-
NATONATOtükör2000-2001 TÉL
Öt évvel Dayton után
-
NATOA Fôtitkár hatásköre alatt kiadott jelenfolyóirat célja,
hogy konstruktív módonjáruljon hozzá az atlanti kérdésekrôlszóló
vitákhoz. Ezért a megjelent cikkeknem szükségszerûen tükrözik
vissza a NATO-tagállamok kormányainak hiva-talos véleményét vagy
politikáját.
FÔSZERKESZTÔ: Christopher BennettFÔSZERKESZTÔ-HELYETTES: Vicki
NielsenPRODUKCIÓS MUNKATÁRS: Felicity BreezeNYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS::
NATO Grafikai Stúdió
Felelôs kiadó:Az információs és sajtószolgálat IgazgatójaNATO,
1110 Brusszel, Belgium
Nyomás: Pharma Press, Magyarország© NATO
[email protected]@hq.nato.int
A megjelent cikkek a Fôszerkesztô általi enge-délyezést követôen
reprodukálhatók, feltéve,hogy a NATO tükör megemlítésre kerül és
azaláírt cikkek a szerzô nevének feltüntetéséveljelennek meg.
A NATO tükör idôszakosan jelenik meg angol,cseh (NATO Review),
dán (NATO Nyt), francia(Revue de l’OTAN), görög (Deltio NATO),
hol-land (NAVO Kroniek), lengyel (Przeglad NATO),magyar (NATO
tükör) német (NATO Brief), nor-vég (NATO Nytt), portugál (Notícias
da OTAN),spanyol (Revista de la OTAN), és török (NATODergisi)
nyelven. Izlandi nyelven évente egyszerjelenik meg (NATO Fréttir).
Alkalmi jelleggrelmegjelenik orosz és ukrán nyelven is.
A NATO tükör angolul és franciául az Internetenis megjelenik
http://www.nato.int./ címen.
A folyóirat angol nyelvû változata és más kiadvá-nyok az alábbi
címen igényelhetôk:
NNAATTOO OOffffiiccee ooff IInnffoorrmmaattiioonn aanndd
PPrreessss1110 Brussels, BelgiumFax: (32-2) 707.4579E-MAIL:
[email protected]
A volt Jugoszláv Macedón Tagköztársaság e kiad-ványban történô
minden egyes megemlítése egy(*)-gal kerül ellátásra, mint
lábjegyzet arravonatkozólag, hogy Törökország a
MacedónKöztársaságot alkotmányos nevén ismeri el.
FÓKUSZBAN A NATO4NATO-hírek röviden.
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN6Merre tart Bosznia?Gerald Knaus és Marcus
Cox aboszniai békének a fegyverek elhall-gatása óta eltelt évét
vizsgálják ésegyben értékelik az önfenntartó fo-lyamat
kilátásait.
12Biztonsági megoldásokratörekedveDavid Lightburn Bosznia
katonaitérképét vizsgálja, és elemzi azokat anemzetközi
programokat, amelyek ahosszú távú biztonság megteremté-sét
célozzák.
NATO tükör2 2000-2001 tél
16MédiaháborúkDaniel Deluce a boszniai médiare-formot vizsgálja,
amely igazából ak-kor kezdôdött el amikor a békefenn-tartók a
boszniai szerb televízió tu-lajdonában lévô adókat kobozott el.
ÁTTEKINTÉS VITA22Elérkezett-e az ideje annak,hogy átírjuk
Daytont?TONY BORDEN KONTRA DANIELSERWERSegítene-e vagy ártana
Daytonátírása Boszniában? Hogyan lehetnemegcsinálni?
tartalomNATOtükör
Szarajevó
Srebrenica
Tuzla
Brcko *Banja Luka
s
Mosztár
A BORÍTÓNAmerikai SFOR-katonák Bosznia-Hercegovinába települnek
1995. decemberében,hogy felügyeljék a DaytoniMegállapodás
végrehajtását.
© R
eute
rs
-
BEMUTATJUK28Partnerek a hálón
29Katasztrófatervezés Albániában
REVIEW REVIEW30
Könyvek BoszniárólChristopher Bennett áttekinti az el-múlt
évtizedben Boszniáról kiadottirodalmat.
BIZTONSÁGI KÉRDÉSEK32A biztonság újragondolásaChris Donnelly
rávilágít a bizton-ságra leselkedô új kihívásokra, éssürgeti egy, a
leküzdésükre irányulóküzdelmet megalapozó átfogó stra-tégia
elfogadását.
2000-2001 tél NATO tükör 3
elôs
zó
Amikor elôdöm, Paul-Henri Spaak elindította aNATO tükröt az
1950-es évek elején, azért tette, mert hitta gondolatok erejében, a
döntéshozatal során zajló vitákfontosságában, és a kritikai elemzés
hasznában. Természe-tesen teljes mértékben igaza volt, és a
hidegháború idején aNATO tükör fontos fórummá vált, ahol meg
lehetett vizs-gálni azokat az új megközelítéseket, amelyek a kor
egyér-telmû biztonsági kihívásaival foglalkoztak.
Több mint 40 évvel késôbb az euro-atlanti biztonságikörnyezet
szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. Maa biztonsági
kihívások jóval nagyobb sokaságával nézünkszembe – a
válságkezeléstôl a békefenntartáson és a proli-feráción át a
terrorizmusig. Új lehetôségeink is vannak,hogy építsük a békét és a
biztonságot az euro-atlanti tér-ségben, méghozzá a kreatív és
célirányos partnerség ésegyüttmûködés segítségével. Ennek
eredményeképpen azúj gondolatok, nyílt viták és a minôségi kutatás
iránti igénymanapság nagyobb, mint valaha. Ezért aktualizáltuk
ésalakítottuk át a NATO tükröt. Természetesen a NATOtükör továbbra
is hozzá fog járulni az atlanti kérdésekkonstruktív megvitatásához,
és az érett, demokratikus vitaés a véleménycsere számára fórumként
fog szolgálni. Eznem fog megváltozni. De az aktualizált NATO tükör
sok-kal kihívóbb módon fog a ma és holnap biztonsági kérdé-seire
összpontosítani, jelentôs mértékben hozzájárulva anemzetközi
vitákhoz és döntéshozatalhoz. Külseje sokkalinkább megfelel majd az
olvasók igényeinek. Ön az átala-kított NATO tükör elsô kiadását
tartja kezében. Remé-lem, tetszeni fog.
A NATO tükörnek ez a száma a legmegfelelôbb ahhoz,hogy
továbbfejlesszük és átalakítsuk a folyóiratot. Megem-lékezik a NATO
elsô békefenntartó missziója telepítésé-nek ötödik évfordulójáról,
egy mûveletrôl, amely alapvetô-en megváltoztatta a Szövetséget, és
annak az euro-atlantibiztonság összefüggésében betöltött szerepét.
Miközben aSzövetség éretté vált arra, hogy új missziókat és
szerepeketvállaljon fel, a Bosznia-Hercegovina stabilitásához és
biz-tonságához való hozzájárulás továbbra alapvetô
fontosságúküldetés marad a NATO számára. A NATO-vezette erôkelôször
Boszniában történt telepítése óta eltölt öt évbenszámos pozitív
változás zajlott le, az ellenségeskedéseknem újultak ki. Ám amint
belépünk a XXI. századba, azösszetett és hosszú távú problémára
kínált válaszok nehe-zen megfoghatónak bizonyulnak, és egyre
fontosabb, hogyezeket a problémákat nyíltan elemezzük azért, hogy
meg-találjuk a tartós megoldást. Bízom abban, hogy Ön szerinta NATO
tükörnek ez a kiadása fontos hozzájárulást nyújtehhez az alapvetô
vitához.
Lord Robertson
48. szám2000-2001 tél.
-
Látogatás KoszovóbanLord Robertson November 30-án Ko-szovóba
látogatott, ahol egyaránt figyel-meztette a szerb és albán
közösséget,hogy ne támogassák a szélsôséges ka-tonai erôket a
Presevo-völgyben.
November 28-án Lord Robertson aNATO fôhadiszállásán fogadta
Vaira Vi-ke-Freiberga lett elnököt, akivel a lehet-séges
NATO-tagságra történô felké-szülésrôl tárgyalt. Késôbb
AleksanderKwasniewski lengyel elnökkel is találko-zott, akivel a
védelmi reformról folytatotteszmecserét.
Mikulas Dzurinda, szlovák miniszterel-nök november 24-én
találkozott LordRobertsonnal a NATO fôhadiszállásán.
Lord Robertson november 22-23-án Tö-rökországba látogatott, ahol
találkozottBülent Ecevit miniszterelnökkel és fel-szólalt a Török
Gazdasági és TársadalmiTanulmányok Alapítványának
rendezvé-nyén.
Gerhard Schröder német szövetségikancellár november 22-én tett
látogatásta NATO-ban, amelynek során Lord Ro-bertsonnal folytatott
találkozóján az EU-NATO biztonsági együttmûködésrôl, anémet védelmi
reformról és a balkánihelyzetrôl cseréltek eszmét.
Lord Robertson részt vett a NATO Parla-menti Közgyûlésének 46.
ülésszakán,melyre Németországban, Berlinben ke-rült sor november
18-21. között.
Soros megbeszélései
Soros György november 9-én látogatásttett a NATO-központban,
hogy megvi-tassa Lord Robertsonnal a délkelet-eu-rópai és
közép-ázsiai demokratikus tár-sadalmak erôsítését célzó
együtt-mûködési lehetôségeket.
Ivan Kostov bolgár miniszterelnök no-vember 20-án találkozott
Lord Robert-sonnal a NATO központjában. Megvitat-ták a katonai
reform kérdéseit, Bulgáriafelkészülését a lehetséges NATO-tagság-ra
és a délkelet-európai fejleményeket.
A NATO Katonai Bizottsága november8-9-én tartotta évente
megrendezésrekerülô kétnapos vezérkari fônöki szintûülését.
A NATO Katonai Bizottsága látogatásttett Koszovóban és
Bosznia-Hercegovi-nában, hogy áttekintse a békefolyama-tot,
találkozzon a KFOR és az SFOR pa-rancsnokaival, más nemzetközi
szerve-zetek vezetôivel, valamint helyi politikaiés katonai
vezetôkkel.
Lord Robertson október 31. és novem-ber 3. között részt vett az
Atlanti Társa-ságok Szövetségének Budapesten meg-rendezett
közgyûlésén, és találkozottMádl Ferenc köztársasági elnökkel,
vala-mint Orbán Viktor miniszterelnökkel.
A Verkhovna Radának (az ukrán parla-ment), a NATO Parlamenti
Közgyûlésé-nek, valamint a NATO Nemzetközi Tit-kárságának és
katonai törzsénekképviselôi november 2-3-án tartottak ta-lálkozót a
NATO-Ukrajna együttmûkö-dés megvitatása céljából.
Lord Robertson beszédet mondott azEurópai Biztonsági és
EgyüttmûködésiSzervezet (EBESZ) Állandó Tanácsa no-vember 2-i bécsi
ülésén. TalálkozottWolfgang Schüssel osztrák kancellár-ral, Benita
Ferrero-Waldner külügymi-niszterrel, az EBESZ soros elnökével,
va-lamint Herbert Scheibner védelmiminiszterrel.
Biztonságos választásokLord Robertson elégedettségét fejezte
kiaz október 28-án lezajlott koszovói hely-hatósági választások
kapcsán. A KFORszorosan együttmûködött az EBESZ-szelés az ENSZ
Átmeneti Koszovói Admi-nisztrációjával a biztonságos
környezetfenntartásában és a logisztikai segítség-nyújtásban.
Kilenc NATO- és 11 partnerország vettrészt a Cooperative
Determination2000 elnevezésû számítógéppel támo-gatott gyakorlaton,
amelyre a svájci Lu-zernben, került sor november 1-10. kö-zött. A
Vöröskereszt NemzetköziBizottsága és az ENSZ
MenekültügyiFôbiztosának hivatala is részt vett a gya-
korlaton, amelynek az volt a célja, hogya tiszteknek képzést
nyújtson a béketá-mogató mûveltek törzsi eljárásairól.
Tizenegy NATO ország vett részt azARRCADE Fusion 2000 elnevezésû
had-viselési gyakorlaton Németországban,október 13. és 26. között,
az EurópaiSzövetséges Parancsnokság Gyorsrea-gálású Hadtestének
irányítása alatt.
Október 16-28. között hat NATO országhadereje vett részt a
Unified Spirit 2000elnevezésû haditengerészeti gyakorlatonaz
Atlanti-óceán nyugati részén és a Ka-ribi-térségben, hogy fejlessze
a több-nemzetiségû, összhaderônemi erôk kö-zötti
interoperabilitást, és azt aképességet, hogy a mûveleteket
hozzátudják igazítani olyan helyzetekhez, ami-kor az alacsony
intenzitásúból magas in-tenzitású konfliktus jön létre.
Lord Robertson október 26-án Svájcbautazott, azt megelôzôen,
hogy az országnovember 26-án népszavazást tartott asvájci védelmi
kiadások tíz éven át tartó50 százalékos csökkentésérôl.
Találko-zott Adolf Ogi svájci elnökkel és védelmiminiszterrel,
valamint Joseph Deiss kül-ügyminiszterrel, valamint részt vett
a„Biztonság az Együttmûködés segítsé-gével” címû szimpóziumon.
A Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Kon-ferenciája, amely a NATO
tagországokközötti fegyverzeti együttmûködéssel ésbeszerzésekkel
foglalkozik, október 24-25-én tartotta ülését a
belgiumiBrüsszelben.
A tudományos és környezeti együttmû-ködéssel foglakozó
NATO-Ukrajnamunkacsoport elsô alkalommal tartottülést 2000. október
18-án, a NATO-köz-pontjában.
A Fôügyész beszéde
Carla Del Ponte, a hágai, Háborús Bû-nöket vizsgáló Nemzetközi
Törvény-szék fôügyésze beszédet mondott az Eu-ro-atlanti
Partnerségi Tanács október8-án tartott ülésén.
A Cooperative Poseidon tengeralattjárógyakorlat második
szakaszára került sora hollandiai Den Helderben, október 9.és 13.
között. Ezt megelôzôen múlt már-ciusban, Stockholmban tartottak
egygyakorlatot. A mostani gyakorlat célja azvolt, hogy közös
biztonsági eljárásokatdolgozzanak ki a NATO és a partneror-szágok
között annak érdekében, hogycsökkenteni lehessen a
tengeralattjáró-balesetek kockázatát.
Váltás a KFOR parancsnokposztjánAz olasz Carlo Cabigiosu
tábornok vetteát hat hónapra a KFOR parancsnokitisztjét október
16-án a spanyol JuanOrtuño tábornoktól.
Lord Robertson két napos, október 12-13-án lezajlott szófiai
látogatása sorántalálkozott Petar Sztojanov elnökkel ésIvan Kostov
miniszterelnökkel. Beszédetmondott a Bolgár Atlanti Klub
találko-zóján, és részt vett a NATO Tagsági Ak-ciótervében
résztvevô országok védel-mi minisztereinek találkozóján.
Észak-Görögországban szeptember 9.és október 4. között került
sor az Adven-ture Exchange 2000 elnevezésû gyakor-latra. A NATO 15
tagországából érkezôcsapatok a NATO területének közös vé-delmét
gyakorolták.
Október 9. és 25. között az Égei-tenge-ren és a Földközi-tenger
keleti meden-céjében került sor a Destined Glory2000 elnevezésû
gyakorlatra, amelyennyolc NATO-tagállam haditengerészeti,légi és
kétéltû erôi vettek részt.
NATO tükör4 2000-2001 tél
FÓKUSZBAN A NATO
-
További információ érde-kében keresse fel a NATO Up-date-t a
következô címen:www.na to . in t /docu /upda te /index.htm.
A NATO Politikai Bizottsága – a NATO-Ukrajna Charta 1997-es
aláírása óta Uk-rajnában tett harmadik látogatása (ok-tóber 4-6.)
során – a külügyminiszté-rium, a NATO kapcsolatokért felelô uk-rán
bizottság és az ukrán parlament kép-viselôivel találkozott.
A NATO tudományos programjának há-rom ösztöndíjasa – Zhores I.
Alferov,Alan G. Macdiarmid és Paul Greengard– megoszott Nobel-díjat
kapott idén afizika, kémia, ill
élettan/orvostudománykategóriájában.
Kofi Annan ENSZ-fôtitkár október 5-énlátogatást tett a
NATO-központban, hogymegvitassa a Balkán-félsziget
biztonságikihívásait és a NATO, mint regionálisszervezet által az
ENSZ békefenntartómûveleteihez nyújtott hozzáárulást.
Baráti kézSzlobodan Milosevic jugoszláv elnökbukását követôen
Lord Robertson bará-ti kezet nyújtott a Jugoszláv
SzövetségiKöztársaság népének. A NATO védelmiminiszterek október
10-én, az angliaiBirminghamben megtartott informálistalálkozóján
tartott beszédében üdvözöl-te a demokratikus átmenetet, és
meg-ígérte a jugoszláv embereknek: segítsé-get kapnak ahhoz, hogy
megtaláljákvalódi helyüket az euro-atlanti közös-ségben.
Videó párbeszédEgy október 2-3-án sorra került videó-konferencia
keretében Lord Robertson,Guido Venturoni admirális – a
KatonaiBizottság elnöke – és a NATO-nagyköve-tek megvitatták Jual
Ortuño tábornokkal,a KFOR leköszönô parancsnokával, amisszió által
elért eredményeket, vala-mint Wolfgang Petrisch fômegbízottalés
Michael L. Dodson tábornokkal, az
SFOR parancsnokával pedig a DaytoniMegállapodás végrehajtását
Boszniában.
Ljubcso Georgievszki, macedón mi-niszterelnök szeptember 27-én
látoga-tást tett Lord Robertsonnál a NATO köz-pontjában.
Lord Robertson szeptember 25-26-ánGrúziába utazott, ahol
találkozott Edu-ard Shevardnadze elnökkel és
számosminiszterrel.
Szeptember 20. és 29. között Brüsszel-ben és az ukrajnai
Ungváron – Trans-Carpathia 2000 névvel – katasztrófa-el-hárító
gyakorlatra került sor, amelyenkét NATO- és kilenc partnerország
kato-nái vettek részt.
Jövôbeni kihívásokSzeptember 21-22-én Berlinben, aNATO éves
Felülvizsgálati Konferenci-áján Lord Robertson, a NATO
nagykö-vetek, magas rangú NATO tisztségvise-lôk, kormányzati
szakértôk ésakadémikusok vitatták meg a Szövet-ségre a jövôben
leselkedô kihívásokat.
Joseph Ralston tábornok, az EurópaiSzövetséges Erôk
Fôparancsnoka (SA-CEUR), szeptember 20-án tájékoztattaaz
Észak-atlanti Tanácsot azokról azelôkészületekrôl, amiket a KFOR és
azSFOR tett a koszovói és boszniai válasz-tások biztonságának
megteremtése ér-dekében.
Lord Robertson szeptember 14-én, anémetországi Garmisch-ban
találhatóGeorge Marshall Központban megtar-tott szemináriumon
elemzést adott aNATO-nak a válságkezelésben betöltöttúj szerepérôl,
és annak a Szövetség te-vékenységére gyakorolt hatásáról.
Eztkövetôen elutazott Olaszországba, aNATO római Védelmi
Kollégiumába,hogy megtartsa az Eisenhower Elôadástaz Atlantizmus
Relevanciájáról.
Történelmi találkozóSzeptember 19-én Brüsszelben tartottaelsô
nagyköveti szintû ülését az Észak-atlanti Tanács és az EU
Ideiglenes Poli-tikai és Biztonsági Bizottsága, hogy át-tekintsék
az EU-NATO ad hocmunkacsoportok által elért eredménye-ket. Ezeket a
testületeket azért hoztaklétre, hogy megállapodásokat dolgozza-nak
ki az EU-nak a NATO kollektív eszkö-zeihez való hozzáférésérôl, és
a két szer-vezet közötti állandó konzultációsmechanizmusról.
Bildt tájékoztatója
Carl Bildt, az ENSZ balkáni különmeg-bízottja, szeptember 13-án
tájékoztattaaz Észak-atlanti Tanácsot a balkánihelyzetrôl.
Szeptember 11. és 22. között az észak-nyugati romániai
Kolozsvárott került sora Cooperative Best Effort 2000 elneve-zésû
gyakorlatra. Négyezer fô vett rajtarészt nyolc NATO és kilenc
partner or-szágból, továbbá 800 román katona. Agyakorlat a
béketámogatás mûveleti vo-natkozásaira összpontosított.
Szeptember 13-án Andrej Bajuk voltszlovén miniszterelnök
látogatás tettLord Robertsonnál a NATO központjá-ban.
Hat NATO és nyolc partnerország erôi –légierô és orvosi
személyzet támogatá-sával – Cooperative Key 2000 elneve-zéssel
béketámogató gyakorlatot hajtot-tak végre szeptember 4. és 15.
közöttRomániában.
A Szlovén Nyelvképzô Központot – ti-zenhetedik PfP Képzési
Központként –hivatalosan is felajánlották a NATO-nak.A központ
minden partnerország ango-lul tanulni kívánó résztvevôi számára
kí-nál tanfolyamokat.
A NATO vezérkari fônökei szeptember11-én Athénban, majd
szeptember 15-én Isztambulban találkoztak, hogy meg-vitassák a
balkánnal kapcsolatos kérdé-seket, és áttekintésék a NATO
haderôstruktúráját.
Szeptember 8-án Michael L. Dodsonamerikai tábornok vette át az
SFOR pa-rancsnoki tisztjét Boszniában a szinténamerikai Ronald
Emerson Adams tá-bornoktól.
Atlanti parancsnokság
Szeptember 5-én az amerikai William F.Kernan tábornok vette át a
NATO Atlan-ti Szövetséges Erôi Fôparancsnokánaktisztjét Harold W.
Gehman Jr. tenger-nagytól.
Lord Robertson szeptember 5-7-én azizlandi Reykjavíkban részt
vett egy, aSACLANT által szervezett szimpóziu-mon, amely az
„Észak-atlanti Biztonságjövôjérôl – a Növekvô Stratégiai
Kihívá-sokról” szólt. Aláhúzta a NATO koszovóiszerepvállalásának,
az Oroszországgalfenntartott kapcsolatnak, a partneror-szágokkal
folytatott együttmûködésnek,az erôsödô EU-NATO együttmûködés-nek a
fontságát, és a szövetséges védel-mi képességek erôsítésének
szükséges-ségét.
TalálkozókA Közös Állandó Tanács július 24-i ülé-sén Valery
Manilov tábornok, az oroszhaderôk vezérkari fônökének
helyettesetájékoztatót adott az orosz katonai dokt-rínáról és a
Szövetség stratégiai kon-cepciójának orosz értelmezésérôl.
Lord Robertson július 28-án látogatásttett Spanyolországban,
ahol találkozottJosé Maria Aznar miniszterelnökkel,Federico Trillo
védelmi miniszterrel ésJosep Pique külügyminiszterrel.
Lord Robertson július 27-én látogatásttett Franciaországban, és
találkozott Li-onel Jospin francia miniszterelnökkel.
2000-2001 tél NATO tükör 5
FÓKUSZBAN A NATO
-
NATO tükör6 2000-2001 tél
Boszniában a hangulat mégis pesszimista. Egy közelmúlt-beli
közvéleménykutatás szerint a fiatalok 70 százaléka el-hagyná az
országot, ha lenne rá lehetôsége. Habár a bosznia-iak egyre inkább
a munkával, és nem az etnikai sérelmekkelvannak elfoglalva, a fô
politikai pártok továbbra is figyelmenkívül hagyják a halasztást
nem tûrô problémákat, szûklátókö-rû és gyakran soviniszta
politikájuk érdekében. A 2000. no-vemberi választások – amelyektôl
néhányan a nemzetköziközösségben azt remélték, hogy majd a
reformpárti mérsé-keltek és a hátratekintô nacionalisták között
zajlik a verseny– a hatalmon lévôk elleni szavazást hozták,
bármilyen politi-kai nézetettel is rendelkeztek azok. A mérsékelt
Szociálde-mokrata Párt (SDP) vezetô erôként felváltotta a hosszú
idejekormányzó Demokratikus Akciópártot az ország
boszniaimuzulmánok (bosnyákok) dominálta területein. Az országszerb
többségû részein viszont – ahol 1998 óta a nyugat tá-mogatását
élvezô Milorad Dodik miniszterelnök vezette kor-mány volt hatalmon
– a háborús bûnökkel gyanúsított szerbnacionalista, Radovan
Karadzsics által alapított Szerb De-mokratikus Párt vissza tudott
térni a hatalomba, és megnyer-te a választásokat.
Gerald Klaus az Európai Stabilitási Kezdeményezés (ESI)
igazgató-ja. Az ESI egy Berlinben székelô kutatómûhely és tanácsadó
csoport,amely a délkelet-európai stabilitás helyreállításához kíván
segítségetnyújtani. Marcus Cox az ESI vezetô
Bosznia-szakértôje.
Gerald Knaus és Marcus Cox a boszniai békének a fegyve-rek
elhallgatása óta eltelt évét vizsgálják és egyben értékelik
azönfenntartó folyamat kilátásait.
A Daytoni Békemegállapodás ötödik évfordulója egybeesika balkáni
térségben zajló ünneplés idôszakával. Szlobodan Mi-losevics és
Franjo Tudjman rendszerei – azok nacionalista ve-zetôké, akik
Nagy-Szerbiának és Horvátországnak a volt Jugo-szlávia romjain
történô létrehozásáért harcoltak – határozottelutasításba ütköztek
saját nemzeteik részérôl, és olyan kormá-nyok követték ôket,
amelyek a remények szerint visszavezetika két államot az európai
karámba. Bosznia-Hercegovinában (atovábbiakban: Bosznia) – amely
ország nincs többé olyan ra-gadozó szomszédok közé beszorítva, akik
csak bajkeverésretörekszenek – a tartós békére kilátásai még soha
sem voltennyire kedvezôek.
Merre tart Bosznia?Gerald Knaus és Marcus Cox a boszniai békének
a fegyverek elhallgatása óta eltelt évét vizsgálják és egyben
értékelik az önfenntartó folyamat kilátásait.
© R
eute
rs
Aláírási ceremónia: Szlobodan Milosevics (baloldalt), Franjo
Tudjman (középen) és Alija Izetbegovics (jobboldalt) valamennyien
távoztak hivatalukból a Daytoni Megállapodás 1995. december 14-i
aláírása óta.
-
A nemzetközi békemisszió most számos nagyon komoly ki-hívással
néz szembe. Hogyan tudja politikáját egy olyan környe-zethez
alakítani, amelyben a vezetô politikai pártok továbbra
ismegkérdôjelezik azoknak az intézményeknek az alapvetô
legiti-mitását, amelyekért a választásokat tartották? Mi lehet
tanulni azegyes favoritok támogatása során elszenvedett sorozatos
kudar-cokból? Hogyan lehet tovább folytatni a szükséges hosszú
távú,hasznos alkotmányos és adminisztrációs reformokat a
politikairendszer stabilizálása érdekében, amikor az állami
bevételi oldalösszeomlása egyre inkább nyilvánvaló, és a nemzetközi
közös-ség egyre kevésbé akar Boszniára összpontosítani?
Képesek-eBosznia civakodó politikai erôi idôben egy elfogadhatóan
haté-kony állammá összeállni, hogy elhárítsák a mélyülô
gazdaságiválságot, és a boszniai állam létére leselkedô
kihívásokat?
A kettôs kihívás – a pusztító háború kiheverése és a kommu-nista
rendszer átalakítása szabad piacgazdasággá – eddig jóvalmeghaladta
az állam törékeny intézményeinek képességeit. Atöbb mint 5 milliárd
dollárnyi nemzetközi újjáépítési segély el-lenére Bosznia GDP-je
még mindig kevesebb, mint a háborúelôtti érték fele. A
munkanélküliség továbbra is magas , az át-lagkeresetek jóval a
családok megélhetéséhez szükséges szintalatt vannak, a lakosság
több mint 60 százaléka szegénységbenél. A külföldi befektetôk távol
maradtak, elkedvetlenedve aprivatizáció lassúságától, az ingatag
jogrendszertôl és a szám-talan haszontalan szabályzótól. Néhány
kormány, beleértve aSzerb Köztársaságét is, alig képes hónapról
hónapra elegettenni külföldi adósságtörlesztési
kötelezettségeinek.
A gazdasági hanyatlás megállítására irányuló
kísérleteketmeghiúsítja a közintézmények gyengesége Bosznia
kormány-zati rendszer egészében. Kezdetektôl fogva csak súlyos
komp-romisszum árán ismerték el a Daytoni Megállapodást, s ígyolyan
államot hoztak létre, amely alig rendelkezik elegendô ér-demi
központi funkcióval, miközben garantálja a három kö-zösség
autonómiáját az etnikai hatalommegosztás összetettrendszerén
keresztül. Az állami funkciók szét vannak szórvakét entitás, tíz
szövetségi kanton, 149 helyhatóság és a nemzet-közi irányítású
brckói körzet között. Ezeknek a kormányoknaka legtöbbje újszerû
kreáció, és a közalkalmazottak és kompe-tens végrehajtó szervek
akut hiányától szenved. Az egészstruktúra annyira összetett és
hatástalan, hogy túl gyakranmegesik: senki nem tekinti saját
felelôsségének, hogy foglal-kozzon a nyomasztó társadalmi és
gazdasági problémákkal.
Mivel az alkotmányos szervek gyengék, az igazi hatalmatzárt
ajtók mögött, a közvélemény vizsgálódásaitól és a demok-ratikus
folyamatoktól távol gyakorolják. A párhuzamos
hatalomlegégbekiáltóbb példája Herceg-Bosznia (a boszniai horvát
ál-lam) képzôdménye, amelyet ugyan 1994-ben betiltottak, azon-ban
de facto továbbra is gyakorolja az ellenôrzést a horvát
intéz-mények és közpénzek felett. 2000 novemberében a
horvátnemzetgyûlés – egy testület, amelynek nincs alkotmányos
státu-sza – népszavazást írt ki a horvát nemzetiségû lakosok
státuszá-ról, azzal fenyegetve, hogy saját kormányt hoz létre, ha a
nem-zetközi közösség nem teljesíti követeléseit.
ABosznia-Hercegovinai Föderációban a nevükben többnemzeti-ségû
intézmények valójában fel vannak osztva bosnyák és hor-
vát részekre, amelyek között a kommunikáció igen csekély.
Ál-lami szinten a választott képviselôk gyakran azért
dolgoznak,hogy megakadályozzák az állam hatékony politikai
szereplôvéválását.
Addig, amíg az alapvetô adminisztratív struktúrák gyengék,
aválasztások nem érnek sokat a felelôs kormányzás elômozdítá-sában.
A nemzetközi közösség hat szavazást szervezett az elmúltöt év
során, állandóan forgatva a kockát abban a reményben,hogy jobb lesz
a végeredmény. Az úgynevezett „mérsékeltek”után folytatott
kutatásai meghiúsultak, és az olyan nemzetközi-leg támogatott
jelöltek, mint a Szerb Köztársaság miniszterelnö-ke, Milorad Dodik,
kiábrándítónak bizonyultak, mihelyt hata-lomra kerültek. A
bosnyákok között Zlatko Lagumdzsijatöbbnemzetiségû SDP-je válik
egyre népszerûbbé. Ám az SDPgyenge pozícióban van ahhoz, hogy rövid
idô alatt befolyásoljaaz alapvetô reformokat, mivel szavazói bázisa
fôként helyható-sági és kantoni szinten van, valamint egy rendkívül
gyenge ésszéttöredezett adminisztratív apparátustól függ. A szerbek
éshorvátok által dominált területeken, a politikai folyamatból
valószéleskörû kiábrándulás ellenére, a választók továbbra is a
hábo-rús nacionalista erôket helyezik vissza a hatalomba.
Amint a nemzetközi figyelem Délkelet-Európában a Jugo-szláv
Szövetségi Köztársaság többrétû problémái felé fordul, aboszniai
nemzetközi misszióra egyesek úgy tekintenek, mint1996-ban: mint
versenyre az idô ellen. Bosznia még nem ön-fenntartó rendszer, és
az idô elôtti visszavonulásnak katasztro-fális következményei
lennének nem csak Bosznia, hanem azegész térség számára is. Ám az
is világos, hogy a nemzetközisegítség tovább nem takargathatja a
boszniai állam gyengeségétanélkül, hogy világosabb perspektíva ne
lenne arról, miként le-het életképessé tenni azt az államot és
intézményeit.
A nemzeti intézmények gyenge teljesítménye miatti fruszt-ráció
miatt a nemzetközi misszió határozottabban lépett fel,olyannyira,
hogy a Fômegbízott Hivatala (OHR) és az EurópaiBiztonsági és
Együttmûködési Szervezet (EBESZ) az alkot-mányos rend központi
pillérjévé vált. Mivel a nemzetközi misszió képtelen kiszabadítani
magát anélkül, hogy ne koc-káztatná az állam összeomlását, és
képtelen átadni a felelôssé-get a nemzeti hatóságoknak, most egy
olyan szerepben találtamagát, amit soha nem akart eljátszani.
A békefolyamat elsô szakaszában a nemzetközi misszió fel-adatait
az ENSZ-békefenntartás hagyományos elvei szerint ha-tározták meg,
szokatlanul erôs katonai erôvel támogatva. ADaytoni Megállapodás a
katonai kötelezettségek kidolgozottlistáját tartalmazta, és 60000
rendelkezésre álló fôvel a NATO-vezetésû Végrehajtó Erô (IFOR)
biztosította, hogy szó szerintbe is tartsák ôket. A nemzetközi
erôket gyors ütemben a tûz-szüneti vonal mellé telepítették,
fizikailag szétválasztották afegyveres erôket, a fegyverzeteket a
körletekben helyezték el,és a békeidôben szokásos szintre
csökkentették az erôk nagy-ságát. A haderôk közötti megállapodások
részletes egyensúlyaés a katonai mozgások szoros IFOR-felügyelete
csökkentette afelek közötti biztonsági dilemmákat. A NATO keretein
kívülkívül amerikai szerzôdôk által végrehajtott képzési és
felszere-
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
2000-2001 tél NATO tükör 7
-
Baljós kezdet után a volt Jugoszláviaterületén elkövetett
háborús bûnöketkivizsgáló Nemzetközi Büntetôbíróság(a továbbiakban:
Büntetôbíróság) je-lentôs eredményeket ért el. A volt Jugo-szlávián
belül és azon kívül egyre in-kább olyan intézményként tekintenekrá,
mint amely alapvetô fontosságú atérségben a stabilitás
visszaállítása és aközösségek közötti bizalom újjáélesz-tése
szempontjából. Sôt, minél több ésminél fontosabb személyeket
állítanakbíróság elé, annál inkább az eseti jogtestületévé válik,
és ez kulcsfontosság-gal bír majd a jövôbeni háborús
jogszempontjából is.
A Büntetôbíróságot 1993. májusában,az ENSZ Biztonsági Tanácsának
827.sz.határozatával hozták létre. Feladatáulazt kapta, hogy vádat
emeljen és bíróságelé állítsa azokat, aki felelôsek a volt
Ju-goszlávia területén 1991 óta elkövetettsúlyos nemzetközi emberi
jogsértése-kért – az 1949-es Genfi Konvenciók sú-lyos
megsértéséért, a háborús jog és szo-kások megsértéséért,
emberirtásért ésemberiség ellen elkövetett bûntettekért.2000
novemberében 39 vádlott állt a bí-róság elôtt, várt tárgyalásra,
vagy már el
is ítélték és bûnösnek találták. További25 háborús bûnökkel
vádolt gyanúsított– beleértve Radovan Karadszicsot, Rat-ko
Mladicsot és Szlobodan Milosevicset– van még szabadlábon.
Mûködésének kezdeti éveiben a Bün-tetôbíróság számos, látszólag
leküzdhe-tetlen problémával nézett szembe. Ilyenvolt a pénzügyi
források korlátozott vol-ta, a helyi hatóságok ellenséges
hozzáál-lása, az ôrizetben lévô gyanúsítottak hi-ánya, és a
nemzetközi közösségkulcsfontosságú tagjainak közömbössé-ge. Egy
évvel a boszniai háború végeután képviselôit meg sem hívták a
béke-folyamatot felügyelô kormányközi szer-vezet, a
Békevégrehajtási Tanács 1996-os londoni találkozójára. A
hivatalosmeghívó hiányának ellenére az akkoriügyész, a dél-afrikai
Richard Goldstoneúgy döntött, hogy részt vesz a találko-zón,
amelyen a béke végrehajtásának el-sô 12 hónapját tekintették át.
Nem sok-kal ez után az ô és a Büntetôbíróságtöbbi
tisztségviselôjének állhatatosságaelkezdte meghozni az
eredményeket.
A Büntetôbíróság sorsa 1997. július10-én fordult jobbra, amikor
egy me-
rész mûvelet során az Egyesült Király-ság békefenntartói
elfogtak egy háborúsbûnökkel gyanúsított személyt,
MilanKovacsevicset, és megöltek egy mási-kat, Simo Drljacát.
Kovacsevics – éskülönösképpen Drljaca – nagy halakvoltak, és
elfogásuk megtörte a Jugo-szlávia felbomlását kísérô
háborúkatjellemzô büntethetetlenséget. A vissza-vágás, amitôl
mindenki tartott, elma-radt, és egyre több gyanúsítottat fogtakel.
Máig a Stabilizációs Erô békefenn-tartói 19 vádlottat fogtak el;
három má-sik háborús bûnökkel gyanúsított sze-mélyt az elfogás
során tanúsítottellenállás közben megöltek, vagy az il-letô
öngyilkosságot követett el ahelyett,hogy feladta volna magát.
Már 1997. július 10. elôtt számos vád-lott volt ôrizetben a
Büntetôbíróságon.Ezeket a személyeket vagy külföldönfogták el, vagy
önként feladták magukat,vagy – egy esetben, 1997 júniusában –
azENSZ Horvátországban mûködô Kelet-szlavóniai Átmeneti
Adminisztrációjá-nak illetékességi területén fogták el. Azelsô
háborús bûnökkel foglalkozó tárgy-alás egy Dusko Tadics nevû
boszniaiszerbé volt, akit 1994 februárjában fog-tak el a
németországi Münchenben. 79napos tárgyalás és fellebbezés után 20
évbörtönbüntetésre ítélték. Nyolc gyanúsí-
lési program felépítette a Föderáció hadseregét, hogy
megte-remtse a hatalmi egyensúlyt a volt háborús felek között.
ANemzetközi Rendôri Akciócsoport hasonló leépítést és
kie-gyensúlyozást hajtott végre a rendôri erôknél.
A nemzetközi közösség figyelemreméltó energiával vetettebele
magát a háború pusztította ország újjáépítésébe. A boszni-ai háború
végére több mint 2000 kilométernyi út, 70 híd, azelektromos hálózat
fele, és a házak több mint egyharmada el-pusztult. A hatalmas
logisztikai nehézségek ellenére a Világ-bank és az Európai
Bizottság egy 5.1 milliárd dollár értékû új-jáépítési programot
indított el. 1999-re a házak több mintharmadát helyreállították, és
a legtöbb városi infrastruktúra aháború elôtti szinten mûködik, a
telefonvonalaktól az elektro-mos áramon és a vízszolgáltatáson
keresztül az általános isko-lai oktatásig.
A nemzetközi misszió ezeknek a gyakorlati feladatoknak
azesetében könyvelheti el legnagyobb sikereit. Politikai céljai
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
NATO tükör8 2000-2001 tél
szerényebbek voltak, csak a választások lehetô legrövidebbidôn
belüli megrendezésére korlátozódtak. Úgy vélték, hogy aválasztások
kulcsfontosságúak lesznek a szélsôségesek eltávo-lításában a
politikai térképrôl, és a liberális demokrácia új kor-szakának
bevezetésében. A választások az új állami intézmé-nyek
összehívásához vezetô elsô szükséges lépések is voltak.Az történt
azonban, hogy a háborús nacionalista vezetôk a vá-lasztások
következô körében visszatértek a hatalomba, új al-kotmányos
mandátumuk által megerôsítve és legitimizálva, snem hagyták más
alternatívát a nemzetközi közösség számára,minthogy ugyanazokkal a
személyekkel partnerségben hajtsavégre küldetését, akik a háborút
lefolytatták.
Amíg bôkezûen a nemzetközi közösség pénzét költötte azország
újjáépítésére, a békemisszió kevés ellenállással találko-zott.
Amint viszont a rövidtávú katonai és humanitárius prob-lémákat
megoldották, és a figyelem egy életképes állam kiala-kítására
irányult, s a nemzetközi közösség heves politikaiellenállással
találta magát szemben.
Nincs béke igazság nélkül
-
2000-2001 tél NATO tükör 9
Ezek a háborús hatalmi struktúrák dominálták a háború
utániBoszniában a politikai életet. Ami a kívülállók számára
makacsetnikai gyûlöletnek tûnt, nyers, önérdekû politikai
manipulációvávált. A politikai elit a nacionalista retorikát
eszközként használta,hogy irányítsa saját lakosságát, s a kollektív
félelmekre játszvamegszilárdítsa az etnikai csoportok között
határokat. Csaknemminden nemzetközi célkitûzés, amely túlment a
segélyek szé-tosztásán – például a menekültek visszatérésének
elôsegítése,vagy egy közös gazdasági tér megteremtése – veszélyt
jelentett anacionalista hatalmi struktúrák számára, és
rendíthetetlen elle-nállással találkozott. Miután a legtöbb fronton
holtpontra jutott, anemzetközi misszió egyszerûen ott haladt elôre,
ahol el lehetettérni valamit ilyen környezetben, nevezetesen a
fizikai újjáépítés-ben. Elkerülhetetlen volt az, hogy az
újjáépítési segélyek hatal-mas összegeinek kiadása – minimális
politikai vagy intézményireformmal párosulva – egyszerûen segítse
tovább erôsödni a na-cionalista hatalmi struktúrákat.
A háború utáni Bosznia gyakorlatilag három területi övezet-re
lett felosztva, a tûzszüneti vonalak mentén. Mindegyik öve-zet
politikai és gazdasági értelemben funkcionális függetlensé-get
élvezett, és a három hadsereg egyikének ellenôrzése alattálló
elkülönült adminisztráció irányította. Mint minden elnyúj-tott
konfliktusban, ezek a kvázi-államok a háborús
környezetabnormalitásaiban érdekelt politikai struktúrákat
építettek ki,amelyek erôteljesen ellenálltak a változásnak. Ennek a
rend-szernek az elemei szoros kapcsolatban vannak a csempészek-kel
és a szervezett bûnözéssel, jólétet és hatalmat biztosítva azegyes
politikai vezetôknek. Az erôszak veszélyének és a juta-lom
ígéretének kombinációja – jellegzetesen a háborús prédaújraosztása
és a közszféra munkahelyeinek elosztása – lehetô-vé tette számukra,
hogy monopolizálják a politikai hatalmatsaját etnikai csoportjukon
belül. A régi Jugoszláv KommunistaPárt hagyományainak megfelelôen a
nacionalista pártok kli-enshálózatokat használtak, hogy a
közintézményeket akara-tuknak alárendelve tartsák.
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
tott meghalt; kettô még az ôrizetben. 18gyanúsított ellen,
akikbôl kettô ôrizetbenvolt, ejtették a vádakat. Két gyanúsítottata
tárgyalás után felmentettek.
A nemzetközi közösség tagjai közülsokan attól féltek, hogy a
háborús bûnökés az igazság kérdése bonyolítani fogja
abéketárgyalásokat, és akadályozni fogjaa tartós rendezést. A
Büntetôbíróságotegy olyan 3300 oldalas jelentés publiká-lása után
hozták létre, amelyet a chicagóiDe Paul Egyetem
jogászprofesszora,Cherif Bassiouni vezette ötfôs jogi sza-kértôkbôl
álló bizottság készített, ésamelyben az etnikai tisztogatásról
szólójelentéseket vizsgálták. A bizottságot az1992. augusztusi
Londoni Konferencianyomán hozták létre, és a szerbek irányí-totta
fogolytáborok létezésének a médiaáltali felfedezésére válaszul
szerveztékmeg. A Bassiouni Bizottság munkájátnagyrészt a Soros
Alapítvány – a SorosGyörgy nemzetközi pénzügyi szakemberés
emberbarát által létrehozott jótékony-sági alap – adományaiból
finanszírozták.
A holland kormány a Büntetôbíróság-nak biztosított egy központot
Hágában,amely már nem elég nagy ahhoz, hogybefogadja az 1200 fôs
személyzetet. ABüntetôbíróság költségvetését, amely az1993-as
276.000 dollárról közel 100 mil-
lió dollárra emelkedett 2000-re, az Egye-sült Nemzetek állja.
Néhány tevékenysé-get külsô forrásokból fedeznek, ilyenpéldául a
srebrenicai exhumálási prog-ram – amely a boszniai háború
legna-gyobb népirtásának helyszíne –, és más
kifelé irányuló kampányok, amelyek aBüntetôbíróság munkájáról
adnak tájé-koztatást a térségben. Ezen túlmenôen akoszovói kampány
nyomán 111 országküldött törvényszéki csapatokat, hogysegítsék a
Büntetôbíróság vizsgálatait.
© R
eute
rs
Kôrözés: 25 háborús bûnök elkövetéséval gyanúsított személy
továbbra is szabadlábon van.
-
Ezeknek a párhuzamos rendszereknek a folyamatos
létezéseakadályozta meg a boszniai állam megteremtését. A valós
ha-talmat zárt ajtók mögött gyakorolták. A nacionalista
pártoknaknem állt szándékában, hogy lehetôvé tegyék ügyeik
ellenôrzé-sének átadását az új intézményeknek, amelyeket nem
biztos,hogy irányítani tudtak volna. A részvétel
visszautasításánakegyszerû taktikájával biztosították, hogy az
állami intézmé-nyek csak a nacionalista politikusok színpadaivá
váltak.
Öt év elteltével a nacionalista hatalmi struktúrák
szétapró-zódóban vannak, azokat a lakosság háborús fáradtsága és a
ré-gióba kérlelhetetlenül visszatért normalitása aláásta. A
SzerbKöztársaságban a Daytoni Megállapodás megkötésével
meg-kezdôdött a Karadzsics-rezsim szétmorzsolódása, miutánszakadás
következett be Pale és Belgrád között. Rendkívüldrága volt
fenntartani azokat a magánkézben lévô biztonságierôket, amelyektôl
Karadzsics erôteljesen kizsákmányoló-rab-ló jellegû rezsimje
függött. Néhány jól célzott, csempészethá-lózatának szétzúzására
irányuló nemzetközi mûvelet , vala-mint egy ezzel összehangolt, a
közhivatalából valókikényszerítésére irányuló politikai hadjárat
végül megtörtehatalmát.
A Herceg-Boszniai horvát állami képzôdmény tovább tar-totta
magát, de most már az is súlyosan szenved a Horvátor-
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
NATO tükör10 2000-2001 tél
szágból érkezô bevételek elmaradása miatt, ami a néhai Tudj-man
elnök Horvát Demokrata Uniója (Hrvatska demokratskazajednica vagy
HDZ) a 2000 elején tartott választásokon el-szenvedett vereségének
következménye. A külsô támogatáselapadásával a párhuzamos
struktúrák növekvô mértékbenképtelenek az alapvetô
közszolgáltatások biztosítására, nembeszélve a kenôpénzekrôl,
amitôl hatalmuk függ. Ennek ered-ményeképpen megjelennek a
politikai gépezetben a választó-vonalak. A boszniai HDZ-ben egy
maroknyi magas beosztásúszemély most közeledik az államhoz és a
nemzetközi közös-séghez, megbízhatóbb bevételi forrás utáni
kutatva. Más rész-rôl az Ante Jelavics vezette pártvezetôség a
nemzetközi közös-séggel való teljes összeütközést választotta, és
azzal fenyeget,hogy visszavonul minden intézménybôl.
Amíg ez a hanyatlás valós lehetôséget kínál a
fejlôdésre,kockázattal teli idôszakkal nézünk szembe is a
békefolyamatszempontjából. A nacionalista pártok elég erôsek
maradtak ah-hoz, hogy biztosítsák a boszniai állam minden szintjén
a folya-matos kormányzati válságot. Amikor majd a régi
rendszerösszeomlik, a legitim alkotmányos struktúrák egyszerûen
nemállnak készen a hatalomátvételre. Mindkét entitás
közpénzeikaotikus állapotban vannak, nyugdíjalapjai csôdbe mentek,
fel-duzzadt és nem hatékony a közszektor, burjánzik a közéleti
kor-rupció, és sem a képesség, sem – ahogy tûnik – a politikai
aka-
© O
livie
r N
eola
Horvátország
Szerbia
MontenegróBoszniai Szerb Köztársaság
Bosznia-Hercegovinai Föderáció
A Föderáció Horvát ellenôrzés alatt álló területe
Szarajevó
Srebrenica
Tuzla
Brcko *Banja Luka
Bihács
0 50 100 km
0 31 62 MilesA Brcko-i körzet mindkét entitás részét képezi*
Mosztár
-
rat nincs meg azoknak a gazdasági reformoknak a
véghezvite-léhez, amelyekre az országnak égetôen szüksége
volna.
Ennek eredményeként – miközben a monolitikus nacionalistapártok
napjai talán meg vannak számlálva – liberális demokráciahelyett
hanem növekvô viszályok és intézményi hanyatlás fogjaezeket
felváltani. Az új kormány – bármennyire ôszinték legye-nek is
reformszándékai – a gyenge intézmények, a csökkenô for-rások és a
minden sarokban megbúvó ellenzék alkotta háttérrelszembeni fárasztó
csatákat fog vívni. Mindezt éppen akkor, ami-kor a horvátországi és
szerbiai változások valószínûtlenné teszika felújult háborúskodás
veszélyét, miközben Boszniában fennállannak a kockázata, hogy a
krónikusan gyenge állam össze fogomlani a növekvô gazdasági és
politikai válság súlya alatt.
A boszniai politikusok állandó képmutatása miatti csalódott-ság
okán a nemzetközi közösség feltûnô módon új hatalmak so-rát
tulajdonította magának. A Daytoni Megállapodásban meg-fogalmazott
gyenge koordináló szerepbtôl a Fômegbízottközponti törvényhozói
hatalommá nôtte ki magát. 1997 decem-berében a Békevégrehajtási
Tanács – az a kormányközi ható-ság, amely felügyeli a missziót –
felhatalmazta a Fômegbízot-tat, hogy törvényeket írjon elô, és
bocsássa el azokat aköztisztviselôket, akik akadályozzák a
békefolyamatot.
A Fômegbízott hatalma rendkívül hasznosnak bizonyult aholtponton
lévô állami intézmények kikerülésében. Csak ezzela hatalommal volt
lehetséges elôrelépést elérni olyan területe-ken, mint a
közszolgálati médiumok ellenôrzésének kiragadá-sa a nacionalista
pártok kezébôl, a közös pénz bevezetése,vagy a háború alatt etnikai
tisztogatás áldozatává vált emberekházainak és tulajdonjogainak
visszaadása. A Fômegbízott tör-vényi elôírásai kezdetben
ellentmondásosak voltak, máraazonban rutinná váltak, csekély
választ kiváltva a boszniaiközvéleménytôl és politikai elittôl.
Mindazonáltal ez felvetegy sor kérdést, amelyek egyes törvények
végrehajtásához ésaz alkotmányos rendszer fejlôdéséhez
kapcsolódnak.
Az adminisztratív és pénzügyi korlátok egyaránt
problémátjelentenek az elôirt és a normális úton meghozott
törvényekszámára. Így például lehetetlen egy mûködô boszniai
vámszol-gálatot vagy bírói rendszert elrendelni, és a nemzetközi
progra-mok ezen a területen megmutatták az elôírást követô
intenzívvégrehajtási stratégiák iránti igényt. Az OHR által
kikényszerí-tett tulajdonjogi törvénykezés terén elért sikerek egy
jelentô-sebb menedzseri erôfeszítés eredményei, amely
biztosítják,hogy a helyhatósági lakásügyi hivatalok valóban
alkalmazzákaz új törvényeket. A nemzetközi irányítás alatt álló
brckói kör-zetben a nemzetközi misszió számára a legnagyobb
megszorí-tás többé nem a nacionalista ellenzék, hanem azoknak az
erô-forrásoknak a veszélyes hiánya, amelyek szerepe az
összetettintézményi struktúrát életben tartása volna.
Összességében a kényszerítés egy minden eddiginél
szélesebb„végrehajtási szakadékot” nyitott meg, amely középtávon
sokkalinkább aláássa, mintsem erôsíti a jogrendszerbe vetett
bizalmat.Állandó kísértés van a külsô szereplôk és a boszniai
politikaierôk körében a Fômegbízottnál való lobbizásra azért, hogy
olyan
törvényt írjon elô, amely megold egy adott rövidtávú
problémát,vagy segít egy adott politikai kedvezményezettet. Ez
azonbanahelyett, hogy erôsítené a fiatal intézményekbe vetett
hitet, azt akockázatot hordozza magában, hogy teljesen aláássa
ôket, fel-váltva az elôzô rezsim önkényét a nemzetközi közösségével
.
A gyámság új fegyver a nemzetközi beavatkozások fegyver-tárában,
és ennek elsô színpada Bosznia. A nap végén ez csakakkor tekinthetô
majd jogszerûnek, ha a hatékony állam megte-remtésében elért
eredmények a gyámságot magát teszik szük-ségtelenné. A nemzetközi
misszió feladata most építészeti jelle-gû, olyan struktúrákat kell
létrehoznia, amelyek akkor is állnifognak, ha a külsô támogatás már
nem lesz ott.
Ám a Fômegbízott nem rendelkezik varázserôvel. Nem
tudjaegyszerûen elrendelni egy hatékony állam létezését. A
boszniainemzetközi hivatalok közül kevés ismeri alaposan az
intézmé-nyépítés csínját-bínját, ami mély szakértelmet igényel.
Egyeshivatalok esetében a tendencia az, hogy egyszerûen azokat a
bé-kefenntartó feladatokat végzik, amelyeket ismernek:
újjáépítés,felügyelet, és még több választás. A kérdés az, hogy a
nemzetkö-zi misszió sikeresen tud-e taktikát váltani ezen a
ponton.
Számos intézményépítô kezdeményezés hozott figyelemreméltó
eredményeket. Létrehoztak egy Központi Bankot egynemzetközi
kormányzó irányítása alatt, amely sikeresen beve-zette 1998-ban az
új pénzt. Az Európai Unió Vám- és PénzügyiSegélyirodája által
irányított intenzív és hosszú távú program –amely a vámigazgatás
megreformálására irányul – figyelemreméltó eredményeket hozott. A
Független Médiabizottság,amely egy az elektromos médiák területén
illetékességgel ren-delkezô új engedélyezô segítséget nyújtott a
médiák független-ségének elômozdításában. Helyhatósági szinten azok
az erôfe-szítések, amelyek olyan helyi adminisztratív
struktúráklétrehozására irányultak, amelyek képesek betartatni a
tulaj-donjogról szóló törvényt, fokozatosan érik el az
eredményeket.Mindezek világos stratégiát követelnek meg arra
vonatkozóan,hogy miként lehet a nemzetközi befolyás különbözô
formáitegy összetett probléma megoldására összpontosítani.
A nemzetközi közösségnek most arra van szüksége, hogyátgondolja
a teljes államépítési projekthez szükséges struktú-rákat. 2000
májusában a Béke Végrehajtási Tanács egy listátállított fel azokról
a kulcsfontosságú intézményekrôl, amely-nek a létrehozását
prioritásként kell kezelni. Ide tartoznak aközponti szabályzók a
hálózati iparágak vonatkozásában. Ezekközé tartozik például a
telekommunikáció, az energiaipar és aszállítás, független és
hivatásos polgári szolgálat. Mindezekgarantált bevételi forrásai az
államnak. Ahhoz, hogy válaszol-ni tudjon erre a kihívásra, a
nemzetközi missziónak tovább kelllépnie azon, hogy a háborús
rendszer maradványaival küzd, ésel kell kezdenie építeni azokat az
intézményeket, amelyek fel-ügyelik az alkotmányos fejlôdés
folyamatát, amelynek céljaegy mûködô állam megteremtése, amelyet a
boszniai közvéle-mény legitimnek tekint. ■
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
2000-2001 tél NATO tükör 11
A Délkelet-Európáról készült ESI elemzéseket a kö-vetkezô
Internet címen lehet megtalálni: www.esiweb.org.
-
Ugyanabból a kottából énekelnek: A bosnyák, horvát és szerb
katonáknak együtt kell dolgozniuk
NATO tükör12 2000-2001 tél
A külsô megfigyelô számára Bosznia belsô
biztonságiarchitektúrája elkerülhetetlenül mûködési zavarokkalküzd.
A hanyatló gazdaság mindkét entitásban nyög az el-különült,
túlméretezett hadseregek fenntartásának kény-szere alatt, amelyek
rosszul vannak felszerelve és kiképez-ve. Ezen felül a Boszniát
alkotó népek katonai és védelmiközösségei közötti érdemi párbeszéd
hiánya kevés politikaakaratra utal a közös védelempolitika és
katonai szervezetmegteremtésére vonatkozóan. Ez viszont
alkalmatlanná te-szi az országot arra, hogy csatlakozhasson az
európai vagyeuro-atlanti struktúrákhoz, vagy hogy együttmûködjön
avédelem területén egyes nemzetekkel, mivel képtelen ma-rad arra,
hogy biztosítsa saját biztonságát a NATO-vezettebékefenntartók
jelenléte nélkül.
David Lightburn elemzô az új-skóciai (kanadai) Pearson
Békefenntartó Központban. Munkatársa volt a NATO Nem-zetközi
Titkárságának, és 1992 tavasza és 2000 ôsze közöttrészt vett a
Szövetségben a békefenntartással kapcsolatos mun-kában, beleértve a
Biztonsági Együttmûködési Program kialakítását Boszniával.
Amikor 1995 decemberében Bosznia-Hercegoviná-ban (Bosznia)
elhallgattak a fegyverek, és NATO-vezetésû békefenntartókat
telepítettek a térségbe, aháború ugyan véget ért, de a béke
törékeny maradt. Bosz-nia ellenséges katonai táborokra volt
felosztva; a rivális,etnikai alapon szervezôdött hadseregek közötti
kapcsolatkibékíthetetlen volt; a harcok kiújulásának
megakadályo-zása érdekében külföldi katonai jelenlétre volt
szükség. ADaytoni Megállapodás a katonai kötelezettségek
kidolgo-zott listáját tartalmazta, amelyeket minden hadviselô
fél-nek be kellett tartania. Ám az arra irányuló feladat, hogy
azegyezmény több legyen, mint egy egyszerû tûzszünetimegállapodás,
többet kívánt, mint a különbözô boszniaikatonai erôk puszta
szétválasztását és ellenôrzését. Ahosszú távú biztonság
megteremtése és az ellenségeskedéskiújulásának megakadályozása
érdekében a NATO és másnemzetközi szervezetek programok sorát
dolgozták ki az-zal a céllal, hogy erôsítsék a bizalmat a különbözô
etnikaiháttérrel rendelkezô katonák között, és segítsenek
olyanfeltételeket teremtsenek, amelyek között egy
megfelelô,költséghatékony és tartós biztonsági keret
létrejöhet.
A Daytoni Megállapodás elismerte a két, egymástól kü-lönálló
fegyveres erô létét Boszniában – a Bosznia-Herce-govinai
Föderációét, amelyet túlnyomórészt horvátok ésboszniai muzulmánok
(bosnyákok) alkottak, és a SzerbKöztársaságét, amely alapvetôen
szerbek dominálta enti-tás. De facto azonban három hadsereg volt és
van, mivel ahorvát és bosnyák erôk nem integrálódtak – sem
strukturá-lisan, sem gyakorlatilag –, a kettô közötti
együttmûködéspedig minimális és felületes. Ez a sajátos egyezmény a
kö-zel négy évig tartó háború hagyatéka, amelyben a hárometnikai
alapú haderô – beleértve a reguláris katonák, nemkatonai erôk,
sorkatonák, külföldi önkéntesek, gerillák ésnem katonai rendôrök
vegyes csoportját is – harcolt a terü-letért és a túlélésért. Az is
visszatükrözôdik benne, hogy aszomszédos országok és más államok is
érintve voltak aválságban, és segítséget is nyújtottak. Mi több, a
harcokatkövetôen a fegyverek és lôszerek nagy része vagy
magán-személyek kezébe került, vagy tárolásra a rendôrségi
lakta-nyák jókora fegyverraktáraiban.
Biztonsági megoldásokra törekedveDavid Lightburn Bosznia katonai
térképét vizsgálja, és elemzi azokat a nem-zetközi programokat,
amelyek a hosszú távú biztonság megteremtését célozzák.
-
A Daytoni Megállapodás azonnal véget vetett az
ellenséges-kedéseknek, elválasztotta a válságban résztvevôk
fegyvereserôit, és biztonságos környezetet teremtett, amelyben a
nemzet-közi közösség és Bosznia állampolgárai megkezdhették a
meg-békélés folyamatát, a menekültek visszatérését és az
újjáépí-tést. 1995 decemberében Bosznia három, harcoktól
megfáradtés szétzüllött serege kevés ellenállást tanúsított a
NATO-veze-tésû Végrehajtási Erôvel (IFOR) szemben, és teljesítette
a nem-zetközi közösség számos kezdeti követelését. Ide tartozott a
te-rület átadása; elválasztó zóna létrehozása; a nehézfegyverzet
ésa katonai személyzet visszavonása a laktanyákba; az IFOR ál-tal a
kiképzésre vonatkozóan megállapított szabályok és eljárá-sok
betartása; koordinált aknamentesítés; közös katonai bizott-ságok
létrehozása; és mozgásszabadság biztosítása azIFOR-nak és a
nemzetközi közösségnek.
Visszatekintve el lehet mondani, hogy mindkét entitás had-serege
és védelmi hatóságai esetében figyelemre méltó volt akövetelések
teljesítésének foka. Az ellenségeskedések nemújultak ki.
Biztonságos környezetet garantáltak a Boszniábanmûködô civil
szervezetek számára. És a küzdelem tárgyát ké-pezô, stratégiai
elhelyezkedésû brckói körzet demilitarizálásrakerült. A fegyvereket
a megállapodás szerint megsemmisítet-ték, megkezdôdött az
aknamentesítés és mindkét entitás el-kezdte átalakítani hadseregét,
méretüket csökkentve. Ennekeredményeképpen az IFOR, és utódja, a
Stabilizációs Erô(SFOR), képes volt a Daytoni Megállapodás tisztán
katonai vo-natkozásai végrehajtásának felügyeletén túllépni, és
megkez-deni a civil szervezetek munkájának támogatását. Igy az
SFORegyre inkább bevonásra került azokba a nemzetközi
erôfeszíté-sekbe, amelyek a boszniai társadalom megreformálását,
ésolyan korrupt gyakorlatok beszüntetését célozták, mint a
gaz-daság, a média és a rendôrség feletti politikai ellenôrzés.
Noha a Daytoni Megállapodás mandátumának
megfelelôenfelállították Bosznia közös védelmi intézményét, a
KatonaiÜgyek Állandó Bizottságát, azonban ez eszköz nélkül maradta
felek közötti igazi biztonsági és védelmi párbeszéd hiányá-ban.
1997-ben a NATO beindította a Biztonsági Együttmûkö-dési Programot
a Szövetség és Bosznia között, hogy elômoz-dítsa az országban a
megbékélés folyamatát a katonai ésvédelmi hatóságok támogatásával
úgy, hogy ösztönzi a párbe-szédet, és kezdeti lökést adott a belsô
együttmûködésnek a vé-delmi szférában.
A kezdeti tevékenységek – fôleg a NATO oberammergaui
is-kolájában, Németországban tartott tanfolyamok – azt
célozták,hogy támogassák a megbékélést, és lehetôséget
biztosítsanak apárbeszédre az egyes résztvevôk között, továbbá
alapvetô in-formációkat nyújtsanak a nemzetközi közösség számos
boszni-ai programjának célkitûzéseirôl. Legfeljebb 45 fôs,
katonatisz-tek és a védelemmel foglalkozó civil tisztségviselôk
csoportjaithozták össze, ahol a Boszniát alkotó három nép egyenlô
arány-ban képviseltette magát. 2000 novemberére több mint
450-envettek részt ezeken a tanfolyamokon, beleértve a védelmi
mi-nisztereket és helyetteseiket, a vezérkari fônököket és más
ma-gas rangú politikai, katonai és védelmi vezetôket, valamint
ala-
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
2000-2001 tél NATO tükör 13
© R
eute
rs
a hosszútávú boszniai béle érdekében.
Mivel a Daytoni Megállapodás átengedte a védelem felelôssé-gét
az entitásoknak, a tartós biztonságot és stabilitást nem
lehetelérni, hacsak a boszniaiak egyetlen entitásban sem lesznek
ké-pesek arra, hogy beszéljenek egymással, együttmûködjenek,
ésegyütt dolgozzanak olyan struktúrák és képességek
létrehozásaérdekében, amelyek szükségesek országuk közös
védelméhez.Ám semmiféle jelentôs együttmûködés nem jött létre
államiszinten a gyanakvás légkörében, amely a három etnikai
csoportközött uralkodik.
1997 óta a nemzetközi közösség arra törekszik, hogy elômoz-dítsa
a nagyobb katonai együttmûködést az entitások között, ésmegerôsítse
a Biztonsági Ügyek Állandó Bizottságának haté-konyságát – azét a
közös katonai testületét, amelyet a békemeg-állapodás keretében
hoztak létre – szerepét központi védelmimechanizmussá fejlesztve. A
boszniai békefolyamatot felügyelôkormányközi hatóságon, a
Békevégrehajtási Tanácson (PIC) ke-resztül a nemzetközi közösség
azon dolgozik, hogy meggyôzzönminden felet a Daytoni Megállapodás
alapvetôen dinamikus ter-mészetérôl, hiszen a Megállapodás csak
alapként szolgál és nemaz elérhetô maximum, és sokkal inkább egy
hosszú távú, önfenn-tartó béke- és biztonsági folyamatot céloz, nem
pedig a rövidtá-vú stabilitás minimális követelményeinek
összességét alkotja.
-
csonyabb rangú parancsnokokat és törzstiszteket, valamint
másminisztériumok képviselôit is.
Sok résztvevô képes volt felújítani régi kapcsolatait a
másiketnikai csoportból való kollégáival, olyan kapcsolatokat,
ame-lyek még a régi Jugoszláv Néphadsereg idejére, vagy
néhányesetben az iskolai évekre nyúlnak vissza. A résztvevôk
értékel-ték azt a lehetôséget, hogy nemzetközi tisztségviselôkkel
be-szélhették és vitathatták meg a politikai ügyeket és
perspektívá-kat. Az információszomj látható volt, és sokaknak
sikerültjobban megérteniük az országukban tevékenykedô
különbözônemzetközi szervezetek szerepét, ami gyakran élesen
ellent-mondott azzal a képpel, amelyet saját hatóságuk és
médiájukmutatott. Az összejött csoportokon belül figyelemre méltó
köz-vetlenség és barátság alakult ki. A volt ellenfelek nyíltan
cserél-tek véleményt, mintha háborús történeteket meséltek
volna.
1999-ben a Biztonsági Együttmûködési Program másodikszakaszába
lépett. Ez magába foglalta a részletesebb informáci-óadást a
nemzetközi közösség biztonságról vallott megközelí-tésérôl, és
mélyebb megbeszéléseket a békeépítésrôl, a nemze-ti fejleményekrôl
és azokról a kihívásokról, amelyekkelBosznia szembenéz. A fô
irányvonalat képviselô tanfolyamo-kon túl a NATO számos szakosított
szemi-náriumot szervezett védelmi és más tiszt-ségviselôk számára,
és fogadta a boszniaitisztségviselôk és a média
képviselôineklátogatását. Kísérletként 1999-ben megtar-tottak egy
alumni (a volt diákok részvételé-vel rendezett) találkozót, mivel
akkorramár 250 boszniai vett részt az oberammer-gaui tanfolyamokon.
Csaknem 200-an jöt-tek el Bosznia minden részébôl az ese-ményre az
SFOR szarajevói parancs-nokságára. Ehhez az eseményhez
hasonlósikert ért el egy helyileg szervezett találkozó Banja
Lukában, aSzerb Köztársaságban. A jövôre nézve is tervbe vannak
vévehasonló találkozók, hogy elômozdítsák az
Oberammergaubanlétrejött vagy feléledt kapcsolatokat.
Mára a program egy jóval elôrehaladottabb szakaszba lépett.Arra
összpontosít, hogy elkötelezze a boszniai tisztségviselô-ket és a
védelmi vezetôk következô generációját arra, hogymegoldásokat
találjon országuk alapvetô biztonsági kihívásai-ra. Bosznia nem
függhet a végtelenségig az idegen fegyveresjelenléttôl belsô
stabilitása és biztonsága érdekében. A nemzet-közi közösség sem
tudja az erôforrások jelenlegi szintjét to-vább biztosítani.
Az elmúlt két évben a Békevégrehajtási Tanács meghatároz-ta,
hogy mi szükséges Boszniában hosszú távú és
önfenntartóstabilitáshoz. A külügyminiszterek 1998. decemberi,
madridiértekezletén felhívták a feleket, hogy alakítsanak ki egy
közösvédelempolitikát Bosznia számára, valamint hozzák létre a
vé-delem állami dimenzióját. Ez magában foglalta a KatonaiÜgyek
Állandó Bizottságának kiterjesztését, nagyobb katonaiegyüttmûködést
a két entitás hadereje között, egy közös kato-nai doktrínát, és az
együttmûködést egy képzési és fejlesztési
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
NATO tükör14 2000-2001 tél
program érdekében. 2000 májusában, Brüsszelben a
Békevég-rehajtási Tanács további célkitûzéseket fogalmazott meg.
Ezekmagukban foglalták a Katonai Ügyek Állandó
Bizottságánakátalakítását hatékony, állami szintû intézménnyé;
fenntarthatóés finanszírozható haderôstruktúra kialakítását, amely
megfelelBosznia hosszú távú biztonsági szükségleteinek; a külföldi
ka-tonai segítség teljes átláthatóságát; a hadseregek egyesített
ve-zetését és irányítását, amely alkalmas a nemzetközi és
regioná-lis biztonsági szervezetek égisze alatt a közös
telepítésre.
Számos nemzetközi szervezet segít abban, hogy ez a folya-mat
elôhaladjon. A Biztonsági Együttmûködési Programon túla NATO
érintett – az SFOR-on keresztül – a boszniai
haderôkátszervezésében, csökkentésében, és egy fôfelügyelôi
koncep-ció megvalósításában, amely egy olyan hivatal – jelenleg
egyamerikai ezredes vezeti, de történetesen belsô
intézménynekszánták –, amely felügyeli a magas rangú katonai
vezetôk vi-selkedését, és biztosítja, hogy nem azok élnek vissza
hatalmuk-kal, nem keverednek kétes üzletekbe, és távol maradnak a
poli-tikától. A Fômegbízott Hivatala segíti a Katonai ÜgyekÁllandó
Bizottságának fejlesztését. Az Európai Biztonsági ésEgyüttmûködési
Szervezet (EBSZ) továbbra is a bizalomerôsí-téssel és
fegyverzetellenôrzéssel foglalkozik. Az Egyesült
Nemzetek Boszniai Missziója pedig aztvizsgálja, hogyan tudna
Bosznia hozzájá-rulni más nemzetközi békefenntartómissziókhoz
szerte a világon.
További megfontolásra bemutattak egytervezetet a NATO biztonsági
együttmûkö-dési tanfolyamain 2000-ben részt vett kato-nai és civil
tisztségviselôknek, és az Osló-ban, Norvégiában, 2000 nyarán
megtartottszemináriumon részt vett magas rangú vé-delmi és
külügyminisztériumi tisztségvise-
lôknek. Két lényeges dolgot határoztak meg, amely
alapvetôfontossággal bír az ország hosszú távú, önfenntartó
stabilitásá-ra vonatkozó életképes koncepció kidolgozása
szempontjából.Elôször is meg kell határozni néhány alapfeladatot,
amelyekestében Boszniának kell vállalnia a vezetô szerepet és az
egyér-telmû felelôsséget. A Békevégrehajtási Tanács a
következôalapfeladatokat határozta meg: közös biztonság és
védelempo-litika kidolgozása; egy központi védelmi intézmény
létrehozá-sa; kisebb, hivatásos, finanszírozható és együttmûködô
hadse-regek létrehozása; további bizalom- és
biztonságerôsítôintézkedések kezdeményezése Bosznia részérôl a
hadseregekközött.
Másodszor, a nemzetközi közösséggel együtt ki kell dolgoz-ni a
kooperatív biztonsági intézkedések csomagját, megtartva abiztonság
kollektív és kooperatív megközelítését, amely a hi-degháború vége
óta fejlôdött ki Európában. Európa legtöbb or-szágához hasonlóan
Bosznia sem függhet egyszerûen egy ha-talmas haderô fenntartásától
határain azért, hogy megvédjemagát. Az országnak ezért szükséges
van arra, hogy számoskooperatív biztonsági intézkedést fogadjon el
a nemzetközi kö-zösséggel közösen, ahelyett, hogy abszolút
garanciák megszer-zésére törekedne más nemzetek vagy nemzetek egy
csoportjá-
Bosznia nem támasz-kodhat mindörökké a külföldi fegyveres
jelenlétre belsô stabilitásaés biztonsága érdekében
-
nak részérôl. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a
fo-lyamatos nemzetközi katonai jelenlétet, méghozzá meghatáro-zandó
természetût és méretût, de elsôsorban a boszniai államiszintû
védelmi rendszer fejlôdésének segítésére kell összponto-sítania; az
elôrelépést a Daytoni Megállapodás által meghatáro-zott regionális
fegyverzetellenôrzési megbeszéléseken, aholegy kicsit kedvezôbb
helyzet alakult ki a zágrábi és belgrádifejlemények után; szoros és
nyílt katonai kapcsolatok és véle-ménycsere kialakítását
Szerbiával, Horvátországgal és másszomszédos országokkal, valamint
hozzájárulást a regionálisstabilitáshoz és bizalomerôsítéshez.
A boszniai védelmi tisztségviselôk most már együttmûköd-nek a
nemzetközi közösséggel, hogy foglalkozzanak a Béke-végrehajtási
Tanács által meghatározott napirenddel. Közvet-len kihívást jelent
az ország két hadserege közötti tartós éstartalmas együttmûködés
keretének kialakítása. Ez az átszerve-zés nem egy integrált
hadsereg létrehozását célozná az országhárom haderejébôl – ahogyan
azt néhányan állítják, akik megkívánják állítani a folyamatot.
Minden haderô-átalakításnakvissza kell tükröznie, és tisztelnie
kell az országot alkotó népekkultúráját és hagyományait, ahogyan az
néhány nyugati ország-ban is van, például Belgiumban, Kanadában és
az Egyesült Ki-rályságban.
Senkinek nem áll szándékában például a hadseregek alacso-nyabb
szinteken való integrációja. Ehelyett az elképzelés az,hogy egy
állami szintû, egyesített vezetési és irányítási rend-szert hoznak
létre a közös képzés és oktatás bizonyos szintjévelés olyan
erôkkel, amelyek közös védelempolitika és közös ka-tonai doktrína
jegyében tevékenykednek, és a Katonai ÜgyekÁllandó Bizottságán
keresztül felelôsséggel tartoznak az el-nökségnek. Ezeknek a
haderôknek az lenne a feladata, hogyfenntartsák az ország
szuverenitását és területi integritását anemzetközi joggal
összhangban; hozzájáruljanak a nemzetközibiztonsághoz az Egyesült
Nemzetek és más békefenntartómissziókban való részvétellel
külföldön; segítséget nyújtsanaka polgári hatóságoknak polgári
szükséghelyzet, katasztrófavagy társadalmi szükség idején.
A Békevégrehajtási Tanács által meghatározott
területeknémelyikén sikerült elôrelépni. 1999-ben mindkét
entitáscsökkentette hadseregének létszámát és védelmi
költségveté-sét, körülbelül 15 százalékkal, és hasonló csökkentést
tervez-tek 2000-re is. Ám a további elôrehaladás nem a
nemzetköziközösségtôl függ, hanem attól, hogy sikerül-e a politikai
életés a közvélemény esetében jelentôs támogatást szerezni
Bosz-niában.
A legfôbb gát a védelem területén a politikai akarat
hiányamarad, állami és entitás szinten egyaránt. Szükség van a
közöselnökség tagjainak, és más állami és entitásbeli vezetôk
hozzá-állásának radikális változására. Az etnikai alapú hatalmi
struk-túrák és a többi etnikai csoport alapvetô motivációi
irántihosszadalmas gyanakvás a befolyásos helyeken nem segíti elôaz
együttmûködés klímáját. Mi több, néhány tisztségviselô to-vábbra is
a mögé az érvelés mögé rejtôzik, hogy a védelem aDaytoni
Megállapodás szerint az entitások felelôssége. Ez kü-
lönösképpen akadályozza a Katonai Ügyek Állandó Tanácsá-nak
fejlesztését. A titkársága még mindig nem rendelkezik ál-landó
hellyel, a nemzetközi közösségtôl függ az információstechnológia
tekintetében, krónikus emberhiány jellemzi (az en-titásoktól függ a
személyzete), és ezért nem képes semmilyenalapvetô munka
elôrevitelére, és nagyrészt adminisztratívfunkciókat tölt be.
Egy másik komoly akadály a modernebb védelmi koncepci-ók
megértésében mutatkozó alapvetô hiányosságból fakad. Ahadseregek
túl nagyok és drágák ahhoz, hogy fent lehessen tar-tani ôket; az
egyenruhások száma jóval meghaladja a biztonsá-gi követelmények
által az európai normákat tükrében ésszerû-nek tartott szintet .
Mindkét entitásban a legtöbb fegyver ésjelentôsebb felszerelés
elavult, és rosszul karbantartott. A had-seregeknek nehézséget
jelent fenntartani a megfelelô színvona-lú képzést. A védelmi
költségvetések is meghaladják a nemzet-közi normákat, és súlyos
terhet jelentenek a két entitás hanyatlógazdaságai számára. Ám
mivel még láthatóan mindig nincspárbeszéd a boszniai közvéleményben
a biztonságról és véde-lemrôl, a közvélemény nem is gyakorol
nyomást arra, hogy aboszniai haderôk lépjenek túl a tûzszüneti
státuszon.
A közvélemény támogatásának megnyerése érdekében in-tenzív és
koncentrált információs kampányt kell majd indítani,hogy
informálják az egyszerû boszniaiakat a kérdésekrôl, ésôszinte
párbeszédre ösztönözzenek a biztonsági ügyekrôl. Egyésszerûbben
szervezett és nyitottabb hadsereg pozitív jelzéstküldene a boszniai
embereknek, lehetetlenné téve a konfliktusvisszatérésének
lehetôségét, és beharangozva a hosszú távú sta-bilitás lehetôségét.
Ez más területeken is segítené a megbéké-lést, és segítene a
külföldi tôkét az országba és a térségbe von-zani. Az elôrelépés
lehetôsége remélhetôleg nôni fog, amintBosznia fokozatosan elkezd
Európa többi részébe visszainteg-rálódni, és amint a közvélemény
felismeri, hogy a jelenlegi vé-delmi struktúra fenntarthatatlan, és
hogy ez milyen nem kívá-natos eredményre vezet Bosznián belül és
kívül a normalizálásifolyamat szempontjából. ■
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
2000-2001 tél NATO tükör 15
A NATO minden évben korlátozott számbankutatási ösztöndíjakat
kínál egyéneknek
és intézményeknek egyaránt. Ezekre mind a NATO-tagállamok, mind
a partnerországok
állampolgárai nyújthatnak be jelentkezést.
A részleteket lásd teljes egészükben a NATO honlapján;
http://www.nato.int/acad/home.htm
Ösztöndíjak
-
NATO tükör16 2000-2001 tél
pen „felszabadították”. A Belgrád által indított média
hadjáratsegített a gyûlölet propagandáját szítani más jugoszláv
tagköz-társaságokban is, melynek hatása még évekig érezhetô
lesz.
A volt Jugoszlávia területén kitört háborúskodás óta aNATO
tagországai és nyugati államok több millió dollárt köl-töttek a
Balkánon, különösen Bosznia-Hercegovinában ésSzerbiában a károk
helyreállítása érdekében. A nemzetközi
segítségnyújtásnak kö-szönhetôen férhetett hoz-zá a szerb és
montenegróiközvélemény az informá-ció alternatív
forrásaihoz.Ezáltal is kiküszöbölhetôvolt az állami média
fél-revezetô információinakhatása. Boszniában – hálaa független
újságoknak éshírközlôknek nyújtottnemzetközi segítségnek –megjelent
a pluralizmusés a sajtószabadság.
Ennek ellenére, ha akonfliktus megelôzésrôlvagy a
béketeremtésrôlvan szó, a média nem min-dig kapja meg a neki
kijárófigyelmet. Annak ellenére,hogy milyen káros hatástfejtett ki
a média az etnikaigyûlölet szításában a voltJugoszlávia területén,
aboszniai háborút lezáróDayton-i Békemegállapo-dás nem rendelkezett
a
médiáról az új államban, azt leszámítva, hogy röviden
megemlí-tette a sajtószabadság biztosításának szükségességét a
választá-sok során. A megállapodás végrehajtásának ellenôrzésével
meg-bízott nemzetközi szervezetek azóta nagyon sok idôt és
energiátfektettek ennek a hibának a kiküszöbölésébe.
1997 ôszéig, a nemzetközi közösség Boszniában kénytelenvolt
elviselni a Srpska Radio-Televizija (SRT) gyûlöletkeltését,melyet
Milosevics védencei a Szarajevó melletti Paléból sugá-roztak.
Koherens sugárzási szabályozás és frekvenciaengedé-lyeztetés
hiánya, illetve egy politikailag elfogult bírói kar létezé-se miatt
kevés lehetôsége marad Carl Bildt akkorifômegbízottnak, aki az
SRT-rôl úgy beszélt, mint olyan médium,
Daniel Deluce, a Reuters korábbi szarajevói tudósítója,a
Fôképviselô Hivatalában dolgozott 1998 tavasza és 2000ôsze között a
boszniai média reformján.
Aszerbiai tüntetôk csak a „Bastille” névvel illették. Az ál-lami
televízió és rádió központja Szlobodan Milosevicsjugoszláv elnök
elnyomó hatalmának 13 éven keresztülgyûlölt szimbóluma volt.
Milosevics rezsimjének a végét jelez-te az, amikor a tüntetôk
megrohamozták a Radio-TelevisionSerbia épületét. Hatalmának az
vetett végett, amikor már sem ahadsereget, sem pedig a rendôrséget
nem tudta arra rábírni,hogy megvédjék televíziós monopóliumát.
Elesett hát a vár!
ARadio-Television Ser-bia (RTS) volt Milosevicshatalmának
legerôsebbeszköze, olyan elektroni-kus ólmosbot, amellyel
el-hallgathatta az ellenkezô-ket, és támogatástszerezhetett a
háborúhoz.Szerbia változatlanulmessze van még attól,hogy biztosítsa
a demokrá-ciát és a törvények betartá-sát. Milosevicsnek az
RTSfeletti átfogó ellenôrzésé-nek vége azonban egy újpolitikai
korszakot nyitott,amely lehetôséget biztosítarra, hogy gyökeret
ver-hessen a szólásszabadság.
Ha a nemzetközi kö-zösség egy kicsit jobbankövette volna ennek a
te-levíziós állomásnak azadásait a 80-as évek végefelé, akkor már
elôre lát-hatta volna a volt Jugo-szlávia végzetét mutató
figyelmeztetô jeleket. Az RTS és atöbbi Milosevics irányítása alatt
álló médium megteremtette aháborút lehetôvé tévô hangulatot,
félelmet gerjesztve a béke-szeretô szomszédok között és sok szerbet
meggyôzve arról,hogy visszatért a II. világháború szelleme, hogy
elpusztítsaôket. Az RTS egy olyan groteszk képet festett, amely nem
vetttudomást a volt bosnyák fôváros, Szarajevo ostromáról, ésamely
szerint a lerombolt horvát várost Vukovárt tulajdonkép-
MédiaháborúkDaniel Deluce a boszniai médiareformot vizsgálja,
amely igazából akkor kezdôdött el
amikor a békefenntartók a boszniai szerb televízió tulajdonában
lévô adókat kobozott el.
Halálos fegyver: Ha a nemzetközi közösség a 80-as évek végén
nézte volna a szerb televíziót, láthatta volna a küszöbön álló
vihar jeleit
© R
eute
rs
-
amitôl még Sztálin is szégyellte volna magát. Ennek ellenére,
hi-vatali idejének vége felé, 1997 májusában, Bildt elôkészítette
apályát egy erôteljesebb megoldás számára. A
BékevégrehajtásiTanács, amely a boszniai békefolyamatban érdekelt
országokatés nemzetközi szervezeteket tömörítette, a portugáliai
Sintra-banjóváhagyott egy dokumentumot, amely felhatalmazta a
fômegbí-zottat arra, hogy fellépjen a béke megállapodást
veszélyeztetômédia ellen. Általánosságokban fogalmazó dokumentum
volt ez,amely elsôsorban az SRT lázítását tartotta szem elôtt.
1997 nyarára egyre egyértelmûbbé vált, hogy az SRT aláak-názza a
békefolyamatot. A nem-szerb származásúak leírásábanhasznált uszító
nyelvzet és a békefolyamattal szemben muta-tott ellenségesség
mellett, nem kapott teret a Szerb Köztársa-ságon belüli politikai
ellenzék, sôt az esti hírmûsorokban rend-szeresen támadták ôket.
Ahogy kialakult a pale-i keményvona-las vezetés és a Banja Luka-i
székhelyû Boszniai Szerb Köz-társaság mérsékeltebb szövetségesének
tekinthetô akkorielnöke, Biljana Plavsics között, úgy kapott egyre
több figyel-meztetést az SRT vezetése, melyek azonban kevés
ered-ménnyel jártak. Bár az újonnan kinevezett fôképviselô,
CarlosWestendorp sajtósai, már tettek utalást az SRT elleni
esetlegeskatonai akcióra, a NATO-vezette Stabilizációs Erô
(SFOR)óvatosabban fogalmazott a közvélemény elôtt.
Feszült idôk voltak ezek a békefenntartó misszió és a
NA-TO-tagországok kormányai számára. Az SRT mûsorai lesújtó-ak
voltak, a nyugati kormányok azonban féltek, hogy a béke-fenntartók
fellépése az SRT ellen csak növelné a magát aszabad
véleménynyilvánítás megtestesítôjeként megjelenítôpale-i vezetés
iránti szimpátiát. A fordulópont júliusban jött el,amikor Plavsics
a brit és cseh békefenntartók támogatásával újrendôrfônököket
nevezett ki Banja Luka-ban. Napvilágra ke-rültek egy, a pale-i
vezetés által Plavsics ellen tervezett puccsrészletei. Az SRT
elítélte az SFOR szerepvállalását és egy vi-deó klipben az SFOR-t a
náci SS-hez hasonlította. Az ilyenpropaganda már az SFOR számára is
fenyegetôvé vált.
Amikor az SRT a Hágai Nemzetközi Büntetôbíróság fôü-gyésze által
tartott sajtótájékoztatóról szándékosan elferdített
2000-2001 tél NATO tükör 17
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
riportot sugárzott, az SFOR – Westendorp kérésére fellépve –az
SRT négy adótornyának elfoglalásával reagált 1997. októ-ber 1-én.
Az SRT, a Plavsics-frakcióval jobban szimpatizáló újvezetôk
irányításával kezdett újra sugározni a Banja Luka-istúdiókból. A
hírmûsorok továbbra is nacionalista hangvételû-ek voltak, de
megszûntek a múlt szélsôségei. A várt következ-mények elmaradtak.
Sok szerb újságíró számára az SRT nemvolt több, mint a politikának
olyan eszköze, amelynek semmiköze az újságíráshoz vagy a
közszolgálatisághoz.
A pale-i vezetés nem titkolta az SRT pártkötôdéseit. A hatal-mon
lévô Szerb Demokrata Párt (Srpska Demokratska Stran-ka, SDS) több
vezetô személyisége és a kollektív bosnyák el-nökség akkori szerb
tagja, Momcsilo Krajisnik (aki mostháborús bûnök miatt várja
perének kezdetét Hágában) volt tag-ja az SRT igazgatóságának. Az
SFOR közbelépését követôen aFôképviselô Hivatala és Plavsics 1998
februárjában megáll-apodott az SRT-re vonatkozó „átmeneti
intézkedésekrôl”.Ezen intézkedések közé tartozott egy pártatlan
elnökség felál-lítása, illetve egy nemzetközi „adminisztrátor”
kinevezése, akia tájékoztatás nemzetközi normáinak bevezetését és a
szer-kesztôi függetlenség megteremtését volt hivatott segíteni.
Az SRT adótornyainak elfoglalása vízválasztónak bizo-nyultt
Bosznia számára. Kiegyenlítettebbé váltak a választásiviszonyok, és
megteremtôdtek a nagyobb fokú pluralitás ésmédiaszabadság
lehetôségei a Boszniai Szerb Köztársaságlegnagyobb városában, Banja
Luka-ban. A nemzetközi közös-ség világos üzenetet küldött akkor,
amikor kész volt cseleked-ni azért, hogy véget vessen a gyûlöletre
való felbujtásnak és azelfogult beavatkozásnak a közszolgálati
mûsorszórás folya-mán. Ez a keményvonalasok monopóliumának végét
jelezte atelevízió felett a Boszniai Szerb Köztársaságban. Az SRT
kö-rüli válság megmutatta, hogy a hatalmon lévô nacionalista
pár-tok országszerte kézben tartották a legbefolyásosabb
médiu-mokat, és ellehetetlenítették a nyílt vitát. A boszniai
médiaegyértelmûen igényelte a szisztematikus reformot, amely
össz-hangba hozza mûködését a demokratikus normákkal. A
donor-kormányok támogatásával az OHR elkezdett kidolgozni
egystratégiát a tartós sajtszabadság létrehozása érdekében.
A NATO 2000-CD-ROM segít a felhasználóknak megismerkedni a NATO
tevékenységével és szerepével.Vázolja a Szövetség
kialakulásánaktörténetét és mindazt a változást,melyeken átment,
hogy így is jobban reagáljon a XXI. század biztonsági kihívásaira.
Ingyenes példányok az alábbi címrôl igényelhetôk:Distribution
Unit,Office of Information and Press,NATO, 1110-Brussels,
Belgium
-
ÖT ÉVVEL DAYTON UTÁN
NATO tükör18 2000-2001 tél
A stratégia idôvel ambiciózus vállalkozássá nôtte ki magát.Egy
szabályozó keret létrehozását tûzte ki a mûsorszórók,
aközszolgálati mûsorszórás reformja, a független média folya-matos
pénzügyi támogatása érdekében; olyan közszolgálatikampányokat
helyezett kilátásba, amelyek elmagyarázzák anemzetközi közösség
erôfeszítéseit; valamint célul tûzte ki ajogi védelem megteremtését
az újságírók számra.
A Békevégrehajtási Tanács 1997. decemberi találkozóján,Bonnban,
egy olyan szabályozó testület létrehozásáról döntöt-tek, amely az
átláthatóság kritériumának megfelelôen osztanáki a mûsorszórók
számára az engedélyeket. A szabályozó hiva-tal, amelyet késôbb
Független Média Bizottságnak neveztek el(IMC), ideiglenes
nemzetközi felügyelet alatt üzemelt volna,és idôvel hazai
intézménnyé vált volna. Azért hozták létre,hogy igazságos versenyt
teremtsen a mûsorszórók számára, ésmegszüntesse a frekvenciák
politikai ellenôrzését.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió pénzügyi segítsé-gével
1998 júniusában hozták létre az IMC-t a Fômegbízottrendelkezése
alapján. Minden részlegnek volt egy nemzetközivezetôje és egy
boszniai helyettese. Létrehoztak egy boszniai-akból és külföldi
szakértôkbôl álló fellebbviteli testületet, azIMC Tanácsot, hogy
áttekintse az állomásoktól érkezô felleb-bezéseket. A közbeesô
idôben az IMClétre tudott hozni egy szabályozókeretet,ami
megszüntetett minden fajta, az en-gedélyek kiadását kísérô
politikai mani-pulációt. Egy mûsorszóró kódex beveze-tésével az IMC
segített elrettenteni afelbujtó mûsorszórókat, mivel az állo-mások
nem akarták elveszíteni már meg-lévô vagy igényelt engedélyüket.
Né-hány állomást figyelmeztetésbenrészesítettek vagy megbüntettek,
néhá-nyat átmenetileg szüneteltettek, és kétállomást bezártak a
frekvenciák illegálisfoglalása és okirathamisítás miatt.
Mégis sokan támadják az IMC-t. Boszniai újságírók ésegyes
nemzetközi szervezetek azzal vádolják, hogy túl engedé-kenyen bánik
a hírhedt propagandistákkal, és túl lassan konszo-lidálja a
telitett média piacot. Egy olyan ország, ahol kevesebb,mint
négymillió lakosra mintegy 280 mûsorszóró jut, valószí-nûleg a
legmagasabb ilyen arányt mondhatja magáénak a vilá-gon. Az IMC azt
állítja, hogy az új hosszú távú engedélyek kri-tériumai sokkal
szigorúbbak lesznek, és egy ésszerûbb piacotfognak eredményezni. Az
IMC azt is fenntartja, hogy tisztelniekell a jogi szabályozást,
amely biztosítja az állomások számáraa megfelelô eljárást, és azt
eredményezi, hogy a hivatal nem tudolyan gyorsan cselekedni, ahogy
azt a kritikusai hangoztatják.
Sokkal alapvetôbb gond az, hogy az IMC-nek a bebetono-zott
érdekekkel korlátozott forrásokkal kell szembenéznie, ésnincs
kikényszerítô mechanizmusa, hogy döntéseit végrehajt-sa.
Szélsôséges esetekben az IMC az SFOR-hoz fordulhat se-gítségért –
de csak akkor, ha a NATO tagországok megfelelô-nek tartják az
akciót. Az Erotellel, a keményvonalas boszniai
Horvát Demokratikus Unió (Hrvatska demokratska zajednicavagy
HDZ) által ellenôrzött adóval szembeni intézkedéseketegy éven át
semmibe vették, és figyelmen kívül hagyták.
Bármilyenek is legyenek az IMC hiányosságai, sikerült
meg-teremtenie az átláthatóság és az igazságosság elveit, ami
nagy-mértékben csökkentette a mûsorszórásba való politikai
beavat-kozást. Modellnek az Európai Unió és Észak-Amerikaszabályozó
hivatalait tekintette, és elkerülte a nyomtatott
sajtószabályozását, helyette inkább azt választva, hogy segíti az
új-ságírói szövetségeket egy önkéntes etikai kódex
elfogadásában.Habár a túlzások még mindig gyakran elôfordulnak a
nyomtatottmédiában, számos független kiadvány szolgál
ellensúlyként.
A jövô legnagyobb kérdése az, hogy miként és hogyan fog-ják az
IMC munkáját átadni a helyi hatóságoknak. Ebben az év-ben
áttekintették és elhalasztották az átadás ambiciózus tervét.A
boszniai intézményeknek még bizonyítaniuk kell, hogy tud-nak
átlátható és elfogulatlan módon mûködni. A donor kormá-nyok
elfogadtak egy tervet arra, hogy alárendelik az IMC-t egyegységes
telekommunikációs szabályozásnak, nemzetközi fel-ügyelet alatt. A
jelenlegi Fômegbízott, Wolfgang Petritsch, úgydefiniálta a
frekvencia-spektrumot, mint amely nélkülözhetet-len gazdasági
forrást képez, és amelyt úgy kell szabályozni,
hogy elbátortalanítsa a politikai beavat-kozást és a korrupt
monopóliumokat.
A közszolgálati mûsorszórás felépíté-se egy etnikailag
megosztott, rosszulmûködô rendszer poraiból az OHR stra-tégiájának
legnehezebb részének bizo-nyult. Komoly politikai érdekek ütköz-tek
annak érdekében, hogymegszerezzék az ellenôrzést a volt Sza-rajevói
Rádió és TV maradványai felett,amely Bosznia háború elôtti állami
mû-sorszórója volt. Éppen azelôtt, hogy1992 tavaszán kitörtek volna
a harcok,Radovan Karadzic szerb nacionalista ve-
zetô azt javasolta, hogy osszák fel az állomást – amelynek
jóhíre volt kiegyensúlyozott, ha nem éppen száraz tudósításaimiatt
– három etnikailag különálló csatornára. Javaslatát elve-tették, de
az megvalósult a háború kezdet�
