Tartalomjegyzék

Bevezetés Bevezetés 7A könyv használata 1A könyv használata 13

I. részI. rész ALAPELVEK ÉS ELŐKÉSZÜLETEALAPELVEK ÉS ELŐKÉSZÜLETEK

1. fejezet . fejezet Alapelvek 1Alapelvek 181. alapelv: Csak légy jelen; ne nyomj! 19

Fontos az izomtónus 19Mozgás a harából 20Nyomás helyett húzás 20

2. alapelv: Használd mindkét kezed! 21Meridiánvonalak 21Anyakéz és hírnökkéz 22Diagnózis 22

3. alapelv: Légy folyamatos! 224. alapelv: Légy természetes! 23

Keresztmozgás 23

2. fejezet2. fejezet Kata: forma és mozgás 2Kata: forma és mozgás 26Támasz 27Mászás 33A hara lesüllyesztése 38Guggolás 43

II. rész II. rész EGY OHASHIATSU-KEZELÉEGY OHASHIATSU-KEZELÉS

3. fejezet3. fejezet Tónusos mozgás: Tónusos mozgás: Testhelyzetek hanyatt fekve és hason fekve 4Testhelyzetek hanyatt fekve és hason fekve 48

Hanyatt fekve 49A hara állapotfelmérése 50Fel és le a lábakon 59Munka a karokon 76Kezek a nyakon 87

Átfordítás hanyatt fekvésből hason fekvésbe 102Háton fekve 104Tánc a lábakon és a hát alsó részén 111

6

Hason fekvésből hanyatt fekvésbe 121„Bölcsőben” a fej 123

4. fejezet4. fejezet Tónusos mozgás: Az oldalsó testhelyzet 13 Tónusos mozgás: Az oldalsó testhelyzet 134A fej és a vállak bemelegítése 136A karok nyújtása és húzása 139A hát és a lábak kezelése 143

5. fejezet5. fejezet Tónusos mozgás: Az ülő testhelyzet 15 Tónusos mozgás: Az ülő testhelyzet 152A vállak és karok nyújtása 154

A vállak bemelegítése 154A karok és a gerinc nyújtása 157A karok kezelése 158

Kezek a fejen 164A vállak és a karok ellazítása 168

A hát kezelése 170

III. rész III. rész EGY KEZELÉS MEGTERVEZÉSEGY KEZELÉS MEGTERVEZÉSE

6. fejezet6. fejezet A váltás művészeteA váltás művészete 17 176Nagy váltások: a partner testhelyzetének megváltoztatása 178Kis váltások: mutató 188

7. fejezet7. fejezet Mintasorozatok Mintasorozatok 18 1891. sorozat 190

Hanyatt fekve 1902. sorozat 191

Ülő testhelyzet 1913. sorozat 191

Hason fekvés 191A keretes írások listája 192

Köszönetnyilvánítás 19öszönetnyilvánítás 193

Függelék: Függelék: MERIDIÁNTÉRKÉPEK 19MERIDIÁNTÉRKÉPEK 195A meridiántérképek használata 195

7

Bevezetés

A Biblia beszámol arról, hogy Jézus Krisztus ráhelyezte kezét a szenvedőkre, akik ennek hatására meggyógyultak. A kézzel való gyógyítás évszázadok óta jelen

van a Földön, az amerikai bennszülöttek, az afrikai törzsek vagy a római provinci-ákon élő őslakosok körében egyaránt ismert volt. Általános, ösztönös emberi dolog számunkra, hogy valamire ráhelyezzük a kezünket. Ha fejfájás gyötör bennünket, a kezünket a fejünkre tesszük és megdörzsöljük. Ha fáj a derekunk, megnyomogatjuk. Ez volt a kiindulási pontja a shiatsunak (a test egyes pontjainak nyomásával fejt ki jótékony hatást), az akupunktúrának és a keleti kultúrák más gyógyító módszereinek. Megnyomunk a testünkön pontokat, és rájövünk, hogy az egyik pont hatékonyabb a másiknál. Arra is hamarosan rádöbbenünk, hogy a pontok valójában vonalakba ren-deződnek: ezek a meridiánok. Észrevesszük, hogy néha a nyomás nem elég erős, nem elég mély, így hegyesebb eszközöket használunk, például bambuszpálcákat. Végül pedig arra kell ráébrednünk, hogy a bambuszpálcika nyomása sem elég mély, olyan eszköz kell, amely átlyukasztja a bőrt: így jutunk el az akupunktúrához.

A keleti gyógyítás természetes úton fejlődött ki, nem pedig egy tudományos laboratóriumban. Sok gyakorló masszőr mégis szereti azt a hatást kelteni, mintha a shiatsu egy elvont tudomány volna, ily módon ugyanis a keleti bölcs szerepében tetszeleghetnek. Az igazság azonban az, hogy minden testen végzett munka intuitív, tapasztalaton alapul, és nagyban függ a természetes ösztönöktől és viselkedéstől. Ha túl sok fi gyelmet szentelünk az elméletnek, akkor hamarosan a teóriát követjük majd, nem a testet, így pedig a kezelést adó és a kezelést kapó egyaránt szenvedni fog.

A testen végzett munka elve igaz minden olyan technikára, amely a testet masszí-rozza vagy más módon befolyásolja: fi zikoterápia, gerinckezelés, masszázs, shiatsu, refl exológia stb. A legtöbben sok technikát és olykor egynél több módszert alkalmaz-nak. A testen végzett munka számukra munka: keményen dolgoznak valaki testén. Az erőfeszítések kizárólag a kezelt személy érdekében történnek. A témáról sok száz könyvet elolvastam; tulajdonképpen mindegyik azt hangsúlyozza, hogy ügyeljünk a páciensre, gyógyulására, panaszaira, de egy szóval sem említik a kezelést adó köz-érzetét, lelkiállapotát, jutalmát.

Ezt a könyvet a kezelést nyújtó emberek számára írtam. Az ohashiatsu és más testen végzett módszerek között az az elsődleges különbség, hogy az ohashiatsu fenntartja, sőt javítja a kezelést adók testtartását, mozgását, jó közérzetét. ohashiatsu nyújtásakor regenerálódunk, energiával töltődünk fel attól, ahogyan a testünk mozog. Ennek az az oka, hogy erősítjük az éltető (kí) energiánkat, és hogy munka közben meditálunk. Kinek ne javulna az egészsége, ha naponta érik eme kedvező hatások?!

Az utóbbi harminc év során nagyon sok gyógyítót láttam, amint aláássák egészsé-güket. Miközben megmentik mások testét, a rossz tartás, a helytelen technika, a nem megfelelő mozgás és a természetellenes erő következtében tönkreteszik a sajátjukat. Ha mások módszereit fi gyelem vagy ilyen jellegű könyveket olvasok (különösen a shiatsuról), az első kérdésem mindig ez: vajon a kezelést adó foglalkozhat-e ezekkel

8

a technikákkal naponta öt-tíz klienssel, és folytathatja-e ezt rendszeresen, húsz-har-minc éven keresztül? Előbb-utóbb el fognak fáradni, a testük tönkre fog menni. Egész-séges kezelésben csak akkor részesíthetjük vendégünket, ha mi magunk is egészsége-sek vagyunk. Ha nem törődünk a saját testünkkel, hogy törődhetnénk másokéval?

Alacsony termetű vagyok, gyönge, beteges csecsemőként láttam meg a napvilágot szülőhazámban, Japánban. Ez nagy szerencse volt. Ha magas, izmos, erőtől duzzadó volnék, akkor nem fejlesztettem volna ki saját módszeremet. Japánban hagyományos shiatsut tanultam, majd Amerikába jöttem, és hátrányba kerültem az amerikaiakéhoz képest igen kis testmagasságom miatt. Elkezdtem azon töprengeni, hogyan haszno-síthatnám hátrányomat, hogyan kovácsolhatnék belőle előnyt. Ha továbbra is szülő-hazámban tanulmányoztam volna a shiatsut kis termetű japánokon, akkor nem lett volna szükségem arra, hogy alkalmazkodjak. Itt Amerikában azonban a méretbeli különbségek miatt pár év leforgása alatt tönkrementem volna, így aztán meg kellett változtatnom mindent, amire a hagyományos iskola tanított. A tradicionális shiatsu nem a kezelést nyújtó félnek szól. Megtanítja, hogyan nyomjunk, hol nyomjunk, mennyire nyomjunk. Termetem és korlátozott testi erőm miatt ez itt nem volt kivi-telezhető. Az ohashiatsu első alapelvét („ne nyomj!”) tehát az amerikaiak és köztem levő különbség hívta életre.

Nemcsak alacsony és gyönge vagyok, hanem lusta is. Mindig azt kérdezem magamtól: hogyan nem kell csinálnom, mit nem kell csinálnom. Ez a hatékonyságom egyik oka. Ha gondosan kibújunk a legtöbb tennivaló alól, akkor a végére csupán egy-két teendő marad naponta, amit nagyon hatékonyan el tudunk végezni. Ha valaki erős, határozott és tele van tettvággyal, akkor megszállottjává válik annak a rengeteg dolognak, amiket képes lenne véghezvinni, ám a vége az lesz, hogy elégedetlenkedés kínozza majd, hiszen nem tudja megtenni mindazt, amiben reménykedett. A túlságo-san kemény munka pazarolja, a lustaság ellenben fókuszálja az energiát.

A legtöbb nyugati ember nem egykönnyen teszi magáévá ezt az elvet. Nagyon sokan vannak, akik sokat dolgoznak kevés eredménnyel. Elfecsérelik magukat, nem-csak a testi munkákban, de saját életükben is. Ha leülnének egy félórára vagy órára meditálni, a „semmittevés” megsokszorozná hatékonyságukat, ami látványos ered-ménnyel járna. Ezért vagyok annyira biztos benne, hogy bárki olvassa el ezt a könyvet, a benne leírtakat alkalmazva sokkal jobb eredményeket ér majd el, mint én. Hiszen ha egy hozzám hasonló kicsi, gyönge, lusta ember ilyen eredményesen tudja művelni, akkor bárki más is legalább ilyen hatékony lesz.

Ohashiatsu során az egész testem ellazult állapotban van, készen állok bármi-re. Nem feszítek meg semmit, nem fejtek ki nyomást. Az ohashiatsu alkalmával, a taj csihoz vagy a meditációhoz hasonlóan, egyszerűen csak vagyok. Más technikák lényege a cselekvés, az ohashiatsué a létezés. Semmit nem kell tennem. Egyszerűen csak összhangba hozom a testem a kliensem testével, és így még az én kicsi testem is több mint elegendő. Ezt a módszert a meditáció és az önvédelem japán művészete, az aikidó segítségével fejlesztettem ki. Az aikidó alapelve a passzív ellenállás: nincs szükség ellentámadásra. A birkózásban és az ökölvívásban kidolgozott izmok kelle-nek ahhoz, hogy egy nagy testű ellenféllel meg tudjunk küzdeni. Az aikidóban azon-ban az ellenfél testét, mozgását használjuk fel ellene. Ezt az elvet az ohashiatsuban is alkalmazzuk.

9

Ezek a technikák minden gyógymasszőr számára hasznosak, amatőröknek és hivatásosoknak egyaránt. Hogy miért? Először is, mert megöregszünk, és a testünk akkor már nem lesz képes arra, amire most. Másrészt fontos kérdés az is, hogy csak izmainkkal hány hatékony kezelést tudunk adni egy nap alatt. Igen gyorsan el lehet fáradni. Az ohashiatsu egyik alapelve a természetesség. Ez azt jelenti, hogy bármit teszünk, azt kényelmesen kell tennünk. Ne tegyünk semmit, ha nem érezzük közben a természetes kényelmet. Nincs szükség erőfi togtatásra. Az ohashiatsu lényege a léte-zés, nem a cselekvés.

Nem azért jöttem az Egyesült Államokba, hogy hivatásos gyógyító legyek, hanem hogy ledoktoráljak amerikai irodalomból. Fejben mind a mai napig amatőr vagyok, nem mester, nem profi . A hivatásos terapeuták sokszor hátrányba kerülnek viselke-désük miatt. Azt érzékeltetik, hogy senki sem képes arra, amire ők, hogy csak külön-leges tehetségek masszírozhatnak úgy, és ők is csak hosszú évek gyakorlását követően. Bármi is volt az oka annak, hogy valaki erre a pályára lépett, ez a hozzáállás nagyon káros. Mivel kezdetben amatőr szemmel vizsgáltam a dolgokat, nem tettem maga-mévá egyik eszmei irányzatot sem, így a mai napig könnyen hagyom el azt az elemet, amelyik nem működik. Folyamatosan elemzek, változtatok, fejlődöm. Számomra az a legfontosabb, hogy amit teszek, az ne kötelesség legyen, hanem öröm forrása.

Aikidó, taj csi, meditáció, keleti gyógyító fi lozófi ák, balett, tánc, pantomim, muzsi-ka, zen: az ohashiatsu nem más, mint sokszínű tanulmányaim és tapasztalataim gyü-mölcse. Az irányzat a hagyományos japán shiatsuból ered, de különbözik is attól: más a kezelést adó hozzáállása, mások az alkalmazott technikák és igen fontos mindkét kéz használata. A shiatsuhoz és egyéb keleti gyógymódokhoz hasonlóan ez a módszer is a testen belüli energiára irányul és a keleti fi lozófi ák jelentik a hátterét. Nagy különbség ugyanakkor, hogy az ohashiatsuban hangsúlyos a kezelést adó és kapó közötti kom-munikáció és szinergizmus; mindkettejük személyisége fejlődik, fi zikai, pszichológiai és spirituális állapotukra a harmónia jellemző. Ráadásul módszerem óvja és fejleszti a kezelést adó testét, hogy még sok évig végezhesse ezt a csodálatos munkát.

Egyes gyógymódok fi nomkodóak és üresek, mert személytelenek. Hiszem, hogy a jó kezelésnek jellegzetes a légköre és fennkölt a szelleme. Nem szeretem azokat az általános elnevezéseket, amelyekért nem szokás vállalni a felelősséget, ezért adtam a nevem az ohashiatsuhoz. Nem akarom energiamódszernek hívni, nem akarom shiatsunak hívni, nem akarom masszázsnak hívni. A saját személyiségem és jellem-vonásaim vannak benne, és vállalom érte a felelősséget.

Minél népszerűbbé válik a shiatsu az Egyesült Államokban, annál inkább veszít színvonalából. Egyesek részt vesznek egy tanfolyamon, két hétvégén shiatsut tanul-nak, majd gyorsan belefognak egy vállalkozásba és úgynevezett „shiatsu” masszázst nyújtanak. A hagyományos shiatsut túlságosan gyakran oktatják gépiesen, nem törődve azzal, hogy ez egyben művészet is. A művészet soha nem objektív, hanem mindig személyes, ezért nem lehet rövid idő alatt megtanítani. Az ohashiatsu pont azért működik, mert egy személyes művészet. Módszerem váza folyamatosan válto-zik, folyamatosan bővül. Mivel számos tanárom volt, nem csupán egyetlen szemlélet határozza meg technikámat.

10

Csak a közelmúltban kezdtem fi lozófi ámat és módszeremet Japánban is oktatni: angolul tanítok, előadásomat pedig egy tolmács lefordítja japánra. Ha japánul oktat-nék, akkor a tanítványok egyrészt nem tisztelnék azt, ahogy én az általuk shiatsuként ismert módszert értelmezem, másrészt nem fi gyelnének fel arra, hogy miben más ez, mint a tradicionális shiatsu. Bár huszonöt éve Amerikában élek, japán vagyok, az ő szemszögükből mégsem vagyok japán. Ha a hagyományos tudás megváltozott formában tér vissza a szülőföldjére, akkor az előadás módjának is másnak kell lennie. Önmagunk fejlesztése jellegzetes amerikai fogalom. A shiatsu ugyan japán szó, de az érintés útján történő gyógyítás nem japán sajátosság. Az ohashiatsu univerzális. 1972 óta tanítok az Egyesült Államokban, 1976 óta Angliában és Európában. Nagyon sok tanítványom ma már oktató, az ohashiatsut Európában, Észak- és Dél-Amerikában és Japánban is tanítják.

Sokan hiszik azt, hogy minden körülmények között eredményesnek kell lenniük, ám a legfontosabb az, hogy az ember élvezze azt, amit csinál. Ha a fájdalmak dacára erőltetjük a gyógymasszázst, a testünk cserbenhagy vagy megbüntet minket.

Fontos, hogy kiapadhatatlan kíváncsiságot tápláljunk az élet minden területe iránt; engem például az orvostudomány és a masszírozási technikák mellett foglalkoztat a fi lozófi a, a történelem, a zene, a művészet és a tánc is.

Valójában a technika a kezelésnek csupán egy igen kis része. Az emberek egy idő után nem a módszer, hanem személyiségünk miatt térnek vissza. Nem az a fontos, hogy milyen terapeuták vagyunk, hanem az, hogy milyen emberek.

Sajnos ahogy egyre hosszabb ideje praktizálok és egyre ismertebb leszek, annál többen tekintenek profi nak, terapeutának vagy mesternek, így minden erőmmel azon kell dolgoznom, hogy ezt cáfoljam. Ha elfogadnám, ami ezekkel a címekkel jár, elveszne tevékenységemből az öröm, a képesség, hogy jobbá váljak, illetve az erede-ti szándék, amiért tanulni kezdtem. Sok iskola és sok tanár elfelejti, hogy a tanulás során milyen fontos az öröm, ők csak az ismeretek elsajátításával és a gyakorlattal foglalkoznak.

Nem könnyű hárítani a „profi ” jelzőt úgy, hogy közben igyekszünk valamit komo-lyan végezni; nagy dilemma ez. A legjobb technika kifejlesztéséhez és a lehető leg-magasabb színvonal eléréséhez professzionálisnak kell lenni, ám egyúttal el is kell kerülni a professzionalizmus egocentrikusságát. Mindennek a hozzáállás a kulcsa: úgy kell fenntartani a magas színvonalat, hogy közben nem vagyunk gőgösek, fenn-héjázók. Amíg elménk kritikus és nyitott az önfejlesztésre, addig el tudjuk kerülni a kelepcéket.

Minden nap fejlődünk. Akiket kezelünk, azok egyúttal tanítanak, vizsgáztatnak, ellenőriznek is bennünket. Minden egyes kezelés, páciens és nap egy-egy vizsga. Ezzel a hozzáállással folyamatosan izgatottak és érdeklődők maradhatunk, és sosem leszünk fáradtak.

11

Ne várj holnapig!

Hallottam már pár embertől a következőket: „Csak akkor kezelhetek másokat, ha majd magam is egészséges leszek.” Szerintem pedig aki vár, az sohasem lesz egész-séges. A várakozás, halogatás csak egy jó ürügy arra, hogy ne törődjünk magunkkal, tehát aki beteg, az lásson hozzá mások kezelésének! Elképzelhető, hogy a testünk-kel végzett munka során rájövünk, a betegség nem is olyan súlyos. Az ohashiatsu különösen akkor hatékony, ha a kezelést adót gyengeség, fejfájás, ízületi gyulladás, derékpanaszok, sőt akár daganatos megbetegedés gyötri. Az ohashiatsu azoknak a masszőröknek való, akik szeretnének egészségesek lenni.

Van egy tanítványom, aki HIV-fertőzött. Azt mesélte, hogy mielőtt megbetegedett, öntelt és életével nem törődő személyiség volt. Később elkezdte tanulmányozni és gyakorolni az ohashiatsut, és ez megtanította nagyra értékelni az élet minden percét. Bár HIV-pozitív, még mindig él, van energiája, vannak céljai. Természetesen nagyon beteg, mégis képes arra, hogy élvezze az életet és segítsen másoknak. „Az ohashiatsu a kezelést nyújtóknak szól”: ez azt jelenti, hogy ha fáradtak és betegek vagyunk, akkor érdemes elkezdenünk tanulmányozni és gyakorolni a módszert. Ha fáradt vagyok, kezeléseket adok, és csodálatosan érzem magam utána.

Aki gondosan követi a könyv tanácsait, sosem fárad el. Az ohashiatsu egy energi-záló tánc. Legalább annyira segíti a gyógyulást, mint a meditáció, a testedzés vagy az alvás. Aki ohashiatsu masszázst nyújt, és utána fáradt, az nem megfelelő módon végzi a kezelést. Aki nem boldog napi tíz kezelés után, az valamit rosszul csinál.

Természetesen a módszer a kezelést kapó személynek is hasznára válik. Az életet jelentő kí energia az egészség fontos része. Ez egy kölcsönös dolog: ha a kezelést adó boldog, akkor a kliens jól jár, hiszen teste jobban meg tud nyílni, könnyebb felállí-tani a diagnózist, könnyebbé válik a kezelés, jobbak az eredmények. Legalább ilyen fontos, hogy kezelést adóként örömünket és az élethez való hozzáállásunkat elmond-juk a betegnek, aki a jövőben példánkon okulva egészségesebbé, boldogabbá válhat. Az ohashiatsuban a kezelést kapó számára a masszőr jelenti a modellt, a példaképet arra nézve, hogyan kell élni, hogyan kell az egészségre vigyázni. A testen végzett keze-lés mellett legalább akkora jelentőségű a személyes fejlődés.

Ezt a könyvet több mint húsz éven át írtam, hiszen én is folyamatosan tanulok, én is változom. Minden nap felfedezek valamit, amivel fejleszthetem a technikámat; a technika nem fi nomítható éjszaka. Nem kizárt, hogy mához húsz évre akarok majd írni egy másik könyvet, de ez a lehetőség nem akadályoz meg ennek a könyvnek a kiadásában, hisz több évtizednyi tevékenységet követően úgy érzem, már elég jól csinálom, amit csinálok.

Azt szeretném, ha az olvasó nemcsak most, hanem többévnyi helyes, természetes, hatékony és könnyed ohashiatsu-masszírozást követően is méltányolná könyvemet. Aki szeretne évek múltán is boldog masszőr lenni, annak most kell kialakítania a megfelelő lelki alkatot. Az őszinte és elhivatott gyógyítók sikeressé válnak, egyre több munkájuk lesz, de ha évekig ötvözik a helytelen technikákat a túlhajszolt munká-val, akkor jóvátehetetlenül tönkreteszik magukat. Még mindig szeretnének segíteni másoknak, de képtelenek rá.

12

Az ohashiatsuban a kezelés megkezdése előtt fi gyelembe kell vennünk saját álla-potunkat, közérzetünket. Összpontosítsunk a saját egészségünkre. Sokan félreértik ezt; ők azt mondják, szeretnék feláldozni életüket annak érdekében, hogy segítsenek a szenvedőkön. Azok a masszőrök, akik így gondolkodnak, azt veszik majd észre, hogy technikájuk nem elég eredményes; olyan keményen akarnak dolgozni, hogy kifáradnak tőle. A legtöbb gyógymasszőr előbb-utóbb felhagy tevékenységével, mert tényleg feláldozza magát azért, hogy másokon segítsen.

Nagyon kevesen veszik észre, hogy az önfeláldozás a fennhéjázás egyik édestest-vére. Ha úgy érzem, hogy feláldozom magam valakiért, akkor talán elvárom, hogy az illető csodálatot és hálát érezzen irántam. Talán azt szeretném, hogy gyógyítóként ismerjenek, vagy hogy olyan orvosnak tartsanak, aki különleges energiák és képessé-gek birtokában van. Ha úgy érzem, hogy keményen dolgozom és feláldozom magam, akkor az egóm ezt kezdi duruzsolni a fülembe: „Híresnek, sikeresnek és gazdagnak kellene lenned; a klienseidnek tisztelniük kellene téged és hálásnak kellene lenniük.” Ennek az lesz az eredménye, hogy még keményebben dolgozom, még nagyobb áldo-zatot hozok. Nagyon fontos, hogy óvakodjunk az eff éle gondolatoktól. A tanítványa-imat gyakran fi gyelmeztetem, hogy aki úgy gondolja, túl keményen dolgozik mások egészsége érdekében, akkor azt is gondolja majd, hogy nagyon szenved. Így ez a gon-dolkodásmód tönkreteszi a kezdetekben még oly tiszta hozzáállást.

„Az ohashiatsu a kezelést nyújtóknak szól”: nem az én dolgom, hogy a kezelést kapó meggyógyul-e vagy sem. Van, aki jobban lesz, én viszont biztosan egészségesebb-nek érzem magam. A kezelést adó nem hiheti, hogy embereket gyógyít, hogy külön-leges energiák, gyógyító képességek birtokában van. Ilyen célokra nincs szükség, ha élvezzük azt, amit csinálunk. Ha arra összpontosítunk, hogy a beteg jobban legyen, akkor nem megfelelően használjuk fel az energiát. Így aztán szenvedni fogunk, hogyha a kezelt állapota nem javul (és sokan vannak, akik maguk akadályozzák gyógyulásukat).

Mindenkit arra kérek, hogy alaposan tanulmányozza ezt a könyvet és gyakorolja a leírt technikákat. Ha mindez örömet nyújt, akkor többet szeretne belőle: ez a hoz-záállás jóval spirituálisabb az önfeláldozásnál. Az eredmény: több emberen tud majd segíteni.

Lehet, hogy más könyvekben több az információ, több a filozófia és az elmélet, esetleg részletesebb a technikák leírása, ez a könyv azonban abban nyújt segítsé-get, hogy mindenki boldog legyen az alatt az idő alatt, amíg kezelések nyújtásával foglalkozik.

13

A könyv használata

Ez a könyv elsősorban a kezelést nyújtók számára íródott: azoknak, akik szeretnék megtanulni az ohashiatsu-módszert, illetve azoknak, akik már ismerik, és fejlesz-

teni akarják technikájukat. A legtöbb gyógymasszírozással foglalkozó mű a kezelés célszemélyére összpontosít, a beteg állapotával, tüneteivel, kezelésével foglalkozik; talán ez az első olyan könyv, amely a kezelést adóknak szól. Ennek eredményeként kevesebb szó esik benne a meridiánokról és tsubókról (akupunktúrás nyomáspon-tok), ezek és adott testrészek kapcsolatáról, arról, hogy mely panaszok esetén mely pontokat kell nyomni. Szerintem ugyanis, ha a kezelést nyújtó fi gyel a testére, ha kiegyensúlyozott és nyugodt, akkor sokkal érzékenyebben tud reagálni a kliensre.

A könyvben ugyanakkor szó esik a diagnózis és kezelés alapjairól. A kötet végén meridiántérképeket tartalmazó függelék található. Vázlatrajzok mutatják a meridiá-nok és a rajtuk levő fő tsubók elhelyezkedését, rövid leírások ismertetik funkcióikat. Egy ábrán tanulmányozhatók azok a területek, ahol a meridiánok metszik a harát, azaz a mellkas és a medence közötti területet. Kezdetben nem kell görcsösen ragasz-kodni ahhoz, hogy egy meridiánon a legmegfelelőbb ponton legyünk; először elég, ha tudjuk a helyet és az irányt, érdemesebb inkább a saját mozgásunkra összpontosítani. A diagnosztizálás és kezelés képessége jobban fejlődik az érzékeny érintés és megfele-lő attitűd fejlesztésétől, mint attól, ha csak a meridiántérképet próbáljuk követni. Ha testünk feszültségi állapota normális, ha mozgásunk természetes és folyamatos, akkor érezni fogjuk, hogy mekkora az a nyomás, amely a kliens számára a leghatásosabb.

Aki úgy érzi, hogy mesterévé vált saját mozdulatainak, és birtokában van a diag-nosztizálás és kezelés fő alapelveinek, esetleg szeretne többet megtudni arról, hogyan javíthat a kezelt személy állapotán, hogyan hatnak a meridiánok az egészségre, annak a Testről olvasás című korábbi könyvemet ajánlom, amely teljes egészében a diagnózis felállításáról szól. A meridiánok és tsubók bővebb ismertetése pedig első, Shiatsu – Gyakorlati kézikönyv c. könyvemben olvasható.

Jelen könyvem első része az ohashiatsu alapelveit és a rá való felkészülést vázol-ja fel. Mivel a kezelést nyújtó áll a fi gyelem középpontjában, érdemes a tanulást a katákkal (formagyakorlatok) (2. fejezet) indítani, ezek a gyakorlatok ugyanis fejlesz-tik az egyensúlyérzéket, a támasztást, a rugalmasságot és a folyamatosság képességét. A feladatokat addig ismételgessük, amíg a helyes testtartás és mozgás szinte ösztönös-sé válik – ekkor állunk készen arra, hogy elkezdjünk dolgozni a partneren. (A katák igen hasznosak a jó közérzet szempontjából, így azoknak is javaslom őket, akik nem végeznek ohashiatsu-kezelést.)

A II. rész azokat a technikákat tartalmazza, amelyeket huszonöt év gyakorla-ta során fejlesztettem ki. Egy kezelés során nem használjuk az összeset, az ugyan-is négy órát venne igénybe, ami túlságosan hosszú idő. Ha a technikáknak csupán a felét próbáljuk belesűríteni egy alkalomba, az is két óra, ami még mindig sok. Egy hagyományos, hatvanperces ohashiatsu-órához pont elég a könyvben leírt technikák negyede. De érdemes mindet gyakorolni, mindet készségszinten elsajátítani, még-

14

pedig a saját tempónkban, saját erőnlétünknek megfelelően. Nincsenek kimondot-tan kezdőknek és haladóknak való technikák. Az egyszerűekkel kell kezdeni, majd fokozatosan haladni a bonyolultabbak felé. Nem tudom megmondani, hogy melyik egyszerű és melyik nehéz: ez minden ember esetében más és más.

Igen sok példát hozok a hibás technikákra a Ne így! felirat alatt. Ezek bemutatják a sokévnyi tanítás során megfi gyelt leggyakoribb testtartási és mozgási hibákat. Keret-ben helyeztem el tippeket, emlékeztetőket, fi gyelmeztetéseket és az olyan gyakorlati fogásokat, amelyek több technikánál is alkalmazhatóak.

Ha egy adott technikát megfelelően ismerünk, akkor a gyakorlás során nyugodt szívvel kihagyhatjuk, hiszen bármikor fel tudjuk idézni. Ha azonban valamelyi-ket egyáltalán nem tanulmányoztuk, akkor tudatlanságunk feszültté tehet minket. A japán kalligráfusok a különféle szépírási technikákhoz tucatnyi különböző ecsetet használnak. Minden reggel gondosan gyakorolják az összes fogást, hogy bármelyikre is legyen szükség, készen álljanak. Nincs ez másként az ohashiatsuval sem: keményen kell tanulni, hogy bármelyik fogást alkalmazni tudjuk; legyen a fejünkben a lehető legtöbb információ, hogy meglegyen a szabadságunk ne használni mindet. Ellenkező esetben mindörökre foglyai leszünk mindannak, amit nem tudunk.

Amikor elkezdünk egyes technikákat alkalmazni, észrevesszük majd, hogy a kli-ens igényei is irányítanak bennünket. Egyeseknek feszültebb a nyakuk, másoknak a hátuk; van, aki erősebb nyomást is elvisel, míg ugyanez másnak fáj. Ha odafi gye-lünk, a kezelést kapó személy reakciói elárulják, hogy mely technikák megfelelőek számára. Kezdetben keresni kell egy rendkívül toleráns beteget, akinek kezelése során kialakulhat a ritmusérzék és az önbizalom, és nem kell túlzottan aggódnunk amiatt, hogy esetleg kellemetlenséget okozunk. A következő lépés legyen néhány nehezeb-ben kezelhető partner: ők majd megtanítanak arra, hogy mennyire vagyunk feszültek és mekkora harcban állunk önmagunkkal. Aki nem hívja ki magát párbajra, az nem fogja megismerni saját képességeit.

Kezdetben egy időben egy technikát gyakorolunk. Utána következhetnek átme-netek, váltások egyik fogásból a másikba, majd kialakíthatunk gyakorlatsorokat. A második rész minden fejezete egy technikasort tartalmaz, de ismét hangsúlyozom: minden fejezetben több fogás van annál, mint amit egyetlen kezelés során alkalmaz-ni érdemes. Jó néhány lehetőséget mutatok, amelyek egy-egy testrészhez kapcsolód-nak, és abban a sorrendben szerepelnek, ahogyan én a kezelés során egyik területről a másikra haladok. Ettől függetlenül bárki megalkothatja a maga sorrendjeit. Példá-ul kezdhetünk egy lábtechnikával úgy, hogy a kliens a hátán fekszik. Ezt követheti lábkörzés, majd váltás egy másik lábtechnikára, illetve váltás a lábról a karra. Ezzel a módszerrel fokozatosan felépítünk egy kezelést: minél több olyan technikát kell kiválasztani, amely a kezelést kapónak megfelel, és amire van időnk; egyensúlyba kell hozni a különböző fogásokat (például váltogatva a jin és a jang meridiánokat), és fi nom váltásokat kell alkalmazni.

A döntést sok tényező befolyásolja. Alapvetően fontos a saját testhelyzetünk és moz-gásunk. Kerülni kell az olyan ügyetlen, sok mozgást igénylő váltásokat, amelyek meg-szakítják a kezelés menetét. A bokáról például ne menjünk fel hirtelen a nyakra. Álta-

15

lában a fokozatos váltás a legjobb, hiszen a kezelést kapó így biztonságban érzi magát, a kezelést nyújtó pedig egy időben egyetlen technikára összpontosíthat.

Kezdetben nagyon kell fi gyelni saját testünkre. Olyan keveset és olyan hatékonyan kell mozogni, amennyire csak lehetséges. Először magabiztosak vagyunk, ám foko-zatosan olyan könnyed lesz a mozgásunk, hogy jobban tudatában leszünk a kliens testének, mint a sajátunknak. Ha megszabadulunk saját testünk problémáitól, akkor állunk készen arra, hogy kezeljünk másokat. Ne feledjük: egy jól felépített ohashiatsu-órának olyan gyönyörűen és természetesen kell lefolynia, mint egy szépen koreogra-fált táncnak.

A könyvben szereplő fényképeken bemutatom mindazokat a testhelyzeteket, ame-lyekben a fő technikák és kezeléssorok kényelmesen végezhetők. Azt azonban min-denki maga dönti el, hogy mely testhelyzeteket milyen sorrendben kíván használni.

A III. részben azt mutatom be, hogyan lehet a klienst egyik testhelyzetből a másik-ba mozdítani; emellett példaként sorrendeket is ismertetek, melyek segíthetnek a saját sorrendek kialakításában is.

Könyvemet egyszerre szánom gyakorlókönyvnek és kézikönyvnek, amit az ohashiatsu gyakorlása után a masszőrnek újra és újra érdemes elővennie egy kicsit. A tartalomjegyzék segítségével gyorsan kikereshető az a testhelyzet, amellyel egy adott szervet vagy problémát kezelni lehet. A fejezetek elején szerepel egy-egy rövid lista a benne szereplő technikákról. A könyv alapján hasznos leellenőrizni a tech-nikát, értékelni és fejleszteni saját testünket is. Bármiféle kellemetlenség (csukló-, nyakfájdalom vagy kimerültség) esetén érdemes visszalapozni a 2. fejezet formagya-korlataihoz (katák). Minél előrébb jut valaki, annál gyakrabban kell visszatérnie az alapokhoz. Azt szeretném, ha ez a könyv évek múltán is fontos és sokat forgatott mű lenne. Bízom abban, hogy az itt leírt technikák révén a masszőr hajlékonyabbá, egész-ségesebbé és boldogabbá válik.

I. rész Alapelvek és előkészületek

Mindig tekintsd magadat amatőrnek!A pénzedet pazarolhatod, az idődet nem,

mert az időt sosem kaphatod vissza.

1. fejezet

Alapelvek

Az ohashiatsut négy fő alapelv különbözteti meg a többi shiatsu- vagy masszírozási módszertől:

Csak légy jelen; ne nyomj!1. Használd mindkét kezed!2. Légy folyamatos!3. Légy természetes!4.

Az ohashiatsuban alkalmazott testhelyzeteket és mozgásokat ezek az alapelvek határozzák meg. Nagyon lényeges tehát, hogy a gyakorlás kezdete előtt mindenki megértse ezeket.

Az ohashiatstöbbi shiatsu

Csak1.Hasz2. Légy 3.Légy 4.

AAz ohashiatsmomozgásokat Nagagyon lényelőtttt minden

19

1. alapelv: CSAK LÉGY JELEN; NE NYOMJ!

Fontos az izomtónusA „ne nyomj!” azt jelenti, hogy ne erőlködj, ne tégy bonyolult mozdulatokat, ne fáradj ki. Az ohashiatsu lényege főleg az, hogy mit nem csinálunk. Nagyon lényeges az izom-tónus. Ebben az állapotban az izmok ellazultak, de munkára készek: ezt a tónust a kezelés teljes ideje alatt fenn kell tartani. A többi shiatsutechnika azt hangsúlyozza ki, hogy hol, hogyan, hányszor, milyen erővel kell nyomni a partner testét, azt azonban fi gyelmen kívül hagyja, hogy a kezelést végző testével mi a helyzet. Az ohashiatsuhoz először is el kell érni a laza tónust, vagyis a test rendes feszültségi állapotát; a tónus maga a létezés. Minél testesebb, súlyosabb a kliens, minél bonyolultabb a problémája, annál lényegesebb az izomtónus. Ez igen kemény feladat azok számára, akik úgy érzik, ten-niük kell valamit – ennélfogva azonnal feszültté válnak. Az ohashiatsu révén remekül elsajátítható, hogyan tartható fenn a test nyugodt, meditatív, természetes állapota.

Az ohashiatsuban a masszőr nyomás helyett nekitámaszkodik a partnernek, a partner pedig megtámasztja a masszőrt. A két testnek tökéletes fi ziológiai és spiri-tuális egyensúlyban kell lennie. Minél közelebb kerülnek egymáshoz, annál mélyebb a kapcsolatuk – ugyanígy van ez minden emberi viszonyban. A tökéletes ohashiatsu-kapcsolat kifejezhető az ember japán írásjelével.

„Emberi lényt” mondunk, nem „emberi cselekvőt”; az ohashiatsu-kapcsolat is a létezésről szól, nem a cselekvésről.

A „ne nyomj!” alapelv ezt a létezési állapotot célozza meg. Ha teszünk valamit (vál-lal, karral, kézzel nyomunk), akkor testünkben megnő a feszültség és hamar kifára-dunk. Ilyenkor tulajdonképpen az egónk nyom. Leizzadunk, kimerülünk, megsérül a kézfejünk, az izomzatunk – ráadásul legfeljebb három kezelésre vagyunk képesek naponta. Ha azonban úgy közeledünk partnerünkhöz, hogy testünk feszültségtől mentes állapotban van, erősebbek leszünk, több és jobb kezelést leszünk képesek vég-rehajtani. Minden kliens érezni fogja, mennyire laza és meditatív állapotban végezzük a masszázst, hiszen a kezelést nyújtó számára a kezelést kapó a tükör. Az ohashiatsu nem egyéb, mint egy aktív, kölcsönös meditáció.

A shiatsu szó a shi (ujj) és atsu (nyomás) szavak összetételéből ered, ezért sokan hiszik, hogy bizo-nyos pontokat nyomni kell. Amikor japán oktatók keze alatt tanultam shiatsut, egyik sem mondta soha, hogy „ne nyomj!”. Az ohashiatsuban azon-ban nemcsak a masszőr ujjai és a kezei, hanem egész teste kapcsolatba kerül a partnerével, de ezt a támasztást a gravitáció és az izomtónus segítsé-gével éri el, nem pedig nyomással.

Ha a test laza tónusban van, akkor nem cse-lekszik, hanem készen áll a cselekvésre. Ha az autópályán vezetek, akkor a testem tónusban van.

20

Ha a kocsi elé ugrik egy szarvas, akkor azonnal tudok reagálni, mert nem köt le semmi más, a fi gyelmemet nem kell hirtelen visszarántani. Az autóversenyzők nem vezetnek, hanem meditálnak. Amikor az ohashiatsuban a test ilyen készenlétben van, akkor sokkal jobban tudunk testünkre, lényünkre fi gyelni. Ráadásul a meditatív álla-pot abban is segít, hogy a partner egészségét, közérzetét érzékeljük. Különös, de igaz: ha cselekszünk (vagyis azon aggódunk, hogy a technikánk javít-e a kliens állapotán, meg fog-e gyógyulni), akkor nem tudjuk annyira érzékelni az igényeit: következés-képpen a kezelés nem elég hatékony. Sok ember annyira eredményorientált, hogy ezzel szabotálja saját erőfeszítéseit. Az ohashiatsu azért olyan hatékony, mert nem vagyunk rabjai saját eredménykényszerünknek.

Mozgás a harábólA hara alapvető életközpont, a létezés centruma, a test súlypontja, az ohashiatsu minden mozgásának és kommunikációjának gócpontja. Fizikai értelemben a hara a mellkas és a medence közötti terület. Ha a partner testének bármely pontján növelni akarjuk a nyomást, akkor haránkat közelebb visszük az adott ponthoz; minél kisebb a távolság a masszőr harája és a kezelést kapó teste között, annál mélyebb hatású a masszázs. Nem kézzel kell nyomni; a hara legyen közel a kezünkhöz, és az egész test követni fogja. Mivel a kéz nem nyom, képes rá, hogy érzékeny legyen mindarra, ami a partner testéből válaszként érkezik.

Hogyha a harából mozgunk, érintésünk mélyebb és erőteljesebb. Én nagyon ala-csony vagyok, de mivel a harámat használom, igen mély nyomást tudok kifejteni anélkül, hogy ténylegesen nyomnék. Ha csecsemőt vagy kisgyereket kezelünk, nem kell a harát olyan közel vinni hozzá, mint egy felnőtthöz. De bármilyen közel is van a test, a kezek mindig ellazulva „fi gyelik” a reakciókat. Ha a partner fájdalmat érez, a kezünk reszket és megfeszül.

Az ohashiatsu valójában Oharashiatsu. Ha a mozgást saját központunkból indít-juk, akkor kapcsolatba kerülhetünk a partner központjával. Ha egész testünket nyújt-juk neki, ő is ugyanígy tesz majd.

Nyomás helyett húzásA japán küzdősportok (például a szumó vagy az aikidó) nyomás helyett inkább a húzást alkalmazzák. Az ohashiatsu is ilyen húzásos technika. A nyomás azt jelenti, hogy harcolunk a partner ellen; a húzás jelentése: önmagunk átadása. Amikor a hara felől mozgunk a kezelést kapó felé, akkor valójában a gravitációnak engedelmeske-dünk. A harát nem nyomjuk, hanem az húz minket. Ha a harát lejjebb engedjük, az egész testünk leereszkedik. Úgy érezzük majd, hogy magunkhoz húzzuk a partner testét (hogy egy erő összehúzza őket), nem pedig úgy, hogy nyomást fejtünk ki rá. A másik testét úgy használhatjuk, mint a sajátunkat. Minél nagyobb testű a kliens, annál nagyobb a masszőr előnye. Akinek tehát masszőr létére van hatalmas testmé-rete és ehhez mérten nagy ereje, az mondjon le erről az erőről és használja inkább a kezelést kapó személy testét. Szerencsés az, aki kicsi és gyenge, hiszen csodála-tos ohashiatsu-kezelést tud nyújtani. Az ohashiatsu erős és erőtlen emberek szá-mára egyaránt megfelelő, hiszen erőfeszítést nem igénylő mozgásra van szükség. Az ohashiatsuban nem nyomunk, hanem húzunk.

21

Szeretném hangsúlyozni: ha azzal kezdjük, hogy nyomást gyakorolunk a kezünk-kel, és először a partnerrel próbálunk foglalkozni, akkor nem nyújtunk számára semmit. Ha viszont megtanulunk teljes testtel mozogni, és nem csak egy részével, a kezünk összpontosíthat a reakciókra. Ha kiszabadulunk testünk béklyóiból, akkor teljesen a másiknak szentelhetjük magunkat.

2. alapelv: HASZNÁLD MINDKÉT KEZED!

Az ohashiatsuban két kézzel dolgozunk, hiszen az embernek két keze van. Mindkét kezünket használva egyensúlyban leszünk, amikor a partner fölé hajolunk. Egyben arra is lehetőség nyílik, hogy egyik kezünkkel fi gyeljünk azokra a reakciókra, amelye-ket a másik kéz munkája vált ki. Ha csak az egyik kezünket használjuk, nem tudjuk ellenőrizni, hogy esetleg bajt okozunk-e. Egy kezünket használva nem bontakozhat ki egyensúlyérzékünk.

Két kézzel jobban meg tudjuk támasztani a testünket, kevesebb erőfeszítéssel tudunk a partner körül mozogni. Ha kevésbé fáradunk el, több kezelést végezhetünk, és nem csupán napi szinten. Ha biztonságosan, természetes módon, két kézzel dolgo-zunk, akkor hosszú évekig folytathatjuk ezt a munkát. Ha egyszerű, kiegyensúlyozott módon végezzük, az ohashiatsu csodálatos, élvezetes tánccá változik.

MeridiánvonalakSok akupresszúrás módszer, így a shiatsu is nagy hangsúlyt fektet rá, hogy – gyakran csak egyetlen ujjal – nyomást kell gyakorolni adott területekre, más néven tsubókra. Olykor kétkezes nyomást javasolnak ugyan, de főleg úgy, hogy az egyik kéz a másik kéz hátán van, és így a két kéz egyetlen pontot nyom. Ez mind a kliensnek, mind a masszőrnek rendkívül kényelmetlen, sőt fájdalmas lehet. Az ohashiatsu nem a pon-tokra összpontosít, hanem két kézzel dolgozik a test energiaösvényeinek is nevezett meridiánvonalak mentén.

Ha a két kezünk a meridiánvonal különböző pontjain van, akkor könnyebb a vonal követése, egyszerűbbé válik az, hogy egyes pontokra jobban odafi gyeljünk, de nagyobb eséllyel érjük el azokat a helyeket is, ahol partnerünk esetleg hosszabb, mélyebb, netalán erősebb érintést vagy kezelést kíván. Ráadásul a tsubókat is érint-jük, hiszen azok a meridiánokon helyezkednek el.

Az ohashiatsu két kezet használ a meridiánvonalakon, és nem egy ujjat egy pon-ton. Így aztán hiába fejtünk ki ugyanakkora nyomást, mint egy kézzel tennénk, sosem okozunk szükségtelen fájdalmat. A második kéz eltereli és megosztja a partner fi gyel-mét, lehetővé téve számára az ellazulást és megnyílást. Sokan nem hiszik el, hogy elég mélyen masszírozok, mivel nem éreznek fájdalmat. Meg is kérdik: „Ohashi, nyomod a testem? Semmi fájdalmat nem érzek.” Ilyenkor lassan felemelem az egyik kezem, ekkor megérzik a fájdalmat és elhiszik, hogy elég mélyen átdolgozom őket. Mulatsá-gos dolog ez a fájdalom: ha nincs, azt hisszük, nem is érnek minket ingerek.

22

Anyakéz és hírnökkézAmikor az ohashiatsuban két kezet használunk, akkor az egyiket anyakéznek, a mási-kat hírnökkéznek nevezzük. A mozdulatlan anyakéz diagnosztizál és kommunikál a kezelést kapó személy testével, a hírnökkéz pedig ennek megfelelően végzi a keze-lést. Az anyakéz nagyobb, húsosabb részeit (tenyér) kell használni, míg a hírnökkéz-nek a kisebb, csontosabb területeit (hüvelykujj, ujjízület).

Az ohashiatsu anyakézen alapuló technika. A hírnökkezet az anyakéz felügyeli és irányítja. Más shiatsutechnikákban inkább a hírnökkéznek van központi szerepe. Igen, csakugyan szükség van a hírnökkéz munkájára, de az anyakéz sokkal fontosabb. A könyv fotóin alaposan fi gyeljük meg, hogy hol van az anyakezem és hogyan hasz-nálom: ez nagyon lényeges.

DiagnózisAz ohashiatsuban lényeges, hogy minden pillanatban diagnosztizáljunk: hol érez a kezelést kapó személy fájdalmat és mennyire; hol fejtsünk ki nyomást, mekkorát és mennyi ideig. Az anyakéz érzi, ha a kliens állapota javul, ha a kezelés hatásos. Az ohashiatsuban, más keleti gyakorlatokhoz hasonlóan, a kezelés minden egyes pil-lanata egyben diagnózis is, és ez az anyakéznek köszönhető.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire fi gyelünk a partnerre, az nincs-e ellent-mondásban azzal, hogy az ohashiatsu elsősorban a kezelést adónak szól. Nem így van. Aki fejleszti technikáját, az jobban tud kezelni és diagnosztizálni is. Számunkra is előnyös, ha a beteg állapota javul.

3. alapelv: LÉGY FOLYAMATOS!

Az ohashiatsu megalkotásakor arra törekedtem, hogy módszerem olyan legyen, mint egy patak, amely zökkenőmentesen halad a forrástól a torkolatig. Ha egyszer a kezünk hozzáér a partner testéhez, akkor az érintés tartson ki a kezelés végéig. A folyamatos mozgás segít ellazulni és fenntartani a bizalmat, hiszen a kezelt személy folyamatosan érzékeli, hogy hol van a masszőr és merre halad. Ha például megérintek egy lovat, akkor az orrával kezdem, aztán a nyak, majd a törzs következik, végül pedig a horpasz. Így a ló nem lesz ideges, hiszen tudja, honnan hová tartok. Ha valahol megérintünk valakit, azután felemeljük a kezünket és áttesszük valahova máshova, az illető meglepődik, feszültté és védekezővé válik, így a masszőr nem tud mélyre hatolni. Folyamatos kapcsolat révén azonban a partner megnyugszik és átadja magát a kezelésnek.

A folytonosság azt is jelenti, hogy követjük a meridiánvonalakat. Ha csupán az egymást követő tsubókon dolgozunk, elveszítjük partnerünkkel a kontaktust. Ám a meridiánvonal folyamatos. A meridián egyik részéről a másikra, az egyik meridiánról a szomszédosra, egyik testrészről a másikra haladunk. A folytonosságot akkor is fenn

23

kell tartani, ha változtatunk a kezelt személy testhelyzetén (például háton fekvésből átfordítjuk hason fekvésbe).

Ha mozgásom folyamatos, a mozdulatok olyannyira nem igényelnek erőfeszítést, hogy testem szinte „eltűnik”. Ha pedig a test „eltűnik”, csodálatos kezelést adhatok. Ne feledjük: nem adok ohashiatsut, hanem ohashiatsuvá válok. Nem cselekszem, hanem vagyok. Ha pedig a kulcs a létezés, akkor mindegy, milyen nagy a kliens teste, lassan-lassan összezsugorodik, eltűnik és velem együtt az is csupán létezni fog: kezelt és kezelést végző eggyé válnak, és ez a legfontosabb cél. Ha a kezelés befejeződik, hir-telen visszatér a testem, majd a partneré is. „Ó, Istenem! Észre sem vettem, hogy itt vagy!” – mondom. „Ó, Istenem, Ohashi! Észre sem vettem, hogy itt vagy” – mondja ő. Mindketten eltűntünk, hiszen a folytonosság révén képesek voltunk erre.

4. alapelv: LÉGY TERMÉSZETES!

Sok akupresszúrás módszernél igen divatos manapság arról beszélni, hogy vajon a masszőrben elegendő kí (éltető energia) van-e, vagy sem. Egyesek eltántoríthatatlan szószólói a kí energiának, holott az eff éle hozzáállás mindkét félnek csak szenvedést okoz. Ha a kliens nem érzi a masszőr kí energiáját, akkor utóbbi alkalmatlannak érzi magát. Ha pedig érzi, a masszőr amiatt aggódik majd, hogy vajon a következő alka-lommal is érezni fogja-e. Így vagy úgy, a kí csapdájába esik.

Akár van bennünk kí, akár nincs, a legfontosabb, hogy élvezzük azt, amit csiná-lunk. Ha így van, akkor a kí követ bennünket. Ha természetes módon eltűnne, nem szabad kétségbeesni; ha nyitottak vagyunk irányában, vissza fog térni. Érezni fogjuk. Ne tegyünk úgy, mintha mások volnánk. Jobb, ha magunkhoz engedjük a természetes energiát, nem pedig kutatunk utána. Váljunk csészévé, amely szép lassan megtelik.

Ne hagyjuk, hogy a kí fogalmának megszállottjai legyünk. Csak eszközök vagyunk, a gyógyítás ereje nem a kezünkben van. Nem szabad bókokat elfogadni; ha egyszer valaki elkezdi learatni a babérokat, akkor közel a vég és a bukás. Ha természetesek vagyunk, akkor együttérzők is vagyunk. Érezzük, hogy gyógyító szeretetet közvetí-tünk a partner felé, és higgyünk a magasabb szintű, egyetemes energiában.

KeresztmozgásCsecsemőkorban az első mozgásaink egyike az, amikor hason fekve kézzel felemel-jük a felsőtestünket. Ez egy homológ mozgás: a két felső és két alsó végtag egyszerre, egy irányba mozog. Ez a mozgás javítja a gerinc hajlékonyságát (az újszülött gerin-ce egyenes). A homológ mozgás igen fárasztó, nem is igen csináljuk hosszú ideig. Felnőttkorban jobbára csak emeléskor végzünk ilyet (például ha nehéz kézisúlyzót emelünk fej fölé).

Három-négy hónapos kor környékén a babák elkezdenek jobb és bal oldalukra for-dulni. Ezt homolaterális mozgásnak nevezzük (a laterális az oldalra utal). A felnőttek

24

homolaterális mozgásokat sem igazán végeznek. Kivételt jelentenek például a vívás vagy egyes táncok, de hosszú ideig nem tudunk homolaterális módon táncolni.

Ezt követően a csecsemők elkezdenek mászni, háti, mellkasi és ágyékcsigolyáik felkészülnek a lábra állásra. A négykézláb mászás egy keresztmozgás, ami annyit jelent, hogy a jobb kéz és a bal térd vagy a bal kéz és a jobb térd mozog együtt (egyik kéz és az ellentétes térd). Mozgásunk kilencvenkilenc százaléka keresztmozgás: járás, futás, tánc, korcsolyázás, sífutás. A keresztmozgással érjük el a legkisebb erőfeszítéssel a maximális egyensúlyt. Ha kevesebb az erőfeszítés, akkor kevesebb a fáradság, a mozgást hosszabb ideig tudjuk folytatni. A keresztmozgás a legtermészetesebb mozgásmódunk.

A gyakorló shiatsumasszőrök egy része a homológ mozgások fontosságát hang-súlyozza: hüvelykujjal nyomnak, a hátukat előre-hátra mozgatva. Ez a kliens szá-mára fájdalmas, de a masszőrnél is hátfájást eredményezhet. Jellemző a shiatsura a homolaterális mozgás is, amikor a jobb kéz és a jobb térd mozog egyszerre. Ez a módszer is fájdalmas mindkét fél számára. Az ohashiatsu keresztmozgásával azon-ban a teljes testünket használjuk, legalább annyira, mint amikor a baba csúszik-má-szik. Öt centit mozog a jobb kéz, ugyanakkor öt centit a bal térd; az egész test követi a kezet. Ha két kézzel végezzük a keresztmozgást, a test nem valamiféle szabálytalan cikcakkban mozog, hanem folyamatos nyolcasokat ír le. Amíg a testünk folytono-san és természetesen mozog, napi öt-tíz kezelést is elvégezhetünk. A könyv képein érdemes alaposan megfi gyelni, hogyan koordinálom a kezem és térdem (sőt, a lábuj-jaim) mozgását. Ha például mozgatom a jobb hüvelykujjam, akkor mozgatom a bal nagylábujjam is. Csak a keresztmozgás révén vesz részt a teljes test a folyamatban, és a keresztmozgás az ohashiatsu alapvető mozgása. A 2. fejezetben vannak erre gya-korlatok.

Csak légy jelen; ne nyomj!1. Használd mindkét kezed!2. Légy folyamatos!3. Légy természetes!4.

Mindig tartsuk észben ezeket az alapelveket, mert így lesz az ohashiatsu gyakorlása erőfeszítés nélküli és művészi. Sőt, ha valaki mestere valaminek, akkor azt már nem gyakorolja: én nem gyakorlom az ohashiatsut, hanem eggyé válok vele. Nem cse-lekszem, hanem létezem. Ha azok vagyunk, amit csinálunk, akkor megszabadulunk a cselekvéstől. A könyvben ismertetett gyakorlatoknak és technikáknak pontosan ez a célja.

25

1. TÁBLÁZATAZ OHASHIATSU ÉS A SHIATSU KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK

OHASHIATSU SHIATSU

Hozzáállás: holisztikus Hozzáállás: tünetiMasszőr teste: tónusos Masszőr teste: feszültNe nyomj! Nyomj erősen!Húzás NyomásHara, teljes test Ujjnyomás, izomerőTest-elme kapcsolat: pszichológiai, spirituális Test: fi zikaiJót tesz annak, aki adja és aki kapja Jót tesz annak, aki kapjaFolyamatos mozgás Megszakított mozgásA masszőr meditál A masszőr keményen dolgozikKeresztmozgás Homológ, homolaterális mozgásMeridiánok PontokKét kéz, két pont Egy pontKényelmesen mély FájdalmasSegítőkészség, támogatás Birtokbavétel, tolakodó fi gyelemA kezelést adónak szól A kezelést kapónak szól