HARSÁNYI ANDRÁS:

Á DOMONKOSREND MAGYARORSZÁGON A REFORMÁCIÓ ELŐTT

DEBRECEN, 1938.

NAGY KÁROLY GRAFIKAI MÜINTÉZETÉNEK NYOMÁSA.

0 - 0 - 0 - 0 0 0 - 0 2 8 9 6 8 - 9 MWEI KÓNíVTÍR,DEBRECEN

Sdesapámnak.

A bölcseség kezdete az Úrnak félelme . . .

Zsolt. 111: 10a.

Előszó. Mindazt, ami általában az Előszó keretébe szokott tartozni,

az első, bevezető fejezetben szeretném elmondani. Ezt a helyet csak arra kívánom felhasználni, hogy köszönetet mondjak mind-azoknak, akik e dolgozat elkészítésében támogattak; dr. Révész Imre debreceni egyetemi ny. r. tanár úrnak, aki egyháztörténe-lemben első tanítóm volt és tanácsaival most is mellettem állt; dr. Mdlyusz Elemér budapesti egyetemi ny. r. tanár úrnak, aki-nek vezetése mellett készült ez a dolgozat; dr. Ivúnyi Béla sze-gedi ny. egyetemi ny. r. tanár úrnak, aki lekötelező szívesség-gel engedte át a domonkosrend római központi levéltárában található magyar vonatkozású magister generalisi regeszták általa készített másolatait; dr. Török Pál egyetemi m. tanár és dr. Kumorovitz Lajos tanár uraknak, akik több lényeges kérdés megoldásában támogattak; Györffy György úrnak, aki a dolgo-zatban lévő térképet volt szíves megrajzolni; végül mindazok-nak, akik a forrásanyag felkutatása és hozzájuttatása által vol-tak szívesek segítségemre lenni, közöttük pedig elsősorban i f j . dr. Szász Károly székesfővárosi könyvtáros úrnak.

Budapest. 1938, a Szentlélek ünnepén.

Harsányi András oki. r e f o r m á t u s lelkész.

L

Bevezetés.

A domonkosrend és a magyar történeti irodalom. A külső forma és belső tartalom örök ok és okozati körfor-

gásában — hogy t. i. meglévő külső forma alakító hatással van a belső tartalomra, meglévő belső tartalom pedig külső formát alakít ki a maga számára és ez a két folyamat állandó kölcsön-hatásban áll egymással — a középkor vallásosságának kiformá-lásánál egy inkább külső tényező, a szerzetesség vitte a főszó-lamot. így, ha a középkori vallásosság igazi karakterizálóját keressük, akkor azt keresztyén tan és keresztyén lélek helyett sokkal élesebben találjuk meg a szerzetességben.

Az egész középkor a szerzetesség kifejlődésével és emel-kedésével indul, ennek süllyedése hatása alól amaz sem vonhatia ki magát ; a szerzetesség XIII. századi újjáéledése a középkor életét is meghosszabbítja, ismételt hanyatlása pedig bizonyosan jelzi a középkor feltartóztathatatlanul közelgő végét és egy új kor elérkezését.

A szerzetesség, emelkedésében és hanyatlásában, virág-korában és újjáéledésében egyaránt nagy szerepet vitt a közép-kor életének minden mozzanatában, de legnagyobbat szellemi életében: a középkor legnagyobb műveltségfejlesztő és művelt-ségterjesztő tényezője volt. Szellemi, legfőképpen teológiai pro-blémák felvetése, azt lehet mondani, szinte kizárólagosan vala-mely szerzetesrend részéről történt s hasonlóképpen valamely szerzetesrend adta meg a felvetett probléma megoldását is.

Ezekszerint a középkor története nem teljes a szerzetes-rendek szerepének tisztázása nélkül, a középkor szellemi életé-nek képéről való ismeret pedig azzal áll vagy esik, hogy a szer-zetesrendek élete és munkássága mennyire vétetett figyelembe.

A szerzetesrendek között a középkor utolsó századaiban a két legnagyobb koldulórend: ferencrend és domonkosrend állot-tak az első sorban.

A terencrendről nem szólva, hanem csak a bennünket most közelebbről érdeklő domonkosrendet tekintve, a domonkosrend történetének és szellemi munkássága vizsgálatának hatalmas irodalma van. Ebben helyet foglalnak természetes kötelességü-ket teljesítve a domonkosrend tagjai, de éppúgy nem-szerzetes vagy világi kutatók is, teológusok, egyháztörténészek, történé-szek, irodalomtörténészek és jogászok egyaránt.

III.

A domonkosrenddel foglalkozó munkák között első helyen állanak a nagy forráskiadványok: a Bullariuma Monumenta és az Analectar; a Monumenta köteteiben több régi rendi kró-nika és főleg a domonkosrend legfőbb kormányzati szervének, a capitulum generaléknak sorozatos jegyzőkönyvei, az u. n. Acta Capitolurum Generalium. A német domonkosok külön for-ráskiadványsorozatot adnak ki, melynek már több mint húsz füzete jelent meg, a németországi domonkos provinciákra vonat-kozó forrásokat és azok feldolgozását nyújtva.

Az összefoglaló feldolgozások közt legnagyobb Mortier-nak a rend magister generálisairól írott munkája, melyből a középkori rész öt teljes kötetet foglal le. Fontana a capitulum generalék határozatait vizsgálta át.1 Compendium formájában az újabb időkben került ki a rend összefoglaló történeti feldol-gozása Walz tolla alól.

Mind méreteiben, mind teljesítményben hatalmas és párat-lan munka Quétif és Echard Scriptores Ordinis Praedicato-rum-a, a domonkosrend XVIII. század elejéig terjedő nagy iro-dalmi lexikona. Ilyen irodalmi adatokat nyújt Fridericus Steill Ephemerides Dominicanorum-a is.

Nem itt van a helye, hogy csak töredékét is felsoroljuk a domonkosrenddel bármilyen vonatkozásban foglalkozó számta-lan monográfiának, életrajznak és más feldolgozásnak, hasonló-képpen annak a sok százra menő tanulmánynak és cikknek, amelyek a különböző teológiai, történeti és irodalomtörténeti folyóiratokban, gyűjteményes munkákban és emlékkönyvekben megjelentek. Egyes konventek történetei, a rendi liturgia kiala-kulását, a rendnek más rendekhez vagy a világi klérushoz való viszonyát tárgyaló és egyéb útakon kutató munkák között kü-lön könyvtárra valót töltenek meg azoknak a kutatásoknak az eredményei, melyek a domonkosrendnek a skolasztika-filozófia és teológia történetében elfoglalt helyét voltak hivatva tisztázni. Ezen a körön belül külön kutatás tárgyaivá tétettek a domon-kosoknak a különböző filozófiai és teológiai irányok és mozgal-mak terén folytatott működése éppúgy, mint egyes domonkos-rendi frátereknek élete és munkássága. Természetes, hogy itt Aquinói Szent Tamás és a tomizmus a legbővebben és legrész-letesebben tárgyalt témák. Igen sokáig tartana elősorolni mind-azokat a tudósokat, akik kutatásokat végeztek és végeznek eze-

1 (A jegyze tekben , a számok lapszámokat je lentenek.) A pontos cí-meket Id. a 10. jegyzetben ta lá lható felsorolásban.

2 Analecta sacri Ordinis F r a t r u m Praed ica to rum. Romae 1893 sqq. 3 Fon tana , Const i tu t iones , dec lara t iones et ordinat iones capituio-

rum general ium s. Ordinis F r a t r u m Praed ica to rum. Romae, 1862. — Ez a fe ldolgozás még nem kiadot t fo r rások alapján tö r tén t .

III.

ken a területeken, így legyen elég csak olyan neveket megemlí-teni, mint Mortier, Lacordaire, Mandonnet, Altaner, Denifle, Lo±, Reichert és legfőképpen Grabmann.

Mindebből a munkából a magyar tudományosság igen kis mértékben, valóban elenyészően vette csak ki részét. Nemcsak, hogy a domonkosrend egyetemének esemény- és szellemtörté-netével szinte senki nem foglalkozott a magyarok közül, hanem még a magyarországi domonkosokkal is nagyon mostohán bánt és bánik ma is a magyar tudományos élet. Ez egyébként nem pusztán a domonkosrenddel szemben tanúsított különös érdek-telenség vagy más ok eredménye, hiszen a bencésrenden kívül teljes és modern feldolgozása egy Magyarországon működött szerzetesrendnek sem volt a legújabb időkig.4

A magyarországi domonkosokkal foglalkozó első munkát sem magyar ember írta. A XVI. században Magyarországon majdnem teljesen elenyésző domonkosrend újjászervezésére ki-küldött olasz származású bécsi domonkos tanár, Sigismundus Ferrarius adta ki 1637-ben, Bécsben a magyarországi domon-kosokról szóló nagyterjedelmü könyvét. Ez a munka sok értéke mellett aránylag kevés esetben használható. Nemcsak azért, mert sok adatát kellő kritika után el kell vetnünk, adatai másik részénél pedig nem jelöli meg forrásait, hanem azért is, mert magyarokról szinte a legkevesebb szó esik benne. Scriptores cím alatt pl. hosszú sor domonkos frátert sorol fel. de alig ma-rad belőlük valami, ha a dalmátokat, olaszokat és horvátokat elhagyjuk. Sokat jelent azután az is, hogy nem lévén magyar ember, sem a magyar történelmet, sem a magyar földrajzot nem ismeri olyan jól, hogy rendelkezésre álló adatai alapján össze-függő képet tudna adni a magyar domonkos provincia múltjáról.

Jelentős azonban nemcsak azért, mert az első ilyen munka, hanem azért is, mert megelőzte a többi provincia hason ló tárgyú munkáit. Ezt bizonyítja az 1644-i római rendi nagygyűlés egyik határozata, amely szerint minden provincia provinciálisa vagy vicariusa egy hozzáértő rendtaggal írassa meg és nyomassa ki provinciájának történetét, sicut in eítectum fűit in provinciis Hungáriáé, Aragóniáé et Philippinarum .. .5

1 Karácsony i J á n o s és Szabó Pil is fe rencps t ö r t éne t e i (Szt . F e r e n c r end jének tö r t éne te M a g y a r o r s z á g o n 1711-ig. Budapes t , 1922. ill. F e r e n c -rendiek a magyar tö r t éne lemben . Adalékok a magyar f e rencesen tö r t é -netéhez. Budapes t , 1921.) fő leg a kül fö ld i ku ta t á sok e redménye inek fe l -használása és a fe rencesek magyaro r szág i ku l tu rá l i s t evékenysége rész le-tes kidolgozása t ek in te tében szorulnak még k iegész í tés re .

5 M O P H . 10. 232.

1 0

Amennyire elöljárt akkor, annyira elmaradt később a ma-gyarországi domonkosokkal foglalkozó tudományos irodalom.

A rájuk vonatkozó forrásanyag összegyűjtött kiadása csak az 1241-ig terjedő kort illetőleg van meg. A későbbi időkből szár-mazók közül a segesvári konvent 1529-i feljegyzéseit kiadták Eabritius Károly és Ipolyi Arnold, a kolozsvári konvent XVI. századi Inventariumáí pedig ismertette gróf Eszterházy János. Oklevéltárainkban mindenütt bőven találunk magyarországi do-monkosokra vonatkozó adatokat, ezek azonban feldolgozva és értékeive mindmáig csak a következőkben vannak:

Ábel Jenő középkori egyetemeinkről írva, részletesen em-lékezik meg a domonkosrendnek középkori egyetemeink életé-ben betöltött szerepéről. Ugyanő nagyobb bevezetéssel ellátva kiadta a XV. századi kolozsvári domonkos fráter, Nicolaus de Mirabilibus müveit. A domonkosoknak a pécsi egyetemhez való viszonyáról Békefi Rémig szól.

Pfeiffer Miklós írta az első, csakis magyarországi domon-kosokkal foglalkozó nagyobbszabású munkát. Németül írott könyve a magyar domonkos provincia keletkezésének és első két évtizedének eseménytörténetét adja elő. A részletes munka kiterjeszkedik a domonkosok ki'in- és boszniai missziójára és a nagymagyarországi útra is, függelékként pedig összegyűjtve adja a vonatkozó forrásokat. A kún missziónak a kún püspök-ség kérdésével való kapcsolatát legújabban Makkai László adta elő, értékesítve az idevágó román irodalmat is.6

A domonkosrend 700 éves jubileuma alkalmából Horváth Sándor kiadásában Emlékkönyv jelent meg. Az emlékkönyv egyes cikkei, melyek a jubiláló domonkosrendnek minél több olttalról való megismertetését voltak hivatva szolgálni, inkább a nagyközönségnek, népszerű formában íródtak. Tudományos szempontból kiemelkedő azonban közülük Böle Kornélnak a domonkos liturgiának és a gyulafejérvári Batthyány-könyvtár idevágó kéziratainak vizsgálatáról, Vargha Damjánnak a ma-gyar domonkosrendi kódexekről és Pfeiffer Miklósnak a do-monkosrend magyar zárdáiról írott tanulmányai.

1921-ben, a magyar domonkos provincia megalapításának 700 éves fordulójára is jelent meg egy emlékkönyv. Vörös Lászlótól; ez teljes egészében a hívő közönség számára készült.

Pfeiffer Miklósnak az 1916-i Emlékkönyvben írott konvent-története különlenyomatban is megjelent s ebben a tanulmány összes adatainak forráshelyeit is megjelölte. Ez a konvent törté-net azonban, mint címe is mutatja, igen vázlatos csupán. Rész-letes történet eddig csak két konventről jelent meg. Egyik

6 Makkai László, A milkói (kún) püspökség és népei . Debrecen, 1936.

III.

Szarka Gyulától a váciról, amely azonban a középkort tekintve, csak negatívumokat tartalmaz, Vácnak csak a XVII. században lévén domonkos kolostora; a másikat Iványi Béla írta a sze-gediről.

Iványi Béla részletes és eredményes kutatásokat végzett a magyarországi domonkosrend múltját illetőleg, melynek leg-értékesebbje az, hogy lemásolta és így hozzáférhetővé tette a rend római központi levéltárában lévő magister generaiisi re-gistrum-könyvek magyar vonatkozású bejegyzéseit; ezek eddig teljesen ismeretlenek voltak. Ez adatok még nincsenek publi-kálva, a magyarországi domonkosok tanulmányaira, általiban szellemi életére vonatkozó részeit azonban a kutató szívességé-ből ebben a dolgozatban már felhasználhattuk. A római levél-tári anyag ismertetését és néhány adatot mutatóba közöl fványi a Levéltári Közlemények 1929-i évfolyamában és ugyanezt, köny-vészeti adatokkal kiegészítve, a Mélanges Mandonnet II. kö-tetében.

Magyarországi Boldog Ilona legendájáról írt dolgozatot a Domanovszky-emlékkönyvbe Tóth László, értékes olasz-ma-gyar kultúrkapcsolatokra mutatva rá. Boldog Ilona halála íüe-jének, legendája keletkezése időpontjának és Árpádházi Boldog Margithoz való viszonyának problémáira mutat rá Balanyi György a Regnum II. kötetében, megjelölve azt az útat, ame-lyen a Boldog Ilonát illető történeti kutatásnak a jövőben ha-ladnia kell.

Üj szempontok figyelembevételével ír a már előzőleg is többek által érintett vagy feldolgozott Árpádházi Boldog Mar-gitról Mályusz Elemér a Károlyi-emlékkönyvben; itt Boldog Margittal kapcsolatban az egész XIII. századi magyarság szel-lemi képének rajzát is megtaláljuk annak hangsúlyozásával, hogy az új magyar szellemiség kialakításában milyen hatalmas szerepe volt a domonkosrendnek.

Ez szinte minden, amit magyarok a domonkosokról írtak. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy akár összefoglaló történeti munkáink, akár egyes dolgozatok ne említsék a do-monkosokat a maguk szintézisében, vagy ott, ahol egy-egy ró-luk szóló adat témájukkal érintkezik. Ezek azonban rendesen csak Ferrarius adatainak ismétlései.

Örvendetes tény azonban az, hogy a domonkosoknak a magyar irodalomtörténetben való szerepe — főleg a magyar-nyelvű kódexeket tekintve — tisztán áll előttünk: Horváth János szintézisében teljes megvilágításba helyezte ezt a kérdést.

Történeti szempontból azonban még nagy hiányokat kell pótolni. Össze kell szedni az összes feltalálható okleveles ada-tokat s belőlük összeállítva előadni a magyar domonkos provin-cia általános eseménytörténetét és egyes kolostorainak sorsát.

1 2

Ez azonban nem történhetik meg addig, míg a magister gcne-ralisi registrum-könyvek adatai nem publikáltainak. Ezzel sok kérdés t isztázódnék; elsősorban a domonkosrend szerepe a ma-gyar egyháztörténetben és politikai történetben.

A domonkosok működésének tisztázásával még több hézag vár betöltésre a magyar szellemtörténetben. Hogy egyebet ne említsünk, mint a budai és pécsi egyetemekről való képiink ki-egészítését, a budainál az olyan fontos személyiségeknek teljes világosságba helyezését, mint Petrus Nigri és Nicolaus de Mira-bilibus; a magyarországi domonkosok külföldi tanulmányútjai-val kapcsolatban sok, eddig ismeretlen kultúrkapcsolat felderíté-sét ; a magyarországi domonkosoknak a középkor nagy teoló-giai és filozófiai irányok mozgalmaiban, sőt harcaiban való rész-vételét; búcsúhirdctéseknek, vagy az olyan nagyjelentőségű ájtatosságnak, mint a rózsafűzér-ájtatosságnak Magyarorszá-gon való elterjedettségét; a magyarországi domonkosoknak a magyar reformáció előkészítésében játszott szerepét és a ma-gyar reformáció alatt tanúsított magatartását . Mindeddig kellő-képpen nem, vagy egyáltalában nem érintett problémák. Egy ilyen problémáról, Holdon Magyar Pál egyik munkájáról né-hány szóban itt emlékezzünk meg.

Boldog Magyar Pál, aki a domonkosrendnek Szent Domon-kos és a második rendi nagygyűlés meghagyásából Magyar-országon megalapítója volt, előzőleg tanári állást viselt a bo-lognai egyetemen. Vele kapcsolatban — s ez az. amiért Ma-gyar Pált itt részletesebben előhozzuk — utalnunk kell P. Man-donnet egy tanulmányára, amelynek La „Summa de Poeniten-tia Magistri Pauli presbyteri S. Nicolaí' a címe.7

Mandonnet elmondja, hogy Európa több kézirattárában van egy kisebb terjedelmű kézirat, amely ezt a címet viseli általá-ban: Magistri Pauli Presbyteri Sancti Nicolai Summa de Poeni-tentia. Ezt a munkát ki is adták, először 1723-ban, de alapos tanulmány még nem jelent meg róla. 1930-ban a jezsuita Weis-weiler azt állapítja meg e művel kapcsolatban, hogy annak leg-első formája és szerzőjének kiléte egyformán probléma.8 Man-donnet különböző tanulmányaiban, melyeket itt pontosan közöl, kifejezést adott ama véleményének, hogy a Magister Sancti Nico-lai egy és ugyanazon személy Paulus Hungarusszal. s hogy ezt az első confessio-kézikönyvet ő készítette 1220-ban a bolognai Szent Miklós-konvent fráterei számára. Jelzi még Mandonnet,

7 Bei t ráge zur Geschichte der Phi losophie und Theoiogie des Mit-te-al ters . Supplementband I I I . : Aus der GeisteEwelt des Mit te la l ters . Müns t e r i W . 1935. 525—544.

( Scholast ik 1930. 248—260.

III.

hogy a két személy identifikálását elfogadta Pfeifier is. Ebben a tanulmányában igazolni kívánja eddigi állításait.

Előadja, hogy Paulus munkája kettős: egyrészt a Summa de corriessione, másrészt a Tractatus de viíiis et virtutibus alkot-jak a Summa de poenitentia-t. A Summá-nak több mint 50 kéz-irata van a különböző könyv- és levéltárakban. Ezek közül a kéziratok közül sok Herengarius Cardinalisnak. másik részük Magister Paulusnak van tulajdonítva, jónéhány pedig névtelen. A különböző szerzőknek tulajdonított kéziratok azonban mind a szóbanforgó Summát tartalmazzák és egyeznek még a munka elején lévő rövid prológusban is, amelyben az író megokolja munkájának írását.

Mandonnet következtetéseit a szövegre alapítja. Eszerint a Summa egy reguláris testület számára készült, melynek a szerző maga is tagja volt; mégpedig olyanoknak, akik"magu-kat egyetemlegesen a gyóntatásnak szentelik. 1215. után a do-monkosrend volt ilyen, hiszen III. Honorius pápa rendelkezései-ből még az is látszik, hogy e munka végzésére a rendnek ő nemcsak engedélyt adott, hanem egyenesen fel is hívta őket, hogy erre alkalmas embereket képezzenek ki. Egyébként is a XIII. század ilyen Summáinak legnagyobb százaléka domonkos eredetű volt. Nyugodtan lehet ezt a Summát is itt keresni. Bő okfejtéssel jut el azután Mandonnet oda, hogy a S. Nicolai-1 a bolognai Szent Miklós-konventben, Paulus Presbytert pedig Magyar Pálban találja meg.

Magyar Pálról megjegyzi, hogy mielőtt domonkos lett volna, mint az egyetem kánonjogtudósa, Notabilia primae, secundae et tertiae compilationis címmel is írt jogi munkát, s így termé-szetesnek vehető, hogy a Summa kitűnő jogi érzékről tesz bizonyságot.9

A szerző személye után a Summa két részéről azt olvas-suk, hogy Pál az első írásának kezdetén nem tudta még, hogy a másodikat is írni fogja, csak az első rész IX. capitulumában jelenti ki, hogy si potero et tempus habucram még egy kérdés-ről fog írni. Ez a megjegyzés azt mutatja, hogy Pál sietett műve megírásakor.

Ezt összevetve a történeti eseményekkel. Mandonnet arra a megállapításra jut, hogy Pál Summáját Szent Domonkos ösz-

1 B. Magyar Pá l ró l megemlékez ik P f e i f f e r a magyar provinc ia ala-pí tásával kapcso la tban ; 19. A N o t a b i ü á t i l le tőleg szól róla To ldy F e r e n c az „Ér tekezések a nyelv- és szép tudomány k ö r é b ő l " I I . V I I . , Békési Emi l a Ka th . Szemle X. év fo lyamában és F e j é r p a t a k y Abaf i F i g y e l ő j e I I I . 190., ahol kora l egnagyobb jog tudósának nevez i őt . G á b o r Gyula a Notabi l iának a giesseni egye temi könyv tá rban ál tala f e l f edeze t t pé ldányát í r j a le a Magyar Könyvszemlében , 1910., 19—23.

III.

tönzésére kezdte írni, de a végén sietett, mert a második capi-tulutn generale rendelkezése folytán Magyarországra kellett indulnia.

A Sutnma méltatásánál Mandonnet arra mutat rá. hogy ez az írás nemcsak mint a domonkosrend munkásságának a morá-lis és penitenciális irodalomban való első megjelenése tarthat különös érdeklődésre számot, hanem érdekes fényt vet magára a rend kezdeti korszakára is. Mert ha Pál maga írta is ezt a munkát, mint tudós és tollforgató ember, igen sok ösztönzést adhatott neki Szent Domonkos is és a munkát megbeszélések előzhették meg. Mandonnet a szöveg egyes passzusaiban Szent Domonkos egyenes hatását véli feliedezni.

Végeredményben a Summa Magyar Pál munkája, melynek első része 1219—20-ban, második része 1220—21-ben készült Bolognában.

Mindezt azért mondottuk el ilyen bőven, mert a következő-ket szeretnők hozzáfűzni:

Mindenekelőtt elég sajnálatos körülmény, hogy egy ilyen, több szempontból is igen jelentős munka nem magyar egyház-vagv jogtörténész részéről nyert alapos feldolgozást, nem is számítva a Notabiliát. Egyébként még a jövő feladata a Summa szövegének kritikai kiadása és az egész munkának a középkori morális és penitenciális irodalom keretébe való méltó beleillesz-tése Ezt is, mint a domonkosokkal kapcsolatban annyi sok más munkát, a magyar történetírásnak kellene elvégeznie.

A magyar középkor, különösen a régebbi századok, igen kevés önálló magyar irodalmi terméket mutatnak, annál inkább meg kell hát becsülni egy ilyen írói egyéniséget, mint a domon-kosrendi Magyar Pál volt. Ugyanezt fejezi ki Gábor Gyula is, mikor a Notabiliával kapcsolatban ezt mondja: Lehetetlen piru-lás nélkül gondolnom Magyar Pálra, ki elsőnek szerzett dicső-séget külföldön a magyar tudós névnek ...de akinek 22 folio oldalnyi kicsiny, de jeles munkáját a hálás (?) utokor meg arra sem érdemesité, hogy kinyomassa.

A Summával kapcsolatban azt már itt hangsúlyozni kíván-juk, hogy Magyar Pál munkájáról van ez esetben szo. Magyar Pál irodalmi teljesítményéről, ha annak megírására Szent Do-monkos ösztönözte is őt. Feltételezni tudjuk azonban_ azt is, hogy mint jogtudós, Pál foglalkozott efféle kérdésekkel es Szent Domonkos előtt is ő vetette fel a Summa ötletet, amit azutan megbeszélés, majd a munka megírása követett. Ezzel korántsem Szent Domonkos hatalmas egyéniségét akarnok kisebbíteni, csak arra szeretnénk rámutatni, hogy lehetett olyanvalaki ,— ez esetben Magyar Pál - aki mélységesen átérezte Szent Do-monkos nagy célkitűzését és tehetségét tervszerűen állította e cél szolgálatába.

III.

íme, bemutattunk részletesebben is egyet a sok meg-oldásra váró kérdés közül. Ebből azt is megláthatjuk, hogy a kérdések jövendő megoldásánál nem elég, sőt egyenesen elég-telen lenne, ha csupán hazai okleveles anyagunkat vennők kri-tika alá és dolgoznók fel. Feltétlenül szükséges a külföldön ki-adott források tüzetes átnézése, következtetés, analógiák céljá-ból pedig a nem magyar vonatkozású külföldi irodalomnak is, — mind forrásoknak, mind feldolgozásoknak — beható ismerete.

Az itt következő dolgozatban ezen meggondolások alapján igyekezzük néhány kérdés megoldását adni, több, hasonlókép-pen tisztázásra váró kérdésre pedig legalább is néhány szóval utalni.10

Az elmondottak egyébként azt is magyarázzák, hogy a továbbiak folyamán miért fogjuk a külföldi feldolgozások ered-ményeit egyes alkalmakkor részletesebben előadni.

10 A dolgozatban felhasznált for rásmunkák közül alább adjuk azo-kat, melyekre különösképpen támaszkodtunk. [ ] záróje lben a jegyzetek további folyamán használatos rövidítések vannak. Igen sok olyajj könyv, forráskiadvány, feldolgozás volt, amelyekből csak egy-két adatot vet-tünk. Ezeket itt feleslegesnek t a r t juk fe lsoro ln i ; a megfe le lő helyen a jegyzetben úgyis pontosan megta lá lható ma jd mindegyik.

Az összefoglaló egyháztör ténet i munkák közül ezeket haszná l tuk : Pas tor , Geschichte der Páps te seit dem Ausgang des Mit telal ters . 8

I I . , I I I . F re iburg i /Br. 1894., ill. 1895. [ P a s í o r ] Hauck, Kirchengeschichte Dentschlands. I I I . , IV. Leipzig, 1913.

[Hauck] Krüger , Handbuch der Kirchengeschichte für Studierende II . , I I I .

Tübingen, 1912. ill. 1911. [Krüger] Heussi, Kompendium der Kirchtngeschichte- 7 Tübingen, 1930.

[Heussi] Révész—Segesváry, Az egyháztör ténelem alapvonalai. Debrecen,

1936. [Révész—Segesva'ry] Lányi Károly, Magyar egyháztör ténelem. I., I I . Esz te rgom,

1866. [Lányi] Karácsonyi János, Magyarország egyháztör téne te főbb vonásaiban.3

Veszprém, 1929. [Karácsonyi]

Ezeken kívül, főleg az ál talános szemléletnél nem mulasz to t tuk el f igyelembe venni Révész I m r e „Egye temes egyház tör téne lem" c. egye-temi előadásait a Debreceni Tudományegye temen 1931/32- és 1932/33-ból és Mályusz Elemér „A középkor vége Magyarországon I I I . , i l letve I V . " c. előadásait a Budapest i Tudományegye temen 1935/36-ból.

Az oklevéltárak és más forráskiadványok közül különösen ezekben volt ál talunk felhasználható anyag :

Monumenta Ordinis F r a t r u m Praed ica to rum Histor ica , 3., 4., 8., 9.

III.

és 10. kö te te i : Acta Capi tu lorum General ium Ord nis P r a e d i c i t o r u m . Voll. 1., 2., 3., 4-, 5 Rec. B. M. Reichert . Romát , 1897-1901. [ A T O P H ]

Quellen und Forschungen zur Geschichte des DomLnikanerordens in

Deutschland-sorozat füze te ibő l : 2—3: Johannes Meyer Ord. Praed. Buch der Reformac o P red i -

gerordens I.. I I . und I I I . , ill. IV . und V. Buch. Herausg. B M. Reicher t . Leipzig, 1909., ill. 1908.

6., 7., 10: Reg i s t rum l i t t e ra rum Raymundi de Capua, Leonard d í Mansuetis , ill. Salvi Casset ta , Barnabae Saxoni, ill.Joachimi Tu r r i an , Vincenti i Bandelli, Thomae de Vio Caietani. Herausg. B M. Reicher t . Leipzig, 1911., ill. 1912., ill 1914.

21: G. M. Lőhr , Die theologischen Disputat ionen und Promot ionen an der Univers i tá t Köln im ausgehenden 15. Jahrhunder t . Nach den Angaben des P . Servat ius Franckel O. P. Leipzig, 1926. [C>í" l

His tór iám provinciáé dominicanae Hungáriáé tangentia, excerp'.a ex volumine regis t rat ionis central is cancellariae O. P . confecta. 1470. die 21. mensis Április — 1520. die 24. mensis Augusti címmel el látott és Iványi Béla által a domonkosrend római központi levéltárában ő rzö t t magister ge-neralisi magyar vonatkozású regesztákról készítet t kéziratos másolat. A másolat a levéltár IV. szér iá ja t izenkét kötetének tar ta lmáról készült, melyek a következő beosztással bírnak (a beosztás nyomta tá iban közölve van a Levélt . Közi . 1929. évfolyamában, Iványi Béla, A Szent Domonkos-rend római központi levéltára c. c ikkében) : IV . széria 3. k ö t e t : Leonardus de Mansuetis regesztái, 1474. V I .

14. - 1474. IX. 25. IV. 4 Leonardus de Mansuet is reg. 1478. V. 20. — 1430.

V I I . 13. IV. 6. „ Salvus Casset ta reg. 1481. VI. 18. - 1483. IX . 2 IV . 7. „ Barnabas Sassone reg. 1486. V I I . 5. — 1486. V I I . 8 IV. 9. Joach im Tor r ian i reg. 1487. VI . 10. - 1490.

V I I I . 12. I V . 10. Joach 'm Tor r ian i reg. 1491. V. 31. - 1494. V. 25. I V . 11. Joachim Tor r ian i reg. 1494. V I I I . 20. — 1496.

IX. 20. I V . 12. Joachim Torr ian i reg. 1497—1499. IV . 13. Joachim Torr iani reg. 1500. I V . 15. Vincent ius Bandelli reg. 1501—1504. I V . 17. „ Vincent ius Bandelli reg. 1505—1506. IV . 18. Thomas de Vio Cai. reg. 1507-1513. [ I V . kötetsz.

fol. s z . ] Bullarium Ordinis F r a t r u m Praedica torum. I I I . , IV. Ed. F. T H .

Ripoll et F. Ant. Bremond. Romae. 1731., ill. 1732. [ B O P . ] Ve te ra Monumenta His tor ica Hungáriáé Sacram Il lustrant ia . Ki-

adta A. Theiner . Romae, 1860. [VMH.] Vetera Monumenta Slavorum Meridionalium His tór iám I l lus t rant ia .

Kiadta A. Theiner . Romae, 18Ó3. [VMS-] Monumenta Vaticana His tór iám Regni H u n g a r i a : I l lustrantia. S í -

1 7

r ies I . Tom. V I . Math iae Corvini H u n g á r i á é regis epis tolae ad R o m a n o s P o n í i f i c e s . . . Budapest , 1891. [Mon. Vat. — Mátyás levelei.]

Series I . Tom. V. Liber C o n f r a t e r n i t a t i s Sanct i Sp i r i tus de U r b e 1445—1523. Budapes t , 1889. [Mon. Vat. — Szt. Lélek — t. akve.]

Monumenta Romána Ep i scopa tus Vespr imiens i s I I I . , IV . Budapes t 1902. [MEV.] F '

E g y h á z t ö r t é n e t i emlékek a magyarország i h i t ú j í t á s korából . Szerk. Bunyi tay Vince, Rapaics Raymund, Karácsony i János . I BudaDest 1902. [EEMHK.] '

I r o d a l o m t ö r t é n e t i emlékek I. Ké t magyarország i egyházi í ró a X V . századból . — Nicolaus de Mirabi l ibus munkái t k iadta és N ico laus de Mirabi l ibus é le te és munkái c ímmel bevezetés t í r t Ábel J e n ő — Buda-pest , 1880. [IE.], i/l. [Ábel: Nicolaus.]

C. J . Je l louschek , Des Nico laus e Mirab i l ibus O. P r . Abhand lung über die P rádes t ina t ion . Wien , 1918. [Je l louschek . ]

Ipoly i Arnold , Adalékok a magyar domonkosok tö r t éne téhez . Ma-gyar Sión V. 1867. [Magyar Sión V.]

Ipolyi Arnold , Adalékok a magyar domonkosok t ö r t é n e t é h e z : Ipoly i Arno ld k isebb munkái I I I . Budapes t , 1887. [ I p o l y i : Adalékok.]

A különböző fe ldolgozások, monográ f i ák , segédkönyvek stb. közül különösen ezekre t á m a s z k o d t u n k :

Abel Jenő , E g y e t e m e i n k a középkorban . Budapes t , 1881. [Ábel: Egyetemeink.]

Bar ta I s tván , E g y h á z és á l lam viszonya Magya ro r szágon a közép-kor végén. Budapes t , 1935. [Barta.]

Bar tók György , A középkor i és ú j k o r i f i lozóf ia t ö r t éne t e Buda-pest , 1935. [Bartók.]

Békef i Rémig , A pécsi egyetem. Budapes t , 1909. [Békefi] Bunyi tay Vince, A váradi püspökség t ö r t é n e t e a lap í tásá tó l a je len-

korig. I . Nagyvá rad , 1883. [Bunyitay] Csánki Dezső, Magya ro r szág t ö r t éne t i f ö l d r a j z a a Hunyad iak korá-

ban. I — I I I . Budapes t , 1894. [Csánki] E s z t e r h á z y J á n o s g ró f , A kolozsvár i Bo ldog-Asszonyró l c í m z e t t

domonkosok , j e len leg fe renc iek egyházának tö r t éne t i és ép í tésze t i le-í tása. M a g y a r Sión I V . 1866. [Magyar Sión IV.]

Fabr i t i u s Káro ly , P e m f f l i n g e r Márk szász gróf élete . ( É r t e k e z é s e k a tö r t éne lmi tudományok körében. I V / V . ) [ F a ö m í u s ]

Fe r r a r iu s , De rebus H u n g á r i á é P rov inc i áé Ord in i s P r a e d i c a t o r u m pa r t i bus qua tuor , et oc to l ibr is d i s t r ibu t i commenta r i i . . . Viennae Aust r iae , 1637. [Ferrarius]

Gams, Ser ies E p i s c o p o r u m Ecc les iae Cathol icae . Ra t i sbonae , 1873. [Garas ]

Grabmann, Mar t in , Die Gesch ich te der ka tho l i schen T h e o l o g i e seit d e m Ausgang der Vá te rze i t . F r e i b u n g i /Br . [CKTh.]

Grabmann, Mar t in , M i t t e l a l t e r ü c h e s Geis tes leben, I. , I I . , München , 1926., ill. 1936. [MAG]

H ó m a n Szekfü , Magyar T ö r t é n e t . ' Budapes t , 1936. [Hóman— S z e i / Ü ]

III.

H o r v á t h J á n o s , A m a g y a r i roda lmi m ű v e l t s é g kezde te i . B u d a p e s t ,

1931 [Horváth: írod. müv. kezd.] H o r v á t h J á n o s , Az i roda lmi m ű v e l t s é g megosz l á sa . B u d a p e s t ,

1935 [Horváth: írod. müv. megoszt.'] A Szen t D o m o n k o s - r e n d m ú l t j á b ó l és j e l enébő l . A s z e r z e t 700 éves

j u b i l e u m a a l k a l m á b ó l . . . k iad ta dr . H o r v á t h S á n d o r . B u d a p e s t , 1916. [1916-os Emlékkönyv]

I v á n y i Béla , A szegedi d o m i n i k á n u s r e n d h á z t ö r t e n e t e 1318—

( C r e d o , X I I I . 1935. 5. sz . ) [Iványi; Credo] I v á n y i Bé la , A Szen t D o m o n k o s - r e n d római k ö z p o n t i l eve l t a ra .

( L e v é l t á r i K ö z l e m é n y e k , 1929. 1 - 3 1 . ) [Iványi: Levt. Közi.] I v á n y i Bé la , B i l d e r aus de r V e r g a n g e n h e i t d e r U n g a r . s c h e n D o -

m i n i a n e r o r d e n p r o v i n z . . . ( E x t r á i t de M é l a n g e s M a n d o n n e t . T o m e I I . 437—478.) P a r i s , 1930. [Iványi. Mél. Mand.]

K i r c h n e r — M i c h a e l i s , W ö r t e r b u c h d e r p h ü o s o p h i s c h e n G r u n d -b e g r i f f e . ( P h i l o s o p h i s c h e B i b l i o t h e k , Band . 67.) Le ipz ig , 1911.

K o l l e r , H i s t ó r i a E p i s c o p a t u s Qu inqueecc l e s i ens i s . T o m . I V . P o -soni i . 1796. [Koller]

Mályusz E l e m é r , A r p á d h á z i Bo ldog M a r g i t . ( K a r o l y i E m l é k -k ö n y v ) B u d a p e s t , 1933. [Mályusz: Boldog Margit]

M o r t i e r , H i s t o i r e de s M a i t r e s G é n é r a u x de l ' O r d r e des F r t - r e s P r í c h e u r s . I - V . P a r i s , 1 9 0 3 - 1 9 1 1 . [Mortier]

P f e i f f e r Mik lós , A D o m o n k o s - r e n d m a g y a r zá rdá inak v á z l a t o s t ö r -

t éne t e . Kas sa , 1917. [ P f e i f f e r ] P f e i f f e r , N i c o l a u s , D i e ungarische Dominikanerordensprovinz von i h r e r G r ü n d u n g 1221. b i s zur T a t a r e n w ü s t u n g 1241-1242 . Z ü r i c h , 1913.

[ P f e i f f e r : Dom. prov.] . . P r a n t l , G e s c h i c h t e der L o g i k im Abend lande . I I I . , I V . L e i p z i g ,

1870. [Prantl] R u p p J a k a b , B u d a - P e s t és k ö r n y é k é n e k h e l y r a j z i t ö r t é n e t e , f e s t ,

1868 [Rupp: Buda-Pest] R u p p J a k a b , M a g y a r o r s z á g h e l y r a j z i t ö r t é n e t e f ő t e k . n t e t t e l az

egyház i i n t é z e t e k r e . I - I I I . P e s t , ill. Budapes t , 1 8 7 0 - 1 8 7 6 . [Rupp] Récse i V i k t o r , A kassa i püspökség i k ö n y v t á r codexe inek es incuna -

b t l u m a i n a k j egyzéke . Budapes t , 1891. [ R é c s e i ] J Q u é t i f - J . E c h a r d , S c r i p t o r e s O r d i n i s P r a e d i c a t o r u m r e c e n s ü l . . .

L u t e t i a e P a r i s i o r u m . I . 1719., I I . 1721. [ S S O P ] S ö r ö s P o n g r á c , Az e l enyésze t t bencés apá t ságok . (A p a n n o n h a l m i

Szen t B e n e d e k - r e n d t ö r t é n e t e X I I / b . ) Budapes t , 1912. [Pannonhalm, rendtörténet Xlljb.]

W a l z , C o m p e n d u m h i s tó r i áé Ord in i s P r a e d i c a t o r u m . R o m a e ,

1 9 3 0 ' w T p p Í e r . G e s c h i c h t e der t heo log i s chen F a c u l t á t der K . K . U n i v e r -

s i t á : W i e n . W i e n , 1884. [Wappler] Zovány i J e n ő , A r e f o r m á c i ó M a g y a r o r s z á g o n 1565-ig, Budapes t , en.

A P e t r u s N i g r i r e von. i r oda lma t 1. o.

I I .

A domonkosrend Magyarországon a XV. századig.

A XIII. század a nyugati egyházba nagy lelki átalakulást hozott. A nagy változás a szerzetesség keretén belül történt, de mind okaiban, mind következményeiben az egész egyházat érintette.1

A szerzetesség eddigi formái, a benedekrend és ennek kü-lönböző reformágai, befejezték küldetésüket Európa keresztyén-ségében; többet már nem tudtak adni. Bebizonyosodott, hogy a világtól való visszavonulás, a szerzetes személyes üdvösségé-nek biztosítása és ennek elérésére egyéniségének minél tökélete-sebb etikai kiművelése nem elég, ezen felül kell még valami. A hívő tömegek speciális lelkigondozását — bizonyos mértékben belmissziónak mernénk nevezni — a világi papság nem végezte el kielégítően. A feladat betöltése az egyház más szolgáira várt, akikben, hogy valóban betöltsék ezt, annak a változásnak kel-lett valóra válni, amit így nevezhetünk: a kontemplatiivval szemben az aktív vallásos lelkület testet öltése.

Ezt az aktív vallásos lelkületet valósították meg magukban a koldulórendek, elsősorban a két időben legkorábban keletke-zett rend — amelyek később is vezető helyen maradtak —: a domonkosrend és a ferencrend.

Megnyilvánult ez az aktív vallásos lelkület abban, hogy, bár tömegek lelkigondozása volt e rendek célja, mégis az egyén-hez fordultak, mint a tömeg alkotórészéhez, és ezt igyekezték bűnbánatra indítani és ezáltal Krisztushoz vezetni. Felismerték azt, hogy a tömeges megkeresztelés és pusztán liturgikus val-

1 Enné l az á t t ek in tésné l fő leg a köve tkezőkre t á m a s z k o d t u n k : a ko ldu lórendekre vona tkozólag á l ta lában Id. E. L. Cut t s , Scenes Charac -ters of the Middle Ages. London, 1925; Hannah , Chr is t ian Mcwiasticism; E. Cu thber t But le r Mendicancy, Mendican t movemen t and o rde r s és Monas t ic i sm c. cikkei az Encyc lopaed ia Br i t ann ica 13. kiadásában. A X I I I . századi magyar művel t ség i á l l apo tokra ld. M á l y u s z : Boldog Margi t . A Domonkos - rend magyarország i kezdete i rő l P f e i f f e r : Dom. prov. mel le t t ld. még Pau le r Gyula, A magyar n e m z e t t ö r t é n e t e az Ár-pádházi k i rá lyok alatt .5 Budapes t , 1899. — A példákat kü lönböző ok-levél tá rakból v e t t ü k ; az egyes ada tok pon tos helyei t , á t t ek n tésrő l lévén szó, nem t a r t j u k szükségesnek ideírni .

III.

lásossáK gyakoroltatása helyett minden lélek egyénileg kell, hogy érezze, mit jelent ez: üdvösség, és ez: karhozat, fis egyéni-leg kell érezze azt is, hogy Krisztus őérte, külön es szeme V sze-rint szenvedett és halt meg, tehát az ö Krisztus-kovetesenek is személyesnek kell lenni.

Az új célt ú j eszközökkel érték el. Eddig a szerzetes, a momehus, csak mint közössége egy tagja, a kolostori kommu-nitáson át hatott a hívő tömegre; a koldulo szerzetes, a fráter lelkigondozói munkaköre igen gyakran konventjen kivul van cs itt mindig mint egyén dolgozik.

A lelkigondozás új módja mellett új szervezet is jellemzi a koldulórendeket. Egyrészt a szerzetes nincsen elválaszthatat a -nul egy kolostorhoz kötve, mint eddig, hanem ott el, aho szük-ség van munkájára ; maguknak a kolostoroknak is csak igen korlátolt önkormányzatuk van: minden egyes kolostort es min-den egyes szerzetest a rend központi kormányzata irányit . Az erős központi irányítás és a szerzetesek eme mozgékony-sága hatalmas lehetőségek kapuját nyitotta meg: lehetove tette a frátereknek magasfokú tudás, széles látókör és sok tapaszta-lat megszerzését és ezeken k e r e s z t ü l barmiféle feladatnak a lehetőséghez képest legkitűnőbb elvégzését. - Másreszt, am nt e rendek neve is mutatja, a pénz, a vagyon csak addig jatsz-hatik szerepet életükben, ameddig az elengedhetetlenül szüksé-gé a t a g o k fenntar tására. Nemcsak az egyes szerzetes, hanem maguk a rendek sem bírnak sem fekvő vagyonnal sem semmi-b e állandó jövedelemmel; a fráterek azt. am, eletfenn á r u -sukhoz szükséges, vagy kezük munkájával, vagy koldulassal szerzik meg. W Sixtus pápa 1475. július 1-i, Considerantes^kez-detű bullájában. mivel rossz idők járnak, a külónbozo_ videke-ken nagy a nyomorúság, a hívek szeretete langyosodik es mind-e z e k következtében a szerzetesek alig k a p n a k valami alamizs-nát megengedi nekik, hogy tanulmányaikra es egyéb terheik elviselésére a hívektől - akár élőktől, akár végrendeletekben h o S t ó f - birtokokat, házakat, állandó jövedelmet togadia-nak el Ezzel a domonkosrend megszűnt tulajdonképpen kol-dulórend l e n n d e iure is : ha ugyanis a sok, egyes konventeknek vagy frátereknek adott dispensatiókat tekintjük, de facto mar Tégebben nem volt az.

Az említett két koldulórend keletkezésének ideié a XIII. század ele ére esik. A bennünket közelebbről érdeklő domon-kosrend d s ö pápai megerősítése 1216-ban történt. A g y o r s a n terjedő hamarosan sok kolostort és frátert számláló rend 1 2 2 f - t n M o g n á b a n , a rendalapító Szent Domonkos vezetese

- E O P . I I I . 528-529 . , 68. szám.

2 1

alatt tartott második capitulum generaléján a világot a rend szempontjából provinciákra osztotta fel. Az első felosztás nyolc provinciát állapított meg. Ezek közül azonban csak hat volt valóságos, kettőt még csak kijelöltek, anélkül, hogy akkor lett volna már bennük domonkos kolostor. E kettő egyike volt a magyar provincia, amely terület szempontjából magábafoglalta egész Kelcteurópát.

A capitulum után elindultak azonnal Szent Domonkos kikül-döttei. hogy a rend alapjait Magyarországon is megvessék. Ve-zetőjük H. Paulus liungarus, boldog Magyar Pál volt, előzőleg a bolognai egyetem jogi professzora.

Magyar Pál és társai legelőször Győrbe mentek, föltehetö-leg azért, mert az püspöki város volt s a domonkosrend szabá-lyai szerint a frátereknek, mielőtt egy vidéken prédikálni kez-denek, fel kell keresniök az illetékes püspököt. Győrben prédi-káltak először Magyarországon, az első konventet pedig Szé-kesfehérvárott alapították meg.

Az első alapítást követték a többiek is, úgyhogy a tatár-járásig — ezt szokták a domonkosrend magyarországi története első korszaka határpontjának tekinteni — már több, mint tíz kolostor működik.

Szent Domonkosnak a megalapítandó magyar provinciával különös célja volt: a már keresztyén hívek közötti lelkigondo-záson kívül a magyarországi domonkosok főmunkaterületéül a pogány kúnok megtérítését tűzte ki. Ezt a munkát ő maga sze-rette volna vezetni, de halála megakadályozta szándéka keresz-tülvitelében.

Hívek közötti misszió és kún-misszió mellett volt azonban a Magyarországra betelepedő domonkosrendnek egy harmadik missziója is — amelyben bizonyos mértékben a ferencrend is csatlakozott hozzá —; misszió, amely sem Szent Domon-kos, sem a magyar domonkosok, sem senki más részéről nem volt tudatos, de amely, úgy gondoljuk, mégis legnagyobb külde-tésük volt: a magyar kultúrának a nyugati kultúrával egy szín-vonalra való emelése.

Ennek az állításnak alátámasztására előre kell bocsátani a következőket: A XIII. század nyugaton már nem a régi bencés — röviden és összefoglalóan így szokták nevezni: román — műveltséget találja; már megkezdődött, sőt már virágzott a gótika. Franciaország a bölcsője ennek az új műveltségnek, amely a maga gazdagabb és sokrétűbb szellemi tartalmával és művészetével kiszorította a már színtelenné vált régit. A friss műveltség terjedése, főleg keletre, azonban korántsem állott arányban franciaországi fejlődésével. Németország a XII. szá-zadban még nyomokat sem mutat; nem csodálható, hogy hozzánk még a XIII. század elejére sem érkezett el.

i

III.

Nálunk más akadályok is voltak, mint például germán terü-leteken. Magyarországon az egyház minden ereiét az itt még ifjú keresztyénségnek a magyar nép lelkivilágában való elmé-lyítésére. azt lehet mondani: népszerűsítésére kellett fordítania. Nem volt tehát meg a bencések számára sem az a csendes, nyu-godt és békés légkör, amely lehetővé teszi tudományos munkál-kodás folytatását. .

Hogy az új egyházi műveltséget, amely f-ranciaorszagban szintén bencés kolostorokban fejlődött ki, a magyar bencések nem tudták átvenni, annak a fentebb említetten kívül az is oka volt, hogy a bencésrend szervezete folytán semmilyen kapcso-lat nem volt a nyugati és a magyar apátságok között. A bene-dekrend reformágai sem javítottak ezen a helyzeten: a ciszter-cieknek hiába volt meg kapcsolatuk az alapító francia apátsa-gokkal, ők a régi szerzetesi eszmény betöltésére igyekeztek és tudományokkal nem foglalkoztak, a premontreieknél pedig, szolgálatukat mint lelkigondozók plébániákon folytatva és így a megyéspüspökök joghatósága alá kerülve, hamarosan ugy meglazul a nyugati érintkezés köteléke, hogy kultúra közvetí-tésére nem lesz alkalmas.

Így a XIII. század elején, sőt közepén, Magyarorszagon a régi, román stílus uralkodott. Ennek is olyan árnyalata, amely a Karoling-renaissance kultúráját csak most ismeri meg. Ezt a kultúrfokot mutat ja nekünk mind az akkori bencés kolostorok könyvtárainak vizsgálata, — még a különösen gazdag pannon-halmié is - , mind az abból a korból maradt Pray-kodex tar-talma. Vagyis annak megállapítására kell jutnunk, hogy a XIII. századi magyar műveltség és az akkori nyugati kultúra kozott hatalmas szakadék tátong.

Ezt a szakadékot töltik ki az új egyházi műveltségnek Ma-gyarországra való juttatásával, sőt annak elmélyítésével a kol-dulórendek, közülük pedig elsősorban a domonkosrend. amely kezdettől fogva — rendi céljának mind tökéletesebben való el-érése érdekében — közelebbi céljának tűzte ki tagjainak leg-messzebbmenő tudományos kiképzését. A domonkosrend es a tudományok összefüggéséről lesz alkalmunk majd bővebben is szólni itt elég legyen annyi, hogy gótika és domonkosrend, mint mindenütt Európában, nálunk is a legszorosabban kapcso-lódtak egymáshoz. Hozzátehetjük még azt is. hogy — leven a magyarországi domonkosoknak főfeladata a keleti misszió — a rendi kormányzat gondoskodott arról, hogy az itteni fráterek a lehető legmagasabb kiképzést kapják. Tanárokul ide jovo kül-földi tudósok, külföldre tanulni járó fráterek pedig mind csaK ezt az új egyházi műveltséget mélyítették és frissítettek. l a -volabb tekintve azután ez a műveltség nemcsak egyhaziak, ha-nem világiak műveltsége is volt. mert a szerzetesek koloston

III.

iskolaikban a városi polgárság ifjainak is nyújtottak oktatást, tnnek minőségére világos fényt vet az a tény. hogy a középkor legvégen. még a reformáció előtt, közülük nem kevesen Bécs és Krakkó egyetemein tanulhattak.

Mindezt összevetve, a gótika meghonosodása és uralomra-jutasa emelte fel a magyarországi műveltséget a nyugatéval egy színvonalra; a meghonosítás és uralomrajuttatás pedig a kol-dulórendek. elsősorban a domonkosrend munkája volt.

A domonkosrendnek hazánkban való megtelepdésekor leg-fontosabb munkaterülete a keleti pogánymisszió volt, főleg a kúnok. de más népek között is. Hasonlóképpen résztvettek a domonkosok a boszniai eretnekség és más szkizmatikusok, al-banok, bolgárok, oláhok elleni küzdelmekben is. E misszióknak a ta tár járás után való története még részletes kidolgozásra vár. Idetartoznak az olyan problémák, hogy például Humöertus de Romanis magister generális 1255-i, a rendhez intézett és a pogányok, eretnekek és szkizmatikusok közötti misszió kiter-jesztését és elmélyítését célzó felhívásának a magyar domonko-sok körében mi volt a pozitív eredménye, vagy hogy micsoda szerepet vittek magyar domonkosok az orosz misszióban, stb.

Azt mindenesetre itt is meg kell jegyezni, hogy az ilyen missziós munkáknak a jelentősége nem egyedül abban rejlik, hogy általa egv nép vagy népcsoport besorozódik a keresztyén egyházba, hanem elsősorban abban, hogy a térítéssel együtt jár a térítők által képviselt civilizáció és műveltség terjesztése is. Korántsem annak tagadása akar ez lenni, hogy nem a végcél, a lelkek üdvössége lenne a legfontosabb kérdés, hanem csak uta-lás arra, hogy egyrészt az ilyen missziók a térítés mellett ilyen eredményekkel is járnak, másrészt pedig, hogy a keresztyén vallásra való áttérítés sohasem maradandó egy bizonvos civi-lizációs és kultúrális megalapozás és betetőzés nélkül, amire elég élénk példa az, hogy a kúnok keresztyénné válása csak akkortól számítható véglegesnek, amikor régi életmódjukkal szakítva, letelepednek.

Ehhez hasonló szempontból kell a domonkosok nagyma-gyarországi missziójára is egy pillantást vetni. Elsősorban ez a misszió bizonysága annak, hogy a domonkosok munkaterüle-teikhez nem ötletszerűen jutottak, hanem tervszerű kutatás út-ján. Mint művelt emberek, a domonkosok tájékozva voltak a magyar történelem kérdései felől és így szereztek tudomást a Magna Hungariában maradt magyarok felől. Hogy ez így volt, arra bizonyság Riccardo útleírása, amely így kezdődik: Inventum fűit in gestis Ungarorum christianorum, qúod esset alia Ungaria maior... és alább: Sciebant per seripta antiquo-rum, quod ad orientem essent.. .3

3 V M H . I. 151—153., 271. szám ala t t közli R icca rdo ú t le í rásá t .

A nagymagyarországi missziónak és ebben Juliunus szere-pének különös fontossága azonban abban állt, — amely most már csak, sajnos, egy „ha"-ban záródik le — hogy ha sikerűi ez a térítői munka és ez a keleti magyarság meg is marad, akkor ez a terület lett volna a nyugati kultúrának határa, nem Magyarország, ami a további Kárpát-medencei magyar fejlődés nyugodtabbá és zavartalanná tételével hatalmas eredményeket tudott volna előmutatni. Nem szabad továbbá elfelejtenünk azt sem. hogy az a műveltség, amit Julianusék keletre vittek, tulaj-donképpen magyar műveltség veit, hiszen hordozói magyarok voltak, amint lehetetlen elhallgatni annak jelentőségét is, hogy e nagymagyarországi misszió megindításának a rendi idea be-töltésén kívül hazafias magyar motívumai is voltak.

Egyebekben a domonkosrend magyarországi történetének első két évszázada arról tanúskodik, hogy a rend. mint másutt, itt is, feladatainak minél tökéletesebb, minél hívebb teljesítésére kialakította a maga felfogását az emberi élet legkülönbözőbb területeit illetőleg. Sőt nemcsak álláspontot foglaltak el a do-monkosok, hanem belefolytak mindenüvé, ahol közvetlenül vagy közvetve a lelkek üdvösségén munkálkodhattak. így aktív tevé-kenységük is a legváltozatosabb volt: nemcsak a vallásos, !ia-nem az intellektuális, nemcsak a lelki, hanem a szociális élet, nemcsak a tudomány, hanem a művészet területén is egyaránt dolgoztak és alkottak.

Rendelkezésre álló okleveleink és a capitulum generaleK jegyzőkönyvei bizonyságot tesznek ez első kétszáz év történe-téből még a következőkről: .

A domonkosrend Magyarországon hamar terjed es erő-södik meg. Ezt nemcsak az mutatja, hogy az első húsz év tíz-nél több kolostoralapítást mutat fel, hanem az is, hogy 1226-ban Lipót osztrák herceg Magyarországból hívott fráterek segitse-gével alapította meg a bécsi kolostort, majd ezekével a kremsit. Jelentős tény ez, hogy a magyarság ebben az időben, mikor a nyugattól igazán csak várnivalója volt, még adni is tudott oda.

A tatár járás után szinte minden capitulum generale ad en-gedélyt egy-két új magyar kolostor alapítására, 1248-tol a XIV. század elejéig összesen húszéra. 1277-ben a capitulum generale jegyzőkönyve a magyar provincia .30 férfi- és 2 nőkolostoraro emlékezik meg. Bernardus Guidonis rendi krónikás 1303-bol való jegyzéke pedig névszerint sorol fel 37 férfi- és 3 noi ko os-tort. Ez a szám arányosan megfelel a többi provinciák kolos-torai számának.

A magyar provincia helyzetére világot vet valamennyire az 13'5-i velencei capitulum generale ama rendelkezese is, amely megszabva a Rómában székelő procurator generális reszere min-

2 4

III.

tíen provincia által fizetendő díjakat, a magyarra S forintot vet ki; ezzel az összeggel a magyarok úgy a középütt foglalnak helyet a 2—4 és 20 forintot fizetők között.

A magyar provincia jelentőségét mutatja, hogy a rend-főnök. Johunncs Teutonicus (másnéven J. de Wildeshausen, aki 1232—1233. magyar prior provinciális, maid boszniai püspök volt) az 1252-i bolognai capitulum generálén a következő rendi nagygyűlés székhelyéül, IV. Béla király és Mária királyné ké-résére. Budát jelölte ki, ahol ezt valóban meg is nyitották 1254. május 31-én és itt választották meg az időközben elhunyt Johan-nes helyébe rendfőnökké a kiváló humbertus de Romanist. En-nek a capitulumnak a jegyzőkönyve teljes egészében fenn-maradt. De hogy a magyar provincia valóban eléggé jelentős volt arra, hogy a capitulum generálét itt tartsák és nem pusz-tán a király kérésére való tekintettel, udvariasságból került egy-szer Budára, erre bizonyság az, hogy 1273-ban Pest (jegyző-könyve fennmaradt)4 és 1382-ben ismét Buda (jegyzökönyve elveszett) a capitulum generale színhelye.

A magyar provinciát, mint minden mást is, a rendi konsti-túciók szerint a prior provinciális kormányozta a capitulum pro-vinciáiéval. Ez utóbbit évenként, meghatározott időben kellett tartani. Itt intézték a provincia folyó ügyeit. A provinciális és a provincia capituluma a rendi felsőbbség határozatainak végre-hajtója is.

A provinciális halála, elmozdíttatása vagy felmentetése ese-tén helyettesének össze kell hívni a capitulum electionist; az új provinciális megválasztásáig a provinciát és magát a választást is ez a helyettes, a vicarius generális, vezeti. Helyettes a sza-bályok értelmében annak a kolostornak priora. ahová a legkö-zelebbi capitulum provinciáié van assignálva.

A magyar provinciálisok felmentéséről és vicarius generá-lisok kinevezéséről a capitulum generalék jegyzőkönyveiből sűrűn értesülünk, a provinciálisokat tekintve, sajnos, csak nevek nélkül; így Absolvimus priorcm provincialem Ungarie ...

A magyar provinciális kormányzata alá tartozott az első időkben szinte egész Keleteurópa. Lengyelország és Csehország kolostorai azonban még 1230 előtt elváltak és külön provinciá-kat alakítottak. A tulajdonképpeni Magyarországtól délre fekvő kolostorok viszont még sokáig a magyar provinciához tartoztak. 1380-ban rendeli csak el IV. Orbán pápa a dalmáciai konventek-nek önálló provinciává való alakítását, miután ezeknek már 1368 óta külön vieariusuk volt. Ez 14 kolostor elválását jelentette.

A magyar domonkosoknak több alkalommal nem kis szerep * Az 1254-i budai capi tu lum jegyzőkönyve kiadva M O P H . 3. 66—71.,

a pest ié u. o. 166—171.

III.

jutott a magyar politikai életen is. Ez természetes folyamánya volt annak a szoros kapcsolatnak, amely a rend és a magyar uralkodók között volt. Ez a szoros kapcsolat pedig úiabb bizonyí-téka a rend éleslátásának. A rend vezetői, mind a történelem is-meretéből, mind a gyakorlatból tudták, látták azt, hogy a ma-gyar nép mennyire tiszteli, szereti, mennyire ragaszkodik kirá-lyához és annak családjához, másrészről pedig mennyire mélyen gyökerezik a magyarság lelkében az a meggyőződés, hogy az Árpádház Isten akaratából is, nemcsak a régi törvény alapján van hivatva uralkodni Magyarországon. A rend terjedését min-den tekintetben nagyban elősegítheti tehát az uralkodóház párt-fogása, legelsősorban azzal, hogy a szeretett és tisztelt ural-kodóház támogatása követendő példa gyanánt áll a nép előtt, ami egy ilyen esetben a legerősebb népszerűsítő propaganda. Céltudatos munka indulhatott tehát meg a rend részéről az ural-kodóház megnyerésére.

Ez a munka, feltételezhetőleg, nem volt túl nehéz, hiszen egyrészt az uralkodóház, elsősorban IV. Béla király, jól láthatta, hogy ez az új rend micsoda lelki segítségeket nyújthat neki, másrészt pedig az Árpádok már Szent István óta mindig az élen jártak a nyugati műveltség Magyarországban való elplántálású-nak elősegítésében.

Az uralkodóházat megnyerő munkának mindenesetre lát-juk az eredményeit, onnan kezdve, hogy IV. Béla és Mária ki-rályné domonkosrendi gyóntatókat választanak maguknak.

A ta tár járás alkalmával azután különösen a csázmai fráte-rek tesznek a királynak nagy szolgálatokat. 1251-ben a királyné kér engedélyt egy domonkos-kolostor alapítására a rendfőnök-től, s az 1254-i capitulum generálét is az uralkodópár kérésére tartják Budán; feljegyeztetett, hogy a capitulumra érkező a tyá-kat IV. Béla valóban királyi fogadtatásban részesítette. IV. Béla és V. István kibékítésére is sokat tettek domonkos fráterek, kü-lönösen Johannes Teutonicus. Iránta való hálájáról tesz bizony-ságot Béla király abban a levelében, amelyet a strassburgi ca-pitulum generale atyáinak írt 1260-ban Johannes szentségéről. — A legszorosabb kapcsolatot IV. Béla és a rend között pedig leánya, a dominikána apáca Boldog Margit teremtette. Hasonló-képpen dominikána apácáknál éltek V. István és III. Endre leányai is. ,

A magyar királyok és a domonkosrend közötti bensoseges kapcsolat az Árpádház kihalása után sem szűnik meg. Különö-sen jelentős a domonkos Sienai Katalinnak Nagy Lajos király-hoz írott levele, amelyben a királynak a törvényes VI. Orbán pápához való csatlakozását szorgalmazta.5

a A levél olasz e rede t i j ének lat in ford í tásá t t e l j e s egészében közli

F e r r a r i u s 481—488.

III.

A domonkosrendnek a magyar királyok iránt való érzelmét fejezik ki a capitulum generalék által elrendelt élőkért és hol-takért való könyörgések között a magyar királyokért és csa-ládjaikért mondandó misék.6

Megemlíthető még, hogy a magyar királyokhoz küldött pápai követek közül többen szintén domonkosrendiek voltak.

Az uralkodókkal ilyen szoros kapcsolatban lévő rend el-nyerte természetesen mind a magyarság előkelőinek, mind a népnek szeretetét és bizalmát. Az előkelők, az udvarhoz közel-állók, követték a királyok példáját itt is éppúgy, mint ahogy az új műveltségi áramlatok az uralkodók után először mindig az ő körükben találtak megértésre.

Tudjuk, hogy főúri családok tagjai léptek a domonkos-rendbe: IV. Béla király híve. Búzád bán, aki a pesti s a két Csáki, Móric és Károly, akik a XIV. század első felében a győri kolostor lakói voltak.

Adományokat is kaptak a domonkosok főúri személyektől, mint például 1300-ban az alvinci comes özvegyétől négy erdélyi kolostor. Az adományokat a domonkosok azzal is meghálálták, hogy a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban híveiknek segít-ségére voltak.

Nem egyszer kisebb-nagyobb egyházpolitikai küldetésben is szerepelnek domonkosok. Néhányat hadd említsünk fel egy-két szóval: 1223-ban a zágrábi püspök ellen folytatandó vizsgá-lattal a zágrábi domonkos fráterek bízatnak meg; 1260-ban a veszprémi egyházmegyei plébánosoknak a püspök és káptalan ellen tisztességes megélhetésük miatt emelt panasz elintézésére kiküldött bírák között első helyen egy domonkos prior említ-tetik; 1309-ben a szászsebesi dékánság papjai ügyében Qentilis a besztercei domonkos priort küldi ki bírául; 1329-ben Budai János keszi plébánost a pápa parancsára egy apát. egy prépost és a budai domonkos prior helyezik vissza javadalmának tel-jességébe.

Rendszeres hiteleshelyi működése a domonkosoknak nem volt,7 de azért megtörtént, hogy egy-egy alkalommal valamely

6 Su f f r ag : a pro vivis et mor tu i s . — A s z ö v e g f o r m u l a : „ P r o domino r ege Ungar i e ac domina regina consor te s u a . . . quil ibet sacerdos unam m ' s sam." — i lyenek persze a XV. század fo lyamán is voltak, e lsősorban Mátyás királ lyal kapcsola tban, aki t az egyik be j egyzés M O P H . 8 318. „ indefessus pugil chr is t iane f idei"-nek nevez.

7 Eckha r t Fe renc , Die g laubwürdigen O r t e Ungarns im Mi t t e l a l t e r 69. f e l so ro l j a a hi te leshelyi működés t fo ly t a to t t sze rze tes rendeke t . A do-monkosoka t nem említ i közö t tük .

III.

konvent efféle munkát végez. 1282-ben Ladomér érsek Rainaldus stolczenbergi plébános kérésére átírja és megerősíti elődje. Fü-löp érsek 1269-i privilégiumát; ebben az oklevélben ez van: originale privilegiorum domini Pliilippi... sub sigillo religioso-nim virorum fratris Petri vicarii domus predicatorum et tocius conuentus eonmdem de Zybinio (Nagyszeben) . . . Nos autem sigillo et litteris predictorum fratrum predicatorum super rati-liabitione ... predictorum privilegiorum plénum fidem ... con-firmamiis.. .8

E bevezető áttekintés végén térjünk vissza ahhoz a terület-hez, amely, mint fentebb elmondottuk, a domonkosrend magyar-országi munkája legjelentősebb részének tekintendő: a nyugati műveltség Magyarországra való közvetítéséhez. Hogy a domon-kosrend a kornak megfelelő modern műveltséget nyugatról Ma-gyarországra tudja hozni, ahhoz a nyugattal való állandó és szoros érintkezés kellett. Ezt biztosította elsősorban a rend szer-vezete, mégpedig a hozzánk jövő külföldi tanárokon és külföldre tanulni járó magyar frátereken kívül a capitulum generalék. Ezeken a rendi nagygyűléseken, amelyek minden alkalommal másutt tartattak, meg kellett jelenjék minden provincia képvi-selője: egyszer a provinciális, másszor az ú. n. diffinitor a maga sociusával. Egy-egy capitulumon ilyenformán összejöttek a rend vezető emberei, akik általában a legműveltebbek is voltak. Ezek érintkezhettek egymással, de érintkezhettek ama kolostornak tagjaival is, amelyek a capitulum színhelyéül szolgált. — ez a kolostor nyilván az illető provincia legjelentősebbike volt. Ezen-kívül megismerkedtek a kiküldöttek az utazás folyamán mind-azon kolostor frátereivel, ahol megpihentek és megszálltak. Nem kell bővebben kifejteni, mennyi tapasztalat, ismeret szerzésére volt mindez kitűnő alkalom.

A capitulum generalékon megjelentek természetesen a ma-gyar provincia képviselői is. Ott voltak olyan távoli helyeken rendezett gyűléseken is, mint Toulouse (1304), Párizs (1306), vagy Metz (1313). A párizsi capitulum jegyzőkönyve említi, hogy a magvar diffinitor sociusa a capitulumra való utazása köz-ben Génuában meghalt. Ez mutatja, hogy milyen úton haladtak a magyar képviselők Párizsba.

Mindezekből nyilvánvaló, hogy a domoskosrend magyar-országi fráterei a rend fennállásának első két évszázadában mi-lyen jelentős szerepet játszottak a magyar életben. XV. századi működésükről, főleg szellemi életükről, a következőkben most m?r részletesebben kívánunk szólani.

» Teu t sch—Firnhaber , Urkundonbuch zur Gi sch ich íe S ieb ín-bürgens , 12. 9. C X X X I I . szám.

I I I .

A rendi reform Magyarországon. (Az obsorvantia.)

A domonkosrend XV. századi története szinte egy a do-monkosrendi reform történetével. Ennek a hatalmas mozgalom-nak döntő szerepe volt a rend életében, egyaránt nagy hatást gyakorolva és mélyreható változásokat idézve elő a rendnek nemcsak szervezeti, hanem lelki, sőt szellemi életében is; de jelentős az egyetemes szellemtörténet szempontjából nézve is, legfőképpen azért, mert a reformáció útja egyengetésében nem kis szerepet játszott.

Ez a domonkos reformmozgalom egyetemes rendi jelenség volt. azért mielőtt magyarországi történetét kutatnók, meg kell ismerkednünk általános kezdeteivel és fejlődésével addig az időpontig — meglehetősen későn történt —, míg a magyar pro-vinciában is gyökeret ver.

Előre kell bocsátani azt. hogy a domonkosok rendi reformja sem elszigetelt jelenség, sem úttörő mozgalom nem volt. A XIV—XV. században a nagy szerzetesrendek, mint maga az egész egyház is, hanyatlásnak indultak, aminek ellensúlyozására minden rendben megindult a szerzetesi élet tisztaságára való visszatérést munkáló mozgalom. Ebben a ferencrend járt elöl, hordozva magában rendalapítójának szuggesztív lelkiségét; a többi rend csak utána ment. Ez nem jelenti azonban azt. hogy másik oldalról az egyes rendek reformmozgalmainak megindu-lása, így a domonkos rendnél is, ne lehetett és ne lett volna ön-álló kezdeményezés eredménye.

A szerzetesrendek XIV. századi hanyatlásának, ha nem is egyedüli, de egyik és közvetlen főoka az 1348-i nagy pestisben keresendő. A domonkosoknál is számtalan kolostort tett a jár-vány néptelenné; azok a szerzetesek pedig, akikkel e nagy vesz-teséget pótolták, sokszor a legkisebb hivatást sem érezték a szerzetesi életre. így azután nem egy kolostorban igen szomorú állapotok uralkodtak, a szerzetesek csak éppen nevük után azok, de lélekben nem; fogadalmaikat nem tartják meg, fegyelem nincs.

Volt azonban a koldulórendeknél, így a domonkosoknál is, egy másik, nem ennyire közvetlen, inkább általánosabb oka a hanyatlásnak, fegyelmi lazulásnak. Ez lényegében jelentősebb volt az olyan természeti csapásnál, mint a pestis. Ha nem lett

III.

volna is a nagy járvány, a rend süllyedése, időben talán vala-mivel később, de szintén bekövetkezett volna. Kikerülhetetlen volt, hogy a rend kezdeti tisztasága el ne homályosodjék. Lel-kesedést, rajongást, buzgalmat,, mindhalálig való hűséget, töké-letességet nem lehet állandóvá 'ténni semmiféle rendszerrel. Az első idők missziói heve, szinte megszállottsága, belészorult egy intézmény mindennapi keretei közé. Az első idők. életét boldogan odaáldozó, csak a missziói célt szem előtt tartó, lelkes kis se-regét egy hatalmas társaság váltja fel, pontos szervezettel és nagyon-nagyon sok midennapi emberrel. Érdekes, s bármennyire is paradoxonnak látszik, igaz, hogy minden olyan emberi tár-saság, amelynek látható felsőbbsége van, tagjaiban és egészé-ben fokozatosan rosszabbodik.

A hanyatlás azonban nem jelent még bukást, ha az a ha-nyatló valami ki tudja termelni önmagából azokat az elveket, amelyek szerint és azokat a személyeket, akik a hanyatlási folyamatot megállítják és a felemelkedést lehetségessé teszik. A domonkosrendnél megvolt mindkettő; az elv: visszatérni a rend eredeti tisztaságához és a személyek: B. Raymundus de Capua és társai.1

Ez a mozgalom, a reformatio ordinis, megindulásában nem az egész domonkosrendre terjedt ki. Akkor indult meg ugyanis, amikor a római egyház két részre szakadt és ez az egyház-szakadás kettéválasztotta a domonkosrendet is. Az egyik rész — általában a nyugati provinciák — élükön az addigi magister generálissal, Elias Raymonddal Avignonhoz'csatlakoztak. A másik rész (ide tartozott Magyarország is) hű maradt a római pápához, VI. Orbánhoz; új rendfőnököt választott magának 1380-ban. Raymundus de Capua személyében, ö lett a páter observantiae reguláris.

Raymundus, miután a kormányzása alá tartozó provinciák közül többet meglátogatott — jelen volt többek között az 1382-i Budán tartott capitulum generálén is — a nyolcvanas évek vé-gén indította meg nagy munkáját.

ö maga nem akart — s ebben rejlik az első sikertelensé-gek után az egész mozgalom nagy sikere — semmi újat; nem alapított semmit és főleg nem saját személyét állította előtérbe. Így lehetne kifejezni célját: a rendi szabályokat, a régi konsti-tuciókat, amelyek megvoltak könyvekben írva, a szívekbe akarta írni. Mindig csak ezekre utal: a konstituciókra és Szent Domon-kosra. Megokolása szerint, ha valaki domonkos szerzetes, ha valaki fogadalmat tett, az éljen is ennek a fogadalomnak meg-felelően a rendi szabályok szerint.

' A rendi r e f o r m kezdete i re von. ld. Wa lz 45. skk. és Mor t i e r I I I .

518. skk.

III.

Nem lett volna azonban Raymundusnak kellő hatása, ha csak könyv, csak az írott konstitúciók lettek volna a kezében. Segítséget talált azonban egy sereg szerzetestársában, akik szétszórtan az egyes kolostorokban, csoportokban vagy egyedül, szigorúan ragaszkodtak a szabályokhoz. Ezekben Raymundus eleven példát tudott felmutatni.

Tudván azt, hogy az erőszak ilyen esetben mit sem hasz-nálna, minden szerzetest hívott az observantiára, de egyet sem kényszerített. Ügy akarta mindenüvé eljuttatni az observantiát, hogy egy-egy kolostorban összegyűjti a szigorúbb életre haj-landó frátereket, kineveli, megerősíti őket az observantiában és akkor szétszórja őket a többi kolostorokba, hogy ott hintsék el ennek az életformának magjait.

Az első ilyen kolostor a németországi Colmar volt, s a moz-galom ottani vezetője Raymundus méltó társa, Conradus de Prussiu. 1390-ben kiadja Raymundus az ú. n. reform-decretumot is, amelyben elrendeli, hogy minden provincia állítson fel egy ilyen observans konventet.

Ellenzői természetesen voltak munkájának, akik főleg azt vetették szemére, hogy megbontja a rend egységét. Ezekkel szemben az Raymundus álláspontja, hogy a rend igazi egysége Szent Domonkos szelleméhez való ragaszkodásban van; tehát az egységet nem azok bontják meg, akik ezt cselekszik, hanem azok. akik szembehelyezkednek vele. Raymundus művét igazol-ja a pápa. amikor 1391-ben reform-decretumát megerősíti.

Raymundus ellenzőivel szemben a pápára támaszkodva folytatja munkáját. Németország mellett, ahol Colmar után Nürnberg kolostora lesz observanssá, — érdekes, éppen a pol-gárok kérésére —, Itáliában is kolostorokat hódít az observan-tia, először Velencében. Itáliában Sienai Szent Katalin követői-nek csoportjában találja meg segítőit Raymundus, a század vé-gén pedig már dolgozik az olaszországi reformmozgalom leg-hatásosabb munkása: B. Johannes Dominici.

A domonkos reform végleges pápai megerősítése 1397-ben történt; a His Quae pro religionis kezdetű bullában IX. Bonifá-cius többek között az observantiát akadályozó szerzeteseknek ipsofacto kiközösítést helyez kilátásba. Ezzel, hacsak nem akart valaki egyenesen szembekerülni a szentszékkel, a nyílt ellen-állást meg kellett szüntetni. De a rend tagjainak egyrészében megmaradt az ellenkezés és az ob^ervantia elleni harc csak lát-szólag szűnt meg; titkosan folyt hol erősebben, hol gyengébben végig az egész XV. századon át, sőt a XVI-ban is, egészen V. Pius pápa idejéig, amikor végleg az observantia győzött.

A titkos ellenzéki munkát az mutatja, hogy a megindult reformmozgalom Raymundus idejében és közvetlenül utána döntő eredményeket nem tudott elérni. Pedig emlékeznünk kell arra,

III.

hogy a konstanzi zsinat után az egyház mindenütt hangos volt attól a szótól, hogy reform; Leonardus Dati, aki 1419-től az újra egységes domonkosrend magister generalisa, 1421-ben a metzi capitulum generale alkalmával mégis szigorú, de egyben kérő hangú levelet kénytelen a rendhez intézni az observantia érdekében (Mugistri Leonardi Stutii lameníationes de regulari-bus observantiis lapsis)? Leonardus ezzel a capitulummal meg-újít tatja tulajdonképpen Raymundus rendelkezéseit: itt is azt rendelik el, hogy esztendőn belül minden provinciában állani kell egy observans kolostornak, amely alapját képezi a további re-formálásnak; ha a meglévő kolostorok közül egy sem fogadná be egy provinciában az observantiát, akkor számára új kolos-tort kell alapítani.

Ezeknek a rendelkezéseknek már megvolt a hatásuk és elő-segítette az observantia terjedését az is, hogy Dati után Bart-holomaeus Tcxier vette át a rend kormányzatát. Texier erőtel-jesen vette kezébe ennek a mozgalomnak az irányítását és ter-jesztését tervszerűen folytatta egész magisterségének ideje alatt.

Az observantiát befogadó kolostorok — a conventus refor-m a ( l _ kormányzat tekintetében elkülönültek a többiektől. Egyes provinciákban, így elsősorban és időileg is legelőször Lombardiában, külön congregaíiót alakítanak a reformált kolos-torok; más provinciákban pedig egyszerűen vicariust kaptak az observansok maguk fölé. Érdekes megfigyelni, — és ezt ki kell emelni —, hogy ezek a congregatiók és vicariatusok, bármeny-nyire is mintegy kisebb rend voltak, a domonkosrend egyetemé-ből soha ki nem váltak; nem úgy, mint a benedekrend különböző reformágai. Ennek magyarázata kézenfekvő: a rendben állandó erős központi hatalom volt, amelynek közvetlen irányítása min-den egyes kolostorra, sőt minden egyes szerzetesre kiterjedt. Másrészt az is igaz, hogy a domonkosrenden belül a reformált és nem reformált irány között olyan mélyreható ellentétek nem voltak, mint a ferencrend observansai és conventualisai között, akik egymást meg nem szűnő erővel gyalázták prédikációikban a nép előtt. Hogy ez így volt, azt a következményekből is lát-hatjuk: míg a ferencrend a XVI. század elején két teljesen kü-lönálló rendre szakadt, addig a domonkosok mindvégig meg tudták őrizni egységüket.

A domonkos rendi reform megindulása után a capitulum generalék határozataiban mindig előjön néhány errevonatkozó különös rendelkezés. Az observans kolostorok és fráterek életére vonatkozólag a legrészletesebben az 1405-i nürnbergi capitulum rendelkezik.3 Bőit, különféle abstinentiák, silentia, officnimok,

= M O P H . 8. 161—163. 3 U. o. 120—124; v. ö. Wa!z 61. és Mor t ie r IV . 27. stb.

III.

apácák kolostorainak látogatása, a frátereknek a konventen kí-vül való tartózkodása, nőknek a kolostorba való belépése, ter-mináriusok helyzete stb. voltak e rendelkezéseknek főpontjai. A rendelkezések igen szigorúak voltak, megfelelően a célnak, ut reguláris observancia nostre religionis congrue reformetur

Bartholomaeus Texier kormányzása idejének második fe-lére esik a rendi reformnak Magyarországon való, már pozitív eredményeket hozó megindítása. A század első három évtizede ugyanis ebből a szempontból — legalább is a rendelkezéseinkre álló adatok szerint — csak sikertelenséget mutat.

A XIV. század közepi pestisnek nálunk is megvoltak a maga hanyatlást előidéző eredményei, de, hogy a magyar domonkos provinciában egyéb bajok is voltak, mutatja két, még a pestis ideje előtti capitulum generale-rendelkezés.

Egyik a carcassone-i capitulumé, 1312-ből,5 amely igen erős húrokat penget. A szöveg szerint a nagygyűlés azt hallotta, hogy a magyar provincia ügyei igen gonoszul és rendetlenül folynak, amelyek — ha valóban így állanak a dolgok — javításra és reformálásra szorulnak. Ezért a capitulum fráter Manfredus Parmensis velencei prior és fráter Matlieus de Pontiniano sze-mélyében vicarius generálisokat rendel a magyar provinciába, kiknek hatalmat ad, hogy vizsgálatot folytassanak, büntessenek, felmentsenek, megerősítsenek, reformáljanak, egyik konventből a másikba, vagy egyik provinciából a másikba áthelyezzenek, s mindezt tani in capitibus quam in membris.

A másik 1336-ból való, Brüggeből,8 s azt tartalmazza, hogy mindazok a rendelkezések, amelyeket fráter Franciscus de Belluno, az előző, londoni (1335) capitulum generale által Ma-gyarországra kinevezett vicarius generális tett, jóváhagyatnak és megerősíttetnek; addig maradjanak érvényben, amíg azokat a magister generális nem módosítja, vagy meg nem változtatja.

Bizonyság ez a két rendelkezés arra, hogy a XIV. század-ban a magyar provincia belső élete is javításra szorult, de arra is. hogy a rend nem vesztette el lába alól a talajt és az általános reform megindulása előtt több mint félszázaddal igyekezett a hibákat orvosolni. Hogy mik voltak azok a multa ... inordinate et perperam perpetrata, amint a carcassone-i rendelkezés mond-ja, sajnos, nem tudjuk, de a felhatalmazás módjából feltétlezhet-jük, hogy általános bajokról és javításról lehetett szó.

A Raymundus-féle mozgalom kezdeteinek a magyar pro-

4 M O P H . 8. 120. 5 U. o. 4. 61. 6 U. o. 241.

III.

vinciát illető eredményeit tekintve, inkább csak következtet-

Elsősorban ugyanis nem tudjuk azt. hogy Raymundus 1390-i ú n reform-decretumának megfelelően felállították-e a magyar provinciában is azt az observans-kolostort, amelyből a provincia reformálása volt hivatva kiindulni. Hogy azonban az observantia valami nagy hódítást nem tett a magyar provinciában, a r ra nemcsak a Leonardus Dati-féle általános rendelkezés-megújítás-ból következtethetünk, hanem Johannes Dominlci magyarországi szerepléséből is. A kardinálist V. Márton pápa küldte legátus-ként Magyarországra, hogy a huszita-kérdést valamiképpen rendezze. Magyarországi tartózkodása folyamán megbetege-dett és 1419. június 10-én Budán meghalt. Halála előtt meg-hagyta, hogy temetése egyszerű legyen, kerüljék a pompát, he-lyette inkább miséket mondassanak és imádkozzanak érte. Meg-hagyta azt is, hogy a Huda melletti pálos remeték kolostoruban temessék el. A pálosokról azt mondja Ferrarius,7 hogy — S. An-toninus bizonysága szerint — reguláris pietas. virensdue obser-vantia uralkodott náluk. Magától értetődő dolog, hogyha Jo-hannes Dominici, aki Itáliában egyike volt a rendi reform leg-lelkesebb munkásainak, Magyarországon nem rendje budai ko-lostorában, hanem egy másik rendnél, a pálosoknál kívánja ma-gát eltemettetni, ahol él a kegyesség és az observantia. ez azt jelenti hogy a magyar domonkosoknál mindezek nem igen vol-tak meg Sőt az is valószínű, hogy Johannes Dominici. ha mas megbízatással érkezett is Magyarországra, bizonyara talajt a r ra alkalmat, hogy néhány domonkos kolostort, az utjaba eső-ket meg a Budán és Pesten lévőket, igyekezzék megnyerni az observantiának. A pálosoknál, mint szigorú életet élő szerzete-seknél való eltemettetése azt mutatják, hogy emez igyekezetének nem lehetett eredménye. ,

Nem tudjuk azt sem, hogy Leonardus Dati es az 14^1 -í ca-pitulum generale rendelkezéseit követte-e és milyen mertekben az observantiára nézve kedvező eredmény a magyar pro-vinciában.

De hogy a szerzetesrendek belső életének szigorítása alta-lános követelmény volt nemcsak egyházi, hanem világi rész-ről is az látható onnan, hogy Zsigmond 1433-i romai latogatasa alkalmával egyik supplicatiójában felhatalmazást ker a papatol, hogy a kolostorokon a szerzetesi szabalyok megtar tasa felett őrködhessék.* Tehát a szerzetesi szabályok megtar tasa a kolos-toroknak nem lehetett különös nagy erősségük. Zsigmond suppli-

•> F e r r a r i u s 204—205. ^ Fraknói , Magyarország egyházi és poli t ikai osszekot te tese :

mai szentszékkel . I I . 19.

III.

catiojat pedig nem lehet egyszerűen úgy felfogni, mint önkényes belenyúlást az egyház életébe: az országot már fenyegette a torok, a husziták pedig nemcsak pusztítottak a Felvidéken, ha-nem tanaikat, melyek veszélyeztették a római egyház egységét, mindenfelé elterjesztették az országban. Országos érdek volt tehát, hogy ezekkel a veszedelmekkel szemben, főleg lelkileg, megerősítessék a magyarság. Erre kitűnő eszközök voltak a szerzetesek, különösen a koldulórendek. De ezek csak akkor, ha képesek feladatuknak megfelelni, ha életük tiszta és erejüket egyedül hivatásuk betöltésére fordítják. Ezt pedig a királyi ha-talom, amely mindig pártfogója volt a szerzetesrendeknek, jog-gal meg is kívánhatta tőlük.9

Hogy a helyzet ez volt, azt mutatják a domonkosok rendi reformjának mozzanatai is a negyvenes évektől kezdve.

1444. április 7-én adja ki IV. Eugenius pápa a magyar do-monkos reform szempontjából különösen nevezetes és döntő Prospicientes ex apice kezdetű bulláját.10 Bulláját a pápa az összes egyházi és világi elöljárókhoz (köztük minden szerzetes-rend fejéhez, s a különböző városi és más vezetőkhöz) és min-den keresztyén hívőhöz intézi. A bulla szerint károk, pusztítás és különböző bajok érték Magyarországot, de különösen Er-délyt, főleg a törökök és más hitetlenek kegyetlenségei követ-keztében; ezek mindkét nembeli híveket, papokat és szerzetese-ket hurcoltak fogságba és — ami még nagyobb szerencsétlen-ség — kolostorokat, templomokat és más kegyes helyeket éget-tek fel és romboltak le, annyira, hogy sokhelyütt az istentisztelet teljesen megszűnt. A pápa, hogy e szent helyek Isten dicsőségére és a hívek lelkiüdvösségének munkálására ismét felépüljenek és istentisztelet újra tartassék, mint Erdély vicariusát, a bázeli Riecher Jakab domonkosrendi professzort küldi el. Riechert, mint a reguláris observantia hívét, tudós, szigorú erkölcsű és feddhetetlen jellemű férfiút mutatja be a pápa. Jelzi, hogy né-hány rendtársa is elkíséri Riechert. Riecher és társainak az lesz a feladata, hogy szerte prédikálják Isten igéjét, kolostorokat és monostorokat állítsanak fel a hívek segítségével, újra felépítsék azokat, amelyek leromboltattak és observantiam regularem in illis domibus, et monasteriis plantare, et a Regula et instituioni-bus dicti Ordinis devia reformare. Minden forgolódásuk Isten nevének dicsőségére és a domonkosrend iránt való tisztelet nö-velésére történjék. A pápa felhívja a bulla címzettjeit, hogy áll-janak segítségükkel Riecherék mellett; ügyeljenek, hogy rend-jük privilégiumaival szabadon élhessenek, gyóntathassanak, te-

9 H o r v á t h : í r od . műv. kezd. 120. 10 B O P . I I I . 184-185. , 279. sz.

3 6

methessenek; templom- és kolostorépítő munkásságukat, nem-különben a szerzetesek mindennapi életét alamizsnáikkal támo-gassák é s gondoskodjanak arról is, hogy Riecherék szárazon és vízen könyveikkel és egyéb holmijukkal akadálytalanul, vám-mentesen közlekedhessenek.

Ez a bulla általános reform megindulását jelentette az újonnan épített és helyreállított kolostorokba az observantia be-vezetését és a szabályoktól eltérők megreformálását.

Egy hónappal később, 1444. május 26-án Erdély különböző domonkos és ferences kolostoraihoz intéz bullát IV. Eugenius.11

Valószínűleg ez is Riecher küldetésével volt kapcsolatban. A Bullarium csak egy rövid részt közöl belőle, amely szerint a do-monkosok és ferencesek erdélyi kolostorai közül számosan a tö-rökök által vagy leromboltattak, vagy megrongáltattak. A bulla rendelkező része nincs közölve. A nevezett töröktől szenvedett kolostorok in Alba, et in Veraseo, ac in Winezia. necnon in Mol-hata. in Ezibuno, ac B. Mariae et S. Crucis in Bistritia. Ezek közül domonkosnak látszanak a következők: Alba = Gyulafehér-vár ; Veraseo = Brassó; Winezia = Alvinc; Ezibuno = Nagysze-ben (Citinio) és Bistritia = Beszterce.

Ez a néhány kolostornév azért igen fontos számunkra, mert ezekben azokat a konventeket kell látnunk, amelyek felépítése és az observantia számára való megnyerése Riecherék feladata volt. Biztosat, mint alább látni fogjuk, egyelőre csak Kolozsvár-ral és Nagyszebennel kapcsolatban tudunk.

Riecher körülbelül három esztendeig dolgozhatott Erdély-ben, mert 1447-ben a wormsi domonkos konvent priorává teszik meg. Reíormmunkájával kapcsolatban a következőket jegyez-hetjük meg.

Riechert a pápa nevezte ki erdélyi vicariusnak, de való-színű, hogy a dolog megindítása Texier magister generális ré-széről történt, aki az egész munkát a pápa tekintélyével akarta hatékonyabbá tenni.

Magyarországnak a nyugati kultúrmozgalmakkal való kap-csolatát illetőleg — ilyen volt a domonkos rendi reform is — ez a Riecher-féle küldetés annyiban különösen jelentős, hogy Rie-cher Jakab Bázelből, a messze Svájcból jött hozzánk pápai pa-

« rancsra; küldetése, munkája tehát egy egyetemes rendi mozga-lomnak a rendi főhatóság, illetőleg a szentszék kezdeményezé-sére megindított és véghezvitt egyik fázisa és nem pusztán a bé-csi vagy közeinémet kidtúra kisugárzása volt.

Riecher erdélyi küldetését és ottani munkáját illetőleg nem fogadható el Mortier azon megállapítása, hogy missziója csak holt betű maradt, mert a török veszedelem miatt abban az idő-

11 u. o. 67., 146. sz.

III.

ben Erdélyben reformmunka nem volt igazán végezhető.12 Ha ugyanis az előbb említett 1444. május 26-i pápai iratban talál-ható kolostorok mindegyikéről nem tudjuk is, hogy a reformálás szempontjából mi lett a sorsuk, az bizonyos, hogy Nagyszeben domonkos-konventje 1447-ben, Kolozsváré pedig talán még en-nél is előbb, a reguláris observantia híve. 1447. június 22-én ugyanis azt írja V. Miklós pápa a szebeni dékánnak,13 hogy prior et conventus sanete crucis de Cibinio Strtgoniensis dioce-sis, ordinis Predicatorum de observantia regulari arra kérték őt, hogy mivel a város falain kívül lévő konventjük a város védel-mére leromboltatott (a kövekkel a városfalat erősítették meg) és most a nekik adott alamizsnákból a város falain belül szeretnék konventjüket felépíteni, de ez ellen a szebeni plébános tiltakozik, segítsen nekik szándékuk véghezvitelében. A pápa utasítja a szebeni dékánt, hogy amennyiben a szebeni polgárok valóban konventet kívánnak a domonkosoknak építeni, azt a pápa nevé-ben engedje meg. Ha a konvent felépül, a fentemlített observans frátereknek megengedi, hogy azt elfoglalják, benne az isteni szolgálatot végezzék és mindazon privilégiumoknak, immunitá-soknak és kedvezéseknek, amelyekben első helyükön részük volt, itt is örvendezhessenek, természetesen a plébánia és más egyházak jogainak sérelme nélkül.

Az observantiának a nagyszebeni domonkosok által való elfogadása tehát kétségtelenül 1447. június 22-e előtt kellett, hogy történjék. Ez a konventépítési engedély azonban nem új, hanem megismételt engedély csak. 1445. december 31-én az előző pápa, IV. Eugenius a kerci apáthoz intézett leiratában1®"1) ugyanis elmondja, hogy Nagpszeben városa, amely fala és paizsa az egész keresztyénségnek, a török ellen való védelmében le-rombolta a falakon kívül álló kéttornyú domonkos konventet egészen a szentélyig és a bontásból eredő kövekkel erősítette meg a város falait; most a város vezetősége és a lakosság kár-talanítani szeretné a domonkosokat és számukra a város falain belül kíván konventet építeni; ezt azonban a város plébánosa ellenzi, ezért a pápát kérték meg. hogy a konventépítésre adjon engedélyt. A pápa teljesíti a kérést és a kerci apátot bízza meg az ügy elintézésével.

A két pápai irat, IV. Eugeniusé és V. Miklósé, ezekszerint ugyanazt tartalmazza. A kerci apát megbízatásának valamilyen okból, feltehetőleg a szebeni plébános ellenkezése miatt, nem tudott eleget tenni és a szebeni domonkosok ismét a pápához fordultak. V. Miklós observansoknak nevezi a szebeni domonko-

11 Mor t i e r I V . 274. » V M H . I I . 238., 398. sz. " - a ) B O P . I I I . 199-200 . , 295. sz.

III.

sokat. IV. Eugenius nem teszi ezt. Elképzelhető, hogy a szebeni fráterek nem közben lettek az observantia hívei, hanem még konventjük lerombolása előtt fogadták azt be Riecher munkája eredményeképpen, de elképzelhető ugyanúgy az is, hogy éppen hajlékuk megsemmisülése után, megpróbáltatásaik között lettek a rendi szabályok szigorú követőivé. 1447-ben mindenképpen azok voltak.

Kolozsvárra vonatkozólag a XVI. századi Inventarium Co-nuentus Colosuariensis igazít útba.1,1 Ennek egy passzusa azt mondja el, hogy a kolozsvári konvent volt az összes erdélyi konventek között az első reformált, megindítván a reíormálást és szolgálva a szentség növekedését; azután pedig buzgó szer-zeteseket nevelt, akik mind tudomány, mind kormányzati tevé-kenység tekintetében kiemelkedők voltak és élén álltak nemcsak az erdélvi konventeknek, hanem az egész provinciának is. A feljegyzés szerint a kolozsvári konvent lehetett Riecher refor-máló munkásságának első állomása.

Kolozsvárról és Nagyszebenről biztosat tudunk tehát. S ha fentebb azt mondtuk, hogy az alvinci, gyulaleiérvári, brassói és besztercei konventeknek az observantia szempontjából való sor-sáról semmi bizonyosat nem tudunk amaz 1444-i bullatöredéken kívül, talán éppen a nagyszebeni és kolozsvári kolostor példájá-ból feltételesen ezeket is observansoknak tekinthetjük.

Riecher 1447. június végén már elhagyhatta Erdélyt, mert június 30-án V. Miklós ír az esztergomi érseknek és a gyula-fejérvári püspöknek, hogy vizitálják meg egyházmegyéjüket Erdélyben és reformálják meg az egyházfegyelmet, amely ép-pen ott, a hitetlenek szomszédságában deformálódott. Irt a pápa az összes erdélyi szerzetesrendi elöljárónak is,15 s felhívja őket.

" Ez t az „ Inven ta r ium Conven tus Colosuar iensis"- t közli gróf Esz t e rházy János a Magyar Sión IV . évfolyamában. A kolozsvár i r e fo r -mot i l lető rész 567. A közöl t eredet i szöveg megér tésé t e rősen zava r j a , hogy a rövidí tések nyi lvánvalóan hibásan vanank feloldva. A be jegyzés 1509-ből „Sub f r a t r e Seruacio sacre theologie Bacca laurea to Vicar o Franc i scano ( ! ? ) et p r io ré d o m u s . . . " kezdet te l a r e f o r m r a ezt m o n d j a : „ R e f o r m a t i s e tenim pr imis omnibus canuent ibus Franc iscan is ( ! ) et re-formacion is pr incipia et augmenta sanct i ta t i s pres t i t i t . I n t e g e r r i m o s denique ac Magnós Rel ig ionis zela tores presens educavi t locus, qui tum doctr ina , tum regig imine insignes, nedűm huius Franc i scan i s present ibus ve rum tot i provincie in provincia la tus o f f i c io digne mer i toque pre-fue run t . " A „Franc i scano" ké tségte lenül „Transsy lvano"- t kell, hogy je lentsen. Az „in provincia la tus o f f i c io p r e f u e r u n t " nyilván magis ter Jo -hannes Episcopi ra céloz (1. o . ) .

15 V M H . I I . 238—239., 399. sz., ill. u. o. 239., 400. sz.

III.

hogy a gondjuk alá bízott kolostorok és egyéb helyek tagjait reformálják, javítsák meg, a megbüntetendőket büntessék meg, úgy, hogy egyedül Isten dicsőségére és rendjük méltóságára le-gyenek tekintettel s így a népet példájuk építse.

Ezek az általános, nemcsak a domonkosokra, de reájuk is kiterjedő rendelkezések arra engednek következtetni, hogyha Reicher ért el is eredményt, még bőven volt ok további reformá-lásra a domonkosoknál is.

Ennyit tudunk a domonkos rendi reform magyarországi kezdeteiről és bevezető fázisáról.

i A magyarországi reform nagy etappeja az ötvenes évek

legelején indul meg és Leonardus de tírixenthal nevéhez fűződik. Leonardus de Hrixenthal, családi nevén Huntpichler, a XV.

század observans-domonkos szerzeteseinek egyik leghatalma-sabb egyénisége.16 Brixenben, egy tiroli városkában született a XIV. század végén. 1426-tól a bécsi egyetem artista-fakultásán Aristoteles Topikáját adta elő, azaz kommentálta. Teológiai ta-nulmányai elvégzésére Kölnbe ment, ahol tanulmányainak és megélhetésének költségeit egy kanonokság javadalmából fe-dezte. Kölnből Bécsbe tért vissza. Itt 1445. november 19-én tar-totta első előadását a szentenciák könyvéből.17 1446. szeptember 8-án ő mondotta az augsburgi capitulum provincialén az egyházi beszédet, textusul a Liber generationis Jesu Christi-t (Krisztus nemzetségének táblázata, Máté I.) véve fel, témául pedig a szent Szűz méltóságát választva. Azután, október 29-étől folytatta szentencia-előadásait, mostmár a IV. könyvről ."

Ha Leonardus a domonkosrend augsburgi capitulum provin-cialéján (a Teutonia-provincia capituluma volt ez) egyházi be-szédet mondott, az mindenesetre annyit jelent, hogy ekkorra noviciátusa befejeződött. Eszerint Leonardus 1445 előtt lépett be a domonkosrendbe és már mint szerzetes tartotta a szenten-cia-előadásokat. Mint domonkosrendi szerzetes, a bécsi konvent tagja volt, s mivel ez a konvent 1434-ben observanssá lett,19

Leonardusnak is annak kellett lennie. Leonardus a XIV. század legvégén született, rendbelépése

tehát nem fiatalkorában történt. Ha valai i hosszú évtizedeken keresztül él egy környezetben, eszmekörben, nem csoda, hogy

Leona rdus de Br ixen tha l é le té t és működésé t rész le tesen elő-ad ja Mor t i e r IV . 459—486. Leona rdus életével kapcsola tban a fo r rá sok k r i t i ká j á t i l le tőleg M o r t i e r t köve t jük , az ő f e j t e g e t é s e i r e u ta lunk s i t t csak az eseményeke t m o n d j u k el.

17 Mor t i e r fo r rása a bécsi domonkos konvent 75. sz. kézira ta . 18 Mor t i e r fo r r á sa a bécsi konv. 294. sz. kódexe.

Q F . 2. I I — V I .

III.

tökéletesen ahhoz hasonul és annak érdekében eredményesen tud síkra szállani, érte harcolni, számára hódítani. De ha valaki alig néhány éves dominikánus élet után, mint látni fogjuk, olyan munkát végez, mint Leonardus végzett, arra valóban nem lehet egyebet mondani, minthogy hatalmas egyéniség volt.

1446 után Leonardus egyre emelkedik és a bécsi egyetemen hamarosan vezető helyet foglal el. Az 1450. év II. szemeszterére (az áprilisira) a bécsi egyetem teológiai fakultásának dékánja lesz.20 Ezt a tisztséget később még többször viselte. Bizonyára rektora is lett volna az egyetemnek, ha nem lett volna az egye-temi statútumokban, hogy a rektori széket szerzetes nem fog-lalhatja el.21

1453-ban ismét dékán az októberi szemeszterre. Ekkor ve-szi át a domonkosrend kormányzását az újonnan megválasztott magister generális Martialis Auribelli. Auribelli a még fiatal, ob-servans, tekintélyes és tudós Leonardusban olyan munkatársat találhatott, akiben megvan a képesség arra. hogy hathatósan és sikerrel munkálkodjék mindenféle vállalkozásban, akár a tanul-mányok megjavításáról, akár a rendi reformról legyen szó.22

Annak a nagy munkának — a magyar domonkos provincia általános és maradandó értékű megreformálásának — amit Leonardus volt hivatva végrehajtani, már 1452-ben megindultak előkészítő lépései.

Ez év január végén ugyanis Hunyadi János a főurak és fő-papok hozzájárulásával februárra Pozsonyba országgyűlést hí-vott össze. Az országgyűlés megnyitása után megjelent Po-zsonyban a bécsi polgármester kíséretében Eizinger Ulrik, a III. Frigyesnek az engedelmességet megtagadó alsó- és felsőauszt-riai rendek által megválasztott főkapitány és meghívta a ma-gyar rendeket Bécsbe, hogy ott együttesen tárgyalják meg az V. Lászlóval kapcsolatos kérdéseket. A magyarok el is mentek Bécsbe és innen kérték meg a pápát az ügyben való közben-járásra.2 3

A bécsi tárgyalások alkalmával ott járt magyar rendek, s maga Hunyadi is. kétségtelenül láthatták a bécsi domonkosok observans szerzetesi életét a maga tisztaságával és építő erejé-vel. Ha ezt összehasonlították a magyar domonkos élet meddő-ségével és rendetlenségével, arra az elhatározásra kellett jut-niok, hogy az observantiát Magyarországra is be kell vezetni.

'•* Wapp le r 471. — V. ö. még Brunner , Der P r e d i g e r o r d e n in W i e n und Österre ich . Wien , 1867. 31., 34.

21 W a p p l e r u. o. — Mor t i e r I V . 123. is emlí t i ezt F ranc i scus de Re tzáva l kapcsolatban.

» Mor t i e r IV . 461. -•> Hóman—Szekfü I I . 444 —445.

III.

Hogy tervüket valóra váltsák, supplicatiót küldtek V. Miklós pápához, amelyben feltárták a magyar provincia szomorú álla-potát. Majd ezt írták: Annakokáért nagyon szeretnők és Szent-ségedet arra kérjük, parancsolja meg a tisztelendő fráter Do-minicusnak... az emiitett fráterek egész rendje vtcariusdnak, hogy küldjön egy frátert az emiitett rend vicariusaként a mi fentemiitett Magyarországunkba, a szükséges teljes hatalommal felruházva, aki a reguláris observantiát teljességgel követi s az előbb említett rend romlását képes helyrehozni és a frátereket az igazi observantia útjára visszavezetni... A supplicatio alá-írói Vestre Sanctitatis filii Gubernátor, prelati et alii Barones regni Hungarie.24

Ezen a supplicatión kívül Hunyadi János kiilön is írt a pá-pának. Levele igen erélyes, látszik, hogy megvan a véleménye a magyar domonkos provincia állapotáról. Ezt kéri a pápától: ...Szentségednek méltóztassék megparancsolni fráter Domini cus... vicariusnak, hogy apostoli hatalmatok erejével nyomaté-kosan hasson oda, hogy a jelenlegi provinciális mentessék fel és egy, az observantiát követő és a reformálásban buzgó fráter té-tessék országunkba vicariusnak, mindenekben azzal a teljes ha-talommal, amellyel a... rend provinciálisai működni szoktak ... Annak a személyét, akit a fentemiitett módon vicariusnak sze-retnénk, t. i. N.-t illetőleg és a többi e kérdésre vonatkozó és szükséges kérdésekről e levél átadója, az általunk őszintén ked-velt és derék, hűséges, bizalomraméltó Zágrábi Ágoston fráter

Mor t i e r IV . 461. ennyi t közöl a suppl ica t ióból (a bécsi domonkos kcuiv. 291. sz. r eg i s t rum-könyvébő l , fol . 45. v . ) : „Sanct i ss imo in Chr i s t o P a t r i et domino dominó Nico lao divina providencia sac rosanc te Románc ac universa l i s ecclesie summo Pon t i f i c i , domino nos t ro metuan-diss imo . . . Q u a p r o p t e r des ide ramus et suppl icamus S. V. qua tenus veli t eadem prec ipe re venerabi l i pa t r i f r a t r i Domin ico in sacra theologia magis t ro , v icar io to t ius Ord in is d i c to rum F r a t r u m ( P r e d i c a t o r u m ) ut depu t e tu r per eum al iquis f r á t e r in Vica r ium dic t i ord in is in regno n o s t r o p r e f a t o H u n g a r i e cum plena qua debe t po tes ta te , qui sci l icet in obse rvanc ia regular i plene edoctus lapsum predic t i ora in is r epa ra ra valeat et f r a t r e s ad vere observancie viam r e d u c e r e . . . "

A suppl icat ióban, s a köve tkező H u n y a d i - f é l e levélben szerep lő „pá ter f r á t e r D o m i n i c u s " Domin icus Gianni de Corel la volt , aki az e'.őző generá l i s , Gui F l amoche t t i u tán m : n t v icar ius generá l i s ko rmányoz t a a r ende t az 1453-i generál is t vá lasz tó capi tu lumig. É r d e k e s megeml í t en i , h o g y a leg több esélye ennek a Dominicusnak let t volna a megválasz ta -tásra , ha nem hívták volna éppen Dominicusnak , mint a renda iap í tó t . Ezze l kapcsola tban jegyzi meg M o r t i e r : „ H a magis te r generál is akarsz lenni tehát , ne legyen D o m o n k o s a n e v e d ! "

III.

kielégítően fog Benneteket, Szentatyánk, informálni; kérünk, hogy mindenben legyetek hozzá bizalommal.-5

Ebben a levélben Hunyadi nem jelöli meg tehát, hogy ki az, akit a magyar provincia reformálására vicariusnak szeretne; erről a kívánságról Zágrábi Ágoston fráter szóbelileg kellett, hogy a pápának referáljon.

Hunyadi János azonban még más levelet is írt, mégpedig Ágoston győri püspöknek™ amire a győri püspök válaszolt is. Hunyadi levelében azt írja Ágostonnak, hogy amennyiben a do-monkosrend magyarországi reformálásán munkálkodni kíván, kéri öt, írjon a rend magister generálisának, s ha szükséges, a domonkosrend cardinalis protectorának is, hogy az járjon közbe ennek az ügynek hathatós véghezvitele érdekében az apostoli széknél. Hozzáteszi: már amennyire ekkora romlás után egyál-talában lehetséges.. "

A győri püspök készségesen állott ebben az ügyben Hunyadi János rendelkezésére. Hogy miért fordult Hunyadi éppen hozzá,

» Mor t i e r IV . 462. ( f o r r á sa az előző j egyze tben megneveze t t kéz i ra t , fol. 46. v . ) : „ . . . Qua tenus venerabi l i f r a t r i Domin ico in sacra theologia magis t ro , provincia l i romano, nunc Vicar io to t ius ord in is predic t i p rec ipere d ignetur S. V. ut auc tor i t a te ves t ra apostol ica ope rám det e f f i cacem ut provincial i nunc exis tente absoluto , a l iquis f r á t e r i n

observan t ia edoc tus et r e f o r m a t i o n i s zelator in Vica r ium ins t i tua tu r in regno nos t ro cum ea plenar ia potes ta te in omnibus, qua fungi solent pro-vinciales ordin is sepe dicti , nec non cum potes ta te super p rov inc ia lem qui pro t e m p o r e in regno nos t ro ext i te r i t . De persona vero quam in Vica r ium modo suprad ic to cupimus insti tui videl icet N. ac de a lus necess i ta t ibus causam hanc concernent ibus nobis s ncere d lectus ac f ideüs , devotus , f ide dignus f r á t e r August inus de Zagrab ia p resen t ium exhibi tor pa t e rn i t a t em V. S. i n fo rmare po te r i t su f f i c i en te r cui f idem per omnia credulam pe t imus adhiber i ."

2« Gams 374. szer int Ágoston 1447-ben lett győri e lectus . 27 Mor t i e r IV . 462. (a bécsi kázira tban fol. 47v.) í V e s t r e ig i tur

pa te rn i ta t i de qua pleniss imam f iduciam in omnibus ger imus commi t t endo imponimus qua tenus causam re fo rmac ion i s predic t i ord in is in regno nos t ro agere veli t is , exhor tando, d i r igendo a tque scr ibendo il l ius ord n ; s venerabi l i Magis t ro Generál i to t iens quot iens o p p o r t u n u m fuer i t et si opus fuer i t R m o dominó Cardinal i e jusdem ordinis p ro tec to r i in curia romano, ut pa te rn i tas sua Rma pro glória Dei et mu l to rum salute inde hau tdub ium secu tu ra aput sacrosanctum Apostol icam Sedem impe t ra re d igne tur h u j u s pii oper i s e f f i cacem execut ionem, quan tum sal tem post t an tum lapsum ext i te r i t p o s s i b i l e . . . D á t u m Wienn , X. die mensis ( ! ) anno Domini 1452." A levél pon tos dá tuma ismeret len. Aláírva sincs, de nyi lvánvaló, hogy Hunyadi ír ta . Utána jön a győri püspök válasza Hu-nyadinak, aminek szövegét Mor t i e r nem közli.

III.

s hogy — mint alább látni fogjuk — miért viselte különösen szívén a domonkosrend magyarországi állapotát, nem tudjuk. Arra semmiféle adat nincs, hogy ő maga püspöksége előtt do-monkos szerzetes lett volna. Így csak annyit lehet mondani, hogy egyike volt azoknak a magyar főpapoknak, akik a domon-kosrend reformjának mind egyetemes egyházi, mind magyar érdekből való szükségét mélyen átérezték.

Ágoston első lépése az, hogy az esztergomi érseket kéri meg egy levélben, indítsa el az ügyet hivatalosan is és igyekezze megnyerni a magyar provinciálist, engedje az meg a bécsi do-monkos frátereknek és Leonardus de Brixenthalnak, hogy leg-alább a győri konventet megreformálhassák.28

Az esztergomi érsek írt is a maga részéről a magyar do-monkosrendi provinciálisnak. Levelében arra kéri, engedje meg a bécsi frátereknek, hogy a győri püspök kívánsága szerint a győri, sőt ha lehetséges, más konventekben is meghonosítsák az observantiát. De az udvarias forma mellett azt is tudtára adja, hogy amennyiben vonakodnék és nem mutatna hajlandóságot a reform bebocsátására, a mágnások neheztelését vonná ma-gára.29

Az esztergomi érseken kívül Ágoston püspök maga is írt a provinciálisnak: Tisztelendő és kedves provinciális barátunk! Bizalommal tárjuk fel előttetek azt, ami régóta szivünkön fek-szik ... Kívánván kívánjuk és nagyon szeretnők már igen rég-óta rendeteknek Magyarországon és különösen a mi városunk-ban, Győrött, jó állapotját. Bécsbe menvén a mi felséges kirá-lyunk követségében, szorgalmatosan kértük ottani konventetek seniorait, hogy Isten dicsőségére és sokak épülésére munkálkod-janak ezen az ügyön, hogy a mi említett városunknak, Győrnek, konventje, amennyiben lehetséges, reformúltassék meg. Ök azt felelték, hogy kellő felhatalmazás hijján ezt nem tehetik meg; ha azonban az megvan, kicsinységükhöz képest szívesen eleget tesznek kívánságunknak. Azt mondták, hogy a dolog véghez-vitelére való felhatalmazást rendetek felsőbbségétől és főleg tő-led, mint provinciálistól kell kieszközölni. Minden tehetségünkkel arra kérünk tehát Benneteket, mint tisztelendő barátunkat, hogy a mi nevezett Győr városunkban lévő, fentemiitett konventete-ket, azzal a hatalommal, amivel, mint provinciális vagytok Ma-gyarországon felruházva, méltóztassatok a bécsi konvent senior frátereinek és különösen az osztrák nemzet vicariusa, a szent

28 Mor t i e r IV . 462. jelzi , hogy a győri püspöknek az e sz te rgomi ér-sekhez í ro t t levelét a bécsi kézi ra t fol. 48. t a r t a lmazza ; szövegét azonban nem közli .

M U. o. fol. 45v. ta lá lha tó az esz te rgomi érseknek a magyar provin-ciál ishoz í ro t t levele. Mor t i e r ennek szövegét sem közli .

III.

teológia professzora, fráter Leonardus de Vallebrixiensisnek át-engedni; ezzel Istennek tetsző és szent, a nép előtt szeretetre-méltó, nekünk pedig felette kedves dolgot cselekesztek. A többi e kérdést illető dolgokról e levél átadója, az általunk őszintén kedvelt és minden bizalomra méltó Zágrábi Ágoston fráter ele-gendőképpen informál majd Benneteket; tökéletesen megbízhat-tok benne.. .30

A levélnek nincsen dátuma, de körülbelül egyidejű lehetett az esztergomi érseknek a provinciálishoz írott levelével, amely 1452. április 4-én kelt.

Ágoston püspök levele megmutatja, hogy mikor Hunyadiék látták a bécsi observansok életét és úgy határoztak, hogy a re-formot a magyar provinciába is be kell vinni, mielőtt bármit is csináltak volna, érintkezésbe léptek ezekkel a bécsi observans fráterekkel. Ezek a magyarok kérésére azzal válaszoltak, hogy rendi felsőbbségiiktől származó felhatalmazás nélkül nem tehet-nek semmit, de ha az megvan, akkor elkövetnek minden tőlük telhetőt. Erre következett azután a pápához intézett supplicatio és a többi levelek, amelyek végeredményben a magyar provin-ciális megnyerését célozták.

Mor t i e r I V . 463. (a bécsi kézira tban fol. 48. v. és 48. r . ) : „Augus-tinus, episcopus Jaur iens is , venerabi l is di lecte amice nos ter P r o v i n -ciális, quod cordi nos t ro diu infu i t et hodie inest f i rmi t e r , vob s ape r imus f iducia l i ter . Des ider io desideramus, suspi ramus et nunc d ia bonam dispos i t ionem ordinis vestr i in regno H u n g a r i e et specia l i ter n c iv i ta te nos t ra jaur iensi . Venien tes i taque W i e n n a m nunc in divi regis nos t r i legacione, soll ici te rogav imus seniores conventus ord in is ves t r i ibidem qua tenus pro laude Dei et mu l to rum edi f icac ione operám suam ad hoc impenderent ut p r e f a tu s conventus c ivi ta t is nos t r e jaur iens is re-f o r m e t u r quan tum possibile fuer i t . Qui responderun t hoc f ace re se non posse sine suf f ic ien t i auc to r i t a t e qua habi ta velint jux ta eo rum par-v i t a t em l ibenter des ider io nos t ro acquiescere . Suaese run tque auc tor i ta -tem hec per f ic iendi impe t randam fo re a super ior ibus ordin is ves t r i et specia l i te r a vobis t anquam provincial i . Omni ig i tur instancia qua va lemus ho r t amur et pe t imus vos tanquam amicum nos t rum venerabi lem qua tenus p renomina tum ves t rum conventum civi ta t is n o s t r e jaur iens is suprad ic te cum omni aucu to r i t a t e qua fungimini ut provinciá l i s in regno Hunga r i e commi t t e r e dignemini predic t is senior ibus f r a t r i b u s conventus Wiennens i s et special i ter Vicar io nat ionis Aus t r ie f r a t r i videlicet Leo-na rdo de Val lebr ixiensi sacre theologie p ro fessor i , in quo rem Deo acceptabi lem et sanctam, popal is amabilem nobisque gra t i s s imam facie-tis. De aliis vero causam hanc concernent ibus nob i s s nce re di lectus, f ide d ignus f r á t e r August inus de Zagrabia present is exhibi tor vos in for -mare poter i t su f f i c ien te r , ut non diff dimus, cui et f idem placeat adh ibere . "

III.

A magyar provinciális igen kényes helyzetben volt. A re-formmozgalmat, világi és püspöki sürgetés nélkül, neki magának kellett volna kezdeményezni. Nem tette, mert vagy nem volt híve az observantiának, vagy gyengének érezte magát és nem vállalkozott egy ilyen hatalmas munka megindítására. Most azonban, akármint volt is eddig, nehéz lett volna visszautasítani akár az esztergomi érseket, akár a győri püspököt, akár — és főleg — Hunyadi Jánost. A reform iránt való hajlandóságát bizonyítandó, kiállítja tehát Zágrábi Ágoston fráternek a követ-kező oklevelet: Én, András fráter, a domonkosrend magyaror-szági provinciájának provinciálisa, jelen oklevéllel bizonyítom teljes akaratomat azirányban, hogy egyetértek azzal és bele-egyezem abba, hogy rendünk reformálása. amelynek érdekében ti Ágoston fráter, fáradoztok, a győri és budai konventekben véghezvitessék, sőt nemcsak ezekben, hanem bármelyikben, amely e provinciában rámbízatott, a mi tisztelendő bécsi atyáink tetszése szerint. Ezért alázatosan kérem őket és különösen a tisztelendő Leonardus de Vallebrixiensis atyát, a szent teológia kitűnő professzorát, az én kedves atyámat, hogy amennyiben nincs, vagy nem lenne annyi fráter, hogy mindkét konventet, t. i. a győrit és a budait is kezükbe vegyék, akkor először a budai konventben kezdjék meg ezt az Istennek és mindenkinek egy-aránt tetsző munkát, mert ez az ország feje és szíve. Ezt csak bízzátok rám; remélem, hogy a győri püspök urat, Ágostont, meg fogjuk tudni majd nyugtatni s nem fogja Nektek tulajdoní-tani, hogy nem az ő konventjén kezdtétek. Ezeket csak azért ír-tam, hogy tudjátok akaratomat. A capitulum után, amit Budán fogok tartani, Isten segitségé\'el Miscricordia Domini vasárnap-ján31 Hozzátok megyek, Atyám, Bécsbe és ott adom oda felhatal-mazó oklevelemet és a fráterekkel együtt megyek majd le Bu-dára. Mindezek bizonyságaként ezt a levelet provincialatusom pecsétjével látom el. íratott Esztergomban, az Úr 1452. évében, húsvét után következő csütörtökön.3-

" 1452. ápr i l is 23. 32 A levél kel te 1452. ápr i l i s 13. Közl i Mor t i e r I V . 464. (a bécsi

kéz ra tban fol. 39. r. és 39. v . ) : „ E g o f r á t e r Andreas , provinciá l is p ro-vincie regni H u n g a r i e ordin is P r e d i c a t o r u m , per p resens se r ip tum tes t i f i cor t o t am m e a m vo lun ta t em esse ac dare consensum par i te r et assensum ut r e f o r m a t i o ordin is nos t r i p ro qua vos, f r á t e r August ine , ambulat is , f ia t in conventu Jaur iens i videl icet et Budensi et nedűm in hiis t an tum verum et iam in omnibs ub icumque Reve rend i s pa t r ibus no-s t r i s Wienn . p iacebi t in provincia mihi credi ta , suppl icans humi l i t e r e isdem et s ingular i ter Reve rendo pat r i magis t ro L e o n a r d o de Val-lebr ixiensi sacre theologie eximio p ro fe s so r i pa t r i meo s ingular i quate-nus si non pote r i t vei po tue r i t to t f r a t r e s habere quod p red ic tos duo«

III.

András provinciális tehát hajlandónak mutatta magát a re-formnak Magyarországra való bevezetésére. Hogy neki lett volna valami szerepe később a reform véghezvitelében, arra még eddig nincsen adatunk.

Az egész munkában fáradhatatlanul vette ki részét Zágrábi Ágoston fráter. A különböző levelek egy része említi is őt, de feltételezhetjük, hogy többieknél is ő töltötte be a levélhordó szerepét. Hogy ebből a magyar provincia reformálását előké-szítő munkából ennyire kivette a részét, természetesen követ-kezik, hogy Ágoston fráter maga is observans volt. Ez nem je-lenti mindjárt azt, hogy az a konvent, amelynek tagja volt (esetleg a zágrábi, bár lehet, hogy a de Zagrabia születése he-lyét jelzi), a reformirányt követte. Nem tudjuk pontosan, hogy melyik konventből való volt; e reform-előkészítő idők idején cursor sententiarum volt,33 valószínűleg a bécsi egyetemen. Le-het, hogy ő maga is bécsi tartózkodása alatt lett observanssá. Zágrábi Ágoston fráter személye mindenesetre bizonyíték arra, hogy a magyar provincia tagjai közül is voltak egyes fráterek, akik a reguláris observantia hívei voltak, mielőtt még általános reform vitetett volna véghez. — Egyébként valószínűleg azonos ez a Zágrábi Ágoston azzal a Zágrábi Ágostonnal, aki mint lector és praedicator generális és a provinciális sociusa magyar részről résztvett az 1468-i római capitulum generálén.34

Ágoston fráter tanult szerzetes volt, aki külföldi iskolát járt, s így megvolt a látóköre és felkészültsége, hogy eljárjon ilyen komoly ügvekben. Mert gondolhatjuk, — hiszen utalás is van rá a levelekben —. hogy a címzettnek a levelet nemcsak egysze-rűen átadta, hanem szóban részletesen elő is adta a dolgok ál-lását; a célt, a reform szükségességét, a lehetőségeket és a megoldás módját. Küldetése, ha másutt nem. hát András provin-ciálisnál, meglehetősen kényes természetű volt és talán rá-

conventus J au r i ensem videlicet et Budensem par i ter ad manus acciperent , quod pr ius in conventu Budensi tanquam in capi te et corde regni hanc sanc tam rem Deo et omnibus acceptabi lem inchoarent . In hoc mihi gra t iam f idens impendi s ingula rem; spero enim quod bene Dominum A u g u s ú n u m episcopum Jaur iensem quietabimus, quod non impütabi tür vobis, quod in suo conventu non incepistis. Hec t an tum scr ibo u t sciatis vo lun ta tem meam. P o s t capi tu lum vero, quod tenebo Bude, Deo dante, in dominica Miser icordia Domini , veniam ad ves t ras pa te rn i ta tes ad W i e n n a m et ibidem dabo l i t teras auc tor i t a t i s meae et una cum f ra t r ibus descendam ad Budám. T u quorum tes t imonium sigillum provincia la tus mei duxi p resen t ibus apponendum. Scr ip tum Str igoni i fe r ia quinta post fes tum asche Anno domini M C C C C L I I . "

35 Ld. a lább Aeneas Sylvius Piccolomini leveleit . » M O P H . 8. 301.

III.

beszélőképességét is nem egyszer elő kellett vennie útjai során. Hogy a végén András provinciális oklevelével a reform már köz-vetlenül megvalósulás előtt állott, az igen nagy mértékben kö-szönhető Zágrábi Ágostonnak.

Az a személy, aki a magyar provincia Konventjeinek refor-málására kiszemeltetett, Leonardus de Brixen:'nal volt. Az egész előkészítés sokfelé ágazó munkájában éppen Zágrábi Ágoston képviseli az egységet s bizonyos, hogy Hunyadi, ha levelében nem nevezte is nevén Leonardust, hanem csak N.-nel jelölte, Zágrábi Ágostont azzal bízta meg, hogy Leonardust terjessze elő a pápának, mint a reform végrehajtására alkalmas szer-zetest.

Ezek a levelezések, Zágrábi Ágoston útjai, 1452 első felére estek. A valóságos reformunka azonban, úgy, ahogyan azt Ágoston fráter, a győri püspök, meg a többiek szerették volna, még majdnem két évig váratott magára. Leonardus a sok leve-lezgetés és megállapodás ellenére Bécsben van; 1453 április 25-én kelt levelében Peter Wellen, a német (Teutonia) domon-kos provincia provinciálisa kinevezi őt a salzburgi tartomány inquisitorává a szokásos kötelességekkel és kiváltságokkal.35

Ez a tisztség azt követelte, hogy viselője a helyszínen tartóz-kodjék. tehát összeférhetetlen volt egy egyidejű magyarországi reformálással. 1453 őszén pedig a bécsi egyetem teológiai fakul-tásának dékánjaként találjuk Leonardust.38 Ez szintén azt je-lenti, hogy nem lehetett Magyarországon.

Ügy látszik tehát, hogy az 1452. éveleji tárgyalások, — való-ban lelkes előmunkálatok, — nem hozták meg a várt, kellő eredményt. Bizonyára a rendi felsőbbség támogatása nem volt kielégítő: András provinciális nem igen siethetett a tőle kikény-szerített ígéret beváltására, a rend vicarius generalisa, Domi-nicus Gianni de Corella pedig inkább azzal volt elfoglalva, hogy meg fogják-e választani magister generálisnak vagy sem.

Az 1453 május végén Nantes-ban tartott capitulumon azon-ban nem Gianni de Corellát, hanem Martialis Auribellit válasz-tották a domonkosrend fejévé, aki az observantia egyik legna-gyobb előmozdítója lett.

Auribelli megválasztatása után újra felszítják a magyar-országi reform már-már elhamvadt tüzét és még ugyanazon év novemberében a fáradhatatlan Zágrábi Ágoston fráter nagy és jelentős útra indul: Aeneas Sylvius Piccolomini sienai püspök és császári consiliarius (a későbbi II. Pius pápa) három levelét

35 Mor t i e r a bécsi kéz í ra t fol. 79. r. ta lá lható oklevele t I V . 465. közli. Leona rdus ez inquis i tor rá való k inevezésé t t a r t a lmazó oklevél kel te 1453. ápri l is 25., Báze lbő l . .

36 W a p p l e r 471.

III.

viszi Rómába. A három levél Auribelli magister generálishoz, a pápához és a domonkosrend római procurator generálisához szóltak. Mindhárom tulajdonképpen ajánlólevél és Zágrábi Ágos-ton fráter küldetését ajánlja jóakaratukba, aki a bécsi observans fráterek törekvéseit fogja előterjeszteni és azok támogatására segítségüket kérni.

Leghosszabb az Auribellihez intézett levél. Főbb passzusai: Aeneas, ... Krisztusban tisztelendő Atyánk . . . ! . . . egy különös indíték és az a nagy melegség, amellyel szerzeteteket szeretjük, mintegy kényszerítve sürget, hogy becsiiléstekre különösen méltó frátereiteket figyelmetekbe ajánljam; ezeknek vágyuk, hogy jó munkát végezzenek és úgy látjuk, hogy az Úr szántóföldjén nagy buzgalommal akarnak gyümöl-csöket termelni; ezek ausztriai fráterek és különösen a bécsi konventből valók; kiváló tudományosság és dicsérendő élettisz-taság uralkodik körükben ... ezek most bizonyos igen kegyes dolog miatt, a Magyarországra nemrég bevezetett, igen nyomo-rúságos plántálások okából, melyek Isten kegyelméből már virágozni kezdenek s Isten szőlőjében bő termést ígérnek, a tisztelendő Zágrábi Ágoston frátert... színed elé küldték. Ele-get tenni akarván az említett fráterek kérésének, nyomatékosan kérjük, hogy azt a Zágrábi Ágoston frátert... egyrészt kegye-sen kihallgatáson fogadjátok, másrészt a rábízott dologban úgy méltóztassátok meghallgatni, hogy jelen soraink nálatok, tisz-telendő Atyánk, hatásosaknak mutatkozzanak. Ez számunkra kimondhatatlanul kedves lesz; erőnkhöz képest igyekezni fo-gunk, hogy mind itt a császárnál, mind a római kúriában, a pá-pánál, úgy munkálkodjunk, hogy mindenki lássa, mennyire kész híveitek vagyunk mind nektek, mind rendeteknek. A levél 1453. november 10-én kelt Neustadtból.37

17 F e r r a r i u s 587—588: „Ad Genera lem Ordinis P r a e d i c a t o r u m . Reverendo in Chr is to P . F r . Mart ial i Auribelli , S. Th . P r o f . ac Ord in i s Praed . Mag. Generál i Digniss. Amico nons t ro honorando. Aeneas, De i grat ia , Ep i scopus Senensis, ac Imper ia l i s Consil iarius, Rev. in Chr i s to P á t e r , Amice honorande . Quamvis ea, quae vestr i sa luberr imi , et Dei accept iss imi Ordinis augmentum, atque honorem concernunt , curae vobis esse minimé dub i t emus : singulari tamen a f f e c t o, et a rdor immensus, quo Ves t r am prosequimur Rel igionem, veluti s t imulus quidam. nos u rge t , ut f r a t r e s ves t ros dignat ioni ves t rae et superabundant ia commendemus , quos boni oper is cupidos, et ad f ruc t i f i candum in agro dominico f e rven tes esse conspeximus, quales sunt f r a t r e s Austra l icae nat ionis , et praecipue Conven tus Viennensis in Austria, inter quos viget excel lens doctr ina, et vi tae mundicia laudabi l is : ita ut oder eorum, sicut odor agri pleni, cui Dominus benedixi t , cunc tos in c i rcui tu laet i f icet , i j nunc p rop te r non-nulla negot ia pia, et occasionum paupercularum plan ta t ionum in Regno Ungar iae novi te r in t roduc ta rum, quae per Dei grat iam, jam f lo re re

III.

A pápához írott sorok körülbelül ugyanezt tartalmazzák rö-videbb formában, hangsúlyozva azt, hogy a bécsi fráterek terve-zett munkájukkal nagy szolgálatot tesznek a római egyháznak. Idéznünk kell ezt a mondatot: A bécsi domonkosrendi konvent fráterei... Zágrábi Ágoston frátert küldik Szentségedhez bizo-nyos igen kegyes dologban és főleg az ott már teljesen megrom-lott szabályok reformálását célzó, Magyarországra nemrég be-vezetett plántálások okából.39 *

A procurator ordinishoz címzett levél lényege az, hogy a procurator támogassa Zágrábi Ágoston frátert a pápa elé való jutásában és maga is járjon közbe a páca jóakaratának ki-eszközlésében.39

Aeneas levelei bizonyos nyomorúságos plántálásokról tesz-nek említést, amelyek azonban Isten kegyelméből már virá-gozni kezdenek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az 1452-es tárgyalások után a bécsi fráterek valóban elindultak a magyar provinciába, de munkájuknak, — mint fentebb is említettük —, nem volt meg a várt eredménye: csak nyomorúságos plántálás lett belőle. Leonardus maga különböző elfoglaltságai miatt nem mehetett s nélküle nem tudtak a fráterek kellő hatást elérni.

Valami azért mégis volt, hiszen Aeneas azt írja, hogy ezek a nyomorúságos plántálások Isten kegyelméből már virágozni kezdenek és bő termést ígérnek. Ügylátszik tehát, hogy Buda és Győr megreformálását, — ez a kettő volt legelőször tervbe-véve —, végeredményben mégis már 1452 végére, vagy 1453 elejére tehetjük.

Aeneas leveleivel útrakelve. Zágrábi Ágoston fráter 1453 54

incipientes , f r u c t u s uberes in b o r r e u m Domini r ep romi t tun t , Honorab i l em F r . Augus t inum de Zagrabia , Curso rem Senteni ia rum, ad ves i rum conspec tum d r igunt . Cupien tes igi tur vo t i s d c to rum f r a t r u m geri morém, rogamus obnixe, ut eundem Fr . Augus t inum de Zagrabia , cum ad praesen t iam ves t ram vener i t , et audire benigne, et in commiss is sibi negot i i s ita exaudire dignemini , ut p r aesen te s nos t r a s apud P. V. R. e f f i caces fu isse perc piant . Id ér i t nobis, superquam dicere possumus, g r a t u m : s tudebimusque pro nos t ra viri l i , ub icunque fue r imus , sive hic apud Caesarem, sive in Rom. Cur ia apud Max. P o n t i f . sic agere , ut et V. P. nos dedi tos , et Ordin i ves t ro a f f ec tuos i s s imos omnes i n t e l l i gan t Da t . in. Nova Civi ta te Aus t r iae , die 10. Novemb . anno 1453."

38 U. o. 588—589. — Az idéze t t m o n d a t : Mi t t un t ad Sanct i t . V. F r a t r e s Conventus Vienn. Ord . P raed . H o n o r a b i l e m F r . Augus t inum de Zagrabia , Cursorem sen ten t ia rum, p r o p t e r nonnul la nego t ia pia, et praec pue occas ione qua rundam planta t ionum in Regno Hungár i áé , nov i te r i n t roduc ta rum sub r e f o r m a t i o n e regulae, quae jam illic era t omnino abole ta . . . "

38 U. o. 588.

III.

telén érintkezhetett a pápával és a magister gnereálissal. Ez azután valóban eredményes út volt és a magyar konventek re-formja most már végre megindult a maga teljességében; a munka élén pedig Leonardus de Brixenthal állott.

Végleg itt volt ennek az ideje, mert, — talán csak a Riecher Jakab által megjavított néhány erdélyi konventet ki-véve —, a magyarországi domonkosoknál igen gyarló volt a szerzetesi élet. Erre nemcsak Aeneasnak a pápához írott levele mutat rá, hanem a közeikorú Johannes Meyer Ord. Praed. Buch der Reformacio Predigerordens V. könyvének LXXV. fejezete is.40 Ebben az 1475-ben készült munkában ezeket olvassuk : ... Vil ander watter und magister sind in dem selben convent zu Wien gewesen, die vil gutz getun habent; alsó besunden ist gewesen maister Leonhardus de valle brixiensi, der prior und vicari vil jar in Österreich gewesen ist, und by sinen ziten uss dem convent zu Wien etwen manger convent in dem kiingkrich der provincie zu Ungern zu der gaistlichait ist reformiert; in welhem convent zu Ungern vor mais gar an arm, ellend leben waz, alsó daz ir convent gar schier gaistlich und zitlich zergan-gen möcht sin, do es nun von der gnad gotz gar wol stat, gaistlich und zitlich ...

Hogy Leonardus 1454-ben valóban a magyarországi re-formmozgalmak élén állott, tudjuk egy leveléből. Ezt a levelet 1454. június 7-én írta a bécsi polgármesternek, akinek egyúttal elküldte a husziták két szín alatt való úrvacsorázása ellen írt traktátusát. Legdicsőségesebb urunk, királyunk,••— írja —, s hasonlóképpen a főtisztelendő kardinális-követ úr, az esztergomi érsek, beleegyezésével és a kassai városi urak kérésére, rendünk főtisztelendő magister generális atyjának rendeletéből, néhány fráterrel útnak indulok a mi kassai konventünk megreformálá-sára. Azt a dolgot, amit Uraságod kért, íme küldöm. Bárcsak használhatrm valamit üdvössége előmozdításában. Többet szán-dékoztam írni, de ez az előttem álló utazás arra kényszerit, hogy jobb alkalomra várjak... A levél Budáról van keltezve.41

«" Q F . 3., 149. 41 Mor t i e r IV . 467. említ i , hogy a levél megvan a bécsi konv. 9. sz.

kódexében, fol. 49. v. — A szöveget közli Fe r r a r iu s 589—590 is : „Specta-bil is mi domine Magis ter c ivium insignis c ivi ta t is Wienn . miles pers t renue. De beneplaci to gloriosissimi Domini nost r i Regis nec non reverendiss imi domini cardinal is lega:o, archiepiscopi S t r igan . a tque ex roga tu dominorum civium Cassovien. ; ex commiss ione quoque R t v e -rendissimi pa t r i s generál is Magis t r i Ordinis nost r i , jam cum F r a t r i b u s al iquot i ter facio ad r e fo rmac ionem conventus nos t r i Cassoviensis . R e m i taque quam dominacio ves t ra pet ivi t mi t to , que u t inam alicui prodesse possi t ad e f f i cacem sa lu t a rem: P lu ra in tendebam scr ibere sed

III.

Eszerint 1454 júniusában Leonardus elindul a kassai kon-vent reformálására. Ez azt jelenti, hogy a budai ekkorra minden-képpen observans már.

A levélből következtethetünk a reformálás általános mód-jára is bizonyos szempontból, t. i., hogy egy konvent refor-málása egyrészt a király, másrészt az esztergomi érsek bele-egyezésével, s a rend részéről a magister generális rendeletére történt. Nem tudjuk, hogy ezek a beleegyezések és magisteri rendeletek egyenként adattak-e meg, vagy pedig kollektív fel-hatalmazást kapott Leonardus. 1454-ben, mindenesetre, még nem mint vicarius generális működik Magyarországon. Ez azon-ban inkább csak formai kérdés, a lényeg az, hogy a magyar-országi domonkos-reformot ebben az időben Leonardus vezette. Hogy a királytól volt engedélyt adó levele, arról, mint alább látni fogjuk, Auribelli tesz bizonyságot.

A kassai reformálással kapcsolatban érdekes megjegyezni, hogy Leonardus a kassai városi urak kérésére fog hozzá a kassai konvent reformálásához. Megismétlődött az 1436-i nürn-bergi eset, amikor Nürnberg magisztrátusa kérte a colmari observansokat a nürnbergi domonkosok megreformálására.

1455. április 23-án forma szerint is kinevezi Martialis Auribelli generális Leonardust a magyarországi observansok vicariusává. A kinevezést tartalmazó, elég terjedelmes levél igen érdekes utalásokat tartalmaz Leonardus addigi működésére vonatkozólag; épp ezért egész terjedelmében ideiktatjuk : A tisztelendő teológiai professzor, fráter Leonardus de Val-lebrixiensnek, László magyar király őfelsége birodalmában és országaiban lévő domonkosrendi reformált konventek vicarius generálisának, fráter Martialis Auribelli, a rend alázatos magis-tere és szolgája.

Tisztelendő Magister, szívbéli üdvözleteimet a Krisztus-ban! Leveletekre más, fontos elfoglaltságaim miatt csak röviden válaszolok. Először is: nem kell csodálkozni azon, hogy a jót cselekvöket üldözik ebben a világban. Megmondta Krisztus: a világban szorongattatás lesz részetek. És ezért, amit elkezdte-tek. bátor szívvel vigyétek is végbe. Istentől várván meg-jut almazástokat. Mert boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért. (Máté 5 : 10.)

Vicariatustok alól nem akartalak Benneteket felmenteni (t. i. az osztrák vicariatus alól), sőt még ezen felül a magyar

t rans i tu illó obs is ten te expec ta re cogor mel io rem opor tun i t a t em. Fe l i c i t e r valeat dominus et f au to r meus semper venerandus in D o m i n o Jhesu . D á t u m Bude die sept ima juni i anno, etc . ( ! ) 1454." A munka pontos címét ad j a S S O P . I . 816. b . : „ T r a c t a t u s adversos Huss i t a s de Corpo re Chris t i et de communione laicali ."

III.

provincia reformált konventjeinek gondját is Rátok biztam, úgy, hogy se a provinciális, se valamelyik vicariusa ne akadályoz-hassa ama konventeket illető munkátokat. Ti viszont, ameny-nyire lehetséges, éljetek békességben a kommunis életű (konven-tuális, nem observans) fráterekkel. Azokról a fráterekről pedig, akik azokat az inzultusokat követték el, írok a magyar provin-ciálisnak, hogy a capitulum generalére idézze meg őket, ahol majd elnyerik büntetésüket, amint megérdemlik.

A királyi levéllel, amit szereztetek, igen meg vagyok elégedve, de kívánnám, hogy javunkra másokat is szerezzetek, mert a világi papok mozgolódnak ellenünk Németországban a S. Petrus ad Vincula kardinálisa által kiadott konstitúció követ-keztében, amiről, úgy hiszem, jól vagytok értesülve. Es ezért jó lenne, ha kieszközölnétek, hogy királyotok őfelsége írjon a mi szentséges Urunknak, mikor követeket küld hozzá ... a mi érde-künkben, benneteket őszentsége jóindulatába ajánlva, hogy ne engedjen a szegény koldulókkal ilyen rútul bánni. Ugyanezt teszi sok más fejedelem is; erről most én is írok a királynak, hogy ... Ti is kérjétek őfelségét. Adjátok át minden hódolattal levelemet és minden erőtökkel szorgalmazzátok, hogy írjon a mi szentséges Urunknak. Ha a plébánosok és világi papok ren-dünk kiváltságait sértve üldöznének benneteket, támaszkodjatok az előkelők jóakaratára és a nép segítségére s vetélytársaitok-nak kiváltságainkat szegezzétek szembe, bántalmazásaikkal pe-dig ne törődjetek, mert az Úr kiment minket ellenségeink kezé-ből. Isten veletek és ajánljatok engem a fráterek imádságaiba. Rómából, 1455. április 23-án.*2

« Mor t i e r IV . 469—470. (a bécsi kézira tban fol. 97. r . ) : „Vene rando S2Cre pagine p ro fesso r i f r a t r i Leonardo de V a l l e b r i x e n s i Generá l i Vicar o conven tuum r e f o r m a t o r u m in regnis et t e r r i s sereniss imi regis Ladislai Ungar ie ordin is P red i ca to rum, fa r te r Mar t ia l i s Auribel l i ord in is humilis raagister et servus.

Venerande Magis te r , post cordiales in Chr is to salutes ( ! ) . L i t t e r i s ves t r i s p rop te r al ias m a j o r e s occupaciones brev i te r respondeo. P r i m o quod n o n est mi rum si bene facientes in hoc mundo persecuc ionem habent . Dixi t enim Chr i s tus : in munda pressuram habebi t is . E t ideo illud quod incepis t is cum magnanimi ta te persevere t i s a domino p rémium expectando. Nam Beati qui persecucionem paciuntur p rop te r jus t ic iam.

A Vicar ia tu ves t ro vos absolvere vos ( ! ) nolu i ; immo commisi vobis super hoc curam r e f o r m a t o r u m conventuum provincie Ungar ie i ta quod provinciá l is nec quicumque e jus Vicar ius de illis convent ibus se debeat impedire . Vos vero d isere te utamini auc tor i ta te vobis commissa et cum f r a t r i b u s vi te coronas (communis ) quan tum potes t i s paci f ice t ranseat is . De illis au tem f ra t r ibus qui tales insultus fecerunt jam ser ibo

III.

Leonardus működésére vonatkozólag azt tudjuk tehát meg, hogy sok nehézséggel kellett megküzdenie. Reformmunkásságá-nak kettős akadálya volt: belülről az observantia ellenzői, a fratres vite communis, tehát a konventuálisok; kívülről pedig a világi papság. A S. Petrus ad Vincula kardinálisa, akire Auribelli célzott, Nicolaus Cusanus volt, akit V. Miklós pápa 1450-ben legátusként Németországba küldött, részben éppen szerzetes-rendek megjavítására. Elnökölt 1451-ben azon a bambergi zsina-ton, amely határozataiban a világi papságnak kedvezett a hívek-nek a plébániai egyházban kötelező mise- és predikációhallga-tását és évenkénti kommúnióját illetőleg.

Leonardus reformmunkája közben írt Auribellinek és pa-naszkodott a konventuális fráterekre és a világi papokra. Meg-írta azt is, hogy a királytól a reformmal kapcsolatban oklevelet szerzett. Lehet, hogy ez olyan beleegyezést adó oklevél volt, mint amire a bécsi polgármesterhez intézett soraiban céloz. Auribelli fentidézett válaszában megelégedését fejezi ki Leonar-dus eddigi munkája felett, az akadályokkal szemben kitartásra, türelemre inti és vigasztalja. Ami az observantiával szemben-álló és a reformálókat bizonyos módon inzultáló frátereket illeti, azokat a provinciálissal a capitulum generaléra idézteti, hogy megbüntesse őket. Ezirányban írt is a provinciálisnak. (A levél nem ismeretes.) Auribellinek ez a lépése azt mutatja, hogy a provinciális, — talán a már ismert András —, nem híve az observantiának, különben nem idéztette volna meg Auribelli a vétkes frátereket a capitulum generaléra, hanem a provinciálist

provincia l i Ungar ie u t eos in cap'.tulo generál i c i tet ubi secundum eorum demer i ta cas t igabantur .

L e t t e r e reg is quas p rocuras t i s sa t i s michi p lacuerunt , sed vel lem ut a l ias p rocura re t i s in f avo rem n o s t r u m quid novi te r dyocescani moven t nobis in par t ibus Alraanie p rop te r cons t i tuc ionem edi tam a domino cardinal i Sanct i P e t r i ad Vincula , super quo fac to credo vos bene esse in fo rma tum. E t p rop te rea bonum esset ut p rocu ra re t i s quod serenis-s imus rex ves ter sc r ibere t S. D. N. quando mi t t e t ad eum o a t o r e s suos pro d a n d a . . . in f avorem n o s t r u m recommendando nos Sanct i ta t i Sue ne pe rmi t t a t pauperes mendican tes sic male t rac ta r i . E t hoc idem fac iunt mult i alii chr is t iani pr incipes , et de hac maté r i a ego nunc scr ibo ipsi regi de hoc quod... Vobis e jus m a j e s t a t i suppl icando. I t aque vos dabi t is sibi cum omni revere,nc:a l i t te ras meas et po t en t e r sol l ic i tare eum ( c u r e t i s ? ) ad scr ibendum S. D. N. Si plebani et cura t i fac iant vobis persecuc iones con t r a ordinis privi legia inveniet is vos cum pr inc ipum favore et popu-lorum auxilio, et f e rven t e r con t ra emulos ves t ros publ ice t i s nos t r a pr ivi legia et de eorum persecuc ion ibus non cure t i s quia Dominus er ipie t nos de manibus in imicorum nos t ro rum. Vale te et me f r a t r u m orac ion ibus commer.date. Ex R o m a xxiii die Ápri l is M C C C C L V . "

III.

utasította volna a dolog elintézésére; hiszen csak nem fogja a provinciális azokat elítélni, akik éppúgy gondolkodnak, mint ö.

Nagyobb baj a világi papságnak az ellenállása, amely kétségkívül nemcsak a reformálókat, hanem az egész magyar-országi domonkosrendet érinti, éppúgy, mint mindenütt a vilá-gon. Most, a bambergi zsinat határozatai után, a világi papság még élesebben lép fel a koldulókkal szemben, mint eddig. A kér-dés megoldására Auribelli a királyi hatalom támogatásának ki-eszközlését jelöli meg. A királynak írott levelét valószínűleg a Leonardusnak írotthoz mellékelte. Sajnos, erről a levélről és a királynak a pápához írott leveléről, — ha egyáltalában meg-írta —, nem tudunk, de gondolhatjuk, mi volt bennük. Minden-esetre Auribelli levélbefejező passzusa, amely a világi papságot a rend ellenségének minősíti, éles fényt vet a római egyház középkori belső egyenetlenségére.

Leonardus Auribellihez írott levelében kérhette még az osztrák natio vicariatusa alól való felmentését is. Auribelli vá-lasza nem tagadó, inkább csak azt nem akarja, hogy egy mun-katerület elveszítse Leonardus irányítását. A felmentést mégis megkapja Leonardus, még pedig közvetlen felettesétől, a német provinciálistól, Peter Wellentől. Neki is írhatott, hogy az osztrák vicariatus és a magyar observansok feletti vicariatus összeférhetetlen, mert nem tudja ellátni egyszerre a két felada-tot; ezért előbbi alól mentse fel.

Az ügy további fejleményei Leonardus lelkivilága szem-pontjából igen jellemzőek. A felmentést Peter Wellen, látva Leonardus kérésének helytálló voltát, minden további nélkül megadhatta. Leonardus azonban, úgylátszik, számított valami konvencionális ellenállásra, marasztalásra és a minden kom-mentár nélkül elnyert felmentés bizonytalansággal töltötte el; nem úgy tekintette, mint kérésének gyors elinézését, hanem az a kétely merült fel benne, hogy hátha valaki rosszakarója Wel-lennél bemártotta és Wellen most elvesztve benne vetett bizal-mát, nem számít további szolgálataira. Erre Leonardus leveleket írt 1455. húsvét előtti héten; panaszkodott a bécsi konvent priorának, Jákob Stubachnak és magának Wellennek is.

Ezeket a mozzanatokat olvashatjuk ki azokból a levelekből, amiket Wellen Louvainből írt 1455. május 13-án egyrészt Stu-bachnak, másrészt magának Leonardusnak; Wellen értesülve ártatlan és jóakaratú segítségének nem várt hatásától, eljárását megmagyarázza.

A Leonardushoz írott levélből43 megtudjuk, hogy Leonardus

« Mor t i e r IV. 472. (a bécsi kézira tban fol. 98. v.). A levél főbb passzusa i : Reverende Magis te r , ego recepi in Lovanio scr ip ta ves t r a que fue run t de data ( ? ) ut es t imo in ebdomada ante pacha (1).

III.

magyarországi működése alatt sem szűnt meg bécsi regensnek lenni és a bécsi konventtel állandó érintkezést tarthatott fenn, ha annak jó állapotáról is értesítette a provinciálist; Leonardus írt azonkívül arról is, hogy a magyarországi megreformált kon-ventek jó előhaladást mutatnak. Wellen válaszában jelzi, hogy örvend ezeknek a híreknek.

A felmentésre vonatkozólag ezt írja Wellen: Tisztelendő Magister! remélem a legközelebbi capitulumon. ahol új provin-ciális-választás lesz, látni foglak és ha Isten akarja, teljesen meg foglak nyugtatni Benneteket, hiszen úgy volt, hogy kérés-iekre a tiéteken kiviil a többi konvent vicariatusa alól felszaba-dítottalak Benneteket. Isten a tanúm, hogy nem is volt és most sincsen szivemben semmi ellenérzés Veletek szemben, tiszte-lendő Atyám, aki igen kedves vagytok és voltatok is mindig számomra...

A továbbiakban betegségéről szól Wellen és arról, hogy emiatt nem tudott Landshutba menni; ha elment volna, az ottani konvent is megreformáltatott volna; kéri Leonardust, hogy mentse viselkedését azok előtt, akik ezért esetleg panaszkodná-nak rá. Ez ismét azt jelenti, hogy Leonardus fenntartotta a kap-csolatot a német provincia szerzeteseivel.

Ugyanez kitűnik Wellennek Stubachhoz intézett soraiból is. Megkaptam leveleteket, — írja többek között —, látván és ol-vasván azt, nagyon elkeserít engem a retzi konvent állapota és kérlek Benneteket, hogy a tisztelendő magisterrel együtt segít-setek a vicarius atyának... A felmentésre vonatkozó sorok : Amint meg is írtam a tisztelendő magisternek, hogy irányában nincsen az én szivemben semmi más, csak becsülés és tisztelet... felmentettem őt, hogy megszabaduljon bizonyos alkalmatlansá-goktól, de hogy olyasvalamit cselekedtem volna vele szemben, ami által az én iránta való nagyrabecsülésem kisebbedett volna, az nem áll. Kérlek Benneteket, nyugtassátok meg őt ezirány-ban..**

E t pr imo gaudeo de bo.no s ta tu vest r i conventus W i e n n e n s i s ; 2" de bona p rospe r i t a t e conven tuum r e f o r m a t o r u m in Ungar ia . . . 4" r everende Magis te r , spero vos :n f u t u r o Capi tu lo v idere in quo er i t e lect io a l te r ius provinciá l i s et Deo volente , r eddam vos bene quie tum, quia l icet ita era t quod ad ves t ras p reces habui vos suppor t a tum a vicar ia tu a l io rum conven tuum pre te r ves t rum, tamen, Deo tes tante , .nichil fű i t nec est in corde meo d isphcenc ie cont ra pa t e rn i t a t em ves t ram reve rendam que michi car iss ima est et semper f ű i t . . . Ex Lovanio die sanct i Ser-vacii L V V

44 Mor t i e r IV . 472. (a bécsi kéz i ra tban fol. 97. v.) A közölt szöveg la t in e r e d e t i j e : „ E g o recepi ser ip ta ves t ra et visis illis seu cons idera t i s doleo super s t a tu conventus Reczens is et pe to quod una cum mag i s t ro

III.

Leonardusnak, mint a magyarországi megreformált kon-ventek vicarius generálisának további munkájáról nem ismerünk részleteket. Feltételezhetjük, hogy a reformmunka haladt tovább a maga Leonardus által előkészített útján. Leonardus tisztségét 1457. júliusa előtt tette le. Utódja a negyvenes években már Magyarországon, Erdélyben járt és reformmunkát végzett bázeli Jacobus Riech vagy Riecher lett.

A vicariusváltozás pontos dátumát nem tudjuk, de 1457. júliusa előtt történt, mert július 17-én Riecher mint vicarius ír Humbertus fráter kassai lectornak, akit helyettesévé tesz meg. A levél így hangzik:

Istenben kedves fiának, Umbertus fráternek, a domonkos-rend magyarországi provinciájában lévő kassai konvent lecto-tának, bázeli fráter Jacobus Riech, ugyanazon rendből, az em-iitett provincia reformált konventjeinek vicarius generalisa, üd-vözletet sth... Bizonyos igen fontos, lelki ügyek miatt egy ideig távol kell lennem a magyar provinciától, üe, hogy távollétem alatt az említett provincia reformált konventjei erősítés vagy vizitálás tekintetében valami hiányt ne szenvedjenek, — mivel a főtisztelendő magister engemet kinevező levele helyettes-állítási felhatalmazást is tartalmaz —, jelen sorok erejével Ben-neteket, kinek hitében, cselekvésben való jártasságában sok atya nyomatékos megerösitése alapján megbízom, a magyar-országi provinciába való visszatérésemig minden reformált konvent felett vicáriusommá teszlek, a Főtisztelendő Ma mister-nek engemet kinevező levelében foglalt és részletesen körülirt hatalommal (amelynek másolata hiteles pecséttel ellátva nála-tok van): bűneitek bocsánatának feltétele alatt meghagyom Nektek, hogy különös gondossággal őrködjetek a tisztelendő Magister Leonardus által reformált konventek felett, hogy azok a reguláris élettől cl ne térjenek: és ha találnátok ilyet, amint azt a gölnici konventről mondják, szorgalmatosan munkálkodja-tok annak a reguláris élet előbbi formájára való visszavezetésén. A Főtisztelendő Magister hatalmával parancsolom a szent en-gedelmesség kötelessége alapján, hogy az emiitett provincia re-formált konventjeinek elöljárói és fráterei Nektek, mint aki a Főtisztelendő Magister teljes hatalmát bírjátok, mindenben en-

reverendo det is ass is tencias patri vicario . . . Qucd ego seripsi rr.agistro Reverendo et tes te nichil est in corde meo ad ipsum nisi quod est honor i s et reverencie . . . E g o dedi sibi quie tem ut suppor ta re tu r ab inquie ud ni-bus al iquorum, sed quod ego reddider im alicui cont ra eum unde m.r.orata sit s incer i tas mea ad eum, non est. E s t in hoc p e ' o reddat is eum tranqui l lum. . . . E x Lovanio die S. S í r v a c ' i LV"."

III.

gedelmeskedjenek. Kelt Budán, saját kezemmel, az általam használt pecsét alatt, az Úr 1457. évében, július hó 17-én.'*

Kitűnik ebből, ismételten, hogy Leonardusnak erős küzdel-met kellett folytatnia az observantia érdekében a rend obser-vantia-ellenes tagajival. Sok konvent megállt új életformájában, ezeknek megőrzését bízta Riecher helyettesére; de voltak olyanok is, amelyeknél az új élet csirái nem voltak elég élet-képesek és el-eltértek a szigorú szerzetesi élettől, mint például Gölnicen; az ilyenre vonatkozólag Riecher meghagyása: vissza-vezetni a régi életre.

A levél egy mondata ar ra is enged következtetni, hogy a magyarországi reformált konventeket nem mind Leonardus ve-zette a reguláris életre. Riecher azt mondja ugyanis, hogy Umbertus különös gonddal a Leonardus által reformált konven-teken őrködjék. Tehát voltak más által reformáltak is. További következtetésnek nincs helye; ez a kifejezés vonatkozhatik a negyvenes években reformált konventekre éppúgy, mint az 1452'53-ban nem Lecnardus vezetése alatt történt reformmun-kára és gondolhatunk arra is, hogy Leonardus reformáló cso-portokat szervezett, de persze csak egynek az élén állhatott ő maga.

45 F e r r a r i u s 590—591: „ In Dei F i l io sibi Cariss imo, F r . U m b e r t o , Lec to r i Conventus Cassoviensis , Ord in is F . F. P r a e d i c a t o r u m Prov inc i áé Ungar iae , F r . Jacobl is Riech de Basi lea, e jusdem Ordinis , ac per P r o -vinciám praed ic tam Conven tuum r e f o r m a t o r u m Vicar ius Generál is , Sal. etc. Semper incedere per viam salutis. P r o p t e r causas sp i r i tua les ( ? ) non leves, necesse est , me per t empus al iquod ex: ra P r o v i n c i á m Hungá r i áé esse. N e ergo p rop te r meam absen t i am Conven tus r e f o r m a t i j am d ic tae P r o v i n c i á é al iquos in consolat ione, et v is i ta t ione de fec tu s pa t ian tur , cum in l i tera Magis t r i Reverendiss imi mea ins t i tu t io in o f f i c io con t : nea-tur cum auc to r i t a t e subst i tuendi , t enoré present ium, Vos, de cu ju s re l igiosi ta te , et exper ient ia in agendis, plene mul torum P a t r u m approba-t ione conf ido , meum subs t i tuo Vicar ium super omnes Conven tus r e fo rma tos , juxta omnem auc to r i t a t em, et cunc tas par t icu las in l i te ra Magis t r i Reverendiss imi meae ins t i tu t ionis in ; lusas , ( cu juc t r a n s u m p t u m sub sigillo au ten t ico apud vos es t ) usque ad r ed i tum meum ad ipsam Hungár iáé P r o v i n c i á m : in remiss ionem pecca to rum v e s t r o r u m com-mi t t en t e s vobis, u t singulari sagac i ta te v 'g i l a re veli t is super Conven .us per Rev. M a g i s t r u m L e o n a r d u m re fo rma tos , ne a v i t a regular i d e c l i n e n t : et , si quos inveniet is , ut f e r t u r de Conventu Gilnizensi , ad pr i s t inam s ta tum vi tae regulár is r educe re satagi te . Mandans auc tor i t a te Mag. Re-verendiss imi , in v i r tu te Sanctae Obedien t iae Praes id ibus , et F r a t r i b u s Conven tuum r e f o r m a t o r u m suprad ic tae Prov inc iáé , ut Vob s, t anquam habent i p lenar iam auc to r i t a . em Mag Reverendiss . obediant ad e f f ec tum. Vale te , et F r a t r u m ora t ion ibus me recommenda te . D á t u m Budae manuprop . sub sigillo, quo u t c r , 17. die mensis Ju l i j . an. Domini 1457."

III.

Akárhogyan van is, tény az, hogy a Leonardus vezetése alatt megindult és véghezvitt reformálás annyira eredményes volt, hogy a magyarországi reformált domonkos konventeknek állandó vicarius generálisuk van.

Riecher helyettes-állító levele ezekszerint jelzi Leonardus de Brixenthal magyarországi működésének végét.

A teljesség kedvéért emlékezzünk még meg néhány vázla-tos szóval Leonardus további életfolyásáról.40

Magyarországi működése befejeztével bizonyára vissza-ment Bécsbe és folytatta a magyar reformmunka vezetésének átvételével abbahagyott tanári munkásságát. 1460-ban (októberi szemeszter), 1463-ban (u. a.), 1465-ben (u. a.). 1468-ban (u. a.) és 1469-ben ismét a bécsi egyetem teológiai fakultásának dé-kánja.47 A magyarokkal való kapcsolatát nem szakította meg, továbbra is fenntartotta velük az érintkezést, ha másként nem, hát úgy, hogy támogatta a bécsi egyetemen tanuló magyarokat . Erre bizonyíték a bécsi egyetem magyar nemzete anyakönyvé-nek két bejegyzése, amelyek szerint 1468-ban és 1469-ben Leonardus a bécsi magyar nemzet tagjai közé iratkozott be. Az 1469-es bejegyzés így szól:48 Anno... (1469.) . . .inseriptus est ad nacionis Ungariee beneficia et exequias venerabilis et egregius vir Mag. Leonardus de Valle Brixiensi, arcium et sacre theologie professor, protunc facultatis theologie decanus, dicte nationis fidelis promotor, et solvit solvenda procurationis sub officio Mag. Anthonii Pogner de Corona.

1463-ban a politika színterére is lépett, amennyiben III. Frigyes császár és fivére, Albrecht herceg kibékítését tűzi ki céljául. Memorandumot szerkeszt, illetőleg ilyenszerű levelet nyújt át személyesen Albrechtnek. Memorandumában azt igyek-szik kimutatni, hogy a császár és a herceg közötti összhangra, megértésre mind saját , mind népeik, de az egyetemes keresz-

" Részle tesen Mor t i e r IV . 474. skk. — I t t eml í t jük meg, hogy a S S O P . Leonardus szempont jábó l nem igen használha tó ; nemcsak azér t , mer t nagyon keveset ír ró la , hanem azért is, mer t ( I . 816. és I. 843.) Leona rdus de Br ixen tha l t mindunta lan összezavar ja Leonardus de Vin-dobinával .

47 W a p p l e r 471. — 1465. csak Aschbach, Die W i e n e r U n i v e r s i . a t . . . I. 450; 1469. csak Schrauf , A bécsi egyetem magyar nemzetének anya-könyve 1453-tól 1630-ig, Budapest , 1902. 374.

48 Schrauf i. m. 374; az 1468-as be jegyzés u. o. 36. csak ennyi : „Sub procuracia Mag. Anthoni i Pogne r de Corona int i tulatus e s t : Vene-rabi l is et egregius páter , a rc ium et sacre theologie professor Mag. Leonardus de Valle Brixiensi , ord nis f r a t r u m Praed i ca to rum et dedi t 4. gr ."

III.

tyénség érdekében is szükség van, hiszen a török konstanti-nápolyi győzelme után már az egész nyugatot fenyegeti.49

Előzőleg, 1462 elején pedig Johannes de Otting passaui püspöki vicariusnak és győri prépostnak írott, hosszú, több feje-zetre terjedő levelében azt fejti ki, hogy a nemzetet romlásából nemcsak a köznép, hanem főleg az előkelők és a papság meg-javításával, erkölcseinek megreformálásával lehetne kiemelni.50

Leonardus jelentékeny irodalmi munkásságot is fejtett ki. Az Albrechthez címzett memorandum és az Ottingnak elküldött fejtegetései is kétségkívül ide számítandók. Irt egy traktátust, amiről fentebb is megemlékeztünk, a husziták ellen. Egy másik traktátusának címe Volunías deliberata seu deliberativa, ame-lyet 1463. végén szándékozott németre fordítani, önálló művein kívül két értékes gyűjteményt is szerkesztett. A két gyűjtemény különböző szövegek, történetek és traktátusok kompilációja, amelyek abból a célból készültek, hogy a császárnak építő olvasmányul szolgáljanak. Leonardus hosszú levélben ajánlja fel őket a császárnak.

Nem lehet megemlítés nélkül hagyni Leonardusnak Jeanne d'Arc rehabilitációjában való szereplését sem.51 Az orléansi szűz ártatlanná nyilvánítására 1450-ben indultak meg az első ténykedések. 1451-ben a pápa d'Estouteville kardinális szemé-lyében legátust küldött Franciaországba, aki szintén bírói vizs-gálatot indít ebben az ügyben. Jeanne d'Arc leglelkesebb és leg-hatásosabb védelmezője egy francia domonkos, a teológiai magister és franciaországi inquisitor Jean Bréhal (Johannes Braballis) volt. Ez a legátus számára egy summariumot készí-tett, amelyben a Jeanne d'Arc kivégzésénél szerepet játszott vádpontokat állította össze, de úgy, hogy azok mindjárt cáfol-hatók is legyenek. Ebből a summariumból Bréhal a legátust kísérő két olasz kanonistával egy memorandumot készített. Tanúvallomások és főleg Bréhal munkája révén az ügy igen jól állt. Bréhal azonban egy nem érdekelt idegentől, — tehát sem francia, sem angol embertől —, is véleményt akart hallani. Ezért ismeretlenül bár, de nagy hírnevéről mégis ismerve, Leonardushoz fordul, s Leonardus Vilszkcher, Zsigmond herceg franciaországi követe által elküldi neki az egész aktacsomót és véleményét kéri.

Leonardus válaszát nem ismerjük; válasza tartalmára kü-lönböző jelekből következtethetnénk, de itt most nem az a fontos, hanem az, — és ezért említettük meg ezt a Bréhal-féle kapcsolatot —, hogy ez is lényeges vonással járul hozzá Leonar-

•• Rész le tesen Mor t i e r IV . 4 7 5 - 4 7 8 . 60 Mor t i e r IV . 4 7 4 - 4 7 5 . " U. o. 4 8 0 - 4 8 6 .

III.

dus alakjának képéhez. Leonardus egyéniségének képe mellett pedig azért nem mehetünk el közömbösen, mert benne az obser-vans domonkos szerzetes ideális alakját találhatjuk.

Observans szerzetes, aki ragaszkodik rendje eredeti szabá-lyaihoz és ideáljaihoz. De nem pusztán cellája négy fala között bűnbánatot tartó, aktivitás nélküli aszkéta, hanem az általa megismert és megtapasztalt ideális életet terjeszteni akaró, missziós lelkület hordozója is. Mint ilyen reformálóia a magyar provinciának, de e munkája közben irányító szelleme benne van több német kolostor reformálásában is. Observans volta azon-ban nem zárja ki, sőt megkívánja, hogy egyéb területeken is aktív szerepet vigyen. Elsősorban tudományos téren. Előad a bécsi egyetem teológiáján, annak többízben dékánja; emellett regense a bécsi domonkos konventnek is. Dogmatikai kérdésben harcol a husziták ellen az egyház egysége érdekében; hozzányúl olyan filozófiai és teológiai kérdéshez, mint a szabadakarat problémája. Messzeföldön híres ember, kinek véleményét egy országot érintő teológiai és jogi kérdésben kérik ki.

De nemcsak teológus, hanem politikus is, elsősorban egy-házpolitikus. Jól látja azokat a hibákat, főleg az erkölcsi süllye-dést, amely egyaránt megvan népnél, előkelőknél és a klérusnál és amely súlyos teherként nehezedik a nemzetre; s jól látja, hogy milyen kicsinyes ellentétek akadályozzák a fejedelmek egyöntetű fellépését az immár egész nyugatot fenyegető török veszedelem ellen: mindezekre orvosságot keres, ötletei vannak, megoldásokat terjeszt elő.

Egyszóval kiemelkedő egyéniség. És örvendetes tény, hogy a magyar domonkos provincia reformálásának irányítása egy ilyen kiemelkedő egyéniség kezében volt. Ha egyes adatok-nak talán híjjával vagyunk is, kétségtelen, hogy példája lelki és szellemi hatásának Magyarországon is jelentősnek kellett lenni.

Halálának ideje bizonytalan; Mortier egy kódexbejegyzés alapján 1477. március 12-e utánra teszi azt, Grabmann viszont 1473. körüli időben jelöli meg.5"

Néhány szóval még csak atinyit, — utalva arra is, amit Riecherrel kapcsolatban mondottunk —, hogy bár ennek a ma-gyarországi reformnak a kiindulópontja a bécsi konvent és véghezvivői bécsi observans fráterek voltak, maga a reform nem speciálisan bécsi kultúrának az átvétele volt. A reform egyete-mes rendi, sőt bizonyos mértékben egyetemes egyházi mozga-lom volt. Tehát a reform nem volt a bécsi konvent önálló pro-duktuma. Oda is Baselből és Nürnbergből került, nem is egészen húsz évvel a magyar reíormálás megindítása előtt. Bécs csak közvetítő volt ennél a mozgalomnál. Távolabbra tekintve pedig

" U. o. 484., ill. G K T h . 102.

III.

a bécsi fráterek munkája nem volt egyéb, mint rekompenzáció a magyar domonkosok 1226-i igénybevételéért, mikor Lipót her-ceg magyar fráterek segítségével vetette meg a bécsi domon-kos-konvent alapjait.53

A kassai lectorhoz, liumbertus fráterhez írott levele után Riecherről nem hallunk többet.

Az observantia terjesztése és terjedése a magyar provinciá-ban Leonardus, illetőleg Riecher után is tovább folyt. Mielőtt azonban a rendelkezésünkre álló, a többi, főleg a német provin-ciához képest, sajnos, elég kisszámú adatunkat sorravennénk, vessünk néhány pillantást a rendi reformnak az egész renden belül való további sorsára.

Magától értetődő dolog, hogy a reform szempontjából nem közömbös: híve vagy ellenzője ül a magister generalisi székben. Etekintetben az observantia helyzete felettébb kedvező: 1453— 1524-ig tizenegy magister generális közül csak kettő nem volt az observantia híve, e kettő közül is azonban az egyik, Leonar-dus de Mansuetis. mind sajá t szerzetesi életében, mind kor-mányzati ténykedéseiben olyan szigorú veit, hogy inkább lehet az observansokhoz számítani. A ténylegesen observans kilenc magister között pedig nem egy lombard congregatióbeli is ta-lálható, akik tudvalévően az observantia legszélső szigorú cso-portját képezték.

Az observans generálisok természetesen kötelességüknek tekintették a reform fejlesztését, terjesztését. De épp oly termé-szetesen nem maradt el ezekkel a fejlesztő törekvésekkel szemben a konventuálisok részéről való ellenkezés sem. Egy-részt a provinciálisok álltak szemben az observantiával (már-mint ahol ők maguk nem voltak observansok), hiszen a reform-mozgalom legnagyobb és leggazdagabb konventjeiket vette el. Ezért kettős irányú volt törekvésük: egyrészt azirányban esz-közöltek ki tiltó rendelkezéseket, hogy nem szabad a generális tudta nélkül reformálni, hanem csak külön engedéllyel és a re-formálás nem lehet erőszakos, másrészt pedig azirányban, hogy a megreformált konventek a provinciális joghatósága alól nem vehetők ki. Mindkettőre vonatkozólag a capitulum generalék határozataiban bőven találunk példát. Persze nemcsak provin-ciálisok, hanem az egyes nem reformált konventek is szemben-álltak az observantiával. A konventuális fráterek sorsa nem volt különösen kedvező: ha megjelentek az observansok. a konvent-ben helyet kellett csinálni számukra, nem egyszer át kellett adni nekik. Akik nem csatlakoztak hozzájuk, azoknak általában menni kellett, de ha maradhattak, akkor is mindenük, könyvek,

M Az 1226-i a lap í tás ra von. Id. F e r r a r i u s 25—26.

6 2

birtokok stb. átmentek az observansok kezébe. Az observansok, hatalmuk tudatában nem egyszer túlmentek a megengedhető jogos határon, aminek azután áldatlan civódás lett eredménye.

Ezért azután sok olyan rendelkezés jelenik meg mind a ca-pitulum generalék, mind a szentszék részéről,54 amelyek élesen elválasztják az observansokat a konventuálisoktól, tiltják a frá-tereknek nem megfelelő konventbe való befogadását, hasonló-képpen nem reformált konventeknek az observánsok által való elfoglalását.

Observansok és konventuálisok között azonban minden rendelkezés ellenére egyre növekedett az ellentét, úgyhogy Bartholomaeus Comazio után szinte két rendet kellett kormá-nyozni a generálisnak. Nagyon kellett tudnia, hogy az egyik csoport mit tart meg a regulákból és a másik mit az általános szabadságból, mert ha erre nem figyelt, akkor könnyen túl-szigorú lehetett az egyikhez, túlenyhe a másikhoz.

1487-ben megszakadt az observans generálisok sora és a velencei Ioachim Torriani személyében hosszú időre (egészen 1500-ig) konventuális került a domonkosrend élére. Torriani maga igyekezett igazságos és pártatlan lenni mindkét ággal szemben, sőt a capitulumok határozatai55 több alkalommal ép-pen a konventuálisok abususait voltak hívatva csökkenteni. Jó-szándékának értékét azonban erősen lerontotta az. hogy Tor-riani nem volt következetes, rendelkezéseiben megingathatatlan és éppen a reformmunkát illetőleg már kiadott utasításait más, külső érdekek miatt gyakran visszavonta, aminek az ellentétek elsimítása helyett inkább elmélyítése lett az eredménye.

Torriani kormányzata így nem volt sem az observans tö-megek kedvére, sem magának az observantiának hasznára. Ezt mutatja igen éles formában az a levél, amit az 1501-ben meg-választott új generális, Vincentus Bandelli, — előzőleg a lom-bard congregatio tagja —, intéz a rendhez. Ebben a szeretet és békesség ápolását, a már szinte kiveszett observantia vissza-állítását és a szenteknek tetsző erkölcsi élet felvirágoztatását jelöli meg feladatként; a cél: a népek építése és az alapító di-csőségére a lelkes üdvösségért való munkálkodás.50

54 M O P H . 8. 379., 391. stb. — B O P . I I I . 526—528: , .Dum singulos." M Le Mans, 1491., F e r r a r a 1494. és 1498: M O P H . 8. 395., 396.. 417.,

424., s tb. » „ . , . s t u d u i m u s . . . o rd inare quedam, que char i ta tem et p a c t m

omnium par iant et conservent , de fo rmi t a t e declusa, regularem vi tám pene ext inc tam r e p a r e n t . . . et eos móres inducant, qui sanctos decent , quive ed i f icent populos et sa lu tem an imarum laudem condi tor is procu-ren t . " M O P H . 9. 3. (Római capi tulum, 1501.)

6 3

Maga a capitulum generale is több határozatot hoz az ob-servantia érdekében. Az egyik éppen így kezdődik: Religionem collapsam et totaliter deformatam erigere et reformare cupien-tes...-" A rendelkezések szerint minden rendi előljáró, provin-ciális, vicarius stb. példával, szóval és tettel egyaránt igyekez-zék a konventeket és frátereket a rendi szabályok szerint refor-málni. Szó kerül a botrányos életű konventek reformálásának módjáról, a reformált fráterek tartózkodásáról, de a többi ren-delkezésekben is, ahol nincsen kifejezetten szó observantiáról, igen szigorú utasításokkal szabályozza a capitulum a fráterek mindennapi életét. Mindennek célja, hogy amint egy fogadalom és egy magister generális iránt való engedelmességben élnek, ita uniformes in observanciis canonice religionis inveniamur A reformálásban maga Bandelli is résztvesz és több provinciát megvizsgál. Útjáról lesújtó és fájdalmas beszámolót ad az 1505-i capitulum alkalmából kibocsátott levelében."'9 A capitu-lum ismételt felhívást bocsát ki az observantia erősítésére, nyomatékosan követelve a három szerzetesi fogadalom megtar-tását is. Érdekes azonban, hogy a szegénység tekintetében az ú .n. új jog (IV. Sixtus 1475-i Considerantes bullája!) mennyire meggyökeresedett már : ha a capitulum a magántulajdont el-ítéli is, a közös vagyont még az observansoknál is természetes-nek találja.

Bandelli idejére már két provinciában kerültek az observan-sok túlsúlyba (a congregatiókat nem számítva): 1495-ben VI. Alexander pápa elrendeli, hogy Teutoniában, vagyis az egyik német provinciában a konventuális frátereknek legyen vicarius generálisuk,60 az egyik spanyol provincia pedig congregatio helyett egyszerűen reformált provincia lett.61

Az observantia érdekeit szolgálta az is, hogy a Constitu-tiókból Milánóban új, nyomtatott, javított kiadás jelent meg.

Bandelli után hozzá hasonló szellemben ír Jean Clérée gene-rális,62 de különösen szép, egyszerű és nemes szavakat tartalmaz az egynáztörténelemben oly nagy szerept játszott Thomas de Vio Caietanusnak (magister generális 1508—1518.) az 1513-i génuai capitulum alkalmából a rendhez intézett levele: Quanto studi, fratres charissimi, collapsus ordo reparanda sit, magnitúdó

" M O P H . 9. s. 58 U. o. 5—7. M U. o. 2 5 - 2 7 . 80 B O P . IV . 114-115 .

Mor t i e r V. 106. 82 „hor to r v o s . . . unusquisque . . . s t u d e a t . . . l a b o r a t . . . ut co l lapsas

o r d o in deco rem pr i s t inam re su rga t ac r e f o r m a t u r . " M O P H . 9. 62. ( P á -viai capi tu lum, 1507.)

64

ruine illius testatur... Mivel itt van az óra az álomból való fel-ébredésre, az Istenért és a mi Urunk Jézs Krisztus szerelméért kérlek benneteket, hogy a rend reformálásáa készek legyetek... Kétségtelenül megteszitek..., amikor a fogadalmatok szabályai és eonstitutiói szerint éltek és így élve minden bizakodástokat Abba vetitek, Akinek gondja van reátok: Aki ruházza a mezők liliomait és táplálja a madarakat: Mert ez a szerzetesség gyö-kere, ez a reformálás kulcsa, enélkül minden reformálás refor-málása méltatlan erre a névre."3

A Thomas de Vio alatt tartott capitulumok is egy sereg utasítást és határozatot tartalmaznak, amelyek az observantia győzelmét vannak hivatva munkálni. Ennek a generálisnak az observantia érdekében végzett munkásságát eléggé jellemzi utódának, Harcias de Loaysanak ez a néhány szava: Is enim collapsum ordinem sapientia, virtute et prudentia instauravit.84

Jelentős tény. hogy éppen akkorra erősödik meg az obser-vantia a domonkosrendben, amikor a vele egyidőben alapított másik koldulórend, a ferencrend, éppen az observans-konven-tuális ellentétek miatt két különálló szerzetesrendre szakad szét.

A domonkosrendben ezután, — általában véve —, az obser-vantia úgy erősödik, hogy a század közepén, az előzőleg do-monkosrendi V., Szent Pius pápa alatt a konventualizmus telje-sen eltűnik.65

Ez a domonkosrendnek általános és vázlatos képe a rendi reform szempontjából a reformáció előtti hatvan esztendőben. Hogy ezeknek az egyetemes rendelkezéseknek milyen különös okai, illetőleg következményei voltak a magyar provinciában, í.em tudjuk. Salvus Cassetta generális registrum-könyve sok reformálásra vonatkozó adatot tartalmaz, de magyarokról nem igen van szó benne. Arra sincs adatunk, hogy Bandelli generális vizitációi során Magyarországon járt volna. Megjegyzendő azonban két dolog. Először az, hogy a fentebb vázolt magister generalisi és capitulum generalisi rendelkezések a rendi refor-mot illetőleg mind egyetemes jellegűek voltak; ellenkező ada-tok hiánya folytán feltételezhető tehát, hogy e rendelkezések kiadására a magyar provincia állapota éppúgy okot szolgálta-tott, mint más provinciáké. Másodszor pedig az, hogy rendi tör-vény lévén a capitulumok határozatainak minden provinciába és ott minden konventbe való eljuttatása és felolvasása, ezek a reformot illető rendelkezések is mind eljutottak Magyar-országra, nem beszélve arról, hogy az egyes capitulumokon a

« M O P H . 9. 93. M U. o. 157. (Róma! capitulum, 1518.) « Walz 52.

6 5

magyar provincia kiküldöttei, provinciálisai, diffinitorai is résztvettek.

A magyarországi rendi reform ebben az időszakban épúgy, mint 1452-ben, nem egyedül a domonkosrend belső ügye volt: az államhatalom érvényesítette itt is a maga befolyását. Ez természetesen elsősorban Mátyás királyra áll.

Mátyás a magayrországi szerzetesrendek megjavítását uralkodói kötelessége teljesítésének fogja fel. E kötelességtelje-sítés motívumai azonban nem csupán vallásosak, hanem politi-kaiak is: a tiszta és erős szerzetességen keresztül az alsóbb néposztályokat akar ja erősíteni a főpapsággal, főnemességgel szemben.00 Ezért 1486-i törvényének 12. cikkelye minden püs-pöknek az egyházmegyéje területén lévő kolostoroknak éven-ként kétszer való megvizitálását, az alkalmatlan kolostorfők le-tételét és a gonosz életű szerzetesek eltávolítását teszi köteles-ségévé. 1489-ben még tovább megy, mert ekkori, a pápai követ-tel egyetértésben kibocsátott rendelete az összes magyarországi szerzetesrendek reformjáról szól, főbb meggondolásait tizen-három pontban foglalva össze.67 Hogy a szerzetesreformot illető követelmények ebben a korban általában minden rendnél ugyan-azok voltak, azt mutatja, hogy e tizenhárom pont éppúgy a szer-zetesi szegénység, ruházati szabályok, általában az életmód szi-gorúságát hangsúlyozza, mint a domonkosrendi capitulumok rendelkezései.

Mátyás királynak a magyar domonkosrendiek reformálását illetőleg tett különös intézkedéseiről nincsen tudomásunk. De, hogy lehettek ilyenek, azt talán onnan szabad következtetnünk, hogy a bécsi domonkos konvent egy régi kódexében arra vonat-kozólag olvasunk bejegyzést,68 hogy 1478-ban a Leonardus Mansuetis generális és a bécsi konvent fráterei által Mátyás magyar és cseh király kérelmére reformáltatott meg a budweissi konvent.

Bizonyosra vehető, ha Mátyás király nem hal meg oly ko-rán, ez a megkezdett reformmunka energikus módon, eredmé-nyes befejezéshez jutott volna. Mátyás halála után az állam-hatalom részéről, a zavaros politikai viszonyok miatt, nem volt várható a szerzetesség állapotával való beható foglalkozás.

« Ld. bővebben Bar ta 78. skk. U. o. 8 1 - 8 2 .

•8 F e r r a r i u s 586: . .Budovit iensis , a l iorumque in Boemia ins tanté Mat th ia rege Ungar i e et Boemie , per Gen. Mag. F r . L e o n a r d u m Man-suetum, F r . P e t r o Fu ldne r Viennensi , ac deinde F r . Chr i sos tomo S. Th . P r o f e s s . ex eodem Conventu , vi ro ab eodem rege de p r u d e n t i a . . . a l i isque v i r tu t ibus p lur imum commenda to cum oppor tuna facul ta te , et auc to r i t a t e anno 1478. die 18. Ápri l is fű i t in iuncta ."

66

Később pedig, bár II. Ulászló tett lépéseket, — legalább is a do-monkosok szempontjából —, nincsen tudomásunk semmi ér-dembevágó mozzanatról.

Meg kell azonban emlékeznünk X. Leo pápa egy intézkedé-séről, amely a domonkosokra, — bár konventuálisokra és observansokra egyaránt —, szintén vonatkozott. X. Leo ugyanis 1513. augusztus 21-én fíakócz Tamást, mint a szentszék követét Ulászló magyar és Zsigmond lengyel király országaiban min-den rendű és rangú szerzetesek, a mendikánsok között mind konventuálisok. mind observansok, apostoli vizitátorává nevezte ki. A pápa ugyanis hallotta, hogy ezeken a területeken a szer-zetesek mind főben, mind tagjaikban igen nagy mértékben javí-tásra és reformálásra szorulnak; ezért adja meg kinevezettnek a jogot a főben és tagokban való vizitálásra, javításra és refor-málásra.8 0

Nézzük azonban, hogy a reform a magyar provinciát illető-leg hogyan alakult a reformációt megelőző évtizedekben magá-ban a rendben.

Riecher és Leonardus reformmunkája után szinte semmit sem tudunk az observantia elterjedésének egyes mozzanatairól, sem arról, hogy kik voltak e két első reformáló után a munka végzői. Tudunk azonban néhány eredményről s a következők-ben azokat a magyarországi domonkos kolostorokat kívánjuk felsorolni, amelyek ebben a korban az observantia hívei voltak és azokat, melyeknél erre legalább is valamiből következtet-hetünk: „ w . . .

1487. július 28-án a székesfehérvári Szent Margit-kolostor fráterei supplicatiót intéznek VIII. Innocentius pápához és el-mondják, hogy körülbelül húsz éve a kolostori épületek kibőví-tésére és különböző egyházi díszítmények vételére, mivel más nőd nem volt, a hívektől fogadtak el pénzeket és ezek fejében

misékre kötelezték magukat ; ezeknek a miséknek a száma azonban olyan nagy, hogy a kolostor fráterei igen gyakran tel-vállalt kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni; ezért most a pápát a r ra kérik, hogy kötelezettségeik alól mentse fel őket, viszont mindazok a hívek, akik a nevezett pénzeket adták, re-szesei lehessenek a kolostor tagjai által a jövőben elmondando minden misének. Ennek a supplicátiónak a szövege így kezdő-dik: Szentséges Atyánk, körülbelül húsz évvel ezelőtt, mikor a veszprémi egyházmegyében, Székesfehérvár külvárosában lévő Szent Margit-domonkosrendi ház megrefonnáltatott, és annak fráterei a reguláris observantia szerint kezdtek élni..:"

•» V M H . I I . 596., 801. szám. 70 M E V . I I I . 306., 456. s zám: „Beat i ss ime páter , dudum a vigint i

6 7

Eszerint a székesfehérvári konvent 1467 körül fogadta be az observantiát.

A székesfehérvári konvent observas voltára még a követ-kező bizonyítékokat lehet felhozni. A hozzá tartozó szűcsmes-ter, István conversus frátert 1479-ben azzal küldik vissza a ma-gyar provinciálishoz, hogy az gondoskodjék számára konvent-ről; útja folyamán pedig minden magyarországi reformált kon-ventben tartózkodhatik, ahol befogadják.71 Nyilvánvaló, hogy azért kapta ezt az engedélyt, mert maga is observans volt; ha pedig mint observans eredetileg a fehérvári konventhez tarto-zott, az azt mutatja, hogy a konvent is reformált. 1488-ban lesz a magyar provinciában inquisitor generális Brünni Bálint mes-ter, a székesfehérvári konvent tagja;7 2 1494. január 2-án pedig a berni konventből helyezik át Johannes Lesner frátert Székes-fehérvárra.73 Mind a brünni, mind a berni74 konventek reformál-tak voltak, magától értetődő, hogy az innen származó szerzete-sek observans konventekbe kerültek.

A vérteskeresztúri bencés monostort, mint látni fogjuk, a XV. század második felében a pápa a fehérvári domonkos kon-venthez csatolta; ezen az alapon Vérteskeresztúrt is az obser-vans kolostorok közé számíthatjuk.

Observans kolostorokkal való kapcsolatra támaszkodva kö-vetkeztethetünk ismételten a már Riecher idejében esetleg re-formált brassói konvent observans voltára is. Erasmusfia János ugyanis 1475-ben a Teutonia-provinciából, mégpedig a bécsi konventből a magyar provinciába, a brassói konventbe kerül lectornak.75 A bécsi konvent, — tudjuk —, régóta observans, — innen indult ki a magyar provincia megreformálása — ter-mészetes tehát, hogy egy ottani observans frátert nem konven-tuális, hanem observans kolostorba helyeznek át. Még az is megerősíteni látszik ezt a következtetést, hogy nemcsak egy-szerű assignálás történik ebben az esetben, hanem filius nativus

a n n s c i t ra vei circa, dum domus sancte M a r g e r i t h e in suburbio opidi Alberega l i s ordin is p r ed i ca to rum Vespr imiens i s diecesis r e f o r m á t u s fuisset , et illius f r a t r e s secundum regulám obse rva t ionum vivere i n c i p e r e n t . . . "

71 IV/4/168, v . : „ F r á t e r S tephanus pel l i fex conversus de conven tu Albensi r emi t t i t u r ad prov inc ia lem Hungar i e , ut s 'b i p rov idea t de con-ventu et in via potes t r emane re in quocunque conventu H u n g a r i e r e f o r -mato , ubi po te r i t r e c i p i . . . "

71 I V/3/156, r. 73 Q F . 10. 69. 7« IV/3/91. v., emlí t i Mor t i e r I V . 530., ill. Q F . 3. I I — V I . 75 Q F . 6. 81.

68

lesz Brassóban János fráter, ami annyit jelent, mintha ott tett volna fogadalmat.

Három magister generalisi intézkedés támasztja alá, hogy a pesti konventet reformáltnak gondoljuk. Az egyik szerint Mlhályfia Mihály, a pesti konventből, provinciája minden re-formált konventében tartózkodhatik és oda assignálható az elől-járó jótetszéséből. . .7U Ugyanebben az évben, tehát 1475-ben, a pesti konventhez tartozó Péter eonversus frátert abban a ked-vezésben részesítik, hogy senki sem assignálhatja nem-refor-mált konventbe, mert a szerzetesi buzgóság és alkalmatosság vágya miatt a reguláris életben kíván maradni.77 Végül 1488. szeptember 22-én Lukács pesti Prior tisztsége alól felmentést nyer és bármely, neki tetsző reformált konventbe assignálta-tott.78 — Ezekszerint 1475-ben a pesti konvent is reformált volt. Ez annál is inkább valószínű, hiszen szomszédságában volt a reformálás kiindulópontjának, a tekintélyes budai konventnek.

Közelebbit tudunk az 1476-ban alapított mesztegnyői ko-lostorról. Szentei Miklós ugyanis supplicatiójában, amely sze-rint Mesztegnyőben domonkosrendi kolostort kíván alapítani és ehhez pápai engedélyt kér, kifejezetten az observans domonko-sok iránt való buzgóságát jelöli meg kolostoralapításának indí-tékául.78 Természetes, hogy a felépült kolostor ezekután obser-vans frátereké lehetett.

Esztergom konventjével kapcsolatban ismét egy magister generalisi intézkedés alapján következtetünk arra, hogy observans volt. Pogrányi Mátyásfia Ágoston ugyanis 1478 ok-tóber 3-án arra kap engedélyt, hogy bármely provincia refor-mált konventjében tartózkodhatik, ahol befogadják és ahová a prior által assignálható.80

Talán observans volt a veszprémi konvent is. 1481-ben a prior, Sümegi Bálint fráter (Valentinus de Simigio) ugyanis ordinis fratrum predicatorum de vita regulari bead Dominici

7» IV/3/109, r., 1475. ápr. 16: F r á t e r Michael Michael is de c ivi ta te Marcel l i habét l icent iam morandi in quocunque conventu r e fo r -mato sue provincie et ibi potes t assignare de beneplaci to p r e s i d e n t i . .

77 IV/3/109, v., 1475. jún. 1: „ . . . nul lus potes t eum assignare ext ra conventus r e f o r m a t o s , quia cupit manere in vita regular i p rop te r zelum reTgionis et des ider ium prof ic iendi . "

78 IV/3/157. v fűit ass ignatus in quocunque convantu sibi g ra to r e f o r m a t o . "

78 M E V . I I I . 246., 382. s z á m : „ . . . ob s ingularem devot ionis a f f ec -tum, quem geri t ad ordinem f r a t r u m pred ica to rum de observant ia n u n c u p a t o r u m . . . "

80 IV/4/168. v.

6 9

formát használ egy oklevélben. A vita reguláris ugyan általában jelent szerzetesi életet, de az ordinis hatrum predicatorum mel-lett szokatlan külön kitétele; talán éppen a domonkosi regulákat szigorúan megtartó observans voltuk hangsúlyozására írt így a prior.81

Zágráb domonkos kolostorának esetleges observans voltát kutatva legelőször is emlékeznünk kell arra, hogy az 1452-es reform-előkészítő munka legfáradhatatlanabb frátere Zágrábi Ágoston volt. Ismételhetjük, amit akkor mondottunk, hogy nem tudjuk, Ágostor fráter melyik konventből való volt, hiszen a de Zagrabia születési származást is jelölhet csupán; az éppen nem valószínű, hogy a reformmunka megindulása előtt Zágráb observans lett volna. De ha esetleg Ágoston fráter konventi hovátartozóság szerint is zágrábi volt, akkor szinte lehetetlen-ség nem gondolni arra, hogy ez a szerzetes, aki olyan hatalmas munkát végzett az observantiának Magyarországra való plán-tálása érdekében, saját konventjében is ne igyekezett volna a továbbiak során az új életmódot meggyökereztetni. Erre meg-volt a kellő tekintélye is, hiszen a magyar provincia diffinitora volt s mint ilyen képviselte provinciáját az 1468-i, római capitu-lum generálén.82 De támaszkodhatunk még a zágrábinak mas, observans konventekkel való kapcsolataira is. így Cassetta ge-nerális 1482-ben a kremsi Lithauer Simon frátert Zágrábba he-lyezi át.83 Kremsről pedig tudjuk, hogy már 1436 és 1438 között az observans konventek sorába állott.84 1497-ben pedig bizonyos visszaélések kivizsgálására a budai konvent vizitátorai lesznek András székesfehérvári, Ambrus pesti priorok és Zágrábi Imre fráter.™ Egy bizonyosan és egy valószínűleg observans konvent priora társaságában, observans konvent viztálására, talán lehet gondolni, hogy hasonló kolostorból való frátert küld ki a gene-rális.

Zágrábbal szemben bizonyosat tudunk Vasvár és Várad konventjeiről.

VI. Alexander pápa 1500. június 27-én kiadott bullájában a vasvári domonkosok templomát bizonyos napokon meglátogató és az egyház restaurálására és más szükségletekre adakozó hí-veket indulgentiában részesíti. A konventet Ecclesia Domus S.

91 A veszprémi kápt . levél tár egy 1481-i okleveléből idézi Béke f i Rem 'g . (Ld. e dolgozat I V . f e j . 84. jegyz.)

8J M O P H . 8. 301. 83 Q F . 7. 28. 8« Q F . 3. I I — V I . 85 IV/12/85. v., 1497. szept . 28.

70

Crucis, tunc Vasuarien. Ordinis Fratrum Predicatorum de observantia nuncupatorum, Jaurien, Diecesis-nek jelöli.*1®

1501. május 31-én pedig ugyancsak VI. Alexander pápa megerősíti Bálint váradi püspöknek azt az intézkedését, amely-lyel a várad-velencei (Nagyvárad délkeleti széle) Minden-szentekről elnevezett plébánia-templomot a domonkosoknak át-engedte, hasonlóképpen számukra ott házat építtetett; egyben megerősíti ezeknek a magyar provinciális, Győri Paulinis által történt átvételét is. A megerősítést kérő supplicatio szerint eb-ben a konventben a reguláris observantia szerint szolgálnak Is-tennek a fráterek.87 A dátumok összevetéséből következtetve,88

1490. és 1493. között történt a templom és ház átvétele. Még egy konvent reformált vagy nem-reformált voltával

kell foglalkoznunk és vele kapcsolatban utalnunk egy a magyar-országi domonkos konventek observans volta meghatározásá-hoz kínálkozó, de nem sok eredményt hozó meggondolásra. Kérdés: observans volt-e a pécsi kolostor? A kérdés annál is fontosabb, mert mint majd a domonkosok tanulmányai tárgya-lásánál látni fogjuk, a pécsi konvent igen jelentős szerepet vitt a magyar provincia szellemi életében. De, hogy szellemi szem-pontból a pécsi kolostor olyan jelentős volt, ez a tény éppen még elég gyenge bizonyíték lenne observans volta mellett. Ezért említettük ezt így meg, mert Mortier nem habozik többször ki-mondani azt, hogy igazi domonkosi szellemi élet csak observans kolostorban virágozhatik.

A fentebb már többször követett módon járva el, t. i. obser-vans konventekkel való kapcsolatokat vizsgálva, Pécsnél azt ta-láljuk, hogy az innen való Istvánfia Bertalan frátert a generális a kolozsvári kolostorba küldi a magyarok prédikátorául.89 Ko-lozsvár oedig, mint említettük, az első observans kolostorok egyike volt. Sőt 1479-ből is van egy határozat, hogy Kolozsvári Antal fráter bármely provincia reformált konventjében tartóz-kodhatik.90 Egy másik' intézkedés pedig azt bizonyítja, hogy a pécsi konventhez tartozó Tamás fráter a budai konventben

M B O P . IV . 160., 97. szám. " B O P . IV . 170., 109. s z á m : P r io r , et F r a t r e s Domus hu jus -

modi , eandem Eccles iam, concessionis hu jusmodi vigore, ex tunc t enuerun t , et possederunt , prout tenent , et possident de present i , in eadem D o m o sub regular i observant ia Domino famulantes . "

88 Bővebben ld. a középkor végén a lap í to t t magyarországi kon-ventek felsorolásánál .

89 IV/6/141. r., 1480. jún. 23. IV/4/170, r., 1479. szept. 13.

7 1

szolgált két esztendeig.91 Reformált kolostorokban csak obser-vans fráterek működhettek, szolgálhattak, hihető tehát, hogy az említett Bertalan és Tamás is azok voltak, ily módon pedig eredeti konventjük, Pécs is.

Konventek observans vagy nem-observans voltának meg-határozására önként kínálkozó megoldás volna az, hogy obser-vans külföldi studium generaléba csak observans kolostor tagját küldik ki tanulni, konventuálisba pedig csak konventuálisból. Sajnos, ez a meggondolás meglehetősen csekély mértékben ve-zet eredményre.

A külföldi studium generalék, ahová magyarországi do-monkosok magasabb teológiai kiképzés megszerzése végett nagy számban jártak ki, legnagyobbrészt mind reformált kolos-torokban voltak elhelyezve. Bécs, Bologna, Ferrara, Köln, Heidelberg, Nápoly, Párizs, St. Maximin, Perugia, Róma stb. kolostorai előbb-utóbb mind observansok lettek és így vezetés-ben, szellemben azzá lett a studium generale is. De ez nem je-lentette azt, hogy az ott tanulás lehetőségéből a konventuális frátereket kizárták volna. Érdekes, hogy jelentős studiummal rendelkező kolostorok reformálása éppen ezért nem nehezeb-ben, mint másoké; példa erre Bologna vagy Párizs. Ezekbe a vezetés és szellem tekintetében observans studiumokba a ma-gyar provinciának szinte minden kolostorából mentek ki tanulni fráterek a registrum-könyvek, vagy a capitulum generalék jegyzőkönyvei tanúsága szerint. Túlságosan merész dolog volna feltételezni, hogy mindezek a magyarországi kolostorok obser-vansok lettek volna. Ez a megállapítás nincsen ellentétben azzal a fentebb többször érintett meggondolással, amidőn egy-egy konvent observans voltára más observans konventtel való kap-csolatából következtettünk. Más elbírálás alá esik ugyanis egy fráternek állandó működés, szolgálat miatt való áthelyezése, mint studium céljából egy-egy konventben való tartózkodása. Mindezek mellett természetesen nem szabad szem elől tévesz-tenünk annak jelentőségét, hogy konventuális fráterek tanulás kedvéért hosszabb-rövidebb időt observans kolostorban töltöt-tek. Ez nálunk különösen áll azért is. mert, mint később látni fogjuk, 1488-tól csak azok voltak külföldre küldhetők, akik elő-zőleg Budán filozófiát tanultak. Nem állhatna meg az, hogy Buda observans lévén, oda csak ilyen fráterek mehettek volna, vagyis, hogy 1488 után külföldre csak observans kolostorok tagjai járhattak volna tanulni; tehát bizonyos, hogy Budán ta-nult egy sereg konventuális fráter is. Ha konventuális fráter observans studiumban tanult, az mindenesetre jelent any-

11 IV/9/157 V., 1488. szept . 22.

72

nyit, hogy előtte élt observans rendtársainak példája, többé-kevésbbé neki is idomulni kellett hozzájuk s ha konventuális keretek között is, de őszinte, buzgó szerzetes volt, kétségtelenül lelkében maradandó nyomokat vjtt haza magával. Bizonyára volt olyan eset, amikor külföldre ment konventuális fráter kint observánssá lett és hazajőve konventje reformálásán mun-kálkodott.

A külföldi studium generalékba való assignálásokat nézve azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy olyanokba, amelyek az observantiát nem fogadták be, mint pl. a firenzei Santa Maria Novella, vagy a sienai Szent Domonkos-kolostor, nyil-vánvalóan observans kolostorokból is történtek propter studium assignálások, így pl. Budáról, Kassáról, Székesfehérvárról. Pá -rizst pedig említeni is felesleges, mert hiába nem volt observans az egész XV. század folyamán (1502-ben reformálták), mégis a párisi egyetem igen fontos tudományos központ lévén, az ottani studium generale is mind között a legjelentősebb volt és observansok, konventuálisok egyaránt igyekeztek oda kijutni.

Vegyesen jártak tehát observansok és konventuálisok ob-servans és konventuális külföldi kolostorok studium generaléiba, úgyhogy az ilyen kiküldetések alapján magyarországi konven-tek reformált voltára nem igen következtethetünk; egyet, Kölnt kivéve.

A kölni konvent 1464 pünkösdje óta reformált. Ettől az idő-től fogva az itt tanulók között nem-observans alig fordul elő. Ez nemcsak a konvent vagy a rend vezetőségén múlott, hanem a kölni városi tanács is igen erős befolyást gyakorolt azirány-ban, hogy a studium generaléba csak observansokat assignálja-nak. Az a kézirat, amit Servatius Fanckel készített és amelyben a főleg 1478 és 1481 között a kölni egyetemen lefolytatott dispu-tatiókról és ott történt promotiókról tudósít, azt mutatja, hogy a domonkosok csekély kivétellel observans kolostorokból szár-maznak. Ennek.a kéziratnak feldolgozója, Gábriel M. Lőhr pe-dig ezt mondja: Hogy Magyarország többször képviselve van, az onnan magyarázható, hogy Bécsből több magyar kolostort nyertek meg az observantia számára és azok látszólag állandó kapcsolatot tartottak fenn a Teutoniával.92

Ha a Kölnbe történt assignálásokat vizsgáljuk, úgy főleg a kolozsvári, majd a budai, pécsi és szegedi konventhez tartozó frátereket találunk, — már akiknek konventi hovátartozósága ki van téve. A négy konvent közül Kolozsváréról és Budáéról tud-tuk, hogy reformáltak voltak; Pécsre fentebb következtettünk, következtetésünket ezzel most még jobban alátámaszthatjuk;

Q F . 21. 13—14.

7 3

Szegedre egyéb adatunk nincsen ezen kívül, de a fentiek alapján reformált voltát feltételeznünk kell.

Konventi hovatartozóság megjelölése nélkül még két obser-vans fráter fordul elő a magister generalisi regestákban. Egyik Gregorius de Tone (?), aki arra kap engedélyt, hogy provinciája bármely reformált konventjében tartózkodhatik; másik György convgrsus fráter, aki nyugalma érdekében átmehet valamely re-formált konventbe, de, hogy honnan, nincs kitéve.93

A magyarországi observantiával kapcsolatban még egy dolog megemlítését nem lehet elmulasztani.

Jákob Riecher volt az utolsó observans vicarius generális, akiről szójtunk. Utána, — azt sem tudjuk, meddig volt Magyar-országon —, csak 1476-ból van értesítésünk arról, hogy Jákob Stubach, Teutonia provinciálisa (Leonardus de Brixenthal ide-jében, emlékezhetünk rá, bécsi professzor) egyaránt felette áll Teutonia, Ausztria, Elzász és Magyarország observans kon-ventjeinek.91

Stubachon kívül rendes vicarius_generalisról, aki a magyar-országi observansok felett állt, nincsen tudomásunk. Az a magister Jacobus Mansus provinciális ugyanis, akit a generális 1487 június 11-én az egész provinciába^ mind reformáltak, mind nem reformáltak, fráterek, apácák és harmadrendűek felett egyaránt vicarius generálissá tesz a rend magistere által gya-korolt minden hatalommal felruházva, nem rendes, hanem vala-milyen különös alkalomból kinevezett viparius.95

Nem ismerjük tehát a magyar observansok későbbi vica-riusait; ezzel szemben feltűnő az, hogy, — Pécset is observans-nak véve —, 1474-től 1525-ig a rendelkezésünkre álló adatok s/erint szinte kivétel nélkül observans fráterek állanak a ma-gva rországi domonkos provincia élén mint prior provinciálisok.

Csak éppen hozzávetőleges évszámokat adva Episcopi Já-nos (1474—1477, 1495—1498) a kolozsvári, Győri Paulinus (1478—1479, 1481, 1489—1493) a pécsi, Debreceni Márkus (1483—1488) a székesfehérvári, Nicolaus de Mirabilibus (1493- -1495) a kassai és budai, Kassai Péter (1495) a kassai, Pécsi Bá lint ,1498—1501) a pécsi, Mihály (1507) a székesfehérvári, Pécsi Imre (1507—1515), Pécsi Ozsvát (1515) és Pécsi László (1518—1521) a pécsi, Szekszárdi János (1525) a budai konvent-ből valók, tehát observansok.

M IV/4/169. V., 1479. ápr. 26. és IV/6/145. r., 1482. aug 9. »« Mor t i e r IV . 530. •» IV/9/155. v.

74

Ha fentebb azt mondottuk, hogy a domonkosrend obser-vansai egyetemének szempontjából nem volt közömbös, vájjon az egész rend feje, a magister generális az observantia híve vagy ellenzője és emlékezünk arra, hogy az observans magister generálisok milyen erőteljesen szállottak síkra a rendi reform érdekében, akkor ez kisebb keretek között áll a magyar provin-ciálisokra és a magyarországi observantiára is. Ezért, ha 1474 után kerek félszázadon át szinte szakadatlan sorban observans kolostorból származó fráterek kormányozták a magyar domon-kos provinciát, lehetetlenség, hogy ezek ne igyekezték volna az ő szerzetesi életideáljukat diadalra vinni. Praedicatorok lévén, hirdették és bizonyára élték is, másoknak például szolgálva, ezt a rendi szabályokhoz ragaszkodó domonkos életet. A provincia capitulumain, ahová minden konvent elküldte a maga képviselőit, valószínűleg sok szó került az observantiáról és az observans provinciálisok munkálkodtak azon, hogy minél több konvent megreformáltassék.

Az observantia nagy hódításokat tett a domonkosrendben. A kizárólag observansokból alakult congregatiókat (Congregatio Lombardiae, Congregatio Hollandiae, stb.) kivéve azonban kevés olyan provinciáról tudunk, ahol az observantia vitte a vezér-szólamot. Ilyen volt az egyik spanyol provincia és ilyen volt 1475, ill. 1495 után a Teutonia, éppen azáltal, hogy provinciálisu-kat az observansok közül választották és a konventuálisok kap-tak vicarius generálist.

Ha fenti megállapításaink és következtetéseink, még csak nem teljes mértékben is, de legalább részben megállanak, akkor a magyarországi domonkos provinciát is az előbbiekhez sorol-hatjuk.

Ennyi az, amit az observantiának a magyarországi domon-kos provincia életében való szerepéről tudunk. Még merészebb következtetésekkel talán még többet mondhattunk volna, de en-nek nem lenne semmi célja, így is sok, csak feltételesen elfogad-ható eredményhez jutottunk.

Befejezésül térjünk vissza ahhoz a megállapításhoz, amely-lyel elkezdtük a domonkos rendi reform tárgyalását, hogy t. i. azért olyan jelentős az observantia, mert nem kis szerepe volt a reformáció útjának egyengetésében.

A XIII. század, úgy látszott, mintha a középkor életének végét jelentette volna. Egy szellemi téren fejlődésében megállott, erkölcsiekben meglazult, lelkiekben lehanyatlott, anyagiakat elő-térbe állító hatalmas közösség, a római egyház és vele együtt az általa karakterizált világ, a középkor, szétesés előtt állt. A lazuló kötelékeket a XIII. század elején keletkező koldulórendek megerősítették és ezzel a középkor életét meghosszabbították.

75

Két évszázadra sem telt azonban ennek a felfrissítésnek az ereje. A XIV. század közepére már ezeknek az új rendeknek is apa-dása, változása, süllyedése feltartózhatatlannak mutatták a kö-zépkor végének elérkezését. A XV. század observans mozgalmai még egy utolsó erőfeszítést jelentettek, végeredményben ered-ménytelenül, de bizonyos hatásaiban értékeket produkálva. Hiába akartak ugyanis a szerzetreformok a rend eredeti állapo-tára visszatérni, azóta az eredeti állapot óta évszázadok teltek el, már más volt a kor lelke s új idők teljessége, új kor születése előtt állott a világ. Az observantia, bár a római egyház keretén belül és a szentszék iránti feltétlen engedelmességben élt, mégis a reformáció és újkor számára nyitott kaput: bebizonyította, hogy ő maga és vele együtt az egész középkor már nem elég az emberi lélek számára, valami egészen új kell, vagy valami egé-szen régi; nem háromszáz esztendővel, hanem másfélezerrel kell visszamenni.

Emellett azonban részleteiben sok szépet és értékeset pro-dukált az observantia által táplált szerzetesi és főleg domonkos szellemi élet. A skolasztika utolsó virágkorának, a késő skolasz-tikának egy sereg kiemelkedő observans domonkos munkása van, akik munkáikban a domonkos szellemhez ragaszkodva, de azért bizonyos humanista hatásokat önkéntelenül átvéve, az ad-diginál sokkal modernebb, elevenebb, azt lehet mondani, érde-kesebb, másfelől pedig — misztikus áramlatokkal összefolyva — sokkal melegebb hangot ütnek meg.

Végül pedig az observantia különös gondot fordított a do-monkosoknál a prédikálásra. Kitűnő praedicatorokat képzett ki, főleg Németországban, akik az observantia szervezetének és virágzó erejének egységével lettek a meginduló reformációban Luther legerősebb ellenfelei. Ez az erős ellenfél viszont, úgy hisszük, csak áldás volt mindkét részre nézve: a régiben sok ér-téket mentett meg, az újban közvetve sok értéket termelt ki.

I V .

Magyarországi domonkos kolostorok a XV. és XVI. században.

E dolgozat bevezetésében már utaltunk arra, hogy a ma-gyarországi domonkos kolostorok történetének megírásával csak a magister generalisi regeszták publikálása után lehet ér-demben foglalkozni. Egyébként is, mivel az a kor, melyet ennek a dolgozatnak címe jelöl, a XV. század második és a XVI. szá-zad első felére terjed, tulajdonképpeni és a lehetőségekhez ké-pest teljes kolostortörténetet már csak ez időbeli korlátozottság miatt sem lehetne nyújtani.

Ezért ebben a fejezetben csupán rövid áttekintés formájában szeretnénk a XV. és XVI. századi magyarországi domonkos konventeket és veliik kapcsolatban néhány kérdést érinteni; bő-vebben csak egy-egy részlet előadását kíséreljük majd meg.

1. Á domonkos kolostor és provincia.

A rend szabályai szerint a férfikolostorok köziil azokat, amelyeknek tizenkét fogadalmas rendtanuk, —közöttük legalább tíz klérikus —, prioruk és lectoruk volt, konventnek nevezték; ha a fráterek száma ennél kevesebb volt, az illető szerzetes-közösségnek csak locus volt a neve és élén nem prior, csak vi-carius állt.1 A konvent elnevezés egyébként az első időkben csak a szerzetesek közösségét jelentette és nem a kolostort is, amely befogadta őket.

A konventnek, amely így a domonkosrend legkisebb egy-sége, feje a prior. Ezt általában a konvent tagjai választják és a provinciális erősíti meg, de nem ritka eset az sem. mikor fel-sőbb kinevezés által lesz valaki priorrá. A prior tiszte a rend céljainak megfelelően meglehetősen sokban különbözik a kon-templativ szerzetesrendek apáti tisztétől. A domonkosrendi prior ugyanis nem annyira családfő és hatalmi központ a konventben, mint az apát, hanem kormányzója az alája rendelt frátereknek, mintegy szolgája a konventnek, aki a konventi gyűlés (capitu-lum conventuale) határozataihoz és a fráterek tanácsához kötve van. Annyiban is más feladata van a domonkos priornak, mint az apátnak, hogy a prior nemcsak a konvent belső életének irá-

1 A domonkos kolos torok szerveze té t ilL ld. Walz 88—95.

77

nyitója, hanem lényeges szerepe van kifelé is. Tökéletesen tudnia kell ugyanis, hogy a rendnek milyen jogai vannak istentisztele-tek tartását, gyóntatást és temetést illetőleg és ezeket a jogo-kat érvényre is kell juttatnia. Általában egész kormányzati te-vékenységének középpontja az, hogy minden fráter a leghatható-sabban munkálkodjék a rend céljának megfelelően a lelkek üd-vösségén.

Egyébként a prior tagja a provincia capitulumának is és közreműködik a provinciális megválasztásában. Abban az eset-ben. ha a következő capitulum provinciáié színhelyéül az ő kon-ventje van kijelölve, akkor a provinciális esetleges távozása ese-tén ő a provincia vicarius generalisa és az új provinciális válasz-tásának lefolytatója. Tisztét, ha működése ellen nincsen kifogás, igen sokáig viselheti.

A prior a konvent frátereinek meghallgatásával jelöli ki a suppriort, aki halála vagy távozása esetén helyettesíti, mint vi-carius. Bizonyos különös esetek, vizsgálatok alkalmával (az egyes konventek reformálásánál sokszor volt ez így) a rendi felsőbbség küldött vicariust egy-egy konventbe olyan esetben is, amikor a konventnek volt priora; ilyenkor természetszerűleg a vicarius a prior felett állt.

Prior és supprior után a konvent lectora következett, aki a fráterek középfokú oktatását végezte. Alsófokú tanítás nem volt, mert a szabályok értelmében gyermekeket nem vettek fel a rendbe. A lector egyetemi tanulmányai folytatása közben, meg-határozott időben ment el lectornak valamely konventbe; álta-lában baccalaiireus volt.

A konvent tagjai közül egyéb belső tisztviselők is kerültek ki: depositarius, dispensator, portarius, cantor, organista, recep-tor hospitum stb.2 A rendtag neve fráter volt, mégpedig vagy klerikus vagy conversus. Előbbit, ha elvégezte a teológiát, 25, esetleg külön engedéllyel 22 éves korában pappá szentelték. Utóbbiak a konventben előforduló mindennemű fizikai munkát végezték; a legkülönbözőbb mesteremberek voltak közöttük. Volt köztük szabó, varga, kőműves, kovács,3 szűcs, üveges, órás;4 a fráterek ellátása és a ház körüli munkára szakács és

2 Ld. pl. az erdélyi konven tnévsoroka t 1534-ből. ( E E M H K . I . 528—531.)

3 E E M H K . I. 530: Nagyszebenben „Franc i scus s a r to r " , u. o. „Volgangus su t tor" , u. o. „Michael mura to r " , u. o. „Chr i s t ianus fabe r" .

* IV/4/168. v . : „Stephanus pe l l i fex conversus de conventu Alben-s i . . . " I V/10/163, v . : „Gregor ius conven tus Colusvar iens is po tes t de conventu ad conven tum i n s t r u m e n t a f e r r e a et alia suo a r t i s v i t r o rum ducere . . . " és IV/10/162. r . : . Gregor ius de P e s t conversus potes t f ace re horologia . . . "

7 8

alszakács, sáfár, sekrestyés, portás, mészáros, kertész, molnár, pinceőr, halastófelügyelő,® azután posztónyíró, kocsigyártó, bog-nár.6 Az ilyen conversus fráterek alkalmazásának, illetőleg be-fogadásának kettős feltétele volt: a konvent szüksége és a pro-vinciális engedélye.

A klérikus szerzetesek tulajdonképpeni feladata, amiért minden szervezet és egyéb volt, a lelkek üdvösségén való mun-kálkodásban állott. Ennek főeszköze a prédikáció és a gyóntatás. Ezek gyakorlására többek között eljártak a környező vidékre is, amit egymásközött felosztottak. Ezeket a területeket hívták terminusoknak vagy diaetáknak, az itt szolgálatát végző szer-zetest terminariusnak.'' Szomszédos konventek terminusainak területe természetesen pontosan meg volt határozva és más konvent terminusának területére menni szigorúan tilos volt. En-nek a tilalomnak egyik oka abban is rejlett, hogy a konventek jövedelme is a terminusok területein szolgálatot végző fráterek-nek nyújtott alamizsnákból, szolgálatuk után kapott honoráriu-mokból került ki. Ez főleg persze addig volt fontos, míg a do-monkosok a konvent és templom épületein és paramentumain kívül semmiféle ingatlan vagyonnal és jövedelemmel nem bír-hattak, de 1475 után sem vesztette el teljesen jelentőségét.

A konvent a szerzetesek közösségén kívül későbbi időkben, így már a középkor végén, jelentette a szerzetesek tartózkodá-sára szolgáló épületet is. A kolostorépülettel rendszerint vala-milyen módon összeépült a templom; a kolostorépületben meg-voltak a szokásos helyiségek: claustrum, capitulum, dormito-rium, refectorium, infirmarium stb. Mindenkinek volt külön cel-lája tanulás, elmélkedés és hasonló dolgok végzésére, aludni azonban csak a magasabb tisztviselőknek volt szabad a cellá-ban, a többieknek a közös dormitoriumban kellett. A cellának igen egyszerűnek kellett lennie, feszületen és Mária-képen kívül más ábrázolás nem lehetett benne. A templom- és kolostorépület körül vagy mellett rendesen kert is volt.

Aki domonkos szerzetes kívánt lenni, bármely konventbe kérhette felvételét. A felvételre alkalmasnak talált ifjak először noviciusok lettek, ha noviciátusuk alatt megfeleltek, letették az

5 E E M H K . I . 530: „ Ieorg ius cocus" és „Joannaes subcocus", u. o. 529: G y u l a f e j é r v á r o t t „Alber tus p r o c u r a t o r " ; u. o. Ko lozsvá ro t t „Leon-hardus sacr is ta" , „ P e t r u s po r t a r iu s " és „Gregor ius c a r n i f e x " ; u. o. 530, B ra s sóban : „Blas ius mo lend ina to r " ; u. o. 529, K o l o z s v á r o t t : „Nicolaus ce l l e ra r ius" ; u. o. 532, Besz t e r cén : „Jacobus magis te r piscine".

• IV/12/85. v . : „ f r á t e r Barnabas panni tonsor conventus Budens i s" ; E E M H K . I . 529., K o l o z s v á r o t t : „ Johannes c u r r i p a r " és u. o. 531, S e g e s v á r o t t : „Michael do lea tor" .

7 Mindezekrő l bővebben ld. a V I . fe j .

79

ünnepélyes professiót, fogadalmat. Ezt a fogadalmat azonban nem a konvent, hanem a rend, illetőleg a magister generális számára tette a novicius, úgyhogy a fráter és konventje között elszakíthatatlan kapocs nem volt. Voltak kapcsok: esetleg hosszú éveken át ott tartózkodott: ha onnan elhelyezték vagy meghalt, ott miséztek érette, esetleg onnan vette nevét, de külön-ben rendi felsőbbsége a rend érdekeinek megfelelően helyezhette bárhová. Egyetlen szabály volt, hogy minden frátert az a kon-vent köteles eltartani, amelynek kötelékében szolgálatát végzi.

Domonkos konvent alapítása, akár világiak kérték: király, egyes főurak, vagy városi tanácsok, akár a rendnek látszott alkalmasnak valamely vidéken konvent létesítése, nem volt ér-vényes egyrészt a capitulum generale vagy provinciáié engedé-lye, másrészt a szentszék beleegyezése nélkül.8

Az egyes konventek magasabb kormányzati egységbe tar-toztak; ez volt a provincia. A provincia túlnagy kiterjedése ese-tén azonban voltak közbeeső egységek is; nevük: natio vagy contrata, melyek élén a vicarius nationis vagy contratae áll. A magyar provincia a XV. század második felében öt ilyen kisebb egységre oszlott, Hungarica, Transsilvanica, Slavonica. Croa-íica és Moldavica natio-ra.° Ezeknek a natióknak a vicariusaival és a capitulum provinciáiéval együtt kormányozta a provinciát annak feje, a prior provinciális. A kormányzati mód alapszké-mája konventtől a rend egyeteméig nem változik. A provinciális-nak ugyanaz a hatásköre a provinciában, mint a priornak a kon-ventben és a magister generálisnak a rendben; amint a prior közreműködik a provinciális választásánál, úgy a provinciális elektora az egész rend fejének; amint a konvent priora bizonyos esetben provinciálisának vicariusa lehet, úgy a provinciális ha-sonló esetben vicarius generális totius ordinis lehet; ugyanez az eset a capitulumokkal is: capitulum conventuale, provinciáié, generale a megfelelő terület kormányzatának legfőbb intézője, stb. Ez a rendszer biztosította a domonkosrendben fennállt erős központi hatalmat, a kormányzásnak lehető egyszerű és gyors módját és mindezzel a rend egységét.

A provincia capitulumát a régi időkben általában Szent Mi-hály-napján tartották volt, de a reformáció előtti időszakra min-denütt kialakult a helyi gyakorlat. A magyar provincia rendi

8 Ez u tóbbi V I I I . Bon i fa t ius pápa r ende l e t e ; a köve tkezőkben e lőadandó ú j o n n a n a lap í to t t konventeknél lesz a lka lmunk rámuta tn i ezekre a pápai engedélyekre .

9 Az erdélyi részt nevezik a r eg i s t rum-könyvek adatai „con t ra t a" -nak is.

80

gyűlését a XV. század második felében húsvét után tartották.10

1507-ben és 1513-ban a capitulum generale provinciális-felmen-téssel és választással kapcsolatban a provincia capitulumát Szent Márton-napjára rendeli.11 Ez azt jelenti, hogy ilyen eset-ben a rendes időponttól eltérően is tartottak capitulumot.

2. Magyarországi férfikolostorok a XY—XVI. században.

A magyar provinciális uralmi területe alá tartozott a pro-vincia megalapításának idejében szinte egész Keleteurópa. Kü-lön provinciák alakultak azonban már 1230 előtt Cseh- és Len-gyelország kolostoraiból. 1380-ban pedig VI. Orbán pápa ren-delkezése folytán az újonnan alakult dalmát provincia tagjai lettek a következő, addig magyar provinciabeli konventek.1*

Arbe Nona Scutari Trau Cattaro Ossero Sebenico Veglia Dulcigno Raguza Spalato Zara Durazzo Zengg Ettől az időtől kezdve a magyar provincia területe össze-

esett a magyar királyság területével, tehát kiterjedt a tulajdon-képpeni Magyarországra — Erdélyt is beleértve — Horvát-országra és Szlavóniára. 1456-tól kezdve Moldva és Oláhország néhány, ú. n. peregrináns konventjét rendelte a capitulum gene-rale a magyar provinciális joghatósága alá. Így a XV. század második felében és a XVI. század első felében ezek a domonkos-rendi férfikolostorok működtek a magyar provincia kebelében: (A második oszlopban a konvent titulusa, a harmadikban az ala-pítás [a.] éve, vagy az az év, amelyből az illető konventre

vonatkozólag legkorábbi értesülésünk van.) Alvinc — 1300 Beregszász — 1545 Beszterce Szent Kereszt a. 1241 előtt Brassó — a. 1323 Buda Szent Miklós a. 1241 előtt Csázma Mária Magdolna a. 1241 előtt Czoborszentmihály Mária mennybemetele a. 1479 Esztergom Szt. Katalin; 1414. ut. a. 1231 körül Esztergom

Szt. Márton Gara Szent Margit a. 1323

10 V. ö. András provinciál is oklevelét e dolgozat I I I . f e j eze t ében és IV/12/87, r. (1499. márc . 6 . ) : „Concedi tur provin t ie Ungar ie , quod provint ia l is , qui in capitulo, quod post pasca f ie t , el igetur . . . "

» M O P H . 9. 79., ill. 120. 12 B O P . I I . 297—298. 4. szám.

81

Gölnicbánya — a. 1266 ? Győr — a. 1228 Gyulafejérvár Boldogasszony 1298 Haraly (locus) — 1524 Kassa Boldogasszony a. XIII. sz. Kolozsvár Havi Boldogasszony

és Szent Antal 1428

Komárom Szent Erzsébet 1356 Körmend — 1573 Körösszeg Szent Mihály a. 1489 Lábatlan Sta. Maria de Angelis a. 1489 Mesztegnyő Szent Miklós a. 1476 Nagyszeben Szent Kereszt a. 1241 előtt Nagyszombat Szt. Ilona v. Szt. János 1303 Németi — 1554 Nyulak-szigete Boldogasszony a. 1259 Pa tak — 1238 Pest Szent Antal a. 1230 körül Pécs Szent Tamás a. 1238 körül Pozsegavár Boldogasszony 1303 Segesvár Boldogasszony 1298 Selmecbánya Szent Miklós 1275 Simontornya Boldogasszony a. 1515—1516 Szászsebes — a. 1322 Szeged Szent Miklós a. 1318 Szekcső Boldogasszony XV. sz. Szécsény — XV. sz. Székesfehérvár Szent Margit a. 1221 Temesvár — 1329 Udvarhely — 1524 Vasvár Szent Kereszt 1244 Várad-Velence Mindenszentek a. 1501 Verőce Megváltó a. 1242 Veszprém Szent Katalin XV. sz. Vérteskeresztur Szent Kereszt a. 1478 ? Zágráb Szent Katalin a. 1241

Ezekhez jönnek még a helyrajzilag pontosan meg nem határozható:

Conventus Borhensis Szent Kereszt 1573 Conv. Hagymacensis — 1573 Nova Civitas Szent Domonkos (?) a. 1479 Conv. Pazthoviensis — 1573 Vocrtes Szent Kereszt a. 1505

s az 1456-i capitulum által a magyar provinciához csatolt pe-regrináns konventek:

Szereth — —

8 2

Szucsava — — Tergovist Szent Miklós — Conv. Pensutensis — Conv. Primicellensis — —

Ezeken a konventeken kívül voltak még magyarországi konventek, amelyek a XV. század idejére vagy megszűntek már, vagy ebben az időben nincsen semmi adatunk róluk, vagy pedig a régi konventnévsorok meghatározhatatlan és érthetet-len közlései értesítenek csak létezésükről.13 Volt pl. konvent Debrecenben a kún térítéssel kapcsolatban; 1326-ból tudomásuiu van a debreceni domonkosok és a debreceni plébános pőréről ;" Dubicában 1235-ben voltak domonkosok, de Ouidonis első név-sora sem említi ezt a helyet; Bihács neve előfordul nemcsak Ouidonis, de Pázmány felsorolásában is; Egerben Pázmány szerint prope Ecclesiam S. Michaelis voltak domonkosok; Kecs-késen IV. László ad 1275-ben kolostort a domonkosoknak; Már-cáról (Marchia) Ouidonis emlékezik meg; Vásárhely (Assersi-culiim) is benne van a régi lajstromokban. Mindezekről a XV—

13 A magyaror szág i domonkos konventekről való régi konvent -névsorok közül legelső Bernardus Guidonisé, a rend krónikásáé 1303 ból. (Közl i S S O P . I. IX . ) Guidonis l a j s t romának 1363-ből való k ibőví te t t f o r m á j á t közli F e r r a r i u s 506. Ugyanő közli Pázmány névsorá t (507.), amely a z 1486-ban álló konventeke t k ívánta felsorolni és Michael P lo-diusét (508.), aki közli mind a régi magyarországi , mind a X V I . századi osz t rák és cseh kolos torokkal való egyesí tés után, az egyes í te t t osz t rák-magyar provincia nem magyarország i kolos tora i t is. Ezek a névsorok eléggé megbízhata t lanok, egyrész t hiányosak, másrész t a ma-gyar fö ld ra j z nem ismeréséből k i fo lyólag egy-egy nevet három-négy el-f e rd í t e t t fo rmában is adó fe lsorolások. Maga F e r r a r i u s is megá l lap í t j a ezt a ke t tős tényt , de u tána (509-től) maga sem tud sokszor vég'.eges e r edményre jutni . Hasonlóképpen magyarország i konventnévsor t közöl ,,a magyar provincia egykori k o n v e n t j e i r ő l " az 1573-i magis er general is i reg is t ra tura-könyv, amely szinte h iányta lanul ad ja a X V — X V I . századi kolos torok n e v e i t ; egyedül a nyulaksziget i f é r f ikonven te t , a veszpr mi f é r f ikonven te t , a s imontornyai és szécsényi konventeke t nem említ i . (A névsor t közli Iványi , Levé l tá r i Közlemények, 1929. 17.)

" Bunyi tay. I. 168., 191. — Régi névsorok nem közlik.

A té rképen nincsenek f e l tün te tve a következő, he lyra jz i lag pontosan m e g nem ha tá rozha tó ko los to rok : ( M a g y a r o r s z á g o n ) : Nova Civi tas , Borhens is (t . i. conventus) , Hagymacens i s ( conven tus ) , Paz thov iens i s ( conven tus ) , V o c r t e s ; (a peregr inánsok konven t j e i k ö z ü l ) : Pensu tens i s ( t . i. conven tus ) , Pr imice l lens i s ( conven tus ) .

8 4

XVI. században nem tudunk semmit. Ferrarius tud még egy ko-lostorról, ahol az első időkben Szent Domonkos ereklyéjét őriz-ték; az ereklyénél történt csodákról sok legendát sorol fel. A kolostort Similiensis-, Simigiensis-nek mondja, lehet tehát Sü-meg, vagy valahol Somogyban. Ezekről és az olyan meghatá-rozhatatlan helyekről, mint Francavilla, Budruch, Banensis (t. i. conventus), Zeuriensis, Sancti Martini, egy Dalmáciába helye-zett Pothokensis, stb. egyelőre nem tudunk többet mondani, mint Pfeiffer mondott vázlatos konventtörténetében.15

Néhány szóval meg kell emlékezni azokról a konventekről, amelyeket az eddigi felsorolásoktól (Pfeiffer, Iványi) eltérőleg vettünk fel a fenti névsorba.

Pfeiffer nem említi Gara, Szekcsö, Szécsény és Veszprém domonkos kolostorait. Mind a négy előfordul azonban a magis-ter generalisi regesztákban, amelyek alapján Iványi be is veszi őket névsorába.10 Iványi nem veszi fel azonban Gölnicbányát és a Nyulak-szigetét. Qölnicbánya fentebb előfordult már a rendi reformmal kapcsolatban Riechernek a kassai lectorhoz intézett levelében; a Nyulak-szigetén, mint alább látni fogjuk, a XV. szá-zad folyamán elég zavaros volt a helyzet, de az apácák lelki-gondozását domonkos fráterek végezték, úgy hogy a IV. Alexan-der által 1259-ben engedélyezett konventnek néhány lakója kel-lett, hogy legyen ezekben az időkben is.17 Külön szerepel Ivá-nyinál Szentfalva Szent Antalról elnevezett kolostora. Ezzel kapcsolatban utalunk Csánki megállapítására,18 amely szerint Szentfalva Pest mellett, attól délre feküdt és benne domonkos szerzetesek kolostora állott. A szentfalvi kolostor is Szent An-

15 7 6 - 8 2 . 18 T ö b b Garáró l való f r á t e r r e l fogunk találkozni a domonkosok

kül fö ld i tanulmányai tárgyalásánál . A többiekre egy-egy pé lda : IV/10/164. r . : „ F r á t e r Andreas conventus sancte Mar ié Zekchaw as ignatur in quocunque conventu , ubi possit s t ude re " 1494. ápr. 18; IV/9/160. v . : „F rá t e r Stephanus de Seccin dec la ra tur non esse pr ior dict i conventus et ad caute lam absolvi tur a p r io ra tu dict i conventus e tc ." 1490. aug. 13; IV/9/157, r . : „ F r á t e r Matheus de Ungar ia as ignatur in conventu Vespr i -m i e n s i . . . " 1488. jún. 10. és u. o. u. a k k o r : „F rá t e r Stephanus de Zalache-men as ignatur in conventu Segediensi et mandatur pr ior i Vesprimiensi . . ."

17 IV/3/108. r. pl. Győri Balázs, Budai Henr ik conversus és a bázeli J ákob Baczanhar t rende l te tnek ide „ad s e r v i t i i s . . . pro confess ionibus e t miss ' s et aliis minis ter i i s re l igiosis ."

18 Csánki Dezső, Szen t -Erzsébe t f a lva P e s t mellet t . Századok, 1893. 16—26. 23: Orsz. Levé l tá r Dl. 2932. sz. ok leve lében: „possessio Zenth-fa lwa vocata, in f ine civi ta t is Pes t iens is , ubi esset c laus t rum f r a t r u m p red ica to rum . . . "

8 5

tálról volt elnevezve,19 mint a pesti, az a Túri Márton pedig, akivel kapcsolatban ez a szentfalvi konvent említve van, egy másik regesztában a pesti konventhez tartozik.20 Mindezek alap-ján kétségtelen, hogy a szentfalvi és a pesti elnevezés ugyanazt a konventet jelenti, mégpedig a Pest akkori déli határánál, a mai Angolkisasszonyok-temploma helyén fekvő, általában con-ventus Pestiensis-nek nevezett Szent Antal-kolostort.21

A helyrajzilag pontosan meg nem határozható conventus fíorhensis-szel kapcsolatban a következőt mondhatjuk: a pesti konventnek volt egy Blasius de Boroh nevű frátere,22 de a Boroh megjelölés inkább a származás helyére mutat, mintsem — akár-csak a múltra nézve is — konventi hovátartozásra. Mindenesetre Pozsegában volt egy Borhi nevű falu.

A Borhensis név egyébként az 1573-as registratura-könyv felsorolásában található, egyebet nem tudunk róla. A név mellett, mint a konvent titulusa, S. Crucis áll; ugyanez áll a szintén fel-ismerhetetlen Vocrtes név mellett is.23 Talán a két név egyet akar jelölni és mindkettő a Vértes-nek igen erősen elrontott formája. A vérteskeresztúri kolostor, amelyet a domonkosok a bencések után foglaltak el a XV. század második felében, ha-sonlóképpen a Szent Keresztről volt elnevezve.

19 IV/9/155. r., 1487. jún ius 10.: „ F r á t e r Mar t inus de T h u r bachala-r ius ass ignatur in conventu Sancti Antoni i in Sen t fa luua . "

20 U. o. 1487. jún ius 11. ( tehá t sz inte u g y a n a k k o r ! ) : , ,Frá te r Mar -t inus de T u r baccalar ius p o t e s t . . . cum f r a t r e Vi ta ié de Zeghed ino con-ventus Pes t i ens i s ad I t a l i am red i re e tc ." és u. o. fol. 159. v., 1490 ápr i l i s 11: „ F r á t e r Mar t inus T u r bachalar ius conventus Pes t i ens i s ass ignatur in eodem conventu et potes t ad l ibi tum red i re in I t a l i am e tc ."

21 A két néven való e lő fordu lás t m e g v i l á g í t j a az a tény is, hogy a domonkosok konven t j e i (hasonlóképpen a f e renceseké is) á l ta láb?n nem a városokban , hanem a külvárosokban, mindenese t r e a t u l a jdonképpen i város falain kívül vol tak. Például eml í the tő m é g e r re vona tkozólag Nagyszeben , ahol (mint a r e f o r m m a l kapcsola tban lá t tuk) a vá ros falain kívül álló konven te t rombol ták le és ép í t e t t ek a kövekből falat a város védelmére , vagy Székes fehé rvá r t , ahol a konvent „in s u b u r b i o " vol t ( ü sz in tén a I I I . f e j e z e t e t ) . Ugyanígy E s z t e r g o m b a n is, ahol 1295 ben a domonkosok t emplomának környékérő l , min t „nova vi l la"-ról van szó. (Eml í t i P f e i f f e r , 38.) A pest i konvent így a vá ros fa la in kívül is tu la j -donképpen pest i volt , de mivel P e s t mel le t t közvet lenül Szen t fa lva fe-küdt , az u tán is nevez ték . A domonkos és f e rences konven tek ilyen el-helyezése különben n e m egyszer é r t ékes t e lepü lés tö r téne t i , ill. ha t á r -megál lapí tás i t ámaszpont lehet.

22 IV/6/141, r., 1480. jún. 23. és u. o. 114. v., 1482. ápr . 12. 23 M O P H . 9. 57.: „Accep tamus in provinc ia Ungar ie locum S.

Cruc i s V o c r t e s ( ? ) "

86

Az 1573-i registratura-könyv névsorában még két ilyen meg nem határozható elnevezés van: Hagymacensis (Hagymás a régi Valkó megyében, ma Almás, Kórógyi-birtok?) és Paztho-viensis (Pásztó?), amelyekről közelebbit szintén nem tudunk. <

3. A XV—XVI. század újonnan alapított konventjei. Ezek alapításának körülményeiről a következő adatok is-

meretesek:

Mesztegnyö. Szentei György supplicatiójára a pápa engedélye 1476

augusztus 16-án vezettetett rá.24 Az oklevél szerint a folyamodó különös tisztelettel viseltetik az observans domonkos szerzete-sek iránt; ezért a veszprémi egyházmegyében, Mesztegnyö vá-rosában számukra házat kívánt építeni; mivel pedig az illető város Szent Miklósról elnevezett plébániatemploma, melynek ő kegyura, mindenben alkalmas a felépítendő ház számára, azt kéri, hogy a nevezett egyházat tartozékaival együtt a felépítendő házzal egyesítse és ehhez annak jövedelmét is kapcsolja, a plé-bánia-egyházhoz tartozó hívek lelkigondozására nézve pedig en-gedje meg, hogy azt a fráterek egyike végezze; hasonlóképpen engedje meg azt is, hogy ezek a fráterek ugyanazoknak a ki-váltságoknak örvendjenek, mint más házak szoktak.

A kérésben, amely az ilyesfajta folyamodás rendes formá-ját viseli magán, egyedül az különös, hogy Szentei a kegyura-ság alá tartozó plébániatemplomot is a domonkosok vezetésére kívánja bízni. A világi klérus, tehát elsősorban a plébánosok és koldulórendek között, évszázados harcok folytak, amire láttunk már példát Auribelli domonkos magister generálisnak Leonardus de Brixenthalhoz írott levelében is. A régebbi időkben a domon-kosoknak tilos volt plébániát elfogadniok. Hogy azonban ez alól volt kivétel, jobban mondva, hogy a helyzet később megválto-zott, arra többek között ez a mesztegnyői eset is példa. A pápa ugyanis a kérést teljesítette és az engedélyt megadta, amit bi-zonyít a supplicatióra rávezetett Fiat, ut petitur záradék.

Mesztegnyö domonkosainak további sorsáról nem igen tu-dunk, de hogy a konvent fennállott, azt igazolja a már többször említett 1573-i registratura-könyv névsora, amelyben Mezteg-nensis (t. i. conventus) formában fel van véve.

" Az oklevél kiadva M E V . I I I . 246., 382. szám alatt . Az oklevél igen hiányos.

87

Czcborszentmihály. Alapítási éve 1479. Ez év december 30-án kelt ugyanis IV.

Sixtus pápának a bácsi főespereshez intézett brevéje,25 amelyben elmondja, hogy a bácsi egyházmegyéből való Czobor János ré-széről folyamodás érkezett hozzá; a kérés arra irányult, hogy Czoborszentmihályon a domonkosrendi fráterek számára és egy általa megnevezendő szent tiszteletére házat és templomot sze-retne építeni, ha arra a szentszéktől engedélyt kap; ezért a rend generalisa és a magyar provinciális is kérést intéztek hozzá. A pápa, aki különösen ezekben az időkben kívánja a vallásos el-mélyülést, szívesen teljesíti a kérést és ezért apostoli iratával a bácsi főesperest bízza meg, illetőleg parancsolja meg neki, hogy amennyiben a nevezett helyet alkalmasnak találja, a pápa hatalmával engedje meg. hogy ott János a domonkosok számára házat és templomot építsen és azt haranglábbal, haranggal, dormitoriummal, temetővel, kerttel és egyéb szükséges helyisé-gekkel lássa el. Amennyiben mindezek meglesznek, megengedi az említett frátereknek, hogy a házat és templomot minden időre elfoglalják s a rendnek és a rend többi házainak engedélyezett különböző kiváltságokkal, immunitásokkal, exemptiókkal szaba-don éljenek; mindez nem történhetik a plébániatemplom, vagy más rovására. — A pápai irat vége utal VIII. Bonifatius pápa rendelkezésére, amely szerint a koldulórendek házat bárhol csak pápai engedéllyel fogadhatnak el.

A pápa soraiból, amely az ilyen engedélyek szokásos for-májában készült, kitűnik, hogy mi volt egy új konvent alapításá-nak útja. Az új konventet megalapítani kívánó először magával a renddel intézte el az alapítás kérdését, mégpedig a provinciá-lison keresztül a rend fejével; utána VIII. Bonifatius rendelete értelmében mindkét részről, tehát alapító és a rend, a pápa en-gedélyét kérték; a pápa megbíz egy arra a vidékre való egyházi férfiút, hogy a kérés helytálló voltáról győződjék meg, s ha a körülmenyek alkalmasak, akkor az engedélyt adja meg.

A ezoborszentmihályi domonkosok kolostora és temploma néhány évvel a pápai engedély elnyerése után épülhetett fel. 1481-ben kelt ugyanis Czobor János, Márton és Imre fivéreknek templom és kolostor számára történt ingatlanadományozása.26

Itt a felépítendő kolostor és templom titulusa is meg van adva: Mária mennybemeneteléről fogják nevezni.

Az 1573-i névsorban Czoborszentmihály benne van Ezob-riensis megjelöléssel.

55 B O P . I I I . 583 , 128. szám. » Rupp. I I I . 38.

N>

Nova Clvítas. Nova Clvitas domonkos kolostora tárgyában első brevéjét

az egri egyházmegyében fekvő Nova Civitas urához, Erasmus Montanistához intézi a pápa, IV. Sixtus;27 ebben elmondja, hogy Erasmus a nevezett városban valamikor templomot épített, most pedig a domonkosok iránt érzett tiszteletből egy prior és frá-terek számára házat szeretne építeni, hogy azok Istent szol-gálják az ö nevének dicsőségére és Szent Domonkos tisztele-tére; a házat a szükséges épületekkel és felszerelésekkel kívánja felépíteni, amennyiben mindehhez a szentszék engedélyét meg-kapja. A pápa a kérést teljesíti, megengedve, hogy Erasmus va-lamely általa választott szent tiszteletére kolostort építsen, ame-lyet felépülése után a domonkos fráterek elfoglalhatnak és benne -a szokásos kiváltságokkal élhetnek.

Ugyanekkor a Boldogasszonyról nevezett prépostnak és Michael de Poloiz egri kanonoknak is ír a pápa,28 meghagyva nekik, hogy amennyiben az Erasmusnak adott engedély alapján ez a Nova Civitas-i kolostor felépül, annak birtokába a frátere-ket iktassák be és általában ügyeljenek arra, hogy minden rend-ben és baj nélkül történjék.

Ezen a két pápai oklevélen kívül erről a kolostorról semmi más értesülésünk nincsen. Az 1573-i névsor sem közli. Annak eldöntése is a jövőre vár még, hogy hol keressük Erasmus Mon-tanista (Bányász) Nova Civitas nevű birtokát, amelyre a pápai engedély vonatkozik. Egyediili támpont az, hogy a helység az egri egyházmegye területén feküdt.29

Körösszeg. Kőrösszegre vonatkozólag VIII. Innocentius pápának a ma-

gyar provinciálishoz írott brevéjét ismerjük 1489. április 30-áról.3° A breve előadja, hogy Csáki Mihály, a váradi egyház-megyében lévő Körösszeg ura folyamodott a pápához, hogy mi-vel úgy gondolja, ha domonkos szerzetesek lennének ott, azok példás és dicséretes életükkel, gyóntatással, Isten igéjének hir-detésével, tanácsaikkal és buzdításaikkal az ottaniaknak nagy-

" B O P . I I I . 574—575., 119. szám. 28 U. o. 575., 120. szám.

A helységet leginkább Abaú jban , Sárosban vagy Szepesben le-he tne keresni . Abaú jban N a g y . és Kisszalánc közöt t , Zemplén me^ye ha-tárán van egy Ú j v á r o s nevű he lység ; Sárosban Makovica várához ta r to-zik egy Újvá ros . Lehe tne gondolni A b a ú j v á r r a is. Igló, bár neve N o v a Civi tas fo rmában e lőfordul (Csánki I . 2 5 1 ) , vá ros vol ta mia t t nem valószínű. Csánki b i r tokos- fe l soro lása iban E r a s m u s Montan i s tá t nem talá l tuk meg.

30 B O P . IV . 46—47., 67. szám. — Közölve V M S . I . 526—527. is.

89

ban segítségükre lennének üdvösségük elnyerésében. Kőrösszeg mellett, alkalmas és jó helyen az Istentől neki adott javakból Szent Mihály tiszteletére, a domonkosok számára kolostort sze-retne építeni, ha erre a szentszék engedélyét is megkapja; ezért mind nevezett Mihály, mind a provinciális kérték a pápát, hogy a kolostornak a domonkosok által való átvételét engedje meg. A pápa a plébániatemplom jogának és a különböző pápai kon-stitúciók, nemkülönben VIII. Bonifatius pápa rendelete érvényes-ségének épségbentartása mellett a kérést készséggel teljesíti.

Csáki Mihály, aki nyilvánvalóan egyúttal saját védőszent-jének kultuszát is kívánta szolgálni, felépíttette a domonkos frá-terek részére a Szent Mihály-kolostort. Ezt nemcsak onnan tud-juk, hogy a kőrösszegi konvent, erősen eltorzított formában

* (Cherezegrensis), szerepel az 1573-i névsorban, hanem onnan is, hogy az 1553-i capitulum generale engedélyt ad a kőrösszegi konvent elhagyására.3 1 A kőrösszegi konvent bomlása tehát, mint a XVI. század folyamán a többi magyarországi domonkos konventé is, szintén bekövetkezett. Ez általános bomlás később vázolandó képéhez a kőrösszegi konventtel kapcsolatban még egy vonást adhatunk hozzá annak a Kőrösszegről származó Józsa fráternek az említésével, aki 1551-ben Páduában tanult és feltehetőleg azonos a később Boldog Jósa néven emlegetett ana-baptista prófétával.32

Lábatlan. A veszprémi egyházmegyei Lábatlan helység ura, Lübatli-

lani Gergely a domonkosok befogadására alkalmas és B. Maria de Angelisrö\ elnevezendő ház építésére kér engedélyt a pápától; azt is kéri, hogy ezt a házat majd a provinciális és a fráterek elfogadhassák és a szokásos privilégiumokkal élhessenek. Az oklevélre 1489. április 11-én vezettetett rá a Concessum. ut pe-titur33 és a következő hónap 9-én kelt VIII. Innocentius pápának a magyar provinciálishoz (ekkor Győri Paulinus) szóló brevéje,34

amelyben a pápa utal Lábathlani Gergely folyamodására és a magyar provinciálisnak hasonló értelemben előterjesztett kéré-sére; a kérést a szokásos feltételek mellett (plébániatemplom jogainak és a pápai konstitucióknak épségbentartása) teljesíti.

A lábatlani kolostor hamar felépülhetett, vagy legalább is a fráterek a helyiségbe letelepedhettek, mert már az év novem-

31 M O P H . 9. 354. „Concedimus provinc iáé Ungar iae , quod possi t r e l inqere conven tum Kerezzegh iensem."

32 Révész Imre , D e b r e c e n lelki válsága 1561—1571. Budapes t , 1936. 79. 4. jegyzet .

33 M E V . I I I . 308—309., 149. szám. 34 B O P . IV . 47., 68. szám. Közö lve V M S . I . 527, is.

90

ber 25-én a magister generális felmentőlevelet küld Tamás f rá-ternek, a conventus sancte Marié de Angelis priorjának, amely-lyel az az elkövetkező capitulum provinciáié után tetszése sze-rint élhet.38 — Az 1573-i névsor a konventet Labatlanensis meg-jelöléssel szerepelteti. Várad-Velence.

Pfeiffer megemlékezik arról, hogy a domonkosoknak a kún térítéssel kapcsolatban a nagyváradi püspök részére nyújtott segédkezéséből egy Nagyváradon már 1235 körül állott domon-kos kolostorra lehet következtetni; ezirányban azonban semmi-féle pozitív adattal nem rendelkezünk.

1501. május utolsó napján VI. Alexander pápa Ad Perpetuum Kei Memóriám bullát ad ki és ugyanaznap e bulla rendelkezései végrehajtása tárgyában brevét intéz az ascolói püspökhöz, a váradi nagypréposthoz és főespereshez;30 mindkettő a váradi domonkosokra vonatkozik. A két oklevél alapján a tényállás a következő: a boldog emlékezetű Bálint püspök, tudva azt, hogy a domonkos fráterek Isten Igéjének hirdetésével és egyéb mun-káikkal a híveknek lelki üdvösségük megszerzésében nagy se-gítségére vannak, Váradon pedig ilyen igehirdetők még nem voltak,37 a váradi egyház területén lévő és a váradi püspök ren-delkezése alá tartozó várad-velencei Mindszentek-templomát minden javával, jogával és tartozékával a domonkosrendieknek adta, a domonkosok provinciálisa pedig nevezett templomot a . tnd számára átvette; a püspök megbízásából ebben az ügyben vicarius generalisa járt el. Minderről oklevelet állítottak ki. Ez-után a provinciális a templom mellé kolostort építtetett és ennek a kolostornak priorja és fráterei püspöki engedély folytán a templomot attól az időtől kezdve bírják és mint a reguláris ob-servantia hívei szolgálnak az Úrnak. Most a provinciális és a várad-velencei konvent priora meg fráterei, bizonyítva, hogy az egyház jövedelme nem lépi túl az évi negyven aranyforintot, arra kérik a pápát, hogy mindezeket az adományokat erősítse meg. A pápa kérésüket teljesíti, a várad-velencei egyházat a domonkos-konventtel egyesíti, annak birtokában a domonkoso-kat megerősíti és megengedi, hogy az egyház jövedelmét a ma-guk és az egyház szükségleteire felhasználják, s hogy az egy-házhoz tartozó hívek lelkigondozását egy világi pap vagy egy domonkos szerzetes lássa el.

35 IV/97159, r. 36 B O P . IV. , 170., 109. szára. 37 H a tehát á l lot t is eset leg konvent a X I I I . században Váradon a

kún té r í tésekkel kapcsola tban, az a XV. századra régen elenyészet t , mer t különben nem mondta volna a váradi püspök, hogy ilyen igehi rdetők Váradon még nincsenek.

91

Ez oklevelek adatainak kiegészítésére hozzátehetjük még a fentiekhez, hogy a püspök Farkas Bálint, a provinciális pedig Győri Pál (Paulus, Paulinus) volt. Kettőjük kormányzásának időpontjait összevetve, — Farkas Bálint 1490—1495-ig volt vá-radi püspök, Győri Paulinus pedig 1489—1493-ig magyar pro-vinciális —, a várad-velencei domonkos kolostor alapítása és felépülése idejét 1490 és 1493 közé kell helyeznünk.

A várad-velencei domonkosok 1560-ig folytatták itt szerze-tesi életüket, amikor is János Zsigmond engedélye mutatja, hogy ez a kolostor sem maradhatott fenn tovább. Ez év október 8-án engedi meg ugyanis a fejedelem, hogy prioruk, religiosus vir, fráter Josephus a kolostor javait zálogba adhassa.38

Az 1573-as névsor ezt a kolostort Varadiensis néven említi.

Simontornya. A simontornyai domonkos kolostort gergellaki Buzlai Mó-

zes királyi udvarmester alapította 1515 és 1518 között. Pontos dátumot nem ismerünk; az említett két évszám onnan szár-mazik, hogy az 1518-i római capitulum generale elfogadja a Mó-zes királyi udvarmester által épített házat konventnek és uta-sítja a magyar provinciálist, hogy gondoskodjék e konvent szá-mára priorról, lectorról és megfelelő számú fráterről.39 Ekkorra tehát a simontornyai alapításnak már meg kellett történnie; nem történhetett azonban az alapítás, illetőleg a konventnek szánt ház megépítése 1515 eleje előtt, mert különben az elfoga-dás már az 1515-i nápolyi capitulum határozatai között foglalt volna helyet.

A simontornyai kolostort az alapító bőkezűen láta el földi javakkal, a pápa pedig építésével kapcsolatban búcsúkét engedé-lyezett. Mindkettőről pápai oklevelek maradtak fenn. Egyiket Ad Perpetnam Rei Memóriám adta ki X. Leo pápa 1518 június 5-én,40 s ebben megerősíti mindazokat a donációkat, melyeket gergellaki Buzlai Mózes, tolnai főispán és Ulászló király udvar-mestere az általa előzőleg alapított simontornyai domonkosok fenntartására, nekik örök időre, hiteles oklevéllel megerősítve adott. A donáció igen gazdag, mert Igar, Simontornya közvet-

38 Bunyi tay I I . 436—437. — Révész I m r e a f en t idéze t t helyen fel-vet i a kérdés t , v á j j on ez a Josephus pr ior és a kőrösszegi Jósa f r á t e r nem egy és ugyanazon személy-e. A név kü lönbözőségé t i l le tőleg Révész e lőad ja , hogy bizonyos szláv közve t í t é sen keresz tü l a két név össze-eshetik. Jósa Páduában tanul t s talán e tanulásra ál tal sze rveze t t képes í -téssel fog la lha t ta el a váradi p r io rá tus t .

3» M O P H . 9. 172. 40 B O P . IV . 364., 84. szám. — Közö lve M E V . IV . 257—258., 203.

szám ala t t is.

92

len szomszédságában fekvő helyiséget és a benne lévő halas-tavat, a tolnamegyei Temerként és Miszlát, előbbit két halastó-val, minden tartozékával, a simontornyai határban fekvő szőlő-ket és a simontornyai malomnak szombatnapi első vesperastól vasárnapi második vesperasig befolyó jövedelmét, nem különben ezer juhot, száz lovat, huszonöt ökröt és ugyanannyi tehenet foglalt magában.41

A másik pápai oklevél tartalma szerint,42 mikor gergellaki Buzlai Mózes a domonkosok számára és a Boldogasszony tisz-teletére templomot és a hozzá szükséges épületekkel kolostort kezdett építeni, a pápa mindazoknak, akik a nevezett templomot Mária mennybemenetelének, Szent György vértanúnak ünnepén és Quadragesima első vasárnapján az első vesperas és nap-nyugta közötti időben kegyesen meglátogatják és adományukkal segítik, tizenkét évi és ugyanannyiszor negyvennapi búcsút en-gedélyez; hasonlóképpen, mivel VIII. Innocentius pápa meg-engedte, hogy ugyanazon egyházmegye Szent András templo-mába,43 amelyet szintén Mózes emelt, annak befejezésében és fenntartásában segítő hívek számára oda gyóntatok küldesse-nek, most, hogy a Boldogasszony-templomot meglátogatóknak minél jobban meg legyen könnyítve az üdvösségükön való mun-kálkodás, megengedi a mindenkori simontornyai priornak, hogy oda Mária mennybemenetelének napján és előtte két napon át három, négy, vagy több domonkos, más szerzetes, vagy világi papot küldhessen, akik a híveket gyóntatva, azokat bűneik meg-

" Érdekes , a Bul lar ium összeá l l í tó ja a Wladis' .ai szó u tán ezt í r j a : „Wladis la i , seu Ladislai , huius nominis V I . E x his au tem verbis ,ca-r iss imi in Chris t i filii nos t r i ' l iquei, quod Wladis ' .auus vivebat hoc anno. Emendand i e rgo Scr ip tores , qui Wladis lauum anno M D X V I . diem sup-r e m a m obiisse, pass im docent . " Vagyis , hogy amiér t ez az 1518-i oklevél Buzlai t Ulászló udvarmes te rének nevezi , nyi lvánvalóan Ulászló még élt ek-kor s nem halt meg 1516-ban; azok az í rók, akik tehát ezt mond ják , ki javí-tandók. Persze , ez a j egyze t t évedés ; Ulászló halála évével kapcsolatban, amely ennek el lenére 1516, inkább a r ra lehetne talán gondolni, hogy Buz-lai mint Ulászló udva rmes t e r e a lap í to t ta a s imontornyai ko los to r t ; így az alapí tás dá tumát az 1515-i capi tu lumot közvet lenül megelőző idő és Ulász ló 1516-i halála közöt t i időszakra l imi tá lha t juk .

« B O P . IV . 306., 17. szám. — Közölve M E V . IV . 258—259., 204. szám alat t is.

*3 Ez a t emplom a lovasberényi Szent András plébánia-egyház. A V I I I . Innocen t ius - fé le gyónta tóküldésre vonatkozólag ld. Buzlai Mózes 1484. szept . 19-i suppl ica t ió já t ( M E V . I I I . 291—2., 438. szám), amelyben a lovasberényi Szent András p lébánia templom részére Szent András, Má-ria mennybemenete le , Szent György és Nagycsü tö r tök nap já ra 10 évi bú-csút kér , egyben négy gyónta tó kiküldésének engedélyezését is.

93

vallása után mindenféle vétek alól feloldozhatják, még azok alól is, melyek egyedül a szentszéknek vannak fenntartva.

A simontornyai domonkosok a királytól is részesülnek ked-vezményben: I. Ferdinánd ugyanis 1527-ben jóváhagyja elődjé-nek és nővérének a simontornyai domonkosok igari birtokai számára engedélyezett adómentességét.44 Ez egyben jelenti, hogy a kolostor ekkor még állt.

Az 1573-i névsorból Simontornya kimaradt. Bár nem tulajdonképpeni új konventalapítás, itt kell meg-

emlékeznünk egy olyan kolostorról, amely domonkosok birto-kában volt. Ez

Vérteskeresztúr,

amely eredetileg bencés-monostor volt. A bencés élet azonban annyira elpusztult ebben a monostorban, hogy 1475. március 20-án Újlaki Miklós boszniai király azzal a kéréssel fordul a pá-pához, hogy mivel a monostor már arra sem alkalmas, hogy az apát két szerzetessel benne tartózkodjék és évenként alig tíz misét mondanak benne, engedje meg, hogy a monostort a pálos szerzeteseknek adhassa át.45 A pápa beleegyezett, hogy az apáti méltóság eltörlésével a monostort pálos kolostorrá alakítsák át, de a dologból nyilvánvalóan semmi sem lett, mert három év múlva, 1478-ban Mátyás király intéz supplicatiót a pápához,48

amelyben előadja, hogy a vértesi Szent Kereszt-monostor, bár valamikor igen kitűnően megépített és minden szükségessel el-látott rendház volt, de az idők viszontagságai és háborúk dúlása folytán annyira megrongálódott, hogy esztendők óta egyetlen monachus sem tartózkodik benne és sem miséket nem mondanak, sem más istentiszteleti szertartást nem gyakorolnak ott; haazon-ban ez a monostor egyesíttetnék a székesfehérvári Szent Margit domonkoskolostorral, annak priora és fráterei gondoskodnának az istentiszteletek megtartásáról; ezért kéri a király a pápát, hogy az apáti méltóság és a bencés jelleg eltörlésével nevezett domonkos-kolostorral ezt a monostort egyesítse. A pápai Fiat ut petitur záradék az oklevélre 1478. július 15-én van rávezetve; ugyanazon év augusztus 6-án megjelenik IV. Sixtusnak az egye-sítésről szóló bullája, 1479. május 17-én pedig az előző július 15-i engedélynek jön ki újabb megerősítése.47

A bencésrend azonban végleg nem mondott le Vérteskeresz-túrról, azt továbbra is tulajdonképpen bencésnek tekintette és a domonkosokra úgy nézett, mint foglalókra. Ezt mutatja a pan-

44 P f e i f f e r , 63. 45 M E V . I I I . 237., 375. szám. 46 Pannonha lmi r end tö r t . X l l / b . 266., ill. M E V . I I I . 250., 389. szám. 47 M E V . I I I . 201., 390. szám.

94

nonhalmi főapátnak 1538-ban történt tiltakozása annál az eladás-nál, amellyel a domonkosok a vérteskeresztúri monostor javainak egy részét akarták elidegeníteni.414

Egyébként a vérteskeresztúri apáti címet a későbbi időben ismét adományozni kezdték, ami a monostor domonkos jellegé-nek megszűntét jelzi.

Fentebb már említettük azt a lehetőséget, hogy az 1505-i capitulum generale által elfogadott locus S. Crucis Vocrtes, meg a szintén ismeretlen és az 1573-as névsorban Borhensis formá-ban előjövő konvent a vérteskeresztúrival azonos. Ez a megle-hetősen merész következtetés, amely főleg a Borhensis-szel kapcsolatban igen erős szövegromlást tételez fel, talán abban találhatja meg valamennyire alapját, hogy egyrészt Vértes-keresztúr az 1573-i felsorolásban, mint olyan, nem fordul elő, másrészt mindhárom a Szent Keresztről van nevezve, azután meg — ez csak a Vocrtes-re vonatkozik — az 1505-i elfogadás locusról beszél. Vérteskeresztúron pedig valóban nem konvent-alapításról volt szó, hanem csak arról, hogy a monostorban az istentiszteleti szolgálatokat a fehérvári kolostorból való fráterek lássák el.

Megemlíthető még, hogy néhány, a már régebben alapított kolostorok épületeiben való változásról, bővülésről való adatunk is van. így 1474-ben a capitulum generale elfogadja és a rend kiváltságainak részesévé teszi a zágrábi domonkosoknak új kolostorát, amely a Káptalanban (városrész) volt régi helyett a Grics-dombon épült.49

Az 1553-i capitulum Gyulafejérvárott fogad el egy a király és a székeskáptalan által a magyar provincia számára engedé-lyezett locust.50 Ez nem igen lehetett új, s így második fejérvári kolostor alapítása, hanem vagy csak új kolostorépületről van szó, vagy pedig az erdélyi kolostorok általános pusztulása után néhány szerzetes visszatéréséről.

Kolozsvárott több építkezés folyt a XV. században. 1455-ben restaurálták a kolostorépületet, amire Hunyadi János évi 50 aranyforint értékű sót rendel a domonkosoknak; a kolozsvári konvent XVI. századi Inventariuma szerint a XV. század végén dengeleghi Pongrácz János erdélyi vajda özvegye, Erzsébet, nagyrészt saját költségén kápolnát építtetett a domonkosoknak Szent Anna tiszteletére; 1491-ben pedig a somkeréki Erdélyi

Magyar Tör t éne lmi T á r . VI . , 240—241. " M O P H . 8. 332. M M O P H . 9. 352.

95

familia több tagja a Szent Olvasóról nevezte el a főleg saját költségükön épített kápolnát.51

1506. előtt valamikor a fehérvári kolostorban is építkezések folytak. Ez évben ugyanis a pápa megengedi a magyar király- * nak, hogy kívánságára András fráter a konventnek ismét priora legyen; az az András fráter, aki a nemrég épített fehérvári ko-lostor építkezését kegyességével és okosságával nagyban elő-segítette, a hívek áhítatát pedig nagyban növelte.52

A brassói kolostortemplom előtt 1520-ban építtetett a bras-sói Cruez Márton özvegye, Dorottya Szűz Mária, Szent Domon-kos, Szent Ferenc, Szent Hubert és Szent Ulrik tiszteletére kápolnát.53

Hogy Selmecbányán is folytak építkezések 1520 és 1522-ben, az abból világlik ki, hogy a domonkosok javára tett végrendel-kezések között egyik polgár öt forintot hagy czw dem paw, a másik meg 25 forintos adományának felét rendeli építkezésre/'4

4. Domonkos szerzetesek más rendek kolostorainak élén.

A XV—XVI. században több olyan benedekrendi és egy cisztercirendi apátság volt, melynek apátja a domonkosrend frátereiből került ki, illetőleg azzal kapcsolatba hozatott.

A domonkosrendből kikerülő ciszterci apátjelölt Eustachius fráter volt. Mátyás király ugyanis azt írja 1468-ban II. Pál pá-pának, hogy a topuszkói apátságot, amely már hosszú idő óta világiak kezén van s a levél írása idején Frangepán Márton zenggi gróf tar t ja birtokában, igen szeretné megújítani; gondol-kozván ennek végrehajtására alkalmas személyről, a domonkos-rendi Eustachius fráter jutott eszébe; arra kéri hát a pápát, hogy gondoskodjék ennek az apátságnak a sorsáról és az apát-sággal kapcsolatban ilyen férfiúról.55

Elfogadta-e Eustachius a topuszkói apátságot, nem tudjuk. A ciszterciek kezébe, miután azok a török elől menekülve Kraj-nába távoztak, az apátság nem került vissza.

A domonkosrendből származó apátokkal bírt bencés monos-torok időrendi sorrendben a következők:

Zebegény. Nem tévesztendő össze a ma is létező és Nagy-maros mellett fekvő Zebegénnyel; az itt szóbanforgó Zebegény

51 Magyar Sión IV . 562. 62 M E V . I V . 168-169 . 142. sz. « E E M H K . I . 2 3 - 2 4 . , 20. szám. " E E M H K . I . 67., 60. szám, 1522 jún ius 27., ill. u. o. 21—22., 18-

szám, 1520. január 16 " Mon. Vat . — Mátyás levelei. 71. — E m l í t i F e r r a r i u s is, 415.

9 6

(a mai Szebény helyén) a pécsi egyházmegye területén. Pécs-váradtól délkeletre keresendő. A XV. század közepén még a benedekrendi Tamás apát volt a monostor feje. utána azonban kommendába jutott.68 Erről a tényről V. Miklós pápának Esz-tergomba, Officiali Strigoniensi, írott brevéjéböl szerezhetünk tudomást." Mikor ugyanis az apáti szék megüresedett, az apát-ság patrónusa, az akkor boszniai választott püspök (később ka-locsai érsek), szekcsői Herczeg Rafael, miután erre neki megvolt a szentszéktől nyert kiváltsága, az esztergomi érseknek, Széchi Dénesnek, kinek joghatósága alá az apátság tartozott, Szent-dénesi Tamás domonkos frátert prezentálta, mint a zebegényi Szent Mihály arkangyalról nevezett apátság fejét. Széchi prí-más a szabályosan bemutatott Tamás frátert meg is tette zebe-gényi apátnak. Hiányzott azonban még a pápai dispensatio. Az említett oklevélben a pápa megadja a dispensatiót és arra uta-sítja a címzett esztergomi officialist, hogy amennyiben Tamás frátert alkalmasnak találja a monostor élére helyezni, az vala-mely katolikus főpaptól — ha más akadály nincsen — apáttá szentelhető. Az utasítás azt is tartalmazza még. hogy a felszen-telő főpap Tamás fráterből vegye ki a szokásos hűségesküt, amit Tamás fráter hiteles oklevélbe foglalva és aláírásával ellátva, minél gyorsabban juttasson el a szentszékhez.

Tamás fráter további sorsáról nincsen tudomásunk, a ze-begényi apátság a nyolcvanas évek legelején Mátyás adomá-nyozása folytán Csáktornyai Zsigmond János pécsi püspök bir-tokába jutott.58 A benedekrend nem kapta többé vissza.

Ezzel kapcsolatban kell megjegyeznünk a következőket, amik a továbbiakra is vonatkoznak. A Pannonhalmi rendtörté-net idevágó része, mint fentebb idéztük is, azt mond.ia, hogy Szentdénesi Tamással az apátság kommendába jutott. Az tény, hogy az apátságot ebben az esetben nem benedekrendi, illetőleg eredetileg nem benedekrendi szerzetes nyerte el. A rend szem-pontjából tehát bizonyos fokig valóban kommendába jutott. Rá kell azonban mutatnunk azokra az alapvető különbségekre, ame-lyek a kommendátorok különböző fajtái között vannak. Mert kétségtelenül más, ha, bár nem bencés szerzetes, de mégis szer-zetes lesz egy apátság fejévé, akit még ráadásul arra is kötelez a szentszék, hogy szabályosan szenteltesse magát apáttá, sőt rendesen fel is kell vennie a bencés ruhát, vagy pedig, ha a kom-mendátor elsősorban jövedelemforrásul nyeri el az apátságot. S ez utóbbi esetben sem közömbös, hogy ki a kommendátor. Amikor világi urak minden lelki vonatkozás nélkül gyarapítot-

» Pannonhalmi r end tö r t . X H / b . 349. 67 B O P . I I I . 311., 92. szám., 1452. június 10. M Kol ler IV. 432—435. és V M H . I I . 483—484 , 661. szám.

97

ták vagyonukat és jövedelmüket egy-egy apátság javaiból: ez a valóságos kommendatúra; de lelkiek szempontjából kétség-telenül más megítélés alá kell, hogy essék az a XVI. században igen gyakori eset, hogy egy-egy megyéspüspök, akinek birto-kai nagyrésze török kézen volt, jövedelemkiegészítésre kapott meg apáti javadalmakat. A három felsorolt eset közül kettő kétségtelenül tartalmaz bizonyosfokú biztosítékot arranézve, hogy a szerzetesi élet lehetőségei aránylag rendes körülmények között folyhatnak tovább. Ez természetesen nem jelenti azt, hegy bármelyik forma ne lenne ellentétben a törvényes állapo-tokkal és a rend szempontjából ne viselné mindegyik magán a külső kényszer sértő bélyegét.

Tapolca bencés apátsága a bencés reform idején (a XV. század fordulója) a domonkos Bonaventura birtokában volt. Ezt a frátert 1503. január 8-án felhívja a király, hogy Tolnai Mátét reformmunkájában ne akadályozza, sőt azt is engedje meg, ha Tolnai priort vagy custost rendelne Tapolcára, hasonlóképpen ne akadályozza meg a botrányokozó szerzetesek eltávolítását sem. 1513-ban Bonaventura lemondott az apátságról, de az nem kapott most sem bencés apátot, hanem a pápa adományozása folytán Estei Hippolyt birtokába került.5" Az ötvenes évek elején a későbbi kolozsmonostori apát és csanádi püspök. Kolozsvári János volt apát Tapolcán, apátsága körülményeiről azonban nem tudunk semmit.60 Végül 1564 után Körmendi Gáspár fráter viseli a tapolcai apáti címet.61

Jásd apátját , Ferencet, aki megarai választott püspök volt, X. Leo 1521. május 17-én megarai püspökségében megerősíti. A bullában benne foglaltatik az is, hogy Ferenc püspökké szen-tel te tése után is megtarthatja a jásdi Szent György-apátságot, de úgy, hogy a monostorral, meg a domonkosrenddel, - melynek f o g a d a l m a i —, azok szokásait tekintve, ellentétbe semmikép-pen ne kerüljön.62

Kolozsmonostornak két domonkosrendi apátja is volt. Egyik egy Szepehth Miklós nevű budai fráter volt, Goszthony János püspöknek atyjafia. II. Lajos király 1525. október 5-én éppen Goszthony püspököt hatalmazza fel, hogy nevében Miklós frátert az apátság megüresedésével kolozsmonostori apáttá ne-vezze ki és erről értesítse a kolozsmonostori konventet azzal, hogy Miklósnak a konvent tagjai, az apátság javainak kezelői s a jobbágyok engedelmeskedni tartoznak.63 A fráter érdekében

59 Pannonha lmi rend tör t . X l l / b . 380. 60 U. o. 382. " U. o. 383. C2 M E V . IV . 289-290 . , 224. szám. M Pannonhalmi rend tör t . X l l / b . 91.

98

a király maga is írt a konventnek, a konvent jószágkormányzó-jának és a népeknek.04 Ha elfoglalta is Miklós fráter a kolozs-monostori apáti széket, nem sokáig ült benne, mert már 1526. májusában a konvent királyi adományozás folytán Czibak Imré-hez került.

1556-ban Kolozsvári János fráter volt a kolozsmonostori apát. Ez a fráter eredetileg nagyszombati domonkos volt, majd tapolcai apát; 1557-ben jelen volt a nagyszombati zsinaton és ott előadta, hogy pápai engedélyt nyert a kolozsmonostori apát-ság felvételére; mint apátot Oláh érsek meg is erősítette és fel is szentelte, a rebellisek azonban elűzték. Az elűzés az 1556-i kolozsvári országgyűléssel volt kapcsolatban, ahol kimondották a szekularizációt."0 Kolozsvári János később csanádi püspök lett, mint ilyen, résztvett a tridenti zsinaton és ott is halt meg 1562. november 24-én.68 Ferrarius67 is megemlékezik róla és azt mondja, hogy ugyanabban a korban élt Kolozsvárott egy fráter Joannes Colusuariensis nevű teológiai és kánonjogi doctor; Ferrarius feltételezi, hogy a tridenti zsinaton elhúnyt püspök és ez a kolozsvári doctor egy és ugyanazon személy.

Ludány apátjaként János domonkos fráter állt elő az 1562-i nagyszombati zsinaton. A zsinati ügyész, lllicini Péter különböző vádakkal illette János frátert és sehogysem akarta apát voltát elismerni, hiába hivatkozott ez pápai és prímási engedélyekre és felmentésekre. Végül is az időközben a zsinaton megjelenő domonkos vicarius, Körmendi Gáspár igazolta János frátert, mire a zsinat elismerte ludányi apátnak, csak azt kötötte ki, hogy bencés ruhában járjon. János fráter még 1564-ben is lu-dányi apát volt.68

Nem tudjuk hol s milyen (bencés vagy ciszterci) apát volt az a Fráter Johannes Antonius abasd), aki azt az engedélyt kapja, hogy apátsága szolgálatára két önként vállalkozó rend-társát viheti magával, csak ez ne legyen valamely konvent ká-rára ; ugyanőt biztosítja a rend afelől is, hogy a rend könyör-géseinek, mint azelőtt, ezután is részese lesz.69 Ez utóbbi pasz-szus arra mutat, hogy már hosszabb idő óta volt apát. Hogy mi volt az a servitium, amire a két domonkos frátert magával vitte apátságába, ismeretlen. Talán egy fegyelmében igen meg-

8> Tör t éne lmi Tár . , 1893. 299— 300. 05 Pannonhalmi rendtör t . X l l / b . 92. 88 Gams 370. 67 Fe r r a r iu s 440. 69 Pannonha lmi rendtör t . X l l / b . 185—186. «» IV/6/144. V. 1482. június 18.

99

lazult apátság élén állt és a tiszta szerzetesi élet helyreállításá-ban volt szüksége segítségre.70

5. • „Congregatio Peregrinantium"-nak a magyar provinciához csatolt konventjei.

A domonkosrendi munkatervében mint egyik letcföbb tevé-kenység foglalt helyet a pogányoknak a keresztyénséghez való vezetése. A megszervezett provinciák határairól — ezek voltak a középkori keresztyénség határai is — indult meg ez a hitetle-nek közötti misszió. A missziót végző fráterek neve már Jor-danus de Saxonia idejétől fogva fratres Peregrinantes volt.71

Ezek a peregrináns fráterek eleinte semmiféle jogi testületet nem alkottak. A fráterek, akik egy-egy misszió tagjai voltak, tulajdonképpen továbbra is eredeti provinciájukhoz tartoztak és provinciálisuk joghatósága alatt álltak, csupán magával a misz-szióval kapcsolatos dolgok tekintetében volt helyi vezetőjük; ezt vagy a pápa tette vezetővé azáltal, hogy püspökké nevezte ki, vagy a provinciális bízott meg vezetéssel egy régi és gyakorlott misszionáriust. A peregrinánsok missziói Spanyolországból Af-rikába, Dániából az északi országokba, a Szentföldről a távoli Keletre, Lengyelországból és Magyarországból pedig a közeli Keletre irányultak. A kiindulási területül szolgáló provinciák szélső határain konventek álltak fenn a peregrinánsok számára, akiknek innen került ki felszerelésük, utánpótlásuk és a missziói munka között itt volt alkalmuk megpihenni is.

A peregrináns fráterek hittérítő munkájának sok hatalmas egyénisége és sok vértanúja volt. A közelkeleti területen a ma-gyar provincia megalapítása után Kiewből, Halicsból végzett missziók, amelyeknek kétségtelenül sok magyar tagja is volt,

70 I t t sze re tnénk rámuta tn i a Pannonha lmi r end tö r t éne t X I I / b . kö-te te 357. lap jának egy el írására. Az áll ot t ugyanis , hogy Tolna i Máté idejében, mikor a szentlászlai apátság az ő b i r tokában volt , t i l takozás tö r t én t a pécsváradi ( ! ) domokosok nevében, hogy a Pécsvá rad közelében, Nagy-He tényben levő fo lyón forgó malmukat , mely a baranyai szent-lászlai bencések malmai közö t t volt, To lna i másokkal együt t lefoglal ta . Az el írás o t t van, hogy pécsváradi domokos ko los to r a középkorban nem ál lot t Magyarországon . A szóbanfo rgó malom valóban domokosoké volt és a t i l takozás a p é c s i Szent Tamás -vé r t anú k o n v e n t j e részéről Pécs-váradi P é t e r f r á t e r ( F r á t e r P e t r u s de P e c h w a r a d i n o ) , a konvent pr iora á l ta l tör tént . Az e r re vona tkozó oklevél a Tö r t éne lmi T á r 1904. 506., 106. szám alat t t a lá lha tó Iványi Béla „Egy 1526. előtt i i smere t len kéz-i ra tos fo rmuláskönyv" c. cikke kere tében.

71 A peregr ináns f r á t e r e k r e von. ld. Mor t i e r I. 372. skk., I I 495 skk., IV. 356. skk., Wa lz 239. skk. - F e r r a r i u s is szól róluk 5 7 5 - 5 8 2 .

1 ( ) 0

— hiszen az egész magyar provincia alapításának egyik oka a keleti hittérítői munka számára kiindulópont létesítése volt —. tulajdonképpen peregrináns munkát jelentettek; a tatárok szá-mos kegyetlensége is a peregrinánsok vesztesége volt első-sorban. , ,

Szervezetlenségükben azonban nem maradhattak soKa a peregrináns fráterek. Nemcsak azért, mert munkájuk bizonyos szempontból nehézkessé vált: a vezetés átadása és átvétele miatt néha igen messziről kellett hazatérni a rendi íelsobbseg-hez hanem azért is, mert a központi hatalom távolsága bizo-nyos lazaságot eredményezett és nem egyszer megtörtént, hogy a peregrináns domonkos nem is annyira hittérítő, mint inkább keleti kereskedő volt. Szükség volt tehát valami olyan szerve-zetre, amelynek megvan a maga feje, törvényei, jogai, kiváltsá-gai, önálló konventjei és jövedelme. A szervezet Congregatio lett és első fejéről, kinek vicarius a neve, 1312-ből tudunk. XXII. János pápa is elismerte ezt a testületet, amelynek neve Congre-gatio vagy Societas Peregrinantium lett.

A XIV. század közepi nagy pestis a Congregatióban is el-végezte a maga romboló munkáját; Éliás de Toulouse volt az, aki a Congregatiót megállította a lejtőn és visszavezette előző állapotába. Az ő munkássága után a peregrinánsokról szóló ada-tokban hosszú üresség következik és teljesen előzmény, s így egyszersmind magyarázat nélkül állunk szemben az 1456-1 montpellier-i capitulum generale ama rendelkezésével, amely szerint: mivel a peregrinánsok területének konventjei nem kor-mányozhatok többé vicarius által úgy, mint eddig történt, az oroszországi konventeket a lengyel, hasonlóképpen a moldvai és valachiai vidékek konventjeit a magyar, a többieket a görög és a caffai konventet is a görög provinciális joghatósága és kor-mányzata alá rendeljükP S hogy ez a rendelkezés nemcsak írott malaszt volt, azt bizonyítja egyszerűen az, hogy a mont-pellier-i határozatot a következő, nijmegeni capitulum 1459-ben és a sienai 1462-ben73 megerősítette, vagyis a domonkos torve-nyek szerint, mint három egymásután következő capitulum altal megerősített határozat, érvényes konstitucióvá vált. Ez a pereg-rináns congregatio megszűntét jelentette: nincsenek onallo kon-ventjei, nincsen vicariusa, vagyis nincsen jogi onállosaga. A hata-rozat oka, mint mondtuk, ismeretlen, s hiába keressük az okot abban a mondatrészben, hogy nem kormányozhato vicarius ál-tal éppen nem tudjuk, hogy mi volt az. ami a capitulumot szembe állította a Congregatio vicariusával. Külön érdekessége az egesz-nek az hogy éppen a feloszlatás idején igen erőskezű vicariusa

" M O P H . 8. 266. " U. o. 275., 111. 288.

101

van a Congregatiónak Cristophorus de Viterbo személyében. Ez nem is hagyja annyiban a dolgot és a szentszékhez apellál, ahol teljes mértékben eredményt ér el. Két évvel azután ugyanis, hogy a Congregatio jogi feloszlatását a rend végleg megerősí-tette, 1464. június 12-én II. Pius pápa Dum levamus kezdetű bullájával74 visszaállítja a Congregatiót úgy, ahogy az felosz-latása előtt volt, minden kiváltságával és egyedül a Congregatio vicariusának joghatósága alá veti azokat a konventeket, ame-lyeket a capitulumok a lengyel, magyar és görög provinciákhoz csatoltak. Nem jelentett ez egyebet, minthogy a magister gene-rális és a capitulum ezzel a határozatával kudarcot vallott, mert a szentszék teljes egészében megsemmisítette azt. A vissza-állított Congregatio vicariusa ismét Cristophorus de Viterbo lesz. A Congregatio visszaállítását IV. Sixtus is megerősíti a peregri-nánsok minden privilégiumával együtt 1473. április 1-i Aposto-licae servitutis kezdetű bullájában.75

A magyar provinciának a Congregatióval való kapcsolatá-ról meglehetősen keveset tudunk. Még azt sem tudjuk egészen pontosan, melyek voltak az 1456-i rendelkezés szerint a magyar provinciális joghatósága alá került konventek. Szereth, Szu-csava, Tergovist bizonyosak csak. Kettőnek (conventus Pensu-tensis és Primicellensis) csupán nevét ismerjük; a többiről eny-nyit sem tudunk, még azt sem, hogy egyáltalában volt-e több, s ha igen, mennyi.

A Congregatio visszaállítása utáni időkből néhány Mold-vába való assignálásról értesülünk a generalisi rendelkezésekből, így 1474. szept. 14-én a kassai Jordánfia Miklós és Budai Mi-hály kerülnek Moldvába,7" 1475. jan. 1-én Magyarországi Dé-nesfia Péter és Szerémi Gergelyfia Mátyás ugyanoda,77 a bras-sói Falczep György 1488. ápr. 20-án mint vicarius Tergovistba,™ Szegedi Bátka Tamás pedig 1496. ápr. 23-án mint lector a ter-govisti Szent Miklós-konventbe.79 Ez a sokfelé megfordult és tanult fráter azután egy évre rá moldvai püspökké lesz.80

A Congregatio Peregrinantium túlélte a középkor végét: Ferrarius említi 1553-ból a firenzei Benedictus de Filicaria vicariust.

74 B O P . I I I . 4 3 1 - 4 3 3 , 67. szám. 76 U. o. 498 -499 . , 31. szám. " IV/3/108, r. 77 U. o. 78 IV/9/156. v. 7» IV/11/114. r. M B O P . IV . 203—204.

102

6. Magyarországi női kolostorok.

Szent Domonkosnak az eretnekségek elleni küzdelmében első cselekedete az volt, hogy az albigens eretnekségtől a római egyházhoz visszavezetett nők számára olyan közösséget létesí-tett, amelyben azok védelmet és erőt találtak, hogy a hitben szi-lárdan meg tudjanak állni. De, bár így ez a közösség, a prouille-i kolostor, a monasterium Prulianum, volt bizonyos mértékben a domonkosrend első csirája. Szent Domonkos ké-sőbbi nagy missziós terveiben nem foglalt helyet a rendnek va-lamiféle női ága. Az okot meg lehet találni egészen egyszerűen abban, hogy a domonkosrend egy, mind az egyháznak való szolgálatot, mind a feladatot, mind a méreteket tekintve hatal-mas vállalkozást tűzött ki célul, az a kor pedig a nőt nagyobb vállalkozásra képesnek nem tekintette. Nem volt semmi olyan, a rend céljának integráns részét képező munkaterület, amelynél szükség lett volna apácákra. így aztán, ha a domonkosrend kö-telékében voltak is apácák, életük szinte semmi különbséget nem mutat fel a régi szerzetesrendek nöúgaival szemben; ezek élete is aszkétikus, szemlélődő, imádkozó, kézimunkás élet volt.

A domonkosrend statutumai első időkben tiltották apáca-kolostoroknak a domonkosrendhez való csatlakozását, az ú. n. incorporatiót. Ennek magyarázata azon kívül, hogy a rendi munkában nem volt szükségük a frátereknek apácákra, abban is rejlik, hogy viszont az apácáknak szükségük volt a fráterekre, hogy azok végezzék náluk az istentiszteleteket, kiszolgáltassák a szentségeket, általában gondozzák és védjék őket, ami viszont a szerzeteseket főmunkájuk végzésében akadályozta. A statútu-mok tiltakozásai ellenére is, pápai privilégiumok, meg más okok folytán, egyre szaporodtak az incorporatiók. Ezért azután 1240-től kezdve inkább azzal nehezítették a rendhez való csat-lakozást, hogy szigorú követelményeket állítottak fel, de miután IV. Innocentius pápa egy sereg kolostort utalt a domonkosrend hatáskörébe, 1255-ben belenyugodtak a változhatatlanba és ki-dolgozták az apácák által követendő szabályokat. Ezt Humber-tus magister generális közli 1259-ben, az eddigi moniales ordinis S. Augustini iuxta institutiones fratrum predicatorum meghatá-rozást a sorores ordinis fratrum predicatorum-mai cserélve fel. A szabályok általában az ágostoni szabályok voltak, a külön-böző részletkérdésekben a premontreiek előírását véve segít-ségül. A domonkosrendhez való viszonyuk végleges körülírása az addigi gyakorlatnak egy pápai bullában való összefoglalása volt; ezt 1267. február 6-án adta ki IV. Kelemen pápa. Eszerint a frátereknek át kell venniök a monostorok kormányzását, még pedig úgy, hogy a rend elöljáróinak vagy helyetteseiknek joguk van a monostorokat javítani, reformálni, a priorissát ki-

103

nevezni, gyóntatni, a szentségeket kiszolgáltatni, de nincsenek kötelezve a fráterek arra, hogy állandóan a monostorok mellett tartózkodjanak, — vagyis nem kell a monostorok mellett férfi-konventeknek lenniök —; állandó helyettest tarthatnak vala-mely alkalmas káplán személyében. Az apácák élnek a domon-kosrend privilégiumaival.

A káplántartási engedély a napi officiumok végzése alól mentesítette a domonkosokat, úgyhogy kapcsolatuk az apácák-kal a felügyelet, esetleg anyagi ügyeiknek intézése és egyes alkalmakkor prédikációk tartásának feladatából állt.

Az ilyen apácamonostorok (monasterium monialium sub cura iratrum predicatorum degentium) az idők folyamán meg-lehetősen elszaporodtak, főleg Itáliában és Németországban. Ez utóbbiban annyira, hogy Denifle véleménye szerint a német-országi domonkos fráterek az első időkben azért nem mutatnak fel különös eredményeket, nagy tudósokat, mert aránytalanul lefoglalja őket az apácákkal való foglalkozás.

Magyarországon aránylag kevés domonkos apácamonostor volt. Amelyekről biztos tudomásunk van, azok mind álltak a XV. század második felében is.81 Legrégibb mind között a Veszprém-i. Ezt 1240-ben alapította Bertalan püspök Szent Katalin tisztele-tére a Veszprémvölgyben*2 A monostor, melynek fenntartásáról a püspök káptalana beleegyezésével igen bőségesen gondosko-dott, domonkos fráterek lelkigondozása alatt állt. A monostor apácái 1241-ben a tatárok üldözése elől Noná-ba és Zágráb-ba menekültek, ahol szinte egy-egy apáca-közösség alapjait vetet-ték meg.83 Általánosan ismeretes a veszprémi monostornak az a nevezetessége, hogy itt nevelkedett kezdetben IV. Béla király leánya, akit Árpádházi Boldog Margit néven ismernek. Hasonló-képpen ennek a monostornak volt lakója Boldog Margit magistrája. Magyarországi Boldog Ilona is.

81 A magyarország i apácamonos toroka t fe l soro l ja F e r r a r i u s 541. skk., aki említi Be rna rdus Guidonis, P lod ius és P á z m á n y névsora i t is — és P f e i f f e r a magyar ko los torok vázla tos t ö r t éne t ének kere tében , 83—87.

82 Békef i , A Bala ton környékének egyházai és várai a középkorban (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei . I I . köt. I. r. I I I . szakasz.) Budapest , 1907. 59—62. Az a lapí tásra von. M E V . I. 139. és F e j é r , Codex Dip lomat icus IV/1/193. — Balanyi György R e g n u m I I . 73. r ámuta t ar ra , hogy az a lapí tásra vona tkozó oklevél vi lágos dá tumközlése el lenére sokan — így Mor t i e r , Fawt i e r , L u t t o r és a bol landis ták — F e r -rar ius hibás adatá t követ ik s a veszprémi apácakolos tor a lapí tásá t 1221— 1222-re, vagy 1221. és 1231. közé teszik.

83 F e j é r Codex Dip lomat icus IV/I /232.

1 0 4

A veszprémi monostor fennállott a XV. század végén és ek-kor is a domonkosrend vezetése alatt. Sőt ekkor a frátereknek konventjük is van már Veszprémben, ami nyilvánvalóan az apá-cák lelkigondozásának szükségességéből keletkezett. A férfi-konventnek külön épülete nem volt, a monostor egy elkülönített részében laktak a fráterek.84 Pfeiffer szerint a monostor 1566-ig állott fenn és akkor menekülhettek el az apácák Körmendre.

Bár a veszprémi monostor volt a legrégibb, a legjelentő-sebb a

Nyulak-Sziget-i

volt. Óbudával szemben, a Duna szigetén IV. Béla király alapított apácamonostort a maga és a királyné fogadalmában Istennek ajánlott leányuk, Margit számára. Az apácákat a király alapít-ványa szerint a domonkos frátereknek kellett gondozni. 1252. az apácamonostor alapításának éve, 1259-ben pedig a királyné IV. Alexander engedélyével az apácák lelkigondozását végző frá-terek konventjének alapját veti meg. E konvent tagjainak egyedüli feladata az apácák szolgálata volt, úgyhogy külön templommal sem rendelkeztek.

Nemcsak királyi családból valók lettek tagjai a monostor-nak, mint IV. Béla leánya után V. István és III. Endre leányai, hanem a magyar főúri családok is szinte versenyeztek abban, hogy leányaik a királyi alapítású és királyleány lakhelyéül szolgáló monostorba kerüljenek. Ennek természetes következ-ménye lett, hogy a monostor sok adományt és birtokot kapott. Hogy mennyit, arra bizonyság V. Innacentius 1267-i birtok-megerősítö bullája, amelyben vége-hossza nincs a nyulszigeti apácák vagyona felsorolásának; a leggazdagabb földesurak közé tartoztak.85

Alit ez a monostor a XV. század végén és a XVI. elején is és ekkor is olyan népszerű volt, mint régen. A XV. század má-sodik felében az óbudai klarisszák kolostorával együtt Szilágyi Erzsébet különös pártfogását élvezte. Marcus Barbo kardinális legátus külön legátusi bullában adja meg az engedélyt, hogy Szilágyi Erzsébet Bak Mihály özvegyével, Dorottyával és szolgálóleányaikkal egyszerű és tisztességes ruhában bármikor

M Békef i i. m. 61. a veszprémi káptalani levél tár egy 1481-i okleve-léből idézi e zeke t : „Nos f r á t e r Valent inus de Simigio p r i o r c o n v e n -t u s Sancte Kather ine in valle W e s p r i m i e n s i habit i ordinis fra'_-rum pred ica to rum de vita regulari beat i Dominici quia religiose sanct imoniales ordinis nostr i , alias in dicto c laus t ro nos t ro degentes ."

85 R u p p : Buda-Pes t . 65—72. szintén fe lsoro l ja a nyulaksziget i apá-cák bir tokai t .

105

meglátogathassák az óbudai és nyulakszigeti apácákat és be-szélhessenek velük, anélkül, hogy bármikor is ki kellene kérniök a priorissa vagy más felsőbbség engedélyét.88 Hogy mások is sokat látogatták a monostort, kitetszik a magister generálisnak a nyulakszigeti monostor priorissája, Zsófia részére 1499-ben adott engedélyéből.78 Az engedély szerint a priorissa a materek meghallgatása után Szűz Mária képének meglátogatására bá-rókat és mágnásokat bocsáthat be a monostor falai közé. Meg-hagyja azonban a generális, hogy ezek a látogatók ne egyenek a monostorban, hanem ájtatosságuk elvégzése után távozzanak onnan. Ha a monostort látogató matrónák közül valaki éjjelre is ott maradna, az ne az apácák hálótermében kapjon szállást, hanem az épület egészen más részében, az apácáktól teljesen elkülönítve. Egyúttal arra is engedélyt ad a generális, hogy az apácák évenként tíz alkalommal megvizitálhatják Szent (') Margit sírját;86 itt azonban az a kikötése, hogy ilyenkor az egy-ház a j ta ja zárassék be és semmiféle világi ember, — asszony se —, legyen ott és az ajtó addig ki ne nyittassák, amíg az apácák a monostorba vezető ajtón át el nem távoztak a templomból.

Nevezetes ez a monostor arról is. hogy a XV. század má-sodik felében állandóan foglalkoztatta nemcsak a domonkos rendi vezetőséget, hanem a pápai kúriát is. Az apácák igen nép-szerűek és vagyonosak voltak, a fráterek meg alighanem túl-szigorúan gyakorolták a felügyeletet: ez bizonyossággal ve-zetett összeütközésre. Az összeütközés eredményét II. Pius pápa egyik bullájában találjuk meg,8" amely azt adja elő, hogy Mátyás király és Szilágyi Erzsébet részéről kérés érkezett a pápához; az van benne, hogy a nyulakszigeti apácákat a rájuk gondot viselő domonkos fráterek az utóbbi időben felesleges vizitációk és más alkalmatlankodások által annyira háborgat-ják, hogy nincs meg eddigi nyugodalmas életük és a nép előtti tekintélyük is egyre csökken; ezért Anna priorissa, Dénes esz-tergomi érsek és János kardinális által is támogatva, közben-járásukat kérte abban, hogy elérje a monostornak és priorissá-nak közvetlenül a szentszék joghatósága alá való helyezését. A folyamodók, tehát Mátyás és anyja, elérendő célul azt jelölik meg, hogy Anna priorissa példás élete által a monostor refor-máltassék és, hogy Anna tétessék meg állandó priorissának. A pápa a kérés teljesítésében egyrészt az apácákat minden ingó

88 M E V . I I I . 2 2 0 - 2 2 1 . 351. sz. 1472. június 6. 97 IV/12/87. v. 1499. márc ius 10. 88 „ Insuper e isdem monial ibus omnibus conceda tur , ut dec ies in

anno possunt vis i tare sepulcrum sante Margarite ..." 88 M E V . I I I . 155-157. , 261. sz. 1459. március 18.

106

s ingatlan vagyonukkal és szolgáikkal kiveszi a domonkos pro-vinciális vagy más prelátus joghatósága alól, másrészt elrendeli, hogy a provinciális Szilágyi Erzsébet és a királyné által elfoga-dott frátert küldjön egy, két vagy három évenként az apacak számára gyóntatónak és mintegy lelki vicariusnak. — Ezeknek a rendelkezéseknek sok foganatja nem lehetett, mert egy évre rá. 1460-ban, a pápa az esztergomi érseket, a veszpréim és váci püspököket az 1459-i bulla végrehajtásával bízza meg,'" mivel azt hallotta, hogy a domonkosok a vicariust nem küldték ki, s egyéb szabálytalanságokat is követtek el az apácák kárára . A dolog azonban nem intéződött el; Megyesalji Pcíer provin-ciális ellene szegült a bulla rendelkezéseinek, nem bocsátotta el a választott gyóntatót, Földvári András f rátert , más tisztvi-selőkkel is akadékoskodott és nem engedte meg a frátereknek istentisztelet tartását . Mindezt egy újabb pápai oklevélbol tud-juk, amely a Szent Péterről nevezett óbudai és a Szent Három-ságról nevezett felhévizi préposnak szólt és azt rendeli, hogy ezek gondoskodjanak arról: a provinciális vagy utódja küldje ki a gvóntatót és a nevezett András frátert intsék a tiszt elfoga-dására.8 1 — II. Pius halála után utódja, II. Pál pápa ismét Má-tyás és Szilágyi Erzsébet kérésére megerősíti és örök időkre való megtar tását rendeli az elődje által a nyulakszigeti apácak számára adott kedvezéseknek.92 — IV. Sixtus pápától is eszkö-zölnek ki privilégiumokat a nyulakszigeti apácák, mégpedig sza-bályaiknak bizonyos mértékben való megváltoztatását illető-leg.93 A változtatás egyrészt a priorissa-választásnál van, hogy t i. azt ezentúl domonkos fráter asszisztenciája nélkül is meg lehet választani s megerősítés nélkül is három évig hivatalban maradhat , másrészt a gyóntató, helyettese vagy sociusa bizo-nyos megkötöttségében nyilvánul: szigorúan meg kell tartani a clausurát, hacsak nem egy beteg apácának kell a szentséget ki-szolgáltatni, vagy az utolsó kenetet feladni; a gyóntatást egy rácsos ablakon át kell végezni, s ha ez a gyóntató, helyettese vagy sociusa botrányos életet élne. a provincia vicarius generá-lisa pedig erről értesítve nem ad helyettük másokat, a priorissa elmozdíthatja őket és helyükbe akár világi papokat is választ-hat. — A régi kiváltságok megerősítéséről, sőt még újak kéré-séről supplicálnak az apácák VIII. Innocentiushoz is.94

Az apácák sok supplicatiójával szemben a domonkosrend

M U. o. 159—160., 266. sz. 1460. február 21. »' U. o. 164—165., 272. sz. 1461. m á j u s 12. — Az apácák ez i rányú

suppl ica t ió ja u. o. 165., 273. sz. 1461. m á j u s 12. " U. o. 181., 294. sz. 1465. júl ius 2. »3 B O P I I I . 514—515., 51. sz. 1474. június 13. " M E V . I I I . 305—306., 455. sz. 1487. júl ius 3.

107

sem hagyta magát. Az 1468-i capitulum meghagyja a magyar provinciálisnak, hogy a nyulakszigeti apácákat figyelmeztesse és intse, hogy amennyiben az apácák és priorissa hajlandók le-mondani az apostoli engedményekről és kiváltságokról, s így a rend alá vetni magukat, úgy gondoskodjék számukra a szüksé-ges fráterekről; ha azonban a rendnek nem engedelmeskedné-nek, úgy a monostort a rend testéről, mint engedetlen és mél-tatlan leányokét, messe le és válassza el; az Ür Jézus Krisztus-ban intve őket arra is, hogy komolyan szolgálva ö t , térjenek vissza ahhoz az engedelmességhez, amit fogadtak a rendnek.95

Ugy látszik a szabályok megváltoztatása után valahogy összebékültek apácák és fráterek, mert 1475. február 16-án a generális három domonkost küld a nyulakszigeti monostorba az apácák szolgálatára, gyóntatás, misék és más vallásos cselek-vények elvégzésére; a három fráter Győri Balázs, Budai Hen-rik és a baseli Jákob Baczanhart.9a

A rend is ad azonban utasítást a fráterek miheztartása vé-gett. 1479-ben meghagyja, hogy az apácákat a priorissán kívül senkisem fenyítheti meg meztelen testükön; a rendelkezést 1487-ben megismétli. Kétségtelen, valami abusus volt az oka e rendeletek kibocsátásának és megismétlésének.87 Ez utóbbi ren-delkezés szerint továbbá a provinciális évenként csak egyszer vizitálhatja meg az apácákat; a látogatásnak a capitulumban, vak'y valami nyílt helyen kell végbemenni és két idősebb apácá-nak is jelen kell lenni. Ugyanebből az évből való egy másik regeszta, amely, — egyébként Debreceni Márkus fráternek a nyulakszigeti monostor vicariusává való kinevezését tartal-mazza —, bizonyítja, hogy a monostor recipitur ad gratias ordi-nis. Debreceni Márkus nyulakszigeti vicariatusa 1488. szeptem-beréig tartott.88 Jóval később, 1505-ben is jelenik meg egy generalisi rendelet, amelyben Bandelli tiltja a monostornak kü-lön megkeresés nélkül való megvizsgálását, vagy oda gyóntató küldését.89

A domonkosokon kívül másokkal is volt bajuk a nyulak-szigeti apácáknak: püspökökkel és más világi papokkal, akik főleg anyagi ügyekben háborgatták őket. Ezekkel kapcsolatban

91 M O P H . 8. 311. M IV/3/108. r. 97 IV/4/170. r., 1479. szepí. 15. „nullus po tes t d iscipl inare sorores

nudis camibus , nisi p r i o r i s s a . . . " ; IV/9/155, r., 1487. jún. 11. 98 IV/9/155, r., ill. 158. r. 99 R u p p : Buda-Pes t 75.

108

is több kérés ment a pápákhoz,100 akik e kérések teljesítésén kí-vül más privilégiumokat is adtak nekik.101

Ez a nyulakszigeti monostor (a szigetet a Boldogasszony-ról nevezett monostor után Mária-szigetének, majd kb. 1487 után Margit-szigetének szokták nevezni102) legnevezetesebb arról, hogy ennek íalai között élte szerzetesnői életét IV. Béla király leánya. Árpádházi Boldog Margit, e XIII. századi modern magyar.103 Boldog Margittal kapcsolatban csak azt említjük meg, hogy a XV. század második felében, közelebbről 1463— 1464 körül Mátyás király kísérletet tesz Boldog Margit szentté-avatásának keresztülvitelére. Ez a szenttéavatás a XIII. század-ban egyházpolitikai okok. pápa halála és egyebek miatt abba-maradt. Mátyás király majd két század után felveszi az erre-vonatkozó tárgyalások fonalát és ír a pápának, meg a kardiná-lisok kollégiumnak.104 A pápához írott levélben utalt a király arra, hogy a Mária-szigeti monostorban élt királyleány, Mar-git életét és csodáit illetőleg már abban az időben történtek vizsgálatok és tétettek tanúvallomások; a megindított munka befejezése azonban halogatás vagy hanyagság miatt elmaradt; most kéri, hogy a pápa a szükséges lépéseket tegye meg. A bí-borosok testületét ennek az ügynek a pápánál való támogatására kéri Mátyás. — Hiába volt azonban Mátyás törekvése, a dolog már azért is abbamaradt, mert II. Pius 1464 augusztusában meghalt. Nem szabad azonban elfeledni azt, hogy ez a kanoni-záció, — amint erre Mályusz rámutat —, nem is igen sikerülhe-tett. Margit halála és Mátyás levelei között szinte két évszázad telt el. Margit halála után sokkal több remény lett volna a kanonizáció véghezvitelére; akkor azonban abbamaradt a do-log, később pedig az egyre tökéletesedő misztikus életformák mellett Margit valódi alakja mind szürkébb és szürkébb lett. Hogy ez így van, arra legjobb bizonyság az, hogy a legendaírók felruházták Margit alakját a koruknak szükséges tulajdonságok-kal, jóslással, levegőbeemelkedéssel, stigmákkal stb., ami talán nem is volt egészen helytelen, hiszen, ha Margit nem a XIII. században, hanem jóval később él, bizonyosan ennek a kifejlő-

100 M E V . IV . 21., 23. szám, 1494. ápr. 16.; 25—26., 26. szám, 1494. má j . 15.; 41—42., 42. szám, 1495. márc . 4.

"» Kol ler IV . 505—506., 1498. okt. 30.; M E V . IV. 174-175. , 147. szám, 1508. ápr. 19.; u. o. 197—198., 234. szám, 1524. ápr. 9.

102 F e r r a r i u s 330. 103 Mályusz : Boldog Margi t .

A leveleket közli F e r r a r i u s 379—382. Az ú j abb ok levé l t á rakb in a pápához í ro t t megta lá lható M E V . I I I . 174—175., 284. szám alatt és Mon. Vat . — Mátyás levelei 34—35., a b íborosok kollégiumához í ro t t pedig M E V . I I I . 176., 285. szám alatt .

109

dött aszkétikus életnek lett volna tökéletes képviselője. Hiába vannak azonban bármilyen tartalmú legendák, ha a kúriában nem legendák, hanem csak csodák számítanak.103

Mátyás e kanonizációt illető ténykedése igen jellemző az egyházzal való viszonyára. Ismert dolog, hogyha Mátyás or-szága érdekeit, vagy hatalmi törekvéseit veszélyeztetve látta, habozás nélkül fordult szembe a pápával, de különben igen val-lásos ember volt, sorozatos egyházi alapításokat tesz és, íme, egy magyar királylány szenttéavatásán is munkálkodik. De gondolnunk kell arra is, hogy ez utóbbi törekvésének indítéka nemcsak pusztán keresztyén lelkületének sugallata, hanem magasabb uralkodói szempont megnyilvánulása is volt, ameny-nyiben egy ország uralkodóháza valamely tagjának kanonizá-ciója egyaránt növeli annak az országnak tekintélyét kifelé és lelki elmélyülését befelé.

A domonkosrend, — ebben is meglátszik a lelkigondozás szempontjából a valóságok reális értékelése —. bármennyire is távol igyekezett magát tartani az apácákkal való foglalkozástól, az értéket sietett felismerni és azt minél jobban gyümölcsöz-tetni. Arpádházi Boldog Margitnak életében buzgó domonkos-rendi lelki vezetője volt, halála után pedig nagyon sokat tett a rend a királyleány tiszteletének terjesztésére; olyan kitűnő és tudós magisterek írják meg legendáját, mint az 1273-ban Pesten járt Johannes Vercellensis generális 1275—1276. táján, a későbbi generális Garin de Gy l'Éveque 1340-ben, vagy Petrus Ranzanus luceriai püspök 1490 körül;108 a domonkos-rendi Johannes Dominici, mikor Magyarországon jár mint le-gátus, 1409-ben, 140 napi búcsút engedélyez Boldog Margit sírja meglátogatóinak;107 Thomas de Vio legátusi bullában ad engedélyt az apácáknak, hogy Boldog Margit csontjait a mo-nostor templomába vihessék át, mert mostani helyén árvíz-veszedelemnek van kitéve;108 nem egyszer a tulajdonképpen helyes Beáta Margerita helyett Sancta Margerita-t emleget-nek stb.

Boldog Margit egyéniségével a nyulakszigeti monostor a XIII. században a modern szellemi élet magyar tűzhelyévé vált. Ezt a modernséget bizonyos szempontból a XV. század végén és XVI. elején is meg tudja mutatni azzal, hogy a magyar-nyelvű kolostori irodalom termékeinek nagyrésze itt készül és

105 Mályusz : Boldog Margi t 383. l m V. ö. Mor t i e r I I I . 221. és H o r v á t h : í r od . műv. kezd. 220—227. "" F e r r a r i u s 330. 108 M E V . IV. 292., 229. s zám; B O P . V I I . 4 3 7 - 4 3 8 . ; E E M H K . I .

99., 99. szám.

110

ezzel kapcsolatban a domonkos kolostori szellem itt vesz fel Magyarországon először humanista hatásokat.10"

A monostort már a XVI. század húszas éveiben bomlás fe-nyegeti. 1521-ben tiltja meg Pécsi László magyar provinciális, hogy az apácák, akik a töröktől való félelmükben biztosabb helyre kívánkoznak, engedély nélkül hagyják el a monostort; megengedi azonban, hogy végszükség esetén együttesen elvo-nulhassanak és felhívja őket, hogy a még be nem öltözött leányokat adják vissza szüleiknek.110 Később valóban elhagyják az apácák a szigeti monostort. 1529-ben Nagyszombat— Pozsony útiránnyal kértek és kaptak a nádortól menlevelet; 1541-ben Váradra menekülnek; 1547-ben a Várad alatti Szent János bencés monostorát bírják az apátsági birtokokkal együtt.111

Ezeken kívül volt még domonkosrendi apácamonostor Beregszász-on, (Szatmár)-Németi-ben, Lábatlan-on (S. Maria de Angelisről elnevezve), melyeket Ferrarius újabbaknak em-lít.112 Székesfehérvár monostora (Mária mennybemeneteléről elnevezve) először 1365-ben fordul elő,113 1461-ben pedig Széchi Dénes prímás Péter pécsi olvasókanonokot a Szent Lé-lekről elnevezett pécsi domonkos-apácáknak a város több asz-szonyával folytatott vitája eldöntésével bízza meg.114

Az erdélyi apácamonostorok létezésére elsősorban onnan következtethetünk, hogy az ismeretes erdélyi konventnévsorok-ban apácagyóntatók fordulnak elő. Feltehető, hogy amely város konventjében ilyen confessor monialium volt, abban a városban apácamonostor is létezett. Ilyenek voltak Brassó, Beszterce,

109 A két kérdés t e l j e s fe ldolgozását ld. H o r v á t h János két i roda-lomtör téne t i szintézisében.

»» E E M H K . I. 4 3 - 4 4 . , 40. szám. Az oklevél kel te Pécs , 1521. szept. 27.

111 U. o. IV. 402. — A váradi meneküléssel kapcsolatban R u p p : Buda-Pes t 78. t évedésére muta t rá T ímár Kálmán az I roda lomtör téne t i Közleményekben (1927. 215.).

112 F e r r a r i u s 551. 113 P f e i f f e r 87. Eml í t i Pécs monostorával együt t az 1573-i névsor is. "« Kol ler IV. 80—81. Az ellentét Elena pr ior issa , a Szt. Lélek-

monos tor más apácái, i l letőleg Elena procura t r ix és bizonyos városbeli hölgyek (név nélkül) közöt t állt fenn és oka igazságtalanságok, gyaláz-kodások és te t t legességek vol tak az utóbbiak kárára. — A pécsi domini-kának 1470-ben egy csere-szerződésben is szerepelnek, amelyet ők kötöt -tek Janus Pannonius pécsi püspökkel. A cserét megerős í tő pápai ok levé l : Kol ler IV. 173 -175 . ; közli V M H . I I . 412 -413 . 586. sz. alatt is.

111

Kolozsvár, Segesvár, Nagyszeben.115 Az említett monostorok titulusai: Brassóé Szent János, Kolozsváré Szent Egyed, Nagy-szebené Mária-Magdolna és Segesváré Szent Sebestyén.

A gyulai, hahóti Szent Katalin, somlyóvásárhelyi, tornai monostorokról nemcsak domonkos voltuk nem bizonyos, hanem egyik-másikról az sem, hogy egyáltalában volt-e a nevezett he-lyeken apácamonostor.118

A domonkosrend rendi reformja elsősorban a szerzetesek életének megszigorítását tűzte ki célul. De természetesen nem maradhatott el a reform során az apácák reformja sem. Itáliá-ban, de főleg Németországban vett a dominikánák megreformá-lása nagyobb lendületet. Igen sok olasz és német reformált kon-vent nevét ismerjük; nem egynél a reformálás történetét is teljes részletességgel.

Keveset tudunk aránylag a magyarországi domonkos-apácákról, még kevesebbet az observantiával való kapcsolatuk-ról. A nyulagszigeti monostor reformálására minden bizonnyal következtethetünk onnan, hogy 1474-ben a tudós Váczi Pál le-fordította számukra az ágostoni regulákat és Szent Domonkos sororinak szerzését, azaz szabályait. Ez annyiban mutat re-formra, hogy éppen azt közli, aminek szigorú megtartását, az ahhoz való ragaszkodást a reform célozza, t. i. a szabályokat. Hon'áth János rámutat még arra is, hogy a Szent Domonkos-legenda Ráskai Lea által másolt kódexében feljegyeztetett bizo-nyos vén sororoknak 1517-ben történt elhunyta; a vén sororok kifejezésen nemcsak elöregedett apácákat kell érteni, hanem minden jel szerint a reform előtt beöltözötteket, megkülönböz-tetésül az újonnan, a szabályokhoz való szigorú ragaszkodás idejében felvettektől.117 — Egyébként az 1475-ben a szigeti apácák lelki szolgálatára rendelt három fráter, Győri Balázs, Budai Henrik és a baseli Jacobus Baczanhart nevükről (Győr, Buda, Basel) ítélve observansok voltak,118 s gondolhatunk arra is, hogy a fentebb említett panaszok, amiket az apácák a pro-vinciális és mások gyakori vizitálása és egyéb háborgatása miatt tettek, egy túlerélyesen véghezvinni kísérelt reformmunka visszahatásai voltak.

115 Mindegyikre egy-egy a d a t : E E M H K . I. 530.: „S tephanus con-fessor mon ia l ium" ; u. o. I . 531.: „Anthonius c. m." ; u. o. I. 528.: „Michael de Brosz confessor v i rg inum et Magis ter n o v i c i o r u m " ; u. o. I . 531.: „ Johannes Mansuet i s c. m." ; u. o. I. 529.: „Gaspar de Ruppe c. m ."

P f e i f f e r 87. 117 H o r v á t h : í r od . műv. kezd. 125. — A vén sororok haláláról való

eml í t é s : Nye lvemlék tá r I I I . 234. 118 IV/3/108. r.

112

Egy alkalommal a veszprémi fráterekről is, — kik tudjuk, az ottani apácák gondozását végezték —, mint de vita regulari történik említés.119

A fentieket összefoglalva elég annyit mondanunk, hogy bár az apácáknak a domonkosrend rendi célja megvalósításában nem volt különös szerepük, az Árpádházi Boldog Margitról és a szigeti kódex-másoló dominikána apácákról szóló részek a ma-gyar szellemtörténetnek mindig fényes lapjai lesznek.

Ld. f en tebb Békef i Rémig közlését egy veszprémi káptalani oklevélből .

V.

Studium.

Az állam a középkorban nem érezte kötelességének a kul-túra fejlesztését. A középkori kultúra az egyház függvénye. Ta-nítás és tanulás sorsát az írás-olvasás elsajátításától egészen a legfelsőbb tudományokig az egyház intézte. A középkori gondol-kodás éppúgy az egyház szolgálatába állította erőit, mint ahogy a középkori irodalom is az egyház szükségleteit elégítette ki.

Az egyház kultúrtevékenységét a papságon keresztül gyako-rolta, eredményeiben és hatásaiban azonban természetesen a hívő tömegeknek is részük volt.

A papságnak ez a kultúrtevékenysége korántsem volt egy-séges, legfőképpen azt értve ezen, hogy a papságnak nem min-den tagja vette ki részét ebből a munkából. A korai időkben né-hány egyszerű liturgikus szöveg elsajátításán kívül sokan alig tudtak többet; írni-olvasni tudásuk éppen nem volt bizonyos. Magasabb műveltség csak két típusnak lett sa já t ja : annak az örök kisebbségnek, amelyet az Isten-adta tehetség ellenállhatat-lan erővel hajtott magasabb célok elérése felé és annak a már nagyobb csoportnak, amely egyéni érvényesülése érdekében ragadott meg minden kínálkozó alkalmat.

Oka ennek egyszerűen az volt, hogy a magasabb művelt-ségben való aktív részvétel, — aktívnak tekintve itt a tanulást is —, nem volt a papságra nézve kötelező. Volt természetesen egy bizonyos műveltségi fok. amire minden papi személynek el kellett jutnia, — és ez a fok persze az idők folyamán emelkedett is —, de azon felül, mondjuk, tudományokkal, az egész közép-koron át a világi papság és a kontemplatív, — itt jobban jelöl-hetők így: központi irányítás alatt nem álló szerzetesség —, akkor foglalkozott, amikor neki tetszett, illetőleg, amikor arra lehetősége volt. A lehetőséget egyéb tényezők mellett elsősor-ban az egyházi javadalmak nyújtották, úgyhogy a világi papság köréből a prelátusok, — vagyis legalább kanonokok —, a szer-zetesek közül pedig a vagyonosabb kolostorok tagjai voltak abban a helyzetben, hogy magasabb műveltségnek valamilyen módon: írás, másolás, olvasás, nem kis mértékben mecenásko-dás útján részesei legyenek. Ha egyes tudós egyéniségek voltak is, hiányzott azonban egy müveit középréteg, az, amely egy-aránt alkalmas arra. hogy rajta, mint talajon egyes egyéniségek nagyra nő.ijenek és arra is. hogy mint olyan művelt réteg, amelynek kultúrígényei kielégítésre várnak, a műveltség önálló

114

fejlesztésére az arra képeseket ösztönözze. Ez a müveit közép-réteg majd csak az újkorban található meg nálunk: a reformáció tette általánossá a műveltséget az alsóbb papság körében és a világi társadalomban. Ennek az általánossá tételnek első moz-zanatai azonban megfigyelhetők már a reformáció előtt is, még-pedig a koldulórendek, elsősorban a domonkosrend munkája nyomán.

A domonkosrend az egyház kultúrtevékenységet végző té-nyezői között az első volt, amelynek tagjai ebben a munkában nem esetlegesen és tetszés szerint, hanem mindnyájan és köte-lezően vettek részt. Magának a rendalapító Szent Domonkosnak rendeléséből a rendi kontituciókba került bele a rend tagjaira nézve magasabb tanulmányok végzésének kötelezettsége. Kez-dettől fogva a rendi kormányzat, tehát a magister generálisok és a capitulum generalék utasításai, határozatai, rendeletei tele vannak a rendtagok minél kitűnőbb kiképzését célzó intézkedé-sekkel. Az intézkedések végrehajtását biztosította az erős köz-ponti irányítás; enélkül lehetetlenség lett volna az egység létre-hozása és megtartása.

Bármilyen munka azonban, a szellemi pedig elsősorban, nem külső, hanem csak belső kényszertől indíttatva végezhető igazán és eredményesen. A domonkosrendnél is a központi irá-nyítás bármilyen erős rendelkezései nem lettek volna elegendők olyan eredmények létrehozására, mint amilyenek valóban létre-jöttek, ha egyúttal nem lett volna minden rendtagba beléoltva a magasabb műveltség elérése szükségességének tudata; ez pedig megtörtént abban a pillanatban, mikor megismerkedett a rend céljával: munkálkodni a lelkek üdvösségén, elsősorban az eret-nekek és hitetlenek megtérítésével. Hogy az eretnekekkel szem-ben győzelemre vigye az igazságot, hogy a hitetleneket rá-vezesse arra, ahhoz az igazságról való tudomány teljes birtoká-ban kellett lennie a térítőnek, amivel párosult az is, hogy a pogá-nyoknál nemcsak szorosan véve kultúrális, hanem először is civilizációs tevékenységet is kellett folytatnia. Ez pedig nem pusztán tudást, adatok tömegét kivánta, hanem a szó szoros értelmében vett intelligenciát, azt az érzéket, amely a műveltség mindenütt való terjesztésére törekedett; a művelődés kincseinek nemzedékről-nemzedékre való rendszeres elsajátítása és annak állandó növelése, továbbfejlesztése pedig kialakíthatja egy egész közösségben ezt az érzéket, aminthogy a domonkos-rendben ki is alakította.

Mindehhez azonban természetesen kedvező külső körülmé-nyekre van szükség. A domonkosrend messzemenően gondosko-dott ezekről rendtagjai számára. Hogy a sok közül csak egyet említsünk: a fráterek liturgikus tevékenységeit, — így a zso-lozsmázást —, a lehetőségig csökkentette, hogy ez ne vegye el

1 1 5

idejüket a tanulástól; maga a mise szertartása is a rendesnél rövidebb formát mutat a domonkosoknál; a fráter napi beosz-tása is úgy van összeállítva, hogy minél több időt fordíthasson önmaga művelésére. Érdekes itt megjegyezni azonban azt is, hogy ez esetben bizonyos kölcsönhatást figyelhetünk meg: a tanulás érdekében kívülről, szándékoson csökkentik a liturgikus cselekményeket, de a magasabb műveltség önmaga, belülről is követeli ezt: a magasabb műveltségi fokon álló embert nem elé-gíti ki a liturgikus cselekmények formasága, mélyebbre vágyik s amazoktól a lehetőségekhez képest szabadulni igyekszik. Az innen fakadó új igények, az új igények kielégítésére irányuló törekvések először a domonkos rendben találtak talajra, éppen az előbb vázolt mértékben. Ez azonban még csak az út sejtését jelentette, nem megtalálását és az útra való rálépést. Az új út a reformációban vált valóra és a reformáció okát legalább any-nyira kell ezekben a kielégítésre váró új igényekben keresni, mint az egyház elvilágiasodásában és erkölcsi hanyatlásában. Az új út megsejtésével pedig a domonkosrend a reformáció egyik önkéntelen munkásává lett.

Ezen meggondolások után az a kérdés, hogy mi volt a ma-gyarországi domonkosok műveltségterjesztő és műveltség-fejlesztő munkássága: ennek a fejezetnek a feladata az lesz, hogy erre a rendelkezésre álló adatok alapján feleletet igyekez-zék adni. Előbb azonban szükséges általánosságban megismer-kedni a domonkosok tanulmányi rendjével és annak tartal-mával.

1. A domonkosok tanulmányi rendje.1

Hogy a domonkosok tanulmányi rendjével, ha csak vázlato-san is. megismerkedjünk, nézziik meg, hogy egy fráternek rendbelépésétől kezdve a tanulmányok szempontjából hogyan alakul sorsa.

A fiatalember, aki a domonkosrend tagja kívánt lenni, 16—18 esztendős korában kerülhetett mint novicius egy kon-ventbe. A legrégibb konstitúció 18 esztendőt szabott meg, ké-sőbb egy-két esztendőt engedtek, de lejjebb szigorúan határt

1 A domonkosok tanulmányi r end jé t e lsősorban a capi tu lumok ren-delkezéseiből r ekons t ruá lha t juk . A magasabb tanu lmányokra vona tkozólag sok segí tséget nyú j t anak még azon egye temekrő l szóló monográ f i ák , amelyek mel le t t domonkos s tudium generalék működtek . Egy-egy magis-t e r generál is korának tanulmányi képét fe ldolgozta Mor t i e r , összefogla ló , vázla tos t anu lmány- tö r t éne te t ad W a l z és rövid, de szemléle tes össze-ál l í tás t nyú j t Hauck IV. 481—485. A középkor i magasabb fokú tanulmá-nyokra von. a lapvető munka Denif le , Die Unive r s i t á t en des Mi t t e l a l t e r s bis 1400. Berl in, 1885.

116

vontak és csak nagyon kivételes esetekben vettek fel gyerme-keket. A felvétel előtt vizsgálatnak vetették alá a belépni kívá-nót; az eddigi gyakorlattól abban tért el a vizsgálat, hogy nerrt pusztán származás, egészségi állapot és erkölcsi tekintetben vette figyelembe a jelöltet, hanem tudását is megpróbálták. Bizonyosfokú tudást ugyanis megkívántak a felvételhez; éppen azért volt a korhatár aránylag magas, hogy előzőleg az ifjú már tanulhatott légyen. Mindez igen jelentős volt: azzal, hogy sza-kított a domonkosrend a szerzetesnek felajánlott, tehát az ú. n. oblati — gyermekek felvételének szokásával2 megtakarította ma-gának iskolásgyermekek tanítását; nem kellett alsóbb oktatás-sal vesződnie, hanem azonnal rendi feladata betöltésére kezd-hette nevelni a belépett ifjút.

A novicius a magister novitiorum keze alá került, aki első-sorban is a rendben uralkodó szellembe vezette be őt. Tanulmá-nyait a lector vezette, aki nem hiányzott egy konventből sem, annyira, hogy csak az a domonkos szerzetesközösség viselhette a konvent nevet, amelynek kellő számú rendtag mellett priorja és lectora is volt. Ez a lector megismertette a noviciust a rend céljával és azokkal a munkákkal, amelyeket mint domonkos szerzetesnek végeznie kell. Így oktatta őt, hogyan kell gyón-tatni, prédikálni és az eretnekekkel polemizálni; a gyóntatással és prédikációval kapcsolatban gondolt arra is, hogy a nép nyelvét jól értse és jól beszélje. Idegen nyelvet is tanult a do-monkos munkára készülő novicius, mégpedig olyan népek nyel-vét, akik közé mint térítőnek esetleg mennie kell. Természetesen meg kellett tanulnia a novíciusnak a rendi officimnok végzését is. A tanulmányokat, mint mondottuk, a lector vezette, vagyis ö adott elő, a sublector pedig az előadott tananyagot gyakorolta, ismételte a hallgatókkal. A rend tanulmányi szellemére jel-lemző, hogy a lector, — és általában mindenfélefajta rendi isko-lában az előadók —, előadásait nemcsak a tulajdonképpen tanu-lásra kötelezetteknek kellett hallgatniok, hanem az illető kon-vent minden fráterének; tehát azoknak is, akik tanulmányai-kat már befejezték, ha éppen szabadok voltak.

Az ünnepélyes fogadalomtétel, vagyis a professio, de külö-nösen az egyházi rendek felvétele3 előtt a novicius, ill. fráter szigorú vizsgálatnak vettetett alá tudás tekintetében. Mint klé-rikust nem volt szabad professióra bocsátani, ha nem volt írás-tudó és nem tudta egyedül és helyesen mondani mind a nappali,

• Az „obla t i" gyermekek felvételével szemben az első reakció azon-ban nem a domonkosok, hanem a premontre iek részéről indult meg.

3 Minden tu la jdonképeni domonkos szerze tes klér ikus volt, kivéve a konventekben fizikai munkát végző ú. n. conversus f rá te reke t .

1 1 7

mind az éjjeli officiumot,4az egyházi rendekre, már a subdiacona-tusra is csak akkor juthatott el, ha jártas volt a grammatikában, hibátlanul írt és beszélt latinul és birtokában volt mindannak, ami szükséges volt ministeriumához.5 A capitulum generalék azt is elrendelik, hogy az ifjak grammatikai képzésére miden provin-cia lehetőleg több studium grammaticaet állítson fel.6

A konvent stúdiumából, a lector keze alól, tovább került a fráter és itt kezdődik a tulajdonképpeni újítás a domonkos tanul-mányi rendben az előzőkkel szemben. A magasabb képzés ugyanis általánosítva és centralizálva volt. A magasabbfokú ta-nulmányokkal, vagyis teológiával, minden fráternek foglalkoz-nia kellett; a magasabb tanulmányokkal foglalkozókat pedig külön erre a célra szolgáló rendi studiumokba gyűjtötték össze. Minden provinciában kellett lenni három, de legalább két studium particularénak, ahová a provinciális főképpen in artibus tanulásra küldte provinciája frátereit. Addig nem is mehetett egy fráter studium generaléba teológiát tanulni, amíg előzőleg legalább két évet nem hallgatott artes et philosophiam.'

A tanulmányok betetőzésére szolgáló teológiai képzettséget a studium particulare vagy studium generale nyújtotta. A stu-dium particulare a domonkos tanulók egy részét, az egy pro-vinciába tartozókat fogadta be. Az ilyen studiumban a regens mellett több baccalarius is működött; rendszeres előadások folytak mind a Szentírás, mind a szentenciák alapján és rend-szeresen tartottak disputációkat is.

A studium generalék? álltak a domonkosok rendi iskola-típusainak élén. Ezek egyetemi jellegűek voltak. Egyrészt azért, mert minden provincia fráterei számára nyitva álltak, sőt min-den provinciánál meg is szabták a rendelkezések, hogy hány frátert köteles egy-egy külföldi studium generaléba küldeni; több olyan rendelkezést ismerünk, amelyekben figyelmeztetést kapnak a provinciálisok, hogy tartsák meg a szabályokat és küldjenek frátereket a studium generalékba. Azután pedig igen sok esetben a domonkos studium generale egy-egy egyetem teológiai fakultását képezte. Az egyes studium generalékra itt nem térve ki, csak annyit jegyezzünk meg, hogy rangban mindig a párizsi tartotta az első helyet.

Abban a konventben, ahol studium generale volt, volt alsóbbrangú iskola is, főleg az illető konvent saját fráterei, az ú. n. filius natims-ok számára. Az ú. n. parva schola jelentette

4 M O P H . 9. 98. 5 M O P H . 8. 339., 415., 425.; 9. 104., s tb. 6 M O P H . 8. 119—120. 7 M O P H . 9. 15., ill. 8. 94—95. 8 V. ö. K r ü g e r I I . 152.

1 1 8

azt az iskolát, ahol az artes-1 adták elő, befejezésül a filozófiá-val. Utána következett a magna schvla, ahol már teológiai okta-tás folyt.9

Mint említettük, teológiával minden fráternek foglalkoznia kellett. A konstitúciók szerint ugyanis nem lehet egyszerű praedicator, aki legalább egy, praedicator generális, aki három, püblicus docíor, aki négy évig nem hallgatott teológiát. A praedi-catorság pedig minden domonkos fráter tulajdonképpeni tiszte volt.

A teológiai tanulmányokat megelőzte ugyan az artista, de a domonkos rend szerint a cél, a tanulmány, a teológia volt, minden, ami ezen kívül volt, csak annyiban képezte a fráter számára tanulmány tárgyát, amennyiben a teológiára előkészí-tett. A rend célja nem kitűnő filozófus vagy asztrológus kikép-zése volt, nem tudós társaságot akart kialakítani, hanem hiva-tásukat kifogástalanul betöltő domonkos szerzeteseket. L'art pour l'art világi tudományokkal való foglalkozás a domonkos-rendben tilos volt.10 Bizonyíték erre többek közt az is, hogy az általános középkori tanulmányi rendszerben a teológián valami-lyen fokozatot szerezni szándékozónak a szabad művészetek mesterének, azaz magister artiumnak kellett lennie ;a domonkos fráternek nem. Érdekes megemlíteni, hogy a középkorban any-nyira divatos alchimiüval való foglalkozást a domonkosok szá-mára éppen a Pesten, 1273-ban tartott capitulum tiltja meg.11

A studium generale teológiai tananyagában a tulajdonkép-peni istentiszteleti elemek háttérbe szorultak, helyébe szentírási alapon a szentenciák kerültek, azaz a domonkos fráter számára a teológiát a skolasztika jelentette.

A studium generaléban való tanulás a rendre nézve közügy volt. Ezért az itt tanuló fráter életfenntartásáról, segédeszközei -ről, — tehát főleg könyveiről —, provinciája gondoskodott; sz i -gorúan ügyeltek arra, hogy idejét helyesen ossza be és köteles-ségét pontosan teljesítse: a felügyelettel külön tisztviselő, a magister studentium volt megbízva; a szigorú felügyelet mellett azonban bizonyos tekintetben nagy szabadsága is volt: cellája ajtaján belül semmi sem korlátozta, szabadon foglalkozhatott tanulmányaival akár éjjel is, legfeljebb vasárnap kellett tartóz-kodnia a kódexmásolástól .

Az egész tanulmányi idő alatt nagy figyelmet fordítottak a üisputatiókra,12 vitatkozásokra. Két fa j tá ja volt: ordinarius és sollemnis. Előbbit a professzor által előadott téma felett, rende-

» Mor t i e r I. 222. skk. >o U. o. 225. — M O P H . 3. 26., 159. " M O P H . 3., 170. " Wapple r 27.

119

sen baccalarius veeztésével a tanulók tartották; utóbbit ünnepé-lyesen, a tanítványok, esetleg világiak, előkelők jelenlétében a professzorok, magisterek, egymás között. A vitatkozások (ne-vük actus scholastici is) célja az volt,hogy a tanulók a tudomá-nyokat ne csak egyszerűen megtanulják és esetleg jól-rosszul el tudják recitálni, hanem számot tudjanak adni a megtanult té-telek igaz voltáról is és támadások ellen meg tudják azokat vé-deni. A vitatkozásoknál tehát a tudás éppoly fontos, mint a szellemi éleslátás, gyakorlottság. Épp a vitatkozások miatt volt a stúdiumoknak egyik mellékneve a gymnasium is.13 Vitatkozá-sok alkalmával a támadó és védelmező szerepet is tanulók lát-ták el, mint opponensek és defendensek. A studiumok tanulói nagyban gyakorolták is ezeket a vitatkozásokat s a hév bizo-nyára gyakran túlságosan elragadta őket; ezért inti őket egy capitulumi rendelkezés, hogy a vitatkozások során ne legyenek lármásak és szemtelenek, hanem szerények és szerzetesek-hez illőek.14

A rendben mindenkire nézve kötelező tanulmányokon kívül a tehetségeseket tovább képezték, amíg el nem nyerték a leg-magasabb tudományos fokozatokat. Ha elgondoljuk, hogy a kü-lönböző stúdiumokban milyen sok tanerőre volt szükség, hogy a tekintélyes konventek priorjainak, a contraták vicariusainak, a provinciálisoknak stb. mind igen tekintélyes és tisztük kifogás-talan ellátásához kitűnően képzett szerzeteseknek kellett, hogy legyenek, nyilvánvaló, hogy mivel a tudományos fokozatok nagy képzettséget és egyúttal nagy tekintélyt is jelentettek, a rendi vezetőség igyekezett a tehetséges tagok minél kitűnőbb kiképzéséről gondoskodni. De természetesen éppen a magasabb tisztségek előnyei és tekintélye miatt nagyon sokan olyanok is törekedtek a tudományos fokozatok elnyerésére, kiknek, ha te-hetségük nem is, de nagyravágyásuk bőven volt. Ezek azután igyekezték a tudományos fokozatokat, grádusokat, minél keve-sebb munkával elérni, ami sokszor sikerült is.

A különböző tudományos fokozatok, amelyeket meghatáro-zott cursus elvégzése után a studens megszerezhetett, sorrend-ben ezek voltak: baccalarius biblicus, baccalarius sententiarius, baccalarius formatus, licentiatus, magister. Ezek jelentése ál-talánosságban a következő:15

13 Budáról , mint látni fog juk , azt olvassuk P e t r u s Nigr inél , hogy az , ,universale gymnasium".

14 M O P H . 9. 15. " Azér t á l ta lánosságban, m e r t a szerze teseknél s így a domonkosok-

nál is (ld. a lább) bizonyos e l térések, ál talában könnyí tések voltak. Egyéb-ként a köve tkezőkben mindig csak teológiai fokoza tokró l lesz szó, t ehá t a k i fe jezések , ha másként n incs je lezve, ezekre ér tendők.

120

A legalsó helyet a biblicus foglalta el. Általában baccala-rius biblicusnak nevezték, bár helytelenül, mert a baccalariatus tulajdonképpen csak a Lombardus-féle szentenciák magyaráza-tánál kezdődött. Az elnevezések azonban nem voltak pontosak és a baccalarius megjelölést a biblicusra éppúgy használták, mint a sententiariusra; mindazonáltal az igen sokszor csak baccalarius elnevezéssel jelzetteket általában sententiariusra kell érteni. A biblicus feladata a Szentírás magyarázata, de an-nak nem teológiai értékelését adja, csupán a szószerinti értel-met és a szövegösszefüggéseket, hogy ezzel a szentenciák megértését lehetővé tegye; a szentenciák ugyanis mindig a Szentírásra mutatnak vissza és teljes egészükben azon épülnek fel. Az ilyen Szentírás-magyarázóknak két csoportja volt: a cursor és a tulajdonképpeni biblicus. Mindegyik a Szentírást magyarázza, de egyik csak egy-egy ó- és újszövetségi köny-vet, a másik pedig folytatólagosan az egész Szentírást.

Ha a biblicus írásmagyarázatát befejezte, akkor lett tulaj-donképpeni baccalarius és elkezdhette Petrus Lombordus szen-tenciáinak magyarázatát.1 6 A szentenciamagyarázást egy év

16 P e t r u s Lombardus műve, a , ,Sentent iarum libri IV." , a középkor utolsó századaiban a nyugat i keresz tyénség dogmatikai tankönyve volt . Szerző je , P e t r u s Lombardus , Pá r izsban taní to t t és o t t ha l t meg 1160. mint püspök. Munká ja , amely a keresz tyén hit íőkérdése i t t á rgya l j a a Szent í rás a lapján, egyházatyák és egyházi doktorok vé leményei re való utalással , négy részre , négy könyvre oszl ik: az első I s t enrő l , a második a t e remtményekrő l , a harmadik a megvál tásról , a negyedik a szentségek-ről és a végső dolgokról szól. Ez az egymásután le t t a dogmat ikában azóta is használa tos sorrend. P e t r u s Lombardus , aki ezé r t a munká j áé r t a „magis ter s en ten t i a rum" elnevezést kapta, fe ladatá t pozi t ív és skolasz-t ikus módszer re l o ldo t ta meg. Pozi t ívval , mer t szent í rás i és patr iszt ikai fo r rásokon nyugszik, u tóbbi t tekintve főleg August inuson, s skolaszt ikus-sal, mer t érvelése f i lozófiai . Különösen Johannes Damascenus , Abaelar-dus (de nem a „Sic et n o n " ) , Grat ianus és Hugó de St. Vic to re hatása mu ta tha tó ki a szentenciák könyveinél . P e t r u s Lombardus ezzel a mun-ká jáva l legfőképpen a sakramentumokró l szóló tan kr is tá lyos f o r m á j á t a lak í to t ta ki. Az ő nyomán fo rmálódo t t ki a római egyházban a hét szent-ségről szóló taní tás , mégpedig abban az ér telemben, hogy a szentség nem-csak valamely szent dolog j e l e , hanem önmaga is képes annak a kegye-lemnek átadására, közlésére, amit jelez. — A szentenciák té te le iben a köve tkező idők skolaszt ikusai a megdönthe te t len érvek hata'imas tárházát talál ták és e t tő l kezdve a dogmatikai munkák a szentenciák kommen-t á r j a i voltak. Az egyetemeken és főiskolákon t a r t o t t szentenciaelőadások cé l j a az volt, hogy a tanulókat bevezessék az egyházi tanok valódi isme-retébe, megtaní t sák őket a szövegben levő látszólagos el lentétek feloldá-sára és fő leg a té te lek ha tha tós védelmezésére . A szentenciák könyvét ,

121

alatt be kellett fejezni. A négy könyv mindegyike magyarázatá-nak megkezdése terminushoz volt kötve.17 Minden könyv ma-gyarázata ünnepélyes bevezetéssel kezdődött. Az olyan bacca-larius, aki már megtartotta harmadik princípiumát (vagyis túl volt szentenciamagyarázatának felén), a baccalarius formatus nevet kapta.

Megjegyzendő, hogy a biblicusnak és sententiariusnak, ál-talában mindenkinek, aki valamely középkori egyetemen tudo-mányos fokozatot kivánt elnyerni, szorgalmasan részt kellett vennie a disputatiókban és minden más főiskolai megmozdulás-ban és munkában, mint prédikációk stb. Azonkívül a senten-tiariussá léteihez szükséges volt az is, hogy mint biblicus egy vagy két ú. n. responsión átmenjen. Hasonlóképpen több responsio volt a feltétele annak is, hogy a jelölt a teológiai licen-tiatust elérje; ezért, miután szentenciamagyarázatát befejezte, még négy esztendeig az egyetemen kellett maradnia és a mun-kában résztvenni. A licentiatus egyetemi professzori előadásra képesített, de nem jogosított. Ehhez külön promotióra volt még szükség.

A doctor vagy magister feladata a különböző disputatiók vezetése mellett főleg a Szentírás teológiai magyarázata volt. Ez annyit jelentett (szemben a biblicus írásmagyarázatával), hogy kifejtette a szentírási hely teológiai tartalmát, utalt az egyházatyáknak az illető locusra vonatkozó megállapításaira, igyekezett belőle igazolni az egyház dogmáit és megcáfolni a tévtanítókat.

A koldulórendek tagjainak a tudományos fokozatok meg-szerzését illetőleg nem kellett mindenben az általános rendhez tartani magukat. Így a domonkosrendben, bár megvoltak a biblicus, baccalarius, baccalarius formatus, licentiatus és theolo-giae magister fokozatai, azok elnyerésének módozatai bizonyos mértékben eltértek az általános gyakorlattól.

A domonkosok ugyanis (mint más koldulók is) bizonyos privilégiumokat élveztek. Elsősorban azok a fráterek, akik ma-gasabb tanulmányokat végeztek, tanulmányi helyüket gyakran változtathatták; sok példát látunk majd a magyar fráterek kül-földi tanulmányainál, hogy egy-egy szerzetes tanulmányait három-négy különböző studium generaléban végezte; minden

mint dogmat ika i tankönyvet , a XV. századra, fő leg a domonkosrendben , Aquino T a m á s S u m m á j a kezd te kiszorí tani . ( P e t r u s Lombardus ra és m u n k á j á r a vona tkozólag többek közöt t ld. Heuss i egyház tö r t éne t i kom-pendiumának 53. §-át és a GKTh. . 40—43. lapja i t . )

17 A négy dá tum pl. egy kölni sentent iar iusnál ( Q F . 21. 8., 2. j e g y z . ) : első p r inc íp ium: ok tóber 19., másod ik : j anuár 31., h a r m a d i k : m á j u s 2. és negyed ik : júl ius 1. volt .

1 2 2

bővebb fejtegetés nélklü nyilvánvaló, hogy ez alapos tudás és széles látókör megszerzését illetőleg milyen sokat jelentett.

Mivel a domonkos fráterek kezdettől fogva foglalkoztak ta-nulmányokkal, a fokozatok megszerzésében egyes követelmé-nyek alól mentességet élveztek. Így pl. a domonkosnak, hogy bif/licus lehessen, nem kellett előzőleg magister urdumnak lennie; mint biblicus rendesen a tulajdonképpeni biblicusi tisztet töltötte be.

Hogy milyen előtanulmányokkal kellett egy domonkosnak a reformáció előtt bírnia a baccalariatus elnyeréséhez, részlete-sen előadja az 1459-i, nijmegeni capitulum generale egyik ren-delkezése.18 A cél mindig a teológiai magisterium elnyerése volt. E rendelkezés szerint az első feltétel az volt, hogy a pro-vincia capituluma habilitálja és előterjessze a promotióra; ez pedig csak akkor történhetik meg, ha az illető fráter négy, de legalább három éven keresztül kellőképpen elvégezte tanulmá-nyait in logicalibus et naturalibus, utána pedig egy idegen pro-vincia studium generaléjában (esetleg a saját provinciában is) legalább három esztendőn át teológiát hallgatott és szorgalma-tosan résztvett a disputatiókban és más megmozdulásokban. Ezután a fráterek mint cursusok vagy lectorok foglalkoztatha-tók két éven át valamely konventben. Amennyiben a provincia capituluma alkalmasoknak találja őket azután, előterjeszthetők promotióra a capitulum generalénak. A rendelkezés kiköti, hogy a baccalariatust 26 esztendős kora előtt nem nyerheti el egy fráter sem.

A cursori, 111. lectori képesítést egy-egy responsióval sze-rezte meg a domonkos fráter; ezek neve responsio pro la, í 11. responsio pro 2a iorma volt. Az első kiállása után cursor, a második után lector lett az illető.

A teológiai magisterium megszerzése tulajdonképpen csak egyetemen történhetett. Feltétele volt, hogy bevégezte légyen a jelölt szentírás- és szentenciamagyarázatát, utóbbit a szenten-ciák mindnégy könyvéről, hasonlóképpen négy éven keresztül omnes actus scholasticos is;19 mindezek elvégzését a capitulum generale, vagy a magister generális el kellett, hogy ismerje20

és meg kellett, hogy adja az engedélyt a magisteri jelvények felvételére.21 A konstitúciók szerint doctornak csak teológiai magister nevezhető;22 nevezték a teológiai magistert sacrae paginae professor-nak is.

18 M O P H . 8. 270. " M O P H . 8. 111. 20 „approbare l e c tu r am" 21 „dare l icent iam sumendi iíisignia magis t ra tua l ia" ! ! M O P H . 8. 120.

123

Habár magisteri promotio csak egyetemen volt lehetséges, kivételképpen megtörtént, hogy a vizsga és a promotio pápai engedély alapján a Kúrián folyt le. Az is megtörtént, hogy a promotiót a capitulum generale, esetleg a capitulum provinciáié végezte el. A XV. század capitulumain igen sok ilyen eset for-dult elő, amelyeknek nyoma megvan a jegyzőkönyvekben.-3

Ez általában olyankor történt, midőn a jelölt a magisterium el-nyerése végett olyan studium generaléban végezte el tanulmá-nyait, amely nem volt egyetemhez kötve. Az ilyenfajta promotio a rend szempontjából érvényes volt; az viszont megeshetett, hogy egy-egy egyetem az így promoveált frátert nem fogadta be külön vizsga nélkül tanári karába.

A magisteri címekkel kapcsolatban a XV. század második felében súlyos visszaélések fordultak elő a domonkosrendben.24

A baccalariusi és magisteri cím ugyanis tiszteletet, tekintélyt és sokféle előnyt biztosított viselőjének. A magisterek a rend ma-gasabb tisztségeit nyerték el; anyagilag is sokat jelentett ma-gistemek lenni, mert a leggyümölcsözőbb körzeteket, terminu-sokat választhatta, ahol lelkigondozói tevékenységéért, gyón-tatásáért, prédikálásáért a leggazdagabban honorálták; általá-ban mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben bőségesen meg volt jutalmazva az a sok tanulás, fáradozás, amely a cím megszer-zésével járt. Sokan voltak, akik csak azért tanultak, hogy ezeket az előnyöket magukéinak mondhassák. Igen jellemzők erre a Szent Domonkos-legendának következő szavai: Mert vadnak sok deákok, kik ő magokat igen gyötrik és sok szükséget szen-vednek Párizsban tanólván, ki mind semmi nem egyéb, hanem csak satanasnak pompája kevélysége. Mert ezt mondják ő szi-vekben: mikoron tanólandasz és lejendesz doctor Párizsban, és illyen tudományban megtérvén az te földedben léssz nagy hirö és aléjtatol nagy deáknak, tiszteltétől emberektől, adatnak te neked külemb-külemb tisztek, felmégy pispekségnek, érsekség-nek méltóságira; — és micsoda mindez, ha nem csak satanas-nak pompája kevélysége.25 De ezek legalább tanultak. Voltak viszont olyanok, akiknek csak becsvágyuk volt, tanuláshoz el-lenben semmi kedvük. Ezek aztán nem vizsga eredményeként akarták a magisteri címet megkapni, hanem egyszerűen folya-modtak a pápához, hogy az tegye meg őket magisterekké. Na-gyon sok ilyen magisteri címet adományozó pápai bulla vagy breve jelent meg; az ilyen magisterek neve magister bullatus,

23 „facimus hos magis t ros in theologia", „approbamus mag i s t e r ium" 24 Mor t i e r IV. , 353. skk. 25 Nye lvemlék tá r I I I . 211. — Mai he lyes í rássa l : H o r v á t h : í r od .

műv. kezd. 14—15. után.

124

magister per hullás apostolicas promotus, vagy magister sub camino creatus volt.26

Ilyen körülmények között 'érthető, hogy a capitulum gene-ralék jegyzőkönyvei miért beszélnek olyan sokat tanulatlan baccalariusokról, akik képtelenek a szentenciák magyarázatára és még többet tudatlan és méltatlan magisterekről; s az is ért-hető, hogy ezek a jegyzőkönyvek miért vannak ismételten tele szigorú rendelkezésekkel, hogy nagyon kell ügyelni a szabályos promotiókra, hogy a szabályos tanfolyam elvégzése nélkül, ug-rással, per saltern, promoveált magisterek címüktől megfosz-tandók s úgy kezelendők, mint egyszerű konventuális fráterek; hasonlóképpen, hogy miért hangsúlyozzák e rendelkezések is-mételten a magisteri cím elnyerésének követelményeit: a pro-vincia capitulumának vizsgálatát, a generálishoz való előterjesz-tést, az egyetemi munkában való pontos részvételt stb.27 Jel-lemző a domonkosrendnek az ilyen promotiók ellen való küz-delmére, hogy bár kellő tisztelettel, de a szentszékkel nyíltan szembehelyezkedik. Egyik rendelkezés szerint még akkor sem tartható magisternek a per saltem promoveált, ha a promotió apostoli bulla vagy breve által történt; ilyenkor kötelezni kell az illető frátert, hogy tanulmányait szabályosan végezze el,28

egy másik szerint pedig az ilyen promoveáló apostoli bullát vagy brevet teljes tisztelettel kell fogadni, de nem szabad elfo-gadni mindaddig, míg a magister generális a szóbanforgó ügy-ben meg nem kereste a szentszéket.29

Meg kell jegyezni, hogy az ilyen promotiók főként a kon-ventuális frátereknél fordultak elő és az ellene való küzdelem az observantia részéről folyt.

Még néhány szóval egy studium generale tanári karáról em-lékezzünk meg. Etekintetben a nagyobb studium generale és a kisebb studium particulare alapjában véve egyforma berende-zésű volt. A tanárok összefoglaló neve officiales; három cso-portba oszthatók feladatuk szerint. Ez a három a regens, a baccalarius és a magister studentium. A regens a studium feje volt, vezette a disputatiókat és mint magister (amint feljebb leírtuk) magyarázta a Szentírást; tisztét több éven át viselhette egyfolytában vagy ismételten. A baccalarius a szentencia-

28 Ez a „bul la tus" persze nem ugyanaz, mint a Zsigmond király 1397-i tö rvényében szereplő „bullás pap" megjelölés , amely tudvalevően a pápától k inevezet t javadalmast je lente t te . V. ö. Hóman—Szekfü I I . 353. és 364.

57 Többek közö t t v. ö. M O P H . 8. 253., 260., 398; 9. 63., 108., 112. 28 M O P H . 8. 304. 29 M O P H . 9. 135.

125

magyarázattal volt megbízva; a szentenciamagyarázathoz egy esztendőre lévén szükség, a baccalarius személye évről-évre változott. A baccalarius biblicus szintén egy éven át adott szent-írásmagyarázatot a tőle megkívánt keretek között. A magister studentiumnak a fentebb már körvonalazott felügyeleti munká-ján kívül feladata lehetett a pro la és pro 2a forma responsiók felvétele és a főiskolának a külvilággal kapcsolatos ügyeinek intézése. Az ilyen officialisok kirendeléséről a capitulum gene-rale, esetleg a magister generális gondoskodik; a capitulumi jegyzőkönyvek telve vannak ezekkel.30

Mindezeket értékelve, sok egyéb közül csak a következőket mondjuk a domonkosrend tanulmányi elveiről:

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a kötelezően külföldön és több iskolában való tanulás előnyeit: ez az egyéni kiképzés magasabbrendüsége mellett olyan, politikamentes kapcsolatot jelent országok között, amelynek szellemi értékek kicserélését illetőleg beláthatatlan lehetőségei vannak.

Nem kis jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy a studium generalék felállításával a rend centralizálta a maga-sabb teológiai, általában tudományos oktatást ; tervszerűen rendezett be magasnívójú tanintézeteket és tervszerűen nevelte ezek tanári karát is. Ennek eredménye az lett, hogy mindenki eljuthatott a magasrendű tudományos tanítás forrásához és nem kellett egy-egy helyi jellegű iskola alacsonyabb színvona-lával beérnie.

A studium generalék felállítása jelentette még a teológiá-nak. mint tudománynak és általában a tudományos munkálko-dásnak a gyakorlati írásmagyarázattól, mint építőmunkától való elválasztását. De talán legnagyobb érdeme a domonkos-rend tanulmányi elveinek az, hogy a tanulmányok végcéljának a teológiát tette, minden egyéb tudománynak önmagáért való művelését megtiltotta és csak mint a teológiához való előkészü-letet engedte meg. amivel a különböző tudományágak egy-másbafolyó és egymástól el nem határolt tömegéből a teológiát, mint szaktudományt kiemelte és ezzel a tudományok egymástól való elkülönülését és szaktudományokká való válását meg-indította.

2. A tanulmányok filozófiai és teológiai tartalma. Ha a domonkosok tanulmányainak filozófiai és teológiai

tartalmát keressük, — a tanulmányokba beletartozván tanuló és 30 A szkéma ez vo l t : „ In conventu X. damus in r e g e n t e m . . . in

magis t rum studencium . . . ad legendum sentencia p ro gradu et fo rma ma-g i s t e r i i . . . ad legendám b i b l i á m . . . "

126

tanár egyaránt —, tulajdonképpen az a kérdés áll előttünk: mik voltak azok a filozófiai és teológiai irányok, amelyekkel a domonkosok kapcsolatban voltak, tehát amiket fejlesztettek és védelmeztek, illetőleg, amiket támadtak. Ebben a fejezetben ennek a kérdésnek még csak vázlatos áttekintését sem kívánjuk nyuitani. Inkább csak jelezni szeretnénk a középkorvégi és kü-lönösen reformációelőtti domonkosokkal kapcsolatos filozófiai és teológiai irányokat, az egyes irányok közötti ellentétek ve-zető gondolatait; az érdeklődő olvasó a részleteknek akár ösz-szefoglaló, akár monografikus munkákban könnyen utána-keresheti." Azokról a kérdésekről, amelyek a továbbiak során előjönnek, egyenként úgyis részletesebben meg fogunk em-lékezni.

Ha voltak is a középkor legvégén olyan áramlatok, ame-lyek a skolasztika körein kívül estek, esetleg azzal szemben álltak is. a középkor szellemének hü képét találjuk meg a skolasztikában. A skolasztika az a filozófiai irányzat volt, mely

31 Összefogla ló munkákként — hogy csak egy-ke t tő t említsünk, amelyeket magunk is használ tunk — a középkorvégi szellemi mozgal-makra von. ezeket lehet meg jegyezn i : F. Ueberwegs Grundr i s s der Ge-schichte der Phi losophie 12. kiad- ( I . részt kiadta K . P r a e c h t e r . Berlin, 1926; I I . részt B. Geyer . U. o. 1928 ) ; P ran t l , Geschichte der Logik im Abend-lande. Leipzig, 1870; Grabmann, Geschichte der scholas t ischen Methode. F re iburg , 1911; Grabmann, Die Phi losophie des Mi t te la l te rs . Berlin, 1921; Grabmann, Geschichte der katholischen Theologie . Fre iburg , 1933; M. de W u l f f , H i s to i r e de la Phi losophie médiévale. 5. kiad. Louvaine, 1924. Magya ru l : Tr iká l , Beveze tő a középkori keresz tény bölcselet tör ténel -mébe. Budapest , 1913; H o r v á t h József , Bölcsésze t tör téne t . Pápa, 1914. és l egú jabban : Bar tók György, A középkori és ú j k o r i f i lozóf ia tör ténete . Budapest , 1935; Kondor Imre , Az európai f i lozóf ia problémáinak tör té-nete. Debrecen, 1938. — Az egyes i rányokat , p roblémákat , f i lozófusokat és teológusokat i l letőleg a főleg német és f ranc ia nyelvű monográf iákon kívül még a Baeumker , ma jd Grabmann által sze rkesz te t t Be i t ráge zur Geschichte der Phi losophie und Theologie des Mi t te la l te r s (1891-től) k isebb-nagyobb részle t tanulmányai , hasonlóképen Grabmann Mit te la l te r -liches Geis tes leben c. munká jának dolgozatai i smer te tnek meg a középkorvégi és ennek kere tén belül a domonkosrenddel is kap-csolatos szellemi élet tel . — Érdemes megjegyezni , hogy a többihez viszo-nyí tva a XV. század skolaszt ikájával való foglalkozás még a külföldi i rodalomban is kisebb mér tékű , az ú jabb kuta tások azonban mind jobban kezdenek er re is k i te r jedni , úgyhogy egy ezután elkészülő összefogla lás nem lesz kénytelen a X I V . század skolasz t iká ja u tán a skolasztika tör té-ne te tárgyalásának végére pontot tenni és a r e fo rmác ió előtt már csak a renaissance szellemi életét vizsgálni.

1 2 7

íőtörekvését abban látta, hogy a keresztyén egyháznak a ke-resztyénség üdvigazságait tartalmazó dogmáit, illetőleg a dog-mák teológiai tartalmát a filozófia tanításának segítségével megértse és megmagyarázza. Így a skolasztika tudományos magyarázója, megalapozója és igazolója az egyház fennálló dogmáinak, egész berendezésének, melynek csúcsán a pápa áll; célja arra a konklúzióra jutni, hogy mindez Istennek az emberek számára adott kijelentésében foglalt akarata.

Az a filozófia, amellyel az egyházi tant a skolasztika magya-rázta, a platóni, de főleg az aristotelesi volt. A XIII. századtól kezdve teljes mértékben Aristoteles jut előtérbe. A helyzet az, hogy Aristoteles egy kijelentésenkívüli, tapasztalatra és észre támaszkodó világképet nyújtott, a keresztyénség pedig, — főleg Augustinusban —, egy kijelentésen alapuló és természetfeletti világképet dolgozott ki: a skolasztika ezt a kettőt egységes rendszerré azzal kívánta összedolgozni, hogy Aristotelest meg-teszi talapzatnak és arra ráépíti finom logikai összekötő-anyaggal a természetfelettit.

Mellőzve azt a kérdést, hogy valójában lehetséges-e nor-mális logikával természeti és revelált világképet szerves egy-séggé összeolvasztani, mindenesetre tény az, hogy a skolasz-tika ezt törekedett megcselekedni és innen érthető meg, hogy a tulajdonképpeni filozófia és a teológia miért fonódnak úgy össze ebben az irányban és miért lett a skolasztika jellemzője a philosophia est ancilla theologiae kifejezés. A filozófia, — első-sorban a logika —, nem maradt meg a maga körein belül, min-dig eljutott metafizikai problémákhoz s amíg ide el nem jutott, csak eszközi értéke volt. Ellentét filozófia és teológia között a skolasztikában tulajdonképpen nem állhatott fenn: hiszen a cél éppen a kettő egységbefoglalása, tehát az esetleges ellentétek kiegyenlítése volt. így a filozófiának önmagában nem volt ér-téke s csak akkor tekintett a skolasztika egy filozófiai tételt jo-gosultnak, ha az hasznos volt, mégpedig az egyházi tan magya-rázása, igazolása szempontjából.

Mint ilyen „hasznos" filozófia a skolasztikában a legna-gyobbat a fogalomképzés terén alkotta: az újkori filozófiában is egész serege van a skolasztikus fogalomképzés eredményeinek. Baeumker megállapítása szerint egyenesen fogalomművészet volt az, amit a skolasztika produkált.32

Mivel a skolasztika célja a dogmák igazolása és magyará-zása volt, természetes, hogy nem foglalkozott az igazság kere-sésével, hanem csak a meglévő igazság nyilvánvaló voltának

" C. Baeumker , Geis t und F o r m der mi t t e la l t e r l i chen Ph i losophie c. tanulmánya ( B e i t r á g e zur Gesch ich te der Ph i losophie des Mi t te l -a l ters , Bd. X X V . H e f t 1/2.) 92.

1 2 8

megmutatásával. Az igazság a skolasztika felfogása szerint ké-szen áll elötte.megvan, mégpedig az ókori és koraközépkori gondolkodók és egyházatyák munkáiban. Ezek voltak azok, akik az alapvető gondolatokat megfogalmazták; a skolasztikus munkája az e gondolatokban rejlő igazság megismerése és ki-fejtése volt. Ezért olyan jellemző a skolasztikus módszerre a tiagy tekintélytisztelet, amely nem ritkán vak tekintélyköve-téssé válik. Megesik, hogy egy skolasztikus ellentétbe kerül auktoritásával, de tekintélytisztelete nem engedi meg az ellentét nyílt kimondását, s ezért kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy az ellentéteket, ha csak látszólag is, de kiegyenlítse. A te-kintélytisztelet elfajulását mutatja az is, hogy éppen a skolasz-tikusok köréből ítélték el túlzásait annak hangsúlyozásával, hogy nem az a lényeg, ki mond valamit, hanem az, hogy mit mond.33

A skolasztika-filozófia középpontjában Porphyrios útmuta-tása alapján az univcrzáliák kérdése áll. Azt kellett eldönteni, hogy vájjon az univerzále (az egyetemes, a fogalom), az egyes érzéki tárgyaktól külön, független létezéssel bír és azok előtt van-e (universalia sünt ante rem), illetőleg önálló létezéssel bír ugyan, de nem az érzéki tárgyak előtt, hanem azokban benne van (universalia sunt in rebus; mindkettő szerint universalia sunt realia) — ez volt a realizmus, illetőleg mérsékelt realizmus álláspontja —, vagy pedig egyáltalában nem bír önálló létezés-sel, hanem csak mint fogalom (eonceptus) vagy név (nomen) jelöli az egyes hasonlóknak szubjektív összefoglalását és mint ilyen, csak a dolgok után van (universalia sunt nomina; univer-salia sunt post rem) — ami a nominaliznus felfogása volt.

Az univerzálék kérdése, — elég Porphyriosra gondolni —, már a középkor elején felvetődött és kisebb-nagyobb mértékben foglalkoztatja az egész középkor gondolkodását; legélesebben azonban a skolasztika korának első idejében volt felszínen és idézte elő a realizmus és nominalizmus nagy harcait; a közép-kor legvégén nem ez a középponti probléma, de azért találunk skolasztikust, aki ezen a téren fejt ki mind terjedelemben, mind jelentőségben nagy munkásságot.34

A skolasztika teológiai szemlélete intellektuális színezetű; 33 U. o. 60. — A pseudo-senecai irat (Mar t i nus de P r a g a ) m o n d j a

ezt , utalva Alber tus Magnus ama megál lapí tására , hogy Ar i s to te les sem volt Is ten és ő is tévedhete t t . — De hogy ezt mennyi re nem fogadták meg, a r ra a középkoron kívül, a X V I . és X V I I . század itáliai (páduai és bolognai) ú. n. per ipate t ikusai elég példát nyú j t anak , akik Aris to te les t tévedhete t lennek tekint ik s akik ellen nemcsak Teles io és Giordano Bruno, de még Galilei is küzdeni volt kénytelen.

34 Ld. a lább a P e t r u s Nigr i Po rphyr iu s -kommentá r j á ró l szóló részt .

I 1 2 9

kiindulópontja általában nem az istenközösség megtapasztalá-sának élményébe való belemélyedés, nem is az emberi bűntudat és az innen fakadó váltság után való vágy, hanem az Istenről, mint Teremtőről, Megváltóról és Megtartóról szóló dogmák,35

tehát nem vallásos tapasztalások, hanem tanbeli tételek.

A skolasztikus teológusnak, mint mondottuk, az volt a fel-adata, hogy ezeket a tanbeli tételeket a filozófia segítségével megértesse és megokolja. Az egyes teológusok által adott ma-gyarázatok, megokolások, tradícióvá, megfogalmazóik az eddigi tekintélyek mellett maguk is tekintélyekké váltak, s álláspontjuk az egyház egy-egy csoportjára, kisebb-nagyobb közösségére szabályozó, sőt esetleg kötelező erejű lett. Hiába volt egy a cél: a dogmatikai tételek filozófiai megokolását adni, a megokolást egyes teológusok nyújtották, ami maga után vonta az egyes megokolások különböző voltát is; ezeknek tradíciókká, a teoló-gusoknak tekintélyekké való válása egy-egy egyházi közösség számára pedig természetszerűleg alakította ki a különböző, egy cél felé törekvő, de a megokolásokban eltérő, sőt egymással éle-sen szembenálló teológiai irányokat.

A domonkosrend számára a XIII. század végétől kezdve Aauinói Tamás (1225—1274) volt a tekintély és az őáltala ki-alakított teológiai rendszer elvei szabták meg a domonkosrend-ben azt az irányt, melyet tagjai skolasztikus munkásságuk során követtek. Ennek a teológiai iránynak neve tomizmus, művelői a tomisták.

Aquinói Tamás adta kétségkívül a skolasztika legnagyobb teológiai rendszerét. Ennek alapja, hogy kijelentés és ész között ellentét nincsen. Az ember előtt két hatalmas ismeretforrás áll: egy természetfeletti — a kijelentés — és egy természeti — az ész. Aquinói Tamás rendszerének célja — amely a skolasztika első és tipikus problémája — a filozófia segítségével megoldani a kijelentés és ész, a hit és tudás, egyszóval a természetfeletti és a természeti harmóniáját. Természetesen ez a cél formálja azután ki Aquinóinak minden téren való munkásságának ál-láspontját, tehát ismeretelméletét, metafizikáját és etikáját egyaránt. A kijelentés és ész harmonizálására való törekvés, az alapirányokat tekintve, Augustinus és Aristoteles szintézisét jelentette.

Aquinói Tamás rendszerének, amit számtalan munkája mel-lett kerek —bár befejezetlen —egészben Summá-ja fejt ki, hama-rosan kialakult a kritikája is, legélesebben és legmaradandób-ban az angol ferences Johannes Duns Scotusnál (kb. 1270—1308). Az ő nézetei is egy teológiai irány útmutatóivá lesznek (szko-

35 Baeumker i. tanulmánya, 86.

130

tizmus, szkotistdk) és a tomista-szkotista skolasztikus ellenté-tek a tudomány terén is mind teljesebb kifejlést adnak annak a diszharmóniának, amely a domonkosrend és ferencrend között ilyen s más elvi és érdekösszeütközések miatt már a XIII. szá-zadban fennállott."8

Duns Scotus átvette Aquinói rendszeréből azt, ami annak erőssége volt, azaz Aristoteles átfogó értékelését, de azt Aquinói-nál sokkal erősebben kapcsolta össze azzal az augustinusi és platóni teológiával, ami a ferencrendben elevenen élt. Ennek eredménye Aquinói zárt rendszerének és ebben annak az alap-vető tételnek a feloldása lett, hogy a kijelentés és az ész harmo-nikus egységbe olvaszható. Duns Scotus ellenkezőleg arra mutat rá éles kritikával, hogy a természetfeletti és természeti világkép között csak formális logikával lehet egységet teremteni, mert valójában a kijelentés igazsága felette áll a filozófiai, tehát ész-igazságoknak; a hit több, mint az ész, ami legelsősorban abban nyilvánul, hogy az üdvigazságok, melyek a hitnek dolgai, nem szorulnak bizonyításra.

Természetes, hogy ez az alapvető ellentét a részletekben is mindenütt megnyilvánul Aquinói és Duns Scotus között.37

Ezek közül azok, amelyek a tomizmus és szkotizmus későbbi teológiai vitáiban az első helyeket foglalják el, a következők:

Aquinói szerint a teológia elméleti, mégpedig a legelőke-lőbb elméleti tudomány, Duns Scotus szerint ezzel szemben a teológia praktikus tudomány és főcélja a szeretet.

Mélyreható az ellentét az Istenről való tanításban s ez az ellentét főleg az etikában érezteti hatását. Aquinói Istenben az intellectus primátusát emeli ki és azt mondja, hogyha Isten a mi intellectusunkat megvilágosítja, akkor egész világát mara-déktalanul megérthetjük. Duns Scotus az intellectus primatusa helyett az akaratét hangsúlyozza, mondván, hogy azt láthatjuk

Mint a domonkos rend tö r t éne t í r á s ra je l lemző tényt é rdemes a domonkos r end tö r t éne te t k i tűnően ismerő Mor t i e r egy meg-jegyzését idézni, amely Aquinói Tamás rendszerének vázolása során, Aquinói és i ránya ellenzőinek fellépésénél (még nem Duns Scotus) kap helyet ilyen f o r m á b a n : „ . . . l e s Mineurs, ccmme t o u j o u r s , quand il s 'agissait de c o m b a t t r e leurs F ré r e s j u m e a u x de Sa in t -Do-m i n i q u e . . . " ( M o r t i e r I I . 130).

37 A két skolaszt ikus közöt t lévő lényeges különbségeket fe l soro l ja a G K T h . 88—90., a különbségeket a teológiáról , mint tudományról való fe l fogás terén, továbbá az Is tenről , a kegyelemről , a bűnről . Kr isz tus vál t-ságművéről , a szentségekről , az erkölcs tanról és a végső dolgokról való taní tásban muta tva ki. Heussi 62§n a la t t négy pontban fogla l ja össze a kü-lönbségeke t : más az Is tenről , a psychológiáról , Kr i sz tus művéről és a Máriáról szóló taní tás Aquinóinál és Duns Scotusnál.

131

meg, amit Isten ki akar jelenteni nekünk és nem többet; de kü-lönben sem azt akarja, hogy valami nagyszerű intellektuális ké-pet alkossunk az ő világáról, hanem azt, hogy cselekedjük aka-ratát, akaratunknak az ő akarata alá való rendelésével. Az Isten lét-Isten akarat ellentét az etikában odajut, hogy míg Aquinói felfogása szerint Isten tiszta lét, tiszta jóság, s mint ilyen, nem akarhat mást, mint jót, mert köti saját lényege, ami jóság, addig Duns Scotus éppen ellenkezőleg látja a dolgot: Isten akar valamit, hogy mit, az közömbös, de mivel akarja, éppen azért jó; akarásában nem köti semmi, szuverén és abszo-lút Úr. Ebben az intellektualizmus-voluntarizmus ellentétben benne van a szabad akaratnak különböző felfogása is. Aquinói a determinizmus álláspontján van és úgy kapcsolja a gondola-tokat, hogy ha az ember megismeri a jót, azzal akarata deter-minálva van a jó követésére, aminek alapja abban rejlik, hogyha Isten jó és úgy is jelenti ki magát, akkor nem lehet kö-vetkezetlen önmagához és az embernek is meg kell adnia a jó követésének képességét; Duns Scotus itt is Isten szuverénitá-sát hangsúlyozza, akit semmi és senki nem köt, sőt az ember is, bár függő, töredék, de mégis szabad akarattal rendelkezik: sajátmaga határozza el, hogy engedelmeskedik-e Istennek — ekkor üdvösség —, vagy nem — ekkor meg kárhozat vár rá.

Krisztus vált ságmüvét is különbözőképpen értékeli Aquinói és Duns Scotus; előbbi önmagában végtelen értékűnek fogja fel azt — megjelölése a satisfactio superabundans —, utóbbi ezen a ponton is Isten szuverénitását emeli ki, úgy fogalmazva a té-telt, hogy Krisztus váltságmunkájának önmagában nincsen ér-téke, csak azáltal válik valóban váltsággá, hogy az Atya elfo-gadja azt, azaz acceptatio útján. Innen van az, hogy Krisztus isteni és emberi természete Aquinóinál sokkal jobban összefonó-dik egymással, mint kritikusánál.

Krisztus megváltó munkájával függ össze kettejüknek Szűz Máriáról való ellenkező tanítása az eredendő bűnt illetőleg. Aquinói tagadja Máriának az eredendő bűntől való mentességét, mert akkor hogyan megváltója Krisztus minden embernek. Duns Scotus viszont ismét Isten szuverénitására hivatkozva azt vitatja, hogy Isten megtehette azt is, hogy Szűz Mária az ere-dendő bűntől mentesen fogantatott légyen.

Ezek mellett a különbözőségek mellett az univerzálék kér-désében Duns Scotus lényegében Aquinói felfogásával egyezik, és sem túlzott realizmus, sem szélsőséges nominalizmus nem mutatható ki nála. Ennek az egyezésnek a XV. században érde-kes következményei lesznek. Azzal azonban, hogy a tudomá-nyos bizonyítással szemben túlszigorú követelményeket állított fel és a tisztán filozófiai gondolkodásnak a metafizika és teoló-

1 3 2

gia területén igen kis tért engedett, Duns Scotus bizonyos mér-tékben mégis előkészítője lett a XIV. század nominalizmusának.

Annak a kornak, amely felújítja és új vonásokkal is alakítja a nominalizmust, s amelyben ez az új irány is belekapcsolódik, sőt igen élesen résztvesz a skolasztikus harcokban, későskolasz-tika a neve; magába foglalja a XIV. és XV. századot, sőt át-nyúlik a XVI. század első évtizedeire is. Nem tud olyan hatal-mas rendszert felmutatni, mint Aquinói Szent Tamásé — általá-ban szegényebb szintézisekben, mint a megelőző idők —, de ez nem jelenti azt, hogy egyes kérdések pontos megoldásában ne nyújtott volna egészen elsőrangút.

A XIV. század nagy egyházpolitikai küzdelmeinek, Szép Fülöp és VIII. Bonifatius, Bajor Lajos és XXII. János, tehát a világi és egyházi hatalom harcainak és a kettő szétválásá-nak kivetítődése megvan a szellemi életben is. Elítéltetése elle-nére eleven élt a keleti Averroes nyomán haladó gondolkodás, az ú. n. latin averroizmus, s ez a tudományos gondolkodásnak dogma- és teológiamentességét hirdette. Jellemző e kor szel-lemi képére a Szentírás és patrisztikai kutatások alábbhanyat-lása és a dialektika-filozófia nézőpont előtérbejutása. Hogy mennyire a filozófiai spekuláció állt az első vonalban, arra ki-tűnő bizonyíték a szentenciakommentároknál a szentenciák első és második könyvének aránytalan használata a többiekkel szem-ben: a két első könyv ugyanis logikai és metafizikai kérdésekkel van tele.

Ez az általános lazulás a kritikai szellemet táplálta és meg-fordítva: a kritikai szellem növekedése elősegítette a lazulást, a sokrétű nézetek kialakulását, mindez pedig a középkorvégi nominalizmusnak készítette elő az útat.

A nominalizmust, amely főleg az újonnan alapított német egyetemeken, de még Párizsban is helyet talált, szemben a régi teológiai irányokkal, via nova, via moderna elnevezés alatt, elsősorban az eddigiekkel ellentétes ismeretelmélete jellemezte. Az ész abstraháló erejét, hasonlóképpen az általánosnak az isme-retét nem sokra tart ja és a tudomány első követelményévé az egyes ismeretét teszi meg. Ez persze erős metafizika nélküli gondolkozást eredményez, amelynek az a következménye, hogy a metafizika alapjai igen bizonytalanokká váltak. Nagy jelen-tősége volt ennek az etika terén, ahol szélsőséges morálpoziti-vizmus vert gyökeret, egyedül Isten szuverén akaratát ismerve el az erkölcsi normák megszabása terén, kifejtve azt, hogyha Isten akarta volna, egészen más erkölcsi parancsokat is ad-hatott volna.

1 3 3

A nominalizmus38 nem előzmény nélkül keletkezett, a kor fokozatosan fejlesztette ki, de legteljesebb kifejtését mégis egy kiváló elméhez kapcsolhatjuk, akiről ez irányt sokszor nevezzük is, t. i. az angol ferences Üccam Vilmoshoz (occamizmus).

A nominalizmus fentebbi jellemzőin kívül a következő fon-tos ellentétek álltak fenn Occam és a régi teológiai iskola, de főleg Aquinói között:

Occam (megh. 1349. v. 1350.) teljes mértékben elveti az univerzálék realitását azzal a megokolással, hogyha az univer-zále önálló léttel bír, akkor az eo ipso nem univerzále, hanem egyed; nem is bír az univerzále önálló léttel, csak az emberi lélekben van meg, mint jegy, amely szóban jut azután kifejezés-re; de viszont nem is felesleges és csinált dolgok az univerzálék, hanem az egymással megegyező dolgok képei, jegyei s mint ilyenek, az ismeretben magukat a dolgokat helyettesítik.

Nem fogadja el Occam a bizonyítást sem, mint a megisme-rés alapját; szerinte nem bizonyítás, hanem az intuíció, mint minden ismeret primitív formája, vezet el a konkrét dolgok meg-ismeréséhez. Mivel nem az általános, hanem az egyes ismerete az elsőrendű fontosságú, Occamnak nincsen szüksége az érte-lem és az egyes között közvetítőre: ezért teljességben elveti az aquinói specieseket (sensibilis és intelligibilis), mint amelyek tulajdonképpen nincsenek; specieseket nem látott még senki.

Éppen emez ismeretelméletének alapján veti el Occam az istenbizonyitékokat is, amelyek pedig Aquinóinál olyan nagy szerepet játszanak és olyan pontosan ki vannak dolgozva. Elveti őket azért, mert azok az ész előtt bebizonyíthatatlanok, legfel-jebb csak valószínűek. Mikor viszont emellett hangsúlyozza azt, hogyha az istenbizonyítékok az ész előtt meg nem állhatnak is, de a hit előtt teljességgel bizonyosak: a hit és tudás teljes disz-paritása mellett foglal állást. A kijelentés észből nem igazol-ható: ez az occami tétel — Luther saját szavai szerint39 — Lutherre is hatott.

Még egy kérdésben hatott Occam Lutherre: Occam szerint az emberi jócselekedetek akkor válnak csak értékekké, ha Isten elfogadja azokat; a lutheri megigazulás tanának vonásait fedez-hetjük fel itt.

A hitnek észszerű bizonyíthatóságát tagadva, a hit alapját Occam az egyház tekintélyében találja meg: azért kell hinni valamit, mert az egyház tanítja; ott van viszont törés ebben az okfejtésben, hogy a következő kérdésre: hát az egyháznak miért

38 Mindig a X I V . században ú j j áé l ed t nominal izmust , a via mo-derná t kell i t t é r teni s nem szabad össze tévesz teni a korai skolaszt ka Roscel l inusának kizárólag az univerzálékat é r in tő nominal izmusával .

39 „ Ich bin vom Occamschule ."

i 3 4

van tekintélye, szinte nem tud észszerű bizonyítékkal válaszolni. A kijelentés realitása nála is hiányzik még.

Ha nagy fontosságot tulajdonít is azonban Occam az egy-ház tekintélyének, nem áll úgy a pápával: felfogása az, hogy világi dolgokban a pápa is a császár alatt áll; a császárt a választófejedelmek választják, pápai megerősítésre egyáltalá-ban nem szorul. Ott is a pápai hatalommal szállt szembe, midőn a tévedhetetlen Szentírásnak a tévedés lehetősége alatt álló pápa és zsinatok felett való voltára mutat rá.40

Mindezek után érthető, ha a régi teológiai irányok, de főleg a tomizmus, a legélesebb harcban állt a via modernával a közép-kor utolsó másfélszáz esztendejében.

Egyébként a tomizmus végig aránylag egységes képet mutat. Aquinói halála után a domonkosrenden belül is voltak ugyan ellentétek felfogása körül, s a tomista irodalom a mes-ter halála után félszázadig nemcsak a szkotisták, hanem a do-monkosrendi más felfogást vallókkal szemben is kénytelen bi-zonyos apologétikus és egyben polémikus hangot felvenni, de ez a renden belüli ellenkezés hamarosan elült, a hivatalos rendi fel-sőbbség álláspontja pedig kezdettől fogva Aquinói Tamás tana mellett álló volt, amit mutat egy sereg capitulum generale-rendelkezés is. Már 1278-ban történik errevonatkozólag intéz-kedés, az 1286-i párisi capitulum pedig azt parancsolja a fráte-reknek, hogy a lehetőséghez képest foglalkozzanak Aquinói Ta-más tanaival s ha valaki azokat támadná, vagy ha vannak ma-gisterek, baccalariusok, lectorok, priorok vagy más fráterek, akik máskép vélekednek, mindezek a magister generális rendel-kezéséig állásuktól felfüggesztetnek.41 1309. capituluma akarja és szigorúan parancsolja, a rendelkezés ellen vétők számára szi-gorú szankciókat helyezve kilátásba, hogy a lectorok és sublec-torok Aquinói tanai szerint adjanak elő és vitatkozzanak, a ta-nulókat ebbe a tanba vezessék be, azok pedig kötelesek azt szor-galmasan tanulni;42 az 1313-i metzi capitulum azután kereken megtilt minden olyan véleményt, amely Aquinói rendszerével ellenkezik és tanának követésére kötelezi a domonkosrendet.43

Egyéb hasonló tartalmú intézkedéseket mellőzve, említsük meg, hogy a XVI. század elején a capitulum ismét figyelmezteti a rendet, hogy minden studium generaleben via et doctrina S.

, 0 Meg kell jegyezni , hogy Occam B a j o r L a j o s és a pápa küzdel-mében B a j o r L a j o s mel le t t állt, az ő udvarában élt és dolgozot t , s ide éppen ere tnekséggel vádoltan menekül t Avignonból 1328-ban.

" M O P H . 3. 235. « M O P H . 4. 38. " M O P H . 4. 64.

35

Thome legatur, teneatur et defendatur, aki pedig nyíltan szembe mer szállani vele. az ipso facto megíosztatik a rend minden-nemű kedvezményétől.44

Ha figyelembe vesszük ezeket a határozatokat, akkor azon-nal világos, hogy miért tapasztalható a domonkosrendben olyan egység a tomista irány követését illetőleg.

A tomizmus egyes képviselői a XIV. és XV. században mes-terük rendszerének egy-egy speciális oldalról való részletes ki-fejtését adták. Volt, aki Tamás predestináció-felfogását dolgozta ki (Lionardo da Perugia a XIV. század elején); morál és szociál-etikáját egy másik (Szent Antoninus, megh. 1459), kurialisz-tikus tanait meg egy harmadik vette beható vizsgálat alá (Jüan de Torquemada, megh. 1468.) stb. A sok kiemelkedő tomista közül is ki kell emelni a két teológust, kik Aquinói tanainak védelmében szálltak síkra; egyik a domonkosrendi magister generális, Mer-veus de Nédéllec (Natalis, megh. 1323.), aki Aquinói Tamás ka-nonizáció.iában is nagy szerepet vitt; másik Johannes Cavreolus (megh. 1444), aki azt tűzte ki céljának, hogy egyrészt összefog-lalóan tisztázza Szent Tamás rendszerét az addigi különböző támadásokkal szemben és egyben helyreigazítsa egyes tomista skolasztikusoknak e rendszert illető szerencsétlen és félremagya-rázható megállapításait, másrészt pedig kimutassa, hogy Szent Tamás tanrendszere már eredeti formájában is eleve kizárta mindazokat a támadásokat és ellenvetéseket, amelyek később érték. E célját elérendő írta Capreolus a Defensiones theologiae U. Thomae Aquinatis c. munkáját, amiért a Princeps Thomista-rum melléknevet kapta.

A XV. században egyre szaporodtak a Summa Theologiae-ről írott kommentárok és mindinkább közelgett az idő, amikor a Summa, mint teológiai tankönyv, kiszorítja a Lombardus-féle szentenciákat. A Summa előnyét a szentenciák felett biztosította világos és egységes szempont alatt álló beosztása: az első rész45

Istenről, mint mindennek princípiumáról szól, a második és har-madik rész pedig mint minden dolog céljáról; ez utóbbi kettő-ből a második rész annyiban tárgyalja Istent, amennyiben em-beri cselekedetek által elérhető, a harmadik pedig, amennyiben Isten az inkarnáció és a sákramentumok által sajátmagát az emberhez közel hozza és vele egyesíti. Zárt rendszer volta mel-lett az is előnye a Summának a szentenciákkal szemben, hogy a második rész organikus egységben adja mindazokat az etikai

" M O P H . 9. 39. *5 Aquinói Summa Theo log iae ja három részre , „Pars" - ra oszlik, ezek

a P r ima , Secunda és a Ter t i a . A második rész ismét ket téoszl ik , ezek n e v e : P r ima secundae és Secunda secundae. A további tagozódás quaes-t iones és ar t icul i .

136

kérdéseket, amelyeket Lombardus szétszórva kapcsol az egyes tételekhez. Kiküszöböli Lombardus ama hibáit is, hogy a szen-tenciákban az Isten létéről való tanítás nincsen kiemelve, a ke-gyelemről való tanítás csak az első embernél s ott is csak a bűnnel kapcsolatban jön elő s főleg hogy a szentháromságtanban nem világos.4" A XV. század második felében a Summáról adott elő Kölnben Gerhard Elten, Bécsben pedig a magyar domonkos-rendi reform ismert vezetője, Leonardus de Brixenthal.47 1483-ban a Kölnben járt Salvus Cassetta generális elrendelte, hogy a regens, vagy más magister Aquinóiból naponta adjon elő.48 így Kölnben, ha a baccalariusok tankönyv-szövege a szentencia volt is, magisteri szövegül már a Summa szolgált. Itt említhető meg, hogy a XV. század második felében Köln érdekes teológiai viták színhelye volt, amennyiben a világi klérusnak a kölni egyetemen tanuló tagjai a domonkosrendi tomistákkal szemben Albertus Magnust követő albertista irányt alakítottak ki.49 — A XVI. század eleje lesz azután a Summa-kommentárok igazi virág-kora; köztük egyik legelső a rendi magister generális, Thomas de Vio-é, aki munkájának egyik részét, mint pápai legátus, éppen magyarországi tartózkodása idején fejezte be.

Szemben állt a nominalizmus via modernájával a szkotiz-mus is. Duns Scotus egyénisége is kialakító hatással van egy teológiai irányra. Ez az irány, a szkotizmus azonban nem lesz olyan kizárólagos jellegű a ferencrendben, mint a tomizmus a domonkosoknál, aminek oka kétségtelenül abban keresendő, hogy a ferencrend az egész középkoron át nem tette a rend hi-vatalos teológiájává Duns Scotus teológiai elveinek követését; majd csak az 1593-ban, Valladolidban hozott határozat értel-mében lesz Duns Scotus teológiája kötelező. A középkorban szabadon követhették a lectorok a különböző irányokat, kény-szerítve egyik kizárólagos elfogadására sem voltak.50 Voltak közöttük nominalisták, az ágostoni illumináció-elmélet hívei stb., leginkább azonban természetesen szkotisták. Tomisták és szko-tisták között tovább élt mestereiknek, Aquinói Tamásnak és Duns Scotusnak ellentéte. Azon a ponton azonban, ahol e két skolasztikus lényegében nem tért el egymástól, t. i. az univer-zálék kérdésében, együttesen állanak szemben a közös ellen-

« G K T h . 42., ill. 80. *7 A P r ímáró l szóló előadásai a bécsi domonkosrend; konvent 101.

sz. kézi ra tában ő r i z t e t t ek meg. « Q F . 7. 68. , 9 Az a lber t is ták i rányát i l letőleg ld. Wulf emlí te t t f i lozóf ia tö r té -

neté t , I I . 202. skk. és 272. skk. 50 V. ö. H. H o l z a p f e l : Handbuch der Geschichte des Franz i skaner -

ordens. F r e i b u r g i/Br. 1909. 287.

1 3 7

féllel, a nominalizmussal. Különösen a XV. század második felé-ben, 1450-től kezdve figyelhető meg ez az együttes szemben-állás egyik oldalon a tomista-szkotista via antiqua vagy communis schola antiquorum és másik oldalon a via moderna képviselői között.

Teológiai téren azonban éppen a XV. század mutat fel to-mizmus és szkotizmus, általában domonkosrend és ferencrend között három kérdésben is nagy ellentétet, sőt elkeseredett har-cot. Ez a három a stigmák kérdése, Mária szeplőtelen foganta-tása és a Krisztus-vére vita voltak.

A stigma-kérdésben akörül voltak heves nézeteltérések a két rend között, hogy Sienai Katalin is részesülhetett-e stigmák-ban, vagy pedig ez kizárólag csak Szent Ferencnek jutott és jut-hatott-e osztályrészéül. A vita oly heves volt és annyira elfa-jult, hogy a szentszéknek kellett beleavatkoznia, amely azonban inkább csak elcsendesítette a vitát, mintsemhogy eldöntötte volna.

Hasonló volt az eset abban a másik teológiai harcban is, amely a két rendnek Szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról val-lott ellentétes tanítása miatt tört ki, nem kevésbbé heves for-mában, mint a stigma-kérdés körül.51

A két rend közötti teológiai ellentét nyilvánult meg az ú. n. Krisztus vére-vitában is, amelynek lényege az a tanbeli kérdés volt, hogy mialatt Krisztus eltemetve a sírban nyugodott, azalatt a kálvárián kiomlott vére még mindig össze volt-e kapcsolva az istenséggel, azaz bár Krisztus testétől külön volt, mégis még mindig Isten vére volt-e s így méltó az imádatra.52 Ezzel a kér-déssel kapcsolatban már a XIV. században azt prédikálta egy barcelonai minorita, Gardien, hogy a testtől elvált vér elvesz-tette istenségét is és nem imádható tovább, mint Isten fiának vére. A prédikáció nagy port vert fel, a dolog az inkvizíció elé került, a pápa a minorita tételeit eretnekeknek nyilvánította, úgyhogy nyíltan vissza kellett vonja azokat. Száz esztendővel ezután, 1462 húsvétvasárnapján egy olasz minorita, Jacobus de Marchia Bresciában ugyanebben az értelemben prédikált. A lombardiai domonkos inquisitor, Jacobus Brixiensis eljárást in-dított de Marchia ellen és mint eretneket idézte maga elé. Erre kitört a szenvedélyes harc Lombardiában domonkosok és feren-cesek között: előbbiek elítélték, utóbbiak védték de Marchia ál-láspontját. A vita nem irodalmi téren vagy egyetemen folyt, hanem mint ilyenkor szokás volt, a két rend praedicatorai a nép előtt támadták és sértegették egymást, kifejezéseiket legke-

51 A két teológiai ha rc bővebb k i f e j t é sé t ld. 3. szakasz h) pon t j ában . K V. ö. Mor t i e r IV . 413—417.

1 3 8

vésbbé sem válogatva meg. A bresciai püspök sikertelenül igye-kezett békességet teremteni, úgyhogy az év május végén pápai intést kaptak mindkét rend elöljárói. Domonkos részről a pápai breve a lombard congregatio vicariusának volt címezve.53 II. Pius kiközösítés terhe alatt azt parancsolja, hogy mivel a köl-csönös vitatkozás a hívek előtt botránkozásba fullad, a kérdés pedig igen súlyos, addig, amíg a szentszéktől más utasítás nem érkezik, a fráterek erről a kérdésről se nyíltan, se burkoltan, se nyilvánosan, se magánosan ne prédikáljanak és ne vitatkozza-nak; megparancsolja egyúttal azt is, hogy tudós és vezető fér-fiakat küldjön mindkét rend a szentszékhez, hogy ott megtudják, mihez tartsák magukat a jövőben. — Ez tulajdonképpen teoló-giai mérkőzésre való felhívás volt, ami egyik rendnek sem volt ellenére. Mindkét rendből sokan gyűltek össze Rómában a döntő vitára, amelyben hivatalosan domonkos részről a minorita ellen először vádat emelő Jacobus Brixiensis, azután Gábriel de Bar-chinona és Vercellius de Vercellis, ferences részről pedig a ké-sőbbi IV. Sixtus pápa, akkor még Franeiscus della Rovere, Gullielmus Vaurilongus és egy ismeretlen nevű harmadik fráter vettek részt. 1462. karácsonyán a pápa jelenlétében folyt le a nagy vita, amely maga sem szűkölködött heves jelenetekben. A vita után a pápa kikérte a kardinálisok tanácsát is. Ezek na-gyobb része és maga a pápa is a domonkos állásponton voltak. A kérdés mégsem nyert végleges elintézést, a pápa nem korlá-tozta a híveket egyik felfogás kizárólagos elfogadására sem, a két rendnek azonban szigorúan megtiltotta az akár pro, akár contra prédikálást. Még az 1464-ben megjelent pápa bulla is54

csak később eldöntendőnek jelöli meg a kérdést, és addig mind-két rend frátereinek hallgatást parancsol, intve őket az egymás iránt való szeretetre. A pápa magatar tásának magyarázatá t ab-ban lehet megtalálni, hogy a ferencesek álláspontjának elítélése a rendet elkedvetlenítette volna, a török ellen pedig ők hirdet-ték leglelkesebben a keresztes háborút.

Erasmusnak a középkorvégi egyházi állapotokat maró sza-tírával bemutató Encomium Moriae-jában a teológusokról ezeket olvassuk: ...a labirintusokból könnyebben útat találhatsz ma-gadnak, mint a Realistáknak és Nominalistáknak, továbbá a Ta-másosoknak, Alberteseknek, Oceanistáknak és Scotusosoknak

53 B O P . I I I . 421. 56. sz. A Bullar ium megjegyzi , hogy a kérdésről megemlékezik Bzovius, Annales Eccles ias t ic i az 1463. évnél, Wadding , Annales Minorum VI . az 1462. és 1463. évnél, hasonlóképen az S S O P . is I . 822.

54 B O P . I I I . 434. 69. sz. 1464. V I I I . 1. „ Ine f fab i l i s summi provi-dent ia" .

1 3 9

zűrzavarából, pedig nem emiitettem fel az összes felekezeteket (szektákat), csak a legfőbbeket..Erasmus szavai és az elő-zők, melyek során néhány vonással bemutattuk a középkorvégi teológiai irányokat, ugyanazt mondják: a középkorvégi szellemi életben egy sereg teológiai iskola vetélkedik és harcol egymás-sal, a harc közben pedig a különböző felfogások a legnagyobb változatossággal, néha a felismerhetetlenségig vegyülnek össze egymással.

Ebben a „zűrzavarban" — ismételnünk kell — a domonkos-rend és az általa képviselt irányzat, a tomizmus mutatja a leg-egységesebb képet. Hogy miért, azt már igyekeztük megokolni. Ez az egység azonban azzal a veszéllyel járt, ami be is követ-kezett: a tomizmus erősen konzervatív lett és igen merev rend-szerré vált, amit egyebek közt az is mutat, hogy egyes elszige-telt eseteket leszámítva, a domonkosrend középkorvégi szellemi élete meglehetősen mentes humanista hatásoktól. Ez a tanbeli merevség végzetes következményekkel járhatott volna éppen a domonkosrendnél, amelynek tagjaitól a rend tulajdonképpeni célja, az intenzív lelkigondozás, egyformán kíván meg rugal-masságot és melegséget, ha nem kísérte volna végig egy olyan áramlat, amely éppen ettől óvta meg: a misztika. Ennek a do-monkosrenden belül főleg németországi iránya különösen ter-mékeny. bár itáliai formája sem kisjelentőségű.

A domonkos misztikának, amelynek alapvonásai és kezde-tei megtalálhatók már Albertus Magnusnál, de főleg Aquinói Tamásnál,5" a középkorvégi misztikus irányzatokkal szemben éppen az az előnye, hogy vannak összekötő fonalai a skolasztika területével: jellemzője bizonyosfokú erősen spekulatív, teológiai alapmotívum, de ez szorosan össze van kapcsolva a gyakorlati élet valóságának érzésével, ami pedig egyaránt biztosítja tiszta-ságát és melegségét.

3. A magyarországi domonkosok tanulmányai. Ha a magyarországi domonkosrendi szerzetesek reformáció

előtti tanulmányairól kívánunk magunknak képet rajzolni, egy-részt meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, de másrészt sok olyan támpontunk van, amely bizonyos mértékben könnyít a nehézségeken. Nehéz a helyzet a közvetlen adatok aránylag cse-

55 E r a s m u s : A balgaság d icsére te ( E n c o m i u m Mor iae ) , Budapes t , é. n. (Szabó András fordí tása . ) 94.

5" A Secundában a keresz tyén tökéle tességről , a v i ta act iva és con-templa t iváró l í ro t t gondolatai során j á r j a meg Aquinói a miszt ika mélységei t .

1 4 0

kély száma miatt, de éppen a domonkosrendnél sokkal biztosab-ban támaszkodhatunk közvetett adatokra, mint más rendek vagy a világi klérus tagjai tanulmányainak vizsgálatánál — és ez je-lenti a könnyítést.

Ha ugyanis egyfelől tudjuk, hogy a dcmonkosrend milyen erős központi kormányzattal rendelkezett, hogy a capitulumi határozatoknak, rendelkezéseknek, utasításoknak a konstitúciók értelmében minden egyes konventbe el kellett érkezniök, hogy a magister generálisnak hatalmas rendelkező és irányító levele-zésében a legegyszerűbb fráterre is kiterjedt a figyelme, más-felől pedig ismerjük a domonkosrend tanulmányi rendjének ál-talános elveit, akkor a magyarországi domonkosok tanulmány-történetének is megkaptuk már legalább is a vázlatát. Ezt azután a közvetlen magyarországi errevonatkozó adatokkal kitölthet-jük és a lehetőséghez képest részletessé tehetjük.

Ezért, ha figyelembe vesszük az előzőleg előadott és éppen az általános elveket felvázoló szakaszokat, elsősorban is nyil-vánvaló, hogy a magyar domonkos provincia minden konvent-jében meg kellett lennie a domonkosrend legalsőbbfokú iskola-típusának, a studium conventuulénak és benne az ezt vezető lec-tornak.

A lector az általános gyakorlat szerint valamely studium generaléban teológiát tanult fráter, aki kötelező teológiai stúdiu-mának lehallgatása után kiállta a responsiókat és úgy rendel-tetett egy konventbe a lectori tiszt ellátására. A kirendelést vagy a capitulum provinciáié vagy a magister generális végezte. Ha a fráter mint lector egy-két évig működött, akkor visszamehe-tett a studium generaléba, hogy ott mint biblicus, majd baccala-rius folytassa tanulmányait a magisterség elnyerése céljából. Természetesen éppúgy megtörténhetett, hogy a lectori fokozatot elnyert fráter megelégedett ezzel az eredménnyel, további tanul-mányok folytatásáról lemondott és mint lector működött a rendben; a lectori fokozat nem volt akadálya annak, hogy egy-egy fráter, mint ilyen is (és nem mint magister) ne nyerhetett volna el a rendben magas tisztségeket. Az is megtörténhetett viszont, hogy a lectori teendőket elvégző fráter képesítése ma-gasabbfokú volt; mint baccalariust rendelték ki egy konvent lectorának, esetleg magister is volt. Ha egy konventnek ilyen magasabb képesítésű lectoráról tudunk, akkor gondolhatjuk azt is, hogy az illető konvent studiuma is magasabbfokú volt, ha mindjárt még nem is studium particulare vagy generale.

Mindezeket néhány közvetlen magyarországi adattal is alá-támaszthatjuk.

A XV. század második feléből egyrészt olyan lectorokat ismerünk a magyarországi fráterek között, akiknek megvolt lectori képesítésük, másrészt néhány olyat, akiről ráadásul azt

141

is tudjuk, hogy melyik konvent iskolájának volt mint lector, vezetője.

Az 1459-i capitulumon a magyar provincia részéről jelenlévő diffinitor, Székely Tamás (Thomas Siculus), mint lector sze-repel."

A szegedi bírónak, Andrásnak a fia, Simon fráter, 1475-ben lett a teológia lectora, a szokásos kedvezésekkel, provinciája gyakorlata szerint.™

Lectori fokozata volt annak a Debreceni Márkus nevű frá-ternek, aki a magyar provincia kormányzásában igen nagy sze-repet vitt. Lectori fokozata elnyerése előtti tanulmányairól nem rendelkezünk adatokkal. Először mint teológiai lectorral, prae-dicator generálissal, székesfehérvári priorral és a pesti, budai és fehérvári konventek vicariusával találkozunk, amint engedélyt kap arra, hogy a krakkói világi stúdiumba, vagyis az ottani egyetemre négy frátert tanulni küldhet.59 Egy hétre rá, február 12-én felmentést kap priorátusa alól, de vicarius marad,60 a kö-vetkező évben viszont ismét a fehérvári konvent priora,61 s mint ilyen egy év múlva négy székesfehérvári fráternek az ultra-montán studiumokba való kiküldésére kap engedélyt.62 1480-ban Zárai Antallal van valami zavaros ügye, amelynek tisztázásába a magister generális is beleszól,63 egy évre rá azonban már a magyar provincia vicarius generalisa lesz és az új provinciális megválasztásáig és megerősítéséig teljes hatalommal ő intézi a provincia ügyeit.64 A két esztendő múlva megerősített új pro-vinciális azután nem más, mint maga Debreceni Márkus fráter, a szent teológia lectora. Márkus fráter azonban úgy látszik vo-nakodott ezt a felelősségteljes tisztséget elvállalni, mert a ma-gister generális a megerősítő oklevélben in virtute Spiritus

" M O P H . 8. 269. 58 IV/3/109v., 1475. jú l ius 3: „F rá t e r S imon Andreae iudicis de

Zegedino fűi t f ac tus lector sacre theologie cum gra t i i s consuet is secun-dum m o r é m provincie sue, quibus grat i is gaudere potes t sine impedi-mento alicuius infer ior is , null is obs tant ibus ." Ez az á l ta lános formula , eset leg még rövidebben csak annyi : „ F r á t e r X. fűi t f ac tus lec tor theo-logie cum grat i is consuet i s . " — Hogy a „secundum morém prov inc ie sue" a r eg i s t rum-fo rmula s t e reo t ip k i fe jezése -é csupán, vagy pedig a ma-gyar provinciában valóban volt valami különös gyakor la t a lec tor i pro-motio körül, nem tud juk .

58 I V/3/112r., 1476. febr . 5. 80 U. o. 112v. 81 U. o. 114r., 1477. szept. 22. 82 IV/4/168r., 1478. szept. 25. « U. o. 171r., 1480. márc. 20. " IV/6/142v., 1481. aug. 18.

142

Sancti et sancte obedientie parancsolja neki, hogy a provincialisi tisztséget fogadja el.fls Előzőleg ismételten említik székesfehér-vári prioratusát.68 1 486-ban megengedik neki, hogy könyveit a székesfehérvári konventnek ajándékozza.87 1487-ben úgy rendel-kezik felőle a generális, hogy amennyiben felmentetnék provin-cialisi tisztje alól, a nyulakszigeti monostornak lesz vicariusa; egy évre rá — legalább is a rendelkezésekre álló adatok szerint — befejezi a provincia kormányzásában való részvételét, meg-kapja felmentését mind a provincialatus, mind a vicariatus alól s a magyar provincia vicarius generálisává teljhatalommal Pau-linus mestert, a pécsi konvent priorát teszik meg.88

1481-ben a budai konventnek a következő prior megerősí-téséig visitatora és vicariusa Keleti Mihály (Michael de Oriente) teológiai lectori címet viselő fráter lesz. Az 1484-i capitulum egy Mihály fráter lectort — lehet, hogy az előbbi Keleti Mihály volt ez — a magyar provinciából a lengyel provinciabeli Thorn kon-ventjébe rendelt.89.

Székesfehérvári Ambrus fráter 1494. elején, a fehérvári kon-ventből való Jonas fráter pedig az év végén lesz lectorrá.70

Mindkettőjük megelőző teológiai tanulmányairól is van adatunk; Ambrus Sienában, Jonas pedig Paduában és Perugiában tanult, mielőtt lectorrá lett volna.

Pécsi Imre fráter, aki előzőleg Bécsben tanult és már a szentenciák olvasására vonatkozó engedélynek is birtokában volt, 1499-ben fordul elő mint lector és esztergomi prior.71

Lectori fokozata volt azután annak a Váci Lénárt fráter-nek, aki 1488 és 1504 között valamikor segesvári prior volt. A segesvári konvent javára tett adományok feljegyzései során ugyanis azt találjuk Fabri Antal kéziratában, hogy Váczi Lé-nárt lector priorátusa alatt Bolkysz László Swarczin György javaiból a konventnek nyolcvan forintot adott; az összeget dor-mitorium építésére és egyéb beruházásra fordították, az adomá-nyozóért pedig hálából miséket mondottak; ez a Bolkysz 1488 és 1504 között volt pedig városi tanácsnok és hivatalnok.72

65 U. o. 145r., 1483. júl . 30. 68 U. o. 144v., 1482. jún. 17. 87 IV/7/80r., 1486. júl. 5. 88 IV/9/155r., 1487. jún. 10. és u. o. 158r„ 1488. szept. 23. 8 9 IV/6 /143V- , 1481. d e c . 15. é s M O P H . 8. 383. 70 IV/10/163r., 1494. jan. 21., ill. IV/11 112r., 1494. okt. 13. 71 IV/12/87v., 1499. jún. 14. " Magyar Sión V. 604. — Fabr i fe l jegyzése ive l kapcsolatban meg-

jegyzendő a köve tkező : 1859-ben a segesvári evangélikus templom restau-rálásánál egy pléhszelencét talál tak, melyből egy nyolcadré t nagyságú, 34 levélből álló össze fűzö t t könyv és egy két - fé l íves másik levél kerül t ki.

1 4 3

Ezekről a fráterekről, akiket itt elsoroltunk, csak azt tudjuk, hogy tanulmányaik során elnyerték a lectori fokozatot. Termé-szetes, hogy képesítésüket azért szerezték, ők maguk azért dol-goztak és a rend azért segítette elő tanulmányaikat, hogy azt azután fel is használják. Tehát nemcsak lectori fokozatuk volt meg, hanem lectori tisztet is viseltek. Nem tudjuk azonban me-lyik konventben. Következtetni lehetne ugyan ezirányban is, azon az alapon például, hogy a lectori képesítést nyert fráter saját konventjébe ment vissza előadásokat tartani, de számot-tévő eredményhez úgysem jutnánk. Néhány fráterről azonban azt is tudjuk, hogy hol működött.

Így Kassai András fráter — aki valószínűleg azonos a fi-renzei konventben könyvmásoló munkát végzett Miklósfia And-rás Kassáról való domonkos szerzetessel — 1474. szeptember 4-én a generális rendelkezése szerint a kassai konventbe rendel-tetik lectornak.73

A pécsi Istvánfia Bertalanról azt tudjuk, hogy őt, akit állítása szerint a fehérvári capitulumon teológiai lectorrá promoveáltak, lectoratusában a magister megerősítette a szokásos privilégiu-mokkal együtt és megengedte neki, hogy tetszése szerint a pé-csi, garai vagy szekcsői konventben tartózkodjék és saját hasz-nálatára egész életén keresztül könyveket szerezhessen és tart-hasson meg.74 Bertalan fráter tehát e három konvent valamelyi-

Az össze fűzö t t könyvecské t Fabr i Antal p raed ica tor generál is és a se-gesvári domonkos konventnek sok időn át vol t p r iora í r ta , f e l j egyezvén a segesvári konventnek nyú j to t t kegyes adományokat . Az írást 1524-ben kezdte meg, de adatai 1465-re nyúlnak vissza s k rónikaszerű fo rmát vesz-nek fel. A könyvecskével együt t megta lá l t lapon f r á t e r e k névsora van, mégpedig egy 1515—1525. novicius-névsor a segesvár i konvente t i l letőleg és egy 1525—1529. erdélyi domonkos f rá te r -névsor . E névsoroka t egyrész t Fabr i , másrész t Kőhalmi P é t e r ( P e t r u s de R u p e ) , F a b r i u tóda í r ta A lelet t a r ta lmazza még Kőhalmi P é t e r emléki ra tá t is 1529-ből, amely az erdélyi domonkos konventek romlásáról panaszkodik. — A talál t szöve-geket e lőször Fab r i t i u s Károly adta ki az Archív des Vere ins fü r Sie-benbürgische Landeskunde, Neue Folge, V. Band., I. H e f t . U tána a meg-találás körü lményei t és a szövegeket i smer te t t e Ipolyi kisebb mun-kái I I I . kö te tében (közrebocsá to t t a Bunyi tay V ince ) , Budapes t , 1887., a szövegeket pedig te l jes egészükben már jóval e lőbb kiadta ugyanő a Ma-gyar Sión V., 1867-i évfo lyamában 598. skk. N é h á n y végrendele te t , Kő-halmi P é t e r emlék i ra tá t és az erdélyi konventek f r á t e re inek névso rá t közli még az E E M H K . is. — Fabr i t ius szövegközlésében jegyze t a la t t mindig közii az adományozók személyére vona tkozó ismer t ada toka t annyiban, amennyiben az az adományozás kel tének megál lapí tásához tám-ponto t nyú j t .

n IV/3/108r. 74 U. o. 1474. szept . 19.

144

kébe került és tanulmányait is valószínűleg ott gyümölcsöztette. További életsoráról is tudunk még egyet-mást. A következő hat esztendő alatt szép előmenetelt tett, praedicator generális lett és a szlavóniai kerület vicariusi tisztét is viselte. Ezt egy másik rendelkezés bizonyítja, amelyben az van, hogy Bertalan fráter, theológiai lector, praedicator generális és szlavóniai vicarius a magyarok praedicatorául rendeltetik a kolozsvári konventbe.75

1481. júniusában azután mint diffinitor képviseli provinciáját a római capitulum generálén.76

Brassóban látta el a lectori tisztet Johannes Erasmi (Jo-hannes Herasmus) fráter 1475. második felétől fogva. Leonardus Mansuetis generális ugyanis ez év június 30-án nevezett frátert a német (Teutonia) provinciából s ezen belül a bécsi konventből Brassóba rendeli mint filius nativust és vele tölti be a lectori tisztet.77 Négy esztendő multán is brassói teológiai lector még.78

Kassai Péter frátert illetőleg arról van tudomásunk, hogy fi-renzei teológiai tanulmányai után, 1476. június 4-én saját kon-ventjébe, tehát Kassára rendelik lectornak.79 Lehet, hogy ő az a Petrus de Ungaria, aki két év múlva folytatja teológiai tanul-mányait Firenzében, s az a kassai Péterfia Péter, aki további egy év múlva a Kúrián lesz biblicus.

A pesti Gyárfás (Gervasius) fráterrel 1476-ban találkozunk, mint a lectori cím viselőjével, de tiszte gyakorlásáról csak 1481-ből van értesülésünk, amikor is esztergomi prior és lector,80

Nem tudni, meddig volt itt Gyárfás fráter; 1489. áprilisáig min-denesetre, mert ekkor még arra kap engedélyt — mint eszter-gomi prior —, hogy két vagy több ifjút valamely studiumba küldhet,81 egy évre rá viszont már arról beszél egy rendelkezés, hogy Gyárfás fráter pesti lector átköltözhet valamely más konventbe.82

Kecskeméti Mihály fráter, aki 1467-ben Páduában teológiai

75 IV/6/141r., 1480. jún. 23. 78 M O P H . 8. 354. 77 Q F . 6. 81. 78 IV/4/169r., 1479. márc . 26. - A regesz ta egyébként arról szól,

hogy Johannes f r á t e r visszahelyeztet ik a rend kedvezményeinek élvezeté-be, ha valamilyen módon, valamilyen okból úgy lá tszot t volna, hogy el-vesz te t te azt.

7" I V / 3 / l l l v . A ki rendelő formula i lyen: „ F r á t e r P e t r u s de conventu Cassoviensi fűi t ass ignatus in lec torem theologie in suo conventu cum grat i i s lectorum, quibus gaudet in tota provincia sine infer ior is moles t ia ."

80 IV/6/142r., 1481. aug. 1. 81 IV/9/158v., 1489. ápr. 11.

U. o.. 160r.

1 4 5

magisteri fokozatot nyert, 1480-ban a szekcsöi lectori tisztet foglalja el.83

Egy magister generalisi kinevezésben Magyarországi János néven szerepel az a szegedi konventből való fráter, aki 1495-ben praedicator generális és a saját konventjében lector lesz és azt az engedélyt kapja, hogv előadhat és prédikálhat.84

Végül ismerünk egy oláhországi konventből való lectort is: az eredetileg Pestre való Szegedi Bátka Tamás fráter, a ké-sőbbi moldvai püspök, 1496-ban a tergovisti Szent Miklós-konvent lectora lesz.85

A konventi iskolákén felül természetesen magasabbfokú ok-tatás is folyt a magyar domonkosrendi provinciában. Az általá-nos rendelkezéseknek megfelelően itt is állani kellett a studium grammatieaeknek, studium particulare és stúdium generale jel-legű intézményeknek. Az első két faj tára vonatkozólag csak szórványos és csupán a valószínűség értékével bíró adataink vannak; ezeket a későbbiek során kívánjuk csoportosítani, elő-ször azonban a magyarországi reformáció előtti domonkos is-kolázásnak azokat a részleteit szeretnénk előadni, amelyekről tisztább képet alkothatunk már magunknak. Ilyen elsősorban

a) a budai studium. Ábel Jenő megállapításai után az általános felfogás jóidéig

az volt, hogy Zsigmond király óbudai egyetemének megszűnte után Buda Mátyás király korában és őtőle kapott ismét egye-temet, s hogy ezt az új egyetemet a király nagyszabású terveinek teljes véghezviteléig a budai domonkosrendi fráterek konventjé-ben helyezte el és tanárai egyrészét is közülük vette.86

Az újabb forráskutatások alapján Iványi Bélcf és Mályusz Elemér** mutattak rá arra, hogy Mátyás király budai egyeteme nem előzmény nélküli új alapítás, mert a domonkosoknak ekkor már régen működött Budán studium generaléjuk s Mátyás csak ezt bővítette ki. Erről a domonkos rendi főiskoláról a követke-zőket adhatjuk elő:

A legelső időkben csak Párizsban volt rendi főiskolájuk a domonkosoknak. Ennek túlságos igénybevétele miatt már 1250 előtt újabb studium generalékat állítottak fel; a következő idők-ben számukat ismételten szaporították, végre az 1304-i toulousei

83 IV/6/141r., 1480. jún. 23. a k i rendelő oklevél kelte. 84 I V / l 1/113r., 1495. szept . 20. „l icentia legendi et predicandi ." 85 U. o. 114r., 1496. ápr . 23. 88 Ld. Ábe l : Egye temeink . 87 I vány i : Levt . Közi . 21. skk. és I vány i : Mél. Mand. 459. skk. 88 Mályusz : Boldog Margi t 359. skk.

146

capitulum azt rendelte el, hogy a dán, görög és szentföldi pro-vinciákon kívül mindegyik gondoskodjék egy arra alkalmas konventben studium generale felállításáról.8* Ez az utasítás ter-mészetesen a magyar provinciára is vonatkozott. Hogy a ren-delkezés értelmében a studium generálét valóban fel is állították, arra a következő esztendő capitulumának határozata mutat, amely szerint a magyar, lengyel és cseh studium generaléknak toyábbi intézkedésig nem kell idegen, külföldi tanulót befogad-niuk90 Ez a rendelkezés annyiban is a studium újonnan történt keletkezésére mutat, hogy mivel a tanuló ellátása anyagi meg-terheltetést jelent a studiumra, a capitulum a fiatal intézményt mentesíti e megterhelteés alól. Lényegében ugyanezt tartalmazza az 1316-i capitulum egy intézkedése is.91

A budai studium generale sorsáról ezután jóidéig nem tu-dunk semmit. A magyarországi domonkos fráterek magasabb kiképzésüket legnagyobbrészt itt nyerhették; 1397-től kezdődően különben is azt tette kötelezővé a rendi kormányzat, hogy csak akkor küldhető egy fráter külföldi studium generalébe, ha előző-leg legalább két esztendőt saját provinciájában legerit artes et Philosonhiam.92 A XIV. század végén a capitulum studenseket rendel Budára.93 Hogy mikor kezdődött azonban idegen provin-ciabeli tanulóknak a budai studiumba való rendelése, tehát, hogy lényegileg mikor lett a nyugati studium generalékkal egyen-rangú, nem tudjuk.

1410-ből ismerjük egy budai lectornak, Michael de Suplió-nak a nevét, aki igen tekintélyes szerzetes lehetett, mert a ca-pitulurnon, mint diffinitor, provinciája képviselője volt és a pro-vinciális felmentése után az ő gondjára bízták a következő provinciális megválasztásáig az ügyek vitelét, vagyis a magyar provincia vicarius generálisává tették meg.94

A XV. század második feléből azután már nagyszámú adat értesít a budai studium generale életének sorsáról. Mind a re-gisztrum-könyvek, mind a capitulumok jegyzőkönyvei sok frá-ternek tanulmányi célból a budai studiumba való rendeléséről

89 M O P H . 4 . 2: quael ibet „ . . . p r o v i n c i a except is Dacie, Gracie et T e r r e sancte provideat ut semper in aliquo conventu idoneo sít generale s tudium et so lemne."

911 U. o. 13: „Volumus et ordinamus, quod ad studia general ia assig-na ta provLnciis Ungarie , Polonie , Boemie s tudens aliquis ext raneus non mi t t a tu r , donec per magis t rum ordinis et generale capi tu lum al i ter fue r i t o rd ina tum."

91 U. o. 89. F r a n k f u r t i capi tulum generale rendelkezése, M O P H . 8. 94—95.

83 M O P H . 4. 337. 9« M O P H . 8. 147.

147

szólnak. Az első ilyen 1476. február 4-i keltezéssel Zágrábi Má-tyás fráter assignatiója.95

Mutatja a budai studiumnak a nyugatiakkal való egyenran-gúságát egyrészt az, hogy meg lehetett szerezni benne a ma-gisteri fokozatot, másrészt az, hogy a rávcnatkozó szövegek úgy említik, mint universitast. Így például Zárai Antal fráter (Beatrix királyné gyóntatója, a későbbi modrusi püspök), mint baccalarius engedélyt kap, hogy a magisteri jelvényeket in uni-versitate Budensi felvehesse a szentszék előírása szerint.9'"

A provincia vezetősége természetesen őrködött afelett, hogy a studium feladatának meg tudjon felelni és éppen ezért külön-böző privilégiumokban részesítette. Erre bizonyság az, hogy egy alkalommal ilyen, a provinciális és a diffinitorok által nyújtott privilégiumokat a magister generális meg is erősít."'

1488-ban az a rendelkezés jött a generálistól, hogy senki sem küldhető külföldi studiumba, csak akkor, ha előzőleg a bu-dai studiumban filozófiát tanult.98

A tanulmányok zavartalanságát volt hivatva biztosítani a generálisnak a budai konvent priorához intézett ama parancsa, hogy ne terhelje túl a studenseket alamizsnagyüjtés kötelezett-ségével. Ugyanekkor azt engedi meg még a generális a studen-seknek, hogy a refektóriumon kívül étkezve, az asztalnál beszél-gethetnek.99 Ez a budai priornak szóló parancs arra mutat, hogy a studium tanulói rendi dolgokban, mint amilyen az alamizsna-szedés is volt, a konvent priorának joghatósága alá tartoztak, ami természetes is, hiszen a konventben laktak és ha kapott is a tanulók ellátására segítséget (pl. a tanulók conventus nativu-saitól), végeredményben mégis csak a konvent gondoskodott róluk.

Az 1495-ös esztendő azért is jelentős volt a studiumra, mert az akkori magyar provinciális, Nicolaus de Mirabilibus ez évben összeállítja a főiskola statutumait és leküldi azokat megerősítés céljából a magister generálisnak. A magister generális a megerő-

95 „Fr . Mathyas de Zagrabia fű i t ass ignatus in s tuden tem a r t ium in conventu Budensi ." Ivány i : Mél. Mand. 460.

96 IV/3/113v., 1477. szept. 8. „F rá t e r Antonius de J a d r a conven tus Zagrabiens is baccalaureus habuit l icentiam sumendi insignia magis t ra tua l ia in univers i ta te Budensi , eo modo, quo a sede apostol ica ord lnabi tur e t ipsis assumpt is gaudet privilegi s mag i s t ro rum."

97 U. o. szeptember 9. „ . . . Conf i rman tu r privi legia f ac ta a provin-ciali et d i f f i n i t o r ibus is f avorem studii conventus . . . "

99 IV/9/156r., 1488. jan. 19. „ . . . N u l l u s ext ra provinc iám ad s tudia mi t ta tu r , nisi pr ius in studio Budensi s tuduer i t : n p h i l o s o p h i a . . . "

99 IV/ l l /112v . , 1495. júl. 6.

1 4 8

sítést meg is adta.100 Valószínű, hogy a megerősítés módja az volt, hogy a statútumokat tartalmazó kéziratra a generális meg-erősítő záradékot vezettetett rá és a példányt visszaküldte Bu-dára, hogy ott megőrizzék.101 Hasonlóképpen egy másik a budai studiumra vonatkozó megerősítést is bocsát ki ekkor a gene-rális.102

A XVI. század elején több igen jelentős rendelkezés tétetik a budai studium generaléval kapcsolatban. 1505-ben azt a paran-csot kapja a provinciális, hogy ügyeljen rá: Budán csak teoló-giai és filozófiai studium legyen, grammatikát csak a filius ruiti-vusok számára adjanak elő; azonkívül a budai studiumba min-den konvent csak két-két frátert küldjön tanulni.103 Később az-irányban intézkedik a generális, hogy a budai studiumba vizs-gával vétessenek csak fel teológusok, akiket viszont felvettek, azok nem mozdíthatók el három éven belül, kivéve a következő három esetet: ha botrányosan viselkednek, ha lectorok lesznek valahol, vagy ha nem tanúsítanak kellő előmenetelt és erről az atyák is bizonyságot tesznek.104

Az 1507-i capitulum generale azután nagyjelentőségű intéz-kedést tesz Budára vonatkozólag a következőkben: Approbamus studium Budense ad instar studii Bononiensis, dantes regenti et priori auctoritatem lectiones philosophie et logicae committendi ad disponendum de horis, ad legendum, et quod conventus Bu-densis teneatur vestire officiales studii.. .105

100 U. o., 1495. júl. 7. „Approbantur a tque conf i rman tu r ins t i tu t iones vei ordinat iones pro conserva t ione studii Budens 's per quendara provin-ciáiéin fac tas observandas ( ! ) perpetuis temporibus. Absque cont rad ic t ione e tc . "

101 I vány i : Lev t . Közi . 21. úgy következ te t , hogy a visszaküldöt t és megerős í t e t t s ta tu tum-példányt a s tudium levél tárában őr izhe t ték mind-addi g, míg a domonkosok a konvent és s tudium ér téke ive l — tehát levél-tárával is — a török elől el nem menekül tek Budáról . E g y 1718-i ada t ra támaszkodva lehetségesnek hiszi, hogy a budai konvent anyaga a bécsi konventbe kerül t .

102 IV/ l l /112v . , 1495. júl . 6. , .Approbatus liber cum in eo co in ten t : s bonum studii conventus Budens is . "

103IV/17/116r., 1505. aug. 30. „ . . . n o n ponatur studium, nisi philo-sophie et theologie nisi f o r t e pro fili is conventus ponere tur grammatica et de uno conventu non mi t tan tur nisi duo . . . "

10* U. o. 120r., 1506. jan . 10. „Ordina tur , quod in s tudio Budensi rec ip iantur s tudentes in theologia cum examine et recept i in f ra t res annos non possunt remover i nisi ra t ione scandali vei assumpti in lec tores vei si non prof ic iun tur et in hoc s te tur iudicio p a t r u m . . . "

jós M O P H . 9. 68—69. — A capitulum intézkedését megerősí t i ismé-tel ten a római capi tulum 1508-ban és a génuai 1513-ban, utóbbi í g y : „Approbamus studium generale in conventu Budensi provincie Ungar ie . "

149

Az 1495-i statutum-megerösítéssel és ezzel az 1507-i intéz-kedéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezek korántsem jelentik azt, hogy a budai studium előzőleg ne lett volna igen jelentős főiskola és a magyar domonkosok tanulmányi központ-ja. Ami az 1495-i statutum-megerősítést illeti, figyelembe kell venni, hogy az ilyen megerősítés éppen a szabályok, privilégiu-mok régi voltát mutatja. Inkább azt lehet mondani, valamilyen külső okból szükség volt arra, hogy a gyakorlatban lévő szabá-lyokat, régi keletű privilégiumokat írásban is megerősítsék, hogy azokat a szabályok ellen cselekvőknek vagy a privilégiu-mokat kétségbevonóknak szembeszegezhessék.100

Az 1507-i capitulumi rendelkezés, amely a budai studiumot a bolognai egyetem mintájára berendezett intézetként ismeri el, hasonlóképpen nem azt jelenti, mintha csak ekkor válnék tulaj-donképpeni egyetemi nívójú főiskolává, hiszen már — mint em-lítettük — negyven esztendővel ezelőtt universitasnak nevez-tetett. Inkább arra gondolhatunk talán, hogy a budai studium a középkori főiskolák egyik típusa, a német és francia egyetemek mintájára volt eddig berendezve, az 1507-i rendelkezés most ezt a rendet megváltoztatja és a studiumot a bolognai egyetem mintájára szervezi át.107

"" Analógiaként fe lhozha t juk sok közöt t pl. a nyulaksziget i apácá-kat , akik a XV. század második fe lében (mint f en t ebb é r in te t tük is) pr iv i lég iumaiknak ismétel t megerős í tésé t kapták.

107 A két t ípus különbségére kézen fekvő példa a pozsonyi egyetem. Ennek alapí tásánál Mátyás a bolognai min tá ra való berendezésre ké r t e a pápai engedélyt , va ló jában mégis a másik fo rmát köve t t ék azután. V. ö. Ábe l : Egye teme ink 28. — I t t kell néhány szóval megeml í ten i F e r r a r i u s egy igen homályos mondatá t , amely valószínűleg tévedésen alapszik. F e r r a r i u s 540. ugyanis ezt m o n d j a : „ . . . G e n e r a l e s t u d i u m . . . d iu viguit in Buda, ubi e t iam vir celebris M. F. P e t r u s N i g e r . . . sub annum 1481. Regentem, sive studii e jusdem Caput agebat . Cum vero al iquo postea t empore inde fuisset amotum, eodem M. G. F r . T h o m a e V i j Ca je tan i jussu, r evoca tum est ." Vagyis a s tudium az 1480-as évek u t án valamilyen okból e lkerül t Budáról és T h o m a s de Vio generál is pa rancsára helyez-te te t t vissza. F e r r a r i u s a l ighanem téved, m e r t a s tudium e lhe lyezésére semmi adatunk nincs, sőt el lenkezőleg, a X V . század végén fo ly ta tó lagosan ér tesülünk sorsáról , tanárairól , oda assignál t tanulókról . F e r r a r ust az 1507-i capi tulumi rendelkezés veze the t t e félre , amit ú j s tud ium alapí tása, i l le tőleg a régi visszahelyezése bizonyságának vet t . Ez , mint lát tuk, hely-telen. De téved T h o m a s de Vio nevének emlí tésénél is, h iszen a capitu-lumon, amely ezt a rendelkezést hozta , éppen az ú j o n n a n vá lasz to t t ge-nerál is , J e m Clérée, elnökölt , s T h o m a s de Vio csak Clérée két hónap múl tán bekövetkeze t t halála u tán vet te át a rend kormányzásá t , e leinte mint vicar ius generál is .

1 5 0

1511-ben ismét generalisi megerősítést nyernek a budai studium különböző privilégiumai.108 Ezek során többek közt az is, hogy Budán csak teológiai és filozófiai studiumot kell fenn-tartani, grammatikai és logikai tanfolyamot csak annyiban, amennyiben a filius nativusoknak arra szükségük van; hasonló-képpen, hogy a budai studiumba minden konvent csak két frátert küldhet tanulni. Mint látjuk, itt is régi privilégiumok és szabályok ismételt megerősítéséről van szó, s ez is alátámasztja azt, amit az 1495-i statutum-megerősitéssel kapcsolatban mon-dottunk.

1525-ből is van egy capitulumi megerősítés, amely a budai studiumot universitasnuk nevezi.109

A budai domonkos studium generalénak Mátyás király ú. n. budai egyetemével való kapcsolatáról a következőket mondhat-juk: Mátyás király 1465-ben engedélyt kapott II. Pál pápától, hogy egyetemet alapíthasson az ország bármely városában; az engedély teljes egyetem alapítására szólt, vagyis minden fakul-tással, kancellári hivatallal és rendes, fizetett tanárokkal; az engedély szerint az új egyetem mintájául a bolognai szolgáljon. Ennek az engedélynek eredményeképpen állította fel Mátyás a pozsonyi egyetemet, azzal az eltéréssel, hogy nem a bolognai, hanem a német és francia egyetemek mintáját követte: a taná-rokat a kancellár nevezte ki és nem a tanulók választották. Ezt az egyetemet, amely 1467-ben kezdte meg működését, Mátyás több ízben fejleszteni igyekezett. 1467-ben a pápától azt kéri, hogy az egyetem tanárai tanszékük megtartása mellett még egy-egy egyházi javadalmat is elfogadhassanak; 1469-ben pedig szintén az egyetem fejlesztését célozva azirányban tett lépése-ket, hogy a domonkosrend letelepíttessék Pozsonyban és szá-mukra a klarissza apácák kolostora adassék át.110

Hogy az egyetemeket illetőleg mi lehetett Mátyás terve, azt pontosan nem tudjuk. Természetesnek látszik, hogy éppen Mátyás király nagyszabású egyetem felállítását tűzte ki pro-grammjául.111 Az mindenesetre bizonyos, hogy a hetvenes évek

108 IV/18/94r., 1511. máj . 23. „Pr ior i et f r a t r i b u s conventus Bude conceduntur et conf i rmantus inf rascr ib tae g r a t i a e . . . V I I I I 0 Quod in conventu non fiat aliud studium, nisi theologie et phisice, nisi fo r t e p rop te r na t ivos fi l ios ponatur s tudium grammat ice vei logice. X" Quod de una eademque domo non mi t tan tur ad s tudium illud nisi duo f r a t r e s . "

109 M O P H . 9. 205. „ I t em approbamus . . . l ec turam fr . Andreae de Quinque ecclesi is provincie Ungar ie cui concedimus, quod possit susci-pere magis ter i i insignia in conventu et un ivers i ta te Budensi ."

1 ,0 F r a k n ó i : Magyarország egyházi és politikai összeköt te tései a római szentszékkel . I I . 240.

111 E terv valódisága bizonyságául szolgáló adatokat rész le tesen i smer te t i Ábe l : Egye temeink 37. skk.

151

közepén, annak ellenére, hogy a pozsonyi egyetem állt, azzal a gondolattal foglalkozott, hogy Pannoniában új egyetemet állít fel és arra itáliai tanárokat nyer meg.112 Ezt a tervét bizonyos mértékben valóra is váltotta. A domonkosrendi német Petrus Nigri ugyanis Clipeus Thomistarum című munkájának Mátyás-hoz intézett ú. n. epistola dedicatoriájában azt írja. hogy a ki-rály birodalmának székhelyén, Budán, a domonkosrendi fráte-reknél universale gymnasiumot állított fel. ahol az arra vágyó a filozófia, teológia és szentírástudomány minden tantárgyát ta-nulhatja; elmondja Nigri, hogy a regensek és tanárok a király-tól kapják aranyaikat s a tanulók is elláttatnak étellel, ruházat-tal, lakással, általában mindennel, amire szükségük van; ez in-tézet élére most Zárai Antal domonkos fráter közvetítésével ő hívatott meg.113

Mindezen adatok mellett ismerve a budai domonkos stu-dium generale fennállásának körülményeit — ahogy azt fentebb elmondottuk —. úgy gondoljuk, hogy Mátyás király budai egye-teme nem volt más, mint a domonkosok studium generaléjának bizonyos mértékű kibővítése, mégpedig annyiban, hogy a király mind a tanárok, mind a tanulók ellátását illetőleg anyagilag tá-mogatta s tanári karát nem domonkos szerzetesekkel kiegészí-tette; ezzel szemben a studiumot természetesen nem domonkos szerzetes tanulók is látogathatták és a személyi ügyekben, még domonkos tanárokat illetőleg is, a királynak befolyása volt (ld. éppen Petrus Nigri meghívását).114 Fentebb említettük, hogy Zárai Antal magistrálási engedélyében a budai studium univer-sitas néven szerepel 1477-ben. Lehetséges, hogy ez a Mátyás király-féle egyetem (filozófiai és elsősorban teológiai fakultása lehetett, jogi és orvosi nem) már ekkor megvolt. Petrus Nigri-nek a tanárok fizetésére és a tanulók ellátására vonatkozó sza-vaiból is arra lehet következtetni, hogy ez az universale gymna-

>" E r r e vonatkozólag ad ugyanis ú tmuta t á s t a f e r ra ra i tanár , Lo-dovico Carbo Mátyás t dicsőí tő Dialógusának ez a passzusa : (Math ia s ) et iam de novo in Pannónia studio er igendo cogi ta t et nisi cavet is prae-clara quaedam ingenia vobis (t . i. i tá l iaktól ) e r ip ie t " (Salamon F e r e n c : Budapest tö r t éne te , I I . 3 0 2 - 3 0 3 ) .

113 Fol . 2r. A budai egye tem nem domonkosrendi t anára i ra itt nem te r j esz -

kedünk ki. Szólnak róluk Told i I roda lomtö r t éne t ének I I . kö te tében 21., Knauz Nái;dor a Magyar Sión 1865. 69—72. és t e rmésze tesen Ábel. A ma rendelkezésre álló adatokkal egybehangzó feldolgozása a kérdésnek még a j övő feladata. A budai domonkos s tudium tanára iva l a lább bővebben fogla lkozunk majd .

1 5 2

sium már néhány év óta fennáll és működik.115 Ezt bizonyos mértékben támogatja az a tény is, hogy Franciscus Nárdus (de Neritono) 1479-ben a király kérésére lett budai regens.116

A budai domonkos studium generaléban természetesen első-sorban teológiát adtak elő; ez volt a studium generalénak tulaj-donképpeni feladata. Thomas de Vio 1511 -i rendelkezése is azt tartalmazza, hogy a budai konventben csak teológiai és fizikai (t. i. metafizikai) studium legyen.

Teológián kívül filozófiai tanfolyam is volt azonban Budán, ahol így a fráterek a teológiai tanulmányokat megelőző és kö-telező tudományokat is hallgathatták. Ennek bizonyságára csak emlékeztetünk két már idézett rendelkezésre. Egyik az 1488-ból való, amely szerint egy fráter csak akkor küldhető külföldre, ha előzőleg Budán filozófiát tanult; másik meg az 1507-i, amely a regenst és priort filozófiai és logikai előadások engedélyezésére hatalmazza fel. Ezeken kívül ismerjük még a magister generális-nak egy 1506-i engedélyét, amely szerint a provinciális Budára pro artibus alkalmas ifjakat küldhet,117 s végül ismerjük egy sereg fráternek a nevét, akiket a generális, mint studentes ar-tiurn-ot, Budára rendelt; köztük elsőnek az említett Zágrábi Mátyást.

Mindezeket összevetve, a domonkosrend tanulmányi gya-korlatának ama pontjával, hogy minden provinciában néhány (2—3) studium particularénak kell lenni, ahol a fráterek a teoló-giait megelőző tanulmányaikat elvégezhetik, a budai studiumot úgy kell tekintenünk, mint ahol ez a fajta rendi iskola is el volt helyezve. Szóltunk már az 1501-i capitulumi intézkedésekről, amely összefoglalóan rendelkezik e studium particularékról, hogy t. i. minden provinciában három, de legalább két konvent-ben állíttassák fel ilyen iskola, ahová a provinciálisok által al-kalmasnak talált ifjak in artibus tanulmányokra küldessenek; a körülményekhez képest ez a filozófiai iskola olyan konvent-ben is elhelyezhető, ahol egyúttal teológia is van.118 Budán is ez volt a helyzet.

Ezeken kívül volt persze a budai konventben olyan egy-szerű kolostori iskola is, amelynek minden domonkos konvent-

115 A Clipeus Thomis t a rum fol. 2r. vonatkozó mondata ugyanis így s z ó l : „ . . . P r e c e p t o r e s . . . et qui regendo studio pres identes habentur , aurum quotannis abs tua Maies ta te a f f luen te r e x c i p i u n t . . . "

116 IV/4/169v., 1479. ápr. 26. „Magis te r Franc i scus de Ner i tono pro-vincie Regni ad instant iam serenisr imi regis Hungar ie fűi t a*signatus in regentem conventus Budensis ."

117 IV/17/120r., 1506. jan. 10. 118 M O P H . 9. 15.

1 5 3

ben meg kellett lenni; a szerzetesi életüket itt elkezdő fráterek, a konvent ú. n. filius nativusai számára volt erre szükség, akik itt kezdték el rendi tanulmányaikat. Két, már említett intézke-dést is ismerünk ezzel kapcsolatban; egyiket 1505-ből, másikat 1511-ből, s mindkettő azt tartalmazza, hogy a budai studiumban grammatikát és logikát csak annyiban adjanak elő, amennyiben arra a filius nativusoknak szükségük van.

Mielőtt a budai studium ismert vagy valószínű tanárainak, így is mondhatnók: tanszemélyzetének, névsorát a XV. század második felében sorravennők, előre kell bocsátanunk, hogy ki-fejezett budai tanárságról való adat híjján feltételesen a studium tanárának tekinthetünk minden olyan frátert, akinek megvolt a tanári képesítése s tudjuk, hogy a budai konventben tartózko-dott, lakott. Ez természetes is, hiszen a rend tagjait azért tanít-tatta, a fráterek meg azért tanultak, hogy majdan képességeiket értékesítsék is.

Így feltehetőleg a budai studiumban volt tanár 1468-ban Sztropkói Lőrinc fráter. A gyulafehérvári Batthányi-könyvtár egyik XV. századból való, vegyes tartalmú kéziratának negyedik munkája, Sienai Szent Katalin legendája kolofonjának tanúsága szerint a legendát, amelyet a domonkosrendi Sienai Tamás f rá-ter rövidített meg a praedicatorok számára. Sztropkói Lőrinc fráter, a rend professzora írta le, Regenspergi Lénárd fráternek (Leonardus de Regensperger), a budai konvent akkori fejének kérésére 1468-ban.119 Ha Regenspergi Lénárd budai prior volt, akkor Sztropkói Lőrinc is ott tartózkodhatott s mint professzor, a fenti meggondolás alapján a studium tanári karának tagja lehetett.120

Az 1478-i capitulum generale (május 10-én nyílt meg Peru-giában) a többi nagy studium generáléhoz hasonló, szabályos assignalási intézkedést tartalmaz a budai studiummal kapcso-latban. Már a példa kedvéért is lássuk eredeti formájában:1 2 1

Conventui Budensi provincie Ungarie damus in regentem ma-gistrum Seraphinutn de Ragusio pro primo anno; pro secundo et tercio providebit reverendus provinciális. In baccalarium sen-tenciarum fr. Georgium de Quinque ecclesiis; in magistrum stu-

Magyar Könyvszemle , 1901. 34—35. Ez a ko lo fon a kéz i ra tban fol. 117v. van.

1:0 L e g f e l j e b b a r ró l lehet szó, hogy mivel Regensperg i Léná r t 1469-ben (ugyané kéz i ra t fol. 136v. tanúsága szer in t ) a kassai konvent prae-d ica tora volt, e lőzőleg is összeköt te tésben á l lha to t t a kassai konvent te l , Sz t ropkói Lőr inc pedig eset leg odavaló is lehetet t . Sz t ropkói budai kap-csolata azonban kézenfekvőbb.

M O P H . 8. 348.

1 5 4

dencium fr. Bartholomeum de Corona. In stndentes ír. lacobum de Corona, fr. lohannem hloris de Corona, fr. Adam Holosthwar, fr. Nicholaum de Cassovia, fr. Thornasinum de Corona, fr. laco-bum de Holosthwar, fr. Petrum de Cade.

Megvolt tehát a studium generale szokásos három officiali-sának kinevezése: a regensé, aki teológiai magister volt, a szentenciákról előadó baccalariusé és a studiumban folyó tanul-mányok rendjére felügyelő magister studentiumé. A kinevezések pro primo anno, tehát egy esztendőre, mégpedig 1478-ra szól-nak; a következő években az officialisok kinevezésével a capi-tulum a provinciálist bízza meg.

A provinciális. Győri Paulinus mester, meg is felelt megbí-zatásának, mert a következő 1479. évre Kolozsvári Péter mes-tert teszi meg budai regensnek. Kinevezését a generális jóvá-hagyja és ismét megbízza őt a következő regens kinevezését illetőleg.122

Kolozsvári Péter nem sokáig volt regens s utána a provin-ciális sem gyakorolhatta önállóan kinevezési jogát, mert Péter mester kinevezése után kerek egy hónappal a magister generális bizonyítja, hogy a szicíliai provinciabeli Magister Franciscus de Neritono a magyar király kérésére a budai konvent regenséül rendeltetett.123

Erről az új regensről a következőket tudjuk:124 neve Fran-ciscus Nárdus, szülőhelyéről pedig de Neritono; nemes szárma-zású volt, a domonkosrendnek observans frátere; Páduában ta-nított s itt sok kiváló tanítványt nevelt, köztük Thomas de Viót is. Quétif elsorolja a különböző szerzőknek Franciscus de Neri-tonóról szóló megjegyzéseit, melyek egyöntetűen kitűnő filozó-fusnak és kimagasló teológusnak tartják őt; sokat írt, különösen nevezetes Aristoteles-kommentárja Quaestiones doctissimae su-per libros XII. methaphysicae címmel; hogy ez a munka kéz-iratban van-e csak meg, vagy ki is nyomták, Quétif nem tudja. Franciscus de Neritono 1480-ban halt meg, tehát budai regens-sége nem sokáig tartott. Budai regens voltáról egyébként Quétif nem tesz említést.

Ugyanakkor, mikor Franciscus de Neritono budai regens lett, a studium magister studentiumává a generális a már ekkor külföldet járt zágrábi Miklósfia Imre frátert teszi meg.125

122 Iv/4/168v. , 1479. márc. 26. magis ter P e t r u s de Coloswar

con f i rma tu r in regentem conventus Budensis et post eum potest provin-ciális alium deputa re cum grat i is consvet is ."

»" Ld. a 116. jegyzete t . »• S S O P . I. 857a-b. 125 IV/4/169V., 1479. ápr. 26. „F rá t e r Emer i cus Nicolai de Zagrabia

fűit ass ignatus in magis t rum student ium in conventu Budensi cum grat i is consvet is ."

1 5 5

1479-ben, illetőleg előtte budai tanár lehetett Győri Paulinus mester is. A registrum-könyvek adatai alapján Paulinus mester 1479-ben provinciális volt az év végéig, amikor is felmentést kap; 1481. végétől ismét provinciális és az valószínűleg egészen 1483. közepéig; 1488. szeptemberétől mint vicarius generális, 1489. áprilisától kezdve pedig mint provinciális újra ő kormá-nyozza a magyar domonkos provinciát.126 A magyar provinciá-lisnak a legtekintélyesebb, budai konventben volt a székhelye. Nem gondoljuk azonban, hogy a provinciális egy akkora provin-cia kormányzásának elfoglaltsága mellett, mint a magyar volt, tanári tevékenységet is tudott volna folytatni.127 Tudjuk, hogy Paulinus teológiai magister volt, nemcsak a registrum-könyvek említéseiből, hanem Nyirkállói Tamás formuláriumából is;128 ha tehát mint provinciális nem is, de provincialátusa előtt és után, illetőleg több ízben volt provincialátusai között valóban lehetett tanár is a budai studiumban. Ezekből az időkből is ki kell azon-ban küszöbölni 1481. második felét és az 1488. évet, sőt az ez előtti időből is valamennyit, amikor is pécsi prior volt:129 nyil-vánvaló, hogy mint pécsi priornak Pécsett is kellett tartózkodnia. Budai tanársága így meglehetősen bizonytalan, bár lehetséges.

Az a Brassói Bertalan fráter, akiről fentebb láttuk, hogy 1478-ban magister studentium volt Budán, ott is folytathatta tanulmányait, ami ebben az esetben előadások tartását jelen-tette. 1480-ból ugyanis egy rendelkezés azt tartalmazza, hogy Brassói Dánielfia Bertalan fráter, akit előzőleg a provinciális

128 Mint provinciá l is jön elő 1479. márc . 13. ( IV/4/168v.) , márc . 26. (u. o . ) ; az év végén, november 21. (u. o. 170v.) Episcopi János mes te r lesz vicar ius generál is . 1481. dec. 8-án (IV/6/143r . ) t a lá l juk Paul inus t ú j r a provinciál isnak eml í tve ; e lőt te nem régen vá lasz tha t ták meg, m e r t augusztusban Debreceni Márkus lett az előző provinciá l is fe lmentése után vicarius generális . ( IV/6/142v.) Ú j provinciál is 1483. júl . 30-től Debrecen i Márkus ; 1488. szept. 23. viszont ő kapja meg fe lmentésé t ( IV/9/158r . ) és Pau l inus mester lesz ismét vicarius generál is , m a j d 1489. ápr. 6-tól (IV/9/158r.) provinciál is . Provinc ia la tusa négy évig t a r t o t t ; 1493. okt . 1-én Nicolaus de Mirabi l ibus vicariussá nevez te t ik ki.

1,7 Éppen ezér t az ismert magis ter i címmel b í ró magyar provinciá-lisokat e helyen nem sorol juk fel mint olyanokat , akik budai tanárok le-het tek. Pl . Magis te r Iohannes Episcopi stb.

128 Ld. Kovachich , Fo rmuláé Sollennae Styli . Pes t , 1799. 366. „Pau-linus de Jaur ino Sacrae Theologiae P r o f e s s o r . . . "

129 IV/6/142v., 1481. aug. 21. „Magis te r Pau l inus de J au r ino con-ventus Quinqueeccles iensis fű i t conf i rmatus in p r io rem dict i conventus cum grat i i s consue t i s" és IV/9/156r., 1488. febr . 18. „Magis te r Pau l inus conventus Quinqueeccles iensis non potes t absolvi a pr iora tu et a con-ventu a m o v e r i . . . "

1 5 6

biblicusnak assignált Budára, most ismét oda rendeltetik pro forma et gradu magisterii,130 ami szentencia-előadások tartásá-ra való engedélyt jelent.

1481-ben kapja a budai studium egyik legkiemelkedőbb re-gensét, a Mátyás király által odahívott Petrus Nigrit. Petrus Nigri regenssé válását 1481. december 12-én veszi tiMomásul a magister generális.131

1483-ban és valószínűleg előtte is a kassai Ignácfia Miklós volt egyik tanára a budai studiumnak. Ez év október 28-án ugyanis a pápa magyarországi inquisitorrá nevezi ki őt és kine-vező levelében theologiae professornak említi.132 1489. novem-ber 25-én azután Magister Nicholaus conventus Casschoviensis leSiZ a budai regens.133 Hogy ez Miklós mester az előbbi Ignácfia Miklós volt-e, vagy az ekkor már esetleg hazaérkezett Nicolaus de Mirabilibus, azt nem tudjuk eldönteni. Az bizonyos azonban, hogy Nicolaus de Mirabilibus is tanár volt Budán; ezt bizonyítja ugyanis De Praedestinatione c. munkájának egy passzusa, amelyben egy kedvelt tanítványának kérdéséről és más tanít-ványának e kérdésre adott válaszáról beszél, nem is szólva ar-ról, hogy ugyanezen munkájának epistola dedicatoriájában na-ponkénti előadásairól emlékezik meg.

Az 1486. évből egy biblicust ismerünk a budai előadók kö-zül: a besztercei Hasz Orbánt.134

1490-ben Jakab mester jön elő, mint budai regens.135 Talán ez a Jakab azonos azzal a Jákob von Lilienstein nevű fráterrel, aki 1504—1505-ben írta Liber de divina sapientia c. munkáját; Jákob von Lilienstein munkáját Ulászló királynak ajánlotta s az ajánlásban sacre theologie professornak nevezi magát. Ha a két Jakab mester nem azonos is, az mindenesetre valószínű, hogy Jákob von Lilienstein is volt budai professzor.

A Jakab mestert 1490-ben budai regensként említő rendel-kezés azt tartalmazza, hogy a provinciális őt és Pécsi György mestert magához véve szolgáltasson igazságot a zágrábi frá-terek által megsértett Imre fráter szlavóniai vicariusnak. Gon-dolhatunk arra, hogy ez a Pécsi György mester — éppúgy, mint a provinciális és Jakab — Budán tartózkodott, ez esetben pedig, mint magister, professzor lehetett a budai studiumban.

1492-ben Budán volt és egy Summa-nyomtatványt rubrikáit

>30 IV/4/170V„ 1480. jan. 8. Bib l icus t ehá t valószínül g 1479-ben vol t . »» IV/6/143v. »» P a s t o r I I . 741. 133 IV/9/159r .

IV/7/80r . , 1486. júl . 5. „V ibanus H a s z de Bis t r i t i a ass igna tur Bude b ib l icus p ro p r imo anno . . . " A Vibanus .nyilván U r b á n u s he lye t t á ' l .

IV/9/160r. , 1490. aug. 13.

1 5 7

Kőhalmi Mihály mester (Michael de Rupe).136 Az ilyen rubri-káié munka hosszabb időt vesz igénybe, ami ebben az esetben Mihály mester huzamosabb budai tartózkodását jelenti. Lehet-séges, hogy ez idő alatt a budai studiummal volt valamilyen kapcsolatban.

1495-ből Bálint mesterről tudjuk, hogy Budán regens volt. Július 7-én assignálja őt e tisztre a generális.137 Ez a Bálint mes-ter a budai konvent priora is volt egyúttal, de prioratusa alól a generális 1497-ben felmenti azzal a megokolással, hogy a két tisztség egymással incompatibilis, egyszerre nem lehet valaki regens is, prior is, mert mindkét tisztség egész embert kíván.138

Nem tudjuk, hogy ez-é az, vagy egy másik Bálint mester-é az a vicarius generális, aki 1499. március 6-án arra kap enge-délyt, hogy gondoskodjék a budai studium officialisairól, még-pedig regensről, baccalariusokról, biblicusokról és magister studentiumokról.139

1505-ből kapunk legközelebb értesítést a budai studium officialisairól, de csak annyiban, hogy a capitulum a magister generalisra bízza a kérdés elintézését.140

1507-ben történt a budai stúdiumnak a bolognai egyetem mintájára való átalakítása. Az átalakítással, illetőleg a stúdium-nak ez új formájában való megerősítésével egyidejűleg a capi-tulum nyolc Párizsban tanult új tanárt is rendel Budára.141 A nyolc tanár: fr. Valentiruis Leonini, lacobus Uberti, Alphonsus Rizius, Guilielmus Galli, loannes lolici, loannes de Rosa, Ange-lus Scaymoil és Herveus Claudi volt. Sajnos, nagyon keveset tu-dunk ezek kilétéről, működésükről, munkáikról. Quétif egyedül Alphonsus Riziust említi.142 Elmondja róla, hogy olasz eredetű

138 Magyar Könyvszemle 1879. 304. 137 I V / l l / 1 1 2 v . H o g y ez a Bálint mester , úgysz in tén a köve tkező két

adatban szereplő Bál int mes ter Pécs i Bálint tal vagy Erdé ly i Bál int ta l azonos-e, nem tud juk eldönteni . (A r á j u k vona tkozó összes adatokat fel-soro l juk m a j d a külföldi tanulmányok előadásánál .)

138 IV/12/185v., 1497. aug. 23. „Magis te r Valen t inus absolvi tur a p r io ra tu Budensi p rop te r sui quietem, ut possi t s tudi is inherere , quo simul non potes t se rv i re o f f i c io pr iora tus et regent ie p rop te r incompa-t ib i l i ta tem et quodl ibet d ic to rum of f i c io rum requi r i t t o tum hominem." — Ez egyúttal a l á t ámasz t j a fent i meggondolásunkat is, hogy t. i. a provin-ciális nem lehet egyút ta l a s tudiumban tanár is.

•3» IV/12/87r. 140 M O P H . 9. 52. „Conventui Budensi reverend ssimus magis te r

ordinis p rov idebi t . " 1 ,1 U. o. 68—69. 142 S S O P . I I . 26b.

158

volt, szentencia-előadásait az 1507-i capitulum approbálta;141

egyébként XII. Lajos francia király udvari gyóntatója volt, a királyt mint ilyen nápolyi útjára is elkísérte, onnan visszatérve pedig a valdensekkel a purgatoriumról vitatkozott. Négy mun-káját sorolja fel, amelyek egyike a valdensekkel való purgato-rium-vitát tartalmazza, másika dogmatikai munka; harmadik-nak három himnuszát említi, a negyedik egy skolasztikus kér-dés tárgyalása. Az első kettő kinyomatásáról is említést tesz Quétif, aki Rizius halálát 1513-ra teszi, budai tanárságáról vi-szont nem tud.

A többiek néhányának tanulmányaira vonatkozólag talá-lunk adatokat a capitulumi rendelkezésekben. így fr. Gulieltniis Galli 1505-ben Párizsban in magnis scliolis tartott szentencia-előadásokat.141 Ugyancsak Párizsban in parvis scholis ad elő szintén 1505-ben fr. lohannes de Rosa.14r' Fr. lohannes de Rosa párizsi tanulásáról 1502-ből is tétetik említés; ugyanekkor Pá-rizsban tanul fr. lohannes lolici is.146 Fr. Herveus Claudi pedig 1506Jban ad elő a szentenciák könyvéből Párizsban in parvis scholis.147 Többet e párizsi tanárokról nem tudunk mondani.

Ezután névszerint nincsen már biztos adatunk a budai stu-dium tanárairól. 1512-ben a generális azzal bízza meg a pro-vinciálist, hogy arra alkalmas atyák tanácsának meghallgatásá-val gondoskodjék a budai studium regenséről, magister studen-tiumáról és biblicusáról,148 de hogy kik lettek e tisztségek vi-selői, ismeretlen előttünk.

Még két ilyen név nélkül való officialis-rendelésről adha-tunk számot. 1525-ben a capitulum bízza meg a magyar provin-ciálist, hogy a budai studium számára regensről és a többi offi-cialisról gondoskodjék,149 1530-ban pedig a provinciálist és a capitulum provinciáié diffinitorait bízza meg a római capitulum generale, hogy a budai konventbe a regens és a többi officialis tisztét graduált személyekkel töltsék be.150

Igen érdekes Vincentius a S. Geminiano rendi vicarius ge-nerálisnak a magyar provinciálishoz küldött utasítása; eszerint a provinciális gondoskodni tartozik arról, hogy a budai kon-ventbe tudós férfiak gyűjtessenek tanításra és ifjak a tanulásra.

143 Ez éppen a budai s túdiummal kapcsola tos rendelkezés során tör-tént mind a nyolc f rá te r re l .

144 M O P H . 9. 49. 145 U. o. 148 U. o. 19.

U. o. 49. 148 IV/18/95v., 1512. máj . 20. »• M O P H . 9. 211. 150 U. o. 238.

1 5 9

hogy a studium meg ne szüniék, de főleg azért, mert a Német-országba és Itáliába tanulmányi célból való kiküldésre a körül-mények nem alkalmasak.'61 Ez a rendelkezés mutatja már a budai domonkos studium generale hanyatlását; az emiitett 1530-1 intézkedés után további sorsáról nem tudunk már sem-mit. A studium megszűntének pontos dátuma nem ismeretes, de az bizonyos, hogy 1551-ben nem állt már. Ekkor ugyanis a sa-lamancai capitulum generale szabályozza a fráterek magistrá-lásának körülményeit és ezzel kapcsolatban felsorolja a provin-ciákat és a provinciák neve mellett azokat a konventeket, ahol a fráterek pro forma et gradu magisterii elvégezhetik tanulmá-nyaikat. Ebben a felsorolásban a Provincia Hungáriáé nem for-dul elő, azaz ekkor Magyarországon studium generale már nem volt.152

A budai studium generale reformáció előtti tanárait keresve ne mellőzzükn el még egy meggondolást, amely talán nem túl-merész következtetés. Arra gondolhatunk ugyanis, hogy a budai konvent ama filius nativusai, akik külföldön elvégezték tanul-mányaikat és ezek eredményeként elérték a magisteri fokoza-tot, mikor visszatértek provinciájukba és eredeti konventjükbe, vasyis Budára, tudományukat gyümölcsöztették itt, elsősorban azzal, hogy a konvent studiumában tanítottak.

Egy esetben végig tudjuk vezetni ezt a meggondolást. A budai konventből való János fráter ugyaniá153 külföldi tanul-mányait elvégezve az 1505-i capitulum generálén megkapja magisteriumának megerősítését,154 az év végén pedig mint budai lectorral és praedicatorral találkozunk vele.155

A generalisi registrum-könyvek tanúsága szerint a budai konventből valók voltak ezek a magisteri fokozatot elnyert frá-

151 „Prov inc iá l i s Ungar iae rogatur ut in Conventu Budensi congrege t v i ros l i te ra tos ad docendum et iuvenes ad discendum, ne s tud ium pereat , max imé cum in Ge rman iam et I t a l i am male mit t i poss int f r a t r e s ad stu-d ium." A regesz ta kel te 1526. febr . 25. Vincent ius a S. Geminiano rendi vicar ius generál is r eg i s t rum-könyve fol. 76-ról közli Mor t i e r V. 271.

152 M O P H . 9. 324. 153 Ld. a 386., 387., 388. és 389. sz. j egyze teke t .

J ános f r á t e r ezen a capi tulumon, mint d i f f in i to r , p rov inc iá j á t képv i se l t e : „ . . . f r . Iohannes Ungarus d i f f in i to r provincie U n g a r i e . . . " ( M O P H . 9. 25.) s ugyanekkor lesz m a g i s t e r : „ . . . Approbamus magis-t e r i a . . . f r . Iohannis Magni de Ungar ia present is capituli d i f f i n i t o r i s U n g a r i e . . . " (U. o. 46.)

IV/17/116v., 1505. szept. 22. „Dec la ra tu r magis t rum Joannem V n g a r u m ass ignatum esse in conventu Budensi in l ec to rem et predi-c a t o r e m . . . "

1 6 0

terek: Magyarországi Benedek, aki külföldi tanulása után 1493-ban kapott engedélyt magistrálásra;1 5 8 Szekszárdi János szintén külföldi tanulmányai befejeztével, 1504-ben jut ma-gistrálási engedélyhez;157 Székesfehérvári Antal magisteri fo-kozatát az 1505-i capitulum generale ismeri el.158 E három szer-zetesről gondolhatjuk tehát, hogy tudományos képzettségüket esetleg a budai studiumban való tanítással is gyümölcsöztették.

Az eddig elmondottakon kívül a budai studium tanulóiról általában nem igen mondhatunk többet. Tudjuk mindenesetre, hogy több rendelkezés értelmében minden magyar konvent 2—2 frátert küldhetett tanulni ebbe a studiumba. Ez, tekintve a ma-gyar konventek negyvenen felüli számát, igen tekintélyes tanuló-seregre mutat. Emlékezve arra, hogy a budai konventben milyen studiumok voltak, azt is tudjuk, hogy az ott tanuló frá-terek egy része studens artium, más része studens theologiae volt, nem számítva a filius nativusok kezdő tanulmányait. Jel-lemző a studium generalénak a konventtől való megkülönbözte-tésére az a tény, hogy a studium generaléba a konvent filius na-tivusait is külön assignálás útján küldik filozófiai vagy teológiai tanulmány folytatására. Ilyen volt például Máté fráter, akinek assignatiója így szól: Fráter Matheus vocatus Pliilosophus cvn-ventus Bndensis fűit assignatus in studentem theologie in con-ventu Budensi.. .159

A studium generaléban tanuló fráterek persze nem folytat-hatták mindannyian végig tanulmányaikat egészen a magiste-riumig, legnagyobb részük kötelező teológiai éveik lehallgatása után visszatért konventjébe és ott látott neki tulajdonképpeni szerzetesi feladata betöltésének, a lelkigondozói munkának.

A generalisi registrum-könyvek jónéhány, a budai studium generaléban tanuló fráter nevét tartalmazzák. Ezek közül azok-ról, akik külföldön is folytattak tanulmányokat, később fogunk megemlékezni. Itt most azt a néhány frátert soroljuk csak fel, kiknek tanulmányairól a registrum-könyvek további adatokat nem nyújtanak.100

Krajnai János fráter és a zágrábi konventből való György

' » IV/10/161r. IV/15/124v.

1M M O P H . 9. 46. 1M IV/4/169v., 1479. ápr. 26. ) M Azokat a neveket , melyeket magyarul kellő valószínűséggel

visszaadni nem tudunk, a reg is t rum-könyvekben olvasható latin formában közöl jük . Az assignálás á l ta lános f o r m u l á j a : „F rá t e r X. Y. de conventu . . . a s s i g n a t u r s tudens ar t ium (v. theologie) in conventu Budensi ."

1 6 1

frúter 1490-ben,181 Stephanus de Neliche fráter 1494-ben három esztendőre,182 Hosszúaszói János fráter pedig 1496-ban kerül Budára,183 mindnégyen, mint studentus artium. Fiumei Miklós frátert 1494-ben184 és 1495-ben assignálják Budára studensnek, de hogy milyen minőségben, arról a regeszta nem szól.185 A két következő fráter teológus lesz Budán: Demetrius Cantori 1491-ben,188 Szegedi János pedig 1495-ben.187

A rendelkezésünkre álló adatok alapján ennyiben tudtunk számot adni a domonkosok budai studium generaléjénak refor-máció előtti működéséről. A következőkben behatóan kívánunk foglalkozni e studium generale három igen nagyjelentőségű, de eddig meglehetősen kevéssé ismert professzorával. A három közül egy a legnagyobb valószínűség szerint magyar volt, a másik kettő német. A magyar Nieolaus de Mirabilibus, a két né-met pedig Peter Schwarz (Petrus Nigri) és Jákob von Lilienstein.

b) Nieolaus de Mirabilibus. Nieolaus de Mirabilibus108 életét és munkásságát vizsgálva,

legelsőbben is elő kell adnunk Kassai Ignácfia Miklós (Nieolaus Ignatii de Cassovia) fráterről szóló adatainkat. A két fráter ugyanis egyidőben élt, mindkettő a kassai konventből szárma-zott és sok olyan adat van, amely egyformán vonatkozhatik mindkettőre. Hogy két személyről van szó, arra vonatkozólag elég legyen megemlíteni, hogy egyiknek neve szerint atyját Ignácnak, másikét, Mirabilisét pedig, mint maga mondja, Mik-lósnak hívták.189

Kassai Ignácfia Miklóssal e név alatt 1482-ben találkozunk római tanulmányai során, amikor is biblicusnak rendeli ki a

1,1 IV/9/160r. , 1490. aug. 13. IV / l l / 112 r . , 1494. nov. 26.

'•» U. o. 114. r., 1496. má j . 29. "»* IV/10/164r., 1494. máj . 26. •<"> IV/ l l / 113r . , 1496. júl . 26.

IV/10/160v., 1491. aug. 23. » ' IV / l l / 112 r . , 1495. jan. 26. 168 Nieolaus de Mirabi l ibus nevét régebben magyar ra próbál ták

fo rd í t an i ; így To ld i Fe renc Csodás Miklósnak, más meg Csudai Miklós-nak nevezte őt. Ezeknek a névford í t á soknak ada tszerű alapja n incsen ; épp ezér t leghelyesebbnek gondol juk, hogy a neve t latin f o r m á j á b a n haszná l j uk ; vagy így : Nieolaus de Mirabi l ibus , vagy egy sa j á tmaga által is használ t , röv idebb alakban (De praedes t ina t ione fol. Tv.): Nieolaus Mirabil is .

1BÍ „Dicor ego Nicolai Mirabi l i s f i l ius ."

162

magister generális in sacro palatio,170 Másfél esztendő múlva már itthon találjuk: IV. Sixtus pápa 1483. október 28-án Kassai Ignácfia Miklós teológiai professzort magyarországi inquisi-torrá nevezi ki.171 Teljes nevén nem fordul többet eiő. A többi, alább felsorolandó, Nicolaus de conventu Cassoviensi nevet tar-talmazó adatok éppúgy vonatkozhatnak Nicolaus Mirabilisra is.

Nicolaus Mirabilis életadatainak legnagyobb részét müvei-ből szedhetjük össze. Az alább részletesebben ismertetendő munkáiban neve a következő formákban fordul elő: frate Nicolo de Mirabili (a Libello de consciencid-ban,U2 Nicolaus de Mirabi-libus ex Septemcastris (a Disputatió-ban)"3 és fráter Nicolaus ex Mirabilibus natus Colusuariensis (a De preudestinatione-ban.174

A legutolsó formában a natus kapcsolható a Colusuariensis -hez, tehát jelenti azt, hogy kolozsvári születésű volt, de kapcsol-ható az ex Mirabilibus-hoz is, vagyis, hogy a Mirabilis-ek csa-ládjából született. Ábel előadja, hogy Denis ez utóbbi kapcsolást vette helyesnek és ezen az alapon Nicolaus Mirabilist a milánói Meraviglia-, Maraviglia-csa\ád tagjának tekinti.

Akárhová kapcsoljuk a natus-1, a Colusuariensis minden-képpen ott van és nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy Mirabilis neve mellett máskor ott találjk a conventus Casso-viensis megjelölést is. Domonkos fráter pedig általában csak egy konventről szokta nevezni magát, arról, ahol professióját tette. A Colosuariensis ezekszerint származást jelenthet csak, amit egyébként Denis sem tagad, csak éppen kolozsvári szüle-tésű olasz embernek tart ja Mirabilist. Ábel. ha nem fogadja el is Mirabilisnak az említett milánói családdal való kapcsolatát, mégis olasz származásúnak tart ja őt, bizonyítottnak véve pedig ezt azáltal, hogy Mirabilis első müvét, a lelkiismeretről szóló könyvet, olasz nyelven írta meg; Ábel szerint nem valószínű, hogy olyan jól tudott volna olaszul írni, ha nem az lett volna anyanyelve.

Ezzel szemben gondolnunk kell a könyv keletkezésének kö-rülményeire is. A bevezetésben ezt olvassuk ugyanis: Le vostre intimé devocioni piu volté manno pregato, che io scrivessi quella doctrina di consciencia la quale predicai inanzi alle vostre

1 7 0 I V / 6 / 1 4 4 V . , 1 4 8 2 . m á j . 8 . 171 Az előző szakaszban utal tunk arra , hogy ekkor valószínűleg a

budai s tudiumban tanárkodot t Ignácf ia Miklós. 172 I E . I. 289. — Nicolaus Mirabil isnak müveiben található é le tadata i t

összeszedte és e munkák szövegkiadása elé í r t bevezetésében i smer te t te Ábel Jenő. (Ábe l : Nicolaus.)

173 I E . I . 353. 174 U. o. 429.

1 6 3

religiosissime presencie.1™ Ez a szöveg és contextusa azt mondja el, hogy Mirabilis a Szent Péter vértanúról elnevezett firenzei dominikána apácakolostorban prédikált a lelkiismeret-ről; az apácáknak nagyon megtetszett a prédikáció, s ezért többször kérték rá, hogy írja le számukra ezt a beszédet.

Magyar példából ítélve, gondolhatjuk, hogy az apácák nem igen tudtak latinul; aki tehát prédikált előttük, olaszul kellett, hogy beszéljen. Hasonlóképpen, ha kérésüknek engedve a be-szédet épülésükre írásba kellett foglalni, csak abban az esetben használhatták azt, ha olaszul íratott le. így Mirabilis kénytelen volt e munkát olasz nyelven megírni. De látni fogjuk azt is, hogy Mirabilis hosszú ideig tartózkodott Itáliában, úgyhogy vég-tére is jól megtanulhatott olaszul.

Mindezeket meggondolva, úgy találjuk, eltekinthetünk Mirabilis olasz eredetétől és magyarnak tarthatjuk őt.

Hogy tanulmányait hol végezte el és mikor került Itáliába, nem tudjuk. Egy generalisi engedélyben találkozunk vele elő-ször, 1489-ben, s eszerint a kassai konventből való Magister Nieolaus Mirabilis bárhol élhet azokkal a privilégiumokkal, me-lyekkel a magisterek szoktak.178 Ebből kiviláglik, hogy Mirabi-lis a kassai konvent tagja és 1489 elején már magister volt. Hogy ez engedélyre miért volt szüksége, ismeretlen.

Előzőleg azonban, az 1484-i capitulum magisterium-appro-batiói között ezt találjuk:177 . . . Approbamus magisteria ... magistri Nieholai de Hungaria regentis Senensis... Ebben a Magyarországi Miklósban bízvást Mirabilist sejthetjük. Ignácfia Miklós nem lehet, mert az előző évben, mint teológiai profesz-szor lett inquisitor Magyarországon; más magyarországi Mik-lós nevű fráter pedig ezidőben a registrumkönyvek tanúsága szerint nincsen a külföldön tanuló domonkosok között.

Még tovább menve visszafelé, lehetséges, hogy az 1474-ben Firenzében tartózkodó kassai konventből való Nieolaus de Ungaria is Mirabilisszal azonos.178 Ha ez így van, akkor a hely-zet az, hogy Mirabilis 1474-től kezdve Itáliában tartózkodik; 1489-ben, — tizenöt évvel később tehát! —, kelt a lelkiismeret-ről szóló munkája. Ennyi idő alatt megtanulhatott annyira ola-szul, hogy magyar származása és így magyar anyanyelve elle-nére is jól megírhatta munkáját.

175 I E . I. 289. 178 IV/9/158r., 1489. márc. 28. 177 M O P H . 8. 384. 178 Magyar Könyvszemle . 1£79. 145. „E t sic est f inis per f r a t r e m

Nicolai de Ungar ia de Conventu Cassoviensi in Conventu F lo re t ino anno dni M " C C C C 0 L X X I I I I ° " szövegű kolofon van a vat ikáni könyvtár egy b ib l i akommentá r j ában .

1 6 4

A budai studiummal kapcsolatban láttuk az 1478-i capi-tulum assignatióit és ezek során azt, hogy fr. Nicholaus de Cassovia studens lesz a budai studiumban. Ez és az előző 1474-i adat vonatkozhatik egyaránt Mirabilisra és Ignácfia Miklósra is. Dönteni a kérdésben nem lehet, de lehetséges, hogy a budai studens Ignácfia Miklós, Mirabilis pedig 1474 óta kinn van Fi-renzében és ott annyira megtanul olaszul, hogy 1489-ben ezen a nyelven prédikál és ír önálló munkát.

Az említett 1489-i generalisi engedély után már több és bi-zonyosabb értesüléssel rendelkezünk Mirabilis személyére vo-natkozólag. Ugyanezen év június—júliusára esik a Georgius Benigni de Salviatisszal folytatott teológiai disputája. A lelki-ismeretről szóló könyv egyik mondata is arra utal, hogy a munka 1489-ben készült.179

Mivel valószínű, hogy Mirabilis még Mátyás király halála előtt jött haza Magyarországra, az 1489. év második felét pedig a Salviatisszal való disputa foglalta le, ezt a lelkiismeretről szóló munkáját vehetjük első művének.

Címe: Frate Nicolo de Mirabili Libello de consciencia.18° A tulajdonképpeni munkát előszó előzi meg; ebből először is azt tudjuk meg, hogy Mirabilis teológiai doctor és a firenzei stu-dium regense.1*1 Ha a firenzei studium generaléval kapcsolatos assignatióknak utánanézünk, azt találjuk, hogy 1484-ben a kö-vetkező capitulumig terjedő időre a firenzei Santa Maria No-vella-konvent studiumának regenséül fr. Paulus Monelia van assignálva; az 1487-i capitulum magister generálist választó volt, s a jegyzőkönyvek assignatiókat nem tartalmaznak; 1491-ben azután fr. Thomes de Reathét rendelik firenzei regen-sül.182 Ha ezekhez hozzávesszük azt, hogy Mirabilis 1489. vé-gén hazajöhetett már Magyarországra, úgy firenzei regensségét ' az 1487—1489-ig terjedő időre tehetjük.

A Libello di consciencia rövid előszavában több vonatkozás van Mirabilis firenzei munkásságára: mindennapos és sok-oldalú elfoglaltsága van, annyira, hogy az apácák kérésének hó-napokig nem tudott eleget tenni; elsősorban is a mindennapos studiumi előadások kötik le idejét; az egész munka keletkezésé-nek oka is kapcsolatban volt egyikfajta elfoglaltságával, t. i.

' ' ' I E . I. 318. „Vegono Judei che el scept ro cioe la bacchet ta e s ta ta loro to l to gia piu di M . C C C C . L X X X V I I I anni e non hanno re ne sig-noria veruno." Ez a „több, mint 1488 e sz t ende je" — 1489.

180 A f i renzei Bibl ioteca Nazionaleban ta lá lható példány pontos le-írását ad ja Ábel J e n ő az IE . I. 287. jegyzetében.

181 I E . I. 289. „ . . . f r a t e Nicolo de M i r a b l i indegna mente Doc to re in Theologia et Regente dello Studio di F ierenze . . . "

182 M O P H . 8. 390., ill. 402.

prédikált a Szent Péter-vértanúról elnevezett apácakolostorban, ami feltehetőleg más alkalommal is előfordult.183

A Libello consciencia megírásának előzménye tehát össze-függően ez: Mirabilis a fentnevezett apácakolostorban prédi-kált egy alkalommal a lelkiismeretről; a prédikáció annyira megragadta hallgatóit, hogy azok megkérték őt: dolgozza ki fejtegetéseit írásban is. Mirabilis sokáig kérette magát, nem azért azonban, mintha nem szívesen teljesítette volna a kérést, hanem mert sokoldalú elfoglaltsága akadályozta őt. Többszörös sürgetésre, végre hónapok után, átadta a kész munkát a prioris-sának. Az előszóban mindezt azért mondja el, hogy mentse magát. Kéri olvasóit, hogy sokoldalú elfoglaltságának tudják be azt is, ha munkájával nem felelt volna meg annak a várakozás-nak, amit fűztek hozzá; ha azonban hasznos és kedves szá-mukra a könyvecske, azért a minden jót ajándékozó örök Is-tennek adjanak hálát.

A könyvecske, mint tudjuk, olasz nyelven íratott és 63 capi-tulumra oszlik; mindegyiknek külön címe van. Az egész munká-nak két főrésze van. Az első (az első 43 capitulum) a lelkiismeret fogalmának meghatározását adja, a második (a hátralévő 20 capitulum) a lelkiismeret tevékenységéről szól.184

Mirabilis fejtegetéseiben az egyházatyákból indul ki; végig leginkább Augustinus és Aquinói Tamás nyomán halad. A lelki-ismeretet általában úgy határozza meg, hogy az az emberi lé-lek nevelője és ellenőrzője, amely a lélek bizonyos természetes ítéletéből indul ki. Ez ítélet megalkotásánál három tényező mű-ködik közre: a sinderesi (syntheresis), a ratio supcrior és irtie-rior és a tulajdonképpeni lelkiismeret. A syntheresis és a két ratio meghatározását Augustinus után adja. Az első a léleknek bizonyos veleszületett világossága, amely a rossz és bűn kikerü-lésében és a jó elsajátításában irányít bennünket; a két ratio közül a superior a transcendentaliákkal, az inferior az ideig való dolgokkal való kapcsolatot adja.135 Mirabilis mindezeket bőven kifejti, előadja tevékenységeiket és a transcendentaliák terén segítségükkel elérhető eredményeket. Ezeknél azonban maga-sabbrendű a tulajdonképpeni lelkiismeret. A cselekedetekkel szemben viszont nem a lelkiismeret határoz, hanem a lélek az említett három tényező együttes közreműködésével alkotja meg ítéletét. Mirabilis végeredményben odajut, hogy az ember rossz

183 I E . I. 289. A k i fe jezések a magyar szövegnek megfe le lő sor rend-b e n : „ imputa te lo alle mie quot t id iane et var ié occupac ion i" „e gia p u mesi fa harei sa t i s fac to al vos t ro pio et uti le des ide r io" „le cot t id iane lecc ioni" „la quale predicai inanzi alle vos t re re l ig ios iss imo presencie" .

181 A munka tar ta lmát e lőadja Ábel is X X V I I - X X X . 185 I E . I . 294. és 297.

1 6 6

cselekedeteinek egyedüli oka a két ratio; a syntheresis ugyanis mindig csak azt mondja, hogy a jót kell követni, a lelkiismeret önmagában nem ítéli meg, hogy a cselekedet jó-e vagy rossz, úgyhogy e kettő nem tévedhet; a ratio ezzel szemben két okból is iehet okozója a rossznak: vagy azért, mert hanyag és nem kutatja azt, amit tudnia kellene, hogy t. i. ne cselekedjék az em-ber rosszat, vagy pedig azért, mert nincs meg a szenvedélyek feletti hatalma, ami azután az eredendő bűnnek a következmé-nye. A XXXI. capitulum végén jut ide Mirabilis s a meghatá-rozás ezzel tulajdonképpen meglenne. Mirabilis azonban a ra-tiókból kiindulva több fejezeten keresztül érinti Ádám és Éva bűnét, az eredendő bűnt, az emberiség méltó büntetését el egé-szen a megváltás idejéig; ezen belül előadja a törvényvallásnak a malaszt megszerzését illetőleg elégtelen voltát; szó kerül az-után még arról is, hogy a kisgyermekek és eszelősök nem vét-keznek. mert jó és rossz között képtelenek különbséget tenni: ezért azonban a keresztségen kívül szentségben nem részesül-hetnek.

Mindezek előadása után, a XLIV. fejezettel tér át Mirabilis a lelkiismeret tevékenységére. Aquinói Tamás szerint a lelki-ismeret (nem a szoros értelemben vett lelkiismeret, hanem az, amit közönségesen lelkiismeretnek nevezünk, tehát az említett három tényező együttes ítélete) hármas munkát végez: először is tanúbizonyságot tesz, másodszor vádol, harmadszor pedig int és buzdít. Tanúbizonyságot tesz az ember véghezvitt jó vagy gonosz cselekedeteiről és mint ilyen, oka az ember örömének vagy fájdalmának; előre vádol a lelkiismeret, mielőtt az ember valami rosszat szándékoznék elkövetni; arra pedig int és buzdít, hogy tegyünk vagy ne tegyünk valamit. A XLVIII. fejezettel ér el ide Mirabilis és ezzel a második rész lényegének is vége van.

A továbbiakban még azt fejtegeti a szerző, hogy a lelki-ismeret hibás ítéletet hozhat két esetben: ha téves (consciencia erronea), vagy ha akadékoskodó (c. scropulosa). Előbbi oka a tudatlanság (ignorancia), hanyagság (negligencia), az önmaga iránt való túlságos szeretet (troppo amore a semedesimo), vagy pedig a gőg (una superbia e presumpcione), amikor pl. egy em-ber inkább hisz saját véleményében, mint sok és különböző doctornak, vagy inkább hisz egy doctornak, mint más száz-nak,186 végül pedig minden kétes és kétértelmű kérdés. Az utóbbi, vagyis az akadékoskodó lelkiismeret alaptalan feltevés-ből vajó kiindulás eredménye. Mirabilis felveti és választ ad arra a kérdésre is, hogy miképpen lehet e két hibás ítéletet kikerülni.

188 U. o. 342. Ez u tóbbi ra azt a példát hozza fel, hogy a csehek is inkább hisznek az ő egy eretnek vezérüknek, Húsznak vagy Rokiczanának, mint az összes többi doctornak.

1 6 7

Hét pontban sorolja fel a megoldást: a Szentírás és a keresz-tyén tanok szem előtt tartása, azok megvalósítása, az isteni bölcsességnek az imádságban való segítségül hívása, a gőgös emberi szívnek igaz alázatra való fordítása, a Szentírás okos-sága szerint való élet, a bölcsesség és okosság keresése s végül szívünknek Isten szolgálatára való készítése. Utolsó mondata felhívás, hogy imádkozzunk Istenhez; úgy irányítsa és világo-sítsa fel felkiismeretünket, hogy elnyerhessük a paradicsomot, az örök és végtelen dicsőséget.

Nincsen fogódzónk arra nézve, hogy a Libello de conscien-cia szövege mennyiben tér el az apácáknak tartott prédikáció-tól, de hihető, hogy e terjedelmes munka a prédikációval szem-ben sokat csiszolódott és bővült. Mirabilis forráshasználatát ille-tőleg ki kell emelni, hogy az egyházatyák mellett bőven él szentírási idézetekkel is, az ószövetségből leginkább a prófé-tákra, az újból pedig a páli levelekre hivatkozva.

Mirabilis itáliai működésének legérdekesebb eseménye 1489 júniusában lefolyt teológiai vitája volt. E vitában ellenfele a raguzai ferences fráter, Medici Péter tanítója, a S. Crux-studium regense, Georgius Benigni de Salviatis volt.

A disputa lefolyásának körülményeit két könyvből állíthat-juk össze. Egyiket maga Mirabilis írta Disputatio nuper facta in domo magnifici Laurentii Medices címmel; kolofonja szerint 1489. július 27-én nyomatott ki.187 A másik az ellenfél munkája, gúnyoshangú válaszirat: Georgius Benignus de Salviatis septern et septuaginta in opusculo Magistri Nicolai de Mirabilibus re-perta rnirabilia praesenti opere annotavit.

E két könyv alapján a disputát így rekonstruálhatjuk: 1489 június 23-án az egyetemi ünnepélyek színhelyéül is többször szolgáló Diva Reparata-templomban, Firenzében, Georgius Benigni ferences szerzetes vezetése alatt a ferencrend több tagja azt a teológiai tételt tűzte ki vitatárgyul, hogy Ádám bűne per se et formaliter nem a legnagyobb, Éva bűne nagyobb az övénél. A tétel védelmezője fr. de Lugo, első támadója lohannes Victorii de Camerino volt. Mirabilis az elején nem volt ott, de amint megérkezett, azonnal beleelegyedett a vitatkozásba. Az opponens lohannes de Camerino szerint a legnagyobb bűn az, amiből minden rossz származik; Ádám bűne ilyen, tehát az ő bűne a legnagyobb. A defendens ezzel szemben azt állította, hogy a legnagyobb bűn az, amelyből per se minden rossz szár-

"" A nyomta tvány 12 8° levélből áll, lapszámozás nélkül , laponként 26 sorral . A nyomás Fi renzében tö r t én t „per F ranc i schum dini iacobi" . Ha in 11221. A Magyar Nemzet i Múzeum Apponyi Könyv tá rában ő rzö t t pé ldányt használ tuk. ( J e l z e t e : App. H. 1548.)

168

mazik; Ádám bűne nem per se oka minden bajunknak, bűne te-hát nem is a legnagyobb. Mirabilis az általa nagyrabecsült és hozzá hasonlóan szintén Aquinói Tamás iskolájához tartozó Johannes de Camerinóhoz csatlakozott és azt mondotta, hogyha elfogadják is De Lugo főtételét, hogy az a legnagyobb bűn, amelyből per se minden baj származik, akkor is Ádám bűne a legnagyobb; az ugyanis per se és főoka minden okozatnak, melynek megszűntével megszűnik az okozat is; ha Ádám nem vétkezik, akkor nincsen semmi bajunk, de mivel v é t k e z e t t . . . stb., tehát Ádám bűne per se és főoka minden bajunknak. Mira-bilis e megállapításánál Georgius Benigni közbeszólt és Mirabi-list azzal a kétségtelenül hibás érvvel cáfolta meg,188 hogy váj-jon, ha az ember szerszáma megszűnik, akkor megszűnik mun-kája is? Georgius érvére Mirabilis elhallgatott; a Disputatióban ő maga meg sem enlékezik e mozzanatról. Még többen hozzá-szólnak a kérdéshez: egyik azt kérdi, hogy tulajdonképpen mi per se oka minden bajunknak; egy másik erre az isteni elhatá-rozást mondja főoknak; ezt a választ Mirabilis eretneknek mi-nősíti. Ezután a vita megszakad, mert mindnyájuknak egy kör-menetre kellett menniök.

A vita után Georgius Benigni úgy értesült, hogy Mirabilis azt terjeszti róla, hogy ő Istent tart ja a bűn főokának. Erre ki-lenc tételt állított össze és hajlandónak jelentete ki magát szű-kebb körben vitatkozni felettük. Az újabb vita meg is történt június 30-án, ebéd után Medici Lőrinc házában, igen előkelő hallgatóság jelenlétében; többek között ott volt Pico della Mi-randola és Marsilio Ficino is.

Erről a disputáról mindketten könyvet adnak ki, a már fentebb idézett címen; Mirabilis azonban nem is annyira a vita lefolyását mondja el, mint újabb érveit csoportosítja Aquinói Tamás alapján. Georgius Benigni könyve nagyobb terjedelmű, mint Mirabilisé és hívebbnek is látszik annál. Pontosan leírja a disputa lefolyását és megemlíti a többi jelenlévők felszólalását is; megjegyzi, hogy sokkal többet is írt volna, ha a nyomdász nem alkalmatlankodott volna neki számlájával. Georgius Be-nigni Mirabilis hetvenhét gyengéjét cáfolja és támadja, jobbára igen gúnyos modorban, amint az már a címből is látszik: a mirabilia reperta kétségkívül Mirabilis nevére vonatkozik, a cá-folandó érveknek éppen 77-es száma pedig az ex Septem-eastrisszal lehet összefüggésben.

A két könyv tartalmát, amelyből meg lehet ismerni a két 18s Hibás, hiszen lényegileg azt akar ta Mirabi l i s k i fe jezni , hogyha

Ádám eredet i leg nem esik bűnbe, akkor nincs e redendő bűn sem. A sko-lasztika d ia lek t iká ja azonban könnyen t e t t e lehetségessé, hogy a dolgot ne tud ják az egyszerű végénél megfogni .

169

teológus gondolatmenetét, Ábel Jenő bőven és áttekinthetően adja elő.189 Az eddigieket is inkább csak az események miatt mondottuk el.

Valami másra szeretnénk azonban itt rámutatni. Arra, hogy a két teológus vitája során hamarosan eljutott egyrészt Aquinói Tamás, másrészt Duns Scotus tanaihoz. Természetes, hogy mindegyikük saját rendjének doctorára támaszkodva vitatko-zott, a régi egyházatyáknak, mint Augustinusnak vagy Petrus Lombardusnak műveiből pedig ki-ki az éppen érve támogatá-sára felhasználható tételeket ragadta ki. A győzelem az ilyen teológiai vitatkozásban nem azé lett, akinek valójában igaza volt, hanem azé, aki ügyesebben tudta alkalmazni, felhasználni, sőt: forgatni mestere érveit, tételeit.190 Mirabilis és Georgius Benigni esetében egy domonkos és egy ferences teológus állt szemben egymással s mivel mindkettő a maga rendje legna-gyobb tekintélyéhez fordult, a vitát úgy is fel lehet fogni, mint a két rendi tudományosság ellentéte megnyilatkozását.

Ha így tekintjük a dolgot, akkor a mi számunkra elsősor-ban az a legfontosabb, hogy ebben a vitában, mint a két rendi tudományosság ellentétének megnyilatkozásában, magyar szer-zetes részt vett, sőt a vitával kapcsolatban önálló könyvet irt. Vagyis magyar domonkos szerzetes komolyan fel tudott lépni rendje tudományos álláspontjának védelmére; azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez a fellépés idegenben történt, képzett tudóssal szemben, olyan helyen, mint Medici Lőrinc háza és olyan előkelő és tudós emberek előtt, mint Pico della Mirandola és Marsilio Ficino. Ha tudományos érvelés tekinteté-ben Mirabilis alulmaradt is és nem ő lett is a győztes, az érde-méből nem von le semmit; kudarcának főoka az volt, hogy Georgius Benigni Duns Scotusból sokkal erősebb érveket tudott felhozni állításának bizonyítására, mint Mirabilis Aqinóiból a maga érdekében.

Mirabilis további életsorsáról egy másik munkájában ő maga értesít; eszerint 1493 júnips 24-én Magyarországon van. A közbeeső négy esztendőt csak következtetésekkel tölthetjük ki, egyedül Marsilio Ficinónak egy Mátyás királyhoz írott levele nyújt némi útmutatást. Az események így alakulhattak:

A Medici-házban lefolyt vitában láthatólag Mirabilis ma-radt alul. Hiába adta ki Disputatióját, amelyben észrevehetően szépíti vereségét, Georgius Benigni hamarosan válaszolt rá, pontosan előadta a történteket és Mirabilis érveit ismét megcá-

'»» Ábe l : Nieo laus X X X I I . skk. Ez t á l ta lánosságban é r t j ük , nem keresve, hogy va ló jában melyi-

küknek volt igaza.

170

folta. A vita után négy évvel Mirabilist Magyarországon talál-juk, mégpedig a királyi udvarban. Mikor és miért iött vájjon haza?

Azt el lehet képzelni, hogy Mirabilist bántotta teológiai ve-resége és elkívánkozott kudarca színhelyéről; méginkább el-képzelhető, hogy éppen haza vágyott. Éppúgy lehetséges az is, hogy rendi felsőbbsége látta jónak Firenzéből való elhelyezését, akár teológiai veresége miatt, akár ettől függetlenül is.

Az okot pontosan nem tudjuk, de hazajövetele időpontjára nézve Marsilio Ficinónak Mátyás királyhoz 1489. szeptember 6-án írott levele útmutatást nyújt. A levél lényege ez:1 9 1 Marsilio Ficino, a levélíró, sohasem hitte volna, hogy egy ember egy-szerre két helyen is lehessen, most viszont tudja, hogy egy bi-zonyos Miklós nevű kitűnő teológus a minap Itáliából Pannó-niába ment, mégis hallja öt Firenzében, amint szokása szerint a nyilvános vitahelyeken, a forumon, a templomokban beszél, gyakorta előadást tart és szüntelenül vitatkozik; látta őt, amint ott naponta a filozófusok koszorújával koronázták meg őt.192

Majd így folytat ja: Vivit igitur apud vos iam Nicolaus vester, spirat apud nos interea Nicolaus et noster, clamat adhuc in scholis . . . A levél vége szerint ügyelni kell Nicolausra, mert ha vitatkozni hallják majd őt, Nicolaust fogják ugyan látni, de való-jában Aquinóit hallják, aki vagy újra született vele, vagy az égből kegyesen támogatja őt, mikor beszél.

E levélből első tekintetre azt lehetne kiolvasni, hogy Mira-bilis a Medici-házban lefolyt vita után hamarosan, minden-esetre szeptember 6-a, vagyis a levél kelte előtt, hazaköltözött Magyarországra. Ábel azonban utal arra (és ezt példákkal is alátámasztja), hogy Marsilio Ficino szellemeskedő megjegyzé-sét a két Nicolausra vonatkozólag úgy is lehet értelmezni, hogy Mirabilis maga ottmaradt még Firenzében, müvének, a Dispu-tatiónak egy példánya azonban Magyarországra jutott és a könyv az a másik Nicolaus, aki ott él. Segít a vivit és spirat ellentéte is; a spirat materiálisabb, mint az általános vivit. Firenzére pedig a spirat vonatkozik.

A dolog tehát úgy állhatott, — s ezen a véleményen van Ábel is —, hogy Mirabilis valóban Magyarországra akart jutni,

1 .1 Ábe l : Nico laus X L — X L I . közli a levelet eredet iben is, fordí-tásban is.

1.2 scio quidem Nicolanm nos t rum Theologum singularem (— ez kétségte lenül Mirabi l i s —) nuper ex Itália se in Pannoniam cantu-lisse, audio tamen eunden F loren t iae ut solebat , in gymnasiis publicis, in foro, in templ is loquentem legentemque f r equen te r et assidue disputan-tem. Videmus eundem quot idie in ipsis coronis phi losophant ium coro-n a t u m . . . "

1 7 1

esetleg rendi parancsra jönnie kellett. Előzőleg azonban bizto-sítani akarta itteni pozícióját: ezért műve egy példányát el-küldte Mátyás királynak, Marsilio Ficinóval pedig ajánlólevelet íratott utána.

Marsilio Ficino levele egyébként Mirabilis tekintélyes és tudós voltát mutatja: a skolasztikusokat annyira lenéző Mar-silio Ficino nem nevezte volna őt különben theologus singu-larisnak.

Marsilio Ficino levele tehát megadná az időpontot, amely után Mirabilis Firenzét valószínűleg elhagyta: ez 1489. szeptem-ber 6-a volt. A terminus ante Quem keresésénél viszont nem te-hető fel az, hogy Mirabilis Mátyás halála után jött Magyar-országra, hiszen a király halála jelentette az udvarában virág-zott szellemnek is hanyatlását és az udvarban tartózkodó tudó-sok, írók nagy részének szétszéledését; Mirabilis pedig Mátyás szellemi környezetébe vágyódhatott, hiszen munkáját is neki küldte el és hozzá szerzett Marsilio Ficinótól ajánlólevelet. Má-tyás király 1490 április 6-án halt meg és előzőleg az év elején, (a februári hónapforduló körül) hagyta oda Budát. Azt gondol-hatjuk. hogy Mirabilis ezidötájt már itthon volt.

Lehet azonban, hogy már 1489 végén hazaérkezett. Tudjuk ugyanis, hogy 1489. november 25-én Magister Nieolaus conven-tus Casschoviensis fit regens in conventu Budensi.193 Ez a Mik-lós mester lehet, hogy a feljebb említett Kassai Ignácfia Miklós, de éppúgy lehet Mirabilis is. Esetleg éppen ez rendi főhatóságá-nak az a rendelkezése, amely miatt hazajött.

Pontos hírünk mindenesetre már csak Mátyás király halála után van Mirabilisról. Sok mindent elmond ugyanis sajátmagá-ról De vraedestinatione című munkájának ajánló soraiban.

'•» IV/9/159r. 194 Mirabi l i snak e t rak tá tusá t a bécsi udvari könyvtár 1566. sz.

kódexe után először Ábel Jenf t adta ki az I E . I . 429. skk. lapjain. Ábel-től t e l j esen függet lenül , az ő kiadásáról nem is tudva, évt izedekkel ké-sőbb ismét kiadta a szöveget ugyanar ró l a kódexről M. Grabmann ösz-tönzésére . C. J . Je l louschek O. S. B. „Des Nieo laus e Mirabi l ibus O. P r . Abhandlung über die P rádes t ina t ion" címmel, Bécsben, 1918. Je l louschek beveze tő lapjain szól Mirabi l is é le téről , de csak annyiban, amennyiben a r ró l F e r r a r i u s és maga a kézirat adatokat n y ú j t neki. F i renze i műkö-déséről és a Disputa t ió- ró l n e m tud semmit . í g y mindaz, ami t Mirabi l i s személyéről mond, jóval kevesebb, mint ami t Ábel e lőad; szövegkiadása azonban azér t é r tékesebb, mint Ábelé, m e r t a szöveg a la t t j egyze tekben bőséges idézeteket , paral le l leket közöl Ar is to te lesből , az egyháza tyákból és a skolaszt ikusokból , ami igen j ó a lkalmat n y ú j t Mirabi l i s té te le inek ér tékelésénél . A szövegkiadás végén függelékül közli P e t r u s Aureolus-

1 7 2

(A munkát tartalmazó kódex másolása a kolofon szerint 1493. augusztus 21-én fejeződött be.)195

Az epistola dedicatoriának első soraiból mindjárt azt tudjuk meg, hogy Mirabilis ebben az időben teológiai professzor, a ma-gyar király birodalmában inquisitor és apostoli praedicator.19B

A továbbiak során a következő, bennünket érdeklő dolgokat mondja el Mirabilis magáról: naponta elfoglalják őt a teológiai előadások;197 ismételt megválasztatás és a felsőbbség iránti en-gedelmesség folytán rendtársainak nem is annyira priora, mint prccuratora;1 9 8 tanítványaival megtárgyalja a nehéz teológiai kérdéseket, azaz, — a szövegből ezt is ki lehet olvasni —, elnö-köl a disputatiókon;199 mint Ulászló király udvari papja többször prédikál az udvar előtt: egy alkalommal azt fejtegette egy ud-vari prédikációjában, hogy vájjon Péternek hatalmában állt-e nem megtagadni Krisztust akkor, mikor Krisztus már kimondta

nak a szentenciák első könyvéhez í r t kommen tá r j ának egy részét (a 41. dist . 1. a r t i cu lusához) , amely a predest inációval fogla lkozik s amelyet tárgyalásánál Mirabi l is szem előt t t a r to t t . Je l louschek le í r j a még (6—8.) a 25 levélből álló in quar to pergament kézira tot és e lmond ja Bécsbe ke-rülését is : Johannes Fabr i bécsi püspök szerezte meg a kéz i ra to t 1541-ben.

I t t eml í t jük meg, hogy más szerzők, mint pl. F o n t a n a (Sacrum T h e a t r u m Dominicanum c o n c i n n a t u m . . . Romae, 1666. 587.), Al tamura (Bib l io thecae D o m i n i c a n a e . . . Romae, 1677. 214b—215a.), Steill (Ephe-mer ides D o m i n i c a n o - s a c r a e . . . Dili ingen, 1691. 290.), S S O P . I. 878b— 879a, Horány i ( M e m ó r i a Hungar i rum et P rov inc ia l ium scr ipt is edit is n o t u r o m . . . Viennae, 1776. 621.) mind Fe r ra r ius tó l függenek, aki 428. szól Mirabi l isról .

A köve tkezőkben az Ábel-féle kiadás szer int idézünk. " s I E . I. 462. " " I E . I. 429. „ F r á t e r Nicolaus ex Mirabi l ibus , natus Colosvarien-

sis, Ordinis P raed ica to rum, divae Theologiae P r o f e s s o r ac per univer-sum domínium Serenissimi Regis Hungár iáé haere t icae pravi ta t i s Inqui-s i tor et Aposto l icus Praed ica to r , Magni f ico Domini Ioanni de Schellen-berg, Regio Cancellario, suppl ici ter se commenda t . "

1.7 U. o. 430. mihi tamen p rop te r quot id ianam theologicae lect ionem reique famil iar is innumeras paene curas d i f f ic i l ior admodum reddeba tu r . "

1.8 U .o. „Pos tea enim quam communi et repe t i ta electione supe-r io rumque obedient ia fac tus sum pauper r imorum f r a t r u m nem tam P r i o r quam P r o c u r a t o r , nihil f e rme tempor is pro ser ibendis eiusce subtili ta-t ibus mihi re l ic tum est ."

19> U. o. 460. (a Caput X V I I I . e l e j é n ) : „Opere autem completo quidam ex caris nos t r i s discipulis r o g a b a t . . . Sed non indocte alius respondeba t d icens . . . "

1 7 3

ezeket a hozzáintézett igéket: ..Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem" (Máté 26:34);200 más alkalommal Keresztelő Jánosról beszélt és ez a De praedestinatione című munkája ennek a be-szédének írásbaíoglalása, mert az 1489. június 24-i prédikáción jelen volt főpapok megkérték őt, hogy azt, amit ott elmondott, írásban örökítse meg;2 0 1 a kérésnek eleget is tett, habár elfog-laltságai az írásban nagyon akadályozták, nemkülönben az is, hogy nem állt kellő könyvtár rendelkezésére.202

Mint teológiai professzor, kétségtelen, — s ez nem is szorul hosszabb bizonyításra —, hogy a budai studium generale ta-núra volt.

Ami prior voltát illeti, nem áll meg az, amit Ábel mond, hogy Mirabilis a De praedestinatione írása idején a magyar do-monkosok feje: prior provinciális volt. A magyar provinciális 1489-től Paulinus mester volt, aki felmentését csak 1493 októbe-rében kapja meg.203 Ugyanekkor a provincia vicarius generáli-sává Miklós budai priort nevezi ki a generális, aki nyilván Mi-rabilisszal azonos; a De praedestinatione szövegében lévő ki-fejezés tehát azt jelenti, hogy Mirabilis a budai konvent priora volt. Lesz Mirabilis provinciális is, de csak jóval később.

Inauisitori tisztéről közelebbit nem tudunk; sem gyakorlá-sáról, sem tartamáról. Ferrarius igyekszik bizonyítani, hogy

260 U. o. 455. (a Caput X V I . e le jén) : „ F o r t i u s autem al iquis insta-bit a rguendo : P o s t e a q u a m Chr is tus P e t r o d ix i t : Amen dico t ib i : Ante-quam gal lus cantet , ter me negabis, po tu i tne P e t r u s non n e g a s s e ? . . . Hanc d i f f i cu l t a t em die Vener i s sancta dum coram Regia Cels i tudine Chris t i passionen praedicarem, memini me dissolvisse . . . "

201 U. o. 429. „ E t ego in Nat iv i ta te divi Ioannis Bapt i s tae praedi-cando coram Sereniss imo Pr inc ipe nos t ro Wladis lao , p ient iss imo Rege Hungár iáé , Bohemiae etc., hanc d i f f i cu l t a t em iuxta ingenii mei parvi -t a tem ita absolvi , ut e t iam nonnulli ex Reverend iss imis Hungá r i áé Praela t i s , qui tum aderant , me rogar in t , ut scr ipt is et memor iae , quae praedicaveram, commendarem . . . "

202 Ld. a 197. és 198. j egyze t eke t ; a könyvtá r ra vonatk. u. o. 430. „Si igitur hac in re T u a e de me spei a tque opinioni sa t i s fac tum iri cont inget , des ut ique gra t iss ima mihi e r i t ; sin autem, excuset p recor e t huius re quam maxima di f f icu l tas , quae summos et iam theologos defa-t igavi t , et ea sol l ic i tudo, qua nascentem per f i ce re conarer b ib l io thecam." Ez egyébként csak amolyan írói szerénykedés , hiszen a budai s tudium generale b izonyára alkalmas könyvtár ra l rendelkezet t .

IV/10/158r., ill. 162v.

174

Mirabilis egészen a mohácsi vészig viselte ez a hivatalt; ennek azonban komoly alapja nincsen.204

A predestinációról szóló munka, amely tehát Mirabilis egy udvari prédikációjának írásban történt kidolgozása, tizennyolc caputból áll; ebből azonban csak öt tartalmazza a prédikáció-ban elmondottakat, a többi az addig tárgyalt és közben felmerült problémáknak folytatólagos kidolgozása.205

A prédikáció tulajdonképpen Keresztelő Jánosról szólott és a predestináció kérdése azáltal kapcsolódik Keresztelő János személyéhez, hogy Mirabilis arra a problémára kívánt feleletet adni: miért választotta ki Isten ezt a szentet olyan egyedülálló módon a többi emberek közül; általában hogy van az, hogy az igazságos Isten örök predestinációjával egyik embert a másik elé helyezve megdicsőíti.

Mirabilis megoldása megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a középkori teológusok Augustinus nyomán haladtak, amikor a predestináció kérdését tárgyalták. Augustinus bűn- és kegye-lemtanát az ősállapottal kezdi, hogy t. i. Ádámnak Isten meg-adta azt a képességet, hogy a jóban megálljon és ne vétkezzék; ezt jelenti a sokat emlegetett posse non peccare kifejezés. Ádám a bűneset következtében e képességét elvesztette és teljesen képtelenné lett a jóra; az előbbihez hasonló kifejezés szerint: non posse non peccare. Ádámban azonban, vele együtt, minden leszármazottja vétkezett: ez az eredendő bűn, amely alól senki sem kivétel; ezért az emberiség nem más, mint egy kárhozatra ítélt tömeg (massa perditionis). Ebből a tömegből választott ki Isten egyeseket az üdvösségre (praedestinavit ad gratiam); a predestináltakban Isten kegyelme ellenállhatatlanul működik (ez a gratia irresistibilis) és nékik Isten megadja a kitartás ajándékát (a donum perseverantiae-t). Ami Augustinus pre-destináció-tanában a jövőre nézve ellentétes tanításokra adott alkalmat, az abban állt, hogy Augustinus tulajdonképpen nem tanítja a kárhozatra való elrendelést is; érinti ugyan, hogy Is-ten a ki nem választottakon kívül mindenkit örök kárhozatra rendelt volna el, de ezt sem nem hangsúlyozza, sem nem fejti ki; annyit mond, hogy az ember bűnös volta jogosan vonja

204 F e r r a r i u s 429. Külfö ld i példákat hoz fel, hogy volt eset, amikor egy vagy más inquisi tor harminc esztendőnél hosszabb ideig viselte tisz-tét . Ezen az alapon „ . . . et credibile sit, F r . Nicho laum adhuc per aliquod tempus in eo o f f i c io p e r d u r a s s e . . . " de ha meg is halt , vagy elmozdíta-to t t is, semmi ok nincs arra , hogy ezt a t i sz tséget a mohácsi vész előtt megszűntnek gondol juk. ( E z utóbbi megál lapí tása helyes, csak az nem, hogy Mirabi l is le t t volna addig inquisi tor.)

206 I E . I. 438. (a Caput V. v é g é n ) : „Has , Magni f ice Domine, ra-t iones memini me tum adduxisse . . . "

1 7 5

maga után a kárhozatot, az isteni kegyelem ezzel szemben a kiválasztottaknak ingyen és érdem nélkül iut osztályrészül.' Az augustinusi predestináció-tan természetesen érinti a szabad-akarat kérdését is, azt mondván, hogy az ember szabadakaratát Ádám esete nem semmisítette meg, mert bár a bűn szolgasága-ban áll és azt cselekszi, akaratát a jó cselekvésére el nem veszí-tette; hogy azonban valóban cselekedni is tudja a jót, ahhoz arra van szükség, hogy a bűn szolgaságából akarata kiszaba-duljon: ez pedig egyedül Isten kegyelme által lehetséges.

Az mármost a legjellemzőbb a középkori teológia gondolat-világára, hogy Augustinus után és nyomán a predestináció kér-désének tárgyalásánál nem az volt a főprobléma, hogy üdvös-ségre választja-e vájjon ki Isten az embereknek egy részét, ha-nem az, hogy vájjon a kárhozatra elrendelés is Isten orok ta-nácsvégzésében van-e.

A probléma megoldása két irányban történt. Egyik volt Gottschalk fuldai, illetőleg orbais-i szerzetesé, (c. 808—867:'), aki Augustinus nyomán és annak tanítását logikusan kifejtve a feltétlen kettős predestinációt tanította: Isten örök es valtoztat-hatalan elrendelése szerint az emberek egy része udvossegre, más része kárhozatra rendeltetett; a két irányban való elrende-lés lehetősége között pedig nincsen nívókülönbség. Termeszete-sen tagadja Gottschalk az ember szabadakaratát is: ha jora ren-deltetett, éppúgy nem tudja Isten kegyelmét visszautasítani, mint a rosszat, ha kárhozat lesz majdan osztályreszere. Gottschalk tanítását a 848-i mainzi zsinat elvetette és eretnek-nek nyilvánította.

A probléma megoldásának másik iránya úgy fejti ki a predestináció lényegét, hogy az ember szabadakarata meg-marad, azt Isten nem bántja; Isten nem kényszerít senkit sem az üdvösség elfogadására, sem arra, hogy alóla kivonja magát az ember s így elvesszen; azt azonban előre látja, hogy az ember mit fog cselekedni s hogy így az emberek egy része üdvösségre, más része kárhozatra fog jutni. Ezt az irányt követték általában a római egyház teológusai, s ez a lényege Aquinói Tamás pre-destinációról való fejtegetéseinek.

Természetes, hogy ennek az iránynak nyomdokain halad Mirabilis is. Mielőtt magára a predestinációra térne rá, előre-bocsát két meghatározást: az isteni gondviselésnek és a fátum-nak a definícióját, hogy annál jobban meg tudja világítani, mi a predestináció. Ez azután Mirabilis fogalmazása szerint az isteni akaratnak az a megnyilvánulása, amely az eszes teremtményt

206 Az august inusi predest ináció- tannal és Got t scha lk taní tásával kap-csolatban v. ö. Révész—Segesváry 22. § c., ill. Zobl. Dogmengesch ich te de r kathol ischen Kirche, Innsbruck. 1865. 278—281.

176

természetfeletti céljához, az örök élethez juttatja.207 Kifejti Mirabilis a predestináció és szabadakarat kérdését is, mégpedig abban az értelemben, hogy e kettő nem összeférhetetlen egy-mással; Isten ugyanis, bár tudja végéremehetetlen bölcsességé-ben, hogy az emberek közül egyik az örökélet, másik az örök halál részese lesz, egyáltalában nem kényszeríti az embert egyik irányban sem: sem arra, hogy elfogadja az isteni kegyel-met, amelynek következtében üdvözül, sem arra, hogy kivonja magát alóla, amelynek eredménye a kárhozat lesz.

Miután így általánosságban kifejtette Mirabilis a predesti-nációt, — ez jelenti az udvar előtti prédikáció tartalmát, — egyes, a predestináció ilyen felfogásával kapcsolatban felvetődő kérdésre ad feleletet. Ezek között jön azután elő a már említett probléma, hogy Péter számára lehetséges volt-e Krisztus meg nem tagadása. Van ezek között, — így lehet mondani—: konkrét személlyel összefüggő kérdés, mint például mindjárt a VI. caputban, ahol azt okolja meg. hogy az igazságos Isten miért részesíti inkább az örök élet dicsőségében Keresztelő Já-nost, mint Heródest vagy mást; máskor meg általános jellegű tételt tárgyal: a VIII. caputban azt bizonyítja, hogy az érdemek előre való látása, praescientiája, nem oka a predestinációnak.

Legutolsó fejezetében, a XVIII-ban egy tanítványa problé-májával foglalkozik, aki azt kérdezte, hogy Isten miért terem-tette azokat, akikről tudta eleve, hogy el fognak kárhozni. A ta-nítvány kérdésére egy másik válaszolt s ennek feleletét igazolta és ki is fejtette Mirabilis. A kérdés felelete ugyanis az, hogy Isten mindenkit úgy teremtett, hogy üdvösséget nyerhet; hogy egyesek mégsem jutnak üdvösségre, az nem Isten szándéka, hanem az emberi gonoszság következménye.208

A munka tárgyalási módját illetőleg meg kell jegyezni, hogy első része, tehát az, amely a tulajdonképpeni prédikációt foglalja magában, egyszerűbb nyelvet mutat; látszik, hogy szerzője a teológiailag kevésbbé képzett emberek számára is érthetővé kívánja tenni azt. Inkább a praedicator és a lelkigon-dozó beszél itt és nem a tudós teológus-professzor. A második részben azután fordít előadási módján Mirabilis, mélyebben megy bele a dolgokba és teológiai alapossággal veszi elő témá-ját. De még erről is el lehet mondani, — ami áll az egész műre —, hogy sem nem unalmas teológiai traktátus, sem nem valami száraz tankönyv. Ezt nagyban szolgálja, hogy általában kerüli a skolasztikus módszernek végéremehetetlen argumen-táció-halmozását; ehelyett szónoki fogásokkal él inkább, úgy-

207 I E . I. 434. „Unde rat io t ransmiss ionis c rea turae ra t ional is in f inem supranatura lem. qui est vi ta aeterna, praedest inat io nomina tur . "

208 U. o. 438—440; 442—443; 460 -462 .

1 7 7

hogy fejtegetései a nem tudós teológus számára is érdekes ol-vasmányul szolgálhattak.

Forráshasználatát tekintve elsősorban Aquinói Tamásra való hivatkozásokat, néhol hosszú szórói-szóra való idézeteket találunk. Ki kell azonban emelni azt, hogy Aquinóinak nemcsak Summa theologiaeját, hanem más munkáit is ismeri és hasz-nálja: így a Summa contra Gentilest és a De veritatet is.209

Forrásai között ott van Aristoteles, Platón, Porphyrios; az egyházatyák sorából persze Augustinus, azután Boethius, Nagy Szent Gergely. Szentírásidézetek szinte találhatók.

Legérdekesebb azonban, hogy használja, sőt megoldásában nem is habozik követni a nem domonkos, hanem ferences Petrus Aureolust.21° Ez igen figyelemreméltó tény és Mirabilis világos gondolkozásának szép bizonyítéka. Nem találjuk ellen-ben nyomát Mirabilisnál az Aquinói prestináció-tanát bőven ki-fejtő Lionardo da Perugia, sem a kérdésről 1474-ben számottévő munkát írt Heinrich von Gorkum ismeretének.

Mirabilisnak ez a munkája még alapos és széleskörű dog-matikai és dogmatörténeti vizsgálatra vár; a fentieket inkább csak Mirabilis egyéniségéről való képünk teljesebbé tételére mondttuk el.

Más, későbbi munkájáról nincsen tudomásunk. A De prae-destinatione XVIII. caputjának végén ugyan elmondja, hogy a tárgyalás során a predestináció mellett milyen mellékkérdé-sek merültek fel s hogy ezeknek kidolgozása egy másik traktá-tusra vár, amit De vera felieitate cím alatt szeretne megírni és Ulászló királynak ajánlani.211 Hogy azonban valóban megírta volna tervezett munkáját, arra semmi adat nincs. Ferrarius ugyan azt jelenti ki, hogy Seripsit etiam opus aliud de Vera

Je l louschek megjegyzi , hogy ez a munka éppe.n Aquinóival való e rős kapcsolata fo ly tán a bécsi udvari könyvtá r kata lógusában (Tabu lae codicum manusc r ip to rum prae te r Graecos et Or ien ta les in Bibl io theca Pa la t ina Vindob. asserva torum. I. Vindob. 1864.) 1566. sz. a la t t így van f e lvéve : „ T r a c t a t u s de praedes t ina t ione hominis iuxta doc t r inam T h o m a e Aquina t i s . "

210 I E . I. 443. (a Caput IX. De causa posi t iva et pr iva t iva kérdésé-né l ) : cur Deus u.ni potius quam alteri dat p raeven ien tem illám gra-t iam, ex qua mer i t a nascuntur et pe rpe tuae laet i t iae c e l e s t e s . . . Legi nonnumquam subt i lem quendam doctorem, P e t r u m videl icet Aureol i , qui pr imo Sen ten t i a rum scripto, d is t inc t ione 41. hanc d i f f i cu l t a t em non modicam perpu lchre ita d i s s o l v i t . . . "

211 U. o. 462. „Quae quidem d i f f i cu l t a tes al ium p ro fec to r equ i re ren t t r a c t a t u m ; quare illas nunc missas fac iens alio opere, quod de vera feliei-ta te ad p ient iss imum Regem Wlad i s laum seribimus, Deo asp i ran te sa t i s late disputabimus."

178

felicitate ad eundem regem Vladislaum. cuius idem author me-minit ad calcern praedicti libri de Praedestinationer12 de lát-ható, hogy Ferrairus is csak Mirabilis munkájának szavaira tá-maszkodik; állítását viszont hibásan formulázta meg: scripsit-et mond. holott csak a szándékról volt adata.213

A predestinációról szóló traktátusa után nagyon keveset tu-dunk már Mirabilisról. De ez a kevés igen értékes munkásságára mutat. 1494 május 24-én ugyanis, félévre említett vicarius gene-ralisi kineveztetése után, prior provinciális, a magyarországi domonkosok feje lett.214 Provincialisi működéséből azt a nagy-fontosságú tevékenységét ismerjük, amely a budai studium ge-nerale statútumainak összegyűjtésére és megerősítésére irá-nyult. Erről a budai studiummal kapcsolatosan már megemlé-keztünk.

Többet nem tudunk róla. Abból az adatból azonban, amely a statutum-megerősítésről szól, következtethetünk arra, hogy a provincialisi tiszte meddig tarthatott: a megerősítés per quendam provincialem formát tartalmaz, vagyis Mirabilis annak kelte idején (1495. július 7-e), tisztét már nem viselte. Mivel sem felmentéséről nem értesülünk, sem más formában a generalisi rendelkezések nem említik, valószínűleg az 1494. év végén vagy 1495. elején meghalt.

. Mirabilis tehát eljutott rendje egyik vezető polcára; mint szerzetes, praedicator és tudós professzor addig is értékes tagja volt rendjének; de mint a középkor végén önálló szellemi mun-kásságot produkáló egyéniség, értékes építője és fejlesztője volt a magyar kultúrának is.

c) Petrus Nigri. Petrus Nigri, német nevén Peter Schwarz, és Jákob von

Lilienstein nem voltak magyar származású szerzetesek, mind-ketten Németországból valók voltak és életüknek csak kis részét töltötték Magyarországon: magyarországi működésükről is alig néhány adattal rendelkezünk. De tudjuk, hogy mindketten itteni tartózkodásuk folyamán a budai domonkos studium gene-

"» Fe r ra r ius 456. To ld i Fe renc szer int (A magyar nemzet i i rodalom t ö r t é n e t e '

Pe s t . 1862. 32. skk.) Mirabi l is „De machinis bel l ic is" címmel is í r t volna egy könyvet . Ábel J e n ő bevezetése végén említ i ezt és részletesen meg-okol ja , hogy Told i t mi veze t te fé l re és mié r t nem lehet szó ez esetben Mirabi l is munkájá ró l . E z t ismételni feleslegesnek t a r t juk .

IV/10/164r. „Magis te r Nicolaus de Mirabi l is conf i rmatur pr ior provinciál is e tc ."

179

rale tanárai voltak és ismerjük, — főleg Petrus Nigri részéről —, tudományos munkásságukat. Egészen természetes ezért, hogy a középkorvégi magyar domonkos, távolabb tekintve pedig álta-lános magyar szellemi élet szempontjából érdekel bennünket ez a két tudós egyéniség, hiszen tudományukat Magyarországon is hirdették s a studium generaléban magyar ifjakat is tanítottak.

Ha nem is tudunk hát többet mondani róluk, minthogy: ez a két szerzetes, akik ilyen s ilyen munkásságot fejtettek ki, egy ideig a budai studium generale tanárai voltak, ezzel is szaporí-tottuk a reformáció előtti magyar szellemi élet képének egy-általában nem fölös számban lévő vonásait.

Petrus Nigri csehországi német származású volt és 1435 körül született Kaadenben,215 keresztyén szülőktől.216 A do-

815 Erede t i német formájában Pé t e r Schwarz a neve, de mivel a róla való különböző egykorú értesítésekben, regesztákban, stb„ hasonlóképpen müveiben is annak leginkább latinos a lakját , a Pe t rus Nigri- t , talál juk, mi is így fogjuk őt nevezni. — A régebbi, latin nyelvű feldolgozásokban vagy lexikonokban (mint Ferrarius, a SSOP. I. 861a, Steill, Fernando Foss i Catalogus Codicum saec. XV. impress. qui in bibi. Magliavecchiana F loren t iae adservantur , 1783., stb.) meglehetősen keveset lehet róla ta-lálni: egy-két életadatot , egy-két művének, főleg a Trac ta tusnak és a Clipeusnak említését , — ezeket is jobbára Fe r ra r ius nyomán. Német-országban a múlt században kezdtek vele behatóbban foglalkozni, először bővebben E. T . Mayerhoff a Zeitschr. f. d. historische Theologie V I I . Neue Folge. I . 170. skk., utána azután többen is, de mind csak mint hebra is tával ; mind magyarországi működését , mind skolasztikus munkás-ságát éppen csak, hogy megemlítik. E német feldolgozások közül hasz-náltuk a köve tkezőke t : G. Bauch: Die Anfánge des Humanismus in Ingolstadt. München u. Leipzig, 1901. [Bauch]; G. Bauch: Die E infüh-rung des Hebráischen in Wit tenberg , (a Monatsschr i f t f. Gesch. u. Wis-senschaft d. Judentums, X L V I I I . évf., Neue Folge XI I . , Breslau, 1904.) [Bauch: Monatsschrift]; a His tor isches Jahrbuch der Görresgesell-schaf t 1912. évi X X X I I I . kötetében (München, 1912) Paulus ismertetése a QF. 6. füze térő l [Paulus]; B. Walde Christ l iche Hebrais ten Deutsch-lands am Ausgang des Mittelal ters. Münster i/W., 1916. [Walde] — Mint tomistárói egyedül Prant l szól róla, ő sem sokat. — Magyarországon eddig szintén csak Fer ra r ius adatait i sméte lget ték; az emlí tet t német feldolgozásokat nem használták fel.

Bauch megcáfo l ja Graetznak a Geschichte der Juden V I I I . 263. nyi lvání tot t ama véleményét, hogy Pe t rus Nigri kikeresztelkedet t zsidó let t volna. — Ugyancsak Kaadenből származot t más két Schwarz nevű német domonkos, Johannes és Georg is, akik Pe t rus Nigrinek leg-nagyobb valószínűség szerint testvérei voltak. Ezek is fe j te t tek ki tudo-mányos munkásságot. Régebben a három f rá te r t összekeverték, de azután különbözőségük t isztázódott . Ld. Paulus 409—410. és Walde 74.

180

moskosrendbe lépve, először Leipzigben tanult; itt 1457-ben egy kódexet is másolt.217 Utána külföldön tanul tovább; Fran-ciaországban a montpellieri, Spanyolországban a salamancai egyetemeken.218 Salamancában zsidógyerekekkel együtt tanult egy zsidó tanítónál és elsajátította a héber nyelvet. Német-országba visszatérve, a würzburgi domonkos konvent (conven-tus Herbipolensis) tagja lesz; élete további folyását ismerve azonban nem valami sokat tartózkodhatott Wiirzburgban.

1471. november 27-én ugyanis a freiburgi,219 1473. március 27-én pedig az ingolstadti egyetemek anyakönyvébe vezettetett be neve mint baccalarius formatusér20 Itt felvétetett a teológiai fakultás tagjává, mint aki már szentencia-előadásait befejezte és alkalmasnak látszott a felvételre; ezért Magister Johennes de Adorfínak bizonyos kérdéseire válaszolnia kellett (ez az incor-poratióhoz szükséges responsio volt); a responsio nevezett Johannes de Adorff elnöklete alatt 1473. június 23-án az aulában folyt le.221 Mint az egyetem teológiai fakultásának tagja, teoló-giai előadásokat tartott; előadásaiért rendszeres fizetést is ka-pott,"2 évi 40 forintot. Ezt a fizetését 1474. virágvasárnapja utáni napon Lajos, landshuti herceg még 10 forinttal megtoldotta, amivel nyilván megelégedésének akart kifejezést adni.

Az ingolstadti egyetem fiatal egyetem volt akkor, amikor

2 " Wa lde 74.: Az e ichs tá t t i könyvtár Hs. 683. egyik része, Kolo-f o n j a : , ,Explicit re thor ica magis t r i bres lawer ordinis p red ica to rum scr ipta per f r a t r em pe t rum swarcz in conuentu l ipkczensi Anno domini 1457."

318 A T r a c t a t u s (ld. a lább) k o l o f o n j á b a n : per f r a t r e m P e t r u m Nigr i Ordinis p red ica torum Vniuers i ta tum Montispessulani in f rancia , sa lamant ine in hispania . . . s i tua ta rum . . . "

219 Mayer , Die Matr ikel der Univers i tá t F r e i b u r g i/B. von 1460— 1656. I . F r e ibu rg i /Br . 1907. 50.: 1471/72. évnél „F rá t e r P e t r u s Swarz de ordine pred ica torum conventus Herbipolensis . eiusd. dioc. bacc. fo rma tus in theologia, X X V I I . Nov ." — Valószínűleg itt t a r t o t t a tehát szentencia-előadásai t . — Az adatot közli Wa lde 70.

220 Bauch : Mona t s sch r i f t 30.: „Pe t rus Swar tz de Cadana ordinis p red ica to rum sacre theologie baccalaureus fo rma tus . "

221 Az ingolstadti anyakönyvnek ezt a be jegyzésé t közli Walde 71., aki megjegyz i azt is, hogy ennek alapján a Kaulen-fé le egyházi lexikon Nigr i t teológiai doc tornak veszi, mint akit i t t p romoveál tak azzá ; ez nem áll, mer t i t t m á s f a j t a responsióról van szó. Nigr i egyébként sohasem szerezte meg a teológiai magis terséget .

222 Később i smer te tendő zsol tá rmagyarázatának előszavában mond ja N i g r i : „Lec tu ra Inge l s t e tens i s vniuers i ta t is , qua s t ipendiatus detinebar. . ." I t t még azt is e lmondja , hogy hat évet tanult teológiát és főleg a SzenN írást tanulmányozta .

181

Nigri odakerült: 1472. június 26-án szentelték fel. Már a Martin Mair által tartott hivatalos megnyitóbeszéd, de azután több, az egyetemen működő tanár szellemi irányának ismerete bizo-nyítja, hogy az ingolstadti egyetemen a humanizmus nem volt idegen, sőt először bizonytalanul, majd később erőteljesebben ezt az irányt követte. A humanista vonásokat mutató tanárok között ez a három áll előtérben: az artista kemnati Johann Tolhopf, a költészet magistere, a lichtenbergi Sámuel Karoch és a doctor medicinae nürnbergi Hermán Schedel223

A humanizmus felé forduló tanárok mellett azonban a sko-lasztika sem hiányzott Ingolstadtból; maga Petrus Nigri is ilyen irányban tartotta előadásait. Nigri domonkos voltához hí-ven tomista volt és a humanizmusnak egyáltalában nem barátja. Ennek egyik későbbi munkájában ő maga így ad kifejezést:224

O wie viel yczund lemen poetrey vnd tichten vnd wenig lernen die ewangelia. 0 wie viel lernen Jura, das ist die geistlich vnd werntliche recht, sie misz czu prauchen. Vnd wenig lernen die heilige schrifft. Vnd aiso die wolgeschickten Jüngling werden verfurt, miszprauchen yre vernunfft vnd stellen nach den reichttüm diser werlt vnd werden vertümt, von welichen spriclit lob in dem xxi capitel: sie erheben sich mit der paitcken vnd mit der geygen vnd sindt frőlich yn der stymm die orgel, sie ver-schleisen yn dem gud yre teeg vnd gancz schnell in die hell val-len sie225

A humanista-ellenes és tomista Nigri mind Freiburgban, mind Ingolstadtban megtalálta a maga irányának követőit: mindkét egyetem hevesen kivette részét abból az általános és nagy tudományos harcból, amelynek központja Köln volt s amely egyrészt a rnoderni és antiqui között folyt, másrészt pe-dig a tomistdk és albertistdk ellentétben nyilvánult meg. Való-színű, hogy Nigri a freiburgi és ingolstadti egyetemeken való tartózkodása idején kapta az ösztönzést nagy skolasztikus mun-kájának a Clipeus Thomistarumnak megírására is.

Nigri egyébként Ingolstadtban nem igen taníthatott hébert is. Ha műveinek idevágó adatait összeszedjük, azt látjuk, hogy a héber nyelv mélyebb tudományos tanulmányozásába csak későbben merült bele; egyik helyen azt mondja, hogy szegény-sége miatt nem foglalkozhatott sokáig héberrel, másik helyen meg, 1475-ben, a héber nyelvben haladónak jelöli meg magát.

Az azonban köztudomású volt róla, hogy jártas a héber

223 Ez az ingolstadt i tanár Tolhopf azonos a Mátyás király udvará-ban 1480-ban t a r tózkodó udvari asztrológussal . — E tanárokra von. ld. Bauch 2—9.

22« A Stella fol 3v. 125 J ó b 21: 12—13.

182

nyelvben. Erre mutat Lajos landshuti herceg 1474. április 4-én kelt levele, amelynek címzettje Heinrich absbergi püspök volt s amellyel, mint ajánlólevéllel, Nigri Regensburgba ment. Való-színű, hogy Nigri a herceg akaratából ment Regensburgba. Itt ugyanis a város nem kevés számú zsidó lakosságának a városi tanács meglehetősen kedvezett, a herceg viszont egyáltalában nem rokonszenvezett a zsidókkal és szándéka az volt, hogy megtéríti vagy elűzi őket.

A herceg írt a regensburgi tanácsnak is.22B A herceg és a püspök együttesen azt parancsolták meg a városi tanácsnak, hogy Nigrit vezessék el a város zsidónegyedébe, ott állítsanak szószéket számára s gyűjtsék össze a zsidókat mind, nemre és korra való tekintet nélkül.

Nigri azután az összegyűjtött zsidóknak a püspök, a város egyházi és világi vezetői és méltóságai előtt hét egymásután következő alkalommal, három-három órán keresztül prédikált; prédikációja során kijelentette a zsidóknak, hogy négy vagy hat hónapon, esetleg egy egész esztendőn belül hajlandó a pártat-lanság biztosítása mellett a legtanultabb rabbinusokkal, — ugyanannyi keresztyén tudós bevonásával —, a prédikációk so-rán előterjesztett artikulusok felett disputálni.

Erre a disputára nem jelentkezett a zsidók közül senki, így Nigri egy esztendő elteltével, 1475-ben, nyilvánosan győztesnek jelentette ki magát.227

Regensburgi prédikációinak ideje jelentette alighanem ingolstadti előadásainak végét és ekkortájt kezdhetett hozzá a héber nyelvvel való tudományos foglalkozáshoz is. A prédiká-ciók alkalmával elmondott artikulusokat 1475-ben nyomdába adta a püspök felhívására és a könyv a kolofon tanúsága szerint 1475. június 6-án meg is jelent. Ez a növiden Tractatus néven ismert munkája.

Ugyanezidőtájt az ószövetségi zsoltárokkal is foglalkozott; az eredeti szöveg alapján írt is egy zsoltárkommentárt, ami azonban csak kéziratban maradt fenn. E munkájának megírása 1476— 1477-re esett.

A Tractatusban foglalt artikulusokat Nigri kibővítette és 1477-ben egy hatalmas németnyelvű könyvben adta ki. a rövi-den Stern-nek vagy Stellú-nak nevezett ősnyomtatványban.

Regensburgi prédikációi után Nigri, mint hivatalos heb-raista, különböző feladatokat végez el. Közben, 1476. február 10-én, engedélyt kap a domonkos magister generálistól, hogy

"« A levél nem maradt fenn. m A T rac t a tu s szövegéből tudjuk mindez t : fol. Ír . és fol. 43v.

183

Freiburgban vagy máshol magistrálhat; de nem tudni, mi okból, ezzel az engedéllyel nem élt.228

Ugyanebben az évben közreműködött Bölcs Albrecht her-cegnek a regensburgi domonkos konvent számára történt könyvadományozásánál. A herceg ugyanis valamilyen. — nem tudni milyen —, módon 43 kézirathoz jutott. A héber kéziratok tartalmának és értékének megállapítására a herceg Nigrit vá-lasztotta ki, aki regensburgi prédikációi által ismertté tette ma-gát mint hebraista. Nigri az értékmegállapításhoz Dávid eichstátti rabbit hívta segítségül; utóbbi a kéziratokat, melyek főleg talmudi szövegeket tartalmaztak, 30 forintra becsülte, de kijelentette, hogy vevőt ilyen árért nem fognak rá találni. A kéz-iratok nem is keltek el. hanem, — feltehetőleg Nigri taná-csára —, a herceg a regensburgi domonkos kolostornak adomá-nyozta őket azzal a kikötéssel, hogy csak értékes héber kézira-tokért cserélhetők el. A kéziratok jegyzékét Nigri német nyelven készítette el, melyen Fráter Petrus Nigri In theologia bacca-laureus formában írta magát alá. A jegyzék végén a regensburgi prior, — aki éppen Johannes Nigri, de Cadana Petrus Nigrinek esetleg fivére, de feltehetőleg mindenesetre rokona volt —, bi-zonyítja a kéziratok átvételét.229

Az 1476:ot követő években Nigri többfelé megfordul Német-országban. Ügylátszik a németországi zsidók föfészkeit kereste fel, mert mindenütt prédikált és disputára hívta fel a zsidókat. Volt Wormsban. Frankfurtban és Nürnbergben; ez utóbbi város-ban 1478. május közepétől volt egy hónapig; 17 prédikációt tar-tott. de vitára nem jelentkezett a zsidók közül senki, mire Nigri a városi taácsot ennek bizonyítására kérte fel.230

A zsidóknak való prédikálását tovább is folytatni akarta, mégpedig Németországon kívül is. Hogy azonban távozhassák abból a provinciából, amelyhez tartozott, külön engedélyre volt szüksége. Az engedélyt több más kedvezéssel együtt 1481. augusztus harmadikán állítja ki számára a magister genera-

228 QF . 6. 95. „Fr . P e t r u s Nigr i conv. Herb ipolens is , qui légit sen-tencias accura te , habuit l icenciám sumendi insignia magis t ra l ia in univer-s i ta te F r iburgens i vei alibi, habi ta pr ius re laxacione vei d ispensacione iuramenti , si quo t e n e r e t u r ; . . . "

2,9 A 43 kéz i ra t kérdését részle tesen mond ja el Wa lde 75 skk. En-nek során bőven szól Johannes Nigr i rő l is, aki teológiai magis ter és igen te rmékeny í ró volt .

230 Nigr i nürnberg i ta r tózkodásáró l megemlékez ik — mint W a l d e 73. emlí t i — Die Chronikem der f í ank i schen Stádten, N ü r n b e r g IV . 353 skk.

184

lis.231 Az engedély szerint a Teutonia-provinciabeli és a würz-burgi konventhez tartozó fráter Petrus Nigri felveheti a magis-teri jelvényeket, előadhatja a héber nyelvet és más tudományo-kat, korrigálhat nyomtatott könyveket és az ebből nyert hasznot fenntartására fordíthatja; amíg a prágai konventben tartózko-dik, konventen kívül három vagy négy sociusa lehet in collegio maiori; prédikálás céljából egyik provinciából átmehet a má-sikba és esztendőnként háromszor plenáris absolutiót nyerhet.

Mikor ezt az engedélyt kérte Nigri, akkor még Német-országban volt, az engedély kiállítása idején azonban már nem. Ugyanaznap, 1481. augusztus 3-án ugyanis egy másik engedélyt is kap Petrus Nigri és ebben az engedélyben együtt szerepel egy magyar provinciabeli fráterrel, a zágrábi Miklósfia Imrével.232

Arról, hogy Nigri elkerült-e Prágába, nincsen értesülésünk, de nem valószínű.

Tudjuk azonban, hogy Nigrit Mátyás Budára hívta regens-nek. Abból, hogy a fentemlített engedélyben Nigri egy magyar fráterrel együtt fordul elő, magától értetődően következik, hogy Mátyás által való meghivatása ekkor már megtörtént. Mivel pedig a generális Nigrinek és Miklósfia Imrének a Clipeus Thomistarum című könyv árusítását engedte meg, a Clipeus előszavában pedig Nigri megemlékezik arról, hogy Mátyás ki-rály őt budai egyetemére regensnek hívta meg, — az árusítási engedély viszont feltételezi, hogy a könyv nyomása befejező-dött már, vagy legalább is közel áll a befejezéshez —, valószínű, hogy Nigri meghivatása az 1481. augusztus 3-i dátumnál jóval előbb, az év elején, esetleg már 1480. végén történt.

231 Q F . 7. 9. „Concessa fűi t licencia fr . P e t r o Nigr i l icenciato prov. Theu ton ie conv. Herb ipo lens i s insignia magister i i rec ipere et legére hebraycam linguam et alias sciencias et corr igere impressos l ibros et emolumenta inde recepta pro sui subtentat ione re t inere et disponere ad l ibitum et quod possit habere socium, et dum fuer i t in conventu P r a g e re t inere ext ra conven tum t res vei quatuor socios in collegio maiori et quod possit t ransire predicando de una provincia in al iam et quod ter possit absolvi plenarie et quod nemo infer ior possit eum in predic t is moles ta re . " — Emlí t i ezt a regesz tá t Paulus is, 410., bizonyságul arra , hogy Nigr i még 1481-ben sem volt teológiai magis ter . Paulus megemlí t i Nigr i meghívatásá t is, csakhogy a következő vaskos tévedésse l : „Ugyan-ezen évben h íva to t t meg az épen ú jonnan alapí tot t budapes t i ( l ) főiskola rektorául Corvin A n d r á s ( ! ) király ál tal ."

232 IV/6/141v. „Concessa fűit l icentia predic to (— az előző regesz-tában fr . Emer icus Nicolai ról van szó —) et f ra t r i P e t r o N ig ro vendendi l ibros impressos qu i : Clipeus Thomis t a rum vocantur absque contradic-t ione alicuius infer ior i s et eorum pret io uti possit pro eorum necess i ta te . "

1 8 5

Mielőtt Nigri magyarországi működéséről és a, bár nem itt írt, de itteni szereplésével szorosan összefüggő Clipeus Thomis-tarumának ismertetésébe fognánk, nézzük meg közelebbről a már említett három korábbi munkáját, a Tractatust, a zsoltár-kommentárt és a Stellát. Nigri tanultságának nem csekély bi-zonyságai ezek, de főleg kitűnő meglátásait. — hogy így mondjuk —, kivételes intelligenciáját mutatják meg.

Említettük már, hogy a Tractatus Nigri regensburgi prédi-kációinak eredménye volt: ott elmondott beszédeit foglalta írásba. Az ősnyomtatványnak címe tulajdonképpen nincsen, a regensburgi püspökhöz írott ajánló sorok alapján azonban ezt lehet címnek tekinteni: Tractatus contra perfidos Judeos de condicionibus veri messie;233 később is így emlegetik ezt a munkát. A 49 leveles ősnyomtatványt, amely azért is különösen nevezetes, mert az első könyv, amely nyomtatott liéber betűket tartalmaz, a kolofon tanúsága szerint Konrád Feyner 1475-ben nyomta ki Esslingenben; a nyomást az év június 6-án fe-jezte be.234

Az ajánló sorokban, jobban mondva előszóban, azt mondja el Nigri, hogy a regensburgi püspök kérésére a következő tracta-tusban leírja mindazt, amit húsvétkor héberül, latinul és németül prédikált Regensburgban a püspök, prelátusok, tanácsurak, ke-resztyének, a leghíresebb zsidó rabbik és sok más zsidó előtt is a Szentháromság és a Boldogságos Szűz tizteletére és a zsidók

, M Fol . Í r . „Ad Reuerendiss imum in Chr i s to pa t rem ac dominum sancte ecclesie Rat i sponensem Episcopum P r e f a c i o f r a t r i s pe t r i Nigr i . Ordinis p red ica to rum In t r ac ta tum contra pe r f idos Judeos de condicio-n ibus veri messie id est Chris t i uel vnct i ex tex t ibus hebraicis . l a t inorum element is u tcunque f igura t i s confec tum fel ici ter incipi t ." — A tu la jdon-képpeni munka 43 levélből áll, utána 6 levélből álló függelék következik . E dolgozatban e lmondot takhoz a Trac ta tusnak a M. Tud . Akadémiában Incun. O. 17. a la t t ta lá lható példányát használ tuk. E b b e n a példányban, amelyet Hel lebran t akadémiai ősnyomta tvány-ka ta lógusában 12—13. ír le, a 6 lapos függe lék nem fol. 43. után következik , hanem azt fol. 11. után kö tö t t ék be.

234 A kolofon fol. 43v. így hangz ik : „Expl ic i t t rac ta tus . Ad Judeo rum per f id iam ex t i rpandum confec tus per f r a t r e m P e t r u m Nigr i Ord in is p raed ica to rum Vniuers i t a tum Mont ispessulani in f ranc ia sa lamant ine in hispania. f r iburgens i s ac Ingels te tens is In Alamannia. s i tuatarum. Bacca-la r ium In theologia fo rmá tum In l igua ( ! ) hebra ica p ro f i c i en tem Qui et ipso cor r igente I n p r e s s u s ( l ) est per d i s c r e tum ac indus t r ium virum Conradum Fyne r de gerhusen. I n Ess l ingen Imper ia l i villa, ac comple tus Anno ab In carnacione domini Mil lesimo cccclxxv die sexta J u n i j . " — A T r a c t a t u s Hain-száma 11885.

1 8 6

hűtlensége235 ellen. Előadja, hogy amit valaha Spanyolország-ban a zsidógyerekekkel együtt tanult, azt híven megőrizte el-méjében, csak azután később, szegénysége miatt, sok esztendőn át nem tudott a héber tudománnyal részletesebben foglalkozni. Az előszó végén Nigri előrebocsátja a Tractatus folyamán köve-tendő módszerét, hogy t. i. a zsidó szavakat átírja, de egyúttal minden szóhoz hozzáteszi a latin jelentést is, hogy senki hamisí-tásra ne gondolhasson. Ezt az elvet Nigri mindvégig híven kö-veti is, úgy cselekedve, hogy az átírt héber szöveg fölé kisebb betűtípussal fölényomatja a latin megfelelőt.

Az előszó egy Jézushoz szóló zsoltárszerü imádsággal vég-ződik, melyben az imádkozó arra kéri őt, hogy erősítse meg szavait, őrizze meg a bűntől, hogy a sátán el ne ragadja, hozza ki a mélységből és helyezze Isten erős országába.

A tárgyalást megkezdve Zsolt. 117:22-ben adja meg Nigri kiindulópontját, mintegy az egész elkövetkező fejtegetéssorozat textusát ebben az Igében: Et lapidern QUem reprobaverunt edifi-cantes factus est in caput anguli... (A kő, melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!)238 Nigri úgylátszik nemcsak annyiban használta az eredeti héber szöveget, hogy a felhasz-nált hébernyelvű részeket abból írta át. hanem a latinnyelvű parallelt is saját fordítása szerint közli az eredeti szöveg alap-ján. Az átírt héber szöveg fölé nyomott latin megfelelő a Vul-gata latin szövegétől ugyanis mind itt, mind a következőkben máshol is, eltérő formát mutat.

Nigri gondolatmenete azután úgy alakul, hogy a szegelet-követ megvetők a zsidó írástudók és farizeusok, a szegeletkő pedig Jézus. Erről a szegeletkőről hat egymásután következő sermót szándékszik mondani. Először néhány szóval felsorolja minden sermo lényegét, majd belekezd az első részletes tárgya-lásába. Ebben azt bizonyítja, hogy a Messiás szegénységben és nem császári felségben volt eljövendő. Bizonyításában főérveit leggyakrabban a prófétákból veszi, köztük is elsősorban Jesajá-ból és Zakariásból; argumentumokat vesz még a Tórából, az egyes könyveket latin néven emlegetve (Exodus, Numeri, Deuteronomium stb.), azután a Zsoltárokból is. Jesaja alapján állítja, hogy Jézus nemcsak szegénységben volt eljövendő e vi-lágra, hanem a próféta szavai magukban foglalják azt is, hogy népe bűneiért meg fog halni; Jesajának idevonatkozó szavait azonban Rab Salomo, aki az orthodoxe fidei immicus, félre akarja magyarázni. A bibliai bizonyítékok után Jézus szegény-

235 „ . . . i n Judaice per f id ie e x e c r a c i o n e m . . . " E z az előszó fol. Ír . 33« A Vulgata szer in t 117:22. Az idézett magyar ford í tás Károl i

szer int Zsolt . 118:22-ben ta lá lha tó ; a Vulgata fe jeze tbeosz tása ugyanis e l térő .

187

ségben való eljövetelét illetőleg utal Aquinói Tamásra is, de itt is, mint máshol e munkában, a hangsúly a Szentírás bizonyító erején van; ez érthető is, hiszen a munka célja a zsidók meggyő-zése, azoknak pedig legfeljebb a Szentírásból, mégpedig az Ószövetségből lehet érvelni, az egyházatyákra és doctorokra nem sokat adnak.

A második sermo szerint ez a bizonyos szegeletkö dicsősé-ges Isten, az istenség második személye. Négy főtételt bizo-nyít ezzel kapcsolatban, hogy t. i. Isten lényegében egy; hogy az egy lényeggel a személyek többsége áll szemben; hogy ép-pen három személy van; s hogy a három közül egyedül a Fiú lett emberré.

A zsidók állításának cáfolásánál erős kifejezéseket hasznai; szentháromságtagadó érveikre egyszerűen azt mondja : haec responsio nulla est.

Meglehetősen ismeri a héber nyelvtant s azon belül a bo-nyolult igeragozást is, de éppoly jól ismeri a Szentírás héber szövegének történetét. Jesaja 9:6-ban ugyanis a Messiás eljö-vetelének megjövendölése .van ebben az ismert Igében: „ . . . gyermek születik nékünk . . . és hívják nevét: csodalatos-nak, tanácsosnak, erős I s t ennek . . . " Nigri közli ezt a szöveget úgy, amint azt az eredeti valóban muta t ja : azután elmondja, hogy a zsidók ezt a szöveget elferdítik, vocabitur helyett a vocabit-nak megfelelő héber formát mondanak és az igét Is-tenre vonatkoztatják, amivel pedig az egész szöveg más ertel-met kap és a Messiás-jövendölésből semmi sem lesz. A két ige-alak között a zsidóban egyetlen magánhangzónyi a különb-ség2 3 7; Nigri a Szentírás káldeus fordítása alapján találja meg a helyes formát és hozzáteszi, hogy a zsidók a szöveget Hieronymus utáni időben rontották el. amikor a csak mással-hangzókból álló szöveget ellátták a mássalhangzókat jelölő pontokkal-; ekkor az ő céljuknak megfelelően hamisan pontoz-ták ezt ci szót.238

Ennek a sermónak a tárgyalása folyamán, pl. 10. r. talál-hatók az első nyomtatott héber betűk. Ezek a második sor alatt az ószövetségi Szentírás első két szavának betűi239 és a lap kö-zepén az ú. n. tetragrammaton.240

« 7 „ V a j j i k r e - v a j j i k r a . " Nigr i igy í r j a át e héber s z ó t : „vagikre-

vagikra" . 238 Nigr i tehát az 6. n. masszoré ta-szövegről beszél itt . ' » Gencsis (Mózes I. könyve) 1 : 1 ; a „Kezde tben t e r e m t é s n e k

megfe le lő „Börés i t b á r á " szöveg 9 mássa lhangzója , magánhangzókat je-lölő pontok nélkül .

T e t r a g r a m m a t o n az a négy je lből ( jod , he, vav, he) álló csopor t , amely Is tennek nevé t jelöli , de amelyet a zsidók sohasem e j t e t t ek a je-

188

A harmadik sermo főtárgya az, hogy Isten emberrélétele, vagyis a Messiás első eljövetele már megtörtént. A tétel bizo-nyításánál a szentírási érvek után megemlíti a domonkosrendi Raymundus Martinust, akiről elmondja, hogy zsidó rabbi volt, de megtért és két hatalmas kötetet írt a zsidók ellen. Igen ér-dekes, hogy egy érvvel kapcsolatban idézi a híres ferences Szentírás-kommentátornak, Nicolaus de Lyrának egy magya-rázatát és azt mondja rá: sed hoc falsum est.241

A negyedik sermóban igen bőven azt fejti ki, hogy a zsidó nép Isten által elvettetett; közülük azonban a Messiás keveset kiválasztott s azok nem vesznek el. Azért vettettek el a zsidók, mert nem hittek a Messiásnak.

Az ötödik sermo az új törvényről szól, amelyet a Messiás-király adott és a régiről, amely az új által felfüggesztetett.242

Itt beszél Nigri a keresztségről is, mint amely új törvény. A hatodik a Messiás anyjának szüzességéről szól, ösz-

szeszedve ennek az ószövetségben található bizonyságait és igen részletesen cáfolva a zsidók idevonatkozó ellenvetéseit. A cáfolásnál hivatkozik Aquinóinak Jesaja-postilláira is, de azonnal hozzáfűz egy Exodusból való érvet is.

Fejtegetéseit annak a hét oknak a felsorolásával fejezi be Nigri, amiért a zsidók, — bár az ószövetségből nyilvánvalóan látják az igazságot —, mégsem fogadják be a Messiást. Ezek az okok a következők: mindenki abban marad meg, amiben szüle-tett; a zsidó gyerekeket keresztyéngyűlöletben nevelik; hely-telen a zsidók írásmagyarázata; főként a félrevezető Talmud-ból tanulnak; nem kívánnak keresztyének lenni, mert nagyon is jól megy soruk; a keresztyének nem fogadják be maguk közé a megtérteket; nem akarják megérteni az igazságot, mint ahogy Jesaja mondja: „Hallván hallotok és nem akartok ér-teni . . . " Konklúziója az, hogy a zsidók nem is fognak megtérni.

Hogy miért jut erre a konklúzióra, azaz az eseményeket összevetve, miért jelenti ki térítő prédikációinak végén azt, hogy akiket meg akar téríteni, sohasem fognak megtérni, talán azzal

leknek megfe le lően „Jahve"-.nek, hanem helye t te mindig „Adonáj" - t mondtak.

2 .1 Fol . 25r. 2.2 Megjegyzendő, hogy mivel Nigr i té tele b izonyí tására ószövet-

ségi locusokat hoz fel, a bizonyí tás lényege mindig az, hogy a keresz-tyén üdvigazságoknak már az ószövetségben, tehát a zsidók szent könyvé-ben való meglé té t mutassa ki. E z é r t azután e lőadásmódja nagyrész t jövő időben fo ly ik ; t ehá t : a Messiás ú j tö rvényt volt adandó, amint mond ja is J e r emiás . . . stb.

189

lehet megmagyarázni, hogy sorozatos prédikációi alatt a zsidók mereven elzárkóztak a megértéstől és semmi jelét nem mutat-ták annak, hogy meggyőzettek volna; Nigri azutan e magatar-tásuk alapján vonta le e végső következtetést.

Utoljára Nigri a regensburgi eseményeket mondja el rövi-den, megemlékezve a prédikációkról, amelyeket 1474 húsvétján mondott és arról, hogy a zsidók közül senki sem állt ki vitara vele, mire legyőzöttnek jelentette ki őket . 2"

A tulajdonképpeni Tractatus után egy hat levélből allo füg-gelék következik. In nomine domini amen szavakkal kezdődik; alatta ugyanez áll héberül is. majd utána sorban ezek következ-nek: az ószövetség könyvei a héber és latin elnevezés sze-rint;244 néhány megjegyzés e könyvekről és a héber abc-rol; a héber abc. igen szép, nagy alakú betűtípussal; a héber hangok nevei Hieronymus után; a tízparancsolat Exodus 20 szerint át-írva és latin fordításban; néhány szó a képtiszteletrol, az eucharistiáról. Jézusról, mint prófétáról és torvényadorol es a zsidók tagadásáról.

A Tractatus után időrendben a zsoltármagyarázat követ-kezik Petrus Nigri munkái között. Ez a műve csak kéziratban van meg. kinyomtatására nem került sor és Petrus Niger super psalmos felírást visel.245 A kommentár íratásat Walde 1476— 1477-re teszi, mégpedig a regensburgi prédikációk utan, de a Stella elkészítése előtti időre.

A kommentárt prológus előzi meg, amelyet Nigri IV bixtus pápához intéz. Benne egyrészt magáról, másrészt munkájáról beszél. Magáról elmondja, hogy Spanyolorszagban együtt ta-nult a zsidógyerekekkel, majd hat évig szorgalmasan tanult teológiát és főleg bibliatanulmányozással foglalkozott. Miután Pegensburgban prédikált, lemondott az ingolstadti lectorsagrol, ahol fizetést is kapott, hogy a héber tanulmányoknak adhassa magát Most lefordította a zsoltárokat az eredeti szovegbol, aminek oka egvrészt emlékezés a viennei zsinat idevágó rendel-kezésére, másrészt mert a héber nyelv ismeretét kívánja fejlesz-

243 „Dum itaque labentis anni reuoluto circulo contra se proposit is minimé respondere nossent. eos tamquam a ver i ta t is fidei probacionibus victos sicque falsi tat i error is sui pro terue adherentes publico sermcme d e p i n x i . . . "

2,4 Az egyes könyvek héber elnevezéseként az illető könyvek első szavát vagy szavait szokták használni. Nigr i is így ad ja őket.

246 A müncheni udvari könyvtárban Clm 23818 sz. alatt , 2° 332 fol. A kódexet Walde ismertet i 89—96.

190

teni, hogy a zsidókat a keresztyének meg tudják cáfolni, akár Hieronymus, akár az ő munkájának használatával; a zsidó nyelv ismerete ugyanis elsősorban ezért szükséges a keresztyé-nek számára, hiszen a keresztyének a zsidókban kígyókat me-lengetnek keblükön, akik ellen küzdeni kell.

Mielőtt a tulajdonképpeni zsoltármagyarázatba kezdene, mintegy tárgyi magyarázatot ad, sorra felvetve és különböző tekintélyek (Hieronymus, Nicolaus Trivetus, Nicolaus de Lyra, Paulus Burgensis, Aquinói Tamás, stb.) alapján megoldva az efféle kérdéseket: Dávid volt-e a zsoltárok írója? Kik voltak végeredményben a zsoltárok szerzői? Dávid a legkiválóbb volt-e az összes próféták között? Az egész Psalterium egy könyv-e vagy pedig több? Hogy illeszkedik bele ez a könyv az ószövet-ségi kánonba? Vájjon a zsoltárokban előforduló héber szela szó az egyes zsoltárok végét, tehát általában a könyv részekre való osztását jelenti-e?

E kérdések után felsorolja a zsoltárokat latin nevük szerint, majd a zsoltármagyarázókról és zsoltárfordítókról ad rövid is-mertetést; végül kijelenti, hogy munkájában főképpen Hierony-musra és a héberben legkiválóbb zsidó szerzőkre fog támasz-kodni, célja pedig a kérdéssel előtte foglalkozók egymástól ellen-kező véleményének kiegyenlítése lesz.

Mindezek végeztével megkezdi a magyarázatot. Magya-rázata az általános középkori exegetikus módszert követi: közli a zsoltár címét, igyekszik megállapítani szerzőjét és íratá-sának idejét, majd a zsoltár tárgyát illető különböző véleménye-ket és ellenvéleményeket sorolja fel és bírálja hol tekintélyek, hol saját felfogása alapján; ezután versről-versre, sőt szóról-szóra megadja a szövegmagyarázatot, a végén pedig hozzáfűzi a zsoltár erkölcsi értelmét. A középkori írásmagyarázat mód-szerétől annyiban mégis eltér Nigri, — s ez igen lényeges pont —, hogy a zsoltár héber szövegét átiratban mindig közli, tehát nemcsak fordítást ad; a fordításban pedig erősen ragasz-kodik minden héber szóhoz. Egyébként fordítása szorosan kap-csolódik a hieronymusihoz.

A magyarázat folyamán sok közbevetett megjegyzést is találhatunk. Ezek egyrészt nyelvtani megjegyzések, vagy an-nak kitétele, hogyha a Vulgata fordítása kifogástalan lenne, ak-kor egyes szövegeknek hogyan kellene a héber eredetiben lenni, másrészt pedig annak említése, hogy egyes kifejezéseket másképpen magyaráznak a spanyolországi, mint a németországi zsidók. A hivatkozások folyamán említ Nigri egy bizonyos Rabbi meust is; nevét elhallgatja, de kitűnik róla, hogy Sala-mancában tanított, filozófiai képzettséggel bírt és a magyará-zatnál a betüszerint való tárgyalást becsülte különösképpen. A zsidók ellen való támadó kifejezések innen sem hiányozhat-

191

nak, bár itt a munka természeténél fogva jóval kevesebb van, mint pl. a Tractatusban.

A magyarázat után az ószövetségi énekek következnek át-iratban és az átírt szöveg fölé írott latin fordításban: Jesaja, Ezékiel, Anna, Habakuk és Mózes két énekét közli.246

A kódex latin imádságok és énekek héberre fordított szö-vegével végződik; egymásután következnek a Benedictus, a Nunc dimittis, a Magnificat. a Páter noster, az Ave Maria, a Glória Patri és a Benedicite hébernyelvű szövegei.

Petrus Nigri harmadik, az ószövetséghez kapcsolódó mun-kája az 1477-ből származó Stella vagy Stern Messiah. A vaskos, 32Í negyedrét levélből álló munka ősnyomtatvány, melyet, mint a kolofon bizonyítja, 1477-ben nyomott Konrád Feyner Esslin-genben. (Tehát ugyanaz, aki a Tractatust.)247

A Stella alapjában véve nem egyéb, mint a Tractatus német-nyelvű változata, de — kibővített formában. Ez a kibővítés két irányú; mennyiségi először: a Stella részletesen, a lehető leg-több szentírási argumentumot felsorakoztatva igyekszi bebizo-nyítani tételeit, amelyek, — s itt a másik, minőségi bővülés —,

J e s a j a 12; J e s a j a 38; I. Sámuel 2 ; E x o d u s 15; H a b a k u k 3; Deu te ronomium 32. az emlí te t t énekek locusai a nevek szer int közöl t sor rendben .

" 7 E német nyelven í ro t t könyvnek W a l d e bizonysága szer int a müncheni udvar i könyvtá rban (Clm 14085; 173 fol. in 2°) lat in fo rd í tása is ta lálható. Hason lóképpen van latin fo rd í tása a Stel lának a X V I . szá-zad kezde térő l is. — A Stel lának az a példánya, amit mi használ tunk, a M. Nemze t i Múzeum Széchenyi Könyv tá rában Inc. c. a. 776 in 4° je lzés a la t t található. A rézsarkos , bőrkötésű könyv hátán a ranybe tűkke l ez ol-vasha tó : „Daz buch welichs wirt genennt der s tern meschiah czulob vnd czu eer der heyl igen dreyer einigkeit . — (a lu l : ) Ged rück t vnd volendt durch Conradus Feyne r von Gerhausen. Esz i ing 1477." E múzeumi pél-dány mellső fedő lap jának belsején és há t só be té t l ap ján X V I I I . századi kézzel í ro t t be jegyzések vannak, melyek P e t r u s N i g r i r e vona tkoznak leg inkább; a be jegyzések b izonyí t j ák a példány hallei p roven i enc i á j á t ; P e t r u s N i g r i r e Chr . Sagus „Onomas t icus l i t e ra r ius" I I . 461-et idézi egy be jegyzés , a Stel lá t i l letőleg pedig többek közt W o l f i u s Biblia Hebra i cá -j á t ; a Stella é r t éké re vonatkozólag az van beí rva , h o g y : „Liber hic rar iss . in summo est pre t io" . — A példány első 9 levele nem eredet i , hanem au to typ ia által visszaál l í tot t , a fol. 311r—316v. pedig hiányoznak.

A Stel la ko lo fon j a fol. 322r: „IXas buch hat gedrückt vnd volendt Conradus feyner v o " Gerhausen in der Keyser l i chen s ta t Esz i ing an sant T h o m a s abent als man czelet v« cr is t i gepurd t Tausen t v ie rhunder t vnd siben vnd sibenczigk jar . Expl ic i t Stel la Meschiah ." — A Stella Ha in-száma 11886

192

sokkal rendszeresebben, logikusan vannak kiválasztva és egy-másután helyezve, mint a Tractatuséi.

A munka beosztása: a bevezető lapok után kezdődik a tu-lajdonképpeni tárgyalás, amely 11 tractatusra oszlik; ennek vé-gén héber abc van;24" majd 6 levélen keresztül tartalomjegyzék-féle következik, amelyben fel vannak sorolva a tractatusok és ezeken belül a capitulumok; legvégén áll a kolofon.

Rövid áttekintésben a Stella tartalma ez: a bevezetés az írástudomány kiválóságáról szól, majd a szerző megnevezi ma* gát és okát adja könyve megírásának ezekben a szavakban (fol. 4r.): . . . ich Brúder Peter der minst in prediger orden hab ge-dacht czu rnachen ein Buchlein von den stiicken des christlichen glaubens ausz dem altén gesecz wider die yrrung der valschen Jüden von den stiicken vnd artiklen. in welichen wir czwitrechtig sindt. A könyv célja pedig az, hogy a keresztyén hit megmagya-ráztassék a zsidóknak és hitetleneknek az ószövetségből és a zsidók könyveiből, hogy a keresztyéneknek legyen eszközük a zsidók ellen, s hogy megismerjék a zsidók makacsságait és állha-tatosak tudjanak maradni a hitben; másrészt azonban az is célja Nigrinek ezzel a könyvvel, hogy a keresztyén igazságok kinyi-latkoztattassanak a szegény zsidóknak, akiknek bizony eddig senki sem prédikált; e téren nagy mulasztás terheli a keresz-tyén egyház prelátusait, akik semmit sem törődtek a zsidókkal, úgyhogy azok nagy szellemi éhségben szenvednek.

A technikai megjegyzések után (átírási mód, amely kb. ugyanaz, mint a Tractatusnál, csak persze latin helyett német szöveggel; néhány hangtani útbaigazítás, főleg a héber külön-féle „h" és „t" hangokról) mindjárt elkezdi az első tractatust.249

Ennek tárgya a Szentháromság. Hat capitulumra tagolódik; eb-ből az első kettő az istenség egységét és többszemélyüségét tár-gyalja. majd sorra az Atyáról, a Fiúról, a Szentlélekről és a teljes Szentháromságról szóló ószövetségi locusokat sorolja fel.

A második tractatus, szintén hat capitulumban, a fiú em-berréléteiét bizonyítja hat prófétai idézet alapján.

A harmadik annak bizonyságára szolgál, hogy a Messiás 1477 éve jött el. A hét részre osztott tractatus lényege az, hogy a Szentírás Krisztus két eljöveteléről szól; az egyik már meg-történt, a másik még csak eljövendő. Hogy az első megtörtént, annak nemcsak a próféták a bizonyságai, hanem bizonyos ész-okokból is nyilvánvaló; egy nép sincs ugyanis a világon, amely bálványimádó lenne, a keresztség mindenki számára nyitva áll és minden nép a Messiás törvénye alá vetette már magát, még Minorca, Maiorca, Anglia és Skandinávia is. Hiábavaló a zsidók

2 , 8 Ez az a rész, amely a múzeumi példányból hiányzik. 2,6 A múzeumi példány innen eredeti , eddig tar t az autotypiás rész.

1 9 3

reménysége, hogy Messiásuk még ezután fog eljönni; ha ezt hiszik, csak magukkt csalják vele.

A negyedik tractatus hét capituluma Krisztus emberi szüle-téséről beszél, amely méltóságban minden más emberi születést felülmúló, előre megjelentett, csodálatos és egyetlen születés volt; a négy utolsó capitulum erősen hangsúlyozza Mária szü-zességét. Érdekes, hogy Máriával kapcsolatban Nigri egy szó-val sem emlékezik meg, sem pro, sem contra, az immaculata conceptio akkor oly időszerű kérdéséről. Igaz ugyan, hogy e munka a zsidóknak készült, tehát nincs benne helye oly teoló-giai vitakérdéseknek, amelyek a keresztyénség kebelén belül vetődtek fel, mégis szinte várná az ember, hogy ennek a tételnek kifejtése is meglegyen benne, hiszen a Stella mintegy teljes dogmatikai összefoglalást ad. — A 7. capitulumban Krisztus szűztől való születése ellen intézett zsidó támadásokra vála-szolva Nigri a Messiás 64 különböző szentírási nevét említi s hozzáteszi: als ich hab erczelt yn eynem andern Buch da ich schríeb von der gotheit des Kunigs meschiah.2*0 Itt tehát Nigri egy a Messiás istenségéről szóló művéről kapunk értesítést. Ezen az említésen kívül többet nem tudunk erről a munkáról.

Az ötödik tractatus tétele: a Messiás-Krisztus először sze-génységben kellett, hogy eljöjjön, hogy az Ádámtól öröklött eredendő bűnt megtörje. A hét capitulumból az első bevezetés-szerű és Ádámról beszél, aki vétkezett s kiben minden tőle ter-mészetes módon származó ember is vétkezett; a többi a prófé-táknak, főleg Jesajának a Messiás szegénységben való eljövete-lét illető próféciáit sorolja fel. E tétellel kapcsolatban természe-tesen nem maradhat el Jesaja Isten szolgájának (Ebed Jahve) érintése.251 Mikor pedig a Jesaja 26:2-ben Isten népe hálaéneké-hez ér („Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője"), a bizonyító és érvelő hangnemből egy-szerre prédikálásba és fohászba csap á t : Offendt die portén der heiligen tauff vnd des glaubens ... vnd es wirt kumen eyn heili-ges volck... O du seligmacher Jeschuah du wirst bewaren den fryd... Vnd dariimb hofft yn Jesum welicher ist eyn got ymmer vnd ewiglichen wann yn Jah den herrn den starchn aller werlt solt ir hoffenP2

A hatodik és hetedik tractatusban mintegy összefoglaló

250 A múzeumi példányban a lap a l ján ( fo l . 124r.) ez a meg jegyzés v a n : „ = aliud sc r ip tum P. Nigr i de Divin i ta te Messiae ."

551 Fo l . 153r. látható, hogy a Stel la mennyi re a T rac t a tu s k ibőví tése s nem egy azonos ki indulópontból í ro t t másik m u n k a : Kr i sz tus szegény-ségben való e l jövete lének b izonyságára itt is ugyanazt az Aquinói -é rve t említ i fel Nigr i , mint a Trac ta tusná l .

552 Fol . 151r.

194

rövid Krisztológiát ad Nigri. Az előbbi nyolc capitulumában ar-ról tesz bizonyságot, hogy Krisztus, a mindenható Istennek fia, nem harccal és háborúval, hanem prédikációval és tanítással (mint domonkos, a prédikációt külön kiemeli!) téríti meg az em-bereket; csodatételekkel megbizonyítja, hogy ő Isten és ember egyszemélyben s hogy tanítása, prédikációja igaz; de nemcsak térít prédikációival, hanem fájdalmat is szenved, sőt meg is hal a világ bűneiért s martyriumával megszabadítja a kárhozat fog-ságában lévőket; harmadnapon azután feltámad halottaiból, fel-megy a mennyekbe, űl az Atyaisten jobbjára s az emberi nem-zetség számára megnyitja az üdvösség kapuját, tanítványaiba pedig elküldi az ő Szentlelkét. Az utóbbi, vagyis a hetedik trac-tatus, tizenegy capitulumban beszél Krisztus törvényadásáról. Itt egymásután jönnek elő a régi és új törvény ellentéte, a sacra-mentum átváltozásának lehetősége, a körülmetélkedés törvény-erejének megszűnése és a szombat-vasárnap kérdése. A trans-substantiatióval kapcsolatban pontosan felsorolja mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket a zsidók tenni szoktak, pl. hogy Krisz-tus, egy rendes nagyságú ember, hogyan férhet bele egy kicsiny darab kenyérbe, stb.

A nyolcadik tractatus a zsidók elvettetésének körülményeit és okait tartalmazza: a zsidók, mint Isten ellenségei élnek most a világon; de Isten el is vetette őket, aminek bizonysága az, hogy szétszórva élnek a világban, hosszú idő óta nem volt nabi-juk (nabi = próféta) és királyi székükön nem ül király Jehuda (Juda) nemzetségéből; nem is ülhet, hiszen egyedül Krisztus a király. A zsidók általános elvetettsége mellett is azonban egye-sek, kevesen, a Messiás által kiválasztattak és általa megtérít-tetnek: ez mintegy burkolt felhívás megtérésre. (Összesen nyolc capitulum.)

Ezután három rövid capitulum jön: a kilencedik tractatus-ban a pogányok kiválasztásáról, majd a tizedikben mit hiilf dess cümechtigen a mennyei Jeruzsálemről kíván beszélni. Négy capi-tulumban foglalja a mennyei Jeruzsálemről szóló előadását, me-lyek szerint Isten a megváltás után népét beviszi az ö országába és akkor megváltoztatja a földet, eget és a holdat, mert az utolsó ítélet után Isten új eget és új földet és új Jeruzsálemet teremt, ahol szolgái örökké élnek; a mennyei Jeruzsálemben más lesz az élet: nem fognak az emberek sem éhezni, sem szomjazni, s nem is a földi nap, hanem Isten felségének tisztasága fog ott világítani; az emberek tökéletesek lesznek, uralkodni pedig örökké Krisztus fog felettük. Közben, mint a könyv folyamán többször is, újra bizonyságtévő, imádságos hangot üt meg: vnd nach der aufferstentnoss mit seel vnd mit vklerten leib. czu we-lichm erb vns got der herr helf arnen ...

Az utolsó, tizenegyedik tractatus talán a legérdekesebb az

195

egész könyvben. A nyolc capitulumos tractatusban először a tízparancsolatot tárgyalja és ezzel kapcsolatban kifejti a latria, hyperdulia és dulia lényegét.253 A továbbiak során sorra veszi a zsidóknak néhány szembetűnő hamis írásmagyarázatát, s las-san áttér az egyenesen a keresztyénekhez való beszédre és is-merteti a Talmudot: hogy hány könyvre oszlik s hogy mi van benne, végére a keresztyén fejedelmekhez intézett felhívást csa-tolva; ebben azt kéri tőlük, hogy a Talmudot, ezt a hamis és átkozott könyvet szedjék össze és égessék el.

A tractatus utolsó capituluma (a Tractatushoz hasonlóan) annak nyolc okát sorolja fel, hogy a zsidók miért nem fognak megtérni. Azért, mert mindenki abban a hitben hal meg, amely-ben született; mert a zsidókat kezdettől fogva keresztyéngyűlö-letben nevelik; mert a rabbik félrevezetik a zsidókat; hasonló-képpen a Talmud is félrevezeti őket; mert túlságosan jól megy a zsidók sora és ebben még a fejedelmek is segítik őket; mert a megtért zsidót nem tartják megtértnek és nem fogadják be, s végül mert nem prédikálnak a zsidóknak.

Ezután befejező sorok jönnek, amelyben a szerző, Brúder Peterschwarz, kér mindenkit arra, hogy a könyvet csak abban az esetben nyomják újra, ha zsidó és német korrektorral ren-delkeznek, mert különben előfordulhat, hogy meghamisítják a könyvet és ezáltal a keresztyén vallást.254 E sorok alatt kettős keretben héber betűk állanak.255

A Stella szövege után 6 levélből álló függelék-féle van, amely a héber nyelv alapelemeit adja elő, utána szintén 6 levélen a Stella részletes, tartalomjegyzékszerű kivonata. A függelék-nek külön címfelírása van: Das buch, Welichs wirt genennet Chochaf liqmschiah dds ist getuelmeczt eijn stern des Meschiah...

253 Fol . 286v. 254 „Alsó hat ein endt das buch wel ichs wir t genet der s te rn me-

schiah czu lob vnd czu eer der heil igen d reye r einigkei t vnd meschiah de rn sun gots gemacht mit hilf gotes von Brúder P e t e r schwarz prediger ordens. weüche r auch ernst l icher bi t t alle d rucker he r r en das sich keiner vnders tee diss buch czu drucken on einen der das cor r ig i r in jüdisch vnd deiiczsch Geschoe aber daz einer yem das buch velschet vnd schendet da mit den kr i s t l ichen glauben. vnd sein person den wil er mi t recht fü r nemen vnd beklagen als eynen velscher v.nd veindt dess kr is t l ichen g'.au-bens. vnd da rum zu eyneczeichen hat er das sig.net gotes darczu geseczt ."

255 A kere tben 3 sorban vannak betűk, egymásután így (a be tűk s o r r e n d j e jobbról -ba l ra) : első sorban a t e t r a g r a m m a t o n ; másodikban egy jod, m a j d egy jobbfe lé ny i to t t fé lkör , benne há romszöga lakban h á r o m pont (a há rom pont a három isteni személy, a fé lkör az isteni lényeg je le ) , azután egy h e ; a harmadikban egymásután s in-dalet - jod ( s a d d á j = e rő ) .

196

Az egész kötet végén, fol. 322r. van a már ismert kolofon.2™ A Stellát elsősorban nem mint az ószövetséggel és héber-

nyelvíi stúdiumokkal való foglalkozás kiváló eredményét kell tekintenünk. A mi számunkra más alapértékei is vannak ennek a munkának, amiket végeredményben a Tractatusban is meg-találunk, úgyhogy a következők erre is értendők. Egyfelől nagyszabású írásmagyarázattal, másfelől összefoglaló, tömör dogmatikával van dolgunk. Mint írásmagyarázatnál, adva van mindig a téma és annak keresi meg Nigri a textusát, — egy-egy locusról azonban néha oly bőséges magyarázatot ad, hogy az külön is megállhatna. Emellett ha összeszednénk és az egyes könyvek szerint sorrendbe raknánk a magyarázatokat, — igen tanúlságos munka lenne —, szinte teljes kommentárt kapnánk egy-egy ószövetségi könyvhöz, főleg Jesajához, Jeremiáshoz, Dánielhez és Zakariáshoz.2" Mint dogmatika viszont főleg azért nagyon is figyelemreméltó munka, mert a keresztyénség alap-vető üdvigazságait sorra előhozza és bizonyítja az ószövetség-ből! Számtalan olyan tétel van, aminek bizonyságára kézen-fekvő újszövetségi Ige állana rendelkezésére, Nigri mégis az ószövetségben keres megfelelő locust. Csak egy példát: az új ég és új föld teremtésével kapcsolatban mindenki rögtön a Je-lenések könyvére gondol, Nigri az ószövetségi prófétákhoz for-dul. — Mindezzel természetesen azt is megmondottuk már, hogy mint dogmatikai előadás, a Stella teljes mértékben írásszerü. Ha említ is, idéz is egyházatyákat, skolasztikusokat, azok csak másodrendű bizonyítékok: elsőnek mindig az írásból vett áll ott. Ez pedig, vagyis egy hatalmas munkának a szokásos sko-lasztikus tekintély-bizonyítékok nélkül való megírása, abban az időben nagy dolog volt; még akkor is, ha figyelembe vesszük.

2M A köte tben há rom egészoldalas fametsze t is van. Közülük a fol. Ív. és fol. 235v. ugyanazt az ábrá t m u t a t j a : egy v i ta tkozó csopor to t , melyek közül háromról meg lehet ismerni, hogy domonkosok, másik há-romról , hogy zsidó rabbik. A másik kép fol. 282v. van és Kr i sz tus Je-ruzsá lembe való bevonulását ábrázol ja . A kép igen é rdekes ; Jézus mögöt t glor iolás taní tványok haladnak, az e lőtérben egy domonkos f r á t e rnek látszó ember térdel össze te t t kezekkel, mel le t te a földön kapcsos könyv ; a há t t é rben egy fa van, amelyen ember ül, — nyilván Zákeus ; egészen hátul fákkal benőt t sziklák látszanak és te l jesen ke resz tyén- fo rmá jú templom.

257 Sokszor szerepel a Stellában a Zso l tá rok könyve is. Az sem volna érdekte len munka, ha összehasonl í tanék a Stella zsol tármagyará-zata i t Nigr i z so l t á rkommentá r jáva l , hogy mit használt fel u tóbbiból , eset leg van-e e l térő vélemény a ke t tőben, stb. — Nigr i egyébként használ ú j szöve t ség i locusokat is, de egyrészt nagyon keveset , másrészt sohasem egyedül bizonyí tó céllal.

197

hogy Nigri természetesen jól tudta: hiába áll a zsidók elé egyház-atyákkal és doctorokkal.

De annak megállapítását is hangsúlyozni kell. hogy a téma maga sem volt általános és gyakori ebben a korban. Bár az öt-let nem volt Nigrié (előtte a zsidóból keresztyénné lett Raymun-dus Martini írt Pugio fidei címmel könyvet a zsidók ellen), mégis a zsidókkal kapcsolatban ilyen apologétikus-polémikus könyvet írni önálló és öntudatos kezdeményezést jelent, nem pedig csak átlagos témájú munkák számának még eggyel való szaporítását. Sőt igazi domonkos gondolat is volt a zsidóknak prédikálni, megmutatni nekik az evangéliumot és megtérésre hívogatni őket: misszió volt, a domonkosrend elsőrendű célja. És Nigri dicséretesen töltötte be ezen a téren rendi hivatását.

Azok az okok, amelyeket Nigri a zsidók meg nem térését illetőleg felsorol, meglepően igazak. Hogy ezeket így meg tudta fogalmazni, az azt bizonyítja, milyen kitűnő meglátóképessége és milyen éles emberismerete volt.

Más kérdés azután már az, hogy, — főleg a Stellában —, igen erős kifejezéseket használ Nigri a zsidókkal kapcsolatban, bár meg kell jegyezni, hogy ezek mindig a keresztyén igazsá-gokat félremagyarázó, meghamisító zsidókat illetik és nem tulaj-donképpen azokat, akiket meg akar téríteni. Az előbbieket azon-ban nem kíméli. Hol általánosságban, hol egyes írásmagyarázó rabbikat néven említve, mond róluk ilyeneket: murmelen vnd bellen die verfluchten falschen jude258 ... Die Andre lugen we-liche die verfluchten stinchenten Juden hije tichterf5a ... Daczu Antwert Rab. schlomoh d. vfurer d. jude. weliche nach volgen alle jude vnd auch nieolaus von der leyer.260

Nigri* ószövetségi stúdiumainak technikai részét illetőleg a Tractatust, Zsoltdrkommentárt és Stellát összefoglalva mond-hatunk néhány szót keleti nyelvtudásáról. Különböző megjegy-zéseknél, homályos szövegek pontos fordításainál, annak bizony-ságát látjuk, hogy Nigri bírt némi káldeus és arab nyelvismeret-tel is; arám és héber tudása igen jó. A héberben nagy gyakor-lata van, amit egyformán meg lehet látni héberről és héberre való fordításainál; az azonban megállapítható, hogy sokkal in-kább van gyakorlata a héberben, — amit salamancai tanulmá-nyai alatt sajátított el —, mint alapos és mély nyelvtani tudása. Héberről való fordításaiban következetlenül tartja magát a Vul-

*58 Fol . 33r. »» Fol . 178r. 380 Fol . 59v. — A 6. szó „ V e r f ü h r c r " röv id í t é se ; Nieolaus von der

Leyer Nieolaus de Lyra, a h í res f e rences Szen t í r á s -kommentá to r , aki t Nigr i mindig Rabbi Salomonnal együt t említ , mint az í r á s helyte len ma-gyarázó já t !

198

Katához: hol megtar t ja a Vulgata hibás szövegét, hol a Vulgata jó szövege helyett ő maga fordít gyengébbet. Szövegkritikája alapos és éles; mutat ja , hogy a Szentírás eredeti szövegét jól ismerte. Maga is említi a Stellában, hogy többfajta eredeti szö-veget használt.281

Nigri érdeme a hébernyelvi studiumot tekintve abban áll, hogy eredeti héber szöveg olvasásához elsőnek nyújtott mun-káival nyomtatot t segítséget. Ebből a szempontból művei elter-jedtek voltak Németországban s így hatásuk sem volt jelenték-telen. Tudjuk, hogy a későbbi hebraisták közül Pellicanus a Stella segítségével tanult meg héberül és Reuchlin híres Rudi-mentájában is észrevehetők Nigri nyomai.

Befejezésül ne hagyjuk el annak megállapítását sem, hogy, — a Tracta tus t és a Stellát tekintve —, összegezve Nigrinek a zsidókkal kapcsolatos álláspontját és domonkos voltát, nála egy személyben, mintegy előképben megtalálhatjuk a későbbi nagy reuchlinj vitát, azzal az egy nagy különbséggel, hogy Nigrinél hiányzott a humanizmus; sőt nemcsak hiányzott, hanem, mint tudjuk, Nigri erős ellentétben is állt vele.

Petrus Nigri budai regenssé való válását a magister gene-rális 1481. december 12-én veszi tudomásul.282 Eszerint Nigri a király és királyné kérésére lett budai regens. A király és király-né kérését illetőleg e generalisi megerősítésen kívül semmi más fogódzónk nincs, mint Nigri Clipeus Thomistarum című munká-jának epistola dedicatoriája. így azt sem tudjuk, hogy mikor történt meghívása, legfeljebb következtethetünk ezirányban, amint azt feljebb megtettük is. A Clipeus ajánló soraiban annyi van, hogy Mátyás Budán universale gymnasiumot állított fel s ennek regenséül Wiirzburgból Petrus Nigrit hívta meg; a meg-hívást Zárai Antal fráter , Nigrinek rendtagja, a király káplánja és a királyné gyóntatója közvetítette; Nigri tudja azt is, hogy Zárai Antalt a király modrusi püspöknek tette meg, ez azonban nem nyújt további következtetésre alapot, mert Mátyás már 1480-ban Antal fráterrel kívánta betölteni a megüresedett püs-pöki széket s a dolog csak a szentszék vonakodása miatt húzó-dott, — Nigri viszont a királyhoz írt ajánlólevélben természe-

2,1 Fol . 31r. „ . . . i c h vil jüdische bibbel gesehen hab. Vnd hab bey mir vnd tegl ichen sieh." — Nigr i héber nye lv ismere tének igen részle tes taglalását és k r i t iká já t ad j a Walde 96 skk.

2,0 IV/6/143v. „Magis te r P e t r u s Nigr i sive f r á t e r P e t r u s Nigr i fűi t ins t i tu tus regens monaster i i Budensis de volunta te regis et regine Hun-garie cum omnibus grat i is e t c . " — Ebből a regesztából is látszik, hogy Nigr i tu la jdonképpen nem volt magister .

199

tesen annak álláspontján van és aszerint nevezi Antalt választott püspöknek.263

Azt sem tudjuk, hogy Mátyás király, illetőleg a királyné miért hívta meg Nigrit Budára. Gondolhatunk arra, hogy Mátyás tudomást szerzett Nigri jó praedicator voltáról és ez indította őt meghívására, hiszen a török ellen hatásosan prédikáló szó-nokokra volt szükség s a törökök elleni prédikálást általában a koldulórendek végezték. Ezt a feltevést alátámasztaná az is, hogy ismeretes Nigrinek egy Contra Turcos beszéde is. Az nem igen valószínű, hogy zsidók elleni prédikálásra. térítésre akarta volna megnyerni Nigri közreműködését a király.264 Lehetséges, hogy a domonkosok hallottak Nigriről, arról, hogy milyen ki-váló tomista, esetleg tudtak a Clipeusról is265 és azt szerették volna, hogy az erősen humanista szellemű udvar szomszédságá-ban lévő stúdiumukban ez a képzett tomista adjon elő; Mátyás király azután csak a domonkosok kérésére hívta meg Nigrit.

Legvalószínűbbnek azt gondoljuk, hogy a már említett kö-rülmények és keretek között megalapítva budai egyetemét, Má-tyásnak a tanári kar megszervezéséről kellett gondoskodnia. Káplánját, Zárai Antalt bízta meg, hogy keressen arra alkalmas tudósokat; Zárai Antal pedig az általa, — hogy milyen úton-módon, nem tudjuk —, ismert rendtársát, Petrus Nigrit nyerte meg.

Az egész dolog főleg azért feltűnő, mert Nigri erős tomista volt. Mátyás király és a királyné környezete, az egész udvar pedig humanista. A Marsilio Ficinóval levelező, neoplatoniku-sokkal szimpatizáló király tehát most éppen az ellentétes, sőt ellenséges szellemi irány egy reprezentatív képviselőjét hívja Budára.

2M Az egész vona tkozó rész a Clipeus fol. 2r. így szó l : (az univer-sale gymnasium fe lá l l í tására ld. a budai s tudiumról szóló szakasz t ) „Ad cuius digniss imi studii ineunda principia ex Herb ipol i germanie c ivi ta te enoca tus sum per venerabi lem vi rum f r a t r e m Anton ium iadra t inum in ordine meo doc t r ina a tque rel igione p r e s t a n t e m : quem antea et tue maies ta t i s regie Capel lanum et i l lus t r iss ime regine B e a t r i c i s . . . spiri-tuálém pa t rem et confessorem cognoveram nunc vero e lec tum tue cle-men t i e grat ia Modrus iensem Ant is t i tem per iocunde cognosco • . . Quod igi tur ego, qui tant i gymnasii quamvis indigne ago r egen tem et caput nuncupor a tque magis te r . . . "

2M A Magyar-zs idó oklevél tár (Budapes t , 1903.) első kö te tében Má-tyás 1480 körül i oklevelei t nézve , nem igen találunk olyan nyomokat , amelyek a r ra engednének következ te tn i , hogy a zsidókkal szemben kü-lönösen szükség lett volna eré lyesebb fel lépésre.

266 A Clipeus (ld. a lább) kéz i ra tban már régebben megvol t és csak nyomdába kerül t 1481-ben.

200

A kérdést talán meg lehet oldani a következőképpen: az 1467-ben. Pozsonyban megnyílt egyetem a skolasztikus helyett humanista, tehát modern irányban fejtette ki működését, főkép-pen a görög nyelv és a természettudományok tanítására vetve súlyt. A király, bár maga is ennek a modern iránynak a híve volt, helyes kultúrpolitikát követve, gondoskodni kívánt arról, hogy a másik, konzervatív irányú szellemi körnek is meglegyen a maga főiskolája. Erre azután legalkalmasabbnak látszott a konzervatív irány főképviselőjének, a domonkosrendnek studium generaléját kibővíteni és egyetemmé fejleszteni. Így természe-tes az is, hogy ennek az intézménynek az élére tomista tudóst hívott meg.

Ezen a ponton beszéljünk a tomista Petrus Nigriről és is-merkedjünk meg hatalmas tomista munkájával, a Clipeus Tho-mistarummal.

E fejezet bevezető szakaszaiban már láttuk általános voná-sokban annak a szellemi harcnak a tartalmát, amely a közép-kor legvégén az antiqui és moderni között folyt. Ebből a harc-ból kivette részét az a két egyetem is, ahol Nigri tanult, illető-leg előadásokat tartott: Freiburg és Ingolstadt. Freiburg alapí-tásától kezdve meglehetősen hosszú ideig, — mindenesetre akkor is, amikor Nigri ott volt —, a moderni kezében volt, Ingolstadt pedig megnyitásától fogva egészen 1478-ig csak külön dékánok alatt történt fakultás-megosztással tudta megoldani az antiqui és moderni ellentétét.206 Nigri e két egyetemen való tartózko-dása alatt alaposan megismerhette nemcsak saját irányának álláspontját, sőt nemcsak a két irány közötti fő ütközőpontokat, hanem a harc folyamán használt eszközöket, fogásokat, — hogy a képnél maradjunk —, a hadviselés módját is. Nigri természet-től megáldott kitűnő vitatkozó és érvelő volt, — ezt láttuk a zsidókkal kapcsolatos munkásságából is —, magától értetődő dolog, hogy e szellemi harc színhelyein tanulva és tanítva bele-vetette magát a vitába és aktív szerepet játszott benne; magától értetődő az is, hogy mint domonkos szerzetes, tomista volt, és mint ilyen, a két irány ellentétében az antiqui táborának lett harcos tagja.

Hogy beavatkozása milyen mértékű és eredményű volt. azt kitűnően mutatja meg Clipeus Thomistarum című munkája, amelyet a moderni ellen írt elsősorban (másodsorban a szkotis-ták ellen). A munkát úgy tekinthetjük, mint az antiqui-moderni harcban való részvételének hű képét.

A Clipeus Thomistarum, amelyet kolofonjának bizonysága

Pran t l IV. 190.

201

szerint Raynaldus de Novimagio 1481-ben nyomott ki Velencé-ben, hatalmas, 200 leveles munka."67 Tartalmát tekintve tulaj-donképpen két részre oszlik; egy Porphyriushoz és egy Aristo-teles kategória-tanához írott kommentárt foglal magában.268 A

n 1 Fol . 200rb. (a szöveg laponként két columnába van s z e d v e ) : „Expl ic i t cl ipeus thomis t a rum f r a t r i s pe t r i nigri ordinis p red ica to rum: Uenet i i s per magis t rum raynaldum de nouimagio theothonicum. Anno domini 1481." — E dolgozathoz az ősnyomta tvány két példányát hasz-nál tuk. Egy ik a Nemze t i Múzeum Orsz. Széchenyi Könyv tá ra Apponyi-G y ü j t e m é n y é b e n App. H. 1543., másik a M. Tud . Akad. Könyv tá rában Incun. O. 69. je lzés t visel. Az akadémiai példány egybe van kö tve Jo -hannes Ver so r egy munkájáva l (Ha in 16030). A két példány ugyanazon kiadásból való, de egy ívében (a fol. 3-at és fol. 6-ot t a r t a lmazóban) vá l toza to t muta t . E r r e a variánsra a Magyar Könyvszemlében már volt a lkalmunk rámuta tn i , ugyanot t az ősnyomta tvány pontos le írását is adva ( P e t r u s Nigr i „Cl ipeus Thomis ta rum"-ának 1481. vál tozata . Magyar Könyvszemle . 1938., 145—150). Az ősnyomta tvány e kiadása Hainnál 11888. ( sa j tóh ibáva l 11188. van szedve) számot visel. Van a munkának egy másik kiadása 1504-ből, 140 ké tcolumnás levélen nyomva. (Ha in 11887.)

P o r p h y r i u s (Kr . u. I I I . század második fe lében) P lo t inusnak l eg je len tősebb tan í tványa és Iambl ichus t an í tó ja volt . Munkássága nem ú j a t hozot t a f i lozóf iába , hanem a régiek megvi lág í t á sá t : ő, mint P l o t i n u s magya rázó j a és véde lmezője , annak sötét és meglehe tősen zavaros meg-ál lapí tásai t vi lágos és te tszetős k i fe j ezés i mód jáva l é r the tővé te t te . P o r p h y r i u s P lo t inuson keresztül kapta P la tón és Ar is to te les f i lozóf iá já t . Számos m u n k á j a közöt t bennünket e lsősorban P lo t inus taní tásának ma-gyaráza ta érdekelhet , melynek latin címe „Sentent iae ad intel l igibi l ia ducentes" , azonkívül két Aris tote leshez kapcsolódó m u n k á j a : egy Izago-gika és egy K o m m e n t á r a Kategór iákhoz . Po rphyr iu s fe l fogására külö-nösen je l lemző, hogy szer inte a f i lozóf ia cé l ja a lélek megmentése (szó-tér ia tész pszüchész) és hogy a rossz n e m a tes tben, mint o lyanban van, hanem inkább az a lacsonyrendű vágyak felé i rány í to t t l é lekben; a meg-t isztulásnak aszkézis és f i lozófiai i s tenismeret az eszközei. Meg jegyzendő egyébként , hogy Porphyr ius a keresz tyénségnek heves t ámadó ja volt .

Ami Ar i s to te les ka tegór ia- tanát i l leti (ka tegór ia , lat inul praedica-m e n t a = logikában a l egfőbb nemi fogalmak, amelyek alá minden egyéb so rozha tó ) , Ar i s to te les a szavak helyes haszná la tá ra és a helyes hasz-nála t mel le t t azok helyes összekapcsolására akar taní tani , hogy he lyes í té le thez lehessen j u tn i ; az összekapcsolandók főosztá lyai , azaz az í té le t -a lko tá s a lapelemei a kategóriák, melyekből Ar i s to te les t íze t vesz fel. E z e k : substant ia , nagyság (quant i t as ) , minőség (qua l i t as ) , v iszony ( re-la t io) , hely, idő (ubiqui tas) , helyzet ( s i tus) , b i r tok lás (hab i tus ) , cselek-vés (ac tus ) és szenvedés (passió) . A ka tegór iák t ízes száma Ar i s to te les szer in t n e m fel té t len. (V. ö. H o r v á t h , Bölcsésze t tö r téne t . Pápa , 1914. 430—437.)

2 0 2

munka törzse előtt Epistola ad Regem felírással egy Mátyás királyhoz intézett ajánlólevél és a munkába való. Prológus in librum címet viselő bevezetés található; utána pedig részletes tartalomjegyzék és a kolofon után még egy rövid register is van.289

A nevezetes munka kezdösorai ezek: Clipeus Thomistarum In quoscunque aduersos: per venerabilem virum fratrem Petrum Nigri ex ordine predicatorum sacre Theologie professorem nuperrime editus. ac inuictissimo principi Mathie Ungarie Boe-mieque Regi obsequenter inscriptus.

A budai studium generaléval és Petrus Nigri életével kap-csolatban már többször említett epistola dedicatoriában Nigri felruházza Mátyást a legfényesebb dicsőítő jelzőkkel, mint olyasvalakit, akit az egyház üdvére rendelt Isten. Kiválóságában és a török elleni hadakozásában sokakhoz hasonlít, elsősorban ahhoz, akinél nagyobb évszázadok óta nem volt: atyjához, Hu-nyadi Jánoshoz. Rámutat azonban Nigri arra, hogy Mátyás hí-rét nem pusztán fegyverekkel örökíti meg, hanem a tudományok-ról való gondoskodással is. Budán ugyanis universale gymna-siumot állított fel, ahol mindenki tanulhatja a különböző tudo-mányokat; az intézet vezetőjének és tanárainak fizetéséről és a tanulók ellátásáról a király maga gondoskodik. Ennek a stú-diumnak regenséül őt, Nigrit, hívta meg Mátyás Zárai Antal fráternek, a király káplánjának és a királyné gyóntatójának köz-vetítésével. Nem tudja Nigri, hogy ezért a nagy megtisztelte-tésért mit adjon a királynak, hiszen mindennél nagyobb és min-denből többje van, mint neki; legújabban kiadott könyvét ajánl-ja hát neki, amelyet nagy igyekezettel és fáradsággal készített és amelynek a Clipeus Thomistarum címet adta, azért, mert benne Aquinói Tamás egyedülálló és összehasonlíthatatlan doc-trináját igyekszik megvédeni a támadók ellen. Megjegyzi még Nigri azt is, hogy a könyv írásának okát majd elmondja a Pro-lógusban. itt csak azt jelzi, hogy munkájában nincsen sem ser-monis cultus,'sem elegantia, hanem csak az igazság világossága és védelme; az igazság az ő lelkének szándéka és hiszi, hogy mindevvel a studenseknek hasznára lesz.

A Clipeus megírásának okát, mint arra az ajánlólevélben rá is mutatott, a Prologus in librum-Jban adja Nigri. Ennek lényege ez: a régi filozófusok azt mondják, hogy a dolgok igazsága a halandók megismerésétől távol van; ezt ő annyiban fogadja csak

A 200 leveles könyvben csak 199 van te lenyomtatva , mégpedig a 2-tól kezdve. Fol . 1. nincsen meg egyetlen példányban sem; eset leg címlapnak volt szánva, de még kinyomására n e m kerül t a sor. A fol. 1. egységes és már a nyomás alkalmával való hiányát b izony í t j a a fol. 200rb. r eg i s te rének első so ra : „a pr imum v a c a t . . . "

203

el, hogy az igazság keresése nehéz dolog és a megismerés több-nyire bizonytalan.270 Az emberek véleménye különböző, de a véleményekben különösen ellentét van a priores és posteriores, az antiquiores és a iuniores között. Mármost a filozófiát és teo-lógiát illetőleg olyan nagy a kódexek sokasága és különböző-sége, hogy az ember alig tudja, mit olvasson és mihez tartsa magát; hiszen könnyű dolog könyvet csinálni: az előzők véle-ményét ki kell válogatni, a címeket megváltoztatni, a stílust meg-másítani és a sorrendet megcserélni. Amint a közmondás is mondja: Változtasd meg stílusodat és könyvet írtál.271 Mind-ezeket meggondolva, az a véleménye, hogy mindenkinek Aquinói csodálatos és mennyei tanítását kell követnie in sacra theologia et in rerum naturalium humanorumque actuum egyaránt. Aquinói Tamás alapján válaszolni kíván az összes szembenállóknak s itt azt a rendet fogja követni, hogy Aristoteles dialektikájának az artes liberales-l és a filozófiát érintő részeihez fog gondola-tokat fűzni; azután fel fog említeni egy sereg tudós és kiváló férfiút: a ferencrendből Johannes Scotust, a doctor subtilist, Franciscus Mayronist, az argumentator acerrimus Petrus Aureo-lust, Petrus Aquilanust, Gulielmus Occamot, Antonius Andreast, Landulfust; az ágoston-remeték közül Gregorius Ariminensist; a reguláris kanonokok közül loannes Cathalanust; a többi faj tá-ból pedig más paulistákat, terministákat és nominalistákat és szándéka, hogy munkájában mindezeknek Aquinói véleményé-vel ellenkező érveit összerombolja, feloldja és megcáfolja. Ezért munkáját, amelyet a magyar és cseh királynak. Mátyásnak de-dikált, Clipeus Thomistarumnak nevezi. Saját álláspontjának alátámasztására azután fel fog majd hozni tekintélyeket is, még-pedig a domonkosrendből Albertus Coloniensist, Herveus Britót, Petrus de Paludet, Gulielmus de Maricalmót, loannes Capreo-lust, loannes Neopolitanust és másokat is, kiknek müvei a szent doctor, vagyis Aquinói munkáira világosságot vetnek.

Mindezzel Nigri főként azoknak a segítségére kíván lenni, akiknek nincsenek könyveik, de mégis feloldva szeretnék látni mindazokat a nehézségeket, amelyeket a szkotisták és a mo-derni a tomistáknak leggyakrabban szembeszegeznek. Éppen ezért nehéz és szónokias stílus helyett világos, skolasztikus és a filozófiai és dialektikai tárgyalásra alkalmas előadási módot választott.

A Prologus után megkezdődik a munka első része, ezzel a 270 „ver i ta t i s dif f ic i l is inquisit io sit et incer ta p le rumque cogn i t io" 271 „Phi losophie vero atque theologie tanta codicum mul t i tudo a tque

d ive r s i t a s : ut quid legere debeas quidve tenere vix ne s c i a s . . . Fac i l e quidam est condere l ibros. modo pr io rum sen ten t ias quis usurpet , t i tu los var ié t s t i lum ord inemque p e r m u t a t . . . Muta s t i lum et fecis t i l i b r u m . . . "

2 0 4

néhánysoros felirattal: Incipit liber acutissimarum questionum super arte veteri Aristotilis: qui thomistarum clipeus appelatur: per venerabilem virum fratrem Petrum Nigri ex ordine predi-catorum sacre theologie professorem nouiter editus. — A példá-nyok egy részében ehelyett ez olvasható: Pugium siue clypeus Thomistarum contra modernos et scotistas editus a reuerendo patre írat re petro nigro predicatorum ordinis super arte veteris Aristotilis.272

E felírat után Nigri előterjeszti az első tételt. A különböző tételeket Nigri quaestiókba osztja be; lássuk sorra őket:273

Ouaestio I.: Utrum ens rationis sit intelligibile a nobis. — A tomisták álláspontja szerint a kérdésre tagadó a válasz: in-tellectus non potest intelligere ens rationis. A főtétellel kapcso-latban sor kerül az intellectus különböző tárgyainak felsorolá-sára, s bár a főtételt illetőleg a szkotisták érveit és ellenvetéseit egymásután cáfolja Nigri, bizonyos egyezés is van a két állás-pont között: Scotus ugyanis concordat cum sancto doctore, quod ens noster est obiectum intellectus nostro simpliciter: de csak ez a végeredmény egyezik, a részletekben, a végeredményhez ve-zető útban már eltérnek egymástól, s itt természetesen Aquinói felfogásának ad igazat Nigri.

0- II.: Utrum primum quod occurrit intellectui nostro sit substantia vei accidens. — Nigri két felfogást ismertet, egyik a substantia, másik az accidens mellett bizonyít. Nigri Herveushoz tartja magát, aki a kettő közül a második felfogást fogadja el.

0 . III.: Utrum ens rationis sit non idem ipsi nihili. — Fran-ciscus Mayronis és Herveus feleletei állanak itt szemben. Nigri utóbbit követi ezzel a végső conclusióval: Ens rationis non est nihil.

Q. IV.: Ouid sit ens rationis. — Teljes mértékben követi Nigri Herveust, aki Tractatus de intentionibus c. munkájában secunda intentiónak nevezi az ens rationist, vasyis azt, ami csak a gondolatban van (ellentétben az ens realéval, ami a valóság-ban is létezik); tételét Nigri így közli: 23 intentio est ens ratio-nis continens rem secundum quod est obiective in intellectu. Éppen ezért az ens rationis nem species intelligibilis, nem actus intelligendi, nem habitus, nem forma specularis, sem nem valami más az intellectusban lévő minőség s nem is valamely kategó-riához tartozó dolog.

372 V. ö. a f e l j ebb emlí te t t utalást a Magyar Kvszlében i smer te te t t vá l toza t ra .

271 A quaest iók té telei t latinul soro l juk fel amaz általános gyakor-latot követve, amellyel a német szakirodalom, — így Grabmann is —, az ilyen munkákat i smer te tn i szokta. A tételek latin szövegének közlésénél a rendes helyesírási módot fog juk használni.

205

0 . V.: Ouid est subiectum scibile. — A felelet az, hogy a subiectum scibile ens reale, ennek a levezetését pedig ebben a következtetésben találjuk meg: Nihil est scibile nisi quod est sensibile; sed nihil est sensibile nisi ens reale: igitur nihil est scibile nisi ens reale. — A subiectum scibilis feltételeit és tulaj-donságait nyolc conditióban adja Nigri, mindegyiknél igen rész-letesen ismertetve a különböző felfogásokat, előbb a sajátjával ellentéteseket cáfolva, végül a magáét bizonyítva. Az ellenfelek-nek két gyüjtőnevük van; egyik csoporté scotistae, másiké opinio nomiruilium qui et moderni dicuntur; ezeken belül azután egyes képviselők néven is neveztetnek.

0 . VI.: Ouid est obiectum sapientiae secundum quod sa-pientia distinguitur a scientia. — Ez a quaestio inkább csak a tétel bizonyítását, illetőleg a kérdés megválaszolását szolgálja és nem különböző álláspontok cáfolását. Nigri szerint a bölcse-ség tárgya (a bölcseség Augustinus meghatározása alapján az örökkévaló dolgoknak intellektuális megismerése): ens reale nobilissimum toti habitui sapientali praesuppositum impartibile habens aliquid per modum passionis demonstrabile de eodetn sublata ratione causae in essendo. A passiók kérdése visz át a következő quaestióra:

0 . VII.: Utrüm ens possit habere veras passiones de ipso demonstrabiles. — A szkotisták oldaláról Nigri Antonius Andreae megoldását említi fel, aki szerint a kérdésre igen a válasz. A tomisták válasza azonban directe opposita huic, mert szerintük a létező, amely a metafizika alanya, nem bír igazi és saját pas-siókkal, ennélfogva olyanokkal sem, amelyek belőle lennének kimutathatók.

0- VIII.: Distinctio passionum entis quae est rationis in quam distinctionem realem reducitur tanquam in fundamentum remotum.

0 . IX.: Utrum remota distinctione formali obiectorum s. veritatis et bonitatis removeatur ex consequenti distinctio po-tentiarum s. intellectus et voluntatis.

0- X.: Utrum deus qui est obiectum habitus sapientalis habeat aliqua intrinseca a se et inter se formaliter distincta habentia se ad ipsum per modum passionum. — A kérdés súly-pontja az isteni tulajdonságokon (attributa divina) van; a vá-laszban Nigri élesen ellene fordul a szkotistáknak, akik a for-mális distinctio álláspontján vannak és velük szemben Aquinói és Herveus után a rationalis distinctiót fogadja el a kérdés meg-oldásának.

0 . XI.: Utrum logica sit scientia. — Ennek és a következő, logikáról szóló quaestióknak megértéséhez tudnunk kell azt, hogy az antiqui, — tekintettel azokra, akiknek irányát képvisel-ték —, a reális tudományokkal foglalkoztak, tehát metafizikával,

2 0 6

etikával, stb., s a logikának azt a részét becsülték, amely ezek-hez vezet el: a moderni viszont inkább a logikának a fogalmak szóalakjaira és a mondatfelépítés sajátságaira vonatkozó feje-zeteit értékelték. — A quaestio kérdésére Nigri. — miután meg-határozta, hogy mi a tudás és a tudomány —, elmondja, hogy általában az a vélemény, hogy a logika tudomány; sőt Petrus Hispanus egyenesen azt mondja, hogy a logika a scientia scien-tiarum. Erre Nigri válasza az, hogy alia est opinio, quam teneo, ez pedig abban nyilvánul, hogy a logika nem tulajdonképpeni scientia. Aristoteles nem is mint tudományt hagyta a logikát az utókorra, hanem csak, mint rnodus sciendit.

0- XII.: Quid sit obiectum logicae adaequatum. Nigri fe-lelete: ens rationis, s ez szemben áll többek közt az opinio no-minalium vei terministarum-mai, akik a logika tárgyának a ter-minus silogismust vagy terminus argumentatiót jelölik meg.

0- XIII.: Utrum habitus acquisitus ex studio logicae sit una qualitas unitate reali.

Q. XIV.: Utrum logica sit practica vei speculativa. — Hét articulusban mondja el Nigri erről a sokat vitatott kérdésről való véleményét. Az első öt articulus, melyekben a szokott módon sorolja fel a két irány felfogását, fogalmi meghatározásokat ad: mi az, hogy practicus, mi az a speculativus, stb. A hatodikban veti fel ismét a kérdést és válaszul három megoldást ismertet. Első Averroesé, amelyet Petrus Aureolus is követ; eszerint a logika praktikus tudomány. Ezt a megoldást nem fogadja el Niirri, de azt a másikat sem, hogy a logika spekulatív. Érdekes itt, hogy szemben áll ezzel a másodiknak említett megoldással, pedig ez Herveus felfogása, akit pedig másutt igen szorosan kö-vet. Ennél a kérdésnél Nigrinek önálló nézete van, s ez közvetítő a két első között; azaz csak látszik annak, mert tulajdonképpen arra az eredményre jut Nigri, hogy a logika sem nem praktikus, sem nem spekulatív. Tétele megokolásánál utal előző megállapí-tásaira a logikát, mint tudományt illetőleg, hogy t. i. a logika szoros értelemben véve nem tudomány, legfeljebb csak tágabb értelemben véve. A modus speculandi pedig praktikus is, speku-latív is és egyúttal egyik sem. A logika ugyanis nem vezet el bennünket közvetlenül az igazság ismeretéhez, hanem pusztán az igazságkeresés módjának megismeréséhez. — Még egy arti-culust füz Nigri ehhez a tárgyaláshoz, azt kérdezve, hogy vájjon a teológia praktikus vagy spekulatív tudomány-e. Aquinói opi-nióját követi, hogy t. i. praktikus is, spekulatív is, bár inkább spe_kulatív, mint praktikus. — Ez utóbbiból gondolni lehet arra, hogy Nigri a logika praktikus-spekulatív voltát éppen a teológia analógiája alapján döntötte el a fentemlített módon s ezzel még inkább Aquinói felfogásához akart ragaszkodni.

0 . XV.: Utrum logica sit intuitiva vei abstractiva. — A meg-

207

oldás teljesen hasonló az előző quaestiójéhoz: először a fogalom-meghatározás van adva, majd azon alapon, hogy a logika nem tudomány, annak kijelentése következik, hogy sem nem intuitiva, sem nem abstractiva; amennyiben a logika secundum modum tudomány, annyiban absztrakt is.

0 . XVI.: Utrum universale quod est subiectum huius libri sit genus ad quinque universalia. — Nigri a kérdésre tagadóan válaszol.

0- XVII.: Utrum universale sit qualitas mentis, vei concep-tus formális. — Nigri természetesen irányához híven az előbbi állásponton van. A moderni éppen ezen az alapon concepistae néven is előfordulnak Nigrinél.

0- XVIII.: Utrum universale sit terminus. — Ez is a mo-derni felfogása s így a kérdésre Nigri nemmel felel. A moderni ez álláspontjukból kifolyólag a terministae nevet is viselik.

0- XIX.: Utrum universale formaliter acceptum secundum quod de ipso tractat logicus sit ens rationis. — Az universale Aquinói véleménye szerint formailag felfogva ens rationis.

Q. XX.: Utrum universale de quo considerant scientiae reales sit ens reale. — Itt van tulajdonképpen a két irány uni-verzále-tanítása ellentétének kifejtése. A quaestio kérdése a to-misták felfogása szerint fogalmaztatott meg. A nominalisták álláspontja a kérdést tekintve tagadó, mert szerintük az univer-zále nem ens recde, hanem ens rationis. A másik álláspont ezzel szemben az, amely a feltett kérdésre igennel felel és az univer-zálét reális léttel bírónak, vagyis ens realénak fogadja el; azo-kat, akik ezen az állásponton vannak, éppen ezért realistáknak nevezik. Az antiqui idetartoznak. — A tétel helyességének iga-zolásánál Nigri igen széleskörű bizonyítást folytat le; Anselmust és Boethiust is előveszi, érvel Aristotelesből és Porphyriusból, végül pedig Oilbertus Porretanust említi fel.

0 - XXI.: Utrum unitas qua universale dicitur unum in suis individuis sit unitas ex natura rei et reális minor unitate nume-rali. — A szkotisták igennel felelnek erre a kérdésre; Nigri több tekintély alapján cáfolja őket, sőt még azt is hozzáteszi, hogy igen veszélyes e felfogás mellett állni és azt védelmezni.

Q. XXII.: Utrum unitas universalis reális sit unitas confor-mitatis secundum id quod componit in re ab unitate numerali indistincta.

0- XXIII.: Ouid est universale reale. 0 . XXIV.: Utrum universale sit aliquid in rebus subsistens

aut habeat esse in solis nudis purisque intellectibus. — Ennél és a következő quaestiónál elsősorban annak megállapítása szük-séges, hogy universale intentionaléról vagy reáléról van-e szó. Az universale intentionale ugyanis csak az objektív intellektus-ban bír léttel, az universale realéval azonban másként áll a

208

helvzet: ezek fakultatív módon, hol csak az objektív, hol csak a szubjektív, hol meg mind egyik, mind másik intellektusban.

Q. XXV.: Utrum universalia sunt corporalia vei incorpo-ralia. — Amennyiben universale intentionaléra vonatkozólag té-tetik fel ez a kérdés, akkor a válasz az, hogy egyik sem lehet; universale reálét tekintve ellenben van ilyen is, olyan is.

0 . XXVI. Utrum universalia a singularibus secundum esse sunt separabilia. — Érdekes ez a quaestio abból a szempontból, hogy Aristoteles és Platón felfogását szegzi Nigri szembe egy-mással, a maga részéről Aristotelest követve, aki a kérdést ta-gadó válasszal oldia meg az univerzálénak az egyestől csak ratióbeli elválaszthatóságát engedve meg.

Q. XVII.: Utrum universale verius habeat esse in seipso vei in intellectu vei in singularibus. — A kérdés tulajdonképpen an-nak eldöntése, hogy melyik leghelyesebb a szokásos formulák közül: universalia sunt ante rem vagy in re vagy post rem. Nigri úgy találja, hogy universale verius esse habét secundum rationem.

0 . XXVIII.: Utrum eadem sit essentia secundum rem quae consideratur ut habens esse in se, in singularibus et in intellectu vei non. — Az előbbiből nyilvánvaló, hogy nem.

Q. XXIX.: Utrum universale per suam realetn praesentiam sit praesens intellectui. — Nigri cáfolja a feltétlen igenlő választ és cáfolatát egy példával világítja meg; azt mondja, hogy a kő nincsen a lélekben, hanem csak a kő speciese; mivel pedig a kő univerzále, nyilvánvaló, hogy nem minden univerzále van fel-tétlenül a lélekben. Cáfolia azt is, hogy az univerzále nem való-ságban, hanem hasonlóságban lenne az intellectusban. Az ő meg-győződése szerint csak némely univerzále bír valóságos jelen-léttel az intellectusban, mégpedig azok, amelyeknek egyedei is sunt praesentia intellectui per suam realem praesentiam.

Q. XXX.: Utrum universale in rerum natura producibile. 0 . XXXI.: Utrum universale sit substantia vei accidens. —

E quaestióban ismét az antiqui és moderni egyik fontos ütköző-pontja kerül sorra. Nigri az antiqui felfogásaként azt vallja, hogy az univerzále nem lehet sem conceptus mentis, sem terminus. ami a moderni nézete, sőt egyáltalában nem is lehet a kérdésre egyenesen válaszolni, mert az univerzáléban más a substantia és más az accidens.

0 . XXXII.: Utrum essentia et esse existentiae differant in creaturis. — A szkotisták igenlő válaszát Nigri elutasítja; Her-veus felfogásáról azt mondja, hogy bár nem egyezik teljesen az ő nézetével, nem támadja, mert elég észszerűnek látszik és a he-lyes állásponttal tulajdonképpen nem ellenkezik. Herveus az essentia-esse-ens valóságos különbségét azzal teszi szemléle-tessé, hogy a különbséget egy egyszerűbb fogalomcsoporton

209

mutatja be: a lux-lucere-lucidum-on. Nigri Aquinóihoz tart ja magát, akinek nézetét sollemnis opiniónak nevezi. A De ente et essentia c. munkára hivatkozik Nigri. ahol Aquinói kifejtette az essentia-esse essentiae-esse existentiae reális különbségét.274

Q. XXXIII.: Utrum esse existentiae possit esse genus vei species vei differentia.

0 . XXXIV.: Utrum natura et suppositum sint distincta in creaturis. — Aquinói után adja elő Nigri, hogy a különbség meg-van még az angyaloknál is, egyedül Istennél nincsen különbség suppositum és natura, absztraktum és konkrétum között.

0 . XXXV.: Utrum compositum per se unum dicat aliquam entitatein distinctam realiter ab entitate partium.

0- XXXVI.: Utrum universale sit matéria, forma, vei totum compositum. — A quaestio főleg arra ad feleletet, hogy az anyag és forma gondolhatók-e általánosan.

0- XXXVII.: Utrum in rebus materialibus matéria sit pars quidditatis specificae. — Ebben a quaestióban nyomát találjuk az albertisták és tomisták ellentétének: Nigri a tomista állás-pont védelmében Averroest és az albertistákat támadja, akik szerint az anyag nem specifikus része az anyagi dolgok lénye-gének. Az albertisták támadását illetőleg tudnunk kell azt, hogy ezek nem domonkosok voltak, tehát nem a domonkosrend szel-lemi megosztásáról volt szó, hanem arról a csoportról, amely Kölnben alakult ki a XV. században, leginkább világi papokból. Ezek szélsőséges módon követték Albertus Magnust Aquinói rovására, miért is a domonkosok egységesen szembenálltak velük.

0 . XXXVIII.: Utrum in diffinitione quam dat Porphyrius de genere dicendo genus est quod praedicetur de pluribus etc. diffiniatur intentio per se vei natura subiecta intentioni etc.

0 . XXXIX.: Utrum ista diffinitio sit bona: Genus est quod praedicatur de pluribus differentibus specie in eo quod quid . . .

0 . XL.: Utrum dicendo homo est animal sit praedicatio maioris de minori. — A végső konklúzió igent mond a kérdésre.

0 . XLI.: Utrum genus, species et differentia dicant eandem rem ex natura rei indistinctam. — A szkotisták igenlő, Nigri tagadó választ ad.

0 . XLII.: Utrum inter extrema realia, s. inter hominem et animal, possit esse distinctio rationis. — Mivel az előző quaes-tióban éppen csak ratióbeli különböztetést fogadott el Nigri, egyébként a kérdésre tagadó választ adott, itt a distinctio ratio-nis lehetőségét szintén elfogadja.

J:* Aquinói „De esse et essent iá"- jának a középkor végén nagy kommentá r - i roda lma van. É rdekes rész le t tanulmány lenne Nig r inek ezt a quaes t ió já t abból a szempontból megvizsgálni , hogy ebben a kommentá r -i rodalomban mily helyet foglal el.

2 L 0

0 . XLIII.: Utrum genus sit princípium suarum specierum. 0 . XLIV.; Utrum genus possit salvari in unica specie. 0 . XLV.: Utrum prima diffinitio spéciéi, in qua dicitur:

Species est, quae ponitur sub assignato genere, sit bene assignata. 0 . XLVI.: Utrum secunda et tartia diffinitiones specie sínt

bene assignati. 0 . XLVII.: Utrum primarium obiectum intellectus nostrl

primo occurrat intellectui nostro sub ratione generis vei sub ra-tione spéciéi.

0 . XLV1II.: Utrum propositio, in qua genus praedicatur de specie, sit necessaria habens causatn eífectivam . . .

0 . XLIX.: Utrum ens dicatur univoce de deo et creatura de substantia et accidente. — A kérdés megoldása kapcsolódik a XXXI. qaestióhoz.

0- L.: Utrum secundum numerum praedicabilium in eodem genere praedicamentali sit ponendus numerus formarum in eodem composito substantiali. — A szkotisták a formák többsége mel-lett igyekeznek bizonyságot tenni, de Nigri a tomisták nézetének megfelelően azt jelenti ki, hogy ez lehetetlenség.

0 . LI.: Utrum in compositis in matéria et forma matéria sit princípium individuationis. — Ez ismét a skolasztika-filozófia egyik sarkalatos és sok vitára okot adó kérdésével, t. i. a prin-cípium individuationis, az ú. n. egyénítés elvének a problémájá-val függ össze. Ebben a kérdésben a sok ellentétes megoldás között a középkorban a tér és idő voltak az általánosan elfo-gadott egyénítési elvek. — Nigri a sok közül három megoldást cáfol. Egyik Henricus de Qandavóé; másik Aegidiusé, aki a princípium individuationist a mennyiségben keresi; harmadik a szkotistáké, akik azt akarják bizonyítani, hogy ugyanazon spe-cies két egyedének egyugyanazon lényege (essentiája) és for-malitasa van és kizárólag haecceitasukban különböznek. Ez a haecceitas Duns Scotus egyik jellemző fogalma, amely az egyé-niség egységét, egy-voltát jelenti, azaz azt, hogy az egyén végső adottság, tovább vissza nem vezethető, egyedülálló; egyed csak egy van, még egy ugyanolyan egyed nincs a világon; ami nem ez az egyed, az már más. Nigri, a megállapítása szerint Aquinói-val nem ellenkező Herveus után, a princípium individuationisnak két faj táját , — külsőlegest és részben belsőlegest —, különböz-teti meg; ezzel az egészet más vágányra tereli és igen aprólékos részletezésbe merül.

0- LII.: Utrum divisio differentiae in differentiam commu-niter propriae et magis propriae dictam sit convenienter assignata.

0 . LIII.: Utrum quinque diffinitiones differentiae a Porphy-rio sint bene assignata.

211

0- LIV.: Utrum diffinítio proprii quarto modi sumpti sit sufficienter assignata.

0- LV.; Utrum diffinitiones accidentis sint bene assignatae. Q. LVI.: Utrum inesse vei inherere sit de essentia acciden-

tis. — A XXXVlII. quaestiótól kezdve Nigri előadása sokkal in-kább kommentár-formát ölt, mint az addigiakban. Innen ugyanis a quaestiók során elsősorban Porphyrius tételeit igazolja, — azokra a kérdésekre, hogy Porphyrius különböző meghatározá-sai helyesek-e, igenlő a válasza —, s csak azután fejti ki, hogy ez Aquinói és a tomisták véleménye is, ellentétben a szkotisták-kal. Általában meg kell jegyezni, hogy a Clipeus eme első részé-ben a tomistákkal elsősorban a szkotistákat állítja szembe Nigri, míg a munka második része tartalmazza majd az antiqui-moderni ellentét főproblémáit.

Az LVI. quaestio végén Explicit áll,275 amely így a Porphy-rius-kornmentár befejezését jelenti. Utána azonnal a munka második felének felirata következik: Circa librum predicamen-torum aristotelis formában. Ez a rész összesen 63 quaestióra tagozódik:

0- I.: Utrum notitia libri praedicamentorum sit de decem praedicamentis ut de subiecto. — A kérdés itt azon fordul meg, hogy mi az a praedicamentum, azaz mik a kategóriák. A mo-derni szerint a liber praedicamentorum, vagyis Aristoteles Ka-tégoriai c. műve, tíz terminusról szól, amelyek a tíz első inten-tiót jelentik. Nigri ezzel szemben a praedicamentumot, mint ordo rationis consequens rem secundum quod est obiective in in-íellectu-1 határozza meg. Szerinte a Liber praedicamentorum helyett inkább Liber praedicamenti-t kellene mondani, hiszen mind a tízről egyöntetűen mondjuk azt, hogy ordo rationis.

Q. II.: Utrum quidditas in praedicamento reponibilis fuerit ab aeterno in potentia obiectiva. — A quidditas, mint tudjuk, Aquinói ismeretelméletének jellemző fogalma s a dolgok lénye-ges tulajdonságainak foglalatját jelenti. A quaestio kérdését az dönti el Nigri szerint, hogy a potentiát milyennek fogjuk fel: phisicalisnak, metaphisicalisnak vagy logicalisnak.

Q. III.: Utrum quidditas in praedicamento reponibilis fuerit aliquando vei sit in potentia materiae subiectiva vei formali for-mabili. — Henricus de Gandavo és mások igennel felelnek erre a kérdésre; ezt Nigri nem fogadja el, mert alia est opinio tho-mistarum et scotistarum. Ettől kezdve Nigri a moderni ellen igen gyakran a tomisták és szkotisták közös véleményét állítja szembe; ennek a közös véleménynek lesz neve a communis schola antiquorum, vagyis ilyenkor áll előttünk az antiqui-moderni ellentét. Ennél a quaestiónál a tomisták és szkotisták

*"5 Fol . 124va. „Expl ic i t explanat io d i f f i cu l t a tum circa po rphy r ium."

212

közösen Aquinóit követik, a kérdésre tagadó választ adva, mert a forma lényege szerint nem volt benne az anyagban, mielőtt keletkezett, csak dispositio szerint.

0- IV.: Utrum omnis quidditas reponibilis in genere sit com-posita ex actu et potentia. — Itt szkotista-tomista eltérés áll fenn, előbbiek feltétlenül a quidditas actusból és potentiából való összetételét állítják, amivel szemben Aquinói azt tanítja, hogy bár minden, ami a genusban helyeztetik, létből és a létező lé-nyegéből áll, ez utóbbinak nem kell feltétlenül a praedicamen-tumban actusból és potentiából összetevődni.

0 - V.: Utrum decem et non plura sint praedicamenta. — Nigri válasza az, hogy nincsen több. Ebben egyezik az eredeti Aristotelesszel; viszont nem emlékezik meg arról, hogy már maga Aristoteles is tíz helyett később csak nyolc kategóriát vett fel, elhagyva a helyzet és birtoklás (situs és habitus) kategóriáit.

0 - VI.: Utrum aliquod sit praedicamentum entis rationis logicalis. — Nigri a különböző ens rationisok részletes meghatá-rozása után a kérdésre igennel felel.

0 . VII.: Utrum omnia praedicamenta sint precise una res cum substantia.

0 . VIII.: Utrum substantia et quantitas sit una res. — Ez a quaestio Occam ellen van. Occam ugyanis szentenciamagyará-zatában azt mondja, hogy a Quantitas substantiae teljesen ugyanaz, mint maga a substantia; Occammal a communis schola antiquorum áll szemben ezen a ponton, azt állítva, hogy a sub-stantia sohasem lehet quantitas.

0- IX.: Utrum substantia et qualitas sint una res. — A hely-zet ugyanaz, mint az előzőnél: a communis schola antiquorum szerint minden qualitas realiter különbözik a substantidtól.

0 . X.: Utrum matéria possit esse sine forma. — Érdekes Nigri előadása, mert elmondva a kérdésre mind az igenlő, mind a tagadó véleményt, odajut, hogy mindkét vélemény valószínű-nek látszik.

0 . XI.: Utrum substantia sit prior accidente tempore diffi-nitione et cognitione, sicut dicitur in 7° methaphisicae.

0- XII.: Utrum deus ponatur in praedicamento substantiae. — Ez és a következő quaestio igen jellemző a skolasztikára, amely Istent is éppúgy kezeli és szorítja bele a logikai formulák-ba, mint minden mást.

0 . XIII.: Utrum deus possit multiplicare species praedica-menti substantiae in infinitum. — A kérdéshez Herveus alapján fog hozzá Nigri, aki két véleményt ismertet: egyik tagadja, másik lehetségesnek tart ja Istennek ezt a képességét. Nigri azt mondja, hogy neki az utóbbi látszik valószínűnek.

0 . XIV.: Utrum veritas et falsitas sint subiective in ora-tione. — Ebben a quaestióban pontos meghatározását találjuk az

2 1 3

igazságnak: nem ens reale, nem is az intellectusnak a megismert dologgal, hanem a dolognak az intellectussal való egyenlővé-tétele, adaequatiója.

Q. XV.: Utrum propria ratio quantitatis secundum quod est generalissimum, sit divisibilitas. — Itt tér át Nigri a második kategória tárgyalására: a nagyságra.

0 . XVI.; Utrum mensura sit immediatum receptivum quan-titatis.

0- XVII.: Utrum matéria sit divisibilis per quantitatem. 0- XVIII.: Utrum numerus et oratio sint quantitates discre-

tae ab invicem distinctae. 0 . XIX.: Utrum numerus distinguatum essentialiter a rebus

numeratis. 0 . XX.: Utrum numerus, qui est quantitas discreta repe-

riatur inter quascunque essentias numero distinctas. 0 . XXI.: Utrum numerus sit per animam vei praeter ani-

mam. — Innen ismét egy sereg quaestio következik, ahol Nigri a communis schola antiquorum felfogása alapján felel meg a kérdésekre. Ennél a quaestiónál a felelet az, hogy a szám a lelken kívül is bír léttel, mivel reális létező (ens reale).

0 - XXII.: Utrum numerus sit forma absoluta vei respectiva. — A communis schola a számot abszolút formának tartja.

0- XXIII.: Utrum unitas numeri differat realiter ab unitate continui. — A communis schola különállónak veszi a számnak és a folytonosságnak az egységét.

0- XXIV.: Quae sit forma numeri. 0 . XXV.: Utrum unitas sit pars numeri. — A communis

schola az egységet a szám részének tekinti. Q. XXVI.: Utrum oratio sit quantitas. — Nigri fortissime

nemmel felel a kérdésre. 0- XXVII. Utrum oratio sit composita ex indivisibilibus. —

A communis schola szerint igen. 0 . XXVIII.: De quantitate continua, utrum linea, corpus et

superficies sint una res. — A communis schola azt tanítja, hogy a természetben valami hosszúsága, szélessége és mélysége sze-rint osztható fel; éppen ezért a vonal, a test és a sík egymástól különböző dolgok.

0 . XXIX.; Utrum punctus distinguatur a linea. — A commu-nis schola a pont és vonal különböző voltát is bizonyítja.

0 - XXX.: Utrum locus et superficies sint una res. 0- XXXI.: Utrum tempus sit entitás praeter animam exis-

tens. — A communis schola szerint a formaliter felfogott idő reális létező, tehát ebben az esetben a kérdésre a válasz igenlő.

0 - XXXII.: Utrum tempus differat a motu. — A communis schola szerint reális különbség van idő és mozgás között.

0 - XXXIII.: Utrum nunc distinguatur a tempore. — A com-

214

munis schola a most és az idő között is különbözőséget álla-pít meg.

0 . XXXIV.: Utrum esse substantiae corruptibilis mensure-tur tempore.

Ezután egyik legfontosabb kategóriának, a viszonynak (re-latio) tárgyalására tér át Nigri:

0 . XXXV.: Utrum relatio sit ens reale. — A communis schola bizonyítja a viszony reális létező voltát.

0- XXXVI.: Utrum entis ad non ens sit relatio reális. — A communis schola azt mutatja ki, hogy létező és nem-létező kö-zött nem lehet reális viszony.

0 . XXXVII.: Utrum relatio creaturae ad creatorem differat realiter a creatura. — Nigri nem fogadja el sem azt, hogy nincs különbség a teremtménynek a teremtőhöz és a teremtményhez való viszonya között, sem azt, — ami Scotus tanítása —, hogy lényegileg nincs különbség csak formailag; a kettő közötti reális különbség mellett foglal állást.

Q. XXXVIII.: Utrum relatio unius creaturae ad aliam dis-tinguatur realiter a suo fundamento.

0 . XXXIX.; Quomodo distinguitur relatio a suo fundamento. 0- XL.: Utrum relatio possit immediate fundari supra su-

stantiam. 0 . XLI.: Utrum aequalitas et similitudo sint relationes rea-

les. — Nigri Durandus tagadó válaszát cáfolja és Gulielmus de Maricaimóra támaszkodva állítja, hogy az egyenlőség és a hasonlóság reális viszonyok.

0 . XLII.: Utrum aequalitas et similitudo in divinis sint re-lationes reales. — A szkotistákkal szemben a tomisták állás-pontja tagadó.

0 . XLIII.: Utrum deus ab aeterno referatur ad creaturam relatione reali.

0 . XLIV.: Circa praedicamentum qualitatis: utrum habitus et dispositio sint formaliter relationes. — A communis schola tanítása szerint a habitus formaliter mindig valami abszolútot állít.

0 . XLV.: Utrum habitus faciat ad substantiam actus vei ad modum solum.

0- XLVI.: Utrum actus intelligendi sit quod absolutum vei respectivum formaliter.

0 . XLVII.: A quo causetur actus intelligendi. 0 . XLVI1I.: Utrum potentiae animae distinguuntur ab anima.

— A szkotista-tomista különbség itt is az, mint általában szokott lenni: a szkotisták a lélek képessége és a lélek lényegileg egy voltát vallják és csupán formális különbségtételt engednek meg, míg Aquinói és iránya a reális különbözést bizonyítják.

0 . XLIX.; Utrum sit dare intellectum agentem.

215

0- L.: In quid agat intellectus ágens. 0 . LI.: Utrum intellectus ágens et possibilis sint dis-

tinctae res. 0 - LII.: Utrum necesse sit ponere in parte intellectiva ali-

quam speciem intelligibilem praeter illám, quae est in fantas-mate. — Mindezek a quaestiók, melyek intellectus ágensről és species intelligibilisről szólnak, a moderni és a communis schola, illetőleg Aquinói között lévő ellentétben az utóbbi igazát kíván-ják bizonyítani. Occam ugyanis és követői az ismeret tárgyát az egyesben, — a konkrét egyesben —, látva, a megismerést intuíció által tartották egyedül lehetségesnek; a közvetlen ta-pasztalás lévén a fontos, Occam elveti mindazt, amivel Aquinói az egyes dolog és az értelem között közvetít, tehát a speciese-ket és az intellectus ágenset.

0 . LIII.: Utrum memória sit in parte intellectiva vei in parte sensitiva tantum. — Nigri szerint kétféle memória van: egyszerű és érzéki emlékezés; ezek közül azután mindegyik-nek másutt a helye.

0 . LIV.: Utrum intellectus et voluntas sint idem realiter. 0- LV.: Utrum intellectus sit nobilior voluntate. — Ez a két

quaestio a Scotus és Aquinói közötti ismeretes mély ellentétet tárgyalja: az értelemé-e, vagy az akaraté-e a primátus. Ebben a quaestióban Nigri érdekesen teszi fel a kérdést: melyik ne-mesebb a kettő közül. Szerinte természetesen az intellectus.

0 . LVI.: Utrum eadem forma possit esse intensa et remissa. 0- LVII.: Utrum forma contrariae ad invicem activae et

passivae possunt simul esse in eodem subiecto. 0 . LVIII.; Quid sit causae formális et praecisa suscipiendi

magis et minus. 0 . LIX.: Utrum plura accidentia unius spéciéi possint esse

in eodem subiecto. 0 . LX.: Utrum figura sit distincta a re figurata. — A com-

munis schola szerint az alak különbözik egyrészt a substantia figuratától, másrészt a nagyságtól (a quantitate).

0 . LXI.: De sex principiis in generáli. Utrum sex pricipia sint formaliter entia absoluta vei respectiva.

0 . LXII.: Utrum actio sit subiective in agente vei in passió. Ez a LXII. volt az utolsóelőtti quaestio. A tárgyalt Kate-

gória-kommentár quaestióinál mindig felemlítettük, ha Nigri a communis schola felfogását adja elő. A communis schola felfogá-sával, — ha nem is teszi ki mindig Nigri, de éppen a commu-nis schola elnevezésből nyilvánvaló —, a moderni nézete áll szemben. A többi quaestiónál, ott is, ahol csupán a tételt írtuk le, általában a szkotista-tomista véleménykülönbség kifejtése ta-lálható meg. A különböző irányok jellemző ütközőpontjaira igyekeztünk rámutatni, vagy legalább is jelezni őket.

216

0- ultima (LXIII.) egy igen érdekes és a kor aktuális prob-lémáit is érintő kérdés; Nigri így fogalmazza meg: In quo prae-dicamento magister ponitur. — A kérdés tehát az, hogy a magis-ter melyik kategóriába sorolható be. Erre vonatkozólag Nigri három véleményt mutat be. Az első szerint. — amelyet cáfol —, egyikbe sem sorolható bele, mert nem reális létező, hanem csak a gondolatban van, azaz nem ens reale, hanem csak ens rationis. Nigri erre azt mondja, hogy nem lehet pusztán ens rationis, hi-szen akkor a pápa, vagy a cancellarius a világban minden embert magisterré tehetne, ha akarna. És különben is, magisternek lenni annyi, mint valamely arsban tanultnak, doctusnak lenni; a tanultság, pedig nem kétséges, hogy ens reale. A pápa vagy cancellarius akarata által ugyanis csak annyiban lesz valaki magisterré, hogy azok a tanultságot prekonizálják. — Ennél az érvelésnél lehetetlen rá nem ismerni a domonkosrend állandó küzdelmére a pápa által ex gratia, a kötelező tanulmányok el-végzése nélkül promoveált magisterek ellen. Azt mondja még errevonatkozólag Nigri: amikor a cancellarius a tanításra li-centiát ad, azzal semmiféle ens reálét nem ad, csak kijelenti, hogy az illetők bizonyos tanokban tanultak.

A második vélemény szerint, amelyet Nigri elmond, a ma-gister ens reale és a viszony kategóriájába tartozik. A magister ugyanis viszonyban van sok tanulóval, akiket ugyanarra taní-tott. Ez a viszony reális viszony s éppen ezért elveti Nigri mind-azokat az ellenvetéseket, amiket ez ellen a beosztás ellen tesz-nek, mint pl. azt, hogy a tanulók megszűntével megszűnnék a magisterség is, stb.

A Nigri által előterjesztett harmadik felfogás végiil azt tart ja, hogy a magister a minőség kategóriájába tartozik. Aki ugyanis eredményesen tanult s akinek tudása megerősíttetett és kihirdettetett, annak qualitása van; ilyen a magister is. Azután: a magister másokat tanítani képes; csak az képes ta-nítani, akinek tudománya, doctrinája van; ha viszont valakinek tudománya van. annak qualitása van: így is odajutunk, hogy a magisterség qualitas.

A két utóbbi felfogás, t. i. a magisternek a viszony és a minőség kategóriájába való besoroltatása, nem ellenkeznek, sőt megegyeznek egymással; csak a szempont különböző, egvik a tudományra, mint minőségre, a másik a tanítványra, mint vi-szonyra tekint.

Ezzel Nigri tételét megoldotta. A következőkben néhány felmerülő kétséget, dubiumot, old fel. Ilyen például az, h -gy hát ha valaki magister lesz s előbb nem volt az, akkor a magis-terré létei által lényegében megváltozott; Nigri felelete erre az, hogy a változás nem lényegi, hanem csak az emberek észlelése szerint való: a magister addig is birtokában volt tudományának,

217

az emberek azonban csak a vizsga által szereztek róla tudomást. — Epy másik kérdés az, hogy vajion az a baccalarius, aki nem mutat elegendő tudást, aki nem sufliciens, de a cancellarius ál-tal mégis magisterré promoveáltatik, végeredményben magis-ter-e vagy sem; Nigri hosszabb érvelés nélkül rámondja, hogy nem, hiszen a tétel megoldásánál elmondott egyik vélemény követelményeinek sem felel meg az ilyen. — Az is kérdés, hogy vájjon az olyan, akinek kellő tudománya megvan, de mégis va-lamilyen kedvezés folytán nyeri el magisteri promotióját, fic-tor-e; Nigri erre is nemmel felel, hiszen az fictor, aki másnak mutatja magát, mint ami; aki tehát kedvezményes promotió ellenére annyit tud, mint az, akit a cancellarius a szabályoknak megfelelő módon tett magisterré, nem fictor, mert nem mutat mást, mint ami. Ennek az értelme tehát az, hogyha valaki ex gratia lett is magisterré, de tudós ember, az nem cselekedett csalárdságot és az igazi magister. — Felel Nigri arra a du-biumra is, hogyha valaki a hét szabad művészet magisterének mondja magát, s annak ellenére, hogy a hét közül kettőben vagy háromban nem bír kellő képzettséggel, mégis nyilvánosan magisterré promoveáltatta magát, akkor az vájjon fictor-e vagy nem; Nigri az ilyet fictornak tekinti.

Azzal fejezi be Nigri a magisterekről szóló fejtegetéseit s ezzel az egész Clipeust is, hogy nemcsak azok érdemelnek tisz-teletet, nemcsak azoknak jár aureola, akik az egyetemeken ce-rimóniákkal gradusokat értek el, hanem azoknak is, akik habár nem rendelkeznek egyetemi fokozatokkal, de jártasak a Szent-írásban és másokat szóval és példával tanítanak, mint ahogy azt tették Krisztus apostolai és az egyház doctorai, akiknek mind-nek legfőbb doctora és magistere Krisztus Urunk, amint azt O maga mondja János XIII :13-ban; Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok...

A quaestio doxológiával végződik: Cui (t. i. Krisztusnak) cum patre et spiritu sancto sit laus honor et glória in secula seculorum. Amen.

Ez utolsó quaestio után a quaestiók tartalomjegyzék-féle összefoglalása következik: Ordo et continentia questionum libri porphirii, illetőleg Sequitor ordo et numerus titulorum libri pre-dicamentorum Aristotelis. Ennek a végén van a már feljebb kö-zölt kolofon, utána pedig a nyomdai folium-számozás, vagyis az ú. n. signaturabeosztás alapján felállított register végzi be az egész ősnyomtatványt.

Az előadottakból képet alkothatunk magunknak egyrészt Petrus Nigri skolasztikus felkészültségéről, másrészt összefogla-lását kapjuk a XV. század második felében az egyes irányok között vita tárgyát képező filozófiai tételeknek. Nigri előterjesz-

218

tendő tételeit, az ellenkező irányok által megvédeni kívánt né-zeteit korának szívesen követett gyakorlatához híven kommen-tár kereteibe helyezte bele. A munkát képező két kommentár között, mint az a vázlatos felsorolásból is meglátható, a kate-góriákhoz írott az egységesebb, az eredeti, kommentált munká-hoz szorosabban kapcsolódó. Ezzel kapcsolatban meg kell je-gyezni azt, hogy Nigri nem önkényes válogatás útján hagyott el a kategóriák közül egyeseket és tárgyalt meg másokat; maga Aristoteles sem dolgozta ki erről szóló munkájában mind a tíz kategóriát, részletesebben ő is csak a substantiával, quantitász-szal, qualitásszal és relátióval foglalkozott, a többiekről meg-lehetősen röviden emlékezik csak meg; Nigri kommentárja esze-rint igazodik.

Az egész Clipeus skolasztikus-filozófiai munka. Teológiai kérdéseket teológiai szempontból egyáltalán nem tárgyal, leg-feljebb, mint példát említ fel.

De azért a Clipeus is megmutatja, hogy a skolasztikus filozófia feladata a teológia szolgálata volt. A Porphyrius-kommentár XIV. quaestiója ezt nyíltan meg is mondja, midőn a logika spekulatív vagy praktikus voltának tárgyalásához hozzáfűzi a teológiának hasonló szempontból való vizsgálatát, megjegyezve, hogy bár ez nem tartozik szorosan a tulajdon-képpeni kérdés tárgyalásához, de alkalmas arra. hogy az ifjak megtanulják ezeket a fogalmakat a teológiára is alkalmazni.276

Ebből a megjegyzésből arra is gondolnunk kell, hogy a Clipeus tankönyvnek készült. Ez egyébként eléggé kézenfekvő, hiszen a teológiára készülő ifjaknak volt a legnagyobb szüksé-gük arra, hogy filozófiai és teológiai irányuknak alapvető téte-leivel és azoknak más irányoktól való eltéréseivel tisztában le-gyenek; természetes az is, hogy elsősorban a filozófia volt fon-tos, amely azután a teológia megértésének eszköze lett a teoló-giát tanulónak. A Clipeus esetében pedig még természetes az is, hogy Nigri domonkosok számára írta a könyvet, hiszen címe is ezt bizonyítja; az olyan fordulat is megtalálható a szövegben, hogy contra quod doctor tuus, s. sanctus thomas dicit...

Ez a doctor sanctus, Aquinói Tamás, Petrus Nigri legna-gyobb tekintélye is; munkáira lépten-nyomon hivatkozik, be-lőlük idéz, velük bizonyít, éspedig nemcsak a Summa Theolo-giaet, hanem Aquinói Aristoteles-kommentdrját. De ente et es-sentia című tractatusát és egyéb iratait is használva.

Egyéb tekintélyeit és forrásait vizsgálva a következők

276 Fol . 55va. „ I s t e ar t iculus l icet non sit ad proposi tum, in t rodu-citur tamen ex boni ta te doctr ine , ut iuvenes discant applicare causas universales ad mater iam theologicam."

219

használatát lehet a Clipeusból kimutatni, akiket cáfol, vagy akikre támaszkodik:

Aristotelesnek a kategóriákról szóló irata mellett (Katégo-riai) főleg Metafizikájával és a Periherméneias c. munkájával találkozunk. Az egyházatyák és a koldulórendek fellépése előtt élt egyházatyák és skolasztikusok közül Augustinus, Boethius, Johannes Damascenus, Anselmus, Gilbertus Porretarms, Petrus Lombardus és Petrus Hispanus azok, kiket Nigri állításának igazolására egyszer-másszor felemlít.2,7

A koldulórendek fellépése utáni időkből egy sereg skolasz-tikus neve szerepel a Clipeusban. Ezekre, aszerint, hogy melyik skolasztikus irányhoz tartoztak, vagy támaszkodik Nigri, vagy pedig, mint a vele ellentétes felfogás képviselőit, támadja és cá-folja őket.

Ezek közül néhányat maga is említ a munka Prologusaban s az ott felsoroltak között van olyan is, akiről egyébként többet nem tudunk: a Nigri által domonkosnak és tomistának megjelölt Gulielmus de Maricalmo és Johannes Cathalanus. kiről azt mondja, hogy a reguláris kanonokok rendjéből való és nomina-lista; lehet, hogy ugyanő a szövegben előforduló quidam acutus Johannes Canonicus is.

A Prologusban felsorolt és a szövegben említett skolasz-tikusok a következők:

Tomisták a domonkosrendből való Herveus Natalis, Joannes Neopolitanus, Petrus de Palude. Johannes Capreolus; az a do-monkosrendi Vincentius. akinek Tractatus de unitate umversalis c. munkáját érinti Nigri, valószínűleg Vincentius Bellovacensis

m Azokról , kiket mint P e t r u s Nigr i fo r rása i t az egyházatyák és rég ibb skolasz t ikusok közül fe lsorol tunk, néhány t á j é k o z t a t ó a d a t : August inusról nem kell bővebben szólni, P e t r u s Lombardus ró l e dolgoza t egy más jegyze tében már megemlékeztünk. — Boeth ius (mh. 524.) az „utolsó római és első skolaszt ikus" nevet v ise l i ; f ő m u n k á j a a „De con-solat ione ph i losophiae" ; ar is totelesi fogalmaknak hosszú időn át egyedüli közve t í t ő j e vol t a skolaszt ika számára. — Gregor ius = Nagy Gergely pápa (mh. 604.) Nigr iné l erkölcstani munká jáva l szerepel . — Johannes Damascenus ( V I I I . sz.) a görög egyház hivata los dogmat ikusa ; munká ja lat in fo rd í tásának a skolaszt ikára is j e l en tős ha tása volt , többek közö t t P e t r u s Lombardus ra is. - Anselmus (mh. 1109.) can te rbury érsek dog-mat ikus munkái (Cur Deus homo? stb.) mel le t t í r t „De l iberó a r b i t r i o " is. — Gi lber tus P o r r e t a n u s (Gi lber t de la Po r r ée , mh. 1164.) p ü s p ö k ; a kora i skolaszt ikának a char t res- i iskolából való k i tűnő k é p v i s e l ő j e ; k iemelkedő Boe th ius -kommentá r j a ; a „Liber sex pr inc ip iorum", amelye t Nigr i is vele kapcsolatban említ , valószínűleg nem az ő munká j a . — P e t r u s Hispanus logikai tankönyvét használ ták a X I I I . első felében a párizsi a r t i s ta fakul táson.

220

lesz, bár ennek ilyen című munkájáról nincsen tudomásunk. Ide sorolható Aegidius Rotnanus is.

A domonkosrendből való Durandus de S. Porciano és Ro-bertus Holkot közül mindketten szembenállanak a tomistákkal, utóbbi egyenesen nominalista.

Szkotisták Francuscus Mayronis, Landulphus, Petrus Aquilanus, Antonius Andreas és Geraldus Odonis; nominalisták Petrus Aureolus és Gregorius Ariminiensis. Természetesen sű-rűn szerepelnek e két utóbbi irány mesterei: Johannes Duns Scotus és Gulielmus Occam. — A Nigrivel szembenálló skolasz-tikusok közé sorolandó a világi pap Henricus de Gandavor7S

278 A z ú j abb skolaszt ikusokra vona tkozólag : H e r v e u s Nata l í s (Né-dél lec, N ig r i használa ta szer int H. Br i to is ; mh. 1323.) domonkos ma-gis ter generál is , Aquinói k ö v e t ő j e ; je lentős munká ja a „Quodl ibe ta" , N i g r i emel le t t „ T r a c t a t u s de intent ionibus"-át is használ ja . — loannes Neopol i t anus (mh. 1336. u tán) az itáliai tomizmus egyik leg je len tősebb a l a k j a ; „Quaes t iones d i spu t a t ae" és „14 Quodl ibe ta" c. munkái szolgál-nak a tomizmus megvi lágí tására . — P e t r u s de Pa lude (mh. 1342.) jeru-zsálemi pá t r i á rka ; szen tenc ia -kommentá r j a nevezetes . — Iohannes Cap-reo lus ró l e f e j eze t beveze tő szakaszai során szóltunk. — Aegidius Ro-manus (mh. 1316.) bourges- i érsek, előzőleg az ágos ton- remeték gene-rá l i sa ; August inushoz való ragaszkodását tekintve, a régebbi fe rences iskolába sorolható , f i lozóf ia i kérdéseke t i l letőleg azonban Aquinói t kö-veti . — Durandus de S. Po rc i ano (mh. 1334.) bár domonkos volt, kívül esik a tomizmuson túlságosan Augustinushoz való kapcsolata m i a t t ; „T rac t a tu s de habi tu"- ja és „Quaest io de na tura cogni t ionis"-a f i lozófiai munká j a . — Rober tus Holko t (Nig r i így is eml í t i : Anglicus, mh. 1349.) domonkos lé tére erős nomina l i s ta ; nevezetes a „Liber sapientiae"-hez í ro t t magyaráza ta . — Franc i scus Mayronis (mh. 1325.) egyike a leghí-vebb szko t i s t áknak ; sok m u n k á j a közt neki is van „Quodi ibe ta" című. — Landu lphus (Lando l fo Carraciolo , mh. 1351.) nápolyi é r sek ; kimondot-tan szkotis ta , ilyen szel lemben írt s zen tenc iakommentá r j a kézira tban igen e l t e r j ed t volt . — P e t r u s Aquilanus ( P e t r u s de Aquila, mh. 1348.) Sco tus hív k ö v e t ő j e ; a szkot is ta teológiát kompendiumban foglal ta össze, amiér t a Scotel lus neve t kapta . — Antonius Andreas ( X I V . sz.) katalóniai származású szko t i s t a ; Nigr i „Methaphys ica tex tua l i s" c. munká já t hasz-nálta. — Geraldus Odonis ( X I V . sz.) s zko t i s t a ; E t ika -kommentá r szer-ző je . — P e t r u s Aureo lus (mh. 1322.) ferences , később aix-i é r sek ; argu-m e n t a t o r acer r imusnak is nevez ik ; a nominal izmusnak e lőkész í tő je : is-mere te lmé le tében conceptual izmus képviselője . — Gregor ius Ariminien-s is (Gregor ius de Rimini , mh. 1359.) ágos tonrendi generá l i s ; Pár izsban t a n í t o t t ; a szentenciák I. és I I . könyvéhez írt kommentá r j ában ismeret-elmélet i szempontból Occamot követi . — Henr icus de Gandavo (Hein-r ich von Gent, mh. 1293.) világi pap ; mint skolaszt ikus P la tón t védi Ar is to te lessze l szemben és August inushoz kapcsolódik; mint ilyennel,

2 2 1

Platónt Nigri magában nem igen említi, a platonista felfo-gást pedig a szkotistákéval kapcsolja össze.279

Nigri forráshasználata a középkorban használatos módon történik. Az említett név mellett egyszer ott áll a munka címe, másszor nem; esetleg egészen pontos, quaestio, articulus stb. szerinti megjelölést is találunk, más alkalommal pedig hosszabb szórói-szóra való idézetet látunk. A forráshasználat formulái ilyenek: Opinio, quam teneo ...Ad hoc respondit ...Ad rationes respondeo sicut respondit... A vele ellentétes felfogású filozó-fus nézetére szeret Nigri így utalni: pl. Petrus Aureoli, qui vult, quod logica sit practica... Különösen szívesen emeli ki Nigri azt, ha valamely vele ellentétes irány egyes képviselői nincsenek egy véleményen; pl. Franciscus Mayronis eltér Sco-tustól, aminek eredménye az, hogy különböző szkotisták külön-böző felfogást vallanak és mind r o s s z a t . . .

Előadásmódjára a Prológusban maga is utalt Nigri, hogy nem lesz szónokias és elegáns; valóban nem is az, de latinsága egyszerű s a fogalmak pontos ismeretét feltételezve, az olvasó számára világos és érthető. Sokkal jobban zavarja az egész munkában a mai olvasót az egyes quaestiók beosztása; ez az akkor használatos skolasztikus előadási és felosztási rend, amit mindenki követett, a következő volt: a quaestio tételének fel-állítása után (amelynek általános formája a Quaeritur elhagyá-sával Utrum ... szóval kezdődik) az író megjelöli, hogy a feltett kérdésre hány vélemény: opinio van; ezeket sorra előadja s megjelöli, hogy ő maga egyetért-e velük vagy nem; ennek megfelelően egy-egy véleményt még jobban alátámaszt vagy cáfol. Végül vagy csatlakozik valamelyik opinióhoz, vagy pedig külön adja a magáét ; ez jelenti az összes ellenvetések feloldá-sát. Ezen az aránylag egyszerű vázlaton belül azonban az al-pontoknak mérhetetlen sokasága foglal helyet, mind ugyanezen elv szerint, csak nem a főkérdést, hanem az arra való feleletadas közben felmerült problémákat oldva meg. Mindez pontosságra és világosságra való törekvés, csakhogy egy fogósabb kérdés megoldásánál a sok opinio, conclusio, conditio, obiectio, correla-rium, dubium között szinte művészet megtartani a főgondolat fonalát. — Nigri módszerével kapcsolatban meg kell még emlí-teni, hogy átfogóbb kérdés előadásánál a quaestiót előbb articu-lusokra osztja s csak azután követi a megszokott rendet; szo-kása még az is, hogy mielőtt a feltett kérdés megoldására vo-

a későbbi tomis ták szemben á l lanak; „Quodl ibe ta" - j a a kor összes aktuá-lis kérdésé t f e lö le l t e ; a munka a maga nemében a skolaszt ika v i rágkorá -nak leghata lmasabb produktuma. — Duns Scotusra és Occamra von. ld. a f e j eze t beveze tő szakaszait .

Bauch 13.

222

natkozó opiniókat előadná, először a megfogalmazott tétel egyes fogalmait tisztázza.

Az egész érvelés egyébként syllogismusokban történik. El-mondja a syllogismus három ítéletét és azután egyenként veszi őket vizsgálat alá; kifejteni rendesen csak egyet vagy kettőt szokott azonban; a formula ilyen pl.: maior patet (vagyis a fő-tétel nyilvánvaló), minor falsa est (vagyis az altétel hibás) — és itt következik a cáfolás, stb.

A Clipeus Thomistarumot Nigri, bár csak 1481-ben nyom-tatták ki, már régebben írta. A munka megírásának idejét frei-burgi és ingolstadti tartózkodása idejére kell tennünk. Erre vo-natkozólag több irányból következtethetünk, de van egy bizto-sabb fogódzónk is: az a levél, amelyben a landshuti herceg Nigri ingolstadti egyetemi fizetését felemeli, arranézve is tartal-maz rendelkezést, hogy az egyetem, mivel vns der benant brú-der Peter ycz ain puch, baider wege in den syben ireyen künsten mnhaltend, vberantwurtt hat... solehs puch wegen 6 rajnai és ezenkívül még 6 forintot adjon Nigrinek. Ez a levél, mint tudjuk, 1474 virágvasárnapján kelt.

A Clipeus két részét, t. i. a Porphyrius-kommentárt és a Kategória-kommentárt Nigri egyidőben írhatta, a Clipeusban található sorrendben. Ez utóbbira bizonyság több utalása, me-lyeket a Kategória-kommentárban a másik munkára vonatkozó-lag mond.2 8 0

A Clipeusnak keletkezése korában, általában még a refor-máció előtti korban való elterjedettségére vonatkozólag megle-hetősen keveset tudunk mondani. A különböző könyvtárak kata-lógusai ritkán emlékeznek meg a könyvek provenienciájáról. Így csak azt tudjuk, hogy a bécsi domonkosoknak volt egy Clipeus-példányuk; éppen az, amelyik most a Magyar Tudomá-nyos Akadémiáé. De hogy meglehetősen elterjedt könyv lehe-tett, azt két dologból következtetjük. Egyik az, hogy még a XV. századból három lengyelországi Clipeus példányról tudunk. A krakkói egyetemi könyvtár ősnyomtatvány-katalógusa sze-rint az 1497-ben meghalt teológiai professzor és kanonok Petrus Swietopelknck az artista-fakultás könyvtára számára tett könyvadományában, az 1519-ben meghalt kánonjogi doctor,

280 Pl . fol. 131rb. „Alié ra t iones fue run t solute in quest ionibus super p o r p h i r i o . . . " — M e g j e g y e z h e t j ü k még, hogy Nigr inek nem a Clipeus volt első skolaszt ikus műve. Wa lde említi , hogy a müncheni udvari könyv tá rban Clm. 26720 jelzéssel , 1467. v. 1468. írva, „Quaest iones de l ibr is physicorum et de anima Ar is to te l i s" ta lálható „ f r á t e r pe t rus nigri o rd . p r . " neve alat t . — Többe t erről a munkáról nem tudunk ezidőszerint .

223

teológiai professzor és krakkói székesegyházi kanonok Mathias de Szydlównak a Jagelló-egyetem könyvtára javára tett könyv-adományában és a krakkói collegium maiusban 1495-től kezdve tanult, később teológiai professzor és kanonok Johannes de Leopoli könyvtárában található egy-egy Clipeus.281 Lengyel-országban tehát három Clipeus középkori létezéséről tudunk, s mind e három példány világi papoké volt, akik azokat az egye-tem artista-fakultásának ajándékozták: nyilván ott tanulásuk idején tankönyvül használták a könyveket. A könyvek útja pedig könnyen kikutatható akkor, ha tudjuk, hogy a XV. század második felében nemcsak általában járt sok magyar ifjú tanulni Krakkóba, hanem több domonkos fráter is! Ezek előzőleg köte-lező filozófiai tanfolyamukat hallgatták a budai studiumban s ott juthattak hozzá a Clipeushoz. Nem túlmerész következtetés az, hogy a külföldre járó magyarországi domonkosok máshová is elhordták a .Clipeust, sőt talán az sem, hogy Nigri szándéko-san választotta a terjesztésnek ezt az útját, hiszen tudjuk, — s ez a másik következtetési alap a Clipeus elterjedésére —, hogy Nigri engedélyt kapott a magister generálistól a Clipeus áru-sítására

A Clipeus hatására vonatkozólag pedig, egyéb adatokat nem ismerve, felhozhatjuk azt, hogy Petrus de Bruxellis, vagy másnéven Petrus Crockart 1509-ben kiadott. Aquinói De ente et essentiája kommentárját tartalmazó munkájában logikai kér-désekben Herveus Natalis és Dominikus von Flandern után Petrus Nigri Clipeusára tdmaszkodik.28-

Ez az általános áttekintés bizonysága kívánt lenni annak, hogy a Clipeus Thomistarum eddigi mellőzése egy igen alapo-san megszerkesztett és a reformáció előtti filozófia probléma-története szempontjából nagyon is jelentős munkát ért.

Arravonatkozólag, hogy Petrus Nigri magyarországi tar-tózkodása folyamán milyen munkát végzett, alig tudunk valamit. Annyi bizonyos, hogy, — mint említettük is —, 1481. december 12-én a magister generális jóváhagyja Nigri budai regensi ki-nevezését.

jsi W . Wis lock i : Incunabula Typograpg ica Bib l io thecae Unive r s i ta t i s Jage l lon iae Cracoviensis . Cracoviae , 1900. 491., 498. és 286. (a fen t i szöveg so r r end je szer in t ) .

882 K. Feckes , Das Opusculum des hl. T h o m a s von Aquino De en te et essentia (Be i t ráge z. Gesch. d. Phi los . u. Theo l . d. MA.-s ; Sup-p lementband . I I I . Münster i /W. 1935.) 6 7 6 - 6 7 7 . Crocka r t munká jának c í m e : „Acut iss ime quest iones et qu idem peru t i les in s ingulos Ar i s to te l i s logicales l ibros magis t r i P e t r i de b r u x e l l i s . . . — végén — Ques t iones e iusdem super opusculum S. T . De ente et essent ia . Par i s i i s . 1509."

224

Ha egyéb nincs is, de egy igen érdekes, Nigri magyar-országi tartózkodásával kapcsolatos adattal rendelkezünk. Isme-rünk ugyanis egy supplicatiót, amelyet a budai Szent Miklós domonkos konvent priora és fráterei intéztek IV. Sixtus pápához s amelyre az engedélyt 1482. május 25-én vezetik rá a Kú-riában.-82

Az oklevél tartalma a következő: Bizonyos Narniai Ga-leottus és világi társai Veszprém városában tartózkodva a do-monkosrendi Petrus Nigrit tettleg súlyosan bántalmazták; erre a pápa a zenggi püspököt, — (neve nincs említve az oklevél-ben) —, megbízta, hogvha a dolgok valóban így történtek, a tetteseket fellebbezés elutasításával excommunicáltaknak je-lentse ki mindaddig, míg kellő elégtételt nem szolgáltattak és az erről szóló írásos bizonyítványt a szentszéknél be nem mu-tatták. Ennek értelmében a jelenlegi zenggi püspök, Pál, mivel úgy találta, hogy a nevezett Galeottus, fia Johannes és Galeot-tus familiárisa, Matheus Byankus valóban súlyos jogtalanságot követtek el Petrus fráterrel, aki áldozópap és teológiai baccala-rius, Galeottust, Johannest és Matheust ítéletével excommuni-cáltaknak jelentette ki és kártérítés fejében a priornak és fráte-reknek fizetendő 50, Petrus fráternek fizetendő 600, végül per-költség fejében fizetendő 39 magyar aranydukátra ítélte; ez az ítélet jogerőssé is vált. Mivel pedig Galeottus, mint hírlik, jelen-leg a páduai egyházmegyében tartózkodik, Petrus fráter pedig szeretné az ítélet végrehajtását, arra kéri a pápát, hogy a páduai püspöknek engedje, illetve hagyja meg, hogy nevezett Galeot-tus, Johannest és Matheust az ítéletben foglaltak teljesítésére és az összegek megfizetésére kényszerítse, szükség esetén világi karhatalom igénybevételével is. — A kérelmet a pápa teljesí-tette, amiről a supplicatióra rávezetett záradék is tanúskodik; a záradék a világi karhatalom segítségülhívását külön engedélyezi.

Az esetről ez oklevélen kívül más adatunk nincsen. Így azután nem is tudhatjuk, hogy miért, mikor és hogyan történt a dolog. Lehet, hogy valami szellemi vita méltatlan befejezése volt az egész; műveiből elég heves vérmérsékletnek és éles-hangú vitatkozónak ismerhetjük meg Nigrit s tudjuk azt is, hogy a humanistáknak mennyire ellene volt: nem lehetetlen, hogy ezen a téren történt valamiféle sértés Nigri részéről, amit Galeotti igen egyszerű módon torolt meg: megverte Nigrit. Hogy mikor történt az eset, szintén nem tudjuk. Egyedül annak a zenggi püspöknek a neve lenne útmutató, akinek nevét a pápa nem említette; de ha utánanézünk, 1465. óta ugyanaz a Boszniai Pál (Paulus de Bosna) ült a zenggi püspöki széken.283 Mivel

Í M M E V . I I I . 2 7 9 - 280. 183 Gams 389.

225

azonban budai regens volta előtt Nigri nem igen lehetett Ma-gyarországon, meglehetősen szűk időközre lehet a konfliktust szorítani: 1481. végén, vagy 1482. elején történhetett. Színhely, ez az oklevélből kiviláglik, Veszprém volt. Hogy azután Nigri miért járt Veszprémben, ismét nem tudhatjuk.

Petrus Nigri halála éve is bizonytalan. A magister generális egy 1483. március 26-i, Nigri könyveivel kapcsolatos rendelke-zéséből azt lehet azonban kivenni, hogy akkor már nem élt.284

Mozgalmas és kifejtett munkásságában jelentős élet volt Petrus Nigrié s mivel ebből az életből, professzori munkájából, Magyarországon is töltött el bizonyos időt, megérdemli, hogy német létére mi is foglalkozzunk vele; de nemcsak Nigri érdemli ezt meg, hanem a magyar szellemtörténet szempontjából egye-nesen szükséges ez a vele való foglalkozás.

d) Jákob von Lilienstein. A budai domonkos studium generale tanárairól szólva, meg-

emlékeztünk arról, hogy az 1490-ben Budán regens Jakab mes-

28» IV/6/145r. „F ra t r i Johanni Dorun converso mandatur quatenus consignet l ibros quos habét magis t r i P e t r i Nigr i in manu magis t r i Jo -hanni Episcopi , quibus deposi ta t is absolvi tur ab pet i t ionibus super huius n e c alicui ob l iga tur et mandatur magis t ro Johanni p re fa to m a n d a t u r ( l ) quatenus recep t i s l ibris predicte vendat ex eis usque ad summám oc to duca to rum quos debet mi t te re reverendiss imo magis t ro in sa t is fac t io-nem obl iga t ionis magis t r i Pe t r i p r e f a t i ; qui debebat dare ipsi magis t ro reverend iss imo p re fa t am pecuniam, alios autem re t inea t apud se pro ali is c red i to r ibus si qui essent vei pro conventu na tu ro ipsius magis t r i P e t r i . " Vagyis l ohannes Dorun conversus f r á t e r ad j a át P e t r u s Nigr i nála lévő könyvei t l ohannes Episcopi provinciál isnak, aki a könyvekből ad jon el 8 dukátnyi é r ték ig s a pénzt Nigr i t a r tozása f e j ében kü ld je el a magis te r generál isnak (a reverendiss imus a magis te r t j e l e n t i ) ; ami eset leg meg-marad , azzal elégítse ki Nigr i más hi te lezői t , ha vannak, i l le tőleg ta r t sa magánál Nigr i eredet i konven t j e számára. l ohannes Dorun lehete t t ta lán Nig r i conversus-sociusa, aki tehát ingóságait ő r i z t e ; Nigr i halálával t isz te megszűnvén , a könyveket át kel let t adni a provinciál isnak, aki az elhunyt adósságainak rendezése után a rendi szabályoknak megfe le lően hagyaté-kát e redet i konvent je , tehát W ü r z b u r g számára kell, hogy m e g ő r i z z e : így lehet ér te lmezni ezt a rendelkezést . — Nigr ivel kapcsola tban még meg kell említeni az 1921-i Vörös - fé le Emlékso rok egy adatá t (24.), amely szer int Nigr i mondot ta volna Mátyás fe le t t a gyászbeszéde t ; a közlés téves, mer t 1490-ben Nigr i már nem é l t ; a gyászbeszédet különben is P e t r u s Ranzanus mondot ta .

226

ter azonos lehet Jákob von Liliensteinnel, aki valószínűleg szin-tén budai professzor volt.285

Mindazt, amit erről a fráterről tudunk, egy a müncheni ud-vari könyvtárban őrzött XVI. századi kódexben található meg. Ennek a kódexnek az elején epistola dedicatoria van, amelynek címzettje Ulászló magyar király, írója pedig Jákob von Lilien-stcin domonkosrendi teológiai professzor.2*6

Jákob von Liliensteinről semmiféle adatot nem lehet egyéb-ként találni. Nem említi Quétif-Echard és a másik hasonló munka, Steill Ephemeridese sem. (Jákob von Liliensteinnek kü-lönben 1505-ben egy nyomtatott tractatusa is jelent meg Trac-tatus contra Waldenses fratres erroneos quos vulgus vocat Pickardos fratres címmel.)

Ennek az Ulászló királynak ajánlott munkának címe Liber de divina sapientia. Az első könyv végén olvasható Explicit azt mondja, hogy ez a prédikálásra és olvasásra alkalmas könyv 1504-ben fejeztetett be,287 a kódex végén lévő kolofon pedig a teljes munka befejeztetését 1505 január 3-ára teszi.288 Vagyis a kódex írását szerzője 1504-ben kezdte meg és 1505. legelején lett vele kész. •

286 Ezze l a J á k o b von Lil iensteinnel kapcsolatban csak annyi t tu-dunk, amennyi t Grabmann egy müncheni kódex i smer te tésében ad e lő ; mivel azonban eddig er rő l a Magyarországon ta r tózkodot t tudósról semmi tudomásunk nem volt, fontosnak gondol juk, hogy ha G r a b m a n n előadása nyomán is, szól junk róla és ezzel a magyar sze l lemtör téne t i kuta tás szá-mára egy ú j p roblémát mutassunk be. Grabmann előadása a Mi t te la l te r -liches Geis tes leben I I . kö te tében (585—602.) je lent m e g az „Einzel -gesta l ten aus dem mit te la l ter l ichen Dominikaner und Thomis ten- theo lo-g ie" c. sorozat 6. t ag jakén t «Der „Liber de divina sap ien t ia" des J á k o b von Lil ienstein. Eine ungedruck te scholast isch-myst ische Summe aus dem Beginn des 16. Jahrhunder t s» címmel.

289 A quar t -kódex müncheni jelzése Grabmann sze r in t : Cím. 26827. Az epistola dedicator ia c ímzet t re és í róra vona tkozó részei így hang-zanak: „Epis to la in l ibrum de divina sapientia ad sereniss imum Wladis -laum regem Ungar ie necnon Bohemie c h r i s t i a n i s s i m u m . . . Sereniss imo pr incipi ac domino dominó Wladis lao Ungar ie necnon Bohemie regi chr is t ianiss imo fr . Jacobus Lil ienstein sacre theologie p rofessor humil is ordinis p r e d i c a t o r u m . . . post debi tam reveren t iam ut decet reg iam m a j e s t a t e m . . . "

287 Fol . 96v. „Expl ic i t pr imus liber de divina sapient ia anno domini M C C C C C I V editus util is ad predicandum e t in eo legendum ad serenis-simum regem Wladis laum . . . "

288 Fol . 295v. „Explici t l iber der divina sapientia collectiva nova anno domini M C C C C C V anno inchoante per co l lec torem est ser ipta et completa 3 mensis J a n u a r i i . . . "

22 7

A kolofon per collectorem kifejezéséből arra lehet gon-dolni, hogy a kódex az eredeti kézírat volt; ezt alátámasztja a szövegben előforduló több javítás is. Arra is lehet következtetni ebből a kódexből, hogy szerzője Ulászló királynak különösen díszes példányt szándékozott átnyújtani. A kódexben ugyanis az egyes fejezetek elején kép számára üresen hagyott helyek van-nak és a lapok szélein ilyenfajta utasítások találhatók: Hic depingitur rex Wladislaus sedens in sua maiestate regali cum suis insigniis regalibus. Hogy Liliensteinnek mi lehetett a szán-déka: miniatűrökkel díszített kéziratot adni Ulászlónak, vagy a munkát kinyomatni és fametszetekkel díszíteni, nem deríthető ki.

A téma, amit Lilienstein kidolgoz, nem új a skolasztikus irodalomban. Thomas de York 1250 körül keletkezett és a sko-lasztika virágkorában első nagy metafizikának számító mun-kája Sapientale címet visel és a bölcseség dicséretével kezdő-dik; ugyanilyen hangot üt meg Aquinóinak Summa contra Gentilese is. Henricus Susónak ismeretes a Horologium sapien-íiae (Büchlein von der ewigen Weisheit) c. munkája. Az előb-biekben a bölcseség filozófiai tárgyalása található aristotelesi alapon, utóbbiban a bölaseség transcendentalis tulajdonságai jön-nek elő a Szentírás bizonyságai mellett. Liliensteinnél inkább ez az utóbbi felfogás áll előtérben.

A királyhoz írott ajánló levél az író korának egészségtelen tudományos életére vonatkozólag tartalmaz polémikus részlete-ket. Lilienstein kritika nélküli tudósokról beszél, akik nem nézik meg, hogy mit olvasnak és a dolgok mélyére nem tekintenek. El is ítéli azokat, akik magukat bölcseknek hirdetik, holott a görögök az egész világon hét bölcset ismertek. Azokat sem sze-reti, akik állandóan civakodnak és idejüket apró marakodások-ban töltik el. Mindezek árnyékok, ahol tiszta fénnyel világít az isteni bölcseség.

A tulajdonképpeni előadást Lilienstein bibliai idézettel, mintegy textussal kezdi, Zsoltárok 103;24-et választva ki.289

Innen kezdve a munka öt könyvre oszlik, minden könyv pedig kisebb részekre, ú. n. eulogiumokra.

Az első könyv az isteni bölcseséget a maga tárgyi oldalárol mutatja be: hogyan nyilvánul meg a bölcseség Isten munkájá-ban és a természetfeletti titkokban. Az első eulogium szerint a sapientia príma az emberré lett Istenfiúban kinyilatkoztatott

28» „Quam magni f ica ta sunt opera tua domine, omnia in sapient ia f ec i s t i : impleta est t e r ra possessione tua." E z Károl i fo rd í t á sa szer int így hangzik (Károliban az e l térő f e j eze tbeosz t á s köve tkez tében Zsol t . 104 :241) : Mily számtalanok a te műveid, U r a m ! Mindazokat bölcsen a lkot tad meg, és be te l t a föld a te gazdagságoddal ."

228

isteni bölcseség; a secunda sapientia az a megingathatatlan igazság, amely a Szentháromság megismerésében rejlik; a tertia sapientia, — erről már a második eulogium beszél —, a szent eucharistia. amely minden filozófus és minden bölcs böl-cseségét felülmúlja és amely a legmagasztosabb, az üdvösség szempontjából a leghasznosabb; ez Krisztus szeretetének legna-gyobb emléke. A harmadik eulogium azokkal a támadásokkal foglalkozik, amiket ez ellen a szent eucharistia ellen zsidók, heretikusok, pogányok és görögök intéznek. A negyedik és ötö-dik eulogium kimerítően, és, — azt lehet mondani —, lelkesen a sapientia donationis-t, vagyis a Szentlélek hét ajándékát adja elő. Az erről szóló tanítást Aquinóitól és Bonaventurától kezdve sokan fejtették ki ismert szerzők és névtelen Summa de donis című munkák; Lilienstein összefoglalja mindazt, amit erről a kérdésről középkori skolasztika és misztika összeírt. A hatodik eulogium a sapientia redemptionis, a hetedik a Miatyánk kifej-tése; ez utóbbiról az áll, hogy minden szónoki és költői műnek felette van. Itt van szó mint bölcseségről a nyolc boldogságról is. A nyolcadik eulogium címe: Sapientia desponsationis Christi et Ecclesiae, a kilencedik pedig exegetikys-aszkétikus tanítás ar-ról, hogy miképpen lehet a bölcseség könyvét gyümölcsözően használni; ugyanez még a hét szentségről is tartalmaz teljes skolasztikus modorban felépített és előadott tanítást.

A második könyv az isteni bölcseségnek az emberi érte-lemhez és annak tevékenységeihez való viszonyát mutatja be. Az első eulogium bevezetés, a második és harmadik a régi gon-dolkodóknak és költőknek a bölcseségéről beszél. Megkülönböz-teti az igaz és hamis bölcseséget és kifejezést ad annak a meg-győződésének, hogv a pogány kor igazságkeresőinél igaz böl-cseséget lehet találni. A negyedik eulogium az igaz bölcseséghez vezető útat mutatja meg, s ezt a custodia virtutum et de septem artibus liberalibus-bm találja meg, que sapientie imperatrici famulantur. Az ötödik és hatodik eulogium meghatározza az is-teni bölcseséget és annak felosztásáról, hatásáról és gyümöl-cseiről szól. A hetedik eulogium szociális kérdéseket ölel fel és az aristotelesi politikához kapcsolódik, a nyolcadik a bölcsesé-get a filozófusok és költők, a kilencedik a teológusok által meg-világított formában mutatja be. A tizedik azt bizonyítja, hogy a bölcseség legmagasztosabb ereje az igazság, a tizenegyedik pe-dig az inkarnációra tekintve az isteni igazságosság és irgalmas-ság viszonyára céloz. A következő három eulogium a bölcseség átadásának módjáról tanít, a tizenötödik a bölcseség megisme-résének eszközeiből kiemeli az alázatos imádságot és a szen-vedő Üdvözítőre való gondolást. A tizenhatodik a bölcseség ösz-szehasonlíthatatlan és végtelen értékét ünnepli, a tizenhetedik

229

pedig ismét Krisztusra mutat és utal az előtte lévő idők filozó-fusainak a vüág Megváltójáról szóló mondásaira.

A harmadik könyv azt adja elő, hogy miképpen munkálko-dik az isteni bölcseség az angyalokban és az emberekben. Az első eulogium beszél az angyalokról, a második az emberi lélek-ről és szellemről, mint a bölcseség: székhelyéről: felsorolja Li-lienstein a filozófusok és teológusok lélek-meghatározásait. Fel-vonulnak a különböző vélemények a harmadik eulogiumban is, melynek a lélek halhatatlansága és a testi feltámadás a témája. Platónt különösen kiemeli.290 A negyedik eulogium a lélek eré-nyes cselekedeteiről és a túlvilági jutalomról számol be. Az ötödik eleven képet tár az olvasó elé: erények és bűnök vitat-koznak egymással; a párbeszédes formában közölt vitát a böl-cseség végül is az erény javára dönti el. A hatodik és hetedik eulogium az embert testi mivoltában rajzolja meg; az előbbi eulogium erősen emlékeztet a galenusi temperamentum-taní-tásra, az utóbbi pedig összegyűjti a középkor fiziognómiai iro-dalmát. A nyolcadik eulogium egy sereg felfedező és feltaláló nevének felsorolásával az emberi okosságot mutatja be.

A negyedik könyv az isteni bölcseségnek a három isteni erényhez való viszonyát tartalmazza. Az első eulogium általá-ban szól az erényekről és különösen a hit erényéről, a második a hit ellen való negyven tévedést sorol fel, a harmadik pedig a reményt tárgyalja. A következő eulogiumok, — egészen a nyol-cadikig bezárólag —, az isteni szeretetről beszélnek, amely a legnagyobb erénv és a mennyben is megmarad. A kilencedik eulogium a via contemplativáról szóló fejtegetésekkel végzi ezt a könyvet, amely át meg át van hatva meleg, misztikus voná-soktól. Grabmann azt mondja, hogy a XVI. század elején még élő latin-misztikának szebb virágcsokra nem található ennél.291

Az ötödik könyv a négy főerényről szól. Az első eulogium bevezető jellegű, a második De curru virtutum et vitiorum be-szél, majd sorra jönnek egy-egy eulogiumban az okosság, a mértékletesség, a bátorság és az igazságosság erényei. Az utolsó, nyolcadik eulogium jog- és államfilozófiai kérdésekről emlékezik meg. De statu et ordine justitie et legibus imperato-rum et principum címet viselve.

Jákob von Lilienstein munkája végeredményben a skolasz-tikus teológia főkérdéseivel foglalkozik, csakhogy nem a meg-

290 „P la tó , qui plus quam aliquis phi losophus alius a f f i rmav i t immor-ta l i t a t em anlme." Je len tős probléma volt ez abban az időben, amikor P i e t r o P o m p o n i o Pomponazz i tagadta a lélek halhata t lanságát , sőt T h o -mas de Vio Caietanus is csak mint h i t igazságot fogadta el.

*» MAG. I I . 599.

230

szokott szentenciakommentár formájában, hanem önálló rend-szer keretében, ahol mindent az isteni bölcseség szempontjából vizsgál . A skolasztika meghatározásainak és módszerének át-vétele megtalálható itt is, de egyrészt a s zokásos beosztások (Quaestio, conclusio, obiectio. stb.) csak akkor kerülnek elő, ha alkalmasak és nem erőltetettek, másrészt Lilienstein lehetőleg kerül minden fogalmi szőrszálhasogatást . Ez az egészségesnek mondható skolasztika azután meleg misztikával fonódik szoro-san ös sze ; néhol egész fejezeteken át, néhol pedig e g y - e g y gondolatban csupán. De skolasztika és misztika mellett vannak kapcsolódási pántolj a humanizmussal is, ha az ilyen vonások az előbbiek mögött maradnak is. Vannak ugyanis idézetek po-g á n y szerzőktől, nemcsak filozófusoktól, hanem költőktől és szónokoktól is; humanista vonást mutat az e lőadás is: meg-személyes í tések, párbeszédek szerepelnek; ki kell emelni azt is, hogy Lilienstein milyen jól látta az antik kor igaz bölcseségét .

A három irány összfonódását mutatják a munka forrásai is: a Szentírás használata mellett, — amely a misztika szolgálatá-ban állott —, bőséges patrisztikai anyag található, szerepelnek Bernardus Claravallensis és Hugó de St. Victore, mint a korai skolasztika képviselői, — különösen Hugó de St. Victoret becsüli nagyra Lilienstein —, előjönnek a skolasztikusok, köztük elsősor-ban Aquinói, de gyakran szerepel Albertus Magnus is és ta-lálkozunk olyan forrásokkal is, amelyek sem skolasztikusoknak, sem misztikusaknak nem mondhatók, például Richardus de Pof-fis leveleivel.

A Liber de divina samentia tehát egy reformáció előtti teológiai Summa, amelyben a skolasztika kedvező színben tűnik fel, nem hiányzik a meleg misztika sem és az egész mintegy humanista keretbe van foglalva.

A skolasztika és humanizmus viszonyára különösen érde-kes ez a munka: bizonysága annak, hogy e két irány nem-csak ütköző-pontokat, hanem érintkezéseket is mutat; s ha a humanisták nem egyszer sokra becsülik a skolasztikusok elmé-leti munkáját, úgy a skolasztikusok, — ha polemizálva is —, néha humanista nyomokon haladnak.

Jákob von Lilienstein munkájának Ulászló királyhoz történt ajánlása arra enged következtetni, — függetlenül attól, hogy Lilienstein azonos-e Jakab mester budai regenssel —, hogy Lilienstein a budai studium generale professzora volt. Ha ez így van. akkor a budai studium érdekes fejlődéséről lehet bizonysá-gunk: 1481-ben az erős tomista Petrus Nigri, 1504-ben a már humanista vonásokat mutató Jákob von Lilienstein ad elő itt, 1521-ben pedig Grynaeusék teljesen humanista szellemben taní-tanak Budán. Ehhez azonban szükség volna még Orynaeusnak

2 3 1

és társainak a budai studiummal való kapcsolatát véglegesen tisztázni.

e) Váczi Pál.

Bár arról nincsen tudomásunk, hogy Váczi Pál a budai studium generaléban előadott volna, mégis itt emlékezünk meg róla, mint még egy tagjáról ama magyarországi domonkosok-nak, akik önálló irodalmi munkát végeztek.

Első értesülésünk Váczi Pálról éppen fennmaradt munkájá-ból, a nyulakszigeti apácák számára készített regula-fordításá-ból van.292

E fordítás szövege a Birk-kódex elnevezést viseli és 1889-ben került elő egy könyvtábla belsejéből.293 A munka, Szent Domonkos sororinak szerzési, két részből áll és egyrészt az ágostoni szabályoknak, másrészt Szent Domonkosnak az apácák számára készített reguláinak magyar fordítását tartal-mazza. A Birk-kódex ennek a fordításnak csak töredéke, mert az eredeti kéziratnak, mely 12 negyedrét levélre terjedhetett, csak 4 levele maradt fenn. A Birk-kódex fennmaradt kéziratán, mely ezekkel a szavakkal fejeződik be: Megvégeznek szent damuncus av. sororinak szerzési, a fordító neve és a fordítás kelte nincsen jelezve. Ebből a tényből s abból, hogy a szöveg tele van javításokkal, törlésekkel, arra lehet következtetni, hogy ez a kézirat a fordítás eredeti fogalmazványa volt.

Írójáról és a fordítás dátumáról Ferrarius értesit, aki ada-tait a fordításnak egy általa látott példányáról veszi.2 9 4

2.2 Váczi Pál e munkájának leírását a Nyelvemléktár XV. köteté-nek Budapest , 1908.) X X X V I I — X L I I I . , szövegét ugyanezen kötet 345— 356 lapjain találjuk.

2.3 Váczi Pá l munkájáról először Fer ra r ius 449. és 529. emlékezik meg, m a j d a Birk-kódex megtalálásáról ér tesí t Kluch János. Magyar Könyvszemle 1889. 1—6. — A SSOP. I. 849a. te l jesen Fer ra r ius után megy. — Újabban a Nyelvemléktár fe l jebb idézett leírásán kívül szól Váczi Pál ról Szarka Gyula (Váci domonkos konvent tör ténete . Budapest , 1912. 39—41.) és Horvá th : í rod . műv. kezd. 122. és 132.

284 Fer ra r ius 529: „Sigethiensis a Sigethi, Ungariae oppido arce-que Solymanni obsidione et mor te i l l u s t r i . . . In eo conventu (cuius neque s. Antonini, neque cardinalis Pazmanii , neque Plodii catalogi me-minere) F r . Paulus Hungarus A. A. et Philosoph. M. et S. T H . Lec tor Regulám et Consti tutiones pro Sororibus Monas te r i j Leporum se ex Un-garico latiné vertisse fatebatur anno 1474. in die S. Remigi j . ut auten-tica exemplaria, quae apud me sunt, a t t e s t a n t u r . . . " és Fer ra r ius 449: „Fr . Paulus Vngarus Vatiensis M. Art ium et Sac. th. Lector scripsit et t ranstul i t Regulám et const i tut iones Sororum Or. Praed. in Hungaricam

232

Eszerint a fordítást Vúczi Pál artium magister és teológiai lector végezte a nyulakszigeti apácák számára a szigeti kon-ventben és munkáját 1474. október 1-én fejezte be. Ferrarius közlése téves annyiban, hogy a szigeti konventen a szigetvárit érti, ahol viszont domonkos konvent soha nem volt: mez is jegyzi Ferrarius, hogy egy kolostornévsor sem említi Sziget-várt. A Conventus Sigethiensis megjelölésen nyilván a nvulak-szigeti kolostort kell érteni, amelynek apácái számára ez a regula-fordítás készült is. Ferrarius két helyen említi ezt a for-dítást s az egyiken azt mondja, hogy a fordítás magyarról la-tinra tortént. Ezt egyszerű tollhibának kell minősítenünk, hiszen a másik helyen maga Ferrarius is azt mondja, hogy transtulit regulám ...in Hungaricam linguam.20B

A fordítást Ferrarius és az ő nyomán Quétif nagyon dicsé-rik; Váczi Pál a latin szavaknak megfelelő kifejezések megtalá-lásában és összekapcsolásában valóban meglepő készséget, egyenesen így lehet mondani: tehetséget árul el. A szöveg to-vábbi értékelésére, mint* nyelvtörténeti és irodalomtörténeti munkára, már nem vállalkozunk; rámutathatunk azonban a for-dítás elkészítésének okaira.

A nyulakszigeti dominikánákról szóló előadás kapcsán már szólottunk arról a meg-megújuló ellentétről, amely a szigeti apácák és a domonkosrend között a XV. század második felé-ben különösen fennállt; megemlékeztünk az 1468-i római capi-tulum generalénak a magyar provinciálishoz küldött utasításá-ról is, amely szerint az apácákat figyelmeztetni kell, hogy vagy lemondanak a különböző pápai privilégiumokról és a rendnek engedelmeskednek, vagy mint engedetlen leányokkal a rend az összeköttetést megszünteti.296 Tudjuk, hogy a rend és az apácák között az ellentétek később elsimultak és az apácák a rendi szabályok iránt való engedelmességtől nem szakadtak el. De hogy ebben az engedelmességben megmaradjanak, a külső kényszerítésen és provincialisi figyelmeztetéseken kívül más eszközökről is kellett gondoskodni. Ilyen eszköznek szánhatták az apácákra vonatkozó szabályok olvasgatását; latinul azonban az apácák nem igen tudtak, szükség volt tehát a szabályok ma-gyar nyelvre való fordítására. A magyar fordítást azután min-

linguam de verbo ad verbum, et alicui m a j o r i s clar i tat is , ac Hungar ic i se rmonis leporis grat ia , ad sensum anno 1474. absolui tque die S. Remig i j , in Conventu Sigetij, p ro Insula leporum.

s"5 Ld. az előző jegyze tben közölt szövegeket . — Ennek a lapján el kell ve tnünk Katonának a Birk-kódexhez í ro t t e lőszavában fogla l takat (Nye lvemlék tá r XV. X X X I X . ) , aki ezt nem tol lhibának veszi, hanem egy esetleges, Váczi Pál által másol t latin példányt is fe l té telez.

M8 M O P H . 8. 311. Közl i V M H . I I . 352., 369. is.

233

den apáca megérthette már és így teljesíthető volt az az utasí-tás, amely magában a szövegben így fordul elő: . . . hogy pedig ez könyvecskében, miképpen egy tükörbe magatokat megláthas-sátok, hogy feledékenység mián valamit el ne múljatok, egy-szer hétbe nektek megolvastassék.297

E regula-fordítás egyébként kapcsolódhatik még a nyulak-szigeti apácák megreformálásához is; erre az előbb említett he-lyen szintén utaltunk már.

Regula-fordítása után is találkozunk még Váczi Pállal. 1476. június 3-án Váczi Pál artium magister és teológiai lector arra kap engedélyt a magister generálistól, hogy alamizsnát és pénzt gyűjthet tanulmányai céljára, egészen addig, amíg el nem éri a magisterséget.298 Ennek az engedélynek meg is lett az eredménye annyiban, hogy két esztendő múlva Váczi Pál pápai rendelet alanján teológiai magister lett.299 Nem tudjuk, hogy a pápai kedvezés mennyit engedett el a magisteri fokozat elnye-réséhez a szabályok szerint szükséges tánulmányokból, való-színűleg nem sokat, hiszen artium magister és teológiai lector volt már 1474-ben, mikor regula-fordítását végezte. Mikor ma-gisteri címét elnyerte, Váczi Pál éppen Bécsben volt, valószínű-leg tanulmányi okokból. Egy nappal később ugyanis, hogy a magister tudomásul veszi magisterré tételét, Bécsből Magyar-országra rendeli és tartózkodása helyéül a szegedi vagy pesti konventet jelöli ki számára.300

1480-ból Váczi Pál egy másik képességéről, könyvfestői mivoltáról értesülünk: ő miniálta Aquinói Tamás Summa Theo-logiaeja Príma Parsának egy 1477-i, velencei kiadású nyomta-tott példányát. A miniálással 1480. december 29-én lett kész; Váczi Pál fráter, artium és teológiai magisternek írja alá ma-gát.301 Az ősnyomtatvány régi bejegyzése szerint a nagyszom-

n " A szövegnek mai helyesí rásra való á t í rása H o r v á t h János tó l való, í r od . miiv. kezd. 152.

M8 IV/3/lllr. w U. o. 115v., 1478. júl . 10. „Magis te r Pau lus de W a c i a fű i t auc-

t o r i t a t e apostol ica fac tus magis te r in t h e o l o g i a . . . " 300 U. o., 1478. júl. 11. „Magis te r Paulus de Wac ia conventus W i e n -

mensis p rov inc ie Theu ton ie fű i t t rans la tus ad provinc iám Hunga r i e e t ad conven tum Pes t iensem vei Zeged iensem vei alium ubi recipi po te r i t a maior i par te f r a t rum."

101 Lányi I. 602. közli Váczi Pá l be jegyzésé t azzal a tévedéssel azonban, hogy a miniált munkát nem ősnyomta tványnak , hanem c ó d e i -nek m o n d j a . í g y közli azután Csontosi a Magyar Könyvszemle 1879. év-fo lyamában 55. és Kluch a Bi rk-kódex i smer te tése kapcsán u. o. 1889. 4-A tévedés t Békési Emil j av í t j a ki, Kato l ikus Szemle 1902. 746.

234

bati domonkosoké volt; Váczi Pál lehet, hogy itt, a nagyszom-bati konventben végezte is el ezt a munkáját, mert tudjuk róla, hogy 1482-ben nagyszombati prior és egyben a pesti és budai konventek visitatora volt.302

Többet nem tudunk Váczi Pál sorsáról. Az az adat, amelyet Pray közöl s amely 1480. december 24-én Váczi Pál argyasi püs-pököt említ, nem valószínű, hogy a regula-fordító és a miniator domonkos szerzetesre vonatkozzék. Annál is inkább eltekinthe-tünk a két Váczi Pál azonosításától, mert a Bullarium Ordinis Fratrum Praedicatorum sem említi Váczi Pált a domonkosrend-ből püspöki méltóságra emelt fráterek között.303

f) A nagyszebeni studium. A magyarországi domonkosoknak még egy studium gene-

raléjuk volt, a valószínűleg igen rövid életű nagyszebeni. Ennek felállítását a római, 1525-i capitulum generale rendeli el; a rendelkezés biztosítja az új studiumnak mindazokat a ked-vezményeket, amelyekben a domonkos studium generalék része-sülni szoktak.304

Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a studiumot mindjárt felállították, officialisokkal ellátták és a magasfokú ok-tatást megkezdték. Nem jelentette elsősorban is azért, mert az 1525-i rendelkezés az első utasítás volt a nagyszebeni studium felállítására és mint tudjuk, a domonkosrendben csak akkor vá-lik érvényessé, konstitúcióvá egy rendelkezés, ha azt három egymásután következő capitulum generale elfogadta, mégpedig úgy, hogy az első rendelkezést megtévő capitulum után követ-kező azt approbálta, a harmadik pedig confirmálta és ezzel a rendelkezést jogerőre emelte.305

Nos, az approbálást meg is találjuk a következő, 1530-i ró-mai capitulum generale határozatai között. Az approbálás során a capitulum külön megparancsolja a magyar provinciálisnak és

302 I v á n y i : Lev t . közi. 26. 303 P r ay , Specimen Hiera rch iae Hungár iáé . Pozsony , 1776. I. 434.

„ . . . P a u l u s de Wac ia , qui l i t ter is Indu lgen t ia rum a quinque Cardinal ibus anno 1480. die 24. Decemb. datis, ad calcem ita subscr iptus e s t : E t ego Pau lus de Wac ia Episcopus Argensis , et Su f f r aganeus Transsi lvaniensis . . ."

30* M O P H . 9. 200. „ I t e m simili modo ins t i tu imus et ord inamus stu-dium generale Cibiniense provinciáé U n g a r i a e . . . " A szöveg „simili modo" - j a az ezt megelőző rendelkezés szer int ezt j e l en t i : cum om-nibus grat i is , privilegiis , indulgentis, exemptionibus et aliis dari consue-t is huiusmodi studiis general ibus in ordine nos t ro . "

306 V. ö. Walz 83., ahol a capi tu lum generale ha tároza ta inak jog-e rő re emelkedéséről szól.

235

a nagyszebeni priornak, hogy hathatósan gondoskodjanak a stu-dium felállításáról és fenntartásáról.308 Ez is arra mutat, hogy addig nem sok történt a studium berendezésére vonatkozólag.

Tovább azután nem szólnak a capitulumi jegyzökönyvek a nagyszebeni studiumról, a felállításra vonatkozó harmadik hatá-rozat, a confirmatio sem található sehol. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a nagyszebeni studium sohasem működött; az 1530-i approbálás szövegéből azt lehet kiolvasni, hogy a rendi főhatalom rajta volt a nagyszebeni studium generale mukode-sének megindításán, arra azonban, hogy valóban mukodött-e, nincsen adatunk.

Ha megkezdődtek is a studium generale szmvonalan levő előadások a nagyszebeni konventben, sem sokáig nem tarthat-tak. sem zavartalanok nem lehettek. Tudjuk, hogy a húszas évek végétől kezdve nem megy jól soruk az erdélyi domonkos kolostoroknak: többször ellentétbe kerülnek a városok lakossá-gával, mégpedig, — s ezt ki kell emelni —, nem pusztán a re-formáció hatásának eredményeként. Nagyszeben városa 1529-ben eltanácsolta a városból a szerzeteseket és a domonkos priort és egy társát börtönbe is vetette. Később a domonkosok visszajöttek ugyan Szebenbe, sőt 1532-ben prioruk, Vitális f rá-ter egy könyvet is vásárolt a konvent számára, de életük za-vartalanságának és ezáltal a komoly tudományos munka felté-teleinek is vége volt.307 Így. ha voltak is esetleg a nagyszebeni konventben studium generale színvonalán mozgó előadások, azoknak a harmincas évek folyamán bizonyára végeszakadt.

Ki kell emelnünk ezen a helyen azt, hogy az a rendelkezes, amelyet a római capitulum generale ugyanabban az évben tett a nagyszebeni konventtel kapcsolatban, mint amikor az ottani studium generale felállítását elsőízben elrendelte, s amely sze -rint Nagyszebenbe teológiai lectorként Segesvári Ferenc frá-tert, filozófiai lectorként pedig Besztercei Lukacs frátert küldi, Segesvári Ferenc fráternek ezenfelül a baccalariusi fokozatot is engedé lyezve , nem a nagyszebeni studium generaléra vonat-

3116 M O P H . 9. 229. , .I tem approbamus s tudia general ia his conven-t ibus data in praecedent i capitulo generál i de anno mil les imo quingen-tes imo viges imo quinto videlicet conventui Cibiniensi provinciáé Un-g a r i a e . . . n ihi lominus praecipientes in v i r tu te sp i r i tus sancti et sanctae obedient iae reverendo provincia l i Ungar iae et pr ior i Cibiniensi pro tem-pore, quatenus dent operám ef f i cacem, ut d ic tum s tudium omnino er i -

ga tur et manu tenea tu r . " 3<" A nagyszebeni városi lakosság és a domonkosok e l len té té re von.

ld. Fabr i t ius 90 skk.

236

kőzik." Lz csakis a nagyszebeni konventnek a kötelezőnél ma-gasabbfoku studium conventualéját, esetleg studium particulare-szeru iskolaját illetheti. Studium generáléból nem hiányozhat-nak a szabalyokban megkívánt officialisok: regens bacalarius magister studentium, biblicus; ha ekkor Nagyszebenben már működött volna a stúdium generale, a capitulum bizonyára ilyen o ficialisokat rendelt volna oda és nem két egyszerű lectort akik kozul csak az egyik rendelkezik tudományos gradussal az is eppen ekkor kapja meg.

Egyszerű helyi iskolánál szélesebb keretekkel rendelkező studium lehetett Nagyszebenben. Fabri ismert fráternévsorában a nagyszebeni konvent tagjai között található Thomas Fulgentii w Í m i n t t e o l ó £ ' a i baccalarius és praedicator van feltün-tetve. Könyvtara is bizonyára szép lehetett, amire nemcsak az említett Vitalis-féle könyvvásárlásból gondolunk, hanem ab-ból a tényből is, hogy Mathias de Rupe schőnebergi plébános 1502-ben végrendeletében három darab kivételével egész könyvtarat a szebeni domonkosoknak hagyta, egyúttal öt fiatal-embernek, köztük két unokaöccsének pénzt is hagyva arra az esetre, ha tanulnak; végrendeletében kikötötte, hogy a kon-ventnek hagyományozott könyveit ezek a fiatalemberek ki-kölcsönözhetik a konventből, ha tanulni akarnak belőlük

Nagyszeben domonkos konventjénél tehát megvoltak a fel-tetelek, hogy ott studium generale alapíttassák. Az idők válto-zasai azonban úgy hozták magukkal, hogy ez a studium generale kézzelfogható eredményt nem igen tudott produkálni.

g) A pécsi studium. Más magyarországi stúdiumok.

Budán, láttuk, nemcsak studium generale működött, hanem egybehangzóan a rendi kormányzat ama rendelkezéseivel, hogy minden provinciában kell több studium particularénak is lenni, ahová elsősorban a teológiait megelőző filozófiai tanulmányokra küldetnek tanulni az ifjú domonkosok, ilyenfajta studium is Hogy Budán kívül hol volt még ilyen, — mert nyilván kellett lenni azt közvetlen adattal nem tudjuk bizonyítani más kon-ventnél, csak a pécsinél és esetleg a kassainál.

Pécsről tudjuk, hogy ez a város a XIV. század második fe-lében Nagy Lajos egyetemének színhelye volt; tudjuk azt is,

308 M O P H . 9. 214. „Conventui Cibiniensi provinciáé Ungariae assig-naraus in l e c t o r e m theo log iae fr. Franc i s cum de Segesvár , cui damus l icent iam ad gradus bacchalar iatus; in l ec torem vero phi losophiae fr. L u c á m de Bis tr i t ia ."

309 E E M H K . I. 529.

237

hogy a teológiai fakultás nélkül működő egyetem prédikáció-szolgálatát, — ami mindig a teológiai fakultás tagjai feladatát alkotta —, a pécsi domonkosrendi fráterek látták el.310 Nincs azonban tudomásunk arról, hogy a domonkosoknak ezen kívül volt-e valami kapcsolatuk az egyetemmel, sem arról, hogy a pécsi egyetem mikor szűnt meg. Az azonban bizonyos, hogy 1465-ben, amikor II. Pál pápa Mátyásnak egyetem felállítására ad engedélyt, — az engedély eredménye lett a pozsonyi egye-tem —, Magyarországon egyetem nem volt. Erre bizonyság az engedélyt adó bulla e mondata: In regno Ungaríae, licet amplo et fertili, non viget aliquod studium generale.311

így Ulászló király számadáskönyvének az az adata, amely szerint 1495. március 2-án a pécsi schola maior tanulóinak 3 fo-

310 Nagy L a j o s 1367-ben a lapí to t t pécsi egye teméről először Ábel J e n ő szólt bővebben, Ábel : E g y e t e m e i n k ; ez egye temre vonatkozó ösz-szes adatok kr i t ikai feldolgozását pedig Békef i Rémig adta, A pécsi egyetem c. monográ f i á j ában (Budapes t , 1909). — Ezze l kapcso la tban egyik l egérdekesebb probléma az, hogy V. Orbán pápa miér t n e m ado t t teológiai fakul tás felál l í tására engedélyt . Ábel arra gondol, hogy az eret -nek tanoktól való félelem miatt , és még egy megokolás t m o n d : a pápa nem akart a teológiai fokozatok adományozásának fon tos tényével f ia ta l egye temet fe lhata lmazni . Ez a két megokolás azonban n e m látszik eléggé e l fogadhatónak . P f e i f f e r 53. valószínűbbet m o n d : á l ta lános gyakorla t volt , hogy az egyetemek csonkán a lapí t ta tnak olyan helyeken, ahol az egye tem színhelyén valamely koldulórendnek studium genera lé ja van, ami azután pó to l j a a teológiai fakul tás t , sőt rendesen bele is olvad az egye-t e m b e ; P é c s e t t a domonkosokkal lehe te t t ez az eset, amit a lá támaszt az a tény is, hogy ezek ta r to t ták az egyetemi prédikációkat . E z a megoldás t e t sze tős és egyáltalában nem lehetet len, csak, sa jnos , közvet len adatok-kal nem bizonyí tha tó . A f r á t e rek prédikáció-szolgála ta d ö n t ő érv nem lehet, hiszen ha nem volt az egyetemnek teológiai fakul tása , egyetemi prédikác iók ta r tásáér t hová fordu lha t tak volna máshová, mint ahhoz a rendhez , amelynek a prédikálás volt a h iva tá sa : a domonkosokhoz. — Béke f i az egyetem csonkaságát azzal oko l j a meg, hogy a pápa egyrészt a párizsi egye tem hegemóniá jának megőrzése miat t nem engedet t P é c s n e k teológiá t , másrész t és főleg azér t , mer t teológiai karhoz p ro fesszorok is ke l lenek; Pár izsban, vagy más nagy egyetemen graduál t teológiai pro-fesszor meg alig volt Magyarországon akkor . — Valósz ínű megoldások vannak tehát , bizonyosnak azonban még egyiket sem fogadha t juk el.

311 Béke f i 48. közli így a szöveget , amit viszont Kol ler I V . 146. így ad v i ssza : „ . . . n o n viget a l i q u o m o d o s tud ium g e n e r a l e . . . " Bé-kef i Kol ler olvasását hibásnak jelent i ki. — E z a bul la-szöveg egyébként nem zá r j a ki azt, hogy azért abban az időben szerze tes i s tudium ne m ű -ködhe te t t volna Magyarországon.

238

rintot f izettetett ki recordálásért, vagy i s énekes üdvözlésért,3 1 2

nem vonatkozhatik semmiképpen a pécsi egyetemre . Ú g y gon-doljuk azonban, hogy e schola maioron a pécsi domonkos kon-vent studium particularéját kell értenünk. Studium generáléról nem lehet szó, a schola maior nem jelentheti ez t ; 3 1 3 a studium generálénál kevesebb studium particularéra azonban a m e g -jelölés alkalmazható.

Ez természetesen kevés lenne ahhoz, hogy Pécs domonkos studium particularéjának fennállását bizonyítsuk. A domonkos magister generalisi registrum-könyvek azonban elmondják a következőket:

Az a pécsi konventből való Mihály fráter, aki 1489. novem-ber 25-én Párizsba küldetett teológiát tanulni,314 mint magister 1500. június 6-án két évre lectori és regensi minőségben Pécsre kerül; a generális egyúttal megparancsolja a pécsi konvent priorának, hogy nevezett Mihály mesternek meglegyen a maga külön szobája, camerája és a tanulók beléphessen oda; a két év leteltével pedig, — ezt is tartalmazza a generális utasítása —, elmehet valamely studiumba egyházjogot tanulni.315

Zalánkeméni Péter fráter 1495. szeptember 20-án mint lector és praedicator assignáltatik Pécsre.310

1505-ben Ozsvát fráter, akinek tanulmányairól többször ér-tesítenek a generalisi registrum- és capitulumi jegyzőkönyvek, ebben a formában fordul elő egy engedély szövegében: Fratri Osvaldo sacre theologie professori conventus (Juinqueecclesien-sis conceditur licentia .. ,317

1508. június 18-án pedig a pécsi konventből való Demeter frátert ad legendum sententias pro cursu ugyancsak Pécsre ren-deli a generális.318

3ia Engel , Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Neben-lánder . Halle , 1797. I . 70 (1495) secundo die mar t i i ad re la t ionem Bradács scholaribus scholae maior is Quinqueecclesieinsis 3 f l . . . "

313 E r r evona tkozó lag Békef i Deni f le - t idézi (Gesch. d. Univ. i. MA. b. 1400. I. 418). — Békef i egyébként a schola maior t városi vagy káp-talani iskolának hiszi.

314 IV/9/159v. 310 IV/13/98v. „Magis ter Michael conventus Quinqueeccles iensis

ass igna tur pro lec tore et r e g e n t e in suo conventu pro duobus annis etc. cum omnibus grat i is e t c . • . et explet is duobus annis concedi tur ut possi t ire in aliquo studio ad p rof ic iendum in iure canonico e t c . . . "

31« I V / l l / 1 1 3 r . „F rá t e r P e t r u s de Selecamen assignatur in conventu Quinqueecclesiensi in lec torem et p red ica to rem."

3 " IV/ l7 /116r . 318 IV/18/93v. „F rá t e r Demet r ius conventus Quinqueecclesiensis

ass ignatur ad legendum sentent ias pro cursu in conventu Quinqueeccle-siensi ."

239

Ezek az adatok azután már bizonyosabbat mondanak nekünk. Pécsi Mihály, aki Párizsban tanult teológiát és megszerezte a magisteri fokozatot is, regens lett a pécsi konventben. Regens a studium generale vagy particulare elmaradhatatlan officialisi karának egyik tagja: nélküle nincs ilyen studium, viszont egy egyszerű studium conventualénak nincsen regense. Az officialisok másik fontos tagja a baccala-rius, a szentenciákat magyarázó tanár: a fenti negyedik adat-ban szereplő Demeter fráter szentenciamagyarázóként jön elő, mégpedig, mint pro cursu, vagyis rendszeresen. Sőt igen fontos dolog az is, hogy ez a Demeter fráter eredetileg is a pécsi kon-vent tagja volt; ha Pécsett egyszerű, vagy csak valamennyire kibővített studium conventuale lett volna csupán, akkor nem té-tetett volna ilyen rendelkezés. Tanulmányi okokból ugyanabba a konventbe való rendelésnek külön kifejezett és hangsúlyozott formában csak akkor van helye, ha az illető konventnek maga-sabbrangú iskolája, studium generaléja vagy particularéja van, amely a konventen belül mintegy önálló léttel bír. Erre Budánál már láttunk példát.

Ezek alapján tehát úgy tekintjük a pécsi konventet, mint amelynek studium particularéja volt. Hogy ez a studium par-ticulare mióta működött Pécsett, bizonyosan nem tudjuk meg-mondani. Lehet, hogy a XV. századvégi tanulmányi rendelkezé-sek (studium particularék felállítása) eredményeként rendezték be.31" Mivel azonban Pécs központi fekvésű volt, kolostora a provincián belül a horvát vicariatus főkonventje s a vicarius Croatiae székhelye volt, igen valószínű, hogy már régebben ren-delkezett magasabbrangú tanintézettel.

A fenti adatok mellé, melyekkel a pécsi studium particulare létezését bizonyítottuk, további támogatásként megemlíthetjük, hogy, — amint alább sorra látni fogjuk —, a magister generalisi tanulmányi rendelkezések szerint a pécsi volt egyike azoknak a magyarországi konventeknek, amelyek a XV. század második és a XVI. század első felében a legtöbb külföldön tanuló frátert adták. A generalisi rendelkezések tanúsága szerint 22 alkalom-mal küldtek ki teológiai studensként, 5 alkalommal szentencia-magyarázóként külföldre frátereket a pécsi konvent tagjai kö-zül; e külföldön tanulók közül 4 kapott engedélyt a magisteri jelvények felvételére és 3 olyan van, akiről tudjuk, hogy a ma-gisteri fokozatot valóban elérte, önként kínálkozik annak felte-vése, hogy egy konvent, amelynek tagjai közül ennyien járnak külföldre és ilyen eredményeket érnek el, különösen nagy gon-dot fordított fráterei minél kitűnőbb kiképzésére, ezt pedig

318 E tanulmányi rendelkezésekre von. v. ö. M O P H . 8. 397—398., M O P H . 9. 15., 40.

240

nyilván úgy tudta könnyen biztosítani, ha a hely színén, magá-ban a konventben, magasabbfokú iskolával rendelkezett.

Nem ennyire biztos, de eléggé valószínű, hogy Kassán is volt valamiféle magasabbfokú domonkos iskola. Tudunk ugyanis egy Joannes Smisner nevű Nürnbergből való baccalariusról, aki Kassán volt a XV. század végén. 1493. június 17-én jön ki a magister generális rendelkezése a kassai priorhoz, hogy ennek a nevezett fráternek a szokásos három forinton felül még tíz forintot adjon prédikációi és lecturája jutalmaként.32" Az azután nem állapítható meg, hogy ez a lectura kifejezés mire vonatko-zik: szentenciaelőadásra-e vagy pedig a konventi stúdiumnak lectori minőségben való vezetésére.

Többet segít Kassával kapcsolatban Erdélyi Gergely mes-ter. Ez a fráter, aki az 1525-i capitulumon diffinitori minőségben a magyar provinciát képviselte is,321 ugyanezen a capitulumon nyerte el a magisteri címet.322 Erdélyi Gergely egy 1527-i köte-lezvényen mint a kassai konvent tagja és sacre theologie humi-lis professor ac predicator conventus szerepel,323 egy a kassai domonkos konvent könyvtárához tartozott nyomtatványban pe-dig Fratr is Gregorii Transylvani s. theologiae professoris ord. praedic. 1428. bejegyzés van.324 Lehet, hogy Erdélyi Gergely mester teológiai előadásokat tartott Kassán, még pedig egy kon-venti studiuménál magasabb színvonalon.

Azt is tudjuk, hogy a kassai domonkos konventnek, közép-kori méreteket tekintve, hatalmas könyvtára volt, úgyhogy meglehetősen észszerűnek látszik, hogy Kassán magasabbrangú, studium particulare-szerű iskolát feltételezzünk.

A magyar domonkos provincia többi, magasabbrangú stu-

320 IV/10/162v. „Prec ip i tu r pr ior i Caschoviensi , ut solvat decem f lo renos ul t ra t res habi tos pro mercede pred ica t ionum et l e c t u r e f r a t r i Joanni Smisner bachalaureo conventus Nur inbergens i s provincie Theu ton ie e tc ."

321 M O P H . 9. 195. 322 U. o. 205. „ I t em approbamus m a g i s t e r i a . . . f r . Gregor i i de

T r a n s i l v a n i a . . . " Silvestr i generális reg is t rum-könyvében fol. Ov. pedig ez á l l : „Fr . Gregor ius de Trans i lvania d i f f in i to r Ungar ie fac tus est ma-gis te r in theologiam in capi tulo ."

323 E E M H K . I. 327., 323. szám, a kassai domonkosok kötelezvénye a város senatusától fe lvet t összegekről .

321 Magyar Könyvszemle 1891. 334—336. Kemény L a j o s közlése a kassai parochiál is könyvtár egy 1781-i jegyzékéről . Erdé ly i Gergely neve egy hely és év nélküli „Guillelmi Par is iensis T r a c t a t u s de f ide et leg ibus" könyvben ta lá lható meg.

241

diumait illetőleg már csak tapogatózhatunk. Természetesen gondolnunk kell Erdélyre. Erdély önálló vicariatus volt a do-monkosok beosztása szerint, a vicariatus Transsylvaniae; mesz-sze is esett a vidék Budától, a vicariatus népes és sok konvent-tel rendelkezett, feltehető tehát, hogy valamely konventjében kellett egy studium particularénak lenni. Az a tény. hogy a má-sodik magyar domonkos studium generale éppen Erdélyben volt felállítandó, méginkább mutatja, hogy a provincia e részének szüksége volt magasabbfokú iskolára. Hogy azonban a nagy-szebeni alapítás előtt ez a studium particulare a vicariatus me-lyik konventjében volt elhelyezve, nem dönthető el.

A vicariatus három legnagyobb konventjére lehet gondolni. Ezek: Kolozsvár, Segesvár, Nagyszeben. Utóbbi talán azért is valószínű, mert ide helyezték később a második magyarországi domonkos studium generálét. Mindhárom konventben találko-zunk magisteri képesítésű fráterekkel, de ezek olyankor rende-sen adminisztratív tisztségeket viselnek: Episcopi János mester Kolozsvárott van, mint az erdélyi vicariatus feje, Kőhalmi Mi-hály mester pedig Segesvárott prior. Frigh Márton mesternek azonban, aki a kolozsvári konvent Inventariumában a teológiai magister másik megjelölését viseli neve mellett: sacre theologie professor, más adminisztratív tisztségéről nem tudunk ezidőből. Kolozsvár mellett lenne az az érv is, hogy a vicarius ott székel-vén, az erdélyi konventek központja volt az ottani konvent. A kérdést, mivel más közvetlen adatok híjján megnyugtató mó-don eldönteni nem lehet, mindenesetre még nyitva kell hagynunk.

Arra hasonlóképpen kevés fogódzónk van, hogy mely kon-ventekben volt olyan iskola, amely nem volt ugyan studium ge-nerale vagy particulare. de mégis több volt. mint az egy lector-ral és egy sublectorral bíró egyszerű studium conventuale, vagyis ahol legalább ketten-hárman tanítottak. Legfeljebb any-nyit mondhatunk, hogy ilyen iskolát a provincia tekintélyesebb konventjeiben feltételezhetünk, tehát, mondjuk, Győrött, Székes-fehérvárott, Garán, Pesten. Szegeden, Zágrábott és Kolozsvár, Nagyszeben és Segesvár közül ott, ahol magasabbfokú iskola nem volt.

h) Magyarországi domonkosok külföldi tanulmányai.

A domonkosrend gyakorlata szerint a minden fráterre kö-telező tanulmányokon felül az arra alkalmas frátereket a rend tovább taníttatta egészen a legmagasabb fokozat, a teológiai

•"> IV/3/108. r.

242

magisterség eléréséig. Kezdettől fogva szabály volt a tehetséges rendtagok továbbképzése, Humbertus de Romanis magister is megemlékezik már róla.326 Intézkedett a rend azirányban is, hogy a fráterek tanulmányaikat, főleg teológiai tanulmányokat, magas tudományos színvonalú intézetekben, a rendi studium g e -neralékban végezzék. Ezek között a studium generalék között legelső mindig a párizsi volt; a századok folyamán azután jelen-tős lett több francia, spanyol, német, angol és olasz studium ge-nerale. Magyarországon, tudjuk, Budán volt ilyen főiskola.

A rendi gyakorlat azonban nemcsak az volt, hogy a fráte-rek magasabb tanulmányaikat studium generalékban végezzék, hanem az is, hogy lehetőleg saját provinciájukon kívül, külföldön tanuljanak. Állt ez főleg az északi és keleti provinciákra, ahol különösen a XV. századig, a studium generalék szerényebb ke-retek között mozogtak; de azután is, és a nagy stúdiumokkal rendelkező provinciák is, állandóan küldték ki más provinciába frátereiket tanulni és fogadták be hasonló céllal más provincia frátereit. Így például a már másutt érintett 1459-i, nijmegeni capitulumon konstitúcióvá emelkedett az a rendelkezés, hogy a frátereknek a kellő előtanulmányok után három évig kell teoló-giát hallgatniok valamely studium generaléban, saját provin-ciájukon kívül?-6

Az általános szabály az volt, hogy egy studium generaléba minden provincia két-két frátert küldhetett tanulni. Ezt a két fráternek való helyet, ha az illetékes provinciából nem akadt el-foglalója, más provinciabeli fráterrel töltötték be. így találunk azután majd olyan esetet, amikor egy magyar fráter a görög provincia tanulójának helyére megy ki, ilyenforma assignálás-sal: Pro rata provinciáé Graeciae.

A külöldi tanulmányi assignatiókat a capitulum generale és a magister generális végezték; az egyes provinciákból a ca-pitulum provinciáié vagy a provinciális vizsgálták viszont meg a fráterek alkalmasságát a kiküldetésre s az assignálások ennek alapján történtek. Már kezdetben úgy rendelkeztek a capitulu-mok, hogy ügyelni kell, studiumba arra alkalmast kell kiküldeni, tudatlant nem szabad. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Pesten tartott, 1273-i capitulum is.327 Az alkalmas frátereket azonban ki kellett küldeni. Végigvonulnak a capitulumok jegyzőkönyvein azok a rendelkezések is, amelyek intik és figyelmeztetik az egyes provinciákat, hogy a konstituciókban meghatározott számban ne mulasszák el studenseik külföldi studium genera-léba való küldését. Ilyen rendelkezés olvasható Magyarországra

325 Wa lz 127. 3-' M O P H . 8. 270.

U. o. 3. 166.

243

vonatkozólag az 1337-i, valenciai capitulum intézkedései kö-zött.328

Tehát a magyar provinciából is jártak ki a gyakorlatnak megfelelően külföldi studium generalékba domonkos fráterek. Jártak már kezdetben is. Ferrarius mond el egy esetet Szent Domonkos magyarországi ereklyéjének csodáival kapcsolatban. Magyarországon őrizték ugyanis valamelyik, — pontosan meg-határozhatatlan nevű és fekvésű —, konventben Szent Domon-kos egy ujját. Az ereklyénél számtalan csoda történt, köztük egy ifjú feltámadása is; ez az ifjú azután domonkos lett és Pá-rizsban tanult.329

A következőkben, a capitulumi jegyzőkönyvek és a magister generalisi registrum-könyvek adatai alapján felsorol-juk azokat a frátereket, akik a reformáció előtt, közelebbről 1450 és 1525 között a magyar provinciából külföldre mentek ta-nulmányi célból. Mielőtt a felsorolásba belefognánk, meg kell jegyeznünk azt, hogy ezek a külföldi tanulmányútak a tanulás mellett tanítást is jelentettek, mert mint tudjuk, a domonkosok tanulmányi rendje szerint az előrehaladott tanuló, tehát a bib-licus, baccalarius, nemcsak a magistereket hallgatta, hanem az egyszerű studensek számára elő is adott. Egyébként a felsoro-lásba a magister generalisi assignálásoknál csak azokat vesszük fel, amelyekben kifejezetten kitétetik a tanulmányi célból való külföldre helyezés. Az assignatiókban előforduló személyeket a lehetőség szerint azonosítani nem fogjuk, túlmerész identifikálá-soktól azonban igyekezni fogunk tartózkodni. Előrebocsátjuk végre, hogy minden fráternél egy-két szóval jelezzük még azt is, hogy külföldi tanulmányain kívül tudunk-e róla még valamit s ha igen, mit.

A XV. században külföldi egyetemeken vagy studium gene-ralékban tanultak a következő magyarországi domonkos fráte-rek (időrendben):

Váczi Lukács frátert az 1456-i capitulum Bolognába küldi

3--M u . o. 4. 245 precipi t magis te r ordinis de d i f f i n i t o r u m con-sil io et assensu, quod provinciales e t d i f f i n i to re s p rov inc ia rum Ungar ie , Boemie, Polonie , ad studia general ia conven tuum Par is iens is , Colonien-sis, Bononiensis , Tholosani et Mont ispessulani mi t t an t s tudentes in nu-mero secundum const i tuciones eis concesso, quodque provincia les supra d i c t a rum prov inc ia rum s tudentes sic depu ta tos s tudi is supradic t i s com-pel lant , per p recep tum et alias graves penas accedere ad studia e isdem per suas provincia deputa ta . . . "

» Megha tá rozha ta t l an nevű és fekvésű konven t j é t F e r r a r i u s Si-mulu, Sinulu, Similiensis néven nevezi , amely lehet Sümeg, vagy vala-melyik somogyi helység. A párizsi tanuló f iúról 79. szól.

244

teológiai studensnek.330 Nyilván azonos ez a fráter azzal a Ma-gyarországi Lukáccsal, akit az 1462-i capitulum Párizsba ren-del, hogy a magisteri cím elnyerése céljából szentenciaelőadá-sokat tartson s akinek magisterségét az 1465-i capitulum jóvá-hagyja ; Lukács mester egyébként ezen a capitulumon diffinitori minőségben a magyar provinciát képviselte.331 Még két alka-lommal találkozunk Váczi Lukács mesterrel: 1475. június 1-én mi.it a pesti konvent tagjának azt engedi meg a generális, hogy alamizsnát kérhet, fogadhat el és oszthat el a renden belül, azo-kat a könyveket pedig, melyeket gyűjtött, senki nem veheti el tőle, míg él; 1477. szeptember 10-én a generális tudomásul veszi budai priorságát.332

Magyarországi János fráter az 1462-i capitulum rendelke-zése szerint pro primo anno, azaz 1462-re, a magisteri cím el-nyerése coljából a kölni studium generaléba kerül mint szenten-ciamagyarázó, pro secundo anno, tehát 1463-ra, pedig ugyanoda, mint magister studentium.333 — Lehetséges, hogy ez a Magyar-országi János (Johannes de Ungaria) néven Kölnben tanult frá-ter egy személy a XV. század második felében a magyar pro-vinciában élénk szerepet játszott Episcopi János mesterrel (Magister Johannes Episcopi). Ez utóbbiról a különböző adatok elmondják, hogy 1474-ben három apácának a veszprémi monos-torból való eltávolítására kap engedélyt,334 1477-ben pedig mint provinciális arra, hogy az eddig szerzett és provincialatusa ideje alatt szerzendő könyveit és javait tetszése szerint eredeti kon-ventjének, a kolozsvárinak, vagy valamely más konventnek ad-hatja.335 Ekkor tehát provinciális volt. Hamarosan letehette ezt a tisztségét, mert 1479. novemberében különböző panaszok kö-vetkeztében és a provinciális hanyagsága miatt János mester vicarius generálissá tétetik és teljes hatalmat kap javításra, tisztításra; még a priorokat is felmentheti, csak a provinciálist illetőleg és más, erejét meghaladó súlyos ügyekben nem diszpo-nálhat. Mikor ezt az utasítást kapta, kolozsvári prior és az er-

3 M „ . . . conventui B o n o n i e n s i . . . in s tudentes theologie assigna-mus . . . f r . Lucám de Vacia provincie Ungar ie . " M O P H . 8. 267. — Az assignat iók szövegei a fent i szkéma szerint vannak szerkesztve, ezért nem közöl jük azokat külön minden alkalommal.

331 M O P H . 8. 283., ill. 298. — A szentenciaelőadásra való assignálás s zkémája ez : „Conventui P a r i s i e n s i . . . ad legendum sentencias pro gradu et fo rma magis te r i i : . . . f r . Lucám de H u n g a r i a ; . . . " A magis te rség jóvá-hagyásáé pedig : „Approbamus magis te r ium f r a t r i s Luce de U n g a r i a . . . "

M* IV/3/109r., ill. 113v. 333 M O P H . 8. 284-285 . M« VI/3/108r. 336 U. o. 112v.

245

délyi kerület vicariusa volt éppen.336 1481-ben jubileumi comissa-rius, 1491-ben kolozsvári prior,337 sőt 1494-ben is nyilván Ko-lozsvárott tartózkodik, mert ekkor arra kap felhatalmazást, hogy az erdélyi vicarius távolléte alatt az ő fennhatósága alá tartozik az egész natio Transilvanie.338 1 495-ben ismét mint a magyar provincia fejével találkozunk János mesterrel: július 6-án erősíti meg a generális provincialisi tisztében. Mint provin-ciális ugyanekkor arra kap engedélyt, hogy a budai studiumba artium magistereket és baccalariusokat küldhet anélkül, hogy azoknak teológiai magisteri cím elnyerése lenne céljuk, csak pro exercitione litterarum. János mester ezúttal három eszten-deig lehetett provinciális; 1498-ban a generális felhatalmazza, hogy tisztét akkor tegye le, amikor neki tetszik.339 Ezzel az adattal János mester eltűnik szemünk elől.

Kecskeméti Mihály fráter (Michael de Keczetmeth) 1467 márciusában a páduai püspöki palotában vizsgázik a Szentírás-ból és nyeri el a teológiai magisterségre való promoveálás lehe-tőségét. Mihály fráter a vizsga alkalmával artium doctor volt.340

Mint szekcsöi lectorral (1480) e fejezet egy előbbi szakaszában már találkoztunk Kecskeméti Mihály mesterrel.

Rózsavölgyi Lőrinc fráter (Laurentius de Valle Rosarum) 1474 júniusában a nápolyi studium generaléba kerül szentencia-magyarázónak; egy évre rá mint baccalarius arra kap enge-délyt, hogy amennyiben a Magister Sacri Palatii (ebben az idő-ben a gésőbbi generális, Salvus Cassetta, volt az) előtt leteszi szigorlatát, felveheti a magisteri jelvényeket. Lőrinc fráter a követelményeknek meg is felelt, egy esztendő multán már itt-hon van és a magisteri cím birtokában viseli a besztercei kon-vent priori tisztét. Még egyszer találkozunk vele, 1478-ban, ami-kor a capitulum magyar részről kiküldött diffinitora.341

Gergely frátert, a pécsi konvent tagját (Gregorius conven-tus Quinqueecclesiensis) 1474 szeptemberében a generális a gö-rög provincia számára fenntartott helyre, a kölni studium gene-

316 IV/4/170v., ill. Magyar Sión IV . 572. E helyen János mes te r egy a kolozsvár i konventnek dengeleghi Pongrácz J á n o s erdélyi va jda öz-vegye ál tal t ö r t én t adományát f o g a d j a el.

»" Magyar Sión IV. 562., ill. 574. 338 IV/10/163v. 339 A két 1495-i ada t : IV/ l l /112v . , az 1498-i IV/12/86v. 340 Ve re s s András , Matr icu la et acta H u n g a r o r u m in un ivers i t a t ibus

I t a l i ae s tudent ium (Fon t e s Re rum H u n g a r i c a r u m I . ) , Budapest , 1915. 13. 3 ,1 Az adatok so rban : IV/3/108r., u. o. 109v., u. o. l l l r . és M O P H .

8. 333. — A magis ter i je lvények fe lvé te lének engedélyét t a r t a lmazó re-geszta f o r m á j a : , ,Frá ter Laurent ius de Valle R o s a r u m baccalar ius habu i t l i cen t iam sumendi insignia m a g i s t r a l i a . . . " {

. 2 4 6

raléba küldi teológiai studensként és utasítja az ottani vezetőt, hogy fogadja őt be.3<2

Erdélyi Dániel fia Bertalan (Bartholomeus Danielis de Septem Castris) 1475 februárjában a sienai studium teológiai hallgatója lesz. Előtte egy hónappal többrendbéli engedélyt kap, amely szerint alamizsnát gyűjthet tanulmányaira, prédikálhat, gyóntathat és zarándokútjára is fogadhat el adományokat min-den lelkiismeretfurdalás nélkül. 1476 januárjában újabb engedé-lyező oklevelet kap, ez alkalommal arra nézve, hogy a sienai egyetemnek mint káplán szolgálatában állhat, kiszolgáltathatja a szentségeket és egyházjogot tanulhat. Négy hónap múlva a sienai studiumban a magister studentium tisztét tölti be, a ge-nerális rendelkezése szerint egészen a következő capitulum ide-jéig. Ebből a rendelkezésből tudjuk meg azt is, hogy Bertalan fráter eredetileg a brassói konventből való. A jelzett capitulum az 1478-i, perugiai volt; eddig lehetett tehát Sienában Berta-lan fráter. Ezután odahagyta Itáliát, mert a capitulum haza-küldte Magyarországra és a budai studium generaléban vele töl-tötte be a magister studentium tisztét.343 Budai tartózkodásáról szóltunk a budai studiummal kapcsolatban: 1479-ben biblicus volt, 1480-ban pedig valószínűleg a szentenciák könyvéről tar-tott előadást. Ezután egy időre abbahagyta a tanulást, esetleg valamelyik konventben lector volt; hat esztendő múlva jön me-gint elő a generalisi registrum-könyvek egyikében, 1486 júliu-sában, amikor is baccalariusi minőségben a perugiai konventbe küldik ki. Tanulmányait Bertalan fráter bizonyára befejezte és elnyerte a teológiai magisteri fokozatot is, hiszen ő lehet az a Magister Bartholomeus s. t. professor, aki 1498-ban a segesvári konvent prioraként Bethlen Miklóstól a konvent részére adomá-nyokat fogad el.344

Magyarországi Antal fráter (Antonius de Hungaria) az 1476. esztendőre a perugiai konventbe küldetik ki mint biblicus. Nem lehetetlenség, hogy ez az Antal fráter azonos a későbbi királyi káplán, majd modrusi püspök Zárai Antallal, aki egyébként 1477-ben, mint a zágrábi konvent tagja és a baccalariusi foko-zat birtokosa, engedélyt kap, hogy a budai egyetemen (in utii-

3,2 IV/3/108r. „fiút assignatus in s tuden tem theologie in conventu Coloniensi provincie Theutonie , pro rata provincie Grecie et manda tur president i ut eum omnino recipia t ."

343 Az ada tok so rban : IV/3/108r., u. o., u. o. 110v., u. o. l l l r . , M O P H . 8. 348.

344 IV/7/80r., ill. Fabr i idézet t fe l jegyzésében, Magyar Sión V. 602.

.247

versitate Budensi) a szentszék rendelkezéseivel egybehangzó módon felvegye a magisteri jelvényeket.345

Kálmáncsehi Péter fráter, a pécsi konvent tagja (Petrus de Kalmanchehi conv. Quinqueeccl.) a lengyel provincia számára szolgáló helyet ioglalja el 1476-ban mint teológus a perugiai stu-diumban; felhatalmazást kap arra ezzel kapcsolatbn, hogy ru-házatára és tanulmányaira alamizsnát fogadhat el. Négy év múlva itthon van már, mert helyet foglal egy, a Márton fráter székesfehérvári prior és a pesti konvent között folyó per eldön-tésére kiküldött bizottságban.346

Almási János fráter, a pécsi konventből (Johannes de Al-más conv. Quinqueccl.) 1476-ban perugiai teológus lesz. Húsz esztendő múltán találkozunk a generalisi rendelkezések köztegy-gyel, amely Almási Benedekfia János nevét tartalmazza, mint aki szintén a pécsi konvent tagja és a magisteri jelvények fel-vételére kap engedélyt. Hihető, hogy ugyanazon személlyel van dolgunk. Almási Benedekfia János azután öt esztendőre rá lesz valóban magister; az 1501-i capitulum hagyja jóvá magisteriu-mát, az a capitulum, amelynek a friss magister a magyar pro-vinci részéről diffinitora is volt.347

Pécsi Tamás fráter (Thomas de Quinqueecclesiis) 1476-ban perugiai teológus lesz.348

1476 február 5-én Debreceni Márkus, akiről már másutt megemlékeztünk, mint fehérvári prior arra kap engedélyt, hogy a krakkói világi stúdiumba, — tehát nyilván az egyetem valame-lyik fakultására —, négy frátert küldhet. Márkus fráter szívén viselhette konventje tagjainak tudományos képzését, mert 1478-ban hasonló engedélyt nyer: négy fehérvári fráter kikül-detési lehetőségét az ultramontán studiumokba.349 Természetes, hogy ezeknek az engedélyeknek előzménye az lehetett, hogy Márkus fráter értük a generálishoz folyamodott. Kétségtelenül jelentős dolog ez, hiszen arra mutat, hogy a rend tudományos célját nemcsak a rendi felsőbbség tagjai, generálisok és egye-temi professzorok vitték keresztül és irányították annak értel-mében a rendtagok tanulmányait, hanem át tudta érezni egy magyar konvent priora is.

Zágrábi Antal fráter (Antonius de Zagrabia) 1476 február-jában tanulmányi célból Rómába jöhet; itt nem sokáig tartóz-

3 ,5 IV/3/110r., ill. u. o. 113v. — Zárai Anta l ró l bővebben a domon-kosrendből püspöki mél tóságra emelkedet t f r á t e r ek közöt t fogunk szólni.

346 IV/3/112r., ill. IV/6/141r. 347 Az adatok egymásu tán : IV/3/112r., IV / l l / 114r . , M O P H . 8. 22.,

ill. u. o. 2. 348 IV/3/112r. 349 IV/3/112r., ill. IV/4/168r.

.248

kodhatott, mert ez év júniusában a generális a páduai konventbe küldi teológiát tanulni.350

Zágrábi Miklósfia Imre fráter (Emericus Nicolai de Zagra-bia) az előbb említett Antal fráterrel együtt kapott engedélyt római útjára és arra, hogy könyvre, ruhára és egyéb szükség-leteikre alamizsnát gyűjthetnek és fogadhatnak el. Egyidőben Antal fráterrel, ő is páduai teológus lett. Imre frátert még 1478-ban is Páduában találjuk, ekkor studens theologiae honoris-ként tartózkodott ott;3 5 1 sőt 1479-ben is Páduában kell lennie, mert a generális egy utasítása arról értesít, hogy Erdélyi Pál fráter akit a király sok pénzzel küldött Itáliába, most a velencei Szent János es Szent Pál konventben elhunyt; a generális felhív mindenkit, aki a nevezett pénzről tud valamit, azt három na-pon belül, excommunicatio terhe alatt, nyugta ellenében, adja at Zágrábi Miklósfia Imre fráternek.352 — Imre frátert ugyan-ezen a napon, április 26-án Budára rendeli a generális magister studentiumnak; azért irányította tehát a generális az Erdélyi Pál-féle pénzt Imre fráterhez, hogy az hazatérve Budára, a pénzt visszajuttassa Mátyás királynak. 1480-ban érdekes enge-délyt kap Imre fráter : Velencéből nyomtatott könyveket hozhat haza és azokat itthon eladhatja. Ügylátszik Imre fráter ered-menyesen működhetett könyvkereskedői mivoltában, mert 1481-ben Petrus Nigri Clipeus Thomistarumának árusítását is meg-engedi neki a generális. Könyvkereskedői munkája mellett azonban arra is volt ideje, hogy a csázmai konvent tatarozására es epitkezésére gyűjtsön.353 1490-ben hallunk ismét Imre fráter-ról; o lehet ugyanis az a Zágrábi Imre fráter (Emericus de Zagrabia, Nicolai megjelölés nélkül), aki valami módon össze-különbözött zágrábi rendtársaival. A jelzett év augusztus 13-án három oklevelet is ad ki a generális az ő ügyében.354 Egyik a zág-rábi frátereknek szól és benne a zágrábi priornak Imre fráter, szlavóniai vicarius által történt felmentése erősíttetik meg an-nak hozzáfűzésével, hogy a levél vétele után Imre fráter minden javat szolgáltassák vissza neki; a másik levél Imre frátert ha-talmazza fel arra, hogy a provincia bármely konventjében tar-tózkodhatik, csak a provinciális joghatósága alá tartozik és

3 5 0 I V / 3 / 1 1 2 V . , i l l . U. o . lllr. 3 5 1 I V / 3 / 1 1 2 V . , u . o . l l l r . , i l l . I V / 4 / 1 6 8 V . 332 IV/4/169r. - Ivány i Béla (Levt . Közi . ) azt gondol ja , hogy E r -

délyi Pál f r á t e r t Mátyás király a budai könyvtár ra l kapcsola tos ügyekben küldte I tál iába.

353 S o r r e n d b e n : IV/4/169v., u. o. 171r., IV/6/141v; a csázmai konvent j avára való gyű j t é s is ez utóbbiban.

351 A három 1490-i adat egymásután következik IV/9/160r az 1497-i pedig IV/12/85v.

.249

könyvekre adományokat gyűjthet; a harmadik levél a provinciá-lishoz ment és azt a parancsot tartalmazta, hogy vegye magá-hoz Pécsi György mestert, Jakab mester budai regenst és szol-gáltasson igazságot Imre fráter szlavóniai vicariusnak a zágrábi konvent fráterei részéről vele szemben elkövetett igazságtalan-ságok tárgyában. Utoljára 1497-ből tudunk Imre fráterről, ami-kor is András pécsi és Ambrus pesti priorokkal a budai konvent visitatora lesz a generális megbízásából; a konventben előfor-dult visszaélések megtorlásában jelöli ki a generális a három visitator feladatát.

Péter fráter, a kassai konvent tagja (Petrus de conventu Cassoviensi) 1476 április végén nyeri el a firenzei Santa Maria Novella stúdiumba teológusi minőségben való kiküldetését; vagy a generális másként határozott vagy pedig másra vonatkozik az a néhány hónap múlva, június 4-én kelt rendelkezés, amely Pé-ter frátert , a kassai konvent tagját saját konventjébe rendeli a lectori teendők ellátására.053 — Lehet, hogy ugyanez a Péter fráter szerepel az 1478-i capitulum assignatiói között Magyar-országi Péter (Petrus de Uungaria) néven a firenzei konventbe kiküldött teológusok sorában. És talán ugyanő az a Péterfia Pé-ter kassai fráter (Petrus Petri conv. Cassov), aki 1479-ben a Kúria studiumába kerül biblicusnak.356

Szegedi András fráter (Andreas de Zegedino) 1476 júniusá-ban mint a sienai konventbe assignált teológus jön elő.357

Ugyanekkor Firenzébe is kerül teológusnak egy szegedi f ráter : Szegedi Tamás (Thomas de Zegedino), a később Szegedi Bátka Tamás néven ismert moldvai püspök.358

Magyarországi Ádám fráter (Adam de Ungaria) 1477-ben Kölnben van és Servatius Fanckel feljegyzései szerint ez év július 3-án folyik le Michael de Insulis hivataloskodása idejé-ben responsiója a kölni studiumban. A responsio tárgya Utrum virtuti virginitatis debeatur aureola speciális, azaz, hogy a szü-zesség erényét különleges dicsfény illeti-e meg. Fanckel nem jegyzi meg, hogy ez a responsio pro la vagy pro 2a forma volt-e.359 Nem tudjuk azt sem, hogy ez az Ádám fráter melyik magyarországi konventből ment ki Kölnbe tanulni.

385 I V / 3 / l l l r . , ill. l l l v . 1M M O P H . 8. 346., ill., IV/4/170r. 357 I V / 3 / l l l r . 358 U. o. l l l v . — Szegedi Bá tka T a m á s f r á t e r r ő l bővebben ld. a do-

monkos rendbő l való püspökök felsorolásánál . 359 Q F . 21. 99. — Servat ius Fancke l a X V . század második fe lében

a kölni s tudium generaléban tanul t és f e l j egyez te az 1475—1488. közöt t i d isputa t iókat és magis ter i , i l le tőleg pro la és 2a fo rma r e spons ióka t ; ezeknél Fanckel a rész tvevő f r á t e r , ill. f r á t e r e k nevét , a dá tumot és

. 2 5 0

Balázsfia Antal fráter,360 a pécsi konvent tagja, a magis-teri fokozat elnyerése céljából tartandó szentenciaelőadásokra 1477. augusztusában rendeltetik Perugiába. Előadásait meg is tartotta, amire bizonyság az, hogy 1478 májusában, — amikor a szabályos időbeosztás szerint megtarthatta a szentenciák har-madik könyvéhez princípiumát —, a generális megengedi neki, hogy Perugiában felvegye a magisteri jelvényeket.361

Zárai Miklós fráter (Nicolaus de Jadre) neve 1477-ben a magyar provinciára vonatkozó generalisi rendelkezések egyiké-ben fordul elő, mint akit a generális a párizsi konventbe rendel ki teológusként. Egy év múltán azonban a perugiai capitulum az Avignonba küldött officialisok között mint az 1478-ra magister studentiumként, 1479-re szentenciamagyarázóként kirendelt Nicholaus de Septimis de Jadra nevü frátert a dalmát provin-ciához tartozónak jelöli meg.362 Ügylátszik, Miklós fráter köz-ben változtatott provinciát.

Magyarországi Imre fráter (Emericus de Ungaria) is elő-jön a perugiai capitulum jegyzőkönyvében, mint aki a nápolyi konvent teológusa lesz. Talán ő az a Pécsi Imre fráter, akit a generalisi registrum-könyvek és a capitulumi jegyzőkönyvek többször említenek. így 1483-ban megengedik neki, hogy Ró-mába menjen és beteljesítse Anna asszony fogadalmát; 1488-ban bécsi teológus lesz, 1498-ban pedig elkezdheti szentenciamagya-rázatát s ennek elvégzése után bármely egyetemen részesülhet a magisteri jelvényekben. 1505-ben itthon van és Turi Márton mesterrel együtt Buda és a provinciális között folyó pernek a bírája. 1507-ben mint assertus provinciális felmentetik és mint vicarius generális megbízást kap az új provinciális megválasz-tásának lefolytatására, azzal a megjegyzéssel, hogy az új pro-vinciális megerősítését Székesfehérvári Mihály mester végezze vagy ha nincs jelen a provincia capitulumán, egyik a provincia régi diffinitorai közül cselekedje ezt meg; azt is tartalmazza az utasítás, hogy a capitulumot Szent Márton napjáig meg kell tartani. Lehet, hogy az új provinciális éppen Imre fráter lett; a következő években mindenesetre megválasztották, mert 1513-ban a capitulum Pécsi Imre frátert felmenti a provincialisi tiszt alól. vicarius generálissá téve őt meg mindaddig, míg az új pro-vinciálist meg nem választják és meg nem erősítik; a capitulum

legalább is a d isputa t io vagy responsio té te lé t jegyzi fel. — A Q F . jel-zet t 21. füzete , Lőhr kiadásában, Fanckel fe l jegyzésének szövegét ad ja .

360 A név latinul „Antonius Blasii de Tocia" , ill. egy másik re-gesztában „de To.na" formában fordul elő. Hogy a „Toc i a -Tona" milyen helységet je lent , nem tudjuk . Talán To lná t ?

3 , 1 IV/3/113v., u. o. l lS r . 362 U. o. 114r. és M O P H . 8. 348.

.251

provinciáié megtartásának idejét ismét Szent Márton napjában jelölik meg.383

Antal magyar provinciabeli fráter szentenciamagyaráza-tát is az 1478-i capitulum hagyja jóvá.384

Frigh Márton kolozsvári fráter (Martinus Frigh) a generá-listól nyeri el külföldi kiküldetését; 1478-ban kölni teológus, 1479-ben pedig páduai teológus lesz. Mindkét alkalommal en-gedélyt kap arra, hogy könyvekre alamizsnát kérhet. Márton fráter sikeresen fejezte be tanulmányait, bizonyság erre az, hogy 1486-ban egy rendelkezés magisterként említi.385

Erdélyi Pál fráter (Paulus de Septem Castris) 1478-ban a páduai konvent hallgatója lesz teológusi minőségben.368 Azo-nos lehet ez a Pál fráter azzal az Erdélyi Pállal, akit feljebb Zágrábi Miklósfia Imre fráterrel kapcsolatban említettünk, hogy. 1479-ben meghalt; az nem Ie'net akadály, hogy a Velencében el-hunyt fráter neve Paulus de Transilvania formában jön elő.

Magyarországi Simonfia Balázs 1478-ban Nápolyban tanul, 1479-ben pedig a krakkói studium artista hallgatója.387

Jordánfia Mihály fráter (Michael Jordanis) a pesti kon-vent tagja volt; 1479-ben mint baccalarius formatus felhatalma-zást kap arra, hogy bármely, a rend által elismert egyetemen elnyerheti a magisteriumot. A felhatalmazást adó oklevél arról is szól, hogy egyszer már kapott Mihály fráter ilyentárgyú en-gedélyt, mégpedig Martialistól, azaz Martialis Auribelli generá-listól. Auribelli 1473-ig volt a rend feje; hogy Mihály fráter leg-alább is hat esztendőn keresztül miért nem élt kapott engedé-lyével, sőt miért eszközölt ki hat év múltán újat, nem tudjuk.368

Lucas Cronacus fráter, a pécsi konventből, 1479-ben Peru-giába assignáltatik; ekkor Lukács fráternek Itáliában vagy va-lahol másutt külföldön kellett tartózkodnia, mert az assignatio mellett engedélyt is kap arra, hogy hazajöhet tanulmányi se-gélyért.369

Jacobus de Roeppis és Polner Péter (Petrus Polner) f rá te-rek. mindketten kolozsváriak, 1479 szeptemberében kölni teoló-

3 « S o r r e n d b e n : M O P H . 8. 347., IV/6/145v. („potes t ire R o m á m et expedi re vota domine A n n e . . . " ) , IV/9/156r., IV/12/86v„ IV/17/117r„ M O P H . 9. 79. és 120.

38« M O P H . 8. 335. ••>•5 l v / 4 / 168 r„ u. o. 169v., IV/7/80r. 388 IV/4/168r. 38 ' Mindkét adat IV/4/168v. 3 , 8 U. o. 169r. „F rá t e r Michael J o r d a n i s . . . qui alias a mar t ia l i ha-

buit l icent iam magisteri i , i t e rum habui t l icent iam ut in quacunque uni-vers i t a te ab ordine accepta ta possit suscipere magis te r ium . . . "

369 U. o. 170r.

. 2 5 2

gusok lesznek.370 A nevekből ítélve két erdélyi szászról van itt szó.

Besztercei Mihály fráter (Michael de Bistricia), miután a generális megengedte neki, hogy misézhessen, Krakkóba kerül artista tanulmányokra.371

Székesfehérvári Jónás fráter (Jonas de Albaregali) a spa-nyol provincia számára szolgáló helyet foglalja el 1480-ban a páduai teológián; kilenc esztendő múlva meg a cseh provincia „kontingense" terhére lesz teológus Perugiában. 1494-ben meg-szerzi a teológiai lectoratust.372

Magyarországi Bálint fráterről (Valentinus de Hungaria) az 1481-i capitulum mint Perugiába küldött teológusról emléke-zik meg.373 A magyar domonkos provincia életében több Bálint nevű fráterre vonatkozó, tanulmányokkal kapcsolatos adatokat ismerünk. Két személyt tudunk pontosan meghatározni: egy Erdélyi Bálintot (Valentinus de Transsilvania) és egy Pécsi Bá-lintot (Valentinus de Quinqueecclesiis); de van néhány említés, amelyről nem dönthető el, hogy kettőjük közül melyikre vonat-kozik. így az említett perugiai teológusról sem tudjuk ezt meg-állapítani. Erdélyi Bálint nevét három alkalommal találjuk: 1488 február 14-i, kölni, pro la forma responsiójáról emlékezik meg Fanckel, amelyet éppen neki, Fanckelnek, adott Bálint frá-ter; a responsio de gracia, iustificatione impii et merítő szólt; tíz esztendő múlva Erdélyi Bálint mester, — ekkorra tehát megszerezte a magisteri címet —, Episcopi János felmentése után a provincia vicarius generalisa lesz, ugyanazon esztendő-ben pedig a ferrarai capitulumon, mint a magyar provinciális sociusa, társa, van jelen.374 Pécsi Bálint ennél többször jön elő. 1490 augusztusáig a szlavón vicariatus feje volt, ekkor men-tik fel; 1493-ban megengedi neki a generális, hogy Sienában a magisterium elnyerése céljából szentenciaelőadásokat tart-son; az év júniusában baccalariusnak nevezi őt a generális és szentenciamagyarázatának befejezése után a magisteri jelvé-nyek felvételét engedélyezi neki; Bálint fráter élt is ezekkel az engedélyekkel, amit mutat az, hogy 1495-ben már mint ma-gister lesz a magyar provincia vicariusa.375 Négy olyan emlí-tés van azután, amelyekről nem tudjuk, hogy kettőjük közül melyikükre értsük; Bálint mester (Valentinus magister) 1495 július 7-én a budai studium regense lesz; ugyanő, budai prio-

370 U. o. 571 U. o. 170v. 37í U. o. 171v., IV/9/159r. és I V / l l / 1 1 2 r . 373 M O P H . 8. 364.

Q F . 21. 120., IV/12/86v. és M O P H . 8. 423. 375 IV/9/160v., IV/10/161r., u. o. 162 r. és I V / l l / 1 1 2 r .

. 2 5 3

rátusa aló] 1497-ben felmentést kap, mert egyszerre nem tudja ellátni a priori és regensi teendőket; 1499-ben a budai studium officialisairól való gondoskodással Bálint mester vicarius gene-rálist (Magister Valentinus) bízza meg a magister generális és egyúttal megengedi neki, hogy a szent évben, — azaz 1500-ban —, Rómába jöjjön a capitulumra; a capitulumot azonban nem 1500-ban, hanem a következő esztendőben tartották meg, s itt a magyar provinciát Magyarországi Bálint mester, provin-ciális képviselte.376

Egri Balázs frátert (Blasius de Agria) a győri konventből 1481-ben a ferrarai Szent Domonkos konventbe, 1489-ben a bo-lognaiba rendelik; mindkét alkalommal teológusi minőségben.377

Turi Márton fráter (Martinus de Thur) a pesti konventhez tartozott; miután Budán teológiát hallgatott, 1477-ben Itáliába ment ki tanulni. 1486-ban engedélyt kap arra, hogy hazamehessen látogatóba, majd visszatérhessen a sienai stu-diumba. Közben az 1484-i capitulumon ő jelent meg diffinitori minőségben a magyar provincia képviseletében. 1487-ben már baccalarius és újra hazajöhet szülei és barátai meglátogatására, nemkülönben tanulmányi segély gyűjtésére; erre az időre a szentfalvi (= pesti) konvent jelöltetik ki tartózkodási helyéül. Három év múltán még mindig baccalarius és Pesten van, lehet, hogy lectorként végzett itt szolgálatot; 1495-re megszerezte a magisteri képesítést. Utoljára 1505-ben tudunk róla, amikor is a provinciális és Buda között folyó pernek Pécsi Imre fráter-rel együtt ő is bírája.378

Tatai Máté székesfehérvári fráter (Matheus de Thata de Albe Regalis) 1486-ban perugiai, 1487-ben pedig nápolyi teo-lógus.379

Garai Gergely fráter, aki a garai konventnek is tagja volt (Gregorius de Gara), 1487-ben Páduában tartózkodik, 1488-ban perugiai teológus, 1489-ben ugyanott biblicus lesz. Ez év júniu-sában a generális két esztendő tartamára baccalariusi minőség-ben hagyja Gergely frátert Perugiában. majd megengedi neki, hogy Benedek fráter lectorral egyetemben visszatérés köte-lezettsége mellett meglátogassa rokonait. 1490-ben új engedélyt kap, mégpedig arra, hogy a Kúrián lévő egyetemen felveheti a magisteri jelvényeket; ez engedéllyel él is és három eszten-dőre rá már a misgteri cím birtokosaként erősíti meg őt a ge-

378 IV/11/112V., IV/12/185V., u. o. 87r. és M O P H . 9. 1. » " IV/6 /141v. és IV /9/158r. 378 IV/3 /114r„ IV/7/80r. , M O P H . 8. 375., IV/9/155r . , u. o. 159v.,

I V / l l / 1 1 2 v . , IV/17/117r. 3 : 8 IV/7/80r . és IV/9/155v.

.254

neralis szlavóniai vicariusi tisztében.380 — Itthon azután meg-lehetősen sok baj volt Gergely mesterrel. Még abban az év-ben, hogy vicarius lett, tehát 1493-ban. október 1-én a gene-rális utasítja a provincia tejét, aki akkor vicarius generalisi minőségben Nicolaus de Mirabilibus volt, hogy hallgassa meg a volt provinciálist, Paulinust, aki Gergely mestert bizonyos dolgokban vétkesnek mondta és őt a generálisnál feljelentette. Ez az ügy azonos lehet azzal a perrel, ami Gergely mester és a szegedi konvent között folyt s amelynek elbírálására a bu-dai, székesfehérvári és szekcsői priorokat küldték ki azzal az utasítással, hogy amennyiben Gergely mester infamis, a kon-venteknek háborgatója és még hozzá parázna is. akkor szigo-rúan bűnhődjék meg és űzessék ki a magyar provinciából; ilyen ítéletet azonban csak egyhangú határozattal hozhatnak a bí-rák.381 Ez alól a vád alól valamiképpen tisztázta magát Ger-gely mester, 1496-ban azonban ismét bajba keveredett: külön-böző üzleteket kötött Szegedi János fráterrel és a zágrábi kon-venttel, de úgy, hogy csak neki lett haszna belőle, amiért János fráter vádat is emelt ellene; a dolog elintézése foglalkoztatta a generálist, a magyar provinciálist és Bálint pécsi priort; ki-meneteléről nem tudunk,382 hacsak nem erre vonatkozik az a generalisi utasítás, hogy Gergely mester az ő engedélye nél-kül sem a provinciába, sem a provincia konventjeibe nem fogad-ható be.383

Pécsi Ozsvdt fráter (Osvaldus de Quinquuecclesiis) 1488-ban Bolognában tanult teológiát, 1490-ben pedig Kölnben; 1498-ban szentenciaelőadásokat tarthat bármely egyetemen, en-nek végeztével pedig magisterré promoveálható; ez az enge-dély márciusban kelt, a júniusban tartott capitulum azután már jóvá is hagyta Ozsvát fráter magisterségét. 1505-ben valami kívánsága lehetett Ozsvát mesternek, mert a generális azt en-gedi meg neki, hogy bárhol tartózkodjék is, eljöhet hozzá. Ozs-vát mester 1507-ben diffinitori, 1515-ben pedig provincialisi mi-nőségben volt jelen a capitulum generalékon.384

Orbán fráter, besztercei szerzetes (Urbánus conventus Bis-tricensis) 1488-ban 'teológiai tanulmányok végzésére Párizsba nyer kiküldetést.385

380 IV/9/155V., U. o. 156v., u. o. 158r., u. o. 158v., u. o., u. o. 159v„

IV/10/162r . M 1 M i n d k é t u t a s í t á s IV/10/162v. 382 I V / l l / 1 1 3 v . 3 8 3 I V / 1 2 / 8 7 V . , 1 4 9 9 . j ú n . 26 . 3 , 1 IV/9/156v. , u. o. 160r., IV/12/86r . , M O P H . 8. 433., IV/17/116r . ,

M O P H . 9. 61. és u. o. 123. 385 IV/9/156v.

. 2 5 5

Budai János fráter (Johannes de Buda), miután artista ta-nulmányait saját konventjében elvégezte, teológusnak a firen-zei Santa Maria Novella studiumba került 14S8-ban.3SO A bu-dai konventből való az a Johannes Magnetis nevű fráter is, aki 1500-ban két helyre is kap teológiai kiküldetést, t. i. Bolognába és Páduába; bizonyára választhatott a kettő között vagy oda ment, ahol hely volt számára.387 Az 1505-i capitulumon Johan-nes Magni de Ungaria néven szerepel egy fráter, aki a capi-tulum diffinitora is volt és ez alkalommal lett magister.388 Ugyan-ebben az évben azután Magyar János mester (Magister Joan-nes Ungarus) budai lector és praedicator lesz.389 E különböző néven előforduló János fráterek között lehetne bizonyos azonos-ságot feltételezni, de hogy milyen mértékben, az nem dönt-hető el.

Erdélyi Márkus fráter (Marcus de Transilvania) 1488-ban krakkói egyetemi hallgató lesz, de nem az ottani domonkos konventben tartózkodott: éppen arra kap ugyanis engedélyt, hogy in collegio sive in burssa extra ordinem folytathatja tanul-mányait. — Valószínűleg ugyanő jön elő Gebei Márkus kolozs-vári fráterként (Marcus Qebel conv. Colosvariensis) és küldetik ki 1489-ben három esztendőre Perugiába teológiát tanulni. Még 1493-ban is tanult, mert Komáromi Tamás fráterrel együtt (Tho-mas Comaromiensis) alamizsnáikat tanulmányaikra fordít-hatják.390

Márton fráter és Magyarországi Vitális fráter (Vitális de Ungaria) együtt kerülnek ki 1488-ban a nápolyi Szent Domon-kos-konvent teológiájára. Vitális fráter a pesti konvent tagja volt s mint ilyen küldetik ki 1490-ben tanulni valamely kon-ventbe; hogy hová, azt nem tudjuk. Még 1495-ben is tanul, de itt is csak annyit tudunk meg róla, hogy dolgai elvégzése után térjen vissza studiumához; hogy hová, az nincs kitéve a re-gesztában.391

Paulus de Vysz de Septem Castris fráter a generális 1488 szeptemberi rendelkezése alapján kerül Perugiába teológus-nak.392

Benedek székesfehérvári fráter (Benedictus conv. Albe Re-

38< IV/4/170v., IV/9/157r. 387 IV/13/98r., ill. 98v.

M O P H . 9. 25., ill. 46. 388 IV/17/116v. 380 IV/9/157v., u. o. 158r. és IV/10/161r. 381 IV/9/157v., 159v. és I V / l l / 1 1 2 r . 3 K IV/9/157v.

. 2 5 6

galis) viszont ugyanebben az évben Bolognában hallgat teo-lógiát.393

Simon győri fráter (Symon conv. Jauriensis) 1489-ben ke-rül külföldre. Áprilisban Firenzébe, októberben Bolognába küldi őt a generális.394

Egyed kassai domonkos (Egidius conv. Cassoviensis) egy 1489 áprilisi rendelkezés szerint a firenzei konventben hallgat teológiát.306

Gyárfás fráter (Qervasius) esztergomi prior és lector fedezte Malontai Ambrus (Ambrosius de Malonta) esztergomi fráter tanulmányainak költségeit. Több alkalommal kapott en-gedélyt a generálistól arra, hogy ebből a célból alamizsnát gyűjthessen, a pénzt a nevezett Ambrus fráterre fordíthassa, s ha az nem tanúsítana kellő előmenetelt, stúdiumából visszahív-hassa.390 — Gyárfás prior azonban nemcsak ezzel az egy Amb-russal törődött, hanem általában gondoskodott arról, hogy kon-ventje tagjai előrehaladást mutassanak a tudományban; kért és kapott engedélyt ugyanis arra, hogy két vagy több ifjút bár-mely studiumba küldhet és onnan visszahívhat.397 — Erről a Malontai vagy Esztergomi Ambrus fráterről pontosabban az-után azt tudjuk, hogy 1489-ben Párizsban tanult teológiát; 1491-ben páviai teológus, 1496-ban pedig Magyarországi Amb-rus elnevezéssel rendkívüli szentenciaelőadásokat tarthat Peru-giában.398

Mártor székesfehérvári fráter (Martinus conv. Albe Rega-galis) a perugiai konventben tanul; 1489-ben artista, 1500-ban teológus ebben a stúdiumban.399

Székesfehérvári Ambrus fráter (Ambrosius de Alba Regali) 1489-ben Perugiában artista. 1491-ben Székesfehérvári Lénárt (Leonardus de Alba Regali) fráterrel együtt Sienában teológus. 1494-ben a generális tudomásul veszi, hogy lectori címet nyert.400

Jeromos esztergomi domonkos szerzetes a bécsi konvent teológiai hallgatója lesz 1489-ben; fiatalember volt még, mert

383 U. o. 391 U. o, 158v. és 159r.

395 U. o. 158v. 398 IV/4/169v., 1479. ápr. 26; IV/6/142r., 1481. aug. 1; u. o. 145r.,

1482. aug. 9. 397 IV/9/158v., 1489. ápr. 11. 398 U. o., IV/10/160r., IV/11/114r. 399 IV/9/159r. és IV/13/98v. "o IV/9/159r., IV/10/160r. és u. o. 163r.

.257

ugyanekkor azt engedi meg neki a generális, hogy huszonhar-madik esztendeje betöltésekor felszentelhető.401

A pécsi studiumot tárgyalva, említettük már azt a Mihály frátert , aki 1489 novemberében párizsi teológus lett.

Győri Albert fráter (Albertus de Jaurino) 1490 áprilisában perugiai.

Székesfehérvári János fráter (Johannes de Albaregali) ugyanekkor sienai teológus lesz. János fráter 1491-ben szintén Perugiába megy tanulmányainak folytatására.402

Paulus Nays kolozsvári fráter 1490-től két évre terjedő időre a perugiai konvent biblicusa lesz.403

Magyarországi Benedek fráter (Benedictus de Ungaria) is Perugiában tanult; az 1491-i capitulum két esztendőre baccala-riusnak küldte oda. Az első esztendőben biblicus volt, amint azt a generális külön el is rendeli, utána pedig szentenciamagyará-zat következett: ennek befejezése esetén Benedek fráter magis-terré promoveáltathatta magát, amint arra 1493 októberében engedélyt is kap.404

Pozsegavári Vince frátert (Vincencius de Passalgalbar) is az 1491-i capitulum küldi külföldre tanulni, mégpedig Perugiába teológusnak.405 Nem lehetetlen, hogy ő az a Fiumei Vince néven szereplő fráter, aki 1488-ban Budán volt artista. — Az 1491-i capitulum rendelkezik még

Székesehérvári Balázs frátert (Blasius de Alba Regali) és Pozsegavári Bernát frátert (Bernardus de Passagawar) illető-leg, előbbit a perugiai, utóbbit a páduai konvent studiumába küldve teológiát tanulni.408

Az a Székesfehérvári Lénárt fráter, aki a fentebb említett Ambrus nevű rendtársával együtt ment ki 1491-ben Sienába, 1493-ban Perugiában folytatja teológiai tanulmányait.407

Csázmai Sebestyén fráter (Sebastianus de Chasma) ugyan-csak 1491-ben tanul teológiát Páduában; ugyanekkor az eszter-gomi

Ambrosius Flori fráter a franciaországi Saint Maximin-kon-vent studiumába megy teológusnak. Ez az Ambrus fráter még 1503-ban is tanul: a generális utasítása szerint oda assignál-ható teológusnak, ahová kívánja.408

401 IV/9/159r. 4M Az első két adat IV/9/160r., a harmadik IV/10/160r. 403 IV/9/160r. 4n4 M O P H . 8. 403., IV/10'160r. é s u. o. 161r. «* M O P H . 8. 403. " " U. o. 403., ill. 404. 407 IV/10/162r. 408 IV/10/160r., u. o. és IV/15/124v.

.258

Budai Sebestyén fráter (Sebastianus de Buda 1491-ben pe-rugiai teológus volt. Előzőleg 1489-ben szabadságában állott, hogy alamizsnát gyűjtsön rokonaitól és azt tanulmányi segély-ként testvérének, Benedeknek küldje. 1493-ban ezt a fáradsá-gát Benedek fráter viszonozta neki: ő kér és kap engedélyt ro-konoktól és barátoktól való alamizsnagyűjtésre, hogy azt tanul-mányi támogatásként testvérének, Sebestyén fráternek küld-hesse. Sebestyén fráter még 1495-ben is valahol külföldön ta-nult.409

Tádé fráter kassai szerzetes (Thadeus conv. Cassoviensis) 1493-ban Firenzében lesz studens; hogy teológus-e vagy esetleg artista csak, erre vonatkozólag a generális utasítása nem tartal-maz értesítést.410

Pécsi Péter fráternek (Petrus de Quinquecclesiis) a magister generális azt engedi meg, hogy mint baccalarius a bolognai stu-diumba vétetheti fel magát s a magisteri fokozat elnyerése cél-jából megtarthatja szentenciamagyarázatát, de magisterré csak a generális kifejezett engedélye alapján promoveáltathatja ma-gát.411 Erről az engedélyről nincsen azután már értesülésünk.

Székely Mihály (Michael Zechel, Michael Siculus) néven két frátert ismerünk. Egyik a pécsi, másik a lábatlani konvent tagja volt. 1493 júniusában, majd ismét ugyanazon év novembe-rében, a pécsi konventbeli Székely Mihály fráter sienai teoló-gus lesz; ugyanő kerül 1495-ben a páduai Szent Ágoston-kon-vent studiumába is teológusnak, ahol még az esztendő végén is megtalálható; 1497-ben szintén a pécsi konventből való Mihály fráter kap engedélyt szentenciaelőadások tartására és annak bevégzésével a magiste.i jelvények felvételére; tudjuk még róla, hogv 1498 januárjában a bolognai egyetemen tanult.412 — A lábatlani konventből való Székely Mihályról csupán annyit tar-talmaznak a registrum-könyvek bejegyzései, hogy 1496-ban Perugiában, 1498-ban pedig Ferrarában hallgatott teológiai elő-adásokat.413

Szegedi Miklós fráter (Nicolaus de Segedino) és a pécsi kon-ventből való Ferenc fráter együtt mennek 1493. szeptemberében artista minőségben Bolognaba. Miklós fráterrel kapcsolatban súlyos visszaélések történtek a szegedi konventben, amire a generális ugyanekkor kelt oklevele mutat rá: Szegedi Miklós fráter felmentetik a szegedi konvent priori tiszte alól, mert,

MS I V / 1 0 / 1 6 0 V . , I V / 9 158v., IV /10 /161r. és I V / l l / 1 1 2 r . •10 IV /10 /161r . 411 I V / l l / 1 1 3 r . , 1495. dec. 20. 4 U IV/10/162r. , u . o. 161r., I V / l l / 1 1 2 r . , u. o. 113r., IV/12/85v. ,

n. o. 86r. *» I V / l l / 1 1 4 v . és IV/12/86.V.

.259

mint Pál provinciális követe. Pécsi Ozsvát fráter közli, gyer-mek még és tanulatlan.414 Hogy miképpen történhetett meg en-nek az ifjúnak priorrá választása, aki még artista tanulmányait sem végezte el, nem tudjuk. — A vele együtt Bolognába küldött pécsi konventbeli Ferenc fráterrel 1499-ben találkozunk ismét, amikor is Innsbruckban tartózkodik és 1502-ben, amikor a bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyvébe van beírva.415

Székesfehérvári Krizosztóm fráterrel (Crisostomus de Alba Pegali) érdekes eset történt 1494-ben: ez év februárjában a ge-nerális megfosztja őt baccalariusságától azzal a megokolással, hogy nincs meg hozzá a kellő tudása, insufficiens: ez február-ban történt, s márciusban új oklevelet bocsát ki a generális, amely elmondja, hogy nevezett fráter előállott és bebizonyí-totta sufficientiáját, mire a generális szentenciaelőadások tar-tására két évre soron kívül Perugiába rendelte, de kikötötte, hogy a magisteri jelvényeket csak kifejezett engedélyével ve-heti fel. Hogy ezt az engedélyt azután elnyerte-e Krizosztóm fráter vagy sem, nem tudjuk; 1499-ig semmiesetre sem, mert még ekkor is baccalariusnak említi egy rendelkezés. 416

Domonkos budai fráter Perugiába, Szegedi Domonkos fráter (Dominicus de Segedino) Krak-

kóba, Szegedi Gál (Gallus de Segedino) és Kovács Miklós (Nieo-

laus Fabri) fráterek pedig Kölnbe assignáltatnak, mindhárman teológusoknak és mindhárman 1494-ben.417

András szekcsöi fráter, Garai Imre fráter (Emericus de Garra) és Joannes Crisostomus fráter szintén 1494-ben jutnak ki külföldre. András assignatiója bármely konventbe szól, ahol tanulhat, Garai Imréé Párizsba, két évre sub cura magistri no-vitiorum, Joannes Crisostomus pedig perugiai tanulmányai fe-dezésére alamizsnakérésre kap engedélyt.418 Joannes Crisosto-musszal azután 1497-ben mint baccalariusszal találkozunk, amint engedélyt kap a magisteri jelvények felvételére.419

Az 1496-os esztendő is több külföldi assignatiót jelent a re-gistrum-könyvek tanúsága szerint:

Pécsi István frátert (Stephanus de Quinquecclesns) már-ciusban, Pesti András frátert (Andreas de Pest) pedig júliusban

«'« Mindkét ada t : IV/10/162v. 415 IV/12/87v. és Schrauf i. m. 154. «>" IV/10/163r. az első két adat , a ha rmadik IV/12/87r. U 7 Mindhárom a d a t : IV/10/163v. 41S Mindhárom a d a t : IV/10/164r. *" IV/12/85v.

. 2 6 0

rendelik ki teológusnak Perugiába, ugyanekkor Kassai Balázs frátert (Blasius de Cassovia) pedig Sienába.420

Ezidőben Sienában baccalarius volt Selmeci Domonkos f rá-ter (Dominicus de Sebnicia), aki éppen most kapja meg az en-gedélyt arra, hogy a sienai egyetemen magistrálhasson. Tíz esztendő múlva már túl van ezen Domonkos fráter és a magis-teri cím birtokában kap felhatalmazást arra, hogy Itália bár-mely egyetemén egyházjogot, ius pontificiumot tanulhasson.421

Szekszárdi János fráter budai szerzetes (Joannes de Zak-zardar, Joannes Zekzardi) külföldi tanulmányairól egy genera-lisi rendelkezés értesít először 1495-ből, amikor is nevezett teoló-gusi minőségben Kölnbe kerül. Hat esztendő múlva ismét Kölnbe nyer János fráter kiküldetést, közben azonban Páduában is volt és az év októberében a püspöki palotában megkapja a bac-calariusi fokozatot; 1504-ben teológiai licentiatus lesz. 1525-ben latjuk őt ismét a registrumkönyvek egyikében, mint magyar provinciálist; ekkor neve mellett ott áll a magisteri cím, amit nyilván már régen megszerezhetett.422

Magyarországi Mihály fráter (Michael de Ungaria) 1495 decemberében engedélyt kap, hogy szentenciaelőadásai befejez-tével a bolognai egyetemen magisterré promoveáltathatja ma-gát, amennyiben a bolognai prior és az ottani studium generale regense tudását arra megfelelőnek találja. Mihály fráter azon-ban nem használhatta fel ezt az engedélyt; erről értesít egy másik rendelkezés a következő év májusából, amely szerint Ma-gyarországi Mihály fráter ott tarthat szentenciaelőadásokat és ott magistrálhat, ahol az alkalmas neki; Bolognában szegény-sége miatt ugyanis nem tudta fedezni a költségeket.423

Hásságyi Mátyás pécsi domonkos fráter (Mathias Hasagy) 1496 áprilisában fordul elő, mint a bolognai stúdiumba rendelt teológus.424

Székesfehérvári István fráter (Stephanus de Alba Regali), aki már 1494-ben is kapott arra engedélyt, hogy egy sociusz-szal, — akár renden kívül is —, olyan helyeken tartózkodjék tanulmányi célokból, ahol studium generale van, 1496-ban a sienai studium rendkívüli biblicusa lesz.425

420 IV/11/112r., ill. 112v. 421 IV/ l l /112v . , IV/17/117r. 422 IV/ l l /112v . , IV/15/124r., Veress i. for ráskiadványa, 23., IV/15/

124v., Si lvestr i regis t rum-könyve, fol. Or . m I V / l l / 1 1 3 r . és u. o. 114r. 424 I V / l l / 1 1 3 r . 425 IV/10/163r. és I V / l l / 1 1 4 r .

.261

Pich Mihály budai fráter, szintén 1496-ban, a görögök szá-mára fentartott helyen teológus lesz a bolognai studiumban.428

Lederer György szebeni fráter (Georgius Cerdonis) 1497-ben perugiai teológusnak assignáltatik.427

Gergely pesti fráter egy esztendővel később ugyancsak pe-rugiai teológus lesz. Gergely fráter 1501-ben is Itáliában volt, mert az év áprilisában belép a római Szentlélek-társulat tagjai közé.428

Ebben az időben, úgylátszik, ment ki külföldre tanulni több arra érdemetlen magyarországi domonkos fráter is. 1498. május 4-én ugyanis rendelet érkezik a generálistól a magyar povin-cialishoz és a diffinitorokhoz; a köteles engedelmesség címén megparancsolja nekik, hogy csak olyan fráter küldessék ki ezentúl külföldre, studium generalékba, akiket a provinciális és a diffinitorok arra allkalmasaknak találnak; azokat, akik nem ilyen módon kerülnek ki és valamilyen módon promotióra jut-nak, olyanoknak kell tekinteni, mintha nem promoveáltattak volna semmire.429

Pécsi Kelemen frátert (Clemens de Quinquecclesiis) a bo-lognai, Pécsi László (Ladislaus de Quinqueccl.) és Ludovicus de Bernoia frátereket a kölni, Bartholomaeus Embessor és lodocus Pistoris nevű frátereket pedig ugyancsak a bolognai stu-diumba rendeli az 1498-i capitulum, mindet pro rata provincie Hungarie.430 Ezek közül azonban a nevek után ítélve csak a két Pécsi fráter volt magyar, a többi csak a magyar provincia tanulóinak fenntartott helyeket foglalta el. — Pécsi László frá-ter tanulmányait oly sikeresen folytatta, hogy az 1505-i capi-tulum jóváhagyja szentenciaelőadásait és megadja neki a ma-gisteri promotióra való engedélyt; az engedélyt László fráter fel is használta; 1518-ban már mint magister képviseli provin-cialisi minőségben rendtartományát a római capitulumon.431

Kassai Péter frátert (Petrus de Cassovia) a generális teo-lógiai tanulmányok végzésére 1498-ban három esztendőre Pé-viába rendeli; még abban az évben előre megkapja az enge-délyt, hogy provinciálisa beleegyezése esetén bármely jóvá-hagyott egyetemen szentenciaelőadásokat tar that : 1500-ban is foglalkozik Péter fráterrel a generális: úgy intézkedik felőle.

I V / l l / 1 1 4 v . 437 IV/12/85v. 4 , 8 IV/12/86r. és Mon. Vat . — Szt. Lélek- társ . anyakönyve, 135. 4M IV/12/86r.

M O P H . 8. 4 3 1 - 4 3 2 . U. o. 9. 47., ill. 155.

.262

hogy amikor baccalarius formatus lesz, bármely egyetemen doctorálhat.432

Mármarosi Márkus fráterről (Marcus de Maramaro) csak annyi áll egy rendelkezésben, hogy tetszés szerint Itáliába mehet és ott a maga számára alkalmas studium után nézhet.433

Székesfehérvri Mihály fráter (Michael conv. Albe Regalis, Michael de Albaregali) tanulmányairól első adatunk az a gene-ralisi engedély, melynek értelmében nevezett fráter. — aki bac-calariusi címmel rendelkezett —, bármely egyetemen magistrál-hat. Tanulmányai befejezéséről annyiban van tudomásunk, hogy az 1507-i capitulum Székesfehérvári Mihály m e s t e r t menti fel a magyar provincialisi tiszt alól.434

Almási Benedek fráter a Kúrián lett magisterré; Paulus Januensis Magister Sacri Palatii promoveálta őt azzá. Ez a pro-motio azonban érvényes volt a domonkosrend szempontjából, mert a rend generalisa külön engedélyt adott rá. Ennek nyomát találjuk a generalisi rendelkezések egyikében, amely 1500 ápri-lisában kelt.436

Menyhért besztercei fráter (Melchior) conv. Bistricensis) 1500-ban a sienai studium rendes baccalariusa lesz.436

Erasmusfia Antal brassói fráter (Antonius Erasmi) 1501-ben Perugiában ad elő a szentenciák könyvéről; őrá vonatkozhatik az 1501-i capitulum Antonius Trasini de Corona névmegjelölése; e fráternek ekkor magisteriumát hagyja jóvá a capitulum. Ugyanez év június 3-án többekkel együtt a római Szentlélek-társulat tagjai közé lép be; a bejegyzésben baccalariusnak ne-vezi magát.437

Pesti András fráter (Andreas de Pesth), aki az előbbi An-tallal együtt iratkozik be a Szentlélek-társulat tagjai közé, 1501 szeptemberében nápolyi studens lesz, egyben engedélyt kap arra, hogy 22. évének betöltése után pappá szenteltetheti magát. Ugyanazon év decemberében a generális Budára rendeli stu-densnek; most már kifejezetten megengedi neki, hogy saját konventjében elmondhassa első miséjét.438

Székesfehérvári Antal fráter a budai konvent tagja volt akkor, amikor szentenciaelőadások tartására és a magisteri jel-vények felvételére kap engedélyt a generálistól; erre sor is

435 A két 1498-i adat IV/12/86v., az 1500-i IV/13/99r. 433 IV/12/87r. 434 IV/12/86v. és M O P H . 9. 79. 435 IV/13/98r. 438 U. o. *" U. o., M O P H . 9. 22. és Mon. Vat . — Szt. Lélek-társ . anya-

könyve, 135. 438 Mindkét a d a t : IV/15/124r.

.263

került: az 1505-i capitulum jóváhagyja Antal fráter magisteriu-mát.439

Erdélyi András fráter (Andreas de Transilvania) az egyet-len magyarországi domonkos, akiről tudjuk, hogy a heidelbergi studiumban tartózkodott: az 1505-i capitulum három esztendőre szentenciaelőadások tartására küldi oda.440

Magyarországi Miklós fráterről (Nicolaus de Ungaria) is az 1505-i capitulum diszponál: Kölnbe küldi teológusnak; két évre rá, szintén capitulumi rendelkezés következtében sienai teo-lógus lesz ez a Miklós fráter, aki az 1508-i capitulumnak ma-gyar részről diffinitora.441 — Talán ő az a Pozsegavári Miklós fráter (Nicolaus de Posedegauar), akit a generális 1506-ban Pe-rugiába küld és akinek magisterré történt promoveálását az 1530-i capitulum hagyja jóvá.442

Temesvári János fráter (Joannes de Temesar) generalisi rendelkezés folytán lesz 1506-ban bolognai studens.443

Magyarországi Bertalan frátert (Bartholomeaus de Unga-ria) a perugiai. Magyarországi Mihály frátert (Michael de Un-garia) a bolognai és Magyarországi Jakab frátert (Jacobus de Ungaria) a kölni studiumokba rendeli az 1507-i capitulum, mind-hármat teológiai studensnek.444

Pécsi Bálint fráter (Valentinus de Quinqueccl.) 1507-ben a ferrarai studiumba, . .

Erdélyi Mátyás fráter (Mathias de Septem Castris) pedig 1509-ben a kölni studiumba megy teológiát tanulni.445

Magyar Mózes fráter (Moyses Ungarus) már régebben kinn tanulhatott Páduában, mert a generális egy 1508-i rendelkezése visszaküldi őt a páduai studiumba.446

Magyarországi Fülöp fráter (Philippus de Ungaria) tanul-mányairól akként rendelkezik a generális 1509-ben, hogy a fer-rarai studium baccalariusa lehet, amennyiben a Magister Eusta-chius de Bononia előtt teendő vizsgálaton arra alkalmasnak mu-tat ja magát.447

Az a Demeter fráter, akivel a pécsi studiumban mint szen-

«» IV/15/124r. és v., M O P H . 9. 4-6. M O P H . 9. 53. M O P H . 9. 52., 71., 82.

«« IV/17/120r. és M O P H . 9. 230. «" IV/17/120r. "« M O P H . 9. 70. és 73. «« IV/18/93r., ill. 93v.

IV/18/93v. U. o.

.264

tenciamagyarázóval találkoztunk 1508-ban. 1511-ben a sienai studium rendes baccalariusa.448

Nádasdi Péter fráter (Petrus de Nadast) a generális intéz-kedése szerint bármely studium generaléba mehet teológiát tanulni, de csak a provinciális beleegyezésével4411

c i c \ j ^ ' f í v á r a d i konventbeli fráter (Thomas conv. Varadien-sis) 1511-ben a perugiai studiumban teológus lesz. - Nem igen

ezZ°ütóhhí J í ? ? T a m d S f r á í e r r d ( T 1 , o m a s Varadino). mert ez utóbbi 1512-ben meg csak artistának kerül Nápolyba.450

Brassói Tristanus fráterről (Tristanus Coronensis) csak annyit tudunk, hogy baccalarius formatus volt, azaz befejezte mar szentenciamagyarázatát. Mivel egy regeszta szerint neve-ze t fráter bizonyítvánnyá! ellátva hazájába küldetik, nyilván-való, hogy bacealanatusát valahol külföldön szerezte 451

Thomas Fulgentii fráterről hasonlóképpen azt tudjuk hogy baccalarius volt: egy generalisi oklevél említi, hogy Kómában vizsgázott. Három alkalommal hallunk még felőle: az 1518-i capitulumon magyar részről diffinitor; Fabri ismert fraternév-sorai egyikeben, mint a szebeni konvent baccalariusa és prae-S « - p e l . az 1530-i capitulum pedig jóváhagyja magis-

Pesti Tamás fráter (Thomas Pestiensis) teológusi minő-ségben Nápolyba való assignálását két 1512-ből származó ren-delkezes is említi.453

Andreas Scotus fráter pécsi konventtagról azt mondja el egy 1521-1 generalisi regeszta, hogy mivel baccalariusnak mondja magat, a páduai studiumba rendkívüli baccalariusnak assignaltatik, amennyiben bizonyítja, hogy szabályos módon tett baccalariusszá, vagy pedig h a nincsen más és ha a Szent Domonkos-provinciában más baccalariusszá ilyen módon nem is promoveáltaíik. András fráter zavaros promotio-kérdése az-utan rendbejött: az 1525-i capitulum jóváhagyja szentenciama-gyarazatat , az 1530-i pedig engedélyt ad neki, hogy kötelező szigorlatát leteve, felveheti a magisteri jelvényeket valamelyik valóban működő egyetemen.454

Besztercei Mátyás fráter (Mathias de Bistricia), miután vizsgalatát kielégítő eredménnyel tette le. az öt itáliai studium

448 U. o. 94r. U. o.

430 Mindke t tő u. o. 451 U. o. 94v„ 1412. 4 s i U. o„ M O P H . 9. 156., E E M H K . I. 529. és M O P H . 9 230 433 IV/18/94v. és 95r. 454 IV/19/163r., M O P H . 9. 205. és 230.

. 2 6 5

egyikében magisterré fogadható; ennek bizonysága egy 1521-böl kelt generalisi engedély.455

Végül egy másik regeszta két Magyarországi Mihály fráter (Michael de Ungaria primus et alius Michael de Ungaria) bac-calariatusáról értesít 1523 június 9-i kelettel.458

A XVI. század húszas évei már azt az időt jelentik Magyar-országon, amikor az első nyomok után mind tudatosabbá válik a lelkekben az evangéliumnak a reformáció nagy elvei irányí-tása által való szemlélete és befogadása. Ez a tudatossá válás, akármilyen biztos és erőteljes volt is, nem történt máról-hol-napra; az új forma emelkedése és a régi aláhanyatlása nem rö-vid ideig párhuzamosan halad egymás mellett. így azután ter-mészetes, hogy a reformáció mind szélesebb és szélesebb körök-ben való terjedése mellett a magyarországi domonkosrendiek külföldi tanulmányútjai sem szűnnek meg egyszerre a mohácsi vészt követő időkben, ha korántsem mutatnak is olyan nagy számokat, mint a megelőző évtizedekben. 1534-ben pl. Bologná-ban találunk négy magyarországi domonkos fráter t : Ladányi Gergelyt, Győri Györgyöt, Kápolnai Jánost és Váradi Jánost;457

ugyanitt baccalarius 1539-ben Szegedi György fráter,458 sőt egy Jósa nevű szerzetes 1551-ben tanult kinn Páduában.450

A felsorolt és a két Magyarországi Mihály fráterrel lezárt külföldi domonkos-tanulmányokat összegezve, elsősorban is azt kell megjegyezni, hogy ez a felsorolás nem tartalmazta minden fráternek a nevét, aki a XV. század első két évtizedében a ma-gyar provinciából külföldi stúdiumokban tanult vagy tanulha-tott. Csak azokat soroltuk fel, akiknek külföldi kiküldetésénél a generalisi rendelkezések vagy más feljegyzések kifejezetten azt tartalmazzák, hogy az illető fráter tanulmányi célból hagyta el egy időre provinciáját. A registrum-könyvek egy sereg olyan külföldre assignálást tartalmaznak még, amelyek valószínűleg tanulmányi célokat szolgáltak. A registrum-könyvek adatainak publikálása esetén majd az ezirányú következtetéseket is le lehet vonni és el lehet készíteni a magyarországi domonkosok külföldi tanulmányútjainak a fennmaradt adatok keretei között lehetséges teljes statisztikáját.

A fenn felsorolt adatokból is alkothatunk azonban magunk-

IV/19/163r, < u I V / 1 9 / 1 9 1 V .

457 Századok, 1875. 670. 4,18 Fe r r a r iu s 440. 4M Révész Imre , Debrecen lelki válsága 1561 — 1571. Budapest , 1936.

79. 4. jegyzet .

.266

nak általános képet. A mellékelt táblákkal szemléltetővé kíván-juk tenni, hogy a felsorolt adatok is milyen beszédes bizonysá-gai a domonkosrend külföldi kulturális kapcsolatainak.

Felesleges a táblázat számait sorra elismételnünk, legfel-jebb arra mutathatunk rá, hogy a magyarországi domonkosok legfőképpen Itáliába jártak tanulni; Itálián belül a leginkább lá-togatott studium a perugiai konventé volt: a felsorolt assigná-lások közül majdnem félszáz esett Perugiára; amely esztendő-ből van adatunk külföldi tanulmányokról, ott Perugia biztosan előfordul, nem egyszer,, mint például 1489-ben és 1491-ben mesz-sze túllépve az egy provincia fráterei számára szolgáló helyek számát. Sorrendben Bologna, Pádua és Siena következnek Pe-rugia után; kétségtelenül nagyjelentőségű, hogy az itáliai egye-temek egyik leghíresebbjének városában, Bolognában, jelentős számú magyar fráter fordult meg.

Itálián kívül Németországba irányult adataink szerint a magyarországi domonkosok külföld-járása. Ellentétben azonban Itáliával, a németországi tanulmányútak célja majdnem kivétel nélkül Köln volt; rajta kívül néhány domonkos frátert mutat fel Bécs és egyet Heidelberg. Ez azonban olyan tény, amit nem lehet kellőképpen értékelni, hiszen a kölni egyetem, — amely-nek teológiai fakultásába a domonkos studium generale be volt kebelezve —, a párizsi mellett a nyugatiak között egyik leg-jelentősebb volt. A kölni assignálások összege az itáliaiakkal szemben azonban meglehetősen csekély.

Francia studium generálét a magyarországi domonkosok elég gyéren látogattak: néhány párizsi és egy-egy avignoni és st. maximini assignálásról számolnak be a felsorolt adatok. Ért-hető ez a csekély szám a nagy távolság miatt s éppen ezért érthető még inkább az, hogy spanyol és angol studium gene-ralékban tanult magyarországi domonkosról nem tudunk.

Kelet felől egyedül Krakkó mutat ki magyarországi domon-kos frátereket. Magyarországi domonkosok csehországi tanul-mányait illetőleg nem rendelkezünk adatokkal.

Ha most a másik oldalról nézzük a dolgot és nem azt vizs-gáljuk, hogy hová, hanem azt, hogy honnan mentek ki magyar-országi domonkosok külföldre, sok lényegeset nem tudunk mon-dani. Elsősorban azért, mert az assignálásoknál nagyon sok esetben nincs kitéve a kiküldött fráter konventi hovatartozan-dósága. Egyébként, amennyire megállapítható, Buda, Pécs, Szé-kesfehérvár, Pest, Kassa. Szeged, Kolozsvár domonkos konvent-jei adták a legtöbb külföldön tanuló frátert. Gondolhatnánk an-nak megvizsgálására, hogy az egyes magyarországi konven-tekből különösképpen melyik külföldibe irányulnak a látogatá-sok, de feltűnő eredményt e vizsgálat nem hozna: az assignálá-sok teljes mértékben megoszlanak. Azt azonban mindenesetre

. 2 6 7

Magyarország i domonkosok külföldi s túdiumokban 1456—1521.*

I .

h. K -6 3

cJ5 Stud

. th

eol

Bib

licus

T3

3

•

£ Sent

ent.

J

« •

ó Q • CQ

N M •

sO

u u 9 CQ F

ráte

rek

sz

Avignon — — — 1 1 — 1 1

Bécs — 3 3

Bologna 2 16 — — 2 — 2 18

Ferrara — 3 — — — 1 1 3

Firenze — 8 6

Köln — 13 — 1 1 2 4 16 Heidelberg — — - — 3 — — 1 Krakkó 2 1 3 Nápoly 1 8 — — 1 — 1 10 Pádua — 15 — — — 2 2 15 Párizs — 4 — — 1 — 1 5 St. Maximin — 1 1 Pavia 4 — — — — — 2 Perugia 2 29 6 — 4 5 15 36 Rcma 2 — — — 1 1 4 Siena 11 1 2 1 4 8 15 Kúria (Sacr. Pal.) — — 2 — - — 2 2

összesen 7 118 9 4 14 15 38

* Az oszolopokban ta lá lható számok a kiküldetések (ass ignálások) és nem a kiküldöt t f r á t e rek számát mu ta t j ák , kivéve az u to l só osz lopot , ahol éppen az egyes s túdiumokban tanul t f r á t e r e k száma vé te te t t fel . Mivel egy-egy f r á t e r t ugyanabba a s tudiumba t öbb a lkalommal is assig-ná l tak más-más minőségben, az u to l só osz lop rendesen nem egyenlő az e lső hét összegével .

** Ide azok vé te t tek fel, akiknek assignálásánál a baccalar ius mel-lett közelebbi megha tá rozás (biblicus, sen ten t ia r ius ) nincsen. Baccalar ius ugyan rendesen szentenc iamagyarázót j e len te t t , de néha idevet ték a bibl icust is. — Az összes számadatok egyébként az e do lgoza tban fel-sorol t adatok alapján á l l í t ta t tak össze.

.268

M a g y a r o r s z á g i domonkosok külföldi s túdiumokban. 1 4 : 6 — 1 5 2 1 /

II.

«

v) D B Ej

_o N C ÍJ c o &

a 3

• o

t/t N *c

M 3 k .

a S

v) D o •o •C9 •<3 4í V CQ CQ U. z a a a. ü

1456 1 1462 — 1 1463 — 1 1464 — — __ 1 1467 — — i 1474 — 1 1 1 1 1475 — i 1

2 1476 — — 2 2 3 1 2

1477 — — 1 l 1 1478 — — 1 1 1 2 1 1479 — — — 2 1 1 1481 — (1480): 1 1 1486 2 1 1487 — 1 1

1

1488 1 2 1 1 2 i 3 1489 1 2 2 2 5 1490 — 1 4 1

2 1491 2 8 1 2

1493 — 2 1 1 3 4 1494 — — — 2 3 1495 — 2 — 1 1 2 2 1496 — 2 2 1 1497 — 1 1 1 1498 — 5 1 1 1500 1 1

1 1 1 1501 — — 1 1

1 1 1

1

1505 (1502): t 1 1

1 1

1506 1 1 1507 — 1 1 150«): 1 1 1 1511 — 1509): 1 1 1 1512 — — 3

1

1513 — — — 1 1521): 1 — — —

ö s s z e s e n | 3 20 8 17 10 17 5 46 19

* A számok mindig kiküldetéseket , ass ignálásokat je lentenek. Az i t t szereplő s tudiumokon kívül, mint tudjuk, j á r t ak még f r á t e r ek Avignon, Fer -rara, Heidelberg , Krakkó, St. Maximin, Pávia , Róma és a Kúr ia stúdiu-maiban is, de ezeket az assignálások csekély voltak miat t nem tünte t tük f e l ; a 8 s tudiumba az egész időszak folyamán 26 assignálás tö r tén t .

.269

érdemes megemlíteni, hogy a feltehetőleg sok német fráterrel rendelkező kassai konventből felsorolt adataink szerint egy sincs olyan, aki Kölnbe ment volna, hasonlóképpen a jelentős számú szász frátert magukba foglaló erdélyi konventekből sin-csen különös németországi orientáció.

Ami a külföldre kiküldöttek tanulmányi célját illeti, termé-szetes, hogy elenyésző kisebbség mellett mind teológiai tanul-mányok folytatására kerültek ki, akár mint egyszerű studen-sek, akár mint valamely gradussal rendelkezők: biblicusok, sententiariusok stb. Természetes ez minden hosszabb magya-rázat nélkül: a domonkosok tanulmányi rendjében, mint tudjuk: az első és egyetlen főszerepet a teológiai studium vitte. Az ezt megelőző artista tanulmányokat a fráterek rendesen itthon vé-gezték valamely studium particularéban, úgyhogy külföldre csak kivételesen került ki fráter ilyen minőségben. Jogi tanulmányok engedélyezését néhány alkalommal láthattuk csupán. Orvosok-ról nem tudunk.

Már láttuk, hogy a rendi gyakorlat szerint egy domonkos fráternek milyen tanulmányokat és mennyi ideig kell folytatni, hogy egyrészt a rend által minden fráterre nézve kötelezővé tett kurzusokat elvégezze, másrészt, hogy a rend által a tehetséges fráterek számára lehetővé tett módon a legmagasabb tudomá-nyos képesítést megszerezze. Ezirányban adataink újat nem mondanak, csak annak bizonyságát tartalmazzák, hogy a fráte-rek tanulmányaikat rendesen nem egyfolytában végezték: ala-mizsnagyüjtés vagy egyéb rendi feladatok elvégzése miatt néha hosszabb időre is megszakítják azt. Az is megtörténhetett, hogy egy fráter megszerezte lectori képesítését, elment egy kon-ventbe a kolostori iskola vezetőjének; hosszabb időt töltött ott, s eleinte nem is állt szándékában magasabb fokozatokat sze-rezni; később azonban úgy alakult sora, hogy mégis tovább foly-tatta tanulmányait egészen a magisteri cím megszerzéséig: teológiai tanulmányai megkezdésétől magisteri promotiójáig így esetleg évtizedek is eltelhettek.

A fenn felsorolt adatokból konkrét esetek egész seregét ta-lálhatjuk meg arravonatkozólag, — amire már ismételten rámu-tattunk —, hogy a domonkos fráter külföldi tanulmányait több studium generaléban, sőt több ország különböző studium gene-ráléiban abszolválja, ami a legbiztosabb eszköz széles látókör és sokoldalú tapasztalat megszerzéséhez.

Részletes kutatás híjján csak éppen utalhatunk arra, hogy a külföldet járó magyarországi domonkos általában az általa lá-togatott főiskola színhelyén lévő domonkos konventben lakott. Ezt azért kell külön megemlíteni, mert egyrészt a látogatott fő-iskola nem volt mindig, sőt gyakran nem volt a rend, — hogy

.270

így mondjuk —, magán-főiskolája, másrészt a konventen kívül való tartózkodásra többször kifejezett engedélyt találunk ada-taink során. Tudjuk, hogy a kölni domonkos studium generale a kölni egyetem teológiai fakultásának integráns része volt; az a magyarországi domonkos fráter tehát, aki a kölni studium gene-raléba került tanulni, az egyúttal az ottani egyetem hallgatója is lett. Bécsről viszont azt tudjuk, hogy ott az egyetem és a szerzetesrendek között nem volt különösen szoros kapcsolat: az egyetem rectora a szabályok szerint nem lehetett szerzetes; a teológiai fakultás dékánjaként azonban már fordul elő domonkos fráter, emlékezhetünk, Leonardus de Brixenthal több ízben volt az ; a Bécsben tanuló magyarországi domonkosok így az egye-temen tanultak és a konventben laktak; ezenkívül tagjai lehettek még a Natio Hungaricának. Itáliában a studium generalék mel-lett szintén voltak az egyetemeknek is magyarországi domon-kos hallgatóik. Pontos eredményeket csak akkor tudnánk kimu-tatni, ha előbb megállapítanék, hogy az itáliai domonkos stu-dium generalék hol és milyen mértékben voltak teljesen külön-állók, illetőleg egy-egy egyetemmel szoros kapcsolatban lévők. De emlékezhetünk enélkül is például arra a Magyarországi Mi-hály fráterre, aki a XV. század utolsó éveiben azért nem pro-moveáltathatta magát magisterré a bolognai egyetemen, mert nem volt meg hozzá az anyagi lehetősége.

A külföldi tanulás azonban nemcsak az egyetemeken, ha-nem mindenképpen pénzbe került. Az egyetemeken persze első-sorban, ahol beiratkozásnál, a különböző gradusokra töné-iö promotióknál minden alkalommal kisebb-nagyobb díjakat kellett fizetni. De egyébként is a mindennapi élet fenntartása, az utazás és igen nagy mértékben a könyvek, mind tekintélyes anyagi megterhelést jelentettek. A gyakorlat szerint minden tanuló fráter anyagi ellátása saját provinciájának és ezen belül eredeti* konventjének kötelessége volt. Végeredményben azonban a ta-nuló fráterek maguk is gondoskodtak tanulmányaik költségei-nek fedezéséről. Ezért a tanulmányi assignálások záradéka szinte minden esetben a tanulmányok és más szükségletek fede-zésére szolgáló alamizsnagyűjtés engedélyezését tartalmazza. Ezeket a külföldi assignálások felsorolásánál nem említettük meg minden esetben. A használatos formákból itt mutatunk be egyet-egyet.

Az engedély elsősorban egyszerűen azt tartalmazhatja, hogy tanulmányi segélyként az illető fráter alamizsnát, pénzt kérhet és fogadhat el.460 Ezeket az engedélyeket természetesen

«8o p i IV/10/161r. „ F r á t e r Marcus conventus Colosaur et f r á t e r T h o m a s Comaromiensis p o s s u n t . . . e lemosinas sibi datas pro studii sui ( ! ) sus tenta t ione re t inere . "

. 2 7 1

az illető fráterek kérésére adta ki a generális. így egyik arra kér és kap felhatalmazást, hogy atyai örökségét fordíthassa tanul-mányai céljára,461 a másik meg arra, hogy külföldi tanulmányai színhelyéről hazájába mehessen, ott pénzt kérhessen és azzal visszatérve folytathassa tanulását;46- egy harmadik viszont, hogy barátaitól és szüleitől kapott pénzét tanulmányai, ruhá-zata és könyvei fedezésére használhassa fel.463 Előfordult az is, hogy a külföldön tanuló fráter, akinek pénzre volt szüksége, nem szakította meg tanulását és nem jött haza, mert helyette, az ő számára egy konventtársa gyűjtötte össze a szükséges ösz-szeget.464 Emlékezzünk azután arra a két testvérre, Benedek és Sebestyén fráterekre, akik kölcsönösen támogatták egymást külföldi tanulmányaik idején. Az sem volt ritka dolog, hogy egy-egy buzgó prior konventje valamely tagjának külföldi tanul-mányairól maga gondoskodott, annak költségeit maga fe-dezte.465

Annak ellenére, hogy a tanuló fráterek költségeiket fedez-ték és a studium generalénak, ahol tanultak, bizonyos díjakat fizettek,466 a sok tanuló a studium generaléval bíró konventnek erős megterheltetést jelentett: az élelem mellett lakást is kel-lett adni és a sok studens meglehetősen nagy adminisztratív teendőt is rótt a konvent vezetőségére. Ezért azután a rendi fel-sőbbség szigorúan meghagyja a studium generalékban tanuló frátereknek, hogy kiki amint elvégezte tanulmányait, haladék-talanul távozzék el onnan; térjen vissza eredeti konventjébe,

461 IV/12/186v. „F rá t e r Egidius Cassoviensis habét l icent iam cora-mutandi bona pa te rna in pecunias causa sui s t u d i i . . . "

482 IV/6/141r. „F rá t e r Jonas de conventu Alberegal is po tes t ire in provinc iám et p rocurare pecunias pro subsidio s tudi i et rever t i ad con-v e n t u m P a t a v i n u m pro continuando s tudio . . . "

4<" I V / 3 / l l l r . „F rá t e r Emer icus de Zagrab ia fű i t ass ignatus in s t uden t em t h e o l o g i e . . . in conventu Paduano et potes t u t i pecuniis pra-curat is ab amicis et parent ibus pro l ibris et vest ibus et p ro subsidio s t u d i i . . . '

464 IV/13/98v. „F rá t e r Bernardus Mar t in i conven tus Coronens i s potes t pe te re elemosinas pro subsidio studii et magis te r i i f r a t r i s Anton . i E r a x m i e iusdem conventus et sibi subvenire e tc ."

•ES IV/4/169V. „F rá t e r Gervasius . . . p r ior S t r igoniens is potes t pro-

curare l ibros et pecuniae pro subsidio studii f a t r i s Ambros i i de Malonta quem nu t r iv i t in s t u d i o . . . " IV/6/141r. „ F r á t e r Bened ic tus de Simige supprior conventus Albe Regal is potest semper n u t r i r e unum in stud o et p rocura re sibi l ibros et ves tes et alia n e c e s s a r i a . . . "

480 Az 1 4 9 i capi tulum pl. megszabja , hogy lakásér t és e l lá tásér-mennyi t kell a külföldinek f izetni Pár izsban . ( M O P H . 8. 419.)

.272

vagy keressen magának konventet, amely befogadja, hogy a studium generale konventjét feleslegesen ne terhelje.4"7

A teológiai tanulmányok végcéljaként a domonkos fráter előtt a teológiai magisteri fokozat elérése lebegett. Akinek meg-volt hozzá a kellő tehetsége, az általában el is juthatott erre a fokozatra. A rend mindenesetre elősegítette a fráterek ilyes-fajta törekvéseit: lehetségessé tette számára a külföldi tanulást és egyéb rendi munkák végeztetésével nem akadályozta a za-vartalan munkában.468

Ha a fenti felsorolást végignézzük, közel harminc frátert ta-lálunk, akiről valamilyen formában mint magisterről tétetik említés és ezenkívül még több mint tíz olyan fráter van, aki en-gedélyt kapott a magisteri jelvények felvételére (licentiamus ad magisterium, potest suscipere insignia magistralia); hogy ez utóbbiak éltek-e engedélyükkel, arra nincsenek adataink.

A felsoroltakon kívül ismerünk még olyan frátereket a ma-gyarországi domonkosok közül, — mindig a reformáció előtti időszakról beszélve —, akinek tanulmányai részleteiről köze-lebbi értesülésünk nincsen ugyan, de egy-egy adat magisterek-nek említi őket. így az 1462-i capitulum diffinitora magyar rész-ről Michael de Liestemur (?) magister volt;46" az 1484-i capitu-lum jóváhagyja a magyar provinciabeli Briinni Bálint (Valenti-nus de Brunna) magisteriumát;470 bizonyos könyvügylettel kap-csolatban jön elő Erdélyi Jakab (Jacobus de Septem Castris) és Kolozsvári Ádám (Adam de Coluszuuar) szerzetesek neve, mind-kettő előtt a magister megjelöléssel;471 1501-ben a segesvári konvent priora volt Kőhalmi Mihály (Michael de Rupe), aki szin-tén a magisteri címmel rendelkezett;472 egy 1528-i könyvbejegy-zés arról tanúskodik, hogy Erdélyi József fráter is rendelkezett a magisteri fokozattal;473 még a későbbi időkből is említsünk meg egy magistert: az 1546-i capitulumon Garai János magister van jelen a magyar provincia képviseletében.474

Ha hozzávesszük ezekhez a magisterekhez azokat, akik ezt a fokot ugyan el nem érték, de valamely alsóbb gradusra, —

487 Az 1501-i capi tu lum rendelkezése : M O P H . 9. 16. " " Van a generalisi intézkedések közöt t pl. egy ilyen szövegű :

„ F r a t r i Dominico St rosahino baccalaureo . . . non impediatur in aliquo o f f i c io in sue provincia quousque per fecer i t s tudium suum." ( I V / l 1/112r.)

M O P H . 8. 280. 470 U. o. 384. 471 IV/9/155v. 472 Magyar Sión IV . 604. 473 I vány i : Credo 3. borí téklap. 474 M O P H . 9. 303.

.273

elsősorban a baccalariatusra gondolhatunk itt —, már eljutottak, a magyarországi domonkosok tudományos fokozatokkal bíró tagok száma tekintetében a reformáció előtti Magyarországon egyik legjelentősebb csoportot alkotják, — ha nem a leg-jelentősebbet.

Hadd mutassunk rá arra is, hogy a külföldet járó és tanul-mányaikat kinn végző magyarországi domonkos fráterek mit je-lentettek a magyar szellemi élet számára: mit hoztak haza kül-földről? Természetesen jelentős dolog az is, hogy a külföldön tanultak, — tárgyi tudástól eltekintve —, egyéni értéküket nö-velték azzal, hogy világot láttak, s így tapasztalatokat szerez-tek, élesebb megfigyelőkké váltak, jobb emberismerők lettek, kritjkai érzékükgt erősen kifejlesztették. Emellett azután tudo-mányuk tárgyi tartalmát is nagyban gyarapították, egyrészt nagyhírű tanárok előadásait hallgatták és ezek vezetése alatt dolgoztak, másrészt, mivel minden provincia legjobbjait küldte ki külföldre, tehetséges studensek társaságában tanultak. Egyik olyan jelentős tény, mint a másik. A hallgató tanul tanárjától, a tanítvány magán viseli mestere tudományának bélyegét: a kül-földön tanult studens hazatérése után is emlékezett kinnti taná-rainak előadásaira, a bennük kifejtett nézetekre és ezeknek itt-hon értékesítőjévé, hirdetőjévé vált; esetleg negatív is lehetett a hatás: a studens erős egyéniség volt, tanárjának nézetével nem egyezett, de jól megismerte ama felfogásnak lényegét és haza-térve alapos felkészültségű cáfolója lehetett annak.

A kölni studium generaléban tanultak, mint láttuk, 1478-ban Frigh Márton, 1479-ben Polner Péter ; ebben az időben a studium regense a nevezetes Magister Michael de Insulis és mint pro-fesszor előad a rózsafűzérájtatosság hírneves hirdetője Magister Jacobus Sprenger; vagy 1507-ben, amikor Magyarországi Ja-kab van kinn Kölnben, Magister Jacobus Hoogstraeten a regens; Pécsi Kelemen 1498-ban bolognai teológus, a studium ekkori regense a kitűnő kánonjogász Magister Johannes de Tabia. — Kisebb-nagyobb fáradsággal össze lehetne szedni azokat a ko-ruk szellemi életére irányító hatást gyakorolt tudósokat, akik-nek magyarországi tanítványaik voltak, — amilyen például az imént felemlített néey magister is. És ez nem pusztán csak va-lami statisztikai célt szolgálna, mert a fentebbi meggondolás alapján éppen azt kell mondanunk, hogy a magyarországi ta-nulók külföldi tanárainak egyéniségével, tudományos munkáival való megismerkedés nemcsak, hogy nem közömbös, hanem igen szükséges is.

Éppilven fontos lenne ama később nagy eredményeket fel-mutató tudósok munkáinak ismerete, akik külföldön tanuló ma-gyarországi diákoknak tanulótársai voltak: a későbbi nagy tu-

.274

dós ifjú korában is megmutatta már bizonyára képességeit és nézeteit a különböző disputatiókban, biblicusi, baccalariusi elő-adásokban. Hogy egy ilyet is említsünk, hozzuk fel példának Erdélyi András frátert , aki 1505-ben a heidelbergi studium hall-gatója volt és ott együtt tanult Konrád Koelinnel, aki azután a XVI. század egyik igen jelentős teológusa lett.

Ki kell emelni még azt is, hogy ezek a külföldi tanulmányok nemcsak annak a területnek a tudományosságával való kapcso-latot jelentették, ahol az illető studium generale volt, hanem bi-zonyos mértékben azokkal is, ahonnan a studium generaléba ta-nárok és tanulók jöttek. Az olasz stúdiumoknak voltak spanyol és francia tanáraik és jártak oda ilyen nemzetiségű tanulók is; Kölnben néhány alkalommal, Párizsban gyakran találkozunk angolországiakkal. Az itt tanuló magyarországi studensek mindezekkel találkoztak és megismerkedtek.

Talán az ilyen egy-egy személyt illető ismeretnél sokkal fontosabb lenne azoknak a szellemi irányoknak a képével tisztá-ban lenni, amelyek a magyarországi tanulók külföldi tanulmá-nyai színhelyéül szolgáló főiskolákon szerepet vittek. A bécsi egyetemen például a nominalizmus vezetett a XV. század végén, a realizmusnak viszont éppen a domonkosok körében volt kép-viselője; Köln egyetemén ugyanekkor öt teológiai irány élt egy-más mellett és viaskodott egymással. A külföldön tanuló ma-gyar diák az uralkodó irány szerint nyerte kiképzését és benne élt a harcokban: ennek nyomait elhozta természetesen hazá-jába is.

Egy-egy főiskola szellemi beállítottságának ismerete felté-telezi is, eredményezi is az egész akkori szellemi élet különböző irányai területén való tájékozottságot, azokén, amelyeket e fe-jezet egyik bevezető szakaszában néhány szóval érintettünk is.

Magyarországi diákok külföldi tanulmányaival kapcsolódó egyes tudós egyéniségeknek, tanulmányaik színhelyéül szolgáló főiskolák szellemi képének és tanulmányaik tartalmát alkotó tudományos irányoknak megismerése tehát a középkorvégi magyarországi szellemi élet színnvoalát megmutató képhez sok új vonást adna, vagy legalább is új vonások felrajzolásához érté-kes támogatást nyújtana. A magyar tudományosság eleddig nagyon mostohán bánt a skolasztika termékeinek feldolgozásá-val, pedig a kódexek és ősnyomtatványok nagy tömege áll ren-delkezésre, olyanok is, amelyekhez, — mint például Petrus Nigri Clipeusához —, az olyan sokat produkáló német és francia tudományosság még csak hozzá sem nyúlt. Mindazoknak a munkáknak feldolgozása külön magyar tudományos érdek és érték tehát, amelyek összekapcsolhatók azzal a meggondalás-sal, amit feljebb vázoltunk; vagyis azoknak, melyek szerzőivel és irányával a magyarságnak valamilyen összeköttetése volt

.275

külföldön, vagy amelyek szerzői itt működtek egy ideig Ma-gyarországon, hiszen a könyvtárainkban őrzött kódexek és ős-nyomtatványok egy része nem újabbkeletű szerzemény, hanem éppen az ilyen kapcsolatok folytán kerültek hozzánk vagy ma-ra.dtak nálunk. Ugyanilyen mértékben lenne szükség a ma is külföldön található ama munkák megvizsgálására. — itt főként kódexek jöhetnek számításba —, melyekben magyar vonatkozá-sok vannak (mint pl. Lilienstein müve); a külföldi „hazai vonat-kozású kéziratok és nyomtatványok" multszázadvégi és jelen-századeleji, legnagyobbrészt a Magyar Könyvszemlében talál-ható egyszerű ismertetésénél ugyanis mindmáig igen keveset haladtunk előbbre.

Mindezt azért mondottuk és mondhattuk el egv a magyar-országi domonkosokkal foglalkozó dolgozat keretein belül, mert a domonkosrend tudományos munkássága a középkor végének szellemi életében az egyik legjelentősebb szerepet vitte, a ma-gyarországi rendtagok pedig nagymérvű külföld-járásukkal tel-jes mértékben résztvettek a rend egyetemes munkájában.

A domonkosrendet érintő és azt a reformáció előtt foglal-koztató problémák magyarországi nyomainak összefoglaló képe viszont ezidőszerint nagyon hézagos, — hiszen a fentieket is ezért mondottuk el. E kép meglévő vonásaiból mutassunk azon-ban be néhányat. .

A domonkosrend és ferencrend között fennálló ellentétnek nyomát megtalálhatjuk az 1517-ben leírt Szent Domonkos le-gendában:4 7 5 „Az minor frátereknek egy conventébe történék, hogy az fráterek közzől némelyek meg csalatván gonosságnak tévelgésének lelkével, csacsogván Istennek szentére szent Da-mankos atyánkra, akarván gonosz beszédekkel meg rágalmazni vagy meg kissebbiteni ez bódog szent atyának érdemét. Vala kedeg ez fráterek között némely jó fráter, ki ez ilyen károm-Iástul meg őrizte vala az ő nyelvét. Ez jó fráternek meg jelenvén szent Damankos atyánk monda: Mondd meg az gárgyánnak és az frátereknek, hogy valami marhájokat meg akarják tartani, azt mind ki vigyék ez klastromból, mert én ez házat meg égetem az káromlásért kivel engem rágalmaznak. Mert ez bűnért leszen ő rajtok az isteni ítéletnek sen tenc iá ja . . . " Mikor ez a jó fráter mindezt elmondta társainak, azok kicsúfolták őt és kép-zelődőnek mondták; de a tűz eljött és megemésztette házukat. A fráterek azonban nem Isten bosszújának vették a tüzet és penitenciatartás nélkül elkezdték a leégett házat újraépíteni; Szent Domonkos ismét figyelmeztette őket a jó fráteren keresz-tül, de nem hallgattak rá és házuk ismét, sőt harmadszor is le-

•75 Nyelvemlék tá r I I I . 190—191.

.276

égett. Ezzel végződik a részlet: „Azért ne vesse földi ember az ö száját menyországra, hogy az szenteket meg rágalmazza . . . Mert a szentek ítélnek nemzeteket vagy pogányokat, és ural-kodnak népekön." E részlet után a legenda azokról szól, akik Szent Domonkost szeretik és itt egy bencés kolostor esetét említi fel.

A domonkos-ferences ellentétnek az imént említett rész csak annyiban magyarországi nyoma, hogy magyar nyelvre fordított, itt leírt és itt olvasott szövegben fordul elő; az alap-szöveg nem magyar eredetű.

Tordai Pál püspöki helytartó egy 1529-i levele azonban magyarországi domonkosok és ferencesek ellentétéről tesz bi-zonyságot, — igaz ugyan, hogy itt meg azt nem tudjuk, hogy mi volt az ellentét oka. A püspöki helytartó azt írja ugyanis Beszterce városának, hogy azt a néhány szerzetest, akiket va-lami egymás között való civódás miatt fogságra vetettek, bo-csássák szabadon, mert először vagy vele, vagy a szerzetesek custosával, illetőleg provinciálisával közöljék bűnüket és azok ítéljenek felettük.478 Custosról és provinciálisról lévén szó, az egymással civakodó szerzetesek nyilván ferencesek és domon-kosok voltak.

Említettük már azt, hogy a XV. században ferencesek és domonkosok három teológiai kérdésben különösen szemben-álltak egymással. Ezek egyike volt a stigmáké.

Az ellentét eredete még a XIII. századba nyúlik vissza.477

A domonkosok ugyanis felléptek ama túlzás ellen, amellyel a ferencesek rendalapítójukat minden szentnél magasabb polcra helyeztek, sőt Krisztus és Assisi Ferenc közötti összehasonlítást is engedtek meg maguknak. Ez a fellépés különösen Sienai Ka-talin személye belevonásával lett különösen élessé. Ezt a har-madrendű domonkos apácát ugyanis halála után rendkívüli nép-szerűsége eredményeként stigmákkal kezdték ábrázolni. Ez el-len a ferencrend hevesen kikelt, azt állítva, hogy Assisi Ferenc az egyedüli stigmatizált szent. Ennek az állításnak viszont a domonkosok mondtak ellen és ezzel a vita megindult. Többek között a ferencesek ellenkezése is oka volt annak, hogy Sienai Katalin szenttéavatása olyan sokáig húzódott és csak 1461-ben ment végbe. A szenttéavattatás sikerén felbuzdulva a domonko-sok ismét elkezdték új szentjüket stigmákkal ábrázolni; ez fel-élesztette a hamvadó tüzet és a stigma-vita olyan hevesen in-dult meg újból, hogy hamarosan egészen botrányossá vált: a

47» E E M H K . I. 471. 477 A s t igmakérdésre von. ld. Mor t ie r IV . 504skk. és Pas to r I I .

192skk.

.277

két rend szónokai alkalmas és alkalmatlan helyen és időben pré-dikáltak a kérdésről; a végeredményben dogmatikus kérdés, éppen a benne szereplő két szent különös kedveltsége miatt ki-került a nép közé s ott is éles összetűzésekre adott alkalmat. Az ellentét annyira elfajult, hogy 1475-ben a pápa is beleszól a kérdésbe és — a ferencesek mellé áll, a domonkosoknak meg-tiltva Sienai Katalin stigmákkal való ábrázolását és meg-hagyva, hogy a stigmákat tartalmazó képekről azok egy esz-tendőn belül eltávolítandók, a szerzetesek pedig a dologról azontúl nem prédikálhatnak.; rendelkezéseit a pápa, — aki tud-nunk kell, az előzőleg ferences generális IV. Sixtus volt —, igen szigorú sanctiókkal erősíti meg. A rendelkezés nagy zavart kel-tett és nem egy helyen ellenszegültek a stigmák eltávolításá-nak. Erre a domonkos generális, Leonardus de Mansuetis azt kérte a pápától, hogy a következő capitulumig függessze fel ren-delkezéseit, ott majd hivatalosan kimondják a pápai bulla érvé-nyességét és igyekeznek a kedélyek lecsillapítására. A capitu-lum, amely 1476-ban gyűlt össze, hevesen támadta ugyan gene-rálisát, amiért nem védelmezte erősebben Sienai Katalin ügyét, de a pápai bullának való engedelmességre vonatkozólag rende-letet adott ki. Erre a pápa visszavonta bullájának szigorú sanc-tióit, amit bátran megtehetett, hiszen a capitulum rendelkezése tartalmazta mindazt, ami a bullában volt. A vitának ezzel vége volt, de az ellentétek lényegében nem szűntek meg és a domon-kosrend várt az alkalomra, amikor szabadulni tud megkötött-ségéből e kérdésben. Valami eredményt ért el Torriani generális, aki Innocentius pápától olyan értelmű bullát eszközölt ki 1490-ben, hogy Sienai Katalin meglévő képein az esetleges stig-mák rajtamaradhatnak s csak az ezután festendő képeknek kell stigmanélkülieknek lenni. A dolog végleges elintézése csak 1630-ban következett be, amikor VIII. Orbán pápa felhatalmazta a domonkosokat Sienai Katalinnak stigmákkal való ábrázolá-sára. Ettől az időtől kezdve a stigmák nem Assisi Ferenc mo-nopóliuma többé.478

A XV. századi Magyarországon Sienai Katalin stigmái kö-rül való vitanyomról nem tudunk. Nem tudjuk, hogy hol voltak stigmákkal ábrázolt Katalin-képek, hogy a magyar domonkosok mennyire szegültek ellen a pápa tiltó rendelkezéseinek, vagy ho~ry nrlyen mozzanatai voltak a két rend e kérdésben való el-lentétének.

Az egész stigmakérdésben egyetlen, XV. századeleji kap-csolási pontot ismerünk magyar részről. Az történt ugyanis, hogy a stigmavita első fázisának megindulásakor a velencei do-monkosok emlékeztek arra, hogy volt egy stigmatizált magyar

47s Mor t i e r IV. 522: „ . . . n 'a p l u s . . . le monopolé des s t igmates . "

. 2 7 8

apáca is; írtak a magyar provinciálisnak, aki válaszul 1409. de-cember 15-én kelt levelével elküldte nekik Magyarországi Bol-dog Ilona életrajzát, amelyben pontosan benne volt, hogy mikor és miképpen lett ez az apáca a stigmák birtokosává. Ezt az Ilona-legendát azután Thomas Antonius Caffarini, aki Supple-mentum legendae prolixae b. Catharinac de Senis címmel a XV. század elején Katalin szenttéavatása érdekében feldolgozza le-gendáját, Legenda Beate Helene de Ungaria címmel a Supple-mentum végéhez csatolja függelékként: a stigmatizált magyar apáca legendája kitűnő érv volt Caffarini számára Katalin stig-matizált voltának bizonyításánál.479

A ferences-domonkos ellentét egyik másik tárgya az im-maculata conceptióról szóló eltérő tanítás volt.480 Mária szeplő-telen, azaz az eredendő bűntől mentes fogantatásának tanítása, miután valószínűleg Clairvauxi Bernát szedte össze és elevení-tette fel koraközépkori nyomait s miután 1140-ben Lyonban már Festum eonceptionis B. Mariae Virginis-t ünnepeltek, Duns Scotusnál alakul ki abban a formában, amelyben a középkor utolsó három századában annyi teológiai harcra adott alkalmat.

Ezekben a harcokban a ferencesek Duns Scotust követve Mária eredendő bűntől mentesen történt fogantatásának taní-tása mellett, a domonkosok, Aquinóihoz tartva magukat, e ta-nítás ellen foglaltak állást. Az egyház a kérdést nem döntötte el, úgyhogy a teológusoknak mindkét részről biztosítva volt a szabad véleménynyilvánítás lehetősége. Ebben a lehetőségben benne volt a két vélemény közötti jövendő harc feltétele is. Az első igen heves összeütközés, amely az egész tudományos vilá-got felkavarta, 1387-ben volt a párizsi egyetemen, ahol egy do-monkos magister, Jean de Montson, a Mária eredendő bűntől mentesen való fogantatását vallókat eretnekeknek jelentette ki, kijelentését Aquinói tanítására alapítva. Az egyetem és a párizsi püspök elítélték Montson felfogását, de a domonkosrend a szent-

«79 A kérdés rész le tes feldolgozását ld. T ó t h Lász ló : Magyar-országi Boldog I lona legendájáró l c. tanulmányában. (Domanovszky-Emlékkönyv , 577—589.) — Magyarországi Boldog Ilona, Árpádházi Bol-dog Margi t mag i s t r á j a s t igmáiról megemlékezik F e r r a r i u s 212—229. is. Az összes I lonára vona tkozó st igma-közlések közös fo r rása az előbb em-l í te t t cikk tanúsága szer int Hugó de Vaucemain X I V . századi domonkos generál is „Cronicon General ium"-a .

180 Az immaculata concept io körül i e l lenté tekre von. ld. Mor t i e r I I I . 616skk., IV. 512., V. 68skk., 183skk. P a s t o r I I . 573skk. Kaup, Duns Skotus als Vol lender der Lehre von der unbef leck ten Empfángn i s . (Be i t r áge z. Gesch. d. Phi l . u. Theol . d. M A . - s . . . Supplementband I I I . 991—1008.)

.279

szék elé vitte az ügyet; a szentszék azonban nem hozott dön-t é s t Montsont viszont meg nem jelenése miatt excommunikál-ták s ennek az volt a látszata, mintha vele együtt az immaculata conceptió ellen intézett tanítása is excommunicatió alá került volna. Mindennek eredménye az volt, hogy a párizsi egyetem minden egyetemi fokozatot elnyerni 'kívánót kötelezett a párizsi püspöknek Montson elleni ítéletére való eskütételre, ami köz-vetve a domonkosoknak az egyetemről való kizárását jelentette. Az egyetem és a domonkosok között a kibékülés később meg-történt, de a rend a szeplőtelen fogantatást támadni azután sem szűnt meg.

Ez a támadás 1481-ben jutott ismét igen éles formában ki-fejezésre a későbbi domonkos generális, Vincentius Bandelli egy előadásában, amelyet Estei Hercules herceg jelenlétében mondott el s amelyben azt a meggyőződését hangoztatta, hogy aki Mária eredendő bűntől mentesen való fogantatását vallja, az eretnek és halálos bűnt követ el. Ennek a beszédnek az ered-ménye ugyanaz lett, mint a stigmavitában és a Krisztus vére-vitában való különböző állásfoglalásoknak: a két rend tagjai, ahol csak lehetett, bizonygatták a maguk igazát, a bizonygatás hangnemét nem szabva valami különösen mérsékeltre; mint a másik két esetben is történt, a pápa beleavatkozott a vitába: IV. Sixtus elítéli a domonkosok támadásait, melyekben az immacu-lata conceptiót hívőket eretnekeknek nyilvánítják; itt is hozzá-teszi a pápa, hogy a szentszék a kérdésben még véglegesen nem határozott, s így azok, akik ezt a tanítást nem vallják, nem vet-hetők eretnekség vádja alá. Ettől kezdve az ellentétes nézetek hirdetése kevésbbé heves, de azért határozott formában folyt to-vább: 1496-ban a párizsi egyetemen mindén magistertől esküt kívántak, hogy hiszi az immaculata conceptiót, a domonkosok viszont egy berni szabólegény vízióival hozakodtak elő, akinek maga Mária jelentette volna ki, hogy eredendő bűnben foganta-tott. s a ferencesek ok nélkül kelnek ki ez ellen az igazság ellen. — Az immaculata conceptió kérdésében hivatalos döntés csak 1854-ben történt: az Ineffabilis Deus bulla'kimondja a szeplőte-len fogantatás dogmáját.

Az immaculata conceptio-kérdés körüli ellentéteknek XV. századi magyarországi nyomait keresve a századvégről szár-mazó ú. n. Nagyszombati töredék szövegében lévő „kit meg tarta meegh az eredet binnek zepleietol es" Máriával kapcsola-tos kijelentés azt bizonyítja, hogy az immaculata conceptiót eb-ben az időben hirdették Magyarországon is.481

Van bizonyítékunk azután arra is, hogy Mária szeplőtelen fogantatását meg is ünnepelték Magyarországon. Váradi Péter

481 Magyar Könyvszemle 1909. 289.

.280

kalocsai érsek ugyanis a birtokában lévő, 1498-ban Velencében kinyomott secundum Chorum altne ecclesie Strigoniensis. — azaz az esztergomi egyházmegye szertartása szerint készült —, Missaléban a lapok szélén megjelölte azokat az eltéréseket, amelyek az esztergomi és a kalocsai egyházmegye rítusa kö-zött voltak. Az egyik bejegyzés szerint az In concepcione sancte Marié teljes miserendje a Missale végén található leírva; a könyvhöz kötött pergamenlapok egyike azután azt tartal-mazza, hogy Mária fogantatásának ünnepe nem egyszerűen, az esztergomi ritmus szerint, hanem a IV. Sixtus által jóváhagyott és Mária szeplőtelen fogantatásáról szóló miserend szerint ün-neplendő a kalocsai egyházmegyében.482

A szeplőtelen fogantatás mellett való bizonyságtételt Ma-gyarországon a pálosrend is gyakorolta. A XV. század második felében Pozsonyi János pálos praedicator Sermones de immacu-lata conceptione beate Marié virginis címen írt könyvet.481

1444-ben pedig a Párizsban tanult Magyarországi Mihály pálos fráter, szentlőrinci szerzetes egy Antal nevű domonkossal vitá-zott az immaculata conceptio felett: Antal támadta azt egy al-kalommal Mihály jelenlétében, aki nem szólt ellene semmit; Antal fráter látszólagos sikerén felbuzdulva nyilvános vitára tűzte ki a kérdést; e nyivános disputatión azonban, — amely nagyszámú tudós előtt folyt le —, Mihály fráter lett a győz-tes.484 Ez a disputatio, melynek színhelye Buda volt. egyelőre az egyetlen XV. század második feléből való adat a domonko-soknak az immaculata conceptióval szemben való magyar-országi állásfoglalására.

Érintsük még egy-két szóval a magyarországi domonko-soknak a humanizmussal való kapcsolatát. Eddig azt láttuk, hogy Petrus Nigri, aki 1481-ben jött Magyarországra, egyik munkájában élesen szembehelyezkedik a humanizmussal; nyil-ván magyarországi tartózkodása folyamán sem változtatta meg meggyőződését. És láttuk Jákob von Lilienstein munkáját, aki már nem egy humanista hatást és vonást mutat 1504-ben írt és Ulászlónak ajánlott munkájában. Tegyük ehhez hozzá Horváth János megállapításait a kolostori humanizmusról:485 ez Ma-

482 Magyar Könyvszemle 1888. 1., F raknó i cikke „Váradi Pé'.er ka-locsai érsek misekönyve" címmel.

48J Magyar Könyvszemle 1890. 244. 484 E vi ta le í rását ld. Zákonyi Mihály, A Buda mel le t t i Szent -Lő-

r incz pálos kolostor tö r téne te , Századok. 1911. 767. — A vi táról meglehe-tősen keveset tudunk s e kevésben is e l lentétes vélemények vannak ; Ka-rácsonyi 80. pl. a d isputa t io lefolyását 1460-ra teszi.

485 H o r v á t h : í rod . műv. megoszl . 260skk.

. 2 8 1

gyarországon nem előkészítette az udvari humanizmust, hanem annak nyomán haladt és annak hatásai alatt alakult ki; mivel humanista nyomokat egyes nyulakszigeti kódexekben találunk, ezeket pedig a budai domonkosok válogatták és fordítgatták az apácák számára, itt, ez udvar közelében lévő kolostorban kell a humanizmus iránt való fogékonyságot sejteni. Ez a sejtés össze-vág azzal a humanizmus iránt rokonérzést mutató szellemmel, melyet Jákob von Lilienstein munkája és Grynaeuséknak esetleg a budai studiumban tartott reformátori eszméket tartalmazó előadásai mutatnak. Ennek a kérdésnek a tisztázása még a jövő kutatások feladata.

Ha eddig annak nyomait kerestük, hogy a magyarországi domonkosok micsoda szellemi irányokat, az egyes irányoknak micsoda megnyilvánulásait hozták be külföldi kapcsolataikkal Magyarországra, most utolsónak arra a kérdésre is adjunk rö-vid feleletet: mit vittek ki Magyarországról külföldre?

Nyugati irányban alig tudunk valamit<mondani. Az a sok fráter, aki külföldön tanult, illetőleg mint biblicus, baccalarius, esetleg mint magister előadott, nyilván írásban is produkált va-lamit: előadásokhoz jegyzeteket mindenesetre. Ezeket azonban nem ismerjük, úgyhogy a kérdésre feleletül konkrétumként csak Nicolaus de Mirabilibus munkásságát állíthatjuk oda.

Kelet felé más a helyzet; ott a műveltség színvonala a ma-gyarországinál jóval alacsonyabb volt, úgyhogy, ha oda a ma-gyarországi műveltség színvonalán álló egyének mennek, azok-ról minden egyéb konkrét adat ismerete nélkül is habozás nélkül rámondhatjuk, hogy kultúrát vittek oda. A domonkosokról pedig tudjuk, hogy jártak Keletre; moldvai és oláhországi konventek egy időben magyar domonkos fennhatóság alatt állanak és e fennhatóság megszűntével is több magyarországi fráter kerül assignálás útján erre a vidékre, köztük a külföldet járt, később moldvai püspök Szegedi Bátka Tamás is.486

Az egészet tekintve tehát elmondhatjuk, hogy a magyar -országi domonkosok betöltötték a műveltséggel bírók igazi fel-adatát: a kapott kultúrát elevenen megtartani, vagyis tovább-adni: amit hoztak és kaptak Nyugatról, azt készek voltak a Kelet számára közvetíteni. Hogy milyen mértékben tették ezt, annak kikutatása a magyar kultúra érdemeit mutatná meg.

486 I lyen Moldvába való ass ignálások például 1474-ből Budai Mi-hály és Jo rdan i s Miklós f r á t e r ek ( IV/3/108r . ) , 1475-ben Magyarország i Dénes f i a P é t e r és Szerémi Györgyf ia M á t y á s f r á t e r ek (u. o.) és 1488-ban Fa l czep György f r á t e r (IV/9/156v.) kiküldetései .

.282

4. A magyarországi domonkos könyvkultúra.

Sem tanulás, sem tudományos munkálkodás nincsen könyvek nélkül. És amennyivel több gondot fordított a domon-kosrend tagjainak tanulmányaira, tudományos kiképzésére, mint az egyház más csoportjai, annyival fontosabb szerep is ju-tott életükben a könyveknek. A rendalapítást követő század ca-pituluroainak jegyzőkönyvei tele vannak könyvekkel kapcsola-tos rendelkezésekkel; a későbbiek már nem annyira, de ebből korántsem az kövétkezik, hogy a domonkos könyvkultúra foka alábbszállott volna az idők folyamán, hanem csupán az, hogy a könyvekkel kapcsolatos dolgokban kialakult az általános gya-korlat és így nem volt szükség minduntalan különböző intézke-désekre. Hogy ez így volt, arra bizonyság a XV. század máso-dik felétől kezdve az a sok új capitulumi rendelkezés, amely mind a domonkosrendnek a nyomtatott könyvekkel való kap-csolatát szabályozza.

Ha a domonkos könyvkultúráról magyar szempontból ösz-szefoglaló képet kívánunk alkotni magunknak, a tanulmányok vizsgálatához hasonlóan itt is nagy segítségünkre vannak a kül-földi analógiák: a rend egységes szervezete, a központi irányí-tás, a capitulumi rendelkezések általános érvényessége a köny-vekre éppúgy áll, mint a tanulmányok rendszerére. Ezért, ha egy külföldi általános összefoglalást választunk kiindulási alap-nak és annak megállapításait magyar adatokkal alátámasztjuk, eljuthatunk a kívánt összefoglaló képhez.487

Egy domonkos konvent könyvkészletének első részét az ú. n. hivatalos könyvek alkották, vagyis az olyanok, amelyeknek kivétel nélkül minden konventben meg kellett lenniök. Ezek a hivatalos könyvek a rendtagak és a konvent mindennapos életé-vel voltak kapcsolatban. Köztük kellett lenni mindenekelőtt a konstitúciók és regulák egy példányának. Ilyen van egy való-színűleg a kassai domonkosokhoz tartozott XV. századi vegyes tartalmú kódexben. A nyolc részből álló kódexben elsőnek Re-gula fratrum et sororum ordinis predicatorum található4 8 8

487 Az itt következőkhöz ld. Walz , Vom Buchwesen im P red ige ro r -d e n . . . (Be i t r áge z. Gesch. d. Phil . u. Theo l . d. MA-s. Supplementband I I I . 111—127.)

488 Magyar Könyvszemle . 1901. 34—35. ( V a r j ú Elemér , A gyula-f e j é r v á r i Bat thyány-könyvtár . A dolgozat kezdete u. o. 1899. 134.) A kó-dex többi r é sze : 2. Collect io pr iv i leg iorum O. P . s. Dominic i ; 3. a domon-kosok M a r e magnum-a különböző á t i r a tokban ; 4. Sienai Szent Kata l in le-gendája , amelynek ko lo fon ja szer int a legendát 1468-ban Sztropkói Lő-

.283

A regula-szövegek mellett voltak azután azok magyaráza-tául szolgáló munkák is. Egy ilyenről tudunk a kassai konvent könyvállományából, amely első darabja egy XV. századbeli, két részből álló kéziratnak; címe: Uumbertus Ordinis Fratrum Pre-dicatorum prior generális, expositio regule sancti Augustini; kolofonja szerint egy bizonyos Kassai Craus Márton másolta 1469-ben.489

A hivatalos könyvek közé tartoztak a capitulum generalék és capitulum privincialék jegyzőkönyvei. Többször utaltunk már arra, hogy a capitulumok jegyzőkönyvei a rend szabályai értel-mében mindennüvé eljutottak. Az eljuttatás módja az volt, hogy a capitulumon jelenlévők közül egy-egy példányt ki-ki elvitt sa-ját provinciájába; ott sorra másolták azután minden konvent-ben. Annyira ügyeltek arra, hogy a provinciát illető jegyző-könyv eljusson rendeltetési helyére, — ami természetes is, hi-szen ez volt a rendi kormányzat egyik legfontosabb eszköze —> hogyha valamiyen okból egy provinciának nem volt képvise-lője a capitulumon, megbízták a szomszédos provinciából jelen-lévő provinciálist vagy diffinitort, hogy az gondoskodjék a jegyzőkönyv pontos megérkezéséről. így történt például, hogy az 1523-i capitulum határozatait a jegyzőkönyvbe foglalt meg-bízás alapján a dalmáciai provinciális volt (köteles Magyar-országra juttatni.490 A capitulum generálókéihoz hasonlóan a provincia capitulumai jegyzőkönyveinek is meg kellett lenni min-den konventben: éppúgy a kormányzat eszközei voltak, mint az előbbiek.

Nem lehetett el egy konvent sem azután egy olyan könyv nélkül, melybe az illető konventben professiót tett fráterek ne-vét és a professio-tétel idejét vezették be.

A hivatalos könyvek közé tartoztak továbbá a különböző liturgikus könyvek, amelyek a fráterek által végzett officiumok-hoz voltak szükségesek. Liturgikus könyv volt a sok fajta kö-zött mindenekelőtt a Missale. A domonkosrendnek külön mise-

r inc f r á t e r és p rofessor ír ta le Regensperge r Léná r t budai pr ior ké-r é s é r e ; 5. Krisz tus-pass ió beszédek, amelye t egy be j egyzés szer in t 1469-ben Regensperger Lénár t kassai p raed ica to r p réd iká l t ; 6. S. Augus-t inus De vi ta Chr is t iana- ja ; 7. Arenga capi tu la r i s ; 8. Vocabu la r ium Bib-licum duplex.

188 Magyar Könyvszemle. 1900. 36. (A Ba t thyány-könyv tá r ró l szóló dolgoza t . ) A ko lo fon : „Expl ic i t per manos ( ! ) cuiusdam Mar t in i de Craus de Casschovia. F in i tum et comple tum anno Domini mil les imo CCCC 0 L X I X . " A kézirat másik da rab ja szintén a XV. századból va ló : „Sanc tus Bernhardus abbas Claravallensis , Contempla t iones super sep tem hor i s passio.nis Domini nost r i J e su Chris t i . "

M O P H . 9. 193.

.284

rendje volt, amely hosszú és egyeztető munka után alakult ki; a Missalék persze ezt a miserendet követték.

Nem biztos, hogy domonkos szertartású Missale volt az, amelyet 1465. körül adott a segesvári konventnek. — Fabri fel-jegyzései szerint —, Muress János és felesége Katalin; való-színű, hogy nem az adományozók készíttették, hanem vala-honnan szerezték; e Missaléról Fabri annyit mond, hogy kézira-tos pergamen-könyv és igen nagy értékű.491 A domonkos mise-rendet követte azonban az a másik segesvári Missale, amelyet 1506-ban írtak le; a kézirat több kezdőbetűje nincs kifestve, csak előrajzolva, úgyhogy feltehető: a kézirat a segesvári fráterek munkája. A segesvári konvent még két Missale-példányáról van tudumásunk: ezek 1504-ből, illetve 1511-ből származó ősnyom-tatványok.492

A domonkos konventek könyvkószletének egy másik cso-portját alkották a domonkosrendi szentek és boldogok legendái, hasonlóképpen a rendi krónikákat tartalmazó könyvek. Termé-szetes, hogy ilyenek is voltak a magyar kolostorokban, elég Árpádlházi Boldog Margit és Magyarországi Boldog Ilona legen-dáira gondolnunk, de megnevezett konventből való provenien-ciát mutató könyvet nem tudunk itt felemlíteni.

Az említett és hivatalosaknak nevezett könyveken kívül azután a középkori irodalom minden ága képviselve volt a do-monkos konvent könyvei sorában, elsősorban természetesen do-monkos szerzők művei. Különösen kiemelkedő és nagy példány-számokat mutató csoportok azok, amelyek a domonkosrend lelkigondozój tevékenységéhez kapcsolódnak, annak folytatásá-hoz nyújtanak segítséget, azaz praktikus célt szolgálnak.

Ilyen csoport az, amelybe a morális irodalom munkái tar-toznak bele: a különböző Summa de casibus és más erkölcsi tartalmú könyvek. Ezek közé sorolható az a Moralia Gregorii című munka, amelyet az esztergomi domonkosok 1277-ben vet-tek meg két márkáért László mester esztergomi préposttól,494

és a Repertórium morale seu Dictionarium praedicabilium, 491 Magyar Sión V. 600. „ . . . s ingular is quidara fautor huius conuen-

tu s M u r r e s Johannes nomine cum eius consor te Kather ina consignauit Couentu i vnum Cal icem cum Missale conscr ip tum in paragameno pro tunc magna precio . . . "

492 I po ly i : Adalékok 462., ill. 463. Az 1506-i k o l o f o n j a : „Expl ic i t d i u m u m tam de t empore quam de sanct is secundum morém almi ordinis f r a t r u m predica torum. Anno nos t r e salutis mil lesimo quingentes imo sexto . Laus deo."

493 Magyar Könyvszemle 1903. 107., a Magyar Nemze t i Múzeum 1902-ben beszerze t t há rom kódexénew egyike ez a breviár ium.

494 P f e i f f e r 38.

.285

Petri Bercharii ord. s. Benedicti felírással 1489-ben, Nürnberg-ben kinyomott és még azon esztendőben (!) a kassai domonko-sok által hat forintért megvett ősnyomtatvány.495 A kassai do-monkosok könyvállományához tartozott 1788-ban, — hihetőleg már a XV. században is —, egy Aquinói De modo confitendi et de puritate conscientiae című munkáját tartalmazó kódex is.495-a) Kornis Mihály segesdi főesperes és veszprémi kanonok 1484-ben a veszprémi Szent Katalin-kolostornak három nyomta-tott könyvet hagyott halálát követő harminc napon át mondandó miséért, azaz tricesimáért; a három könyv: egy Biblia. Leonar-dus de Utino munkája és a firenzei érsek, azaz Szent Antoninus Confessionalé- j a .495 -b>

Praktikus célt szolgálnak a különböző prédikációs kötetek is. A kassai domonkosok több ilyen tartalmú könyvét ismerjük. A legrégibb közöttük Haymo halberstadti püspök Homiliae su-per Epistolas et Evangelia című beszédgyüjteménye, melynek írása a XII. század végére mutat; ez a kódex a benne lévő be-jegyzések tanúsága szerint már a XIII. században Magyar-országon volt (— hacsak nem itt készült is —) és már akkor is a kassai domonkosok tulajdonában; a kódex az idők folyamán elkallódott és a XV. században került ismét elő; ezidőből szin-tén jelezve van a kassai konventhez való tartozása.496 Egy má-sik beszédgyüjtemény a XIII. század végéről való, két részből álló és különböző kezek által írott vegyes beszédeket tartalmazó kézírat; úgy látszik, mintha egy konvent tagjai hosszú időkön át dolgoztak volna ra j ta ; lehet, hogy kassai fráterek voltak ezek a beszédírók, mert mindkét részben megtalálható a bejegyzés,

*"5 Magyar Könyvszemle 1891. 334—336. (A kassai parochiál is könyv tá r j egyzéke 1781-ből. Kemény L a j o s közlése.) A R e p e r t ó r i u m A-tól D-ig t e r j e d ; be jegyzés : „ I s te l iber est conventus Cassovien. ordin. f r a t r u m praedica torum, emptus cum aliis par t ibus duabus 6 fi. anno sa-lut is L X X X I X . " Ezekszer in t a munka há rom köte tből á l lot t és a kassaiak mindhá rom köte te t megvásárol ták.

395-a) Récse i 13. « 6 -b ) Békef i , A Balaton környékének egyházai és várai a középkor -

ban . . . 62. 4W) Magyar Könyvszemle 1900. 26. (a Ba t tyhány-könyv tá r ró l szóló

dolgozat . ) — A kódex fol. 27r. fe lső m a r g ó j á n X I I I . századi b e j e g y z é s : „Reve rendo in Chris to pat r i f r a t r i M pr ior i de P o t h o c a F r á t e r Clemens f i l io rum . . . eiusdem ordinis de C a s s a . . . " A kö tés fe lső lapjának belse jé-b e n : „ I s tum l ibrum Omeliarum haymonis invenimus in conventu hoc anno r e fo rmac ion i s eiusdem." Azaz 1454-ben. A há tsó tábla be l se jén a szoká-sos szavak : „ I s te liber est f r a t r u m ordinis p red ica to rum in Cassouia et sunt Omil ie ( ! ) venerabil is Haymonis . "

.286

amely a kassai konvent tulajdonos voltát jelzi.497 160 szentbe-szédet tartalmaz egy 1454-ből való pergamenkódex, amelybe két helyen is bele van írva, hogy a kassai domonkosoké volt.498

Ezzel az utóbbival egykorú írású egy Sermones pro Dominicis et Pestis kötet, amelyről azt tudjuk, hogy 1788-ban a kassai fráte-reké volt; valószínű, hogy a középkorban is.499 1 480-ban ugyan-csak a kassaiaké volt az 1475-ben kinyomott Johannes Gritsch-féle Ouadragesimale egy példánya.600 1490-ben Péter gönci plé-bánostól kaptak a kassai domonkosok egy 423 leveles, latin prédikációkat tartalmazó kódexet.601 Volt a kassai frátereknek egy ferences szerzőtől való beszédgyüjteményük is; Johannes Gallensis Ord. Minor. 1475-ben kinyomott Summa colla-tionum-a,602

A praktikus célt szolgáló könyvek mellett foglaltak azután helyet a középkori tudományos irodalom többi termékei, első-sorban természetesen teológiai munkák. Fontos és keresett könyv volt a Szentírás és a Szentenciák-könyve, mint amelyek egyrészt tanulmányaik folyamán kellettek a frátereknek, más-részt, — a Szentírás —, konventi közös lectióul is szolgált, fő-ként a Zsoltárok könyve és a Próféták. Továbbmenve ott voltak a különböző skolasztikus munkák; ezek között a főhelyet ter-mészetesen Aquinói foglalta el.

A kassai domonkosok néhány ilyen teológiai munkájára vo-

497 U. o. 34. Mindkét rész „Sermones var i i ." 498 Récsei 11. A kódex fol . 148v. „Sermones pro Dominic is et tot ius

anni Fes t i s F r a t r i s Jacobi O. P . " A provenienciá t adó egyik b e j e g y z é s : „ I s te l iber est Conuentus Cassoviensis f r a t r u m ordinis predica torum. Anno domini 1454."

489 U. o. 600 Magyar Könyvszemle 1899. 242. (a Ba t thyány-könyvtá r ró l szóló

do lgoza t ) . Az első be té t lap hátulsó o lda lán : „ I s te l iber est conventus Cassoviensis ordinis f r a t r u m pred ica torum emptus sub p r i o r a t u . . . anno d o m i n i . . . 80". Az első oldalon a könyv k i f ize tésé t igazol ja a könyvárus : „Dominus Emer i cus to ta l i t e r exsolvit l ibrum hunc et dedit 3s f lorenos absque o r tone . " Az ősnyomta tvány Hain-száma 8063.

501 Magyar Könyvszemle 1890. 53. E be jegyzés a Bat thyány-könyv-tár egyik kódexében van : „ I s t e l iber est conventus Cassoviensis ordinis p red ica to rum provincie Ungarie . Dá tum eidem ab honorabi l i domino P e t r o plebano de Gench anno domini mil lesimo quadr igentes imo nonage-simo, pro quo pa t res et f r a t r e s conventus Cassoviensis nover in t se debi-tores. E o d e m anno fű i t obsessa u rbs Cassa, sed non possessa."

M» Magyar Könyvszemle 1901. 46. (a Ba t thyány-könyvtá r ró l szóló dolgoza t ) . Az első tábla be l se jén : „ Is te liber est conventus Cassoviensis ordinis f r a t r u m pred ica to rum scr iptus sub pr io ra tu f r a t r i s Dominic i Salomonis, anno domini 1479."

.287

natkozólag rendelkezünk adatokkal. A középkorban is az övék lehetett Aquinói Ue articulis fidei et ecclesie sacramentis című munkája, amely 1788-ban bizonyosan az ö könyveik közé tarto-zott;5 0 3 1474-ben tulajdonukban volt az Epistolae S. Hieronymi Presbyteri című, hely és idő jelzése nélküli ősnyomtatvány egy példánya;5 0 4 kassaiaké volt egy vegyes teológiai tartalmú kó-dex a XV. századból, melyben egy német oklevél töredékének hátán egy a kassai domonkos kolostor valamelyik tagja által írott magánlevél fogalmazványa található;505 egy Katalin nevű asszony által a kassai domonkosoknak ajándékozott, XIII. szá-zad végéről származó pergamen-kódex címe: Opus Guillermi super tercium librum Sinonymarum.ioe

Teológiai könyveken kívül jogi munkákkal is rendelkeztek a domonkos kolostorok könyvtárai. Ilyen volt például a kassai f rá-terek Tabula Martiniana-ia.-507 Volt még a kassai konventnek egy érdekes jogi munka a birtokában: az 1488-i, lipcsei kiadású Constitutiones incliti reg ni Hungarie egy példánya.508

A budai konventnek egy geometriát és musicát tárgyaló öt részből álló kódexe is ismeretes.509

A nem teológiai tartalmú könyvek között—gondolhatjuk —, hogy egyes domonkos konventeknek voltak nálunk magyar

603 Récse i i. m. 23. Magyar Könyvszemle 1891. 334—336. (Kemény i. közlése.)

505 Magyar Könyvszemle 1900. 39. (a Ba t thyány-könyv tá r ró l szóló do lgoza t ) . A négy r é s z : I. Luc ta inter r a t ionem et consc ient iam de saepe, vei ra ro , vei n o n summendo corpus Chris t i . Accedi t t r ac ta tu lus de cor-pore Domini . I I . Expos i t io canonis missae. I I I . Tabe l l ae chronologicae . I V . P lanc tus Anshelmi et medi ta t iones variae.

506 Magyar Könyvszemle 1902. 32. ( V a r j ú E lemér , Adatok az egri é r sekmegyei könyvtá r ismertetéséhez.) A kódexben be jegyzés van a X V század második fe l é rő l : „ I s te liber est conventus Cassensis ordin is pre-d i ca to rum provincie Ungarie , datus e idem a nobi l i domina K a t h e r i n a . . . Pau l i . "

507 Magyar Könyvszemle 1901. 46. (a Ba t thyány-könyv tá r ró l szóló do lgoza t ) . A domonkos Mar t inus Po lonus Modus legendi abbrev ia tu ras u t r iusque iuris c. munkájának rövid neve ez. A szóbanfo rgó példány fol . 203v.: „Fi.nit fe l ic i ter tabula Mar t in iana super dec re tum et decre ta les . P r e s e n s l iber scr iptus et completus est per f r a t r e m Danie lem ordinis p r ed i ca to rum inf ra octavas sanc torum P e t i et Pau l i apos to lo rum Anno domini mil les imo quadr igentes imo septuages imo nono. L ibe r conventus Casshoviens is provincie inclite quoque Vngar ie ordin is f r a t r u m predica-to rum. Merces mea Jhesus Chris tus Vi rgo Mar ia Amen . "

sós Magyar Könyvszemle 1894. 32., a Nemze t i Múzeum ősnyomta t -ványainak ismer te tése során.

608 Magyar Könyvszemle 1884. 157.

. 2 8 8

krónikáik is; legalább is erre kell következtetni a nagymagyar-országi misszióval kapcsolatos beszámoló-irás ama utalásából, hogy az akkori domonkosok a magyarok Gestdjából értesültek a keleten maradt, pogány magyarokról.610

Az imént felsorolt biztos provienciájú könyvek szinte mind a kassai domonkosoké voltak. Ez a kolostori könyvtár a közép-kori magyar könyvgyűjtemények közül egyike azoknak, melyek egyes darabjairól ma a legtöbbet tudjuk; a könyvtárt a kassai domonkos konvent XV. századi megszűnése után részben a város őrizte, ahonnan a rend 1699-ben Kassára történt visszatérésekor hazakerült a domonkosokhoz, amit azok elismervénnyel is bizo-nyítottak, részben széthordták Bécsbe, Németországba, Krak-kóba; a könyvekből Nürnbergben, a kassai parochiális és püs-pökségi könyvtárban, a gyulafejérvári Batthyány-könyvtárban tűntek fel a későbbi századokban egyes darabok; a legújabb időkben a Nemzeti Múzeumba is került belőlük kettő.611

Egyébként szinte lehetetlenség az egyes reformáció előtti magyarországi domonkos könyvtárak állományát összeszedni: mégha egyes könyvekről a domonkos eredet megállapítható is, a konventi hovátartozandóság a legritkábban van bennük fel-jegyezve.

Ha a domonkos kolostori könyvtár kialakulását vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy többféle úton kerülhettek könyvek do-monkos konventek birtokába. Elsősorban is a konventek tagjai-nak könyvei lehettek valamikor a konventéi; volt, aki akkor adta könyveit egy kolostornak, amikor a rendbelépett, volt aki később, már mint szerzetes. Emlékezhetünk Episcopi János mes-ternek amaz engedélyére, amit a generálistól 1477-ben kapott és amely szerint szerzett és szerzendő könyveit odaadhatja a ko-lozsvári vagy valamely más konventnek. A domonkos fráter halála után könyvei mindenképpen conventus nativusát illetik, hacsak nem kap valami különös engedélyt, mint az a Gyárfás esztergomi prior 1481-ben, akinek szabadságában állott köny-veit két vagy három konventre hagyni.512

Könyvekhez juthatott egy konvent azáltal is, hogy tagjai le-másoltak számára egy-egy kéziratot. Erre láttunk is és fogunk is látni példákat.

De nemcsak rendtagok, hanem világi papok vagy hívek is ajándékoztak könyveket a domonkos konventeknek. Utóbbira

610 A Riccordo- fé le út le í rásban. V. ö. e dolgozat I I . fe jeze tének 3. j egyze té t .

011 Ld. Kemény közlését az 1699-i e l ismervényről a Magyar Könyv-szemle 1895. 191. és V a r j ú E lemér cikkét u. o. 1902. 32.

512 IV/6/124r.

.289

nézve emlékezzünk a fentebb említett Katalin asszony adomá-nyára, előbbire pedig említsük meg Fabri feljegyzését, amely szerint Magister Nicasius plebanvs in Volkan sok egyéb között könyveket is adott a segesvári konventnek,513 vagy ama Péter gönci papot, aki egy latin beszédgyüjteményt adott a kassai kolostornak.

Természetesen gyarapíthatta a konvent könyvállományát vásárlás útján is.'M A vásárlás kiadásának fedezésére, — de csak ezért! —, szabadságában állott a priornak egyes kevésbbé szükséges vagy több példányban meglévő munka nélkülözhető példányait el is adni.515

A könyvek őrzésére és használatára vonatkozólag aránylag kevés szó van a capitulumok rendelkezéseiben. Az 1456-i min-desetre szigorú intézkedéseket hoz ezirányban: ' a provinciáli-sok a konventek visitálása alkalmával vizsgálják felül s ameny-nyiben szükséges újíttassák meg a könyvjegyzékeket; a kolos-tor határain kívül senkinek nem adható kölcsön könyv, még a fráterek beleegyezésével sem; a rendelkezéseket megszegőknek a capitulum excommunicatiót helyez kilátásba.516

Egy magyarországi adatunk van a domonkos kolostorok könyvei őrzésére vonatkozólag is: a kolozsvári konvent XVI. századi Inventariumának van egy része, amely azzal kezdődik, hogy mivel a domonkosrend minden tisztessége a szerzetesek életének tisztaságától és a tudományoktól függ, nagy gondot kell fordítani a szentírási Iectiókra; a konvent atyái a könyvek megőrzésére szép és nagy könyvtárhelyiséget építettek, ide pe-dig, — t .i. az Inventariumba —, a könyvek sorát szándékozták írni az istentiszteleti könyvek kivételével. Itt tehát könyvkata-lógus-féle következett volna, de sajnos, elmaradt.517

Nemcsak a konventeknek voltak könyvtáraik, hanem egyes frátereknek is lehettek könyveik. A fráterek saját könyvei első-

513 Magyar Sión V. 607-608 . ! , , t Fab r i t u s a Blát tern für Geist , Gemüth und Va te r l andskunde

1858. 179. közli Nieolaus Pe ro t t i egy 1513-bó! szá rmazó munká jának be-j e g y z é s é t : „Liber presens per t ine t ad conuentum Cibiniensem ord in is f r a t r u m Praed ica to rum Emptus per f r a t r e m Vi ta lem tunc P r io rem. 1532. p ro L X X V . d."

515 Magyar Könyvszemle 1929. 43. ( Ivány i Bé la : Könyvek , könyv-tárak, könyvnyomdák M a g y a r o r s z á g o n ) : 1450-ben János kolozsvár i pr ior a kolozsvár i apácák beleegyezésével elad két missalét és egy gradualé t Herepe i Márk erdélyi a lvajdának 24 a ranyfo r in t é r t .

M O P H . 8. 623. 517 Magyar Sión IV. 584.

.290

sorban a breviáriumok, azután olyan könyvek, amelyek vagy ta-nulmányaikhoz, vagy istentiszteleti cselekményeik végzéséhez voltak szükségesek. A generalisi registrum-könyvekben talál-ható, könyvekkel kapcsolatos engedélyek azt mutatják, hogy bármiféle könyvet csakis felsőbb engedéllyel tarthatott birtoká-ban a domonkos fráter.

Az ilyen engedélyek közül 1475-ben a pesti konventből való Mihályfia Mihályéval találkozunk, aki breviáriumára alamizsnát gyűjthet; ugyanilyen engedélyt kap szintén 1475-ben Pozsegui Lőrinc zágrábi fráter is.518

A studens számára nélkülözhetetlen volt egy Biblia és szük-sége volt bizonyos történeti könyvre és egy Szentencia-könyv példányra is. Ezek nélkül nem mehetett el a fráter a studiumba; hogy el legyen látva velük, arról a priornak kellett gondoskodni. Egy könyvbejegyzés arról értesít, hogy Zágrábi Ágoston fráter 1476-ban Budán nyomtatott Bibliát vett; Ágoston fráternek már előzőleg engedélye volt arra, hogy breviáriumot és könyveket tarthasson magánál.511' A besztercei Baltazár fráterről is tudjuk, hogy Bibliát szerzett be: 1479-ben a generális megengedi, hogy Bibliáját, breviáriumát és nyomtatott Antoninus-könyvét, ami-ket Rómában vett, használhatja;5 2 0 az engedély jelzi, hogy Bal-tazár fráternek más könyvei is voltak.

Fráter Matheus Vocatus Philosophus 1479-ben a misézéshez szükséges paramentumok, tehát corporale, viaticum, kehely és egyebek beszerzésére szedhet alamizsnát; a paramentumok kö-zött fel van sorolva egy Missale, Breviárium és Diurnium is;521

1482-ben ugyanő ismételt engedélyt kap könyvei használatára, mindkét alkalommal azzal a megjegyzéssel, hogy halála utár. könyvei konventje tulajdonába mennek át.522

A generalisi registrum-könyvekben seregestől található és közelebbi meghatározást nem tartalmazó engedélyezések való-színűleg a könyvek e három csoportjára vonatkoznak: bre-viáriumokra, a tanulmányokhoz szükséges és az officiumoknál használt könyvekre. Az engedélyek egyébként vagy arra szól-nak, hogy egy-egy fráter használhatja a birtokában lévő köny-

618 Mindkét ada t : IV/3/109r. Az engedély f o r m á j a : „F rá t e r Michael M i c h a e l i s . . . potes t pe te re elemosinas pro suo breviar io ."

519 Magyar Könyvszemle 1895. 249. ( V a r j ú E., Egy ismeret len könyvárus 1476-ból.) A szóbanforgó Biblia a Hainnál 3054. sz. alatt leír t kiadásból való. — A generalisi engedély IV/3/109v., 1475. jún. 6.

3so l v / 4 / 1 6 9 r . Az engedélyben e lőforduló „Antoninum in s t ampa" talán Szent Antoninus f i renzei érsek 1477-ben kinyomott Summa theolo-giae moral is-a volt . (Ha in száma 1242.)

IV/4/169v. M s IV/6/144v.

. 2 9 1

veket,51'3 vagy arra, hogy könyvszük9égletei kielégítésének anyagi fedezetére alamizsnát szedhet.524

Azok a könyvek azután, amelyek használatát a generális egy fráternek megengedte, annak tulajdonát képezték. El nem adhatta ugyan azokat, csak ismét külön engedéllyel,525 de nem is vehették el tőle, s ha mégis valami zavar történt, a generális szigorúan intézkedett. így 1480-ban három tagból álló bíróságot küld ki Bácsi Pál mester, Borhi Balázs budai supprior és Kál-máncsehi Péter fráter személyében, hogy hozzanak ítéletet Márton fehérvári prior ellen a pesti konvent javára; Márton prior ellen az volt a vád, hogy a pesti konventtől breviáriumo-kat és más könyveket vitt el.526 Zalánkeméni István fráterrel meg az történt, hogy Rómába való utazása előtt könyveit a veszprémi konventben hagyta; hazatérése után úgylátszik nem tudta könyveit megkapni, mert a generálisnak kellett a veszprémi priort utasítani a könyvek kiadására.527 Losonczi Be-nedek fráter (Benedictus de Loscuniz) pedig talán kölcsönvett könyveket Domonkos mester, Selmecbányái priortól és nem adta őket vissza; azért utasítja őt a generális bizonyos könyvek visszaadására.528

" 3 Pl . 1474-ben a pécsi I s tvánf ia Ber ta lan f r á t e r „ p o s s i t . . . t enere l ibros ad usum to to tempore vite sue." ( IV/3 /108r . ) ; 1475-ben Váczi Lu-kács m e s t e r „libros, quos c o n g r e g a v i t . . . nullus a u f e r r e potest , quamdiu v i x e r i t . . . " ( IV/3 /109r . ) ; Túr i Már ton f r á t e r 1482-ben „habét conces-s ionem usus l i b r o r u m . . . " (IV/6/144r.)

Pl. 1474-ben a kassai Mik lós f ia András „habuit l icent iam exigendi bona sua patrimonialia, et ex eis emendi l ibros pro s tudio . . . i ta tamen, quod post mor tem suam omnia remaneant Conventu i • . . " ( IV/3/60r . ) ; 1476-ban Zágrábi I m r e f r á t e r „potes t u t i pecuniis p rocura t i s ab amicis et parent ibus pro l ibris et ves t ibus et p ro subsidio s t u d i i . . . " ( IV/3/11 Í r . ) ; 1487-ben f rá te r Emer icus de P r o d a w i c z „predica tor potes t p r o l ibris sibi necessar i i s emendis rec ipere e lemosimas et re t inere a tque expendere in l ibros emendis" (IV/9/155v.) ; 1495-ben Magyarország i Já -nosnak „concedi tur ut possit vis i tare paren tes e lemosinas pe tere pro r ecupe ra t ione suorum l ibrorum, quorum usus in v i ta sua concedo et si opus fuer i t p ro necessi ta t ibus vendere ." ( I V / l l / 1 1 3 r . )

" 5 Ld. az előbbi jegyzet u tolsó szavai t . — E g y régi, 1309-ből való capi tulumi ha tá roza t szerint abban az esetben, ha valaki p rov inc ; á j á :ó ! igen távol van tanulmányi célokból és szükségle te i t másképpen fedezni nem tud ja , az o t tan i prior , magis terek , baccalar iusok és lec torok nagyobb részének beleegyezésével e ladhat ja könyvei t , — kivéve Bib l iá já t és Aquinói művei t . ( M O P H . 4. 39.)

IV/6/141r. IV/9/157r., 1488. jún. 10.

S28 IV/18/93r. , 1507. okt . 14. „ . . . ut quosdam Hbellos r e s t i t u a t . . . "

.292

Terméseztes, hogy az előadó tanároknak, lectoroknak, de főleg a magistereknek könyveiknek kellett lenni. A rendi gya-korlat szerint az idegen országba hívott tanárok Bibliájukat, egyéb könyveiket és jegyzeteiket magukkal vihették; ha esetleg eredeti provinciájuktól távol haltak meg, hazulról hozott köny-veik, jegyzeteik eredeti provinciájuk jogos tulajdonát képezték és visszajuttatásukról az illetékes, — ahol t. i. a halál bekövet-kezett —, provinciálisnak volt kötelessége gondoskodni.

Sajnos arra nincsenek adataink, hogy nálunk járt külföldi domonkos professzorok milyen könyveket hoztak Magyar-országra; bizonyosan nem érkezett könyv nélkül Petrus Nigri, Jákob von Lilienstein, Franciscus de Neritono; sőt a nem tanári minőségben, de híres magister Leonardus de Brixenthal is hoz-hatott magával könyveket. Az általuk hozott könyvek, ha távo-zásukkal vagy halálukkal visszakerültek is eredeti provin-ciájukba, de míg itt voltak, addig egyrészt mások is olvashattak belőlük, másrészt esetleg lemásolták őket. Hasonlóképpen arra-nézve is nagyon szűkösen állunk adatok dolgában, hogy a kül-földet járt fráterek, főleg akik magas képesítést értek el, tehát magisterek lettek, — például Nicolaus de Mirabilibus —, miféle külföldi tartózkodásuk idején szerzett könyvekkel gyarapították a magyar domonkos provincia könyvállományát; bizonyára nagyszámú kódex és nyomtatvány került így Magyarországra, de, — mint már említettük —, bejegyzések híjján a kódexek, de főleg az ősnyomtatványok provenienciája megállapíthatatlan.

A XV. század második és a XVI. század első feléből mégis van néhány munka, amelyekről tudjuk, hogy melyik magyar-országi domonkos fráter birtokában volt.

1494-ben egy generalisi rendelkezés meghagyja, hogy a székesfehérvári prior és páterek István, székesfehérvári fráter különböző könyveit szedjék össze és adják át neki vagy testvé-rének, Domonkos fráternek; a könyvek így vannak megjelölve: (/uinternos et libros ac sermones predicabiles.''29 Talán az itt elő-forduló „sermones predicabiles" az 1487-től fogva több kiadást megért Magyarországi Mihály-féle (Michael de Hungaria) 13 beszédét tartalmazó könyv volt és esetleg ezzel az adattal, — meggondolva, hogy egy domonkos fráter saját rendtársa prédi-kációs-kötetét szerzi meg —, Magyarországi Mihály rendi ho-vátartozandóságának eldöntéséhez egy lépéssel közelebb ju-tottunk.

A XV. században Nyírbátori Bertalan fráter használta en-

"» IV/10/163r.

.293

gedély alapján Nider Sermones totius anni de tempore et de sanctis cum quadragesimali című beszédgyiijteményét.530

A XV. század végén a szegedi konvent tagja volt János fráter;9 3 1 1504-ben volt neki egy Summa Angelica című, 1492-i, velencei kiadású nyomtatványa.532

Veszprémi András fráter használta azt az 1514-ben ki-nyomott Sermones Petri (Hieremie Panormitani ex Sicilia) fratris conventus ordinis predicatorum Bonontensium felírású könyvet, amelyhez a Sanctuarium sive sermones de sanctis Petri Hieremie Siculi: fratris ordinis predicatorum ... egy példánya van hozzákötve.533

Egy 1528-ban megjelent Thomas de Vio Caietanustól való Aquinói-kommentárban Erdélyi József mester neve ol as-ható.534

Ugyancsak 1528-ból ismeretes egy Erdélyi Gergely mester nevét tartalmazó ősnyomtatvány: Guillelmi Parisiensis Tracta-tus de fide et legibus címmel.535

Meg kell még jegyezni, hogy mindezek a fráterek, akik könyvekkel rendelkeztek, a rend klérikus fráterei voltak; laiku-soknak, azaz conversusoknak nem volt szabad könyveket birto-kukban tartani. Persze generalisi engedély alapján ez alól is volt kivétel, mint amaz Erdélyi Balázs segesvári conversus frá-

530 Magyar Könyvszemle 1894, 319. (A Magyar Nemze t i Múzeum ősnyomta tványa inak i smer t e t é se ) : Fol . 8r. ez a be jegyzés v a n : „ I s te l iber est concessus ad usum f ra t r i s Bar tho lomaei de N y r - B a r t h o r ord. f r a t r u m p raed ica to rum." — Az ősnyomtatvány Hain száma 11797.

531 I V / l l / 1 1 3 r . 532 Iványi Credo 84. említ i ezt, közölve a b e j e g y z é s t : „Ad usum

f r a t r i s Johann i s de Zegedino per reverendum pa t rem f r a t r e m Bli ( ? ) con-cessum in 1504." — A „Bli" nyí lván az akkori generál is nevének, Bandell i -nek a rövidí tése .

1133 U. o. a 3. bor í ték lapon; a b e j e g y z é s : „Liber concessus ad usum f r a t r i s Andree de Wespr imio sacri o rd in is p red ica to rum, emptus Bude, f io reno uno."

534 U. o. „Magis t r i Joseph de Transs i lvan ia ordinis p raed ica torum conventus Vespr imiensis ." — Ezek a könyvek Iványi előadása szer int a szegedi a lsóvárosi ferences kolostor könyvtá rában vannak és valószínű-leg a megszűnt szegedi domonkos konventből kerül tek oda. Iványi közöl még néhány domonkos szerzőtől származó ősnyomta tvány t , amelyek szin-tén e f e rences kolostorban vannak, azzal a megjegyzésse l , hogy ezek fel-tehe tő leg a domonkos konventből j u to t t ak valami ú ton-módon oda.

535 Magyar Könyvszemle 1891. 334—336. (Kemény i. közlése.) „ F r a t r i s Gregor i i Transylvani s. theologiae profess io r i s ord. praedic. 1528." — Gergely mester , mint f en tebb egyszer már eml í te t tük , a kassai s tudiumnak volt esetleg tanára.

.294

ter esetében, aki 1497-ben könyvek tartására kap felhatalma-zást.536

A domonkosoké, tudjuk, erősen aktív szerzetesrend volt. A szerzetes folytonosan munkálkodott, akár lelkigondozói köte-lességeit végezve, akár tudománnyal foglalkozva; mint fiatal fráternek pedig első feladata az volt, hogy készüljön lelkigondo-zói tisztére, esetleg a tudományokkal való behatóbb foglalko-zásra. Ezért azután nem is ért rá a domonkos fráter olyan mér-tékben kódexmásolásra, könyvfestésre, mint más, kontemplatív szerzetbeli társai. Ami másolási és miniálási munkát mégis vé-geztek domonkosok, az mindig csak eredménye volt felmerülő szükségleteik kielégítésének: prédikációkat, gyóntatáshoz való segédkönyveket vagy tankönyveket írtak le maguknak, esetleg olyan skolasztikus munkákat, amelyek tudományos foglalkozá-sukhoz forrásokként szolgáltak, nem számítva természetesen az önálló müvek kéziratait.

Néhány ilyen magyarországi domonkos kódexmásolóról a következőkben van tudomásunk:

Magyarországi Miklósfia András fráter (Andreas Nicolai de liungaria) mint a kassai konvent alumnusa 1454-ben De história Sacra ejusque nysteriis libri septem additis Expositionibits in Evangelia címmel megjelölt kódexet másolta;537 a fráter neve mellett álló de Hungária szavak talán arra mutatnak, hogy mun-káját nem Kassán, söt nem is Magyarországon végezte, hanem valahol külföldön. Magyarországi Miklósfia András nevével 1474-ben ismét találkozunk, amikor Firenzében másol egy De história sacra eiusque partibus című munkát.538 A név formája, a de Ungaria megjelöléssel és a külföldön végzett munka az előbbi meggondolást látszanak támogatni. Leehtséges, hogy ugvanez a fráter kerül még ez évben, azaz 1474-ben a kassai kon-ventbe Iectornak.539

Kassai Craus Márton (Martinus Craus de Casschovia) frá-ter 1469-ben másolta a már fentebb említett Humbertus-féle regula-magyarázatot, Dániel fráter pedig 1479-ben a Tabula Martiniana egy példányát; erről is megemlékeztünk már.

Kőhalmi Mihály mester (Michael de Rupe), akiről tudjuk,

•m IV/12/85v. 537 Magyar Könyvszemle 1881. 202—203. A ko lo fon : „ (Exp l i c iun t )

de His tór ia s a c r a . . . (per manus) Andree Nicolai de Hungar ia ceenobii cassoviensis ordinis . . . alumni anno 1454."

539 U. o. 1909. 246. A k o l o f o n : „E t sic est finis per f r a t r em andream nicolai de ungar ia de conventus cassoviensi in conventu f lore t ino anno dni M " C C C C ° L X X I I I I . "

139 IV/3/108r. A név itt f rá te r Andres Cassoviensis formában jön elő.

.295

hogy tartózkodott Kolozsvárott, Budán és a segesvári konvent-nek priora is volt, 1492-ben egy Aquinói ősnyomtatványt rubri-káit Budán.540

Budai Miklós (Nieolaus de Buda) egy domonkos szertartású ünnepi Lectionalét másolt; a kódex két részből áll; egyik a XIV. század elejéről, másik a XV. század végéről való, egy toldaléka pedig a XVI. közepéről.541

Garay Pál fráter másolta 1532-ben a Kriza-kódexet, Mihály deák pedig 1520-ban az esetleg domonkos eredetű Pozsonyi-kódexet5 4 2

Néhány másolóról csak annyiban számolnak be adataink, hogy ilyen munkát végeztek, hogy mit írtak cím szerint, az is-meretlen.

Sasso Lőrinc (Laurentius Sasso) fráterről egy 1478-i ok-levél azt mondja, hogy habét artem seribendi; ez nyilván nem azt jelenti, hogy ismerte a betűvetést, — azt természetesen min-den fráternek ismerni kellett —. hanem azt, hegy birtokában volt a könyvírás művészetének.543

János kassai fráternek 1488-ban azt engedi meg a generális, hogy akár a konventben, akár azon kívül könyveket miniálhat s ami ellenszolgáltatást munkájáért kap, azt saját szükségle-teire fordíthatja.544

A magyar provincia tagjaként szereplő Raguzai Gergely (Gregorius de Ragusio) fráter a generális engedélye alapján sa-ját szükségleteire fordíthatja azokat a pénzeket, amelyeket könyvmásolással fog szerezni.545

Másoltak könyveket a veszprémi domonkosok is; egy ál-

640 Magyar Könyvszemle 1879. 304. A ko lofon u tán rubrumban ez a b e j e g y z é s : „Rubr ica tum Buda 1492 Michael de Rupe . "

5 ,1 Böle Kornél , Adatok a domonkosrend l i tu rg iá jához és 2 gyula-fehé rvá r i Bathyány-könyvtár idevágó kézi ra ta ihoz (1916-os Emlék-könyv) 189. A Lect ionale máso ló ja ké t so ros latin hexamete rben nevezi meg m a g á t : „Hec seripsit s e r ip t a : se r ip tor Nieo laus de Buda

Merces e te rna : sibi de tur in arcé superna ." 541 H o r v á t h : í rod . műv. kezd. 138. és 139. 543 IV/4/168r. 544 IV/9/155v. — Lehet , hogy e J á n o s f r á t e r azonos ama kassai „Ja-

nusch Dyack"-kal , akinek neve egyrész t e lőfordul a város ú. n. S tad t -puch jában 1465-ben, másrész t a kassai domonkos konvent egyik kódexé-nek ko lofon ján . (Magyar Könyvszemle 1910. 189. Kemény L a j o s közle-ményében . )

645 IV/3/112r., 1476. jan. 25.

. 2 9 6

táluk írott missale és breviárium előjön Komis Mihály segesdi főesperes, veszprémi kanonok 1484-i végrendeletében.5 '"

Fabri Antal feljegyzéseiben arról emlékezik meg, hogy a XVI. század elején egy a segesvári konvent számára tett ado-mányból emptus est peramenurn pro Gaduale (!) de Sanctis et Antiphonario hiemali, azaz a segesvári domonkosok Gradualét és Antiphonariumot másoltak maguknak; ugyancsak Fabri jegyzi fel a segesvári konvent távollévő tagjai között Gregorius Jacobi Scriptur Wesprimiensis nevét is.547

I A magyarországi domonkos fráterek által írott és esetleg

Magyarországon is készült munkák közül van négy olyan, amelynek vagy szerzőjéről, vagy magáról a munkáról, esetleg mind a kettőről nagyon homályos képünk és bizonytalan ada-taink vannak.

Ilyen elsősorban is Magyarországi Mihály (Michael de Un-garia) 13 beszédet tartalmazó kötete, amely több mint tizenöt kiadást ért meg a XV. század végén és a XVI. elején. Ebben az esetben a szerzőről nincsenek közelebbi adataink, azt sem tudjuk, hogy milyen rend tagja volt; különböző jelekből lehet gondolni domonkos voltára, de a kérdés eldöntése még a jövő feladata.648

Sem szerzőjét, sem magát a munkát illetőleg nincsenek va-lami bőséges adataink Nicolaus de Dacia Liber Anaglypha-rum-áról. Quétif említi ezt a munkát és azt mondja, hogy egy 1456-ból való híres asztronómiai könyv volt; szerzőjét, Nicolaus de Daciát erdélyi magyarnak tartja.540

348 Békef i , A Balaton környékének e g y h á z a i . . . 62. A vonatkozó rész le t : „ I t em predica t io rec tora tu i Corpor i s Chris t i et Omnium Sancto-rum lego unum missale bonum cum breviar io meo in pergameno empto a f r a t r ibus Sancte Ka ther ine sciptus ( ! ) . . . "

547 Magyar Sión V. 609., ill. E E M H K . I. 533. 548 A domonkosrendbe való ta r tozásra alapot szolgál ta tó meggondo-

lásokat f e l so ro l j a Békési Emil a Katol ikus Szemlében, 1902. 857. és Mi-halovics E d e : A kathol ikus prédikáció tö r t éne te Magyarországon. Buda-pest, 1900. I . 141. skk.

549 S S O P . I. 826b. — Quétif munká j á ró l ezt í r j a : „ Incipi t l iber in p r imum l ibrum Anaglypharum edi tus per magis t rum Nicolaum de Dacia in theologia magis t rum, et f ac tum fű i t (suppl. opus) in villa Mariologi i in conventu Praed ica to rum, cu jus erat F r á t e r de nat ione Ungariae anno Domini nos t r i Jhesu Christ i 1456: quod opus est magnae revolut ionis in as t ronomia ." — Hogy hol van az a „villa Mariologi i" , nem t u d j u k ; Quétif semmi közelebbit nem mond. Wa lz 149. megemlí t i Nicolaus de Dacia ne-vét, mint aki asz t ronómiában képzet t volt, de nem közli, hogy adatát hon-nan v e t t e ; nyi lván Qué t i fbő l . Ta lán inkább dán volt ez a mag i s t e r ;

.297

Hasonlóképpen közelebbről ismeretlen Magyarországi György fráter (Georgius de Ungaria) 23 caputból állló De riti-bus Turcorum címii munkája550 és az a másik Tractatus quidain de Turcis feliratot viselő könyv is, amelyet kolofónia szerint 1474-ben domonkos fráterek gyűjtöttek össze.551

Ugy gondoljuk, hogy nem kell bővebben szólanunk a ma-gyarnyelvű kódexirodalomról, amelynek legszorgalmasabb mű-velői, legfigyelmesebb megőrzői és legbuzgóbb másolói a ma-gyarországi domonkos fráterek és apácák voltak.552

A könyvnyomtatás előnyeit a domonkosrend is hamarosan felhasználta. Nemcsak annyiban, hogy egyes domonkosrendi fráterek munkái, — mint például Nieolaus de Mirabilibusé vagy Petrus Nigrié —, nyomtatásban jelentek meg, hanem a rend hi-vatalosan is nyomattatott ki könyveket, elsősorban a domonkos ritus szerint való Missalét és a javított konstituciókat és regu-lákat tartalmazó szövegeket. A konstitúciók és regulák egy nyomtatott példányának meg kellett lenni minden priornál; a regulák szövegét hetenként egyszer, a konstituciókét pedig esz-tendőnként egyszer volt köteles a fráterek előtt az asztalnál fel-olvastatni.553

A fráterek önálló munkáinak kinyomatását a XVI. század elején a capitulumok szigorúan szabályozzák: új munka kinyo-matása és kiadása csak a generális írásbeli engedélye alapján történhetik meg, előzetesen pedig tudós doctoroknak kell a ki-

1484-ben a capitulum áthelyezései között ( M O P H . 8. 383.) ezt t a lá l juk : „Denunciamus f r . Nicholaum de Dacia magis t rum provincie Dacie esse t rans la tum ad provinciám U n g a r i e . . . " Ha ez az asztronómus Nieolaus de Daciára vonatkozik, akkor az valóban dán volt és a magyar provin-ciába való áthelyezésével a magyar kapcsolat is magyarázatot nyerne.

560 Emlí t i Quétif SSOP. I. 901a. és jelzi, hogy a mű a római domon-kos (S. Maria s. Minerva) kolostorban van; Toldi i rodalomtör ténetének I I . 57. közli szintén ezt az adatot. A Magyar Könyvszemle 1892—1893. 91. viszont annak a kérdésnek felvetését találjuk, hogy a szerző nem azonos-e esetleg azzal a „Magister Georgius de Hungariá"-val , aki 1499-ben „Ari thmeticá"- t írt .

551 F raknói Schlauch Lőrincz szatmári püspök Török János által gyű j tö t t könyvtárának ismertetése során (Magyar Könyvszemle 1877. 77.) emlékezik meg erről a könyvről, amelynek ko lofon ja ez : „Explici t t rac ta tus collectus anno domini M C C C C L X X I I I I a quibusdam f ra t r ibus ordinis predicatorum . . . "

55J E kérdést illetőleg elegendőnek ta r t juk a puszta utalást Horvá th János Ismert összefoglalására.

M O P H . 9. 41.

.298

adandó szöveget átvizsgálni, — azaz fennállt a rendi könyv-cenzúra.5"4

A nyomtatott könyveli értékesítésére vonatkozólag emlé-kezhetünk arra az engedélyre, amit Petrus Nigri és Miklósfia Imre fráter kaptak 1481-ben a generálistól, hogy t. i. a Clipeus Thomistarum című nyomtatványt árulhatják és a kapott össze-geket szükségleteik fedezésére fordíthatják.555 Ugyancsak az itt említett Miklósfia Imre fráter már egy esztendővel a Clipeus árulására vonatkozó engedély kiállítása előtt is felhatalmazást kapott a generálistól, hogy Velencéből nyomtatott könyveket hozzon haza provinciájába és azokat ott eladja.558

A magyarországi domonkos fráterek a velencei Octavianus Scotusszal voltak összeköttetésben; ez az Octavianus Scotus nemcsak könyvnyomtató volt, — csak 1484-ig hívja magát an-nak —, hanem könyvkiadó és könyvkereskedő is.557 Octavianus Scotus nyomdájából a nyolcvanas években egyaránt kerültek ki Bibliák, Missalék, domonkos rendtörténeti és skolasztikus mun-kák, s a később általa kiadott könyvek sorában is az akkori könyvtermelés minden faj tá ja megtalálható volt.

Octavianus Scotusnak a magyarországi domonkosokkal való üzleti kapcsolatai során megbízottja is volt közöttük, Garai Do-monkos fráter személyében. Egy generalisi parancs 1487-ből ugyanis ilyesfélére mutat; a parancs Erdélyi Jakab mesternek szól és azt tartalmazza, hogy bizonyos határidőn belül fizessen neki huszonkét és fél dukátot, azt az összeget, amit Octavianus Scotus számára Kolozsvári Ádám mester adott át Jakab mes-ternek a könyvkereskedőtől kapott könyvek vételára kiegyenlí-tésére; azért Domonkos fráternek kell ezt az összeget át-adni, mert Octavianus Scotus öt bízta meg, hogy a pénzt nevé-ben átvegye.558 Lehet, hogy Octavianus Scotust illető pénzekről van szó akkor is, mikor a generális Zágrábi János, Kontfia Bertalan és Bessenyei Benedek frátereknek azt parancsolja, hogy Garai Domonkosnak tizenöt napon belül hat dukátot fizes-senek meg.559 Garai Domonkos volt azonban ennél kellemetle-nebb kapcsolatban is előzőleg Octavianus Scotusszal ; ugyanis valószínű, hogy ő az a Magyarországi Domonkos, aki-nek 1486-ban kiközösítés terhe alatt parancsolja meg a generá-lis, hogy huszonhat dukátot kitevő tartozását, amelyről kötelez-

5M M O P H . 9.199. IV/6/141v. IV/4/171r., 1480. márc . 10.

517 Octavianus Scotusra von. ld. R. P roc to r , An index to the ear ly pr in ted books in the Br i t i sh M u s e u m . . London, 1898. I . 300skk.

858 IV/9/15Sr. MS U. o. 1490. aug. 13.

.299

vényt adott, három hónapon belül fizesse meg a nyomdásznak, vagy pedig kössön vele békés egyességet.560

Fennmaradt még egy sereg olyan kódex és nyomtatvány, amelyek domonkos szerzők mukáit tartalmazzák, de amelyekről legnagyobbrészt azt sem tudjuk, hogy mikor és milyen úton ke-rültek Magyarországra. A jövő kutatások egyik legnagyobb, széleskörű vizsgálódást és a középkori domonkos szellemi ter-mékek teljes ismeretét kívánó feladata e munkák közül azok tel-jes sorának összeállítása, amelyek már a középkorban Magyar-országon voltak; ezáltal a domonkos tudományosságnak a kö-zépkori Magyarországon való elterjedettségét illetőleg új és nagyértékü adalékokhoz jutnánk.

5. Magyarországi domonkos művészek. Néhány elszórt adatból bizonyítva láthatjuk, hogy a ma-

gyarországi domonkosok, más provinciabeli rendtársaikhoz ha-sonlóan, nem voltak teljesen idegenek a szépmüvészetektől sem.

Tudományos és művészi munkáik érintkeznek a könyv-másolásoknál és könyvfestéseknél. Ami domonkos fráter által másolt vagy miniált könyvről tudunk, azokat már előbb felsorol-tuk, itt még azt említjük csak meg, hogy Mátyás király egyik neves könyvírója, Johannes Antonius Cattaneus, domonkos-rendi volt.

Istentiszteleti és művészi tevékenység találkoznak a do-monkosoknál az egyházi zenében. Minden domonkos konvent-nek megvolt a maga cantora, succentora és orgonistája. Ezek a cantorok és organisták clericus fráterek voltak. Többnek nevét ismerjük; a cantorokét Fabri fráter-névsoraiból, az organisták közül néhányét a generalisi registrum-könyvekből. Ez utób-biakat érdemes lesz felsorolni.

Sasso Lőrinc fráter 1478-ban fordul elő egy engedély során, mely szerint ez a fráter, aki habét artem scribendi et pulsandi in organis elmehet bárhová tudását gyakorolni.561

Pécsi Máté (Matheus de Quinqueeccl.) fráter egy német-országi rendtársával, Johannes de Augustával együtt 1481-ben exclaustrationalis engedélyt kap négy hónapi időtartamra, hogy orgonálni tanuljanak; a generális csak azt köti ki, hogy szerze-tesekhez méltóan viselkedjenek.562

A pécsi konventbe tartozó Ferenc fráter 1499-ben Innsbruck-ban tartózkodhatik cum uno sonatore organorumZ'63

IV/7/80r. M I IV/4/168r. M3 Q F . 7. 10.

IV/12/87v.

.300

Egy másik Ferenc nevű fráter ugyanekkor a pesti konvent organistája,504 ahol ebben az időben egy Tamás fráter nevezetű organista is van.088

Pécsi Ferenc (Franciscus de Quinqeeccl.) fráter, — lehet, hogy ugyanaz, aki Innsbruckban volt —, 1505-ben a Nyulak-szigetén lesz organista.588

Angelus frátert 1508-ban a generális a pécsi konventbe ren-deli, hogy itt megtanuljon orgonálni.587

Említsük meg végül azt az orgonajavító-mestert, — aki nyílván játszani is tudott —, Christophorus de Austria f ráter t ; 1520-ban a generális engedélye alapján a segesvári konventbe mehet, hogy a konvent orgonáját megjavítsa.588

Hogy mit játszottak az organisták, arra nézve természetes a válasz: az istentisztelet egyes énekeit kísérték. Érdekes azon-ban az a négy pontból álló határozat, amit a nápolyi, 1515-i ca-pitulum hozott az orgonálás szabályozására.569 Az első pont szerint tilos minden világi és hívságos zene, mert az orgona hangja az istentisztelet ünnepiességéhez tartozik, ebbe pedig nem szabad világit és hiábavalóságot belekeverni;570 amint a világi ének tilos a templomban, úgy a világi zene is. mégha a szent szöveghez alkalmazható lenne is. A többi pontok már rész-letekre vonatkoznak: mikor kezdjen bele bizonyos miserészle-teknél az organista a játékba, hogyan kövesse a cantort stb.

Egyéb művészi termékre vonatkozólag alig egy-két adatot említhetünk. A segesvári konvent épületének egyik termében építést jelző feliratok maradtak fenn, amelyek megfejtése alap-ján Ipolyi egy Antal és egy Benedek-Szervét nevű kőfaragó frá-terről tudósít. Antal fráter neve ebben a formában fordul elő: Virgini Marié Fráter Antonius Fecit, a másiké meg ebben: fráter Benedictus Servetus Lapicida 1510. A felírások mellett két faragvány is látható; egyik kutyát ábrázol, másik perselyt, te-hát mindkettő domonkosrendi jelvényt: a kutya a rend nevére utal (Domini-canes), a persely pedig kolduló voltukra.571 A segesvári domonkos kolostor cellafalainak maradványain fal-

M« U. o. 87r. U. o. 87v.

5M I V/17/116r. 587 IV/18/93r. 868 Q F . 10. 168. M s M O P H . 9. 136. 870 A szöveg érdekesen ezt m o n d j a : quia sanus in organis est

pars h o d i e solemnitat is divine c u l t u s . . . " 571 I po ly i : Adalékok 464.

.301

festések nyomai is vannak; hihető, hogy ezek is domonkos frá-terek munkái voltak.572

A generalisi registrum-könyvek egyikében egy pécsi kő-faragó fráterrel, a conversus Mártonnal találkozunk, akinek neve mint sculptor lapidum fordul elő. Fabri két más ilyen fráter ne-vét jegyezte fel: a Besztercére való Petrus Lapicida és a kolozs-vári Urbánus Lapicida neveit.573

Ismerünk azután még egy Uvisesz Gergely nevű frátert , aki 1494-ben a temesvári fráterektől egy pacificalét követel az-zal, hogy az per eum factum est,574

Volt a domonkosok birtokában sok művészi munka: egy-házi paramentumok, képek, szobrok, fafaragványok, könyvek, stb.; templomaik külseje és belső berendezése sem volt művé-sziesség nélkül való. Mindezek azonban nagyrészt már idegen, nem domonkos művészek kezének munkái voltak, vagy ha egy-ben-másban domonkoséi is, nincsenek adataink arra, hogy ez utóbbiakat kiválogathassuk.

s 7 ! F. Mül l e r : Archáologische Skizzen aus Schássburg (Archív des Vere ins für Siebenbürgische Landeskunde. 1855.) 418.

573 IV/9/155v., ill. E E M K H . I. 532. és 529. 574 I vány i : Levt . Közi. 20.

VIII.

A domonkosoknak a hívek közötti munkája Magyarországon.

1. Lelkigondozás. A magyarországi domonkosok hívek közötti, tehát lelki-

gondozói munkájának sokkal kevesebb adatszerű nvoma ma-radt fenn, mint egyéb szellemi működésüknek. Ez érthető is, hiszen prédikálásnak és sívóntatásnak, — ez volt a domon-kos lelkigondozói tevékenység lényege —. aránytalanul ki-sebb írásbeli lecsapódása van, mint a tudományos munkás-ságnak. így van ez annak ellenére, hogy ez a lelkigondozói munka a domonkosrend tulajdonképpeni célja, ez a hivatása; minden egyéb végső elemzésben csak eszköz ennek a célnak minél jobban való betöltésére.

A koldulórendek keletkezése idején a lelkigondozás igen alacsony színvonalon mozgott; a világi papság lelkigondozásnál sokkal több gondot fordított vagyonszerzésre és sokkal inkább törődött politikával, a kontemplatív szerzetesrendek pedig ma-gányban élő, csak saját lelkük üdvösségén munkálkodó közössé-gek voltak. Mindkét részen azután azért sem voltak alkalmasak a hívek kielégítő lelkigondozására, mert képzettségük általában alacsony volt, főleg pedig nem tudtak prédikálni.

Az új rendek, s köztük elsősorban a domonkosrend, ezeket a hibákat küszöbölte ki: nem vonult el az emberektől, hanem tagjait közéjük küldte; célul nem a szerzetes saját lelkiüdvössé-gén való munkálkodást tűzte ki, hanem a másokén valót; meg-tiltotta tagjainak a vagyonszerzést, hogy a mások lelki hasz-nára való munkától a földi javak ne térítsék el őket; és a két legnagyobb: kitűnő képzettséget adott a lelkigondozásra híva-tott rendtagoknak és megtanította őket prédikálni.

A capitulumok jegyzőkönyvei kezdettől fogva telve vannak olyan rendelkezésekkel, amelyek a fráterek lelkigondozói mun-kájukra való minél jobb kiképzését szolgálják. A régieket nem említve, a XV. század eleji rendelkezések szerint praedicator generális, — ilyen konventenként egy volt és a konvent lelki-gondozói munkáját vezette —. csak az lehet, aki legalább három esztendőn keresztül teológiát hallgatott, megbízható és alkalmas a munkakörébe tartozó ügyek intézésére, továbbá provinciájá-ban, — vagyis az illető nemzet nyelvén —, jól tud prédikálni.1

1 Pl. 1410., M O P H . 8. 135.

.303

A XV. század folyamán a praedicatoroktól és gyóntatóktól, — a különböző capitulumi rendelkezéseket összegezve —, azt kívánja meg a rend, hogy tudományban megfelelő képzettsé-gűek, erkölcsiekben feddhetetlenek, megbízhatók, a szentszék és püspökök számára fenntartott eseteket és saját hatáskörüket alaposan ismerők legyenek és általában tudjanak mindent, ami az üdvösségre vonatkozik. Megszabják a capitulumok azt is, hogy sem prédikálni, sem gyóntatni nem szabad egy fráternek addig, amíg alkalmas voltáról felsőbbsége meg nem győződött. Ezért csak azt a frátert lehet prédikálásra és világiak gyóntatá-sára kirendelni, akiket a capitulum provincialén a provinciális és a diffinitorok ezirányban megvizsgáltak, vagy esetleg ennek mellőzésével a generális, a provinciális, illetőleg ezek által ki-küldött atyák alkalmasaknak találtak.

E rendelkezések megtartására szigorúan ügyeltek, aminek bizonysága a rendelkezések minduntalan megismétlése. Az 1508-i capitulum igen éles hangon szól, azt mondván, hogy az elöljárók lelkiismeretesen vigyázzanak a papszentelésre, praedi-catorok és gyóntatok kirendelésére, mert inkább van szükség kevés és alkalmas fráterre ezekben a tisztekben, mint olya-nokra, akik által az istentiszteletet megútálják és akik által a félrevezetett lelkek inkább a halál, mint az élet felé mennek.2

Praedicator generalisi tiszt a szabályok szerint konventen-ként egy volt; mivel azonban a praedicator generálisnak na-gyobb hatásköre, felügyeleti joga és természetesen nagyobb te-kintélye és privilégiumai voltak, a fráterek igyekezték a címet elnyerni, még akkor is, ha valóságos praedicator generalisi tiszt-séget nem töltöttek be. A helyzet ugyanaz lett, mint a magiste-rekkel: elszaporodott a méltatlanok száma. A capitulumok szi-gorúan utasítják a provinciálisokat és diffinitoraikat, hogy ügyeljenek: a praedicatorok száma ne haladja túl a konventek számát ; amennyiben túlhaladná, addig nem szabad új praedica-tor generálist kinevezni, míg az egyensúly helyre nem áll; ha pedig valaki bármiképpen szabálytalanul lett volna azzá, az tisztségétől fosztassék meg és ne tartassék praedicator gene-rálisnak.3

A praedicatorok képzésére annyira gondot fordítottak a domonkosrendben, hogy amíg tökéletesen nem tudták feladatu-kat ellátni, nem engedték őket nyilvánosság elé; otthon a kon-ventben gyakorolták magukat és a fráterek előtt prédikáltak. Arra is kaphattak engedélyt, hogy más konventekbe járjanak el kiváló praedicatorokat hallgatni, mint az az Erdélyi Pál fráter, akinek 1475-ben engedi meg a generális, hogy elmehet bármely

' M O P H . 9. 85. 3 M O P H . 8. 262., 282., 9. 66.

3 0 4

domonkos frátert meghallgatni ut discat artem predicandi* Ami-kor a fráter már kellő gyakorlatra tett szert és az illetékesek alkalmasnak találták, praedicator communis lett. Ez a tisztség volt az, amelyet minden domonkosrendi lelkigondozó tulajdon-képpen betöltött; a praedicator generalisi már magasabb foko-zatot jelentett s viselője nem is annyira prédikálással volt el-foglalva, mint a prédikációk és praedicatorok körüli admi-nisztratív munkával.5

Megjegyzendő, hogy a capitulumok minden domonkos frá-terre kiterjedő szigorú rendelkezései mellett is az observansok jobban prédikáló frátereket mutattak fel, mint a többiek; ez ter-mészetes is, ha az observantia lényegére, a szabályok pontos és szigorú megtartására gondolunk.

Azt egyébként a következőkhöz előre kell bocsátanunk, hogy a prédikálás és gyóntatás összefüggő és egymástól el nem választott lelkigondozói tevékenységek voltak.

A praedicatorok képzése a magyar provinciában is termé-szetesen az általános gyakorlatnak megfelelően kellett, hogy történjék. A magyarországi praedicator-képzésre vonatkozólag, sajnos, az egy előbb említett Erdélyi Pál-féle adatot leszámítva nincsenek közelebbi értesüléseink, de tekintve a capitulumi ren-delkezések, konstitúciók általános és egyetemes érvényét, nincs okunk feltételezni, hoggy a magyar provinciában különös eltéré-sek lejtek volna.

A generalisi registrum-könyvek sok magyarországi praedi-cator generális nevét őrizték meg, rendszerint praedicator gene-rálissá való kineveztetésük nyomaként; ezek elszigetelt adatok csupán, nevek, rendesen konventi hovátartozandóság megjelö-lése nélkül. Ilyenek például: Szegedi Gergely 1495-ben, Székes-fehérvári István 1496-ban, Garai Mihály 1498-ban, Győri Péter 1503-ban." Mind: fit predicator generális.

A konstitúciók szerint a praedicator generalisi cím élet-fogytiglan tartó; innen magyarázható meg tehát az, hogy Zág-rábi Ágostor fráter, aki a magyarországi domonkos observantia munkálásában oly tevékenyen résztvett, lectori tisztsége mellett a praedicator generalisi címet is viseli;7 vagy hogy 1488-ban Gáspár fráter, 1503-ban pedig Szebeni Péter fráter, akiknek

* IV/3/110r. 5 V. ö. Wa lz 154-156 . " Gregor ius Zegediens is : IV/ l l /112v . , Stephanus de Albe Rega l i :

I V / l l / 1 1 4 r „ Michael de G a r a : IV/12/86v., P e t r u s de J a u r i n o : IV/15/124v. r M O P H . 8. 301.

.305

szintén praedicator generalisi címük van, a segesvári konvent priori tisztét töltötték be.8

A domonkos fráterek lelkigondozói tevékenységüket a kö-vetkező körülmények között fejthették ki; konventjük templo-mában; a konventnek lelkigondozás szempontjából hatáskörébe utalt kerületben, a terminus területén; egyes esetekben mint paróchusok; mint templomi vagy udvari káplánok; végül mint bizonyos különös megbízatással rendelkező praedicatorok vagy lelki vezetők.

A konventi templomban a fráterek végezték az előírt offi-ciumokat. Egyik legfontosabb tevékenységük az volt, hogy a hívek által a konvent számára juttatott kegyes adományok el-lenszolgáltatásaképpen azok lelkiüdvéért miséket mondtak. Az adományokért hálából való misék mondását igen szigorúan vették; emlékezhetünk a székesfehérvári frátereknek ama kéré-sére, amelyben a pápától misekötelezettségük mérséklését ké-rik, mert nincsen kellő számú fráter. A XV. század második és a XVI. első felében tett misealapítványok vagy adományokért az egyes konventek által misemondásra való elkötelezések végéremehetetlen sorának előszámlálására itt nem terjeszked-hetünk ki. Csak annyit említünk meg, hogy az adományok ha-talmas tömege, amelyben helyet foglaltak egészen kicsiny ösz-szegek éppúgy, mint — főleg a rend szabad birtokolási jogának pápai engedélyezése után —, igen tekintélyes földbirtokadomá-nyok, bizonysága annak, hogy a domonkosok lelkigondozói te-vékenységéhez ragaszkodtak a hívek, szerették őket és bíztak az általuk közvetített lelki értékek üdvösséget munkáló erejé-ben. Amint a kezdődő reformáció ezt a szeretetet és bizalmat megrendítette, amint az általuk végzett lelkigondozói tevékeny-ség a híveket többé már nem elégítette ki, megszűnt a hozzájuk való ragaszkodás és megszűnt adományokkal való elhalmo-zásuk is.

A konventi templomban természetesen gyóntattak és prédi-káltak is a domonkosok. A hívek gyóntatását és a nekik való prédikálást illetőleg állandó súrlódás volt a domonkosok és a világi klérus között, amit érdemes lesz majd alább részleteseb-ben is előadni.

A domonkos templomról általában meg kell jegyeznünk annyit, hogy teljes egészében jellemzi a nagy hallgatóság be-fogadására való alkalmatosság.

Minden konventnek megvolt a maga praedicatora, aki a konventi templomban beszélt a híveknek. Érdekes megfigyelni a magyar provinca egyes konventjeit, ahol külön ilyen praedica-

8 Magyar Sión V. 601., ill. 608.

.306

tor volt a magyar és német hívek számára, mint elsősorban Kassa és az erdélyi városok konventjeiben. Ismerünk 1480-ból egy Istvánfia Bertalan nevű frátert, aki előzőleg a pécsi kon-vent tagja és a szlavóniai vicariatus feje volt és praedicator ge-neralisi címet viselt, ez esztendőben pedig a kolozsvári kon-ventbe rendeltetik pro predicatora hungarorum.9' Fabri fráter-névsorai között a kolozsváriéban egy Balázs nevű predicator ungarorum és egy György nevű predicator almarorum, a besz-terceiében meg egy Andreas nevű predicator ungarorum fordul elő.10

A domonkos lelkigondozás egyik legfontosabb része a kon-vent terminusának területén való prédikálás és gyóntatás volt. A provincia területe fel volt osztva az egyes konventek között abból a szempontból, hogy egy-egy konvent fráterei hol végez-zék lelkigondozói tevékenységüket. Ezeket az egyes konventek lelkigondozói hatásköre alá tartozó területeket terminus vagy diaeta néven nevezték. A terminus határait pontosan megszab-ták és azokat tiszteletben is tartották: a praedicator termina-rius, — ez volt a terminus területén prédikáló fráter hivatalos neve —, csak saját konventje terminusán belül prédikálhatott és gyóntathatott, és főleg csak saját terminusán belül kérhetett szolgálatáért alamizsnát. Amennyiben mégis megtörtént az ide-gen terminus területén való prédikálás vagy gyóntatás, az érte kapott jutalmat a terminus szempontjából illetékes konventnek kellett beszolgáltatni. A praedicator generális terminusok tekin-tetében csak annyiban volt megkötve, hogy a provinciális vagy az illetékes konventi prior engedélye kellett ahhoz, hogy vala-mely konvent terminusán belül szolgálatot végezzen.

A terminariusok jogairól és kötelességeiről való rendelke-zések a capitulumok munkájának tekintélyes részét tették ki. A XV. század elején, az 1405-i nürnbergi capitulum foglalta össze az idevonatkozó rendelkezéseket. Eszerint minden terminarius számára kijelöltek a konvent terminusából egy-egy terület-részt: ez volt személyes lelkigondozásának területe, itt prédi-kálhatott, gyóntathatott és szedhetett aalmizsnát; akkor mehe-tett ki azonban konventjéből terminusába, ha a prior engedélyező oklevelének birokában volt és volt még egy társa, sociusa is. A prior határozza meg azt, hogy ki-ki mennyi időt tölthet el ter-minusa területén; az ott eltöltött idő összesen nem haladhatja meg a félesztendőt. Egy későbbi kapitulum, a metzi, 1421-ben azt rendeli, hogy a terminarius csak advent, nagyböjt és a ren-des alamizsnaszedés (— a vidék szokása szerint aratás vagy

9 IV/6/141r. 10 E E M H K . I . 528., ill. 531.

. 3 0 7

í szüret idején —) alkalmával tartózkodjék terminusa területen. Ugyancsak a metzi capitulum intézkedik azirányban és tiltja

i meg, hogy a terminust bárki is albérletbe adja ki; vagyis a pre-dikálást és gyóntatást magának a terminariusnak kell végezni

| és nem volt azt szabad a jövedelem bizonyos része, praebenda, ellenében más szerzetesnek átengedni. Oltárigazgatást vagy egy templom rendszeres szolgálatát csak priora engedélyével fogad-

I hatta el a domonkos fráter. Terminusa területén való tartózkodása idején termeszete-

sen szerzeteshez illően kellett a terminariusnak viselkednie. Ha bármiféle erkölcsi vagy egyéb visszaélés derül ki róla. meg kell fosztani terminusától, szavazati jogától és a rend mindenfele előnyétől.

Hasonló sanctiók voltak anyagi kérdésekben is. A szabály ugyanis az vol t hogy a terminarius befolyt jövedelmének telet — a templom- vagy oltárszolgálatért kapott összeget is beleszámítva —, a konventnek kellett, hogy beszolgáltassa; ezek az összegek fedezték tulajdonképpen eredetileg a konvent kö-zösségének szükségleteit. A nürnbergi határozatok szerint, amíg egy fráter terminusában befolyt alamizsna-jövedelmének a kon-ventet illető részét be nem fizette, addig mintegy foglya a kon-ventnek: nem távozhatik el falai közül.11

A terminusokra vonatkozó különös rendelkezéseket, az egyes provinciákban a beosztásokat a konventeknek egymas-közt barátságosan kellett elintézni, mindenféle külső beavatko-zás nélkül;12 ióváhagyása a provincia capituluman történt, ahol az esetleges ellentéteket is kiegyenlítették. Az egyes konventek terminusán belül a fráterek közötti felosztást pedig a prior es a konvent tapasztalt atyái végezték. Mivel magyar részről sem a provinciáié capitulum jegyzőkönyvei nem maradtak fenn, sem az egyes konventek errevonatkozó feljegyzései, a magyar pro-vincia terminus-beosztásáról alig tudunk valamit. 1498-úoI a capitulumi jegyzőkönyvben találunk egy adatot, amely azonban csak annyit mond, hogy jóváhagyja a provinciáié capitulumon történt terminus-beosztást.13 Ekkor tehát a magyar provinciá-ban új beosztás volt. de hogy egyrészt miért, másrészt milyen eredménnyel, az ismeretlen, kivéve három erdélyi konventre vo-natkozó részletet. Episcopi János mester magyar provinciális 1497-i beosztása szerint ugyanis a segesvári konventnek jutott

nürnberg i rendelkezések M O P H . 8. 124., a metz iek u. o. 166., a praedica tor general isra von. u. o. 251. A terminus mivol táró l röviden szól Wa lz 154. és a vele kapcsolatos dolgokat e lőadja Mor t i e r I . SOlskk., I V . 27skk.

15 M O P H . 3. 92. " M O P H . 8. 434.

.308

Maros-szék, Keresztúr-szék és Udvarhely-szék legnagyobb része; ide a szebeni és udvarhelyi fráterekkel együtt jár tak; a Kézdi-szék azután teljes egészében a segesvári konvent termi-nusát alkot ta ."

A Fabri-féle fráter-névsorokban megtalálhatjuk néhány frá-ter neve mellett a terminarius megjelölést. A teljesen magukban álló, minden közelebbit nélkülöző adatok csupán ennyiből álla-nak: a gyulafejérvári névsorban Jeronimus terminarius, a bras-sóiban Gábriel terminarius, a szebeniben Christianus termina-rius.15

A konventi terminus tiszteletbentartására mutat egy gene-ralisi engedély 1502-ből: Almási János fráter, pécsi konventből való rendtag alamizsnát szedhet és tarthat meg studensek se-gélyezésére, de úgy, hogy az ne legyen egy konvent kárára sem.ia

Végül fennmaradt egy magyar konvent priorától a konvent egy terminariusát felhatalmazó oklevele. 1524 március 10-én kelt Kőrösszegi Benedek komári prior oklevele, melyben elmondja, hogy Benedek frátert Baráti és környező vidékére küldi a gyónni kívánók gyónásának meghallgatására; kér mindenkit, hogy az örökélet jutalmát várva, fogadják szívesen és bánjanak vele szeretettel; oklevelét pecsétjével látta el.17 Az oklevél formája nyilván mutatja, hogy ez az ilyen engedélyező oklevelek álta-lános szkémája.

A domonkosrendnek a középkorban általában nem voltak plébániáik; voltak rendelkezések, amelyek nem engedték meg számukra plébánia elfogadását és ezek megtartásán a világi klérus féltékenyen őrködött. Ennek ellenére megtörtént, hogy valamely domonkos konvent egy terület híveinek állandó lelki-gondozását elvállalta; ebben az esetben a konventi templom szolgált plébániatemplomul., a plébános pedig vagy a konvent egyik frátere, vagy esetleg egy a domonkosok által e tisztségre választott világi pap volt.

" F. Müller i. cikke, Archiv d. Vere ins f. siebeng. Landesk. I I . 418. : 5 Mindhárom adat E E M H K . I. 529., ill. 530.

IV/6/124r. 17 E E M H K . I. 124. „Per me f r a t r e m Benedic tum de Keresszegh,

p r io rem conventus Camariensis , ordinis Pred ica to rum, missus religiosus f r á t e r Benedic tus sacerdos ad Barathi et ad par tes circa adiacentes pro audi t ione confess iois conf i te r i volentium, rogantes omnes et singulos, ipsum benigne suscipere char i ta t iveque t rac ta re ob remunera t ionem mer-cedis v i te eterne. In cuius rei t es t imonium sigillo, quo utor , munire curavi . Dá tum ex p re fa to conventu feria quinta post Dominicam Leta re anno Domini 1524."

.309

Három ilyen reformáció előtti időből való magyarországi domonkos plébániát említünk fel.

Az 1476-i mesztegnyői konventalapítás engedélyezését kérő oklevélben a mesztegnyői földesúr, Szentei György, úgy fogalmazza meg kérését, hogy mivel a mesztegnyői plébániatemplom mindenben alkalmas arra, hogy mellé domonkos kolostor építtessék, engedje meg a pápa, hogy ezt az egyházat a felépítendő házzal egyesítse, ehhez a plébánia iövedelmét is kapcsolhassa, a plébániához tartozó hívek lelKi-gondozását pedig a fráterek egyike végezhesse.18

A várad-velencei konventalapításnál hasonló volt a hely-zet: a pápa jóváhagyja a várad-velence Mindenszentek-templo-mának a domonkosok ott felépített kolostorával való egyesíté-sét, a plébániához tartozó hívek lelkigondozását illetőleg pedig megengedi, hogy azt vagy egy világi pap, vagy valamelyik frá-ter lássa el.

A vérteskeresztúri bencés monostornak a székesfehérvári domonkos konventtel való egyesítésénél a plébániához tartozó hívek lelkigondozásának kötelességével szintén az egyik ottani frátert bízza meg a pápai engedélyező oklevél. Ennek ellené-ben természetesen a befolyó jövedelmek is a domonkosokat illetik.

A domonkos fráter, amennyiben arra engedélyt kapott, el-fogadhatott kápláni állást is. Itt természetesen nem a renddel ex officio kapcsolódó kápláni tisztre kell gondolni, mint például egv apácakolostor melletti tevékenységre; ide nem engedély, hanem assignálás útján került valamely fráter. Salvus Cassetta registrum-könyvében találjuk például nyomát ennek a brassói konventből való Brassói Miklós fráternek a diesshoffeni apáca-monostor káplánjául történt assignálásában.10

A szegedi bíró fiának, Andrásfia Simonnak azonban már engedélyt kellett kapni ahhoz, hogy az itáliai Albano falain kí-vül fekvő Santa Maria de Stella-kápolna szolgálatába állhasson és a kápolnát fenntartó társulat, socieías, tagjai által kívánt lelki szolgálatokat elvégezhesse.20 Ugyanez a Simon fráter a római Szent István-egyház (nyilván a római magyar zarándok-ház temploma) ügyei körül is végzett valami szolgálatot, mert 1475. decemberében a magyar királytól ez egyházzal kapcso-latban kapott megbízása, a Szent Márk-templom kardinálisá-nak valamilyen ügye és egyéb dolgai miatt Magyarországra

» A há rom plébániára vonatkozó adatok fo r rása i t ld. a IV. f e j eze t von. helyeinél .

18 Q F . 7. 79., 1483. márc . 23. *> IV/3/110r., 1475. aug. 12.

.310

kellett jönnie; dolgavégeztével a generális utasítása szerint visz-sza kellett térnie Rómába.21

Engedély birtokában vállalhatott a domonkos fráter udvari káplánságot is. Emlékezhetünk Zárai Antal fráterre, aki Mátyás király udvari káplánja és Beatrix királyné gyóntatója volt és látni fogjuk Szegedi Bátka Tamást, aki engedélyt kapott arra, hogy a király és főurak szolgálatában álljon. Ezek mellé állít-hatjuk még Imre frátert, az esztergomi konvent priorát is, aki 1499-ben egyéb privilégiumainak megerősítése mellett olyan ér-telmű felhatalmazáshoz jut, hogy a királyné szolgálatában a renden kívül állhat.22

Kifejthette a domonkos fráter lelkigondozói munkáját még bizonyos különös megbízatások elvégzésében is. Ilyenek vol-tak a különböző ájtatossági egyesületek, az u. n. confraternita-sok, lelki vezetése, az eretnekek ellen való prédikálás, tehát az inquisitori tiszt betöltése, keresztes hadjáratok és jubileumi bú-csúk hirdetése; távolabbról idekapcsolhatók a különböző ünnepi alkalmakkor, udvarnál vagy egyetemen elhangzott prédiká-ciók is.

A jubileumi búcsúk hirdetésében, amely nagy apparátussal különösen az 1450-i jubileumi esztendő után folytak és amelyet 1458. és 1489. között öt alkalommal újított meg a szentszék,-3

a dcmonkosrend tevékenyen kivette részét; ez természetes is: a búcsú hirdetéséhez gyakorlott és hatásos szónokokra volt szükség és ezeket a szentszék a domonkosokban nagy számmal találhatta meg.

Magyarországon is felhasználhatta a szentszék a domonkos praedicatorokat az ilyen búcsú hirdetésére. 1481-ből minden-esetre van rá két adatunk. Az egyik szerint Episcopi János mes-ter erdélyi vicarius ebben az évben Gregorius Schlewing kolozs-vári plébásossal együtt jubileumi főcommissarius Kolozsvárott;24

a másik szerint pedig Arragoniai János bíboros pápai legátus János kassai plébánost és Domonkos fráter domonkosrendi pri-ort nevezte ki Kassán kiállított oklevelében jubileumi commissa-riusoknak.25 Érdekes megfigyelni, hogy mindkét alkalommal a domonkosrendi fráterrel együtt egy világi pap is szerepel; ez

« U. o. l lOv. 22 IV/ l /287v.

A búcsúprédikációkra vonatkozólag ld. Krüge r I I I . 24ckk. 21 Magyar Sión IV. 562. A kolozsvári Esz terházy- levél tár egy okle-

velében fordulnak elő a nevezet tek, mint „commissari i generales in sancto negocio jubilei ."

28 Fe r r a r iu s 497.

.311

kétségtelen a búcsúhirdetés egyöntetűségét és eredményességét volt hivatva szolgálni.

Az elmondott lelkigondozói tevékenységek során a domon-kos fráternek szinte mindenütt alkalma nyílt a prédikálásra. A különböző helyeken és alkalmakkor mondott beszédek persze különböző fajtájúak is voltak. így tehát, — visszafelé haladva —, voltak egyetemi, udvari, jubileumi búcsút és keresztes had-járatot hirdető, eretnekek ellen szóló és közönséges prédiká-ciók. Az egyetemi (példa rájuk a Pécsett elhangzott és a Mün-cheni-kódexben leírt beszédek sora) és udvari (példa rá Nieolaus de Mirabilibus praedestinatióról szóló beszéde) prédikáció, szinte azt lehet mondani, hogy más műfaj, mint az átlagos egy-házi beszéd. Teológiailag művelt hallgatóság előtt hangzanak el, elmondója tehát élhet a skolasztika frazeológiájával; végcélja sokkal inkább felállított tételének bizonyítása, mint a hallgató-ság érzelmi megnyerése, bűnbánat felkeltése és kegyes csele-kedetekre való buzdítása.28

A kereszteshadjáratot hirdető és eretnekek elleni prédiká-cióknál az alkalom jelöli meg a témát is. Kassai Ignácfia Miklós 1483-ban kinevezett magyarországi inquisitorról tudjuk, hogy az eretnekek és törökök ellen prédikált, de a puszta tényen kí-vül beszédeiről közelebbi adat nincsen.27

A búcsúkat hirdető prédikációnál is eleve megszabja az al-kalom azokat a kereteket, melyek közt a prédikáció témája mozoghat: céljuk a bűntudatra való rávezetés, a bűnbánat fel-ébresztése és annak megmutatása által, hogy az egyház miért és mimódon adhat és ad feloldozást a büntetések alól, az egy-ház által nyújtott lehetőség elfogadására és az ezért való ellen-szolgáltatás adására való rávezetés.

A közönséges prédikciók, — vagyis azok, melyeket a hívek előtt a konventi templomban vagy a vidéket járva mondtak a fráterek, terminariusok —, voltak természetesen a leggyakorib-bak. Ezek a használatos megjelölés szerint sermones de tem-pore, sermones de sanctis és sermones communes lehettek. Fő-témájuk az ünnepi alkalom, egy-egy szent vagy valamilyen egy-szerűbb hallgatóság által is megérthető formában kifejtett teo-lógiai kérdés volt. A kidolgozásnál a beszéd középpontjában rendesen egy példa, exemplum, állt; ennek bőszavú előadása szolgált a főtéma illusztrálására. A beszéd mindig lelki hatás elérésére törekedett s e hatás eszközei hol ijesztő, hol megnyerő, hol csodálatot keltő példák előadása voltak. Említenünk sem

16 A pécsi egyetemi prédikációkra von. ld. Békef i 63—122. és M á l y u s z : Boldog Margi t 382.

« V M H . I I . 487.

.312

kell talán, hogy a népnek mondott prédikációk annak nyelvén szóltak, — a magyarországi domonkosok szájából tehát ma-gyarul és németül, a horvát és szlavón vicariatusban pedig nyil-ván az ott beszélt nyelven —, az udvari és egyetemi beszédek pedig latinul.

Mindkét fajtából, — tehát latin és magyar nyelvűből —, magyarországi domonkosainktól, valóban domonkosnak nevez-hető beszéd alig maradt fenn. A latinnyelvű, magas színvonalú beszéd példájául szolgáló Mirabilis-féle prédikációt már ismer-jük; a Horvát-kódex két és a Cornides-kódex tizennégy prédi-kációjának lényeges és jellemző vonásait elmondja Horváth János. Szép számmal maradtak fenn a középkori latinnyelvű magyar irodalom emlékeiként olyan prédikációk (a Sermones

• dominicales-gyüjtemény, Temesvári Pelbárt, Laskai Ozsvát és Michael de Hungaria munkái), amelyek végső célja: a népnek, annak anyanyelvén prédikáló egyháziak számára anyagot szol-gáltatni. Amennyiben Michael de Hungáriáról kiderülne, hogy domonkosrendi volt, a magyarországi domonkosrendi prédiká-ciók vizsgálatához értékes új anyag állana rendelkezésre.

Említsük meg még két capitulumnak a prédikációkra vonat-kozó érdekes rendelkezését. Egyik az 1456-ié;28 meghagyja minden praedicatomak, hogy Isten igéjét áhítattal és lelkesen hirdessék, kerülve mindenféle mesebeszédet, könnyedséget, mo-dorosságot és színészkedést. Másik az 1498-i capitulumé és azt tartalmazza, hogy a rend praedieatorai beszédeikben csak arról szólhatnak, ami a szent evangéliumokból, a kánonokból (azaz a többi szentírási könyvekből), a doctorok munkáiból és magya-rázataiból vannak véve és jóváhagyva; tilos minden fiktív ki-jelentés és futurorum adventus prédikálása. Ez utóbbi rendelke-zés kapcsolatban lehet a Savonarola-féle aszketikus és végítéle-tes prédikáció-stílussal.

2. Ájtatosságok — confraternitasok.

Mint említettük, a domonkosok lelkigondozói tevékenysé-gének egyik területe a különböző ájtatosságok és confraternita-sok körül való szent szolgálat is volt. Ezek közül elsőnek Szent Domonkos harmadik rendjéről kell szólani.

Általánosan ismert vallásos közösség a harmadrend: olyan közösség, melynek tagjai világi, de nem világias életet élnek; világi hívságok és szórakozások helyett a szerzetesrend bizo-nyos ájtatosságaiban, lelkigyakorlataiban vesznek részt. A har-madrend első nyomai már a premonterieknél is megtalálhatók, az egész világon elterjedt formájában azonban Assisi Ferenc alakí-

28 M O P H . 8. 263. — A következő u. o. 424.

.313

totta ki, pontos szabályokat írva elő a rend ilyen világi tagjai számára. A ferencrendhez tartozó ilyen nők közül azután egye-sek, nem téve ugyan a másodrendű apácákhoz hasonló szigorú fogadalmat, de mégis kolostori közösségbe vonulva, zárt ter-ciariátust alakítottak.

A harmadrendnek ez a két formája a domonkosoknál is megvolt; az idők folyamán számos privilégiumot kaptak, egyik generális, Munio de Zamora összeállította szabályaikat is, szentszéki, végleges megerősítést azonban csak a XV. század elején, 1405-ben kapnak a Sedis Apostolicae kezdetű bullában, amit 1439-ben megújít a Provisionis nostrae kezdetű. Ezekkel a megerősítésekkel a Munio-féle XIII. századvégi szabályok he-lyet foglalnak a domonkos konstitúciók között.29

A magyarországi domonkos konventek mellett is működtek ilyen harmadrendi közösségek, a mindkét említett formában. A harmadrendi confraterek vagy sororok lelki vezetését egy-egy fráter feladata volt ellátni.

Néhány adatszerű bizonyítékunk is van a magyarországi domonkos harmadrend reformáció előtti fennállására. 1516-ban, Fabri Antal prioratusa idején a segesvári konventnek különböző javakat adományok providus et honestus Nicolaus Bordiis de eadem confrater singularissimus huius conventus.30 A Kovachich-féle Formulariumban egy Győri Paulinus provinciális által ki-állított oklevél van, amely oda mint a harmadrendbe való felvé-telről, szóló oklevélminta került bele.31 A mintául szolgáló ok-levél egy férfihoz, nőhöz és gyermekhez van intézve és azt mondja el benne a provinciális, hogy azoknak a rend iránt ér-zett különös szeretetüket figyelembevéve, a rend confraternita-sába őket felveszi és ezáltal részeseivé lesznek a magyarországi domonkos szerzetesek és apácák által végzett minden szent cse-lekménynek. Egy 1478-ból származó generalisi utasítás végül azt rendeli el, hogy a szegedi női terciariátus (sororum tertii or-dinis) gondviselése a prior feladata.32

Speciálisan domonkos eredetű volt a rózsafüzér-ájtatosság és az ennek az elmondására alakult confraternitasok.

A rózsafűzér-ájtatosság a XV. század második felében ala-kult ki későbbi formájában; kialakítója a francia és nyugat-német domonkos kolostorokban élt és működött Alain de la

28 A harmadrendekre von. ld. P a s t o r I I I . 41skk., Wa lz 538skk. és M o r t i e r IV. 30—31.

30 Magyar Sión V. 609. 31 Kovach ich : Formuláé solennes styli. Pes t , 1799. 366—367. 33 IV/3/115v.

.314

Roche (Alanus de Rupe) volt.33 Alanus de Rupe a Mária tiszte-letére mondott imádságnak ama módját tanította, amely szerint százötven, tizenként egy-egy Paternosterrel megszakított Ave Mariát kellett elmondani. Ez volt Mária teljes Psalteriuma, aminthogy a Zsoltárok könyve is százötven darabból áll. Az egyes Paternosterekkel megszakított tízes csoportokba azután meditációkat illesztett be Alanus de Rupe, amelyekben a hívő az Úr Jézus életének legfőbb titkaira emlékezik, úgyhogy mialatt a száj az ima szavait mondja, s úgy imádkozik, az elme is imád-kozik meditációjával. A meditációk Alanus de Rupe rendjében nem voltak a mai gyakorlathoz hasonlóan ugyanabban a tizen-ötben megszabva; csak tanácsokat adott a különböző meditá-ciókra, ezek öt fajtáját sorolva fel; legáltalánosabbak az öröm, fájdalom és dicsőség misztériumai voltak közöttük. Ez az Alanus de Rupe-féle Mária-imádság meglehetősen bonyolult volt és teljes elmondásához nem kevés idő kellett.

Ami Alanus de Rupe munkáját illeti, megjegyzendő, hogy ő maga nem találta fel a rózsafüzér-ájtatosságot, csak felélesz-tette és pontosan kidolgozta a régit. Addig is szokásos volt Mária tiszteletére ötven Ave Mariát és öt Paternostert elmon-dani hozzákapcsolt meditációkkal; ezt az imádságot Rosarium-nak hívták. Az egyes Avekhoz kapcsolt meditációk csak néhány szóból állottak, ilvesformán: Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus et benedictus fructus ventris tui Jesus Christus, c/ucm Angelus pastoribus ruitiim nunciavit... (Az Ave a középkorban a benedictus fructus ventris tui Jesus Christus résszel végződött, a többi későbbi hozzátétel.) A medi-tációk különfélék lehettek, de mindenképpen csak ötven Aveból állott az egész imádság. Alanus de Rupe ezt fejlesztette ki és eb-ből a Rosariumból megalkotta a teljes Psalterium Virginis-t. Alanus de Rupe Mária-imádsága csak a százötvenes formában teljes; el lehet osztani ötvenenként a nap különböző szakaszaira, vagy a hét egyes napjaira, de csak mind a százötven elmondása után lesz az imádság befejezett, amint a pap is csak minden rész elmondása után fejezi be napi breviáriumát.

Alanus de Rupe maga sem nevezte ezt az imádságot rosa-riumnak, hanem Psalterium Virginisnek és saját kijelentése szerint az ő általa terjesztett forma az az ősi imádság, amit maga Szűz Mária jelentett ki Szent Domonkosnak, de amit köz-ben ebből az ősi formából kiforgattak és megcsonkítottak. Hogy mennyiben származik a rózsafűzér-ájtatosság Szent Domonkos-tól és mennyiben formálták azt át mások az idők folyamán, az

33 A XV. századi rózsa fűzé r -á j t a tosságra von. ld. Mor t i e r IV . 626skk.

.315

nem lényeges annak megállapításánál, hogy a teljes Psalterium Virginis megalkotója és kiíormlója Alanus de Rupe volt.

Ugyanő volt az imádság közös elmondására szolgáló confraternitasok megalapítója is. A confraternitas minden tagja hetenként egy teljes Psalteriumot kellett, hogy elimádkozzék; imádságát otthon végezhette, de mint a confraternitas tagja mégis benne volt egy egész világra terjedő közösségben, egy egyetemes imamondás közösségében.

Amint kialakítója, úgy legnagyobb terjesztője is domonkos volt ennek az imádság-rendnek: a kölni Jákob Sprenger, aki a Psalteriumnak a pápai megerősítést is kieszközölte. 1479. május 8-án jelent meg az Ea quae ex fidelium kezdetű bulla, amely ezt a Rosariutn vagy Psalterium Beatae Muriae Virginis nevezetű imádságot nemcsak megerősíti, hanem az imádságot elmondók-nak mindjárt megfelelő búcsút is engedélyez. A későbbi időkben is több pápai bulla jelenik meg IV. Sixtustól, VIII. Innocentius-tól és VI. Alexandertól, amelyek a rózsafűzér-ájtatosság elmon-dására alakult confraternitasoknak különböző búcsúkat és privi-légiumokat adnak.1"

Természetes, hogy ennek az ájtatosságnak lelkes terjesztői és hirdetői voltak a domonkosok szerte minden provinciában. Nyomát találjuk Torriani egyik intézkedésében annak, hogy a magyar provinciában is terjesztették a domonkosok ezt az á j ta-tosságot: 1496-ban Almási Benedekfia János fráter kap enge-délyt arra, hogy bárhol hirdethesse Isten igéjét és prédikálhassa a renden belül és kívül psalterii beate Virginis canfraternita-tem.'5 Hogy pedig a hívek előtt milyen népszerű volt ez az á j ta-tosság, annak legbeszédesebb bizonyítéka az a tény, hogy som-keréki Erdélyi János, neje Justina, somkeréki Erdélyi Tamás és Márton, — az építkezési költségek legnagyobb részét maguk vi-selvén —, 1491-ben Kolozsvárott a Psalteriumról elnevezett ká-polnát építtettek; adományukat a kolozsvári konvent priora, Episcopi János mester, Frigh Márton teológiai professzor és a többi fráterek vették át. A kolozsvári konvent XVI. századi inventariuma azután feljegyzi, hogy ad instanciam prefati do-mini Johannis conventus fieri fecit capellam Rosarii.. .;iS

Nem speciálisan domonkos ájtatosság, de itt van a helye, hogy megemlítsük, hogy a XV. század utolsó éveiben két ma-gyarországi domonkos kolostorban volt található az ú. n. cso-dás vér.

Az a csoda, hogy a megszentelt ostyán, mint Krisztus tes-34 A B O P . I I I . és IV. sorra közli őket . 35 I V / l 1/114r. 36 Magyar Sión IV. 562., ill. 575.

.316

tén vércseppek tűnnek elő, a középkorban nem volt különösen ritka eset. Az a szerzeteskolostor vagy templom, ahol ilyen cso-dás vérrel meghintett ostya volt, a zarándokok hatalmas töme-gét vonzotta. Egyik legnagyobb középkorvégi ilyen zarándok-hely a három véres ostyát őrző wilsnacki templom volt (1383); később azonban visszaélések történtek a csodás ostyadarabok körül, úgyhogy a zarándokhely 1405-jben ebből a szempontból tilalom alá esett.37

A magyarországi két csodás vért őrző domonkos kolosto-rok egyike a pécsi volt. A csodának Torriani egyik rendelkezé-sében van nyoma, amely szerint a pécsi konvent priora és atyái a konvent szentélyében lévő csodás vér meglátogatását meg-engedhetik az asszonyoknak, míg számára új kápolnát nem épí-tenek; a csodás vér őrzésére szolgáló kápolna építését azonban azonnal meg kell kezdeni.38

A másik ilyen konvent a vasvári volt; az itt őrzött vérrel hintett ostyával kapcsolatban egy pápai bulla ismeretes 1500-ból.3" A bulla elmondja, hogy a németek és gálád törökök vidékei között fekszik a vasvári domonkos konvent, ahol csodá-latosképpen vérrel meghintett ostyát őriznek; ennél az ostyánál sok csoda történik és ezért a hívők nagy számban zarándokol-nak oda. De mivel egyrészt a zarándokokat a törökök támadása fenyegeti, másrészt a vasvári konvent fráterei oly szegények, hogy kolostoruk és a hozzátartozó dolgok kijavítására és fel-újítására nincsen pénzük, pedig azok arra igen reászorulnának, mindazoknak, akik bizonyos ünnepekkor a konventet megláto-gatják és annak javítására és fenntartására a frátereknek támo-gatást nyújtanak, a pápa különböző búcsúkat engedélyez.

Ájtatosságokról lévén szó. ne menjünk el említés nélkül amellett, hogy a magyarországi domonkos fráterek nemcsak ta-nulás céljából járták a külföldet, hanem generalisi engedéllyel causa devotionis is. Néhány ilyen jellemző zarándokút:

Magyarországi Mihály fráter egy 1487-i engedély alapján alamizsnát gyűjthet magának és azt szentföldi útjának költsé-

37 Regnum I I . 119—140. Kónyi Mária a bátai szentvér-ereklyéről ír. E b b e n a dolgozatban rövid á t tekin tés ta lá lható egyrészt a középkori csodás-vér , i l letőleg vérereklye (egyik euchar iszt ikus je l legű: a megszen-tel t ostyán vércseppek tűnnek e lő ; másik valóságos vérre l iquia) t isztele-tének formáiról , az egyház idevonatkozó á l láspont járó l , másrész t a Ma-gyarországon e lőfordul t esetekről. A pécsi és vasvári domonkos konven-tekben őrzö t t csodás vért csak éppen említ i 130.

38 IV/10/160v., 1491. aug. 29. 39 B O P . IV . 160., 97. szám. , ,Ecclesiarum quarunl ibe t ." 48 IV/9/155r.

.317

Keire fordíthatja;40 fráter Joannes Doctoris 1491-ben megláto-gathatja a lorettói Mária-templomot;41 Balázs szegedi supprior pedig 1493-ban Rómában szent Péter és Szent Pál sírjait42

Székesfehérvári Krizosztóm fráter arra kap engedélyt 1499-ben, hogy Rómába mehet visitare limina apostolorum, azaz a Szent Péter és Szent Pál egyházakat.43 A registrum-könyvek többi zarándoklásra vonatkozó engedélyei az elmondottakhoz ha-sonlóak.

Találunk még magyarországi domonkosokat a római San Spirido-kórházat fenntartó confraternitasba beiratkozott tagok között is. 1497-ben öt apáca lesz tagja ennek a confraternitas-nak: a pécsi. Szentlélekről elnevezett dominikána kolostor priorissája, Dorottya és négy apáca, Veronika. Anna, Krisztina és Borbála;** 1501-ben pedig a teológiai baccalarius Erasmusfia Antal fráter, Pesti György fráter teológiai studens és Pesti András fráter lépnek be.45

3. A domonkosrend és a világi klérus viszonya Magyarországon.

A domonkosok rendszeres lelkigondozói munkásságának legnagyobb akadálya a világi klérus állandó ellenkezése volt. Hiányos volna tehát a magyarországi domonkosok lelkigondo-zásáról nyert képünk, ha mellőznők a domonkosrend és világi klérus ellentéteinek legalább nagy vonásokban való vázolását és ez ellentétek magyarországi nyomainak megmutatását.

A koldulórendek elterjedése, népszerűsége, ami prédikációik látogatottságában, nekik való gyakori gyónásban és temetések-nél szolgálatuk igénybevételében nyilvánult meg, hamarosan és természetszerűleg keltette fel a világi klérus féltékenységét és irigységét.4" A világi klérus elve az volt, hogy a plébániák terü-letén lévő hívek lelkigondozása az ő feladatuk, s így a kolduló-rendek lelkigondozói tevékenysége az ő joguk nyílt megsértése. Ezen az alapon azután vége-hossza nem volt a világi klérus és a koldulórendek közötti súrlódásoknak. Néhol, mint a párizsi egyetem esetében, elkeseredett és csak nagy nehézséggel le-csillapított harc tört ki közöttük.

A két szembenálló csoport jogviszonyát 1282-ben a neve-zetes Ad fructus uberes bullában körvonalazta IV. Márton

" IV/10/160v. " IV/10/162r. « IV/12/87r. " Mon. Vat . Szt. Lélek-t . akve. 61. " U. o. 135. *' A következőkhöz v. ö. Wa lz 249skk.

.318

pápa.47 A bulla szerint a koldulóknak a világi klérus engedélye és jóváhagyása nélkül jogában áll prédikálni és gyóntatni, a hí-vek azonban kötelesek legalább esztendőnként egyszer illetékes plébánosuknak gyónni. Ennek a bullának következménye lett a koldulók szabad lelkigondozói tevékenysége és a világi klérus még nagyobb ellenségeskedése, amely szívósan törekedett a kol-dulók privilégiumainak csökkentésére. El is érték VIII. Bonifa-tius pápa idejében, aki a világi klérus és koldulórendek jogviszo-nyát újból rendezte 1300-ban kiadott Super cathedram kezdetű bullájában az Ad frustus uberes kezdetű bullában foglalt enged-ményeket megszorítva annyiban, hogy a koldulók templomok-ban és nyílt helyeken szabadon prédikálhatnak, kivéve azt az időpontot, mikor az illető hely prelátusa mond szentbeszédet: a rendi felsőbbség által alkalmasnak talált frátereket a püspö-köknek be kell mutatni, hogy az őket gyóntatásra hatalmazza fel; temetéseknél szabadon választhatnak a hívek világi papok vagy kolduló fráterek közreműködése között, de az ebből és másból befolyó jövedelem negyedrészét a fráterek a plébáno-soknak kötelesek adni.48 A következő időkben a pápák külön-böző hajlandósága szerint, hol az egyik, hol a másik pápai bulla érvényesíttetett: XI. Benedek pl. felfüggesztette a Super cathedram rendelkezéseit, V. Kelemen ismét életbeléptette azo-kat és ettől kezdve érvényben maradt egészen IV. Sixtus koráig.

IV. Sixtus idejében az ellentétek ismét erősen felszínre ke-rültek; a helyzet olyan feszült volt, hogy ismét a pápának kel-lett a dologba beleavatkoznia: négy kardinálisból álló bizottsá-got küldött ki és ezek közvetítésével a világi klérus és a kol-dulórendek egy hat pontból álló egyességet kötöttek. Az egyes-ség pontjai lényege ez volt:49 1. a plébánosok nem mondják ez-után, hogy a koldulók eretnekségeket terjesztenek, mert, külö-nösen a ferencesek és domonkosok, a hitet növelik az egyház-ban; 2. a koldulók viszont nem prédikálják azt a népnek, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon nem kötelesek a plébánia-templomokban misét hallgatni; 3. a temetéseket illetőleg egyik fél sem fogja a híveket a maga szolgálati felhasználására szo-rítani; 4. a koldulók felhagynak annak prédikálásával, hogy a híveknek legfeljebb egyszer kell csak plébánosuknak gyónni évenként, mégpedig húsvétkor, mert jog szerint a híveknek évenként legalább egyszer gyónniuk kell a plébánosnál; ez azonban nem akadályozza meg a koldulókat, hogy éljenek _ ki-váltságaikkal és gyóntathassanak; 5. a két fél a prédikálás órá-

" B O P . I I . 1. « Mor t ie r I I . 363skk. « Mor t i e r IV . 502skk.

.319

jának meghatározásában, az officiumok éneklésének és a haran-gozások idejében és módjában az Esslingen városában követett régi szokáshoz fog.ia magát tartani; 6. a koldulók tartózkodnak a jövőben attól, hogy támadják beszédeikben a prelátusokat s hogy a híveket elidegenítsék a plébániatemplomok látogatásá-tól; hasonlóképpen a plébánosok és prelátusok is óvakodni fog-nak a koldulók elleni prédikálástól, sőt ellenkezőleg mindkét fél azon fog igyekezni, hogy béke, egység és szeretet uralkodjék közöttük mindörökké.

Ez a béke, egység és szeretet azután akkora volt, hogy az V. lateráni zsinaton a világi klérus részéről a püspökök egy hu-szonnégy pontból álló emlékiratot nyújtottak be az új pápának, X. Leónak; ez a huszonnégy pont felölelte a koldulórendek szinte minden privilégiumát, s a püspökök ezeknek eltörlését kérték. Az eltörlésből nem lett semmi, de a Noviinus Episcopos kezdetű bulla mégis inkább a vidági klérus javára dönt, a kol-dulók tevékenységeit sokban megszorítja és a prelátusok és plébánosok engedélyéhez köti azok gyakorlását.50 A kérdés vég-leges elintézése, — merthiszen nyilvánvaló, hogy a Novimus Episcopos nem volt az —, csak a tridenti zsinat reformintézke-dései során következett be.

A világi klérus és koldulórendek, ezeken belül pedig a do-monkosok közötti ellentét és ellenségeskedés Magyarországon sem hiányzott. Sok nyomát találjuk már a régi időkben is, mint például 1320-ban, amikor Ivánka nagyváradi püspök a debreceni plébániatemplomot kell, hogy megvédelmezze a domonkosok túlkapásai ellen.51

A XV. században ezzel szemben arra mutat II. Pál pápa egy a székesfehérvári és pécsi püspökökhöz és az óbudai pré-posthoz intézett 1468-i brevéje, hogy a világi klérus még a Super cuthedram bullában foglaltak gyakorlásában is akadá-lyozza a domonkosokat. A domonkosok ugyanis elpanaszolták a pápának, hogy bár a Super cathedram értelmében a hívek sza-badon választhatják temetkezési helyül a domonkosok templo-mait, egyes plébánosok és rectorok egyszerűen nem engedik meg a híveknek, hogy szabad választási jogot gyakoroljanak; a pápa megbízza a breve címzettjeit, hogy a panaszt vizsgálják meg és a Super cathedram bullában foglaltak épségbentartásá-val ítéljenek.52

Hogy a világi klérus és a domonkosok magyarországi ellen-tétére néhány konkrét adatot hozzunk fel, itt van Martialis Auribelli generálisnak 1455. április 23-án a magyarországi

50 Mor t ie r V. 201skk. 61 Bunyi tay I. 168. 55 B O P . I I I . 458—459., 26. szám.

.320

observantiával kapcsolatban Leonardus de Brixenthalhoz írott levele, amelyben a világi papságról, mint a domonkosok ellensé-geiről beszél, vagy pedig emlékezzünk a szebeni domonkosok esetére, akik a város védelmére lerombolt kolostorépületük he-lyébe esztendőkön át nem tudtak a városban új kolostort épí-teni a szebeni plébános ellenkezése miatt.53 1474-ben a székes-fehérvári domonkosok fordulnak a pápához azzal a panasszal, hogy több paróchiális rector bizonyos jogos alamizsnákban rö-vidítette meg őket; a pápa az ügy kivizsgálásával és eldöntésé-vel Mihály milkói püspököt és a kalocsai prépostot bízza meg.54

Fennmaradt Episcopi János provinciális egy 1475-ben a selmeci domonkosokhoz intézett levele, amelyben azok és a sel-meci plébános közötti béke megőrzése céljából megszabja nekik, megerősítve az ottjárt Ágoston fráter visitator rendelkezéseit, hogy a plébániatemplomban mondott első mise és beszéd után tartson a prior a fráterekkel kolostori istentiszteletet, a praedi-cator pedig csak ebéd után tartsa meg igehirdetését.55 Selmec-bányán nyílván 1522-ben is viszálykodás folyt a rend és a plé-bános között, mert ez az Episcopi-féle oklevél is a pozsonyi káptalannak Keck Simon Selmecbányái plébános kérésére kiállí-tott 1522-i átiratában maradt fenn.

1478-ban ismét a székesfehérvári domonkosok fordulnak panasszal a pápához, mert bár a fennálló jogszabályokat meg-tartották, egyes plébánosok és rectorok háborgatják őket gyón-tatásukban, temetésükben és az ezért való jövedelemelfogadás-ban; a pápa a kalocsai érseket és a székesfehérvári prépostot rendeli ki arra, hogy a domonkosokat a jogaikban való háborga-tásoktól megvédjék.56

Van bizonyságunk végül még arra is, hogy a lateráni zsi-natnak a domonkosokra vonatkozó megszorító rendelkezéseit azután a domonkosok lépték túl és ezért a plébánosok járultak panasszal egyházi felsöbbségük elé. A selmeci domonkosok ugyanis jogtalan időben prédikáltak, engedély kérése nélkül gyóntattak, haldoklókat arra beszéltek rá, hogy templomukban temettessék el magukat és javaikból rájuk testáljanak; mind-ezek miatt Gergely selmeci plébános jogorvoslatért fordult az esztergomi érsekhez, mire Bakócz Tamás 1521-ben a selmeci domonkosokat mindaddig eltiltja a szóbanforgó funkciók vég-

M B O P . I I I . 199-200. , 295. szám; 1445. dec. 31. és V M H . I I . 238., 398. szám; 1447. jún. 22.

M M E V . I I I . 227. 360. szám. « E E M H K . I . 65—66., 59. s z á m M B O P . I I I . 560., 102. szám.

.321

zésétől. míg az arravonatkozó pápai engedélyt, amennyiben rendelkeznek olyannal, neki be nem mutat ják ."

A sok ellenségeskedés mellett nem egy nyoma van azonban annak is, hogy világi pap és domonkosok jó barátságban voltak egymással. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyságát láthatjuk azok-ban az esetekben, amikor egy-egy plébános adományt juttat va-lamely domonkos konventnek. Befejezésül lássunk néhány ilyen adatot is:

Fabri Antal feljegyzései szerint Antal szentmihályi plébános Kassai Márkus priorsága idején tekintélyes pénzösszeget és nem kis értékű könyveket hagyományozott a segesvári fráterekre. Fabri megjegyzi, hogy Antal plébános egész életében nagy sze-retettel volt a domonkosok iránt és mindig azon munkálkodott, hogy őket a hívek szeretetébe ajánlja.68 Ugyancsak a segesvári konventnek hagyakozott figyelemreméltó értékeket Mihály ple-bamis in Villa Budonis singularis amatőr fratrum huius conven-tus1520-ban pedig András de Ewlysz plébános különböző in-gatlanokat és egyéb értékeket testált a segesvári konventre, amiért cserébe a fráterek örök időkre heti egy mise mondására kötelezték magkat; András plébános a konventi Szent Domon-kos-oltár mellé kívánt temetkezni is.80 S hogy ne csak a seges-vári konventet említsük: 1502-ben Mathias de Rupe plébános két unokaöccse tanítási költségeit a szebeni domonkosoknál he-lyezi el,61 és emlékezhetünk Péter gönci papnak a kassai kon-vent számára adományozott beszédgyüjteményére is.

" E E M H K . I. 37—38., 33. szám. 68 Magyar Sión V. 600. M U. o. 606—607., 1505-ben. " U. o. 663.

P f e i f f e r 51.

VIII.

Domonkosrendből való püspökök Magyarországon.

A domonkosrend Magyarországon való elterjedése után nem egyszer megesett, hogy egy-egy püspöki széket olyannal töltöttek be, — akár a pápa, akár a király kívánságára —, aki püspöksége előtt a dornonkosrendnek volt tagja. Eleinte, — mint Theodoricus kun, Johannes Teutanieus és Ponsa boszniai püspökségéből tudjuk —, missziós területek püspökei kerültek kj a rendből, ami egészen természetes is: a misszióval foglalkozó domonkos jól értett egy ilyen egyházmegye vezetéséhez; ké-sőbb azután már az ország belsejében lévő egyházmegyék püs-pöki székébe is került egy-egy domonkosrendi fráter.

A XIII. és XIV. században a dalmát és horvát egyház-megyék közül többnek volt domonkosrendből származó feje. Ezek persze nem voltak magyarok, hanem horvátok vagy ola-szok. Közülük különösképpen nevezetesek Jacobus de Corvo, akit zágrábi püspöknek neveztek ki, de székét nem foglalta el, mert 1326-ban áthelyezték a pécsi egyházmegye élére;1 előtte majdnem két évtizedig ült Zágráb püspöki székében B. Augusti-nus de Zagrabia, másnéven Gazotti, kinek Tomkó János bosz-niai püspöktől származó terjedelmes életrajzát Ferrarius közli müve függelékében.2

Egyébként megemlíthetjük Benedek frátert , aki 1309-ben lett erdélyi választott püspök; ő volt az a Benedek fráter, aki-nek püspökké választása előtti időkben olyan nagy szerepe volt a Szentkorona sorsa alakulásában; 1319-ben halt meg; a váci püspökök sorában is találunk egy domonkos frátert, az 1330. körül működött Rudolfot.3

A XV. század folyamán 1465-ben az ottocsáci püspökséggel kapcsolatosan találkozunk egy domonkos fráter nevével. Má-tyás király ugvanis ebben az esztendőben azt írja II. Pál pápá-nak, hogy Frangepán Zsigmond zenggi comens az ottocsáci egyház élére először egy bizonyos Balázs nevű domonkos frá-tert kívánt állítani; ez a Balázs fráter azonban olyan gyalázatos

1 Gams 387. ! U. o. 3 Gams 381., ill. Gams 383.

.323

életet élt, az illető vidéken olyan pusztításokat vitt véghez, magát a szent méltóságra annyira alkalmatlannak mutatta más botrányos dolgok elkövetésével, hogy ennek híre még hozzá, a királyhoz is, eljutott; Zsigmond erre megváltoztatta szándékát és helyesen úgy határozott, hogy a nevezett egyház élére a mi-norita Antal frátert állítja inkább. A király a kérdésben való döntést a pápára bízza.4

Az egész kérdésről egyebet nem igen tudunk. Az ottocsáci egyházmegye, — amely 1513-ig különálló volt, ekkor pedig a zenggibe olvadt bele —, négy püspökéről tesz említést Gams és ezek között elsőnek Blasius 0. S. D.-t közli, a név mellett jelezve 1492-ben történt halálát.5 Hogy ez erre a Balázs fráterre vonat-kozik-e, teljességgel nem bizonyos; volt ugyanis egy szintén domonkosrendből származó Blasius Ragusinus is az ottocsáci egyházmegye fejei között, akit azután IV. Sixtus elhelyezett onnan.®

Nem volt magyar származású az a Julianus Naldi de Ubal-duris nevű domonkos fráter, akit IV. Sixtus pápa 1473. szeptem-ber 20-án mint választott kalocsai érseket az illető érsekség élére kinevez és akinek megválasztását megerősíti.7 A kineve-zést, illetve megerősítést tartalmazó pápai bulla szerint Naldi teológiai professzor, azaz teológiai magister volt.

A nándorfejérvári (belgrádi) püspökök névsorában az 1475. esztendő mellett Szegedi Péter fráter nevét találjuk.8 Ez a Szegedi Péter fráter püspöki méltóságra való emeltetése előtt domonkosrendi fráter volt, sőt miután püspök lett sem szakadt meg közte és rendje között a kapcsolat. Erre mutat ugyanis a Leonardus de Mansuetis domonkos magister generális egv 1475. május 9-éről kelt oklevelének regesztája, amely szerint Szegedi Péter fráter, aki a rend díszére nándorfejérvári püspökké téte-tett, részese a rend minden kedvezményének, könyörgésének és jótéteményeinek, azonkívül birtokában van egy arravonatkozó engedélynek, hogy választhat magának a rendből egy frátert , aki mint sociusa, káplánja vagy gyóntatója szolgálatában állhat.9

Domonkos iráter volt az 1494-ben boszniai püspökké lett

• Mon. Vat . — Mátyás levelei. 69—70. 5 Gams 412. » B O P . I I I . 437. 7 U. o. 531. 8 Gams 396. • IV/3/109r.

324 '

Polnar <Polvar) Gábor is. 1494. április 7-én kelt VI. Alexander pápa bullája, amellyel a domonkosrendi teológiai professzor Polnar Gábort a Lukács boszniai püspöknek a csanádi egyház-megye élére történt áthelyezésével megüresedett boszniai püs-pökségre kinevezte.10 A szokásos ünnepélyes formában kiállí-tott kinevező bulla mellett ugyanazon a napon Ulászló magyar királynak is ír a pápa, elmondva Gábor fráter boszniai püspökké való kinevezését és kérve a királyt, hogy az új püspököt pász-tori munkájában támogassa.11 A kinevező bulla mellé VI. Alexan-der még egy, 1494. április 9-én kelt és az újonnan kinevezett Polnar Gáborhoz intézett oklevelet csatolt, amelyben felszente-lésére és püspöki eskütételére vonatkozó utasításokat ad.12 Gá-bor püspök 1501-ben halt meg a kolozsmonostori apátságban; itt rokonai és a kolozsvári domonkos konventből halálos ágyá-hoz hívott fráterek előtt végrendeletet készített, amelyben bősé-gesen megemlékezett a segesvári domonkosokról is.13

A boszniai püspöki szék birtokosai között még egy domon-kos szerzetes volt, mégpedig 1498-ban Palmar Péter fráter.14

Péter fráterről megemlékezik az 1498-i, ferrarai capitulum gene-rale is, amely kijelenti, hogy a boszniai püspököt a rend kedvez-ményeinek részesévé fogadja.15

A domonkosrendből bencés apáttá lett Kolozsvári Jánossal már találkoztunk egyszer, éppen kolozsmonostori apát voltával kapcsolatban; Kolozsvári János fráter apáti tisztéből később, 1561-ben, a csanádi püspöki méltóságra emelkedett, s mint ilyen vett részt a tridenti zsinaton, ahol 1562-ben meg is halt.16

i Az eddig elősoroltakról egy-két adatot leszámítva éppen

csak azt tudjuk, hogy püspökök voltak, előzőleg pedig domon-kosrendi fráterek. A következő kettőről részletesebb értesülé-seink vannak. E kettő Zárai Antal fráter, később modrusi és Szegedi Bátka Tamás fráter, később moldvai püspök.

Zárai Antallal (Antonius de Jadra) először akkor találko-zunk, amikor 1477. szeptember 8-án a generális, — baccalarius-nak nevezve őt megengedte neki, hogy a budai egyetemen

» B O P . IV . 196-197 . « U. o. 197. 12 U. o. — Gábor f r á t e r boszniai püspökségét Gams 369. említi . " Magyar Sión V. 604—605. 11 A B O P . csak jelzi boszniai püspökké tör tén t kineveztetését , az

e r re vonatkozó oklevelet nem közli. » M O P H . 8. 434. " P f e i f f e r 51.

.325

felvehesse a magisteri jelvényeket.17 Egyébként a magyar ki-rályi udvarban tartózkodott állandóan, mint királyi udvari káp-lán és Beatrix királyné gyóntatója. Erre mutat elsősorban is az az 1478-ból kelt generalisi engedély, amely szerint Zárai Antal fráter a magyar királynénak való szolgálata miatt socust választhat magának.18 Ebből az engedélyből tudjuk meg még azt is, hogy Antal fráter egy esztendővel ezelőtt nyert enge-délyével nem élt és nem érte el a magisteri fokozatot; még mindig baccalariusnak említtetik; megtudjuk azután azt is, hogy Antal fráter eredetileg a zágrábi konvent tagja volt.

Beatrix gyóntatójának különböző előnyöket kívánt juttatni, legalább is erre mutat az a tény, hogy 1479. áprilisában a király és királyné kérésére Zárai Antal frátert a generális a budai kon-vent vicariusává nevezi ki és nevezett konventet kiveszi a ma-gyar provinciális joghatósága alól.19 Tisztét azonban Antal frá-ter nem tölthette be a generális megelégedésére, úgylátszik túl-ságosan a háta mögött érezte az uralkodópár támogatását; a vicariusi kineveztetése után nem egészen öt hónappal, szeptem-ber 15-én kelt generalisi rendelés igen éles hangú.20 Eszerint a budai konvent a provinciálisnak vettetik alá s vicariatusától Zárai Antal fráter felmentést kap, sőt magával Zárai Antal frá-terrel is a provinciális rendelkezik; Antal fráternek pedig sem aktív, sem passzív szavazati joga nincs, sőt nem is tartozik a budai konventhez, csak éppen ott van lakóhelye. Antal frátert a magyar rendtagok közül valaki feljelentette a generálisnál. Hogy ki volt ez, nem tudjuk, de Antal fráter alighanem Debre-ceni Márkus székesfehérvári priorra gyanakodhatott, mert nyo-mát találjuk egy olyan bizonyítványnak, amelyet a generális Debreceni Márkus részére állított ki, s amely azt tartalmazza, hogy nevezett fráter sohasem írt a generálisnak a budai kon-ventről, sem Zárai Antal fráter vicariatusa kérdésében, sem a budai konvent egyéb ügyeit illetőleg.21

Zárai Antal fráter budai vicariatusánál sokkal több za-var volt modrusi püspöksége esetében; itt viszont a helyzetről sokkal világosabb képünk van.

Beatrix királyné bőségesen meg kívánta jutalmazni gyón-tatójának, Zárai Antal fráternek, fáradságát és ezért püspöki méltóságra akarta őt emelni. Nem tudni, hogy Beatrix először melyik egyházmegyét akarta Antal fráternek juttatni; de hogy volt ilyen a modrusi előtt, arra bizonyság, hogy a generális már

1 7 I V / 3 / 1 1 3 V . 18 U. o. l lS r . 18 I V 4 169r. M U. o. 170r. » U. o. 171r., 1480. márc. 20.

.326

1478-ban engedélyt ad Antal fráternek, hogy amennyiben a ki-rály és királyné püspöki méltóságra emelné öt, azt elfogadhatja és a rend kedvezményeinek és könyörgéseinek továbbá is ré-szese marad.22 Ez az engedély nem lehet kapcsolatban a mod-rusi püspökséggel, hiszen Cattarói Miklós, az Antal frátert meg-előző modrusi püspök csak 1480. elején halt meg.

Akármint volt is a dolog, 1480-ban, mikor Cattarói Miklós halálával a modrusi püspökség megüresedett, a püspöki szék betöltésének jogát a pápa is, Mátyás is magának követelte. A pápa azon az alapon, hogy Cattarói Miklós a pápai kúrián halt meg, a javadalommal való rendelkezést a maga jogának tartotta és modrusi püspöknek 1480. május 19-én unokaöccsé-nek, Riario bíborosnak udvari papját, Raguzai Kristófot nevezte ki.2:i Mátyás király viszont a maga királyi kegyúri jogának tar-totta, hogy a modrusi egyházmegye számára új püspökről gon-doskodjék; kegyúri jogát azonban nem maga gyakorolta, hanem átruházta Beatrixra. Beatrix azután gyóntatóját, Zárai Antal frátert nevezte ki modrusi püspökké. 1480. augusztus 15-ére a kinevezés már megtörtént, mert ezen a napon Beatrix a ferrarai hercegnének írott levelében, amelyben Zárai Antalnak a ferrarai egyetemre készülő unokaöccsét a hercegné pártfogásába ajánlja, már megemlékezik arról, hogy gyóntatójának püspöki méltósá-got adományozott.24

Megtörtént tehát a modrusi püspökség betöltése mind a pápa, mind a magyar király részéről; kérdés volt. hogy a melyik által kinevezett fogja a püspöki széket valóban elfoglalni.

Mátyás király erélyesen lép fel kegyúri joga megsértése ellen. Két éles és fenyegetőhangú levelet ír a pápának és egyet a bíborosok kollégiumának.25 A pápának írt levelekben Mátyás kijelenti, hogy nem várta volna, hogy a pápa királyi jogát, amely felől már régóta nem támadott kétség, s amelyet elődei példájára szabadon gyakorolt, bárki által is megsérteni engedje; utal a király népe szellemére és rámutat arra. hogy a magyarok készek elpártolni a római katolikus hittől, ha az ország javadal-mait a szentszék királyi választás és bemutatás mellőzésével adományozza; a király kegyúri joga alapján a királyné gyón-tatóját, Zárai Antalt a pápának mint modrusi püspököt bemu-tatja és kéri őt, hogy e jogos bemutatás alapján Zárai Antalt

» IV/3/115v., 1478. júl. 10. 23 A modrus i püspökség betöl tése körüli e l lenté tekre von. ld. Frak-

nói, Magyarország egyházi és poli t ikai összeköt te tései a római szentszék-kel. I I . 205skk.

24 Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából . I I . 440. 25 Mon. Vat . — Mátyás király levelei, 124. és 125. szám, dá tum nél-

kül és Epis to lae Mat th iae Corvini . IV. 57. sz.

.327

erősítse meg, s ne támasszon nehézséget e téren, bárki kérné is rá ; annak kijelentését sem mulasztja el Mátyás, hogy bárki tö-rekedjék a püspökség elnyerésére, azt még akkor sem fogja megkapni, ha amaz egyháznak főpásztor nélkül kellene maradni is. — A bíborosok kollégiumához küldött levelének legéle-sebb része az, ahol Mátyás azzal fenyegetőzik, hogy a magyar nemzet készebb a címerét ékesítő kettős keresztet hármassá alakítani (vagyis a keleti egyházhoz csatlakozni), mintsem meg-engedni, hogy a korona jogához tartozó javadalmakat és főpapi állásokat a szentszék adományozzon.

Mátyás erélyeshangú leveleinek megvolt a kellő eredmé-nye, a pápa nem védte mereven álláspontját és megnyugtató le-velet küldött a magyar királynak. Mátyás is azonnal enyhébb hangnemet kezd használni, bár válaszában álláspontjából tulaj-donképpen semmit sem enged, azt írván, hogy semmi nem lehe-tett rá nézve kellemetlenebb, minthogy az elődei által sértetlenül megóvott kegyúri jogokat éppen az ő uralkodása idején sértsék meg; de mivel most a pápa kegyelmesnek mutatja magát, azért köszönetet mond neki.26

IV. Sixtus pápa azonban, — az ellentétek így legalább is külsőleg elsimulván —, várt még a végleges döntésseL Talán sokáig függőben maradt volna az ügy, ha Raguzai Kristóf 1483. tavaszán pápai bullákra hivatkozva Zárai Antal fráter és hívei ellen nem alkalmazott volna egyházi büntetéseket. Ez ismét ki-újította az ellentéteket és, hogy a dolog el ne mérgesedjék, a pápa kénytelen volt saját hívét, Raguzai Kristófot, Mátyás előtt azzal vádolni és ezzel hitelét rontani, hogy a pápai bullákat csalárd módon szerezte meg. Ezt 1483. július 16-án írja a pápa Mátyásnak; Zárai Antal megerősítését azonban most is halo-gat ja és ennek okául azt hozza fel, hogy várnia kell, amíg Ra-guzai Kristóf számára eggy másik püspökség üresedik, ahová áthelyezheti; Raguzai Kristóf ugyanis nem maradhat egyház-megye nélkül, mert már püspökké szentelték.27

IV. Sixtus nem is foglalkozott tovább a dologgal; Zárai Antal azonban végül mégis csak modrusi püspök lett: VIII. Ince pápa félévvel trónralépte után, hogy a bonyodalmaknak egyszer s mindenkorra véget vessen. 1485. elején Zárai Antalt modrusi püspökségében megerősítette.

Raguzai Kristóf egyébként valóságos modrusi püspök is lett, de csak Zárai Antal után, 1490-ben.

Hogy az egész modrusi püspökség körül forgó ügybe a do-monkosrend részéről történt-e aktív beleavatkozás, nem ismere-tes. A generális mindenesetre azon lehetett, hogy Zárai Antal a

Mon. Vat . — Mátyás király levelei , 127. szám, 1481. márc . 11. « V M H . I I . 485., 664. szám.

.328

modrusi püspöki szék valóságos birtokosa legyen. Ezt olvas-hatjuk ki egy 1482. áprilisából származó engedélyéből, amely szerint Episcopus Modrusiensis dominus Antonius de Jadrdnak nevezi Antal frátert, anélkül tehát, hogy kitenné neve mellé az „electus"-t vagy más, végleges megerősítésének hiányát jelző megkülönböztetést.28 Az engedély egyébként arra ad felhatal-mazast Zarai Antalnak, hogy egy klérikust és egy conversust sociusoknak választhat magának a domonkosrend fráterei kö-zül. Ilyen engedélyt egyébként még kettőt kapott Zárai Antal fráter; egyiket már említettük feljebb, a másik 1480. áprilisából, tehát meg szintén modrusi püspökké történt kineveztetése előtti idobol származik/" Ez utóbbi is két socius választását engedi meg; a kettő közül a klérikus éppen Szegedi Bátka Tamás, akiről mint moldvai püspökről kell szólanunk.

Szegedi Bátka Tamás a pesti konventnek volt tagja erede-tileg. Tanulmányai végzéséről egy generalisi rendelkezés ér-tesít, amely szerint 1476. júniusában a generális firenzei teoló-gusnak assignálja.30 Egyébként csak az eredményeket ismer-jük: 1496. áprilisában Tamás fráter a tergovisti Szent Miklós-konvent lectora lesz;31 a püspökké való kinevezését tartalmazó bulla professzornak nevezi őt, tehát a teológiai magisterséget is valószínűleg megszerezte.

Tamás fráter Zárai Antalhoz hasonlóan a királyi udvarnál kedvelt személy lehetett, aminek oka nyilván kitűnő szónok volta kellett, hogy legyen. Erre mutat a generális egy engedé-lye, amely azt tartalmazta, hogy Tamás fráter amikor akar, vagy amikor arra felszólítják, a magyar király és a főurak szolgálatába állhat, h a azok a török ellen hadba szállanak; eb-ben a szolgálatban miséket mondhat, gyóntathat, s kiszolgál-tathatja a szentségeket, ezenfelül nagyböjtben, adventben és más időben is társaival együtt prédikálhat ott, ahol azt a pro-vinciális vagy valamely prelátus kívánja.32

Tamás fráter életével kapcsolatban több adatunk van arra-vonatkozólag, hogy a rendi kormányzatot nem is egy pere fog-lalkoztatta. Ellentétbe került valamilyen anyagi kérdésben a kolozsvári konventtel 1477 végén; 1479-ben Debreceni Márkus székesfehérvári priorral különbözik össze egy bizonyos egyházi paramentum miatt, 1480—81-ben meg a temesvári konventtel gyűlt meg a baja egy Barátpariaga nevű szöllő körül, amelyet

18 I V / 6 / l M v . 28 IV/4/171v. 38 I V / 3 / l l l v . 31 IV / l l / 114 r . 33 IV/3/113v.

.329

Tamás fráter maga költségén és fáradságával szerzett; a kon-vent az első évi termést neki ígérte, de az átadásnál megkárosít-hatták és Tamás fráter a generálishoz fordult.3"

Tamás fráter többször kap ú. n. exclaustrationalis, azaz konventen kívül való tartózkodásra szóló engedélyt. Ilyet kap akkor is, mikor 1480-ban Zárai Antal fráter sociusa lesz.

1496-ban kerül arra a vidékre, melynek később püspökévé nevezik ki: a tergovisti Szent Miklós-konvent priora, s Vince mesternek Oláhországban vicariusa lesz Tamás fráter.34 Emlí-tettük már, hogy Tamás fráter 1496-ban tergovisti lector is lett.

Ezeket a tisztségeket azonban egy esztendőnél hosszabb ideig alig viselhette, mert VI. Alexander pápa 1497. szeptember 20-án kelt bullájában moldvai püspökké nevezi öt ki.35 A bulla szerint Tamás fráter az elhunyt Simon püspök székét foglalja el. Az év október 28-án Tamás fráter püspökké is szenteltetett.

Annak a ténvnek jelentőségét, hogy a domonkosrendből egyesek püspöki méltóságra emelkedtek, abban kell látnunk, hogy a domonkos fráterből lett püspök személyében bizonyosan képzett, tanult és amellett szigorú egyházi nevelést kapott klé-rikus került egy-egy egyházmegye élére, aminek pedig a XV. század folyamán az ellenkezője is gyakran megesett. Annak le-hetőségét is ki kell emelni, hogy a domonkosrendből származó püspök személye a világi klérus tagjaira bizonyos mértékben fékezőleg hatott és ezáltal a domonkosok és a világi klérus kö-közti feszültség valamennyire enyhülhetett. — Ezt feltételez-hetjük. mivel azonban a felsorolt domonkosrendből kikerült püs-pökök egyházkormányzati tevékenységeiről részletesebb ada-tokkal nem rendelkezünk, a további következtetéseket nem tartjuk helyénvalónak.

Szegedi Bátka T a m á s r ó l szól és pere i t e lőad ja I v á n y i : Credo 75skk.

» IV /1 l /179r. 35 B O P . I V . 203—204.

V I I I .

A domonkos inquisitio Magyarországon.

Az inquisitio, amelynek előképe egyes vonásaiban már az ókori keresztyénség idejében megtalálható, tulajdonképpen a XII. század utolsó éveiben veszi kezdetét. III. Ince pápa 1198-ban a cisztercieket kiildi Délfranciaországba az ottani eretnekség megfékezésére; a Iateráni zsinat 1215-ben a püspökökre bízza ezt a feladatot, hogv őrködjenek egyházmegyéjük hitbeli tiszta-ságán, IX. Gergely pedig 1231-ben megszervezi a pápai inquisi-tiót. A pápa az inquisitori hivatalokat kezdettől fogva jobbára domonkos szerzetesekkel töltötte be, bár ez nem volt kizáróla-gos domonkos-tiszt és más szerzetesek vagy világi papok is let-tek inquisitorokká.

Az inquisitio célja az volt, hogy az egyházban megőríztes-ték a tiszta hit a különböző eretnekségekkel szemben. Ennek a feladatnak betöltésére a domonkosok különösen alkalmasoknak bizonyultak: a pápa iránt való feltétlen engedelmességük, nagy-fokú mozgékonyságuk és főleg elsőrangú tudományos képzett-ségük biztosították alkalmas voltukat. Ami a tudományos kép-zettséget illeti, az inquisitori hivatalukkal később erős kölcsön-hatást váltott ki: külön ügyeltek a domonkos fráter tanulmá-nyainál arra. hogy az eretnekek ellen való vitatkozásban is ki-fogástalanul meg tudja állani helyét.

Az inquisitio módjának részletes ismertetése nem ide tarto-zik; általában ismeretesek azok az eszközök, amelyek ezt a hi-vatalt olyan rettegetté tették: a vádlóknak és a tanuknak a vádlott előtt való titokbantartása, tagadás esetén a kínvallatá-sok. a visszaeső eretnek szörnyű büntetése és az elítélt eretnek bűnhődése, a máglya. Ezeket a módozatokat különböző pápai bullák szabályozták: összefoglalását adta 1321. körül Bernan-dus Ouidonis Practica inquisitionis haereticae, illetőleg a XIV. század végén Nieolaus Evmerici Directorium inqiiisitorum címmel.

Az inquisitori hivatalt felállították mindenütt, ahol a római egyháznak hívei voltak, de a középkor utolsó századaiban csak néhány országban volt komoly szerepe: francia, spanyol, olasz és főleg a XV. században német földön. Németországban ekkor elsősorban a boszorkányperek lefolytatása volt az inquisitorok feladata. A boszorkányperek elszaporodását VIII. Ince Summis desiderantes affectibus kezdettel 1484-ben kiadott, ú. n. boszor-

.331

kány-bullája okozta; ebben a bullában a pápa összekapcsolta egymással az eretnekséget és a mágiát s a pontosan körülhatá-rolt boszorkány-bűnök kiirtására még a világi hatóságok közre-működését is szükségesnek tar t ja ; akármilyen nagyhatású volt is azonban ez a bulla, lényeges dogmatikai megállapítások nem találhatók benne. Ennek a bullának eredménye volt a két do-monkos inquisitor Heinrich Institoris és Jákob Sprenger műkö-dése és az általuk szerkesztett Malleus Maleficarum, amely mintegy kodifikálása volt az akkori boszorkányhitnek.

Magyarországon nem volt különösen nagyjelentőségű az inquisitori hivatal. Ferrarius ama kijelentését, hogy az inquisitio felállítása után mindjárt Magyarországra is bevezettetett, in-kább csak amolyan általános megállapításnak tekintjük, nem . pedig e fontos egyházi intézmény magyarországi komoly sze-replése nyomának.1 Konkrét adatot nem is sokat tud Ferrarius felhozni: említi, hogy 1308-ban a templáriusok, 1327-ben pedig az ú. n. fraticelli ellen folyt inquisitio Magyarországon és ennek vezetői domonkosok voltak; a fraticelli ellen való inquisitorok állítására 1327-i bullájában XXII. János pápa a magyar domon-kos provinciálist hatalmazza fel.2

A reformáció előtti időben találkozunk néhány magyar -országi domonkos inquisitorral, — teljes nevük inquisitor haere-ticae pravitatis —, de nevükön kívül alig tudunk róluk egyebet, inquisitori működésük módjáról és eredményéről pedig szinte semmit.

Ferrarius nyomán értesülünk az 1442-ben Magyarországba és Lengyelországba küldött inquisitor, Bartholomaeus Lapacius nevérői, aki amaz eretnekség követői közül, mely animi simpli-cis nomine vulgabatur, sokakat megtérített.3

IV. Sixtus pápa alatt az inquisitio hivatalának működése nagyobb lendületet vett: a pápa meghagyta a domonkos generá-lisnak, Leonardus de Mansuetisnak, hogy újítsa meg az inquisi-tio megszűnt állomásait; hogy ennek a megújításnak oka az inquisitio hanyatlása, vagy az eretnekségek szaporodása volt-e, azt erről való előadásában Mortier nem dönti el." Tény minden-esetre az, hogy 1474 után mindenfelé inquisitori kinevezések vannak.

Magyarországon azonban csak 1483-ból tudunk ilyet. Ez év október 28-án kelt IV. Sixtus pápa kinevező oklevele, mely-

1 F e r r a r i u s 422. ' U. o. 479. 3 U. o. 427. 4 Mor t i e r IV. 503.

.332

nek címzettje Kassai Ignácfia Miklós domonkos fráter; ugyanaz, akiről mint a budai studium tanáráról már megemlékeztünk, — budai tanárságára is éppen ez inquisitorrá való kinevezését tar-talmazó oklevélből lehet következtetni, neve theologiae profes-sor megjelöléssel lévén említve. A kinevező oklevél5 elmondja, hogy Magyarországon, ahol titokban sok tévelygés és eretnek-ség él, nincsen inquisitor, ezért Kassai Ignácfia Miklós frátert inciuisitorrá nevezi ki a pápa és felruházza mindazokkal a jo-gokkal, amik az inquisitori tiszt gyakorlásához szükségesek; hatásköre a magyar király uralmi területére terjed ki. A pápa Miklós frátert ezenfelül szentszéki praedicator generálisnak is megteszi, azzal a paranccsal, hogy az eretnekek és a törökök ellen prédikáljon és azzal az engedéllyel, hogy belátása szerinti számban praedicatorokat állíthat, akikkel ő maga rendelkezik. A pápai írat súlyos sanctiókat tartalmaz azok ellen, akik az újonnan kinevezett inquisitort tiszte gyakorlásában akadályoz-nák. viszont 100 napi búcsút engedélyez azok számára, akik a prédikációkon jelen vannak.

Miklós fráter inquisitori működéséről azután nincsen semmi közelebbi adatunk, hasonlóképpen Brünni Bálintéra és Nieolaus de Mirabilibuséra sem.

Brünni Bálint (Valentinus de Brunna), akinek a pápa által magisterré való promoveálását az 1484-i capitulum hagyta jóvá,0

Torriani domonkos generális egy rendelkezésének tanúsága szerint 1488. január 19-én lett Magyar- és Csehországban inqui-sitor.7 Ugyanő 1488. február 18-án több kedvezményben része-sül; ezek között említtetik az a pápai breve, amely eretnekeknek az egyházba való visszafogadását és feloldozását engedi meg Brünni Bálint mesternek.8

Bálint mester ezzel az engedélyével nyilván nem híven sá-fárkodott, mert másfél év múlva a generális megfosztja őt a neki adott privilégiumok élvezetétől; Sebenicóban követhetett el valamit, mert a generális azt is megtiltja neki, hogy e város konventjét tíz esztendőn belül meglátogathassa.9

Nieolaus de Mirabilibus inquisitori tevékenységéről éppen csak annyit tudunk, amennyit életével kapcsolatban is megemlí-tettünk, hogy t. i. 1493-ban magyarországi inquisitornak nevezi magát.

Említettük Ferrarius gondolatmenetét is, amely az inquisi-tori hivatalnak 1526-ig való magyarországi fennállását igyek-

• V M H . I I . 487., 669. szám. • M O P H . 8. 382. és 384. ' IV/9/156r. 8 U. o. • U. o. 159r.

.333

szik bizonyítani, hozzátéve, hogy ezt Nicolaus de Mirabilibus viselhette addig.10 Nicolaus de Mirabilibus nevét kikapcsolva an-nál is inkább lehetséges, hogy inquisitorok működtek Magyar-országon a XVI. század első negyedében is, mert a Budán re-formátori szellemben tanító Grynaeust és Winshemiust a do-monkosok íeljelentésére vettette fogságra Ország János váci püspök 1523-ban.11 A feljelentő domonkosok nyilván az inquisi-tori hivatallal tarthattak fenn kapcsolatot. Egyébként tudjuk, hogy Grynaeus és társa Brandenburgi György és Mária ki-rályné közbenjárására fogságukból kiszabadultak, de nem ma-radtak meg Magyarországon: Cordatus Konráddal együtt Né-metországba menekültek. A domonkosok Grynaeusék fogságra vettetése körüli működésének részletei nem ismeretesek.

Ez mindaz, amit a különböző feljegyzések a domonkos inquisitio magyarországi működéséről megőriztek. Valószínű, hogy nem is lett volna sok feljegyezni való. Magyarországon nem volt jelentős egyházi intézmény az inquisitio hivatala, s így természetesen nem voltak olyan szélsőséges ténykedései sem, mint egyes nyugati országokban.

10 F e r r a r i u s 429. 11 Révész I m r e , Dévai Bí ró Mátyás első magyar r e f o r m á t o r é le t -

r a j z a és i rodalmi művei . P e s t , 1863. 21.

VIII.

A domonkosrend és a reformáció.

Ebben a dolgozatban, amelynek feladatául azt tűztük ki, hogy a magyarországi domonkosok reformáció előtti történeté-ről adjon számot, nem látszik helyénvalónak a domonkosrend és a reformáció kapcsolatairól szólni. Nem is kívánunk egyebet tenni, mint a domonkosrendnek a kezdődő reformációval való kapcsolatának egy-két mozzanatát megemlíteni, — azt is csak magyar vonatkozásában.

Nem mellőzhetjük ugyanis, hogy ne szólnánk arról, hogy Luther fellépése milyen viszonyban volt a domonkosrend egyes tagjainak ténykedésével és főleg, hogy az egyháztörténetírás-ban ennek milyen nyomait találjuk. Itt azután elsősorban nem a bűnbocsánathirdetők 1516-ban kinevezett alcommissariusára, Tetzelre gondolunk, akinek működéséhez Luther 1517-i fellépé-sét általában kapcsolni szokták, hanem inkább Sylvester Prierias és Thomas de Vio Caietanus személyére. Prierias, teljes nevén Sylvester Mazzolini di Prierio, aki ebben az időben a Magister Sacri Palatii tisztségét töltötte be, volt az első, aki teológiai szak-véleményt mondott a Luther-kérdésben, egy 1518-ban ki is nyo-mott munkájában; Thomas de Vio Caietanus pedig, aki bíboros, a domonkosrend magister generalisa és egy kitűnő Aquinói Summa-kommentár szerzője volt, németországi pápai követsége folyamán megbízatott a Luther-kérdés elintézésével és 1519. októberében több alkalommal személyesen találkozott is Luther-rel. Ezekről a kezdeti időkről homlokegyenest ellenkező leírást nyújt két igen tekintélyes egyháztörténeti előadás: Mortier többször idézett domonkos generális-története és Ranke refor-máció-kori német története.1

A két előadás közötti ellentét, — bár végig megvan —, kü-lönösképpen Thomas de Vio Caietanus szereplését illetőleg szembetűnő. Mortier előadása szerint Caietanus mindent meg-tett, hogy Luther fellépése egyházszakadásra ne vezessen; mi-kor megjelent előtte, atyai jóakarattal fogadta és hangoztatta Luther előtt, hogy nem mint bírája kíván vele beszélni és csak Luther makacssága, kevélysége, gőgje és büszkesége miatt volt kénytelen azt cselekedni, amit feladata parancsolt neki: teljes

1 Mor t ie r V. 208skk. és Ranke, Deutsche Geschichte im Zei ta l te r der Refo rmat ion . München u. Leipzig, 1924. I. 226skk.

.335

visszavonulást követelni Luthertől, ígéretet arra nézve, hogy eddigi tévelygéseihez hasonlót nem fog tanítani, főleg pedig a pápai hatalom ellen nem. Mortier arra mutat rá, hogy Luther vitát akart provokálni Caietanusszal, amibe az nem mehetett bele, mert mint pápai követ és bírája, nem pedig mint profesz-szor állt vele szembe; ha alkalom lett volna a vitára, akkor Caietanusnak könnyebb helyzete lett volna, mint így; hatalmas tudása bátran szembeszállhatott volna Lutherrel. Amint a to-vábbiak során Mortier elmondja, Luther a második és harmadik találkozón sem mutatott semmi engedékenységet, nyilatkozatot olvasott fel, amelyben tanairól különböző egyetemek doctorai-ból alakított bíróság előtt hajlandó számot adni, írásbeli decla-ratiója pedig tanainak egyenes védelme volt; az állandó cél a Caietanusszal való vita volt, amit emez ismételten visszautasí-tott és Luthert azzal bocsátotta el, hogy míg más álláspontot nem foglal el, ne is mutatkozzék előtte; Luther azután Caieta-nus e kijelentésére hivatkozva és rámutatva arra, hogy mást nem tud mondani, egy Caietanushoz írott levélben bejelenti Augsburgból való eltávozását. Mortier Caietanusnak a Luther-kérdésben való szerepéről szóló előadását azzal végzi, hogy Caietanus mélyen megbántva Luther magatartásától, a szász választót felhívta, hogy az a pápa rendeletéhez híven Luthert fogassa el; a szász választó ezt megtagadta, úgyhogy Caietanus minden igyekezete ellenére is kudarccal fejezte be ezirányú működését.

Mortier-val szemben Ranke előadása szerint Luther fellé-pése után egyideig úgy látszott, hogy van mód a békés elinté-zésre, de az ügyet Caietanus vette kezébe és ezzel a békés el-intézés eleve lehetetlenné volt téve. Ranke utal arra, hogy Luther a legnagyobb alázatossággal ment a legátus elé és ké-sőbb maga is többször mondogatta, hogyha az szívélyesebben bánt volna vele, könnyen el lehetett volna őt hallgattatni; Caietanus azonban nemcsak pápai követ, hanem nagy tomista is volt és így Lutherben elsősorban az Occamból táplálkozó no-minalistát látta, aki egy egyetemen vezetője volt egy olyan cso-portnak, amely Aquinói tekintélyét igyekezte megtörni. Azután Caietanus túlzottan kidomborította hivatalos tekintélyét és ez-zel eleve rosszul fogott hozzá a kérdés megoldásához; nyílt visszavonást követelt, vitára nem volt hajlandó; Caietanus nyil-ván azt hitte, hogy néhány szóval meg tudja győzni Luthert té-vedéséről és ezzel a dolog el lesz intézve, de hamarosan rájött ar ra , hogy Luther sokkal mélyebb gondolkodású és sokkal biz-tosabb meggyőződésében, mint amennyire ő számított; erre nem tudott mit tenni és azzal bocsátotta el Luthert, hogy vagy visszavon mindent, vagy a szeme elé se kerüljön többet. Ekkor azután Luther, bár császári menlevele volt, érezve a pápai le-

.336

gátus bíbora alól a minden ellenzőt kegyetlenül eltaszító domon-kos rendszert: jobbnak látta sürgősen elmenekülni.

Ez néhány szóval a két felfogás közötti ellentét; azért mu-tattuk be, mert úgy gondoljuk, hogy magyar szempontból sem lenne értéktelen ezekkel a szemléletekkel részletesebben meg-ismerkedni, márcsak a kettő együttes vizsgálata által nyújtott igen jó forráskritikai segítségért sem.

A lutheri eszmék Magyarországon való kezdeti terjedésé-sével kapcsolatban domonkos vonatkozásban először is Wer-bőczy István ama ténykedését kell megemlítenünk, hogy az a wormsi birodalmi gyűlésen járva és látva, hogy Luther eszméi mennyire megfertőzik a lelkeket, valaki jó katholikust keresett, aki írásával szembeállana Lutherrel; meg is találta ezt Ambro-sius Catharinus domonkos fráterben, akinek Apológia pro veri-tate catholicae et artostolicae fidei ac doctriruie. adversus impia ac valde pestiferu Martini Lutheri dogmuta címmel írott munká-ját saját költségén kinyomatta, eléje pedig a magyar királyhoz szóló előszót írt. Ezzel tehát a reformáció eszméivel legelsőnek egy domonkos által írott munkát állítanak szembe.2

Gondolhatunk azután arra is, hogy 1523-tól kezdve, — ami-kor tehát már kihirdettetett minden magyarországi szöszékről a Luther tanait elítélő pápai bulla és az országgyűlés refor-máció-ellenes törvényeket kezd hozni —, a reformáció eszméi ellen a domonkosok prédikálnak Magyarországon. Erre egyes elszigetelt adatok mellett általánosságban az nyújt fogódzót, hogy a domonkos capitulumok 1523-tól minden alkalommal szi-gorúan meghagyják minden írásban és prédikálásban kiváló rendtagnak, hogy Luther Márton tanai ellen ahol tudnak, magá-nosan és nyilvánosan, templomokban és forumokon, a nép és az előkelők körében beszédeikkel és prédikációikkal szálljanak szembe.3 Az 1523-i capitulum alkalmából kibocsátott magister generalisi levél is, bár név említése nélkül, az Ür szöllőjének

2 E E M H K . I. 2 5 - 2 6 . :l M O P H . 9. 186. (az 1523-i capitulum rende lkezése ) : „Monemus

omnes et singulos tot ius ordinis f r a t r e s ac p raeser t im qui l i t te r is et praedicat ione praecel lent , et in dominó hor tamur , nec non si mer i tum obedient iae volunt , iniungimus illis, ut cont ra pes t i fe ra et virulenta Mar-tini Lu te r i dogmata , quae paulat im serpent ia in t an tam perniciem eruperunt magnamque s t ragem in ecclesia ac ruina minantur , non solum orat ionibus , sed sanctis praedicat ionibus to t is conat ibus se opponant , pri-vát im ac publice in templis, domi, for is , apud populares, p roceres et quoscunque principes o r thodoxam f idem contra illius f igmenta et haereses tueantur ." — Hasonló é r te lemben rendelkezik az 1525-i és 1530-i capi tulum is ( M O P H . 9. 200., ill. 224.).

.337

egy kegyetlen vadkan által való háborgattatásáról és Krisztus vallásának hamis és gonosz tanokkal való pusztításáról beszél, amellyel szemben a rendnek az igaz hit védelmével kell fel-lépniök.4

A domonkosrend gyakorlata szerint mind a generalisi le-vélnek, mind a capitulum határozatainak és parancsainak min-den provinciába el kellett jutniok, tehát Magyarországra is el-jutottak. Amennyiben ezekszerint a lutheri eszméknek volt nyo-muk Magyarországon, azok ellen a domonkos praedicatoroknak rendi parancsuk értelmében minden lehető helyen beszélniök kellett.

A kérdés részletesebb kifejtésére, esetleges következteté-sekre már nem vállalkozunk: az már egyrészt a domonkosrend reformáció utáni történetének, másrészt a magyar protestáns egyháztörténelemnek tárgya.

4 M O P H . 9. 180 Quod si al iquo umquam chr is i iano populo fűi t commodum et salutare, nunc est maximé n e c e s s a r i j m . cum vineam domini t rucu len tus aper ex terminet , et s ingular is fe rus í lagi t iosis et pe rve r s i s dogmat ibus Chris t i f idem depasca tu r ; p ro qua tu anda ma io re i o l im nost r i scr ibendo a tque praedicando, vi tás c c r p i r a , an imasque posuere. Accingimini ergo, pat res ac f r a t r e s charissimi, quasi boni vini to-res , non solum ad excolendam rel igios 's moribus, sed e iam sanct is s tudi is ac praedica t ionibus o r thodoxam f idem pro tegendam . . . "

VIII.

A magyarországi domonkos provincia bomlása a XVI. században.

Befejezésül néhány mondatban olyan eseményeket kí-vánunk még elmondani, amelyeknek kora túlhaladja e dolgozat időhatárait s amelyeknek részletes előadása éppen ezért már nem tartozik ide; nem érdektelen azonban, hacsak felületes vo-násokban is, meglátni, hogy mi lett Magyarországon a XVI. század folyamán abból a rendből, amely a reformáció előtt a magyar szellemi élet egyik jelentős tényezője volt.

A XVI. század harmadik évtizede már egy hanyatló do-monkosrendet talál Magyarországon. Még 1527-ben leég a pécsi konvent és elpusztul 1529-ben a szegedi is.1 Az erdélyi konven-tekről Kőhalmi Péter segesvári feljegyzéseiben azt olvassuk, hogy 1529-ben az udvarhelyi és gyulafejirvári konventeken kí-vül egy sincs amelyet a végpusztulás ne fenyegetett volna.2

Hogv mikor szűntek meg ezek az erdélyi konventek, pontosan nem tudjuk mindegyikről; Nagyszebenből 1529-ben kiűzték az csszes szerzeteseket és papokat, a domonkosok közül kettőt fogságra is vetettek, de később még egyszer visszatértek ide a fráterek; 1531-ben a besztercei tanács védelmi szempontból le-rontotta a domonkosoknak a város falánál épült kolostorát ker-testől együtt;3 a brassói konvent 1546-ban már nem áll;4 az alvinci domonkos kolostort Martinuzzi kastéllyá alakította át és 1552-ben itt is halt meg, a kolozsvári konvent Inventariuma sze-rint pedig 1556. március 15-én mindkét rendből való frátereket kiűzték e városból.5 A Királyhágón innen: 1553-ban a capitulum megengedi, hogy a körösszegi konventet a provincia megszün-

1 IV/22/76v. „Fr . Stephanus t r ans fe r tu r de conventu Quinqueeccle-siensi combus to ad conventum Zagrab iensem" és IV/22/77r. „Fr . Bar -r.abas de Ungar ia p red ica tor generál is habét l icentiam acquirendi novam f i l ia t ionem conventus in sua provincia des t ruc tu conventu suo Zegediensi p rop te r bel la ."

2 E E M H K . I . 490—492. 3 Nagyszebenre von. Fabr i t ius 90; Besz te rcé re u. o. 96. * Ivány i : Mél. Mand. 475. 5 Orsz . L tá r . Dominicani , Fasc . 34., 7. szám, ill. Magyar Sión

I V . 563.

.339

tesse,8 hét esztendőre rá pedig a várad-velencei konvent sem működik: 1560. október 8-án János Zsigmond engedélyt adott arra, hogy a váradi domonkos prior, József fráter a kolostor ja-vait elzálogosíthassa.7 Északon: a Selmecbányái tanács, való-színűleg 1536-ban, az üresen maradt domonkos kolostort sze-gényház céljaira rendelte;8 Kassán 1556-ban a nagy városi tűz-vész alkalmából leég a domonkos kolostor, amelynek vagyonát egy 1557-i királyi parancs a város őrizetére bízza.9 Tudjuk még, hogy Perényi Péter leromboltatta a sárospataki domonkos ko-lostort, — hihetőleg azért, mert a benne lakó szerzetesek szét-széledtek —,10 és ha más konventek működésének ilyen vagy olyan okból való megszűnéséről nincsen is közvetlen adatunk, valószínű, hogy a XVI. század második felére már csak alig né-hány magyarországi domonkos konvent áll, amint azt az 1561-i capitulum meg is jegyzi.11

A capitulumok jegyzőkönyvei is mutatják a magyarországi domonkos provincia hanyatlását. A harmincas évektől kezdve egyik capitulum a másik után múlik el és magyar részről nem jelenik meg provinciális vagy diffinitor a gyűléseken. 1546-ban az a Zilahi Ambrus fráter magyar provinciális van ott a capitu-lumon, aki, miután az 1553-as capitulumon mint diffinitor még résztvesz. az utolsó magyar domonkos szerzetes volt, aki a régi magyar domonkos provincia képviseletében a rend egyete-mének capitulumán megjelent.12 Ekkor, 1553-ban, a capitulum megerősíti a generális amaz engedélyét, amely szerint a magyar provinciálisnak nem kell capitulumra jönnie durante desolatione dictae provintiaeP Az előző, 1551-i capitulum egyik rendelke-zése a r j a utasítja a provinciálisokat, hogy a megmaradt pro-vinciák fizessék be a magister generálisnak és a procuratcr ge-nerálisnak járó díjaikat; ebben a felsorolásban az egykor oly gazdag magyar provincia a legkisebb összeget fizetők kö-zött van.

Ennek a nagymértékű hanyatlásnak nemcsak egy oka volt, a szálak sokfelé nyúlnak. Oka volt elsősorban a török pusztítás; már a XV. század végén vannak olyan délmagyarországi kon-

6 M O P H . 9. 354. „Ccncedimus provinciáé Ungar iae , quod possi t r e l inque re conventum Kerezzcghiensem."

r Bunyi tay I I . 436—437. » E E M H K . I I I . 91. • i f j . Kemény János , A re fo rmácz ió Kassán. Kassa , 1891., 20. 10 Adatok az egri egyházmegye tö r téne téhez . II . , E g e r , 1887.,

449—450. 11 M O P H . 10. 28. „vix unum et a l t e rum coenobio lum." 11 M O P H . 9. 302., ill. 339. >= U. o. 344.

.340

ventek, — például a csázmai —. amelyek szenvednek a töröktől és tagjai a generálistól különböző utasításokat kapnak, ha a török miatt konventjükbe nem tudnának visszatérni.14 A XVI. században azután mind erősebben és mind több helyen szoron-gatja a domonkosokat a török veszedelem; ennek nyomait megtaláljuk a generalisi registrum-könyvekben is: 1553-ban Hajmási Péter és Pozsegai István fráterek például hét aranyat tarthatnak maguknál, hogy azt a török elől való menekülésüknél felhasználhassák;15 1539-ben Dombai Krisztina és más apácák a töröktől való félelmükben elmehetnek rokonaik házába, vagy más biztos kolostorba.18

A törökön kívül más, belső háború is eleget pusztított az or-szágban: bizonyos, hogy ennek is estek áldozatul domonkos ko-lostorok; azt is láttuk, hogy nem egy kolostor tűzvész áldozata lett.

A terjedő és erősödő protestantizmus három oldalról is ká-rára volt a domonkosoknak: többhelyt a városi polgárság, a nép, vagy a földesúr fordult szembe a szerzetesekkel, űzte őket ki egy-egy kolostorból, rombolta azt le és kobozta el javaikat. Ez azonban, úgy gondoljuk, sokkal kisebb kárára volt a domon-kosoknak. mint a protestantizmus másik két oldalról jövő tá-madása. Nagyobb baj volt ugyanis a domonkosokkal való szembefordulásnál a tőlük való e/fordulás: mikor a hívek lelki éhségük és szomjúságuk eloltását a reformáció munkája által szabaddá és közvetlenül elérhetővé tett evangéliumtól várták és ezért azután a régi rend munkásait többé nem támogatták sem lelkileg, sem anyagilag; és elfordulás volt a domonkosoktól az is, hogy egyrészt meglévő tagjaik közül sokan a sajátmaguk üdvösségén való munkálkodásnak más. új formáját és az Isten-nek való szent szolgálatnak új kereteit találták meg: odahagy-ták rendjüket; másrészt pedig az, hogy sem ennek, sem a ter-mészetes apadásnak hiányát nem tudták pótolni: eltűnt az ifjak sokasága, akik domonkos fráterek kívántak lenni.

Ilyen többrétű magyarázata van annak, hogy 1561-re miért van csak alig egy-két domonkos kolostor Magyarországon.

Vincentius Justinianus magister generális tudomással kí-vánván bírni az elpusztult provinciáról, a magyar és a magya-réhoz hasonlóan elnéptelenedett osztrák és cseh provinciák vi-sitatorává a genuai Michael de Asti frátert nevezte ki. Michael fráter 1568-ban a császártól támogatást kér és egyben előter-jeszti terveit: a birodalom meglévő konventjeit meglátogatni, a cseh provinciáié capitulumot provinciális választása céljából

" IV /4 /170v. 15 IV/24/58r. " IV/25/201v.

.341

összehívni és ott a birodalom területén fekvő összes provinciákat érintő ügyeket megbeszélni. A császár válaszát Michael fráter 1568. végén kapta meg és ennek értelmében, — Bécsből ki-indulva —, elkezdte munkáját. Ügy gondolta, hogy a cseh, ma-gyar és osztrák provinciák megmaradt kolostorait egy provin-ciális kormányzata alatt egyesíti, hiszen egymagukban nem tudnának már e provinciák megállni. Mivel a cseh provincia kormányzata mindvégig fennállott, úgy tervezte Michael fráter, hogy ehhez fogja a többi megmaradt kolostort kapcsolni. Ehhez persze meg kellett nyerni a még álló konventek tagjainak bele-egyezését. Magyarországon a nagyszombati domonkosokkal keresett érintkezést; ezek 1569. január 11-én egy petitiót szer-kesztettek, mint Patres et Fratres ultimae reliquiae miserriinae nastrae Provinciáé Hungáriáé és benne elpanaszolták Michael fráternek a magyar provincia vicariusi címét viselő Körmendi Gáspár fráter túlkapásait, háborgatásait és szerzeteshez nem méltó, anyagias életét, kérvén, hogy a nagyszombati kolostort, úgyszintén az apácák monostorát is az osztrák congregatióhoz csatolja. Michael fráter a kérést teljesítette is és ezzel, 1569. elején, a magyar domonkos provincia hosszú időre elvesztette önálló létezését.17

Az 1569-ben önálló létét vesztett magyar domonkos provin-cia konventjei a XV. század második felében és a XVI. század első évtizedeiben még eleven, munkás életet éltek; ennek a mun-kás élettel teli, eleven magyar domonkos történetnek néhány jellemző mozzanatát részletesebben is előadtuk ebben a dolgo-zatban, de mindenütt igyekeztünk legalább jelezni a még meg-oldásra váró kérdéseket, kidolgozásra váró részleteket, megmu-tatni kívánván azt, hogy milyen széleskörű és milyen mélyre-hatoló kutatásokra van még szükség ahhoz, hogy megszülessék a magyarországi domonkosok történetének nagy szintézise.

17 Michael de Asti f r á t e r vis i ta tor i működésé t e lőad ja és a nagy-szombat i domonkosok pe t i t ió já t t e l j e s szövegében közli Mor t i e r V. 507skk.

Hévmutató (csak a szövegben eiu.orauló személynevekről")

Aegidius Romanus 210, 220 Aeneas Sylvius ld. I I . P iu s Alanus de R u p s 313—5 A 'be r tu s Magnus 136, 139, 203.

209, 230 Albrecht hg., Bölcs 183 — hg. 58, 59

IV . Alexander 84 V I . — 63, 69, 70, 90, 315, 324, 329 Almási (Benedekf i a ) János 247,

308, 315 — B é n e i t k 262

Alphonsus Riz ius 157—8 Altaner , B 9 Ambros:'u~> Cathar inus 336

— Flor i 257 Ambrus p . s t i pr. 69, 249 András de Ewlysz pléb. 321

— m. praed. 306 — m. prov. 43—7, 53

pécsi pr. 249 — sze' :csői k. 259 — szfeh pr. 69, 95

Andrásf ia Simon 141, 309 Andreas Scotus 264 Angelus ír. 300

— Scaymoil 157 Anna 191

— pécsi ap. 317 — f a. 105

Anselmus 207, 219 Antal f r . 280

— fr . 251 — szt. mihályi p'.éb. 321 — szob. 300

Antoninus, Szt . 34, 135, 285, 290 Antonius Andreas 203, 205, 220 Aris to te les 39, 127, 129. 130, 177,

201, 204, 206, 207, 208, 211, 212, 217—9

August inus , Szt. 102, 127, 129, 165, 169, 1 7 4 - 5 , 177, 205, 219, 283

— de Zagrabia , B. 322 Averroes 132, 206, 209 Ábel J . 10, 145, 162. 170, 173 Adám 166, 167—8, 174—5, 193. Ágoston győri pk. 42—5, 47 Árpádházi Boldog Mcirgit 11, 26,

103—5, 1 0 8 - 9 , 112, 284.

Baeumker , C. 127 Bakócz T a m á s 66, 320 Balanyi Gy. 11 Balázs m. praed. 306 — ot tocsáci pk. 322—3 — szeg. suppr. 317

Balázsf ia Antal 250 Bal tazár beszt . k. 290 Bar tho lomaeus Comazio 62 — Embessor 261

* A muta tóba a középkori személyek közül a magyarországiak ma-gyar fo rmában , magyarul , a külföldiek keresz tnév szerint , á l talában la-tinul vé te t tek fe l ; latinul szerepelnek a magyar ra le nem fo rd í tha tó nevű magyarországi domonkosok is. — Röv id í t é sek : ap. = apáca, beszt . = besztercei , conv. = conversus, erd. = erdélyi , eszt. = esztergomi, ék. = érsek, f r . = f r á t e r , hg. = herceg, k. = konventbel i , m. = magyar , org. = orgonis ta , pléb. = plébános, pk. := püspök, pr. = prior , pra. = priorissa, praed. = praedicator , prov. = provinciál is , reg. = regens, szeg. = szegedi, szfeh. = székesfehérvár i , szob. — szobrász, term. - ter-minarius, veszpr. = veszprémi, vic. = vicarius, zágr. = zágrábi .

.343

— Lapac ius 331 — Tex ie r 32, 33, 36

Bácsi Pá l 291 Bálint budai reg. ( = Pécs i B., Er -

délyi B.?) 157, 252 — vic. ( = Pécs i B , Erdé ly i B ?)

253 Bea t r ix 310, 325—6 X I . Benedek 318 Benedek lec tor 253 — erd. pk. 322 — f r . 258, 271 — szfeh. k. 255

Benedek-Szervé t szob. 300 Bened ic tus de Fi l icar ia 101 Be renga r iu s Cardinal is 13 B e r n a r d u s Claraval lensis 230, 278 — Guidonis 24, 82, 330

Ber ta l an veszpr . pk. 103 Besenyei Benedek 298 Besz te rce i Lukács 235

— Mátyás 264 — Mihály 252

Beth len Miklós 246 Béke f i R. 10 I V . Béla 25, 26, 27, 103, 104 Blasius de Boroh 85, 291 — Ragus inus 323

Boe th iu s 177, 207, 219 Bolkysz László 142 Bonaven tura , Szt. 228 — apát 97

V I I I . Bon i fa t ius 87, 89, 132, 318 IX . — 31. Borbá la pécsi ap. 317 Boszniai Pá l zenggi pk. 224 Böle K. 10 Brandenburg i György 333 Brassói J akab 154

— Miklós 3C9 — P o g n e r Antal 58 — Thomas inus 154 — Tr i s t anus 264

Budai Henr ik 107, 111 — J á n o s ( = Magyar J. mester ,

J. Magni de Hungar ia , J. Mag-ne t i s? ) 159, 255

— János keszi pléb. 27 — Mihály 101 — Miklós 295 — Sebestyén 258, 271

Búzád bán 27 Buzlai Mózes 91—2

Cat ta ró i Miklós modrus i pk. 326 Chris t ianus term. 308 Chr i s tophorus de Austr ia 300 — de V i t e rbo 101

Conradus de P russ i a 31 Corda tus Konrád 333 Csáki Káro ly 27

— Mihály 88—9 — Mór ic 27

Csáktornya i Zsigmond János pécsi pk. 96

Csánki D. 84 Csázmai Sebestyén 257 Czibak I m r e 98 Czobor I m r e és Már ton 87

— János 87

Dániel kassai k. 294 Dávid 190

— rabbi 183 Debrecen i Márkus 73, 107, 141—2,

247, 325, 328 Demete r pécsi k. 238—9, 263. Deme t r i u s Cantor i 161 Deni f le , H. 9, 102 Denis, M. 162 Dombai Kr i sz t ina ap. 340 Dominicus Gianni de Corel la 41, 47 Domin ikus von F lande rn 223 Domonkos , Szt . 13, 14, 20. 21, 3.1,

31, 84, 95, 102, 111, 114, 231. 243, 275—6, 312, 314

— budai k. 259 — szfeh. k. 292 — pr. 310.

Doro t tya , Bak Mihály özv. 104. — Cruez M á r t o n özv. 95 — pra. 317

Durandus de S. P o r c i a n o 214, 220

.344

Egr i Balázs 253 Egyed kassai k 256 Elias Raymond de Toulouse 30,

100

I I I . Endre 26, 104 Episcopi János ( = Magyarországi

J . ? ) 73, 241, 244—5, 252, 288, 307, 310, 315, 320

Erasmus Rot terdamus 138 Erasmusf ia Antal 262, 317 Erasmus Montanista 88 Erdélyi András 263, 274 — Balázs 293 — Bálint (=z Magyarországi B ?)

252 — (Brassói ) Dánielf ia Bertalan

145, 155, 246 — Gergely 240, 293 — Jakab ( = Kolozsvári J . ) 272,

288 — János ne je , Jus t ina ; Márton,

Tamás 94, 315 — József 272, 293 — Márkus ( = Gebei M.) 255

— Mátyás 263 — Pál ( = P. de Septemcastr is ,

P . de Transi lvania) 248, 251, 303, 304

Erzsébet , Pongrácz J . erd. vajda özvegye 94.

D 'Estoutevi l le kardinális 59 Esz tergomi Ambrus ld. Malon-

tai A. Eszterházy János gr. 10 Ezékiel 191 IV . Eugenius 35, 36, 37, 38 Eusíachius apát 95

— de Bononia 263 Éva 166, 167

Fabr i Antal 142, 236, 264. 284, 296, 301, 306, 313, 321.

Fabr i t ius Károly 10 Falczep György 101 Farkas Bálint váradi pk. 70, 90—1 I. Ferdinánd 93 Ferenc, Szt. 95, 137, 276, 277, 312

— apát 97 — pesti org. 300 — pécsi k. ( = Pécs i F ?) 258,

259, 299, 300 Ferrar ius , S. 9, 11, 34, 84, 98, 110,

173, 177 -8 , 231, 232, 243, 322, 331, 332

Fiumei Miklós 161 — Vince ( = Pozsegavár i V.?)

257 Fontana, V. M. 8 Földvári András 106 Franciscus de Belluno 33

— Mayronis 203, 204, 220, 221 — Nárdus 152, 154, 292

Frangepán Márton 95. — Zsigmond 322—3

Fr igh Már ton 241, 251, 273, 315 I I I . Fr igyes 40, 58, 59 Fülöp, Szép 132 — ék. 28

Gábriel de Barchinona 138 — term. 308.

Galeottus de Narnia 224 Gams, P. B. 323 Garai Domonkos ( = Magyarorszá-

gi D.?) 298 — Gergely 253—4 — Imre 259 — János 272 — Mihály 304 — Pál 295

Garcias de Loaysa 64 Gardien 137 Garin de Gy l 'Évöque 109 Gábor Gyula Gáspár fr . 304 Gebei Márkus ( = Erdélyi M ?)

255 Gentil is 27 Georgius Benigni de Salviatis 164.

167—9 Geraldus Odonis 220 Gergely, Szt. 177, 284 IX. Gergely 330 Gergely pesti k. 261

.345

— pécsi k. 245 — selmeci pléb. 320

G e r h a r d E l t en 136 G i lbe r tu s P o r r e t a n u s 207, 219 Gosz thony J á n o s erd. pk. 97 Got t scha lk 175 Grabmann , M. 9, 60, 229 Gregor ius Arirainiensis 203, 220 — Schlewing 310

Grynaeus 230, 281, 333 Gul ie lmus de Maricalmo 203, 214,

219 — Galli 157—8 — Occam 133—4, 203, 212, 215,

220, 335. — Par i s i ens i s 293 — Vaur i longus 138

G y á r f á s eszt. k. 144 , 256, 288 G y ö r g y conv. 73

— n é m e t praed. 306 — zágr . k. 160

Győr i Albe r t 257 — Baiázs 107, 111 — György 265 — Pau l inus 70, 73, 89, 91, 142,

154, 155, 173, 254, 313 — P é t e r 304

H a b a k u k 191 H a j m á s i P é t e r 340 H a s z Orbán 156 H a y m o ha lbers tad t pk. 285 Hásságyi Mátyás 260 He in r i ch absbergi pk. 182 — Ins t i to r i s 331 — von Gorkum 177

H e n r i c u s de Gandavo 210, 211, 220 — Suso 227

Hercu le s , Es te i 279 H e r c z e g Rafae l boszniai pk. 96 H e r m a n n Schedel 181 H e r ó d e s 176 H e r v e u s Claudi 157—8

— de Nédél lec 135, 203, 204, 205, 206, 208, 210, 212, 219, 223

H i e r o n y m u s 187, 189, 190 — P r e s b y t e r 287

I I I . Honor ius 13 H o r v á t h János 11, 111, 280, 312 — Sándor 10

Hóman—Szekfü 9 Hosszúaszói J á n o s 161 H u b e r t , Szt . 95 H u g ó de St. V ic to re 230 H u m b e r t u s de Romanis 23, 25, 102,

242, 283, 294 — kassai l ec tor 56—7, 61, 84

Hunyad i J á n o s 40—2, 44—5, 47, 94, 202

Hyppol i t , Es t e i 97

J acobus Brixiensis 137—8 — de Corvo 322 — de March ia 137—8 — de Roepp i s 251 — Hoogs t r ae t en 273 — Mansus urov. 73 — Sprenge r 273, 315, 331 — Uber t i 157

J a k a b budai reg. 156, 225, 230, 249 J akab f i a Gerge ly 296. J á k o b Baczanhar t 107, 111

— Riecher 35—9, 50, 56—8, 61, 66, 67, 73, 84

— Stubach 54, 55, 73 — von Li l iens te in 156, 161, 178,

225—31, 275, 280, 281, 292. X X I I . J á n o s 100, 132, 331 J á n o s kardinál is 105 — Arragónia i , b íboros 310 — kassai pléb. 310 — apát 98 — Zs igmond 91, 339

J e a n Bréhal 59 — Clérée 63 — de Mon t son 278—79

Jeanne d 'Arc 59 Jehud J u d a 194 J e r o m o s eszt. k. 256 J e r o n i m u s te rm. J e s a j a 186, 189, 191, 193 I l l ic ini P é t e r 98 I m r e eszt . pr. 310 I I I . Innocen t ius 330

.346

I V . — 102 V. — 104

V I I I . — 66, 92, 106, 315, 327, 330 J o a c h i m Tor r i an i 62, 277, 315,

316, 332. I o d o c u s P i s t o r i s 261 Johann Te tze l 334

— Tolhopf 181 Johannes Antonius apát 98

—Antonius Cat taneus 299 — Canonicus ( = Ca tha lanus?)

219 — Capreolus 135, 203, 219 — Catha lanus ( = Canonicus?)

203, 219 — Cr isos tomus 259 — Damascenus 219 — de Adorf f 180 — de Augusta 299 — de Leopol i 223 — Ot t ing 59 — de Rosa 1 5 7 - 8 — de Tab ia 273 — Doc to r i s 317 — Dominici , B. 31, 34, 109 — Duns Scotus 129— 32, 136, 169,

210, 214, 215, 220, 278 — Erasmi 67—8, 144 — Flo r i s de Corona 154 — Galeo t tus fia 224 — Gallensis 286 — Gri t sch 296 — Jol ic i 1 5 7 - 8 — Lesner 67 — Magnet is , J . Magni de Hun-

garia ld. Budai J ános — Meyer 50 — Neopol i t anus 203, 219 — Nide r 293 — Nigr i 183 — Scotus 203 — Smisner 240 — T e u t o n i c u s 25, 26, 322 — Vercel lens is 109 — Vic tor i i de Camer ino 167—8

J o n a s szfeh. k. 142 Jo rdanus de Saxonia 99

Józsa (Boldog J ó s a ) 89, 265 József váradi pr. 81, 339 Ipolyi Arnold 10, 300 Is tván, Szt . 26 V. I s tván 26, 104 I s tván conv. 67 I s t ván f i a Ber ta lan 70, 306, 143—4 Jüan de T o r q u e m a d a 135 Ju l ianus 24

— Naldi de Ubaldur i s 323 Ivánka váradi pk. 319 Iványi B. 11, 84, 145

Kassai Balázs 260 — Craus Már ton 283, 294 — Ignácf ia Miklós 156, 161—2,

164, 170, 311, 332 — Márkus 321 — Miklós 154, 162, 164 — András ( = Magyarország i

Miklósf ia A.?) 143 — P é t e r ( = Magyarország i P . ,

Pé t e r f i a P ?) 73, 144, 249 — P é t e r 261

Katal in , Szt. 103 — Sienai Szt. 26, 31, 137, 153,

2 7 6 - 8 — asszony 287

Kálmáncsehi P é t e r 247, 291 Kápolnai J á n o s 265 Keck Simon 320 Kecskemét i Mihály 144, 245 IV . Ke lemen 102 V. — 318 Kelet i Mihály 142 Keresz t e lő János 173, 174, 176 Kolozsvár i Antal 70

— Ádám 154, 272, 298 — J a k a b ( = Erdély i J . ) 154 — János csanádi pk. 97, 98, 324 — P é t e r 154

Komáromi T a m á s 255 Konrád Feyber 185, 191

— Koell in 274 Kon t f i a Ber ta lan 298 K o m i s Mihály 285, 296 Kovács ( = F a b r i Miklós) 259

.347

Kovachich M. 313 Kőhalmi Mihály 157, 241, 272, 294 — P é t e r 338

Körmendi Gáspár 97. 98, 341 Körösszegi Benedek 308 K r a j n a i J ános 160 Kriszt ina pécsi ap. 317

Lacordai re , H. D. 9 Ladányi Gergely 265 Ladomér ék. 28. I I . L a j o s 93, 97 X I I . L a j o s 158 La jos , B a j o r 132 — hg. 180, 182

Landu l fus 203, 220 Laskai Ozsvát 312 Lábath lani Gergely 89 IV . László 82 V. — 40, 50, 51, 52. 54 László eszt. prépost 2E4 Lede re r György ( = G. Cerdcn i s )

261 X. Leo 66, 91, 319 Leonardus Dat i 32, 34

— de Brixenthal 39—61. 66, 86, 136, 270, 292, 320

— de Mansuet is 61, 65, 277, 323, 331

— de Utino 285 — Vilszkcher 59

Lionardo de Perug ia 135, 177 L ipó t hg. 24, 61 Loc, P. 9 Losonczi Benedek 291 Lőhr , G. M. 72 Lőr inc , Medici 167, 168, 169 Lucas Cronacus 251 Ludov icus de Bernoia 261 De Lugo 167—8 Lukács boszniai pk. 324 L u t h e r Már ton 75, 133, 334—6

Magyar János ( = Budai J ?) 255 — Mózes 263 — Pál , B. 1 2 - 4 , 21

Magyarország i Antal ( = Z á r a i A ? ) 246

— Ambrus ( = M a l o n í a i A ?) 256 — Ádám 249 — Bálint ( = Erdé ly i B , Pécs i

B ?) 252 — Bálint mes te r prov. (— Erdé-

lyi B , Pécsi B ?) 253 — Benedek 160, 257 — Ber ta lan 263 — Boldog I lona 11, 103, 278, 284 — Dénesf ia P é t e r 101 — D o m o n k c s (— Garai D ?) 298 — Fü löp 263 — György 297 — I m r e ( = Pécs i I . ? ) 250

— J a k a b 263, 273 — J á n o s ( = E p i s c o p i J ?) 244 — J á n o s 145 — Lukács ( = Váczi L ?) 244 — Mihály 260, 270 — Mihály 263 — Mihály szent fö ld i zarándok

316 — Mihály pálos 280 — Mihá 'y , a Sermones Praed-

í ró ja 292, 296, 312 — Mihály (p r imus ) 265 — Mihály (al ius) 265 — Miklós ( = Pozsegavár i M.? )

263 — Miklósf ia András ( = Kassai

A.?) 294 — P é t e r ( = K a s s a i P ?) 144, 249 — Simonf ia Balázs 251 — Vitá l is 255

Makkai Lász ló 10 Malonta i A m b r u s ( = E s z i e r g o m i

A., Magyarország i A ?) 256 Mandonnet , P . 9, 12—4 M a n f r e d u s P a r n u n s i s 33 Marcus Ba rbo 104 Marsi l io F ic ino 168—71, 199 Mar t ia l i s Aur ibe lü 40, 42, 48, 50,

51, 52, 53, 54, 56, 251, 319 Mar t in Mair 181 Mar t inuzz i György 338 Matheus Byankus 224 — de Pon t in iano 33

.348

— vocatus Phi losophus 160, 290 Mathias de Rupe 236 — de Szydlów 223

Mályusz E. 11, 108, 145 Mária m. ki rá lyné ( I V . Béla) 25

26. — ( I I . L a j o s ) 96, 333

Mármaros i Márkus 262 IV . Már ton 317 V. - 34 Már ton f r . 255 — szfeh. k. 256 — szfeh. pr. 247, 291 — szob. 301

Mátyás k : rá ly 65, 93, 105, 106, 108—9, 145, 150—1, 156, 164, 169—71, 184, 198—9, 202—3, 237, 248, 310, 322, 325—7.

Megyesa l j i P é t e r 106 Menyhér t beszt . k. 262 Michael de Asti 340—1 — de Insul is 249, 273 — de L ies t emur 272 — de Poloiz 88 — de Suplio 146

Mihály, Szt . 89 — deák 295 — milkói pk. 320 — pléb. 321

Mihályf ia Mihály 68, 290 V. Miklós 37, 38, 41, 48, 53. 96 Mor t ie r , A. 8, 9, 36, 60, 70, 73, 331,

334—5. Mózes 191 Munio de Zamora 313 Muress János és fe lesége Kata-

lin 284

Nagy L a j o s 26, 236 Nádasdi P é t e r 264 Nicas ius pléb. 289 Nieolaus Bordi is 313

— Cusanus 52—3 — de Dacia 296 — de Lyra 188, 190 — de Mirabi l ibus 10, 12, 73, 147,

1S6, 161—78, 254 , 281, 292. 297, 311, 312, 332—3.

— Eymer i c i 330 — T r i v e t u s 190

Ny í rbá to r i Ber ta lan 292 Nyirkál ló i T a m á s 155

Octav ianus Scotus 298 Oláh Miklós ék. 98 VI . Orbán 25, 26, 30, 80 V I I I . — 277 Orbán beszt . k. 254 — szob. 301

Ország J á n o s váci pk. 333

Palmar P é t e r boszniai pk 324 Paulus Burgens is 190

— Monelia 164 — de Vysz 255 — Januens is 262 — N a y s 257

I I . Pál 106. 150, 237, 319, 322 Pál prov. 259 Pel l icanus 198 Perény i P é t e r 339 Pest i András 259

— András 262, 317 — György 317 — T a m á s 264

P e t e r Wel len 47, 54—5 P e t r u s szebeni vic. 28

— Aquilanus 203, 220 — Aureo lus 177, 203, 206, 221 — Berchar ius 285 — de Bruxel l is ( = de Crocka r t )

223 — de Cade 154 — de Pa lude 203, 219 — Hispanus 206, 219 — Lombardus 120, 135, 136, 169,

219 — Nigr i 12, 151, 156, 178-225,

230, 248, 274, 280, 292, 297, 298

— Ranzanus 109 — Siculus 293 — Swietopelk 222 *

.349

Pécs i Bálint ( ^ M a g y a r o r s z á g i B.?) 73, 252, 254

— Bálint 263 — Fe renc ( = F. pécsi k ?) 300

György 153, 156, 249 — I m r e ( = Magyarországi I . ? )

73, 142, 250, 253 — Is tván 259 — Kelemen 261, 273 — László 73, 110, 261 — Máté 299 — Mihály 2 3 8 - 9 , 258 — Ozsvát 73, 238, 254, 259 — P é t e r 258 — Tamás 247

P é t e r apostol 172, 176 — conv. 68. — gönci pléb. 286, 289, 321 — Medici 167 — pécsi kanonok 110 — szob. 301

P é t e r f i a Pé te r ( = Kassai P . ? ) 144 P f e i f f e r M. 10, 13, 84, 90, 104 P i co della Mirandola 168, 169 P ich Mihály 261 I I . P ius 4 7 - 5 0 , 105, 106, 108, 138 V. - 64 P la tón 177, 208, 221, 229 Pográny i Mátyásf ia Ágoston 68 Po lna r Gábor boszniai pk. 324 Po lne r Pé te r 251, 273 Ponsa boszniai pk. 322 P o r p h y r i u s 128, 177, 201, 207, 209,

210, 211 Pozsega i Is tván 340

— Lőr inc 290 Pozsegavár i Bernát 257

— Miklós ( = Magyarországi M ?) 263

— Vince ( = Fiumei V ?) 257 Pozsonyi J á n o s 280 P r a y Gy. 234

Qué t i f -Echa rd 8, 154, 157, 226, 232, 296.

Raguzai Gergely 295

— Kris tóf modrusi pk. 326—7 Ranke L. 3 3 4 - 5 Raymundus de Capua, B. 30—4 — Mar t inus 188, 197

Rainaldus pléb. 28 — de Novimagio 201

Ráskai Lea 111 Regensperg i Lénárd 153 Reicher t , B. M 9 Reuchl in 198 Riar io b íboros 326 Ricca rdo 23 Richardus de P o f f i s 230

— de S i t t a r t 249 R o b e r t u s Ho lko t 220 Rózsavölgyi Lőr inc 245 Rudolf váci pk. 322

Salamon rabbi 186 Salvus Casse t ta 64 , 69, 136, 245,

309 Sámuel Ka roch 181 Sasso Lőr inc 295, 299 Segesvár i F e r e n c 235 Selmeci Domonkos 260, 291 Seraphinus de Ragus io 153 Serva t ius Fancke l 72, 249, 252 Simon győri k. 247

— Li thauer de Cremsa 69 — moldvai pk. 329

IV. Sixtus 20, 63, 87, 88, 93, 101, 106, 138, 189, 224, 277,279,280, 315, 318, 323, 327, 331

Steill , F r . 8, 226 Stephanus de Nel iche 161 Sümegi Bálint 68 Swarczin György 142 Sylves te r P r i e r i a s 335 Szarka Gyula 11 Szebeni P é t e r 304 Szegedi András 249

— Bátka T a m á s 101, 145, 249, 281, 310, 324, 3 2 8 - 9

— Domonkos 259 — Gál 259 — Gergely 304 — György 265

.350

— J á n o s 161, 254, 293 — Miklós 258 — P é t e r nándor f . pk. 323

Szekszárdi J ános 73, 160, 260 Szentdénes i T a m á s 96 Szentei György 68, 86, 309 Szepeh th Miklós 97—8 Szerémi Gerge lyf ia Mátyás 101 Szécsi Dénes ék. 96, 105, 110 Székely Mihály lábatlani k. — pécsi k. 258 — T a m á s 141

Székesfehérvár i Ambrus 142, 256, 257

— Antal 160, 262 — Balázs 257 — I s tván 260, 292, 304 — J á n o s 257 — J o n a s 252 — K r i z o s z t ó m 259, 317 — Léná r t 256, 257 — Mihály 256, 257

Szilágyi E rzsébe t 104, 105, 106 Szt ropkói Lőr inc 153

Tamás , Aquinói Szt. 8, 129—36, 139, 165, 166, 168, 169, 170, 175, 177, 187, 188, 190, 202—3, 206, 209, 210, 211, 214, 215, 218, 223, 227, 228, 230, 233, 278, 285, 286, 287, 335

— apát 96 — lábatlani pr. 90 — pesti org. 300 — pécsi k. 70—1 — váradi k. 264

Ta t a i Máté 253 T á d é kassai k. 258 Temesvá r i P e l b á r t 312

— J á n o s 263 Theodor i cus kun pk. 322 T h o m a s Antonius Caf fa r in i 278

— de Rea the 164 — de Siena 153 — de York 227 — de Vio Caietanus 63, 64, 109.

136, 152, 154 , 293, 334—5 — Fulgen t i i 236, 264

Tolna i Máté 97 T o m k ó J á n o s 322 T o r d a i P á l 276 T ó t h László 11 T u r i Már ton 85, 250, 253

Új lak i Miklós 93 I I . Ulászló 66, 91, 156, 172, 1 7 7 - 8 ,

226—7, 237, 280, 324 Ulr ik , Szt. 95

— Eiz inger 40 Uvisesz Gerge ly 301

Valent inus de Brunna 67, 272, 332 — Leonini 157

Vargha Dámján 10 Váczi Léná r t 142

— Lukács ( = Magyarország i L .? ) 243—4

— Pá l 111, 2 3 1 - 4 — Pá l argyasi pk. 234

Váradi J ános 265 — P é t e r ék. 279 — T a m á s 264

Vercel l inus de Verce l l i s 138 Veronika pécsi ap. 317 Veszprémi András 293 Vince mes te r 329 Vincent ius a S. Geminiano 158

— Bandell i 62 , 63 , 64, 107, 279 — Bel lovacensis 219 — Jus t in ianus 340

Vitál is szebeni pr. 235, 236 Vörös L. 10

Walde , B. 189 Walz , A. M. 8 Weiswei le r 12 W e r b ő c z y I s tván 336 Winshemius 333

Zalánkeméni I s tván 291 — P é t e r 238

Zágrábi Antal 247, 248

— Ágoston 4 1 - 9 , 69, 290, 304 — János 298 — Mátyás 147, 152 — Miklósf ia I m r e 69, 154, 156,

184, 2 4 8 - 9 , 251, 298 Z á r a i Antal ( = Magyarországi

A ? ) 141, 147, 151, 198—9,

202, 246, 310, 324—8, 329 — Miklós 250

Zilahi Ambrus 339 Zs igmond m. király 34, 145 — lengyel király 66 — hg. 59

Zsóf i a pra. 105

HELYESBÍTÉS:

25. lapon alulról a 4. sorban IV. Orbán helyett VI. Orbán

68. lapon alulról a 15. sorban Miklós helyett-György

219. lapon felülről a 6. sorban Boethius után ki-maradt: Gregorius

249. lapon alulról a 7. sorban Michael de Insulis utan kimaradt: regens és Richardus de Sittart magister studentium

Tartalomjegyzék.

Oldal Előszó — — — — — — — — — — — _ _ _ _ 5

I. Bevezetés — A domonkosrend és a magyar történeti i rodalom — 7 II. A domonkosrend Magyarországon a XV. századig — — — 19

III. A rendi reform Magyarországon. Az observant ia — — — — 29 IV. Magyarországi domonkos kolostorok a XV. és XVI. században 7ó

1. A domonkos kolostor és provincia — — — — — — 76 2. Magyarországi férf ikolostorok a XV—XVI. században — — 80 3. A XV—XVI. század ú jonnan a lapí to t t konvent je i — — — 86 4. Domonkos szerzetesek más rendek kolos tora inak élén — — 95 5. A „Congregatio Peregr inant ium"-nak a magyar provinciához

csatolt konventjei — — — — — — — — — — 99 6. Magyarországi női kolostorok — — — — — — — — 102

V. Studium — — — — — — — — — — — _ _ _ i n 1. A domonkosok tanulmányi r end je — — — — — — 115 2. A tanulmányok filozófiai és teológiai t a r ta lma — — — — 125 3. Magyarországi domonkosok tanulmányai — — — — — 139

aj a budai studium — — — — — — — — — 145 b) Nieolaus de Mirabilibus — — — — — — — — 161 c) Petrus Nigri — — _ _ — _ — _ _ _ n g d j J á k o b von Lilienstein — — — — — — — — 225 e) Váczi Pál — — — — — — 231 t ) a nagyszebeni studium — — — — — — — — 234 £) a pécsi studium. Más magyarországi s tudiumok — — 236 h) magyarországi domonkosok külföldi t anu lmánya i — — 241

4. A magyarországi domonkos könyvkul túra — — — — — 2á2 5. Magyarországi domonkos művészek — — — — — — 29')

VI A domonkosoknak a hívek közötti m u n k á j a Magyarországon — 302 1. Lelkigondozás — — — — — — — — — — — 302 2. Aj ta tosságok — confra terni tasok — — — — — — — 312 3. A domonkosrend és a világi klérus viszonya Magyarországon 317

VII. Domonkosrendből való püspökök Magyarországon — — — 322 VIII . A domonkos inquisitio Magyarországon — — — — — 330

IX. A domonkosrend és a reformáció — — — — — — — 334 X. A magyarországi domonkos provincia bomlása a XVI. század-

ban — — — _ — — 338 Névmuta tó — — — — — —• — — — — — — — — 342

Résumé.

L'Ordre des Fréres Précheurs en Hongrie avant la Réformation.

I. La littérature historique hongroise s'est, jusqu'ici, p?u occupée de l'ordre des Fréres Précheurs qui, surtout dans le domaine spirituel, jouérent un róle si important dans la vie du moyen-áge. En premier lieu, elle ne s'est pas servie des sour-ces et études publiées á l'étranger traitant de ce sujet. Mérne les sources s'y rapportant spécialement ne sont recueillies que sur l'époque s'étendant jusqu'ö 1241, á partir de cette date, ce n'est que quelques parties qui furent publiées. La partié des registres du maitre général ayant trait & la Hongrie et se trouvant aux archives centrales de l'ordre attend aussi sa publication; gráce á l'amabilité du prof. B. Iványi. qui y avait fait des recherches, il a été possible d'en utillser dans cet ouvrage quelques données.

Mérne sur la base des sources dont on pouvait disposer, des recherches assez peu nombreuses et isolées. furent faites trai-tant de I'histoire des dominicains de Hongrie.

Pourtant. des questions d'une importance capitale au point de vue de I'histoire ecclésiastique, politique et soirituelle de toute l'Église hongroise attendent leurs solution en connexion avec le röle de l'ordre joué en Hongrie. Dans I'ouvrage cides-sous. on peut trouver la solution se quelques-unes de ces ques-tions. tandisque celle des autres y est au moins indiquée.

II. L'ordre s'établit en Hongrie peu aprés sa fondation, en 1221; les dominicains se rendirent ici sous la conduite du Bienheureux Paul de Hongrie, précédemment professeur de droit á Bologne et disposérent bientőt de beaucoup et populeux couvents. Les premiers temps, leur principal chamo d'activité était la mission paienne orientale (surtout celle parmi les Cow-maus mais nous devons considérer comme leur plus importante oeuvre l'introduction de la gothique en Hongrie et par lá l'éléva-tion de la civilisation hongroise au niveau de celle de l'Occident.

L'histoire jusqu'au XV. siécle des dominicains en Hongrie démontre que les fréres étaient intimement liés avec les sou-verains, les nobles et le peuple du pavs.

III. Pareillement aux autres ordres, celle des dominicains aussi se trouva. au XV. siécle, en décadence. Un mouvement tendant á la réformation des ordres, l'observance, commencé á la fin du XV. siécle par le Bienheureux Raymond de Capoue et désirant ramener la vie desordres a l'austérité pri-mitive, mit fin a cette décadence. Nous trouvons les premiéres

II

traces positives en Hongrie de l 'observance vers la cinquiéme décade du XV. siécle en Transylvanie, dans le résultat de l'oeuvre du frérc Jacob Rieclier de Bálé, délégué par le pape Eugenius IV. La véritable réforme de grandé cnverguere de la province hongroisc se rattache, sur la demande de Jean de Hu-nyad, au nom du professeur viennois, Léonard de Brixenthal (cinquiéme décade). Le nombre des couvents réformés de Hongrie indubitablement réformés et celui qui, » en iuger sur certains indices, peuvent nous apparaHre comme de tels, dé-passe 20.

IV. Au point de vue de l'organisation, les dominicains nous offrent, en Hongrie, Ie_ méme aspect que dans les autres pro-vinces de l'ordre. A fépoque de l'introduction de l'ordre en Hongrie la province comprenait presque toute l'Europe Orien-tale. Mais bientót les couvents de Pologne et de Bohémé se transformérent en provinces autonomes, tandisque leur exemple fut imité par ceux de Dalmatie au XV. siécle. Ainsi. á la fin du moyen-áge, 50 couvents de fréres se trouvérent sur le ter-ritoire des cinq nations de la province dominicaine hongroise. En dehors d'eux, plusieurs couvents existaient dans les sze les précédents qui au cours des temps, disparurent, par contre il v en avait quelques-uns fondés dans le XV.—XVI. szeles . — Nous trouvons quelques monastéres de St. Benőit dont l'abbé ou le porteur de ce titre étaient fréres dominicains.

Les couvents de Moldavie et de Valachie de la Congréga-tion des Péregrinants accomplissant la mission paienne orien-tale appartinrent, pour une courte durée, de méme á i a province hongroise.

Le nombre des couvents de soeurs était, dans la province hongroise, assez restreint. Mais de ce petit nombre le plus important fut celui de la Nyulakszigete (aujourd'hui Ile Mar-guerite) fondé par le roi Béla IV. ou vivait la plus attrayante individualité de cet áge, la fille de roi hongroise appelée sou-vent sainte, la Bienheureuse Marguerite dont E. Málvusz dít avoir été le Hongrois moderne du XIII. siécle.

V. Du point de vue des études, les dominicains s'écartérent de la pratique jusqu'alors suivie. Les membres du clergé sécu-lier et ceux des autres ordres pouvaient. en effet. fairé de plus liautes études; par contre, d'aprés les réglements des domini-cains, chaque frére était tenu a accomplir, dans les Études Oé-nérales, ou Particuliéres, de plus hautes études théologiques.

Les dominicains suivaient les enseignements de Thomas d'Aquin c'est 4 dire, ils se ralli£rent au thomisme, s'opposant ainsi, d'une part aux scotistes, partisans de Duns Scotus, de l'autre au nominalisme épanoui dans l'Occam.

Des études d'avant la réformation des dominicains de Hongrie, nous disposons d'assez amples détails. Nous connais-

III

sons le nom de plusieurs lecteurs. nou en savons méme de quelque-uns a lecole de quel couvent ils enseignérent. Nous connaissons deux Études Oénérales dominicaines de Hongrie. L'une, celle de Bude, ayant fonctioné déjá au XIV. siécle, est. en 1477, citée sous le nom d'„université" amplifiera ses cadres autour de 1480, et deviendra, ainsi, l'université du roi Mathias. ses constitutions seront en 1495 confirmées. en 1507 elle sera installée á I'exemple de Bologne et le corps enseignant se compléte de sept professeurs parisiens; apré s 1530, nous n'en entendons plus rien. Elle comptait parmi ses régents et pro-fesseurs plusieurs savants étrangers: trois d'entre eux sont particuliérement célébres. L'un est le Hongrois Maitre Nieolaus de Mirabilibus, originaire des Kolozsvár qui, avant de venir a Bude, fut le régent des Études á Florence (1489); il y éerit, en italien, un ouvrage sur la conscience et s'engage en éerit et de vive voix dans une discussion théologique avec la fran-ciscain Georgius Benigni; a l a maison, il éerit, se servant. comme base, d'un de ses sermons de cour un traité sur la pré-destination. L'autre savant célébre est I'AlIemand Petrus Nigri, excellent hébraiste et scolasticien á la fois. Dans sa premiére qualité, il éerivit deuz ouvrages contre les .luifs, l'un en latin, l'autre en allemand. (1475, 1477). Le volume latin contient les premiéres lettres hébraiques imprimées. Comme scolasticien, il se distingue avec son ouvrage intitulé Clipeus Thomistarum et dédié au roi hongrois Mathias (1481), contenant des com-mentaires en partié á Porphyre, en partié á i a théorie des Ca-tégories d'Aristote adressé contre les scotistes et les „mo-derni" c'est á dire nominalistes. Le troisiéme est Jacob von Lilienstein qui dédia son ouvrage sur la sagesse divine (1505) au roi hongrois Vladislas.

P ré s de Bude sur la Nyulak-szigete travaillait M. Paul de Vácz traducteur du latin en hongrois des régles des religieuses.

La fondation des deuxiémes Études Générales á c ó té d t Bude. furent ordonnée par le chapitre générale de 1525; leur siége est Nagyszeben en Transylvanie. Sur ses travaux, nous rnanquons de détails.

D'aprés les réglements généraux, il dévait y avoir au moins 2—3 Études Particuliéres par province. II y en avait en Hongrie a Bude, dans la Hongrie du Sud á Pécs, probablement dans le Hongrie septentrionale á Kassa et quelque part — dans uu couvent non définiable — en Transylvanie.

Pour fairé de plus hautes études, les dominicains de Hon-grie fréquenterent aussi les Études Générales de l 'étranger. Les données des actes des chapitres généraux et des registres encore inédits des niaHres généraux indiquent toute une série de dominicains ayant étudié á l 'étranger. La plupart d'eux s acheminerent vers l'Italie (surtout vers Perugie) et vers

IV

l'Allemagne (Cologne); mais nous savons de quelaues séjours a Paris. — Ces études á I'étranger assurérent un vif contact des dominicains de Hongrie avec la civilisation occidentale. fait trés considérable au point de vue de l'histoire soirituelle générale hongroise. Tous les mouvements spirituels et luttes Ihéologiques auxquelles, avant le réformation. les dominicains prirent part. arrivérent, par l'intermédiaire de ces éléves étu-diant plus ou tnois dans le pays hongrois. — Et les fréres de Hongrie propagérent ensuite la civilisation occidentale: ceux fréquentant la Moldavie et la Valachie ont, sans doute. accompli une oeuvre civilisatrice sur ces territoires orientaux.

L'instruction généralement forte des dominicains explique pourquoi le livre jouait un rö]e si important dans la vie des couvants aussi bien que dans la vie individuelle des fréres. En dehors des livres officiels (actes de diapitre, textes de régles), d 'ouvrages ö sujet liturgique (missales. bréviaires) et d'aide de soins spirituels (recueil de sermons. traité de morál) et de la Sainte Ecriture, les oeuvres les plus variées, manu-serites et imprimées de la littérature scolastique movenágeuse étaient trouvables dans la possession des couvents et dans celle — il y faltait la permission des préposés — des fréres. Tout ce que nous venons de dire peuvent étre prouvés nar l'exemple de livres provenant de possessions de dominicains de Hongrie.

II y a enfin quelques données dispersées nous apprenant que les dominocains de Hongrie ne s'abstinrent pas des ar ts : nous connaissons dans les rangs des fréres de Hongrie plusieurs illustrateurs de livres. organistes, et sculpteurs.

VI. L'oeuvre de soins spirituels que les dominicains pro-diguaient á leurs fidéles consistait, a proprement parler. en des prédications et en des confessions. L'ordre apportait une grandé attention a former des forces remarquobles aPtes a accomplir cette táche. L'activité de pére spirituel du frére dominicain pouvait se déployer dans les conditions suivantes: á l'église du couvent, sur le territoire appartenant au couvent et réparti parmi les fréres, dans les Termes, éventuellement comme curé, comme chapelain d'une église non-congrégationnelle ou de la cour. ou bien chargé d'une mission speciale, en qualité d'inqui-sitéur, d'annonciateur de croisades ou d'indulgences. Pour tous ces cas, de méme que pour les genres de sermons prononcés á pareil occasions, nous disposons aussi d'exemples hongrois et nous possédons des données concernant le III. ordre des dominicains de Hongrie et l'expasion de l'exercice de la rosaire dans le pays.

Les dominicains. furent en Hongrie aussi. comme partout, génés dans l'accompiissement de leur táche de soins spirituels par l'attitude hostile provenant de la jalóusie du clergé séculier, malgré le fait que des ordres papux et des occords

<3 communs régajent á plusieurs reprises les principes á suivre et les limites á observer. Néanmoins, il y avait plusieurs parmi les séculiers qui portait de l'affection á cet ordre: entre autres. des dispositions testamentaires de séculiers en faveur de cou-vents dominicains le prouvent assez.

VII. Plusieurs des fréres de la province dominicains ont atteint á la dignité d'évéque. II nous faut mentionner. comme les plus célébres, le frére Antoine de Zara, chapelain de la cour et aumónier de reine et Thomas Bátka de Szeged. Le premier devint, pa la favur d la reine Béatrice, évéque de Modrus, tandisque le dernier mourut comme évéque de Moldavie.

VIII. L'institution de l'inquisition — dont les membres, dans la plupart des cas, étaient des dominicains — ne put s'en-raciner bien en Hongrie. Nous e connaissons le nom que de quelques-uns des inquisiteurs dominicains hongrois. mais nous ignorons totalement les détails de leurs oeuvres.

IX. En examinant les rapports de l'ordre des dominicains á la réformatio. il est intéressant de confronter la contempla-tion de l'historien dominicain P. Mortier et celle du protestant Ranke complétement divergentes; ces deux savant voient d'une toute autre faion les événements qui se sont déroulés entre Luther et le dominicain, Thomas de Vio Cajétan, Iégat papai et par suite d'eux l'avénement de la réformation. — A partir de 1523, les ordres des chapitres généraux exhortent les f ré r es des provinces ö la lutte contre les enseignements luthériens; ce fut valable aussi pour la Hongrie.

X. La troisiéme décace du XVI. siécle trouve déjá un ordre dominicain décadent en Hongrie. L'un aprés l'autre. les cou-vents cessent leur octivité. Les raisonsen sont. d'une part, les fléaux naturels et les dévastations turques, de l'autre que les fidéles s'abstiennent d'appuyer l'ordre et que le nombre des personnes désireuses d'entrer dans l'ordre diminue de plus en plus. La province dominicaine hongroise au passé si glorieux, réduit alors & quelquos couvents seulement, perd, en 1569, son existence indépendante.