Viola Zoltáne-mail: violazoli@gmail.com

honlap: http://poliverzum.birodalom.net

A kétlyukú férfi

TARTALOM

1. fejezetAz embertermő fák

2. fejezetFérfiak, nők és nimfák

A mű elektronikus változatára a Creative Commons - Attribution-NonCommercial-NoDerivs (Jelöld meg!-Neadd el!-Ne változtasd!) licenc feltételei érvényesek: a művet a felhasználó másolhatja, többszörözheti,amennyiben feltünteti a szerző nevét és a mű címét, de nem módosíthatja, nem dolgozhatja át és kereskedelmicélra sem használhatja fel. A műre vonatkozó felhasználási feltételek részletes szövege az alábbi címen tekinthetőmeg: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/deed.hu

2

1. fejezetAz embertermő fák

A hatalmas űrváros méltóságteljesen keringett a világűrben, úgy nagyjából félúton a bolygó ésannak holdja között. Igazán óriási volt: jó harminc kilométer sugarú korong, s bár ez az űrbelidiszkosz vékonynak tűnt az átmérőhöz képest, de még így is bő nyolcvan emelettel dicse-kedhetett.Építői annak idején igyekeztek minden apróságra nagy gondot fordítani. Ha lett volna avilágűrben valaki, aki a tengely irányából vet pillantást az óriási korongra, láthatta volna hogyarra körbe hihetetlenül nagy betűkkel még a neve is fel van pingálva. Így hangzott:

„Buzulmánia”A név ékesszóló volt. Ha jól belegondol az ember, nem is nevezhettek másként egy olyanűrvárost, amelyben a buzulmánok laknak, mind csupa-csupa férfi, egyetlen-egyszem nőnélkül, azok a buzulmánok tehát, akik a Zója bolygóról menekültek el a manók (s részben atöbbi ember) elől,* s akik nem is kívántak nőt maguknak, mert szükségük sem volt nőkre,lévén hogy az apagép segítségével szaporodtak.Mostanára azonban alaposan megkopott a hajdan szép, csillogó, aranyszínű festés. A névből a„Z”-betű alakját például csak sejteni lehetett, az „I”-ről pedig csaknem teljesen hiányzott apont. A szókezdő „B” pedig majdnem „P”-nek nézett ki, annyira lekopott az alsó félköre.De az űrváros másutt is eléggé viharvert állapotot mutatott. Külsejét sokhelyütt kicsipkézték amikrometeoritok, de a szépséghibáknál voltak súlyosabb gondjai is: bizony a nem hipertéri, dehagyományos meghajtást biztosító kisegítő rakétameghajtás sok fúvókája sem működött már,emiatt alig is sikerült bolygó körüli pályára állniuk.Hiába, ez van ha egy űrváros több mint háromszáz éven át bolyong az űrben, sőt, közelebb állez az idő a négyszáz mint a háromszáz évhez! Buzulmánia ugyanis épp a pályára állás napjánünnepelhette a Zójától való elindulás háromszáznyolcvanötödik évfordulóját. Eredetileg nemis tervezték ilyen hosszú útra, kész csoda hogy kibírta ezt a nagy strapát.De hát nem volt olyan szerencséjük, mint más űrvárosoknak! Az az igazság hogy bár nem őkugrottak utolsónak a Zója bolygó mellől, de egyáltalán nem is voltak az elsők, sok másűrváros megelőzte őket. És hát nyilvánvaló, hogy aki előbb indult, az előbb ért el a közelebbilakható bolygókra! S bár igaza lett a csillagászoknak hogy a világűr telis-teli van lakhatóbolygókkal, de sajnos az is igaz hogy a világűr elképzelhetetlenül üres valami! Meglehet hogysok a lakható bolygó, de ezek mérhetetlen távolságra vannak egymástól, és ráadásul nagyrésztvéletlenül lelhetőek csak fel. Mert az űrváros sok-sok reményteljes csillagot kell felkeressen,hogy egyáltalán olyanra leljen, amelynek van bolygórendszere. A legtöbb csillagnak ugyanisnincs. Aztán ha vannak is bolygók, ezek az esetek óriási többségében csak lakhatatlan gáz-óriások. Ha mégis van valami Zójához hasonlatos bolygó a rendszerben, akkor többnyirekiderül róla hamar, hogy nem az életövezetben kering, tehát vagy túl forró, vagy túl hideg.Vagy épp az életövezetben kering ugyan, de csak részben, tudniillik túlságosan nyúlott azellipszispályája, emiatt az év jelentős részében fagyott az egész felszíne... vagy túl forró...Ha ezen esetek egyike sem áll fenn, még akkor is akadhatnak gondok, melyek lényegébenlakhatatlanná teszik a bolygót emberek számára. Találkoztak olyan bolygóval Buzulmánialakói, amely gyönyörűnek látszott, épp csak hogy a lemerészkedő felderítők pillanatok alattelpusztultak, mert élt a bolygón egy olyan baktérium, ami percek alatt megkajálta mind az * Ennek története részletesen az Y című regényben van leírva.

3

űrsikló, mind az űrruha összes gumi, s a legtöbb műanyag alkatrészét, majd utána azembereket sem kímélte, bár érdekes módon nekik a csontjaikkal csinált valamit, amitől azokolyan puhán hajlottak mint egy vastagabb villanydrót! A felderítők vissza sem tudtak térniBuzulmániába, épp csak annyi erejük volt hogy megüzenték rádión hogy mi a helyzet, azutánmeghaltak, de sokáig úgysem rádiózhattak volna, mert néhány másodperc múlva az iselromlott.Ha pedig minden nehézség ellenére mégis találtak valami igazán kecsegtető bolygót, nos,arról eddig rendre kiderült, hogy megelőzték őket Zója bolygó más menekültjei, tehát hogyfoglalt, lakják már! És sehol sem látták őket szívesen, volt ahol rögvest megtámadták őket,meg sem kérdezve hogy kicsodák. Sok ilyen bolygó mellől kellett sietve tovább állniuk.Ez azonban csak az első évszázadban volt jellemző. Mert a buzulmánok nem voltak hülyék,tanultak a leckéből, s ezután már amint tapasztalták hogy lakott a bolygó, kérdezés ésbemutatkozás nélkül maguk is azonnal tovább repültek. Ők különben is lakatlan bolygótakartak, ahol önmaguk élhetnek a maguk törvényei szerint.S most úgy tűnik, találtak egy ilyet! Amint pályára álltak körülötte, azonnal lemerészkedett afelszínre egy felderítőcsoport, s már több mint egy hónapja ott élnek rajta, sőt, már a bolygólevegőjét szívják, de még mindig semmi bajuk nem történt, meg sem betegedtek, csakegyiküknek újult ki valami érthetetlen oknál fogva a már meggyógyultnak hitt reumája, egymásikuk pedig asztmás rohamot kapott, biztos valami idegen virág pollenje miatti allergiásreakció folytán. Ez azonban semmiség, ezzel majd megküzdenek!Már néhány gyereket is leküldtek a felderítők mellé odafentről, ami talán óvatlanságnak tűnik,de majdnem muszáj volt, mert az űrváros számos szektora lakhatatlan volt már, egymáshegyén-hátán szorongtak odafent, s mindenki követelte az űrváros legfőbb irányítójától,Buzubáj parancsnoktól, akit általában csak mint „kapitányt” emlegettek, hogy ugyan engedjemár meg a tömeges felszínre költözést!- Ha vannak is veszélyes állatok errefelé - mondta neki legfőbb bizalmasa, Málongá, mi-közben a vezérlő monitorán a bolygót szemlélték - de azok úgy tűnik nem ezen a kontinensenélnek! És különben is, nagytestű fenevadaktól nem kell félnünk, amit látunk, arra lőni is lehet,s azokkal így elbánhatunk, hiszen a kézifegyvereink épek, nem úgy mint ez a csikorgó,nyikorgó, szétesőben levő ócska űrváros!- Nem tehetünk fel mindent egy lapra. Egyelőre a népesség legfeljebb harminc százalékánakengedélyezem a leköltözést. És még azok se mind egy helyre menjenek. Elvégre akár nagytermészeti katasztrófa is lesújthat a telepesekre. Jelöljünk ki legalább ötven különböző falu-embriót, egymástól jó távol! A siklókkal úgyis lehetséges a kapcsolattartás, habár arra kelltörekedni, hogy minden település minél önellátóbb legyen. És amint felépítették az elsőnéhány lakókonténert, kezdjék meg a zójásítást! Élesszék fel a hibernált állatokat, és engedjékszabadon őket! Természetesen csak azután, hogy előbb alaposan megszórják a zójaimagvakkal a falvak környékét. Elvégre kell hogy a növényevő állatok élelmet is találjanakmaguknak.- Nem fog tudni minden növény akklimatizálódni.- Persze hogy nem, épp emiatt sürgős mielőbb látnunk hogy melyik szokik meg itt, és melyiknem! Ami viszont a ragadozó és mindenevő állatokat illeti, néhány példányuk már a zójainövények elterjedése előtt elengedhető, hátha találnak maguknak az itteni bioszférában ismegfelelő táplálékot. Végtére is eléggé életdúsnak néz ki ez a bolygó...- El kéne neveznünk valahogyan! Nehézkes állandóan csak úgy emlegetni, hogy „bolygó”!- Hm... igazad van! - töprengett a képernyő előtt a parancsnok. Majd felderült az arca.

4

- Tudod, megértem azokat, akik ki akarnak költözni Buzulmániából a felszínre! Nekem isszinte klausztrofóbiám van idefent! Azaz, idebent! Tehát, annak örömére hogy hamarosannem kell fedélzetet tapodnia a lábunknak, hanem földet érezhetünk a talpunk alatt, ennektiszteletére legyen a bolygó neve egészen egyszerűen az, hogy Föld!- Hm... de hiszen látható, hogy a felszín túlnyomó többsége mégiscsak víz!- De nem vagyunk halak, tehát nem a vízben fogunk élni, hanem a szárazföldön! Jó név ez,legyen csak az a neve hogy Föld!S mert Málongá tisztelte a parancsnokát, nem vitatkozott tovább vele, nem küzdött e nem túlfantáziadús név ellen, hanem bejegyezte a fedélzeti naplóba, hogy megkezdődött a Földbetelepítése férfiakkal.

*Férfiakkal. Nem azt írta a naplóba hogy emberekkel, hanem azt, hogy férfiakkal. Nem minthanem ismerték volna a buzulmánok az „ember”-szót. Ismerték. Csakhogy eddigre márnyelvükben ez tökéletesen rokonértelmű, szinoním fogalommá vált a „férfi”-szóval!Az tehát hogy „ember”, náluk pontosan azt jelentette, hogy férfi. Legfeljebb annyiból nem,hogy a két szó között stíluskülönbség volt: a „férfi” kifejezést ugyanis emelkedettebbnekérezték. Gyakrabban is használták éppezért.Nem lett volna értelme mást írni a naplóba már amiatt sem, mert nem voltak körükben nők.De nemcsak a körükben, Buzulmánia lakói közt nem voltak nők, de már Buzulmánia lakóinakemlékeiből is kikoptak. Sőt, olyasmi hogy nő, nem szerepelt sem írásos, sem komputeresfeljegyzéseik között sem.Ennek több oka is volt. Legelsőként az, hogy alig indultak el még őseik a Zója mellől, márismegsemmisítettek minden anyagot, ami a nőkről szólt, nőkre utalt. Buzulmánia megalapítóiugyanis ha nem is mind, de nagyon sokan kifejezetten gyűlölték a nőket! A többiek nemgyűlölték ugyan, de megvetették a női nemet. Akik még csak meg sem vetették, azok islegjobb esetben közömbösek voltak irányukban, tehát a vállukat vonogatták, s nemvitatkoztak-veszekedtek emiatt az előző csoportokkal, akik a nők minden nyomát ki akartáktörölni az életükből, s leginkább utódaik életéből. Szilárd meggyőződésük szerint egy nőknélküli társadalom messze sokkal tökéletesebb lehet mint egy vegyes nemű, ahol a nők atökéletlenségükkel állandóan csak zavart zavarra halmoznak, viszályt szítanak a férfiak köztmár puszta jelenlétükkel is, elvonják a férfiak figyelmét az alkotó munkától, és egyáltalán,sorra-rendre meghiúsítják a férfinép minden nemes, magasröptű kezdeményezését!Egyáltalán, hiszen a nő gyengébb fizikailag is a férfiaknál, és gyengébb szellemileg is, hiszena férfiak agysúlya jó 10-15%-kal nagyobb a nőkénél. Márpedig egyértelmű hogy egy vegyesnemű társadalom, ahol a népesség jó fele efféle csökkent értékű példányokból áll, az nemannyira tökéletes és hatékony mint egy csupa férfiakból álló, ahol épp emiatt mindenkikiválóbb mint egy mégoly tökéletes nő is!Tudták azonban Buzulmánia megalapítói, hogy sajnos nem minden ezen űrvárosba beszállttársuk rendelkezik kellő erkölcsi szilárdsággal ahhoz, hogy tudatosan ellenálljon a nőkminden csábításának! Akadtak a fedélzetre menők közt szép számmal akik úgymond „bi-szexuálisok” voltak. Ezeknek több fajtája létezik, közös bennük hogy kedvelik a nőkkel, de aférfiakkal folytatott szexet is. Némelyek ezt szeretik jobban, némelyek amazt. Természetesenakik Buzulmániába mentek, azok mind a férfiakat kedvelték jobban mint a nőket, de mert ittnők nem voltak, helyesnek látszott a nők emlékét is kiirtani, nehogy a beteljesülhetetlensóvárgás állandóan szenvedéseket okozzon ezeknek, vagy az ilyen hajlamú utódaiknak!Elvégre amiről nem tudunk, az többnyire nem is hiányzik nekünk!

5

Szorgosan átnéztek tehát minden feljegyzést, s minden nőkre vonatkozó utalást megsemmi-sítettek még ezen első generációs ősök. És soha nem beszéltek a gyerekeknek nőkről. S a nőkemlékének kiirtását célzó programjuk oly tökéletesen sikerült, hogy nemcsak Buzubájkapitány és kortársai, de már dédszüleik sem tudták, mi az hogy „nő”, hogy létezett valahailyen teremtmény, s hogy létezik még most is a Világmindenség számos bolygóján. Azemberiség az ő számukra csupa-csupa férfiból állt!Igazság szerint az őseik annyira utálkoztak a nőktől, hogy még a nőiséget jelképező Xkromoszómától is meg akartak szabadulni, s emiatt úgy építették meg az apagépet, hogy azképes legyen a két (egyaránt férfi) „szülőtől” levett spermából olyan szuperférfit előállítani az„apaméhben”, mely YY kromoszómastruktúrájú. Nos, az apagép meg is felelt e célkitűzésnek,de hamar kiderült, hogy az efféle szuperférfiakkal mindenféle problémák vannak. Először isnem hiába az Y kromoszóma a férfiasság jelképe, ezen gyermekeknek már kiskorukban ishihetetlenül nagyra nőtt a hímvesszőjük, felnőtt korban pedig annyira hosszúvá vált, hogy azmár kifejezetten zavaró volt. Buzulmánia lakói kedvelték ugyan a nagy szerszámú férfiakat,véleményük szerint egy igazán méretes hímtaggal lehet csak kiválóan játszadozni, de ezen YYképletű szuperférfiaknak ez a nemes szerve olyan képtelen hosszú volt, hogy nemegyszer atérdük alá ért! És e hosszú hímtag náluk vagy olyan volt hogy mindenképpen ilyen hosszú voltés fel sem akart állni, tehát hiába volt hosszú, de puha, nemigen alkalmas hát arra hogybármibe is beledugja, csak lötyögött jobbra-balra mint egy vaskos kötéldarab; vagy ha nemilyen volt akkor igenis hajlandó volt megnőni, de akkor meg olyan képtelenül vastagraváltozott, ami illett is a hosszához, alig lehetett marokra fogni, s így megintcsak alkalmatlanvolt rá, hogy a nemi partnerük a hátsó felébe fogadja azt!De ez még nem is volt minden a hátrányokból. Akármit mondott is az elmélet a férfiakfelsőbbrendűségéről, ezen férfiak bizony sorra-rendre butuskának bizonyultak! Nem lettekhülyék, pláne nem gyengeelméjűek, de szemlátomást nem voltak észlények, legértel-mesebbjük is épp hogy csak megütötte az XY képletű férfiak közt szokásos átlagértéket!Ugyanakkor ha nem is mindegyikük, de sokuk kifejezetten agresszív, harcias jellem volt,márpedig az ilyesmit nem kedvelték Buzulmánia lakói. Köztudomású ugyanis, hogy egy igazihomoszexuális irtózik a fizikai agressziótól, kerüli a „fiús” játékokat, a nagy erőkifejtést...Igen hamar eldöntötték tehát, hogy bár ők nem kérnek a nőkből, de ezekből az YY típusúszörnyecskékből sem! S beállították úgy az apagépet, hogy bár mindig fiút készítsen nekikgyermekként, de az normális, hétköznapi XY kromoszómastruktúrájú valaki legyen. S a gép eparancsnak engedelmeskedvén ezután így is tett, és soha senki meg nem változtatta eparancsot, habár jól látható helyen ott volt rajta egy kapcsoló, amit elég volt elfordítani amegfelelő irányba. Három állása volt: XX, XY és YY. Ezek közül a középsőbe volt állítva, smég régen valaki fekete tintával áthúzta a másik két állást, tehát az YY-t, és a nőt jelölő XX-etis. De ettől elvben még készíthetett volna az apagép nőt... oda lehetett volna fordítani akapcsolót... de ezt senki nem tette meg. Igazság szerint Buzubáj kapitány korára máregyáltalán senki nem is tudta hogy mire való e kapcsoló az apagépen. Könnyedén kiürül afelesleges ismeret az emlékezet tárházából! S nekik elég volt annyi, hogy az apagép kiválóanműködik. Örültek hogy nincs vele baj. Hiszen volt bajuk mással úgyis épp elég!

Rengeteg bajuk volt. Tulajdonképpen az egész űrváros telis-teli volt olyan kapcsolókkal,amikről nem tudták hogy mire valók, s olyan gépekkel, amiknek rendeltetéséről haloványfogalmuk sem volt. De még ez is a kisebbik baj volt, mert sokkal nagyobb volt az, hogy amelygépről pontosan tudták hogy mire való, mert naponta használták, azok többségét sem tudtákmegjavítani, ha elromlott. Márpedig mostanára már sorra-rendre bedöglött hol ez-hol az, s azelromlott masinák csak kicsiny részét tudták megjavítani. A nagy űrváros számtalan raktáravolt dugig tömve elromlott, javításra váró gépekkel, amiket azonban soha senki nem javított

6

meg. Ezek egy részét ténylegesen lehetetlen is volt megjavítani, óriási hányaduknak azonbancsak valami lényegileg jelentéktelen hibája volt, de akkor sem javították meg őket, mert senkinem értett hozzájuk.Furcsának tűnhet ez! Azt hinné az ember, hogy ha valakik a világűrben repkednek, akkor ezekmindegyike valami komoly szakterület avatott képviselője, igazi tudós!Ez pontosan így volt Buzulmániában is. Nem élt olyan buzulmán, aki ha felnőtt volt már, nelett volna alaposan kiképezve valamely szakmára, általában nem is egyre. A hozzánemértéstmás okozta. Nem is egyvalami.

Először is, a hipertéri közlekedés titkát nem maga a buzulmán nép fedezte fel, ezt már amiattsem tehette, mert nem is létezett akkoriban ilyen nép. Erre a tutuk jöttek rá. Persze olyan népsem élt Zóján hogy tutu, de volt olyan hogy Tutu Iskolamozgalom, itt képezték a zseni-gyerekeket, ezeket nevezték úgy, hogy tutuk. Különleges, szinte túltenyésztett fajta volt azövék, furcsa szokásokkal, emiatt mindenki különcnek tartotta őket. Mi sem természetesebb,hogy ennek ellenpólusaként kialakult bennük a nagy összetartozástudat... na de hát a lényegaz, hogy mind zseni volt, és egyszercsak rájöttek arra, amit pedig addig mindenki máslehetetlennek, s csak a regényírók fantáziájának tartott: miként lehet hatékonyan, nulla időalatt leküzdeni a nagy távolságokat! Vagyis felfedezték a hipertéri közlekedést.Az volt a dolog szépséghibája, hogy ehhez gigantikus szerkentyűk kellettek, tehát nemlehetett, legalábbis egyelőre, apró, pici kis űrhajócskákat építeni, csak gigászi űrvárosokat,ahová ezek a monstrumok belefértek! Nem űrutazhatott tehát egyedül egy szem ember, vagyegy baráti társaság, csak nagy népcsoportok, akik elég gazdagok voltak rá együttesen, hogyépítsenek egy efféle sok kilométeres űrvárost! Épített ilyet több nemzet is, de nemcsaknemzetek, hanem különböző azonos nézetet valló csoportok is. Például a buzulmánok. Ésezek mind-mind a tutuktól különben ingyen kapott tervek szerint építették meg a sajátűrvárosukat.Na már most, a tutuk ugyan odaadták nekik a terveket, de csak annyit mondtak, hogy „így kellcsinálni, mert így működik”! Hogy miért működik így, azt is megmagyarázták ugyan, deigazán csak nagyvonalakban. A legtöbb űrvárosépítőt nem is érdekelték a részletek. Azúrvezetőt sem érdekli az autója működése, csak hogy jól működjön és elvigye ide vagy oda!Már eleve jókora hézagok tátongtak tehát az űrvárosokat építők ismereteiben, s ez igaz volt abuzulmánokra is. Számtalan szerkentyű és bizgentyű volt az űrvárosban, amiről csak annyittudtak, hogy ott a helye, vagy esetleg azt, hogy „addig jó amíg az a lámpa zölden világít, hapirosra vált, akkor addig kell csavargatni az alatta levő kék és sárga gombokat, míg a lámpaújra zöld nem lesz”! De hogy miért - arról fogalmuk sem volt.Még több olyasmi volt, amiről tudták ugyan pontosan hogy mire való, de ha elromlott, nemtudták kicserélni, mert azt a valamit még Zóján gyártották, s az űrváros nem rendelkezett alegyártásához szükséges eszközökkel, műhelyekkel, gyárakkal! Többnyire nyersanyagokkalsem. Sőt, ezek jelentős részét már Zóján sem maguk gyártották, hanem a tutuktól kapták,cserébe a tutuk űrvárosának építésében egyéb munkákat végeztek az őseik, olyasmiketamikkel a finnyás, kényeskedő tutuk nem akartak foglalkozni, például nagy fákat ástak ki ésszállítottak a tutu űrvárosba, meg más hasonló segédmunkákat csináltak... természetesen ezengépekről még elméletileg sem tudták, hogy miként készülnek. Különben épp ezen tutuktólkapott masinákkal volt a legkevesebb gond, ezek igen ritkán romlottak el. De ha mégiselromlott valamelyik, akkor sokszor azt sem tudták szegény buzulmánok, hogy egyáltalánmiként nyissák fel a burkolatát, hogy legalább belekukkoljanak!

7

Mindez már önmagában véve is jókora gondot jelentett volna Buzulmánia működőképessé-gében, de ez mind összességében is csak a kisebbik baj volt. Egy jóval nagyobbat a lakosokbizony saját maguknak köszönhettek!Annak, hogy eleinte telve voltak csupa önbizalommal az ősök. Azt hitték, most már mindenragyogó, most már élhetik a saját életüket, senki nem szólja meg őket, nem lesz megvetés,nem lesz sajnálkozó tekintet, nem mondogatnak majd olyasmiket, hogy „neveld át magadat”,hogy ez „természetellenes, természet ellen való, fajtalanság”, hogy „megrontják akisgyermekeket”, és ebben még igazuk is volt, sajnos azonban nem álltak meg e hitnél, s azthitték: ezután már mindig és örökké szép és jó lesz minden, mert hamarosan rátalálnak egyalkalmas, sőt, kiváló bolygóra, s az az egész világ az övék lesz! Többnyire azt hitték, mégválogathatnak is majd a jobbnál jobb bolygók közül.Hát nem így történt! A „hamarosan”-ból 385 esztendő lett.Na és hát ez azért volt baj, mert aki a „hamarosan”-ra készül, az nem ekkora időtartamrakészül. Az elhanyagol sok olyasmit, aminek valóban nincs jelentősége a „hamarosan”-hozképest, de nagyon is fontos akkor, ha az az idő már jócskán nem „hamarosan”!Az ősök tehát elkövették azt a hibát, hogy belefeledkeztek a maguk kis buzulmán boldog-ságába, alig foglalkoztak mással mint a nők nyomainak, emlékeinek eltüntetésével, meg azágybeli sőt nem is ágybeli örömökkel, komoly vitákat folytattak arról, hogy is éljenek ezután,legyen-e család, tehát párkapcsolat, vagy szabad legyen bárkinek mindenkivel, alakultakpártok, klikkek, csoportok, azon is sokat vitáztak, mikor melyik csillag felé menjenek bolygótkeresni, s mindeközben nemigen törődtek az utódgenerációk okításával!Természetesen megtanítottak nagyon sok mindent a gyermekeknek. Minden olyasmit, ami azűrváros irányításához kellett, de hát ez valóban csak olyasmi volt, mint az autóvezetés: addigér valamit, amíg minden jól működik! Ha azonban valaki használ egy teljesen ismeretlenketyerét, akkor nagy bajba kerül, ha a ketyere váratlanul nem működik, vagy meglepődolgokat kezd produkálni. Ekkor az ember általában szerelőt hív - de ez nem megoldható, havalaki sokezer fényévre van minden lakott bolygótól, sőt, azt sem sejti már, hogy merre kószálépp, és honnan indultak az ősei!Erre azonban sokáig nem gondoltak az ősök, mert az űrváros, hála az okos, precíz tutuknak,az első mintegy kétszáz évben igazán minden gond nélkül működött! Azt hitték, ez mindig ígylesz. De hát nem lett így!Megtanították aztán az ifjúságnak azt is, hogy mit kell tenniük, ha majd rálelnek a magukbolygójára. Annyi eszük volt hogy tudják, fontos lesz tudnia azoknak, miként élesszék fel ahibernált állatokat, például, s miként építsenek lakóépületeket majd maguknak. Megtanítottákaz űrvárosban folyó mindennapi élethez szükséges tudnivalókat, sőt, az egyszerűbb szerken-tyűk szerelését, tisztítását, javítását is. No meg a csillagászatot, mert az kellett a röpdöséshez.De olyasmit például nem, hogy miként kell egy új hiperhajtóművet megépíteni. Azt az űrbenúgysem tudnák! A számítógép programozásának ismereteire sem jutott idő és akarat. Minekis, a meglévő programok jók, csak baj lenne ha valaki belepiszkálna...Így aztán amikor valami bizgentyűben komolyabb hiba lépett fel, mást sem tehettek, minthogy kikapcsolták.

Nagyon is ideje volt már tehát, hogy végre földet érezzenek a talpuk alatt! Nagyon is! Mertpéldául az életfenntartó rendszerek is mind kisebb hatásfokkal működtek. Igazság szerint aroppant űrváros lakóhelyiségeinek már csak 46%-a volt lakható. A többiben vagy a légfrissítőrendszer állt le, vagy a fűtés nem működött, vagy nem volt vízszolgáltatás és így legfeljebbraktárként használhatták, de volt olyan is, ami egy meghibásodott reaktorblokk szomszédságá-

8

ban volt, és sugárterhelést kapott. Sőt olyan is volt, ahová egy nagy meteor csapódott be. Aburkolat hibáját befoltozták ugyan, de a meteort sehogy sem tudták kiemelni onnan, mert többmint hatvanezer köbméteres volt, így mit tehettek volna, ott hagyták, s azontúl nem lakott ottsenki.

Röviden szólva tehát: a buzulmánok mostanára már azt sem tudták mi az hogy nő; továbbásaját űrvárosuk kezeléséhez is csak a lehető legminimálisabb mértékben értettek.

* * *Tufi ott állt a tengerparton, és unottan rugdosta cipője orrával a kavicsokat. Nem volt meg-elégedve sem ezzel a nappal, sem az életével, semmivel sem! Nem, nem, egyáltalán nem!Ő bizony azon kevés buzulmánok közé tartozott, akik nemigen örvendtek annak, hogy végreföldet, sőt: Földet értek!Nem volt miért örvendenie ennek.Igaz, eleinte minden nagyszerűnek tűnt. Csodás volt a tenger látványa, a roppant sós víz máraz illatával is lenyűgözte. Lelkesedett a végtelen, szabad térségek látványáért is!De ez a csoda csak alig három napig tartott. Addig, amíg felderítőként tevékenykedett. Azutánugyanis más beosztást kapott!Tufinak könnyű, kényelmes munkája volt az űrvárosban: számítógépkezelő volt. Ez igazánnem jelentett nemhogy fizikailag, de még szellemileg sem megterhelő feladatot. Munkájának99%-a abból állt, hogy a szövegszerkesztőbe kellett bepötyögnie amit a parancsnok diktált,vagy esetleg Málongá vagy más magasabb rangú személy, ezt kissé meg kellett formázniahogy pofásabb legyen külsőre, majd elküldeni elektronikus postával annak vagy azoknak, akitvagy akiket illet. Rendkívül ritkán talán némi egyszerűbb táblázatkezelési feladata is volt,amikor a parancsnok érdeklődött valami raktárkészlet után, vagy aziránt hogy hol milyen amunkaidőbeosztás. Vagy különböző személyi adatokat kellett lekérdeznie, amikor arról dön-töttek a felsővezetők, hogy melyik pároknak engedélyezzék a néhány apagép igénybevételét.Ráadásul e munkakörre nem is ő Tufi volt az egyetlen személy, négy másik társa is volt, s ígymaradt rengeteg szabadideje. Igazság szerint e sok szabadidő egy részét színtiszta magán-szorgalomból arra használta fel, hogy még tovább is képezze magát számítógépes vonalon:talált egy ősrégi állományt a memóriában, ami azt magyarázta hogy miként kell programozni,ennek segítségével megtanulta azt, amit már senki nem tudott az űrvárosban: programozni aszámítógépet! Legalábbis alapfokon. Készített is néhány kezdetleges kis játékprogramocskát.Tufi tehát kifejezetten elméleti ember volt. S erre most hogy kolonializálni kezdik ezt a Földnevű rohadt sárgolyót, most sok másik férfival együtt leküldték őt is ide mindenféle nem-szeretem munkát végezni, mert Buzubáj kapitány azt mondta, hogy odafentre elég egyetlenszámítógépkezelő is! És hát nem volt szerencséje, nem ő lett az ötből megmaradó egyetlenszerencsés kiválasztott!Ráadásul a legrohadtabb feladatok egyikét kapta: odanyomtak a kezébe egy dögnehéz gyilko-lóeszközt, aminek géppisztoly volt a neve, adtak neki egy derekát húzó és bőrét dörzsölő mégdögnehezebb tölténytáskát is, s azt mondták, hogy ő mától őr!S amikor megkérdezte hogy miért épp ő, hát azt a választ kapta, hogy mert ő az egyik leg-nélkülözhetőbb személy Buzulmániában! Nemcsak mert odafent az űrvárosban már nemigenvan szükség a munkájára, nemcsak mert van több más férfi is a feladatkörére, de mert odafentsem volt a munkája különösképp értéknövelő. Ez természetesen nem Tufi hibája, de mostrendkívüli a helyzet, most vannak fontosabb dolgaik is, mint a számítógépen valópötyörészés!

9

Hogy kire kellett őrködnie? Nos, a gyerekekre. Mert akadt a környéken veszélyes fenevad, nonem sok, de néhány olyan, amit sebtiben oroszlánnak neveztek el, ezek olyan nagymacskafélék voltak, s bár ezek a településüktől távolabb szoktak kószálni, nem közvetlenül atengerparton, de lehet hogy ide is lemerészkednek. Ennél is könnyebben lehetséges, hogyvalamelyik kisfiú akar elkódorogni...Tufi tehát fegyveres gyermekfelügyelővé változott, s ez nagyon nem tetszett neki, először ismert utálta a gyerekzsivajt, ő a nyugodt elmélkedést kedvelte, másrészt utálta a nehéz tárgyakcipelését, harmadszor mert ő is tudta magáról hogy gyáva kukac, tehát gyűlölte a veszélyeket,negyedszer mert az egész rémségesen unalmas volt, ötödször mert mindezeknél is jobban aztgyűlölte ha egyszerre több dologra kellett figyelnie, márpedig azok a fránya gyerekek igazhogy csak épp tízen voltak, de ők tízen is képesek voltak húszfelé szaladgálni egyszerre,legalábbis szegény Tufinak úgy tűnt!De még hagyján volt amikor szaladgáltak. Igaz, Tufi eleinte azt hitte, ennél rosszabb már nemlehet! Hiszen javában dolgoztak a leendő falu építésén a kotrógépek, dömperek, fűrészgépek,daruk s mindenféle egyéb nagy, nehéz, veszélyes szerkentyűk, néhol már ugyancsak mélyárkok és gödrök tátongtak, s nagy volt a veszély hogy ezekbe belepottyan valamelyik gyer-mek. S Tufi tudta, hogy akkor persze ő lesz a hibás, vagy legalábbis a bűnbaknak kikiáltottmindenki szemében! Igen, azt hitte hogy ennél rosszabb már nem lehet - de kiderült, hogytévedett.Mert szaladgált a gyerekek után, kiabált nekik, s ettől már lihegett, izzadt és berekedt - majdbelátta hogy nincs más megoldás, ha ez így megy tovább akkor óhatatlanul áldozatul esikvalamelyik egy „munkahelyi baleset”-nek! Egyszerűen nem tudnak a gyermekek a veszélyrefigyelni, mert megszokták odafent az űrvárosban, hogy ott nincs semmi veszély, és mostannyira beleszédültek a korlátlannak tűnő szabadságba, s a sok új élménybe!Tehát tenni kell valamit. El kell vinni őket az építkezés helyszínéről!Tufi úgy döntött, megteszi. De óvatos volt, s így mindenekelőtt bekapcsolta a kommuniká-torát. Odafent harminchatezer kilométer magasban állandóan stacionárius pályán lebegett egyűrsikló, hihetetlenül érzékeny szerkentyűkkel. Ezt hívta Tufi, azaz, ennek a pilótáját. Akikülönben maga is számítógépkezelő volt korábban. Tufi irigyelte is, sokkal szívesebben lettvolna most a kolléga helyében!- Hé, Prítopálá, én vagyok az, Tufi! Hallasz?- Igen, tiszta a vétel, mondd csak, ne kímélj!- Nem bírok ezekkel az átkozott kölykökkel, minduntalan a talajgyalu elé másznak és a darukötelére akarnak csimpaszkodni, arra gondoltam, elviszem őket valahová messzebb, aholnincsenek útban! Úgy tudom hogy észak felé láttunk a felvételeken valami tószerűséget,annak a partjára gondoltam. De ugyan kukkold meg már légy oly kedves, nem kószál-e arravalami vadállat, mert nem szeretnék holmi szörnyeteg vacsoráján szerepelni főfogásként!- De hát mit gondolsz te, nem látom én innen, hogy valami vadállat-e vagy sem!- Az nem számít, nekem elég ha csak annyit mondasz, hogy akad-e mondjuk tíz kilométereskörzetben arrafelé bármi, ami nagyobb mint egy ember! Mert ha akad, nem megyek arra.Kisebb állatoktól viszont nem hiszem hogy volna félnivalóm.- Dugjon meg egy elefánt, van fogalmad róla, hogy mit kérsz tőlem?! Hiszen egy embernagyságú valami az roppant pici ebből a magasságból! Az épp az érzékelők felbontásánakhatárán mozog!

10

- Képzeld, van fogalmam róla hogy mit kérek! És úgysincs más dolgod! De ha nem tetszik,csak szólj nyugodtan Buzubájnak hogy cserélnél velem, én boldogan felmegyek oda helyetted,és nem fogok rinyálni, ha egy kis megfigyelésre kérsz!Igenám, de Prítopálának sem volt nagy kedve a komisz kölykökkel kínlódni, így inkábbbefogta a száját, s némi időn belül közölte, hogy lát ugyan észak felé egy igazán népesállatcsoportot, de az messzebb van mint harminc kilométer, egyébként semmi veszélyesneksemmi nyoma!- Hacsak, természetesen, nem alszik valami barlangban egy szörnyeteg, ami arra vár hogymegérezze a szagotokat, s attól fölébred! - tette hozzá gonoszkodva.- Kösz, most igazán megnyugtattál!- Tudom, azért mondtam!- Hogy zuhannál le! - morogta Tufi, azzal kikapcsolta a kommunikátort. Majd összehívta agyerekeket, mondván hogy elmennek kirándulni egy közeli nagy tóhoz. Azok rögtön nemkószáltak már el sehová, egetverő lelkesedéssel indultak inkább Tufi nyomába.Tufi vezette őket, és biztos ami biztos, elszántan szorongatta a gépfegyvert. Végtére is ez mégtényleg egy ismeretlen, új, s lehet hogy vad világ. Eddig éppenséggel nem tűnt ellenségesnek,de még nincsenek itt sok ideje!A tóhoz azonban baj nélkül odaértek, s hozzá alig fél óra alatt. S bár a tó nagynak nagy volt,édesvizű is, de tónak már nem annyira tó! Inkább volt valami nagy, hígabb mocsár. Néholóriási nádak emelkedtek ki a sekély partmenti vizekből, másutt apróbb fák is, a vízfelületeketjókora területeken borította be számtalan vízinövény levele, indája, ága-boga...Na de legalább a vízpartra nem lehetett panaszuk. Itt nem volt vad dzsungel, de kopár szikla-vagy porsivatag sem. Zöld pázsit nőtt mindenfelé, számtalan virágos növénnyel tarkítva, s nőttugyan néhány magas kóróféle is, de csak elszórtan, s mert ezek többsége is virágos volt, ezinkább még fokozta is a látvány szépségét. A Nap hétágra sütött, de még ez is kellemes voltmert sok világosságot adott, ugyanakkor akinek melege lett, az hűsölhetett is, mert akadt aparton több jókora fa is, ezek a szomorúfűzhöz hasonlítottak kissé, ugyanis ágaik lelógtak,rajtuk vaskos levelekkel. A levelek is lelógtak. Az ágak nem voltak különösebben vastagok,de e sok nagy levél miatt a fák maguk mégis inkább egy kupolához hasonlítottak. Ugyanakkornem alkottak zárt kupolát, annyira azért ritkásak voltak e levelek, hogy néhol akár e fáktörzséig is be lehetett látni. De mert e levelek néha embernyi nagyok is megvoltak, odabent,alattuk igazán sötét volt, igazi hűs árnyék. E fák többnyire különben közvetlenül a vízpartonálltak, sok águk számos levéllel egyenesen a vízbe lógott, ha közel mentek azt is látták hogyrengeteg nagy levél teljes egészében épp a víz alatt van, igaz hogy ott cső- vagy orsó formáraösszepöndörödve, nyilván amiatt, mert a vízben, az állandó levegőhiánytól rothadni kezdtek, sezen összepöndörödés e rothadás következménye volt. Legalábbis így hitte ezt akkor mégTufi.De természetesen más fák is álltak itt-ott, lehetett hát válogatni közülük hogy ki melyik alámegy a Nap sugarai elől.Tufi nagyon bizalmatlan ember volt. Mindenekelőtt ő maga vizsgálta át a legközelebbi fákárnyas kupoláit belülről, hogy nincs-e odabent valami vadállat. Mert ha félt is, ha utálta is agyermekfelügyelőséget, de el volt szánva rá hogy megteszi a kötelességét! Több effélefakupolát megvizsgált kívül-belül, kicsit is, nagyot is, leginkább a legidősebbnek látszót, melyegyenesen vagy ötven méter magas lehetett, igazi vén óriás, még az is lehet hogy a többi famind ennek a gyermeke volt. De igazán semmi szörnyűt nem tapasztalt. Néhány gyík surrantcsak el a talpa alatt, s pár rovar körözött a füle mellett.

11

Tufi olyan óvatos volt, hogy még a leveleket is megtapogatta, sőt, meg is kapirgálta ésmegszaglászta. Azért tette ezt, hogy nem bocsátanak-e ki magukból valami mámorító, izgatóillatot, ami netán arra csábít néhány gyermeket, hogy megnyalogassa vagy megkóstolja azt!Mert aztán lehet hogy belehal valami egzotikus mérgezésbe...De nem volt semmi ilyen szaga a növénynek. Tufi semmi illatot nem érzett, legfeljebb valamiegészen halovány dögszagot. Kizárt hogy ez bárkit is nyalakodásra késztessen!- Na jól van! - sóhajtotta. - Hát akkor játsszatok, gyerekek!- Szabad kavicsokat dobálni a tóba?! - kérdezte az egyik fiúcska.- Hát persze! De nagyon közel ne menjetek a vízhez, mert még beleestek!- Ugyan, nem mély erre a víz!- Igen, de attól még nem tudtok úszni... meg ki tudja, milyen lények élnek a vízben... még nemis kell holmi nagy szörnyre gondolni, bár lehet itt olyan is, mert ami a víz alatt van azt nemlátja odafentről az űrsikló! Hanem elég ha megcsíp bárkit valami mérges vízi bogár, aztánmegbénul, nem tud úszni, mozogni, és akkor is vízbe fullad ha maga a csípés nem halálos, bárakár abba is belehalhat!Ezt mondta a gyerekeknek, s azok eleinte hallgattak is a szavára. Végeredményben nem isnagyon menegettek a víz közelébe, legfeljebb néha-néha, akkor is csak azért hogy kissémegmossák az izzadt arcukat vagy karjukat, s ezt még Tufi sem bánta. Ellenben kitaláltakvalami Tufi számára sokkal borzalmasabbat: bújócskázni kezdtek!Hol ez volt a hunyó, hol az, mindig az akit elsőként talált meg a hunyó. És Tufi ezt nemtilthatta meg, mert alapvetően semmi rosszat nem tettek a gyerekek, sőt, tulajdonképpen mégnem is mentek messzire. Nem is igen mehettek, mert körös-körül messzire beláthatottmindent Tufi. Meglehet hogy nem veszi észre ha egy gyermek elkódorog mondjuk százméterre, de ha ennél messzebb megy, már okvetlenül egy jórészt fátlan síkságra ér ki, s hogyott észreveszi, az holtbiztos!S mégis ideges lett Tufi. Nem szerette, hogy nem láthatja egyszerre az egész rusnyakölyökbandát! Állandóan rémképei voltak hogy jaj, hátha valamelyik vízbe esik, jaj, háthakinyúlik valami roppant polipcsáp a tóból, s elkapja a gyerekek egyikét, ami még hagyján islenne, mert ha látja, vagy hallja a többiek sikolyait akkor odarohan és szétlövi a csápot, de hátsenki nem látja majd, mert a gyerek egyedül van, hiszen bújócskázik, jaj, mi lesz ha ez lesz...De nem tiltotta meg a bújócskázást. A környék teljesen ártalmatlannak tűnt, ennél békésebbigazán nem lehetett, itt tényleg csak holmi szúrós rovar látszott veszélyesnek, ráadásul Tufinagyon jól tudta hogy ha megtiltja a bújócskát, akkor a gyerekek azonnal vagy fürdeniakarnak, amit még kevésbé óhajtott, vagy unatkozni kezdenek, vissza akarnak menni azépítkezésre... és ő abból sem kért, mert akkor állandóan mindenki rá lenne dühös, amiért nembír a rosszcsont gyerekekkel.A gyerekek tehát hol bújtak, hol húnytak, nagyon boldogoknak látszottak, de mert Tufitényleg nagyon bizalmatlan ember volt, megparancsolta nekik, hogy mindig amikor azt kiáltjahogy „sorakozó”, akkor jöjjön elő mindegyikük, létszámellenőrzésre, mert aki nem tesz így,azt - ezzel fenyegetőzött - visszazavarja az unalmas űrvárosba!S mert ő olyan bizalmatlan férfi volt, nagyjából óránként tartott létszámellenőrzést.Az első két létszámellenőrzésnél nem is volt semmi baj. A harmadiknál azonban igen. Nemvolt meg a létszám! És nem is kevesen hiányoztak: négyen!

12

Hiába kereste őket nemcsak Tufi, de a többi riadt gyermek is, míg a további veszteségektőlfélő férfi meg nem tiltotta a keresést nekik. Egészen alkonyatig nem találták meg őket, holotteddigre már nemcsak Tufi kereste a gyerekeket, de a riadójára idesereglett húsz másikfegyveres felnőtt is. A gyerekek nem kerültek elő!Vagyis Tufi csúfosan megbukott mint gyermekfelügyelő, mert elvesztette a rábízottgyereknyáj majdnem felét!

Többször is részletesen kikérdezték Tufit erről a napról, de hát igazán nem tudott mástmondani, mint hogy a gyerekek bújócskáztak, ő tehát nem láthatta sosem egyszerre mindet, segyáltalán, az egész környék teljesen biztonságosnak látszott!A kolónia tekintélyesebbjei, a vezetők komolyan vették a veszteséget, s tanácskozni kezdtek,hogy megtárgyalják, mitévők legyenek ezután. Bár nem találták meg a gyermekek hulláit, desok reményük nem volt rá hogy életben lennének; nem is ezért kezdődött tanácskozás, hanemhogy elkerüljék a hasonló eseteket. De hát ahhoz hogy megfelelő biztonsági intézkedéseketfoganatosítsanak, előbb tudniuk kellene, hogy egyáltalán mi történt most!A tanácskozáson elég sokan vettek részt, mert bár leginkább természetesen a legtekin-télyesebb férfiak beszéltek, de körülöttük ült hallgatóságként szinte mindenki, akinek épp nemvolt munkája, de akiknek volt, azok is őket hallgatták a kommunikátoraikon keresztül, sőt, ígyvolt ezzel a más kolóniákban lakók többsége is, de az űrvárosban lakók is. Maga Buzubájkapitány pedig bár Buzulmániában maradt, de maga is résztvett ezen a beszélgetésen egyvetített kép és a hozzá tartozó hang által.Különben ő volt annak az elméletnek a képviselője, s legelső megfogalmazója is, mely aztvallotta, hogy a gyerekek valószínűleg csak vízbe fulladtak.- Nyilván fürdeni mentek amíg a többiek bújócskáztak, mert megunták ezt a játékot, aztánfeltehetőleg beleléptek valami gödörbe a víz alatt ahol hirtelen mélyült a part, és meg-fulladtak! De még az sem kizárt hogy valami nagy hal nyelte le őket. - mondta. - Végtére is haegyszer Tufinak azt mondta Prítopálá hogy nem él embernél nagyobb állat 30 kilométereskörzetben, akkor biztos hogy nem is él, de ha mégis elkerülte volna a figyelmét egy vagy akárkét fenevad, akkor sem hiszem hogy észrevétlenül elpusztíthatott volna négy gyereketegyszerre, s különben is, ha a vadállat nem nagyobb mint egy ember, akkor mire is neki négygyermek, meg sem bírt volna enni egyszuszra ennyit! A történteket tehát csak az magyaráz-hatja, hogy az át nem vizsgált közegben, tehát a vízben rejtezik a tragédia okozója! Tulajdon-képpen épp emiatt nem is lett volna szabad hogy Tufi a víz közelébe vezesse a gyerekeket,erre illett volna gondolnia, de alapvetően mégsem hibáztatom, mert új volt neki még e feladat,és kiderült a történtekből hogy tőle telhetőleg igyekezett a kockázatokat kiküszöbölni!- Igen, alapvetően magam is ártatlannak hiszem magamat a történtekben - mondta Tufi is - deezek után mégis képtelennek érzem magamat arra, hogy gyermekfelügyelő legyek! Én tehátkérem hogy más munkakörbe legyek beosztva, bármi jobb lesz mint ez, de előre bejelentemhogy amennyiben e kérésem nem teljesedik, akkor sem vagyok hajlandó gyermekekrevigyázni, inkább vállalom a parancsmegtagadás miatti büntetést, mert úgy legalább tiszta lesza lelkiismeretem, hogy nem okozom a mulasztásommal senki halálát! Egyáltalán, hiszenmindenki tudja, hogy sokszor mondogattam, hogy nem vagyok én erre való! Egyszerűengyűlölöm ha egyszerre több dologra kell figyelnem, ennél csak az az iszonyúbb, ha magamonkívül másra is felelősséget kell vállalnom!- A munkakörödet majd később megbeszéljük, egyelőre zárjuk le ezt a fontosabb témát, agyermekek eltűnését! Én ugyanis azt javaslom, hogy amíg a tavat át nem vizsgáljuk, addiglegyen tilos azt száz méternél jobban megközelíteni. De mert nincs elég kapacitásunk ilyen

13

nem túl fontos feladatokhoz, ez az átvizsgálás biztos nem a közeljövőben lesz. Én tehát eztjavaslom, de halljuk, van-e még valakinek hozzászólása?Volt. Egy Csumpalá nevű férfi szólalt meg, akinek a szakmája biológus volt.- A történtek véleményem szerint messzemenően alátámasztják azt a nézetemet, amit már akolonializálás kezdete előtt is hangoztattam, azt tudniillik, hogy nem szabad nekiesni egybolygó zójásításának csak így kutyafuttában! Ahogy mi viselkedünk, az nem más mint fittyethányás a legalapvetőbb, legelemibb óvatossági rendszabályokra! Egy bolygó élővilága egykomplett rendszer, természetesen ökológiai rendszer, ez tehát a Földé is, s ez úgy alakult ki,hogy benne nem maradt hely az emberek számára, mert nem alakult ki itt olyan, hogy ember!Vagyis ez azt jelenti, hogy amikor mi ide betelepedtünk, akkor erőszakkal kihasítunk magunk-nak egy életteret, s itt nem elsősorban a falvaink által elfoglalt területdarabra gondolok, hanemarra a biológiai szerepkörre, amit organizmusként betöltünk, hogy tehát táplálkozunk,ürítkezünk, növényeket és állatokat ölünk, lélegzünk, egyszóval: élünk. Nyilvánvaló hogyamíg ide nem jöttünk, azalatt e funkciókat helyettünk más fajok látták el. Mások lélegezték bea most általunk belélegzett levegőt, más fajok ölték meg azokat az állatokat és növényeketamiket most mi ölünk meg, többnyire azért mert kell a hely a falvainknak, és így tovább.Mindebből az következik, hogy mi sok más fajnak lettünk többé-kevésbé versenytársai,némelyeknek jobban, másoknak kevésbé. De még többet is mondok: arról van ugyanis szó,hogy egy állatfaj, s e szempontból a férfi is állat, hiszen nem vagyunk sem növény semgomba, hogy szóval tehát egy állatfaj egy életközösségben a következő funkciókat töltheti bebármely másik állatfajhoz viszonyítva: lehet annak a fajnak a ragadozója, lehet zsákmányálla-ta, lehet gazdaállata, vendégállata, s lehet közömbös vele szemben. Amennyiben gazdaállat,akkor a vendégállat a számára lehet parazita, szimbionta, vagy közömbös. A vendégállatszámára azonban a gazdaállat mindig nyújt valami hasznot, például azért tapad rá hogyszállítsa valahová, vagy a gazdaállat ürülékével illetve elhalt részeivel táplálkozik, vagyzsákmánya hulladékával. Na már most egyetlen állatfaj ezen funkciók közül sokat betölthetegyszerre más fajokhoz viszonyítva, tipikus példa rá amikor egy faj egyszerre zsákmányállataegy másik fajnak, ugyanakkor ragadozója egy harmadiknak, miközben bizonyosélősködőknek, melyek a vérét szívják, a gazdaállata! És persze a ragadozó is ritka hogy csakegyetlen faj egyedeire ragadozzék. Egy életközösség nem más mint rendkívül bonyolultankiegyensúlyozott kapcsolatok finom szövevénye, s mi ebbe durván betörtünk. Már pusztalétünkkel is, de még inkább hogy terjesztjük számos zójai növény- és állatfaj tagjait akolóniák közelében. Na és hát ennek következményei lesznek, illetve már vannak is! Mert afentiekből nyilvánvaló, de kihangsúlyozom, hogy minden faj betölt egyszerre sok funkciót.Továbbá, minden állatfaj igyekszik kihasználni minél több másikat. Előfordul hogy egyik fajcsakis előnyére szolgál egy másiknak, de nem biztos hogy az a másik is csakis előnyös őneki!A kihasználás biztos, szükségszerű, mert erre törekednek a fajok, de a segítés nemszükségszerű! Én tehát azt hiszem hogy amely pillanatban mi megjelentünk itt a Földön,rögvest megindult az itteni bioszféra minden velünk kapcsolatba került tagjának sokoldalúalkalmazkodása hozzánk, ami természetesen évezredekig tartó folyamat lesz, és alegéletképesebbek maradnak majd csak fenn, s így előbb-utóbb alkalmazkodik is hozzánk, smi is őhozzá, de e folyamat mindenesetre máris megkezdődött! Ez a folyamat pedig abból fogállni, hogy bizonyos fajok eltűnnek majd a Földről, kihalnak mert képtelenek lesznek hozzánkalkalmazkodni; mások rendkívül elszaporodnak majd, annyira jó lesz nekik a jelenlétünk általmegváltoztatott környezet; megint mások élősködőink, parazitáink lesznek, amikkel állandóharcban állunk majd; lesznek szimbiontáink is, utóbbiak főleg különböző baktériumok ésvírusok közül kerülnek majd ki; lesznek olyanok is, amik, mert szívesen vadászunk majdrájuk, zsákmányaink lesznek; lesznek amelyeket egyenesen háziállatainknak tartunk majd; ésvégül nem tartom lehetetlennek, hogy akár sok olyan faj is lesz, melyek számára bizonyminden védekezési igyekezetünk ellenére is mi számítunk majd kívánatos zsákmánynak, ezek

14

tehát a mi ragadozóinkká válnak majd! Ilyenek is főleg a mikroorganizmusok közül valószínűhogy kikerülnek majd, s végső soron reménytelennek tartom hogy ezekkel véglegesenmegküzdjünk, az igazi megoldást ellenük csak az immunrendszerünk átalakulása, a hozzájukszokás biztosíthatja, vagyis a sok évszázados emberi evolúció, ami, bármilyen szomorú is ez,úgy fog lezajlani, hogy amelyikünk nem elég életképes velük szemben, az zsákmánya,áldozata is lesz ezeknek, s meg fog halni, nem hagy hátra utódot! Ez így lesz, annak ellenérehogy még a kolonializáció megkezdése előtt én magam is megvizsgáltam több társammalegyütt a légkörből begyűjthető mikrobák mintáját, s úgy találtam hogy ezek jórészt jobbáraveszélytelenek számunkra. Ezért kezdődhetett meg a betelepedés. Ez azonban nem jelenti azthogy ne fenyegetne bennünket akár egy nagy-nagy járvány is, mert hiszen nem ismerjük ebolygó minden zegét-zugát, akárhonnét felbukkanhat egy ismeretlen vírus, sőt, akármostanában is kialakulhat mutáció révén, s jó az esély rá hogy e mutációt épp a mi emberitevékenységünk okozza majd!Na de nemcsak a parányok fenyegethetnek bennünket. Én magam ugyan e veszélyt tartomnagyobbnak, de a makroszkopikus lényeknek is lehetünk zsákmányai. Könnyedén el tudomképzelni, hogy élhet valami olyan lény a Földön, ami például szívesen telepedne meg abeleinkben, vagy a tüdőnkben, vagy más testüregünkben, ahol a vérünket szívja, s ugyanakkornem baktérium, hanem valami féregszerű állat! De lehet olyan moszatféle is, vagy gomba, amipéldául megtelepedik a bőrünkön, s abból akar táplálkozni! Vagy lehet olyan gyümölcs is, aminagyon finom, nem is mérgező, de ha az apró magvaival együtt esszük meg, akkor e magvakelkezdenek kicsírázni és gyökeret ereszteni a gyomrunkban vagy bélrendszerünkben! Mert ezegy ismeretlen világ, nélkülünk alakult ki, s így nem alkalmazkodott hozzánk, de mi semőhozzá! De hogy a gyerekekről beszéljek: még azt sem tartom lehetetlennek, hogy él valamiolyan állat, vagy akár növény is, ami mondjuk a talaj alatt él, s ha egy bizonyos súlyú állatrálép a fölötte levő homokrétegre, akkor az ez alatt levő mondjuk levél beszakad, az állat bele-hull a „szájába”, s ő megemészti. S lehet hogy épp a gyerekeink olyan súlyúak, amik meg-feleltek az ő szokásos zsákmányai súlyának! És amikor arrafelé jártunk, nem vettük észre,mert hiába mászkáltunk épp fölötte mi felnőttek: a mi súlyunk nagyobb, túl nehéz, ránk nemvadászik!Tehát: egyszerre vehetjük át bizonyos itteni ragadozók és zsákmányállatok meg egyebekszerepkörét is.- Van konkrét javaslatod? - kérdezte célratörően Buzubáj parancsnok, mert unta a hosszasbiológiai eszmefuttatást.- Hogyne. A mikroorganizmusokkal nem tudunk sokat kezdeni, elvégre nem járhatunk állan-dóan szkafanderben; itt csak reménykedhetünk, meg bízhatunk abban hogy ha lesz valamibetegség, hamar megleljük az ellenszerét. Ami viszont a többi veszélyforrást illeti, egyszerűennem tudok mást tanácsolni, mint azt hogy mi a zójai élőlényekhez alkalmazkodtunk, tehát az alegbiztosabb, ha legalábbis a közvetlen környezetünkből válogatás nélkül kiirtunk mindenőshonos, földi növényt és állatot, s egy-az-egyben a zójaiakkal helyettesítjük mind a növény-,mind az állatvilágot! Tudom természetesen hogy ez úgysem valósítható meg maradéktalanul,hiszen legalábbis a különböző lágyszárú, nem évelő növények újra meg újra kihajtanak majd alegelőinken; ám törekedni kell erre amennyire csak lehet, mert ha nem is küszöbölünk ki ígyminden veszélyforrást, de azok számát a minimálisra redukáljuk! Továbbá, rengeteg olyanmikroba és élősködő van ami eleve csak más növények és állatok testén vagy ürülékébenjelentkezik, vagyis ha ezeket távol tartjuk magunktól, akkor e járványokat el sem kaphatjuk!Ami tehát a gyerekeinket illeti, nos, én azt javaslom hogy azt a nagy tavat egyszerűencsapoljuk le, hiszen nincs is olyan nagyon messze a tengertől, irtsunk ki a környékéről mindennövényt, vessük be valami hasznos növénnyel a környéket, vagy ha mással nem hát ismertzójai gyomnövénnyel, s ezután hogy majdhogynem parkosítottuk a területet, ezután már az

15

többé-kevésbé biztonságosnak lesz tekinthető, mert remélhetőleg eltűnik arrafelé mindaz, amia gyerekeinket megölő ragadozónak volt a táplálékállata, s így a ragadozó is, akármi legyen is,elköltözik onnan, hacsak a nagy munkák közt mi magunk meg nem leljük és meg nem öljük,akár úgy is, hogy nem is tudunk róla közben, hogy ő volt az a bizonyos veszélyes ragadozó!Mert ne feledjétek: ez egy másik világ, lehet hogy itt egy ragadozó úgy néz ki ami teljeseneltér attól, ahogyan azt mi megszoktuk amikor egy ragadozóra gondolunk!- De mi legyen addig a gyerekekkel, hol játsszanak? - kérdezte az egyik férfi.- Sajnos nem mondhatok mást, vissza kell vinni őket Buzulmániába! Nincs helyük sem azépítkezéseken, sem a vad, veszélyes, ismeretlen világban! Én már eredetileg is elleneztemhogy lehozzák őket már most a legelején! Végtére is a gyermeki szervezet sok szempontbóleleve sérülékenyebb mint a felnőtteké! Tulajdonképpen, ha jól belegondolok, előnyös lenneáttenni a telephelyet az egyik közeli szigetre, van errefelé sok sziget úgyis, mert azt aránylagkönnyen megtisztíthatjuk a legtöbb itteni életformától, ha végighalad minden négyzetméteréna talajgyalu, s utána már nemigen vándorolhat be oda semmi, épp mert az egy sziget! Azutánlegfeljebb bizonyos növényektől és rovaroktól kell tartanunk!A javaslatot megvitatták, majd elutasították, mert már nagyon előrehaladtak a munkákkal itt,de Buzubáj kapitány úgy döntött, hogy legalábbis újabb kolóniákat ezután csakis szigetekenalapítanak majd egy darabig, míg jobban meg nem ismerik az itteni világot.Azt viszont megfogadták Csumpalá javaslatából, hogy a környéken válogatás nélküligyekezzenek elpusztítani minden itteni életformát. Ez logikusnak látszott. A tó lecsapolását istervbe vették, de azt mondták, az nem olyan sürgős, ha a gyerekeket visszaviszik azűrvárosba, mert akkor úgysem csatangol arra senki, főleg ezután nem lesz senki olyan hülye,most, hogy eltűnt négy gyerek is! Azt majd lecsapolják, ha odáig terjeszkedett a település!Végül, miután mindezt megbeszélték, Tufit új munkakörbe osztották be: a gépfegyvertmeghagyták nála, ellenben kapott emellé egy még nehezebb szerkentyűt, még szerencse hogyezt nem kellett cipelnie, mert ez cipelte őt! Ez egy jó hat méteres sokfunkciós masina volt, ezvolt az úgynevezett „talajgyalu”, de volt markolókarja is, manipulátora is, meg rengeteg egyéblehetősége, például kisebb teljesítményű lézerágyúja, oxigénfúvó kompresszora, tudott nem-csak lánctalpakon haladni, de légpárnásan víz fölött is, és nemigen kellett félni hogy kifogy azüzemanyaga, mert egy kis atomreaktor hajtotta. Ennek kezelését kellett hogy Tufi gyorsankitanulja, azután az volt a feladata, hogy ő legyen azok egyike, akik e gép segítségével akolóniától minél távolabbra szorítják vissza a földi élővilágot, egyszerűen úgy, hogy mindentletarolnak és megsemmisítenek maguk előtt, ami nem nyilvánvalóan zójai eredetű. Két ilyengép volt, az egyiket kapta Tufi, a másik másnak jutott, de sosem együtt dolgoztak, hanemmindig más területeken. S ami területet kipucoltak, azt egy másik csoport, helikopterről,mindig beszórta zójai növények magvaival. Aztán ezek vagy megfogantak, vagy nem.Némelyek általában igen, némely másikok nem.Ez természetesen járt bizonyos veszélyekkel Tufira nézve, de a zárt, igen erős műanyagfülkemégiscsak nyújtott valamekkora biztonságot, a gépfegyver és lézerágyú is, és Tufi úgyvélekedett hogy bár a legjobb mégis a számítógép előtt lenne neki, de ez még mindig sokkalelviselhetőbb mint a gyermekfelügyelet. Elvégre így legalább egymagában lehetett, voltbizonyos szabadsága is, mert majdhogynem arra ment amerre akart, és legfőképpen: csakisönmagára kellett vigyáznia!

Igazán nem is volt semmi baja a munkával, nemcsak szörnyek nem fenyegették de mégbetegségek sem kínozták, amíg már két hónap is eltelt új munkakörbe állásának kezdetétől.Ekkor ugyanis alapvető változás állt be nemcsak Tufi, de a kolónia életében is.

16

Ekkor történt ugyanis, hogy Tufi már igazán jókora területet kitakarított a falucska körül, snekikezdett hogy kipucoljon egy keskeny völgyet északkeleten. Különben e völgyben több-ször jártak már, de soha semmi veszélyesre nem bukkantak itt sem. Néhány egészen aprócskató volt csak itt, körülötte gaztenger, s néhol a már ismert kupolás fák, amiket a nagy tó mellettis láttak, ott, ahol eltűntek a gyerekek.Gondolkodott is Tufi, hogy ne kezdje-e most a munkát a rosszemlékű nagy tónál, de azutánletett róla. Igazság szerint félt kissé. S az különben is nagy munka! Minek vágjon bele, ha vanmég közelebb is tennivaló, ez a barátságos kis völgy!Errefelé vette hát az útját, de még oda sem ért, amikor a völgy bejárata előtt meglátta a földönücsörgő teljesen pucér, ismeretlen embert.

Na már most, azt szokták mondani az Univerzum emberlakta bolygóin sokfelé, már aholszabadott ilyen véleményt kimondani, hogy a férfiak sokkal agresszívabbak mint a nők; hogykegyetlenek; s hogy nincs bennük összetartás. Ezzel többnyire természetesen a nők vádolják aférfiakat. Meggyőződésük szerint nem is létezhet egy csupa férfiakból álló társadalom, mertha tudnának is szaporodni nők nélkül, hamarosan kiirtanák egymást a férfiak!E nézetben lehet némi igazság, de attól még okvetlenül túlzó! Mert hát ahol vannak nők is atársadalomban, ott sem amiatt nem irtják ki a férfiak egymást, hiszen ettől még megtehetnék,többnyire ugyanis a vegyes nemű társadalmakban is a férfiaké minden hatalom, az történik ott,amit ők akarnak! Tehát, bár a férfiak nem olyan szelídek mint a nők, de igenis van a körükbenbizonyosfokú szolidaritás! Nem annyi mint a nőkben, de akad. Ami pedig Buzulmánia lakóitilleti: bennük még több is volt mint az átlagos, „normális” férfiakban. A homoszexuálisférfiak többnyire femininebbek a heteroszexuálisoknál. Igaz, Buzulmánia lakói eddigreegyáltalán nem mind voltak „homokosok”, mindössze nem volt módjuk, hogy kiderüljön ezróluk... Eddig.Tehát amint Tufi megpillantotta a bár ismeretlen, de pucér embert, rögvest az jutott az eszébe,hogy segítenie kell rajta.Számos ok miatt gondolta ezt. Legelőszöris, még jóformán szemügyre sem vehettealaposabban, de máris látta hogy meztelen. És hát odakint most épp hűs volt az idő! Igaz,olyan vidéken voltak ahol a csillagászok szerint igen ritka lesz a hideg, ezért is választották kia kolónia helyéül, de most felhős volt az ég, csak néha tűzött a Nap, és hideg szél fújt.Odakint semmi esetre sem lehetett melegebb, mint 12 fok. A csillagász kollégák szerinttulajdonképpen ez felelt meg errefelé a télnek, ennél hidegebb csak valami roppantul ritkatüneményként bukkanhat elő, talán úgy évszázadonként egyszer-kétszer.Igenám, de ilyen időben meztelenül lenni, nos, az nem egészséges! Láthatóan szenvedett ahidegtől ez az ismeretlen is, mert a földön guggolt, hogy kisebb testfelületét tegye ki aszélnek, és fázósan dörzsölgette kezét-lábát.Tufi természetesen nem gondolhatott másra, csak hogy ez nyilván egy másik, messzebbikolónia eddig elbóklászott tagja, akit valami súlyos szerencsétlenség fosztott meg aruházatától, s biztos a kommunikátorától is, hogy nem hívhatott segítséget magának!Kiugrott hát a járműből, s így szólt hozzá:- Hé, gyere gyorsan, ülj be a talajgyaluba, odabent meleg van! Elviszlek a bázisra! De mondd,ki vagy és mi történt veled?!A talajgyaluban nem volt hely a vezetőn kívül másnak. Egyszemélyes gép volt. De Tufikönnyen felajánlhatta hogy az ismeretlen üljön be oda a helyére, mert ő, Tufi ruhában volt! Aznem jutott az eszébe, hogy ha kint marad, akkor ugyan miként is vezeti el a járművet! Csak az

17

járt a fejében, hogy az idegen nem maradhat odakint, mert hamarosan elpusztul a kihűlésmiatt.Az ismeretlen már egy ideje arrafelé pislogott, amerről a talajgyalu közeledett, de Tufi nemlátta jól az arcát, hiszen magasan ült fenn a vezetőfülkében. Most azonban a meztelen valakifelemelte a fejét, sőt, fel is állt, és ránézett. Nem szólt semmit, csak ránézett, de Tufinak ennyiis elég volt ahhoz, hogy az ő szava is elakadjon!Egyetlen pillanat alatt megrohanták őt a legkülönbözőbb érzések, s ezek ambivalens,egymással ellentétes érzések voltak.Egyrészt a mély sajnálkozás. Az idegen ugyanis súlyosan nyomorék volt! Több szempontbólis! Először is, tökéletesen hiányzott mind a hímvesszője, mind a herezacskója. Továbbá, ha ezmég nem lenne elég a bajból, de púpos is volt, elöl a mellkasán, ráadásul itt egymás mellettkét jókora púp is emelkedett!Ugyanakkor, éles ellentétben a nyomorékság iránti szánalommal, Tufi hirtelen ezt gondolta:- Ilyen gyönyörű férfit még soha életemben nem láttam!Nem is értette, miként gondolhat ilyesmit. Hiszen aki nyomorék, az hogy is lehetne szép! S ezitt többszörösen is nyomorék!És mégis szépnek tartotta. Az illető kétségkívül felnőtt férfi volt, erre utalt a mérete, melynem sokkal volt alacsonyabb Tufi magasságánál, ugyanakkor valami sosem tapasztalt lágyságült minden vonásán. Csak az egészen kivételesen szép férfiaknál látott némileg hasonlót eddigTufi, de még azoknál is csak hasonlót, sőt, hasonlót is csak némileg. Ez itt, ez, előtte, ez avalaki messze sokkal de sokkal szebb volt mint bárki, akit eddig látott, vagy akiről akárcsakálmodozott valaha!De nemcsak az arcvonásai miatt volt szép. Hosszú, nagyon hosszú volt a haja, mélyen a vállaalá ért, és olyan gyönyörű szőke volt, amilyent Tufi bár látott már más férfiaknál, de nemtöbbön mint hármon-négyen, pedig biztos volt benne hogy mindegyik ilyennel találkozott,mert bár nem ismerhette Buzulmánia teljes másfél milliós lakosságát, de akiknek efféle hajukvolt, azokból mind színész lett, s így nagyon híresekké, közismertekké váltak!És még mindig nem volt elég a sok-sok szépségből. Mert ez a férfi sokkal gyöngébb volt mintTufi, ez jól látszott rajta, habár Tufi sem volt holmi izompacsirta. Nem számított aleggyengébbnek, de olyan igazán erősnek sem. És ez a férfi gyengébb volt mint ő. Mégis,valahogy olyan vonzóan formás volt a karja, a lába, igen, karcsú volt ugyan, de mégis voltbenne valami leírhatatlan gömbölydedség!Sőt, Tufi elképedve vette észre magán, hogy hiszen ő egy perverz állat, mert neki még e férfikét púpja is tetszik! Mi történt vele, elment az esze hogy épp az tetszik neki, ami valakitnyomorékká tesz?!S mégis így volt! Mert az a két púp annyira de annyira egyforma volt! És olyan szépen,szabályosan formált, annyira szimmetrikus, hogy az már-már művészi! És mindegyiknek alegtetején van egy kis barna csúcs, picike kiemelkedés, mintha egy virág porzója lenne... vagyegy cumisüveg gumija kicsiben...Tufi hirtelen el is feledkezett róla, hogy segítenie kellene a férfin. Minden kipárolgott afejéből, annyira elvette az eszét a hirtelen reá zúduló szerelmi vágy, amit soha még ennyireerősen nem érzett, megközelítőleg ilyen erősen sem! Észre sem vette hogy nadrágja mélyénolyan keménnyé vált férfiassága, hogy talán diót is törhetett volna vele. Nem vette észre, mertbár érzett szexuális vágyat, nem is kicsit, de ennél sokkal erősebb volt benne az érzelmifelindulás.

18

Közelebb lépett a férfihoz, és habozva, lassan kinyújtotta a kezét, épp a két púp felé. Azismeretlen nem húzódott el előle. Várt nyugodtan.Tufi megsimogatta az egyiket, s kissé meg is nyomkodta, de csak óvatosan, mert hátha fáj aszerencsétlennek ez a nyomorékság!De nem fájhatott, mert nemhogy elhúzódott volna, de inkább elmosolyodott! S erre Tufi nagybátran most már mindkét kezével elkezdte tapogatni azokat, s bár néha átfutott az agyánjózansága maradékaként a gondolat hogy micsoda hányingert keltő dolgot cselekszik itt,utolsó perverz ő ha egy nyomorékkal akar szeretkezni, s annak is épp a nyomorékságábaszeret bele - de nem bírt uralkodni magán. Leírhatatlan jó érzés öntötte el, valahányszor csakhozzányúlhatott ezekhez a húshalmokhoz - azt ugyanis hamar megállapította, hogy e két púpcsontot bizony nem tartalmaz! Pillanatokon belül már csókolódzott e furcsa férfival, sőt, nemcsak a száját csókolta, de épp ehúshalmokat is.Az még mindig mosolygott, sőt, egyre szélesebben. Nem szólt egy szót sem, hiába kérdezgettenéha őt Tufi, nem mondta meg még a nevét sem, ellenben egyre jobban mosolygott. Így aztánTufi úgy gondolta, ha nem is adja beleegyezését szavakkal is az aktushoz, de talán csakszégyenlős! Ő azonban, hideg ide, szél oda, nem bírt már parancsolni magának, villámgyorsanlevetette a kezeslábasát, és nekikezdett hogy egyesüljön ezzel a csodálatos lénnyel! S ehhezhogy is foghatott volna hozzá másképp, mint ahogy azt tanulta, látta, sőt, gyakorolta maga ismár nemegyszer, ahogy tette azt ő eddig mindig, s ahogy vele is tették néhányszor: igyekezettrávenni a férfit, szavakkal is és mutogatással is, hogy álljon négykézlábra, s ígymegközelíthesse hátulról a fenekét!Igen, mutogatással is próbálkozott, mert egyhamar gyanús lett neki, hogy ez a szerencsétlennemcsak nyomorék lehet, de gyengeelméjű is, mert mintha nem értené egyetlen szavát sem!Lehet hogy azt nem értette, de a mutogatást igen, és sikerült is rávennie Tufinak, hogyereszkedjék négykézlábra. Hanem amikor hátulról végre el akarta helyezni hímtagját Tufi epompás tomporban, akkor alig érintette a bejárat legszéléhez, a férfi máris elhúzódott tőle. Sígy tett néhány további kísérlet során is!Tufi nem értette a dolgot. Hiszen eddig minden jel arra mutatott, hogy ő is akarja!Aztán eszébe jutott a magyarázat. Hát persze! Hiszen szegénykének hiányzik a párzószerve!Lehet hogy leharapta valami, talán még sebes is neki ott, arrafelé, vagy ha már nem is sebes,de még nem gyógyult be egészen, vékony a bőr, fél hogy felszakad...Az elmélet próbaköve a gyakorlat! Tufi nekikezdett hogy ellenőrizze, helyesen gondolja-e!Némi mutogatás után sikerült lefektetnie a férfit a hátára, ezután széthúzta a két lábát, sóvatosan beleturkált ott a szőrzetbe, szinte szálanként borzolva szét azt, hogy megnézze, van-e valami seb ott, aminek nem kéne ott lennie.Sebet nem talált, de meglepő felfedezést tett: az ismeretlen férfinak nem egyszerűen hiányzika hímtagja, hanem ott ahol annak lennie kéne, van egy nagy lyuk rajta! De nem olyan lyuk,ami sebesülés után keletkezett, mert bár Tufi nem volt biológus, orvos sem, de nagyon úgytűnt a számára, hogy e lyuk valószínűleg születésétől kezdve ott kellett legyen a férfin, még haakkor talán kisebb lehetett is!S mindemellett természetesen megvolt neki a szokásos helyen a végbélnyílása is. Vagyis eférfinak nem egy, de két lyuka volt!Kétlyukú férfi! Ez aztán a különleges lelet! De hogyhogy ezt eddig még sehol nem vettékészre rajta?! Hogyhogy e csoda híre nem terjedt el még Buzulmániában?!

19

Annyi azonban világos volt előtte, hogy nem lehet fájdalmas e lyuk a férfi számára, sőt, éppellenkezőleg: ahogy fésülte szét ujjaival a szőkés bozontot, ahogy kíváncsian tapogatta a sokbőrredőt, s a lyuk belső falát, eközben a férfi szeme lecsukódott, s kéjes nyöszörgésbe kezdett!Ugyanekkor Tufi azon vette észre magát, hogy neki magának is kiváltképpen élvezetes hogyezt csinálja vele! Élvezte tapogatni, simogatni, csiklandozni!S egy hirtelen ötlettel elhatározta, hogy ő bizony kipróbálja ezt a mérhetetlen különlegességet!Lesz ami lesz!S elhatározását tett is követte: a férfi fölé mászott, meghagyva azt így hátonfekvő helyzetben,ő maga a bal kezére támaszkodott, jobbjával megragadta ágaskodó hímtagját, beigazította amegfelelő helyzetbe, majd lökött egy nagyot...Kissé szokatlan volt neki hogy így kell behatolnia, s úgy vélte a közösülés így némilegfárasztóbb is mint a szokásos módon, hátulról, ugyanakkor az nem tagadható, hogy partnerenagyon élvezte! Hányta-vetette magát a földön, és már-már sikoltozott, de jól láthatóan nem afájdalomtól, hanem a kéjtől! Soha még senki nem élvezte ennyire a szexet Tufi partnereként!Ráadásul mert szemből helyezkedtek el egymásnak, így Tufi jól láthatta közösülés közben agyönyörű férfi minden vonását! Arcát is, a két formás húshalmot is, a kéjtől elváltozott arcot...s ez, hogy így nemcsak hímtagja bizsergését tapasztalhatja, de vizuális élvezetben isrészesülhet az aktus közben, ez eddig még soha nem tapasztalt, felülmúlhatatlan jó érzésseltöltötte el. De annyira, hogy azon frissiben elhatározta, hogy ő bizony ezentúl ha csak teheti,így közösül majd, mert ez sokkal jobb mint amit eddig tapasztalt! Lehet hogy ez perverzió, deha az is, nagyon kellemes!Ám alig fejezte be amit csinált, máris nagyon kezdett fázni; ez eszébe juttatta hogy hiszen őmilyen önző, csak a saját örömére gondol, amikor ez a szerencsétlen már ki tudja miótadidereghet! Hiszen ebbe bele is halhat, s eltekintve attól hogy nem szép dolog hagynivalakinek a halálát, ha meghal, hát akkor ezentúl nem lesz soha többé két lyukú férfi, akivelilyen jót élvezhet!Azonnal kézen fogta, és beültette a talajgyaluba, ő maga pedig felöltözött, és akommunikátorán szólt, hogy talált egy kommunikátor nélküli, meztelen, nyomorék férfit, akiúgy látszik valamitől nagyon megijedhetett, mert annyira meghülyült hogy beszélni iselfelejtett. S mert a talajgyalu egyszemélyes, emiatt küldjenek ki hozzá egy helikoptert vagyvalami más járművet, amivel elszállíthatják a faluba!

Helikoptert odaküldeni azonban nem is volt olyan egyszerű! Voltak ugyan helikoptereik, deazok mind be voltak osztva valami hasznos munkára, például nehéz beton- és fémelemeketemeltek az építkezésen a készülő házak építésénél, vagy a zójai növények magvait szórtákmindenfelé, nemcsak a falu közelében, de jócskán távolabb is, hogy mielőbb minél ismerő-sebb legyen a környezet a számukra. És ezek a helikopterek már igencsak messze voltak!Végül úgy döntöttek, legegyszerűbb ha az épp náluk levő űrsiklót küldik el oda. Igaz, azt nemkifejezetten ilyen rövid repkedésekre tervezték, sokat is fogyasztott, de hát első az életmentés!Amíg azonban ez eldőlt és a sikló odaért, azalatt eltelt egy óra is. És ezen óra alatt Tufi egyreaz ismeretlennel foglalkozott. Igaz hogy az odabent ült a talajgyaluban, ő meg odakint állt, deleengedte a fülke ablakát hogy beszélhessen hozzá, s hogy emiatt a talált férfi meg ne fázzék,odabent a fűtést maximálisra állította. Nemsokára már a nyitott ablak ellenére is döglesztő lettodabent a meleg, csak úgy áradt odabentről kifelé, de ez érdekes módon cseppet sem voltkedve ellenére az ismeretlennek, ellenkezőleg, láthatóan igen jó kedve kerekedett, egyfolytá-ban mosolygott, s ettől mosolyognia kellett Tufinak is. Maga előtt sem titkolhatta, hogy őbizony halálosan beleszerelmesedett ebbe a gyönyörű nyomorékba!

20

Megpróbálta megtudni a nevét. Ezt úgy próbálta, hogy elmondta, hogy őt magát Tufinakhívják, de a másik láthatóan nem értette ezt. Ezután egyszerűbben próbálkozott: magáramutatott, és azt mondta hogy „Tufi”. A férfi megismételte ezt, igazán fölöttébb tökéleteshangsúllyal, de valami olyan bájos hangon, hogy Tufi szinte elolvadt a gyönyörűségtől.Ezután kérdő arccal mutatott a talált idegenre, hátha megérti hogy most az ő nevére kíváncsi -de az csak nézett rá értetlenül. S ezen Tufi elképedt. Lehetetlen hogy ne tudja, mi az hogyvalakinek a neve! Ismernie kell ezt a fogalmat!De hát nem ismerte. Vagy úgy tett mint aki nem ismeri. Tufi nem tehetett mást, egy hirtelenötlettel elhatározta, hogy ha valami baleset miatt a szerelme elfelejtett is beszélni, de majd őmegtanítja újra! S így mutogatott különböző tárgyakra odabent a fülkében, megmondvaennek-annak a nevét, megnevezte a talajgyalut is, a teste testrészeit is, aztán mert hirtelen nemvolt más már amit megnevezzen, benyúlt csak úgy az ablakon át az ajtózsebbe, kihúzott onnétegy hasas palackot, mondta hogy az „palack”, aztán egy csepp vizet cseppentett a férfi karjára,mondta hogy az „víz”, azután bár nem is volt szomjas, ivott egy kis kortyot, s előtte is, utánais mondta hogy „inni”. Azután így szólt: „még inni” és ivott egy kortyot. Így akarta meg-tanítani annak a mutogatással különben eléggé nehezen megmagyarázható „még”-szójelentését. S ezután úgy határozott, ha ez a szép férfi elfelejtette a saját nevét, majd ő elnevezivalahogyan! Legalábbis addig, amíg le nem ellenőrzik Buzulmánia teljes lakosságát hogy kihiányzik, s meg nem tudják az igazi nevét! A tőle Tufitól kapott név azután is jó leszbecenévnek! - s így ismét magára mutatott, kimondta hogy az ő neve Tufi, majd rámutatott azismeretlenre, s kimondta a neki leginkább tetsző nevet:- Tripszi.S erre meglepő dolog történt: az ismeretlen rögvest bebizonyította, hogy nagyon is értelmesvalaki! Az lehet hogy elfelejtette a beszédet, de képes igen gyorsan tanulni! Mert mostmegszólalt:- Tripszi víz inni!Tehát máris egész mondatot használt. Nemcsak rájött hogy Tripszi lesz a neve, de képes voltezt és más szavakat értelmes mondatba foglalni is!Tufi odaadta neki a palackot. S bár az jó hasas palack volt, két és fél literes, és csaknem televolt még, Tripszi csak a szájához emelte, és addig el sem vette onnét, amíg csak az utolsócseppet is ki nem ürítette belőle! S ezután megszólalt:- Még víz inni.Tufi csak ámult. Ennyi folyadékot lenyelni egyszerre - nem hitte volna, hogy erre valakiképes! És ez a csudaférfi még kér?!De hát nem volt már vize, ezt is amit Tripszi megivott, ő magának egész napra hozta!Volt ellenben egy kicsike pálinkája. Nem sok, fél deci sem. Nem mintha a buzulmánok közttilos lett volna az alkoholfogyasztás! A részegség tilos volt, de a mértékletes iszogatás nem.Tufi ugyan azt sem szokta, igazság szerint nem szerette az alkoholos italokat, most is csakazért volt vele, mert egyrészt nagyon bizalmatlan ember volt és kevesellette az elsősegély-dobozban fertőtlenítési célra elhelyezett alkohol mennyiségét, másrészt mert nem árt ha vanpálinkája, mert hátha valamiért ki kell mennie ebbe az átkozott hidegbe, s majd jót tesz,melegíti őt!De amikor még jót tett volna Tripszinek, nem jutott az eszébe, most meg már meleg voltodabent. De ha szomjas, hát odaadja neki, hadd igyon! Ne mondja hogy sajnálja az innivalót!

21

Elővette, s odaadta, mondta is neki hogy „pálinka”. Tripszi belekortyolt - s azon nyomban kiis köpte az egészet, s úgy fintorgott hogy egyértelmű volt, ő még Tufinál is jobban utálja azeffélét!- Víz inni! - mondta aztán. - Tripszi víz inni, Tufi inni pálinka!Ez meg aztán még egyértelműbb állásfoglalás volt. De hát nem volt már több víz atalajgyaluban, ellenben most meghallott valami dübörgést Tufi az égből, e hangot már jólismerte, s egy hirtelen ötlettel magára mutatott, s így szólt:- Ember. Majd Tripszire mutatva is megismételte az „ember”-szót, s ezt mondta:- Tufi ember. Tripszi ember. Tufi és Tripszi emberek.S ezután a dübörgés irányába mutatva így szólt:- Még emberek. Még víz.Ezzel próbálta jelezni, hogy majd azoktól kap még Tripszi inni. S ez így is lett, a hamarosanleszálló űrsiklóban volt bőven elég víz, s ebből be is vedelt a furcsa férfi újabb bő két litert,amin Tufi nem győzött újfent álmélkodni.

A faluba szállítás nem tellett már egy órába, néhány percbe csak, mert nem kellett máreldönteni milyen járművel menjenek, és a falu helyét sem kellett keresgélni, nem úgy mintkorábban Tufi talajgyalujáét. Ami különben ott maradt Tufi nélkül, Tufi ugyanis mindenáronTripszivel akart maradni, igazság szerint félt hogy valaki elszereti előle a szerzeményét;másrészt úgy tűnt Tripszi sem akar elszakadni tőle! Amikor a leszálló űrkomp felé intett Tufi,és még meg is nevezte hogy „űrkomp”, akkor a nevet megtanulta Tripszi, de egy lépést semtett feléje. Amikor Tufi kézen fogva odahúzta, akkor ment, de az ajtóban állva hiába intettbefelé Tufi, Tripszi csak állt egyhelyben. S úgy tűnt attól fél hogy ha beszáll, Tufi odakintmarad, mert ezt mondta:- Még Tufi.S ebből Tufi megértette, hogy Tripszi nem akar elszakadni tőle!Belépett hát elsőként ő az űrkompba, s ezután már hívnia sem kellett Tripszit, az beszállt odamagától is és leült mellé. De mert így a talajgyalu vezető nélkül maradt, azt egy másik férfivezette haza. Tufi együtt utazott Tripszivel.

A furcsa férfi felbukkanása mindenkit meglepett odahaza! Nem győztek álmélkodni érdekesmódon eltorzult testén. Bárhová is ment, mindig kíváncsi tekintetek követték őt. Messziről fellehetett ismerni még azután is hogy adtak neki ruhát, mert senkinek az arca nem volt olyanszép, mint az övé, s mellkasán a púpokat is lehetett látni ruhán keresztül is, mármint adomborulatukat.Természetesen rögvest létszámellenőrzést tartottak mind a faluban, mind a többi faluban, demég odafent az űrvárosban is, de kiderült hogy a korábban eltűnt négy gyermek kivételévelmindenki megvan, senki nem hiányzik! S így maradt a rejtély, hogy ugyan honnét bukkant felez a gyönyörű, kétlyukú férfi?!Abban reménykedtek, hogy hamarosan megtanulja a nyelvüket, s akkor elmondhatja nekik. STripszi valóban bámulatosan gyorsan tanult buzulmánul! Még nem telt el egyetlen nap semmegtalálásától számítva, de máris tudott legalább ötszáz szót, természetesen a legfonto-sabbakat, s ezeket már többé-kevésbé ragozni is tudta, még ha nem is mindig hibátlanul. Úgytűnt, kivételesen jó memóriája volt, mert soha nem kapták rajta, hogy elfelejtett volna egykorábban neki mondott szót.

22

De még igazán nem tudott bármiről beszélni, sőt, még ezen első nap véget sem ért, máriselőállt Csumpalá biológusuk egy meglepő elmélettel! Méghozzá igazán fantasztikuselmélettel!Megint mint a gyermekek eltűnése utáni tanácskozáson, mindenki hallgatta Csumpalá szavait.Tufi ugyan nem számított semmiféle vezetőnek, de ő személyesen is jelen volt, mert ő találtaa különleges férfit. Tripszi azonban nem volt jelen, úgysem sokat értett volna az ittelhangzottakból még, ehelyett a beszédet tanulta, most ugyan nem Tufitól, hanem hárommásik férfitól is. Igaz hogy rádiójukon közben ezek is figyeltek Csumpalá szavaira, még ha„fél füllel” is. Tripszi most érdekes módon hajlandó volt elválni Tufitól, hagyta hogy a férfitávozzék mellőle, lehet hát hogy csak kezdetben volt egy kissé félénk.Tulajdonképpen Tufi is megtehette volna hogy Tripszivel marad, s a távolból követi azelőadást, de Csumpalá külön meghívta őt, kérve hogy számoljon be róla, mit érzett amikormegpillantotta Tripszit, s hogy milyen érzés volt közösülni vele. Azt ugyanis hogy eztmegtette, Tufi nem titkolta el, különben is, a buzulmánok népe nem volt egy szégyenlős fajta.Nem is voltak náluk életre szóló párok, nem volt olyan hogy házasság, mindössze néha úgydöntött egy pár hogy akarnak közös gyermeket, ekkor ha engedélyt is kaptak erre, elmentek azegyik szabad apagéphez, ott a gép levette mindegyikőjüktől a spermát, s elkezdte készíteninekik a gyermeket, ami kilenc hónap múlva meg is született. Ekkor kötelessége volt a párnakegyütt lakni egymással is és a gyermekkel is, amíg az önellátóvá nem válik, tehát úgy talán 14éves koráig. De ezalatt a pár, tehát a szülők nem volt hűségre kötelezve egymás iránt, habártöbbnyire egymással szeretkeztek, csak az volt a kötelező hogy ha már akarták a gyereket,akkor mindketten vigyázzanak rá, tanítsák, támogassák, neveljék.Az tehát nem volt szégyen hogy Tufi közösült Tripszivel vagy akárkivel, legfeljebb attóltarthatott, hogy azért vetik meg, hogy egy nyomorékkal egyesült, sőt, hogy azt szépnek látja. Sbizony alig fejezte be a mondandóját, akadt is a hallgatóságból, aki így nyilatkozott:- Hát én csak örvendek annak, ha te ezentúl ezzel a girhes nyomorékkal párzol Tufi, mert ígylegalább nem szereted el előlem az én partnereimet! Bár fogalmam sincs hogy mit eszel ezen acsontkollekción! Én sem vagyok egy erős legény, de fél kézzel a földhöz teremthetném! Nonem mintha akarnám, de hát az a szép ha egy férfin vannak izmok amit tapogatni lehet! Ésmég púpos is! Ráadásul elöl a púpja, ahol azonnal szembeötlik! Borzalmas! Mondd, nem vagyegy kissé perverz?! Sőt, nagyon?!Felcsattant a nevetés. Tufi pirult. Látszott hogy többen is osztják a szónok vélekedését. Ámmost megszólalt egy egészen másképp vélekedő férfi. Így szólt:- Én nagyon is megértem Tufi barátunk heves érzelmeit! Alig pillantottam meg Tripszit,szinte ellenállhatatlan vágy fogott el hogy rárohanjak és ott helyben földre döntsem és szeret-kezzek vele! És csak tudjon beszélni, addig nem nyugszom amíg rá nem beszélem hogylegyen velem is! Igazán, sokkal szebb mint bárki férfi akit eddig ismertem, holott Buzulmánialegszebb férfiainak többségével már voltam! Én azt hiszem ez amit Tufi érzett, nem perverzió,csak Tripszi a Szépség olyan új kategóriáját képviseli, amivel eddig még nem találkoztunk!Úgy is felfoghatjuk, hogy e bolygótól, a Földtől, máris kaptunk egy új és nagy, sőt felbecsül-hetetlen ajándékot: egy újfajta és igen pozitív esztétikai minőséget, mely gazdagítjaviláglátásunkat, érzelmeinket, és értelmes lény mivoltunkat!- Ezek hangzatos szavak - reagált erre egy harmadik férfi - de én azon a véleményen vagyok,hogy amit művelt Tufi, az mindenképpen fajtalanság, perverzió, sőt, a Természet ellen valóvétek! Bűn! S még csak nem is az hogy belészerelmesedett Tripszibe, mert elismerem ha a kétpúpja undorító is, de az arca valóban kivételesen szép. Ennyiből egyetértek vele. Hanem hogyis süllyedhetett le odáig, hogy a két lyuk közül az elülsőbe dugja a farkát?! Még ha nem lettvolna végbélnyílása Tripszinek, akkor talán megértem, bár akkor is... na de hát volt neki

23

rendes, szabályos lyuka ott, ahol annak lennie kell! És mégis a másikat, az „újmódit”választotta Tufi! Holott megszemléltem ezt a nyílást én magam is, és láttam hogy ez bizonysok szempontból nagyon más mint a fenék, hogy csak egyet mondjak: hosszúkás! Márpedignem való a farkunkat oda dugni, ahová nem való! S hogy hová való, az egyértelmű: fenékbe,hiszen a fenéklyuk kör alakú, s a farkunk is meglehetősen kör keresztmetszetű! Ez aztbizonyítja, hogy kifejezetten azért alakult ilyenné a fenék, hogy a farkat magába fogadhassa,vagy fordítva, a farok olyanná hogy oda be lehessen dugni! Mindenesetre összetartoznak, mertegybeilleszkednek! Ellenben Tripszi elülső rése valóban nem lyuk hanem csak rés, keskeny,ovális, igazán más hát mint a farkunk, vagyis én amondó vagyok hogy oda nem a mi farkunkvaló ha ugyan farok való oda egyáltalán; oda legfeljebb valami állat farka illik, s emiatt meg-kockáztatom az állítást, hogy Tripszi nem is ember! Igen, hiába néztek rám, nem férfi, hanemvalami más! Márpedig ha nem férfi, akkor nem való belé férfi farka! És nem is értem mireTufi nagy lelkendezése hogy jobban élvezett ebben a nyílásban mint bármikor fenékben, ezugyanis egyszerűen nem lehet igaz, ez abszolúte lehetetlen, mert világos, hogy annál jobb aférfinak, minél jobban szorítja a farkát a partner teste, legjobban pedig egy körkeresztmetszetű lyuk szoríthatja a rúd alakú farkat, egy ovális rés csakis kevésbé, tehát ottnem élvezhetünk annyira! A Természet akarata tehát hogy a farkunk fenékbe, és ne máshoválegyen dugva, ez annyira evidens, nyilvánvaló tudományos tény, hogy még csak nem is szorulkülön bizonyításra, ezt minden józan elme könnyedén beláthatja!- Jó, hát akkor te ne dugd bele, én csak örvendek ha nem leszel a vetélytársam, amikorTripszihez megyek! - kiáltotta egy negyedik, aki eszerint nem értett egyet e tudományosnézettel.- Az lehet hogy a farkunk alapvetően fenékbe való - mondta egy ötödik - de néha kellemeslehet egy kis változatosság, tehát én azért csak-csak kipróbálom előbb azt a hosszúkás rést,mielőtt elítélően nyilatkozom erről az újmódi szeretkezésről...- Nono! - szólalt meg most sietve Tufi. - Ne felejtse el senki, hogy Tripszit én találtam, s ő isragaszkodik hozzám, látható, tehát ő az én párom, de még ha nem lenne is az, akkor is vannakelőjogaim vele kapcsolatban, épp mert én leltem fel a kétlyukú férfit, én és nem más, tehátmindenki nekem köszönheti őt!- Nem köszönhetünk semmit ha meg akarod tartani magadnak - hangzott a hátsó sorokból - éskülönben is, nem lehetsz önző, kell legyen benned közösségi érzés!- Egyébként is, neked semmi előjogod nem lehet rá, mert majd ő választ!- Ráadásul ha szereztél is azzal érdemet hogy fellelted őt, de ezzel csak helyrehoztad a négygyermek elvesztését!Már-már elszabadultak az indulatok, amikor Csumpalá felemelte a kezét, s így szólt:- De csillapodjatok már uraim, hallgassatok meg mert fontos dolgokat akarok mondani!Amikor csend lett, így szólt:- Sok vélemény elhangzott itt, és én egyetleneggyel sem értek egyet, azt kivéve, mely úgyhangzott, hogy Tripszi nem férfi! Ebben ugyanis magam is biztos vagyok. Hanem én azt issejtem, hogy ki lehet ha nem férfi!E szavaira aztán végképp csend lett, s mindenki tárt fülekkel várta a folytatást. Ami ígyhangzott:- Tripszi nem lehet más, mint az emberi faj nősténye. Persze ezzel még nem mondtam sokat,mert egyiktek sem biológus, s így nem tudjátok mit jelent ez a szó! Holott, tulajdonképpentalán illett volna elgondolkoznotok róla, hogy miként is szaporodik a többi állat, ha nekik

24

nincs apagépük! Hát ez úgy történik, hogy minden faj kétféle állatból áll, egyik a hím, másik anőstény, s a hím az olyasféle állatként mint mi férfiak, van hímtagja, ezért is hímtag e szervneve, ezt bedugja a nőstény megfelelő nyílásába, ami nem a feneke, hanem épp olyasmi mintami Tripszinek van, s ezután elkezd növekedni a nőstény állat testében egy kicsi állat, egyállatgyerek, ami egy idő múlva kipottyan onnét, tehát megszületik. A dolog persze sokkalbonyolultabb, de ez a lényege, és nem terhellek benneteket a részletekkel, mert nem is fontosnektek. Annyira nem az, hogy épp ezért nem is lett tanítva az iskolában. Végül is amíg avilágűrben kóboroltunk, és mesterséges fehérjén éltünk, tehát nem voltak állatok a körünkben,addig mindegy is volt hogy tudja-e ezt valaki vagy sem! Ezért csak a biológusok tanulták.Nekünk muszáj tudnunk, mert előre tudtuk hogy a mi dolgunk lesz alapvetően e bolygózójásítása! Na tehát, minden állatfaj hímből és nőstényből áll: a hímnek van hímtagja, anősténynek nincs, ellenben neki egy lyuk helyett kettő van! Tripszi pedig épp ilyen, tehátnőstény!És még valami. Amikor az emberi faj kialakult, még nem volt apagép. Ez biztos, hiszen amegalkotásához olyan tudományos ismeretek kellettek, amivel már tulajdonképpen mimagunk sem rendelkezünk. Na de hát a tudomány lépésről-lépésre fejlődik, eleinte tehát mégannyit sem tudtak őseink mint most mi, vagyis eleinte nem szaporodhattunk apagéppel, mertnem volt olyan! Akkoriban azonban még lehettek nőstényeink, muszáj volt hogy legyenek,másképp nem szaporodhattunk volna, de hát vagyunk, őseink szaporodtak, nyilvánvaló háthogy a nőstények közreműködésével!Aztán, azt sem tudja senki, miért is jöttek el őseink a Zójáról. Nos, én megmondom! Úgylehetett biztos, hogy történt ott valami nagy katasztrófa, ami elpusztította az ottani emberekösszes nőstényét, ellenben a hímeket vagy nem, vagy legalábbis nem mind! E hímek utódaivagyunk mi. Bölcs őseink ugyanis, mert nem akartak kipusztulni, építettek apagépet, s elhatá-rozták, hogy addig járják a világűrt Buzulmániával, míg valahol találnak újra nőstényeket!- Ez hülyeség - mondta Buzubáj parancsnok maga - mert tudjuk, hogy ők lakatlan bolygóraakartak lelni!- Nem biztos hogy ez már eleinte is így volt! Meglehet hogy először nőstényekért indultak,csak később, amikor látták hogy a lakott bolygókon ellenségesek velük szemben, azutánakartak már egy lakatlanra lelni, az eredeti célt így módosítván! Különben is, lehet hogy azokaz ellenségesen viselkedő bolygók is amiatt lettek őseinkkel oly kiváltképp barátságtalanná,mert féltek hogy megfosztjuk őket sok-sok nősténytől! Nem tartom lehetetlennek, hogy azemberi fajban eleve nagyon kevés nőstény születik, így az ritka kincs, amit a hímekféltékenyen őriznek, védenek, talán még egymás elől is rejtegetik, de vadidegenek elől biztos!- Ez semmi esetre sem lehet igaz - ellenkezett vele egyik hallgatója - mert ha igaz volna, akkormind szépnek látnánk Tripszit, márpedig én egyáltalán nem látom annak, csúnyának inkább,és e véleményemmel nem vagyok egyedül!- Én ugyan szépnek látom - mondta Buzubáj parancsnok - de érdekes hogy ennek ellenérenem érzek semmi vágyat rá, hogy szeretkezzem vele!Hogy erre mit válaszolt Csumpalá, azt Tufi már nem tudta meg, mert nem is érdekelte.Ehelyett felállt, s egyszerűen elhagyta a tanácskozást. Senki nem szólt utána, lehet hogy azthitték szükségét végezni megy. Holott nem azért ment ki, bár legalább annyira sietett mint akitvizelési inger hajt.Arról volt szó, hogy ő még nem tudta maga is elhiszi-e Csumpalá elméletét, de egyet tudott:nem tartotta lehetetlennek! Úgy vélte, ha az nem is maga a teljes igazság, de valamiigazságmag rejtezhet benne, mert tény hogy sokaknak tetszik rajta kívül is a szép Tripszi! Ésaz is igaz hogy az állatok kell szaporodjanak valahogyan! Azt nem tudta hogy hogyan, még

25

sosem figyelte meg, s el sem gondolkodott ezen. De valahogy biztos szaporodnak, hiszenmásképp kipusztulnának, és tény ami tény, hogy nincs apagépük! Miért is volna hát lehetetlen,hogy ők a férfiak is képesek szaporodni apagép nélkül! Eddig ez nem történt meg, de nem isvolt a körükben kétlyukú férfi!Ami azonban a leglényegesebb: ha ez igaz, akkor igaz lehet az is, amikor Csumpalá arrólbeszélt, hogy a hímek vigyáznak a nőstényeikre, azaz, vigyáztak rá az ősidőkben, mert azértékes ritkaság volt! Azt pedig Tufi önmaga tapasztalta, hogy sokan szeretnék ha az őpartnerük lenne Tripszi!És ezt Tufi nem akarta hagyni. El volt szánva rá, hogy kerül amibe kerül, de megtartjamagának, akár akkor is, ha emiatt életveszélyesen összevész bárkivel, vagy akár mindenkivelis! Akár Buzubáj parancsnokkal is! Bár vele nem, hiszen hallotta hogy a parancsnokot nemérdekli Tripszi... No, még ez a szerencse!Most azonban legfőbb ideje hogy felkeresse a szép férfit... azaz, bocsánat, nőstényt!

Amikor belépett hozzá, meglepő kép fogadta. Bár talán nem is túl meglepő. Tulajdonképpenszámíthatott volna rá. Tripszi meztelenül feküdt az ágyon, az egyik férfi, aki tulajdonképpen anyelvre kellett volna oktassa, javában szeretkezett vele, épp úgy, ahogy azt korábban Tufi tettevolt Tripszivel, de még három másik állt ott, s nemcsak ők álltak de a farkuk is!Amikor a Tripszin ügyködő férfi észlelte hogy Tufi belépett oda, bűntudatos arccal hagytaabba kéjes tevékenységét, s leugrott Tripsziről, de ez nem tetszhetett Tripszinek, mertszegényes buzulmán tudásával tiltakozott is:- Még férfi! Még férfi! Sok férfi! - kiáltotta.- Kifelé! Őt én találtam! Kifelé innen! - ordította Tufi, s maga sem értette miért ilyen dühös.De a másik négy férfi sejthetett valamit, mert gyorsan kisomfordáltak.

Az elkövetkező néhány napban Tufi egyetlen pillanatra sem hagyta magára Tripszit. Mégakkor is jelen volt, amikor az orvosok vizsgálgatták. S bár e néhány nap alatt ő maga gyakranközösült a nősténnyel, de bizony észrevette hogy az orvosok megpillantásakor gyanúsan kezdcsillogni Tripszi szeme, mint akiben sóvár vágyak ébredtek...De ő maga legalább nem kezdeményezett, habár Tufi úgy vélte, csak azért nem, mert tudjahogy az nem tetszene neki, Tufinak, márpedig Tripszi szemlátomást úgy gondolta, hogy őbizonyos értelemben Tufihoz tartozik. Ellenben egyedül hagyni egy pillanatra sem merte, sfőleg nem más férfival hagyni! Már az sem tetszett neki hogy sokan legalább a televíziónkeresztül látni szerették volna az „idegen embert”, s így jött egy egész stáb hozzá kamerákkalés mikrofonokkal. Csináltak is egy rakás felvételt Tripsziről, felvették azt is, hogy mikénttanítja beszélni őt Tufi; eddigre különben Tripszi már bámulatosan sokat megtanult. Hanemezután azt akarta a felvételvezető, hogy ugyan csináljanak már arról is felvételt, miként megyez az újmódi párzás az elülső lyukon át! És bár a buzulmánok közt a párzás nem volt szégyen,de nemigen fordult elő hogy nyilvánosan csinálták volna és mások előtt. Ha valaki benyitottegy szobába és ott épp párzottak, akkor udvariasan becsukta az ajtót, bár a rajtakapott páremiatt nem szégyenkezett. De az hogy egy rakás másik ember előtt csinálják, nos, ez nem voltjellemző!Tufi kissé szabadkozott is, de a felvételvezető azt mondta, hogy hát értse meg Tufi, ez mostolyasmi ami a tudomány érdekében történik! Mire Tufi mondta, hogy na jó, megpróbálja.- Nem, nem - hangzott erre a meglepő válasz - ne te csináld! Azt szeretném ha népszerűsít-hetném is e korszakalkotó filmmel a szeretkezés új útjait, és ne is haragudj meg, de a te tested

26

Tufi ha nem is csúnya, de tulajdonképpen nem filmre való, nem olyan szép! Hanem ő - muta-tott a stáb egyik tagjára, aki igazi atlétatermetű, izmos fickó volt - ő lenne a legfotogénebb, őmár más filmekben is gyakran szerepelt, és nagy sikere volt! Ő pározzék Tripszivel, haTripszinek nincs kifogása ellene!- Én szeret sok férfi. - mosolygott a nőstény.- Én benne vagyok a buliban! - mondta erre a szépfiú, s már nyúlt is a nadrágjához hogylevegye.- Én viszont nem! - pattant fel Tufi. - Tünés! Kotródjatok a szobámból! Kifelé mindenki!Azonnal, halljátok?!- Hé te, velem nem beszélhetsz így, mert kiverem az összes fogadat! - szólt dühösen a szépfiú,a Tripszi partneréül kijelölt, s már nem is igyekezett levenni a nadrágját, ehelyett fenyegetőenindult meg Tufi felé...Ám ekkor Tufi oldalt ugrott, s felemelte a még mindig munkaeszközének számító, s így nálalevő géppisztolyt. Ráfogta a jelenlevőkre.- Én meg nem tűröm, hogy fenyegessetek! Kifelé! Aki három másodperc múlva még itt lesz,azt szitává lövöm!Mindenki rémülten menekült. Mindazonáltal, bár így a párzás új módja nem lett filmre véve, atévések nem maradtak szenzáció nélkül, mert legalább Tufi fenyegetése filmre került, s így eztadhatták le, hogy a kétlyukú férfi miatt Tufi olyan féltékeny lett, hogy megőrült!Emiatt aztán a Tripszit vizsgáló orvosok nem is mertek kezdeményezni nála. Tufi igazánvasvillaszemekkel vizslatta őket!

Egy darabig csak-csak ment, hogy Tufi mintegy „üvegharang alatt tartsa” Tripszit, ahogy egyköltői lelkű valaki nevezte a férfi féltékenységi rohamát, de nem kellett egyetlen hétnek semeltelnie, s máris tarthatatlan lett az állapota, méghozzá egyszerre több szempontból is.Először is, igen hamar észre kellett vennie, hogy pillanatokon belül ő lett egész Buzulmánialeghevesebben utált polgára! Mert igaz, nem mindenki találta szépnek Tripszit, s ezek nem isvoltak kíváncsiak rá. Mások bár szépnek találták, de ezeket sem érdekelte valamiért annyira,hogy körülötte legyeskedjenek. Ám sajnos e két csoport összesen sem tette ki a lakosság tízszázalékát, vagyis minden tíz emberből kilenc kimondottan rossz néven vette, hogy Tufi elakarja zárni előlük Tripszit!Főként miután Tripszi szavaiból kiderült, hogy a nőstény bizony boldogan szexelne másokkalis, ezután egyenesen azzal vádolták Tufit, hogy erőszakkal tartja azt fogva, márpedig ez súlyosbűncselekmény! Továbbá - érveltek - Tripszi valóban tudományos különlegesség, tehát nemsajátíthatja ki ezt a korszakalkotó felfedezést önös céljai érdekében!Tufi hovatovább a közösségi étkezdébe is csak gépfegyveresen mert lemenni, mert félt, hogylaposra verik.De ez még mindig nem volt elég a bajból! Mert eltelt néhány nap, s ekkor maga Buzubájparancsnok kezdett el érdeklődni nála, hogy hát Tufi fiam, ugyan mikor szándékozol te újramunkába állni?!Tufi elsápadt. Amióta Tripszit felfedezte, azóta valóban nem dolgozott semmit a talajgyalu-val! Tulajdonképpen most sem a munka ellen volt olyan óriási kifogása, sőt, e munkakörnekinkább hálás volt, mert ez hozta a számára Tripszit! Ellenben nagyon jól tudta, hogy amelypillanatban munkába áll, még el sem tűnt a dömper a láthatáron, máris seregnyien fognakTripszi körül legyeskedni, és amennyire megítélhette Tripszi jellemét, nos, bármilyen ritka

27

legyen is a kettőnél többesben folytatott párzás, de most aztán bizony népes sorokban állnakmajd Tripszi körül a férfiak, talán még össze is verekednek rajta, s egymást a hajuknál sőthímtagjuknál fogva rángatják le Tripsziről!Tufi tudta, mire csak egyetlen műszakot is végigcsinál, legalább százan lesznek akik addigrarészesedtek Tripszi bájaiból! És ezt semmiképp sem akarta!Ebbe belegondolva hebegett-habogott valamit, hogy hát ő tulajdonképpen nagyon szívesendolgozna, csakhát nem teheti, mert ő tulajdonképpen most is dolgozik, csak mást mint eddig,sokkal fontosabbat: beszélni tanítja Tripszit!- Mert - folytatta egyre jobban belelendülve - ha Tripszi megtanulja a nyelvünket, akkor sokhasznosat tudhatunk meg tőle! Például azt is, hogy hol is élnek a többi nőstények, sőt, azok azemberek, akiknek a csoportjába ő tartozik! És hogy hányan vannak, milyen fegyvereikvannak, mert ugyebár Csumpalá elmélete szerint ott náluk is kell legyenek hímek, sokkaltöbben is mint a nőstények, és ezeknek nem tetszhet hogy Tripszi nálunk van, lehet hogy márkészülődnek is a megtámadásunkra, és ezt nem hagyhatjuk, fel kell készülnünk ellenük,tisztában kell lenni a ránk leselkedő veszélyekkel, tehát én igenis nagyon hasznos munkátvégzek most, úgy ám, bizony parancsnok én semmi esetre sem lógok, ahogy azt gondolomnéhány aljas gazember mondta neked, ez merő rágalom, és egészen biztos hogy csak amiattrágalmaznak, hogy így akarjanak eltávolítani Tripszi mellől, és ők férkőzhessenek a kegyeibe,pedig Tripszi engem szeret! És épp mert engem szeret, emiatt egyrészt kegyetlenség is volnaha rám parancsolnál hogy menjek talajgyaluzni, s így elszakítanál tőle, másrészt ez okvetlenülnyelvtanulása hatásfokát is lerontaná, hiába jelölnél ki mellé más tanárokat, mert az érzelmisokk lerontaná a... a... szóval, a tanulási eredményességét!- Ez nagyon szép védőbeszéd volt a féltékenységed felett Tufi fiam, de hadd lássam hogy ér-evalamit a nyelvtanítói igyekezeted! - mosolygott a képernyőn Tufi felé a parancsnok. MertBuzubáj nem tisztelte meg személyesen Tufit, hanem ő még mindig odafent, az űrvárosbanlakott.- Mit kívánsz, parancsnok? - kérdezte Tufi aggódva.- Jöjjön ide Tripszi, hadd beszélgessek el vele!Tripszit nem is kellett külön hívni, megérthette amit Buzubáj mondott, mert azonnal aképernyő elé telepedett, s így szólt:- Miről kívánsz beszélgetni velem, parancsnok?- Hm... hát szóval, szeretnék meggyőződni róla, mennyire ismered már a nyelvünket!- Még sajnos nem tökéletesen. Egy egész sereg alkatrész található a különböző gépekben,amiknek hiába kérdem a nevét, Tufi nem tudja megmondani, akkor pedig hogy is tanulhatnámmeg?! És hiába mondom neki hogy akkor engedje hogy másoktól tudakozódjam, azt semakarja hagyni, ehelyett azzal nyugtatgat, hogy más sem tudja azt! De ezt először is nemhiszem, másrészt ha úgy is van nem nyugszom meg tőle, sőt, épp hogy kiváltképp nyugtalannáválok, mert hogy lehet az, hogy gyártotok mindenfélét, s közben azt sem tudjátok mit, mertmég nevetek sincs a részegységekre?! Mondd parancsnok, ez valóban így van ahogy Tufimondja, vagy hazudik nekem?! És ha így van akkor hogy engedhetitek meg, hogy ekkorarendetlenségben éljetek, ilyen képtelen szervezetlenségben?! Egyáltalán, hiszen állítólag tevagy a parancsnok, neked kéne mindenkit egy kis fegyelemre szorítanod, akkor pedig...- Hé, hé, állítsd le magadat! - vágott közbe elképedve Buzubáj. - Nem azért hívtalak csevegni,hogy vádaskodni kezdj! Örülhetsz neki hogy különlegesség vagy, egyedül ezért nem sértődömmeg! Sőt, még válaszolok is neked. Válaszolok, ha előbb Tufi válaszol nekem, hogy mi anyavalyáknak a nevét akartad te tudni, amiket ő nem tudott!

28

- Hát az úgy van parancsnok - kezdte Tufi, kissé zavartan - hogy amióta csak itt van nálamTripszi, azóta az ébrenlét minden percében egyre csak tanul! Kérdezgeti mindennek a nevét!És ha nem ezt teszi épp, akkor olvas! No és...- Hé, várj csak! Hiszen olvasni sem tudott még eleinte, ugye?!- Persze hogy nem. De megtanulta.- Máris?! Hiszen egyetlen hete sincs még itt!- De igen, épp nyolcadik apja. Szóval ott tartottam, hogy...- Hé, ne olyan sietve! Komolyan azt állítod, hogy mostanára már megtanult olvasni?!- Dehogy mostanára, a harmadik napon déltájban kezdte, amikor épp nekikezdtem azebédnek, s mire befejeztem a lakmározást, ő már tudott is olvasni!- Ezt nem hiszem!- Ugyan miért nem, mi olyan nehéz abban?! - kérdezte csodálkozva Tripszi.- Hát izé... nálunk a gyerekek évekig tanulják... - és Buzubáj elpirult, maga sem tudta miért.- De mi tart abban olyan sokáig, hiszen elég volt megkérdeznem Tufit, hogy melyik rajzocskamicsoda, ő mondta hogy betűk, hogy melyik milyen betű, aztán néhányat összeolvasott, ebbőlmegértettem, hogy ez az egész mire való, s máris világos volt előttem a rendszer! Mi ebben anehéz?! Vagy ti férfiak ennyivel butábbak vagytok?!- Na idefigyelj, nem szeretem a sértegetéseket!- Ez nem sértegetés, hanem egy jól megalapozottnak tűnő elmélet a részemről, amivelkapcsolatban kikértem a véleményedet! - feleselt vissza Tripszi.- Na jó, és mik azok az alkatrészek?- Hát amikor már tulajdonképpen mindennek elmondtam a nevét neki - vette át a szót Tufi -akkor nekikezdett hogy szétszerelje a televíziót, a kommunikátort, a gépfegyvert, ésmegkérdezte minden kis vicikvacak nevét, meg hogy mire való, és azt még el tudtam mondanineki hogy ez tranzisztor, az kondenzátor, az meg vezeték, de a többihez bizony semmit nemkonyítok! És ez még semmi, mert a legrosszabb az volt, amikor lekérte a számítógépre azűrváros tervrajzát, és azon kezdett el bogarászni, hogy mi micsoda lehet, és hát te is tudodparancsnok hogy az bizony tele van olyasmikkel, amikről azt sem tudjuk mire való, nemhogymi a neve! Csak azt nem tudom mire mindez neki!- Jaj butuskám - szólt anyáskodva Tripszi, mintha az ő dolga lenne Tufi pátyolgatása és nemfordítva - hiszen a Világ, az egy veszélyes hely, s akkor leselkedik ránk a legkevesebb kocká-zat, ha minél jobban tisztában vagyunk a dolgaival és a dolgok közti összefüggésekkel, tehát,egyszerűbben fogalmazva, ha minél okosabbak vagyunk, ha minél többet tudunk! Ez olyanalapvető igazság, amit kizárólag a félhülyéknek kell csak bizonygatni, magyarázni, deazoknak meg úgyis hiába!- Na jó! - vágott bele kettejük vitájába Buzubáj parancsnok. - Annyit mindenesetremegállapítottam ebből, hogy Tripszi egyrészt kivételes zseni, másrészt hogy igazán semmi desemmi szüksége arra hogy tovább oktasd beszélni, mert nemcsak tudja már a nyelvünkettökéletesen, de még jobban is beszél, s főleg többet, mint amit előnyösnek és udvariasnaktartok! Tehát indíts Tufi, fel a talajgyalura, és kezdj neki újra dolgozni!- Most?! Hiszen már alkonyodik!- Nem most te idióta, majd holnap reggel!

29

- De... de...- Tényleg, a talajgyalut még nem szereltem szét, nem tudom az alkatrészei nevét, és hogymiként működik! - kiáltotta Tripszi. S erre felderült Tufi arca.- Tényleg, parancsnok, miért is ne kezelhetné a másik talajgyalut Tripszi?!- Micsoda?!- De hát szívesen tanul! És kevés az ember idelent a sok munkához!- Ez nem lehetséges.- Miért?- Mert most hogy már látom milyen jól beszél, most aztán valóban ki akarom őt faggatni arról,hogy hol is áll az ő falva, és miként élnek ott az emberek! No és hogy miért felejtett elbeszélni, miért volt meztelen, s egyebek.- De én nem éltem soha faluban! - mondta erre Tripszi.- Akkor hol? Van talán nektek is űrvárosotok?- Nem. Én mindig is egyedül éltem.- Ilyen nincs! Senki nem élhet egyedül.- Miért is ne?- Mert még akkor is van valaki aki felneveli a gyereket ha apagép szüli, hát még ha igaz netánCsumpalá elmélete, s téged egy magadhoz hasonló másik nőstény pottyantott a világra!- Nem, engem nem olyan szült mint én magam. Engem Anya szült.- Persze hogy az anyád, tudom már azt én is hogy mit jelent ez a szó, mert Csumpaláállandóan ezzel untat! Az a nőstény aki szül valakit, az annak az anyja. Na de...- Nem, nem! Anya nem olyan mint én. Ő egy fa.- Micsoda?!- Fa. És én a termése voltam. És egyáltalán nem pottyantam a földre, Anya volt olyanelővigyázatos, hogy amikor kienged a burokból, akkor az a talajon legyen, tehát én csak úgyfelébredtem, kimentem onnét, vagyis én az ő termése vagyok!- Na szórakozz az apagépeddel, de ne velem! - ráncolta össze a homlokát a parancsnok.- De ha valóban így volt! És azután én igyekeztem hogy egy olyan helyre leljek ami eléggémessze van Anyától, hogy majd ha én is fává leszek akkor ne alakuljon ki beltenyészetköztünk, de persze olyan hely kellett ami alkalmas nekem ha majd Anya leszek, olyan kellettahol van nagy víz, meg állatok is, és elég puha a talaj hogy könnyen meggyökereddzem, denem túl puha, mert akkor később ha majd nagyra növök, kidőlök belőle, tehát ilyen helyetkerestem, de a közelben nem találtam és nem is akartam a közelben maradni, csak mentem ésmentem, és nagyon fáztam... és akkor jött Tufi.- Aha, szóval hiába vagy zseni, de ugyanakkor őrült is! - sóhajtott a parancsnok.Tufi is ezt hitte Tripsziről, ezt hogy őrült, vagy hogy beteges hazudozó. Még hogyembertermő fák! De egyáltalán nem bánta ezt a fordulatot, sőt, örvendett neki, mert mostmegkérdezte:- Akkor ugye kezelheti ő a másik dömpert?!

30

S mert a parancsnok tudta, hogy a másik talajgyalukezelő sem szívesen végzi ezt a munkát,így sóhajtott:- Jó, nem bánom! Ha Tripszi is akarja! Hátha az ismerős környezetet látva helyrezökken azesze! - azzal elsötétült a képernyő.

Tufi szerette volna ha Tripszi tőle látótávolságban dolgozik. Emiatt megpróbált egy kicsit„sumákolni”, s a lelkére kötötte a „kétlyukú férfinak”, hogy ne kóboroljon el messzire tőle,mert - így mondta - hátha kell neki valami műszaki tanácsadás hirtelen, s erre Tripszi méghajlandó is lett volna, csakhogy sajnos ezen indulás előtti tanácsadást többen is hallották, sakadhatott köztük Tufinak valami „jóakarója”, aki árulkodni kezdett, mert kisvártatva rászóltTufira a főnöke, hogy ez nem így lesz, Tripszi természetesen másfele kell dolgozzék, mert tarttőle hogy ha egymás közelében maradnak, akkor abból más sem lesz csak párzás végkimerü-lésig!És Tufi nem tehetett mást, ebbe bele kellett nyugodjék. De ezt még mindig előnyösebbnektartotta, mintha a faluban marad a nőstény.Mindenesetre a két dömper rádióját közös hullámhosszra állította, hogy egyfolytábancseveghessen Tripszivel, s ez így is történt, ezzel semmi baj nem volt egészen úgy délutánegyig. Ekkor azonban Tripszi váratlanul így szólt:- Hé Tufi, én visszamegyek a faluba.- Micsoda?! - kiáltotta azonnal Tufi, és arca vörösre vált a féltékenységtől.- Muszáj.- Miért?!- Majd megtudod ott! Meglepetés!- Mi?! Meglepetés nekem?!- Szerintem neked is, de még inkább a többi férfinak! Ha érdekel, gyere vissza te is, nemhiszem hogy bárki megharagszik majd rád, hogy félbehagytad a munkát!Naná hogy azonnal visszaindult Tufi! Semmi ott nem tarthatta volna! S bár messzebb volt afalutól mint Tripszi, de olyan életveszélyes tempóban hajtott, hogy nemegyszer majd’felborult, s így végül épp Tripszivel egyszerre érkezett a kolónia legszélső házaihoz.S itt azt látta hogy Tripszi talajgyaluja igen furcsán érkezik! Magasra volt emelve annaktolólapátja, jóval a vezetőfülke fölé, s ezen óriási lapáton egymás mellett, egymást átölelvekilenc ismeretlen utazik, mind csupa gyönyörűszép valaki, mindegyik mezítelen, s ebből is, deelülső púpjaikból és szépségükből is rögvest tudta Tufi, hogy ezek bizony maguk is kétlyukúférfiak, azaz nőstények kell legyenek!Most aztán biztos hogy Tripszi lett a kolónia hőse! Azonnal mindenki megrohanta a szépségesjövevényeket, hevesen udvaroltak nekik, de hiába, mert azok pillanatnyilag még éppúgy egykukkot sem értettek a beszédükből, mint alig több mint egy hete Tripszi maga is. De ez nemvette el a férfiak kedvét.- Ő az enyém! - ugrott egy szép barna hajú mellé az egyik férfi.- Nem, mert az enyém! - lökte őt odébb egy másik.- Én voltam itt előbb! - ugrott oda egy harmadik. De erre az első úgy ellökte őt, hogy elesett, smegütötte az arcát. Dühös is lett, nekiugrott, verekedni kezdtek...

31

És nemcsak ők, de sokan mások is, mert a kilenc nőstény egyáltalán nem volt sok a legalábbháromszáz fős társasághoz képest, s bár ezek közt talán negyvenen is fintorogtak, s elmondtáka többieket perverzeknek, de azok ezzel nem törődtek. Hiába sírt egy különben valóbannagyon szép férfi Tufi füle hallatára:- Hát eddig tartott a hűséged?! Máris megcsalsz?! - és szemrehányóan nézett egy nagyon erősférfi felé, aki javában ölelgette az egyik újonnan érkezett nőstényt, és senki nem merte ebbenmegakadályozni, mert olyan erős volt.Egyedül Tripszit nem udvarolták körül most, de csak amiatt, mert az nem szállt ki avezetőfülkéből, hanem csak kihajolt Tufi felé, s így kiáltott neki:- Hé Tufi, én megyek vissza a többiekért, gyere velem, mert még így is kevesen leszünk!- Micsoda?!- Vannak még huszonnyolcan, tehát gyere, így is kétszer kell fordulnunk!És Tufi ment. Naná hogy ment! Kíváncsi volt, de meg örült is hogy Tripszi nem marad itt,ahol úgy elszabadultak az indulatok.Boldogan vele tartott hát, csak akkor csodálkozott el, amikor alig száz méter után megálltTripszi, berakott a dömper lapátjába egy jókora de üres műanyagtartályt, s úgy ment tovább.- Hát ez mire?! - csodálkozott a rádión keresztül Tufi.- Víznek. Szomjasak lesznek.- Kik?- Hát a húgaim.- Ezek mind a húgaid?!- Hát persze.- De az nem lehet, hiszen egykorúak veled!- Hogy is lennének azok, én legalább kilenc nappal idősebb vagyok!- De hát akkor is, ennyit egyszerre egyetlen nőstény sem tudhat szülni, hiszen erre az apagépis képtelen!- Ezeket nem szülték. Ők teremtek.- De honnan teremtek ide?!- Nem honnan, hanem min.- Nem értem!- Furcsa pedig! Máris én tanítalak téged beszélni?! Ők nem honnan teremtek, hanem min. Ésmeg is mondom hogy min. Anyán.- Még mindig nem értem!- Ők Anya gyümölcsei. És ugye milyen pompás anyánk van, milyen szép gyümölcsökettermett!- Ó te szegény, már megint képzelődöl!- A te dolgod ha nem hiszel nekem, én nem győzködlek! Nekem csak az a fontos hogy jóklegyetek a húgaimhoz, és segítsetek nekik megfelelő helyet találni a legyökerezéshez...

32

Tufi a fejét rázta, de nem szólt. Nem akart vitatkozni, mert akkor hátha megsértődik Tripszi!És különben sokáig nem is vitatkozhatott volna, mert hamarosan megérkeztek...Habár csak most figyelt fel rá, milyen irányba is vezette őt Tripszi.- De hiszen ez az a tó... az a tó...- Milyen tó?- Hát ahol eltűntek a gyerekek!- Milyen gyerekek?- Négy kisgyerek. Néhány hete.- Hm... - és Tripszi végignézett a környéken. - Hát nem csodálom... sőt, így már érthetőminden...- Miről beszélsz?- Nem érdekes. Gyere inkább, ott lesznek a domb mögött!- De figyelj már Tripszi, minek jöttél erre, nem is erre kellett volna dolgoznod!- Az igaz, de sejtettem hogy mostanában ismét teremni fog Anya! Tudod, én egymeglehetősen korai gyümölcs voltam csak. Mostanában azonban egy ideig sokat terem majd.Sejtettem hogy így lesz, és igazam is lett!Megkerülték a dombot. A túlfelén rögvest találtak néhány szép pucér embert, mind nőstényt,bár nem egy kupacban, hanem a legkülönbözőbb irányokba baktatva lassan, illetve némelyi-kük a földön feküdt még. Öten egyelőre az óriási nagy kupolás fa árnyékában ücsörögtek, seléggé bágyadtnak látszottak. De többen voltak mint huszonnyolcan, mert voltak - Tufimegszámolta - negyvenketten!- Időközben kikelhetett még néhány. - mondta Tripszi elégedetten mosolyogva.Azzal kezdte, hogy a tóból vizet mert a hordóba, majd kézenfogva egyenként odavezette ameglehetősen gyámoltalannak tűnő nőstényeket, s beledugta a hordóba a fejüket. Azok erreelkezdtek inni, méghozzá rengeteget! A hordó már a tizenhatodik nőstény ivásánál kiürült, deTripszi parancsára Tufi gyorsan újratöltötte.Mire végzett, Tripszi egycsomóba terelte a „húgait” a hordó köré, majd belőlük felnoszogatotta maga és Tufi dömperének lapátjára annyit, ahányan felfértek oda, azzal elvitték őket afaluba.- És a többiek? - kérdezte Tufi.- Egy darabig most ott maradnak a hordó mellett, mert ott ihatnak bőven.- De miért nem ittak a tóból?- Biztos ittak onnan is, de a hordóból kényelmesebb mert állva is megtehetik, nem kelllefeküdni a vízpartra! Különben is, már láttak bennünket, tehát megvárnak minket.Valóban, gond nélkül hazahozhatták az összes kétlyukút. S ennek nagyon örvendtek a telepü-lésen... Bár az idegenek megérkezése tulajdonképpen több bajt mint örömet okozott nekik.Mindenki csak a nőstényekről beszélt. De annyira, hogy hamarosan túl hosszúnak, nehéz-kesnek kezdték találni a „nőstény”-szót, s különben is azt mondogatták páran, hogy hiszen eznem is helyes kifejezés, mert ha ők az emberi faj nőstényei is, de más állatfajoknak is vannaknőstényei! Kéne valami olyan kifejezés, ami rögvest jelzi, hogy az illető nőstény ugyan, de azemberek nősténye! S így aztán lerövidítették a nőstény-szót annyira, amennyire csak lehetett,

33

előbb az első szótagára, lett belőle tehát az, hogy „nős”, majd még ezt is sokallva megszületetta „nő”-szó. Ennél rövidebben már igazán nem lehetett elnevezni! S ezzel a szóalkotássalmindenki nagyon elégedett volt, különösen Buzubáj kapitány, merthogy ő találta ki, aztmondta ez nagyon találó kifejezés, mert egyrészt épp a nőstény-szó eleje, másrészt szegényTripszinek az a kényszerképzete, hogy ezek holmi fán nőnek - na hát ha a kétlyukú férfi fánnő, akkor legyen nő!De ezt tréfálkozva mondta, mert nem hitte hogy ez így volna.- Akkor honnét kerültek ide a húgaim?! - kérdezte csípőre tett kezekkel Tripszi.- Biztos ilyen messzire csatangoltak el a településüktől!- Lát odafent az űrsiklótok bárhol falvat a közelben, ami nem a tiétek?!- Nem, de ez semmit nem jelent, mert lakhattok barlangokban is, vagy kis kunyhókban nagyfák alatt, amik lombja alá nem látunk be odafentről!- Tudod mit, nekem mindegy mit gondolsz amíg rendesen bántok velünk! - vont vállatTripszi, és nem győzködte tovább a kapitányt.Ám nemcsak Buzubáj nem hitt Tripszinek, de senki más sem. Csumpalá biológus pedigegyenesen előállt egy olyan elmélettel, hogy Tripszi népe még az emberi faj legkezdetlegesebbszintjén van, s azért nem tudnak beszélni, mert még nemhogy a gépeket, de a beszédet, anyelvet sem találták fel! S ez eléggé tudományosan hangzott ahhoz hogy mindenki elfogadja,főleg mert jó érzés volt abban a büszke tudatban élni, hogy ők a buzulmánok milyen fejlettek,mennyivel nagyszerűbbek mint Tripszi népe! Csumpalá elmélete most tehát mindenkinektetszett, annyira, hogy vita nélkül elfogadták Csumpalá azon javaslatát is, hogy ha már anőstényeik neve „nő” lett, akkor a másik nemet is jó lenne elnevezni valahogyan, javasoltatehát, hogy akiknek hímvesszője van, azok legyenek csak ezentúl a férfiak, akiknek két lyukavan, azok a nők, a férfiak és nők együttes neve legyen pedig ezentúl az, hogy ember! Ez annáljobb, mert azt hogy ember, azt eddig is mondták férfiakra, ezután is lehet mondani, de mostlehet mondani a nőkre is, csak rájuk ne mondják azt is hogy férfi! S mert valóban fontos volt apontos elnevezés, ebbe beleegyeztek a buzulmánok.Ezzel még nem is volt baj, azzal már inkább, hogy bármi sok hugicát hozott is magávalTripszi, ez közel sem volt elég a nőkre sóvárgóknak! Még e faluba sem, holott hevesenkövetelték az összes többi településről is az emberek, hogy Buzubáj kapitány nekik is küldjönlegalább néhány nőt! Pedig ezen igénynek a kapitány már amiatt sem tehetett eleget, mert többvolt a település, mint a nők száma!Tripszi nyugtatgatta őket, hogy ne féljenek, Anya hamarosan még sok nőt terem majd nekik,sőt, nemsokára majd némelyikük elvándorol más Anyákhoz, megtermékenyíti, s akkor márazok is teremnek majd nőket... de senki nem hitt neki. Azt mondták, csinos nő ugyan, defélkegyelmű. Tufi azonban mindinkább elgondolkozott e szavakon.

Buzubáj parancsnok nem hitte ugyan hogy holmi fák szülnének nőket, vagy bármit ami nemnövény, ellenben mert ő meg Csumpalá elméletét tartotta logikusnak, emiatt igencsakaggasztotta, hogy ennyi sok nő csak úgy elszökött korábbi lakhelyéről! Nem mintha a nőkjelenléte ellen lett volna kifogása, de félt, mi lesz ha korábbi hímjeik, a férfiak emiatt meg-haragszanak! Igaz-igaz, ezek nagyon primitívek lehetnek ha még beszélni sem tudnak, de nekiaz sem hiányzik, úgy vélte, hogy néhány állatszerű vad ember rátörjön a kolóniára, ésmegöljön ott valakit, tán nem is egy valakit!Emiatt több óvatossági intézkedést is elrendelt. Először is, leküldött egy csomó embert azűrvárosból a faluba hogy többen legyenek ott, s ezeket is, meg a régebb óta ott lakókat is

34

bőségesen ellátta fegyverrel. Másrészt amennyire csak lehetett, igyekezett felderíteni a faluminél távolabbi környékét helikopterekkel és más járművekkel, hogy meglelje azt a települést,ahonnét e nők, a Föld őslakói származnak!Rendelkezéseit végrehajtották. Bennszülött települést nem találtak. Két következményeazonban lett e rendelkezésének!Mindenekelőtt az, hogy ezután jó két héten keresztül e felderítő járművek minden nap találtaknéhány nőt, aki meztelenül arrafelé kóborolt, általában vagy a nagy tónál ahol elvesztek agyerekek, vagy a kis völgyben, aminek bejárata előtt Tufi Tripszit találta. De néha másfelé isleltek fel nőket, ha kevesebbet is. Mind meztelen volt, egyikük sem tudott beszélni, és mindnagyon szép is volt, bár többnyire cseppet sem hasonlítottak egymáshoz. Őket aztán rendremind beszállították a faluba. Mintegy két hét után aztán már megfogyatkozott a számuk, s márcsak elvétve leltek nőkre a felderítők, s már nem is minden nap, bár nagynéha még fel-felbukkant egy-egy.Eddigre azonban már lett a kolónián nő pontosan kettőszázötvenhat! S ebből bizony nagybajok származtak. Ebből, meg a fegyverekből!Mert e szám bár igazán tekintélyesnek tűnik, mindazonáltal mégsem volt elég ahhoz, hogymindenki kapjon nőt, aki akar! Akkor sem lett volna elég, ha csak ezen egyetlen kolónia lakóiközt osztják szét őket, bár ha úgy történt volna, akkor már azért jutott volna majdnem mindenférfinak nő.Mármint eredetileg, amíg csak háromszázan voltak, s közülük is vagy negyven nem is találtaszépnek a nőket. De hát a parancsnok most küldött még le hozzájuk lakosokat, újabb valamiháromszázat...Továbbá, nem lehetett kitérni a többi kolónia követelése elől, hogy ők is akarnak maguknaknőket! S így a parancsnok úgy határozott, hogy e sok nőnek majdnem a felét, százhuszat, elkell innen vinni más falvakba, egyenletesen szétosztva azok között, s mert hatvan másik faluvolt, ez azt jelentette hogy jut mindegyikbe kettő! De felhozatott Buzulmániába is a nőkből,kereken harmincat, azt a harmincat, akik a legrégebbiek voltak, akik a leginkább tudtak tehátmár beszélni, s ez a „leginkább”, ez azt jelentette hogy abszolút tökéletesen, épp úgy mintTripszi, mert eddigre mindegyik, Tripszi által talált nő megtanulta maga is a buzulmánnyelvet, kiderült ugyanis hogy kivétel nélkül mindegyikük éppoly tehetséges mint Tripszimaga! Vagy ha van is különbség köztük, de ez a nyelvelsajátítás terén nem jelentkezik!A kapitány tehát kiadta a parancsot, erre a nők beültek az űrkompba, velük tartott mintlegislegrégebbi nő Tripszi maga is, az űrkomp pilótaülésébe pedig nem más telepedett mintTufi, azzal már repültek is!Buzubáj kapitány maga rendelte el, hogy Tufi vezesse az űrkompot. S annak hogy ígyrendelkezett, Tripszi volt az oka!Meg kell mondani ugyanis, hogy Tripszi az elmúlt napok alatt egyáltalán nem maradt hűTufihoz. Igaz, szándékosan nem kereste az alkalmat a megcsalásra, de hát nem csupán rajtamúlott a dolog! Ő továbbra is az egyik talajgyalut kezelte, mint ahogy a másikat Tufi.Ellenben kikötötte, hogy a nagy tóhoz és a kis völgyhöz nem mehet Tufi, de más sem, ezeketmajd ő maga takarítja ki! És ezt meg is tette, igazán tisztességesen, épp csak hogy a nagy,kupolás fákat mind meghagyta. Amikor megkérdezték hogy miért, azt válaszolta, hogyegyrészt nem volt kedve a kiirtásukhoz, másrészt látható hogy a rendre felbukkanó nőkszívesen időznek ezek árnyékában!De közben titokzatosan mosolygott, ám ez csak Tufinak tűnt fel. De hiába nézegettegyanakodva e fákat, egyiknek az ágán sem látott nőt csüngni a hajánál fogva!

35

Mindenesetre egyhamar kiderítette néhány élelmes férfi, hogy merrefelé dömperezik Tripszi, sezek sietve jelentkeztek helikopteres munkákra. Váratlanul igen megnőtt azok száma, akikboldogan vetettek zójai magvakat a levegőből!S ezek aztán, ez már néhány nap után kiderült, sorra-rendre eltértek többé-kevésbé a kijelöltútvonaltól, leszálltak Tripszi talajgyaluja mellé, integettek a lánynak, majd amikor az kiszállt,ajánlatot tettek neki...És Tripszi egyiküket sem utasította vissza! Bizony, lefeküdt boldog-boldogtalannal!S amikor ezt Tufi megtudta, olyan dühös lett, hogy majdnem összeverte a nőt. Erre ugyansemmi jogalapja nem lett volna, de dühös volt! Csalódottnak, megalázottnak érezte magát!Igazság szerint talán meg is teszi, ha az egész eset nem úgy jut a tudomására, hogy magaTripszi szól neki, de nem ám akárhogyan, hanem úgy, hogy...Úgy, hogy Tufi, aki megint a saját talajgyalujában ült, egyszercsak meghallotta a rádión átTripszi szavát:- Hé Tufi, gyere gyorsan, mert ez a fickó nem akar leszállni rólam!- Micsoda?! Hát rajtad van?! Erőszakoskodik veled?!- Még nem, de azt akarja! Itt dörömböl a dömper ajtaján, holott világosan megmondtam neki,hogy ha engedtem is neki egyszer, de az tényleg egyszer volt és többet nem lesz! Sőt, mártegnap megmondtam neki előre, hogy úgy csinálja hogy ez az első és utolsó alkalom! És mostnem érti meg, hogy nincs kedvem hozzá!- Hát taposd agyon a dömperrel! - adott neki jótanácsot Tufi.- Eh, ez nekem is eszembe jutott, de nem merem mert mindenki rám haragudna!- Ezt nem hiszem!- Hát Buzubáj mindenképpen, tehát gyere inkább te, mert én ilyesmire csak végszükség eseténragadtatom magamat!Tufi megint nyaktörő sebességre kapcsolt, de mire odaért, már elkotródott a szerelmes férfi,mert ő is látta hogy Tripszi rádiózik valakinek, s nem akarta hogy verekedni kelljen azzal, akiideérkezik. Hanem útközben Tufi elgondolkozott a nő szavain, s bizony elszomorodott, megdühös is lett, amiért Tripszi lefeküdt mással is! És amikor kérdőre vonta, Tripszi nem tagadtahogy az nem csak egy darab „más” volt, de bizony már legalább tíz! De lehet hogy tizenöt.Nem számolta. Ő csak arra ügyelt, hogy mindenkivel csupán egy alkalommal!- De miért?!- Mert egy férfival egyszer elég! Hiszen másodszorra sem áll más tulajdonságokból!- Nem értem!- Elég belőle annyi sperma, amennyit egy alkalommal kapok.- Juj hogy beszélsz!- Ez az igazság! Nem lenne hasznom belőle, ha többször is odaadnám magamat neki, akkormeg minek csináljam?!- Nem értem, hát akkor meg minek csinálod egyszer is?!- Hogy rendelkezzem a tulajdonságaival.- Zagyvaságokat beszélsz!

36

- Dehogy. Szükségem van a spermájára. Tudod, azért hogy ha én is Anya leszek, akkorváltozatos, sokféle gyümölcsöket teremhessek!- Megőrültél?!- Dehogy!- Idefigyelj, téged csak a kéjvágy hajt, és egy szavadat sem hiszem, megcsaltál, piszok alakvagy!- Nem értelek Tufi, hiszen semmi okod nem lehet a panaszra, semmitől meg nem fosztottalak,mert nem olyankor párzottam velük amikor veled is lehettem volna! Én a többi férfira az időthogy úgy mondjam a munkából ellógva teremtettem elő, tehát téged nem ért veszteség! Sőt,sokkal előnyösebb helyzetben vagy mint a többiek, mert veled akárhányszor szeretkezem!- Na ugye, épp ez bizonyítja hogy nem mondasz igazat, mert ha velem többször, akkor mássalis többször!- Ez nem igaz, kérdezd csak meg akármelyiküket, nem találsz olyat, aki kétszer is lett volnavelem!- De hát miért vagy akkor velem többször is?!- Mert te meg én egymáshoz tartozunk! Hiszen te találtál!- Na és?!- És úgy is viselkedel.- Igen, mert szeretlek, de te engem úgy látom cseppet sem!- Valószínűleg igazad van, mert bevallom nemigen tudom mit jelent a „szeret”-szó. Hacsaknem azt, amit én érzek Anya iránt. De az biztos hogy ezt nem érzem irántad. De ez neaggasszon, mert látod, igyekszem hasznodra lenni, párzok veled ahányszor csak kívánod!- De miért?- Mert remélem, hogy még nagy hasznomra leszel.- Ugyan miként?!- Hát azt előre nem tudhatom, bár vannak bizonyos elképzeléseim.- Például?- Például úgy, hogy felviszel az űrvárosba, és megtanítasz a számítógép kezelésére. Arra is,amit te programozásnak nevezel, mert nemrég dicsekedtél vele, hogy azt egyedül csak tetudod!- Ó, bárcsak tehetném!- És miért nem teheted?- Mert az a rohadt Buzubáj nem engedi, hogy visszatérjek a régi munkámhoz!- Hogy rohadhatott meg Buzubáj ember létére, Tufi, ezt fejtsd ki részletesebben mert nagyonérdekel! Én ugyanis azt hittem hogy megrohadni csak gyümölcsök tudnak, de még azok semmind, én például nem!- Ezt átvitt értelemben kell érteni! Azt mondja, odafentre a számítógép mellé elég egy fő is, ésarra nem engem választott!Tripszi elgondolkozott.- Na majd én segítek neked odakerülni, ha megígéred hogy mindenre megtanítasz!

37

- Boldogan! De, izé... Tripszi... kérlek másokkal ne feküdj le!- Miért ne?- Zavarna engem. És tulajdonképpen nincs is jogod hozzá, ha magad is úgy véled hogyösszetartozunk!- Úgy vélem, de attól hogy összetartozunk, még nem vagyunk összenőve! A lábam köze azenyém, és nem a tied!- Na de hát ennyit igazán megtehetnél a kedvemért!- Nem vagyok rá képes.- Hogyhogy?!- Úgy, hogy már tulajdonképpen van elég spermám begyűjtve, elvileg megtehetném hogy nemleszek mással, de sajnos nem hinném hogy ezután is hű maradok hozzád, mert ellenállhatatlanbelső késztetés hatalmasodik el rajtam, hacsak meglátok egy férfit, akivel még nem voltam!Tulajdonképpen ilyenkor legszívesebben azon nyomban letépném magamról a ruhát és rög-vest elébe feküdnék széttárt lábakkal, az sem érdekel ha akárhányan is látnak, és lényegébenemiatt is végzem szívesen ezt a dömperes munkát, mert így nem vagyok kísértéseknek kitéve!Tudom ugyanis hogy ha ezt tenném, akkor sokan lennének ugyan velem, de meg is vetnének,s azt nem akarom, de így állandóan megfeszített erővel kell fegyelmeznem magamat ha afaluban vagyok! Érted már?! Ez olyan nálam mint egy betegség! Nem tehetek róla! Vanamelyik gyümölcs piros, van amelyik kék - én ilyen vagyok!Majd átölelte Tufit, s így szólt hozzá:- Ha szeretsz, elnézed ezt nekem! És jobban is teszed ha belenyugszol, mert tenni mit semtudsz ellene! És ne is veszekedj, ne haragíts meg, örülj inkább hogy a magam módján én isszeretlek, de mindenképp kedvellek, így elintézem hogy visszakerülj az űrvárosba!

És Tripszi valóban elintézte! Szólt Buzubáj kapitánynak, hogy meg akarja nézni Buzulmániát,tehát vigye őt fel oda! És mondta azt is, hogy maga mellé kísérőnek Tufit óhajtja. A kapitányegy darabig ellenkezett, mondván hogy semmi szükség itt nőre, de Tripszi azt kérdezte tőle,elfeledte-e hogy ő zseni?!- Hátha rájövök egy csomó olyan szerkentyű működésére, amit ti már rég elfeledtetek! -mondta.S ennek bizony Buzubáj is örült volna! De még ekkor is ezt mondta:- Na de Tufira itt akkor sincs szükség.- Jó, akkor ezentúl te pározz velem rendszeresen! - javasolta Tripszi azonnal, boldogmosollyal.Ám e szavakra Buzubáj megborzongott. Igaz hogy ő szépnek tartotta Tripszit, de egyáltalánsemennyire sem kívánta! S már tudta eddigre hogy Tripszi, de úgy látszik társnői is, mennyiresokat képesek szeretkezni. Még hogy ő ellássa Tripszit, még hogy majd ő elégítse ki ennek akétlyukúnak a mérhetetlen igényeit!- Nem kellek ahhoz én, van itt épp elég férfi, akik boldogan...- Vagy Tufi, vagy te! - vágott közbe Tripszi, aki persze tudta hogy mi Buzubáj véleményeróla.- Egye penész, jöjjön Tufi is! - adta meg magát a kapitány.

38

Aztán mire ez eldőlt, kiderült hogy annyian követelik az űrvárosban hogy megismerhessék anőket, hogy nem is elég oda egyedül Tripszit felvinni. S így sokan mások is fel lettek víveoda.

Odafent aztán hamar kiderült, hogy még ennyien is nagyon kevesen vannak az odafenti sok-sok férfihoz! Mert bár korántsem mindenkit érdekeltek ők, de ha a javíthatatlanul az „igazi”,az „egylyukú” férfiakat szerető lakosokat leszámítjuk is, még akkor is több tízezren, sőt, többszázezren voltak azok, akiknek minden vágya az lett hirtelen hogy egy nőt is megölelget-hessenek. Sőt, lehetőleg nem is egy nőt!Végül aztán nem is történhetett másként, mint hogy Tripszi maga tett javaslatot Buzubájkapitánynak a mind jobban elhatalmasodó indulatok megfékezésére. Naná hogy ő tettjavaslatot, hiszen ő ismerte leginkább „húgai” jellemét!- Meg kell szüntetni azt az eddigi gyakorlatot, hogy egy férfi a magáénak tekint, vagylegalábbis annak akar tekinteni egy nőt! Ez ugyanis senkinek sem jó: nem jó a többi férfinak,akiknek nem jut nő, de nem jó nekünk nőknek sem, mert mi igazság szerint nem szeretünkugyanazzal a férfival többször is párzani! Úgy kell legyen tehát, hogy egyszerűen békénhagytok bennünket ti férfiak, hagyjátok hogy hadd egyesüljünk mindig épp azzal, akivelakarunk, ez a legbiztosabb módja annak hogy a lehető legtöbbetek jusson nőhöz, s aleggyorsabban! A húgaim, tudjátok meg, igazán csakis örvendenek ha naponta akár ötvennelis közösülhetnek közületek, de akár a százzal is, ha épp nincs valami fontosabb dolguk!Ráadásul ügyelnek majd rá, hogy soha ne legyenek egynél többször ugyanazzal a férfival! Eztmég ellenőrizni is felesleges, elég ha csak nem erőszakoskodtok velünk, hagyjátok hogytegyük amire vágyaink ösztökélnek bennünket!Az nyilvánvaló volt hogy még így is igen soká jut majd az űrvárosiak némelyike nőhöz, de hátjobbat igazán nem tehettek, így ebbe bele is egyeztek, azzal a különbséggel, hogy Buzubájkapitány elrendelte, hogy szigorú listát kell vezetni arról, hogy egyáltalán melyik férfi voltmár nővel, mert nehogy az legyen hogy volt mondjuk Tripszivel már egyszer, azután gyorsanelmegy egy másik nőhöz, s így bár egyik nővel sem volt kétszer, de többekkel is élvezkedett!Mert a lényeg hogy minél gyorsabban megízlelhesse minden férfi legalább egyszer valamelyik„kétlyukú” bájait!Ez ellen a nőknek sem volt kifogásuk.

S így szorgalmasan igyekeztek csillapítani a férfiak újdonság iránti vágyait, habár az azértnem volt jellemző, hogy valamelyikük is naponta százzal legyen! Jellemzően egy nő napontaúgy talán húsz-harminc férfival volt csak, még negyvennel is ritkán. Tulajdonképpen ha igazvolt amit mondtak, valóban szívesen lettek volna akár százzal is, sőt még annál is többel,Tripszi maga vallotta be hogy ő amikor nem eszik-iszik vagy alszik, akkor legszívesebbenegyfolytában csak közösülne. Csakhogy úgy ítélték meg, hogy van más dolguk is!Tanultak. Tanultak és kísérletezgettek. Kiderült ugyanis, hogy majdnem akkora bennük atudásvágy, mint a párzási késztetés! A legkomolyabban nekiálltak szétszerelgetni a régótaraktárban porosodó, meghibásodott szerkentyűket, hogy rájöjjenek a hibáikra, sőt, soknak aműködésére is, amit a buzulmánok már rég elfeledtek, és bár nem mindig értek el sikert, deszámos esetben igen, sok effélét megjavítottak, és nemcsak hordozható gépeket, de méghárom hete sem voltak odafönt, s máris beindult két rég lezárt szektor légfrissítője, egymásikban pedig megjavították a fűtést! Ezáltal az űrvárosban újabb hetvenötezer emberszámára lett lakhely, aminek Buzubáj kapitány kiváltképpen örvendett, mert a korábbilakrészekben úgyis meglehetősen zsúfoltan szorongtak még úgy is, hogy nagyon sok telepestleköltöztetett a Földre. Kezdett úgy vélekedni, de nemcsak ő hanem sok más ember is, hogy

39

bár a nők érkezése alaposan felforgatta az emberek érzelmeit, de alapvetően mégis nagyhasznukra vannak.A nagy tanulás azért mégsem mindegyikükre volt jellemző. Kiderült, hogy bár mindőjüknekhasonló jó esze van a nyelv megtanulásához, de egyéb dolgokhoz már nem okvetlenül. Mindnagyon okos volt, de azért köztük is akadtak még okosabbak és még annál is okosabbak. Denem is ész terén volt a legnagyobb különbség köztük! Messzemenő különbség mutatkozottmeg az érdeklődési körükben.Ténylegesen akadt olyan nő, aki szinte semmit nem tanult, ehelyett egész nap valamelyik férfialatt feküdt, valóban sorba álltak körülötte a férfiak, és e nő még azt is megkövetelte hogyvalamelyik, az épp sorára váró férfi rakosgassa a szájába a falatokat amíg ő egy másik férfivalközösül, hogy még az evés idejére se kelljen abbahagynia e tevékenységét. E nőt úgy hívtákhogy Szirli. A nőket különben mindig az a férfi nevezte el, aki először rájuk lelt.Bár a nők mind lényegében Tripszit fogadták el a főnöküknek, számukra Tripszi volt a„parancsnok”, mint a férfiaknak Buzubáj, biztos mert Tripszi volt a legrégebbi nő itt a férfiakközött, de amikor ezt Tripszi megtudta, még csak nem is szidta le Szirlit, nem is szólt nekihogy illene részt vennie az össznépi tanulásban. Ehelyett csak ennyit mondott:- Szirlinek kevés az önuralma, de nem tehet róla, így született. - azzal az épp közelben állóTufihoz fordult:- Ha tetszik neked Szirli, igyekezz mostanában hálni vele, mert nem sokáig teheted!- Miért?- Mert nemsokára legyökerezik!Tufi legyintett egyet. Szegény Tripszi már megint képzelődik! De különben sem mehetettvolna Szirli közelébe, mert úgysem engedték volna neki a többi férfiak. Igazság szerintmegpróbált néhány más nő felé közeledni, de mindig elkergették, mondván hogy mit akar itt,van neki saját nője, Tripszi, elégedjék meg azzal! Egy alkalommal jól meg is verték, no nemkékre-zöldre, de több pofont is kapott, és egy rúgást a fenekébe.Hiába nem volt tehát féltékeny Tripszi, de nem mehetett sem Szirlihez, sem más nőhöz.Még szerencse hogy itt az űrvárosban Tripszi meglepően hűséges maradt hozzá! Néha ugyaneltűnt vagy félórácskákra, és Tufi tartott tőle hogy ilyenkor bizony megcsalta őt, de ezt sosemtette feltűnően, és valóban igen ritkán. Ennek biztos az is oka lehetett, hogy a nap majd’minden percében vele volt Tufi is, és oktatta őt főként a számítógép kezelésére, de mindenmásra is a vezérlőteremben, amit tudott. Ezen alkalmakkor általában Tripszivel együtt voltmég három másik nő is, akiket úgy hívtak hogy Dila, Pirilli és Vindi. E három nővel különbenazért sikerült szeretkeznie Tufinak, hiszen gyakran volt együtt velük, bár valóban csakegyetlenegyszer mindegyikkel, holott alkalom azért lett volna több is erre. De hiába, mindugyanazt mondta: egyszer nagyon szívesen, de a többiből már semmi hasznuk nem szár-mazna! Egyedül csak Tripszi volt az, aki bármikor engedett neki. Emiatt nem is mert nagyonféltékenykedni, ha Tripszi néha-néha „kimaradt”, eltűnt, mert nem akarta hogy egyszercsakTripszi is meggondolja magát, s kijelentse hogy márpedig ő sem lesz vele többet!Holott Tufi úgy gondolta, az borzasztó tragédia volna. Amióta megízlelte, milyen az: nővellenni, azóta rá se nézett még a legislegcsinosabb férfiakra sem. Egyszerűen nem érdekelte márőt a férfiak semmi bája, a velük való párzáslehetőség tökéletesen hidegen hagyta, sőt nemcsakközömbös kezdett lenni irántuk, de lassanként majdnem undorral gondolt rá, hogy ő lehetneegy férfival is. Maga is csodálkozott az érzésein, de nem tagadhatta le, hogy ő bizonytökéletesen a nők befolyása alá került!

40

Aztán egy alkalommal amikor sokáig nézegette a monitoron az űrváros alaprajzát Tripszi,felkiáltott:- Hé, Tufi, gyere, nézd meg hogy tévedek-e, vagy igaz hogy nektek volt valaha egy nagyparkotok is, de már nem működik!Tufi alig pillantott oda, máris megismerte, mit néz Tripszi.- Igen, ez így van! Tudod, volt egy mezőgazdasági szint, ez amit most nézel, a teljesharmincharmadik emelet, volt itt minden, nagy tó, meg folyó, meg mesterséges dombok, fák,minden, de már nem működik.- Miért nem, hiszen amennyire megítélhetem, még működik is benne az összes napfény-generátor!A napfény-generátor speciális, hosszú fénycső volt, mely épp a napfénynek megfelelőenergiahullámot bocsátott ki, s nemcsak a látható fény, de a többi hullámhossz tartománybanis. Kellő meleget is adott. Mind a megfelelő emelet tetejére volt felhelyezve, s e tető különbennem két méter magasan helyezkedett el, de nyolcvannyolc méter magasan, mert ez a park-szint volt a legislegmagasabb emelete az űrvárosnak. Természetesen az összes effélefényforrást az okos tutuk tervezték és gyártották még annak idején.- Hát tudod Tripszi, én csak hallomásból értesültem az esetről - mondta Tufi - mert ez még aszületésem előtt történt, de az úgy volt, hogy amikor becsapódott az a nagy meteor, akkoráttörte a park-emelet falát is egy helyen, s mire befoltozták a lyukat, addigra már mindenlevegő rég kiszökött onnét, a víz egy része is, a másik része csak amiatt nem, mert rögvestjéggé fagyott! Hiszen a világűrben borzasztó hideg van! És így aztán hiába lett kijavítva a rés,az összes élőlény megfagyott odabent. Néhány fűféle ugyan kihajtott később, biztos amagvaiból, de más azóta sincs ott, és tulajdonképpen nincs is miért odamenni, mert azért nemlett az emelet teljesen helyreállítva, mert a légfrissítő itt sem működik, minden tele van arothadás bűzével, és még az automatika is elromlott: régen úgy volt hogy a fényforrások csaktizenkét órán át világítanak, azután tizenkét órán át sötét van, hogy így olyan legyen mindenmint egy bolygón, nappal és éjszaka váltsa egymást, de most állandóan világítanak!A négy nő egymásra nézett, majd Tufit nem is hívva azonnal a harminchármas szinthezindultak. De Tufi azért hívatlanul is követte őket.A szintre akadálytalanul bemehettek. A bejárat egy néhány négyzetméteres fémlemezrenyílott. Régen ez közvetlenül a talaj szintjén állott, de az eltelt néhány évszázad alatt itt isátrendeződtek a talajviszonyok, s a lemez alatt jó fél méterre kezdődött csak a föld. S ez a földvalójában nem is igazi föld volt hanem cuppanós, híg sár. Tufi nem is nagyon akart leugraniide, de Pirilli megtette, s elragadtatva tapicskolt benne.- A legjobb, tápanyagdús termőtalaj! - ujjongott. És egy adagot rögvest szét is kent az arcán,nevetve, mint egy kisgyerek.Tufi már nem volt ilyen boldog.- De hát mit csinálsz te! Hiszen itt minden bűzlik!- No igen, igen, bizonyos értelemben persze ez valóban bűz - bólogatott Tripszi - másrésztazonban csak mocsárszag! Nyilván az történt, hogy amióta nem gondozzátok ezt az emeletet,azóta nagyjából egyenletesen keveredett el itt a korábban behozott sok föld és a mégmegmaradt víz, ráadásul én azt hiszem, a becsapódott meteor jelentős mennyiségbentartalmazott vízjeget is, ami természetesen mind elolvadt a becsapódás kinetikus energiájától!Tehát végeredményben bár bizonyára lett vízveszteség, ami kiszökött az űrbe, de a lyuk

41

befoltozása után alapvetően több víz lett idebent, a meteor miatt, mint amit eredetileg ideszántak! Különben azt hiszem nem is mindenütt ilyen mocsaras a talaj!Azzal így szólt Dilához:- Nézd meg, működik-e a nagy teherlift, és ha igen, hozz le ide egy helikoptert!Működött a lift, és így aztán egy lehozott helikopterbe beszállva, végigrepülhettek a teljesharminchármas szint fölött. Állatot sehol sem láttak, de néhány fűféle valóban kornyadozottitt-ott. De nagyon kevés.- Nem is csodálom - bólogatott Tripszi - hiszen ha nem él sem rovar, ami megporozza anövényeket, sem szél nincs, akkor hogy is termékenyülhetnének meg! Na de hát ez mit semjelent, láttam a tetőben néhol óriási ventillátorokat, csak most mind áll! De majd megjavítjukazokat, s akkor lesz szél is, meg lehet felhozni rovarokat, meg mindent... hohó, ennél szebbhelyet alig is lehet elképzelni is! Kiváló hely a legyökerezésre! Alig bírok magammal! Pedig,egyelőre még nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust...- Én viszont igen! - kiáltotta Vindi.- Nem, nem, várj még - mondta sietve Tripszi - neked is vannak még kötelességeid! Túl sokattudsz, nem nélkülözhetünk! Különben is, nem tudható, nincs-e valami méreganyag a talajban.Nem hiszem hogy volna, de nem lehetünk óvatlanok! Próbát kell tennünk! Tudod mit, eredj ésszólj Szirlinek! Ő biztos örvendeni fog!- Aha, persze, mindig a lustáknak jut a jó... - morogta Vindi, de azért ment. S nem telt negyedórába, jött Szirli, teljesen meztelenül, mert amint odalépett hozzá Vindi, és azt mondta neki,hogy talált egy kiváló helyet az „átalakulásra”, azonnal kiugrott az épp soros férfi alól, s márisment vele, a felöltözésre sem vesztegetve az időt.Amint meglátta az egykori parkszintet, még hevesebb lelkendezésbe kezdett, mint korábban atársnői. Őt sem érdekelte a bűz, ehelyett így kiáltott:- Pompás! Nagyszerű! Hiszen itt soha ki nem alszik a fény, mindig van meleg, de sosem túlmeleg, nem lehetnek viharok amik letörik az ágaimat, nagytestű állatok sem törhetnek derékbaamikor hozzám dörgölődznek... minden tökéletes! Bár igaz, kisebb állatok sincsenek, amiketmajd elfogyaszthatok!- Éppenséggel telepíthetünk be ide halakat is, ha majd csinálunk néhány tavat - tűnődött elTripszi - de azt hiszem ez felesleges, mert ebben a talajban van bőven minden ami kell, megaztán annak sincs akadálya, hogy időnként rakjunk a leveleidbe mindenféle húsmaradványt!Hiszen nyilvánvaló, hogy gondozzuk majd a tenyészetet! Mert nem leszel sokáig egyedül!- Igen, ez az! Itt aztán nagyon hamar óriásivá terebélyesedem!- De hát miről beszélsz, Tripszi kedves?! - bámult értetlenül rájuk Tufi.- Arról, hogy én mindjárt átalakulok! Csak előbb még... - azzal Szirli hanyatt feküdt a sárostalajon, lábait szétrakta, s intett Tufinak:- Gyere, te leszel az utolsó, akinek begyűjtöm a tulajdonságait!Tufi habozva nézett az őrült nőre, majd Tripszire és a többiekre...- Mire vársz? - kérdezte tőle Tripszi.Erre Tufi vállat vont, bár nem is volt közömbös sőt örvendett inkább. Most senki más férfinincs a közelben, nem akadályozhatják meg! - s bár eléggé koszos lett a sár miatt, de sietettkielégíteni mind Szirli, mind a maga vágyait.

42

Amint készen lett, Szirli felpattant, majd hevesen mintha csak kutya lenne, kapart a sárba egyakkorka gödröt, hogy beleférjen térdig. Ezután visszahányta a földet oda, tehát térdig beástamagát a talajba, majd rámosolygott Tufira, s így szólt hozzá:- Jó volt veled is! Remélem hamar nagyra növök, s akkor kijárhatsz majd pihenni alám!Gondolj majd rám, ha az árnyékomban heverészel! De olyasmit el ne kövess, hogybetakarózol a nagy leveleimmel, mert ami akkor következik, az nem az én hibám lesz, arrólmár nem tehetek, mert nem lesz már éntudatom! - azzal csak úgy a távolból puszit dobott Tufifelé, és Tripszihez szólt:- Köszönöm nektek ezt a kitűnő helyet!S már nem szólt egy szót sem ezután, csak felemelte két karját a legközelebbi fényforrás felé,arcát is arra fordította...S ekkor Tufi azt hitte, a szeme káprázik. Csodát látott! Szirli teste kezdett átalakulni! Bőremegráncosodott, s a nő két lába egyetlen oszloppá kezdett összenőni. Kezéből ágak lettek,ujjai is apró ágacskákká változtak, feje megnyúlt, nyaka is, már fel sem lehetett ismerni hogyvalaha emberi testrészek voltak, mert belőlük is egyetlen, központi ág lett, jóval vaskosabbmint ami a két karból alakult... Szirli szépséges haja is eltűnt, egyszerűen visszahúzódott méga megfásodás előtt a testébe... az ágakon levelek és rügyek hajtottak ki... Az egész átalakulásalig negyed óráig tartott.- De... de hiszen... de hiszen... - hebegte Tufi, és nem jött ki a száján egyetlen értelmes mondatsem.- Szirli átalakult! Ugye milyen szép fa lett belőle? És én azt hiszem hogy amilyen ideálisak itta körülmények, már egyetlen év múlva is nagyon nagyra fog nőni, mostantól számítva amásodik esztendőben pedig már Anyává lesz, bár még nem terem majd sokat! Szerinted isgyönyörű, ugye?- Bizonyára... - motyogta Tufi. - De hát miként lehetséges ilyen... ilyen... ilyen gyökeresátváltozás?! Szó szerint gyökeres átalakulás?!- A madár repülni tud. Mi ezt tudjuk! - kacagott vidáman Tripszi.- De hát hogy lehetsz ilyen vidám, amikor meghalt a barátnőd?! A húgod, ahogy nevezted?!- Hogy is halt volna meg, hiszen szemlátomást tele van élettel! - simogatta végig a kis fatörzsét Tripszi.- Ez egyszerűen nem igaz! Hiszen nem tud már beszélni, nem érez, nem gondolkodik... nincsbenne semmi emberi!- Valóban, nem gondolkodik, de nincs is szüksége rá! Nincs tudata, de arra sincs szüksége. Ésne feledd, hogy a tudat nemcsak örömökkel, de gyakran még sokkal nagyobb bánatokkal isegyütt jár! Egyáltalán nem biztos hogy többet vesztett Szirli mint amit nyert, sőt, meg vagyokgyőződve az ellenkezőjéről! Különben is: az élet lényege nem a tudat, hanem a szaporodás, ésfigyeld csak meg, milyen nagyszerűen betölti majd e feladatát Szirli nem is sokára! Még te isélvezheted majd a gyümölcseit!- De hát azt mondtad, nőket terem!- Nem mondtam ilyet, de valóban azt terem majd. De akkor is élvezheted a gyümölcseit, bárnem a száddal, hanem a farkaddal! - és szemérmetlenül megsimogatta Tufi férfiasságát anadrágon keresztül.- Akkor is fenntartom, hogy semmi emberi nem maradt benne!

43

- És megint igazad van, Tufi, csakhogy ne feledd kérlek, hogy soha egy szóval nem mondtam,hogy Szirli ember lenne! Én sem vagyok az. Egyik nő sem az.- Hát kik vagytok?!- Nem tudom. Még nem láttuk szükségét annak, hogy nevet adjunk magunknak. Azaz, hát nőkvagyunk, mert ti így neveztetek el bennünket!- Nem vagytok azok. E szót Csumpalá találta ki, vagy nem is ő, hanem inkább Buzubájparancsnok, de azért, mert azt hitte, ti az emberi faj nőstényei vagytok! De hát nem vagytokazok!- Bizony hogy nem! Őszintén csodálkoznék, ha valaha is szülnénk embereket... mármintolyasféle módon, mint ahogy a nőstény állatok!- Hogyan terem egy efféle fa gyümölcsöt?- Úgy, hogy e fának óriási levelei vannak, láthattad te is a tóparton, és e levelek egyikében„születik”, ilyenkor a levél összepöndörödik, orsóformává, ebben alakul ki apránként a nő,mert a levélorsó belseje megtelik afféle kocsonyával, melyből fokozatosan kialakul. Mire készlesz, addigra a kocsonya teljesen felszívódik, pontosabban átalakul a húsává-vérévé. Szirlinmost még ne keress ilyen nagy leveleket, majd csak jövőre nőnek meg a levelei ekkorává.Tufi szinte szédült. Zúgott a feje.- Azt hiszem ez túl sok volt nekem mára, pihennem kell! - és megindult a szintről kivezetőajtó felé, hogy visszamenjen a szobájába. - Már csak egy kérdésem van! Miért épp emberi azalakotok, hiszen annyira valószínűtlen hogy egy másik bolygón épp ugyanolyan alak fejlődjönki, mint amilyen a mienk!- De hát nem ugyanolyan az alakunk!- Faként nem, de így ahogy most vagy, így igen.- Így sem. Nem vagyunk férfiak.- De eléggé ahhoz, hogy... de mindegy, nem is magyarázkodom! Válaszolj, kérlek, tudod hogymire vagyok kíváncsi!- Biztos vagy benne, hogy valóban tudni akarod?!- Miért is ne, ha már ennyit megtudtam!- Na jó, de ne feledd, te akartad! Emlékszel még arra, hogy egyszer meséltél nekem eltűntgyerekekről?- Na és?- Bár semmi bizonyítékom rá, de meggyőződésem, hogy azoknak úgy lett végük, hogyvalamiért bebújtak Anya egy-egy nagy levelébe. Na és jó ha tudod, hogy fa alakban mi nemakármilyen fák vagyunk, hanem húsevő növények. Érted?! Többnyire úgy megy ez, hogybelelóg a levél a vízbe, ott csőformára pöndörödik. Jön a hal, talán fészket keres magának,beúszik a csőbe. A mozgást érzékeli a fa, a cső két vége összeszűkül, a hal nem tud kiúszni.Erre a fa kiemeli a levelét a tóból, persze lassan, mert gyors mozgásra nem képes. A hal alevegőn megfullad. Aztán elrohad, s anyagait felszívja a fa. De hogy siettesse a lebomlást,emésztőnedveket is enged ki magából a levél, ami feloldja a halat. Na de gondolhatod,gyakran van úgy, hogy szárazság esetén visszahúzódik a víz a fáktól, s így aztán más állatokatis megeszünk, ha botor fejjel bemásznak a levélgyűrűkbe! Többnyire apróbb állatok szoktaklenni ezek, de mert a levelek olyan nagyok, szívósak, emiatt el tudom képzelni, hogy egy

44

kisgyerek sem tud kijönni onnan, ha bemászott és a két nyílás összeszűkült! Biztosmegfulladtak szegények.- Iszonyú! De hát ennek mi köze van az alakotokhoz?!- Nemcsak a táplálék megszerzése miatt ragadozunk fa alakban. Lehet hogy régebben csak afehérjeszükséglet miatt fejlődött ki e tulajdonságunk, mára azonban komolyabb jelentősége islett. Tudod Tufi, attól tartok nem hallottál a génekről, mert nem biológus a szakmád! Ellenbenén olvastam ezekről, s így elmondhatom, hogy más fajok génjeinek a megszerzése miatt is ígykell tennünk. Hogy egészen egyszerűen fogalmazzak: amikor megemésztjük a zsákmányt,aközben a fa megtanulja annak alakját is. Megjegyzi hogy milyen, és úgy, hogy maga is előtudja állítani ezt az alakot! Így amikor megette Anya a gyerekeket, akkor megjegyezte, hogymilyen egy ember. És ezután már képes volt emberalakú gyümölcsöket teremni. Mindenbizonnyal korábban is termett gyümölcsöket, de azok nem voltak emberalakúak. Ezutánviszont kizárólag emberalakúakat terem, ez biztos, mert mindig olyant termünk, ami a leg-fejlettebb állat a zsákmányaink közül! Annak van ugyanis a legnagyobb esélye az életben-maradásra! S hogy melyik a legfejlettebb, azt szerintem úgy döntjük el, hogy melyiknekhosszabb a génlánca, de ezt nem érted attól félek, és tulajdonképpen én sem vagyok biztosbenne, ez csak egy sejtés a részemről. Amint tehát Anya evett embert, elkezdett emberigyümölcsöket teremni. Én vagyok a legelső ilyen gyümölcse. És örülök hogy tetszem neked.Ha Anya tudná mennyire ragaszkodol utánam, biztos nagyon büszke lenne!- De még mindig nem értem, miért van az, hogy egy fa mozgó gyümölcsöket terem, és miértutánozza a különböző állatfajok alakjait! És azt sem értem, hogy akkor miért nem fiúalakú agyümölcs! Hiszen fiúgyerekeket evett meg az a fa, akit Anyának nevezel!- Igen, csakhogy mindegy milyen nemű a zsákmány, mi mindig nőstényalakot termünk. Sennek az az oka, hogy csak nőstény képes a hímekkel párzani úgy, hogy megszerzi annakspermáját! Márpedig mi azt képesek vagyunk megőrizni, s így amikor átalakulunk, rögvesttudunk megfelelő alakú gyümölcsöket teremni, akkor is, ha még nem zsákmányoltunkegyetlen állatot sem! Ráadásul nekünk fontos hogy a terméseink életben maradjanak, ne egyékmeg őket az igazi állatok, márpedig a hímek örökösen ki vannak téve az egymás köztirivalizálásnak, területvédelmi harcoknak, amikbe bele is pusztulhatnak. A nőstények ellenbenritkán harcolnak egymás közt, s a hímek sem szokták fenyegetni őket, csak párosodnánakvelük - ez pedig épp jó nekünk! Vagyis mert mindig nőstényalakot termünk, emiatt biztosvagyok benne, hogy bár mi nem vagyunk emberek, de alakunk külsőre mégis éppen olyan,mint amilyennek valóban kell lennie egy emberi nősténynek - egy igazi nőnek!Tufi feje most már tényleg zúgott. El is feledkezett róla, hogy a szaporodás e különlegesmódjának miértjét még nem magyarázta meg neki Tripszi. Betántorgott a kabinba, lezuhant azágyra és aludt. De kár volt lefeküdnie, mert lidérces álmai voltak: álmában Tripszi fáváalakult, beburkolta őt a leveleivel és fojtogatta...Izzadtságban úszva ébredt fel. Egy darabig csak lődörgött mindenfele, még az sem érdekeltehogy Tripszi nincs éppen mellette. Végül elhatározta, hogy elmond mindent a parancsnoknak.

45

2. fejezetFérfiak, nők és nimfák

Buzubáj parancsnok természetesen egy szavát sem hitte Tufinak, legalábbis nem azt, amitSzirli fává alakulásáról mondott. Azt ellenben elhitte, hogy a nők a park-szint rendbetételérekészülődnek, hiszen miért is ne hitte volna el, a nők eddig is olyan szorgalmasak voltak! Smert ez neki is fölöttébb kedvére való volt, felkerekedett, és lement maga is a harminc-harmadik szintre, körülnézni, hogy miként is serénykednek. Nem hitte ugyan hogy lát valaminagy eredményt már most is, de szerette elnézni a tevékenykedőket, élvezte ha láthatta, mintköltözik be az élet valahová, ahol addig csak puszta, kihalt csend uralkodott!Hát pedig mire odaért, láthatott eredményt, sőt, nem is uralkodott puszta csend a parkszinten!Alig lépett ki a felvonóból, máris azt látta, hogy egy egész csomó nő nyüzsög odalent, min-denféle magvakat hintenek szét helikopterből, mások néhány talajgyaluval és markológéppelterepet rendeznek, árkokat ásnak, szemlátomást folyómedreknek, de érezhette is a nőkszorgalmát Buzubáj parancsnok, mert arcát szellő simította végig...Felnézett, és látta hogy ha nem is mind, de némelyik óriási ventillátor ismét forog!- Úgy látszik, ezek szemhunyást sem aludtak az éjjel! - mormogta mellette Tufi. - Sőt... ahogyelnézem, három másikuk is fává alakult már azóta! - és előre mutatott. Majd hirtelen elsápadt.- Remélem nem Tripszi az egyikük... mert őt nem láttam ma reggel mellettem!Ám a nők hallhatták minden szavát, mert most megszólalt a kommunikátora:- Nem, én egyelőre még nem alakultam át, csak ébren töltöttem az éjjelt, hogy koordináljam amunkát!A hang Tripszié volt. S hamarosan fel is bukkant Tripszi.- Na, hogy tetszik amit csinálunk?! - kérdezte büszkén a parancsnokot.- Nagyon tetszik, igazán! Jó is ha rendbehozzátok, legalább azok is élvezhetik a természetörömeit, akik valamiért nem mehetnek a Földre, hanem idefent kell maradniuk!- No nem, nem, erről szó sem lehet! - vágta rá Tripszi azonnal. - Ugyanis ide mostantól senkide senki férfi le nem jöhet, ez a mi területünk, birtokunk, szintünk, emeletünk, lakóterületünk,territóriumunk, vagy nevezd akárhogyan! Ez női részleg, női szakasz! Ha mégis beengedünkvalakit, az is kizárólag sokfős női kísérettel mászkálhat itt, minden pillanatban kell legyenmellette vezető közülünk!- Nem értem! Hogyhogy?! Valóban azt hiszitek, hogy kisajátíthatjátok magatoknak az űrvárosegy teljes emeletét?!- Már hogyne tehetnénk, amikor már eddig is jócska területet megjavítottunk nektek, eztrendelkezésetekre is bocsátottuk, és ez a szint is nekünk hála lesz újra lakható, eddig sehasználtátok, akkor pedig most ne légy ilyen haragos! Nektek ez nem volt érték, hát akkor nebántson!- Na de hát mégiscsak a mi űrvárosunk része!- És a mi munkánk eredménye! Ráadásul felesleges is a vita, mert ez feltétele annak, hogyegyáltalán pározzunk valakivel, továbbá annak, hogy még több nő legyen néhány év múlva,akikkel élvezkedhettek!- Még mindig nem értem!

46

- Itt fogjuk tenyészteni magunkat!- Na ugye! - szólt erre Tufi, mert igazolva látta a szavait.- Fel nem foghatom, miért épp itt akartok gyerekeket szülni! - értetlenkedett még mindigBuzubáj.- Nem szülésről, hanem tenyésztésről beszéltem. De mondhatok akár termést is. E szintkülönleges gyümölcsök termelési részlege lesz. E gyümölcsöket úgy hívják, hogy nő.- Idefigyelj, ha be is mesélted Tufinak hogy képesek vagytok fává alakulni, de én nem hagyombecsapni magamat!Tripszi nagyot sóhajtott.- Ugye a saját szemednek hiszel már?!- Annak igen, de nem tudsz nekem olyat mutatni, hogy...Tripszi végig sem hallgatta, hanem elkiáltotta magát:- Liperísa! Gyere ide, légy szíves!A szép, tűzvörös hajú leány azonnal odarohant.- Igen?!- Tulajdonképpen még szerettem volna ha segítesz egy darabig nekünk, de Buzubájparancsnok bizonyítékot akar rá hogy át tudunk alakulni! Te meg úgyis állandóan ezért nyúzolhogy hadd tehessed! Ha megfelelőnek tartod a helyet, már kezdheted is!- Boldogan! - azzal Liperísa máris beásta magát a talajba, ami nem is volt nehéz mert annyikellett csak hozzá hogy ledobta a ruháit, beállt egy gödörbe, s azután betemette a lábát a gödörszéléről lekapart sárdarabokkal. S ezután...Ezután Tufi másodszor is végignézhette, miként lesz fa egy nőből! S még most is megdöb-bent. De mennyire megdöbbent Buzubáj parancsnok, aki életében először tapasztalt ilyesmit!

Jó hosszú ideig csak bámult, ámult és tátogott, sokkal tovább mint tegnap Tufi - majd ezutánezt kérdezte:- És ezek mind nők voltak korábban?! - mutatott végig a már Liperísa előtt ott álló négy fán.- Pontosan! Ő volt Szirli - mutatta meg Tripszi - ő Gjola, ő Csemószí, ő pedig Szjoju.Ekkor azonban nagy sebesen egy helikopter közeledett felé, leszállt, s kiugrott belőle öt nő is,s e szavakkal fordult egyikük Tripszihez:- Gyola nem bírt magával, s átalakult, de nem itt, hanem vagy tíz kilométerrel arrébb! Van ottegy domb, annak az aljában egy tó, és nagyon megtetszett neki a hely!Tripszi nagyot sóhajtott.- Hát ez ellen már semmit nem tehetünk... na de valamit tenni kell, hogy megakadályozzuk azefféle önkényeskedéseket a jövőben! - azzal a kommunikátorába szólt:- Azonnal jöjjön ide minden nő, aki csak van Buzulmániában!Ez beletellett vagy fél órába, sőt, még ekkor sem ért ide mindenki, de akik úton voltak, akommunikátoraikon át hallgatták Tripszit. Tripszi pedig így szólt:- Értsétek meg, hogy ez a harmincharmadik szint amit felfedeztem, ez valóban remek helynekünk! De még nem tökéletes! Rengeteg a munka vele, továbbá egész Buzulmánia nyikorog,

47

rogyadozik hogy jelképesen szóljak, tehát rendbe kell hoznunk, mert ha tönkremegy valame-lyik másik része, akkor tönkremegy ez a parkszint is! Az egyik atommáglya már úgyis tönkre-ment, egy másik is a végét járja, és mit gondoltok, mi lesz itt, ha mindegyik kimúlik?! Akkorelapad a meleg, nem lesz fény sem, semmi sem lesz, s akik itt nőnek, mind elpusztulnak!Tehát nem megengedhető hogy valaki csak úgy átalakuljék saját kénye-kedve szerint, mert aztöbbé nem vesz részt a közös munkában, és a többiekre hárít minden gondot, bajt, fáradságot!Aki csak úgy engedély nélkül átalakul, az önző! Javaslom tehát hogy fogadjuk meg, hogy akiezentúl ezt teszi, és nem gondolván a többiekre csak úgy fogja magát és átalakul, aztegyszerűen kivágjuk! Fogjuk a fejszét és kivágjuk, vagy máshogy végzünk vele! És igaz hogyebből már mit sem érez majd, de így nem is terem gyümölcsöket, de nem is kell hogyszaporodjon aki ilyen önző, mert annak a gyümölcsei is önzők lennének!- Akkor most meg kell ölnünk Gyolát?! - kérdezte sápadtan egyikük.- Nem, mert amikor ő tette ezt akkor még nem volt köztünk ilyen egyezség! De mostantól ígylegyen!- És ki adja ki az engedélyt? - kérdezte Vindi.- Természetesen én! Én vagyok a legidősebb, a legtapasztaltabb is, e szintet is én találtam! -mondta Tripszi. - És egyáltalán, épp az előbbi okok miatt nekem lenne a legtöbb jogomátalakulni, de ha nem teszem mert inkább gürcölök mindenki érdekében, példát mutatva,akkor elvárhatom hogy más is ezt tegye! Egyáltalán, egyelőre olyan kevesen vagyunk idefentBuzulmániában, hogy egyelőre egyáltalán senki nem alakulhat át jódarabig, ezt megtiltom!Legfeljebb különleges esetben tehető meg, ha valakit emberi alakjában halál fenyeget, mertpéldául elkapott valami rusnya betegséget. Akkor megtehető. De egyébként nem! Ugyanistemérdek idefent a dolgunk! Mindent rendbe kell hozni, megtanulni, javítani, mert ezek aférfiak sokkal ostobábbak mint mi, ez látható, s lusták is. De mit sem tehetünk, mert ez van, sa tényeket tudomásul kell vennünk! Természetesen igyekeznünk kell a saját dolgainkat ismegkönnyíteni, tehát annyi sok nőt felhozni ide, amennyit csak lehet, azt hiszem néhányhónapon belül úgyis sok Anya terem majd gyümölcsöket odalent. Hagyunk majd nőt alentieknek is, de elsősorban idefentre kellenek társnők, mert sok a munka! Tehát így leszezentúl?! - nézett végig rajtuk szigorúan.S mindenki beleegyezett, látszott hogy ha nem is szívesen, de behódolnak Tripszi akaratának.

Buzubáj parancsnok elképedve hallgatta Tripszi szavait.- De hát mi megy itt a saját űrvárosomban?!- Igazán semmi rossz! - nyugtatta meg őt a nő. - Ezt az emeletet elveszíted ugyan, de biztosvagyok benne hogy hamarosan még sok eddig lakhatatlan területet lakhatóvá teszünk nektek!Egyáltalán, amit csak lehet rendbehozunk! S hát gondolj csak bele, az a legjobb nektek is haitt mi elszaporodunk, mert akkor sok-sok nő lesz nemsokára, s így bőségesen pározhatmindegyikőtök szép nővel: velünk!Buzubáj csak forgatta a szemét értetlenül. Hiába ő volt a parancsnok, soha még csak hasonlóesete sem volt, s nem tudta mit tegyen. Végül érdeklődni kezdett Tripszi népének életmódja, arészletek felől, s bár Tripszi sem tudott mindent, de sokat igen, a többit pedig éles eszévelkikövetkeztette. Így népének múltjáról is rendelkezett bizonyos sejtéssel, hogy miként isalakulhatott ki a fajtája. S így kezdte a magyarázatot:- Nos, az a növény akik mi vagyunk, ez a fa...De Buzubáj közbevágott:

48

- Nem fa! Én nem tartalak fának benneteket! Az a faj ami ti vagytok, nem fa!- Hát akkor nem az. - vont vállat Tripszi. Az elméleti okoskodás hidegen hagyta, eléggégyakorlatias nő volt ő. - De mert Tufi tegnap azt hangoztatta hogy igazi nők sem vagyunk,akkor hát kéne nekünk valami név! Eddig nem tartottam szükségét ennek, de most már annálinkább!- Jó, hát akkor mert nem vagytok fák, ezért legyen a nevetek az, hogy „nemfa”! - javasoltamosolyogva Buzubáj parancsnok. S ezen Tufi meg sem lepődött, mert Buzubáj már kétszer isóriási fantáziáról tett tanúságot névadás terén, amikor e bolygót egyszerűen Földnek nevezteel, valamint amikor megalkotta az emberek nőstényeire a „nő”-nevet. Hanem ezt már nemhagyta szó nélkül, s így ellenkezett:- Megbocsáss parancsnok, de eléggé butuskán hangzik állandóan úgy emlegetni őket, hogynem-fa! Főleg mert hiszen igenis fák életük egy részében! És valószínűleg épp a hosszabbikrészében! Továbbá, javaslom hogy a nő kifejezés mégis legyen használható rájuk, mert igazinőink úgysincsenek, valamint nevezhessük őket leánynak is, mert hiszen az állatoknak isvannak lányaik, a fiatal nőkre tehát vonatkoztatható ez az elnevezés! De ne legyenek„nemfák”!- Akkor legyenek nem nemfák, hanem nimfák! - legyintett a parancsnok.- Jó, nekem mindegy. - vont vállat ismét Tripszi. Azzal hosszas mesélésbe kezdett magukról.Megtudták, hogy születése után a lány-gyümölcs azért iszik olyan sokat, mert sokat párolog,izzad, ekkor ugyanis még csak csökevényesek a fényvédő mechanizmusai. Aztán, nemcsak aza dolga egy nimfalánynak, hogy fává alakuljon!A lány-gyümölcs szerepe ugyanis sokrétű. Tekintve hogy a fa képtelen helyváltoztatásra, ez afeladat a lányra hárul.A lány sorsa kétféle lehet: egyrészt megteheti, hogy keres egy megfelelőnek tartott helyet, ottbeássa magát a földbe térdig, de akár derékig vagy még jobban is, majd átalakul fává, s ilyenalakban tovább növekszik. Ez esetben tehát új nimfa-fa lesz belőle, épp úgy, amint a„normális” gyümölcs is átalakul fává. Az átalakulás során elveszíti öntudatát, értelmét, de eznem jár a számára kellemetlen érzésekkel, és nem is tekinti halálnak, hiszen tovább él, sőt, hatermést hoz, akkor sok-sok példányban él tovább!Lehet azonban a lány sorsa egészen más is. Mégpedig az, hogy felkeres egy másik nimfa-fát,annak egy olyan levelét ami nincs összepöndörödve, tehát nem kezdett el benne kialakulnilány-gyümölcs, e levélbe betakaródzik (úgy természetesen hogy nem szakítja le a fáról, aminehéz is volna mert nagyon szívós a levél szára), és hamarosan a levél magától is ráhajlik alányra, különleges anyagot kezd el kibocsátani, feloldja a leány testének anyagát, és felszívjaazt. Ez sem kellemetlen a leánynak, sőt, eleinte inkább kéjes érzéssel tölti el őt, azután hamarmegszűnik itt is az öntudata. Ennek az az értelme, hogy így a fa nem egyszerűen táplálékhozjut, hanem ekkor a lány tulajdonképpen az ivarsejt szerepét tölti be, az ő szülőfájánakgenetikai anyagát hordozza, és megtermékenyíti vele a másik fát. Ennek következtében azezután létrejövő lány-gyümölcsök egy része már mindkét fa genetikai anyagát fogjákfelerészben tartalmazni.Hogy melyik sors jut ki a lánynak, az attól függ hogy melyikre érez vágyat. Az pedig hogymelyikre érez vágyat, az attól függ, hogy ő maga ivaros vagy ivartalan úton jött létre. Tudni-illik a nimfa-fa képes megtermékenyítés nélkül is gyümölcsöt - lányt - teremni. Ezek tulaj-donképpen az ő „pollenjei”. Ezek a lányok hivatottak arra hogy felkeressenek egy másik fát, sazzal egyesülve, annak levelébe burkolódzva megtermékenyítsék azt. Az esetben azonban, haa fával korábban egyesült egy másik fa leánya, akkor némely gyümölcsökbe a fa genetikaianyagának csak a fele kerül, a másik fele e megtermékenyítő leányból származik, tehát a

49

születő lány ivaros úton létrejött nemzedék. E lányok hivatottak majd alkalmas helyet találvánfává alakulni. Igazából tehát e lányok tekinthetők csak a nimfa-fa gyümölcsének, az előbbiekinkább a pollennek. Mindazonáltal külsőre tökéletesen emberi lánynak látszik mindkét fajtaleány.A nimfalány hasonló sebességgel öregedik mint az embernő, eltekintve attól, hogy semennyitsem növekedik, ugyanis rögvest „kész”, felnőtt magassággal rendelkezve, felnőttként lép ki afából, pontosabban a fa leveléből. Ritka azonban hogy „természetes” halállal múljanak ki.Amennyiben ugyanis egy pollen-szerepet betöltő gyümölcs nem talál nimfa-fát hogy abbabeleolvadjon, úgy végső esetben, legkésőbb amikor már nagyon öreg, maga keres egy legalábbnémileg megfelelőnek látszó helyet, és maga alakul át fává. Tekintve pollenszerepét,genetikailag nem erre a feladatra van alapvetően kondicionálva, de ettől még képes fáváalakulni, holott nem erre érez alapvető késztetést. Ha pedig egy olyan lány aki fává kénealakuljon, nem talál erre alkalmas helyet, de akad nimfa-fa a közelében, amely nem a sajátszülőfája, úgy ő maga is tud azzal egyesülni, bár ő maga jobb szeretne saját maga fává lenni.Többnyire meg is próbálja, még ha a hely nem is tűnik ehhez ideálisnak.A szaporodásnak e különös módja természetesen nem véletlenül jött létre. A nimfákeredetileg ragadozó, húsevő növények voltak a Földön. Mindenféle pangó vizek mentén éltek,mocsarak szélén, illetve mocsári szigeteken, folyók holtágában, eutrofizálódó tavak partján.Nagy, húsos, és rendkívül szívós leveleik a vízbe lógtak, jó mélyre, és csapdába csalták a nagytestű halakat is, oly módon, hogy már ott is összepöndörödve várakoztak e levelek, csőféle-ségként, amibe beúszott a táplálékkereső vagy lakhelyet kereső hal, s a mozgást érezve animfa a levél bejáratát összeszorította, s már nem tudott a hal kimenni onnan. A növény ekkorkiemelte lassan a levelét a vízből, a hal így megfulladt a levegőn, s a nimfa megemésztette azt.Igenám, de e fák e ragadozást csak akkor végezhették, ha már nagyok voltak, mert csak nagyfának lehet nagy levele, ami nagy állatokat csapdába ejt! S mert az állati fehérje szükségesvolt a növekedésükhöz, emiatt annál több ilyenhez juthatott a nimfa, minél nagyobb volt máramúgy is, hiszen kis nimfa csak kis állatokat zsákmányolgatott. Ennek következtében acsemete-nimfák gyakran elpusztultak. Egy nagy nimfa már valószínűsíthető volt hogy sokáigelél, de az utódhalandóság igen nagy volt, különösen, mert a nimfa nem volt képes a vízbenélni, csak annak a partján, ellenben ha jött egy nagy szárazság, és a tó vize messzire húzódott,akkor máris szárazra került az összes levele, és megszűnt a vadászati lehetősége. Leginkábbez is természetesen a kis nimfákat fenyegette, mert a nagyok ágai messzebbre lógtak a tó fölé.Vagyis bár egy-egy nimfa igazán roppant tekintélyesre megnövő fa volt, gyakran nagyobb alegnagyobb tölgynél is, de kevés volt belőlük. Ennek következménye volt, hogy a megporzás,akár szélre, akár rovarokra bízta a pollenjét, igen kicsi hatékonysággal működött, mert nehézvolt rátalálni egy másik nimfára. Kézenfekvő volt, hogy ehelyett az evolúció során olyan meg-termékenyítési taktika alakuljon, ki, amely a vízre épít, hiszen a nimfák úgyis vizek menténállnak! Ez pedig úgy történt, hogy a nimfa elkezdett olyan terméseket kifejleszteni, melyek avízbe szóródnak, ott eljutnak egy másik nimfa vízbe lógó leveléhez, s azon keresztül termé-kenyítik meg azt. Aztán, e termésnek természetesen nagyobb volt az esélye a sikerre, ha magais mozgásképes. Kialakult tehát az önmozgó termések evolúciója, amely már képes nemcsakmozogni, de fel is ismerni a másik nimfát, megkülönböztetvén azt a saját termő fájától azönporzás elkerülése érdekében. Így már nem volt az áramlatok szeszélyének kitéve a nimfa.Mindemellett előnyös volt ha egy efféle termés, ha nem talál megtermékenyítendő nimfára,maga is képes fává növekedni. Ez így is történt. Továbbá, így már az utódok nem a szülőfaközelében növekszenek fel, így nem jelentenek egymásnak konkurrenciát.Igenám, de amint a nimfának lettek vízben úszó, s főleg ott mozgó, állatszerű termései, ezekazonnal csábító zsákmányai lettek a ragadozóknak! S itt aztán a nimfa bevetette azt a trükköt,

50

amit már sok más növény és állat is feltalált: a mimikrit. Vagyis terméseit hasonlóvá tette akörnyezetében amúgy is mozgó állatokhoz. Hogy melyikhez? Természetesen lehetőleg minélnagyobb állathoz! Hiszen annak a legkevesebb az esélye a megtámadtatásra! Hogy melyik elegnagyobb állat, azt könnyen megállapíthatta, mert hiszen maga is rendszeresen efféle nagyállatokat zsákmányolt, mert azok voltak a legkiadósabbak!Az évmilliós evolúciós alkalmazkodás során megtanulta a nimfa, hogy a leghatékonyabbanúgy lehet a mimikrit elvégeznie, ha eleve efféle állatok génkészletét használja fel, ami a külsőfelépítését illeti. Ebben óriási gyakorlatra tett szert. Szinte bármelyik állatot fel tudta használnie célra. Még azt is megtanulta, hogy ezen állatok néhány vele született reflexét is beépítse amaga termésébe, hogy azok hatékonyan védekezhessenek a veszélyek ellen. Mindemellettkülönböző olyan módszereket fejlesztett ki, melyek által a termései bár olyan alakúak lettekmint a zsákmányolt állatok, de azoknál valamivel eszesebbek, mert így jobban elkerülhették aragadozókat, illetve küzdelem esetén több esélyük volt a győzelemre, leginkább azonbanamiatt, hogy igazán alkalmas helyet találjanak a legyökerezésre, ahol kevés veszély fenyegetiőket, de sok a tápanyag.Mindazonáltal a nimfa mindaddig nem volt igazán értelmes lénynek tekinthető, amíg nemzsákmányolt embereket. Amint viszont zsákmányolt, összeadódott az emberi értelem és animfa által korábban kikísérletezett nimfa-értelem mennyisége a termésekben, így most ő,Tripszi, és összes húga igazán nagyon okos valaki!- És én azt hiszem - folytatta Tripszi - hogy alapvetően semmi érdekellentét nincs az emberekés a nimfák között, sőt, jól kiegészítjük egymást! Igaz, amit a fajom múltjáról meséltem, arrasemmi bizonyítékom, az csak józan, a tényeken alapuló következtetés, de szerintem igaz, ésmég inkább igaz hogy kölcsönösen nagy hasznára lehetünk egymásnak! Nekünk nagyon jóhogy megjelentetek, mert így lehettünk igazán értelmes lények, de mindez nektek is jó, mertörömöt okozunk nektek, és eszünkkel is hasznotokra vagyunk! És most már érted ugyeBuzubáj parancsnok, miért nem jöhet le ide többé senki kísérő nélkül: nemcsak mert védeniakarjuk átalakult társnőinket, de biztonsági okokból is, mert képzeld csak el, ha valamelyikgyerek megint bebújik valamelyik levélbe bújócskázni, kész tragédia volna! Hiába vagyunk faalakban húsevőek, ezt hidd el nem akarjuk! Miért is akarnánk, vannak jó fegyvereink, vadász-hatunk akármilyen állatot is a bolygón, de akad mesterséges fehérje is, bármi, mindezzeltáplálhatjuk őket, de még ez is felesleges, mert itt olyan kiváló a talaj! Nincs szükségünk tehátemberek halálára, gyerekekére sem! És ami a négy gyermek halálát illeti, ne haragudj ránkvagy Anyánkra, mert nem tehet róla. Pontosan annyira vétkes csak, mint egy almafa, ha alattasétálsz és hirtelen a fejedre pottyant egy almát! Fa alakban egyáltalán nem vagyunk ugyanisértelmes lények, még annyira sem mint egy állat, mint egy rovar! Bosszút állni rajtam vagy atöbbieken jogtalanság volna mert amikor a gyerekek eltűntek még nem is éltünk, a minkettermő fán bosszút állni meg éppoly értelmetlen, mint darabokra törni egy nagy követ, hafigyelmetlenül felbotlottál benne! Egyszerűen ügyelni kell rá hogy fa alakban ha vagyunk,akkor nem szabad a leveleinkbe belemászni. Ez nem nagy kérés, mert még az sem veszélyesha akár hűsül valaki alattunk. De jobb szeretném, ha senki nem is jönne erre a szintre!Gyerekek főleg nem!Buzubáj még mindig csak arra volt képes hogy tátogjon egy darabig, majd így szólt:- Erről azonnal tájékoztatnom kell mindenkit!

Alig tért azonban vissza a maga kabinjába, kiderült hogy más komoly ügyek is történtek. Nemis kevés!Legelsőbben is egy nagy halom jelentés tornyosult az asztalán. Kiderült hogy súlyos gondokkeletkeztek odalent a Földön! Mert hát úgy volt ez hogy a legelsőként alapított falut,

51

amelynek lakójaként Tufi is felfedezte a nimfákat, nos e falvat, a Maszen nevűt - megtámadtaegy másik falu, amelynek Buzubáj rendelkezései értelmében csak két nimfa jutott! E falu,Tirpilli lakói, felhasználván a számukra védekezés céljára kiosztott fegyvereket, behatoltakMaszenbe, bár mint üzenték eredetileg nem gyilkolni akartak, csak, úgymond, „közelíteni anők elosztását az igazságos, létszám szerinti arányokhoz”! Tehát nőket akartak magukkalvinni, ám ezt nem hagyták Maszen lakói, verekedés tört ki, majd hamarosan eldördültek afegyverek...A végeredmény: Tirpilli lakói magukkal hurcoltak tizenegy nőt, ellenben közülük meghaltnegyvenkettő, Maszen lakóiból pedig huszonnyolc!Ellenben a Maszenben lakó nimfák közül is életét vesztette kettő, igaz, őket nem szándékosanölték meg. Hanem ezt látva a Maszenben lakó nők közül nyolc egyszerűen beszállt egyterepsiklóba, s elhajtott valamerre. A siklót később megtalálták sok kilométerre a teleptől, egyszéles folyó mellett, de a nők sehol nem voltak!- Lefogadom hogy ott lesz a siklóktól nem messze nyolc kis, háromágú fácska is! - mormoltaezt hallva a parancsnok, és a homlokát masszírozta. Nem tudta hogy mit tegyen.Két másik faluban meg a lakosok közt tört ki tömegverekedés; eközben az egyikben halálratapostak egy nimfát.S mindezek tetejébe a legborzalmasabb hír: itt fenn az űrben bedöglött az egyik apagép, éssenki nem tudja, mi baja!Bár az „itt fenn az űrben” kitétel felesleges is. A Földre egyelőre ugyanis nem szállítottakapagépet.

Hogy ezt nem tették meg, annak oka egyszerűen az volt, hogy az űrvárosépítő ősöknek nemjutott az eszébe az a lehetőség, hogy tudásuk nagyját elfeledik a hanyag utódok. Emiatt nemépítettek kis, „egyszemélyes”, hordozható vagy legalábbis könnyen szállítható apagépeket.Ehelyett, mert ez nekik egyszerűbb volt, építettek mindössze tizet, de e tíz mindegyikéhezszázezer úgynevezett „apaméh” tartozott, amit keltetőnek is mondtak, habár nem tojástkeltettek itt, hanem egy kissé tündérrózsához hasonlító tepsiféleségben nevelkedett a magzat,természetesen átlátszó műanyagburkolat alatt.Az még nem lett volna tragédia, ha valamelyik apaméh elromlik. Ez nem sokat számított, voltelég. De ha maga az ezt irányító apagép, tehát az ami lényegében egy speciális, különlegescélkomputer volt - nos, az iszonyú, mert először is az összes általa nevelt magzat pusztu-lásával járt, másrészt egyszerre százezer utóddal kevesebb születhetik minden évben!E tíz apagépből eddigre már úgyis elromlott hét! Az egyik az emlékezetes meteorbecsapódásmiatt, egy másik az elromlott atommáglya során, mert ekkor átmenetileg túláramot kapott ésszétégett benne valami. A többiről azt sem tudták, mi a bajuk.A másik három még mindig elég volt ugyan a buzulmánoknak, mert óriási űrvárosukbaneddigre már úgyis lakhatatlanná vált annyi sok szektor, hogy csak másfél millió embernekmaradt benne hely, nekik is szűkösen. Ötvenéves átlagos élettartamot tekintve tehát anépesség utánpótlására elég volt évente harmincezer gyermeket kikeltetni. Ezt egyetlenapagép is megtehette, mindössze harmadrészt kihasználva a kapacitását. Mégis érthető hogyBuzubáj parancsnok belesápadt a hírbe, mert azért ez mégis azt jelentette hogy csak kétapagépük maradt, ez pedig egyáltalán nem sok, hiszen mi lesz ha ez a kettő is elromlik?!Ráadásul egyáltalán nem is olyan nagy a kapacitása, mert csak az űrváros viszonyait illetőentűnik soknak a fölösleges kapacitás, de nem ám akkor, ha az egész Földet vagy annak jó részétbe akarják lakni! Sőt, még űrvárosi viszonylatokban sem igazán sok ez a kapacitás, ha ezek az

52

okos nemfák - azaz nimfák - helyrehozzák a lakhatatlan szektorokat! És egyáltalán, ha el-romlik az utolsó apagép is, nem születik több férfi, és kihal az emberiség!Amint erre gondolt, mégis mosolyra derült az arca. Lehet hogy van remény!S maga elé hívatta Tripszit. Elmagyarázta neki hogy nagy a baj, mert elromlott az egyikapagép!- Sajnos a benne levő csecsemőkön már nem lehet segíteni, már mind elpusztultak - sóhajtottaBuzubáj - de legalább helyezzétek újra üzembe őket! Tehát ha lehet ne csak ezt az egyet, de atöbbit is! Ha ezt megteszitek, igazán nem bánom hogy a tietek legyen a park-emelet,megérdemlitek, ez nekünk ugyanis egyszerűen létfontosságú!Eddigre azonban tudta már Tripszi, hogy az összes apagép egyetlen emeleten van, méghozzáépp a park-szint alatt közvetlenül, a harminckettedik emeleten. És tudta hogy nemcsak ottvannak az apagépek, de az egész emeletet szinte teljes egészében el is foglalják. Így szólt:- Jó, én megpróbálkozhatom ezzel, de hát ez iszonyú munka! Néhány tucatnyian vagyunk csakitt Buzulmániában, egyelőre kevesebben vagyunk mint ahány emelete van az űrvárosnak,vagyis szinte semmire nem elég az erőnk! Az apagép bonyolult gép, és igen nagy, ahhoz hogymegtaláljuk a hibáját, igen részletesen kell átvizsgálnunk, ugyanis meg kell értenünk aműködését, vagyis azt mondom parancsnok, hogy ha igazán sikert akarsz elérni velünk, shozzá aránylag hamar, akkor csak egyet tehetsz: felhozol ide hozzánk minden egyes nimfátakit csak találsz odalent, tehát senki nimfa ne maradjon a kolóniákban, valamint állandóanlegyen valaki a földi nimfa-fák környékén, ott mászkáljon, aludjon, éljen, tehát őrködjék, ésha nimfa születik, azonnal rádiózzék ide, hogy azt is felhozhassuk! Mert minden segítségreszükségem van! Végtére is gondolj bele, rögvest ott kezdődik minden, hogy az egyik apagépeteleve csak akkor javíthatjuk meg, ha rendbehozzuk valamiképpen a mellette levő elromlottatommáglyát, különben hiába is kezd el az apagép működni, minden benne levő gyermekmeghal sugárfertőzés miatt!Buzubáj erre megint csupán sóhajtozni bírt.- Én boldogan megtenném, de... de ha én bejelentem a kolóniáknak hogy még azt a kevés nőtis elveszem tőlük, ami ott van... épp most... hiszen odalent már egymást ölik! És az az igazsághogy bár előfordult már néha a körünkben gyilkosság szerelemféltés miatt, de olyan hogy egynagy csomó ember együttesen támadjon rá egy rakás másikra... eh, a jelenlétetek egészenmegbolondította a férfinépet!- De sok jót is teszünk. Én azt hiszem Buzubáj, jó és rossz a világban mindig együtt jár!- De mi a több, a jó vagy a rossz?!- Ezt döntsd el te, kapitány. Én természetesen alapvetően jónak tartom magunkat! Az biztoshogy nem mi kezdtünk el gyilkolni benneteket, s ha rajtunk múlik, ilyesmit továbbra sem teszünk!- Na jó-jó, ne filozofálj, menjetek az apagéphez ti szörny-zsenik, de most azonnal mert ezvalóban nem tréfaság ám nekünk, én pedig meglátom, mit tehetek a többi nimfa ügyében!Úgyis ajánlatos lesz azonnal keményen fellépnem, mert az sem tréfaság amit azok az őrültekművelnek odalent, s nem hagyhatom hogy tovább fokozódjanak az önkényességek!

Tripszi elment az apagéphez, néhány másik okos nimfával együtt, Buzubáj pedig nagybeszédet mondott, minden buzulmánnak. Ebben először is kifejtette hogy ő cseppet sem érti,mi részegítette annyira meg az önkényeskedőket hogy ilyen elítélendő cselekedetre ragadtattákmagukat! Ő a maga részéről mélységesen egyetért azokkal akik úgy vélik, hogy alapvetően afenék a legalkalmasabb hely egy hímvessző számára. De nemcsak azért, amiért már sokan

53

mások is így tartják, a kör keresztmetszete miatt, de amiatt is, mert a nők elülső lyuka, amitCsumpalá úgy hív hogy „ivarnyílás”, nos, az meglehetősen dús szőrzettel van körbevéve! Namár most, bedugás közben bizony megtörténhet hogy a hímvessző érzékeny makkja néhányszőrszálnak megy neki, ezeket beszorítja a hüvelybe, és e szőrszálak mint megannyi érzékenykéspenge, megvágják a makk érzékeny bőrrétegét, s ez igencsak kínos lehet! Ugyanakkor eszőrszálak húzódnak, ez fáj a nőnek, annak eltorzul az arca, vagy kiabálni kezd - ez lerontja aférfi örömét is! Ez mind-mind olyasmi, ami a hagyományos párzásnál, a régi jól beváltmódszert követve, egyszerűen nem fordulhat elő!- Tehát jöjjön meg az eszetek! - mondta Buzubáj. - Hanem mert tudom hogy sokaknak hiábabeszélek, emiatt a következőt rendelem el: ezentúl nem adok semelyik településre sem nőt!Minden nőre szükségem van idefent, nem párzani, én még nem is próbáltam ezt de nem isfogom soha, hanem mert nagyon értelmesek, s kellenek az apagépek megjavításához, aminekünk elsőrendűen fontos!- Hohó, azt már nem! - kiáltotta közbe valaki. És Buzubáj a kommunikátorra nézve már tudtais ki az illető: Dzsurmil a neve, és Tirpilli falu vezetője. Ő szervezte a nőrablást is.- Egyetlen nőt sem engedünk át másnak, ennyi jár nekünk, sőt még sokkal több is! Mi is érünkannyit mint más falvak lakói, vagy mint az odafent az űrben tespedő semmittevők, vagy akármint te magad is Buzubáj!- Idefigyelj, ez nem érdem kérdése, hanem matematikai tény, hogy a keveset nem lehet úgyelosztani, hogy...- Hát annál azért lehetett volna igazságosabban, ahogy te osztottad el!- Maszen falvat több nő illette meg, mert ők találták mindet! Na és tehát ott tartottam, hogy...- Ne olyan sietve parancsnok! Még tán el is fogadom hogy Maszent több nő illette meg, debenneteket odafent már egy sem! De mert tőletek nem hozhattam vissza őket, így kénytelenvoltam ott kárpótolni magunkat, ahol tudtam! Embert ölni különben nem akartam, sajnálom isőket, de hát ellenkeztek, verekedtek, védekeznünk kellett! Ők kezdték az erőszakoskodást, éncsak néhány nőt akartam, halált nem. De ha idejönnek hőbörögni, rosszul járnak, mert ami amienk, azt nem hagyjuk!- Úgy van! - kiabáltak be többen is a beszélgetésbe.- Ostobák! Egyetlen nőt sem raboltatok!- Már hogy a nyavalyába ne!- Nőket már amiatt sem rabolhattatok, mert akiket annak hisztek, egyáltalán nem azok!Csumpalá tévedett! Meglehet tán hogy volt régen valamiféle nősténye az emberi fajnak is,még az is lehet hogy épp így néztek ki mint emezek, csakhogy ezek akkor sem azok! Nememberek! Ezek ugyanis egészen más élőlények, s én úgy neveztem el őket, hogy nimfák!Azzal Buzubáj elmondott mindent, amit megtudott a nimfákról. Sokáig beszélt. Nemegyszerhangsúlyozta, hogy nemcsak Tufi de ő maga is a saját szemével látta az átalakulást, s a nőkbőllett kis fákat tulajdonképpen bárki megnézheti idefent ha a nimfák ezt megengedik, debizonyára megengedik, legfeljebb kíséretet adnak a látogató mellé.- Na ne röhögtess - fújt megvetően Dzsurmil - még ha akad is ott nálatok néhány fa, az akkoris csak amiatt, mert kiástatok egypárat idelent, aztán felvittétek elültetni! Ilyesmivel nem verszát!- De miért akarnálak becsapni?- Mondjuk így akarod elvenni a kedvünket a nőktől, de ebből nem eszel!

54

- Hát akkor van egy ragyogó ötletem: akad nálatok is nimfa, kérdezzétek meg, át tud-ealakulni fává. Ha azt mondja hogy igen, márpedig biztos ezt mondja, mondjátok neki hogyelviszitek egy általa megfelelőnek tartott helyre, ha akarja, és valószínűleg akarni fogja! És ottnézzétek végig, ahogy átalakul!- Biztos lehetsz benne hogy fogom is ellenőrizni amit mondtál, de ez ha így van is akkor semváltoztat a tényeken, hogy nekem sokkal jobban tetszik a párzás nővel, vagy legyen nekednimfa, tökmindegy, és sokan mások is vagyunk így, és nem hagyjuk az igazunkat!- Úgy áll a dolog hogy muszáj vagy engedelmeskedni nekem, te is és mindenki más is!- Ne hidd hogy rád szorulunk! El tudjuk már látni magunkat a legszükségesebbekkel!- Ez egészen biztos hogy nem igaz, de ha igaz is, akkor is az a helyzet, hogy apagépem csaknekem van! Ha nem teszed azt amit parancsolok, akkor egyszerűen nem engedem megsenkinek sem a faluból, hogy gyereket építsen! És akkor kihaltok mind egy szálig!- Nyald ki az apagéped tepsijét te aljas zsaroló, semmire nem mész a nagy szavakkal, mertmajd szül nekünk gyereket a néhány nőnk! Vagy nimfánk, mindegy!- Ostoba barom! Hát nem figyeltél rám?! Egy nimfa sosem fog neked gyereket szülni, mertnem ember! És még ha teleültetitek is nimfa-fákkal a falvatokat, azok akkor is csak nőket,akarom mondani nimfákat teremnek majd, tehát akkor is kihaltok! Akkor lenne igazad haezek igazi nők volnának, valóban emberi nőstények, de erről szó sincs! Na és tehát most aztkövetelem, hogy a falvatokból azonnal szálljon fel egy űrkomp, jöjjön ide, hozza az összesbűnöst aki résztvett a vérengzésben, természetesen te magad is gyere vele Dzsurmil, aztánmajd itt részletesen kivizsgáljuk hogy ki miben és mennyire bűnös, s eldöntöm hogy mi lesz abüntetésetek! Ha nem tesz így Tirpilli, akkor e faluval megszakítok minden kapcsolatot, nemkap utánpótlást, és szó sem lehet az apagép használatáról sem! Önmagadat Dzsurmil márisúgy tekintheted, hogy nem vagy Tirpilli vezetője!Továbbá, az űrkomp hozzon minden nimfát is magával, mert velük akarom megjavíttatni azapagépeket és sok más egyebet is! A nimfákat hozza fel ide a többi faluból is egy-egyűrkomp! Egyelőre ennyi, tegye mindenki azt amit parancsoltam, s ajánlom hogy senki neellenkezzen, mert mégis én vagyok a parancsnok, s az én kezemben vannak az apagépek! -azzal Buzubáj befejezte a beszélgetést.

Buzubáj nem volt kegyetlen ember. A renitenskedőket végül is csupán börtönbüntetésre ítélte,de mert Buzulmániában nem volt olyan hogy börtön, ezért ez csupán szobafogságot jelentett.De még ezt is kulturált körülmények között: az illető a számítógép által részt vehetett azössznépi kommunikációban, beszélgethetett mindenkivel, sőt, még dolgozhatott is hogy nelegyen ingyenélő: a foglyoknak a nimfák rendre bevittek mindenféle rossz, megjavíthatatlangépeket, ezeket kellett fogóval, csavarhúzóval meg más módokon alkatrészekre szerelni. Ezenalkatrészeket azután, már ami jó volt belőlük, a nimfák felhasználták más gépekmegjavításához. Nem unatkoztak tehát a börtöntöltelékek!Sőt, az őket munkával ellátó nimfák néha még párzottak is velük, bár velük is szigorúan csakegyetlen alkalommal minden nimfa.Ami a szétszerelendő holmikat illeti, ebből akadt bőségesen! Bármilyen zseniálisak voltak is alányok, de ők sem voltak képesek rá, hogy minden rossz gépet megjavítsanak. Igaz, arrakivétel nélkül rájöttek sorra-rendre mindegyiknél, hogy mi a hibája! Na de hát akadt azértbőségesen olyasmi, hogy hiába tudták mit kéne kicserélni benne, de nem volt megfelelő pót-alkatrész, sőt, azt legyártani sem tudták mivel. Hiszen nem rendelkeztek megfelelő gépsorral!Mindazonáltal a legtöbb hiányzó gépsort legalábbis megtervezték, elkészítették a tervrajzokat,

55

s mondták is Buzubájnak, hogy idővel majd elkészítik e gépeket is, de hát nem megy mindenegyszerre...- Jó, jó, ne mentegetőzzetek, én már akkor is nagyon boldog leszek, ha legalább háromapagépet megjavítotok!- Egy kivételével az összeset rendbe tudjuk hozni! - újságolta erre neki a jó hírt Tripszi.- Igazán?! - csillant fel a parancsnok szeme.- De ha mondom! Az az egy amit nem tudunk megjavítani, nos az épp az, ami a sérült reaktormellett van, és sok része szétégett. Ezt menthetetlennek találtuk, s már el is kezdtükszétszerelni, javában hordjuk a leszedett modulokat a foglyokhoz, hogy azok még apróbbvicikvacakokra szétcsavarozzák. Ezáltal fel is szabadul egy csomó hely ezen a szinten, s úgydöntöttünk hogy e helyet ki is sajátítjuk magunknak mi nimfák, ez ugyanis nagyon jó lesznekünk, mert közvetlenül a mi parkemeletünk alatt van! De ne sajnáld se a helyet, se azapagépet, mert ez az ára a többi működésének: ennek a még jó alkatrészeit felhasználjukugyanis a többi megjavításához! Sőt, kidolgoztunk már egy tervet arra is, hogy mikéntbiztosíthatjuk folyamatosan az apagépek alkatrészutánpótlását, ehhez fel kell építeni egycsipgyárat, ami nehéz ügy, de nem lehetetlen! Ezt természetesen nem idefent, hanem a Földönkéne megvalósítani, mert sok helyet foglal el. De a rossz nyolc apagép közül hetet enélkül isrendbehozunk, az első készen lesz már két héten belül!- Na, ez kiváló hír! Úgy örülök, ha fiú lennél rögvest ágyba dugnálak! - ujjongott aparancsnok.- Rajtam nem múlik! - biztatta őt Tripszi.- Hát majd lehet hogy később meg is próbálkozom vele, ha összeszedtem hozzá kellőelszántságot, de az semmi esetre sem mostanában lesz... - mondta erre gyorsan a parancsnok.- Nem erőszak ám az élvezet! - vont vállat Tripszi.- Öreg vagyok már ahhoz hogy a járt útról a járatlanra térjek, jobb meggyőződésem és ízlésemellen való is lenne, meg különben sem akarom féltékennyé tenni Tufit... - mentegetőzöttBuzubáj. - Hanem mire nektek a szétszerelt apagép helye is? Hát nem elég nagy az az irdatlanparkszint, amikor nem vagytok még ezren sem?! Mire az alattatok levő szint tizede is?!- Az igaz hogy helyünk egyelőre van bőven, de te azt ne feledd Buzubáj, hogy odalent aFöldön nemsokára teremni fog Anyánk, de sok más fa is ami ugyan nem evett korábbangyermeket, de azóta némely nimfák akiket nem találtatok meg, vagy megtaláltatok ugyan deazután eltávoztak tőletek buzulmánoktól, ezeket a fákat megtermékenyítették! Tehát ezek ismár nő alakú gyümölcsöket teremnek majd! Lesz sok-sok leánygyümölcs, s őket mind felakarjuk hozni ide, mert lesz ugyan sok gond amíg megtanulják a nyelvet s az itteni életet, deez legfeljebb két-három hét, és azután már nagyon is hasznos segítőtársaink lesznek!Becslésem szerint lesznek legalább háromezren! Nekik is kell hely. Természetesen még így isbőségesen elég a park-szint nekünk, mert azon az egyetlen szinten elfér akár ötszázezer emberis, bőségesen, kényelmesen, de nem is óhajtunk akkor nekikezdeni egy újabb rész lakhatóvátételének, amikor a körmünkre ég a dolog! Végtére is nem néhány évig akarunk itt lakni,hanem évszázadokon át! Aztán meg, fel akarjuk hozni néhány már fává alakult társunkat is,akik még csak néhány napja vagy hete gyökereztek le. Főleg azokat, akik a lenti verekedésekmiatt megriadva menekültek el patakpartokra vagy máshova. Megérdemlik ők is hogy idefentlegyenek, s így lakályosabb lesz a lakhelyünk is. Mert mi egyelőre még nem gyökerezhetünkle, ugyanis sok a dolgunk. Ugyanakkor szeretnénk ha lenne már idefent sok nimfa-fa, máramiatt is, hogy legyen akivel egyesülhet egy-egy pollen-lány, ha megengedjük neki, vagy haemberi alakban valami betegséget kapna el. Kis fákat könnyen átültethetünk ugyanis, elég ha a

56

talajgyalu markolójával kiemeljük földlabdástól, annak jó nagy a markolója, nem sérül meg afa. S mindezek tetejébe ha szétszereltük azt a böhömnagy apagépet, akkor ott a szintegytizede, ahol az apagép volt, egy merő egybefüggő hatalmas üresség lesz, nem is alkalmas aszámotokra, nem lakna ott senki, úgy kéne nagy fáradsággal válaszfalakat húzni, vezetgetniide-oda az áramot, vizet, mindent, nos, legegyszerűbb ha nem foglalkozunk ilyesmivel, mertsokkal kisebb erőfeszítés ha ehelyett felhozunk oda sok tonna földet, szétterítjük, ésegyszerűen beültetjük önmagunkkal, ha nem is egyszerre, de apránként!- Jó, Tripszi, hát én nem is kértem ilyen részletes elemzést a közeljövőre elhatározottterveitekről, de ha már megtiszteltél vele, köszönöm! Kissé ugyan ennek ellenére is úgy tűniknekem hogy újabb részt sajátítotok ki az űrvárosból magatoknak, de bánja a nyavalya havalóban megmentitek egy kivételével az összes apagépet! Hanem mi lesz az elromlottreaktorral?- Az már készen is van, már három napja, épp csak hogy még nem termel áramot, egy reaktorbeindítása ugyanis nem olyan egyszerű mint egy fűnyíróé, fokozatosan lehet csak emelni amaghőmérsékletet, mert ugye nem akarsz egy újabb robbanást, parancsnok!- Még szép hogy nem! - sápadt el Buzubáj. - De honnét tudsz ilyesmit?!- Tufinak légy hálás! Megtanított mindenre amit tud a számítógépekről, és így utólag megkellett állapítsam hogy az igazán nem is volt valami sok, de ahhoz elég hogy ezáltal továbbtájékozódhassam, például sokat kutakodtam a komputer memóriájában, találtam ott régiállományokat, ezek jórésze egy ismeretlen nyelven íródott, ami szerintem a buzulmán nyelvőse kellett legyen. Sikerült megfejtenem. S ezekben rengeteg ismeret van ám, amivel tiszerintem már nem rendelkeztek! De különben elég volt elolvasnom néhány magfizikávalfoglalkozó szakkönyvet, s józan logikával magam is kikövetkeztethettem, miként is indítandóbe egy reaktorblokk! Tehát, az már tökéletesen működőképes, de csak jó három hónap múlvafog áramot termelni nektek. Van viszont egy másik hírem is a számodra, azaz, két hírem.Egyik, hogy nemcsak atomreaktorok vannak itt Buzulmániában, hanem a negyvenes szintközepén egy fúziós reaktor is, ami azonban már rég leállt, mert elfogyott az üzemanyaga, atrícium!- Fogalmam sincs, mi az a fúziós reaktor, s mi az a trícium!- Hát én most nem fogom magyarázgatni mert soká tartana, lényeg az hogy ez egy olyan izé,ami sokkal több áramot képes termelni mint az atomreaktor, épp csak hogy nemhasadóanyagot eszik, hanem azt a bizonyos tríciumot, s ezt a tengervízből is ki lehet nyerni,bár nem egyszerű! És ahogy elnézem Buzulmánia kapcsolási rajzát, korábban ez termelte alegtöbb energiát nektek, de nem tervezték sok évszázados működésre. Úgy nagyjából száz évekifogyott az üzemanyaga, és leállt. Ekkor vált lakhatatlanná Buzulmánia legtöbb körzete, mertnem lett elég az áram! Az atomreaktorokat ugyanis csak kisegítő munkára tervezték! Amikora fúziós reaktor leállt, a központi számítógép magától beindította ezeket a reaktorokat, s ezt kiis írta a vezérlőpultra nektek, azaz, az őseiteknek, de már senki nem tudta közületek hogy mitjelent ez az üzenet! Tehát, néhány nimfa lement a Földre, hogy a megfelelő gépekkelkinyerjen egy csomó tríciumot a tengervízből. Ha készen lesznek, beindul a fúziós reaktor is, slesz bőven elég energia mindenhez! Ez tehát az egyik jó hírem.- És mi a másik?- Hát, az hírnek hír, de hogy jó-e, az már nem olyan biztos. Készülj fel rá, hogy mintegytizenöt év múlva lesz sok-sok nőtök! Igazi embernőstényetek! Már ugyan néhány nap múlvafejlődésnek indulnak majd a leghamarabb megjavítandó apaméhben, s meg is születnek kilenchónap múlva, de ahhoz hogy ők is szüljenek majd, ahhoz fel kell nőniük, s az szerintem leg-alább másfél évtized, mert ők nem kész, felnőtt méreteikben pottyannak elő, mint mi, nimfák...

57

Buzubáj kapitány valóban nem tarthatta ezt egyértelműen jó hírnek, mert öröm helyett inkábbnagyfokú idegesség látszott az arcán.- Ez biztos?!- Legalább annyira mint hogy nimfa vagyok!- De miért, hisz az apagépek eddig csupa fiút gyártottak nekünk!- Az igaz is, de tud az mást is, ha úgy állítjátok be! Tudod, van rajta egy kapcsoló, amit lehetXX, XY és YY állásba is kapcsolni. Ha XY állásban van, akkor épít fiúkat. Na már most, arramég nem jöttünk rá hogy mi az az YY állás, de minden jel arra mutat, hogy az XX állásbannőket épít majd!- Hát akkor minden rendben van, mert ugye semmi akadálya annak, hogy továbbra is XYállásban tartsuk azt a kapcsolót?!- Valóban semmi, amennyiben ti magatok is így akarjátok! Most már csak az a kérdés, hogyakarjátok-e!- Naná, még szép, már a ti megjelenésetek is alaposan felforgatta a kedélyeket az addig olynyugodt közösségünkben, nem hiányzik hogy most már ne csak nimfák, de igazi nők isfelborzolják a hangulatot, legalábbis a perverzióra hajlamosabbak idegrendszerében!- Már megbocsáss parancsnok, de először is ha a fajotok korábban valóban nemcsak férfiakbólde nőkből is állt, akkor nem tekinthető perverziónak az a szexuális beállítódás, mely nemférfiakra, de nőkre irányul! Sőt, ebben az értelemben okvetlenül azt kell mondjam, legalábbisha ragaszkodom a tudományos szemlélethez, hogy az a perverzió, ami nem nőkre, de férfiakrairányul mint szexuális partnerre, hiszen nem kétséges hogy az efféle szexből nem származikutód, a fejlődés során tehát alapvetően az ellenkező nemű iránti vonzódás kellett hogyrögzüljön az organizmusokban, s ami ettől eltér, az rendellenes, tehát perverzió! Mindazon-által én nem kívánok ítélkezni erkölcsileg egyik irányultság képviselői felett sem, én csakkötelességemnek tartottam hogy értesítselek egy lehetőségről! Ami minket nimfákat illet, mielőnyösnek tartanánk ha élnének igazi nők is köztetek, először is mert kíváncsiak vagyunkhogy miként néznek ki, mennyire eszesek, milyen a jellemük; másrészt így hogy csak mivagyunk köztetek akiknek női ivarszerveik vannak, így állandóan ki vagyunk téve azaklatásnak hogy pározzunk, amit még szívesen is teszünk, de nem ugyanazzal a férfivalrengetegszer, holott unos-untalan erre akarnak rávenni minket! De mi nem akarjuk egyetlenférfi mellett elkötelezni magunkat! Ha azonban lennének igazi nőitek, úgy megoldódna ez agond: minden férfinak lenne egy valódi nője, vagy legalábbis lenne a legtöbbnek, akik nemférfiakkal akarnak szerelmeskedni, vele lenne leggyakrabban, de néha-néha egy-egy nimfávalis, mintegy változatosságként, s ez nekünk nagyon jó volna, minket ez tökéletesen kielégítene,mert úgyis csupán egyetlenegyszer akarunk hálni minden férfival az életünk során, akarommondani míg le nem gyökerezünk valahol! Ez tehát jó volna nektek is és nekünk is! Sőt azigazi nőknek is, mert másként meg sem születnének!- Én nem akarok igazi nőket!- És egészen biztos vagy benne parancsnok, hogy jogod van ilyesmit egyedül eldönteni?!- A leghatározottabban! Hisz épp azért vagyok én a parancsnok, hogy ilyen fontos ügyekbendönthessek!- Jó, nekem mindegy, azaz, nem mindegy de megnyugszom a döntésedben, mert nem akarokösszeveszni veled, de készülj fel rá hogy nem biztos ám az, hogy e véleményedet osztják majda többiek is!- De miért kéne másnak is tudni erről?!

58

- Mert nem szokásunk a titkolódzás. Eléggé nehéz volt megfejteni e kapcsoló funkcióját,sokan kellettünk hozzá, és társnőim nincsenek titoktartásra kötelezve, eszembe sem jutottugyanis hogy ezt megparancsoljam nekik, nem is hiszem hogy volna erre jogom, az sembiztos hogy betartanák, továbbá mindezidáig meggyőződésem volt, hogy e felfedezésnekörülni fogtok, ha nem is mind, de legtöbbetek! Hiszen idáig ez volt a legnagyobb baj, anőhiány, ezért történt a verekedés és gyilkosság is! Én tehát azt hiszem, hogy mostanára márnagyon sok férfi tud erről Buzulmániában, s egykettőre kitudódik még szélesebb körökbe is ahír!

Ez pontosan így is történt. Kitudódott. S bár még egyetlen nőt sem „építettek” a nimfák, deannyi sok mindent megjavítottak már, hogy bőségesen volt tekintélyük ahhoz hogy azemberek elhiggyék: ha ők azt mondják hogy be tudják állítani az apagépet nőkészítésre, akkoraz úgy is van!Mindenki hitt tehát nekik, csak épp az volt a vita tárgya, hogy legyenek-e egyáltalán nők?!Hónapokon át erről folyt a vita. Voltak akik akartak nőket, s voltak akik kétségbeesettentiltakoztak a gondolat ellen. Ezek közt voltak olyanok is, akik nagy hálátlanul kijelentették,hogy tulajdonképpen már a nimfák jelenléte is teljesen fölösleges!Egyedül abban értettek egyet e csoportok, hogy a kérdésben nem Buzubáj kapitány az illetékesdönteni! Buzubáj ugyan maga is véleményt nyilvánított, természetesen akként, hogy a nimfáknagyon is hasznosak hogy vannak, de igazi embernők nem kellenek! Mégis úgy vélték anőellenesek is, hogy csak ne döntsön Buzubáj parancsnok, mert szemükben gyanússá tetteBuzubájt, hogy annyira támogatja, pártolja a nimfákat! Attól féltek, a végső döntésmeghozatala előtt az utolsó pillanatban meggondolja magát.Így végül Buzubáj, mintegy közkívánatra, népszavazást írt ki az ügyben.A végeredmény mindenkit meglepett! Mert bár a nimfák nem is szavaztak, ez nem az ődolguk lévén, de mégis az történt, hogy a férfiak elsöprő többsége úgy akarta, hogy igenislegyenek nők a körükben! Nagyjából kilencven százalék volt ezek aránya, tehát csak mindentizedikük szavazott úgy, hogy nem kér a nőkből!Mindazonáltal ezek együtt még így is jó százötvenezren voltak. Ezek közül aztán vagyhúszezren, meg sem várva Buzubáj engedélyét, leköltöztek a Földre, hogy a többiektől távolúj kolóniát alapítsanak, minden nőtől mentesen, s külön ügyeltek arra, hogy olyan helyetválasszanak, ami meglehetősen száraz éghajlatú, arrafelé ugyanis nem éltek nimfák.Bár a szavazásból Buzubáj láthatta hogy alaposan leszavazták ami a nők szükségességét illeti,de ő maga sem rajongott a nők építésének ötletéért. Ezért azt mondta, hogy egyelőre csakegyetlen apagéppel építsenek nőket, azzal amit a napokban javítottak meg a nimfák, a másikkettő maradjon meg egyelőre a férfiak építésére, mert, mint mondta, nem szabad elsietni sohasemmit, a nőkkel kapcsolatban egyelőre még nincsenek tapasztalataik, ez tehát egy kísérletiprogram még! Várják tehát meg, mi lesz azzal a százezer nővel, akiket most elkezdenek„megépíteni”!El is kezdték ezt, néhány napon belül tele lett embrióval az apagép összes keltetője. S ezutánnem is volt semmi baj velük míg meg nem születtek, szépen fejlődtek, minden komplikációtólmentesen, az apagép sem romlott el, mert az okos nimfák tökéletes munkát végeztek. Néhányhónap után már azt is lehetett látni, hogy a magzatoknak valóban a nimfákéhoz hasonlórafejlődik a lába köze!Határozottan úgy látszott tehát, hogy igenis lesz nője néhány év múlva annak, aki csak akarja.Amint letelt a kellő időtartam, s kezdtek sorra megszületni a csecsemők, máris nagy

59

mozgalom indult meg, hogy egy darabig nem is kellene több fiút építeni, hanem csak csupanőt, hogy majd ha már párzóképessé növekednek, akkor jusson mindenkinek belőlük, s nelegyen újabb véres vita miattuk, mint ami a nimfákkal kapcsolatban történt!S mert most is csaknem mindenki erre szavazott, minden tíz emberből kilenc, ezért Buzubájparancsnok kénytelen volt ezt elrendelni, bár ismét jobb meggyőződése ellenére. Csakhogymost ezúttal nem mentek olyan simán a dolgok, mint korábban.Azt még elnézte az ellentábor, hogy egy apagépet átminősítsenek „anyagéppé”, nőstényekkeltetésére. De hogy az összeset?! Hogy épít így magának fiú utódot egy szerelmes férfipár?!A legtöbb így gondolkozóban nem volt akkora demokratikus érzék mint Buzubájban. S ígytörténhetett meg, hogy a döntés megszületése után mindössze három órával hirtelenfegyveresek rontottak be a vezérlőterembe.Odabent akkor nem voltak többen mint hárman: maga Buzubáj parancsnok, aztán Tufi ésTripszi.A fegyveresek vezetőjét úgy hívták hogy Murkidáj. Kezében gépfegyvert tartott. S bejövetelétbemutatkozás helyett azzal kezdte, hogy le is adott e gépfegyverből egy sorozatot Tufi ésTripszi felé. Tufit nem találta el egy lövedék sem, s volt annyi lélekjelenléte a férfinak, hogyazonnal lebukjon az egyik irányítópult mögé. Ugyanis épp azt szerelgették Tripszivel együtt.Ez vezérelte a fúziósreaktort. Pontosabban, a reaktor elvezérelte automatikusan is saját magát,de csak akkor, ha már működött. Beindítani azonban az embereknek kellett, s ez sokkalkörülményesebb volt. Eddigre már hoztak fel elegendő tríciumot a nimfák, de a reaktorbeindítása még nem történt meg, főleg, mert még nem tudták, miként kell ezt végrehajtani.Annyi azonban világos volt hogy ha rosszul fognak hozzá, azonnal ritkás párafelhővé változikegész Buzulmánia. S így hogy megértsenek mindent, először is tanulmányozni akarták avezérlőpultot annak részleteiben. Most tehát le volt róla szerelve a burkolat nagy része, deazért volt ott még ahhoz burkolat bőven, hogy mögötte Tufi menedéket leljen. Természetesenez csak addig elegendő, míg Murkidáj mellé nem lép, hogy főbe lője...Tripszinek azonban nem volt ekkora szerencséje. Több lövedék is eltalálta, ezek átfúrták agyomrát és beleit, sőt bal keze három ujját is leszakították. Ömlött a vér belőle, amikor apadlóra zuhant. Ő is a műszerpult mögé, Tufi mellé. Nem jajgatott, el sem ájult, de az arcaigencsak halottsápadttá vált!- Drágám! - kiáltotta Tufi, s máris igyekezett hogy elállítsa a vérzést, el is feledve hogy őmaga is javában életveszélyben van.- Menekülj! Arra! - suttogta Tripszi, és a műszerpult alatt feltárulkozó kábelalagút felémutatott, ami eléggé széles volt ahhoz, hogy egy ember elférjen benne, igaz, csak vagy ahasán, vagy a hátán csúszva.Tufi így is cselekedett, bár nem annyira az életösztön sürgette erre, mint inkább hogymegszokta hogy engedelmeskedik Tripszinek. Bebújt lábbal előre az alagútba, ám ezutánkinyúlt, megragadta két kezével Tripszi két kezét, és maga után húzta a lány testét is. Ezugyan nem ment egyszerre, inkább araszról araszra, mert közben neki is hátrálnia kellett,ráadásul Tripszi sebesült testének is igencsak fájdalmas volt, az első rántásnál jajgatott isnéhány másodpercig, többet is csak azért nem, mert hamar elájult. Mindazonáltal még így isszerencséjük volt, hogy egyáltalán elbújhattak, ugyanis Murkidáj nem lépett közelebbhozzájuk, befejezni a lövöldözést. Mással foglalkozott. Hogy mivel, az ki is derült aszavaiból. Tufi ugyanis jól hallott mindent.- Tudd meg Buzubáj - hallotta Murkidáj hangját - hogy ezennel méltatlannak találtattálparancsnoknak! Népünk, a buzulmánok árulója vagy! Először is összeszűrted a levet a

60

nimfákkal, akik idegen lények, nem mások mint gyerekevő szörnyek, átengedted nekikűrvárosunk jelentős területeit, s ha hagyjuk hogy így folytatódjanak a dolgok, akkornemsokára az egész mindenség az övék lesz itt, és mi saját városunkban megtűrt vendégekkésilányodunk, de azt is csak rövid időre, amíg ki nem akolbólintanak bennünket innen! Temeggyaláztad továbbá a dicső őseink során át reánk hagyományozódott nemes szokásokat, ésfel akarod hígítani közösségünket alacsonyrendű lények, nőstények megépítésével ésbefogadásával, s mindezt ráadásul úgy, hogy nem is kívánod hogy jódarabig fiúk épüljenek,megfosztasz tehát bennünket az alapvető emberi jogaink egyik legszentségesebbjétől, azutódnevelés jogától! Mindez szemünkben elég ok ahhoz hogy leváltsunk, de mert nem bízunkbenne hogy e nimfa-szörnyek segedelmével vissza nem szereznéd hatalmadat, emiattkimondjuk rád a halálos ítéletet, amit ezennel végre is hajtunk! - azzal Tufi, már az alagútban,géppisztolysorozat durva hangját hallotta.De még ezután sem indult Murkidáj az ő kivégzésére, lehet az is különben hogy azt hitte,meghaltak. Hanem ehelyett nyilván a központi számítógép kommunikátorába szólt bele,ugyanis Tufi ezt hallhatta:- Mindenkinek akit illet! Nevem Murkidáj, s ezennel bejelentem, hogy Buzubáj egykoriparancsnok likvidálása után átvettem a legfőbb hatalmat egész Buzulmániában! Megparan-csolom minden igaz szívű buzulmánnak, akinek elege van a nimfák hatalmaskodásából,valamint nem akarják hogy közösségünket beszennyezzék a jövőben nők is, hogy menjenek azapagépekhez, és kapcsolják ki azt, amelyik női magzatokat nevel, továbbá, a már megszületettnői csecsemőket öljék meg! Járjanak el ugyanígy az útjukba eső nimfákkal is! Tehát halálmindenkire aki nem férfi! Ne habozzatok, mert csakis egyedül így állíthatjuk vissza férfiúiméltóságunkat, s térhetünk vissza a jól bevált ősi szokásokhoz, csak így állíthatjuk vissza arégi szép időket, amikor mind csupa férfi élt közösségünkben! Hiszen nyilvánvaló hogy akkorsokkal jobban éltünk, mert nem hódoltunk afféle perverzióknak, hogy nőkkel vagy nimfákkalegyesüljünk, ami tökéletesen természet ellen való, nemtelen cselekedet, s nem is lehet olyankellemetes mint férfival lenni, hiszen egy férfi nyilván sokkal jobban tudja mint egy nő, hogymi kellemes és gyönyörtkeltő egy másik férfinak! Ez valóságos matematikai axióma, annyiramagától értetődő!Ne habozzatok végezni azokkal a férfiakkal is, akik nemes küldetésetekben akadályozni,feltartani igyekeznek benneteket, ők ugyanis nem mások, mint a férfinem árulói! Áruló sorsapedig nem lehet más, mint halál!Továbbá: felszólítom a jelenleg a Földön tartózkodó híveinket, hogy ők is legyenek a hasz-nunkra a tiszta férfitársadalom megteremtésében, s hogy a nőknek az emlékét is eltöröljük, ésutódainkat megkíméljük az efféle perverz kísértésektől, emiatt irtsanak ki minden nimfát!Tudom hogy emberi alakú nimfák jelenleg nincsenek a körükben, de menjenek el talajgyaluk-kal s egyéb gépekkel a nimfatermő fákhoz, és vágják ki, döntsék ki, semmisítsék meg őket!- Nem! - nyöszörögte a sebesült Tripszi, de olyan halkan, hogy csak Tufi hallotta az alagútban.- Ne bántsátok Anyát! Ő nem tehet semmiről sem!- Csitt, ne erőltesd meg magadat! - súgta neki Tufi, és ömlött a könnye, bár neki nem is fájtsemmije sem. - Mindjárt bekötözlek...Ezt hamarosan meg is tehette. A szervízalagút ugyanis kiszélesedett, mert e helyen egyszerreszámos más alagút csatlakozott bele. Itt még fel is ülhettek. Bár e lehetőséggel csak Tufi élt,Tripszi nem volt rá képes. Ellenben így már amennyire tudta, bekötözte őt Tufi.

61

Most már nem hallotta a fülével hogy mi történik a vezérlőben, de nem maradt információknélkül, mert a csuklóján levő kommunikátorával majdnem mindent hallhatott. Azaz, mindentamit a közös frekvencián rádióztak a vezérlőbe mások, vagy Murkidáj a vezérlőből másoknak.S egyelőre úgy tűnt, nem jut az eszükbe, hogy áttérjenek más frekvenciákra.Annyi bizonyos volt, hogy Murkidáj hatalomátvétele enyhén szólva nem aratott osztatlansikert! Mert tíz perc sem telt el, és máris túlzsúfolt lett a vonal, mert mindenki egyszerrekiabált, hogy mit képzel Murkidáj, ő csak ne akarja megölni a csecsemőket, még a nimfákatsem! Mások azt mondták, a leánycsecsemőket még csak hagyján ha megöli, de már a nimfákatne, mert azok sok hasznos dolgot tesznek nekik! Megint mások szerint az még nem baj ha animfákat megölik, most már nincs szükségük rájuk, de a nőket csak hagyják életben, azoknagyon jók lesznek nekik!A leghangosabb azonban nem e csoportok valamelyike volt, hanem egy harmadik. Tirpillikolónia lakói! Bár pillanatokon belül sokan csatlakoztak hozzájuk máshonnan is.- Mentsük meg a nőket! - kiabálták ezek. S hamarosan kiderült, hogy nem a nimfákragondolnak, hanem valóban az igazi nőkre, a lánycsecsemőkre.S ezek beültek egy-egy űrkompba, sőt, belezsúfolódtak ezekbe amennyien csak tudtak, selindultak Buzulmánia felé, hogy megdöntsék Murkidáj hatalmát.- Megöljük ezt a piszok disznót! - hallotta valakinek a hangját a kommunikátorból Tufi.- Igen, ezt kell tenni, de még ha ez nem is sikerül, akkor is kell legalábbis néhány lány-csecsemőt szereznünk, mert nem megengedhető hogy Buzubáj után Murkidáj uraskodhassonfelettünk, zsarolva minket azzal, hogy az ő kezében vannak az apagépek, s így a teljesszaporodási lehetőségünk!Ám ezek a hős leányrablók még ide sem értek, máris tombolt a harc az űrvárosban. Néhánynimfát, akik nem épp a parkszinten tartózkodtak, valóban megöltek, ám a többségük aharmincharmadik emeleten volt, és időben észbekapva becsukták az összes oda vezető ajtót,sőt, a lifteket is blokkolták. Ők tehát átmenetileg védve voltak. Nem mertek ugyan kijönnionnan, de oda be sem juthatott az ellenség. Legalábbis nem könnyen. Nem kétséges, csak időkérdése volt hogy bejussanak oda, például átégetve lángvágóval az ajtókat, egyelőre azonbannem volt idejük az ellenük törőknek, tekintve hogy igencsak kisebbségben voltak, s ígyállandóan hadakozniuk kellett a nőt akarók többségével. Tulajdonképpen nagyon hamarleverték volna a lázadást, de az elszánt nőgyűlölők régóta készülhettek az akcióra, szintemindegyiküknek volt fegyvere, általában nem is egy, a többieket meg váratlanul érte atámadás, és így többnyire fegyvertelenek voltak. Így aztán a kisebbség tudta tartani magát, haheves harcok árán is, de arra még így sem volt ereje egyelőre, hogy törődni tudjon abezárkózott nimfákkal. Átmenetileg azonban nem is érdekelték őket különösebben a nimfák,mert nem féltek tőlük, s azok épp mert bezárkóztak, nem is jelentettek veszélyt rájuk.Különben is, fontosabbnak tartották a leánygyermekek és leánymagzatok megölését. Emiatt azapagépek szintje felé tartottak.Míg azonban odaértek, ez több órába telt. S ezalatt sorra-rendre az űrvároshoz érkeztek aFöldről felszálló űrkompok is.- Hé Murkidáj, van egy jó hírem: a nagy tónál elpusztítottuk az összes nimfa-fát! - hallatszotta kommunikátorból. - Most indulunk a kis völgyhöz, azután majd még körbenézünk a környé-ken! Találtunk különben munka közben két friss nőtermést is, de ezeket is széttapostuk, rájukmentünk a lánctalpakkal, öröm volt nézni, mint fröcsköl szét a vérük!

62

- Nagyon helyes, de tudjátok mit, hagyjátok a csudába egyelőre a völgyet, a fák megvárnak,nem mászkálnak el a helyükből, ellenben itt fenn eléggé szorultan vagyunk, elkél mindensegítség, tehát inkább zsákmányoljatok egy űrsiklót, és jöjjetek fel ti is segíteni!- Jó, körbenézünk mit tehetünk! Bár azt hiszem a hozzánk legközelebbi falu Maszen, s onnanminden űrkomp startolt már!- Akkor nézzetek egyet valami távolabbiban!Közbeszólt egy másik hang.- Murkidáj, küldj erősítést az apagépekhez, mert a tirpilliek elfoglalták a keltetők egy részét!- Annyi baj legyen, majd kiűzzük őket, meg nem született magzatokkal semmire sem mennek!- Azokkal nem, de épp azt a részt foglalták el, ahol a már megszületett csecsemőketgondozták, és legalább háromezret már be is pakoltak egy teherszállító űrkompba, és... Sőt, ezmár startolt is! Viszi a Földre a nőket, a rohadt életbe! De pakolják őket két másik űrkompbais, és ugye nem akarod hogy később egyenként kelljen keresgélni a nőket!- Nem küldhetek segítséget, nem hagyhatom hogy betörjenek a vezérlőbe!- Miért, mi a faszt akarsz a vezérlőtől, te hülye! Adj meg a komputernek egy jelszót amit csakte ismersz, akkor hiába mennek oda be, semmit nem kezdhetnek azzal, aztán gyere te is és atöbbiek is ide, mert a nők a lényeg, nem az a kibaszott vezérlő! Azt majd visszafoglaljuk!- Jó, legyen, a nyavalyába is! Igazad van! Előbb el kell pusztítanunk a nőket, azután azokat aszörnyeteg nimfákat! Helyes! Máris megyek!A kommunikátor egy időre elnémult. De Tufi nem is bánta, alig is figyelt oda, inkább Tripszitápolta. Sajnos azonban a nimfa-lány arca egyre sápadtabb lett.- Nem maradhatsz így itt tovább! - mondta neki Tufi. - Figyelj, légy erős, tarts ki, én kimászokinnen valahová, és kerítek valakit aki jól ért az orvosláshoz, és idehozom, és ide fog jönni,mert ha nem, akkor letépem a pöcsét!- Késő! - suttogta Tripszi. - Különben sem segítene rajtam senki orvos... csak az alakom olyanmint a tieteké, de belül más a szervezetem... még meg is halhatok valami injekciótoktól...- Nem akarlak elveszíteni! Szeretlek! Maradj életben, azt sem bánom, ha akár Buzulmániaminden egyes férfijával szeretkezel az orrom előtt! Szeretlek!- Ha szeretsz, akkor megmented a húgaimat!- Én?!- Te. Nézz rám, én nem vagyok rá képes!- De hogyan?!- Úgy, hogy megölsz mindenkit idefent. Rajtuk kívül.- Erre nem vagyok képes!- Pedig most a nem cselekvés is cselekvés. Döntsd el, kihez vagy hűséges: hozzánk,nimfákhoz, vagy az emberekhez! Láttad hogy élünk: mi mind segítjük egymást. Ti emberekmind egymást gyilkoljátok. Melyik fajt szereted jobban?!

63

- Persze hogy téged szeretlek Tripszi, nem erre értettem hogy nem vagyok rá képes, csak nemtudom mit tegyek!- Kússz vissza a vezérlőbe, és nyiss ki minden, világűrbe vezető ajtót! Erre mindenünnenkimegy a levegő, kivéve a park-szintet ahol mi nimfák vagyunk, mert onnan nem vezet ajtó avilágűrbe!- De hát akkor valóban mindenki meghal! Minden ember! Azok is, akik akarják hogy nők islegyenek köztünk! Sőt, meghal az összes leánycsecsemő is! Az embriók is! Fiú- és lány-magzatok is! Több millió ember meghal!- De mi nimfák nem.- Közületek is lehetnek néhányan, akik épp nem a park-szinten vannak, és még nem ölték megőket!- De idővel megölik őket. És ez csekély veszteség. Tufi, nem tudok sokat beszélni... tedd mega kedvemért!- De ha ezt megteszem, mi is meghalunk! És én azt akarom, hogy te élj!- Én csak akkor élhetek már, ha visszaviszel a parkba, és legyökerezem. De még ahhoz isneked kell leásnod engem, mert én nem bírom már.- De akkor is véged! Elvész a tudatod!- Számomra az nem halál. Már régen vágyom rá. És majd... majd szereted a gyümölcseimet!- De erre semmi remény, ha kiszökik a levegő, meghalunk mi is!- Butuskám... mire találták ki az űrruhát?- Valóban! Hiszen olyan van a vezérlőben is! - csapott a homlokára Tufi. Majd elkomorult.- De mi legyen Murkidáj jelszavával?- Négyes főpanel alatt a PJG-0 jelű csip... csak rántsd ki a foglalatból... - mondta gondolkodásnélkül, emlékezetből a zseniális Tripszi.S Tufi nem is döntött tudatosan, egyszercsak azt vette észre hogy már javában kúszik is avezérlő felé. Érdekli is őt hogy ki mindenki hal meg, csak Tripszi éljen! Meg kell menteniTripsziből, ami menthető! Tehát gyors kell legyen, mert ha nem viszi időben a park-szintre,akkor meghal, s holtában nem tud átalakulni!Amikor kibukkant a kábelalagútból, senki nem volt a vezérlőben. Murkidáj és embereielmentek, biztos hogy az apagép környékén harcoljanak, ellenségeik pedig szintén arrafelémehettek, mert nem az üres, s a jelszó miatt hasznavehetetlen vezérlő kellett nekik, hanemMurkidájék halála. Ennek azonban csakis örvendett Tufi.Mindenekelőtt gyorsan bebújt az egyik űrruhába, majd egy másikat maga után húzott azalagútba, s így visszamászott Tripszihez. Ezután nem kevés nehézség árán belebújtatta asebesült, s néha bizony jajgató lányt az űrruhába, majd visszamászott a vezérlőbe.Rögvest nekiesett a négyes főpanelnek, leszerelte a burkolólapot, megkereste a PJG-0 feliratúcsipet, s egyetlen mozdulattal kirántotta a foglalatból. Ezután leült a konzol elé, belépett a„dokkolás” menübe, s aktiválta a „zsilipkamra kinyitása” menüpontot.- Hiányzó paraméter! - írta ki számítógép, s megjelent egy válaszkérő ablak. Ebbe Tufihabozás nélkül beírta:- Minden.

64

- Biztos benne? - kérdezte a számítógép.- Igen.- Figyelmeztetés: az aktiválni kívánt funkció jelentős levegőveszteséggel jár! Folytatnikívánja?- Igen.Ezután még egy hasonló parancssorozattal kinyitotta most már nem a zsilipkamrákat, hanemaz összes belső ajtót. A parkszint miatt nem aggódott, annak ajtajait a nimfák biztosátállították kézi vezérlésre az automatikáról, s úgy zárták be, másként már rég betörtek volnahozzájuk.Azonnal kinyílt a vezérlő ajtaja is, és bár az űrruhában nem érezte Tufi, de heves huzattámadt, ahogy kifelé áramlott a levegő. Eleinte ugyan csak kicsi volt a légáramlat, elvégreidőbe tellett hogy a harminc kilométeres távolságot megtegye az űrváros szélén levőzsilipkamrákig, de azután mind hevesebben áramlott ki a levegő, s néhol még a könnyebbtárgyakat is magával sodorta. Eközben mindenfelé zúzmara rakódott le a falakra, mertrohamosan csökkent a hőmérséklet.De mindezt Tufi nem várta meg, hanem harmadszor is bemászva a kábelalagútba, visszatértTripszihez, majd az első alkalmas helyen kimászott onnét, de már a lánnyal együtt, smegindult a parkszint felé. Most hogy minden levegő kifelé igyekezett Buzulmániából, és ahőmérséklet vadul csökkent, most nem működött egyetlen lift és csővonat sem, s mindenfelévadul csöngtek a vészcsengők, bár ezt épp a levegőhiány miatt nem lehetett hallani. Tufi tehátgyalog kellett menjen, s Tripszit a karjaiban vitte.Jó fél órájába telt így, míg odaért egy természetesen zárt ajtó elé. Ott aztán letette a földre édesterhét.- Itt kell hagyjalak, vissza kell mennem hogy becsukjam az ajtókat, s engedjek újra levegőtmindenhová!Tripszi már nem is válaszolt neki, csak a szempillája rebbent meg.Tufi rohant visszafelé. Az ajtókat hamar visszazáratta, a zsilipkamrákat is, ám ekkordöbbenten meredt a számítógép feliratára:- A normál légnyomás beállásáig eltelő időtartam kb. 175 perc!Ez tulajdonképpen nem is volt sok idő, ahhoz képest hogy az egész űrvárost újra kellett töltenilevegővel; a baj csak az volt, hogy Tufi egészen biztos volt benne, hogy Tripszi nem bír kimajdnem három órát még ekkora sebekkel!Ám ekkor támadt egy ötlete.Mint az őrült rohant vissza a nimfáért, majd karjaiba kapta, elcipelte vagy húsz méterre, sberohant egy raktárba, melynek ajtóján ez a felirat állt:- Központi komposztáló hatos kiszolgáló helyiség!Itt aztán becsukta az ajtót, majd leemelte űrruhája két oxigénpalackja közül az egyiket, skinyitva azt, levegővel töltötte fel a kis helyiséget. Ezután kihámozta Tripszit az űrruhából, ésodacipelte egy nagy vályúhoz, ami a szobácska egyik falából nyúlt ki, s a vége a túlsó falnálálló jókora gépbe vezetett. A vályú tele volt valami földszerű anyaggal. Most ebbe Tufibeletúrt csak úgy a puszta két kezével, gödröt vájt bele, azzal betemette Tripszit alaposan,nem is térdig de hónaljáig, ami annál is ajánlatosabb volt, mert Tripszi nem bírt megállni alábán, így ülve kellett eltemetnie.

65

- Hé, kicsim, ugye nem haltál meg, ugye élsz még! - kiáltotta Tufi, és megütögette a sápadtarcot. Tripszi feje jobbra-balra lötyögött, majd mégis élet költözött belé. Szeme felnyílt, éslenézett maga alá.- Itt nem jó... túl sötét van... - nyöszörögte.- Te csak ne törődj ezzel, ez ideiglenes megoldás, majd ha már újra lesz mindenütt levegő ésbemehetek a park-szintre, akkor kiáslak és elültetlek a legpompázatosabb helyre ami csak vanott! Ígérem neked! Csak ne halj meg, alakulj át most!- Jó. De Tufi... ha rendesen gondozol... akkor... ne tegyél semmit a leveleimbe, ne hagyd hogyoda bármi bemenjen... akkor nem termékenyülök meg, és tudod amíg elsőnek meg nemtermékenyül egy nimfa, addig mindig épp olyan gyümölcsöket terem, mint amilyen ő voltamíg nem volt fa... ivartalan nemzedék... csak annyiból lesz más mint én hogy pollen-lánylesz... nem akar majd legyökerezni, hanem egyesülni egy másik fával... de egész életedbenveled lesz, amíg csak meg nem halsz, mert neki ráér azután is...- Én úgy akarok meghalni, hogy amikor már nagyon öreg leszek, bebújok az egyik leveledbe!S erre Tripszi csak ennyit mondott:- Most már tudom, mi az hogy szeretet! Szeretlek téged!- Én is téged!- Emeld fel a karjaimat, mert én nem bírom!Tufi úgy tett. S meg is csókolta Tripszit, mindaddig csókolta, míg csak érezte, hogy márkemény fát csókolnak ajkai, de még csókolta azután is sokáig.

* * *- És most mi lesz? - kérdezte egy nappal később Tufi Vindit, még mindig a könnyeivelküszködve. Ott állt a Tripszi-fa mellett, amit épp az imént ültetett el a park-szint azon helyére,ami a nimfák egybehangzó állítása szerint a legislegalkalmasabb volt egy nimfa számára. Nemsajnálták Tripszitől ezt a helyet, mert mindegyikük hősként, a megmentőjükként tisztelte őt.És persze egyedül csak Tufi sírt, ők nem, mert a nimfák ezt nem tekintették halálnak.Némelyikük bevallotta, hogy egyenesen irigyli Tripszi sorsát.- Most az lesz - mondta Vindi, aki Tripszi után a nimfák vezetője lett - hogy legelőszöris amegmaradt űrkompokkal leszállunk a Földre, körülnézünk a kis völgyben, hogy akad-e ottnimfa, aki elkerülte az emberek értelmetlen bosszúját. Ha találunk ilyet, felhozzuk. Ezutánazonban következik a mi bosszúnk! Megérdemlik a bosszút, mert megölték Anyát és sok másnimfát, holott mi igazán semmi de semmi rosszat nem tettünk az embereknek, sőt, inkábbannál több jót! Mi tehát azt cselekedjük, hogy egyszerűen elhagyjuk ezt a bolygót Buzulmá-niával! Tudjuk már, hogy miként kell térugrani. Járjuk majd addig a világűrt, míg rátalálunkegy értelmes lények által lakatlan, de számunkra lakható bolygóra, s ott ezután egyedül csakmi magunk élünk! Te Tufi velünk tarthatsz, mint egyetlen férfi. Megérdemled, mert jó voltálhozzánk, sőt, Tripszi mellett leginkább neked köszönhető, hogy egyáltalán életben maradtunk,mert ha Tripszié volt is az ötlet, de a kivitelezés már egyedül a tiedé! Megbeszéltük mi nimfákazt is, hogy ezentúl bármelyikünk akárhányszor is szeretkezik veled, amennyiszer csakkívánod, más férfival úgysem tehetjük meg, mert nem engedünk fel ide más férfiakat, nembízunk már senkiben sem.- De kivel egyesültök majd, ha én meghalok?

66

- Senkivel. Egyáltalán nem lesz már szükségünk erre. Így is tudunk élni, férfi nélkül,méghozzá kiválóan! Hiszen csak annyi kell hozzá, hogy a pollen-lányok bebújjanak egy másikfa levelébe, s máris kész a megtermékenyülés! Majd úgy lesz, hogy mi lányok dolgozunk,gondozzuk a fákat és végzünk minden munkát, aztán amikor már kezdünk megöregedni, vagyelég ideig dolgoztunk már, akkor aktív életünket befejezve áttérünk a passzív életre, vagy úgyhogy fává alakulunk, vagy úgy, hogy egyesülünk valamelyik fával.- Értem. Tehát az a bosszútok, hogy elviszitek a Földön maradt emberek orra elől az űrvárost.Nagyon helyes!- Igen, de ez sokkal komolyabb bosszú mint hiszed! Ne feledd ugyanis, hogy nekik nincsapagépük, egy sem, és képtelenek építeni is ilyet! Márpedig nekünk a legnagyobb kárt azokakarták okozni, sőt Anya kivágásával okozták is, akik nem akartak nőket maguk közé! Hátezután vagy elviselik a nők jelenlétét, vagy kihalnak, mert nők nélkül nem képesekszaporodni!- És miért nem telepedtek le a Földön, egy másik kontinensen?- Mert most még vannak űrkompjaik és helikoptereik. Lehet hogy megtalálnának. Különben isvalószínűnek tartom, hogy az emberek idővel az egész Földet meghódítják, ha nem is most, deezer évek múlva, s apránként akkor minden nimfát kiirtanak, aki még él odalent.- De én azt hiszem, nincs elég nő a körükben, mert tizedannyi lánycsecsemőt sem tudtakzsákmányolni, mint ahány férfi van odalent!- Ez már az ő bajuk. Én azt hiszem hamarosan óriási harc kezdődik a körükben odalent, aleánygyermekekért, s eközben temérdek férfi fogja életét veszteni. Tartok tőle hogy a gépeik,szerszámaik nagy része is e harc áldozatául esik, s a túlélők, akik úgyis kevesen lesznek,szinte állatként kell hogy éljenek majd, de hát úgy kell nekik!- Úgy kell nekik! - bólintott rá Vindi szavaira Tufi is, és megsimogatta a Tripszi-fa törzsét.

És ezután Tufi minden percet e fa mellett töltött, itt étkezett, itt aludt, semmit nem csinált azűrvárosban, de a nimfák nem is vártak el tőle semmi munkát sem. Még az sem érdekelteamikor megtudta, hogy már tettek egy térugrást, és nem a Föld körül keringenek. Ő csak aTripszi-fa gondozásával törődött. Babusgatta, kényeztette, locsolta, és csak azt sajnálta, hogytöbbet nem tehet érte.Ellenben napról-napra növekvő érdeklődéssel figyelt egy igencsak nagyobbodó, összepön-dörödött, húsos, kövér levelet! Ez egészen a földig lógott, s hamarosan már ember nagyságúlett.Ettől kezdve aztán végképp nem ment sehová sem Tufi, egyre csak e levelet figyelte, s amikora gyakorlott nimfák, a tapasztalt nők figyelmeztették, hogy egy-két nap kérdése csak ésTripszi teremni fog, ekkor Tufi marékszám szedte a koffeintablettákat, hogy ébren maradjon,s el ne szalassza a kikelés pillanatát!S végül ez így is történt, s egyszerre csak Tufi orra előtt felhasadt a termésen a vastag levél! Sodabent egy gyönyörű nő állt, aki most térdre rogyott, de Tufi melléje ugrott, átölelte, magáramutatott, s így szólt:- Tufi.- Tufi. - ismételte meg a lány.

67

- Tripszi! - mondta most Tufi, a leányra mutatva. Mert nem mondhatott mást, ugyanisvonásról-vonásra úgy nézett ki, mint fává alakult nagy szerelme!- Tripszi. - ismételte meg a lány.S erre Tufi felemelte a már jóelőre odakészített palackot, ivott belőle, s ezt mondta: - Inni.Majd egy cseppet az új Tripszi karjára öntött, s ezt mondta:- Víz.S erre megszólalt a leány:- Tripszi víz inni.

Vagyis minden pontosan úgy történt, mint azon a réges-régi, csodaszép, első találkozáson.

Vége

Elkezdve: 2002.09.09., 15 óra 34 percBefejezve: 2002.09.16., 17 óra 15 perc

68

Utóirat:

Honlapom: http://poliverzum.birodalom.net/powi

Itt megismerkedhetsz Tisztelt Olvasó a Poliverzum-sorozat más műveivel is. Az imént olvasottmű is e sorozat része. A sorozat további részeinek kiadásához várom szponzorok, mecénások,támogatók, kiadók és menedzserek jelentkezését!