Interkulturális-összehasonlító kutatások

Kéri KatalinPTE BTK Neveléstudományi Intézet /

„Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola

„A világ nevelési fejlődése a nemzeti nevelési örökségek szövedéke...”

(Kadriya Salimova)

Compayré, Gabriel1843-1913

„A neveléstörténeti vizsgálódásoknak ki kell terjedniük az emberiség teljes szellemi és morális kultúrtörténetére, valamennyi korszakra és népre.”

„A neveléstörténet megértéséhez vizsgálni kell a különböző embercsoportok életét, szokásait, a társadalmi viszonyokat, a politikai intézményeket és a vallásos tanításokat. ”

(Compayré, 1886)

„A nevelés történelmét csakis a világtörténelemmel való összefüg-gésében láthatni világosan. (...) A nevelés történelmét ugyanis lehetetlen megírni a nélkül, hogy az egyes népek viszontagságait ne ismerjük.”

(Lubrich Ágost:A nevelés történelme. I. 1874.)

A történelem kutatásánakforrástani, kutatás-módszertani

jellemzői, főbb irányzatai különböző időszakokban;

hatásuk a neveléstörténeti kutatásokra

I. Írott (levéltári) források kutatása, elemzése

A 19. század közepétől a 20. század közepéig uralkodott a történelem-kutatásban/neveléstörténet-írásban az a történeti módszer, amely lényegét

a források kritikai vizsgálatában látta. A történelem tudományos jellegét maga a módszertan adta.

A kutatók előtérbe helyezték, előnyben részesítették az írott forrásokat, főként a hivatalos, levéltárban, irattárban őrzött iratokat.

„Ezek a források feltárták a politikai döntéshozó helyzetben lévő, többnyire férfi történelmi szereplők szándékait...” (Iggers, 2005)

II. A „társadalomtudományi” történetírás

A II. világháborút követően a történetkutatásban és történetírásban egyre fontosabb szerepet játszottak a társadalomtudományi megközelítések;

az ú.n. „társadalomtudományi történetírás” különböző formái alakultak ki (például az amerikai „New History”, a francia Annales (1929) folyóirat körül szerveződő történészgenerációk, a németországi Weber-i történetírás, a szovjet típusú történetírás és a nyugati típusú neomarxista történetkutatás).

A „társadalomtudományi” történetíráshoz szervesen hozzátartoznak a gazdasági-demográfiai típusú és a kvantitatív elemzéseken nyugvó irányzatok is.

III. Kulturalista-interkulturalista megközelítés

A 20. század második felétől bontakozott ki a múlt kulturalista megközelítése.

Ez olyan (nevelés)történetírásra támaszt igényt, amely a lakosság széles tömegei felé fordul, nem követi a történelem lineáris folyamatként való felfogását, és (legalábbis elméletben) a „Nyugatra való fixálódástól a nem-nyugati társadalmak és kultúrák felé fordul”.

(Iggers, 2005.)

A gazdasági-politikai fókuszálás helyett ez a fajta történetírás a kulturális (vallási, ideológiai, művelődésügyi stb.) tényezőket vizsgálja.

Manning „tudományos-kulturális” módszernek hívja ugyanezt (Manning, 2003)Conrad pedig „történelmi kultúratudománynak” (Conrad, 2005)

IV. Összehasonlító történetkutatások

Kezdetei: 1920-as évek, Henri Pirenne, Marc Bloch és Otto Hintze kutatásai

1950-es, 60-as évektől: Az összehasonlító történeti kutatások intézményesülése és intézményrendszerének kialakulása- Comparative Studies in Society and History (Cambridge, 1958)-Comparativ című periodika (Lipcse, 1991)-Zentrum für Vergleichende Geschichte Europas (Berlin, 1998)

Napjainkra az összehasonlító jellegű kutatások a nemzetközi történetírás egyik legdinamikusabban fejlődő ágává váltak.

Az összehasonlító történetkutatás főbb típusai

Nincs egységes közelítés, nem létezik az összehasonlító neveléstudomány/összehasonlító történettudomány

„egyedüli módszere”

-Analitikus összehasonlítás-Leíró összehasonlítás-Eltávolító, mércét kínáló összehasonlítás

(ez a kutató számára egy új, a saját nemzeti történetírásában megszokottól eltérő perspektívát kínál)

(Tomka Béla, 2004)

A neveléstörténet-írás és az összehasonlító neveléstudomány kapcsolódási pontjai

Fontossá vált az egyetemes (interkulturális?) neveléstörténet művelése, az összehasonlító szemlélet időben és térben való kiterjesztése, mert bolygónk gazdasági, politikai, ökológiai, társadalmi és egyéb problémáit már nem lehet helyi szinten kezelni.

Két fő nézőpont (melyek hasadást is jeleznek a szemléletben):

1.) kultúrközi (cross-cultural): Ez a specifikumokból megérthető egyetemest keresi a pedagógiai jelenségekben.

2.) kulturális (cultural): Ez a specifikus kultúra- és psziché alakulás manifesztációinak tekinti a pedagógiai jelenségeket.

(Nguyen Luu, 2003)

Az interkulturális-összehasonlító kutatások haszna

-Az összehasonlítások kiterjedtebb alkalmazása a hazai neveléstörténet-írásban erősíthetné az elméleti tudatosságot, előmozdítaná a túlzottan leíró vonások kiegyensúlyozását.

-„az összehasonlító módszer jelentősége nagy (…) mivel elősegítheti reális alapokon nyugvó nemzeti vagy más identitások kialakítását… ”

-„A saját múlt reális ismerete hozzájárulhat a különböző identitások összebékítéséhez is.” (Tomka Béla)

-Az összehasonlító kutatások igénylik, s egyben előmozdítják a nemzetközi együttműködést, s ezáltal fokozhatják a magyar neveléstörténet-írás nemzetközi beágyazottságát, ami szintén számos jótékony hatást eredményezne.

Az összehasonlítás problémái, visszásságai

Nézőpontok/paradigmák különbözősége

Terminológia megoldatlansága (interkulturális-kulturális-kultúraközi-keresztkulturális???)

Sokszínű és nem ’biztonságosan egységes’ módszertan

Koronként és földrajzi területenként eltérő fogalomhasználat (pl. iskolatípusok megnevezése esetében)

Adatfelvétel különböző módja (pl. egy tanárra jutó diákok létszáma a felsőoktatásban; iskolába járók, írni-olvasni tudók stb. száma, aránya)

Adatelemzés/kulturális összehasonlítás során az oktatásügyi, társadalmi, gazdasági, politikai, történeti jellemzők figyelmen kívül hagyása/nem alapos ismerete (az interkulturális jelenségek recepciója kultúrafüggő!!! Maga a kutató is mindig egy bizonyos kultúrához tartozik)

Egyes tématerületek „túldimenzionálása”

Nyelvi nehézségek stb. stb.

Az egyetemes neveléstörténet új értelme

– A nemzeti értékek feltárása és megőrzése mellett szükséges a világméretű perspektíva, az interkulturális és összehasonlító

szemlélet;

– Szinkronisztikus, problématörténeti kutatásokkal kell ötvözni a

diakrón vizsgálódásokat;

– Kiterjedt hatás- és recepcióvizsgálatokra van szükség;

– A nem intézményesült nevelés (a szocializáció) történetére is figyelmet kell fordítani;

– A neveléstörténet-írásból korábban hiányzó társadalmi csoportokkal, népekkel, földrészekkel is foglalkozni kell (nők,

gyerekek, kisebbségek, Európán kívüli kultúrák stb.)

Külföldi példák a neveléstörténet interkulturális/összehasonlító

bemutatására

Francisco Larroyo neveléstörténeti művei (Mexikó)

Timothy Reagan (1956-)

Sifuna, Daniel N. – Otiende, James E.:An Introductory History of Education.University of Nairobi Press, Kenya, 2006.

Kadriya, Salimova – Johanningsmeier, Erwin V. (eds):Why should we teach the history of education?

Moscow: International academy of self-improvement, cop. 1993.

„Egyik civilizációból a másikba átmenni egy vedléssel ér fel; olyan metamorfózis, mely szenvedést és munkát követel, és

semmi köze a kontinenseket átszelő óriás repülőgépek puha siklásához.”

Bruckner, P.: A kozmopolitizmusról. In: Magyar Lettre Internationale, 1996/nyár, 3. o.

Főbb felhasznált irodalmak Conrad, Christoph (2005): „Társadalom” helyett „kultúra”? A kulturális fordulat a történettudományban. Magyar Lettre Internationale ősz (58) 65-67. Duby, Georges (2000): Folytonos történelem. Napvilág Kiadó, Budapest. Gordon Győri János: A kulturális összehasonlító pedagógia alapjai, eredményei, valamint jelentősége a mai magyar pedagógiában. Iskolakultúra, 2004/2. 66-75.Iggers, Georg G. (2005a): A történetírás elmélete és története. Magyar Lettre Internationale ősz (58) 55-58.Kárpáti Andrea (2002): Az összehasonlító pedagógia mint tudományos módszer. In: Összehasonlító pedagógia. A nevelés és oktatás nemzetközi perspektívái. Szerk.: Bábosik István – Kárpáti Andrea. BIP. Budapest, 2002. 11-24. Kéri Katalin: Egyetemes neveléstörténet és történeti, neveléstudományi komparatisztika. In: Tananyagok a pedagógia szakos alapképzéshez. Szerk.: Bárdossy Ildikó, Forray R. Katalin, Kéri Katalin, Budapest-Pécs, 2006. HEFOP Konzorcium 13-45. o. Elektronikus változata: http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Pedagogia/28K%e9ri/HTML/index2.htmKozma Tamás: Az összehasonlító neveléstudomány alapjai. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2006.Manning, Patrick (2003): Navigating World History: Historians Create a Global Past. Palgrave Macmillan, New York.Nguyen Luu Lan Ahn: Lehet-e összehasonlító a pszichológia, ha kulturális. In: Fülöp Márta (szerk.): Kultúra és pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.Tomka Béla: Az összehasonlító történetírásról. Magyar Tudomány, 2004/7.