SBK Hírlevél 100

Spirituális Baráti Kör hírlevél11. évfolyam. 2013. júniusi hírlevél.

Tartalomjegyzék

Szerkesztői üzenet 2

Indigó társ – és barátkereső. 3

Szellemtani előadás időpontja, és letölthető anyag. 4

Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapjaKarsay István írása. 5

Levelezés történet. 7

Névtelen Szellem tanítása. 8

HALÁLKÖZELI ÉLMÉNY - egy kicsit másképp! 23

Ajánlott havi web. lapok. 39

Szellemtani humor. 41

Ne feledd: Te az utolsók körébe tartozol a meghívottaknak, akiket az út szélén szedtek össze!” Készítette: Karsay István. 1


Kedves Barátaim!

Ez a 100. hírlevelem.

Eredetileg egy kis csoportnak készült belső információkkal, a Spirituális Baráti Körnek annak idején, programok, információkkal.Majd a benne lévő érdekességek miatt elküldtem a barátaimnak is, akik továbbküldték, így most havonta kb. 15000 ember olvassa világszerte.Komoly szellemtani anyagok találhatók benne, amit máshol ritkán lehet felelleni, és persze nagyon sok anyag szerkesztve, ami aktuális, és a világháló különböző helyein találhatók meg, de a vonzás törvénye miatt ezek az anyagok hozzám kerülnek.Nagyon hálás vagyok tanító és szellemtanos társaimnak, akik küldenek sok anyagot, van amit ők szerkesztenek meg, és ezzel is színesebbé teszik a hírlevelet!Remélem még sokáig „élvezhetitek” ezt a „kiadványt”, ami csak elektronikus formában létezik!

Szeretettel:

István

Budapest, 2013 – 05 – 10

Indigó portál üzenete:

Sziasztok! A portál azért jött létre mert, annyian vagytok a világba akik még egyedül állóak Indigók, Kristály és gyémánt szülötteként. A portált régóta tervezgetem és itt az ideje hogy megvalósuljon.



Célja: Idegyűjtenénk az Indigó pár és barát keresőket. Problémák adódtak a regisztrálás során, így a portál nyitott, nem szükséges regisztráció. Utolsó ként megjegyezném, azért nem facebookra gondoltam, mert még nagyon sok indigónak nincsen, több féle okból, aki meg érdeklődne, az felnézne ide is. Láttam már régebbi oldalt, ugyan ebben a témában, de valamiért befulladt. Mivel én, ha tehetem majdnem mindennap felnézek, hisz más oldalam is van, így fogom tudni vezetni a portált. A menü alatt található cikkek, érdekesség gyanánt szolgálnak. Esetleg segíthetnek eligazodni neked, hogy el tud dönteni mi is vagy, ha még ebben nem vagy biztos. Viszont! Ezeket ne úgy kezeljétek, hogy egyfajta " cédula" hanem, egy esetleges távpont és segítség nyújtás nektek. Az oldal elsőként ezotéria iránt érdeklődőknek nyitottam, aki nem komolyan veszi, vagy rendbontást követ el a vendégkönyvembe, azonnal kitörlöm, ahogy észrevettem. Kívánok, jó ismerkedést, és találjátok meg a párotok, barátotok. További szép Napot, a szerkesztő http://indigok.gportal.hu/

Spirituális Baráti Kör szellemtani programja

MagNet Szolgáltató Ház. 1062 Bp. Andrássy út 98. fsz. Boróka terem. Előadás időpontja 17.00 óra - 20.00 óra Belépődíj terembérletre: 500.-Ft


http://indigok.gportal.hu/


Június.5. Mediális közlések ismertetése és kötetlen szellemtani beszélgetés.

Letölthető különlegesség:

Adelma_Tunderanyoka_elbeszelesei.rarMesék, médiumi közlések Andersentől Adelma által.http://data.hu/get/6453362/Adelma_Tunderanyoka_elbeszelesei.rar

Miért nem kell nekünk emlékezni, avagy a reinkarnáció egyik fontos alapja.

Most egy nagyon érdekes megközelítésben fogok rátérni a reinkarnáció azon részére, hogy miért nem kell nekünk emlékezni előző életeinkre?A szellemvilági tanítóink elmondták, hogy a saját érdekünkben nem nagyon engednek emlékezni semmire, a regressziós hipnózisok is csak akkor sikerülnek, ha valamiért a fejlődésünket szolgálják,


http://data.hu/get/6453362/Adelma_Tunderanyoka_elbeszelesei.rar


különben megtévesztenek minket. Megjegyzem erre a saját elménk a legjobb megtévesztő, legtöbb esetben regresszióban azt látjuk, amit legbelül szerettük volna, és erre visszaigazolást kapunk.Annyit tudni kell, hogy a „végső elszámoltatási vizsgán” nem egy élet, hanem életek összegzése lesz ami hatással lesz majd ránk, és Isten kijátszhatatlan Törvénye alapján ezek irányítanak majd minket oda, ahova rezgéseink alapján menni kell.Ha emlékeznénk előző életeinkre, és esetleg kiderül, hogy mondjuk náci tömeggyilkosok voltunk, akkor lehet, hogy feladnánk ebben az életben a törekvéseinket.Jó példa erre a következő eset: Egy kislány megkeresett, hogy a 48 éves anyja párszor megcsalta az apját, eléggé sokat ivott és részegeskedett nagyon sokig, kicsapongó életet élt. Aztán valami csoda folytán rájött, hogy ez erkölcstelen, és abba kellene hagyni! DE ekkor írtunk 2009-et, és az anyja szerint 2012-ben világvége lesz, és akkor erre a kicsi időre már úgyse tud rendbe hozni semmit, és folytatta az eddigi életét! Mi is könnyen így járnánk, ha megtudnánk valamit előző életeinkről.Persze azért sokan, spirituális fejlettségünk miatt elégé sok infóhoz jutnak intuíció útján, de általában ezt aki kapják, már fel tudják dolgozni.Visszakanyarodva eredeti gondolatunkhoz, biztosan nagyon sokan már elhatározták, hogy egy teljesen új életet szeretnének kezdeni. Az új élet váltásához nagyon sok minden hozzátartozik, amiért a régit elszeretnénk felejteni.Egy rossz szülői háttér megalázott gyerekkorral, ahol esetleg vertek is minket.Egy rossz házasság, ahonnan menekülni kellett, és sok esetben ismeretlen helyre, ahol senki nem ismert minket.Rossz döntésekkel tönkretettük eddigi életünket, és most új lappal, tapasztalatokkal felvértezve akarunk bizonyítani, hogy alkalmasak vagyunk arra, hogy mindent újra kezdjünk, és bizonyítsunk magunknak, és még hosszú a sor!De sajnos a lélek emlékszik, és bennünk van a sok sérelem, tapasztalás, ami lehet jó és rossz is együtt, és a visszaemlékezés fáj, néha feltörnek magányos estéken ezek, és befolyásolják döntéseinket is, akár embertársainkról, akár esetleg üzletfeleinkről van szó. Ezek a régi emlékek a terhekkel együtt mély nyomot hagynak a lelkünkbe, és akár lelki betegségként kiíródhatnak fizikai testünkre! Páran, akik olvassátok ezt az írást biztosan kezdtetek már párszor új élete, nem egyszerű, és tudjátok, hogy miről beszélek.

Feleségemnek aki most 22 éves nagyon rossz gyermekkora volt, próbáljuk feldolgozni az emlékeket, de nem egyszerű, sok éjszakai sírásnak voltam emiatt tanúja. A pszichológus szerint feldolgozni legalább annyi idő a gyakorlat szerint, mind ameddig tartott a traumás élmény, nálunk történetesen minimum 14-16 év! (mondjuk én szerencsésen lerövidítem ezt az időt, de így is eltart egy darabig, három éve dolgozom már a problémán, és sikerrel)) Itt térek rá arra, hogy miért is nem emlékezünk előző életeinkre történéseire.Amikor leszületünk pár év múlva azonosulunk a fizikai síkkal teljesen, és törlődnek a szellemi emlékeink is. (megjegyzem sok fiatal gyermeknél ez nem történik meg, és sok mindenre emlékeznek vissza, de ezek már az új kor gyermekei)Képzeljük el, ha visszaemlékeznénk előző életünkre, esetleg több életre, a lelkünk képtelen lenne feldolgozni a sok traumát, hiszen elég csak egy élet eseményeit feldolgozni, akár a saját életünk bizonyos részeit!Ezért ne is keressük előző életeink történéseit, próbáljunk meg teljesen a mában élni, éppen elég ezt megélni, és akár előző napi dolgainkat lelkileg feldolgozni, főleg ha rossz döntést hoztunk. Azért azon se keseredjünk el,mindent tegyünk el tapasztalatnak, és ne felejtsük, csatát lehet veszteni, de háborút nem!Különben ha esetleg olyan lelki eredetű betegségünk van, ami nem szerepel a sorsunkban, általában úgyis kapunk lehetőséget arra, hogy ebből kigyógyuljunk. Egyszer tanúja voltam egy regressziós



hipnózisnál egy fiatalember azonnali gyógyulásának. Sántított a lábára, és az orvosok semmilyen fizikai elváltozást nem találtak nála ami ezt okozná. Kiderült, hogy egy előző életében elégették máglyán mint boszorkányt, és nem ölték meg a máglyán pár perccel előtte mielőtt felcsaptak a lángok, és égették a lábát mire elájult a fájdalomtól. A lélek erre emlékezett, és magával hozta. A hipnózis után sántítás nélkül járt tovább a fiatalember.Ez a történet az , amikor a kivétel erősíti a szabályt, ne keresgéljük előző életeinket,próbáljuk meg a legjobban ezt megélni. Ha gyógyításra van szükségünk dogoznak rajtunk odaát a segítők.Alapszabály, az is, hogy nem az a fontos, hogy van-e élet a halál után, hanem az, hogy van-e élet a halál előtt?

Írta: Karsay IstvánBudapest, 2013-02-24

Levelezés történet.

Kedves István!

Régóta figyelem tanításaidat (leckéket) az interneten, sokat jelentenek számomra.



A következő kérdéssel fordulok hozzád,ami spirituális út kiválasztásával kapcsolatos,jelenleg ez aktuális nálam.Ma az út kereső a spirituális utak széles skálájával találkozik:rendek,egyéni tanítók,szellemi- keleti- filozófiai iskolák..stb.Na már - most ha az ember át rágja magát a különböző utak tartalmi tanításain és gyakorlatain,és ha elakar indulni egy irányba,egy úton, akkor:Mi alapján döntünk,és mire kell figyelni a kiválasztáskor?Hogyan választja ki ezt az ember?

Válaszodat előre is köszönöm

Gergő

Szia! Remélem átmegy a levelem, mert a citromail blokkolja sajnos, jó lenne ha lenne másik címed.. Szóval nagyon jó tanulmányozni a sok - sok vallási és spirituális ágazatot, mert így lesz egy átfogó ismeretünk mindenről, összehasonlítási alapunk, és a ha valóban mélyen tanulmányozzuk, akkor rátalálunk arra az útra, mely a valóságos szellemi igazságokat tartalmazza. Én is így tettem, rengeteg dolgot megtanultam, átnéztem, és rájöttem, hogy az igazi spirituális alap, mely a Szent Szellem segítségével a fizikai síkon élő embereknek ad valóságos és igaz alapot, az a Szellemi Búvárok Pesti Egyletének mediális tanításai, melyek egyeznek a világ összes részén található IGAZ szellemi tanításokkal! Ebben bármikor segítséget tudok nyújtani neked! Szeretettel: István www.karsayalarm.hu és itt az ezoterika részben nézz körül! DDD

Névtelen Szellem tanításaiból rövid részletek.(közlemények 1929 )

A szellemek sokszor jóakaratból kifolyólag hallgatnak bizonyos dolgokról.


http://www.karsayalarm.hu/


Aki nem tud lemondani a testben kielégíthető kívánságokról, az sohasem jut előbbre, mert a szenvedés a bűn következménye. Akárki követett el bűnt, azt el kell takarítani, ha előre akar jutni a szellem. Ha az ember a testi jókhoz akar jutni, bűnt bűnre halmoz, ha lelkileg akar előrejutni, akkor a testi jókról le kell mondania, ez a földi élet próbája, semmi más.

Aki itt a földön szégyelli beismerni bűneit és nyilvánosságra hozni tévedéseit, az azokat a szellemvilágban hirdetőoszlopokról olvashatja.

A földön nincs olyan szent élet, nincs olyan tisztaság vagy jóság, melyre időközönként a kísértés árnya rá ne vetődnék, nincs olyan ember aki elmondhatná magáról, hogy soha kísértésben nem volt, amikor a jó és igaz helyett a rosszat cselekedte, mert ez a föld nagyobbára a sátáni erők lefokozott gyűjtőmedencéje.

Aki Istentől való meghívását a boldogság honába könnyelműen elvesztegeti földi mulandó javakért és hamis ismeretekért, olcsón adja ezt a jogát, mert Istennek ezt az ajándékát nem tartja nagy értéknek és elfecsérli, az megérdemli, hogy fokról-fokra süllyedjen és a sertésekkel legyen egy ételen.

Aki a földi életben bizonyos dolgokat elmulaszt, azt a szellemvilágban már nem pótolhatja.

Szomorúan látjuk, hogy az életben annyi más előbbre valónak tűnik fel az embernek, mint a lelkének ápolása. Pedig amit a legkevésbé tart fontosnak az ember az válik sorsának tényezőjévé, mert a lélek és sorsának alakulása a legnagyobb figyelmet igénylő színjáték, a legfontosabb tanulmány, amit a földön szerezhettek, mert ezt hozzátok el magatokkal a szellemvilágba. Sokan nem tudják, hogy a lélek érzései, tapasztalatai alakítják a jövőt és a mindenkori jelent, mert csak az igaz érzéseknek lehet létjoguk a jövőben, jaj ha azok az érzések nem ütik meg a mértéket.

A megalázkodás, a lemondás sokszor nagyobb a hitnél, sőt nagyobb annál a szeretetnél is , amely ezekkel az erényekkel nem rendelkezik. Mert az, hogy szeretünk, csak akkor érdem, ha áldozni is tudunk érte. Vajon mit áldozhatunk fel abból ami a miénk ? Lelkünk érzéseit. Mert még ha tévedünk is a jóért és igazért való harcunkban, értékes az, ha önzetlenül, szeretetből és nem egyéni érdekből történik.

Némelyek az Úr által hirdetett igék álarcát téve szemük elé, elhitetik a világgal, hogy nincs bűnhődés, nincs ítélet, nincs leszámolás, hanem csak irgalom és kegyelem van az igazság helyett. Ezzel a szépen kidíszített jelszóval vezetik a bűnösöket tévedésből tévedésbe, csalódásból csalódásba és szenvedésből szenvedésbe, hogy ami kis hitük még maradt az embereknek, attól is megfoszthassa őket a gonoszság, ami minden romlásnak egyenetlenségnek és gyűlölségnek a csírája.

A hit szeretet nélkül, a szeretet hit nélkül erőtlen eszme, mely az anyagba süllyeszti vissza a szellemet. Sem a hit, sem a szeretet, sem az igazság nem jó ha egyedül van, mert a hit vakká, a szeretet önzővé, az igazság kegyetlenné teszi az embert.

A zsidó hit a Jehova iránti engedelmesség.A keresztény vallás, a Krisztus igéje már nem testi, hanem kizárólag lelki vallás, mely a bűnösnek nem megtorlással, hanem bocsánattal áll elébe. Nem üldöz, hanem védelmez. Nem átkoz, hanem áld és imádkozik érte. Nem gerjeszt félelmet, hanem felbátorít. Nem vesz el semmit, hanem mindent ad, de semmit a testnek, hanem mindent a léleknek. Nem ítélkezik, hanem elsimít. Nem sebesít, hanem gyógyít. Nem ejti kétségbe a hívőt, hanem a reménység üde életharmatával felemeli a lelket: a bűnös lelkét.



Aki tudja, hogy bűnös és tudja, hogy méltó az ítéletre, az a keresztény vallásban, ha megtér az ő testiségéből, bűneiből a halál éjszakájában. fényes életet s az ítélet ellen felmentést talál. Az igazság helyett irgalmat és kegyelmet nyer az Úrnál.Ez a kiválás a törzsből, a zsidó vallásból, és megkeresztelkedéssel pecsételik meg. Hogy a lélek mely ághoz, felekezethez érez vonzást az mellékes, fő az, hogy kivált a testiségből, az ígéretből megismerte a beteljesedést és elfogadta azt.A keresztény eszme, mint vallás, nem lehet a fejlődő lelkeknek s egyszersmind a hernyókhoz és egyéb kártékony rovarokhoz hasonló lelkeknek a gyülekező helye, mert éppen a keresztény eszme-- --- a bűnösöknek a bocsánatot és a kegyelmet hirdeti --- nagyon kívánatos azoknak a részére, akik a megtérést ugyan nem fogadják el, de az ezzel járó előnyökben felfuvalkodva bűneiket szinte joggal folytatják tovább. A keresztény eszme elnézést és türelmet hirdető igéit a maguk részére szinte kisajátítják, s maguk felett semmiféle igazságos ítéletet el nem tűrnek, magukat meg nem alázzák sem Isten, sem ember előtt. Ezek a lelkek azok az élősdi férgek, akik tápláló erejüket bekérgesedett vallási eszmétől el nem nyerhetik.

Legyetek jó testvérei egymásnak, őszinték mindenek felett, azután alázatosak és elnézők: akkor majd meglátjátok, hogy még az ördögöt is meg lehet szelídíteni. Azért a szeretet iskolája a föld, hogy a jó boldoguljon, és a jobb boldogítson.

Ha nagyon szegény a lélek nincs mit adnia soha, bár a világ minden kincsét bírhatja, de ha gazdag a lélek van bőven adnivalója, ha anyagi java alig van. Nem az fő, mit és mennyit, hanem az, hogy milyen érzéssel ad. Ha valaki csak azért ad, hogy a külsőségnek eleget tegyen, de belülről sajnálja, inkább ne adjon, mert így nem számít, ezt nem váltják be valódi értékre. Azért ismételten mondom: legyetek őszinték egymáshoz, akkor a belső szerint tesztek és beszéltek. Ez már maga is boldogság, mert nincs drágább mint a lelkek kölcsönös vonzódása, abban lakik Ő, a mi Urunk, és ebben ad Ő nekünk erőt és világosságot. Dicsértessék érte örökkön örökké.

A nyílt ellenség mindig egy fokkal tisztességesebb a hamis barátnál.

A hazugság és ravaszság még a szférákon is sok zavart okoz, mely mindig az alsóbb természetből, táplálkozik: t. i. a testből. A lélek nem épít hazugságra, mert minden törekvése a testi létből való szabadulásra céloz. A testi élet rabságában azonban elfelejtkezik a szellem eredeti céljáról és a nagyfontosságú helyett a kicsit, a mulandót választja. A lelki előbbre jutás helyett a test boldogságát, átmeneti könnyebbségét keresi. Ezt pedig ritkán érheti el igaz úton, mert itt mindenütt megpróbáltatások, szenvedések és szomorúságok várnak rá.

A hazugság útja, melyen az eltévedt lelkek járnak, hamis virágokkal, lopott drágaságokkal ékeskedik, és olyan boldogságot és örömöket talál ott a lélek, melyek ugyan külsőleg csábítóan hatnak, de ha megérinti azokat, azonnal az éhes, telhetetlen vágyaknak szakadatlan láncolatával találkozik, melyek szorosan megkötözik és rabságban tartják a lelket. A felébredt szenvedélyek pedig mindig erősebben korbácsolják és hajtják az erőket, mert kielégülni vágynak, míg a végén kimerülve roskad össze az út szélén a földi világ vándora.A test örömei hatalmas tényezők, melyekért fel kell adnia a léleknek minden hitét. s nemesebb törekvéseit, mert azokat a testi élet örömei között nem valósíthatja meg. Megszegényedik a lélek hitben, reménységben és kétségbeesetten adja meg magát nyomorult sorsának, mely reá következik. Mert mindenért el kell számolni a természettörvénynek. Mindenért felelni kell – hová tette, mire használta fel azokat az erőket, amelyekkel a lélek felruháztatott a születés alkalmával. Ha nem is helyesen élt az erőkkel, de célja felé törekedett—kijavíthatja a következő fordulónál. De aki testi gyönyörűségekre vagy hiúságának, gőgjének kielégítésére, szenvedélyeinek tobzódására használta ki



testi életét, arra nagyon kemény napok várnak ! Az ilyeneknek sokat kell szenvedniük, míg szétszórt erőiket ismét együvé gyűjthetik, hogy vele testet ölthessenek.

Azért van annyiféle vallásfelekezet és csoportosulás, mert az emberi lelkek különbözőképpen értelmezik az igazságot. Ezt rögtön pontokba foglalják, leszögezik és kész a dogma, mely egész csoportokat leköt magához mindaddig, míg csak a fejlődés során ki nem növik, túl nem haladják. Így születtek meg mindazok a tévedések, melyek az igazság áldásosztó virágai mellett mint félelmetes tövisek megtépték az emberek lelkét.

A legnehezebb része az életnek: feladni a régi igazságot, mely a testnek kedvez, és a bűnös természettel, a téves hajlamokkal szemben megvalósítani a szellemi igazságot, mely megöli a személyt s a személyhez fűződő hiúságot, büszkeséget és önzést, s napról-napra feláldozza az egyéni érdeket úgy a lelki, mint a testi téren, lemondást írván elő mindama vágyak terjeszkedésének, melyek az összesség érdekeit nem szolgálják.

A szeretet, az önmagáról való megfeledkezés mindig szerez társakat, akármilyen rögös legyen is az élet útja. Az elnézés és megbocsátás mindig szerez barátokat. Az alázatosság közlékenyebbé teszi még a gőgöst is. A veleérzés, a könyörületesség és vigasztalás őszintébbé, bizalmasabbá teszi a szenvedőt. A segíteni vágyás a megértés bátrabbá teszi a félénket. Így sok zárkózott lélek ajtaja megnyílik és a szeretet meleg sugarainak hatása alatt felenged a bűnök, tévedések páncélja, hogy beengedhesse az abszolút igazságot, mely Istentől jön az ige által és elszakad a sokmillió láthatatlan szál, mely erősen kötve tartotta a lelket a bűnökhöz és tévelygésekhez.

Alázatosság nélkül úgyszólván tolakodás minden szellemi titok után történő kutatás és a tolakodó elől minden értékesebb dolgot el szoktak zárni: így a mennyek országának titkai is a szegényeké és alázatosakéi, boldogságnak is csak ezek lesznek részeseivé, bármilyen érdemekkel és erényekkel bővelkedjenek is a tolakodók. Olyan kincs ez, amit csak mélyérzésű lélek bírhat.A vallás és tudomány egyformán keresi a kulcsokat, hogy a titkok teljes birtokába jussanak, de amíg ők keresik, addig az Úr az egyszerű lelkeket behívja és a legdrágább kincsekkel megajándékozva bocsátja el magától, hogy időről- időre ugyanazon a titkos ajtón Magához hívja őket ismét. A bölcsek előtt rejtve marad sok dolog: ők még a menny külsejét szemlélhetik csak, de be nem juthatnak, mert hiányzik náluk az alázatosság. A bölcsesség kívánatos, de csak az a bölcsesség, mely az örök titkok felé képez bejáratot. Ez pedig az alázatos gyermeki érzés és a bizalom, mely nem e földi mulandóságból, hanem az örökkévalóból indul útra, mert aki bírja az örökkévalót, az ura a mulandóságnak is.

Isten nem ösztönlényeket akart teremteni, hanem hozzá hasonló, szellemi tökélesedésre képes egyéneket, és ezért ad próbát a törvény minden egyéniségnek, hogy egyéni belátása és ítélete folytán tudjon a tökéletességre szert tenni. Míg a szellem ezt meg nem szerezte, folyton titkok és rejtélyek előtt áll, hogy azokat a saját erejével bontsa fel és vizsgálja át.

Ti csak akkor tudtok imádkozni, ha szenvedtek. Azért van az értelem, hogy az érzelmet befolyásolja és a törvény felé sodorja, mert ha az érzés nincs is kifejlődve, az értelem beleadja a maga erejét és így megszületik valami: a belátás. És így folytatódik a lélek anyagának fejlődése a fogalom nemesebb vagy durvább átalakítása által.

Az emberi belátás még nagyon korlátolt. Isten megvárja kinek-kinek saját lelke feltárását. Ha szorít az igazság, mit Krisztus tanai adnak, és valaki mégis átviszi lelkébe, akkor tudni lehet, hogy érik a gyümölcs és a külső burok hámlik s vele egyidejűleg a belső erősödik: de aki még kényelmesen elfér a külsőben, az még éretlen. Mert úgy van az, hogy amit Krisztus apostolai hirdetnek, az nem simul, nem



formálódik senki lelkéhez, mert az egyenes : az emberi lélek meg hol duzzadt, hol kiszögellő. Egyes hibák valósággal hegyként állnak ki. Ha valaki magát a krisztusi tanok egyenes formájába átönti, bizony az nyomja őt és jajgat bele, de ha nem érzi , akkor még fel sem vette Minél előbb szorítja az igazság az embert, annál jobb, mert nem nőhetnek púpok, kelevények.

Tehát javulni: -- ez a jelszó. Alázatosság és szeretet, ez legyen a főcél, mert ez ellen vétkezik elsősorban a legtöbb ember. Ha valakit előzőleg gyűlöltek és átkoztak, most arra törekedjék, hogy szeressék és áldják. De ezt nem szavakban, hanem tettekben és érzésekben kell a lélekben életre kelteni. Legyetek alázatosak! A hatni vágyás helyett hatások elfogadására rendezzétek be lelketeket, mert ez a gőg első fokozatának megtörése.

Igen sokan élnek és cselekszenek Isten nevében: sok médium azt hiszi, hogy Isten nevében vagy annak kimondásában van az az erő, ami személyétől távol tartja a csaló szellemeket. Temérdek vallásosnak látszó egyén az képzeli, hogy a külsőséges ima, vagy cselekedet az , ami őt szentté vagy bűntől különösen tisztává tette. Bizony csodálkozik sok ember lelke, mikor a földi hit fogalmai lekopnak róla és látja magáról, hogy sem nem szent, sem nem jó, hanem egyenesen rossz. A lélek igaz hitből és igaz érzésből táplálkozik, nem pedig külsőségből,. Olyan, mint a növény: nem kívülről, hanem belülről növekszik. Nem elég bizonyíték-e az embernek a természet?

Az Ige nem mint valami erőszakos erő, hanem mint lassan átivódó, asszimilálódni kívánó éltető áram fogja át azokat, akik választottak, vagyis érettek a befogadásra. Az ember csak érett vagy éretlen anyag lehet, amíg az Igét meg nem kóstolta: az éretlen nem fogadja be, az érett azonban megtér bűneiből, mert élethullámai szomjazzák a táplálékot, ösztönszerűleg érzi, hogy nem sok, idő van hátra. Aki tehát élni akar, az éljen az Úr igéjével, aki pedig nem akar élni, az kényszeríteni nem lehet, . annak neve nincs beírva az élet könyvébe, annak a halál munkásává kell lennie, míg az ő órája is eljön.

Nem a jó cselekedetek, melyek az emberektől dicsértetnek: sem a beszédek, amelyek szépen hangzanak és az emberi fülnek oly jól esnek, sem az áldozatok, melyekkel Istennek áldoznak az emberek, sem az imák, melyekkel az emberek Isten trónusát keresik, még a szeretet sem, a hit sem és a reménység sem az, ami felemeli az ember lelkét az Atyához, hanem csakis az a belső erő, melyet az őszinteség és igazság érzése, az abban való élet, a kegyelembe vetett hit és az alázatosság teremtette szeretet érzése hoz létre. Ez az az angyalszárny, melyet az „Ige” növeszt.

Isteni természetünk nem szereti a zavart, a bizonytalanságot, a zaklatottságot. A bűnt, a vezeklést, a szenvedést megunja lelkünk, és vele együtt az örömöket és az izgalmakat is. Békére, bizonyosságra vágyik, mert oda vonzza minden érzése ahhoz a ponthoz, ahonnan elsodorta a bűn. De hogyan találhassa meg , ha minden és mindenki ennek az izgalmas, rohanó élettörvénynek van alávetve ? Nincs egyetlen pont a nagy természetben, nincs egyetlen állapot, mely változatlan volna. Nincs igazság, nincs bölcsesség, nincs tudomány, nincs hatalom mely állandó lehetne. Így nincs semmi, amihez az emberi lélek támaszkodhatnék és a továbbiakhoz erőt gyűjthetne az élet küzdelmében. Mint óriási hangyaboly mozog a földön az emberiség, felülről nézve mintegy cél nélkül imbolyogva hullámzik hol fel, hol le, megállás nélkül. Ez a bizonytalanság, ez a cél nélküli imbolygás egy pillanat alatt megszűnik, mikor a sűrű sötétséget mint egy villámlás keresztülszeli a hit, a tudás, a lélek öntudatra ébredése : az isteni kijelentés, az Ige által.

Az igazság lelke, az eleven Ige, a halál birodalmát az élet előcsarnokává változtatta, melyben igen sokan várnak a bebocsátásra : de a tévelygés, a tudatlanság elhomályosítja értelmüket és vezető nélkül ezerféle ajtón keresgélnek, nyitogatnak be a haláldolgozó műhelyébe.



Itt, az előcsarnokban, az emberek hivatalosnak érzik magukat az életre, de nem tudják, hogy az örök életre csak az igazság, a szeretet, a hűség, és az alázatosság útja visz.

A nehéz, göröngyös úton minden léleknek keresztül kell mennie, mert más útja a szabadulásnak nincs. Ezt a szenvedésekkel teljes utat világította meg és járta végig a mi Urunk is, ki önként áldozta fel fényhazáját, hogy testbe öltözve az isteni igazságnak törvényét megismertesse velünk, mélyre hullott szellemekkel.

Aki a leghamarabb belátja tévedését és megtér, aki a legkönnyebben meg tud alázkodni, aki a legtöbbet el tud nézni és tűrni, az van az igazság birtokában. Aki békesség és összhang után törekszik, az fel tudja áldozni egyéni igazát, ami az igazságnak úgyis csak utánzata, és a szeretet hangján sok nehéz ügy felett diadalt arat.

Mindenki, még a nagy és szép erényekkel rendelkező sem mentes a gyarlóságoktól. Nincs tehát oka senkinek az elbizakodásra, a dicsekedésre, mert mindnyájan csak kegyelem által tartatunk meg. Ez a kegyelem összefűzi és megpróbálja az erőset a gyengével, hogy a gyenge tanuljon, az erős pedig dolgozzék ebben az isteni tervben, mert Isten mindenkit egyformán üdvösségre hív.Aki nagy és erős az alázatosságban, szelídségben, türelemben az nagy, és a terhek elhordozásában erős. Az megérti Krisztus beszédjében azt az igazságot, hogy „Az én terhem könnyű, az én igám gyönyörűséges.”A földi életben az iga és járom hordozása a bűn következménye, mert görnyed alatta az erős lélek is, de mégis könnyű, mert könnyűvé teszi az a mennyei természet, amelyet az iga alatt a lélek magára ölt.

Egy eltöltött földi élet még nem mutat a szeretetben nagymértékű fejlődést, mert a legjobb ember lelkéből is hiányzik az isteni magasság lépcsőjének megközelítése.Mi az anya szeretete gyermekéhez? Mi a hitveseknek egymáshoz való még oly nagy szeretete is ? Mi a barátság érzése? Isten tökéletes ragyogású szeretetének egy leesett szilánkja csak : és lám, ez a kis szilánk mennyi örömöt és boldogságot sugároz a földi életre s mennyi fájdalmat, mennyi bánatot, boldogtalanságot okoz, ha ezek nincsenek meg a lélekben.

Nem a fényes ceremóniák, sem a hosszú imák , vagy a művészi éneklés amit Isten elvár tőlünk. Isten országát egymás lelkében csak alázatossággal, elnézéssel és türelemmel lehet felépíteni. Jó példával elől járni, az összhangot nem túlkiabálni, hanem mindenkor beilleszkedni az isteni tervbe: Istennek tetsző áldozat. Ezen az áldozati oltáron áldozta fel magát a mi Urunk is.

Nagyon felületesek az Úr szolgái, a gyülekezetek pásztorai és nem hűek az ő kötelességeikhez, amiket vállaltak: rest és hanyag munkások a jóban, saját szellemüket is elaltatják magukban, hogy a testi ember éljen a föld kívánatos dolgainak. Hanyagul kezelik az Úr szántóföldjét, elhullanak a kalászok és szétszóródnak a kévék, a gyülekezetek. Hiába vannak kincseket érő, mélyhangú harangjaik, mégsem konganak oly erősen, hogy lelke mélyén is meghallaná a földi ember és sietne az Ige hallgatására. Az esti harangszó sem igen viszi fel az áhítat ködébe burkolt imát a magasba….a halál az egyedüli megdöbbentő jelenség, amely még felrázza az anyagi embert : mi van odaát ? Miféle titkot őriz a megfagyott ajak? Az elköltözött drága lény vajon hová lett? Por és hamu csupán az az érzés, mely az életet irányítja, mozgatja? Eltűnő felhő-e az ember az élet egén, vagy talán lehet remélni? Hátha igaz a hit, hátha nem lesz porrá az érzés? Csak a sírnál hökken meg a modern ember, tehát az utolsó pontnál. Egyébként nem fél a pokoltól és nem óhajtja a mennyet, mert a földön is ismer bizonyos fokú örömet. A mai ember ezt mondja : én nem akarok hinni –tudni akarok--! Tehát a földi fejlettség utolsó fokáról vagy fel a magasba szárnyal, vagy a mélységbe szédül.



A spiritizmusban is felüti a fejét a kígyó, hiszen ha a felszentelt egyházakba is be tudott férkőzni, hogyne tudna ide az irtásba, ahol minden bokor alja szállást ad neki. De a bokrokat irtani kell,

A keresztények az üdvösséget, bűnbocsánatot, kegyelmet nagy hálával fogadják és a szeretet Istenét igenis nagyon becsülik – de csak szájjal. Elméláznak az üdvösséget hirdető igéken, de hogy a gyönyörű édenkertben még kígyók, hamisságok, igazságtalanságok, félreértések is lehetnek, arra nem gondol senki. Sütkéreznek, ölelkeznek reménnyel és álmokat szőnek a jövő boldogságról, de lelkük viperáit nem keresik, nem irtják, hanem az Ige üdvöt ígérő virágos tője mellett bő és kényelmes lakást adnak nekik: és amikor valóság rájuk zúdul, --ami a bűn büntetése-- akkor nem hisznek semmit a jóból csak a rosszból és kérdik: „Miért büntetsz meg Istenem? Hiszen én hittem reméltem és szerettem! Miért e bűnhődés, e csalódás lelkemen?

Sajnos a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy lehetőleg mindenki az ő szájuk íze szerint nézze az igazságot. Aki ebből indul ki, az a csalódások és félreértések egész áradatával találja magát szemben és sok lelki meghasonlásnak és célját tévesztett életnek válik okozójává, és azt a hangulatot, amely a lehető legjobb volt addig, a megbotránkozás, a harag és a bosszú váltja fel. Mindez azért van, mert az ember ugyan tökéletlen, de magát tökéletesnek hiszi.Itt van a baj gyökere! A földön nincs végcél! Itt nem lehet megállni a nélkül, hogy baj ne származzék belőle, és aki e zűrzavarban keresi lelkének nyugalmát, szívének kielégítését, annak nem lehet más eredménye csak szenvedés.Akit az vágy hevít, hogy az emberek véleményének eleget tegyen, elveszti önmagát, azaz lelki irányát. Aki pedig megtartja, annak meg kell küzdenie különböző véleményekkel. A világ lakóinak többsége. Átlagember. Ő maga is szenved, de azért szívesen beáll a gúnyolódók, a hazugok, a kétszínűek, az ítélkezők közé, amikor erre kedvező alkalmat lát. Szenved és szenvedtet egy időben. Ilyen tévedések embere lehet bármilyen vallású vagy nemzetiségű, bármilyen elvek követője. Ezeknek mind el kell buknia saját tévelygéseinek hínárjában, és ott mindaddig fogva marad, amíg ezektől a tévedésektől meg nem tisztul.Minden igazság, mely nem az egyetemesnek része, hamis és utánzat és csak az átmeneti állapotoknak megfelelő igazság, a mulandóhoz köti a lelket.

A tökéletes irányba az áldozatkész szeretet vezet.

Médiumi úton íródott könyvekről: Minden csoportnak megvan a maga írója. Egyik a másik ízlése ellen nem támadhat, mert mindenkinek a maga fokozatához képest fejlődött ki az igénye és ízlése. Akik csodákkal és mesékkel elégítik ki szellemi éhségüket, azok még idővel kinőhetnek ebből és lelkükben a súlyosabb tartalmú igazságok után ébred fel a vágy. Akik pedig egyszer megértek a magasabb igazságok ismeretére, azoknak többé nem kell a mese.

Mi is a bölcselet? A dolgok mélyére történő tekintés. A bölcselet két mondatban kifejezhető:„Ember légy jó.” „Használd ki életedet a javulásra.”

Az igazság ismeretére senki sem jut könnyen csak úgy, ha kitartóan, szorgalmasan keresi azt.

Akit az evangéliumnak még csak a külseje köti le, tehát nem a belső lényeg, az Ige, hanem csak a csodák, a gyógyítások, és a halottak feltámadása érdekel: az még csak a testi szemeivel nézi a megváltót. Az még csak a külsőséges nagyság előtt hajol meg, még ha hiszi is, hogy Krisztus Isten fia volt. Azt még tévedésbe ejti a hatalom és a titkos dolgok tudása. Azt még a gonosz félrevezetheti.



Aki belemélyed az isteni bölcseletbe, az Igébe, az Ige hatalmas erejének, igazságainak emberi okoskodással meg nem dönthető valóságának szemléletébe : az már nem emberi szemmel néz és nem emberi füllel hall, hanem szellemi látásával szerez biztos tudomást a felől, hogy „hatalom adatott Neki mennyen és földön”és nincs más hatalom amely azt megdönthetné, mert Krisztusban az isteni bölcsesség és szeretet öltözött testbe mi érettünk, hogy minket megmentsen. Aki így látja a vallást az Igétől átvilágítva, legyen az bármely felekezetű, nem téved bele oly könnyen a csodák labirintusaiba, mert keresni fogja azt az ő gondolatainak megfelelő, magasabb gondolatokat kibocsátó szellemi társaságot, hogy vele egybeolvadva, biztos léptekkel haladjon célja felé.

Az élet vándorútján úgy segítsetek egymáson, ahogy az módotokban áll, különösen a bánatos szívűeken, akik vigasztalás után vágyódnak, mert nincs nagyobb kötelesség ennél Az ember lelke a bánatban nagyon hajlik a jóra és soha nincs jobb alkalom, mint a bánatban, hogy az ég felé tereljük a szemek pillantását: mert akinek igazi lelki bánata van, az megvigasztalódik, csak akinek testi és anyagi javak felé húzó érzései vannak, azt nem lehet megvigasztalni. Ha ilyeneket találtok --mert okvetlen találtok -- ezekre minél kevesebbet kell pazarolni az Igéből, mert ezek kiforgatják a ti jóakaratotokat és arcotokba dobják a ti szavaitokat. Mindenki életében kell különféle megpróbáltatásoknak lenniük, ez alól nincs kivétel. Amíg a föld meg nem tisztul, addig szükséges, hogy így legyen.

Ha a földön csak arra törekszel, hogy embertársaid soha ne érezzenek mást, csak szeretetet irántad, akkor mellőznöd kell az igazságot és sohasem szabad úgy beszélned, ahogyan a dolgok valóban állnak, hanem ahogyan ők szeretnék, hogy álljanak. Ezeket hazugságoknak és ámításoknak nevezzük a szellemi világban, az emberek világában kötelező tiszteletnek, udvariasságnak, jó nevelésnek.Nagydolog a hamisság világában az igazságot meggyökeresíteni, s ha csak egy lélekben is ez sikerült, meg van jutalmazva vele a szellem.

A szeretet egy végtelen hatalom, egy birodalom, amelyben minden léleknek akkora hatalma van, amennyit az illető a maga részére meghódított. Aki gazdagságra, hatalomra vagy dicsőségre vágyódik, annak itt végelláthatatlan alkalom nyílik ezeket megszerezni.

Szeretet nélkül nincs élet! Ha szeretet nem volna, még az anya sem szülné meg gyermekét, s ha meg is szülné, nem nevelné fel. Azért az Úr az anyai szeretetet, mint a szeretetnek egy szükséges mennyiségű fokozatát, külön mértékkel adta a természettörvény kezébe. Ebben a szeretetben még a legbűnösebb lélek is megszépül, és fenséges glóriával vonja be lelkét.Az anyai szeretet után jönnek a különböző többi szeretetek, amelyek mind, egy nagy egésznek részekre tört darabjai. Hatalmas vonzást fejt ki a duálszeretet is, ez már nagyobb szabadságban mozog, mert kevesebb benne az ösztöni lekötődöttség, ezért nagyobbak is benne az esélyek felfelé és lefelé, az emelkedés vagy a süllyedés felé is.Ezután jön a faji és az igazi felebaráti szeretet. Ha valaki ezekből már jól vizsgázott, akkor lehet beszélni az Isten iránti szeretetről. Mert Istent szeretni e szeretetek kifejlődése nélkül igazán nem lehet.

A földi tudomány éppen olyan, mint a földi hit , egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Az emberek csak hiszik, hogy ők tudósok és ebben a hitükben nagyon sokszor csalódnak, mert a tudomány itt semmit sem ér, ahol valódi mértékkel mérik az emberi erényeket.A födi hit és tudás csak az első bizonytalan , remegő kézzel festett vonása annak a nagy útnak, amely az ébredező emberi szellem előtt áll és amelynek a „jóra történő visszafejlődés” a neve. Ezen az úton nem mehet előre senki segítség nélkül, azaz kegyelem nélkül, de ebben hinni kell.



Krisztus egy mellékfülkét hagyott nyitva a bűnös emberiség részére, hogy a nagy fény meg ne félemlítse a bűnöst és össze ne essék, ha az erős világosságban meglátja saját lelkének rettentő torzalakját: ez a bűnbocsánat és megtérés fülkéje.Ha az ember lelkileg belenéz Krisztus által lehozott nagy és tiszta törvénytükörbe, össze kell roskadnia a rémítő látványtól, mert Krisztus törvénytükre hűen megmutatja az ember tökéletlenségét, gonoszságát. Ezért kellett az a mellékfülke. De ez nem cél, csak éppen kisegítő, menekülő ajtó, és az emberiség ebből a mellékfülkéből építette fel magának a nagy csalódást. A tükörbe nem akar senki sem belenézni, hanem a földi élet teljes kihasználása után a fülkébe akar jutni. De ez a fülke már túlzsúfolt és egyre kevesebb a hely azok részére, akik igazán megtérni óhajtanak, míg a valódi szabadságot biztosító mennyeknek országa üresen áll.

A kereszténység még nem Krisztus nyája, aki hisz még nem üdvözül, hanem csak az, aki megharcolja a harcot önmagával és győz.

Borzasztó fegyvere a gonosznak a meg nem értés, vagy félreértés, és ez a rettenetes nagyhatalom nem szűnt meg hadakozni ma sem. Nem szűnt meg a gúny, a tomboló őrület a keresztfa körül, mely mindenkorra szimbólumává lett az igazság sorsának a földön. Ezer meg ezer apróbb nagyobb keresztet ácsol a bűn, a meg nem értés. Ezer meg ezer ütést mér percről-percre, óráról-órára a tévelygés, a vakhit, a rosszakaratú rágalom és irigység az igazság arcára és vadul vigyorogva várja, hogy majd megmondja az igazság, ki ütötte meg és hányat ütött rá.Az ördögi eszmétől fűtött szellemi csőcselék, legyen az bár az út porában fetrengő koldus, vagy bíborba öltözködő hatalmas, vagy a tudomány büszke lovagja: mind az ő tévelygéseit, bűneit, hazugságait akarja az igazság köntösébe takarni: de előbb megöli az igazat. Meggyalázza, gúny tárgyává teszi, hogy a kicsiny fejlődő lelkek elforduljanak tőle és ez által az ő hazugságainak, félrevezető eszméinek akadálya ne legyen.Mindig ez volt a cél a gonosztól áthatott emberi lelkekben, kikben a gonosz eszme terjeszkedésének akarata, vágya él. Mindaddig, míg az ősbűnt, az ősellentétet az ember magában fel nem ismeri és ki nem írtja, elevenen tartja a lelkekben a szomorú emlékű nagypénteket.

A szellemi csőcselék csak akkor hatalmas, ha nagy tömeget alkot, akkor is csak úgy, ha egy eszme uralkodik felette, ha egy vágya, egy akarata van. Ez a hitvány fajzat nem pusztult ki, nem fogyott el és nem kisebbedett. Hatalmas parancsolója a sátán, erős hámba fogva uszítja hol ide, hol amoda, ahol a neki nem tetsző s az igazságtalanság ellen lázadó lélek bontogatja a szárnyát.Vigyázzatok, hogy bele ne tévedjetek a tömegbe, a tömegnek örökké éhes, elégedetlen forgatagába, mert azokon a testi vágyakon és törekvéseken, amelyek a tömegeket mozgatják, a sátán az úr!

Vajon hol kezdhetné meg az mentési munkáját az Úr, ha nem a bűnbocsánaton? És hol várhatna valami mennyei eredményt, ha Ő előbb nem adott volna kegyelmet e világnak? De Ő adott! Sokat, mindent, amit csak el kell fogadni, amiért csak a kezet kell kinyújtani. Adott bűnbocsánatot, örökéletet, békét, boldogságot, de mindezekért Ő is kér valamit: cserébe kéri az ember szívét, lelkét és mulandó életét.

De mit látunk? Az ember hisz és vágyódik az igazságra és mégis hamisan cselekszik. Vágyódik a békére, boldogságra, de sem békét sem boldogságot nem nyújt. Vágyódik az örök életre is, de mennyei ruhába öltözködni nem akar. Bűnbocsánatért esedez, felmentésért könyörög, de megtérni nem akar, mert a bűn útja kedves és édes neki: tehát nem értette meg az Urat. Az Úr hiába szólítja, rázza, ébresztgeti: nem érti meg Őt, mert nincs füle a hallásra. Percről-percre , életről-életre megismétlődik a golgotai jelenet, az igazság szellemének halálra ítélése, aki nem más, mint Krisztus.



Vajon meddig tart még ez a hosszú, borongós állapot? Meddig tart a kiválasztás? ..Isten hosszútűrésének végtelen fátyolába vész el a kérdés. A csőcseléknek, a vámszedőknek, a hóhéroknak, a Pilátusoknak, a hitetlen vigyorgóknak soká, nagyon soká: de a hívőknek az ideig-óráig tartó szomorú nagypéntek után hihetetlen nagy öröm, boldog ragyogó vasárnap virrad-----a feltámadás reggelén.Aki megérti, aki szereti az igazság szellemét, Krisztust, az elébe megy a feltámadásnak.

Az utolsó vacsorázás Vele örök emléknek hagyatott az Őt követő földi emberek számára, mert újszövetség ez Istennel, kinek áldozatot mutatott be az emberiség szabadulására. A kenyérben és borban az Ő szenvedésének és halálának emlékeiben a bűnbánó ember új törvényt, új utat talál, mert a kenyérben az Úr testének, a borban az Úr vérének emléke van, azaz az ő eszméjének az anyagra való hatása példázatban lett az emberek elé adva

Akik felveszik az úrvacsorát és e mellett megmaradnak vétkeikben, azok vétkeznek az Úr teste és vére ellen, mert nem becsülték meg az Úrnak testét: akik pedig nem veszik fel csak azért, hogy szabadalmuk legyen a bűnre, azoknak nem jár kegyelem, azok a természettörvények forgásával rotálhatnak csak, hiába mondják magukat keresztényeknek.Az utolsó vacsora az embereknek adatott, mert a szellem már nem veheti fel, csakis akkor, ha földi életében megbecsülte az Úr testét és vérét, azaz a kegyelemsugarat, ami az Ő általa adott magasabb törvény szerint az Istenhez fűzi a bűnbánó bűnöst. Azért éljetek az úrvacsorával, amikor csak lehet, de ne túl gyakran, mert megszokássá, földi ceremóniává válik.

A megváltó nem csodadolgokkal akarta ámulatba ejteni, az embereket, hanem tanítani akarta a lelkeket és gyógyítani a szenvedőket, mert úgyis sok kíváncsi, leskelődő ember követte, akiknek lelke csak a csodákra volt éhes, és nem a javulni vágyás, az istenkeresés volt a céljuk.A legtöbbet meghitt barátai előtt cselekedte, akik nem mesét hallgatni, hanem hitet meríteni mentek hozzá. Azért a spiritiszta körökben is adódik annyi meggyőződés, amennyi a hit megerősödésére szükséges, de abból színházat csinálni nem szabad: s aki csak bizonyos kikötött csodákban akar hinni, ritkán nyer hitet, hanem amire nem gondol az ember, ott és abban nyer meggyőződést.

A Szentháromság istensége igen sok szellem fantáziáját izgatja.„Az Atya és Én egy vagyunk” ezt Krisztus mondta, és ebben nincs okunk kételkedni. Mert, hogy Ő Istenben élt és Isten Őbenne ez valóság. De aki magát világosan Isten fiának mondja, az nem lehet egyszersmind az atyja önmagának.„Én elmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz”, tehát mindenki által világosan érthető, hogy egy közös teremtő Atyánk van, akit Ő általa ismertünk meg. De ő nem az, mindazonáltal Ő benne él, és az Ő szelleme immár az atya örökében van.Eddig is az Úr vezette, ezután is Ő vezeti a Benne bízókat.

Ti a föld törvényéhez, a látszat világához tartoztok, tehát a látszat szerint alakítjátok gondolataitokat, fogalmaitokat, míg a testben vagytok. Ez titeket is, másokat is megtéveszt, de amíg ti a jónak követésével kellemesen csalódtok sok dologban az átköltözésnél, addig azok, akik a látszatra építették feltevéseiket, keservesen csalódnak, mivel nem a valóságos jót, hanem csak a látszólagosat követték. A látszólagos jó lényegében rossz. De ha valaki alapjában a jónak, a tiszta igaznak szolgálatába szegődik, látszat szerint követhet el rosszat is, de ha nem rossz szándék indította erre, hanem valamely tévedés: akkor ezt még könnyen helyrehozhatja, ha az arra való készsége megvan, hiszen tévedni emberi dolog. Az ember nem tökéletes, tehát a nem tökéletes állapotú teremtménytől tévedésmentes életet nem lehet várni. Azért az ember meghal, hogy tévedéseinek súlya alól felmentessék. A halál mutatja meg azután a szellemnek, mi volt



jó, mi volt rossz, s mely úton kell tovább haladnia, hogy mindig tökéletesebb szellemi eredményekről számolhasson be.

Akit nem szólít, nem hív az Atya és nem vonzza ki e világból, az megmarad a mulandó állapot kárhozatában, akár itt a földi életben, akár a szellemi, homályos életben. Az nem figyel a jelenségekre, melyek körülötte végbemennek. Az nem látja a beborult eget maga felett, s nem látja a villámlásokat, a bárányok ösztönszerű összebújását a vihar előtt, csak siet a prédára, mert természete ragadozó. Nem fél az eljövendő vihartól, mert nem hisz benne. Esze, szíve tele van a mulandó élet javai után való vággyal. A reménység szivárvány hídja az ő lelkének járhatatlan, s mivel hinni nem tud, reménykedni sem akar : így az isteni szeretet részére semmivé válik, mert annak helyét elfoglalta az önzés.

Senki másban nincsen üdvösség ezen a földön, mint a mi Urunk Jézus Krisztusban. Mert minden más eszme az igaz isteni eszmének csak eltorzított másolata, melyet útközben eltorzítottak, megmásítottak. Azért oly borzalmas a vallások igazsága is : azért oly rettenetes a pokol, az elkárhozásnak a helye, mert az ember okoskodta ki. Azért folyt annyi igaz vér, azért kellett annyi áldozat, hogy a teljes igazság ragyoghasson, mert az ember sorsa emberek kezében van ezen a földön. Jóllehet, minden tévedés megbosszulja magát következményeiben, de hiába minden, mert a hitetlen és tévedő ember a következmények súlyát mindig az ártatlan nyakába dobta, csakhogy magát függetlenítse bűnétől.Az egy igaz Istent imádó zsidó gőgjében lenézte a pogányt, bár ő sokszor és sokban hibásabb volt, mint amaz, mert azt hitte, hogy a dogma, mely neki lelki keretet képezett, --- hogy pogány bűnökkel meg ne fertőztesse magát --- valami előnyöket biztosít számára. Voltak azonban már akkor is a dogmákból kiemelkedett szellemek, akiknek részére már magasabb, szellemibb törvény vált szükségessé. Ezt a szellemibb törvényt üldözik ma is a dogmákban élők.

Nem minden keresztény lélek van teljesen átitatva Isten szent Lelkétől, mert aki át van itatódva, az nem áll ellen Isten parancsának, mely az ellenség számára is megbocsátást és szeretetet hirdet, hanem felismeri Isten igazi lényét, a szeretetet.

Lehettek bár spiritiszták, vagy a keresztény vallás bármely felekezetéből valók, lehettek bár erényekben bővelkedők: míg nem halljátok, nem értitek, hogy a szeretet szava hangzik szívetek szentélyéből, mely békességre, szeretetre kiegyenlítődésre, megbocsátásra hív, szólít benneteket, hogy ebben munkálkodjatok. addig az Igazságnak nem terjesztői, hanem hóhérai lesztek. Bár képzelet szerint az igazságért cselekszetek.

Péter, aki megismerte a pogány századosban Isten kiválasztott edényét, örült, hogy megértette Isten szavát és segítségükre lehetett azoknak az érett lelkeknek, akikre keresztség nélkül a Szentlélek kitöltetett. Péter gazdagabb lett örömben, mert megtudta, hogy Istennek vannak választott szellemei, akik az utolsó idők nagy eszméinek befogadói és terjesztő munkásai lesznek minden nemzetségben és népben, minden rendű és rangú ember között.

Túlvilági állapotokról :

A halál nem borzasztó, csak a bűn, ami létrehozta. Elhagyni a bűnt annyi, mint végképpen megszabadulni a haláltól. Ha féltek a haláltól, inkább féljetek a bűntől, mert a halál csak okozat, míg a bűn maga az ok. Legyetek egymásnak szerető jó testvérei és a szenvedőknek is legyetek részvétteljes és



erős pártfogói, mert a szeretet oldja a bűnt, az szabadítja meg a lelkeket a pokol tüzétől, mely benne ég minden lélekben, aki a földön keresi az üdvöt. A harag, bosszú, irigység, kevélység, mások iránti szívtelenség, érzékiség, rágalom, az igaz úton el nem érhetőnek bármilyen kerülő úton való megszerzése, t. i. a lopás, ezek képezik a pokol szövőszékét : ezek kerítik be a lelket, és a háló csak a halál pillanatában nyílik meg, de nem azért hogy elengedje, hanem hogy lejjebb szállítsa a lelket a szenvedések helyére.

Sok szellem látja saját temetését, mert hiszen az élet nem szűnik meg a halál pillanatában: minden szellem annyit lát, amennyi az ő látókörén belül esik. Például ha földi életében valaki azokkal a gondolatokkal foglalkozik, hogy vajon milyen temetést rendeznek neki a hozzátartozói, akkor, mint szellem látja a temetés reflexképét azokon a lelkeken, akik ott jelen vannak. Esetleg az ismerősökre kíváncsi, vagy, hogy ki sajnálja és ki nem? Ezt mind láthatja.Sok szellem látja testét, mint élő a holtat, míg az az erő, mely őt a földhöz kötötte, teljesen át nem alakul. Leköti a szellemet még az is, ha nagyon siratják: ilyenkor az elhalt szelleme, mint közbeeső kapocs, hol ide, hol oda vonzatik, és sem a testétől, sem a fizikai világtól szabadulni nem bír. Ez szenvedő állapot.Az igaz hittel telt szeretet az Úr Jézus gondjaiba és pártfogásába ajánlja a szeretett távozót, mert senki, aki hisz, nem költözhetik el a földről úgy, hogy az Úr gondjaiba ne venné lelkét. Azért az ember ne zúgolódjék fájdalmában és ne rángassa vissza a megholtat földi hüvelyébe, hanem imával és reménységgel búcsúzzék a hívő. Az ilyen búcsúzás meghozza a viszontlátást.

Az élet befejezése hit nélkül borzalmas és ijesztő, és sokan ebben az állapotban jutnak át a halál tornácába, amelyen minden szellem átvonul, aki már a testét levetette. Itt nem szeret senki időzni, még a jobb szellemek közül valók sem. Azok, akik hit nélkül éltek, magukat mint valami sötét folyosóban képzelik, melyen segítség hiányában maguknak kell átvergődniük. De a hívők és Istent szeretők útja más. Ezekre a sötét folyosó helyett ragyogó nyitott kapu vár, amelyen egy sóhaj szállítja keresztül őket, A halál tompa érzéketlenségének itt híre sincs, itt élet van, gyors és lüktető élet , amelynek forgataga magával ragadja az érkezőt és szállítja a maga szférájába.

Ha fáj a földi embernek az életben őt érő csapás, testi szenvedés, betegség, nélkülözés, szegénység, bánat, csalódás és egyéb ilyen földi bajok, ha látja a vérző sebeket és hallja a jajokat, ne gondoljon vádlón Istenre, mert ez nem Isten akarata, ez a bűn következménye. Gondoljon az egyesek és az egész világ bűneire és megtalálja az igazságot. Ha fáj a szívünk a szenvedés láttára, gondoljunk arra, hogy Isten lelkének egy parányi sugara az, ami érez bennünk, mert Ő él bennünk, a szeretetben , abban a nagy érzésben, ami teremt, alkot és folyton csak boldogságot áraszt. Akiben a legnagyobb a szeretet, az van Istenhez legközelebb.

Azért bocsáttatnak meg az emberek vétkei, mert az emberi tudatlanságot kihasználja a sátáni tudatos rossz és elvégezteti a tudatlannal a maga gonosz munkáját. Amikor látja a szellem, hogy milyen magot vetett az örökkévalóság számára, De Isten tervbe vette a fejlődés és haladás lépcsőjének a testöltésnek törvényét.Így rengeteg szenvedésen keresztül kristályosodik ki az isteni szellem az emberváltozásoknak alávetett énjében, a lélekben. Így is meri meg a jót, az igaz jót, mint egyetlen hatalmas erőt, s mire a szellem befejezi fejlődését e földi világon, minden földi vonzás megszűnik, a félelem átváltozik és feltámad a halálból az életre, az igazi életre.De hány lélek marad tehetetlenül elnyúlva az út porában, kiket a halál ott talál útjuk kezdetén vagy közepén, messze a céltól. Hánynak kell távoznia a földi létből, mert természetes ideje ugyan lejárt, de szelleme elmaradt! Ezek a lelkek aprólékos gondjaiktól nehezen tudnak elszakadni, megszokták az életet a testben, és a testnélküliség terhesebbnek tűnik fel nekik, mint a bajokkal és betegségekkel



megrakott földi lét, és reszketnek sokan a vágytól, hogy a földiektől valami hírt halljanak. Mások apró vallásos formáktól várják javulásukat és ezer kéréssel fordulnak a földiekhez. Azért meg kell válogatnunk, hogy kit engedünk hozzátok.

Amíg él az ember fontos, mely formához ragaszkodik. A mulandóság formájához-e, vagy a tökéletes valósághoz. Ha ez utóbbihoz ragaszkodik, akkor apróbb –nagyobb megpróbáltatások által tapasztalatot nyer a valóság felismeréséhez, erőt és alkalmat, de ha elbukik, elveszti azt is ami lelkének java volt.

Második kötet 1931.

Tudás! Vajon tudhat-e az ember valamit anélkül, hogy a sátán szolgálatába ne állítaná azt?! Vajon nem használja-e ki a megtévesztés fejedelme az ember fejletlenségét, tökéletlenségét?! Vajon nem a sátán sugalmazza-e a félműveltet, az ismeretnek félútján megállót arra, hogy pénzért, hatalomért, kiváltságért odadobja a sátánnak a tudományt és vegyen rajta magának, az ő testének kényelmet, dicsőséget, elismerést, anyagi javakat és vele együtt gőgöt, hiúságot, testi előnyöket?! S amikor mindezzel betelt, vesz magának Istentől való eltávolodást, -- a legjobb tudástól való elszakadást?! Mert azt hiszi, hogy az ő tudásán kívül nincs más tudás, nincs más világosság, s magát Istennek képzelve, megszédül a testi életnek pillanatában és az Istennel való összeköttetést megszakítja, a Hozzá való ragaszkodást megszünteti, egyszerre csak úgy érzi, hogy inog, sőt eltűnik a talaj a lába alól és hullik lefelé, hullócsillag módjára.

Isten megadja a lehetőséget jónak és rossznak is, mert szükséges, hogy Isten esőt adjon úgy a jónak, mint a gonosznak földjére, hogy a konkoly is felnövekedhessék a gabonával együtt. Mert úgy a jónak, mint a rossznak meg kell érnie. Isten tehát megadja a lehetőséget úgy a jónak mint a rossznak, hogy egyéniségét kimutathassa, hogy minden meghozza a maga virágát és gyümölcsét, mert gyümölcséről ismerni meg a fát és a magjáról a gabonát.

A fejlődésből nem vonhatja ki magát senki. A rossznak jóvá, a jónak jobbá kell lennie. A fejlődés folyamán minden jónak meg kell tisztulnia és igazulnia, hogy megdicsőülhessen. Ezt Isten törvénye így kívánja. Amíg megmarad az ember tévedéseiben, addig a salak hozzá van tapadva. A bűnnek ezt a salakját Isten még nem veheti le az ember lelkéről, -- ez igazságtalanság volna. E tévelygésektől magatoknak kell megszabadulnotok és ez másképpen nem lehetséges, csak összeütközések által.

A javulásra hajlandó emberi léleknek mindig előremutat az útja a kibontakozás felé, mely kibontakozás pontról pontra, részről-részre engesztelődésképen jön csak létre. Nem máról-holnapra, nem egyik percről a másikra, mint ahogyan azt az emberek gondolják, hanem csak lassan, fokról-fokra. Mert hiszen a lélek minden részének tisztává, tökéletessé kell lennie, hogy helyet foglalhasson Isten Családjában, a tökéletesek országában.

Minden lélekhez más és más úton szól a kegyelem Istene. Nincs két lélek, aki egyformán ébredt volna fel, nincs két út, mely teljesen megegyezne, s így minden léleknek külön-külön kell utat törnie magának a sötétségen és tudatlanságon át. Istennek minden lélekhez külön szava van.

Szükséges, hogy a Szentlélek besugárzása által az embernek rossz, hibássá lett természetet fokról-fokra megszépüljön, fokról-fokra átváltozzék, újjáteremtődjék. Mert a régi ember a régi természetében nem állhat meg az ígéret szerint való találkozásnál Isten előtt. A régi ember, a föld embere a halálé, a kárhozaté, csak az új ember, aki Krisztusban újjászületett, aki átment tűzkeresztségen, akit átsugárzott a pünkösdi láng: állhat meg az Úr előtt. Mert ő már nem az aki él, hanem él benne a feltámadott Krisztus,



aki benne és általa munkálkodik, végrehajtja az ő tervét : teremti, alakítja a földet, tisztítja a megromlott természetet és igazzá teszi a hazuggá vált megromlott életet.

Ti mindnyájan az utolsó időknek összeszedett kalászai vagytok, akik elmaradtak azokból a kévékből, melyeket az Úr a menny angyalaival hosszú időkön át összegyűjtetett és elvitetett a menny szérűjébe. Ti elmaradtatok, mert engedetlenek voltatok s ezért mindeddig nem láthattátok meg a fény országát. Nem hallottátok meg a mennyei szót, amikor az angyal szólt hozzátok.. Ti nem kerestétek az igaz utat, mert úgy éreztétek és úgy láttátok, hogy jó az úgy ahogyan ti cselekszetek. És elmaradtatok azokból a csoportokból, mely csoportok már beérkeztek. Ti itt maradtatok az utolsó időkre és az Úr munkásai , akik most végzik az utolsó gereblyevonásokat a földön, titeket is összeszednek a kévékbe, csoportokba gyűjtenek, hogy ti is olyan lelkek közé állhassatok be, akik már előbb meghallották az Úr hívó szavát, otthagyták tévelygéseiket és magukat az Úrra bízták.A jelenlegi pünkösd szava, a jelenlegi szélvész, ami megremegteti a világot, titeket is szólít most ebben a szóban: szellemtan.

Az élet, melyet a földön éltek, a valóságos életnek csak árnyképe, csak másolata. Álom ez csupán, melyből fel kell ébrednetek, bármilyen boldogoknak vagy boldogtalanoknak érezzétek is magatokat. Ha majd az álom véget ér és a ti lelketek a csalódásba hull vissza, akkor látjátok csak meg mennyire nem volt érdemes a tévedések világában egy pillanatig is olyan igazsághoz ragaszkodnotok, mely utóbb mégis csak fájdalommal és csalódással fizetett.Keressetek olyan igazságot, mely ennek a világnak, földnek és testnek nem kedvez, azonban kedvez a léleknek. A cél mindenkor az a hatalmas nagy törvény: a szeretet törvénye.

Egyetlen legszükségesebb dolog van: megérteni Krisztust: betölteni Krisztus törvényét. Cselekedni azt, amit Ő kíván az embertől: hogy szeretetet adjon és szeretetet ébresszen maga körül a lélek.Nincs más igazság ezen kívül, mely az ember lelkét előbbre vinné a fejlődésben. Hiába emlegetitek a pogány „karmát”, a jóvátételt, a visszafizetést: nem használ semmit. Nem tudtok semmit jóvátenni, nem tudtok semmit helyrehozni, csak ha Krisztus szellemébe beleélitek magatokat, az Ő akaratát cselekszitek, csak ő általa tehettek valamit jóvá a földön. Krisztus lelkének kell a ti életetekben visszatükröződnie, hogy a világ lássa meg bennetek Krisztust: akkor cselekedtetek valamit. Mert a ti akaratotokból a ti igazságaitokból nem tehettek semmit jóvá.Amikor az Úr benneteket munkára szólít, ne a nagyot keressétek, ahol magatokról megfeledkezve mindig csak a külsőn, a láthatón dolgozhattok: dolgozzatok ti csak magatokon és igyekezzetek arra a tökéletességre, amelyet el mell érnetek, mert amíg magatokon a munkát el nem végzitek, semmiképpen nem válhattok alkalmassá arra, hogy másokon munkálkodjatok.

Akik haragosak és a maguk, igazát keresik, saját meggyőződésükből nem képesek engedni, a maguk igazságát akarják másokon viszontlátni azt türelmetlenül másokra kényszeríteni: azokat még nem Isten Lelke irányítja.A ti igazságaitoknak ne keressetek erőszakos érvényesülést. Hagyjátok Isten lelkét munkálkodni.

Mindenkinek szüksége van alázatosságra, sokszorosan nagyobb szükségük van azoknak, akiknek az Úr mintegy megpecsételésül azokat a képességeket adta, amelyeket ti így neveztek Szentlélek ajándéka. Akiket tehát munkálkodásra hívott el az Úr, úgy munkálkodjanak, úgy végezzék a feladatot, mint akik tudják és érzik, hogy az ő képességeikre lelki természetük folytán alkalmasak. Az Úrnak ezek az elhívatottai legyenek nagyon óvatosak a cselekedeteikben, mert rajtuk sokkal hamarább látszik meg minden olyan folt, mely az isteni törvénnyel, az igazsággal és szeretettel ellenkezik. Azok pedig, akik még nem érzik magukban az isteni ajándéknak nagyobb fokú kitöltését, akik még csak kicsiny fokban bírják azt, legyenek segítői, megkönnyítői az isteni Lélek kiáradásának. Ne vessenek annak gátat! N



nehezítsék meg az igazság szétáradását apró, emberies kicsinységeikkel, mert tudnivaló, hogy akik a Szentlélek ellen vétkeznek, nagyon, de nagyon vétkeznek, mert a Szentlélek ellen való bűn sem itt, sem a másvilágon nem bocsáttatik meg. Az ilyen lelkek eleve elzárják maguktól a lehetőséget, hogy reájuk is kiáradhasson a Szentlélek ajándéka.Azért mindenki tartsa tiszteletben és szeretetben a Szentlélek ajándékát s tekintse Isten ajándékának azt a képességet, mellyel azért ajándékozza meg a földön élő embereket, hogy higgyenek, és adjon érte hálát, hogy vannak az Úrnak olyan kiválasztott lelkei, akiken keresztül azokhoz is szólhat, akik még nincsenek olyan állapotban, hogy rajtuk közvetlenül keresztülhatolhasson a mennyei hang.

Amit mindnyájan megtehettek az, hogy mindenki vizsgálja meg önmagát és igyekezzék igazzá lenni. Ne keresse, ne kutassa mások tévedéseit, mert azokért nem ő felelős, de igenis felelős a saját lelkéért, saját lelkének természetéért. Mert akinek a lelkében ott él még a hiúság, a dicsőség s uralkodás vágya, a makacsság, önzés és testiség, annak még sok eltakarítani valója van. De nem lehetnek igaz eszközei az Úrnak azok sem, akik mindenféle tisztátalan dologban hisznek, és azoknak előretörését megkönnyítik. Az ilyenek semmiképpen sem lehetnek igaz szóvivői az Úrnak, mert amennyi jót az igaz vihet a lélekbe, ugyanannyi jogot a gonosz is formálhat hozzá… S ugyanakkor, amikor az igazság felébreszti a lélek természetét, felébred benne az igaztalan is és összevegyül az igaz a hamissal s így tisztátalan eszközzé válik, még ha a legjobbat akarja is.

Siessetek tehát testvéreim! Készítsétek elé lelteket minden nap és minden órában, hogy a pünkösdi tűz, a Szentlélek szava, ereje áthassa lelketeket, hogy megérthessétek az Úr szavát, hogy az irányíthasson benneteket, hogy életeteknek minden idejében készen legyetek arra, amit az Úr veletek akar. Így akkor, ha már megértettétek Őt, meglátjátok, hogy nincs törvény, nincs hatalom, ami titeket itt a szenvedések világában lekötözhetne, mert az Úrnál van a szabadítás és erő, és Ő a Szentlélek igazságával szabaddá tesz titeket a bűntől és a bűnhődéstől. Nem szükséges jóvátenni, nem szükséges a karma törvényét pontról-pontra betölteni, mert az Ő törvénye: a szeretet.

Ne időzzetek tehát a nehéz karma törvényében, hanem inkább siessetek, és ne késlekedjetek a bocsánatadással, hogy ti is bocsánatot nyerhessetek. Legyetek készen az elnézéssel is, hogy ti is elnézést nyerhessetek. Legyetek türelmesek és engedelmesek, egyszerűek és szerények, hogy ezekről az erényekről megismerjen titeket az Úr.

Mindenki, aki valamely igazságról tudott, mert azzal érintkezésbe került, ráemlékszik arra nemcsak földi, hanem szellemi életében is. Annál inkább ráemlékeznek azokra a szellemi igazságokra, amelyekről földi életükben hallottak az emberek. Egy pillanat alatt világosság támad az értelemben és előáll az emlékezés, hogy örömöt vagy bánatot okozzon. Így lesztek ti is mindnyájan. Mert ha én csak azért beszélnék, hogy annak hatását a ti földi életetekben lássam, igazán szegényes kilátásaim lennének és mindazoknak ugyancsak szomorú lenne a reménységük, akik valamely jó cselekedetben szorgoskodnak a földön.

Ha mi szellemek csak erre a földre és csak a földi életre építenénk a mi faradozásainkat bizony nevetséges balgaságot cselekednénk, mert minduntalan látnunk kell, mint omlik össze, mint a kártyavár a mi legszebb építkezésünk is. Látnunk kell, mint hervadnak el, mint zsugorodnak össze a legnagyobb lelkesedések és törekvések, és mint fulladnak bele a testiség mindennapi harcába azok az eszmék, amelyek hivatva lennének a lelkeket felemelni. Nem! Ha így volna, nem találnánk érdemesnek a munkát a földi emberek érdekében. Azonban mi nemcsak a rosszat látjuk, hanem a jót is, mert azt is látjuk, hogy az ember magasabb énje, mint ragadja magához azokat az értékeket, melyeket itt a földön nyer, hogy azokkal a maga harcát megharcolhassa a saját világában, abban a titkos énben, ahonnan az irányítás jön a külső világba.



Összeállította: Reiszki Béla

HALÁLKÖZELI ÉLMÉNY - egy kicsit másképp!

Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe. Mivel kíváncsi volt, hogyan működik az univerzum, feltárultak előtte a létezés távoli mélységei; sőt még ezen is



túlra, az ősrobbanás mögötti semmi ürességébe is eljutott. Tapasztalata során sokat tanult a reinkarnációról is.

Halálközeli élményéből tudományos felfedezéseket is vissza tudott hozni. Mellen-Thomas Benedict azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami - többek között - nagy sebességű gyógyulást eredményez. Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban.

Halálközeli élményének leírása megtalálható Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című művében. A következő idézet részleteket tartalmaz a könyvből.

1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk. Minden embert ráknak tekintettem, és pontosan ezt is kaptam. Ez ölt meg engem. Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz. Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi.

Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet. Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. Akkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt adott arra, hogy van valami a túlvilágon.

Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt - színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát. Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.

Körülbelül tizennyolc hónapig tartott. Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a



tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.

Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az. Ez az a nap, amikor meghalok. Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni. A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem az ágyban maradt.

Sötétség vett körül. A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.

Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.

Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: "Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek."

Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.

Megkérdeztem a fényt: "Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában."

Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk. A fény válaszolt. A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.

Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Felsőbb Szelfünk mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Szelfünknek nevezünk, nem más, mint egy mátrix. Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb



Szelfje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Szelf lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.

Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Szelf mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Szelf egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai.

Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam. Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Szelf mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Szelf összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.

Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.

Így szóltam: "Készen állok, vigyél!"

A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott: az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.

Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.

Így szóltam: "Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!"

Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.

Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.

"Hogyan lehetséges ez?" - kérdeztem.

Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű



dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.

Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: "Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?"

Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: "Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad."

Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második eljövetel.

Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:

"Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Szelf, szeretem az életemet!"

Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.

Így felelt a fény: "Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!"

Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam! Eksztázisba estem.

Ezután így szólt a fény: "Van egy vágyad." Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő. "Igen!" - suttogtam.

Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!

Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt.



Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis - az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan - az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!

Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem. Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!

Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.

Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.

Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen. Az ürességben voltam. A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt. Átléptem az idő kezdetén - az első szón - az első vibráción. A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.

Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt. Jó kis tudattágító gondolat, nem? A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat.

Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat. A modern tudomány ősrobbanásnak



nevezte el. Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyaráni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.

Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van! Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.

Hogy hol van az üresség? Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg. Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak nevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció. A bibliai "vagyok" után valójában kérdőjel dukál."Vagyok? Mi vagyok?"

A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Szelfjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Szelfjét, a nagy "vagyok"-ot. Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos a Szelffel, szó szerint; a te Szelfeddel, az én Szelfemmel. Minden a nagyszerű Szelf. Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.

Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat - vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük. Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalnivaló van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is



megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.

Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott. Isten itt van. Erről szól ez az egész. Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent... Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van - hát így állunk. És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.

Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.

Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át. Micsoda utazás volt! Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.

Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobannásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden szub-atom, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik. Élő anyag a fény. Minden fényből áll, még a kövek is. Tehát minden élő, eleven. Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.

Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Szelf-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.

Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van. De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.

Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer generál. Hihetetlen fényshow! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk - az összes égitesthez hasonlóan - egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az



univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra. A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.

Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem - amit újabb lágy morajlás követett.

Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy

ilyen csodálkozó gyermeknek.

"És most?" - tűnődtem.

A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.

Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt. Választ kaptam az összes kérdésemre. Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.

És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Szelfjét kutatja az Élet végtelen Táncában. Egyediséged gyarapítja az egész életet.

Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba. Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.

"Rendben" volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.

Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:



"Hogyan működik ez? Hogyan működik az?" Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.

A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk. Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom. Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk... a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian - függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem - áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.

Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza. Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. Másfél órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok; a halál összes jele megvolt - már merevedésnek is indult a testem. Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.

Nem halálközeli élmény volt ez. Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át. Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.

Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kiszúsztam ebből a világból, és azt érdezgettem: "Élek?" Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.

Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról.

Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam. Korábban nagyon könnyen ítélkeztem. Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.

Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek



rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: "Nos, most nincs itt semmi."

Mire én: "Akkor csoda történt, nem?"

Mire ő: "Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás."

Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.

Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.

A Föld központja a nagyszerű energiaátalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket. Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.

Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, Németországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége. A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk. Így kutatja az Istenség Isten Szelfjét - rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni a Szelfedet, és Istent fogod megtalálni abban a Szelfben, mert az az egyetlen Szelf.

Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz. Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad. Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is. Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem "ott" van. Isten itt van. Ne "ott kint" keresd Istent. Itt keresd Istent. A Szelfedet kutasd. Kezdd el a



legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél... a Szelfeddel. Mindent szeretni fogsz belőle.

Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt. Nem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt. De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De - úgy tűnt, egy örökkévalóság után - elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől. Hát ez a pokol valójában.

Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.

Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: "A halál angyala vagy?"

Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Szelf mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.

Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy... Isten. Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: millisecundumokig és nanosecundumokig maradnak fenn. Csak most kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.

Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk keresztül tágítja ki önmagát.

Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy "drótozva".

A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk



ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.

Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:

"Mi köze volt ehhez az anyukádnak?"

Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.

A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: "Mi a mennyország?"

Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.

Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit. Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a "stadionban" vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: "Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?" És az Istenség - nagy szeretettel - így válaszolt: "Törődöm is én vele!" Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel. Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: "Nem számít, milyen vallású vagy."

Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe. Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.

Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré. Amikor az Istenség azt mondta: "Törődöm is én vele!",



azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos. A Végső Istenség nem törődik vele, hogy protestáns vagy-e vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk. Élni és élni hagyni - ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.

Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: "Már nincs szükségünk erre többé."

Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, "lélekméretűek" ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!

Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.

A Föld önmaga megszelÍdítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.

Mi történik, amikor álmodunk? Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk. De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.



Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani. Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.

Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él.

Pszichológia és spiritualitás: két külön út? A pszichológia és a spiritualitás képviselői között sok esetben éles ellentét alakul ki: az egyik oldalon a fősodrású pszichológia képviselői állnak, akik a tudatossággal, a spirituális élményekkel kapcsolatos ismereteket figyelmen kívül hagyják, és elutasítanak mindent, ami tudományosan nem mérhető. A másik oldalt a spirituális hagyományok képviselik azzal a nézetükkel, hogy a psziché csak illúzió, és a pszichológiai munka nem több, mint a hamis én megerősítésére tett gyenge próbálkozás. A két véglet között számos megközelítés foglal helyet, amelyek a személyes és az énen túli élményeket is figyelembe veszik, elfogadva, hogy egyes élmények empirikus módon bizonyíthatóak, és olyanok is vannak, amelyek rendkívül misztikusak, de attól még valódi élmények. Sok pszichoterapeuta és páciense számára rejtve maradnak a spirituális bölcseletek jótékony hatásai, miközben a nyugati spirituális tanítók és követőik súlyos hibát követnek el a pszichológiai ismeretek elutasításával, ahelyett, hogy megfelelő és hatékonyan alkalmazható készségeket fejlesztenének ki. Végtére is a pszichológiának és a spiritualitásnak nem kellene egymástól elhatárolódnia; de hasznos különbséget tenni köztük, hogy megérthessük, melyiknek mi a szerepe a másik szempontjából. Így fölfedezhetjük, hogyan egészíti ki és támogatja egymást ez a két megközelítés, lehetővé téve az ember megértésének egy olyan komplex módját, amelyre önmagában egyik sem lenne képes. A spirituális megértés egy magasabb intelligencia, erő, hatalom közvetlen megtapasztalásából fakad, amit egyesek nondualitásnak, mások Istennek vagy Allahnak neveznek.

A spirituális módszerek hozzásegítenek a magasabb tudatosság megtapasztalásához és kitartó gyakorlással könnyebben érzékelhetővé válnak a létezés magasabb síkjai; a pszichológiai munka pedig lehetővé teszi a személyiségünket alkotó komplex rendszer megismerését és helyrehozását. Ezek hiányában a berögzült viselkedésmódjaink és sérüléseink gátolhatják a fejlődésünket és akadályozhatják a spirituális valóság észlelését. 1994-ben egy évet Indiában tanultam, ezalatt egy európai embertől – nevezzük őt most Hansnak – béreltem szobát. Gyerekként a II. világháború alatt Hans több évet egy japán koncentrációs táborban töltött, ahol hatalmas traumát szenvedett el a kínzásoktól és a családjától való elszakítottság miatt. Fiatal felnőttként Indiába ment, és amikor találkoztam vele, már több mint ötven éve ott élt. Szellemi



képességeit tekintve Hans egy zseni volt, kiemelkedő intelligenciájával a hindu vallás komoly tudósává vált. Elszánt gyakorlóként betartotta a megterhelő és önmegtartóztatást követelő spirituális előírásokat, és többször is része volt misztikus élményekben. Amikor az élete vége felé találkoztam vele, mély bánat sújtotta azért, mert nem sikerült beteljesítenie a spirituális törekvéseit, és a ki nem mondott érzése miatt, hogy Isten becsapta őt: ő mindenét odaadta a spirituális út követéséért, mégsem érte el vele céljait. Kívülről nézve, az őt jól ismerők számára gyorsan világossá vált, hogy képtelen volt szembenézni a gyerekkorában elszenvedett traumákkal, és feldolgozni azokat. A spirituális gyakorlatok és a szigorú önmegtartozás által folyamatosan próbálta elfojtani a fájdalmát, ami miatt egyre nárcisztikusabbá vált. Mialatt másokat elkápráztatott az ezoterikus rituáléival, a hindu mitológiáról és a védikus szertartásokról való óriási tudásával, én legszívesebben az ölembe vettem volna, hogy a benne lévő gyermek addig sírhasson, míg a könnyeinek tengere ledönti a szívét a szeretettől elzáró falakat. Fontos megérteni, hogy a lelki elakadásaink útjába állhatnak a spirituális élményeknek és megértéseknek. A gyermekkori traumák és a becsapottság érzése, amelyet mindannyian megtapasztaltunk különböző mértékben, okozhatja azt, hogy képtelenek leszünk megbízni Istenben, és így nem tudjuk magunkat teljesen átadni az ismeretlennek. Már kora gyerekkorunkban megtanulhatjuk, hogy a világ egy veszélyes hely, és ha van is Isten, nem képes megvédeni minket. A gyermekkori elhagyatottság később megnehezíti a meditáció által kínált tágasság megtapasztalását, mert nehéz megkülönböztethetni a meditációban átélhető nonduális állapotot a hiányérzettől és a pszichológiai értelemben vett belső ürességtől. A gyermekkori autoritásszemélyekben, tanárokban, vallási vezetőkben való csalódások is megnehezítik a későbbi spirituális tanításokba, tanítókba vagy akár saját magunkba vetett bizalom kialakulását. A múlthoz kötődő feldolgozatlan érzelmek mélyen meghatározzák a spirituális nézetekhez, gyakorlatokhoz, élményekhez fűződő viszonyunkat. Másrészről a pszichológiai folyamatainkban is elmerülhetünk annyira, hogy az már egy nárcissztikus köldöknézéssé válik, így egy olyan zsákutcába jutunk, amely sem a spirituális gyakorlatok által elérhető együttérzéshez és bölcsességhez, sem a másokért való felelősségvállalás képességéhez nem vezet el bennünket. A fősodrású pszichológiai iskolák közül jó néhány nem vesz tudomást az egyébként szélesebb perspektívát nyújtó spirituális ismeretekről. A spirituális élményeket egyszerű neurotikus fantáziáknak, infantilis regressziónak, idealizált projekcióknak tekintik. Például egyszer egy, a harmincas éveiben járó pszichológussal beszéltem, aki éppen egy krízist élt át a spirituális életét illetően, mert a terapeutája meggyőzte arról, hogy a spirituális mesterével való kapcsolata nem több, mint egy kielégítetlen gyerekkori szükségleteken alapuló romantikus projekció, amely az apjáról való leválási folyamat elakadását jelzi. Meg vagyok arról győződve, hogy a legtöbb botránynak és a gyakorlók kiábrándultságának hátterében az áll, hogy egyes tanítók pszichológiai értelemben vakok bizonyos területekre, és azt hiszik, hogy a szellemi nagyságuk majd megoldja a lelki sérüléseiket is. Pedig nem. Nem gyengeség, hanem bátorság az, ha szembe merünk nézni azokkal a dolgokkal, amiket legszívesebben meg sem látnánk – így megszabadítjuk magunkat azoktól a terhektől, amelyek eltakarnák előlünk saját teljességünket.



Szerző: Mariana Caplan Forrás: Huffington Post http://integralonismeret.hu/pszichologia-es-spiritualitas-ket-kulon-ut

Ajánlott havi web. lapok.

Világokon át. Régen az m2-n ment ez az ismeretterjesztő sorozat, nagyon jó kis elmélyülős, filozofálgatós témákkal. A minőség nem a legjobb, de nem is az a lényeg. 12 részből áll:

1) Az anyag: káprázat, vagy valóság? 2) Polaritás: a kétarcú valóság 3) Őselemek, őstörvények: a mindenség pillérei


http://integralonismeret.hu/pszichologia-es-spiritualitas-ket-kulon-ut


4) Tér, idő, tudat: dimenziók hálója 5) Az élet lehelete: céllal, céltalanul? 6) Az érző élet 7) A tudatos élet 8) Vágyaink világa: kísértések örvényében 9) Elménk birodalma: tudat, módosult tudat 10) Művészetek üzenete: az ihlettől a manifesztációig 11) Sorsunk kódjai: szabadság, vagy determináció? 12) Az Ég akarata: asztrológia, Ji king, Tarot

Néhány név, akik megszólalnak benne: Müller Péter, Popper Péter, Szepes Mária, Czeizel Endre, Mireisz László stb.

Az első rész (a többit úgyis megtaláljátok):http://www.youtube.com/watch?v=nwcietSuQvk

Jill Bolte Taylor, the Singing Scientist - Megvilágosodott Agykutató [magyar felirattal]http://www.youtube.com/watch?v=nCpkJIS9Dxc&feature=youtu.be

Müller Péter és Popper Péter együtt a Lucifer c .műsorban (TV2 2003)https://www.youtube.com/watch?v=HZ-gmY7nTgI

Lopakodó ufó a felhő mögül lebukotthttp://hir.ma/ufo-hirek-2/lopakodo-ufo-a-felho-mogul-lebukott/84327

Más világ (Teljes film)http://www.youtube.com/watch?v=-17T3kMjUmw

Sirius:Documentary FullMoviehttp://www.youtube.com/watch?v=xximqJD8uWgMagyar felirat beállitható

Earthlings - 2005 [Terráqueos]- [Multi subtitles] Erős idegzetüeknek!https://www.youtube.com/watch?v=tP_umtzMX_M&feature=youtube_gdata_player

Túlélni a fejlődést (teljes film)

Az egyrészt fenséges, másrészt életveszélyes emberi haladás történetét mutatja be filmünk. Rámutatunk arra a halálos kockázatra, amit egy XXI. századi szoftver - szakértelmünk - futtatása jelent egy ősi hardveren - főemlősagyunkon -, amelynek ötvenezer éve nem jelent meg frissített verziója. A gazdag képanyag és a magukkal ragadó hangfelvételek segítségével utazásra indulunk, hogy elmélkedjünk fejlődésünkről a barlanglakó életmódtól a világűr felfedezéséig. Ronald Wright A fejlődés rövid története című sikerkönyvében, mely filmünk alapjául szolgált, bemutatja, hogyan pusztítja el újra és újra a civilizációkat "a fejlődés csapdája" - azzal, hogy a technológiákat az igények azonnali kielégítésére használja fel, és ezt a


https://www.youtube.com/watch?v=tP_umtzMX_M&feature=youtube_gdata_player

http://www.youtube.com/watch?v=xximqJD8uWg

http://www.youtube.com/watch?v=-17T3kMjUmw

http://hir.ma/ufo-hirek-2/lopakodo-ufo-a-felho-mogul-lebukott/84327

https://www.youtube.com/watch?v=HZ-gmY7nTgI

http://www.youtube.com/watch?v=nCpkJIS9Dxc&feature=youtu.be

http://www.youtube.com/watch?v=nwcietSuQvk


jövővel fizetteti meg. Egy-egy közbevetett történettel - például egy kínai autósklubról; egy Wall Street-i bennfentesről, aki leleplezi a természeti környezettel szemben ragadozóként viselkedő fékezhetetlen pénzügyi elitet; vagy a felperzselt Amazonas-vidéket védő ökozsarukról - a film kemény bizonyítékokat tár elénk. A múltban megtehettük, hogy elhasználtuk egy régió forrásait, majd továbbálltunk. De ha napjaink globális civilizációja a túlfogyasztás miatt összeomlik, akkor ennyi volt. Nincs tartalék bolygónk.

http://www.youtube.com/watch?v=Tt-y-KM9eYg

A Blue Beam projekthttps://www.youtube.com/watch?v=MCYvW1QZMCg

Valami nem stimmel az evolúcióvalhttp://www.youtube.com/watch?v=33T4-Zgs_dg

Inuaki A bennem élő reptiliánhttp://www.youtube.com/watch?v=EbI2x0fGF10

Eszkimók a póluseltolódásrólhttp://www.youtube.com/watch?v=DIBdVn8kZc8

Teljes Film!Earth.from.Space.2012.HUN.http://www.youtube.com/watch?v=t64dRsiCvxE

Erdély úti beszámolóhttp://data.hu/get/6521523/Erdely_utibeszamolo_2006_.zip

A Biblia különös üzenetei..http://ervinkery.blogspot.hu/2013/05/tudat-kereszteny-hagyomanyban.html

"Halálos ágyán" beszél az egykori CIA vezető az USA-ban őrzött idegenekről (magyar felirat)http://www.youtube.com/watch?v=HGd4i0T84vM&feature=player_embedded#!

Szellemtani humor.

A földalattin egy pap mellett talált szabad helyet a sörtől bűzlő részeg. Nyakkendője félrecsúszva lógott, arcát rúzsfoltok éktelenítették, esőkabátja szakadt zsebéből pedig egy félig üres gines üveg kandikált ki. Elővett egy gyűrött újságot, és olvasni kezdett. Néhány perc elteltével odafordult a tisztelendőhöz: – Mondja, atyám, mi okozza a köszvényt?


http://www.youtube.com/watch?v=HGd4i0T84vM&feature=player_embedded#

http://ervinkery.blogspot.hu/2013/05/tudat-kereszteny-hagyomanyban.html

http://data.hu/get/6521523/Erdely_utibeszamolo_2006_.zip

http://www.youtube.com/watch?v=t64dRsiCvxE

http://www.youtube.com/watch?v=DIBdVn8kZc8

http://www.youtube.com/watch?v=EbI2x0fGF10

http://www.youtube.com/watch?v=33T4-Zgs_dg

https://www.youtube.com/watch?v=MCYvW1QZMCg

http://www.youtube.com/watch?v=Tt-y-KM9eYg


A pap alig leplezett undorral válaszolt: – Hát, fiam, a mértéktelen és buja életmód, az olcsó nők társasága, a túlzott szeszfogyasztás, embertársaink megvetése, nem utolsósorban pedig a rendszeres fürdőzés elhanyagolása. A részeg dörmögött egyet: – Hát, átkozott leszek! – azzal visszatért az újság lapozásához. A pap egy kissé elmélázott saját szavain, aztán engesztelően megbökte a részeget: – Elnézést, uram, talán túl érdesre sikeredett mondókám. Árulja már el, mióta kínozza a köszvény? A részeg rácsodálkozott: – Nekem semmi bajom. Az újságban olvastam, hogy köszvény gyötri a pápát...

Egy tudós tíz évet töltött annak kutatásával, hogy a vizet hogyan lehetne átalakítani petróleummá. Meg volt győződve róla, hogy csak egy elemre van szükség, ami előidézi a kívánt reakciót. Ám akárhogyan próbálkozott, nem tudta megragadni a formula lényegét. Egyszer csak tudomására jutott, hogy fent, Tibet hegyeiben egy "mindentudó" hírében álló láma él, aki így - a kutató reményei szerint - a keresett formulát is ismeri. Hogy eredményesen járjon, három feltételt kellett teljesítenie. Teljesen egyedül kellett odautaznia, és az út veszélyes volt. Gyalog kellett mennie, és az út meredek volt. És ha el is jutott a láma színe elé, akkor is csak egyetlen egy kérdést kérdezhetett tőle. Több hónapig küszködött, mire nehézségek és veszélyek közepette az első két feltételt sikeresen teljesítette. Hanem amikor a láma elé vezették, képzelhetik mennyire meglepődött, hogy elképzelésével ellentétben nem egy ráncos, szakállas embert látott ott, hanem egy vonzó fiatal hölgyet, akinek szegsége minden képzeletet felülmúlt. A láma kedvesen rámosolygott, és mennyei hangon így szólt hozzá: - Gratulálok, utazó! Eljutottál hegyi erődünkbe. Nahát, mit szeretnél tudni? A tudós meglepődve hallotta a saját hangját: - Drága hölgyem, megtudhatnám, hogy férjnél van-e már?






Documents

SBK Hírlevél 100