Örökség 14. évf. 1. sz. (2010.) - EPAepa.oszk.hu/02100/02163/00034/pdf/EPA02163_orokseg_1001.pdf · lítótér a helyszíne a Magyarok a Bauhausban cím ... beavatása során

E számunk szerzõi:

BUGÁR MÉSZÁROS KÁROLY építész, ig.KÖH, Magyar Építészeti Múzeum

CSATÁRI BÁLINT geográfus, MTA RKK

Alföldi Tudományos Intézet, Kecskemét

FUKKER VALÉRIA

KÖH, Műtárgyfelügyeleti Iroda

GURZÓ K. ENIKÕ újságíró, muzeológus,Temesvár

HADIK ANDRÁS művészettörténész,Magyar Építészeti Múzeum

HONT ANGÉLA kulturális szervező,Hagyományok Háza

LÁSZLÓ CSABA régész, ig., KÖH, MKDK

NAGY LEVENTE dr., régész, KÖH

NAGY ZOLTÁN újságíró,KÖH, ÖRÖKSÉG

RÓNA KATALIN újságíró,KÖH, sajtófőnök

SZABÓ TEKLA művészettörténészTAMÁSKA MÁTÉ szociológus, műemlékiszakértő, MTA

TORMA ÁGNES művészettörténészVÁRALLYAY RÉKA művészettörténész,KÖH, Sepsiszentgyörgy

ÖRÖKSÉGA Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

tájékoztatója – ISSN 1786-7894

Felelõs kiadó: dr. Mezõs Tamás elnök.

Szerkesztõbizottság: Bognár Gábor,

Bugár-Mészáros Károly, Deák Ildikó,

dr. Deme Péter (elnök),

Farbakyné Deklava Lilla, Lázár Gabriella,

Nagy Gábor, dr. Nagy Levente,

Özvegy Györgyi, Róna Katalin,

Szűcs József, Turok Margit.

Alapító-fõszerkesztõ: Nagy Zoltán

A szerkesztõség címe:1014 Budapest, Szentháromság tér 6.

Telefon: 224-5281, fax: 224-5282,

e-mail: [email protected]

Laptervezõ: Lelkes Design Bt.,

e-mail: [email protected]

Nyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft.

Telefon: 455-5050

[ Jegyzet

2 ÖRÖKSÉG Mûemlék Régészet Mûtárgy

Tisztelt Olvasó!

(Majdnem pontosan) ezzel a megszólítással már a harmadik alkalommal kezdődik itt, a második oldalon a Jegyzet rovat. Novemberben és decemberben még csak jeleztük,hogy januártól elektronikus úton jelenik meg az ÖRÖKSÉG, ezúttal azonban már Önis vagy a számítógépén, vagy arról kinyomtatva olvassa a Kulturális ÖrökségvédelmiHivatal tájékoztató folyóiratának aktuális híreit, tudósításait, elemzéseit. Ne tagadjuk,nem örültünk ennek a kényszerszűlte változtatásnak, de van ebben jó is. Az, hogy a tech-nika nyújtotta lehetőségekkel élve még több olvasóhoz juthatunk el így. A jelek szerintmind többen jelentkeznek be nálunk – eddig csaknem kétezren –, s kérik, juttassuk el a megadott címre az így elkészített folyóiratot. A lap ugyanis éppen olyan tördeléssel,tipográfiával készül, mint eddig, hiszen – igen korlátozott példányszámban – ezután islesz nyomtatott változata (köteles példányok stb.), s mindenkit bíztatunk is, akinek lehe-tősége van rá, nyomtassa ki a lapot. Egyúttal kérjük minden kedves olvasónkat, hogy tájékoztassa erről ismerőseit, barátait,hívja fel a szakmailag érdekeltek, egyetemisták, civil érdekvédő szervezetek figyelmét,hogy küldjék el e-mail címét az [email protected], hogy az ő számukra is elküld-hessük azt a linket, amelyről olvashatják, illetve letölthetik az ÖRÖKSÉG-et. Erről rész-letesebben a már említett novemberi és decemberi számainkban olvashatnak. Várjuk jelentkezésüket, s a mind szélesebb olvasói kör reményében indítjuk a XIV. évfo-lyam 1. számát.

*Egy átszervezésekkel, gondokkal teli év után a (szokás szerint hideg) Corvin terembentartotta meg már hagyományos évzáró-évnyitó értekezletét dr. Mezős Tamás. Nehezebbév volt a tavalyi, mint amire számítottam – kezdte az elnök. A leterheltség ugyan nemváltozott, de a feladatok bonyolultabbak lettek. Az év folyamán lezajlott szervezeti vál-tozások jelentős mértékben megváltoztatták a Hivatal életét, de azt, hogy jó úton járunk,mi sem igazolja jobban, mint az, hogy mindez a sajtó számára észrevétlenül történt.Nem voltak olyan ügyek, amelyeket a sajtó felkaphatott volna.Számba véve a személyi változások tendenciáját az elnök megállapította, hogy van néhányolyan terület, ahol a létszámstop miatt nem tudtunk előre lépni – például betöltetlen a jogiigazgatói állás –, de sikerült megfelelő vezetőt találni a Dél-dunántúli Iroda élére. Egyúttalbemutatta Rőmer Károly építészt, s megköszönte az eredetileg fél évre vállalt helyettesítéstLázár Gabriellának. Úgy tűnik, a Koordinációs főosztály ügye is nyugvópontra jutott, a most kinevezett Hajducsek Jánost Káldi Gyula is segíti. Kiemelte a régi ók kal valló kapcso-lat s az egyre jobban formálódó vezető felügyelői rendszer fontosságát.A nyilvántartásról szólva dr. Mezős Tamás megállapította, hogy az elmúlt időszakbanrohamléptekkel megindult revíziónak csaknem 150 év lemaradását kell behoznia, hogy a mai jogszabályi környezetnek megfelelő nyilvántartással rendelkezhessen a Hivatal. A nyilvántartás helyzetét Fekete J. Csaba ismertette. Hangsúlyozta a jogi aktusok össze-gyűjtésének és rendszerezésének fontosságát. Ezúttal is közérthető diagrammokkalmutatta be a műemléki, régészeti nyilvántartásának feldolgozásának jelenlegi állapotát. László Csaba a MKDK munkájáról adott rövíd összefoglalót, kiemelve, hogy az általavezetett szervezeti egység munkájának középpontjában a revízió áll. Utalt rá, hogy minda hatvanas mind a kilencvenes években készült revízió eredményei oly mértékbenelavultak, hogy egyes helyeken még az épület megtalálása is gondot okozott. Ismertettea műemlékjegyzékek készítésének helyzetét, hangsúlyozva, hogy az eddig megjelentnyolc kötet után előkészítés, illetve megjelenés előtt állnak további kötetek is. (LászlóCsaba cikkét lásd lapunk 15. oldalán.) Dr. Mezős Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy az a 600 millió forintos támogatás,amelyet a KÖH a térinformatikai alapra helyezett nyilvántartás érdekében nyert, lehe-tővé teszi a munkatársak számára, hogy számítógépen mindenki számára hozzáférhetőklegyenek a pontos adatok. Bemutatta azokat a diagrammokat, amelyekből világossá vált,hogy a hét Iroda munkatársainak leterheltsége nem arányos. Kiemelte az AlföldiMűemlékhelyreállító KHT tevékenyégét, s elmondta, hogy a szakreferensi csoport isátkerül a KHT-hez. A dologi keret idén 227 millió forinttal kevesebb lesz, de a személyikeretek erre az évre is biztosítottak.

Nagy Zoltán

Pécs 2010-ben Isztambullal és a Ruhr-vidék-kel közösen viseli az Európa KulturálisFővárosa címet. A kulturális évad ünnepé-lyes megnyitóját kiemelt sajtófigyelem

kísérte 2010. január 10-én, több mint 250 sajtóorgá-num vett részt a különleges eseményen. Ebben azévadban 350 támogatott program, 80-100 regionálistársprogram, valamint 100 civil program csábít amediterrán hangulatú városba. A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programkulcsberuházásai közül elkészült a Közterek és par-kok újjáélesztése program nagy része, amely azért isörömteli, mert számos program helyszíneként kap-nak szerepet a megvalósuló projektek során. Átadtáka pécsieknek a megújult Tettye-parkot, Urán vá rosfőterét és kapcsolódó közterületeit, a Pécs-Megyervárosrész központi részét, a Köztársaság teret, aKór ház teret, a Rókus sétányt és a Diana teret is. A város legfontosabb és legnépszerűbb helyszíne a Széchenyi tér, amely végső formáját tavasszalnye ri el, de már szilveszter előtt birtokba vehette alakosság. A téren adott koncertet a világhírű rende-ző, Emir Kusturica a No Smoking Orchestra nevűzenekarával, és itt zajlott a nagysikerű megnyitóünnepség is január 10-én, tizenötezres tömeg előtt.A Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudás központátadását a kivitelező június 23-ra vállalta, jelenleg ezaz építkezés a kivitelezési szerződésben tervezettnélegy hónappal előrébb tart. Itt rendezik meg a szep-tember elsejei országos tanévnyitó ünnepséget. A Nagy Kiállítótér – Múzeum utca rekonstrukció elne-vezésű projekt nyolc múzeumépület felújítását,kertjeinek parkosítását, a kapcsolódó utcák és köz-területek rekonstrukcióját, a múzeumépületekberendezését és informatikai fejlesztését tartalmaz-za. A Káptalan utcai múzeumépületeken túl magá-ban foglalja az úgynevezett Régi VármegyeházaPapnövelde utcai épületét is, annak teljes belső fel-újítását és földszinti bővítését. A kulcsprojekt át -adá sát a kivitelező 2010 áprilisára vállalta. Ez a kiál-lítótér a helyszíne a Magyarok a Bauhausban címűkiállításnak és a Nyolcak Európája című tárlatnak.A Pécsi Koncert- és Konferenciaközpont a Dél-dunántú-li régió legnagyobb befogadóképességű, multifunk-cionális hangversenytermeként, kulturális rendez-vényhelyszínként és konferenciaközpontként mű -kö dő középülete lesz. Szerkezete jelenleg félkész,vagyis 50 százaléka megépült. A tervek szerint de -cemberben rendezik meg falai közt a PannonFilharmonikusok által tervezett OpenOpus Fesztivált,amely voltaképpen a koncertterem finom-behango-lását elősegítő koncertsorozat, hasonló, mint annakidején a Művészetek Palotája hangversenytermebeavatása során is történt.A legösszetettebb projekt, a Zsolnay KulturálisNegyed, mind a beruházás összegét, mind az épület-állomány nagyságát tekintve. A Pécs2010 Európa

Kulturális Fővárosa program egyik legjelentősebbfejlesztéséről van szó. A Zsolnay Gyár mára lerom-lott állapotú, és zömében hasznosítatlan műemléképületeinek felújítása, s a különféle kulturális, köz-művelődési és oktatási funkciók ide telepítésévelpezsgő kulturális negyeddé és rekreációs területtéalakul majd. Átadása öt szakaszban történik. Elő -ször a mauzóleum oroszlános sétánya, a díszkapu ésa világhírű Gyugyi-gyűjteménynek otthont adóSikorsky-ház műszaki átadása várható a tavasszal.Ezt követi a Gyermek és Családi Negyed a BóbitaBábszínházzal, a Pécsi Galériával, a tudomány éstechnika házával a nyár végén. A harmadik ütembekerültek az alkotó negyed épületei és a mauzóleumépülete, a negyedik csomagba a Míves Negyedoktóberi határidővel. Az ötödik ütem az EgyetemiNegyed épületeit foglalja magában, ennek elkészül-te ez év végére várható. A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa programjairendkívül sokrétűek, hiszen közel félezer projektvalósul meg, amely lebontva kétezer kulturális ese-ményt tartalmaz. Nem könnyű súlyozni ebben a programhalmazban, de ha csak az építészetre,valamint az építészet és a képzőművészet szoroskapcsolatára épülő megnyilvánulásokat nézzük,már az is igen gazdag és színvonalas eseményeketkínál a Pécsre látogatóknak. „A művészettől az élet-ig” – Magyarok a Bauhausban című kiállítás példá-ul a Berlini Bauhaus Archiv közreműködésévelvalósul meg. A pécsi úgynevezett bauhäuslerek –Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Johan Hugó, MolnárFarkas, Stefán Henrik, Weininger Andor – munkássá-gáról ad számot, de rajtuk kívül a Bauhausban, illet-ve annak környezetében működött további magya-rok, valamint Josef Albers, Walter Gropius, JohannesItten, Vaszilij Kandinszkij, Paul Klee, Oskar Schlemmer,Theo van Doesburg munkásságából kíván felvillanta-ni részleteket.

[ Figyelő

Mûemlék Régészet Mûtárgy ÖRÖKSÉG 3

Ez már Pécs éve

Látványterv a ZsolnayKulturálisnegyedhez

[ Figyelő


A Színerő – Léptékváltás elnevezésű projekt lényege,hogy egy nagyméretű ipari térben a Pécsi Tudo -mányegyetem Művészeti Kara Doktori Iskolájánakhallgatói tanáraik vezetésével táblaképnél nagyobbfestmények és színes térbeli művek alkotására kap-nak lehetőséget. A nagyközönség az itt készült

művek megtekintésén túl betekinthet az alkotófolyamatba is, valamint részt vehet a neves művé-szettörténészek, építészek és színtankutatók általvezetett, a szín és az épített környezet kapcsolatávalfoglalkozó konzultációkon.Az építészet és Kontextus rendezvénysorozat aDél-Dunántúli Építész Kamara jóvoltából gazdagtematikát ölel fel, hiszen tartalmazza többek közt azEKF városfejlesztési pályázatok albumának bemu-tatóját, az építészeti műhelyek pécsi rezidensprog-ramjait, építészeti kiállításokat, kortárs építészetiműhelyek bemutatását, valamint különböző hazaiés nemzetközi konferenciákat az építészet köréből.Szintén az építészethez kapcsolódik a Pécs – PublicArts – Vasarely elnevezésű program. Victor Vasarelyneve szorosan kötődik Pécshez, már csak a VasarelyMúzeum gyűjteményén keresztül is. A művészugyanakkor más formában is láthatóvá kívántatenni munkásságát: hagyatékában fennmaradtakolyan tervek, melyek az op-art és a street art sajátosötvözeteként közterekre, házfalakra készültek. A program utcai akciókkal, fényfestéssel és sokegyéb módon kívánja a városlakók és az idelátoga-tók számára még láthatóbbá, hozzáférhetőbbé,megélhetőbbé tenni a Vasarely-hagyatékot.

– tudósítónktól –

A Szellemi Kulturális Örökség védelméről

Az emberiség szellemi kulturális örökségé-nek védelme, megőrzése az épített és ter-mészeti örökséghez hasonlóan megkerülhe-tetlen és halaszthatatlan feladat. Ezért a

Szellemi Kulturális Örökség védelmében 2003. októ-ber 17-én az UNESCO Közgyűlésének 32. üléssza kakeretében a tagországok képviselői nemzetköziegyez ményt fogadtak el. Az egyezmény Magyar -országon – törvényként – 2006-ban lépett hatályba.Ennek eredményeképpen a szellemi kulturális örök-ség, azaz a szájhagyomány útján terjedő tradíciók és kifeje-zések, az előadóművészek, társadalmi gyakorlatok, rituálékés népszokások, valamint a hagyományos népművészetek vé -delmére és megőrzésére – az egyezmény életbe lépés-ét követően, a konvenció értelmében – most már meg-felelő jogi eszköz is létezik. Az UNESCO államai által2003-ban aláírt nemzetközi egyezmény egységes szel-lemű útmutatóként és jogi keretként szolgál a világszámára a szellemi kulturális örökség védelméhez.Az egyezmény célja: a szellemi kulturális örökségmegőrzése; az érintett közösségek, csoportok ésegyének szellemi kulturális öröksége tiszteleténekbiztosítása; a szellemi kulturális örökség és annakkölcsönös elismerése jelentőségének helyi, nemzetiés nemzetközi szinten való tudatosítása, valamint anemzetközi együttműködés és segítségnyújtás fej-lesztése. A nemzetközi konvenció előírja többekközött a megfelelő intézményrendszer kiépítését,valamint egy nemzetközi kormányközi bizottságfelállítását a szellemi kulturális örökség védelmére.2008 szeptemberében megalakult a SzellemiKulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottsága is.A szakmai testület tevékenységével elősegíti, hogyaz emberiség szellemi kulturális örökségének meg-őrzése Magyarországon széles körben elfogadott éselismert eszmévé váljék. A szellemi kulturális örök-ségért felelős miniszter szakmai tanácsadó testüle-teként működő bizottságba öt minisztérium (FVM,

NFGM, KM, OKM, ÖM), a Kulturális Örökség-védelmi Hivatal, az Országos Széchényi Könyvtár,a Hagyományok Háza, a Magyar Művelődési In -tézet, az MTA Néprajzi, Zenetudományi, Nyelv -tudományi és Irodalomtudományi Intézete, aMagyar UNESCO Bizottság Titkársága, a Nép -rajzi és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Mú -zeum, továbbá több egyetem és az Európai FolklórKözpontért Egyesület delegált tagot.A Bizottság alakuló ülésén elsőként a NépművészetMestere díj kitüntetettjeinek tudását és tevékenységét,valamint a mohácsi busójárást javasolta felvenni aszellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe, azutóbbit „Az emberiség szellemi kulturális örökségénekreprezentatív listájára” is. A busójárást a SzellemiKulturális Örökség Tanácsa tavaly szeptemberbena listára felvette, elfogadta. (A mohácsi busójárásNemzeti Jegyzékre történő felvételét Mohács VárosÖnkormányzata kérte, a bizottság pedig úgy dön-tött, hogy megfelel a jelölés kritériumainak. Kitűnőpéldája a hagyományozódásnak, az identitás és afolytonosság megnyilvánulásainak.) A Bizottság feladata összeállítani a szellemi kulturá-lis örökség nemzeti jegyzékét, valamint ajánlást ten -ni a kulturális kormányzat számára, hogy a nemzetijegyzék mely elemeit jelölje Az emberiség szellemi kul-turális örökségének reprezentatív listájára, illetve A sürgősvédelmet igénylő szellemi kulturális örökség listájára.Az egyezményhez eddig csaknem száz ország csat-lakozott. A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága s aSzellemi Kulturális Örökség Magyar NemzetiBizottsága az UNESCO keretein belül együtt kép-viselik az épített és szellemi kulturális kincseinket,az ÖRÖKSÉG e számtól kezdődően már csak ezértis örömmel ad helyet és teret az utóbbi terület érté-kei, illetve hírei, eseményei bemutatásának.

Pillanatkép ajanuár 10-i látvá-nyos megnyitóból

Fotó: Körtvélyesi László

[ Figyelő


A Hagyományok Háza-álom

A Hagyományok Háza 2001-ben alakult azzal a céllal, hogy a népmûvészet országos köz-pontja legyen, olyan irány-, példamutató és egyben szolgáltató intézmény, amely a népha-gyományt a maga komplexitásában mutatja be. Az elmúlt nyolc év arra volt elég, hogy a mindennapos túlélésért folytatott küzdelemben az addig egymástól függetlenül mûködõ,három különbözõ terület – a színpadi mûvészet, a kutatás és az oktatás – összefogásábóllétrejött új egység kivívja magának a létezés jogosultságát. Azóta bebizonyosodott, hogy eza három terület összetartozik, egymást kiegészítve sikeresebben érhetik el a közös célt: a nép-hagyomány megszerettetését, megismertetését.

HONT ANGÉLA

De mi is történik a mindennapokban azelső kerületi Corvin téren, a budai pol-gárság kérésére a 19. század végén felépí-tett Budai Vigadó épületében?

A színházteremben és próbatermekben a művésze-ti egység, a Magyar Állami Népi Együttes táncosai észenészei próbálnak, vagy mutatják be munkájukgyümölcsét az értő, érdeklődő közönségnek – nép-hagyományt ismerőknek és nem ismerőknek, kül-földieknek és hazaiaknak, gyerekcsoportoknak ésidőseknek – esténként, délutánonként vagy akárdélelőttönként. Az 1951-ben alapított együttes fel-adata a magyar néphagyományt a színpadon,művészi formában bemutatni, az őket néző közön-séget elkápráztatni, elgondolkodtatni. Az igazi sikerazonban az – mint minden művészeti ágnál – haőket nézve néhány percre elfeledkezünk mindenna-pi gondjainkról. A Kárpát-medence gazdag tánc- észenekultúráját hol eredeti, autentikus formában, dea színpad törvényeihez igazodva viszik színpadra,hol historikus vagy dramatikus táncjátékot alkot-nak, hol pedig az eredetiből táplálkozva varázsolnakelénk kortárs, a 21. század technikai vívmányaitmaximálisan kihasználó látványszínházat. Az ősök-től örökölt népzene és néptánc az alkotók számáraolyan, mint az anyanyelv, amelynek segítségévelestéről estére kifejezhetik mindazt, ami őket maivilágunkban foglalkoztatja.A Hagyományok Háza befogadó intézménykéntigyekszik saját együttese repertoárján túl megmutat-ni mindazokat az eredményeket, amelyeket má sok anéphagyományhoz kötődő színpadi műfajban elér-tek, így rendszeresen láthatóak színpadán a ha zai éshatáron túli táncegyüttesek, zenekarok előadásai.Olyan hiánypótló, összefoglaló sorozatokat indít,mint amilyen a „Dúdoltam én…”, amelyben az elmúltharminc év népdalénekeseinek pályáját ta nít vá -nyaikkal együtt, egy-egy estébe sűrítve mutatja be.Az intézmény másik nagy egysége, a NépművészetiMódszertani Műhely a hagyományos tudás átadásáértfelelős. Délelőttönként az iskolai csoportoknak szer-vezett foglalkozásokon a gyermekeknek, délutánon-ként a tanfolyamokon a pedagógusoknak és közmű-velődési szakembereknek adják át mindazt az elmé-leti és gyakorlati tudást, amit a néphagyománybólmegtanulhatunk. A népi ékszerek készítésétől azénektanulásig, a táncoktatatástól a szőnyegkészíté-sig, a mesemondástól a hímzésig található szakkörés akkreditált tanfolyam a repertoáron. Péntek dél-utánonként az egészen kicsinyek zsibongásától han-

gos a ház, az aprók táncában hétről hétre bizonyí-tást nyer, hogy a játék, a zene, a tánc, a barkácsolásgyerekeknek és szüleiknek vagy akár nagyszüleik-nek egyaránt izgalmas, élményteli foglalatosság. A kézműves tanfolyamokon bárki belekóstolhat anépi kézműves szakmák rejtelmeibe a csipkeverés-től a kosárfonásig – a megfelelő szakma kiválasztá-sában pedig segíthetnek a Hagyományok Háza ré -szeként működő Népi Iparművészeti Múzeum idő -szakos kiállításai a szemközti Szilágyi Dezső téren.Az intézmény aktív memóriája a Lajtha LászlóFolklórdokumentációs Központ. Munkatársai azon dol-goznak, hogy a kezdetektől napjainkig Magyar -országon felhalmozott, a Kárpát-medence vagyakár távolabbi tájak bármely etnikumának folklór-kincsét (főként a népzene- és néptáncgyűjtéseket) a korszerű digitális technika és az internet igénybe-vételével mindenki számára hozzáférhetővé tegyék.A munka felgyorsulását, látványos eredményeketremélhetünk a most beinduló „Jövőnk örökségeXX.→XXI.” című projekttől. A másfél éves, többmint 200 millió összköltségvetésű, az EGT/NorvégFinanszírozási Mechanizmusok által támogatottprojekt eredménye lesz a kilencvenes évek végigigantikus Utolsó Óra-program eddig ki nem adottgyűjtéseiből készített ötven CD, hét új szakkönyvés egy kibővített, korszerű, könnyen hozzáférhetőadatbázis a digitalizált gyűjtésekből.Az intézményben a tudományos munka (gyűjtés,archiválás, digitalizálás) eredményei mindenki szá-mára azonnal megismerhetővé válnak: művészi for-mában a Magyar Állami Népi Együttes táncosai,zenészei által, ismeretterjesztő formában pedig atanfolyamokon és gyerekfoglalkozásokon.A Hagyományok Háza-álomból lassan valóságválik: a három nagy terület egy épületben, egymástkiegészítve és szolgálva küzd ugyanazért a célért,azért, hogy a 21. században az őseinktől örökölteredményeket és tapasztalatokat mindenki megis-merje és használja. Mert a néphagyomány nemmúzeumi tárgy, nem féltve őrzött, messziről csodá-landó luxuscikk, hanem olyan hasznosítható éshasznosítandó szellemi kulturális örökség, amelymindannyiunk életét szebbé, jobbá, tartalmasabbáteheti. A Hagyományok Háza megálmodói, fenn-tartói és munkatársai hiszik azt, hogy a parasztihagyományokat ismerő és szerető egyének a művé-szeteket értő, a közösséghez (családhoz, baráthoz,nemzethez) tartozás tudatának és az alkotás örömé-nek megtartó erejéből táplálkozó boldog életetélhetnek.

[ Figyelő


Az 1995-ben Farkas Balázs – Fekete György és Makovecz Imre által létrehozott MagyarSzellem Láthatatlan Múzeuma által felkért Bírálóbizottság 2009. december 19-én, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ülésén – hat más jeles személlyel és életművel egyetemben – Magyar Örökség kitüntető címmel tagjai sorába felvette a Falugondnoki hálózat szellemi atyját, Kemény Bertalant.

Kemény Bertalan a hatvanas évek kiútkere-ső nemzedékének legcsendesebb szavú,ám mégis legnagyobb hatású képviselője a BUVÁTI, a PestTerv és a VÁTI telepü-

léstervezője, a Falufejlesztési Társaság megalapítójaés egykori elnöke, a Falugondnoki Hálózat szellemiatyja és megteremtője, a Csütörtöki Iskola falusze-minárium kezdeményezője volt. Hatalmas történetitudásából, táj- és gazdálkodási ismereteiből könnyenmegélhetett volna, de sosem voltak kész, előre gyár-tott sémái, javaslatai. Helyette megpróbálta feltenni avalóságos kérdéseket a falu jelenéről és jövőbeni sor-sáról, majd közösséget vállalva az ottélőkkel minden gondolatát és energiájátnekik szentelte. Minden erejével ellenezte az OrszágosTelepülés-hálózatfejlesztési Koncep ci -ót, amely szerepkör nélküli és meg-szüntetendő emberi közösségekről,kistelepülésekről intézkedett. KeményBertalan az általa modellnek tekintettdán népfőiskola mintájára a helyi szel-lemi műhelyek kialakítását szorgal-mazta a mindennapok megkönnyítéseés a távlatok megteremtése érdekében.Az együttműködés tanítható és tanul-ható – vallotta, és ebben segítséget nyújthatnak eműhelyek. Ennek jegyében tette fel a kérdést, hogymiért nem használjuk ki a csereprogramokban rejlőlehetőségeket, miért nem utazunk tanulni a másikfaluba. Számolt a közigazgatás koncentrációjával,az önkormányzatiság elmozdulásával a kistérségiszint felé. Modellszerűen azt képzelte, hogy direktdemokrácia megvalósulhat úgy, hogy a körjegyző-ségeken belül az egyes településeken a falugyűlésintézi a közösség ügyeit. A falu fejlettségét nem a gazdasági és infrastruktu-rális mutatókkal mérte, hanem a lakosai közti kap-csolatrendszerrel. Ezért alapérték nála az egymásrafigyelés, a kérdezni tudás, az egymástól tanulás, agenerációs ismeretátadás. A kérdések, a válaszok, aközös útkeresés, az élmények összeszövik azt a háló-zatot, amitől a falu lakói közösséggé válnak. Így abiogazdálkodás és a lokális fejlesztő csapat ugyanazta célt szolgálja – közösséget építeni, élhető és meg-tartó világot teremteni hétköznapi technikákkal.Településtervezőként dolgozva fogalmazta meghíres mondását: „nem a vidék népességmegtartóképességre van szükség, hanem a képességmegtartónépességre”. Kemény Bertalant a FalufejlesztésiTársaság nevében Krizsán András építész elnök java-solta a Magyar Örökség díjra. A laudációt dr.CsatáriBálint tartotta.

*„Akik egy kútból isznak, akik egy kemencében sültkenyérből esznek, akik egymást este őrzik, akik házaikatkölcsönösen közös erőből egymásnak felépítik, akik ugyan-azon halotti padon pihennek, akik egymásnak sírokat

ásnak és halottaikat közösen kiviszik, akik a halotti tor-nál az elhunyt érdemeit dicsérik, s akik a hátramaradot-takról gondoskodnak – azokat nevezik szomszédságok-nak”1 – írta Kemény Bertalan, a kertészmérnökbőllett szelíd, barátságos és következetes falufejlesztő,lokális közösség- és emberi kapcsolatépítő, a mi híres„homálybogozónk”, amikor az egyre inkább szétesőhelyi társadalmú magyar vidéki települések gondno-ki rendszerének megteremtésén, az általa létrehozottFalufejlesztési Társaság tagjaival közösen gondol-kodni kezdett. Sokunk példaképe, Berci bácsi, súlyosmegpróbáltatások és nélkülözések évtizedei után jött

rá, hogy szinte ez az egyetlen esély amagyar vidék értékvesztő társadalmivilágának legalább részleges megmenté-sére, újrateremtésére.Számos – a szűkebb szakmában csen-desen is méltó figyelmet kapó – orszá-gos vidékjáró kutató-tervező feladat ésterepmunka elvégzése nyomán, azokta pasz talataira építve alapította meg Ő aMagyar Falu- és TanyagondnokokHálózatát. S a ma is vi rágzó, szervezet,mely képletesen szólva Kemény BerciMustármagjából sarjadt, azzal a nemes éssikeres küldetéssel indult útjára, – mint

azt az alapító maga is írja: „sikerülnie kell közösen meg-találnunk azt az ügyünkhöz méltó gyakorlati szellemisé-get, melyben jó egyensúlyban található meg az elkerülhe-tetlen intézményesülés és a családias, közvetlen emberi kap-csolatok egyaránt”. S ami létrejött általa, – sok-sok töprengés után, köz-vetlen munkatársai erős akaratára is építő szilárdmeggyőződés és megszámlálhatatlanul sok beszél-getés, valamint a szervezett képzések tanulsága alap -ján, – végül is abból indult ki, hogy „bizony nem ze -dékeken át megszoktuk, hogy mások mondják meg nekünkazokat a dolgokat, amihez semmi közük nincsen.” Úgynevelt, – mily csodálatos kifejezése ez Tőle – „falus-társakat”, hogy azok a „szívükkel is közelítve a dolgok-hoz és a helyzethez” tudjanak jó döntéseket hozni. Kemény Bertalan munkássága valóban magyarörökséggé válik, mikor szelíd és fontoltan építkezőfalugondnoki hálózatának modellje a szomszédosországokban, a Kárpát medencében is terjed. De szellemi-sprituális hagyatékának fontos tézisei,az egyszerűen és nagyszerűen fogalmazott monda-taiban – a gondnokok képzésére készült olvasó-tan-könyvekben – is ott lapulnak: „Vissza kell adni a kocs-mai beszélgetések, a családi összejövetelek, a szomszédolá-sok, a közügyek félelem nélküli megvitatatásának, az egy-mást megismerő, lélektől lélekig jutó meghitt beszélgetésekbecsületét egyaránt”.S ha valóban ezt teszi az alapító szellemét, falu- éstanyagondnokolási gyakorlatát tovább vivő többszáz követő, akkor az örökhagyó Berci bátyánknakaz a tétele is teljesül: „Nem kevés az, ami rajtunk állvagy bukik”. Csatári Bálint

Kemény Bertalan Magyar Örökség díja

1 Az idézőjel közé zárt illetve dőlt betűs szavak szó szerinti hivatkozások Kemény Bertalan írásaiból.

[ Figyelő


TAMÁSKA MÁTÉ

Az elmúlt ötven évben a magyar falu, kép-letesen szólva, „levetkőzte hagyományait”.Itt-ott még maradt mutatóba vasárnapiviselet, máshol a lakodalmas menet kur-

jongat porlepte pajzánságokat. A népi kultúrát le -vetkőző vidékiek nem lettek „meztelenek”, hiszenfelöltötték mindazt, amit a modernizáció számukrakínálni tudott. A letűnt világ színpadai kellékeikéntszázával akadnak települések, ahol utcahosszansorakoznak az így-úgy korszerűsített parasztházak.A tárgyi örökség e legszívósabb rétegének védelme,a pannon táj karakterét formáló beépítés, sajátságosarányrendszer megőrzése messze nem a tájházak-hoz és a skanzenekhez hasonlatos múzeumi feladat,sokkal inkább urbanisztikai, térségfejlesztési kér-dés, ahol a műemléki érveket a társadalmi környe-zet nap, mint nap felülírja. Településképi értékűépü leteink megmaradását nagyban befolyásolják azingatlanpiacon uralkodó divatok, azok a sztereotípi-ák, amik a „régi parasztház” fogalmához kötődnek.Nyolc magyarországi és határon túli helyszínen,immár negyedik éve folyik az a kutatás, amely efolya matok jobb megismerését tűzte ki céljául. A tárgy ban korábban született írások, az elkészültinterjúk, helyszíni megfigyelések, a reprezentatívfelmérés összesen 600 felvett kérdőívének birtoká-ban érdemes átgondolni, milyen társadalmi korlá-tokba ütközik a paraszti épített örökség védelmétszem előtt tartó szakma, illetve, milyen megoldásokszülethetnek ezek kezelésére. A felmérés helyszíne-inek kiválasztásában alapvető szempont volt, hogyazok a szó gazdasági és társadalmi értelmében élő,vitális települések legyenek. Másképp fogalmazva:nem elhagyott házak fizikai értelemben vett megőr-zési lehetőségeire voltam kíváncsi. A nyolc helyszínközül négy található Magyarországon: Szendrő,Tiszafüred, Nagykarácsony és Sukoró. Ezek egy-egy tipikusnak mondható kistelepülési szituációttestesítenek meg. Szendrő falusias kisváros Borsodmegyében. Az elmúlt rendszerben a bejáró munka-helyek mellett a háztáji gazdálkodás mindvégigjelentős volt, így a parasztporták mögött többnyireott állnak az utóbbi másfél évtizedben funkciójukatvesztett gazdasági melléképületek. A másik falusiaskisvárosi helyszín Tiszafüred, ahol a víztározóhozkapcsolódóan a szocialista időkben országos jelen-tőségű fejlesztési beruházások valósultak meg,amellyel párhuzamosan a házállomány a hetvenesévektől jelentősen bővült, illetőleg kicserélődött. A Dunántúlon kisebb falvakat választottam.Nagykarácsony új község, a második világháborúután hozták létre. Arculatát az ONCSA házaktólörökölt, a népiességet a modern egyszerűséggelötvöző profil határozza meg. Mind a mai napig rela-tíve zárt falusi közösséget alkot. Jelentős mezőgaz-

dasági potenciája mellett a legnagyobb munkálta-tóknak a dunaújvárosi ipari üzemek számítanak. A Velencei-tó partján található Sukoró az előbbivelszemben két eltérő szociológiai hátterű lakosságnakad otthont. A helyben született legidősebb generá-ció még a paraszti világban szocializálódott, míg aBudapestről beköltözőknek gyakran már a szülei ishivatalnokként keresték kenyerüket. A falu lakossá-gának közel felét kitevő beáramló népesség egyrészta megmaradt falusi portákba, másrészt a szőlőhegyinyaralók luxuslakásokká alakuló házaiba költözik. A felmérés tanulsága, hogy a vidéki lakosság köré-ben máig erős az urbanizációs törekvés. Úgy tűnik ez a folyamat hatvan évvel a választóvonalnak tekint-hető második világháború után is elevenen él. A vidéken felnőtt fiatalság ragaszkodik a városi épí-tészeti mintákhoz. Ha felfedezhető némi nosztal-gia, az a szőlőhegyek présházainak hétköznapi for-galomból kivont tereire korlátozódik. A faluképmeg őrzésére tett kísérletek csak a vélt, vagy valósurbanizációs hátrányok leküzdésével párhuzamo-

Túl a huszonnegyedik órána falusi örökségvédelem társadalmi hátterérõl

A nádtető mamár presztízs-anyag, és szocio-lógiai értelembenéppúgy felsőkö-zéposztálybelistátuszszimbó-lum, mint azudvarképbe beto-lakodó medence

A falusi posztmo-dern néha meg-hökkentő történe-ti párhuzamokatprodukál: a falusiúj elithez tartozóvállalkozó kas-télyszerű lakóhá-za elé „hintóbe-hajtó” is került

[ Figyelő


san lehetnek sikeresek a relatív szegénységük révénjelentős értékeket konzerváló községekben. Mindeznem szorosan vett műemléki hatáskör, de faluképivédelem esetében mindenképpen számolni kellkövetkezményeivel. A második fontos megállapítás, hogy bár nem beszél-hetünk „népi” társadalomról bizonyos, a lakóház meg-jelenésébe közvetlenül beleszóló szokások falunélőbbek, mint a városokban. Ilyen, hogy a zártabbjellegű falvak ízlésében erős a helyi mintakövetés.Különösen Nagykarácsonyban tapasztaltam ezt,ahol az elmúlt négy évben jelent meg és terjedt el a kerti medence, a rikító színhasználat, vagy a mű -anyag nyílászáró. Sajnálatos, hogy ez utóbbit egyalapvetően üdvözlendő törekvés, az államilag támo-gatott fűtéskorszerűsítési pályázat is gyorsította.Vidéken a rendben tartott régi portát számon tart-ják, lakóját megbecsülik. Függetlenül a felújítástényleges műemléki értékétől, szépnek találják azilyen épületet, mert újszerű, gondozott. A műem-lékvédelemnek arra kell törekednie, hogy minéltöbb elfogadható minőségű, példa érékű rehabilitá-

ció valósuljon meg, lehetőleg a falusiak által rend-szeresen használt utcákban. Ezt elősegítendő azépítészeti előírásoknak nem csupán negatív korláto-zásokat, de választási alternatívákat is kínálniukkell. Szülessenek bármilyen ötletes típustervek, haazok nincsenek képként bemutatva, vajmi kevés ahatásuk. A lakóparkok beruházói tisztában vannakezzel, ezért nem látunk egyetlen reklámot, aholműszaki rajzokat kínálnának a vásárolóknak. Harmadszor, a településképi örökség megőrzéséhez elsősor-ban a vezető réteg támogatására van szükség. A felmérésalapján éppen a helyi gazdaságban, közéletben legak-tívabbak számára idegen lakóforma a mo dernizálódóparasztház, még akkor is, ha egyébként szívesen lát-nának egy egységes megjelenésű, takaros főutcát a községben. Mivel e csoporton belül a pénzhiány akisebbik gond, ösztönzőként nem anyagi támogatást,hanem a bürokratikus ellenőrzés egyszerűsítését kellkínálni. A külföldi környezetvédelmi gyakorlatbanmár ismert módon, gyorsított és egyszerűsített enge-délyezési eljárást kell biztosítani a faluképet megőrzőépítkezések számára, valamint presztízsigényeket iskielégítő tervekre van szükség. Negyedik tanulságként említhető, hogy a falusiműemlékvédelem egyik bázisa sem helyi születésű, mintazt a felmérés során Sukoró példázta, de számtalanmás helyszínt is említhetnék. A nagyvárosokbólmenekülő, a falusi műemlékekhez vonzódó, vidékiviszonylatban egyértelműen jómódúnak számítóréteg koncentrált megjelenése jelentős befolyásolóerővel hat. E réteg támogatásának módja megegye-zik a falusi elitével: elsősorban az adminisztratívutak egyszerűsödését várják el. Végül, elsősorban a kisebb, régebben mezőgazdasá-gi jellegű, ugyanakkor modern kulturális intézmé-nyekkel, iskolákkal, művelődési házzal, könyvtárral,múzeummal rendelkező kisvárosainkban, mintamilyen Tiszafüred, egy helyben kitermelődődő, a paraszti, kispolgári múlthoz pozitívan kötődő, ér -tékrend kialakulása várható. A helyi értékvédő cso-portok, egyesületek nem rendelkeznek kellő anyagierővel, hogy álláspontjukat a valóságba is átültet-hessék. Ezért esetükben szükséges lenne a fokozottanyagi felkarolás módjain gondolkodni.

A falukép-véde-lem a szőlőhegyekesetében relatívkönnyű helyzet-ben van, hiszen atulajdonosok apincéknél ritkáb-ban ragaszkod-nak a mai életvi-tel diktálta bőví-tésekhez ésműszaki fejleszté-sekhez

Fotók:Tamáska Máté

Felújítják a kamalduli remeteséget Majkon

Turisztikai központtá alakítják és felújítják a kamal-duli szerzetesek 275 éve épült központját azOroszlány közelében fekvő Majkon – tájékoztattaaz MTI-t a Műem lékek Nemzeti Gondnokságának

létesítményfelelős mérnöke. „A beruházásra uniós forrásbólérkezett közel 800 millió forint. A felújítás során helyreállítjuka remeteség jelenleg leromlott központi épületét, közösségiterek kialakítása mellett bemutatjuk a némaságot fogadott,fehércsuhás szerzetesek életét” – mondta el a tavasszal indulóberuházásról Hajtun Eszter.A főépület rekonstrukciója után patikamúzeumot alakítanakki, ugyanis a kamalduliak saját patikát működtettek és gyógy -növények termesztésével foglalkoztak, valamint könyv tárathoznak létre. A vadászteremben életmódot be mutató kiállí-tással idézik meg a Dunántúl ezen részét felvirágoztatóEsterházyak munkásságát, helyreállítják az elöljáró díszter-mét, legfelül pedig szárítópadlást rendeznek be. (MTI)

[ Fórum


SZABÓ TEKLA

AKalotaszeg területén fekvő Magyarvistaaz erdélyi püspökség birtoka volt. Temp -loma a 13. század második felében épült,elsősorban gazdag faberendezéseiről

ismert. Az egyenes záródású szentélyű falusi temp-lomok csoportjához tartozik, de főfaragványai aszokásosnál díszesebbek. Hajóját 1498-ban megma-gasították, és szentélyének boltozták. Freskóinakfelfedése 1912 nyarán kezdődött el, a „nagy falképso-rozat“ 1913 áprilisában már „részben kifejtett“állapot ban volt. 1913 júniusában-júliusában GróhIstván folytatta a feltárásokat, s a hajó teljes felüle-tét fedő freskókról 11 akvarellmásolatot készített.Miután az első világháború miatt a freskókat márnem restaurálhatták, ezért a gyülekezet 1920-banbemeszeltette őket. Kiss Lóránd restaurátornak 2008nyarán két jelenet restaurálására volt alkalma.A mészréteg újbóli letisztítása több meglepetést istartogatott: felszínre került egy, a Gróh másolatok-ról nem ismert töredékes Kálvária. A freskó köz -pon ti része Máriával és Jánossal a diadalíven félkö-ríves, szalagmintás keretbe foglalva látható. A kom-pozíció a déli oldalfalon, alacsonyabb vörös képke-retben, két lándzsás és háromszögű pajzsos lovagképével folytatódik. Az első dicsfényes, ősz hajú,köpenyes figura a kereszt felé mutat, ő Longinus. Amásodik, Árpád-házi pajzsot, fémveretes bőrövethordó fiatal, az oltár donátorának ábrázolása lehet.A falkép stílusa szerint az erdélyi italobizánci stílu-

Ikonográfiai pontosítások az újra feltárt magyarvistai falképek kapcsán

sú falképek csoportjába sorolható (Csíkszentimre,Felvinc, Őraljaboldogfalva). Valószínűleg 1320 utánfestették, ekkor lett Erdély püspöke a 27 évesSzéchy András, I. Károly hű embere.A déli falon újra felfedett későbbi, feltehetően a 14.század utolsó harmadára datálható „cosmata” képke-retbe foglalt ábrázolás, a Kolozsvár környéki trecen-to ihletésű freskók körébe illeszthető (Bádok, Fenes).A freskó – Gróh másolatán – a „Szent Miklós lecsen-desíti a tengert” címen van azonosítva, amit átvett a szakirodalom is. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogynem csak egy püspökszentet látunk egy hajóval. A vitorlástól jobbra méltánytalanul elhallgatva a Madonna áll a régi Hodegétria ikonformulája sze-rint lefestve. Előtte egy tonzúrás papi méltóság tér-del. A püspökszenttől, feltehetőleg Szent Miklóstólbalra id. Szent Jakab, a zarándokok védőszentje lát-ható, aki jellegzetes kalapot és táskát visel. A szen-tek sora egy dicsfényes koronás figurával is kiegé-szült. A töredék a Madonnától jobbra, az utólagosdéli kapu által roncsolt falfelületről került elő.Az ábrázolás központi részének ikonográfiai azono-sítása is felvet kérdéseket. Szent Miklós egyszerűmatrózokat szabadított ki a tajtékzó tengerből, Vistána hajóban pedig egy, az arcát maphorionjával elfedőnőalakra lehetünk figyelmesek. Homlokán csillagragyog a Szűz egyik megnevezését illusztrálva: a Tengernek Csillaga. Szintén kilóg az ábrázolássémájából az a fejét részben csuklyával fedő, tonzú-rás, imádkozó férfi, aki a hajót Mária kultuszképefelé vezeti. A falkép több kiegészítő ikonográfiai eleme a rómaiSzent Péter bazilika híres Navicella mozaikján ismegjelenik. Ilyen toposz a szárnyas széldémonok

Magyarvista. A hajó DK-inézete

Fotó:Szabó Tekla

TORMA ÁGNES

Schmahl Henrik (1846-1912) ismert épülete,a mai Uránia Filmszínház mellett egymásik, időközben elpusztult alkotását sze-retném bemutatni, mely az iszlámos stílus-

jegyek homlokzaton történő alkalmazásának egy, azUrániánál előrehaladottabb stádiumát képviseli. AzAndalúziát első kézből ismerő1 Schmahl az 1898-ban tervezett Rákóczi út 72.sz. épülete homlokzatánalkalmazta legmerészebben az iszlámos elemeket.Mindez egyrészt a teljes homlokzatot beborító kele-ti mustrás díszítésben, másrészt a „mutatóban”alkalmazott muqarnasos dekorációban, valamint ahomlokzatok földszinti és félemeleti árkádokatidéző kialakításában nyilvánul meg a keleties stílus.Az építési iratok fennmaradásának értékét növeliaz, hogy eddigi ismereteink szerint ez az egyetlendokumentum, melyben a Schmahl épületeire jel-lemző „mór stílust” nevesítik.2

Az öttengelyes, mezzanin szinttel négyemeletes

lakó- és üzletház3 megrendelője az a Stern Károlyvolt, aki az 1891-ben Schmahllal terveztetett, jelen-leg a Volksbanknak otthont adó Rákóczi út 7. épületkapcsán még perrel fenyegette az építészt4, de e hétévvel későbbi megbízásával már megelégedésétfejezte ki neki. Noha a megbízatáskor nem volttervbe véve, a Városligeti történelmi épületcsoport

[ Fórum


Schmahl Henrik móros stílusának egyelpusztult emléke a Rákóczi úton

ábrázolása vagy a vitorlás közepén ülő, fejét kezéveleltakaró apostol, akinek gesztusát Erdélyben Máriaismétli. Távolabbi kompozíciós hasonlóság a képtérjobb oldalán megjelenített donátor. MegjelenésükVistán arra utal, hogy falképünk festője ismerteGiotto megfogalmazását, vagy annak egyik repliká-ját. Ugyanakkor a freskó más elemei jobban hason-lítanak azokra az 1400 körüli népszerű ábrázolások-ra, amelyeken a hajó-egyház metaforát a Megváltóárbocra feszített képe is erősítette. Ezeken a hívőketmár nem csak a 12 apostol képviselte, a vitorlásbana társadalom összes rétege megjelenik.Vistán tehát a történeti Magyarország falképeinegyáltalán nem ritka módon, egyedi megfogalma-zással találkozhatunk, ami több ikonográfiai témaelemeit egyesítette. Szerintem a feltárt freskó csak adonátor ábrázolás összefüggésében értelmezhető. Akutatás jelenlegi álláspontja szerint ennek a máso-dik freskóciklusnak a megrendelője és a képi prog-ramjának kiötlője Czudar Imre lehetett, aki aMadonna jobbján védőszentjének kultuszképét fes-tethette meg. A nagy képzettségű, kánonjogi tanul-mányainak élő, a szépművészetek mestere címetkiérdemlő főpap 1386 és 1389 között volt Erdélypüspöke. Még kinevezése előtt, 1374 nyarán,Székesfehérvár prépostjaként, V. Károly francia

királyhoz indított küldöttség tagja volt. A sikeresmegbízás után visszatérve Avignont is érintette,ahol találkozott XI. Gergely pápával. Több hónapigtartó hosszú útjáról Rómán és Velencén keresztül1374 őszének derekán tért vissza. Életének fontoseseményeire utalhat feltételezett kettős megjelení-tése is: a hajóban püspökké avatása előtti nagyzarándoklatára emlékeztetve tonzúrával és utazóru-hában; püspökként süvegét Mária lába elé téve. Valószínű, hogy Vistán egy sokkal hosszabb úthozkérhetett támogatást, ami Mária és a fő közbenjárószentek segítségével – élükön Szent Miklóssal, apurgatórium védőszentjével – a Paradicsombanérhetett véget. A Navicella római felirata is feléregy kéréssel, hogy Isten vezérelje a hívőket abba akikötőbe, ami a megváltást hozza. Ez az, ami azarándokokat is vezéreli a Szent helyek felkeresésé-re. Az összefüggést erősíti Mária dupla megjelení-tése. A Stella Maris az, aki ragyogásával a tengerháborgó hullámai közül kivezérli az áhítatosembert, őt követve az emberi élet útját járva bizto-san célhoz érhet.Rövid ismertetőm, remélem, segít rámutatni a fres-kók értékére, talán segítséget is nyújt Magyarvistalelkészének a szinte száz éve azonos forrásproblé-mák megoldására.

1 MAGYAR Vilmos: Schmahl Henrik. In: Épitő Ipar (1912. 09.08.) 36.sz. 346-48.

2 „…a mór stílus követelményeinek megfelelően egy rácsot kell alkalmazni.” BFL IV. 1407. b. III. üo. 40625/1899.

3 A homlokzati terv (tanácsi engedélyezési szám: 43240/1898-III) a Magyar Építészeti Múzeum tervanyagában lelhető fel. Ezúton köszönöm megPrakfalvi Endrének és Fehérvári Zoltánnak, hogy a tervet megtekinthettem.

4 FÁBIÁN Gáspár:Nagy magyar építőművészek, Budapest, 1936. 33-7.

A Rákóczi út 72.,mintMezőgazdaságiMúzeum 1900.körül

Fotó: ErdélyiMór, MagyarMezőgazdaságiMúzeumFotótáralsz.VII.1582.

veszélyessé válása miatt egy kényszerszülte lépéskövetkeztében Schmahl ezen épületének jutott az a„megtisztelő” szerep, hogy befogadja aMezőgazdasági Múzeum kiállítása nagy részét5 ide-iglenes jelleggel 1899-től 1904-ig.6

Az Uránia sztalaktitos zárópárkányával megegyezőRákóczi út 72. koronázópárkánya alatti dekorációt isa mór építészetből eredeztethetjük, mint például azalhambrabeli Mexuar-udvarból7. A legfelső szinttengelyeket elválasztó falsávjait díszíti a legjellem-zőbb iszlám díszítési forma: a muqarnasos szerkezet.Az egyedülálló, háromdimenziós, félkúp alakú aprófülkéket ékesítő, muqarnas e megjelenésében maradtávoli tanúja a közel-és közép-keleti rendszerintnegyedgömb-kupolába faragott eredeti megfelelő-jének. Ezen hármas ablakcsoportokat elválasztó,törpepillér-párokon nyugvó fülke a muqarnasborí-tásnak köszönhetően idézi a mecsetek mihrábfülké-jét. Az Uránia dísztermi kupolájának muqarnasaután ez áll még közel a muqarnas iszlám építészet-beli eredeti megjelenéséhez. Schmahl a félreismer-hetetlenül iszlámos, nagy térigényű tagozatoknak abudapesti utcafronton való „felvillantásához” maxi-málisan igyekezett kihasználni a zártsorú beépítésés a sík homlokzatban rejlő meglehetősen korláto-zott lehetőségeket akkor, amikor a homlokzat mély-ségét és felületét bontotta, változtatta az iméntismertetett módon. A térbeli mélységet kívánómuqarnasos díszítést csakis a homlokzat mélységitagolásával mutathatta meg. E fülkéket betöltőmuqarnasszal ellentétben az Uránia ismeretébenmár nem hat újdonságként az Erdélyi Mór felvéte-léről8 ismert zárópárkányzat alatti sztalaktitos díszí-tés, mely azonban még az 1898-as terven az ismer-tetett fülkéket megismétlendő azok törpeárkádsorráalakításával zárta volna a legfelső szintet. Bár a ko -ronázópárkány nem a mihrábfülkéket idéző díszí-téssel valósult meg, az Urániához visszanyúló szta-laktitos formának e helyütt még több teret enge -dett Schmahl, amikor az 1896-ban megvalósultnáljobban a fal sík elé ültette a sztalaktitos formákat. A második emelet nyerte el talán a legnagyvona-lúbb nyílásformálást a szamárhátívbe foglalt csúcs-íves ablakpárjaival. Az ablakokat egybekapcsolószamárhátív a tervrajz és a plaszticitást érzékeltetőfekete-fehér fénykép alapján nem plasztikusan,mint inkább feltehetően eltérő színárnyalata révénemelhette ki a második emeletet. A mór motívumkincs másik hordozója a homlokzatföldszinti és félemeleti csaknem egybefüggő egysé-ge lett, mely szintek nemcsak díszítésük, de formá-juk révén is a mór tereket idézték. Az üzletportá-loknak kialakított másfélemeletnyi szint tervezésé-ben Schmahl ezen 1898-as épületen vitte legtovábba falfelületek kiküszöbölését az ablakok érvényesü-lését elérendő, legalábbis, ami a földszintet illeti. AzUránia mindkét (különösen az első) tervváltozatánés a Deutsch-üzletházon a portálok tengelyeit mégmasszívabb, kváderezett faltömegek választották elegymástól, melyek súlyosságuknál fogva kissé távo-labb állnak a szerkezetében újító 1888-as Holzer-üzletház9 és a szóban lévő épület üzletportáljainakvasszerkezetes kialakításától. A falfelület mind kes-

kenyebbé, valójában oszlopformájúvá formálása, a mezzanin szint nyílásainak hatalmas félkörívekkéalakítása és a szinteket elválasztó fal minimalizálásaolyan szerkezetet eredményezett, mely félkörívesárkádsorhoz tette hasonlatossá az épület két alsószintjét. Az épületet ilyen arcúra formálvánSchmahl megtalálta a módját, az enyhébb éghajlatiadottságokból eredően, az iszlám építészetben jel-lemzőbb tértagoló árkádsor formájának egy buda-pesti homlokzaton történő alkalmazására. A portá-lokat elválasztó tartószerkezetek ugyanis azAlhambra oszlopainak a budapestiek számára máraz Oroszi-Mulatóból (az Uránia) ismert oszlopai ésmással össze nem téveszthető oszlopfői lettek, a fél-köríves portálok ívháromszögei pedig a mór forma-kincs legjelentősebb hordozói. Az iszlám épületekés részeik, mint az iszlámra oly jellemző félig nyi-tott – félig zárt tereket elválasztó árkádíveknek,amelynek a legismertebb mór építészetbeli példájaaz alhambrabeli Oroszlános-udvar – a nyugati építé-szetbe történő átültetésének problémája már a 19.századközépi Nagy-Britanniában felmerült.10 JamesFergusson (1808-86) Az indiai és keleti építészet törté-nete című 1876-os könyvében ezen összeegyeztethe-tetlenségnek tulajdonította az iszlámos épületekcsekély számát, a stílus nehézkes meghonosításátNyugaton. Az 1891-es Stern-ház, az Uránia és aDeutsch-ház földszinti szögletes kirakati nyílásaicsak 1898-ra váltak az árkádíveket idéző félköríves-sé. A faltömegek és nyílások arányától eltekintve,ha az Uránia épületét a korábbi terveknek megfele-lően kivitelezik, akkor a Rákóczi út 72.-höz hasonlófélköríves portálok szolgálnának bejáratként. E por-tálok lépnek elő a vérbeli iszlámos ornamensekkel,melyet hasonló elrendezésben az Urániában csak anézőtéren alkalmazott Schmahl, e házán azonbanmár a Kerepesi úti homlokzaton, az íveket szegélye-ző ívháromszögekben is épp olyan dúsan kívántaérvényre juttatni.

[ Fórum


5 Az épületnek a Mezőgazdasági Múzeummal összefonódó történetére vonatkozó információért köszönettel tartozom Olajos Pálnénak, aki fel-hívta a figyelmem a Mezőgazdasági Múzeum volt kiállításán bemutatott, épületről készült fotókra.

6 S. SZABÓ Ferenc, A Hatvanéves Mezőgazdasági Múzeum 1896-1956. Budapest, Mezőgazdasági Múzeum 1956.54.

7 Az andalúziai mór építészetről ld. BARRUCAND, Marianne – BEDNORZ, Achim:Moorish Architecture in Andalusia. Taschen, 1992. 192-3.

8 Magyar Mezőgazdasági Múzeum Fotótára lsz. VII.1582.

9 VADAS Ferenc: Búcsú az áruháztól. Vasház – Holzer – Nagykovácsy – Úttörő. In: Budapest 2004/6. 18-21.

10VERNOIT, Stephen:Discovering Islamic Art:Scholars, Collectors and Collections.1850-1950. 1994.19.

A Deutsch-házhomlokzati terve,Schmahl Henrik,1896.BFLXV.17.d.329/24544

[ Fórum


BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY

Afő kérdés ma az, hogy a kastélyokban tes-tesülő nemzeti összművészeti csúcsteljesítmé-nyeket mindenki egyaránt élvezhesse, vagya nagyközönséget kirekesztő funkciók győ -

zedelmeskedjenek? Magyarul: mi legyen az MNVZrt. által „továbbhasznosításra” (szálloda céljára?)az Oktatási és Kulturális Minisztertől kikért tíz kas-téllyal – amelyből ötöt egyébként az MNG gond-nokol. Válaszoljunk először erre a ki nem mondott,de a kastélyokat illetően leggyakoribb hasznosításiszándékra.Történeti épületek közül szállodai célra leginkább azeredetileg is szállodának épült házak a legalkalma-sabbak, mert a kastélyokkal ellentétben folyosórafelfűzött szobarendszerük van, pompázatosan ki -kép zett közösségi tereik pedig nagyobb befogadó-képességűek. Ezek három csoportra oszthatók. Az első csoportba a ma is szállodaként működő régiszállodák tartoznak. Ezeket időközben – főleg a für-dőszobákat, vizes helyiségeket – rendszeresen fel -újí tották. A második csoporthoz soroljuk azokat,

amelyeket a szükséges felújítások helyett inkábbbezártak, noha az utóbbi évtizedekig szállodakéntműködtek. Többségüknek elegáns vendéglátóterei,pompás báltermei, aulája és lépcsőháza van. (Lásdpéldául a bezárt és eladásra felkínált szombathelyiSavaria Szállót.) A harmadik kategóriában azokat a szállodákat tartjuk számon, amelyeket már régen,évszázada is akár, nem szállodának, hanem iroda-háznak, hivatalnak vagy bérháznak alakítottak át –mint például a budapesti Akadémia utcában azIstván főherceghez címzett reformkori szállodát.Kisebb-nagyobb városokat járva még ma is több,bezárt és üresen álló régi szállodát láthatunk.Azt, hogy egyes lobbycsoportok mégis rendszere-sen a kastélyokat szemelik ki szálloda céljára, annakvélhetően fő oka az, hogy az állami tulajdonban tar-tandó kastélyokról van jegyzék, az üresen álló tör-téneti szállodákról vagy más funkciójú szállodánaképült házakról pedig nincsen. Következésképpen abefektetők nem is tudják, hogy van ilyen épületcso-port is, s ezek sokkal könnyebben, olcsóbban és ren-tábilisabban helyreállíthatók és működtethetők.Vannak persze kastélyszállodák szerte a világban ésMagyarországon is, de csak kevés az olyan gazdasá-gosan restaurálandó műrészlettel és feloszthatatlannagyteremmel rendelkező kastély való szállodának,amely egyébként sem tarthat számot a nagyközön-ség érdeklődésére. Mi több, történeti kertje kicsi,nincs vízkezelést igénylő tava és vízesése, semvirághímes parterre, sem nyírandó sövény és lugas,sem növényházak, sem pavilonjai. Mindemellettegy visszafogott pompájú kastélyszálló is lehetbájos megjelenésű, mint például az Aszód mellettiFenyőharaszt egykori Podmaniczky-kastélya vagy aparádsasvári egykori gr. Károlyi Györgyné félekastély, amely egy átlagos pesti bérpalota színvona-lú épület. (Kicsiny kertjéből ráadásul máris autó-parkolót csináltak.)Legjobb összehasonlítást a bécsi belváros szélén állóBelvedere kastélyegyüttes, mint nemzeti működteté-sű múzeum, és a vele szomszédos Schwarzen bergkastély-hotel ütköztetése kínálja. A Belvedere alsó és felső kastélyát restaurálták, múzeumként műkö-dik, történeti kertje is kiválóan fenntartott és bemu-tatott. A szomszédos ötcsillagos kastélyhotel barokkszobrokkal ékes kertjét elhanyagolták, több mintfelét levágták, most eldzsungelesedve közkerti funk-ciókat lát el. (A barokk-kori madártávlati ábrában lát-ható, hogy milyen bonyolult (barokk!) kertet kellenekiültetniük és fenntartaniuk. Itt nyilvánvalóan nem lehet szó a szakirányú tulaj-donosi akarattal való fokozott értékkibontakoztatás-

Az ÖRÖKSÉG tavalyi július-augusztusi számában közölte Varga Kálmán igazgató(MNG) reagálását a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő öt, a Nemzeti Gondnokság kezelésébenlévõ kastéllyal kapcsolatos tervére. A lap októberben a KÖH álláspontját ismertette, majddecemberi számában Bugár-Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója fej-tette ki véleményét az acsai és a füzérradványi kastélyokról. Ezúttal a szerzõ írásnak máso-dik, a kérdéssel általánosítható módon foglalkozó részét közöljük.

A kastély-közkincsprogram – mellett a szálloda csak szolgál-tat

Szombathely tör-téneti városrészé-ben, a Savariaszálloda „bezárva– eladó” felirat-tal várja újjászü-letését

[ Fórum


ról, ilyen hivatástudat csak a kastélymúzeumokatműködtető láncoknak, intézményeknek van, mert aművelt nemzetek ezeket az értékkibontakoztatásérthozták létre, s azért, hogy mindezt magas szintenközkinccsé is tegyék. Ilyen intézménynek szánta az állam a Műemlékek Állami Gondnokságát. (Ezt, mint az alapító jogszabályt alkotó egykoriminiszteri biztos, és mint az intézmény első nyolcévének igazgatója, a témakör alapos ismerője írom.)A restaurálandó műrészletekben, freskókban, stuk-kókban, díszítőfestésekben, míves faburkolatokban,parkettákban, mozaikpadlókban, különböző funkci-ójú nagytermekben gazdag, kápolnával és színház-zal rendelkező, hatalmas történeti kertekkel, tavak-kal, kerti pavilonokkal ékes kastélyokat csak köz-kincsként, összművészetüket a maguk teljességébenbemutatva – művelődéstörténeti szellemi értékeiketolykor rendezvényként megelevenítve, megjelenít-ve – az egész társadalom javára célszerű hasznosítani.Természetesen a közkincs-kastélyokhoz az összmű-vészeti bemutatás mellett turisztikai szolgáltatásokis tartoznak. (Emléktárgy boltok, kávézók, éttermekstb.) Hangversenyek, rendezvények, esküvők kö -zön sége és a látogatók kiszolgálására, megfelelőszámú illemhelyeket kell rejtetten kialakítani. Havan a kastélynak olyan része, amelynek bemutatásakevésbé fontos, akkor ott néhány vendégszoba iskialakítható, de ezek száma általában nem haladhat-ja meg a 18-22 szobát, ami legfeljebb szervezett zárt-körű szakkurzusok vagy kis létszámú protokollárisrendezvények kiszolgálására alkalmas –, mintahogy az Keszthelyen működik is.Az műértékű kastélyok kizárólag szállodává alakítá-sa mindamellett, hogy erkölcstelen, a „csakazért is”szállóépítőknek szembesülniük kell azokkal a (mű -emlékvédelmi) előírásokkal is, hogy például a földszintjén nagyméretű dísztérsorral rendelkezőkastély dísztermeit –, amelyek az alapterület egy-harmadát is elviszik – restauráltatni kell. Be ren -dezni az építés korának, stílusának megfelelő búto-rokkal kell(ene). A teremsor felett az emeleten, a további egyharmad épületrészben, az alapkövetel-ményeknek megfelelő (fürdő, WC) szállodai szobáknem alakíthatók ki, mert a díszes termek mennye-zeteit nem lehet áttörni – az esetleges beázásokrólnem is beszélve. Így fönn csak szekciótermek,különtermek rendezhetők be, a fennmaradó terüle-ten pedig kevés szoba fér el. Ennek a (talán 20) szo-bának kellene finanszíroznia az egész épület rezsijétés az olykor 100ha-os vagy még nagyobb park re -kon strukcióját és szintentartását. Ez pedig üzleti ala-pon a hotel számára nem gazdaságos. Ha mégis bele-fogott, lassanként lepusztul a park, már nem olyanvonzó a kastély sem, s csökken a vendégek száma.Van három olyan kastélyszálloda, amelynek inkábbközkincs funkciót kellett volna adni. Seregélyesen a klasszicista Zichy-kastélynak, ahol I. Ferenckirály hálószobája jelenleg három részre van – szé-gyenszemre – felosztva. Tolna megye legszebb kas-télya a hőgyészi Apponyi-kastély és bonyolult tör-téneti kertje is egyszer majd közkincs kell, hogylegyen. Szirákon a gr. Teleki-kastélynak csak a dísz-termi freskói láthatók, (már ha beengedik a látoga-tót), a többi termében fel sem tárták a freskókat,pedig a mészrétegek alatt a színes freskórétegek rej-tőznek, amelyek sérültek akkor, amikor a hotelépí-tés közben a régi elektromos vezetékeket kitépték afalakból és a boltozatokból. Ezek bármikor feltárha-tók és helyreállíthatók. A kérdés csak az, hogy meg-éri-e szállodának ez a munka? Szirák és Acsa kasté-lyainak a nagyközönség előli elzárása az egész

Duna-Ipoly-Zagyva közötti térség idegenforgalmátteszi halottá.A művelt – és a történelem viharaitól jobban meg-kímélt – nemzetek első rangú kastélyaikat nem szál-lodává alakítják, hanem közkinccsé teszik.Ha definiálnánk a kastély fogalmát, akkor azokatritka világi összművészeti csúcsteljesítményekkénthatároznánk meg, amelyet a nemzet valamely sze-mély vagy család által elért. A közkinccsé teendőnagykastélyok száma Magyarországon 150-re tehe-tő. Az ország területén egyenletesen elhelyezkedő,távlatosan bemutatandó kastélyokkal és parkjaikkalaz ország idegenforgalmi vendégmarasztaló képes-sége három napról harminc napra növelhető. Egykastélyegyüttes egyedi vendégmarasztaló képessé-ge többnyire két-három nap. A helyreállítás, azutána működtetés kenyeret ad, munkahelyeket teremtmég az ország félreeső helyein is, ahol más termelőegység nemigen van. A turisztikai vonzerő vállalko-zások létrejöttét segíti, a megszervezendő kastély ésműemlék túra-láncútvonalakon futó turistaforga-lom pedig a környék más szolgáltatásait is igénybeveszi, azokat a nem-kastélybeli szállodákat is, ame-lyek csak 50-70 szobától rentábilisak, s amelyekbenbusznyi csoport is elhelyezhető. Így válhat a kas-tély közkincs-program gazdasági és nemzetfeleme-lő eszközzé a minőségi országbemutatási programműködtetésével.A művelt nemzetek gyakorlatát és statisztikáit látvaelőbb-utóbb lendületet kell kapnunk. A nálunk hat-szor nagyobb, azaz hatvanmilliós Angliában ésFranciaországban a kiadott kastélybemutató kataló-gusaik szerint 1500-1500 a nagyközönség számáraösszművészetében bemutatott kastély és várkastély.Ha ezt a számot elosztjuk hattal, akkor nálunk leg-alább 250-nek kellene lenni. A hatvanmilliós Olasz -ország kastély-várkastély katalógusa 1200 objektu-mot tartalmaz, amely látogatható, s ha ezt elosztjukhattal, akkor nálunk kétszáznak kellene lenni.Németország is készített katalógust, de az messzenem teljes, fontos tartományok még nem adtak ada-tokat, de már így is 600 helyszín szerepel benne.Ezek között van száz kastélyszálló is, azaz egy kas-télyszállóra öt kastélymúzeum esik. A mintegy har-minc hazai kastélyszálló további 150 kastélymúzeu-mot feltételez. Csehország, amely méretében, a lakosság számában csaknem azonos velünk, kas-télytérképet adott ki a kastélyok térképre vetített

Bécs, SolomonKleiner madár-távlati metszete(1737) az alsó ésfelső BelvedereSavoyai kasté-lyokról és barokkkertjükről, ame-lyek ma is ezt azállapotot mutat-ják. Mellettejobbra a téglányalakú kert aSchwarzenbergpalota barokkkertje, amelyet amai 5 csillagoshotel a felismer-hetetlenségig el -dzsungelesedveelhanyagol.

[ Fórum


képeivel. Abból az derül ki, hogy a nagyközönségszámára bemutatott 134 kastély és várkastély egyen -letesen helyezkedik el az ország területén A magyarkastélyok építészeti minősége és mennyisége össze-mérhetően azonos a cseh kastélyokkal.Ebben az esetben Magyarország nemzetközi egyen-rangúságából és a magyar építészeti összművészetikultúra nemzetközi egyenértékűségéből kell kiin-dulni, s azt kell rendbe tenni és közkinccsé tenni. A statisztikákat folytatva a Csehországéval azonosminőségű és mennyiségű különleges értékű, min-tegy 150 magyar nagykastélyból összesen tízben vantörténeti berendezés, s ezek nyitva állnak a nagy -közönség számára. A MÁG, majd jogutódja azMNG 17 éve alatt, további öt kastélyba helyeztünktörténeti berendezést, illetve egy várkastély beren-dezése kezdődött meg. Ezek a kastélyok részben mais látogathatók. A korábbi tíz kastélymúzeum közülEszterháza kastélya is a Nemzeti Gond noksághozkerült, és halad a felújítása.A turizmus szemszögéből nézve azonban rendkívülrossz a bemutatott kastélyok területi elhelyezkedé-se, kis számuk miatt országbemutató túraláncbamég nem foghatók össze. Az ország déli felébenjelenleg egyetlen, bármily kiváló kastély sincs olyanállapotban, hogy a nagyközönségnek bemutathatólegyen. A Keszthely – Vaja vonaltól délre nincsbemutatott kastély; de észak-déli irányban szeletel-ve az északi országrészt, ott Pápa és Nagytétényközött sincs kastélymúzeum, illetve a romantikusstílusú nádasdladányi kastély helyreállítása még az elején tart.Nagytétény és Gödöllő között megint nincs, azazBudapesttől északra, nincs összművészetében be -mutatott kastély vagy városi palota. Gödöllő ésSárospatak között sincs, holott ott rengeteg értékeskastély van. Gondoljunk csak a Fót-Gödöllő-Aszód-Tura-Hatvan-Gyöngyös-Tarnaméra-Boconád-Kompolt-Erdőtelek-Eger-Noszvaj-Girincs-Tiszadob-Szerencs-Sárospatak-Füzérradvány kas-télytúra-útvonalra, és ez csak egy irány! Gödöllőtőldélre a Gondnokság elindította a péceli Ráday-kas-

tély rehabilitációját. (A történeti bútorokat még énhelyeztem bele.) Közel Kassához, de még nálunk,Fájban a Fáy kastélyba empire berendezést gyűjtöt-tem, az látható, de a helyreállítás még ott is az elejéntart. Sárospatakon túl Füzérradvány kastélyábanszintén nekem jutott az a szerencse, hogy én gyűjt-hettem be a még megmaradt eredeti berendezést. „A látogató csak a minőségre jön!” – mondta egyszera francia műemlékgondnokság igazgatója, a színvo-nalból nem lehet leadni. A kastélyokat csak magasminőségi színvonalon szabad felújítani és bemutatni.Az Angol National Trust (az angol műemlékgond-nokság), amely 220 nagyközönség számára bemuta-tott kastélyt és várkastélyt kezel, s 1895 óta műkö-dik, tapasztalatai birtokában azt vallja, hogy 10 évnélhosszabb időre nem szabad kastélyt, vagy annak részeitbérbe adni, mert a bérlő kézbetarthatatlanná válik.Ez valószínűleg megfelelő állapotú épületekre vagykisebb helyreállítást igénylőkre is vonatkozik. Ha teljes felújítás kell, kérdés, hogy mennyire sza-bad növelni a bérleti időt. A befektetőnek 17 évetmeghaladó megtérülési idő már nem éri meg. Azt hiszem, ez a felső határ a tőkebevonásnál, amicsak bizonyos turisztikai szolgáltatási épületrészekesetében válhat szükségessé. A 99 éves bérlet igé-nye a felelőtlenség dokumentuma, komoly figyel-meztetés a nemzeti kincsek felelőseinek a partnerkilétére vonatkozólag.Vendéglátóhely sohasem „parancsolhat” a kastélyt birtok-ló múzeumnak, csak fordítva, a múzeum kizárólagkiegészítő funkcióit adhatja bérbe, ahol az imázsnakmegfelelő tevékenység folyhat csak, megfelelő bel -ső építészettel és berendezéssel. (Megjegyzendő, hogyha történeti karakterű cukrászdát, éttermet vagyszál lodai szobát akarunk kialakítani, annak beren-dezési milyenségét sem bízhatjuk a vendéglátóra,csak a működtetést. A gyulai biedermeier cuk -rászda felgazdagító berendezésén is sokat dolgoz-tam, mint műemlékvédő építész – azóta a történetibelső terek és bútortörténet tanára – és ezen a szín-vonalon kell maradni minden kastély vendéglátórészeinél is.)

Gyula, az 1840-ben ala-pított biedermeiercukrászda kisszalonja, amelyet1986-ban e sorokírója korhű biedermeier bútorokkal rende-zett be.

Fotók:Bugár-MészárosKároly

[ Fórum


A Műemléki Kutató és DokumentációsKözpont tevékenységéről

Ahivatal tudományos részlegét mintegy félévszázaddal ezelőtt alapvetően a napiműemléki munkához szükséges tudomá-nyos háttér biztosítására hozták létre.

Mindez jelentette az egyes helyreállításra kijelöltemlékek előzetes kutatását, a felügyeleti tevékeny-ség szemlékkel, szakvéleményekkel történő segíté-sén túl az új ismeretek, eredmények publikálását.Mindezek mellett a kutatók kezdetektől részt vettekaz emlékek revíziójának, topográfiai feldolgozásá-nak munkájában. Az 1990-es évek derekán, érzékelvén a rendszervál-tás óta a tulajdonosi és közigazgatási körben bekö-vetkezett változásokat, valamint a műemlékállomány1960-as években végzett országos felmérésének hiá-nyosságait és részbeni avultságát, sürgetővé váltegy újabb korszerű műemléki revízió elindítása. A megindult revízió során célként fogalmazódottmeg a szükséges jogi, közigazgatási háttér megte-remtésén, korrekcióján túl a tudományos, topográ-fia adattár gyarapítása. A feladat hatalmas, hiszen atöbb mint 11 ezer műemléki tételhez az előbbi szá-mot jóval meghaladó objektum tartozik (műemlékikörnyezet, együttesek). A feladat nem csupán azemlék tételes helyszíni azonosítása, hanem a szük-séges szakmai előkészítés, anyaggyűjtés után kisto-pográfiai szintű leírás. Nehezíti a munkát, hogy aHivatal nyilvántartási adatbázisa számtalan esetbennem teljes, illetve megváltozott adatokat őriz. A marendelkezésre álló adatok pontosítása, a nyilvántar-tás további és helyes adatokkal történő feltöltésecsak több hivatali részleg közös munkájában valósít-ható meg. Elengedhetetlen, hogy a nyilvántartás-ban tevékenykedő munkatársak mellett a műemlé-

kekkel és azok tulajdonosaival napi kapcsolatbanlévő felügyelői karral is szorosan működjenekegyütt az MKDK munkatársai. A közös munka eredményeként, a szükséges jogi,közigazgatási korrekciók, földhivatali, nyilvántartá-si korrekciók, visszavezetések után állhat össze aminden szempontból hiteles és igaz műemlékjegy-zék. Eddig nyolc megye műemlékjegyzéke jelentmeg. Hivatalvezetői döntés született arról, hogy ajegyzékek összeállítását fel kell gyorsítanunk. Mivela több megyében közel tíz éve végzett revízió ered-ményei elavultnak tekinthetők, újbóli lejárásokravolt szükség. Kutatóink – kiegészülve a Védési osz-tály ideiglenesen igazgatóságunkhoz rendelt szak-embereinek munkájával – a 2009-es esztendőbenbefejezték öt megye (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Somogy)lejárását. Elkészült három megyéről (Csongrád,Somogy, Veszprém) a műemlékjegyzék szövege,előttünk áll még a felügyeleti-hatósági korrekció, a változások visszavezetése. Mindezek mellett – ter-mészetesen az előbbiekben felsorolt területekrekoncentrálva - folytattuk a többi megye és Budapestműemlékeinek revízióját is. Noha tevékenységünket gerincét a fentiekbenvázolt revíziós munka alkotta, a korábbi esztendők-ben megszokottnál kisebb mértékben ugyan, detovábbra is igyekeztünk szakmai, tudományos segít-séget adni a hivatal felügyeleti területen tevékeny-kedő munkatársainak. Napi feladataink közé tartozik továbbá a KÖH többmint száz esztendős gyűjteményeinek fenntartása,feldolgozása és – a szűkös anyagi lehetőségek mel-letti – gyarapítása. László Csaba

Isten ihlette, maradandó mesterművek

Címmel a Szliveni Képzőművészeti Galé -ria KERESZTÉNY MŰVÉSZET címűgyűj teményét mutatja be Pécsett a BolgárKisebbségi Önkormányzat, a Szliveni

Képzőművészeti Galéria, a Baranya Megyei Mú -zeumok és a Pécs/Sopianae Örökség Nonprofit kft.a Cella Septichora Látogatóközpontban. A kiállí-tás január 22-től február 28-ig tekinthető meg. A páratlan gyűjtemény ikonokat, metszeteket,magas- és mély nyomással sokszorosított rajzokat,egyházi tárgyakat, kőplasztikákat, fafaragásokattartalmaz. A gyűj teményben a szent helyszínekrőla zarándokok által hazahozott egyedi művészetitárgyak is láthatóak. A kiállítás a Pécs Kulturális Főváros hivatalos programja.

[ Ablak


VÁRALLYAY RÉKA

Arendszerváltás óta húsz év telt el, itt az idejereálisan számot vetni lehetőségeinkkel és csele-kedni! Meg kell határoznunk és meg kell véde-nünk azonosságunkat, hagyományainkat, mert

veszély fenyegeti mindezeket nemcsak Erdélyben, hanemaz anyaországban is. Divatok, tájidegen ízek és színeközönlik el településeinket, elsöpörve a nagy lehetőségekettartogató és fejlesztési alapot jelentő helyi sajátosságokat.Székelyföld építészete most a tét. Sorsa, alakítása a mikezünkben van. Ehhez tehetséges építészekre, erőskezűmegyevezetőkre és főépítészekre, értelmes és követhető sza-bályokra és eszményekre, jó szakemberekre, értő polgár-mesterekre és helyi lakosokra van szükség. Fogjon össze hátszakma és a politikum, hogy együttes erővel őrizzük megés emeljük fel múltunk értékeit, a ránk bízott örökséget!(Idézet a konferencia meghívójából.)Vannak pillanatok, amikor a különböző helyszínekenmegfogalmazódott szándékok egybevágnak, összesű-rűsödnek, és forradalmat, felkelést – vagy szelídebbesetben konferenciát robbantanak ki. Így volt eztavaly ősszel is, amikor kiderült, hogy a Hargitamegyei és a Kovászna megyei örökségvédelmi ci vilszervezetek (a Keöpeczi Sebestyén József Mű em -lékvédő Társaság és az Országépítő Kós KárolyEgyesülés), a megyei tanácsok és a ma gyarországipartnerintézmények (a Kós Károly Egyesülés és a KÖH) egymástól függetlenül megfogalmazták: a szakma és a politikum összefogásával konkrét lé -péseket kell tenni Székelyföld egyre gyorsabbanpusztuló épített és természeti értékeinek megmenté-séért. Mindannyian éreztük, hogy kilépve a szakmaifórumok szűk köréből, meg kell szólítanunk az érté-kekért felelős vezetőket megyei és helyi szinten is.Így csaknem kétszáz fő részvételével, a HargitaMegyei Tanács székházában, az első decemberi hó -nak örülve zajlott le a Székelyföld épített öröksége – falu-képvédelem, út a jövőbe című nagyszabású, kétnaposkonferencia, az NKA anyagi támogatásával. A címben is idézett mottó Kós Károly 1934-benmegjelent Erdély kötetének záró sorai közül való. A ma is aktuális gondolatot azzal egészíthetnénk ki,hogy Magyarország népei sem nézhetik közömbö-sen azt, ami most Erdélyben, ezen a különlegesterületen folyik. Tőlük – tőlünk – is függ a jövő!De mi is a jelenlegi helyzet, melyek a legfőbbnehézségek? Kolumbán Gábor közgazdász, énlakailokálpatrióta, a konferencián elhangzott, általamigen kedvelt elmélete adhat választ a kérdésre a pre-modern, modern és posztmodern világok egymásmellett éléséről, viszonyáról. A Székelyföldön mégsok helyen fellelhető, mezőgazdasági tevékenység-gel foglalkozó, részben régi, népi lakóházban élő„premodern” és a mai – a hagyományos értékekettisztelő – posztmodern társadalom szemlélete jóval

közelebb van egymáshoz, mint bármelyikük és a modern világ szemléletmódja. Hiába tudjuk,hogy mit értékelhetünk a premodern kultúrában,Erdély egy részén még most zajlik a modernizáló-dási folyamat, és ezzel együtt a „régi, ócska”, talána benne lakók számára a kommunista évek nehézsé-geit idéző lakóházak lebontása, az illeszkedő helyettaz új, szokatlan, a szomszédban majd irigységetkeltő narancssárga, műanyagablakos házak építése.Az infrastruktúra fejlesztésének helyes útja is kér-déses: a közelgő gázproblémák ellenére még olyanpolgármesteri ígéretek is elhangzanak, hogy a gázbevezetésével majd a település megélhetését jelentőházi kenyereket a hagyományos, fatüzelésű kemen-ce helyett gázzal működő sütőalkalmatosságbankészíthetik az asszonyok. Ugyanez a rövid távú gon-dolkodás vezet az erdők gyors kivágásához és a kör-nyezet veszélyeztetettségéhez is.Az értékek pusztulásával járó modernizálás melletttermészetesen megjelentek a környezettudatos, ha -gyománytisztelő posztmodern törekvések is: egyretöbb értelmiségi fiatal költözik ki falura, újítja felrégi házát, rendezi a gyümölcsöst és a veteményes-kertet, és próbál jó példájával környezetére is hatni.A konferencia legfőbb célja tehát az volt, hogy aszakmai előadásokkal és a kerekasztal beszélgetésselösszegezzük az örökségvédelem eddigi eredménye-it, és megfogalmazzuk magunk számára is a legfon-tosabb tennivalókat. A megyék vezetőit és a községekpolgármestereit fogékonnyá téve a téma iránt, he -lyes értékítélettel meghozott döntésekre sarkalljuk.December idusának reggelén a kétnapos tanácsko-zást a Hargita és Kovászna megyei vezetők – HajdúGábor tanácsos és dr. Tamás Sándor megyei elnök –nyitották meg, érzékelhető nyomatékot adva jövő-beli terveiknek. Hargita megye előrébb jár, mintHáromszék. 2009-ben a megyei tanács (civil nyo-másra) faluképvédelmi programot indított el,amelynek keretén belül 17 település értékfelmérésétés a helyi értékvédelmi rendelethez szükséges épí-tészeti tanulmányok elkészítését rendelte meg

Székelyföld épített öröksége – faluképvédelem, út a jövõbeKonferencia Csíkszeredában, 2009. december 15-16.

„Hogy mi lesz Erdély népének és kultúrájának útja a jövõben, az jórészben Erdély népeitõl függ.“

...Előadását akonfe renciateremelőtti folyosón fel-állított kiállításkísérte a 25-30éve felmért szebbnél-szebbszékelyföldi lakó-házakról.”

Fotó:Várallyay Réka

[ Ablak


az építészektől. Az akcióhoz összetett adatlap, a kapcsolattartáshoz pedig levelezőlista készült, s az eredményekből látványos kiállítás született,amely része volt a konferenciához kapcsolódó tár-latnak. Kovászna megye, az elmúlt húsz év szakmaieredményeinek – inventarizációk, épületfelújítások,udvarházak felmérése – ellenére sem dolgozott mégki konkrét, megyei örökségvédelmi stratégiát.(Egyenlőre a Bikfalvi Értékvédő Programot, mintmintaprojektet támogatja.)De térjünk vissza az előadásokra. Az első szekcióbaválogattuk a helyzetfeltáró prezentációkat. Dr. FilepAntal etnográfus, egyetemi tanár a Kárpát-meden-cei települések metamorfózisáról beszélt, rávilágít-va a szemmel látható településkép és táji változásoktörténelmi és társadalmi okaira. Dr. Fejérdy Tamása KÖH elnökhelyettese A falukép, mint közösségeinkarcképe: Hűség a gyökerekhez – értékteremtés a változta-tásban címmel tartott előadást, kiemelve a közössé-gek környezetformáló szerepét, és nyomatékosítva a mai székelyföldi viszonyok között meglehetősenaktuális: Mindenből tanulni, semmit sem utánozni! –elvet. Sebestyén József a KÖH Határon Túli EmlékekOsztályának vezetője az értékfelmérések jelentősé-gét hangsúlyozta, és bemutatta az elmúlt évtizedek-ben kezdeményezésére elindult erdélyi inventarizá-ciós munka eredményeit. Ezt követően egy kicsitmás hangnemben folytatódott a konferencia, mertaz előadók között üdvözölhettük a svéd ChristerGustaffson urat, a nagy sikerű Halland-modell szü-lőatyját és legjelentősebb népszerűsítőjét. Hogyanhúzta ki magát Svédország Halland nevű tartomá-nya a kilencvenes évek recessziójából, és hogyanoldotta meg egy program keretén belül a munka-nélküliség és a sok pusztuló műemlék problemati-káját? A klasszikus, jól kidolgozott megoldás (a munkanélküliek oktatása és átképzése a műemlé-keken, munka közben) a hallgatóságot sok kérdésreihlette. (Az előadó részvételét a csíkszeredaiProsperitas Egyesületnek köszönhettük, tagjai a Halland-modell székelyföldi megismertetéséretöbb találkozót is szerveztek az elmúlt évben.)A településkép javítására, a falvak értékvédelmérekonkrét jó példákkal is szolgált a konferencia. A helyi örökség díjas Tolna megyei Závod értékvé-delmét Szász Gábor építész, a tíz éve nagy sikerrelzajló énlakai projektet Albert-Homonnai Mártoncsíkszeredai építész és Kolumbán Gábor mutattákbe, a lassan két éve elindult bikfalvi értékvédelmiprogram eddigi eredményeiről jelen sorok írójabeszélt. A hallgatóság soraiban ülő polgármesterekszámára is érzékelhető volt, hogy egy pár száz főskis település is tehet a faluképért, kisebb-nagyobbtámogatással helyrehozhatja vagy helyrehozathatjaa tulajdonosokkal régi házait – ha akarja. Az emlí-tett települések értékőrzésének folyamatába a folyo-són és a nagyterem falain elhelyezett kiállítások isbetekintést engedtek. Zakariás Attila, sepsiszentgyörgyi építész a nyolcva-nas évek népi építészeti felméréseiről mondta elszemélyes élményeit. Előadását a konferenciateremelőtti folyosón felállított kiállítás kísérte a 25-30 évefelmért szebbnél-szebb székelyföldi lakóházakról.Sajnos a kiállított épületek nagy részét baljós feketecédula jelölte a lebontva felirattal. Mi hát a megol-dás, hogy ami még áll, megmaradhasson? A továb-biakban ezekről a próbálkozásokról hallhattunknemcsak település, hanem kistérség, régió szinten.A Budapestről Csíkszeredába költözött RodicsGergely, a Pogány-havas Kistérségi Társulás ügyve-zető igazgatója a területén négy éve elindult falukép-

védelmi program kapcsán kiemelte: a településekértékvédelme csak úgy működhet, ha szakemberek-ből és a közösség előtt hiteles helyi személyekbőltanácsadó testület jön létre, ami befolyásolja az újépítkezéseket, és nyomatékosítja az ott élőkben a hely szellemét meghatározó épületek, kapuk, érté-kes fák stb. megőrzésének fontosságát.A székelyföldi települések arculatát az öreg házakeltűnése mellett még erőteljesebben meghatározzákaz újépítésű, oda nem illő lakóházak. Ennek a prob-lémának az orvoslására írt ki pályázatot a KósKároly Egyesülés. A Székely ház pályázat lényege,olyan építészeti megoldások keresése, melyek adott– Hargita megyei – helyszínre magukban hordoz-zák a székely ház esszenciáját, anyaghasználatát, dea mai kor térigényeinek is megfelelnek. A pályáza-ton az erdélyi és magyarországi építészek mellettkolozsvári építészhallgatók is részt vettek, széperedménnyel. A programot Ertsey Attila építész, a Kós Károly Egyesülés tagja ismertette. A kiállítá-sok között helyet kaptak a pályázat eredményeitbemutató pannók is.Már jócskán besötétedett, mire az utolsó blokkhoz,a magyarországi építészek előadásaihoz értünk.Laposa József a szőlőhegyek példáján keresztülmutatta be a táji környezet jelentőségét, KrizsánAndrás Pula múltjáról és jövőjéről beszélt, végülSalamin Ferenc Szerencs város elmúlt húsz événekváltozásait ismertette. A konferencia napját Albert-Homonnai Márton: Épített örökség és modernizációcímű könyvének bemutatója zárta.A másnapi kerekasztal beszélgetésen is szép lét-számmal jelent meg a szakma, és a sűrű havazásellenére a polgármesterek, lelkipásztorok, megyeifőépítészek, megyei tanácsok munkatársai is képvi-seltették magukat. Az első témacsoport a megyeitanácsok és községi önkormányzatok szerepe volt –ezeken belül szó esett a helyi örökségvédelmi ren-delet és helyi védettség jelentőségéről (ami ittErdélyben még egyáltalán nincsen gyakorlatban), a helyi tanácsadó építész és a tanácsadó testületműködésének lehetőségeiről. Majd Herczeg Ágnes,budapesti tájépítész Székelyföld tájváltozása kap-csán hívta fel a figyelmet a közelgő veszélyekre, és átvezetve a következő témakörre – a civil szféraörökségvédelemben betöltött szerepére – a tíz éveműködő székelyföldi fürdőépítő kalákák eredmé-nyeit és a helyi közösségben betöltött szerepétmutatta be. Szó esett Nagyszeben városrendezésekapcsán a fiatalok bevonásáról, a szórólapok, didak-tikus útmutatók jelentőségéről. Hosszantartóbeszélgetés és vita alakult ki az érezhető szakem-berhiány megoldására, a romániai törvénykezésbenlebegő városi, térségi főépítészi státusz megerősíté-sére. Guttmann Szabolcs Nagyszeben volt főépítészefelhívta a figyelmet arra, hogy még Nagyszebenbensem biztosított a város építészeti szakmai koordiná-ciója, a megfelelő és az értékőrzés érdekeit szolgálófőépítészi szerepkör kialakításához törvénymódosí-tásra lenne szükség. De addig is, a civil szféránakkellene átvállalnia egy szakmai döntéshozó és mo -nitorizáló csapat működtetését. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a konferen-cia konkrét eredményeit kartában foglalják össze, a szervező állami és civil szervezetek pedig szán-déknyilatkozatban összegzik közös, a székelyföldiépített örökséget politikai, szakmai és civil eszkö-zökkel, együttes erővel megvédeni kívánó szándé-kukat. Mert itt az idő, hogy az egy irányba fújó sze-leket befogva valóban elinduljon az indulásra váróvitorlás…

[ Ablak


Vannak még úgynevezett erdélyi vidékek, amelyek a szó szoros értelmébensosem tartóztak Erdélyhez, és amelyek múltját nem tárta fel sem régész, semtörténész. Ezen sejtelmes, titkokkal, meglepetésekkel teli életterek egyike a bánsági Csák, közismertebb nevén Csákova, a Temesvártól alig 30 kilo -méterre fekvõ mezõváros.

GURZÓ K. ENIKŐ

Csák, amelyet sokan Csákvárnak is nevez-nek, a nyáron került igazán közel a szí-vemhez. Pedig Csáknak nincsenek semdombjai, sem hegyei, sem kastélyai, csu-

pán a hatalmas piactere, amely azonban igazi kós-tolót ad a középkor óta rajta áthaladt rendszerekbőlés ízlésekből. Van itt kérem, szeletekbe sűrítettközépkor, török megszállás, osztrák uralom, magyarfelvirágzás és román nemulass. Csupán a hulló,málló vakolatot kell megkaparni, és egyből feltárula helyszín szépsége, bája, barokkos nagyvonalúsá-ga, klasszicista eleganciája. A közgyűjtemény székhelyén persze ennek a sokré-tűségnek semmi nyoma. A könyvtárrendező-múze-umőr – földijeihez hasonlóan – Olténiából érkezettide, s nem tud se magyarul, se németül, s mi több,azon csodálkozik, hogy mi azon csodálkozunk,miért nincsenek képviseltetve a Csák városánaksokáig tartást és hírnevet adó svábok az alapkiállí-tásban. Vállát vonogatva mondja, ő nem tudja, ő újezen a vidéken, és abból az ősi anyagból rendezte bea tárlatot, amit a padláson és egyéb eldugott zugok-ban talált. Szemünk állásából látja, hogy nem hisz-szük el neki: ama bizonyos dugi helyeken csupán aromán földművesek használati tárgyai porosodtakévtizedekig. „Örömünkre” hozzáteszi még azt is:majd ő hoz még Olténiából néhány konyhai esz-közt, hogy gazdagabb legyen a gyűjtemény. Hallgatunk. Senki nem szól semmit. Aztán szóba kerül a várból megmaradt 14. századicsonka őrtorony, vagyis a kula, amelyet nemréghozatott rendbe a város, de csupán félig, mert a tel-jes rendbetételhez nem volt elegendő pénz.Kisérőnk jelzi, éppenséggel kinyithatja az építettritkaság ajtaját, mert nála vannak a Csák féltett kin-cséhez vezető kulcsok, de, állítja, egy belső lépcső-soron kívül semmi látnivaló nincs ott. Különben is,már megérkezésünkkor figyelmeztettek a polgárő-rök, életveszélyes lenne oda bemenni, elégedjünkmeg a lábainál üzemeltetett tenyérnyi strand kínál-ta kikapcsolódási lehetőségekkel. Szófogadó érdek-lődőkhöz illően lemondunk a látogatásról, de fel-merül bennünk a kérdés: mégis mihez kezdenekmajd a helybeliek, ha véletlenül betéved hozzájukegy, esetleg az innen elszármazottak unokáiból ver-buválódott németországi egyesület, szövetség, amely -nek tagjai talán még hallottak arról, hogy Csákonmár a 20. század elején működött mozi, s a napila-pot olvasó lakosságot hébe-hóba vándorszínész-tár-sulatok, nívós fúvószenekarok szórakoztatták. Csáknak ma már nincs se mozija, se napilapja, senívós rezesbandája, van viszont 2004 óta l várújbó-osi rangja. A kávézónak minősített kocsma megtekintését per-sze útba ejtjük, hiszen az épület oszlopokon nyugvó

árkádjai régi korokat idéznek: feljegyzések szerintitt volt egykor a török város, amelyből mára az ita-lozón kívül csak egy, már használaton kívüli oszmánhidacska élte meg a 21. századot. Leépülés, romlás,nemtörődömség nyomai mindenütt. Ezzel szemben szinte rikítanak az újmódi, igendrága hőszigetelő nyílászárók itt is: a főtéren állóbarokk szobrokkal együtt alakítják a városképet.Fehérségük és csillagászati áruk az önkormányzatiatyákat is megbabonázhatta, a lakosság felkentjeiugyanis a természetes szépségű fa helyett az orde-náré műanyag mellett törtek lándzsát, amikor arrólkellett dönteniük, miféle ablakokat, ajtókat szerel-tessenek be a renovált, kicsinosított, historizálóVárosházába. Egyedül a mellékutcákban megbúvó óriási portáktartják még eredeti formájukat, talán annak köszön-hetően, hogy a főutaktól aránylag távol eső városteddig elkerülte az erőltetett iparosítás, így a svábokáltal elhagyott épületekbe, ha be is költöztek a legú-jabb kori betelepítettek, ez a rendszerváltás utántörtént. (Az átgondolatlan arculatromboló „arculat-tervezés” hatása még csökkenthető lenne, ha a főte-ret parkosítanák, eltávolítanák a szürke járólapokatés lecserélnék az otromba narancssárga szemét-gyűjtő ládákat).

Építészettörténeti rezümé – CsákonMég megmenthetõ lenne a város régi arculata

„A DózsaGyörgy hadaiáltal 1514-benelfoglalt védmű-ből mára csak a23,7 métermagas, három-emeletes, nyitott,pártázott terasz-ban végződő,lőrésszerű keskenyablakokkal ellá-tott, és 8 méterigfelnyúló támpil-lérekkel megerősí-tett téglatoronymaradt meg”

[ Ablak


Csák első ízben az 1332-1337. között keletkezett évipápai tizedjegyzékekben szerepel egyházas hely-ként, neve szláv eredetű személynévből alakult ki.Kezdetben a Chag (1334), Chaak (1335) volt haszná-latban, majd a török hódoltság alatt (1769–1772) anév délszláv képzővel ellátott megjelenési formája,a Czakova terjedt el. A románok és a németek a tele-pülés szerb elnevezését vették át, ám a 19. századbana magyarosított Csákovár/Csákóvár névalakot ishasználták (a Csakovar már 1780-ban feltűnik azoklevelekben). Bár az 1898-1912. közötti helységnév-rendezéskor a középkori változat nyert, a magyarokma is inkább Csákovaként említik.A 14. században a Zsidói családnak volt a birtoka.Védműve ennek az időszaknak a végén, 1390-1394.között épülhetett az akkori Temes partján, azzal acéllal, hogy a Temesvárról az Al-Dunához vezetőutat ellenőrizze. 1395 szeptemberében hasznossága,fontossága be is bizonyosodott, mert Zsidói Miklósés Marc(z)ali Miklós temesi ispánok itt győzték le arájuk rontó törököket. 1395-ben azonban a főispánúgy vélte, jobban jár egy Bihar megyei birtokkal,ezért feladta Csákot, amely egyenesen a király,Luxemburgi Zsigmond tulajdonába ment át. A Zsidóiak (Miklós, István és György) 1401-benkapták, avagy szerezték vissza a koronás főtől, nevü-ket is ekkor változtatták Csákira. Ezen bánságifamíliából eredeztethető egyébként a Magyar or -szág későbbi történetében fontos szerepet betöltött,grófi címet szerzett, kapott Csáky család. A 15. század végére már a teljes uradalom a Csákiaké.Ebből a Csáki Miklós által felhúzott vízivár körül-belül két hold területet foglalt el, és mivel mindenoldalról a Temes határolta, lakói csak egy csapóhí-don át mehettek be a községbe. Palánkokkal és víz-gátakkal 1463-ban látták el, beosztása, kiterjedésemódosult az idők folyamán. A Dózsa György hadaiáltal 1514-ben elfoglalt védműből mára csak a 23,7méter magas, háromemeletes, nyitott, pártázottteraszban végződő, lőrésszerű keskeny ablakokkalellátott, és 8 méterig felnyúló támpillérekkel meg-erősített téglatorony maradt meg (a karlsruheilevéltárban található tervrajz szerint a csáki várhatbástyás, négyzet alaprajzú épület lehetett).Miután átfogó ásatások, kutatások nem zajlottakegykori területén, illetve felületén, csupán a legké-zenfekvőbb információk állnak a rendelkezésünkre.Tudjuk például, hogy a strand, a vasúti megálló-hely és az önkormányzati épület által közrefogotttelken magasodó kula falvastagsága az alapoknál a 2,7 métert is eléri, a legfelsőbb szinten azonban„csak” 1,1 méter. Szakszerű konzerválása, turista-látványossággá tétele még várat magára.Teljes homály övezi továbbá a Csák közelében egy-koron elterült Tót-Csák (Tothcsaak) nevű helységmúltját is, amelyről 1370-től 1417-ig vannak adata-ink. Érdekes még a mai Csák területén feküdtSzenderő: erről az élettérről először 1327-ben esikszó, abban az esztendőben, amikor a Panki famíliatagjai megosztoztak rajta: Dobó és János Szendrőegyik felét, Máté és Pető a másik részét kapta megekkor. Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékbenZenderev és Zunduru a neve, 1473-ban pedigCserivár (Temesrékástól délre feküdt) tartozékaiközött található. 1507-ben Szobi Mihály, majdWerbőczy István volt az ura.Írott forrásainknak megfelelően a Csákiak 1551.szeptember 18-ig bírták Csákot, amíg a rác lakosságárulása miatt a törökök kezére nem került, akikaztán egy náhije székhelyévé tették. Egy 1605, illet-ve 1606. évi oszmán földleírásban már Ruméliához

tartozó hódoltsági városként és kerületi központ-ként szerepel. A védmű és a régi magyar településközött ez idő tájt török város épült ki, ennek vásár-tere a mai főtér helyén állott. „Aliék” bizonyára jól érezték magukat Csákon,hiszen csupán Savoyai Jenő zentai győzelménekhírére, azaz 1697-ben adták fel félig-meddig az itte-ni terepet. Újabb fordulat az 1699. évi karlóczaibékekötés után következett, amikor a kivonulók a Bánság hegyvidéki részéről, valamint Olténiábólés Erdélyből románokat telepítettek be az állítólagelnéptelenedett Csákra s környékére. A szerződéskitételeinek megfelelően a vár lerombolásának agondolata is napirendre került. A császári kormány1701-ben Marsigli Alajost bízta meg a nagy szolgá-latot tett erőd lebontásával, ám ő visszautasította a felkérést, mire a császári kormány OettingenFarkas grófot jelölte ki a feladat teljesítésére.Utóbbi 1701 nyarán és őszén tett eleget a parancs-nak, olyannyira, hogy csupán az őrtornyot hagytameg az utókornak. 1716 augusztusában a törökök végleg elhagytákCsákot. 1722-ben a temesvári kormányszék kezde-ményezésére német- és magyar ajkú iparosok tele-pedtek a városba, 1724-ben pedig Crausen Jánoskamarai főtiszttartó kezdeményezésére s közbenjá-rására 30-40 pfalzi, frank és svábföldi családok kap-tak itt szállást. Ugyanekkor a plébániát is visszaállí-tották. 1733. után gróf Mercy tábornok hívására ola-szok is jöttek, aztán spanyolok, majd 1740-től ismétnémetek. Ők a már felsorolt távoli régiókból, vala-mint Ausztriából, Cseh- és Morvaországból,Luxemburgból, Lotaringiából, Sziléziából, Felső-Magyarországról és Erdélyből indultak útnak. 1744-ben 30 bregenzi család érkezett, ők a lelkészüket ismagukkal hozták. Mind közül végül a német város-rész lett a legjelentősebb: ez a szerbek lakta negyed-től délre alakult ki, a beszélt nyelvjárások közül pe digaz északi rajnai frank típusú vált meghatározóvá.Ezen események közepette 1743-ban a württember-gi dragonyosezred alakulatai számára Engelshofentáborszernagy lovaskaszárnyát emelt a régi várbelső telkén (a helyőrséget 1889-ben számolták fel,és ezzel jelentős jövedelemtől fosztották meg a pol-gári lakosságot). Ennek persze léteztek előzményei,hisz 1723-1778. között a katonai, majd kamarai igaz-gatás alatt álló Bánság egyik kerületének volt Csáka székhelye, s már 1726-tól honvédelmi testület állo-másozott itt, amely egység a fennmaradt vártoronyfelhasználásával alakította ki a kaszárnyáját. A hadi ügyek ápolgatása, erősítése mellett az okta-tást és a hívek lelki gondozását sem hanyagolták el

„1823. április 23-án I. Ferenczkirály mezővárosikiváltságokkalruházta fel ahelységet, jogosan,mivel 1828-banmár 3424 lakójavolt, köztük 201iparos és 51 keres-kedő, marhavásá-rai pedig népsze-rűnek számítottaka régióban.”

[ Ablak


a csákiak: 1728-ban például felépítették a rómaikatolikus iskolát, 1732-ben pedig letették a pápistatemplom alapkövét, jóllehet a bekövetkezett hábo-rús idők miatt a templom csak 1741-re készült el.1738-ban ugyanis a Dunán átkelő Tos Mohamedszerászker Pancsova eleste után, szeptemberbenCsákot is elfoglalta, s katonáival két hónapig tivor-nyázott a településen. Ennek a betörésnek tulajdo-níthatóan futottak szét a „németek”, akiknek laká -sait, no meg a fiatal istenházát román és szerb ajkúcsőcselék fosztotta ki, dúlta fel. A megrémült svá-bok csak az 1739. szeptember 1-jén kötött béke utánmertek visszatérni tűzhelyeikhez, ahol számukjelentős mértékben megnőtt. 1778-ban újabb fordulat következett be Csák históri-ájában: a terebélyesedő helyiséget Temes várme-gyéhez csatolták, majd 1791-ben Felső-Magyar or -szágról, egészen pontosan Nyitraújlakról 27 magya-rul beszélő családot telepítettek be a hatóságiak. Őka mai Aurel Vlaicu utcában nyertek szállást. Csák történetéből természetesen a zsidóság semhiányzott: A közép-európai városokhoz hasonlóan a Mózes-hitűek itt is elég korán, már a 18. századbanmegtelepedtek, és 1780-ban létrehozták a hitközsé-güket, amely 1828-ban 126 tagot számlált. A közös-ség 1863-ban emelte fel második zsinagógáját, eztazonban 1959-ben lebontották. Lehet, európai ana-lógiákat és világpolitikai okokat kéne keresnünkarra, hogy 1882 szeptembere s decembere közt anti-szemita megmozdulások zajlottak Csákon: a tünte-tők röpiratokat osztogattak és betörték a zsidóházak ablakait. Ennél súlyosabb atrocitásokra azon-ban nem került sor. Mára mégis teljesen eltűntek az izraelita vallásúak a bánsági városkából.Tovább göngyölítve a história fonalát: 1823. április 23-án I. Ferencz király mezővárosi kiváltságokkal ruház-ta fel a helységet, jogosan, mivel 1828-ban már 3424lakója volt, köztük 201 iparos és 51 kereskedő, marha-vásárai pedig népszerűnek számítottak a régióban.A felvirágzás üteme mégsem volt töretlen, hiszen1873 augusztusában és szeptemberében Csákot iselérte az egész kontinensen végigsöpört kolerajár-vány, amelynek kilencvenhatan estek áldozatul.1898-ban újabb csapás érte: a község legsűrűbbenlakott területén, a piactéren tűz támadt, amelynek akirályi járásbíróság épületén kívül a közalapítványiuradalmi magtár és számos lakóház is martalékávávált. Máig megmaradt viszont az oszlopos, árkádok-kal, árucsarnokokkal bővített török épület, az eme-letes községháza s az előtte kialakított Erzsébet-liget egy szegmense, valamint a vele szemközti

Nemzeti Szálló, amely funkciójától megfosztva, le -pusztult, lerongyolódott állapotban várja megmen-tőjét. Innen elindulva, s a Városháza utcán áthalad-va jutunk el az 1879–1881. között emelt neogót rómaikatolikus templomhoz, majd az iskolanővérek pol-gári s elemi leányiskolájához, amelyet a község1895-ben építtetett. A főtér egyik leágazásaként ter-jed keleti irányba a Temesvári utca, amelynek egyikoldalán az 1768-ban épült szerb, a másik oldalánpedig az 1900-ban emelt román templom áll. A községben a 19. században öt pénzintézetet tartot-tak fenn, s a társadalmi-kulturális élet is igen szí-nessé, pörgővé vált: a társaskörön és az olvasóegyle-ten kívül a közművelődés szolgálatában állott a szerb egyházi dalárda, a román és a magyar dal-egylet (utóbbit Doby László gyógyszertáros szer-vezte meg 1897-ben), 1895-től a német sportklub, azönkéntes tűzoltó-egyesület, a polgári lőegylet, a te -metkezési és az általános betegsegélyző. Az (akkormár) város forgalmát, látogatottságát, fejlődésétlényegesen fellendítette az 1893-ban átadott vasút-vonal, amely által az itteniek a széphelyiekkel te -remthettek gyors kapcsolatot: 1893-tól Zsebellyel,1895-től Bókával is hasonló összeköttetésre nyíltlehetőségük. Noha az elektromosságot 1912-ben ve -zették be Csákra, állandó filmszínházát egy eszten-dővel korábban, 1911-ben avatták fel. A publikumekkor már aszfaltozott járdákon sétálhatott el a mo -ziig: az utakat ugyanis 1882-ben modernizálták. Csák az iparosítás terén is élen járt: itt volt az 1889-ben létesült Első Csákovai HengergőzmalomTársaság székhelye, az 1891-ben megnyílt szódavíz-üzem (amely 1905-ben két másikkal egészült ki),Tikátsch Rikárd és Piszk Mór 1904 óta működtetettecetgyára, s Piszk Mór likőrgyára. Húzó gazdaságiágazata mégis a mezőgazdaság maradt, mi több,ipari üzemeinek többsége is a környék agrártermé-nyeit dolgozta fel. 1885 óta egy magyar tannyelvűnívós földmívesiskolával is büszkélkedhetett a vá -ros, így a képzett utánpótlás biztosítva volt.A haladásra, a szellemi táplálékra való igényt jelzi,hogy 1880-tól nyomda, illetve könyvkereskedés isműködött Csákon. Az 1882-ben alapított CsakovaerZeitung-ot két évtizednyi német nyelvű megjelenésután tulajdonosa, Peter Gradl, és főszerkesztője,Viktor Wittlin 1903-ban magyar nyelven, Csákovaés Vidéke néven indították újra. Ebben a formábana lap 1915-ig jelent meg. Zökkenőmentes történetéta nyomdászok 1906. évi sztrájkja rázta csak meg.Csákot 1920-ban csatolták Romániához, rác lakossá-gának egy része ekkor hagyta el, költözött átSzerbiába. A város kálváriája a második világhábo-rút követő deportálásokkal folytatódott: 1945. január14-én a szovjetek 66 német nőt és 46 férfit hurcoltakel kényszermunkatáborba. A tragédia nem szeg tekedvét a meghurcoltatástól megmenekült svábok-nak, akik tettek róla, hogy megőrizzék Csák építettörökségét és hagyományait. A település lerobbaná-sához vezető végső csapást Ceauşescu kommunistadiktatúrája s az állami vezetés 1972-ben napvilágotlátott szisztematizálási terve jelentette; utóbbi aztcélozta, hogy Csák lakott területét a felére csök-kentsék. A rossz szándékú „fejlesztés” szerencsérenem valósult meg, a német ajkú lakosságot azonbanez már nem tudta visszatartani. Zö müket a nyolc-vanas években árusította ki a ro mán állam, a többi-ek a kilencvenes években hagyták el őseik szülő-földjét. Kivándorlásuk mély, látható, s talán jóváte-hetetlen nyomokat hagyott a településen.

Műemléki helyre-állítás – némi átgondo-latlansággal

Fotók:Gurzó K. Enikő

[ Műhely


Újabb műemlék templomot fosztottak ki:Eger – Szent Miklós templom (Rác-templom) 2009. november 11-én az egri szerb orto-

dox templomból (közismert nevén a Rác-templom-ból) loptak el értékes kegytárgyakat. A tárgyak a műemlékként védett templom (műemléki törzs-szám: 2045) tartozékaként védettnek minősülnek.

A lopást követően eltűnt 12 darab ikon, 3 darabfestmény, 3 darab evangéliumos könyv, egy ún.ötkenyértartó, egy füstölő, és egy Krisztus szimbó-likus leplét jelképező ún. plastanica.A következő, kiemelkedő jelentőségű fára temperá-val festett ikonok a lopást követő napokban szeren-csés módon előkerültek

A 18. században alkotó ismeretlen orosz vagyukrán ikonfestő mesterek munkái: Jézus Krisztus(68 x 47,7), Istenanya Krisztussal (68 x 50,5 cm),Mária megkoronázása (51 x 42 cm), Jézus, SzentMiklós és Szent György (68 x 53 cm), Krisztus meg -keresztelése (51,5 x 41,2 cm), Angyali üdvözlet (50 x41,4 cm), Mária leple (50,5 x 41,5 cm), Krisztus pokol-ra szállása ünnepek jeleneteivel (70,3 x 54,5 cm)

Prokopije Gorbunov (18. század) két ikonja:Veronika kendője (51 x 42,7 cm), Szent Illés prófé-ta (51 x 42 cm)

Mihail Jakovlev (18. század): Keresztelő SzentJános (50,5 x 41,8 cm)Szintén előkerült a kék bársonyba kötött, öntött,aranyozott ezüstveretekkel díszített evangéliumoskönyv, amelynek előlapján középen ún. deézis kom-pozíció (három alakos kompozíció, középenKrisztus, jobb oldalán Mária, a bal oldalánKeresztelő Szent János), sarkaiban a négy evangé-lista ábrázolása aranyozott ezüst vereten látható. Ahátoldalán aranyozott ezüst applikációk találhatókfigurális ábrázolás nélkül. A könyv, két szintén ara-nyozott ezüstből készült, csattal záródik.A következő tárgyak továbbra is ismeretlen helyenvannak:

Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló üvegretemperával festett ikon (37 x 27 cm, 18-19. század)

Krisztust a feszületen Máriával ábrázoló fest-mény (olaj, vászon, 49,5 x 40 cm, 18. század)

Jézus Krisztust ábrázoló festmény (olaj, vászon,31,5 x 27 cm, 18. század)

Istenszülő Krisztussal című festmény (olaj,vászon, 31 x 26 cm, 18. század)

Evangéliumos könyv (Papír, bársony, öntött ésvésett ezüstveretekkel, 40 x 27 cm, 18. század. Vörösbársony borításon ezüstből készült applikációk. A bársony felület láthatóan kopottas. Az előlaponközépen Krisztus megkeresztelése gravírozottmedalionon. A sarkokban 4 db applikáció, a négyevan gélista gravírozott ábrázolásával. A középsőmedalion két oldalán 1-1 kerek rozetta. A hátoldalközépső részén ovális medalion gravírozott ábrázo-lással, a négy sarokban nem figurális applikációk.Az evangéliumot kettő csatt zárja.)

Evangéliumos könyv (Papír, bársony, aranyozottfém veretekkel, 30 x 20 cm, 19. század. Az előlapjánközépen Krisztus alakjával egy függőlegesen hosz-szúkás, 8 ágú csillag medalionban, a négy sarokbanlévő háromszögű applikáción belül ovális medalion,a négy evangélista alakjával. A sarkakban lévő app-

likációk által határolt középső rész szabályos rom-busz alakot képez. Az evangéliumot kettő csatt zárja.)

Ötkenyértartó (Liturgikus tárgyegyüttes, ezüst,domborított, öntött. Két profilozott szélű, szélein 6csúcsos tálcából áll, a nagyobb tálca átmérője 27cm, a kisebb tálca átmérője ismeretlen, ez a na -gyobb tálcához van rögzítve. Az alsó tálcára 3 dbfedeles kehely, illetve egy 3 ágú gyertyatartó vanrögzítve, ezek így képeznek egységet. A legnagyobbmagassága (gyertyatartónál mérve) 18 cm. A na -gyobb tálca alsó részén görög nyelvű felirat van gra-vírozva 1757-es dátummal.)

Füstölő (Fém, domborított, áttört, három láncrafüggesztve, magassága: kb. 24 cm, 19. század)

Plastanica (Olaj, vászon, 82 x 104 cm. Krisztussírba tétele című plastanica, azaz Krisztus szimbó-likus leple. Egy nagyobb méretű drapériára varrás-sal rögzítették.)

A tárgyakról további részletes adatok megtekinthe-tők internetes honlapunkon (www.koh.hu), a lopottműtárgyak adatbázisában.

Összeállította: Fukker Valéria

KÉK HÍREK – 2009. december

Evangéliumoskönyv (Papír,bársony, aranyo-zott fém veretek-kel, 30 x 20 cm,19. század

[ Magyar Tükör


hettek. A hatállásos, elölről nyitott fedezék menta-litástörténeti szempontból is jelentős, mert a han -gárfalakon több olyan sablonnal felfestett, vörös észöld színű felirat is fennmaradt, amelyek egy részeáltalános utasításokat tartalmaz, s némelyikük kivá-lóan idézi fel a késő Kádár-kor hangulatát:

Egy 54 méter hosszú, szabadon álló vasbeton geren-davázas épület betonpanel térkitöltőkkel és beton-padlóval gépjárműtárolóként szolgált, egy hasonlóan54 méter hosszú, szabadon álló épület talán rakétatá-roló lehetett. A melléképületek között egy ga rázs,egy víztározó és egy üzemanyagtározó létesítménytkell még megemlíteni, valamint három őrtornyot,illetve azok romjait is. A legjobb állapotban megma-radt őrtorony egy kis négyzetes alaprajzú téglaépít-mény volt, három oldalán kétszárnyú ablakkal, te -tejét gúlatetővel fedték le.A rakétabázisról rövid fennállása során éles rakéta-indítást nem végeztek. A légvédelmi létesítményfenntartása hidegháború befejeződése miatt egyreinkább okafogyottá vált, a technika fejlődésévelhatékonysága is csökkent. Ezért 1995. június 28-án a légvédelmi csapatok kiléptek a készültségi rend-szerből, a bázisokat bezárták, így a zsámbéki raké-tabázis is erre a sorsa jutott. A szigorú katonai cél-tudatossággal kiépített, szabályos elrendezésű, ere-deti formában megmaradt épületegyüttes elemei a korszak funkcionalista felfogását tükrözik, stabili-tásuk, biztonságtechnikai megoldásaik, a késeiKádár-korszak gondolkodását tükröző részleteikrévén kiválóan őrizték meg a 1970-80-as évek jelleg-zetességeit. Az egykori katonai létesítmény nem-csak a legújabb kori magyar történelem különlegesfontosságú emléke, hanem eddigi legfiatalabb mű -emlékünk is. A rakétabázis jelenleg „színházi ésmű vészeti bázisként” üzemel, ennek megfelelőentöbb fedezék előtt is színpadokat állítottak fel. Be lé -pődíj ellenében megtekinthető, „Zsámbéki Színhá -zi Bázis” néven nyaranként színházi előadásoknakis helyet ad.A zsámbéki rakétabázis műemléki védési dokumen-tációja Tolnai Gergely kutatásai alapján készült.

NAGY LEVENTE

Amásodik világháború keserű tapasztalataiazt mutatták, hogy a hagyományos földiterületvédelem ideje lejárt, nagyobbhang súlyt kell fektetni az ország kiemelt

gazdasági, politikai, katonai központjainak légvé-delmére. A Budapest körül 1952-re kiépült légvédel-mi tüzérségi gyűrű a repülőgépek fejlődése miatthamar elavult, helyette a rakétákra alapozott légvé-delmi rendszerek kerültek előtérbe. Az 1970-esévekre az 1959 óta készültségben álló rakétaütegek iselavultak, ezért az évtized közepén az ország köz-ponti vezetése elrendelte egy új légvédelmi rakéta-rendszer kialakítását, az ezeknek megfelelő állásokkiépítését. 1978 tavaszán felállították a 11. honi lég-védelmi rakétadandárt, majd a korszerűsítési prog-ram keretében 1977 és 1982 között építették fel a 17hektár alapterületű zsámbéki rakétabázist. Az épületegyüttes magját hatszög alakban elrende-zett hat rakétaindító állás, valamint a hatszög köze-pén elhelyezett radarállomás képezte. A rakétaindí-tó állásokhoz fedezékek és tárolók tartoztak, a bázisbejáratánál őrház épült, a legénységet laktanyaépü-letben helyezték el. Ez utóbbi épület felszín felettirészeit eredetileg terepszínű álcázófestéssel borítot-ták. A 7 méter belső átmérőjű, 2 méter magas be -ton gyűrűvel védelmezett radarállomás az egészrakétakomplexum közepén, a legmagasabbra össze-hordott domb tetején állt. A hat rakétaindító állásthasonló alapelv szerint alakították ki: egy megfelelőméretű kerek területet lebetonoztak, s ezen helyez-ték el magát az indítóállványt. Az állvány négy tal-pát négy fészekbe mélyítették. Az egyik oldalon álltmeg az utántöltő nyergesvontató, amelyről átcsör-lőzték a rakétát. Az indítókat védősánccal vettékkörbe. Egyik esetben úgy bányászták le egy domboldalát, hogy a kialakult bemélyedésbe az egészindító beférjen.A katonai létesítmény részét képezte két üzem-anyagtöltő állomás, hat kétállásos és egy hatállásosfedezék, amelyek valószínűleg két-két feltöltöttrakétát hordozó nyergesvontató állomáshelyei le -

A zsámbéki rakétabázis

„A KATONAI VAGYON RÉSZE A TÁR SA DALMITULAJDONNAK” „A KATONA A HARCBAN LEGYEN BÁTOR,KEZDEMÉNYEZŐ ÉS ÁLLHATATOS” „A HADRAFOGHATÓSÁG A HARC KÉ SZÜLT SÉGFOKMÉRŐJE” „A PARANCS MEGFELLEBBEZHETETLEN, BÍ -RÁLATA TILOS” „VÁLJ A TECHNIKA MESTERI KEZELŐ JÉVÉ!” „BUDAPEST LÉGTERÉT VÉDJÜK”„A HAZA VÉDELME MINDEN MAGYAR ÁLLAM -POLGÁRNAK KÖTELESSÉGE” „TARTSD BE A TŰZ ÉS BALESETVÉDELMI REND -SZABÁLYOKAT!”

A rakétabázisösszképe kilövőál-lással

Fotó: Győr Attila

[ Magyar Múlt


HADIK ANDRÁS

Az építészettörténet szempontjából azok amunkák is fontosak lehetnek, amelyek mamár nem állnak, mint például az ideigle-nes céllal, többnyire kiállításokra készült

épületek, amelyeket utóbb elbontottak. Ilyen az a két hadi kiállítás-együttes, amelynekfőépítésze Medgyaszay István (1877-1959) volt. A fő -építész kiemelkedő, magányos és öntörvényű alko-tóként egyik legjelentősebb alakja a 20. századimagyar építészetnek. A bécsi SzépművészetiAkadémián Ott Wagner mesterkurzusán végzett,majd Hennebique vasbeton szisztémáját tanulmá-nyozta Párizsban, s a sajátosan magyar szelleműépítészet kialakítása érdekében kutatta – Lechnernyomán – a keleti építészet csodáit is. Medgyaszay 1915. március 15-én vonult be a 34-ik po -zsonyi, közös hadosztály árkászaihoz. Galíciábanmegbízták, hogy vegyen részt a lerombolt, felégetettgalíciai falvak felépítésében, illetve hidak építésében.1916-ban kapta feladatául a lembergi hadikiállításmegtervezését. Ez a kiállítás az Osztrák – MagyarMonarchia 2. Hadseregének és parancsnokánakBöhm-Ermolli lovassági tábornoknak dicsőségétvolt hivatva bemutatni. Galícia fővárosa ugyanismár a háború elején, 1914. szeptember 3-án oroszkézre került, és csak 1915. június 22-én sikerült visz-szafoglalni.A kiállítási pavilonokat egy parkban orosz hadifog-lyokkal építették fel. A főépítész MedgyaszayIstván mellé volt beosztva tervezőként OttoSchönthal, Maróthy Kálmán, Pál Hugó és a főépítészöccse, Medgyaszay Gyula. Kotsis Iván feladata az épí-tésvezetés volt.Az építéshez csak fát és kátránypapírt használhat-tak, mivel a fémekre szüksége volt a hadiiparnak.

Medgyaszay István előszeretettel használta a nyír-fát – persze főleg dekoratív elemként. A főbejáratotközrefogó tornyokkal vagy polionokkal szembenjelent meg a monumentális, a Nemzeti Pantheontidéző főépület. Hangsúlyos középrizalitját kupolafedte, amelyet a császári korona díszített.A központi pavilontól balra állt a kiállítás –Schönthal tervezte – vendéglője. A szabálytalancour d’honneur-ös épület hangsúlyosabb részét, a magas tetőt weiner werkstättés, kristályszerű tor-nyocska díszítette, emlékeztetve a bécsi Práter üge-tőpályájának eredményjelző tornyára. (Schönthalegy aquarell-sorozatot is készített a pavilonokról,amelyet litografált formában egy mappában kiadtak.)Medgyaszay Gyula tervezte a vöröskeresztes pavi-lont, melynek alapformája magyar parasztházraemlékeztetett, boronafával, oromzatával és nyereg-tetőjével, Ezt az épületet később Budapesten is fel-építették. Pál Húgó egy rutén fatemplomot terve-zett a kiállítás céljára. A budapesti hadikiállítás a Margitszigeten valósultmeg.Románia 1916. évi hadbalépését követően a románhadsereg 1916 őszén betört Erdélybe. A központihatalmak ellentámadásának eredményeképpen si -ke rült az entente haderőt Erdélyből kiszorítvaBukarestet is elfoglalni. A sikeres erdélyi hadműve-

Lembergi hadikiállítás – és még egy

A Vöröskeresztespavilon aMargitszigetről.Tervező:MedgyaszayGyula

Építés közben…A főbejáratotközrefogó tor-nyokkal vagypolionokkal szem-ben jelent meg a monumentális,a NemzetiPantheont idézőfőépület – terve-ző: MedgyaszayIstván. Az elő-térben épülőházat MaróthyKálmán, a jobb-oldalt álló ven-déglőt OttoSchönthall tervezte.

[ Magyar Múlt


leteket megünneplendő a kiállítást József főhercegtiszteletére állították fel. Hivatalos címe: József fő -herceg vezérezredes erdélyi hadikiállítása. A kiállításfővédnöke Zita királyné, katonai részről létrehozójaBartha Albert vezérkari alezredes volt, tervezőjekéntpedig kizárólag Medgyaszay István népfölkelőfőhadnagy neve szerepel. A dokumentumok semSchönthal, sem Maróthy, sem Pál Hugó nevét nememlítik, csak Medgyaszay Gyula és Kotsis Iván köz-reműködéséről van tudomásunk. A kiállítás célja (a propagandán túl) az erdélyi hadikárosultak segé-lyezése volt.A megnyitó alkalmából kiadott katalógus fotókat,propaganda-írásokat, irodalmi műveket, karcolato-kat (pl. Krúdy Gyula, Bródy Sándor, MolnárFerenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, KeménySimon, Ignotus stb.) tartalmaz, és a kiállatás leírásátközli helyszínrajzzal. Méltatja a kiállítást a Frontcímű német és magyar nyelvű tábori hetilap 11.száma, melynek magyar irodalmi szerkesztőjeFranyó Zoltán volt, és az ő írása mellett szerepelnekGyóni Géza versei, Heltai Jenő és Rákosi Jenő írá-sai. Megjegyzendő, hogy a szerkesztők teret adtakpacifista hangoknak is.A kiállítás faanyaga nagyrészt a lembergi kiállítás-ról származott, ennek szállításáról tanúskodik egyarchív negatív. Ha képzeletbeli sétánkat a Margit-híd felől kezdjük, akkor először a lembergivel azo-nos pilonok által közrefogott főbejáratot vehetjükszemügyre. E mögött áll középen a lembergitőlnéhány részletben eltérő főcsarnok. Kupolájánakcsúcsára Budapesten a magyar szent korona másakerült, és a bejárat körüli nyírfadíszítés is jóval sze-rényebb volt, valószínűleg nem állt rendelkezésreannyi faanyag, mint a galíciai fővárosban. A kiállítás építészetileg, és valószínűleg a kiállítottművek tekintetében is, egyik fő attrakciója a„Műcsarnok” volt. Ilyen épület Lembergben nemépült. Vázlatrajzban két variáns maradt fenn. Az első variáns egy hangsúlyos kaputorony mellérendelt egy, az elkészültnél hosszabb kiállító-helyi-séget, míg a második variáns elékeztet leginkább a megépült pavilonra – a még keletiesebb toronnyal,s a kis toldalékokkal jobbról-balról.

Lehet, hogy a „torony” kétszintes volt, máskülön-ben nehéz elképzelni, hogyan fért el benne annyiműtárgy, mint amit a Tájékoztató felsorol. Hogycsak a legnevesebb kiállító művészeket említsük:Berán Lajos, Beszédes László, Bér Dezső, HorvaiJános, Istók János, Medgyessy Ferenc, OrbánAntal, Pásztor János, Sidló Ferenc, Strobl Alajos,Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Telcs Ede, VértesMarcell , Zala György stb..A nyolcvanegynéhány éve lebontott pavilonokonkeresztül azt a kort akartam bemutatni, amikor vala-hogy azért mégsem volt egészen igaz a mondás,hogy „Inter armas silent musae”. Persze, hogy ezeka múzsák milyen ruhában bújtak, az már más kér-dés. Mégis úgy hiszem, hogy a lembergi és buda-pesti hadi kiállítási pavilonok haló porukban isjelentős építészeti értéket képviselnek.

2009. nyarán hunyt el Medgyaszay István veje, fes-tőművész, aki egybetartotta és rendezte az építészhagyatékát, akinek segítségével két kiállítást is ren-dezett a Magyar Építészeti Múzeum.

A művészetekpavilonja, másnéven a„Műcsarnok” amargitszigetikiállításról.TervezőMedgyaszayIstván

Tábori kápolnaPál Hugó cs. éskir. zászlós, épí-tőművésztől

RÓNA KATALIN

Azon ritka újságíró, rádiós riporter és szer-kesztő, akit úgy ismertünk, fontosnak tart-ja az örökségvédelem ügyét. Aki elhivatot-tan és megszállottan, nem támadón, inkább

féltőn és segítőn foglalkozik azzal, hogyan alakul a sorsa egy-egy épületnek, régészeti területnek. Talán maga sem hitte, milyen hihetetlen sikere leszötletének. Hány érdeklődő követi figyelemmel a por-tál kibontakozását, hány vállalkozó szellemű idő sebbés fiatal indul el, hogy a műholdas hely meg határozórendszer segítségével néha úttalan utakon is rátalál-jon épített örökségünk ismert és kevésbé ismertemlékeire. Lefényképezze, a képen olvasható GPS-jelzéssel dokumentálja az adott koordinátákat és azidőpontot, majd a kívánt jelentéssel, amely az épületvagy terület pillanatnyi állapotát rögzíti, elküldje az adatlapot a szerkesztőnek. S ily módon persze ver-senyezzen, részt vegyen a játékban.Játék? Valóban az, legalábbis annak indult. „Perszea komolyabb fajtából” – ahogy Kovács Olivér a kez-detekkor jellemezte. Hiszen ily módon a társadalomis megismerheti, milyen fontos a műemlékek védel-me, s közelebb kerülhet ahhoz, hogy megértse, azörökségvédelem nemcsak műemlékes szakmai kér-dés, hanem nemzeti ügy. Persze meg is lehet fordí-tani: a portál nem csak a nagyközönség számárafontos, nemcsak a játékosoknak, az érdeklődőknekad új ismeretet, de segítséget jelent a szakemberek-nek is, akik munkájuk során nem jutnak el mindenépülethez naponta, és sokszor a pillanatnyi állapo-tot a műemlékem.hu nyomán tudhatják meg. Az elmúlt években nem egyszer bebizonyosodott,nagy veszélyben vannak a műemlék épületek, ésaligha van olyan szervezet, amely egyedül, önmagá-ban képes lenne folyamatos figyelésükre. A játék-nak indult mozgalom, nyugodtan nevezhetjük mamár így, ez a civil műemlékfigyelő szolgálat viszontkétségtelenül segítséget ad a hivatásos műemlékvé-delemnek. S talán az sem csak szép álom, hogy elin-duljon egy olyan fajta „levelezői rendszer”, akár aműemlékem.hu segítségével, amely felméri azország épületállományának építészettörténetilegfontos darabjait. Segítséget adva ahhoz, hogy elké-szüljön az a jegyzék, amelyből kiderülhet, hányolyan, az ország múltját reprezentáló épület van,amely feltétlenül megőrzendő, védelemre vár. A műemlékem.hu – ma már méltán mondható –,kétségtelenül több lett, mint játék. A versenyzőkgyakorlatilag az első tíz hónapban eljutottak vala-mennyi egyedileg védett műemlékhez, s állapotje-lentést küldtek azokról. Közben az adatbázis kiegé-szült a helyi védettségű emlékek ismert – koránt-sem teljes – 25 812 darabot számláló listájával.Utóbb saját adatbázis építésébe is fogtak, ugyan-csak pontverseny keretében. A Keresztes hadjárat

során az országban található, nem temetkezéshezkötődő kereszteket mérik fel a versenyzők. Mivel a játékosoknak a felmért objektumok koordinátáit ismeg kell adniuk, nagy pontosságú térkép is formá-lódik, amely az emlékek utcaszintű azonosítását te -szi lehetővé. Reményeik szerint ezzel egyedi gyűj-temény jön létre.Ebben az esztendőben tovább folytatódik a műemlé-kem.hu fotópályázata is, amelyen természetesenbárki indulhat, havonta tíz-tíz képpel, a megadotttémát – így gondolják a szervezők – jó, ha szabadon,kreatívan, saját látásmódja szerint kezeli a versenyző.Februárban a fotópályázat címe: Tükröm, tükröm…Nemrégiben Nagy visszatérés 2. címmel újabb ver-senyt hirdetett a műemlékem.hu. Most ismét azok-ról az objektumokról vár a portál adatot, amelyek-ről legalább 365 napja nem született érvényes állapotjelentés. A január 1-jén 0 órakor indult játékmárcius 31-én éjfélig tart. Persze a játékokról szólva azért arról se feledkez-zünk meg, a műemlékem.hu időközben műemlékesmagazin lett. Érdekes interjúkkal, fotókkal gazda-gon illusztrált riportokkal nap mint nap frissülve adszámot a műemlékvédelem, a régészet aktuális kér-déseiről, mindennapi gondjairól, eredményeiről.

[ Műhely


Már nemcsak játék

„A műemlékem.hu a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Magyar GeocachingKözhasznú Egyesület közös támogatásával létrejött játék, amelynek célja, hogy építettörökségünket megismerjük, az épületek sorsát figyelemmel kísérjük, s akár új építményekkelbővítsük a hazai védett műemlékek listáját.” – ezekkel a mondatokkal indította útjára az internetes portált, s egyben a játékos műemlékvadászatot és vetélkedést 2008 nyaránKovács Olivér.

A felvételeketKovács Olivér, a muemlekem.huszerkesztője készí-tette

[ Műhely


Az egyesületet a Műemlékek NemzetiGondnoksága néhány munkatársa alapí-totta meg, azzal a céllal, hogy tevékenysé-gével segítse a hazai épített kulturális

örök ség védelmét, megóvását, fenntartását, és mi -nél nagyobb körben történő népszerűsítését,együttműködésben a költségvetési intézményekkel,valamint más civil szervezetekkel. Népszerűsítésükérdekében kulturális, ismeretterjesztő, illetve igé-nyes szórakoztató programokat, esetenként alkotóés ismeretterjesztő táborokat is szervez valamennyikorosztály számára. Tevékenységével igyekszikminél több embert bevonni az adott műemlék általképviselt művelődéstörténeti hagyományok ápolá-sába. Művelődéstörténeti ismeretek közkinccsététele céljából kiadványok megjelenését segíti. A tu -ristaforgalom elősegítésével hozzájárul a műemlé-kek fenntartásához. Ami eddig történt:2008 tavaszán, az ország egyik legszebb romantikuskastélya, a nádasdladányi Nádasdy-kastély parkjátültettük be rózsatövekkel, majd februárban, a „Balsorsú Műemlékekért” meghirdetett jótékony-sági bálon a mi adományunkkal lett elegendő pénz,a jelenleg Erdélyben, Zoltán településen található,egykori Czirjék-kúria barokk kapuzatának meg-mentésére. A műemléket így nevezhettük be a 2009.évi örökségnapok látnivalói sorába. Az OrszágosVáros-, és Faluvédők Szövetsége által mindenévben szervezett műemlékvédelmi gyermektábortis támogattuk. Augusztusban felajánlottuk a Mű -emlékek Nemzeti Gondnokságának, mint a lovas-berényi Cziráky-kastély vagyonkezelőjének, és el isvégeztük a nagytakarítási és legszükségesebb kar-

bantartási feladatokat, csatlakozva az „1000 évesFejér Megye” rendezvénysorozathoz, segítségetnyújtottunk egy sikeres koncert szervezésével.Egyesületünk 2009-ben bekapcsolódva a KulturálisÖrökségnapok megrendezésébe, megszervezte a budavári De la Motte-Beer palota vasárnapi nyit-va tartását, és a vendégek méltó fogadását.Az egyesület a műemlékek hatékonyabb népszerű-sítése érdekében az ingyenesen fenntartható hon-lapszerkesztő portálokon weboldalakat tart fenntöbb műemlékről, lehetőségei szerint:

Tatai Esterházy-kastély – rajongói oldal:www.tataiesterhazykastely.eoldal.huDe la Motte – Beer palota – ismertető oldal: www.delamottebeerpalota.eoldal.huLovasberényi Cziráky-kastély – ismertető oldal:www.czirakykastely.eoldal.hu

Értesítjük kedves barátainkat, hogy 2010. évben egyesüle-tünk igényelheti az állampolgári személyi jövedelemadó 1 % át, támogatásként.Amennyiben egyetért törekvéseinkkel, és támogat-ni kívánja a hazai műemlékvédelmet, úgy tisztelet-tel kérjük, hogy 2008. évi személyi jövedelemadója1 %-át ajánlja fel a Szakmai Egyesület Műem lé ke in -kért közhasznú szervezetnek!Szíves adományukat köszönettel fogadjuk!Adószámunk: 1 8 1 2 8 4 9 3 - 1 - 4 1; Bankszla:10102103-57368900-01000009

Szakmai Egyesület Műemlékeinkért1031, Budapest, Váci Mihály tér 3Elektronikus posta: [email protected]; www.szem.eoldal.hu

Szakmai Egyesület Mûemlékeinkért Alapítva 2007-ben

Levelező lista műemlékbarátoknakEgresi János 2008. április 18-án, a Műemléki Világnapon létrehozott egy elektronikus levele-zőlista-címet a http://lev-lista.hu segítségével, azok számára, akik hazánk műemléki, építettés kulturális öröksége fennmaradásán, állapotának javításán, és minél szélesebb körű megis-merhetőségén szeretnének együttműködni.

Aműemlék-felújítás, műemlékgondozás, azelméleti, s gyakorlati műemlékvédelemérdekli a társadalom széles rétegeit.Bizonyítja azt az a számtalan egyesület,

alapítvány, társadalmi közösség, akik kisebb-nagyobb hatékonysággal igyekeznek segíteni, gon-dozni, sőt felújítani műemlékeket.Alapítójának szándéka szerint ez a levelező listaképes arra, hogy a társadalom eddig egymás tudtanélkül, külön-külön tevékenykedő szervezeteit egy-másnak bemutatva, törekvéseiket, munkájukat össze -hangolja. Segítségével az egyes szervezetek kapcso-latba lépve egymással, megoszthatják tapasztala -taikat, sikereiket, nehézségeiket, s képesek, akárhacsak tanáccsal, de ha kell, tettekkel is, egymást tá -mogatni, segíteni. A levelező lista így egy hálózatothoz létre az elszigetelődött műemlékbarát, hagyo-mányszerető, patrióta és lokálpatrióta egyének és szervezetek között.Az elektronikus levelezőlista előnye, hogy működé-se, és működtetése nem igényel személyes jelenlé-tet, költséges odautazást, vagy telefonálást, az or -szágban bárhol élő emberek, szervezetek virtuálisan

találkozhatnak s megbeszélhetik a problémáikat.A levelező lista tevékenységét egy ingyenesen fenn-tartható honlapok portálján, a www.eoldal.hu-n lét-rehozott www.muemlekeinkert.eoldal.hu fogja össze, s lehetőséget nyújt a hírek továbbítására.A lista jelenleg már közel 60 tagot számlál, s folya-matosan nő. A résztvevők és az általuk képviseltcégek jegyzéke a („Partnerek”) a www.muemlekein-kert.eoldal.hu/oldal/partnerek/ oldalon tekinthetőkmeg. A levelezők körében van műemléki felügyelő(aki segíthet a műemlékvédelmi, engedélyezési, jogiügyekben), vannak restaurátorok, vannak kivitele-zők (felújításban segíthetnek), vannak tervezők, vanturisztikai szakember, marketinges, jogász, közgaz-dász stb., de műemlék-tulajdonos is akad már szépszámmal.Jelentkezés módja: Írni a jelentkezési szándékról egye-mailt Egresi Jánosnak a www.muemlekeinkert.eoldal.hu-n, esetleg pár sorban bemutatkozni, és jelezni,melyik listára kíván feliratkozni, mert két lista van,egy általános tájékoztató jellegű HÍRLEVÉL, ésegy bensőségesebb, aktívabb, pezsgőbb FÓRUM.

A Lista tagjai

[ Pro Memoria


A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Építésügyi és Építészeti Főosztálya

„HELYI ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉG 2010.” CÍMMELÉpítészeti Nívódíj pályázatot hirdet

A nívódíjra pályázhatnak az ország területén lévő, önkormányzati rendelettel a helyi védelem körébevont elemek, melyek jelentős építészeti értéket képviselnek, és helyreállításuk, bemutatásuk példaszerű

színvonalon, értéknövelő módon valósult meg.Pályázatot nyújthat be minden olyan személy, aki a felújítás megvalósításában felelős építészként, vagytáj- és kertépítész tervezőként, ill. restaurátorként, generálkivitelezőként, vagy tulajdonosként (önkor-

mányzat és civil szervezet is lehet) közreműködött, és a pályázati kiírás feltételeit magára nézve kötele-zőnek ismeri el. Nem pályázhatnak az országos műemléki védettséget élvező épületek, objektumok.

A pályázatot az alábbi címre kérjük benyújtani:VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft.

Információszolgáltatási Igazgatóság, 1111 Budapest, Budafoki út 59.

A pályázatok benyújtásának határideje: 2010. február 10.

A részletes pályázati felhívás és mellékletei letölthető formában hozzáférhetők:www.nfgm.gov.hu www.vati.hu; www.e-epites.hu; www.terport.hu valamint 2010. január 11-től díjmen-tesen szerezhető be a VÁTI Nonprofit Kft. Információszolgáltatási Igazgatóság, Szolgáltatási irodánál.

A pályázati kiírást közzéteszi: az Építésügyi Szemle, az Önkormányzati Tájékoztató és az ÉpítészKözlöny; és a www.mek.hu, www.epiteszforum.hu, www.onkornet.hu. honlapok.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Jótékonysági bál a balsorsú műemlékek javára 2010

Amár hagyománynak tekinthető bálraebben az évben február 6-án, szombaton 18 órai kezdettel kerül sor a Károlyi-Csekonics Rezidencián (Budapest, VIII.

Múzeum utca 17.).A szervezők (a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalmunkatársai) a rendezvény teljes bevételét egyvagy több pusztuló épített értékünk helyreállításá-ra, megmentésére fordítják. A bál résztvevői a hely-színen szavazataikkal döntik el, hogy a műemlékiszakemberek javaslatai alapján kiválasztott műemlé-kek vagy műemléki részletek közül melyik nyeri ela bevételből a támogatást. A szavazást segíti a pá -lyá zó helyszínek bemutatkozása is.

A tervezett program: 18 órakor kapunyitás, 18.30-kor köszöntők, 18.40-kornyitótánc, 20 órától korteskedés, 21.30-kor tombola,22 órakor a szavazás eredményének kihirdetése, haj-nali 2-kor záróra.

Jegyek elővételben a KÖH-ben (1014 Budapest,Szentháromság tér 6. ügyfélszolgálat II. em. 212.vagy TKF titkárság III. em. 340.), illetve a helyszínenvásárolhatók 7000.- forintos áron, amely tartalmazzaa korlátlan étel és italfogyasztást. Négyszemélyesasztaljegy vásárlása (70 000.- Ft) saját asztalt bizto-sít a díszteremben.

— Kérjük, támogassa a balsorsú műemlékek megmentésének nemes ügyét! —

Újjáalakult az Ásatási Bizottság,a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakmai tanácsadó testülete, mely régészeti ügyekben segítihivatalunk hatósági és felügyeleti munkáját. A bizottság összetételét jogszabály határozza meg. Ennekalapján 2010-2011-ben az ÁB tagjai: a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében dr. Benkő Elekés dr. Takács Miklós, a régészeti tanszékkel rendelkező egyetemek képviseletében dr. Kulcsár Valéria ésdr. Szabó Gábor, az országos és megyei (fővárosi) múzeumok képviseletében dr. Biczó Piroska, dr. MüllerRóbert, dr. Szatmári Imre és dr. Zsidi Paula, valamint a környezetvédelemért felelős tárca képviseleté-ben Takácsné Bolner Katalin.

Documents

Örökség 14. évf. 1. sz. (2010.) - EPAepa.oszk.hu/02100/02163/00034/pdf/EPA02163_orokseg_1001.pdf · lítótér a helyszíne a Magyarok a Bauhausban cím ... beavatása során