Figyelem! Érettségire nem elegendőek az itt következő XII. osztályos leckék! Ki kell egészíteni a IX-XI. osztályos tananyaggal!

I. NÉPEK ÉS TÖRTÉNELMI TÉRSÉGEK

A ROMÁNOK RÓMAI EREDETE A TÖRTÉNÉSZEK SZERINT

Ehhez a fejezethez: IX. osztály - A román nép kialakulása: Róma pecsétje. A rómaiak és a barbárok. A román nép kialakulása

A KÖZÉPKORI KRÓNIKÁSOK

Az első írott források a román népről a középkorban tűntek fel.I. Bizánci források:

a) VII. század Strategikon – nyelvük miatt rómaiaknak nevezi a románokatb) X. század VII. Bíborbanszületett Konstantin császár „A Birodalom kormányzásáról” című könyvében szintén a rómaiak elnevezést használja, mert Rómából jöttek és rómaiaknak nevezik magukatc) XII. század Ióannész Kinnamosz – egykor Itáliából jöttek.

II. Magyar források:a) XII. század Anonymus (Béla király névtelen jegyzője): A magyarok cselekedei – a magyarok, amikor Pannóniába érkeztek, szlávokat, bolgárokat és „blakokat, vagyis a rómaiak pásztorait” találták ottb) XIII. század Kézai Simon: Hunok és magyarok cselekedetei – amikor a hunok Attila vezetésével Pannóniába jöttek, a rómaiak nagy része visszatért Itáliába, de a „vlachok, akik amazok pásztorai és földművesei voltak”, itt maradtak

III. Vatikáni források:- tudtak a románokról és arról, hogy ők „görög szertartást” követnek (ortodoxok voltak)

IV. Reneszánsz kori források:a) Poggio Braccolini – ő volt az első, aki elfogadta a román nép római eredetét; lejegyezte, hogy a Dunától északra élők úgy tartják, hogy ők egy Traianus által alapított telepes közösség leszármazottaib) Favio Biondo Rómában találkozott románokkal, akik büszkén emlegették római eredetüketc) Enea Silvio Piccolomini (később II. Pius pápa) – neki köszönhetően a románok római eredete bekerült az európai tudományos körforgásba

1

d) Laonikosz Khalkokondülész görög tudós (Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után telepedett le Itáliában) a Dunától északra élőket dákoknak, a Dunától délre élőket vlachoknak neveztee) Antonio Bonfini (Mátyás király udvarában élt) – a románok „Traianus és a többi császár által Dáciába küldött légiók katonáiból és telepeseiből származnak” és a latin nyelvet beszélikf) Filippo Buonacorsi, a lengyel király tanácsosa bejárta Moldvát és a helybeliek mondták azt neki, hogy római telepesektől származnakg) Jan Laski, Gnezno püspöke mondta azt, hogy Moldva lakosai „a római katonák” leszármazottainak tartják magukath) Nicolaus Olahus, aki maga is román eredetű volt, elsőként állította Hungaria című könyvében azt, hogy a románok nyelve, szokásai és vallása egységesi) Johannes Honterus az általa készített térképen (1542) Daciának nevezte a románok által lakott területet

V. XVII. századi román krónikák:a) Grigore Ureche „Moldva országának krónikája”és Miron Costin „A moldvaiak nemzetsége” című könyveikben azt írják, hogy „Rómából származunk, az ő szavaik keverednek a mi beszédünkben”b) Constantin Cantacuzino „Valachia országának története” című könyvében kiemelte, hogy a dákok nem tűntek el a római uralom idején és a románok az ő leszármazottaik

→ Saját római származásukat a románok már régóta ismerték. A moldvai és havasalföldi krónikásoknak köszönhetően a római eredet bekerült a történetírásba. Később az Erdélyi Iskola (Şcoala Ardeleană) fegyverként használta ezt a tényt az erdélyi románság nemzeti és társadalmi egyenjogúságáért vívott harcban.

A ROMÁNOK RÓMAI EREDETE MINT POLITIKAI TÉNYEZŐ

A XVIII. századig a római eredetű lakosság történelmi folytonosságát a Kárpátok-Duna-Fekete-tenger térségében senki sem vonta kétségbe. II. József császár, gróf Teleki Sámuel, az Erdélyi Udvari Kancellária vezetője és Huszti András történész is a románokat Erdély legrégebbi lakóinak, a rómaiak leszármazottainak tartotta.A XVIII. században kezdődött az erdélyi románok politikai jogokért folytatott harca:

- megalakult az Erdélyi Iskola- kiadták a Supplex Libellus Valachorumot (1791).

Ennek ellensúlyozásaként Franz Sulzer kidolgozta a bevándorlási elméletet (teoria imigraţionistă):

2

- a románok nem a római telepesek leszármazottai- a Dunától délre alakultak ki, a bolgárok és albánok közelében- átvették tőlük szókincsük egy részét és az ortodox vallást- a XIII. század közepétől vándoroltak be a Dunától északra levő területre és Erdélybe, ahol már itt voltak a magyarok meg a szászok.

Az elmélet célja a magyarok, szászok és székelyek kiváltságainak igazolása, a románok történelmi érveinek semlegesítése volt.Az 1867-es Kiegyezés (= Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte) után Robert Rösler kibővítette Sulzer elméletét, amit a továbbiakban rösleri elméletnek is neveznek. Új elemek:

- a dákok nagy része kipusztult a rómaiakkal folytatott harcok során- akik megmaradtak, a rómaiaktól elszigetelten éltek- a 165 éves római uralom (271-ben az aurelianusi visszavonulással ért véget) kevés volt az elrómaiasodáshoz.

Ezt az elméletet a románok régészeti és epigráfiai (= kőtáblákra vésett feliratok) bizonyítékokkal cáfolták. B. P. Haşdeutól kezdve a román történettudomány kidolgozta a latin származás és folytonosság elméletét.

VITA A KONTINUITÁSRÓL

Két különböző elmélet ütközött egymással:1. folytonosság (kontinuitás)2. bevándorlás (immigráció)

Szamosközy István 1593-ban még azt állította, hogy a románok a római telepesek leszármazottai, Mihai Viteazul erdélyi uralma után azonban megváltoztatta véleményét. L. Toppeltinus és J. Tröster szász tudósok, Benkő József pedig az „Erdély avagy az Erdélyi Nagyfejedelemség” című könyvében megcáfolták állításait.A XVIII. században, amikor kezdetét vette az erdélyi románok harca a többi nemzettel való egyenjogúságért, Franz Sulzer kidolgozta a bevándorlási elméletet „A hegyeken túli Dacia története” című könyvében. Ehhez az elmélethez csatlakoztak még: I. C. Eder, Bolla Márton, I. Ch. Engel. Ők úgy gondolták, hogy a románokról azért nincsenek írott források a nagy népvándorlás idején, mert akkor még nem is voltak Daciában.Ezzel szemben Michael Lebrecht szász tudós azt állította, hogy a románok a rómaiak utódai és „a vidék legrégebbi lakói”. E. Gibbon angol történész is azt írta, hogy az Aurelianus által elrendelt visszavonulás után Daciában maradt a lakosság nagy része.

3

Sulzer állításainak alaptalanságát kihangsúlyozták az Erdélyi Iskola képviselői (S. Micu, Gh. Şincai, P. Maior, I. Budai-Deleanu) is és a szlavisztikával foglalkozó Paul Joseph Schafarik.A Kiegyezés (1867) után írta meg Robert Rösler a „Dákok és rómaiak” és a „Római tanulmányok” című könyveit. A.D. Xenopol „Rösler elmélete” című munkájában válaszolt erre, legfontosabb érve az volt, hogy a beözönlők hulláma átment a volt Dácia tartomány lakossága felett, érintetlenül hagyva őket.Kezdetben A. D. Xenopol és D. Onciul logikai jellegű érvekre alapozták a bevándorlási elmélet cáfolatát, később N. Iorga, V. Pârvan, C. Daicoviciu, Gh. Brătianu, Al. Rosetti és C. Giurescu nyelvészeti és régészeti bizonyítékokkal támasztották alá állításaikat. Sok külföldi történész is egyetértett a történelmi folytonosság elméletével: Th. Mommsen, I. Jung, C. Patsch, Paul Mackendrick stb.

ESETTANULMÁNY: GHEORGHE I. BRĂTIANU A FEKETE-TENGER SZEREPE

Gheorghe I. Brătianu „A Fekete-tenger. A kezdetektől a török hódításig” című könyvében a Fekete-tenger szerepéről írt a románok történelmében.A mű négy „könyvre” (= nagy fejezetek) tagolódik. Bemutatja:

- a tengerrel szomszédos területek történelmét a kőkorszaktól a XV. századi török hódításig- a bizánci történelmet a Komnénoszok uralkodásáig - a tengertől északra történt nagy népmozgásokat - a szeldzsuk törökök megjelenését Anatóliában- az itáliai városok terjeszkedését- az oszmán uralmat, amely alatt a tenger török beltengerré vált.

Brătianu kiemeli a Fekete-tenger hatását a térségre. Összefüggésbe hozza a román államok függetlenségét a tengerre való kijárással, kiemelve bizonyos fontos eseményeket:

- 1417 – Dobrudzsa elvesztése- 1484 – Chilia és Cetatea Albă elvesztése- 1538 – a benderi török rája létrehozása Moldvában- 1829 – a török kereskedelmi monopólium megszűnik- 1856 – a Duna torkolata visszakerül Moldvához- 1878 – Dobrudzsa egyesül Romániával.

4

ÚJ TERÜLETEK ÉS CIVILIZÁCIÓK FELFEDEZŐI(XV-XIX. SZÁZAD)

AZ AMERIKAI INDIÁNOK CIVILIZÁCIÓJA

Amerika felfedezésével (1492 – Kolumbusz Kristóf) az európaiak ismeretlen civilizációkkal kerültek kapcsolatba:1. maja civilizáció

- csiszolt kőkorszak szintjén volt- hanyatlófélben levő birodalom, építményei azonban csodálatot ébresztettek az európaiakban

2. azték civilizáció- papok és harcosok által uralt társadalom- bonyolult naptárrendszer- fejlett szövési technika, aranyművesség, építészet- képírásuk volt és agavé rostjából állítottak elő papírt- a sok emberáldozat irtózást és felháborodást váltott ki a hódítókból→ Hernando Cortez hódította meg (1519-1521)

3. inka civilizáció- a nap fiainak tartották magukat, királyukat a nap földi megtestesítőjének- nagy és jól karbantartott úthálózat - hatalmas épületek (pl. Cuzcóban, a fóvárosban)- nagyon fejlett földművelés- csomóírás→ Francisco Pizarro hódította meg (1531-1533)

Következmények:- az európaiak sok járványt (pl. himlő, kanyaró, TBC, tífusz) hurcoltak be, melyek miatt az őslakosok tömegesen pusztultak el, de kaptak is betegségeket (pl. szifilisz)- új növények (kukorica, burgonya, bab, paradicsom stb).

AFRIKAI ÉS ÁZSIAI CIVILIZÁCIÓK

Eleinte a portugálok voltak a fő gyarmatosítók.I. AfrikaNem merészkedtek a kontinens belsejébe, csak a partok mentén létesítettek tengeri, kereskedelmi támaszpontokat (Elefántcsontpart, Aranypart, Rabszolgapart).A XV. század vége felé felfedezték Benint, Kongót, ahol a király és egész családja megkeresztelkedett, valamint a Zambézi folyam torkolatát.

5

II. ÁzsiaA XVI. század első felében jutottak el a következő helyekre:1. India

- két erős állam volt itt: északon az iszlám vallású Mogul Birodalom, délen Vijayanagar hatalmas, félmilliós lakosú fővárossal- mivel már eleve látszott, hogy nem tudják meghódítani őket, kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek velük

2. Kína- eleinte területeket foglaltak, erődítményeket építettek, ami ellenségeskedést váltott ki- miután lemondtak az erőszakról, Kína déli részén megszerezték Makaót

3. Japán- jobb fogadtatásban részesültek- meghonosították a tűzfegyvereket.

Következmények:- az európainál sok tekintetben fejlettebb civilizációkat ismertek meg- a hódítás eleve kudarcra volt ítélve, igyekeztek hát gazdasági kapcsolatokat kiépíteni a helyi vezetőkkel- más vallásokkal (hinduizmus, buddhizmus) kerültek kapcsolatba- keresztény hit terjesztése (Japán - Xavéri Ferenc, Kína - Matteo Ricci), ami kulturális kölcsönhatásokat eredményezett, de Ázsiában nem volt túl sikeres.

A FÖLDRAJZI LÁTÓKÖR TÁGULÁSA

I. XVIII. század: ismét megnő az érdeklődés a felfedezőutak iránt. Ezek már-már tudományos expedíciók.

- V. Bering – Ázsia és Amerika közötti átjáró, ún. Bering-szoros felfedezése (1728)- L. De Bougainville – az első tudományos expedíció- James Cook – három utazás, Csendes-óceán legjobb térképe, Ausztrália felfedezése (1770)- La Pérouse – Cook kutatásainak kiegészítése.

II. XIX. század: az expedíciók a kontinensek belső területei (az ún. „fehér foltok”) felé irányultak.1. Ázsia

- az oroszok a cári birodalom határvidékeit térképezték fel: Urál-hegység, Jenyiszej folyó, Bajkál-tó, Góbi-sivatag, Mongólia- Kína iránt angol és német részről is nagy volt az érdeklődés

6

- Iránban, Afganisztánban, Pakisztánban az angolok folytattak kutatásokat, cél: az oroszok Indiába való behatolásának megakadályozása- a Himalája-hegységben George Everest végzett méréseket (Mount Everest - 1856)

2. Észak-Amerika- Lewis és Clark: út a Missourin és a Sziklás-hegységen át a Csendes-óceánig- D. Thomson: Hudson-öböl és Csendes-óceán közötti vidék- Frémont: Távol-Nyugat és Nagy-Medence- Allen és Dowson: kutatások Alaszkában (aranylelőhelyek felfedezése - 1896).

3. Dél-Amerika- Humboldt: út az Amazonas és Orinoco folyókon- Castelneau: Mato Grosso fennsík feltérképezése- Julius Popper: Tűzföld- Emil Racoviţă: Patagónia déli része.

4. Afrika- legismertebb kutatók: Livingstone, Stanley, Teleki Sámuel- a Nílus forrásának keresése- kutatások a Csád-tótól délre és A Niger folyó mentén.

5. Antarktisz- Bellinghausen és Lázárev már 1820 körül igazolták létezését- James Ross: Erebus, Terrorvulkánok, Victoira-föld felfedezése- Henric Bull: az első ember, aki az Antarktiszon járt (1894-1895)- a Belgica nevű hajó (Emil Racoviţăval) ott is telelt.

ESETTANULMÁNY: A ROMÁNOKRÓL – AHOGYAN A KÜLFÖLDIEK LÁTTÁK

Több Konstantinápolyba vezető út szelte át a térséget. A klb. követségek tagjai és a külföldi utazók értékes leírásokat készítettek erről a vidékről.

I. KÖZÉPKOR Annak függvényében, hogy milyen célból érkeztek ide, az utazókat több csoportra oszthatjuk:

- tudósok, pl. Ibn Battuta, Antonio Bonfini, Enea Silvio Piccolomini, Evlia Cselebi, Aleppói Pál, Franco Sivori- hadifoglyok, pl. Johan Schiltberger, G. Maria Angiolello- kalandorok ill. hivatásos utazók, pl. Pierre Lescalopier, Nicolo Barsi - misszionáriusok, pl. Marco Bandini (a római katolikus egyház részéről).

7

II. ÚJKOR Miután a török uralom meggyengült a román fejedelemségekben, megváltozott az útleírások jellege és készítőik is mások lettek:

- olyan tanárok, orvosok, akik a fejedelmi udvarokba vagy nagybojárokhoz mentek- tudósok, pl. Hacquet geológus vagy Adolph d’Avril szlavista- képzőművészek, pl. L. Dupré, T. Valerio, M. Bouquet.

Ebben az időszakban fokozatos nyitást figyelhetünk meg Nyugat irányába:- a görög tanítókat behelyettesítették francia, német, osztrák tanítókkal- divatos lett a francia nyelv- a keleti öltözéket felváltotta a nyugati viselet- megjelentek a társasági táncok.

ROMÁN UTAZÓK IDEHAZA ÉS A NAGYVILÁGBAN

Voltak, akik ismeretlen tájakat akartak feltérképezni, mások éppen ellenkezőleg saját országukat szerették volna jobban megismerni.

UTAZÓK AZ ORSZÁGBAN

Fontos tényező volt a nemzeti öntudat megerősödése.1. Grigore Alexandrescu: „Utazásom emlékei” – olténiai kolostorok, Târgovişteben a fejedelmi udvar romjainak leírása2. Alecu Russo: „Piatra teiului” – a Neamţi-i havasokban utazott3. Vasile Alecsandri: „Séta a hegyekben”4. Calistrat Hogaş: „Hegyi utakon”5. Alexandru Pelimon: „Úti élményeim Romániában” – tájak, emberek, szokások leírása6. Cezar Bolliac: „Bucsecs-hegység” – leírás. Az 1848-as forradalom bukása után száműzetésbe kényszserült. Miután visszatérhetett, régészeti kutatásokat folytatott, gazdag gyűjteményt hagyott hátra.7. Gheorghe Sion: „Úti emlékeim Dél-Besszarábiában”, „Jegyzetek Bukovináról”8. Dimitrie Bolintineanu: „Moldvai utazások”9. Alexandru Vlahu ţă : „Festői Románia” – falvakat, városokat barangolt be, megfigyelte a parasztok szokásait és észjárását.10. Egyes festőművészek (Gh. Tattarescu, Theodor Aman, Nicolae Grigorescu, Ion Andreescu) szintén bejárták az országot.11. Grigore Tocilescu történész kezdeményezte az Adamclisi emlékmű feltárását.12. Az ún. kései romantikusok (Emil Gârleanu, Nicolae Iorga, Geo Bogza) is nagy belföldi utazásokat tettek.

8

UTAZÓK IDEGEN ORSZÁGOKBAN

Sok román utazó járult hozzá a Föld alaposabb megismeréséhez.1. Dimitrie Cantemir – járt Isztambulban (térképvázlat), oroszországi tartózkodása idején részt vett I. Péter cár perzsa hadjáratában (1722). Moldva térképét is elkészítette.2. Xántus János Észak-Amerikában a Sziklás-hegység és Kalifornia kutatásával foglalkozott, megtalálta az Arkansas forrását. Ázsiai expedícióban is részt vett: járt Indiában, Indonéziában, Kínában és Japánban.3. Ilarie Mitrea volt az első román, aki járt Ausztráliában. Mexikóba is eljutott, ahol Palenque (maya város) környékén folytatott kutatásokat. Indonéziában 25 évet töltött el. Gyűjteményei a bécsi és a bukaresti múzeumokat gazdagítják.4. Julius Popper megfordult Ázsiában, Észak-Amerikában, de a tűzföldi kutatások hozták meg számára az elismerést. Több aranylelőhelyet talált, sok folyónak, hegységnek adott nevet..5. Fenichel Sámuel Új-Guineába (Indonézia) utazott. Gazdag lepke-, rovar- és madártani gyűjteménnyel tért haza.6. Dimitrie Ghica- Comăneşti és fia, Nicolae Szomáliában jártak.7. Albert Ghica Megfordult Marokkóban.8. George és Dimitrie Strat a Niger folyó mentén végeztek kutatásokat.9. Sever Pleniceanu bejárta a Zair folyót, eljutott Szudánba a Nílus völgyéig és a pigmeusok földjére is.10. Ion Catina Dél-Afrikában, Zimbabweban és Mozambikban utazott.11. Bazil Assan volt az első román, aki a Sarkvidéken járt és Föld körüli utazást is tett.12. Constantin Dumbravă Grönlandon, az eszkimók az eszkimók körében végzett megfigyeléseket.13. Mihai Tican - Rumano dél-amerikai és afrikai kalandjairól könyvet is írt.

ROMÁN FELFEDEZŐK

A felfedezők távoli vidékeket jártak be és hozzájárultak a tudományos ismeretek gazdagításához.1. Nicolae Milescu Sp ătarul (1636-1708) az orosz cár megbízásából küldöttséget vezethetett Kínába. Cél: diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok létesítése Kínával és Szibéria kevésbé ismert területeinek felkutatása. Bár nem ért el politikai-diplomáciai sikert, Milescu jelentős mértékben hozzájárult Szibéria és Kína addig feltáratlan területeinek tanulmányozásához. Munkái: „Kínai útinapló” és „Kína leírása” több kéziratos másolatban maradtak fenn.

9

2. Gregoriu Ştefănescu (1838-1911) geológus, paleontológus volt. Ő a Dinotherium Gigantissimum egyetlen teljes csontvázának feltárója. 1000 km-es felfedezőutat tett meg Észak-Amerikában (Nagy Tavak, Niagara-vízesés, Grand-Canyon, Colorado folyó, Yelowstone Nemzeti Park). Tudományos kongresszusokon vett részt Washingtonban, Szentpéterváron és Mexikóban.3. Emil Racoviţă (1867-1947) román utazó-felfedező volt. Részt vett a XIX. század végének egyik legfontosabb antarktiszi expedíciójában. Mikor a Belgica jégtáblák között ragadt 13 hónapon keresztül, elsőként telelt ki hajó az Antarktiszhoz ennyire közel. A Racoviţă által gyűjtött biológiai vonatkozású anyagot több külföldi tudós dolgozta fel. Ő maga is bemutatta kutatásai eredményeit Antwerpenben, Brüsszelben, Párizsban, Bukarestben tartott tudományos konferenciákon.

II. EMBEREK. A TÁRSADALOM ÉS AZ ESZMÉK VILÁGA

FALVAK, MEZŐVÁROSOK ÉS VÁROSOK EURÓPÁBAN ÉS A ROMÁNOK LAKTA TÉRSÉGBEN

A FALU

A történelem folyamán egészen az újkor kezdetéig a falvak lakóinak élete folyamatos küzdelem volt a túlélésért.

Franciaország- a lakosság száma növekedett, ezért több termőföldre volt szükség

- erdőirtások- mocsarak lecsapolása

- a falvakat olyan helyeken hozták létre, ahol volt folyóvíz, erdő, legelő- a házak általában két helyiségből álltak: egyikben tűzhely, másikban hálókamra- olykor az istálló a ház falához volt tapasztva- a megélhetéshez szükséges javakat saját kezűleg állították elő- a rossz termés miatt gyakoriak voltak az éhínségek és parasztlázadások- a vidéki lakosok életét a hűbérurak között zajló magánháborúk is megnehezítették

Román Országok- hasonló középkori fejlődés után az újkorban kezdődött el az életkörülmények javulása- Cuza fejedelemsége idején felszabadították a jobbágyokat és földhöz juttatták őket

10

- az I. világháború után újabb földosztás következett, nőtt az írástudók száma, a férfiak szavazati jogot is kaptak- a falvak társadalma rétegződni kezdett: a földesurak hatalma csökkent, megjelent egy viszonylag módos középréteg- annak okai, hogy a parasztok életminősége csak lassan javult, a következők voltak:

- a gabonatermesztés volt a legfontosabb termelő tevékenység- a gabona legnagyobb részét kivitelre szánták.

- az agrárkérdés több vitát eredményezett, de konkrét megoldás nem született- a nagy gazdasági válság (1929-1933) után, amely a mezőgazdasági termékeket exportáló Romániát is érintette, nyilvánvalóvá vált, hogy a jólét és az életszínvonal emelkedése az általános gazdasági fejlődéstől és az iparosodástól függ.

A MEZŐVÁROS (VÁSÁROSHELY)

A XII-XIV. században a városok (a népvándorlás okozta szünet után) újból fejlődni kezdtek. Megjelentek a vásárok, Franciaországban pl. Champagne.A vásárok lényege:1. az áru bemutatása2. adásvétel (szerződés által)3. fizetés.Európának ebben a részében élénk árucsere folyt, így olyan útvonal keletkezett, amely kereskedelmi szempontból összekötötte a Földközi-tenger medencéjét Észak-Európával. Szöveteket cseréltek fűszerekre. Miután a francia uralkodók ellenőrzésük alá vonták Champagne-t, megnőtt a központi hatalom ereje, az is lehetővé vált, hogy Szép Fülöp aranypénzt veressen.A két román fejedelemség és Erdély gazdasági fejlődése akkor vett lendületet, mikor az észak-franciaországi vásárok már hanyatlásnak indultak. Jelentősek voltak: Nagyszeben, Beszterce, Kolozsvár, de főleg Brassó. Ez utóbbi jelentős szerepet töltött be a fejedelemségek és Erdély közötti kereskedelemben. A Román Országokból nagy mennyiségű halat, gabonát, élőmarhát, viaszt, mézet, bőröket vagy bort hoztak. Itt szereztek be erdélyi városokban előállított kézműves termékeket, posztót, szerszámokat, fegyvereket. Brassónak egyébként árumegállító joga volt: azok a kereskedők, akik ide jöttek, kötelesek voltak kizárólag itt vásárolni, ill. csak itt adhatták el termékeiket és huszadvámot fizettek (= minden termék árának 5%-a).

A NAGYVÁROS

Kulturális, gazdasági (ipari) központ is volt.

11

Pl. Pétervár (Petrográd) – Leningrád – ma: Szentpétervár- 300 évvel ezelőtt alapította I. Péter cár- egy mocsár helyén épült- ezrek haltak meg az építkezés során- a XVIII-XIX. század legnevesebb építészei dolgoztak rajta- jelentős kulturális személyiségek, akik itt éltek: pl. Puskin, Gogol, Dosztojevszkij, Csajkovszkij- fontos események helyszíne volt:

- az 1917-es forradalom kezdete- a II. világháború idején 900 napon át ellenálltak a német blokádnak

- a világ egyik legszebb városa, „Észak Velencéje”.Bukarest- 1459-ben alapították- szélsőséges éghajlat: nyáron nagyon meleg van, télen pedig hideg- azért lett Havasalföld fővárosa, mert közel volt a Dunához, melynek déli partján állomásoztak a törökök- az 1859-es egyesülés után is főváros maradt, a másik (moldvai) főváros, Iaşi ugyanis túl közel volt a Pruthoz és az orosz határhoz- sok jeles művész, tudós fordult meg itt: Mihai Eminescu, Ioan Slavici, George Enescu, Emil Palade- jelentős események:

- a függetlenség kikiáltása- az állam királysággá nyilvánítása- innen vezették a kommunisták Romániát 45 éven keresztül- 1989. december 22 – Ceauşescu elűzése

- ellentmondásos város, de akik lakják, szintén eléggé ellentmondásosak.

A MODERNIZÁCIÓRÓL ALKOTOTT ELKÉPZELÉSEK A XIX-XX. SZÁZADI EURÓPÁBAN

MŰVELŐDÉSI IRÁNYZATOK

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Szellemi és művészeti irányzatok

Kiegészítés az eszmei irányzatok után- a dialektikus és történeti materializmus a marxista-leninista nézetet fejezi ki a társadalmi fejlődésről- Edmund Husserl fenomenológiája, a Martin Heidegger és Jean-Paul Sartre féle egzisztencializmus nagy hatással voltak a XX. Századi kultúrára.

12

Kiegészítés az audiovizuális forradalom utánA XX. század közepétől felbukkant egy új típusú, főleg fiatalokra jellemző kultúra, amely „ellenkultúra” (szubkultúra, rétegkultúra) formáját öltötte magára. Sajátos értékek, eszmények, törekvések alakultak ki, ezek még inkább kiélezték a generációs ellentéteket. Ebből a szemszögből, a XX. század a fiatalok lázadásának kora, a hippiké és a diákmegmozdulásoké.

Művészeti irányzatok

NEMZETI IDENTITÁS

A XIX. század a nemzetek, a nacionalista ideológia megjelenésének százada. A nemzettudat alapjai: közös történelem, nyelv és vallás. Alaptétel: minden nemzetnek joga van saját országhoz, melynek határai egybe kell essenek az etnikai határokkal.

A nacionalizmus történelmében négy időszakot különböztetünk meg:1. Romantika (XIX. század első fele)Az elnyomott, több ország területén szétszóródva élő népek (olaszok, németek, románok, szerbek) stb. nemzetállamot akartak és ez forradalmakhoz vezetett. A legjelentősebb – kiterjedése és a megfogalmazott célkitűzések miatt – az 1848-as forradalom volt. Mégis elbukott, mert nem volt képes összehangolni erőit és mert az elnyomók katonai fölénye győzött.2. Realizmus - Realpolitik (XIX. század második fele)Az olaszok és a németek háború segítségével érték el nemzeti céljaikat. A románok (1859) és a Habsburg Birodalom keretén belül élő magyarok (1867) a kedvező nemzetközi helyzetet használták ki nemzeti céljaik elérésére.

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Néphatalom és önkényuralom 1848 után (Románia, Németország, Osztrák-Magyar Monarchia)

3. Államnacionalizmus (XIX. század vége - XX. század első fele)= az az időszak, amikor a már létrejött nemzetállamok terjeszkedni akartakFranciaországban jelent meg, Angliára és Oroszországra is jellemző, de a náci Németországban jött létre a legagresszívebb formája (faj- és élettérelmélet).A soknemzetiségű birodalmakban élő elnyomott népek többsége csak az I. világháború után szabadult fel. A háborút lezáró béketárgyalásokon ugyanis nacionalizmus helyett a népek önrendelkezésének elve került előtérbe. A valóságban ezt csak a győztesekre alkalmazták. Nem csoda, hogy a vesztesekben

13

nem sokkal a békeszerződések aláírása után megfogalmazódott a revizionizmus, revans gondolata, ami aztán a II. világháború kitörését eredményezte.

4. Nacionalizmus utáni időszak - posztnacionalizmus (XX. század második fele)A II. világháború után újabb változás történt. Etnikai nemzet helyébe a polgári nemzet gondolata került, amely elhanyagolta az etnikai származást és az állampolgárságot tartotta csak fontosnak.

A globalizáció, a munkaerő világméretű vándorlása következtében az etnikai határok, a nemzeti identitás egyre inkább elvesztik jelentőségüket. Államfeletti poltikai struktúrák (pl. EU) korát éljük.

AZ EURÓPAI IDENTITÁS

A XX. században az etnikai alapokon létrejött nemzetállamok megmutatták előnyeiket és hátrányaikat is. A kiindulópont, a XIX. századi romantikus, forradalmi lendület, jó volt, de a szélsőséges nacionalizmusok a XX. század legnagyobb katasztrófáit váltották ki (világháborúk, Holokauszt).A II. világégés megmutatta, mi történik, ha a nacionalizmusok egymás ellen fordulnak és azt, hogy milyen nehéz a talpraállás öt évig tartó harcok után. 1945 után, a Vasfüggöny által is széttagolt Európa nem bírta a versenyt más gazdasági térségekkel, pl. az észak-amerikaival szemben. Ilyen körülmények között kézenfekvőnek látszott az egyesülés gondolata. Kísérletek Európa egyesítésére voltak már korábban:

- a görög-római korban- a keresztény középkorban- két újkori, francia kísérlet (XIV. Lajos és I. Napóleon idején).

Műveltség terén, közös elvek, kulturális értékek formájában mindig is létezett egyfajta egység:

- humanizmus- racionalizmus.

A XX. század második felében ténylegesen is megvalósult az egység, először gazdasági és politikai téren.

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – Mit vett át a XXI. század az előző évszázadtól. Korunk Európája: Egység, sokféleség, integráció.

Közös eszmék, értékek:- szabadság (személyi, nemzeti, szólásszabadság, sajtószabadság)- demokratikus hagyományok

14

- tolerancia, másság tisztelete- béke gondolata.

ETNIKAI ÉS VALLÁSI SOKSZÍNŰSÉG ROMÁNIÁBAN.POLITIKAI MEGOLDÁSOK

ETNIKUM ÉS VALLÁS A MODERN ROMÁNIÁBAN

Etnikai összetételét tekintve Románia olyan, mint Európa kicsiben. Sok nemzetiség él területén:

- szlávok (szerbek, oroszok, lengyelek, csehek, szlovákok, horvátok)- magyarok- németek (szászok, majd svábok)- zsidók, törökök, tatárok, romák, örmények, bolgárok stb.

Felekezeti szempontból is elég megosztott az ország:- többségben görögkeleti (ortodox)- katolikus (római és görög katolikusok)- protestáns felekezetek (evangélikus, református, unitárius, baptista)- mohamedánok és izraeliták (egyre kevesebben).

A románok egész történelme összekapcsolódott a velük együtt élő nemzetiségek történelmével.A nemzetiségi kérdés, mint megoldásra váró probléma legelőször az 1866-os alkotmány kapcsán jelent meg, amely megtagadta az állampolgárságot a „nem keresztények”-től. A függetlenség elismerését többek között attól tették függővé a nagyhatalmak, hogy ezt a cikkelyt megváltoztatják. 1879-ben, szelektív módon, de a nem ortodoxok egy része is állampolgári jogokat kapott. A teljes megoldást az I. világháborút lezáró békeszerződés és az 1923-as alkotmány hozta el.Az 1918-as egyesülés után nem feledkeztek meg a kisebbségi jogokról sem. Az 1918. december 1-én tett fogadalmakat (Gyulafehérvári Határozat – Rezoluţia de la Alba Iulia) részben belefoglalták az 1923-as alkotmányba. Ez azonban csak látszólagos nyugalmat hozott, a békeszerződések nyomán fellángoltak a kisállami nacionalizmusok, az európai államok gazdasági, politikai kudarcaikért a kisebbségeket és a demokráciát okolták.A két világháború közötti Románia politikai életében is megjelentek a szélsőségek megnyilvánulások, a Vasgárda formájában. 1938 jelentette a tolerancia végét a kisebbségpolitikában. Ezt elsősorban a zsidók érezték meg:

- állampolgári jogok elvesztése- kényszermunka- különadók- zsinagógák felgyújtása

15

- pogromok - deportálások.

A „végső megoldást” nem alkalmazta, de azért Románia is felelős a Holokausztért.

A HATÁRON TÚLI ROMÁNSÁG

Nemcsak sok kisebbség telepedett meg Románia területén, de sok román rekedt a politikai határokon kívül a történelem során. Voltak, akik saját elhatározásból hagyták el az országot, mások gazdasági vagy politikai okok miatt. Így keletkezett a román szórvány (diaszpóra).1859-1918 között sok román élt osztrák vagy orosz uralom alatt levő területeken: Bukovina, Besszarábia, Erdély. Célok:

- ne asszimilálódjanak- egyesülés Romániával.

A bukaresti hatóságok erkölcsileg és anyagilag is támogatták a románok nemzeti mozgalmait.Az I. világháború gyökeres fordulatot jelentett Románia számára. Szövetségi politikáját és hadi stratégiáját a nemzeti érdek irányította. Így az összes románok lakta tartomány az országhoz került. Bizonyos számú román még így is a megnövekedett határokon kívül maradt: Jugoszláviaban, Bulgáriában, Ukrajnában és Magyarországon. Ezek nemzetiségi jogainak védelmére Románia diplomáciai megállapodásokat kötött Törökországgal, Görögországgal, Jugoszláviával és Csehszlovákiával.1940 tragikus fordulatot hozott. Nagyhatalmi döntések következtében Románia jelentős területi veszteségeket szenvedett (100 000 km2 – Besszarábia, Észak-Bukovina, Kadrilater, Erdély egy része + kb. 6,8 millió román és más nemzetiségű lakos).Észak-Erdély a háború után visszakerült Romániához, a többi terület viszont nem, ezek lakossága sokat szenvedett:

- deportálások- erőszakos lakosságcsere.

Ezzel párhuzamosan megjelent a román migráció is, azon személyek alkották, akik gazdasági vagy politikai okokból hagyták el az országot. Köztük jelentős kulturális személyiségek, tudósok voltak.1989 után a román kormányok állami intézményeket hoztak létre a világon szétszóródott románokkal való kapcsolattartásra:

- Határon Túli Románok Igazgatósága- Román Kulturális Alapítvány.

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – A román emigráció és diaszpóra.

16

A XX. SZÁZAD A DEMOKRÁCIA ÉS A TOTALITARIZMUS KÖZÖTT

A DEMOKRÁCIA GYŐZELME

Az I. világháború végén a soknemzetiségű birodalmak (orosz, német, osztrák-magyar) felbomlottak. Új nemzetállamok jöttek létre: Németország, Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1928-tól Jugoszlávia), Finnország, balti államok (Észtország, Lettország, Litvánia). Reformokat vezettek be:

- földreform- általános választójog- szavazati jog kiterjesztése nőkre

→ megszilárdultak a régi és az új demokráciák.Anglia:

- parlamentáris rendszer- új politikai tényező: Labourista (Munkás) Párt- koalíciós kormányok.

Egyesült Államok:- továbbra is két párt van: republikánus és demokrata- elnöki köztársaság- kétkamarás törvényhozás (Kongresszus)

Franciaország:- sokpártrendszer - koalíciós kormányok (céljuk a politikai szélsőségek hatalomra kerülésének megakadályozása volt)- politikai bizonytalanság

Olaszország- szinte kormányozhatatlan volt, mert egyik párt sem tudott többséget szerezni a választásokon

Németország- az I. világháború után létrejött weimari köztársaságot az általános választások útján megválasztott köztársasági elnök és a kancellár (kormányfő) vezette- a kommunista (szpartakista) forradalmat leverték, de a szélsőjobb

térhódítását nem lehetett megállítaniRománia

- 1918 után demokratikus intézkedések, általános választójog, ugyanakkor politikai bizonytalanság.

17

1919-ben a Népszövetség (ENSZ elődje) azért jött létre, hogy fenntartsa a békét és a nemzetközi biztonságot, de a II. világháború kitörését nem tudta megakadályozni.

Ehhez a leckéhez: X. osztály – A két világháború közötti politikai rendszerekből: A demokrácia győzelme

A HAGYOMÁNYOS LIBERALIZMUS ÉS AZ 1918 UTÁNI VÁLSÁG

A szocializmus terjedése, elégedetlenség a békeszerződésekkel szemben és gazdasági nehézségek megingatták a demokráciába vetett hitet. Válságok:

1917 – oroszországi szocialista forradalom1918 – berlini szpartakista forradalom1919 – Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása.

A legfontosabb ok a béke ellen tiltakozó országok revizionizmusa, revansizmusa volt.Németország:

- őt tartották az I. világháború kirobbantásában a főbűnösnek- hatalmas jóvátétel- elvesztette: gyarmatait, területe 13%-át, lakossága 12%-át, vasércforrások 48%-át, mezőgazdasági termelés 15%-át, ipar 10%-át- a franciák elfoglalták a demilitarizált Ruhr vidéket+ gazdasági válság, munkanélküliség, infláció

→ nemzetiszocializmus.Magyarország:

- szintén súlyos veszteségekOlaszország

- megcsonkított béke (nem kapta meg a neki ígért területeket) - politikai és gazdasági instabilitás- kommunista sztrájkok- fasiszta csoportok erőszakos cselekedetei→ fasizmus.

A hagyományos liberaizmus nem talált megoldásokat a háború utáni világ problémáira. 1929-ben az Egyesült Államokban elkezdődött a nagy gazdasági világválság, hamarosan átterjedt Európára is.

= kegyelemdöfés a liberalizmusnak, szélsőségek hatalomra jutása.

A DEMOKRÁCIA FELADÁSA

Egyes országokban már a gazdasági válság előtt tekintélyelvű rendszereket vezettek be:

18

1920 – Magyarország1921 – Olaszország.A szélsőbaloldali és szélsőjobboldali rendszerek nem ismerték el az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és a francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának alapelveit. A demokráciát és a liberalizmust tették felelőssé az állam s a gazdaság hanyatlásáért, a társadalmi válságokért, a többpártrendszerről pedig azt tartották, hogy a nemzetek megosztottságához vezet.Hasonlóságok:

- a két világháború közötti totalitarizmusok ideológiai diktatúrák (politikájukat az általuk képviselt ideológiákkal indokolják)- a hatalom kizárólagos birtokosa egyetlen párt és annak legfőbb vezetője- intézményesített terror (rengeteg áldozat)- politikai rendőrség által ellenőrzik a lakosságot- hatalmas propagandagépezet (elsődleges cél: a legfőbb vezető dicsőítése)- a demokratikus értékek megvetése

Sajátosságok:- a sztálinizmus

- az első politikai rendszer, amely marxista-leninista elvekre épült és kommunista társadalmat akart felépíteni- a politikai rendszerváltás osztályharc eredményeként jön létre, első szakasz: proletárdiktatúra- a munkásosztály harca a kapitalista kizsákmányolás ellen- eszméik terjesztése a proletár internacionalizmus által.

- nemzetiszocializmus (nácizmus)- magasabbrendű (árja) faj fogalma- a totalitarista állam feladata, hogy megvédje az árjákat az alacsonyabbrendű, dekadens elemektől (zsidók, cigányok, szlávok)- szükség van élettérre a fejlődéshez (háború megideologizálása).

Ehhez a leckéhez: X. osztály – A két világháború közötti politikai rendszerek: A totalitarizmus ideológiai alapjai

A HÁBORÚ UTÁNI IDŐSZAK KIHÍVÁSAI

A II. világháború vége nem jelentette a demokrácia abszolút győzelmét totalitarizmus felett. Csak a szélsőjobboldali rendszereket számolták fel.A háború után az antifasiszta tábort alkotó Egyesült Államok, nyugati demokráciák és Szovjetunió alkalmi szövetsége felbomlott. Megkezdődött a hidegháború:

- ideológiai, politikai, gazdasági ellentétek- kétpólusú világrendszer

19

- 2 tömb között1. Demokratikus – Egyesült Államok és Nyugat-Európa

- demokrácia- pluralizmus (többpártrendszer)- néppárti, kereszténydemokrata pártok vették át a liberalisták helyét, de szabadon tevékenykedhettek a szociáldemokraták és a szocialisták is- megerősödtek a környezetvédő mozgalmak és pártok, a különböző civil szervezetek- voltak kilengések (pl. az Egyesült Államokban a mccarthyzmus*)- szabad véleménynyilvánítás joga.

* McCarthy szenátor nevéhez fűződik, aki az 1950-es években valóságos „boszorkányüldözést” indított a kommunistagyanús személyek ellen. Közalkalmazottakról, neves értelmiségiekről, művészekről állította, hogy kommunisták. Szinte minden esetben bizonyítékok nélkül idéztette az érintetteket az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé, ha valaki alkotmányos jogaira hivatkozva nem volt hajlandó megjelenni és esküt tenni a bizottság előtt, hogy nem tagja a kommunista pártnak, rendszerint elvesztette állását, és állandó zaklatásnak volt kitéve. Az 1950-es évek közepére a mccarthyzmus egyre nagyobb ellenállást váltott ki, ami a szenátor politikai pályafutásának is véget vetett.2. Kommunista – Szovjetunió, Kelet-Európa, Kína, néhány ázsiai ország (Észak-Vietnám, Észak-Korea), Kuba

- egypártrendszer- egyetlen ideológia (marxizmus-leninizmus)- túlközpontosított társadalom- a politikai és gazdasági hatalom a kommunista párt vezetőinek kezében volt- mezőgazdaság kollektivizálása- erőltetett iparosítás- magántulajdon szinte teljes felszámolása- fizikai leszámolás a korábbi elittel.

A békés egymás mellett élés elve ellenére:- voltak helyi konfliktusok

- 1950-1953 koreai háború- 1955-1975 vietnami háború (1965-től az Egyesült Államok is beavatkozott)- 1962 kubai rakétaválság

- erőteljes fegyverkezési verseny- óriási különbségek (míg az első, demokratikus tömb önkéntes szövetségen alapult, a másodikat Kelet-Európában nagyrészt a Vörös Hadsereg ereje tartotta egyben)- a szovjet tömbön kevéssel a megalakulás után jelentkeztek az első repedések

- 1956 magyar forradalom- 1968 csehszlovák forradalom- 1980 lengyel Szolidaritás tevékenységének kezdete

20

- a szovjet gazdaság nem bírta a versenyt.→ Szükséges volt reformok bevezetése. A Mihail Gorbacsov által meghirdetett peresztrojka nemcsak az európai kommunista tömb, hanem a Szovjetunió felbomlásához is vezetett.

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Nemzetközi viszonyok a második világháború után: A hidegháború. A kommunizmus összeomlása Európában.

ESETTANULMÁNY: DEMOKRÁCIA ÉS TOTALITARIZMUS ROMÁNIÁBAN. EMBEREK, TETTEK, ESZMÉK

A XX. századi Románia történelmében demokrácia és diktatúra váltogatta egymást.A század első évtizedeiben a demokrácia megerősödésének irányába haladt. A Liberális és Konzervatív Pártok a XIX. század második felétől a román politikai élet meghatározó tényezői voltak. Jelentős politikusok: I.C. Brătianu, P.P. Carp, Take Ionescu. Fontos szerepet játszott I. Károly, majd I. Ferdinánd király is.Az I. világháborús részvétel eredményeként Besszarábia, Bukovina és Erdély egyesült Romániával. Létrejött Nagy-Románia. A változásokat az 1923-as alkotmány szentesítette. Eltűnt a Konzervatív Párt és új pártok jöttek létre (Néppárt, Nemzeti Parasztpárt). Jelentős politikusok: Alexandru Averescu, Ion Mihalache, Iuliu Maniu. Alternatívát kínáltak a liberalizmusra, de szintén az alkotmányos, demokratikus rendszert akarták fenntartani. A két világháború között a szélsőbal nem volt jelentős politikai tényező. Annál nagyobb népszerűségnek örvendett a szélsőjobboldali Vasgárda (Garda de Fier), vezető: Corneliu-Zelea-Codreanu. Jellegzetességek: ortodox misztikum, szélsőséges nacionalizmus, politikai gyilkosságok.1938-ig Románia sikeresen ellenállt a tekintélyuralmi rendszer bevezetésének. Ezután a diktatúrák kora következett:

- 1938-1940 – II. Károly karlista (királyi) diktatúrája- 1940-1944 – Antonescu katonai diktatúrája- 1944-1947 – átmeneti időszak, melyben a kommunisták fokozatosan hatalomra jutnak - 1947-1989 – kommunista diktatúra.

Sok ellenzéki kellett elhagyja az országot, mások pedig a kommunista börtönökben pusztultak el. 1989 decemberében Romániában is megbukott a kommunista rendszer. Visszatértek a demokratikus alapelvekhez:

- többpártrendszer- jogállamiság- magántulajdon- szabad választások.

21

Voltak megtorpanások is (pl. bányászjárások).

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – Románia a totalitárius államtól a jogállamig

ROMÁNIA ALKOTMÁNYAI

AZ 1866-OS ALKOTMÁNY

Miután Alexandru Ioan Cuzat lemondatták, az ország nemzetközi tekintélyének megerősítése érdekében külföldről hívtak új uralkodót. 1866-ban Hohenzollern Károly lett a fejedelem.Ugyanebben az évben életbe lépett az első alkotmány. Jellemzők:- liberális jelleg (annak ellenére, hogy egy konzervatív többségű testület fogadta el)- az ország neve: Románia- a török függőségre való utalás elkerülése- nemzeti szuverenitás- hatalmi ágak szétválasztása

- végrehajtói hatalom: - király és kormány- miniszteri felelősség- a királynak széleskörű előjogokat biztosított az alkotmány- a királyi hatalom férfiágon öröklődik

- törvényhozói hatalom: - kétkamarás parlament (szenátus és képviselőház) - csak magánvagyonnal ill. egyetemi végzettséggel rendelkezők kerülhettek be- a szenátus tagjai idősebbek és vagyonosabbak voltak, mint a képviselőház tagjai- jog szerinti szenátorok voltak: trónörökös, érsek, püspökök - a képviselőház szavazta meg a költségvetést

- bírói hatalom: - a bírók elmozdíthatatlanok- esküdtszékek is vannak- rendkívüli törvényszékek, vizsgálóbizottságok betiltása

- az állampolgári jogok azonosak az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában foglaltakkal- az állampolgárság megszerzését feltételekhez (tulajdonlás, iskolázottság, kereszténység – 7. cikkely) kötötte- zsidók és nők kizárása a közéletből

22

A 7. cikkelyt 1879-ben módosították, de nem törölték el, mivel a nem keresztény alattvalók állampolgárságának megítélését egyéni elbírálástól tették függővé.A nemek törvény előtti egyenlőségét 1938-ban orvosolták, amikor részben szavazati joghoz juttatták a nőket. Teljes jogúvá csak 1946-ban váltak.Az I. világháború végéig ezt az alkotmányt többször is módosították.

AZ 1923-AS ALKOTMÁNY

Az I. világháború után létrejött Nagy-Románia. Ez új területi, népességi, társadalmi és gazdasági kereteket teremtett. Szükséges volt egy új alkotmány bevezetése. Az 1923-as alkotmány jellemzői:- liberális többségű parlament szavazta meg- hasonlított az 1866-os alkotmányhoz, de néhány új alapelvet is bevezettek- a férfiak 1917-ben megadott általános választójogát ez az alkotmány is megőrizte- törölték az állampolgárság megszerzésének vallási, felekezeti feltételeit- nemek törvény előtti egyenlősége- továbbra is kétkamarás maradt a parlament

- a szenátust a választott tagok, a helyi tanácsok, szakmai testületek által kinevezett és a jog szerinti szenátorok alkották- a képviselőház tagjait a férfilakosság választotta az általános választójog alapján- ellensúlyozó-mérsékelő szerep

- a végrehajtói hatalomban a király előjogai csökkentek az 1866-os alkotmányhoz képest, de továbbra is jelentősek voltak- a bírói hatalom megkapta a végrehajtói hatalom ellenőrzésének jogkörét

- olyan bíróságokat hoztrak létre, amelyek az állam és a természetes személyek közötti kérdésekben döntöttek.

II. KÁROLY KIRÁLYI ÉS ANTONESCU KATONAI DIKTATÚRÁJA

II. Károly királyi diktatúráját (karlista diktatúra) az 1938-as alkotmány szentesítette. Jellemzők:

- Istrate Micescu, a bukaresti egyetem alkotmányjogásza dolgozta ki- államfő (király) kiemelt szerepe- végrehajtói hatalom elsőbbsége a törvényhozói hatalommal szemben- hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzésének eltörlése- hagyományos politikai pártok behelyettesítése egyetleneggyel, a Nemzeti Újjászületés Frontjával (később: Nemzet Pártja), melyet a király irányított- nem garantálta az egyéni szabadságjogokat, mint az előző alkotmányok

23

- az alkotmányt népszavazásnak vetették alá, de ez lényegében államcsíny volt, a demokrácia felszámolását és egy tekintélyelvű kormányzat bevezetését jelentette.

Miután II. Károly 1940-ben lemondott fia, Mihály javára, Antonescu tábornok katonai diktatúrát vezetett be. Ő, mint a minisztertanács elnöke, minden hatalmat magához ragadott, az állam tényleges vezetője volt 1944-ig. Őt illette:

- törvényhozói, végrehajtói hatáskör- nemzetközi egyezmények, szerződések kötése- hadüzenet és békekötés joga.

Az antoneszkánus rendszer egyéb jellemzői:- zsidók üldözése (fajvédő törvényeket már a karlista diktatúra idején bevezettek)- mindenfajta politikai tevékenység felfüggesztése- kormányzás törvényerejű rendeletek útján- személyi kultusz- szövetség a náci Németországgal

Nincs egypártrendszer és a nemzet politikai mozgósítása is hiányzik, ezért az Antonescu rezsim nem kifejezetten totalitárius. Inkább a fasiszta-korporatív rendszerek közé sorolható.1944. augusztus 23-án a királypuccsal megbuktatták Antonescut és Románia átállt az antifasiszta szövetség oldalára. 1944-1947 között a kommunisták fokozatosan átvették a hatalmat:

- felszámolták a szenátust- a nők választójogot kaptak- a Román Kommunista Párt és szövetségesei megszerezték a parlamentitöbbséget.

1947. december 30-án eltörölték a királyságot és kikiáltották a Romkán Népköztársaságot.

A KOMMUNISTA ALKOTMÁNYOK (1948-1965)

3 alkotmány volt a kommunizmus idején:1. 1948 – miután a királyt elűzték és Románia népköztársaság lett2. 1952 – az államhatalom teljes alárendelése a pártnómenklatúrának*3. 1965 – vezetőváltás (Gheorghe Gheorghiu Dej helyett Nicolae Ceauşescu)* A kommunista (párt)állam vezetői, akik egyben pártfunkcionáriusok (a párt vezető tisztségviselői) is voltak.Jellemzők:- az 1936-os szovjet alkotmány mintájára készültek

24

- a köztük levő különbságek abból adódnak, ahogyan a párt fokozatosan kitertjesztette az ellenőrzést az egész társadalomra- a nemzeti szuverenitást és a képviseleti rendszert felváltotta a néphatalom fogalma = „városi és falusi dolgozók”, vagyis „a munkásosztály és a dolgozó parasztság” + „az értelmiség és dolgozók egyéb csoportjai, nemzeti különbségek nélkül”- egypártrendszer

- egyedüli párt a Román Munkáspárt (később Román Kommunista Párt)- csak a RKP állíthat jelölteket a Nagy Nemzetgyűlésbe (= egykamarás parlament) és a néptanácsokba - a Nemzetgyűlés a pártnak van alárendelve

- látszólag a törvényhozás a legfontosabb hatalmi ág, de valójában a végrehajtó hatalomnak van alárendelve- a termelőeszközök szocialista tulajdonának védelme- gazdaságtervezés és –szervezés- fellépés és megtorlás a rendszer ellenségeivel szemben- a polgári jogok és szabadságjogok olyan mértékben működnek, amennyiben nem mondanak ellent a „dolgozók érdekeinek”A kommunista alkotmányok szövege a totalitarizmust törvényesítette, ezért az 1989-es forradalom után szinte azonnal érvényét vesztette. Ceauşescu kivégzése után a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa bejelentette a szabad választások és a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét.

VISSZATÉRÉS A DEMOKRÁCIÁHOZ

1991 decemberében új alkotmányt fogadtak el népszavazással. 2003-ban módosították és azóta is érvényben van. Jellemzők:- Románia köztársaság (ezt az államformát a kommunista rendszerből vették át)- új intézmények: Alkotmánybíróság, Nép Ügyvédje- jogállamiság

- népfenség elve- hatalmi ágak szétválasztása- kormányzati felelősség- állampolgári és szabadságjogok tisztelete

- civil társadalom újjászületése.

ESETTANULMÁNY: INTÉZMÉNYEK ÉS ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK

1866-tól napjainkig minden alkotmány kitér:- a hatalmi ágak szétválasztására

25

- az állampolgári jogokra és kötelességekre.Az 1866-os alkotmány széleskörű előjogokkal ruházza fel az uralkodót:- feltételezi részvételét minden hatalmi ágban, de kifejezetten csak a végrehajtással ruházza fel

- a végrehajtói hatalmat a miniszterek által gyakorolja, akiket ő nevez ki és ő hív vissza- a parlamenttel (szenátus és képviselőház) együtt alkotja a törvényhozói testületet- valamennyi bíróság az ő nevében hozza meg döntését

- alkotmányos hatalma „férfiágon és az elsőszülöttségi jog” által öröklődik- személye érinthetetlen- bármely általa aláírt okmány csak úgy érvényes, ha a szakminiszter is ellenjegyzi- törvényeket hagy jóvá és hirdet ki- kegyelmet gyakorolhat és csökkentheti a bíróság által kiszabott büntetéseket- megerősíti a minisztereket tisztségükben- őt illeti a pénzverés joga- a hadsereg legfőbb parancsnoka is ő.Szintén az 1866-os alkotmány behelyettesíti a középkori „alattvaló” fogalmát az újkori „állampolgár” fogalmával.A tulajdonhoz való jog értelmezése és kiterjesztése is változott a román alkotmányosság történetében:- 1866-ban a tulajdon „szent és sérthetetlen”, kisajátítás csak közérdek céljából történhet, méltányos kárpótlás fejében- 1923-ban már csupán garantálja a tulajdont, ugyanakkor az államot minden bánya és altalajkincs birtokosának nyilvánítja- 1938-as alkotmány kimondja a tulajdon „sérthetelenségét” és biztosítja az állammal s a magánszemélyekkel szembeni követelés jogosságát, az altalajkincsek továbbra is állami tulajdonban vannak- 1948, 1952, 1965 - a kommunista alkotmányok szinte teljesen felszámolták a tulajdonhoz való jogot- 1991-es alkotmány helyreállította.

26

III. ÁLLAM ÉS POLITIKA

KÖZPONTI ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK ÉS HELYI AUTONÓMIÁK A ROMÁNOK ÁLTAL LAKOTT TÉRSÉGBEN

Ezekhez a leckékhez: IX. osztály – Hűbéri államok a románok által lakott térségben: Havasalföld. Moldva. Erdély.

A FEJEDELEM A ROMÁN ORSZÁGOKBAN

A középkori társadalom legfontosabb tisztsége a fejedelem (= egyszemélyes intézmény):- a vajdai tisztségből fejlődött ki- sajátos hazai és külföldi elemek (elsősorban bizánci, de magyar és lengyel is) ötvöződnek benne- Havasalföldön isteni eredetű, korlátlan hatalmat jelent, Moldvában sokkal jobban függött a helyi elittől (bojároktól)- ő volt a közigazgatás feje- kinevezte a tisztségviselőket- fontos politikai döntéseket kezdeményezett és hajtott végre, pl. hadat üzent és békét kötött- legfelső bíró- hadsereg főparancsnoka- az egyház legfőbb védnöke- az ország egész területének ura (legfőbb senior)

- jószágadományozás kizárólagos joga- megerősíthette ill. megfoszthatta birtokuktól alattvalóit

- uralkodói címet viselt (latin: dominus → román: domnitor)Ezt az abszolút hatalmat (illetve az abszolút hatalomra való törekvést) tükrözték a korabeli ábrázolások, pl. Mircea cel Bătrânnek a császári hatalom valamennyi jelképével felruházott alakja az általa alapított Cozia kolostorban.

A VAJDASÁG ERDÉLYBEN

Havasalföldtől és Moldvától eltérően az Erdélyi Vajdaság nem a korábbi államalakulatok összeolvadásából, hanem a magyar hódítás következményeként jött létre. A magyarok meghonosították Erdélyben a nyugati típusú feudalizmust. Vármegyéket, olyan területi-közigazgatási egységeket hoztak létre, amelyek élén a

27

király által kinevezett tisztségviselők, az ispánok álltak. Az ispánok a várban állomásozó királyi katonaság parancsnokai is voltak.A 7 vármegye közül Fehér megye volt a legjelentősebb. Fehér megye ispánjából lett később az erdélyi vajda. A vajdát a király nevezte ki bizalmasai közül, a későbbiekben egy vagy két alvajda is segítette.A magyar uralom egyéb változásokat is eredményezett: királyi telepítések (szászok és székelyek letelepítése gazdasági és határvédelmi célokból).A román történészek szerint az őshonos (román és ortodox) társadalomra, valamint az intézményrendszerre rátelepedett a nyugati mintát követő, magyar és katolikus szervezet. A románok többsége Erdély peremterületein (Máramaros, Hátszeg, Hunyad és Fogaras), királyi birtokokon élt. Saját vezetőik (kenézek illetve vajdák) irányították őket és ítélkeztek felettük saját szokásjoguk alapján (ius valachicum). Fokozatos kiszorulásuk Erdély politikai életéből Nagy Lajos király rendelkezéseinek is köszönhető:- csak királyi adománylevéllel lehet földet birtokolni, ez a ius valachicumra támaszkodó román kenézeket kizárta a nemesek soraiból- a nemesi cím birtokosa csak katolikus vallású lehet, amely intézkedés az ortodox román elit mellőzését jelentette.Ilyen körülmények között a román vezetők egy része áttért a katolikus hitre, mások, akik ortodoxok maradtak, csak helyi szinten fejthettek ki irányítói tevékenységet.

A ROMÁN ÁLLAM LÉTREJÖTTEA TERVEKTŐL A MEGVALÓSULÁSIG (1918)

POLITIKAI TERVEK (A FANARIÓTÁKTÓL A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉIG)

A XVIII. században kezdődő fanarióta uralmat sokan a román történelem sötét foltjának tartják. Általánosságban elmondható, hogy az idegen eredetű bojárokat jobban érdekelte a fényűzés és az adószedés, mint az általuk kormányzott területek fejlesztése, de még ilyen viszonyok között is felfedezhetjük a modernitás csíráit.Az első reformerek maguk a fanarióta uralkodók voltak. Kiemelkedik közülük: Constantin Mavrocordat. Intézkedései:

- röghöz kötött jobbágyok felszabadítása- közvetlen adók felszámolása- közigazgatási reform+ 1739-ben az orosz-osztrák-török háború nyomán sikerült Olténiát visszacsatolnia Havasalföldhöz.

Bár a fanarióták korában a hazai bojárok háttérbe szorultak, mégis foglalkoztatta őket a társadalom modernizációja. 1769-1830 között 209 reformtervezetet

28

dolgoztak ki, amelyeket az oroszoknak, a franciáknak, a Habsburgoknak és a törököknek juttattak el, például:

- Dimitrie Sturdza „arisztokratikus-demokrata köztársasága”- Eufrosin Poteca polgári elgondolása- a „carbonari alkotmány”.

A XIX. század elején a román országokban létrejött a „nemzeti párt” (főleg kisbojárokból és az alakulóban levő román polgárságból). Ez idővel egyre tevékenyebb lett. 1821-ben Tudor Vladimirescu részben az ő nevükben lépett fel és követelte:

- a kiváltságok eltörlését- szabadságot és egyenlőséget.

Tudor Vladimirescut legyőzték, 1821 után azonban újra hazai fejedelmek kerültek Havasalföld és Moldva élére.A modern társadalom kialalulásában fontos szerepet játszottak az orosz katonai megszállás idején keletkezett Szervezeti Szabályzatok (1831-1832). Korszerű politikai elveket tartalmaztak:

- hatalmi ágak szétválasztása- korlátozás nélküli kereskedelem- költségvetés- egységes adózás.

Nagy-Románia megalkotása az 1848-as forradalom céljai között is szerepelt, de egység hiányában nem valósulhatott meg.

AZ 1859-ES TÖRTÉNELMI PILLANAT

Az 1848-as forradalom leverése után a román országok orosz-török katonai megszállás alá kerültek. A krími háborúban (1853-1856) az angol-francia-török-olasz szövetség legyőzte Ororszországot. Ez kedvező feltételeket teremtett a nemzeti célok megteremtéséhez. A krími háborút lezáró párizsi békekonferencián előtérbe került Havasalföld és Moldva autonómiájának, valamint egyesítésének kérdése. A törökök és osztrákok ellenálltak, Angliának pedig fenntartásai voltak, ezért elhatározták, hogy kikérik a román országok lakosságának véleményét. A nemzeti párt s az uniópárt által szervezett népszavazás sikeresen bizonyította a világ előtt a román népnek azt az óhaját, hogy egy országban éljen. Az egység igényét támasztotta alá 1859. január 5-én és 24-én Alexandru Ioan Cuza kettős fejedelemmé választása. Ezt követte az intézmények, a közigazgatás, a gazdaság egységesítése és az új helyzet nemzetközi elfogadtatása.

29

1862. január 24-én az Egyesült Fejedelemségek hivatalosan is felvették a Románia nevet, de a nagyhatalmak csak Cuza uralkodásának idejére ismerték el az egyesülést.Cuza több reformot vezetett be az ország modernizálása érdekében:- kolostori javak államosítása- földtörvény (a parasztok átlag 4 hektár földet kaptak)- polgári és büntetőtörvénykönyv- közoktatási törvény- nemzeti hadsereg megszervezése.Al. I. Cuza mellett kiváló politikusok álltak, a legjelentősebb Mihail Kogălniceanu.Reformprogramja megijesztette a konzervatív erőket, ellenben a radikális liberálisok túl mérsékeltnek találták. Így jött létre a „szörnyszövetség” (konzervatívok + liberálisok társulásából), amely 1866 februárjában államcsínnyel félreállította Cuzát.

AZ ÁLLAM MEGERŐSÖDÉSE. AZ 1918-AS NAGY EGYESÜLÉS

1866-ban Cuza lemondatása után Hohenzollern-Sigmaringen Károly került a trónra. I. Károly néven a románok legjelentősebb királya lett. Az ő uralkodása idején:

- 1866 – kevéssel érkezése után elfogadták Románia első alkotmányát- 1877-1878 – az orosz-török háborúban harc a törökök ellen (= függetlenségi háború)

- a függetlenség kivívása- Besszarábia elvesztése- Dobrudzsa és a Fekete-tengerre való kijárat megszerzése

- 1880 – Nemzeti Bank létrehozása- 1881 – az Akadémia és az Atheneum alapítása- 1881 – Románia királyság lett- 1883 – belépés a Hármas Szövetségbe (Németország – Osztrák-Magyar Monarchia – Olaszország), miután Besszarábia miatt megromlott a viszony az oroszokkalEz volt a 2 fő politikai párt (Konzervatív Párt, Nemzeti Liberális Párt) megerősödésének, ugyanakkor a nagy ideológiai viták (gyors modernizáció ↔ tartalom nélküli formák) kora.- 1914 – az I. világháború kirobbanásakor Románia a semlegességet választotta (1916-ban az Antant oldalán lépett be).

Az I. világháborús szereplés eredményeként Románia I. Ferdinánd uralkodása idején egyesült Besszarábiával (Kisinyov), Bukovinával (Csernovitz) és Erdéllyel (Gyulafehérvár). 1918 = a románok nemzetté alakulásának csúcspontja, katonai

30

erőfeszítés, népakarat, ugyanakkor a kedvező körülmények (soknemzetiségű birodalmak összeomlásának) eredménye.

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Az első világháború: A Nagy Egyesülés

ESETTANULMÁNY: A NEMZETI PÁRTTÓL A TÖBBPÁRTRENDSZERIG

A politikai pártok megjelenése nem határolható be pontosan. Több szakasz különíthető el a román pártok történetében:

I. A XVIII. század vége - XIX. század eleje: létrejött a „nemzeti párt”. Ez még nem a szó szoros értelmében vett párt, inkább olyan vegyes összetételű csoport, melyben iskolázott bojárok és politika iránt fogékony kisvállalkozók egyaránt vannak. Összetartó erő: nemzeti eszme, modernizáció igénye. Kiemelkedő tagok: Golescu és Ghica fivérek, Dimitrie Sturdza, Barbu Văcărescu, Ionică Tăutu, Rosetti-Roznoveanu, Gheorghe Lazăr, Tudor Vladimirescu. Ők reformprogramokat szerkesztettek, melyeket a kor nagyhatalmaihoz továbbítottak.

II. 1848-1859: a nemzeti párt fénykora. Kiemelkedő tagok: Nicolae Bălcescu, Eftimie Murgu, Mihail Kogălniceanu, Al I. Cuza, Dimitrie és Ion Brătianu. Részt vettek a forradalmi kormányokban, sőt a harcokban is. Fontos szerepet játszottak Cuza 1859-es, kettős megválasztásában.

III. 1866-1914: többpártrendszer kialakulása, 1875 – Nemzeti Liberális Párt (modernizáció szószólója), 1880 – Konzervatív Párt (kis lépések politikája). A 2 párt felváltva kormányozta Romániát az első világháborúig. 1893-ban megalakult a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja, amely a baloldali eszméket, az egyszerű emberek, dolgozók érdekeit képviselte.

IV. 1918-1938: eltűnt a Konzervatív Párt, új pártok jelentek meg – Néppárt, Nemzeti Parasztpárt, Vasgárda.

V. 1938-1989: diktatúrák kora, egypártrendszer.VI. 1989 után: visszatérés a többpártrendszerhez.

31

AZ ÁLLAM SZEREPÉNEK ÚJRAÉRTELMEZÉSEAZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A SCHUMAN-TERVIG

A MODERN ÁLLAM A VILÁGHÁBORÚIG

XIX. század = nemzetek és nemzetállamok létrejöttének százada, az az időszak, amikor az elnyomott, soknemzetiségű birodalmak területén élő népek követelték az őket megillető szabadságot, egységet és önrendelkezési jogot.A nemzetállamok kialakulása nem ugyanakkor történt:

- Nyugat-Európa – 1871 körül lezárult- Közép-Kelet-Európa – az I. világháború végén.

Miután a nemzetállamok megvalósultak, a nacionalizmus új szakasza kezdődött, mikor egyes nemzetek az elsőbbségüket kezdték el hangoztatni más nemzetekkel szemben. Egyik jellegzetes megnyilvánulási formája a pángermanizmus, vagyis a germán népek magasabbrendűsége. Az ebben a szellemben kezdeményezett terjeszkedés politikai-katonai szövetségek (Hármas Szövetség és Antant) kialakulásához, majd az I. világháború kitöréséhez vezetett. Az I. világháború sajátossága, hogy a háborús hatékonyság, tehát a nemzeti érdek védelmében a legtöbb állam kiiktatta a demokratikus intézményeket:

- a parlamentáris rendszert felfüggesztették- a kormányok többlethatalmat kaptak- a hadiipart (+ a neki alárendelt iparágakat) és az élelmiszerellátást az állam ellenőrizte- a feminizmus teret veszített.

Mindez széles népi támogatottsággal valósult meg, az I. világháború tehát totális háború volt.A totális háború után a két világháború között totális államok jöttek létre, amelyek az egyéni értékek helyett az össznépi érdekeket helyezték előtérbe, pl. Benito Mussolini fasiszta diktatúrája. Ezeknek a védelméért – az ő ideológiájuk szerint – minden eszköz felhasználható.

AZ EGYSÉGES EURÓPA KEZDETEI – A SCHUMAN-TERV

A két világháború között az állam nagyobb szerepet kapott, mint az azt megelőző időszakban. Jellemzők:

- „laissez fair” (= hadd menjen minden a maga útján) korlátozása- az állam nagyobb közigazgatási, vezetői szerepe.

Ennek a folyamatnak az I. világháború (= totális háború) adta meg az utolsó lökést, de előzményei a XIX. század végére tehetők, amikor Németországban az állam

32

több intézkedést vezetett be a szociális védelem és gazdasági növekedés érdekében. Angliában is a gazdaság fokozottabb ellenőrzésére törekedtek.Az állami beavatkozást szükségessé tették:

- a háborús veszteségek megszüntetése- az ingatag versailles-i békerendszer fenntartása- az 1929-1933-as nagy gazdasági válság.

Az 1930-as években a totalitarizmus nemcsak a vesztes országokban jelent meg. A fasiszta jellegű pártok biztonságot, munkát, kommunizmus elleni védelmet ígértek = a fő nemzeti érdekek védelmét. Lényegében előkészítették a terepet a következő nagy összecsapáshoz.A II. világháború után Európa elvesztette addigi szerepét, az Egyesült Államok és a Szovjetunió lettek a világ vezető hatalmai. Jelentős politikusok, pl. Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Paul-Henri Spaak, Alcide de Gasper egyetértettek abban, hogy szükséges az európai egység megvalósítása. Az Európai Unió felé vezető első lépések:

- 1949 Európa Tanács- 1951 Európai Szén- és Acélközösség- 1957 Római Szerződés (Európai Gazdasági Közösség megalakulása).

Így az állam fejlődésének új szakasza kezdődött a történelemben.

A MODERN ROMÁN ÁLLAMISÁG FEJLŐDÉSE

Az egységes és független román állam több szakaszban jött létre a XIX. század második felében, valamint a XX. század elején. Lényegében a nyugat-európai államok fejlődési mintáját követte.Már az 1848-as forradalmárok legfőbb célja egy erős, egységes állam létrehozása volt. I. Alexandru Ioan Cuza kettős megválasztása után (1859) a legfontosabb célok az új állam nemzetközi elismertetése és az intézmények egységesítése voltak.II. A területi egység megvalósítása után a függetlenség kivívása következett (1877-1878 – orosz-török háború) A XIX. század végén elsősorban a fiatal román állam megerősítésére törekedtek.

- külpolitika – csatlakozás a Hármas Szövetséghez (1883)- belpolitika – fő célok: intézmények, többpártrendszer, erős nemzetgazdaság létrehozása

III. Egyesülés Besszarábiával, Bukovinával és Erdéllyel (1918) = létrejött Nagy-Románia.Az I. világháború és az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság Romániában is az állam szerepének növekedését eredményezte, gazdaságban és közéletben egyaránt.

33

Az 1930-as években az országban is előretört a szélsőjobb (Vasgárda – Corneliu Zelea-Codreanu), az alapelvek ugyanazok, mint Európa-szerte:

- hagyományos értékekhez való visszatérés- idegen elemek (elsősorban zsidók) kiiktatása.

1938 a diktatúrák kezdetét jelzi a románok történelmében:- 1938-1940 karlista diktatúra- 1940-1944 Antonescu katonai diktatúrája- 1947-1989 – kommunista diktatúra.

ROMÁNIA A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

AZ ORSZÁG SZTALINIZÁLÁSA

1944. augusztus 23-án a királypuccs Antonescu diktatúrájának végét jelzi. Eleinte a régi demokrácia helyreállítására törekedtek és részben visszatértek az 1923-as alkotmányban foglaltakhoz:

- többpártrendszer- polgári szabadságjogok.

A szovjet szövetség a Román Kommunista Párt (RKP) befolyásának növekedéséhez vezetett:

- társadalmi igazságosság és egyenlőség elve- az ország felszabadítása a Vörös Hadsereg által- földreform fontossága.

Az RKP és szövetségesei a sztálinizációt (sztálini modellt) követték, amely a történelmi pártok (Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt) fokozatos félreállításához vezetett. 1947 decembere a királyság végét jelentette, Románia népköztársaság lett.Az RKP hatalomátvételét a kedvező nemzetközi helyzet is siettette. A Jaltai Értekezlet elfogadta ugyan a felszabadított Európáról szóló nyilatkozatot, Mihály király azonban Sztálin felszólítására a kommunistákat juttatta hatalomra: 1945. március 6 – dr. Petru Groza ügyvéd által vezetett kormány került az ország élére:

- átvette a szovjetektől Észak-Erdélyt- földreformot hajtott végre.

Az ellenzék remélte, hogy az Egyesült Államok és Anglia nem ismeri el a Groza-kormányt, de csalódnia kellett. A „király-sztrájk” (= Mihály király ellenállása az országra erőltetett kormánnyal szemben) szintén hatástalan volt.Az 1945. november 16-23 közötti moszkvai konferencián a többi győztes is elismerte a Groza-kormányt, azzal a feltétellel, hogy egy-egy liberális és parasztpárti miniszter is bekerüljön.

34

A választások 1946. november 19-én voltak. A kormány új választási törvénnyel segítette a RKP győzelmét:

- a nők is szavazati jogot kaptak- megszüntette a szenátust- újralakotta a Nemzetgyűlést, amelyet teljesen a kormánynak rendelt alá.

A fentiek, valamint az eredmények meghamisítása kommunista többségű országgyűlés alakulásához vezettek. A végrehajtói hatalom után a baloldal a törvényhozást is megszerezte. 1947 februárjában aláírták a II. világháborút lezáró párizsi békeszerződést, de Romániát nem ismerték el hadviselő félként.A régi rendszer felszámolása felé mutatott az is, hogy a kormány elutasította a Marshall-segélyt.A történelmi pártok működését betiltották, vezetőiket különböző vádakkal börtönbe záratták ill. külföldre kellett távozzanak. Mindenfajta ellenzéket felszámoltak = egypártrendszer és proletárdiktatúra.1947. december 30-án Mihály királyt lemondatták, aki ezután Svájcba távozott. Kikiáltották a Román Népköztársaságot. Az RKP folytatta Románia szovjetizálását:- az 1948-as és 1952-es alkotmányok törvényesítették az új rendszert - az ellenállás minden formájával szemben keményen felléptek

- Népbiztonsági Vezérigazgatóság, amely elméletileg a „demokratikus vívmányokat”, gyakorlatilag a kommunisták által megszerzett hatalmat védelmezte- Milícia Vezérigazgatósága, amely a rendőrség és csendőrség helyébe lépett, saját fegyveres testülettel rendelkezett

- államosítás- gazdasági téren központosítás, erőltetett iparosítás- a mezőgazdaság kollektivizálása- a civil társadalom, valamint a kultúra alárendelése.

A NEMZETI KOMMUNIZMUSÉS AZ ANTIKOMMUNISTA ELLENÁLLÁS

Az 1960-as évektől desztalinizációs folyamat kezdődött: Sztálin túlkapásainak elítélése, ugyanakkor a sztálini program új taktikával történő folytatása. 1964 „Áprilisi Nyilatkozat” – az RMP vezetői meghirdetik a saját utat, állást foglalnak a szovjet gazdasági és politikai egyeduralom ellen, az egyenlőség, a be nem avatkozás és a kölcsönös együttműködés mellett.

- többezer politikai foglyot helyeztek szabadlábra- felevenítették a nemzeti értékeket

35

- az addig mellőzött csúcsértelmiségiek ismét nyilvánosságot kaptak.A rendszer lényegében nem változott. 1965 tavaszán vezetőváltás történt: az elhunyt Gheorghe Gheorghiu-Dej helyére Nicolae Ceauşescu került. Ő:

- nem rendelkezett jelentős politikusi múlttal- Moszkvában kapott kapott katonai kiképzést- 1958-ban összevonta a kolozsvári Babeş és Bolyai egyetemeket.

Kihasználva a Dej-korszak végi szimpátiahullámot, szinte a kezdetektől személyi kultuszának kialakítására törekedett. Eleinte voltak reformok:

- gazdasági függetlenség kinyilvánítása- a nemzet társadalmi és etnikai homogenizációjának meghirdetése- be nem avatkozás elve- nyugati irányú nyitás- lazítás kultúra terén- a mindennapi élet elviselhetőbb lett.

Több nagyhatalom vezetője jött Bukarestbe:- Charles de Gaulle- Nixon és Ford

Ceauşescu is több látogatást tett az Egyesült Államokba, Nyugat-Európába és a harmadik világ országaiba.Mindezek nem változtattak a rendszer lényegén, ráadásul a nyitás is rövid ideig tartott.Ceauşescu megtagadta ugyan a beavatkozást Csehszlovákiába (1968), de soha nem támogatta a demokratikus szocializmust (Csehszlovákia) vagy a piacgazdaságra való áttérést (Magyarország).A kínai modell alapján a pártelnöki tisztség mellett Ceauşescu kisajátította az államelnök tisztségét is (= pártállam).Az 1970-es évek közepére a rendszer erősen hanyatlani kezdett. Okok:

- erőltetett iparosítás- nem igazodtak a piaci kereslet igényeihez- silány termékek- mezőgazdaságban állandó munkaerőhiány, alacsony gépesítési fok, katonákat, diákokat, közalkalmazottakat vezényeltek ki a begyűjtésre- természeti csapások (árvizek – 1970, 1975, 1977, 1980, 1981, földrengés – 1977 március)- az államadósság törlesztése részben a lakosságon való spórolás által valósult meg.

Az 1980-as évekre:- a legfontosabb élelmiszerek eltűntek a piacról- bevezették a jegyrendszert (porció/fejadag)- rendszeresített áramszünetek és fűtéshiány

36

- alapvető szabadságjogok hiánya- az Állambiztonság (Securitate) mindent és mindenkit megfigyelt- Románia külpolitikai téren is szinte teljesen elszigetelődött.

Voltak rendszerellenes tüntetések, de keményen felléptek ellenük. Pl.- 1977 Lupeni- 1987 november Brassó a „Vörös Zászló” üzem és „Traktorgyár”.

Több kiváló értelmiség is felemelte szavát az emberi jogok lábbal tiprása ellen. Az 1980-as évekre általános volt az elégedetlenség.

A KOMMUNISTA RENDSZER MEGDÖNTÉSE

A belső elégedetlenség és a kedvező nemzetközi körülmények egyaránt hozzájárultak az 1989 végi eseményekhez. Az 1989. december 16-25-i temesvári és bukaresti forradalom abba a sorba illeszkedik, amelyet a Szolidaritás kezdett el Lengyelországban, de sajátosságai is vannak. Egyedül Romániában bukott meg a kommunista rendszer erőszakos megmozdulás eredményeként, egyedül itt végezték ki az állam mindenható vezetőjét (és feleségét).

A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI DEMOKRÁCIA

Az új hatalom a Nemzeti Megmentési Front (Frontul Salvării Naţionale – FSN) 10 pontos programja alapján alakult meg.A demokrácia és piacgazdaság felé vezető út még hosszú volt.1991-ben új alkotmányt fogadtak el népszavazással, amely megteremtette a demokratikus társadalomhoz szükséges intézményi kereteket.A választásokon többséget megszerző pártok/koalíciók:1990 – Nemzeti Megmentési Front (Frontul Salvării Naţionale)1992 – Román Szociáldemokrata Párt (Partidul Democraţiei Sociale din România)1996 – Demokrata Konvenció (Convenţia democrată)2000 – Szociáldemokrata Párt (Partidul Social Democrat)2004 – Igazság és Igazságosság Szövetség (Alianţa Dreptate şi Adevăr)2008 – Liberális Demokrata Párt (Partidul Liberal Democrat).A múlttal való szembenézés 2004-től gyorsult fel. Megalakult Az Állambiztonság Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS). Megnyitották az Állambiztonság (Securitate) irattárát.Az intézmények reformja is elkezdődött. Gazdasági téren voltak sikerek, de privatizáció és korrupció egymás mellett létezett.2004 – NATO-csatlakozás2007 – EU-csatlakozás

37

Végkövetkeztetésként elmondható, hogy a demokrácia és a jólét mindannyiunk felelőssége.

Ehhez a fejezethez: X. osztály - Politikai rendszerek a II. világháború után (Kommunizmus Romániában). Románia és az euro-atlanti integráció

IV. NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

A ROMÁN TÉRSÉG AZ ÚJKOR KEZDETÉIG: DIPLOMÁCIA ÉS KONFLIKTUS KÖZÖTT

A ROMÁN FEJEDELEMSÉGEK A TÖRÖK BIRODALOM ÉS A NAGY KATOLIKUS HATALMAK KÖZÖTT

Már a X. században voltak államalakulatok a térségben. Anonymus krónikájából és Szent Gellért legendájából tudjuk, hogy:

- Erdélyben Gelu, majd Gyula (Gyla) uralkodott- a Bánság Ajtony (Ahtum), majd Glad birtoka volt- a Körösök vidékét Ménmarót irányította.

Erdély fokozatos meghódítása után ezek a területek a magyar királyság részei lettek. A XIV. században a Kárpátoktól délre, illetve keletre levő területek is magyar fennhatóság alatt voltak. A hűbéri függőség elutasítása által jött létre:

- 1330-ban Havasalföld (Ţara Românească) – alapító: Basarab- 1359 után Moldva (Moldova) – alapító: Bogdan.

A román országok gyakran voltak célpontjai a szomszédos államok hódító törekvéseinek:

- északon lengyel királyság- délen Bizánc szláv utódállamai, Szerbia és Bulgária- nyugaton magyar királyság- keleten tatárok- 1354 után a Török Birodalom (használjuk még a Porta* elnevezést is) elérte a Duna vonalát.

*Porta = a Török Birodalom központi irányítószerve, egyfajta minisztertanács, ahol a szultán, a nagyvezír és az ország többi politikai és vallási vezetője tanácskozott. Isztambulban, a Topkapi palotában tanácskozott.Az államalapítás utáni első két évszázadban a román országok elsősorban a keresztény országokkal keresték a kapcsolatot. Mivel keleti keresztények (ortodoxok) voltak, a havasalföldi és moldvai egyház a konstantinápolyi pátriárchának volt alárendelve. Ez nem jelentett politikai

38

függőséget is, azért sem, mert Bizánc akkor már csak nevében volt birodalom (a császárok – baszileioszok – adót fizettek a törököknek). Sokkal meghatározóbbak a kapcsolatok Magyarországgal és Lengyelországgal.A román fejedelemségek a magyar királyság hűbéresei (vazallusai) voltak, egészen annak felbomlásáig (1541). Kapcsolatukat hol barátság, hol feszültség, időnként pedig kölcsönös közöny jellemezte.Hasonló helyzet állt fenn a lengyel-román viszony esetében is. 1387 Lemberg – I. Péter (Petru Muşat), Moldva fejedelme a lengyel király vazallusa lett, de ez nem jelentette azt, hogy teljesen megszakadtak a kapcsolatok a magyar koronával. Ştefan cel Mare szövetségre lépett Mátyás királlyal, voltak azonban konfliktusok is (1467 Baia).Mindkét román ország a függetlenség, később önállóság megőrzésére törekedett, ezért időről időre elfogadták, hogy adót fizessenek a Török (Oszmán) Birodalomnak.

ROMÁN-TÖRÖK KAPCSOLATOK A XV. SZÁZADBAN

A román külpolitika legfontosabb részét képezik. Fontos leszögezni, hogy a törökellenes harc nagy alakjai (Mircea cel Bătrân, Hunyadi János, Vlad Ţepeş, Ştefan cel Mare, Mihai Viteazul) nem hadakoztak szüntelenül, egész uralkodásuk alatt a szultán ellen. A katonai konfliktusokat békés időszakok előzték meg, illetve követték. Pl. Ştefan cel Mare (1457-1504)

- uralkodásának első 15 évében adót fizetett- miután megtagadta az adófizetést, a törökök hadjáratot indítottak ellene:

- 1475 Vaslui győzelem- 1476 Războieni vereség- mivel várai ellenálltak a török ostromnak, megőrizte a trónt.

- egy nyugodt időszak után II. Bajazid folytatta a hadjáratot:- elfoglalta a Duna, ill. Dnyeszter torkolatvidékén levő Kiliát (Chilia) és Dnyeszterfehérvárt (Cetatea Albă)

- 1486 vagy 1489 elismerte alávetettségét a Portával szemben.→ Elmondhatjuk, hogy Ştefan cel Mare uralkodása végéig törökellenes politikát folytatott, de azért megújította egyezményeit a törökökkel. Így, Havasalfölddel együtt, Moldva is része lett az 1503. évi magyar-török békeszerződésnek, melyben adófizetést s egyéb kötelezettségeket írtak elő számára. P. P. Panaitescu történész szerint a magyarázat arra, amiért a román fejedelemségek nem lettek vilajetek vagy beglegbégségek*, az, hogy Havasalföld és Moldva kívül esett a szultán seregeinek Közép-Európába, vagyis Drinápolyból Szófián, Nisen, Nándorfehérváron át Bécs irányába tartó útvonalán.

39

* vilajet v. beglerbégség = területi egység, tartomány a Török Birodalomban, élén a beglerbég állt, aki általában pasa ranggal (a fő katonai-közigazgatási vezetőket megillető címmel) is rendelkezett.Ezzel együtt Havasalföld legalább két esetben nagyon közel került a bekebelezéshez:

- 1522 – Neagoe Basarab- 1595 – Mihai Viteazul idején.

A román országok a Török Birodalom adófizetői voltak:- 1415-től, Mircea cel Bătrân uralkodásától Havasalföld - 1456-től, Petru Aron uralkodásától Moldva is.

A román-török ellenségeskedés mindig azzal vette kezdetét, hogy a román uralkodók megtagadták az adófizetést. A XIV-XVI. századokban a törökök 7 büntetőhadjáratot indítottak a román országok ellen:

- 3-at Havasalföld- 3-at Moldva- 1-et Erdély ellen.

→ A román fejedelemségek adófizetői helyzete nem változott.

ROMÁN FEJEDELEMSÉGEK A TÖRÖK URALOM KORÁBANA XVI-XVII. SZÁZADOKBAN

Erdély és a román fejedelemségek a XVI. század első felében a törökök hűbéresei (adófizető, vazallus) lettek. Jellemzők:- adók, ajándékok, kenőpénzek, szállítási, ellátási és munkakötelezettségek növekedése- külpolitika szigorú ellenőrzése- belügyekbe való bevatkozás.A Habsburg-török konfliktus idején a Porta a Krím-félsziget és Magyarország általa elfoglalt része közötti kapcsolatot szandzsákokon* keresztül biztosította, ilyenek voltak: Bugeac (DK-Moldva), Brăila, Turnu, Giurgiu, Temesvár, Lippa (Lipova), Csanád (Cenad). Ez a kései keresztes hadjáratok, a reformáció és az ellenreformáció kora.* szandzsák = a vilajet kisebb területi egysége, szó szerinti jelentése: zászló. Vezetője a szandzsákbég, akinek a bég megtisztelő cím jár.A fejedelemségek csatlakoztak a törökellenes Szent Ligához és részt vettek az ún. 15 éves háborúban (1593-1606). Ez Mihai Viteazul uralkodásának ideje, aki a román országok státusának megváltoztatását szorgalmazta, egyetlen vezető irányítása alatt. Komoly erők munkálkodtak ellene:- a Habsburgok, akik Erdélyt akarták- a lengyelek, akik kijáratot szerettek volna a Fekete-tengerre- az erdélyi magyar nemesek.

40

Politikai elképzelései túlélték őt és meghatározták a román országok XVII. századi kapcsolatait.Ebben az időszakban nagyszámú görög család telepedett le Havasalföldön és Moldvában, földbirtokosok lettek (pl. a Mihneák), kulcspozíciókat szereztek a fejedelmi tanácsban és az egyházban. Matei Basarab (Havasalföld) és Vasile Lupu (Moldva) uralkodása idején kísérletek történtek visszaszorításukra. A XVII. században a három fejedelemség szövetsége hatékony eszköznek bizonyult a status quo (= meglévő állapot) fenntartásában és az önállóság megszilárdításában:

1. I. Rákóczi György (Erdély) – Matei Basarab (Havasalföld) – Vasile Lupu (Moldva) között2. II. Rákóczi György (Erdély) – Constantin Şerban, majd II. Mihnea (Havasalföld) – Gheorghe Şerban (Moldva) között.

Ugyanakkor ezek a szövetségek törökellenes felkelésekhez is vezettek, melyeket a Porta a tatárok segítségével vert le.Összegzésként elmondható, hogy a román országok a XVII. században változó, gyakran ellentmondásos politikát folytattak, melynek fő céljai a hűbéri kötelékek gyengítése és az önállóság növelése voltak.

Ehhez a leckéhez: IX. osztály – A román országok és a szomszédos államok a középkorban (XIV-XVI. század) című fejezet. Ezen belül: A román országok kapcsolatai a középkorban. Mircea cel Bătrân, Hunyadi János, Vlad Ţepeş, Ştefan cel Mare, Mihai Viteazul.

ROMÁNIA ÉS EURÓPA. A KELETI KÉRDÉSTŐL A XX. SZÁZADI NAGY SZÖVETSÉGEKIG

A ROMÁNLAKTA TÉRSÉG A FELVILÁGOSODÁS KORÁBAN

1683-ban a törökök sikertelenül ostromolták Bécset. Sobieski János lengyel király felmentő serege nagy szerepet játszott abban, hogy nem sikerült a Habsburg fővárost bevenni.Ezután több mint 100 évig tartó törökellenes szövetség jött létre a Habsburg Birodalom és Oroszország között, amely 11 katonai összecsapást és a „keleti kérdés”* előtérbe kerülését eredményezte.*keleti kérdés = a Török Birodalom hanyatlásával párhuzamosan alapvető diplomáciai probléma lett, hogy mi legyen a török uralom alatt levő délkelet-európai területek sorsa; a nagyhatalmak nem akarták, hogy akár az oroszok, akár a Habsburgok kebelezzék be ezeket, mivel a kontinentális erőegyensúly megbomlásához vezetett volna; a kedvező nemzetközi helyzetet az elnyomott népek arra használták fel, hogy megvalósítsák önállósági/függetlenségi törekvéseiket.

41

Kezdetben a Habsburgok jelentős sikereket értek el: elfoglalták Erdélyt. Az 1691-es Diploma Leopoldinum (Lipót császár oklevele) elismerte az erdélyi rendek (magyarok, szászok, székelyek) kiváltságait és a négy bevett vallást (katolikus, lutheránus, kálvinista, unitárius), a románok megtűrt nemzet maradtak.Így Moldva és Havasalföld határterületek lettek, tehát az eddiginél nagyobb török nyomás nehezedett rájuk. A Porta már nem bízott meg a helyi bojárság soraiból kikerülő uralkodókban, ezért fanariótákkal* helyettesítette be őket. Mivel a fanariótáknak nem volt (jó) kapcsolatuk a helyi elittel, sőt, egyesek közülük nem is beszélték a román nyelvet, tökéletesen ki kellett volna szolgálniuk a Török Birodalom érdekeit. Ennek ellenére több fejedelem, pl. Constantin Mavrocordat és Alexandru Ipsilanti, reformokat vezetett be a korra jellemző felvilágosult abszolutizmus szellemében. *fanarióták = a Török Birodalom fővárosának Fanar nevű negyedéből származó gazdag görögök, akik pénzért vásárolták meg Moldva ill. Havasalföld fejedelmi székét és a szultán kincstárába befizetett összeg többszörösét hajtották be a lakosságonA fanarióta kor paradox módon hozzájárult a nemzeti párt megerősödéséhez, a bojárság ugyanis reformköveteléseket tartalmazó kérvényeket juttatott el Oroszországnak, Ausztriának, majd a napóleoni Franciaországnak. Ezzel egyidőben az Erdélyi Iskola (Şcoala Ardeleană) vezetői megfogalmazták a Supplex Libellus Valachorumot, amely az erdélyi románok nemzeti programját foglalta össze, s a jozefinizmus (II. József reformpolitikája) és a francia forradalom hatása egyaránt meglátszik rajta.

Ehhez a leckéhez: X. osztály – A Román Országok és a keleti kérdés

EGYSÉG ÉS FÜGGETLENSÉG

Az 1821-1848 közötti időszak jelentős változásokat hozott. Tudor Vladimirescu mozgalma (1821) után véget ért a fanarióta korszak, ismét román fejedelmek kerültek Havasalföld és Moldva trónjára. Az 1828-1829-es orosz-török háborút lezáró Drinápolyi Béke megszilárdította az orosz védnökséget, ugyanakkor felszabadította a román országokat a török kereskedelmi monopólium terhe alól.Az 1848-as forradalomnak az orosz-török beavatkozás vetett véget Havasalföldön, mivel a két nagyhatalom érdeke a status quo fenntartása volt a Dunánál. Erdélyben és Bukovinában a nemzetiségek széthúzása miatt nem valósulhattak meg a forradalmi célkitűzések. 1849-ben Moldvában és Havasalföldön helyreállították a Szervezeti Szabályzaton alapuló régi rendszert, Erdélyben pedig új önkényuralmat (neoabszolutizmus) vezettek be.

42

A krími háború (1853-1856) orosz vereséggel zárult, ami új helyzetet teremtett. Ismét napirendre került az európai diplomáciában a „román kérdés” (a „keleti kérdés” folyományaként). Úgy gondolták, hogy egy ütközőállam létrehozása a Fekete-tengernél és a Duna torkolatánál megakadályozná az oroszok nyugati irányú terjeszkedését. A törvényhozás egyesítését akarták csak tető alá hozni, de 1859-ben Alexandru Ioan Cuza kettős megválasztása kész tények elé állította a nagyhatalmakat. Az egység I. Hohenzollern-Sigmaringen Károly 1866-tól kezdődő uralkodása alatt is fennmaradt, de az első évekre Románia bizonyos mértékű elszigetelődése jellemző. Az 1877-1878-as orosz-török háborút követően, melyben az oroszok oldalán vett részt, Románia elnyerte függetlenségét. Az 1878-as Berlini Béke által Románia megkapta Dobrudzsát is és kijáratot a Fekete-tengerre, ugyanakkor elveszített három dél-moldvai megyét, amelyet Oroszországhoz csatoltak. Így megromlott a román-orosz viszony, Románia tehát a németekhez közeledett. 1883-ban csatlakozott a Hármas Szövetséghez (más néven: Központi Hatalmak), melyet Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország alkotott. 1914-ben, az I. világháború kitörésekor kinyilvánította semlegességét, 1916-ban pedig az Antant (más néven: Hármas Egyezmény) oldalán lépett hadba, mert ez a katonai-politikai szövetség elismerte jogigényét Erdélyre és Bukovinára.

ROMÁNIA A SZÉLSŐSÉGEK SZÁZADÁBAN

Ehhez a leckéhez: X. osztály – Románia az első világháborúban. A Nagy Egyesülés

A monarchiák sorozatos összeomlása 1917-1918-ban jelentős területi gyarapodással járt Románia számára:

- 1918. március 27 Kisinyov (Chişinău) – Besszarábia- 1918. november 28 Csernovic (Cernăuţi) – Bukovina- 1918. december 1 Gyulafehérvár (Alba Iulia) – Erdély románsága kimondta a Romániához való csatlakozást.

Mivel Románia győztes országként vett részt a párizsi békekonferencián, a nagyhatalmak elismerték a nagy egyesülést. Ezt követően, mintegy 20 éven keresztül, Franciaország volt Románia legfőbb szövetségese. A legjelentősebb diplomaták (N. Titulescu, I. G. Duca, Grigore Gafencu) meggyőződéses franciabarátok voltak. 1940-ben, Franciaország eleste után a románok szembetalálták magukat a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió agressziójával. Az 1940. június 26-27-i ultimátumjegyzék, ill. a második bécsi döntés eredményeként Románia a következő területeket veszítette el:

- Besszarábia- Észak-Bukovina

43

- Észak-Erdély- Kvadriláter (Dél-Dobrudzsa).

Német nyomásra az ország élére Ion Antonescu tábornok és a legionáriusok kerültek. Mivel Németország szövetségese volt, 1941. június 22-én Románia megtámadta a Szovjetuniót és 1941 végére már az Egyesült Államokkal és Angliával is hadban állt. A sztálingrádi csata (1942. augusztus-1943. február) után nyilvánvalóvá vált, hogy a németek vesztésre állnak, Antonescu mégis a végsőkig kitartott volna melletük. Az 1944. augusztus 23-i ún. királypuccsal Románia csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez, vagyis Németország és szövetségesei ellen fordult. Nem tartották egyenlő hadviselő félnek. Közvetlen szomszédja, a Szovjetunió rákényszerítette az országra az 1944. szeptember 12-i fegyverszünetet, elfoglalta területét, ezzel előkészítve a terepet a kommunista párt hatalomra kerüléséhez. Az 1947-es februári békeszerződés is vesztesnek tekintette őt.Mihály király 1947-es decemberi lemondása után Románia népköztársaság lett. 1955-ben csatlakozott a Varsói Szerződéshez (= válasz az Egyesült Államok és a nyugati országok által létrehozott NATO-ra).Az 1989-es decemberi változások következményei:1990 – visszatérés a demokráciához2004 – NATO-csatlakozás2007 – belépett az EU-ba.

ESETTANULMÁNY: A ROMÁN DIPLOMÁCIA KÉPVISELŐIA KÖZÉPKORTÓL A XX. SZÁZADIG

A területi épség és kultúra megőrzésének érdekében a románok vezetői gyakran folyamodtak diplomáciai eszközökhöz. Számos adattal rendelkezünk más országokba küldött román követekről, akik képzett, magas rangú tisztviselők voltak. Csak néhány név maradt fenn, de tudjuk, hogy a Dimitrie Cantemirhez hasonló, kimagaslóan művelt emberek a politikai játszmák aktív résztvevői voltak.A fanarióta kor vége felé lépett színre Ienăchiţă Văcărescu havasalföldi bojár. Tudjuk, hogy fontos tisztségeket töltött be, sokat utazott és igyekezett megérteni a korabeli hatalmi játszmákat. „A nagyhatalmú császárok története” című könyvében arról írt, hogy a háborúk, idegen hódítók által meghatározott korban a két fejedelemség számára a legokosabb az volna, hogy a hanyatlóban levő Török Birodalmat támogassa, fiatal és telhetetlen hatalmak helyett.A román újjászületés mégis a nyugati világhoz való közeledés által valósulhatott meg. Az 1848-as forradalmárok ezt próbálták meg alkalmazni, miután száműzetésbe kényszerültek. Tevékenységükkel előtérbe helyezték a „román

44

kérdést” és jelentős szerepet játszottak az 1859-es egyesülés létrejöttében, majd elsimertetésében. Vasile Alecsandri külügyminiszter pl. felkereste 1859 nyarán, az észak-olasz hadszíntéren III. Napóleon francia császárt, Viktor Emánuel piemonti királyt és Camillo Cavourt, hogy elismertesse velük a Cuza kettős megválasztását.I. Károly idején kimagasló szerepet játszottak Ion C. Brătianu, Mihail Kogălniceanu liberális és Petre P. Carp, Titu Maiorescu konzervatív politikusok. Mihail Kogălniceanu neve összefonódik a függetlenség 1877. május 9-i kikiáltásával, mivel az ő beszéde nyomán szavazta meg a Függetlenségi Nyilatkozatot a kétkamarás parlament és nyújtotta be jóváhagyásra I. Károlynak.Az első világháború idején és a két világháború közötti időszakban újabb tehetséges politikusok léptek színre. Közülük is kimagaslik Take Ionescu és Nicolae Titulescu.N. Titulescu a trianoni béke tárgyalópartnereként és aláírójaként kb. egy évtizedig uralta a külpolitikát. A Népszövetség elnöke volt két egymást követő évben, külügyminiszter 1927-1928, ill. 1932-1936 között:

- a kollektív biztonság politikájának híve- jó kapcsolatok a nyugati demokráciákkal- Balkáni Egyezmény létrehozása a status quo megőrzéséért- tárgyalások a Szovjetunióval- 1934 diplomáciai kapcsolatok felvétele- kölcsönös segélynyújtási szerződés szorgalmazása

1936-ban németellenes magatartása és SZU-val kapcsolatos álláspontja miatt kizárták a kormányból, majd száműzetésbe vonult.

ROMÁNIA A HIDEGHÁBORÚ KORÁBAN

EURÓPA MEGOSZTÁSA

1945-ben a II. világború befejezése nem vezetett tartós békéhez. Két éves szünet után, 1947-ben kitört a hidegháború. Főszereplők: Egyesült Államok és Szovjetunió.A viszály okai történelmi és politikai természetűek:- Egyesült Államok

- nyugati demokrácia modellje- a háború utáni világ az Atlanti Charta elveire épüljön- ENSZ létrehozása.

- Szovjetunió- kommunista modell- legfőbb célja egy újabb támadás megelőzése volt

45

- biztonsági zóna kialakítása a megszállt országokból.→ Miután a Vörös Hadsereg tankjai sikeresen meggyőzték a megszállt kelet-európai államokat a kommunizmus áldásairól, „népi demokráciák” jöttek létre a következő országokban: Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Kelet-Németország (NDK).1947 Harry Truman amerikai elnök meghirdette a feltartóztatás elvét (containment):

- 1947 – Marshall-terv, vagyis pénzügyi segítség a háború sújtotta Európának (a kelet-európai országok nem fogadták el)- 1948 – Brüsszeli Szerződés, ennek alapján 1949 – NATO (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete)

A Szovjetunió válasza:- 1947 – Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), célja a szovjet uralom megszilárdítása az új kommunista államok felett- 1949 – első kísérleti atomrobbanás- 1955 – Varsói Szerződés (NATO kelet-európai változata).

A hidegháború sorozatos politikai, katonai krízisekkel járt:- 1948 – szovjet kísérlet Berlin blokádjára- 1950-1953 – koreai háború- 1962 – kubai rakétaválság- 1965-1973 – vietnami háború.

Az 1970-es években a két tábor közötti feszültség enyhülni látszott. Okok:- atomháború veszélye- fegyverkezés óriási költségei- a közvélemény békevágya.

Ezután azonban a hidegháború újabb szakasza következett:- latin-amerikai és afrikai országoknak (harmadik világ) nyújtott szovjet támogatás- 1979 – Afganisztán szovjet megszállása.

1985 után Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára: - csökkentette a szovjet jelenlétet a világban- elismerte belső reformok szükségességét+ azt, hogy a fegyverkezési verseny nem tartható fenn (az ország erőforrásainak 25%-át emésztette fel).

ROMÁNIA ÉS A HIDEGHÁBORÚ

A II. világháború Romániát a vesztes országok közé sorolták, ezen 1944. augusztus 23-i átállása a szövetségesek oldalára sem változtatott.

46

A jaltai egyezmény V. pontja kimondta ugyan, hogy minden népnek joga van olyan kormányzási formához, amilyet akar, de a szovjet katonai jelenlét nem tette kérdésessé, hogy melyik utat fogja választani. Országunk a Varsói Szerződés, a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) tagja, tehát a hidegháború egyik szereplője lett.A kommunizmus első éveiben, a többi népi demokratikus állammal együtt, Románia támogatta a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének kizárását a Kominternből és szomszédja politikai, gazdasági elszigetelését. 1956 után mégis kibékült Jugoszláviával.Elmondhatjuk, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dej csak színleg tett lépéseket a desztalinizáció felé, valójában hű maradt a szovjet úthoz:

- támogatta Magyarország 1956-os megszállását- beleegyezett Nagy Imre és hívei Snagovra való deportálásába- tisztogatást folytatott a magyar forradalommal rokonszenvezők ellen.

A SZOVJET HEGEMÓNIA ELUTASÍTÁSA

A szocialista tömb politikájától való eltávolodás első jelei voltak, hogy Románia fenntartotta diplomáciai kapcsolatait a szovjet kegyekből kiesett Albániával és Kínával. Ennek eredményeként Kína elismerte Románia igényét Besszarábiára, amely a Szovjetunió részét képezte.A háború utáni Románia egyik fontos történelmi pillanata volt 1958-ban a szovjet csapatok távozása az országból.1964-től még hangsúlyosabbá vált az eltávolodás. A Valev-terv keretén belül Romániára a mezőgazdasági termékbeszállító szerepét akarták osztani, mire a párt bejelentette, hogy nem tud ilyen alárendelt szerepet elfogadni más országokkal szemben. Ez döntő lépés volt a nemzeti kommunizmus irányába. A továbbiakban:

- elsőként a szocialista országok közül diplomáciai kapcsolatot létesített a Német Szövetségi Köztársasággal (NSZK)- nem szakította meg összeköttetéseit Izraellel sem, noha az ENSZ és a többi szocialista ország agresszornak nyilvánította őt- tagja lett a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és a Világbanknak- ellenezte a hidegháborús fegyverkezési hajszát, a nukleáris fegyverkezést- megtagadta a bevatkozást a csehszlovákiai forradalomba

Eltávolodása Moszkva politikájától elismerést váltott ki a nyugati demokráciákban, de a szocialista táboron belül sokan vitatták azt. A Szovjetuniótól való függetlenedés ugyanis a következőket vonta maga után:

- a nemzeti kommunizmus megszilárdulása- visszatérés a sztálinista gyakorlathoz- diplomáciai elszigetelődés.

47

Az 1970-es évek elején éles ideológiai fordulat következett be az országban. Ceauşescu kínai és észak-koreai látogatásai után részben bevezették a kínai „kulturális forradalom” módszereit és az észak-koreai fejlődési modellt. Az 1980-as években:

- gazdasági válság- szélsőséges személyi kultusz- népesedési és egészségügyi politika- falurombolási terv- nemzetközi elszigeteltség növekedése

→ Mindezek társadalmi elégedetlenséget, 1989 végén pedig rendszerváltást eredményeztek.

ESETTANULMÁNY: A ROMÁN DIPLOMÁCIA A VARSÓI SZERZŐDÉS ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ KÖZÖTT

A kommunizmus bevezetése után a román diplomácia a Moszkva által kijelölt irányvonalhoz igazodott, később pedig Ceauşescu kezdeményezéseivel kellett azonosulnia.1964 után kezdetét vette az ún. függetlenedési politika. A ’70-es évektől Nicolae Ceauşescu személyi kultuszának szerves része lett, hogy jelentős politikus, a nemzetközi béke és együttműködés hősének szerepében tetszelgett. A Szovjetuniótól való elszakadási politika, amely Gheorghe Gheorghiu-Dej idején kezdődött, 1968-ban érte el csúcspontját, Csehszlovákia katonai megszállásának elítélésével. Ceauşescu aktív külpolitikát folytatott, több mint 100 országba látogatott el, Bukarestet is sok állam- és kormányfő (pl. Richard Nixon amerikai elnök) kereste fel. Az ország lakosainak sorsára nézve mégis az 1971-es kínai és észak-koreai látogatás volt döntő hatással. Ceauşescu közvetítői szerepet vállalt nemcsak a szovjet-kínai, hanem az izraeli-arab konfliktusban is, mert önmagát jelentős államférfinak akarta feltüntetni.Korábbi sikerein felbátorodva Románia elítélte Afganisztán szovjet megszállását, majd óvatosságra intette a Varsói Szerződés tagországait a lengyel válsággal kapcsolatban.Az egyetlen kommunista ország volt, amely részt vett az 1984-es Los Angeles-i olimpiai játékokon. Az 1980-as évek politikai irányvonalának jellemzői:

- közeledés az el nem kötelezett országok mozgalmához - erőszak mellőzése a nemzetközi kapcsolatokban- be nem avatkozás más országok belügyeibe.

48

Noha ezek az elvek helyénvalóak voltak, a belügyekbe való be nem avatkozás jelszavával Ceauşescu valójában a sztálinizmushoz tért vissza. Tette ezt egy olyan korban, amikor a Szovjetunióban és más szocialista országokban is kezdetét vette a nyitás és a reform. A Ceauşescu-rendszer korábbi népszerűségét az 1980-as években nagymértékű politikai elszigetelődés váltotta fel. A bukás, az 1989-es rendszerváltás elkerülhetetlen volt.

Ehhez a leckéhez: XI. osztály – Románia a totalitárius államtól a jogállamig. Románia és a XX. századi regionális konfliktusok. Románia és a Varsói Szerződés

V. VALLÁS ÉS VALLÁSOS ÉLET

EGYHÁZ ÉS ISKOLA

ISKOLA A KÖZÉPKORBAN

A középkor folyamán az egyház és a papság fontos szerepet játszott az oktatásban. A XI. századig a művelődés legjelentősebb helyszínei a kolostorok voltak. A VII-XI. században kolostori iskolák jöttek létre. Jellemzők:

- elemi fokú képzés (írás, olvasás, karének)- szigorú fegyelem, testi fenyítés is- a tanítás nyelve a latin volt- a tanulás a Szentírás szószerinti bemagolását és visszamondását jelentette- az olvasást zsoltárszövegekkel sajátították el- a X. századtól számolni tanultak (abakusz).

Itt tanultak:- szerzetes- és papnövendékek- másolók (íródeákok)- nemesifjak.

Híres iskolák voltak:- Franciaországban Bec, Cluny- Német-Római Birodalomban Fulda, Sankt Gallen- Itáliában Monte Cassino.

Később a városok is kulturális központok lettek. Már Nagy Károly (768-814) idején püspöki iskolák nyíltak a birodalom városaiban, ahol az egyházi személyek ingyenes oktatásban részesültek. Az iskolák élén egy-egy kanonok (scholasticus) állt, aki kiválasztotta és rendszeresen ellenőrizte a tanárokat, a tanmenetet és az intézményben tanulók erkölcseit. A hét szabad művészetet tanították, amelyet két további csoportra osztottak:

- trivium (grammatika, retorika és dialektika)

49

- quadrivium (számtan, mértan, csillagászat és zene).A tanulás szövegolvasásból állt, melyhez a tanítómester (magister) megjegyzéseket fűzött, a diákok pedig megvitatták. A szövegek ókori görög, latin és arab szerzők munkáiból álltak. Ez utóbbiak segítségével a Nyugat újrafelfedezte az ókor legjelentősebb alkotásait, pl. Arisztotelész műveit. Ezek az iskolák idővel „szakosodni” kezdtek:

- a párizsi iskola erőssége a dialektika és bölcselet lett- Bologna volt a jog „hazája”- Orleans retorikában volt a legkiválóbb- Chartres matematikában, Toledo szintén matematika és csillagászat terén jeleskedett.

A kereszténység terjedésével egyre több falusi papra volt szükség. Az ő képzésüket a vidéki egyházközségek papjai végezték, parokiális iskolákban. Ezek az iskolák többnyire helyi egyházi erőforrásokból tartották fenn magukat, az oktatás a kisebb szerzetesrendek feladata volt.Összegzés:

- az egyházi iskolák kulturális színvonala nem volt túl magas, mégis ezek voltak a legéletképesebbek- bár elsősorban az egyházi személyek utánpótlását kellett ellássák, nemesek és az eszesebb parasztfiúk is tanulhattak bennük- idővel a városokban megjelentek a világi iskolák, ahol eleinte latinul, majd a reformáció hatására anyanyelven folyt az oktatás.

Jelentős tanintézetek voltak a térségben:- erdélyi katolikus iskolák – Gyulafehérvár, Nagyvárad, Marosvásárhely- erdélyi városi iskolák – pl. Brassóban a Schola Coronensis- román kolostori iskolák – Cozia, Tismana, Neamţ, Suceava, Iaşi.

AZ EGYETEMEK

Az első egyetemek a Bizánci Birodalomban keletkeztek a IX. században. A konstantinápolyi rétorok (szónokok) teológiát, platonista filozófiát, történelmet, matematikát, földrajzot és orvostudományt adtak elő.Híres volt a cordobai egyetem is.A nyugat-európai egyetemek a XIII. században jelentek meg, a céhek mintájára: universitas magistrorum et scholarium = tanárok és diákok közössége. Megerősödésük után az elsődleges cél az volt, hogy felszabaduljanak püspökük gyámkodása alól, de a világi személyek beavatkozását is minimálisra csökkentették.Az első jól szervezett egyetemek a következők voltak: a párizsi (1215), a bolognai (1219) és az oxfordi (1230). A párizsi egyetem kiváltságokat nyert a pápától és a

50

francia királytól is, a műveltség fellegvára lett, ahová Európa minden sarkából érkeztek diákok. Közép-Európában kicsivel később alakultak egyetemek, de a későbbiekben ezek is nagy hírnévre tettek szert: Prága (1348), Krakkó (1364), Bécs (1365), Heidelberg (1387).Az egyetemekre kizárólag férfiak jártak, az oktatási tevékenység a különböző karokon (facultas) folyt. A legrégebbi kar a teológia volt, aztán megjelentek a jogi, majd az orvosi karok.A tanulás fennhangon történt, latinul folyt, előadásokat hallgattak, gyakorlatokat folytattak, vitákon vettek részt. A diákok saját zsebükből fizették szállásukat, étkezésüket és a magisztert is. A tanév viszonylag hosszú volt. A vizsgákat karácsony tájára vagy a húsvéti nagyböjt idejére tűzték ki. Tanulmányaik bevégzésével a diákok a következő címeket szerezhették meg: baccalaureatus (borostyánkoszorús), licenciátus, magisztrátus vagy doktorátus.A diákság soraiból kerültek ki a városok hivatalviselői, világi és egyházi tanácsosok is. Az alapító atyák gyakran kollégiumokat és ösztöndíjakat (bursa) alapítottak, hogy a szegény, de tehetséges diákoknak is legyen lehetőségük tanulni, pl. - Robert Sorbon Párizsban- John Balliol Oxfordban.A magiszterek többnyire egyházi személyek közül kerültek ki:- Francis Bacon ferences szerzetes- a domonkosrendi Aquinói Szent Tamás.Az egyetemek a középkorban nemzetek feletti és önálló oktatási intézmények voltak. Mivel a tanítás latin nyelven történt, Európa bármely országából beiratkozhatott bárki. A helyzet a reneszánsz korában kezdett megváltozni, ebben az időszakban egyre hangsúlyosabb lett a nemzeti jelleg.

AZ ÚJKOR HAJNALÁN

A humanista életfelfogás a XIV. századi Itáliában jelent meg. Jellemzők: - emberközpontúság- új típusú oktatás

- klasszikus, görög-római kultúra- hét szabad művészet- korabeli tudományok.

A középkori tanult emberek ismerték ugyan a görög-római kultúrát, de csak a hit és a Szentírás magyarázata érdekében tanulmányozták. A reneszánsz emberei már kíváncsiságból olvasták az antik szerzőket. Jelentős változások:

- új gondolkodásmód

51

- másfajta tapasztalatok- megjelent a bibliakritika- könyvnyomtatás.

Az egyházi oktatás fokozatosan háttérbe szorult. A városi iskolák vették át helyét, amelyekben tudományokat oktattak:

- matematika- csillagászat- mechanika- természettudományok.

A diákok gyakorlati nevelésben részesültek. Az írás, olvasás, számolás elsajátítását követte az ókori klasszikusok olvasása és magyarázata. Az inasok műhelyekben sajátították el egy-egy mesterség csínját-bínját. A tanulóidő lejártával és a mestermunka bemutatása után a céh teljes jogú tagjai lettek.Idővel elterjedtek a magániskolák. Palatábla még nem volt, a fegyelmet klasszikus módszerekkel biztosították. Kialakult egy új típusú, világi értelmiség.Ismert humanisták voltak: Francois Rabelais, Thomas Morus, Rotterdami Erasmus és Comenius, aki a világi és anyanyelvű oktatás mellett foglalt állást.A reneszánsz eszmék a XV-XVI. századtól terjedtek Közép- és Kelet-Európában, az itáliai, krakkói, pécsi és bécsi egyetemeken tanuló vándordiákok, valamint a királyi és fejedelmi udvarokban tanító humanisták közvetítésével. Az egyetemeken is a kornak megfelelő nevelési minták kezdtek érvényesülni.Jelentős humanista központok voltak Erdélyben a gyulafehérvári és nagyváradi püspöki udvarok, az utóbbiban tevékenykedett: Vitéz János, Janus Pannonius, Nicolaus Olahus. Johannes Honterus Brassóban iskolát alapított, Nagyszebenben pedig nyomdát. Kolozsváron Báthory István három tanszékes jezsuita „egyetemet” létesített. Ugyanitt tevékenykedett Heltai Gáspár is. Despot Vodã moldvai vajda Cotnariban alapított kollégiumot (Schola latina), ezt J. Sommer német humanista vezette.

VALLÁSI VÉDNÖKSÉG ÉS KULTURÁLIS IDENTITÁS EURÓPÁBAN

ÉS A ROMÁNOK ÁLTAL LAKOTT TÉRSÉGBEN

A ROMÁNOK ÉS A „KELETI KÉRDÉS”

A „keleti kérdés” 1683-ban jelent meg, amikor a Török Birodalom sikertelenül ostromolta Bécset. Ettől kezdve a hanyatlás megállíthatatlan volt, az oroszok és a Habsburgok is terjeszkedtek a térségben.

52

A román köztudatban a katolikus Ausztria és az ortodox Oroszország mint erős, fiatal államok jelentek meg, amelyek szembeszállnak az iszlámmal és felszabadítják a balkáni népeket. Lényegében minden törökellenes hadjáratuk alig leplezett terjeszkedést jelentett. A Habsburgok egyébként hátrányos helyzetben voltak az oroszokkal szemben, mert a románok azonosították a vallást a nemzetiséggel.Kezdetben az orosz-török háborúknak jótékony hatásuk volt a román fejedelemségekre. A kücsük-kajnardzsi békeszerződésben (1774) Oroszország szavatolta a román országok autonómiáját, később mégis elfoglalta Bukovinát (1775) és Besszarábiát (1812). A napóleoni háborúkban való részvétel miatt egy időre felfüggesztette a terjeszkedést, de a drinápolyi békével (1829) visszatért a térségbe: Moldva és Havasalföld teljhatalmú védnöke lett és 1834-ig megszállás alatt tartotta a román országokat. 15 éves szünet után, kihasználva az 1848-as eseményeket, az oroszok újra elfoglalták a fejedelemségeket. A krími háborúban elszenvedett veresége után, 1856-ban ismét terítékre került a „keleti kérdés”. A román országok kihasználták a kedvező nemzetközi körülményeket és 1859-ben megvalósult Havasalföld és Moldva egyesülése.

NEMZETI AZONOSSÁG ÉS A KULTÚRA TÁMOGATÁSA

Miután a törökök elfoglalták Konstantinápolyt (1453) és a Bizánci Birodalom megszűnt, a román vajdák maradtak az egyedüli keleti keresztény (ortodox) uralkodók a Balkánon. Igyekeztek támogatni mind a kultúrát, mind az ortodox kereszténységet:

- román, görög és ószláv iskolák alapítása- könyvnyomtatás ill. terjesztés támogatása- adományok a görögországi és palesztinai szent helyeknek.

Ştefan cel Mare- putnai, neamţ-i, voroneţ-i (Moldva), râmnicu-sărat-i (Havasalföld), feleki, révkolostori (Erdély) kolostorok alapítása- jelentős adományok az Athos-hegyi kolostoroknak

Neagoe Basarab- püspöki templom Curtea de Argeş-en- jeruzsálemi, konstantinápolyi, Athosz-hegyi ortodox szerzetesközösségek támogatása

Matei Basarab és Vasile Lupu- román nyelvű könyvek kiadásának bátorítása- új iskolák

53

- konstantinápolyi pátriárka támogatása- Lvov-ban templom, Moreában kolostor alapítása

Şerban Cantacuzino- cotroceni-i kolostor alapítása- fejedelmi akadémia- uralkodása alatt született a Bukaresti Biblia (1688)

Constantin Brâncoveanu- monostoralapítások (Hurezu, Sâmbăta)- mogoşoaia-i és potlogi paloták alapítása- új építészeti stílus, ún. Brâncoveanu-stílus- buzăui, bukaresti, târgoviştei és snagovi nyomdák- szent helyek támogatója

→ A történészek új Bizáncnak vagy Bizánc utáni Bizáncnak nevezik ezt a korszakot.Erdélyben a Habsburgok már uralomra jutásuk kezdetétől minél több lakos katolizálására törekedtek. Az ortodoxok egy része elfogadta az egyesülést Rómával, így létrejött a görög katolikus egyház. Ez és az Erdélyi Iskola megalakulása a XVIII. században fontos szerepet játszott az itteni románság nemzeti öntudatának kialakulásában.A románok hosszú ideig nem vehettek részt a politikai életben. 1848 után beadványokat* írtak, konferenciákat szerveztek és az ASTRA (Erdélyi Román Irodalmi és Művelődési Egyesület, 1861) révén aktív kulturális életet éltek. Miután Andrei Şaguna vezetése alatt az erdélyi ortodox egyház érseki rangra emelkedett, a görög katolikusokéhoz hasonló jogokat kapott. E két egyház lett a román nacionalizmus bástyája.*Az erdélyi románság sérelmeinek adott hangot a Memorandum (1892) is, melyet Ferenc József császár közönnyel fogadott, de a magyar kormány részéről megtorló intézkedések történtek. A Kiegyezés (1867) után fokozatosan egy új, radikális nemzeti törekvés, a Romániával való egyesülés eszméje került előtérbe.

AZ EGYHÁZ ÉS A DIASZPÓRA

A román diaszpóra a XIX. század közepétől kezdett kialakulni, amikor a románok Erdélyből, a Bánságból és a Kárpátokon túli területekről kivándoroltak:

- Európába- Ázsiába- Amerikába.

1853-ban Párizsban ortodox kápolna működött, 1882-ben már templomuk is volt az ott élő román emigránsoknak. Bécsben és Berlinben is nagyszámú román élt és

54

gyakorolta vallását, de a berlini templom az 1945-ös bombázások során teljesen megsemmisült.A II. világháború befejezése után számos Nyugat-Európában tartózkodó román nem tért vissza a szovjet csapatok által megszállt országba. A kommunizmus idején az emigrációnak hangsúlyozottan politikai jellege volt. Mivel a Nyugatra telepedettek között számos pap volt, többek között Visarion Puiu, Bukovina egykori érseke is, új egyházmegye jött létre a diaszpórán belül: a Nyugat-Európai Román Ortodox Püspökség (1949), Párizs székhellyel. Ma a román közösségek a Németországi és Közép-Európai Román Ortodox Metropolia (1993) fennhatósága alá tartoznak. Ez Németország, Ausztria, Luxemburg, Svédország, Norvégia és Dánia egyházközségeit foglalja magában.A többi egyházközség a Nyugat-Európai Román Ortodox Érsekségnek van alárendelve.Az amerikai románok több mint fele New York, New Jersey, Pennsylvania, Ohio és Michigan államban él. Az előbbiek az Egyesült Államokban több mint 10, Kanadában pedig mintegy 20 egyházközséggel rendelkeznek.A XX. század második felében számos templom épült az észak-amerikai kontinensen, pl. New Yorkban, Philadelphiában, St. Louisban, Los Angelesben, Chicagoban, Detroitban stb.A görög katolikusoknak közel 20 egyházközségük van, melyeket II. János Pál pápa szervezett egyházmegyébe.Mind az ortodox patriarkátus, mind a görög katolikus érsekség kitartóan tevékenykedik a külföldön élő románok lelki szükségleteinek kielégítése érdekében.

ROMÁNIA ÉS A VALLÁSI TOLERANCIA A XX. SZÁZADBAN

Az I. világháború végén létrejött Nagy-Románia lakosságának többsége (71,9%) román volt, ugyanakkor nagyszámú nemzeti kisebbség (28,1%) élt az ország területén.Az 1923-as alkotmány egyik alapelve volt a vallásszabadság és a felekezetekkel való egyenlő bánásmód. Honosítás révén szabályozták a zsidók földhöz juttatását. A kormány anyagilag támogatta az összes fontos kisebbségi egyházat és iskoláikat. Az alkotmányba foglalt, kisebbségekre vonatkozó előírások legalább annyira a tolerancia, mint a külföldről érkező folyamatos nyomás eredményei voltak.1930 után Románia közeledése Németországhoz a zsidók helyzetének folyamatos romlásához vezetett. Ion Antonescu diktatúrája idején több zsidóellenes törvényt hoztak, de Románia nem vett részt a „végső megoldásban”. Ezzel együtt a bukovinai és besszarábiai zsidókat deportálták a Dnyeszteren túli területekre és volt pogrom Iaşi-ban és Bukarestben is.

55

A kommunista rendszer korlátozni igyekezett mindenféle egyház társadalomra gyakorolt hatását. Noha folyamatosan üldözték az egyházakat (az ortodoxot kevésbé), azt állították, hogy teljes szabadságot biztosítanak számukra. A vallásszabadság elve mindhárom kommunista alkotmányban (1948, 1952, 1965) megtalálható. Emellett:

- ateista propaganda volt- államosították a felekezeti iskolákat és a többi egyházi alapítású intézményt (aggmenházakat, árvaházakat, kórházakat)- az egyházak tevékenységét csak a templomokra korlátozták.

A legsúlyosabb támadás a görög katolikus egyházat érte:- letartóztatták mindazokat a papokat, akik nem tértek át az ortodox vallásra- a görög katolikus templomokat átadták az ortodox egyháznak- a szerzeteseket börtönbe zárták, kényszerlakhelyre vitték, megkínozták

1989 végén visszatértek a demokráciához. Az 1991-es alkotmány előírja az állampolgárok egyenlőségét, felekezetre való tekintet nélkül. Meghatározza, hogy a különböző felekezetek szerveződhetnek saját szabályzatuk szerint, önállóságot élveznek az állammal szemben, amely támogatja őket és lehetővé teszi a lelkigondozást a hadseregben, kórházakban, börtönökben, árvaházakban. Biztosítja az egyházi oktatás szabadságát, az egyes felekezetek követelményeinek megfelelően.

56