ÉPÍTÉSZET KÖRNYEZET TÁRSADALOMA KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS NEGYEDÉVES FOLYÓIRATA

D O U G L A S J . C A R D I N A L

AZ AMERIKAI INDIÁN MÚZEUM

TERVEZÉSÉNEK HITELES TÖRTÉNETE

NAGY EMILNÉ GÖLLNER MÁRIA:

RUDOLF STEINER ATTILÁRÓL

A SZÁZADFORDULÓ

ÉPÍTÉSZETI M�HELYEIRÔL

MELLÉKLET: PÁN IMRE

A LÁTHATATLAN SYMPOSION

KARÁCSONYI AJÁNDÉK

ELSÔ OKTATÁS A MAGYAROK

TÖRTÉNETÉBEN – 1883

Elõzõ számunk melléklete sokkolta mindazokat, akik elolvasták. Makovecz Imrerontó szellemûnek tartja Oscar Kiss-Maerth tanulmányát, amelynek nem lett volnaszabad az Országépítô-ben megjelennie, azt a látszatot keltve, hogy az a folyóiratszellemiségét tükrözi. A felelõs szerkesztõnek címzett levelét kérésére itt közöljük:

Elemi erõ tiltakozik bennem az ORSZÁGÉPÍTÕ melléklete ellen. Ez az írás dilettánsrontás az egészség, a remény, a szakralitás, az elegencia, az európai megváltás-hitellen. Kamaszos analógiák, malackodások, összegereblyézett eurázsiai szellemiszemét ronda hordaléka csupán.

Az ORSZÁGÉPÍTÕ nem engedheti meg magának azt a szemérmetlen gesztust,hogy míg az egészséges szellem napi küzdelmét vívja a fennmaradásért; azért, hogyegymást szerethetõknek, megérthetõknek, méltányolhatóknak láthassuk; hogy egyszétdarabolt és panaszkodó országból Közép-Európának újra megbecsült és megbe-csülhetõ országává válhassunk, ilyen illetlenségre pazarolja a papírt.

ÜdvözlettelMakovecz Imre

Felelõs szerkesztõként ezúttal kell a magam véleményét elmondanom, amit talánaz eredeti közléssel egyidõben lett volna szerencsés megtenni. Oscar Kiss-Maerthírása letaglózó, tényszerû állításaitól nem tud szabadulni az olvasó. Érveléséneklogikája, következetessége nem enged kibúvót, nem vagyok felkészült rá, hogyhipotézisét cáfoljam és feltehetõen Olvasóink többsége sem. A súlyos belsõ válság,amelyet felidéz, gondolatilag nehezen oldható, sõt, mindannyiunkban meglévõ,természetes kétségekre, szorongásokra ad magyarázatot például az eredendõ bûnnel,a Teremtés könyvének rejtélyeivel, a fejlõdés tévútjaival kapcsolatban. Ugyanakkorelemi erejû belsõ tiltakozást is kelt következtetéseinek tudomásul vétele, úgy érzem,hogy valami a szigorú logika ellenére sántít, sõt elfogadhatatlan. Az ember, Kiss-Maerth szerint, önmaga produktuma, a teremtés isteni tervét keresztülhúzó lény,aki egymillió éve a maga kezébe vette fajának sorsát és azt a végsõ katasztrófaküszöbére vezette. A képlet így ismerõs, kivéve azt, hogy Kiss-Maerth az aranykortegymillió évvel korábbra, és az állatvilágba helyezi. Onnan mindent a természettudósmódszereivel vizsgál és magyaráz. Hipotézise – úgy tûnik – a legkövetkezetesebbtermészettudományos elmélet az ember kialakulásáról és fejlõdésérõl – amennyibenaz ember valóban a maga ura és teremtõje. Mintha Kiss-Maerth igazolását a maiválság jelentené, az a helyzet, amelyben az ember az, aki fajának létét fenyegeti ésakinek apokaliptikus jelenébõl jogosan építhetõ fel apokaliptikus múltja. Kiss-Maerthvíziója mintha a természettudományos gondolkodás végletekig vitt materializmusá-nak tükre vola, a legrémítôbb tükör, amelybe az ember belenézhet. Egyúttal hûségesképe a mai embernek, aki nagyrészt valóban a természettudományos gondolkodásteremténye és akinek legsürgetõbb feladata érzõ és isteni lénnyé válnia. Ezt a követ-keztetést Kiss-Maerth is levonja, ez tette számomra elsõsorban közölhetõvé és köz-lendõvé a mûvét, harminc évvel ezelõtt megfogalmazott végkövetkeztetései pontosanösszecsengenek napjaink egyre általánosabban megfogalmazott és továbbra issemmibe vett követeléseivel az emberi faj fennmaradása érdekében. Úgy gondolom,hogy a szembesülés Kiss-Maerth látomásával segít megérteni napjaink mindenkiáltal tapasztalt, átélt lelki kannibalizmusát, a mai társadalmi helyzetek mögött rejlõmozgatórugók természetét, de egyúttal azt is, hogy az embernek van lehetõsége ésesélye egy másfajta magatartásra, viselkedésre, tudatállapotra. És ez ma csakis aszellemi önteremtés útján történhet meg.

Gerle János

Fordító kiegészítése: Az emberi intelligencia és a kannibalizmus összefüggésének,s ezzel származásunk és fajunk eredendô bûn-össég-ének gondolata a század elsôévtizedeiben volt divatos – azért használom ezt a kifejezést, mert a dolog tudomá-nyos elméletnek, vagy akár felvetésnek, sejtésnek sem nevezhetô. Ha valaki szeretteis volna komolyan venni a dolgot, vágyát végképp porba sújthatta Watson és Crick1953-as felfedezése – a DNS. A könyv nem új természettudományt kínál, s a Szer-kesztôség nem azzal a szándékkal döntött rövidített közlése mellett, hogy mostaztán derüljön végre ki a végsô és megcáfolhatatlan igazság. Vö.: Kopernikusz(Osiander): – csak matematikusoknak…

1

2 DOUGLAS J. CARDINAL – A National Museum of the American Indian története14 PAGONY-KIÁLLÍTÁS16 KIRÁLY JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA19 NAGY EMILNÉ GÖLLNER MÁRIA: ATTILA – Fejezet a gonosz missziójához

VÁROSOK ÉS MÛHELYEK A SZÁZADFORDULÓN23 SALY NOÉMI: Én egy nemzetalkotó elem vagyok, fiam…25 RÓZSA GÁBOR: Dobovszky József István építômester fél élete27 DR. GÁLL IMRE: Dr. Zielinski Szilárd29 VIKTORIJA ALADZIC: Két szabadkai polgármester a századfordulón31 MIKLÓSI-SIKES CSABA: Ramassetter Vince tevékenysége Sümegen33 PÉTER I. ZOLTÁN: A két Rimanóczy

36 SOMOGYI KRISZTINA: Magyarországon a COLORS37 BORVENDÉG BÉLA: A város nem vekker38 VIRÁGHALMY ÁGNES: Lámpák39 MURÁNYI IMRE: Egy októberi élmény39 MAKOVECZ IMRE: Levél Magyarországról

HÍREK – a 17., 19., 22., 35. és 40. oldalon

Melléklet: PÁN IMRE – A LÁTHATATLAN SYMPOSION – György Péter és Pataki Gábor elôszavával

A címlapon: Alberobello látképe régi képeslaponA hátsó borítón: Gerle János olaszországi fényképei

E számunk a NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Nemzeti Kulturális Alapprogramjának támogatásával készült.

A folyóirat rendszeres támogatói az ORSZÁGÉPÍTÕ Alapítvány és a KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS tagszervezetei: ARKER’S Kft., AXISÉpítésziroda Kft., BAUSYSTEM Kft., BEÖTHY és KISS Kft., BIOKÖR Kft., BODONYI ÉS Társa Építész Kft., BONEX Építôipari Kft.,DÉVÉNYI ÉS Társa Kft., EKLER Építész Kft., É-11 Tervezô, Fejlesztô Kft., FARKAS és GUHA Építésztervezôk Kft., FELÜLETKÉMIAKft., KÖR Építész Stúdió Kft., KÕSZEGHY Építészet Bt., KUPOLA Kft., KVADRUM Kft., LOMNICI és Társa Kft., MAKONA TervezõKft., MÉRMÛ Szövetkezet.PAGONY Táj- és Kertépítész Kft., PARALEL Kft., TRISKELL Kft., UNITEF-83 Rt, valamint a COMPARTStúdió Kft., valamint a SÁROS és Társa Építésziroda Bt.ORSZÁGÉPÍTÕ – a Kós Károly Egyesülés folyóirata. Megjelenik negyedévenként. Kiadja az Egyesülés nevében a Kós Károly Ala-pítvány; postacím: 1074 Budapest, Barát utca 11. Iroda: 1114 Budapest, Villányi út 8. III. emelet 2. Tel.: 2091-174, 2091-173; fax: 2091-174. Bankszámlaszám: 10402166-21629530-00000000 Felelõs kiadó: Kampis Miklós. Felelõs szerkesztõ: Gerle János. Nyomás: VELKft., Budapest. – ISSN 0866-0069 – A lap elõfizethetõ átutalással, vagy az Alapítványtól igényelt csekken, illetve személyesen azAlapítványnál. Egy szám ára: 450 Ft. Elõfizetési díj a 2001. évre: 1600 forint + külföldi elôfizetôknek postaköltség. Megvásárolható azÍrók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45), a Fehérlófia Könyvesboltban (Budapest, VIII. József krt. 36.), a Balassi Könyvesboltban(Budapest, II. Margit u. 1.), a Lord Extra Kft könyvesboltjában (Hódmezôvásárhely, Andrássy út 5-7.), és a Lyra Könyvesboltban (Vác,Piac u. 1.), a HÍRKER Rt. és a LAPKER Rt. budapesti és vidéki árusítóhelyein.

TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM NEGYEDIK SZÁM

2

Douglas J. Cardinal egyik legjelentõsebb alkotását, az 1991-ben elkészült ottawai Kanadai Civilizáció Múzeumátmagyarországi látogatása kapcsán 1997/2. számunkbanismertettük. Akkor már javában dolgozott a WashingtoniCapitolium elõtti tér, a Mall utolsó beépítetlen telkére terve-zett Amerikai Indián Nemzeti Múzeum tervein. Azótakósza hírek érkeztek a tervezés körüli botrányról, hogy aterveztetõ Smithsonian Institute kizárta Cardinalt a mun-kából és az õ tervei alapján mást bízott meg a folytatással.Az eseményeket Cardinal a rágalmak elleni védekezésülmaga is írásba foglalta és a terjedelmes írást interneteshonlapján (www.djcarchitect.com) tette közzé. A rendkívülszövevényes, sokszereplõs történet lényegét megpróbáljukaz eredeti terjedelem negyedrészére csökkentett változatformájában közreadni. Az amerikai bürokrácia miattszükségszerûen a tervezés folyamatába bevont különféleszervezetek szerepe, egymással való kapcsolata a szövegbõlnem derül ki világosan, ahogy az sem, mi lehet az oka azegyes szereplõk rendkívül ellentmondásos szerepének, várat-lan pálfordulásuknak. A kevéssé követhetõ részeket kihagy-va kirajzolódik egyrészt egy tragikus és érthetetlen építéstör-ténet, amely elõzõ számunk Makovecz-interjújának külö-nös párhuzamát kínálja, másrészt mély betekintést engedCardinal tervezési módszerébe, az indián hagyományokjelentõségére gondolkodásmódjában. Ezek miatt a szervesépítészet legjelentõsebb mûvelõi közé tartozó Cardinal írásátfeltétlenül közlésre érdemesnek tekintettük, sajnos csak azitt közzétett, nem kifogástalan minõségû modellfotókatkaptuk meg irodájából. Mûveinek felsorolása tájékoztatóképekkel együtt a fenti internetcímen megtekinthetõ.

Bevezetés

A Smithsonian Institute tett a két Amerika indián népeinekegy ígéretet. A National Museum of the American Indian-t olyan helyként tervezték megépíteni, ahol maguk az indiá-nok mutatták volna be történelmüket, tudásukat, mûvésze-tüket és kultúrájukat. A Smithsonian Institute vadonatújintézményében indiánok töltöttek volna be minden vezetôstátuszt és szerepet.

Ez megváltoztatta volna a rólunk, mint az Amerikákôslakóiról kialakított, közkeletû elképzelést. Véneink csakisehhez adták beleegyezésüket. Csakis ebben kívántam résztvenni, és csakis ennek a látomásnak a megvalósításáhozhívtam segítségül Véneinket. Csakis ez volt az a program,amelyért hajlandó voltam családomat, munkatársaimat, ésminden erôforrásunkat mozgósítani.

Az én feladatom az volt, hogy mint az intézmény épí-tésze, váltsam valóra Véneink látomását. A SmithsonianInstitute ígéretével összhangban és annak alapján – mintépítésznek – nekem kellett a saját mesterségem nyelvéneksegítségével kibontani a látomást, hogy az épület a nekünk

tett ígéret fizikai manifesztációja, s a forma és mindenlegapróbb részlet a látomás kifejezôdése legyen.

Büszke voltam rá, hogy én vagyok az a kiválasztottépítész, aki együtt dolgozhat a Smithsonian Institute-tal,az érintett indián népekkel, és azokkal a felelôs hatósá-gokkal, amelyeknek a tervhez bárminemû köze lesz.

A Smithsonian Institute elárult bennünket és meg-szegte az ígéretét.

Elvették mindenki által egyhangúlag elfogadott, eredetiés egyedi építészeti terveimet, és másoknak adták ôket át,hogy azok alapján dolgozzák ki a Capital Mall-on megvaló-suló épület végsô formáját. Munkám meghamisítása hom-lokegyenest ellentmond a Smithsonian Institute eredetiígéreteinek, mert eképpen mások értelmezik ennek az ame-rikai indiánnak az építészetét, s még a történetet is, melynekmentén e munkába és feladatba belekeveredett.

Elkerülhetetlenné vált tehát, hogy a Két Amerika IndiánNépei számára megírjam a magam saját történetét, mint tör-ténelmünk egy fejezetét.

Mielôtt belekezdenék, szeretném idézni Véneinkegyikét, Edith Crutchert:

„A National Museum of the American Indian-nal tör-téntek következtében hatalmas veszteségeket kellett el-szenvednünk:

Elveszett: A történelmi lehetôség, hogy egy megfelelômódon megalkotott emléket állítsunk e félteke ôsi népeineka washingtoni Capital Mall utolsó szabad területén.

Elveszett: A nagy lármával szétkürtölt szándék: megtisz-telni az ôslakos kultúrákat azzal, hogy a National Museumof the American Indian-ben közkinccsé teszik történetüklényeges mozzanatait.

Elveszett: Az ígéret, hogy végre mi, amerikai ôslakosok,tehetséges testvéreink munkája által a Múzeum tervezésétôlkezdve az építés és kialakítás legutolsó mozzanatáig ma-gunk értelmezhetjük és mutathatjuk be ôsi kultúránkat, svégül egy példátlanul erôs és igaz alkotást tárhatunk a világelé.

Elveszett: A Vének, és elszánt, önzetlen támogatóinkhite és bizalma; mindazoké, akik évekkel ezelôtt felvállaltákaz National Museum of the American Indian létrehozásá-nak nagy feladatát.

Elveszett: Az amerikai adófizetôk pénze, amelyet azegekbe szökô költségekkel és megkérdôjelezhetô szerzô-désekkel elpocsékoltak. Kongresszusi küldötteinknek errea kérdésre válaszolniuk kell.

Elveszett: A bennünk bízó, lelkes adakozók sokszáz-ezer dollárnyi adományának – volt aki tizet, és volt, akitízmilliót adott – az elvárásoknak megfelelô és helyes fel-használására való remény és lehetôség. Ôk most a várt ésmegígért mû méregdrága hamisítványát kapják; egy épüle-tet, amely képtelen történelmi, építészeti és spirituális fel-adatát betölteni.

Douglas J. Cardinal

A NATIONAL MUSEUM OF THE AMERICAN INDIAN TÖRTÉNETE

3

Ha ez a siralmas paródia folytatódik, fôvárosunk, a világablaka minden elképzelhetônél rettenetesebb romlás elébenéz, mind építészetileg, mind pedig erkölcsileg.”

Idézem Lloyd Kiva New-t, aki a National Museum ofthe American Indian ügye mellett a kezdetektôl fogvaelkötelezte magát:

„… a terv nem csak a tiétek, hanem sok száz emberé,akiket a számtalan távoli és érdektelen adat egyetlen, mély-ségesen megszemélyesült építészeti ténnyé formálása soránmeghallgattatok. Ironikus, hogy éppen a legnagyszerûbbötleteket és erényeteket – az, hogy sok-sok indiántól kérte-tek tanácsot azt illetôen, hogy minek kell a minden indiáno-kat képviselô Múzeumban szerepelnie és megjelennie –fordítják és használják fel ellenetek.

Úgy tûnik, mindannyian tökéletesen félreértik a lénye-get. Állításuk – nevezetesen, hogy képesek nélküled ismegvalósítani az eredeti koncepciót – képtelenség… Azépítésznek nem az a feladata, hogy tétlen elnökként vagyjegyzôként üldögéljen az értekezleteken; neki a céllalkapcsolatos minden elemet és mozzanatot kell szép ésmûködôképes egésszé szerveznie. Ezt nem végezheti elegy bizottság – ez csak Cardinal, Frank Lloyd Wright, I. M.Pei vagy Gehry mûve lehet.

Azáltal, hogy Cardinal tervein egy bizottság tesz itt-ottmódosításokat – még ha a bizottság egyes tagjai indiánokis; megkérdezése, hozzájárulása és szellemisége elhagyá-sával szólnak bele egy ember elképzelésébe; egyfajta esz-tétikai tolvajlás ez, amit nem tesz olyasvalaki, aki minimáliserkölcsi érzékkel rendelkezik.

Az épület organikusan áramló formái, amelyeket aközönség látni fog, a te teremtô géniuszod alkotásai, s nemazokéi, akikkel beszéltetek, akiket megkérdeztetek. Enneka te nevedet kell viselnie, és a te tervezési elképzeléseid ésnormáid alapján kell megvalósulnia. Az egyetlen, valóbanetikus megoldás az lenne, ha visszatérnének a terveidhez,úgy, ahogyan kidolgoztad ôket, és az egészet elölrôl kezde-nék. Értelmezzék az újonnan felbukkant építészek sajátelképzeléseik szerint a közösség által egybehalmozott ada-tokat, és hozzanak össze belôlük egy saját megformáltságúIndián Múzeumot – de ne használják a te terveidet.”

Egy, Rick Westnek, a National Museum of the Ameri-can Indian igazgatójának küldött levelében Lloyd a kö-vetkezôket írta:

„Képtelen vagyok rávenni magam, hogy elfogadjamazt a tényt, hogy az új nemzeti indián múzeum Cardinal-féle terveit mások rendelkezésére bocsátották, hogy azokfelhasználásával ôk formálják meg a végleges épületet.Mint általában, várható volt, hogy gyakorlati megfontolá-sok alapján számos változtatást eszközöltek, de ha azalapvetô terv, amelyen mindannyian dolgoztunk (s ame-lyet a Bizottság is elfogadott), felhasználásra kerül a Na-tional Museum of the American Indian építésekor, aznem egyéb, mint durva és nyilvánvaló meghamisítása ésmegsértése Cardinal elképzeléseinek – nem tekinthetjükmásnak azt, hogy munkájának módosításából kizárnakegy építésztervezôt. És még rosszabb, ha érdemnek, kitün-tetésnek tartjuk, ha egy tervet igazításra, adjusztálásramások rendelkezésére bocsátanak.”

A folyamat

Közösségben, és közösséggel dolgozom. Arra biztatom azembereket, hogy bírálják és módosítsák terveinket, merthozzájárulásukkal és segítségükkel a megrendelô is köze-lebb kerül ahhoz, amit akart. A tervezés folyamata nemegy válasszal, hanem a kérdésekkel veszi kezdetét. A kér-déseken való töprengésben magától jön létre az épület, ésígy jövünk rá, fedezzük fel lassan, hogy milyennek is kelllennie. Kérdezésre és ötletek megformálására buzdítva ôt,ismerem meg a megrendelô szükségleteit és elképzeléseit.Nem válaszokat kérek tôle. Arra kérem, hogy segítsen meg-fogalmazni a kérdéseket. Hiszem: abban áll a csapatom ésa magam feladata is, hogy az elém tárt problémákra megta-láljam a válaszokat. Eképpen tehát, ahogy mind világosab-ban körvonalazódik a feladat, folyamatosan kínálom a meg-oldásokat, a változatokat…

A mûvészetet egyének találják ki és egyének fogadjákbe. Ez az értelmezés azt is jelenti, hogy mindkét részrôlegy-egy mûvészi állításnak kell létrejönnie, eképpenpedig mindkét fél létrehozza, megalkotja a teljes építészetimûvet, s így jön létre a mûalkotás. Az ember minden rész-lettel kialakít egy nyelvet; egy nyelvet, amely összhangbanáll a terv teljes egészével, ugyanakkor pedig módosítja isazt. Az épület nem csupán fizikai szükségleteket elégítki, hanem önmagában egy erôteljes mûvészi kijelentés,amely arra törekszik, hogy mûvészet legyen. A mûvészetetegyének csinálják, és nem bizottságok. A bizottságok ter-vei ideák konglomerátumai; kollázsok, amelyek nem ve-hetik fel a versenyt egy erôteljes, egyéni látomással. Építé-szetet csinálni – mûvészet; egyéni, egyszeri formai állításttenni – eleven szobrászat, amely a lelket és a szellemet amagasba emeli.

Amerika ôslakói és a múzeumok

A legtöbb nagy civilizáció rendelkezik külön múzeumok-kal, ahol kifejezetten a kulturális emlékeket lehet megtekin-teni. Amerika ôslakói a múzeumokban közvetlenül a dino-szauruszok szomszédságában találhatók. Ez a tény a prehisz-torikus kultúráról alkotott, elképesztô felfogásra utal. S mind-ezt ahelyett, hogy segítenénk, támogatnánk a ma élô ôslakoskultúrát, hogy az emberiség nagy családjában elfoglalhassákhelyüket. Ezért visszataszítóak és gyûlöletesek Véneink sze-mében a múzeumok, és ezért nem hagyományaink részei,elemei. Számunkra nem az a gazdagság, hogy mennyi min-dent gyûjtöttél össze és mennyi mindennel hivalkodsz; miazt tartjuk gazdagságnak, amit valaki a közösségnek adott.Gazdag, aki adni tud, s nem az, aki magát tárgyakkal veszikörül. A múzeum Európa megoldása a zsákmánnyal valóhetvenkedésre; az indiánoktól az ilyesmi teljességgel idegen.

A National Museum of the American Indian-ról a Vé-nek úgy gondolták, szerepet vállalnak a terv megvalósítá-sában, kivált azért, mert a Smithsonian Institute az ígérte:a vezetés az indiánok kezében lesz; s a múzeum alkalmatkínál az indián népnek, hogy maga mutassa be kultúráját,beszélje el történetét. Ez egészen forradalmian hangzott…

Mélységesen megbotránkoztattam a Canadian Mu-seum of Civilization érintett kurátorait, amikor bemutattam

4

nekik a National Museum of the American Indian épületé-re és mûködésére vonatkozó elképzeléseimet. Az indiángyûjtemény fehér kurátorai azt mondták: felháborító dologlenne engedni, hogy az indiánok mutassák be és értelmez-zék az indián tárgyakat; ez rasszizmus lenne, s ôk, mintnem-indián kurátorok, bizonyára elveszítenék állásukat.Azt gondolták, hogy az indiánok által megírt indián történe-lem nem lenne más, mint propaganda. Ellenvetettem, hogya valóságban éppen azok az emberek írnak propagandát,akiknek fogalmuk sincs az ôslakosok kultúrájáról.

Az elsô nekirohanás: az IAIA

Edith Crutcher és Lloyd New említették nekem elôször azEgyesült Államokban való munka lehetôségét. EljöttekOttawába, hogy megtekintsék a Canadian Museum of Civi-lization-t, amelynek megbízott építésze voltam. A kanadaikormány kidolgozott egy programot, amely szerint az intéz-mény a világ vezetô múzeumainak egyike lett volna, a terviránt tehát komoly nemzetközi érdeklôdés támadt…

Találkozásunk után Edith és Lloyd kijelentették, hogyrendkívüli örömükre szolgált a velem való találkozás, ésmegígérték, hogy a jövôben az Egyesült Államokban is alkal-mam lesz dolgozni és szolgálni a népemet. Nem sokkal ez-után felkérést kaptam, hogy ismertessem elképzeléseimetaz Institute of the American Indian Arts-nál, ahol EdithCrutcher igazgatósági tag volt, Lloyd pedig tanácsadó…

Azt javasoltam: minthogy az Institute of the AmericanIndian Arts tevékenysége az egész Egyesült Államokra ki-terjed, hívjuk meg az ország minden tájáról a Véneket SantaFe-be, és rendezzünk egy közös elmélkedést. A hagyomá-nyok szerint ezeken az összejöveteleken minden Vén meg-osztja a többiekkel a saját látomását, míg csak létre nemjön egy erôs, közös elképzelés…

Kimentünk a helyszínre is, hogy összhangba hozzukgondolatainkat a környezettel; hogy megismerkedjünk atájjal, és hozzá tudjuk idomítani az épületet…

Az épület lassan maga kezdte kinyilvánítani a saját szel-lemiségét; egy vezérlô elvet, amely a Vénektôl indult, ésáthatotta a keletkezô terv minden elemét. Mindenki hozzá-járulásával kezdtünk a munkához, és dolgoztunk ki mindenrészletet, az épület pedig egységes egészként fejlôdött ésalakult. Egyszer csak megfogalmazódott bennem ennek azátfogó organizmusnak a gondolata; az organizmusé, ame-lyet belülrôl kifelé kell létrehozni, a természet erôivel, a földerejével, a helyével, az épített környezetével, a napéval és aszelekével; a természet erôivel, amelyek ugyanúgy alakítjákkívülrôl, mint ahogyan a fák formálódnak, belülrôl növeked-ve, de úgy, ahogyan a környezet ezt kívánja és engedi.

A bennszülött népek évszázadok óta élnek Santa Fevidékén. Sokmindent lehet tanulni az itt élôktôl, és lehetô-ségem nyílt, hogy tanulmányozzam épületeiket, amelyeka környezethez idomulva, ahhoz ízesülve jöttek létre; meg-ismerjem, hogyan mûködnek együtt a természettel, és for-máik hogyan fejezik ki a helyi kultúrát és filozófiát…

Azt javasoltam: hozzunk létre egy csoportot, elsôsorbanbennszülöttekbôl, és adjuk meg nekik a lehetôséget, hogynépük hasznára lehessenek. Az igazgató tanács lelkesen fo-gadta terveimet, és néhány hét múlva értesítettek: egyike

vagyok a két kiválasztott építésznek, akiket megbíznak aterv kidolgozásával. Tájékoztatást kaptam arról is, hogy atanács fehér tagjai James Stuart Polshek-et válaszották, nohaaz indián tagok rám adták szavazatukat. Klasszikus zsákutcavolt. Felkértek, hogy legyek James Polshek munkatársa, bárérezték, hogy csak az én tervezési módszerem tudja álmai-kat valóra váltani. Világos volt, hogy a tanács konszenzusratörekedett az indián és nem-indián tagok között, és tudtam,hogy ennek érdekében fel kell vállalnom az együttmûködést.Elmentem hát New Yorkba, hogy találkozzam Mr. Polshek-kel. Elmagyaráztam neki az elképzelésemet, ismertettem atanács álláspontját, és valamelyest beszámoltam az ôslakosközösségekkel való korábbi együttmûködésemrôl is. Pol-shek kijelentette: nagy örömére szolgál, hogy együtt dolgoz-hatunk. Amikor visszatértem, az igazgató tanács elégedettenfogadta a hírt, hogy megegyeztem Polshekkel, és felkértek,fogalmazzam meg a szerzôdést kettônk nevében, amit ôk isláttamoznak majd. Ám mire visszatértem New Yorkba, hogyaláírjuk a szerzôdést, Mr. Polshek már felvázolt egy másikmegállapodástervezetet, s azt akarta aláíratni velem. Amikorismertette az új elképzelést, látnom kellett, hogy a tervezésfolyamatában játszott szerepemet a teljes munka mintegytíz százalékában határozta meg. Emlékeztettem rá, hogy azigazgató tanács 50-50 százalékban tervezte megosztaniköztünk a feladatokat, és hozzátettem: „ezt jelenti a munka-társak kifejezés”. Beszéltem neki arról az elképzelésrôl,amelyben igen sokan osztoznak, hogy ugyanis nekünk, ôsla-kosoknak a Nagy Fehér Atya védelmére és irányítására volnaszükségünk. Elmagyaráztam, az ôslakosok paternalista keze-lésének ideje lejárt; hogy az intézménynek, amelyet alapítot-tunk, az elsô pillanattól kezdve, és fejlôdése, létrejötte egészfolyamatában az indiánok vezetése alatt kell állnia. Különö-sen a Vének és a fiatalok ragaszkodtak hozzá, hogy nemszabad alárendelt, vagy csak haveri szerepet játszanunk. Egy-értelmûvé tettem, hogy nem fogadom el a másodhegedûsszerepét, mert az indiánok nem ezért küldtek oda.

Polshek azt mondta, hogy ez esetben nincs lehetôségarra, hogy együtt dolgozzunk. Kijelentette: maga is egykisebbség tagja; a zsidó közösségé, és „mindent tud, amit akisebbségekrôl tudni kell”. Szolgálta az embereket a sajátközösségében, a feketéknél és a spanyolajkúak között is,és szerinte a kisebbségek mindenütt egyformák. Ha azthiszem, hogy bármi különlegeset tudok kínálni az amerikaiôslakosoknak, rasszista vagyok. Nyilvánvalóan vitát akartprovokálni. Vádló hangnemben folytatta, és oda lyukadt ki,hogy ha nem értek egyet vele, antiszemita vagyok.

Megmondtam neki, hogy errôl nem kívánok továbbvitatkozni, és arra kértem, mondja meg világosan, mit akar.Mi a válasza, ha nem fogadom el a tíz százalékos részvételt,és az ôslakosok kívánságához ragaszkodom? Világosanbeszélt. „Tönkretehetem magát. Mint kanadainak, és mintindiánnak, nincsenek meg azok az eszközei, amelyek ne-kem, és ameddig a kezem elér, bármilyen munkától elüthe-tem. Ennél a munkánál pedig meg is teszem, ha nem fogad-ja el a javaslatomat.” Megköszöntem, hogy idôt fordítottrám, és kijelentettem, hogy semmilyen körülmények közöttnem vagyok hajlandó együtt dolgozni vele, hogy a kapcso-latunk véget ért, nem leszek senki indiánja, és a tanácsnaka saját terveimet fogom elôterjeszteni…

5

A tanácsot tájékoztattam Polshek álláspontjáról és abeszélgetésünkrôl. Megmondtam nekik, hogy ô nem azaz ember, akivel együtt kívánnék dolgozni, s úgy érzem,kisebb gondja is nagyobb annál, hogy törôdjön az ôslakókszándékaival és elképzeléseivel.

Polshek és én külön-külön ismertettük a tanáccsal ter-veinket. Az indiánok azt mondták, hogy komoly problé-mákkal kerültek szembe. A fehér tagok ragaszkodtakPolshek részvételéhez, az indiánok pedig engem akartakmegbízni a munkával. Holtpontra jutottak a dologban, saz indiánok azzal fenyegetôztek, hogy kivonulnak a bizott-ságból. Végül a fehérek belátták, hogy azért ez mégiscsakegy indián dolog, és hozzájárultak, hogy kinevezzenek azInstitute of the American Indian Arts építésztervezôjévé…

Közös erôfeszítéseink eredményeképpen megszületettegy terv, amely megfelelt a szskértôk és a személyzet igé-nyeinek, s a helyszínnel és a Vének filozófiájával is harmó-niában állt. A terv figyelmebe vette az ôsi kultúra hagyomá-nyait és egyensúlyban állt a földdel és az éggel, mintminden amerikai épület Kolumbusz elôtt…

A Vének megáldották a helyszínt. Megáldották még atérképeszeti munkát végzô repülôgépeket is. Mindent aspiritualitás síkján végeztünk, s ennek végül mindenki szá-mára különleges jelentôsége és jelentése lett.

Feláll a csapat

Megkeresett Jim Snyder, a Geddes Brecher Qualls Cunning-ham képviselôje elmondta nekem, hogy ô már évek ótafoglalkozik egy ilyen projekttel. Azt mondta, ha társulunk,bizonyosan minket fognak választani a Natinonal Museoumof the American Indian tervezôjéül. Elmondtam neki, amita munkatársi viszonyról gondoltam, vagyis hogy ez fele-fele arányt jelent, mind a felelôsség, mind a tiszteletdíj

elosztása terén – meg azt, hogy a cégemnek az egész mun-kában részt kell vennie.

Ebben az idôben nekem csak Kanadában volt mûködésiengedélyem, az Egyesült Államokban nem, így nem volttörvényes alapom arra, hogy hivatalosan társuljak a GeddesBrecher Qualls Cunningham-mel. Abban állapodtunk meg,hogy papíron ôk lesznek a fôtanácsadók, én pedig az ômegbízásukkal tevékenykedem.

Amikor a bizottságnak bemutattuk a terveinket, nagyonmeg voltak elégedve velünk. Az Office of Design and Con-struction elnökének is tetszett a modell…

Néhány hét múlva mindannyian értesítést kaptunk:minket választottak a Mall-on építendô National Museumof the American Indian építész tervezôivé. Kollégáim ésmunkatársaim sajnálkozásukat fejezték ki, amiért korábbannem támogattak, és lelkesen ígérték, hogy a munkából min-den lehetséges módon ki fogják venni a részüket…

A Geddes Brecher Qualls Cunningham nem kísértevégig a Smithsonian Institute-nek felvázolt munka teljesfolyamatát. Voltaképpen ugyanazt az álláspontot foglaltákel, mint Mr. Polshek – használjuk az ôslakos népeket kira-kati díszbabáknak, hogy ezzel is igazoljuk a tervezési meg-oldásokat. Csalódott voltam, és azt kívántam: bárcsak nelenne az egészhez semmi közöm.

Rockefeller

Miután visszatértünk Ottawába, a miniszterelnöki hivatalazzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy körbevezetném-e akanadai kormány egy különleges vendégét a CanadianMuseum of Civilization-ben. Megtisztelônek tartottam afelkérést, és a Múzeumban tartott fogadáson megismerked-tem David Rockefeller-rel, a feleségével, és az Amerikaminden tájáról érkezett vendégekkel. Rockefeller elmondta,hogy a csoport évente tart találkozót, ô pedig valami külön-leges helyszínt szeretett volna, ezért választotta a CanadianMuseum of Civilization-t, mert ez az egyik legkedvesebbépülete, s egyben a világ egyik legérdekesebb múzeuma.

A látogatás után így szólt a jelenlévôkhöz: „Nos, mostmár látják, miért mondtam mindenkinek, hogy ez az em-ber legyen a Mall utolsó telkén építendô létesítmény terve-zôje.” A vendégek tapsoltak. Elmondtam neki, hogy engemés a Geddes Brooke Qualls and Cunningham-et épp aközelmúltban bíztak meg, hogy legyek a National Museumof the American Indian tervezôje vagy társtervezôje. Aztfelelte: „Tudom, benne vagyok az igazgató tanácsban.” Meg-kérdeztem, milyen elképzelései vannak az épülettel kap-csolatban, mire ô a karjával körbemutatott és így felelt: „Egyilyet látok, olyasmit, ami magához vonzza az embereket, sha bent vannak, megértik, és megtanulják megbecsülniAmerika kultúráját.” Aztán azt kérdezte, eljönnék-e NewYork-ba hogy beszélgessünk a dologról…

Elmentem a hivatalába a Rockefeller-Center-be; meg-mutatta a gyûjteményét és édesapjáét is, közben pedig el-mondta, mennyire érdekli a National Museum of the Ameri-can Indian, meg Amerika ôslakossága, és hogy ezt a kultú-rát megôrizzük valahogyan…

Azt mondta: „Akarom hogy tudja: ez a terv rendkívülfontos számomra és családom számára is, és minden mó-

A National Museum of the American Indian modellje dél felôl. A követ-kezô oldalakon a modell keleti, északi és nyugati nézetei láthatók.

6

don támogatni fogom önt, hogy sikerüljön megvalósítani.”Éreztem, hogy ezzel az ígérettel és támogatással nyugodtanvághatok bele a munkába. Elmondtam Jim Snydernek,hogy a program, amelyet kidolgozott, s amelyben nekemcsak másodrendû szerep jutott, teljességgel elfogadhatatlan.

Tudtam, hogy ha Mr. Rockefeller igényt tart a szolgálata-imra, mindennek olyannak kell lennie, ahogyan bemutat-tuk. Minthogy a Smithsonian Institute a prezentációs anyagismeretében és miatt fizette a csoportot, a Geddes BrecherQualls Cunningham pedig változtatásokat tett ezen azanyagon, és engem alacsonyabb szerepbe kényszerített, adolog elfogadhattalanná vált a Smithsonian Institute és Mr.Rockefeller számára is

Kiléptem a Geddes Brecher Qualls Cunningham-félecsoportból. Alig pár óra múlva Jim Snyder Ottawába érkezett,hogy visszahívjon. Világosan és egyértelmûen sorba szedtemés leírtam a feltételeimet, amelyekbôl nem engedek.

Az mondtam neki: „Mondjuk, hogy vannak köztünkbizonyos kulturális különbségek. Az Önök kultúrája mindigmást mondott, mint amit csinált. Az enyém mondott valamit,és úgy is cselekedett. Különbözôképpen tárgyalunk.” Meg-mondtam, hogy megegyezésünk alapjául csakis a leírt felté-telek szolgálhatnak, és hogy ha megállapodást kötünk aSmithsonian Institute-tal, és leírunk valamit, annak úgy iskell történnie.

Most tehát volt egy megállapodásom Jim Snyderrel,amelyet nemigen akart, de kénytelen volt betartani. Voltezenkívül egy megállapodás a Geddes Brecher QuallsCunningham és a Smithsonian Institute között, amely tisz-teletben tartotta a mienket. Én nem írtam alá a Smithsonianés a Geddes Brecher Qualls Cunningham szerzôdését, mertabban az idôben még nem volt tervezôi engedélyem azEgyesült Államokban. A szerzôdés azonban tartalmazta ésbiztosította vezetôi szerepemet, s azt, hogy egyedül én va-gyok felelôs a tervezésért és a kivitelezésért a munka egészideje alatt, egészen az elkészülésig.

A látomásformáló ülés

A látomásformáló ülés igen termékeny volt. A Vének elô-ször azt a kérdést tették fel: „Miért beszélünk még itt ésmost is múzeumról? A múzeumok megszerzik a megszen-telt tárgyakat, és olyan módon mutatják be ôket, ami a mikultúránk szemszögébôl szentségtörô!” Ezekben a beszél-getésekben, amelyek azzal foglalkoztak, hogy mi az, amihomlokegyenest ellentétes a múzeumok és az ôslakos kul-túra filozófiáiban, felmerült az a kérdés, használható-eegyáltalán a múzeum kifejezés. Aztán arról volt szó, hogyegy efféle múzeumnak valóban Washingtonban kell-e len-nie. „Ez a város maga is tekinthetô egy olyan intézménynek,amely igen nagyban járult hozzá az amerikai ôslakoséletforma elpusztításához. Miért nem hozunk létre in-kább egy helyet, ahol nem arra esik a hangsúly, hogymennyi szenvedésen kellett keresztülmennünk? Nem olyanmúzeumot akarunk, amely népünk tragikus történelmérôlés a velünk történt szörnyûségekrôl beszél, mert ettôl csakrosszabbul érzik magukat az emberek. Az akarjuk, hogyaz emberek boldogabbak legyenek attól, hogy megtudják,mi mindent adtunk mi ennek a világnak.”

„Mindenesetre – folytatták a Vének – nem keveset. Azemberek által elfogyasztott növények 60 százalékát az ôsla-kos kultúrák alakították ki. Nagy Törvényünk ténylegesenaz Egyesült Államok Alkotmányának alapjául szolgált. Szám-talan dolgot, amit mi adtunk a közösségnek, hálátlanul ésjeltelenül vettek el. Most lehetôségünk van rá, hogy az embe-riség családjában elfoglaljuk a minket megilletô helyet.Legyen hát egy hely, ahol minden embert üdvözölhetünk,étellel kínálhatjuk ôket, megmutathatjuk nekik a történel-münket, a kultúránkat, a dalainkat, táncainkat; népünk éle-tének vibrálását, az ünnepeinket; és átszellemíthetjük ôket,ha belépnek az épületbe, hogy ha elmennek, legyen valami,amire emlékeznek, s amitôl gazdagabb lesz az életük. Olyanhelyet akarunk, amely táplál és gondoz, nem olyat, amelyika szenvedéseinkrôl beszél. Nekünk itt a megbocsátásról kelltanúságot tennünk, mert teherré és igává válik, ha nem bo-csátunk meg, és magunkban hordozzuk a haragot. Ennek amegbocsátás helyévé kell lennie; ahol megmutatkozik, hogykik vagyunk, és ezt mindenki megtapasztalhatja, megérezhetiés megoszthatja. Az osztozás helyének kell lennie.”

A Vének Anyja pedig így szólt: „Menjetek ki a helyszínre,szúrjátok a földbe a lándzsátokat, és esküdjetek meg arra,amit itt mondtunk, mert a ti feladatotok, hogy megvalósul-jon ez a terv.”

Ezután össze kellett gyûjteni az elképzeléseket. Együtt-mûködtünk a program irányítójával, a National Museum ofthe American Indian munkacsoportjával, Rick West csapa-tával, és meg kellett alkotni egy koncepciót, amellyel mind-annyian egyetértenek.

A National Museum of the American Indian kapcsolatai

A másik igen fontos tényezô a Mr. Rockefeller-féle Inter-national Founders Council volt. Amikor a testületnek be-mutattam eredeti terveimet, és ismertettem a Vének állás-foglalását, azt mondták, hogy nem csak pénzzel szeretné-nek hozzájárulni a terv megvalósulásához, hanem bizonyosértelemben közvetlenül szeretnének részt venni a teljesfolyamatban. Miért ne vennénk be ôket is? Voltaképpenôk a domináns kultúra Vénei, és ha azt akarjuk, hogy ez aterv valóban sikeres legyen, a két kultúra minden tudásátegybe kell szônünk. Akkor pedig a végleges tervnek azáltaluk hozzátetteket is tartalmaznia kell.

Washingtoni irodám mûködésének finanszírozása aszerzôdésben nem szerepelt. A megrendelôvel és a hely-színnel való napi kapcsolat elemi szükséglet volt, úgyhogyodaköltöztünk, ahol Rick West irodája volt, az Office ofDesign and Construction szomszédságába; egy háztömb-nyire a Smithsonian Institute-tól, és csak alig néhányra azépítkezés helyszínétôl. A költözés rendkívül sokba került.Összeállítottam a munkacsoportot, olyan emberekbôl,akikkel már 20-30 éve együtt dolgoztam. Éjjel-nappal csinál-tuk a munkát, és megtettünk minden tôlünk telhetôt. Min-den esetben hamarabb teljesítettünk, mint a szerzôdésünk-ben állt, mert azt akartuk, hogy ne lehessen semmifélekifogás.

A szerzôdés nem vette számításba az egyeztetésekhezszükséges idôt; az intenzív és rendkívül fontos tárgyaláso-kat az indiánokkal, a Smithsonian Institute különbözô cso-

7

portjaival, a National Museum of the American Indian ésaz International Founders Council képviselôivel. Sokszorkét-három napot kellett dolgoznunk egyhuzamban, alvásés pihenés nélkül, hogy betarthassuk a határidôt. Azembereim szívüket-lelküket beleadták a munkába. Rend-kívül kimerítô volt…

Miután sikerült bemutatnom a vázlatokat, számba vet-tük a munkára addig fordított idôt. A vázlatterv nagyjábólnyolcvan százalékot jelentett, noha a tiszteletdíjnak csak afelét fizették ki rá. Más munkákból származó bevételeinketfordítottam arra, hogy csinálhassuk. Kimerítô munka volt,sokba is került, de úgy éreztem, hogy ennek meg kelllennie.

Az engedélyezô hatóságoknál ôszinte lelkesedéssel éstámogatással találkoztunk a vázlattervek bemutatásakor.Számos ötletet kaptunk, amelyek mind segítették és javítot-ták az alapelképzelést. Szándékomban állt, hogy erôsítsem,megtámogassam Carter Brown-nak a Mall képével kapcso-latos elképzeléseit. Carter Brown komoly szerepet játszott

az I. M. Pei-féle National Gallery létrejöttében. Az épületolyan volt, mint egy lámpás, és a vele szemben álló Na-tional Museum of the American Indian-nak egy másik lám-pásnak kellett lennie; olyannak, mint egy belülrôl megvilá-gított szobor. A Mall dramaturgiája tehát olyan lett volna,hogy az egyik végén áll a Washington emlékmû, s a kétkôszobor a másikon. Úgy találtam ki tehát az épület geo-metriáját, hogy kiegészítse I. M. Pei-ét. Tanulmányoztamaz épületét, elolvastam a történetet, és megnéztem a vázla-tait. Most már tudtam, hogyan csinálta. Az volt az alapötlet,hogy háromszögek sorozatát kapcsolja össze, elegánsanés tagoltan, és úgy szervezi, hogy a tengely a Kapitóliumfelé mutat. Az én tervem körökbôl építkezett, hogy rímeljenaz ô háromszöges rendszerére, és egyben erôsítse azt.

A Smithsonian Institute-nak hasznára vált a sikerünk.Írtak egy nagyon hízelgô cikket rólam, a cégemrôl, korábbimunkáimról, és arról, hogy milyen elônyt jelent nekik, hogynáluk dolgozom. Sok országos lap is interjút készítettvelem. Én elsôsorban az indián hátteret és alapokat hangsú-lyoztam mindenütt. Úgy tûnt: a Smithsonian valóban arratörekszik, hogy népszerûsítse az indiánok szerepét és azirányításukkal megvalósuló programot. Magam is emellettvoltam, hiszen mindig büszkén hangoztattam indián szár-mazásomat. A Vének is azt mondták, hogy ez hathatósansegíti a fiatalokat abban, hogy elérjék céljaikat és megvaló-sítsák álmaikat.

A kiállítás terve

Sok gondot és problémát okozott, hogy a kiállítás tervezôiazután léptek be a munkába, hogy elkészült az épület váz-lata. Javasoltam, hogy az elsô fázistól kezdve dolgozzanakvelünk, mert tudtam, hogy a kiállítás nagyban hozzájárulmajd kultúránk bemutatásához. Azt akartam, hogy ez is erô-teljes indián megközelítésben fogalmazódjon meg. A legis-mertebb és legsikeresebb kiállítástervezôk dolgoztak máraz indián közösségnek, de nem voltak a tagjai. A vezetôtervezô nem indián volt, és nem sokat értett meg a kultú-ránkból. Nagyon jól dolgozott, és kitûnôen mûködött együtta National Museum of the American Indian fehér munkatár-saival, akik már régebben is készítettek kiállításterveket, deúgy tûnt, hogy nemigen törôdnek a csoport indián tagjaival.

Az én elképzelésem az volt, hogy az épületnek belülrôlkifelé kell kialakulnia. Ilyen tervet mutattam be a Smith-sonian Institute-nak is. Jim Snyder és a kiállítástervezô olyankoncepciót dolgozott ki, amelyben az épületterv mindenelvi vonatkozása tükrözôdött, a ház és a kiállítás szoros egy-séget alkotott, és nemigen lehetett szellemi különbséget ten-ni a kettô között. Rick West feltette a kérdést: „Vajon nemrésze-e a kiállításnak az épület minden porcikája és gondo-lata?”

Az ebben az idôben megtartott gyûléseken a kiállítás-tervezô Jim Snyder irányításával megpróbált vezetô szerepetjátszani. Tudtam, hogy ez megakadályozná tervünk sikerét.

Úgy gondoltam, hogy ôk ketten túlságosan is visszafo-gottan használják a színeket és textúrákat, és ez nem alkal-mas az indián gondolat kifejezésére. Az általuk javasolt bel-sôk visszafogottak voltak, és nagyon is konzervatívak avibráló indián forma és színvilághoz képest.

8

Újabb érdekes helyzet alakult ki a Smithsonian Insti-tute-nak bemutatott tervvel kapcsolatban. Meghívást kap-tunk a pequotok vezetôjétôl, hogy vegyünk részt az ô újmúzeumuk tervezésében.

Megkérdezték Rick Westtôl, hogy szerinte hajlandó len-nék-e a részvételre. Én azt kérdeztem, miért Ricket faggatjákaz ilyesmirôl. Vagy harmincöt éve vagyok sikeres építész,és nem érzem helyénvalónak, hogy tôle érdeklôdnek arról,részt veszek-e valamiben, vagy sem.

Arra gondoltunk, hogy a munka, amit a National Mu-seum of the American Indian számára felválalltunk,szolgálatára és hasznára lehet a pequot népnek is. A pequottanácsadóknak kifejtettem filozófiámat, és ismertettem a ter-vezés folyamatát. A reakciójuk nagyon meglepett. A beszél-getés során mindvégig úgy tûnt, mintha mindenbe beleakarnának kötni, amit mutattunk nekik. Bármit mondtunkés bármit mutattunk, mindent a legnagyobb lenézéssel éselutasítóan fogadtak. Lassan világossá vált, hogy a vezetôjü-ket körülvevô emberek szándékosan megpróbálják hitelte-leníteni a csoportunkat, mert egy másik építészhez fûzikôket érdekeik.

James Stuart Polshek volt ez a másik építész.

A tervezés fázisai

Nem tekintjük a tervet véglegesnek, kôbe vésett igazság-nak, amelynek a legkisebb változása is sérti tervezô mûvésztekintélyét és önérzetét. A folyamat egészen másféle volt.Mindvégig arra biztattuk a megrendelôket, hogy kritizálják,szedjék ízekre megoldásainkat, ötleteinket. Ezután felje-gyeztünk minden visszajelzést, és igyekeztünk megvalósí-tani, beilleszteni az új felvetéseket, gondolatokat.

Ha a Vének, vagy bárki más újabb gondolatokkal, ötle-tekkel állt elô, minden alkalommal visszatértünk, bemutat-tuk az átdolgozott terveket, és megkérdeztük: „Erre gondol-tak? Ezt akarták?” A terv minden fázisának befejezésébenminden hozzászóló minden gondolata megjelent. Ennekalapján fogtunk hozzá a következô fázishoz; így fejlôdöttés alakult a terv. Addig csináltunk mindent, amíg mindenkiazt nem mondta: „Na végre, ez az.” – és nem volt többészrevételük. Ez a konszenzuson alapuló tervezés egyetlenlehetséges módszere.

Ahogy a terv alakult, úgy lett az eredmény egyre sajáto-sabb, és úgy tért el a Mall egyesek által igen nagyra becsülthagyományos neoklasszicizmusától. Az általunk tervezettépület a legkevésbé sem volt neoklasszicista. Az építész-szakma képviselôinek túlnyomó része a posztmodernizmushíve, már-már szinte neoklasszicista, és ez adja meg awashingtoni építészeti nyelv alaphangját.

Drámai tapasztalat volt világosan látnunk, hogy most,az elmúlt ötszáz évben, illetve a történelemben elôször szó-lalhat meg a hangunk ennek az országnak a fôvárosában,fogalmazhatjuk meg igényeinket, vehetjük kezünkbe sajátproblémáink megoldását és szolgálhatjuk népünk javát.Washingtonban eddig még soha nem volt példa ilyesmire.A munka elsô pillanatától kezdve tisztában voltam vele,hogy ez nekem és munkatársaimnak milyen feladatot jelent.

Ahogy valamennyi, a dologban érintett indián, baszkszármazású feleségem, Idoia is alig várta, hogy megszüles-

sen egy modell, amelyben az indián nép maga irányíthatjatörténetének és kultúrájának bemutatását. Rendkívül nagyjelentôségû gondolat, hogy egy kisebbség a nyilvánosságelôtt minden külsô beleszólás nélkül maga értelmezhetiés jelenítheti meg világszemléletét. A mi modellünk sokakszámára jelent precedenst, példát arra, hogy maga mutassabe önmagát – nemcsak Amerika ôslakossága, de számtalankultúra a világ legkülönbözôbb tájain soha nem kapottalkalmat és lehetôséget rá, hogy elnyomóinak cenzúrájától,de legalábbis szerkesztôi közremûködésétôl szabadonbeszélje el a maga történetét.

Az indián kultúrákban a Vének hisznek abban, hogyaz embernek a szív útját kell követnie. Az ész csaló szem-fényvesztô; sokszor komoly bajba sodorja az embert. Azember teljesen logikusan olyan következtetésekre, megol-dásokra tud jutni, amelyeknek semmi értelmük sincs. Aszív az érzés, az érzelem, a megérzés útján jár. A szív dimen-ziói spirituálisak; logikusan megmagyarázhatatlanok.

A tervezés lényege

Az épület fejlôdése valóban eljutott odáig, hogy ha az em-ber elsétált a helyszínre, a Mall formális ritmusa feloldódott,s a természetellenes állapotból létrejött egy természetes.Ám ez még csak a természetesség absztrakciója volt. Hamûvészi eszközökkel ábrázolunk egy szarvast, nem realisz-tikusan jelenítjük meg az állatot. Nem kívánunk versenyrekelni a Nagy Szellemmel a teremtésben. Ámde absztrakt,átírt, elvonatkoztatott módon ábrázolni akarjuk a szarvasleglényegét. Nem figyeljük meg a szarvast, hogy fizikailaglétrehozzuk, mert spirituálisan akarjuk megjeleníteni. Né-hány ceruzavonallal megragadjuk a kecsességet, a szarvasszellemét; azt, ahogy száguld az erdôségeken át, ahogymegáll, ahogy megmutatja önmagát. Az absztrakció nemutánzásra törekszik. Ez történt a Mall-lal is.

Munkánk során a Vének emlékeztettek rá, hogy az indi-ánok mindig is mesterei voltak a természet absztrahálásának,s a mi feladatunk abban áll, hogy vonalakkal és formákkalne ábrázoljuk, hanem absztraháljuk a természetet. Ha utánoz-ni próbálnánk, abból nem lenne más, mint egy Disneyland.Ha absztraháljuk, ahogyan tettük, mûvészi kifejezést nyeraz, ahogyan valaha éltünk és készítettük a tárgyakat. Hajszál-finom határ választja el azt, ahogyan kôvel, sziklával és üveg-gel ábrázoljuk a környezet természetes ritmusát anélkül,hogy utánoznánk a valóságos képeket. Sok idôt töltöttünkel ezzel, és sokat kellett tanulnunk a Vénektôl, hogy meg-felelhessünk ennek a feladatnak is.

És a végeredmény tiszteletben tartotta a Mall-t. A Vénekazt mondták, hogy párbeszédet kell folytatnunk vele, éstisztelnünk kell mindazt, ami ott van, de mégis meg kelltalálnunk a magunk sajátos kifejezésmódját.

Kiindulásként azt is megfogalmaztuk, hogy az épületmindenekelôtt egy kôtömb, s a formának erôsítenie kell aMall szellemét. A mi épületünk lesz az utolsó kô, amelybefejezi a Mall-t, s ezért feltettük a kérdést, milyen formájúkô illik hozzá a leginkább. Fontos volt megállapítani a kôformáját, nagyságát és arányait. Miután pedig ezt eldöntöt-tük, úgy kellett felfognunk ezt a követ, mint egy indiánszobrász nyersanyagát. És a szobrász úgy tekint a kôre, hogy

9

lénynek látja, esetünkben pedig nagyon is erôs és hatalmaslénynek; olyannak, aki Amerika ôslakóinak hangját testesítimeg. A munka, amelyet szobrászként kellett felvállalnunk,az volt, hogy eléggé átformáljuk ezt a követ ahhoz, hogyelôbukkanjon belôle egy hatalmas indián ikon, de ne annyi-ra, hogy elvesszen belôle az eredeti kô formája és szelleme.Egyensúlyt kell tehát tartani a túl sok és a túl kevés; a megfor-málás és a meghagyás között. Ha túl keveset faragunk le,nem jelenik meg a bent rejtôzô ikon. Ha túl sokat; nem tartjuktiszteletben a Mall végén fekvô forma lényegét.

A környezet megtervezése is a feladat fontos része volt.A fáknak, a járdáknak és a hely általános környezetének aMall általános képével összhangban kellett maradnia. Átme-netet kellett létrehozni a közvetlen környezet formális tájijellege és az épület mint informális természeti absztrakcióközött. Eképpen jöhetett létre a környezet, a sziklák és vízharmóniája és együttmûködése.

A Vének és az indiánok azt akarták, hogy a megközelí-tés során a látogató egy hegy-szellemmel szembesüljön;úgy tapasztalja meg az épületet, mint egy darab felbukkanótermészetet. Ez a kôépület absztrakciója a sziklának, amelyegy kontinenst hoz létre; a Teknôc-sziget gerince. Amikoraz ember megközelíti a hegy szellemét, a fülét a víz hangjaüti meg. Ez az elsô tapasztalat. A sarkon lévô bejárat ahellyel való találkozás fô pontja. Mindenekelôtt egy kisbejárati teret terveztünk a sarkon, a víz szomszédságában;körben óriási kövek helyezkedtek el, részben azért, hogyvisszaverjék és felhangosítsák a csobogást, részben pedigazért, hogy mindenkit emlékeztessenek: a Föld mélyébôlszármazó sziklák sok-sok millió évesek… Emellett termé-szetesen mindezek a köszöntés jelképei is; a hegy szellemekinyúlik a bejárat fölé. Elárnyékolja a teret, úgyhogy azemberek álldogálhatnak ott, várhatják a barátaikat, vagyelidôzhetnek, mielôtt belépnének. A térre árnyék borul, avíz hangja pedig bevezeti az embert az elôcsarnokba, mintegy föld alatti folyó, amely kiemelkedik a felszínre a bejáratmásik, déli oldalán. Itt már a táj elemévé válik; kis mocsarasvidékké, ahol növények élnek – olyan környezetté, amely

még a Mall létrejötte elôtti, ôsi tájra emlékezteti a látogatót.Ez a régesrég létezett természetre való utalás a Teremtômûvének való tiszteletadás.

A bejárat a hatalmas, kô árnyékvetôvel egyúttal barlanghatását is kelti; azét a formáét, amely valaha az otthonunkvolt, és amelybôl származunk. Egykor ilyen függô termé-szeti formák alá építettük városainkat. Közelebb hoz ben-nünket a Földanyához, s jelképezi evolúciónkat és megma-radásunkat is. A bejárati barlang-forma fokozatosan hom-lokzattá alakul át. Maga a bejárat hangsúlyozza az emberarányait; úgy sétálhatunk be a sziklaformák alá, minthaegy, az emberinél sokkalta nagyobb léptékû térbe lépnénk,és akkor, így, beérünk az épületbe.

A bejáratok, mind északon, mind pedig délen üvegbôlkészülnek, hogy ismét megidézzék a sziklákon lerohanóvizet. Fontos volt, hogy az osztások, az üveglapok csatlako-zásai ne törjék meg a felületet; hogy az üveg uraljon mindenépítészeti elemet, hogy az ember az üveget, a víz absztrak-cióját zavartalanul tapasztalja meg.

A bejáraton átlépve a látogató a fogadótérbe jut. Itt embe-rek várják, akik köszöntik, akik végigvezetik a nagyatyáinkatés nagyanyáinkat idézô formák és képek elôtt. a belépôembert örömteli, köszöntô hangok fogadják. A látogatóaz óramutató járásával azonos irányban érkezik és így ishalad tovább, mint népünk megszentelt szálláshelyein. Ezaz irány a bolygónkat éltetô Nap útjának tiszteletét fejeziki, és arra emlékeztet, hgy nem uralhatunk mindent, s hogylényegünk szerint a Föld és a Nap részei vagyunk. Részeivagyunk a természet, a mindenség, a Kozmosz erôinek.

Ha tehát a déli oldalon lépünk be az épületbe, egy délrôljövô fénysugár fogad. Ezen az oldalon nincsenek ablakok,csak ez a fénysugár, amely, mint valami naptár, mutatja azórát, mutatja az évszakot, és emlékeztet a történelemre;Amerika hajdani tudós asztronómusaira.

A Potomac folyónak is a Napról, a Holdról, a napfor-dulókról és a fontos csillagképekrôl kell beszélnie, hogyemlékeztessen bennünket rá: nem csupán földi teremtmé-nyek vagyunk, hanem az Univerzum részei is; emlékeztes-sen arra, amit ôseink vetettek és arattak a csillagok járása,szertartásaink és az asszonyok termékenységének erejeszerint.

Az épület minden részének az egésszel kell összefüg-gésben állnia. Minden részletnek, minden elemnek az idô-ben fejlôdô és alakuló, bonyolult szabályrendszer alapjánkell harmonikusnak és arányosnak lennie. Fontos köve-telmény volt, hogy a külsô és a belsô terek erôs és szorosazonosságúak és egymással harmonizálók legyenek.

A National Museum of the American Indian programjamind részletesebben körvonalazódott. Meggyôzôdésemvolt, hogy a megrendelôk igényeinek körvonalazása éspontos megfogalmazása érdekében el kell végeznünk bizo-nyos pluszmunkákat. Ez egy mûsoron kívüli tevékenység,s a szerzôdés nem tartalmaz erre vonatkozó díjtételeket,ám a szellemi alapok megteremtéséhez elengedhetetlen.A munkafolyamat elsô percétôl kezdve ez volt a tervezésalapja, tehát el kellett végeznünk, ha be akartuk tartani ahatáridôket és a szerzôdés ránk vonatkozó részeit. Volta-képpen folyamatosan arra kértek bennünket, hogy végez-zünk a szerzôdés keretein messze túlmutató tevékenysége-

10

ket. Megtettük. Ez a pluszmunka okozta a bajt…Kiegészítô munkákat végeztünk el, hogy elnyerjük a

Fine Arts Commission, a National Capital Planning Com-mission és az Architect of the Capital and the HistoricalPreservation szükséges hozzájárulásait és engedélyeit.Miután lelkes és egyhangú elismerést kaptunk mindezektôlaz intézményektôl, a Smithsonian Institute nagyonelégedett volt velünk.

A Smithsonian Institute adminisztrációja úgy mûködik,hogy ha megvártuk volna, amíg lezajlanak a szükséges fo-lyamatok, lekéstük volna a kitûzött határidôt. Így tehátingyen dolgoztunk, bízva abban, hogy munkánkat elisme-rik és kifizetik.

A Geddes Brecher Qualls Cunningham teljes belsôátszrevezését követôen, s miután távozott a cég vezetôje,akivel a szerzôdést megkötöttem, Jim Snyder felismerte,hogy sebezhetôk vagyunk; tudta, hogy a tervünk, nohamindenkinek tetszett, nem fog megfelelni a szerzôdésnek,ha túllépjük a költségvetési keretet.

A terv követelményei következtében a program irá-nyítójának nem volt meg idôben a megfelelô hatásköreahhoz, hogy csoportunk a vázlatterv fázisa után azonnaltovábbléphessen a munka következô szakaszai felé. Ezkomoly nehézséget okozott, mert washingtoni irodánkelsôsorban a National Museum of the American Indianfennhatósága alá tartozott.

A másik problémát az okozta, hogy ebben az idôbenaz Egyesült Államok kormánya pénzügyi nehézségekettámasztott, s a vezetôk, beleértve a Smithsonian Instituteés a National Museum of the American Indian tisztségvi-selôit, nem folytathatták a munkájukat. Ez az idôlegeskényszerleállás komoly nehézséget jelentett, mert nekünkvelük kellett együttmûködnünk, s hirtelen elérhetetlennéváltak mindannyian. Továbbra is magam fizettem a csopor-tot, de végül nem ismerték el az így keletkezett költségei-met.

A kormány által finanszírozott projekteknek rögzítettköltségvetésük van; egy bizonyos tiszteletdíjkeret. Különle-ges épületek vagy különleges építési kívánalmak esetérelehetôség van további kifizetésekre is. A mi épületünketazonban átlagos, standard létesítménynek tekintették, s ilyenesetben nem lehetséges magasabb összegû kifizetés. ASmithsonian Institute nem fogadta el azt az érvet, hogy ezegy tökéletesen egyedi épület és egyedi, különleges helyzet,már csak azért is, mert egész Amerikához, és egész Ameriká-ról szól a vállalkozás, és különleges abban az értelemben is,hogy a folyamatban oly sok résztvevô játszik szerepet.

Rick West azzal fenyegetôzött, hogy egy másik építész-nek adja a szerzôdést, ha nem tudunk megegyezni aköltségvetésben. A Smithsonian Institute nem tudta növel-ni az összeget, a tiszteletdíjakat pedig már rögzítették. Hanem tudunk kijönni ebbôl a költségvetésbôl, Rick nem tá-mogatja tovább a csoportunk munkáját, és a projektet valakimással fejezteti be. Mondtam a Geddes Brecher Qualls Cun-ningham-nek, hogy Ricket komolyan kell venni, mertkorábban már láttam, hogy bánt el másokkal, például DavidWarrennel, akit én nagyon tisztelek. Éreztem, hogy céljaelérése érdekében nem habozna, és nem riadna visszasemmitôl.

Ennél sokkal jobban izgatott, hogy Rick kizárta a folya-matból a Véneket. Kértük, hogy helyezzék vissza ôket ere-deti jogállásukba. A vállalkozás nehézségei közepetteszükségünk volt az ô irányításukra. Rick nem engedett. Eza gesztus is ellentmondott annak, amit együtt ígértünk megaz indián közösségnek…

Közvetlenül azután, hogy hozzákezdtünk a végsô ter-vek kidolgozásához, Jim Snyder homlokegyenest eltérôenkívánta kialakítani a belsô tereket. A Vének útmutatásátkövetve elmentem hozzá Philadelphiába, és elmondtam,hogyan mûködnek ezek a terek; az anyagok, a színek, atextúrák – részletesen ismertettem az épület egész eszmeiszerkezetét. Jim Snyder ragaszkodott a saját elképzeléséhez,amelynek a már mindenki által elfogadott tervhez az égvilá-gon semmi köze se volt. Tervezési döntéseket hozott, ésarra kért, hogy fogadtassam el a többiekkel is ezeket adöntéseket. Ez ellentétben állt a szerzôdésünkkel. Az épületminden részlete összefüggött a terv gerincével, a teljes egészalapvetô arányrendszerével és geometriájával. Ez olyasvala-mi, ami minden ôsi amerikai építmény elemi jellege. Mindenvárosnak megvan a maga hasonló arány- és összefüggés-rendszere. Meg kívántuk ôrizni Amerika ôsi városainak erôttükrözô holisztikus szemléletét. Meg akartuk jeleníteni eztaz erôt a mi épületünkben is.

A feladatunk egyre lehetetlenebbé vált, és ahhoz, hogyfolytathassuk a munkát, teljességgel kizsákmányoltukalbertai, New York-i és ottawai irodáink anyagi erôforrásait.A programvezetô pontosan ismerte a helyzetet, hiszen na-ponta tartottunk megbeszéléseket, és próbáltuk megoldania nehézségeket.

Megmondtam az Office of Design and Construction-nak, és megmondtam Rick Westnek is, hogy ebben a hely-zetben nem tudjuk folytatni a munkát, amely kimerítetteanyagi forrásaimat, kimerített engem, és megsínylette min-den megrendelôm. A csapatom összeült, és elemezte azelkészítendô és leadandó munkákat, valamint az érte kapottfizetséget, valamint a Geddes Brecher Qualls Cunninghamtiszteletdíjait. Egyértelmûen kiderült, hogy nem fizették kia megfelelô idôben a teljesítésünket, a Geddes BrecherQualls Cunningham pedig arányában sokkal magasabbösszeget vett fel, mint amennyivel hozzájárult a feladatelvégzéséhez.

A feljegyzést átadtam a Smithsonian Institute-nak. RickWest nem mutatkozott tárgyalókésznek. Az volt az állás-pontja, hogy ha ez a csapat nem végzi el a munkát, hátátadja egy másiknak.

Rick West és a Geddes Brecher Qualls Cunninghamtehát cserben hagyott, ezért washingtoni barátaimhoz for-dultam segítségért. West azonban gyôzedelmesen tájékoz-tatott: Peter Johnsonhoz fûzôdô jó kapcsolata által elérte,hogy David Rockefeller sem támogat tovább.

Míg ezek a tárgyalások folytak, továbbra is arra ösztökél-tem a csapatomat, hogy készítsék el a végleges terveket.

Úgy tûnt, hogy a Smithsonian Institute szerint az indiá-nok nem lehetnek saját szellemi és tárgyi kultúrájukbemutatói, értelmezôi és gazdái, különösen ami az egészvállalkozásnak otthont adó épületet illeti. Az én feladatommindössze az épület esztétikai megjelenésének megterve-zésére módosult – zsugorodott. Azt kellett volna megmon-

11

danom, hogyan értelmezhetô épület formájában ez azesztétika…

A Smithsonian Institute ahhoz is ragaszkodott, hogymunkájuk elôsegítése érdekében biztosítsak minden számí-tógépes eszközt és technikai adatot a konzultánsoknak, saz általuk összeállított menetrend szerint álljon rendelkezés-re mindez az információ. Azt is követelték, hogy egy meg-szabott idôpontig adjam át a teljes munkát, és írjak alá egydokumentumot, amelyben semmisnek nyilvánítom az olysok tárgyalással kidolgozott szerzôdésemet.

Mesterkedésük és a Geddes Brecher Qualls Cunning-ham hozzáállása következtében olyan helyzetbe kerültünk,hogy már nem voltunk képesek finanszírozni a munkánkat.

Közben Rick West bemutatta tervemet a párizsi Lou-vre-ban. A közönséget arról tájékoztatta, hogy gyengélke-dem, és nem tudtam a munkát elkészíteni. A Louvre tiszt-ségviselôi mélységesen csalódottak voltak, felhívtak, ésmegkérdezték, miért nem jöttem el. Azt válaszoltam: nekemazt mondták, hogy nem mehetek. Egyszerûen nem akartákelhinni, hogy egy civilizált társadalomban így lehet bánniegy építésszel, akit megbíztak azzal, hogy tervezze meg aMall utolsó épületét.

Franciaországban az építészeket nagyon komolyanmegbecsülik, hiszen szakmájuk felelôs az épített környezet-ért, amelyet az emberek fontosnak tartanak. Kijelentették,hogy szeretnék, ha a késôbbiekben személyesen is bemu-tatnám a saját elképzeléseimet.

Jim Snyder játszmája, amellyel a saját elképzelése szerintpróbálta irányítani az egész vállalkozást, nekem pedig csaka díszindián szerepét szánta, sikeres lehetett volna, ha támo-gatja a Smithsonian Institute is. Rick West azonban ellá-togatott Native Design Collaborative-ba, s kérte ôket, készül-jenek fel a tervezés átvételére Polshekkel és embereivel.

Meglepett, hogy Lou Weller hajlandó újabb vállalko-zásba fogni Polshekkel, holott számos alkalommal éppenô tájákoztatott róla, hogy Polshek nem volt korrekt egykorábbi vállalkozásának esetében sem. A komoly munka-részeket nem végezték el, sôt mindvégig arról beszéltek,hogy a munka minden fázisában csak minimális szerepetjátszanak, pedig a nevük mindenütt kitüntetett helyen

szerepelt. A pénz és az egyéb források persze aránytalanmértékben kerültek Polshekhez és munkatársaihoz.

Éreztem: igen kedvezôtlen példa, hogy az ország egyiklegfontosabb indián vállalkozásában egy nem-indián vesziát a vezetô szerepet, különösen ha oly bôven akadnaknagyszerûen megfelelô indián szakemberek is. Kijelentet-tem: ez nem a megfelelô alkalom arra, hogy bizonyítsák:az indiánok a Nagy Fehér Atya felügyelete, irányítása ésellenôrzése nélkül minden komoly és jelentôs teljesítmény-re vagy vállalkozásra képtelenek és alkalmatlanok. Mégha Polshek minden elvárásnak megfelelne, azonkívül pediggáncstalan és feddhetetlen jellem volna is, akkor is ártanaaz általa képviselendô indián közösségnek azzal, hogy fo-lyamatosan erôsíti a róluk, mint másodrendû állampolgá-rokról kialakult káros és gonosz sztereotípiát.

Egy életet töltöttem azzal, hogy megpróbáltam elérni:az indiánok oktatásában, az indián közösségek életénektervezésében és irányításában, a tervezésben, fejlesztésben,közösségépítésben, iskolák létesítésében és mûködtetésé-ben az indiánoké legyen a vezetô szerep. Egész életemetannak szenteltem, hogy szétzúzzam az ártalmas sztereotí-piát, s most itt, az Egyesült Államok fôvárosában Polshekirányítása alatt maga a Native Design Collaborative tartjafenn és erôsíti ezt a tévhitet. Ennek a vállalkozásnak újviszonyt kellett volna megteremtenie az indiánok és a do-mináns fehér kultúra között, nem pedig még jobban bevés-nie a köztudatba a téves és kártékony hiedelmeket.

Rick West tökéletesen ismerte az álláspontomat. Ezt kép-viseltem egész életemben. Szavamat adtam a Véneknek, ésô tudta, hogy azt meg fogom tartani.

Elfogadni a munkámat, tisztességtelenül keveset fizetniérte, aztán odaadni valaki másnak – ez nem egyéb, mintlopás. Elfogadni a terveimet és rajzaimat, amelyek egyönte-tû tetszést arattak mindenütt, és odaadni ôket egy másiképítésznek, hogy a maga nevével használja fel ôket – ezhamisítás és csalás. Megmondtam nekik, hogy a dolgokilyetén fordulata nem szolgálja sem a közösség, sem a szak-mám érdekeit, s az én hazámban az ilyesmit törvénytelen-ségnek és erkölcstelenségnek nevezik.

A Smithsonian Institute a következô okokból mondtafel a Geddes Brecher Qualls Cunningham szerzôdését:

1. A vezetô építésztervezô elbocsátása, aki nemcsakaz indián közösséget képviselte, hanem terveit a bizottságis jóváhagyta, elfogadhatatlan.

2. A Geddes Brecher Qualls Cunningham nem rendel-kezik sem a szükséges gyakorlattal, sem a kellô technikaifelszereltséggel ahhoz, hogy létrehozhassa a kívánt minôsé-gû múzeumépületet; az általa alkalmazott megoldások nemfelelnek meg a jelen követelményeinek.

3. A projekten a megfelelô határidôk megtartásával dol-gozó team-et, amely a munka nagyobb részét végezte el,elbocsátották, a Smithsonian Institute úgy véli, hogy aGeddes Brecher Qualls Cunningham egymagában nemképes a szerzôdés követelményeit teljesíteni, és az abbankitûzött ütemtervet betartani.

Rick ezután átadta nekem a nyilvánosságra hozandóközlemény egy másolatát, amelyben az állt, hogy aSmithsonian Institute felbontja a Geddes Brecher QuallsCunningham és Douglas Cardinal szerzôdését, mert neve-

12

zettek nem képesek a határidôket betartani. Ha Rick kihagy-ta volna a felmondó nyilatkozatból a nevemet, talán méglett is volna benne valami igazság, habár csakis annak azirányvonalnak következtében, amelybe a Smithsonianvezetôi belekényszerítették a GBQC-t. Az azonban, hogybelevették az én nevemet is, a médiát pedig úgy tájékoztat-ták, hogy a határidóket én nem tudom betartani, és nekemnincs meg a megfelelô technikai felkészültségem a sajátépületem megtervezéséhez – az már nyílt és nyilvánvalóhazugság volt. Mindenesetre remek alkalmat kínált barátjá-nak, Polsheknek, hogy azonnal átvegye a megbízást…

Csalódottságomat és fenntartásaimat megosztottamAnn Roberts-szel, akivel akkor ismerkedtem meg, és akikülönös rokonszenvet táplált törekvéseink iránt. Beszá-moltam neki a hatalmas munkáról, amelyet a csapatom el-végzett, és megmutattam a kidolgozott terveket, részletraj-zokat, az egyenként megtervezett helyiségeket, alaprajzo-kat és metszeteket. Ann ígéretet tett arra, hogy a befejezés-hez még szükséges munkánkat havi százezer dollár körüliösszeggel ellentételezi. Idoia és én már nemigen mehettünkbele több adósságba, de meg kellett tartanom a szavamat,és a népemnek, s különösen az indián közösségnek tettígéretet. Ez szent dolog volt. Ann személyes anyagi támoga-tásával megcsináltuk az egész épület számítógépes makett-jét. Hozzátettünk az építkezés egyes fázisaihoz szükségesminden információt. Ezenfelül tovább finomítottuk a tervet,és a legrészletesebben kidolgoztuk a technikai megoldáso-kat. Minden szükséges instrukciót hozzátettünk, úgyhogyminden egyes kô, minden ablakillesztés, minden üvegtáblaautomatikusan méretezve volt. A számítógéppel rá lehetettközelíteni minden kôre, és akkor megjelentek a pontos mé-retezések, amelyek alapján a gyártó elô tudta ôket állítani. Apontosan megfelelô méretû kövek megrendeléséhez csakaz adott fájlt, vagy egy kinyomtatott rajzot kellett elküldeni.

Közben a Smithsonian nyilvánosságra hozta: megbíztaPolsheket és a Native Design Collaborative-t, hogy végez-zenek alapos ellenôrzést a Smithsonian-nak bemutatottmunkánkkal kapcsolatosan. Ôk párhónapos fontolgatásután arról tájékoztatták a Smithsonian Institute-t és a közvé-leményt, hogy még 25 százaléknyira sem készültünk el. Ezlehetôvé tette Polsheknek, hogy kiterjessze a saját tevékeny-sége határait, messze belenyúlva a mi munkánkba is. Aleendô tervezônek pedig természetesen magasabb tisztelet-díj jár…

Ez egyébként azt is jelentette, hogy a GBQC és az egésztervezô csoport több millió dollárt hozott a SmithsonianInstitute-nak: azt az összeget, amely elméletileg megmaradtaz építészeti és mûszaki tervezés kifizetetlen tiszteletdíjából– ebbôl fedezni lehetett az új építész magasabb költségeit.

A Smithsonian Institute azt is kijelentette, hogy az ame-rikai törvényeknek megfelelôen házon belül viszik végigaz egész projektet. Ebben az esetben nincs szükség pályázatkiírására sem.

Amerikában és Kanadában a közpénzekbôl finanszí-rozott projektek esetében nyilvános pályázatot kell kiírni,s ez azt jelenti, hogy a lehetôség minden nagyobb építész-iroda és vállalkozás elôtt nyitva áll.

Négy hónap elteltével bemutattam a munkánkat a mû-szaki – szerkezeti, elektromos, gépészeti – munkatársak-

nak. Átnézték az anyagot, majd levélben jelentették ki éstanúsították, hogy a kapott anyag alapján el tudják végeznimunkájukat, s a teljes építkezés befejezôdhet a megsza-bott határidôre és az adott költségvetés keretei közt.

A munka érdekében ragaszkodtam a megfelelô pozí-cióhoz, hogy teljesíthessem a Smithsonian Institute-talkötött eredeti szerzôdésemet. A Vének emlékeztettek rá,hogy az egész projekt célja a gyógyulás, a megbocsátás,a két kultúra közötti mélyebb megértés és közeledés.

Polshek elsô dolga volt, hogy a szemétre vesse a mun-kámat, s lépése osztatlan helyesléssel találkozott. A Na-tive Design Collaborative-vel együtt azt állította, hogy aterv tele van hibákkal, s az épület egyes részei megvalósít-hatatlanok. Dr. Heyman nyilvánosan is melléállt, hogybennünket még inkább hiteltelenné tegyen. Mindez ter-mészetesen szemenszedett hazugság volt, hiszen koráb-ban mindent, amit csináltunk, minden fórumon egyhan-gúlag fogadtak el. A munkánk és az egész csoportfélresöprése a stratégiájuk része volt; így csináltak a sajátembereik számára helyet. Persze óvatosaknak kellettlenniük a pocskondiázásunkkal, hiszen a miénkhez igenhasonló épületet kívántak létrehozni, és nem akartak kon-fliktusokat a különbözô bizottságokkal, és a közvéle-ménnyel amely korábban rokonszenvvel fogadta aterveket. Ezért a terv készítôit, és nem magát a tervet kellettlejáratniuk, hogy mindazt, amit elvégeztünk, felhasznál-hassa az új csapat.

Nekem viszont el kellett bocsátanom az egész teamet,mert már annyi pénzem se volt, hogy hazautaztathassamôket Kanadába. Egyesek közülük – például Satish – márharminc éve dolgoztak velem. Mindannyian nagyszerûszakemberek voltak, és csak a legjobbat érdemelték volna;családommal együtt óriási áldozatokat hoztunk azért,hogy együtt tarthassuk ôket, de a legelemibb anyagi esz-közök híján nem sikerült. Nekem magamnak is alig voltannyi pénzem, hogy hazautazhassak Ottawába. Feleségema fiammal együtt egy idôre a szüleihez költözött, hogyátvészelje a pénztelenség legnehezebb idôszakát.

A gyógyulás kezdete

Legnehezebb a saját elképzeléseim, elvégzett munkám, szel-lemi tulajdonom és a magammal azonos, bennem gyökerezôgondolat arcátlan és nyilvánvaló ellopásának tudomásulvétele volt. Az, hogy elveszik a munkámat, és odaadjákolyasvalakinek, mint Polshek, hogy utánozza, másolja le éshamisítsa meg – ez volt a legrosszabb, amit tehettek velem.Az ember legmélyebb önazonosságát, a lelkét sérti meg ésroncsolja szét, ha másnak adják oda a munkáját, hogy azfejezze be. Ez nem más, mint egy ember legvégsô kizsák-mányolása – egy indián legvégsô lerablása. És még ennél isfájdalmasabb volt, hogy részt vettek benne indiánok is…

A törzsi Vének befestették az arcomat és a testemet, ésfelruháztak ôseim nevével. Anack Anabie nevét kaptam meg– ô hadi törzsfônök volt, és békeszerzô. Azt mondták, szük-ségem van az ôseimre; beszélnem kell velük, mert hatalmasa feladat, amelyet magamra vettem. A név ezt jelenti: A VénKos, Akinek Szarva Egészen Körbeér. A szertertás során emlé-keztettek a szív útjára és a tudás útjára, amelyeket a szent

13

pipa szimbolizál. Át kell mennem a túloldalra, és vissza kelltérnem onnan. Véneink vezetésével beléptem a szellemibirodalomba. Megérintettem a halált, és megérintettemnagyatyáim és nagyanyáim szellemét. És mindeközben nemféltem a haláltól. A nem helyes módon élt élettôl féltem. Ahalálban egyesültem a Szellemmel, a Teremtôvel. A helyesenélt élet után a halál nem több, mint átmenet. Ha az embernem fél a haláltól, rettenthetetlen harcossá válik, a halál pedigbarát lesz, aki ott áll az ember balján, mindig jelen van, és azélet minden pillanatában emlékeztet rá: az élet túl drága ah-hoz, hogy elvesztegesd. Nincs idô kedvvel tocsogni a szemé-lyes sérelmekben és megbántottságokban, és minden cse-lekvésnek szellemi tettnek kell lennie. És nem szabad türel-metlenül ítélkezni magunk és mások fölött. Mi, emberektürelmetlen teremtmények vagyunk, és ember voltunk szün-telenül gáncsot vet elénk. Béklyókat veszünk magunkraakkor is, ha az ész útját járjuk a szívé helyett.

E tudás útját járva félelem nélküli harcosok leszünk, saki nem ismeri a félelmet, az erôs. A félelem legyôzése elôttaz ember élete nem a szóhoz való hûségen, hanem a félel-men alapul. Amikor az ember hatalomra tesz szert, elhatáro-zásai a hatalommal való bánásra vagy visszaélésre irányul-nak, és letérítik a tudás útjáról. Csak ha megérti, hogy nem ahatalom az, amit keresnie kell, válik azzá a hatalom, amivéválnia kell, olyan eszközzé, amellyel erôssé és hatalmassálehet tenni másokat. A hatalom belülrôl fakad. Az emberneknem kívül kell azt keresnie, hanem önmagában, mert azválik hatalmassá, akinek cselekedetei tiszták és becsületesek.A hatalmat alázattal kell kezelnünk, és nagyatyáink útját kelljárnunk. Ha az ember megtanulja másokért használni a hatal-mat és az erôt, megtartani a szavát, és a szívével cselekedni,a tudás útján járó, megvilágosodott személyiséggé változik.Ha az ôsök tudásának útját járja, nem keresi a másik ember-bôl, rendszerbôl, intézménybôl, testületbôl vagy kormány-zatból eredô hatalmat, nem hajszolja a rangot, sem pedig apénzt. Ezek mind az emberen kívül álló hatalom jelei ésjelképei. Ha másoktól származó hatalomra és mások elisme-résére vágysz, ha a rangot és a pénzt; a domináns kultúraértékrendje szerint való gazdagságot és anyagi javakat hajszo-lod, kiegyensúlyozatlan, bizonytalan személyiség vagy. Csakaz erôtlen ember keres külsô támaszokat ahhoz, hogy bizton-ságban érezhesse magát.

Sok indián már a kanadai és amerikai társadalom gyer-meke és kreatúrája. A domináns kultúrák arra tanítanak,hogy gyenge kisebbség vagyunk. Az indiánok pedig igyek-szenenk megtalálni a helyüket a domináns kultúra társadal-maiban.

Belénk ivódott az erôtlenség tudata. Teljesen érthetôtehát, hogy az indiánok be akarnak illeszkedni a társada-lomba, ízesülni akarnak az intézményekhez, a kormányza-tokhoz, mert így tudják legyôzni félelmüket. Teljesen ért-hetô, hogy pénzért, hatalomért vagy presztízsért feladjákszemélyes integritásukat és odadobják saját népüket is.

Történelmünk során folyamatosan elárultak bennünketnépünk azon tagjai, akik inkább a domináns kultúrák hatal-mának fényében kívántak sütkérezni. A domináns kultúrákmindig felhasználták ellenünk a mieinket is.

Amikor visszatértem Kanadába, szertartást végeztünkVéneinkkel, és imádkoztunk azokért a gyenge és kiszolgál-

tatott indiánokért, akik csak a hatalmat és a pénzt kergetik.Különleges imádságot mondtunk ellenségeinkért, Mr.Polshekért, a Smithsonian Institute tisztségviselôiért éstámogatóikért, mert ôk mindannyian nagy tanítómesterek.Véneink és én is igen sokat tanultunk tôlük és általuk. Mostmár teljesen felkészült vagyok arra, hogy zsarnokságukkalszembeszegüljek.

Mindannyian húsba öltözött szellemek vagyunk. Sok-kal többek, mint élô, fizikai testek. Sugárzó szellemi lényekvagyunk. Hatalmas és erôs lények, akiknek birtokában vanteremtés mágikus képessége. Hatalmunkban áll, hogy evilágban megvalósítsuk látomásainkat. Ha kinyilvánítjukezeket a látomásokat, és munkánkat hibátlanul végezzükel, a látomások valósággá válnak – mindannyiunkban meg-van az ehhez szükséges erô. Ha a körülmények mindentôlmegfosztanak; ha semmi másunk nem marad, csak a szelle-münk, csak még erôsebbek, és a tudásban még teljesebbekleszünk. Köszönetet mondok az ellenségeimnek, hogyhozzásegítettek mindehhez.

A washingtoni csetepaté valódi vesztese Amerika népe,és a Smithsonian Institute. A Mall utolsó házhelye az énjellegzetes stílusom arcátlan és szánalmas lerablása és meg-csúfolása lesz; hamisítvány, amelybôl hiányzik az integritás,a lélek és az erô.

Mi továbbra is tervezzük a hatalmas létesítményeket:városi központokat, egészségügyi központokat, kormány-zati központokat, a kulturális örökséget bemutató intézmé-nyeket; az elsô kanadai indián egyetemet Saskatchewan-ban, és egyetemet Bolívia indián népeinek. Világszerte tá-mogatnak bennünket az építészek, akik közül sokan írtaka Smithsonian Instute-nak felháborodott leveleket.

Kanadában 1999-ben a szakma elismerését fejezte ki.A Royal Architecture Institute aranyéremmel tüntetett ki; alegmagasabb jutalommal, amit hazámban építésznek adnilehet. Itt kell megjegyeznem, hogy a mi kultúránkban min-denkit elismernek és tisztelnek. Tisztelik még a gyermeke-ket is, mint teljes, egész személyiséget, aki magábanhordozza ôseinek erejét és képességeit. Véneinket tiszteliktudásukért és bölcsességükért, és gondoskodnak róluk,még azon a módon is, amit nyelvünk úgy fejez ki: mindenember terét, minden ember szellemét és minden emberegyéniségét tisztelni kell.

Amikor megszületett a törzsi elhatározás, mindenki,aki csak részt vett benne, tagja lett egy körnek, még azokis, akik nem értettek teljesen egyet. Ôket is meghívták, merta Vének úgy tartják, hogy csonka az a kör, amelyben csakolyanok vannak, akik maradéktalanul egyetértenek, ígyugyanis csak a teljes szellemi panoráma fele látható.

Mindenkit tisztelnek, mint személyiséget, és senkit semszakítanak félbe, amikor beszél. Személyes álláspontja miattsenkire nem néznek ellenségesen. Mindenki mindenkireodafigyel, és ezzel a figyelemmel megtiszteli, még ha nemis ért egyet vele. Ellentmondásban állna egész kultúránkkal,ha bármi olyat mondanánk, vagy tennénk, ami sért, vagybánt másvalakit. A döntéseket mindenki maga hozza meg,és a saját szívével kell megtanácskoznia, míg csak meg nemoldódik a probléma mindenki számára, aki a körben jelenvan. A kört senki sem hagyhatja el elégedetlenül, vagy azzalaz érzéssel, hogy a véleménye nem nyert figyelmet, meg-

14

hallgattatást. Minden határozatot a hagyományos módon,egyetértéssel kell megalkotni. Minden ember húsba öltözöttszellem, ôseinek leszármazottja, és ôse mindenkinek, akia nemzedékek során utána következik. Mindenkinek ezta végtelen vonulatot kell számításba vennie, amikor meg-hozza a döntéseit, mert nem egyedül önmagát képviseli,amikor beszél. A döntések megerôsítésére körbeadják amegszentelt pipát. A pipa az egyenes, ôszinte beszéd, aszív, a lélek legmélyérôl származó igazság szimbóluma.

*

Az én hazámban ez az egész amerikai történet etikátlan-nak minôsülne, és az építészeti szövetségünk nem is en-gedné meg, hogy ilyesmi megessen. Az American Insti-tute of Architects tagjaitól azonban megtudtam, hogy azEgyesült Államok kormánya és a neki engedelmeskedôbürokrácia ragaszkodott az American Institute of Archi-tects alapszabályának egy záradékához, amely szerint akormány bármely építészt bármely munkából elbocsáthat,és saját maga jelölhet ki helyette valaki mást. Ez lehetôvéteszi, hogy alkalmazzanak egy-egy igen kreatív építészt,majd a megfelelô idôben elcsapják, s helyébe olyat állít-sanak, akinek képességei nem építészeti, hanem politikaitermészetûek; s megbízói ízlésének megfelelnek.

A szakma érdeke lenne, hogy ilyesmi ne történhessenmeg. Elmesélték nekem, hogy az American Institute ofArchitects folyamatosan kapja a figyelmeztetéseket: haérvényteleníti ezt a paragrafust, büntetô intézkedésekkelkell szembenéznie. Ha ez igaz, akkor úgy kell tekintenünk,mint egy szabad társadalom egészségtelen kinövését – hol-ott ennek a szabad társadalomnak tisztelnie kellene azonemberek személyes szellemi tulajdonát és személyiségét,akik hozzájárulásukkal gazdagítják a kultúrát és a civilizá-ciót.

Mindez a legtöbb civilizált országban, kivált pedig aszabad országokban a nyilvánosságot és a szakma érdekeitszolgálja. Minthogy az én történetem nem vert fel túl nagyport, s mert a Smithsonian Institute olyan verziót konstruáltés terjeszt, amely elferdíti a tényeket, elengedhetetlenülszükségesnek éreztem, hogy nyilvánosságra hozzam a való-di történetet, amely része népem történelmének is.

A Mall végén létrejövô épületért felelôs SmithsonianInstitute-nak, az Egyesült Államoknak és az amerikai nép-nek is van választási lehetôsége. Választhatják, hogy kôbefoglalnak egy épületet, amely megjeleníti a maga nyelvén,minden részletében és lényegét tekintve az árulást; annakaz ígéretnek megszegését, amelyet az indiánoknak tettek,nevezetesen hogy ebben az épületben ôk maguk beszél-hetik el, magyarázhatják és értelmezhetik saját történelmü-ket és kultúrájukat. Akkor a kôbe zárt épület a dicstelencsalás, és az amerikai indiánok szellemi kirablásának emlék-mûve lesz. Ám választhatják azt is, hogy megépítik az adottszó megtartásának, a jövôben rejlô lehetôségeknek az em-lékmûvét, egy tiszta, becsületes és sugárzó épületet.

PAGONY KIÁLLÍTÁS

A PAGONY TÁJ- ÉS KERTÉPÍTÉSZ KFT kiállítása október-ben nyílt az Ernst múzeumban. Kivételesen nagy számúközönség elõtt hangzott el Ertsey Attila megnyitója:

Járt utat járatlanért el ne hagyj – szól az állítólagos böl-csesség.

2000. Európa mély válságban van. A Nyugat – Káinutódai – megalkották a természettudományt és tökélyreformálták az érzéki világot. Ma ezt csiszolgatják, a földiparadicsom elérésének reményében. A Kelet – Ábel utódai– a lehetõségek világában lebegnek, a jövõ jegyeseként, amegtestesülésre képtelenül.

A Nyugat hideg ésszel füvet nyír és autópályát épít. AKelet kábultan mérgezi édesanyját, a Földet. A két világhatárán állunk, a felszámolás alatt álló Közép-Európa immárvonallá zsugorodott mezsgyéjén.

Magyarország ma alkalmazkodik. Szeretne a Nyugat-hoz tartozni, hátat fordít a Keletnek. Reménykedik éstörleszkedik, mert nem tanult. Leigázott népek osztályrészea nagyhatalmak jóindulatában való reménykedés. Kompor-szág lakóira meglepetés vár: a Nyugatnak nincs rá szüksége,csak mint felvonulási terepre. Kelet sértõdött az árulásért,gyûlöl és irigykedik.

Magyarország nem találja a helyét. Vágyak és csömörközt hányódunk. Nagy napokat mindig akkor láttunk, ami-kor magunkra ismertünk. Ady Párizsba vágyott. Ma a világmegváltozott. Párizs hallgat. Közép-Európa az Anyag és aSzellem határán szédeleg. Halott intellektusunk alatt dübö-rög a föld. A természettudomány elérte határait. A határontúlról a teljesség dörömböl. Át kell lépni a határon, erõsen,bátran.

Káin fiai – a Nyugat test, szellem nélkül. Ábel fiai – aKelet szellem, test nélkül. Káinnak és Ábelnek bennünk kellkiengesztelõdnie.

Svájc, Németország, Erdély, Oroszország. Magyarország.Néhány fiatal elindult szerencsét próbálni. Nem hallgattakaz okosságokra, csak arra mentek, amerre bensõjük hajtottaõket. Megtalálták tanítómestereiket, megtanulták, amitlehetett. Látták a nyugatot és látták, mi betegíti. Elmentekkeletre és szót értettek. Hazajöttek és megálltak középen.Iskolát csináltak, a Közép iskoláját. Amit õk végeznek, azleginkább a középkori ora et labora-hoz hasonlatos. Munkaés tanulás. Tanulás és tanítás. És megint munka.

A Pagony a Földet formálja. Alakítja és mûveli. Ezértkívánkozik ide egy szó, mely rokon azzal, amit folytatnak:Agrikultúra. A szó eredete: föld-mûvelés. Elfelejtettük már,mi a feladatunk a teremtett világgal szemben. A teremtéskész és pusztul. Miközben egyre fogyó gyümölcsein élünk,nem halljuk a várakozó természet kiáltását. A halott kövek,az eleven növények, a lelkes állatok lemaradt testvéreink.Õk mi vagyunk, mi voltunk. Magunkkal kell vinnünk, felkell emelnünk õket, felelõsek vagyunk értük, magunkért.A táj individualitás, a táj én vagyok. A Közép itt van benn.

15

A Pagony a járt utat elhagyta a járatlanért. A józan észszerint a Pagonynak nem kellene léteznie. Léte nem kiszámít-ható, még egy hétre elõre sem. Nem lettek keletiek, semnyugatiak. Középen vannak. Ami létezik Közép-Európából,az az, ami bennük, bennünk létezik. Amit létrehoztak éséltetnek utazásaik során Kelet és Nyugat között, az egyközösség, egy láthatatlan, de mégis kézzelfogható közösség.Ez az úgynevezett Európai Közös-ség, a valódi.

Amit csinálnak, az nem trendy. Járatlan úton járnak, aszabadság útján. Most õk beszélnek. Hallgassuk õket.

16

Az Iparmûvészeti Múzeumban október 27-én nyílt megKirály József belsôépítész életmû-kiállítása. Az alábbi

vallomás a kiállítást kísérô kiadványból való.

A békesség és csend vágya, igénye a kora gyermekkorbakúszik vissza. Édesapám nevelôanyjának kis zsúpfedelesháza az egyik „forrás”. Gyógynövénypárák, régi, ódon illatúkönyvek, óriási eperfa az udvaron, idôtlen csend … bennetipegett a máig is kortalan Juli mámika, a füvesasszony.

Édesanyám családjában számlálhatatlan felnôtt gyerek-sereg, tucatnál több unoka. Csizmadiamûhely, istállók, lovakés kutyák jövése-menése. Kavargó, egyszerû, de színes élet,ennek a békessége volt a védôburka minden nehézségnek.

Késôbb édesapám mûhelyét, mint másfajta fûszerillat,a frissen fûrészelt fenyôdeszkák máglyáinak párolgása lengteát. Fôzésnél, sütésnél beleúszott a parázs füstje, a festékek,a lenolaj, a denaturált szesz, az új ajtók, ablakok száradószagába. És minden munkás, nehéz nap végén az elfáradáscsendessége, békessége.

Gyerekként akkor még nem fogtam fel ennek az élet-nek a teljességét. Ma ezerszer rácsodálkozom, és vágyako-zom erre a nyílt életre. Becsülettel készültek a csizmák,szarufésûk, ácsszerkezetek, bútorok, sziták és szôttesek;adták-vették és cserélték a búzát, deszkát, a tojást és a ta-pasztalatokat. Emelt fejjel néztek egymás szemébe, tekinte-tük az árut és a szavakat úgy kísérte, mint szülô a gyereketaz iskolába. Kezük érdessége, a nézésük nyugalma ésbüszkesége volt a „jótállási jegy”.

Vásárról vásárra találkoztak a pecsenyesütôk, csizma-diák, asztalosok, cserepesek és takácsok. A hibás bakancsotszó nélkül, szemlesütve akasztották a hátsó szegre… Többvolt ez a verésnél. Maga a megsemmisülés. A rossz hír, arossz munka bélyege miatt messzire kellett vándorolnia agyenge iparosnak, hogy másutt újrakezdhessen.

Apám bátyja szintén asztalos volt, de ô már „igazi” mû-bútorasztalos. Középiskolásként, tanítás után be-besza-ladtam a mûhelyébe inaskodni. Mivel náluk laktam egy ideig,le is dolgoztam a „koszt-kvártélyt”, ahogy illett.

Nagybátyám – hatalmas, mackó-típusú ember – túlélteaz urali fogságot, utána itthon vöröskatona lett, majd azt istúlélve leülte vezeklésül az érte járó kötelezô éveket. Látszat-ra a Jóistentôl sem félt. Tiszteltem tudását, keze pontosságát,de néha rajtakaptam a félelmen. Árnyék vetült a mûhelyab-lakra, és ô felszisszent: itt a Kozma, vagyis az Úristen! KozmaLajos volt ez, a „subleres”, a néhai Flach János bácsi pedigaz „ember”. Ha Flach János huszonöt millimétert mondott,az nem lehetett sem huszonnégy, sem huszonhat. Benyúlta belsô zsebébe, kivette a mûszert, mért, hümmögött, bólin-tott – és elment.

Kisebb termet, kisebb árnyék, megjött a halk szavú„kisöreg”, Kaesz Gyula. Majd hosszabb, nyurgább árnyék –még halkabb szó –; Gábriel Frici bácsi. Késôbb GádorosLajos, Dankó Ödön, Kimle Ede, Hornicsek László és atöbbiek.

Testközelbôl lestem a szakmát, fordított sorrendben,mint ahogy szokás. Elôbb az emberi hangot, a gesztusokatérzékeltem, a szakmai mûszavak zamatát, majd kinôni lát-tam a pallókból, panelokból, furnérkötegekbôl a mesterekbútorait. Ámulva néztem a születés csodáját.

Késôbb kezdtem megismerni az egészet. Hogy mindenrésze valaminek, ami a mesterek asztalán rögzül. Szerencsémvolt ezekkel az ismeretségekkel. Egyszerûség, póztalanság,megbízhatóság volt a személyek és mûvek sajátja.Kamaszkorom mába átszûrôdô emléke így maga amértékletesség.

Na mi van? Te is rajzos legény leszel? – kérdezgettemackó Nagybátyám egyre gyakrabban. Én a válaszadás elôttis tudtam már, hogy az „Árnyak” követôje leszek. S amikoraz igeneket kimondtam, tudtam, hogy Anyám, Apám,Nagybátyám és az „Árnyak” útja ugyanaz.

A nagybátyámnál töltött inasévek folytatódtak 1949-ben,fôiskolás koromban is. Itt volt a gyakorlati oktatás.Megtanultam szerszámot élezni, rendet tartani, az anyagotszenvedélyesen szeretni.

A fôiskolán Kaesz Gyula, Kimle Ege, Hornicsek László,Schäffer Ferenc, Németh István és a képzômûvész óriások:Borsos Miklós, Miháltz Pál, Gádor István voltak a mesterekés a mértékek.

Kimondatlanul is kötelezô volt ismernünk az ötvös,keramikus, textiles, jelmez- és díszlettervezô szakmák pár-huzamos gondolkodásmódját, tárgyaik születésének körül-ményeit, örömét, kínját, specialitásait. Nehéz történelmet írtkörénk az élet, de burkot teremtettünk magunk köré.

Öt év után nagy reménységekkel léptem ki a „nagyiskolába”. Tervezôintézetekben dolgozhattam együtt Janá-ki Istvánnal, Albert Jenôvel, Szrogh Györggyel, akiknek so-hasem fogom tudni eléggé megköszönni végtelen tanítótürelmüket, emberségüket, érlelô, csiszoló gesztusaikat.Ennek a generációnak erkölcsi parancs volt a méltó utódokkimûvelése. Életmentô, féltô pallérozásuk olyan volt, mintsegíteni végigmenni egy magas épület gerincén szédülésnélkül, vagy okos fogással elkapni az élével – érvként –felénk lökött duplagyalut.

A nagy árnyak idôközben ugyancsak naggyá nôtt Ár-nyai is megérintettek munkatársi létükkel. Jánossy, Farkasdy,Zalavári, Jurcsik; építészek és belsôépítészek egyarántkollégáikká avattak. Önbizalmat és hitet adó szakmaitapintatuk továbbadásával szeretnék ma összekötô kapocslenni a legújabb generációk felé, amikor tanítok.

Amikor azt kérdezik: Tanár úr, miért így, miért erre, miértezt? – az Árnyak mindig segítenek. A bizalmat tükrözô,kérdezô szemek és az idô kútja egyetlen víztükör.

Ilyenkor végtelen gyorsasággal indul el az emlékekpergô filmszalagja. Ember és ház, émber és város, ember ésország szálai fonódnak egybe. Erdély, a kisváros, Torda, –ahonnan származom –, folyója, az Aranyos… Anyai fel-menôim székelyek: Sárkányék, Bölönyiék, Nagy Áronék.Apai ágon felmenôim mezôségi Királyok, Jeneyk és linziosztrák vasútépítô Gelicherek. Családi barátaik Tutsekék, aszász vaskereskedôk, Scridon bácsi, nagyapám kedvesromán katonatársa, vadôr, vadorzó, gombagyûjtô. És Amí-

KIRÁLY JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA

17

rás, az örmény rôfös, Krausz bácsi, a kedves zsidó bôrkeres-kedô, és még a jó ég tudja, hányféle ember, ebben a kelet-európai emberkohóban.

Közös küzdelem, megszenvedett megértés és közösünnepek, keresztelôk és temetések. Sokarcúság, sokféleviselet, sokfajta tárgy, szó, illem, sokféle ház, egymást tûrôkülönbségek, sértetlen színesség.

Ma is eltûnôdöm, miként tudott továbbélni Bethlen Gá-bor korának türelme, békessége még a harmincas évekbenis, a második világháború elôtti és mûvi heccelésektôl semmentes körülmények között. Gyanítom, hogy ebben a bé-kességben a tárgyak világának is nagy szerepe volt. A tárgyakekkor még olyan magától értetôdô egyszerûséggel, a céhesidôszakra jellemzô fegyelmezettséggel és magakínálással jöt-tek létre, aminek kohéziós hatása is volt. Hiszen a régi búto-rok, nyergek, szôttesek és konyhai eszközök, szekerek, bog-nármunkák, épületelemek nem váltak presztízseszközökké,együtt éltek használóikkal és öröklôdtek utódaikra.

Azt tapasztalom, hogy a szükségesnél szélesebb, gazdagabb,változóbb tárgyi világ, a cserék és a begyûjtések mohóságafurcsa érzelmi, magatartási torzulásokat hoz magával.Szomorú volna, ha éppen a szolgálatra rendelt tárgyakvernének éket ember és ember közé.

Közben széthullottak az állami „tervezôi bölcsödék”.Szabadverseny; ki ígér nagyobbat, harsogóbbat, faágból,betonból, acélból, Aranyozás, valódi bôr, autótelefon; min-dent azonnal, gyorsan az ölembe. A változás szükségessé-gében, történelmi parancsában a készületlenség mindenbuktatója is jelen van.

Még volt rövid nyolc év 1983-tól 1990-ig a Finta-mûte-remben, amikor holdkórosként ringattam magam abban ahitben, hogy megtartható valami a mûhelymunka örömé-bôl. Ám a nagyváros más, mint a kisváros zárt világa. A nagylépték, s az állékonyság vágya összeütközött. Azt vettemészre, hogy a megérlelt döntések ideje lejárt. A méretben, asodrásban kihûlt a kézmeleg. Nem vagyok gumigerincû; sema kényszer, sem a kisszerû megjegyzések már régen nemidomíthatnak. Nyugdíjba mentem.

Gyakran keresem az emberek tekintetében – utcán ésmetróban –, képesek vagyunk-e üzenni egymásnak. Afeszült arcok félelemmel töltenek el. Reménykedem: méglehetne újrakezdeni.

Mégis, amikor mostanában húsz évvel ezelôtti gyárikollégák hívnak vissza együtt dolgozni, akkor valami de-rengeni kezd…

Fontosak a pihenések. A bôvült család körében egy kismenedék a Szent György-hegy tövében, az unokák és egyöreg, játékos kutya. Ebbôl az „óvóhelybôl” a maigegháborúk, a pléh-, plexi- és gerendaháborúk nem vihar-nak, csak szellôlengedezésnek tûnnek. Nem az a fontos,hogy én éljem túl; az a döntô, hogy akiket szeretek, s akikértélek – útitársaim –, minél kevesebb sérüléssel kerüljenek kia porviharokból.

Valaholmár készülôdik felívelésre a szivárvány.

H Í R E K

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ: ÕSÉPÍTMÉNYEK címû könyvemegjelent, 2500.- forintért megvásárolható az alapítvány1114. Bp. villányi út 8. sz. alatti irodájában.

A KÓS KÁROLY EGYESÜLÉS december 9-10-én kétnaposkonferencia keretében tekinti át jelenlegi helyzetét ésjövõbeli feladatait. Itt mutatkoznak be az Egyesülés új, évközben felvett tagjai, a kaposvári ARKER’S Kft, a kecskemétiBAUSYSTEM Kft, a budapesti MÉRMÛ Építészeti és Kör-nyezetvédelmi Kft és a budapesti BEÖTHY és KISS Építész,Geodéta Kft. Az októberben megkezdett beszélgetést isfolytatjuk az Egyesület Vándoriskoláját elvégzett építészek-kel történõ szoros, mindennapi kapcsolat formáiról.

KÔSZEGHY ATTILA Területpolitikák racionalitása azEurópai Unió területpolitikai cél–kompozíciói tükrébencímû doktori értekezésének vitája november 27-én volta Mûegyetemen. Opponensek: Novák Erzsébet és Flei-scher Tamás. A zsüri elfogadta a dolgozatot.

ÁLLATKERT ÚJJÁSZÜLETÕBEN címmel jelent meg azAnthony Gall, az Állatkert fõépítésze tervezte kis kötet, amelyrészletesen ismerteti az elmúlt években végzett felújítási mun-kákat és a tervezett további lépéseket. A dr. Persányi Miklósfõigazgató által bevezetett kötet a Pálmaház megnyitása alkal-mából jelent meg, és színvonala méltóképpen tükrözi azt azerõfeszítést, ami az Állatkert megújulását eredményezte. Atájékoztató szerint az elpusztult zsiráfház és bölényház újjá-építését, valamint egy Budapesten kívüli új állatpark létesí-tését is tervezik.

18

DECEMBER 19-ÉN POZSONYBAN, januárban Beszterce-bányán, februárban Kassán nyílik a Kós Károly egyesülésvándorkiállítása, amelynek egy részét decemberben Lend-ván (Szlovénia) mutatják be.

December 15-én nyílik az Ernst Múzeumban a 7. NEMZET-KÖZI VELENCEI ÉPÍTÉSZETI KIÁLLÍTÁS magyar anya-gát bemutató tárlat. A kiállítás 2001. január 15-ig lesz nyitva,a nyitvatartás ideje alatt a kiállítás kétkötetes katalógusakedvezményesen, 2000.- forintért kapható a Múzeumban.A velencei kiállítást építészhallgatók egy csoportja a KósKároly Egyesülés anyagi támogatásával tekintette meg.Beszámolójukat itt adjuk közre:

Október 13-14-15. Ötvenfõs építészhallgatói csoport a 7.Velencei Biennálén. Bevallom, meglepõdtem a szervezéssorán az óriási érdeklõdésen. Mintha mindenki úgy érezné,hogy ezt nem szabad kihagynia. Pedig nem kerítenek nekinagy reklámot, sõt a színvonal sem olyan, hogy megérnéaz utazás csak ezért a programért (hozzáteszem, az ideialapján ítélek).

Több etikát, kevesebb esztétikát. Ahány nemzet, annyi,egymástól teljesen eltérõ reakció. Nem csoda, hiszen ebbea címbe akármi belefér. Lehet az béna vagy jó. Van, aki afunkcionalizmust látta benne (ezalatt nem a nemlétezõszélsõséget értem) minimális esztétikával. A franciák pél-dául nagyon ötletesen, csak egyáltalán nem építész nyelvenminden esztétikával kapcsolatos támadási felületet elkerülvesemmit nem állítottak ki, csak teleírták a pavilonjuk négyfalát. Hogy pontosan mirõl, azt nem tudom, mert három-négy óra bolyongás után sem nekem, sem senki másnaknem volt ereje végigolvasni. Talán, ha több napra marad-tunk volna, még odáig is eljutottunk volna. Némelyik instal-láció olyannyira mellõzte az esztétikát, hogy ízléstelenbecsapott át. Ezek mind a cím gúnyos kifigurázásának hatot-tak. Egyesek elámultak, mások értetlenül álltak az amerikaibemutatót nézve. Mire képes a modern technika? Csak nemtudom, mi köze volt ennek a hatásvadászat ízû program-nak az etikához. Viszont azt be kellett látnom, hogy a„csomagolástechnikához” még mindig az óceánon túl érte-nek a legjobban. Igaz, az olaszok sem sokkal maradnak

el tõlük. Ha az volt a céljuk, hogy a központi csarnokbalépve a látogató összezavarodjon, akkor sikerült teljesíte-niük. Nem tudtam, hogy éppen melyik monitoron melyiksztárépítészt figyeljem, ahogy éppen nyilatkozik. Hazafeléa buszon azon gondolkoztam, hogy ez a „képernyõfolyosó”biztosan egy kísérlet része volt, mely azt hivatott felmérni,hogy az átlagember hogyan reagál egy ilyen „ingerbom-bára”, mit tud kiszûrni belõle. Lehetett viszont pont egyfigyelmeztetés is arra, hogy ne próbáljunk odafigyelni azegyes részekre, hanem az egészet egyben figyeljük. És haezt megtesszük, észrevehetjük, hogy mennyire tisztább az,ha mindenhonnan ugyanaz jön, mint az a zûrzavar,amikor mindenhonnan más. Bár ez inkább már belema-gyarázás.

Ami viszont tetszett (és nem értem a sok túlzó, negatívkritikát), az a magyar pavilon. Sokak szerint rossz az,hogy két egymás utáni biennálén is az organikusok kaptáka fõszerepet, de szerintem erre a címre õk helyes válasszaltudtak szolgálni. Ennek ellenére több más stílust képviselõépítész véleményére is kíváncsi lettem volna. A legtöbbenMaróti Atlantiszát jegyezték meg. Számomra a Kör ÉpítészStúdió installációja volt a legérdekesebb. Jó, hogy mi másnemzetekhez képest ennyire különbözõ módon tudtuk fel-dolgozni a témát. A másik, hozzánk hasonló, a múltbakapaszkodó utópiát létrehozó munka az oroszoké volt. Min-denképpen szót érdemel a bejárati teremben elhelyezett,kõbe vésett városmakett. Már értem, hogy miért az õ kiállí-tásukat választotta az Országépítõ bemutatásra.

Mindent összevéve sok tapasztalattal és élménnyelszolgált az utazás mind nekem, mind szervezõnek, minda többi résztvevõ diáknak. Velence Európa egyik legszebb,és építészetében egyik legetikusabb városa. Ha csupán aBiennálé miatt nem is, de ezért a boldog kis szigetcsoportértérdemes akármikor, akármilyen körülmények között, nemtörõdve semmilyen áldozattal útra kelni. Ha pedig mégismondjuk a következô ilyen nemzetközi építészeti sereg-szemle megtekintésére szánja rá magát az ember, akkorsemmiképpen nem szabad egy napra menni, mert az túlrövid idõ erre. Vagy csak a Giardini gyors bejárására elég,vagy az Arsenale-ban egy sétára. A kirándulás végén min-denkinek egyhangúlag az volt a véleménye, hogy szíveseneltöltött volna még itt egy hetet a San Giorgio Maggioreban,akkori szálláshelyünkön éjszakázva.

Bôczén Árpád

H Í R E K

19

A velencei kiállítás elôkészítésekor úgy éreztük,hogy léteznie kell valamilyen kapcsolatnak Atlantisz ésAttila között, de hiába kerestük. Az Arkánum Szellemi

Iskola kiadásában megjelent Michaeliták címûkötetbôl közöljük az alábbi tanulmányt, amely ezt a

hiányzó láncszemet fedi fel.

Attila, akit a Niebelung-énekben Etzelnek hívnak, atörténelem azon rejtélyes alakjai közé tartozik, akiket RudolfSteiner szellemi megvilágítása nélkül lehetetlen megérteni.Lényének rejtélyes volta már azokban az egymásnak ellent-mondó ábrázolásokban is megmutatkozik, amelyeket kü-lönbözô forrásokban találunk róla. Az a nagyszámú mondaés eposz, amely a legkülönbözôbb népeknél, de fôleg agermánoknál és a magyaroknál Attila személyével foglal-kozik – de Priscos rétor pontos krónikáiban is, aki bizáncikövetként járt udvarában – nemes hôsként, nagy királykéntábrázolja, aki minden tekintetben egyenértékû koránaktöbbi hôsével és királyával. Aki kiérdemli, hogy a legdi-csôbb hôs, Siegfried özvegyét feleségul vegye, akire a né-pek és azok vezetôi úgy néznek fel, mint egy magas törté-nelmi misszió végrehajtójára.

Más források azonban, nevezetesen a déli országokbólszármazókban, majd a késôbbi történelmi leírásokban, né-pével a hunokkal együtt az emberiség legszörnyûbb hajtá-saként, a kegyetlenség, a barbarizmus megtestesítôjekéntábrázolják.

Ezt a mondát magyar költôk késôbb megénekelték,különösen Arany János, a nagy epikus, kinek tragikus epo-sza, a Buda halála német fordításban is megjelent. AranyJános (1817-1882) volt az, aki a testvérnépek példáját követ-ve, saját népenek ôsi eposza után kutatott. Sokan ugyanistévesen azt gondolják, hogy a magyarok szlávok vagy mon-golok, hunok vagy cigányok volnanak. A magyarok azon-ban a finnugor népcsaládhoz tartoznak. Három testvérnépükél Európában: a finnek, az észtek és a lettek. Ezek és a magya-rok a testvéri viszonyt hagyományosan ápolják. Ezenkívüla Szovjetunióban is élnek törzsek, amelyek szintén a finn-ugor nyelvcsoporthoz tartoznak. Az európai finnugor nyelv-csoport két népe, a finnek és az észtek abban a szerencsébenrészesültek, hogy népi eposzukat a Kalevalá-t és a Kalevi-poeg-et megôrizhették, de a magyarok a magukét – bizonnyala törökökkel folytatott háborúkban – elvesztették; amikor aregôsok is a harctéren lelték halálukat. Lásd Arany János ta-nulmányát: Naiv eposzunkról. Csak magyar nyelven létezik.

A „hunok” elnevezés meg ma is fogalom, az emberte-lenség jelképe. Amint Attila neve szóba kerül, a legszára-zabb, unalmas történelemkönyvek is hihetetlen tüzes he-vességgel támadják azokat, akik a hunok Királyában bármiértékeset felfedeznek.

Ez érthetô is, hiszen a hunok félelemkeltô viselkedésükmiatt még a barbár népek korában is különösen szörnyû-nek számítottak.

Azt tartották róluk, hogy minden tekintetben különböz-tek a többi embertôl; a férfiak egész életüket lóháton töltöt-ték, az asszonyok szekerekn éltek. Ez azt is jelenti, hogyéletfunkcióik egész máshogy alakultak, mint a „normális”embereknek, hogy a nappali és éjszakai tudatuk nem tértel egymástól annyira, mint kortársaiknál. Állandó mozgásuka légmozgashoz hasonlított.

Ennek a népnek semmilyen szóban vagy írásban rög-zített törvénye vagy rendelete nem volt, vándorlásaik éscsatáik végrehajtását mégis olyan biztos egység és másokáltal át nem látható tervszerûség uralta, mint ami a költözômadarak vándorlásánál figyelhetô meg.

Ezzel Európában egy nép sem tudott szembeszállni; ahunok akadaly nélkül gyilkoltak, pusztítottak, raboltak éserôszakoskodtak mindenütt, amerre jartak. Csupán annakpuszta híre, hogy közelednek, a legbénítóbb félelmet kel-tette az emberekben, és semmilyen hôsiesseg és bátorságnem tudta felvenni a versenyt varázslatos es különös lé-nyükkel szemben. Rudolf Steiner egyetlen szóval magyaráztameg a hunok sajátosságát. Azt mondja, hogy a hunok az ôsiatlantisziak hátramaradottjai voltak (Attila – Atlis – Atlantis),és organizmusuk még az ôsi atlantiszi emberek sajátosságaithordozta magában. Rendelkeztek a valamikori tisztánlátásképességével. Ezért nem voltak gyûléseik, törvényeik. Jel-lemzô volt rájuk az egységes – nappali és éjjeli tudatra megel nem választott – tudatosság, a természet szellemeinek köz-vetlen látása és megélése, az okkult erôkkel való tudatosmûködés. A többiekétôl eltérô fizikai organizmus, a testifájdalomérzet ismeretlen volta, s végül egy egész más szintûhalálélmény is megkülönböztette ôket a többi európaitól.

Az a nagy változás, amely az emberi hármasságban azatlantiszi idôtôl a hunok koráig (IV-V. szazad) végbement,okozta, hogy ez az atlantiszi fokon visszamaradt, es ezáltal„luciferizálódott” nép, félelemkeltô idegen testként élt akorszak emberiségében.

Minden hun monda, s különösen az, amely a Csoda-szarvasról szól, részleteiben pontosan megerõsíti a hunok-nak Rudolf Steiner által feltárt atlantiszi sajátosságait. Ezeka mondák nagyon sok „intimitást” tartalmaznak a hun nép-pel és Attilával kapcsolatban, míg a germán mondák õt ésnépét csupán más királyok és népek vonatkozásábanábrázolják.

Az õsrégi idõkben élt Közép Ázsiában egy csodálatosszépségû királyné, Enéh. Két daliás fia volt: Hunor és Ma-gor. Hunor és Magor volt a két testvérnépnek; a hunnak ésa magyarnak az õsapja. A két testvér szenvedélyes vadászvolt, egy szép nap mindketten 50-50 ifjút vettek magukmellé, lóra ültek, és vadászatra indultak. Minden vad elej-tettek amivel csak találkoztak egy csodálatos szarvas kivéte-lével, ami állandóan eltûnt elõlük hogy aztán újra és újraelõbukkanjon. A 102 ifjút rejtélyes módon, tovább és továbbcsalta maga után, mígnem egy teljesen idegen földre értek,ahol a Nap nem a nyugati, hanem a keleti égen ment le.

A helyet tekintve az ifjak eltévedtek; a tudatot tekintveazonban olyan változást éltek át, amely többé nem tettelehetõvé számukra, hogy régi világukba „hazataláljanak”.

Nagy Emilné, Göllner Mária

A T T I L A– Fejezet a Gonosz missziójához –

20

Mikor az ifjak másnap reggel felébredtek, egy „nagyyvíz” partján találták magukat, és a nagy víz túlsó partjánott állt a szarvas. Ismét maga után csalta õket, vadászainklovaikkal átúsztak a vízen. A másik parton azonban ismétszemük elõl veszítették a Csodaszarvast, és egész álló naphiába keresték. Estére kelve egy kis erdõhöz értek, ahol külö-nös zenét és énekszót hallottak, olyant, amely lényük mélyérehatolt, és amilyet azelõtt mégsoha nem hallottak. Kisvár-tatva ráeszméltek; hogy ezen a helyen két királylányt és 50-50 szolgálatukban lévõ leányt oktattak a tündértudományrahogy maguk is tündérekké válhassanak. Tündér tanítóiktólmár sokmindent megtanultak és elérkeztek a tudás olyanfokára, hogy végre levethették földi, leány mivoltukat. Ebbenaz utolsó pillanatban azonban a két királyfi és vitézeik aleányokat elrabolták és, feleségül vették õket.

Az a hely, ahol a tündérrablás történt, a hunok és amagyarok második hazája lett: a Dél-Ural és a Kaszpi-tengerközött húzódó nagy alföld. Itt élték nomád életüketegészen a IV. század végéig, amikor ez az óriási föld kicsilett a hunoknak, és ahonnan – a magyarokat visszahagyva– elindultak elsõ útjukra nyugat felé.

Ezek az elsõ hun vándorlások a tõlük sokkal nyuga-tabbra és északabbra lakó, fõleg germán és szláv törzseketnyugat felé terelték – és megindult a nagy népvándorlás.Általánosan elismert történelmi tény, hogy a középkor úgy-nevezett népvándorlása a hunokkal kezdõdött, és testvér-népükkel, a magyarokkal fejezõdött be a IX. század végén.

Steiner gyakran és behatóan beszélt a népvándorlásszellemi hátterérõl. Azt mondta:

Azért kellett az emberiség történetébe a népvándorlást„közbeiktatni”, mert a római kor újra és újra megpróbálta,hogy – ahrimáni oldalról – uniformizáló, az Én-t gyûlölõ,sõt az Ént kiirtó világhatalmat hozzon létre a Földön.

Ezek az ahrimáni törekvések különösen akkor váltakkomollyá és veszélyessé, amikor a római császárság a ke-reszténységet külsõ szervezetté és világhatalommá alakí-totta, hogy az uniformizáló elvet legyõzhetetlen erõvel tudjaképviselni. Ebben a tekintetben a IV. századra már sokmindent elértek. A gnósztikusokat már csaknem teljesenkiirtották, ugyanez a sors érte a manicheusokat Keleten,akik pedig ezek közül Rómába menekültek, a legször-nyûbb üldözéseknek voltak kitéve. Megjelent a herézis,az eretnekség fogalma, és kiirtotta az emberiség legneme-sebb szellemi impulzusait.

A szellemi világ-tervek szerint a népvándorlásnak ezek-kel az ahrimanikus törekvésekkel kellett felvennie a harcot.

A külsõ hatalmi pólust, a római uralmat úgy kellett meg-ráznia, hogy Ahrimán hatalmi bázisát meggyengítse, és aszellemi törekvések további megsemmisítését megakadá-lyozza.

Hogy Attila elõtt a hun népben mennyire élt a népván-dorlás missziójának tudatossága, azt ma már nehéz lennemegállapítani. Valamilyen tudatosság élt bennük ezzel kap-csolatban, hiszen a mondák tanúsága szerint a hun tradíci-ókban évszázadokon át élt egy jövõkép. Eszerint amikoregy bizonyos, a papok által pontosan megadott idõszaklejár, egy nagy hun király lép fel, aki Isten kardját újra akezébe fogja, és akinek az emberiség elõtt Isten Ostorakéntnagy jelentõsége, soha nem látott tekintélye lesz.

Attila minden bizonnyal tudatában volt a népvándorlásszellemi céljának éppúgy, mint a folyamatban játszott sajátszerepének és – rajta keresztül a hun nép feladatának is.Attíla tudatossága nemcsak a hun népre jellemzõ tisztánlá-tásból fakadt, hanem magas fokú atlantiszi beavatottságárais támaszkodott.

Ez a beavatás jelentõs okkult erõkkel és képességekkelruházta fel, így érthetõ, ha kortársai – barátok és ellenségekegyaránt – nemcsak nagy királynak és hadvezérnek, hanemisteni hatalommal rendelkezõ varázslónak is tekintették.Azt híresztelték, hogy pillantásával ölni tudott, és hogy elégvolt õt csapatai élén, kezében Isten kardjával megpillantani,és az ember azonnal szörnyethalt.

A mondabeli ábrázolások mellett, életének mindentörténelmi részlete beavatottságra utal.

Attila minden valószínûség szerint a Volga partján –akkor Athlysnak nevezték – született. Mindenkori tevé-kenységének központja, hadjáratainak kiindulópontja,birodalmának székhelye, a mai Magyarország volt. Ez abirodalom, amelynek 435-ben királya lett, Skandináviátólegészen a Fekete-tengerig terjedt.

Az a szellemi iskolázás, amelyet beavatottként életevégéig végzett – ennek külsõ jeleit Priscos rhetor leírásábólismerjük – minden tekintetben népe fölé emelte õt, a hunokistenként tisztelték. A hunokra jellemzõ zabolátlan tempera-mentumot magában teljesen uralta: arcvonásai sem neve-tésrõl, sem sírásról nem árulkodtak, zárkózottságát, hallga-tagságát, higgadtságát-állandó gyakorlással-emberen túli ma-gasságba fejlesztette. Népének pompaszeretetét magábanteljesen legyõzte, egyszerû fekete öltözéket hordott, s faku-pából ivott, míg népe a rablott kincsek révén mesésen meg-gazdagodva, szívesen ékesítette ruházatát és környezetét.

Körösfôi Krisch Aladár és Róth Miksa mozaikjai a velencei Magyar Házfôhomlokzatán. Az elsô Isten kardja, Attila kardjának megtalálását, amásodik Aquileia ostroma, a városból menekülô gólyák jeladásánakjelenetét ábrázolja.

21

Fiatal korától tudta, hogy kicsoda, és milyen feladatraszületett. Ismert volt elõtte a hun nép missziója, amely az õszemélyéhez kötõdött. Tudta, hogy – bár több fia is volt –soha nem lesz utóda, és hogy halálával leáldozik a hunokdicsõsége. E bizonyosság a hun nép minden rétegében jelenvolt. Priscos rétor Attilánál tett látogatása nyomán tudósíterrõl. Tömör, teljesen tárgyilagos és szemléletes ábrázolásá-ból kiderül, hogy Attila – az istenek alkonyára váró Wotanhozhasonlóan – egész népével együtt nap mint nap tudatosannézett szembe a halállal, tudván, hogy missziójuk véghezvite-le után az egész hun közösségre fizikai megsemmisülés vár.

Mielõtt Attila tulajdonképpeni világ-misszióját meg-kezdhette, Isten kardját kezébe kellett kapnia. Ez, a magyarmonda szerint csak azután történhetett meg, miután talál-kozott Ahrimannal (magyarul: Ármány), és felismerte azt.Isten kardja úgy került hozzá, hogy egy napon egy folyópar-ti legelõn egy fiatal bika megsebesült. A pásztor, hogy atovábbi sérüléseket megelõzze, átvizsgálta a helyet, és egyföldbõl kiálló kardhegyet talált. A kard – tûz és lángok köze-pette – egy szempillantás alatt kiemelkedett a földbõl. Attilá-hoz vitték, aki a karddal rögtön négy vágást tett a négyanya-szél irányába, és eljövendõ világuralmának szolgálataérdekében összekötötte magát a levegõ elemeivel.

Ha az Attila kardjáról szóló mondát – amely a földbõlbukkant elõ, és nem az égbõl származott – összehasonlítjukhasonló mondákkal, például Siegfried kardjának történeté-vel, felismerhetjük benne a hunok és Attila végzetképletét.

A történelem a mondákkal együtt azt a tényt is megerõ-síti, hogy Attila, mint Isten Ostora csak akkor kezdhettemeg misszióját, amikor különleges beavatásának mindenpróbáját kiállta. Nevezetesen három kötést kellett magábanfeloldania, azaz három belsõ akadályt legyõznie.

Az elsõ a római császárlányhoz, Honoriához fûzõdõkapcsolata volt. Honoria nagy Theosodius unokája, GallaPlacidia lánya volt, és Attila jegyesének szánák.

A második kötelék bátyjához, a jog szerinti királyhoz,Budához (a Niebelung-énekben Boedelnek nevezik) fûzõ-dõ kapcsolata volt, aki szabad akaratából és testvéri szere-tetébõl fakadóan osztotta meg uralmát Attilával.

A harmadik gyermekkori barátjához, Aetiushozfûzõdõ kapcsolata volt, aki túszként éveket töltött a hunok-nál, és akivel kölcsönösen hûséget esküdtek egymásnak.

Mindhárom kapcsolat kísértés volt Attila számára: arómai oldalról az a veszély fenyegette, hogy nem leszképes szabadságát megõrizni, és feladatát – Isten Ostora-ként – megfelelõen végrehajtani.

Hogy ez ne történhessen meg, mindhárom kapcsolatátradikálisan megszakította.

Elõször: lemondott a császárlány kezérõl – aki a magyarhagyományok szerint egyetlen igaz szerelme volt –, mégpe-dig úgy, hogy olyan feltételeket szabott a házassághoz, ame-lyek biztosították volna Rómával szembeni teljes szabadsá-gát, és amelyekrõl elõre tudta, hogy nem fogják elfogadni.

Másodszor: megölte bátyját, Budát, aki jóságos, gyen-géd, kulturált emberként egyre inkább szembekerült a hunnép kollektív lényével. Buda ebben az irányban olyan mesz-szire ment, hogy egy várost is épített a mai fõváros, Buda-pest helyén. Attila számára egész lénye, puszta léte a megtes-tesült belsõ és külsõ akadályt jelentette. El kellett pusztítania.

Barátjához fûzõdõ mély és bensõséges kapcsolatát –amely az Aetius-Aetzel nevek hasonlóságában is megmutat-kozik – szintén feláldozta, mert ellentétes volt feladatával.

Ezzel a három radikális szakítássalAttila – missziójaérdekében – a lényében élõ szerelmet, hálát és hûséget felál-dozta.

A visszamaradt szellemi forrásokból irányított beavatásaszerint csak akkor kezdhette meg misszióját, ha a sötétséghárom próbáját ilyen szörnyû módon kiállta.

Történelmi tény, hogy amikor Attila nagy gyõzelmeshadjáratait megkezdte, a német földön lakó germán népekkörében már ismert és elismert uralkodó volt. Attila csapata-iban a hunok mellett nagyszámú germán harcos is szolgált.

Ez a történelmi tény mutatja, hogy Krimhildával, Sieg-fried özvegyével kötött házassága – amelyrõl mind a germán,mind a magyar eposzok beszámolnak – két impulzus össze-kötésének érdekében történt. Attila a maga impulzusát – arómai hatalommal szemben – összekötötte a germán impul-zussal, az emberiség jövõjének szolgálatában.

Ismert tény, hogy Attila gyõzelmet gyõzelemre halmo-zott, támadásainak senki nem tudott ellenállni. Ezt felismer-ve, Róma egy utolsó erõfeszítést tett, és Aetius, Attila elárultifjúkori barátjának vezetése alatt szembefordult a hunokkal.

A döntõ nagy ütközet a mai Franciaországban, Catalau-num mezõin folyt, a Marne folyónál. Ugyanitt 1914-ben azantant és a központi hatalmak is megütköztek, történel-mileg sorsdöntõ következményekkel.

A catalaunumi csata, az egész világtörténelem egyiklegszörnyûbb csatája, egyrészt a római csapatok megsem-misülésével, másrészt a hunok súlyos meggyengülésévelvégzõdött. Attila hazatért, hogy új erõt gyûjtsön, majd nem-sokára Róma ellen vonult, hogy teljes és végsõ gyõzelmetarasson.

Akadály nélkül nyomult elõre Itáliában, hiszen nemlétezett már római sereg, amely útját állhatta volna. Hiába

22

szólították fel Aetiust, hogy állítson új sereget,, Aetius nemakarta és nem is tudta többé ezt a feladatot vállalni.

Rómában és Itáliában a legnagyobb félelem uralkodott.Az örök város kifosztását és elpusztítását – Alarich vandáljaikezétõl – egyszer már átélték. Mi várhatott most rájuk ahunok kezétõl!

Róma püspöke, Nagy Leó, utolsó kétségbeesésébenkét fegyvertelen kísérõvel Attilához indult, hogy kegyelmetkérjen. Missziója sikerrel járt. Attila – Rómát sértetlenülhagyva – elvonult csapataival.

Miért tett így? Ez az egyik legnagyobb világtörténelmirejtély, amit Rudolf Steiner elõtt még senki nem tudottmegmagyarázni, habár számtalan tudós, mûvész és laikusfoglalkozott vele.

A legenda – amelyet a Vatikánban Raffael gyönyörûfreskója ábrázol – úgy szól, hogy Attila és a püspök találko-zásának világtörténelmi jelenetében Attilának látomása volt.Az égen lebegõ lényekkel találkozott, akik kardot viseltek,és azt mondták neki, hogy az õ kardjuk Isten kardja, na-gyobb és erõsebb, Attiláénál. Ezzel a karddal õk a püspökoldalán harcolnának, és legyõznék Attilát. Attila valószínû-leg felismerte e szavak igazságát, és ez a felismerés lehetettvisszavonulásának igazi oka.

A tudósok, sõt a legtöbb költõ is, természetesen ellen-szegülnek ennek a felfogásnak, mert Attila félelmet keltõ,szörnyû lényében, egész életútjában, egyetlen olyan vonástnem látnak, amely arra vallana, hogy Attilát hirtelen félelemfogta volna el. Más megoldást azonban ôk sem találnak.

Rudolf Steiner azt mondja nekünk, hogy Attilának avilágtörténelmi találkozás pillanatában ténylegesen oly anérzékfeletti felismerése volt, hogy a püspök személyébenaz új beavatott reprezentánsa állt elõtte, aki ellen õ, mintõsi atlantiszi beavatott, többé már nem tudta volna erõitérvényesíteni.

Attila teljesítette feladatát, megsemmisítette a rómaihadsereget. Mint beavatottnak, tetteit mindig felismert szel-

lemi összefüggések irányították, és most egy új összefüggésfelismerésének alapján döntött úgy, hogy hazatér. Nem sok-kal hazatérése után, Attila élete és ezzel együtt a hun biroda-lom létezése is véget ért.

Haláláról és a roppant méretû hun birodalom felbomlá-sáról (a „népek csatája”), amely állítólag néhány nap alattment végbe, a puszta tényeken kívül semmilyen közelebbitörténelmi adat nem áll rendelkezésünkre. Annál több mesemaradt róla. Mesélik, hogy Attilát számtalan embere követtevízi sírjába, és így „élve haltak meg”. Temetése ismert: hár-mas koporsóba fektették, egy arany-, egy ezüst- és egyvaskoporsóba. A Tiszát – egy magyarországi folyót – medré-bõl elterelték. Ide helyezték a koporsót azok kíséretében,akik a sírba is követni akarták, illetve akiknek vele kelletthalniuk.

Továbbá azt is mesélik, hogy a hunok nagy része, akika népek csatájában nem pusztultak el, Attila legkisebbfiának, Csabának vezetésével „élve átmentek a szellemivilágba” a Tejúton át, amelyet Magyarországon még ma issokszor „Csaba útjának” neveznek.

A hunoknak ez a legendás „élve meghalása” annyitjelent, hogy a hunok még megõriztek valamit a halál atlan-tiszi módjából; halálukban tehát sokkal inkább jelen volt ametamorfózis motívuma, mint az akkori emberiség halálá-ban.

Attila haláláról az a legelterjedtebb mondabeli feltevés,hogy Krimhilda ölte meg. Ez a felfogás idõszerû. Krimhildaa jövõt képviselte, Attila a múltat. Miután a hunok teljesítet-ték feladatukat, meg kellett semmisülniük, a jövô kiszorítot-ta õket.

És valóban, a történelem megmutatja, hogy a népván-dorlásnak – Attila közremûködésével – sikerült az ahrimániszellemet oly mértékben meggyengíteni, hogy már nemvolt képes a belsõ szellemi impulzusok megsemmisítésére.A jövõ erõi gyõzelmet arattak, és már a III. századbanlángra lobbant a Szent Grál fénye.

HIROSHI HARA építész 28 éven át tanított a tokiói egye-temen. Ezalatt diákjaival 25 utazás során negyvenháromország sajátos építészetet képviselõ vidéki településeitlátogatták sorra, ezek a tanulmányutak tovább folytatód-nak. A professzor nyugdíjba vonulását az egyetem egykiadvánnyal ünnepelte. A Learning from Villages – Tanulnia falutól címû kötet száz falut mutat be egy-egy oldalpáron,az egyiken 2-3 mondatnyi jellemzés található húsz nyelven,a másikon néhány jellemzõ kép a falu épületeirõl. A hoz-zánk közelebb esõ országok közül inkább városok: Len-gyelországból három (Jelenia Góra, Poznan, Wroclaw),Csehországból egy (Sternberk), Romániából egy (Dolhesti),Horvátországból két (Korcula és Dubrovnik) település sze-repel. Európából ezen kívül egy-egy norvég és görög, ötspanyol és négy olasz község. A szerkesztõk a kiadványteljuttatták, többek között, a felkeresett települések iskolái-ba, hogy az építészek által összegyûjtött tanulságok segítse-nek a gyerekeknek képet alkotni a világban természetesmódon kialakult építésmódok közötti különbségekrõl éshasonlóságokról.

A MÉRHETÕ ÉS A MÉRHETETLEN címen jelent meg aMûegyetem oktatóinak összeállításában egy huszadik szá-zadi építészetelméleti antológia. A kötet (amelynek anyagátKerékgyártó Béla válogatta és szerkesztette, és amelynekszövegeit az övéin kívül Kunszt György, M. Gyöngy Katalin,Masznyik Csaba, Simon Mariann, Szalai András és SzántóKatalin bevezetõ kommentárjaival, életrajzaival és bibliográ-fiai tájékoztatóival olvashatjuk) a modern építészet eszméitmegalapozó írásoktól napjaink építészeinek útkeresõ esszéi-ig közöl Magyarországon és magyarul eddig túlnyomórészthozzáférhetetlen tanulmányokat, holott ismeretük az építé-szeti tájékozottság és mûveltség feltétele. A hiány, amelyettöredékesen csökkentett egy-egy általános mûvészetelméletiantológia, szûk körben elterjedt forrásgyûjtemény, e kötetismeretében jelenik meg valóságos terjedelmében, hiszenitt egy szerzõtõl csak egy, esetleg két tanulmányt olvasha-tunk, legyen szó akár olyan – irodalmi értelemben is – hatal-mas életmûrõl, mint Frank Lloyd Wrighté, Sigfried Giedioné,Christian Norberg Schulzé, Charles Jencksé vagy a kötetetzáró Kenneth Framptoné.

23

VÁROSOK ÉS MÛHELYEK A SZÁZADFORDULÓN

A fenti címû, az Építéstudományi Egyesület SzázadfordulósÉpítészeti Szakosztálya és az Ernst Múzeum által október19-20-án megrendezett nemzetközi építészeti konferenciasikeresen zajlott le. Elõadásai sok ismeretlen részletet tártakfel elsõsorban a vidéki építész kismesterek munkásságából,akik ismeretlenek annak ellenére, hogy jelentõsen kivettékrészüket a századfordulós városképek kialakításából. Akülföldi elõadók Bereg megye, Szabadka, Nagyvárad, Ko-lozsvár, Komárom, Fiume és Abbázia építészeti fejlõdésénekegy-egy fejezetét ismertették. Szinte minden ismertetett kuta-tás annak további elmélyítését igényli, különösen vonat-kozik ez olyan témákra, mint Ózd bányásztelepeinekkialakulása, Zielinszky Szilárd nemzetközi jelentõsége, aszázadforduló vasöntészete. A kétnapos találkozón beugrá-sokra is sor került, programon kívül szerepelt Olajos Pálnébeszámolója Schmahl Henrik életmûvére vonatkozó kuta-tásairól és Nagy Attila debreceni elõadása saját városvédõtanulmányainak körébõl. (Két fontos kötete jelent megebben a témában: Hogyan építkezget a DOTE, Püski 1997és 1998, A láthatatlan Debrecen, saját kiadás, 1999 és2000.) Álljon itt ízelítõül az elõadások közül néhány össze-foglaló, amelyek a részvevõk számára a konferenciánátadott, 44 rövid tanulmányt tartalmazó, sokszorosítottkötetben találhatók:

SALY NOÉMI

„ÉN EGY NEMZETALKOTÓ ELEM VAGYOK, FIAM”

A magyar családok fényképes skatulyáit és levelesládáitéppoly gorombán tizedelte a történelem, mint magukat acsaládtagokat. Ritka, ha valahol maradtak régi papírok, éssajnos az is ritka. hogy a „semmi különöset” nem alkotóiparosok, földmûvesek, kereskedõk alakját õrizgesse a ha-gyomány. Nálunk megõrizte: mind a tizenhat ük-, s a har-minckettõbõl vagy huszonöt szépapám, -anyám nevét ésa férfiak foglalkozását is tudom, lelkesen hallgattam a rólukszóló történeteket, s adom õket tovább. Ebben a szellemiés irathagyatékban fogok tallózni, most azokra emlékezve,akik a szó szoros értelmében építették a várost, s közülükis elsõsorban ácsmester dédapámra.

Legkorábbról ismert építõ õsöm, ükapám, Franz Keinermorva pallér (1821-1887 elõtt?) akkor került Pest-Budára,amikor a Lánchíd építéséhez toborozták a szakképzett mun-kaerõt. A szabadságharc leverése után – talán büntetésbõl?– tíz évíg katonáskodott, majd egy szlovák falucskábanfeleségül vette a szászországi származású Draxler Teréziát,s visszatelepedtek Pestre. Idõsebbik lányuk lett fôhõsünk,Czipauer János dédapám második felesége. A teljes igazságkedvéért mondom el: elsõ gyerekük, apai nagyanyám 1888-ban „balkézrõl” született, a frigy csak a kis Jani fiú érkeztéveltörvényesíttetett, nem 1887-ben, mint dédapa írja, hanem1890-ben. (Ezért gondolom, hogy ükapám ekkor már nem

élt: egyébként nyilván szíjat hasít alkalmazottja, késõbbcégtársa hátából, ha nem vezeti idõben oltár elé Terézkét).

A családi szájhagyomány szerint az „öreg Czipi” olyanépületeken is dolgozott, amelyek egyik anyai dédapám,id. Francsek Imre irányításával vagy tervei szerint valósultakmeg, ejtek hát néhány szót róla és fiáról is. Id. FrancsekImre ( 1864-1920) a Közmunkatanács fõmérnöke volt: maiszemmel nézve közepes, historizáló építész, akibõl ha nemis tizenkettõ egy tucat, de erkélyhordozó Atlaszai és gipsz-angyalkái nemigen rínak ki a budapesti bérpaloták szokvá-nyos díszei közül. Egyik-másik munkáját a korabeli ítészekteli szájjal szidták: a Gellérthegy rakparti kerítése, lépcsõ-rendszere és támfala, de fõként a Gellért-szobor mögöttikolonnád és a vízesés azonban mégis bevonult a városépítészettörténeti értékei és a turisták fotótémái közé. Avárosligeti korcsolyacsarnokot és a szarvasi evangélikus„Új templomot” én kifejezetten szeretem. (Szeretném aKrisztina téri Budai Polgári Kaszinót is, ha nem fosztottákvolna meg minden hajdanvolt ékességétõl, hogy pártházzáalázzák, s mai komor rondaságában nem idézné inkább abakancsos munkásõrök gyerekkorom kedvetlen félelmévelfigyelt jövés-menését, mint a kerületi iparosmulatságraigyekvõ elsõbálos kislányok pirult izgalmát.) Dédapám1909-ben megözvegyült, de öt gyereke (orgonasípok akkor6-tól 18 évesig) csodálatos nevelõanyát kapott Bárczy Istvánpolgármester testvérhúga, „Lóri mama” személyében, s ami-kor 11 évvel késõbb, 56 esztendõsen, dédapám is meghalt,a Bárczy-család példás gondossággal egyengette továbbaz árvák útját a diplomákig és házasságkötésekig.

A legidõsebb fiú anyai nagyapám, ifj. Francsek Imre(1891-193?) ugyancsak építész lett, 1918 õszétõl a fõvárosalkalmazásában. Jelentõsebb munkái: kiállítási csarnok aVárosligetben (1932); a Széchenyi-fürdõ bõvítése és strand-ja ( 1920; a Dagály utcai rendõrségi lakótelep. Nagyapa az1929-es gazdasági válság idején tönkrement, és megélhetéstkeresve kapott az alkalmon, amikor felkínáltak neki egyállami mérnöki állást Teheránban. Egy év múlva követtenagyanyám az édesanyjával és a két kislány. Nagyapámszámos középületet, egyebek közt nagy vasútállomásokatépített Iránban, míg 1942-ben – magyar állampohársága,de talán fõleg mérnöki szaktudása miatt – el nem hurcoltákegy építkezésrõl a szomszédos olajkutak ellenõrzésére hi-vatott szovjet katonák. A továbbiakról csak annyit tudunk,hogy rabsága utolsó (?) két évét a kazahsztáni Szpaszkbantöltötte, ahonnan 1953-ban egy állítólag szabaduló transz-porttal elvitték, és attól fogva semmilyen hír nem érkezettróla: nem tudni, hol, mikor, miért halt meg. (A négy nõ aháború kellõs közepén hazatért Budapestre, a semmibe –de ez már egy másik történet; az, amelyben a nagyobbiklány, anyám megismerkedik Czipauer ácsmester legidõ-sebb unokájával, s nemkülönben viharos kalandokban gaz-dag, ám tragikusan rövid közös életük egyik eredménye-képpen én beszámolhatok mindezekrõl.)

24

Czipauer dédapa életérõl meséljen õ maga. Ránkha-gyott egy becses és mulatságos emlékiratot, amelyet 1920-ban, mint „köztiszteletben álló váci születésû polgár”, aVáci Múzeum-Egylet felkérésére írt. A szöveget az értelem-zavaró hibák kivételével betûhíven közlöm. A terjedelemarányaiból jól látszik: a 48-as forradalom és szabadságharc(dédapa ekkor hét-nyolc éves kisfiú volt) nyolcvaneszten-dõsen is szenvedélyes érzelmeket keltett benne. Nagy ma-gyar volt, noha az emlékirat germanizmusaiból, mókásnyelvi fordulataiból sejthetõ: kétnyelvû közegben nevelke-dett és élt egész életében. Szívet melengetõ az a büszkeségis, amivel a munkájáról beszél. Elsõ házasságából születettfiát is ebben a szellemben nevelte utódául. Az emlékiratbannem szerepel, de hadd tegyem hozzá: a Budapesti Építõmesterek, Kõmives-, Kõfaragó- és Ács mesterek IpartestületeÉvkönyveinek tanúsága szerint nemcsak dédapa volt tagjaa mestervizsgáztató, majd – harmadmagával – a munkave-zetõket vizsgáztató bizottságnak, hanem 1911-tõl Lászlófia is „rendes tagja” az ipartestület elöljáróságának, sõt abékéltetõ bizottságnak is. Dédapám emberi és polgári mél-tóságának legszebb bizonyítéka az a mondása, amelyet címülválasztottam, s amelyet hetvenegynéhány éve (ha nemrégebben) idézget a család, látszólag tréfásan, de alapjábanvéve velõtrázó komolysággal, átruházva ezt az öntudatotés felelõsségérzetet az újabb nemzedékekre.

Lássuk hát a „nemzetalkotó elem” emlékiratát:

A Váczi Múzeum egylet tekintetes igazgatóságának, VáczSzülettem 1841. évi május hó 12-én Váczon, Alsóvá-

rosban Fazekas utcába (kis köz sarkán állól nagyszüleimházában, melyet késôbb Domaniczky ügyvéd pörölt elatyámtól).

Atyám: Czipauer Jakab váczi ismert fiakeres (kinekcsaládja Lipcse tájáról 1700 év körül vándorolt be Váczra).Anyám: Kisváczi születésü Kocsis Mária, kinek atyja ottaniszôllôsgazda és háztulajdonos volt. Nagynéném: özvegyMároki Jánosné.

Elemi iskoláim Vácon végeztem a boldogult emlékûPless tanító vezetésével. Iskola társaim közül: SzekeresRudolf, Krezsák, Bodendorfer, Franyó, Sztankovics János(váczi takácsmester fia, ki alsónémedi jegyzõ lett), HajduJános és Hajdu Károly (váci építõmester fiai) és VilcsekJózsef maradtak kedves emlékembe.

1847 októberben, az elsõ magyar országi vasut vonalmegnyílt – akkor atyámmal elsõ izben vonaton VáczrólPestre jöttem mint öt éves fiu és a primitív waggonba másfélóra alatt értünk be a fõvárosba a mai nyugati pályaudvarakkor még kezdetleges fa épületébe. A fõvárosban a forra-dalom szele akkor már észlelhetõ volt, – a nyugati pályaud-vartól a mai Deák térig minden pusztaság volt, mai KossuthLajos-utca vöröstégla úttest és kis, keskeny földszintes házak-ból állott csupán. Akkori Pest jóformán csak a kõfallalbekerített Belváros volt, melynek 1867 óta kiépítésében hasz-nos munkás tagja lehettem a közmunkáknak.

Az 1848 évi márciusi forradalom alatt Vácon tartóz-kodtam és a dicsõséges szabadság harcunkat, ugyanott végigéltem. A márciusi ifjak szabadságra hívó szavára az alsóvá-rosi plébános gróf Zichy Hippolyt (kinek én gyakran minist-ráltam) a megalakult váci nemzetõrséghez saját fülem halla-

tára gyakran tartott gyujtó beszédeket, a zászlók által feldí-szített Fõtéren.

Mikor 1849 húsvét hétfõjén Hentzy osztrák tábornok12.000 fõre becsült osztrák hadtestével Vácot megszállotta,atyám mint nemzetõr élénk részt vett a hazafias mozgal-makban és Hentzy kiveretése elõtti napon egy álruhás kém-kedõ honvédtisztet rejtett el nálunk (ki az éjszakát nálunktöltve) õt másnap hajnalban atyám kocsinkon a városbólkicsempészte. Ez azonnal Isaszeg felé jelentést vitt a magyartáborba, mire a diadalmas honvédek még aznap Hétkápol-nánál megtámadták az osztrák sereget és atyám haza sietveujságolta, hogy fél óra alatt úgy megverik az osztrákot, hogyfutni fog! Valóban akkor szemtanúja voltam a Nagy temp-lomig tartó heves utcai harcoknak, de onnan vissza nemjöhettem, mert az ütközet arlatt bennünket gyermekeket ésnõket a nagy templomba bezártak. Mire két óra után estefelé kijöttem, osztráknak híre se volt, Götz tábornok elesett(kinek a honvédek adta végtisztességén jelen voltam) – desajnos halott valt jó nagybátyám Czipauer Ignácz is, kit azosztrák katonák – egy cseh, Mayer nevû váci kõmûves besú-gására – (hogy nagybátyám az osztrákok futásakor mosoly-gott), Fazekas utcai udvarunkon agyonlõttek. Ugyanottaznap mikor az osztrák ágyuzta a várost, egy hatfontoságyú golyó házunk udvarán falunkba bevágott, csupánkisebb kárt okozva. E hatalmas ágyô golyót atyám késõbbházunkba befalaztatta, hol mai napig is ott kell lennie.

A diadalmas honvédek pedig követték a futó osztrákot.de sajnos 1849 augusztus 7-én megindult a balvégzet… ACsörögi-hegyen táborozó erôs orosz csapatok kozák elôörseia városból kikergették a hátramaradt honvédeket, és azoka megrémült polgárság zömével sietve menekültek… Magamis atyámmal, s egy Péntek nevû nemzetôrrel (váci hentes),ki késôbb a Dunába ugrott) kocsin menekültem, anyámértékeinket a pinczénkbe befalazva, azokat õrizni visszama-radt. Sajnos hiába, mert a besúgókra pinczénk feltárták,onnan mindent elraboltak, hordóink fenekét a muszkákbetörték, jó törökhegyi, csekei és cselôtei borainkat kiengedték.6-8 napi szekér bolyongásunk után (miközben Püspökintanuja voltam egy muszka csapat garázdálkodásának)vissza tértünk a kifosztott és feldult városba, hol 3 óráraengedélyezett szabadrablás alatt még a dunyhákból (pénztkeresve) a tollút is mind az utcára hányták, gróf Zichy Hip-polyt hiába kért Paskievics orosz tábornoktól szerencsétlenvárosunknak kegyelmet, azt meg nem kapta, mert a futónémeteket annak idején a kisváci asszonyok forró vízzelleöntötték. Losoncz mintájára bosszút akartak rajtunk isállani, és 7 napi garázdálkodás után kivonultak, holttes-tekkel boritva az utcák, megbecstelenített urinõk és féligkifosztott házakat hagyva maguk után…

Aztán jött az abszolutizmus sötét elnyomó korszakaés vele vagy 60 ó-cseh bevándorolt család lóval, tehénnel,kiknek gyermekei velem is tanulva, jó magyarokká váltakés városunkba végleg letelepedtek.

1854 ben ács inas lettem és 1857-ben március 19-én(József napon) felszabadultam Pécs nevû váci ácsmesternélkinek utódja Kacsári Lajos lett. 1838 április 24-én (györgynapkor) bucsut mondtam örökre szülõ városomnak és fájószivvel, 17 éves fiatalságommal Pestre kerültem fel, bár keser-vesen kerestem, még az akkori olcsóság mellett is kenyere-

25

met… Abban az idõben dúlt az osztrák-olasz háború éstélen sokad magammal bizony munka nélkül állottunk.1861-ben az állványokról leesve jobb karom eltörött és 6hónapig feküdtem a Rókusba. Szorgalmam késõbb sikerkoronázta, egy személyben mint ács, építõ, pallér, majd 1869óta mint vállalkozó építettem: Pesten magán házakat, melyeka kiegyezés után az 1873.-i bécsi krachig (devalváció) len-dültek fel. A Ferencz József takarékbani betétem is 60 %-otvesztett ekkor és bizony kezdõ tõkém ismét csak elõröl kellettkezdenem. A fellendülés 1869-ben kezdõdött, mikor a buda-pesti (lóversenypályát építettem, ezt gyors egymásután követtea Harisbazár (melyet éveinkben utcának nyitottak meg).1882-ben építettem az eperjesi Fekete Sas szállót, majd aszentesi megyeházat, a székesfehérvári és zágrábi laktanyá-kat összes ácsmunkálatait a váci Kobrak cipõgyárnak, afõvárosban sok magán köz és iskola épületet: a fasori evan-gelikus gimnázium és templom ács munkáit, a reformátusegyház csömöri uti Konvent épületét, a budai tanító képzõkházát, a háború alatt vagy kétszázötven barakot vidéken:Pécs, Mezõtur, Hódmezõvásárhely, Rákosszentmihály,Kaposvár stb. – és Isten segítségével magamnak is 8 házat.Mindezekben az ács, pallér, kõmûves, épitész munkákatmindig magam végeztem, igyekeztem és hála Istennek ered-ményesen, a Vácról magamba oltott becsülettel párosult élel-meséggel, életemen át, a függetlenségi és 48-as eszmékkelhíven szolgálni.

Elsõ feleségem Littomiczky Teréziát, Somogyban nôülvettem 1864-ben, kivel 22 évig tartó boldog házasságot éltem,annak 1886-ban bekövetkezett haláláig. E házasságomból2 fiu gyermek született, elsô 3 éves korában meghalt, másodikLászló jelenleg 54 éves és nyomdokaimba mint cégtársam1897 óta ácsmester.

Második család alapításom 1887 október 15-én kezdõ-dik, mikor is nõül vettem Keiner Teréziát Budapesten. ezenházasságomból 4 gyermekem született. Az elsô Erzsébet 31éves, férjezett Saly Gézáné 2 gyermek anyja, második Jánosmüépitész, 30 éves, beosztva hadi mérnöki karnál fõhad-nagyként, házas, 2 gyermek atyja, a harmadik: Pál 28 éveskönyvelõ, nõtlen, a negyedik: Endre 25 éves államnyomdaitisztviselõ, nõtlen.

1898 december 13-án alapítottam gróf Károlyi Sándorvédnöksége alatt az „Ujpesti Polgári Hitelszövetkezetet”. Ottelnök és Ujpesten hosszu éveken törvényhatósági bizottságitag voltam. Tagja vagyok 1870 óta a „Budapesti Építõmeste-rek, Ács és Kôfaragómesterek Ipartestületének” és abbanazóta tevékeny részt veszek. Választmányi tagja voltam 20éven át az „Ács mestereket képesítõ Bizottságnak”, a VII.kerületi függetlenségi és 48-as pártnak több évtizeden átalelnöke, a „Budapesti Háztulajdonosok Szövetségének”1915. évi megalakulása óta alelnöke, a „II. Rákóczi Ferenctársaság” régi választmányi tagja. stb. stb.Budapesten, 1920. évi február hó 28-án

mély tisztelettelCzipauer János

építômester és vállalkozóVII. Rottenbiller utca 39.

RÓZSA GÁBOR

A MAGYAROS SZECESSZIÓEGYIK TERMÉKENY ALFÖLDI MESTERE,

DOBOVSZKY JÓZSEF ISTVÁN ÉPÍTÕMESTERFÉL ÉLETE (1882 - 1930)

Nem engedett a negyvennyolcból! De alig élte túl, mert 1882.október 20-tól 1930. december 18-ig élt Szentesen, s így csakalig két hónappal hasított bele a negyvenkilencedikbe. Haleszámítjuk a gyermekkor és a felkészülés összevissza kb.25 évét, a Nagy Háború 5 évét, az alkotó korszak már csakalig 15 évnyi, vagyis hozzávetõlegesen másfél évtized. Mégegy fél élet se.

Apja, József is Szentesen volt építési vállalkozó. Édes-anyja Bárány Julianna, a család a szentesi Szent Anna rk.hitközség közelében települt. Tizenhárman voltak testvé-rek, építész fiuk az elsõszülött, és azután még egy tucatonlátták meg a napvilágot Csongrád vármegyeházának szom-szédságában, a Kurcaparti (Tóth József) utca legelején. Ahét fiú és öt lány közül két tanár, két katona, két feleség,egy kõmûves egy hivatalnok, egy rajzoló és négy építészlett. A gyermekekre hatással lehetett apjuk több nagy önállóvállalkozása, így az ókécskei és ráckevei református temp-lomok építése, a szentesi vármegyeház és a Petõfi szállóépítkezése.

József István a helybéli oskolák elvégzése után – kiválóindítékokkal – a fõvárosi felsõreál – (építõ) – iskolát jártaki a legjobb eredménnyel. Hagyatékában megõrizte az„Éder tanár úr után…” való építészettörténeti vázlatait, FörkErnõ alaktani jegyzeteihez készített rajzait, és a szinténépítész Sándor öccsének lakóházépítési jegyzeteit SchoditsLajos építész igazgatótól. Véljük, hogy valódi érdeklõdéseis e témák körül összpontosult. 1902-ben végzett, a legjob-bak között.

Apja vállalkozásaiban kapott munkát, de pár év múltánmár kitekintése lett a pályázatokra, és 1907-tõl rendszeresenrészt vett azokon: a vésztõi községház, óvoda és csendõr-laktanya pályatervét 1907-ben; a „Kádár-bérház” tervét Kun-szentmártonban 1907-ben (megvalósult); a dévai reformá-tus templom 1906-ban kiírt pályatervével elsõ díjat nyert,kiviteli tervét 1908-ig az összes részletekkel elkészítette, atemplom felépült; Medgyes Ágostai Evangélikus Fõgimná-ziumára pályatervet készített. Feltehetõen nyert is, mert afõhomlokzat fotója fönnmaradt a hagyatékában. Mezõtúrvárosháza; Hódmezõvásárhely ref. templom; Kerekegyházark. templom; Kisvárda községháza; Székelyudvarhely ref.fõgimnázium; Karcag városi takarékpénztárának és Debre-cen ref. templom pályatervei is mind 1907-ben datáltak.Ugyancsak 1907-bõl valók Szentes városházának pályater-vei, melyet kiváló rajzkészséggel cizellált, hiszen szülõvá-rosa részére készítette. Természetesen õ sem lehetett aszülõvárosában építész-próféta, hiszen gondoljunk bele,hogy akkor még csak 25 éves volt.

A túrkevei fiú- és leányiskola pályatervére 1908-banelsõ díjat kap, és elkészítheti a kiviteli terveket. Valószínû,hogy a tervezõi mûvezetés évekig lefoglalta. bár ugyan-ezekben az években foglalja le az egy fél életig való szere-lem is. Menyasszonya, Polnik Viola majd 5 évig udvaroltatja

26

magát, mígnem 1912 körül – úgymond – megalapozottnaklátja a hölgy családja József István egzisztenciáját…

Ugyanekkorra kap két nagy megbízást: A szentesi rk.iskola és bérház, és a kunszenhnártoni izraelita templomkiviteli tervezést és mûvezetést. Nagyon érdekes, hogy afiatalember a házassága révén betör olyan körökbe, ahon-nan már nem kell pályáznia. Megrendelést kap tervezésreés kivitelezésre is egyaránt, mégpedig olyan körökbõl, aholaddig nem volt járatos. (Cherchez la femme!) A munkáksokaságát csak tetézi a szentesi M. kir. járásbíróság és fogházterve és kivitele, valamint a mindszenti új bankpalota teljesépítészeti munkálatai. Közben pedig még Szentes temetõikápolna-tervei.

Bár ezek mind évekig tartó, feltehetõen busásan jöve-delmezõ és meg is valósult vállalkozások, köztük mégis alegszebb, legelegánsabb, legmegtisztelõbb az akkori múze-umigazgató, Csatlány Gábor régész felkérésére feltehetõentérítésmentesen elkészített Szentes Kultúrház tervrajzai.Ebben a munkájában készít elõször empire és romantikusstílus-alternatívákat.

Három jelentéktelen pályaterv (Magyarkanizsa Város-háza, Szigetvár Községháza, Naszód Községház) után –katolikus létére – megbízást kap Szentes Felsõpárti ref.templom és lelkészlak összes munkáira. De ekkor már1914-et írunk. Õ is bevonul, de hazarángatják. A templomnagyon lassan épül, de közben még mindig pályázik: azentai kórház, a nagytapolcsányi városház, a tatabányaiMÁK kaszinó még békében meghirdetett munkáira is –ôrült optimizmus, és óriási munkabírás.

Eközben gondol elõször gyarapodó kis családjára:„Villa-vázlatok” c. 1915. évi munkái talán a legjobbak.Szabadkézi filigrán munka ez, címfelirataiban is emberi:pl. „Fészkünk helyiségei”, vagy „A valamikor építendõfészek vázlatrajza”, „Fészkünk távlati képei”, stb.

Eközben a Szentes-felsõparti ref. templom összes rész-leteivel is faglalkozik: Szószék és Úrasztala, toronysisakkonkáv változata, stb. A templomot 1818-ban Balthazárpüspök avatta föl. 1919-ben városi szolgálatba lépett, minta lakáshivatal vezetõje. Addig vállalkozó volt.

Református templomok sora: Szabadka, Ókécske ésRáckeve valósul meg a keze alatt, amikor 1922-ben újrapályázik: Dégen az adóügyi lakást, Szilasbalháson a jegyzõilakot, majd 1923-ban a Szentesi Zsoldos RT. villatervvázla-taival öregbíti hazai hírnevét. Közben Mezõtúr tûzoltó lakta-nyája és szertára a tervei szerint épül rneg, majd a Mind-szent-algyõi Hitbizományi Uradalom készíttet vele tervet

Sándor-falva és Sövényháza rk. templomára. Közben elõbb-re lép a hivatalban is: 1923-tól a városi mérnöki hivatalmûszaki nyilvántartója lesz. Most lesz csak igazán idejepályatervekkel foglalkozni: A Csongrád vármegyei-szentesijárványkórház, majd a kiskunmajsai községháza és a nagy-vendéglô aztán a füzesgyarmati ref. elemi népiskola, továb-bá a szentesi takarékpénztár, Szilasbalhás jegyzõi laka ésorvosi rendelõje, és végül Kunszentmárton nagyvendéglõjefoglalkoztatják.

Kamarai tagsága elnyerésére 1926-ban összeállít egyéletmû-albumot, és ennek tartalma alapján címzetes mér-nöki rangra emelik. Ennek az albumnak köszönhetjük amajdnem teljes életmûvét, mert – szerencsénkre – fennma-radt. Leánya õrzi a mai napig. Az album arra is alkalmas voltmég, hogy József István hattyúdalát is megörökítse – aszentesi izraelita temetõ szertartástervét. Nagy szerencsénk-re viszonylag jó állapotban van ma is; bár az eredeti funk-cióját már nem tölti be, az egyház féltve óvja, és a mûemlékivédelem alá vétele folyamatban van.

Dobovszkynak Szentesen húsznál is több épülete áll.Magyaros szecessziós díszei több mint száz másik épületreátterjedtek. Nemcsak a belváros köz- és lakóépületein, ha-nem amerre csak dolgoztak a Dobovszky-alkalmazott mes-terek, majdnem mindenütt a szentesi kistájban. Így Csong-rád, Kunszentmárton, Szarvas, Orosháza, Hódmezõvásár-hely és Mindszent területén is. Korai halála ellenére a féléletében is teljes mûvet alkotott.

Említésre méltó, hogy két leánya közül Viola, a Mesterhalála után az elsô magyar szépségverseny második helye-zettje, vagyis a királynô elsô udvarhölgye lett. Köszönetteltartozunk neki, hogy édesapja életmûvének dokumentu-mait a Koszta József Múzeumnak felajánlotta.

Különös jelentôséggel bír, hogy mostanában kerülátadásra mûemléki felújítását követôen a kunszentmártonizsinagóga, amely évtizedekig élelmiszerraktár volt, és ab-ban Dobovszky József István emlékkiállítást rendezhe-tünk be.

Dobovszky József István: Szentes, római katolikus elemi népiskola Dobovszky József István: Szentes, Magyar Királyi Járásbíróság

27

DR. GÁLL IMRE

ZIELINSKI SZILÁRD

Emigráns lengyel apa és magyar anya harmadik gyermeke-ként 1860. május 1-én Mátészalkán született és 1924 április28-án Budapesten halt meg. Gyermekei nem voltak.

Ha végigtekintünk azon a 64 éven, amely születése éshalála között eltelt, azt kell megállapítanunk, hogy Zielinski-ben három ember kiváló tulajdonságai egyesültek és érvé-nyesültek. Tudós volt és oktató, széleskörû szakismerettelés alkotókészséggel; nagytapasztalatú gyakorlati szakem-ber, aki nemcsak terveiben alkotta meg mûveit, hanemakárhányat saját vállalkozásban maga kivitelezett Mindezekmellett, szinte ráadásul, kitûnõ emberismerõ, meggyõzõerõvel érvelõ mérnökpolitikus volt kiváló elõadó és szó-nok, aki olyan tekintélyt és elismerést vívott ki nemcsaksaját magának, de az egész mérnöktársadalomnak, amely-nek eléréséért elõdei évtizedeken át hiába küszködtek.

Emberi tulajdonságait elsõsorban széleskõrû általánosismeretei, és az ebbôl fakadó határozottság és magabiztos-ság jellemezte A tudományokban való eligazodás tekinteté-ben polihisztor típusú ember volt. Szinte minden érdekelte,aminek a legkisebb kapcsolata volt a mérnöki munkához,a jogtudományoktól az esztétikáig és a mûvészettörténetig.Emellett egyáltalán nem volt felületes, hanem képes voltegyes kérdések tárgyalásánál a legkisebb részletekkel isfoglalkozni; és a megoldást kidolgozni. Leginkább erre akiterjedt ismeretanyagra támaszkodott az a magabiztosságaés felelõsségvállalása, amely minden cselekvését meghatá-rozta: Meg volt arról gyõzõdve, hogy az a legjobb, amit õtalált ki és szentül hitte, hogy azt, amit elképzelt, meg lehetvalósítani, keresztül lehet vinni. Meg is tette, ha megbíztákvele.

Kitûnõen beszélte a francia nyelvet. Fiatal mérnökkéntkét éven át Franciaországban ösztöndíjasként gyakoroltaszaktudását többek között az Eiffel irodán is dolgozott.Németül is csaknem azonos szinten beszélt Az anyagvizs-gálók koppenhágai kongresszusán az egyik német elõadásta helyszínen õ tolmácsolta a francia küldötteknek. Emellett– bár errôl nincs feljegyzés – már csak származásánál fogvais, nyilvánvalóan értett lengyelül. Az elsõ világháború alatta keleti fronton végzett szakértõi munkája alkalmával ottho-nában látogatta meg apjának még élõ testvérét Lwóv, azakkori Lemberg mellett, Gradek Jagellonskiban.

Elsõsorban magyarul értett. Tudta, hogyan kell beszélnia munkán dolgozó kubikusokkal, milyen hangot kell meg-ütni a Mûegyetem hallgatóival az elõadóteremben, a vizs-gákon, vagy sportegyesületben. Értett a társadalom nyelvéna szalonokban éppen úgy, mint a hivatali értekezleteken.Több alkalommal nyílt lehetõsége arra, hogy a királyt, aherceget és más magas rangú közéleti személyiséget siker-rel gyõzzön meg állítása helyességérôl.

A mai közéleti személyiségek egy részének szokásai-val ellentétben, nagyon sokat adott a külsõ megjelenésre.Délceg testtartása; ruganyos járása nyomban feltûnt. Eh-hez járult, hogy mindenkor az alkalomhoz illõ módon, kifo-gástalanul öltözködött. Már puszta megjelenése is magáravonta a figyelmet.

Amilyen mértékben megadta mindenkinek ezt a tisz-teletet és megbecsülést, amelyet az megérdemelt, õ is meg-kívánta, hogy illô módon tiszteljék és ezt ki is nyilvánítsákElõadásait – a Mûegyetemen éppúgy, mint másutt – ünne-pélyes alkalomnak tekintette és fekete ferencjózsef-kabát-ban tartotta. Szabad kézzel rajzolt tökéletes ábráival és azéletbôl beleszõtt történetekkel oly mértékig le tudta kötnia hallgatóság figyelmét, hogy az érdeklõdôk más szakokról,sõt a Tudományegyetemrôl is eljártak mûegyetemi elõadá-sait meghallgatni A szobájától az elõadóteremig vezetôfolyosón ki kellett teríteni a piros szõnyeget.

Nagyon ügyelt arra, hogy a mérnökhallgatók részéretartott elõadásain ne csak az elméleti és a tudományos isme-retek kerüljenek bemutatásra, hanem a gyakorlati ismeretekis kellõ hangsúlyt kapjanak. Építkezések végrehajtásacímen, éveken át külön vizsgaköteles tantárgyat adott elõ,ezzel akarván megelôzni az „íróasztal-mérnökök” túlzottszámarányát az irányító – mai nevén menedzser – mérnö-kökkel szemben.

Élete során számtalanszor, szinte állandóan kinyilvání-totta, hogy a közéletben mérnökként vesz részt, és mérnök-ként illeti meg az az elismerés, amit kiérdemel. Ezzel vívottki a mérnökség részére olyan rangot, társadalmi és hatalmipozíciót, ami azelõtt a mérnökök számára hozzáférhetetlenvolt. Így õ szerezte meg az elsõ mérnöki doktorátust ésszemélyében elsõ ízben került mérnök a Fõvárosi Közmun-kák Tanácsának elnöki székébe.

Tervezõ és építõ irodáját egész fiatalon, 1889-ben ala-pította és rövid idõ alatt naggyá fejlesztette. Ebben az alko-tómûhelyben a múlt század utolsó éveiben leginkább vas-útépítési tervek készültek, a kapcsolatos létesítményekhidak, épületek, stb. terveivel együtt Közöttük nemegyneka kivitelezését is elvállalta az iroda. A munkák helyszínekiterjedt az akkori Magyarország egész területére. Erdélytés Horvátországot is beleértve

A tervezéssel, a kivitelezéssel és a sok utazással járófokozott elfoglaltság azonban nem vonta el Zielinski figyel-mét a mûszaki újdonságoktól Felismerte a „vasvázas beton”korszakalkotó jelentõségét és irodájának mûködésétkiterjesztette vasbeton építmények tervezésére és kivitele-zésére Magyar kortársai közül sokan kétkedéssel fogadtákaz új építõanyagot, úgyhogy Zielinskinek igen merésznektûnõ tervek kivitelezésével, erkölcsi és anyagi felelõsségvál-lalással kellett számításainak helyességét bizonyítania.

Mûegyetemi tanárrá kinevezését követõen sem adtafel az irodát, hanem tovább mûködtette, csak kivitelezésivállalkozói tevékenységét hagyta abba Helyette inkábbszakértõi megbízásokat vállalt Irodája csak az elsõ világhá-ború végén szûnt meg.

Ettôl az idõtôl kezdve nem vállalt tervezõi munkát, márcsak azért sem, mert különféle közéleti teendôk kötöttékle idejét és munkaerejét. Társadalmi tisztségek viselésétõla múltban sem zárkózott el. Éveken keresztül elnöke volta Magánmérnökök Országos Szövetségének, mely egyesü-lés nagyrészt neki köszönhette létrejöttét, továbbá tanárel-nökként vezette a Mûegyetem sportegyesületét, a nevesMAFC-ot. Életének utolsó öt évében azonban a közéletimunkálkodása uralkodó szerephez jutott. Kormánybiztosaleit a csepeli szabadkikötõ építésének, ahol a francia érde-

28

keltségû vállalkozásnál jól érvényesülhetett kitûnõ francianyelvtudása. Elnöke lett a Magyar Mérnök- és Építész Egy-letnek, majd kinevezték a Fõvárosi Közmunkák Tanácsá-nak elnökévé s végül, megválasztották az újonnan életrehívott Mérnöki Kamara elnökévé. A Mérnöki Kamara voltaz a testület, amelynek létrejöttét Zielinski egész élete soránállandóan szorgalmazta s amelyért mindenkinél többet küz-dött. E két utóbbi tisztséget haláláig viselte.

Zielinskinek eredetileg vasutakkal foglalkozó mérnökiirodája a XX század elsõ évtizedeiben egyre többet foglal-kozott az akkortájt új építõanyag, a vasbeton alkalmazásá-val A francia Hennebique szabadalom licencének megszer-zése a vasbetonszerkezetek magyarországi elterjesztéseterén az irodát úttörõ szerephez juttatta. A tervezõirodábankészült tervek nagy részét sikerült az utókor számára meg-õrizni. A gazdag anyag a Közlekedési Múzeumban tanul-mányozható. Szakmai megoszlása Szabó László muzeoló-gus közlése szerint: hídtervek 48 %; ipari létesítmények 25%; épületszerkezetek 17%; vízépítési mûtárgyak 10 %.

A fenti összeállításból is kiviláglik, hogy az iroda tevé-kenységének oroszlánrészét a hidak tervezése kötötte le.Amikor Clark Lánchídját a közúti terhelések nagyfokú nö-vekedése következtében át kellett építeni, a vasszerkezettömegének mintegy háromszorosával kellett számolni,mely körülmény elsõsorban a híd meg erõsítését tette szük-ségesé. Ebben a munkában Zlelinskinek oroszlánrésze volt,amit a Kisfaludy Társaság a Greguss díjjal jutalmazott.Ugyancsak Zielinski alkotta meg a Városligeti tavon átveze-tõ háromnyílású ívhidat, melyre két pályatervet is benyúj-tott, egyet kôhídként, egyet vasszerkezettel A tervpályáza-ton beérkezett öt pályaterv közül Zielinksi vasszerkezetétfogadták el és építettek meg. Az építész közremûködókKorb Flóris és Giergl Kálmán voltak, akikkel Zielinski nem-csak hidak, hanem épületszerkezetek tervezésében is ered-ményesen dolgozott együtt

Zielinski javaslatára hagyták el Korb és Giergl a buda-pesti Zeneakadémia tervezésénél a napterem erkélyét alátá-masztó oszlopokat és építették meg a szerkezetet vasbeton-ból, zavartalan rálátást biztosítva a dobogóra, a földszintiülõhelyek utolsó sorából is.

Nevezetes építmény a Zielinski tervei szerint épült bu-dapesti Margit szigeti víztorony, mely mind szerkezeti, mindesztétikai szempontokból csak a legnagyobb elismeréskifejezésével említhetõ. Könnyed szerkezete, MihailichGyõzõ szavaival: harmonikus vonalozásával, pompásanilleszkedik bele a sziget festõi képébe. A víztorony –megvál-tozott funkcióival – ma is sértetlenül a helyén áll.

Zielinski tervezte a Brasso-Fogaras vasútvonalnak aSinka völgyét áthidaló hídját is. A viadukt nem keresztezvízfolyást, hanem egy 22 m magas földfeltöltés kiküszöbö-lésére szolgál Egy nagyobb és egy kisebb vasbeton ívbôláll, csatlakozó gerendahidakkal A nagyobbik ív tartói la-pokra támaszkodnak. Támaszközük 60 méter. Ez a támasz-köz a maga idején a vasbeton ívhidak világrekordja volt,miután Freyssinet 70m nyílású ívhídjai, melyek hírét meg-alapozták, csak késõbb, két év múlva készültek el. Ezekmég feszítés nélküli vasbeton hidak voltak.

A Sinkai viadukt nemzetközi vonatkozásban is ugrás-szerû hatalmas haladást jelenten a nagyobb vasúti vasbe-

tonhidak építése terén és ez Zielinski úttörõ munkásságá-nak fényes diadala. Zielinski egyébként a hidak tervezésé-nél nap jártasággal alkalmazta mind a vas, mind a vasbetonszerkezeteket aszerint, amint azt a helyszíni viszonyokismeretében szükségesnek vélte.

Szakirodalmi munkásság a jelentõs, mérnöki tudomá-nyok és a gyakorlat számos ágára kiterjed. Cikkeiben min-denkor valamely adott, idõszerû probléma megoldásátismerteti és tárja a nyilvánosság elé. E tekintetben kivételdoktori értekezése, mely nagyszabású, mûszakilag és gaz-daságilag átgondolt tervezet Budapest nagyvasúti pályaud-varainak rendezésérõl és a nagyvasúti személyforgalomnaka fõváros közepén, híd alatt történõ átvezetésérôl, szinteegész pontosan a mai észak-déli metró vonalán.

Közel nyolcvan év távlatából nézve még ma is csaksajnálni tudjuk, hol aránylag korán, alkotóereje teljébenhagyott itt bennünket és csak elindította, és nem kísérhettevégig ezt a fejõdést, amely mai tudásszintünkhöz vezetettArra már nem maradt ideje, hogy eseménydús életénektapasztalatait leszûrje és összefoglalja. Kedvenc alkotásai-nak dombormûveivel díszített síremléke a Kerepesi temetô-ben, Vásárhelyi Pál síremlékével szemben áll.

Zielinski Szilárd és ifjabb Ray Rezsô: Budapest, margitszigeti víztorony

29

VIKTORIJA ALADZIC

KÉT SZABADKAI POLGÁRMESTERA SZÁZADFORDULÓN

Szabadka az 1884-tõl 1914-ig terjedõ idõszakban két polgár-mester hivatali ideje alatt épült ki. Mindketten nagy hatástgyakoroltak a város építésére. Közülük az elsõ, Lazar Ma-muzic (Mamusich Lázár), aki bunyevác nemzetiségû volt,1847-ben született, jogot Grazban, Bécsben és Budapestentanult. Tanulmányainak befejeztével ügyvédi irodát nyitottSzabadkán. 1882-ben megválasztották a Magyar Ország-gyûlés képviselõjévé, 1884-ben pedig Szabadka polgármes-terévé. Az a pillanat volt ez, amikor a tôkés gazdaság hirtelenvirágzásnak indult a térségben, s ennek következményekénta városban gyors ütemû építkezések kezdõdtek. A legtehetõ-sebb szabadkai földbirtokosok a 19. század hetvenes évei-nek végétõl egyre több bérház és magánpalota építésébefogtak a városközpontban. Késõbb követte õket a polgáriosztály újdonsült képviselõinek rétege, és a város képe rövididõ alatt igencsak megváltozott. A roskatag falusias házakhelyén mindenfelé díszes paloták nõttek ki a földbõl. LazarMamuzic hivatalba lépésével egyidõben egy új építész-nemzedék is szárnyat bontott Szabadkán. Közülük TitusMackovic (Macskovits Títusz), Raichl J. Ferenc (11869-1960),Koczka Géza és Gáli Adolf volt a legjelentõsebb.

A városban Lajco Poljakovic egyemeletes háza nyitottameg 1878-ban az intenzíven épülõ emeletes házak sorát.Tervezõje Tóth Mihály akkori szabadkai városi fõmérnökvolt, aki késõbb Szegedre települt át. Egyben ez volt a város-ban az elsõ neoreneszánsz épület. Ezt követõen épül fel1879-ben Stevan Milinovic és Kunecz Mór egyemeletes bér-háza, a nyolcvanas évek elején pedig Linczer András, Po-povits Simon emeletes háza, Sanko Manojlovic, Petar Radisicemeletes bérháza, valamint Róth Józset, Weinhút Adolf ésJovan Radic egyemeletes bérháza. A házak dekoratív hom-lokzatát általában a reneszánsz ihlette.

Ekkor, 1884-ben szélcsend áll be. Nem tudni, hogy en-nek a szélcsendnek volt-e valami köze az új polgármesterhivatalba lépéséhez, az azonban bizonyos, hogy a polgár-mester érkezését jelentõs politikai változások tették lehetõvé.Szabadkán a Liberális Párt került hatalomra, amelyet Lazarés Ago Mamuzic, illetve Mate Antunovic ügyvédek vezettek,az addig uralkodó baloldali párt pedig szétesett, és lassan leis tûnt a politikai színtérrôl. Ebben az évben veszi kezdetétaz a tizennyolc éves idõszak, amely alatt Lazar Mamuzicpolgármester irányította a várost. Ugyanebben az évben megis nõsült, és fiatal felesége, Jelisaveta Jakopcic gazdag hozo-mánya révén megháromszorozta a vagyonát. Szabadkánakekkor 65.000 lakosa volt, s a század végére már 81.464.

Két évnyi kihagyás után ismét intenzív építkezés kez-dõdött, s Prokesch Mihály földbirtokos, aki a szabadkai vál-lalkozások élvonalába küzdötte fel magát, ekkor két egyeme-letes bérházat emeltetett a katonaság részére. MindkettõtKoczka Géza tervezte, amint minden további házat, amelyek-hez Prokesch Mihály tervet rendelt. Valamennyi háza neo-reneszánsz jellegû volt. Prokesch ez idõ tájt városi tisztviselõ-ként teljesített szolgálatot, õ volt a felelõse a katonaságbeszállásolásának és szállításának, így a pozícióját kihasz-

nálva úgy döntött, hogy vagyona egy részét ennek a kétháznak a fölépítésére fordítja, amibõl azután nem is csekélybiztos jövedelme származott. Az udvarba két istállót isépíttetett, amelyekben 106 ló számára volt hely.

Prokesch Mihály már 1887-ben belekezd egy újabb,ezúttal kétemeletes bérház építésébe. Mindaddig az volt alegnagyobb bérház, U alaprajzával három utcai oldalrólszegélyezte a telket. Prokesch Mihály 1894-ben benyújtottautolsó egyemeletes bérházának építéséhez a kérvényt.

Három évvel azután, hogy Koczka Géza elkészítetteProkesch Mihály számára a mai Boris Kidric u. 15. sz. alattibérház tervét, Lévay Simon kérte fel, hogy készítsen számára

Raichl J. Ferenc: Szabadka, saját palotája (fent), és bérháza (lent)

30

hasonló tervet egy kétemeletes bérpalotára a szomszédostelken, amely a mai Dura Dakovic és Engels utca közötthúzódott. Az épület zárt tömböt alkotott volna, téglalap alakúbelsõ udvarral. A palota azonban sohasem épült meg. LévaySimon az elõzõ polgármester, Mukits János idején a városiközigazgatás fõszámvevõje volt, s egészen 1889-ig pénzügyitanácsos. Az 1890. évi újraválasztás alkalmával egyetlenszavazatot sem kapott. Az újságokban olyan mendemon-dáknak vált célpontjává például, hogy palicsi villáját várositulajdonban levõ faanyaggal kerítette be. Összeütközésbekerült Lazar Mamuzic polgármesterrel is, akit saját lapjában(Szabadkai Hírlap) bunyevác orientációja miatt támadott.Végül teljes vagyonával csõdbe ment, s 1900-ban öngyil-kosságot követett el: vonat alá feküdt. A polgármesterrelvaló viszályának bizonyosan szerepe volt a bukásában.

A Prokesch-palotával a városban elkezdõdött az egykoriRoga-tó környékének beépítése. A tó helyén ekkor már csaka száraz meder volt látható, amelyet vasúti pálya szelt át, s ittállt a vasútállomás is. Az itt elterülõ építési telkek ugyanmind elkeltek már, de az ingoványos talajon a tulajdonosoknem kockáztatták az építkezést. Ekkor a polgármester úgydöntött, hogy másoknak példát mutatva õ épít ott elsõnekpalotát. Lazar Mamuzic palotája Titus Mackovic terve alapján1891-ben készült el. A tervezõ azt megelõzõen, 1884 és 1890között városi fõmérnökként mûködött, minek folytánezekben az években kevesebbet tervezett. 1891-ben visszatéra tervezõasztalhoz, s a polgármesterrel való barátságát ez aterv koronázza meg.

A polgármester háza két utca találkozásánál a sarki telketfoglalta el. A ház földszintjén két bérlakás kapott helyet, ame-lyeket száraz kapubejárat választott el egymástól, az emeletetpedig cssupán egy lakás töltötte be, a polgármesteré és csa-ládjáé. Az építész Raichl Ferenc, Lazar Mamuzic barátja lévén,a polgármester palotájának kibérelt lakásában lakott mind-addig, amíg föl nem építette saját otthonát, a ma is nevezetesRaichl-palotát.

A vasútállomás elõtt újonnan kialakított sétány kétoldalán igen gyorsan újabb palotákat emeltek: Vermes Lajos-ét 1892-ben a budapesti Jedlicska János tervei alapján,Leovics Simonét Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint,és Sümegi Ferencét. A városban másfelé is folytatódott azemeletes házak építése; ilyen volt Dominus Simon ügyvédé,nemes Vojnich Máté (Mato Vojnic) nagybirtokosé, Joó Dezsõkereskedõé, 1894-ben Kunecz Ignác kétemeletes bérpalotájaJakab Dezsõ terve alapján,s Josip Antunovic orvos bérháza,

majd Marija Zaric egyemeletes bérháza (1898), Fazekas Lajoskétemeletes bérpalotája (1899) stb.

Jakab Dezsõ, a híres Komor-Jakab építészpáros (KomorMarcell tagja a 19. sz. kilencvenes éveinek közepén tûnt fölSzabadkán. Jakabot mint tartalékos tisztet katonai szolgálatasorán Nagyváradról Szabadkára helyezték át, s itt megismer-kedett leendõ feleségével, Irénnel, Tauszig Vilmos szabadkaikereskedõ lányával. Az elsõ terv azonban, amelyet Komorés Jakab Szabadkán megvalósított, nem ide készült. Ezt azsinagógatervet az 1899-ben Szegeden meghirdetett pályá-zatra dolgozták ki. A pályázat elsõ díját Baumhorn Lipót nyer-te el, Komor és Jakab munkáját viszont megvásárolták.

A szabadkai zsidó közösség úgy döntött, hogy Komorés Jakab terve alapján építteti meg zsinagógáját. Az építésmár 1901-ben elkezdõdött, és a következõ évben fejezõdöttbe, s minden tekintetben egyedülálló alkotás született. Azakkoriban Közép-Európa-szerte épülõ zsinagógák többségé-nél alkalmazott hosszanti térszervezés helyett ez központiszervezéssel készült, nyolc acéloszlop körül, amelyek föléegy kivételes rabic-kupolaszerkezet került, azt pedig faku-pola fedte. A kettõs kupola tetõhéjazata horganyzott lemez-bõl és Zsolnay-cserépbõl készült. A zsinagóga sarokrészeit,amelyekben a galériákra vezetõ lépcsõk kaptak helyet, négykisebb kupolával fedték be. A zsinagóga azonban nem csu-pán konstrukciója és belsõ térszervezése miatt tekinthetõkülönleges allcotásnak, hanem dekoratív díszítése miatt is:falain a magyar népmûvészet ihlette stilizált motívumokláthatók.

A zsinagógát 1902-ben fejezték be, ugyanabban az év-ben, amikor új polgármester, Bíró Károly váltotta fel LazarMamuzicot. A magyar nemzetiségû Bíró Károly Szabadkánjárta ki az elemi és a középiskolát, majd Budapesten jogotvégzett.1887-ben jogi doktorrá avatták.1889-ben ügyvédivizsgát tett, majd ügyvédi irodát nyitott Szabadkán. Aszázadfordulón a város ellenzéki színterén megjelent a BíróKároly vezette Nemzeti Párt. Mamuzic és a posztjára pályázóúj jelöltek között az elsõ erõpróba 1901-ben következett be.Két évtizedes liberális dominancia után elõször oszlottakmeg fele-fele arányban a szavazatok, a következõ évbenpedig Bíró hívei adósikkasztás ürügyén kieszközölték La-zar Mamuzic leváltását. A megüresedett polgármesteri poszt-ra 1902 decemberében Bíró Károlyt választották.

Az építõiparban bekövetkezett válság ellenére a városépítése alig lankadó intenzitással folytatódott. Raichl Ferencépítész 1903-ban elkészítette saját két palotájának (egy lakó-

Szabadka központja a harmincas években, a Városházával A Vadász Pál tervezte lakóház, és a Kaszinó Szabadka központjában

31

és egy bérpalota) tervét. A házak a vasútállomástól a város-központba vezetõ újonnan kialakított sétányra kerültek. Avárosszépítõ bizottság elõször elvetette a tervet azzal azindoklással, hogy nem illik a helyhez, s talán ezzel késztette arraaz építõt, hogy a legsikerültebb alkotását hozza létre. Raichl asaját ízlése és kívánságai szerint a legapróbb részletekigkidolgozta elképzeléseit, a szívet használva feI épületéhezalapmotívumul. Raichl Ferenc sajnos nem sokáig élvezhette újotthonát: 1908-ban tönkrement, alig három és fél évvel azután,hogy beköltözött palotájába. Az épületet lefoglalták, s a teljesbútorzatot és a ház felszerelését árverésen értékesítették. Raichlekkor Szegedre költözött, 1922-ben pedig Budapestre települtcsaládjával.

A zsinagóga mellett a legjelentõsebb építmény, amelyetSzabadkán a két építész, Komor és Jakab alkotott, a városháza.Ezt megelõzõen azonban 1907 ben elkészítették egy két-emeletes banképület tervét (Szabadka Vidéki és Kereskedel-mi Bank Rt.); az épület a mai Boris Kidric utcában található, a 4.számú ház. A bank épületén is szembetûnik a Komor és Jakabáltal az idõk során kifejlesztett stílus jellegzetessége: az erdélyimûvészet szimbólumainak és folklórmotívumainak bõségesalkalmazása. Már Lazar Mamuzic polgármester is hangot adottannak a kívánságának, hogy Szabadkán új városháza épüljön az1826-1828-ban készült, azóta elavult barokk épület helyett. Aszabadkai városháza elsõ tervét Lechner Ödön készítette el1896-ban, a terv azonban nem valósult meg. Mamuzic álmátutódjának, Bíró Károlynak sikerült valóra váltania. Az új városházaépítéséhez hiányzott a pénz. A polgármester úgy döntött, hogya város környékén elad mintegy kétezer holdnyi területet, s ígynagyon gyorsan összegyûlt félmillió korona, amibõl már tervbelehetett venni a városháza építésének megkezdését.

A városi tanács pályázatot hirdetett az új városháza tervére,amelyet barokk stílusban Mária Terézia királynõ dicsõségéreszándékoztak fölépíteni. A pályázaton csak magyarállampolgárok vehettek részt. Az 1907. január elsejéig érvé-nyes pályázatra tíz pályamunka érkezett, s közülük az elsõ díjatKomor és Jakab munkája nyerte el, mely barokk épületet kívántmegvalósítani. Ugyanezen év végén a városháza építésévelmegbízott tanács ülésén Jakab Dezsõ közölte, hogy az újvárosháza mégsem barokk, hanem szecessziós stílusban épülmeg. A fordulatot megindokoló Jakab egyik nyomós érve azvolt, hogy így csökkenthetõk az építés költségei. A városi építésitanács s maga Bíró Károly polgármester is elfogadta aváltoztatásokat, majd a városi képviselõtestület is jóváhagytaõket 1907. december 31-én. A bonyodalmak akkor kezdõd-

tek, amikor 1908. március 28-án a budapesti belügyminisztériumlevélben tudatta, hogy a tervet nem fogadja el. Az OrszágosKözépítési Tanács több kifogást emelt, és sok változtatást kívánt.

Mivel Marosvásárhelyen ekkoriban fejezték be – szinténKomor és Jakab tervei alapján – a városházát, Bíró Károlyellátogatott Bernády György marosvásárhelyi polgármester-hez, majd elutazott Budapestre, és mégis megszerezte ajóváhagyást, hogy Szabadkán szecessziós stílusban épülhes-sen meg a városháza, amely 1908-tól 1910-ig épült, majdmég két év kellett a belsõ munkálatok befejezésére.

A városházával egyidóben építették az üdülõtelepet aPalicsi-tó mellett, amely már korábbról ismert volt gyógyfür-dõként. A tervpályázatot 1904-ben írták ki, a kész munkákbenyújtásának határideje 1906. február 1. volt. Az elsõ díjaspályamunkát a Vágó-fivérek készítették, Vágó László és VágóJózsef, a második díjat Komor és Jakab munkája nyerte el,mivel azonban Szabadka vezetõi nem tudtak egyetértésrejutni Palicsfürdõ kiépítése kérdésében, a pályázati megoldá-sokat végül nem fogadták el. Így Komor és Jakab 1908 de-cemberében új tervet készített a nõi fürdõre. 1909-ben kidol-gozták a nagyterasz tervét. A zenepavilon terve 1910-benkészült el, a víztornyot pedig befejezték. A döntés alkalmávalvalószínûleg itt is a polgármester barátsága nyomott legtöb-bet a latban. A városházát és a palicsi fürdôegyüttest 1912.szeptember 15-én avatta fel ünnepélyesen Bíró Károly.

Túri Gábor fordítása

MIKLÓSI-SIKES CSABA

RAMASSETTER VINCE (1806-1878)SZEREPE SÜMEG 19-IK SZÁZADVÉGI FEJLÕDÉSÉBEN

Az alig hétezer lakost számláló dunántúli település építé-szettörténeti jelentõségét elsõsorban a különbözõ mûvé-szettörténeti stílusok máig kitapintható „rétegei” adják meg.Kisváros lévén, történeti belvárosát jobbára elkerülte a mo-dernizálás jegyében országszerte meghirdetett bulldózerpo-litika, ami azt jelenti, hogy az „újítani” vágyók alig produ-káltak helyrehozhatatlan beépítéseket. Ellentmondásokkaltûzdelt története – fõleg ami a kiegyezés és az elsõ világhá-ború közötti idõszakot jelenti – egy olyan fejlôdés és ha-nyatlás folyamatát mutatja, amely a Ramassetter család fellé-pésével igencsak ígéretesnek indult, csakhogy ez a lendületrövid ideig tartott. A század utolsó évtizedeiben az ellenzékipolitizálás, s jobbára az ebbõl adódó gazdasági körülmé-nyek alakulása, ami egy elhibázott várospolitikával társulvavégül a település fejlôdésének látványos megtorpanásáhozvezetett. Talán Sümeg az egyetlen olyan település, amelynem tudott élni a történeti Magyarország millenáris éveinekelõnyeivel, s a századfordulót követôen városi rangjátelvesztve (1907), nagyközséggé minõsítették vissza. (Csak1984-ben lett újra város.) Ennek a folyamatnak a hátterétés okait próbálom az alábbiakban röviden bemutatni.

Sümeg igen jelentõs építészeti örökséggel bír. A belvá-ros egész területe törvény áltat védett, a hivatalos jegyzék-ben szereplõ mûemléképületeinek száma eléri a 60-at. Atelepülés felett magasodó püspökvár a gótika és a reneszánszépítészet hagyományait õrzi. A török végnapjai egyben a bécsi

Komor Marcell és Jakab Dezsô: Szabadka, Városháza

32

udvar által felkarolt barokk mûvészet térhódításának idejét isjelentette, s a Veszprém eleste óta (1553) itt székelõ vesz-prémi püspökök élni is tudtak az adott lehetõséggel: Sümeg a18 század elején neves búcsújáró hellyé, majd a század végérehamisítatlan barokk hangulatot árasztó rezidenciális központtáfejlesztették ki. A város történelminek nevezett belvárosát a17-ik században emelt falak tovább tagolták; ezeken belül aferencesek temploma és zárdája, a mindenkori püspök palotája,valamint udvartartásának (kis)nemesinek mondott kúriáinépesítették be, míg a városfalakon kívül – az osztrák festészetnagy alakjának, F. A. Maulbertsch (1724-1796) remekeinek helytadó Plébániatemplom környékén – Sümeg iparostársadalmáhoztartozó lakossága, az egyre inkább magára találó polgárságépületei sorakoztak. Ez az a hely, ahol 1806. február 7-énnapvilágot látott az utókor által joggal Sümeg Széchenyijéneknevezett Ramassetter Vince, a kilencgyermekes családelsõszülött fia. Szülei, Ramassetter Leopold és Krausz Erzsébet,alig két évvel korábban érkeztek a Rajna vidékérõl, s nyitottakkékfestõ mûhelyt Sümegen. Az ifjú figyelme azonban inkább akereskedelem irányába terelõdött, hiszen õ az, aki az egyrevagyonosabb, s a város társadalmi életében is egyre komolyabbtekintélyt szerzõ apja helyett a mûhely portékáinak értékesí-tését végzi, miközben fokozatosan átveszi annak vezetésétis. Apja 1846-ban, mint városvezetõ hunyt el, s alig telt el kétév, amikor az 1848-as események közepette helyét már fiafoglalta el. Az ifjú Ramassetter a polgáriasodó társadalomtipikus képviselõje. Kiváló gazdasági érzékkel, az eredeficsaládi vállalkozást fokozatosan a jövedelmezõbb borkeres-kedéssel váltotta fel, amelynek meg is lett az eredménye,hiszen a kiegyezés éveiben már a vidék igencsak tehetõspolgárai között tartották számon. 1836-ban nõsült a nála 15évvel fiatalabb Kompapik Zsófiával. A gazdasági életbensikert-sikerre halmozó Ramassetter házaspár – a kor szokásai-hoz híven – aktív szerepelt vállalt a város társadalmi életében.Még felsorolni is nehéz azoknak társadalmi szervezeteknekneveit, amelyekben aktív szerepet vállaltak, nem szólva azáltaluk létrehozott alapítványok sokaságáról, amelyekkelfõleg Sümeg oktatási és egészségügyi fejlõdését alapoztákmeg. Igazi mecénás alkatok voltak. Százezreket adott Sümegvárosának, szülõföldjének – összegzi Eötvös Károly a nagyadakozó életmûvét. Gyerekeinek korán bekövetkezett halálais hozzájárulhatott ahhoz, hogy végrendeletükben vagyonuklegjelentõsebb részét a város életét elõmozdító alapítványok-ra hagyták. Az elsõvel 1846-ban találkozunk, amelyben aziparostanulók vasárnapi iskolájának felállítására 400 Ft-osalapot hozott létre. 1855-ben élére állt azoknak, akik elértékegy reáltanoda alapítását Sümegen, s ennek érdekében20.000 Ft-os iskola alapítvány-ról is gondoskodott. Az isko-laügy érdekében tanúsított áldozatkézségéért 1859-benelismerõ oklevéllel honorálta az oktatásügyi miniszter. 1864-ben keletkezett a mesteremberek megsegélyezésére tett ala-pítványa. 1866-ban házat és telket biztosít a leányiskola szer-vezéséhez, egy év múlva az ún. kiegyezési alapítvány követ-kezik a szegények megsegítésére. 1868-ban tankönyvsegélyretesz 1.000 Ft-os alapítványt, 1872-ben a huzamosan egy hely-ben dolgozó cselédek jutalmazására ad 500. Ft-ot. Még abbanaz évben feleségével megalapították a város és a vármegyeelsõ óvodáját. A tanintézet számára házat és telket adomá-nyoztak, fenntartására 10.000 Ft-ot biztosítottak. Utolsó

alapítványa 1875-bõl való, amelyet az ipari tanulók rajz-oktatásával foglalkozó tanárok jutalmazására tett, míg azév december 2-án, 35 pontban összefoglalt végrendelete,amelynek 12 pontja a városnak még életében felajánlott ed-digi adományai összegzése mellett, újabbakat is megneve-zett. Közülük a már régebben tervbe vett kórház javára bizto-sított telket, a szomszédos Mihályfára vezetõ út mentén 132holdas birtokot, valamint 10.000 Ft-ot adományát, illetve egyszintén létesítés elõtt álló felsõbb leányiskola javára sajátemeletes házát és az ezt kiegészítõ 25.000 Ft-os letétét említ-jük. Építkezései megkönnyítésére téglakemencét és cserép-gyárat is üzemeltetett, amelyet végrendeletében szinténSümeg városának adományozott. Tevékenységét a legmaga-sabb szinten is elismerték. 1858-ban megkapta az AranyÉrdemkeresztet, 1870-ben a Ferencz József Rend lovagke-resztjét-, négy év múlva nemesi elônevet és címet adományo-zott neki a császár.

Ramassetter Vince az általa létrehozott intézmények ésalapítványok révén megteremtette a város továbbfejlõdésé-nek a lehetõségét. Tudatos városépítõ tevékenysége hozzá-járult ahhoz, hogy a Padányi Bíró Márton (1696-1762) egy-házfõ halálával, az innen végleg Veszprémbe költözõ püs-pökség okozta vesztességeket sikeresen átvészelje Sümeggazdasága és társadalma. Nem vitás, hogy a veszprémi püs-pökség székhelyének elvitele egyben Sümeg a térségbenjátszott eddigi vezetõ szerepét is megkérdõjelezte. Az újhelyzetben jelentõsen visszaestek a beruházások, ami az ipa-rosok számának csökkenéséhez is vezetett. A Ramassettercsalád példáját követve érkeztek a Mojzerek, a Domerek(Damayak), az Eitnerek, Horváthok akik vasutat, kereskedel-mi hálózatot hoztak létre, bankot, múzeumot nyomdát ala-pítottak, munkásságuk új perspektívát adott a városnak, ésa vidéknek.

A kor vezetõ egyénisége elvitathatatlanul RamassetterVince volt, aki mint láttuk, szinte teljes vagyonát szülõváro-sára hagyta. Intézmények sorát hozta létre, azt azonban nemlátta – nem láthatta – elõre, hogy nemes gesztusa a mûködõtöke felaprózódásához, s az általa megteremtett intézményihálózat által történt fokozatos feléléséhez vezetett. Ezt a folya-matot csak felgyorsította az Eitner család itteni szeszgyáránakleégése, a nagyobbik Eitner fiú, Zsigmond által az ország-házban végzett ellenzéki politizálás, a város életében jelen-tõsnek nem mondható „hozama” a Sümeg-Pápa között ter-vezett, de máig meg nem valósított vasút körüli huzavona.

A kedvezõtlenül alakuló gazdaság általános velejárójaaz építkezési kedv (és hajlam) csökkenése, s ez Sümeg ese-tében oda vezetett, hogy a 19. századvég historizmusa, illetveaz ekkor megjelenõ szecesszió sajátos jegyei csak elvétvejelennek meg az épületeken. Így történhetett meg, hogy asümegi (bel)városképben ma is a 18. században kialakultbarokk stíus õrzi a vezetõ szerepet.

33

PÉTER I. ZOLTÁN

A KÉT RIMANÓCZY

A századfarduló építészetét Nagyváradon is, akárcsak etérség más városaiban, a bõség és a sokszínûség jellemzí.A 19. század második harmadától a romantikát fokozatosankiszorította az eklektikus építészet. E stílus követõi válogat-tak a régmúlt stílusaiban, visszatértek azokhoz, néha stílus-tisztán – amelyek között a neoreneszánsz dominál –, más-kor egyazon épületben több stílust alkalmazva. Nagyvára-don is sokat építettek az eklektika, vagy ahogy még nevez-ték a historizmus jegyében, kialakítva a város sajátos arcu-latát, de a hangsúlyokat, az egyéni jelleget mégis a 20. szá-zad elején megjelent szecessziós épületek adják. Ez utóbbistílus megjelenése nem jelentette az eklektika megszûnését,a kettõ párhuzamosan fejlõdött, sõt az eklektikus építészettúl is élte az alig másfél évtizedig honos szecessziót. Igaz,ez már a húszas évek neo-stílusaiba torkollt. Ekkor jelentmeg Váradon a neobizánci stllus egyik válfaja, az úgyneve-zett neobrancoveanu stílus, elsõsorban az ortodox, illetvea görög katolikus templomoknál és a velük kapcsolatosépületeknél.

A századforduló épületei aránylag rövid idõszak alattszülettek, kialakítva Nagyvárad központjának azt a színesarculatát, amelyet joggal szemlélnek elismeréssel az idelá-togatók. A tervezôk között sok országos hírû építész nevé-vel találkozhatunk: Alpár Ignác, Bálint Zoltán és JámborLajos, Fellner és Helmer, Kiss István, Komor Marcell és JakabDezsõ, Löbl Ferenc, Mende Valér, Nagy Virgil, Örömy Gyu-la, Petz Samu, Sándy Gyula, Spiegel Frigyes, Vágó Lászlóés József, stb. A váradi építészek között mindenképpenemlítést érdemel Bach Nándor, Guttman József, Incze Lajosés Lipót, Knapp Ferenc, Kõszeghy József városi fõmémök,Rendes Vilmos és Sztarill Ferenc, akik munkáikkal hozzájá-rultak a város századfordulói képének kialakításához.

A két legjelentõsebb nagyváradi építész az idõsebb ésifjabb Rimanóczy Kálmán; apa és fia, akiknek idén március-ban volt a 160., illetve 130. születési évfordulójuk. Nagyvá-rad két évtized alatt elért csodás fejlõdése, az alacsony ház-soros kis városból pompázó, hatalmas kultúrvárossá növe-kedése össze van fonva a Rimanóczy névvel. Ötven év elõtt,mikor Kaposvárról ideérkezett a Körös partjára néhai id.Rimanóczy Kálmán, híre-hamva sem volt még szebb,tetszetõsebb középületnek Nagyváradon. Alacsony, ütött-kopott földszintes házsorok éktelenkedtek Olaszi fõ-utcá-ján, melyet Újváros sártengerével rozoga fahíd kötött össze.És Ríimanóczy Kálmán varázslatos tehetsége, mérhetetlenambíciója teremtette meg az elsõ palotákat, amelyek fel-élesztették az építkezési kedvet, a város vezetõ köreinek éspolgyárainak azt a törekvését, hogy Nagyvárad eljussonmai niveaujára – írta a Nagyváradi Napló 1912. július 1?-iszáma ifjabb Rimanóczy halála alkalmából.

Nagyvárad városának tudós levéltárosa, Lakos Lajosszerint a család Zemplénbôl származott, nemességét VI.Károlytól kapta. Id. rimanóczi Rimanóczy Kálmán Kapos-várott született 1840. május 12-én. Édesapja az Esterházyherceg Somogy megyei uradalmának tiszttartója volt. Rima-nóczy Kálmán fiatalon árván maradt 12 testvérével együtt,

ezért korán kenyérkereset után kellett néznie, és kitanultaa kõmûves mesterséget. Késôbb letette az építõmesteri vizs-gát, amely feljogosította az építészi feladatok ellátására (ön-álló tervezésre és kivitelezésre). Jó hírnévnek örvendhetett,mert 1867-ben Nogáll János kanonok meghívta a nagyvára-di Szent Vince Intézet (a mai Orsovai utcai gazdasági iskola)építéséhez. Munkájával elismerést vívott ki Nagyváradonis, ahol le is telepedett, és haláláig csak egy-egy megbízáserejéig hagyta el a várost. Ezekrôl itt most nem lesz szó, deazt mindenképpen meg kell említeni, hogy Magyarorszá-gon õ volt az elsõ hazai építész aki gyárkéményt épített; aszatmámémeti gõzmalom hatvan méteres kéményét.

Jelentõs pályát futott be id. Rimanóczy Kálmán Nagyvá-radon. Elsõ munkája 1868-ból való: a Szent Vince Intézetmég a romantika jegyében született. Abban a stílusban,amely a középkori építészeti emlékekbôl ihletõdött, ese-tünkben a román stíluselemekbôl. Erre a váradi ingatlanrais jellemzõ, hogy a román elemek csak a külsõn jelennekmeg. Belül minden a klasszicizmus hagyományait õrizte,szemben a 20. század eleji neoromán és neogót stílusbantervezôk munkáival, hiszen ôk igyekeztek a belsõt is stílus-tisztán megoldani. Késôbb, 1896-ban már eklektikus stílus-ban tervezte az intézet udvarára a kápolnát. Külsôleg aneoromán stíluselemek dominálnak, de belül már késeireneszánsz formákkal keverednek. A további váradi mun-káinál is hû maradt a historizmushoz. A legjelentõsebb álta-la tervezett váradi épületek idõrendi sorrendben: aKereskedelmi, Ipar és Terményhitelbank Teleki utca 3. számalatti székháza (1886), az egykori Nemzeti Kaszinó az Úriutca sarkán (1888), a papnevelde kibõvítése (1888), a

Ifj. Rimanóczy Kálmán: Nagyvárad, Városháza

Ifj. Rimanóczy Kálmán: Nagyvárad, görög katolikus püspöki palota

34

Deutsch-ház a Zöldfa utca és a Szent László tér sarkán(1888), a Múzeum (1895), a Rimanóczy Szálló és Gõzfürdõ(1892), amelyet 1900-ban kibõvített, a Bazárépület ( 1900)stb. Nehéz volna felsorolni az összes olyan épületet Nagy-váradon, amelyet mások tervei alapján õ kivitelezett, denem hagyható ki a Kossuth utcai neológ zsinagóga ( 1878),Andrényi Károly vasáruháza (1893), a Kereskedelmi Csar-nok ( 1894), a Szacsvay utcai iparosmenhely (1895), a többtársával együtt épített Szigligeti Színház (1900) vagy a Ruli-kowszki úti egykori honvéd laktanya (1902), amely mostKatonai Múzeum. Két legjelentõsebb épülete a Múzeumés saját szállodája. A Múzeum fó’homlokzatát a jón fejezetûdupla oszlopos timpanonnal koronázott középrizalit uralja.A jellegzetes neoklasszicísta építészeti elemek mellett a kétsarokrizalitot, valamint a magasabb központi részt kôbábosattika koronázza, amely már – akárcsak a fôhomlokzat fél-köríves, a mellékhomlokzatok aedikulás ablakai – a kifejletteklektika reneszánsz elemekkel kialakított architektúrájátpéldázzák. Értékes az elõcsarnokból a nagyterembe vezetõfaragott neoreneszánsz kapu is. A Rimanóczy Szállót ésGõzfürdõt két részletben építette. Elõször 1892-ben a Kö-rös-partra nézõ szárny készült el, a Gõzfürdõvel együtt.Nyugodt ablaksoraival a koraeklektikus homlokzattípusnaka késõ klasszícizmus homlokzati rendszeréból továbbfejlõ-dõ irányzatához tartozik. Az 1900-ra elkészült Bémer tériszárny már teljesen elszakadt a klasszicizmustól, a kifejletteklektika reneszánsz elemekból kialakított architektúrájáttükrözi. A szakrális építészet terén a már említett Szent Vincekápolna és a neológ zsinagóga mellett Rimanóczy építettesaját terve alapján 1884-ben a Körös-parti református temp-lom tornyát.

Az 1870. május elsején született ifjabb Rimanóczy Kál-mán édesapja nyomdokain haladt. Elemi és középiskoláitszülõvárosában, Nagyváradon végezte. Berlin-Charlotten-burgban nyert oklevelet a jóhírû technikai fõiskolán, 1891-ben. Hazatérve elôbb Budapesten dolgozott Ziegler egye-temi tanár irodájában, majd Váradon lett édesapja irodá-jának munkatársa. A Nagyvárad 1894. október 3-i számaazt közölte: Ifj. Rimanóczy Kálmánnak a miniszter megen-gedte, hogy az építészeti vizsga letevése nélkül, számáraaz építészeti igazolványt kiadhassák. Rimanóczy ekkor mármûépítészeti diplomával bírt, tehát arról lehetett szó, hogyazt kellett honosítania. Ifj. Rimanóczy Kálmán a szaknyil-vántartásban úgy szerepelt mint mûépítész és építõmester(a fejléces papírján is így írta), nem zárható ki az sem, hogy

Budapesten a felsõ építészeti ipariskolában letette az épí-tõmesteri vizsgát is. Ifj. Rimanóczy Kálmán kevert stílusele-mekkel, de a korszellem meghatározta igen kifinomultízléssel dolgozott. Elsõ jelentõsebb váradi tervezése és kivi-telezése a Pénzügyigazgatósági Palota volt (1900). Az ek-lektikus épület Fõ utcára nézõ homlokzatának hangsúlyátaz enyhén kiugró középrizalit adja. Az emeleti részek síkjaelé épített kompozit fejezetû oszlopok, a széleken pedigpillérek által tartott gerendázatot timpanon koronázza. Asarokrizalitokat kupolák fedik, a földszint rusztikázott, azablakok kiképzése is a neoreneszánsz formavilágából ihle-tõdött. Az ifjú építész legimpozánsabb váradi alkotása az1903-ban átadott városháza, neoreneszánsz stílusú homlok-zatával. Felépültével a tér kulcsépületévé vált, és kettõsfeladatot oldott meg. A tér szempontjából elsõsorbanhatalmas középrizalitja jelentõs. A tér felôli szimmetrikushomlokzathoz azonban folyóparti számy is épült; markánssaroképület, szögben megtört két homlokzati szakasszal,a homlokzatok szögfelezõjében magas, négyzet alaprajzúkubusos várostoronnyal. Ez a homlokzat a szemközti nézõ-pont, a folyón túli tér felé fordult, hegyesszögû kialakításá-val lényegében a két folyóparti beépítés koordinátái közöttiszögeltérést egyenlíti ki. Akárcsak ez, a többi nagy alkotásaközül is nemegy országos pályázaton is gyõztes lett. Továb-bi jelentõs munkái az eklektika jegyében: az elmegyógyin-tézet ( 1904), a tüdõszanatórium a Bunyitay ligetben ( 1906),a Központi Takarékpénztár Bémer téri épülete (1907), azügyvédi kamara székháza ( 1909), a Szaniszló utcai Bölöni-ház (1912). Az 1903-ban épített egykori családi háza (amelyma ortodox püspöki palota) az itáliai gótikából ihletõdött,akárcsak az édesapjának épített Fõ utcai bérház (1905),amelynél a velencei Cá d’Oro palotát vette mintául. mintegyegyszerûsített utánérzetét valósítva meg Nagyváradon. Igeneredetien merített a velencei loggiás homlokzat formavilá-gából. A görög katolikus püspöki palotán (1904) viszont aneoromán stíluselemek dominálnak. Ô építette újjá 1903-1905 között az olaszi plébániatemplomot, saját terve alap-ján. A megõrzött torony mellé két kisebbet emelt, a kereszt-hajós templom túlsúlyban neoreneszánsz stílusjegyekettartalmaz. Õ kezdeményezte 1909-ben a Kertváros kialakí-tását, több mint száz parcellára osztva fel a Biharpüspökiút menti telket.

Két legjelentõsebb, a szecesszió jegyében tervezett bér-palotája a Fõ utca két sarki telkén néz szembe egyással.Elõször a Moskovits-palota készült el, 1905-ben. Ez volt az

Ifj. Rimanóczy Kálmán: Nagyvárad, lakóházakIfj. Rimanóczy Kálmán: Debrecen, Debreceni Elsô Takarékpénztár

35

elsõ vasbeton szerkezetû épület Nagyváradon, ZielinskiSzilárd mûegyetemi tanár terve alapján. A bérház külsõ stí-lusjegyei a müncheni szecesszióval mutatnak rokonságot.Figyelemreméltó a sarokerkély bemélyedésének díszítése:egy nõi fejet ábrázoló dombormû, amelybôl ág-, levél- ésvirágmotívumok szövevénye nõ ki. Az erkély oldalfalainlevõ egy-egy fa koronájával betakarja a bemélyedés bol-tozatát. Jelentõs a kapubejárat kovácsoltvas díszítése is,ehhez hasonló figyelhetõ meg az erkélyek mellvédjén is.

A szemben levõ Apolló Palotát már a tervezõ halálaután építette fel munkatársa, Krausze Tivadar mérnök. Amagasföldszintû, háromemeletes épület stílusában a berliniJugendstillel rokon. A Jugendstil korántsem egységes stílus,az új elemek mellett meghatározó a historizmus, a koraiexpresszionizmus és a különféle Heimatstil motívumokszerepe. A mozgalmas nyeregtetõ, a sarok kupolával valólefedése, az oromzatok megjelenése a közép- és oldalrizali-tok feletti lezárásként, az emeleteken függôlegesen átmenõzárterkélyek összefogott, markáns kiemelése, stilizált csúcs-ívek alkalmazása: mind ennek az irányzatnak a jellegzetesformajegyei. Mindezek szinte hiánytalanul megtalálhatóka váradi Apolló Palotánál is. A díszítõelemek közül szembe-ötlõ a német empire-t idézõ gazdag heraldikai díszítés, felüla leveles füzérrel díszített óriási címerpajzsok, amelyek alatta füzérekkel övezett vakkerethez kapcsolt gyûrûkbôl egyemeletnyi magasságú szalagpár hull alá.

Ifj. Rimanóczy Kálmán nagyváradi munkái mellett ötvidéki kastélyt (Feketebátor, Gyanté, Pusztaszilas, Nagyszé-nás, Dobaj), szállodákat, kórházakat, templomokat is terve-zett. A Debreceni Elsõ Takarékpénztár palotáját (1910), amáramarosszigeti elmegyógyintézetet, a horvát tengerpar-ton levõ egykori circkvenicai Miramare Szállodát is õ ter-vezte. A modern városalapító munkáját, amelyet valahanagynevû atyja megkezdett, õ folytatta dicsõségesen.Tanulmányainak, külföldi tapasztalatainak és mûszakizsenialitásának egész kincsestárát pazarolta el, és Nagyvá-rad valóban szép, hatalmas, a vidéki városok sorában élenálló metropolis lett…

Ifj. Rimanóczy Kálmán fiatalon, alkotó élete csúcsán,42 évesen halt meg. Derékbe tört egy nagyívû életpálya.Ha viszont az 1913-ban kirobbant gazdasági válságra, majdaz elsõ világháborúra és az ezt követõ új helyzetre gondo-lunk, nem valószínû, hogy sok megrendelés várt volna Ri-manóczyra Nagyváradon.

Ifj. Rimanóczy Kálmán: Nagyvárad, Ügyvédi Kamara

100 ÉV FORMATAN címmel, a Magyar Iparmûvészeti Fôis-kola kiadásában, Scherer József szerkesztésében és beveze-tôjével tavaly jelent meg egy gazdagon illusztrált kötet,amely ismerteti a tárgy legjelentôsebb oktatóit (VárdaiSzilárd, Bencsúr Béla, Gróh István, Simay Imre, MuhitsSándor, Kacziány Aladár, Fáy Aladár, Kaesz Gyula, BorsosMiklós, Dózsa-Farkas András, Megyeri Barna, Józsa Bálint,Rubik Ernô, Mengyán András, Ferencz István, SchererJózsef, Paizs László) és a mai oktatási módszereket.

MEGJELENT MAKOVECZ IMRE: ÍRÁSOK 1974-2000címû kötete az epl editio plurilingua kiadásában. A könyva két és fél évtized legjelentõsebb, önálló szamkai, társadal-mi témájú írásait gyûjtötte egybe a szerzõ rajzainak kíséreté-ben. A könyv ezer, számozott példányban jelent meg, ára2000.- forint. Jövõ évben hasonló formában Makovecz Im-rével készített interjúkból jelenik meg a kiadónál egy újabbválogatás.

MARKÓ KRISZTINA játékkészítô iparmûvész kiállításadecember 17-ig tekinthetô meg a Karinthy Szalonban –Budapest, XI., Karinthy Frigyes út 22.

MARKO POGACNIK szobrászmûvész 2001 június 11 és17 között látogat Magyarországra, hogy az érdeklõdõk szá-mára földgyógyászati kurzust tartson. A részletekrõl késõbbadunk tájékoztatást, az érdeklõdõk részvételi szándékukatGerle Jánosnál (tel 2139837) jelezzék. Feltétel Pogacnik ma-gyarul megjelent két könyvének (A föld gyógyítása, Ele-mentárok) ismerete.

H Í R E K

36

Göremében, Anatóliában, Törökországban a Krisztus utánihetedik században foglalták el a szerzetesek a víz és széláltal kivájt vulkanikus sziklákat. Kötélhágcsók segítségéveljutottak fel a templomaikhoz és kápolnáikhoz. A kõ elégpuha, hogy könnyen vájható legyen. Ha a természet építházat nekünk, nincs rá szükség, hogy egy másikat építsünk.Az új faházak az erdõk pusztulásának 55 %-áért felelõsek.

Minden harmadik ember földbõl épült házban él. Aföldet szalmával keverik, téglákká formálják és a naponszárítják. Hogy vízállóvá tegyék, a hollandok lóhúggyalkeverik, a maszájok tehéntrágyával, az angolok lúggal.

Nigériában a hordozható ház ténylegesen mozgó házatjelent. A faszerkezetû, sással borított kunyhót odaviszik, aholéppen szükség van rá. Az épületek felépítése és karbantartásaa globális széndioxid-kibocsátás 50 %-át okozza. Ez egyne-gyedében oka a melegházhatásnak, ami feltehetõen közvet-len kapcsolatban van azzal, hogy az évszázad nyolclegmelegebb éve az utolsó évtizedben volt.

Tunéziában tízezrek élnek a föld alatt. A lakóterek kör-beveszik a földbe mélyített udvart. A föld alatt és barlangok-ban élés népszerûbb Kínában, ahol negyvenmillió ember élígy a Sárga folyó völgyében. A földbe épített házak fûtésé-nek 95 %-át lehetne napenergia-felhasználással biztosítani.

Az ökoház-építés elsõ számú szabálya: azt használd,ami kéznél van. Ha mindazt a hulladékot, amit az amerikaiökoházak hasznosítanak, összegyûjtenék a maga rendje-módja szerint, és az végül a Staten Island melletti földfeltöl-tést gyarapítaná, akkor 2005-ben az válna a keleti partvidéklegmagasabb földrajzi pontjává.

Kurd menekültek szalmából építenek házat maguknak,mialatt az amerikai farmerek annyi használatlan szalmátpusztítanak el évente, amennyibõl négymillió kétszáz négy-zetméteres hajlékot lehetne építeni. Szemben a fával, a szal-ma évente újratermelõdik. Az elégetett szalma viszont sokszéndioxidot juttat a légkörbe. Jól becsomagolva és földdelkevert szalmával takarva a szalmaházak tûzállók.

New York City 7,5 millió lakosából kb. 90 000 a hajlék-talan. (Ez az arány Budapesten rosszabb! – szerk.) Ugyan-akkor 200 000 lakás áll üresen. Az önkényes lakásfoglalóka nagyvárosok használható építõanyagait újrahasznosítják.

Amikor Alfred Heineken a Holland Antillákra látogatott,megfigyelt embereket, akik sörösüvegekbôl építették fölhulladékházaikat. Kitalálta hát a Heineken „world bottle-t”, amely kétoldalt nem kerek, hanem szögletes, hogy jobbanlehessen téglának használni. COLORS 1993 Nr. 6.

A COLORS magazin a médiatörténelem legújabb fejezetétnyitotta meg 1991-ben. A Benetton cég által finanszírozottvállalkozás szellemi atyja a szélsõséges reklámai miatt híres/hírhedt fotográfus Olivero Toscani volt, aki a New Yorkbanélõ Kálmán Tibort kérte fel a lap elsõ fõszerkesztõjének. Amagyar származású designguru célkitûzése egy olyan lapelindítása volt, amely úgy képes globális problémákkal fog-lalkozni, hogy a világ különbözõ tájain élõ fiatalok érdek-lõdését egyaránt felkeltse. A szövegközpontú újságírás ha-gyományától teljesen elszakadva jött létre a COLORS: azalkotók hittek abban, hogy a képek ereje elegendõ ahhoz,hogy érdekessé és tartalmassá tegyen egy nemzetközi orgá-numot. A COLORS magazin sikerét alapvetõen a radikálistémaválasztásnak és a tabukat, elõítéleteket mellõzõ szer-kesztési szemléletnek köszönheti.

A legnagyobb visszhangot kiváltó lapszámok a rassziz-mus, az AIDS, a háború vagy a dohányzás jelenségeit vizs-gálták. A lapot több esetben érte vád: bírálták a Benettonmárkanév és a szociális érzékenységû lap összekapcsolását,támadások érték egy-egy alkotás erkölcsi vagy etikai tar-talmát. A szabad szájú magazin szellemisége ellen a sajtóbantiltakozott az angol királyi család és a Vatikán, nemzetközikonszernek és világlobbyk. Egy dolgot azonban senki semvitatott: a gyakran megrázó erejû fotókat kísérõ rövid kom-mentárok, statisztikai adatok, személyes tapasztalatok hite-lességét és pontosságát egyelõre senki sem tudta megkér-dõjelezni. Sõt! A dohányzásról kiadott (COLORS 21) számújranyomását azok az amerikai ügyvédek igényelték, akik adohányipar ellen indítottak pert. Az ökológiáról szóló számot(COLORS 6) a környezet- és állatvédõk támogatták, a hábo-rúról szóló lap Jugoszláviára vonatkozó részeit közzétetteaz egyik boszniai napilap. A nagy botrányszámok mellett aglobális kultúrával foglalkozó tematikus számok népszerû-sége is hatalmas: a vallásról, az elhízásról, a vásárlásról, azutcáról vagy az utazásról szóló példányokban a helyi kultú-rák sajátosságairól, a világ kulturális színességérõl és a globá-lis manipuláció veszélyeirõl alkothat véleményt az olvasó.

A lap alkotói gárdája az évek során sokat változott. Alap szellemiségét és vizuális megjelenését meghatározó Kál-mán Tibor 1995-ben csalódottan hagyta el az újságot. A Met-ropolisnak adott egyik utolsó interjújában élete egyik nagycsalódásának nevezte a COLORS magazint, pedig a lap nem-zetközi hírneve tulajdonképpen az õ elképzeléseinekköszönhetõ. Az 1999-ben elhunyt designer távozása után alap felhagyott a tipográfiai kísérletezéssel, a szerkesztõkazonban megõrizték Kálmán intellektuális szemléletét, finomhumorát és meghökkentõ gondolatú szerkesztésmódját.

A COLORS ma több mint 80 országban kapható, õszóta nálunk is megjelenik. Elsõ magyar-angol nyelvû számá-nak témája a szemét. Az ökológiai veszélyektõl a szemételhordásából és guberálásból élôk sorsáig, Amerikától Indi-áig kalandozhat benne a gondolkodó ember. A COLORSnem közéleti, politikai, kulturális, szórakoztató lap, hanema világ jelenségeire nyitott ember szellemi tápláléka.

Somogyi KrisztinaMAGYARORSZÁGON A COLORS

37

Kedves Fôépítész Barátom!Õsidõk óta ismerjük egymást. Régebben gyakorta találkoz-tunk. Kollégaként és néhányszor hivatalosan is. Ellenfél-ként soha. Levelet Neked azonban csak pecséteset írtam.Azt sem sokat. Nem szeretek levelet írni. Nem az én mûfa-jom. Hogy most mégis azt teszem annak nyomós oka van.Nem csak Téged szeretnélek megszólítani, hanem a szakmanyilvánosságát is.

Az építészetet sokan mûvészetnek tartják. Az is. Másokmesterség voltát hangsúlyozzák. Helyesen teszik õk is.Amerikai barátom szerint viszont az építész ügyködéséneklényege ma a kommunikáció. Aki nem tudja elgondolásaitmeggyõzõen kifejteni, annak lõttek. Bizony ebben is soklehet az igazság. Végül – gondolom Te is tapasztalod – ná-lunk ma nagyon sokan egyszerûen pénzkeresési lehetõség-nek tekintik. Erre vall a Magyar Építészkamara dandárnyitaglétszáma is. A tekintélyes tagdíj fejében kap ugyanis atülekedõ pöcsétes írást. Olyat, ami feljogosítja arra, hogyházakat tervezhessen. És ezért (szerény) tervezési díjat kér-hessen. Követ, de még kavicsot sem vethet rájuk senki.Feltéve, hogy tudják hol a tisztesség át nem járható határa.(Nem mindig tudják.) A sorompó ugyanis nem a paragrafus,hanem az etika.

Az elhivatott építész örömet lel munkájában. Még haközben vért és verítéket izzad is. Õ is örül persze, ha pénzüti a markát. Ám tudja, hogy amit ad valójában megfizethe-tetlen. Az élete az. A nem elkötelezett összecsapja a munkátés már fut is a zsozsóval. Az elhivatott életre-halálra játszik.Az el nem kötelezett hülyéskedik. Üzletszerûen mímeli akéjelgést. Az elhivatott jutalma a megismételhetetlen Mû.

Az építésznek sajátos a világlátása és gondolkodásmód-ja. Szenvedélyesen hisz a Világ jobbításának lehetõségben,bár tudja, hogy õ csak tünetileg kezelheti. Mégis kicsit em-beribbé teheti. E meggyõzõdés híján soha nem húznaegyetlen nyomorult vonalat sem. Elmenne ingatlanügynök-nek, befektetési hopmesternek. Ezek is hasznos szakmákés százszorta több pénzt hozhatnak a belevaló konyhájára.

A honi közönség szakmánkról keveset tud. Azt is rosszul.Azt hiszi például, hogy az építészbõl úgy lesz fõépítész,mint a borfiúból fõpincér. Pedig fõépítésznek senki építészsem születik. Azzá csak lehet. Ehhez ugyanis kevés a tudás,elégtelen a tapasztalat. Még az ismertség sem elég. Fõépí-tész csak abból lehet, aki kész tartósan áldozatot hozni,bút, bajt és keserûséget vállalni a köz érdekében. Ebbõl astallumból mifelénk nagy pénzeket fölmarni nem lehet ésdicsõséget szerezni is csak elvétve. Ellenséget, haragostannál többet. Így volt ez a pártállami idõkben, és – cáfoljmeg – úgy látom, ma sincsen másként. Pontosabban más-nak látszik valami nagyon is hasonló. Akkor pillanatok alattki lehetett bukfencezni a sine qua non fõelvtársi kegyekbõl.S közben még mind a köznép, mind a szakma is szidta akörmét. Politikusokkal egy csolnakban evezni ma hál’ Isten-nek veszélytelenebb, de ma sem sokkal könnyebb. (Eztsaját bõrömön is volt alkalmam kipróbálni.) Ám még ennél

is macerásabb lehet bizonyos pénzemberekkel. A legnehe-zebb talán mégis a választó polgárokkal. Akik tele szájjalszidják a csóró egészségügyet, (nem alaptalanul). A leghan-gosabban persze aztán, ha gátlástalan vedelésük és láncba-gózásuk következményeként kórházban kötnek ki, hogyaz egészségesen élõk pénzén próbálják meg õket életbentartani. Akiknek legtöbbje melldöngetõ lokálpatrióta, amígcsak szavakat kell dobálni a garatba. Ám durcások, ha va-lamit tenniük is kellene. Vagy a közjó oltárán saját személyeselõnyükbõl kellene csipetnyit feláldozni. Például mert aszabályozási terv kiköt vagy megtilt valamit. Ilyenkor azon-nal kardot rántanak a magántulajdon szentségének védel-mére. Amibõl kitetszik: õk már nagyon is kritikus választók,de még csak szavakban polgárok. Akinek ködös feelingjükmár van, de a valódi kultúra friss szele még nem fújta ki aködöt a fejükbõl. Vakok a szépre, s mert fel nem ismerik,nem is tisztelik az értéket. Azaz lenézik az alkotót is.

Pedig az építészeti alkotás nemcsak anyagi, de tõkésít-hetõ eszmei érték is. Igaz, a tervezõt a költség kevéssé, azérték viszont vérre menõen érdekli. Elõfordulhat az is, hogyépíttetõjét kevéssé, viszont a (hebehurgya), vagy (túl)szabá-lyozást találja alkotói törekvései elé állított torlasznak. Alegjobb szabály is csak az átlagot szavatolhatja. Lángésztfeltételezõ reglamát nincs jogász, aki elfogadna. A kutya-ütõre szabott fenét se ér. Jobban tudod mint én: kell a meg-fontolt szabályozás, de jó házat csak a jó építész tud csinálni.S jó építészetet csakis akkor, ha létezik az egész településrekiterjedõ, közakarattal elfogadott koncepció, amelynekegyik nézete kétségtelenül korlát, a másik azonban mérceés iránytû. Segítség a hasznos és szép rend megõrzésében,vagy éppen világrahozatalában. A fõépítész dolga valójábanaz (ha hagyják), hogy települése köztudatában és birtoká-ban legyen és maradjon ez az aranykulcs.

A város azonban, mint tudod, nem vekker, amit fel kellhúzni és be kell állítani. Élõ szervezet. Ezért is egyre nehez-ebb elõrelátóan szabályozni. Minden mindennel összefügg,a körülmények áprilisi felhõként változnak, a tõzsde viharostengerként hullámzik, politikusok jönnek-mennek. A városazonban marad, és betonba öntve õriz bölcs és ostoba dön-tést egyaránt. Függetlenül attól, ki hozta és miért?

Az építész kárpótlása a felépült ház, a tudat, hogy mûvejól és idõtállóan mûködik. A fõépítésznek – Te aztán tudod– ilyen örömben ritkán lehet része. Holott az õ felelõsségesokkalta nagyobb. Úgy van, mint a gondos kertész, akilelkiösmeretesen teszi a dolgát, ültet, öntöz, metsz, perme-tez. S reménykedik, hogy szorgalmát a kert dús termésseljutalmazza. Fagy, jégverés ellen tenni mit sem tud. Ami azõ esetében éppúgy lehet természeti katasztrófa, mint em-beri ostobaság, gátlástalanság. Távolról úgy látom: ehhezképest a fõépítész tényleges hatáskörét szánalmasan szûkreszabta a Törvény, eszközt meg alig adott hozzá. És mégiscsinálni kell. Mégis csinálod. Úgy látom, vallod Te is, minte honban a felelõsen élõk mindig: mégis, mégis fáradoznikell. Örülsz, ha egy-egy csatát megnyersz és nem adod fel,ha érveidet félresöpri a pénz, a hatalom. Vagy a rövidlátás.És most nyilvánosan a szemedbe mondom: becsüllek éstisztellek ezért. És szorítok Neked. S mindenkinek, aki ezta küldetést becsülettel vállalja. Nem magam miatt. Hanemmai és jövõbeli mindannyiunkért. – Ölel barátod

Borvendég BélaA VÁROS NEM VEKKER…

38

Régen az építészettel azonos stílusú és színvonalú berendezés, ésbenne a világítótestek is egy reprezentatív belsô tér szerves részétalkották. A fény téralakító hatása, az azzal való tudatos játék ma isfontos volna. Korunk technikai lehetôségei a rejtett világítás alkal-mazását segítik; ilyenek a homlokzatvilágítási rendszerek, vagy arejtett belsô reflektorok a nagyméretû templom- vagy kastélyterek-ben. A mai, megemelkedett fényigényt azonban nem elégíthetjükki ezekkel; szükségesek az egyedi, térbôl kinövô világítótestek is.Belsôépítészként azt az elvet maradéktalanul csak a XIX. kerületiPolgármesteri Hivatal közösségi tereiben (fent), és a Gerbeaud-ház elsô emeleti éttermében (lent), valamint lépcsôházaiban tudtamérvényesíteni. Az elôbbi, egyenként 1 méter hosszú öntött alumíni-um levelei derítik a mennyezetet is, s a kivágott levélerek résein átközvetlenül világítják meg a teret. A lépcsôházban a régi architek-túrából szervesen nô ki a két kandeláber. A Gerbeaud-ház éttermé-ben játékosan használtam a réz leveleket, íveket, üvegcseppeket,savmaratott, csiszolt búrákat. Ezeket saját cégünk készítette el.

Virághalmy Ágnes belsôépítész

39

A nyugalmában megzavart lélek nem tud megnyugodni,egyre háborog, újra és újra zavaró lökések érik, bezárulniakar: de határoltságába betörnek idegen, fenyegetõ eszmékés harcolni kell. Fû közé bújna, hosszú, nyers szálak takarják,ha elfekszik a mezõn a napsugárban, nagy, terebélyes, érdeslapulevelek alá, a békák és bogarak társaként, ahol csak amozdulatlanság uralkodik és a rezzenet. A gaz, a kóró és aszáradt fû a nyugtató, de elszórva néhány pipacs is van, gyer-mekláncfû és búzavirág, ami már zavaró, mert színt és illatotjelent, rajzó bogárfelhõt a remegõ melegben, forrongást,meleg életet és változást. Egyre erõsebben szeretne a földretapadni, be egészen a föld alá, az ürgelyukba, de a sötétségvisszataszít, a nedves élet, a síkosság, a rejtelem, ez a nyálasvilág. Az egybeolvadás lenne a legjobb a napban kiszáradtfekete röggel, az ekével felhasítottal, a megtiporttal és a meg-szenvedettel. Ha feláll, védtelennek érzi magát, mert hegye-ket lát körben, és nem tudja, mi van mögöttük. És mert min-dig is a hegyeken túlról jött a veszély, itt érte védtelenül,mert nem gondolt rá, nem is gyanította, vagy ha sejtett isvalamit, mindig valami fontosabbra kellett gondolnia, ép-pen egy békát nézett, vagy szántott, vagy a termést mére-gette, vagy talán csak mezítláb járt a tarlón. Most már tudja:a hó valamilyen jel lehet, ami figyelmeztet, hogy most résenkell lenni, mert a hóolvadással szoktak jönni, vagy talán azelsõ hóval… nem, ez nem igaz, talán a köd, vagy a szél, azesõ, vagy talán a levegõ porszemei, de mindig minden, amijön, ami mozog, csak veszélyt hozott. Mint most is ez a nyug-talan, izgága zene, felkavarja a nyugalmat, mint az elfekvõ,kristálytiszta tó, barbáran felvert gyûrûi ebben a ragyogásban,de már kezdi is kiismerni, hogy a zene titkos vágyainak nincsis célja, az izgágaság a fontos, a titkos, be nem vallott cél.Mennyire más az, amit õ tud elõhozni a faragott furulyán,itt, de csak itt be is vallhatja, hogy jobb is talán, mint a másik,vagy legalábbis ide jobban való, mert szétúsznak ezek a han-gok a mezõ felett, megülepednek a fûszálak csúcsain, a tar-lón, lassan és tisztán, és beszívódnak a földbe, megtermé-kenyítik, átnemesítik, beépülnek a magba, a kenyérbe ésvissza a szívbe megint. Ezért csak zavar ez a zene. Egy idegenakarat vágyait hozza, a föld fölé települ nyugtalanságával,parancsolóan, homályos céljaival, mint egy démon, melyrászívja magát a szívre, és vértelenné teszi a biztonságot,sápadttá tesz, feléleszti a lappangó rettegést. Ûzni akar,kimozdítani valami titkos felé, homályosság felé, cél nélküliváltozás felé és menekülésre késztet, mert van benne valami,nagyon-nagyon mélyen, ami felel erre a hívásra. Tudnia kell,mi az. Mert végére kell járni minden mozgásnak, mozdulat-nak, egészen a végsõ gyökeréig, az árnyképek mögé, a dé-mont teremtõ szellemhez, az istenhez, az elmúlás vágyáig,a halál félelméig.

Murányi Imre 1956 hõse volt. Fõszerkesztõje a Forradal-mi Ifjúság-nak. Elmenekült, Svédországban élte le az életet.Meghalt sajnos, nem olyan rég! Kerületi fõépítész volt Stock-

holmban. Csöndes, kontemplatív ember, ai más életet, másokéletét élte a sajátja helyett. 1956 sok magyar Gólya-kalifáttermett, kiknek nem lett hazai, éber megfelelõje.

A fenti írás az 56 utáni, számûzetésben élõ ember finomszövetét mutatja. Nyugodjék békében, a stockholmi teme-tõben.

Makovecz Imre

Makovecz ImreLevél Magyarországról Szentirmay Pálnak

Ha levelet kell írni Magyarországról valahová, az a fordítottjaannak, mint hogy levelet kell írni Rodostóból.

Mikes Kelemen leveleinek inverze mi lehet? Hová lehetírni otthonról? a frontra? emigráns rokonnak? vagy Árva vár-megyébe, vagy Kovásznára, vagy Temerinbe, vagy Lendvára,Felsõõrbe? vagy még távolabb, vagy csak ide az idegennévált szomszédnak?

Mama, én Magának írok. Tudatom, hogy Apám már nemél, az õsi házat még életében eladta. Belefáradt. Meghaltaka barátai, úgy érezte kiürült körülötte a falu. A velekorú,régi fiúkat sorra kivitték a Bükk-hegy alá, a temetõbe.

A ház még megvan. Bözsi és Feri is elmentek már. Avároshegyi szõlõt megvette egy idegen. A szõlõ már elvadult,a vérmogyoró bokor hatalmasra nõtt, a cseresznyefa a házelõtt, a körtefák kiszáradtak.

Baksáról nem tudok semmit. Miska-kútnál, Ginteréknélnem jártam, de ott minden õsi mesgyét régen beszántottakmár. A Bükk-hegyen a Széll hajlékja még megvan, – emlék-szik? – hazafelé jövet Városhegyrõl hallgattuk Széll bácsitárogatószavát, ahogy fújta a hajlék elõl.

Baksa fölött az erdõt, – ahol a szelidgesztenyék is voltak,s jó galambicát szedtünk – levgták. Remetekert felé is a régirengetegnek csak az elkorhadt tönkjei állnak. A lóitató eltünt.A remetekerti kápolna még megvan. Apámat, a fiadat, a halá-la elõtt még elvittem oda. A kis harangot meghúztam, imád-kozott. Magára is gondoltam. Autóval mentünk oda, a Magasírjától. A Maga feje fölött egy nagy fakereszt áll, talán tudja.

Nincs már téesz, ahonnan a 240 forintos nyugdíját kapta,de az emberek nem kapták vissza a földjüket, persze az álla-taikat, a szekereket se. Valami jelentéktelen papírral kárpó-tolták õket, de a papír értéke is semmivé vált.

Most mindenki bezárja a házát, ha elmegy otthonról,mert fél, hogy kirabolják. Emlékszik, Maga keresztbe raktaa söprût, hogy lássák, nem vagyunk otthon. Még a kertkaputis zárják. Azért csak-csak élnek, még ha kevesebben is, minta Maga idejében. Gecsegh Rózsi néni él. Láttam a temetõben,mikor a Maga sírjáról téptem a tarackot. Állt a kereszt alatt éshangosan, hadonászva szavalta, hogy vége a megrontottvilágnak, az Úr büntetõ angyala jön és tûzzel, kénesõvelpusztítja el ezt a bûnös világot. Még megismert engemet.Nekem már nem nagyon bizonygatta. Alighanem a temetõlakóinak, a holtaknak rikoltozott.

Nem járok már Kapornakra. Hiányzanak az erdõk. Abbaaz elhagyott, lekopaszított világba már nem vágyom. MárMaga sincs ott, a ház idegené, vége. De látja, Magát nemfelejtettem el, nem tudom elfelejteni, ahogy Kapornakot se,amit elvitt magával.

Nem tudom, hová. Isten áldja Imre

Murányi Imre

EGY OKTÓBERI ÉLMÉNY

40

A BORÍTÓ KÉPEIHEZ – TRULLIK

Legrégibb és legnagyobb vágyaim egyike teljesült, amikornovember elején eljutottam a dél-olaszországi Pugliába, atartománynak arra a fennsíkjára, amely különös rezervátum-ként megõrizte a trullikat. Ezek a szárazon rakott kõkupo-lák a legõsibb építési technológiák egyikét õrzik és tartjákfenn a mai napig. A Mediterráneumban sok helyen találniilyen kunyhókat, amelyeket a külterületeken, a talajból úgyisfeles mennyiségben kikerülõ kövekbõl hordanak össze, deerrõl az egyetlen területrõl van tudomásom, ahol ilyensûrûségben fordul elõ, ahol máig lakásnak használják, sõtahol, mint Alberobelloban, várost alkot. A ma már a világ-örökség részét képezõ Alberobello urai, az Aquavivák, hogyne kelljen a tartós házakból álló városuk után adót fizetniük,alattvalóikat arra kényszerítették az ezerhatszázas évektõlkezdve, hogy a települést a mezõkön szokásos módszerrel,szárazon összerakott kövekbõl építsék, így azok elhordha-tók, vagyis nem képeznek várost az adófizetési feltételekszerint. Mikor a polgárok a XVIII. század végén kiharcoltákmaguknak a városi rangot, addigra többezer sûrûn összeépí-tett kõkupolából állt össze a várost, ami helyenként mégmindig összefüggõ szövetet alkot és ma is többezer ember-

nek ad otthont. A házak alaprajza különbözõ méretû négyze-tekbõl áll, amelyre egyenként borulnak a kupolák, közöttükíves nyílás van. A magasabb kupolák alá padlásteret építe-nek, a többi helyiségben a belsõ, faragott kövekbõl állókupola látható. A lapos kövekbõl rakott külsõ és a belsõréteg között vastag, kõtörmelékkel kitöltött réteg van. Anagyobb helyiségek alapterülete eléri a 4x4 métert, a nagybelmagasság miatt még nagyobbnak tûnik a tágasság.Alberobelloban az új városi és az egész régióban a vidékicsaládi házak nagyobb része ezzel a hagyományos technoló-giával és formálással épül. A négyzet (vagy kör) alaprajzraemelt parabolakupola egy Lajta Béla által fölelevenített ma-gyar hagyománynak is része, ami azonban már csak állattartóépületek és boglyakemence formájában tárult a népi építé-szetet tanulmányozó fiatal építész szeme elé. A Lajta általszakrális célokra tervezett, egy új nemzeti stílus részénektekintett épületek (Kossuth mauzóleum, árkádos sírboltok,Gries sírbolt stb) megdöbbentõen közel állnak a pugliaiépítményekhez. Vajon tudomása volt-e Lajtának a már a szá-zadfordulón védett építészeti emlékként számontartott trul-likról és járt-e azon a vidéken hosszú itáliai tanulmányútjasorán? Vagy csak a tanulmányaiból ismert õsi példákból indultki, amilyen a kisázsiai Atreusz kincsesháza? Gerle János

ITT VAN AMERIKA?A mai magyar építészet Frank Lloyd Wright aspektusából

Az elmúlt tíz év hatalmas változásai még alig tudatosulnakbennünk. Szinte követhetetlen a tempó, ahogy néhány évalatt radikálisan megváltoztak a hazai fogyasztói és életmód-beli szokások, annak ellenére is, hogy a hetvenes-nyolcvanasévek szocializmusa elõkészítette a talajt a röviden fogyasztás-centrikusnak nevezhetõ életideál számára. Megállapíthatjuk,hogy ez a folyamat a harmincas évek motorizálódott Ameri-kájában indult meg, s a hatvanas-hetvenes években érte elNyugat-Európát. Úgy tûnik, nálunk a legtöbb hiba és ered-mény egyaránt megismétlõdik. Igaz, Nyugat-Európa semAmerika kárán látta be a túlzott központosítás, a hatalmasbevásárló- és szórakoztató központok hátrányait, és csak ajelentõs környezeti terhelések létrejötte válthatott ki nálukis aktív gondolati ellenállást ezekkel a folyamatokkal szem-ben (pl. a korai zöld mozgalmak formájában.) Úgy véljük,ma Magyarországon ideje feltenni olyan kérdéseket, amelyekharmincas évek Amerikájában voltak elõször aktuálisak:

Szükség van-e további centralizációra • amikor a kom-munikáció és a közlekedés már alkalmas az élet mindenfeladatának decentralizált ellátására • amikor az újabb ésújabb „tehermentesítõ” útrendszerek idõvel maguk is fo-kozzák az urbanisztikai gutaütést • amikor a környezeti cent-ralizálás (pl. az óriás bevásárló- és szórakoztató központok,logisztikai alapon központosított ipari termelés formájában)magában hordozza a gazdasági- és szellemi élet centralizáló-dását • amikor az élet alapsejtjei, a tájjal és környezettel élet-szerûen együtt létezõ formák (kis települések, kisebb gaz-daságok) elsorvadnak?

El kell-e fogadni az építész, mint önálló szellemi tényezõmegszûnését • amikor arctalan bizottságok, átlagos rutin-megoldások, stiláris elvárások lehetetlenítik el az alkotó

tehetségeket • amikor az építést a gátlástalan befektetõkönkeresztül a pénz és a korrupció uralja • amikor az építészegyfajta speciális mellékszereplõvé süllyedve hovatovábbkiszorul az építés lényegi döntéskörébõl, miközben az épí-tészkamara reménytelenül próbálja évek óta a tervezésidíjakat méltányos értékre emelni?

Meg kell-e újulnia az Építészetnek • amikor az „örökformai értékek” és a „stílusban tervezés” mögött az utángyár-tott stílbútor üzleti megfontolásai húzódnak • amikor a házegyfajta fogyasztási cikként látszólag a tulajdonos ízlés- éspénzvilágának, presztízselvárásainak szolgálója kell legyen• amikor az építettõk gondolkodását az építészeti divatla-pok, „életmód-magazinok” gondolati panelmegoldásai ural-ják • amikor az építészképzést az akadémizmus modernváltozata terheli?

WRIGHT NYOMÁBAN – EGY TANULMÁNYÚT KÉPEKBENSzekér László és Helyes Gábor rajz- és fotókiállítása

a MÉSZ Kós Károly termében 2001. január 30.– február 9.

Január 30. 5 óra A kiállítás megnyitója és vetítéses útibe-számoló Frank Lloyd Wright épületeinek mai helyzetérõl. –Február 1. 5 óra Centralizáció vagy decentralizáció? Elõ-adás és beszélgetés Wright Broadacre City és Usonian Housekoncepciójáról Németh László Kert-Magyarország elképzelé-sével összefüggésben. Vendég: Dr. Reischl GáborFebruár 6. 5 óra Mennyit ér az építész? Elõadás és beszélge-tés Wright napi építészeti praxisáról, megbízóival és munka-társaival való viszonyáról, összefüggésben az építészekjelenkori magyar kiszolgáltatottságával. Vendég: Noll TamásFebruár 8. 5 óra Stílus vagy nyelv? Elõadás és beszélgetésWright formateremtõ törekvéseirõl, építészeti iskolájáról, amai magyar uralkodó építészeti stílusok és képzésformáktükrében. Vendégek: Ertsey Attila és Masznyik Csaba.

TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM TÉLI SZÁM • ÁRA 450 FT