1

1. Bevezetés

1.1. Témaválasztás

Amikor azon gondolkodom, hogyan is kapcsolódom ehhez a témához, mi közöm is

hozzá, akkor legelıször is az jut eszembe, hogy hogyan gondolkodtam a kábítószerrıl és

annak használóiról. Kárpátalján, abban a községben, ahol éltem ott is megjelent a kábítószer,

mint probléma. Akkor úgy gondolkodtam róla, mint a nagy átlag: félelemmel, megvetéssel.

Tudatlanul az volt a véleményem használóiról, hogy bőnözık, veleig megromlott emberek,

akik kis közösségünket meg akarják bomlasztani.

Majd Magyarországra kerülve a fıiskolán, tanulmányaim során szociális munka tantárgy

kapcsán találkoztam újra ezzel a témával, de számomra már teljesen új megfogalmazásban,

amely e problémáról úgy beszél, mint betegség.

Aztán intézménylátogatás (Magyar Református Egyház – KIMM, Emberbarát

Alapítvány, ) során találkozhattam kábítószerfüggı fiatalokkal, akik nem látszottak betegnek,

mint ahogy azt vártam, mivel ık már rehabilitáción vettek részt, nem fogyasztottak

kábítószert. Már akkor felmerült bennem a kérdés, hogy ez nem a hétköznapi értelemben vett

betegség.

Késıbb a gyakorlati évem kapcsán a Válaszút Misszió Szenvedélybetegek Nappali

Közösségi Ellátását végzı intézményben eltöltött egy hónap alatt találkozhattam aktív

kábítószerfüggı személyekkel. Belelátásom nyílt a szenvedélybetegség felépülésének

fázisaiba: kórházi megkeresés, kapcsolatfelvétel, rehabilitációra való felvétel, elıgondozás,

rehabilitációról kijáró, utógondozást látogató, stabilan felépült szenvedélybetegek, illetve

visszaesett szenvedélybetegek.

Mivel több emberrel megmaradt a kapcsolatom gyakorlatomat követıen, több esetben is

láthattam meglepı, és hihetetlen változásokat, szenvedélybetegségük kapcsán. Ott töltött

gyakorlatom alatt tanúja voltam egyes személyek felvételének, kórházi megkeresésének, így

láthattam, hogy milyen szörnyő lehet, azaz állapotot, melyet a kábítószer-használattal járó

függıség okoz. Ezt követıen pár hónappal késıbb, amikor újra találkoztam velük némelyek

nem olyanok voltak- „mintha nem ugyanaz a személy lenne…”, -mint akiket megismertem,

most hatalmas személyiség változás volt tapasztalható rajtuk.

Magánéletem során találkoztam egy felépült szenvedélybeteg fiúval, aki már két éve a

párom, és jelenleg ugyanabba a fıiskolára jár, mint én szociális munkás szakra. Az ı esetében

2

a felépült szenvedélybeteget ismerhettem meg, és sokszor nehéz is elképzelnem milyen volt,

mielıtt idáig eljutott 10 év drogkarrier után.

Ezeknek a dolgoknak a megtapasztalása, és összessége vezetett oda, hogy

szakdolgozatom témájának a szenvedélybetegség kutatását válasszam, és azon belül, hogyan

történik a kábítószerfüggı fiatalok felépülésének folyamata.

1.2. A dolgozat célja

Szakdolgozatom megírása során azt szeretném kutatni, hogy milyen mentálhigiénés

módszerek vezetnek, vagy segítik a szenvedélybetegség felépülését, a változást.

Kutatásom során elsısorban 14 hónapos rehabilitációt végzett szenvedélybetegeket

szeretnék meginterjúvolni, akik jelenleg utógondozásban vesznek részt, illetve néhány esetben

olyanokat, akik a terápia után visszaestek. Ezek az interjúk vizsgálati módszerem gerincét

fogják képezni.

Kérdéseim a mentálhigiénés módszerekre illetve azok hiányára koncentrálódnak.

1.3. Hipotézisek

• Azt gondolom, hogy a sérült személyiséget teljesen, újra fel kell építeni.

• Feltételemezem, a felépülés során alapozhatunk meglévı kompetenciára.

• A kábítószer használat során a személyiség mindenkép sérül, és kezelésre szorul.

• Azt is feltételezem, hogy a rehabilitáció során, akik mentálhigiénés módszer

használatával épültek fel, személyiség változáson mentek keresztül illetve, akik nem,

csak a drogfogyasztó magatartástól szabadultak meg.

• Azt gondolom, hogy a dependens személyiség helyreállításában a mentálhigiénés

módszerekre feltétlenül szükség van.

3

2. Kémiai jellegő függıség

A következıkben a kémiai jellegő anyagok bemutatásával, csoportosításával,

hatásmechanizmusaival szeretnék foglalkozni, mert fontosnak tartom leírni azt, hogy milyen

anyagok okozzák a szenvedélybetegség tüneteit. Melyek azok az anyagok, amelyek egy

emberi élet folyamatát változtatják meg használatuk során.

2.1. Függıséget okozó kémiai anyagok meghatározásai

A „drog” meghatározás tágan értelmezett fogalom, mivel egyre újabb és újabb anyagokat

állítanak elı. A drog, drogfogyasztás napjainkra győjtıfogalommá lett: ide sorolják

mindazokat az anyagokat, illetve módszereket, amelyek kábult állapot elıidézésére, illetve a

tudat egyéb befolyásolására képesek. 1

• Bármely olyan anyag, amely a szervezetbe kerülve megváltoztatja a hangulatot, az

érzékelés minıségét vagy az agy mőködését.2

• WHO (1977) megfogalmazása szerint: minden olyan anyag, amely az élı szervezetbe

jutva, annak egy vagy több funkcióját módosíthatja.

• Az Egészségügy Világszervezet (WHO) által kiadott definíció szerint a drog:

„fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, melynek fogyasztása veszélyes,

visszaélésre alkalmas vagy deviáns.3

• Ferenci szerint (2001) „a drog növényi hatóanyagot jelent, de nem minden drog

kábítószer! Azokat a drogokat nevezzük kábítószernek, amelyek fogyasztását, tartását,

megszerzését, továbbadását. Szállítását a törvény szankcionálja.”4

Mit nevezünk kábítószernek (drognak), azt bıvíthetjük még orvosi és jogi értelemben is.

2.1.1. Orvosi értelemben vett meghatározás- kábítószernek nevezzük az olyan élettani

hatással rendelkezı anyagokat, amelyek amellett, hogy kellemes érzetet (eufóriát), esetleg

hallucinációkat váltanak ki a fogyasztóban, pszichikai és / vagy fizikai függıség kialakulását

idézik elı. 5

1 Fekete Sándor: Deviancia és társadalom, Comenius Bt., Pécs, 2001. 214. o (továbbiakban: Fekete S.: Deviancia és társadalom, 2001.) 2 Drogcsapda; Dr. Bozzay Krisztina: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei. 120. o. 3 Internet: http://www.drogambulancia.hu/drol.htlm 4 Ferenczi Zoltán: Drog és vallás; Kálvin kiadó, Bp.2001. 35.o. (továbbiakban: Ferenczi Z.: Drog és vallás. 2001.) 5 Dr. Nagy Júlia: A kábítószerek fajtái, megjelenési formái; 198-199.o.

4

2.1.2. Jogi meghatározás

Dr. Bozzay Krisztina szerint a kábítószer egyben jogi fogalom is. Az ENSZ nemzetközi

egyezményeket hozott létre, melyek mellékletében (listáin) felsorolja azokat az ismert

kábítószereket és pszichotrop anyagokat, amelyeket az orvosok a gyógyításban alkalmaznak,

ill. receptre felírható gyógyszer-kategóriába tartoznak: altatók, nyugtatók, antidepresszáns

szerek, szorongásoldók.6

A második kategóriába tartoznak tehát, a nem orvosi rendelvényre és gyógyítási céllal

történı kábítószerek használata. Ezeket a kábítószereket, melyeket csakis azért termelnek,

gyártanak, hogy az emberek visszaéljenek velük, ezekkel kábítsák, bódítsák, sıt, ırületbe

kergessék saját magukat. E szerek használatát minden ország szigorúan tiltja biológiai,

pszichológiai és társadalmi veszélyességük miatt. 7

2.1.3. Drog jellemzıi 8

• Kémiai anyag, mely megváltoztatja a központi idegrendszer mıködését.

• Fogyasztása pozitív és negatív megerısítést nyerhet, különbözı

• biológiai mechanizmusok révén.

• Rendszeres fogyasztás dependenciát (függıséget), toleranciát (hozzászokást),

• és szenzitizációt (droghatás felerısödése) okozhat, ami addikcióhoz

(kényszeres viselkedésminta) vezethet.

• Averzív hatása révén elıidézi a tolerancia kialakulását.

• Az uralkodó társadalmi, gyógyászati normáktól eltérı módon abúzus szerően

• (visszaélés) fogyasztható.

• Saját magán kívül a természetes megerısítıket (pl. örömhormon, dopamin) kiválóan

• helyettesíti, illetve azok jutalmazó, megerısítı hatását megszünteti (a szervezet

nem termel, leáll).

2.1.4. Függıséget okozó kémiai anyagok csoportosítása

Tanulmányaim alatt arról is kaptam ismeretet órai elıadások során, hogy a kábítószernek

minısülı anyagok többféle módon is csoportosíthatók. A kémiai jellegő anyagok különbözı

6 Drogcsapda; Dr. Bozzay Krisztina: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei. 120-121. o (továbbiakban: Dr. Bozzay K.: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei.) 7 Dr. Bozzay K.: A kábítószer-fogyasztás hatása, veszélyei, tünetei. 120-121. o. 8 Fekete S.: Deviancia és társadalom. 2001. 214. o.

5

csoportosításával több irodalomban is találkoztam, ezért most néhányat szeretnék leírni ahhoz,

hogy egy átfogó kép alakuljon ki, milyen ismert és ismeretlen anyagok tartoznak e megnevezés

alá.

Terence Gorski szerint a függıséget okozó kábítószerek négy fı csoportba sorolhatók,

ún. idegnyugtatószerek (depresszánsok), stimuláló szerek (stimulánsok), fájdalomcsillapító

szerek (narkotikumok) és tudatmódosító szerek (hallucinogének). Az egyes csoportokon belül

az alábbi szereket különböztetjük meg:

� Idegnyugtatószerek: - Alkohol, - Altatók (barbiturát és hasonló hatásmechanizmusú nyugtató hatású hipnotikumok), - Enyhébb idegcsillapító szerek (librium, válium).

� Stimuláló szerek:

- Amfetaminok, - Kokain, - Nikotin (dohány), - Koffein.

� Fájdalomcsillapító szerek:

- Narkotikumok, - Narkotikum származékok.

� Tudatmódosító szerek:

- Hallucinogének, - Phencyclidine (PCP), - Kannabisz (marihuána, hasis stb.). 9

Azokat a kémiai anyagokat nevezik hangulatmódosító szereknek, amelyek az agy

kémiájának módosításával változást idéznek elı az agymőködésben,. A hangulatmódosító

szerek által okozott változás közvetlen eredményeként az egyén olyan testi, pszichés és

magatartásbeli változásokat tapasztal, amelyek társas kapcsolataira is hatást gyakorolnak.

A hangulatmódosító szerek mindegyike kivétel nélkül képes gondolkodásbeli

változásokat elıidézni, az ember agyát és szervezetét károsítani, valamint magatartását és

társas kapcsolatait befolyásolni attól függetlenül, hogy a szerek fogyasztása kivált-e

függıséget vagy sem. A fogyasztás következményeinek súlyossága, pedig a használt szertıl, a

használótól, illetve bizonyos esetekben, a fogyasztás körülményeitıl függ.

Eredetük szerint pedig, beszélhetünk növényi eredető és szintetikus kábítószerekrıl is.10

9 Terence T. Gorski: Józannak maradni. 23.-24. o. 10 Dr. Nagy Júlia: A kábítószerek fajtái, megjelenési formái; 201. o.

6

2.2. Szenvedélybetegség, kialakúlása

Mit értünk szenvedély alatt?

A szenvedély, a német nyelvben a betegség („siech”- krank) szóból származik, tehát valamilye

gyengeségre utal. A mai szóhasználatban olyan viselkedés minta, amely abnormálisnak vagy

zavarónak hat, és a droghasználat folyamatos megismétlıdésére irányul.11

Ferenczi Zoltán (Drog és vallás; 2001) szerint, „akik szenvedélykeltı szereket

fogyasztanak, azok megoldásokat keresnek életük nagy problémáira”.

Tehát az addiktív drogfogyasztás öngyógyítási célból történik, valamilyen pszichés-

kellemetlen tünetet (szorongást, nyomott hangulatot, alvászavart, indulatkitörést, agressziót,

üresség érzést, hallucinációt) próbál a „beteg” kezelni a drogfogyasztással. Tudomásul kell

venni, hogy a drogoknak általában, a fogyasztás elsı idıszakában pozitív-kellemes hatásuk van.

2.2.1. Addikció fogalma12

Az „addikció” fogalma a latin „addicere” kifejezésre vezethetı vissza, amely szó szerint

odaáldozást, elkötelezettséget, kötıdést jelent illetve egy személyt hozzáadni, hozzákötni egy

dologhoz vagy egy másik személyhez.

Dávid Tamás szerint (IFJÚ- KÓR, 28-33. o.) az addiktív folyamat sajátossága, az acting

aut viselkedésnek az állandósulása, amellyel az egyén tudattalanul enyhíti a belsı

feszültségeket, a mindennapi élet stressz hatásai elıl addiktív tevékenységbe vagy helyzetbe

menekül.

Az addikcióba belemerülı személy egyre inkább elfordul az emocionális és intim

szükségletek kielégítı természetes kapcsolatoktól. Ugyanakkor az addikció tárgyát képezı

dolog vagy helyzet iránt a bizalma rendkívüli mértékővé fokozódik.

Az addiktív magatartás kivitelezésének keresése mindinkább elınyt élvez, fölénybe

kerül más alapvetı szükségletek kielégítésével szemben. A káros következmények és az

abbahagyás kísérlete, vágya ellenére az egyén tovább folytatja önkárosító tevékenységét,

viselkedését. A személyiség mőködése egyre degradálódik, egyes szükségletek beszőkülnek,

illetve erıteljesebben jelentkezı addiktív késztetés elnyom számos szociális, szükséges

motivációt. Lehet, hogy tudatosítja ezeket az egyén, mégsem képes ellene tenni, nagyobb

vágyat érez a pillanatnyi kielégülés elérésére.

11 Ralf Schneider: Szenvedély- Betegség; Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, Bp. 2oo4, 11. o. 12 IFJÚ-KÓR; Dávid Tamás: Az addiktív drogfogyasztás pszichés háttere, 28-33.o.

7

2.2.2. Visszaélés (abúzus) kábítószerrel 13

Fekete Sándor szerint (Deviancia és társadalom, 215.o.) „…a visszaélés a

drogfogyasztó magatartás kulcsfogalma. Önmagában valamely szer bevitele nem feltétlenül

minısül kábítószer fogyasztásnak. Errıl csak akkor indokolt beszélni, ha kérdéses

alkalmazási mód egyúttal a visszaélés valamilyen formája is. A visszaélés jelenti bármiféle

olyan-, tehát nem feltétlenül kábítószernek minısített- anyag orvosilag indokolatlan, túlzó

mértékő használatát, ami a szervezet egy vagy több funkcióját módosítja, megszokást, és ez

által az adag növelésének igényét valamint viselkedésváltozást okoz”.

2.2.3. A szenvedélybetegség pszichológiai háttere

A szenvedélybetegség Ferenczi szerint „jóval a látható tünetek elıtt kezdıdik, olyan sokrétő

probléma, amelyet átszı az egyén, a család, a környezet, a társadalom „betegsége”, amelyben

mindenki szenved. Egy rendszer problematikájának kell tekintenünk, amelynek minden tagja

hatással van egymásra: az egyén a társadalomra, ugyanúgy, mint a család az egyénre, és

fordítva”.14

A különféle addikciók mögött betegségek (pl.: depresszió, viselkedészavar, feldolgozatlan gyász,

csalódás, sérelem) tömkelege állhat. 15

� Tézisek:

• A káros szenvedélyek gyökere gyermekkorba nyúlik vissza; hátterében traumák

illetve állandósult hiányállapot húzódik meg.

• A tartós hiányállapot okozta kellemetlen, elviselhetetlen feszültségek

feldolgozására az egyén nem képes.

• A gyermek fejlıdése során tapasztalatot szerez abban, hogy a feszültség - ha

átmenetileg is, de- csökkenthetı (tapasztalati tanulás modellkövetéssel, pl. családi minta;

kortáscsoport stb.)

• Az egyén állandósult stressz helyzetben él.

• A kellemetlen feszültséget- egyre gyakrabban enyhíti, - szándék szerint

átmenetileg – a megtanult módon => lassan függıvé válik.

• Bármilyen tárgy, jelenség, cselekvési forma állhat káros szenvedélyek

központjában.

13 Fekete S.: Deviancia és társadalom. 2001. 215.o. 14 Ferenczi Z.: Drog és vallás. Budapest, 2001. 19-21. o. 15 dr. Fruttus István Levente: Személyiségfejlıdés- órai elıadás, 2005

8

2.2.4. Drogfüggıséget magyarázó elméletek 16

A drogfogyasztás bio-pszicho-szociális megközelítését a probléma sokrétősége teszi

indokolttá. Ma már széles körben elfogadott, hogy csak ebben a szemlétben gondolkodva

lehet megközelíteni a drogfogyasztás kérdését. A biológia, pszichológiai és szociális tényezık

együttes hatása nem csak a drog fogyasztás kialakulásáért, de annak fennmaradásáért is

felelnek.

Az ismertetésre kerülı elméletek mindegyike a következı kérdésekre keresi a választ:

• Miért fogyasztanak az emberek drogokat?

• Miért tartják fenn az emberek drogfogyasztási szokásaikat?

• Hogyan válik a kipróbálás függıséggé?

• Miért vagy hogyan szoknak le az emberek a drogokról?

• Ha valaki már egyszer abba hagyta a használatot, akkor miért következik be a

visszaesés?

• Betegség (orvosi) modell

Az elmélet szerint egyesek biológiailag hajlamosabbak a kémiai addikcióra. Azt feltételezik,

hogy olyan örökletességrıl van szó, ami a szerhasználat során egyre súlyosbodó állapotot

eredményez. A használóra, mint betegre tekintenek.

• A „reward” elmélet

A pszichoaktív szerek mindegyikére jellemzı, hogy hatásuk a fogyasztó számára

kellemes örömérzést okoznak. Mint jutalom (reward) vagy ajándék élik, meg a szer okozta

eufóriát. Ennek eredményeket a használóban megerısödik (reinforcing) a szerhasználó

magatartás. Összességben elmondható, hogy a különbözı szerek végsı soron a dopaminerg-

rendszer izgatásával fejtik ki jutalmazó „reward” hatásukat.

• Pszichológia elméletek

A pszichológia teóriák az egyén viselkedésének tanulmányozásán keresztül próbálják

megérteni a drog függıség jelenségét. A drog használat olyan vizsgálható viselkedésbeli

megnyilvánulásaira koncentrálnak, mint az, hogy hogyan tanulja meg az adott egyén ezt a

viselkedésformát és az, hogyan módosul ill., kerül megerısítésre.

16 Dudits Dénes: Pszichoaktív drogfüggıséget magyarázó elméletek. KIMM jegyzetek, 2002 (a továbbiakban: Dudits D.: Pszichoaktív drogfüggıséget magyarázó elméletek. 2oo2.)

9

• Tanulás elmélet

A tanulás olyan viselkedésbeli változás, ami valamilyen pozitív vagy negatív hatás

eredményeként jön létre. A modern tanulás elméletek szerint, a drog fogyasztás azzal

magyarázható, hogy az emberek fenntartják azon viselkedés formáikat, melyek hatására

kellemes élményeket élhetnek át, azokkal pedig, melyek kellemtelenséget vagy büntetést

vonnak maguk után felhagynak. Ha egy drog kellemes élményeket nyújt, oldja a feszültséget,

előzi a félelmeket, vagy éppen megnöveli az önbizalmat akkor használata állandósuló

magatartás formává válhat.

A drogok negatív megerısítı hatása a megvonás során fellépı tünetek formájában

jelenik meg ezek, pedig fenntartják a használatot. Ha valaki nem rendelkezik megfelelı

megküzdési stratégiákkal a fellépı stresszes helyzetek kezeléséhez, akkor a drogokba való

menekülés nagyon könnyen válik megtanult magatartásformává. A témát kutatók

egyértelmően megegyeznek abban, hogy a megerısítésnek rendkívül fontos szerepe van a

kémiai függıség megértésében (Lewis és Lockmuller, 1990).

• Humanisztikus elmélet

Az egyik legismertebb humanisztikus irányzat megalkotója Maslow (1954) az emberi

szükségleteteket a következı hierarchikus sorrendbe állította:

- Önmegvalósítás; elérni a bennünk rejlı lehetıséget -------------

- Ego; presztízs, hírnév, becsvágy,---------------------------------

- Társas; valahová tartozás és szertetettség ------------------

- Biztonsági; fizikai védettség, otthon ---------------------

- Fiziológiai; élelem, ital, oxigén, hımérséklet, stb.--

A humanisztikus irányzat a drogfüggıséget ennek megfelelıen az unalommal,

frusztrációval és az egyénben rejlı lehetıség kibontakozása elé kerülı gátak meglétével

magyarázza. Ha egy adott személynek nincs lehetıség a szükségletei kielégítésére vagy

akadályoztatva, van akkor a drogot, mint kompenzálási eszközt használja a kudarcok

feldolgozására.

10

• Személyiség elmélet

Az a felvetés, hogy létezik drogos személyiség, már több mint hatvan éve rendkívül

népszerő. Ez azonban több ponton is megkérdıjelezhetı. Demetrovics (2002) szerint, ilyen

személyiség nem létezik. Már önmagában az is nehézséget okoz, hogy magának a

személyiségnek sem létezik konkrét definíciója. A személyiséget tekinthetjük egy adott

egyén sajátos viselkedés és érzelmi mintázatának mely mindenki mástól, megkülönbözteti

(Cox, 1988).

A szakirodalom abban egységes, hogy a személyiségbıl nem lehet egy betegség

kialakulását elıre megjósolni. A kutatások továbbra is azt vizsgálják, hogy vajon bizonyos

személyiségő emberek válnak e szerhasználókká, vagy pedig a szerhasználat

következményeként alakul e ki egy bizonyos fajta személyiség.

• Racionális elmélet

A teória szerint azok nagy része, akik alkoholt isznak, vagy drogokat fogyasztanak

nincsenek tisztában azok potenciális veszélyeivel. Csak a rövid távú kielégülésre figyelnek és

nem tırödnek az esetleges negatív következményekkel vagy éppen nem is hisznek azok

létezésesben. Következésképpen, ha több információ birtokába kerülnének a használók,

akkor csökkenne a szerhasználat mértéke. Ezen elmélet alaposan megvitatott teoretikai

vitákon és empirikus vizsgálati eredményeken nyugszik (Rick Csiernik, 2003). Az oktatás

egyaránt részét kell, hogy képezze mind a prevenciós és klinikai munkának.

• Deviánsviselkedés teória

Ezen elmélet azt hangsúlyozza, hogy a szerhasználók csoportjának nagy részét olyan

emberek alkotják, akiket a társadalom kivetett magából. A deviáns viselkedés annak

következménye, hogy az adott személy nem képes az adott társadalom konvencionális

értékeivel azonosulni.

A konvencionális értékek a család az iskola a barátokkal való kapcsolat mind olyan

faktorok melyek védenek a drogfogyasztás kialakulásával szemben (Demetrovics, 2002).17

17 Dudits D.: Pszichoaktív drogfüggıséget magyarázó elméletek. 2oo2.

11

2.2.5. Drogfogyasztók típusai 18

A csoportosítás alapjául a szerhasználat funkciói, hozzászokás intenzitása és a fogyasztás

gyakorisága szolgálnak.

• Kísérletezık (Egyszeri vagy néhány alkalmat jelentı fogyasztás, amit a kíváncsiság,

kalandvágy és\ vagy a csoport elvárásainak megfelelni akarás motivál.)

• Alkalmi vagy hétvégi fogyasztók (Bizonyos eseményekhez kötıdı alkalomszerő

fogyasztás, esetleg pszichés függés kialakulása.)

• Rendszeres vagy kényszeres fogyasztók (Huzamosabb ideig tartó, rendszeres

drogfogyasztás, dependencia.)

Vannak, akiknél rendszeres fogyasztás ellenére csak a lelki függıség alakul ki.

A kezdetben orvosilag indokolt gyógyszer mennyiségének, alkalmazási gyakoriságának

önkényes, fokozatos növelése, ami hosszabbtávon dependenciát okozhat, ezt hozzászokásnak

nevezik. Szenvedélyjelzıvel azt a fogyasztást illetik, amikor a szerhasználat igénye eredendıen a

tudatállapot befolyásolásának szándékával jelentkezik.

2.2.6. Kábítószer fogyasztás kialakulását elısegítı veszélyeztetı tényezık 19

2.2.6.1. A család, mint veszélyeztetı tényezı (diszfunkcionális család):

A család az a közeg (elsıdleges szocializációs szintér), amely folyamatosan és

csecsemıkortól jelen van az egyén életében. Vannak esetek, amelyekben a család negatív

hatással van a benne felnövekvı gyermekre, fiatalkorúra.

- a szülık túl szigorú vagy túl engedékeny nevelési stílusa,

- a szülık agresszív viselkedése (fizikailag vagy pszichikailag). Bántalmazzák a

gyereket, esetleg gyakori az egymással való veszekedés, ellenségeskedés,

- „érzelemszegény” családi légkör,

- csonka családok, nagyszülık általi nevelés,

- a család szociális izolációja (elszigetelıdés) környezetében,

- a szülık addiktív magatartása: dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás,

gyógyszerfüggıség,

- a szülık pszichés betegsége.

19 IFJÚ – KÓR. Dr. Csorba József: A drogfüggıség jelei és kockázati tényezıi. Kiadja: Pax Vobis Alapítvány 15-17.o.

12

2.2.7. A szenvedélybetegség kialakulásának folyamata 20

� Korai stádium:

• nem érzi a veszélyt,

• nincs külsı, árulkodó jel a használatra,

• elsıdleges tünet a tolerancia megemelkedése.

A szerhasználat korai szakaszában nagyon nehéz különbséget tenni a függıséget okozó

és a függıséget nem okozó használat között. Ebben a stádiumban a szerhasználat elsıdleges

jellemzıi: a rendszeresebb használat és a tolerancia szint emelkedése. Jellemzıen rekreációs

céllal használ. Élvezi a drog pozitív hatásait, mindemellett emeli a bevitt szer mennyiségét, és

sőrősödnek a szerhasználat napjainak számai. Szociális kapcsolatai épek, rendezettek.

A tagadás alapja: semmilyen káros, kóros jel nem mutat a droghasználat ártalmaira, sıt

a drog jó.

� Középsı stádium:

• Még mindig nem érzi a veszélyt,

• Örömérzésként, örömforrásként használ szereket,

• A szer iránti vágyakozást felváltja a szükséglet,

• Egyre több anyagot kell használni,

• Túladagolások és érzelmi viszályok jelentkeznek,

• E stádiumot a fokozatos kontrollvesztés jellemzi,

• Ha nem használ, fájdalmai lesznek, szer nélkül nem képes funkcionálni,

• A család, a barátok, a közösség észreveszi a problémákat.

A függıség középsı fázisát a fokozatos kontrollvesztés jellemzi. A szerhasználat

fokozatosan elvonja a családjától, az iskolájától, a munkájától, a párkapcsolatától. Minden

idejét a szer megszerzésére fordítja. A szabadidıs, rekreációs tevékenységei gyakorlatilag

megszőnnek. Toxikus állapotok, túladagolások jelentkeznek. Anyag nélkül képtelen

funkcionálni. Akarat ereje nem elegendı ahhoz, hogy ne használjon. A család észleli a bajt.

A tagadás alapja: a jelentkezı problémák, nem a szerhasználattal hozhatók összefüggésbe.

20 T. T. Gorski – M. Miller: Józannak maradni. Útmutató a visszaesés megelızéséhez. 1986. (továbbiakban: Terence T. Gorski: Józannak maradni)

13

� Krónikus szakasz:

• biológiai, pszichés és szociális szinten nagymértékő állapotromlás jelentkezik,

• pánik és hangulatváltás jelentkezik,

• élete a szer körül forog, minden más tevékenységet felhagy,

• kapcsolatai megszakadnak,

• a szerkeresı magatartás életvitellé alakul.

A függıség krónikus szakaszát testi, lelki, magatartásbéli, szociális állapotromlás

jellemzi. A drog, hatással van szinte minden élet funkcióra. Befolyásolja a gondolkodást és a

szervek mőködését. Többek között hatással van az emésztırendszerre is. Gyakoriak a

hangulatváltások. A probléma megoldását mindig a droghasználat jelenti. Fokozatosan

elveszti a kontrollt a magatartása felett. Illegális tevékenységekbe bonyolódik. Többnyire

bőnözésbıl fedezi a használathoz elegendı drogmennyiséget. Élete egyre inkább a szer körül

kezd forogni. Megszegi ígéreteit, hazudik, lop, becsap másokat. Épp ezért eltávolodnak

mellıle az ismerısök, a barátok, a rokonok. Életét a fogyasztás iránti szükséglet irányítja, és

élete szerkeresı életvitellé alakul át.

A tagadás alapja: a racionális gondolkodást kizárja az elırehaladt betegség.

2. 3. Függıség (dependencia) 21

Az élvezeti szerek használatánál az egyik veszélyes szempont az, hogy a felhasználó

nagyon hamar függıvé válhat a szertıl.

A „szenvedélynek” és a „függıségnek” a mai nyelvhasználatban közel azonos jelentése

van, mondhatjuk, hogy a két fogalom fedi egymást. Mivel a szenvedély szóhoz a közelmúltban

sok negatív dolog kapcsolódott, a WHO (Egészségügyi Világszervezet) közleményeiben

hivatalosan a „függıség” szóval helyettesítette.

A függıség más néven dependencia esetében különbséget kell tennünk a testi és pszichés

függıség között. Néhány drog rendszeres használata pszichés függıséget okoz (pl. kannabisz)

másoké, pedig pszichés és fizikai függıséget (pl. heroin).

21 Ralf Sneider: Szenvedély – betegség. Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, 2oo4.

14

2.3.1. Dependencia fogalma, meghatározása 22 Walter Kindermann (Szenvedély betegség, 2005) könyvében a dependencia három

meghatározása szerepel: • Pszichológiai dependencia: olyan vágyról vagy kényszerrıl van szó, amikor a

drogfogyasztó azért, hogy a drog lelki kielégüléshez vagy jólét-érzéshez juttassa, folyamatosan

folytatja a megkezdett drogfogyasztást. Az enyhe kedvteléstıl az erıs sóvárgásig vagy

kényszerig intenzitásában változó.

• Fizikai dependencia: a drogokhoz történı alkalmazkodás élettani stádiuma. Olyan

állapot, amely normális esetben a tolerancia kifejlıdését követi, és jellegzetes elvonási

szindrómát eredményez a drog-absztinenciát követıen. Nem mindig lehet különbséget tenni a

fizikai és a pszichológiai dependencia között.

A dependenciáról akkor beszélünk, amikor a szerhasználat annak ellenére áll fönn,

hogy az problémát okoz, gondolkodásbéli és viselkedés zavarok jelentkeznek. Folyamatos

használatkor ezek a zavarok elmélyülnek, megemelkedik a toleranciaszint, és megjelenik az

elvonás a drog éhség.

Az aktív kábítószer használat során egy sajátos életforma alakul ki az egyén életében. A

kábítószerfüggı ember teljes életét eluralja a drog megszerzésére irányuló igyekezete, illetve a

megszerzett anyag használata. Ez egy olyan végeérhetetlen körforgás, amelynek során a „beteg”

elveszíti családját, korábbi barátait, munkatársait, ismerıseit, s teljesen izolálódik, illetve olyan

új társaságot talál, amely hasonló fiatalokból áll.

2.3.2. A dependens személyiség ismérvei23

• A realitás világában örömszerzésre való képtelenség

• Önértékelési problémák

• Pólusokban való gondolkodás, vagy nagyon pozitív, vagy nagyon negatív, melyek

között könnyen vált.

• Empátiára való képtelenség, mások igényeinek figyelembe vétele hiányzik

• Öngyilkossági kísérletek

• Saját- ösztönös kielégítése, mint legfontosabb cél

22 Walter Kindermann: Drogveszély és drogfüggıség; Drogszótár, Katolikus Karitász Szenvedélybeteg-segítı Szolgálat, Bp., 2005. 37.o. 23 KIMM: Szakmai program része, 2002.

15

• Közösségi normák figyelembe vételének képtelensége

• Bőnözéshez való jellegzetes viszony, bőnözıszerep felvállalása

• Zárkózottság, kommunikációs problémák, elmagányosodás

• Üldözési mánia, (figyelnek), szorongás

• Boldogságot külsı forrásból várja

• Irányítás igénye, döntésképtelenség

• Depresszióra való hajlam

• Indokolatlan hangulatváltások

• Nárcisztikus igények, (legyek középpontban, foglalkozzanak velem)

• Zsarolós helyzetek teremtésére való hajlam

• Fizikai, sexuális bántalmazottság, kapcsolódó pszichés sérülések

• Önismeret hiánya

• Betegszerep, mint identitás

• Identitásváltozásból származó deviáns önértelmezés

• A drog, mint egyedüli kielégülés forrása

• Torz hiearchia kialakulása

• A teljesítmény ismeretlen volta

• Beszőkült személyiség, (egyetlen cél a kielégülés, más értékrend el nem fogadása)

• Torz családkép

Véleményem szerint ezek a jellemzık, tulajdonságok, gondolkodásmódok a droghasználat

elıtt is fennállhatnak, mint a személyiség meglévı jegyei (pl. depresszív személyiség), illetve a

drogfogyasztás következményei is lehetnek. Az interjú alanyaival való beszélgetések is

alátámasztják az általam említett lehetıségeket és ezek együttesen is elıfordulhatnak.

2.3.3. A dependencia kritériumai 24

• Tolerancia (megemelkedik a mennyiség, vagy ugyanaz a mennyiség nem hozza a várt

hatást),

• Megvonás (jellemzı megvonási tünetek jelentkeznek, vagy más típusú szerhasználat

a jelentkezı tünetek csökkentésére),

• Tervezetnél nagyobb mennyiségő vagy hosszabb idejő használat (kezd kicsúszni a

kontroll),

24 dr. Rácz József: Addiktológia. Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fıiskolai Kar, Budapest. 2004, 16-17. o.

16

• Folyamatos vágy a szer kontrollálására, abbahagyására,

• Jelentıs idıt tölt az anyag megszerzéséért,

• Szociális viszonyai csökkennek, rekreációs tevékenységek elmaradnak,

• folytatódik a szerhasználat, pedig tudja, hogy abba kellene hagyni.

Az aktív szerhasználat során a szervezetben tolerancia alakul ki. A szervezet

alkalmazkodik a szer egyre nagyobb adagban való bevitelével szemben, azaz egyre nagyobb

adagokra van szüksége a kívánt hatás elérése érdekében.

2. 3.4. A droghasználat tünetei, jelei

Dr. Csorba József szerint „a tünetek felismerése kezdetben nagyon nehéz, ugyanakkor a

legkisebb viselkedésbeli változás is árulkodó lehet. Ilyen jellegő probléma állhat fönn, ha a

következıket tapasztaljuk:

• Pszichés tünetek- Hangulati labilitás, feledékenység, koncentrációs zavar, ingerlékenység,

aluszékonyság, álmatlanság, szorongás, érzékcsalódások, orientációs zavar, a megszokottnál

feszültebbek, nyugtalanabbak esetleg többet vagy kevesebbet alszanak.

• Szomatikus tünetek- Az elsı idıszakban fizikai változás nem kifejezetten észlelhetı,

mégis említsünk meg párat, amelyek utalhatnak drogfogyasztásra: tágabb- szőkebb pupillák,

fokozott sápadtság, különös szagú lehelet, gyakori köhögés, orrfolyás, esetleg tőszúrás nyomok,

testsúlyváltozás, étvágy megváltozása.

• Magatartásbeli tünetek- Többször hiányoznak az iskolából, csökken az iskolai, vagy

munkahelyi teljesítményük, beszőkül érdeklıdési körük, megváltozik öltözködési stílusuk, baráti

társaságuk, néhány új szórakozási lehetıség felé fordulnak, gyakrabban maradnak kint éjszaka

otthonról stb.” 25

Az interjúk során a megkérdezettek többsége beszélt ezekrıl a tünetekrıl, sıt még ki is

egészítették a következıkkel: „akkor ritkán fürödtem, nem érdekelt”, „agresszív lettem,

kiszámíthatatlan, megbízhatatlan”, „lenéztem a normális embereket”, „bizalmatlan lettem, nem

bíztam senkiben”.

25 Ifjú - Kór, Dr. Csorba József: A drogfogyasztás elıjelei és kockázati tényezıi; Pax Vobis Alapítvány, 18.o

17

2.3.4.1. A tolerancia kialakulásának szakaszai (három szakaszra osztható)26

• Az elsı fázis néhány hétig tart, jellemzıje, hogy a kezdeti adag kiváltja az eufóriát,

majd elmúlik a szer hatása, különösebb súlyos rosszullét nélkül.

• A második fázisban növelni kell az adagot a hatás kiváltásához. Itt a szer hatásának

elmúltakor már megjelennek az elvonási tünetek, ezt csak újabb adag bevitelével lehet

megszüntetni. Az újabb anyag bevitele azonban már nem váltja ki az eredeti intenzitású eufóriát-

ehhez az adagot tovább kell növelni a drogosnak, ez a fázis 1-2 évig tarthat.

• A harmadik fázisban a hatás elmúltakor súlyos rosszullét lép fel, a következı adag

(ilyenkor már többszöröse a kezdeti adagnak, amely egy nem drogos embert megölne, azaz

halálos adag többszöröse), már csak a megvonási tünetet szünteti meg. Ehhez társul a szervezet

általános legyengülése, az illetı lefogy, bırének színe sárgás színővé válik, a belsı szervek

károsodnak, az immunrendszer legyengülése folytán fokozottan védtelen a fertızésekkel (TBC,

Hepatitis, Aids, stb.) szemben.

Ezt a folyamatot Ferenci Z. (Drog és vallás, 2001) a drogfogyasztás szakaszainak nevezi.

Az utolsó stádiumhoz hozzáfőzi azt, hogy „minden érték, anyagi, emberi, erkölcsi háttér a drog

martalékává válik”. A szakemberek azt is megfogalmazták, hogy egy-egy drogos akár hosszú

éveken át is keresheti azt a drogot, amely az „övé” lesz, amely azt a hatást biztosítja, amely neki

hiányzik.27

2.3.5. Elvonás (megvonás), mint a szerhasználat velejárója 28

A függıségben szenvedı ember számára az alkohol- vagy drogfogyasztással való

felhagyás fájdalommal jár. Ez az elvonásból eredı fájdalom bio-pszicho-szociális természető.

Egy részét testi károsodás okozza, illetve az, hogy a testnek szüksége van a függıséget kiváltó

szerre. Ehhez társul a fájdalomnak az a része, amely az élettel való megbirkózás elsıdleges

eszközének tekintetett kábítószer elvesztése által kiváltott pszichés reakcióból, fakad. Emellett

a fájdalomnak van egy szociális tényezıje is, ami a függıség köré szervezıdı életvitel

felszámolásából ered.

A fizikai elvonás kialakulásának két szakasza van. Az elsı az akut elvonás, melynek

idıtartama három és tíz nap közé tehetı. Az elvonás által kiváltott fájdalom tehát néhány nap

alatt elmúlik. Ugyanakkor az újabb kutatások azt mutatják, hogy az elvonás az elsı szakaszt

követıen józan állapotban még hónapokig, sıt évekig is elhúzódhat. Ezzel a második

26 Terence T. Gorski: Józannak maradni. 28. o. 27 Ferenczi Z.: Drog és vallás. 2001. 34. o. 28

18

szakasszal, vagyis a hosszú távon jellemzı elvonás (vagy posztakut elvonás – PAE)

kérdésével egy késıbbi fejezetben részletesen is foglalkozunk.

2.3. Felépülés, változás 29

A fent leírt részekben tárgyalt fogalmak alá tartozó hatások megkövetelik, véleményem

szerint, hogy a felépülésrıl is beszéljünk arról, hogy hogyan lehet ezeket az egyén életében

kezelni, milyen feltételei vannak.

Gorski szerint „a szenvedélybetegségbıl való felépülés folyamata sok idıt vesz igénybe.

Egy közelmúltban végzett kutatás szerint a felépülıben lévı alkoholistáknak átlagosan nyolc-

tíz évre van szüksége a teljes felépüléshez. Ezen belül a függıség által okozott legsúlyosabb

problémák felszámolásához két-három év szükséges, míg a hosszabb ideig fennálló,

életvitellel összefüggı problémák orvoslása nyolc-tíz évet is igénybe vehet”.

A felépülés tehát tulajdonképpen egy fejlıdési folyamat, mely bizonyos alapvetı

feladatok végrehajtásától különbözı összetettebb felépülési feladatok teljesítéséig terjed.

A fejlıdés folyamata ennek megfelelıen a következı – egymásra épülı – szakaszokra

tagolható: absztinencia (az alkohol- vagy drogfogyasztás beszüntetésére való képesség

elsajátítása), józanság (az alkohol- és drogmentes élettel való megbirkózás képességének

elsajátítása), kiegyensúlyozott élet (az absztinencia melletti kiegyensúlyozott élet kialakítására

való képesség elsajátítása) és termékeny élet (az értelemmel teli józan életvitel kialakítására

való képesség).30

A felépülés megértésének segítése érdekében, Terence T. Gorski és munkatársa, a

folyamatot gondolatban hat fejlıdési szakaszra tagolják, ahol minden szakaszhoz külön

célkitőzést főztek. Az egyes szakaszok és a hozzájuk kapcsolódó fı célok a következık:

Fejlıdési szakasz Célkitőzés

• Kezelés elıtti Függıség felismerése,

• Stabilizációs Elvonás és kríziskezelés,

• Korai Elfogadás és szermentes boldogulás,

• Középsı Kiegyensúlyozott életvitel,

• Kései Személyiségváltozás,

• Fenntartási Személyes fejlıdés.

29 T. Terence Gorski: Józannak maradni. Útmutató a visszaesés megelızéshez.

19

Kezelés elıtti szakasz - ember saját magatartásának következményei árán tanulja meg,

hogy számára a függıséget okozó kémiai anyagok fogyasztásának nincs biztonságos módja

Stabilizáció - a mentális és érzelmi folyamatok, az ítélıképesség és a magatartás feletti

kontroll helyreállítása.

Korai szakasz - a szenvedélybetegség elfogadása, valamint a kábítószer és alkohol

nélküli élettel való megbirkózás képességének elsajátítása

Középsı szakasz - kiegyensúlyozott életvitel kialakítása

Kései szakasz - egészséges önbecsülés kifejlesztése, spirituális fejlıdés, egészséges

intimitás és jelentıségteljes élet

Fenntartási szakasz - józannak maradni, és termékeny életet élni.

2.5. A visszaesés folyamata 31

A témaválasztásomban említettem, hogy gyakorlatom alatt több kábítószerfüggı

fiatallal találkoztam, akik elsı alaklommal kezdtek neki terápiájuknak, de olyanok is voltak

közöttük, akik sajnos többszöri nekifutással indultak egy újabb terápiának, mivel a

kutatásomban visszaesési tapasztalattal rendelkezı alanyokat is megkérdezek (akik, a terápia

kiléptetı fázisában voltak kutatásom alatt) szeretném a visszaesés folyamatát is ismertetni

Gorski és munkatársa szerint (némi eltéréssel).

• Változás- Ebben a szakaszban úgy tőnik kívülrıl, mintha minden rendben lenne a

klienssel, miközben fokozatosan kezd úgy gondolkodni, illetve a számára kellemetlen

érzésekkel úgy megbirkózni, mint ahogyan azt régen tette. Ezt a belsı változást általában

külsı események váltják ki.

• Stressz- Stresszesebbnek érzi magát, mint általában. A stressz néha kézzelfogható

problémákból vagy szituációkból fakad, néha viszont olyan kisebb gondok következménye,

amelyek csak lassan és fokozatosan idézik azt elı.

• Tagadás- Ebben a szakaszban a kliens már nem fordít kellı figyelmet saját

gondolataira és érzéseire, már nem képes azokról másokkal ıszintén beszélni.

• Posztakut elvonás, tünetek- Tiszta gondolkodásra való képesség hiánya,

memóriazavarok, túlzott érzelmi reakciók, alvászavar, mozgáskoordinációs zavar, stressz

érzékenység.

31 T. T. Gorski – M. Miller: Staying Sober Guide for Relapse Prevention, Herald House/Independence Press 1986. 87-92. o

20

• Magatartásbeli változás- Ebben a szakaszban a kliens próbálja kerülni azokat az

embereket és helyzeteket, akik, és amik arra késztetnék, hogy ıszintén belássa

gondolkodásmódja, viselkedései, érzései megváltoztak. Ha valaki szembesíti ezzel a ténnyel,

védekezni kezd, és agresszív is lehet.

• Társas kapcsolatok összeomlása- A fenti tünetekbıl adódóan, mivel másképp

viselkedik környezetével, másként kommunikál, hanyagolja környezetét, ily módon a társas

kapcsolatok fokozatosan leépülnek. Kialakul a magányosságra való hajlam.

• Ítélıképesség feletti kontroll elvesztése- Napi rutin felborul, és olyan döntéseket hoz,

amelyeket kiegyensúlyozott lelki állapotban sosem hozott volna.

• Viselkedéskontroll elvesztése- a fenti döntéshelyzetekbıl adódóan hibákat követ el,

amelyekkel krízishelyzetet teremt maga számára, és élete egyre inkább irányíthatatlanná

válik.

• Választási lehetıségek csökkenése- tisztába van helyzetével, de úgy érzi nincs más

választása, mint a drogfogyasztás, amivel csillapítható.

• Heveny degeneráció- Kliens élete szétesıben van, öngyilkossági gondolatok, idegi és

érzelmi összeomlás

• Függıséggel összefüggı szerhasználat- Fájdalom enyhítésének egyetlen módja a

drogfogyasztás

21

3. Mentálhigiéné bemutatása

Már az ókori bölcsek, a keresztyénvallás – Jézus tanításai, a középkori tudósok is

foglalkoztak a lélek nyugalmával, annak megszervezésével, megtartásával. 32

3.1. A mentálhigiéné fogalmának kialakulása

Az, hogy milyen az egészséges lélek, milyen a mentális épség, nem lehet egyértelmően

válaszolni, hiszen az egészségi állapot többdimenziójú fogalom. Az egészséges személyiség

megnyilatkozhat egy-egy esemény (haláleset, szeretet személy elvesztése) hatására kórosnak

hatóan és egy sérült lelkő ember viselkedése lehet egészen „megfelelı”- környezete szerint.33,

34

3.2. A lelki egészség meghatározásai

Pszichológiai értelmezı szótár alapján a „Mentálhigiéné: a lelki egészség megırzésének

és elısegítésének a tudománya. Tartalmazza mindazokat az ismereteket és szükséges

intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy megelızzék a lelki rendellenességeket, és

javítsák az egyén pszichológiai beilleszkedését a társadalomba, illetve képességeit a

harmonikus szociális kapcsolatok kialakítására”.

Bagdy Emıke, (1993) megfogalmazása szerint: „a mentálhigiéné mindent átható elv,

törekvés, szemlélet és gyakorlat, segít megırizni az egészséges biológiai- pszichológiai

állapotot a kóros környezeti ártalmak elhárításával, a deviáns viselkedési formák

helyreállításával”.

WHO egészségdefiníciója értelmében „… az egészség a teljes fokú testi, lelki és

szociális jó - lét állapota, tehát lényegesen több mint a betegség hiánya”, „… az egészség

egyfajta egyensúlyi állapot, harmónia az egyén és a környezete között, amely pozitív

forrásokat mobilizál az egészség fenntartásához”.35

Tomcsányi Teodóra (2oo1) pozitív életérzéssel jellemzi a lelki egészséget, amely

biztosítja a belsı stabilitást.36

32 Segítı kapcsolat; Szociális gondozó és ápoló szakképzés könyve. 1997. 87-90. o. 33 Segítı kapcsolat: Szociális gondozó ápoló szakképzés kézikönyve. 1997. 84-85.o. 34 IFJÚ- KÓR 3. Dr. Pikó Bettina: A mentálhigiénés szemlélet jelentısége az ifjúkori krízisek megelızésében. OKKER Kereskedelmi Kft., Bp. 2004, 191.o. 35 Ifjú- Kór 3. Dr. Pikó Bettina: A mentálhigiénés szemlélet jelentısége az ifjúkori krízisek megelızésében. 191.o. 36 Dr. Buda Béla: A lélek egészsége, A mentálhigiéné alapkérdései. Szombathely: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003. 7.o. (továbbiakban: Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003)

22

Dr. Buda Béla és Veér (1989); Buda (1995). „… a mentálhigiéné nem csupán a pszichés

megbetegedések és magatartászavarok megelızése, hanem a lelki egészségvédelem is,

mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek,

tevékenységeknek összessége, amelynek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatot

erısebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségővé teszik. A mentálhigiéné fogalmával

kifejezhetı egy –egy ország, régió, társadalmi réteg, vagy közösség lelki egészségének

állapota, de az az intézményrendszer és programrendszer is, amely ennek javítására hivatott.

Egész tág értelemben a mentálhigiéné területére sorolható a pszichés betegségek kezelésének

hatékonysága (a korai kezelésbevétel, illetve a másodlagos és harmadlagos prevenció is), de a

rehabilitáció hatékonysága is, továbbá a lelki funkciók szempontjából a fogyatékosok,

károsodottak, teljesítmény- ill. adaptációképtelenek rehabilitációja, ellátása is. Így a

mentálhigiéné értelmezése akár a szociálpolitika és a szociális gondoskodás területére is

terjedhet.” 37

„ A mentálhigiéné tehát leginkább a lelki egészségpromóció értelmében használt

összetett, nehezen meghatározható fogalom, amely egyszerre vonatkozik célokra,

módszerekre, megközelítésmódokra, szemléletre és konkrét tevékenységi területre. Magában

foglalhat mindent, ami a lelki egészséget javítja, annak minden vetületében és szintjén, az

egyén és környezet viszonyának hagyományos megelızési viszonyától a személyiség

fejlıdésének elısegítésén át azokig a szociális képességekig és kapcsolatokig,

együttmőködésig, amelyek a nehéz élethelyzetek stresszek leküzdését segítik, amelyek a

személyiséget és a szociális segítı hálózatokat aktivizálják”. 38

3.3. Mentálhigiéné összetevıi, módszerei

A mentálhigiéné a különbözı tudományokat hív segítségül, hatékonysága céljából:

pszichológia, pedagógia, szociológia. Ezen kívül minden humán tudományból merít, a

mővészetekbıl is. Specialitása a mentálhigiénének, hogy ráépül arra a tudományra, ahol

mőködtetik, ily módon azzal együtt teljes, így hatékony.

Feladatköre:

• a lelki egészség megırzése (promóció), fenntartása

• a lelki probléma megelızése (prevenció)

• lelki egészség, harmónia visszaállítása (rehabilitáció).39

37 Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003. 7.o. 38 Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003. 24.o. 39 Segítı kapcsolat: Szociális gondozó ápoló szakképzés kézikönyve; INTER TECHNO-H Kft. Budapest, 1997.

23

86. o.

24

3.3.1. Egészségre nevelés jelentısége

Az egészségnevelés, az egészségügyi felvilágosításnál lényegesen több: cselekvésre

ösztönöz, magatartást befolyásol. Szoros kölcsönhatásban áll az értelmi képességek

fejlıdésével, az erkölcsi neveléssel, az akarat a kitartás, az önuralom fejlesztésével. Az

egészségnevelés tehát a személyiségformálás része.

A következıkben a mentálhigiéné feladatköreit bıvebben szeretném taglalni.

3.3.2. Az egészségpromóció szó megırzést, azaz egészségmegırzést jelent.

A WHO az ún. Ottawa Charter elnevezéső állásfoglalásában (1987) a következıképpen

határozza meg az egészségpromóciót:

„… az egészségpromóció olyan folyamat, amely képessé teszi az embereket, hogy fokozzák

kontrolljukat egészségük felett, ill. javítsák azt. A teljes testi, lelki és szociális jólét

állapotának elérése érdekében az egyén vagy a csoport képes kell legyen azonosítani, és

megvalósítani célkitőzéseit, kielégíteni szükségleteit, és vagy megváltoztatni környezetét,

vagy megküzdeni azzal… az egészségpromóció nem csupán az egészségügy felelısége,

hanem az egészséges életmódon át terjed ki a jólétig.”40

3.3.3. Mi a prevenció41

A kábítószerre-szokottak kezelésének nehézségei és a kábítószerek által okozott

egészségügyi és társadalmi károk, a megelızés felé irányították a szakemberek figyelmét. A

megelızésnek három lépcsıje fogalmazódott meg:

• Kínálatcsökkentés - a hozzáférésnek a korlátozását,

• Keresletcsökkentés - az igény csökkentését más irányú igények felkeltése,

• Ártalomcsökkentés (harm reduction) - pedig a kábítószer-használat folyamán a

már kialakult ártalmas következmények, károk (egészségügyi, szociális, lélektani, stb.)

csökkentését jelenti.

Drogok esetében az elsıdleges megelızés tere a kínálatcsökkentés és részben a

keresletcsökkentés. A másodlagos prevenció tere a keresletcsökkentés, és a harmadlagosé,

pedig az ártalomcsökkentés.

40 Dr. Buda B.: A lélek egészsége.2003. 20. o. 41 Dr. Buda Béla: A drogmegelızés elméleti alapjai. Budapest, 2002. Nemzeti Drogmegelızési Intézet. 9. o.

25

A WHO három szinten fogalmazza meg a prevenciót: elsıdleges, másodlagos, és

harmadlagos. 42

3.3.4. Elsıdleges prevenció - Az elsıdleges megelızés valamilyen káros, kóros állapot

kialakulását igyekszik megakadályozni.

3.3.5. Másodlagos prevenció - Másodlagos megelızésre azoknak van szüksége, akik

valamilyen káros, kóros betegség felé haladnak.

Buda Béla szerint „ennek jellegzetes példája a korai kezelésbevétel vagy kockázati tényezık

kezelése”.43

3.3.6. Harmadlagos prevenció - Harmadlagos megelızésben már megbetegedettek

állapotának a stabilizálása, a romlás megakadályozása a cél. (A testi, lelki, szociális jólét

helyre állítása.)

Buda (2003) megfogalmazása szerint: „harmadlagos a megelızés, ha a kórfolyamat adekvát

kezelése, gondozása és rehabilitációja elhárítja a szövıdményeket, és a lehetıségekhez képest

maximálisan helyreállítja a funkcióképességet, és javítja az életminıséget, ill. megelızi a

visszaesést”.

3.4. A mentálhigiéné területei

A drogfüggıséget még 3o évvel ezelıtt is gyakorlatilag gyógyíthatatlannak tartották.

98%- os sikertelenségi arányról beszéltek, a terápiával szemben ellenállásról, ellenséges

magatartásról, betegségtudat hiányáról. Az akkori tapasztalatok ma is hatással vannak a

drogfüggıség megítélésére, bár ma már többet tudunk. Többet tudunk arról, miként változott

a drogfogyasztás és a drogfüggıség. Ma már mőködik egy, a különbözı probléma típusokra

kiépült segélyhálózat. Maga a függıség nem kisebb probléma, mint régen. Kezelése ma is a

legnehezebb feladatok közzé tartozik, óriási türelmet igényel, sok kudarccal jár együtt. Ma

sincs „azonnali segítség”. A siker csak az összes érdekelt türelmes együttmőködésével

érhetjük el - de a siker (felépülés) elérhetı.

A vizsgálatok régóta azt mutatják, hogy a heroinfüggık több mint 1\ 3- a megtalálja a

kiutat szenvedélyébıl. Azok között, akik hosszabb ideig intézeti terápián vettek részt

(rehabilitáción), a drogtól való elszakadás esélye még nagyobb. Továbbá minden olyan

42Jelentés a Magyarországi Kábítószer-helyzetrıl. Budapest, 1999. ISM. 159. o. 43 Dr. Buda B.: A lélek egészsége. 2003, 17. o.

26

esetben, amikor a drogról való lemondás még nem várható el, fennáll a metadon- kezelés

lehetısége. A drogfüggıség nem feltétlenül egyirányú utca, van kiút belıle, sok fiatal

végigjárta ezt az utat az utóbbi években, sokan elfogadták ezt a segítséget, és új perspektívák

jelentek meg életükben. 44

3.4.1. A rehabilitáció, és szerepe a lelki egészség helyreállításában

Harmadlagos prevenció területe a rehabilitáció, és azt folytató intézmények, amelyek

hosszabb távú kezelésben gondolkodnak.

Kutatásom terephelye a Kallódó I fjúságot Mentı Misszió Rehabilitációs Otthon a

(továbbiakban KIMM), amely 1986-ban jött létre kábítószeres fiatalok gyógyítására,

kezelésére, érdekképviseletére és segítésére. A Drogterápiás Otthon bentlakásos, hosszú távú

terápiás kezelést nyújt azoknak a kábítószer-fogyasztó fiataloknak, akik motiváltak a

változásra és önként vállalják a kezelést. Ezt a követelményt a terápián részt venni kívánók

felé, Ferenczi a következıképpen indokolja könyvében „… rehabilitációs intézménybe való

bekerülés feltétele általában kórházi elvonókúra (detoxikáló) és megfelelı motiváció. Ez

utóbit egy felvételi beszélgetésen vizsgálják (szakdolgozatom esetében a terápiát végzett

szenvedélybetegek számára itt történik az utógondozás, azaz a Válaszút Missziós

Drogkonzultációs Irodában, amely felvételi irodája a KIMM Rehabilitációs Otthonnak, és az

ott terápiát végzett szenvedélybetegek utógondozói ellátását biztosítja), ahol valamelyik

terapeuta, más esetekben az otthon lakói és a felvételt kérı személy van jelen.

A megfelelı motiváció nélkül rendelkezı személyt nem veszik fel az otthonba. Ennek

oka, általános tapasztalat alapján, aki nem akar mindent megtenni gyógyulása érdekében (nem

élet- halál kérdése a gyógyulás), nem sok eredménnyel jár az ott töltött idıszak”.45

Véleményem szerint a kezdeti motiváció hiánya (több esetben nem önszántából, hanem

rendırség elıl, szülıi hatásra kerülnek terápiára) nem feltétlenül eredménytelen, hasztalan

akkor sem, ha a kliens újra drogot fogyaszt, és a terápiát otthagyja. Ha ezek után képes

segítséget kérni és egy újabb terápián részt venni, tehát folytatja a felépülését, már eredményt

ért el, hiszen megtanulta a segítségkérés kompetenciát. Remélem, hogy ez elképzelésem az

interjúk, alátámasszák a késıbbiekben.

44 Walter Kindermann: Drogveszély és drogfüggıség. 2005. 8- 9. o. 45 Ferenczi Z.: Drog és vallás. 2001. IV. fejezet 147.o.

27

A KIMM munkatársai hosszú évek tapasztalatával alátámasztották azt, hogy az elsı

kompetencia, amit el kell sajátítania egy új kliensnek a segítségkérés képessége, ez több

esetben életet mentett, és menthet. Tehát, ha a kliens képessé válik arra, hogy segítséget

kérjen, ezzel elismeri önmaga számára is, hogy segítségre van szüksége, azaz nem tud

megbirkózni betegségével egyedül. Vannak olyan betegek, akiknek hosszú évek kellettek

ahhoz, hogy idáig eljussanak.

A rehabilitációs program ̇ (KIMM tevékenységén belül) a következı kompetenciák,

elsajátítását célozza: 46

kezdeményezıkészség, empátiás készség, megfelelı önkifejezés, programokon való aktív részvétel, mások bátorítása, tervezıképesség, következetesség, objektivitás, megbízhatóság, szavahihetıség, energikusság, lelkesedés, problémamegoldó (döntéshozó képesség), társas érintkezés, csapatmunka, napi tevékenység strukturálása, strukturált tevékenység végrehajtása, konfliktuskezelés képessége, segítségkérés képessége, pontos énkép, tanultak átadásának képessége, visszajelzés elfogadása:

(az érzelmek kezelésének képessége), hatékony kommunikációs képesség, az utókezeléshez reális célok kitőzése pozitív, tisztelet tükrözı kommunikáció.

Ezek a kompetenciák fázisokhoz vannak csatolva, azaz nem egyszerre sajátítják el,

hanem a terápia 14 hónapja alatt, azaz fokozatosan, illetve még azt követıen is.

A KIMM terápiás programjának struktúrája fázisokra és 14 hónapra lebontva. (3. sz.

mellékletben található).

3.4.2. A KIMM rehabilitációs módszerei 47 A következıkben, szeretném bemutatni azokat a módszereket terápián belül, amelyek

segítenek a szenvedélybetegek hiányosságainak felépítésében, egyben lelki egészségük

helyreállításában, és annak megtartásában. Ezeket a módszereket két intézmény keretén belül

vizsgáltam. Elsıként a KIMM Rehabilitációs otthonában, ahol az ott felépülıben lévı, és

visszaesett (többször) lakókkal készítettem interjúkat, ill. a lelki egészségük megırzésében,

46 Mentálhigiéné és Pszichoszomatika: 7. kötet, Akadémiai Kiadó, 2006. 62. o. 47 Victorné Erdıs Eszter: A Portage drogfüggık kezelési programja. Kezelési manuál. Ráckeresztúr, 2002

28

fenntartásában segítı Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda keretén belül, ahol

utógondozásban részesülnek a már terápiát végzett felépülıben lévı szenvedélybetegek.

Hogyan vélekedik a KIMM rehabilitációs otthon a drogbetegségrıl: A drogprobléma

nem egyetlen meghatározója a drogos személyiségének, hanem jelzést ad arról, hogy a

személyiség beteg. Ha csupán „leszoktatjuk”, méregtelenítjük, de nem tanul teljesen új

életvitelt, akkor csak idılegesen segítettünk. Egy ember élete több mint, hogy drogokat

használ, a test és lélek gyógyulása, így gyógyítása is elválaszthatatlan egymástól.

� A terápiás rendszer:

Cél: nemcsak drogmentes, de önhordozó, teljes értékő, szermentes életvezetés kialakítása.

Alapj a: az élethez szükséges készségeket megtanulják életük során.

„ A pszichés problémáink abból is adódnak, hogy nem sajátítottunk el bizonyos

készségeket. Az otthonban folyó terápia többek között tanulási folyamat, ami megtanít olyan

kompetenciákat, készségeket, amelyekkel képes lesz szermentes és függıségmentes

életformát kialakítani és megtartani”.

A lakók a készségek, kompetenciák elsajátításával lépnek elıre a négy terápiás

szakaszban és kapnak egyre összetettebb és felelısségteljesebb feladatot. A terápia végén lévı

lakók feladata a napi munkák, terápiás összejövetelek szervezése, a folyamatok megfigyelése,

irányítása, döntéshozatal a rájuk háruló feladatokban és a hatékony kommunikáció biztosítása.

Mintegy terapeutaként mőködnek:

• másoknak mindig könnyebb segíteni elıször,

• miközben másnak magyaráz, önmaga gondolkodása is megváltozik (= magát is

meggyızi),

• javul a beleérzı képessége,

• megtanul mások szemével látni, stb.

� A KIMM terápiájának alappillérei:

- Keresztyén program. Az Otthon keresztyén programja a munkatársak

természetes életvitelét és értékrendjét tükrözi. A keresztyén hit nem követelmény a terápia

során, hanem egy nagy lehetıség.

- Önsegítı elemek hangsúlyosak. Véleményük szerint a szenvedélybeteg,

akkor gyógyul meg, ha önmagát sikerül meggyıznie. Önmagukat és egymást egész jó

eredménnyel tudják meggyógyítani, ezért a drogosok kezelésében törekedni kell az önsegítı

29

elemek minél hangsúlyosabb alkalmazására. Különbséget tesznek a terápia során a motiváció

és konformitás között:

• a motivált kliens a változásáért fog tenni valamit,

• ám, ha nem kedvezı a pszichológiai környezet, akkor motiváció helyett csupán

konformitást ér el a terápia (konformitást, mint azonosulást a terápiában, megfelelésnek

hívnak, amikor a kliens, hogy elkerülje a konfrontációt, megfelelésbıl egyetért a közösséggel,

de nem fejlıdésre koncentrál, hanem hogy elkerülje a fájdalmat). Hogy ezt elkerüljék,

folyamatosan figyelnek arra, hogy ne döntsenek helyettük. Ehelyett segítsék dönteni ıket a

saját életükre nézve, és ne tekintsék ıket bajkeverıknek, ha nem követik a mi

elképzeléseinket. A valódi feladat, segíteni abban, hogy a saját problémájukat és a saját

megoldásukat találják meg. Rugalmasság – stabilitás kialakítása.

- Foglalkoztatás, munkaterápia. Elsısorban a házi-és háztáji munkában, a

kert mővelésében és asztalosmőhelyben valósítják meg. Úgynevezett technikai személyzet

nincs.

- Erısen strukturált közösségi élet, mint életforma-mőhely. Beszélgetések

egyénileg és csoportosan a közösségi programok keretében - Egyéni beszélgetés

négyszemközti beszélgetéseket jelent, melyet elsısorban a mentora, az intézeti lelkész, az

otthonvezetı, a pszichiáter folytat a lakóval. A beszélgetések, illetve a kapcsolat célja a

feltárás, érzelmi támogatás, önismeret elmélyítése és természetesen a gyógyulás segítése.

3.4.3. Az utógondozás jelentısége a lelki egészség megırzése, fenntartása Célja: az új életminıség megırzése.

Berecki Sándor (Tudatos önépítkezés, 2002) szerint az intézetben (rehabilitáción

megszerzett értelmi, érzelmi, lelki készségeiket, ismereteiket optimális esetben be is

gyakorolják a felépülıben lévı szenvedélybeteg. Azonban a társdalomban való

visszailleszkedésük során, kikerülve a védett környezetbıl a kudarcok, régi kapcsolataik, a

környezet kiváltotta beidegzıdéseik miatt az elért állapotban romlás, visszaesés következhet

be. A kliens a megszerzett színvonalat, a jó állapotot csak folyamatos karbantartással tudja

megtartani.48

Az interjú alanyai esetében az utógondozás a Válaszút Misszióban történik.

48 Berecki Sándor: A tudatos önépítkezés fokozatai; A szenvedélybeteg tennivalói felépülése és társadalomképessége érdekében. Emberbarát Alapítvány; 2002. 144-145. o. (továbbiakban Berecki S. A tudatos önépítkezés fokozatai, 2002.).

30

A Válaszút Misszió utógondozás céljai: a terápiás otthonokból frissen kikerült, vagy

korában terápiás kezelés alatt álló, továbbá korábban kábítószert használó, de egy ideje

absztinenciát tartó, és ehhez segítséget kérı és váró kliensek részére lehetıséget, biztosítson

egyéni konzultációra, valamint önsegítı és visszaesés megelızési csoporton való részvételre,

pályaválasztási tanácsadási és egészségnevelési tanácsadásra, és ez által az absztinencia

tartásukban segítse ıket. 49

3.5. A kompetenciák mentálhigiénés szerepe, kompetenciafejlesztés

A különbözı kompetenciák, képességek jelentısége, azok fejlesztése mentálhigiénés

szempontból a dependens személy lelki egészségének helyreállításában a rehabilitáció során.

Az Értelmezı Kéziszótár szerint a kompetencia – „illetékességet, hozzáértést,

szakértelmet, „képessé tévı adottságot” jelent. 50

A következıkben a kompetencia szót nem a fenti értelemben fogom használni, mivel a KIMM

terápiás Otthon a kompetencia szó alatt: képességet és készséget ért. Azaz, olyan

képességeket, amelyek elsajátításával az egyén képessé válik, a tiszta élet fenntartására.

Éppen ezért az interjúm alatt ebben az értelemben használom a kompetencia szót, hiszen a

lakók is ezt használják és tanulják terápia alatt.

Berecki Sándor szerint a szocializációs folyamat, hatást gyakorol a kompetenciák

alakítására. A felépülı, szocializálódó szenvedélybeteg akkor tudja a kompetenciákat

megszerezni, akkor válik kompetensé a társadalomban, ha olyan képességekre tud szert tenni,

amely a környezete által támasztott elvárásoknak megfelelı. A kompetencia fontos

összetevıje, hogy tudatában legyen képességeinek, készségeinek, tudásának.

Véleményem szerint az elsıdleges szocializációs szintér a család az, ahol az egyén a

legtöbb kompetenciát elsajátítja, és amelyek késıbb meghatározzák azok különbözı

élethelyzetekben való megfelelı vagy helytelen alkalmazását.

Ezt támasztja alá: Antony Giddens (Szociológia, 2oo3) könyvében leírtak alapján; „a család

fontossága a szocializációban nyilvánvaló, mivel a gyerek jó ideig családi légkörben szerez

tapasztalatokat.51

49 M.R.E. Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda: Szakmai program, 2005 50 Magyar értelmezı kéziszótár; Akadémia Kiadó 51 Antony Giddens: Szociológia, 2oo3. 1o2.o. III. fejezet: Kortáscsoportok.

31

Berecki Sándor azt írja könyvében (Tudatos önépítkezés fokozatai, 2oo2), hogy az adott

kompetenciák befolyásolják viselkedést és a teljesítményt. Mindig magukban hordják az

eredményes cselekvésre való szándékot is. Vannak olyan szenvedélybetegek, akiknek

meglévı képességeik elvesztek, vagy háttérbe szorultak. Ezért sok esetben elég ezeket ismét

mőködésbe hozni. Másoknak pedig, nem bontakoztak ki képességeik pszichés zavaraik vagy

gyermekkori nevelési problémák miatt. A hiányt nehéz pótolni. Az új képességeket kialakítani

sokkal nehezebb felnıtt korban, mint a meglévıket helyreállítani.

Bizonyos készségek, kialakításának megvan a maga ideje fejlıdésünkben, amire a továbbiak

során már visszalépni nem lehetséges, csak elégséges korrekcióra van lehetıség. Akiknek

vannak megfelelı képességeik, hamarabb felépülnek, akiknek pedig nincsenek, lépten-

nyomon megcsúsznak, sıt visszaesnek.

A kompetenciák megszerzési folyamatának alapja tehát a szocializációs és képzési

folyamat, amely az egyén egész élete során végigvonul. Szocializációs folyamat nélkül a

kompetenciák kialakítása nem következik be. A szocializáció révén tehetı az egyén

kompetenssé, aki maga is kompetencia része azzal, hogy alakítja érzelmi intelligenciájának

szintjét, az önmagával és másokkal bánni tudás, a kommunikációs képességét, az értékrendet

és az igény szintet, melyek a személyiség meghatározó jegyei. (csoport- egyéni elsajátítás,

csoporttagoknak átadása).52

A teljes és optimális vagy maximális lelki egészséget (Tudor 1996), nyolc ismérv szerint

jellemzi:

• megküzdési (coping) képesség;

• feszültségek és stresszek uralásának képessége;

• megfelelı énkép és önazonosság érzés;

• önértékelés;

• önfejlesztés, a fejlıdés képessége;

• autonómia;

• változási képesség;

• szociális támogatások igénybevétele, társadalmi mozgalmakban való

részvétel.53

52 Berecki S.: A tudatos önépítkezés fokozatai; 2002. 85-91. o. 53 Dr. Buda B.: A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. Szombathely: Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003.21.o.

32

Kutatásom során több modellel (Jahoda; Becker; Doku (1997)) is találkoztam, amelyek

tartalmazzák (néhány eltéréssel) a Tudor féle lelki egészség felépítésének elemeit,

amelyekben jól látható a különbözı képességek, készségek fontossága az egyén életében,

fejlıdése és változni tudása szempontjából, (Buda, 2003).54 Például a mindenki által használt,

a munkahelyek által igényelt kompetenciák megszerzése feltétele az egyén

társadalomképességének (a munkához való viszony).

Berecki Sándor (Tudatos önépítkezés.., 2oo2), szerint vannak olyan harmadlagos

prevenciós módszerrel mőködı intézmények rehabilitációk, amelyek a fent említett munkához

szükséges általános kompetencia elsajátítására törekednek a terápia során, az egyén

felépülésének és társadalomba való helytállása véget, ami persze elısegíti a visszaesés

lehetıségének csökkentését. Láthatjuk, hogy már ez az egy kompetencia is mennyire nagy

jelentıséggel bír az egyén életében. Éppen ezért fontos, hogy minél több, szükséges

kompetenciákkal, képességekkel rendelkezzen a dependens személy, amelyek segítik ıt

abban, hogy meg tudjon birkózni felépülése és élethosszig tartó szenvedélybetegsége során

fellépı, visszaesést produkáló helyzetekkel.

Ezek elsajátítása, az ismeretek, készségek, képességek kifejlesztése általában az

óvodától az általános iskola befejezéséig megtörténik, eddig megszerezhetı az általános

kompetencia.

A szenvedélybetegek általában inkompetensek, akik deviáns életvitelük következtében

nem jutottak el a szükséges általános kompetencia szintjére. Az általános kompetenciák

pótlása megszerzése elengedhetetlen a felépülı szenvedélybetegnél a társadalomba való

visszailleszkedés szempontjából ennek eszközei azok a tanulási folyamatok, amelyek a

képességek, az értelmi, érzelmi és magatartási) készségek, kreativitás, a szakmai tudás, a

munkavégzés fejlesztését segítik elı, amely megfelelı alap a funkcionális kompetenciák

megszerzésére.

A hiányos szocializáció pótlásának megvannak a sajátos terepei: a rehabilitációs intézet,

a benne lévı terápiás közösség, a csoportok kreatív-, munkaterápia. A szenvedélybetegnek

elıször is fel kell ismerniük azt a fontos lehetıséget, és élniük is kell azzal. Aki nem hajlandó

együtt mőködni, annak továbbra is megmaradnak hiányosságai. Felelısséget kell vállalnia a

rehabilitáción eltöltött idıért, mire akarja használni, csak él egy védett környezetben, vagy

ezen túlmenıen megragad minden alkalmat, hogy fejlıdhessen személyiségében.

54 Dr. Buda B. : A lélek egészsége. A mentálhigiéné alapkérdései. 2003. 21-22.o.

33

Ha nem akar alkalmazkodni a közösségi élethez, akkor elhagyja az intézményt azzal a

hátsó szándékkal, hátha talál egy olyan helyet, ahol nem fordítanak figyelmet szocializációs

hiányosságaira.55

Valószínőnek tartom, hogy azokat a kábítószerfüggı fiatalokat érinti leginkább ez a

probléma, akik már 13-14 éves korban (serdülıkorban) elkezdték használni a kémiai jellegő

függıséget, okozó drogokat. Ahogyan a függıség kialakul, a személyiségfejlıdés leáll, és a

képességek is ezzel párhuzamban, illetve kiesik az érési folyamat.

Ezt támasztja alá: KIMM tapasztalatai azt mondják, hogy a fiatal kliensekkel nehezebb

dolgozni, nehezen tudják elfogadni a szabályokat, hiszen hiányoznak az általános

kompetenciáik. Sok esetben egy olyan kliens, aki késıbb kezd el drogozni, viszonylag egy

kifejlett személyiséggel, annak könnyebb a rehabilitálása. Itt gondolok arra, hogy vannak

olyan kliensek, akik 17 évesen kerülnek rehabilitációra 5 év drogkarrierrel hátuk mögött,

illetve van, aki 35 évesen 8 éves drogkarrierrel. Ebben az esetben, nem ugyanazokkal a

kompetenciák, elsajátításával kell megküzdeniük a terápia során.

55 Berecki Sándor: A tudatos önépítkezés fokozatai; A szenvedélybeteg tennivalói felépülése és társadalomképessége érdekében. Emberbarát Alapítvány; 2002. 85-91. o.

34

4. Az interjú

4.1. Az interjú, mint kutatási módszer, célja

Az interjúkészítés módszerével történı kutatás mélyén a másik története iránti érdeklıdés áll,

mert az egyének elbeszélései értékesek.

Cél: Az interjú témájának meghatározása egyúttal a tanulmány céljának (azaz a miértjének)

tisztázását is jelenti. 56

Az interjúkészítés betekintést enged az emberek tevékenységi rendszerébe

(gondolkodásába) így utat nyit a kutatónak, hogy megértse ezt a tevékenységet

(gondolkodást).57

A rehabilitációs módszerek vizsgálata, ill. valamilyen szintő mérése véleményem szerint

a kliensek által elmondott válaszokban és változásukban fogalmazható meg.

4.2. Az interjú alanyai

Az interjúim célja behatárolja az alanyok kiválasztását. Mivel a kutatásom harmadlagos

prevención (rehabilitáción) lévı módszerekkel kapcsolatos, ezért jelenleg rehabilitáción

kiléptetı fázisban lévı, illetve végzett, és visszaesési tapasztalattal, rendelkezı

szenvedélybetegekkel készítettem interjút.

Életkoruk 22-és 36 év között van, (aktív drogfogyasztási idıtartam különbözı 4 - 14

évig). Saját bevallásuk szerint, attól függetlenül, hogy mindegyikük kanabisszal és

amfetaminnal kezdte drogkarrierjét, 7-en heroinfüggınek vallják magukat. Az interjú alanyai

közül 3-an soha nem fogyasztottak heroint, és amfetaminfüggınek vallják magukat.

Van, aki elsı terápiás és van, akinek többszöri nekifutásra sikerült terápiát végeznie.

Akik a terápiát sikeresen elvégezték, azok a Válaszút Misszió utógondozói csoportjában

vesznek részt, de az otthonban élnek, és onnan intézik ügyeiket.

Az otthon befogadó képessége 3o fı, átlagban a lemorzsolódást figyelembe véve 22-25 fı.

Kutatásomhoz 1o fıvel készítettem interjút, akik rehabilitációt végeztek, ill. a terápia

kiléptetı szakaszában vannak. Kiválasztásukhoz a KIMM munkatársait kértem segítségül,

illetve személyes felkéréseket tettem. Gyakorlatom során kerültem kapcsoltba az otthonnal.

Ezt a kapcsolatot, azóta is igyekszem ápolni, és ehhez tılük minden segítséget megkaptam.

56 Steinar Kvale: Az interjú. Jószöveg Mőhely Kiadó; Bp. 2oo5, 1o4. o. 57 Irving Seidman: Az interjú, mint kvalitatív kutatási módszer. Mőszaki Könyvkiadó; Bp. 2oo2, 2o-21. o.

35

4.3. Interjúelemzés

Kutatásom célja, hipotézisemben feltett kérdések tisztázása a megkérdezett alanyok válaszai

alapján.

4.3.1. Kutatási és elemzési módszer

A kutatást az interjú készítés módszerével végzem, melynek egyik fele egy személyes

beszélgetés a lent leírt módon, és kiegészítettem egy direkt kérdéseket tartalmazó kifejtıs

kérdıívvel, amely a beszélgetés alatt elhangzó kérdéseimet foglalja össze a kliens saját

szavaival. Ennek szükségességét abban láttam, hogy az alanyok nagyon szeretnek

önmagukról beszélni és szívesen számolnak be drogkarrierjükrıl és egyéb színes

történetekrıl, melyeket fontosnak tartanak életükben.

Az interjú alanyainak feltett kérdések tartalmaznak zárt, és kimondottan direkt

kérdéseket, ill. nyitott feltáró jellegő részeket is. A zárt kérdések kimondottan kompetenciákra

kérdeznek rá, mivel az alanyok a terápiájuk során kompetencia vizsgák által tudnak egyik

fázisból a másikba átlépni, felépülésükben elırébb lépni. Tisztában vannak a kompetenciák

közti különbségekkel, megtanulták terápiájuk során melyik mit jelent, melyik mire való.

Mivel az interjú alanyai egytıl egyig a KIMM Rehabilitációs Otthon terápiás programjában

vettek részt, ill. utógondozásra járnak, ezért figyelembe kellett vennem a KIMM által

használt, fázisokra bontott kompetenciafejlesztı programot. Ez a program, amely 14 hónapból

áll (melléklet) erısen támaszkodik véleményem szerint az Erikson féle személyiségfejıdés

szakaszaira.58

A rehabilitáción belül egy reszocializáziós folyamat59 történik. A kábítószerfüggık

személyiségfejlıdésében és szocializációs folyamatában, és a drogfogyasztás alatt számos

kompetencia sérül, ill. nem alakul ki. Ezért a 14 hónapos program, ezeket a kompetenciákat,

ha nem is egészen (pl. ısbizalmat), legalább is részben próbálja meg fejleszteni és

megtanítani.

4.3.2. Az interjúk elemzése

Az interjúkat kérdéskörönként fogom elemezni, és az így kapott eredményeket

összefoglalom és vizsgálom a hipotéziseimet. Úgy gondolom ezzel a módszerrel átfogó képet

kapok kutatásom céljához. Ez egy szőkebb környezetben (KIMM) vizsgált probléma és nem

össztársadalmi kép, de azt gondolom segíthet megérteni a társadalmi problémát.

58 Charles S. Carver – Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia; 11. fejezet Pszichoszociális elméletek, Erikson elmélete a pszichoszociális fejlıdésrıl. Második, átdolgozott kiadás. Budapest: Osiris kiadó, 2006. 297-299.o. 59 Antony Giddens: Szociológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2oo3. IV. rész, Társadalmi intézmények, 397.o.

36

Kezdésnek szeretnék egy interjút részletesen elemezni, hogy láthatóvá váljék a módszer,

hogy milyen gondolatmenet alapján elemeztem az interjúkat, és amely alapján a továbbiakban

kérdéskörönként kutatom a választ kérdéseimre.

Elemzéshez fölhasználom az Erikson féle személyiségfejlıdés, illetve a mentális

egészséget védı és gátló faktorok táblázatát. A táblázatok azon elemeit veszem figyelembe

elemzés során, amelyekre az interjú alanyainak válaszai visszavezethetıek. Nem pontról

pontra szeretnék haladni a táblázat alapján, hanem az alanyok válaszait veszem figyelembe.

I. interjú – Attila elsı benyomásra magabiztosnak tőnt és tettre késznek. Úgy tőnt, hogy ez a

feladat nem fog problémát okozni számára, metakommunikációja is ezt tükrözte. Amikor túl

voltunk az udvariassági részeken, feltettem elsı zárt kérdésemet. Milyen kompetenciáid,

képességeid sérültek illetve nem alakultak ki szerhasználat és elızményei alatt? Rögtön arról

kezdett beszélni, hogy gyerekkorában „ amit nem tudtam megoldani, arról inkább hallgattam”

illetve „ matekból nagyon el voltam maradva, nem vállaltam be, hogy nem értettem a

feladatot, inkább ellenkeztem, lázadtam ellene, mással csináltattam meg a dolgozatomat”.

Saját bevallása szerint ez a példa gyermekkorára jellemzı volt, és gyakori megoldási eszköz.

Attila beszámolt arról is, hogy „ezt a palástolást” azaz, hogy nem mutatja ki valójában a

zavarodottságát és hiányosságait bizonyos szituációban a terápiája alatt is gyakran alkalmazta.

Ezt nehezen ismerte be magának.

A mentális egészséget védı faktorok táblázatán belül, belsı faktorként megjelenik a

tanulási képesség fontossága. Attila esetében nehézség volt számára a tanulás. Ezek a

kudarcok arra késztették, hogy a problémamegoldó képességét, ami ugyancsak belsı

faktornak számít, negatív irányba használja és a gyengeségeit takargatni, illetve palástolni

kezdje. Ez egy tanulási folyamat volt, ami arra irányult, hogy elfedje azt, hogy valójában

miben szorul segítségre. Az elsı kérdésre, amit feltettem az egyik felelete a segítségkérés

kompetenciája. Mivel szégyellt segítséget kérni, ezért ez a kompetencia a késıbbiekben

sem alakult ki, büszkesége miatt mindig takargatta gyengeségeit.

Az interjúból az is kiderül, hogy édesanyával nevelkedett, két nagyobb testvérrel együtt.

Így valószínőnek tartom, hogy az apa hiánya miatt érzelmi teherbíró képessége labilis volt.

Saját elmondása szerint agresszív gyerek volt „a gyengeségemet, kissebségemet próbáltam

meg így kompenzálni”. Az iskolában próbálta kiélni mindazt a feszültséget, amit a családból

hozott. Ez a mentális egészséget károsító faktorokon belüli jelenik meg, mint családi

37

probléma, azaz külsı hatás. Elmondta azt is, hogy „a konfliktuskezelésem keretek nélküli volt,

rangsoroltam”.

Tehát elmondható, hogy egy dependens személyiségre jellemzı torz hierarchiával

szemlélte környezetét és a konfliktuskezelésre való képessége nem alakult ki. Beszámolt

arról, hogy sérült a megfelelı önkifejezése, nem értették meg, zavaros volt a mondanivalója

(ez az interjú alatt is észlelhetı volt, csapongott és zavaros volt válaszaiban).

Második kérdésem az, hogy milyen kompetenciával, képességgel rendelkezett

szerhasználat és azt megelızı idıszak alatt? Úgy érzem elıször elnagyolt választ adott, hogy

sok képessége megvolt csak „helytelen – torz üzemmódban” használta. Elmondásából

kiderült, hogy a megfelelı önkifejezése sérült, tehát nem értették, hogy ı mit érez és gondol a

világról, de mégis a beszédével érte el, hogy megszerezze a kábítószert, „abból éltem, hogy

manipuláltam, kihasználtam az embereket”. Az önigazolásra utal az a kijelentése, hogy

„mindig be tudtam csapni magamat”, mivel ezt még akkor nem tudta terápiája alatt tárta fel

ezt a tulajdonságát, és egyéb negatív tulajdonságát is, melyekrıl addig nem volt tudomása. A

megfelelı önismeret hiányzott akkori életébıl.

Megkérdeztem, hogy milyen mentálhigiénés, terápiás módszerek segítettek a

kompetenciái újratanulásában és elsajátításában? Válasza „a tükör: minden szituban kaptam

visszajelzést több embertıl is, ami segített elhinni, hogy nem nekem van igazam mindenben,

illetve mi helyes és mi nem”. A KIMM rehabilitációs programjában nagy hangsúlyt helyeznek

az önsegítı elemekre „önmagukat és egymást egész jó eredménnyel tudják meggyógyítani”.

Mint módszer megjelenik a csoportnyomás, ezen belül a pozitív – szerepmodellek, mint a

mentális egészséget védı külsı faktor. Ezek hatására kialakul egy új identitás és megvalósul a

resszocializáció folyamata, azaz Erikson féle személyiségfejlıdés modellben a serdülıkorra

jellemzı identitás, vagy szerepkonfúzió felülíródik.

Utolsó kérdésem: Minek köszönheted a változást? „Nem a zárt kapuk tartottak bent,

hanem a nyitott kapuk”. A terápia önkéntes, bármikor el lehet hagyni. Attilának meg kellett

találnia a saját motivációját, amely a nyitott kapuk ellenére bent tartja a programban. Az

önsegítı program lehetıséget ad arra, hogy saját maga találjon rá a maga megoldásaira, de

ehhez minden segítséget megkap, és a terápiás közösségben kipróbálhatja és ellenırizheti

magát. Az önelfogadás is hangsúlyt kap Attila esetében, amit saját szavaival így mond el:

„ha benézek egy tükörbe önmagamat lássam, nem pedig, akit elképzeltem”.

38

I. Teljes terápiát végzettek

Elsı körben 5 olyan interjú alany válaszait elemzem, akik elıször voltak terápián. A terápia

végén, illetve utógondozásban vannak jelenleg.

Milyen kompetenciáid sérültek, illetve nem alakultak ki a szerhasználat és elızményei

alatt?

• Segítségkérés képessége: Ezt a kompetenciát, a terápiát végzett interjú alanyai

mindannyian, azaz 5-en neveztek meg, mint sérült képesség. Volt, aki azt mondta rá „a

gyengeség jele”. Azaz attól félt, hogy sebezhetıvé válik, ha felfedi, hogy segítségre van

szüksége. Ez a probléma többeknél egyfajta kisebbségi érzésbıl generálódik. Többen

megjegyezték azt, hogy abban a közegben, amelyben éltek, sokszor a családon belül is, azzal,

hogy valaki segítségre szorul negatív megítélés alá kerül. Ezt legtöbben a családból hozzák,

mint minta azt tanulták meg, hogy takargatni kell a problémát. Ennek a kompetenciának a

hiánya, elmondásuk szerint, jelentısen befolyásolta a drogkarrierben eltöltött évek számát.

Nem ismerték fel idıben, hogy segítségre szorulnak, mikor rájöttek, hogy erre szükségük van

szégyellték, és mikor szertettek volna segítséget kérni, nem tudták hogyan kell. Az 5 alany

közül mindegyikük egy hosszabb idıtartamú drogkarriert futott be, években 6-13 évig tartó

idıszakot jelent. Nyilván a betegségükbıl adódóan, és ennek a kompetenciának a hiányából

következıen utcára kerültek. Ketten nyilatkoztak errıl, e kompetencia összefüggésében Az 5-

bıl 3-om számára ugyanolyan nehézséget okozott a segítséget elfogadni, mint kérni. „a

segítségkérés több részbıl áll: segítségkérésbıl és elfogadásból; hiába kérek én segítséget, ha

nem fogadom el”. Terápia alatt megfelelésbıl kezdenek el segítséget kérni és hosszú idı telik

el, amíg a tanácsokat elfogadják személyválogatás nélkül, illetve egyáltalán elgondolkodnak

rajta. A KIMM munkatársai szerint az elsı és legfontosabb kompetencia a segítségkérés,

hiszen ez életet menthet.

• Konfliktuskezelés képessége: Elmondásuk szerint, gyerekkorukban inkább

elszenvedıi voltak a konfliktusoknak, mint résztvevıi. Sokszor kerültek konfliktusba

önhibájukon kívül. Különbözı élethelyzetek sodorták ıket konfliktusba. Itt nem csak ember-

ember közti konfliktusról van szó, hanem belsı konfliktusról, pl.: egyikük édesanyja zavaros

élete miatt városról-városra költöztek, országból- országba, iskolából- iskolába, nem tudott

egy állandó baráti társaságot kialakítani ebbıl adódóan, illetve mostoha apák váltották

egymást. Köztük volt olyan, ahol a szülık hiánya „csak egy nagynéni”, vagy az apa szerep

hiánya vezetett elkallódáshoz. Három esetben apa nem volt, ezek közül egy esetben anya sem

39

volt, és két esetben pedig teljes volt a család, de diszfunkcionálisan mőködı. Ezek a

körülmények és minták megnyilvánultak a konfliktuskezelési metódusaikban.

Hárman közülük elmondták, hogy agresszív gyerekek voltak, sokat verekedtek. A másik két

fiatal esetében sértıdékenység és makacsság jellemezte a konfliktusaikat.

A kábítószerfüggés, mint betegség még inkább súlyosbította ezt a sérült kompetenciát

„mindenember kerül konfliktusba, de egy anyagos, amikor jön le az anyagról (elvonás),

nagyon ingerült”, „vagy megvertek, vagy én vertem meg másokat,…ilyen volt a

konfliktuskezelésem, „ha te harapsz, nem harapnak meg”..

A kábítószerfüggés véleményük szerint „egy állandó konfliktus önmagammal, a

világgal, az emberekkel. Napi szinten kerültünk konfliktusba, ami legtöbbször verekedésbe

fulladt, állandó volt a félelem és megfélemlítettség. Egy harc jellemzi a mindennapokat,

állandó feszültségben való életvitel”.

• Önismeret: A dependens személyiség egyik ismérve az önismeret hiánya.

Elmondásuk szerint, mikor bekerültek a rehabilitációra, azt az álarcot vették fel, amit

kint is használtak, hogy erısek, és tisztában vannak magukkal, ıket ne irányítsa senki, tudják

mit - miért tesznek. Ez egy álarc, amit védekezésbıl vesznek föl, de mögötte egy kétségbe

esett, zavaros énkép húzódik meg. A beszőkült személyiségük, ami ugyancsak dependens

személyiség vonás majdnem a halálba kergette ıket, mert minden gondolatuk mögött a

kábítószer megszerzése húzódott meg, és az a mondat „majd én tudom mi jó nekem, bármikor

le tudok állni”. Elmondásuk szerint nem voltak tisztában azzal, hogy melyek a határaik,

melyek a gyengeségeik. Hibákat nem ismerték föl, és nem ismerték be maguknak. Többen

eljutottak arra a pontra kábítószerfüggésük folyamán, hogy „azt sem tudom, ki vagyok?”, de

ezt leplezni kellett, hogy életben tudjanak maradni. Terápia során viszont eljutottak oda, hogy

mindannyian megemlítették mennyire fontos az önismeret és az, hogy „fel tudjam vállalni a

valós énemet”, „ha benézek egy tükörbe, önmagamat lássam, nem pedig, akit elképzeltem”.

Ez az eltorzult énkép és önismeret elmondásuk szerint abból adódik, hogy meg kellett

felelni a környezet adta elvárásoknak. Ez kezdıdött a családban, hogy nem olyan a gyerek,

mint azt elvárnák, késıbb a kortárs csoportokban a beilleszkedési folyamat alatt felvett

szerepekkel folytatódott. A drogkarrier alatt, mivel a kábítószerfüggés magával hozza a

bőnözıi szerepet, és az identitásváltozásból származó deviáns önértelmezést, ezért az interjú

alanyai közül 2-en erıszakosan viselkedtek, annak ellenére, hogy ık maguk nem szeretik,

elítélik az erıszakot. Erre a terápia alatt, az önismerettel való foglalkozás során jöttek rá,

holott elıtte agresszív embernek ismerték magukat. Jellemzı rájuk az eufémizálás (szépítés),

bagaterizálás (a probléma súlyosságának lealacsonyítása).

40

Beszámolójukból kiderült, hogy az önismeret hiánya vezet az effajta gondolkodáshoz.

A legtöbb fiatal arról számolt be, hogy önismeret hiányában nincsenek tisztában saját

érzéseikkel, de érzéseik befolyásolták cselekedeteiket. Sokszor kerültek olyan szituációba,

hogy a kábítószerfüggés miatt olyat tettek, amit egyáltalán nem akartak megtenni, illetve távol

állt tılük. Mivel a kábítószerfüggés személyiség változással jár „a kábítószer teljesen

befolyásolta személyiségemet”, ezért nagy szükség van arra, hogy a felépülıben lévı

szenvedélybeteg újra megismerje önmagát, helyre tegye önismeretét, felismerje érzéseit. Ha

tisztába kerül képességeivel és hiányosságaival, akkor tudja, mit kell terápiája során

elsajátítani. Fontos tudniuk, hogy miben erısek, és miben gyengék ez alapján pedig azokra

koncentrálni terápia során.

Az egyén helyes önértékelését Rosenberg szerint azt tükrözi legjobban, hogy olyan

állításokat tesz, mint pl. „értékesnek tartom magamat”, illetve ezzel az állítással egyet nem

értés esetén problémája van önmagával.60

Elmondták, hogy legtöbben önértékelési problémával küzdöttek, terápiájuk elején jó

tulajdonságot nem tudtak megnevezni magukról. A társadalom és a környezetük, és önmaguk

is értéktelen szereplınek értelmezik a kábítószerfüggıket. „emberek vagyunk és nem

szemetek”.

• Következetesség képessége: Elmondták, hogy egyfajta következetességre volt

szükségük a kábítószer megszerzéséhez. A következetesség tudatosságból és tervezésbıl áll

és átgondoltan meg kellett tervezni napról-napra hogyan, honnan, kitıl, és milyen módon

szereznek pénzt a kábítószerre. A kábítószert elég nagy motivációt adott, ahhoz, hogy

következetesen és céltudatosan tudjanak gondolkodni ezzel kapcsolatosan, de minden más

területen érdektelenek és következetlenek voltak, „semmiféle tervem, célom nem volt az

elmúlt 15 évben, illetve nagyon szépen meg tudtam tervezni, hogy honnan szerzek pénzt,

ebben következetes voltam”. Tehát a betegségbıl adódóan minden egyéb területet az

életükben hanyagoltak (barátok, család, munka, iskola, párkapcsolat, alapszükségletek).

„Ugyanakkor addikció tárgyát képezı dolog (pl.: kábítószer) iránti bizalma rendkívüli

mértékővé fokozódik”.61

• Megbízhatóság és szavahihetıség kompetenciája: A hazugság az én-védı

mechanizmus egy része, amely a szenvedélybetegség tünetei közzé tartozik. A

szenvedélybetegség tagadással járó betegség (T.T. Gorski), megtagadja önmagát, nem ismeri

60 Eliot R. Smith – Diane M. Macke: Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó, 2oo4. 2o8.o. (továbbiakban: Eliot R. Smith: Szociálpszichológia. 2oo4.) 61 IFJÚ- KÓR, 28-33. o

41

be a saját betegségét. Nem áll érdekében, illetve nem tudja, hogy szüksége van arra, hogy

meggyógyuljon. Mind az öt ember beszámolt arról, hogy hazudozott gyermekkorában, azért,

hogy felhívja a figyelmet önmagára, hogy törıdjenek velük, de ez a függıség alatt öltött nagy

mértékeket. „már azt sem tudtam, kinek mit hazudtam, állandó ellentmondásba kerültem

környezetemmel”, „magam sem tudtam mi az igaz és mi nem”, „a megbízhatósággal,

szavahihetıséggel is nagy problémáim voltak: sunyulás, játszmák”. Ezzel a módszerrel

jutottak pénzhez, legtöbb esetben kicsalták barátoktól, szülıktıl, vadidegenektıl, más

kábítószerfüggıktıl. „Saját magamban sem bíztam, hogy amit mondok, azt meg tudom

csinálni”. „A szenvedélybeteg, amit sokszor megígér komolyan is gondolja, de képtelen

betartani, (Droginfo)”. Az 5 fiatal abszolút megbízhatatlannak tartotta magát a szerhasználat

ideje alatt.

• Objektív önreflexióra való képesség: A terápián belül ezt úgy értelmezik, hogy

önmagukra objektíven tudjanak nézni, és egy adott szituációban képesek legyenek a saját

viselkedésükre reflektálni. Ez a kompetencia szinte elengedhetetlen konfliktusok esetén,

vitákban, egyéb problémás helyzetekben. Hogy valaki belátó tudjon lenni önmagával

szemben, szükség van erre a kompetenciára. „makacs vagyok, mint egy öszvér”, „fontos,

hogy tudjam mi zajlik le bennem, ehhez kell az objektív önreflexió”, „gondolati síkon tudjak

reflektálni saját magamra, mit, miért, és hogyan csinálok” .

A felépülés fejlıdési szakaszain belül a stabilizációs szakaszban fontos ez a kompetencia,

azaz a mentális és érzelmi folyamatok, az ítélıképesség és a magatartásfeletti kontroll

helyreállítása, (T. T. Gorski).

• Munkához való hozzáállás: A megkérdezett 5 fiatalból szerhasználatot megelızıen,

és az alatt, 2 fiatal 3o éves koruk ellenére nem rendelkezett semmiféle munkaviszonnyal.

Másik 2 fiatal ugyan dolgozott szerhasználat elıtt, de nem volt folyamatos munkaviszonya, és

szerhasználat alatt elmondásuk szerint munkához való hozzáállásuk rohamosan romlott. A

munkahely csak akadályozta a szerhasználatukat, ellenben egyre több pénzre volt szükségük,

így többet kellett volna dolgozniuk. Mivel ez nem sikerült, ezért elbocsátás lett a vége.

Munkahelyi élményeik többnyire kudarcot tartalmaznak.

A fent elmondottakat heroin fogyasztók élték át. Egy esetben, egy amfetamin függı

fiatal az ellenkezıjérıl számol be, de a végeredmény ugyanaz lett, elveszítette munkahelyét

„2oo%-on dolgoztam”, de mivel munkahelyi kapcsolatai megromlottak, idegállapota

súlyosbodott, egyre inkább kimerült elbocsátották.

42

• Objektivitás: Az interjú alanyai többször említették önzıségüket, saját önös érdekük

elıtérbe helyezését. „csak az számított, hogy én jól érezzem magamat, minden más nem

érdekelt”. Az embereket úgy szemlélték, hogy aki hasznos lehet számukra, az kedvezıbb

megítélés alá esett, aki ellenkezıleg azt nem számított (lehetett az családtag, barátnı…stb.). A

kábítószer függıség úgy, mint a bőnözıi szerep esetében, inkább cinkosokat keres, mint

barátokat, vagy ész érveket. Ugyanebbıl adódóan elmondásuk szerint mindenkiben

potenciális áldozatot láttak a pénz és a kábítószer megszerzéséhez. „Bárhonnan, bárkitıl

tudtam pénzt szerezni, mindig a balekok elvárásaihoz igazodva, mindig azt mondtam, amit

hallani akartak”.

• Empátia: Mint a dependens személyiség ismérve empátiára való képtelenség, mások

igényeinek figyelmen kívül hagyása. A fiatalok közül 3-an beszéltek arról, hogy csak úgy

voltak képesek meglopni szüleiket, ha az empátia érzéküket, és együttérzésüket elnyomták a

kábítószerrel, illetve pszichésen. A szerhasználat alatt, ami évekig tartott esetükben egyre

inkább visszafejlıdött ez a képesség, percrıl percre megbántottak, illetve megkárosítottak

valakit, fagy fájdalmat okoztak valakinek, aki legtöbb esetben közeli hozzátartozó is volt. Az

5-bıl egyiküknek olyan mértékben leromlott ez a képessége, hogy a terápia alatt hosszú ideig

nem vezethetett csoportot. A késıbbiekben, kitartó empátiafejlesztéssel és ehhez tartozó

feladatokkal sikerült ebben növekednie.

Az empátiás úton szerzett ismeretek segítségével alkalmazkodni tudunk a másik emberhez, el

tudjuk kerülni vele a konfliktusokat. (Segítı kapcsolat, 93. o.). Az agresszió egyik

kezelésének módja az empátiafejlesztésben gyökerezik. (Dr. Grezsa Ferenc).

• Döntéshozatali képesség: Ismét csak egy dependens személyiség jellemzıje az

irányítás igénye, illetve a döntés képtelenség. Az 5 meginterjúvolt fiatal közül mindegyik

valamilyen kényszer vagy reménytelen helyzetükbıl adódóan kerültek terápiára (szülık,

rendırségi ügy, felelıségre vonás). Ezért az elsı döntésüket, a terápián belül, próbaidıs

szakasz után egy un. véglegesítési ceremónián kell meghozniuk, mégpedig úgy, hogy aláírnak

egy 14 hónapos terápiás szerzıdést. Ez egy nagy döntés számukra, mivel alacsony a

motivációjuk a leállásra ezért a döntésüket a terápia számos pontján megkérdıjelezıdik. „van

értelme, hogy leálljak?”. A döntéshozatali képtelenség egyéb szituációkban is kiütközik,

adódik bizonytalanságukból, alacsony önértékelésükbıl. A hosszú éveken kersztül fennálló

bizonytalanság, amit a kábítószerfüggı életmód alakít ki, a szerhasználat abbahagyása után is

fenn áll. Bizonytalanok önmagukban, döntésük helyességében, és a jövıben. „honnan tudjam,

mit kell csinálnom, vagy mi jó nekem, hiszen eddig mindig mindent elrontottam”.

43

• Kezdeményezı készség: A kábítószer megszerzésével kapcsolatosan mindig aktívnak

vallották magukat, ellenben életükért semmit sem tettek, érdektelenné váltak önmaguk és a

világgal szemben. A terápia elején ugyanúgy fennáll ez a helyzet, a motiválatlanság miatt

(passzívak, érdektelenek (apátiába esnek) közönyösek, ilyenkor még a közösség hordozza,

illetve próbálja motiválni).

Milyen kompetenciákkal rendelkeztél szerhasználatod és azt megelızı idıszak alatt?

• Nem megfelelıen voltak alkalmazva a kompetenciák: Az 5 megkérdezett fiatalból 2-

en azt állították, hogy egy-két kompetenciától eltekintve, rendelkezetek a felsorolt

kompetenciákkal, csak negatív elıjellel alkalmazták azokat „helytelen, torz

üzemmódban”.

• Munkához való hozzáállás (abnormális módon): Az 5 fiatal közül 4 az elızı

kérdésben feltárt módon ált a munkához. Az 5. fiatal az amfetamin adta extra tetterıséggel és

lelkesedéssel viszonyult munkájához. Túlhajtotta magát. Viszont a lényeg mindegyiküknél

ugyanaz, amíg volt munkahelyük „munkahely = bevétel, =drog”.

• Tetterısség, lelkesedés: Mind az 5-en, mondhatom azt, hogy egybehangzó választ

adtak erre a kompetenciára alkalmazásával kapcsolatban, azaz csak egyetlen dologra

használták, arra, amire motiváltak voltak, a kábítószer megszerzésére. Ha nem volt kábítószer,

illetve, ha volt is egyéb dolgokat oly annyira elhanyagolták, hogy az alapszükségletük

kielégítésére sem éreztek indítatást (fürdés, evés, lakhatás).

• Tanultak alkalmazása: A kábítószer függıséget magyarázó tanulási elmélet alapján:

a kábítószer fogyasztás azzal magyarázható, hogy az emberek fenntartják azon viselkedési

formáikat, melyek hatására kellemes élményeket élhetnek át, azokkal pedig, amelyek

kellemetlenséget vagy büntetést vonnak maguk után, felhagynak. Ez a megtanult

magatartásforma, magával hozza a bőnözıi attitődöt.

Szinte mind az 5 interjú alanyom beszámolt arról, hogy milyen sokféle módszert ismernek a

pénzszerzésre és hányféle gyógyszert ismertek meg, melyek különbözı kombinációkban

hasonló hatást érnek el, mint a kábítószer.

• Alkalmazkodó képesség: Itt megemlítenék egy nem tudatos alkalmazkodást a

tolerancia szint megemelkedését, melyrıl a dolgozatom 2.3. részében írok részletesen. ”0,5 gr

heroint szúrtam egyszerre”.

44

Válaszaikból kiderül, hogy a kábítószerfüggés egy életforma, teljes embert kíván, egész

napos elfoglaltság, ehhez az életvitelhez alkalmazkodni kellett. Hiszen ebbıl az életvitelbıl

adódóan számtalan váratlan szituáció fordul elı, ami egy normális ember szemében igen

stresszes és veszélyes: hajléktalanság, törvénysértı helyzetek, félelem, bujkálás,

számkivetettség, kitaszítottság, megvetettség.

• Kezdeményezı készség: Itt is azt kell megemlítenem válaszaik alapján, hogy a

kábítószerért, a napi adagért bárkivel kapcsolatba léptek, bármilyen új, és vagy veszélyes

dologba belevágtak. Ketten beszámoltak arról, hogy a kábítószer hatásának köszönhetıen

gátlásaik nagymértékben oldódtak. Dolgozatom elsı felében írok arról, hogy a kémiai

függıséget okozó anyagok milyen hatással vannak a használójára, fizikai és lelki értelemben

véve.

Némelyeknek nagy problémát okoz terápia után, azaz a kiléptetı fázis során, amikor új

kapcsolatokat kell kiépíteniük, hogy gátlásosságukat kábítószermentesen kell megélniük.

• Megfelelı önkifejezés: Az interjú során kiderült számomra, hogy ezt a képességet is

negatív irányban használták. Mindegyikük elmondta, hogy nagyon értettek a manipulációhoz,

amely szükséges volt a csalásokhoz, és a befolyásoláshoz: érvelni, hazudni, félrevezetni

nagyon jól tudtak, de saját magukról, érzéseikrıl beszélni nem tudtak.

• Következetesség: A kábítószer megszerzésére irányult, de ez nem egy tanult

következetesség, elmondásuk szerint inkább ösztönszerő. Azt is elmondták, hogy a terápián

tanulták meg mit jelent ez a szó.

„sosem gondoltam a jövıre, nem láttam be a cselekedeteim következményeit, de nem is

érdekelt”.

• Megbízhatóság, szavahihetıség: Az interjúkból kiderült, hogy 2-en 13-14 éves

korig vonatkoztatják magukra ezt a kompetenciát. Ahogy a kortáscsoport felé kezdtek

fordulni, elkezdtek hazudni szüleiknek vagy társaiknak.

• Fegyelmezettség: Ugyancsak elmondható, hogy kisgyermekkorukban volt ez jelen, a

kortáscsoport megjelenéséig. Illetve egyikük beszámolt arról, hogy otthon tisztelettudó gyerek

volt, az iskolában abszolút deviáns. Kábítószerfüggésük alatt nem voltak önmaguk urai.

Terápia kezdetén mindegyikük beszámolt fegyelmezettségi nehézségrıl „egy 45 perces

csoportot sem tudtam végig ülni”.

• Segítségkérés: A terápia elıtt, szerhasználat alatt ez nem mőködött, ha igen, akkor is

inkább technikai dolgokra irányult, és az anyag megszerzésért.

45

• Csoportos tevékenységre való készség: A megkérdezett fiatalból 2-en elmondták,

hogy fiatalabb korukban fociztak, kitőnıen tudtak csapatban dolgozni, hiszen fontosnak

érezték magukat. Viszont, amint abba hagyták a sportot, sikeresen elkallódtak és ez a

képesség elhalványult, anyagozás alatt teljesen eltompult, olyannyira, hogy terápia alatt is

nehézsége volt ebbıl csoportos tevékenység során.

• Empátia: Ha meg is volt, elnyomták, mert akadályozta a kábítószer tisztességtelen

megszerzésének útját. Lelkiismeret furdalást okozott, ezért el kellett nyomni jó mélyre,

„eléggé önzı voltam ilyen téren,.., sokat fejlıdött, függ a lelkiállapotomtól”.

• Kreativitás: Már említettem, hogy interjú alanyaim hányféle módszert alkalmaztak

pénzszerzésre illetve, hogyan károsítottak meg másokat, vagy hogyan bújtak ki felelısségek

alól. Ami nagy kreativitást igényelt elmondásuk alapján, a napi minimum 2o-4o.ooo forintnyi

kábítószer szükségletük megszerzése. Ezt tisztességes úton nehéz lett volna megszerezni,

érdekes módon ezt a fajta kreativitást csak egy ilyen magas szintő motiváció tudott kiváltani

belılük.

Beszámoltak arról, hogy ezt a kreativitást a terápia folyamán sok esetben pozitív irányba

tudták fordítani.

• Emberismeret: Csalás, manipulálás. Önmagukat nem ismerték, de elmondásuk

alapján az embereket nagyon is jól ismerték, fıleg a gyengeségeiket. Az állandó feszültség és

a biztonság hiánya, amennyire lehetett egyfajta állandó figyelmet követelt a környezettel

szemben. Volt, aki arról számolt be, hogy ez nála paranoid módon jelentkezet.

Milyen mentálhigiénés, terápiás módszerek segítettek kompetenciáid újratanulásában és

elsajátításában?

• Csoportnyomás: A megkérdezettek közül 3-an nehezen illeszkedtek be a terápiás

közösségbe. Ez adódott abból, hogy még nem voltak intézményben, ez volt az elsı terápiájuk.

A csoportnyomást úgy emlegették, mint egyfajta erıt, ami arra terelgeti ıket, hogy ık is

kezdjék el használni, alkalmazni a terápiás eszközöket. Ha be akarnak illeszkedni, akkor meg

kell érteniük azt, hogy a többiek mit csinálnak terápiás foglalkozásokon, „az idısebb lakókról

azt gondoltam, ugyanolyan drogos, mint én és mégsem tudom, mirıl beszélnek”. A másik 2

fiatal könnyebben kapcsolódott be a terápiába. Elmondásuk szerint, hamar megértették mi

történik ott, és szerettek volna bekapcsolódni, „nyilván itt egy közösség van terápiás csoport,

önsegítı csoport és ahhoz is kell alkalmazkodni és ez is egy képesség, hogy elfogadtassam

46

magam. Nekem ezzel nem volt gondom. Keretek, szabályok, én úgy emlékszem vissza, hogy

hamar át tudtam állni erre a dologra”.

Terence T. Gorski alapján: önsegítı elemeket tartalmazó pszichoterápiához bizonyos

szintő intelligencia szükséges, hogy önerıbıl tiszta tudjon maradni a kliens. Ezt az interjú

alanyai megcáfolták, hogy vannak olyan lakók, akik „nem egy zseni és mégis talpon van,

tiszta”.

• Önsegítı elemek: Az 5 fiatal egyöntetően arról számolt be, hogy könnyebb volt neki

úgy dolgozni önmagán, hogy ugyanolyan problémájú emberekkel megoszthatta, de mindig

neki kellett megoldania a saját problémáit, „egyedül nem megy, de csak egyedül megy”, „a

kaput megmutatták, de belépni nekem kellett”.

„Úgy tarthatjuk meg amink van, hogy tovább adjuk”, (Narcotik Anonymus, Basic Test).

• Közösség, mint terápiás eszköz: A fiatalok beszéltek arról, hogy mivel ez egy

bentlakásos intézmény, ahol gyógyultak, ezért együtt vannak a nap 24 órájában különbözı

szituációkban. A 14 hónap alatt igencsak kiismerik egymást. Mivel az otthon értékrendje azt

közvetíti, hogy a terápia alapja „nyitottság, ıszinteség, hajlandóság”, ezért elbújni nem igen

lehet. „Rengeteg visszajelzést kaptam”. A fiatalok egyfajta tükröt tartanak egymásnak. Az

egyikük elmondta, neki úgy magyarázták el ezt az elvet, hogy „ha egy mond rólad valamit,

lehet butaság, de ha öten mondják, akik veled élnek szinte biztos, hogy igaz”. Egyikük

beszámolt arról, hogy megkönnyebbült, amikor a közösséggel megosztotta problémáit, terheit

és szembesült azzal, hogy nincs egyedül ilyen jellegő problémával.

Ady Endre” hiába fürösztöd tenmagad, csak másban moshatod meg arcodat”.

• Terápiás hiearchia: A KIMM-ben egyfajta hiearchia van a fázisokban (melléklet)

lévık között. Szerintük ez nem olyan, mint régen a katonaságban, hogy minél öregebb, annál

kevesebb feladata van, hanem ellenkezıleg, minél idısebb egy lakó a terápiában, annál több

felelıssége és feladata van az otthon mindennapjaiban. Az otthont „id ısebb lakók viszik”. Itt

is át kell adniuk a tanult kompetenciákat, és egyebeket a ház fiatalabb lakóinak „mert nem

csak alanyai a terápiának, hanem átadói, közvetítıi is” .

• Terápiás szolgálati út: A KIMM- ben a szolgálati út azt jelenti, hogyha problémája

van egy lakónak, egy felelısség területen, amin éppen dolgozik, és valamire szüksége van,

ebben az esetben ne a munkatárshoz menjen, hanem a kijelölt felelısség területet vezetıhöz.

Ha egyéb problémája van, ha elsı fázisos, vagy második fázisos mindig a fölötte lévı

fázisban lévıkhöz kell fordulnia problémáival, és ahhoz segítséget kérni. Ennek a lakónak

pedig ugyanezt kell tennie. Ez a szolgálati út kétirányú. Egyrészt az alacsonyabb fázisban

47

lévık megtanulnak elıre gondolkodni, nem azonnal vágy kielégíteni, megtanulnak segítséget

kérni. Másrészt az idısebb lakók pedig, alkalmazzák a tanultakat, fejlıdik az empátia

készségük, „fontosnak éreztem magamat, hogy tudok valamit”, nı az önértékelısük.

• Munkaterápia: A terápiájuknak nem ez a gerince véleményük szerint, de fontosnak

tartják, fıleg a konyha szolgálatot, vezetetıi felelısség területet. Elmondták, hogy ez a

legnehezebb felelısség terület, illetve szolgálat. Egész napos elfoglaltság, 25 fıre fızni, és

takarítani, „ott nem lehet linkesedni, lógni, mert elúszol a konyhával”. Rengetek konfliktussal

jár, nyomás van rajtuk a pontos idıkeretek miatt, illetve a lakók reklamációja miatt.

Elmondták, hogy amennyire nehéznek tartották, olyan sokat lehetett kivenni belıle.

Mivel van köztük olyan, aki életében nem dolgozott egy napot sem, ezért ez nagyon

nagy haladásnak számít helytállni benne, „egymás keze alá kell dolgozni, különben nem megy,

még akkor is, ha nem kedvelem azt, akivel be vagyok osztva”.

A munka által fejlıdik: kitartás, következetesség, fegyelmezettség, azért mert ezen a területen

a van a legtöbb szabály és elıírás. Gazdaságosan kell üzemeltetni a konyhát, nem lehet

pazarolni, és oda kell figyelni. „az sem utolsó, hogy mindenki megtanul férfi létére fızni” .

Azt gondolom mindannyiuk számára hasznos terület volt a munka, terápián belül. A.

Giddens szerint (Szociológia, 2oo3.) a munka minden kultúrában fontos része volta

szocializációja, folyamatoknak. Azt mondja, hogy „a munkakörnyezet különbözı

követelményeket állít az ember felé, akinek esetleg még a gondolkodásmódján is kell

változtatnia”.62 Tehát mindenképp hozzájárul a felépülıben lévı fiatalok

résszocializációjához, személyiség változáshoz.

• Felelısség: A KIMM - ben minden területnek van felelıs vezetıje a lakók közül. Ez

fázishoz illetve képességhez van rendelve. Pl.: takarító, konyha, asztalos, karbantartó, sofır,

rekreáció, sport, öregfiúk irodavezetı, heti csoportvezetı, munkakoordinátor…stb. „soha nem

vállaltam régen semmiért felelısséget, önmagamért sem, nemhogy másért”.

Elmondták, hogy nagyon fontosnak érezték, hogy bizonyos feladatok elvégzésére felkérték.

Nekik kellett lekoordinálniuk, a megvalósítást megtervezni, és a kezük alatt lévı lakókat

irányítani, „rengeteg sikerélményem volt ezekbıl” .

• Konfliktuskezelı csoport: Elmondásuk szerint ez a legnehezebb történet,

mindegyikük problémás, nehéz eset, komoly bőnözıi múlttal. A KIMM 2o éves története alatt

mégsem csattant el egy pofon sem a lakók között. Ez a ház értékrendjének és a

62 Antony Giddens: Szociológia. 2oo3, III. fejezet 1o4.o.

48

konfliktuskezelı csoportoknak köszönhetı. A fiatalok elmondták, hogy ezekben a

konfliktusokban érezték leginkább hiányosságaikat, eszköztelenségüket.

A konfliktuskezelı csoport nem megoldani akarja a konfliktust, hanem föltárni a mögötte

húzódó mechanizmusokat. „nagy tanulság volt számomra, mikor rájöttem, hogy nem is a

másikkal van bajom, hanem az anyámmal, aki felhívott telefonon”.

• Reggeli találkozó: Elmondásuk szerint, nekik abban segített ez a csoport, hogy

egyáltalán meg tudják fogalmazni a problémájukat, el tudják mondani, kibeszéljék magukból,

különbözı alternatívákat találjanak mások segítségével megoldásnak „hiszen hasonlóak a

problémáink”, miután sikerült megoldani visszaellenırzik, és haladásnak élik meg. „Fontos,

hogy az a probléma csomag, amivel jöttem, azzal napi szinten történjen valami”.

Ez a csoport problémamegoldó csoport, terheiket is megosztják a többiekkel, és reflektálnak

rá. Ez sokat segíthet a probléma feldolgozásában. Segít feldolgozni a múltat és az aktuális

problémákat.

• Egyéni beszélgetések (mentor, lakók): A mentor feladata terelgetni a lakót, nem

megoldást adva a kezébe, hanem megtanítani önállóan dolgozni a terápiában, megadja a

kezdı lökést, érzelmileg támogat, segít elintézni minden hivatalos ügyet.” Feltárni segített a

dolgokat”, „adott egy útirányt”, „ 4 – 5 hónapig szükségem volt rá szorosabban, míg nem

lettem önálló a terápiában”.

A lakók, mivel nincs TV és egyéb figyelem elterelı eszköz, ezért rengeteget

beszélgetnek egymással. Fejlıdik szociális érzékenységük és empátia készségük, megismerik

egymás problémáit, tapasztalatot cserélnek. Átadják egymásnak a tudást, és gyakorolják a

tanultakat az együttélés nehézségeivel szemben.

• Önismereti csoport: Az önismeret fontosságáról az elsı kérdésben írtam, ezt hivatott

segíteni ez a csoport. Van úgy, hogy ık vezetik ezt a csoportot, segítséggel kell felkészülni, és

ık tartják meg ezt a szemináriumot. Ezek a csoportok mindig interaktívak.

„nagyon nagy felismeréseim, és aha - élményeim voltak ezeken a csoportokon”.

• Pozitív megerısítés: Mivel többször beszéltek az alacsony önértékelésrıl a fiatalok,

mondhatom azt, egyöntetően válaszolták, hogy a rövid távú célok megvalósítása, az apró

sikerélmények, ezek után járó pozitív megerısítések nagyon fontosak voltak számukra.

Számtalan olyan helyzet van a terápiában direkt módon, ahol nyilvánosan, minden lakó és

munkatárs által el van ismerve egy bizonyos feladat elvégzése. Ez mindig attól függ, hogy ki

végzi a saját képességeihez képpest a feladatot. „Mikor fázist váltottam nem értettem, hogy

49

miért tapsol mindenki, és furcsálltam, hogy mindenki megölel, de nagyon jól esett, be is

könnyeztem”.

• Biztonság, nyugalom: „az elsı, ami nagyon tetszett ebben a házban, hogy itt

nyugalom van, hogy itt le lehet ereszteni. Túljutsz az elvonáson, a friss élményeken és utána

hátradılhetsz és elgondolkodhatsz”. A mindennapos stressz, ahonnan a fiatalok a terápiára

érkeztek igen kimerültté tette ıket. Rengetek álarcot kellet hordaniuk, hiszen sosem voltak

biztonságba életvitelükbıl adódóan. Mind az 5-en beszéltek arról, hogy a terápia elején

ugyanúgy viselkedtek, mint az utcán keménynek próbáltak továbbra is látszani, belülrıl

azonban kimerültek és kétségbe esettek voltak mindannyian.

Ez a biztonság és nyugalom, illetve a közösség egy idı után segített abban, hogy letegyék

ezeket az álarcokat, és fel merjék vállalni valódi személyiségüket. Nem kellett megharcolni a

mindennapokért, nem számított elınynek ki az erısebb. Az 5-bıl 1 fiatal hosszabb idıt töltött

börtönben és beszámolt arról, hogy mennyire jó volt, hogy terápia alatt nem kell keménynek

látszani, és lehet az az érzékeny ember, aki a börtönben is volt legbelül.

• Elfogadás: ”nekem nehéz volt, hogy elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok,

mert nekem nagy probléma volt a cigányságom. Apu roma -anyu nem, ebbıl kifolyólag

identitászavarom volt, ezen sokat dolgoztunk. Sokat segített az is, hogy bátorítottak, hogy nem

kellett itt állarcokat viselnem”.

Mindannyian küzdünk elfogadási problémával többé – kevésbé. A fiatalokból 2-en félig

romák, egyikük a terápia alatt tudta elfogadni ezt. Fent idézek tıle.

Elmondásuk szerint, az elfogadás többrétő. Van úgy, hogy szembesülnek visszajelzések

által, azzal milyenek ık valójában és ez a kép nem mindig tetszik nekik. Elmondták, hogy

nagyon nehéz volt beismerni és elfogadni hibáikat. Másrészt helyzetük is olyan, hogy nehéz

szembe nézni vele és azonosulni, mivel 2-en halmozottan hátrányos helyzetben vannak (sem

család, sem lakás, sem rokonok, roma, büntetett elıélet,…stb.). Olyan is van interjú alanyaim

között, aki a terápia alatt döbbent rá, hogy hiába van családja, de számára abszolút nem

támogató jellegőek (alkoholizmus, szeretetlen közeg, autoriter apa,…stb.). El kell fogadni

különbözı viselkedéső embereket, mert azelıtt elmondásuk szerint pólusokba gondolkodtak,

ami ugyancsak jellemzı a dependens személyiségre.

A legfontosabb elmondásuk alapján, hogy ıket is el lehet fogadni, azt itt élték meg. Azt,

hogy szerethetıek, értékesek, fontosak, és ık is tudnak szeretni. Volt köztük, akivel ilyen

emberségesen, ahogy a terápián még soha nem bántak. Az elfogadás hatására az álarcok

összetörnek.

50

• Szeretet:” megfelelı segítséget kaptam, nem a katonás rendet. Amire egy kiéget

drogosnak szőksége van, az a szeretet”, „itt úgy érzem, azt kaptam, ami nekem kell”,

„mindent megkaptam a családomtól, kivéve a szeretetet”, „nem engem szertettek, hanem amit

megcsináltam”. A KIMM munkatársai úgy gondolják, hogy a büntetésre, a leszidásra, és e

féle módszerekre ezek a fiatalok be vannak rendezkedve. Mindegyikük ült már igazgatói

irodában, mint rossz diák, ült a konyhaasztal mögött, mint rossz gyerek, illetve rendırségi

kihallgatáson, mint bőnözı.

Ezek az élmények az interjú alanyok elmondása alapján végigkísérték életüket és

alkalmazkodtak hozzá. Itt szeretném idézni egyikük mondatát, ami szinte egy önbeteljesítı

jóslat: „Sokszor elhangoztak olyan mondatok, hogy: „a te kezedben minden ( sz…) válik,

egész életedben börtöntöltelék leszel” „és voltam ekkor 15 éves”. Megtanultak hazudni,

önigazolásokat gyártani, sunyulni, visszatámadni. A szeretetre viszont nem voltak

berendezkedve, nem volt fegyverük ellene, és egyöntetően válaszolták azt, hogy ekkor

kezdték érezni, hogy érdemes új életet kezdeni. Nem véletlenül érzik családjuknak az otthont

és járnak vissza többen is terápiájuk után hétvégenként látogatóba.

Szakdolgozatom kutatásához többször tartózkodtam az otthonban, és én is tapasztaltam az

elfogadó légkört, illetve az egymás iránt szeretetet a munkatársak és lakók részérıl.

Kutatás….Szeretetrıl….meggyógyulás

• Bizalom: „újra kaptam bizalmat, ami azelıtt elszállt”. Életmódúkból adódóan a

bizalmat környezetük megvonta tılük. Szőkebb családjuk is elzárta értéktárgyait, hogy ne

tudják ellopni, és éreztették, hogy semmilyen téren nem bíznak bennük. Ez az állapot hosszú

éveken keresztült fennállt, ık sem bíztak, bennük sem bízott senki, ez nem meglepı.

Elmondták, hogy a terápia folyamán, illetve most már kinti életükben is, fokozatosan

elkezdtek bízni bennük, „most már a családom is nyit felém”.

A terápia elırehaladtával éreztették velük, feladatuk által, hogy megbíznak bennük. Az

is egy bizalmat elılegez meg, hogy nyitva vannak a kapuk, bármikor el lehet hagyni a terápiás

otthont. A munkatársak és a lakók egymás értékeikhez hozzáférhetnek, és mégsem történik

lopás az otthonban.

A bizalmat úgy is megkapják, hogy ık kísérik a fiatal lakókat, és intézik a bevásárlást,

az otthon gépjármőveit is ık vezetik, és egyéb értékeket is úgy bíznak rájuk, mintha onnantól

a sajátjuk lenne.

Megosztásaik által tapasztalták, hogy amit elmondanak egymásnak nem élnek vissza

vele, és ha bizalmat elılegeznek, bizalmat kapnak cserébe, „a bizalmat meg kell elılegezni,

51

bátorság kell ahhoz, hogy elmondjak egy komoly problémámat, de jól esett, hogy nem

nevettek ki, és nem halottam vissza mástól”.

• Hit: „én jól álltam vele, de ellaposodott, itt sokat segítettek ezen”. İk hitnek

nevezték, de ez több dolgot foglal magába. Egyrészt a KIMM egy keresztyén otthon, a

felvételnél nem feltétel, hogy keresztyén legyen valaki. Viszont a munkatársak keresztyének.

A programban ez olyannyira mutatkozik meg, hogy vasárnaponként van istentisztelet, heti

alaklommal bibliaóra. Az értékrend, amit a ház képvisel, az Ige fényében történik,

zsinórmértéknek használják. Ettıl függetlenül az 5 alanyom közül 4–en keresztyénnek vallják

magukat és saját bevallásuk szerint, a szerint szeretnének élni.

Másrészt, azt is kiemelték, hogy sokat segített nekik az, hogy mind a munkatársak, mind

a többi lakók jobban hittek az ı gyógyulásukban, mint saját maguk. „itt éreztem elıször, hogy

hisznek bennem”.

Istennek nagyon nagy jelentıséget tulajdonítanak.

Minek köszönheted a változást? (módszer vagy egyéb választ mondjon!)

• Tanultak tudatos alkalmazása (akarat, magamnak): A megkérdezet fiatalok

egyöntetően arról beszéltek, hogy teljesen másképp viselkednek, és másképp viszonyulnak

szituációkhoz, mint annak elıtte. A problémamegoldó képességük önmaguk számára is

érzékelhetıen megváltozott. Az emberekhez való viszonyulásuk, konfliktusban való

megnyilvánulásuk, és még számos viselkedési formájuk teljes mértékben megváltozott. Ez a

személyiség változás olyannyira érzékelhetı, hogy amikor régi önmagukról beszélnek, mintha

nem magukról, hanem egy teljesen idegen emberrıl beszélnének.

Ötbıl 5 észreveszi, hogy alkalmazza a tanultakat jelenlegi helyzeteiben, mindennapjaiban.

• Tanultak átadása (segítésadás, nyújtás): „a kompetenciákat nem csak megtanulni

kell, hanem tovább is kell adni”. Mind az 5 fiatal arról számolt be, hogy igazán akkor értettek

meg kompetenciákat, amikor a második fázisban nekik kellett a megszerzett tudást átadni.

Ezzel a módszerrel lehet ösztönössé, reflexszerővé tenni a kompetenciák használatát.

„tudatosan használom, kell, hogy állandósuljon nap-mint nap”.

A KIMM munkatársai azt mondják, hogy a tudás visszaadása az egyik legfontosabb része a

terápiának, így lesznek a megtanult módszerek az egyén eszköztárának része.

52

• Hit (az Úr): „azelıtt nem kaptam semmi ilyesmit, nem volt soha vallási ünnep

megtartva, egyáltalán nem volt fontos”. Arról számoltak be, hogy az elsı, ami megérintette

ıket, egyrészt az otthonban megtartott ünnepek (karácsony, húsvét…stb.) minısége, másrészt

az a reményteljesség, bizakodás, hit, amit a munkatársak és az öregebb lakók közvetítettek a

mindennapokban, nehéz helyzetekben.

„Hiszem, hogy a kegyelem által”. Utólag ık is megértették, hogy kell lennie valami

nagy erınek, amire rá lehet hagyatkozni, azzal a múlttal, amivel jöttek, és azzal a jövıvel, ami

vár rájuk. Egyikük szavait szeretném idézni: „úgy tudtam elhinni, hogy nekem sikerülhet,

hogyha elhiszem, hogy Istentıl új életet kapok, és tiszta lapot”. Ez az új ember bizakodva

tekinthet a jövıre, hiszen múltja terheit maga mögött hagyta.

„Fontos, hogy a terápiába be van építve a hit, illetve a keresztyén életvitel, erkölcs, a

munkatársak egymáshoz való viszonyulása,... Nem csak azokat szeretik, akik keresztyének,

hanem azokat is, aki nem”.

• Felelısség területek: Ezt a módszert azért emelték ki, mert itt más lakókkal kellett

interakcióban lenni problémás helyzetekben. Olyan embereket kellett motiválniuk bizonyos

feladatok elvégzésére, akik apátiában, depresszióban, illetve elfogadás zavarban szenvedtek.

Rengeteg konfliktust kellett megoldaniuk, megfelelıen kommunikálniuk, pozitívan érvelni

csupán csak azért, mert ık felelnek azért a területért, maiért ıt kérik késıbb számon.

Elmondták, hogy mindenki fejlıdik e módszer során.

• Pozitív szerepmodell: „az a szemlélet, szemüveg, amit hordanak, az úgy hívogatott

mindig”. Elmondták, hogy az elsı idıszakban az adott reményt, hogy voltak elıttük olyan

lakók, öregfiúk, munkatársak, akik hasonló múlttal indulva a terápiát végig csinálták, és

mőködik az életük. Itt szintén képbe került a keresztyénség, mint pozitív szerep.

Amikor második fázisban nekik kellett pozitív szerepmodellnek lenniük, akkor azonosultak

példaképeikkel, és kialakult a felépült szenvedélybeteg identitás.

Azt gondolom, ez segíthet önismeretükben való fejlıdésében. Eliot R. Smith könyvében

olvasható ehhez a gondolathoz kapcsolódva, hogy „az önismeret forrása egyrészt abból

táplálkozik, hogy az emberek másokhoz hasonlítják magukat (ebben az esetben pozitív

szerepmodellhez), hogy megtudják, melyek azok a jellemvonások, amelyek egyéniséggé

teszik ıket.63

• Pozitív életvezetés (minta, túrák, család): A pozitív szerepmodellek elmondásuk

63 Eliot R. Smith: Szociálpszichológia. 2oo4. 191.o.

53

szerint bemutatták számukra, hogy lehet tisztán élni, vannak örömteli pillanatok az életben, ki

lehet jönni a munkával megkeresett fizetésbıl, szeretetben lehet élni egy családban, és az

életben felmerülı problémákat meg lehet oldani. Rekreálódni (feltöltıdni) lehet túrázással,

kirándulással, ami fontos része a lelki egészségnek, és lehet tisztán is szórakozni,

kikapcsolódni.

Többen elmondták, hogy ezeken az alkalmak pótolták a gyermekkorukból kimaradt családi

élményeket. „életemben nem voltam bicikli túrán”, „nem gondoltam volna, hogy körbe tudom

tekerni a Balatont”, „jó volt, hogy a munkatársak gyerekeivel játszhattam”, „most már

tudom, milyen lehet egy család”.

• Konfliktuskezelı csoport: Ketten mondták azt, hogy számukra fontos volt a

konfliktuskezelést megtanulni, mivel ebbıl adódott a legtöbb problémájuk-életük folyamán.

De úgy gondolták, hogy a szüleiknek is. Önmagukat is meg kellett érteniük, mert állandó

konfliktus volt önmagukban is, ami kihatott egész viselkedésükre. Érdekes módon ez a

csoport segített nekik az önmagukban lévı konfliktusokat megérteni, kezelni. Ez a változás

kihatott életük többi részére is.

Véleményem szerint, a konfliktuskezelı csoport, mint módszer önmagában nem

elegendı a probléma komplexitását tekintve.

• Önsegítı program: A program úgy épül fel, hogy az idısebb lakók üzemeltetik a

házat, ık vezetik a csoportokat, ık menedzselik az otthon belsı ügyeit, a napi programokat

(munka, felelısség területek, kimenık leszervezése és felügyelete, a lakók ügyeinek

(orvoshoz bejelenteni…stb.) menedzselése). Fokozatosan felelısséget vállalnak magukért és

másokért. Segítik és támogatják egymást. „Amennyit beletettem, annyit vetem ki a

terápiából”. Egyikük azt mondta, „voltaképpen magamnak köszönhetem a változást”.

Voltaképpen a lakó önmagát gyógyítja meg a társai és program adta lehetıségek segítségével.

• Önismereti szemináriumok: Ezt a módszert szintén mindegyikük megnevezte, mint

változást segítı módszer. Említettem az önismeret fontosságát a felépüléshez, és ık is arról

számoltak be, hogy sokkal könnyebb a helyzetüket, és problémáikat megélni annak tudatában,

hogy átlátják mit - miért tesznek, hogyan mőködnek. Életükben elıször nem csak úgy

történnek meg velük a dolgok.

• Közösség, mint módszer (visszajelzések): Az elsı, amit megjegyeztek ezzel

kapcsolatosan, hogy éveken keresztül magányosak voltak, életmódjukból adódóan „utáltam

magányosnak lenni, és most is félek tıle” . Ebbıl adódóan elmondták, hogy nagyon jól érezték

magukat az otthonban, miután beilleszkedtek és megszokták a társaságot. Mivel nem voltak

54

egyedül és volt kihez szólni, és volt, aki meghallgatta ıket, már ez önmagában segítette a

gyógyulást.

A közösség visszajelzése által kaptak tiszta képet magukról, tudták meg milyen emberek

ık valójában. Hozzátették, hogy ez nem volt mindig kellemes, sıt nagyon bosszantó és

sokszor fájdalmasnak hatott. Egyikük elmondta, hogy hosszú ideig nehéz volt számár a

közösség részérıl elfogadni a pozitív visszajelzéseket is. Sokszor önmagukról rosszabb

képpel rendelkeztek, és nem vették észre a változást.

Visszajelzések által javult az értékrendjük, az erkölcsi moráljuk, azok által alakult ki mi

a helyes, és mi a helytelen, „nem értettem akkor, miért baj, ha sex újságot hozatok be”,

(szabályzat tiltja). „nem vettem észre, ha megbántok valakit, vagy éppen önzı vagyok”.

A visszajelzéseket 14 hónapon keresztül mőködnek, egy értékrend mentén csiszolva a

személyiséget.

• Hitelesség: A hitelességet több oldalról közelített meg. Egyrészt fontosnak tartották,

hogy olyan mentorok, személyes segítık vannak köztük, akik felépült szenvedélybetegek.

Amirıl beszélnek, és amit tanítnak abban nem csak hisznek, hanem maguk is végigjárták, és a

szerint is élnek. Elmondták, hogy ez a terápia elején volt számukra fontos, aztán tapasztalták,

hogy ugyanolyan hiteles lehet egy másik munkatárs is, aki nem volt kábítószerfüggı. Ebbıl is

látszik már, hogy ez egy fejlıdési folyamat, hiszen a késıbbiekben, egy idısebb lakó is

ugyanolyan hiteles tud lenni számukra. A lényeg az, hogy amit mond, az összhangban legyen

tetteivel. Végeredményben ez arról szól, hogy egy pozitív modell legyen hiteles is.

• Elfogadás, a múlt feldolgozása (mortalitás): Mivel már az elfogadásról beszéltem,

mint kompetencia (mások, önmagam elfogadása) itt az elfogadásról, mint módszerrıl, a múlt

feltárás és feldolgozás kapcsán szeretnék beszélni, illetve az interjú alanyainak szavait idézni.

Elmondták, hogy nagy problémát okozott nekik a bőntudattal és fájdalmakkal teli

múltjuk. Nyomasztotta ıket, ırlıdtek rajta, hogy változtathatatlan és visszafordíthatatlan.

Emlékeik között szerepelnek rengeteg haláleset, kábítószer túladagolásokból adódóan (5-8

esetrıl is beszámolnak). Veszítettek el közeli hozzátartozót, amit szerhasználat alatt fel sem

fogtak, és a terápia alatt tisztán kellett ráeszmélni, hogy nincs édesanyjuk, nincs édesapjuk,

családjuk. Sokan a terápia alatt eszmélnek rá, milyen problémákat halmoztak fel.

Amit a terápia alatt nem tudtak rendbe hozni, azt föl kell dolgozni, és el kell fogadni,

„nem elfelejteni kell e múltat, hanem fel kell dolgozni, és nem rágódni rajta”. Ez egy

módszer, amit el lehet sajátítani és a jövıben is szőkség lesz rá, hogy ne ragadjunk le a

problémáinkban. (KIMM Békesség ima----melléklet…old)

• Egyéni lelkigondozás (mentori): Mindegyikük talán egy kivételével nagyon fontosnak

55

tartotta a mentori kapcsolatot. Egyfajta kemény szeretetrıl, terelgetésrıl, útmutatásról

beszéltek ennek kapcsán. Segített nekik elindulni a terápiában, a nehézségeiket, holtpontokat

áthidalni. Fontos, hogy megvalósuljon a lelkigondozás, elmondásuk szerint egyfajta érzelmi

támogatást éltek át. „a mentorom megtanította, hogy a legfontosabb a terápiában az

ıszinteség, nyitottság,…ami árt a közömbösség és a lázadás”. Az alázattal is foglalkoztak,

azaz alázatosnak lenni a helyzetekhez. „Én azt hittem, hogy az alázat az ugyan az, mint a

megalázkodás”.

• Szakmai program (keretek, szabályok, rendszer): Hárman beszéltek arról, hogy

semmiféle keret és szabály nem volt az életükben terápia elıtt. Nehezen fogadták el az otthon

belsı szabályait. Egyikük pedig elmondta, hogy semmilyen nehézséget nem okoztak számára

a szabályok, sıt biztonságot adtak neki. A többiek is arról számoltak be a terápia végeztével,

hogy mai napig is a keretek és a szabályok rendszer, amiket az otthonban megtanultak

határozzák meg az életüket (mit szabad, és mit nem).

A KIMM munkatársai azt mondják, hogy a keretek és a szabályok, csak a feltételeit

biztosítják a programnak. Nyílván a KIMM szakmai programja, amit dolgozatomban

részletesen is tárgyalok sokkal bonyolultabb és összetettebb, de az interjú alanyaim ezekben

az összefüggésekben beszéltek róla.

• Támogató kapcsolatok: Elsı körben úgy beszéltek errıl, hogy a terápia alatt

kialakultak kapcsolatok, lakó-lakó között, mentor-lakó között, melyekre lehetett támaszkodni

és biztonságot nyújtottak. Második körben megtanulták, hogy a terápián kívül is

elengedhetetlenek lesznek számukra a támogató kapcsolatok (említettem a magányhoz való

viszonyukat).

A terápia végére beszámoltak arról, hogy kimenık során sikerült kialakítani néhány támogató

kapcsolatot gyülekezettel, iskolatársakkal. „anyag nélkül nagyon nehéz volt ismerkedni, mert

nagyon gátlásos vagyok”, „most mit mondjak egy lánynak: 13 évet anyagoztam, nincs

semmim”. Hárman azt is megemlítették, hogy a legnehezebb a terápián kívüli kapcsolatépítés,

„tiszta emberekkel”.

• Szeretet és megbecsülés: Mint módszert a fiatalok úgy fogalmazták meg, hogy ilyen

türelemmel és odafigyeléssel, szeretettel soha nem viszonyultak hozzájuk. Az ilyenfajta

közeledéssel bármilyen döntést el tudtak fogadni, megkönnyítette átvészelni a nehéz

idıszakokat, holtpontokat.

Más szavakkal ugyan, de elmondták, hogy az évek alatt megkeményedett jellemüket e nélkül

nem tudták volna formálni. Ezt olyan mondta, aki elızıleg más terápiás programban is részt

vett, és pontosan annak keménysége miatt szakított meg.

56

Itt fontosnak tartom megemlíteni, amit a KIMM intézményvezetıje Victorné Erdıs Eszter

mondott egy szakmai napon: „..a terápiás program a tégla, a szeretet pedig a habarcs..”

I. Terápiát megszakítottak (visszaesettek)

A második körben 1o elkészített interjúból 5-en vannak azok, akik visszaestek, illetve

többszörös terápiások. Mind a 1o interjú alany a terápiája utolsó szakaszában, illetve

utógondozásban van, de a következıkben elemzett interjúk szereplıi az ezt megelızı idıkbıl

rendelkeznek tapasztalattal a visszaesésrıl.

Szenvedélybetegségbıl adódóan, mind a 1o interjú alany esetében vannak hasonlóságok

a sérült kompetenciák terén, amit az elızı nagy kérdéskörben vizsgáltam. A következı

eseteknél a különbségeket szeretném kiemelni, ezért nem szeretnék újra kitérni az összes

kompetenciára.

Szerinted milyen kompetenciáid, képességeid hiánya (tulajdonságaid, érzéseid), juttatott

odáig, hogy megszakítsd a terápiád?

• Önismeret hiánya: A Gorski féle visszaesés megelızésbıl kiderül, hogy a visszaesés

jóval a szerhasználat elıtt elkezdıdik, ez egy folyamat. Az interjú alanyok közül 2-en

elmondták, miután a terápián feldolgozták visszaesésüket, úgy gondolják a terápia

megszakítása ennek a folyamatnak része volt. (lásd, visszaesés folyamata old.).

A helyes önismeret abban segített volna, hogy ezt a folyamatot idıben észrevegyék.

• Segítségkérés felismerése, hiánya: Mivel hiányzik az önismeret ezzel kapcsolatosan

mondták el, hogy nem mindig vették észre, hogy bajban vannak, illetve segítségre szorulnak.

Azt vettem észre az interjúk során, hogy ezt azok is megemlítették, mint problémát, akik nem

szakították meg terápiájukat, és nem estek vissza.

Ezekben az esetekben, amelyet most tárgyalok, azt mondták el az alanyok, hogy mikor

megszakították terápiájukat ez a kompetencia még nem alakult ki. Tudták mit jelent, de nem

használták, mivel nem sajátították el mélységében.

• A többszörös terápia problémája (kudarcok): Alanyaim közt 1 kivételével

mindegyikük többször kezdett neki terápiának, más intézményekben. Van köztük olyan,

akinek ez volt a második terápiája és az elsı, amit sikeresnek mond. És olyan is van köztük,

akinek ez volt az 5. terápiája, és az elsı, amit be is fejezett.

Kiderül a válaszaikból, hogy ez egy sarkalatos probléma. Nagyon nehéznek élték meg,

hogy újra rehabilitáción vannak, és ez a tudat, hogy számos sikertelen terápia van mögöttük,

57

erısítette azt a reménytelen gondolatot, hogy „miért pont most sikerülne”. A sikere terápiájuk

elején ezekkel a gondolatokkal kezdték el a munkát.

Nehezítette életüket az is, hogy rengeteg dolgot már hallottak és láttak különbözı

terápiákon. Volt már múltfeltárásuk, nem volt számukra idegen az intézmény, a közösség és

még sem tudták mi a probléma, miért ismétlıdnek meg a kudarcok.

• Önbizalom hiánya: (Józsi) „nem igazán tudtam elhinni, hogy nekem ez sikerülhet”,

„nem tudtam elképzelni, hogy én tudok tisztán is élni”. Elmondták, hogy az önbizalom hiány

gyerekkorukból, illetve kábítószerfüggı életmódjukból adódott. Ezt az elızı nagy

kérdéskörben tárgyaltam. Itt most a beszélgetések azon részeit emelném ki, amelyek a

többszörös terápia problémájához kapcsolódnak, és a visszaesésekhez.

Elmondásuk szerint, a már amúgy is meglévı önbizalomhiányt és sérült énképet csak

rombolta a többszöri terápiás kudarc.

• Bizalom hiánya: Életmódjukból adódóan olyan szintő bizalmatlanság alakult ki az

emberek felé, amit sokszor terápia alatt sem tudtak levetkızni, illetve nem tartózkodtak annyit

a programban, hogy sikerüljön jelentısebb változást elérni a bizalom területén. Azt is

elmondták, hogy mivel nem tudtak megnyílni a bizalmatlanság miatt egyre inkább nıt bennük

a feszültség, és emiatt elmagányosodtak a terápiás közösségben.

• İszinteség hiánya: Ez visszavezethetı a bizalmatlanságra és a kisebbségi érzésre. A

bizalmatlanság miatt véleményük szerint, nehezen ment az ıszinteség a közösség felé és a

személyes segítıje felé. A kisebbségi érzés miatt pedig, sokszor hazudtak, jobb színben

tüntették fel magukat, nem merték fölvállalni magukat. Ez a fajta hozzáállás teljesen

ellentétes a terápia alapkövetelményeivel (ıszinteség, nyitottság, hajlandóság).

• Megfelelés, bizonyítás: (álarc, nem önmagamért) Volt, aki elmondta, hogy nem

önmaga miatt ment terápiára, vagy csak részben. Általában motivációik közzé tartozott a

család, barátnı, testvér, rendırség és egyéb rajta kívülálló okok.

A KIMM munkatársai szerint gyakran megesik ez, mint motivációs tényezı, de bizonyos

idı elteltével a terápia elı tudja hozni az egyénbıl a saját motivációt, mint hajtó erıt a

felépülésre. A program rá tudja vezetni, ébreszteni az egyént, hogy miért jó fölhagyni e káros

szenvedéllyel. Némelyik interjúból az derül ki, hogy hamarabb elhagyták a terápiát, minthogy

ez megtörtént volna bennük.

A külsı motiváció csak arra volt elég, hogy megfelelésbıl egy álarcot vegyen fel és úgy

csináljon, mintha fontos lenne számára a terápia, a felépülés.

58

• A tanultak alkalmazásának hiánya: Említették már azt az elızıekben, hogy „nem

elég tudni, hanem a mindennapokban is meg kell tanulni, alkalmazni”. Mivel a terápiás

program úgy épül fel, hogy az elsı fázisban csak tanulnak a kompetenciákról, majd a 2. és a

3.-ban gyakorolják és átadják egymásnak, így válva eszközzé a megtanult kompetencia.

Ezekbıl adódóan, ha valaki megszakítja folyamatában terápiáját, és nem gyakorolja be a

kompetenciák használatát akkor, mint elmondták „elfúj az elsı szél odakint”.

• Céltalanság: Egyöntető választ kaptam elmondásaik alapján azzal kapcsolatban, hogy

egytıl - egyig céltalanul érkezetek, „annyit tudtam, hogy nyugalomra vágyok, és elegem

van”. A céltalansággal kapcsolatban azt is elmondták, hogy akik velük egy idıben érkeztek

terápiára, azok némelyike ki tudott rövid és hosszú távú célokat tőzni a terápiában, persze

segítséggel, „én meg úgy éreztem, mit keresek itt, …semmilyen célom nem volt hónapok után

sem, persze hamarosan feladtam”.

• Elhatározás hiánya (drogkarrier eleje): A kábítószerfüggés kialakulásának

folyamatának elején (lásd dolgozatom …old) elmondásuk szerint, a szerhasználatnak nem

annyira érezhetıek a negatív hatásai, illetve következményei. Sokkal inkább a pozitív oldala

mutatkozik a szer használója számára. Egyikük elmondta, hogy 21 évesen szülıi nyomásra

ment Pécsváradra (rehabilitációs otthon), és „persze eszem ágába sem volt leállni”, „nem

tudtam elfogadni, hogy ezután teljesen absztinensnek kell lennem”, „ezt a döntést magamnak

kellett meghozni, nem másnak”.

Egy másik alany arról beszélt, hogy mindennap meg kell hozni ezt a döntést, elhatározást, „a

lényeg az, hogy eldöntsd, …vagy anyagozok és elmegyek, vagy maradok és csinálom a

terápiát”.

Milyen kompetenciáid, képességeid hiánya (okok, tulajdonságaid, érzéseid) vezetett a

visszaesésedhez?

• A fokozatosság hiánya: A tanultak alkalmazásával kapcsolatban a megkérdezett

fiatalok beszámoltak egyfajta fokozatosságról a terápia során (ezt az elızı kérdésnél

tárgyaltam). Egyikük elmondta, hogy az volta legrosszabb számára, és azért nem volt esélye

tisztának maradni, mert megszakította a terápiát és kudarccal indult az elsı terápián kívül

töltött napnak „már az állomáson megbántam,… már aznap be voltam állva” .

Arról is beszéltek, hogy volt, aki 3 hét, 3 hónap, vagy 5 hónap után szakította meg a

terápiáját, „végül is semmi nem változott, csak felszedtem pár kilót” .

59

A terápia teljes keresztmetszetét fokozatosság jellemzi, ami jól látható a KIMM 14 hónapos

struktúrájában (elıgondozás, orientáció, próbaidı, fázisok I, II, III, kiléptetı szakasz,

utógondozás). Aki visszaesett mind arról számolt be, hogy hirtelen kikerülni az életbe a

terápiáról nagyon nagy stresszel jár (munkakeresés, pénztelenség, lakhatás, támogató

kapcsolatok hiánya, bizalmatlanság, felkészületlenség).

• Problémamegoldó képesség hiánya: A hétköznapi problémákat említették meg,

illetve a fel nem dolgozott múltbeli események következményeit. Elmondásuk szerint, mivel a

terápiát megszakították és problémáikat, bőnügyeiket, múltbeli eseményeket nem dolgozták

fel segítséggel (terápián), most egyedül kellett szembe nézni ezekkel. Ezekre jöttek a

hétköznapi problémák. Mivel a problémamegoldó képességük nem alakult ki, nem bírták az

ezzel járó feszültséget, visszaestek, „egy- kettıre széthulltam”.

• Érzések kontrollálásának hiánya: Egyikük elmondta, hogy ez „soha nem ment

nekem”, „most, hogy túl vagyok egy sikeres terápián, így is gondjaim vannak vele, de már

megtanultam kezelni az érzéseimet”.

Elmondásuk szerint, mivel a problémáikat, konfliktusaikat és szinte mindent kábítószerrel

oldottak meg, ezért nem lepıdtem meg azon, hogy sokszor a negatív érzéseik, akár egy

rosszabb nap is elég volt ahhoz, hogy a felkészületlen és feldolgozatlan érzésekkel rendelkezı

fiatal ismét szerhez nyúljon vissza.

• Makacsság, önfejőség: Szakmailag nem tudom megmagyarázni, de valószínőnek

tartom, hogy elég nagy személyiség változás kell ahhoz, hogy ezt a tulajdonságot

megváltoztassa. Azért írtam le mégis, mert mind a 1o interjú alany azt vallotta magáról, hogy

nagyon makacs volt és önfejő, és a visszaesés tapasztalatával rendelkezı 5 fiatal ezzel is

indokolja szerhasználatát, és visszaesését.

• Felületesség: Interjú alanyaim között volt olyan, aki elvégezte a teljes terápiát és azt

követıen 1,5 hónapra visszaesett. Olyan esetben is szóba került a felületesség, ahol 8 hónap

után szakította meg a fiatal a terápiát és azt követıen esett vissza. Mind a ketten elmondták,

hogy nem mentek eléggé mélyre problémáik feldolgozásában, felületesek voltak. Bizonyos

dolgokról azt gondolták nem olyan fontos: „nekem az nem probléma, azt már tudom”, „azt

hittem már mindent tudok”.

Arról is beszámoltak, hogy bizonyos problémákba, amik fájdalmat okoztak volna, inkább bele

sem kezdtek a feltárásába, és persze így nem is oldódott meg.

• Szégyen és bőntudat: A visszaesett fiatalok mind kapcsolatba hozták ezt az érzést az

újbóli szerfogyasztással.

60

A szerfogyasztás után mindig egyfajta szégyen és bőntudat lép föl, ami legtöbb esetben újbóli

fogyasztást generálja.

Akik megszakították a terápiájukat elmondásuk szerint, sokszor azért nyúltak vissza a

szerhez, mert valakinek, illetve maguknak csalódást okoztak és ezzel párhuzamosan szégyent,

ill. bőntudatot éreztek.

• Kudarc: Amikor a kiléptetı fázisban, illetve terápia után elkezdenek munkát, iskolát,

új kapcsolatokat keresni számos kudarc éri ıket, amit ha nem tudnak feldolgozni, több

válaszból levonva a következtetést, ez is visszaeséshez vezethet.

Számos olyan történetet említettek meg, amit nem ık éltek meg, hogy a párkapcsolati kudarc

is sok esetben visszaeséshez vezetett.

• Bizalmatlanság (mások felıl): Elmondták, hogy nagyon nehezen viselik a terápiás

kimenıkön, illetve utána a bizalmatlanságot: a családtól, a környezettıl. A terápián megbíztak

bennük, fontosak voltak, felelıségeket bíztak rájuk, akár egy autót (sofır), embereket (kísérés

kimenıkre), de a fent említett család illetve környezet nem volt tanúja a változásnak, ily

módon bennük megmaradt továbbra is a bizalmatlanság, „sajnos, nekik nem volt 14 hónapjuk

feldolgozni a problémáikat…”.

• Alacsony önértékelés: Elızı részekben említettem a kábítószerfüggı önértékelési

problémáját. Elmondásuk szerint, emiatt nem mernek például képességük szerinti munkát

vállalni és persze nem érzik jól magukat abban a munkakörben.

Elmondták azt is, hogy alacsony önértékelésükbıl fakadóan szorongásaik vannak. Sokszor

játszik szerepet a visszaesésük terén.

• Gátlásosság: Az egyikük elmondta, hogy emiatt a tulajdonsága miatt, soha nem volt

párkapcsolata, pedig már 25 éves ( mindig prostituálthoz járt). Ez a tulajdonság nehezíti a

kapcsolatteremtést, és elmondásuk szerint a beilleszkedést is. Egyikük úgy próbálta ezt a

nehézséget áthidalni, hogy egy gyülekezettel vette fel a kapcsolatot, ahol elfogadó

közösségbıl adódóan könnyebben be tudott illeszkedni.

• Magány: A 1o megkérdezett fiatal közül, mindegyikük a legfélelmetesebb érzésnek

titulálta, és az 5 visszaesett mindegyike szerint a magány minden esettben közre játszott

visszaesésükben. „ha magányos vagyok, végem van”, „..magány a halálom..”, „…végig

magányos drogos voltam”, „anyagozásom alatt teljesen elmagányosodtam, …halálosan félek

ettıl az érzéstıl”.

61

• Következetlenség: A következetességrıl, mint kompetenciáról már írtam. Most ennek

hiányáról beszélnék. Mivel a következetlenség tervezés és tudatosság hiányából áll, ez

veszélyes helyzeteket vonhat maga után. A fiatalok elmondták, hogy a terápiájuk alatt jöttek

rá, hogy egy felépült szenvedélybetegnek nem mindegy hová megy, kivel tart kapcsolatot,

fıleg a terápia befejezése után. Megtörtént velük, hogy eltértek az aznapi tervüktıl, olyannal

találkoztak, akirıl tudták, hogy nem kellene, és ez visszaeséshez vezetett.

• Támogató kapcsolatok hiánya: Már beszéltek a magányról, mint visszaeséshez vezetı

érzésrıl, illetve a nem támogató (veszélyes) kapcsolatokról is. Itt inkább arról tennék említést

válaszaik alapján, hogy többen hanyagolták az utógondozó csoportot és egyéb más támogató

csoporttal való kapcsolattartást, ahol megértik ıket, és ventilálni lehet a

szenvedélybetegséggel, és a kinti élettel kapcsolatos nehézségeiket.

• Céltalanság: Egyikük beszámolt arról, mivel a terápiáját megszakította és nem jött rá

mi az, amit szeretne csinálni, egyáltalán mi érdekli (önismeret), nem tőzött ki semmi célt,

ezért nem volt egy út, ami felé haladjon és újra elkallódott. Most, hogy sikeres terápiát végzett

már úgy hagyta el az otthont, hogy volt munkahelye, és tudta mit akar.

• Bizonytalanság: Szeretnék itt a Maslow féle szükséglet piramisra hivatkozni: mivel

elmondták, hogy „voltam olyan hülye, hogy a semmire jöttem ki”, azaz nem volt meg a

lakhatása, az alapszükségleteihez szükséges anyagi forrása, vagy a rendezetlen családba ment

vissza (alkoholizmus), ezért nem sok esélye volt arra, hogy tiszta maradhasson.

Véleményem szerint attól függetlenül, hogy sikeres terápiát végez valaki, könnyen

elbizonytalaníthatják ezek a körülmények, hiányosságok (a biztonság hiánya).

• Türelmetlenség: Mivel egy kábítószerfüggı fiatal felépülése után is egyfajta

hátránnyal indul, válaszaik alapján, sok alázat és türelem szükségeltetik ahhoz, hogy ne

essenek vissza attól a ténytıl, hogy a velük egykorúaknak esetleg már családjuk van, vagy

egzisztenciálisan elırébb tartanak az életben.

• Túlvállalás: Arról számolt be egyikük, hogy nagyfokú bizonyítási vágya oda vezetett,

hogy túlhajszolta magát új munkahelyén, amiben nagyon hamar széthullott. Szeretette volna

rövid idın belül felépíteni, amit hosszú éveken keresztül rombolt le.

• Vágyak (irreálisak): A rosszul meghatározott célokról beszéltek és irreális vágyakról.

„realitásérzékem csúszott nagyon el”. Fontosnak tartják, hogy vágyaik legyenek összhangban

lehetıségeikkel, különben kudarcok és csalódások érhetik ıket, ami visszaeséshez vezethet.

62

A folyamatban tudatában voltál ezeknek a hiányosságoknak?

„Nem mindig, de sokszor éreztem, hogy valami nem megy, vagy ha tudatában voltam, nem

akartam vele foglalkozni”.

„Nagyjából igen, de a bizalmatlanságom akadályozott”.

„Észrevettem, hogy rossz úton haladok…, beleuntam a tisztaságba, az állandó

küzdelmekbe”.

„Csak a végén vettem észre, hogy nem stimmel valami, és azt, hogy hol követtem el hibát”.

„Nem vettem észre, túl hamar elkezdtem lefelé csúszni. Nagyon nehéz ezt megfogni, egyedül”

szinte” lehetetlen”.

A fenti mondatok mögött húzódó történetek arra mutatnak rá, hogy többek között attól függ a

visszaesés folyamatára való rálátás, illetve az ahhoz vezetı hiányosságok felismerése, hogy

felépülıben lévı szenvedélybeteg milyen szinten sajátította el az eddig tanultakat.

Szükségesnek tartod, illetve miért a mentálhigiénés, terápiás módszereket?

„Azt gondolom, egy szenvedélybetegnek nemcsak a különbözı szerekkel van

problémája, mivel ezeknek még sok hozadéka van. Mindenképpen szőksége van

csoportterápiára és lelkigondozásra, egyéni esetkezelésre”.

„Igen, mert szerintem a lelki dolgokat kell helyre rakni, mert hiába tudjuk fejben, ha

belül romokban heverünk”.„Azt gondolom kint eleget bántottak minket, így a legfontosabb,

hogy szeretettel, megértéssel, elfogadással álljunk egymáshoz”.

„Igen. Úgy gondolom, mindenkire ráférne egy jó önismereti csoport vagy játék”.

„Igen, mert mások segítségével rálátok a saját problémáimra”.

Válaszaik meggyızıek a kérdést tekintve. Egyértelmő igennel feleltek. Ezt a kérdést

feltettem a teljes terápiát végzett fiataloknak is, akik szintén megerısítették a felépüléshez

szükséges módszerek fontosságát. Azt, hogy miért gondolják így, valahol az lehet a válasz,

hogy ez a probléma nagyon komplex és egyedül lehetetlen megoldani.

Visszagondolva, milyen mentálhigiénés, terápiás módszerek segítettek volna

kompetencia hiányosságaidnak elsajátításában, újratanulásában?

Az elsı dolog, amit kiemelnék a visszaesési tapasztalattal rendelkezık válaszaiból (mivel nem

szakemberek a megkérdezettek módszereket nem igazán mondtak, inkább olyan dolgokat,

amelyek elengedhetetlenek):

63

„ Hit; Mentori kapcsolat (ıszinteség, nyitottság); Csoport, közösség (ıszinteség, nyitottság);

Szeretet és elfogadás; Odafigyelés és tudatosság; Utógondozó csoport”.

• legfontosabb, hogy el kell határozni magát, és végig kell csinálni a teljes terápiát,

• az egészet a spiritualitás köré kell építeni,

• a személyes segítı felé és a közösség felé ıszintének és nyitottnak lenni,

• törekedni kell a szeretetre, és az elfogadására, továbbadására,

• törekedni kell a tanultak tudatos alkalmazására,

• elengedhetetlenek a támogató kapcsolatok, az utógondozó csoport.

Ezek nem hiányoztak a terápiából, csak úgy gondolták, ezekre kell helyezni a legnagyobb

hangsúlyt! „Egy módszer, ahová a fájdalmaimat le tudom tenni”

4.3.3. A 1o interjú elemzése a mentális egészséget védı és arra

ártalmas faktorok alapján:

I. Mentális egészséget védı faktorok 64

- Belsı faktorok:

1. Érzelmi teherbíró képesség:

- Pozitív önkép – Az 1o interjúból kiderült, hogy a kivétel nélkül,

mindegyikük alacsony önértékeléssel és kisebbségi érzéssel küzdöttek gyermekkoruktól

fogva. Ennek okai különbözıek. Volt, aki az apa hideg, és leuraló magatartása váltotta ki

fejlıdése során az alacsony önértékelést. Míg mások a csonka család, illetve a szülık nélkül,

intézetben való élés miatt váltak alacsony önértékeléső, kissebségi ırzéső emberré.

- Problémamegoldó képesség – Az interjú alanyaim szenvedélybetegnek

vallják magukat, és válaszaikból kiderül, hogy a kémiai szereket egyfajta probléma

megoldásnak használták eszközként. Azt gondolom ez nem nevezhetı semmilyen esetben jó

problémamegoldó képességnek.

64 dr. Grezsa Ferenc: Bevezetés a mentálhigiénébe. Budapest: Testnevelési Egyetem, 1998 (továbbiakban Grezsa F. :Bevezetés a mentálhigiénébe. 1998)

64

- Tanulási képesség – A 1o interjú alany mindegyike 8 általános iskolai

végzettséggel rendelkeznek. Elmondták, hogy mindig is nehézségük volta a tanulással éppen

ezért, volt, aki több iskolát próbálttanulmányi eredménye és magatartása miatt. A 1o alany

közül 4 voltak, akik 7.-8. osztályban már drogoztak, de azt megelızıen is problémáik volt a

tanulással.

2. Polgári mivolt:

- Kapcsolatok kialakításának, fenntartásának és megvalósításának

képessége – Volt 3 olyan válaszadó, akiknek ezzel nem volt problémájuk, és jó

kapcsolatokkal rendelkeztek, amelyeket ápolni is tudtak. Ez csak a szerhasználat

következtében romlott le nagymértékben. 6 - an pedig, már a szerhasználat elıtt is kapcsolati,

illetve párkapcsolati problémával küzdöttek.

- Az elfogadottság érzése – 3-an elmondták, hogy életük egy bizonyos

szakaszában (szerhasználat elıtti idıszak) volt olyan közeg, illetve személy, aki részérıl

érezték az elfogadottság érzését.

- Külsı faktorok:

1. Érzelmi teherbíró képesség:

- Kielégített szükségletek, pl.: lakhatás élelem, ruházat, főtés, stb…

Egyikük sem számolt be arról, hogy ilyen jellegü problémájuk lett volna gyermekkorukban,

viszont amint egyre fontosabb és nélkülözhetetlennek érezték a szerhasználatot úgy romlottak

a szociális körülményeik.

2. Polgári mivolt:

- Pozitív szerep-modellek – Ennek is a hiányát kell, hogy megemlítsem.

Mindegyikük megemlítette, hogy szükségük lett volna egy pozitív apa képre, de sajnos

válás, apa alkoholizmusa, fizikai agressziója, mostohaszülı elfogadásának hiánya, illetve a

szülık teljes hiánya során ez hiányzott gyermekkorukból. Rövid idıre bukkantak fel pozitív

szerepmodellek életükben (tanár, barát).

Viszont elmondták azt is, hogy nagy jelentısége volt felépülésük során a rehabilitáción

megismert személyek: munkatársak, öreg lakók. Sok esetben tılük látták és tanulták meg

milyen egy felelısség teljes apa, illetve férfi szerep.

65

II. Mentális egészségre ártalmas faktorok 65

- Belsı faktorok:

1. Érzelmi teherbíró képesség:

• Tehetetlenség érzése –.Antony Giddens szerint „a család sokféle

formában válhat nyomasztó közösségé, tehát igen gyakran mutatja meg árnyoldalát”. Arról

számoltak be, hogy gyermekkorban a szüleik közötti konfliktusokkal szemben tehetetlennek

érezték magukat. Voltak olyan alanyok, akik esetében ez napi rendszeres volt. A

késıbbiekben a már kialakult függıséggel szemben (többszöri leállási kísérlet) érezték

magukat tehetetlennek.

A terápia alatt a szülıkkel való kapcsolat rendezése során ütköztek nehézségbe, és

éreztek tehetetlenséget ez irányban, mivel a család nem változott meg mőködésében.

• Gátolt önmegvalósítás és elımenetel – Az alacsony önértékelésrıl

már írtam, ami gátolja az önmegvalósítást. A szenvedélybetegségbıl adódóan, ami a saját

életükre destruktív (romboló) hatással bír teljesen megakadályozta ni minden problémát az

önmegvalósítást és az elımenetelt. Arról is beszámoltak, hogy felépülésük során néhányan

ütköztek olyan akadályba, hogy a szülık helyettük akartak megold, azaz ugyanúgy kezelték

ıket mint gyermekkorban.

• Sexuális problémák – Megemlítették, hogy szerfogysztás alatt,

fıleg az ópiát használóknak csökken a sexuális aktivitása, illetve idıszakosan impotenciát

váltott ki.

2. Polgári mivolt:

• Szegényes kapcsolatok – Elmondták, hogy szerfogyasztás alatt

kapcsolataik szinte teljes mértékben megromlottak vagy megszőntek. Kapcsolataik kizárólag

a kábítószer napi megszerzésére irányult.

• Intézményesedés érzete – Egyikük elmondta, hogy félelmei voltak a

hospitalizálódással kapcsolatban, mivel intézetben nevelkedett és más rehabilitációkon is

megfordult, többször volt kórházban.

• Izoláltság érzése – Néhányuk szerhasználatuk miatt még csak a

kerületet, amelyben akkor éltek sem hagyhatták el, mivel a kábítószer beszerzése arra a

kerületre korlátozódott. Az elvonási tünetek miatt 6-7 óránként szükségük volta z újabb

adagra.

65 dr. Grezsa F. : Bevezetés a mentálhigiénébe. 1998

66

• Elidegenedettségre, konfliktusokra, disszonanciára utaló

tapasztalatok - mind gyermekkorukra és szerhasználat idejére jellemzı volt.

Külsı faktorok:

1. Érzelmi teherbíró képesség:

• Kielégítettetlen szükségletek, Pl.: éhezés, hajléktalanság –

Említettem már, hogy gyerekkorukban nem voltak ilyen tapasztalataik, ellenben

szerhasználatuk során hosszabb- rövidebb idıre 6 interjú alanyom volt hajléktalan, és éhezett.

• Veszteség érzése – 3 interjú alany számolt be arról, hogy

elveszítették édesanyjukat, amelyet csak terápia alatt sikerült feldolgozni.

A szenvedélybetegség során elmondásuk szerint elég furcsa viszonyulásuk alakult ki

ahhoz a tényhez, hogy a kábítószerfüggésbıl adódóan több társukat elveszítették, és volt,

hogy ennek szemtanúi is voltak.

• Magányosság érzése – Jellemzıen beszámoltak

elmagányosodásukról szerhasználatuk alatt.

• Erıszak elszenvedése – Elmondták 5-en, hogy gyermekkorukban az

agresszió fizikai és verbális formája jelen volt a családi konfliktusok során.

Szenvedélybetegségük alatt pedig, mind a 1o voltak erıszakos cselekmények elkövetıi és

elszenvedıi.

• Visszaélés élvezeti szerekkel – Egyértelmő, illetve jelen volt a

családban is valamilyen formában (alkohol, illetve gyógyszer) 6 alany esetében.

• Pszichiátriai betegség – Mindegyikük számos pszichiátriai

intézményt meglátogattak, de csak szerhasználatukból kifolyólag (elvonás során- detoxikációs

szakasz).

• Családi problémák – Többször említettem az ilyen jelleg problémát

az alanyok esetében: konfliktusok, agresszió, alkoholizmus, válás, mostohaszülı elutasítása.

2. Polgári mivolt:

• Diszkrimináció – Volt ilyen jellegő problémájuk, mivel ketten roma

származásúak, ezt az iskolában éreztették velük leginkább.

• Stigmatizáltság – Szenvedélybetegbıl adódóan a társadalom illetve

a környezet elmondásuk szerint kirekesztette ıket és diszkriminálta.

67

• Az autonómia hiánya – Ezt egyik fı problémának nevezték meg

mindannyian, múltjukból kifolyólag és jelenben terápiájuk után is küzdenek ilyen jellegő

problémával.

• Munkanélküliség – Életük nagy részét munkanélküliségben

töltötték el, illetve amikor ideiglenesen munkában voltak viszonyulásuk miatt a

betegségükbıl kifolyólag hamar elveszítették munkájukat.

3. Egészséges struktúrák:

• Az értékrendszer zavara – Az elızı nagy elemzésekbıl teljes

mértékben látható, hogy értékrendszerük életmódjukból adódóan sérült, de terápiájuk alatt ez

sokat javult a keresztyén értékrendnek köszönhetıen.

5. Szociális munkás feladata a kábítószerfüggés (kábítószerfüggık

körében) megelızésben.66

A szociális munka, és a szociális munkások szerepe véleményem szerint,

nélkülözhetetlen feladat a szenvedélybetegség kialakulásának megelızésében. Ez a feladat

Váriné Feró Mária tanulmánya szerint öt szinten történik:

I. szint az utca: Az utcai szociális munka feladatai közé tartozik, a hajléktalanná vált,

„érdekképviseleti egyletbe” (bandákba) szervezıdött drogosok ellátása. Ezen a szinten a

feladat elsısorban a legalapvetıbb szomatikus szükségletek kezelése, valamint a krízis-

intervenció. A hajléktalanságból és a drog okozta testi-lelki-szellemi leépülésbıl

következı károk akár életveszélyes állapotot is eredményezhetnek. Ilyen esetben a gyors

beavatkozás, a rászoruló hozzájuttatása egészségügyi ellátáshoz létfontosságú és életet ment

het.

II. szint a drogambulancia: A drogambulanciákon dolgozó szociális munkás feladata

sokrétő lehet. Ilyen feladatok például: a metadonbevétel ellenırzése, családi kapcsolatok

felkutatása, kapcsolatok rendezése, lelkisegély, -gondozás, segítség álláskeresésben,

66 Váriné Feró Mária: Szociális munka szenvedélybetegekkel. KRE-TFK, honlapja: http:\\www.reftkn.hu\weblap\intezetek\diakonia\Szocialis.doc, Internet

68

lakáskeresésben, hivatali és hatósági ügyintézés segítése, terápiás csoportok moderálása,

önsegítı klub mőködtetése valamint más, a kialakult helyzettıl függı segítség nyújtása.

III. szint a kórház: A kórházi szociális munkás feladata a családdal való megromlott

kapcsolat helyreállításában a közvetít szerepe, valamint az, hogy a hosszabb terápiás

idejő , bentlakásos ellátóhelyek (rehabilitációs otthonok) elérésében segítséget nyújtson,

és megszervezze az odajutást, esetleg elkísérje a klienst.

IV. szint az a rehabilitáció: Az itt szolgáló szociális munkás feladata komplex, a

szakma sok területét öleli fel. Jellegzetessége, hogy kevés klienssel dolgozik (2-3 fı ), a

hatékonyság növelése végett, valamint hogy hosszú távú, nagyon közeli (az ellátott

intim szféráit is érint ) segít kapcsolatot tart fent a bentlakó terápiással (mentor szerep).

V. szint az utógondozás: Bármilyen jól mőködik a drogos a terápiában, az otthonból

kikerülve még jó idınek kell eltelnie, hogy a „lelki immunrendszere” annyira megerısödjön,

hogy egy-egy stresszel teli krízishelyzet ne jelentsen számára erıs kísértést a

drogfogyasztásra. Ha ezeket a negatív töltés lelki történések feldolgozatlanul maradnak, az

elıbb-utóbb a drogos újbóli drogfogyasztását eredményezheti („megcsúszás” vagy

visszaesés). A fent már említett poszt-akut vagy józanság-alapú elvonási tünetek az

absztinencia elsı 6 hónapjától két évig is elhúzódhatnak, egyéntıl függıen. Ez fokozott

stresszérzékenységet jelent. A szociális munkás feladata ebben az idıszakban elsısorban az

utánkövetés, a problémás helyzetekben a drogos mellé állás, valamint az, hogy technikai

hátteret és kereteket biztosítson az utógondozottak önsegítı csoportjának.

Összesítve:

• Lelkigondozás – Bizonyos terheket nehéz megosztani sok ember elıtt terápián belül,

illetve vannak olyan problémák, amelyen csak szakember tud segíteni.

• Krízis-intervenció – A szenvedélybetegséggel járó életmód egyenesen a halál vagy a

börtön felé tart a betegség progresszív (haladó, fejlıdı) volta miatt. Ezért bizonyos esetekben

azonnal ki kell emelni a klienst.

• Érdekképviselet – A szerhasználó életvitel magával hozza a kriminalitást, ezért

szüksége van jogi képviseletre, hivatalos ügyek intézésére, ehhez szükséges tanácsadásra.

• Közvetítés az egyén és környezete között – Életvitelükbıl származó megromlott

kapcsolatok esetében sokszor szükség van mediálásra.

• Értékek hiteles képviselése, átadása – Kongruens jelenlét a segítı kapcsolat során.

• Életperspektíva nyújtása – Célok megfogalmazásában való segítségnyújtás.

69

5.1. A diakónia, diakónus szerepe a szenvedélybetegek integrációjában

Mivel a szociális munka mellett diakónus szakot is végzek, megköveteli tılem, hogy leírjam

azt hogyan látom egy diakónus szerepét a szenvedélybetegek körében. Személy szerint, a

felépült szenvedélybetegekkel való foglakozást tartom szem elıtt.

Mivel a kábítószerfüggık aktív szerhasználatuk során szinte minden támogató

kapcsolatukat véglegesen leromboltak, ezért az egyik fı feladatuk az új kapcsolatrendszer

kiépítése. Mivel csakis kizárólag támogató és elfogadó közösségek jöhetnek számításba

speciális problémáik miatt, (faji hovatartozásuk, elıítéletek, aluliskolázottság, büntetett

elıélet, viselkedészavar… stb.) ezért azt gondolom, hogy egy keresztyén gyülekezet

megfelelı közeg lehet számukra.

Kutatásomból is kiderült, hogy a szenvedélybetegek többségük alulértékeli magát, így

szükségük van egy segítı támogató és világos keretekkel körülhatárolt speciális csoportra

gyülekezeti közösségen belül. Szakdolgozatom témájában az utógondozásra is kitérek, és ez

egy alternatíva lehet támogató közösségekbe való integráció kialakításában. Azt gondolom, a

diakóniai széleskörő szolgálatához, a szenvedélybeteggel való szolgálat is hozzá kell

tartozzon gyülekezeten belül. Az egyház, diakónia feladata befogadni ıket, és erre megfelelı

közegek biztosítani.

Fontosnak tartanám, hogy gyülekezeten belül legyenek olyan re-integrációra alkalmas

csoportok, felépülıben lévı szenvedély betegek (elsısorban rehabilitációról kikerült) részére,

amely alkalmas elsı körben gyülekezetbe való integrációra, lelki-fejlıdésre, másodsorban

társadalomba való beilleszkedésre, illetve és nem utolsó sorban a Biblia, evangélium, mint

zsinórmérték átadására.

Ha én diakónusként dolgoznék, ennek a megvalósítására törekednék, illetve arra, hogy a

gyülekezeti tagok megismerjék ennek a problémának a hátterét. Feladatomnak látnám ezen

belül, hogy rehabilitációs intézményekkel, és a lakóikkal tartsam a kapcsolatot, hogy érezzék

azt vannak olyan közösségek, amelyek várják ıket szeretettel, érdeklıdéssel, ahol hasznos

tagjai lehetnek a közösségnek.

Az utógondozás egyfajta alternatíváját látom ezen elképzelésem mögött.

70

6. Összegzés, hipotézisek ellenırzése

Összegzésemet két részben szeretném tárgyalni. Elıször a teljes terápiát végzett és

terápiát megszakítottak összehasonlításával kezdeném. Azt követıen pedig, a hipotéziseim

vizsgálatával szeretnék foglalkozni.

I. Teljes terápiát végzett és terápiát megszakítottak összehasonlítása:

Elsı körben, ami szembetőnı volt számomra az, hogy mind a 1o interjú alany azonos

háttérrel (családi körülmények, kamaszkori nehézségek, gátlásosság, alacsony önértékelés,

szeretet hiány) rendelkeznek, illetve azok a kompetenciák, amit felsorolásban elemeztem a

visszaesetteknél is sérültnek bizonyultak.

Számomra egyértelmővé vált, hogy a sérült képességek, illetve képességek hiánya, ami

elvezetett a szenvedélybetegség kialakulásáig, ugyanezek a hiányosságok akadályozták a

terápiás folyamatot.

Összefüggést véltem felfedezni a terápia megszakítása és a segítségkérés képessége

között, azaz sok esetben ez az, ami meggátolta ıket abban, hogy idejében segítséget kapjanak,

hiszen elmondásuk szerint nem hogy nem kértek segítséget, de el is titkolták a problémát.

Az interjúkból az is kiderült, hogy míg a teljes terápiát végzettek közül néhányan azt

mondták, hogy nincs mit takargatniuk, mert mindenüket elvesztették, ezért könnyebben

elfogadták, hogy a bizalmat meg kell elılegezni, hiszen nincs mi veszíteni. Addig a

visszaesettek bizalom hányáról beszéltek, és nagy problémának élték meg, hiszen nem tudtak

megnyílni.

Mivel a szenvedélybetegség egyfajta kényszeres viselkedéssel párosul (2.3.függıség,

2.3.1.dependencia ), viselkedés és gondolkodásbeli zavarral, ezért valamilyen szinten el kell

érni az együtt mőködést a terápiás közösséggel. Ez az idı, amíg idáig eljut a

szenvedélybeteg, egyénenként változhat. Azok az interjú alanyok, akik visszaesési

tapasztalattal rendelkeztek és több terápiát megszakítottak, azok beszámoltak arról most, hogy

túl vannak egy sikeresnek mondható terápián, visszatekintve úgy érzik, meg kellett érniük az

önmagukkal való komoly munkára.

Nem tudtam elmenni a motiváció problémája mellet, hiszen az interjúk

összehasonlításakor kiderült számomra az, hogy azok, akik visszaesetek bizonyos

problémákkal nem akartak szembenézni, meg akarták spórolni, és ez gyengítette

motivációjukat, és így nem tudtak tovább lépni a terápiában.

71

Dr. Hézser Gábor órai elıadása (Téma: Szenvedés és segítés, 2oo7) alapján a

szenvedélybetegség egyik jellemzıje a motiválatlanság és így egyben a felépülésben való

motiváció hiánya.

Mivel a dependens személyiség arra összpontosít, hogy csak abban a pillanatban legyen jó

élménye, ez nem egyezik a felépülés során feltárt problémákból adódó szenvedéssel,

feszültséggel, és fájdalommal.

T. Gorski szerint (Felépülés, változás részben tárgyalom) a felépülés során személyiség

változás történik.67 És amint Freud is leírja, „az ember pszichológiai fejlıdése jelentıs

feszültségekkel járó folyamat, így tehát a felépülés is egy feszültséget von maga után terápia

alatt, amellyel nem mindenkinek sikerül azonnal megküzdenie”. 68

İk saját maguk is alátámasztják ezeket a tényeket és beszámolnak arról, hogy hosszabb

folyamatra volt szükségük, hogy végre eljussanak egy terápia végére.

II. Hipotéziseim ellenırzése:

A sérült személyiséget teljesen, újra fel kell építeni. Ezt a feltételezésemet rögtön egy

kritikával kell illetnem. Azt gondolom ez a feltételezésem, állításom ebben a formában nem

állja meg a helyét. Mivel a kutatásom során kiderült, hogy ugyan a problémáik, hátterük

nagyon hasonlóak, szinte ugyan azok, de sérüléseik mélysége nem egyformák. Velük való

munkában (szakdolgozatomhoz) megtapasztaltam, hogy rengeteg érték van bennük és így az a

megfogalmazásom, hogy tejesen sérült a személyiség, az ember, nem csak rájuk nem igaz,

hanem egyetlen egy emberre sem. Saját elmondásuk is alátámasztotta (önismereti csoportok

hatása), hogy terápiájuk során, rengetek értéket fedeztek fel egymásban és önmagukban.

Ugyan a sérült személyiségnek szüksége van a terápiára, de azt állítani, hogy teljesen sérült

megalapozatlan részemrıl.

A felépülés során alapozhatunk meglévı kompetenciára. Az elızı feltételezésem is

arra mutat, hogy ez a hipotézis helyén való, hiszen maga a terápia is arra épül, hogy a

szenvedélybeteg értékeit, képességeit felszínre hozza és kiegészítse. Azt gondolom, hogy a

fiatalok interjúiból kitőnik az, hogy míg a drogos szubkultúrában a negatív elıjelő képességek

az életben maradáshoz szükségesek, ugyanez a társadalom szemében elfogadhatatlannak és

negatív elıjelőnek hat. Válaszaikból az is kiderül, hogy vannak olyan képességeik, amelyek

egyrészt megvoltak és nem volt különösebb nehézségük, munkájuk a terápia alatt velük.

67 Terence. Gorski: Józannak maradni. 68 Antony Giddens: Szociológia. V. rész

72

Másrészt voltak olyan negatív irányban használt képességeik, melyeket terápiájuk alatt pozitív

irányba tudtak fordítani. Egyikük elmondta, hogy ı a kábítószer megszerzése érdekében

besimulós, simulékony magatartást mutatott, viszont ugyanezt pozitív irányban használva,

hátsó szándék nélkül kedves és elızékeny tulajdonságnak tartja.

Ezt az állításomat azért tartom helytállónak, mert nem lehet egyértelmően kijelenteni

valakirıl, hogy például teljes mértékben hiányzik nála az empátiára való készség, mert

vannak olyan szituációk, amelyben empatikus a másik emberrel, ha máshoz nem ahhoz, aki

közel áll hozzá. Szintúgy nem gondolom azt, például, hogy ki lehet jelenteni a 1o interjú

alany egyikére is azt, hogy teljesen hiányzik náluk a problémamegoldó képesség. Hiszen úgy

gondolom, az interjúkból az is kiderül, hogy problémamegoldó képességük a terápia során

fokozatos fejlıdésen ment keresztül, technikai és lelki értelemben véve is. A meglévı

kompetenciákra alapoznak akkor, amikor gyakorolnak, fejlesztenek egy kompetenciát, hogy

ne szerre legyen szükségük a problémáik megoldáshoz.

Dr. Hézser Gábor (órai elıadás, 2oo7) szavaira támaszkodva nagyobb esély van arra,

hogy el lehet jutni a felépülésig, ha a egy mélyre került pozitív képességet vesznek elı.

A lényeg azt gondolom, hogy a meglévı értékeket kell elıhozni, és rá támaszkodni.

A kábítószer használat során a személység mindenkép sérül, és kezelésre szorul. Azt

gondolom, az interjúk alapján, hogy ez a feltételezésem is helytálló. Hiszen az elméleti

részhez való kutatásom során a szakirodalmak is alátámasztják azt, hogy a hosszas kábítószer

fogyasztás és ezzel járó életmód megváltoztatja a személyiséget úgy, hogy a kábítószer

használat felülírja a használója szükséglet (Maslow- piramis) hierarchiáját. Elsıdleges

szükségletté válik a kábítószer, ami jelentıs sérülést okoz a személyiségben, hiszen

megszőnnek a lelki - egészséghez szükséges (külsı és belsı) támaszok. Azt állították, hogy

egyedül nem tudták megváltoztatni az életmódjukat a kábítószerhez való viszonyukat.

Elmondták, hogy az egyedül való leállás kudarcai is azt erısítik meg bennük, hogy nem

urai helyzetüknek, egyedül nem megy.

A rehabilitáció során, akik mentálhigiénés módszer használatával épültek fel,

személyiség változáson mentek keresztül illetve, akik nem, csak a drogfogyasztó

magatartástól szabadultak meg. Azt gondolom, hogy önmagában az is választ ad erre az

állításra, hogy felépült, illetve felépülıben lévı szenvedélybetegekkel készítettem az

interjúimat. Közülük többen munkába, iskolába járnak, párkapcsolatban élnek, mint egy

normális ember élik az életüket, és nincs szükségük kábítószerre, mint eszközre, hogy a

felmerülı problémáikat megoldják. Mindannyian hosszú éveket töltöttek el aktív

drogfogyasztással, de mivel, a munkát, az iskolát, a párkapcsolatot és egyéb kapcsolatokat

73

fontosnak és nélkülözhetetlennek tartanak, és helyt tudnak állni ez önmagában is egy merıben

más személyiségrıl, személyiség változásról árulkodik. Itt hangzott el egyikük válaszaként,

hogy „MINTHA NEM UGYANAZ AZ EMBER LENNÉK” , amit a dolgozatom

címeként használok, hiszen ez tükrözi azt, hogy mit kutattam szakdolgozatom elkészülése

során. Mivel rehabilitációt végeztek, ami mentálhigiénés módszereket alkalmaz, ezért a

feltételezésem elsı része interjúim alanyai esetében helyt állnak.

A feltételezésem második részét vizsgálva arra jöttem rá az interjú alanyok válaszai

alapján, hogy a mentálhigiénés terápiás módszerek eszközöket adnak a terápián részt

vevıknek, még abban az esetben is, ha a terápia esetleg megszakad, maximum nem elegendı

hosszú távú szermentes élethez. Volt olyan alanyom, aki 1,5 évig tiszta volt önerejébıl, de ez

annak is köszönhetı volt, hogy külföldön egy teljesen más környezetben élt, viszont a

kábítószert felváltotta az alkohol, mint eszköz. Más esetben egy hosszabb börtönbüntetés alatt

volt szermentes egyik interjú alanyom, de mindkét esetben, amint problémáik jelentkeztek

szermentes életükben, és lehetıség volt kábítószerhez jutni újra felvették problémamegoldó

eszköztárukba. Újra aktív szerhasználók lettek. Késıbb rájöttek terápiájuk során, hogy

ezekben az idıszakokban ugyanúgy viselkedtek, mint egy dependens személyiség csak vagy

nem volt lehetıségük kábítószerhez jutni, vagy más szer váltotta fel, illetve csak rövid ideig

tudtak szermentesen élni, hiszen hiányoztak olyan eszközök, amelyekkel nem csak

absztinenciát, hanem termékeny életet is tudtak volna elérni.

Azt nem merem állítani, hogy csak terápiával lehet tiszta életet élni, de azt igen, hogy

minıségében mélyebb változást terápiával lehet elérni.

A dependens személyiség helyreállításában a mentálhigiénés módszerekre feltétlenül

szükség van. Az utolsó mondatomhoz kapcsolódva, mélyebb változást azt gondolom, csak

mentálhigiénés módszerekkel lehet elérni. Interjú alanyaim azt válaszolták nekik szükségük

volt rá, hiszen a nélkül több próbálkozásra sikerült hosszantartó szermentességet, illetve

termékeny életet élni. A feltétlenül szó számomra igaz, de sok esetrıl tudok, hogy más

módszerek, illetve spontán gyógyulások is eredményeket, és tiszta életet értek el.

7. Zárógondolatok

Nagyon jó érzés számomra az utolsó sorokat írni egyrészt azért, mert fáradt vagyok

kissé, másrészt, mert életem elsı szakdolgozatát lassan kézben tarthatom. Elıször egy erım

feletti munkát láttam benne, de visszagondolva erıt kaptam belıle.

74

Fontos volt számomra ez a kutatás, mert ahogyan a témaválasztásomban is leírtam

sokszor találkoztam felépült szenvedélybetegekkel, akiket még aktív drogfogyasztás alatt,

vagy a leállás elıtt ismertem meg. Nagyon kíváncsi voltam mi az, ami segít nekik,

minıségibb életet élni, változni, teljesen más embernek lenni. Szerettem volna egy átfogó

képet kapni a probléma elindulásától, kiváltójáról a változás folyamatáig, a felépülésig. Ebbıl

kifolyólag, sokszor nehéz volt eldöntenem mi az, amit kihagyhatok kutatásomból, hiszen

fontos, hogy a kábítószerekrıl is beszéljünk a téma kapcsán. Ezért sokkal nagyobb

terjedelmőre készült dolgozatom, mint azt kezdeti nekifutásomkor gondoltam. És még így is

azt gondolom fontos dolgokról nem ejtettem szót, hiányosságokat észlelek. Talán egy kicsit

sok!

A kutatásom alatt, a gyakorlati részben nagyon jól éreztem magam. Az interjú

alanyainak, és az otthon összes lakójának segítı készsége, ıszintesége a témáról egyre inkább

felkeltette érdeklıdésemet. Szerintem egy átfogó képet kaptam tılük, hogy hogyan

gondolkodnak önmagukról, a változásukról. Pozitívan éltem meg a velük való munkát!

Kutatásom ebben a részében kaptam a legtöbb erıt, és azt az érzést, hogy érdemes kitartanom.

Azt gondolom, minden emberre ráférne egy ilyen komoly munka, amit egy szenvedélybeteg

tesz gyógyulása érdekében. Fontosnak tartom önismeretünkkel, gyengeségeinkkel,

erısségeinkkel foglalkozni, tisztában lenni ezekkel. Véleményem szerint nem lenne annyi

feszültség bennünk. Sokkal kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet élhetnénk a rohanó világban,

ami bizonytalanná tesz, kibillent bennünket önmagunkból. Lennének eszközeink arra, hogy

képesek legyünk megbirkózni a különbözı negatív hatásokkal.

Azt gondolom mindegyik feltételezésre, kaptam választ. Amit másként tennék, az idıben való

nekikezdés, az interjú kérdéseit kicsit nyitottabbá tenni. Amit jól csináltam, véleményem

szerint az elemzés, a kutatás, és a belefektetett energia.

Amit javasolnék laikusként, hogy a mentálhigiéné szerepét ne csak akkor lássuk, amikor

már baj (a terápián). Azt gondolom, még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mentálhigiéné

szerepére, a megelızésben legyen része: a családoknál, a gyereknevelésnél, az iskolában, a

munkahelyeken, hogy ne keljen családoknak, gyermekeknek, életeknek tönkre menni.