Upload
sylvi-o
View
333
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Fény az alagút végén
Egy ember a kutyájával együtt halt meg. Az égbe érve, az arannyal kirakott úton mentek…
Ismerős? Egy finom márványkert mellett haladtak.Felérve a tetőre, egy gyöngyből kirakott csodálatos kapuhoz értek,
csak úgy csillogott a napfényben.
Odaérve egy embert találtak, aki a küszöbön ült.„Bocsánat” szólt a kutya gazdája,
“hol vagyunk”?“A Mennyben” – válaszolta a kapus.
“Kaphatnánk egy pohár vizet”? - kérdezte a kutya gazdája.“Természetesen” - volt a kapus válasza, “lépj be és kapsz hideg üdítőt”.“ A barátom is bejöhet”? – kérdezte tovább a látogató.“Sajnálom” válaszolta a kapus. “Állatokat nem engedhetünk be”.
Az ember úgy döntött, ő is lemond a vízről,hívta a kutyáját és tovább mentek.
A további út nehézkes és poros volt.Egy egyszerű, kert nélküli fa kapuhoz értek.
A kapus a kapura támaszkodva egy könyvből olvasott .
“Bocsánat” – szólt a látogató. “Kaphatnánk egy kis vizet”?“Persze, szívesen, kérem jöjjenek be” válaszolta kedvesen a kapus.Bementek, a közeli kúthideg vízéből ittak,annyit amennyit csak óhajtottak.
“Köszönjük, megmondanánekünk hol vagyunk?”
“A Mennyben” válaszolta a kapus.“Teljesen össze vagyok zavarodva,ui. az előbbi kapus is azt mondta,
hogy az ő kapujánálvan a bejárat a Mennybe”
szólt a látogató.
„Ó, az aranyozott útra és a gyöngyös kapura gondol?
Nem, az a pokol”.
“És nem zavarja, hogy ott az önök nevére hivatkoznak”?
- csodálkozott a kutya gazdája.
“Nem”, válaszolta a kapus.“Mi örvendünk, hogy ők mind elveszik azokat,
akik beleegyeznek a barát elhagyásába,kint maradásába”.
Megértettétek?
Ha igen,
Küldjétek tovább ezt az üzenetet!
Soha ne feledjétek!
Egy jó baráttal
mindig lesz egy „napsugaratok” az
alagút végén…
Jó éjt!