Dácia és Erdély Práczki István-DobogóMMT

Dáko-románok és az avarok 

Dácia és Erdély A magyar történészek meglehetősen selejtes feltáró munkájának egyik szembeszökő csődje az, hogy a mai napig sem tudják hitelesen megcáfolni és egyúttal a helyére tenni, megmagyarázni a dákó-román elméletet. Az igaz, hogy tagadják a dákó-románok ősi, a magyarok előtti jelenlétét, de semmi bizonyítékot nem szolgáltatnak a sejtelmes vlach- és rumin nép ókori szerepét illetően. Márpedig a dákó-román kérdés fordítókorongja, a legkényesebb eleme, a vlachok megjelenése és szerepe a Balkánon. Az ugyanis történelmi tény, hogy a nevük már a Hun-birodalom korában is feltűnt. Hol úgy, hogy a bizánci hadseregben szolgált vlach- katonákról tudósítanak, hol úgy, hogy a mai Macedónia területén vlach eredetű római népek éltek, hol pedig úgy, hogy Bulgária területén a bolgárok mellett (?) - rumin- vlach törzsek uralkodtak, illetve éltek. Megjelentek persze az ősmúlthoz kapcsolódó, pontosabban azokat utólagosan kiszolgáló -múltat csináló és hitelesítő mítoszok is. Az egyik daco-rumin legenda szerint a románok olaszok (mondván: a lengyelek így említették őket), akik Rómából jöttek. A másik mítosz szerint két: Roman és Vlahata nevű szerzetes (a XIV. században) térítette kereszténnyé a románokat, akik tőlük kapták a vlaha< vlach nevet. A harmadik ősmese szerint eredetük egészen Jézus-koráig megy vissza, hiszen a valach szót a Moesia kormányzójának Flaccus-nak (Kr.e. 18 táján), a Dáciában maradt római katonái (valaccusok< vlachusok) után kaptuk. Ezeknek a legendáknak azonban olyan közös és valós gyökere van, amit a művelt világ történelem-tudósai (ma már, vagy ma még) nem hajlandók tudomásul venni. Ez a tényező pedig az, hogy a görög és római birodalmak korában létezett egy hatalmas ázsiai és kelet-európai nagyhatalom, nevezetesen a Szittya Birodalom. Most nem tudom (mert nem is lehetséges) a szittyák történetét néhány mondatban kifejteni, így csak utalok arra, hogy Kr.e. 6-800 táján már olyan jelentős nagyhatalom volt, hogy az asszír Assurbanipál és a perzsa Dárius is harcolt ellenük. A görög Nagy Sándor és a világhírű római hadvezérek is őtőlük féltek a legjobban. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy már régen - ez idő előtt is - jelentős erőt képviseltek, ha ilyen nagyhatalmakat tudtak legyőzni. Tudunk azonban arról is (P. Mester a Gesta Hungarorumban is ír róla), hogy a magyarok a szittyák leszármazottjai és Atilla örökösei. Az úgynevezett Kis-Szkíthia Közép- és kelet-Európában létezett és

akkor keletkezett, amikor a Kr.e. 6-500 körül a nagy Szittya Birodalom kisebb országokra tagozódott. (Pártus birodalom, Örményország, Baktria, Chorezmia stb,) A görög történészek a bibliai-krisztusi korban már Kis-Szkíthiáról beszélnek, melyet a latinok Scithica-nak neveztek. Ez viszont már csak a Kárpát-medencére, a mai Romániára és Dél-Ukrajnára terjedt ki. Ennek a Kis-szittya- honnak a területe Demoszthenesz szerint a következő folyók mentén ill. között volt: Ister< Duna, Tyras< Dnyeszter, Hypanis< Bug, Boristenes< Dnyeper, Tanaisz< Don. Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy a területe a mai Erdély és Tiszántúl, a kis- Románia, Moldva és Besszarábia, továbbá Dél-Ukrajna körzete volt. Hozzátehetjük azonban azt is, hogy ezen felül - időnként - még a teljes Kárpát-medence, valamint a Volgáig terjedő terület is hozzájuk tartozott. (Ptolemaios Kr.u. 150-ben ugyanezt a területet jelöli meg.) (Történeti minősítésül, valamint rövid tanúságtételként azonban meg szeretném említeni, hogy a görögök felsorolták azokat a népeket, melyeket ők ŐSNÉPNEK (gör)= autochon- oknak tartottak. Ilyenek voltak - természetesen - az athéniek, a latinok, a gallok, valamint a SZITTYÁK és arkasok. (Az Ar-kas (R-K-S) eredeti nevén Ur-Kosok; a ma kusitának nevezett avar-szabír nép voltak. Az ősi ur-kos-ból görögösen Khos-Ar lett, amit ma a Khasar= kazár, vagy a jobban ismert khusar< huszár, néven ismer a világ.) Az első - nagy - Szittya Birodalom Mongóliától az Atlanti óceánig terjedt, mely a bibliai időkben is létezett, hiszen a mai libanoni Baalbek nevű város eredetileg -görögös nevén- Szkitapolis, azaz Szittya-város volt. A szittyák viszont, - akár tetszik a mai történész tudoroknak vagy nem - a hunok és az avar-szabír (magyar) nép rokonai, illetve ők maguk voltak. Ez azonban egészen pontosan azt jelenti, hogy ha mind nem is voltak rokonok, de a fenti népek a Szittya Vallást követtek. Így a görögök őket egységesen, de leegyszerűsítve, szittya (görögösen= szkyta, vagy szkyteisz) népeknek nevezték1. A hun- magyar és más népek (szarmaták, alánok, géták, kazárok, besenyők, avarok, szabirok stb.) szittyavallású népek voltak. Ezért ismerős az a probléma, hogy a különböző nevű népek hol szittya-ként, hol csak önmagukban jelentek meg, így máig sem lehetett megállapítani, hogy ki a szittya és ki nem. Ennek oka azonban egyszerűen az volt, hogy nem minden hun, magyar nép követte a szittya napvallást. (Egyesek, főleg az ókor vége felé már a zoroaszteri, vagy iszlámvallás hívei is lehettek. A hun-magyarok ugyanis minden vallást elfogadtak és toleráltak.) A kutatásaim azt mutatják, hogy a szittya népek egyike

volt a bibliai arámi nép is. Az arámi- arameus nép viszont a biblia egyik főszereplője, hiszen a teológusok és theografusok (valláskutatók) szerint is a biblia úgynevezett egy nyelve az arámi volt. Ennek következtében az eredeti nyelv is az arámi< arameus volt, nem pedig a héber. A biblia könyvei egyébként is az arámiról görögre (és héberre) történt fordítások alapján készültek. Az viszont kétségtelen, hogy a zsidók manapság az arámi nyelvet proto-héber ősnyelvként szeretik megjeleníteni, de ennek semmi alapja sincs. Illetve annyi, hogy a mai héber nyelv is telve van ősi arámi (tehát magyar) kifejezésekkel. Az arámi nyelv pedig a Pallasz Lexikon szerint is egyenlő a szittyával. Arról nem is beszélve, hogy a sumérok és akkádok is szittya népek, de legalább is a szittyák rokonai voltak. Az arámi< arameus nép valójában hun-magyar nép volt. Az arameus szó -FO= seumara= sömara= szömöre< szemere, vagyis a szumér< sumér nép neve volt. A sumérek európai rokonai a Szerémségben éltek, amely akkor a mai Szerbia területén volt. Ezt azonban az ókorban Moésianak, vagy Mőziának, (magyarosan Mézi-, vagy Mező- országnak) hívták. Az arameus tulajdonképpen a sumér birodalmat követő Akkádnak mondott birodalom egyik népe volt. Ez az akkád szó (magyar szokás szerint) sok alakban és jelentéssel jelent meg. Az akkád, vagy görögösen achad szó a fonákjáról olvasva -FO= dakka, tehát a+dák volt. Az a nép, melyet Herodotosz a szittya-dahák néven emlegetett. Ebből a daha-ból is logikusan eredt a 2. A Duna tehát (lat)= Ister= Isten, a Dnyeper (gör)= Boristenes = Bor< Vörös+ isten-ős, a Dnyeszter, ami magyarosan= Duna-eszter= Duna- isten, de görögül= Tyras, ami Túri-Ász, a hunok túri-Ászát, az istennőt jelenti. Stb. A latinos és görögös helyesírással írt ősi szavakat azonban kellő óvatossággal kell kezelni. Ez azért fontos, mert a kutatónak vissza kell idéznie az akkori körülményeket, a társadalom- politikai helyzetet, mert ha a szavak mai modern fogalmát vesszük hitelesnek, vagy éppen törvénynek tekintjük akkor nagy szamárságokat és még nagyobb hazugságokat kanonizálunk be a történelemkönyveinkbe. (Pld. Az ősi víz= ITAL (T-L) nevét akkor latinosan Itil, Etil, Etel és Atil alakjában is leírták. A Volga folyó természetesen víz, tehát ital, így a nagy folyó neve sokszor szerepelt a korabeli írásokban Itil-, vagy Etil-ként. Az Etelköz tehát folyó-közt jelent, amit Bíborban született Konstantin igen helyesen Atelkozu-nak nevezett. Ezt egyesek a Volga és Don közt keresik, mondván: a Volga (Itil) mellett kell lennie. Holott az Atelkozu, nem Ital-közt< volga-viz közt, hanem Átélő-közt jelent. Ezt viszont kicsit nyugatra, a

Prut-, a Dnyeszter-, a Bug- és a Dnyeper közötti területén volt szó, hiszen ez is, az is Italköz=Vízköz volt. De valójában Kis-Szkítia része volt.) Ha a fentiekkel és hasonlókkal tisztába jövünk, akkor nem csodálkozunk azon, hogy az ősi Balkánon élő hun-avar-szabír népek nevét milyen elképesztő szabadossággal és primitívvitással fordították (inkább ferdítették) latinra, görögre és más helyi nyelvekre. Ezen a ferdítések eredményei valóban átértelmezhetők a románra és az oláhra, vagy olach-ra és wlachra, csak éppen azt nem tudják a mai kutatók, hogy ezek a szavak (akkor és eredetileg) mit is jelentettek. A történészek ismételten elkövetik azt a rettenetes szakmai hibát, hogy az ősi kifejezéseket a mai (az ezredvég) nyelvek jelentéstartalma szerint értelmezik. (Pld. hiába keresnek magyar országot 2000 évvel ezelőtt. Ilyen nem volt, hiszen a magyar név Árpád törzsének nevétől származik a 9. századból. Illetve akkor létezett egy másik Ibéria, vagy egy másik Albánia is, melyek akkor a Kaukázusban lévő ókori országok voltak). Az ilyen elértések következtében hamis nyelvészeti anyagból és alapról származnak azok a történelmi tények, melyből a dákó-román elméletet felépítették. Ha pedig az alap rossz, akkor a következmény, az építmény is ingatag. Márpedig a mai történészek félig-hamis (félig igaz) történelmi információkat tekintenek tényeknek. Ilyenek principiumnak deklarálják például a következőket: 1. (A dákok történelmi szerepe tulajdonképpen csak Trajánus római császár korától érdekes, amikor ő (Kr.u. 80-100 körül) legyőzte őket. Annak ellenére, hogy a dákok már Kr.e. 4-5 században is a Kárpát-medencében éltek. 2. (E kérdéses területet Dáciának hívták. 3. (Flaccus és Trajánus katonái maradtak vissza Dáciában, az ő utódaik volnának a mai románok. (Flaccus-ból lett a flak= vlak!) 4. (A románok3. A hun-magyar birodalmak, a mindig párosan harcoló és települt népek hona voltak. Az volt az ősi kultikus szokása, hogy mindig egymás mellett, bár külön és független országban éltek. Szövetséges iker-honként csupán a hadügyi és külügyi tevékenységük volt közös. DáciáMOEZIAA dák-dac kérdés megoldása lehetetlen volna, ha nem járnánk előbb körbe, és nem vizsgálnánk meg egy sor vele kapcsolatos jelenséget. Nevezetesen azt, hogy tisztázzuk a mai szerb és bosnyák országok helyén volt római provincia= MOESIA szerepét, melynek nevét Moezia-nak, vagy Mőziának is ejtették. Nem ritkán azonban még

Dáciával is összekeverték, ami egyébként nem is volt véletlen. Nem ok nélkül emlegették együtt Dáciával. A háttéresemények valóságának az ismeretében ez a tévesztés tökéletesen megmagyarázható és érthető lesz. Írásaimban többször is kifejtettem, hogy a hun és magyar népek mindig párosával telepedtek le és alkottak páros országot. Így volt ez a Sumér- és Akkád Birodalom, Etiópia- és Alsó-Egyiptom, a Szabin- alba-longai királyság (szabirok) és Róma- a Mór királyság esetében, vagy az újkorban Hunnia és Erdély kapcsolatában is. Stb. Ezt az ősi párosságot a modern és keresztény történetírás mára véglegesen eltüntette. Ez tulajdonképpen teljesen érthető, mert ennek kiderülése esetén teljesen új megvilágítást kapna az európai népek ősi kapcsolatrendszere. Kiderülne, hogy a franciák és németek testvérnépek, kiderülne, hogy a lengyelek (és rutének< ukránok) valóban a magyarok testvérei. Sőt az is, hogy a germán - porosz< németek és a szláv< oroszok egyaránt hun-géta népek, kiket a középkori vallási ellenforradalmak tettek egymás zsigeri ellenségeivé. Atilla nagy hun birodalmát megelőző korokban, keleten szittya-birodalmak léteztek. Ilyen képződmény volt Dácia és Moezia is, melyek a Kis Szittya birodalom (Scitica) szétesése után alakultak ki. A balkáni és kelet-európai síkságokon általában a nőelvű hunok, kunok, alánok, besenyők és géták, míg a hegyes régiókban a hímelvű az avarok, mórok, vandálok, varégek, gepidák és dákok alkottak államot. A mai történészek sajnos, az európai kultúra történelmét a római uralommal kezdik és az előzetes korokat fehér-foltként kezelik. Úgy, ahogyan a mai térképekkel is csalnak: A római birodalmon kívüli észak- és kelet-európai térségeket ugyanis üresnek hagyva, a semmit, vagy a jelentéktelenséget sugallják. Az ott élő népeket és a velük kapcsolatos eseményeket pedig a barbárság korának minősítik, és mint kellemetlen, sőt szégyellni való, tehát kényelmetlen dolgokat sugárzó korszakot, a történelem hatalmas szemetes kosárba dobják. Ilyen jelentéktelen dolognak számit az is, hogy a mai Románia, Moldva és Erdély területét, akkori néven Hunniát és Kumániát, a római és görög történészek Kis Szkíthiának hívták (Scitica), szemben Nagy Szkíthiával, melynek területe valaha a Turáni régiótól az Atlanti Óceánig terjedt. Egyúttal elfeledkeznek arról a történelmi tényről, hogy a szittyák kultúrája semmivel sem maradt el a római kultúrától. Különösképpen nem a nemesfém feldolgozás (és ötvös művészet) valamint a fegyvergyártás területén. A szittya vallású népek azonban nem voltak sem barbárok, sem pogányok. Sőt még a

vallási kultuszuk sem volt alábbvaló a rómaiak valláskultuszánál. A Római Birodalomban a Krisztus előtti évszázadokban hatalomváltás készült (köztársaság-császárság), aminek oka a nagyon nehéz gazdasági helyzet volt. Az általánossá vált pazarlás és a korrupció miatt az állam teljesen elszegényedett. Egyre inkább előtérbe került Dácia< Kis Szkíthia elfoglalása. Az aranybányászatban és fémipari termelésében is legfejlettebb szittyák a leggazdagabb európai ország voltak. A köztársasági Róma, majd az új császárság (ami lényegében katonai diktatúra volt) jövendő mentsvára és ennek következtében főcélja az aranyban dúskáló Dácia elfoglalása volt. A rómaiak tulajdonképpen már régóta vágyakoztak a Kis Szkíthiára, mely Kr.e. 400-ig legyőzhetetlen volt számukra. Ne feledjük el, hogy Kr.e. 516-513 körül Dárius majd egymilliós hadserege sem bírt velük, és a Duna - Fekete tenger mellékéről szégyenszemre vissza kellett vonulnia. Addig, ugyanis míg erős volt a Szittya napvallás, nem bírtak a szittya országokkal. Az Újtestamentum kora előtt azonban megkezdődött a Napvallás szétbomlása. Ázsiában a zoroaszteri mazdaizmus és a buddha-hinduizmus vált ki belőle, Európában pedig fokozatosan gyengült a befolyása. Ez elsősorban az ősi erkölcs megtörése, megroppanása révén jelentkezett. Krisztus korában azonban már mély válságban volt a szkítizmus, ami azt jelentette, hogy meggyengült a hun-avar-magyar népek összefogása, vagyis katonai ereje. A római császárok ezt hamar észrevették és fokozatosan nyomulva elfoglalták Balkánt, vagyis Moesiát. Azt a fura Moéziá= Mőziát, melyről addig alig tudott valamit a világ, amíg Kr.e. első évszázadban Vespasianus, majd Tiberius császár el nem foglalták, és római tartománnyá nem tették. Moésia a Dunától délre lévő területekre terjedt ki, a mai Macedóniától Dobrudzsáig. Székhelye pedig Serdica a későbbi Szófia lett. (Serdica= Sár-dicső, vagyis a Dicső Isten. A Sár= tsár< cár= isten.) Meg kell jegyezni, hogy a görögök és rómaiak a Dunántúlt, sőt a Duna- Maros térségét is többször emlegették Moesiaként. Ennek az oka tulajdonképpen egyszerű, mert mindkét tartomány a magyarul beszélő szittya népek hona volt. A római krónikák szerint a 3. században géta (később gótnak nevezet) népek érkeztek Balkánra. Egyes híradások szerint Aurelianus római császár Kr.u. 270- ben átengedte (?) a térséget a gótoknak. Más vélemények szerint Valens bizánci császár 375-ben a hunok elől menekülő gótokat< frithigereket fogadott be. Ez igaz is, meg nem is. A gótok< géták, vagy gepidák ugyanis nem menekültek, hanem vonultak, tehát pontos katonai tervek szerint foglalták el,

szállták meg Európa különböző részeit. Ez volt ugyanis a Nagy Népvándorlás kezdete, amikor a rómaiak nem jó szántukból engedték át Balkánt a gótoknak, akik ugyanis az alán és besenyő lovasok segítségével Moesia mellett Macedoniát és Tráciát is elfoglalták. (A Drinápoly melletti nagy ütközetben maga Valens császár is elesett.) Aurelianus császár egyébként Dáciáról is lemondott, ami ezután a gótok< gepidák kezére került. Ezek a népek azonban - tessék csak megkapaszkodni - magyarul beszéltek. Pontosabban a magyar nyelv valamely nyelvjárását beszélték. Priszkos rétor írja, hogy Atilla udvarában vegyes népség volt, mert hunul és gótul beszéltek4. A helyes meghatározás persze az volt, hogy magyaros nyelvet beszéltek, mert akkor ez volt a kelet főnyelve. A romano-fil történészek a rómaiak kivonulása utáni helyzetet tragédiának állítják be. Arról beszélnek, hogy a népek elmenekültek és Moésia teljesen lepusztult ország lett. Az ilyen hamis a vélekedéseket persze ismerjük és visszanyúlunk az igaz történelemhez, amely világosan tanít bennünket: Bármely háború és bármilyen új diktátorok< uralkodók ellenére a nép nagy többsége a helyén marad. Igy Moeziában és Dáciában is helyükön maradtak a népek. A mai - sajnos félművelt - nyugatot az vezeti félre, hogy a görög, latin és más szerzők soktucat ismeretlen népet találtak ugyanazon a vidéken. Feltűnt ebben a régióban a vandálok neve, akik természetesen avarok voltak. A németeket és franciákat pedig hol gótoknak, hol keleti frankoknak, hol heruloknak, hol száli-franknak, hol bajuvarnak stb, nevezik. Római források, vagyis torzító latin nyelvű írások szerint Moesiában, Bulgária és Trácia területén krotizok, tribálok, géták és miziaiak laktak. Máskor markománokról, kvádokról, longobardokról, hermundokról, cimberekről, gepidákról stb, számolnak be. Tessék csak végig gondolni a dolgokat. Vajon valóban ennyi (és még több tucat ilyen) és vadonatúj nevű nép élt ebben a régióban? Vajon honnan bukkantak fel és hol éltek előtte? Természetesen ezek nem vadonatújak és nem is ismeretlenek. A népek ugyanis nem úgy cserélődnek, mint az ominózus alsóneműk, bár sokan hivatkoznak a Kr.u. második században megindult nagy Népvándorlásra. Ez valóban milliókat mozgatott meg, de ezek nem komplett népek, hanem hadseregek, katonák és az őket követő kiszolgáló csapatok, csoportok voltak. Aztán az is igaz, hogy sokan menekültek előlük, de nem a nép, mert az ott maradt és mai napig is ott él, bár napjainkban sokszor már ők maguk is eltagadják ősi mivoltukat. Moézia< Méz-ország és Dácia tehát testvér országok

voltak így egymást sokszor kisegítették a háborúkban is. Sajnos akkor már az is megtörtént, hogy az újabb (a vallási krízis következményeként erkölcsileg deformálód) generációk már árulásra is képesek voltak. Dácia nagy királya Decebál (Dicső-Bá) végül is azért szenvedett vereséget a rómaiaktól, mert voltak oly testvérnépek, mint pld, a jazigok és szarmaták egy része, melyek átálltak a rómaiakhoz. 

1 A hun-magyar népek vallása a nap-tisztelete, a Tűz- ápolása (de nem a nap-imádás) volt. A tisztelés szónk ősneve a tűz-telés< tűz-telítés volt. A tiszteletes úr= a tűz-teletesz szolgálatot látta el. A nap-vallás ősneve a szittya volt. A szittya szónak több ős-jelentése van. 1(= szítja- a tüzet, táplálja a tüzet, ami azt jelenti hogy szítja- lelkesíti a nap-vallás híveit. 2(= Ö+szitja= ősszíti< egyesíti a népeket. (Ne feledjük a hun-magyar népek vérszerződéssel összítették< egyesítették erőiket, tehát egyesültek. 3(= szittya -FO= a-ttisz= a-tűz. (Innen ered a Tisza, (gör) a Tysia neve is.) A görög szittya= szkyteisz= E+szkyteisz= eskű-tesz, eskü-tevő, vagyis vérszerződő népek SZITTYA-VALLÁSÚAK. 

2 A rovásírást nem véletlenül nevezik a rómaiak talány-rejtvénynek= rebus, ami revus= rovást mond. Ennek az irásnak érdekes következményei vannak. A rovás R-betűt pld, N-nek írták és ezt a utód-írások keverik. A Duna neve (lat) Ister, ami Isten-t jelent, akár az Istar-, Astarta- és Eszter is. A mai latinul írt magyar nyelvben is találkozunk ilyesmivel: Rémít= némít, csörgő= csöngő, korgó= kongó, here= henye, nyihog= rihog< röhög stb. Sok ilyen jellegzetesség van, melyekre visszatérek. 

3 A gétha és agathyr szók a rontott írás következményei. A nevek eredetileg barna, égett, szikár arcszint jelentettek. Pld, a francia= sicamber is szik< égett jelzőt fejez ki. A géta< gétha= é+gét+a, vagyis é+geth< égett szó volt eredetileg. Az agathyr is hasonló torzulás terméke. Jelentése: égett-úr, vagy égett-túri. Azt fejezi ki, hogy voltak fekete-hunok is, akiket éget-túri< torzítva= agathyr-ként jegyzett fel a görög történetírás. 

4 Érdemes megemlékezni Ardaric gepida (gó) király szamosmenti apahidai sírjában talált latin fibuláról és gyűrűről melyet a római

császártól kapott ajándékba. A gyűrűn OMHARUS rövidítés látható, melyet Jordanes így fordított: Optimus Maximum Hunorum Ardaricus Rex Votum Solvit, Ez pedig Ardarikról, mint a hunok nagy királyáról beszél. Igen, hiszen ő is hun-vezér volt, aki a hunok nagy hadjárata során a rómaiakat többször is legyőzte. 

(folytatjuk) 

Práczki István 

Kik azok a Dákok? 

Dácia és Erdély 2. rész 

Mi tehát az igazság Dácia és a dákok körül? A helyzet a fenti fejezet ismeretében tulajdonképpen már nagyjából világos. De csak akkor, ha nem feledkezünk meg az Első Főtényezőről, nevezetesen arról, hogy az IE- korból számolva, mintegy háromezer év óta a szittyák

voltak Ázsia és Közép- Kelet- Európa uralkodó népe. A Második Főtényező viszont azt mondja, hogy a szittya-jelző az ősi napvallást jelentette. A szittya- definíció tehát akkor a szittya- vallású hun- avar- magyar népeket jelentette, akik a majdnem 100 ősi törzsben és nemzetségben léteztek< éltek. Ezen népek egyik nagyon tehetséges és talán a legmagasabban művelt nemzete voltak az avarok, akiket sok félreértett és elrontott néven neveztek meg a korai történészek. Tulajdonképpen ők a mórok és szabírok, a fekete magyarok, akik az avarok egyik nemzet-csoportja voltak. Az egyik nemzetségüket nevezték el dáknak (dac< dics népnek) az akkori krónikások. A magyar ősinyelv tudatása szerint a DÁC< DÁK szó (D-C eredetileg dac, vagy dics jelentés-tartalmat hordott), ami a büszke, dacos és dicső mór- avar népet jelentette. Ők azok, akik hím-elvű nemzetségként a dákós (bak-ka) jelzőt is viselték. Ők voltak azonban azok is, akik az ősi hun- avar- magyar kultúrákban a műszaki- tudást képviselték és művelték. Ők voltak -többek közt- a fémgyártás mesterei. Ők voltak Dáciában< Erdélyben az aranybányászat és ötvösművészet művelői is. A latinnak mondott Dácia ősneve az én olvasatomban Dűcső- t jelent, amiből eltorzítva lett Dácsa, majd Dácia. Ne feledjük, hogy Dicső- Szentmárton (ma románul Tirnaveni= túri-nő fénye) honnan is kaphatta a nevét)1. Az sem véletlen jelenség, hogy Aurelianus császár korában (Kr.u. 270 körü) Dacia Felix feliratú érmek voltak forgalomban. A latin felix jelző a boldogot és a dicsőségest jelenti. (Boldog Arábia is Arabia Felix volt.) A felix jelző egyértelműen bizonyítja, hogy Dácia a Dicső nevet viselte, amit a rómaiak külön szóval fejeztek ki. Dácia, a mai egész Románia területét is uraló avar< dákok hona az akkori világ leggazdagabb országa volt. Ők voltak a világ legnagyobb aranytermelői, ötvösei és szállítói. A fémiparuk pedig az akkori fegyvergyártás csúcsát jelentette. A görögöknek és rómaiaknak régóta fájt rájuk a foga, de sokáig nem bírtak az erős szittya néppel, mert akkor még a hun-avarok, a géták< gótok, a jazigok< jászok és a szarmaták< sármatyók, valamint a gepidák< gyepű-dákok stb, még együtt képeztek erős hatalmat. A Szittya Vallás -mint említettem - nagy válságba jutott. Az ősi erkölcsök néhány évszázad alatt elenyésztek. A Vallás papjai- urai a politikai hatalomra törtek, így a testvérnépek egymás ellen fordultak, ami valaha elképzelhetetlen volt. Az ősi nagy Szittya birodalmak és végül Kis-Szkitia= Dácia is fokozatosan szétestek. A Krisztust követő időben alakulgató nagy- vallási-reformok után, már nem létezett az addig egységes Szittya

birodalom. A rómaiak célt értek. Trajánus császárnak végre sikerült legyőzni Decebált (aki a Dicső-Bál isten nevét viselte) és a teljesen kifosztották Erdélyt, majd Dácia néven római provinciává tették. A régóta hőn áhított győzelem értékekét és nagyságát bizonyítja, hogy a rómaiak végtelen nagy örömükben különleges ünnepségeket és országos díszfelvonulásokat rendeztek. (123 napig ünnepeltek Rómában, 10000 gladiátor több tízezer vadállatot és más állatot mészároltak le). Legvégül, kivételes kitüntetésként a császárról elnevezett fórumon felállított emlékoszlopon megörökítették Trajánus sikerét. A több mint 5 méter magas oszlopot 186 dombormű díszítette. A tetején pedig -eredetileg- a császár szobra állt. Ez az öröm teljesen indokolt, mert Róma rendkívül rossz gazdasági helyzetben volt. Dácia kirablásával viszont minden rendbejött, ami azonban csak annyit jelentett, hogy a római császárság agóniáját néhány száz évvel későbbre sikerült elodázni. Dácia és a benne élő dákok= avarok< mórok, hunok< besenyők, géták< gótok mind magyarul beszélő népek voltak, nem pedig románok és főleg nem rómaiak. Honnan ered akkor a nyugati történészek által is támogatott daco-román elmélet? Ennek két oldala van: Az egyik a dicső< dacos szittya olvasat, valamint a dac< dák< dáq változat latin- román magyarázata. A dákokról és Dáciáról -nagyon lerövidítve- már beszéltem. Legfeljebb annyit tehetnék hozzá, hogy Európa egyik legműveltebb, de leggazdagabb országa volt. Ennek megfelelően sem a szlávoknak, sem a vlach- románoknak nem lehetett közük hozzájuk. Elvégre mindkét népcsoport tagadja, hogy a hun- magyarokkal rokonságban volna. A közös lényegében csak-annyi, hogy a mai Románia az ősi Avar-Dácia területén létezik. Csak hát ott semmi ős-romín< románt nem találnak a régészek. Legfeljebb a római-kori maradványokat, de ami ennél ősibb, azok mind avar-dák ős-rekvizitumok, melyeket sehogyan sem tudnak dac< dák- románná tenni. Éppen ezért találták ki a modern dáko- román elméletet, hogy az újkori történelemhamisításoknak valamiféle etnikai- tárgyi és nyelvi alapot tákoljanak össze. A rómaiak Dácia provinciája természetesen létezett, csak arról nem szeretnek beszélni a nagy- historikusok, hogy Moldva, Besszarábia, a Havas-alföld és Olténia egyaránt szittya, azaz hun- avar- magyar tartományok voltak. Ezt az ősi Cumania név is bizonyítja. (Kun-Mén, vagy Hun-Mór ország.) Strabon a híres görög katonai szakíró ugyanis egyértelműen Géta- földnek nevezi a Kis- Szkitiát, vagyis a mai Romániát és Moldva- Besszarábiát, de talán a Kárpát-medencét is. 

VLACH-OLÁH ÉS ROMÁN A román szóról illik tudni, hogy ebben a formában csak a XIX, században vált ismertté Európa-szinten, mert előtte a vlach< valachi< blak, és magyarosan az oláh, illetve a rumunesti néven ismerték őket. Az ősi rumin szó azonban nem rómait jelentett, hanem avar-mórt. A RUM- szó ugyanis eredetileg a görögök proto-neve volt, ami Fordítva (ezután -FO=) múr< mórt jelent, tehát a fekete-barna afro-ázsia jövetelű avar- szabír népet, melyhez a magyarok is tartoztak. Ógörög-ország neve tehát előbb Rum-ország, majd a görög írás meghonosodása után MÓRIA néven jelent meg az ország-név. (Mória -FO= a-rom, vagy rum). Az ország Hellasz névvel egyidejűleg a poloponészoszi félsziget kapta a Moria nevet, amely Nagy Sándor korában a név még feljebb költözött a Balkán közepére. A török időkben dél-Balkán neve lett a Rumélia -FO= Mur- élja< a mór-élő ország, majd mai Bulgária és Macedónia kapták a Rumélia nevet. Ez nyílván ismét a Múr- élőket, az Avar-mór népeket jelentette. Ezt a nevet később a törökök is átvették és a szultánt nem véletlenül nevezték Rum- Padishi- nak, mert ez a Mór Apád- (Ős- Atyádat) jelentette. Albánia, Bosznia és Macedónia helyén aztán a rámai állam jelent meg, amelynek később a magyar királyok is uralkodói lettek, akik Könyves Kálmántól kezdve felvették a Rámai Király nevet. A RÁMA nevet a mai Bosznia kapta és a Horvátország, valamint a Szerb állam mellett önálló ország volt egészen Nagy Lajos király koráig. Itt éltek a bogumilok, vagy más néven patarénusok, akik a megújított szittya-vallást követték, mely elfogadta a krisztusi- elveket. Ezt azonban a zsidó-kereszténység eretnekségnek minősítette. Ez pedig azzal járt, hogy III. Honorius római pápa parancsot adott II. Endre magyar királynak, indítson ellenük keresztes hadjáratot. (Endre azonban ezt megtagadta. A pápa pedig ki is átkozta őt). A bogumilokat, ennek ellenére gyilkolták és kiirtották. A rámai jelző azonban megszólalásig hasonlít a római- hoz, így a rumin- román szó-kombinációk ehhez kötődnek, nem pedig a Tiberis-menti Romához. Ilyen római eredetet igazoló bizonyítéknak számít pld, a régi román írásokban (Grigoir Ureche bojár levele) szereplő de la Rim (Rimből val) meghatározás, amit a Rómából valónak értelmeznek, holott csak a Rámából valót jelentette és jelenti. 

(folytatjuk) 

1 Dicsőszentmárton mai román neve= Tirnaveni. Igen érdekes

egybeesés, hogy a szlovákiai magyar Nagyszombat mára szlovák Trnava lett. Régen a pogány időkben azonban Tirana (!( nevet viselte, olyat amilyen az albán főváros= Tirana neve. Úgy-e fura véletlenek vannak? Nem véletlen ez, mert a Tirana név a Turi-Nő< a túri istennőt jelenti. A fenti nevek pedig az ősi hun- magyar-istennő nevét viselik ma is. Az olasz Torinó is ugyanezt jelenti. Ezért hívják az olasz szurkolók a torinói futball csapatot Vecchia Signora-nak, < Öreg-Hölgynek. A Túri-Nő ugyanis Királynő= Regina= réginő, ami ma már csak Vecchia Signora. Itt viszont azonnal kiderül, hogy e négy Városnak közös ősmúltja, rokon népei és közös szittya gyökerei vannak. 

Práczki István Fonák-írás és Dácia 

Dácia és Erdély 3. rész Práczki István 

Annak a kornak a jellemzője az volt, hogy a nép és ország neveket össze-vissza írták, ami azért történt, mert a rovás-írt neveket, hol jobbról- balra, hol balról- jobbra (mint most) olvasták el és írták le. (Az ősi jobbról- balra irány helyett, a balról- jobbra rovásolás is meghonosodott. Ezt hívják ma is székely rovásírásnak.) Ebből következik a szavak oda- visszaforgatása. Így lett a Rum-ország nevéből Muria< Mória, vagy a dák< daq-ból< quád. A történészek ezért nem tudták azonosítani az Erdélyben honos gepidákat, mert már nem tudják, hogy ezek neve gyepű-dák volt, akik a határokat, a Szittya birodalom gyepűit védő dacos- dicső avarok voltak. Nagy zavart okozott az is, hogy az északi és nyugati Kárpátokban Quad-nevű azonosítatlan népek éltek, kiket sokan carpok- ként úgy határoztak meg, hogy ezek a népek gyanúsan kötődtek a gepidákhoz. Ez azonban természetes, hiszen a dák név -FO= olvasva kád, (a bibliai akkád= a+qád) amit a latinok Qád< quad néven jegyeztek fel. A görögöknek is meg volt a maguk elnevezési jellegzetessége. A nagyon tekintélyes Strabon pld, a Ráma- országot (a mai Albánia- Bosznia) Peonia néven is szerepelteti a térképein. Ez máskülönben tökéletesen érthető, mert ő még tudta, hogy a szittyák a nap-vallás követői és országaik közül sokan használtak a NAP-ország nevet. A Peonia (P-N (ugyanis -FO= N-P< a-noep< nép, vagy Nap-ország. (Akárcsak Főnicia< Phenicia< phenni neve is a fenni<

fényi, vagy -FO= i+nnep< ünnep, vagy a nap jelentést rejti. Ugyanúgy, mint ahogy Pannonia nevéből is előbukkan a nap-fiai jelentés. Pan -FO= nap és h+onnia= hona, együtt a Nap-hona, vagy Nap-Hunnia. Egyúttal Japán ősneve a= Nippon is Nap-hont jelent.) A Dácia< Dacsia (D-CS (névnek azonban modern-kori következményei is vannak. A szót kultikus név lévén ősi olvasattal olvasva azt jelenti, (hogy -Fordítva= CS-D= a-csad) vagyis csuda. Ezt más népek is továbbvitték és máig is éltetik. A baltikumban van a Csud- tó. Az orosz területeken élő csúdokról azonban ma már nem beszélnek, holott valaha arra mindenütt éltek csúdok, akiket a finnek őseinek tartanak. Azt viszont az ellenfeleink nyilván vak-véletlennek tartják, hogy Közép-Afrikában is van egy Csad-tó és egy Csad- ország. A csád< csud= csuda és csoda jelentése nyilván hivatalosan is csak véletlen lehet. Ha pedig az mondom, hogy a CSUD (csy) -FO= ducs és dycs< dics= vagyis a dűcső< dicső az eredeti jelentése, akkor ezt délibábos fantáziálásnak minősítik. Na, dehát ez nem baj. Mehetünk ugyanis még távolabbra is, nevezetesen a spanyolok nagyon- komplikált nemzeti hőséhez Cidhez, (Szid-he), akit az irodalomtörténészek igazából nem tudnak hová tenni. (Lope de Vega az ő történetét dolgozta fel a Cid- című drámájában.) Ez a fura-név= a Cid -FO= Dics= Dicső, a Cid (ejtsd= szid, ami visszafordítva= dís) szó arabul az urat jelenti. Ő tehát olyan romantikus hős, akinek népi eredetű történetét szeretik hamisan beállítani. Cid egyébként Szt. László királyunk korában élt és a bogumil< patarénus eretnekekhez hasonlóan a zsidó-kereszténység ellen harcolt a bitorlónak beállított arab-mór emír oldalán, ahol csodálatos dolgokat (cyd= csud< csudáka) művelt a mór-sereg élén. Ezt persze utólag megtévedt népmesének mondták, és a történetet átalakították, hiszen a hősnek az igaz ügy a pápa és a katolikusok oldalán kellett lenni. Cidet tehát keresztény lovaggá tették, majd később a pápa oldalán is harcoltatták. A nevek azonban most sem alkudnak meg: Cid -FO= Dics< Dicső lovag, kinek az apja ugyanis véletlenül egy Diaz nevű Castiliai nemes volt. A Diaz- név azonban ismét csak a Dics szónk eltorzításának a terméke: Dics< Dicz< Diz= Diaz eredménnyel. A tévedés kizárva, mert hazája Castilia neve is a Dácia< Erdélyt jelenti. Castilia= Kas-tílí, tehát a téli lakhely= kastély. A kastély azonban várat is jelent, így természetes, hogy a spanyol Castilia = Kastély- ország pajzsán 9 kastély látható, habár az Erdélyin csak 7 van jelen. (Erdély ugyanis Sieben- burgen= Hét-vár-ország. (Vajon miből is bújnak elő ezek a sorozatos véletlenek?) Térjünk azonban vissza

mórokhoz és a románokhoz. A román név ugyanis -FO= mór+an, de rom< rámai- módra alakult ki. Az eredete tehát nem római, hanem Ráma-i. (Ne feledjük az őskori kapcsolódásokat sem: Az arami és Ráma név ugyanis a bibliai ősi időkben is egyaránt ismert.) Ezzel a logikus magyarázattal válik érthetővé ama abszurd tévedés, amely egy félreértett hadi-jelentésből származik. E szerint I. László királyunk korában (1080- körül) római és román katonák győztesen harcoltak volna a tatárok ellen, de a háború után nem tudtak Rómába hazatérni. Az onnan érkező követek ugyanis azt jelentették, hogy Rómát teljesen lerombolták. Megkérték tehát a magyar királyt, hogy nála maradhassanak, de ne kényszerítse őket a latin- hitre (tehát a zsidó-kereszténységre), mert ők a görög- vallás mellett akarnak maradni. A történet szerint I. László királyunk őket Máramarosban telepítette le. (Ez összevág az igazsággal, mert a korabeli írások szerint Máramarosban 1 valóban a karpnak és quadnak mondott népek éltek, akik pedig avarok.) Nyilvánvaló tény, hogy nem az itáliai Rómát rombolták akkor le. (Erről mit sem tud a történelem!) Az viszont ismert, hogy a bogumilok elleni Keresztes- hadjáratban a balkáni Rámát (Ráma országo) lerombolták. Rámának pedig éppen a magyar I. László volt a királya. Érthető tehát, hogy neki volt joga és érdeke a rámai< (római-) katonákat letelepíteni. Valójában ez a rámai királyság tehát a románok római- rokonságának az egyik hamis fő-pillére , melyre mint történelmi adatra a dáco-román elmélet hívei máig is hivatkoznak. A másik tartó pillér viszont a vlach, vagy görögösen a blak elnevezés, ami mindmáig tévedésben tartja az egész világot. A mai magyar nyelvészek szerint a mi oláh jelzőnk is a görög vlach (ß???) szó görög írásából ered. (A görög nyelvben ugyanis nincs V-betű, helyette a B= ß- t használnak, sőt a jel 3- domborulatát elfektetve a görög- ?= Ómega betűt kapjuk, ami W- betűre hasonlít). Ezért érthető, hogy a görög írást latinosan keverve másolták át és a vlak= ?lah lett. Így a ?lah az oláh- olvasatával honosodott meg nálunk. A vlach (bla), a wallach, vagy a valachi szóknak azonban külön története van. 

VLACHOK ÉS A SZLÁVOK 

A szittya nap-vallás akkoriban súlyos válságban volt. Ez azt jelentette, hogy a papi-vezetés elzüllött és az erkölcsi széthúzás következtében nagy szittya birodalmak buktak meg, köztük a kelet-európai Kis-Szkithia, vagyis a Dácia< a Dicső Birodalom. A vallási

válság azonban a keresztény vallásokat is érintette. A szittya-vallás megújulását a krisztusi új szeretet-vallás segítségével akarták megoldani. Azt sokan tudják, hogy I.Sz. első és második évszázadában az akkor még nem kereszténynek nevezett új vallásoknak sok szektája volt. Azt azonban csak kevesek, hogy két irányzata volt ezeknek az új-vallásoknak. Az egyik nőelvű< anyaelvű irányzat volt, melyet főként ariánusnak neveztek, mivel az árja= arya szó anyá-t jelent. (Rovás R= N). Ez volt a legerősebb irányzat, melyet a szittya-vallás hun- géta nemzetei vettek fel, hiszen az ő Védő-istennőjük a Boldogasszony Szűz-anya volt. Anyaelvű volt azonban a nesztoriánus és manicheus vallás is, de természetesen a katar, albigens, patarénus és bogumil vallások is. Velük szemben álltak a Atyaelvű< hím-elvű vallások, melyek a zsidó Elohim egyisten- vallását vették át. Közöttük volt az akkori egyik- irányzat, mely csak jóval később lett világvallás, vagyis az úgynevezett zsidó-keresztény vallás. (Ne döbbenjünk meg ezen az információn, mert a 300- 400-as években Rómában még több ariánus< manicheus hívő volt, mint zsidó- keresztény< katolikus. Sőt a mi Szt. Istvánunk és II. Szilveszter korában Francia- Frank ország lakóinak többsége nem katolikus, hanem ariánus- (albigens- kata) volt.) Ekkor zajlott le ugyanis az elmúlt 2000 esztendő talán legjelentősebb vallási reform- mozgalma, melyről nagyon keveset beszéltek. Ez a nagy mozgalom bennünket is elért és Géza fejedelem, majd I. István úgy döntöttek, hogy elhagyják a szittya napvallást és felveszik a zsidó-keresztény vallást. Ma már tudjuk, hogy ezt a nagy hit-újulási folyamatot végül is és a római-katolikusnak mondott zsidó-keresztény vallás nyerte meg és a római pápa Európa ura lett. A történelmi fontosságú nagy győzelmét pedig a velük szembenálló irányzatok, az eretnek szekták véres felszámolásával, sokszor háborús likvidálásával erősítette meg. (Az első keresztes háborúk célja ugyanis eredetileg nem a Szentföld felszabadítása, hanem az albigens- katar- bogumil stb, eretnekek megölése, (elégetésü) és városaik kipusztítása volt.) A római pápa offenzivájával egy időben keleten több mérsékelt irányzatú keresztény- vallás is jelentkezett, mint a pravoszláv 2 vallás. Nemsokára kelet- Európában is megjelentek a híres Cirill és Metód, akik a szittya vallás reformátorai voltak. Ők azonban kezdetben az ősi szittya napvallás erkölcsiségét a római vallással kívánták össze egyeztetni, ami természetesen nem ment. Róma ezt elutasította, így ők tovább folytatták a vallás- megújító tevékenységet, mégpedig kizárólag a volt szittya népek között. Ezt ma úgy interpretálják, mint a

görög-keleti vallás terjesztését a pogányok között. Másként fogalmazva -egyébként teljes joggal- azt mondják hogy a panszláv- mozgalom megalapítói voltak. A szláv-mozgalom valóban akkor és velük kezdődött. Ez azonban nem etnikai, hanem vallási kezdeményezés volt. Metód és társa ugyanis azt hirdette, hogy Vissza az ősi (nap-(Valláshoz!. Az ősi vallás ugyanis a Nap-Vallás volt. A panszláv szó (tehát azt jelenti, hogy) -FO= vlasz-nap< válassz-nap-ot, vagy valasz< vallás- nap, tehát nap-vallást jelent. Metód tehát egy megújult napvallást hirdetett és nem véletlen, hogy a magyar fejedelem udvarában többször is megfordult. A VALLÁS szónk 3 tehát három-rendbéli torzítással jelent meg a latin, majd a latint utánzó nyelvekben: 1(= vlach= olah< román, 2(= vlas -FO= szláv, 3(= vallás< valas -FO= salav, tehát latinosan< sclav. Ebből keletkezett az esclave= rabszolga= ez-szláv, vagy -FO= evalsc= e-vallás. Nézzük ezeket kissé közelebbről. A vlach-, valah-, wallach-, valachi stb. az ókorban és a középkorban ismert és elterjedt szavak voltak. Ezek azonban nem népek, nemzetségek és törzsek nevei, hanem a vallásuké, mely szembehelyezkedett a szentistváni Róma- vezényelte kereszténységgel. (A szlávok és vlach- románok magyar- gyűlölete tulajdonképpen ekkor kezdett kialakulni és a szégyenletes patarénus- bogumil háborúban szökött szárba, ahol mi magyarok (i) gyilkoltuk az ariánus- szláv- hitű balkáni népeket.) A vlach< walach< blak elnevezések mély zavart keltettek. A rámai (!(vagyis balkáni népek, a besenyő (folytatjuk) 

1 Máramaros= mór-avaros ország. A rovásírás végett a B-M-V betűket sokszor keverték össze. Ez most is láthatjuk: bele-mellé-vele, mérkőzik- verekőzik- birkózik, vendéglő- menedéklő, maraszt- váraszt. SzaBir- SzuMér- Szavár stb. 2 A pravo< bravó szó az igazit jelentette valaha. 3 A VALLÁS sokszorosan magyar ős-fogalom, amely A B-M-V szabály alapján (E három betű azonos szellemiséget hordoz.) megjelenhet Ballás, Mállás és Vallás olvasattal. A ballás= Bál-Ász, az ősi Bál< Báj Ász (Iste) az Anyaistennőt, a Vallás a vállalást, vagy a meg-vallást fejezi ki. 4 Moesia, magyarosan Méz-ország Dácia ősi szittya iker-országa volt. A hun- magyar népek ugyanis mindig párosával települtek. (Hunnia- Erdély, Moesia- Dácia, Cseh (Bohémia= bő-méh-ország és Morva-ország, Tirol-Turul és Stájer (Őstér 5 Ez a feltételezés

azonban nagyon sántít. Közismert ugyanis az, hogy a római légiók -főleg a krisztusi időkben- idegen-légiók voltak. Szinte kizárólag az úgynevezett barbár népekből toboroztak katonákat. A barbárok természetesen hun- avar- magyar népek voltak. Nem véletlen, hogy még a tisztek is belőlük kerültek ki. Később már a legfőbb parancsnokok is volt-barbárok lettek, mint Stilico, vagy Aétius. A visszamaradt római katonák, tehát az ország őslakói voltak, akik beálltak légionáriusnak, majd veteránként római polgárok lettek. Ők voltak azok akik latinul beszéltek és nem a dákok. 

Avarok, Szikamberek, Székelyek 

Dácia és Erdély 4. rész Már említettem a morva< quadokat, akik a Morava /Mór-avar/ folyó mentén és Árva-megyében éltek, ahol várakat építettek. Árva megye ősneve persze Avar megye volt, akárcsak az árvalány-haj is az avar-lány /szőke/ haja volt. Ezeknek a Kárpátokban élt avaroknak sok ragadvány-neve van: ilyenek a quad, a gepida, a karp, a sicul és a szikamber stb, melyekre ma még sincs, vagy alig van elfogadható és hiteles magyarázat. A magyar ős-szavak azonban ezeket a rejtélyes elnevezéseket is feltárják, ha helyesen és logikusan tudjuk őket elolvasni, majd értelmezni. Azt hiszem nem hat újdonság erejével, ha elmondom, hogy a hun- avar- magyar népek között -talán a legtehetségesebb- az avar, pontosabban a mór-avar nép volt, amely a krisztusi- korban Egyiptomból és Mezopotámiából érkezett. (Őseredetüket nem ismerjük, csak sejtjük. A Kárpát- Duna régióban hat térségben tudunk folyamatos és tartós ott- élésükről). Az ókori akkád név latinosan irva aquad és a-quad szó-alakban jelent meg a Kárpátokban. A+quad szó -FO= a+daq, vagyis dac= dák névként maradt meg a Kárpát- Medencében. A qad- dákok tehát a jelek szerint Erdély egyik legősibb népe lehettek. Nevük a kutatásaim szerint a kultikus dac és dics szavakból alakult ki. A mór- avarok ugyanis hatalmas termetű, igen szép és igen okos, de dacos< büszke hímelvű nép voltak. A dac- szóból lett a dak< dák /D-K/ szó, ami a duk< dug igét is kifejezi, ami a nemző /dákós/ férfi cselekménye. Lakott területeik a következők voltak: A felső Dunánál két nagy területen éltek: A BAJOR-országban élő bajorok is avarok voltak. Mindenek előtt a latinos Bavária és a bajuvár jelző bizonyít. A Bavár= B+ Avar, a bajuvár viszont a Báj-avart= a Bál< vagy Báj-istennő népét jelenti. Kissé lentebb, a Dunától délre volt az a NORICUM, ami

eredetileg a latinos nevű Avaricum= avar-ország, vagyis Móricum= mór-ország nevet viseltek. Ezek későbbi neve lett Austria= Őstér- ország. A harmadik csoportosulás a CSEH+ MORVA-ORSZÁG, melyhez egyúttal az Északi és Nyugati Kárpátokban élő árva< avar nép is tartozott. A negyedik tartomány a Dunántulon PANNONIÁBAN, valamint az ÖRSÉGBEN volt. (Az őrség /ném/= Wart = várt- jelent. Az őr egyébként vár. A Wart tehát a+vart= avart jelent. Ez volt az alpok-láb menti Avar= Vár-ország, németül= Burgenland). Az ötödik avar- hon a DUNA-TISZAKÖZI homok térségeken volt, míg az a hatodik csoportosulás ERDÉLYBEN élt több ezer év óta. A kárpáti népek egyik latinos neve a quad -FO= dák, akik gepida= gyepü-dák- ként, mint a szittya határt védő avarok éltek ott. Ők mint vár-építő népek a Nagy, majd a Kis-Szittya Birodalmat védték a Római birodalom Duna- határa mentén, illetve néha még azon túl is, mint pld, a Nagy- Alföldőn és a Duna-Tisza között, valamint az Őrségben, amit az osztrákok Burgenland< Vár< (Avar)- országnak neveztek el. Az igazán ős-avar- ország ahol sorozatosan építettek várakat, a mai Erdély volt, melynek eredeti neve nyilvánvalóan ERŐD- ország volt. Ennek megfelelően a mai Erdély- nevet ki kellene igazítani, mert ezt csak középkorban adták neki, hogy a ókori Dicső- nevét minél előbb elfeledtessék. Előbb azonban -teljesen tévesen- az Erdőelve- névvel illették, amit most is káros tudálékossággal emlegetnek. Ez a név azért helytelen, mert Erdélyre társadalmilag, katonailag és gazdaságilag (állam-hatalmilag) nem az erdők, hanem a sok erőd, a sok vár, valamint az arany-bányászat volt a jellemző. Az Erdőelve hamis határozószó helyett az Erődölve, vagy az Erőd-öve a helyes meghatározás. Erdély ugyanis VÁR- ORSZÁG, amit az osztrák Burgenland- szellemében, a német Siebenbürgen név fejez ki. Ez ugyanis: HÉT-VÁR- at jelent és címerét is egy Hét-váras pajzson jelenítik meg. Ezt a+várságot, < vagyis az avarságot bizonyítja a kultikus Kőműves Kelemen ballada is, mely arról szól, hogy magas Déva várát nem tudták felépíteni, mert reggelre mindig leomlott a tegnap épített fal. A kőművesek tehát úgy döntöttek, hogy az egyik kőműves feleségét meg ölik, majd elégetik és az ő hamvait kell kötőcement- gyanánt a kövek közé rakni. A ballada népi szókincse sok ezer éves ősfogalmakat tár elénk. DÉVA vára, -FO= a-véd + vár. A kőműves németül= Maurer= magyarosan a Maur< Mór-úr, tehát< Awar-úr. (A rovásírás V betűje sűrűn válik M-mé. Pld: válik< málik, volt< mult, vendéglő< menedéklő, váradék< maradék, vagy a puha /ném/= Weihe< Méhe, mező /ném/= Wieze< Míze= mező, vagy

ideges, izgága /fr/ vehement< méhe-ment, azonnal szülni fog. A /fr/ házasság= mariáge /mariázs/< varázs. Stb.) A Kelemen név -FO= nem-elek /nem-élek/, már előre kifejezi a mester kezdeti sikertelenséget és a fenyegető halált. A történet tehát tanmese- szerűen idézi fel a véd-várat építő avarok zavarát, az elégetett anya halálát és a kiégetett anya+g /mészkő-por, vagy cement kötő-anyag/ által nyert megoldást. A Déva -FO= a-Véd+ vár ad magyarázatot a dákó-román elmélet szerinti dákok által használt déva- megnevezéséről. A dák< dac= avar nép ugyanis véd- várakat épített, amit A-véd- helyett, ősi módon Dévának írtak és az idegenek rosszul olvastak el, majd terjesztettek el. (Ma is sok város visel fordított nevet. Pld: van Abód és Doba, Arak< Kara, Ecseg< Gecse, Vécs< Csév, Tápa< Apát, Stb.) Az avarokról sok más nagyon jellemző dolgot is tudunk. Az egyik az, hogy hosszú-hajú nép, kinek férfi dísze a varkocs- viselete. A másik az, hogy a fekete a kedvenc színük, elvégre ők a fekete magyarok, kiknek másik neve a sícamber. Az avar olyan, mint az alföld lebarnult korhadó avarjának a színe. Ő a szíki ember, aki olyan, mint az alföldi paraszt, az igazi szik-ember, a ki- szikkadt< barna arcú ember. Ők az alföldi sík, szikes< tűzes talajon, a síkságon éltek és gabonát termeltek. (A sziki /SZ-K/ < sicamber= szik-emberek gabonájának /gör/ neve a= sicalia= szik-ália, vagyis szik-álló< forróság-álló növény). Ezek a szikkadt< szikes- emberek aztán szíkek< székek /SZ-K/ szerint szervezték meg a nemzetüket. Ősi szóval ők voltak a sziki- lú-k = 1, kiknek neve hangugrással= szik-ul-ok= szikul nevű nép lettek, (amit latinosan< sicul-us, illetve saecul- us-nak irtak), amiből a székely szónkat származtatják a nyelvészeink. A sicamber= székely szónak van azonban egy agyonhallgatott történelmi epizódja amit a magyar történelem meg sem említ. Róla ugyanis csak azok a kutatók szereztek tudomást, akik a francia őstörténelemmel foglalkoznak. A Nagy Francia Krónika szerint a Trójából menekülő sicamberek (Kiket ma már csak gall- /frank< francia néven ismerünk) a kacskaringós hosszú bolyongás után a Duna mentére kerültek ahol sok évszázadokig éltek, majd innen vonultak új hazájuk Austrásia< Gallia felé. Vázlatos utalásokból azonban kiderül, hogy a Kárpát- Medencében igen hosszú időt töltöttek, amit az is bizonyít, hogy új főváros építettek. A francia őskrónika ugyanis beszámol arról, hogy ők alapították meg Sycambriát (Visegrádot), egy Sykan nevű hegyen, amelyet Atilla újjáépített és nagy Hun- Birodalmának is ez lett a fővárosa. Ahová nevezetesen a Catalánaumi ütközet után is

visszatért. A hosszú-hajú száli- frank királyok -igy a kétméteres Nagy Károly is- a krónika szerint sicamberek, vagyis avarok voltak. (A szikkadt, száradt jelző /fr/= siccative= szikkatt< szikkadt) I. Clodvig királyt a reimsi püspök sicambernek nevezte. A korabeli irások pedig feljegyzik, hogy egyes száli királyok kifejezetten feketék voltak, mint a szintén száli-frank eredetű német császár III. Henrik, vagy a magyar I. László királyunk. 2 A Sycan hegy neve is magyarul beszél, hiszen Szikár-hegyről, vagyis tar- kopasz hegyről van szó, melyre a mai Visegrád épült fel, melynek Szik-ambria neve a késő-keresztény iratokban Fehérvár néven jelent meg. A szik-jelzőnk ugyanis a szikes, tehát izzó fehérséget is jelentett. A szik= fehér, sic+ambria= fehér-várat is jelentett. (Atilla és Árpád sírját is valahol itt kell keresni.) A székely< szikul nép tehát szikkadt és sziki< széki nép volt, kiknek néhány törzse Atilla halála után visszatelepült Erdélybe, ahol továbbra is megőrizték ősi szokásaikat, főleg rebellis természetüket. A vissza- illeszkedésük nem volt nehéz, hiszen ők maguk is gepida< gyepű-dákok, az akkád< dákok rokonai voltak, kiknek ősei jól ismerték egymást, mert a szittya-birodalmak gyepűit évszázadok /ezredek/ óta ők védték. Az avarok római kori utolsó nagy birodalma a KIS SZKITIA volt, mely legnagyobb kiterjedése idején Régensburgtól kezdve, a Kárpát- medencén át a Donig és a Balkán félszigeten terült el. Hatalmát az jellemezte, hogy Bizánc évszázadokon át sok tizezer arany tallér adót fizetett nekik. Az erdélyi avarok azonban nem emiatt voltak gazdagok. Ők ugyanis a fényűzésükről is híresek voltak, amit főleg az valószínűsít, hogy Dácia< Dicső- Erdély volt az akkori világ arany-termelésének központja. Egyúttal az is, hogy az ötvös-művészet egyik talán legősibb műhelye is erdélyi volt. Az avar-kincsek bámulatos szépsége még ma is nehezen múlható felül. (Érthetetlen dolog, hogy a nyugati világ bár jól ismeri az avar kincsek elképesztően szép és művészi kivitelezését, sőt azt is tudja, hogy Erdély- Parthium volt az arany- hazája, ahonnan még Egyiptomba is szállítottak aranyt. Azt mégsem tudja, hogy kik voltak azok, akik a fenti ötvös- műremekeket előállították. Ezeket mindenfele keresik, főleg Bizánc és a Kaukázus környékén, de ott nem, ahol tömegével találják a csodálatos kincses leleteket. Olyanokat, mint a nagyszentmiklósi Atilla kincsek, melyek Bécsben vannak, vagy a Bukarestben lévő máramarosi aranylelet és az Amerikában lévő Seuzó-kincsek. Stb). Az avarok gazdagságának azonban más oka is van. A legjobban talán Theophilactus Simocattes, a neves ókori író - úgy Kr.u. 600 körül- fogalmazta meg

az avarok gazdagságának és katonai sikereinek titkát: Az avarok szellemi tudásban minden szittya népet felülmúltak. Ez pedig az ókor legműveltebb népének tartott görögök részéről nem kis dicséret lehetett akkoriban, bár ennek súlyát ma már nem érzékeli sem a hazai, sem a nemzetközi tudomány. 

(folytatjuk) 

1 A Ló és Lú ősszó eredetileg az istent, a Fehérló ősistennőt jelentette. A Ló= isten szó később királlyá csökkent: A sumér király= lugál< isten-nagy, majd az ember neve lett a ló és lú. A székely ló-fő, /lúfő/ ősszónk tehát nem lovas székelyt, hanem szik= barna /fekete/ embert jelent. 2 A SZÁLI jelző ma az ősi- jelentést vonzza, de már értelmezhetetlen, mert elfeledték, hogy a nap ősár= SÁR szóból ered. A Sár tehát istent és aranyat< sáraranyat jelent. A sári- némi torzulással mint száli, vagy szárd épült be nyugaton. A száli< szár az avar száradt< szikkadt, vagy szálas szókat, az avarok főjellemzőit idézi fel, a szárd-ok< szárad-tak pedig, Olaszország legkiválóbbjai voltak. 

Práczki István DÁCIA ÉS ERDÉLY 5. RÉSZ 

DÁCIA ÉS A RÓMAIAK Dácia legrégibb lakói, Hérodotosz szerint, a Kr.e. V. században az agatirszok voltak, akiket a dákok követtek, a roxolánokkal, szarmatákkal és baszternákokkal együtt. Az agatirszok, vagy acatzirok (a helyi írástechnika szerint módosult nevek) nem mások, mint a sejtelmes< a-kazírok= kazárok, akik görögösen, mint khas-ar= khus-ur< vagy huszár néven jelentek meg. Az pedig általában közismert, hogy szabír A dák-avarok az arany- vidék központjához közel a Maros mentén építettek egy nagyvárost /a római- Dacia fővárosát/, amit SARMI ZEGETHUZA- nak neveztek. A vár< város egy marosi szigetre épült, így sokáig megközelíthetetlen erőd-várként ismerték meg. A város latinos neve már ránézésre is megszólal: a zeget- szó, vagy a szegethuza maga ajánlja a sziget és sziget-háza elnevezést. A Sarmi pedig előre a sáromi< vízi jelzőt, vagy -FO= mras= maras< Marost jelenti. A Sarmi-zegethuza tehát a Maros-szigeti házat jelentett. A dák-román elméletnek nagyon sok ragozványa van, melyeket sok

magyaros bizonyíték segít megcáfolni. Egyik ilyen információ a carp< karpokról beszél, akik ellen a Dáciát megszálló rómaiak szinte folyamatosan harcoltak. Az is tény, hogy Dácia telve van carp< karp hagyományokkal és ilyen régészeti leletekkel. A carpokról azonban nem tudjuk, hogy kik is voltak. A kárpáti jelenlétük azonban egyértelmű, miként az is, hogy nagyon fontos és kiváló katona- nép voltak. Na, de honnan jöttek. A carp- szó a korabeli írások szerint egy géta< dák törzseket jelöl, akik a Máramarosban éltek. (A véletlen úgy hozta, hogy Toledó mellett is élt egy carpetán törzs, melynek a másik spanyol neve a carpes visz közelebb a megoldáshoz, mert karbes= körbes= görbést jelent). Az eredeti kar /K-R/ név azonban a kör - szónkból ered, mely egy kultikus szócsalád gyöke. (Kar< kör, karol< körül, a kar -FO= rak.) A KÁRPÁT ősnév eredeti jelentése ugyanis Kör-pat, ahol a pat- szó a házat és hazát jelenti. (Az épít /=P-T/ szónkból ered a pitvar= épít-vár-t. A régi ház ugyanis körbe- épített belül udvaros építmény volt.) A pát-szó viszont -FO= táp, élelem. A Kárpát tehát a Kör-táp+ haza, mely mindennel ellátta lakóit. Van azonban egy harmadik olvasata is: KÁRPÁT= /metatézis- hangugrással/= Kaptár, vagyis a méhek és a méh-népek hazája. A hun-avar népek ugyanis, ahogyan Hérodotosz leírta: méhnek mondott népek. A hunok az ősi vallás szerint méh-népek és az avarok viszont a darázs-népek, melyek egyaránt a kárpáti nagy kaptár lakosai. Nem szabad tehát csodálkozni, ha a korabeli sírokban arany méhecskéket találunk. Az alföldi hun- avar sírok is telve-vannak olyan fibulákkal, melyek méheket ábrázolnak. 1 A Kárpát név tehát a körhazát jelenti és a karp- szó a Kárpát elkoptatott, elrontott alakja, ami a görögös karpath-ból torzult ki. (A TH- egyik kiejtése az Sz és S, a karpáth-ból tehát< karpasz- karpos, majd a görögös végződést elhagyva karp- lett. Így nevezik a Karpathos nevű szigetet is. Ne feledjük, hogy nyugaton pld. Homérosz csak Homér és Hérodotosz- Herodot.) A sok torzítás között tehát a karp- szó is polgárjogot nyert a krónikákban. A latinos-görögös és más ferdítések következtében a barbár, vagyis a szittya törzseket ilyen nevekkel szerepeltettek: lacring-ok, búr-ok, vandál-ok, os-ok, bess-ek, victoval-ok, roxolán-ok, bastarnak-ok, alán-ok, peucin-ok, costob-ok, stb. Ezeket a neveket ma már meg sem próbálják beazonosítani. Nem, mert az eddig alkalmazott csak latinból és görögből eredeztető módszerekkel semmi esélyük sincs arra, hogy hiteles eredményt kapjanak. Ezt a műveletet, csak a

magyar nyelv segítségével lehet sikerrel elvégezni, de azzal is csak akkor, ha be tudunk illeszkedni az ókor< hőskor viszonyaiba. Ebben az esetben ugyanis már tudhatjuk, hogy a hun- gyűjtőnév nőelvű-, míg a magyar jelző a férfielvű- őstörzsek jellegét fejezte ki valaha. Hun népek voltak tehát: Az alánok= a-lányok, a baszternákok, a pászternák= pásztornők, a roxolánok= a+rosz-lányok, vagy orosz-lányok, a bess-ek -FO= szebb-ek, vagyis a besse+nyők. A lacring -FO= nyirkal ige, ami a vágott hajúkat, a tarjánokat jelenti. A Tarján= tar-jányok tehát a rövid hajú papnők és nőkatonák törzse voltak. A peucin- /ok/ az egyik Duna-torkolati nép neve, ami a picin-ok= piciny-nők, jelentést hordoz. (Ezek neve torzult tovább görögösen= patzinák= paci-nők, a lovas-nők, vagy olaszul a piceni= pici nő. Az picike olaszul= piccolo, tehát pici-ló-k. Ámde ezt erősíti meg az orosz Kisinyov román-neve= Chisineu, ami magyarul= kisi-nő= kicsi-nő!) Férfi-elvű nép voltak viszont a vandálok /fandálok/, akik fen-dél= déli-fény népe, vagy pandál -FO= nap+déli, a fénylő-nap fiai, akik közismerten föníciai< fenniciai eredetűek. (A fennic= fényik voltak). A Búr- ok= bor- ok, vízi nép voltak, kiknek francia nevét a magyaros burkus= bor-kus név őrzi. A bor-kus< vizi-kusok ugyanis a mór-avarok voltak. Az Os-nép= ős, a kos< kusita, tehát az ősmagyarok neve volt. (Itáliában az oscus= őskus ugyanezt jelenti). A Costob -FO= bocsok szó, a medve-címert viselő géta< massagéta- nép beceneve volt, úgy ahogy a pacinák< picinők pedig a hunoké. (NB: Berlin címere ma is a medve.) A Victoval szó is jelző-szó is a hunok egyik lovas törzsét jellemzi. A magyar távol szó ugyanis -FO= lovat jelent. A vic szó viszértelmű; a visz-továl< a visz-távol meghatározás igéje. A victovál= visz-távol az egyik felderítő törzs, feltehetőleg valamelyik kun-törzs jelzője lehetett. Hasonló módon elemezhetjük a rejtélyes karp< carp szót is. Ennek a névnek ugyanis van egy üki, vagyis fonák olvasata is. Karp /K-R-P/ szó -FO= park< bark= bárka. (A görög hajó= karab= karb, vagyis karp. A carp- szó pedig latinul a ponty-ot< halat jelenti.) A karp< karab viszont -FO= barak, ami részben fából épített lakó-helyet, tehát barakot, részben vízi-lakóhelyet, bárkát jelentett). Ezek a szavak tehát a bárkás-népet jelentik. Márpedig a bárkások, a vízi- népek, az avarok egyes erdélyi törzsei voltak. Azok dicső< dákok, akik a BARCASÁG környékén éltek és élnek. Mit is jelent a Barcaság szó? A bárkásságot! A barca ugyanis a bárkát jelenti. A csónakosok pedig azok a bárkások voltak, akik Dáciából a világ minden része felé

elszállították az avar fegyvereket és kincseket. Akinek netán túlzottan is fantáziadús a Barcaság< bárkás jelentéstartalma, annak érdemes a Barcaságban honos csónakos fejfákon is elgondolkodni. (Vajon az ottani székelyek és a szamos-menti parthusok (Parthium) kinek a parancsára faragják mindmáig ilyen csónakosra a fejfáikat, a síremlékeiket?) A KARPOK erdélyi jelenléte tehát a hun- avar- magyar népek folytonosságát jelképezi. A KÁRPÁT ősszónak egy másik jelentése a karpok hazája. A karp+ pát= karpát< kör-pát, tehát Körhaza. A karpok minden jel szerint a dacos< dákok egyik nemzetségei, vagy törzsei voltak, hiszen azért harcolt annyit ellenük a rómaiak szinte minden helytartója. A DÁKOK viszont a dicső avarok, a sikul< székelyek elődei, a vár-ország műszaki tudományokban nagyon művelt mesterei voltak. Újból megkérdem feltűnt-e valakinek, hogy a bécsi-kincstár Magyarországon talált avar ötvös remekművekkel van teli. Olyanokkal, mint a Nagyszentmiklósi avar kincsek és a Seuzó kincsek, melyek létezése mi mást bizonyíthatna, mint azt, hogy az Aranyos folyó és az Aranyos megye az arany-termelés és arany- műves szakmák központja volt. A jelek szerint tehát aligha zárható ki, hogy nemcsak a Kaukázusban, és Bizáncban, hanem Dáciában is voltak ötvös műhelyek. A világhírű avar kincsek tehát nagy valószínűséggel ott készülhettek. 

DÁCIA VAGY ROMÁNIA? 

Ha, pedig mindez igaz, - már pedig az -, akkor a daco-román logika alapján sehogy sem értem, hogy a románok újkori neve miért nem lett dac< dák és Románia neve miért nem lett Dácia? Az viszont ténykérdés, hogy a szittya Dácia bukása után Kumániának nevezték el az országot, de a románok mégsem vállalták a kumán nevet sem. Vajon miért? További kérdés, miért csak a XIX- XX, század körül derült ki, hogy az ősi Besszarábia, Moldva és Erdély románok voltak? Tudom, sokan nálunk sem hiszik el, hogy ezek az országok és tartományok, mind ősi hun és avar- (magyar) országok és tartományok voltak. Az agyakba táplált torzult elméletek és felfogások miatt nehéz mindezt elhinni, miként az is nehezen fogadható el, hogy az avarok Egyiptomból és Arábiából érkeztek a Duna-deltához. Kétségtelen vaskalappal a fejen nehezen hihető, hogy Bessarábia= Bézs-arábiát< egy Szebb- Avar /arab/-országot jelent. Márpedig ez

így van. A bézs -FO= szebb, a lebarnult ember ugyanis szebb. (Az abesszin jelző is= a-bézs-szín< a-bézs /csokoládé/ színű ember. Az avar- görögösen= abar, míg az abar+abar szó viszont= a-barbár< vagyis a mór és magyar). Az avar= abar viszont= a-bar+na< barna, az avar< abar pedig hang-ugrással= arab, ami nyílván nem a mai arabokat jelenti, hanem azokat a mórokat, akik Spanyolországban azokat a fantasztikus arabeszkes építményeket építették. Ilyen mór- avarok éltek Besszarábiában is, hiszen az ország ősi címere nem véletlenül volt egy fehér zászló, melyen három fekete fej látható. (Az ősi bosnyák zászlón viszont csak egy mór-fej van, akár csak a Korzikai zászlón.) Ha azonban valaki a fentiek következtetéseket is kissé merésznek tartja, az olvassa el a Duna-delta középső ágának a nevét; A Sulina -FO= a -Nilus, ami ismét véletlenül Afrikát hozza ide, utalván az avar- szabírokra. Az már csak egy másik véletlen lehet, hogy a nagy román országos címer is magyarul beszél. A sas a turáni Turult, vagyis a hunokat a Csángó-vidéket jelenti. A kis-címerek közül a Havas-alföld címerén egy oroszlán van, ami a magyar szabir< avarok jelképe. (Az oroszlán arab és héber neve= szabúr, ami a szabirt< a magyart jelenti). Bukovina bika-címere, a bak+ságot a hímelvűséget fejezi ki.) Felvetődik azonban a Hunyadi családnak, úgymond oláh- származása is. Azt mondják, hogy Hunyadi Jánost fiatalon Szibinyáni Janknak hívták. Ez természetesen hihető, elvégre Moldva a kunok és rutének, valamint a besenyő származású népek hazája volt. Más vélemény szerint egy Szerb nevű család volt az őse. Azt hiszem mindkét információ helyes, ha a helyére tesszük a neveket. A Szibinani név a szibin= szibir és az -ani= h+ani< honi, tehát Szabir-honi jelzős- szerkezetből ered, ami Szibériával úgy rokon, hogy az a turáni< ázsiai eredetet jelenti. A szerb szó is azonos gyökérről fakadt. A Szerb< szerm szógyök a szerémi, azaz szemere nemzetségre emlékeztet. Mindkét név a nőelvű hunok szemere< szerém törzsére vezethető vissza. A Hunyadi név ennek megfelelően /és logikusan/ a Hun-anyád< hun-anyá-t fejezi ki. (Ez a név is olyan torzuláson ment keresztül, mint a Zrínyi név, mely szintén a szerémségi= szemere nemzetségből eredt. A szem, a szemer /-ke/ szlávul= zrono /Z-R-N/ ami magyaros kiejtéssel a zerem< szerem szóból keletkezett. A szerémi-ből /SZ-R-M/ lett tehát előbb a szrem, majd ebből a zrem, amit latinos /vagy görögös átírással/ mint a szeremi- zeremi= zreni< majd zrínyi jelent meg a középkori magyar történet át-írásban.) 

A véletleneknek azonban még nagyon hosszú sora van. Ilyeneket képeznek a román hatalom-átvétel után megváltoztatott városnevek is, amivel azt kívánták demonstrálni, hogy a románok a rómaiak utódai, az ősi-római városnevek tehát a római- román azonosságot szolgálják. Márpedig ez nincs így. Az átszerkesztők ugyanis elfeledkeztek egy apróságról, nevezetesen arról, hogy nem nézték meg, honnan is ered a latin nyelv. A választ én már tudom, amit a mai hivatalosok sem fogják elhinni: az ősi arámi- magyar nyelvből. Ebből pedig az következik, hogy a legősibb latin nevek is magyarul beszélnek. El kell mondanom, hogy többnyire szebben, mint a középkorban megújított magyar városnevek. Éppen ezért -szerintem is- a mai helyes-írás helyett, az ősi latint, vagyis az eredeti magyar írást kell elővenni. 

CSÁNGÓK ÉS SZÉKELYEK 

Az elvileg érthető, hogy a mai románok a csángókat betelepült székelyeknek tartják, mert mindenáron azt akarják bebizonyítani, hogy a Regát ősi román föld, talán még a római uralom előtti időkből. Az azonban elgondolkoztató, hogy a mai történészek hivatalos álláspontja szerint, a csángók betelepült nép, akik maximum 7-900 éve települtek le a Szeret és Prut folyók közé. Többségük azt tartja, hogy a csángók elei Erdélyből települtek ki büntetésből, vagy félelemből. (Az erdélyi magyar husziták valóban elmenekültek az üldözés miatt, sőt feltehetően mások is menekültek oda. Azt is tudjuk, hogy hozzájuk az újkori osztrák uralom idején kurucüldözés miatt erdélyi székelyek érkezhettek kisebb- nagyobb csoportokban, de a zöm ősrégi volt és maradt.) A csángók azonban jóval korábban, valószínűleg már Kis- Szkíthia korában, tehát már a Kr.e. időkben érkeztek a szarmata- gepida- longobárd törzsekkel együtt. Sokan azt mondják, hogy határ-őr népként ténykedtek, magyarul a gyepűt védték. Úgy vélem nekik van igazuk, hiszen a Szittya Birodalmat védő akkori gyepű részben a Római Birodalommal volt határos. Ilyen gyepű-védő mór-avar törzsek települtek meg Besszarabiában< Moldvában, a mai Cseh- Morva-országban és a Vág-vidékén, valamint az Alpok lábánál a mai Őrségben. Ők és a fenti határ-őrök védték később az Avar Birodalom, majd az Árpád-házi Magyar- Birodalom keleti és nyugati gyepűjét. A csángók tehát már nagyon hosszú ideje éltek ezen a területen. 

Nevüket megpróbálják a kínai csiang- és hasonló nevekből származtatni, de ennek nincs alapja. Annál is inkább, mert a székelyek nevét sem szabad a mai székely- fogalom szerint értelmezni. A mai székelyek elődei ugyanis az avarok, vagy más néven dákok /dac-ok, dah-ák/ és az un, sákok voltak. Ezek voltak a fekete magyarok kiknek kedvelt helye a dombos- hegyes vidék, így Erdély< Dácia és Pannónia volt abban az időben. A hun- magyar népek hosszú tartózkodását bizonyítják a földrajzi nevek, melyek még ma is, -minden természetes és mesterséges torzítás ellenére- világosan beszélnek. Ezek az ókori és középkori földrajzi nevek szinte hiba nélkül meglelhetők, csak meg kell őket szólaltatni. Persze nemcsak Erdély és Pannónia területére, vagy a szintén ősidők óta létező csángó- városokra gondolok, hiszen ott aligha van vita. (Nyilván nem köztem és a románok között, hanem a tudományos igazság és az ősi nevek elfeledett értelmezése között). A moldvai városok magyaros neve művelt szakember részére perdöntően sokat jelent. Nevezetesen azt, hogy ott nagyon régóta magyarul beszélő népek éltek. (Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a szittya-népek vándorlásuk során magukkal vitték a kultikus anya-városaik nevét. Trója neve egyaránt meg van ma is Olasz, Portugál, Francia, Cseh-morva, Bulgár- országokban és Erdélyben Torja.) Az ilyenek léte bizonyíték-erejű tény, hiszen aligha képzelhető el, hogy a szittyákkal ellenséges országok a legyőzöttek kultikus ősneveit ápolnák. Magyarul, nem hiteles az a feltételezés, hogy a mai magyar-gyűlölő románok, a hun- magyar eredet-mondákban szereplő nevekkel jelölnék meg településeiket és városaikat. Bármennyire is tagadják a középkori krónikaírók, de a népek nem szoktak eltűnni, hiszen még a zsarnokság és leigázás esetén is helyükön marad a nagy többség. A csángók sem betelepített népcsoport, hanem az őslakosság, mely jóval több, mint ezer éve él azon a tájon. A csángók az ősi turáni méh-népnek a hunok, vagy kunok valamelyik törzse voltak. A nevük valószínűleg Dangó< Dongó volt, ami a sár-rakó /sár-lakást/ készítő darazsakra utal. Ez az ókorban szittya szokás volt, mert az őr-méhek így lettek ÖR-MÉNYEK, aki nyugaton arméni- nevet kaptak. (A francia hadsereg= armée= őr-méhe.) Könnyen elképzelhető, hogy a CSANGÓ< dongó nép lehetett a sejtelmes BÖSZÖRMÉNY, kinek neve= bő-szőr-méh, vagy tájszóval= pöször-méh, azaz dongó. A Cseh-Morvák nyugati neve Bohém, ami Bő-méh< Óriás-méhet jelent. (Innen ered a bőhöm= bö- méh, vagyis nagyon-nagy szónk is. A németek is Bőhm-

nek= Bő-méh-nek nevezik a cseheket, kiknek az egyik csúfneve a Cselák= cső-lak, a csőlakó, tehát a darázs. Máskülönben a német sereg= Heer, vagyis a here, hiszen a méheknél a herék a katonák.) A hun-népek jelenléte az ősi szavak szerint is sok helyen bizonyos. Nem véletlen az, hogy Románia egyik fontos ősneve KUMÁNIA, melyet évszázadokon át viseltek. A ma már ismeretlen eredetűnek számító Kumánia< Cumania latinos neve helyett mégsem merik a magyaros Kun-már /mór/ nevet kiolvasni. Annak ellenére nem, hogy Románia hivatalosan egy évezredig Kumánia néven volt ismert. Az is fontos, hogy már Sztrábon is így emlegette a szittyák egyes népeit. A latinos Cumánia név után mégis a Kun-már /mór/, népre kell gondolni, mely a szittyák, a hun és avar nép, valamelyik kevert- nemzetsége volt, feltehetőleg még az úgynevezett Kis- Szkíthia korából. Ez a nép szerintem régebbi, mint a mai -magukat őseredetileg is uralkodónak tartó- román törzsek. Ezek többsége is a régi hun- kun és avar- mór- dák- géta törzsekből származott. Így aztán, bármennyire is meghökkentő, de a románok és az erdélyi avar- székelyek közt rokonság, /bár a távoli múltból eredő rokonság/ esete áll fenn. A románok mai nyelve nem mindent bizonyít. (Sőt, elég felületes bizonyíték.) Jól tudjuk, hogy a magyaros eredetű bolgárok néhány száz év alatt elveszítették magyaros nyelvüket, bár a mai bolgár is telve van ősmagyar szókkal. A mai modern időkben is láthatjuk, hogy alig egy-két emberöltő alatt miként veszítették el -felejtették el- ősi nyelvüket orosz- földön és Szibériában a mari, csud, osztják, zürjén stb, népek. Ezek fiai és lányai már oroszul beszélnek, és csak az öregek ismerik az ősi nyelvet. De, tudunk közelebbi példát is. A szlovákiai Kassán 1910-ben 10% alatt voltak a szlovákok, ma alig három emberöltő után már csak a nagyszülők beszélik jól a magyart. A szülők ugyan tudnak magyarul, de szlovákul beszélnek, míg az unokák nagy része már alig motyog valamit magyarul. Vagyis ma már a magyarok vannak 10% körül. Az ó-román területeken tehát a Szent Istváni vallásszakadás, (vagyis a keleti magyar népek magunktól való fegyveres elidegenítése) után indult meg a vallási- és vele a nyelvi elkülönülés. Ezzel a kényszer folyamattal pedig egy újabb szlávjelenség a román nyelv kialakulása következett be. Sokan nem tudják, hogy a románok példaképe a franciák nyelve, pontosabban a francia irodalmi ősnyelvbeliség csak Kr.u. 842-ben alakult ki. A francia-nyelviség ugyanis az úgynevezett Strasbourgi Eskü szövegével kezdődött. Abban a korban, amikor az akkori avar-

magyarok országában a magyar nyelv már a mai tudásával, -szinte a mai szókincs gazdaságával- működött. (Ezt éppen a nyugati nyelvekben élő ősi magyar szavak színes sokasága bizonyítja.) 2 Az ősnépek lakóhelyének meghatározása tekintetében perdöntő bizonyítékok azok az ókori és őskori földrajzi nevek, melyek mindmáig az igazságot hordozzák. Érdemes egy kicsit ezen a területen is körülnézni. Vizsgáljuk meg az eredetinek vélt ősromán város és tartomány- elnevezéseket. (Ehhez azonban ismerjünk meg néhány ősi nyelvtani és írás-technikai szabályt, hogy könnyebben eligazodhassunk: Ilyen például egy nagyon fontos szabály a B-M-Vw jelenség. Ezek a betűk alakra mind M-betűk, hiszen a W és B= is fektetett< m- betű.) Ezek a betűk az ősi nyelvben sokszor cserélődtek, de a tartalom többnyire csak magyarázat pontosításában változott. Pld: málik< válik, maraszt< váraszt, mellé< vele< bele, buzgó< mozgó, zaBir< SzaVár< Sumér- SzuMír, mérközik< birkózik< ver-kőzik- verekedik. Verő-fény= merő-fény. De, az úgymond vadidegen-francia nyelven a kiürít= vacuit /vaküit/, igen, mert a mák-üt jelentést hordja, hiszen a mákgubó kiürítését jelenti. A heves, agresszív, ideges /fr/= vehement= méhe-ment, vagyis a várandós anyának elment a méhe- vize. Illetve a német fájdalmas felkiáltás= Weh= Méh. /Szúr-a méh, vagy szülni kell/ A lágyság= Weiche= Méhe, a rét= Wieze= míze< mező. Stb.) Vegyük tehát példaként az ominózus MOLDVÁT, a román- nemzet ősi fészkét. Érdemes tanulmányozni- az első látásra is szembetűnő azonosságot, a mai román Moldva /ősi-csángó föld/ és a Morva- Cseh Moldva- folyó vidékének földrajzi nevei közt. A cseh-morva Moldva- vidéken találjuk: Holics, Uherszki- /magyar/ Brod, Makov, Bistrica, Trnva /Nagyszombat/ Komarno város- nevet, és Morava, Nyitra folyókat. A román-lengyel Moldva régiójában pedig Tarnov, Komarno, Makou, Halics, Brod, Bistrita és Ungeny /Ungeri/ várost és Moldva, Nitru és Morava /szerb/ folyókat. Most nincs módom az összes név megmagyarázására, így csak néhány példát citálnák: A Halics valaha Galics volt, hiszen Galiciának a fővárosa. (A Galics viszont -FO= csillag, a Halics pedig= csilah, amiből Erdélyben Zilah lett. A lengyel-német Szilézia /latinosan Szilézs/ pedig az erdélyi Szilágy /-zs/ megfelelője.) Nem érdektelen azonban BUKAREST= Bucurestí név kibontása sem. A buku= bak+a, ami a nyeregkápát jelentette. A kápa ugyanis -FO= apak= a-pakk, vagyis a csomag, a teher, amit a ló cipel. A resti= a rest és restaurant /restoránt/ a pihenő- étkező helyet jelenti, ami a lovas katonák

pihenője volt valaha. A lovas ugyanis azzal kezdi a pihenőjét, könnyít a ló hasát szorító hevederen, hogy az ehessen és ihasson. A heveder megeresztése egy felfele rántással kezdődik, hogy kiakaszthassa a csatot. (A resti= ereszti, a resto-rant= ereszti-ránt). Bukarest ősi neve tehát lovas-pihenő, vagy katona-pihenő, melynek fontos szerepe volt az Európa-szerte portyázó szittyáknál. Ezek az apró jelek is bizonyítják, hogy ez a terület a hun-magyarok ősi hona, a Nagy Szittya-ország örök része volt. Nem véletlen tehát, hogy Moldva egészen Nagy Lajosig a magyar királyok védnöksége alatt volt, oly önálló területként, mint Erdély, melynek függetlenségét a keresztény- királyaink eléggé megnyirbálták. A fentiekből pedig, bármennyire is meghökkentő, az következik, hogy a románok és az erdélyi avar- székelyek közt rokonság áll fenn. MOLDVA neve -egyébként- a mór< avarok ősneve, melyet valaha Boldog- /kis/ Arábia néven említ a -nagyon pontatlan- ókori történelemírás. (A Boldog Arábia feltevésem szerint a mai Jemen területén volt, és eredetileg Boldog Avariát< Boldog Avar- országot jelentett). Az Afrikából a Duna-torkolat vidékére érkezett avarok magukkal hozták az ősi neveket is, köztük a mór-avar és a boldog nevet is. Aligha véletlen, hogy Csehországban is van Morava és Moldva, miként Szerbiában is van Morava folyó, és Romániában van a Moldva. Nálunk pedig valaha a Bánátban volt egy Moldva, de ma is van Boldog folyócska és több Boldog- nevű község. A Morava név mór-avart, a Moldva pedig latinosan Moldua, vagyis Boldú< Boldúg, mai nyelven Boldog jelentést hordoz. Az ősi kumániai, a mai moldvai területeken sok tucat még ma is magyaros nevű várost találunk. A nevek eredetéről azonban aligha feltételezhetjük, hogy a románok a magyarok iránti szeretetből adtak volna magyar neveket, az ősi- románnak vélt városoknak és községeknek. Jól ismertek az alábbi nevek: MOLDVÁBAN: Bacau= Bákó, Iasi= Jász, Botosani= Botosány, Capu= Csap, vagy Kapu, Solca= Szolcsa, Baia= Baja, Borca= Borsa, Farcasa= Farkas, Darabáni= Darabány stb. BESSZARABIÁBAN: Csóri, Palánka, Szabó, Balta, /nem kell magyarázat/ Galati= Galac< Gál-lak, Dunavati= Dunavác, Mereni= Merény, Kalarás= Kaláris, Karagas= Karakas stb. A régi román< rumin nevek és az új-keletű erdélyi elnevezések viszont nem ritkán sokkal jellemzőbbek és találóbbak, mint az előzők. Az új román rendszer első intézkedései közé tartozott a magyar városok nevének megváltoztatása. Elővették tehát az ősi tudatban

élő, de latin-eredetűnek vélt elnevezéseket, hogy bizonyítsák a román származást. Valójában csak annyit tettek, hogy az ősneveket vették elő, amivel a hozzám hasonlóan dolgozó ősnyelv-kutatóknak segítettek. (Mint azt a Dicsőszentmárton és Trnva= Tirána és Tirnavi esetében látni fogjuk.) Kultikusan a legfontosabb átkeresztelés az ősi fővárosnak Gyulafehérvárnak az átnevezése volt, amikor az Alba Iulia nevet adták neki. Teljes joggal, hiszen a hun-magyar népek a fővárosuknak rendre a Fehér + vár (Aba< alba= a Bál) nevet adták. A gyúló-fehér-ből Gyula- Fehér lett. Valójában a Fehérló- Bál istennőnk neve Alba-ként jelenik meg Európaszerte. (A Julia= Dzsulia= Gyula 3, vagyis gyúló jelző a tüzes napot, a kettő együtt a Páros- Napistenséget jelenti). A közeli Balázs-falva mai neve BLAJ< Blázs utal arra, hogy a Balázs szó, eredetileg Bál-Ász< Baál isten volt. Kolozsvár új neve vissza adja az ősi Kulcsos-város, a Kulcsos-Vár nevet. A kolozs szó azt a zártságot fejezte ki, amit ma a zsaluk jelentenek. A zsaluk /ZS-L-K/ viszont -FO= kulacs /zárt tartó/, vagy Kulucs< a Kulcs szót idézi, ami románul a Cluj< Kluzs= vagyis az elfeledet ősi Kulucs< Kulcs szót hozza vissza. Nagyvárad új neve a Napoca, a koponya, illetve a Koppány /kopan/ nevet hozza vissza, amit a keresztény vallás eltüntetett. A koppány szó fejedelmet jelentett valaha, mert a koponyáján megvésettet, a felavatottat< a szittya- pogány fejedelmet fejezte ki. (Csak érdekességként mondom el, hogy Bíborban-született Konstantin bizánci császár a Birodalom Kormányzásáról irt könyvében részletesen ismerteti a magyarok és a patzinákok /hunok/ törzseinek a nevét. A nyolcadik a Kopon törzs neve. Ha viszont ezt ősi módon olvassuk, akkor a-kopon -FO= Nopok-a nevet kapunk. A Nopoka= Napoca név tehát, mint a-Kopon(-ya) az egyik ősi hun-avar törzsünk nevét is kifejezi). A mai Moldvában lévő Belgorodnak nevezett város valaha Tyras= Túri-Ász, volt. A ma Dnyeszternek nevezett Trullos /Turulos/ torkolatában találhatóvárost kétszáz éve még Akkerman-nak hivták, ami A-Kör-Mént = a Köristent fejezte ki és még 1710-ben is többszáz magyar élt ott. Mellette van a Szabo nevű város. Moldva északi részén a volt Baja< ma Baia nevű város mellett Gyula, melynek új neve= Dzsulest. A Szoroki= Sorok, vagy -FO= Koros= Körös, a Kisinyov városa, melyet ma vissza-neveztek Kisineu-nak. Ez igen jogos és nagyon helyes változtatás, mert a város ősneve a Kicsi-Nő volt, (a Patzinák-ok= picinők védő isten-asszonya). Nem tudom

kétséges- e, hogy a Kausány= Kocsány, a Sarata = Sár-Atya /Napisten/, a Saveny= Sovány, vagy Sővény. A Tiraspol bizony=Túri- Ősboly< Ősváros. Stb. 

(folytatjuk) 

1 A francia Ardennekben 1693-ban I. Childerich sicamber király sírját találták meg, melyben -többek közt- háromszáz aranyból készült méhecskét találtak. Gondolom, csakis a véletlen játéka lehetett, hogy I. Napóleon császár ragaszkodott ahhoz, a koronázási palástja arany méhekkel legyen tele. 2 Ha nem létezett szó- gazdag ősnyelv, akkor hogyan és honnan épültek be a nyugati szavakba az ilyen- kifejezésk: Görög: piskóta= mpiskota, pogácsa= mpogatsa /M-nem hangsúlyos/, görbe= kampulós, tűz= pirros, magas= megas. Latin: ujbor= must, száraz= sicc-us= szikk-adó, lárva= larva, sütemény= placenta= palacsinta. Angol: mező= field= föld, borzong= didder= didereg, lágy= flaggy= lágy /F-nem hangsulyos/, keret= frame= ráma, lék= leak= lik, kispénz= pence< pensz= pénz. 3 A magyar /de katolikus- keresztény/ őskrónikák az erdélyi fejedelemként Gelu-nevű személyt neveznek meg, kit mindmáig ellenségként kezelnek és mindenáron román eredetet adnak, és nevét románul értelmezik. Ő azonban a Dácia= Diccső-ország fejedelmeként Árpádékkel azonos rangban volt, akivel Erdély- státusáról külön kellett dönteni. Vajk< Szt.István apósa is ilyen Gyula, tehát független fejedelem volt és csak az új keresztény-monarchia fosztotta meg ősi jogától. 

Prácki István Dácia és Erdély 6. rész 

Román-római, vagy avar-magyar? A régi román< rumin nevek és az új-keletűen romanizált erdélyi elnevezések viszont nem ritkán sokkal jellemzőbbek és találóbbak, mint az előző magyar nevek. Ezek ugyanis a szittya-vallással szembenálló judeo-keresztény papság által átkeresztelt új- magyar nevek. (A Dicső- város nevét pld, Szt. Mártonnal bővítették). Az új román rendszer első intézkedései közé tartozott a városok magyar

nevének a megváltoztatása. Elővették tehát az ősi géni-tudatban élő, de latin-eredetűnek vélt elnevezéseket, hogy ezekkel is bizonyítsák a román származást. Valójában csak annyit tettek, hogy az ókori ősneveket vették elő, melyeket a rómaiak ellatinosított írással jegyeztek fel. Ezek az többnyire csak enyhén-rontott földrajzi és személyi elnevezések, a hozzám hasonlóan dolgozó ősnyelv-kutatóknak nagyon sokat segítettek. Erre kiváló példa Dicsőszentmárton esete, melyet a román hatóságok Tirnavi névre kereszteltek. Egyébként teljes joggal, mert a város Dicső neve a turáni- turi hunok istenasszonyát jelentette. A Tirnavi pedig a Turi-név, vagy a Túri-Nő neve. Ezt a megoldást bizonyítja, hogy a cseh- morvák is átkereszteltek egy Nagyszombat nevű magyar várost, véletlenül Trnava-ra, ami szintén Turi-Nőt kell, hogy jelentsen. Na, de hogy lett nevet a túri-nő nagy-szombati? Hát, csak úgy, hogy a katolikus papok a nekik piros-posztót jelentő ősi Tirana= túri-ana= Túri-Anya név helyett adták a Nagyszombat elnevezést. Ne álljunk azonban meg, hiszen a történelmi logika újabb bizonyítékokat követel. A Tirana név azonban az albánok fővárosa. Kik az albánok? A Fehér-nő fiai, pontosabban a Fehérló istennő fiai és fővárosuk neve a Túri-Nőt jelenti. (A fehér /lat/= Alba, ámde a Halics- Galics néven bemutatott főváros római- ősneve is Alba volt). A Tirnavi- Trnva= Tirána név azonban maga mellé követeli magát az Pó-völgyi Torino is, ami szintén túri-nőt jelent. Nagy bátorság kell ilyesmit állítani, gondolja az olvasó. Bevallom, kellene, ha nem volnék benne teljesen biztos. Ezt a bizonyosságot ugyanis egy olasz sztori igazolja. A Kis- Szkitiában feltünt- megjelent longobárdoknak (a lengő-szakállas- avaroknak, a szik-embereknek, vagyis a fekete magyaroknak) az egyik nemzetsége az atillai Hun- Birodalom szétbomlása után átköltözött a Pó völgyébe és ott alapította meg az észak- olaszok országát Lombardiát. Első fővárosa lett TORINÓ, amivel a Túri-nő istennőnek állítottak emléket és lobogójuk színe piros-fehér-zöld lett. Torinó városa azonban a fekete-fehér /avar/ szint is használta. Több mint ezer esztendő elteltével a 20, században egy híres futballcsapat alakult Torinóban Juventus névvel és a mezükön fekete-fehér szineket viseltek. A hamar világhírűvé lett csapat egy nagyon furcsa becenevet visel: Vecchia Signora. Ezt udvariasan Öreg-Hölgynek, vulgárisan pedig Öreg-nőnek fordítják. Ha valaki megkérdi, hogy honnan- ez a férfiatlan név senki sem tud választ adni. Én magam, aki sokáig Milánóban éltem és sokat láttam a kiváló

csapatot, azt a magyarázatot alakítottam ki, hogy a hiteles neve a Régi-nő, latinosan Regina= tehát a Királynő lenne. Ebben nem is tévedtem, mert évtizedekkel később megtudtam a pontos választ: A Túri-Nő< egy Istennő. Csak a pikantéria miatt emlitem meg, hogy a piros-fehér-zöld lobogó ellenére az olaszfutball-válogatott azurri= égszin- kék színt használ. Persze, hiszen az azurrik= az úri- vagy űri népek. A piros-fehér osztrákok, és a piros-arany-fekete németek válogatottak viszont fekete-fehér mezben szerepelnek. Ez is természetes, hiszen az avarok= /arabok/ színe a fekete, ők pedig avar-eredetűek. (Az arab-népek zászlai szinte kivétel nélkül piros-fehér- zöldek a fekete /avar/ szinnel kiegészítve. Jelvényük- címerük pedig a turáni hunok sas< turulját, vagy az avar-szabir-magyarok oroszlánját ábrázolja.) A királyok is isteni nevet választottak, ezért a király régen /lat/ a= rex /régis/ nevet kapta. A Regsz< Régis, bizony= az Öreg< Öreges /Őr-égis/ volt a választott fejedelmek címe a szittyáknál. Éppen ezért a király-helyettes címe= régent= régenti, a királynő pedig regina= réginő. Ennek a Regina= régi-nő analógiának a tökéletes bár kissé torzított változata az Öreg Hölgy= Vecchia Signora. Ez egyébként az Ükki Színóra= Űki< Ősi Szin-úrinő.) A név- változtatáshoz hasonló történelmi és vallási fogalmak tapadnak. Erdélyben igen alapos munkát végeztek a románok, amivel sokat segítettek nekem. Ez egyik kultikusan legfontosabb átkeresztelés az ősi fővárosnak Gyulafehérvárnak az átnevezése volt. Alba Iulia nevet adták neki. Teljes joggal, hiszen a hun-magyar népek a fővárosuknak rendre a Fehér (Aba< alba= a Bál< Alba) + vár nevet adták. A gyúló-fehér-/nap/- ból Gyula-Fehér lett. Valóban a Fehérló< Bál istennőnk neve Alba- ként jelent meg Európaszerte. (A Julia= Dzsulia= Gyula, vagyis gyúló jelző a tüzes napot, A két istennév viszont együtt a Páros- Napistenséget jelenti). A közeli Balázsfalva mai neve Blaj /blazs/ utal arra, hogy a Balázs szó, eredetileg Bál-Ász, vagyis< Baál isten volt. Kolozsvár új neve vissza adja az ősi Kulcsos- város, (Kulcsos-Vár) nevet. A kolozs szó azt a zártságot fejezte ki, amit ma a zsaluk jelentenek. A kolozs -FO= zsaluk /ZS-L-K/, ami viszont tovább-FO= kulacs /zárt tartó/, vagy Kulucs< a KULCS szót idézi, ami románul a Cluj< Kluzs= vagyis az átkeresztelés az elfeledett ősi Kulucs< Kulcs szót hozta vissza. Nagyvárad új neve a Napoca, a koponya, illetve a Koppány /kopan/ nevet hozza vissza, amit a keresztény vallás eltüntetett. A koppány

szó fejedelmet jelentett valaha, mert ez a szó, a koponyáján megvésettet, a felavatottat< a szittya- pogány fejedelmet fejezte ki. (Csak érdekességként mondom el, hogy Biborban- Született Konstantin bizánci császár a Birodalom Kormányzásáról irt könyvében részletesen ismerteti a magyarok és a patzinákok /hunok/ törzseinek a nevét. A nyolcadik a Kopon törzs neve. Ha viszont ezt ősi módon olvassuk, akkor a-kopon -FO= Nopok-a nevet kapunk. A Nopoka= Napoca név tehát fő-helyet, vagy főnököt, mint a-Kopon+-ya az egyik ősi hun-avar törzsünk nevét és a fejedelmi címet is kifejezi). A mai Moldvában lévő Belgorodnak nevezett város valaha Tyras= Túri-Ász, volt. A ma Dnyeszternek nevezett Trullos /Turulos/ torkolatában találhatóvárost kétszáz éve még Akkerman-nak hivták, ami A-Kör-Mént = a Köristent fejezte ki és még 1710-ben is többszáz magyar élt ott. Mellette van a Szabo nevű város. Moldva északi részén a volt Baja< ma Baia nevű város mellett Gyula, melynek új neve= Dzsulest. A Szoroki= Sorok, vagy -FO= Koros= Körös, a Kisinyov városa, melyet ma vissza-neveztek Kisineu-nak. Ez igen jogos és nagyon helyes változtatás, mert a város ősneve a Kicsi-Nő volt, (a Patzinák-ok= picinők védő isten-asszonya). Nem tudom kétséges- e, hogy a Kausány= Kocsány, a Sarata = Sár-Atya /Napisten/, a Saveny= Sovány, vagy Sővény. A Tiraspol bizony=Túri- Ősboly< Ősváros. Stb. 

ZÁRSZÓKÉNT: 

Tisztában vagyok azzal, hogy a Dákó-román kérdést, vagyis a szittyák ősi történetét nem lehet ily röviden megnyugatató módon elintézni. Annál kevésbbé, mert magamat nem tartom hites történésznek, csak ősnyelvtudónak, aki megtanulta úrja elolvasni és újra-értelmezni a sokezer éves kifejezéseket és elnevezéseket. Olyan ember, aki ezek alapján bátorságot vett és megpróbált felelni azokra a történelemi anomáliákra, melyekre a modern tudomány nem keres választ. Célom egészen természetesen nem lehetett több, minthogy felszakítsam a történészek szemén éktelenkedő hályogot. Csak annyi, hogy erős kételyeket ébresszek a 20- században elterjedt szittya-ellenes és filopánszláv történelem-értelmezésekben, egyúttal a románok -nem minden alap nélküli- dákó-román elméletben. Ha ez sikerült, akkor megindulhat az egyedül tisztességes úton kibontakozó

párbeszéd, mely egyedül lehet képes megismerni az igazi euráziai múltat, melynek természetszerűleg szerves részei a hunok< magyarok, valamint a dák< dáco< dacos mórok is. Ez nem lesz könnyű, mégis bízok benne, hogy nem is olyan sokára ha nem is mindenki, de a történelem-tudomány meg fogja tudni az ősi igazságot. 

(vége) 

Prácki István