Embed Size (px)
DESCRIPTION
Új Budapest Galéria | 2015. április 13 – augusztus 23.
Citation preview
Fénykörnyezetek
2
P A K S I E N D R E L E H E L
FénykörnyezetekDefiníciós kísérlet magyar vonatkozású kulturális-művészeti
produktumok alapján1
1.1.1. A fénykörnyezet kifejezésA szóösszetétel egyszerű tükörfordítás az angol nyelvben használatos light és environment kifejezésekből, amely a művészeti szaknyelvben light environmentként ugyancsak használatban van – a fordítással egyező jelentésében is. A light environment szinonimájaként gyakran előfordul a light installation kifejezés is, ahogy az environment és az installation is – lényegi megkülönböztetés nélkül – szinonimaként használatos: az environment kifejezésre az angol Wikipedia az installation art szócikkre visz át.A megkülönböztetés hiánya számunkra azért érdekes, mert míg az installation alkotói, technikai szemszögből való meghatározása egy „berendezett térnek”, az environment befogadói szemszögből való meghatározása ugyanannak. Érdekes, de nem meglepő továbbá az is, ahogy az environment szaknyelvi származékai – sőt maga az eredeti kifejezés is – kiterjednek a nem-művészeti közegben található, bármilyen, tehát nem is föltétlenül mesterséges „környezetre”;
1 A tanulmány az NKA támogatásával készült.
azaz magukba foglalják a természetművészet csíráit is; ez ugyanis (egyik terminológiája szerint) az environmental art. Emellett az installation art – úgy tűnik – elválaszthatatlan a galéria-, de legalábbis az épített, mesterséges enteriőr-kontextustól. Extrém példát hozva: az égművészet (sky art) kétségtelenül environmental (art), de keveseknek jutna eszébe installation artként beszélni róla.Az a döntés, hogy tárgyszavunk elemeként inkább a környezet és nem az installáció mellett határoztam, valamivel tágabb horizontot keletkeztet majd – azaz jóval több problémát is, amennyiben a kulturális-művészeti produktumokat nem a fényinstallációk, hanem a fénykörnyezetek konstruált ismérveinek újrafelismerése céljából pásztázzuk át. E döntésben nem a terminológiai problémák mozgattak, hanem egyfelől a nyelvi gördülékenység, másfelől a hagyomány, mivel nyelvünkben a fényinstalláció2 mellett ismert volt már a fényenvironment3 formula is. A fénykörnyezet kifejezést – ösztönösen, történeti kontextusban – először Csáji Attila használta 2000-ben, egy egri kiállításhoz írt bevezető szövegben.4
1.1.2. A környezetEgyszerűbb, ha kiindulásképpen a szakterületünkön belülről jövő komponens, az environment történetiségét vázolom. Ez Allan Kaprow kifejezése; ő alkalmazta először művészeti kontextusban, művészeti produktum, sőt műnem definíciója gyanánt, közvetlen környezete alkotói praxisából eredeztetve.5
3
2 Péter Ágnes kiállítása, Fészek Galéria, Budapest, 1994.
3 Sinkovits Péter, A lézerfénytől a preholografikus képekig – beszélgetés Csáji Attilával, Művészet, 1981/5; „Balogh László: Színes fény environment” [első] Fényszimpózium, Kepes Központ Eger, 1996, 20; „A fény-environmentekben a néző a folyamatosan változó mű belsejébe kerül s annak mintegy részévé válik.” Csáji Attila, A látható világ táguló határairól, II. Fényszimpózium, Kepes Alapítvány, 1999, 9.
4 „Moholy-Nagynak a Bauhausban készített fénymodulátora konstruktivista szoborként hat, de elsődleges feladata a fény alakítása, fénykörnyezet teremtése vetítés által.” III. Fényszimpózium, Művészetek Háza Eger Kht., 2001, 16.
5 A szerző tudatosan jelzi a személyes elkötelezettségéből, érintettségéből és a szöveg keletkezési idejének tárgyához időben közeli mivoltából következő bizonytalan-ságokat: a javarészt 1959-ben megírt könyvet 1965-ben publikálták. Az environment kifejezést Kaprow – állítólag – már 1958-tól használta. Allan Kaprow, Assemblage, environmentek & happeningek, Budapest, Balassi, 1998.
Nála ez lényegében – összhangban a kor művészeti és egzisztenciális problémafelvetéseivel – a festészet avantgardista kiterjesztése. Érdekes mozzanat, amint Kaprow szembeállítja a krétai festészetet – ahol megjelenik a keret, tehát illuzórikus térszimulációról van szó – a jelenleg is ( jobb híján) mágikusnak elgondolt barlangrajzzal, ahol az ábrázolt dolog „elválaszthatatlan volt a környezetétől”.6 Szerinte az environment közös gyökerű az assamblage-zsal és – az előző kijelentés szempontunkból lényegi mozzanatát zárójelbe téve – pusztán méretbeli különbséget állapít meg köztük; bár ezt akképpen fejezi ki, hogy az environmentbe „be kell sétálni”.7 Azaz a téri viszonyokat, a testi jelenvalóságot evidenciaként kezeli, de mintha figyelmen kívül hagyná mindezt, amikor az environmentet a festővászon kiterjesztéseként értelmezi „a festészet közvetlen öröksége”, illetve az „újítások az elmúlt évtized haladó festészetéből nőttek ki”8 szöveghelyeken. E tisztázatlanság – a festészetből való eredeztetés – megoldatlan problémákat jelez az environment körül, hiszen meghatározásában Kaprow továbbmegy, és a testi jelenlétnél – és vele együtt a reprodukálhatatlanságnál – lyukad ki. Az akkoriban alkalmilag, galériaterekben vagy magánszférában összeállított és hamar elbontott environmentek efemer mivolta meglátásában az „organikus világegyetem” örök változásának, a „folyamatos metamorfózisnak”9 a metaforája. Ezért továbblép a nagybetűs Véletlen felé, ami lehet – például – alkotó, anyag, helyszín. Interaktív environmentekről beszél, ahol „[a néző dolga, hogy] folytassa az alkotásban jelen lévő folyamatokat”10 – és bevezeti
4
6 Kaprow, i. m., 13.
7 Uo., 17.
8 Uo., 18.
9 Uo., 34.
10 Uo., 48.
a happeninget mint egyenrangúan véletlenszerűsíthető elemekből építkező formát. A happening és az environment „aktív és passzív oldalai egyazon éremnek”11 – mindkettőnél jelen kell lenni.Az angol Wikipedia szövegezése szerint e kaprowi konstrukció „egy tágabb érzéki tapasztalást vesz számításba ahelyett, amit a »semleges« falon lebegő, keretezett fókuszpontok, vagy a (szó szerint) piedesztálra állított tárgyak nyújtanak. Ez lehetővé teszi, hogy a dimenziók közül csak a tér és az idő legyen konstans, tehát az »élet« és a »művészet« közti vonal föloldódjon.”12
Vagyis a „környezet” komponens – a fénykörnyezet tartalmi összetevőjeként – lehet ember által művészeti tevékenységként létrehozott, vagy talált és tudatosan művészetiként azonosított téri helyzet is, amelyben legalább egy ember tartózkodik. E helyzet mindemellett nem szükségszerűen materializált – hacsak a konceptualizmus tanulságait nem kívánjuk figyelmen kívül hagyni. Ezért egyetlen feltétele, hogy egy ember önmagát valamiben észlelje – noha a jelen írás főleg materializált eseteket vesz sorra. De természetesen terveket is.
1.1.3. A fényAz eddigieknél masszívabb történetiséggel rendelkező probléma a fény megértése, hiszen lényegét a vallás, a filozófia, a fizika és biokémia tudománya is megragadni igyekszik, mely kísérletek mégoly rövid összefoglalása – tudományterületünkre invitálva – reménytelenül bizonytalan lesz.
5
11 Uo., 49.
12 Lásd http://en.wikipedia.org/wiki/Installation_art (hozzáférés 2015. március 31.).
Különösen azért, mert a dogmatikus, utóbb spekulatív kijelentéseken túli tudományos interpretációkban az alapfogalmakat is aláásó ellentmondás-sorozat írható a fény számlájára. Sebességének állandósága kapcsán – amely a maxwelli (hullám)elmélet következményeképp jelenthető ki – a mechanikaelmélet érvényességének korlátjához értek el. Einstein ennek föloldására dolgozta ki speciális relativitáselméletét. Pikáns tény: a fénysebességet méter/szekundumban mérjük, és a métert a fény sebességéből vezetjük le. Továbbá a fény kettős, hullám- és részecsketermészetének hipotézise előtt mind a hullám-, mind a részecskefogalmak újragondolását kényszerítette ki. Ez pedig a kvantumelmélettel ajándékozta meg az emberiséget, amit jelenleg zömmel elfogadottnak tartanak a szakemberek. De csak zömmel; a teóriák láncolata tovább gyűrűzik. Bebizonyosodott az is, hogy vizsgálódásunktól függően ugyanaz a vizsgált elem hullámnak és részecskének is bizonyulhat, attól függően, melyik tulajdonságát kérdezzük meg tőle. A megfigyeltek tehát tudatosságra utaló viselkedéssel bírnak.Ezért a fénykörnyezet értelmének körbehatárolásakor a tudományosság egy igénytelenebb fokával kell beérnünk. Fényen értsük a következő leegyszerűsítő formulát: a látható fény az elektromágneses sugárzás 300–420 és 680–800 nanométeres hullámhosszú, illetve 7,5× 1014 és 3,8× 1014 Hz közé eső frekvenciájú tartománya13 – nem firtatván, mi az elektromágneses sugárzás, sem azt, mi a foton.Szempontunkból ezen túl is leginkább a biokémiai vetület érdekes, amelyet így fogalmazhatunk meg: fény az a fizikai jelenség, amelynek észlelésére az emberi
6
13 Nemcsics Antal precízebb megfogalmazásában: „Az emberi szem által érzékelt elektromágneses sugárzás a 380–780 nanométer közé esik. […] A fényre fizikai szempontból háromféle jellemzés adható: 1. Transzverzális harmonikus rezgés, a rezgésszámok adott határai között. 2. A térben terjedő elektromágneses zavar, melyben a térerővektorok merőlegesek a terjedés irányára. 3. Rendkívül nagy számú elemi energiakvantum áramlása, ahol az egyes kvantumok energiája fordítottan arányos a hullámhosszal.” [Első] Fényszimpózium, 53.
szervek közül a fizikai szem a legalkalmasabb. A kérdést, hogy a nem fizikai fény és a nem fizikai szem – Goethénél a külső és belső fény – előbbre való-e a fizikainál, a fizika kételyekkel terhes állapotát tekintve ésszerű nyitva hagyni. Leszögezhető azonban, hogy amennyiben a fényt – biztosan meghaladott, ingatag alapon – pusztán fizikai jelenségnek tételezzük, amelyet biokémiai úton érzékelünk, akkor a fény konceptuális formáit másodlagosnak kellene tekintenünk.
1.1.4. Javaslat a fénykörnyezet definíciójáraMindezek értelmében a fénykörnyezet olyan művészeti produktum, amely (legalább) egy ember számára téri jelenlétének fény által ad észlelhetőséget. Definíciónk tehát tautológiagyanús: a környezetet a fénnyel magyarázzuk, a fényt pedig azzal, hogy meghatározza a környezetünket.E tautológiához hamarabb is kilyukadhattunk volna, ha nem e két szó mentén indulunk el, hiszen a világ kifejezés a magyar és a szláv nyelvekben (światło / świat lengyelül, illetve светлинен és свят bolgárul) is hasonló értelemben használatos. Ugyanezt frappánsan Nathan Lerner is megfogalmazza, akit Moholy-Nagy László idéz oktatókönyvében a fénydoboz kapcsán: „A fény hatalmas pszichológiai erővel rendelkezik, mivel olyan mélyen belemerül tudattalanunk legtávolabbi zugaiba, és olyan benső kapcsolatban van térélményünkkel, hogy szinte azonos vele. Mert a látható tér megvilágított tér, és ezért a fénnyel térélményeket idézünk elő.”14
7
14 László Moholy-Nagy, Vision in Motion, Paul Theobald Company, 1946 (1961). Magyar kiadás: Látás mozgásban, Műcsarnok–MKE Intermédia, 1996, 200.
E fölfogás általánosnak tekinthető, amennyiben a vakok tapintásalapú térérzékelését, vagy a jóga (és további eljárások) testtudatosságát mint térészlelő eszközt marginálisnak tartjuk.A tautológia abban az esetben látszat csupán, ha a fénykörnyezet „öntudatteremtő”15 – jobb kifejezés híján: jelenlétmágia.16
A tudatosságkutatás jelenleg ugyancsak nem tekinthető megoldott tudományos kérdésnek.E ponton be kell látnunk, hogy ebből az alkalomból – elkerülendő a tudomány terepének egyfajta szubjektivizmus irányába történő elhagyását – a naivitás tudománytalansága tűnik a leginkább járható útnak. Tehát eleve feltételezzük a fénykörnyezet mint művészeti terminus hétköznapi logikájú, ösztönös tartalmát, és ebbe kapaszkodva – a racionalitás fősodra mellett valamely fokú intuícióra is hagyatkozva – vizsgáljuk át a magyar vonatkozású produktumokat.
1.2. Fénykörnyezet a művészettörténetben – kimondatlanul és kimondottanMoholy-Nagy László az első művész, egyben pedagógus és teoretikus, aki már nem pusztán a színzene17 vagy a fix nézőpontú, síkképszerű színházi élmény keretei között gondolkodva közelítette meg fénykörnyezet-fogalmunk tartalmát. 1927-ben így írt: „…a következő fejlődési folyamatban a kinetikus vetítés kerül előtérbe, sőt még az is feltehető, hogy ezek a formák a térben szabadon lebegő, egymást átható színes fénykévékből és fénytömegekből alakulnak majd ki, közvetlen vetítési felület nélkül.”18
8
15 Idézet Pauer Gyula egyik tüntetőtáblájáról: „ÉLJEN AZ ÖNTUDATTEREMTŐ!” Pauer Gyula: Tüntetőtábla-erdő, Nagyatád, 1978.
16 Amit pszichofizikai megközelítésből az „agy önmegfigyelő állapotaként” is jegyeznek. Self-scanning: vö. pl. Armstrong, 1973. Lásd http://en.wikipedia.org/wiki/The_Nature_of_Mind (hozzáférés 2015. április 8.).
17 Az 1927-es, 2. kiadású Festészet, fényképészet, film még a színzene hatása alatt íródott: „A reflektorikus színsugárjáték [Hirschfeld-Mack] alkalmával közvetlenül kibocsátott színes fénysugaraknak és a velük egyidejűleg felhangzó és ritmikailag rokon zene összefüggéseinek szuggesztív pszichofizikai hatásában új műfaj kibonta-kozásának lehetőségét látjuk…” Moholy-Nagy László, Festészet, fényképészet, film, Budapest, Corvina, 1978, 77.
18 Moholy-Nagy, Festészet, fényképészet, film, id. kiad., 24.
1946-ban pedig ekképpen: „Lehetséges azonban a szín-fény értékeket nem egy naturalista jelenet illúziójának a megteremtésére, hanem a tér új érzékelésének a különböző színes fényekkel való felépítésére bemutatni egy színes fény-kiállításban, ahogy például a »fénydobozban« látszanak. […] A szín-fény értékek valódi kinetikus ábrázolása fogja meghozni a közvetlen fény-bemutatás első nagy szenzációját.”19
A gyakorlatban megvalósított fénykörnyezetgép, a Lichtrequisit mellett írásaiban rendre foglalkozik ezzel; mintha ez volna vesszőparipája, ami egyedül érdekli és ösztönzi – a húszas évektől egészen haláláig. Moholy-Nagy is – bár a színnel való foglalatoskodás örvén – a festészetből20 eredezteti a fénykörnyezet problémáját, és nem a szobrászatból (noha a szobrászati fejlődés terén taglalja a nem ábrázolt fizikai mozgást mint negyedik dimenziót) vagy az építészetből. Azonban egyértelműen, a kezdetektől téri megvalósulásra21 gondol a (mozgó) kép konvencionális befogadásstruktúrája ellenében.22
9
19 Uő, Látás mozgásban, id. kiad., 172–173.
20 „A haladó festő, aki küzd tradicionális elemével, a festékkel, érzi, hogy igen hamar átmenet következik, átmenet a festékből a fénybe.” Moholy-Nagy, Látás mozgásban, id. kiad., 166. „Míg a festő nem tanulja elméjét megtisztítani a kliséktől, nem fogja elérni a fénnyel való valódi alkotás célját.” „De mégis éppen az ilyen fényformák léte őrzi a jövő ígéretét, ahol a fény mint új médium, életerőt önt az élet örökké ismétlődő problémáiba, amelyekkel a festő foglalkozik.” Uo., 168.
21 „A reflektorikus fényjáték lényege fény-tér-idő feszültségeknek színes vagy fény-árnyék harmóniákban történő előállítása a mozgás folyamatosságában: azaz, optikai időtartam egyensúlyi állapotban.” Moholy-Nagy, Festészet, fényképészet, film, id. kiad., 21. „…vetítéses-tükrözéses játékok színesen ömlő fényből, folyékony, anyagtalan lebegés, áttetsző színeső világító kévékből, a tér vibrálása ragyogó fényemulzióból.” L. Moholy-Nagy, Geradlinigkeit des Geistes umwege der Technik, Internationale Revue i10, I/1, 1927 (Amsterdam), 37.
22 A „szimultán- vagy polifilm” bekezdésben említi a ferde vásznat, gömbfelületet, mozgó vetítéseket. Moholy-Nagy, Festészet, fényképészet, film, id. kiad., 37; Uő, Látás mozgásban, id. kiad., 283.
Szenvedélyesen szeretné látni már; a mindenféle médiumok és műnemek fúziójaként, végpontjaként tételezi.23
Fejtegetései – bármely kontextusból indulnak is – erre futnak ki, minthogy ezáltal véli kifejezhetőnek a korban haladónak számító, relativisztikus24 világfölfogását: a négydimenziós tér-idő dinamizmusát,25 amelyet már a konstruktív-dinamikus erőrendszer manifesztumában is publikált.26
Schöffer Miklós saját genealógiájában egymás mögé fölsorakoztatott térdinamikája, fénydinamikája és idődinamizmusa (spatiodynamisme, luminodynamisme, chronodynamisme)27 ugyanennek a gondolatnak, a négydimenziós fénykörnyezetnek egyéni megfogalmazásai: „Ezek olyan programok, amiben az alapanyag a tér, a fény és az idő, tehát anyagtalan anyagok. Ami anyag, az csak arra szolgál, hogy megfogja a fényt, és hogy programjában speciális értéket adjon az időlefolyásnak.”28
A kinetikus művészet kanonizációja éppen Moholy-Nagy víziójának irányában haladt. Az 1960-as években több nagyszabású kiállítás valósult meg, amelyek közül már néhány a fényhasználat irányában alakítja a kinetikus művészet fogalmát. Így a Harald Szeemann által jegyzett Licht und Bewegung – kinetische Kunst 1965-ből, amit először a Kunsthalle Bern mutatott be. 1964-ben a documenta 3-nak már volt egy ugyanezen a néven (Licht und Bewegung) megrendezett szekciója, majd 1967-ben – Julio le Parc munkája kapcsán – a londoni Tate Gallery Optical and Kinetic Art című kiállításának katalógusa
10
23 Címszavak: „Gesamtkunstwerk” „statikus és kinetikus optikai megformálással, a pigment és a fény anyagával.” Moholy-Nagy, Festészet, fényképészet, film, id. kiad., 10; Uő, Látás mozgásban, id. kiad., 168, 173.
24 Kérdés, hogy Moholy-Nagy ismerte-e Einstein elméletét, talán ösztönösen, de legalábbis felületesen ismerhette; olykor idézi őt, de a Festészet, fényképészet, film című idézett munkájában, amely egyidős a Manifesztummal, a régebbi, éppen Einstein által cáfolt terminológiát használja a színzene kapcsán: „A hangok a levegő rezgései, a fény pedig az éter rezgése.” Moholy-Nagy, id. kiad., 20.
25 Moholy-Nagy, Látás mozgásban, id. kiad., 166. „Az ilyen térfelfogás – nem »háttér« – inkább a mozgó látás eszköze lesz, mintsem a szentimentális naturalizmus díszlete.” Uo., 272–273; 283.
26 Dynamisch konstruktives Kraftsystem, Der Sturm, Berlin, 1927.
27 A fordítás az 1982-es budapesti műcsarnoki kiállítás kapcsán készült interjúból való, amely végül nem került be a katalógusba. Kézirat, Műcsarnok, Könyvtár.
28 Uo.
is leszögezi, hogy a szóban forgó munka „példája a kinetikus művészet leggyorsabban fejlődő ágának, ahol a fényt nemcsak arra használják, hogy láthatóvá tegyenek dolgokat, hanem az a mű lényegi része”. Érdekes megjegyezni, hogy ezt a fajta, leghaladóbb művészetet a happeninggel szoros kapcsolatban ismerteti: „GRAV és ZERO olyan happeningeket kezdeményez, ahol a közönség bevonására sor kerül”, és mindezt „környezeti játéknak” is nevezi. Az olasz diskurzus is a kinetikus művészet terminológiája (azaz itt is a fény és a mozgás: luce, movimento) mentén határozza meg önmagát, illetve leginkább a programozott művészet – arte programmata – tűnik az ötvenes–hatvanas évek mérnök-művész csoportjai által szervezett bemutatkozások központi fogalmának. A produktumok meghatározása – előszeretettel – (interaktív) environment, azaz ambiente.29
Frank Popper, a fényművészet keresztapja Moholy-Nagy után húsz évvel, az első, címe szerint par excellence fényművészeti kiállítás katalógusának30 előszavában éppen problémánk – azaz Moholy-Nagy megszállottságának tárgya – mentén már köszöntőjében is egyértelműen fénykörnyezetről beszél. A tárlat „speciálisan tervezett szobák/terek” forradalmian újszerű megvalósítását tette lehetővé a meghívott művészek és művészcsoportok számára: „lehetőségként, hogy környezetszerű bemutatást (environmental display/an ambiance) alkossanak.” Külön figyelmet szentel a „környezeti faktornak”31 – minőségi ugrást tulajdonít neki, és föltűnő, hogy az installáció helyett az environmenthez ragaszkodik, egyértelműen jelezve a kettő között vélt különbséget. Végül
11
29 Luce, movimento & programmazione – Kinetische Kunst aus Italien 1958–68, szerk. Volker W. Feierabend–Marco Meneguzzo, Milano, Silvana Editoriale Spa, 2001.
30 KunstLichtKunst, szerk. Frank Popper, Eindhoven, Stedelijk van Abbemuseum, 1966.
31 Uo.
fölkonferálja témánkat, valószínűleg először szerepeltetve a két tagot egymás mellett: „…amit úgy is hívhatunk, hogy a fénykörnyezetek művészete.”32
Frank Popper 1975-ös, német nyelven kiadott könyvének ugyan a Kinetikus művészet címet adta, az alcím azonban eloszlatja kételyeinket elhivatottságát illetően: Fény és mozgás, környezetművészet és akció33 – és jelzi a dinamikus művészettörténeti fejlődés irányát. Itt már a könyv kötéstábláján fénycentrikus genealógiát állít föl. A kezdő oldalpárra az előzmények kerülnek, lezárásként pedig az 1955-től indított kategóriák jelennek meg, ahol a fényhasználat a megvilágított, majd fénylő objektek után kicsúcsosodik a fénykörnyezetekben (Lichtenvironments). Ezt tovább bontja technikai médiumok szerint,34 de a „téralakítással” szemben ő is a „néző bevonását” veszi egy másik tagolási szempontnak: „a néző bevonása” és a „térformálás”.35 A fölsorolásban mégis ellenkező a sorrend; a fejlődéskoncepció értelmében tehát a néző bevonása a fejlettebb stádium. Azonban úgy érzi, hogy ehhez a „környezet” – az environment – fogalmát is ideje definiálni.36
Ezért nyomban, Schöffer kapcsán, Moholy-Nagy idézett manifesztumában a művészettörténetben először kimutatható nézőbevonást is – mintegy automatikus velejáróként – történetileg föltárja.37
Ezek után nem meglepő, ha ez a kategória hamarosan ki is kerül Popper érdeklődésének homlokteréből, hiszen a nyolcvanas évekre annyi új médium és eszköz lesz elérhető, hogy helyesebbnek gondolja, ha inkább elektronikus
12
32 Igaz, ez angolul nem lehet egy szó, hollandul is csak sután, tehát jelzős szerkezeteket használ: „and what might be called the enviromental art of light / de ’omgevings’-kunst van het licht: de ambiance”, uo.
33 Die Kinetische Kunst – Licht und Bewegung, Umweltkunst und Aktion, Schauberg, DuMont, 1975.
34 „Benutzung von Fluoreszenlicht und Neon”; „Aktion, Video, Film, Öffentliche Projektion”, uo.
35 „Zuschauer Beteiligung” és „Raumgestaltung”, uo.
36 „Az environment a legtágabb értelmében a környezetünket meghatározó fizikai és pszichológiai faktorok példaszerű metszéspontjaként definiálható.” Uo., 90.
37 Uo., 65.
művészetről38 beszél, amint ezt az 1983-as párizsi Electra kiállítás is jelzi. Ráadásul itt az interaktivitás lesz a fénykörnyezet értelmezésekor már kitapintott vezérfonál, amely azonban más, mint a részvétel. Jönnek a userek, ahol a fénykörnyezet legföljebb – mint a díszlet – kéznél lévő, jobban vagy rosszabbul megcsinált dologként, de leginkább technikai kérdésként jelenik meg. Az absztrakt formák egykori autonómiája, „öncélúsága” a tartalomvezérelt produkció irányába mozdul el. Ezek láttán Moholy-Nagy kétségbeesett volna, hiszen e virtuális valóságok éppen az általa meghaladandónak ítélt imitatív festészet mákonyaként azonosíthatók.A 2000-es években ismét fölélénkül az érdeklődés a nem-illusztratív, a kifejezés megszületésekor érvényben lévő célkitűzésű fénykörnyezetek iránt, így a Lux Europae kiállítás (Koppenhága, 2002), vagy Peter Weibel gigantikus fényművészeti retrospektívje, a Lichtkunst aus Kunstlicht,39 melynek alkalmából csaknem rekonstruálják az egykori, 1966-os eindhoveni kiállítást, de az olasz törekvéseket is ekkor írják meg tendenciaként.Számunkra különösen rokonszenves, hogy azokban az években, mikor Weibel kifejezetten a (mesterséges) fény anyagú művészetek seregszemléjét szervezi, Jiří Zemánek ettől határozottan eltérő, a jelen kiállítás kiindulópontjával egybecsengő koncepció alapján mind a természetes, mind a belső fényeket tematizáló tárlatot szervez Brünnben.40
13
38 Frank Popper, Art of the Electronic Age, London, Thames and Hudson, 1993. Itt a lista a következő: „laser, holographic, video, computer and telecommunication art”.
39 Lichtkunst aus Kunstlicht – Licht als Medium der Kunst im 20. und 21. Jahrhundert, szerk. Peter Weibel, Gregor Jansen, ZKM Karlsruhe, Hatje Cantz, 2006.
40 Ejhle světlo – Look Light, Moravská galerie v Brně, Brno, 2003. október 16.– 2004. február 29.
1.3. Fénykörnyezet Magyarországon – kanonizációs állapotfölmérés
1.3.1. A fényművészet szakirodalmaTöbb más hazai művészettörténeti fehér folthoz kísértetiesen hasonlóan némileg érthetetlennek tűnik, hogy a Magyarországról származó, nemzetközileg is meghatározó fényművészek jelentőségéhez képest (a fényművészet extrém álláspontból tekintve, ha nem dán,41 akkor magyar találmány) az anyanyelvi narratíva minderről milyen mértékben szaggatott. Monografikus földolgozások mellett még csak el sem indult a műnem tudományos elbeszélési kísérlete a nyilvánosságban. Biztatóak azonban az e témát választó szakdolgozatok,42 illetve egy DLA43 értekezés. Ezekben a fényművészet és a kinetikus művészet tárgyalása – nem meglepő módon – gyakran érintkezik, de már egyfajta, a műnem körvonalazására irányuló igyekezet, sőt a nemzetközi diskurzusban is releváns kérdés is megfogalmazódik: fény anyagú vagy fény témájú-e a fényművészet?A fénnyel foglalkozó, magyar kapcsolódású művészekről szóló monográfiákat néhány kiváló kivételtől eltekintve44 idegen szerzők jegyzik. Ez kevésbé meglepő, ha onnan közelítjük meg a témát, hogy hiába magyar származásúak ezek a művészek, többségük életműve nem szülőföldjükön bontakozott ki. 2013-ban védte meg kimerítően precíz alapkutatásként doktori dolgozatát Orosz Márton Kepes Györgyről45 – s ezzel első ízben meg is előzte a nemzetközi szerzői gárdát. A jelenleg is a fénnyel intenzíven foglalkozó művészek – például Csáji Attila, Mengyán András, Várnai Gyula – szintén rendelkeznek vonatkozó irodalommal. Mindezek a meg nem írt fényművészet-történet további, szintén fontos építőkövei lehetnek.
14
41 Thomas Wilfred dán származású művész ötlete és egyben ismert munkásságának java része is az úgynevezett Lumia.
42 Hangyel Orsolya, Nicholas Schöffer munkássága, valamint a kinetikus és kibernetikus művészet magyarországi vonatkozásai, ELTE Művészettörténet Tanszék, 2005; Tamás Eszter, Kinetikus törekvések a XX. század második felének magyar művészetében, PPKE Művészettörténet Tanszék, 2007.
43 Krámli Márta, A huszadik század fényszobrászata a fénymegismerés történetének tükrében, DLA értekezés, PTE Művészeti Kar, Képzőművészeti Doktori Iskola, 2008.
44 Aknai Tamás Nicolas Schöffer-kötete (1975) és Passuth Krisztina Moholy-Nagy-monográfiája (1982) mellett a legutóbbi a többszerzős Dargay Lajos-könyv (2006).
45 Orosz Márton, A látás revíziója. Művészet mint humanista tudomány Kepes György korai életművében, doktori disszertáció, ELTE BTK, Művészettörténet-tudományi Doktori Iskola, 2013.
1.3.2. A fényművészet megjelenései a nyilvánosságbanA kanonizáció korai mérföldkövei voltak a Schöffer Múzeum megnyitása 1980-ban Kalocsán, illetve 1989-ben Kepes György állandó kiállításának megnyitása Egerben a Vitkovics-házban. Utóbbi a közelmúltban átkerült az egri Kepes Központba, amely az eredeti anyagot ki is bővítette. Ebben az időszakban köztereinken is megjelent a fénykinetika, szintén Egerben (Dargay Lajos, 1978) és Kalocsán (Schöffer, 1982).Kiállítások tekintetében is hasonló a helyzet: egyéni fényművészeti bemutatók tekintélyes sora jött létre Magyarországon. Ezek közül is áttörést jelentett 1982-ben a műcsarnoki Schöffer-kiállítás. Az installációk korának előszeleként a Magyar Nemzeti Galériában Csáji Attila és Kroó Norbert 1980-as lézerfény-környezete, illetve Mengyán András 1984-es székesfehérvári interaktív installációja kövezte ki az utat az 1990-es években egyre gyakoribb, nagyszabású, fényt alkalmazó egyéni bemutatókhoz. A Fészek Galéria, vagy a Kiscelli Múzeum installációkat vonzó templomtere gyakran fogadott be fénnyel operáló munkákat ebben az időben csakúgy, mint azóta is. A Fészekben Péter Ágnes 1994-es Fényinstallációja beavató fénytér módján; legújabban 2015 tavaszán pedig Szilágyi Teréz a vetített fény és árnyék által definiálta újra nemcsak a Fészek Herman Termét, hanem a fizikai teret mint olyat is. A Kiscelli Múzeum – szinte sorozatszerűen – a Block Csoport, Kuchta Klára, Várnai Gyula, legutóbb Korodi Luca fénykörnyezeteit mutatta be.Tisztán fény tematikájú, nagy lélegzetű, összegző kiállítás azonban máig nem jött létre. A Több fény! ezt a hiányt igyekszik pótolni. A jelen tárlat tervét
15
VÁRNAI GYULARitka pi l lanatok egyike, 2006.
október 12.–november 12. | Fővárosi Képtár – Kiscel l i Múzeum | Rendezte:
Sasvári Edit
a Budapest Galéria Tendenciák című nyílt kurátori pályázatára nyújtottam be. Szerencsés véletlen egybeesés, hogy az UNESCO éppen 2015-öt nyilvánította a fény évének.Minden tiszteletünk tehát azoké, akik e műnemet csoportos kiállításokban elsőként megismertették a magyar közönséggel: N. Mészáros Júliáé és Csáji Attiláé. Az 1993-as győri kiállítást46 követően a Kepes Társaság 1996-tól nagyjából kétévente Egerben és más helyszíneken lezajlott fényszimpóziumai alkalmából rendszeresen megszervezett kiállításokon kívül azonban tudtommal nem jött létre jelentősebb fényművészeti csoportos kiállítás.Ám még előttük is egy – a kor magyarországi viszonyait ismerve valóságos csodaként, s radikalizmusa miatt a (központosított) szakma figyelmét elkerülve marginálisként elsikkadt – kollektív kezdeményezésről tudunk. Ez nem más volt, mint az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Heves Megyei Szervezete Iparesztétika Szakosztálya – az ötvenes–hatvanas évek nyugati mérnök-művész csoportjainak hazai megfelelője. Nekik, majd az alapító Dargay Lajos kilépése után együtt maradt tagok által újjászervezett Kineteamnek köszönhetjük a fényművészet első magyarországi nyilvános csoportos megjelenését.47 Bemutatóikat vidéki városokban szervezték, és köztéri megrendeléseket is lebonyolítottak.A fényművészet jelentős súllyal szerepelt további nagyszabású, bár alapvetően más tematikájú kiállításokon is, amelyek javarészt Peter Weibel és Peternák Miklós48 tevékenységéhez köthetők. A művészeten túl49 már abban az időben, 1996-ban jött létre, amikor a nyugati kiállítóhelyek régen túl voltak a
16
46 Szín és fény, Győr, Napóleon-ház, 1993, kurátor: N. Mészáros Júlia.
47 A csoport ismertető kiadványa: Technika és Művészet ’74–’78.
48 Peternák Miklós kiállítássorozata a Műcsarnokban: A pillangó-hatás, 1996; Média modell, 2000; Látás – kép és percepció (Erőss Nikolett-tel), 2002.
49 Jenseits von Kunst / A művészeten túl, szerk. Peter Weibel, Neue Galerie, Graz és Ludwig Múzeum, Budapest, 1996.
fényművészet hőskorának nagyszabású csoportos tárlatain. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán frissen működésbe lépett Intermédia Tanszék e kiállítások alkalmával önmagát definiálta, ezért az időszak kulcskifejezése az „interaktív médiainstalláció” volt. Peternák érezte a magyar közeg földolgozatlanságát, lemaradását, és ezért a fényművészet-történet hiányait az öndefiníció szemszögéből kezdte elbeszélni A művészeten túl katalógusában, így a programozott közösségi újmédia-művészet korai példájaként Schöffer kibernetikus városát is fölvonultatta. A kinetikát – mint alapvető intermediális előfutárt – már a katalógus első fejezetében (érzékelés, mozgás), a zene és a szobrászat egymásra hatásából létrejött fényszobrokról szólva a következő-képpen vezette le: „…elektronikus úton vezérelt kibernetikus objektumok, [melyek] egyesítették a kinetikus és optikai effektusokat.” Peternák itt nem állt meg, és olyan kategóriákat alkotott kreatív módon, mint a „látógép”. Ez a gépek és a képzőművészetben kikísérletezett látszatmozgás (az op-art és a futurizmus) hibridje, ahol a mozgás illúziója „látszattérré” bővül, és „látszattestek jönnek létre az elektronikus cyberspace előfutáraiként”. A kilencvenes évek Magyarországán – a műcsarnoki kiállítások nagyságrendjét, nyilvánosságát tekintve – ezek voltak az első mozzanatok, amikor a nemzetközi szinkron lehetősége fölcsillant.
17
2. Fénykörnyezetek lehetséges esetei
2.1. Természetes fényekA neolitikumból és a bronzkorból ismertek olyan kárpát-medencei települések és temetők, amelyek egészükben, vagy egységenként a Nap éves járásának kitüntetett irányai szerint tájoltak. Például az albertfalvai bronzkori település érdekessége, hogy a házikók tetőgerince – archeo-asztronómiai számítások alapján – egy irányba konvergál; a tájolás az északi napforduló irányát veszi alapul. Napkultuszra utaló korabeli temetkezési urna is ismert hazánk területéről is (például Csepel-szennyvíztisztító lelőhelyről), ahol az urna falán plasztikusan megformált napszimbólum látható. A tájolás szempontja megmaradt az évezredek során, egészen napjainkig, mind a szakrális, mind a rurális vagy metropolitánus építészetben.A természetes fények művészi stratégiákban történő tudatos felhasználása a land art hazai recepciójához köthető. Hopp-Halász Károly 1973-as akciójában tüzet használt a Duna-part fövenyébe vájt monumentális spirálja kitöltésére. A Block Csoport is tüzet alkalmazott a komáromi Monostori erődben fölépített installációiban. Az élőművészetekben, így a performanszművészetben is gyakori elem a tűz, így BMZ (Baji Miklós Zoltán) is előszeretettel alkalmazza rituális eseményein. Kepes György zenére változó magasságú lángocskákkal operáló Lángkertje (1970) a magyarországi történésektől távol maradt. Sugár János az 1956-os forradalom emlékére 2012-ben tüzet akart vinni a múzeumba, amelyet a látogatóknak kell(ett volna) életben tartaniuk.
18
SUGÁR JÁNOSTűz a múzeumban, 2015 OFF-Biennále, Budapest
© http://tartsdmegazaprot.tumblr.com
Dargay Lajos Ephemeridae mobiljai az 1980-as évek közepétől konkrét személyek születési képleteit („horoszkóp”) vizualizálták. Kecskés Péter az 1999-es magyarországi teljes napfogyatkozás égi kitakarását valósította meg a földön Tátika várában készített installációjával, amely fóliákra nyomtatott ábrák kitakarásaival operált. Domián Gyula 2003-ban a Nap járásának egy bizonyos pillanatában megfigyelhető sugarait rögzítette a galériatérben cérnaszálakból. Szigeti G. Csongor Naptű mobilja (2006) a Nap irányát tudatosítja az adott térben. Ezenkívül számos köztéri szobor napórát is tartalmaz, illetve ismerünk példát lencsékkel és prizmával modulált napfényt alkalmazó alkotásra is Z. Gács Györgytől.
2.2. Mesterséges fények
2.2.1. Beltéri installációkErdély Miklós Bújtatott zöld című installációja (1977) zöld fénnyel megvilágított, összetett térberendezés volt, amely a résztvevőket aktivitásra serkentette, közben hipnotikus állapotba kerültek az egyszínű fényben. Csáji Attila Új látás című installációja 1980-ban a Magyar Nemzeti Galériában valósult meg. A művész Kroó Norbert fizikussal együttműködve létrehozta az első magyarországi lézerfény-környezetet, mely itt még csak a lézerinterferencia jelenségét mutatta be, a szuperpozíciós rendszert később fejlesztették ki és szabadalmaztatták. Csáji a kétezres években számos monumentális lézerfény-környezetet hozott létre, ahol
19
DARGAY LAJOSKis Ephemerides I . , 1985
fénymodulátor
párhuzamosan térbe függesztett, áttetsző vetítővászon-sorozatokon már lézerszkennerek vegyülnek a projektoros vetítéssel.Mengyán András 1984-es Programozható tér című kiállítása komputerprogramok által vezérelt interaktív installáció volt, ahol belső megvilágítású monumentális plasztikai elemeket, Szuper 8-as filmvetítőt, diát, színes fényeket és programozott zenét hangolt össze. Péter Ágnes Fényinstallációját 1994-ben mutatta be a Fészek Galériában. A néhány perces fényprogramban a szobrászati elemekre vetülő konvencionális wolframszálas villanyfény lassan elhalványult és bekapcsolódott a vaslemezek és ólomcsíkok mögé elhelyezett UV-lámpa, amely fény kibocsátására gerjesztette a földre szórt és a hátsó falra ábrákba fölvitt fényport. Kuchta Klára 2004-es Ibolyántúli energetikus tér című installációja a Kiscelli Múzeum templomterében valósult meg. A művész tonnányi, kör alakban kiszórt sóba a kör kerületéhez mérten ferdén UV-lámpákat helyezett, majd az így létrejött ultraviola gyűrű felett egy narancssárga, gömb alakú mobilszobrot helyezett el. Utóbbi olyan gyorsan forgott a sókör fölött, hogy az emberi szem számára egy tórusz formájú, virtuális fénytömeg vált láthatóvá.Halász Péter Tamás Vasglóbusz (2014) című munkája közvetlen, konkrét kritikaként értelmezhető. A földgömb-virágtartó belsejébe helyezett izzó energiaforrásaink felhasználásának kifordult helyzetére utal: jelenleg az energiát elsősorban föld alatti forrásokból bányásszuk ahelyett, hogy napelemek segítségével az égből nyernénk. Sztojánovits Andrea műve (Naked Objects, 2013–2015) automatizált-szinkronizált fény- és hangjátékot ad elő. A „meztelenség” a hátoldalon látható összeszereltségre utal.
20
KUCHTA KLÁRAIbolyántúl i energetikus tér, 2004.
február 12.–március 11 . | Fővárosi Képtár – Kiscel l i Múzeum | Rendezte:
B. Nagy Anikó
A ZAWAR Kollektíva Misztérium, szimbólum, abszolútum (2015) címmel – az óegyiptomi kultúra óta ismert, középtengelyre felfűzött térsor révén – a vizuális technikák és elemek fokozásával egy a nyugalom megzavarására is alkalmas, beavató jellegű teret hoz létre. Komoróczky Tamás munkájában (Írás egy jövendő őskoponyán, 2014) az emberi tudat működését makettezi. Az installáció kölcsönzött, a művésszel nagyjából egyidős múzeumi tárgyakból áll. Jelentőségük, hogy múzeumba kerülésükkor ezek kortárs tárgyaknak számítottak, mára azonban a klasszikummá érés felé tartanak. A projektorral kivetített mozgókép az installációban a makettet makettezi; a LED és a neonnyilak, amelyek a tárgytömb fölött kavarognak, szemlélhetővé teszik a belőlük épített dinamikus téri közeget. Kecskés Péter Elgabal / Narkissos című installációja (2009) olyan tudatmodellként értelmezhető, amely az identitás kérdését tematizálja. A két, emberi arcot mutató videó közül csak úgy látható valamelyik, ha a néző a projektor elé állva a másikat kitakarja. Így választásunktól függ, hogy a rezzenéstelen, nyugodt arcot nézzük, vagy az idegesen aprókat mozduló, ránduló arc mozgóképét. A két arc is önmagát tételezi, önmaga szemlélésében tudatosul állandóként és folyton változóként. Korodi Luca Panoráma installációját (2015) az éjszakai város látványa inspirálta. A LED programozással készült fény- és hangkörnyezetben a művész ugyanazt a témát fogalmazza meg térben kibontva, mint táblaképfestészetében.Mengyán András műve (Polifonikus vizuális tér I., 2009) mértani testek transzparenssé változtatásával és egymást-áthatásuk megmutatásával lépteti át a nézőt a hétköznapi, háromdimenziós térfölfogás korlátain. Bortnyik Éva
21
KOMORÓCZKY TAMÁSÍ rás egy jövendő őskoponyán, 2014
installáció, neonnyilak, posztamensek, múzeumi tárgyak, videovetítés
és Tubák Csaba n dimenzió (2010–2015) című munkájában a virtuális dimenziók vizuális előállítását kutatja. A minimalista geometrikus animáció a selyemfényű felületen újabb, valójában jelen nem lévő kiterjedések illúziójának létrejöttét teszi lehetővé. Bordos László Zsolt a mapping (más néven: augmented reality, épületre vetítés) galériaszituációba alkalmazott verzióját mutatja be Spidron mapping (2013) című sztereoszkopikus vetítésén Erdély Dániel szobrára.
2.2.2. ÉjépítészetMagyarországon – a tűzijátékokat és az ünnepi díszkivilágításokat követően – a második világháború előestéjén „kéznél lévő” légvédelmi reflektorokkal dekorálták ki a Gellérthegyet az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából. Már ez a rezsim is alkalmazta a monumentális köztéri fényművészetet, így az 1937-ben átadott Horthy Miklós hídhoz (ma Petőfi híd) hatalmas fárosz, azaz világítótorony is tartozott. A szocializmus megengedőbb korszakában a modernséget szimbolizáló éjszakai városképet – cégek híján – olykor nehezen komolyan vehető kvázi-hirdetések neonjai uralták.Sugár János Fényújságja (1993) korai, a LED-es monitorok előtti technológiával készült a Blaha Lujza téri reklámfelület művészi kisajátítása alkalmával. Csáji Attila Át-hidalás címmel az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd újbóli megnyitása előtt, 1997-ben készített monumentális fénymunkát: lézerfénnyel kötötte össze a két, még össze nem érő hídfőt.A 2000-es évektől a közterek fényfestészetét lehetővé tevő eszközök elérhetővé, és a művek céges, olykor állami büdzséből megvalósíthatóvá váltak.
22
Berkes Dóra monumentális fényfestészeti kompozícióival rendre átformálja a Matáv székház és más, európai terek homlokzati összképét.A hazai fényfestészet kibontakozása szorosan összefüggött a kísérleti elektronikus zenei rendezvényekkel. Az összművészeti igény, ahol a fény-környezet egyenrangú elem a hallható zenével, először az 1990-es évek elején jelent meg Bernáth(y) Sándor poszt-performatív acid partijain. Ezeken a PPML (President’s Palace Movie Lights) csoport volt a vizuális brigád, akik Bernáth(y) festményeire vetítettek az annak idején fellelhető eszközökkel – Szuper 8-as vetítővel, diavetítővel, illetve korai projektorokkal – kezdetleges (akkoriban csúcstechnológiás) számítógépes animációkat.Ezután a Tilos Rádió által szervezett, illetve fesztiválszerű, több helyszínes rendezvényeken (Frankhegy, Törökbálint) létrejött egy vizuális potenciál, amely a házilagos amatőrködésből professzionálissá kezdett válni. Az intermédia és a festő szak a Képzőművészeti Egyetemen, valamint a Moholy-Nagy Egyetem is sorra elismeri – sikeres fölvételi vizsgák révén – a vizuális brigádok tagjait. Köztük a 2010-es évekre már nemzetközi sztárjaink is vannak, mint Vicsek Viktor vagy Bordos László Zsolt, akiket világszintű reprezentatív eseményekre hívnak meg. A magyar köztérben megjelent a mapping, az épülethomlok-zatokra szabott animáció műfaja, amiből a világ első versenyét hazánkban rendezték meg 2010-ben. Állandó köztéri mapping-vetítés valósult meg a lökösházi Bréda-kastélyon.
23
BORDOS.ARTWORKS és meghívott művészek
Sztereoszkopikus videómapping ( részlet) Mapping Fest ival Geneva, 2012
3D művészek: Bordos László Zsolt , Kovács Ivó, Szalkó Dániel ,
Balogh András Miklós
https://youtu.be/n36cpSmKt1c
2.3. Konceptuális fények ábrázolásaiAz egykor konszenzuálisnak tekinthető túlvilági aranyfényt a barokk korban számos hazai alkotáson jelenítették meg a festők. Falconer Xavér Ferenc a fizikai teret is ábrázolja (Szent József halála, 1764), de egy felhőcsíkkal elkülönítve érzékelteti, hogy a teremtett anyagi világ megnyílik, és olyan mögöttes tartalmat enged láttatni, ahol már az Empireum aranyfényei látszanak.Gyarmathy Tihamér egyik kései festménye, a Centrális fény (1989) jó példa arra, hogy az Empireum aranyfényeivel a kortárs művészetben is találkozhatunk. A művész szinte teljes életművében a fényvektorokból szerkesztett dinamikus erőtér megfestésére törekedett. Kései munkáiban a fényből álló, nem anyagi természetű tér ábrázolási kísérlete figyelhető meg.Méhes Lóránt Ősfény-ösvény című munkája (1988–1992) az unio mystica, az Istennel való találkozás és szent egyesülés élményének képi megfogalmazása.
24
MÉHES LÓRÁNTŐsfény-ösvény, 1988–1992 (részlet) ,
akvarel l , papír
Kiá
llít
ott
mű
ve
k
Albertfalva kora bronzkori településének makettje
26
i . e . 2 5 0 0 k ö r ü l
A régészeti kutatások és az archeo-asztronómiai számítások alapján bebizonyosodott, hogy a házak gerincét a téli napfordulóhoz tájolták.
BTM – Aquincumi Múzeum
27
28
Kora bronzkori urna
29
Temetkezési urna Csepel-szennyvíztisztító lelőhelyről. Falán napszimbólum látható, amely napkultuszra utalhat.
BTM – Aquincumi Múzeum
30
DOMIÁN GYULA: Nyomkövetés, 2003
31
s z í n e s f o t ó d o k u m e n t á c i ó
Az installáció a K.A.S. Galériába készült. A művész a nyugati tájolású, hatalmas ablakokkal rendelkező galériában egy bizonyos napállás sugarait cérnaszállal rögzítette.
32
33
KECSKÉS PÉTER: Totalis Solis Defectio, 1999
34
T á t i k a v á r a , t á j i n s t a l l á c i ó f o t ó d o k u m e n t á c i ó j a
Az 1999. augusztus 11-i teljes napfogyatkozás alkalmával a művész a várban kifeszített xeroxokból, fólialapokból, kivágott ábrákból hozta létre installációját. Ugyanazt a lefedettséget hozta létre a földön, mint ami fent az égen zajlott.
35
36
DARGAY LAJOS: Kis Ephemerides I–II., 1985
37
f é n y m o d u l á t o r
A sorozat itt látható két darabja egy-egy meghatározott személy születési időpontjának asztrológiai állását mutatja be.
38
39
40
41
SZIGETI G. CSONGOR: Naptű, 2006
42
f a , e l e k t r o n i k a
A csillagászati fényképezésből ismert léptetőmotor mozgásához hasonló elven működő mobil mindig a Nap aktuális helyzete felé mutat.
43
44
45
46
47
48
49
50
HOPP-HALÁSZ KÁROLY: Robert Smithsonért (akció Paksnál a Duna partján), 1973
51
f a r o s t l e m e z , k a s í r o z o t t f o t ó k
Robert Smithson híres Spiral Jettyjének feldolgozása. A művész a Duna-part homokjába vájta a spirálalakzatot, éghető anyaggal feltöltötte, majd meggyújtotta, ezzel tűzspirált hozva létre.
52
53
54
BLOCK CSOPORT: Test nélkül jó, 1994
55
f o t ó d o k u m e n t á c i ó
A csoport a komáromi Monostori erődben talált katonai eszközök maradványaiból készített helyspecifikus installációt. Itt a rakétaállványokra helyezett, majd meggyújtott tésztabetűkből álló részlet látható.
56
57
FALCONER XAVÉR FERENC: Szent József halála, 1764
58
o l a j , v á s z o n
A barokk képen egy felhőcsíkkal elhatárolt mezőben azt látjuk, hogy a teremtett fizikai világ fölnyílik, s megmutatja mögöttes, nem anyagi tartalmát, ahol már az Empireum aranyfényei látszanak.
BTM – Fővárosi Képtár
59
MÉHES LÓRÁNT: Ősfény-ösvény, 1988–1992
60
a k v a r e l l , p a p í r
A sorozat az unio mystica, az Istennel való találkozás és egyesülés élményének megfogalmazása.
61
62
63
64
65
ERDÉLY MIKLÓS: Önmegvilágítás – a fény megeszi az embert, 1969
66
f o t ó
A mű a művész egyik alapproblémáját, az emberi ráció vagy intuíció túlhatalmának kérdését tematizálja.
67
ERDÉLY MIKLÓS: Bújtatott zöld, 1977
68
e n v i r o n m e n t , d o k u m e n t á c i ó
A budaörsi Jókai Mór Művelődési Házban 1977-ben felállított environment hivatalosan február 11–15. között tartott nyitva. A műhöz kapcsolódó dokumentumok között olvasható korabeli indoklás alapján bezárt kiállítást azonban – Olescher Tamás, a művelődési ház akkori művészeti vezetőjének elbeszélése szerint – nem bontották le, és az érdeklődőket beengedték. A mű részletes leírását és értelmezését Bartholy Eszter 1983-ban publikált írásából ismerjük.
69
„A budaörsi művelődési ház 12×5 m-es kiállítóhelyiségének kb. 4/5 részét (Erdély) leterítette szénával. A bejárat előtti 1/5 részt szabadon hagyta. Az ajtót, melyre egy reflektor volt irányítva, feketére festette le, és az ajtó környékét is, hogy elkerülje a reflektorfény visszaverődését: a helyiségben egyöntetű zöld fény uralkodott. Az ajtótól kb. két méterre, ahol a széna kezdődött, kis paravánnal eltakarva egy asztalka állt székkel, ahová a látogató leülhetett és reflektálhatott a kiállításra, zöld ceruzával fehér papíron, egy kis asztali lámpa zöld fényénél. Tovább nézelődve felfedezhettünk egy söprűt és a szénában egy tisztán hagyott, fehér kört. Mindez, legelsősorban a zöld fény, félálom-állapotba segítette a látogatót, amihez hozzájárult a tárgyak megnyújtott volta: a falnak támasztott ciroksöprű nyele meg volt toldva, és a közepén álló fésűs tárgy is embernél jóval magasabb volt: 2 m 20-as, 1× 1 cm-es négyzetlécekből állt, kb. 50-ből, melyekre felül egy 1,5× 1,5 m-es, pauszba csomagolt, papírokkal kitömött farostlemez volt szögelve, s ez így egy lécekkel alátámasztott, párnás, lebegő felhő benyomását keltette. Hátul, a helyiségnek a bejárattal szemközti falára, annak teljes szélességében hullámpapír volt erősítve, mely a fallal, mint egy fél-tető, enyhe szöget zárt be; nem ért le egészen a szénával borított padlóig. Ott a széna kicsit fel volt halmozva, egy erdei vadetető hangulatát keltve ezzel – leguggolva alá lehetett bújni. Ha valaki a fél-tető alá bújt és fölnézett, akkor felül, a hullámpapír és a fal csatlakozásánál, mint egy horizontot, fehér fénnyel megvilágított, tiszta zöld posztócsíkot látott. A keskeny zöld posztócsík fehér fénnyel kijózanító hatású volt: nyitást, ablakot jelentett ebből a félálomburokból. A csík zöldje objektivizált zöld volt, szemben a termet betöltő, közérzetszerű zölddel.
A szénában a 1 1/2–2 m átmérőjű, tisztán hagyott fehér kör zöld reflexeivel mágikusan – tükörként vagy kis tóként – hatott. Időről időre az odakészített, megtoldott nyelű söprűvel a kiállító kisöpörte a körből a behullott szénát.
Megkérve Erdély Miklóst, hogy így, utólag visszagondolva, valami támpontot adjon a kiállítás értelmezéséhez, azt válaszolja, hogy ez az environment olyan figuráció, amely látomásszerűen, egyszerre jelent meg neki. A feltámasztott felhő azonos egy benne valamikor az új művészetről megfogalmazódott elvi elképzeléssel: a ballont, ami a művészet irracionális, a dolgok felett lebegő voltát hivatott kifejezni, a legújabb tudományos világkép téglát téglára rakva lassan aláfalazta. A Gödel-tételből következik
69
70
– és erre is utal ez az alátámasztott tárgy –, hogy minden állítás végtelen számú előfeltevésen nyugszik, és mint ilyen, igazolhatatlan. Ezeket az előfeltevéseket, előítéleteket hivatott az ember föltárni. Erdélynek most utólag tetszene, ha ráírta volna erre a felhőre, hogy »Gödel«, mert ezek az elképzelések, ha nem is ilyen tudatosan, de éltek benne a Bújtatott zöld idején. A Russell-féle halmazelméleti paradoxont jól ismerte (egyik előadása alkalmával fölszólította a hallgatóságot, hogy esti imaként mindennap mondja föl magának, mert azzal saját hétköznapi racionalizmusát olyan módon kezdi ki, ami majdnem egyenlő az áhítattal). A Gödel-tétel tulajdonképpen ennek a paradoxonnak a feloldását jelenti azáltal, hogy bebizonyította, ezek a paradoxonok nemhogy nem oltják ki a logikát, hanem mindenféle logikából szükségszerűen következnek. Egyetlen olyan axiómarendszert sem lehet felállítani, amely ne tartalmazna ellentmondást, s az az ellentmondás, ami egy axiómarendszeren belül szükségképpen adódik, csakis egy másik rendszeren belül oldható fel.
A Bújtatott zöld arra törekedett, hogy a színt fölszabadítsa a politikai leterheltség alól. A színek elkerülhetetlenül kompromittálódnak, s nem lehet velük bánni anélkül, hogy ne súrolnák egymást a köréjük rakódott asszociációs udvarok. A zsűri meg is kérdezte, hogy mit jelképez ez a zöld. Erdély azt válaszolta, hogy a zöld a remény színe, mindig is az volt; s ez nem volt pusztán kibúvó. Bár akkor még nem ismerte az Ernst Bloch-féle reményfilozófiát, de aztán örömmel ismert rá, hogy a Bújtatott zöld egyszerű szimbóluma annak, amit Ernst Bloch reményfilozófiájában kifejt. A művészetet Ernst Bloch szerint a benne elbújtatott remény teszi minden korban örök érvényűvé, az, hogy mindig a meg nem valósultra vonatkozik; tehát transzcendálja a valóságot. A Bújtatott zöld ebben az összefüggésben a művészetet magát szimbolizálhatja.
Ilyen értelmezésben a fehér kör és annak állandó tisztán tartása tisztelgés a tiszta racionalizmus előtt. Annak a meggyőződésnek a modellje, hogy a művészethez a racionalitás tudományos moráljával lehet eljutni. A tudomány kijelölte saját határait, és sok ponton ellentmondásba került önmagával. Ehhez arra a tiszta következetességre van szükség, amellyel a mi világunkban egyedül a tudomány rendelkezik. A romantikus művészetfelfogás az érzékek összezavarását és a bódult ráérzést tartotta a művészet
70
71
módszerének. Erdély azt tartja, hogy bármennyire is az ösztönösségnek adja át magát a művész, más oldalról meg kell őriznie az ész uralmát.
A Bújtatott zölddel a művész ismét kikezdi a vele szemben fennálló elvárásokat. Felfogása szerint minden művészi magatartás szereppé válik: a hagyományos művészek, s a mai művészek is igyekeznek stílusukat, érdeklődési körüket mielőbb körvonalazni, meghatározni – egy szerepkörben elhelyezkedni, s ebben önmagukat képviselni. Mint mondja, akiben van a transzcendencia felé némi nyitottság, az nem fogadja el ezt a státust, ezt a többiek számára könnyen elfogadható viseletet. Nem lehet a végítéletkor megjelenni semmiféle jelmezben; egy fölfelé mutató területet minden eshetőségre – akár léteznek az ember transzcendens vonatkozásai, akár nem –, tisztán, mintegy meztelenül kell tartani, erről le kell söpörni a szereprárakódásokat. A régi misztikusok úgy próbálták lényük meztelenségét megőrizni, hogy kivonultak a társadalomból, remetéskedtek, nem ettek, nem ittak, ültek a szikla tetején – és ezt a társadalom rögtön elfogadta mint remete-státust. Az új rafinéria egy művön belül is és egy életen belül is a jelentés kioltására törekszik. Hagyja fölnőni a különböző vonatkozásokat, de kijátssza őket egymás ellen, és új telítettségben szünteti meg az egyes vonatkozások egyedüli érvényét. Minthogy nem lehet megakadályozni, hogy a jelentések létrejöjjenek, mégis szabadulni akar ezektől, nem marad más hátra, mint hogy egymással oltsa ki őket. Ha ez a szándék nem aktív, akkor az ember saját szerepe foglya lesz, még ha clochard vagy remete is. Ha az, hogy az ember a saját szerepeit kioltja, még mindig szerep, akkor ez ellen – együtt az egész ellen – is ki kell találni valamit: a jelentéskioltás végtelen folyamat.”
Részlet Bartholy Eszter Erdély Miklós: Bújtatott zöld című írásából. In: Magyar Műhely, 21. évf., 67. sz., 1983. július 15. 64–66.
71
72
CSÁJI ATTILA: Új látvány, új térélmény, 1980
73
l é z e r - e n v i r o n m e n t , f o t ó d o k u m e n t á c i ó
A művész Kroó Norbert fizikussal a Magyar Nemzeti Galériában hozta létre az első magyarországi lézerfény-környezetet, amely itt még csak a lézerinterferencia jelenségét mutatta be. A szuperpozíciós rendszert később fejlesztették ki és szabadalmaztatták.
74
SUGÁR JÁNOS: Ami személyes és ami szent, 1984 (2009)
75
i n s t a l l á c i ó , f o t ó
Az INDIGO csoport azonos című kiállítására készült, Erdély Miklósra utaló fényinstalláció 2009-es dokumentációja.
76
MENGYÁN ANDRÁS: Programozható tér, 1984
77
MENGYÁN ANDRÁS: Programozható tér, 1984
f o t ó d o k u m e n t á c i ó
A megidézett kiállítás komputerprogramok vezérelte interaktív installáció volt, amely belső megvilágítású plasztikai elemeket, Szuper 8-as filmvetítőt, diát, színes fényeket és programozott zenét hangolt össze.
78
PÉTER ÁGNES: Fényinstalláció, 1994
79
PÉTER ÁGNES: Fényinstalláció, 1994
v a s , ó l o m , f é n y p o r , f é n y p r o g r a m ; f o t ó d o k u m e n t á c i ó
A Fészek Galériában kiállított munka fényprogramjában a szobrászati elemekre vetülő villanyfény lassan elhalványult, és bekapcsolódott a vaslemezek és ólomcsíkok mögé elhelyezett UV-lámpa, amely fény kibocsátására gerjesztette a földre szórt és a hátsó falra ábrákba fölvitt fényport.
80
PPML – PRESIDENT’S PALACE MOVIE LIGHTS: Iránytű partik, 1995
81
PPML – PRESIDENT’S PALACE MOVIE LIGHTS: Iránytű partik, 1995
f o t ó d o k u m e n t á c i ó
BERNÁTH ZSIGA, KRLL SZABOLCS, KOÓS ÁRPÁD, JUHÁSZ ANDRÁS, ANTAL GERGŐ, MÓCZÁR KRISZTIÁN
82
83
84
PPML – PRESIDENT’S PALACE MOVIE LIGHTS: VJ Game, (1995–1997) 2015
85
PPML – PRESIDENT’S PALACE MOVIE LIGHTS: VJ Game, (1995–1997) 2015
BERNÁTH ZSIGA, KRÁLL SZABOLCS, KOÓS ÁRPÁD, JUHÁSZ ANDRÁS, ANTAL GERGŐ, MÓCZÁR KRISZTIÁN
d e m o n s t r á c i ó s d a r a b
A fénykörnyezet mint a koncerten hallható zenével egyenrangú elem először Bernáth(y) Sándor poszt-performatív acid partijain jelent meg. Ezeken a PPML csoport Bernáth(y) festményeire vetített Szuper 8-as vetítővel, diavetítővel, illetve korai projektorokkal a korszakban csúcstechnológiás számítógépes animációkat. A VJ Game mai technológiával teszi újra átélhetővé az akkori látványvilágot.
86
87
88
89
w w w . p p m l . h u
KUCHTA KLÁRA: Ibolyántúli energetikus tér, 2004
90
KUCHTA KLÁRA: Ibolyántúli energetikus tér, 2004
s ó , U V - c s ö v e k , f é n y m o b i l ; f o t ó d o k u m e n t á c i ó , l e n t i k u l á r i s l e n c s e l e m e z
A Kiscelli Múzeum templomterében a művész tonnányi, kör alakban kiszórt sóba a kör kerületéhez mérten ferdén UV-lámpákat helyezett, majd az így létrejött ultraviola gyűrű felett egy narancssárga, gömb alakú mobilszobrot helyezett el. Utóbbi olyan gyorsan forgott, hogy egy tórusz formájú virtuális fénytömeg vált láthatóvá.
91
CSÁJI ATTILA: Mitikus tér, 2005
92
CSÁJI ATTILA: Mitikus tér, 2005
f é n y k ö r n y e z e t ; l i g h t b o x , d o k u m e n t á c i ó
Csáji a kétezres években számos monumentális lézerfény-környezetet mutatott be, ahol párhuzamosan térbe függesztett, áttetsző vetítővászon-sorozatokon már lézerszkennerek vegyültek a projektoros vetítéssel. A lézerek vonalas ábrái időben távoli ábrákat – például lapp sziklarajzokat – dolgoztak föl.
93
GALÁNTAI GYÖRGY: Laza költők emlékezetművészeti esete, 2011
94
GALÁNTAI GYÖRGY: Laza költők emlékezetművészeti esete, 2011
i n s t a l l á c i ó , m o n i t o r o k , v i d e o p r o j e k c i ó , U V - f e l i r a t o k , p l a z m a g ö m b , l á t v á n y l á m p á k , h a n g k o l l á z s ; v i d e o d o k u m e n t á c i ó
A Liszt Ferenc téren 1994-ben megvalósult Laza szlogenek (művészek szabadtéri feliratai) újraértelmezése a közeli P60 Galériában. A Liszt műveiből és a költők, művészek szövegeinek fölolvasásaiból álló hangkollázs alkotja a hangkörnyezetet; a plazmagömb, a róla készült felvételek, a dekoratív lámpák és az UV-reagens lapokra kinyomtatott szövegek a fénykörnyezetet.
95
96
97
98
99
100
Képeslapok
101
Képeslapok
102
A Budavári Palota első d íszkivi lágítása, 1930-as évekMagyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest
XXXIV. Euchariszt ikus Vi lágkongresszus, 1938Az 1938-as budapesti Euchariszt ikus Vi lágkongresszus alkalmából a Gel lérthegyet légvédelmi ref lektorokkal dekorálták ki .Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest
103
Horthy Miklós híd, 1938Már a két v i lágháború között i rezsim is alkalmazta a monumentál is köztéri fényművészetet, így a fr issen elkészült Horthy Miklós hídhoz (ma: Petőf i h íd) hatalmas fárosz, azaz vi lágítótorony is tartozott .Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest
104
A Rákóczi út fényreklámjai , 1960–1970-es évekMagyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest
KEPES GYÖRGY: Fénytorony-terv, 1960
105
KEPES GYÖRGY: Fénytorony-terv, 1960
f é m , a r a n y f ü s t
A környezetalakítás igényével fellépő, team-munkában készült nagy tervek sorát a baltimore-i Fénytorony-terv nyitotta meg. Két, 50 méter magas acél iker-világítótorony 30 méter magasságban egy 75 centiméter átmérőjű, apró bronzlemezekkel fedett, aranyfüsttel borított fényernyőt tartott volna. (Bacsó Zsuzsanna Éva szövege alapján)
Kepes Intézet, Eger
106
107
SCHÖFFER MIKLÓS: Chronos 8, 1982
108
SCHÖFFER MIKLÓS: Chronos 8, 1982
f é n y t o r o n y , f o t ó
A nemzetközi hírű művész szülővárosában, Kalocsán felállított interaktív, köztéri kinetikus szobra.
Magyar Elektrotechnikai Múzeum, Budapest
109
SUGÁR JÁNOS: Fényújság, 1993
110
SUGÁR JÁNOS: Fényújság, 1993
f o t ó d o k u m e n t á c i ó
A Blaha Lujza téri Hírlapkiadó székházon 1993. november 3–30. között naponta 17 h 15-kor vetített fényújság részlete.
111
112
A fényújság teljes forgatókönyve:
DOLGOZZ INGYEN, / VAGY VÉGEZZ OLYAN MUNKÁT, / AMIT INGYEN IS ELVÉGEZNÉL
Mi történt? / Ez a gép kiírja a gondolataimat! / Mi történt? / Ez a gép kiírja a gondolataimat! / Mi történt? / Ez a gép kiírja a gondolataimat!
112
113
LÁTSZÓLAG KIS DOLGOK / DÖNTENEK EL / LÁTSZÓLAG NAGY DOLGOKAT
EZT A MONDATOT AKKOR FOGOD MAJD MEGÉRTENI, HA MÁR KÉSŐ LESZ
MAJD LEGKÖZELEBB JOBBAN FIGYELSZ
MILYEN KÉRDÉST VÁLASZOLNÁL MEG A LEGSZÍVESEBBEN?
113
CSÁJI ATTILA: Át-hidalás, 1997
114
CSÁJI ATTILA: Át-hidalás, 1997
l é z e r k ö r n y e z e t ; f o t ó d o k u m e n t á c i ó
A monumentális fénymunka az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd újbóli megnyitása előtt készült. A művész lézerfénnyel kötötte össze a két, még össze nem érő hídfőt.
115
SZILÁGYI LENKE–BERKES DÓRA: Brandenburgi kapu (Berlin), 2004
116
SZILÁGYI LENKE–BERKES DÓRA: Brandenburgi kapu (Berlin), 2004
f é n y f e s t é s ; C - p r i n t
117
SZILÁGYI LENKE–BERKES DÓRA: Erzsébet híd, 2005
118
SZILÁGYI LENKE–BERKES DÓRA: Erzsébet híd, 2005
f é n y f e s t é s ; a r c h í v p i g m e n t p r i n t
Berkes Dóra monumentális fényfestészeti kompozícióival rendre átformálja a Matáv székház és más budapesti és külföldi terek homlokzati összképét.
119
SZILÁGYI LENKE–NEONEON: Szentendre Fényfőtér, 2005
120
SZILÁGYI LENKE–NEONEON: Szentendre Fényfőtér, 2005
f é n y f e s t é s ; a r c h í v p i g m e n t p r i n t
121
FERENCZI ZOLTÁN ZOLA: Paint up! pályamű, 2010
122
FERENCZI ZOLTÁN ZOLA: Paint up! pályamű, 2010
m a p p i n g , d o k u m e n t á c i ó
123
124
KIÉGŐ IZZÓK | GLOWING BULBS: Light Box, 2009
125
m a p p i n g , 3 D v e t í t é s , C o l l e g i u m H u n g a r i c u m , B e r l i n
FÜLÖP FARKAS, NOLL MÁRTON, KITZINGER GÁBOR, SARKADI NAGY BALÁZS, ZÁDOR TAMÁS, BRADÁK BALÁZS, RITTGASSER ISTVÁN
126
127
128
VICSEK VIKTOR: Csillagok, 2012
129
VICSEK VIKTOR: Csillagok, 2012
3 D v e t í t é s , S k y w a y ’ 1 2 f e s z t i v á l , T o r u ń , L e n g y e l o r s z á g
Az egykori vizuális brigádok tagjai ma már világszintű, reprezentatív eseményekre kapnak meghívást. A magyar köztérben is megjelent a mapping, a homlokzatokra szabott animáció, amiből a világ első versenyét hazánkban rendezték meg 2010-ben.
130
131
132
133
134
HALÁSZ PÉTER TAMÁS: Vasglóbusz, 2014
135
HALÁSZ PÉTER TAMÁS: Vasglóbusz, 2014
o b j e k t
A földgömb-virágtartó belsejébe helyezett izzó energiaforrásaink felhasználásának paradox helyzetére utal: jelenleg az energiát elsősorban föld alatti forrásokból bányásszuk ahelyett, hogy napelemek segítségével az égből nyernénk.
136
137
JÚLIUS GYULA: Nagy Hadron Ütköztető, 2015
138
JÚLIUS GYULA: Nagy Hadron Ütköztető, 2015
i n s t a l l á c i ó
Étienne-Jules Marey a korai mozgásfázis-fotográfusok egyike, a mozgókép technológiai és eszmei előfutára. A mű az általa kikísérletezett képszekvencia-készítés visszafordítása.
139
140
141
142
143
VÁRNAI GYULA: Systema Naturae, 2011
144
VÁRNAI GYULA: Systema Naturae, 2011
i n s t a l l á c i ó , g y u f á s d o b o z o k , v i d e o v e t í t é s
A mű egyszerű témája ellenére képes filozofikusan megragadni és megjeleníteni az emberi észlelésre épülő tudati-elvonatkoztatási folyamatokat.
145
146
147
148
SZTOJÁNOVITS ANDREA: Naked Objects, 2013–2015
149
SZTOJÁNOVITS ANDREA: Naked Objects, 2013–2015
o b j e k t , i n s t a l l á c i ó , h a n g : B o r o s i G á b o r
A tárgyak automatizált-szinkronizált fény- és hangjátékot adnak elő. A „meztelenség” (naked) a mű hátoldalán megmutatkozó összeszereltségre utal.
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
ZAWAR Kollektíva: Misztérium, szimbólum, abszolútum, 2015
161
v á s z o n , p a p í r , f a , a l u m í n i u m , v e g y e s t e c h n i k a , L E D
A csoport az óegyiptomi kultúra óta ismert, középtengelyre felfűzött térsor révén a vizuális technikák és elemek fokozásával egy, a nyugalom megzavarására is alkalmas, beavató jellegű teret hozott létre.
CSERNÁTONY-LUKÁCS LÁSZLÓ, GYARMATI ZSOLT, LUCZA ZSIGMOND
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
BORDOS LÁSZLÓ ZSOLT vetítése ERDÉLY DÁNIEL szobrára: Spidron Mapping, 2014
179
BORDOS LÁSZLÓ ZSOLT vetítése ERDÉLY DÁNIEL szobrára: Spidron Mapping, 2014
i n s t a l l á c i ó , s z t e r e ó 3 D t á r g y r a v e t í t é s
A munka a mapping (épületre vetítés) galéria-helyzetre alkalmazott verziója az Erdély által föltalált spidron elv alapján készült objektre komponálva. Színszűrős szemüvegen át nézve a térhatás többszörös fokozását tapasztalhatjuk meg.
Koncepció és 3d animáció: BORDOS LÁSZLÓ ZSOLT Spidron szobor: ERDÉLY DÁNIEL Zene: DARKO KOLAR - Dekode
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
KOMORÓCZKY TAMÁS: Írás egy jövendő őskoponyán, 2014
205
KOMORÓCZKY TAMÁS: Írás egy jövendő őskoponyán, 2014
i n s t a l l á c i ó , n e o n n y i l a k , p o s z t a m e n s e k , m ú z e u m i t á r g y a k , v i d e o v e t í t é s
A művésszel nagyjából egyidős múzeumi tárgyakból álló installáció a tudat működését érzékelteti. Múzeumba kerülésükkor ezek kortárs tárgyaknak számítottak. A mozgókép a makettet makettezi; a tárgytömb fölött kavargó neonnyilak a dinamikus téri közeget szemléltetik.
206
207
208
209
210
211
212
213
214
KORODI LUCA: Útikép, 2014
215
KORODI LUCA: Útikép, 2014
f a k o f f e r , f é n y s z ű r ő f ó l i á k , l e d
216
217
KECSKÉS PÉTER: Elgabal, Narkissos, 2009
218
KECSKÉS PÉTER: Elgabal, Narkissos, 2009
v i d e o i n s t a l l á c i ó
A munka témája az identitás. A két, emberi arcot mutató videó közül csak úgy látható valamelyik, ha a néző a másikat kitakarja. Így választásunktól függ, hogy a nyugodt, vagy az idegesen aprókat mozduló arc mozgóképét nézzük. A két arc önmaga szemlélésében állandóként és folyton változóként tudatosul.
219
220
221
222
223
KORODI LUCA: Panoráma, 2015
224
KORODI LUCA: Panoráma, 2015
L E D i n s t a l l á c i ó , h a n g : M á r t o n P é t e r
Az éjszakai város látványa által inspirált fény- és hangkörnyezetben a művész ugyanazt a témát fogalmazza meg a térben, mint táblakép-festészetében.
225
226
HALÁSZ PÉTER TAMÁS: Út, 1999 (2010)
227
HALÁSZ PÉTER TAMÁS: Út, 1999 (2010)
o b j e k t
Dr. Balogh Imre gyűjteménye
228
229
HALÁSZ PÉTER TAMÁS: Light Globe, 2011
230
HALÁSZ PÉTER TAMÁS: Light Globe, 2011
o b j e k t
Az Út és a Light Globe című munkák a tüköralagút elvével virtuális tereket hoznak létre: az egyik az esti autózás látványát reprodukálja visszapillantó tükrökkel, a másik a tökéletesség absztrakt formáját, a gömböt idézi meg nem párhuzamos tükrök segítségével.
231
MÁTRAI ERIK: Szivárványemberek, (2012) 2015
232
MÁTRAI ERIK: Szivárványemberek, (2012) 2015
f é n y k ö r n y e z e t
A térben megjelenő emberek kívülről látva a színes fénykévékben szivárványszínt öltenek.
233
234
235
236
EPERJESI ÁGNES: Rövid ima, 2010
237
EPERJESI ÁGNES: Rövid ima, 2010
d i a i n s t a l l á c i ó
A falon megjelenő színes betűszöveg olvashatatlan, amíg a néző el nem halad előtte éppen úgy, hogy a szöveg értelmezhetővé váljon.
238
239
240
241
242
243
MENGYÁN ANDRÁS: Polifonikus vizuális tér I., 2009
244
MENGYÁN ANDRÁS: Polifonikus vizuális tér I., 2009
i n s t a l l á c i ó , f e s t e t t a l u m í n i u m z á r t s z e l v é n y , U V - f é n y
A művész a mértani testek transzparenssé változtatásával és egymást-áthatásuk megmutatásával lépteti át a nézőt a hétköznapi, háromdimenziós térfölfogás korlátain.
245
246
247
248
249
250
BORTNYIK ÉVA–TUBÁK CSABA: n dimenzió, 2010–2015
251
BORTNYIK ÉVA–TUBÁK CSABA: n dimenzió, 2010–2015k o m p u t e r a n i m á c i ó : T u b á k Á d á m
v i d e o i n s t a l l á c i ó
A művészek a nyolcvanas évektől foglalkoznak virtuális dimenziók képi előállításával. A geometrikus animáció jelen nem lévő kiterjedések illúziójának létrejöttét teszi lehetővé a selyemfényű felületen.
252
253
254
255
256
257
258
BORSOS JÁNOS: Szentháromság-modell, (2007) 2011
259
BORSOS JÁNOS: Szentháromság-modell, (2007) 2011
l é z e r k ö r n y e z e t
A Szentháromság érzéki-konceptuális megjelenítése, ahol az Atya és a Fiú mellett a láthatóvá tett lézernyalábok szimbolizálják a Szentlelket.
260
261
262
263
264
265
Impr
essz
um
i
K i á l l í t á s
TÖBB FÉNY! Fénykörnyezetek
Új Budapest Galéria1093 Budapest, Fővám tér 11–12. (Bálna Budapest, Közraktár II.)2015. április 13.–augusztus 23.
A kiáll ítás kurátora:PAKSI ENDRE LEHEL
A Budapest Galéria kurátorai:ANDRÁSI GÁBOR, TÖRÖK TAMÁS, KONKOLY ÁGNES, SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA
A kiáll ítást megnyitotta:HAJDU ISTVÁN
Fordítás: SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA
Grafika és arculat: ELN FERENC
Szakmai partnerek:Budapesti Történeti Múzeum (Budapest)Aquincumi Múzeum (Budapest)Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár (Budapest)Janus Pannonius Múzeum (Pécs)Kepes Intézet (Eger)Magyar Elektrotechnikai Múzeum (Budapest)Erdély Miklós Alapítvány és Erdély Miklós Hagyaték (Budapest)Dr. Balogh Imre gyűjteménye (Budapest)
Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjteménye (Budapest)Dr. Endrődi Anna és Pásztor EmíliaKodolányi SebestyénRosta JózsefEged Dalma
Kivitelezők: STEFFANITS ISTVÁN, MURÁNYI SÁNDOR, MOLNÁR MÁRTON
Műszaki partnerek:
CHRISTIE DIGITAL | World-class projection displays and visual solutions for any application.
UNIKAT Bt.STUDIOTECH HUNGARY Kft.
Támogató:
Nemzeti Kulturális Alap
i B o o k s
TÖBB FÉNY! Fénykörnyezetek
Új Budapest Galéria1093 Budapest, Fővám tér 11–12. (Bálna Budapest, Közraktár II.)2015. április 13.–augusztus 23.
Tanulmány: PAKSI ENDRE LEHEL
Szerkesztők:ANDRÁSI GÁBOR, TÖRÖK TAMÁS, KONKOLY ÁGNES, PAKSI ENDRE LEHEL, SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA
Fotók: ELN FERENC19, 21, 24, 25–30, 37, 39, 41–50, 60, 62–65, 85, 105, 107, 136, 138–158, 161–166, 168–202, 207–213, 215, 217–222, 226, 232–233, 240–242, 244–250
EPERJESI ÁGNES237–238
MUKIBA 1, 26, 31-36, 38, 40, 51–59, 61, 66–84, 86–104, 106, 108–135, 137, 159, 167, 203–206, 216, 224–225, 227–231, 234–236, 239, 251–265
Fordítás: SZEGEDY-MASZÁK ZSUZSANNA
Korrektúra: SCHMAL ALEXANDRA
Grafika és iBooks szerkesztés: ELN FERENC www.elnferenc.net
Felelős kiadó: DR. FARBAKY PÉTER főigazgató,Budapesti Történeti Múzeum
269
