1

Sz. Molnár Anna:

A TRANZAKCIÓANALÍZIS ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZ

ANDRAGÓGIÁBAN

Megjelent: Pedagógusképzés, 2006. 1-2. szám, pp. 83-93.

A felnőttoktatás gyakorlatának változásai is ráirányították a figyelmet a felnőttoktatók

gyakorlati kompetenciáinak, köztük a kommunikatív és interaktív készségének

fontosságára. A gyakorlatban erősödött az andragógia professzionalizálódása, bár ez

főként külföldi és nem a hazai gyakorlat alapján mondható. Bizakodásra adhat okot, hogy

lezárult az andragógia szak akkreditációja, és bevezetésre került a szakirányú

továbbképzés keretében a Felnőttoktatói szakértői szak. Tapasztalható a felnőttoktatók

kompetencia-területeinek differenciálódása. A tanári képesítési követelmények előírják a

tanárjelölteknek a felnőttoktatási ismeretek elsajátítását, mely rendelet a hagyományos

szerepstruktúra átalakulását kívánja előmozdítani. Megnőtt a gyakorló szakemberek

érdeklődése a tanórai kommunikációs folyamatok, saját és tanulóik kommunikatív

kompetenciájának sajátosságai, problémái iránt. Ugyanakkor a meghirdetett akkreditált

tanár-továbbképzési programokban felnőttoktatók számára alig van, pedagógusok

számára is igen szűkös a kínálat az említett területeken, a programok nagyobb része a

szaktárgyakhoz kapcsolódik. Az új tevékenységek gyakorlása a tanároktól bizonyos

feltételeket igényel: szakmai-elméleti tájékozottságot és az új kommunikációs eszközök

befogadását. A tranzakcióanalízis alkalmas vizsgálati eszközt lehet, a

pedagógusok/andragógusok interakciós készségeinek mérésére és szakmai önismeretük

fejlesztésére. A módszer alkalmazásával kapott eredményekre építve lehetséges az alap- és

továbbképzésekben az interakciós-kommunikációs készségeket fejlesztő programok

kidolgozása.

A tudományok és a technika gyorsuló ütemű változásainak eredményeként a tanulás nem

korlátozódhat többé a gyermek- és ifjúkorra. Az iskolában szerzett ismeretek egy része

hamar elavul, a társadalmi változások felgyorsulnak, az életkörülmények átalakulnak. A

változások nem érthetők meg a személyes tapasztalatok alapján, ezért a múlt század

közepén megjelent a társadalmi igény, hogy a felnőttkori tanulás állandó folyamat legyen.

2

A tanuló társadalom eszméjének magvalósulásához feltétlenül szükséges, hogy a

magyar felnőttoktatás rendszerének minél több eleme újuljon meg, modernizálódjon az

irányítás, az intézmények programjai, a módszerek. A felnőttoktatói tevékenységnek is

módosulnia kell: a magyar felnőttoktatásban ma még dominánsan tanárközpontú oktatást

és a tekintélyelvű magatartással jellemezhető hagyományos szerepmegvalósítást fel kell

váltsa a szimmetrikus, a felnőtt kapcsolatvezetés készségeit is tudatosan használó, tanár-

tanuló dialóguson alapuló, hatékony teljesítményre képes felnőttoktatói munka.

A felnőttoktatók és a tanuló felnőttek kommunikációját új módszertani eljárás

segítségével a tranzakcióanalízis (röviden: TA) eszközeivel is elemezhetjük.

A tranzakcióanalízis

A tranzakcióanalízis az emberi viselkedés, a gondolkodás és az érzelmek könnyen

érthető, mégis kidolgozott pszichológiai elmélete.

Szűkebb értelemben a személyek közötti szóbeli vagy egyéb kommunikáció

elemzésének módszerét jelenti Eric Berne modellje szerint (Berne 1984). Tágabb

értelemben azonban a TA fogalmát Berne teljes személyiségelméletének jelölésére is

használják. A tranzakcióanalízis a pszichoterápia mellett az oktatás, a szervezeti és szocio-

kulturális analízis valamint a pszichiátria jelenkori hatékony rendszere.

A TA-ra azért esett a választás, mert a felnőttoktatói kommunikációnak az

andragógiában felvázolt modellje szervesen illeszkedik a tranzakcióanalízis módszerében

és gondolatvilágában megnyilvánuló személyiségelmélethez, az egyén és környezete

közötti kapcsolatáról megfogalmazott elgondolásokhoz.

Az énállapotok

„A tranzakcióanalízis vizsgálódásának tárgyai az énállapotok, vagyis gondolatok és

érzések koherens rendszerei, melyek megfelelő viselkedésmintázatokban fejeződnek ki.”

Berne (1997 28.) definiálja így az énállapotot, ezt az egyszerű, tapasztalati alapú és mégis

nagy elemző értékű fogalmat, mellyel az én-működés három megfigyelhető formáját

nevezi meg.

Berne szerint minden ember személyiségében három szint, három egység

működik: a Gyermeki (Child) énállapot (exteropsziché), a Szülői (Parent) énállapot

(archeopsziché) és a Felnőtt (Adult) énállapot (neopsziché). Az emberek e három,

3

specifikus agyi központtal rendelkező énállapotban léphetnek interakcióba egymással.

Cselekvéseik mindig e három énállapot valamelyikében történnek. Minden énállapotra

sajátos, jól megfigyelhető viselkedés jellemző. Ha valaki megfigyeli a viselkedést, azokról

az érzelmi állapotokról és gondolatokról is szerez információt, melyek megfelelnek a

vizsgált énállapotnak. A TA az énre és a tudatosságra koncentrál, ezért fogalmai

segítségével jól megmagyarázható és előrejelezhető a viselkedés.

A személyiség belső lelki tartalmainak eredetét az énállapotok strukturális

elemzése írja le, az énállapotok megnyilvánulásait a személy jelenben zajló megfigyelhető

viselkedései alapján a funkcionális megközelítés vizsgálja.

Az énállapotok strukturális modellje

Életünk történései a hozzájuk társuló élményekkel és viselkedésformákkal megőrződnek

emlékezetünkben. A rögzített élmények és a hozzájuk kapcsolódó érzések

visszajátszhatók, nemcsak felidézhetők, de újra is élhetők. Nem csupán emlékszünk arra,

hogy miként éreztünk, de az érzéseket ugyanúgy át is éljük. Berne e feltevést Penfield

(1952) kutatásaira alapozta. (Részletes ismertetése: Harris 1994 28-35.)

A szüleinktől, nagyszüleinktől, nevelőinktől, tanárainktól, összefoglalóan: szülő-

figuráktól tanult viselkedések, a tőlük átvett gondolkodásminták és azok az érzéseink,

ahogyan ők érezhettek egy-egy helyzetben, a Szülői énállapotban vannak elraktározva. A

Szülői előre rögzített és meghatározott szabályok gyűjteménye. Kész modellek, minták

alapján dönti el, hogyan kell reagálni egy helyzetben, mi helyes vagy helytelen, hogyan

kellene élni az embereknek. A Szülői minősíthet valamit pozitívan vagy negatívan, lehet

ellenőrző vagy támogató.

Megfigyelhetjük magunkon, hogy bizonyos szituációkban ugyanúgy viselkedünk,

reagálunk, amint szüleink tették, talán még a szavaink is azonosak.

A tanári pályán a Szülői énállapotra fontos szerep hárul: feladatokat ad,

utasításokat közöl, ellenőriz, értékel. A jelentős személyek mondatai, a különböző

értékekről vallott nézetei, jellemző gesztusaik a szocializációs folyamatban mintaként is

szolgálnak, lehetővé teszik a társadalmi tapasztalatok átörökítését. Ez a megállapítás igaz

a szakmai szocializációra is: egy tanár újrajátszhat egy régi tanárától átvett mintát,

viselkedést, átélheti azokat az érzéseket, amit oktatójánál látott.

Amikor azt tapasztaljuk, hogy úgy viselkedünk, mint hasonló helyzetben

gyerekkorunkban tettük, akkor Gyermeki énállapotunk aktivizálódik. Itt őrződtek meg

4

egészen életünk kezdetétől saját, önállóan szerzett tapasztalataink, következtetéseink,

érzéseink. A Gyermekiben rögzítődtek átélt érzelmeink, élményeink így a szeretet,

félelem, harag, öröm, szomorúság, szégyen stb.

A Felnőtt a jelenre reagál, nem a régi tapasztalatokat játssza újra. A Felnőtt

énállapotban lévő személy adatokkal dolgozik, gyűjti, tárolja, használja azokat, logikai

alapú program szerint hoz döntéseket.

Sz

F

Gy

Szülői énállapot

Felnőtt énállapot

Gyermeki énállapot

Strukturális énállapot-modell

1. ábra. A strukturális énállapot modell

Az énállapotok konzekvens érzés- és tapasztalati mintázatok, melyek szervesen

kapcsolódnak a nekik megfelelő magatartás-együtteshez.

Ezek gyermekekben és felnőttekben egyaránt megvannak, nem életkorjelzők, nem

is a szülői szerepre utalnak, hanem a személyiség különböző strukturális tartalmaira. Ilyen

értelemben használva nagybetűvel szokás kezdeni ezeket a szavakat, ha tehát Felnőttről

beszélünk, akkor énállapotot, ha pedig felnőttről, akkor egy köznapi értelemben vett

felnőtt személyt értünk ezen.

Az énállapotok funkcionális modellje

A strukturális modell azt tárta fel, hogy mi az egyes énállapotok lelki tartalma. A

funkcionális modell arra összpontosít, hogyan használjuk azokat. A funkcionális modell

fogalmi eszköztára a tanórai helyzetek elemzésében fontos szerephez jut, ezért érdemes

részletesebben megismerni.

A funkcionális modell összetevőit a következő ábra mutatja be.

5

GSz

F

SzGy

Gondoskodó Szülői ( Nurturing Parent)

Felnőtt (Adult )

Szabad Gyermeki (FreeChild )

Funkcionális énállapot-modell

Kritikus/Irányító/Szabályozó

Szülői ( Controlling Parent )

Alkalmazkodó Gyermeki

(Adaptive Child )

KSz

AGy

LGyLázadó Gyermeki

(Rebellious Child )

2. ábra. A funkcionális énállapot modell

Szülői énünknek két élesen elváló része van: az egyik a Gondoskodó Szülői, a másik a

Kritikus (Normatív) vagy Irányító/Szabályozó Szülői.

A Kritikus Szülői énállapot funkciója a kontroll, az értékelés, a bírálat, utasítások

kiadása magunknak vagy másoknak. A Kritikus Szülőiben tárolt normák és szabályok a

szocializációban fontos szerepet töltenek be, ezek adják meg – többek között – miként kell

élni kinek-kinek a maga kultúrájában. Ez nem csupán a helyi kultúráról, hanem a család

kultúrájáról, sőt a nevelő személy saját szabályairól is tájékoztathat, és e szabályok közül

néhányat a Felnőtt később újraírhat. El kell azonban különíteni azt az esetet, ha egy

viselkedési szabályt a Felnőtt revideál és azt, ha a Lázadó Gyermeki tagadja meg az

engedelmességet, vagy a Szabad Gyermeki tevékenykedik egyszer semmi másra nem

figyelő felszabadultságában.

A Kritikus Szülőiben lakó normák időt és energiát takarítanak meg, nem kell és

nem is lehet minden egyes helyzetet racionális elemzésnek alávetnünk – számtalan

helyzetben rutinszerű forgatókönyvek, “így szokás”, “így illik” kezdetű szabályok szerint

járunk el.

Ugyanakkor – és ez talán a legfontosabb – a Szülőiben tárolódnak azok az erkölcsi

normák is, amelyek legtiszteletreméltóbb emberi megnyilvánulásainkhoz vezetnek: ez a

helye az etikai normáknak is.

A Kritikus/Normatív Szülői én tehát értékes és nélkülözhetetlen, de csak addig,

amíg hiteles és a személy számára előrevivő normákat tartalmaz. Sajnos káros is lehet,

6

mert ugyanennyire alkalmas az előítéletek és tévhitek tárolására is, mind magunkkal, mind

másokkal, mind az élettel kapcsolatban.

A különféle énállapotok az oktatásban, felnőttoktatási helyzetben tipikusan

ismétlődő funkciókat töltenek be. A Normatív Szülői feladata (itt alkalmasabb ez az

elnevezés, mint a Kritikus), hogy megfogalmazza, – lehetőség szerint a résztvevőkkel

együtt –, azokat a viselkedési szabályokat, amelyeket ésszerűnek talál a tanítási-tanulási

környezet zavartalan működésének fenntartása és a munkafeltételek biztosítása érdekében.

Ugyancsak a Normatív Szülői ügyel arra, hogy a tanulócsoport megtartsa a szabályokat,

de az ellenőrzésben, az értékelésben is szerepe van.

A Szülői én másik szelete, a Gondoskodó Szülői aligha szorul magyarázatra: akkor

jut szerephez, ha az egyén másokról vagy magáról gondoskodik, segítséget ad, vígasztal,

bátorítja a másikat és tanít. Ebből az énszeletből fakad a másokkal való törődés, az

empátia, az a képesség, hogy másoknak biztonságot nyújtsunk. Ez az énállapot nyilvánul

meg, ha a felnőttoktató a résztvevők szükségleteire figyelve az osztálytermi

körülményeket úgy módosítja, hogy azok kényelmesebbek, kellemesebbek legyenek. A

felnőttek sokszor munka után ülnek be a tantermekbe, ahol próbára teszi erejüket a késői

időpont, a zsúfolt órarend. Az eredményes tanuláshoz elengedhetetlen, hogy a tanár

tekintettel legyen a résztvevők igényeire, és azokat figyelemmel kísérje. Gondoskodó

Szülői énállapotban lehet egy tanár, ha szünetet tart egy nehezen érthető magyarázat

közben. Ez a tanár azonban csak akkor van Gondoskodó Szülőiben, ha hitelesen, őszintén

reagál a résztvevők jelzéseire. Ha az egyre nehezebben összpontosító tanulókat látva

arcára kiül a rosszallás: „még egy órát se képesek végigfigyelni, mert nem alszanak eleget,

nem tudják rendesen beosztani az idejüket”, hangosan pedig annyit mond: „Jobb, ha

szünetet tartunk, mert látom, nem értik a magyarázatot” – akkor nem Gondoskodó

Szülőije szólalt meg. Rosszalló arckifejezés és szemrehányást érzékeltető hangsúly nélkül

ugyanez a mondat megértést sugalló hangon elmondva, hiteles Gondoskodó Szülői

megnyilvánulása volna. Más szóval: az énállapotok diagnosztizálásakor mindig szem előtt

kell tartanunk, hogy ezek valóban énállapotok, lelkiállapotok, a viselkedés mellett érzést

és gondolatot is magukban foglalnak. A viselkedés része nemcsak a kimondott szó, hanem

a kísérő nonverbális jelzések is, és ha a kettő ellentmond egymásnak, a nonverbális részt

érzékeljük hitelesnek.

A Gondoskodó Szülői egy másik jelentős feladata támogatni a tanulót: a tanár

bizalommal teli kommunikációjával érezteti a tanulóval, hogy képes sikeres lenni.

Működése a szociálpszichológiából ismert, önmagát beteljesítő jóslathoz hasonlítható

7

(Merton 1980, Cserné Andermann 1986). Apps felnőtt tanulókra orientáló felfogása

szerint: „Mint a felnőttek tanára elismerheted és megdicsérheted, amit valaki már tud, s

erre inkább építhetsz, mintsem arra, ha az illető hiányaira összpontosítasz.” (Apps 1991

71.)

A Gondoskodó Szülői működésnek természetesen van túlzott formája is: a

túlféltés, tanároknál a túlzott, kéretlen segítés, a tanulói felelősség átvállalása. A

felnőttoktató nem feledkezhet meg arról, hogy a felnőttek még nála is fontosabb

erőforrásai saját tanulásuknak, éppen ezért meg kell hagyni cselekedeteikért vállalt

felelősségüket a tanulmányi munkában is.

Az énállapotok közül a Felnőttből erednek az „itt és most” helyzetekre adott

reakciók. A Felnőtt nem a múlt sémáival dolgozik, ezért a legbiztonságosabb

működésmód, ez vonja maga után a legkevesebb konfliktust, illetve ez teszi lehetővé a

félreértéssel telt vagy fenyegető helyzetek legegyszerűbb tisztázását. Mint ilyen, a

hatékony kommunikáció sarokköve úgy a mindennapi, mint az andragógiai szituációkban.

A Felnőtt az az énszelet, amely tényeket, információt dolgoz föl, érveket mérlegel,

esélyeket latolgat, döntéseit ezek alapján hozza, cselekedeteit menet közben monitorozza,

a stratégiáját esetleg módosítja. A Felnőtt számára minden, ami történik, vagy amit

érzékel: információ. A Felnőtt az egészséges fejlődés és a testi fennmaradás őre. A Felnőtt

teszi lehetővé nemcsak a mindennapi hatékony, célorientált viselkedést, hanem azt is,

hogy a bennünk operáló normákat, parancsokat, elvárásokat felülvizsgáljuk, szabad

döntésünk szerint alkalmazzuk, vagy sutba dobjuk. Az új élethelyzetekben történő

helytállás, ha ilyenre egy vagy több részterületen sor kerül, általában a Felnőttből kell

hogy táplálkozzék. A felnőttek tanulása, ideértve a felnőttoktatók továbbképzését,

önképzését is, új ismeretek mellett új értékek, új viselkedés elsajátítását is jelenti.

Normáink, kommunikációs szokásaink, életvitelünk átalakítása komoly munka, amelynek

kivitelezője mindenkor a Felnőtt. Ezért szükséges, hogy az andragógusok meg tudják

szólítani a résztvevők Felnőttjét, legyenek technikáik a Felnőtt énállapot aktivizálására.

Sajnos a gyakorlati tapasztalatok szerint a tanárok többsége nincs felkészülve erre. Sokan

közülük tekintélyelvű módon a tanulók Gyermekijéhez fordulnak, vagy megkerülik a

normák különbözőségéből adódó konfliktusokat, kísérletet sem téve a megoldásukra.

Természetesen a résztvevők kéréseit mindig készségesen teljesítő Gyermeki által vezérelt

magatartásra is találni példákat tanárok körében. Az oktatás minden területén, így a

felnőttoktatásában is a felnőttfunkció fejlesztése eszköz is és cél is a személyiségfejlődés

elősegítésére.

8

A tudatosságról hasonlóképpen vélekedik Csíkszentmihályi Mihály a tökéletes

élményről írott könyvében (Csíkszentmihályi 1997 47.): a belső és külső determináló

hatások feletti szabadságát úgy nyerheti el az ember, ha tudatát irányítása alá vonja. A

tudat fölötti uralom megszerzése révén az ember képessé válik élményei értelmezésére. A

kontrollt az teszi lehetővé, hogy az idegrendszer, fejlettségéből adódóan, bizonyos

mértékig funkcionálisan független genetikus programjától és társadalmi környezetétől. Az

ember képes arra, hogy szándékainak megfelelően rendezze el a belső és külső

információkat. Ugyanígy adott számára az a lehetőség is, hogy állást foglaljon önmagával

kapcsolatban. Az egyén e fontos képességéről Viktor E. Frankl így vélekedik: „Ami

valójában számít, az nem a félelem, vagy hogy éppen milyen érzéseink vannak, sokkal

inkább az, hogyan foglalunk állást velük kapcsolatban, tehát a beállítódásunk. Ez a

beállítódás azonban mindenkor szabadon választott.” (Frankl 1996 54.)

Visszatérve a Felnőtt működésére: a tanításban a Felnőtt szerepe mindaz, ami

szervezéssel, az idő kezelésével, a tervezéssel kapcsolatos, valamint a tananyag tartalmi

részére és annak számonkérésére vonatkozik. Ugyanakkor a Felnőtt egy más alkalommal

is szóhoz jut – ha problémákról van szó, vagy a tanulócsoporttal való egyéb nyílt, de a

tananyagtól eltérő megbeszélésre kerül sor. A felnőtteket tanító tanár Felnőttje képes

elkerülni a Szülői és szülői prédikációt, a résztvevők Gyermekijének megszólítását, ezzel

megelőzheti az osztály Lázadó Gyermekijéből jövő rejtett, esetleg nyílt ellenállást vagy a

Túlalkalmazkodó Gyermeki reakciókat. Ez utóbbiak a problémák gyors „lerendezését”

eredményezhetik ugyan, de a résztvevők és a tanár kapcsolatára, a tanulás légkörére

negatív hatással vannak. A tanulókkal folytatott Felnőtt – Felnőtt párbeszéddel

megőrizhető a tanítás kiegyensúlyozott érzelmi légköre, ami egyúttal az eredményes

tanulás feltétele is.

A Gyermeki énállapotot három részre osztjuk: a Szabad Gyermekire, az

Alkalmazkodó Gyermekire és a Lázadó Gyermekire.

A Szabad Gyermeki énállapotban az egyén érzéseit és igényeit szabadon

kifejezheti, azt teheti, amihez kedve van. A Szabad Gyermeknek figyelmén kívül esnek a

normák, sem a betartásuk, sem a megszegésük nincs szándékában, akár megszegi, akár

betartja őket, ez jobbára véletlenszerű. A Szabad Gyermeki énállapot a spontaneitás, az

intuíció, a függetlenség, a kreativitás, a játékosság és az életöröm forrása, a későbbi

párkapcsolatok egyik nagy összetartó ereje is. A tanároktól hatékony kommunikációs

ügyességet és fejlett interakciós készséget igényel a felnőttek oktatásában a szociálisan

elfogadott viselkedés mellett a Szabad Gyermeki énszelet megnyilvánulását is elősegíteni.

9

A Szabad Gyermeki énszelet ugyanis vidám és kíváncsi is, és mint ilyen a tanulásban

kiválóan mobilizálható. Egyes reformpedagógiai irányzatok különböző elméleti háttérrel

építenek a természetes kíváncsiságra és kitüntetett szerepet szánnak az alkotó tanulói

tevékenységnek. A felnőtt sem nélkülözheti tanulásában a Szabad Gyermeki működést, az

a tanulás például sokkal eredményesebb, amikor sikerül kíváncsiságot ébreszteni a

tananyag iránt.

A Szabad Gyermeki kognitív vonatkozásaira a gátlásoktól nem bénított

próbálkozás, kísérletezés jellemző, ez hosszú távon intellektuálisan sokkal termékenyebb,

mint a puszta szabályelsajátítás és szabálykövetés. A Szabad Gyermekiből minden irányba

akadálytalanul terjedő gondolat lehetővé teszi az analitikus összefüggések pontosabb

átlátását, lehetővé teszi, hogy a felnőtt tanuló felismerje a megtanított szabályszerűségek

mögötti mélyebb kapcsolatokat, módot ad a gondolat szabadságának, az elme

képességeinek és határainak és legfőképp a szabad teremtés örömének megtapasztalására.

Az intellektuális kaland, kirándulás, tapasztalatszerzés mind a Szabad Gyermeki állapot

kíváncsiságából fakad, ezek szerezhetik meg mindazt az anyagot, amelyet a tanuló később

szabályok és kategóriák alá rendez. Az a felnőtt, aki autonóm, eredeti és teremtő módon

használja intellektusát, bizonyára jelentős Szabad Gyermeki potenciállal rendelkezett és

rendelkezik tanulási folyamataiban. A felnőttoktatás módszertana játékos és kreatív

eljárások gazdag választékát nyújtja a Szabad Gyermeki mobilizálásához.

A felnőttkori kapcsolatok harmóniája is nagy mértékben múlik a Szabad Gyermeki

énállapot sértetlen hozzáférhetőségén. Vajon a formális oktatás keretei között a tanárok és

a tanulók kapcsolatában is érvényre juthat-e a Szabad Gyermeki működés? Tapasztalataim

szerint a felnőttoktatók és tanítványaik is örülnek, ha egy-egy ritka pillanatra az órán,

vagy a szünetben átélhetik az elengedettséget, a játékosságot és az önfeledtséget, amit

csak a Szabad Gyermeki adhat. A felnőttek is szeretik, ha a tanár él a humor eszközével,

ami ugyancsak a Szabad Gyermeki megnyilvánulása.

A gyermeki énállapot második része az Alkalmazkodó Gyermeki. Ez egy olyan

énállapot, amely a külső szülői autoritással való interakcióban jön létre a gyermekkor

korai kezdeteitől. Embertársaink közötti létezésünk gyakorlatilag alkalmazkodások sora,

napjaink jelentős részét töltjük alkalmazkodással, és az ezt lehetővé tevő énszelet ennek

megfelelően nélkülözhetetlen és értékes. Alkalmazkodó Gyermekiben van az a gyerek, aki

szót fogad, aki elteszi a cipőjét, amikor hazaért. Alkalmazkodó Gyermekiben van az a

felnőtt, aki a szülőfigurák által beléoltott normáknak engedelmeskedik, akár

meggyőződésével egyezően, akár azok ellenére, de mindenesetre automatikusan,

10

felülvizsgálat nélkül. Alkalmazkodunk, amikor időben megyünk a munkahelyünkre, vagy

amikor az üzletben illedelmesen beállunk a sorba. Az Alkalmazkodó Gyermeki

természetesen sokszor túlalkalmazkodik: így tesz az a hallgató, aki, bár megterhelő

számára, mégis kérés nélkül lemásolja és kiosztja társainak a kötelező irodalomból

készített jegyzeteit, anélkül, hogy meggyőződött volna arról: ki tart rá igényt.

Az utóbbi példából érezhető, hogy az Alkalmazkodó Gyermeki szoros

kapcsolatban van a Lázadó Gyermeki énállapottal. Ha ugyanaz a hallgató egy idő után

nekitámad társainak, mondván „Nem fogok mindig helyettetek dolgozni, más is

aktivizálhatná magát!” – Lázadó Gyermekiből beszél. Ennek oka, hogy nem tanulta meg,

miképpen lehet a határokat Felnőttből, bűntudatmentesen meghúzni, és amikor mégis

határkijelölésre kényszerül, kísérlete kapcsolatromboló lesz.

Az énállapotok közül egyszerre egy működik, vagyis a személy mindig a hat

állapot egyikében van. Ezt az énállapotot végrehajtó énállapotnak nevezik. Amikor az

egyik énállapot vezérli a cselekvést, lehetséges, hogy közben megfigyeljük saját

viselkedésünket. Így jön létre az énállapotok közötti párbeszéd. Például a tanár azt

tapasztalja, hogy a résztvevők nem készültek fel a kötelező olvasmányból, érezhet

haragot, csalódottságot, majd mondhatja magában: „Mérges vagyok, de miért én

problémázom ezen? Nekik kellene komolyan venni a feladatokat. Ha mérgelődöm, azzal

nem segítek. Szó nélkül azért nem hagyom a dolgot. Csak velük együtt lehet megoldani a

helyzetet.” Énállapotainak megfigyelése – Gyermekije érzelmeinek, Szülőije kritikájának

meghallása – után úgy dönthet, hogy megosztja érzéseit és ítéletét a tanulócsoporttal, majd

együtt keresnek megoldást a problémára, vagyis Felnőttje lesz a végrehajtó énállapot.

A tranzakcióanalízis célja, hogy mindegyik énállapot kifejezését a szituációtól

függően és tudatos döntés alapján a Felnőtt vezérelje. Például egy tanár dönthet úgy, hogy

a gyengébb tanulási tapasztalatokkal és készséggel rendelkező tanulók esetében több

irányítást és ellenőrzést alkalmaz (Szülői megnyilvánulás), de ez a Felnőtt mérlegelését

követő tudatos döntés eredménye.

A felnőtteket tanító tanárok eredményes munkájához mindegyik énállapotuk

integrált funkcionálása szükséges. A Gyermeki az értő hallgatásban kap nagy szerepet,

empatikus és intuitív működése tesz képessé a másik személy kimondatlan, tudattalan

üzenetei meghallására, majd a Felnőtt-én a hallott mondanivaló teljes jelentésének

ellenőrzésére. A Szülői a szakma etikai szabályait képviseli. Felnőtt énállapotban tudása

és szakismeretei birtokában összegzi és mérlegeli a tapasztalatokat, majd a realitásnak és a

követelményeknek megfelelően dönt.

11

A Felnőtt meghatározó szerepe mellett arra is szükség van, hogy hasonlóan más

szakmákhoz, a felnőttoktató is gyorsan és rugalmasan tudja váltani énállapotait a

mindenkori helyzetnek megfelelően. (Minden ember képes átváltani egyik énállapotból a

másikba, bár ez képesség és a váltás dinamizmusa egyénenként különböző lehet.) Tehát

legyen képes spontán és hiteles viselkedésre, tudjon adni érzelmi visszajelzéseket

(Gyermeki), de ha a tanulóknak tanácsra vagy támogatásra van szüksége, akkor lássa el

őket tanáccsal, magyarázattal, támogassa önbizalmukat, ismerje el teljesítményüket

(Gondoskodó Szülői). Abban az esetben, ha nem elfogadható viselkedést vagy a

szabályok megszegését tapasztalja, akkor tudjon Kritikus szabályozó Szülőijével reagálni.

A Felnőtt működés fejlesztése és az énállapotok közötti váltás nem könnyű feladat, hiszen

az egyes szituációkban mutatott viselkedéseinkben sok a nem tudatos elem. Különösen

akkor jutnak szerephez a korábbról őrzött minták, ha a helyzet hasonló egy régebbihez, és

közben feszültséget élünk át, vagy a Felnőttnek nem adunk elég időt a mérlegelésre.

Az énállapotok felismerése

Az egyes énállapotok felismerése, működésük természetének azonosítása kiváló eszköz

annak megállapítására, hogy egy személy viselkedésében milyen gyakran érvényesülnek

az egyes funkcionális énállapotok.

A tranzakcióanalízis elmélete viselkedéstani diagnózis címszó alatt fejti ki az

énállapotok felismerésének módját: “A következőket látjuk és halljuk: szavakat,

hanglejtéseket, mozdulatokat, testhelyzeteket, arckifejezéseket.” (Stewart – Joines 1987

45.)

Az egogram

Az énállapotok szerinti elemzésnek van egy másik fontos alkalmazása is. Minden emberre

jellemző az általa legfőképp, leggyakrabban felvett énállapotok egy mintázata – ez a

személyiségének egyik jellemző működésmódja.

A személyiség működésének ilyetén feltérképezéséhez jó és egyszerű eszköz a

Dusay (1972, 1977) által kifejlesztett eszköz, az egogram, ami egy egyszerű

oszlopdiagram: a hat oszlop mindegyike egy-egy énállapotnak felel meg, magasságuk

pedig azt jelzi, a személy életében mennyire domináns az adott énállapot. Az egogram

segítségével bármikor megmutathatjuk egy személy énállapotainak relatív erejét.

(Részletes kutatás módszertani ismertetését ld. a tanulmány végén.)

12

Az énállapotok rövidítései a következők. Kritikus Szülői: KSz, Gondoskodó Szülői: GSz,

Felnőtt: F, Szabad Gyermeki: SzGy, Alkalmazkodó Gyermeki: AGy, Lázadó Gyermeki:

LGy.

3. ábra. Egy magyar szakos tanárnő egogramja egyik nyelvtanóráján (részlet egy kutatási

jegyzőkönyvből)

Az egogram Berne-nek és más kutatóknak azon a feltételezésén alapszik, hogy a

rendelkezésünkre álló pszichológiai energia állandó. Az összes energia 100 %, mely

megoszlik az egyes énállapotok között. Az egogram elkészítéséhez meg kell becsülni,

hogy mennyire gyakran alkalmazzuk az egyes énállapotokat. A diagramban nem az

oszlopok pontos magassága számít, hanem az egymáshoz viszonyított relatív magasság.

Gyakori tapasztalat, hogy könnyebb és tanulságosabb az egogramot a személyről bizonyos

kapcsolatában felállítani (pl. én a tanítványaimmal, én a gyermekemmel vagy

kollégámmmal) mint a személyről általában. Ezzel az egogram a kapcsolat minőségéről is

sokat elárulhat: ha például egy tanár felismeri, hogy matematikatanárként főként Kritikus

Szülőiből, ritkábban Felnőttből kommunikál, Gondoskodó Szülőije kevés, Szabad

Gyermekije pedig minimális szerepet kap a munkájában. A tanár önismeretét segíti, és

fejlődését előmozdítja, ha megvizsgálja, honnan jön ez, miért van így, és miként lehetne

változtatni rajta. A tiszta kommunikáció meggyőző használatának olyan személyiségi

előfeltételei vannak, amelyek megléte vagy hiánya ily módon viszonylag könnyen tetten

érhető.

ABAI tanárnő, nyelvtanóra

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

KSz GSz F SzGy AGy LGy

13

Az egogramból leolvasható a kívánatos és lehetséges változások iránya is. A

pszichikus energia már említett állandóságát feltételezve könnyen megjósolható, hogy ha

a kevésbé használt énállapot megerősödik, gyakrabban jut szerephez, akkor az addig

túlzott mértékben működő énállapot dominanciája automatikusan csökken. A változás

folyamatában az embereknek sokat segíthet a diagram, különösen abban, hogy lássák,

hogyan csökken bennük a Kritikus Szülői és erősödik a Támogató Szülői, a Felnőtt vagy a

Gyermeki. A fenti matematikatanár esetében valamivel több öröm, szórakozás

engedélyezésével, a Szabad Gyermekit tápláló tevékenységformák gyakorlásával és a

tanulók igényei felé forduló Gondoskodó Szülő erősítésével átterelődik az energia a

túlműködő Kritikus Szülőiből. A tanár megtapasztalhatja, hogy a tanulók folyamatos

bírálata helyett kevesebb kritika és a tanulóknak adott több bátorítás, a jó teljesítmények

hangsúlyozottabb visszajelzése is hatékony eszköz lehet a kezében. Ha Felnőttje

segítségével új tapasztalatait mérlegeli, értelmét vesztheti a túl sok negatív visszajelzés, a

problematikus arányok átrendeződhetnek.

A tranzakciók

A tranzakció közlések vagy üzenetek cseréje. A kommunikáció megkezdését a

tranzakcionális inger jelenti, az erre adott reakció a tranzakcionális válasz. Az emberi

érintkezés minden formája tranzakciókból áll. Az egyes tranzakciók általában egy

nagyobb készletbe tartoznak. Néhány ezek közül a tranzakcionális sorozatok vagy

készletek közül lehet direkt, produktív és egészséges, de lehet indirekt, destruktív és

egészségtelen is.

A személyiség vagy a tranzakciók énállapotok szerinti elemzését általában az

alábbi két, már ismert ábra felrajzolásával végzik. A tranzakciók két ember konkrét

énállapotai között zajlanak, ezért a megnyilvánulásokat az egyik ember adott

énállapotából a másik megcélzott énállapota felé húzott nyíllal jelöljük. (Tranzakció-

típusok ábrázolásában csak a fő énállapotokat jelölik.)

14

Sz

F

Gy

Sz

F

Gy

I

V

I – inger, V – válasz.

4. ábra. Párhuzamos tranzakció

A fentebb ismertetett énállapotok többféle módon is segítenek a személyiség

megértésében. Egyfelől minden konkrét, pillanatnyi tranzakció két énállapot között zajlik,

és mivel minden énállapot magában foglal viselkedéses, gondolati és érzelmi

komponenseket, ezért nagyon fontos megérteni, éppen “ki beszél,” hiszen a személy

nemcsak a fejét fogja másképp tartani vagy a hangját máshogy használni Lázadó

Gyermekiben, mint tegyük föl Felnőttben, de radikálisan másképp fog gondolkodni és

cselekedni is, ha sikerül – magától vagy segítséggel – átkerülnie Felnőttbe.

A tranzakciók lehetnek kiegészítőek, keresztezettek vagy rejtettek. Kiegészítő

tranzakcióról beszélünk akkor, ha a személy a másik által megcélzott énállapotból

válaszol, tehát ha a tranzakcióelemző ábrán párhuzamos vonalakat húzhatunk. A

kiegészítő tranzakció mindegyik résztvevő egy énállapotát foglalja magában.

Sz

F

Gy

Sz

F

Gy

I

V

Sz

F

Gy

Sz

F

Gy

I

V

5. ábra. Kiegészítő tranzakciók

15

Kiegészítő tranzakciót folytathat tehát a partnerek Szülőije, például a vizsgára várakozó

hallgatók között:

- Borzasztó, milyen lassan haladunk!

- Igen, ma úgy látszik mindenkit sokáig nyaggatnak.

- Így van ez, ha tanároknak nincs jókedve.

- Igazad van, a múltkor bezzeg hamar kiszórtak mindenkit.

De ugyanígy folytathat kiegészítő tranzakciót a Szülői és a Gyermeki is egy tanár – diák

párbeszédben:

- Úgy látom, semmit nem fogadott meg a tanácsaimból, amit a dolgozatához adtam.

- Én igyekeztem, de nem találtam elég irodalmat.

- De így teljesen felesleges konzultálnunk a kéziratáról…

- Hát rendben van, majd újra utánanézek.

Berne szerint amíg a tranzakciók kiegészítőek, addig elvben a végtelenségig folytathatók.

Ez a kommunikáció első szabálya. Nem ez a helyzet a keresztezett tranzakciókkal. Ilyen

esetben a kommunikáció megszakad, és a felek csak akkor tudják folytatni beszélgetést,

ha egyikük vagy mindkét fél énállapotot vált. Ez a kommunikáció második szabálya. „A

legegyszerűbb fajta keresztezett tranzakció, amely a világon a legtöbb nehézséget okozta

és okozza a társas érintkezésben” (Berne 1984 40.) az az, ahol az inger a Felnőttből a

Felnőtthöz indul, a válasz azonban a Gyermekiből indul és a Szülőibe tart. A

tranzakcionális vektorok keresztezik egymást.

Sz

F

Gy

Sz

F

Gy

I

V

6. ábra. Keresztezett tranzakció

A tanár semleges hangon: „- Elhozta dolgozatát?” Mire a hallgató mentegetőzve:

„- Jaj, tanár úr, olyan sok minden jött közbe, hogy képtelen voltam befejezni.”

16

A másik lehetőség szerint a Felnőttből Felnőttnek szánt ingerre a válasz a Szülőiből

érkezik. Ez utóbbi verzióra példa, ha a hallgató jóhiszeműen, a tájékozódás szándékával

megkérdezi: „- Megírjuk a dolgozatot a következő órán?”, mire a tanár kissé ingerülten:

„- Nem értem miért kérdezi, hiszen már megbeszéltük, nem?”

Sz

F

Gy

Sz

F

Gy

I

V

7. ábra. Keresztezett tranzakció

A tranzakciók másik problémás formája a rejtett tranzakció, ez „egyidejűleg kettőnél több

énállapotnak megfelelő tevékenységet jelent” (id. mű 43.). Egyszerre zajlik üzenetváltás

nyílt és rejtett síkon. A nyílt üzenet képviseli a társadalmi szintet és rendszerint Felnőtt –

Felnőtt között zajlik. A rejtett vagy pszichológiai szinten az üzenetet általában a

metakommunikáció hordozza és többnyire Szülői – Gyermeki vagy Gyermeki – Szülői

információcsere. Az emberek magatartásának pontos megértése attól függ, hogy a

tranzakciók pszichológiai szintjét mennyire pontosan érzékeljük. Enélkül a

tranzakcióknak csak a legfelületesebb tényezőit érthetjük meg. A világosan kifejeződő

társadalmi szintet a megfigyelő könnyen felfogja, de a pszichológiai szint csak intuitív,

perceptív képességek révén ragadható meg, amelyeket nem könnyű sem megmagyarázni,

sem megtanítani.

17

Sz

F

Gy

Sz

F

Gy

Ip

Vp

It

Vt

Ip – Pszichológiai szintű inger, Vp – Pszichológiai szintű válasz

It – Társadalmi szintű inger, Vt – Társadalmi szintű válasz

8. ábra. Rejtett tranzakció

Szülői – Gyermeki rejtett tranzakció példája:

Tanár kissé vontatott hanghordozással, összehúzott szemöldökkel a tanulóhoz:

„- Látom, hogy a dolgozatában elméleti kérdést szeretne feldolgozni. De ez talán nehéz

téma lesz önnek.”

A tanuló halkan, félrebillentett fejjel: „- Szeretném ezt a témát megírni.”

A tanár igazi üzenete így szól: „Nem szívesen bajlódnék a dolgozatával, de kész vagyok

bebizonyítani: nem képes rá, hogy jó jegyet kapjon.” A tanuló ilyesfélét gondol magában:

„Tudom, hogy nem értékel engem, de meg fogom mutatni, hogy téved.” A tanár rejtett

célja meggyőződésének igazolása: a résztvevő nem elég szorgalmas és felkészült, rosszul

méri fel a képességeit. Egyedül ő, a jó emberismerő tanár tudja megítélni mire is képes

valójában ez a tanuló.

A rejtett tranzakciót követő magatartást mindig a pszichológiai szint határozza

meg. Példánkban a tanuló az önértékelését ért támadásra, provokációra sértetten, gyermeki

érzelmekkel Gyermekiből reagál, és nem mérlegeli racionálisan Felnőttből: vajon valóban

képes lesz-e sikeresen teljesíteni a feladatot.

A rejtett tranzakciók felismerése esetén különösen fontos az, ami a

tranzakcióelemzésnek általában is alapkövetelménye: a szavak, a viselkedés, a

metakommunikáció pontos megfigyelése.

Nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy az emberi kapcsolatok minden területén,

így a felnőttoktatásban is sok problémát okoznak a rejtett tranzakciók, ezért kerülendők.

18

Taibi Kahler (idézi: Járó 1999 56.) összefoglalta azokat a kiegészítő tranzakciókat,

amelyek hatékonyak a segítő foglakozásokban. Kommunikációs csatornáknak is nevezik

őket, de a csatorna fogalma itt olyan utakat jelent, amelyek előreviszik a kommunikáció

folyamatát. A tekintélyelvűtől eltérő érintkezési modell az andragógiai helyzetekre is

alkalmazható.

Csatorna

neve

Énállapotok

Tranzakciók

Kommunikációs

stílus

Példa

Informatív F F Információcsere:

tárgyszerű

kérdések,

válaszok.

- Megkapták a tételeket?

- Még nem. Sok tétel lesz?

Direktív

KSz F

Irányítás,

tanácsadás,

ellenőrzés

(fenyegetés,

félelemkeltés

nélkül).

- A dolgozatot tíz perc múlva be kell

fejezni!

- Rendben van.

Affektív

SzGy

SzGy

Együttérzés,

érzések kifejezés.

- Örülök, hogy jól sikerült a vizsgája!

- Én is nagyon örülök.

Megnyugtató,

gondoskodó

GSz SzGy Bátorítás,

ösztönzés.

- Látom, hogy nagyon izgul. Először

próbáljon lazítani.

- Nagyon ideges vagyok, de mindjárt

összeszedem magam.

Leállító KSz AGy Cselekvésre vagy

érzésekre

vonatkozó

parancs, utasítás

A tanár leállítja a személyeskedéssé

fajult vitát a csoportban.

- Ezt a méltatlan vitát hagyják abba!

9. ábra. Hatékony tranzakciós csatornák

19

Az utolsó csatornát a szakértő felnőttoktató csak nagyon ritkán, a gyermekeket tanító

pedagógus is főként vészhelyzetben alkalmazza, például ha a tanulók verekednek.

Terápiában az Alkalmazkodó Gyermeki megszólításával egy kockázatos viselkedés, pl.

egy dühkitörés leállítása a cél.

A felnőttoktatók szakmai kompetenciájához tartozik mindegyik csatorna ismerete

és a helyzethez, valamint a résztvevők állapotához adekvát felhasználása. Jó példa egy

tanfolyam vagy egy kurzus első órája, amikor a csoport változatos érzelmeket él át:

némelyek kíváncsiak, mások szoronganak, bizonytalanok. Ilyenkor nem célszerű azonnal

a tananyaggal kezdeni – informatív csatorna –, célravezetőbb, ha az andragógus az

emocionális és a bátorító kommunikációt használ egy ideig.

Az énállapotok és a tranzakciók áttekintésével bemutattuk a felnőttoktatók

kommunikációs szakmai készségei vizsgálatának eddig még nem alkalmazott modelljét.

Láttuk, hogy a tranzakcióanalízis szemlélete összhangban van az andragógia legfontosabb

alapelveivel:

- a felnőtt ember méltóságát és autonómiáját tiszteletben tartja,

- emberközpontú orientáció jellemzi, a személyiség múltbéli

meghatározottságaihoz a változás, a fejlődés szempontjából közelít,

- a személy egyéni sajátosságai mellett nagy jelentőséget tulajdonít a

kommunikációnak,

- a gondolkodás és a viselkedés mellett az érzelmek is figyelmet kapnak,

- a tanulócsoportokban zajló folyamatok értelmezésére is használható,

- alkalmazása fejleszti a tanárok és a résztvevők önismeretét.

Az 1999 és 2003 között zajló kutatásban felnőttoktatók kommunikatív készségeit vizsgáltam. A

vizsgálatban budapesti, iskolarendszerű felnőttoktatás keretében folyó oktatás tanóráiról készítettünk

videofelvételeket. Kilenc tanórát rögzítettünk két gimnáziumban esti ill. levelező tagozaton. Az intézmények

kiválasztása véletlenszerűen történt. A kutatási módszerek között a legfontosabb a tanórák megfigyelése és

elemzése volt. A tanórák teljes időtartamáról videofelvétel készült két kamerával. Az egyik kamera a tanár

tevékenységét rögzítette, a másik az osztály viselkedését. A két kamera alkalmazását az osztálytermi

körülmények indokolták: a tantermekben nem lehetett egyetlen pontból egyszerre jól látni a tanárt és a

tanulókat. A megoldás további előnye, hogy az operatőr felkészültsége nem befolyásolja a felvett anyag

minőségét, tartalmát, mivel a totálképeken belül csak kisebb igazításokra, pl. a tanár mozgásának követésére

volt szükség. A másik körülmény, amit figyelembe kellett venni, hogy a tanárok az általános gyakorlatnak

megfelelően szemben álltak az osztállyal, ezért viselkedésük nemverbális jellemzőit egyetlen kamerával

optimális esetben is csak oldalnézetből vehettük volna föl, ami a jelzések értékelését megnehezítette volna.

20

A videotechnika alkalmazásával az órák teljes jegyzőkönyvét kaptuk. A minden verbális és

nemverbális jelzést rögzítő felvételnek több kutatásmódszertani előnye, pl. a megbízhatósága mellett

további értéke az is, hogy segítségével a tanárok problémamegoldó készsége, a csoportfolyamatok

szabályozásának stílusa is jól tanulmányozható, mivel egységben megőrzi az andragógiai folyamatot.

Az utólagos feldolgozáshoz, a kutatatás szempontjából lényeges adatok kiválasztásához nem volt

szükség minden üzenetváltásra, ezért a teljes jegyzőkönyvből írásos szelektív jegyzőkönyvet is készítettünk.

A tanár-diák tranzakciók közül csak azokat rögzítettük írásban, amelyekben a tananyagra vonatkozó

információn túl is zajlott üzenetváltás, ezért nem jelennek meg a névsorolvasás, a magyarázat és a feladat-

diktálás menetéből azok az interakciók, ahol nincs a tanár-tanuló kapcsolatra utaló jelzés. Olvashatók

azonban a jegyzőkönyvben a tartalomra, a tananyagra vonatkozó közlések közül azok, amelyek a tanár-

tanuló kapcsolat jellegét, minőségét mutatják. A tanár üzenetei közül a tanórai folyamatok irányítását

szolgáló közlések (akkor is, ha azokat nem követte tanulói válasz), valamint a tanulóknak szánt személyes

mondatok szerepelnek. Így az órai történések nem rekonstruálódnak folyamatosan, azért sem, mert az óra

menetében az egyes blokkokat nem didaktikai funkciójuk szerint, hanem az osztálytermi kommunikáció

folyamatára építve alakítottuk ki. Az írásos jegyzőkönyveket véleményeztettük a tranzakcióelemzés

szakértőivel, akik a tranzakciók kódolását összevetették a videofelvételekkel. Észrevételeiket felhasználva

módosításokat hajtottunk végre. Az jegyzőkönyvekben rögzített tranzakciók száma tanóránként eltérő, a

legkevesebb 36 és a legtöbb 62. A számok az órai események függvényében alakultak, pl. az óra interaktív

szakasza értelemszerűen rövidebb volt, amikor egy novella felolvasására került sor, és több üzenetváltás

történt ott, ahol rövid kérdések és rövid válaszok hangzottak el, pl. nyelvtanórán.

Metodológiai szempontból a megfigyelés alkalmazott eszközei megbízhatónak mondhatók,

egyrészt a videofelvételek hozzáférhetősége, másrészt a kódolás reprodukálhatósága miatt. A valós

jelenségek pontos rögzítése azonban a módszer fogyatékossága is, hiszen a viselkedések közvetlenül nem

reprezentálják teljességükben a tanári készségeket. Ezért a készségeket az órafelvételek alapján is

azonosítottuk.

Rövid részlet az egyik nyelvtanóra jegyzőkönyvéből.

16. - Ön azt mondja, hogy alárendelő.

A tanuló kiegészíti a választ.

Bólogat a válaszra.

Halkabb hang, kezében a krétát forgatja,

néhányszor áthelyezi a testsúlyát egyik

lábáról a másikra.

Bólogat, bal kézzel gesztikulál, együtt

beszél a tanulóval.

GSz→AGy

GSz→AGy

17. - Így van, így van. Nagyszerű.

- Második mondat. - Letöröljem?

- Belátására bízom.

Bólogat, a tanulóra néz.

A tanárnőre néz, kezével a táblára

mutat.

Egyenletes beszédtempó, telt hang.

GSz→AGy

F→F

18. - Ugyanaz a feladat. Gondolkodjon rajta, van elég idő.

Érez-e a tagmondatok között súlyos különbséget?

Közelebb megy a táblához, bal kezét

nyitott tenyérrel csuklóból jobbra-balra

forgatja.

A tanuló nem válaszol, a táblát nézi.

Kezében a krétát forgatja.

GSz→AGy

19. - Ez egy … ööö … mellérendelő. És …

- Így van.

Nyakát vakarja. Halk hang, lassú

beszédtempó.

Bólint.

KSz→AGy

20. - Ki segít gyorsan?

Többen:

- Választó …

Az osztály felé fordul, mérsékelt hang.

F→F

21

Irodalom

1. Apps, J. (1991): A felnőttek tanításának mestersége. In: Maróti A. (szerk.) (1997): Andragógiai

szöveggyűjtemény II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 71-88.

2. Berne, E. (1984): Emberi játszmák. Háttér Kiadó, Budapest.

3. Berne, E. (1997): Sorskönyv. Háttér Kiadó, Budapest. A mű eredeti címe: What Do You Say After You

Say Hallo? 1972.

4. Cserné Andermann G. (1986): „Önmagát beteljesítő jóslat” a pedagógiában. Tankönyvkiadó, Budapest.

5. Csíkszentmihályi M. (1997): Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai Kiadó,

Budapest. 202.

6. Frankl, V. E. (1996): Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Kötet Kiadó, Budapest.

7. Harris, Th. (1994): Oké vagyok, oké vagy. Édesvíz Kiadó, Budapest.

8. Járó K. (szerk) (1999): Játszmák nélkül. Tranzakcióanalízis a gyakorlatban. Helikon Kiadó, Budapest.

9. Merton, K. R. (1980): Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Gondolat Kiadó, Budapest.

10. Penfield, W. (1952): Memory Mechanisms. Archives of Neurology and Psychiatry. 67. 178-198.

11. Stewart, I. – Joines, V. (1987): A TA – ma. Bevezetés a korszerű tranzakcióanalízisbe. 1994, Xénia

Kiadó, Budapest.

The lifelong process of studying makes it necessary to examine the factors that increase

the success of adult education, among them the professional competence of teachers. The

Hungarian adult education system is mainly dominated teacher-centered and the

traditional teacher role which is caracterested by authorial behaviour. Communication and

interactive skills which enable teacher to conceptualize their statements in a congruent

way and at the same time allowing perceptive reactions to the utterances of the

participants between teachers and adult students have not spread yet. Communicating and

perceptive-observing skills together with efficient problem-solving procedures ensure the

control of group processes

The aim of the research on the one hand is to introduce and analyze the

problematic areas of communication and interactive skills in adult education, on the other

hand to analyze the use and application opportunities of methods describing traditional

behaviors in andragogy.

According to our hypothesis, different levels of development can describe adult teachers

as far as their interpersonal communication and interactive practical skills are concerned.

At the same time typical features are to be felt in their behavior. The different levels of

development and different types can be presented and interpreted by transaction analytical

methods describing teacher-student communication. We also assumed that the application

contact skills have positive effect on adult learning.