V. évfolyam 2. szám 2009. június

VVVV eeee rrrr ssss eeee nnnn yyyy tttt üüüü kkkk öööö rrrr���� MMMM iiii kkkk oooo rrrr

mmmm eeee gggg tttt éééé vvvv eeee ssss zzzz tttt õõõõ kkkk aaaa zzzz,,,, ,,,, aaaa kkkk áááá rrrr ’’’’ ’’’’ rrrr eeee kkkk llll áááá mmmm oooo kkkk ????

���� AAAA mmmm aaaa gggg aaaa ssss áááá rrrr aaaa kkkkvvvv eeee rrrr ssss eeee nnnn yyyy jjjj oooo gggg iiiikkkk eeee zzzz eeee llll éééé ssss eeee

���� VVVV áááá llll ssss áááá gggg éééé ssss vvvv eeee rrrr ssss eeee nnnn yyyy jjjj oooo gggg

���� AAAA kkkk eeee rrrr eeee ssss kkkk eeee dddd eeee llll mmmm iiiitttt öööö rrrr vvvv éééé nnnn yyyy aaaa gggg yyyy aaaa kkkk oooo rrrr llll aaaa tttt bbbb aaaa nnnn

A médiaágazati vizsgálat eredményei

Egyoldalú banki szerzõdésmódosítás

korlátai

Fotó

: MTI

Fotó

: MTI

Az utóbbi hetekben újabb témával gya-rapodott a GVH lépéseit némi értetlenség-gel fogadó lista, méghozzá nem csak aközvetlenül (anyagilag is!) érintettek ré-szérõl. Idáig sem volt könnyû világosan ésröviden elmagyarázni, hogy miért lesz jó apiacnyitás, a valódi verseny olyan komp-lex piacok esetében, mint az energia, vagyéppen a gyógyszerforgalmazás. Újabbana „szegény kiszolgáltatott magyar terme-lõk” kontra „támogatásból jól megélõ kül-földi termelõk és magyar multik, hiper-marketek” örökzöld téma került elõtérbea Termékkódex kapcsán. Tegyük hozzá,hogy e divatos vitatémák messze nemhungarikumok, hanem a legtöbb európaiországban megoldásra és válaszra váróversenypolitikai kérdések. Az egyébkéntis bonyolult, gyakran technológiai tudástigénylõ szakmai részletek mellett az semkönnyíti meg a válaszadást, hogy gyakrannem világos, ki fújja a szelet az ellentáborzászlóshajóinak vitorláiba. Egy biztos: aGVH sem önérdeket, sem elvontan létezõ,idejétmúlt elméleti dogmákat nem képvi-sel, hanem jól vagy rosszul, de legjobb tu-dása szerint a magyar fogyasztók érdekeitvédi, immáron lassan húsz éve. Tesszükezt már csak azért is, mert a versenytör-vény preambuluma szerint a nép képvise-

lõi e törvénnyel világossá tették, hogy „atársadalmi felemelkedést szolgáló piaciverseny fenntartásához fûzõdõ közérdek,továbbá az üzleti tisztesség követelmé-nyeit betartó vállalkozások és fogyasztókérdeke megköveteli, hogy az állam jogiszabályozással biztosítsa a gazdasági ver-seny tisztaságát és szabadságát”. Azért,hogy a szabályok ne csak papíron létezze-nek, politikai és üzleti érdekektõl függet-len, erõs fegyverzetû hatóságot hozottlétre. Verseny, tisztesség, fogyasztói érde-kek, szabadság. Nincsen ebben semmirendkívüli, semmi végletesen „neoliberá-lis”. Csak a szabad piacra lépés lehetõsége(lásd energiaágazat, gyógyszerpiac ésáruházi kereskedelem), a hatalmi gócokkialakulásának megakadályozása, az ösz-szejátszások szigorú büntetése garantál-hatja a fogyasztóknak, vagyis nekünk, aszéles kínálaton, a versenyképes árakonalapuló valós szabadságot.

E tavaszi számunkban ismertetett jog-esetekkel, tanulmányokkal is igyekszünka hivatal tevékenységét közérthetõen el-magyarázni kedves olvasóink számára. Ki-rívó kartellbírságról most nem tudunk be-számolni, az érdekesebb versenytanácsihatározatok a fúziós ügyek és a fogyasz-tók megtévesztése körébõl kerültek ki. Az

idén indított számos eljárás azonban elõ-rejelzi, hogy az év végén és a jövõ év ele-jén több kartellügyben születhet érdeklõ-désre számot tartó döntés. A szakmai té-mák kapcsán különösen figyelmükbeajánlom a GVH megújult engedékenységipolitikájáról, a médiaágazati vizsgálateredményeirõl és az egyoldalú banki szer-zõdésmódosítás újraszabályozása terénelért sikerekrõl szóló írásokat.

Az elõszó adta lehetõséget szeretnémarra is felhasználni, hogy ezúton köszön-jem meg egyik kedves kollégám, BodócsiAndrás két évtizedes munkáját: verseny-tanácsi mandátuma június végén lejár.Azoknak, akik ismerik, nem kell hosszan ír-nom arról, hogy nélküle minden bizony-nyal máshogy festene ma a versenyhiva-tal. Személyiségéhez hûen nem egy hosz-szú „sztár-interjúval”, hanem egy árazás-hoz kötõdõ tanulmányának közléséveltisztelgünk szakmai hozzáértése és embe-ri példamutatása elõtt.

TÓTH TIHAMÉR

2

Elõszó

Tavaszi elõszó

A Versenykultúra Központa GVH honlapjánA verseny- és fogyasztói kultúra fejlesztése érdekében fejti ki tevékenységét a Versenykultúra Központ (VKK).A www.gvh.hu honlapon a nyitólapon található VKK logóra kattintva hasznos információkhoz lehet jutnimunkájáról, rendezvényeirõl, meghirdetett pályázatairól és az általa támogatott programokról. A kiadványok ésa Versenytükör eddig megjelent valamennyi száma is megtalálható itt, letölthetõ formátumban.

Tartalom

3

Elõszó

A GVH döntései

Az elmúlt három hónapdöntései

Az „akár” reklámokmegítélése

Építõipari fúziós engedély feltétellel

Tesco-kutakkal bõvülheta Shell benzinkút-hálózata

Tárgyalóteremben történt

Jogerõs ítélet a MÁV ellen

Jogerõs ítéleta tojáskartell ügyben

Nem volt cementkartella jogerõs ítélet szerint

Versenypártolás

A GVH médiaágazativizsgálatának eredményei

A GVH hírei

A 2009. március–májusidõszakban indult egyesversenyfelügyeleti eljárások

Egyoldalú szerzõdés-módosítási jog –jogszabályalkotás a GVH javaslatai nyomán

Ügyfélszolgálat

Az OECD-MagyarBudapesti Versenyügyi

Regionális Oktatási Központ(ROK) munkájából

Szeminárium a vertikáliskorlátozásokról

Szeminárium az összefonódásokról

A Versenykultúra Központ hírei

A VersenykultúraKözpont tevékenysége

Versenyjogi különdíj az OTDK jogtudományiés közgazdaság-tudományi szekciójában

Tanulmány a túlzó árazásról

Versenystatisztika adatbázis

Reklámjogi konferenciaaz AmCham és a VKKszervezésében

Hírek a nagyvilágból

Versenyjogi fejlemények

Az Unióban történt

Bizottsági reakciók a pénzügyi válságra

Bizottsági jelentés az 1/2003/EK rendeletalkalmazási tapasztalatairól

Elemzések

Kováts Surd:Verseny a pénzügyi szektorban – a válság üzenete

Bodócsi András:Az árak versenyhatóságiellenõrzésének kérdõjelei

Szathmáry Judit ésZubriczky Barbara:A kereskedelmi törvényalkalmazása soránszerzett tapasztalatok

Száraz Emese:Liberalizáció a magyarvillamosenergia-piacon

Portré

Rövid portré az ukrán versenyhatóságról

A GVH tevékenysége számokban

Elõzetesstatisztikai adatok44447777

44445555

44441111

33335555

22229999

22228888

22226666

22224444

22223333

22221111

22220000

22220000

11119999

11119999

11118888

11118888

11117777

11115555

11114444

11111111

11110000

9999

8888

7777

6666

5555

4444

2222

Fotó

: MTI

Fotó

: MTI

Fotó

: MTI

A GVH döntései

4

Az elmúlt három hónap döntéseiA Versenytanács az elmúlt hónapokban 23 versenyfelügyeleti eljárásban hozott döntést. Az alábbi áttekintés nem tartalmazzaazokat a döntéseket, amelyeket a Versenytanács a vizsgáló végzésével szemben benyújtott jogorvoslati kérelemre hozott meg.

Gazdasági erõfölénnyel, jelentõs piaci erõvel való visszaélés

Vj-92/2008. Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. megszüntetés

Vj-129/2008. Hyundai Holding Hungary Kft. megszüntetés

Versenyt korlátozó megállapodás

Vj-7/2008. Castrol Hungária Kereskedelmi Kft. részben jogsértés megállapítása kötelezéssel, részben annak megál-lapítása, hogy az adott kikötések nem minõsülnek gazdaságiversenyt korlátozó megállapodásnak

Vj-99/2008. Magyar Orvosi Kamara megszüntetés

Vj-129/2008. Hyundai Holding Hungary Kft. megszüntetés

Összefonódás

Vj-124/2008. Bonitas 2002 Befektetõ és Tanácsadó Kft. és Forrás Vagyonkezelési ésBefektetési Nyrt., Tendre Takarmányipari Kft.

annak megállapítása, hogy a vállalkozások elmulasztották a GVHengedélyét kérni az adott ügylethez, bírság kiszabása a Bonitas 2002Befektetõ és Tanácsadó Kft. esetében (17 millió Ft), az ügylet engedé-lyezése

Vj-125/2008. Tendre Takarmányipari Kft., Bábolna Takarmányipari Kft. annak megállapítása, hogy a Tendre Takarmányipari Kft. elmulasz-totta a GVH engedélyét kérni az adott ügylethez, bírság kiszabása aTendre Takarmányipari Kft. esetében (2 millió Ft), az ügylet engedé-lyezése

Vj-146/2008. Strabag SE, Cemex Austria AG engedélyezés elõzetes feltétellel

Vj-160/2008. Feketesas Pharma Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Panda PatikaKereskedelmi és Szolgáltató Kft.

engedélyezés

Vj-9/2009. Dusla a.s. , Devecseri Agrokémiai Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. engedélyezés

Vj-11/2009. Pharmanova Vagyonkezelõ Zrt., Europatika Gyógyszertár-üzemeltetõ és Szolgáltató Kft., Gyógyszertér Gyógyszertár-üzemeltetõ és Szolgáltató Kft., MIX Kereskedelmi és Vendéglátó Kft.,Nyíregy-Pharma Gyógyszerkereskedelmi Kft., Fehérvár-PharmaGyógyszerkereskedelmi Kft., Elsõ AW Kereskedelmi 2008 Kft.,Harmadik AW Kereskedelmi 2008 Kft.

részben engedélyezés köztelezettség elõírásával, részben annakmegállapítása, hogy az adott ügylethez nem szükséges a GVHengedélye

Vj-14/2009. Hungaropharma Gyógyszerkereskedelmi Zrt., Vektrum Kereskedelmiés Szolgáltató Kft.

engedélyezés

Vj-17/2009. Shell Hungary Kereskedelmi Zrt., Tesco Global Áruházak Zrt. engedélyezés

Vj-18/2009. Magyar Telekom Távközlési Nyrt., KFKI Direkt Kft. engedélyezés

Vj-33/2009. Samsung Electronics Co., Ltd. és Samsung Elektro-Mechanical Co.Ltd.

engedélyezés

Vj-36/2009. Kabai Táp és Takarmányfeldolgozó Zrt., PANNONMILL-TAKARMÁNYTakarmányipari Kft.

engedélyezés

Vj-41/2009 COOP Szolnok Kereskedelmi Zrt., HÉLIKER Kereskedelmi Zrt. engedélyezés

Fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat

Vj-145/2007. Beiersdorf Vegyészeti Termelõ és Forgalmazó Kft. jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásá-nak megtiltása, bírság kiszabása (110 millió Ft)

Vj-56/2008. Johnson & Johnson Egészségügyi és Babaápolási Termékeket Gyártóés Forgalmazó Kft.

jogsértés megállapítása, a jogsértõ magatartás további folytatásá-nak megtiltása, bírság kiszabása (70 millió Ft)

Vj-81/2008 K&H Bank Zrt. megszüntetés

Vj-86/2008. Gold Island Kereskedelmi és Szolgáltató 2002 Bt., PG 2000 Építõipariés Szolgáltató Kft., Nature Force Kereskedelmi Kft.

jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (Gold Island Bt.: 5 millió Ft,PG 2000 Kft.: 1,5 millió Ft, Nature Force Kft.: 1,5 millió Ft), a jogsértõmagatartás további folytatásának megtiltása a Gold Island Bt. és aNature Force Kft. esetén, a Gold Island Bt. és a Nature Force Kft.kötelezése helyreigazító nyilatkozat közzétételére

Vj-90/2008. Citibank Europe plc. Magyarországi Fióktelepe jogsértés megállapítása, bírság kiszabása (5 millió Ft)

Vj-100/2008. Intersport Austria GmbH, IS Sport Kereskedelmi és Szolgáltató Bt.,„Aktív Szabadidõ” Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., DEKAKereskedelmi Kft., SPG Sportcikk Kft., Kitzinger-SPORT Kft.

jogsértés megállapítása, az Intersport Austria GmbH esetébenbírság kiszabása (5 millió Ft)

Vj-154/2008. NATURA-PRO Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztõ Kft., YESSEUROPE Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

részben megszüntetés kötelezettségvállalással, részben a YESSEUROPE Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. esetében jogsértés megál-lapítása, kötelezés a határozat közzétételére, bírság kiszabása(3 millió Ft)

Vj-156/2008. KIKA Lakberendezési Kft. megszüntetés

Vj-165/2008. Hild Ingatlanbefektetõ Kft., Hild József Örökjáradék Zrt. a Hild Ingatlanbefektetõ Kft. esetében megszüntetés, a Hild JózsefÖrökjáradék Zrt. esetében részben megszüntetés, részben jogsértésmegállapítása, bírság kiszabása (30 millió Ft)

A GVH döntései

5

Az „akár” reklámok megítéléseA Gazdasági Versenyhivatal a K&HBank Zrt. ellen a fogyasztói döntésektisztességtelen befolyásolása miatt in-dított eljárást megszüntette. A K&HBank tájékoztatásai során a „K&H meg-takarítások” termékcsoportot 2007.november 1–30-ig „akár 10%-os ka-mattal, tisztán, egyszerûen”, illetve a„K&H lekötött betétet” 2008. január12. és február 12. között „akár 9%-oskamattal, tisztán, egyszerûen” szlo-gennel hirdette.

A 9%-os, illetve 10%-os kamathoz azalábbi feltételek kapcsolódtak:

a) új betét lekötése, b) a lekötés összeghatára min. 500 000

forint, max. 200 millió forint, c) futamidõ: 60 nap.A betét lekötéséért kínált kamat mérté-

ke olyan lényeges tulajdonság, amelyalapvetõ hatással van a fogyasztók dönté-sére. Az eljárás alá vont által becsatoltmarketingkommunikációs stratégiák ál-tal is igazolható, hogy a hirdetések fõ üze-netére – a betéti kamat mértékére – amegtakarítással rendelkezõ fogyasztókérzékenyek. Az eljárás alá vont által ren-delkezésre bocsátott piackutatás alapjánaz is megállapítható volt: az intenzív kam-pánnyal meghirdetett magasabb kamat-mérték elõsegíti, hogy a hirdetõ bank be-kerüljön abba a csupán 2 vagy 3 szereplõskörbe, amelynek ajánlataiból a fogyasztóválaszt.

Az K&H Bank az integrált kommuniká-ció eszközével kívánta elérni a megcélzottfogyasztói kört. A Versenytanács többszörkifejtett álláspontjának megfelelõen eb-ben a döntésében is megerõsítette, hogyaz integrált kommunikációs kampány,mint eladásösztönzõ technika alkalmazá-sa nem jelenti azt, hogy a kampány egyeselemei önállóan nem kell hogy megfelel-jenek a jogszabályi elõírásoknak.

A vizsgált kommunikációs eszközök ki-emelt üzenete a kamat mértéke volt. A ka-mat mértékéhez kapcsolva az „akár” és a„tisztán, egyszerûen” kifejezések látha-tók, amelyek így a fõüzenet részévé vál-tak. A reklámok a fõüzenettõl elkülönülvetartalmazták a fogyasztói döntés szem-pontjából fontos tulajdonsághoz – a hir-

detett kamathoz – kapcsolódó feltétele-ket.

A Versenytanács álláspontja szerint akamat mértékéhez kapcsolt „akár” és a„tisztán, egyszerûen” kifejezések a fo-gyasztó számára ellentétes üzenetet hor-doznak. Míg az „akár” kifejezés feltételes-ségre utal, addig a „tisztán, egyszerûen”azt közvetíti a fogyasztók felé, hogy a ka-mat egyszerûen, feltételek nélkül érhetõel. A K&H Bank ezzel ellentétben a reklá-mozott termékeket feltételekkel kínálta. AVersenytanács álláspontja szerint azokona reklámeszközökön, amelyeken a hirde-tett terméktulajdonsághoz kapcsolódófeltételek a fogyasztó számára nem észlel-hetõek, a „tisztán, egyszerûen” szlogen al-kalmazása elvileg csökkentheti vagy kiolt-hatja az „akár” kifejezés feltételekre utalójelleget.

A Versenytanács értékelte, hogy érzé-kelhetõ különbség fedezhetõ fel a határo-zott reklámígéret (pl. „10% kamat”), és az„akár” kezdetû (pl. „akár 10% kamat”) rek-lámállítások között. A Versenytanács ta-pasztalata szerint ez utóbbival a hirdetõjellemzõen a – reklámozott terméktulaj-donság tekintetében – legelõnyösebbajánlatát közvetíti a fogyasztó felé. A Ver-senytanács álláspontja szerint az „akár”fordulat alkalmazása a fogyasztó számáraegy nem szükségszerûen megvalósuló le-hetõséget jelent, továbbá azt jelzi, hogy akiemelten hirdetett terméktulajdonságeléréséhez feltételek is kapcsolódhatnak.Az „akár” fordulat alkalmazása esetén isérvényesülnie kell azonban a reklámokkalszemben megfogalmazott azon általánosversenyjogi elvárásnak, mely szerint egy-részt a reklám szövegének valósnak kelllennie, másrészt nem hallgathat el a ter-mék lényeges, a fogyasztó választását be-folyásoló jelentõs tényt, körülményt.

A kiemelt terméktulajdonsághoz kap-csolódó feltételek megjelenítése történ-het közvetlenül vagy közvetett módon. Afogyasztó számára a közvetlen megjelení-tés a legkedvezõbb, hiszen ugyanazon areklámeszközön egyidejûleg kap tájékoz-tatást a kedvezõ tulajdonságról, valaminta kapcsolódó feltételek létezésérõl és tar-talmáról. A közvetett megjelenítés eseté-ben a fogyasztó csak a kiemelt – általábanvonzó, a fogyasztói érdeklõdés kiváltásá-ra alkalmas – terméktulajdonságról sze-rez tudomást, a kapcsolódó – jobbára a fo-gyasztói elérést korlátozó – feltételeketkésõbb, további keresés révén éri el. A Ver-senytanács szerint a közvetett megjelení-tés nem válik automatikusan jogszerûvéazzal a felhívással, hogy „a tájékoztatás

nem teljes körû”. A közvetett megjelení-tés esetében is elvárás az egyidejûség, az-az a fogyasztónak – a fióki tájékozódástmegelõzõen – ugyanazon a reklámeszkö-zön, jól észlelhetõen, a kiemelten hirde-tett terméktulajdonsághoz szorosan kap-csolódóan szükséges a feltételek létezé-sérõl tudomást szereznie. Adott körülmé-nyek között külön vizsgálandó, hogy a fo-gyasztó kapott-e információt arról az esz-közrõl, ahol a feltételek megjelenítésemár közvetlenül történik.

A fogyasztói döntéshozatal szempont-jából a kiemelt terméktulajdonsághozkapcsolódó feltételek létezésérõl való is-meret mellett azok érvényesülése is meg-határozó. Kizárólag a kommunikációs esz-köz és az információ jellegének értékelé-sével dönthetõ azonban csak el, hogy afeltételek fentiekben részletezetteknekmegfelelõ, közvetett megjelenítése alkal-mas-e a fogyasztók tisztességtelen befo-lyásolására. A Versenytanács hangsúlyoz-ni kívánja, hogy a feltételek közvetettmegjelenítése sem teszi jogszerûvé azolyan reklámot, amely esetében a tájékoz-tatásban megfogalmazott ígéret – a felté-telekkel együtt – csupán egy elméleti le-hetõséget kínál a fogyasztó számára.

A Versenytanács álláspontja szerint az areklámban közzétett állítás, amely az„akár” fordulatot a fogyasztó számára jólészlelhetõen, a kiemelt terméktulajdon-sághoz kapcsolódóan alkalmazza, a felté-telek legalább közvetett módon történõmegjelenítésére alkalmas magatartás.

A GVH döntései

6

Mindezzel együtt megtévesztõnek mi-nõsülhet abban az esetben, ha

– a tájékoztatást közzétevõ vállalkozás-nak nincs olyan terméke, melyre a hirde-tett mérték jellemzõ,

– a reklámban kiemelten megjelenõ –elsõsorban ár/árjellegû – üzenetet a felté-telek lényegesen módosítják,

– a feltüntetett mérték csak szélsõségesesetben, a vizsgált terméktulajdonság te-kintetében atipikus fogyasztói kör számá-ra elérhetõen érvényesül.

Építõipari fúziós engedély feltétellelAz Európa egyik vezetõ építõipari vál-lalkozáscsoportjaként számon tartottStrabag SE 2008 júliusában kötött szer-zõdést a Cemex Austria AG valamennyirészvényének megvásárlására. AStrabag az építõipar minden területénjelen van, de tevékenysége kiterjed akapcsolódó szolgáltatásokra (pl. pro-jektfejlesztés), valamint az építõ-anyagok elõállítására és forgalmazá-sára is. A csoport Magyarországon épü-letek, autópályák, utak, hidak, alagu-tak építésével, transzportbeton (elõ-kevert beton) gyártásával, valamint azépítõiparban anyagként felhasználtúgynevezett aggregátumok (homok éskavics, mészkõ és dolomit, andezit ésbazalt) kitermelésével foglalkozik. Amegvásárolt Cemex-csoport tagvállal-kozásai Ausztria és Magyarország te-rületére kiterjedõen építõanyagok bá-nyászatával, elõállításával és forgal-mazásával foglalkoznak. A csoport Ma-gyarországon transzportbeton (elõke-vert beton) gyártásával; aggregátu-mok kitermelésével; valamint burkoló-kõgyártással foglalkozik.

A fúzióra lépõ mindkét vállalkozás jelenvan a transzportbeton-elõállításban, vala-mint az aggregátumok bányászatában.Ezeken a területeken tehát esély volt arra,hogy a Strabag és a Cemex egyesülésétkövetõen a piaci verseny mérséklõdjön. Aversenyhatóság így e területeken alapo-san megvizsgálta a fúzió várható hatásait.

A Strabag- és a Cemex-csoport együttesrészesedése a transzportbetonpiacontöbb, egymástól elkülönülõ földrajzi kör-zet esetében is jelentõsen meghaladja azta 20 százalékos mértéket, amely felettnem zárhatók ki káros versenyhatások.Salgótarján esetében például a Strabag-és a Cemex-csoport együttes részesedésea transzportbeton piacán meghaladja a90 százalékot. Ez a mérték azt valószínûsí-ti, hogy a Strabag-csoport a fúziót követõ-en egyedüli erõfölényes helyzetbe kerül.Ennek részletesebb vizsgálata azonbannem vált szükségessé, mert a Strabag SE afúzió elõzetes feltételeként vállalta, hogya Cemex-csoport tulajdonosával eladatjaannak Salgótarjánban lévõ transzportbe-tonüzemét.

Kaposvár, Kecskemét és Békéscsaba te-kintetében a Strabag- és a Cemex-csoportegyüttes piaci részesedése 50 százalék fe-letti. Erõfölényes helyzet valószínûlegmégsem jön létre a fúziót követõen, mertegyrészt mindhárom területen jelen van akét legnagyobb országos versenytárs(Holcim, Heidelberg) valamelyike; más-részt ezen vállalkozások és az egyes terü-leteken jelenlévõ további versenytársakegyüttes kapacitása meghaladja az adottterület transzportbetonigényének két-szeresét. Sopron esetében a Strabag- és aCemex-csoport együttes részesedése 40százalék feletti. Az adott területen azon-

ban mindhárom országos versenytárs(Holcim, Heidelberg, Betonpartner) jelenvan az igények két-háromszorosát kitevõkapacitásokkal, ezért az egyedüli erõfölé-nyes helyzet kialakulása kizárható. Nyír-egyháza tekintetében 40 százalék feletti aStrabag- és a Cemex-csoport együttes pi-aci részesedése, ami azonban gyakorlati-lag megegyezik – az igények többszörö-sét kitevõ kapacitással rendelkezõ –Holcim részesedésével, ezért egyedülierõfölényes helyzet kialakulásával szinténnem kell számolni. Pécs–Siklós körzeté-ben a Cemex-csoport piaci részesedése ki-ugróan magas, 60 százalék feletti. AStrabag-csoport ugyan rendelkezik egy, aHeidelberggel közösen irányított 10 szá-zalék alatti részesedésû üzemmel, azadott területen azonban hat további ver-senytárs van jelen, melyek együttes kapa-citása az igények több mint hatszorosa.Ezért egyedüli erõfölényes helyzet kiala-kulása vagy megerõsödése ezen a terüle-ten sem valószínûsíthetõ.

Szeged és Miskolc tekintetében aStrabag-csoport 30 százalék alatti piacirészesedésû üzeme mellett a Cemex-csoport egy másik vállalkozással közö-sen irányít egy-egy 20-30, illetve 10-20százalékos piaci részesedésû üzemet. Azösszefonódás következtében kialakuló40, illetve 50 százalék alatti együttes pia-ci részesedés sem tekinthetõ azonban

Fotó

: MTI

A GVH döntései

7

olyan mértékûnek, mely egyedüli erõfö-lényes helyzet kialakulását valószínûsí-tené. Szegeden ugyanis jelen van aHolcim, Miskolcon pedig a Holcim és aHeidelberg is, továbbá mindkét terüle-ten több további versenytárs is, összes-ségében az igények többszörösét kitevõkapacitásokkal.

A fentiek alapján megállapítható volt,hogy a Strabag-Cemex-fúziónak kizáró-lag a transzportbeton piacán, és ott is csakSalgótarjánban és környékén lehetnek ká-ros versenyhatásai. Ám mivel a Strabagvállalta, hogy a Cemex tulajdonosával el-adatja a salgótarjáni transzportbeton üze-mét egy Strabagtól független vállalkozás-nak, a verseny mérséklõdésére azon a pia-con sem kell számolni. A GVH ezért aStrabag és a Cemex fúzióját a fenti felté-tellel engedélyezte.

Tesco-kutakkalbõvülhet a Shell benzin-kúthálózataA Shell Hungary Kereskedelmi Zrt. a2009. január 30-án kötött szerzõdésszerint 15 évig tartós bérletbe veszi aTesco Global Áruházak Zrt. 51 üzem-anyagtöltõ állomását. A Shell a RoyalDutch Shell Plc. által irányított Shell-csoport tagja. A csoport egyrésztüzemanyagok és kenõanyagok töltõ-állomásokon történõ kiskereskedelmiértékesítésével, továbbá töltõállomá-sain shop- és autómosó szolgáltatássalfoglalkozik. Az általa megvásárolt üz-letág pedig a Tesco egyes áruházai mel-lett végez üzemanyag- és kenõanyag-,valamint egy töltõállomáson autógázkiskereskedelmi értékesítést, továbbáshopszolgáltatást.

Üzemanyagok (benzin és gázolaj) és ke-nõanyagok országos töltõállomás-háló-zaton (úgynevezett színes kutakon) törté-nõ kiskereskedelmi értékesítésével Ma-gyarországon további 7 vállalkozás fog-lalkozik. Rajtuk kívül azonban több száz,ezen hálózatokhoz nem tartozó (úgyne-vezett fehér) töltõállomás is mûködik Ma-gyarországon. Az üzemanyagok éves ér-

tékesített mennyisége és a fõbb szereplõkpiaci részesedése az elmúlt néhány évbenérdemben nem változtak. A piac legna-gyobb szereplõje a Mol Nyrt., melynek ré-szesedése Magyarország egészét tekint-ve a töltõállomások számából és az azo-kon értékesített benzin és gázolaj, vala-mint kenõanyagok forgalmából is meg-haladja a 20 százalékot.

A 2007. évtõl az üzemanyag-kiskeres-kedelemben egy enyhe koncentrációs fo-lyamat indult meg. A negyedik legna-gyobb hálózattal rendelkezõ Agip meg-vette az akkor hatodik Essót; az ötödik leg-nagyobb részesedésû Lukoil pedig a he-tedik Jetet. Mindez azonban érdembennem változtatott a piac azon jellegén,hogy a töltõállomások mintegy kéthar-mada (az értékesített mennyiség többmint fele) a négy legnagyobb hálózathoz(Mol, Shell, OMV, Agip) tartozik. A verseny-hatóság által vizsgált összefonódás részt-vevõi és versenytársaik is úgy nyilatkoz-tak, hogy az üzemanyag kiskereskedelmipiacra történõ belépése elsõsorban felvá-sárlás révén képzelhetõ el, a piac ugyanislényegében telített. Az egyes hálózatok2008. évi átlagos listaárait országos szin-ten vizsgálva, három csoport különíthetõel. A Mol, az OMV és a Shell 1-2 forinttaldrágább az országos átlagnál. Az Agip ke-vesebb mint 1 forinttal felfelé, a Tesco

szintén kevesebb mint 1 forinttal, de lefe-lé tér el az országos átlagtól. A legalacso-nyabb árakat a Lukoil és a fehér töltõállo-mások érvényesítik.

A GVH ökonometriamódszerekkel vizs-gálta, hogy az üzemanyagok esetében mi-lyen összefüggés van a kistérségi kon-centráció és a kistérségben érvényesülõár között. A számítások eredményei aztmutatták, hogy nincs közgazdaságilagszignifikáns kapcsolat a koncentráció ésaz ár között. Szintén nem volt kimutatha-tó, hogy a Tesco töltõállomások jelenléteérzékelhetõ hatást gyakorolna a környe-zetükben lévõ Shell töltõállomások árazá-sára.

A versenyhatóság kialakult gyakorlataszerint az üzemanyagok kiskereskedelme– figyelemmel a benzin és a gázolaj közöt-ti, a termelésben és a forgalmazásbanmeglévõ kínálati helyettesítésre – egysé-ges árupiacot alkot, továbbá az üzem-anyagok tekintetében az érintett földrajzipiac Magyarország egész területe. A Tescotöltõállomások és a Shell-csoport Magyar-országon az üzemanyagok és kenõanyag-ok forgalmazása tekintetében együttesensem részesedik akkora mértékben (20 szá-zalék) a piacból, amely felett a GVH szerintfelmerülhetnek versenyaggályok, így azösszefonódást a versenyhatóság engedé-lyezte.

Fotó

: MTI

Tárgyalóteremben történt

8

A GVH 2005-ben indított eljárást aMÁV Zrt. ellen, mivel a vasúti piac-nyitás lehetõségeit kihasználni kí-vánó új piaci szereplõk részérõltöbb olyan jelzés is érkezett a GVH-hoz, amelyek a MÁV Zrt. pálya-használati szerzõdéskötési gya-korlatát és a pályához való hozzá-férés körülményeit kifogásolták.

A GVH eljárása három magatartást vizs-gált, és ennek eredményeképpen háromjogsértést állapított meg:

a) A GVH szerint versenyjogilag indoko-latlannak minõsült, ezáltal alkalmas volt amagánvasutak piacra lépésének nehezí-tésére, hogy a MÁV Zrt. Pályavasúti Üzlet-ága az országos közforgalmú vasútháló-zat használatához szükséges pályahasz-nálati szerzõdések megkötése során biz-tosítékként valamennyi magánvasúttólegységesen az éves pályahasználati díj 2,5hónapra esõ részének megfelelõ összegû,feltétel nélküli bankgaranciát kért.

b) Egyes pályaszakaszokhoz való hoz-záférés: a fenti magatartásséhoz hasonlóhatással volt a piacra a MÁV Zrt. azon ma-gatartása, amelyet a magánvasutak egyeskonkrét – de nem az országos közforgal-mú hálózathoz tartozó – pályaszakaszok-hoz (elsõsorban ipar- és rakodóvágányok-hoz) történõ hozzáférési igényeinek telje-

sítése során tanúsított, s amelyre különszabályozás nem vonatkozott. A MÁV Zrt.tulajdonában vagy kezelésében lévõ ipar-vágányok mûködtetését a MÁV Árufuva-rozási Üzletága látta el, amely egyben amagánvasutak fõ versenytársának számí-tott. Ennek következtében a MÁV egyiküzletága olyan – visszaélésre alkalmas –helyzetbe kerülhetett, hogy jórészt tõlefüggött a hozzáférési kérelmek érdemi el-bírálása, a hozzáférések biztosítása. A tár-saság számos esetben ténylegesen meg-akadályozta, illetve nehezítette azt, hogya magánvasutak az iparvágányokkal ren-delkezõ fuvaroztató cégeknek szállításifeladatokat teljesítsenek.

c) A hosszú távú, kizárólagos szállításiszerzõdések: uUgyancsak a piacra lépéstnehezítõ magatartásnak minõsült a MÁVZrt. részérõl az, hogy a piacnyitást meg-elõzõen, illetve közvetlenül azt követõennégy, kiemelt jelentõségû fuvaroztatócéggel több évre szóló, kizárólagos szállí-tási keretmegállapodást kötött. Ezen cé-gek (a MOL, a BorsodChem, a Mátrai Erõ-mû és a Magyar Alumínium Rt.) a megálla-podás hatálya alatt akkor sem fordulhat-tak a magánvasutakhoz, ha azok a MÁVZrt.-nél lényegesen kedvezõbb feltétele-ket tudtak volna kínálni.

A GVH a fenti jogsértések megállapítá-sa mellett 2006 júliusában a MÁV Zrt.-tegymilliárd forint versenyfelügyeleti bír-ság megfizetésére kötelezte (lásd Ver-senytükör 2006. októberi szám). A kisza-

bott bírság a MÁV Zrt. Árufuvarozási Üz-letágának méretével, a jogsértés súlyá-val és idõtartamával arányosan kerültmegállapításra. A GVH szerint a MÁV Zrt.által elkövetett versenyjogsértések külö-nösen érzékeny helyzetben és idõszak-ban érintették hátrányosan az újonnanpiacra lépni szándékozó magánvasuta-kat, kockáztatva ezzel a piacnyitás sike-rességét.

A GVH döntése ellen a MÁV a FõvárosiBírósághoz fordult jogorvoslatért. A bíró-ság döntésében alapjaiban helybenhagy-ta a versenyhatóság határozatát. Nem tar-totta ugyanakkor megalapozottnak a ha-tározat azon részét, mely szerint erõfö-lénnyel való visszaélésnek minõsülne az,hogy a MÁV a 2005. évre szóló pályahasz-nálati szerzõdés megkötésének elõfelté-teleként bankgarancia nyújtását írta elõ.A bíróság elfogadta a MÁV által elõterjesz-tett érvelést, és megállapította, hogy abankgarancia elõírása jogszerû volt. Ezentúlmenõen a bíróság nem értett egyet ajogsértés idõtartama kapcsán alkalmazottGVH- számítással, és e két tényezõ követ-keztében az eredetileg kiszabott 1 milli-árd forintos bírságot 700 millió forintracsökkentette.

A Fõvárosi Ítélõtábla a februári ítéletemind az elsõfokú bíróság ítéletét, mindpedig a versenytanácsi határozatot meg-változtatta. A jogsértés tekintetében úgyvélte a másodfokú bíróság, hogy a bank-garancia elõírása is jogsértõ, ezért változ-tatta meg a Fõvárosi Bíróság ítéletét. Aversenytanácsi határozatot pedig azértváltoztatta meg, mert a bírság kiszabásá-nak menetét nem tartotta jogszerûnek. AVersenytanács ugyanis arra tekintettel,hogy a jogsértés két évig tartott, az alap-összeg kétszeresét szabta ki bírságként. AFõvárosi Ítélõtábla indokolásában kifej-tette, hogy bár a jogsértés idõtartama sú-lyosító körülménynek minõsülhet, azon-ban nem lehet annak önmagában akkoranyomatékot tulajdonítani, hogy az amúgyis jelentõs mértékû bírságösszeg kétsze-rese kerül kiszabásra. Ennek megfelelõenaz Fõvárosi Ítélõtábla az egymilliárd forintösszegû bírságot ötszázmillió forintracsökkentette, mivel úgy vélte, hogy ezenbírságösszeg minden tekintetben arány-ban áll az ügyben feltárt körülményekkel,és az egyéni és általános megelõzés köve-telményeinek eléréséhez szükséges, ésegyben elégséges is.

Jogerõs ítélet a MÁV ellen

Fotó

: MTI

Tárgyalóteremben történt

9

Jogerõs ítélet a tojáskartell ügyben

A Gazdasági Versenyhivatal 2006.novemberében megállapította,hogy a Magyar Tojóhibrid-tenyésztõk és Tojástermelõk Szö-vetsége, valamint számos, az étke-zési tojás termelési és értékesítésipiacán tevékenykedõ vállalkozásversenykorlátozásra alkalmas ma-gatartást tanúsított, megsértve ez-zel a magyar és a közösségi ver-senyjogi szabályokat (lásd Ver-senytükör 2006. decemberi szám).A GVH 120 millió Ft-ra büntette aSzövetséget, továbbá összesen26,5 millió Ft bírságot szabott ki aMagyar Tojás Kft. tagjaira.

A GVH határozatában megállapította,hogy a Szövetség 2002-tõl kezdõdõenversenykorlátozó döntéseket hozott. ASzövetség minden évben közölte tagjai-val, hogy milyen árak betartása ajánlott, il-letve hogy a termelési ár megemelése ja-vasolt. 2002-ben importengedélyezésirendszert vezetett be, az aprótojás kivo-nására szólított fel, a késõbbi években atojótyúkállomány idõ elõtti csökkentését,a termelés 10 %-ának exportálását írta elõ,továbbá megszervezte a nagyobb terme-lõk közötti információkartellt. E magatar-tásokat egységbe kovácsolta a közösszándék: a hazai tojástermelõk érdekei-nek védelmét szolgáló módon biztosítania kívánatosnak tartott árszintet és a kíná-lati oldal stabilitását.

A határozat jogsértõnek minõsítettea nagyobb termelõk részvételével 2005.õszén zajlott két tanácskozást is. E meg-beszélésekre az észlelt „piaci zavarok”megoldása miatt került sor. Megállapít-ható volt, hogy olyan információkat kö-zöltek egymással – pl. nagyobb áruhá-zak irányában alkalmazott eladási áraik,készleteik nagysága –, amelyek jelle-güknél fogva befolyásolhatták árképzé-süket, ezáltal alkalmasak voltak az árver-seny korlátozására. E tanácskozásoklegalább egyikén részt vettek: aGyermelyi Tojás Kft., az Aranykorona Rt.,a Bólyi Zrt., a Capriovus Rt., a Családi To-jás Kft., a Farm Tojás Kft., a Magyar Tojás

Kft., a Szerencsi Mezõgazdasági Rt., aSzíjártó Bt., a Nyugat-Nyíregyházi Szö-vetkezet, az Agricola Rt., Aranybulla Rt.,Cse-Mi Farm Kft., a Mizse Tojás Kft., aNovogal a.s., a VITAL-EGGS Kft. és a Ma-gyar Tojás Kft..

Az információkartellnek minõsülõ ösz-szehangolt magatartás miatt a GVH különbírságot nem szabott ki, tekintettel a jog-sértés rövid idõtartamára és arra, hogy azszervesen illeszkedett a sSzövetség – márbírsággal sújtott – piacszabályozó maga-tartásához.

Végezetül, a határozat megállapította,hogy a Magyar Tojás Kft. jelenlegi és ko-rábbi tagvállalkozásai (az Agricola Rt., azAranybulla Rt., a Csabatáj Rt., az Érsekc-sanádi Mezõgazdasági Zrt., a GyermelyiTojás Kft., és a Máriahalmi Tojás Kft. jog-utódjaként a Gyermelyi Brojler Kft.) a kö-zös vállalkozáson keresztül egyeztettékpiaci áraikat és piacaikat. A jogsértés miatta vállalkozásokra 200 ezer Ft-tól 8,4 millióFt-ig terjedõ, összesen 26,5 millió bírságo-kat állapított meg a GVH.

A GVH határozata ellen a Szövetség éstíz eljárás alá vont vállalkozás nyújott bekeresetet, két eljárás alá vont vállalkozáspedig a felperesek pernyertességénekelõmozdítása érdekében beavatkozókéntlépett fel a perben. A bírósági felülvizsgá-lat során a felperesek döntõen arra hivat-koztak, hogy a GVH nem vette megfelelõ-en figyelembe a tojáspiacon a vizsgált idõ-szakban uralkodó nehéz gazdasági hely-

zetet, illetve nem értékelte a javukra aztsem, hogy a Szövetség és a vállalkozásokintézkedéseinek nem volt érdemi hatásaa piac mûködésére, valamint – álláspont-juk szerint – minden, a versenyhatóság ál-tal kifogásolt döntést és intézkedést aFöldmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Mi-nisztérium jóváhagyásával, egy majdaniállami intézkkkedés elõkészítése érdeké-ben hoztak.

A Fõvárosi Bíróság nem fogadta el a fel-peresek érveit, álláspontja szerint a GVHdöntésében megfelelõen figyelembe vet-te az eset releváns körülményeit (lásd Ver-senytükör 2008. júniusi szám).

A Fõvárosi Ítélõtábla a 2009. április 8-itárgyaláson akként változtatta meg az el-sõfokú bíróság ítéletének indokolását aGVH fellebbezése nyomán, hogy helybenhagyta a határozat indokolásának azonrészét, amely arra vonatkozott, hogy a To-jásszövetség jogsértést követett el, ami-kor a nagyobb termelõk két, 2005. évi in-formációkartelljét megszervezte.

A Tojásszövetségre kiszabott 120 millió Ftbírságot 60 millió Ft-ra mérsékelte a Táb-la. A bírság csökkentésének oka, hogy aVersenytanács által figyelembe vett eny-hítõ körülményeket a másodfokú bíróságszerint nagyobb nyomatékkal kellett vol-na figyelembe venni, így tehát új szem-pont értékelésére nem került sor.

A Fõvárosi Ítélõtábla a Magyar Tojás Kft.keretében elkövetett jogsértés miatt ki-szabott bírságokat a jogsértéssel érintett

Fotó

: MTI

Tárgyalóteremben történt

10

A GVH 2002. októberében megállapította, hogy a Ma-gyar Cementipari Szövetség, a Duna-Dráva CementKft. és a Holcim Hungária Cementipari Rt. 2001-igolyan információs rendszert mûködtetett, amelyegyes vállalkozásokra vonatkozó, máshonnan be nemszerezhetõ, a többi vállalkozás üzleti döntéseit befo-lyásoló üzleti adatokat tartalmazott, versenykorláto-zó módon egyeztették piaci magatartásukat. Jogsér-tõnek minõsítette továbbá a GVH, hogy a Holcim jog-elõdje által a forgalmazók javára alkalmazott kedvez-ményrendszer, amely szerint az import cementet nemforgalmazók emiatt árkedvezményben részesültek,gazdasági erõfölénnyel való visszaélésnek minõsül.

A versenykorlátozó információs rendszer mûködtetése miatta Duna-Dráva Cement Kft.-re 80 000 000 Ft, a Holcim Rt.-re 40 000000 Ft, az erõfölénnyel való visszaélés miatt a Holcim Rt.-re 30000 000 Ft bírságot szabott ki.

A Fõvárosi Bíróság 2005. januári ítéletében a GVH határozatátakként változtatta meg, hogy megállapította: a vállalkozásokversenykorlátozó magatartást nem valósítottak meg az informá-ciós rendszer mûködtetésével, egyben a Duna-Dráva CementKft.-t mentesítette a bírság megfizetése alól. Az erõfölénnyel va-ló visszaélés tekintetében ugyanakkor megállapíthatónak tar-totta a jogsértést, a Holcim Rt.-re kiszabott bírságot ugyanakkorkétharmadára, 20 000 000 Ft-ra csökkentette.

A fellebbezések nyomán eljáró Fõvárosi Ítélõtábla 2006-banrészben megváltoztatta az elsõfokú bíróság ítéletét, a gazdasá-gi erõfölénnyel való visszaélést megállapító rendelkezéseit ésaz e magatartás miatt kiszabott bírság összegét helybenhagyta,ugyanakkor az arra vonatkozó megállapítást, hogy az érintettvállalkozások az információs rendszer mûködtetésével verseny-korlátozó magatartást nem tanúsítottak, hatályon kívül helyez-te, és a Fõvárosi Bíróságot e körben a per újabb tárgyalására ésújabb határozat hozatalára utasította. A Legfelsõbb Bíróság2007-ben hozott részítélete hatályában fenntartotta a FõvárosiÍtélõtábla ítéletét az erõfölénnyel való visszaélés tekintetében.

Az információs kartellre vonatkozó megismételt eljárásban aFõvárosi Bíróság, majd pedig a GVH fellebbezése nyomán 2009-ben döntést hozó Fõvárosi Ítélõtábla is arra a következtetésre ju-

tott, hogy jogsértõ magatartás nem volt megállapítható. Az Íté-lõtábla szerint az GVH nem tette egyértelmûvé, hogy pontosanmely, máshonnan be nem szerezhetõ, a többi vállalkozás üzletidöntéseit befolyásoló üzleti adatok mikor, milyen körülményekközött történt közlését rótta a Tpvt. 11. §-ába ütközõ, információ-kartellnek minõsített jogsértésként a felperesek terhére. Nem fo-gadta el e körben a Fõvárosi Ítélõtábla azt a hivatkozást, amelyszerint a felperesek versenyfelügyeleti eljárásban tett nyilatko-zataiból konkrét irati bizonyíték hiányában is megállapítható,hogy a felperesek elismerték a releváns adatokat telephelyi, illet-ve vállalkozás szerinti bontásban tartalmazó adattár megismeré-sét. Összességben arra jutott a bíróság, hogy a rendelkezés-re álló bizonyítékok nem elegendõek ahhoz, hogy a felpere-sek versenyjogi felelõsségét megalapozzák. Az ítélet jog-erõs.

Nem volt cementkartell a jogerõs ítélet szerint

Fotó

: MTI

érvek alapján történõ szorzó alkalmazásamiatt mérsékelte az alábbiak szerint:

– Gyermelyi Tojás Kft. 8,4 millió helyett2,1 millió forint;

– Aranybulla Zrt. 3 millió helyett 750ezer forint;

– Agricola Zrt. 4,3 millió helyett 1 millió70 ezer forint;

– Földesi Rákóczi Kft. 3,2 millió helyett1 millió 70 ezer forint;

– Csabatáj Zrt. 3,2 millió helyett 800 ezerforint.

Ezen túlmenõen az Ítélõtábla hatá-lyon kívül helyezte a határozat 541-–542. pontjait, amelyeket az elsõfokúbíróság csak mellõzött. E pontokban al-kalmazta a GVH elõször a Tpvt. 78. § (6)bekezdése szerinti mögöttes felelõsségjogintézményét. Az Ítélõtábla a tárgya-láson elutasította a felperesek azon in-

dítványát, amely szerint a Tpvt. 78. § (6)-–(7) bekezdéseinek alkotmányellenes-sége miatt a bíróság függessze fel a pertés kezdeményezzen normakontrollt azAlkotmánybíróságnál. Ettõl függetle-nül a Tojásszövetség már kezdemé-nyezte a Tpvt. 78. § (6)-–(7) bekezdésé-nek alkotmánybírósági normakontroll-ját 2009. március 11-én kelt AB beadvá-nyával.

Versenypártolás

11

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH)2009 áprilisában zárta le az elekt-ronikusmédia-piacokkal foglalko-zó ágazati vizsgálatát1, ennek ta-pasztalatai elsõsorban az audiovi-zuális szabályozás alakítása soránhasznosulhatnak.

Az ágazati vizsgálatokról általánosságban

A konkrét vizsgálat ismertetése elõtt ér-demes áttekinteni az ágazati vizsgálat in-tézményének lényegét. A versenytörvényalapján2 az ágazati vizsgálatok célja a pia-ci folyamatok megismerése és értékelése,de ágazati vizsgálat indítására csak abbanaz esetben kerülhet sor, ha vannak olyanpiaci körülmények (ármozgások vagyegyéb jelek), amelyek arra utalnak, hogyaz adott ágazathoz tartozó valamely pia-con a verseny torzul vagy korlátozódik. Az,hogy a törvény megkülönbözteti egymás-tól az ágazati vizsgálatot és a versenyfelü-gyeleti eljárásokat3 , már önmagában jelzi,hogy az ágazati vizsgálat indítására okotadó körülmények esetében jellemzõen ki-sebb bizonyossággal valószínûsíthetõversenyproblémákról, illetve általáno-sabb, nehezebben behatárolható ésegyedi szereplõkhöz nem feltétlenül köt-hetõ körülményekrõl van szó. Az ágazativizsgálat lehetséges eredményeinek egyi-ke éppen az, hogy a GVH nagyobb bizo-nyossággal képes állítani egy vagy többpiaci körülményrõl, hogy az a verseny kor-látozására lehet képes, és ezzel egyidejû-leg pontosítani vagy szûkíteni tudja a ver-senyprobléma tárgyi és személyi fóku-szát. Átjárás az ágazati vizsgálat és aversenyfelügyeleti eljárás között azonbancsak akkor van, ha az is igaz, hogy az ága-zati vizsgálat által pontosabban körvona-lazott probléma versenyfelügyeleti eljá-

rás révén orvosolható. A GVH elnöke azágazati vizsgálatról készült jelentés alap-ján ekkor rendeli el versenyfelügyeleti el-járás indítását4. Ha az ágazati vizsgálatmegerõsíti a versenyprobléma létezését,de errõl bebizonyosodik az is, hogy aznem kezelhetõ versenyfelügyeleti esz-közökkel, akkor a GVH versenypártolás út-ján – a jogalkotó vagy szabályozó szervektájékoztatatásával – próbál megoldást ta-lálni.

Ágazati vizsgálat alapján a GVH arra akövetkeztetésre is juthat, hogy az indítástmegalapozó feltételezések mögött feltártrészletek nem valószínûsítenek (kellõ bi-zonyossággal) tényleges versenyproblé-mát, így nincs helye sem versenyfelü-gyeleti, sem szabályozási kezdeménye-zésnek. Fontos az ágazati vizsgálat ilyenkimenetének hangsúlyozása is: a GVHnem azért indít ágazati vizsgálatot, mertvalamilyen beavatkozást kíván megala-pozni, ellenkezõleg, a GVH éppen az indo-kolatlan beavatkozások esélyét csökken-tendõ végzi el a piacok versenyszempon-tú elemzését.

Az ágazati vizsgálatokhoz a versenytör-vény lényegében hasonló tényállás-feltá-rási eszközöket biztosít a GVH számára,mint a versenyfelügyeleti eljárások eseté-ben (az elõzetes értesítés nélküli helyszínikutatás kivételével), így a hivatal kérhetfelvilágosítást piaci szereplõktõl, tanúkathallgathat meg és szakértõt rendelhet ki.Emellett az ágazati vizsgálat végtermék-ének tekinthetõ jelentés nyilvánosságrahozatala elõtt a GVH az érintetteknek azelõzetes jelentést észrevételezés céljábólmegküldi, és részvételükkel meghallga-tást tarthat, és ezen észrevételezés, illetvekonzultáció eredményeit is beépítheti avégleges ágazati vizsgálati jelentésbe. Azágazati vizsgálat eredményessége nagy-mértékben függ az érdekeltek együttmû-ködésétõl, akik számára a felvilá-gosításkérésekre való válaszolás nyilvánterheket ró, de egyúttal lehetõséget is biz-tosít: az adott ágazat szereplõi a vizsgálatkeretében az általuk érzékelt valamennyiversenyaggályt (az azokat alátámasztó ér-veikkel, bizonyítékaikkal) jelezhetik aGVH-nak.

A médiaágazat vizsgálataindításának körülményei

A médiapiac ágazati vizsgálata kapcsánelõször - a fentebb kifejtettekre is tekin-tettel - célszerû az indítást indokoló körül-mények felvázolása, amelyek egyúttalmeghatározták azt is, hogy a GVH a mû-sorszolgáltatási értéklánc mely elemeitmilyen mélységben elemezte.

A mûsorszolgáltatási értéklánc – a tartalom-elõállítás – amit mûsorké-

szítõ vállalkozások, a szerzõi jogok tulaj-donosai és képviselõi végeznek: filmek,mûsorok gyártása, közvetítési jogok biz-tosítása;

– a szerkesztés – egyedi saját és nem sa-ját gyártású mûsorokból egységes mûsor-folyam - egy adott csatorna mûsorának -összeállítása, amit a mûsorszolgáltatókvégeznek;

– a csomagolás – csatornák elõfizetõicsomagokba válogatása, tartalomszer-kesztés nélkül; és

– az átvitel – a tartalomcsomagoláseredményeképpen létrejött kínálat fo-gyasztókhoz történõ eljuttatása valamely,arra alkalmas hálózaton/platformon tevékenységek sorozatát fedi.

Az értéklánc lényeges jellemzõje emel-lett, hogy a mûsorszolgáltatók vevõi

– egyrészt a reklámozók - hirdetõk, mé-diaügynökségek;

– másrészt a mûsorterjesztõk - és köz-vetve a nézõk/elõfizetõk.

A médiaágazati vizsgálat elõzményé-nek a Miniszterelnöki Hivatal által koordi-nált szabályozásstratégiai munka tekin-hetõ, hiszen ennek dokumentumai5 utal-tak elõször az ágazati vizsgálat indításáraokot adó egyes körülményekre.

E körülmények közül kettõ a mûsorter-jesztési piaccal, illetve a kábeltelevíziósplatform magyarországi szerepével kap-csolatban merült fel.

– A GVH egyrészt vizsgálta a mûsorszol-gáltatók kábelhálózatokhoz való hozzáfé-résének lehetõségeit, mivel feltételezhe-tõ volt, hogy a mûsorszolgáltatók piacralépésének sikere szinte kizárólag a kábel-televíziós hálózatokon való megjelené-

A GVH médiaágazati vizsgálatának eredményei

1 ÁV-2/2007. sz. ágazati vizsgálat; a lezáró jelentés elérhetõ aGVH honlapján (www.gvh.hu).2 A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozástilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban ver-senytörvény vagy Tpvt.), 43/C. § (1) bekezdés.3 Ezt a megkülönböztetést az is jelzi, hogy míg az ágazativizsgálat felügyelete a GVH elnökéhez tartozik, addig aversenyfelügyeleti eljárásokban a Versenytanács hoz dön-tést.

4 Tpvt. 43/E. § (3) bekezdés.

5 Digitális Átállás Stratégiája (DÁS), illetve a Nemzeti Audio-vizuális Média Stratégia (NAMS).

Versenypártolás

12

sen múlik, különösen annak fényében,hogy fõként reklámbevételre építõ mû-sorszolgáltatók ma Magyarországon jel-lemzõen nincsenek jelen, így az új belé-põk számára fontos lehet a mûsorterjesz-tõktõl kapott mûsordíj.

– Másrészrõl feltételezhetõ volt, hogy atartalom csomagolásának és átvitelénekintegrációja (vagyis, hogy nincsenek há-lózatüzemeltetõktõl független tartalom-csomagolók – olyan vállalkozások, akik atartalomszolgáltatók kínálatából szaba-don válogatva, az elõfizetõk igényeihezigazodva állítanak elõ és értékesítenek te-levíziós mûsorcsomagokat) szintén nehe-zítheti a mûsorszolgáltatók piacra lépé-sét, ezzel együtt csökkentheti a versenyintenzitását.

– A GVH harmadik, elõzetes probléma-felvetése a mûsorszolgáltatási piac rek-lámoldalához kapcsolódott: a mûsorszol-gáltatók nézettségének és reklámpiaci ré-szesedésének feltételezhetõ aránytalan-sága kapcsán felmerült, hogy ez a jelen-ség az országos kereskedelmi csatornákreklámértékesítési gyakorlatának, vagyvalamely más piaci körülmény potenciálisversenyt torzító hatásának lehet az ered-ménye.

A GVH a vizsgálat indítására okot adókörülmények miatt részleteiben csak amûsorszolgáltatók mûsorterjesztési ésreklámpiaci lehetõségeit vizsgálta, de tö-rekedett a teljes mûsorszolgáltatási érték-lánc szükséges mértékû áttekintésére is.

A vizsgálat folyamata

A GVH szinte valamennyi vizsgálati esz-közével élt a médiaágazati vizsgálatban: amûsorterjesztés mûszaki feltételeinekvizsgálatára a Budapesti Mûszaki és Gaz-daságtudományi Egyetem Távközlési ésMédiainformatikai Tanszékét rendelte kiszakértõként, míg a reklámpiaci elemzé-sekben a KPMG Kft. szakértõi segítségéretámaszkodott; írásbeli felvilágosítás-kéréssel számos piaci szereplõt és érde-kelt felet megkerestetett (ezek között voltmûsorszolgáltató, mûsorterjesztõ, mé-diaügynökség, hirdetõ, szakmai szervezetés hatóság); néhány fontosabb szereplõttanúként is meghallgatott. Emellett a je-lentés észrevételezése keretében beérke-zett véleményekre is tekintettel volt,azonban konzultációt az észrevételek jel-zésére a jelentés nyilvánosságra hozatalaelõtt nem tartott (mivel az észrevételt te-võk nagy része üzleti titokként kérte ke-zelni véleményét).

Következtetések

A médiaágazati vizsgálat általánosanarra a következtetésre jutott, hogy közvet-lenül egyik vizsgálat indítására okot adókörülmény kapcsán sem állapítható megazonnali6, egyedi versenyfelügyeleti eljá-rás vagy szabályozási kezdeményezésszükségessége. Azonban a terjesztési ésreklámpiacokhoz kapcsolódóan a vizsgá-lat feltárt több olyan – az indításra okotadó feltevésekhez közvetve kapcsolódó –körülményt, amelyekre a GVH a médiasza-bályozással kapcsolatban kifejtett véle-ményeiben tekintettel volt.

Az egyik mûsorterjesztéshez kapcsoló-dó problémafelvetés, a mûsorszolgálta-tók kábelhálózatokhoz való hozzáférésé-nek lehetõségei kapcsán a vizsgálat arra akövetkeztésre jutott, hogy a platformokközti verseny élénkülése miatt egyre ke-vésbé valószínû, hogy a kábelszolgáltatókindokolatlanul elzárkózzanak bizonyosmûsorok terjesztésétõl. A kiskereskedel-mi piaci verseny erõsödése ugyanis meg-szünteti a terjesztõk érdekeltségét arra,hogy a nagykereskedelmi piacon (a mû-sorszolgáltatókkal szemben) a csatornákterjesztésétõl indokolatlanul elzárkózza-nak, amely érdekeltséget a médiapluraliz-mus érvényesítésére szánt, már létezõszabályozás is csökkenti. A kapacitásokbõvülése a kábeltelevíziós platformon azanalóg szolgáltatások fennmaradása mi-att egy ideig korlátozott, azonban éppena platformok közti verseny már említetthatása miatt ez mégsem okoz beavatko-zást igénylõ versenyproblémát.

A kábeltelevíziós mûsorterjesztésselkapcsolatos másik problémafelvetés (ahálózatüzemeltetõktõl független tarta-lomcsomagolók hiánya) kapcsán a vizsgá-lat megállapította, hogy a kábelhálózato-kon a független tartalomcsomagolókmegjelenésének jelenleg egyrészt objek-tív korlátai vannak, másrészt az integráltcsomagolás önmagában nem akadályoz-za a mûsorszolgáltatási versenyt. A vizs-gálat alapján a teljes digitalizációt követõ-en a kábelhálózatokon lehetséges lesz akábelszolgáltató csomagjai mellett másszereplõk csomagjainak a továbbítása is,amelynek jogszabályi korlátai jelenleg

sincsenek, azonban ehhez a mûsorszol-gáltatók szerzõdési gyakorlatában is vál-tozásnak kell bekövetkeznie.

A televíziós reklámpiac, a két országoskereskedelmi csatorna reklámpiaci része-sedése és nézettsége közötti aránytalan-ság kapcsán a vizsgálat megállapította,hogy a feltételezett aránytalanság csak alegnézettebb országos kereskedelmi csa-torna, az RTL Klub esetében érzékelhetõ.Ennek mértéke - az ágazati vizsgálatbanrendelkezésre álló információk alapján - amegfelelõ nézettségi mutatóhoz viszo-nyítva nem kifogásolható, a reklámpiac sa-játosságai és a csatorna reklámhatékony-sági elõnyei miatt. Emellett a két országoskereskedelmi csatorna piaci helyzeténekés megítélésének alakulása (a piaci része-sedések változása; a tény, hogy a nagyobbhirdetõk szerint elegendõ a két országoskereskedelmi csatorna egyikét használni)arra utalt, hogy egyedi erõfölényes hely-zetük nem nyilvánvaló, ahogyan bizonyoskörülmények (a piaci részesedések aszim-metriája; az értékesítési rendszerek és árakközti különbségek; a transzparencia hiá-nya; a vevõk alkuereje) miatt a két csatornaközös erõfölényes helyzete sem volt egy-értelmûen megállapítható. Ennek megfe-lelõen a GVH a két országos kereskedelmicsatorna reklámértékesítési rendszerekapcsán – értve ezalatt a költési-arány vál-lalásokhoz kötött kedvezmények ésbónuszok vizsgált alkalmazását, valaminta mûsorszolgáltatók reklámidejének érté-kesítését végzõ értékesítõházak vizsgáltgyakorlatát – nem tartott szükségesnekspeciális szabályozási intézkedést vagyazonnali versenyjogi alapú beavatkozást.

Az ágazati vizsgálat során felismert két -a vizsgálat indításakor még problémafor-rásként elõre nem látott - fontos tényezõ,amelyeknek a mûsorszolgáltatási és mû-sorterjesztési verseny szempontjából isjelentõsége lehet: a digitális földfelszíniterjesztés és a nézettségmérés.

A digitális földfelszíni platformnak(DVB-T: Digital Video Broadcasting -Terrestrial) az ágazati vizsgálat alapján el-sõsorban a mûsorterjesztési piac szem-pontjából van jelentõsége, hiszen a mû-sorterjesztési verseny további élénkülé-séhez, és így a terjesztõk mûsorszolgálta-tókkal szembeni ,,fegyelmezéséhez’’ ér-demben hozzá tudna járulni. Emellettazonban a DVB-T-hálózat országos eléréstbiztosíthat (illetve a rendszer kiépítésétkövetõen a kábeles vagy más fizetõstelevíziószolgáltatással nem rendelkezõ,jelenleg is a földi vételt használó nézõk el-érését), így az ezen a platformon (is) elér-

6 A GVH jelentése utal arra, hogy amennyiben a piaci körül-mények vagy a piaci szereplõk magatartásának változása, il-letve egyéb felmerülõ piaci információk ezt szükségessé te-szik, a késõbbiekben a GVH élhet az egyedi versenyfelü-gyeleti eljárás lehetõségével mind a terjesztési, mind a rek-lámpiac vonatkozásában.

Versenypártolás

13

hetõ csatornák célcsoportja tágabb lehet.Amelyik csatorna úgy dönt, felkerül aDVB-T-hálózatra, annak a reklámpiaci po-zíciói ezért javulhatnak, de jellemzõen új-ra kell tárgyalnia az elõfizetési díjas ter-jesztést végzõ vállalkozásokkal is a terjesz-tés feltételeit, amely hordozza a mûsor-díjbevételek csökkenésének kockázatát.Bár a GVH - ahogy arra a jelentésben is utal- azzal nem ért egyet, hogy az a csatorna,amelyik az ingyenes földfelszíni terjesz-tésben megjelenik, önmagában ezért márnem is kérhet mûsordíjat az elõfizetésesszolgáltatási csomagokban való (vagyislényegesen eltérõ üzleti modellben mû-ködõ) terjesztésért, de az természetes,hogy a díj egy aktuális körülmények mel-letti alku tárgya lesz7.

A DVB-T-platform 2008. végi indulásaazonban nem volt zökkenõmentes, a GVHennek kapcsán úgy látta, hogy a platform-üzemeltetõ Antenna Hungária-csoportmagatartását, ha szükséges, a szabályo-zás (így a Nemzeti Hírközlési Hatóság)megfelelõ irányba tudja terelni. A GVH el-sõsorban a két országos kereskedelmi csa-torna távolmaradását kifogásolta, és minda médiatörvény-tervezetek kapcsán kifej-tett észrevételeiben, mind az ágazati vizs-gálati jelentésben ezen csatornák szabá-lyozási ösztönzését javasolta (a digitálisterjesztésben való részvétel céljából), mi-vel ez szabályozási oldalról nem volt meg-oldott. Hosszú távon, az analóg rendszerlekapcsolásakor már a két országos keres-kedelmi csatornának is mindenképp ele-mi érdeke lesz a csatlakozás, ugyanakkorrövid távon - reklámpiaci pozícióik lehetõleghosszabb védelme érdekében - nemfeltétlenül érdekük a DVB-T-platformonvaló jelenlét.

A két legnézettebb adás nélkül nyilván-valóan nem lehet életképes a szolgálta-tás, nélkülük más csatornák sem vállaljáka platformra való felkerülés - fizetõs mû-sorterjesztés feltételeinek újratárgyalásamiatt egyébként is jelentõs - kockázatát.

Pozitív fejlemény, hogy az ágazati vizs-gálati jelentés publikálását követõenmindkét csatorna szerzõdést kötött (ezfeltételezhetõen nem elsõsorban a GVHjelentésének vagy a médiatörvények kap-csán kifejtett véleményeinek a következ-ménye, de nem zárható ki, hogy ez is hoz-zájárult). Remélhetõleg rövidesen továb-

bi csatornák is csatlakoznak, és így a plat-formon a rendelkezésre álló kapacitást ki-használó széles kínálat jelenik meg.

A nézettségmérés kapcsán az ágazativizsgálat megállapította, hogy a reklám-piaci értékesítési rendszerek jelentõs mér-tékben támaszkodnak a nézettségmérés-re és a kisebb csatornákra, és a szûkebbcélcsoportokra vonatkozó megbízhatóadatok hiánya (amely a kisebb csatornákszerint a jelenlegi mérési rendszer jellem-zõje) nehezítheti a tematikus csatornákreklámpiaci érvényesülését. Emellett amegbízható nézettségi adatok ágazatiszabályozási célból (az elõfizetõi igénye-ken alapuló csomagképzés ellenõrzése8,illetve a véleménybefolyásoló képesség,mérték megítélése9) az állam számára isszükségesek.

A nézettségmérési adatok valutakéntfunkcionálnak a reklámpiacon, ezért egyegységes mérési rendszernek van létjo-gosultsága (az adatok összevethetõségemiatt), így a GVH nem önmagában azegyszolgáltatós modellt kifogásolta.Azonban a monopol kínálati oldallal ren-delkezõ piacokon jellemzõen vagy szabá-lyozásra vagy a szolgáltatási jog verse-nyeztetésére van szükség a vevõi oldaligényeinek, érdekeinek megfelelõ bizto-sítása, illetve a verseny hatékonyságnöve-lõ hatásainak érvényesülése érdekében. AGVH a nézettségmérés kapcsán ezért arraa következtetésre jutott, hogy rendszerespályáztatással, rögzített idõszakokra kel-lene kiválasztani a mérést végzõ vállalko-zást, mert ez a megoldás biztosíthatja leg-jobban az esetleges piaci problémákmegoldását, és azt, hogy a nézettségi ada-tok felhasználójává váló állam is a legked-vezõbb feltételekkel jusson hozzá e szol-gáltatáshoz. Erõsítette a GVH ez irányú el-képzelését, hogy az ágazati vizsgálati je-lentés konzultációja keretében a jelenlegnézettségmérést végzõ vállalkozás mel-lett másik két potenciális mérési szolgál-tató is észrevételt tett. Európában van pél-da arra, hogy a tendereztetést a nézettsé-gi adatok fontosabb vevõi önszervezõdõ-en is elindítják, de piaci megoldás hiányá-ban a pályáztatás kereteit az új médiasza-bályozás is elõírhatná, amely álláspontota GVH a médiatörvény-tervezetek kap-csán is képviselte.

A GVH az ágazati vizsgálatban egyébszabályozási igényt felvetõ körülménye-ket is azonosított, amelyek szintén a szak-mai alapokon nyugvó, korszerû média-szabályozás és jogharmonizáció szüksé-gességére hívják fel a figyelmet. Az ágaza-ti vizsgálat olyan konkrét hiányosságokrais rámutatott, mint a kiemelkedõ érdeklõ-désre számot tartó események közvetíté-sére vonatkozó kizárólagos közvetítési jo-gok szabályozásának elmaradása10, vagyaz országos mûsorszolgáltatók csatorna-alapítási és túlzott terjeszkedési korlátai.Elõbbi probléma a tartalmakhoz való hoz-záférés miatt lehet kulcskérdés, még ak-kor is, ha az ágazati vizsgálat alapján a ha-zai eredetû tartalmak szerepe jelenlegnem kifejezetten jelentõs a mûsorszolgál-tatók kínálatában. A megváltozott piacihelyzetben indokolatlan csatornaalapítá-si és terjeszkedési korlátok eltörlése pedigtöbb okból is kívánatos. A piacra lépésnyilvánvaló feltétele, hogy a mûsorszol-gáltató megfelelõ tartalmakkal, illetvemûsorkészítési lehetõségekkel rendel-kezzen, emiatt a viszonylag sok saját mû-sort gyártó országos mûsorszolgáltatók-nak a többi mûsorszolgáltatónál jobb esé-lyei lennének újabb, akár csak reklámbe-vételekre építõ csatornák alapítására. Akorlátozás emellett lényegében a Magyar-ország területén kívüli csatornaalapítástösztönzi, amely megoldás azon túl, hogynyilvánvaló társadalmi szintû hátrányok-kal járhat (pl. tartalomellenõrzés vagyadózás tekintetében), a cégcsoportszintûszinergiák kiaknázását is korlátozza.

A médiaágazati vizsgálat fejleményeitehát összességében azt igazolják, hogy aGVH a jogintézményt rendeltetésénekmegfelelõen használja: a GVH az ágazativizsgálat valamennyi érdekelt bevonásá-val a piaci folyamatok versenyszempontúés objektív elemzésére törekszik, amelyelemzés közvetlen egyedi eljárási követ-kezmény hiányában sem haszontalan. Afeltárt szabályozási hiányosságokat a GVHversenypártolás keretében próbálja meg-szüntetni, emellett a piaci ismeretek bõ-vülése a késõbbi versenyfelügyeleti mun-kát is segíti. A GVH bízik abban, hogy amegkezdett médiaszabályozási reform aközeljövõben folytatódni fog, és a jogal-kotó is épít majd a GVH ágazati vizsgálatá-nak eredményeire.

7 Általánosságban a versenyjogsértés lehetõségét csak a ter-jesztõkkel szemben gazdasági erõfölényben lévõ mûsor-szolgáltatók olyan indokolatlan diszkriminációja esetén le-het felvetni, amelyeknek káros versenyhatása valószínûsít-hetõ.

8 A mûsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló2007. évi LXXIV. törvény alapján már jelenleg is érvényesszabályozási körülmény.9 A 2008 végén, 2009 elsõ negyedévében napvilágot látottmédiatörvény-tervezetek alapján reális jövõbeli szabályzásielem lesz.

10 A Határok Nélküli Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról szó-ló, a 2007/65/EK irányelvvel módosított 89/552/EEC irányelv3. j) cikke is lehetõvé teszi, hogy a tagállamok bizonyos ki-emelkedõ érdeklõdésre számot tartó események kapcsánkorlátozzák a kizárólagos közvetítési jogok alkalmazását.

A GVH hírei

14

A GVH 2009. március 4-én versenyfelü-gyeleti eljárást indított a Magyar PostaÉletbiztosító Zrt. ellen, mert az általa érté-kesített PostaHozamÕr Plusz termékekbiztonságosságával kapcsolatosan vélhe-tõen téves állításokat közölt, melyek többformában is elérhetõk voltak a fogyasztókszámára. (Vj-32/2009)

A GVH Vj-158/2008. ügyszámon eljá-rást indított a Magyar Telekom Nyrt.vállalkozás kérelme alapján a ViDaNetKábeltelevíziós Szolgáltató Zrt. felettiirányításszerzés engedélyezésénekvizsgálatára. Mint ismeretes, korábbanmár folyt e tárgyban eljárás, de akkor akilátásba helyezett elutasító döntéstelkerülendõ a kérelmet visszavonták.

A GVH 2009. március 26-án indítottversenyfelügyeleti eljárásában azt vizs-gálja, hogy a Centrum Parkoló RendszerKft., a Fõvárosi Közterületi Parkolási Társu-lás és a Budapesti Önkormányzati Parko-lási Kft. a parkolási díjakhoz kapcsolódóügyviteli- és postaköltség felszámításávalmegsértették-e a gazdasági erõfölénnyelvaló visszaélést tiltó Tpvt. rendelkezést.(Vj-37/2009.)

A GVH észlelte, hogy a Kereskedelmiés Hitelbank Zrt. 2006. április 10-tõlkezdõdõen az általa nyújtott ingatlan-fedezet mellett nyújtott jelzáloghitele-ihez kapcsolódóan otthonvédelmiprogramot vezetett be, mely tartalmaaz aktuális termékjellemzõk és kondí-ciók függvényében változó volt. Az in-gatlanfedezetes jelzáloghitelekhez kí-nált otthonvédelmi programjának jel-lemzõirõl nyújtott tájékoztatásai alkal-masak lehetnek a fogyasztói döntésektisztességtelen befolyásolására, tekin-tettel arra, hogy az otthonvédelmiprogram ezen fogyasztói tájékoztatá-sokban megjelenõ elemei, jellemzõi afogyasztók számára nem minden eset-ben teljesültek. (Vj-21/2009)

A GVH 2009. március 31-én elõzetes ér-tesítés nélküli helyszíni szemlét tartott aFõkert Parkfenntartó- Kertészeti és Szol-gáltató Kft., a Garden Kertészeti és Erdé-

szeti Szolgáltató Kft., a Lián Kertészeti Kft.és a Pannon Park Forrest Parkfenntartó ésParképítõ Kft. székhelyein. Feltehetõ voltugyanis, hogy a négy vállalkozás 2004. év-tõl a fõváros kerületi önkormányzataiés/vagy azok saját tulajdonú vállalkozásaiáltal, parkrendezés tárgyában kiírt közbe-szerzési eljárásai kapcsán elõzetesenmegállapodtak a fõ- és alvállalkozói pozí-ciók elosztásáról, valamint a várható nyer-tesek személyérõl.(Vj-15/2009.)

A GVH 2009. április 16-án a Konsept-H Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.-nél, a Mûszaki Könyvkiadó Kft.-nél, aNemzeti Tankönyvkiadó Zrt.-nél, vala-mint a School Oktató, Kiadó és Gazda-sági Szolgáltató Bt.-nél tartott elõzetesértesítés nélküli helyszíni szemlét. Azeljárásindítást az indokolta, hogy arendelkezésére álló információk alap-ján feltehetõ volt, a könyvkiadó vállal-

kozások elõzetesen megállapodást kö-töttek az Oktatási Minisztérium által2001. május 31-én megjelentetett, azértelmi fogyatékos tanulók által hasz-nálatos tankönyvek kifejlesztésére ésgyártására kiírt pályázat elnyerése ér-dekében. A vállalkozások vélhetõenarról egyeztek meg, hogy a pályázatikiírásban szereplõ egyes tételekre me-lyik kiadó jogosult egyedül és kizáró-lag pályázatot benyújtani, továbbá tá-jékoztatták egymást jövõre vonatkozófejlesztési elképzeléseikrõl is. (Vj-44/2009.)

A GVH 2009. május 21-én eljárást indí-tott a Mezõgazdasági Szövetkezõk és Ter-melõk Országos Szövetsége, a Magyar Ag-rárkamara, az Élelmiszerfeldolgozók Or-szágos Szövetsége, a Tej Terméktanács, aMagyar Zöldség-Gyümölcs SzakmaköziSzervezet és Terméktanács, a Vágóállat ésHús Szakmaközi Szervezet és Termékta-nács, a Baromfi Terméktanács, az Orszá-gos Kereskedelmi Szövetség és az Általá-nos Fogyasztási Szövetkezetek és Keres-kedelmi Társaságok Országos Szövetségeellen. Az eljárás alá vont szövetségek, ka-marák, terméktanácsok által aláírt Élelmi-szer Termékpálya Kódex (a továbbiakban:Kódex) szerzõdési feltételekre, termékpá-lya szabályokra, illetve a kiemelt jelentõ-ségû hazai termékekre vonatkozó különszabályozást tartalmazó egyes pontjaiugyanis eltérõen kezelik a belföldi, illetvemás tagállamból származó termékeket. AKódex ezáltal alkalmas lehet arra, hogymegkülönböztesse a hazai, valamint ki-emelt jelentõségû hazai termékek elõállí-tásával és értékesítésével foglalkozó vál-lalkozásokat a más tagállamból származótermékek elõállítását, behozatalát és for-galmazását végzõ vállalkozásoktól, korlá-tozva ezáltal az utóbbiak magyarországiértékesítési lehetõségeit. A megállapodása tagállamok közti kereskedelmet is érint-heti, mivel az Magyarország egész terüle-tére kiterjed, és jellegébõl adódóan isolyan hatást fejthet ki, amelynek révén –az EK-szerzõdéssel elérni kívánt kölcsönösgazdasági átjárhatóságot akadályozva –megerõsíti a piacok nemzeti alapon törté-nõ feldarabolását. (Vj-65/2009.)

A 2009. március–május idõszakban indult egyes versenyfelügyeleti eljárások

§

A GVH hírei

15

Egyoldalú szerzõdésmódosítási jog – jogszabályalkotás a GVH javaslatai nyomán

Miért volt szükséga jelenlegi szabályozás

módosítására?

A GVH tevékenysége során sok eset-ben tapasztalta, hogy a hitelnyújtók általalkalmazott egyoldalú szerzõdésmódo-sítási gyakorlat ellehetetleníti az egyespiaci automatizmusok megfelelõ mûkö-dését, az egyedi versenyfelügyeleti eljá-rások pedig a hitelintézeti piacon tapasz-talható versenyprobléma tartós megol-dását nem teszik lehetõvé.

A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vál-lalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tör-vény 210. §-ában található fogyasztóvé-delmi tartalmú rendelkezések – különö-sen az egyoldalú, az ügyfél hátrányáratörténõ szerzõdésmódosításijog-kikö-tés, és az ezzel összefüggõ tájékoztatás –jelenleg hatályos szövege értelmében aszerzõdési feltételt csak akkor lehet egy-oldalúan, az ügyfél számára kedvezõtle-nül módosítani, ha a szerzõdés ezt – kü-lön pontban – a pénzügyi intézmény szá-mára meghatározott feltételek, illetvekörülmények esetére egyértelmûen le-hetõvé teszi.

A hatályos szabályozás következtébena hitelnyújtók olyan szerzõdési feltétele-ket készítettek, amelyek nemcsak a kö-rülmények változása, hanem a hitelnyúj-tó döntései következtében is lehetõvétették a módosítást. A magas váltási díjakkövetkeztében az ügyfelek kénytelenekvoltak elviselni a számukra kedvezõtlenváltoztatásokat, ráadásul több esetben ahitelnyújtók éppen a váltáshoz kapcso-lódó költségeket (pl.: a végtörlesztési dí-jakat) változtatták meg. A parttalan tar-talomhoz ugyancsak kifogásolható for-ma párosult, a szabályozás szerint ugyan-is az egyes változtatásokról történõ érte-sítést a módosítást hatálybalépését meg-elõzõ tizenöt nappal, a bankfiókokban el-helyezett hirdetményben kell közzéten-ni. Ennek következtében a fogyasztók alegtöbb változással már csak úgy szem-besültek, hogy érdemi válaszlépésekmegtételére nem nyílt lehetõségük. Azegyoldalú módosítások gyakorlata nem-csak az egyes fogyasztókat tette kiszol-

gáltatottá, hanem általánosságban iserõsítette a szerzõdéses aszimmetriát,mivel a fogyasztók a megkötött szerzõ-désük esetében mindössze tizenöt napiglehettek biztosak abban, hogy a szerzõ-désük megkötésekor hatályos kondícióklesznek irányadóak. Ez nyilvánvalóangyengíthette a fogyasztók ösztönzöttsé-gét a váltásra, aminek következtében aszerzõdéses aszimmetria tovább erõsö-dött.

A módosítások alkalmazásának gya-korlata a szabályozási környezet jóvoltá-ból egyrészt tartalmában túlzottan szé-les körû volt, másrészt formájában nembiztosított a fogyasztók számára megfe-lelõ lehetõséget arra nézve, hogy érdem-ben reagálhassanak az általuk esetlege-sen elfogadhatatlannak tekintett változ-tatásokra. Mindezen okokból kifolyólaga GVH a bankváltás akadályait vizsgálóágazati vizsgálatának megállapításaialapján kezdeményezte a vonatkozó jog-szabály módosítását.

A GVH általmegfogalmazott

javaslatok

A GVH a fogyasztók jóléte, a verseny ésa társadalmi hatékonyság érdekébenolyan szabályozás kialakítását kezdemé-nyezte, amely kezeli az egyoldalú szerzõ-désmódosítási gyakorlat következtébena hitelpiacokon generált problémákat. Amódosítási javaslat elsõsorban arra irá-nyult, hogy a már megkötött, illetve jö-võben kötendõ szerzõdéseknél

– a hitelintézetek ne alkalmazhassanakolyan kikötéseket, amelyek kapcsán sa-ját, minden külsõ körülménytõl függet-len döntésükkel változtathatják meg aszerzõdés feltételeit,

– a külsõ körülményekhez kapcsolódómódosíthatóságra olyan megoldás ala-kuljon ki, amely a módosításokat mindidõpontjuk, mind mértékük tekinteté-ben kiszámíthatóvá és ellenõrizhetõvéteszi, illetve a mértéktõl való eltérés irá-nya és aránya vonatkozásában,

– a hiteltermékek árazása váljon tran-szparensebbé,

– az ügyfeleket – ésszerû, az adott ban-ki termék jellegzetességeihez igazodóértesítési formát és idõt biztosítva – tény-leges döntési helyzetbe hozzuk a módo-sítás elfogadása vagy elutasítása tekinte-tében.

A javaslatok megvalósítása érdekébena GVH 2008 tavaszán egyeztetéseket kez-deményezett a különbözõ minisztériu-mok (SZM, GKM, IRM), a PSZÁF és a Bank-szövetség bevonásával. Az egyeztetése-ken a GVH az egyoldalú szerzõdésmódo-sítások mellett azt az álláspontot képvi-selte, hogy a jelzálog-hitel-intézetrõl és ajelzáloglevélrõl szóló 1997. évi XXX. tör-vény is módosításra szorul, mivel az ak-kor hatályos jogszabály megengedte,hogy a bank a teljes futamidõre vonatko-zóan elmaradt hasznát érvényesíthesseaz ügyfél irányába.

Törvényjavaslatés parlamenti viták

A GVH-val és szakmai szervezetekkeltörténõ egyeztetés nélkül, de valószínû-síthetõen a fenti kezdeményezések ha-tására a Pénzügyminisztérium 2008 de-cemberében T/8381. számon törvényja-vaslatot nyújtott be a parlamentnek,amely az egyoldalú szerzõdésmódosítá-sok kérdését is tartalmazta.

A törvényjavaslat elsõsorban az ingye-nes kilépés lehetõségével kívánta erõsí-teni a fogyasztók helyzetét a hosszú távúszerzõdéses kapcsolatokban. A javaslatmagasabb követelményeket állított azügyfélértesítéssel szemben, valamintigyekezett határt szabni az egyoldalúszerzõdésmódosításoknak azzal, hogylehetõvé tette a fogyasztókra nézve ked-vezõ változások érvényesítését is.

A törvényjavaslat kapcsán a GVH jelez-te, hogy bizonyos kérdésekben a javaslattovábbi szempontokkal történõ kiegé-szítését tartja kívánatosnak. Ezen erõfe-szítések azt eredményezték, hogy az ere-deti törvényjavaslathoz képest a végle-

A GVH hírei

16

ges törvényszöveg több, a fogyasztókranézve kedvezõ elemet tartalmaz, melyekközül kiemelendõ, hogy a törvény ren-delkezései nemcsak a törvény hatálybalépése után, hanem az azt megelõzõenkötött szerzõdésekre is irányadók. A GVHálláspontja szerint ugyanis ahhoz, hogya szabályozás érdemben segíteni tudja apiac hatásos mûködését, az is szükséges,hogy a módosíthatóság korlátozása amár megkötött szerzõdések esetében isalkalmazásra kerüljön, hiszen az érintettszerzõdések rendkívül nagy száma kö-vetkeztében a hitelkiváltási piacon folyóversenyt a jelenlegi rendszer fenntartásahátrányosan érintené. A GVH javaslataialapján megvalósult módosítások közöttszintén fontos helyet foglal el az érintettszerzõdések körének a mikrovállalatiügyfélkörre történõ kiterjesztése, ezenfogyasztói kör ugyanis a lakossági fo-gyasztókhoz hasonló sajátosságokkalrendelkezik.

Eredmények

A pénzügyi közvetítõ rendszer fel-ügyeletét érintõ egyes törvények módo-sításáról szóló 2009. évi XIII. törvényt azOrszággyûlés március 23-án fogadta el,a jogszabály a Magyar Közlönyben ápri-lis 3-án jelent meg. Az egyoldalú szerzõ-désmódosításokkal kapcsolatos változá-sok a törvény kihirdetését követõ 120.napon, 2009. augusztus 2-án lépnek ha-tályba.

Az új törvény a korábbihoz képest azalábbi területeken vezetett be változáso-kat:

– Ingyenes felmondás lehetõsége: akedvezõtlen módosítás esetén a fo-gyasztó ingyenesen felmondhatja a szer-zõdést.

– Személyre szóló értesítés: a módosí-tás hatályba lépése elõtti 60 napos pos-tai úton történõ értesítés.

– A módosítás okának egyértelmûvététele: a módosítást elõidézõ körülmé-nyek, feltételek és a költségelemek vál-toztatása között ok-okozati viszonynakkell lenni.

– Referencia-kamatlábas termékek: aváltoztatható kamatozás helyett a valódiváltozó kamatozás elõtérbe kerülése vár-ható annak következtében, hogy a refe-rencia- kamatlábhoz kötött termékekesetében nem él az ingyenes felmondás,

illetve az értesítési kötelezettség közti tá-jékoztatási idõszak.

– Új díjak bevezetésének tilalma: ez arendelkezés hivatott biztosítani azt,hogy a változások nyomon követhetõsé-gét ne befolyásolhassák új, innovatív díj-elemek.

Az új szabályozás úgy kezeli a szerzõ-déses aszimmetriából fakadó verseny-problémákat, hogy a módosítás hatály-balépését megelõzõen az ügyfelek sze-mélyes tájékoztatását írja elõ, melyneksegítségével döntési helyzetbe kerülnekarra vonatkozóan, hogy elfogadják-e azadott módosítást, vagy más hitelnyújtó-hoz fordulnak. Ez a lehetõség hatékonymûködésre készteti a hitelnyújtókat, hi-szen indokolatlan emelések esetén ügy-feleik elvesztésének lehetõségével kellszámolniuk.

A kilépési költségek kiiktatása önma-gában nem szünteti meg az összes váltá-si költséget, de jelentõsen csökkenti azo-kat. Ennek a megoldásnak hiányosságalehet a fogyasztók szempontjából, hogytovábbra is jelentõs belépési és keresésiköltségekkel kell szembesülniük, bár aközelmúlt tapasztalatai alapján ezek egyrészét – ha néha csak formálisan is – a ver-seny csökkenti.

A hitelintézetek szempontjából a je-lenlegi szabályozás annak a kockázatátnöveli, hogy egy kedvezõtlen változtatásesetén – még akkor is, ha az ügyfél azt jo-gosnak érzi – megnyílik az ingyenes elõ-törlesztés lehetõsége. Ezért még az indo-kolt változtatások esetén is tartaniuk kella bankoknak attól, hogy ügyfeleik elõtör-lesztési hajlandósága megnõ. Ez ellen alehetõség ellen nyújt védelmet a referen-cia-kamatlábhoz kötött változó kamato-zás esete, ami elõre kalkulálható kocká-zatok változása esetén az ügyfélterhekautomatikus változását okozza – az in-gyenes kilépés lehetõsége nélkül. Ter-mészetesen a referencia-kamatozás azügyfeleknek is nyújt kedvezményeket,hiszen az ügyfélterhek automatikus to-vábbadásának biztosítása jelentõs értéka pénzügyi piacokon, ahol a kedvezõ vál-tozásokat a hitelintézetek hagyományo-san lassabban adják tovább.

A módosítások további korlátját jelen-ti, hogy amennyiben a hitelnyújtó a vál-toztatás esetén valamely külsõ tényezõváltozására hivatkozva módosítja a felté-teleket, akkor az adott tényezõ ellenkezõirányú – az ügyfél számára kedvezõ – vál-toztatása esetén, az ellenkezõ irányú vál-toztatást is érvényesíteni kell. A szerzõ-désmódosítások ellenõrizhetõségét

szolgálja az a tétel is, hogy a szerzõdésnem módosítható új díjelemek beveze-tésével.

A jelzáloglevéllel fedezettkölcsönök

A törvénymódosítás során éles vitaalakult ki a jelzáloghitelek egyes típusaitekintetében. A törvény végsõ szövege-zése a GVH részvételével zajlott vitákvégeredményétõl eltérõen a jelzálogle-véllel fedezett hiteleket kivételként ke-zeli, és azokra a törvény rendelkezéseitnem rendeli alkalmazni.

A jelzáloglevéllel fedezett kölcsönökkivételével, egyidejûleg a törvény mó-dosította a jelzálog-hitel-intézetekrõlszóló törvény elõtörlesztésre vonatkozószabályait is. A korábbi szabályozás, amiszerint a jelzálog-hitel-intézet elõtör-lesztés esetén „elmaradt hasznát” érvé-nyesíthette, valamint kizárhatta a vég-törlesztést, úgy módosult, hogy „ajelzálog-hitel-intézet jogosult a lejáratelõtti visszafizetéssel járó költségeit ér-vényesíteni”.

Konklúzió

A GVH a törvénymódosítás során elér-te, hogy a jogszabály alanyi köre kiterjed-jen a mikro-vállalkozásokra, a módosítá-sok ne csak az újonnan megkötendõ, ha-nem a jelenleg élõ szerzõdésekre is vo-natkozzanak, beleértve a jelzáloghitele-ket. A jövõre vonatkozóan a GVH javasol-ja, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosí-tások rendszerének új szabályozása ke-rüljön kiterjesztésre a jelzáloglevéllel fe-dezett kölcsönökre is, továbbá azOrszággyûlés teremtse meg az állami tá-mogatások hordozhatóságának lehetõ-ségét, mivel az a hitelkiváltáshoz e ter-mékek esetében elengedhetetlenülszükséges. A szabályozás minél hatáso-sabbá tétele érdekében a GVH ugyan-csak javasolja, hogy az elõtörlesztési dí-jak mértékét a fogyasztási hitelekre vo-natkozó európai uniós szabályozás ma-gyarországi átültetése kapcsán ne csak afogyasztási kölcsönök, hanem a jelzálog-gal fedezett kölcsönök esetében is rög-zítsék.

A GVH hírei

17

Jó napot kívánunk! Itt a Gazdasági Versenyhivatal ügyfélszolgálata!

A Gazdasági Versenyhivatal ügyfélszol-gálatára 2008-ban több mint négyezermegkeresés érkezett. Az elmúlt két esz-tendõben megduplázódott az ügyfélszol-gálathoz fordulók száma, ami döntõen aze-mailben érkezett megkeresések növe-kedésének köszönhetõ. Mint elõzõ beszá-molónkban (Versenytükör 2008/3. szám)jeleztük, a hivatal ismertségének növeke-désével összefüggésben 2008. július 1-jé-tõl bõvült az ügyfélszolgálat, így ma márkét kolléga látja el ezt a feladatot.

A legtöbb érdeklõdõ továbbra is a fo-gyasztók megtévesztése, döntési szabad-ságuk korlátozása miatt veszi fel a kapcso-latot a hivatallal, ez tette ki a megkeresé-sek 36%-át. A fogyasztók jellemzõen a rek-lámkiadványban hirdetett termékek ak-ció alatti elérhetetlenségérõl, több táv-közlési szolgáltató megtévesztõnek tar-tott reklámjáról, és az egészségre ható ké-szítményekkel kapcsolatos megtévesztõtapasztalatokról számoltak be. A bankok-ra vonatkozó panaszok az egyoldalú szer-zõdésmódosításokat érintették (elõ- ésvégtörlesztési díj, kezelési költségek stb.).Az összefonódásokkal, kartellekkel kap-csolatos megkeresések száma továbbra isviszonylag alacsony, az összes megkere-sés 2-4%-a.

Az ügyfélszolgálat munkatársai a haté-konyság érdekében a beérkezett ügyeketelõszûrik, illetve az e-mailek 50 %-át ér-

demben megválaszolják. Alapelv a pon-tos tájékoztatás, aminek részét képezi,hogy a GVH hatáskörének hiánya eseténaz ügyfelet arról is tájékoztatják, problé-májával mely hatósághoz fordulhat. Ezmegrövidítheti az ügyfél számára az ügy-intézési határidõt, megtakarítva a panaszáttételhez szükséges munka- és idõszük-ségletet. Az ismétlõdõ problémák eseténaz ügyfélszolgálat részletesen kidolgozottformalevelekben tájékoztatja az érdeklõ-dõket.

Új és fontos ügyfélszolgálati feladatotjelentett az elmúlt év során a fogyasztók-kal szembeni tisztességtelen kereskedel-mi gyakorlatokról szóló 2008. évi XLVII.törvény (a továbbiakban Fttv.) hatálybalépésével a Nemzeti FogyasztóvédelmiHatóság, a Pénzügyi Szervezetek ÁllamiFelügyelete és a Gazdasági Versenyhiva-tal hatásköri megosztása, amelyet az Fttv.11. §-a szabályoz. Ezzel kapcsolatosan azáltalános tájékoztató levél kibõvült a Fo-gyasztóvédelmi és Jogi Iroda véleményé-vel annak érdekében, hogy a fogyasztókmegfelelõen tájékozódhassanak, és eltudják dönteni, mely hatósághoz fordul-janak panaszukkal.

Az ügyfelek figyelmét az alábbiakkalhívtuk fel az új jogszabályokra:

„Ha úgy véli, hogy Önnel szemben tisz-tességtelen kereskedelmi gyakorlatotfolytattak, ennek kapcsán 2008. szeptem-

ber 1-je. óta három hatósághoz fordulhatpanaszával. A GVH akkor jár el, ha a tisz-tességtelen gyakorlat érdemben érinti aversenyt, kivéve, ha például a jogsértéscsak címkén, használati és kezelési útmu-tatóban valósul meg, illetve ha a jogsértésvalamely kötelezõ tájékoztatási elemetelõíró jogszabály megsértésével valósulmeg. A versenyt érdemben nem érintõügyekben az NFH (Nemzeti Fogyasztóvé-delmi Hatóság) és a PSZÁF (Pénzügyi Szer-vezetek Állami Felügyelete) jár el, mégpe-dig az NFH általános hatáskörrel, a PSZÁFpedig a pénzügyi szervezetek vonatkozá-sában. A három hatóság egymás közöttimunkamegosztásáról további informá-ciók a honlapunkon olvashatóak:

www. gvh.hu.”A GVH honlapjára látogatók gyors vá-

laszt kapnak sok fontos kérdésre a Gyak-ran Feltett Kérdések rovatban.

Sikeres és gyors ügyintézést kívánnakönöknek az ügyfélszolgálatos kollégák:

TÓTH ÁGNES ÉS BAUER MAGDOLNA

Az ügyfélszolgálat 2007. és 2008. évi tevékenysége

Tárgy

2007. évimeg-

keresésekszáma

2008. évimeg-

keresésekszáma

2008/2007változás

(%)

2008. évi meg-keresések

megoszlása(%)

Fogyasztó megtévesztése 1167 1560 +33 36

Versenyt korlátozó

megállapodás 128 173 +35 4

Gazdasági erõfölénnyel való visszaélés 754 1106 +47 26

Vállalkozások összefonódása 106 80 –24 2

Egyéb 1131 1379 +22 32

Összesen 3290 4298 +31 100

A GVH ügyfélszolgálata

Az ügyfélszolgálat munkatársaihétfõtõl csütörtökig 8.30-16.00óra között, pénteken 8.30-13.00óra között állnak rendelkezésretelefonon (üzenetrögzítõn), e-mailben és elõzetesen telefononegyeztetett idõpontban szemé-lyesen.

Kapcsolatfelvétel az ügyfélszolgálattal:

Cím: 1054 Budapest, Alkotmány u.5.

Levélcím:1245 Budapest 5. Pf. 1036

Telefonos tanácsadás: 06(1) 472-8851

Telefax: 06(1) 472-8905

E-mail: ugyfelszolgalat@gvh.hu

A ROK munkájából

18

Szeminárium a vertikális korlátozásokrólMárcius 9–13. között a ROK tizennégy

ország 27 versenyhatósági szakértõjerészvételével szervezett szemináriumot avertikális korlátozások témakörében. Arendezvény során a résztvevõk megvitat-ták a témához kapcsolódó legfontosabbelméleti és gyakorlati kérdéseket, így pél-dául a versenytörvények alkalmazását ésa piactorzító hatás felmérését az ilyen ese-tekben. A résztvevõk a szokott módon is-mertethették a saját hatósági gyakorla-tukban felmerült legérdekesebb eseteket,melyeket, mint minden elõadást, a hallga-tóság kommentálhatott.

Az elõadói panel tagjai összesen hét elõ-adást tartottak, melyeknek nemcsak témáimozogtak széles skálán, de az egy adottesetre, problémára adott megoldási javas-latok és ötletek is, az eltérõ jogszabályi kör-nyezetnek és gyakorlatnak megfelelõen.

A hivatalt Dán Judit képviselte, aki aGVH témához kapcsolódó legszemlélete-sebb eseteit mutatta be, külön kiemelveazok jogi aspektusait. Az elõadói panel-ben még a kanadai, a német és a francia

versenyhatóság tagjai foglaltak helyet, azelnöki tisztet Joao Azevedo, a ROK OECD-s munkatársa töltötte be.

A résztvevõk igen pozitív visszajelzéstadtak mind a rendezvény egészérõl és aszervezésrõl, mind az egyes paneltagok-

ról. A résztvevõk által ismertetett nemzetiesettanulmányok rendszerében végre-hajtott tavalyi módosítások sikere nyo-mán a résztvevõk ismét kimondottan ked-vezõen nyilatkoztak a program ezen ré-szérõl.

Szeminárium az összefonódásokrólÁprilis 27–30. között a ROK a vállalkozá-

sok közötti összefonódások témakörbenrendezett szemináriumot. A programontizenhárom ország tizenhat versenyható-sági szakértõje vett részt. Ez volt a máso-dik ROK-szeminárium, mely teljes egészé-ben egy hipotetikus esettanulmány fel-dolgozására épült. Két cég összeolvadá-

sát vizsgálták a résztvevõk, és döntöttekannak engedélyezésérõl vagy elutasítá-sáról. Ehhez interjúk, dokumentumok,szakértõi elemzések álltak a rendelkezé-sükre. A résztvevõk mindezt több cso-portra bontva tették, lehetõséget bizto-sítva ezzel arra, hogy különbözõ dönté-sek szülessenek. A résztvevõk és az elõ-

adók számára is érdekes volt megtapasz-talni, hogy milyen eredménnyel tudnak akülönbözõ jogszabályi hátérrel és eljárás-renddel rendelkezõ hatóságok szakértõiegyüttmûködni.

A résztvevõknek hat témában nyílt le-hetõségük elõadások meghallgatására,melyek nagyban segítették az eset egyesrészeinek feldolgozását. Ezek az alábbiakvoltak: a releváns piac meghatározása, apiacra lépés korlátai, versenykorlátozómagatartások, bizonyítékok értékelése,kötelezettségek meghatározása a ver-senyproblémák kiküszöbölése érdeké-ben, uniós összefonódási irányelvek. Azelnöki tisztet Joao Azevedo, a ROK OECD-s munkatársa töltötte be. Két elõadó azEgyesül Államokból érkezett, a hivataltpedig ezúttal Szántó Tibor és Csorba Ger-gely képviselte.

A résztvevõi visszajelzések kétséget ki-záróan kedvezõek voltak a program egé-szével kapcsolatban. A kitöltött értékelõkérdõívek elemzése és a szeminárium so-rán szerzett tapasztalatok lehetõséget ad-nak az ilyen jellegû események program-jának további finomhangolására.

A Versenykultúra Központ hírei

19

A Versenykultúra Központ éves munka-terv alapján végzi a feladatát, amely 2009.március óta honlapján – www.versenykul-tura.hu – olvasható. A központ az ebbenfoglaltaknak megfelelõen idén is folytatja2007-ben megkezdett, Versenyjogi be-szélgetések délidõben elnevezésû ren-dezvénysorozatát, amelynek keretében aversenyjog és a versenypolitika aktuáliskérdéseit érintõ, fõként saját pályázati ki-írásai eredményeként született tanulmá-nyokat ismerteti az érdeklõdõkkel; termé-szetesen a pályázók és a tanulmány bírá-lóinak aktív részvételével. 2009 tavaszánmár le is zajlott két beszélgetés, amelyek aGVH Versenypolitikai Irodájának szakmaisegítségével kerültek megrendezésre. Azegyik a versenystatisztika adatbázist is-mertette meg az érdeklõdõkkel, míg a má-sik a túlzó árazás kezelését és módszertanimegközelítését boncolgatta. A rendezvé-nyekrõl bõvebben a Versenypolitikai Iro-da munkatársai által írt két cikkben olvas-hatnak (lásd …. oldal). A Központ továbbihasonló rendezvényeket is tervez mégidén, amelyekrõl bõvebb információkat ahonlapján fog közölni.

Szakmai támogatóként a GVH VKK köz-remûködik más szervezetek rendezvé-nyeinek sikeréhez is, például elõadókat

delegált az Amerikai Kereskedelmi Kama-ra Magyarország által szervezett reklám-jogi konferenciára, illetve a VersenyjogiKutatóközpont, a Magyar VersenyjogiEgyesület és az Egyesült Királyság ver-senyhatósága (OFT) által közösen, azújonnan csatlakozott EU-tagállamok szá-mára szervezett nemzetközi versenyjogikonferenciára. A rendezvényekre május7-én, illetve 8-án került sor.

A tömegkommunikációs csatornákfontos eszközt jelentenek a széles társa-dalmi rétegek elérésében, segítségükkela GVH VKK a versenypolitika és a fogyasz-tóvédelem körébe tartozó általános és ak-tuális kérdésekrõl nyújthat tájékoztatást afogyasztók, gazdasági szereplõk, szakér-tõk, döntéshozók stb. számára. Ennek ré-szeként a GVH VKK havonta egyszer, ösz-szesen hat-hat alkalommal jelentkezik te-matikus oldallal a Napi Gazdaság és a Vi-lággazdaság hasábjain. Az elsõ megjele-nésekre a Napi Gazdaság esetében április24-25-én, míg a Világgazdaság esetébenáprilis 30-án került sor.

Idõközben lejárt az idén jubileumi alka-lommal megrendezett tanulmányi pályá-zat, „Versenyjog Magyarországon és azEU-ban” jelentkezési határideje. Az alka-

lomhoz illõen, eddig még sosem tapasz-talt számban érkeztek dolgozatok, ame-lyeknek a bírálata jelenleg folyamatbanvan. Az eredményekrõl a Versenytükör kö-vetkezõ számában olvashatnak.

Mint már többször hangsúlyoztuk, aGVH VKK számára különösen fontos a fiatalgeneráció érdeklõdésének felkeltése a hi-vatal által képviselt értékek, a verseny tisz-taságának védelme, a versenyjog, a ver-senypolitika és a piacelmélet témaköreiránt. Így természetesen mindig nyitott voltegyetemi, fõiskolai hallgatói csoportokmegkeresésére, érdeklõdésére. 2009 soránmár három diákszervezet is látogatást tetta hivatalban – egy csoport a Versenytanácsfogyasztói döntések tisztességtelen befo-lyásolása miatt indult eljárásának tárgyalá-sán, két csoport pedig a hivatal munkatár-sai által tartott elõadáson vett részt.

Lassan végleg lezárul a GVH VKK 2008során meghirdetett pályázati kiírásai alap-ján vállalt programok megvalósítása és el-számolása, így a központ megkezdte a fel-készülést a következõ pályázati idõszakra.

A lezárult pályázati programok eredmé-nyei hamarosan elérhetõek lesznek a köz-pont honlapján.

A Versenykultúra Központ tevékenysége – 2009. március-május

A Gazdasági Versenyhivatal Verseny-kultúra Központja (GVH VKK) a két évvelezelõttihez hasonlóan versenyjogi külön-díjat adott át a XXIX. Országos Tudomá-nyos Diákköri Konferencia jogtudományiés közgazdaságtudományi szekciójában.A kétévenként megrendezésre kerülõ Or-szágos Tudományos Diákköri Konferen-cia (OTDK) az egyetemisták és fõiskolásoktudományos eredményeinek egyik legki-válóbb bemutatási lehetõsége. Az OTDKelismert szakemberekbõl, professzorok-ból, akadémikusokból álló bíráló bizottsá-gok által hitelesített tudományosigényességû értékelési fórum és nem

utolsó sorban igazi hungarikum. A GVHVKK támogatásának célja elsõsorban – azidén immár 10. alkalommal megrende-zésre kerülõ tanulmányi versenyhez ha-sonlóan – a fiatal feltörekvõ generáció ér-deklõdésének felkeltése a versenyjog,versenypolitika és a piacelmélet témakö-re iránt, illetve ösztönzése tudásának szé-lesítésében, ismereteinek elmélyítésé-ben. A GVH VKK hosszú távú célja a külön-díj intézményesítése, amelynek érdeké-ben már megkezdõdtek az egyeztetések.

A jogi szekció versenyjogi és fogyasztó-védelmi tagozatában Virág Péter „A ver-senyjogsértésbõl eredõ kártérítési igé-

nyek érvényesítése a közösségi és a ma-gyar jog alapján” c. tanulmánya, míg aközgazdasági szekcióban a gazdaságel-mélet tagozaton belül Abaligeti Gallusz„Termékminõség hatása a dinamikus oli-gopol modellekre” c. dolgozata nyerte ela GVH VKK által felajánlott díjat, amelykönyv- és pénzjutalomból, valamint egyoklevélbõl állt. A különdíjasok MassimoMotta: Versenypolitika és William W.Lewis: A termelékenység ereje c. könyvemellett az OTDK szabályainak megfelelõ-en a harmadik helyezett díjazásának meg-felelõ összegben részesültek. A nyertesek-nek ezúton is gratulálunk!

Versenyjogi különdíj az OTDK jogtudományi és közgazdaságtudományi szekciójában

A Versenykultúra Központ hírei

20

Tanulmánya túlzó árazásról

A „Versenyjogi beszélgetések délidõben”rendezvénysorozat idei második esemé-nyén Pápai Zoltán és Ilyés Márton mutattabe az Infrapont Gazdasági Tanácsadó Kft.,„A túlzó árazás kezelése és módszertanimegközelítése a versenyhatósági gyakor-latban” címû tanulmányát, mely a GVHVersenykultúra Központjának támogatá-sával készült.

A szerzõk történeti bevezetésben is-mertetik, hogy miért különbözik a túlzóárak kezelése az Egyesült Államokban ésaz Európai Unióban, rávezetve ezzel az ol-vasót a téma ellentmondásosságára. Fel-sorakoztatják a beavatkozás melletti és el-leni érveket, majd kimerítõ leírását adjákaz elméleti és gyakorlati nehézségeknek,amelyek a túlzó ár bizonyítása során fel-merülnek. Mindezek alapján levonják akövetkeztetést, hogy óvatos megközelí-tésre van szükség, vagyis a versenyható-ságnak bizonyos feltételek fennállása ese-tén nem érdemes beavatkoznia. A tanul-mány melléklete néhány fontosabb nem-zetközi és hazai jogeset áttekintését tar-talmazza.

A kiinduló gondolat az, hogy el kell vá-lasztani azokat a helyzeteket, amelyekbenaz árak ex ante szabályozást igényelnekazoktól, amelyeknél helyénvaló az utóla-gos versenyhatósági beavatkozás. A ver-senyhatóságnak a többletteljesítményenalapuló dominancia esetén még költsé-gek feletti árral szemben sem kell fellép-nie, mivel ezzel jelentõsen torzíthatja azárak információközlõ szerepét, a piaci sze-replõk kockázatértékelését és ezen ke-resztül a piaci mechanizmusok mûködé-sét. Az Egyesült Államokban olyan súllyalveszik figyelembe ezeket az érveket, hogya versenyjog nem terjed ki a magas ár,mint visszaélés vizsgálatára, azt egyértel-mûen a szektorszabályozás hatáskörébetartozónak tartják. Ezzel szemben az erõ-sebb protekcionista hagyományokkalrendelkezõ és a közös piac megteremté-sét célul kitûzõ EU-ban mind a közösségi,mind a nemzeti versenyhatóságok fellép-hetnek a magas árak ellen. (Valójábanazonban Európában sem gyakoriak az ez-zel foglalkozó eljárások.)

A túlzó árazás kezelésekor felmerülõ el-méleti problémák közül a szerzõk nagy

hangsúlyt helyeztek az idõtáv kérdésére.Bemutatták, hogy nem helyes egyetlenidõpontra vetítve vizsgálni a túlzónak tû-nõ árakat, azok ugyanis egy olyan, összes-ségében a fogyasztók jólétét szolgálóstratégia részét képezhetik, amelyben amagas árak egy másik idõszak vesztesé-geit fedezik. Ez elõfordulhat például háló-zati hatásokkal jellemezhetõ iparágak-ban, ahol a fogyasztói bázis felépítése kez-deti, csak késõbb megtérülõ veszteségek-kel jár. Ugyanakkor az egyértelmûen he-lyes, praktikusan alkalmazható vizsgálatiidõtáv hiánya az árazási stratégia esetielemzését teszi szükségessé.

A bizonyítási nehézségekkel kapcsolat-ban a tanulmány szemléletesen mutatjabe többek között, hogy miért okoz prob-léámát a túlzó árazásos ügyekben rele-váns költségadatok kinyerése a vállalatiszámviteli rendszerekbõl annak ellenére,hogy ezek részben éppen a költségek nyil-vántartására szolgálnak.

A szerzõk kísérletet tesznek a termékekkereslet oldali értékelésére használt gaz-dasági érték fogalom tisztázására is. Az Eu-rópai Bizottság szerint csak akkor lehettúlzó az ár, ha elszakad a termék gazdasá-gi értékétõl, amelynek pontos meghatá-rozásával azonban adós maradt. A bemu-tatott megközelítés szerint a gazdasági ér-ték az egyensúlyi árral egyezik meg, amiáltalában a költségek – vagyis a kínálati ol-dal – segítségével becsülhetõ. Tökélete-sen rugalmatlan kínálat esetén azonbanaz egyensúlyi ár szükségszerûen megha-ladhatja a költségeket, és csak a legmaga-sabb értékeléssel bíró fogyasztók jutnakhozzá a termékhez. Ha a versenyhatóságilyenkor is beavatkozna, a kikényszerített

alacsonyabb ár nem hatékony elosztásimechanizmusokat (pl. sorban állás, sorso-lás) léptetne mûködésbe. Ilyen körülmé-nyek között tehát indokolt a keresleti ol-dali értékelés vizsgálata, ami azonban in-kább csak kiegészítõ szerepet tölt be, mi-vel nem minden esetben értelmezhetõ.

Az elméleti megfontolások és bizonyí-tási nehézségek eredményeképpen a ta-nulmány arra a következtetésre jut, hogytúlzó árazás miatt csak akkor érdemes el-járást indítani és lefolytatni, ha valószínû-síthetõ, hogy ez nem okoz kárt a piacokmûködésében, illetve ha a bizonyítás jóeséllyel kivitelezhetõ.

Mindkét bíráló méltatta a tanulmánytannak magas színvonala miatt. Szántó Ti-bor (GVH) kiemelte, hogy a szabályozás ésa versenyjog kapcsolata is szerves része atémának, különös tekintettel azokra a me-chanizmusokra, amelyek révén a szabá-lyozás átvehetné a visszatérõ árazásiproblémák kezelését. Valentiny Pál (MTAKTI) azt a kérdést is felvetette, hogy a java-solt szûrést hogyan lehet a gyakorlatba át-ültetni, továbbá, hogy alkalmazását cél-szerû-e nyilvánossá tenni, és ha igen, mi-lyen formában.

A prezentáció érthetõen és logikusanmutatta be a tanulmányban megfogal-mazott, a témában releváns és aktuáliskérdéseket. Így a pályázat és a rendezvényigen értékesnek és sikeresnek tekinthetõ,nem utolsó sorban azért, mert Magyaror-szágon még nem készült a túlzó árazáskérdéskörét hasonló alapossággal tárgya-ló írás.

A tanulmány elérhetõ: http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/4273E5FEEE506517.pdf.

Versenystatisztikaadatbázis

A piacelméleti és versenypolitikai kér-déseket elemzõ kutatókat, diákokat segí-teni hivatott versenystatisztika adatbázisvolt a 2009. február 24-i „Versenyjogi be-szélgetések délidõben” témája.

Az adatbázis, amelyet a készítõ Ecostatrészérõl Adamecz Anna és Becsei Józsefmutatott be, a magyar gazdaság ágaza-taira vonatkozó, a verseny feltételeinek,intenzitásának jellemzésére alkalmas

Infrapont javaslat: mikor ne legyenversenyhatósági eljárás?

�� a magatartás csak rövid ideigállt fenn

�� az érintett iparágra jellemzõ azinnováció

�� nincsenek tartós belépési kor-látok

�� ha a piacon nem is, a piac meg-szerzéséért intenzív versenyfolyik

�� a vizsgált vállalat kapacitásaigazdaságosan nem bõvíthetõk(rugalmatlan a kínálat).

Versenyjogi beszélgetések délidõben

éves szintû mutatókat tartalmaz. Mutató-rendszere a témával foglalkozó nemzet-közi szakirodalom figyelembevételévelkerült kialakításra. A mutatók alapját elsõ-sorban a társasági adóbevallások mérleg-és eredménykimutatás-adatai képezik,néhány esetben kiegészülve egyéb, aKSH-tól származó adatsorokkal. A társasá-gi szintû adatok alapján számított muta-tók szakágazati, alágazati, ágazati szinten,illetve a betûjeles nemzetgazdasági ágszintjén is elérhetõk, jelenleg a 2003 és2006 közötti évekre. Az egyes mutatókszámítását, forrását és felhasználási lehe-tõségeit külön módszertani leírás ismer-teti. Hasonló részletességû, a gazdaságotekkora mértékben lefedõ adatok más for-rásból jelenleg nem érhetõk el.

A versenystatisztika adatbázis kizáró-lag általános statisztikai és kutatási célo-kat szolgál: elsõsorban idõbeli és (korláto-zott mértékben) ágazatközi összehasonlí-

tást tesz lehetõvé statisztikai értelembenvett ágazatok esetében. Nem célja, ésnem is alkalmas arra, hogy versenyfelü-gyeleti vagy egyéb eljárásokat bármilyenformában közvetlenül támogasson.

Az opponensek – Cseres Gergely Zsom-bor (MTA KTI, Budapest Intézet), valamint

Csányi Tamás (Budapesti Corvinus Egye-tem) – pozitívan értékelték a kezdemé-nyezést, és rámutattak az empirikus elem-zésekhez használt adatok rendelkezésreállásának fontosságára.

A nyilvánosan hozzáférhetõ adatbázislétrehozásával a GVH Versenykultúra Köz-pontja (GVH VKK) a magyar gazdaság ver-sennyel kapcsolatos kérdéseinek tárgy-szerû elemzéséhez kíván hozzájárulni.* AGVH VKK elkötelezett az adatbázis jövõ-beli frissítése mellett, és a tapasztalatokalapján a módszertan továbbfejlesztésesem kizárt.

* Az adatbázis a forrásra történõ hivatkozás mellett sza-badon felhasználható és nyilvánosan elérhetõ a központhonlapján, a versenystatisztika menüpont alatt(http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=54&m5_doc=5635&m90_act=18).

A Versenykultúra Központ hírei

21

Reklámjogi konferencia az AmCham ésa GVH Versenykultúra Központ szervezésében2009. május 7-én került megren-dezésre az Amerikai Kereskedel-mi Kamara (AmCham) és a GVHVersenykultúra Központjánakreklámjogi konferenciája, ame-lyen a reklámfelügyeleti hatósá-gok képviselõi és a magyar reklá-mozói kör kulcsszereplõi vettekrészt. A konferencia szakmaiprogramját a Szecskay ÜgyvédiIroda alakította ki.*

A konferencia megrendezésének céljaaz volt, hogy segítséget nyújtson a reklá-mozóknak jogi kockázataik csökkentésé-ben és abban, hogy mindennapi marke-ting- és kommunikációs tevékenységük

során felelõsen tudjanak eljárni. Napjaink-ban a reklámozás egyik legfontosabb koc-kázati tényezõje, hogy a reklámozók ho-gyan tudnak igazodni az egyre árnyaltab-bá váló reklámjogi szabályokhoz, illetve areklámjogi és fogyasztóvédelmi hatósá-

gok elvárásaihoz. A konferencia meghí-vott szakértõ elõadóinak többsége a GVHképviselõi voltak, így a részt vevõk elsõkézbõl értesülhettek a hatóságok elvárá-sairól az õket érintõ legfontosabb kérdé-sekben.

*Az összefoglalót Budai Judit és Vajda János ügyvédek(Szecskay Ügyvédi Iroda) készítették1 Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv(2005/29/EK irányelv).2 A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmigyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény.

Mutatócsoportoka versenystatisztika adatbázisban

�� Piacszerkezet�� Ágazati jövedelmezõség�� Termelékenység�� Ki- és belépés�� Innováció�� Árviszonyok�� Egyéb

(pl. export és import szerepe,tulajdoni viszonyok)

A Versenykultúra Központ hírei

22

Bienerth Gusztáv, az Amerikai Kereske-delmi Kamara elnökének és Szecskay And-rás, a Szecskay Ügyvédi Iroda vezetõ part-nerének köszöntõbeszédeit követõen akonferencia elsõ részét Tóth Tihamér, aVersenytanács elnöke nyitotta meg „Areklámjogi szabályozás új térképe” címûelõadásával. Az elõadás keretében a kö-zönség betekintést nyerhetett az UCPirányelvvel1 összhangba hozott új reklám-jogi szabályozási környezetbe. Az elõadókülön figyelmet szentelt az Fttv.2 szerke-zetének és szabályozási technikájának –vagyis az új törvény által húzott ún. „hár-mas védvonalnak” –, továbbá az új jogsza-bályok hatásköri szabályainak.

A következõ elõadást Zavodnyik József,a Versenytanács tagja tartotta „A vásárlás-ösztönzõ marketingmegoldások jogi koc-kázatai” témakörében. Az elõadó a vásár-lásösztönzés fogalmának ismertetéseután rátért a Versenytanács gyakorlata ál-tal is érintett vásárlásösztönzõ módsze-rekre, mint például: ajándékok, nyeremé-nyek, pontgyûjtõakciók, hûségakciók, ár-engedmények, idõhöz kötött akciók. Arendkívül gyakorlatias szemléletû elõadásaz elmúlt éveknek a Versenytanács általtárgyalt ügyein keresztül ismertette a leg-markánsabb kérdéseket, illetve a reklá-mozó közönség érdeklõdésére számottartó legfontosabb versenyhatósági kö-vetelményeket a vásárlásösztönzéssel,mint marketingkommunikációs eszköz-zel kapcsolatban.

Ezt követõen Balogh Virág, a GVH Fo-gyasztóvédelmi Irodájának vezetõje „Afogyasztó tájékoztatásának mélysége ésa reklámkijelentések bizonyítása” témá-ban tartotta meg elõadását. Felhívta a fi-gyelmet a reklámozó vállalkozások és afogyasztók közötti információs aszim-metria – és az ebbõl eredõ fogyasztói hát-rány, illetve jóléti veszteség – problémá-jára, amelynek kezelése a fogyasztóvé-delmi, reklámjogi szabályozás útján tör-ténik. Az elõadó a fogyasztók tájékoztatá-sával kapcsolatos problémákat a szerinttipizálta, hogy azok keresleti vagy kínála-ti oldalon jelentkeznek. A kínálati oldalproblémái között az elõadás kitért a GVHáltal a reklámok kapcsán legtöbbször ész-lelt gyakorlatokra, így különösen az „akár”szó használatára, az apró betûs tájékozta-tásokra, az utólagos tájékoztatásra, míg akeresleti oldali problémák között az át-lagfogyasztó, mint a reklámok elkészíté-sekor a reklámozók számára iránymuta-tásul szolgáló zsinórmérték kérdéskörétérintette.

Az elsõ rész következõ elõadását aSzecskay Ügyvédi Iroda partnere, BacherGusztáv tartotta „Az összehasonlító rek-lám” témakörében. Az elõadó az alapve-tõ fogalmak és az összehasonlító reklámszabályozási hátterének – beleértve aközösségi jogi szabályozást, a magyarjogszabályokat és a Magyar Reklámeti-kai Kódex vonatkozó rendelkezéseit is –ismertetését követõen rátért az össze-hasonlítás eszközével élõ reklámok jog-

szerûségének feltételeire. Kiemelte azár-összehasonlítás feltételeit, a verseny-társak jó hírnevének megsértését, illetvea versenytársak jó hírnevének tisztes-ségtelen kihasználásából eredõ elõny-szerzést az összehasonlító reklámokban.Az elõadás egyik igen fontos részét ké-pezte az összehasonlító terméktesztek-kel kapcsolatos követelmények, illetveaz összehasonlítással élõ reklámozókrendelkezésére álló bizonyítási eszközökismertetése.

Az utolsó elõadást Pázmándi Kinga, aMagyar Reklámszövetség jogi és etikai bi-zottságának elnöke tartotta, aki a gazda-sági válságnak a reklámpiacra és az önsza-bályozásra gyakorolt hatásairól beszélt.Véleménye szerint a reklámpiac lassan ésóvatosan rendezõdik át; a marketingkom-munikációs eszközök között bár még min-dig elsõ helyen áll a tv-reklám, azonbanmegállapítása szerint terjedni fognak aköltséghatékonyabb marketingmegoldá-sok, aminek nyilvánvalóan az online reklá-mozás az egyik terepe. Az elõadó az ön-szabályozással szembeni kihívások egyi-keként beszélt arról, hogy álláspontja sze-rint a szakma által a megfelelõ rangraemelt önszabályozás hatékonysága képesarra, hogy megakadályozza a jogalkalma-zót, hogy döntéseit olyan területekre „ter-jessze ki”, ahová a jogi szabályozás valójá-ban nem kívánkozik. A recesszió nyomántalán arra is számítani lehet, hogy a piac-nyitással járó „harcban” idõlegesen többvállalkozás fog agresszívebb reklámozás-ba és nyúlhat olyan eszközökhöz, amelyeknormaellenes magatartásokat valósíthat-nak meg.

Az elõadásokat a konferencia másodikrészében kerekasztal-beszélgetés követ-te, amelynek keretében a reklámozókképviselõi egymással és Balogh Virággalvitattak meg több, különösen érzékenyreklámjogi kérdést. A szakmai vitát mo-derátorként Fazekas Ildikó, az Önszabá-lyozó Reklám Testület fõtitkára vezette. Akerekasztal-beszélgetés résztvevõi töb-bek között olyan kérdésekben fejtették kiálláspontjukat, mint hogy a reklámozókbekalkulálják-e marketingkampányaikköltségvetésébe a lehetséges bírságokösszegét; mennyiben korlátozzák a reklá-mozók kreativitását a tájékoztatások tel-jes körûségére vonatkozó elvárások;megfigyelhetõ-e valamilyen változás afogyasztók értékítéletében, felkészültsé-gében; kritikusabbá váltak-e a fogyasztóka reklámokkal szemben, és enyhülhet-eennek következtében a reklámjogi ható-ságoknak a fogyasztók védelmére irányu-

Hírek a nagyvilágból

23

Az Európai Bizottság egyszerûsített fú-ziós eljárásban engedélyezte, hogy a MOLegyedüli irányítást szerezzen az INA felett.A MOL 2009. április 16-án nyújtotta be abizottsághoz fúziós kérelmét, azzal a cél-lal, hogy irányítást szerezzen az INA egé-sze felett. Mindkét vállalkozás az olaj- illet-ve a földgázszektorban fejt ki hasonló jel-legû tevékenységet. A bizottsági döntéstmegelõzõen az INA a MOL és a horvát ál-lam közös irányítása alatt állt.

Az Európai Bíróság helyben hagytaaz Európai bizottság Wanadoo/FranceTelekom ügyben hozott határozatát. ABizottság határozata felfaló árazás mi-att szabott ki bírságot 2003-ban. Azügy egyik központi kérdése a veszte-ség kompenzálásának követelményevolt, amelyrõl mind az Elsõfokú Bíró-ság, mind az Európai Bíróság azt mond-ta, hogy nem szükséges bizonyítani.Mindezt annak ellenére, hogy Mazákfõtanácsnok ellenkezõ véleményenvolt egy meggyõzõ indítványban.

Az Elsõfokú Bíróság részben csökken-tette a bizottság által vertikális verseny-korlátozó megállapodás miatt kiszabotteddigi legmagasabb bírságát a Nintendoügyben. A bírság csökkentésének oka,hogy az Európai Bizottság megsértette azegyenlõ elbánás elvét.

Az Egyesült Királyságban a CAT(Competition Appeal Tribunal) elõszörítélt a Competition Commission ellenegy jelentõs, piacvizsgálattal kapcso-latos határozat esetében. A CAT szerintnem volt megalapozott annak megkö-vetelése, hogy már a tervezési szakasz-ban versenytesztet vezessenek be aszupermarketek építésénél. A meg-semmisítés oka, hogy a CompetitionCommission nem mérlegelte kellõen azintézkedés elõnyeit és hátrányait.

Az Egyesült Királyságban a CompetitionCommission záró jelentésében elrendelte,hogy a BAA két éven belül váljon meg aGatwick és Stansted repülõterektõl, vala-

mint vagy a glasgowi, vagy az edinburghirepülõtértõl. A döntés ellen a BAA felleb-bezett. A fellebbezés két alapvetõ indoka,hogy az ügyön dolgozó egyik köztisztvi-selõ stratégiai tanácsadója annak a cég-nek, amelyik a Gatwick repülõtérre licitál.A másik, hogy a Competition Commissionnem vette figyelembe azt a kárt amit azokoz, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet-ben kell megválnia a repülõterektõl.

Ian Norris, akit az Egyesült Államok-ban árrögzítés miatt börtönbüntetésreítéltek, elvesztette a kiadatása ellen fo-lyó jogi küzdelmet. Norris a MorganCrucible korábbi vezérigazgatója volt.Az angol High Court ellene ítélt, így azítéletet követõ 28 napon belül ki kell õtadni az Egyesült Államoknak, ahol lekell töltenie kartellezés miatti börtön-büntetését.

A holland versenyhatóság egy közelmonopolhelyzetet létrehozó összefonó-dást engedélyezett hatékonysági véde-kezésre hivatkozva, igaz feltételekkel. Ezaz elsõ alkalom, hogy hatékonysági ala-pon összefonódást engedélyeztek és akötelezettségvállalások is nagyrészt arrairányultak, hogy a hatékonysági elõnyökténylegesen megvalósuljanak.

Belgiumban a Competition Councilelutasította egy gyógyszer nagykeres-kedõ panaszát, amely arra irányult,hogy kötelezzék a gyógyszergyárakat,lássák el õt gyógyszerrel, amelyet az-tán Európa-szerte kívánt értékesíteni.Az elutasítás indoka az volt, hogy a gaz-dasági erõfölényben lévõ vállalkozá-sok is jogosultak megvédeni saját üzle-ti érdeküket a párhuzamos kereskede-lem korlátozásával. A határozat szá-mos helyen a GlaxoSmithKline hasonlógörög ügyében hozott elõzetes dön-téshozatali eljárásra hivatkozik.

A Bundeskartellamt Németországbankét folyékonygáz-elõállítót bírságolt meg41 millió euróra, mivel megállapodtak avevõk váltásának korlátozásában. Koráb-ban emiatt már kilenc vállalkozást marasz-taltak, 209 millió euróra.

Az amerikai Igazságügyi Minisztéri-um (DoJ) visszavonta az általa tavalyszeptemberben kiadott 215 oldalas ál-

lásfoglalást a Sherman Act 2. szakaszá-nak jogalkalmazásáról. A DoJ anti-tröszt részlegének új vezetõje lényege-sen agresszívebb versenypolitikát he-lyezett kilátásba. Ennek kapcsán kifej-tette, hogy a legújabb fejlemények vi-lágossá teszik, nem hagyatkozhatunka verseny és a fogyasztók védelme kap-csán csak a piacra.

Az Egyesült Államokban a Federal Tra-de Commission vizsgálja, hogy a Googleés az Apple igazgatósági tagjai közötti át-fedések nem vetik-e fel az antitröszt sza-bályok megsértését. A Clayton Act ugyan-is elõírja, hogy az olyan vállalkozások,amelyek egymással közvetlenül verse-nyeznek, nem rendelkezhetnek azonosigazgatósági tagokkal.

Az Egyesült Államokban a Szenátusantitröszt albizottságának két legma-gasabb rangú tisztviselõje hangsú-lyozta, hogy elkötelezettek, akár tör-vényhozás útján is, visszaállítani a vi-szonteladási árak rögzítésére vonatko-zó tilalmat. Eközben egy texasi szövet-ségi bíróság elutasított az új rule of rea-son standard alapján egy viszontela-dási árak rögzítése miatti keresetet aLeegin Creative Leather Products ellen.

Visszaélt piaci erõfölényével és ezáltalmegszegte az EK-szerzõdés 82. cikkét azIntel – állapította meg a bizottság. A kö-zösségi versenyszabályok megsértéséérta vállalkozás rekordösszegû, 1,06 milliárdeurós bírságot kapott. Az Intel, mely a2002–2007-ig tartó idõszakban az x86-osszámítógépes chipek világszintû piacánlegalább 70%-os részesedéssel rendelke-zett, kétféle módon élt vissza erõfölényé-vel: egyrészt, kedvezményeket biztosítottazon számítógépgyártóknak, akik vállal-ták, hogy a számítógépekhez szükségeschipeket kizárólag vagy csaknem kizáró-lag az Inteltõl szerzik be. Másrészt a vállal-kozás közvetlen kifizetéseket eszközölt aszámítógépgyártóknak, annak érdeké-ben, hogy azok visszatartsák vagy késlel-tessék azoknak a termékeknek a piacradobását, melyek a versenytársak x86-oschipjeit tartalmazzák és, hogy korlátozzákezen rivális termékek számára nyitva állóértékesítési csatornákat. Az x86-os chipekvilágszintû piaca éves szinten körülbelül22 milliárd eurós nagyságú, amelynek Eu-

Versenyjogi fejlemények*

*Szerkesztették a Versenyjogi Kutatóközpont közremûkö-désével: Hajós Ádám és Szilágyi Pál.

Az Unióban történt

24

A 2008-ban kirobbant pénzügyiválság következtében felmerülõkihívásokra az Európai BizottságVerseny Fõigazgatóságának is re-agálnia kellett. Ezért az Európai Bi-zottság aktív szerepet vállal (éskell vállalnia) annak érdekében,hogy a válság következtében fel-merülõ problémákra adott tagál-lami válaszok tekintettel legyenekaz európai dimenzióra is. Ezáltal aBizottság egyfajta stabilizációserõt képvisel az európai piacok te-kintetében.

A Bizottság többször leszögezte, hogya felmerülõ problémák kezeléséhez nema szabályok aktuális körülményekhez valóigazítására – és így különösen nem a sza-bályozás felpuhítására – van szükség, mi-vel a jelenlegi szabályozási keretek közötta válságkezelés megfelelõen kivitelezhe-tõ, legalábbis a versenyjog szemszögébõl.Szintén nagy hangsúlyt kapott a követke-zetes jogalkalmazás követelményénekteljesítése. Fontos felhívni a figyelmetazonban arra is: az európai versenyható-ság tisztában van azzal, hogy a szabályokalkalmazása jelenleg rugalmas és haté-kony jogalkalmazást kíván.

A válságkezelés versenypolitikai meg-közelítésben a versenyjog két részterüle-tére irányított fokozott figyelemmel való-sítható meg elsõsorban: az állami támo-

gatások megfelelõ kezelése és az összefo-nódás engedélyezési kérelmek hatékonyelbírálása.

A fúziókontrollról

A krízis új kihívások elé állította a közös-ségi fúziókontrollt, azonban a Bizottságvéleménye szerint az elmúlt hónapok be-bizonyították, hogy az EK összefonódásirendelet a válság idején is megfelelõ éskellõen rugalmas eszköze a fúziókontroll-nak. Az említett kihívások egyik része eljá-

rási jellegû volt: a fúziók elbírálásának idõ-kerete és az összefonódások végrehajtás-nak lehetõségei általában is alapvetõ fon-tosságúak a feleknek, de ezek még lénye-gesebbé válhatnak a válságösszefonódá-sok idején. Ez a Bizottság oldaláról nagyhatékonyságot, rugalmasságot és gyors(a szabályok adta lehetõségeknél rövi-debb) munkát kíván(t) meg. Az anyagi ol-dalról említhetõ a „failing firm” (elbukóvállalkozás) doktrína, melynek szerepe aválság kapcsán megnõhet, azonban a bi-zottsági vélekedés szerint a jelenlegi sza-bályozási keretek megfelelõek az alkalma-

Bizottsági reakciók a pénzügyi válságra

rópa hozzávetõleg 30%-át teszi ki. Az Intelmár bejelentette, hogy fellebbezéssel kí-ván élni a döntés ellen.

A bizottság határozatában elfogad-ta az RWE német gázpiacra vonatkozó-an ajánlott kötelezettségvállalásait. Abizottság azért folytatott eljárást a né-met energiacég ellen, mivel az az EK-szerzõdés 82. cikkébe ütközõ módonvalószínûsíthetõen visszaélt erõfölé-nyével: a vállalkozás megtagadta ahozzáférést más vállalatok számára agázszállító hálózatához, ezenfelül

olyan magatartást tanúsított, mellyel adownstream versenytársai árrését pró-bálta csökkenteni (ún. árprés). A bizott-sági aggályok eloszlatása érdekébenaz RWE leválasztotta teljes nyugat-né-metországi magasnyomású gázszállí-tó hálózatát.

Nem tartja szükségesnek a bizottság,hogy intézkedést kezdeményezzen aMasterCarddal szemben a 2007-es hatá-rozatának megsértése okán, mivel a vál-lalkozás úgy döntött, hogy a határokon át-nyúló tranzakciókat érintõ multilaterális

bankközi jutalékokat (multilateral inter-change fees – MIF) a jövõben új módszer-tan alapján határozza meg, amelynekeredményeként a MIF súlyozott átlaga je-lentõsen csökken majd. A MasterCardezenfelül beleegyezett abba is, hogy a2008 októberében bevezetett kár-tyarendszerdíj-emelést 2009. júliusi ha-tállyal visszavonja. Ezek mellett aMasterCard azt is vállalta, hogy a fizetési-kártya-piac átláthatóságának növelése ésa verseny fokozása érdekében 2009. júli-ustól új kártyarendszerszabályokat léptetéletbe.

Az Unióban történt

25

zásához. A bizottsági álláspont értelmé-ben a közösségi fúziókontroll végsõ céljaazonban az, hogy a pénzügyi stabilitás kö-vetelményeinek figyelembevétele mel-lett ne engedje meg a versenyre káros pia-ci szereplõk létrejöttét.

Az állami támogatásokról

A bizottsági vélekedés szerint az államitámogatások általános céljai a jelenlegikörülmények között a következõk: a pénz-ügyi stabilitás megõrzése, a fizetésképte-lenség kockázatának megfelelõ kezeléseés a (reál)gazdasági szereplõk számára ahitelfelvételi lehetõségek biztosítása.Emellett a Bizottságnak õrködnie kell atagállamok, illetve a bankok közötti tisz-tességes verseny feltételei felett, és elõkell segítenie a normális piaci mûködés-hez való visszatérést. Mindezek a ténye-zõk azért is jelentõsek, mivel a versenypo-litikai eszközök, így elsõsorban az államitámogatások helytelen használata többkáros következményt vonhat maga után agazdaság és a verseny egészére nézve. Ahelytelen beavatkozások az egységes pi-ac feldarabolásához, a sikertelen üzletimodellek konzerválásához vezethetnek,és tisztességtelen versenyelõnyhöz jut-tathatják a támogatás alanyát a verseny-társaival szemben; az így feleslegesen el-költött közpénzeket nem is említve. A fen-tiek alapján a közösségi versenypolitikaválság idején követett, állami támogatá-

sokkal kapcsolatos megközelítését azalábbiakban foglalhatjuk össze: a protek-cionizmus megakadályozása (a nemzetibajnokok létrehozásának kiküszöbölése);rugalmas, de egyúttal konzekvens és ki-számítható jogalkalmazás és az állami tá-mogatások gazdaságélénkítõ szerepénekhelyes megítélése.

Az utóbbi hónapok során a Bizottságranehezedõ munkateher jelentõsen meg-nõtt. A tavalyi év õszétõl kezdõdõen2009. március közepéig tartó idõszakbanmintegy 45 tagállami támogatási csoma-got hagyott jóvá csak a pénzügyi szektor-ban. Ennek keretében került például elfo-gadásra 2009 februárjában a magyarpénzintézetek javára nyújtandó támoga-tási csomag, melynek keretében a jogo-sult hitelintézetek szigorú feltételek mel-lett juthattak tõkéhez, valamint újonnannyújtott rövid- és középtávú hitelek te-kintetében garanciához. Emellett termé-szetesen egyéb, a reálgazdaságot érintõtámogatásokat is jóváhagyott a Bizott-ság. Ezek közé sorolható például az EK-szerzõdés állami támogatásokra vonat-kozó szabályai értelmében engedélye-zett két magyarországi, vállalkozásoknakszánt támogatási intézkedés is*. Mindkétprogram megfelel a Bizottság állami tá-mogatási intézkedésekre vonatkozó ide-iglenes keretrendszerének, amely kiegé-szítõ lehetõséget kínál a tagállamoknakahhoz, hogy a jelenlegi gazdasági éspénzügyi válságban a finanszírozáshozjutást megkönnyíthessék. Az említett ide-

iglenes keretrendszert a bizottság még2008 decemberében fogadta el rekord-idõ alatt, helyreállítási tervének kereté-ben. Erre a lépésre – többek között – azértvolt szükség, mert a hitelezési piac nagy-mértékû beszûkülése miatt még azegyébként jól mûködõ vállalkozások mû-ködése is veszélybe kerülhetett. A keret-rendszer lehetõvé teszi a tagállamok szá-mára, hogy megkönnyítsék a vállalatokfinanszírozási forráshoz jutását. Fontosmegjegyezni azonban, hogy a keretrend-szer 2010 végéig van hatályban és alkal-mazása feltételekhez kötött.

Egyszerûsített eljárásaz állami támogatásoknál

Emellett jelentõs lépésnek tekinthetõ azis, hogy április végén a Bizottság az államitámogatásra vonatkozóan egyszerûsítésicsomagot fogadott el, amely a legjobb gya-korlatra vonatkozó kódexet és egyszerûsí-tett eljárásról szóló közleményt foglal ma-gában. Mindkettõ célja, hogy a vizsgálatminden egyes lépésében javítsa az államitámogatási eljárások hatékonyságát, átlát-hatóságát és kiszámíthatóságát, és erõsít-se ezáltal a bizottság és a tagállamok kö-zötti önkéntes együttmûködést. A doku-mentumok javaslata szerint, a tagállamokmég a támogatási intézkedések bejelenté-se elõtt vegyék fel a kapcsolatot a Bizott-sággal, hogy már a folyamat korai szaka-szában ki lehessen küszöbölni az esetlegesproblémákat. Emellett javított tervezésieszközök egész sorát tartalmazzák a bo-nyolult és egyértelmû ügyek kezelésére.

Összefoglalóan elmondhatjuk tehát,hogy a Bizottság a válság kirobbanásátólkezdve aktívan igyekszik fellépni a válsághatásainak enyhítése érdekében. A fentipéldák azonban nyilvánvalóan egy komp-lex „válságkezelési program” néhány ele-mét jelentik csupán. Emellett fontos lát-nunk azt is, hogy az európai versenypoliti-kának egyrészrõl központi, de másrészrõl,lehetõségeibõl adódóan, korlátozott sze-rep juthat a pénzügyi válság problémái-nak kezelésében.

* Az elsõ intézkedésnek köszönhetõen 2009 és 2010 folya-mán legfeljebb 500 000 euró összegû támogatás nyújtásáranyílik lehetõség a gazdasági válság következtében finanszí-rozási nehézségekkel küzdõ vállalkozások számára, míg amásodik program kedvezményes kamatozási feltételek for-májában történõ támogatásnyújtásra irányul bármilyen fu-tamidejû kölcsön vonatkozásában, amelyet 2010. decem-ber 31-ig kötnek meg.

Az Unióban történt

26

Bizottsági jelentés az 1/2003/EK rendelet alkalmazási tapasztalatairól

Az EU Bizottsága közzétet-te a közösségi versenyjogreformját megvalósító1/2003/EK rendelet ötévesmûködési tapasztalatairólszóló jelentését.

A jelentés szerint az új eljárási rend mér-sékelte a bürokráciát, lehetõvé tette, hogya Bizottság, mint az EU versenyhatósága akomolyabb, európai léptékû versenyjogisérelmekre összpontosítsa erõforrásait.Ezen túlmenõen az ECN (EuropeanCompetition Network) létrehozásával ki-alakult a tagállami versenyhatóságok, és aBizottság együttmûködési fóruma, amelylehetõvé teszi a közösségi versenyjog de-centralizált alkalmazása során az érintettversenyhatóságok szoros együttmûködé-sét. A jelentés egyes területek továbbielemzését javasolja, amivel a rendszermûködését hatékonyabbá lehetne tenni.

Április 30-án, az EU-versenyjog eljárás-jogi reformját szabályozó 1/2003/EK ren-delet (a továbbiakban: Rendelet) hatály-balépésének 5. évfordulóját megelõzõnapon tette közzé a Bizottság a tapaszta-latokat összegezõ jelentését. A reform,amely éppen az unió 2004. évi bõvítésé-vel azonos idõpontban lépett hatályba,mintegy négy évtizedes gyakorlatot vál-tott fel, egyebek mellett megszüntette avállalkozások számára mindaddig fennál-ló egyedi mentesítés lehetõségét a ver-senykorlátozó megállapodások tekinte-tében, és jelentõs mértékben decentrali-zálta a közösségi versenyjog antitrösztszabályainak az alkalmazását.

A jelentés elkészítését maga a Rendeletírta elõ, megkövetelve az elsõ öt év tapasz-talatainak az áttekintését. Az összefoglalóa bizottsági tapasztalatok mellett a tagál-lami versenyhatóságok gyakorlatára, va-lamint az érdekcsoportoktól beérkezettkérdõíves válaszokra és észrevételekre tá-maszkodik, ez utóbbiakat a Bizottság nyil-vános konzultáció formájában is megvi-tatta.

A jelentés szerint a versenykorlátozómegállapodások egyedi mentesítési lehe-tõségének a megszüntetését az érdekcso-portok egyértelmûen pozitívumként ér-

tékelik, nem mutat semmi jel arra, hogy arendszer megváltoztatása e tekintetbenproblémákhoz vezetett volna. Az áttérészökkenõmentesen zajlott a jelentés sze-rint. A Bizottság jogalkalmazási lehetõsé-geit a mentesítési rendszer megszünteté-se, valamint a Rendelet által biztosítotterõteljesebb vizsgálati jogosultságok(mint például a magánhasználatú helyisé-gekben végrehajtható elõzetes értesítésnélküli helyszíni vizsgálatok, az ún. „haj-nali rajtaütések”, vagy a nyilatkozat felvé-teli jog bevezetése) komoly mértékben ja-vították. A nem üzleti célú helyiségek át-vizsgálásának lehetõségét (21. cikk)egyébként a Bizottság két esetben alkal-mazta az elmúlt évek során. Jelentõs újí-

tás volt a Rendelet 9. cikkében találhatókötelezettségvállalás intézménye is, me-lyet 13 alkalommal használtak az elmúltévekben. A kötelezettségvállalást tartal-mazó ügyekben szerkezeti jellegû korrek-ciós intézkedések elfogadására is találunkpéldát, ami azért is fontos, mert a bizott-ság egyébként nem alkalmazott ilyen jel-legû intézkedéseket határozataiban.

A közösségi antitröszt szabályok de-centralizált alkalmazása eredményekép-pen a szóban forgó idõszakban több mint1000 versenyjogsértõ ügyben indítottakeljárást a Bizottságból és a tagállamok ver-senyhatóságaiból alakult ECN (EuropeanCompetition Network – Európai Verseny-hálózat) taghatóságai. A jelentés szerintjól mûködött a közösségi versenyjog kon-zisztens alkalmazását biztosító, a tagálla-mi döntéshozatalt megelõzõ egyeztetésimechanizmus is, amelyet több mint 300esetben vettek igénybe a tagállami ható-ságok döntéshozói.

Az új eljárási rezsim lehetõvé tette aBizottság számára, hogy erõforrásait a

Az Unióban történt

27

fogyasztókat közvetlenül érintõ, meg-határozó jelentõségû szektorokra kon-centrálja – így pl. az ágazati vizsgálatokkulcsfontosságú vizsgálati eszközzé vál-tak a bizottság kezében, és lehetõvé tet-ték a verseny gyengeségeinek azonosí-tását olyan piacokon, mint a gáz és villa-mos energia, a lakossági bankpiac, válla-lati vagyonbiztosítás vagy a gyógyszer-piac.

A jelentés azonosít néhány olyan terü-letet, amelyen további elemzésre vanszükség annak megállapításához, hogyszükség van-e a rendszer finomítására. Aközösségi versenyjog anyagi jogi normáitugyanis a tagállami versenyhatóságok asaját nemzeti eljárásrendjük és szankció-rendszerük mellett alkalmazzák. Az el-múlt öt év során bekövetkezett önkéntestagállami konvergencia ellenére ezekena területeken még számos eltérés mutat-ható ki, amiket a megkérdezésük során azérdekcsoportok szóvá is tettek. Tehát avélemények szerint a Rendelet hatálybalépése mellett is számos elétérõ vonásmaradt a tagállamok jogalkalmazásirendszereiben, így például a következõterületeken: bírságolási gyakorlat, bünte-tõjogi szankciók, vállalkozás-csoportonbelüli felelõsségi viszonyok, vállalkozá-sok társulásainak felelõssége, jogutódlás,bizonyítási módok, a szerkezeti jellegûkorrekciós intézkedések. Ezek a kérdésektovábbi vizsgálatot és reflexiót igényel-nek a jövõben.

A Rendelet 3. cikk (2) bekezdésében ta-lálható konvergenciát érintõ rendelkezésa 81. cikket érintõ magatartások értékelé-sére egységes rendszert hozott létre.Azonban a tagállamok szabadsága a Ren-delet hatályba lépése után is megmaradtarra vonatkozóan, hogy saját területükön– a 82. cikkhez képest – szigorúbb nemze-ti jogszabályokat alkalmazzanak a vállal-kozások által folytatott egyoldalú maga-tartások tilalmára vagy szankcionálására.Az üzleti és jogi világ képviselõi azonbankritikát fogalmaztak meg az egyoldalúmagatartásokkal kapcsolatos eltérõ nem-zeti standardok kapcsán, mivel az egészeurópai vagy akár világszintû piacra kiala-kított üzleti stratégiájukat széttördelhetiaz egyes nemzeti standardoknak valómegfelelés. A jelentés szerint e kérdése-ket tovább kell vizsgálni, egyrészt a prob-lémák mélységének feltárása érdekében,másrészt annak felmérésére, hogy szük-séges-e európai szintû intézkedést hozni.

A jelentés nem tér ki arra a kérdésre,hogy indokolt lenne-e a tapasztalatok tük-rében az 1/2003/EK rendeletet módosíta-

ni. Ez – amint a jelentés írja – még továbbielemzéseket tesz szükségessé.

Összefoglalásképpen elmondható,hogy a Rendelet korszakalkotó változásthozott az európai versenyjog alkalmazá-sában; fejlesztette a 81. és 82. cikk Bizott-ság általi alkalmazását, s a Rendelet alkal-mazásának eredményeképpen a Bizott-ság a korábbiaknál jobban tudott össz-pontosítani a kulcsfontosságú gazdasági

szektoroknak a versenyképesség terén je-lentkezõ gyengeségeire.

A jelentés megtalálható a következõhonlapon:

http://ec.europa.eu/competition/antitrust/legislation/regulations.html.Az egyelõre csak angol, német és fran-

cia nyelven olvasható összefoglalót né-hány héten belül valamennyi közösséginyelvre lefordítják.

Az 1/2003/EK rendelet – a 2004-es modernizációs csomagkulcseleme

Az Európai Közösséget létrehozó Szerzõdésnek (EKSz.) a versenykor-látozó magatartásokra vonatkozó 81. cikke és az erõfölénnyel való visz-szaélés tilalmát megfogalmazó 82. cikke végrehajtási szabályait ere-dendõen a 17/62/EGK tanácsi rendelet1 fogalmazta meg. Ennek helyét2004. május 1-jei hatállyal vette át az 1/2003/EK tanácsi rendelet2. Ezutóbbi jogszabály számos jelentõs újítást vezetett be. Ezek közül a kétlegjelentõsebb a magyar jogalkalmazás és a Gazdasági Versenyhivatalmûködése szempontjából a következõk voltak:

– A Rendelet decentralizálta a közösségi versenyjog alkalmazását, mi-után elõírta, hogy a tagállamok versenyhatóságai és bíróságai köte-lesek a közösségi versenyszabályokat (az EKSz. 81. és 82. cikkét) al-kalmazni minden olyan, versenykorlátozó megállapodásra vagyerõfölényes visszaélésre utaló esetben, amelyben a nemzeti ver-senyjogot alkalmazzák, feltéve, hogy teljesül a közösségi verseny-jog alkalmazhatóságának a kritériuma, nevezetesen, hogy ezek amagatartások képesek arra, hogy hatást gyakoroljanak a tagállam-ok közötti kereskedelemre.

– Megszûnt az a lehetõség, hogy a vállalkozások az Európai Bizottság-tól a versenykorlátozó megállapodások egyedi mentesítésére vo-natkozó határozatot kérhessenek. Ugyanakkor viszont megszûnt aBizottság korábbi monopóliuma az EKSz. 81. cikk (3) bekezdésénekalkalmazására, azaz a tagállami jogalkalmazóknak az EKSz. 81. cik-két teljes egészében alkalmazniuk kell.

A Rendelet 44. cikke szerint a Rendelet alkalmazásának idõpontjától –vagyis 2004. május 1-jétõl – számított öt év múlva a Bizottságnak jelen-tést kell készítenie az Európai Parlament és a Tanács részére a Rendeletmûködésérõl. A jelentés alapján a Bizottság azt is felméri, hogy szüksé-ges-e a Tanácsnak a Rendelet felülvizsgálatát javasolnia.

1 HL 13. szám, 1962. 02. 21., 204. o.2 HL L 1. szám, 2003. 01. 04., 1. o.

Elemzések

28

Kováts Surd

Verseny a pénzügyi szektorban – a válság üzenete

A bankszektorban nem kevesebb versenyre, hanem jobb kockázatkezelésre és prudenciális szabályozásra van szükség

A jelenlegi válság kialakulásában je-lentõs szerepet játszott a pénzügyi köz-vetítõ rendszer. A kockázatok nem meg-felelõ felmérése, illetve a kockázatokrólközvetített helytelen információk odavezettek, hogy a hitelezési tevékenység-ben hosszú távon helytelen döntésekszülethettek.

A válság eddigi tapasztalatai alapjánúgy tûnik, hogy a pénzügyi szektor nemmegfelelõ kockázatvállalása és kockázat-kezelése a válság egyik legjelentõsebb ki-váltó tényezõje. Vajon mi okozhatta ezt arendkívüli mértékû kockázatvállalást? Egylehetséges válasz lehet, hogy a pénzügyipiacokon érvényesülõ éles verseny, a be-fektetõk magas elvárásai hajtották a pénz-ügyi döntéshozókat újabb és újabb koc-kázatok felé, amelyek egy idõ után kezel-hetetlenné váltak.

Kézenfekvõ megoldásnak tûnhet,hogyha a verseny élesedése magasabbkockázatvállalással jár, akkor a kockázat-vállalás csökkentése érdekében a versenykorlátozása hatásos eszköznek bizonyul-hat. Pontosan ilyen feltételezésekbõl kiin-dulva a verseny korábban számos jog-rendszerben korlátozottabb teret kapha-tott csak – Japánban például a szektor egyidõben kivételt képezett a versenyszabá-lyok érvényesítése alól, míg Olaszország-ban a versenyszabályok érvényesítésétnem független hatóságra, hanem a szak-mai felügyeletre bízták, ami a verseny ér-dekeinek kevésbé hatásos érvényesítését– és az átlagot jóval meghaladó árakateredményezett.

A pénzügyi piac nem hatékony teljesít-ményét több fórum is vizsgálta; ezek avizsgálatok általában arra jutottak, hogy averseny hiánya következtében jelentõshatékonysági veszteségek keletkeznek arendszerben. Nem sikerült azonban apénzügyi piacokon olyan egyértelmû sa-játosságot találni, ami a többi piacoktól

versenyszempontból eltérõ kezelést egy-értelmûen indokolt volna.

A válság azonban újra rávilágított aszektor egy olyan jellemzõjére, ami a ver-senyelemzések kapcsán sem hagyható fi-gyelmen kívül: az iparág bizalmi jellegé-bõl fakadóan az egész szektor stabilitásamegrendül, ha az egyik szereplõ kilépnikényszerül. A legtöbb piacon a vállalatokáltalában örülnek ha egy versenytársukcsõdbe jut, hiszen növelhetik piaci része-sedésüket. A Chrysler vagy a GM nehézsé-gei a többi autógyártót nem aggasztották(a beígért mentõcsomagok annál inkább).Ezzel szemben a bankok rettegnek a töb-bi bank csõdjétõl, mert saját betéteseik bi-zalmát is elveszíthetik, ahogyan azt aLehman Brothers bedõlése által kiváltotteseménysor drámaian illusztrálja.

A pénzügyi stabilitás megõrzése fontosérték. A válság által felszínre hozott ta-pasztalatok viszont nem bizonyítják, hogya pénzügyi piacokon a stabilitás megõr-zése érdekében vissza kell térni egy ala-csonyabb fokú versennyel jellemezhetõállapotba. Semmi sem bizonyítja ugyanisazt, hogy a túlzott mértékû kockázatválla-lás nem következett volna be akkor, ha aziparág kevésbé van kitéve versenynek: anagyobb nyereség elérése mindig von-zóbbnak tûnik, még akkor is, ha az iparágegyébként egy jelentõs profitot termelõegyensúlyban mûködik.

A megoldás tehát semmi esetre sem averseny korlátozása, hanem a szakmai,prudenciális felügyelet erõsítése. A ver-seny is hozzájárul ahhoz, hogy a vállalko-zások, megpróbálkoznak olyan módsze-rek alkalmazásával, legyenek azok akárkockázatértékeléssel vagy értékesítésitechnikákkal kapcsolatosak, amelyek se-gítségével versenyelõnyt érhetnek el. Apénzügyi szektorban azonban fokozottanfigyelemmel kell lenni arra, hogy ezek averseny szempontjából egyébként pozi-

tív, az innovációt segítõ kezdeményezé-sek ne veszélyeztethessék a szektor stabi-litását. Ennek érdekében biztosítani kell,hogy a szakmai felügyeletek hatásosab-ban tudjanak mûködni, a jelentkezõ ki-hívásokra nagyon gyorsan tudjanak rea-gálni.

A verseny szempontjából pénzügyi vál-ság idején különösen a fúziók elbírálása ésaz állami támogatások megítélése számítkiemelt kérdésnek. Mindkét esetbenkulcsfontosságú a gyorsaság, hiszen az el-járás elhúzódása a tervezett lépés meghi-úsulását eredményezheti, és súlyos követ-kezményekkel járhat. Nem ez azonban azegyetlen szempont (lásd a keretes írást).Fontos például az is, hogy a verseny ne sé-rüljön indokolatlanul, illetve a támogatáscsak az indokolt mértékben segítse a cím-zettet, hiszen ellenkezõ esetben indoko-latlan versenyelõnybe kerül a többi –egyébként feltehetõen egészségesebbengazdálkodó – bankkal szemben.

Az Európai Bizottság által áprilisbanközzétett adatok szerint a tagállamok ösz-szességében mintegy 3000 milliárd eurótfordítottak a pénzügyi ágazat javára szol-gáló garanciarendszerek, kockázatlefe-désre létrehozott intézmények és feltõké-sítési intézkedések céljára. Ezeknek az óri-ási összegeknek a felhasználása során ter-mészetesen arra is figyelemmel kell lenni,hogy azok se közvetlenül, se közvetve, – aszereplõk várakozásait alapvetõen befo-lyásolva – ne válthassanak ki piactorzítóhatást.

Komoly érvek szólnak tehát a bajban le-võ bankok megmentése mellett, de amel-lett is, hogy ez ne tegyen kárt a verseny-ben. A pénzügyi válságkezeléssel foglal-kozóknak mindkettõt szem elõtt kell tar-taniuk. A jövõben továbbá jobb banki koc-kázatkezelésre és üzletpolitikára leszszükség, amit a prudenciális szabályozásfejlesztése is segíthet.

Elemzések

29

Bodócsi András

Az árak versenyhatósági ellenõrzésének kérdõjelei

Az ár a piaci mechanizmusok mûködé-sének legfontosabb vezérlõje. Ezért is ál-talános egyetértés van abban, hogy piac-gazdaságban az árakba történõ beavat-kozás csak végsõ eszköz lehet: arra kizáró-lag akkor kerülhet sor, ha az árak vállalko-zás általi szabad alakítása minden kétsé-get kizáróan a közérdek súlyos és tartóssérelmével járna. Jelenleg Magyarorszá-gon valamely termék vagy szolgáltatásárába történõ közhatalmi jellegû beavat-kozásra

– az ártörvényben1 vagy egyes szakmaitörvényekben (pl. a villamos energiárólszóló törvény) megjelölt minisztériumok ,önkormányzatok vagy szakhatóságok, va-lamint

– a versenytörvény2 alapján a verseny-hatóság (Gazdasági Versenyhivatal)részérõl van mód, az adott törvényekbenszigorúan meghatározott körben és kere-tek között.

A fenti két beavatkozási mód sajátoskombinációjaként az 1991. évtõl az ártör-vény lehetõséget adott a kormány részé-re, hogy valamely termékre az ár emelé-sének elõzetes bejelentési kötelezettsé-gét írja elõ, melynek elbírálására a Gazda-sági Versenyhivatalt jelölte meg. 1996 ja-nuárjától ilyen kötelezettség egyetlenterméket sem terhelt. Sõt: az Ország-gyûlés 2009. március 23-i ülésén 2009. jú-nius 1-jétõl a fenti bejelentési kötelezett-ség elõírásának lehetõségét is törölte azártörvénybõl.

Jelen írás az árakba történõ verseny-hatósági beavatkozás szükségességé-vel és lehetõségeivel, illetve annakmagyarországi gyakorlatával foglal-kozik.

Az árakba történõversenyhatósági beavatkozás

általános kérdései

A versenytörvény 21. § a.) pontja értel-mében tilos a gazdasági erõfölénnyelvisszaélve tisztességtelenül vételi vagy el-adási árakat megállapítani. E rendelkezéscélja az ár nagyságának a versenytörvényalapján történõ megítélhetõsége. Ebbõlis adódóan a rendelkezés nem értelmez-hetõ oly módon, hogy a tisztességtelen-séget nem az ár nagyságán, hanem alkal-mazásának esetlegesen tisztességtelen,„körülményeiben”” kell keresni. Ezt az ér-telmezést lehetetlenné teszi az is, hogy e„körülményeket”” részint a 21. § a.) ponttovábbi fordulatai („más módon indoko-latlan elõnyt kikötni””), részint a 21. § to-vábbi rendelkezései (pl. diszkrimináció)külön is nevesítik. Tisztességtelenül meg-állapított ár alatt, tehát a versenytörvényalkalmazásában a túlzottan magas eladá-si, illetve a túlzott alacsony vételi árat3 kellérteni.

A versenyelméleti szakirodalom a túlzóárakat úgynevezettn. kizsákmányoló visz-szaélésnek tekinti, utalva arra, hogy azokrévén az eladó (kivételes esetben a vevõ)túlzott mértékben (tisztességtelenül) térí-ti el a saját javára a jövedelmek elosztását.Ez különösen akkor aggályos, ha nem csaka termelési-forgalmazási folyamat egyesszereplõi közötti jövedelemelosztást érin-ti, hanem kihat a végsõ fogyasztóra is. Ezelsõsorban a túlzottan magas eladási árakesetében jellemzõ, melynek ezért alapve-

tõ versenypolitikai hátránya az, hogy a re-ális (alacsonyabb) árhoz képest korlátoz-za a keresletet, és azáltal ún. fogyasztói jó-léti veszteséget okoz.

A versenytörvénybõl egyértelmûen kö-vetkezik, hogy az ár nagyságával a ver-senyhatóság csak az árat érvényesítõ gaz-dasági erõfölénye esetén foglalkozhat.Magyarországon a természetes monopó-liumok és néhány más monopol (illetvegazdasági erõfölényes) piac esetében azárakat az állam (önkormányzat) állapítjameg, a piacok túlnyomó részén pedignincs gazdasági erõfölényben levõ piaciszereplõ. A két végpont között azonbanvan (lehet) egy olyan tartomány, aholnincs hatósági ár, de van erõfölényes pia-ci szereplõ. E tartományon belül is megkell azonban különböztetni azt, hogy azerõfölény

– valamely állami (önkormányzati) in-tézkedés (pl. jogi kizárólagosság) követ-kezménye, vagy éppen annak (pl. hatósá-gi ár megállapításának) hiányából adódik;vagy

– a piac jellegébõl, szereplõinek olyanmagatartásából fakad, amely állami ár-szabályozással nem korlátozható éssze-rûen.

Az elõbbi esetben az árprobléma tartósmegoldása csak valamilyen állami (önkor-mányzati) intézkedéstõl vagy szabályo-zástól várható. Az ilyen területeken a ver-senyhatósági beavatkozás – csekély haté-konysága mellett – még azzal a veszéllyelis járhat, hogy azt a látszatot kelti, minthaaz árak tisztességes mederben tartása tar-tósan lehetséges lenne versenyfelü-gyeleti eszközökkel.

Az utóbbi esetben viszont versenyfelü-gyeleti eszközökkel való fellépésre is szük-ség lehet a túlzó árakkal szemben. E terü-leteken tehát a Gazdasági Versenyhivatalnem zárkózhat el az olyan bejelentésekvizsgálatától, amelyek valamely gazdasá-

1 1990. évi 87. törvény az árak megállapításáról.2 1996. évi 57. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és aversenykorlátozás tilalmáról.

3 A túlzottan alacsony vételi ár megkülönböztetendõ a túl-zottan alacsony (úgynevezettn. felfaló vagy piacrabló) el-adási ártól, melynek célja a versenytársak piacról való kiszo-rítása, melyet szintén tilt a nemzetközi és a magyar verseny-jog is.

Elemzések

30

gi erõfölényben lévõ vállalkozás árainakmértékét (eladás esetén túlzottan magas,vétel esetén túlzottan alacsony voltát) ki-fogásolják.

A túlzó árak versenyhatósági vizsgála-tának lehetõsége nem ellentétes az euró-pai gyakorlattal. Az Európai KözösségetLétrehozó Szerzõdés 82. cikkének a) pont-ja – a magyar versenytörvénnyel egyezõ-en – tiltja a tisztességtelen beszerzési vagyeladási árak kikötését, és az Európai Kö-zösséghez tartozó országok közül jó né-hánynak a versenyjoga is nevesítetten ti-lalmazza a túlzottan magas, illetve ala-csony árak alkalmazását, és fel is lépnekazok ellen, ha a korlátozott verseny viszo-nyai között jöttek létre. Ennek nem mondellent az a tény sem, hogy a nemzetköziversenyjogi irodalomban inkább az árakversenyfelügyeleti ellenõrzésének prob-lémái kapnak hangsúlyt:

– egyrészt az, hogy a gyakorlatbanrendkívül nehezen határozható meg,hogy az ár mikor minõsíthetõ túlzottanmagasnak (vétel esetén alacsonynak),

– másrészt a túlzó ár, miként a kizsák-mányoló típusú visszaélések általában –azok jellegébõl adódóan – ugyan rövid tá-von szükségszerûen hátrányosak a fo-gyasztóknak, azonban az elkövetõ vállal-kozásnak a kizsákmányolásból fakadótöbbletjövedelme ösztönözheti új vállal-kozásoknak az adott piacra történõ belé-pését, amibõl fakadó versenyerõsödéshosszabb távon kedvezõ lehet a fogyasz-tók részére, amibõl következõleg a ver-senyhatósági beavatkozás esetleg éppenezt gátolná.

A fenti problémákra is tekintettel azUSA versenyjoga nem tilalmazza a túlzóárazást, abból kiindulva, hogy a verseny-jog feladata a verseny folyamatának vé-delme, nem pedig a verseny mellett elvi-leg kialakuló állapot mûvi létrehozása. Azeurópai (és egyre inkább a magyar) gya-korlat abból a szempontból nem áll túl-zottan távol az USA megközelítésétõl,hogy a túlzó árakkal szembeni fellépéstvégsõ eszközként kezeli, melyhez képestelsõbbséget adna strukturális intézkedé-seknek. Így a fúziókontrollon keresztül azerõfölényes helyzetek kialakulása lehet-séges megelõzésének, illetve a gazdaságiversenyt korlátozó megállapodások feltá-rásának. A magyar gyakorlat ilyen irányúelmozdulását jelzi, hogy az elmúlt évek-ben fokozatosan csökkent a túlzó árazásmiatt indult eljárások száma, csakúgy,mint a túlzó ár megállapításával zárult el-járások. Mindezt összefoglalóan atáblázat mutatja be.

Túlzó árazás miatt indult versenyhatósági eljárások

adatai (1997–2008.)

Megjegyzés: */ Az eljárások még nem zárultak le.

A túlzó árak vizsgálatánaklehetséges módszerei

A versenyhatósági eljárás során a leg-nagyobb problémát annak az árnak ameghatározása jelenti, amelyhez képestmeg kell ítélni, hogy a vizsgált ár túlzottanmagas (alacsony) -e. A probléma gyökereaz, hogy a gazdasági erõfölénybõl adódó-an az érintett piacon általában csak az azár érvényesül, amelynek túlzott voltátmeg kellene ítélni. Minél intenzívebb azerõfölény – vagyis minél nagyobbak a le-hetõségek a visszaélésre –, annál inkábbez a helyzet. Ebbõl következik, hogy azösszehasonlítás alapjául szolgáló árat ál-talában spekulatív módon kell megállapí-tani. Elméletileg az összehasonlítás alap-ját egy olyan számított (verseny)ár kellhogy képezze, amely az érintett piacon azadott idõben verseny körülmények közöttérvényesülne.

A költségalapú árvizsgálat

A versenyelmélet teljesen egységes atekintetben, hogy versenyhelyzetben azár megegyezik a határköltséggel. A nem-zetközi versenyjogi gyakorlat azonban amegítélendõ ár összehasonlításánakalapját képezõ számított árat nem a határ-költségnek a vizsgált vállalkozás adatai-ból való közvetlen kiszámításával közelíti(arra ugyanis nincs mód). A magyar ver-senyjogi gyakorlat költségalapon számí-tott árnak a vállalkozás gazdaságilag in-dokolt költségeinek és a befektetés adottszakmát jellemzõ kockázatával aránybanálló hozama alapján adódó („tisztessé-

ges”) nyereségnek az összegét tekinti. Ezmásoldalról azt jelenti, hogy a fenti mér-téket érezhetõen meghaladó ár tisztes-ségtelenül megállapítottnak (túlzottanmagasnak) minõsül. Ez a módszer elvilegazonos az európai gyakorlatban alkalma-zott úgynevezettn. nyereségráta- össze-hasonlítással, amikor az erõfölényes vál-lalkozás eladási árának és önköltségénekkülönbsége alapján számítható (pl. a be-fektetett tõkére vetített) nyereségrátátvetik össze azzal a nyereségrátával, ame-lyet a vizsgált vállalkozáshoz hasonló – deversenykörülmények között tevékenyke-dõ – vállalkozások érnek el.

A fenti módszerrel a hazai joggyakorlatez ideig nem állapított meg túlzottan ma-gas árat, annak gyakorlatba való átülteté-sének nehézségei abból is adódnak, hogya gazdasági erõfölényben lévõ vállalko-zásra sem hárul (illetve a versenytörvényalapján nem hárítható) olyan kötelezett-ség, hogy árait költségszámítások alapjánkellene meghatároznia, és ilyen kötele-zettség általános elõírása piacgazdaságikörülmények között nem is lenne járhatóút. Az árak vizsgálatát szolgáló részletesköltség jellegû számítások elkészítéséreaz eddigiek során a Gazdasági Versenyhi-vatal is csak két esetben vállalkozott. AMol Nyrt. üzemanyag árainak (Vj4-33/2004.), és az Antenna Hungária Zrt.mûsorszórási és mûsorterjesztési díjainak(Vj-27/2005.) vizsgálatára indult eljárás-ban sem sikerült azonban bizonyítani azár (díj) túlzottan magas voltát. A legfõbbgyakorlati problémát az jelentette, hogy atöbb tevékenységet végzõ vállalkozásokesetében az adott termékhez, szolgálta-táshoz egyértelmûen nem hozzárendel-hetõ költségek tekintetében nincs olyanfelosztási elv, amelytõl való eltérés jogsér-tésre alapot adó, és így versenyjogi eszkö-zökkel kikényszeríthetõ lenne, és ugyaneza probléma a befektetett tõke tevékeny-ségek közötti megosztása esetén is jelent-kezik. Mindezekre tekintettel a költségala-pú ár az adott esetekben csak igen jelen-tõs hibahatárral volt megállapítható.

A költségeken és a nyereségen alapulóárvizsgálat elvileg sem ellentmondás-mentes. Egy vállalkozásnak a „tisztessé-ges”-nél magasabb nyeresége ugyanisnem feltétlenül jelenti azt, hogy árai túl-zottan magasak, annak forrása lehet a vál-lalkozás átlagosnál hatékonyabb gazdál-

4 „Vj”: a Gazdasági Versenyhivatal határozatát jelzõ rövidítés.A hivatkozott határozatok megtalálhatók a www.gvh.huinternet címen.

Év Eljárások száma Túlzó ár megállapítása

1997–2001. 83 32002. 17 42003. 15 32004. 10 12005. 14 12006. 10 02007. 8 02008. 3 */Összesen 160 12

Elemzések

31

kodása is. Mindez más összefüggésbenazt is jelenti, hogy a költség-nyereség ala-pú árvizsgálat veszélyeztetheti a vállalko-zásnak a költségtakarékosságon alapulóhatékonyságnövelésben és az innováció-ban való érdekeltségét. Más oldalról vi-szont az adott vállalkozás tényleges költ-ségei (az erõfölény miatt korlátozott haté-konysági kényszer következtében) maga-sabbak lehetnek a verseny körülményekmellett kialakuló, és így „indokoltnak” mi-nõsülõ költségeknél. Ezért a „tisztessé-ges”-nél alacsonyabb nyereséget tartal-mazó ár is lehet tisztességtelenül (túlzó-an) megállapított. A fenti elvi jellegû prob-léma mellett attól sem lehet eltekinteni,hogy a „tisztességes” nyereség mértéké-nek meghatározása, illetve a gazdasági-lag indokolt és indokolatlan költségek el-határolása is számos problémát rejt ma-gában.

A benchmark módszer

A költségalapú árvizsgálat fenti problé-máira is tekintettel, a magyar versenyha-tósági gyakorlat az ún.gynevezett bench-mark módszerre épít. Ezen módszer lé-nyege, hogy a viszonyítási alap a vizsgálattárgyát képezõ árunak azonos idõszakramás (versenyzõ) földrajzi piacon, vagyazonos árupiacon (még vagy már versenykörülményeket tükrözõ) idõszakban érvé-nyesülõ ára, amely árat azonban a tér-, il-letve idõbeli eltéréseket kifejezõ korrekci-ókkal összehasonlíthatóvá kell tenni avizsgált árral.

Az elõbbi (úgynevezett térbeli) össze-hasonlítás országon belüli – helyi, regio-nális – erõfölény esetén alkalmazható: havan az országban más nem erõfölényespiaci szerkezetû földrajzi terület, akkor azazon érvényesülõ árak gyakorlatilag kor-rekció nélkül viszonyítási alapul szolgál-hatnak. Az 1997-tõl hatályos versenytör-vény alapján ilyen jellegû ármeghatáro-zásra nem került sor5. Azokban az esetek-ben ugyanis, amikor a térbeli összehason-lítás elvileg szóba jöhetett volna (áram-szolgáltatók, gázszolgáltatók, kábeltele-víziós vállalkozások) nemcsak a vizsgáltvállalkozás volt saját szolgáltatási terüle-tén erõfölényben, hanem az azonos szol-

gáltatást más földrajzi területen nyújtóvállalkozások is.

A térbeli összehasonlításhoz – tartal-mát tekintve – ugyanakkor nagymérték-ben hasonlatos volt az az eset, amikor egygázszolgáltató vállalkozás hálózatáhozvaló csatlakozást az érvényes szabályozásszerint csak a fogyasztók egy részénekvolt köteles hatóságilag megállapítottáron biztosítani, és a többi fogyasztó feléa hatósági ár háromszorosát érvényesítet-te. A két fogyasztói csoport részére nyúj-tott szolgáltatás azonosságára tekintettela hatósági ár megfelelõ viszonyítási alap(benchmark) volt (Vj-116/2005.).

Az idõbeli összehasonlításnál a joggya-korlat abból indul ki, hogy tisztességtelenülmegállapítottnak minõsülhet az ár akkor is,ha a gazdasági erõfölényben levõ vállalko-zás a korábban érvényesített árat nagyobbmértékben emeli, mint azt a gazdálkodásifeltételekben objektíve bekövetkezett vál-tozások indokolják. E kiindulópont értelem-szerûen feltételezi, hogy a viszonyítás alap-jául szolgáló korábbi ár még versenykörül-mények között alakult ki, vagy más össze-függésben reálisnak tekinthetõ.

A gazdálkodási körülményekben bekö-vetkezett változások árakra gyakorolt ha-tása – nem kizárólagosan, de – legközvet-lenebbül az adott árut terhelõ költségekváltozásával jellemezhetõ. A költségek-nek a korábbi ár kialakításának idõpontjá-ban érvényesült mértékéhez képest – ha-tékony mûködést feltételezve – bekövet-kezett növekedésénél nagyobb mértékûáremelésrõl joggal tételezhetõ fel, hogytisztességtelenül megállapított (túlzottanmagas) eladási árat eredményez. E mérté-ket meghaladó áremelés ugyanis a ver-senypiacon nagy valószínûséggel az ár-emelésbõl származó gazdasági elõnyökettúlkompenzáló hátránnyal (forgalomcsökkenéssel) jár, mert a vevõk egy nemkis része nyilvánvalóan átpártol azokhoz aversenytársakhoz, amelyek nem, vagycsak kisebb mértékben emelték áraikat.Ezért a költségek növekedése feletti ár-emelés általában csak arra alapítva érvé-nyesíthetõ, hogy az árat emelõ gazdaságierõfölényben van, s így nem – vagy csakkorlátozott mértékben – kell attól tarta-nia, hogy vevõi elfordulnak tõle.

Az idõbeli összehasonlítás módszerétalkalmazta a versenyhatóság a kábeltele-víziós díjak vizsgálatakor (ezt részletesen„A megállapított túlzó árak” címû rész mu-tatja be). Ezen kívül a módszer csak egyspeciális esetben volt alkalmazható, ami-kor egy áramszolgáltató vállalkozás azideiglenes bekapcsolás díját elõbb igen

jelentõs mértékben felemelte, majd fél évmúltán (a korábbi emelés mintegy felé-vel) csökkentette, jóllehet gazdálkodásikörülményeiben semmiféle változás nemtörtént. A versenyhatóság a féléves idõ-tartamra állapította meg a túlzottan ma-gas árat (Vj-11/62005.).

Az eltérés minõsítése

A számított versenyár elõzõek szerintimeghatározását követõen minõsíteni kellannak, valamint a vizsgált árnak az egymás-hoz viszonyított eltérését. Arra, hogy milyenmértékû eltérés esetén állapítható meg aversenytörvény megsértése, nem adhatóegyértelmû norma. Ily módon tehát a ver-senyhatósági eljárást kettõs bizonytalanságterheli: amellett, hogy spekulatív úton kellmeghatározni a számított versenyárat, mi-nõsíteni kell az attól való eltérést.

E két minõsítés természetesen nemfüggetlen egymástól. Minél nagyobbpontossággal állapítható meg a számítottversenyár, annál kisebb eltérés esetén mi-nõsíthetõ az ár túlzottan magasnak (ala-csonynak), s ez fordítva is igaz. Ezt is figye-lembe véve nem adható meg egy olyaneltérési mérték (norma), amely alatt márnem állapítható meg a versenytörvénymegsértése. Elvileg: a számított verseny-árhoz képesti tetszõlegesen kis különb-ség is kifogásolható lehet, hiszen azt álta-lában az ellenérdekû piaci partnerek szé-les körével szemben érvényesíthetik, s ígya csekély eltérés is jelentõs jogosulatlananyagi elõnyt testesíthet meg. Az eddigigyakorlatban a megállapított túlzó árakesetében jellemzõen olyan jelentõs mér-tékû volt az eltérés a viszonyítási alapotképezõ árhoz képest, hogy a fenti problé-ma fel sem merült. A már említett Mol- ésAntenna Hungária- ügyben pedig a szá-mítás bizonytalanságaira tekintettel a vi-szonyítási alaphoz képest mutatkozó 10százalék körüli eltérést olyan mértékûnektekintette a versenyhatóság, amely nemadott alapot a túlzó ár megállapítására.

A túlzó ár megállapításának következményei

A versenyhatósági árvizsgálat jellegé-bõl adódóan a múltra vonatkozik, és aGazdasági Versenyhivatal eddigi gyakor-latában a túlzó ár megállapítása eseténsem alkalmazott semmiféle elõírást a jö-võben alkalmazandó árra nézve. Ez

5 Az 1991-–1996. közötti versenytörvény (1990. évi 86. tör-vény) alkalmazásában azonban e módszer segítségével ke-rült megállapításra, hogy a Bács-Kiskun megyében érvénye-sülõ sertés felvásárlási árak túlzottan alacsonyak (Vj-64/1991.).

Elemzések

32

egyébként nem is lett volna helyes, hiszenpl. a számított versenyár alkalmazásánakelõírása – annak említett bizonytalansá-gára tekintettel – nyilvánvalóan nem jár-ható út, azért sem, mert a versenyfelü-gyeleti eljárás szükségszerûen a múltravonatkozik, és – különösen infláció köze-pette – a határozat meghozatalakor máregészen más körülmények (költségek, ke-reslet-kínálati viszonyok) érvényesülhet-nek, mint a vizsgált idõszakban. Elvileg ki-vételt képezhetne ez alól, ha a kifogás tár-gya nem egyszerûen az ár nagysága, ha-nem a kialakítás során alkalmazott mód-szer. Ilyenre azonban a magyar gyakorlateddig nem szolgáltatott példát.

Az elõzõek természetesen nem jelentikazt, hogy a túlzó ár versenyhatóság általtörtént megállapításának ne lenne hatásaaz elmarasztalt vállalkozás jövõbeni ma-gatartására. Csakúgy, mint más jogsértésmegállapítása esetén, ugyanis a verseny-hatóság bírságot szab ki. Ezért a marasz-talt vállalkozásnak – saját érdekében –nem célszerû olyan árakat megállapítani,amelyek szemben állnak azokkal a szem-pontokkal, amelyeket a versenyhatóság atúlzó árat megállapító döntésében a vál-lalkozás felé közvetít. Ha ezt mégis meg-teszi, akkor az eljárás a következõ idõszak-ra nézve megismételhetõ, és a versenyha-tóság a „visszaesést” a bírság meghatáro-zásakor kiemelt súlyosító körülménykéntfigyelembe veszi.

A megállapított túlzó árak

A magyar versenyhatóság túlzó árazás-sal kapcsolatos ügyeinek mintegy 60 szá-zaléka a kábeltelevíziós szolgáltatáshozkapcsolódik, annak ellenére, hogy a ver-seny viszonyok változására is tekintettel2007 januárja óta ezen a területen nem in-dult eljárás az árak vizsgálatára. Az ügyekfennmaradó 40 százaléka igen széles (el-sõsorban szolgáltatási) kört érintett. Je-lentõsebb számú (10 körüli) eljárás azon-ban csak egy területet – a vezetékes gázés áramszolgáltatókat – érintõen indult. Akét terület meghatározó jelentõséget atúlzó árazás tekintetében az is jelzi, hogytúlzó ár megállapítására – egy esetkivételével6 – kizárólag ezeken a területe-

ken került sor: a táblázat szerinti 12 esetközül kilencszer kábeltelevíziós vállalko-zással szemben, egy-egy – már hivatko-zott – esetben pedig áramszolgáltató-, il-letve gázszolgáltató vállalkozás esetében.

Az áram- és gázszolgáltatók

Az áram- és gázszolgáltatók esetébenaz eljárások viszonylag nagy száma alap-vetõen szabályozási hiányosságokból fa-kad. Mindkét szakma esetében a szolgál-tatott termék ára – különbözõ formábanugyan, de – államilag szabályozott. Ezzelszemben egyes, az érintett vállalkozásokáltal – szolgáltatási területükön lényegé-ben kizárólagosan – nyújtott kapcsolódószolgáltatások árát szabadon lehet(ett)meghatározni. Ez lehetõséget biztosítottezen vállalkozások részére, hogy fõtevé-kenységük (az áram- és gázszolgáltatás)díjainak az általuk reálisnak tartottnál ala-csonyabb szinten történõ meghatáro-zásának7 ellentételezésére ezen szabadonmegállapítható, kiegészítõ szolgáltatásokdíjait használják fel.

A Gazdasági Versenyhivatal – a már hi-vatkozott két speciális és kirívó eset (Vj-190/2004. és Vj-116/2005.) kivételével –ezen díjak túlzottan magas voltát nemtudta megállapítani, mert

– költségalapon ezeknek, az érintettvállalkozások egésze szempontjából mar-ginális jelentõségû szolgáltatásoknak adíjait (a már említett költségfelosztásiproblémára is tekintettel) nem lehetett re-álisan megítélni;

– térbeli összehasonlításra pedig a másföldrajzi területeken mûködõ vállalkozá-sok azonos (erõfölényes) helyzetére tekin-tettel nem volt lehetõség.

Azt, hogy a vezetékes gáz- és áramszol-gáltatók esetében az árproblémák mö-gött alapvetõen szabályozási hiányossá-gok húzódnak meg, a Gazdasági Verseny-hivatal a vizsgált ügyek tanulságai alapjánjelezte is az érintett szabályozó hatóság (aMagyar Energia Hivatal) részére.

Felhívta a figyelmet arra, hogy nem he-lyes megoldás az, ha a vállalkozás szaba-don alakíthatja azon tevékenységeinekdíjait, amelyek esetében jogilag is védettmonopolhelyzetben van, melynek elke-rülésére két elvi lehetõség is kínálkozik.

a) Azon szolgáltatások körének a bõví-tése, amelyeket nem csak a szolgáltatóvállalkozás végezhet (ennek célszerûsé-gét az is alátámasztotta, hogy volt olyaneset, amikor a versenyhatóság által vég-zett felmérés szerint a tevékenységet azarra specializálódott vállalkozások ol-csóbban képesek elvégezni).

b) Azon szolgáltatások esetében, ame-lyeknél biztonsági (vagy más szakmai)szempontból az a) pont alatti megoldásnem járható út, indokolt a díjak hatóságimegállapítása. Ehhez nem feltétlenülszükséges ezeknek a díjaknak a tételesmegállapítása: lehetséges, sõt célszerûazon szolgáltatásoknak a bõvítése, melye-ket a szolgáltató ingyenesen köteles vé-gezni, azokkal kapcsolatos költségeinekalapszolgáltatása hatósági árában valómegtérítése mellett.

A fenti jelzések alapján a Magyar Ener-gia Hivatal több esetben is változtatott aszabályozáson.

A kábeltelevíziós szolgáltatás

A Gazdasági Versenyhivatal által a ká-beltelevíziós szolgáltatás díjai esetébenalkalmazott vizsgálati módszereknek voltbizonyos (a vállalkozások jövõbeni piacimagatartását a versenyfelügyeleti eljárá-sokban egyébként szokásosnál erõteljes-ebben befolyásolni szándékozó) szabá-lyozási jellege. Ez azonban szükségszerûvolt. A kábeltelevíziós szolgáltatás ugyan-is a magyarországi viszonyok közepette –hasonlóan más hálózatos területekhez(iparágakhoz) – a természetes monopóli-um olyan jegyeit viselte magán8, amelyeka tevékenység állami szabályozását igé-nyelnék. Erre már az elsõ eljárások soránszületett versenyhatósági határozatok(legrészletesebben: a Vj–99/1998.) felhív-ták a figyelmet, majd a Gazdasági Ver-senyhivatal 2003. februárban azOrszággyûlés részére készített javaslatota szabályozás bevezetése érdekében.Ezek a törekvések azonban nem jártak si-kerrel, ezért a fogyasztói érdekek védel-me (évente száz körüli bejelentés érke-

6 A versenytörvény 1997. évi hatálybalépését követõen egy-két évben az OTP Bank egyes területeken még gazdaságierõfölényben volt, és vele szemben túlzottan alacsony be-téti kamatot állapított meg a Gazdasági Versenyhivatal (Vj-87/1998.).

7 Az elmúlt években a vezetékes gáz- és áramszolgáltatás dí-

jai politikai kérdés (is) volt („nem lesz gázáremelés”).

8 A hálózat kialakításának jelentõs beruházási költségei és azállandó költségek ebbõl is fakadó magas aránya következ-tében a kábeltelevíziós szolgáltatás csak nagyszámú, kon-centráltan elhelyezkedõ elõfizetõ esetén gazdaságos tevé-kenység. Ezért a piacra lépés gazdasági szempontból korlá-tozott azokon a földrajzi területeken, ahol már mûködik ká-beltelevíziós vállalkozás.

Elemzések

33

zett) alapvetõen a Gazdasági Versenyhi-vatalra hárult.

A 2007. évtõl a technikai fejlõdés ered-ményeképpen alapvetõen megváltozotta kábeltelevíziós vállalkozások piaci hely-zete. A 2006. évben piacra lépett a DigiTV,amely mûholdas technológiával a kábel-televíziós szolgáltatással azonos mûsor-tartalmat képes szolgáltatni versenyké-pes áron. A 2006. év végétõl pedig megin-dult a vezetékes telefonhálózaton nyúj-tott több csatornás televíziós mûsorelosz-tás, az úgynevezettn. IPTV. A fenti szolgál-tatások megjelenését követõen a kábel-televíziós vállalkozások jellemzõen nem,vagy csak csekély (legfeljebb inflációkö-vetõ) díjemeléseket hajtottak végre. En-nek következményeként a 2007. év elejeóta egyetlen olyan panasz vagy bejelen-tés sem érkezett a Gazdasági Versenyhi-vatalhoz, amely indokolttá tette volna el-járás indítását a kábeltelevíziós árak vizs-gálatára. Mindezek ellenére az alábbiakröviden bemutatják a kábeltelevíziós dí-jak vizsgálatának versenyhatóság által al-kalmazott módszerét és annak hatásait azérintett vállalkozások viselkedésére, azugyanis nem nélkülöz bizonyos általánostanulságokat a túlzó árak kezelhetõségetekintetében sem.

A Gazdasági Versenyhivatal által a ká-beltelevíziós díjak vizsgálatára alkalma-zott módszer az idõbeli összehasonlításés a költségalapú árvizsgálat egy sajátoskombinációjának tekinthetõ.

Az alkalmazás elsõ éveiben (1997. és2001. között) az idõbeli összehasonlításkapott nagyobb hangsúlyt. A versenyha-tóság a számított árat úgy határozta meg,hogy a vállalkozás részérõl az általa továb-bított televíziós mûsorok után fizetett mû-sor- és jogdíjat (mûsorköltség) a tényle-ges értéken vette figyelembe, az elõzõ éviár mûsorköltségen felüli részét pedig azinfláció mértékében növelte. Fõszabály-ként az alkalmazott ár akkor minõsült túl-zottan magasnak, ha 10 százaléknál na-gyobb mértékben haladta meg a fentiekszerint számított árat. A költségalapúságannyiban kapott szerepet, hogy 10 száza-léknál nagyobb eltérés esetén sem kerültmegállapításra túlzó ár, ha a vállalkozás azelõzõ évben veszteséges (vagy alacsonynyereségû volt), vagy hálózatának korsze-rûsítése az amortizáció inflációt meghala-dó növekedésével járt, és a magasabb díj-emelés csak ezeket kompenzálta. A fentikörülmények figyelembevétele azért isszükséges volt, mert az 19’90-es évek má-sodik felében a kábeltelevíziós hálózatokegy jelentõs részét az üzemeltetõ vállal-

kozások az adott település önkormányza-tától vásároltak, melyek által alkalmazottdíjak gyakran még a költségeket sem fe-dezték, és a hálózatok mûszaki színvonalais elmaradt az elvárhatótól.

A 2002. évtõl a versenyhatóság a fentikörülményeket (alacsony nyereség vagyveszteség, illetve korszerûsítés) már nemcsak, mint a számított ártól való eltéréstindokoló körülményeket vette figyelem-be, hanem – tovább közelítve a költség-alapú árvizsgálathoz – olyan módszert al-kalmazott, melyben ezen tényeket is szá-mításba veszi. A számítási módszert azértis változtatni kellett, mert a hálózatfelvá-sárlások és vállalategyesülések oda vezet-tek, hogy egyre több vállalkozás rendel-kezett nagyszámú településen hálózattal,és ezen hálózatokon jellemzõen eltérõ dí-jakat alkalmazott. Márpedig a több háló-zatot üzemeltetõ és azokon több prog-ramcsomagot szolgáltató vállalkozás ese-tében a költségek és a nyereség általábanmég hozzávetõleges pontossággal semhatározható meg hálózatonként, illetveprogramcsomagonként, ezért általánosesetben a Gazdasági Versenyhivatal aztvizsgálta, hogy a vállalkozás díjai összes-ségében túlzottan magasak-e.

A fenti módszer abból a szempontbólmegtartotta az idõbeli összehasonlításjellegét, hogy amennyiben a mûsorkölt-séggel csökkentett díjak növekedéséneka vállalkozás egészére számított átlaganem haladta meg az infláció9 mértékét, ak-kor a díjakat a versenyhatóság nem minõ-sítette túlzottan magasnak. Az inflációtmeghaladó átlagos díjemelés esetén aversenyhatóság a vállalkozás elõzõ évimérleg adataiból kiindulva – figyelembevéve az inflációt, az adott évi díjemelést ésaz adott évben bizonyítékokkal alátá-masztottan megvalósuló beruházásokatis – egy, valamennyi esetre alkalmazottszámítási módszerrel meghatározta a vál-lalkozás emelt árak mellett várható befek-tetés (eszköz)arányos nyereségét, melyetösszevetett annak „tisztességes”-nek ítélt(úgynevezettn. normatív) mértékével.

A tisztességesnek minõsülõ befektetésarányos nyereség meghatározása termé-szetesen nem problémamentes, mert arranézve nem állnak rendelkezésre verseny-

piaci adatok. A Gazdasági Versenyhivatalaz áremelés idõszakának befektetési ka-matlábából indult ki, növelve azt az úgyn-evezettn. kockázati prémiummal, ezzel el-ismerve a vállalkozási tevékenységnek atõke bankban történõ kamatoztatásánálnagyobb kockázatát. A 2003-–2006. évek-ben a Gazdasági Versenyhivatal 15 száza-lékban határozta meg azt a befektetésarányos nyereséget, amely felett – ha csaka vállalkozás nem tudta bizonyítani, hogya magas nyereség az átlagosnál hatéko-nyabb mûködtetésébõl fakad – megálla-pítható volt a túlzottan magas ár.

A Gazdasági Versenyhivatal a fentimódszert alkalmazva három alkalommalállapította meg, hogy a vizsgált vállalko-zás árai összességében túlzottan maga-sak (Vj-81/2002., Vj-14/2003., Vj-93/2003.). A fentiek szerinti számított vár-ható befektetés arányos nyereség mind-három esetben jelentõsen magasabb (30-40 százalék közötti) volt, mint az összeha-sonlítási alapul vett 15 százalék.

Az ilyen jelentõs eltérés a túlzó ár „meg-nyugtató” módon történõ megállapításá-hoz egyébként az adott módszer mellettszükséges is. A módszer ugyanis többszempontból is jelentõs egyszerûsítõ fel-tételezéseket alkalmaz: az infláció csakbecslése a tényleges költségemelkedé-seknek; a befektetésként figyelembe vetteszközök közül az állóeszközök a mérleg-ben általában a beszerzéskori ténylegesáron vannak nyilvántartva, miközben anormatív nyereség az aktuális (piaci) áronszámított értékük után „jár”; végül a nor-matív nyereség mértéke is csak feltétele-zésen alapul.

Az említett három – még a 2002. és2003. évekre vonatkozóan megállapított– túlzó árazást követõen a versenyható-ság a kábeltelevíziós szolgáltatást érintõ-en nem állapított meg az ismertetettmódszerrel túlzó árat10, jóllehet még többmint 20 esetben indított eljárást. Ezentény mögött két alapvetõ körülmény hú-zódhat meg.

– Egyrészt a 2002. évtõl alkalmazottalapvetõen szabályozási jellegû árvizsgá-lati módszer egyértelmûen közvetítette avállalkozások felé a versenyhatóság szem-pontjait, melyhez így alkalmazkodni tud-tak: tartózkodtak az olyan infláció felettiáremelésektõl, melyek 15 százalék fölé vit-ték volna befektetés arányos nyereségü-

9 A versenyhatósági eljárások az adott év elején végrehajtottdíjemelések vizsgálatára általában egy-két hónapon belülmegindultak, ezért fõszabályként az elõzõ évi (már ismert)infláció került figyelembevételre, ha azonban valószínûsít-hetõ volt, hogy az adott évi infláció attól lényegesen eltér,akkor annak reálisan várható mértékével számolt a verseny-hatóság.

10 Más jogsértések (pl. indokolatlan elõnyt tartalmazó szer-

zõdéses kikötések) több esetben is megállapításra kerültek.

Elemzések

34

ket, továbbá az sem zárható ki, hogy szám-viteli rendszerükben történõ elszámolá-sok „finomításával” is elõsegítették a sza-bálynak való megfelelést.

– Másrészt a korábbi évek jelentõs díj-emelései jórészt megszüntethették a ko-rábban már említett, az „önkormányzat-októl örökölt” alacsony jövedelmezõsé-get, így nem feltétlenül volt szükség kiug-róan magas áremelésekre.

Összességében megállapítható, hogy aversenyhatóság által a kábeltelevíziósszolgáltatás területén végzett árvizsgálatitevékenység több mint egy évtizeden ke-resztül több-kevesebb sikerrel betöltötteazt az ûrt, ami a szabályozás hiányából fa-kadt. Valószínûsíthetõ, hogy versenyha-tósági beavatkozás nélkül a díjak maga-sabbak lettek volna.

Azáltal pedig, hogy a versenyhatóságcsak a kirívóan magas díjak esetén avat-kozott be, vélhetõleg nem korlátozta túl-zottan a vállalati kezdeményezéseket,amit jelez, hogy az adott idõszakban a ká-beltelevíziós szolgáltatás újabb és újabbterületekre terjedt ki, és minõsége isérezhetõen javult. Szerencsés körül-ménynek tekinthetõ, hogy mikorra az ér-demi árhatósági beavatkozás lehetõsé-gei kezdtek kimerülni, a technikai fejlõ-dés lényegében szükségtelenné is tettea beavatkozást. Ebbõl adódóan gyakor-lati szempontból már nem lényeges kér-dés, de az sem zárható ki, hogy a kirívóesetre koncentráló versenyhatósági be-avatkozás összességében kedvezõbbvolt, mint egy esetleges általános szabá-lyozás.

A túlzó árak vizsgálatának szerepe a jövõben

A hatályos versenytörvény alkalmazá-sának több mint egy évtizede alatt a ver-senyhatóság a túlzó árak vizsgálatáraugyan nagyszámú eljárást folytatott le,ezeknek azonban csak igen csekély há-nyadában (érezhetõen kevesebb, mint 10százalékában) állapított meg túlzó árat.Nnem elhanyagolható körülmény az sem,hogy ezen megállapítások – speciálishelyzeteket leszámítva – a kábeltelevíziósszolgáltatást érintette, amely esetében azutóbbi években fokozatosan megszûnt abeavatkozás szerepe. Nem alap nélküliezért a kérdés: szükséges-e a jövõben atúlzó árazás versenyhatósági vizsgálatá-nak fenntartása?. Ezen belül is kétalkérdésre kell választ adni: (1.) szükséges-e egyáltalán a versenytörvényben biztosí-

tani a túlzó árak versenyhatósági ellenõr-zésének lehetõségét; és ha igen, akkor (2.)lehetséges-e az eddigi, a túlnyomó több-ségében a túlzó ár megállapítása nélkülzárult – és kizárólag ebbõl a szempontból„feleslegesen” indított – versenyhatóságieljárások elkerülése?.

Az (1.) alkérdésre a válasz viszonylagegyszerû. Az EU-tag Magyarország eseté-ben – amellett, hogy lényegében kötele-zõ is – mindenképpen célszerû az EU ver-senyjogához való igazodás. Márpedig azEU- versenyjogban jelenleg nincs napi-renden olyan változtatás, amely a túlzóárazásba való beavatkozás lehetõségét ki-zárná. Másrészt – és ez talán lényegesebb– a kábeltelevíziós szolgáltatással kapcso-latos tapasztalatok azt jelzik, hogy nemzárható ki olyan átmeneti piaci (és szabá-lyozási) helyzet kialakulása, amely mellettnem feltétlenül szükségtelen az árakratörténõ versenyhatósági beavatkozás le-hetõségének fenntartása.

A (2.) alkérdésre a válasz a tapasztalatokalapján elvileg szintén egyértelmû: lehetõ-ség szerint minimalizálni kell, hogy a ver-senyhatóság korlátos vizsgálati erõforrása-it a csekély eredménnyel kecsegtetõ túlzóárakkal kapcsolatos eljárásokra „fecsérel-je”. Mindez azonban a gyakorlatban nemilyen egyszerû. A hatályos versenytörvényalapján ugyanis nem a Gazdasági Verseny-hivatal kezében van a végsõ döntés abban,hogy valamely (adott esetben az ár túlzóvoltára irányuló) bejelentés esetén indít-eeljárást vagy sem. Az eljárás versenyható-ság általi megtagadása esetén ugyanis abejelentõ a bírósághoz fordulhat, amely el-rendelheti az eljárás lefolytatását.

A versenyhatóságnak eljárást kell indí-tani, ha a hozzá bejelentett (vagy általa

más módon észlelt) magatartás a verseny-törvény rendelkezéseit sértheti és az eljá-rás lefolytatását a közérdek védelme szük-ségessé teszi. Ez utóbbi feltétel hiányaegy, már megindult eljárásban is kiderül-het, mely esetben a versenyhatóság az el-járást megszünteti. Azok az esetek, ami-kor a túlzó árazás nem került megállapí-tásra, nem jelentették annak kimondását,hogy a vizsgált ár nem túlzó (vagyis nemsérti a versenytörvényt). Ennek megálla-píthatósága ugyanis értelemszerûen ha-sonló problémákkal terhes, mint a túlzóárazásé. Az eljárás lezárása ezért kimond-va-kimondatlanul (az utóbbi évekbentöbbségében kimondva) a közérdek hiá-nyán alapult.

Szélesen (abszolút módon) értelmezveminden törvénysértõ magatartás feltárá-sa és szankcionálása közérdeknek minõ-sül. Ezért a versenytörvény alkalmazásá-ban a közérdek csak relatív módon értel-mezhetõ, mire tekintettel a közérdek mér-legelhetõségének indoka nem lehet más,mint az, hogy a közérdek szempontjábóllétezik egy olyan határ, amely alatt indo-kolatlan a Gazdasági Versenyhivatal kor-látos vizsgálói kapacitásait, illetve pénz-ügyi erõforrásait az adott ügyre fordítani.A túlzó árak vizsgálata túlnyomó részbenebbe a kategóriába tartozik, mert a lefoly-tatott nagyszámú eljárás tapasztalataialapján még jelentõs erõforrás-felhaszná-lás mellett is olyan csekély annak az esé-lye, hogy bizonyítható a túlzó árazás, aminem áll arányban azzal a közérdek sére-lemmel, amit az esetleges jogsértés okoz-hat. Sõt: lehetnek olyan esetek, amikor abeavatkozás a versenyhez fûzõdõ közér-dek szempontjából hosszabb távon méghátrányos is lehet.

Fotó

: MTI

Elemzések

35

Szathmáry Judit–Zubriczky Barbara

A kereskedelmi törvényalkalmazása során szerzetttapasztalatok

A kereskedelmi törvény hatálybalépésével a GVH olyan jogszabályalkalmazását kezdte el, mely Euró-pában elég sajátos módon kezeli abeszállítók és a kereskedõk közöt-ti egyes kapcsolatokat.

A kereskedelmi törvény hatályba lé-pése – 2006. június 1-je óta – a konklúzióklevonására még nem került sor, ezért fon-tosnak tartjuk összefoglalni az eddig ösz-szegyûlt vizsgálói tapasztalatokat. Ehhezaz eddig lefolytatott hét versenyfelü-gyeleti eljárás elegendõ forrással szolgál.E cikk folytatásaként az európai országokjogszabályi környezetének bemutatásárais sor fog kerülni, mert fontosnak tartjuk atagállamok gyakorlatának megismerését,egyebek mellett például azért is, mivel akörnyezõ kelet-európai országokban –például Szlovákiában – idõközben a ma-gyar szabályozáshoz nagyon hasonló jog-szabályi, illetve egyéb típusú megoldásokszülettek.

A kereskedelmi törvény (Kertv.) értel-mében a jelentõs piaci erõvel rendelkezõkereskedõk felett a visszaélésekkel kap-csolatos felügyeletet a Gazdasági Ver-senyhivatal a versenytörvényben foglalteljárási szabályok alkalmazásával végzi.Ennek módja, hogy eljárásaiban az erõfö-lénnyel való visszaélés tilalma szabályá-nak megsértése esetén irányadó rendel-kezéseket alkalmazza. A jelentõs piaci erõ-vel rendelkezõ vállalkozások körét a Kertv.7. § (3) bekezdése, illetve annak esetlegesnemteljesülése esetén a (4) bekezdése je-löli ki. A (3) bekezdés alapján a jelentõs pi-aci erõ akkor áll fenn a beszállítóval szem-ben, ha az adott vállalatcsoport kereske-delmi tevékenységébõl származó elõzõévi konszolidált nettó árbevétele megha-ladja a 100 milliárd forintot. A Kertv. 7. §-ának (4) bekezdése szerint a (3) bekezdés-ben meghatározottakon kívül akkor is

fennáll a kereskedõ jelentõs piaci ereje, haa piac struktúrája, a piacra lépési korlátokléte, a vállalkozás piaci részesedése, pénz-ügyi ereje és egyéb erõforrásai, kereske-delmi hálózatának kiterjedtsége, üzletei-nek mérete és elhelyezkedése, kereske-delmi és egyéb tevékenységeinek összes-sége alapján a kereskedõ vállalkozás, vál-lalatcsoport, illetve beszerzési szövetséga beszállítóval szemben egyoldalúan elõ-nyös alkuhelyzetben van vagy abba kerül.Utóbbi vizsgálata összetett piaci elemzéstigényel, és módszerét tekintve hasonlít aGVH gazdasági erõfölényes eljárásaihoz.Ebben az esetben azonban természete-sen a GVH nem azt vizsgálja, hogy egyadott piaci szereplõ mennyiben képesnagyfokú gazdasági függetlenségébenönállóan meghatározni piaci magatartá-sát, és így az általában az erõfölényes eljá-rásoknál használt – jellemzõen harmincszázalék körüli – magas piaci részesedéssem feltétel ahhoz, hogy bizonyítható le-gyen a jelentõs piaci erõ.

A Kertv. 7. §-ának (1) bekezdése szerinttilos a beszállítóval szemben jelentõs pia-ci erõvel visszaélni. A Kertv. 7. §-ának (2)bekezdése szerint az (1) bekezdés szerintivisszaélésnek minõsül különösen

a) a beszállító indokolatlan megkülön-böztetése;

b) a beszállító értékesítési lehetõség-hez való hozzáférésének indokolatlankorlátozása;

c) a tisztességtelen, a kereskedõ számá-ra egyoldalúan elõnyös kockázatmegosz-tást eredményezõ feltételek elõírása a be-szállítóval szemben, különösen a kereske-dõ üzleti érdekeit is szolgáló – így raktáro-zási, reklámozási, marketing- és más –költségek aránytalan áthárítása a beszállí-tóra;

d) a szerzõdéses feltételek beszállítóhátrányára történõ indokolatlan utólagosmegváltoztatása, illetve ilyen lehetõségkikötése a kereskedõ részérõl;

e) a beszállítónak a kereskedõvel, illet-ve más kereskedõvel kialakítandó üzleti

kapcsolataira vonatkozó indokolatlanfeltételek elõírása, különösen a legked-vezõbb feltételek alkalmazásának kikö-tése, ennek visszamenõleges érvényesí-tése, illetve annak elõírása, hogy azonosidõszakra, adott termékre csak az adottkereskedõnek biztosítson akciót, vala-mint a kereskedõ védjegyével vagy már-kanevén árusított termék gyártásánakelõírása a beszállító számára a beszállítóbármely termékének forgalmazása érde-kében;

f) a különféle – különösen a kereskedõbeszállítóinak listájára vagy árukészleté-be való bekerülésért más, a beszállító általnem igényelt szolgáltatásokért fizetendõ– díjak egyoldalú felszámítása a beszállí-tónak;

g) a szerzõdés felbontásával való fenye-getés, az egyoldalú elõnyt jelentõ szerzõ-déskötési feltételek kikényszerítése érde-kében;

h) harmadik személy beszállítók vagy akereskedõ saját külön szolgáltatója igény-bevételének indokolatlan rákényszeríté-se a beszállítókra;

i) ha a termék nem a kereskedõ tulajdo-na, a szerzõdésben megállapított számlá-zott átadási ár alatt meghatározott eladá-si ár alkalmazása, ide nem értve a minõ-séghibás termék értékesítése vagy aminõségmegõrzési határidõ lejártát hétnappal megelõzõ kiárusítás során alkal-mazott ár, továbbá a legfeljebb tizenötnapig alkalmazott bevezetõ ár, valamint alegfeljebb tizenöt napig alkalmazott sze-zonvégi, illetve típus- és profilváltássalvagy az üzlet végleges bezárásával kap-csolatos készlet kiárusítási ár alkalmazá-sát.

1. Bejelentési aktivitás

A törvény hatálybalépése óta elérhetõa GVH honlapján a bejelentési ûrlap és amunkatársak a közvetlen megkeresések

Elemzések

36

esetén is tájékoztatást adnak a bejelentõteendõirõl, a panasztétel vagy bejelentésmódjáról, a bejelentõt védõ garanciákról.A panaszok és bejelentések száma mind-ezek ellenére a többi piachoz kapcsolódóbejelentések számához képest viszonylagalacsony, s még ilyenkor is elõfordul, hogyolyan kereskedõ ellen emelnek panaszt abeszállítók, amely esetén a jelentõs vevõipiaci erõ léte nem valószínûsíthetõ. AGVH-hoz eddig mindössze 39 beadványérkezett a Kertv. sérelmének valószínûsí-tése tárgyában. Fontos azonban kiemelni,hogy az ügyfélszolgálatot szinte hetirendszerességgel keresik meg telefononhasonló panaszokkal, és annak ellenérenem lesz folytatása az ügyeknek, hogy azügyfélszolgálat munkatársa támogatóanlép fel ezekben az esetekben.

2. A Kertv. kapcsán indult eljárások

A kereskedelmi törvény hatálybalépé-se óta hét eljárás indult a GVH kezdemé-nyezésére. Az elsõ eljárás1 gyökere az volt,hogy a GVH észlelte, a Tesco-Global Áru-házak Zrt. (a továbbiakban: Tesco) 2005tavaszától jelentõs mértékben megvál-toztatta az addig alkalmazott polcsz-ervizrendszerét. A beszállítók által addigigénybe vett 40-50 alvállalkozó helyettcsupán 6 társaságra csökkentették azonvállalkozók számát, akiktõl polcfeltöltésiszolgáltatást vettek igénybe. Ez a gyakor-lat gyakran hátrányosan érintette a be-szállítókat, így indokoltsága aggályokatvet fel. A GVH rendelkezésére álló infor-mációk arra utaltak, hogy a korábban be-vezetett polcszervizrendszert a Kertv. ha-tályba lépését követõen is változatlanultovább alkalmazza a Tesco. Ezzel a maga-tartással a Tesco a GVH szerint valószínû-síthetõen megsértette a Kertv.-t, ami rög-zíti: tilos a beszállítóval szemben a jelen-tõs piaci erõvel való visszaélés, így külö-nösen tilos harmadik személy beszállítókvagy a kereskedõ saját külön szolgáltatójaigénybevételének indokolatlan rákény-szerítése a beszállítókra. A versenytanácsanélkül, hogy kimondta volna a jogsértésmegvalósulását vagy hiányát, elfogadta aTesco kötelezettségvállalását, mert úgyértékelte, hogy a közérdek hatékony vé-

delme így biztosítható. A Tesco vállalta,hogy ha a polcfeltöltést külsõs vállalkozá-sokkal kívánja végeztetni, akkor évenkéntpályázatot ír ki, ahol figyelembe veszi a pá-lyázó szakmai felkészültségét, a pályázóáltal a beszállítók felé alkalmazandó leg-magasabb árra tett ajánlatot, illetve a be-szállítók által a Tescónak jelzett tapaszta-latokat és észrevételeket. Továbbá arra iskötelezte magát, hogy térítésmentesenbiztosítja a polcfeltöltõ cégek számára amunkavégzésükhöz szükséges eszközö-ket, felszereléseket és a koordinátori fel-adatok ellátásáért a beszállítókra nem há-rít költségeket. Ez az eljárás tehát a Tescokötelezettségvállalását tartalmazó ver-senytanácsi végzéssel zárult. A 2008 feb-ruárjában végzett utóvizsgálat arra azeredményre jutott, hogy a Tesco elegettett a vállalt kötelezettségeknek.

A második eljárás 2007. szeptember 21-én indult, és indoka az volt, hogy a GVHegy bejelentés nyomán észlelte, az OBIHungary Retail Kereskedelmi Kft. beszállí-tóival való kapcsolatában a Kertv. hatály-balépését követõen olyan beszállítói szer-zõdéseket alkalmaz, melyek több rendel-kezése is sértheti a Kertv. 7. §-a (2) bekez-désének egyes pontjait, azon belül is an-nak c), f), illetve e) pontjait.2

Az OBI által alkalmazott beszállítói szer-zõdéseknek a szállítási feltételekre vonat-kozó szakaszaival, különösen a visszáru-zási gyakorlatra vonatkozó részeivel kap-csolatban merültek fel aggályok, mintahogy az alapkondíciókban szereplõ dí-jakkal, a hozzájárulások elõírásával, illetvea különbözõ kedvezmények elõírásávalkapcsolatban is, végül pedig kifogásolha-tók voltak az akciózási gyakorlat egyeselemei is a legkedvezõbb feltételek alkal-mazásának kikötése miatt. Az eljárást vé-gül a Versenytanács megszüntette, mertarra a következtetésre jutott, hogy összes-ségében – mind a beszállítói vélemények,mind pedig az OBI nyilatkozatai, illetve arendelkezésre álló bizonyítékok alapján –megállapítható, hogy az eljárásban vizs-gált magatartások tekintetében az OBI je-lentõs piaci erõvel való visszaélése beszál-lítóival szemben nem nyert bizonyítást.Ennek legfontosabb indoka az volt, hogya versenyfelügyeleti eljárás során arra vo-natkozó bizonyíték nem merült fel, hogyaz OBI beszállítóit teljesíthetetlen, egyol-dalú elõnyöket nyújtó, indokolatlan köte-

lezettségekre kényszerítette volna, és ál-talában véve tisztességes kereskedõi ma-gatartást tanúsított a beszállítóival szem-ben.

A harmadik versenyfelügyeleti eljárásszintén a Tesco ellen indult 2008 február-jában3. A GVH észlelte, hogy a Tesco-Global Áruházak Zrt. a beszállítóival valókapcsolatában a Kertv. hatályba lépésétkövetõen olyan beszállítói szerzõdéseketalkalmaz, melyek több rendelkezése issértheti a Kertv. 7. §-a (1) bekezdését, illet-ve (2) bekezdésének egyes pontjait, azonbelül is különösen a szerzõdéseknek avisszáruzási és kötbérezési gyakorlatravonatkozó részeinél felmerül a bekezdésc) pontjának, illetve elsõsorban az egyesdíjak, illetve hasonló hozzájárulások elõ-írásánál annak f) pontjának sérelme. A fen-tieken túl a GVH arról is értesült, hogy aTesco beszállítóival szemben folytatottmagatartásával kapcsolatban felmerülazonos szakasz d) pontjának sérelme is,mivel fennáll a lehetõsége, hogy a beszál-lítókkal kötött szerzõdéseinek egyes fel-tételeit indokolatlanul utólagosan változ-tatta meg a beszállítók hátrányára. Az el-járás kötelezettségvállalással zárult, mely-ben a Tesco az alábbiakat vállalta:

1. Ajánlatot tesz a visszáruval kapcsola-tos rendelkezések módosítására a2007–2008-as szerzõdésekben alkalma-zott szövegezés átvételével azoknak a be-szállítóknak, akiknek a vizsgálati jelentés-ben kifogásolt szövegezésû – tehát a tel-jes körû visszáruzás követelményét tartal-mazó – szerzõdése van hatályban.

2. Ajánlatot tesz a kötbérrel kapcsola-tos rendelkezések módosítására a2007–2008-as szerzõdésekben alkalma-zott szövegezés átvételével azoknak a be-szállítóknak, akiknek a vizsgálati jelentés-ben kifogásolt szövegezésû szerzõdésevan hatályban. Ez azokra a szerzõdésekrevonatkozott, melyekben szerepelt a teljeskörû visszáruzás teljesítésének biztosíté-kaként kikötött kötbér.

3. Ajánlatot tesz a minõségellenõrzés-sel kapcsolatos költségekre vonatkozórendelkezések módosítására a 2007-2008-as szerzõdések szövegezésének át-vételével azoknak a beszállítóknak, akik-nek a vizsgálati jelentésben kifogásolt

1 A hivatali nyilvántartási száma: Vj 92/2006. 3 A hivatali nyilvántartási száma Vj 23/2008.2 A hivatali nyilvántartási száma: Vj 149/2007.

Elemzések

37

szövegezésû szerzõdése van hatályban.Ez azokra a szerzõdésekre vonatkozott,melyek tartalmazták, hogy a szállító köte-les az ellenõrzéssel kapcsolatos vala-mennyi költséget a megrendelõ részéremegtéríteni. A Tesco vállalja, hogy hibát-lan termék esetében nem terhel át költsé-get a szállítóra.

4. Vállalta, hogy a kondíciós lapon apróbetûvel írott szerzõdéses rendelkezése-ket a szerzõdésekben máshol alkalmazottbetûnagysággal azonos módon tüntetifel.

5. Vállalta, hogy a fenti kötelezettség-vállalásnak megfelelõ ajánlatokat a Tesco2009. március 1-jével kezdõdõ pénzügyiévére vonatkozó szerzõdési tárgyalásokmegkezdése elõtt megküldi az érintettbeszállítók részére.

6. Vállalta, hogy saját szolgáltatásaitutólag számlázza.

A fenti kötelezettségvállalások betartá-sának ellenõrzése céljából a GVH utóvizs-gálatot tart majd.

Egy panasz nyomán 2008-ban négy kü-lönbözõ eljárás indult a Kertv. 7. §-a (1) be-kezdése, illetve (2) bekezdése egyes pont-jai megsértése miatt. Az eljárásokban aGVH tulajdonképpen a beszállítói keret-szerzõdéseknek vélhetõen Kertv.-be üt-közõ tartalmát vizsgálták. Az eljárás alávont vállalkozások a PROVERA BeszerzésiKft., és tagjai, azaz a Magyar HipermarketKft., a Csemege-Match Kereskedelmi Zrt.és a Profi Magyarország Kereskedelmi Zrt.mint egyazon eljárás ügyfelei; az AuchanMagyarország Kft., a METRO Kereskedel-mi Kft. és a SPAR Magyarország Kereske-delmi Kft. voltak.4

Általánosságban elmondható, hogy abeszállítói szerzõdésekben szereplõ díjakelõírása aggályokat vetett fel minden eljá-rás alá vont vállalkozás esetében, hiszen adíjak mögötti szolgáltatástartalom vitat-ható volt – a szerzõdések szövege alapjánnem volt egyértelmû. Több vállalkozásesetén kifogásolható volt még a visszáru-zási gyakorlat is – elsõsorban a szezonálisvisszáruzás esetén, – fõleg az akciózásigyakorlatukhoz köthetõen.

Az eljárás megindításakor alapvetõena következõ valószínûsíthetõen jogsér-

tõ magatartások kerültek azonosításra:i) a visszáruzási gyakorlatra vonatkozó, abeszállítók számára – elsõsorban a sze-zonális áruk esetén – vélhetõen lénye-gesen magasabb kockázat felvállalásá-nak elõírása, ii) a díjrendszer alkalmazá-sa, iii) a különbözõ kedvezmények elõ-írása, iv) egyes esetekben a kötbér elõ-írása. Mivel a beszállítói keretszerzõdé-sek számos pontja tartalmazott olyanrendelkezéseket, melyek a Kertv. 7. §-ának (2) bekezdésnek különbözõ pont-jait sérthették, a vizsgálat alapvetõen amegállapodások egyes szakaszainakpontos feltárására, illetve azoknak aKertv. fenti bekezdésével való össze-egyeztethetõségére tért ki.

Az eljárások mindegyike a Versenyta-nács kialakult gyakorlatának megfelelõenaz eljárás alá vontak kötelezettségvállalá-sával zárult. Ennek megfelelõen a keres-kedõk arra vállaltak kötelezettséget, hogya szerzõdések beszállítók számára egyol-dalúan hátrányos kockázatvállalást elõírópontokat kivették a szerzõdésbõl, vagymódosították azokat. Ezzel a döntéssel ál-láspontunk szerint elérjük a GVH rendel-kezésére álló eszközökkel azt a célt, hogya beszállítók kiszolgáltatottságát tényle-gesen deklaráló szerzõdéses feltételekmódosításával a beszállítókat egyértel-mûen hátrányosan érintõ pontok kikerül-nek a szerzõdésbõl.

3. A Kertv. alapján indított eljárások tapasztalatai

– a törvény alkalmazásának nehézségei

A továbbiakban a Kertv. alapján indulteljárások alapján szerzett tapasztatok ke-rülnek bemutatásra. Az eddig lefolytatotteljárások során általánosságban a GVH aztvizsgálta, hogy a kereskedõ cégek szerzõ-déses gyakorlata mennyiben van össz-hangban a Kertv. 7. §-ának rendelkezései-vel. Az eljárásokban elsõsorban azért he-lyezte a hangsúlyt a beszállítói szerzõdé-sek általános vizsgálatára, mert bár egye-di ügyekben a vizsgálat alatt is érkeztekbeszállítói kifogások a kereskedõk vissza-élésszerû gyakorlatáról, azonban ha meg-kérdezzük a beszállítókat – akár tanúként,nevük elhallgatásával –, már sokkal in-kább elmondható, hogy ezek esetébentöbbnyire egyedi vitás ügyekrõl, és nemáltalános visszaélésszerû gyakorlatokrólvan szó, amelyek megítélése a közérdekhiánya okán már nem tartozik a GVH ha-

táskörébe. Az általánosságban alkalma-zott beszállítói keretszerzõdések rendel-kezéseinek vizsgálata tehát a kereskedõkáltalános szerzõdéses gyakorlatánakmegismerésére irányult, hiszen egyes fel-tételek elõírása önmagában is jogsértõ le-het a Kertv. alapján.

A Kertv. alkalmazása során az is szem-betûnõ volt még, hogy a jogalkotói szán-dék mögötti feltételezések – például avisszáruzási gyakorlatok esetében –nem mindig tükrözik a modern kereske-delemben kialakult gyakorlatok jellem-zõit.

3.1. A KERESKEDÕK ÉS BESZÁLLÍTÓIK

SZERZÕDÉSES KAPCSOLATA – AZ ALKUPOZÍCIÓK

EGYENLÕTLENSÉGÉNEK MEGÍTÉLÉSE

A vizsgálatok során szerzett tapasztala-tok azt mutatják, hogy egyrészt a cégmé-ret, illetve a beszállított termék fogyasz-tók körében jellemzõ népszerûsége, és atárgyaló partner felkészültsége dönti elazt, hogy mennyire enged a kereskedõbeleszólást a szerzõdések tartalmába. Anagyméretû beszállítók, a nagy múltúmárkák gyártóinak részérõl gyakran han-goztatott érv egyébként, hogy náluk szin-tén jellemzõ a rászorultság, mivel nemmaradhatnak ki a nagyméretû láncokból,mivel fontos szempont számukra a fo-gyasztói tudatban való folyamatos jelen-lét. Az eljárásokból megismert gyakorlatalapján a kereskedõvel folytatott alku so-rán a beszállítónak is van beleszólása aszerzõdéses feltételek kialakításába, erread gyakran bizonyítékot a jellemzõen abeszállítói keretszerzõdések mellékletétképzõ úgynevezett „véleményeltérés”,melyet a beszállító fogalmaz meg az elkül-dött szerzõdési ajánlat tanulmányozásaután, és végül ekképpen a szerzõdésesajánlat módosítására szolgál.

Nem mondható tehát, hogy az összesesetben, azaz minden egyes beszállítóvonatkozásában egyenlõtlen alkupozí-ció állna fenn a partnerek között, ennekkövetkeztében pedig a visszaélésszerû-séget is némileg nehezebb megállapíta-ni az összes, jelentõs piaci erõvel rendel-kezõ kereskedõ esetében – az ezresnagyságrendet meghaladó beszállítóikör tekintetében. Általánosságban azon-ban kijelenthetõ, hogy a beszállítói ke-retszerzõdések megszövegezése és tar-talmának kialakítása a kereskedõnektudható be, alapvetõen tehát õ határoz-za meg a szerzõdéses kapcsolat fel-tételeit standardizált szerzõdések alkal-4 Hivatali nyilvántartási számuk: Vj-91., 92., 93. és 94/2008.

Elemzések

38

mazásával. Így tehát a szerzõdésekbenszereplõ, kifogásolható rendelkezésekmögött is erõsebben vélelmezhetõ a ke-reskedõk magatartása.

3.2. A DÍJRENDSZER ALKALMAZÁSÁVAL

KAPCSOLATOS KERESKEDÕI MAGATARTÁSOK

ÉRTÉKELÉSE – A DÍJAK, KEDVEZMÉNYEK, BÓNUSZOK ALKALMAZÁSA A KERTV. 7. §-A

(2) BEKEZDÉSÉNEK C) ÉS F) PONTJAI ALAPJÁN

A díjak, kedvezmények rendszerénekalkalmazásával kapcsolatban a Kertv. 7. §-a (2) bekezdése f) pontjának sérelme vet-hetõ fel, de a Kertv. 7. §-a (2) bekezdésé-nek c) pontja szintén sérülhet. A határvo-nal a díjak és a költségek között húzódik,tehát a rendszeren belül elõször is bizo-nyos szinten el kellett különíteni ezt a kétkategóriát. A díjak alapvetõen olyan ösz-szegszerûen meghatározott tételeket je-lentenek, melyek mögött szolgáltatás ta-lálható, így számon kérhetõk, és a nevükalapján jellemzõen beazonosíthatók.Költségként kezelendõk ugyanakkor azoka tételek, melyek nem szolgáltatáshozköthetõk, hanem valamely, a szerzõdéseskapcsolat során felmerülõ szükséges rá-fordítás áll mögöttük. A két kategória kö-zötti, illetve magatartásbeli azonosságokmiatt az elhatárolás igen nehéz, a végkö-vetkeztetések szempontjából azonban azelhatárolás kérdésének nincsen nagy je-lentõsége a vizsgált ügyekben. Az elbírá-lás szempontjai ugyanis nagyjából meg-egyeznek, tehát az érdekkörök elkülöníté-sét kell elvégezni, illetve az arányosság kö-vetelményének érvényesülését kell meg-vizsgálni az esetek többségében.

Azon Kertv.-alapon indított eljárások,ahol a kereskedõk díjrendszere kerül kifo-gásolásra, többnyire két, egymást átfedõirányban indulnak, és kiterjednek

– a kereskedõ üzleti érdekét is szolgáló– így raktározási, reklámozási, marketing-és más – költségek aránytalan áthárításá-nak vizsgálatára [a Kertv. 7. § (2) bekezdé-sének c) pontjának második fordulatára]és

– a különféle díjak beszállító számáratörténõ egyoldalú felszámításának vizs-gálatára [azonos szakasz f) pontjára].

A fentiek alapján a vizsgálatokbanalapvetõen azt kellett mérlegelni, hogyadott költség, díj mögött elsõdlegesen akereskedõ vagy a beszállító érdekkörébetartozó okok vannak-e, tehát mely fél ér-dekét szolgálja az a tevékenység, mely-nek költségét, díját részben vagy egész-ben a beszállítóra terheli a kereskedõ, il-

letve azt kellett eldönteni, hogy a költsé-gek arányosan oszlanak-e meg a felek kö-zött. Ez az elhatárolás a mai kereskedelmiviszonyok mellett rendkívül nehéz, hi-szen az érdekkörök voltaképpen összefo-nódnak.

A vizsgálatok során a kereskedõk általkialakított szerzõdéses gyakorlatokban,ebben a körben a bónuszoknak, kedvez-ményeknek fontos szerepe van, így a tel-jesség kedvéért a vizsgálatok erre a körreis kiterjedtek, azonban a jogi értékelésszempontjából ezeknek általánosságbannincs relevanciája. Ennek indoka, hogyegyrészt nem tekinthetõk költségeknek,így tehát kívül esnek a c) pont alkalmazá-sának körén, másrészt nem kötõdik hoz-zájuk szolgáltatás sem, nem mondhatóakdíjjellegûnek, így az f) pont sem vonatko-zik rájuk. Alkalmazásuk olyan, a kereske-delemben általánosan bevett gyakorlatotjelent (pl. mennyiségi kedvezmény, rövi-debb fizetési határidõre vonatkozó ked-vezmény), melyet a vizsgálatokban a GVHtulajdonképpen tényként fogadott el, te-hát a Kertv.-ben szereplõ egyik kategóriá-ba sem sorolhatók.

A Kertv. szerinti, a költségek arányta-lan áthárításáról akkor beszélhetünk, hamegállapítható, hogy az érdekkörökmegoszlását a költségmegoszlás nemtükrözi. A különféle díjak egyoldalú fel-számítása pedig akkor valósul meg, ha abeszállító az adott szolgáltatást nem isigényli, vagy ténylegesen nem kapjameg, a díjat azonban kötelezõen megkell fizetnie, illetve ha olyan szolgáltatásköltségét, mely a kereskedõ érdekkör-éhez is kapcsolódik – így például a mar-ketinggel kapcsolatos szolgáltatások –aránytalan mértékben a beszállítónakkell megfizetnie.

Általánosságban elmondható, hogy abeszállítók által kialkudott egyedi feltéte-lek többször is megjelennek a szerzõdé-sekben, azaz a díjtételek igen különbözõ-ek lehetnek, tükrözik a felek alkupozíció-ját, illetve az üzletkötõ felkészültségét, azadott termék népszerûségét a fogyasztókkörében, a vállalkozás nagyságát stb. Afentiek miatt a díjtételek mértékét igennehéz általánosítani.

Abból adódóan is nehéz tehát az általá-nosítás, hogy a különbözõ díjak, visszaté-rítések mértéke sokszor egyedi áralkueredménye, és annak meghatározásanem költségalapon történik. Az eljárások-ban mindezt a kereskedõk és a beszállítóknyilatkozatai is rendre alátámasztották. Akereskedõk érdeke nyilvánvalóan azt dik-tálja, hogy minél több visszatérítést kap-

janak a beszállítóktól; minél olcsóbban ésminél kedvezõbb kondíciók mellett akar-ják az árut beszerezni, illetve a beszállító istudja, hogy a tárgyalások során meddigmehet el, és ez alapján jön létre végül azakarategység. A fentiekbõl is következik,hogy az eddig eljárás alá vont kereskedõkközül egyik sem vezet olyan nyilvántar-tást, amelybõl egyértelmûen következtet-ni lehetne arra, hogy a különbözõ jogcí-meken beszedett díjak mögötti szolgálta-tásnak pontosan milyen költségvonzatais van.

A logisztikával, áruszállítással össze-függõ díjért cserébe például a beszállító-nak nem kell a termékeket minden egyesáruházba beszállítani, hanem a kereske-dõ központi raktárába szállítják õket,ahonnan a kereskedõ szervezi meg az el-juttatásukat az áruházakba. Ily módon abeszállító a szállítási költségben megta-karítást realizálhat, vagyis a beszállító és akereskedõ érdekkörébe egyaránt bele-tartozik ez a tevékenység, és nehéz meg-határozni, hogy hol húzódjon a költség-megosztás határa. Az áruházon belülimarketingtevékenység inkább tartozikpéldául a beszállító érdekkörébe, hiszenitt jelenik meg az áruk közötti verseny alegélesebben, ezért nyilvánvaló, hogy en-nek költségeit is inkább a beszállítónakkell viselnie, míg az áruházon kívüli mar-ketingköltség tekintetében az érdekkö-rök arányosabban oszlanak el. A törvényszerinti egyoldalú felszámítás voltakép-pen abban rejlik, hogy a költségmegosz-lás aránytalan a felek között, illetve azegyértelmûen a kereskedõ érdekkörébennyújtott szolgáltatás díját a beszállítónakkell megfizetnie – egészben vagy na-gyobb arányban.

Adott esetben a beszállító szívesebbenfizet egy olyan díjért, amelyért képes va-lós ellenszolgáltatást megkövetelni, ezál-tal a kereskedõ közbenjárásával (pl. mar-keting, termékkihelyezés stb.) a beszállí-tó is magasabb árbevételt tud realizálni.Más felállásban a kereskedõ a költségeitaz árrésen keresztül érvényesítené. Raci-onális lépés például az úgynevezett „net-tósítás” – a különbözõ díjak beépítése azátvételi árba –, amely esetben szintén re-alizálható lenne az üzleti tevékenységköltségfedezete, azonban a beszállítók-nak semmiféle beleszólása nem lenne akereskedõ üzletmenetébe, így összessé-gében nem volna méltányosabb a beszál-lítókra nézve. Szerencsére a jelenlegi pia-ci viszonyok mellett a nettósítás még nemváltotta fel teljesen a díjak alkalmazásá-nak rendszerét.

Elemzések

39

3.3. A VISSZÁRUZÁSI GYAKORLAT

ALKALMAZÁSA – A KERTV. 7. §-A

(2) BEKEZDÉSE C) PONTJA MEGSÉRTÉSÉNEK

VÉLELME

Általánosságban elmondható, hogy amai kereskedelmi környezetben a hagyo-mányos gyakorlatok, így a visszáruzásgyakorlata is jelentõsen megváltozott. Akereskedelem gyorsan átalakult, a nagyüzletláncok térhódítása lezajlott, és ese-tükben a rendkívül nagy mennyiségû ésigen különbözõ termék megnehezíti azt,hogy megfelelõ piaci, szakmai ismerete-ket szerezzenek az összes általuk forgal-mazott áruról. Ennek következtében amodern kiskereskedelmi piacon az semvárható el ezektõl a láncoktól, hogy kizá-rólag egyedül mérjék fel a különbözõ, arendelési mennyiségekhez, a kihelyezés-hez, az árazáshoz kapcsolódó kockázato-kat. Ennek alátámasztására jó példa a ka-tegóriamenedzsment, mint újszerû keres-kedelmi módszer megjelenése, azaz agyártók, beszállítók és kereskedõk együtt-mûködésének új lehetõsége a vásárlókjobb kiszolgálása érdekében, amelyet az1990-es évek végére sem a gyártók, sem akereskedõk nem hagyhatnak figyelmenkívül.5

Az eredményes kategóriamenedzs-ment feltétele a fogyasztók, illetve a ke-resleti viszonyok jobb megismerése mel-lett, a kereskedõ- és beszállítóvállalatokszoros együttmûködése. Amennyiben si-kerül kialakítani ezt az együttmûködést,és a résztvevõk megosztják egymással arendelkezésre álló információjukat, közö-sen tudnak reagálni például a kategóriátérintõ gyors készletváltozásokra, így is ja-vítva a vevõk elégedettségét, illetve csök-kentve a kockázatokat. Ez az együttmû-ködés hasonló a mennyiségek megren-delésénél is, azaz a kereskedelembenigen elterjedt az a gyakorlat, hogy a ke-reskedõ és beszállító együtt méri fel azesetleges kockázatokat, együtt alakítja kia rendelési mennyiségeket. A fentiek mi-att pedig a tisztességes kereskedelmigyakorlatnak is az felel meg, ha a visszáru-zás költségeit közösen viselik a felek, nempedig kizárólag a beszállító. A köznyelv-ben a visszáru kifejezést általában kétesetre alkalmazzák. Abban az esetben,

amikor hibás teljesítés vagy más ok miattaz eredeti szerzõdés részben vagy egész-ben meghiúsul és ennek következmé-nyeként a termékek egy része vagy egé-sze visszakerül az eladóhoz. Vagy egyvisszavásárlási jogra épülõ értékesítésikonstrukció esetében, amelynél az ere-deti vevõ jogosult a szerzõdésben meg-határozott idõn belül arra, hogy a megvá-sárolt terméket visszaküldje, és a teljesvételárat visszatérítik számára – azaz aszerzõdés nem hiúsul meg.

A visszáruzás gyakorlatával kapcsolat-ban elviekben a Kertv. 7. §-a (2) bekezdésec) pontja megsértésének vélelme vethetõfel, tehát az, hogy a kereskedõ tisztesség-telen, számára egyoldalúan elõnyös koc-kázatmegosztást eredményezõ feltétele-ket írt elõ a beszállítóval szemben.

A törvény alapján tehát a jogsértésalapja ez esetben, hogy egyoldalúság le-gyen a rendelési mennyiségekhez kap-csolódó kockázatok viselésében. Ameny-nyiben a rendelési mennyiségeket a ke-reskedõ és beszállítója együtt alakítják ki,akkor a tisztességes kereskedelmi gyakor-lat alapján a visszáruzás költségeit isegyütt kell viseljék. Ellenkezõ esetben,amennyiben a visszáruzás teljes mérték-ben a beszállító feladata, egy közös, hibáselõrejelzés következményeit egyedül abeszállító viseli, ami így ellentétes a tisz-tesség követelményével, illetve egyolda-lúnak tekinthetõ. Ha pedig esetleg a ke-reskedõ egyedül határozta meg a rende-lési mennyiséget, még nyilvánvalóbb,hogy tisztességesen nem háríthatná avisszáruzás feladatát és költségeit a be-szállítókra.

A vizsgálatokban feltárt információk,illetve beszállítói nyilatkozatok alapján akereskedõk által rendelt mennyiségek ki-alakításába a beszállítóknak általábanvan beleszólása, ennek mértéke, gyako-risága azonban beszállítóként eltérõ le-het. Összességében a vizsgálatok alap-ján elmondható, hogy a kereskedõkvisszáruzási gyakorlata nem egységes,alapvetõen függ a termék jellegétõl, azáruszállítás milyenségétõl – akciós vagynormál üzletmenet keretében történik-e, – illetve attól, hogy minõségi kifogás-eaz oka.

A visszáruzás alapvetõen akkor kifogá-solható, ha az úgynevezett teljes körû –korlátlan – visszáruzás kikötése a szerzõ-désekben szerepel, vagyis a szerzõdésrendelkezése szerint a kereskedõ fenn-tartja magának a jogot arra, hogy a beszál-lító által szolgáltatott áru minõségére,mennyiségére, jellegére, állapotára, a be-

szállítás idõpontjára való tekintet nélkülaz adott árut visszaküldje a beszállítónak.Ezekben az esetekben tehát a kereskedõ avisszáruzást minden termékre, mindenegyes túlrendelés esetén alkalmazná, azarányosság követelményének megfelelõkorlátok beépítése nélkül.

A fentiek alapján a beszállítók teljes kö-rére érvényes, magatartásszerûen alkal-mazott, egységes visszáruzási gyakorla-tot általában nehéz azonosítani. A Kertv.7. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapjánegyértelmûen aggályos azonban a gya-korlatban a teljes körû visszáruzás köve-telményének elõírása a kereskedõ részé-rõl, hiszen az méltányolható indokokkalnem támasztható alá.

4. Az etikai kódex

A Kertv. szerinti jelentõs piaci erõvelrendelkezõ vállalkozásokat a törvény kö-telezi arra, hogy a beszállítókkal való kap-csolataikban a tisztességes kereskedelmigyakorlatokat alkalmazzák, alkossák megaz ezeket tartalmazó etikai kódexet, vala-mint alakítsák ki az alkalmazandó eljárás-rendet. A törvény hatálybalépését követõhat hónapon belül, azaz 2006. december1-jéig kellett a fenti vállalkozásokat, illet-ve a törvényi kötelezettség teljesítésénekmegfelelõ etikai kódexüket jóváhagyásrabenyújtani a GVH-hoz.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség(OKSZ) a kódexet aláíró, törvényi kötele-zettségének eleget tevõ jelentõs piacierõvel rendelkezõ vállalatok képviselõje-ként 2006. november 9-én nyújtotta bekérelmét a GVH-hoz az általa 2006. július4-én kiadott Kereskedelmi Etikai Kódex jó-váhagyására.

A kódexet – más vállalatok mellett – ajelentõs piaci erõvel rendelkezõ kereske-delmi vállalatok közül az Auchan Magyar-ország Kft., a Cora Magyar HipermarketKft., a Csemege-Match Kereskedelmi Zrt.,a Metro Holding Hungary KereskedelmiKft., a Plus Élelmiszer Diszkont Kft., a PennyMarket Kft., a Profi Magyarország Kereske-delmi Zrt., a Reál Hungária Élelmiszer Zrt.,a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft.,valamint a Tesco Global MagyarországZrt. fogadták el és írták alá.

A GVH a 2007. december 31-ig terjedõidõszakra jóváhagyta a Kereskedelmi Eti-kai Kódexet, de fenntartotta a lehetõsé-get a további beavatkozásra, tekintettelarra, hogy az érdemi értékelés csak a gya-korlati tapasztalatok birtokában lehetsé-

5 A kategóriamenedzsment „a termékcsoportok olyan ke-reskedelmi-stratégiai szövetség alapján való menedzselé-se, amelynek célja az eladások és a profit maximalizálása afogyasztók igényeinek minél jobb kielégítése alapján”.(Institute of Grocery Distribution)

Elemzések

40

ges mind az etikai szabályok tartalmának,részletezettségének, mind az Etikai Testü-let tagjai delegálási rendjének és az eljá-rásrend alkalmasságának kérdéskörében.Mindezek miatt a vállalatoknak a 2007.szeptember végéig szerzett kezdeti ta-pasztalatairól és alkalmazási gyakorlatá-ról, eredményeirõl, az esetleges problé-mákról be kellett számolniuk a GVH-nak.A GVH egyúttal felkérte a KereskedelmiEtikai Bizottságot is, hogy addig össze-gyûlõ észrevételeit, tapasztalatait és ja-vaslatait 2007. november végéig juttassael a GVH-hoz, hogy mindezek ismereté-ben a kódex szükséges korrekcióját kez-deményezni lehessen.

A GVH felkérte a beszállítókat, valamintazok képviselõit és érdekképviseleti szer-vezeteit is, hogy a Kereskedelmi Etikai Kó-dexnek a jelentõs piaci, vevõi erõvel ren-delkezõ kereskedelmi vállalatoknak a be-szállítókkal szembeni magatartási szabá-lyai alkalmazásával és alkalmazhatóságá-val kapcsolatos tapasztalataikat, észrevé-teleiket, véleményüket és javaslataikatjuttassák el a GVH-nak. A beérkezett infor-mációk alapján megállapítható volt, hogya Kereskedelmi Etikai Testület elsõ évi te-vékenysége az ügyek számát tekintve azalacsony aktivitás miatt nem volt jelentõs,illetve a kereskedõk megfelelõen tájékoz-tatták az alkalmazottakat a kódex tartal-máról, annak módosítására pedig sehon-nan nem érkezett javaslat. A fentiek alap-ján a GVH újabb határozatában 2010-ig jó-váhagyta a kódexet.

5. Együttmûködés a szakmai szervezetekkel

A kereskedelmi törvény hatálybalépés-ét követõen elenyészõ számban érkeztekbeszállítói panaszok a versenyhatóság-hoz annak ellenére, hogy a törvény meg-alkotása során lezajlott vitákban sok szóesett arról, mennyire kiszolgáltatott ez aréteg. Ezért a Magyar Agrárkamarával tar-tott megbeszélésen a hivatal felajánlotta,hogy rendszeresen módot ad arra, hogy aszakmai szervezetek, így az agrárkamaraaz általa észlelt jelenségekrõl, beszállítóiproblémákról szerzett tapasztalatait be-mutathassa. Majd ugyanezen okból aGVH közel húsz jelentõsebb magyar cég-vezetõt hívott meg, hogy egy kerekasz-tal-beszélgetésen eszmecserét folytas-

son a beszállítók és kereskedõk kapcsola-táról és az õket foglalkoztató érzéke-nyebb kérdésekrõl. A legfrissebb fejle-ményként pedig az a tapasztalatcsereemlíthetõ, melyre egy elõadás keretébena CECED, azaz a Conseil Européen de laConstruction d’Appareils Ménagèrs, aHáztartási Gép Gyártók Európai Tanácsaés a GVH között 2009. májusban kerül sor,és ahol az egyes gyártók beszámolhatnakbeszállítói keretszerzõdéseik esetlegesmódosításairól.

6. A nagyméretû kereskedelmiláncok és beszállítóik kapcsolata

– piackutatás

A GVH azért, hogy részletesebb ismere-teket szerezzen

– a termelõk/gyártók értékesítési politi-kájáról, üzleti és szerzõdéskötési gyakor-latairól a kereskedelmi törvény hatályba-lépése elõtt és után, illetve

– a beszállítók és a kiskereskedelem kö-zötti kapcsolat jellemzõirõl, a kiskereske-dõk által alkalmazott feltételekkel kapcso-latos véleményekrõl, tapasztalatokról, vevõi erõ témájú kutatást végeztetett aGVI piackutató céggel.

A kutatás befejezõdött, annak eredmé-nyei, illetve a már meglévõ adatok alapjánkészült másodelemzés megtalálhatóak aGVH honlapján. A GVH álláspontja szerinta kutatás alapján összességében ellent-mondásos kép rajzolódik ki a kereskedel-mi láncok és a beszállítóik kapcsolatát ille-tõen. Míg a mélyinterjúk alapján a beszál-lítók kiszolgáltatott helyzetére derültfény, addig a szélesebb körben lefolyta-tott kérdõíves vizsgálat szerint a beszállí-tók és a kereskedõk között jó, együttmû-ködõ a kapcsolat. Ezt támasztja alá, hogy amegkérdezett cégek többsége nyeresé-gesen mûködik. Számos esetben azonbanelõfordul, hogy a beszállító legfontosabbpartnerével szemben érvényesített át-adási árai nem hoznak nyereséget. Ennekellenére a tõkeerõsebb beszállítók fontos-nak tartják a kereskedelmi láncok által biz-tosított széles körû piaci jelenlétet. A be-szállítók kisebb mértékû kiszolgáltatott-ságára utal az is, hogy egy értékesítési csa-torna részesedése az összes eladásból át-lagosan 20 százalék körül alakul, egy gyár-tó pedig átlagosan 5 kereskedõt szolgálki. Emellett a kereskedõk és beszállítók üz-

leti kapcsolataiban nagymértékû mozgástapasztalható.

A szerzõdéskötési gyakorlatot, a beszál-lítók által fizetett díjak mértékét megvizs-gálva azt figyelhetjük meg, hogy a beszál-lítók túlnyomó többsége rendelkezikugyan írásbeli szerzõdéssel, ám a megál-lapodások sok esetben a kereskedelmitörvénybe ütközõ pontokat is tartalmaz-nak. A szerzõdések tartalmi elemeitugyanakkor a beszállítók több mint feleközösen határozza meg kereskedelmipartnerével. A GVH felmérésébõl kiderült,hogy a kereskedõk több jogcímen tarta-nak igényt a beszállítóktól visszatérítésre,és ezekért cserébe sokszor semmilyen el-lenszolgáltatást nem kapnak. A tárgyalássorán a tõkeerõsebb beszállítók vannakrosszabb alkupozícióban, mivel számukrafontosabb a kereskedelmi láncok által biz-tosított piaci jelenlét.

Annak ellenére, hogy a beszállítók je-lentõs része hallott a kereskedelmi tör-vényrõl, többségük úgy érzi, hogy annaklétrejötte egyáltalán nem változtat a ke-reskedõk magatartásán. Az, hogy a GVHhatáskörébe tartozik a kereskedelmi tör-vény betartásának felügyelete, szintén is-mert, viszont a beszállítók többsége nemkíván panaszt tenni, inkább maga rendezia vitás kérdéseket a kereskedelmi partne-rével.

A kereskedelmi láncok tevékenységé-nek pozitív hatásai is megfigyelhetõk. Akereskedõk által támasztott igényeknekugyanis jelentõs hatásuk van a beszállító-nál történõ terméket, vállalati belsõ szer-kezetet és szervezeti felépítést érintõ fej-lesztésekre. Mindez leginkább a hazai tu-lajdonban lévõ kis- és közepes vállalato-kat érinti, s így a láncok hozzájárulnak ecégek versenyképességének növekedé-séhez.

A beszállítók helyzete a felmérés szerintúgy jellemezhetõ, hogy a láncok nagyonkemény üzleti feltételeket diktálnak,azonban helyzetük nem annyira kiszolgál-tatott, mint azt a legtöbb esetben hallanilehet. A kereskedõknek is alapvetõ érde-ke, hogy a keresletnek megfelelõ, jó mi-nõségû termékeket forgalmazzanak, a fo-gyasztók által közkedvelt márkák megta-lálhatók legyenek üzleteikben. A vitáshelyzeteket legtöbb esetben hatékonyegyüttmûködéssel, kölcsönös párbeszéd-del rendezni lehet, amely egyben az üzlet-felek alapvetõ érdeke is.

Elemzések

41

Száraz Emese

Liberalizáció a magyar villamosenergia-piacon

Az európai energiapolitika a fo-gyasztói jólét növekedését, ol-csóbb energiát és versenyképesgazdaságot ígért az uniós állam-polgároknak. Bár a liberalizációelõnyei napjainkban még csak kor-látozottan érzékelhetõk a fogyasz-tók számára, az uniós és a magyarelemzések is megerõsítik, hogy apiacnyitás hosszú távon jó döntésvolt, és folytatni kell a verseny ki-bontakozását gátló tényezõk fel-számolását. Jelen cikk célja, hogybemutassa a villamos energia -piacúj modelljét és a piaci mechaniz-musok kiteljesedésének legfõbbakadályait.

Szabályozási környezet

Az Európai Unió a fenntartható növeke-dés és a fogyasztói jólét emelése érdeké-ben kulcsfontosságúnak tartja az energia-ellátás biztonságát, és a versenyképes ára-kon biztosítható, jól mûködõ, egységesenergiapiac megteremtését. A kKözössége célkitûzés eléréséhez a verseny eszközétkívánja használni, mert meggyõzõdése,hogy a verseny hatékonyabb vállalatokat,olcsóbb energiaszolgáltatást eredmé-nyez, és ezáltal növeli a fogyasztói jólétet,valamint Európa gazdaságának verseny-képességét.

Más iparágakhoz hasonlóan az energiapiacon is irányelvek, rendeletek segítsé-gével történik az egységes uniós szabá-lyozás kialakítása. Az elsõ irányelvek már

az 1990-es években megszülettek, mígnapjainkban immáron a harmadik jogsza-bálycsomagot fogadta el az Európai Par-lament. A tagállamok 1999–2000 óta fo-kozatosan hajtják végre a piacnyitást, ha-zánk 2003-ban kezdte meg a reformokat.A hazai jogszabályi keret gerincét a villa-mos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI.törvény (új VET), illetve annak végrehajtá-si rendelete (Vhr.) adja ([273/2007. (X. 19.)Korm. rendelet]).

Az új piaci modell

2002-ig a magyar villamos energia -piacszabályozott iparág volt. A termelõk, aközüzemi nagykereskedõk és a közüzemiszolgáltatók közötti viszony teljes vertiku-ma szabályozás alatt állt, a szereplõket kö-telezõ energia átadás-átvétel terhelte. Azenergiaértékesítési lánc minden pontjánhatósági árszabályozás érvényesült. Az újszabályozás során a piaci szerkezet meg-változott. A versenypiac létrehozta a feljo-gosított fogyasztók és a kereskedõk cso-portját. A feljogosított fogyasztó elneve-zés arra utal, hogy a fogyasztó eldöntheti,kitõl kívánja megvásárolni a villamosenergiát. A piacnyitás fokozatosan háromlépésben zajlott, elsõ lépésben csak a na-gyobb ipari fogyasztók, 2004 júliusátólminden nem-lakossági fogyasztó, majd2008-tól minden fogyasztó kiléphet a ver-senypiacra. A kereskedõk közvetítõ szere-pet töltenek be a termelõk és a fogyasztókközött. A kereskedõk hazai termelõktõl,vagy külföldrõl vásárolják meg a villamosenergiát, melyet továbbértékesítenek afogyasztóknak.

A fogyasztók számára a legnagyobbváltozást a közüzemi rendszer átalakulásahozta. A közüzemi rendszer folyamatosanmegszûnt a piacnyitással párhuzamosan

és felváltotta az egyetemes szolgáltatás,mely a régi rendszerhez hasonlóan ható-sági áras energiaellátást jelent. 2003. ja-nuár 1.–2007. december 31. között a sza-bályozott közüzemi rendszer és a szabadpiac párhuzamosan mûködött, szabad át-járás volt a két rendszer között. A feljogo-sított fogyasztók kiléphettek a szabad pi-acra, de vissza is térhettek a közüzem ke-retei közé különösebb korlátok nélkül.Míg az új szabályozás évrõl -évre több fo-gyasztó számára tette lehetõvé a szabadpiacon történõ energiavásárlást, addig ahatósági áras egyetemes szolgáltatásrajogosultak körét folyamatosan szûkítette.2008. január 1-jétõl a 3*50 Ampernál nemnagyobb csatlakozási teljesítményû fo-gyasztók voltak jogosultak egyetemesszolgáltatásra, amelyet a Vet. 2009. január1-jével 3*25 Amperra tervezett csökken-teni. Ezzel szemben a Vet. módosítása eztaz értéket 3*63 Amperra növelte, amellyela lehetséges versenypiac mérete jelentõ-sen beszûkült. Az egyetemes szolgáltatás-ra jogosult fogyasztók számára továbbrais lehetõség van a két rendszer közötti át-járásra. Az ennél nagyobb csatlakozási tel-jesítményû fogyasztók már csak a szabadpiacon szerezhetik be a villamos energiát.

További szerkezet-átalakító hatása voltaz uniós irányelvek által elõírt termelõi ésrendszerirányítási tevékenységek szétvá-lasztásának és függetlenségük biztosítá-sának. A hazai szabályozás jelenleg jogi ésszámviteli szétválasztást tesz kötelezõvé.A tulajdonosi szétválasztást sem a magyarjogszabályok, sem a nemrégiben elfoga-dott harmadik energiapiaci jogszabály-csomag nem írja elõ, de az egyik lehetsé-ges megoldásként rendelkezik róla, va-gyis egy teljes, tulajdonosi szétválasztástmegvalósító piaci struktúra is kialakíthatólenne.

A termelõi/kereskedelmi és az átvitelirendszerirányítási tevékenységek jogi és

Elemzések

42

számviteli szétválasztása megtörtént,azonban az átviteli rendszerirányítás tu-lajdonosi leválasztása az MVM csoportróla mai napig nem valósult meg. A nagyfe-szültségû villamos energia szállításaegyetlen közös átviteli vezetékhálózatonkeresztül történik, mely a Magyar VillamosMûvek Zrt. (MVM Zrt.) leányvállalatának, aMagyar Villamosenergia-ipari ÁtviteliRendszerirányító Zrt.-nek (MAVIR Zrt.) atulajdonában áll, ami a rendszerirányítószerepét tölti be. Az MVM Zrt. és a MAVIRZrt. különálló jogi személyek, különállóéves beszámolót, eredménykimutatást ésmérleget készítenek.

Kereslet

A Magyar Energia Hivatal (továbbiak-ban: MEH) által közölt adatok alapján amagyar villamos energiafogyasztás az1970-es évektõl a rendszerváltásig folya-matosan, éves szinten 4,4 százalékkalnõtt. Az 90-es években bekövetkezõdrasztikus gazdasági visszaesés következ-tében a villamos energia iránti kereslet isjelentõsen visszaesett, 1989–1992 között14%-os csökkenés figyelhetõ meg. 1992óta a fogyasztás ismét stabilan, éves szin-ten átlagosan 1,5%-kal nõ. Az 1990-esévek közepéig a villamosenergia-felhasz-nálás a gazdaság fejlõdésével párhuza-mosan nõtt, ám ezen idõszak után látha-tó, hogy a gazdaság gyorsabb növekedéstért el (átlagos éves növekedés 3,2%), míga villamosenergia-felhasználás lassúbbfejlõdésen ment át, mely arra utal, hogy agazdasági növekedéshez szükséges ener-giaigényt más energiaforrásból biztosí-tották, illetve javult az energiafelhaszná-lás hatásfoka1.

A kínálat alapvetõen két nagy fogyasz-tói csoport igényeit elégíti ki, a kereslet30%-a a feldolgozóiparhoz, míg 28%-a aháztartásokhoz kapcsolódik. A megter-melt villamos energiának átlagosan 12%-a vész el a hálózaton, ez az arány azonbana rendszerváltás óta folyamatosan csök-ken, napjainkban a veszteség aránya már10% alatti2.

Jogosultsági oldalról megközelítve kétcsoportba sorolhatjuk a fogyasztókat: fel-jogosított és nem feljogosított fogyasz-tók. 2003-tól 88 nagyfogyasztó vált feljo-gosított fogyasztóvá, akik közül csupán a28 legnagyobb fogyasztó vállalta a sza-bad piacra történõ kilépés kockázatát.2004-ben valamennyi nem-háztartási fo-gyasztó jogot kapott a szolgáltató-választásra, mellyel további 376 ezer fo-gyasztóval bõvült a feljogosított fogyasz-tói kör. 2008-tól mindenki feljogosított fo-gyasztónak minõsül, ami mintegy 5 .465.000 fogyasztót jelent. A szabad piacot vá-lasztók száma kezdetben nõtt, 2004-benmár 187, 2005-ben 1787 fogyasztó lépettki a versenypiacra. 2007-ben a szabad pia-ci árak emelkedése miatt sokan visszatér-tek a kedvezõbb árú közüzemi szolgálta-tás keretei közé, ezért a szabad piacon vá-sárló feljogosított fogyasztók száma 887-re esett vissza3.

A GVH tapasztalatai alapján a nagyfo-gyasztók tájékozódtak a legjobban azenergia piac liberalizációjáról és ki is hasz-nálták annak lehetõségeit. A kisipari és la-kossági fogyasztók azonban sok esetbennem követték figyelemmel a változáso-kat, sok panasz érkezett az új számlázásirendszerrel, vagy a közüzemi szolgáltatásmegszûnésébõl eredõ magasabb, szabadpiaci áron történõ értékesítéssel kapcso-latban.

A fogyasztók a termelõi/kereskedelmiés átviteli rendszerirányítási/elosztási te-vékenységek szétválasztását csupán aszámlázási rendszer átalakulásában érez-ték. Az új díjszámítási rendszer két fõelembõl áll, a rendszerhasználathoz kap-csolódó rendszerhasználati díjból és a fo-gyasztáshoz kapcsolódó forgalmi díjból.A rendszerhasználati díj magában foglaljaaz átviteli és elosztói hálózat fenntartásá-nak és fejlesztésének költségeit, valamintebbõl a díjból fedezi az állam a szénipariszerkezetátalakítási és a kedvezményesáru villamosenergia-ellátás támogatásköltségeit. A forgalmi díj tartalmazza a va-lós fogyasztás költségeit, az energia ter-mék árát. A rendszerhasználati díj hatósá-gi árszabályozás alá esik, ezért azonos fo-gyasztói csoportba tartozó fogyasztók-nak minden szolgáltató esetén ugyanak-kora fix díjat kell fizetniük, vagyis a szol-

gáltatók csak a villamos energia árábanversenyezhetnek egymással.

Kínálat

A MEH 2007. évi tájékoztatója alapján15 db 50 MW-nál nagyobb teljesítményûtermelõi engedélyes4 van Magyarorszá-gon, és mintegy 261 kiserõmûvi engedé-lyes5, melyek teljesítménye ennél alacso-nyabb. A hazai erõmûi beépített kapaci-tás 2007-ben 8845 MW-ot tett ki6.

A termelõk energiaforrása rendkívülszínes képet mutat, a legnagyobb teljesít-ményû erõmû a Paksi Atomerõmû, mely1940 MW beépített kapacitással rendel-kezik és a hazai bruttó fogyasztás 36 szá-zalékát elégíti ki. Második legnagyobberõforrásunk a szén, melybõl fogyasztá-sunk 18%-át fedezzük. A szén szerepe las-san csökken, és ezzel párhuzamosan aföldgáz energiaforrás szerepe dinamiku-san növekszik. Míg 1989-ben a villamosenergiafogyasztásunk csupán 12%-át elé-gítettük ki földgázzal, 2007-ben ez azarány már 37%7. A fûtõolaj szerepe 1% kö-rül mozog, és a megújuló erõforrások is, aberuházási és egyéb támogatások ellené-re, csupán 4,7%8-ot tudtak kihasítani a pi-acból a KÁT.

Magyarország 2007-ben 14 640 GwHvillamos energiát importált és 10 693GwH-t exportált, vagyis mintegy 4000GwH nettó importenergiát igényelt. Te-kintve, hogy a magyar éves fogyasztás44 000 GwH körül mozog, az import sze-repe igen jelentõs, a szabad piac legfon-tosabb hajtóerejének tekinthetõ. Magyar-ország elsõsorban Szlovákiából és Ukraj-nából importál villamos energiát és a baltiállamok felé, Szerbia és Horvátország irá-nyába exportál.

1 Magyar Energia Hivatal ([2008]): Tájékoztató a MagyarEnergia Hivatal 2007. évi tevékenységérõl. Budapest,44. old.2 Magyar Villamos Mûvek Zrt. – Magyar Villamosenergia-ipa-ri Átviteli Rendszerirányító Zrt. ([2008]): A magyar villamos-energia-rendszer 2007. évi statisztikai adatai. Budapest,8. old.

3 Magyar Villamos Mûvek Zrt. – Magyar Villamosenergia-ipa-ri Átviteli Rendszerirányító Zrt. ([2008)]: A magyar villamos-energia-rendszer 2007. évi statisztikai adatai. Budapest, 28.old.

4 VET 3. § 59. Termeloi engedélyes: aki villamos energia ter-meloi muködési engedéllyel vagy kiseromuvi összevont en-gedéllyel rendelkezik;5 VET 3. § 32. Kiseromu: 50 MW-nál kisebb teljesítoképességueromu;6 Magyar Energia Hivatal ([2008]): Tájékoztató a MagyarEnergia Hivatal 2007. évi tevékenységérõl Budapest, 49. old.7 Magyar Villamos Mûvek Zrt., – Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. ([2008]): A magyar villa-mosenergia-rendszer 2007. évi statisztikai adatai. Budapest,19. old.8 Magyar Villamos Mûvek Zrt., – Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. ([2008)]: A magyar villa-mosenergia-rendszer 2007. évi statisztikai adatai. Budapest,20. old.

Elemzések

43

Infrastruktúra

A villamos energia- piaca a hálózatosiparágak közé tartozik, mert a villamosáram a villamos vezetékeken keresztül jutel a termelõtõl a fogyasztóig. A hálózat ki-építése nagy fix költségû beruházás,megduplázása gazdaságilag irracionális,ezért természetes monopóliumnak te-kinthetõ. A villamos áram fizikai adottsá-gaiból adódóan a nagyobb távolságratörténõ szállításhoz magasfeszültségû,úgynevezett átviteli hálózatra, míg a vil-lamos áram- szolgáltatásához alacsony-és/vagy középfeszültségû, úgynevezettelosztó hálózatokra van szükség. Magyar-ország villamos hálózata kiépített, mint-egy 10 000 km nagyfeszültségû, 66 000km középfeszültségû és 86 000 km kisfe-szültségû hálózatból áll9. A magas feszült-ségû átviteli hálózat és kapcsolódó be-rendezései a MAVIR Zrt., míg az elosztó-

vezetékek hálózata és az ahhoz tartozóberendezések hat elosztói hálózatiengedélyes10 tulajdonában állnak. A háló-zat természetes monopólium jellege mi-att nem valószínûsíthetõ új hálózatszaka-szok kiépítése, így nem várható új belépõa piacra, legfeljebb tulajdonváltás történ-het. Az infrastruktúra sajátos jellege miattaz átviteli és elosztói hálózat nélkülözhe-tetlen eszköz, melyhez diszkrimináció-mentes, nyílt hozzáférést kell biztosítaniminden piaci szereplõ számára, hatóságiáron.

A villamos energia nem raktározhatótermék, ezért a keresleti és kínálati oldal-nak minden pillanatban meg kell egyez-nie. A rendszer folyamatos egyensúlyá-ért a rendszerirányító, a MAVIR Zrt. felel.A rendszerirányító gondoskodik a villa-mosenergia-rendszer megbízható, ha-tékony és biztonságos irányításáról, aszükséges tartalékokról az erõmûvek-

ben és a hálózaton, biztosítja a villamos-energia-piac zavartalan mûködését, ésaz egyenlõ hozzáférést a rendszerhasz-nálók számára. A MAVIR Zrt. a hazai erõ-mûvek által termelt, valamint az import-forrásokból származó villamos energiáta hálózatán keresztül juttatja el a fo-gyasztói értékesítést végzõ szolgálta-tókhoz. Tevékenysége során elsõdlegesszempont, hogy a piaci szereplõk egyen-lõ feltételekkel férjenek hozzá az átvitelihálózathoz.

Verseny

Az erõmûvi szektor 1995–1997. közöttlezajlott privatizációja során a vertikáli-san integrált állami vállalathoz (MagyarVillamos Mûvek Tröszt) tartozó erõmû-vek jelentõs része különbözõ külföldistratégiai befektetõk (Electrabel, RWE,AES, Atel, EdF) tulajdonába került. Azerõmûvi befektetõk egymáshoz viszo-nyított piaci pozíciója a liberalizáció ha-tására alig változott. A hazai igények ki-elégítésében 80-ról 90 százalékra nõtt ahazai termelõk súlya, ami a versenypiaciexporttevékenységük megerõsödésével

9 Magyar Energia Hivatal ([2008]): Tájékoztató a Magyar

Energia Hivatal 2007. évi tevékenységérõl Budapest, 67. old.

10 VET 3. § 22. Hálózati engedélyes: az elosztó hálózati enge-

délyes, valamint hálózati tevékenysége vonatkozásában az

átviteli rendszerirányító;

Fotó

: MTI

Elemzések

44

is együtt járt. 2007-ben a három legna-gyobb termelõ együttes (MVM11,Electrabel12, AES13) részesedése a beépí-tett kapacitások alapján 61%-ot, terme-lés alapján 59%-ot tett ki14.

A piac koncentráltságát mérõHerfindahl-Hirschman Index (HHI), mely 0és 10000 pont közötti értékû lehet a ma-gyar villamos energia piacon 1400–1800között alakult 2007-ben. Tekintettel azuUnióban kialakult HHI pontrendszerre amagyar villamos energia piaca versenyjo-gi szempontból nem tekinthetõ problé-mamentesnek.

A liberalizáció elõtti inkumbens piaciszereplõ, az MVM Zrt., domináns szerepetovábbra is fennmaradt. Az MVM Zrt.1995–1997. között a hazai erõmûvekkelhosszú távú megállapodásokat (HTM) kö-tött, melyekkel biztosította, hogy a hazaifogyasztás kielégítéséhez szükséges villa-mos energia mintegy 80%-a rajta keresz-tül jusson el a fogyasztókat ellátó szolgál-tatókhoz és kereskedõkhöz. Az unió kifo-gást emelt a HTM-ekkel szemben, mert vé-leménye szerint a HTM-ek nem jogszerûállami támogatást juttatnak egyes ma-gánbefektetõknek, továbbá nem ösztön-zik hatékonyságjavításra az erõmûveket,így némelyikük még 10 százalékos kihasz-náltság mellett is nyereséges volt. ABbizottság nyomására a HTM-eket 2008végéig felbontották, bár a legtöbbet azuniós elvárásoknak megfelelõen átalakí-tották, és középtávra újrakötötték, így azMVM Zrt. továbbra is legalább 50%-os pi-aci részesedéssel rendelkezik a nagyke-reskedelmi piacon.

A kereskedõk szabad piaci tevékenysé-ge a piacnyitás kezdete óta folyamatosanés tartósan erõsödik. A kereskedõk általlebonyolított szabad piaci villamosener-gia-forgalom közel 30%-kal növekedett,ezen belül a kereskedõk egymás közti for-galma megduplázódott. A feljogosítottfogyasztók piacán mindeközben erõtelje-sen átrendezõdtek a kereskedõk közti erõ-viszonyok, bizonyos kereskedõk részese-dése felére csökkent, másoké duplájáranõtt.

Az új piaci modell bevezetése során aszabad piaci fogyasztás teljes fogyasztá-son belüli aránya fokozatosan növeke-dett. Az elsõ évben, 2003-ban 10,3 száza-lékról indult, mely 2006-ra 36,7 százalék-ra emelkedett. 2007-ben a kínálat jelen-tõsen visszaesett, az északi importlehetõ-ségeink beszûkültek, mely elsõsorban ré-giós erõmûbezárásokra, valamint a len-gyel és szlovák villamos energia export-korlátozására vezethetõ vissza. A kínálatisokk mellett a villamos energia igény a di-namikus gazdasági fejlõdés hatására abalkáni államokban megnövekedett. Aszûkös kínálat és a növekvõ keresletegyüttes hatásaként az árak jelentõsenmegemelkedtek, így a hazai kereskedõkszámos szabad piaci fogyasztónak csak akorábbinál jóval magasabb áron tudtakajánlatot tenni. A szabad piaci árak ked-vezõtlen alakulása arra ösztönözte a fel-jogosított fogyasztókat, hogy visszamen-jenek a kedvezõ árú közüzemi szolgálta-tás keretei közé, ezért a szabad piac azelõzõ évi értékhez képest 62%-ra zsugo-rodott. A hatósági áras szolgáltatás és aszabad piac közötti árarányok fennma-radtak, így 2008-ban a szabad piac növe-kedése már csak az egyetemes szolgálta-tásból kiszoruló fogyasztók szabad piacrakényszerítésének köszönhetõ.

Eredmények, kudarcok

A liberalizáció hatásáról minden évbenkészít jelentést az unió, illetve a magyarpiacról is készültek hatásvizsgálatok, me-lyek beszámolnak a változás jeleirõl és aversenypiac kibontakozását gátló ténye-zõkrõl. Az elemzések mindegyike arrólszámolt be, hogy a liberalizációtól várt jó-léti hatások nem jelentkeztek teljes körû-en, a fogyasztók nem részesültek a ver-seny valamennyi elõnyébõl.

Az EU 2007-es jelentése szerint a sza-bad piac fejlõdése megtorpant, melynekelsõdleges oka a kereskedõk beszerzésiárainak növekedése. A liberalizáció koraiszakaszában az alapvetõ piaci mecha-nizmusoknak megfelelõen a versenycsökkentette az energiaárakat, azonbankésõbb a nagykereskedelmi árak emel-kedni kezdtek. Az áremelkedésnek többoka is van, nem magyarázható meg kizá-rólagosan az elsõdleges fûtõanyagokmagasabb költségeivel, illetve a szigo-rodó környezetvédelmi kötelezettsé-gekkel. Az elemzések a liberalizáció elle-

nére fennmaradt szabad versenyt korlá-tozó tényezõket okolják az áremelke-désért, és az elmaradt egyéb kedvezõhatásokért15.

Az unió álláspontja szerint nagykeres-kedelmi szinten a villamosenergia-piacoktovábbra is nemzeti kiterjedésûek, ésfennmaradt a liberalizáció elõtti idõszakrajellemzõ magas szintû koncentráció, melyszabad teret ad a piaci erõ gyakorlásának.A magas koncentráció a piacnyitás sikeré-nek egyik fõ akadályozó tényezõje. To-vábbra is problematikus tényezõ a háló-zati és energiaszolgáltató tevékenységekszétválasztása az ún. „unbundling” rend-szer kialakítása. A szétválasztás jelenlegiszintje nem megfelelõ, amely nem csak ahálózathoz való diszkriminációmenteshozzáférést veszélyezteti, de negatív ha-tással van a piac mûködésére és a hálóza-tokba történõ beruházások ösztönzõire.Az integrált vállalatok a vertikális integrá-cióhoz kapcsolódó szinergia-hatásokrahivatkozva erõsen tiltakoznak a teljes tu-lajdonjogi szétválasztás ellen, azonban atapasztalatok azt mutatják, hogy aholmegtörtént a tulajdonosi szétválasztás,ott mind a hálózati, mind pedig a (terme-lési és) kereskedelmi üzletág sikeresenmûködött tovább a szétválasztás után.

Az elemzések és a tapasztalatok aztmutatják, hogy liberalizációs irányvonalnem rossz, sõt bizonyos területeken mára hatása is érzõdik, azonban az átfutásiidõ a nemzeti bürokráciákon keresztül,illetve a szektor átalakulásának folyama-ta sokkal több idõt igényel, mint az a sza-bályozás kezdeti idõszakában sejthetõvolt. A legtöbb fogyasztó csalódott a li-beralizált villamos energia-piac vívmá-nyaiban, mert a számukra legérzéke-nyebb pont, az ár nõtt. A sikeres liberali-zációhoz elengedhetetlen egy intenzívfogyasztói felvilágosítás, mert ahhoz,hogy a szabad piaci mechanizmusokmûködjenek, szükség van a keresleti és akínálati oldal megfelelõ mûködésére.További lépésekre van szükség az átlát-hatóság javítása, új termelõkapacitásoklétesítésének elõsegítése és a tulajdon-jogi szétválasztás megvalósulása érde-kében, melyek segítségével hatéko-nyabb verseny, ezáltal a fogyasztói jólétnövekedése elérhetõ.

15 Európai Bizottság ([2007]): A Bizottság közleménye atTanácsnak és az Európai Parlamentnek Európai Energiapo-litika. Brüsszel, COM (2007) 1 végleges

11MVM: Paksi Atomerõmû Zrt., Vértesi Erõmû Zrt., Gázturbi-

nás Erõmûveket Üzemeltetõ és Karbantartó Kft.12 Electrabel: Dunamenti Erõmû Zrt.13 AES: AES Tisza Erõmû Kft., AES Borsod Energetikai Kft.14 Magyar Energia Hivatal [(2008]): Tájékoztató a Magyar

Energia Hivatal 2007. évi tevékenységérõl Budapest, 14. old.

Portré

45

Az AMCU szervezete

„Ukrajna Monopolellenes Bizottsága”1

(AMCU vagy bizottság) 1993. november26-án jött létre a róla szóló törvény2 ha-tályba lépésével. A bizottság ún. speciálisstátusszal rendelkezõ hatóság, mely agazdasági verseny védelmét és fejleszté-sét hivatott elõmozdítani Ukrajnában. AzAMCU mûködése kezdetén hosszú évti-zedeken át központilag irányított ukrángazdaság hagyatékából eredõ problé-mákkal szembesült (a versenyjog alkalma-zásának lehetõségei államilag szabályo-zott piacokon, hatásköri átfedések a ver-senyhatóság és a szabályozó ill. árhatósá-gok között). Az AMCU aktívan részt vett agazdaság demonopolizációjában az1990-es évek közepén, közremûködött agazdasági verseny kialakításához és vé-delméhez szükséges szabályozás megal-kotásában. A megalakulása óta eltelt 15év alatt Ukrajnában kialakult a gazdaságiverseny számára optimális környezet.

Az ukrán versenytörvény értelmében abizottság fõ feladata az ukrán versenypo-litikai célok megvalósítása, és az azok fej-lesztésében való közremûködés. Ennekérdekében a bizottság feladatai közé tar-tozik:

– a versenyjogi jogalkotás figyelemmelkísérése,

– a versenyjogi jogsértések megelõzé-se, feltárása és megtiltása,

– vállalkozások közötti összefonódásokellenõrzése,

– vállalkozások közötti megállapodá-sok és összehangolt magatartások ellen-õrzése,

– az árszabályozási feladatok ellátásatermészetes monopóliumok esetén, vala-mint a

– versenypártolás.Az AMCU az ukrán államfõ irányítása

alatt áll és évente beszámol tevékenysé-gérõl az ukrán parlamentnek (VerkhovnaRada). Fontos megjegyezni, hogy rendha-gyó esetekben az ukrán kormány közér-dekbõl engedélyezhet olyan összehan-

golt magatartást vagy összefonódást, me-lyet a bizottság nem hagyott jóvá.

A bizottság egy elnökbõl és tíz továbbitagból áll, melyek közül ketten az elnök el-sõdleges helyettesei, hárman helyette-sek. A bizottság elnökét a parlamentegyetértésével az ukrán államfõ nevezi kihét évre, kinevezése egyszer meghosz-szabbítható. Jelenleg Oleksandr I.Melnychenko áll az AMCU élén. A tízfõs bi-zottság a legfelsõbb döntéshozó szerveaz AMCU hivatali szervezetének. Dönté-seiket üléseik során egyszerû többséggelhozzák. Az AMCU Ukrajna minden régió-jában, valamint Kijev és Szevasztopol vá-rosában is rendelkezik területi irodákkal.A területi irodák látják el az AMCU ver-senyhatósági feladatait regionális szin-ten. A bizottság és a területi irodák a ha-táskörükbe utalt ügyek vizsgálatára bi-zottságokat alakítanak, melyek döntésijogkörrel rendelkeznek versenyhatóságiügyekben. Az AMCU hivatali szervezeté-ben dolgozók tevékenységüket az ukránversenyjogi szabályok alapján látják el,függetlenek más állami szervektõl, önkor-mányzati szervektõl, gazdasági szerep-lõktõl és politikai pártoktól. A bizottságversenyhatósági feladatai ellátása soránellenõrizheti minden piaci szereplõ ma-gatartását. Hatásköre kiterjed mindengazdasági vállalkozásra, tulajdonosi szer-kezettõl függetlenül, állami és önkor-mányzati szervekre, illetve Ukrajnábangazdasági tevékenységet végzõ külföldivállalkozásokra is. Az AMCU munkatársaiellenõrizhetik a versenyszabályok betar-tását, vizsgálataik során beléphetnek vál-lalkozások helyiségeibe, irodáikat és köz-lekedési eszközeiket átvizsgálhatják, fel-világosítást kérhetnek bárkitõl. Ha azAMCU munkatársait vizsgálatuk elvégzé-se során akadályozzák, az akadályok elhá-rítása érdekében más hatóságok, intézke-désre jogosult szervek közremûködésétkérhetik.

A verseny védelme érdekében a bizott-ság jogosult az eljárása alá vont vállalkozá-sokat az ukrán versenyjogi szabályokatsértõ magatartástól eltiltani, engedélyez-het vagy megtilthat vállalkozások közöttiösszehangolt piaci magatartást, bírságotszabhat ki, illetve egyéb szankciókat alkal-mazhat a tisztességes verseny védelmétszolgáló szabályok megsértõivel szem-ben. Az AMCU fontosnak tartja verseny-pártolási tevékenységét is, és hangsúlyoz-

za, hogy nem csupán bírságoló hatóság-ként kívánja védeni a versenyt, hanem el-sõsorban a tisztességesen eljáró vállalko-zások és a sok esetben kiszolgáltatott hely-zetben lévõ fogyasztók szövetségesekéntis. 2005-ben alakult meg a Civil Tanács (Ci-vil Board), mely egy tanácsadó és vélemé-nyezõ testület az AMCU szervezetén belül.A Civil Tanács tagjai között szerepelnek kü-lönbözõ társadalmi szervezetek, a média,valamint számos jogi és kereskedelmiegyesület képviselõi. A testület felállításá-val a bizottság célja egy széles körû ver-senypolitikai párbeszéd kialakítása. A CivilTanács folyamatos tájékoztatást kap azAMCU munkájáról, értékeli azt, és javasla-tokat dolgoz ki a jövõre nézve.

Az ukrán versenyjogi rezsim

Az ukrán versenyjogi szabályozásnakhárom fõ pillére van: „A gazdasági versenyvédelmérõl” szóló törvény3, az „UkrajnaMonopolellenes bizottságáról” szóló tör-vény és a „Tisztességtelen piaci versenyelleni védelemrõl” szóló törvény4. „A gaz-dasági verseny védelmérõl” szóló törvényadja az ukrán versenyszabályozás vázát. Atörvény számba veszi a versenyjogi jog-sértéseket (a tisztességtelen verseny elle-ni védelemrõl szóló törvénybe ütközõ ma-gatartások kivételével), az engedélyköte-les összefonódásokat és vállalkozások kö-zötti megállapodásokat, az erõfölénnyelvisszaélésre vonatkozó szabályokat, aversenyfelügyeleti eljárás alapelveit, aversenyjogi felelõsség elemeit, az AMCUdöntéseinek végrehajtásának rendjét és adöntések elleni fellebbezés rendjét. A tör-vény külön cikkben foglalkozik az állami,illetve önkormányzati szervek által kibo-csátott versenykorlátozó aktusokkal. Atörvény értelmében az AMCU eljárhat hi-vatalból és bejelentésre is. A bizonyítékokgyûjtése során az AMCU kiterjedt vizsgá-lati jogosítványokkal rendelkezik (felvilá-gosítás kérés, helyszíni kutatás – lásd fent,

Rövid portré az ukrán versenyhatóságról

1 Antimonopoly Committee of Ukraine2 Law of Ukraine “On the Antimonopoly Committee ofUkraine” (The Official Journal of the Verkhovna Rada (OJVR),1993, No. 50, p.472)

3 Law of Ukraine “On the protection of economic competi-tion” (The Official Journal of the Verkhovna Rada (OJVR),2001, No. 12, p. 64)4 Law of Ukraine “On protection from unfair competition”(The Official Journal of the Verkhovna Rada (OJVR), 1996,No. 36, p.164)

Portré

46

az AMCU tisztviselõinek jogosítványaikapcsán), lefoglalhat bizonyítási eszközö-ket. Halaszthatatlan esetekben, harmadikszemélyek jogai és jogos érdekei védelmeérdekében az AMCU illetékes szerve dönt-het közbensõ intézkedések meghozatalá-ról. Az AMCU versenyjogsértés esetén jo-gosult bírságot kiszabni. A bírság összege,a jogsértés jellegétõl függõen, nem halad-hatja meg a vállalkozás által a bírság kisza-bását megelõzõ üzleti évben elért bevétel5, illetve 10 százalékát. Az AMCU bizottsá-gai és munkatársai által hozott döntése-ket a tíztagú bizottság hivatalból felülvizs-gálhatja, illetve ellenük a kézhezvételtõlszámított két hónapon belül lehet felleb-bezni a bizottsághoz. A bizottság dönté-sei ellen a gazdasági bírósághoz lehet fel-lebbezni, szintén a határozat kézhezvétel-tõl számított két hónapon belül.

Az „Ukrajna Monopolellenes bizottsá-gáról” szóló törvény hatálybalépéséveljött létre az AMCU. Ez a törvény tartalmazrendelkezéseket az AMCU hálózatára,szervezeti felépítésére, államszervezet-ben való elhelyezkedésére nézve. Megha-tározza a bizottságban dolgozók jogállá-sát, vizsgálati jogosítványait.

A „Tisztességtelen piaci verseny ellenivédelemrõl” szóló törvény a vállalkozáso-kat és a fogyasztókat hivatott védeni atisztességtelen piaci magatartásokkalszemben. A törvény szerint tisztességte-len minden olyan magatartás, mely nemfelel meg az üzleti szokásoknak, a piaconelfogadott üzleti gyakorlatnak. A tisztes-ségtelen versenymagatartások közöttemlíti a törvény többek között az után-zást, az üzleti partner alkalmazottjánakmegvesztegetését, a bojkott felhívást, azüzleti titok megszerzését és nyilvánosság-ra hozatalát, annak jogosulatlan felhasz-nálását.

Az AMCU és a GVH kapcsolata

Az AMCU 1993-ban kezdte meg mûkö-dését, a fiatal versenyhatóságok közötttartják számon. Az ukrán és a magyar ver-senyhatóság mindig jó viszonyt ápolt egy-mással. Már 1996 novemberében megszü-letett a két hatóság közötti kétoldalúEgyüttmûködési Memorandum, majdezen megállapodást 10 évvel késõbb,2006 januárjában felülvizsgálták és meg-újították. A megállapodás célja, hogy meg-erõsítse a felek közötti együttmûködést aversenyjog, a versenypolitika és egyéb po-litikák terén, valamint egyedi eljárások te-kintetében. Az együttmûködés kereteinbelül tapasztalatcsere folyik a versenyjo-got sértõ magatartásokat vizsgáló eljárá-sokat illetõen, s a felek elérhetõvé teszikegymás számára szakmai anyagaikat, résztvesznek közös szakmai rendezvényeken.Az AMCU és a GVH egyedi eljárásokban isegyüttmûködnek, ha a vizsgált magatar-tás hátrányos hatást gyakorolhat a MagyarKöztársaság és Ukrajna területén érvénye-

sülõ versenyre, feltéve, hogy ezen maga-tartást a Magyar Köztársaság és/vagy Uk-rajna területén tanúsították.

Ukrajna kezdetektõl fogva az OECD-Magyar Budapesti Versenyügyi Regioná-lis Oktatási Központ (ROK) célországai kö-zé tartozik, így az AMCU munkatársai en-nek keretében rendszeresen részt vesz-nek Budapesten rendezett versenyjogiszakmai programokon.

2007 õszén indult az ukrán „twinning”program, melyet Magyarország Franciaor-szággal együtt pályázott és nyert meg. Aprogram keretében a GVH szakemberei vé-gezték az ukrán elsõdleges és másodlagosjoganyag átvilágítását – mely tulajdonkép-pen a program kiemelt célja volt – és javas-latokat fogalmaztak meg új jogszabályokelkészítésére, ill. a jelenlegiek módosításá-ra. A program ideje alatt a GVH munkatár-sai számos versenypolitikai és versenyjogiszemináriumot tartottak Ukrajnában (pl. atávközlési piac és a pénzügyi szolgáltatá-sok témakörében vagy a hardcore kartel-lek felderítéséhez kapcsolódó vizsgálatitechnikákról). A GVH és a francia verseny-hatóság informatikus szakemberei végez-ték az AMCU informatikai hálózatának átvi-lágítását, tervet dolgoztak ki annak fejlesz-tésére, az ukrán versenyhálózat kiépítésé-re. A GVH több alkalommal látta vendégülaz AMCU munkatársait. Legutóbb 2009.április 20. és május 15. között töltött 4 hetestanulmányi utat a GVH-ban az AMCU há-rom delegáltja. Az ukrán kollegák elõadá-sokat hallgattak a GVH szervezetérõl és amagyar versenyjogi környezetrõl, a GVHmunkatársai bemutatták a pénzügyi- és azenergiaszektor versenyjogi kérdéseit, egymásik elõadás pedig a GVH kartellügyeirõlszólt. A twinning program a végéhez köze-ledik, a GVH a vállalt feladatokat teljesítet-te. A jövõben cél a kialakult kapcsolatokápolása és fejlesztése.

Az ukrán versenyhatóság 2003-ban eljárást indított a Sentosa és az Aviascégek ellen, versenykorlátozó összejátszás miatt. A vállalkozások közöserõfölénnyel rendelkeztek az üzemanyag-kiskereskedelem ukrán piacán,együttes piaci részesedésük elérte az 50%-ot. A piac többi szereplõje ehhezképest igen alacsony részesedéssel rendelkezett. Az Avias és a Sentosa azonosárakat alkalmazott, illetve azonos idõpontban (egy órán belül) változtattakáraikon, annak ellenére, hogy más beszállítóktól szerezték be az üzemanyagot,így eltérõek voltak költségeik is. Ugyanazon idõszakban versenytársaik eltérõmértékû árakat érvényesítettek, és áraikat más idõpontban módosították. AzAMCU azt is megállapította, hogy a cégek szerzõdést kötöttek egymással akiskereskedelmi eladásra szánt üzemanyag beszállítására, valamint elfogadtákvásárlóiktól egymás hitelkártyáját. Az ukrán versenyhatóság a vállalkozásokesetében megállapította mind az erõfölénnyel való visszaélést, mind az össze-játszást és az AMCU történetének egyik legmagasabb összegû, mintegy 16 mil-lió eurónak megfelelõ összegû, bírságát szabta ki.

A GVH tevékenysége számokban

47

Elõzetes statisztikai adatok a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti tevékenységérõlA 2008-ról áthúzódott és a 2009-ben kezdõdött bejelentésekrõl, panaszokról és a versenyfelügyeleti eljárásokrólAz összeállítás idõpontja: 2009. június 3.

I. Bejelentések és panaszok

Megnevezés Száma

2008-ról áthúzódott 295

2009-ben érkezett 649

Együtt 944Ebbõl: jogerõsen elutasított 503

Versenyfelügyeleti eljárás indult 118

Elbírálás alatt, folyamatban lévõ 323

MegnevezésA jogorvoslati kérelmet

elfogadta elutasította

Fõvárosi Bíróság 8 10Összesen 8 10

II. Versenyfelügyeleti eljárások

Megnevezés Száma

2008-ról vagy korábbi évekrõl áthúzódott 1002009-ben indult 69Együtt 169Ebbõl: versenyhivatali határozattal lezárt 45Folyamatban lévõ 124

Megnevezés Száma

Fogyasztók megtévesztése 87Erõfölény 32Versenykorlátozó megállapodás 27Fúziókontroll 23Összesen 169

MegnevezésTörvény-

sértésBírság

eFt-ban

Kötele-zettség-vállalás

Jogsértéshiánya

Meg-szüntetés

Vizsgálóilezárás

Összesen

Fogyasztók megtévesztése 14 513 500 0 1 4 3 22

Erõfölény 0 0 0 0 2 0 2

Versenykorlátozó megállapodás 0 0 0 0 1 0 1

Fúziókontroll 2 2 900 000 0 0 0 2 4

Összesen 16 3 413 500 0 1 7 5 29

III. Versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozatok megoszlása

V. Versenyfelügyeleti döntésben kiszabott legnagyobb bírságok (2009. január 1.–május 31.)

Az eljárások megoszlása

Elbírált jogorvoslati kérelmek száma

Vj szám Ügynév Összeg Ügytípus

130/2006 Strabag – Egri Útépítõ – HE-DO Kft. – Swietelsky Kft. 2 900 000 000 kartell

116/2007 L’OREÁL Mo. Kft. – Age Re-Perfekt 150 000 000 fogyasztók megtévesztése

145/2007 Beiersdorf Kft. – Nivea Visage DN Age 110 000 000 fogyasztók megtévesztése

117/2008 Bakker Virágküldõ Kft. – megtévesztõ ajánlatok 100 000 000 fogyasztók megtévesztése

56/2008 Johnson& Johnson – ránctalanítás 70 000 000 fogyasztók megtévesztése

165/2008 Hild Ingatlanfejlesztõ – Örökjáradék Program 30 000 000 fogyasztók megtévesztése

Megnevezés Száma

Engedélyezés 13Engedélyezés feltétellel 2Tiltás 0Nem engedélyköteles 0Vizsgálói lezárás 1

Összesen 16

IV. Fúziós kérelmek megoszlása

Bírság eFt(késedelem miatt)

27 000

A Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központjának lapjaSzerkesztõség: 1054 Budapest, Alkotmány u. 5.Levélcím: 1245 Budapest 5., Pf. 1036Telefon: (1) 472-8900. Fax: (1) 472-8905.E-mail: versenytukor@gvh.huSzerkesztõ: Tóth Tihamér.Állandó munkatársak: Bassola Bálint, Belényi Andrea, Csépai Balázs, Dániel Anna, Horváth Lászlóné,Mihálovits András, Morvayné Vigh Katalin, Rusztiné Juhász Dorina, Zavodnyik József.Kiadja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 1085 Budapest, Somogyi Béla utca 6. Telefon: 266-9290, www.mhk.hu Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató.

09.1728 – Nyomja a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Lajosmizsei Nyomdája. www.hknyomda.huFelelõs vezetõ: Burján Norbert igazgató.