SElnJjlt .. . |[ M l l ' i l

5 7 T T W T

n r i n T T n i Tffn

ÉL • flf frrrffrn

F I I 1 m T - ^ ^ n T T F " ~ IPI'l I ffTWT

mw Hmm Ifffiimil W i ' O T ^ M

f i ^ m r l T T n I B.ff * f H H W W F t f r "

r n r u T

•T..'uTP.

r n n n ~ l l P l l IfílfflH

T n f n B in PB F m ff M ^FfffW Br p f t III'N'I l i F f f | l i ' i i ' h W i H l m i m I ' I W h B ™ 1

r ! f f l W f J H Ü l . SJTPTfnPrfr *WT Fflffr F .1 T n TI

IMII I I I ^ r < f T f f r < T [ r r n T m M T T ^ 11 FT I n Ftfl H' r < f f , ^ ^ * f f f l r y | f f F T T ^ f t f B

ELQZ

S z a b ó Judit

H A Z A T É R É S

Magánkiadás 2007.

X. átdolgozott kiadás

ISBN 963 460 963 5

7 8 9 6 3 4 » 6 0 9 6 3 6

7 Előszó "

Q Előszó az átdolgozott kiadáshoz

........ 11 Bevezetés

1 A halál-újjászületés folyamata • 1 5

,. 21 2. A halál, mint tabu — • • • -

25 3. A haldoklás folyamata

4. A halál pillanata - életünk tükre 29 4.1. Abardo •• J

5 A mezsgye túloldalán . . . . . . . . .••»•- A

5.1. A kísérők n

5.2. A szürke zóna 5 3 . A földhöz kötöttek . 5 4. A szenvedők • - y i

5.5. A R v á s z hatása az eltávozottakra 54

5.6. A megszállottság

. , „ . . 83 6. A köztes let állomásai ^

6.1-A bírák — ' 8 6

6.2. A z élet áttekintése

5

t

63, A következő inkarnáció megtervezése 92

7. t\. líd 1.3.1 ko^t-ll •.GllTl-.tíl.J'-ök.

8. A.-.hflÍdl 3 TEíii ot sz©Hiszö§t'bÖl

9. A li3.1.8.1:3Z. iíi ztrölö ld.. szsroszö őfeöl r 139

m"^^ZéSalmm IZIIIIIZ. IIII'Z 139 11. A halales a beavatás

A beavatás hagyományos formai -o

A beavatás napjainkban 1 4 3

12. A halál és a megvilágosodás 1 4 9

13. A halál és az elementárok ' 5 3

14. A halál angyalai • ' - 5

Jegyzetek

Felhasznált irodalom KI

Előszó

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. "

WEÖRES SÁNDOR

Kedves Olvasó!

F kötwv célia hogy az érdeklődők számára áttekintést adjon a halak rnl és a halál utám létről több világnézet s zemszögébő l és kiemelje a közös archetipíkus mintákat. Fontosnak tartom, hogy a különféle i c l -ftwású emberek egyaránt meg tudják közelíteni a témát, és ha szűksé-ses erőt vagy tudást merítsenek ezekből az ismeretekből. Egyik néze­tet sem lehet tudományosan teljes mértékig bizonyítani, de azt hiszem netn is ez a lényeg Mindenki maga dönti el, hogy az ő szamara mi az elfogadható ezekből a tényekből és tanításokból. Erre az önallo, belső megkülönböztetésre buzdí tom az Olvasót.

A könyvben igyekeztem összefoglalni a halálnak és az átvaltozasi fo-lvamatoknak azokat a motívumait, amelyek kortól, nemtől, származás­tól és kultúrától egyaránt függetlenül megjelenhetnek mindenki eleteben. Osztom azt a felfogást, mely szerint a halál archetipíkus jelenség, azaz az emberi lélek mélvén él képek és belső lelki tartalmak formájában. Meg­határozott feltételek mellett, sokszor kritikus élethelyzetekben (ez lehet baleset de meditáció vagy kábítószeres révület, álom, misztikus élmény stb ) - ' t ehá t nem mindig a halál beálltával vagy közeledtével - aktiváló­dik A továbbiakban az egyes kultúrák, hagyományok, világnézetek ha­lálra vonatkozó felfogásaiból azokat mutatom be, amelyek tobb ponton is megegyeznek egymással. Ez utal a halál archetipíkus jellegere.

7 6

Tekintve, hogy többnyire szellemtam ismereteim vannak a kérdés­körről elsősorban innen közelítem meg. Közlöm azonban a halál kö­zeli é lménvek és a reínkarnációs terápiák idevonatkozó eredményei t is, amelvek \ közfelfogás szerint - általában közelebb állnak a tudomá­nyos magyarázathoz, mint a szellemtan.

A könyv megírásában szem előtt tartottam a gyakorlati szemponto­kat is, ezért kitérek azokra a kérdésekre, amelyeket a leggyakrabban szoktak feltenni egy-egy témakörben.

A téma jel legéből adódóan nem kerülhetem k i azokat a tényeket, amelvektől a hétköznapokban élő ember fél. A célom ezzel nem az, hogy félelmet keltsek, hanem ellenkezőleg: segítséget szeretnék nyúj­tani ahhoz, hogy mindenki szembe tudjon nézni a félelmeivel, és meg­találja rájuk a megoldást . A halálra felkészülni nem az utolsó pillana­tokban k e l l hanem folyamatosan, egész életünkben. Ehhez szeretnék támpontot , irányt mutatni, hogy ha elérkezik az időnk leik, békével és ember, mél tóságunk megőrzésével lépjünk át az átváltozás kapuján.

Szabó Judit

Előszó az átdolgozott kiadáshoz

Kedves Olvasó!

R i - n w eredeti változatát 2000-ben jelentettem meg, és azóta hét kia-, 7 * k ö n v v i r á n t i töretlen érdeklődés számomra azt mutatja,

f l T l á r f ; , d o , e L á s a és a halálra való felkészülés örök emberi teroa. rS l m háPk szavaiból tudom hogy segítséget jelentett nekik a legne-u íTZn ékben ami ö römmel tö l t e l hiszen pontosan ez volt a célom. A " j e könvvet hogy útmutatást, vigaszt nyújtsak a legmélyebb T T ^ Z L n J t b m és reményt hogy „van elet a halai utan - m i n d

? w 7 ™ L átvitt értelemben A i ü m i ü t öt évben néhány téma kikristályosodott, letisztult bennem, 7 h ! w L ö k a könvv űi kiadásába. Az új borító pedig ihletettebben,

a m ! h ' ," L e 7 1 k , a téma komolyságát , s azt a felemelkedesi lehetösé-

t mii"halál nyúit az embernek K Kívánom minden Olvasónak, hogy választ találjon kérdéseire, ami­ből reményt és erőt merít az újjászületéshez!

Szabó Judit

8 9

1

Bevezetés

Bevezetésül tisztázni szeretném, hogy bizonyos fogalmakat milyen érte­lemben alkalmazok a könyvben. Többször használom Isten nevét. Köz­tudott hogv mennyire különböző az emberek istenképe, hiszen ez erő­sen szubjektív Én azt a leenagyobb szeretetet, békét, bölcsességet, fényt, gyógyulást hazaérkezést"megváltást , megnyugvást értem alatta, amire minden ember vágyik. Tehát belső világunk legnagyobb értékét kívá­nom ezzel a szóval kifejezni, mivel konkrétan leírni úgyis lehetetlen.

További gyakran előforduló fogalom a hit. Ezen nemcsak az Isten­be v e t e t t hitünket érteni, hanem minden hiedelmet, amelyet magunkban hordozunk. Ezek alakítják ugyanis életünket, azzal találkozunk a fizikai világban, amit lelkünk' legmélyén hiszünk. Ezt a törvényt több szellemi tanítás is hangsúlyozza.

Végül pedig tisztázni szeretném - a teljesség igénye nélkül - a lé­lek és a szellem fogalmát, amelyek szerint e szavakat a könyvben hasz­nálom. E két szó magyarországi használata meglehetősen zavaros, leg­többen nem tudják, m i az alapvető különbség közöttük. A szellem fo­galmán sokan kísérteteket értenek, a lélek meghatározásában pedig tel­jes a káosz.

Nézetem szerint legjobb az eredet, tanításokból kiindulni. A korai kereszténység ismerte a nő , és a férfi pr incípium minőségeit és megje­lenési formáit, amit írásban is rögzített. A nyugati kereszténység törté­netében ez sajnálatos módon elveszett, és jöt tek a fogalmi zavarok. Sze­rencsére azonban az ortodox egyház iratai m é g mai is őrzik ezt az ősi tanítást. Ennek alapján: Isten a teremtésben férfi és női minőségre osz­tódott, így létezik női és férfi szentháromság. A férfi szentháromság ré­szei: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem. Ebből elég jól ismerjük az első

11

kettőt, a Szent Szellemet azonban nem. Feltételezhető, hogy a Szent Szellem azt a minőséget jelenti, amely különböző megjelenési formák­ban az embert kíséri, segíti és vezeti földi inkarnációja során. Megnyi l ­vánulhat belső hangban, őrangyal, szellemi vezető, mester stb. formá­jában is. kényege, hogy az embernek az Örök Forrásból eredő vezetést és tanítást sugalljon egész életében. Nem tévesztendő össze a különbö­ző szférák szellemlényeivel.

A női szentháromság összetevői: az Anya, a Leány és a Szent Lélek*. Az Anya maga a Föld Anya, - akinek párja az Ég Atya -, és teljes egé­szében az érett nőiség tulajdonságait hordozza magán: a gondoskodást , a belső melegséget , a befogadást stb. A Leány aspektus a bölcsességet közvetít i vi lágunkba, de természetesen nem szűkíthető le csak erre.

A keresztény női szentháromság harmadik aspektusa a Szent Lélek, amely a t isztaságban, a szentségben, a spiritualitásban és a szépség­ben jut kifejezésre. Szeretném hangsúlyozni , hogy a két szentháromság nem személyekre vonatkozik, hanem ősi minőségeket , archetípusokat, energiákat je lképeznek, amely minden földi teremtményben ott lüktet, (ezért merí thetünk is belőlük). A másik fontos tudnivaló, hogy a két szentháromság csak együtt tud létezni, együtt hozzák létre az élet vég­telen csodáját. Ha az emberben, vagy a természetben felborul egyensú­lyuk, az élet árama is megakad, amelyet a hétköznapi szinten boldogta­lanság vagy betegség formájában is érzékelhetünk.

Isten női aspektusának - a továbbiakban az Istennő - más kultúrák­ban is több, általában három arca van: a Leány, az Anya és a Fekete Is­tennő. Ez az utóbbi az érett bölcsességet és az átváltozás erejét hordoz­za magában, melyről nem tesz említést a keresztény hagyomány, ezért is fogom igen részletesen kifejteni.

A fogalmak tisztázásához érdemes még egy pillantást vetni a szellem és a lélek szóalakjaira és jelentéseire az evangél iumokban. 2 0

A szellem kifejezése a görög eredetiben: „pneümea" , a latínban: „spí-ritus", a németben: „Geist", az angolban: „spint és ghost". A lélek fo­gaima a görög eredetiben: „pszüké" , a latinban: „anima", a németben:

„Seele", az angolban: „sóul".

* Erről részletesen a Sophia - A női bölcsesség című könyvemben írtam.

12

A pflröo és latin evangéliumok nem a lélek kifejezést használjak, mert az evangél iumban nem erről van szó. Fontos tehát, hogy megkü­lönböztessük a szellemet és a lelket, hiszen más-más tartalomról van sző Az Újszövetségben a „sp in tus" kifejezés több fogalmat takar: a méd ia i t ember szellemét a testet átmeneti leg elhagyó szellemet, a tes­tét levetett szellemet a testen kívüli szellemet, megszálló szellemet, a gonosz szellemet, a törvényes szellemet, egy angyal szellemet, halála után Jézus szellemét és a Szent Szellemet.

Ezért helytelen a „lélek" fordítás, mivel ez alapvető fogalmi zavar­hoz vezet A Szent Szellem a görög eredetiben: „pneüma to hagion", te­hát szellem és nem lélek. A latin szövegben: „Spiritus Sanctus", a ne­metben- Heiliger Geist", az angolban: „Holy Ghost".

Sajnos a magyar fordításban ez elferdült. Az első magyar bibliafor­dítások idején (a X V I I . sz. eleje) a magyar nyelvben a lélek es a sze ­lem fogalmára még közös kifejezés volt: a lélek. Az azóta eltelt közel négyszáz év folyamán azonban nyelvünk differencialodott. es van kü­lön kifejezésünk a lélekre és a szellemre, így meg is tudjuk okét Külön­böztetni .

Ezen tuk mivel a polaritások világában elünk, c ] ^ ^ 1 , ^ a szellem inkább férfiúi (yang) jel legű tehát tüzes, ^moj* g zó. erőteljes, hatalmas, fényes stb. A elek mkabb noHy nj J e <=• '

ivabb, érzelmesebb, befogadobb, konnyeDDen aiairni * lágyabb, érzelmesebb, DeiogaaooD, ^ 7 ^ - " " ' dóbb stb. A teljes (istenig egység elérésen ez enne k i j g b kell szűnnie, a két fél résznek egyesülnie kell. * ™ k u l c s s z a v a k dabeszéd szól a menyegző, a vőlegény es a menyass y ^ megemlí tésével . Tehát létre k e l l h o z n u ^ ^ ^ , m c g t a p

ségét, hogy be tudjunk lepni az egység maaidiidpuitiu , & p táljuk az Egyetlen Forrást:

De aki abból a vfrből iszik amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

(JÁNOS 4. 14.)

13

Aki tisnafény s a világossághoz folyton visszatér, nem éri veszély: az állandóságban él. "

T A O T E K I N G

A halál és az újjászületés összetartoznak, hiszen ugyanannak a témának a két oldalát jelenítik meg a földi életben. M i v e l univerzális fogalmak, fcv nemcsak fizikai síkon jelennek meg a legközismertebb formákban (halál és születés), hanem lelki és szellem, szinteken is, így egy eletén beiül többször is átélhetjük fizikai testben a halált és a feltámadást. Ho-gyatl történik ez?

Az élet hul lámzásához tartozik az a szakasz, amikor egy dolog már el­érte csúcspontját és elkezd hanyatlani. Ebben a hanyatló szakaszban e-vre jobban megmutatkozik a lebomlás, az adott dolog halála, mig vé­gűd e lén a megsemmisülés pontját, ami egy idő után átvezet egy üj do­log megszületéséhez.

Ez a dolog szinte bármi lehet: tárgy, érzelem, kapcsolat, foglalkozás, élethelyzet. A sorsa mindegyiknek ugyanaz. Az ember életében is több­ször adódik olyan helyzet, ahol véget kell vetnie valaminek, le kel l épí­tenie, és idővel ennek „hamvaiból" valami újat kel l létrehoznia. Vannak könnyebb , és vannak nehezebb lebontó ciklusok. Mive l e könyv temaja a halál, nézzük a nehezebbet:

Az ember többnyire csak akkor figyel fel ezekre a folyamatokra, araikor már mélyen benne van egy fájdalmas, veszteséges helyzetben. Ilyenkor sokszor nem tudja, miért kegyetlen vele a sors, es miért ve­szi el tőle azt, ami neki kedves. Ennek megértéséhez az embert szei-

15

lemi, lelki és testi szinten kell egyszerre nézni. Minden jelentős folya­mat szellemi szinten indul el, majd áttevődik lelki szintre, végül pedig a testben, majd a környezetben jelenik meg. A sorsformáló erők időn­ként jelzik, hogy valaminek vége van, nincs tovább, mert új útra kell lépni. Ha valaki nem figyel saját belső lénye üzeneteire, amely először szellemi-lelki szinten jelzi a változtatás szükségességét, akkor jönnek a

„durvább" jelzések, most már testi szinten. Ezek kezdetben kisebb sze­rencsétlenségek, apróbb balesetek, amelyek már képesek felhívni az i l ­lető figyelmét, hogy valamit nem jól csinál. Ha erre sem változtat, ak­kor következik be a drasztikus sorscsapás, ami fizikai síkon já tssza le azt. amit szellemi síkon kellett volna megtenni. (A teljesség kedvéért meg kell jegyezni: vannak sorscsapások, amelyek semmilyen lelki fel­készültséggel nem kerülhetők ki.)

Az igazi újjászületési folyamat alapvetően változtatja meg az em­bert, ezért az első szakaszában, a leépítésben, alapvető hiedelmeket és félelmeket mozgat meg. Többnyire olyat, amin az ember önszántából nem változtatna. A legalapvetőbb félelmek a létfenntartáshoz tartoznak, amit manapság könnyű kiváltani az emberekből . Ha például valakinek viszonylag j ó munkája van, amiből el tudja tartani a családját, akkor számára a munkahely elvesztése komoly megrázkódtatás . Elég gyakran fordul elő, hogy a , j ó munkahellyel" rendelkező ember egyszer csak érzi magában, hogy már nem az „igazi" ez a hely, és j ó lenne valami mást csinálni, ami jobban i l l i k az egyéniségéhez, amiben jobban k i tud­ja bontakoztatni adottságait. Ez a szellem és a lélek első je lzése, hogy eljött a váltás ideje. Erre a leggyakoribb reakció az e lnyomás, ugyan­is a szellem és a lélek kívánsága ellenkezik az anyagi valósággal . Sen­k i sem kockáztatja meg, hogy csak úgy otthagyja a biztos megélhetést adó állását, csak azé rChogy máshol kibontakozhasson. A jelzések pe­dig folytatódnak: a lélek egyre nyugtalanabb lesz, emberünk egyre kel-lemetlenebbül érzi magát a munkahelyen, egyre több feladattal terhelik meg, egyre kevesebb pénzért dolgozik, stb. Ez a válság folyamata, ahol az új irányba terelő erő ütközik a régihez való ragaszkodással , ami em­beri szempontból érthető is. Az átalakító erő azonban mindenképpen át fogja hatni az embert fizikai síkon is, ezért, ha nem hajlandó követni szelleme útmutatását, akkor testi szinten kell megélnie , kényszer jelleg­gel, azaz el fogják bocsátani .

16

Az úiíászületési és átalakulási folyamatokban két rendkívül erőteljes -nchetínus látszik nagy szerepet: a Szaturnusz és a Plútó*. Mindket tő kénes hatalmas veszteségeket és ajándékokat hozni az ember eleteben. Hai a saját bőrünkön tapasztaljuk meg a hatásukat és erejüket, akkor te-iet habunk előttük és önként követjük útmutatásukat .

A Szaturnusz átalakító erejének első üzenete: maradj csendben, fer­düli befelé távolodj el a világ zajától, keresd a csendben a te belső ve­zetődet A Szaturnusz archetípusa azt kívánja tőlünk, hogy idorol-ido-re korlátozzuk a fizikai síkú tevékenységünket , és figyelmünket korunk előrehaladtával egyre inkább befelé és a transzcendens világok fele ira-nvítsuk Elvonulással lemondással , böjtöléssel, egyedülléttel, e lmélke­déssel imával önvizsgálattal tehetünk eleget kérésének. A Szaturnusz fáidalmas veszteségeket is okozhat, aminek alapvető célja az archeti-nL ecndk ielleezetes tulajdonságában refiik: megszabadít minden fe-L l e o e s kolonctól Ha úgy érezzük, a Szaturnusz üzen nekünk, akkor véeieoondolhat juk hogy mi van az életünkben, amitől itt az ideje meg­válni - és iobb ha önként mondunk le róla. Ezzel eleget teszünk a Sza-nmn.sz másik követelésének is: az esszencia képzésnek. Ezt azt jelen­ti hogy a lényegesre kell koncentrálnunk, meg kell szabadulnunk a fel­színes üres értéktelen cselekedetektől, beszédtől, kapcsolatoktol, em­berektől E redukció egyik közismert „kiváltási lehetősége" a böjt, ami elsősorban szellem, célú mivel lazítja a test és a szellem kapcsolatát az „tóbbi iavára másodlagos hatása a fogyás, ami a feleslegtől való meg­válás egy formája A helyesen böjtölő (nem fogyókúrázói) elcsendese­dik mbban átlátia egész életét, és következtetéseket vonhat le saját cse­lekedeteiből

A Szaturnusz archetípusának egyik legfontosabb feladata, hogy az eeót szembesíti saját határaival, és azzal a szellemi törvénnyel, hogy k i mint vet úgv arat". Az újjászűletési folyamatban úgy segít bennün­ket hogy a ' törvényszerűen bekövetkező veszteségek és visszavonulá­si szakaszok révén rávezet, hogy mitől kell megszabadulnunk, hol van­nak jelenleg a határaink, és miiyen következményekkel járnak cseleke­deteink.

*' ÁZ Az archetípusokról később, a 128-138. oldalon részletesen lesz szó.

17

s

Ha az ember nem veszi észre, vagv nem akarja követni a Szaturnusz jelzéseit , akkor a drasztikusabb oldalával találkozik' mindenhol gátak­ba ütközik, korlátozva, beszorí tva érzi magát, rosszabb esetben hosszas kórházi kezelésben részesül (még rosszabb esetben börtön vár rá)

Az újjászületési folyamat másik, igen erőteljes irányítója a Plútó ar­chetípusa, amely nagy mértékben azonosítható az Istennő harmadik ar­cával, vagy a Fekete Istennővel. Ez az erő sajnos drasztikusabban jelenik meg minden szinten, és drámai eseményeket, változásokat hoz A Plú­tó képes porrá zúzni mindent az életünkben, és képes hamvainkból fel­támasztani is. Szimbóluma a főnix madár. Amekkora pusztító ereje van akkora a felépítő ereje is. Az újjászületési folyamat első, leépítő részé­ben szellemi szinten azt kívánja elérni, hogy megváltoztassuk legalább egy, alapvető hiedelmünket. A hiedelmek, meggyőződések nagyon mé­lyen élnek bennünk, és többnyire tudattalanul irányítják életünket A hí edelmeknek is van „életciklusuk": életünk bizonyos részében segítenek később pedig már gátolnak bennünket. A Plútó archetípusa jelzi nekünk ' hogy ideje megszüntetni egy hiedelmet, és újat kell alkotni" helyette' Ezek a hiedelmek többnyire arról szólnak, hogy hogyan működik a világ körülöttünk, vagy milyen vagyok én belülről Amikor eljön a megvál toztatás ideje, akkor elkezdenek szaporodni az olvan események az em ber életében, amelyek ellentmondanak egy bizonvos meggyőződésének Mive l azonban ez a meggyőződés többnyire mély és erős csak megra ző élmények hatására fog feltűnni, hogy valami nincs rendjén nem úgy működik, ahogy megszoktuk. A Plútó gyógyító ereje abban áll hogy a tudattalan mélységéből a tudatos szintre emeli azt a dolgot amin vál toztatnunk kell. Ahogy a kellemetlen események sokasodnak úgy jöhe tünk egyre inkább rá, hogy mi a közös ezekben az esetekben és milyen meggyőződésünkkel függnek össze. Ez a felismerés drámai hiszen egy alapvető hiedelmünkről derül k i , hogy nem igaz aminek természetesen messzire ható következményei vannak. Joggal érzi úgy az ember hogy kihúzták a talajt a lába alól, és nincsen mibe kapaszkodnia

Ez az állapot átvezet az újjászületési folyamat következő szakaszá­ba, amit úgy is je l lemezhetnénk, hogy a senki földje. Ez olyan belső ál­lapot, ahol a veszteség már bekövetkezett , ahol már szembe kellett néz­nünk a félelmeinkkel, de leginkább saját tehetetlenségünkkel Az első szakaszban az ember még - akár reflexből is - harcol az események el­

len. Az első szakasz végén már sejti, hogy felesleges küzdenie, de még néha próbálkozik, mielőtt végleg megadja magát . A második szakasz sem könnyű, mert először azzal kell szembenéznie , hogy legyőzték, tehetetlen, kiszolgáltatott. Másodszor pedig azzal, hogy nem használ semmi sem. Hiába próbál bevetni mindenféle égi-Földi praktikát, sem­mi eredménye. Nem nyílnak meg a kapuk, nem\ ' á t a szo tnak az angya­lok, és végtelen reménytelenség, kilátástalanság ül rá az emberre. Én­nek az állapotnak a szimbolikus képe a szürke sivatagban való vég nél­küli menetelés . A régi világot már elhagytuk, mert összeomlott , az újat pedig még nem értük el, de nem is látszik az alagút végén a fény. Mikor lesz már vége?! - kérdezi újra és újra az ember, de nem jön válasz.

Ez a szakasz megfelel a születés előtti csendnek és visszahúzódás­nak. Olyan, mint tél végén a táj, amikor még mindent hő borít, és úgy tűnik, soha nem jön el a tavasz. A valóságban azonban az élet hatalmas erői a mélyben nagyon erősen munkálkodnak az új élet létrehozásán, de idő kell , amíg áthatják a síkokat, és megjelennek a fizikai világban.

Az emberi újjászületésben is pontosan ez történik: amikor a senki földjén vagyunk, szellemünk, lelkünk intenzíven munkálkodik az új élet létrehozásán, természetesen szellemi-lelki síkon, amiből fizikailag még semmit sem érzékelünk. Mive l az első szakaszban valami nagyon alap­vető dolgot veszítettünk el, most egy másik alapvető dolgot kell újjáépí­tenünk. A legtöbb erő pedig mindig az alapok létrehozásához kell. Ebben a szakaszban az ember energiái szellemi síkon a legaktívabbak, de nem tudatosan. Az érintett úgy érzi, hogy hihetetlenül fáradt, pedig alig csi­nált valamit (ha nem fekszik éppen betegen). Erői a láthatatlan síkra kon­centrálódnak, mert ott már elkezdődött az újjáépítés. Fizikailag ilyenkor nagyon tanácsos sokat pihenni, és a megszokottnál jóval több folyadékot (ásványvíz, gyógytea, stb.) inni a belső folyamatok támogatásához. Bele kell törődni, hogy agyunkat szinte semmire sem használhatjuk, és nem olvashatjuk el a begyűjtött könyv-eket. miközben testünk kimerülten fek­szik. A legtöbbet a megadás, a ,ivug dom JS a p hencs g.t.

Ez lelkileg nagyon kritikus szakasz, mert az ember már belátta, hogy valamit másként kell csinálnia, többnyíre el is döntötte, hogy mit fog helyette tenni és hinni, de a várt eredmény m é g nem következett be. Ek­kor elkezd kételkedni magában: kehet, hogy mégis tévedtem? Rosszul döntöt tem? Miért nem javul meg a helyzet, ha már másként gondolom'?

18 19

Kétségek és félelmek tömege rohanja meg az embert. Itt csak a hit és a türelem segít. Ez a szakasz szintén közelebb viszi az embert valódi bel­ső lényéhez és a transzcendens törvényekhez. A gyakorlatban az embe­rek többsége kimerül és elcsügged ebben a reménytelen szakaszban .. aminek azonban egyszer mégis vége szakad. Pontosabban akkor, ami­kor szellemi, lelki és éteri szinten már felépült az új minta, és elkezd megjelenni fizikai szinten is.

Az újjászületési folyamat utolsó szakasza a legkellemesebb, mert ez az új élet megszületése és kibontakozása. A sok kín és gvötrődés után mégiscsak eljön a fény, de addigra mi már átalakultunk. Először észre­vesszük a belső változást: másként gondolkodunk, más értékeket tar­tunk fontosnak, és a hétköznapokban is másként reagálunk bizonyos dolgokra. Ez a változás örömteli , mert azt tapasztaljuk, hogy jobban működik bennünk minden, mint eddig; mintha magasabb szintre emel­kedtünk volna, mintha kitisztult volna bennünk valami. És ez nagyon jó érzés. Az újjászületés folytatódik, és az átalakulás megjelenik a külvi­lágban is: bekövetkezhetnek váratlan, j ó események, új, nagyszerű em­berekkel találkozhatunk, vagy valami eddig ismeretlen tehetség bonta­kozik ki bennünk, ami új célt és értelmet ad az életünknek. Összességé­ben véve úgy érezzük: feldolgoztuk a veszteséget, megoldottuk a sors-feladatot, és most az életünk egy magasabb szinten, kiteljesedettebben folytatódik. Csak innen látjuk, hogv eddig miben éltünk, és úgy érez­zük, megérte a szenvedést.

Ez az újjászületési folyamat legáltalánosabb mintája, amit az élet­ben szinte mindenki megtapasztal, akár enyhébb, akár drámaibb for­mában. És gyakorlatilag ez a beavatások „forgatókönyve" is, kortól és kultúrától függetlenül. Csak az születik új életre, új tudatszintre, akiben meghal a régi én, és az elavult hitrendszer. Ha valaki életében elindul egy újjászületési folyamat, sokat segít, ha tudja, m i vár rá, mibe kapasz­kodhat, mi segít elviselni a fájdalmakat, de a transzformációval j á ró szenvedést nem lehet elkerülni. Ugyanis, ha nincs legyőzöttség, leterí-tettség, megsemmisülés a lélek mélyéig, akkor nincs újjászületés, fel­emelkedés és tudati tágulás sem - , ami pedig az emberi élet egyik leg­fontosabb spirituális célja. Az újjászületések végtelen sorozata pedig egyre közelebb visz a középponthoz, és ahhoz az állapothoz, ahol már sem megszületni , sem meghalni nem kell már.

2. A halál, mint tabu

„Nem a halál rettenetes, hanem a halálról alkotott ama vélemény, hogy az rettenetes. "

EPIKIKTOSZ

Érdemes megvizsgálnunk, hogyan gondolkodunk ma a halálról? M i t tu­dunk róla, milyenva viszonyunk hozzá?

Nem is olyan régen a halál még a mindennapi élet része volt. A k i ­sebb településeken, falvakban otthon haltak meg az emberek, sokszor kellőképpen felkészülve halálukra. A halálos ágynál ott volt a család apraja-nagyja, a haldokló számot vetett életével, igyekezett megbocsá­tani és kibékülni ellenségeivel, mivel tudta, hogy csak lelki békével hagyhatja cl ezt a világot. A haldoklást és a halált láthatták a kisgyere­kek is, így ez is beépülhetett élettapasztalataik körébe. Megnézhették és megérinthették a halottat, részt vehettek a temetésen és annak előkészí­tésében is. Megtanulhat ták azokat a rítusokat, amelyek segítették a ha­lál lelki feldolgozását, és tudták mit kell tenni, havalaki haldoklik. Ért­hető, hogy egészségesebben, könnyebben tudtak minden halálesetet fo­gadni mint a mai városlakók.

A városiasodással és az orvostudomány, a higiénia fejlődésével a halál folyamata egyre jobban elidegenedett az embertől , a családi kör­nyezettől. Egészségügyi okok miatt nem engedték, hogy a halott ott­hon legyen felravatalozva, így lassan megszűnt az otthoni elbúcsúzás a halottól, helyette megjelentek a rideg ravatalozók. A kórházak kiépü­lésével párhuzamosan egyre többen haltak meg ezekben az intézmé­nyekben egyedül, magukra hagyatva, érzelmi támasz nélkül. Manap­ság sok kórház falanszter jel legű: ha valaki elkezd haldokolni, egy füg-

20 21

«önnycl választják el betegtársaitól vagy másképpen különítik el a töb­biektől (Ezzel éles ellentétben áll az, hogy a televízió naponta mutat be száz és száz borzalmas halált.) A haldoklót egyedül hagyják, és sok­szor hazudnak neki állapotáról. Az egészségügyi dolgozók nagy több­sége sem tudja hogy lelkilee mit kell tenni a haldoklóval. Vizsgálatok bizonyítják hogv az á p o l ó k é s az orvosok sokkal jobban félnek a ha­laitól, mint az átlagember. Lehet, hogy munkájuk kudarcát látják a ha­lálban. Embertelenül hal meg naponta sok-sok ezer ember fejlett c iv i ­l izációnkban.

y városi ember minden lehető módon elkerüli a halállal való találko­z á s t szeretteink többnvire nem otthon halnak meg, nem foghatjuk a ke­zét az utolsó órában, nem bocsáthatunk meg egymásnak az elválás elótt

- és ez nem kis lelki terhet jelent nekünk. Csak nagyon kevesen láttak halottat azt sem megnyugtató körülmények között. Félünk, ir tózunk a halott testtől A temetés rituáléi is egyre kopottabbak, sokszor nem tu­dunk megfelelően elválni elhunyt szeretteinktől. A helyzetet nehezíti , hogv a gyász kezd „kimenni a divatból". Ez pedig azt jelenti, hogy elta-szíbuk magunktól a fájdalom és veszteség feldolgozásának évszázadok óta jól bevált rítusát. A l i g ismerjük már a klasszikus gyászévet, amely a zsidó hagvományban a fájdalom három napját, a gyász hét napját, a „yászoló fokozatos talpra állásának harminc napját, és az emlékezés és a felépülés tizenegy hónapját foglalja magába. Ha pedig nem dolgoz­zuk fel szerettünk elvesztését, akkor egy sötét gócot hordozunk tudatta­lanunkban akár egész életünkben is, amely folyamatosan elszívja élet-energiáink egy részét.

Adapvető emberi tulajdonság, hogy el lentmondásosan viszonyulunk a halálhoz Testünk fél az elmúlástól, attól, hogy kukacok fogják meg­enni vagy elégetik. Életösztönünk is tiltakozik a vég ellen. Szel lemünk azonban (tudattalanul is) tudja, emlékszik arra, hogy eljött az idő, ami-

visszatérhet hazájába, s ezt nagy megnyugvással várja. Ezért sem kor olyan könnyű meghalni: egvik részünk menne már, a másik maradna. Valószínűleg nagy belső összhangot kell teremtenünk magunkban ah­hoz hogy békével nyugodt lélekkel tudjunk meghalni.

A halál sok kultúrában tartozik a sötét, árnyékos oldalhoz. Ezt annak ;« köszönheii hoov félünk tőle. hiszen nagyon ritkán találkozunk vele, és tudjuk, hogy nem kerülhetjük el. Félelmünk az utóbbi száz évben

22

m e g 1 S a „ * említett c „ , „ * t ó S ^ ^ J ^ Z szembesülünk a halai folyamatával, ezért javares b u k k a n h a t

száműzzük, ahonnan bármikor fenyegetc» ^ ^ ^ j k é r d e z 6 s k ö d ö

elő. Manapság mar a szülők is keveset « k < ? ^ l s k o l á b a n p c ~ gyereküknek arról, hogy mi lesz vétóm ^ a n a l i h , minden-dig egyetlen szó sem esik enol « a r , ^ i ^ l . k i f e j e z ^

• i megb. -rzong, teste aka l a " u 1 1

n e m oldjuk fel félelmün-a tavolsáetartás igényét. Ezzel természetesen

g o n . A racionális gondolkodás és kultúra s ™ * ™ ^ ^ ^ l s m e r -U7 életfontosságú folyamatokat, A fájdalmas o* t ^ jük: el idegenedés, az érzelmek befagyása, ne

amely egyoldalúan usak az észt szolgálja. Ha . - ,- c'" : be kei i emeluur

LásatíOTidűzását és szellemünk mcgisiiie

<cl|estfe-

^ Z ^ T s m be ken emelnünk é k e k b e l é k ü n k , érzelmeink ápo-

, , o g y m ^ a . ^ ^ f ^ S (hagyományos és uj) m u d s ™ m t - inte:„ramu h g t e l

szított, tabu életterületet, amelyet sen i sem eru

23

3. A haldoklás folyamata

Mé° a7t sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a " legnagyobb jó-e, mégis úgy fiiunk tőle, mintha

biztosan 'tudnánk, hogy a legnagyobb rossz. "

PLATÓN

A haldoklás egyszerre történik fizikai és lelki-szellemi síkon. Legjobb, ha tudatában vagyunk annak, hogy mi is já tszódik le az egyes fázisok­ban A haldoklást természetesen nem lehet leírni egy olyan formulával, amely mindig és mindenkire érvényes, de itt is vannak alapvető folya­matok amelyek általában előfordulnak. Eltéréseket mindig okozhat az adott kultúra a korszellem és az egyén beállítottsága is.

A haldoklás során a lélek végérvényesen elhagyja a testet. Minél mkább lazul a test és a lélek kapcsolata, annál kevesebb életjelet mu­tat az illető A spirituális hagyományok szerint nem mindegy, hogy hol lén k i hol oldódik el a testtől a lélek. Nem szerencsés, ha az alsó há­rom csakrán lép k i mert a hiedelmek szerint akkor az alvilágba kerül. A szív csakrától felfelé jobb a helyzet, de legkívánatosabb a fejeteton való kiléüés ami a tudatos halált tükrözi. Ebben az esetben a haldokló megőrzi tudatosságát és sok kétségbeesett bolyongást elkerülhet. A tu­datos haldoklásnál az eloldődást ál talában spirál alakú fénynek érzik, amely kihúzza a lelket a testből Az étertest ilyenkor rövid ideig el van váeva régi energiaforrásától és most onnan szerez energiát, ahonnan tud A f e l e t t tudará ember isteni forrásból meríti energiáit, de ez nem ipllemző az át lagemberre ezért ők ilyenkor leginkább a környezetből , hozzátartozóktól veszik el az energiát. Ezért van az, hogy a haldok-lő mellett lévő emberek nagyon kimerültnek, erőtlennek érzik magu-

25

m r

kat. Valamennyire segíthetünk ezen, ha ebben a szakaszban gyertyákat gyújtunk, friss virágokat hozunk a szobába, hiszen ezeknek is van éteri energiájuk, amellyel a haldokló éterteste most táplálkozhat. Az étertest idővel felbomlik, és elválik a fizikai testtől. Majd megkezdődik a többi test felbomlása - hazatérése - is.

A tibeti tanítások szerint1 a haldoklás során először a külső felbom­lás megy végbe, azaz az érzékek és az elemek szétesése, majd a belső felbomlás, a gondolatok és érzelmek szétesése.

Az elemek felbomlásának négy szakasza van:

Föld

Fizikai testünk - amely a földből vétetett - fokozatosan elveszti minden erejét. Nem tudunk kellőképpen mozogni, felkelni, bármit megtartani. Ólomsúlyúnak érezhetjük testünket. Minden helyzetben kényelmetle­nül, rosszul érezzük magunkat. Tudatunk eleinte éber, de aztán „elál­mosodik". Ezek a je lenségek mutatják, hogy a föld elem visszahúzódik a víz elembe, egyre kevésbé lesz jelen a testünkben.

Víz

Ebben a szakaszban kezdjük elveszíteni a testfolyadékok feletti ellen­őrzésünket. Folyadék szivároghat orrunkból, szemünkből , szánkból, húgyhólyagunkból . Szánk kiszárad, összetapad, torkunk elszorul. M i n ­dig szomjasnak érezhetjük magunkat, az orrlyukak behorpadnak. Tes­tünk reszket és meg-megrándul . Testünkben a fájdalom és a j ó érzés, a forróság és a hideg váltakozik. Ingerlékenyekké, idegessé válhatunk. A víz elem a tűzben oldódik fel, ez veszi át a tudatosság támogatását .

Tűz

Teljesen kiszárad a szánk és az orrunk. Testünkből elillan a meleg, elő­ször általában a kezünkből és lábunkból, majd a szívünkből. Lehet, hogy

1

fejtetőnkön forróságot érzünk, bélegzetünket hidegnek érezzük, nem tu-f unk sem enni sem emészteni Tudatunk állandóan a tisztaság es a zava-rodottsia között hánykódik Nem emlékszünk családtagjaink, barátaink nevére gyakran nem is ismerjük fel őket. Egyre nehezebben fogunk fel bármit 'is a külvilágból A tűz elem szétbomlik levegő elemmé.

levegő

I é rzésünk eevre nehezebbé válik, horgunk, zihálunk. A belégzés rövid '•s nehézkes a kilégzés hosszabb. Tudatunk már nem érzékeli a kulv i -i-bmt minden elhomályosul eltompul. Lassan megszakad a fizikai kor-„vP^ttel való kaocsolatunk és a folyamatok egyre inkább belül zajla-n,V- belső kének hangok jelennek meg. Ezek ebből az életünkből szar­

u n a k saiát gondolataink cselekedeteink, vágyaink jelennek most ZZ A belégzés eevre gyengébbé válik, majd három hosszú k.legzes-scl végleg megszűník Ilyenkor már csak egy kis melegség marad a szi­vünk körül. Az orvos megállapítja a halál beálltát.

Az érzékek felbomlásának folyamatával kapcsolatban tudnunk kell egy naevon fontos tényt Érzékszerveink közül hallásunk a legfejlettebb, ez alakul k i legkorábban és ez szűnik meg a legkésőbb. Ez azt jelenti, h ' ¥ a r m w a haldokló már látszólag nincs tudatánál, akkor - és meg Tltm ezután is - m é g halP Hallja, hoev mit beszélünk körülötte. Ezt Tténvt a hagyományok nagyon jól ismerték, és k i is használtak, h i ­szen ezen alapulnak a halottas könyvek szövegei és felhasználása, is. A nálunk Tibeti Halot taskönyv néven ismert mű eredeti címe: Bardo Thödol Csenrno fbar-do thos-sgrol chen-mo). Megközelí tő magyar je­lentése- a köztes létből hallás útján való megszabadulás! A hagyomány szerint egy tanult láma vagy egy mester a haldoklás végső óráiban el-tp 7 d i a könvv szövegének fülbesúgását, és ezt folytatja a halott mel-H 1 m e 4 a t á r o z o t t ideig A holttestet ezután elviszik, eltemetik, de l áma továbbra is mondja a szent szövegeket, összesen negyvenkilenc nanie (Átlagosan eddig tart a változás bardója). Mindezt azzal a meg-Jőződéssel teszi hogy a testtől elszakadt lélek hallja szavait, és meg­fogadja tanácsait ezzel átsegíti őt a változás nehéz bardóján.

26 27

A belső felbomlás

Ebben a folyamatban esnek szét a fontosabb gondolati és érzelmi álla­potok, azaz az asztrális és a mentál is test elkezd felbomlani A tibeti ta nítás szerint a halál folyamata megfordított tükörképe a fogantatásnak Az ebbe az életbe magunkkal hozott apai (yang) és anya, (ym) enennák elkezdenek felbomlani, szétválni, ami olyan tudatállapot kialakulásá hoz vezet, amelyben nincsenek gondolatok. Visszatérünk oda ahon ean jöt tdnk. Bensőnkben felragyog „ a halál tiszta fényének tudata" amelyet ha felismerünk, felfogásunktól függően nevezhetünk fénvlénv nek, Jézusnak, Allahnak, Buddhának stb. A dalát láma ezt mondia erről az állapotról: „Ez a tudatosság a legbensőbb kifinomult tudat amelyet buddhatermészetnek nevezünk, ez a tudatosság valódi forrása " '

4. A halál pillanata - életünk tükre

„Ismerni szeretnétek a halál titkát. De hogyan találhatnátok meg,

ha nem az élet szivében keresitek? "

KAHLIL GIBRAN

A 4-6. fejezet információi nemcsak a hagyományos szellemtam tanítá­sokból származnak, hanem gyakorlati tapasztalatokból is. Mint a ha­lál többi a spek tusáná l itt is megegyeznek a különböző kultúrák „nem­zetközi" tapasztalatai. Általában nem fogok kitérni az egyes kultúrák egyedi kifejezéseire, hanem igyekszem összefoglalóan, a mai, európai ember számára könnyen érthető nyelvezettel fogalmazni.

Amint majd a megszállottság bemutatásánál kifejtem, bizonyos (szi­gorú feltételekkel megszabott) körülmények között lehetőség van arra, hogy egy elhunyt ember lelkével beszélhessünk. Ez úgy is történhet, hogy egy megfelelően kiképzett médiumon keresztül szólal meg az i l ­lető. I ly módon sok hasznos ínformációt nyerünk az „odaátról", és ar­ról, hogy mi t tehetünk, hogy a másik dimenzióban ne kerüljünk szen­vedő állapotba. (Ezzel együtt óvok minden nem képzett, „önjelölt" mé­diumot a kísérletezéstől!) A földhözkötöttek, a szenvedők és a megszál­lók olyan döbbenetes eseményeket mondanak el saját életükből, amit az emberi ész szinte nem is lenne képes kitalálni. Az élet, mint mindig, itt is felülmúlja képzelőerőnket.

A legtöbb ember számára elfogadható az az állítás, hogy a halál kapuját átlépve egy egészen más belső és külső állapotban találja magát az em­ber. Egyesek számára ez egy új élet kezdete, mások számára a vég. Bel-

28 29

ső állapotunkat alapvetően meghatározza az, hogy mit hiszünk. A szel­lem belső mintái valósulnak meg a gyakorlatban már itt a Földön is igaz az idő létezése ezt sokszor elhomályosítja - de a fizikai test elha­gyásával a másik síkon még erőteljesebben.

Azt is mindenki tudja, hogy a halál beállta után, fizikai testünkből k i ­költözik az élet. Hová tűnik tehát? M i lesz velem ezután? Egyáltalán k i vagyok én? Ez a test volnék, aki élettelenül fekszik majd egyszer vala­hol, - vagy valami más?

A szellemtan alapvető tanítása szerint az élet és a halál ikertestvé­rek; ahol élet van, ott halál is van. Az élethez azonban a halálon keresz­tül vezet az űt. Ezt sokszor megéljük életünk folyamán más formában, nem a test leverésével. Szellemi fejlődésünk úgy tűnik spirális, így ha eljutottunk egv szintre, megéljük, majd elkezdjük elhagyni, lebontani, és utat készíteni a következőnek. Egvszer csak elérkezünk a küszöbhöz, ahol át kell lépnünk az új szintre. Itt mmden új , kissé idegen, de vala­hogy vonz is. A nehézséget az szokta okozni, hogy nem vagyunk tel­jesen tudatában annak, hogy mi megy végbe bennünk, ezért gyakran megrémülünk és igyekszünk megszilárdítani a régit. Ez azonban nem megy, ha az élettel haladunk. A másik rémisztő dolgot egy tanmesével szeretném illusztrálni:

Megy a vadász az őserdőben. Egyszer csak észreveszi, hogy egy tigris van a nyomában. Megszaporázza lépteit, a tigris szintén. Elkezd jutni, a tigris a nyakában liheg már, amikor a vadász megcsúszik és elkezd zuhanni egy szakadékba. Zuhanás közben azonban sikerül elkapnia egy bokor gyöke­rét, és így marad lógva a szakadék felett Emberünk nem sűrűn gondolko­dott el az élet alapvető kérdésem, de most úgy látta, itt az ideje. Felnéz az égre, majd odakiált: Hé, van ott valaki? Rövid csend után megszólal egy hang: Igen, van. Erre a vadász: Na, ha van ott valaki, akkor most segít­sen! Kis szünet, majd ismét a hang: Hát hited, az van-e? - Hitem, ó per­sze, hogyne lenne! - válaszol a vadász. - Na, ha van elég hited, akkor en­gedd el a gyökeret! - mondja a hang. Vadászunk erre elkomorul, gondol­kodik, majd ismét jelkiált: Hé, van ott valaki más is még?

A történet ugyan másról szól, de kiválóan érzékelteti azt az állapotot, amelyet mindannyian megélünk a halál folyamán. Azt, hogy már el-

30

l w v t „ k az eddie megszokott biztonságos területet, de még nem látjuk Itímt és ' a senki földién járunk, alig van valami kapaszkodónk, ami h t t ons ' á -o t nvúithat Ilyenkor bizony nagy szükségünk van arra a hitre, hogy elérjük az újat és biztonságban leszünk, segítséget kapunk, meg­oldódik a probléma.

A halál folyamán be ke l l lépnünk erre a senki földjére, és ez nem tul örömteli A vigasztaló csak az, hogy bizonyos fokig fel lehet keszuhu rá Ha megfigyeljük életünk ritmusait, megláthatjuk azokat a periódu­sokat amikora halál t" éltük át, tehát amikor ki léptünk egy élethely­zetből és egy átmeneti szakasz után bekövetkezet t az uj állapot. Szam-alan néldát láthatunk erre az ember és a természet életeben. A termé­szetben elég csak az évszakok körforgására gondolunk. Az emberne nedie k e n szembetűnő vál tások például az átmenet a gyermekkorból , felnőttkorba a munkába állás, a gyermek szülés-nevelés, az életkö-zem válság a menopausa, az öregedés stb. Ezek mmd egy uj állapot­ba vezetnek el bennünket , de nem mindig gond nélkül. Vegui a leg­többen sikeresen átjutnak ezeken az á l lomásokon, számos tapasztala-

lévetésével is hasonló folyamatban lesz részünk. Elhagyjuk ™ L t t körnvezetünket szeretteinket, és ami még ijesztőbb, tes-

P f f v úi közegbe kerülünk, ahol kissé mások a törvények, hi-2 nincs már fizikai burkunk, barátainkkal nem tudunk ugy koirrmu-tlZ mint korábban A halál pillanatában, illetve már korábban, ami¬

T Zlmk elhagyni testünket érezhetünk furcsa, örvénylő mozgást , f u h r n T hangokat vagy úgy érezhetjük, mintha egy alagúton men-

r ^ r T s z t ü l Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy erőteljes energeti-kl változás megy végbe testeinkben. Fizikai testünket elhagyjuk és va-• l e l v i k makrán k e r e t i ü l kiemelkedünk belőle A korona csafrán való ^^k^^kdhetmk úgy mintha alagútban mennénk. A fizikai test­ből való kiemelkedést nagyon jó l mutatta be a Ghost c imu film, ahol a haldokló a fején keresztül hagyta el a testét. Ennek az átmenetnek van­nak érzelmi és értelmi kísérői, .

Érzelmi ál lapotunk igen sokféle lehet a halál idején, ami szinte dön­tő a továbbiakra nézve . A k i békés , nyugodt lélekkel megy a t annak könnyebb odaát is a dolga. (A későbbiekben részletezem, hogy m i tör­ténhet vele tovább.) A k i azonban nyugtalan, ijedt, remult, duhos, gyu-

31