1

A RÓZSÁK KULTÚRTÖRTÉNETE

2

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ .............................................................................................................................. 3

I. A RÓZSA TÖRTÉNETE ÉS SZIMBÓLUMRENDSZERE ............................................ 4

1. A VIRÁGSZIMBOLIKA TÖRTÉNETE ................................................................................................................... 5 1. 1. Virágok minden korban ......................................................................................................................... 6 1. 2. Virágszimbolika napjainkban ................................................................................................................ 7

2. SZIMBÓLUMOK A NÉPMŰVÉSZETBEN ............................................................................................................... 8 Virágok a népi kultúrában ............................................................................................................................. 9

3. A VALLÁS RÓZSASZIMBÓLUMAI ................................................................................................................... 10 3. 1 A rózsafüzér története ........................................................................................................................... 11 3. 2 A rózsakereszt ....................................................................................................................................... 12 3. 3 Rózsakeresztes-rend hagyománya és filozófiája ................................................................................... 13 3. 4 A Luther-rózsa ...................................................................................................................................... 14

4. A SZÍNEK SZIMBOLIKÁJA .............................................................................................................................. 15 4. 1 Rózsák színei ......................................................................................................................................... 15 4. 2 Székesegyházak, katedrálisok üvegrózsái ............................................................................................. 17

II. A SZÉPSÉG ÉS GYÓGYÍTÁS RÓZSÁI ....................................................................... 19

1. A RÓZSAVÍZ ÉS A RÓZSAOLAJ TÖRTÉNETE ..................................................................................................... 19 2. AZ ÚJKORI SZÉPSÉGÁPOLÁS ÉS GYÓGYÍTÁS RÓZSÁKKAL ............................................................................... 20

III. A RÓZSAJELKÉP IRODALMA .................................................................................. 23

A KIS HERCEG RÓZSÁI ....................................................................................................................................... 23

FELHASZNÁLT IRODALOM ............................................................................................ 26

3

Bevezető

„A rózsa az ember számára növényként a jelölt fogalmával egyenlő.

Jelként azonban több, egymástól különböző

tartalmat nyerhet más-más kontextusban.

Időben és térben változó kommunikációs szituációban kiindulási

alapot adhat különféle szimbólumok számára.”

(Géczi János)

A rózsát – úgy is, mint szót, úgy is, mint növényt – az évszázadok során jelként használták. A

jelekkel foglalkozva az antropológiai hermeneutika fogalomjelek és szimbólumjelek között

tesz különbséget, az előbbieket elsődlegesen a világ megismerésére, az utóbbiakat elsődlege-

sen önmagunk megismerésére szolgáló jelekként értelmezve.

A emberi gondolkodás történetének egyik legősibb ellentéte a természet- és a kultúrafogalom

között feszül, már legalábbis ahogyan az ellentétet a filozófusok megteremtették. Ennek a fo-

galompárnak a viszonyát változtatta meg Giambattista Vico 1744-es Scienza Nuova (Új tu-

domány) című munkája, melyben Vico arra világít rá, hogy az emberi kultúra tárgyát vizsgáló

filozófusok (elsősorban is René Descartes) kihagyják a számításból azt a momentumot, amely

a kultúrának leginkább sajátja, nevezetesen azt a tényt, hogy az emberi kultúrát maga az em-

ber teremtette.

A rózsajelképek bármilyen térségből is származzanak, a manierizmusban még többé-

kevésbé homogénként láthatók. Azonos, a nemzeti elképzelésektől független hagyomány ala-

kította azokat, azonos erőhatás alatt formálódtak újabbakká és még újabbakká, s hasonló kül-

ső és belső dualitások mentén váltak alkalmazottakká, illetve tűntek el megkopott vonásaik.

A történelem folyamán a ’rózsa’ legtöbbször nem szóként, hanem képként – jelképként funk-

cionált. A középkori és a reneszánsz eredetű rózsametaforák szinte teljesen egybeforrtak, s

a középkorban még legfőképpen a Máriához, Évához, illetve Krisztushoz tartozó virágokkal a

manierizmusban már egy másik, az antikvitáshagyomány elemei is feljegyezhetőkké váltak:

mind a pogány isteni alakok, mind a földi, szépséggel megajándékozott személyek lelki és

testi tulajdonságait jellemezhették.

A ’rózsa’ a legtöbb barokk szerzőnél önmagában emblematikus értékű szó, mely képfelidéző

szerepben működik, azaz verbális megjelenésű, de a használata egy vizuálisan érzékelhető do-

lognak feleltethető meg; ezen túlmenően pedig tanító jellegű. A ’rózsa’ ilyen megidéző jelle-

ge a középkori és reneszánsz szimbolikus gondolkodás öröksége, s a tanító és magyarázó iro-

dalom egysége. Minden értelemben, képként és szóként egyaránt meditációs tárgy, amely ha-

tását a benne foglalt szimbolikus érték alapján fejti ki.

A rózsa-fogalom használatában bennem a kérdés ott fogalmazódik meg, hogy kimondásában

és ábrázolatában, vagyis nyelvi és képi megnyilvánulásakor hol találkozik a kétféle szemlélet.

Arra a kérdésre keresem a választ, hogyan kerül a rózsa kulturális szimbólumrendszerek kö-

zéppontjába, milyen jelentéseket biztosít és miért biztosítja azokat, valamint hogyan változik

koronként ez a jelentésesség napjainkig.

A későreneszánsz és a barokk közötti átmeneti stílus az európai művészetben.

4

Dolgozatomban ezért azokat a szimbólumokat szeretném bemutatni, melyek az iszlám – keleti

kultúrából a Nyugati civilizációba épültek be, s a mai napig élő hagyományként van jelen.

I. A RÓZSA TÖRTÉNETE ÉS SZIMBÓLUMRENDSZERE

A rózsa őstörténete csaknem egyidős az

emberi civilizációval, több millió évre ve-

zethető vissza. Telt virágú fajtáik az ókori

egyiptomi, majd görög és római kertekben

éppúgy ott voltak, mint a kínai palota-,

vagy az indiai maharadzsakertekben. Talál-

tak már 32 millió éves geológiai maradvá-

nyok között rózsát is.

Több ezer éve a virágok királynőjének ne-

vezik. Számos mitológiában van fontos

szerepe, mint például a habokból kiemel-

kedő Vénusz, kezében egy rózsával, vagy

mint Aphrodité szent növénye.

Egy legenda szerint a rózsa a Paradicsom-

ban még sima szárú virág volt, csak azután

növesztett tüskéket, miután Ádám és Éva

kiűzetett a Paradicsomból. Egy másik

monda szerint Cupidó lőtte bele véletlenül

nyilát egy rózsabokorba, mire az megtüs-

késedett.

Az ókorban a rózsa a bizalom szimbóluma volt, ha tárgyaltak, rózsafüzérekkel díszítették a

falakat. Innen ered a "sub rosa" latin kifejezés, vagyis „rózsa alatt intézik az ügyet”, ami any-

nyit tesz: bizalmasan kezelik. Kleopátra a rózsa csáberejét becsülte a legtöbbre. Az ókori Ró-

mában is jelentős szerephez jutott. Használták az ünnepségeken díszítésére, az ifjú házasok

fejére helyezték, fürdővizükbe tették, szépítőszerekhez és másnaposság ellen használták.

A rózsa már az ókorban a szerelem szimbóluma volt. A görög szépségek a mimózát kedvelték

leginkább, míg a római hölgyeket Néró vörös rózsákkal hódította. A liliom Mária tisztaságát

és ártatlanságát jelentette. A Hán-dinasztia idején állítólag akkorák voltak a kínai virágkertek,

hogy túl kevés hasznos terület maradt a mezőgazdaság részére.

A rózsa régi keresztyén szimbólum is, amelynek eredete Ézs 11,1-re megy vissza: hajtás sarjad

Isai gyökeréből. Ide tartozik a jerikói rózsa legendája, mely szerint kivirágzott, amikor a szent

estén Mária elment előtte.

A rózsát évezredek óta ismerik és termesztik, már a legkorábbi írásos feljegyzések is megem-

lítik. Az ókori Közel-Kelet birodalmai, az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak egyaránt igen

kedvelték. Érdekes, hogy a kereszténység első századaiban pogány kultusza miatt termeszté-

sét tiltották, később viszont a kolostorkertek becses virága, egyben gyógynövény, illatszer,

egyházi szimbólum és legendák tárgya lett.

Később, a középkorban, Mohamed kedvenc virágjából rózsaolajat pároltak a törökök, bolgá-

rok. Franciaországban rózsapomádét készítettek, rózsafűzért morzsolgattak a jámbor szerzete-

sek.

5

A középkorban és az Erzsébet-korabeli Angliában is belekeverték ételeikbe. Manapság is

használják a keleti konyhákban a rózsavizet ízesítésként. A rózsát a középkori kolostorker-

tekben szellemi jelképértékű virágként termesztették. A rózsa a fejlődés szimbóluma is.

A kereszténység a Paradicsom egyik virágának tekintette, a vörös rózsában a vértanúk vér-

cseppjeit, a mártírság jelképét látta, Krisztus sebeit is szokták rózsákkal megjeleníteni. A kö-

zépkori misztika a virágok királynőjének, Máriának a jelképévé tette; Dante egy fehér rózsa

közepén pillantja meg a mennyországot, a chartres-i székesegyház nagy északi rózsaablaká-

nak közepén is ott található, számos középkori Mária-ábrázoláson pedig a jogar helyében ró-

zsát tart a kezében.

A tövis nélküli (pünkösdi) rózsa az áteredő bűn nélkül fogantatott jelképe. A titkos értelmű

rózsa mindezek foglalata: piciny a rózsa bimbója, de benne zárva ott lakik az illat, a szépség,

az élet...

Míg a Távol-Kelet szubtrópusi-trópusi területein a folytonos növekedésű, folyton virágzó

örökzöld fajok /Rosa chinensis, R. odorata/, a Közel-Keleten, később pedig Európában az

edzettebb, lombhullató, egyszer, de igen gazdagon virágzó, erősen illatos fajok /Rosa alba, R.

foetida, R. damascena, R. centifolia/ telt virágú fajtái terjedtek el.

Angliában a "Rózsák háborújá-"-t vívta a York és Lancester család, s a tömör boltíveket ösz-

szefogó rózsamotívum alatt /sub rosa/ folytak a szabad kőművesek titkos tanácskozásai.

A rózsa alakjában az ötös szám ismerhető fel. Ez megjelenik a levelekben, a levelek elhelyez-

kedésében a száron és a virágszirmok helyzetében. Az ötös csillag a beteljesülés csillaga.

A rózsához napjainkban is jelképek tartoznak, mint például a szépség, öröm, termékenység,

élvezet, szerelem. Minden színének más jelentése van: a vörös a szenvedélyé, a rózsaszín az

őszinteség, a szeretet, a boldogság színe, a fehér az ártatlanságé, a sárga féltékenység és a

végzet színe. A következő fejezet virágszimbolika történetében magáról a növényről, virág-

nyelvéről és a színekhez társított jelentés-hagyományokról szeretnék vizsgálata,

1. A virágszimbolika története

A történet több ezer évre nyúlik vissza. A Bibliában, a görög és római mitológiában, az egyip-

tomi írásokban és keleti történetekben is egyértelmű utalások vannak rá, hogy a virágoknak és

sajátos üzenetüknek fontos szerepük volt már azokban az időkben is.

A "virágnyelv"-ről szóló első ismert dokumentum a 17. századi Konstantinápolyból szárma-

zik. A törökök olyan speciális virágnyelvet alakítottak ki, amellyel akár titkos üzeneteket, hí-

reket vagy szerelmes vallomásokat küldhettek, sőt a kémek is gyakran használták az üzenet

ezen módját. A virágnyelv rendkívül kifinomult volt, minden apró dolognak volt jelentése;

sok mindent elárult küldőjéről és annak vágyairól.

6

A virágnyelv eljutott Európába is, és 1818-ban megszületett az első virágnyelv-szótár. Ez a

szótár - Le Languages des Fleurs - több mint 800 virág és növény jelentését magyarázza. A

virágnyelv jelentőségét igazából a viktoriánus korban ismerték fel. Ebben a prűd, visszafo-

gott, kifelé szigorúan szabályozott társadalomban a virágküldés hamarosan a romantikus és

kevésbé romantikus, de célratörő üzenetek közvetítőjévé vált.

1. 1. Virágok minden korban

A virágok minden korban a nőkhöz, szépséghez, költészethez, érzékiséghez kapcsolódtak.

Buddha egy hajnalban nyíló lótuszvirágból született, ami az életet szimbolizálta. A lótuszvi-

rág az életet adó víz felszínén lebeg, míg gyökerei a földbe kapaszkodnak. Szirmai a nap első

sugaraival kinyílnak, hisz a lótusz az örök szerelem jelképének, a napnak kedvese.

A Buddha által felmutatott virág minden beszédet helyettesít, a virág a tökéletesség, a világ-

mindenség jelképe. Az emberiség számára a virágok kiemelkedő fontosságúak. Fontosak,

mert szépek, illatosak, sokfélék. Sokfélét és sokat mondóak, hiszen a megújulást, a termé-

kenységet szimbolizálják, de jelentik az elmúlást, a szomorúságot. Egy-egy virág üzenete né-

penként változhat, összességében mégis ugyanarra mutat.

Nincs olyan kultúra, ahol a virág, a virágzás motívuma ne kapna kiemelkedő szerepet. Akár

világi ünnep, akár szakrális, a virág mint díszítmény mindenütt szerepet kap. Jelentésük más-

más, mégis ugyanabban az elgondolásban gyökerezik. A virág a magvas növények ivaros

szerve, amely néhány kivételtől eltekintve, egyszerre magában hordozza a női és férfi jelleget

a bibe, valamint a porzó formájában. A magból kihajtó és felnövő, előbb bimbódzó, majd vi-

rágzó, végül elhervadó és magvat hátrahagyó növény, az emberi élet szimbóluma. Ugyanak-

kor a virág magában hordozza a négy elemet, hiszen a földből az ég felé törekszik, a víz táp-

lálja, erejét a nap tüze adja. A virág kifejezi az életerőt, az életörömöt, a tavasz kezdetét, jelké-

pezi a tél végét, az újrakezdés lehetőségét és a halálon aratott diadalt.

A virágnyelv azonban nem volt egységes minden tájon, ezért, ha idegen országból érkező le-

gény beszélő csokorral próbált egy szép leány kegyeibe férkőzni, jobban tette, ha utánanézett

a helyi "virágdialektusnak". Például a hóvirág az angolszász vidéken az "Én várok" üzenetet

közvetítette, míg Franciaországban a vigaszra utalt.

A szerelem klasszikus virága a rózsa, ami az érzéki vágyaktól kezdve a hűtlenségig számtalan

dolgot jelenthet színétől, típusától függően. Ha a rózsacsokrot egyéb virágokkal is díszítették,

egész összetett üzeneteket tudtak váltani. A pontosság érdekében apró füzetek, könyvek jelen-

tek meg, melyekből a kezdők megtanulhatták a virágnyelv kifejezéseit.

A virág átadásának körülményei is sokat elárultak két ember kapcsolatáról; ha valaki fejjel le-

felé adta át a virágot, akkor a virág ismert jelentésének ellenkezőjét üzente a megajándéko-

zottnak, így ha valaki rózsát kapott virágával lefelé, az a visszautasítás szomorú jele volt.

A növényvilágban - itt és most a rózsában - gyönyörködve az emberek energiaszintje növeke-

dik.

Régi magyar szokás volt, hogy a karácsonyfára 33 papírrózsát aggattak. 30 fehér és 3 piros

színűt.

7

A lakásban a feng shui szerinti szerelemterületen elhelyezett rózsacsokor vagy szobarózsa se-

gít a szeretet erősítésében. Érdemes odafigyelni arra, hogy az ember élőteret varázsoljon maga

köré, és tudatosan alakítsa azt, életfeladata beteljesítése érdekében.

1. 2. Virágszimbolika napjainkban

A virágok szimbolikus jelentése nem teljesen felejtődött el. Sok virágárus és virágkötő jól is-

meri a leggyakoribb virágok jelentését, és ha eláruljuk nekik ajándékozásunk célját, akkor

tudnak olyan virágcsokrokat kötni, amelyekben benne rejtezik a különleges üzenet.

A rózsa a földi szerelem szimbóluma, az égi jelképek alapján paradicsomi virág, Jézus Szent

szívének jelképe.

Színek jelentései:

– rózsa – esküvőkor: boldog szerelem

– fehér és vörös rózsa együtt: egység

– fehér rózsa: ártatlanság, tisztaság, megérdemellek, titok, csend

– fehér szárított rózsa: erény elvesztése

– rózsa – karácsonykor: nyugtass meg, aggodalom

– rózsaszín rózsa: tökéletes boldogság, kérlek higgy nekem

– sárga rózsa: a szerelem csökkenése, féltékenység

– sötét karmazsin rózsa: gyász

– vörös rózsa: szerelem, szeretlek

– rózsa tüske nélkül: szerelem első látásra

– rózsabimbó: szépség és fiatalság, szerelemben ártatlan szív

– fehér rózsabimbó: lányság

– vörös rózsabimbó: tisztaság és kedvesség

– rózsalevél: talán reménykedhetsz

Köztudottan - nincsen rózsa tövis nélkül. A szerelem virága a vörös rózsa, az irigységé a sár-

ga. A rózsa a szív virága, ereje az érzelmekben, érzékiségben rejlik. A szív érzésein átszűrt,

elfogult szépség jelképe. A rózsa a titoktartás virága is.

A rózsa a magyar virágkultusz legkedveltebb növénye.

A magyar népi szimbolikában is a szépség és szerelem virága. Gyakran így nevezik a népme-

sék, népballadák hőseit, hősnőit. A népművészetben a növényi ornamentika leggyakoribb

eleme, különösen a szűrhímzéseken meghatározó motívum.

Nem véletlen ez a népszerűség, hiszen az ókor óta az egyik legkedveltebb növény. Aphrodité,

majd Vénusz virága. A rege szerint a tövisbe lépő Vénusz vére festette vörössé. A szerelemis-

tennők jelképét a keresztény kultúrában Szűz Mária vitte tovább, de ugyanígy Jézus Krisztus

alakjához is kapcsolódik.

8

A legelterjedtebb rózsaünnep a pünkösdi királynő megválasztása volt, se szeri, se száma az

ilyenkor énekelt rózsás daloknak.

A fehér rózsa a tisztaságot, a vörös a vértanúságot jelentette.

A keresztény ünnepkörhöz kapcsolódóan népszokásainkban is kiemelkedő szerepet kap a ró-

zsa. A magyarországi rózsakultuszt Szent Erzsébet legendája tovább erősítette, amely különö-

sen a pünkösdi szokásokra hatott. A múlt században a Pest környéki sváboknál volt szokás a

rózsaleány-ünnep, amikor is egy arra érdemes, szegény leányt házasítottak ki, az erre a célra

létrehozott alapítvány kamataiból.

2. Szimbólumok a népművészetben

A rózsa kapcsolatban áll a kereszttel, mint az újjászületés szimbóluma, ahol a keresztre fe-

szítés és a feltámadás elképzelése együtt lebeg; egy specifikus keresztény - ezotérikus szim-

bólum.

Ahogy az ősi időkből származó falrajzokon szimbólumokkal találkozunk, ugyanúgy a ke-

resztszemes hímzés évszázadokkal ezelőtt készült alkotásain is ezt használták a hímző nők a

gondolatok kifejezésére. Ma már csak halvány elképzeléseink vannak arról, mit jelenthetnek

azok az egyszerű motívumok, amiket a régmúlt kézimunkáink láthatunk.

A rózsa szimbólumai:

– a szerelem, a szépség és öröm megjelenítője,

– a földi szerelem korai pogány jele,

– Szűz Máriával ábrázolva az isteni szeretet jelképe,

– a mártírok vérének ábrázolója,

– öt rózsa egy csokorba kötve Krisztus öt sebét szimbolizálja.

9

Virágok a népi kultúrában

A magyar népművészet minden ágában,

akár tárgyakról, akár szellemi alkotásokról

van szó, kiemelkedő szerepet kapnak a

természeti képek, a növények és a virágok.

A népművészeti tárgyaink vizsgálatakor

kiderült, hogy a 18. századig a geometrikus

elemek és kompozíciók voltak jellemzőek,

a 19. századtól kezdve azonban a virágok

és levelek háttérbe szorították őket.

Szőtteseken, faragásokon, viseletben, a fazekasságban, a berendezési tárgyakon mindenütt fel-

tűnnek a virágok, naturális, illetve stilizált formában. Uralkodóvá válik a virágornamentika,

"kivirágoznak" tárgyaink. Az asztalosok és a fazekasok napjainkig virágozásnak hívják ezt a

díszítési technikát. Az olyannyira divatos virágornamentika megjelenését már a honfoglalást

megelőző időszakban valószínűsíthetjük. Mégis a reneszánsz az az időszak, amely erősen ha-

tott népművészetünk virágábrázolására.

Rózsák, tulipánok, mezei virágok, virágtövek, virágindák, koszorúk vallanak a magyar pa-

rasztság szépérzékéről. A hétköznapi, valamint a dísztárgyakon megjelenő virágmotívumok-

nak nem tulajdonítunk általános jelentést. Mégis valószínű, hogy a mindennapi életben érzel-

mi mondanivalót hordozhattak.

A díszítő művészettel ellentétben, a magyar folklórban általános jelentéstartalommal bírtak a

virágok. Népszokásainkban, balladáinkban, dalainkban oly népszerű virágnevek a virágéne-

kekhez hasonlóan a szerelmespárt, a szerelmest, legtöbbször a szeretett leányt takarják. A

népköltészetben ugyanazon virág különböző jelentés hordozója lehetett. Sokszor előfordult,

hogy a különböző virágnevek felcserélődtek, pillanatnyi hangulattól, alkalomtól függött, me-

lyik virág került be a dalba, balladába.

A rózsamotívum ugyancsak gyakori a párválasztó énekekben, ahol a virág leszakítása a leány

megesését, egyenessége erkölcsös magaviseletét jelenti.

"Hej rózsa, rózsa, ékös vagy,

Hajnali csillag fényös vagy.

Egyenes vagy rózsám, mint a nád,

Néköm nevelt az édesanyád." /Törökkopány, Somogy m./

A rózsa megjelenik a régi magyar bútorokon is mint díszítőmotívum. E ládát, az 1700-as évek

végén készítették. Vajon mire gondolhatott az alkotó, miközben e három virágot és körülölelő

motívumait festette? Egyetlen növény ábrázolásának felfedezésére a múzeumokban töltött

percek az ihletgyűjtés pillanatai lehetnek az alkotás hosszú folyamatában.

10

3. A vallás rózsaszimbólumai

A rózsának a nyugati hagyományban a virágok között különleges, talán a kelet lótuszához ha-

sonlítható jelentősége van. Az ezerlevelű lótusznak, ami a megvilágosultak fején nyílik, a gló-

ria felel meg a keresztény szentképeken. Mit mond nekünk a rózsa szimbóluma? Ha az akkori

idő vallásos művészetében szemléljük, akkor feltűnik Szűz Máriához fűződő kapcsolata, akit

gyakran ábrázolnak rózsákkal, illetve rózsalugasban, és akinek a rózsafüzért, ezt az állandó

ismétlésekből álló, ritualizált imát szentelik.

Ez a rózsafüzér újra a Kelettel köt össze minket, mert valószínűleg azonos az indiai málával,

ami Indiából jutott az arabokhoz, aztán a keresztes lovagok magukkal hozták, és nálunk ró-

zsafüzér lett belőle. A „rózsafüzérima” monotóniájában hasonlít a keleti egyház szívimádsá-

gához, sőt még a tibeti imamalmok gondolataihoz is, de még a zen koánjával is mutat némi

hasonlóságot. Így köti össze Szűz Mária rózsafüzére a kultúrákat. Mária nemcsak a kereszté-

nyek számára, hanem az iszlámista szufik számára is a megnyíló, odaadó szeretet szimbólu-

ma, amely szimbólum viszont mindig is a rózsa volt, előbb Ízisz virága, aztán Aphroditéé és

Vénuszé, végül Máriáé.

A katedrálisok és székesegyházak díszes rózsaablakai ezért a szeretet ablakai, amely gyakran

áll – Mária személyében – a középpontban és válik az Egy szimbólumává. Érdemes e helyen

megemlíteni, hogy Dante „Isteni színjáték”-ában a paradicsom rózsa formájú. A paradicsom

viszont az egység, az Istentől való el nem szakadás helye. (Nemcsak a szeretet jele, a bebo-

csátás szimbóluma is a rózsa, mert a szeretet semmi mást nem jelent, mint áldozatot és bebo-

csátást. És így lett a szenvedés szimbóluma is.)

A 13. évszázad misztikájában a szeretet az Istennel való egyesülés szimbóluma volt.

Az alkimistáknál a rózsa a „tudók virága” volt, és egy „rosarium philosophorum”-ről, egy fi-

lozófiai rózsakertről beszéltek. A párizsi északi rózsát „alkimista rózsának” hívják.

A keresztény szimbolikában a felfelé kitárulkozó virágkehely az isteni adományok, a kegye-

lem befogadását mutatja. A virágoskert az Édenre utal, egyszerre fejezi ki a földi élet múlan-

dóságát, illetve a paradicsom örökkévalóságát. Épp ezért vált szokássá, hogy a sírok körül

kertet alakítanak ki, példázva az örök tavasz, a feltámadás reménységét. Az egyházatyák még

az erotikus tartalmáról ismert Énekek énekét is ebben a szellemben magyarázták.

A következő sorokban a megváltót látták, a virág Krisztus teste, aki elhervadt a hitetlenség te-

lén, de feltámadott, és elhozta a kegyelmet, az örök tavaszt.

„Szerelmesem így szólított meg:

Kelj föl kedvesem,

Szépségem jöjj már!

Nézd, vége van a télnek,

elmúlt az esőzés, elment.

Megjelentek a virágok a földön,

itt az éneklés ideje,

gerlebúgás hangzik földünkön.

Érleli első gyümölcsét a fügefa,

és a virágzó szőlők illatoznak.

Kelj föl kedvesem,

Szépségem jöjj már!”

Alkimista= középkori titkos kémia, amely fő céljaként egy valójában nem létező titkos anyag, a „bölcsek kö-

ve” segítségével aranynak kevésbé értékes fémekből való előállítására törekedett. (Idegen szavak – 29. o.)

11

3. 1 A rózsafüzér története

Már az első századokban a szerzetesek az

imádság olyan formáját gyakorolták, amely

által mindig Istenre emlékeztek.

Hogy kitartóbbak legyenek az imádságban

és Istennel egységben legyenek, bevezették

a folyamatos imádkozást. Az elmélkedést

tehát a tanulás egy formájaként lehetett fel-

fogni, hasonlóan ahhoz, ahogy a gyerme-

keket tanítják; az alapvető fogalmak birto-

kában válnak képessé arra, hogy leírják az

első betűket. Ahogy pedig növekednek,

növekszik bennük a képesség is, hogy léte-

ző modelleket lemásoljanak és megértse-

nek. Így van ez az imádságos élettel is. Lé-

teznek olyan modellek, amelyek által meg-

tanulhatjuk a lelki elmélkedést, ezek szem-

lélésével elsajátítjuk a folyamatos meditá-

ciót és lassan elérkezünk a magasabb rendű

elmélkedés szintjére.

Az 5. század kezdetétől a kelet monasztikus környezetében a száj imádságát összehangolták

az ész imájával és a szív mélyén megtapasztalták az Úr jelenlétét

Amikor egy novícius letette a szerzetesi fogadalmat, átadták neki a rózsafüzért, amit akkor

'lelki kard'-nak hívtak. A novícius megtanulta, hogy Jézusnak ez az imádsága éjjel-nappal

imádkozva tulajdonképpen Jézushoz való állandó fohászkodás.

Már a héber hagyomány is ismerte az ismétlés gyakorlatát, amely Isten szent nevének tisztele-

téhez vezet. Az iszlám népei a dhikr segítségével ma is szüntelenül fohászkodnak Al-lah ne-

véhez, 99 nevének említésével ennyi szeme van a muzulmán rózsafüzérnek (sebhaa).

A 15. század második felében vált a családok közkedvelt, népszerű imájává, de szívesen

imádkozták közösségekben is. Kezdetben a katolikus szerzetesek lelki életének volt fontos té-

nyezője. Minden szerzetesrend és társaság előírta vagy ajánlotta imagyakorlatai között a ró-

zsafüzért, de a világ és az egyház történelmének nehéz perceiben mindig ott volt a hívő ember

kezében is.

A legjelentősebb összehasonlítást a nyugati keresztény rózsafüzér és a Kelet ortodoxainak

szívből jövő imádsága között tehetjük. A két gyakorlat kétségtelenül kölcsönösen befolyásolta

egymást a századok alatt. Így a második évezredben Nyugaton elterjedtek a rövid fohászok és

a litániák; az Úr és a szentek nevének ismételgetése, és hozzájuk intézett fohász a közbenjárá-

sukat kérve. Ezek között ismételgetik rendszeresen az Úrangyala Máriához intézett köszönté-

sét.

Korunk keresztényei újra felfedezték a rózsafüzér imádság értékét, mely bizonyos formában

megtalálható már az ősegyház egyiptomi szerzeteseinél: ok búzaszemeket vagy kavicsot

használtak arra, hogy nagyobb figyelem ráfordítása nélkül számon tarthassák az imák és fohá-

szok ritmikus lüktetését, miközben lelkük bibliai igazságokon elmélkedett.

A Domonkos-rendi szerzetesek és a karthauziak példája nyomán a rózsafüzér népi ájtatosság-

gá vált. A hagyomány hosszú időn keresztül Szent Domonkost tartotta az „olvasó” megterem-

12

tőjének. Annyi bizonyos, hogy az õ nyomába lépő szerzetesek voltak a rózsafüzér imádság

leglelkesebb terjesztői, különösen a rózsafüzér-társulatok alapításai által. A jezsuita szerzete-

sek nagy lelkesedése is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez az imádkozási mód elterjedjen az

egész világon.

1480-tól kezdve biztos adatok igazolják,

hogy a keresztények tizenöt „titok” segít-

ségével elmélkednek Jézus életének titkai

fölött.

Az imádkozó ember Mária helyzetéből és

szemszögéből, valamint az õ segítségével

törekszik behatolni az Örömhír legfonto-

sabb titkaiba. Ezért nem csodálkozunk,

hogy a múltban és egészen napjainkig, a

pápák annyira szorgalmazták a rózsafüzér

imádságot. Az imamódot először IV.

Sixtus pápa hagyta jóvá 1478-ban. II. Já-

nos Pál pápa is fáradhatatlan volt a rózsa-

füzér imádság terjesztésében. Mindenki

számára követendő példát nyújtotta azzal,

hogy a Vatikáni Rádió hullámain keresztül

személyesen imádkozta elő a rózsafüzért.

3. 2 A rózsakereszt

A Rózsakeresztesség elsősorban nyugati je-

lenség. Kronologikus története Európában

a középkortól számítható.

A rózsakereszt a Rózsakeresztesek szimbó-

luma volt, ahol a hét rózsa a hét bolygót

jelképezte. Itt érdekes a fa és a fém talál-

kozása és az, hogy a belső enteriőrben ho-

gyan erősödik a rózsa kisugárzása a vörös

és zöld színek alkalmazása által.

A rózsakeresztesek

1614-ben, a németországi Kassel-ben,

Christian Rosenkreuz megalapította a Ró-

zsakeresztes Társaság -ot. Egész életét a

keleti bölcsességek kutatásával, tanulmá-

nyozásával és hirdetésével töltötte. 106

évig élt. Ismeretlen helyre temették, kopor-

sója örökégő gyertyákkal volt körülvéve. A

sírboltot, csak 120 évvel később találták

meg a Rend társai.

Ettől kezdve kezdték nyilvánosan hirdetni

Európában a Rózsakeresztes Társaság -ot,

vállalva a megkövezést. Ekkor, már szám-

talan követője volt a Rend -nek, szimboli-

kus írások, plakátok jelentek meg allegori-

kusan, az élet bölcsességét hirdetve.

A Kereszt és a Rózsa szimbólum, Johann

Valentin Andreae papnak tulajdonítható,

aki hűséges követője volt a rendnek. A Ke-

reszt szimbolizálta a szenvedést, önfelál-

dozást, míg a Rózsa, a szennytől, korrupci-

ótól való megtisztulást; a szeretet, megér-

tés és megbocsátás jegyében ezen a földön.

Innen a kettősség.

13

A Rózsakeresztes Társaság nem vallásos csoport, vagy gyülekezet, hanem egy okkultista filo-

zófiai, életbölcseleti irányzat, melynek bárki tagja lehet, hovatartozásától, hitétől függetlenül.

A Szabadkőműves Társasággal való társítás helytelen. Egyik sem származik a másikból,

egyik sem "Titkos Társaság", hanem egy-egy csoport, melyeknek vannak titkai, amikhez,

csak a beavatottak férhetnek hozzá.

Rózsakereszt hosszú lappangás után 1710-ben jelenik meg újra a színen. Egy Sincerus

Renatus néven író német tudós könyvet ad ki, amelynek a címe: Az arany- és rózsakeresztes

rend testvérisége által előállított valóságos és tökéletes Bölcsek Köve. Nemsokára hallani már

az arany- és rózsakeresztes rend imperátorairól is.

XVIII. század a titkos társaságok fénykora. Az emberek a túlságosan nyugodt és rendezett

életükből a szabadkőműves páholyok és hasonló egyesületek ceremóniás titokzatosságába

menekülnek. Legfőbb vágyuk, hogy valami magas és szépen hangzó rangot nyerjenek el va-

lamelyik különös nevű rendben. Titkos társaság tagjának lenni hozzátartozott az előkelőség-

hez. Mikor 1775-ben Braunschweigi Ferdinánd herceg elnöksége alatt a német szabadkőmű-

vesek nagygyűlést tartottak, azon huszonhat német fejedelem jelent meg.

3. 3 Rózsakeresztes-rend hagyománya és filozófiája

A rózsakeresztes filozófia 3500 éve

A Rózsakeresztes Rend A.M.O.R.C. világ-

szerte ismert tradicionális és teljes neve:

Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis,

magyar fordításban: A Rózsa és a Kereszt

Ősi Misztikus Rendje. Az exoterikus "Ró-

zsakeresztes" név a latin "Rosae Crucis"-

ból származik, mely szó szerinti jelentése:

"a Rózsakereszté". A "kereszt" szónak a

kereszténység vallási szimbólumától elté-

rően itt más a jelentése: az ókor misztiku-

sai szerint az élet tapasztalásait és kihívá-

sait jelképezi. A kereszt közepén elhelyez-

kedő vörös rózsa az ember spirituális ki-

bontakozásának a szimbóluma.

Ezoterikus tradíciónk

A Rózsakeresztes Rend történetét tradicionális és kronologikus szempontból is vizsgálhatjuk.

A hagyományok szerint az ókori Egyiptomba, a Kr.e. 1500 körül létrejött misztériumiskolák

filozófiájához és tradícióihoz nyúlnak vissza annak a misztikus mozgalomnak a gyökerei,

melyből a későbbiekben a Rózsakeresztesség kialakult. A Rózsakeresztes filozófia azonban

eklektikus; beépíti tanításaiba az ókori Görögország, Kína, India és Perzsia misztikus öröksé-

gét is. Az eredmény: a misztikus elvek egyesítése, mely képes helyes irányt mutatni a jövő fe-

lé. E jövő záloga pedig a tudás misztikus megismerése által megvilágosodott emberiség.

14

Ehnaton fáraó a történelem első nagy alakja az Ősi Egyiptomi Testvériség tradicionális

Nagymestere volt (kb. i. e. 1350). A monoteista vallás megalapitása - az egyetlen Istenben va-

ló hit - füződik a nevéhez

A mozgalom elterjedése a 17. század elején közzétett, három Rózsakeresztes Manifesztum-

nak köszönhető. Ezek a dokumentumok allegorikus és szimbolikus formában írják le a Rend

célját, illetve módszereit, melyeket az A.M.O.R.C. ma is követ, természetesen hozzáigazítva

azokat a ma emberének igényeihez.

A 17. századtól kezdve a Rend működése folyamatos, bár sokszor nehezen nyomon követhe-

tő. Ennek oka, hogy az elmúlt századokban a körülmények és az üldöztetések miatt kívánatos

volt a nyilvánosság figyelmét elterelni a Rend létezéséről.

Az A.M.O.R.C. ma

A Rózsakeresztes Rend A.M.O.R.C. ma egy taglétszámában folytonosan gyarapodó oktatási,

kulturális és önfenntartó szervezet. A világ több mint 100 országában működik, tagjai körében

minden faj, hitrendszer, kultúra, foglalkozás és hivatás képviselve van. Ahhoz, hogy egy ilyen

kiterjedt tagsághoz el tudjon érni, a Rend nyelvterületek szerint 14 úgynevezett Joghatóságra

oszlik, melyeket Nagypáholyoknak (kezdeti stádiumukban pedig Adminisztratív Központok-

nak) neveznek.

Ezek a Páholyok jelenleg 16 nyelvre fordítják és juttatják el tagjaiknak a Rózsakeresztes taní-

tásokat (angol, spanyol, francia, portugál, svéd, dán, finn, norvég, holland, német, olasz, gö-

rög, japán, lengyel, cseh, orosz és magyar nyelvre).

Az A.M.O.R.C. az emberiség legmagasabb rendű reményét testesíti meg: egy olyan világot,

ahol a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek találkozhatnak és élhetnek együtt harmóniában

és békességben.

A Rózsakeresztes Rend A.M.O.R.C. székhelye Kaliforniában, San Joséban van, a Rózsake-

resztes Parkban. Szökőkutak, egzotikus virágok és fák, szobrok, valamint egyiptomi stílusú

épületek járulnak hozzá e park különleges atmoszférájához. Ebben a csodás környezetben ta-

láljuk a Rózsakeresztes Egyiptomi Múzeumot és Planetáriumot - ez az egyetlen múzeum a vi-

lágon, amely eredeti egyiptomi építészeti stílusban épült.

A Rend célja ma is ugyanaz, mint a történelem során bármikor: az egyén és az emberiség fel-

világosodásának előmozdítása, a természet törvényeinek megfelelő, harmonikus emberi élet

kialakításának segítése, oktatás-nevelés, a kultúra fontosságának hangsúlyozása és a misztika

jelentőségének megvilágítása minden ember számára.

3. 4 A Luther-rózsa

Az Evangélikus Egyház jelképe

János Frigyes választófejedelem pecsét-

gyűrűt szándékozott ajándékozni Luther

Mártonnak. Spengler Lázár városi jegyzőt

bízta meg a gyűrű elkészíttetésével. Luther

Spenglerhez intézett levelében a gyűrűvel

kapcsolatos elgondolásáról ezt írta:

15

"A kereszt legyen az első, feketén szívbe

helyezve. Ezzel arra akarom magamat em-

lékeztetni, hogy a megfeszítettben való hit

üdvözít bennünket. Ugyanis csak akkor

igazulunk meg, ha szívből hiszünk. Jólle-

het a kereszt fekete, mivel megöl, s ha kell,

hogy fájjon is, mégis meghagyja a szívet

saját színében.

Az igaz ember hit által él, mégpedig a Ke-

resztre feszítettben való hit által. Ez a szív

fehér rózsa közepén legyen, annak a kife-

jezéséül, hogy a hit örömmel, vigasztalás-

sal és békességgel ajándékoz meg és egye-

nesen egy fehér üde rózsába helyez.

Mivel nem olyan békesség és öröm ez,

amilyent a világ ád, azért legyen a rózsa

fehér és ne piros. A fehér szín ugyanis a

lelkek és angyalok színe. Ez a rózsa ég-

színkék mezőben legyen, mert az ilyen lel-

ki és hitbeli öröm az eljövendő mennyei

örömök kezdete. Ez azonban a lélekben és

hitben már most megvan, a reménység által

előre ízleljük, jóllehet most még nem érzé-

keljük. A mező körül aranygyűrű legyen:

jelezze, hogy ez a mennyei üdvösség örök-

ké tart és nincs vége soha, emellett értéke-

sebb minden örömnél és vagyonnál, amint

az arany a legnemesebb és legértékesebb

fém."

4. A színek szimbolikája

4. 1 Rózsák színei

A legtöbb rózsa uralkodó színe a piros és a kék, általuk lehet a meleg és a hideg polaritását

ábrázolni. E kettő közepén van a lila, mely a szakrális színvilágban (lásd a miseruhákat!)

"szent" jelentőséggel bír, hisz az embereket a spiritualitásra, a középre vezető útra ösztönzi.

A kék nemcsak a hideg színe, hanem egyúttal a befogadónak, a felvevő-

nek, vagyis a női princípiumnak a színe. Így ez a színe Szűz Mária köpenyének is, aki maga a

nőiség, akinek a neve összefügg a kék tengerrel. A tenger az elnyelést és az elsüllyedést szim-

bolizálja, így a kék szín mélységet, elsüllyedést és passzivitást fejez ki. Ezzel a kék az igaz-

ság, a hűség és a halhatatlanság színévé is válik.

És ahogy belemerülünk a hűvös kékbe, úgy emel ki minket a piros. Ez a

forró és a láng színe, meg a Szentlélek színe is, mely pünkösdkor lángnyelvekben ereszkedett

le az apostolokra. A bátorság színe, meg a lelkesedés tüzéé, és ugyanolyan élénkítően hat a

külvilágra, mint a lila a belsőre. Emellett a piros a szeretet színe világunkban, ezért beszélünk

forró, sőt lángoló szerelemről. A cigányok veszélyesnek találták lakókocsijukban a túl sok pi-

rosat, ügyeltek arra, hogy mindig elég lila vegye őket körül, mert a lila a közép kifejezése.

16

A hétköznapi világban is csak a legfontosabb és legcentrálisabb dolgok

számára van fenntartva az arany. Már az alapul szolgáló fém magas anyagi értéke is kezeske-

dik erről. Tehát a királyok és a császárok színe és féme ez a mi nyugati világunkban, de a vi-

lág többi részébe is. Csak a maják, aztékok és inkák mesés aranykincsére kell gondolnunk,

akik számára ez a szín, mint legfelsőbb istenségük lakóhelyének, a Napnak a színe, szent volt.

Nagyon közel áll hozzá a sárga, amely tiszta formájában a fény színének

számít. De amint átmegy fakóba vagy "kénesbe", az irigység, a féltékenység és az árulás színe

lesz. Júdás Iskariótot gyakran ábrázolják ebben a színben. Ilyen a színe a kénnek, annak az

alapanyagnak, amellyel az ördög a poklot fűti.

A fehér a töretlen fény színe, az aranyhoz hasonlóan csak a legelőke-

lőbbeket illeti meg. Ez a papi ruhák színe, Aaron, az egyiptomi pap, a Biblia első papja

ugyanúgy ezt viselte, mint az indiai guruk, és a pápa öltözete is fehér. Ezenkívül a feltáma-

dásnak és a halálnak a színe is, mert aki fel akar támadni, annak előbb meg kell halnia. Így az-

tán a szellemi újjászületés színe is. Ne csodálkozzunk azon, ha más országokban és kultúrák-

ban, mint pl. Indiában, Japánban a temetés színe fehér. Ez csak azon álláspont kérdése,

amelyből a halált nézzük. Sok országban a halotti virágok is fehérek, akárcsak azok a virágok,

amelyeket az újjászületett mestereknek ajándékoznak. A lótuszvirág, a legteljesebb fejlettség

szimbóluma sem véletlenül fehér Keleten, a tökéletesség mellett az abszolút tisztaságot is

szimbolizálja, s ezzel megint hazatértünk; és azt látjuk, mi, akiknek mindenre bizonyíték kell,

hogy a fizika szerint a fehér az egyetlen tökéletes szín, mert magába foglalja az összes többit.

És számunkra is a tisztaság szimbóluma, amit "hófehér", "hattyúfehér", "liliomfehér" szavak-

kal külön hangsúlyozunk.

17

4. 2 Székesegyházak, katedrálisok üvegrózsái

A teremtés története ezekkel a szavakkal

kezdődik: "Legyen fény!" A fény tehát

kezdettől fogva a középpontban áll.

Fény nélkül semmi sem nyilvánulna meg

számunkra. A rózsaablak a katedrális fé-

nyét közvetíti az emberekhez, és így maga

is a teremtés mása. Egy központból indulva

terjednek a világ színei és struktúrái, ame-

lyek kifelé egyre anyagibb jelleget öltenek,

míg végül a katedrálisok kőfalainak szer-

kezeteibe torkollnak.

Feltehetnénk magunkban a kérdést, hogy lehet az, hogy a keresztény templomokat így orien-

tálták... Miért használunk mi, Nyugaton egy olyan szót – "ex oriente lux" – , amely nem tarta-

lom nélküli "irányt keresni"-t jelenti, hanem szó szerint "keletet keresni"-t.

Talán azért mert a fény keletről jön? És az ősi ezoterikus bölcsesség az "ex oriente lux", ame-

lyet mi is minden reggel megfigyelhetünk az égen, érvényes a keresztény vallásban is.

A katedrálisok rózsái úgy hatnak, hogy miközben a fényt szétszórják, a szemet fogságba ejtik

és a középre, a lényegre irányítják, ott, a centrumban fixálják.

Mint minden szép dolog a világon, ami leköt minket, így a színek és a formák is az illúziók

világába tartoznak. Minden színnek megvan a maga kiegészítő színe, amellyel együtt megkö-

zelítőleg fehéret (a gyakorlatban inkább szürkét) ad. Ha egy tárgy piros, annak a zöld hiány-

zik, és fordítva, ha kéknek tűnik valami, úgy a sárga hiányzik.

Ennek fordítottja történik a gótika rózsái-

ban. Nemcsak a teremtést ábrázolják ben-

nük képileg, hanem a fény átváltozása a

színek sokaságába állandó teremtéssé teszi

őket, hisz az univerzum a belső fény által

minden másodpercben újrakeletkezik,

ugyanúgy, mint az indiai felfogásban, ahol

az univerzum minden pillanatban újra lét-

rejön.

Legnagyobbak és legszebbek a Szűz Máriának szentelt ún. Notre Dame templomok.

Charpentiers: A chartres-i katedrális titka c. könyvében azt írja, hogy az Isle de France Notre

Dame templomai olyan helyeken állnak, amelyek nagy magasságból szemlélve a Szűzanya

csillagképéhez hasonlítanak, s ez a gótika egy további rejtélye.

Lehetséges, hogy a gótika virágkorában kísérlet történt Kelet és Nyugat között a politikai nyi-

tásra és kibékülésre Mária szimbóluma alatt. Az a templomos lovagrend, amelynek a rózsa-

füzért köszönhetjük és amely Mária jele alatt állt akkortájt, a pápaság és királyság mellett a

leggazdagabb és legbefolyásosabb szervezet lett. Noha a feladatuk az volt, hogy az iszlámot

18

leküzdjék, a templomosok szemmel láthatóan megnyíltak a keleti bölcseleti tanok előtt, és

egyezkedni kezdtek a "keleti bölcsekkel".

A fény a rózsák központi jelensége és a gótika egyik titka. Az íves ablakok üvege mind a mai

napig őrzi titkát, s a sok kísérlet ellenére, soha többé nem sikerült hasonlóan káprázatos színes

üveget előállítani. Valami keveset tudunk, de a végső titok felderítetlen, mint sok egyéb a gó-

tikában.

Állítólag a 13. században drágaköveket öntöttek a üvegablakokba, hogy az több fényt tartson

fogva, mert a drágakövek, mindenekelőtt a gyémánt titka épp az, hogy bár beereszti a fényt,

sajátos fénytörése révén alig engedi szabadon, az tehát fogva marad a kőben és csillogtatja

azt. Hasonló jelenséget mutatnak a rózsaablakok, rajtuk, mint a drágaköveken keresztül tör be

a fény, és a katedrális belsejét misztikus megvilágításba helyezik Így lesznek az ablakok a ka-

tedrálisok csillagaivá és a rózsák azok Napjává.

A rózsák, mint a Nap szimbólumai és képmásai, valóságos kapcsolatot teremtenek katedrális-

ban lévő emberek között. A rózsaablak a Napot közvetíti felénk, melynek fényébe közvetlenül

aligha pillanthatunk, a belőlük kiáradó fényhatás miatt.

A katedrálisok kupoláján, fenn az emberek

felett, csillagként ragyogva mutatják a ró-

zsaablakok az utat a templom hajójában,

úgy, ahogy a betlehemi csillag mutatta azt

a három napkeleti bölcsnek.

Dávid csillaga az a hatágú csillag - melyet

gyakran ábrázolnak egymáson áthatoló há-

romszöggel, a tüzet és a vizet jelképező

vörös és kék színnel, a rózsaablak főszíne-

ivel -, mely a makrokozmoszt a mikro-

kozmosszal egyesíti, szintén a fény szüle-

tését hirdeti a téli napfordulón, tehát a leg-

nagyobb sötétség idején, ahogy a rózsaab-

lakok is a legnagyobb sötétség idején üzen-

tek

19

II. A SZÉPSÉG ÉS GYÓGYÍTÁS RÓZSÁI

1. A rózsavíz és a rózsaolaj története

A muszlin kultúrában a Korán megengedte az illatszerek használatát: e mögött ugyanis egész-

ségügyi és higiéniai indokok állnak. Az igényelt illatszerek előállításához illóolaj-gazdag nö-

vények kiterjedt termesztése, alkalmas technológia szükséges, s olyan kereskedelmi hálózat,

amely a hosszas eljárások révén nagy mennyiségű nyersanyagból előállított kis mennyiségű és

magas árú végterméket értékesíteni tudja.

A rózsavíz és a rózsaolaj előállítása és a velük való kereskedelem kezdetektől fogva a teljes

muszlim kultúrára jellemző. A rózsa beáztatásával a rózsavizet, lepárlásából a rózsaolajat állí-

tották elő a legillatosabb rózsafaj virágából, a damaszkuszi rózsából, a Rosa damascenaból.

Hárún ar-Rasíd leveleiben sürgette, hogy értesítsék a KisÁzsiából várt rózsaolaj érkezéséről –

nagy fontosságot tulajdonított ennek az értékes anyagnak. És bizonyára nemcsak azért, mert

gyógyászati célokra használatos; noha a rózsa, mint orvosi növény szerepel az 1400 növény

között, amelyeknek leírását egybegyűjtötte Ibn-al-Bajtár a Pharmacopeiaban, a legjelentősebb

arab orvosbotanikai műben. Egy uncia (28, 8 g) tiszta rózsaolaj, 'itr' kb. 250 fontnyi damasz-

kuszi rózsa-sziromból készíthető. Az értékét jelzi, hogy egy kedvelt perzsa költőt és egy arab

nyelvészt is al-Attárnak, rózsavíz-desztillálóak neveztek el. És élt egy 11. századi bagdadi bí-

ró is, aki al-Mávardí (rózsavíz) nevet kapta.

Rózsadesztillálásról Jur vagy Firuzábád környéke, az iráni Teherán, Iszfahán, Síráz és Kasán

mellett, szinte a teljes Irak területéről vannak adatok. A rózsavíz és -olaj hétköznapi használa-

tát annak többféle haszna tartotta fent: mindkettő nagy becsben volt s jelentős értéket képvi-

selt, mint általában minden több funkciójú illatszer. A források szerint épp úgy használták

szépészeti, higiéniai, illatosítási és táplálkozási célokra, mint gyógyszerek alapanyagaként.

Az illatszer- árusítást a városi civilizáció részének, a kifinomult életvitelhez szükséges anya-

gok árusítását városi mesterségnek tartották: az illatszerész, mert luxusigényeket elégített ki,

(portékáját nehéz körülmények között szerezte be, erős biztosítással szállította, tárolta), ezért

drágán és jelentős nyereséggel árulta.

A perzsa származású, Bagdadban munkálkodó Ar-Rází (Rhazes), akit az arab

Hippokratésznek tekintenek, az antik görög, arab és indiai orvoslás összefoglalója. Munkás-

ságának eredményét az újkorig fölhasználták. Kórképei és javallatai nem egyszer Galénoszig

vezethetőek vissza, ámbár maga többre becsülte a saját tapasztalatot. A himlőről és a kanyaró-

ról szóló írásában több okkal is szerepelnek rózsaszármazékok. „Amint meglátjuk a himlő je-

leit feltűnni, különösen, ha nagyméretűek, és több van belőlük, továbbá, ha a kiütések

nedvedzenek, rögtön gondoskodjunk az ízületekről. Kenjük be azokat szantálból készült ke-

nőccsel, örmény anyaggal, rózsaolajjal, kámforral, ecettel vagy rózsavízzel…"

A görög kultúra legendás szépség-tisztelete és testkultúrája jóval később alakult ki, de hal-

vány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. A „koszmetikosz” is görög szó, jelentése: szépí-

teni, ékesíteni. A görögök olajainak és kenőcseinek alapanyaga rózsa, pézsma, citrom, bazsa-

likom, citrusolaj volt. A nők rúzzsal kenegették ajkaikat, és imádtak társaságban fürdőzni.

A borotválkozás szokását – sőt, egyéb, a férfiakat érintő szőrtelenítő eljárásokat – Nagy Sán-

dor makedón birodalma idején kezdték alkalmazni a hadseregben, mert ízléstelennek találták

20

a túl sok szőrt. A legnagyobb fejlődést azonban a római császárság korában érték el a kozme-

tikumok.

A rózsák európai története is rendkívül izgalmas és sokszínű. A rózsa a szerelem, a szépség

szimbóluma, ugyanakkor a politikáé és a háborúé is. Már a geológiai régmúltban léteztek ró-

zsák, a tudósok megállapítása szerint 35 millió évvel ezelőtt jelentek meg.

A római korban már kiterjedt rózsakultúrákat ápoltak a közel-keleti régióban. Az ünnepélyes

alkalmakat a rózsaszirom-eső tette emlékezetessé. Díszítési, orvosi célokra használták a szép-

ség szimbólumát. A virágból kinyert rózsaolaj parfüm-alapanyag lett. A rózsapopulációk hol

növekedtek, hol zsugorodtak aszerint, hogy a kor divatja mit diktált

2. Az újkori szépségápolás és gyógyítás rózsákkal

A rózsavíz

A rózsa és a rózsavíz a 17. században oly

nagy népszerűségre tett szert, hogy gyakor-

ta fizetőeszközül is szolgált.

Jozefin – Napóleon hitvese – csodálatos

rózsakollekcióval büszkélkedhetett, amely

Chateau de Malmaison kertjét díszítette.

Pierre Joseph Redoute híres botanikai ak-

varell illusztrációinak nagy része is ebből a

kollekcióból származik.

A rózsavizet már évszázadokkal ezelőtt

használták különböző indiai szertartáso-

kon. A lakóhelységekben szétspriccelve az

első természetes illatosítóként és léghűsí-

tőként szolgált.

A rózsavíz hagyományos bőrtisztító és

tonizáló szer. Ekcéma ellen is kitűnő.

Megnyugtatja a fáradt, irritált szemet.

Szájöblögetőként alkalmazva csökkenti az

ínygyulladást, és az afták elmulasztásában

is segít. .

Az európai orvoslás is gyakran használja rózsavizet köhögés, szájfekély enyhítésére. Csilla-

pítja a gyulladásokat, tisztítja az eltömődéseket, gátolja a herpesz kialakulását, csökkenti a

fogínyvérzést. A rózsavizes lemosás jótékonyan hat a kötőhártya-gyulladásra. Serkenti az

emésztést, csökkenti az émelygést és a hányást. Használ migrén és fejfájás ellen is. Egyen-

súlyban tartja a női nemi hormonokat, általa kevésbé görcsös a havi vérzés, jó húgyúti fertő-

zésekre. Erősíti a hajszálereket, enyhíti a pikkelysömör és ez ekcéma okozta kellemetlen visz-

ketést, de jó bármilyen bőrgyulladásra. Kisgyermekek kezelésére is kiállóan alkalmas.

Elcsitítja az érzelmeket, derűssé tesz, enyhít a szorongáson, csökkenti a feszültséget. Különö-

sen jó a szülés utáni depresszió leküzdésében. Segít túljutni a csalódottság és a féltékenység

érzésén, megnyitja az utat a boldogság felé. Bátorítja a szerelmet, túlsegít a frigidítás és az

impotencia érzelmi okain.

Sírós kisgyerekeknél 1 cseppet az olajból 5 kanál mandulaolajba elkeverni.

Testápolóként is lehet használni. A rózsavíz hűsítően hat az arcra, borogatásként nyugtatja az

arcbőrt.

21

Összefoglalva tehát segít leküzdeni a fertőzéséket, csökkenti a gyulladást, izomgörcsöket,

nyugtatja az idegeket, enyhít a depresszión, eleveníti a szerelmi vágyat.

A rózsakvarc

A fotókon Dobogókőről származó

rózsakvarc látható.

A rózsakarc bolygója a Vénusz, eleme az

éter és a föld.

A rózsa kapcsolódik a szívcsakra fogalmá-

hoz (az elfogadás, intimitás és szeretet

készsége), így a rózsakvarchoz és a Föld-

bolygó szívcsakrájához, Dobogókőhöz is.

Érzelmi egyensúlyt ad, segít az önelfoga-

dásban, barátságokat hoz, eloszlatja a bá-

natot és lelki feszültséget.

A rózsaolaj

A világon ma kb. 5000 rózsafajta létezik,

ezek közül is a legillatosabb a damaszkuszi

rózsa (Rosa damascena) és a százszirmú

rózsa (Rosa centifolia). E két fajtából nye-

rik vízgőz-desztillációval aromaterápiás

célokra az értékes illóolajat. A rózsa Per-

zsiából származik, manapság pedig Fran-

ciaországban, Marokkóban, Egyiptomban,

Törökországban termesztik őket. A rózsák

bokros növésű, lombhullató évelők, 2 mé-

teresre, vagy még nagyobbra is megnőhet-

nek.

30 ml rózsaolajhoz 60000 rózsaszirom szükséges, melynek fő összetevője a fenil – etil - al-

kohol, damaszkon, damaszcenon, citronellol, rózsaoxid, geraniol. Az olaj halvány, vagy sötét

sárga, áttetsző anyag, édes, jellegzetes rózsaillattal.

Minősége függ az éghajlattól, időjárási viszonyoktól, de legfőképpen az előállítási módtól. A

legjobb minőségű rózsaolaj, amit Magyarországon lehet kapni a Dr. Hauschka féle, mely elő-

állítása során nem veszti el éteritását, tehát olyan mintha az élő rózsa lenne cseppfolyósítva

az üvegbe zárva.

22

Parfümgyártás – három tételben

Az un. illatosítási eljárást napjainkban

szinte nem is alkalmazzák. A magas előál-

lítási költségek miatt csúcspontját csak

1860-ban érte el, amely Grasse-t (a par-

fümgyártás központja Franciaországban)

egy csapásra híressé tette.

A legtörékenyebb virágokat zsíros anyagra

helyezik, majd 24 óránként megismételik

ezt a folyamatot, hogy végül hozzájussa-

nak a kitűnő illathoz (jázmin, ibolya, tuba-

rózsa, rózsa stb.).

Desztillálás: a bizánci kultúra óta terjedt

el. Az alapanyagok illatösszetevőiből pár-

latot készítenek, majd a lombik kivezető

csövén keresztül az ebből nyert olajat

gyűjtőedényben fogják fel.

5-6 tonna virágszirom szükséges ahhoz,

hogy 1 kg illóolajat kapjunk (rózsa, le-

vendula, patchouli, fahéj stb.).

Vegyi kivonás: a 19. század végén felfede-

zett illékony oldószeres eljárás még ma is

modernnek számít. Ez abból áll, hogy a vi-

rágokat és az illatos anyagokat oldószerben

beáztatják, majd a párologtatás után egy

olyan sűrű anyagot kapnak, amely – meg-

szabadulva a nem oldódó zsíroktól – a par-

füm minőségi összetevőinek nélkülözhetet-

len alapja (mimóza, jázmin, rózsa stb.).

Damaszkusz Rózsa szappan

Pálmafa magjának gyümölcséből és kó-

kuszdió olajból készült. Rózsa virág kivo-

nattal, parfümökkel és Damaszkusz rózsa

szirmokkal díszítettük.

A szappan mély, klasszikus rózsa virág

aromával rendelkezik. Az indiaiak szemé-

ben a rózsa a világ legszebb asszonyának

szimbóluma - Lakshme, a szerelem isten-

nője rózsasziromból született.

23

III. A RÓZSAJELKÉP IRODALMA

Az irodalomban és más művészetekben is visszatérő jelkép a rózsa. Az egyik hasonlatban a

válaszoló a nyíló rózsához hasonlította a gyermekkort. Közismert, hogy az ókorban a rózsa a

szerelem istennőjének, Aphrodité-Venusnak és kísérőinek, a három Gráciának: májusnak, a

megújhodásnak; a halált megvető bátorságnak; valamint a túlvilági Élüszioni Mezőknek a vi-

rága. Venustól Szűz Mária örökölte: a földi szerelem szimbóluma az égi szerelem jelképévé

alakult, paradicsomi virág, melyen a bűnbeesést követően jelentek meg a tövisek (a bűnbeesés

pénteken, Venus napján „történt”). Mária „tövis nélküli rózsája” mentes az eredendő bűntől.

A rózsához, mint virághoz, az irodalmi művekben is általában a szépséget társítjuk, s persze a

különböző színűekhez különböző jelentések kapcsolódnak. A vörös rózsa a szerelem kertjé-

nek piros virága, a fehér rózsa a szűziesség, a tisztaság szimbólumává vált.

A nyíló rózsa, mint a gyermekkor jelképe, magában hordozza a születés motívumát, a szépsé-

get és a tisztaságot egyaránt.

A kis herceg rózsái

Saint-Exupéry szótárában a rózsának a tökéletességértelem jutott, amellyel szinte mindent ki

lehet fejezni, és aminek nagy jelentősége van.

A könyvet rózsa-fejezetit (7 – 8. és a 20 – 21.) olvasván felmerül a kérdés: a Rózsa tulajdon-

sági közül vajon melyekre figyel föl a kis herceg, melyek válnak számára fontossá?

– Először olyan virágnak látja, amelynek tüskéi vannak. – Vajon miért vannak a szépséget

ígérő, szelíd növénynek e virágához nem illő „fegyverei”? – A gyermeki válasza szerint

azért, mert gyönge, gyanútlan, s a tüskék által félelmetesnek képzelheti magát.

– Másodjára már a gyermekre is igaz és érvényes tulajdonságok lesznek hangsúlyosak: a

rózsa esendő, védelemre szorul.

– Mindezek után a virág illatát nevezi meg Saint-Exupéry, majd a bimbózást, a színes

szirmokat, a teljessé vált, kinyílott virágot. S velük együtt a lehetséges ellentétek, melyet

a bárány felbukkanása jelent (mögöttük a több millió éve kialakult, egymás elleni véde-

kezési mód), vagy amely az egyszerű virágok és a tüneményes rózsa között mutatkozott.

Milyen a virágzó Rózsa?

– Óriási, melynek egyetlen bimbóját a kis herceg rendkívül lassan nevelt fel. Sok szirma

gyűretlenül terült ki egy napkeltekor, s rögtön megmutatta teljes pompáját.

– Szépsége jellemzésére a sugárzó jelző olvasható, s a négy tüskéjén kívül jellemzi őt az il-

lata is.

– Botanikai sajátosságai szokványosak: szabályos, gyökereivel helyhez kötött növény.

– Feltűnik, hogy beszédre képes – s első megnyilvánulása, hogy felszólítja a kis herceget,

gondoskodjon róla, locsolja s védje meg a huzattól, az éjszaka hatásaitól – amikor a sö-

tétben egyébként sem látható, a fénytelenségben egyedül marad, s láthatatlansága miatt

gondozójával sem tarthat fizikai kapcsolatot.

24

A Rózsa értelme – a fenti sajátosságai alapján – is nyilvánvaló: melegséget sugároz, ugyan-

úgy, mint az a napszak, amikor a rózsa végre megmutathatta kifejlett állapotát. A napkelte a

virágba borulás időpontja, éppen az ellentéte a napnyugtának, amelyet olyannyira szeret nézni

a melankóliára hajlamos gyermek.

A Rózsa tulajdonságai más pontokon is a Napéhoz hasonlatosak: egyszerre született a nap-

pal; úgy ragyog, mint a lámpa; s szüksége van a napfényre, hiszen növény. A kis herceg, ami-

kor a regény felnőttjével együtt megtalálja az (egyébként szaharai kutakhoz nem hasonlító)

kutat, jóval a végső búcsúzása előtt, a vödörnyi víz fölszínén észreveszi, hogy remeg rajta a

nap. „Éppen erre a vízre szomjazom” – mondja az a csöppnyi hős, aki egyébként sohasem

iszik. A rózsának a Naphoz, a szellem hagyományos szimbólumához visz közel legtöbb tulaj-

donsága.

A kis hercegben is van növényi tulajdonság: az egy év alatt, amíg a Földön tartózkodott, nem

volt szüksége táplálékra, folyadékra, elég volt számára, mint elhagyott rózsájának is, a fény.

A rózsán keresztül pedig rokonságban áll a szellem legtisztább tulajdonságával: az önzetlen,

befogadó szeretettel.

A Rózsa és a kis herceg egymáshoz való viszonya kommunikálásuk első pillanatában rögtön

meghatározódott. A herceg első mondata, a „Milyen szép vagy!” pillanata az iniciálásé. A ró-

zsa kezdeményező, domináns helyzetbe került. Fölfedezték. Ki kell szolgálni őt, s a kis herceg

aláveteti magát a rózsa akaratának. Nem csoda hát, ha a virág egyre kényesebbé, akaratosab-

bá, követelőzőbbé növi ki magát, miközben a gyermek – függése növekedésével együtt – bol-

dogtalanná válik.

Ugyanennek a Rózsa – Nap – szellem szimbólumkapcsolatnak a jelentése illeszkedik a mese

logikájához. A gyöngének mutatkozó Rózsának előbb meg kell ragadnia a kisfiú figyelmét,

hogy utóbb majd uralkodhasson rajta.

A regény földi szakaszának fontos értelmezési lehetőséget kínáló jelenete az, amikor a kis

herceg a valódi rózsakertbe téved. A kisfiú saját Rózsa-képére gondol, s rájön arra, hogy

egyetlen rózsa – ha az megszelídített – nagyobb értékkel rendelkezhet, mint egy rózsakertnyi.

Van tehát egy „magán-rózsa” amelynek értelme kizárólag a tulajdonosa számára mutatkozik

meg, s vannak „közös rózsák”, amelyeknek nem lehet más, csak közös értelmük, s hogy mégis

értékesek, az azért van, mert a magán-jelentésre figyelmeztetnek.

A virágzó rózsakert az emberekhez vezető utak egyikén terül el. A csábítás helyének bizonyul

eme tér: föllelése előtt homokon, sziklákon, havon kellett átvergődni, s fölbukkanása jelzi a

közeledő, elérhető célt, a vágyott és keresett embereket. A várható boldogság előjegye a ró-

zsakert, amelynek azonosítása csak úgy lehetséges, ha a rózsáról már előzetes tapasztalatokkal

rendelkezik a hős. Lehetséges, hogy a tömegesen felbukkanó virág az oka annak, hogy a fiú

nem kereste tovább az embereket, s miként a maga egyedüli rózsájával, úgy megelégedett az

egyetlen emberről – a sivatag foglyáról – megszerzett ismeretekkel?

Ebben a döntésében segíti őt a megszelídítés technológiáját magyarázó róka. „Neki a vi-

rágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, sza-

kasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!” – olvashatjuk. A Rózsa átvitt értelemben beszél, s

a két sínen futó beszéd értelmét kell a hercegnek megértenie ahhoz, hogy döntését meg-

hozhassa.

25

Tétovázik, segítségre szorul. Szomorú (olyan szomorú, mint a naplementék idején), s a

megvilágosodásra, a napfelkeltére vágyik. Így jut el, vezetője segítségével, a belső megvi-

lágosodáshoz: a Rózsához vissza kell térnie. Az a Rózsa csak akkor létezik, ha van, aki

gondozza, ha van, aki látja, ha létezik az a személy, aki törődik vele.

A róka az, aki a megvilágosodás kapujához vezeti a hőst. Ez az állat fél az emberektől, s

tudja: a fegyveres emberek világán kívül létezik egy másik, ahol a megszelídítettség pa-

rancsol törvényt.

„Az ember csak a szívével lát jól. A lényeges a szemnek láthatatlan.”

A rózsaszimbolika összegzése

A tökéletesnek és boldog helynek mutatkozó kisbolygó Rózsájának megszeretése, a vele való

kapcsolat meghasonlása, az éden elhagyása, s egy tökéletlen rózsakert jóvoltából a Rózsa hiá-

nyával való szembesülés, illetve az igazi megkeresése az a rend, amelyet a regény mindenki

számára bejárandó útként mutat be.

Valójában így zajlik a civilizáció elsajátítása, s a megismerés eredményeként annak értékelé-

se, majd a végső választás. A róka erről beszél, amikor a számára értéktelen búzatábla hirtelen

fontossá válik – a kis herceg hajára emlékeztető szín jóvoltából.

A rózsa tulajdonságai magát a rózsa-növényt jellemzik: a rózsa rózsa, s nem egy személy al-

legóriája. Ennek a virágnak a tulajdonságai mégis személyre utalóak: leginkább a keresztény-

ség Szűz Máriájának s a belőle kibontható anyaképnek feleltethetők meg.

A Rózsa jelleme a szeretetkultusz és a kertkultúra mentén értelmezhetőek. Egyes sajátosságait

a kert szimbólumköréből származó keresztény és muszlin hagyományban kiválasztott jegyek

értékelik föl.

A megnevezett értékek pedig annak a kultusznak a kiterjesztését szolgálják, amelynek a kö-

zéppontjában a Rózsa, s utóbb a rózsa mögöttes értelme áll.

A Rózsa egy életfilozófia elsajátítását, a világszeretetet hangsúlyozó,

misztikus módú megközelítését szorgalmazza.

26

Felhasznált irodalom

Bucher Katalin: A rózsakeresztes hagyomány. Harmo-Net 2003.03.03.

Dahlke, R.: A mandalák világa. Egzotikus kalandozás a mandalák segítségével a világban és

önmagunkban. Fordította: Zornánszky Károly

Géczi János: Allah rózsái. Terebess Kiadó, Budapest, 2000

Géczi János: A muszlim kert. Terebess Kiadó, Budapest, 2002

Géczi János: Iszlám kertek. Iskolakultúra X. 2000. 6-7.

Géczi János: A rózsa mint jel - J. L. Borges értelmezése szerint.

In: Színes eszmék nem alszanak. Szépe György 70. születésnapjára. szerk An-

dor J. - Szűcs T. - Terts I., Lingua Franca Csoport. Pécs. 384-399.

Géczi János: A kis herceg rózsája. Látó XIII. évf. 2002. 3. 49-60.; Szemiotikai Szövegtan 14.

A szövegtani kutatatás általános kérdései. JGyTF Kiadó, Szeged. 2001. 89-99.

Géczi János: Az illusztráció formái. Iskolakultúra 2002/4. 40-55.

Géczi János: Az európai rózsajelképek festészeti és grafikai megjelenései a XVI-XVIII szá-

zadban. In Andor J. - Benkes Zs. - Bókay A. szerk. Szöveg az egész világ. Petőfi

S. János 70. születésnapjára. Tinta Könyvkiadó. Bp. 190- 236.

Géczi János: Reneszánsz növényillusztráció a rózsa ábrázolása.

In Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón. Tanulmányok Borhidi Attila

70. születésnapja tiszteletére. 710. o. Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tan-

szék. Pécs. 63-78.

Géczi János: Rózsahagyományok. Iskolakultúra Könyvek 17. Pécs. 241.

Géczi János: Mária kertje: a hortus conclusus. A Dunánál, II.évf. 4. 40-47.

Géczi János: A rózsáról. Az édes illat. Rosa mystica. A Dunánál, II.évf. 5. 48-55.

Géczi János – Stirling János – Tüske László (1999a): Előadások az európai gondolkodás tör-

ténetéből. PTE TI, Pécs, egyetemi jegyzet

Géczi János: Világkép – emberkép – pedagogikum: Élettudományi ismeretek a történeti vi-

lágképekben s a pedagogikumban. Új Pedagógiai Szemle, 2004 január

Luther-rózsa: /http://www.lutheran.hu/z/honlapok/nyugat/kerulet/jelkepeink/rozsa/

Pogány Frida: A rózsa története. Manifesztum újság, 2002.

Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját - A rózsakeresztesek. Magvető, Budapest, 1969.

VICO 1998: Giambattista Vico: La scienza nuova. Biblioteca Universale Rizzoli, 1998.