TEHETSÉGA Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadványa

A tartalomból

,yA köztársasági elnök, mint mondja, csodálattal adózik a tehetségfejlesztő hálózatnak, ame­lynek a Kárpát-medence magyarságát kell átfognia. ”

(Társadalom a tehetségekért konferencia),yd mindennapi emberek értéket teremtő tevékenységén túl, igenis a géniuszok

teszik naggyá a hazát!”(Czeizel Endre: Festők - gének - szégyenek)

„Sok tudós ma máraz evolúciót is másképp értelmezi, mint korábban: szerintük nem a kiválasztódás, a környezethez alkalmazkodás sikeressége, a gyengébb legyőzése által

emelkedett ki az ember az állatvilágból, hanem az együttműködés révén. ” (Együttműködés az agyban)

>yA legválságosabb pillanatokban, a legnagyobb fáradalmak közt, megjelenése fölvillanyozott mindenkit. A katonák imádták. ”

(190 éve született Görgey Artúr)

TehetséggondozásKomplex természettudományi tanulmányi

versenysorozattalDr. Pitrik József főiskolai tanár, SZTE Technika Tanszék

Az ember társadalomban betöltött szerepe je­lentős mértékben fiigg attól, hogyan képes a természeti-társadalmi-művi környezethez alkalmazkodni, hogyan képes annak fejlődé­sét megérteni, befolyásolni, új eszközöket, rendszereket létrehozni, azaz alkotni.

Az alkotói munka sokrétű, összetett Már egy­szerű problémák megfogalmazása után is rájöhe­tünk arra, hogy a megoldáshoz több úton is elindulhatunk, és ezek az utak elágazhatnak, egy­szerű vagy bonyolult megoldást kínálva Eseten­ként „tévutaknak” bizonyulhatnak, amelyeket bej árva időt vesztünk, esetleg sikertelenek leszünk.

Az alkotás tehát döntések láncolata, egy sajátos algoritmusháló, amely feltételezi a kiindulási állapot alapos ismeretét, a prob­lémajó megfogalmazását, a cél gondos kitű­zését, a jó tervezést, szervezést, kivitelezést. Azt is mondhatjuk, hogy az alkotómunkához alapos felkészültségre, széleskörű háttéris­meretre és egy speciális gondolkodásmódra van szükség. Ez a gondolkodásmód az ún. divergens („széthajtó / széttartó”) gondolko­dás, amely új adatokat, módszereket használ, átfogalmazza a problémákat, új összefüggé­seket ismer fel, és gyakran több megoldás ki­alakítására irányul.

Hogyan tudjuk a mai fiatalokat felkészí­teni arra, hogy alkotásaikkal átformálják a világot? Mit tehetünk mi magyar pedagógu­sok annak érdekében, hogy kreatív, alkotó nemzedéket neveljünk?

Az iskola hagyományos tanítási-tanulási rendszere egyre kevésbé felel meg a valós élet kihívásainak. A problémák közül kettőt emelnénk ki:

A gyorsuló világ változásainak követésé­hez elengedhetetlen a technikai-informatikai térben való alapos felhasználói eligazodás készségének kifejlesztése. Ez csak akkor le­hetséges, ha megfelelő természettudományos alapok állnak a „háttérben” rendelkezésre. A jelenlegi iskola ezt csak hiányosan biztosítja.

Az élet minden területén minden ember­nek napi kihívásoknak kell megfelelnie. Gyorsan, magabiztosan, kreatívan kell cse­lekednie. Úgy kell tennie, hogy a „piacon ” el tudja adni magát, tudását, kreativitását, ... tehetségét. Ezt a szemléletet csak akkor tudja magáévá tenni, ha rendszeresen „meg­mérik”, ha „ütközetekben” vesz részt. Ennek fontos eredménye lehet az, hogy olyan tár­sakra talál, akikkel együttműködve látvá­nyos, hasznos eredményeket produkál.

A pedagógiai munkában a fenti kérdések nap mint nap megjelennek, de az is elég vi­lágossá vált, hogy a pedagógusok többsége magában képtelen megtenni azokat a lépés­eket, amelyeket a kor elvár tőle. Ezt felis­merve a közoktatási tankönyvírók jelentős része olyan könyveket készít, amelyek exp­licit vagy implicit formában tartalmazzák azokat a tudáselemeket, azokat a problémá­kat, amelyek kibontásával előre léphetünk a természettudományok területén a tehetségek felismerésében, fejlesztésében.

Az Apáczai Kiadó tankönyvszerzőinek kezdeményezésére már 4. éve olyan tehet­ségközpontú versenyrendszert honosított meg, amely komplex módon, integrálja a ter­mészettudományos közismereti tárgyak kie­melt tudáselemeit, mozgósít minden lehetséges erőforrást arra, hogy komplex problémákat, komplex módon feltárjunk és megoldjunk.

A választott tehetséggondozási forma az egyén és a csoport érdeklődésére, munkájára épít, kihasználja a 7-8. osztályos korosztály versenyszellemét, konstruáló, alkotó habitu­sát. A közreműködő pedagógusok segítségé­vel az iskolai-kistérségi-megyei-országos versenysorozat szervezésével mintegy 5000 tanulót mozgósítottunk. A versenysorozat a tankönyvi ismeretanyagokkal összefüggő, de a „mindennapi életben” is hangsúlyos prob­lémákat fogalmazott meg. Kit ne izgatna ma már a Életmód és egészség (iskolai); Nap energiája és hasznosítása (kistérségi); Lakó- környezeti problémák (megyei); Közleke­dési környezet (országos) versenytémák a 2006/2007-es tanévből

Az éltető víz (iskolai); Tudománytörténet (kistérségi); Élelmezés, élelmiszerek tartósí­tása (megyei); Fényképezés múltja és jelene (országos) versenytémák a 2007/2008-as tanévből.

A három fős csapatok közös munkával nemcsak új szemléletű feladatlapokat oldot­tak meg, hanem a felkészülés során töb­bek között Közlekedési társasjátékot (2006/2007), Fényképezéstörténeti tablót (2007/2008) terveztek, kiviteleztek és előre elkészített elemekből a technika szabályai­nak megfelelően Vízszállító szivattyút - nap­elemes működtetéssel és elektronikus irányítással (2005/2006), Vasúti közlekedési csomópontot és fénykapus vezérlését konst­ruálták.

A munkákat zsűritagok értékelték, de az igazi megmérettetés a tablók és társasjátékok kiállítása során és a konstrukciók közös mű­ködtetése során történt. A versenyrendezők költségén elkészített eszközöket az iskolák szemléltetőeszközként ajándékba kapták.

A szakmai elemzések azt mutatják, hogy a résztvevők érdeklődők, kreatívak, önálló és közösségi munkákra alkalmasak. A második és magasabb szintre jutók az iskolai tananya­gokon túl is terhelhetők, képességeik moz­gósításával érdekes gondolkodásmódra, különleges tervek megvalósítására és ügyes kivitelezésre is képesek.

A tanulók megfigyelése alapján megálla­píthatjuk - hogy új tudáselemeket, fogásokat is elsajátítottak, miközben a régieket is meg­felelően mozgósitották. Az elért pontszámok eloszlása azt mutatja, hogy jól mértek a mé­rőlapok és a feladatok.

A versennyel kapcsolatos visszajelzések­ről itt nem kívánok részletes elemzésbe bo­csátkozni, de megállapíthatjuk, hogy lényegi, tartalmai-módszertani, alkotó kriti­kát csak néhány esetben kaptunk. Általában sértődött hangvételű, szubjektív levelek ér­keztek, melyeket érdemben nem is könnyű megválaszolni. A levelekre a szakmai bizott­ság illetve a kiadó képviselője minden eset­ben válaszolt.

A versenyrendszer bevált - véleményünk szerint - továbbra érdemes működtetni, a már intézményesedért rendszert. Ebben az évben kísérletképpen informatikai jellegű munkarészeket is tartalmazott a versenyso­rozat, a későbbiek során ezeket a verseny szerves részévé kívánjuk tenni. Egy további javaslat a tehetségek „továbbgondozására”: olyan „kis természetkutató’' táborok létesí­tése, amelyben az eredményesen szereplők további fejlesztése biztosítható.

Magyar Tehetséggondozó TársaságElnök www.mateh.hu

AKTUÁLIS

70 évepublikálta Louis León Thurstone amerikai pszichológus Spearman (1927) faktorana- lízis-elméletének továbbfejlesztett változa­tát. Mivel a különféle értelmi képességek korreláltak egymással, ezért Spearman úgy vélte, hogy az intelligenciát egy általános (g) faktorként lehet értelmezni.

Thurstone ezzel szemben azt mutatta ki egy közel 300 fős vizsgálati csoporttal végzett kísérlete alapján, hogy nincs g fak­to r hanem az intelligenciát speciális (s) faktorok alkotják. Ezeket elsődleges men­tális képességeknek nevezte el. Hét speci­ális faktort különített el, amelyek szerinte meghatározzák a mentális képességet: tér­beli tájékozódás, számolási készség, em­lékezet, szótalálás sebessége, nyelvérzék, észlelési képesség, és a logika. Elmélete alapján a képességfaktorok mérésére in ­telligencia-tesztet is összeállított, amit át­alakításokkal ugyan, de a mai napig használnak. Lényegében nem sikerült tisz­tán elkülönítenie az intelligencia különféle alkotóelemeit, mivel akárcsak a G. faktor esetében, az S. faktornál is erős pozitív korreláció tapasztalható az elkülönített ké­pességfaktorok között, ami egyebek mel­lett azt bizonyítja, hogy erős átfedések vannak közöttük. Próbálkozása volt az első arra, hogy megkísérelje differenciálni az intelligenciát, kimutatva öszszetevőit. Elődje elképzelésénél mindenesetre sike­resebbnek mondható elmélete, de az intel­ligencia egzakt leírását nem sikerült elérnie. Később többen csatlakoztak kez­deményezéséhez, egyre több faktort külö­nítettek el, így pl.: Guilford (1967.) már 120 képességsávot azonosított.

A G. és az S. faktor elmélete az intel­ligencia mérésénél is felbukkan, mint módszer. A G. faktorosokkal ellentétben, akik csak az általános intelligencia méré­sére összpontosítnak, az S. faktorokkal dolgozók az intelligencia összetevőit külön is mérik, még ha módszertanilag tá­madható is ez utóbbi differenciálás, te­kintve, hogy a faktorok között nagy a korreláció, tehát nem biztos, hogy egy- egy faktor esetében kapott mérési érték érvényességének és megbízhatóságának szintje elegendő bizonyítékként.

Thurstone munkássága során az atti- tüdkutatásban is jelentős eredményeket ért el, egy máig használatos skálát is szer­kesztett. Legfontosabb eredményének azonban az 1938-ban publikált munkáját tartják, amelyben továbbfejlesztette Spearman általános intellektuális faktor­elméletét, s ezzel további elméletek szüle­tését indította el.

Forrás: Tehetség-kalauz, KossuthEgyetemi Kiadó, Debrecen, 1996.

Fordította, összeállította és szerkesztette: Dr. Tóth László

A Magyar Tehetséggondozó Társaság székhelyének bejegyzését nem engedé­lyezte tovább a Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet. A2007. november 30-i Közgyűlés úgy ha­tározott, hogy a Debreceni Egyetem ve­zetését kéri meg a székhely-bejegyzés engedélyezésére. Ez a kérés hivatalo­san meg is történt, s dr. Fésűs László, a Debreceni Egyetem Rektora engedélyt adott a MTT új székhelyének (4032 Debrecen, Egyetem tér 1.) bejegyzésére. Ezúton is köszönjük a támogatást, a cím megváltoztatásának bírósági bejegyzése most van folyamatban.

A Magyar Kultúra Alapítvány több szervezet - köztük a Magyar Tehetség- gondozó Társaság - közreműködésével2008. január 25-én tartotta Budapesten a magyar tehetséggondozás kiemelkedő személyisége, dr. Harsányi István szü­letésének századik évfordulója alkalmá­ból ünnepi megemlékezését. A színes és a nagyhírű tudóshoz méltó gazdag prog­ramban a MTT nevében Sarka Ferenc alelnök úr tartott nagysikerű előadást „ A sárospataki tehetséggondozó a törté­nelem viharában” címmel. A kitűnő megemlékezés teljes teijedelmében olvas­ható a következő számban.

A Magyar Tehetségsegítő Szerveze­tek Szövetsége február 22-én nagysi­kerű konferenciát rendezett „A magyar társadalom a tehetség szolgálatában” címmel. A konferencia szakmai prog­ramjainak realizálásában jelentős szere­pet vállaltak a Magyar Tehetséggondozó

Társaság tagjai: hárman előadást tartot­tak a plenáris ülésen, illetve a pódium­vitában, heten pedig vitavezetők voltak a munkaebéd asztalainál. Ezek az ada­tok is jelzik, hogy a MTT szakmai érté­kei meghatározóak a magyar tehetség- gondozásban. Gratulálunk dr. Csermely Péter professzor és csapata konferencia- szervező és lebonyolító munkájához, ez a nap mérföldkőként marad fenn a ma­gyar tehetséggondozás történetében. A programról részletes beszámoló olvas­ható e számban.

A „Tehetség” újságunk 15 éves, ebből az alkalomból megjelenik egy külön szám az Apáczai Kiadó anyagi tá­mogatásával, amely ezen időszak legki­válóbb írásait foglalja össze. A Riadóval közösen egy jubileumi ülést is tartunk 2008. április 1-én (15 órai kezdettel) az Apáczai Kiadó fővárosi székhelyén. E rendezvényen a Magyar Tehetséggon­dozó Társaság korábbi elnökeit (dr. Gefferth Éva, dr Czeizel Endre és dr. Báthory Zoltán) kérjük fel, hogy érté­keljék az eltelt 15 évet, az Apáczai Kiadó igazgatója, Esztergályos Jenő tanár úr a tehetséggondozásban kiala­kult hatékony együttműködésről tart előadást, Mönks Professzor, az ECHA elnöke az európai kisugárzást elemzi, valamint több szerző értékelő gondola­tait is meghallgathatjuk az elmúlt 15 évről. A rendezvényre tisztelettel hívunk minden MTT-tagot és érdeklődőt.

Dr. Balogh László

A március elején hosszú, súlyos betegség után elhunyt Szegedi Molnár Géza előadó- és képzőművész gondolata a tehetségről

d liÁ/lltfHerí t,

a^AOu í í p L a * ! cin tpt+MAA* &ji éttjii*? •

A Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciája

Társadalom a tehetségekért

A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és tagszer­vezetei - köztük a Magyar Tehetséggondozó Társaság - nagyszabású tanácskozást tartot­tak a fővárosi Gábor Dénes Főiskolán. A Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciája címmel meghirdetett, zárt­körű szakma rendezvényen, a hazai tehetség- gondozás mintegy 150 szakembere, így aka­démikusok, egyetemi tanárok, gyakorló pedagógusok, kutatók, civil szervezetek kép­viselői vettek rész. A jó l szervezett, hangula­tos és jelentős szakmai eredményt hozó tanácskozáson több ismert szaktekintély mel­lett beszédet mondott Sólyom László köztár­sasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszter- elnök és Hitler István oktatási és kulturális miniszter is.

Adyval szólva már „tavasz heroldok szálltak” február végén, amikor a Dunát átszelve meg­érkezem Újbuda kissé távoli övezetébe, hogy felkutassam a helyszínt.

- Harminc éve lakom itt, de még nem hal­lottam róla - mondja egy kedves idős hölgy, amikor a főiskola iránt érdeklődöm. Később derül ki, hogy alig száz méterre voltunk az épülettől. Korábban szintén sikertelenül kér­dezősködtem egy sötét öltönyös ifjúnál, akiről azt gondoltam, hogy talán vizsgázni megy. Ha nem is vizsgázni indult, de a főiskolára tartott, s mivel a társát várta, így magára hagytam, és két hölgyhöz fordultam, akikről hamar kide­rült, hogy szintén oda igyekeznek, ám ők is tanácstalanok. Együtt nézelődünk, amikor fel­tűnik egy tanintézet formájú épület, amely rögvest célállomásként hat, főleg amiatt, hogy egyenruhás rendőröket, és sötét öltönyös, fül- hallgatós biztonságiakat látunk a környékén. Az épület előtt kormányőrtiszt ismerősömet fedezem fel, akivel időnként összefutunk a

Varga Feri-féle kiváló csepeli kávéházban. Egy-egy capuccinó mellett Sárkány István festőművész, a magyar kultúra lovagja csön­des figyelmétől kisérve átbeszéljük a modem művészet hiábavalóságát (nincs közöm a vi­lághoz - szokta volt mondani ilyenkor a búsan hallgató mester). Jóska éppen utasítá­sokat oszt - talán ő a biztosítás parancsnoka -, s mikor végez, ráköszönök.

- Te mit keresel itt, főtanácsos úr? - lepő­dik meg tágra nyílt szemmel, s mikor megkér­dezem, hogy lesz-e motozás, szokásos humorérzékét nem vesztve, válaszolja, hogy nyugodjak meg, csak botozás lesz. Nevetve megyek az épületbe, ahol nyugalom van, csöndesen szemlélik az érkezőket a biztonsá­giak. Megnyugodva tapasztalom, hogy itt sem botozásra, sem esernyőre nem lesz szükség, és nem csak a derűs ég miatt. A hallban több ismerőst fedezek fel a Magyar Tehetséggon­dozó Társaságból. Herskovits Mária és Polon- kai Mária alelnökökkel és Markó Endréné nyugalmazott győri iskolaigazgatóval futok össze, akit már évek óta nem láttam, de mit sem változott. Felbukkan Balogh László elnök úr, üdvözöljük egymást, de csak rövid eszmecserére telik, mert ezúttal is sok a dolga. Hamarosan előkerül Kollmann doktor, a gyer­mekvédő: frizurája gogolos, fehéredő sza­kálla nyírt, és egy csinos szőke hölgyet kísérget. Ezúttal is egy képet - egy nagyra tá- tott szájú kislányt, aki elmondása szerint nem ásít, csak énekel - próbál rám erőltetni, hogy tegyem a Tehetség címlapjára. Heimann Ili­vel, majd nemsokára Gyarmathy Évával is ta­lálkozom, akit szintén nem láttam évek óta, de rajta sem fogott az idő. Itt van a mindig mosolygós iskolaigazgató, Nagy Kálmán úr, a reformátusok bizakodásával, és a megfon­tolt, a tehetségügyért sokat fáradozó Sarka Fe­renc alelnök Miskolcról. Úgy látszik, sokan eljöttek a Társaságból. A szervezés remek, gyorsan megy a regisztráció, megkapjuk a szokásos konferenciacsomagot. A terem bejá­rata előtt névsorböngészés a biztonsági őr fi­gyelme mellett, odabent megmutatják melyik három sor közül választhatok. A legszélső ülésre pakolok, hogy majd tudjak fényképezni a lapnak. Mellettem a sajtó széksorai, két tu­catnyi fotóssal, ami számomra nem éppen biz­tató: hogy férek majd gyönge fényerejű gépemmel az őrökkel bástyázott előadók kö­zelébe?

Színházi kezdésre vonul be a biztonsági­aktól körülvett elnökség, a felvezetők mögött a köztársasági elnök, mellette a miniszterel­nök, mögöttük a miniszter, a főiskola rektora, Demján Sándor és dr. Havass Miklós infor­matikus, nagyvállalkozó, a levezető elnök. Rögvest megtalálja mindenki a kijelölt helyét, mi tapsolunk, ők leülnek.

Egyengetni a tehetségek útjátAz ilyenkor elmaradhatatlan udvarias köszön­tések után Sólyom László úr lép a mikrofon­hoz. Ezúttal is méltóságteljes, és bizalmat sugárzó. Rövid beszéde tényszerű, bizakodó, de kerüli a meghozandó konkrét intézkedése­ket, ez a kormányfő területe. A fotósok villog­tatnak, nagy a kattogás, végül én is odaférek néhány méternyire, és sikerül felvételeket ké­szítenem. Sietek vissza a helyemre, hogy ne sokáig hajolgassak a tévékamerák előtt. Mi­közben jegyzetelek, hirtelen kattogásroham veszi kezdetét. Vajon mit fotóznak ilyen szor­galommal? Csak nem történt valami a tagol­tan beszélő elnökkel, ami ilyen érdeklődést vált ki a fotósokból? Az elnökkel semmi baj, de az asztalnál Hiller úr és az imént még szor­gosan jegyzetelő Gyurcsány úr egymáshoz hajolva elmerülten sustorog. Na, ez aztán az igazi médiaesemény! Mégsem lesz új oktatási miniszter, mint ezt híreszteli a sajtó? Egy kis - nem éppen jó modorra valló - elnöki beszéd alatti pulpitusi susmogás nem hiszem, hogy megment egy bársonyszéket. Az elnöki né­hány percben hallhatunk arról, hogy az ott­honról hozott hátrányokat az iskola képtelen ellensúlyozni; az esélyek egyenlőtlensége.be- folyásolja az életpályát; a kisiskolák helyzete kritikus. Szó esik a mesterképzés fontosságá­ról, s hogy aki képes rá, az jusson fel a piramis tetejére. A köztársasági elnök, mint mondja, csodálattal adózik a tehetségfejlesztő hálózat­nak, amelynek a Kárpát-medence magyarsá­gát kell átfognia. Megemlíti a szakkollé­giumok fontosságát, az egyetemek felelőssé­gét. A tehetségek találják meg a helyüket, önállósuljanak, és építsenek egy jobb társa­dalmat, mint amilyet a ma döntéshelyzetben lévők tudtak. Végezetül kérte, hogy a tehetsé­gesek útját egyengessék mindenütt, ahol eget kémek maguknak. A megszokottan hatásos, és szakmai konkrétumokat is tartalmazó be­szédet nagy taps zárta.

Magyar Géniusz ProgramGyurcsány Ferenc kormányfő a viszonylag szűk lehetőségeket említette, s eme megálla­pítása nem váltott ki meglepetést. Mégis, ho­gyan lehet segíteni? - tette fel a kérdést, majd kitért arra, hogy a civilhálózat kiépült, erős, és szerveződik az együttműködő polgári so­kaság, akik nem várnak, hanem cselekszenek, nem kémek, ám maguktól is elindulnak. Sza­bad polgári emberfők formálják az életünket - mondta. A tudással kapcsolatban ezúttal mindössze három pontot jelölt meg. Ezek lé­nyege nem új: miként lehet több megbecsü­lést adni az iskolának, és a pedagógusoknak. Mint mondta az elmúlt 20 évben folyamatos a változás a közoktatásban. (Sajnos, teszem hozzá, csak legalább néhány évig tartson már

ki egy-egy program, hogy ne zilálódjék szét a közoktatás az állandó változásoktól.) Új tudás, új iskola - hangzik el az új kormányfői idea. A második pont szerint oda kell figyelni azokra is, akik nem kiugró tehetségek, de nehéz anyagi helyzetben vannak. (Ez rendben is van, de vajon mitől vannak olyan sokan nehéz anyagi helyzetben?) A harmadik pont szerint koncentrálni kell az erőket, s akikben a legtöbb tűz lobog, azokat kell segíteni a Ma­gyar Géniusz Program által, ami az Új Ma­gyarország Program egyik zászlóshajója lesz. Mint- mondta, a következő 5-6 évben erre 48 milliárd forintot szán a kormány. Két elemét említette a programnak: Nemzeti Kiválóságok Kollégiumának létrehozását az egykori népi kollégiumok mintájára; és a külföldön dol­gozó tehetséges kutatók visszacsábítását. Szá­mukra ösztöndíjakat létesítenek, hogy miután állami támogatással megismerik a világ ered­ményeit, kint kutatnak, s tudással felvérte^ződ- nek, azt követően jöjjenek csak haza! A terveket vázoló miniszterelnöki beszéd végén udvarias taps. No, persze ez a kimunkált bari­ton sok tervet sorolt már az elmúlt években. Miként is idézte Tömörkény az egyszerű al­földi ember bölcsességét: láttam én már karón vamyút! Az volt az érzésem, hogy nem tehet­séggondozó, vagy netán oktatási szakember munkája eredménye a kormányfői megnyilat­kozás, hanem valami szépíró bölcsészé, aki szárnyaló mondatokat kívánt hallatni velünk. Mindenesetre bizakodjunk, hogy ezek a ter­vek valóban megvalósulnak.

Visszatéríteni a tehetségeketHiller István miniszter a diákolimpikonok si­kerével kezdte beszédét, kiemelve, hogy a le­maradók segítése mellett a legkitűnőbb tehetségek számára optimális viszonyokat kell teremteni. Programszerű tehetségkuta­tásra és gondozásra van szükség - mondta. Háromezer ösztöndíjat létesítenek jövőre a felsőoktatásban a kiváló magyar egyetemis­ták hazai és külföldi tanulmányainak segíté­sére. A doktoranduszokat is be kívánják vonni a programba, mivel a külföld elsősorban őket csábítja el. A már doktori fokozatot szerzet­teknél azt szeretnék elérni, hogy a tudást hoz­zák haza, és itt hasznosítsák. A két területre 150-150 ösztöndíjat létesítelek. A külföldön kutatóknak és a külföldi oktatóknak 20-20 ösztöndíjat létesítenek. Beszéde a kormányfő politikai eszmefuttatásának szakmai konkré­tuma volt.

Alacsony színvonalú az oktatásAz egyik legérdekesebb és legnagyobb taps­sal fogadott, meglehetősen kritikus beszédet az ismert nagyvállalkozó, az Új Comenius Program elindítója, Demján Sándor úr tar­totta. Nem kertelt: a vállalkozók igényt fo­galmaznak meg a társadalommal szemben, s ezek között van a munka - így a fizikai munka - tiszteletének helyreállítása. Nem ér­tett egyet azzal a sokat hangoztatott állítással, hogy a magyarok kreatívabbak más népeknél. A nevelést nagyon fontosnak tartja, s elsősor­

ban a követelő nevelést. Mint mondta, a kínai gyereket szigorúan nevelik - olykor el is nás- pángolják - de pl.: a kanadai egyetem legjob­ban teljesítő diákjai kínaiak. A képzési szerkezetet is kritizálta, amit a gazdaság igé­nyeihez kell igazítani. Nálunk több pszicho­lógust képeznek, mint mérnököt - mondta. (Jogászokról, mindenféle médiásokról, és egyebekről nem is szólva.) Ebben a kis or­szágban tele vagyunk professzorokkal és egyetemekkel. Régen volt az országban 200 professzor, ma egy egyetemi városban van ennyi - hangsúlyozta. Ahogy nőtt az egyete­misták száma, úgy csökkent az oktatás szín­vonala. Kevés, de jól megfizetett és felkészült tanárokra van szükség a felsőoktatásban. A fe­lesleges diplomák tömkelegét termeljük, szükség van az oktatás karcsúsítására. Több termelésben alkalmazható embert szeretne látni, mert különben nem jönnek a külföldi befektetők. A gazdag polgárokat bátorítani kell, hogy segítsék a tehetségeket - mondta nagy tetszést aratva.

Nem említette meg, de nem régen 8 milli­árd forintos tehetségsegítő alapot hozott létre Demján úr, amiről alig hallani valamit. A Csá- nyi-féle 1 milliárdos alapról írásos anyagot kaptunk, mert Csányi úr nem tudott eléjönni a konferenciára, vélhetően a most kipattant zsa­rolási ügy miatt, ami időközben megoldódott. (Legalább emiatt nem nő újból a banki költ­ség, ami esetenként nagyobb, mint a kamat.)

Tehetségmentés - értékmentésCsermely professzor a Nemzeti Tehetségse­gítő Tanács elnöke, aki a kutató diákmozga­lom elindításával új és hatékony tehetséggondozó gyakorlatot honosított meg, a társadalomban tapasztalható anómiás álla­pottal kezdte beszédét. A tehetségmentés egy­ben értékmentés - jelentette ki. Fontosnak tartotta a tehetségműhelyek közötti együttmű­ködést, hogy tudjanak egymásról, és rendsze­res tapasztalatcseréken vegyenek részt. A régiós tehetségpont-hálózatok kiépítése szük­séges, hiszen a tehetség mára már a világ leg­keresettebb árucikkévé vált, ezért sürgette az integrált tehetségsegítő programok kidolgo­zását, amelyek finanszírozásában az állam­nak, a gazdaságnak kiemelt szerepet kell vállalniuk. Szólt a tehetségfejlesztő pedagó­gusok megbecsülésének fontosságáról, a Te­hetségalap, és a Tehetséghitel tervezetéről, amellyel a rátermett fiatalokat kívánják segíteni.

A tehetség nem devianciaSzendrő Péter egyetemi tanár szerint a tehet­séget nem gondozni kell, hanem pártolni, se­gíteni, hiszen az nem deviancia. Az állam és a civil szervezetek együttműködésén sok múlik - hangsúlyozta. A tehetség adottság, nyers gyémánt, amely csak sok munka által teljese­dik ki, s ebben az iskolának az elemitől a dok­torképzésig kiemelt szerepe van. Fontosnak tartja a mecénásokat és a mentorokat, akik el­térő módon, de azonos célt szolgálnak.

Kroó Norbert akadémikus szerint hajsza indult a világban a tehetségekért, mert a glo­

balizáció olyan világszintű problémákat vet fel, amelyek megoldása kiemelkedő képes­ségű és felkészültségű szakembereket köve­tel. Szerinte a tehetség nem genetikai adottság, így ápolással, neveléssel eredmé­nyesen segíthető. Valamiben mindenki tehet­séges, csak meg kell találni, hogy miben. Az EU-s pályázati rendszerek adta lehetőségek­kel élnünk kell - emelte ki.

Balogh László a Debreceni Egyetem Pe­dagógiai-Pszichológiai tanszékének vezetője, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, az iskolai tehetséggondozás erős és gyenge oldalairól tartott vetítőképes előadást. Az erős oldalak között megemlítette a törvényi szabá­lyozást, a versenyeket, a tanórán kívüli gaz- dagítási programokat. A gyenge oldalon már több ismérvet sorolt fel, így a tehetségkivá­lasztás és azonosítás hiányosságait, a komp­lex tehetségfejlesztő programok ritka voltát; a családdal való együttműködés esetlegessé­gét; a gyorsító programok alkalmazásának és a szakemberek továbbképzésének szűk körét. (Meg kell jegyeznem, hogy a tehetségkutatás­ban nemzetközi szinten is jelentős eredmé­nyeket felmutató tanszékén Balogh tanár úr elsőként honosította meg a tehetségsegítő-pe- dagógus képzést. Doktori képzést is indítot­tak e tárgykörben, s már többen szerzetek tudományos fokozatot tehetségfejlesztési té­mában.)

Bendzsel Miklós a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke szintén a Moholy-Nagy László elvet emelte ki, aki szerint minden ember te­hetséges. Szakterületének elveit követve hangsúlyozta, hogy több társadalmi hasznot hajt egy kiváló vízvezeték-szerelő, mint egy közepes filozófus, mégis ez utóbbi kap na­gyobb figyelmet.

Závodszky Péter akadémikus, az MTA Enzimológiai Intézetének igazgató, a Magyar Innovációs Alapítvány elnöke megállapítása szerint az ország általános kulturális és szel­lemi színvonala csökkent, pedig ezek érték­rend- és nem pénzügyi forrásfuggő jelensé­gek. Trianon után az elszegényedett ország nemzeti jövedelmének 14%-át fordította ok­tatásra és kultúrára, aminek meg is lett az eredménye. (Igaz, hogy ennek közvetlen hasznát jobbára az USA zsebelte be az emig­rált magyar tudósok munkája révén.) Bírálta az elit életfelfogását, amely szerinte jobbára

kilátástalanul él. Nem vonzó ma már kutató­nak, pedagógusnak tanulni, pedig ma 68 egyeteme van az országnak, de közülük csak 4-5 az igazi képzőhely. Ki kell építeni az elit­rendszert a tudományban és a kultúrában. Szé­les alapú, egymásra épülő rendszert szorgal­mazott. A 2000-től beindított tudományos és innovációs versenyükre az idén fele annyi diák jelentkezett, mint a korábbi években, és ez az értékválsággal hozható összefüggésbe. Este a közszolgálati televízióban az esemény­nyel talán két percben foglalkoztak, s igen­csak színvonaltalanul. A tudósítás nagy részét ráadásul egykori felvétellel töltötték ki, és rö­vidke mondatot idéztek a miniszterelnöktől. Arról, hogy kik voltak jelen, és milyen orszá­gos jelentősége volt a tanácskozásnak, nem esett szó. Pedig mennyi médiaszakember kép­ződik, de úgy látszik a tudósítások ki, mit, hol, mikor, miért, hogyan vezérszavait manapság nem okítják ezeken a halvány színvonalú stú­diumokon.

Ránk váró feladatokA plenáris ülést követő ebédszünetben a részt­vevők egy része a tehetségügyhöz kapcsolódó személyekről elnevezett kör alakú asztaloknál egy-egy témakörhöz kapcsolódóan folytat­hatta az eszmecserét. Jómagam a Brunswik

Teréz asztalhoz kaptam besorolást, ahol az asztalfőn a rendkívül barátságos, jó hangula­tot teremtő Kroó Norbert, az MTA alelnöke ült. A moderátor szerepét a győri Talentum Műhely munkatársa, Mentler Marianna látta el igényesen és tárgyra törekvőén. Témánk a tehetségprogramok elterjesztésének lehető­sége volt. A szakmai beszélgetés építő és ér­dekes, az egyfogásos étel finom, és meg­lehetősen kiadós volt. (Úgy tűnik, minél ki­sebb eredményt produkál a gazdaság, a ven­déglői adagok annál nagyobbak.)

Az asztaloknál született állásfoglalásokat a tanácskozásokon ismertették a moderátorok. A legfontosabb ötletek, javaslatok a követke­zők voltak: a tehetség sokrétű, ennek megfe­lelően kell gondozni; fontos a tehetségesek érdeklődésének felkeltése, és folyamatos a motiválása; a természettudományos képzés mindjobban háttérbe szorul; a tehetséggon­dozó programokról az információk esetlege­sen jutnak el az érdekeltekhez, főleg a diákokhoz; az információáramlás legjobb for­mája az internet, de más eszközöket is alkal­mazni kell; a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács honlapját szélesebb körben ismertté kell tenni; a tömegképzés mellett szükség van az elitkép­zésre; család nélkül nincs hatékony tehetség- gondozás; a legjobb üzenete a jó segítőprog­ramoknak van, amelyek híre gyorsan terjed; a vállalkozói gondolkodásmódot is be kell építeni a programokba, és fel kell venni a kap­csolatot a segíteni tudó és akaró vállalkozók­kal; az előadások mellett módszertani bemu­tatókat is szervezni kell; a korai kiválasztás helyett gazdagító programok legyenek; a mód­szerek, programok jobbára a középosztály gyermekeinek szólnak, pedig a hátrányos helyzetűekre is építeni kell; növelni a mód­szertani konzultációk számát; a pedagógus- képzés reformra szorul; ha az iskola jól tölti be feladatát, megvalósul a tehetséggondozás; a másságot tolerálni kell; figyelni kell a szak­képzésre, meg kell szerettetni a munkát a fia­talokkal, és az érték tiszteletére kell nevelni őket; a pedagógusokat fel kell készíteni a te­hetséggondozásra, és anyagilag is el kell is­

merni ezt a munkát; az óvodától az egyetemig kell ívelnie a kiválasztó, fejlesztő munkának; a speciális tehetséget időben kell fejleszteni, s nem előbb; a tömegesedő és ezáltal csökkenő színvonalú oktatás az elitképzés ellen hat, pedig arra is szükség van; a tehetségesek külön tanterv szerint haladjanak; nagyobb hangsúly legyen az oktatásban a csoportmun­kán (ez ellen hat a 35 milliárdos elektromos tábla program); a bolognai-rendszer beveze­tése aggályos a tehetséggondozás terén, az a diákközösségek kialakulása ellen hat, mivel nincsenek képzési közösségek; a szakkollégi­umok szerepe jelentős; fontos a motiváló

közeg; a képességfejlesztés mellett valósuljon meg a személyiségfejlesztés; készüljön nem­zetstratégia a tehetséggondozásra; a médiákat, főleg a tévét, jobban be kell vonni a felada­tokba; egyes versenyeken a határon túli ma­gyarok nem indulhatnak, s ez baj; a diák­olimpiákon elért sikerekbe a határon túl élő magyarok eredményeit is be kellene számí­tani; az ösztöndíjrendszer kusza, kevés az in­formáció.

A gördülékeny szervezésnek köszönhe­tően sorjáztak tovább a programok, így a Kár­pát-medencei tehetséggondozás legjobb tapasztalataival is megismerkedhettünk. A pó­diumvita során pedig minden jelenlévőnek le­hetősége nyílt a hozzászólásra, tapasztalatai elmondására.

Csermely professzor tárgyszerű és biza­kodó zárszavával és egy nyilatkozat elfoga­dásával ért véget ez a rendkívül hasznos, sokféle szakmai eredményt hozó, és vélhetően a hazai tehetséggondozás gyakorlatát hama­rosan új elemekkel bővítő tanácskozás. Kö­szönet és gratuláció illeti a kezdeményezőket és a szervezőket! Bizakodjunk, hogy a konfe­rencia elméleti hozama hamarosan a gyakor­latot is sikeresebbé teszi!

(százdi)

„Nem csuda: poéta vagy”

A címben szereplő Csokonai Vitéz Mi­hály sorral hirdetett versíró pályázatot a dunaalmási önkormányzat, a település ba­ráti köre, és a helyi Csokonai Művelődési Ház, amelyre 1896 vers érkezett. A nagy érdeklődés talán annak is köszönhető, hogy a kiírók jelentős pályadíjakat tűztek ki. A szép környezetben található, több mint 900 éves községben, ahol Mátyás ki­rályt és Mária Teréziát is köszönthették egykor a helybéliek, nagy kultusza van Csokonainak, noha talán nem is járt a kör­nyéken, de ott élt halhatatlan múzsája, Lilla, aki 1798-ban egy falubeli fakeres­kedőhöz ment férjhez. Egykori háza he­lyén áll a művelődési központ, és sírja is a községben található. A boldogtalan életű múzsa fél évszázaddal élte túl az értara- jongó poétát. Amikor 1855-ben 78 évesen elhunyt, végakarata szerint melléje temet­ték a költő utolsó hozzáírt levelét és a Lilla dalok című verseskötetét. A dunaal- másiak méltó módon ápolják Csokonai és múzsája emlékét: a Lilla személyéhez kapcsolódó emléktárgyakból szobát ren­deztek be, a költőnek szobrot emeltek, és közintézmények őrzik nevét. A költői ver­seny eredményhirdetését november köze­pén tartották (Csokonai születésnapján), ahol Lévai Péter polgármester, és Michl József Tata polgármestere, valamint a kis­térségi társulási elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Ferenczy Miklós - akinek köszönhetően alakult ki a köz­ségben a Csokonai- és Lilla-kultusz - em­lékezett a költőre és szerelmére. A zsűri elnöke: Lator László Kossuth-díjas költő, tagjai: Tóth Zsóka Radnóti-díjas előadó- művész és Jász Attila József Attila-díjas költő. A jelenlévő Tóth Zsóka értékelte a versenyt, és kihirdette a kategóriák győz­teseit. A Tehetség szerkesztőség különdí- ját Fazekas János általános iskolai tanuló kapta, akinek Kis szerelmesek című verse 2. dijas lett.

A méltó program részeként az ünnep­lés végén a résztvevők tisztelgő látogatást tettek és mécsest gyújtottak a költő szob­ránál és Lilla sírjánál. Az időjárással el­lentétben szép rendezvény, emlékezetes program részesei lehettek a megjelentek, amelyért elismerés illeti a rendezőket, a Dunaalmás Barátainak Körét, és a szor­gos civil szervezet elnökét, Öllé Árpádot; és persze a remekül sikerült rendezvény házigazdáját, a Csokonai Művelődési Házat, és mindenre figyelő vezetőjét, Simon Andreát. Nem hagyható ki az elis­merést érdemlők közül az a közel húsz tá­mogató sem, akik anyagilag, munkával és egyéb módon segítették elő ennek az em­lékezetes poétái versenynek a sikerét.

Elet és művészet: Lacza MártaNemrég rendhagyó kiadvány látott napvilá­got. Lacza Márta Munkácsy-dijas képzőmű­vész vallomása életéről és művészetéről színes festmény-illusztrációkkal, rézkarcok­kal, és az elmúlt évtizedekben róla készült fo­tókkal, művészetéről szóló újságcikkekkel. A kiadvány a szerző 60. születésnapjára jelent meg. Nem tudom mond-e manapság ez a név valamit a fiataloknak, netán az idősebbeknek, mert egykor igencsak közismert volt. A hu­szonéves Lacza Mártát nem sokkal a főiskola elvégzése után kapta fel a hír idehaza és kül­földön. Az Élet és Irodalomnak egykoron volt egy nagyszerű képszerkesztője, Nagy László, aki költőként vált igazán naggyá, de emellett kiváló képzőművész is volt. Nagy László rögtön észrevette, hogy Laczában a korszak egyik nagy tehetségére bukkant, és rendsze­resen közölte sajátos látásmódú, bizarr han­gulatú, egyedi pontozásos technikával készült rézkarcait. Egészen új világot tárt elénk akkor ez az ifjú leányzó. Ősi, kunos magyar arcok, testes nők, darabos férfiak, és kilátástalan te­kintetek. Egy korszak látleletei voltak ezek a rajzok. A múlt képi világa kapcsolódott az ak­kori társadalmi jelenhez, ívet vonva egy már letűnt s egy már tűnőfélben lévő vergődő tár­sadalom között. Jöttek a külföldi sikerek is, a

belgiumi, az itáliai alkotótáborok, ahol min­dig minden munkáját megvásárolták. Lacza életműve korán kiteljesedett. Az egykori rajz- fenomén harmincas éveiben Munkácsy-dijas lett, pedig úgy hírlik Aczél György nem sze­rette munkáit, de olyan sikerei voltak, hogy nem lehetett kikerülni. Aztán meghalt a jó szemű és jó érzésű költő, és az ÉS-ből eltűn­tek a Lacza rajzok, pedig azok és könyvil­lusztrációi, újabban pedig festményei sorra készülnek manapság is a művésznő csepeli műtermében. Az egykor oly népszerű lapnál már nincs Nagy László léptékű ember, aki­nek eszébe jutna egykori népszerű illusztráto­ruk.

(dia)Elet és művészet: Lacza Márta (magánkia­dás)

Festők - gének - szégyenekDr. Czeizel Endre legújabb könyve

Már a könyv cí­mében szereplő jajkiáltásnak szánt „szégyenek” mi­nősítés arra utal, hogy a magyar fe s tőgén iu szok körüli hírverés te­rén, a magyarok­nak bizony mu­lasztásaik vannak!

Ha külföldi utazásaink alkalmával alaposab­ban körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy a világ nagy galériáiban alig látható magyar festő alkotása! Pedig, mint Czeizel Endre or­vosgenetikus előadásaiban és könyveiben egyaránt rendületlenül hangoztatja: „a min­dennapi emberek értéket teremtő tevékeny­ségén túl, igenis a géniuszok teszik naggyá a hazát!” Nem csak a világhírű tudósaink, hanem a képzőművészeink is öregbíthetik hírnevünket. Hogy lehet az, kérdezi könyvé­ben Czeizel professzor, hogy a magyarok közül, többnyire Victor Vasarely, illetve Mo­holy Nagy László nevét ismeri a világ? Miért nem tudjuk a világgal elfogadtatni a géniu­

szaikat? Festőtalentumaink közül Zichy Mi­hály, Székely Bertalan, Munkácsy, Szinyei, Mednyánszky László, Csontváry, Rippl- Rónai és tucatnyi társuk családfaelemzését végezte el a szerző. Szól az un. „Kondor Béla jelenségről” is. Mint korábbi munkáiból, ebből is kiderül, hogy a festők okosak voltak, de tanulmányi eredményüket tekintve koránt­sem voltak géniuszok! A képzőművészetre születtek! Érdekes, hogy a kötetben szereplő 20 festő közül, négy élete végéig nőtlen ma­radt. Csontváry Kosztka Tivadar szinte szer­zetesi életet élt, Gulácsy Lajos nőtisztelete pedig már-már kóros volt. Sokuknak nem volt gyermekük, mert főleg saját géniuszsá- gukban hittek. A könyvben szereplő húsz fes­tőnek tizenegy fia született, közülük hatan lettek festőművészek! Ez azt jelenti, hogy az utódok több mint 50%-a örökölte a tehetsé­get. A kérdés a továbbiakban most már ek­képp hangzik: vajon mennyi köszönhető ebből a géneknek és mennyi a nevelésnek? A válasz ebből a könyvből kiolvasható. Czeizel Endre: Festők-gének-szégyenek, Ga- lenus Kiadó, 2007.

Bk.

Amikor még diák voltam...Emlékezik: Bertók László Kossuth-díjas és Babérkoszorús költő

Az történt, hogy a vései evangélikus elemi iskolában a tanító úr (Szabó Péter) s a pap (Lakatos György) is elkezdte rábeszélni a szüléimét, hogy taníttassanak. „A Laci eszét kár lenne a földbe szántani” - mondta anyámnak valamelyikük, s mivel a „gazda­sági motiváció” már a születésemkor meg­volt, s ekképpen a szellemi is meglett, nagyon korán, már a háború alatt (1942-ben voltam elsős) eldöntetett, hogy megpróbál­ják. Azt is mondták a tanácsadók, ha ugyan­olyan jól tanulok, nem kell, vagy alig kell majd fizetni utánam. „A Viktoré lesz a föld, a Laci meg tanító lesz, pap lesz.” (Viktor öcsém két évvel fiatalabb nálam, István öcsém 1950-ben született.) A faluban nemi­gen volt példa az efféle elhatározásokra, apám nemzedékéből két parasztgyerek ta­nult csak tovább, de itt is, ott is több hold föl­det el kellett adni. Apám, alighogy hazajött 1947 nyarán az orosz hadifogságból, Novo- rosszijszkból, elutazott Csurgóra, beíratott a gimnáziumba. „Magántanulónak”. A Vésén már elvégzett ötödik osztályról különbözeti vizsgát tettem, a hatodik osztály anyagát meg Sülé Zoltán, rokkantnyugdíjas vései lel­kész irányításával tanulgattam. Búzával, tű­zifával, természetben fizették a szüleim. De a félévi vizsgán nagyon gyengén szerepel­tem. Ezért kerültem Somogyszobra a nagy- nénémékhez, s lettem Csurgóra „bejáró diák”. Év végére kitűnő lettem, de akkor meg államosították az egyházi iskolákat, a csurgóit is, a véseit is, s a szüleim, feltehe­tően ezért, hazavittek. A hetedik és a nyolca­dik osztályt a vései általános iskolában végeztéméi. 1950-től 1954-ig voltam aztán a mai értelemben vett gimnazista Csurgón. 1950-ben az egyre nehezülő élet miatt már elbizonytalanodva, az én könyörgésemre hallgatva engedtek csak vissza anyámék. Minden ismeretes. Hidegháború, internálá­sok, becsukások, beszolgáltatás, örökös ret­

tegés. Tombol a diktatúra, egymást is ölik az „elvtársak”. Csurgó ráadásul határsáv, a ren­desnél is nagyobb az éberség. De mi minden­nap ettünk, otthon meg, ahol a gabonát termelték, sorba kellett állni a bolt előtt a napi kenyéradagért. Ám fizetni nem kellett utánam, mert kitűnő tanuló voltam, csak ruhát kellett venni néha, s volt úgy, hogy édesapám egyetlen „ünnepi” cipőjét hord­tam, amíg el nem szakadt. De tizenévesek voltunk, szerelmesek voltunk, hülyésked­tünk, s egy-egy jó jegynek, sporteredmény­nek, sikeres stiklinek, bulinak éppúgy örültünk, mint a mai tinédzserek. A tanára­ink somolyogtak a bajszuk alatt, amikor „le­adták”, mi meg nagyokat röhögtünk óra után, de „fölmondtuk” másnap, ami a tan­könyvünkben volt, hogy mindent, a rádiótól a lisztharmatig, mindent az oroszok (szovje­tek) fedeztek föl. Másodikban, amikor (1952 februárjában) megalakítottuk (tanárok tudta nélkül) az Arany János Irodalmi Kört (hár­man az osztályból, hárman más osztályok­ból), és „folyóiratot adtunk ki”, az alapító- levélbe azt is beleírtuk, hogy „Ha valamelyi­künk, írása miatt, bajba keveredik, segítsé­gére sietünk”. Harmadikos voltam, amikor magyartanárunk, dr. Écsy Ödön István el­küldte a verseinket, hat diákjának két-két versét Pécsre, a Dunántúl című folyóirat szerkesztőségébe. Az enyéimet közölték. Szántó Tibor, a Dunántúl főszerkesztője „fel­fedező levelét” is megírta az igazgatónknak. „Az iskola költője” lettem, olyannyira, hogy az utolsó évben fizikát meg matematikát már nem is igen tanultam. Minek az egy költő­nek? Négyest azért mindkettőből kaptam, s jeles bizonyítvánnyal és nagy önbizalommal mentem felvételizni az ELTE magyar­könyvtár szakára. Néhány hét múlva aztán megkaptam az értesítést, hogy megfeleltem, de férőhely hiányában felvenni nem tudnak. Ekkor írtam Átok című versemet. Ez, és három később írt versem (egy jelent csak meg közülük), valamint a már említett, ille­gálisnak minősített Arany János Irodalmi Kör, s a már érettségi után, Nagyatádon ala­kított, s ugyancsak illegálisnak ítélt Ady Endre Irodalmi Kör „elegendő oknak bizo­nyult” az Államvédelmi Hatóságnak, hogy 1955. augusztus 19-én három társammal együtt letartóztasson. Aztán a Kaposvári Me­gyei Bíróságnak is, hogy október 20-án „népi demokratikus államrend ellen folyta­tólagosan elkövetett izgatás bűntettében” bű­nösnek mondjon ki, s elítéljen. Nyolc hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől való három­évi eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítél­tek. Ezen utóbbin még mosolyogni is

lehetett, hiszen semmim sem volt. Csurgón dőlt el az is, hogy milyen pályára menjek. „A költészetből nem lehet megélni. Legyél könyvtáros!” - mondta a történelemtanárom, Pókos Ferenc, aki a gimnázium nagykönyv­tárát gondozta. „Ott majd csak olvasok meg írok” - álmodoztam, amikor az ELTE könyvtáros szakára jelentkeztem. De az egyetem is (sokáig) álom maradt csak, s ami­kor a versek miatt már a börtönt is megjár­tam, s öt nehéz évvel az érettségi után segédkönyvtáros lettem Nagyatádon, akkor derült ki, hogy a könyvtárba könyvtáros kell, nem költő. Igaz, azért sokkal inkább költő, mint például egy öntödébe, ahol az efféle alak bármely pillanatban beleeshet a forró vasba. S a könyvtár tele van könyvvel, fo­lyóirattal, azt viszel haza olvasni, amit akarsz. Tehát az összes létező hely közül, ahol dolgozni muszáj, mégiscsak a könyvtár a legjobb. Harminchét évig voltam könyvtá­ros, három könyvtárban. Volt valami sors­szerű és ijesztő abban, hogy öt évvel az érettségim után ugyanabban az épületben let­tem Nagyatádon 1959-ben segédkönyvtáros, ahol 1955-ben az Ady Endre Irodalmi Kört megalakítottuk. Hogy a vései evangélikus népiskolában, ahol 1942 őszén első osztályos lettem, volt-e könyvtár, nem tudom. Egyet­len könyvre emlékszem, amit onnan vittem haza, annak is csak a címére: Dörmögő Dö­mötör utazása hegyen, völgyön meg a Nagy- Fátrában. Lehet hogy a címére is rosszul, mert Sebők Zsigmond nevénél (aki a aDör- mögő-könyveket írta), a lexikonban azt ol­vasom, hogy Dörmögő Dömötör utazása hegyen, völgyön meg a nagy ládával (első ki­adása 1913). Nagy-Fátrás könyvéről az Új magyar irodalmi lexikon (1994) nem tud. Vajon az emlékezetem játszik velem („Pfuj, emlékezet!”), s emelte meg a ládát, toldotta meg a hegyet, völgyet a Kárpátokig, vagy a lexikon-író húzott határokat? Maradjunk az emlékezetnél. Másodikosként vagy negye­dik-ötödik osztályos koromban kaphattam meg a könyvet, mert a harmadik osztályt, az 1944/45-ös tanévet három hetesre kurtította a második világháború. Abban a három hét­ben is sokkal inkább a német, az orosz meg a bolgár katonák után visszamaradt tölténye­ket, törött puskákat, egyebeket cserélgettük egymás között, próbáltuk ki, játszottunk”. Lehet, hogy Szabó Péter tanító úré volt a dörmögős könyv, s ő adta oda olvasni 1945 őszén (1946 tavaszán?), amikor hazajött a háborúból? Az első „komoly” regényt, Jókai Aranyemberét tőle kaptam nyolcadikos ko­romban. Arról bizonyosan tudom, hogy nem az iskoláé, hanem a sajátja volt.

Művek és gondolatok a matematikai tehetség irodalmából I.Bánfai József

Elméleti és fejlődéslélektani alapokA témakör legjobb elméleti alapozását Ré­vész Géza több változatban is megjelent, ki­váló művében találjuk. [RÉVÉSZ 1918.] „A tehetség korai felismerése” című kötetben a szerző életrajzi adatok sokaságával támasztja alájaistálytiszta logikával felépített gondo­latmenetét. Kevéssé ismert tény, hogy Ré­vész a könyvet éppen egy matematikusnak, Fejér Lipótnak (1880-1959) ajánlotta. Té­mánk szempontjából a 4. pont első része és az 5. pont tartalma érdekes: előbbiben a te­hetség korai megnyilvánulásával kapcsola­tos elméleti megfontolásokat, utóbbiban a matematikai tehetséggel összefüggő adato­kat és elemzéseket olvashatjuk. (Ezek ta-nul- mányozása során mindig tekintetbe kell vennünk, hogy a szerző a tehetség fogalmán az új, eredeti és értékes alkotások létrehozá­sának képességét értette.) Révész szerint a matematikai tehetség az a tehetségfajta, „mely az összes művészi, tudományos és gyakorlati tehetségek között a legkorábban fejlődik ki.” Nagy matematikusok életrajza alapján szinte szabálynak tartja, hogy náluk az első jelentős tudományos gondolatok már az ifjúkorban megjelennek, és húszas éveik­ben már a matematika fejlődésére döntő ha­tást gyakorló eredményeket mutatnak fel. Révész véleménye szerint más tudományos tehetségek terén éppen a korai megnyilvánu­lás számít rendkívülinek, kivételesnek. Wil- helm Ostwald „Grosse Mánner” [Nagy emberek] című kötete ezzel ellentétes alapté­teleire épül. [OSTWALD 1911,1912] A feje­zetet záró elemzésben Révész a matematikai tehetség korai fellépésének és gyors kibon­takozásának okát elsősorban a matematika természetében találja meg. A magyarázat ré­szét képezik bizonyos szellemi tulajdonsá­gok fejlődésének sajátosságai, illetve a matematika logikai vonásai (axiomatikus jel­leg, apriori érvényes igazságok, autonóm jel­leg), valamint az élettapasztalatoktól és a személyiségfejlődéstől való relatív függet­lenség.

TesztvizsgálatokEgy Szegeden 1937-ben készült doktori érte­kezés szerzője már imponálóan gazdag kül­földi szakirodalom és nagyszámú teszt ismeretében készíthette el munkáját, mely önálló vizsgálati eredményeket nem tartal­mazott. [MÁRKUS 1937.] A disszertáció az intelligencia, a képesség és a tehetség fogal­mának, illetve fejlődésének részletes ismer­tetésével vezette be a matematikai képességre és tehetségre vonatkozó elméle­tek tíz oldal terjedelmű összefoglalását. Már­kus a laikus nézetek jellemzőiből és

bírálatából kiindulva, mintegy húsz szerző gondolatait feldolgozva alkotta meg saját, szintetizáló jellegű meghatározását a mate­matikai tehetségről. Ebből két dolgot emel­nék ki: a fokozatok (érzék, képesség, tehetség) megkülönböztetését, valamint a számemlékezet és az elemi számolás képes­ségének kizárását a matematikai képességek köréből. A dolgozat fő részét a 2-21 év kö­zötti korosztályokkal elvégeztethető tesztek feladatainak ismertetése képezi. A szerző j el- legük szerint megkülönböztette a matemati­kai képességek meglétére vonatkozó („exisztenciális”), és a képességek fejlődé­sére vonatkozó teszteket.

A megoldandó feladatok tipizálásával a bemutatott teszteket hat csoportra osztotta. 1. Akisgyermek első számteljesítményei. 2. Burkolt (vagyis számolást igénylő) felada­tok megoldása. 3. Megoldhatatlan feladatok kritikája. 4. Számolás nem tízes számrend­szerben. 5. Törvényszerűség felismerése számsorokban. 6. Geometriai (térbeli) tájé­kozódás. A tesztekkel végzett külföldi vizs­gálatok eredményeinek részletes bemutatása után olvashatjuk a pedagógiai tanulságokat is. Ebből ma a fiúk és a lányok eltérő mate­matikai gondolkodásának figyelembe vétele remélhet figyelmet. Internetes bibliográfiám a műről két recenziót tartalmaz. LÁZÁR 1937., SZENES 1943.] Előbbi, némileg meglepő módon, az értekezést kivonatos jel­lege és bíráló megjegyzéseinek rövidsége miatt marasztalta el, bár ezt az elvégzendő feladat nagysága és a mű terjedelme közti el­lentmondásra vezette vissza. A második re­cenzió szerzője megelégedett a mű rövid tartalmi ismertetésével. Véleményem szerint Márkus munkája nemcsak rendszerezett ösz- szefoglalást ad a matematikai tehetség kuta­tásának első évtizedeiről, hanem azt az intelligenciára, képességre és tehetségre vo­natkozó elméletek rendszerébe helyezve tár­gyalja.

A matematikában tehetséges tanulóEgy két évvel később megjelent debreceni disszertáció [FARAGÓ 1939.] két szempont­ból érdemel figyelmet. A szerző a matemati­kai tehetséget a tanuló szempontjából vizsgálja, másrészt fogalmát differenciáltab­ban közelíti meg. Négy osztály tanulóinak véleményét gyűjtötte össze és dolgozta fel az alábbi két kérdésről:

1. Milyennek képzelem el a matematiká­ban tehetséges tanulót? 2. Miből és hogyan lehet megállapítani egy tanulóról, hogy ma­tematikában tehetséges? Ezután foglalkozik a matematikai tehetség lényeges jegyeivel, az igazi matematikai tehetség és az iskolai

tehetség viszonyával. Elkülöníti a tágabb és a szűkebb értelemben vett tehetség fogalmát. Előbbi alatt az átlagon felüli teljesítményre való képességet érti, utóbbit az eredetiségük­kel és értékükkel az átlag fölé emelkedő al­kotásokkal kapcsolja össze. A tehetség nemcsak produktivitásban, hanem reproduk- tivitásban (receptív típus) és kritikára való képességben is megnyilvánulhat.

Ezen esetekben az alkotóképesség hiá­nyozhat. Fontos szempont a diagnosztikus és prognosztikus értelemben vett tehetség meg­különböztetése; a tanulóknál csaknem min­dig az utóbbi értelemben lehet tehetségről beszélni. Az értekezés jó áttekintést ad a hazai és külföldi szakirodalom eredményei­ről, foglakozik a matematikai alkotás előfel­tételeivel és tényezőivel, az öröklődés és a korai megnyilvánulás adataival, a matemati­kai képességek fejlődésével (differenciálódás és integrálódás). A szerző a tehetséges mate­matikusokra vonatkozó megállapításokat a matematikában tehetséges tanulókra próbálja alkalmazni, végül részletesen foglalkozik az ilyen tanulók irányításával. Faragó Tibor munkája - színvonalát, értékét tekintve - ha­sonló Márkus Artúr disszertációjához.

Az ismertetett irodalom adatai elérhetők a http://www. lib.pte. hu/konyvtarrol/munkatars aink/banfaijozsef/címen található bibliográ­fiában.

Fazekas JánosKIS SZERELMESEK

Északon van kegyelem, Kelet felé félelem,

Nyugaton van nyugalom, Délen pedig szerelem.

Rózsa, rózsa nyílik, Kivirít a rét is.

Rózsa szirma selymes, Mint a kezed, kedves.

Elrepült a kismadár, Összetört a szívem.

Nélküle hogy élhetek? Őmiatta vétkezek.

Egy sokoldalú hajadonA harmincéves Farkas Cintia mögött már jelentős tudományos kutatói és újsá­gírói múlt áll. Legutóbb a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, a HM Ve­zérkari Tanfolyamon tartott előadást az iszlám terrorizmusról. Az öt idegen nyelven beszélő, halk szavú Cintia végzettségét tekintve egyiptológus és kulturá­lis antropológus. Jelenleg másodéves doktorandusz hallgató a Nemzetvédelmi Egyetem Hadtudományi Doktori Iskoláján. Állami ösztöndíjjal két alkalommal is végzett kutatómunkát a „fáraók földjén” az iszlám kultúrát tanulmányozva. Legújabb kutatási területe az iszlám fundamentalista terrorizmus és a magyar békefenntartó műveletek. Emellett szereti a színházat, kiállításokra jár, utazik, búvárkodik és kevés szabadidejében önvédelmi sportot űz.

- Mi késztet arra egy törékeny és szelíd ifjú hölgyet, hogy férfiasnak tartott foglalkozá­sokat űzzön?

- Szerintem manapság már nem számí­tanak férfiasnak az említett foglalkozások, hiszen számos elismert női terrorszakértőről, Közel-Kelet-kutatóról hallunk Amerikában, Nyugat-Európában. A választásomat - akár a tanulmányok, akár az újságírás esetében - mindig az adott terület iránti érdeklődés határozta meg.

- Hogyan lehet valaki ennyi területen sikeres?

- Úgy vélem, hogy az érdeklődési területeim eléggé összetartoznak, így egy-egy új élményből akár több területen is profitálha­tok. Gondolok itt például arra, hogy amikor hónapokig Egyiptomban dolgoztam, csiszol­hattam az arab nyelvtudásomat, a falvakat

járva pedig az iszlám népi motívumokat, amuletteket az egyiptológus és kulturális antropológus szemével figyelhettem. Amikor pedig beültem egy kairói árverésre, hogy egy magyar művészeti lapnak tudósítsak, már az újságíró bújt elő belőlem. A doktori kutatási témámat nemcsak kutatóként, hanem újságíróként is átélem, hiszen terrorista merényletekről is írok a FigyelőNet olvasói­nak, doktoranduszként pedig a terrorizmus okait vizsgálom, és igyekszem megoldást találni visszaszorítására.

- Volt-e valaki a környezetében, aki az élet megélésének sokszínűsége felé terelte?

- A nővérem, Barbara a példakép szá­momra. Korábban teniszezőként komoly sik­ereket ért el, később pénzügyi tanulmányokat folytatott, gazdasági újságíróként pedig szá­mos napilapnál publikált. Tőle tanultam meg, hogy nem szabad csupán egyetlen területtel foglalkozni. Ugyanis olyan világban élünk, amelyben szükséges, hogy több téren is tájékozottak legyünk.

- Mik a közeli és a távolabbi tervei?- A legfontosabb tervem a doktori disz-

szertáció sikeres megvédése az idén. A későb­biekben pedig szeretném hasznosítani eddigi tanulmányaimat és a szakmai tapaszta­lataimat. Nagyon örülnék annak, ha a jövőben a Honvédelmi Minisztérium a békefenntartók felkészítésében figyelembe venné a disszertá­ciómban javasolt újfajta megközelítési mó­dokat.

(dia)

Rejtvény: Ki mondta?A 2007/4. számunkban megjelent rejtvény megfejtése: GoetheA beérkezett megfejtések közül sorsoltuk ki a nyertest. A szerencse ezúttal Barna Ferencné olvasónknak kedvezett. Az Apáczai Kiadó értékes könyvajándékát postán kapja meg.- Aki mások nyomába jár, sohasem kerülhet elébiik - mondta a reneszánsz nagy festője, szobrásza, aki 500 évvel ezelőtt kezdett hozzá II. Gyula pápa felkérésére egy korábbi pápa kápolnája freskóképeinek elkészítéséhez. Ki volt ez a zseniális mester?A megfejtéseket szerkesztőségünk email címére vátjuk! A helyes megfejtésért az Apáczai Kiadó felajánlásaként értékes könyvet postázunk.A megfejtéseket szerkesztőségünk email címére vátjuk!

V___________________________________ _ _ _____________________________________---- --Az MTT köszönettel várja az 1%-os felajánlásokat! Adószáma: 19007744-1-42.

v_______________________________________ I------------------------------------------------------- /

Magyar Tehetséggondozó Társaság(alakult: 1989-ben)

1088. Vas u. 8-10. www.mateh.hu

Elnök: Balogh László Örökös tiszteletbeli elnök:

Czeizel Endre Alelnökök:

Herskovits Mária Polonkai Mária

Sarka Ferenc

Titkár: Szénási Istvánná Ügyvivő: Bohdaneczky Lászlóné

Elnökség tagjai:Balogh László

Herskovits Mária Polonkai Mária

Sarka Ferenc Szénási Istvánná

Bohdaneczky Lászlóné (Állandó meghívott: Százdi Antal)

Felügyelő Bizottság:Tóth Tamás (elnök)

Szakáll Istvánná Titkó István

Trencsényi László

Szekciók, és vezetőik:Felsőoktatási szekció: Bodnár Gabriella

Szakértői szekció: Heimann Ilona Kémia és környezetvédelmi szekció:

Török Istvánná

Óvodai szekció: Szilágyi Ildikó Szülői szekció: Szabó Teodóra

Nyugat-Dunántúli szekció:Mentler Marianna

Művészeti szekció: Berta József Gyermekvédelmi szekció: t

Kollmann J. György Kelet-Magyarországi szekció:

Nagy Kálmán

***Tehetség

A Magyar Tehetséggondozó Társaság időszakos kiadványa.

Megjelenik negyedévenként. Szerkesztőbizottság:

Heimann Ilona, Mártinké József, Százdi Antal, Tóth László

Felelős szerkesztő: Százdi Antal írásokat lemezen vagy e-mailen várunk:

mtttehetseg@freemail.hu ISSN 126-8084

Korábbi lapszámok elérhetők: www.mateh.hu A címlapképen

Baka Viktória 6. o. tanuló munkája látható (Kék Ált. Isk. Bp. Tanára: Illyés Gábor)

Kiadja az Apáczai Kiadó Kft. Celldömölk, Széchenyi u.18.

Telefon: 95/525-000; fax:95/525-014 Email: apaczaikiado@apaczai.hu

Internet: www.apaczai.hu

Négy évtized alkotásbanDékány Ágoston festő- és grafikusművész ma is abban a házban alkot, amelyben éppen 60 évvel ezelőtt született. Képzőmű­vészeti gimnáziumot végzett, majd többször megpróbálkozott a Képzőművészeti Főisko­lával, de sikertelenül. Miután tudomására hozták, hogy hadi sikerei elismeréseként vi­tézi címet kapott vadászpilóta édesapja miatt hiába is próbálkozik, felhagyott a további kísérletezéssel. Mivel kiválóan rajzolt há­rom évtizeden át régészeti ásatásoknál lelet­rajzolóként dolgozott, és különböző szakmai kiadványokat illusztrált. A rendszer- váltással azonban ez a lehetőség lényegében megszűnt, így a kortárs képzőművészek nagy részéhez hasonlóan ő sincs könnyű egzisztenciális helyzetben. Az alkotó piun- kával azonban nem hagyott fel, több hazai és külföldi kiállításon mutatta be egyedi lá­tásmódról tanúskodó, tájakat, portrékat, ak­tokat ábrázoló sejtelmes grafikáit, és újabban festményeit Négy évtizedes alkotói korszakának legjelesebb művei gyűjtemé­nyes kiállításon láthatók a Hricsovinyi Ga­lériában.

***

— Idézd fe l gyermekkorodat, mutasd be szü­léidét!

-A nyai nagyapámat nem ismertem, mert 1945. február 12-én a budai kitöréskor, pol­gári lakosként lőtt sebben meghalt. Anyai nagyanyámmal nagyon jó kapcsolatom volt, mert apám 52 évvel ezelőtt bekövetkezett ha­lála után szegényes körülményei között igye­kezett minket nevelni és ellátni. Százkét éves korában halt meg 1986-ban. Édesapám az I. világháborúban pilótaként vett részt az olasz fronton, ahol is több kitüntetést kapott, és ké­sőbb a Vitézi Rend tagja lett. A trianoni dik­tátum után csak a húszas évek közepétől engedélyezték a kisutasforgalmi és postai re­pülőgépek összeszerelését és forgalomba ál­lítását. Fokker típusú alkatrészekből készülhettek a gépek, és ezeknek az összeál­lításában és berepülésében vett részt, és egé­szen a haláláig a repülőgépiparban dolgozott. Nagyon szép műszaki rajzokat készített, és sok technikai újítása volt, főleg a futóművek lengéscsillapításának területén. Édesanyám velem és testvéremmel volt otthon, de apám betegsége miatt 1954-től kénytelen volt munkát vállalni. Nagyon olvasott volt, amit az írókról, könyvekről, versekről tudok, azt neki köszönhetem, s valószínűleg a művé­szethez való vonzódásomat is. Egész kisko­romtól rajzolgattam, ha más nem volt, akkor a konyhaajtó párával befutott ablakára.

- A sikertelen főiskolai felvételik után munkát kellett vállalnod, és leletrajzolóként sok ásatásnál voltál jelen.

- Szinte az összes jelentős hazai múze­umban megfordultam és dolgoztam, s köz­ben nagyon sok értékes emberrel, tudóssal ismerkedtem meg. A történelem mindig is ér­dekelt, de mindenekelőtt az ókor és őskor le­leteinek gazdagsága nyűgözött le. A régészeti továbbképző füzetek sorozatban 1972-ben a kerámiák rajzi rekonstrukciójá­ról írtam egy metodikai szösszenetet, amit azóta is kézikönyvként használnak. Nagyon sok ház és viselet rajzi rekonstrukcióját ké­szítettem el, a legtöbbet feleségemmel, Lacza Márta Munkácsy-díjas festőművésszel közösen. Rajzi rekonstrukcióink alapján épülhetett meg a valóságban, eredeti méret­ben, több régészeti parkban vas-, bronz - és avarkori építmény, így Százhalombattán, Ópusztaszeren. Hamarosan meghívást kap­tunk Olaszországba, ahol a Vénét kultúra le­leteinek rajzi feldolgozását vezettem, majd az Edmontoni Egyetem régészeti feltárásai­nál egy római kori utcarészlet rajzi rekonst­rukcióját készítettem el. Sok leletrajzot és rekonstrukciót állítottam össze az Insbrucki Egyetemnek, de a bécsi múzeumnak is. Itt­hon a régészettel kapcsolatos rajzaim a Cor­vina - és az Akadémiai Kiadó könyveiben, kiadványaiban láttak napvilágot, de a Köln­ben, Bécsben kiadott kötetekben is láthatók munkáim. Talán ezek hatására feleségemmel kiadtunk egy kis színes kötetet „Történelmi lapozó” címmel, amelyben elsősorban a diá­koknak a Kárpát-medencében előkerült lele­tek alapján mutatjuk be a főbb régészeti korok viseletéit, eszközeit, korabeli ékszere­ket.

- A régészeti munkák mellett soha nem hagytál fe l a művészi alkotással sem.

- Minden intellektuális öröm ellenére a régészeti rajzolás a megélhetésünket szol­gálta, de mellette minden szabadidőmet le­kötötte a magam örömére végzett művészi munka, a grafika és a festészet. A Képzőmű­vészeti Alapba 1976-ban vettek fel, grafikus- művészként, így munkáimat hazai és kül­földi kiállításokon is bemutathattam. Mártá­val tizennégy évig meghívásra évente egy- egy hónapot a belgiumi Nemzetközi Mű­vésztelepen töltöttünk, ahol kőnyomatokat és szitanyomatokat készítettünk.

- Manapság sokan képzőművészként ér­vényesülnek, és ez bizony a színvonal rová­sára megy. A rendszerváltással megszűnt az addig szigorú állami felügyelet, és ma már boldog-boldogtalan tárlatán mutathatja be ilyen-olyan rangú munkáit. Összességében miben változott a hazai képzőművészeti élet a rendszerváltás óta?

- A rendszerváltás kifejezést nem talá­lom megfelelőnek, hiszen azok, akik a kép­zőművészet helyzetét korábban meghatá­rozták, átmentették magukat a szakma pénz­

ügyi területeire. így az az ideológiai csoport, amely addig szigorúan betartatta, hogy csak a képzőművészeti alap tagjai, diplomás mű­vészek kaphattak bemutatkozási lehetőséget és munkát, most azt hirdeti, hogy mindenki művész, aki annak tartja magát. Ez a szemlé­let a kiállítások színvonalán, a könyvek il­lusztrációiban és mindennemű művészeti területen kimutatható. Negatív változást ho­zott az általam egyébként tisztelt és gyako­rolt digitális technika is, amely kellő érzelmi alap nélkül sokszor kiüresíti, feleslegesnek tekinti az emberi gondolatot és csak a kom­puter adta lehetőségre épít.

— Az idei év a reneszánsz éve. Más világ volt akkor, amikor Leonardóhoz mérhető mű­vészek sora alkotott. Manapság szinte bizo­nyos, hogy nincsenek ilyen korszakot meghatározó művészek, hiszen még a legna­gyobbaknak tartottak is inkább csak jelképe­zik, mint meghatározzák korunkat. Mi a művészet szerepe a XXI. században, amikor már annyiféle információ éri az embert, és a művészet nincs annyira előtérben, mint egy­kor, ám soha nem volt annyi műkedvelő mű­vész, mint manapság. Mi a feladata ma a művésznek? Segíthet a képzőművészet a tár­sadalmi bajok orvoslásában, az ember ne­hézségeinek könnyítésében?

- Már megint egy kampány év lesz. Ezt azért nem szeretem, mert a reneszánsz meg­értéséhez, áttekintéséhez, talán egy élet is kevés lenne. Persze megértem, hogy bizo-

nyos rétegek figyelmét csak így lehet ráirá­nyítani a művészetre. Az „uomo universale” legnagyobb képviselőjének tartom Leonardo mestert, hiszen az érdeklődése, nagyon szé­les volt, és tudományos tévedései ellenére sok későbbi tudósnak adott ötletet. Lehet, hogy most is vannak hasonlóan széles érdek­lődéssel bíró művészek, de ma már nehezen képzelhető el a művészről az aprólékos munka, a mélyreható művészi megismerés az ábrázolásban. Persze botor a közhely, de amíg régen a mindenről semmit nem tudtak, addigra ma a semmiről mindent tudunk. Saj­nos a hit, a vallás művészi, alkotói térveszté­sével elveszett az európai kereszténységet meghatározó ábrázolási lehetőség. A japán művészetben egy festő egész életén át csak a Fuji-t, vagy csak egy virágzó almafát, vagy madarat festett, de azt utánozhatatlan szin­ten. A képzőművészet elvesztette a mindenki által érthető és elfogadható egységes jelen­téstartalmát. A művészek nagy része a meg­élhetés miatt kénytelen-kelletlen, de alkal­mazkodni kényszerül a kereslethez. A XIX. század végétől popularizálódott a művészet, fellendült a műkereskedelem. Ami a műked­velő képzőművészeket illeti, ma már láthat­juk, hogy nem szükséges alaposabb előtanulmány ahhoz, hogy valaki képzőmű­vészként határozza meg önmagát. Ezek a „megélhetési képzőművészek”, arra hivatko­zással, hogy civil csoporthoz tartoznak, sza­bályosan lenyúlják a hivatalosan biztosított támogatásokat. A hivatásosnak adószáma van és minden tevékenysége, eladása után adózik, még műteremadót is fizet, akár van jövedelme akár nincs. Az amatőr ha elad va­lamit akkor természetesen áron teheti, s ezzel az árszínvonalat is rontja. A képzőművészet egyre nehezebb helyzetben van, hiszen min­den percben képözönnel találkozunk. Gon­doljunk az óriásplakátokra, a televízióra, a fényképet is készíteni és küldeni tudó mobi­lokra és mindenre, ami ma már digitálisan is ontja ránk a képeket. Agyunk a scannerhez hasonlóan dolgozza fel a látott képet és utána

rekonstruálok digitálisan. Vagyis jobbára nem a művészetből élek. Néha befut egy-egy régészeti grafikai munka, óriásplakát terve­zés, könyvtervezés. Ritkán előfordul, hogy portrét rendelnek, vagy nagy néha egy-egy festményt, grafikát is el tudok adni. Ami a zavaros világképet közvetítő műveket illeti, valóban nehezen értem én is, hogy kinek van kedve ezeket megvásárolni, de úgy látszik nem csak zavaros lelkű művészek, hanem fals ízlésű műélvezők is vannak.

- Miként telnek napjai egy jó erőbeh lévő, alkotóképes, korban sem túl számos évet maga mögött hagyott, de mégiscsak 60 éves képzőművésznek?

- Sajnos a napok, ahogy telnek az évek, egyre rövidebbek. Bele kell férjen a megél­hetést biztosító tevékenység, egy kis festés, rajzolás, vagy a ház körüli reparáló munka, mivel valami mindig elromlik a háztartás­ban. Most éppen egy önarcképet festek, mivel a pesterzsébeti Csiliben Önarckép Bi- ennálé lesz. Egy festménysorozaton is dol­gozom. A technika és a tematika új lesz. Egyéb elfoglaltságomat behatárolja, hogy édesapám várományosaként tíz éve a Törté­nelmi Vitézi Rend tagja, s egy ideje országos törzskapitánya vagyok. Többször kell vidéki törzsszékek állománygyűléseire utaznom és tájékoztatót adnom a rend helyzetéről, illetve megemlékező és nemzeti ünnepségeken, fel­újított haditemetők koszorúzásán is részt kell vennem. A szülői ház is elég öreg már, sok minden rossz állapotban van, tehát a művé­szi munka és egyéb elfoglaltságaim mellett az idén szeretnék némi felújítási munkákat elvégezni. Emellett gyűjtöm az anyagot a negyven évi munkásságomat áttekintő al­bumhoz. Ez annál is könnyebben megy, mert feleségem munkásságát bemutató, múlt évben megjelent album mintájára készülne, amiben én is sokat dolgoztam.

ugyanott tároljuk. Ha csak pár száz évet visz- szamegyünk a történelemben, elképzelhet­jük, hogy egy egyszerű halandó csak a templomokban, néha talán könyvekben, vagy gazdagabb házakban, palotákban látha­tott képeket. Ehhez képest ma már demokra­tikusan mindnyájan nyakon vagyunk öntve képekkel, akár akarjuk, akár nem, akár ért­jük, akár nem. A mai milliomosok képesek lennének átvenni a régmúltban még létezett vásárló, a mecénás szerepét, ha - tisztelet a kevés kivételnek - lenne erre kulturális igé­nyük, de sajnos nincs. A kép, mint társada­lomjavító lehetőség lassan ható gyógyszer. Sok időt kell vele tölteni, hogy hasson, idő pedig nem adatik meg sok embernek, hiszen ma már a napi megélhetés is olyan bonyo­lult, mint egy hieroglifa. Ezenkívül több a gonoszságot, terrort hirdető rossz kép, mint az emberséget hirdető, léleknyugtató alkotás.

- Miként él meg manapság egy képzőmű­vész, amikor olyan nagy a kínálat, de korlá­tozott a kereslet? Ezt azért is kérdezem, mertidőnként látni kiállításokon elvarázsolt kép-

zeletvilágú művészek zavaros, kimondottan taszító látványt nyújtó munkáit, amikről fe l nem tudom tételezni, hogy azokat valaki megvásárolná, hiszen a jó művek sem biztos, hogy vevőre találnak.

- A megélhetés manapság mindenki számára egyre nehe­zebb, és egyre több­ször kell kilépni a művészi hivatás kere­teiből. Én például fest­mények restaurálását, tisztítását is elválla­lom, vagy régi, sérült, kifakult fényképeket Százdi Antal

A Az Apáczai Kiadó tananyagfejlesztése * az interaktív táblák használatához

A technika fejlődésének köszönhetően a tudás­átadás, illetve az egyéni tanulási folyamat könnyebb elsajátítását lehetővé tévő eszközök, berendezések már megjelentek a tantermekben. Mindezek közül kiemelkedik az interaktív tábla, amely nagymérték­ben támogatja az informatika előnyeinek széles körű alkalmazását.

A kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai kivették részüket a munkából

Az oktatással szembeni igények változására figye­lemmel az Oktatási és Kulturális Minisztérium meg­kezdte az oktatási módszertan fejlődéséhez szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket. A Közháló Programban minden közoktatási intézm ény . széles sávú inter­netelérést kapott, valamint megjelent az interaktív táb­lákra is fordítható informatikai normatíva. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által elkészített Nemzeti Fej­lesztési Terv II. alapján 2010-ig a 62 ezer tanteremből 40 ezerben interaktív táblát szerelnek fel.

Az új eszköz használatával az oktatás megújulhat, a diákok és a pedagógusok egyaránt motiváltabbakká válhatnak. A tanulók játszva, felfedezve sajátíthatják el a tananyagokat.

A pedagógusok ezeket a digitális táblákat csak akkor tudják eredményesen használni, ha elérhetők lesznek szá­mukra az olyan interaktív tananyagok, amelyek hatéko­nyabbá és élményszerűbbé tehetik az ismeretek elsajátítá­sát. A tanítók és a tanárok mindennapi munkáját segítve az Apáczai Kiadó elkészíti az interaktív táblák használa­tához szükséges digitális tartalmat első körben a magyar nyelv és irodalom, a matematika és a természettudomá­nyos tantárgyakból.

Az Apáczai Kiadó 2008 szeptemberére mindazoknak az iskoláknak rendelkezésére bocsátja interaktív tananya­gait, amelyek apáezais tankönyvcsaládokat vagy tan­könyveket rendelnek.

Elérhetővé tesszük ugyanakkor az Apáczai Kiadó in­teraktív tananyagait azoknak az iskoláknak is, amelyek eddig nem rendelték a Kiadó tankönyvcsaládjait vagy tankönyveit, hogy meggyőződhessenek róla: az interak­tív táblára készített tananyagaink valóban interaktív tana­nyagok, amelyek alkalmasak a NAT-ban rögzített kulcs- kompetenciák fejlesztésére, a tananyagok csoportos és frontális feldolgozására, alkalmazására egyaránt.

Szakreferenseink jelenleg is szerveznek olyan bemu­tatókat, amelyeken az érdeklődő pedagógusok ízelítőt kaphatnak a különböző típusú táblák felhasználási lehe­tőségeiről.

é 2- y C _

(Rgl̂

m ák-

Merényi László Bács-Kiskun megyei szakreferensünk az interaktív tábla működését magyarázza

Természetesen tanfolyamot is szervezünk az interaktív tábla napi szintű használatának elsajátítására, amelyen a technikai alapok mellett a módszertani alapok megterem­tésére is nagy hangsúlyt fektetünk, támogatva ezzel a digi­tális pedagógia szakmai, módszertani és tartalmi megvaló­sítását.

Az Apáczai Kiadó interaktív tananyagairól és az in­duló tanfolyamokról az alábbi elérhetőségeken kaphat bővebb felvilágosítást:

9500 Celldömölk, Széchenyi u. 18.Telefon: 95/525-015; fax: 95/525-014www.apaczai.huapaczaikiado@apaczai.hu

(páCyázatifeChívásígy dolgozom digitális taneszközökkel

címmel az Apáczai Kiadó mint pedagógusbarát kiadó pályázatot hirdet tanítók és tanárok számára az álta­luk használt digitális taneszközök mindennapi pedagógiai gyakorlatba emelésének támogatására.

Az Apáczai Kiadó eddig is épített a gyakorló pedagóguskollégák tapasztalataira, véleményére tanköny­veinek elkészítésében. Ezt a hagyományt folytatva szeretne a kiadó segítséget nyújtani a XXI. század isko­lájában jelentkező kihívásokhoz.

Ennek érdekében a kiadó olyan digitális tananyagokat, taneszközöket fejleszt, amelyek használatával a pedagógusok színesebbé, érdekesebbé, a tanulók számára élményszerűbbé tehetik tanórai foglalkozásaikat és a tanulói kulcskompetenciák fejlesztését.

E célok megvalósításának előmozdítását támogatja az Apáczai Kiadó a kifejlesztett digitális tananyagok továbbfejlesztésével. Ennek érdekében a kiadó várja a pedagóguskollégák által készitett vagy kész elemek­ből összeállított digitális tananyagokat, taneszközöket.

A digitális tananyagok, taneszközök- illeszkedjenek a NAT 2007-ben meghatározott műveltségterületekhez- támogassák vagy a fejlesztő, vagy a felzárkóztató vagy a különböző tanórai tevékenységeket- segítsék a tanulói kulcskompetenciák megalapozását, fejlesztését.

Kérjük, a pályázatban pontosan jelöljék meg, hogy a benyújtott digitális tananyag, melyik - NAT-ban meghatározott - kulcskompetencia megalapozását, fejlesztését támogatja.

A pályázatoknak két részből kell állniuk. Az egyik rész a pályamű - fentiek alapján készített - ismerte­tése, amelynek terjedelme ne haladja meg a három A/4-es gépelt oldalt! A másik része maga a pályamű, amelynek terjedelme kötetlen.

A pályázat elbírálásakor előnyt élveznek azok a pályaművek,- amelyek többféle multimédiás eszköz használatát igénylik vagy ösztönzik- amelyek különböző tanórai vagy tanórákon átnyúló tanulói, tanári tevékenységet támogatnak.

A pályázatok díjazása:1. díj: 200 000 Ft + 1 db laptop2. díj: 150 000 Ft + 1 db laptop3. díj: 100 000 Ft + 1 db laptop

A pályaműveket, illetve azok ismertetését egy példányban elektronikus adathordozón, egy példányban pedig papír alapon kell benyújtani. Amennyiben a pályaművet az interneten lehet elérni, úgy a pályázónak a pályamű on-line elérhetőségét kell megadnia, illetve a hozzáférést biztosítania.

A pályázók a pályázaton való részvétellel elfogadják, hogy az Apáczai Kiadó az általa a későbbiekben alkalmazott digitális tananyagokat, taneszközöket a szerzőkkel kötendő felhasználási szerződésben foglal­tak szerint felhasználhatja.

A pályázatokat 2008. április 25-ig (a postai bélyegző dátuma) kell beküldeni az Apáczai Kiadó címére (9500 Celldömölk, Széchenyi u. 18., e-mail cím: apaczaikiado@apaczai.hu).

A pályázatokat bírálóbizottság értékeli.A bizottság tagjai:

Dr. Kárpáti Andrea egyetemi tanár, ELTE TTK, Multimédia-pedagógiai Központ,Dr. Molnár Gyöngyvér egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet, MTA-

SZTE Képességkutató Csoportaz Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK), a Tankönyvesek Országos Szövetsége és az Apáczai Kiadó képviselője.A pályázat eredményéről 2008. június 15-ig az Apáczai Kiadó értesíti a pályázókat.A kiadó a pályázatok anyagait nem küldi vissza, és a határidő után feladott pályázatokat nem bírálja el.

Évfordulók190 ÉVE SZÜLETETT

Görgey Artúr (1818-1916) tábornok, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legnagyobb katonai személyisége, akihez méltó hadvezére Hunyadi óta nem volt az országnak. Néhány kortársi leírással em­lékezünk a kiváló hadvezérre:„ Görgey a szó legszorosabb értelmében hős... Szemének átható pillantása oly éles volt, hogy a legtöbben megérezték, mennyire rendíthetetlen jellemű és nagy tehetségű ember áll előttük... Adakozó volt a pazarlásig és üiegvolt benne az a szép tulajdonság, hogy jó t tegyen, anélkül, hogy bántson...még az el­lenségnek is méltányolnia kellett szép és nagy tulajdonságait... A legválságosabb p il­lanatokban, a legnagyobb fáradalmak közt, megjelenése fölvillanyozott mindenkit. A ka­tonák imádták ” (Gróf Leiningen Westem- burg Károly - 1819-1849 - tábornok) „Mindenki, aki Görgeyt a csatában látta, bá­multa mind bátorságát, mind gyors in­tézkedését. ” (Ludwigh János - 1812-1870 - országgyűlési képviselő, kormánybiztos.) „ Görgey nélkül hadseregünk nem lehet, más­ról gondolkodni esztelenség volna... „A sereg imádta őt, mint nemtőjét. ” (Kossuth Lajos - 1802-1894 - kormányzó) „..fiatal egyéniségben ilyen rabulisticus agyafúrtság­gal találkozni, valóságos tünemény. ” (Mészáros Lázár - 1796-1858 - hadügy­

miniszter) „ Thunban tanulta a haditu­dományokat, a tanárok megírták atyjának: mióta Thum létez, jobb növendék nem volt, mint Arthur; az eperjesi leánytanító Schmidt maga olvasta ezen levelet. ” (Hunfalvy Pál - 1810-1891 - nyelvészprofeszor) „A had­vezér, kinek honszeretetéről meggyőződtem, még mostanában is beteg, pedig tagadhatat­lan, hogy jelenléte elektrikus szikraként gyújtja lángra a seregét. ” (Bónis Sámuel - 1810-1879 - kormánybiztos) „El voltunk ragadtatva ennek a fiatal tábornoknak vonzó külsejétől, aki nem régiben még szövetsége­seinknek a réme volt, most pedig diktátorként és a magyar felkelés valamennyi haderejének főparancsnokaként állt előttünk. Görgey ránézésre 25 éves lehet. Magas, karcsú, arányos testalkatú férfi. Bajusza ritkás, kerek, szép arcán, melyet kis szakáll vesz körül, a szelídség és a jólelkűség vonásai. Nagy, kék, csillogó szemének követhetetlen, talányos pillantásai arra utalnak, hogy ere­jének és fölényének tudatában van. Fején kötés: tarka selyemkendő, mely egyik végével fe je fe lső részét fogja át, másik vége pedig hátraesik a vállára, és a tarkóján levő sebet takarja el. Szelíd, nyájas arca a különös kötéssel keretezve még finomabbnak tet­szik... Beszéde egyszerű: zengő hangja erős akaratról tanúskodik. Megjelenésén, hang­ján érződik, hogy parancsolásra termett. ” (Drozdov orosz tiszt emlékirataiból)

100 EVE SZÜLETETT Teller Ede (1908-2003) atomfizikus, aki részt vett az amerikai atombomba elké­szítésében, és megalkotta a hidrogénbombát. Oláh György Nobel-díjas kémikus: „Teller Edét gyakran kritizálták korábbi aktivi­tásáért, de véleményem szerint az atom­bomba mentette meg a békét. Meglehet, hogy béke legyen a Földön, ahhoz egy nagy botra is szükség van.,, André Kostolany a híres pénzember mondta a magyar Parla­mentben:

„ Teller Edének köszönheti ma Európa és az egész világ a szovjet rendszer összeom­lását. Mert ő volt az, aki Reagan főtanác­sadójaként állandóan biztatta: Elnök úr, nem engedni! Amikor Reagan Gorbacsovval találkozott és Gorbacsov föltétlenül ra­gaszkodott ahhoz, hogy Amerika a lézersu­garas rakétaelhárítás kísérleteit abbahagyja, az úgynevezett csillagháborús elképzeléseit elvesse, Teller volt az, aki az elnököt biztatta: nem engedni, nem engedni, az oroszoknak nincs ilyen elektronikájuk és célzórend­szerük. Ez volt az oka annak, hogy Gor­bacsov beadta a derekát. S a végén mi lett belőle? A szovjet rendszer összeomlása. ”

A ragyogó képességű Teller kémikusnak készült. A német nukleáris energiaprogram vezetőjének, a 31 évesen már Nobel-díjas Heisenbergnek (1901-1976) tanítványa lett. Két évig tanulmányozta a fizikát, majd 22 évesen Heisenbergnél doktorált (aki szintén ugyanennyi idős volt, amikor ledoktorált). „ Barátain legtöbbször felülkerekedett kemény logikájával, mert már fiatalon nagyon precíz volt, nagyon határozott kérdé­seiben és válaszaiban egyaránt ” - mondta róla Heisenberg. Teller 27 évesen a Washing­ton Egyetem professzora lett, kvantum- mechanikát adott elő. Kidolgozta a grafikus reaktorokra érvényes Teller-effektust, amely kimutatta ezek veszélyét, és sikerült is min­det bezáratnia. (A szovjetek nem fogadták el figyelmeztetését, aminek a grafitos elven működő csernobili atomerőmű robbanása lett a következménye.) Később az amerikai reaktorbiztonsági bizottságot vezette.„A tudásban, a tudás korlátlan növeke­désében hiszek Az a kötelességünk, hogy a tudást gyarapítsuk ” - mondta Teller profesz- szor.

Közoktatási Szakértők Egyesülete

A közoktatás szakértői rendszerének ellentmondásairólAz oktatás színvonalának visszaesésében sok tényező já t­szott közre, ezek között az egyik, hogy továbbra is megol­datlan a hazai oktatási intézmények tervezett, rendszeres ellenőrzése. Az ellenőrzés a törvényességnek és elvárá­soknak való megfelelés kontrollja, viszonyítási alap az in­tézmény és a fenntartó számára, megerősítés a jóban, ösztönzés a hibák korrigálására, ezért a közoktatási szak­értői tevékenység megújítása elengedhetetlen feladat.A jelenlegi közoktatási szakértői rendszer fő problémái a következők:> Nem válnak szét egyértelműen a tanácsadói és ellenőr­

zési kompetenciák. A törvény csupán azt szabályozza, hogy ugyanabban az intézményben nem végezhet ugyanaz a személy tanácsadói és szakértői munkát. Azt azonban nem tiltja, hogy ugyanaz a személy szakértői és szaktanácsadói engedéllyel is rendelkezzen. A kettős kompetencia tiltása kizárná annak a lehetőségét, hogy ezt a szabályt a gyakorlatban rendszeresen megszegjék.

> Nem megoldott a szakértők és a megrendelők közötti kapcsolat kialakítása.

> Nem megoldott a szakértők célirányos továbbképzése.> Költségeiket teljes egészében saját maguk kötelesek állni.> Nem rendelkeznek a szakértők órakedvezménnyel, sza­

bad nappal, feladataikat szabadságuk terhére tudják megoldani.

> Az ellenőrzésre szakosodott nagy cégek előnyös ver­senyhelyzetbe kerültek, mert munkatársaik költségei­nek nagy részét átvállalhatják, anyagi hátterük lehetővé teszi az aktív marketing munkát, kiszorítják a közokta­tás területéről a négy és félezer egyéni szakértő nagy ré­szét, így értelmetlenné válik a szakértői lista.

> Sem a fenntartók, sem az intézmények nem rendelkez­nek az ellenőrzés költségeinek fedezetével, saját forrá­saikból kellene azt kigazdálkodni. A pályázati rendszer hivatott ezt kompenzálni, azonban feltételezi a fenntartó önrészét.

Kovács Tibor elnök, Somodiné Hajdú Éva főtitkár és Törzsök Károlyné

> A helyi politikai viszonyok gyakran az ellenőrzés ellen hatnak.

A Közoktatási Szakértők Egyesülete, mint érdekvédelmi szervezet, nem képes felvállalni a közvetítő feladatot a szakértők és megrendelők között, nem is erre alakult. Az elmúlt években nem vett részt kellő mértékben az oktatás­ügyi folyamatok véleményezésében, nem hangsúlyozta kellően a szakmai ellenőrzés fontosságát, így egyre inkább kiszorult a nevelés-oktatás ügyét befolyásoló tényezők közül. Ezen az állapoton haladéktalanul változtatni kell. Az esélyegyenlőség biztosítása, a fenntartói és kistérségi társulások, intézmény-összevonások, programelemzések mind-mind szükségessé teszik a megalapozott szakértői véleményeket.Javaslatok a szakértői rendszer átalakítására> Legyen egyértelműen szétválasztva a tanácsadói és el­

lenőrző szerep. Ugyanaz a személy csak tanácsadói, vagy csak szakértői engedéllyel rendelkezhessen. t

> A szakértői jegyzékre való felkerülés feltételeit szigo­rítani kell. A nem funkcionáló szakértőket törölni kell a jegyzékből.

> Az OKÉV a KÖSZÉ-re támaszkodva fogja össze az or­szágos szakértői hálózatot oly módon, hogy az ne sértse a szakértői önállóságot. Biztosítsa a megrendelők és a vizsgálatot végzők kapcsolatát, lásson el valódi közve­títő szerepet. Legyen biztosítva a szakértők informáci­óval való ellátása.

> A továbbképzés rendszere biztosítsa a korszerű ismere­teket. Legyenek olcsó és gyakoribb szakértői tovább­képzések, aktuális szakmai tanácskozások, megbe­szélések. A KÖSZE rendelkezzen olyan anyagi hátér­rel, amely biztosítja a szakértők rendszeres képzését, to­vábbképzését. (Központi támogatás, célpályázatok)

> Legyen legálisan biztosított munkaidő a szakértői mun­kára a tanácsadókhoz hasonlóan.

> Legyenek országos, tematikusán kialakított vizsgálandó területek a közoktatás minden területén, de legyen módja az intézménynek, intézményfenntartónak is saját igényei szerinti vizsgálatot rendelni. Ez utóbbit segítse továbbra is pályázati rendszer.

A Közoktatási Szakértők Egyesülete a szakértők megfe­lelő informálását, szakmai felkészítését, kapcsolatrendsze­rének kiépítését szeretné elérni, és ebben a maga eszközeivel kíván részt vállalni.

Törzsök Károlyné dr.a KÖSZE elnökségi tagja