Készítette: Szűcs Erika ErzsébetInformatikus könyvtáros szak

I.ÉvfolyamNeptun kód: FKIFDN

Közkeletű kommunikációs felfogás, mely szerint a kommunikációban nem anyag vagy energia, hanem információ áramlik egyik helyről a másikra.

A kommunikáció folyamatában lényegesek az információk (adatok, közlések) cseréje a kommunikáló felek között, áramoltatása egy irányba vagy kölcsönösen.

A kommunikációban a résztvevők különböző szerepű ágensek (feladó, címzett), szerepük az interakció során cserélődik, az áramló információ pedig bármi lehet: éppúgy vonatkozhat a közlés újdonságára, mint a feladóra vagy a kommunikációs csatorna állapotára is.

A század közepére világszerte elterjedt a telefon és a rádió, a titkosítási eljárások, illetve a rejtjelezett közlemények megfejtése pedig létérdekké vált minden harcban álló fél számára.

Ezek a kutatások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kialakuljon a kommunikáció első formális elmélete, mely az adó- közlemény-vevő hármasán alapult, melybe már beleértették a kódot és a csatornát.

Így született meg a II. világháború után a kommunikáció matematikai elmélete, mely Claude Shannon és Warren Weaver nevéhez fűződik

Dean Barnlund (1977) tranzakciós modellje

Nála a modell keretéül szolgáló kutatás már nem technikai jellegű, hiszen azt mondja például, hogy: "a kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le", "a kommunikáció folytonos" és "körkörös", "a kommunikáció megismételhetetlen", a "a kommunikáció irreverzibilis", a "kommunikáció összetett". Mindezek azt mutatják, hogy Barnlund nem egy technikai jellegű folyamatról ír, hanem sajátosan az emberi kommunikációról.

A kommunikáció posztulátumai között nála előkelő helyen szerepel a kommunikáció dinamizmusa, mely legfőbb indokként szolgálhat a tranzaktív felfogás mellett.

A másik indok az, hogy Barnlund szerint a kommunikáció jelentéstulajdonítás, jelentésprodukálás. Márpedig a jelentést valaki tulajdonítja valaminek.

Van kezdő- és van végpont, ezáltal a kommunikációnak az a szintje van kiemelve, melyben egy adott közlemény egy kiindulópontból egy végpont felé halad. Ebben a megközelítésben tehát a közlemény, az adó és a vevő lesznek a döntő jelentőségű elemek.

Barnlundnál a jelentéstulajdonítás köré épül a modell, ezért lehetővé válik számára nem csak az Én másokkal való, hanem a környezettel, sőt saját magával való kommunikációja is. Így távolodik el Shannon és Weaver elsősorban kommunikációtechnológiai ihletettségűmodelljétől

Barnlund modelljében a személy két részre van osztva, egy kódoló és egy dekódoló részre, s mind a környezetében, mind magában támpontok vannak, melyekre vagy melyekről kódol

A személyközi kommunikáció barnlundi modelljében a közlemények verbális és nem verbális viselkedési támpontokként jelennek meg, a privát támpontok pedig nem csak a válaszközlemény kialakításában, de az értelmezésben, a jelentéstulajdonításban is szerepet játszanak.

A kommunikációs folyamat pedig nem más, mint az egymásnak kölcsönösen nyújtott támpontok, illetve a nekik tulajdonított jelentőség és jelentés szabályozása a bizonytalanság csökkentése érdekében, ami a kommunikáció célja

Hiszen a bizonytalanság csökkentésével a cselekedetek értelmezhetők, a szándékok felismerhetők lesznek, azaz létrejön a megértés, és ez elengedhetetlen fontosságú az Én ama szükségletének kielégítése szempontjából, hogy hatékonyan cselekedjék, védekezzék, vagy megerősödjék.

Dean C. Barnlund szerint a kommunikáció kifejezés azokat az aktusokat jelöli, melyeknek keretében kifejlődik a jelentés az emberben akkor, amikor a „neuromotoros” válasz kialakul, illetve módosul.

A kommunikáció szükségszerű, általa az „én” igyekszik csökkenteni bizonytalanságát, hogy képes legyen hatékonyan cselekedni, védekezni, megerősödni.

A kommunikáció, leírása szerint, nem reakció valamire, sem nem interakció valamivel, hanem tranzakció, mely által az ember jelentéseket produkál és tulajdonít céljai megvalósítása érdekében.

A kommunikáció posztulátumai (kiindulási feltételei) (1) a kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le – a kommunikáció tranzakció, jelentések produkciója és tulajdonítása

a kommunikátor céljainak megvalósítása érdekében (2) a kommunikáció dinamikus – nem dolog és statikus entitás – támpontok (privát és nyilvános) alapján történő absztrahálás (3) a kommunikáció folytonos (4) a kommunikáció körkörös (5) a kommunikáció megismételhetetlen (6) a kommunikáció irreverzibilis (megfordíthatatlan) (7) a kommunikáció összetett – szerkezetileg – dinamikájában – következményeiben

Barnlund modellje ugyan tranzaktív, csakúgy mint a Shannon-Weaver modell, de attól sok tekintetben eltérő.

Barnlund megjeleníti az egyénen belül megvalósuló kommunikációt is mint lehetséges kommunikációs formát

A barnlundi modell ugyan még megmarad a hagyományos információátviteli metaforánál, de a kommunikációt már többszintűnek és többcsatornásnak gondolja, márpedig ezek a megfontolások már nem esnek messze az interaktív felfogástól

http://communication .hu

http://ktnye.akti.hu