Michael Connelly

Bosszú

I.

Amikor Bosch a Mulholland Drive-on a Cahuenga Pass felé haladt, akkor kezdte hallani a zenét. Kóbor

foszlányokban jutottak el hozzá akkordjai, és belemosódtak a Hollywood Freeway forgalmának

zajába. Nem tudta azonosítani, csak annyit tudott, hogy a hangok forrása felé közeledik.

Lelassított, amint meglátta a kavicsos leágazás mellett parkoló autókat: a nyomozók két szedánját és

a járőrkocsit. Bosch mögéjük állt, és kiszállt a Caprice-ából. Egyetlen egyenruhás rendőr álldogált ott,

a járőrkocsi lökhárítójának támaszkodva. Sárga kordonszalaggal vették körül a területet, melyet tábla

jelzett:

LOS ANGELES-I TŰZOLTÓSÁG

HEGYI TŰZVEZETÉS

BELÉPNI ÉS DOHÁNYOZNI TILOS

A szőke, sörtés hajú járőr felegyenesedett, amint meglátta Boscht közeledni. A kitűzője szerint

Powersnek hívták. Sötét Ray-Ban szemüvegén visszatükröződtek a narancsszínű felhők. A

naplemente a néhány évvel azelőtti zavargásokban gyújtott tüzekre emlékeztette Boscht. Akkor is

ilyen vörös volt az ég.

-Harry Bosch? - szólította meg a rendőr kissé meglepetten. - Mikor tért vissza a húsdarálóba?

Bosch ránézett, mielőtt válaszolt volna. Nem ismerte Powerst, de az nem jelentett semmit. Az ő

sztorijáról valószínűleg mindenki tudott a hollywoodi körzetben.

- Éppen most - felelte neki.

Nem úgy nézett ki, mint aki kezet akar fogni vele. Bűntények helyszínén nem szokás.

- Az első esete, amióta visszapattant a nyeregbe, nem igaz?

Bosch rágyújtott egy cigarettára, és azzal közvetlenül veszélybe sodorta a rendőrség irányelveit, de

nem igazán törődött vele.

- Úgy valahogy. - Témát váltott. - Ki van helyszínen?

- Edgár és egy új nő a nyugati partvidéki körzetből.

- Rider.

- Olyasmi.

Bosch nem forszírozta a dolgot. Megérezte az egyenruhás hangjából kicsengő megvetést. Neki elég

volt annyi, hogy ő ismeri Kizmin Ridert, a tehetséges csúcsnyomozót. Powersnek nem jelentett volna

semmit, még ha Bosch meg is mondja neki, hogy az. A járőr minden bizonnyal csak egy okot tudott,

amiért még mindig a sötétebb egyenruhát viselte a nyomozók aranyozott jelvénye helyett: ő fehér

férfi volt egy olyan korszakban, amikor nőket és kisebbségeket fogadnak szolgálatba, és őket is

léptetik elő. Ez olyasfajta fekélyes seb volt, amelyet jobb volt nem piszkálni.

- Különben azt mondták, hagyjam, hogy Emmy és Sid kocsin menjenek oda. Szerintem már készen

vannak a vizsgálattal. Azt hiszem, magának is autóval kellene odamennie. Ne gyalogoljon.

Beletelt pár másodpercbe, míg Bosch rájött, hogy Powers az orvosszakértőre és a technikusra céloz.

Úgy beszélt róluk, mint egy piknikre odaérkezett párocskáról.

Bosch a járdára dobta félig elszívott cigarettáját, és gondosan eltaposta. Nem lett volna jó kezdetnek,

ha első gyilkossági eseténél felgyújtja a bozótot.

- Gyalog megyek - mondta. - Mi van Billets hadnaggyal?

- Még nincs itt.

Bosch visszament az autójához, és a nyitott ablakon keresztül benyúlt a táskájáért. Azután

visszaballagott Powershez.

- Maga volt az, aki rátalált?

- Én voltam.

Powers büszke volt magára.

- Hogy nyitotta ki?

-Tartok egy vékony huzaldarabot a kocsiban. Kinyitottam az ajtót, azután a csomagtartót is.

- Miért?

- A szag miatt. Olyan nyilvánvaló volt, mi van benne.

- Viselt kesztyűt?

- Nem. Nincs kesztyűm.

- Mihez nyúlt hozzá? Powersnek át kellett gondolnia.

- Az ajtófogantyúhoz és a csomagtartó gombjához. Ennyi.

- Edgar vagy Rider felvette már a jegyzőkönyvet? Maga lejegyzett valamit?

- Még semmit. Bosch bólintott.

- Idefigyeljen, Powers, tudom, hogy most nagyon büszke magára, de legközelebb ne nyisson ki

semmit, rendben? Mindnyájan nyomozók akarunk lenni, de nem mindenki lehet az. így szokták

elcseszni a bűntények színhelyét. És azt hiszem, ezt maga is tudja.

Bosch észrevette, hogy a zsaru arca hirtelen bíborvörössé változik, és szája körül megfeszülnek az

izmok.

- Idehallgasson, Bosch - szólalt meg. - Tudom, ha csak jelentettem volna, hogy egy gyanús járműből

olyan bűz

árad, mintha egy hulla lenne benne, maguk nagyokosok azt mondták volna: „Mi a szart tud ez a

Powers", és addig hagyták volna ott rohadni, míg az átkozott tetthelyen nem marad semmi.

- Ez lehet, hogy igaz, de tudja, akkor az elcseszést a sajá számlánkra írhattuk volna. Ehelyett maga

előttünk cseszi el az egészet.

Powers még mindig mérges volt, de nem szólt egy szót sem. Bosch várt egy darabig, hátha mond még

valamit mielőtt végleg lezárná a vitát.

- Felemelné a szalagot?

Powers odalépett a szalaghoz, és felemelte neki. Amint Bosch átlépett alatta, arra gondolt, ez is egy

negyven felé közeledő, fontoskodó utcai veterán, akibe óhatatlanul belebotlik az ember.

A tűzvezetési út két oldalát derékig érő bozót nőtte be. Törött üvegek és egyéb hulladék borította a

földet. A behatolók így reagáltak a figyelmeztető táblára. Bosch sejtette, hogy az út a városi

tizenévesek kedvenc éjszakai tartózkodási helye.

A zene egyre hangosabbá vált, de még mindig nem tudta, honnan jön. Negyed mérfölddel távolabb,

meglátott egy kaviccsal felszórt tisztást. Feltételezte, hogy ott állítják fel a tűzoltó-berendezéseket, ha

tűz ütne ki a hegyoldalban. A tisztás távolabbik végében egy Silver Cloud típusú Rolls-Royce állt.

Mellette tevékenykedett két társa, Rider és Edgár. Edgár a bűntény helyszínét mérte fel, Rider pedig

az adatokat jegyezte egy csiptetős táblára. Edgár észrevette Boscht, és gumikesztyűs kezével

odaintett neki.

- Harry, hol jártál?

- Festegettem - felelte Bosch, amikor odaért hozzájuk. -

Aztán takarítottam, elpakoltam a cuccot, és még át is kellett öltöznöm.

Bosch a tisztás szélére lépett, ahonnan meglátta a hegy lábánál elterpeszkedő Hollywood

Amfiteátrumot. Onnan szállt fel a zene. A Los Angeles-i Filharmonikusok adták szezonvégi

koncertjüket odalent. A völgy másik oldalára épített nézőtéren mintegy tizennyolcezer ember élvezte

a nyár utolsó vasárnapját.

- Jézusom - szólalt meg hangosan, amikor problémájára megtalálta a választ.

Edgár és Rider odament hozzá.

- Mink van? - kérdezte Bosch. Rider válaszolt.

-Hulla a csomagtartóban. Fehér férfi. Lelőtték. Egyelőre nem tudunk többet. Visszazártuk a

csomagtartó fedelét.

Bosch egy régi tábortűz maradványait megkerülve odament a Rollshoz. A másik kettő követte.

- Mi van még? - folytatta a kérdezést Bosch, közelebb lépve a Rollshoz.

- Nem sok. Egy kis vértócsa a kocsi alatt. Tisztább helyszínt már régóta nem láttam.

Jerry Edgár, akit otthonról hívtak a tetthelyre, mint mindenki mást, farmert és fehér pólót viselt.

Mellére a Los Angeles-i Rendőrség gyilkossági csoportjának jelvényét tűzte. A póló kiemelte

napbarnított bőrét és jól kidolgozott felsőtestét. Bosch hat éve dolgozott vele, de a munkán kívül

nem tartották a kapcsolatot.

A Rolls úgy parkolt, hogy azt az amfiteátrum felső soraiban ülő nézők is jól láthatták. Bosch még

egyszer átgondolta a helyzetet.

- Szóval úgy akarjátok kiszedni a fickót, hogy a piknikezők is megláthassák? - kérdezte. - Mit

gondoltok, hogy mutatna az esti híradóban?

- Nos arra gondoltunk - kezdte Edgár -, hogy ebben a kérdésben te döntesz, Harry. Te vagy a

harmadik.

Elmosolyodott, és Boschra kacsintott.

- így igaz - mondta Bosch gunyorosan. - Én vagyok az. Még nem szokott hozzá, hogy ő a kis csapat

vezetője.

A nyomozási osztály parancsnoka, Grace Billets hadnagy megváltoztatta a nyomozók hagyományos,

páros beosztását. A gyilkossági csoport kilenc nyomozóját hármas csoportokra osztotta. A célja az

volt vele, hogy több szem többet lát alapon növelje a felderített ügyek számát. Ez több ügyet, több

munkát, még több stresszt jelentett a nyomozóknak, de a főnökasszony nem törődött beosztottjai

panaszaival.

- Beszélt már valaki Billetsszel? - kérdezte Bosch.

- Már felhívtam - felelte Rider. - Santa Barbarába utazott a hétvégére, de meghagyta a számát.

Hamarosan visszajön, de az is beletelik másfél órába. Előbb kiteszi a férjét, aztán valószínűleg bemegy

az irodába.

Bosch bólintott, és a Rolls hátuljához lépett. A szag azonnal megcsapta az orrát. Nem erősen ugyan,

de félre-ismerhetetlenül. A táskájából elővett egy pár gumikesztyűt.

- Oké, vessünk rá egy pillantást - mondta, miközben a kezére tapadó kesztyűt igazgatta. Utálta, ha

hozzá kellett érnie. - Álljatok ide, jobb lesz, ha az amfiteátrum nézőteréről csak azt látják, amiért

fizettek.

Mindhárman szorosan odaálltak a csomagtartóhoz, hogy eltakarják a látványt, de Bosch tudta, hogy

egy jobb látcsővel úgyis fényt lehet deríteni arra, mit csinálnak odafent. Elvégre Los Angelesben

voltak.

Mielőtt kinyitotta a csomagtartót, észrevette a személyre szabott rendszámtáblát. TNA névre szólt.

Mielőtt megszólalhatott volna, Edgár válaszolt fel nem tett kérdésére.

- A TNA Produkcióhoz lehet köze, amelyik a Melrose-on van.

Bosch tudta, hogy egy rakás filmstúdió van azon a környéken, többek között a Paramount is.

- Jól van, lássunk hozzá.

Miután kinyitotta a csomagtartót, kiszökött belőle a halál hányingert keltő bűze.

A fedél alá hajolt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse az áldozatot. A szürkésfehér bőrű halott

drága, jól szabott vászonnadrágot, halványkék, virágmintás inget és bőrdzsekit viselt. A lábán nem

volt sem cipő, sem zokni.

Felhúzott lábbal feküdt, mint a magzat az anyaméhben, de a keze a háta mögött volt, nem a mellén

összekulcsolva. Bosch felfedezte, hogy a csuklóját korábban összekötözték, és a kötelet eltávolították

róla, minden bizonnyal a halála után. Horzsolásai arra utaltak, hogy szabadulni próbált. Szorosan

lecsukott szeme sarkára fehéres, szinte áttetsző anyag száradt rá.

- Kiz, jó lenne, ha jegyzeteket készítenél a külsejéről.

- Rendben.

Amint Bosch mélyebben behajolt a csomagtartóba, meglátta, hogy a halott férfi orrát és száját

alvadt, habos vér tölti ki. Hajába alvadt vér tapadt. A vér útját a vállán keresztül a csomagtartó

fenekéig lehetett követni; ott kis tócsába gyűlt össze, de egy kis lyukon át lecsepegett belőle a kocsi

alatti kavicsra is.

Az áldozat fejébe két lövedék hatolt be a nyakszirtcsontján keresztül. A szaggatott szélű lyukak és az

elszene-sedett hajas fejbőr arról árulkodott, hogy a lövéseket a közvetlen közeléből adták le rá.

Kimeneti nyílás nem volt látható, ebből Bosch arra következtetett, hogy a fegyver egy huszonkettes

lehetett.

Sem a tisztáson, sem a kocsi közvetlen közelében nem talált vérnyomokat, ezért arra gondolt, a férfit

az autóban

ölték meg. És még számos kérdés felmerült benne. Miért pont ott? Miért volt csupasz a lába? Miért

vették le a kötelet a csuklójáról? Bosch ezeket a kérdéseket egy időre félretette.

- Megnéztétek már a levéltárcáját? - kérdezte anélkül hogy felnézett volna a többiekre.

- Még nem - válaszolta Edgár. - Ismered a pasast? Bosch először nézett a halott arcába, melyen

örökre

megmaradt a félelem. Tudta, mi vár rá, ezért hunyta be , szemét olyan szorosan; a szeme sarkára

száradt fehéres anyag valószínűleg könny, gondolta Bosch.

- Nem, és te?

- Én sem. Mellesleg a mocsoktól alig látható belőle valami.

A tárcát a dzsekije zsebében találta meg egy repülőjegy társaságában. Mindkettőt kivette belőle.

- Csukjátok le - mondta, miután felegyenesedett. . Edgár olyan óvatosan hajtotta le a

csomagtartó fedelét,

ahogy egy temetkezési vállalkozó zár be egy koporsót. !

Bosch először a tárcát nézte meg. Egy sor hitelkártya és

egy jogosítvány volt benne. A vezetői engedélyt Anthony

N. Aliso névre állították ki.

- Anthony N. Aliso - szólalt meg Edgár. - Röviden Tony. TNA. TNA Produkció.

A cím szerint a MulhoUand és a Hollywood Hills beékelődésében lakott. Az ilyen helyet falak veszik

körül, és a nap 24 órájában szolgálaton kívüli vagy nyugdíjazó zsaruk őrzik. A lakhely jól illett a Rolls-

Royce-hoz.

A tárcában talált készpénzt összeszámolta, és az összeget feljegyeztette Riderrel. A repülőjegy egy

útra, péntek este 10:05-re szólt Las Vegasba. A név megegyezett a jogosítványon találttal.

- Poggyász nincs?

- Nincs - felelte Rider.

Bosch visszament a csomagtartóhoz, felhajtotta a fedelét, és megnézte az áldozat csuklóját.

Gyémántokkal kirakott, arany Rolexet talált rajta.

- A fenébe.

Bosch megperdült. Edgár állt mögötte.

- Mi van?

- Felhívjam a SZBVO-t?

- Minek?

- Digó név, rablás nélkül két golyó a fejbe... Ez leszámolás, Harry. Ide a Szervezett Bűnözést Vizsgáló

Osztály kellene.

- Még nincs szükség rájuk.

-Már most megmondhatom neked, hogy Billets ezt fogja tenni.

- Majd meglátjuk.

Bosch lezárta a csomagtartót, és kiment a tisztás szélére. Tudta, hogy Edgárnak igaza van, de régóta

nem volt már semmilyen ügye. Még nem akarta feladni.

Bosch lenézett az amfiteátrumra. Úgy tűnt, teltház van. A tömeg ellipszis alakban ült a szemközti

hegyoldalban, és a legfelső széksorok szinte majdnem felértek a tisztás magasságáig, ahol a Rolls

parkolt. Bosch tudni szerette volna, mennyien látják őt abban a pillanatban. És ismét dilemmájára

gondolt, mellyel szembesülni kényszerült. A nyomozást folytatni akarta, de ha a hullát ilyen

nézősereg előtt szállíttatja el, sokat árt vele a városnak és a rendőrségnek.

Edgár mintha újra belelátott volna gondolataiba.

- A pokolba is, Harry, őket nem érdekli. Néhány évvel ezelőtt egy dzsesszfesztivál idején egy párocska

hancúro-zott itt vagy félórán át. Amikor kész voltak, hatalmas ovációval, állva tapsolták meg őket. A

srác csupasz seggel hajolt meg nekik.

Bosch ránézett, hogy megállapítsa, komolyan beszél-e.

- A Timesban olvastam. Az „Ilyen csak LA-ben fordul hat elő" rovatban.

- Oké, Jerry, ezek itt a filharmonikusok. Más a közön ségük, ugye érted, mire gondolok? És nem

akarom, hogy ez az eset abba a rovatba kerüljön.

- Oké, Harry.

Bosch odapillantott Riderre. A nő még alig szólalt meg addig.

- Neked mi a véleményed, Kiz?

- Nem tudom, te vagy a főnök.

Rider alacsony nő volt, alig lehetett 152 centi, és fegyverével együtt 50 kilót nyomhatott.

Világosbarna arcát rövid, egyenes haj keretezte. Farmert és rózsaszín! blúzt viselt. Kis termete miatt

fekete blézere nem tudta elrejteni a csípőjére csatolt 9 mm-es Glock 17-esét.

Billets együtt dolgozott vele a nyugati parti körzetben Ridert rablásokhoz és csalásokhoz hívták, de

olyan gyilkossági ügyek felderítésében is részt vett, melyeknél pénzügyi vonatkozásai is voltak. Billets

szerint olyan jó elemezte a bűntények helyszínét, mint akármelyik vete rán nyomozó. Sajnos nem

akart a cégnél maradni. Utazn szeretett volna, és volt is valakije, bár senki sem tudta hogy ki a férfi.

- Mi van az RG-vel? - kérdezte Bosch.

- Nekik még nem szóltam - felelte Rider. - Arra gondol tam, itt leszünk jó ideig, mielőtt elszállíttatnánk

a kocsit.

Bosch bólintott. A Rendőrségi Garázs a beérkező hívások szerint teljesítette a kéréseket.

- Akkor most hívd fel őket - folytatta Bosch. - Mondd meg nekik, hogy hozzanak magukkal egy lapos

utánfutót. A föld alól is kerítsenek egyet. A telefon a táskám ban van.

- Minek az utánfutó, Harry? - tette fel a kérdést Edgár. Bosch nem válaszolt.

- Elvisszük az egész cuccot - mondta helyette Rider.

- Tessék?

Rider válasz nélkül ment el Bosch táskájáért. A főnök elfojtott egy mosolyt. Rider megértette, mire

készül, és ez volt az a szakértelem, amiről Billets beszélt. Rágyújtott egy cigarettára, és a leégett

gyufát egy celofánzacskóba csúsztatva betette kabátja zsebébe.

Pöfékelve sétált ki újra a tisztás szélére, és pár másodperc múlva felismerte a stadionból felszálló

zenedarabot.

- A Seherezádé - mondta.

- Mi van? - kérdezte Edgár.

- A zene. Amit játszanak odalent. Hallottad valaha? -Most se nagyon hallok semmit. Visszhangzik itt

minden.

-Az a melrose-i cím - folytatta Bosch. - Ott a Para-mount mellett. Azt hiszem, az Archway lesz az.

- Igen? Lehet, hogy igazad van. Rider lépett melléjük.

- Úton van az utánfutó.

- Oké, én megyek velük. Ti maradjatok itt, és fésüljétek át a környező terepet.

Bosch rájött, hogy ezt nem kellett volna mondania.

- Bocs, tudjátok ti a dolgotokat.

- És mi legyen az SZBVO-val?

- Mondtam már, még nem vonjuk be őket. így is hamarosan nyakunkon lesz a média.

- A média?

- Ha egy halott srácot találnak saját Rolls-Royce-ában, az hír. És ha a hullának köze volt az Archway

Stúdióhoz, az még nagyobb hír.

- Az Archwayhez?

Bosch otthagyta őket, amint Edgár magyarázni kezdte Ridernek, mi a helyzet, ha a média vagy a

hollywoodi filmstúdiók világában történik gyilkosság.

Bosch benyálazta az ujját, kioltotta vele cigarettáját és a csikket a használt gyufa mellé tette a celofár

zacskóba. Lassan ballagott vissza a Mulholland felé és útközben még egyszer szemügyre vette a

terepet Csakhogy annyi szemetet szórtak szét, hogy nem lehetef tudni, minek volt köze a Rollshoz.

Tulajdonképpen vél nyomokat keresett. Ha nem talál, gondolta, joggal feltételezheti, hogy a fickót

ott ölték meg, ahol most is van.

Rádöbbent, hogy az eredménytelen keresés ellenére is jó a közérzete. Örült, hogy végre

visszamehetett dolgozni.

A Mulholland közelében két tűzoltóautót és osztagnyi tűzoltót vett észre. A kocsik körül toporogtak,

láthatóan vártak valamire. Bosch rágyújtott még egy cigarettára, Powershez fordult.

- Gond van - mondta a járőr.

- Micsoda?

Mielőtt Powers válaszolhatott volna, az egyik tűzoltó odalépett hozzájuk. A parancsnokok fehér

sisakját viselte.

- Maga a főnök? - kérdezte.

- Én vagyok.

- Jon Friedman, parancsnok. Van egy kis gondunk.

- Ezt már hallottam.

- Az előadásnak odalent kilencven perc múlva vége Addig nekünk elő kell készítenünk a tűzijátékot. A

prob léma az, hogy ez a srác azt mondja, hulla van odafent. Hát a bűntény helyszínelése miatt nem

tudunk odamenni nem helyezhetjük el a petárdákat biztonságos távolság ban. Egy eltévedt petárda

az egész hegyoldalt lángba boríthatja. Ugye érti?

Bosch bólintott. - Parancsnok, mennyi időre van szükségük?

- Maximum tíz percre.

- És kilencven percünk van még?

-Már csak nyolcvanöt. Sok dühös emberrel kell szá-|molnunk, ha nem kapják meg a tűzijátékukat.

Bosch akkor ébredt rá, hogy a döntéseket nem is ő hozza.

- Parancsnok, várjanak itt. Egy és egy negyed óra múlva elhagyjuk a terepet. Nem kell törölniük a

showműsort.

- Biztos benne?

- Számíthat rám.

- A cigarettájával megszegi a törvényt.

- Bocs, parancsnok.

Bosch kiment az út szélére, hogy eltapossa a csikkét, Friedman pedig visszaindult az embereihez,

hogy közölje velük, a műsor nem marad el. A nyomozó ráébredt, milyen veszélyes helyzet alakulhat

ki, ezért utána sietett.

- Parancsnok, elmondhatja, hogy a műsort megtartják, de a hullát ne említse a rádiójában. Semmi

szükségünk arra, hogy a média kiszagolja, és helikopterek körözzenek fölöttünk.

- Vettem.

Bosch megköszönte neki, és Powershez fordult.

- Egy és negyed óra alatt nem tudja megtisztítani a terepet - mondta neki a járőr. - Még a rendőrségi

orvos sincs itt.

- Ez hadd legyen az én gondom, Powers.

Bosch lassan elindult visszafelé a tett színhelyére, és közben átvizsgálta a kavicsos út másik oldalát.

Kétszer is le kellett lépnie az útról a bozótba, hogy elengedje maga előtt a rendőrségi garázs

teherautóját és a műszakisok furgonját.

Mire visszaért a tisztásra, ismételten arra a következtetésre jutott, hogy az áldozatot a Rolls

csomagtartójában ölték meg. Észrevette, hogy Art Donovan, a technikus és

Roland Quatro, a vele érkezett fényképész már munkához látott. Bosch odament Riderhez.

- Találtatok valamit?

- Nem. És te?

-Semmit. Szerintem a fickót a Rolls csomagtartójában hozták ide. Az elkövető kiszállt a volán mögül,

kinyitotta a csomagtartót, és beleeresztett két golyót a srácba. Vissza zárta, és elballagott innen.

Valaki pedig felvette odakint, < Mulhollandon. Ezért maradt itt minden tiszta. ,

Bosch átment Donovanhoz, aki éppen a levéltárcát és a| repülőjegyet helyezte egy

műanyagzacskóba.

- Art, van egy problémánk.

- Nem mondod? Arra gondoltam, felállíthatnánk itt egy paravánt, de attól tartok, nem zárhatnánk el

teljesen a terepet a stadion minden nézője elől. Valaki úgyis látni fogja a mi műsorunkat is. De akkor

elmaradna a tűzijáték. Hacsak nem akarsz itt ülni addig, míg vége nincs a shownak.

- Ha miattunk maradna el, pár ügyvéd ízekre szedné a seggünket a bíróságon. Ahhoz jól értenek.

- Akkor mit csináljunk?

- Mindenki tegye a dolgát, amilyen gyorsan csak lehet, aztán mindent egyben átszállítunk a

nyomozati raktárba. Nem tudod, van ott most valaki?

-Szerintem most szabad - válaszolta töprengő arccal Donovan. - Azt mondod, az egész cuccot. Úgy

érted, a hullát is?

Bosch bólintott.

- Különben is, ott nyugodtabban lehet dolgozni.

- Teljesen igazad van, de mi van a rendőrségi orvossal? Nem kéne neki is látnia, Harry?

-Ezt majd én elintézem. Mielőtt rátesszük az utánfutóra, készítsetek mindenről videófelvételt arra az

esetre, ha az átszállítás közben valami elmozdulna. És ellenőriz zétek a fickó ujjlenyomatait.

- Meglesz.

Miközben Donovan elmagyarázta Quatrónak, mi a dolguk, Bosch Edgárral és Riderrel egyeztetett.

- Oké, ha terveitek voltak ma estére, minden programot mondjatok le. Hosszú éjszaka áll előttünk. A

feladatokat a következőképpen osztjuk föl.

A hegyoldalban álló házakra mutatott.

- Először is, Kiz, menj föl oda, és járd végig a házakat. Ismered a rutint. Győződj meg arról, emlékszik-

e valaki a Rollsra, vagy tudja-e, mióta állt itt. Esetleg hallották-e a lövéseket. Talán visszhangzottak a

hegyek miatt. Pontosan be akarjuk határolni, mikor történt. Aztán én... van nálad telefon?

- Nincs, de ott a rádió az autóban.

- Nem jó. Nem akarom, hogy bármi is kiszivárogjon a rádióhullámokon keresztül.

- Majd valakinek a házából telefonálok.

- Oké, hívj, ha kész vagy. Attól függően, hogy alakulnak a dolgok, mi ketten megosztva utána nézünk a

rokonainak és a munkatársainak.

A nő bólintott. Bosch Edgárhoz fordult.

- Jerry, te menj be az irodába, és végezd el a papírmunkát.

- De Rider a kezdő.

-Jó, akkor legközelebb ne pólóban gyere. Ilyen öltözetben nem állíthatsz be az emberekhez.

- Van ingem a kocsiban. Átöltözhetek.

- Majd legközelebb. Most a papírmunka a tied. Mielőtt hozzákezdenél, nézz utána, mit tudunk

Alisórol. Van egy tavaly kiállított jogosítványa, tehát az ujjlenyomata megvan a közlekedésieknél.

Keríts elő valakit a technikusok közül, hogy összehasonlíthassa azzal az ujjlenyomattal, amelyet Art

éppen most vesz. Minél hamarabb meg kell állapítanunk a személyazonosságát.

- A technikusoknál, éjszaka lévén, nem lesz bent senl Art az ügyeletes, neki kéne megcsinálnia.

- Artnak lesz épp elég dolga. Próbálj meg elrángatni valakit otthonról. Tudnunk kell, ki ez a pasas.

- Megpróbálhatom, de nem ígér...

- Jól van. Azután kutass fel mindenkit, aki gyakran jár kocsival a környéken, nem látták-e a Rollst.

Powers - járőr az út mellett - majd megmondja, kik azok a srácok akik errefelé szoktak lófrálni. Őket

is kérdezd Mindezek után hozzákezdhetsz a papírmunkához.

- A fenébe is, ezek után, jó, ha a jövő hétfőn elkezdhete gépelni.

Bosch nem törődött a siránkozásával.

- Én a holttesttel megyek. Kiz, te a munkahelyének nézz utána, én majd törődöm a rokonaival. Oké,

mindenki tudja, mi a dolga?

Rider és Edgár bólintott. Bosch úgy látta, hogy Edgárdot bosszantja valami.

- Kiz, máris indulhatsz.

Miután a nő hallótávolságon kívülre került, akkor tette fel a kérdést:

- Oké, Jerry, mi a probléma?

- Csak azt szeretném tudni, hogy ez mindig így lesz-e ebben a csapatban. Én kapom a szar munkát,

míg a hercegnő parádézik?

- Nem, Jerry, Nem lesz így mindig, és azt hiszem, ismersz már annyira, hogy ilyesmit nem kell

megkérdezned, az igazi probléma?

- Nem tetszik a mostani módszered, Harry. Azonnal € kellene hívnunk a szervezett bűnözési osztályt.

Ennek az ügynek maffiaszaga van. Én azt mondom, kapcsolatba kellene lépni velük, de szerintem nem

fogsz, mert mos jöttél vissza dolgozni, és régóta vársz egy rázós esetre. És a problémám.

Edgár felfelé fordított tenyérrel széttárta a karját, mintha azt akarná jelezni, mennyire nyilvánvaló a

gondja.

-Tudod, Harry, itt semmit sem kell bizonyítanod. És holttestekből sohasem lesz hiány. Ez itt

Hollywood, már elfelejtetted? Azt hiszem, ezt itt tovább kellene passzolnunk, és majd jön a

következő.

Bosch bólintott.

-Lehet, hogy igazad van - mondta. - Sőt több, mint valószínű. Minden egyes pontban. De most én

vagyok a trió főnöke, és ezúttal úgy csináljuk, ahogy én látom jónak. Fel fogom hívni Billets hadnagyot

és a szervezett bűnözésieket is, ám ha elveszik tőlünk az ügyet, addig is tennünk kell valamit.

Rendben?

Edgár kelletlenül bólintott.

- De - folytatta Bosch - az ellenvetésedet írd bele a jelentésedbe.

- Úgy lesz, Harry.

Bosch akkor vette észre az orvosszakértő kék furgonját a tisztásra kanyarodni. A volán mögött

Richárd Matthews ült. Nem az ő körzetükhöz tartozott, azért a nyomozó úgy vélte, őt könnyebb lesz

meggyőznie arról, hogy egyben szállítsanak át mindent a nyomozati raktárba.

-Tartsuk a kapcsolatot - szólt utána Bosch Edgárnak, aki már elindult a dolgára. Edgár mogorván

intett anélkül, hogy visszanézett

volna.

Boschnak nem volt ideje átgondolnia a helyzetet, Matthews-szal akart beszélni. A stadionban

tapsvihar tört ki, akkor lett vége a Seherezádénak.

A nyomozati raktárt a rendőrség főépülete mögött alakították ki, a Parker Centerben. Nem voltak

ablakai, csak a nagy, dupla garázsajtón juthatott be némi fény. Azt is vastag, fekete függönnyel

takarták el. A, falakat is feketére festették. A helyet mindenki csak bars lángnak hívta.

Miközben a Rollst lepakolták az utánfutóról, Bosch el döntötte,

hogy felhív valakit a szervezett bűnözési osz-,, tályról. Egy hétvégi ügyeletes felügyelőt kapcsoltak

neki|

- Halló - szólt bele a kagylóba valaki.

- Itt Harry Bosch. A Hollywoodi Körzet gyilkossági cso portjának egyik nyomozója. Kivel beszélek?

- Dom Carbone vagyok. Tudja, hogy éppen a hétvégém tönkretételére készül?

<

- Meglehet - felelte Bosch, és gondolkodni próbált. A férfi neve ismerős volt neki, de biztos volt

benne, hogy még sohasem dolgozott vele. - Pont ezért hívom. Lehet,! hogy érdekelni fogja az eset.

- Vezesse elő.

- Azt fogom tenni. Rátaláltak egy fehér férfira a Silver Cloude-jában, két golyóval a tarkójában. A

lövedékek! huszonkettesek lehetnek.

- Mi van még?

- A kocsi a Mulholland tűzvezetési útján parkolt. Nem rablásnak látszik. Megvan a tárcája, a pénze és

gyémántokkal kirakott Rolexe is.

- Még nem mondta meg, kinek a hullájáról van szó.

- Még nem tudjuk biztosan, de...

- Azért csak mondja.

Boscht idegesítette, hogy a hanghoz nem tudja hozzárendelni a megfelelő arcot.

- Úgy tűnik, az illető egy Anthony N. Aliso nevű, negyven és ötven év közötti férfi. A dombtetőn

lakott, az eddigi adatok szerint egy filmstúdiót vezetett a Melrose-on, a

paramount szomszédságában - a TNA Produkciót. Később többet is tudni fogunk. A vonal másik

végén hallgattak.

- Mond magának ez valamit?

- Anthony Aliso.

- Pontosan.

- Anthony Aliso.

Carbone lassan ismételte el a nevet, mintha azt akarná eldönteni, óhajt-e vele foglalkozni vagy sem.

Aztán egy darabig újra nem szólt semmit.

- Most semmi nem ugrik be róla, Bosch - mondta végül. - Fel kell hívnom pár embert. Hol fog

tartózkodni?

- A nyomozati raktárban. A hulla is itt van.

- Azt akarja mondani, odavitték a holttestet is?

- Ez hosszú történet. Vissza tud hívni?

- Miután elintéztem azt a pár hívást, igen. Járt már az

irodájában?

- Még nem, de ma este oda is el fogunk jutni.

Bosch megadta neki a mobilja számát, aztán a telefont a kabátja zsebébe süllyesztette. Egy pillanatig

azon gondolkodott, hogyan reagált Carbone a halott férfi nevére. Végül eldöntötte, hogy nem

tulajdonít nagy jelentőséget neki.

Miután az autót elhelyezték a raktárban, az ajtót becsukták, és Donovan leeresztette a fekete

függönyt is. Csak egy fénycső égett a helyiségben, ahol Matthews és két asszisztense előkészítették

az eszközöket - többek között egy lézeres keresőt - és a fényképezőgépet. Mindenki tette a dolgát, és

a nagy csöndben váratlanul megcsörrent Bosch telefonja. Carbone hívta. - Bosch, nem ismerjük a

fickót.

A nyomozó egy darabig nem mondott semmit, ahogy Carbone sem. Donovan lekapcsolta a lámpát, és

a helyiségre teljes sötétség borult.

-Azt akarja mondani, semmit sem tudnak erről az alakról? - szólalt meg Bosch valahol a sötétségben.

- Ellenőriztem. Felhívtam néhány embert, de senki sem tud róla semmit... Amennyire mi tudjuk, tiszta

a pasas Azt mondja, a csomagtartóba zárták, és két golyót röpítettek a fejébe?... Bosch, ott van még?

- Igen, itt vagyok. És úgy van, két golyóval a fejében találtak rá a kocsija csomagtartójában.

- A csomagtartóban szól a zene.

- Mi van?

- Chicagóban szokták így mondani, ha kinyírnak valakit. Ó, Tony? Miatta nem kell aggódni. Neki már a

csomagtartóban szól a zene. Őt senki sem látja többé." De valami itt nem stimmel, Bosch. Nem

ismerjük a fickót, és azok, akikkel beszéltem, azt feltételezik, hogy a gyilkosságot úgy próbálták

beállítani, hogy a szervezett bűnözésre irányítsák a figyelmet. Ugye érti, mire gondolok?

- Nézze, Carbone - mondta Bosch rövid hallgatás után -, nem is jön át, hogy vessen rá egy pillantást?

- Most nem. Persze maga hívjon, ha talál valamit. Holnap én is utánajárok még egyszer. Megvan a

száma.

Bosch titokban örült, hogy az SZBVO nem söpri félre, de meg is lepte, milyen érdektelenséggel kezelik

az ügyet. Carbone reakciója szokatlannak tűnt.

- Van még valami egyéb részlet, amiről be akar számolni nekem, Bosch?

- Még csak most látunk munkához. De hadd kérdezzem meg magától, hallott már olyat, hogy a

gyilkos elviszi az áldozat cipőjét, és az összekötözött csuklóját kioldozza?

-Elviszi a cipőjét... kioldozza. Hát így kapásból nem tudok mit mondani. Nem jellemző senkire. De

mint

mondtam, holnap reggel utánajárok. Szóval, más részlettel nem tud szolgálni?

Boschnak nem tetszett, ahogy a dolgok mentek. Carbonét nagyon is érdekelte az eset, de

közömbösséget színlelt. Azt mondta, Alisonak nincs köze a szervezett bűnözéshez, mégis tudni akarta

a részleteket. Segíteni akart, vagy valami másról volt szó?

- Ebben a pillanatban nincs több adatunk - válaszolta végül. Eldöntötte, hogy semmit sem ad ki csak

úgy. -Mondtam már, hogy most kezdtünk hozzá.

-Jól van, akkor holnap beszélünk - tette le a kagylót Carbone.

Lézerkeresőjével Donovan két lábnyomot talált: az egyiket a kocsi lökhárítóján, a másikat Aliso

csípőjén. Egyik sem volt teljes, de Donovan sportcipőre tippelt. Annak ellenére, hogy kérdéses volt,

vajon azonosítani tudják-e a cipőt, Bosch tudta, hogy jó jeletre bukkantak. Ez azt jelentette, hogy a

gyilkos hibát követett el. Legalább is egyet már igen. Talán ez a kis baklövés is elvezetheti végül az

elkövetőhöz.

- Most vedd át a keresőt - szólt Donovan Boschhoz. Miközben a nyomozó vékony lézersugarával a

csomagtartó belsejét pásztázta, Donovan aprót füttyentett.

- Ezt itt nézzük meg újra! - kiáltott fel izgatottan.

A lézer fénynyalábjában az áldozat bőrdzsekijének jobb vállán egy teljes kézlenyomatot, a gallérja két

oldalán pedig egy-egy elmosódott hüvelykujjlenyomatot pillantottak meg. Donovan közelebb hajolt,

hogy még alaposabban szemügyre vegye.

-Ez a dzseki kezelt bőrből készült, és az nem szívja Magába az érintés nyomán hozzátapadó savakat.

Ha ez a Pasas más ruhát viselne, most nem látszana rajta semmi.

A kéz tisztán kivehető. A hüvelykujjak nem annyira, de még azon is javíthatunk. Harry, most hajtsd ki

a gallér egyik oldalát.

Bosch fogta a gallért, és óvatosan kihajtotta. A belső oldalon további négy ujjnyomot lehetett kivenni.

A mási oldalon is ugyanazt tapasztalták. Nagyon úgy nézett ki, hogy valaki galléron ragadta Alisót.

Donovan ismét füttyentett egyet.

- Viszont ezek két ember ujjnyomai. Nézd csak meg a galléron látható hüvelykujjnyomot és a kéz

lenyomatait. Azt mondanám, a kéz kisebb, Harry. Talán egy nőé. Nen tudom. De annak, aki elkapta a

gallérjánál fogva, nagj keze volt.

Donovan fogott egy ollót, és a ruhadarabot körültekin téssel levágta az áldozatról. Az ujjnyomokon és

a sport cipő lenyomatán kívül azonban nem találtak mást rajta. A technikus a test alsóbb részein

folytatta a keresést.

- Na mi van még? - mondta Donovan csak úgy magának, vagy esetleg a hullának. - Gyerünk, mesélj

még valamit.

További szálakat és régi foltot találtak a nadrágon, de azoknak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget,

viszont a pantalló jobb felhajtásán érdekes, arányló csillámok villantak fel a lézer sugarában. Bosch

csipesszel egy műanyag zacskóba rakta őket. A bal nadrágszárral is ugyan így jártak el.

- Mi lehet ez?

- Mutasd. Olyan, mint valami csillámpor vagy ilyesmi. Donovan továbbhaladt az áldozat csupasz

lábáig, de

nem találtak semmit. Ezért Bosch azt feltételezte, hogy a cipőjét azután vették le róla, miután

betuszkolták a csomagtartóba.

- Ennyi - zárta le a kérdést Donovan.

A lámpa újra kigyulladt, és Matthews hozzálátott, hogy megvizsgálja a holttestet. Megmozgatta az

ízületeit, széthajtotta az ingét, felnyitotta a szemét, megforgatta a fejét. Miközben Donovan arra

várt, hogy folytathassa lézeres showját, odalépett Boschhoz.

- Harry, akarod hallani az én áltudományos találgatásomat?

- Halljuk - felelte a nyomozó felderülve.

-Nos, valaki meglepi ezt a fickót. Összekötözi, betuszkolja a csomagtartóba, és elhajt vele a

tűzvezetési úthoz. Akkor a srác még él. Aztán az elkövetőnk kiszáll, kinyitja a csomagtartót, és fellép a

lökhárítóra, hogy elvégezze a munkát, de nem tud elég közel hajolni. Biztosra akar menni, ez nagyon

fontos neki. Ezért rálép az áldozat csípőjére, egészen közel teszi a fegyvert, és bumm, bumm, szétlövi

az agyát. Na, szerinted?

Bosch bólintott.

- Szerintem közel jársz az igazsághoz. Már ő is gondolt erre a verzióra.

- És hogy jutott vissza?

- Hova vissza?

-Ha ez a srác egész idő alatt a csomagtartóban volt, akkor az elkövető vezette a kocsit. És ha ő vezette

a Rollst, hogyan ment vissza oda, ahol elkapták a feltételezett Tonynkat?

- Ez a másik - felelte Donovan. - Két különböző ujjlenyomatot találtunk a dzsekijén. Valaki követhette

őket. A nő. Az, aki az áldozat vállán hagyta az ujjlenyomatát.

Bosch ismét bólintott. Már ő is eljátszott ezzel a gondolattal, de nem lehetett biztos benne.

-Oké, Bosch - szólalt meg Matthews -, hallani akar valamit most, vagy megvárja a jelentést?

- Most - felelte a nyomozó.

- Akkor figyeljen. A hullafoltok alapján megállapítható,

hogy a testet nem mozdították azóta, hogy a szíve leállt. - Felkapta csipeszes tábláját, melyre a

jegyzeteit erősítette. - Lássuk, mi van még. A hullamerevség kilencven százalékban feloldódott. Ez

negyvennyolc órát jelent, vagy néhány órával kevesebbet. Ha további adatokkal szolgál többet is

tudok mondani.

- Majd szólok - mondta Bosch.

Tudta, hogy további adatok alatt Matthews azt értette: ha feltárják az áldozat utolsó napját, és

felderítik, mi evett utoljára, akkor a halál időpontját pontosabban meg tudják határozni.

Matthews és asszisztense kitolták a hullát a "barlangból", így Bosch és Donovan egyedül maradt a

Rollsszal. A technikus úgy bámulta a kocsit, mint egy matador a bikát, amikor az támadni készül.

- Úgyis megtudjuk a titkait, Harry.

Abban a pillanatban megszólalt Bosch telefonja. Edgár hívta.

- Azonosítottuk, Harry. Valóban Aliso az.

- Az ujjlenyomata alapján állapítottátok meg? |

- Igen. Faxon kaptuk meg az eredményt a technikustól]

- Szép munka. Van még valami?

- Utánajártam a srácnak. Elég tiszta. Egyszer tartóztatták le még hetvenötben. Egyszer rablás

áldozataként szerepel az iratokban. És volt néhány kisebb csalási ügye] Szerződésszegések, átvágott

emberek, ilyesmik. Indítéknak nem is rossz.

- Pontosan milyen ügyekről van szó?

- Most csak ennyit tudok mondani a kivonatok alapján. Majd elmegyek a bíróságra és utánanézek.

- Oké. Megvizsgáltad az eltűnt személyek listáját?

- Persze. Nem jelentették be. És ti mire jutottatok ott? -Talán szerencsével járunk. Úgy néz ki,

használható

ujjnyomokat találtunk rajta. Két személyét.

- A testén? Nem semmi.

- Nem, a dzsekijén.

Bosch fogadni mert volna, hogy Edgárt izgalomba hozza a dolog. Mindketten tudták, ha az ujjnyomok

nem is azokéi, akikre gyanakodtak, bizonyosan olyanokhoz tartoznak, akik röviddel a halála előtt

látták az áldozatot.

- Felhívtad az SZBVO-t?

Bosch tudta, hogy meg fogja kérdezni.

- Igen. Ezt most kihagyják.

- Tessék?

- Ezt mondták. Legalábbis addig, amíg nem tudunk felmutatni nekik valami olyasmit, ami érdekelheti

őket.

Bosch feltételezte, Edgár azt sem hiszi el, hogy felhívta őket.

- Ennek nincs értelme, Harry.

-Pedig ez van. Mást nem tehetünk, mint végezzük a dolgunkat. Hallottál valamit Kizről?

- Még nem. Kivel beszéltél a szervezett bűnözésiektől?

- A fickót Carbonénak hívják. Ő volt az ügyeletes.

- Még soha nem hallottam róla.

- Hát én sem. Mennem kell, Jerry. Értesíts, ha megtudsz valamit.

Amint Bosch befejezte a beszélgetést, kinyílt az ajtó, és Grace Billets hadnagy lépett be rajta. Gyorsan

felmérte a helyiséget, és amikor meglátta a kocsinál pepecselő Donovant, intett Boschnak, hogy

menjenek ki.

A hadnagy a negyvenes éveiben járt, és ugyanannyi ideje volt a pályán, mint Bosch, de még sohasem

dolgoztak együtt azelőtt, hogy a parancsnoka lett. A középtermetű nő haját rövidre vágatta, és

sohasem festette magát. Fekete farmert, cowboycsizmát viselt. Csak egyvalami tette nőiessé: a

fülbevalója. Nem volt engedékeny típus.

- Mi folyik itt, Harry? - kérdezte odakint. - A kocsival együtt hozatta ide a hullát?

- Muszáj volt. Különben ezrek láthatták volna a tűzijátékuk helyett. Mert azért mentek oda.

Bosch részletesen elmagyarázta a helyzetet Billetsnek, aki csendben hallgatta. Azután

bólintott. .,

- Elnézést, nem ismertem a részleteket. Úgy tűnik, való-; ban ez volt az egyetlen lehetősége.

Bosch ezt szerette benne. Nem mindig volt igaza, és azt | hajlandó is volt beismerni.

- Kösz, hadnagy.

- Tehát, mit találtunk eddig?

Amikor Bosch és Billets újra belépett a nyomozati helyiségbe, Donovan a bőrdzsekin munkálkodott.

Jól láthatóvá akarta tenni az ujjnyomokat.

- Hogy állsz? - kérdezte tőle Bosch. ,

- Egész jól. Ezzel még mehetünk valamire. Á, hogy van,! hadnagy?

- Jól. Jó napot.

Bosch esküdni mert volna, hogy a nő nem emlékszik Donovan nevére.

,

- Figyelj, Art, minél hamarabb szükségünk lenne ezekre; az ujjnyomokra.

- Mindent megteszek, Harry.

- És mi van a kocsival? Megnézhetem már belülről?

- Még nem vagyok kész vele, de óvatosan átnézheted. Bosch beszállt, és először a kesztyűtartót vette

szem-¦

ügyre. Egy ruhatisztító cédula mellett megtalálta a kocsi lízingszerződését, forgalmi engedélyét. Volt

ott egy félig elhasznált tubus aranyérkenőcs is. Furcsának találta, hogy Aliso ott tartotta a gyógyszert,

de arra gondolt, biztos a fickó nagy utakat tett meg a kocsijával. Egy kis szerszámos I táskára is

rábukkant. Miután mindent kipakolt, észrevett | egy árva, zseblámpába való elemet. Tartalékelem

nem

lehetett, mert egy nem elég belőle. Ezért a táskából kivette a zseblámpát, és megnézte belülről.

Miután lecsavarta a kupakot, körülbelül húsz barna kapszula pergett ki belőle. Billets közelebb lépett.

- „Gyorsító" - mondta Bosch. - Amilnitrát. Felpörgeti az embert, és javítja az orgazmust.

Hirtelen szükségét érezte, hogy elmagyarázza, nem személyes tapasztalatból tudja.

- Egy másik eset kapcsán került az utamba.

A nő bólintott. Donovan lépett hozzájuk az időközben plasztikzacskóba csúsztatott tisztítócédulával.

- Csak néhány elmosódott folt van rajta. Nem tudunk kezdeni vele semmit - mondta.

-Nem baj - felelte Bosch -, de magammal vinném a kapszulákkal és a kocsi papírjaival együtt,

rendben?

- Máris a tied.

- Neked pedig itthagyom a repülőjegyet és a levéltárcát. Art, igyekezz a dzsekin található

ujjlenyomatokkal, jó? Ja, és nézz utána azoknak a csillámoknak is.

Bosch fogott egy nagy borítékot, belerakta a zacskókba helyezett bizonyítékokat, és az egészet a

táskájába csúsztatta. Billets hadnaggyal elindultak az ajtót takaró függöny felé.

- Örülök, hogy újra láttam - mondta a nő.

- Én úgyszintén, hadnagy.

Bosch és a hadnagy félrehúzta a függönyt és kilépett az ajtón. A nyomozó azonnal rágyújtott odakint,

és felnézett a sötét, csillagtalan égre. Billets is meggyújtott egy cigarettát.

- Hova indul?

-A hozzátartozóihoz. Nem akar velem jönni? Mindig akad valami jó sztori.

Billets hadnagyot mosolyra fakasztotta a férfi szarkazmusa.

- Nem, ezt most kihagyom. De mielőtt elindulna, mi fene folyik itt, Harry? Ugy értem, az, hogy az

SZBVO rá se bagózik az ügyre, nagyon zavar engem.

- Engem is. - Jó mélyen beszívta a füstöt, majd kifújta. Nehéz dolgunk lesz, hacsak nem derül ki valami

azokból az ujjlenyomatokból. Eddig ez a legnagyobb eredményünk.

-Jól van. Mondja meg az embereknek, hogy nyolcra várok mindenkit az irodámba. Megnézzük, mire

jutottunk eddig.

- Legyen kilenc, hadnagy. Addigra talán Donovan is jut valamire az ujjlenyomatokkal.

- Oké, akkor kilencre. Harry, mi lenne, ha ezután kerül| né ezt a formális megszólítást, és Grace-nek

hívna?

- Miért is ne, Grace. Akkor jó éjszakát.

Hirtelen kitöréssel fújta ki magából a füstöt, mint amikor az ember nevetni kezd.

- Már amennyi maradt belőle.

AMulholland Drive felé közeledve Bosch rácsipogott Riderre, aki nem sokkal később visszahívta az

egyik házból, ahol éppen kérdezősködött. Azt mondta, az az utolsó épület, amely arra a tisztásra néz,

ahol a Rolls parkolt. Beszámolt arról, hogy a legtöbb, amit megtudott: az egyik ott lakó szombat

délelőtt tíz körű] látta a fehér kocsit a házának hátsó teraszáról. Ugyanaz az illető abban is biztos volt,

hogy pénteken este, amikor a naplementét nézte, az autó még nem volt ott.

-Ez egybevág azzal az időponttal, amit a hatóság orvos megállapított, és amit a repülőjegy alapján

feltételeztünk. Szerintem a péntek éjszakára kell koncentrálnunk, amikor megérkezett Las Vegasból.

Hallott valaki lövéseket?

- Erről nem tudtam meg semmit. Két házba még nem jutottam be, vissza kell mennem hozzájuk.

- Majd holnap. Most Aliso háza felé tartok, jó lenne, ha te is odajönnél.

Megbeszélték, hogy a lakópark bejáratánál találkoznak, azután Bosch letette a telefont. Azért akarta,

hogy Kiz vele tartson, mert a közeli hozzátartozók mindig gyanúsítottnak számítanak, és nem árt, ha

van egy tanú, amikor az ember először beszél azzal a személlyel, akire később esetleg rááll.

Bosch ránézett az órájára. Tíz felé járt. Még az áldozat irodájába is be akart kukkantani, és tudta,

hogy éjfélnél előbb nem fog odaérni. Fel akarta hívni egyik ismerősét, aki megkönnyíthette volna

bejutását a stúdióba, de elvetette az ötletet. Úgy gondolta, jobb, ha senki sem tud az érkezéséről.

Tizenöt perccel később érkezett a lakóparkhoz. Rider kocsija már ott állt a bejáratnál, egy kis őrbódé

mellett. A gazdagokat mindenhol kapuk, kerítések, falak és biztonsági őrök vigyázzák Kalifornia

villanegyedeiben.

Egy kék egyenruhás őr lépett ki az őrbódéból csipeszes táblával a kezében. Bosch elővette a

jelvényét, de nem sok hatást váltott ki vele.

- Segíthetek? - kérdezte a férfi kelletlenül.

- Anthony Aliso házát keresem.

Bosch az áldozat jogosítványa alapján adta meg a címet.

- Nevük?

-Harry Bosch felügyelő vagyok, Los Angeles-i Rendőrség. Ez itt a társam, Kizmin Rider felügyelő.

- Várják magukat az Aliso-házban?

- Nem hinném. Rendőrségi ügyről van szó.

~ Oké, de előbb fel kell hívnom őket. Ez az előírás. -Jó lenne, ha nem tenné, Nash kapitány - mondta .

A férfi nevét a mellén fityegő tábláról olvasta le, és

úgy gondolta, titulusának említésére kissé megenyhül az őr. Úgy is történt.

- Megmondom, mi legyen. Induljanak csak el, én pedi késleltetem a telefonálást. Ha panaszkodnának,

majd azt mondom, mással voltam elfoglalva.

- Maga derék ember, Mr. Nash - mondta neki Rider. Miután köszönetet mondtak, elindultak a

gondozó

előkertek között. Rider megcsodálta a csinos telkeket, már amelyiket lehetett: sokat fallal vettek

körül közülük.

Falat a falakon belül, gondolta Bosch. Kíváncsi lett volna arra mit művelnek a tulajdonosok a

többszörös biztonság vé delmében.

Amikor végre elérték a kaput és becsöngettek, Bosch rápillantott Riderre.

- Csináltál már ilyet valaha?

- Még nem, de sokszor jelen voltam olyan esetekben amikor a családtagok megkapták a rossz hírt.

- Nem mintha le akarnám becsülni azt a fajta tapasztalatot, de ez egészen más. Itt nem az a fontos,

amit mondanak, hanem amit megfigyelsz magad körül.

Bosch még egyszer megnyomta a csengőt. Ránézett Riderre, aki éppen kérdezni akart valamit, amikor

kinyílt az ajtó.

- Mrs. Aliso? - kérdezte Bosch. - Iiigen...

- Harry Bosch felügyelő vagyok a Los Angeles-i Rendőrségtől. Ez itt a társam, Kizmin Rider felügyelő.

Beszélnünk kell önnel a férjét illetően. - Bosch elővette a jelvényét, és feléje nyújtotta. A nő meglepő

módon kivette a kezéből, úgy nézte meg.

- Nem egészen ért...

Elhallgatott, mert valahol odabent megszólalt a telefon.

- Megbocsátanának egy pillanatra? Fel kell...

-Ez biztosan Nash lesz, a biztonsági őr. Azt mondta

telefonálni fog, de egész sor autó torlódott össze mögöttünk. Gondolom, elúszott a feladataival.

Beszélnünk kell önnel, hölgyem.

A nő hátralépett, szélesre tárta az ajtót, és beengedte őket. Öt-tíz évvel látszott fiatalabbnak a

férjénél. Negyven körül járhatott, és még mindig vonzó volt. Erősen kifestette magát, de látszott

rajta, hogy átesett pár plasztikai műtéten, és Bosch meg mert volna esküdni rá, hogy aznap ivott is.

Bosch bezárta az ajtót, mielőtt elindultak az asszony után a modern festményekkel telezsúfolt,

hatalmas nappaliba. A telefon még mindig csörgött. Mrs. Aliso átment egy másik helyiségbe, amely

valószínűleg a dolgozószoba lehetett, és jól hallották, hogy valóban Nashsel beszél.

Miután a nő visszatért a nappaliba, leült egy virágmintás kárpittal bevont kanapéra. A két nyomozó a

vele szemben elhelyezett székeket választotta. Bosch gyorsan körbepillantott, de nem látott

bekeretezett fényképeket, csak műalkotásokat. Mindig ez volt az első dolga, amikor a kapcsolatokat

akarta feltérképezni.

- Elnézést - kezdte a nyomozó -, még nem tudom a teljes nevét.

-Veronica Aliso. De mi van a férjemmel, felügyelő? Valami baja történt?

Bosch előrébb hajolt egy kicsit. Akárhányszor is csinálta már, nem szokott hozzá, és nem tudta, jól

csinálja-e.

-Mrs. Aliso... Rettenetesen sajnálom, de a férje halott. Gyilkosság áldozata lett. Sajnálom, hogy ezt a

hírt kell közölnöm önnel.

Bosch erősen figyelte, hogyan reagál az asszony. Először nem mondott semmit. Ösztönösen

keresztbe tette a lábát, arca kissé eltorzult a fájdalomtól, de nem kezdett el sírni. Még nem. A férfi

tudta, hogy ez néha így szokott lenni.

- Én nem is... Hogyan történt? - kérdezte a nő a férfire meredve.

- A kocsijában találtak rá. Lelőtték.

- Las Vegasban?

-Nem, hanem itt. A közelben. Nagyon úgy néz ki éppen a repülőtérről tartott hazafelé, amikor...

amikor valaki megállásra kényszerítette. Még nem vagyunk biz tosak benne. Az autót a Mulholland

Drive-on találták meg, a körszínházzal szemben.

Boschon bűntudat suhant át, mert nem lehetett együtt érző vele. Nem volt szabad. Az ilyen

esetekben a gyanú könyörületesség fölé kerekedik.

-Hozhatok önnek valamit, Mrs. Aliso? - kérdezte Rider. - Vizet, kávét vagy valami erőset?

- Nem, köszönöm, jól vagyok. Csak le vagyok sújtva.

- Vannak gyerekeik? - tette fel a kérdést Rider. -Nem... nincsenek gyerekeink. Tudják, mi történt? Ki

rabolták?

- Ezt próbáljuk kideríteni - felelte Bosch.

- Hát persze... Meg tudná mondani, szenvedett-e?

- Nem. Nem szenvedett - válaszolta a férfi.

És a Tony Aliso szeme sarkára száradt könnycseppekre gondolt. De úgy döntött, arról inkább nem

beszél.

- Nehéz lehet a munkájuk - jegyezte meg az asszony. -Amikor ilyesmit kell közölniük az emberekkel.

- Miért kérdezi, hogy Las Vegasban történt-e?

- Azért, mert éppen ott tartózkodott.

- Mennyi ideig szándékozott ott maradni?

- Nem tudom. Soha nem tervezte be előre a visszaútjait. Ezért is vett mindig olyan jegyet, melyen a

visszautazás dátumát nem fixálják le előre. Nem tudhatta, hogy fordul a szerencséje.

- Okunk van azt feltételezni, hogy pénteken este jött vissza Los Angelesbe. A kocsiját viszont csak ma

este

találták meg. Ez két napot jelent, Mrs. Aliso. Megpróbálta

it felhívni Las Vegasban ez idő alatt?

-Nem. Nem szoktunk telefonálni egymásnak, amikor odament.

- És milyen gyakran járt oda?

- Havonta egyszer-kétszer.

- És mennyi ideig tartottak az útjai általában?

-Két nap és egy hét között. Mint mondtam, ez a szerencséje alakulásától függött.

- És egyáltalán nem hívta soha? - kérdezte Rider.

- Ritkán. Ez alkalommal például nem.

-Az üzlet vagy a szenvedély vitte oda? - tette fel a kérdést Bosch.

- Nekem ő mindig azt mondta, hogy mindkettő. Azt mondta, befektetőkkel akar találkozni, de

függőség lett belőle. Én legalábbis így gondolom. Szeretett játszani, és meg is engedhette magának.

Ennyi elég is volt hozzá.

Bosch bólintott, bár nem értette az összefüggést.

- Ez alkalommal mikor indult?

- Csütörtökön. Miután elhagyta a stúdiót.

- És ön mikor látta őt utoljára?

-Csütörtökön reggel. Mielőtt bement a stúdióba. Onnan hajtott ki a repülőtérre is. Közelebb van.

- És önnek fogalma sem volt, mikorra várhatja vissza. Bosch nem kérdezte, hanem állította. Mondata

kihívásként lebegett a levegőben.

- Hogy őszinte legyek, éppen ma este kezdtem arra gondolni, hogy sokáig távol van, de még nem

akartam rákérdezni. És akkor jöttek önök.

- Mindig egyedül járt oda a férje, Mrs. Aliso?

- Nem tudom.

- Volt már olyan, hogy ön is vele tartott?

- Én nem szeretek játszani, és nem szeretem azt a várost

sem. Tele van bűnnel és prostituáltakkal. És most nem csak a szexre gondolok. Bosch haragot vélt

felfedezni a nő szemében.

- Nem válaszolt a kérdésre, Mrs. Aliso - jegyezte meg Rider.

- Milyen kérdésre?

- Ön is járt valaha a férjével Las Vegasban?

- Kezdetben vele mentem én is, persze. De meguntam. És már évek óta nem járok oda.

- Volt a férjének komolyabb tartozása? - kérdezte Bosch.

- Nem tudom. Ha volt is, nekem nem számolt be róla. Nyugodtan szólítson Veronicának.

- Soha nem kérdezte meg tőle, bajba került-e? - tette fel a kérdést Rider.

- Feltételeztem, megmondaná nekem, ha úgy alakulna. Mrs. Aliso sötét tekintettel bámult Riderre.

- Tudom, hogy ez valószínűleg gyanússá tesz valamilyen módon, de nem érdekel - mondta az asszony.

- Önök pedig a munkájukat végzik. Gondolom, nyilvánvaló, hogy a férjem és én... mondjuk úgy,

pusztán együtt vegetáltunk itt. Fogalmam sincs, milliókat nyert vagy veszített-e. Lehet, hogy

megütötte a főnyereményt, de szerintem azzal elhencegett volna.

Bosch bólintott, és a csomagtartóba gyömöszölt holttestre gondolt. Nem úgy nézett ki, mint aki

megütötte a főnyereményt.

- Las Vegasban hol szokott megszállni a férje, Mrs. Aliso?

-Mindig a Mirage-ban. Ezt pontosan tudom. Tudják, nem minden kaszinóban van pókerasztal. A

Mirage-é pedig első osztályú. Mindig azt mondta, ha fel akarom hívni, ott keressem. És kérjem a

pókertermet, ha a szobájában nem találom.

Bosch jegyzetelni kezdett. Tudta, hogy a hallgatás mindig beszédre, kitárulkozásra készteti az

embereket.

Remélte, hogy Rider is megérti miről van szó, és nem töri meg a szándékosan kialakított csendet.

- Azt kérdezte, egyedül járt-e oda? -Igen.

- Felügyelő, a nyomozás során minden bizonnyal rá fog jönni arra, hogy a férjem nőcsábász volt. Csak

egyet kérek magától: ha megtud valamit e tekintetben, engem ne tájékoztasson róla. Nem akarok

tudni semmit.

Bosch bólintott, és még hallgatott egy pillanatig, miközben a gondolatait rendezgette. Azon

töprengett, melyik nő nem akar tudni semmit? Az, aki már tud valamit. Újra a nő szemébe nézett.

-A szerencsejátéktól eltekintve, tudomása szerint voltak-e más bajok a férje életében? - kérdezte. -

Munkával kapcsolatosak, pénzügyiek?

- Amennyire én tudom, nem voltak. Odafigyelt a pénzügyekre, de meg nem tudnám mondani

magának, milyen anyagi helyzetben vagyunk jelen pillanatban. Amikor pénzre volt szükségem,

kértem tőle. Én csupán megneveztem az összeget, és beváltottam a csekket. Külön számla áll

rendelkezésemre a háztartás költségeire.

Anélkül, hogy felnézett volna a noteszából, Bosch azt mondta: - Már csak néhány kérdés, aztán békén

hagyjuk. Tudomása szerint voltak a férjének ellenségei? Bárki, aki ártani akart neki.

- Hollywoodban dolgozott, ahol a hátbatámadás külön művészet. Anthony is mestere volt, mint

mindenki, aki huszonöt éve ezen a pályán van. Biztos voltak olyanok, akik nem szerették, de

fogalmam sincs, ki tehette ezt.

- Az autót, a Rollst, az Archway Stúdió lízingelte. Mióta dolgozott ott?

- Csak az irodája van ott, soha nem dolgozott az Arch-Waynek. A TNA Produkciók az ő vállalata.

Mindössze annyiról van szó, hogy irodát és parkolóhelyet bérelt az

Archwaytől. Annyi köze volt az Archwayhez, mint magának.

- Beszéljen az ő vállalatáról - szólalt meg Rider. - Filmeket készített?

- Bizonyos értelemben igen. Mondhatnám, nagy filmekkel kezdte, és kicsikkel fejezte be. Ez

utóbbiakban csak a fedetlen kebleknek van jelentőségük. Viszont Tony sikeres volt az irodalmi

pénzügyletekben.

- Pontosan miről van szó?

- Spekuláns volt. Kéziratokkal, forgatókönyvekkel manipulált.

- Hogyan lehet azokkal manipulálni?

- Megvásárolta a jogokat, és akkor lépett a piacra velük, amikor a szerzőik híressé váltak. Tudják,

kicsoda Michael St. John?

Bosch úgy gondolta, ismerős a név neki, de nem tudta hova tenni. A fejét rázta. Ugyanúgy Rider is.

-Ő mostanában az egyik legjobb forgatókönyvíró. Mondhatnánk: az új fuvallat.

-Oké.

- Nyolc évvel ezelőtt még tanult, és hiába próbálkozott a stúdióknál. A férjem, mint a keselyűk egyike,

az ígéretes tehetségek feje fölött körözött. Alacsony költségvetésű filmjeihez főiskolásokat

szerződtetett: az íráshoz, a forgatáshoz, mindenhez. Felfigyelt a fiú tehetségére, és megvette az egyik

kéziratát kétezer dollárért. Manapság hat számjeggyel lehet kifejezni mindent, ami St. John nevéhez

fűződik.

- És az írók hogy fogadják az ilyen eseteket?

- Ő például megpróbálta visszavásárolni a kéziratát.

- Ön szerint árthatott ő a férjének?

- Nem. Ha azt akarja kérdezni, ki akarta megölni, csak azt mondhatom: nem tudom.

Bosch ismét lefirkantott pár mondatot.

- Említette, hogy a férje befektetőkkel is találkozott Las Vegasban - jegyezte meg Rider.

-Igen.

- Meg tudná mondani, kik voltak azok?

- Pénzes, unatkozó pasasok Iawából, így tudnám összefoglalni. El sem tudná képzelni, mennyien be

akarnak kerülni a hollywoodi filmiparba. És Tony jó üzletember volt. És erről engem is meggyőzött.

- Hogyan?

- Belerángatott az egyik filmjébe. Elhitette velem, hogy én leszek az új Jane Fonda. Tudja, szép is meg

okos is. Csakhogy a rendező kokainfüggő volt, az író nem tudott írni, és a film olyan rossz lett, hogy

soha nem mutatták be. Ez volt az én karrierem, és Tony is akkor hagyott fel a filmezéssel. Azóta

gyártotta az említett videószemetet.

Bosch a mennyezeten, a festményeken és a bútorokon végigpillantva azt mondta: - Nem úgy néz ki,

mintha rosszul ment volna neki.

- Nem is ment rosszul neki - reagált a nő. - És azt hiszem, mindezért azoknak az iowai pénzes

pasasoknak jár köszönet.

Keserűsége érezhető volt. Bosch a jegyzeteibe mélyedt, hogy elkerülje az asszony tekintetét.

-Sokat beszéltem - mondta Mrs. Aliso. - Innom kell egy kis vizet. Önök óhajtanak valamit?

- Egy kis víz jólesne - felelte Bosch. - Már nem leszünk sokáig.

- Rider felügyelő?

- Köszönöm, én nem kérek semmit.

- Mindjárt visszajövök.

A nő távollétében Bosch körbenézett a nappaliban de úgy tett, mintha csak az időt múlatná. Ridernek

nem mondott semmit. Éppen egy metszett üveg figurát nézegetett, amikor Veronica Aliso

visszaérkezett kezében két pohár jeges vízzel.

- Az utóbbi héttel kapcsolatban szeretnék feltenni ön nek néhány kérdést - mondta Bosch.

- Rendben.

Belekortyolt a vizébe, és állva maradt.

- Mit vitt magával a férje poggyászként Las Vegasba?

- Csak a víkendtáskáját.

- Hogy néz ki?

- Vállra akasztható, barna szegélyes és pántos, zöld bőr táska.

- Magával vitte az aktatáskáját?

-Igen. Olyan szögletes alumíniumtáskája van. Tudja, könnyű, de nehezen lehet feltörni. Miért, eltűnt?

- Még nem tudjuk biztosan. Tudja, hol tartotta a táskája kulcsát?

- A kulcstartóján, az autó kulcsaival együtt.

Nem találtak kulcsokat sem az autóban, sem Aliso ruházatában. Bosch megértette, hogy az aktatáska

kinyitásához vitték magukkal őket. Letette a poharát az üvegfigura mellé, és még egyszer

megszemlélte azt. Azután beleírta noteszába, hogyan nézett ki a két táska.

- Viselt a férje jegygyűrűt?

- Nem. De volt egy drága Rolex órája. Én ajándékoztam neki.

- Az órát nem vitték el. -Ó.

Bosch felnézett a jegyzeteiből.

- Emlékszik, milyen ruhát viselt a férje csütörtökön reggel, amikor utoljára látta?

- Hm, milyet is... fehér nadrágot, kék inget, sportkabátot,

- Fekete bőrdzsekit? -Igen.

- Mrs. Aliso, emlékszik, megölelte vagy megcsókolta őt búcsúzáskor?

A nő azonnal elpirult, Bosch meg is bánta, hogy így tette fel a kérdést.

- Bocsánat. Azt akartam mondani, találtunk néhány ujjlenyomatot a dzsekijén. A vállán. Ha esetleg ön

megérintette aznap, akkor megvan a magyarázat a kérdésünkre.

Veronica hallgatott egy darabig. Bosch azt hitte, hogy eljött a sírás ideje, de ehelyett a nő azt mondta

neki: -Lehetséges, de nem emlékszem... azt hiszem, mégsem.

-Szeretnék ujjlenyomatot venni öntől, hogy összehasonlíthassuk a kabáton találtakkal. Ha ön nem

érintette meg a férjét, az jó kiindulópont lehet nekünk.

Bosch elővette az eszközeit, Mrs. Aliso pedig odament hozzá, jobb hüvelykujját belenyomta az

anyagba, azután szemügyre vette.

- Nem festette meg az ujjamat.

- Igen, ez egy új anyag. Csak néhány éve használjuk. -A dzsekijén talált ujjlenyomat nőtől származik? -

kérdezte Mrs. Aliso.

A nyomozó felemelte a fejét, és mereven bámulta egy ideig.

- Addig nem tudhatjuk, míg meg nem találtuk a tulajdonosát.

Amint Bosch bepakolta eszközeit a táskájába, észrevette benne a „gyorsító" kapszulákat. Elővette a

zacskót, és a nő szeme elé emelte.

- Tudja, mik ezek?

Veronica összeszűkült szemmel rázta meg a fejét.

- Amilnitrát. Stimulálószer. Egyesek arra használják, hogy fokozzák vele szexuális

teljesítőképességüket és kielégülésük mértékét. Tud arról, hogy a férje használta ezt a szert?

- Nála találták?

- Mrs. Aliso, arra kérem, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Tudom, nehéz most önnek, de van egy pár

dolog, amiről most nem tájékoztathatom. Amikor lehetővé válik, mindent elmondok önnek,

megígérem.

-Nem, nem használta ezeket... velem nem.

- Sajnálom, hogy ilyen személyes kérdéseket teszek fel, de el akarjuk kapni a tettest. Mindketten ezt

akarjuk. A férje tíz-tizenkét évvel idősebb volt önnél. Voltak szexuális problémái? Lehetséges, hogy az

ön tudta nélkül szedte ezeket a kapszulákat?

A nő visszaballagott a helyére, és miután leült, akkor válaszolt. - Nem tudom.

Bosch összeráncolta a homlokát. Mit akart ezzel mondani? A hallgatás módszer újra hatott. Veronica

megadta a választ azelőtt, hogy feltette volna a kérdést, de szavait Riderhez, mint nőhöz intézte.

- Felügyelő, nekünk nem... mi már majdnem két éve nem éltünk szexuális életet.

Bosch bólintott, és a noteszába pillantott. Egy darabig nézte az üres lapot, de úgy döntött, ezt az

információdarabkát inkább nem jegyzi le. Becsukta a füzetet, és eltette.

- Nem akarják tudni, miért? Ő vesztette el az érdeklődését.

- Biztos benne?

- A szemembe mondta. Bosch ismét bólintott egyet.

- Mrs. Aliso, sajnálom, hogy elvesztette a férjét, és azt is sajnálom, hogy személyes ügyeikben

kutakodom, de attól tartok, lesz még hasonló jellegű kérdésem, amint a nyomozás előrehalad.

- Értem.

- Még egy dolgot szeretnék megtudni.

_ És mi lenne az?

- Volt a férjének dolgozószobája itthon?

- Természetesen.

- Vethetnénk rá egy pillantást?

Veronica felállt, és átvezette őket a dolgozószobába. Bosch gyorsan körbenézett. A kis helyiségben

egy íróasztal és két iratszekrény állt. Tévét is elhelyeztek benne. A makulátlan íróasztalon két dossziét

vett észre. Belelapozott az egyikbe. Adópapírokat és egyéb pénzügyekkel kapcsolatos iratokat talált

benne. Úgy döntött, felfüggeszti az iroda átvizsgálását.

- Későre jár - mondta. - Most nem alkalmas az időpont. Szeretném, ha megértené, hogy egy ilyen

nyomozás sok szálon fut. Holnap átvizsgáljuk a férje holmiját, és sok mindent magunkkal fogunk

vinni. Hozunk engedélyt, úgyhogy teljesen törvényesen fogunk eljárni.

-Persze. Természetesen. De nem lenne elég az én engedélyem?

-De igen, mégis jobb lesz ez, ahogy én mondtam. Hiszen mindent megnézünk a könyveléstől a

hitelkártyákon át a biztosítási kötvényekig.

- Értem. Mikor jönnek?

- Még nem tudom. De előtte fel fogjuk hívni. Nem tudja, készített a férje végrendeletet?

-De igen. Mindkettőnké megvan. Az ügyvédünknél helyeztük letétbe.

- Mikor készültek ezek az iratok?

- Ó, nem is tudom. Évekkel ezelőtt.

- Jó lenne, ha holnap reggel telefonálna az ügyvédnek, és kérne belőlük egy-egy másolatot. El tudja

intézni?

- Hogyne.

- És mi a helyzet a biztosításokkal?

- Mindkettőnknek van. Szintén az ügyvédnél, Neil Dentonnál.

- Oké, ezzel majd holnap foglalkozunk. Most le kell pecsételnem ezt a szobát.

Mindhárman kiléptek a folyosóra. Bosch elővett a táskájából egy címkét, melyen ez állt:

BŰNTETT SZÍNHELYE

BELÉPNI TILOS

HÍVJA A LA-I RENDŐRSÉGET: 214 485-4321

Bosch az ajtó szélére és a keretére ragasztotta a címkét. Ha valaki bemegy, a papír elszakad, és tudni

fogunk róla.

- Felügyelő! - szólította meg Veronica Aliso. Bosch megfordult.

- Ugye gyanúsított vagyok?

- Ezen a ponton azt mondhatom, hogy mindenki és senki sem gyanúsított. Mindent meg kell

vizsgálnunk. De igen, Mrs. Aliso, utána fogunk nézni önnek is. És Mrs. Aliso...

- Veronica.

-Még egy dolgunk van ma estére. Még nem tudjuk, pontosan mikor ölték meg a férjét, de bizonyos

tényezőket szeretnénk kizárni, és...

- Azt akarja tudni, van-e alibim, ugye?

-Csak annyit szeretnénk tudni, hol járt az utóbbi napokban. Egyszerű rutineljárás.

-Nem akarom untatni életem részleteivel, mert attól tartok, valóban nagyon unalmasak. Azonkívűl,

hogy szombaton délután elmentem a bevásárlóközpontba és az élelmiszer-áruházba, ki sem tettem a

lábam azóta, hogy együtt vacsoráztam a férjemmel szerdán este.

- Csak ketten voltak?

- Igen, de ezt egyeztetheti Nash kapitánnyal is. Minden belépőt videófelvételen rögzítenek. Még

magukat az itt lakókat is.

- Köszönöm.

Bosch fogta a táskáját, és Rider társaságában elindult kifelé. Még mindig azon töprengett, miért

nincsenek fényképek a falakon. Veronica Aliso a bejárati ajtóig kísérte

őket.

Odakint beszálltak a kocsiba, és szó nélkül emésztgették az elhangzott beszélgetést. A külső kapunál

Nash jött eléjük.

- Hogy ment? - kérdezte tőlük a férfi. -Úgy-ahogy.

- Ugye meghalt? Mármint Mr. Aliso.

- Igen.

Nash halkan füttyentett egyet.

- Nash kapitány, megvannak a ki- és behajtó járművek videófelvételei? - kérdezte tőle Rider.

- Igen, de magántulajdont képeznek, ezért...

- Engedélyre lesz szükségünk a megtekintésükhöz. Tudjuk. Mielőtt azonban visszajönnénk az

engedéllyel, megkérdezem: pontosan látni fogjuk a felvételeken, mikor jött be és mikor ment el Mrs.

Aliso az utóbbi napokban?

- Nem. Csak azt, hogy a kocsija mikor haladt át itt.

- Ettől tartottam.

Bosch kitette Ridert a kocsijánál, és külön-külön hajtottak le a hegyről a Hollywoodi Körzeti

Parancsnokság irányába. Útközben Bosch Veronica Alisóra és a nő szemében felvillanó haragra

gondolt. Nem tudta, hogy tekintete beleillik-e a képbe. De azt tudta, hogy még visszamennek hozzá.

A parancsnokságon csak rövid időre álltak meg. Tájékoztatták Edgárt, és vételeztek egy kis kávét.

Odakint a

parkolóban beültek Bosch kocsijába, és a felügyelő végre megkérdezte Ridert: - Na, mit gondolsz

róla?

- A keserű özvegyről? Szerintem nem sokat ért a házasságuk, legalábbis az utóbbi időben. Hogy ettől

gyilkossá válhatott-e, azt nem tudom.

- Nem láttam egyetlen fényképet sem.

- Ja, a falakon? Igen, én is felfigyeltem rá.

- De volt ott még más is - folytatta Bosch. - A sminkje, ahogy kivette a kezemből a jelvényemet. Ilyet

még sohasem tapasztaltam. Mintha már várt volna minket.

Megitták a kávéjukat, azután Bosch az Archway Stúdiók épületegyütteséhez hajtott. Rider

segítségével még aznap éjjel át akarta vizsgálni Aliso irodáját. Mrs. Aliso egyetlen filmjének

másolatán kívül óriási mennyiségű dokumentumot találtak. Főként a pénzügyeket rögzítő iratokra

összpontosítottak. A biztonságiak főnökhelyettese, Chui Meachum - aki történetesen ex-zsaru volt, és

akivel Bosh tíz évig dolgozott együtt - végig a sarkukban maradt.

- Bosch, mondani akarok neked valamit - mondta a férfi, miközben a nyomozók az iratokat

rendezgették. Gondban leszünk, ha engedély nélkül akartok kivinni innen valamit. Nem járulhatok

hozzá.

- Akkor itt kellene töltened velünk az egész éjszakát Chuck - felelte neki Bosch. - Sokkal egyszerűbb

volna, ha átszállíthatnánk az egészet, és a vizsgálatok után vissza hoznánk.

-Tudom, én is ott dolgoztam, emlékszel? De az a helyzet, hogy engem erre utasítottak. Kell az

engedély!

Bosch kiment a recepciós pulthoz, és felhívta Edgárt, aki még mindig bent volt az irodában, és akkor

kezdett hozzá a papírmunkához. A nyomozó megmondta neki, hogy házkutatási engedélyre lesz

szüksége ahhoz, hogy hozzá; férhessen az Aliso házában, irodájában és az ügyvédnél elhelyezett

papírokhoz.

- Azt akarod, hogy még ma éjjel felhívjam az ügyeletes bírót? - kérdezte Edgár. - Már majdnem hajnali

két óra van.

-Hívd csak fel - felelte Bosch. - Ha megvannak az aláírások, hozd ki őket az Archwayhez. Ja, és hozzál

magaddal pár dobozt is.

Edgár morogni kezdett. Ő kapta a szar munkát. Senki sem ébreszt fel egy bírót az éjszaka kellős

közepén.

-Tudom, Jerry, tudom, de meg kell csinálni. Nálad egyébként van valami?

- Nincs. Felhívtam a Mirage-t, és beszéltem a biztonsági főnökkel. Aliso szobáját lezárták.

- Jól van. Legközelebb te kapod a csontot, pajtás. Most pedig igyekezz azokkal a házkutatási

engedélyekkel.

Bosch visszatért Aliso irodájába, ahol Rider már kupacokba rakta a vizsgálatra érdemes anyagokat. A

férfi pillantása hirtelen a telefonra tévedt. Odaült elé, és megnyomta rajta az „újratárcsázás" gombot.

A tárcsahangból ítélve az utolsó hívás távolsági lehetett. Két kicsengés után egy női hang szólt bele a

kagylóba. A háttérben zene szólt.

-Halló!

- Halló, kivel beszélek? A nő kuncogni kezdett.

- Én is azt szeretném tudni, én kivel beszélek.

- Lehet, hogy téves. Ez nem Tony száma?

- Nem, hanem Dollyé.

- Ó, Dollyé, és hol van ez a hely? A nő tovább kuncogott.

- A Madisonon. Miért, mit gondolt, hol? ~ És a Madison hol van?

- Las Vegas északi kerületében. Honnan hív? ~ A Mirage-ból.

~ Hogy is hívják?

- Harry.

- Oké, Harry, akkor most ezt kellene mondania: „Segíts, Rhonda, segíts rajtam, Rhonda!"

A lány a Beach Boys egyik számából énekelt el egy sort.

- Tulajdonképpen tényleg segíthetne nekem, Rhonda -folytatta Bosch. - Az egyik haveromat keresem.

Tony Alisót. Nem járt ott mostanában?

- Csütörtök vagy péntek óta nem láttam. Csodálkoztam is, honnan tudja az öltözőm számát.

- Természetesen Tonytól.

- Nos, Layla nincs itt ma este, ezért Tony se fog benézni. De maga azért átjöhet.

- Oké, Rhonda, majd meglátom.

Bosch letette a kagylót. Elővette a noteszát, és feljegyezte a hívás közben megtudott adatokat.

- Mi volt ez? - kérdezte Rider.

- Egy kupi Vegasban.

Bosch ezután lejátszotta a rögzítőn tárolt üzenetek Alisót négyszer hívták a távollétében. Három

hívásnak nem tulajdonított nagy jelentőséget, mert egy új filmforgatás technikai részleteit taglalta,

de az utolsón közelebb hajolt a készülékhez. Egy fiatal nő hangját hallotta, aki mintha sírt volna.

- Hé, Tony, én vagyok. Hívj fel, mihelyt megkaptad az üzenetemet. Már odáig jutottam, hogy otthon

akartalak felhívni. Szükségem van rád. Az a szemét Lucky azt mondta, hogy ki vagyok rúgva. Ok

nélkül. Csak a farkára gondol és persze Modestyre. Én olyan ... Nem akarok a Palominónál dolgozni.

Veled akarok lenni a LA-be Hívj fel.

Az elektronikus hang szerint szombaton hajnal négykor hívták Alisót - akkor már rég halott volt. A

hívó nem azonosította magát, de Aliso nyilvánvalóan ismerte, Layla lehetett? Riderre pillantott, aki

megvonta a vállát.

Túl keveset tudtak ahhoz, hogy felbecsüljék, milyen jelentőséget tulajdoníthatnak az üzenetnek.

Bosch ott maradt az íróasztalnál, hogy eltöprengjen kicsit. Belenézett a fiókba, de nem rámolt ki

semmit. Azután tekintete a falra tévedt, ahova Aliso hírességek fényképeit ragasztotta. Ő is közöttük

volt. Az egyiken mosolyogva ült az íróasztalánál. A nyomozó valahogy furcsának találta a képet.

Sokáig nézegette, míg rájött, mi zavarja. Aliso felsőtestének egy részét egy nagy, tollakkal és

ceruzákkal teli bögre takarta el, amely most hiányzott az asztalról.

Bosch odahívta Chuckot.

- Valaki járt idebent - mondta a nyomozó.

- Miről beszélsz, cimbora?

- Mikor ürítik a szemetes kukákat?

- Honnan a fenéből tudjam én azt? Mi a...

- A kinti, tető alá szerelt kamera képeit meddig őrzitek? Meachum habozott a válasszal, de azért

megadta neki. -Hét napig megy benne egy kazetta. Csak mozgás

esetén lép működésbe, és tíz felvételt készít percenként.

- Nézzük meg!

Bosch hajnali négykor került haza. Három órája maradt az alvásra, mert fél nyolcra találkozót beszélt

meg Riderrel és Edgárral. Viszont túl sok kávét ivott az éjszaka folyamán, így nem is gondolt arra,

hogy lehunyja a szemét.

A lakásban friss festés szaga terjengett. Kinyitotta a hátsó terasz ajtaját, hogy friss levegőt szívhasson,

és megcsodálhassa a háza alatt elterülő Cahuenga Passt, amelyen sohasem állt meg a forgalom.

Először arra gondolt, feltesz egy CD-t, és hallgat egy kis szaxofon-zenét, de aztán eszébe jutott a

táskájába süllyesztett két videókazetta. Az egyik az Archway irodaház

megfigyelő rendszeréből származott, a másik pedig Ve-ronica Aliso egyetlen szereplését mutatta be.

Az utóbbi mellett döntött.

Bekapcsolta a tévét, és a kazettát a videókészülékbe csúsztatta. Rágyújtott egy cigarettára, és nézni

kezdte a filmet. Nem csoda, milyen sorsra jutott, gondolta, amikor a készüléket kikapcsolta. Rossz

volt a megvilágítás, a mikrofon belelógott a képbe, és a férfi főszereplő csapnivalóan játszott.

Azután Tony Alisóra gondolt. Pénzügyek terén sikeresnek mondhatta magát. Viszont az ilyesfajta

siker gyakran elszigetelődéssel, erőszakkal, esetleg gyilkossággal jár. Ritkán ölnek meg gazdagokat, de

Tony Alisóval valami nagyon nem volt rendben.

Billets hadnagy eligazítása csak fél tízkor kezdődött el. Hétvége lévén szinte teljesen üres volt az őrs,

mégis bevonultak a főnökasszony irodájába, és bezárták az ajtót. A hadnagy elmondta nekik, hogy a

helyi sajtó kiszimatolta az esetet, mert az újságírók hozzáfértek a halottkém feljegyzési naplójához.

Billets azt is közölte velük, meg kell fontolniuk, ne adják-e az ügyet az elit rablási-gyilkossági

csoportnak. Korábban Bosch is dolgozott ennél a csoportnál, de kétséges fegyverhasználat miatt

lefokozták. A nyomozó kifejtette, ha az SZBVO venné át a nyomozást, nem lenne kifogása ellene, de

egy ilyen kemény munkával eltöltött éjszaka után, amikor embereivel sikerült használható adatokat

összegyűj-teniük, nem hajlandó átadni az esetet az RGY-nek.

- Számításba veszem a véleményét - mondta Billets. -De amikor itt végzünk, fel kell hívnom LaValley

kapitányt, és meg kell győznöm arról, hogy boldogulunk az üggyel. Szóval, először tekintsük át, mink

van eddig.

Maga győzzön meg engem, én pedig meggyőzöm a főnököt. Ő pedig továbbítja az RGY-nek, hogy

állunk itt Hollywoodban.

Az elkövetkező harminc percben Bosch beszámolt a csapat éjszakai nyomozati munkájáról. A

főnökasszony szobájában megnézhették az Archwayből származó videófelvételt is. Az irodaház

megfigyelő rendszere rögzítette, hogy valaki behatolt Aliso irodájába.

- A kamera hat másodpercenként készít felvételeket, így nem folyamatos a kép, de megvan a fickó

rajta - mondta Bosch.

A felügyelő elindította a videót. A fekete-fehér, szemcsés képernyő alján megjelent a dátum: a

felvétel előző este nyolc harminckor készült. Az első képsorozaton látható volt, hogy egy férfi

odamegy az irodaház ajtajához, odahajol a kilincshez, aztán eltűnik az épület belsejében.

- Valójában harmincöt másodpercet töltött az ajtónál -magyarázta Rider. - A felvételen úgy látszik,

mintha kulcsa lenne, de akkor nem lett volna szüksége ennyi időre. A zárat ügyesen és gyorsan

feltörte.

- Itt pedig újra kijön - folytatta Bosch.

A férfi odament a szemetes kukákhoz, majd távozott. Bosch visszatekerte a szalagot oda, ahol az

illető a kukához lép, és kimerevítette a képet. Az bizonyult a legjobb felvételnek. Nem volt tiszta, de

azonosítani lehetett a fickót: sötét hajú, fehér bőrű, köpcös, erős férfi volt. Rövid ujjú golfinget viselt.

Fekete kesztyűje alatt megcsillant krómozott órája a jobb csuklóján. Alkarját tetoválták. Erre külön

felhívta Billets figyelmét. Azt javasolta, küldjék el a képet a technikusoknak, hátha valamilyen

komputeres megoldással élesebbé tudják tenni a felvételt.

-Jól van - mondta a hadnagy. - És maga szerint mit csinált ott az a férfi?

- Elvitt valamit - felelte Bosch. - A behatolás mindössze négy percig tartott. Nem sok idő. Bármit is

csinált, eltörte az íróasztalra állított bögrét. Elvégezte, amiért ment, és eltakarította a cserepeket.

Tegnap éjjel meg is találtuk a maradványokat a kukában. - Ujjlenyomatok?

-Semmi használható. Maga is láthatta, hogy a fickó kesztyűt viselt. -Oké.

Bosch önkéntelenül ásított egyet. Ezek után Edgár és Rider sem tudta visszatartani. Belekortyolt az

állott kávéba, amelyet bevitt magával az irodába. Már régóta remegett a sok koffeintől, de tudta, ha

akkor abbahagyná a kávézást, menten összecsuklana.

- És mit gondolnak, mit vihetett el a behatoló? - folytatta a kérdezősködést Billets.

- A bögrén kívül máshoz nem nyúltak - mondta Rider. - Az asztalon nem háborgattak semmit. Nem

ürítettek ki dossziékat, vagy ilyesmi. Azt gondoljuk, poloskáról lehet szó. Valaki lehallgatót helyezett

Aliso telefonjába, és nem akarta, hogy megtaláljuk. A készülék közvetlenül a bögre mellett volt, így a

behatoló valahogy leverhette.

- Jártam már az Archwayben - szólalt meg ismét Billets. - Falak veszik körül, és saját biztonsági erőket

működtetnek. Hogyan juthatott be a pasas? Vagy egy belső ember lehetett?

- Két eset lehetséges - felelte Bosch. - A stúdióban filmet forgatnak, nagy a tömeg. Valahogy közéjük

vegyülhetett. Vagy a sötétséget kihasználva átmászott a falon. Akárhogyan is tette, már volt

gyakorlata benne.

- Ezt hogy érti?

-Ha valóban poloskát távolított el Aliso irodájából, akkor bizonyára ő is helyezte el ott. Billets

bólintott.

- Maguk szerint ki volt az illető? - kérdezte halkan. Bosch ránézett Riderre, vajon ő akar-e válaszolni a

kérdésre, de úgy tűnt, nincs mondanivalója.

-Nem könnyű megmondani - felelte Bosch. - Az időzítés a lényeg. Alisót valószínűleg pénteken este

gyilkolták meg, de a holttestére csak tegnap este hatkor bukkantak rá. A behatolás pedig nyolc

harminckor történt.

- És az még azelőtt volt, hogy az özveggyel beszéltek volna?

- Igen. Először azt gondoltam, a feleségre kellene teljes erővel ráállnunk, de most már nem vagyok

biztos benne. Ha ő is benne van, akkor a behatolás kilóg a képből.

- Ezt magyarázza el.

-Nos, először is azt kellene kiderítenünk, miért volt bepoloskázva Aliso irodája. A legvalószínűbb az

lehet, hogy a feleség magánnyomozót vagy valaki mást állított rá Tonyra, hogy megtudja, nem lép-e

félre. Rendben?

- Rendben.

-Ha a feleségnek köze van a gyilkossághoz, akkor miért várt addig, míg megtalálják a holttestet?

Ennek nincs értelme. Csak akkor van értelme, ha a gyilkosság és a lehallgatás két különálló dolog.

Érthető?

- Azt hiszem.

- Ezért nem akarok teljesen az özvegyre összpontosítani. Szerintem jól jött neki a férje halála, de

annyi mindent nem tudunk még. Van még itt valami más is, amiről eddig nem szereztünk tudomást.

Billets bólintott, és végignézett a nyomozóin.

-Eddig jól állunk. Tudom, sok minden nem tisztázott még, de szép munkát végeztek. Van még esetleg

valami? Mi van az ujjlenyomatokkal, amelyeket Donovan az áldozat dzsekijéről vett?

- Az első próbálkozásnál sajnos elhalványult az egész.

- A fenébe!

- De az eljárást elölről lehet kezdeni. Az a gyanúnk, hogy ezek az ujjnyomok döntő fontosságúak

lehetnek.

- Valami a kocsival kapcsolatban?

- Semmi.

-De azért van valami - szólt közbe Rider. - Powers közrendőr ujjnyomot hagyott rajta, amikor

kinyitotta a csomagtartót, és megtalálta a hullát.

Billets és Bosch egymásra meredt egy darabig, de végül egyikük sem fűzött hozzá megjegyzést.

- Hogyan tovább?

- Még sok mindent fel kell tárnunk - felelte Bosch. -Hallottam egyszer egy szobrászról, akitől valaki azt

kérdezte, hogyan lesz a gránittömbből egy szép lány szobra. Azt válaszolta, ő csupán lecsipegeti a

kőből azokat a részeket, melyek nem a lányhoz tartoznak. Ezt fogjuk csinálni mi is. Van nagy tömegű

információnk és bizonyítékunk, mindössze ki kell válogatnunk belőle, mi nem számít, mi nem illik a

képbe.

Billets elmosolyodott az analógián.

- És mi a helyzet Las Vegasszal? - kérdezte. - A szó része, vagy nem ráülő rész?

Ez alkalommal Rider és Bosch mosolyodott el.

-Jelen pillanatban csak annyit tudunk, hogy Aliso el utazott oda, és nem sokkal azután, hogy

visszaérkezett onnan, megölték. Lehet, hogy megütötte a főnyereményt; és itt kirabolták. Sok a

nyitott kérdés Las Vegasszal kapcsolatban.

- És ott van még a nő is - tette hozzá Rider.

- Miféle nő? - kérdezte Billets.

- Való igaz - szólalt meg Bosch. - Legutoljára egy veg-asi klubba telefonált Aliso. És az a klub egy Layla

nev nővel hozható kapcsolatba. És volt egy üzenete az

irodában, és azt szintén egy nő hagyta. Lehetséges, hogy ő volt az. Beszélnünk kellene vele.

- Rendben van - mondta Billets. - A médiával majd én foglalkozom. Az információk kezelésének

legjobb módja, ha csak egy személytől származnak. A nyomozás jelenlegi szakaszában a

kocsifeltartóztatás-rablás forgatókönyvhöz fogjuk tartani magunkat. Ezzel nem veszélyeztetjük a

munkánkat, és ki is elégíthetjük a kíváncsiságukat. Egyetértenek?

Mindhárman bólintottak.

-Oké. A kapitánnyal megbeszélem, hogy az ügyet hagyja ránk. Úgy tűnik, három szálra különösen oda

kell figyelnünk. Harry, azt szeretném, ha azonnal repülőre szállna, hogy végére járjon a dolgoknak Las

Vegasban. És igyekezzen vissza, mert itt is van szükség magára. Oké?

Bosch bólintott. Kellemetlenül érezte magát, hogy ilyen kérdésekben nem ő dönthetett.

-Kiz, maga álljon rá Aliso pénzügyeire. Holnap reggelre mindent tudni akarok erről a szálról. Vigye el a

házkutatási engedélyt az asszonynak, és környékezze meg még egyszer. Próbáljon meg úgy beszélni

vele, mint nő a nővel.

- Nem is tudom - szólalt meg Rider. - Azt hiszem, ezen a ponton már túl vagyunk. Tegnap este mintha

kitárulkozott volna.

- A maga megítélésére bízom - folytatta a parancsnok. -És Jerry...

- Tudom, enyém a papírmunka.

Most először szólalt meg az eligazítás alatt. Bosch jól tudta, hogy a nyomozója duzzog.

- Igen, magáé a papírmunka, de menjen el a bíróságra is, és nézzen utána, meddig jutott Aliso és a

forgató-könyvíró vitája.

Edgár szalutált a főnökének.

- Ja, és miközben Harry Vegasban nyomoz, maga menjen ki a reptérre, hátha ott is megtud valamit.

Megvan Aliso parkolócédulája. Talán ez a szál is segít szűkíteni a kört.

- Talán - felelte Edgár.

-Jól van, akkor lássunk munkához - zárta le a megbeszélést Billets.

A három nyomozó felállt. Mialatt Bosch kivette a kazettát a videóból, két társa kiment, így egyedül

maradtak Billetsszel.

- Hallottam, hogy a régi helyén nem foglalkozott gyilkossági ügyekkel - mondta Bosch a főnökének.

- Ez igaz. Szexuális bűneseteket derítettem fel.

- Mindenesetre én úgy osztottam volna fel a feladatokat, ahogy maga tette.

- De azért bosszantja, hogy nem maga csinálja a beosztást?

Bosch töprengett egy pillanatig.

- Túlteszem magam rajta.

-Azt viszont elhallgatta előlem, hogy Powers járőr ujjlenyomatot hagyott Aliso kocsijának

lökhárítóján.

- Haragszik érte?

- Túlteszem magam rajta.

Bosch szinte azonnal elaludt, miután becsatolta magát a Las Vegasba tartó repülőjáraton. Mélyen

aludt, és nem álmodott. Csak akkor ébredt fel, amikor a futómű nekiütődött a leszállópálya

betonjának. Amíg a gép a kapu felé gurult, sikerült teljesen magához térnie. Úgy érezte, az egyórás

pihenéstől egészen felfrissült.

Amikor a terminálról kilépett a negyven fokos, déli hőségbe, azt hitte, frissen szerzett energiája

pillanatokon belül a semmivé foszlik. Gyorsan megkereste bérelt kocsiját a garázsban. Miután beült,

bekapcsolta a légkondicionálót, és elindult a Mirage-ba.

Bosch sohasem szerette Las Vegast, bár munkája miatt sokszor megfordult ott. Olyan volt, mint Los

Angeles: mindkét helyre kétségbeesett emberek menekültek. Hiába csillogott a város, a felszín alatt

szajha maradt.

A Mirage-t az új Las Vegas szimbólumának szánták: tiszta, fényűző és törvénytisztelő volt. Amint

Bosch belépett a szálloda halljába, legelőször a hatalmas üvegfalú ketrecekbe zárt fehér tigrisek

bűvölték el. Olyan helyet teremtettek az állatoknak, melyért minden állatkert igazgatójának csorog a

nyála. A recepciós pult mögötti óriási akváriumban lusta cápák úszkáltak. Nem sokkal

azután, hogy bejelentkezett, megjelent a hotel biztonsági főnöke, és bemutatkozott neki. Hank

Meyernek hívták. A férfi teljes együttműködéséről biztosította.

- Tony Aliso megbecsült vendégnek számított nálunk -mondta. - Mindent meg fogunk tenni, ami csak

tőlünk telik, de aligha valószínű, hogy halála összefügg itteni tartózkodásával.

- Tudom, Hank - nyugtatta meg Bosch -, és megértem az aggályait. Nem is számítok arra, hogy a

szálloda falain belül találok valamit, de minden elemet meg kell vizsgálnom. Hiszen ezt teszi maga is,

nem így van?

- De igen.

- Maga ismerte Alisót?

- Nem. Amióta itt vagyok - három éve -, nappali műszakban dolgozom. Ő pedig általában éjszaka tűnt

fel a hotel helyiségeiben.

Meyer harminc év körüli, szimpatikus fiatalember volt, hozzátartozott a Mirage - és az új Las Vegas -

imázsához. Elmondta a nyomozónak, hogy a szobát, amelyben Aliso megszállt, lepecsételték.

Odaadta neki a kulcsát, azután tájékoztatta, hogy amikor szükséges, összehívja azokat az osztókat és

pénztárosokat, akik ismerték Tonyt, és kikérdezheti őket.

- Megfigyelik a pókerasztalokat?

- Természetesen.

- Megvannak a csütörtöki és a pénteki videófelvételek? Szeretném megnézni őket.

- Nincs akadálya.

Bosch négyre beszélt meg találkozót a biztonságiak irodájában. Akkor váltotta egymást a személyzet.

Úgy döntött, a felvételeket utána fogja megnézni. ;

Néhány perccel később a szobájából felhívta a hollyi woodi körzetet. Edgár vette fel a kagylót.

- Itt Bosch.

- A gyilkosságok Michelangelója - szellemeskedett Edgár.

- Nagyon mulatságos, de hogy mennek a dolgok odaát?

- Billets megnyerte a csatát. Az RGY nem akarja elvenni tőlünk az ügyet.

-Ez jó hír. És nálad mi újság? Előrehaladtál vala-menynyit?

- Nemsokára elbeszélgetek a forgatókönyvíróval.

- Oké, mondd meg Billetsnek, hogy bejelentkeztem. -Jól van. Hatra megbeszélést hívott össze. Fel

fogunk

hívni, és itt kihangosítunk.

- Rendben.

Bosch leült az ágy szélére. Legszívesebben aludt volna egyet, de nem tehette meg. Pörgetnie kellett a

nyomozást tovább.

Kicsomagolta a magával vitt tiszta ruhákat, azután felment a legfelső emeletre Aliso szobájába, mely

sokkal nagyobb volt, mint az övé. A nappali és háló egyesítésével különös hangulatot teremtettek

benne. Nem beszélve arról, hogy az ablak elé beépítettek egy jacuzzit is. Az ablak a sivatagra és a

távolban sötétlő hegyláncokra nézett. Közvetlenül az épület előtt helyezkedett el a szálloda uszodája

és delfináriuma.

- Te jó ég, delfinek a sivatagban! - csúszott ki önkéntelenül Bosch száján.

A szoba makulátlannak látszott, a nyomozó nem is remélte, hogy talál benne valamilyen használható

nyomot. Benézett a szekrényekbe, az ágy alá, kihúzgálta a fiókokat csak azért, hogy megnyugtassa a

lelkiismeretét.

A fürdőszobát rózsaszínű márvány borította egészen a plafonig. Bosch kinyitotta a zuhanyzókabin

üvegajtaját, és bekukkantott. Már azt hitte, innen is eredménytelenül kell távoznia, amikor valamit

megpillantott az egyik cső

gumitömítésén. Egy flitterdarabkát, vagy ilyesmit. Pont olyan, amilyet Aliso nadrágjának a

felhajtásában találtak. Csak azt kellett kiderítenie, honnan származik és hogyan került Aliso

ruházatára.

Következő tennivalójaként Bosch elhajtott a városi rendőrségre, a belvárosi Stewart utcába. A

recepciós pultnál elmagyarázta, mit keres Las Vegas-ban, és hogy a gyilkossági csoport főnökével

szeretne egyeztetni. Egy harmadik emeleti irodába irányították, ahol egy vastag nyakú, napbarnított,

ötvenes férfi ült az íróasztalnál. Bosch fogadni mert volna, hogy John Felb kapitány százával fogadja

az ország minden tájáról érkező rendőröket. Leültette a nyomozót, és először ledarálta a valószínűleg

unalomig ismételt szövegét. <¦

- Bosch nyomozó, üdvözlöm Las Vegasban. Szerencséje, hogy megszakítottam a szabadságomat, és

visszajöttem; hogy elvégezzek néhány papírmunkát, mert különben nem talált volna itt senkit.

Különben pedig kívánom, hogy itt tartózkodása élvezetes és eredményes legyen. Ha valamire

szüksége van, ne habozzon, hívjon fel. Nem ígérhetek semmit, de amit a hatáskörömnél fogva

megtehetek, nem fogom elmulasztani. És most elmondaná, mi szél hozta ide?

Bosch röviden beszámolt neki az esetről. Felton felírta Aliso nevét, utolsó Las Vegas-i kiruccanásának

időpontját és tartózkodási helyét.

- Mindössze azért jöttem, hogy rekonstruáljam utolsó két napját, amíg itt volt Las Vegasban.

- Gondolja, hogy innen követték Los Angelesbe? - Jelen pillanatban nem gondolok semmit. Nincs erre

bizonyítékunk.

-És remélem, itt nem is fog találni. Egyébként mijük

van?

- Két személytől származó ujjlenyomatok, melyeket az áldozatról vettünk le.

- Az áldozatról?

- Kezelt bőrből készült dzsekit viselt, és azon lézerrel kimutathatóak az ujjnyomok. Arra gondoltam,

lefuttathatná őket a maguk számítógépén, hátha találnak valamit.

A Los Angeles-i Automatikus Ujjlenyomat-azonosító Rendszer több tucatnyi adatbázist egyesít szerte

az országból, de nem valamennyit. így például a Las Vegas-it sem. Ezért remélte Bosch, hogy Felton a

segítségére lehet.

- Jól van, adja ide, de ismétlem, nem ígérhetek semmit. Bosch elővette a lenyomatokat, melyeket

Donovan

készített elő neki.

- Szóval a Mirage-ban kezdi? - kérdezte tőle a kapitány, miközben a lenyomatokat az íróasztala

szélére helyezte.

-Igen, megmutogatom majd Aliso fényképét, hátha kisül belőle valami.

- Ugye beszámol nekem munkája alakulásáról?

- Persze - hazudta neki Bosch.

- Oké - mondta Felton, és elővett egy névjegykártyát. -Ezen a számon megtalál, és a csipogóm mindig

nálam van. Holnap reggelig értesítem valahogyan, mire jutottunk az ujjlenyomatokkal kapcsolatban.

Bosch megköszönte a kapitány segítségét, és elhagyta az irodáját. A rendőrség halljából felhívta

Donovant, hogy megkérdezze, megtudott-e valamit a csillámokról.

-Igen - felelte Donovan -, de nem fogsz örülni neki. Egész egyszerűen konfettiről és annak

törmelékéről van szó. Színezett alumínium az egész. Tudod, álarcos bálokon, bulikon használnak

ilyesmit. Lehet, hogy a pasast meghívták egy partira, ahol konfettit szórtak a levegőbe.

Valószínűleg lekefélte magáról a látható darabokat, de a nadrágja felhajtásába nem nézett bele. Ezért

maradhatott meg ott.

- Oké. Valami más?

- Hát, a bizonyítékokkal kapcsolatban semmi...

- Akkor mivel kapcsolatban van?

-Nos, Harry, emlékszel az SZBVO-s fickóra, akivel akkor beszéltél, amikor itt dolgoztunk a barlangban?

- Carbonéra?

- Igen. Domonic Carbonéról van szó. Ma beugrott hozzánk a laborba, és kérdéseket tett föl.

Boschnak elsötétült a tekintete, de nem mondott semmit, így Donovan folytatta.

-Azt mondta, pusztán a kíváncsiság vitte oda, de én nem is tudom... Sokkal többnek látszott futó

érdeklődésnél, ha érted, mire gondolok.

- Pontosan értem, mire gondolsz. És mit mondtál neki?

- Nos, annyit elárultam, hogy ujjlenyomatokat találtunk a dzsekijén, és...

- Odaadtad neki?

- Dehogy adtam, Harry. Azt mondtam, forduljon hozzád, ha szüksége van valamire.

- Jól van. Mondtál még neki valamit?

- Csak ennyit. Honnan hívsz egyébként?

- Vegasból.

- Tényleg? Akkor tegyél nekem egy ötöst a hetesre a rulettasztalon. Csak egyszer. Majd megfizetem

neked, amikor visszajössz. Hacsak nem nyerek. Ez esetben te fogsz nekem fizetni!

Bosch negyvenöt perccel a Meyerrel megbeszélt találkozó előtt ért vissza a szobájába. Kihasználta az

időt: lezuhanyzott, megborotválkozott és átöltözött, hogy felfrissülve újra átadja magát a sivatagi

hőségnek.

Meyer azokat az alkalmazottakat hívta a találkozóra, akik előző csütörtökön és pénteken este

dolgoztak. Nyolc osztó és egy pénztáros volt közöttük. Azért jöttek össze ilyen sokan, mert az osztók

váltották egymást az asztaloknál, és mindegyikük ismerte Alisót. Mindenesetre Bosch egy óra alatt

kikérdezte őket.

Az osztók szerint Aliso körülbelül három órán át játszott csütörtökön, és körülbelül egyenlő

mértékben nyert és veszített. Pénteken este két órán át folytatta a játékot, és néhány ezer dollár

veszteséggel szállt ki belőle. Azt mondták, ez mindig így volt: vagy nyert vagy veszített pár ezret, nem

óriási összegekről volt szó.

Az utóbbi hónapokban gyakran látták egy fiatal, szőke nővel. Ő nem kártyázott, hanem a

nyerőgépeknél múlatta az időt, és csak akkor ment az asztalhoz Alisóhoz, ha pénzre volt szüksége.

Tony nem mutatta be őt senkinek, és még csak a nevét sem hallották soha. Bosch egy kérdést

jegyzett a noteszába: Layla?

Aliso mindig egy pénztárosnál váltotta be a zsetonjait. Az apró szemű nőt Irmának hívták. Kiderült,

hogy Tony fogadást is kötött nála. Csütörtökön ezer dollárt tett fel a Dodgerekre - el is veszítette -,

pénteken kétezret, és azzal nyert, de nem vette fel a nyereményét.

- Nem lehet, hogy másnál vette fel? - kérdezte Bosch.

- Tony nem tett volna olyat, mert akkor nem adhatott volna nekem borravalót, és mindig azt mondta,

én vagyok az ő szerencsecsillaga.

- Akárhogy is legyen, majd megtudjuk a videoszalagokból - vetette közbe Meyer.

Bosch Irmára nézett. Alisót a keresztnevén emlegette.

Meg akarta kérdezni tőle, pontosan milyen viszonyban állt az áldozattal, de jobbnak látta, ha

későbbre halasztja kérdését, mert az alkalmazottaknak még barátkozniuk sem szabad a vendégekkel.

Rápillantott az órájára: még negyven perce maradt Billets gyűléséig.

- Akkor nézzük meg azokat a szalagokat - javasolta. -Egyszerűen látni akarom Alisót játék közben.

Szeretnék érezni valamit az életéből.

- Rendben. Már előkészítették őket. Mondtam, teljes mértékben együtt fogok működni magával.

Az irodából átmentek a műszaki szobába. A helyiségben félhomály uralkodott, és csak a

légkondicionáló züm-mögését lehetett hallani. Hat szürke blézeres férfi figyelte a két sorban

felállított monitorokat. A kezelő a szobából változtathatott a kamera állásán, hogy minden szögből jól

lehessen látni a játékasztalokat.

- Ha akarnák, azt is megnézhetnék, milyen lapokat tartanak a kezükben a black jack játékosok.

Lenyűgöző - lelkendezett Meyer.

A biztonsági főnök bevezette Boscht egy kis helyiségbe, ahol egy férfi ült a monitornál.

- Cal Smoltz, a biztonsági ellenőr - mutatta be Meyer. -Készen állunk, Cal?

- Igen. A csütörtök estével kezdjük. A maguk fickója nyolc húszkor jelenik meg, és tizenegyig játszik.

A szálloda biztonsági rendszere teljes folyamatában rögzítette az eseményeket, nem úgy, mint az

Archway Stúdióé, mely hat másodpercenként készített egy-egy felvételt. Mivel nem történt semmi

említésre méltó, áttértek a pénteken rögzített anyagra. Ez alkalommal Aliso már a fekete bőrdzsekit

viselte. Bosch felfigyelt arra, hogy Tony biccentett egy játékosnak, aki az asztal másik oldalán ült. A

hölgy alig láthatóan viszonozta az üdvözlést. Az adott kameraállásból viszont nem lehetett látni az

arcát. Bosch

még sokáig nézte a szalagot. Hosszú percek múlva a kezelők változtattak a kamera beállításán, így a

nő arca láthatóvá vált.

- Kérem, tekerje vissza, és merevítse ki annak a nőnek az arcát - mutatott a monitorra Bosch.

- Rendben - felelte Smoltz.

-Ez a nő - magyarázta Bosch - üdvözölte Alisót, amikor az leült játszani. És az osztó is biccentett neki.

Törzsvendég lehet. Beszélnem kell az osztóval, hogy tudja-e a nevét.

- Oké, majd idehívom, de várnia kell egy kicsit, ha épp az osztás közepén jár.

- Úgy is jó lesz.

Smoltz visszatekerte a szalagot, és újra játszani kezdte a felvételt. Az egyik ponton a nő rágyújtott, és

fejét a plafon felé emelve fújta ki a füstöt, így egyenesen a kamerába nézett.

- Itt merevítse ki! - kiáltott fel Bosch.

A nyomozó elnémulva bámulta az arcát.

- Ki ez a nő? - kérdezte tőle Meyer.

- Valaki, akit régóta ismerek.

Bosch a telefonnal az ölében ült le az ágy szélére. A konferencia-beszélgetésre várt, de gondolatai

messze jártak. Arra a nőre emlékezett, akiről azt hitte, soha nem látja többé. Mikor is történt: négy

vagy öt éve? Úgy megrohanták a gondolatok és az érzelmek, hogy még az időpontra sem emlékezett

pontosan. Azon nem csodálkozott, hogy az asszony már kijött a börtönből.

- Eleanor Wish - mondta ki hangosan a nevét. Eszébe jutott a nő Santa Monica-i háza, ahol jacaranda

fa állt az udvaron. Szeretkezésüket, és az állán alig látható,

félhold alakú forradást látta maga előtt. A fülében csengett Eleanor kérdése: „Hiszel te abban, hogy

az ember élhet egyedül, mégsem magányos?"

Megcsörrent a telefon. Bosch összerázkódott, és felvette a kagylót. Billets hívta.

- Oké, Harry, mindnyájan itt vagyunk. Jól hall engem?

- Nem egészen, de ennél jobb biztos nem lehet.

- Kincstári felszerelés. Rendben, akkor kezdjük a napi jelentésekkel. Harry, maga legyen az első. Mit

talált?

- Hát, nem sok mondanivalóm van.

Beszámolt arról, hogy Aliso sportfogadáson nyert, de a pénzt nem vette fel, és persze a fogadási

cédula hiányzik. Nem említette viszont Eleanor Wisht. Arra gondolt, míg nem tisztázta, milyen

kapcsolatban állt Aliso vele, nem érdemes feszegetni a dolgot. Elmondta, hogy felkeresi Dolly klubját,

és előkeríti a Laylának nevezett lányt.

Ezután Edgár került sorra. Bejelentette, hogy a csúcs forgatókönyvíró igazolta alibijét. Közölte, hogy

bár a fiatalember gyűlölte Alisót, de a személyiségéből adódóan nem nyúlt volna egy

huszonketteshez.

Elmondta a többieknek, hogy járt a garázsban, ahol vegasi útja alatt a kocsiját hagyta. Az

alkalmazottak azt állították, Tony egyedül ment oda, nem volt ideges, és nem sietett sehova.

- Akárhogy is legyen, de biztos, hogy útközben hazafelé kapták el - mondta Edgár. - Valószínűleg a

Mulholland közelében, ahol sok a beláthatatlan kanyar és néptelen a környék.

- Mit mondtak a poggyászáról? - kérdezte Bosch.

- Ja, igen. Emlékeztek rá, hogy a leírásnak megfelelő két táskával érkezett, és egyiket sem adta fel

poggyászként.

Bosch bólintott, de hiába, hiszen a többiek nem látták őt.

- Mi a helyzet a médiával.

- Kezeljük a dolgot - felelte Billets. - Holnap jelenik meg az első cikk az ügyről. Közzéteszik a Rolls

képét. Van még valami, Jerry?

Edgár összefoglalta, hogy félúton jár az Aliso ellen indított perek összegyűjtésében, valamint a

halottkémi hivatal még nem tervezte be Aliso boncolását.

- Oké - zárta le a kérdést Billets. - Kiz, maga mire jutott? Rider két részre osztotta beszámolóját. Az

első Veronica

Aliso kikérdezéséről szólt. Kiz elmondta, hogy a nő nem volt olyan készséges, mint az előző

alkalommal, valószínűleg beszélt az ügyvédjével. Nem is tudott meg tőle semmi újat, legfeljebb

annyit, hogy tizenhét éve voltak házasok, és a férje két filmjében szerepelt, nem egyben.

A második rész Aliso pénzügyeire vonatkozott. Bosch nem láthatta ugyan Rider arcát, de fogadni

mert volna, hogy izgatott.

-A papírok alapján meglehetősen magas életszínvonalat biztosított magának. Bankszámlája bőven hat

számjegyű összeget mutat, hitelkártyáin nincs tartozás, háza egymillió dollárt ér, melyre hétszázezres

jelzálog terhelhető. A Rollst lízingelte, ahogy a felesége Lincolnját is, az irodát bérelte.

Megállt egy pillanatra, hogy levegőt vegyen, aztán folytatta.

- És most térjünk át az üzleti ügyeire, melyek kifejezetten érdekesek. Az irodájában talált anyagnak

még csak a felét tanulmányoztam át, de jól látható belőlük, hogy a fickó első osztályú spekuláns volt.

És most itt nem egy főiskolás forgatókönyvéről van szó. Az a többi mellett csak hobbinak nevezhető.

Aliso pénzmosással foglalkozott.

Rider hatásszünetet tartott. Bosch izgatottan húzódott az ágy szélére. Bizseregni kezdett a tarkója az

izgalomtól.

- Találtam adóbevallásokat, megrendeléseket, eszközbérleti számlákat úgy tíz filmhez.

Mindegyikük egyszerű videófelvétel volt, és ahogy Veronica állította, enyhe pornófilm mind.

Az egyetlen probléma csak az, hogy a naplófőkönyvek nem egyeznek a produkciókkal, és a TNA által

kifizetett nagy összegek olyan vállalatok címére mentek, amelyek csak papíron léteznek.

- Ezt hogy érti? - kérdezte Billets.

- Azt akarom mondani, hogy a számlákat egymillió dollárra vagy annál többre állították ki, miközben -

a látottak alapján állíthatom - egy ilyen film száz-, esetleg kétszázezer dollárba kerülhetett. Aliso

könyvelése azt mutatja, ennyi pénzbe került egy film, de erről szó sincs. Ezeket a videófelvételeket

egész egyszerűen pénzmosás érdekében készítette.

- Hogy lehet ezt megcsinálni? - kérdezte Billets.

- Oké, kezdjük a forrásnál. Van egy bizonyos Mr. X. Mr. X-nek van egymillió dollárja, pedig nem

kellene lennie. Kábítószer-kereskedelemből vagy valami ilyesmiből származik. Ezt a pénzt valahogy

törvényesítenie kell, hogy elkölthesse. Ezért befekteti Tony Aliso vállalkozásába. Aliso készít egy

rohadtul olcsó filmet, mondjuk a befektetés tizedét költi rá.

De a könyvelésében úgy tűnteti fel, mintha az egész összeget felemésztették volna a költségek.

Hetente állít ki kisebb összegekről szóló számlákat produkciós cégek, díszletgyártók,

eszközkölcsönzők nevére.

Boscht lenyűgözte Rider hozzáértése.

- És amikor elkészül a munka, Tony előállít pár ezer másolatot, és azokat független üzleteknek,

elosztóknak adja el, mert a nagy cégek hozzá se nyúlnának az ilyen szeméthez. Úgy ér véget a játék,

hogy a befektetőnek egy dollárnyi összegből visszafizet körülbelül nyolcvan centet.

Természetesen a saját pénzét kapja vissza, nem a fiktív cégekét. De ez a pénz immár legális. Aliso két-

három filmet készít évente, így körülbelül félmilliót keres a bolton. Mindnyájan hallgattak egy

darabig, azután Rider folytatta.

- Csakhogy akadt egy kis gubanc - mondta Kiz.

- Ráállt az adóhatóság - vetette közbe Bosch.

- Pontosan - felelte Rider. - Ebben a hónapban akarják átvizsgálni Tony könyvelését. Szerintem, ahogy

végzek a dokumentumokkal, a szövetségiek azonnal rá is teszik a kezüket.

- Ezért Tony veszélyessé válik Mr. X. számára - jegyezte meg Edgár.

-Különösen akkor, ha együttműködik a könyvvizsgálókkal - tette hozzá Rider.

- Szóval, mi a következő lépés? Meg kell találni Mr. X-et? - kérdezte Bosch.

- Először is - folytatta Rider - átfaxolom a fiktív cégek jegyzékét a cégbíróságra. Ha az illető valódi

neve és címe szerepel a cégjegyzéken, akkor elég hülye lehet. A számlák alapján megpróbálom

kideríteni, hova utalták át a tisztára mosott pénzt.

- És mi van az adóhatósággal? - kérdezte Bosch. -Beszéltél már velük?

- Hétvége lévén nem dolgoznak. De az Alisónak küldött levelük határozottan utal arra, hogy nem

véletlenszerű vizsgálatról van szó. Valószínűleg bejelentést kaptak valakitől. Ki is jelöltek egy előadót

a munkára, holnap az lesz az első dolgom, hogy felhívom.

- Tudják, bűzlik ez az egész, ahogy az SZBVO kezeli ezt az ügyet. És hogy Tony vérbosszú áldozata lett,

vagy az adóhatóságtól szivárgott ki valami, teljesen mindegy, de hogy hallottak már a fickóról, az

biztos.

- Azt hiszem, igaza van - jegyezte meg Billets.

- El is felejtettem mondani - szólt közbe Bosch -, ma Art Donovan beszámolt nekem arról, hogy egy

Carbone nevű alak a szervezett bűnözésiektől, akivel már én is beszéltem a minap, odament hozzá

szimatolni. Úgy tett, mint akit nem nagyon érdekel az ügy, pedig ellenkezőleg, ha értik, mire

gondolok.

A többiek nem szóltak egy szót sem.

- Akkor most mit csináljunk? - kérdezte Edgár.

- Nem csinálunk semmit - felelte Billets. - Ez a mi ügyünk, és mi fogunk dolgozni rajta. De óvatosnak

kell lennünk. Ha az SZBVO szimatolgat, akkor van még itt valami, amiről mi nem tudunk.

Újra hallgattak egy ideig. Bosch egyre jobban kedvelte Billetset.

- Oké - folytatta a főnök -, szerintem Tony vállalatára összpontosítsunk elsődlegesen. Harry, amilyen

gyorsan csak lehet, végezzen Vegasban, és jöjjön vissza.

- Ha nem találok semmit, akkor holnap délre ott leszek. De ne feledje, Mrs. Aliso szerint a férje

befektetőkkel is találkozott Vegasban. Lehet, hogy Mr. X. is felbukkan.

- Lehet - felelte Billets. - Szép munkát végeztek, csak így tovább.

Miután röviden elbúcsúztak egymástól, Bosch visszatette a telefont az asztalra. Egészen felvillanyozta

a nyomozás előrehaladása. Az adrenalinszintje megemelkedett, szinte bizsergett tőle. Már régóta

várt erre az élményre. Elégedetten dörzsölte össze a tenyerét.

Bosch kilépett a liftből, és elindult a kaszinó felé, mely sokkal csendesebbnek bizonyult, mint

gondolta. Nem kurjongattak vagy jajongtak az asztaloknál. Ide más emberek járnak játszani,

gondolta. Sok pénzzel jöttek, és sokkal távoztak, bármennyit is veszítettek. Itt

nyoma sem volt a kétségbeesésnek. Ezt a helyet a vastag pénztárcájúak látogatták.

Amikor odaért az egyik rulettasztalhoz, eszébe jutott Donovan kérése. Bepréselődött két cigarettázó

ázsiai nő közé, és zsetont kért öt dollárért. Amikor közölték vele, hogy az huszonöt dolláros asztal, az

egyik nő cigarettájával egy másik asztal felé bökött.

- Vigye az ötösét oda - mondta megvetően.

Bosch át is ment az olcsó asztalhoz, ahol azonnal el is vesztette a pénzt. Donovan tartozik nekem egy

ötössel, gondolta.

Ellépett a rulettasztaltól, és a pókerezők felé fordult. Szemével Eleanor Wisht kereste. Amint azt

fontolgatta, mit tegyen, odament hozzá a teremfőnök, és megkérdezte tőle, játszani akar-e.

- Nem, csak nézelődök - válaszolta. - Volna egy perce a számomra?

- Egy percem? Mire?

- Én vagyok az a zsaru, aki kikérdezte az embereit.

- Ja, persze. Hank mondta, hogy itt van.

Amikor Frank Kingként bemutatkozott Boschnak, kezet ráztak.

- Sajnálom, hogy nem lehettem a segítségére, de én nem forgórendszerben dolgozom, nekem mindig

itt kell lennem. Tony Alisóról van szó, ugye?

- Igen. Maga ismerte?

- Hogyne, mint ahogy mindenki közülünk. Jó srác volt. Kár, hogy így végezte.

- Honnan tudja, hogy végezte?

Bosch nem beszélt az osztóknak Aliso halálának körülményeiről.

- Hank beszélt róla - felelte King. - Azt mondta, lelőtték Los Angelesben. Mit tehet az ember? Abban a

városban minden megtörténhet.

- Minden. Mióta ismerte Tonyt?

- Ó, évek óta. Mielőtt a Mirage-t megnyitották, a Flamingóban dolgoztam, és Tony odajárt.

- Milyen volt a kapcsolata vele? Találkoztak a kaszinón kívül is?

- Egyszer-kétszer. De csak véletlenül futottunk össze. Megittunk valamit együtt, de nem

haverkodtunk. Ő vendég volt, én pedig a szálloda alkalmazottja, ha érti, mire gondolok.

- Értem. Milyen helyeken futottak össze?

- Ó, hát nem is tudom... Várjon egy percet.

King beváltotta az egyik vendég zsetonjait, aki befejezte a játékot, azután ismét Bosch felé fordult.

-Mint mondtam, láttam pár helyen. De már régen történt. Úgy három éve.

- Aliso egyedül járt szórakozni?

- Nem tudom, de akkoriban együtt láttam egy pipivel.

- Oké, és mikor találkoztak utoljára odakint?

-Az tavaly lehetett. Bulit rendeztünk Martynak, a kaszinó főnökének, és Dollynál kötöttünk ki. Az egy

klub a város északi kerületében. Tony is ott volt akkor. Egyedül iszogatott, és amikor meglátott

engem, meghívta az egész társaságot egy italra. Pedig nyolcan lehettünk. Rendes srác volt.

Bosch bólintott. Szóval Aliso rendszeresen járt Dollyhoz az utóbbi időben. Úgy tervezte, hogy

odamegy, és megkeresi Laylát, aki valószínűleg táncosnő. Persze biztos nem ez volt a valódi neve.

- Mostanában látta együtt valakivel?

- Úgy érti, valami tyúkkal?

-Igen, az osztóktól hallottam, hogy egy szőke körül legyeskedett. -Valóban. Úgy háromszor láttam

őket együtt. Tony

adott neki suskát a nyerőgépekhez, mialatt ő pókerezett. De ha arra kíváncsi, nem tudom, ki az a nő.

Bosch bólintott.

- Ennyi?

-Még van valami. Eleanor Wish. Ismeri ezt a nevet? Pénteken az olcsó asztalnál játszott. Tony is ült

ott egy darabig, és láthatóan ismerték egymást.

-Ismerek egy játékost, akit Eleanornak hívnak, de a vezetéknevét nem tudtam. Barna hajú, barna

szemű, és az idő kíméletlensége ellenére egész jó alakja van.

King elmosolyodott, amiért olyan frappánsan fejezte ki magát. Bosch nem.

- Ez ő lehet. Törzsvendégnek számít?

- Igen. Hetente egyszer látom itt. Valószínűleg a városban lakik. A helyiek körbejárják a kaszinókat,

nemcsak egy helyen játszanak. Ma itt, holnap a Flamingóban, azután máshol...

- Gondolja, hogy prostituált?

-Nem, csak annyit akartam mondani, hogy helybeli lévén eljár mindenhova. Nem sokat szokott

nyerni, de akkor szép borravalót ad. A prostikra ez nem jellemző.

Bosch megkérdezte tőle, hol vannak még olyan kaszinók, ahol pókerezhetnek a vendégek, majd

megköszönte neki a listát.

-Tudja, lehet, hogy ismerték egymást, de szerintem köszönésen kívül nem volt köztük semmi.

- Miért?

- A nő túl öreg. Jól néz ki, de Tonynak nem megfelelő. Ő a fiatal lányokat szerette.

Bosch bólintott, majd faképnél hagyta a teremfőnököt. Zavartan baktatott át a kaszinón. Nem tudta,

mit kezdjen Eleanor Wish-sel. Kíváncsi lett volna rá, mit csinál valójában, és King magyarázata alapján

elég ártatlannak

tűnt, hogy hetente egyszer találkozott Alisóval a póker-asztalnál. Valószínűleg semmi köze sem volt

az ügyhöz. A nyomozó beszélni szeretett volna vele. Meg akarta mondani neki, mennyire sajnálja,

hogy a dolgok így alakultak - hogy a dolgok így alakultak miatta.

Szemébe ötlött a recepciós pult mellett elhelyezett fizetős telefon. Felhívta a tudakozót, hogy

megtudja Eleanor számát. A kezelő azt válaszolta, hogy a szám az előfizető kérésére titkosítva van.

Bosch gondolkodott egy darabig, aztán a zsebébe nyúlt, és előhúzta belőle Felton kapitány

névkártyáját. Felhívta a csipogóját. Miközben a visszahívásra várt, kezét a telefonon tartotta, hogy

más ne férhessen hozzá.

- Felton?

- Igen, és maga kicsoda?

- Bosch vagyok. Nemrég beszéltünk az irodájában.

- Persze. Los Angelesből. Még nem kaptam meg az ujjlenyomatokat.

- Most nem ezért hívom. Arra lennék kíváncsi, maga vagy az emberei közül valaki elég jó

kapcsolatban van-e a telefontársasággal ahhoz, hogy megszerezzen egy számot és egy címet.

- Titkos?

Bosch késztetést érzett arra, hogy megmondja neki, ha a szám nem lenne titkos, fel se hívta volna,

végül azonban hagyta a fenébe.

- Igen, titkos.

- Kiről van szó?

- Egy helybeli nőről. Pénteken este együtt pókerezett Tony Alisóval.

-És?

- És ezért ismerték egymást, így szeretnék beszélni a nővel. Ha nem tud segíteni, nem baj, majd

megtalálom a számot másképp. Csak maga mondta, hívjam, ha

szükségem van valamire. Erre lenne szükségem. Meg tudja csinálni? A vonal másik végén hallgattak

egy pillanatig.

- Oké, mondja a nevet. Majd meglátom, mit tehetek.. Hol fog tartózkodni?

- Úton leszek, inkább én hívom vissza.

Felton megadta neki az otthoni számát, és arra kérte, adjon neki fél órát.

Bosch el akarta tölteni az időt, ezért a Kingtől kapott információkat felhasználva átballagott a Harrah-

ba, és benézett a pókerszobába. Eleanor Wish nem volt ott. Ezután elindult a Flamingóba. Útközben

le kellett vennie a zakóját, mert még mindig nagyon melegen sütött a nap.

A Flamingóban rátalált Eleanorra. Öt férfi társaságában játszott az egyik asztalnál. Egy szék szabad

volt mellette, de Bosch nem ült oda hozzá. Inkább a rulett körül álldogálók közé furakodott, és onnan

figyelte, hogy játszik.

Eleanor feszülten koncentrált a játékra. Egész szépen gyűltek a zsetonok előtte. Bosch meg mert

volna esküdni rá, hogy az asztalnál ülő férfiak sóvárognak női játékostársuk után.

Amint az osztó tologatni kezdte a nyereményeket, Bosch utánanézett, hol talál egy telefont. Miután

talált egyet, felhívta Feltont. A kapitány megadta neki a kért számot és címet. A nyomozó nem

mondta meg neki, hogy már megtalálta, akit keresett, csak megköszönte a segítségét, és letette a

kagylót.

Mire Bosch visszaért a pókerszobába, Eleanor már elment. Eltűntek a zsetonok az asztalról, tehát

felvette a nyereményét, és távozott, gondolta a férfi bosszúsan.

- Keres valakit?

Bosch sarkon fordult. Eleanor állt előtte. Nem mosolygott, arcán inkább egyfajta idegesség és dac

tükröződött. A nyomozó szeme a nő állán húzódó forradásra tévedt.

- Én... Eleanor... szóval téged kerestelek.

-Mindig is olyan feltűnő voltál. Azonnal kiszúrtalak, ahogy beléptél a terembe.

Bosch nem így képzelte a találkozást, és fogalma sem volt, hogyan tovább.

-Nézd, Eleanor, én csak azt akartam megtudni, hogy vagy. Nem is tudom, én...

- És azért repültél Las Vegasba, hogy megkérdezd, hogy vagyok? Mi folyik itt, Bosch?

Bosch körbepillantott. Zavarta a körülöttük hömpölygő tömeg és a nyerőgépek kattogása.

- Elmondom neked, de nem innánk vagy ennénk valamit?

- Egy italt elfogadok.

- Nem ismersz egy nyugodt helyet?

- De igen. Gyere utánam.

Kiléptek a kaszinóból a meleg estébe. A nap már lement, és immár neonfények világították be az

eget.

- A Caesarban csend van. Ott nem működtetnek nyerőgépeket.

Miután leültek a kör alakú bárban, Bosch sört rendelt, Eleanor pedig egy whiskyt. A nő rágyújtott.

- Azelőtt nem dohányoztál - jegyezte meg Bosch. - Sőt, ha jól emlékszem...

- Az már nagyon régen volt. Miért jöttél ide?

- Nyomozok.

- Milyen ügyben, és az egésznek mi köze hozzám? Boschnak lassan sikerült rendeznie a gondolatait. -

Hozzád semmi köze, csupán annyi, hogy ismerted a

fickót. Együtt pókereztél vele pénteken a Mirage-ban.

Eleanor kíváncsian és zavartan húzta fel a szemöldökét. Bosch jól emlékezett erre az arckifejezésére,

és arra, milyen vonzónak látta őt ilyenkor. Szerette volna megérinteni, de visszafogta magát. Ez már

nem az az Eleanor volt.

- Anthony Alisóról van szó.

Bosch látta, hogy a nőt újabb meglepetés éri, és elég jól ismerte ahhoz, hogy tudja, az arca valóságos

érzelmeket tükröz. Leolvasta róla, hogy addig a pillanatig nem tudott Aliso haláláról.

- Tony A... - mondta elhaló hangon.

- Ismerted őt jól, vagy csak együtt pókereztetek? Eleanor szeme a távolba meredt.

- Csak a Mirage-ban találkoztam vele. Pénteki napokon ott játszom. Sok új, érdekes ember

megfordul ott. Havonta néhányszor láttam. Kezdetben azt hittem, ő is a városban lakik.

- És honnan tudtad meg, hogy nem idevalósi?

-Ő mondta. Leültünk egy italra, mert az asztalnál éppen nem volt hely. Akkor mesélte el, hogy Los

Angeles-i és a filmiparban dolgozik.

- Csak ennyit?

- Hát, másról is beszélgettünk, de lényegtelen dolgokról.

- A kaszinón kívül találkoztál vele?

-Nem, de mire megy ki a játék? Gyanúsított vagyok, mert leültem egy italra vele?

- Nem, szó sincs ilyesmiről, Eleanor.

Bosch elővett egy cigarettát, és rágyújtott. A pincérnő kihozta az italukat, ők pedig hallgatásba

burkolóztak. Bosch elvesztette a fonalat, és nem tudta hogyan folytassa a beszélgetést.

- Úgy láttam, egész jól ment ma este a játék - próbálkozott.

-Jobban, mint máskor. Van egy kvótám, azon felül kiszállok.

- Kvótád?

- Akárhányszor elérem a kétszáz dollárt, abbahagyom, és beváltom a zsetonjaimat. Nem vagyok

kapzsi, és

tudom, hogy a szerencse nem áll mellettem sokáig. Soha nem veszítek száz dollárnál többet, és ha

elég szerencsés vagyok, kétszáznál befejezem arra az estére. Ma ez korán bekövetkezett.

- És hogy tudsz...

Leállította magát, mert tudta a választ.

- Hogy tudok megélni pókerezésből? Ha odabent tölt az ember két és fél évet, akkor megtanul

dohányozni, pókerezni és egyebeket is.

A nő egyenesen Bosch szemébe nézett, mintha azt várná, merészel-e megjegyzést tenni. Hosszú

hallgatás után elővett egy újabb szál cigarettát. Bosch tüzet adott neki.

- Szóval nappal nem is dolgozol? Csak pókerezel?

- így igaz. Már majdnem egy éve csinálom. Nehéz rendes munkát találni, Bosch. Amikor azt mondom,

FBI-ügy-nök voltam, meresztgetik a szemüket, ha azt is megmondom, most szabadultam a szövetségi

börtönből, akkor hanyatt dobják magukat.

- Sajnálom, Eleanor.

-Ne sajnálj te engem. Nem panaszkodom. Keresek annyit, amennyi elég, és legalább érdekes

emberekkel találkozom, mint amilyen a ti Tony Alisótok volt. És még adóznom sem kell. Mire

panaszkodjam, hacsak nem arra, hogy az év nagyobb részében negyven fok van árnyékban?

Bosch érezte a nő szavaiból kicsendülő keserűséget.

- Úgy értem, sajnálom mindazt, ami történt. Tudom, hogy ettől nem lesz jobb neked. Azt kívánom,

bárcsak újra csinálhatnék mindent. Azóta sokat tanultam, és sok mindent másképpen tennék. Csak

ennyit akartam mondani neked. Megláttalak a kaszinó videófelvételén, és meg akartalak keresni,

hogy elmondhassam mindezt.

Eleanor elnyomta félig elszívott cigarettáját, és belekortyolt a whiskyjébe.

- Most már mennem kell - mondta, és felállt.

- Elvigyelek valahova?

- Nem, nekem is van autóm, de azért köszönöm. Elindult a kijárat felé, de néhány lépés után

visszament

az asztalhoz.

- Most igazad volt.

- Miben.

- Abban, hogy nem akartál semmi jót tenni értem. Bosch követte a tekintetével, amint a nő kilépett a

forgóajtón, és eltűnt az éjszakában.

Dolly klubját kifejezetten a felső tízezernek szánták: huszonöt dolláros belépő, kötelező

fogyasztásként két ital, és a vendéget szmokingos alkalmazott kíséri a helyére. A táncos lányok is első

osztályúak voltak: szépek és fiatalok.

Miután Boscht leültették közvetlenül a színpad elé, tű-sarkain azonnal odatipegett hozzá egy piros

fehérneműs, fekete harisnyás pincérnő, és eszébe juttatta a kötelező fogyasztást. Bosch sört rendelt.

Miközben két sörére várakozott, új táncos lépett a színpadra. A magas, barna lány teljesen elbűvölte

a nyomozót. Gyönyörű volt, és Boschnak megfordult a fejében, vajon miért pont ezt a munkát

választotta. Mindig is úgy gondolta, a szép nők megkímélhetik magukat az élet nehézségeitől, egy

ilyen színpadtól, ahol kiszolgáltatottak, alárendeltek. Valószínűleg tévedett ebben a kérdésben,

gondolta.

A pincérnő letette elé a két sört, és közölte vele, hogy tizenöt dollárral jön neki. Bosch egy húszast

adott neki, és intett, hogy megtarthatja a többit. A nő odahajolt a füléhez, közben ügyelt arra, hogy

be lehessen látni a dekoltázsába.

- Köszi, édespofi. Csak szólj, ha szükséged van valamire.

- Máris van valami. Itt van Layla ma este?

- Ma nincs itt.

- És Rhonda? Azt tudom, hogy tegnap este itt volt.

- Most is itt van, hátul. Valószínűleg éppen átöltözik. Bosch benyúlt a zsebébe, kihúzott belőle még

egy ötdol-

lárost, és a pincérnő tálcájára csúsztatta.

- Megmondanád neki, hogy Tony barátja, akivel tegnap beszélt telefonon, meghívná egy italra?

- Persze.

A színpadon táncoló lány már meztelen volt, csak a harisnyatartója feszült rajta. Néhány vendég

odament hozzá, és bankjegyeket csíptettek egyetlen ruhadarabja alá. Ha előkerült egy-egy ötös,

akkor az illető kapott egy külön riszálást és egy puszit a fülére.

Bosch éppen azon gondolkodott, itt egy lehetséges magyarázat arra, honnan származhatnak az Aliso

vállán talált ujjlenyomatok, amikor egy kis szőke penderült elé;

- Hello, én vagyok Rhonda. Nem látta a műsoromat!

- Sajnos csak utána érkeztem.

- Sebaj, fél óra múlva újra bemutatom. Yvonne azt mondta, meg akar hívni egy italra.

Bosch odahajolt Rhondához.

- Idefigyeljen, Rhonda. Inkább magának adnám a pénzt, mint a klubjának, úgyhogy ne pezsgőt

rendeljen.

Rhonda Martini mellett döntött.

- Nem emlékszem a nevére.

- Harry.

- És Tony egyik barátja Los Angelesből. Maga is a film szakmában dolgozik?

- Nem egészen.

- Honnan ismeri Tonyt?

-Nemrég ismertem meg meglehetősen sajátos körülmények között. Figyeljen rám. Laylát keresem,

egy üzenetet kell átadnom neki. Yvonne azt mondta, ma nem dolgozik. Nem tudja, hol találom?

A nő megérezte, hogy valami nincs rendben.

- Először is, Layla már egyáltalán nem dolgozik itt. Másodszor, ha Tony barátja, miért engem kérdez,

hogy hol találja?

Nem is volt olyan buta, ahogy Bosch képzelte. Eldöntötte, hogy nyíltan megmondja, miről van szó.

- Azért, mert Tonyt kinyírták, így őt már nem kérdezhetem meg. Figyelmeztetnem kell Laylát.

- Mi? - sikoltotta a lány.

A nő kiáltását biztos meghallották, mert mindenki feléjük fordult. Valószínűleg azt hitték, túl keveset

ajánlott neki.

- Fogja vissza magát, Rhonda!

- De hát mi történt? Nemrég járt itt...

- Lelőtték Los Angelesben, miután innen visszament. És most mondja meg, tudja, hol találom Laylát

vagy nem?

- Kicsoda maga? Tényleg Tony barátja?

- Bizonyos szempontból én vagyok az egyetlen barátja. Zsaru vagyok, és meg akarom találni a

gyilkosát.

A nő arca jobban eltorzult, mint amikor megtudta, hogy Aliso halott.

- Tartsa meg a pénzét. Nem mondhatok magának semmit. Azzal fogta magát, és kirohant egy hátsó

ajtón. Bosch

észrevette, hogy a szmokingos ürge őt figyeli a sötétből. Úgy döntött, nem várja meg Rhonda

második fellépését. Belekortyolt a sörébe - az elsőbe, a másodikhoz még hozzá sem nyúlt -, majd

felállt.

A kijárat közelében a szmokingos megkopogtatta a vállát hátulról.

- Uram, velem fáradna az irodába?

- Minek?

- Az igazgató váltana önnel pár szót.

A szmokingos egy tükrös ajtón át bevezette egy helyiségbe, ahol egy szőke, dagadt férfi ült az

íróasztalánál.

- Épp most hívott fel Rhonda az öltözőjéből, hogy maga Tony Alisóról kérdezősködött. Azt mondta,

maga azt állítja, hogy meghalt.

- Meg bizony.

A szőke biccentett, mire a szmokingos a másodperc törtrésze alatt meglendítette a karját, és

kézfejével szájon vágta Boscht. A nyomozó nekiesett a falnak, és beverte a fejét. Mielőtt

felocsúdhatott volna, a gorilla újra nekinyomta a falnak, és megmotozta.

- Seggfejre valló cselekedet volt - mondta a dagadt. -Miből gondolta, hogy a lányaimat csak úgy

zaklathatja?

A szmokingos megtalálta a fegyverét, a bilincsét. Levéltárcáját odadobta a dagadt elé az íróasztalra.

- Ez zsaru, engedd el.

Amikor a szmokingos levette a kezét a nyakáról, Bosch ingerülten taszította el magától. Szájából

szivárgott a vér.

- Mit akart ezzel elérni? - kérdezte Bosch.

- Nézze, tévedtem. A legtöbb zsaru megmondja, hogy kicsoda, és miért jött ide. Ilyen esetben, ha

tudok, segítek neki. De maga csak úgy elkezdett szimatolni. Nekem meg kell védenem az üzletemet.

A dagadt kihúzta a fiókot, elővett belőle egy doboz zsebkendőt, és Bosch elé lökte.

- Vérzik a szája.

Bosch magához vette az egész dobozt.

- Szóval, igaz, amit a lánynak mondott. Tony halott.

- Igaz. Mennyire ismerte őt?

- Honnan tudja, hogy ismertem?

- Válaszoljon.

-Törzsvendégnek számított nálunk. És mindig megpróbálta elcsalogatni a lányaimat. Azt mondta

nekik, beviszi őket a filmek világába. Az utóbbi három évben a három legjobb táncosnőmet

vesztettem el miatta.

-Miért engedte meg, hogy idejárjon, ha elvitte a lányokat?

-Mert rengeteg suskát hagyott itt. Emellett lányokból sosincs hiány.

Bosch mással próbálkozott.

- És mi a helyzet a péntekkel? Itt volt aznap?

- Nem, nem tudom... igen, itt volt. De csak rövid ideig maradt. Te láttad őt, Pipec? - kérdezte a

szmokingost.

- Igen, itt volt.

- Hát tessék, megkapta a választ.

- Miért rúgta ki Laylát?

A dagadt összeszorította a száját egy pillanatra.

- Maga olyan, mint egy pók, csak szavakkal cserkészi be az áldozatát.

- Meglehet. Szóval, mi van Laylával?

-Kirúgtam, mert megszegte a szabályokat. De ehhez magának semmi köze. Üzleti kérdés.

- Mit is mondott, hogy hívják?

- Még nem mondtam.

- Akkor nyögje már ki, maga seggfej!

-Az emberek csak Luckynak szólítanak errefelé. Le-szállna végre rólam?

- Azt fogom tenni, csak mondja meg, mi történt Laylával.

- Jó, jó, de azt hittem, Tonyról beszélgetünk. Legalábbis Rhonda ezt mondta.

Bosch kezdte elveszíteni a türelmét, de türtőztette magát. Mereven bámulta a dagadtat.

- Oké, beszéljünk Layláról. Ő akart lenni az első. Le akarta söpörni a toptáncosnőmet, Modestyt, és

ezt meg is

mondta: vagy ő vagy Modesty. Csakhogy ez a lány egy este tizenkét üveg pezsgőt is rásóz azokra a

nyáladzó kanokra odakint. Layla erre képtelen lett volna. így Modesty maradt.

Bosch bólintott. Ez a sztori megfelel az Aliso rögzítőjén talált üzenetnek.

- Volt még más baja is vele?

- Bajom? Állandóan marakodott a többi lánnyal. Ellopta a dalaikat. És számtalanszor mondtam neki,

ne használjon punciport, de nem hallgatott a szóra. Örülök, hogy végre elment. Nekem az üzlettel kell

törődnöm.

- Punciport?

- Tudja, olyan csillogó por, mint a flitterek vagy a konfetti. De amikor hozzádörgölőzött a palikhoz,

átragadt a ruhájukra. Gondoljon bele, a nős fickó hazamegy, a farka tájéka pedig tele ilyen csillogó

szarral. Tudja, hány vendéget veszítettem el miatta? Meg kellett szabadulnom ettől a lánytól.

Bosch elgondolkodott a történeten.

- Oké, csak adja meg a címét, és már itt se vagyok.

- Nem tehetem.

- Ne kezdje már megint ezt a szarakodást. Azt hittem, beszélgetünk.

Lucky mosolyogva csóválta a fejét.

- Azért nem tehetem, mert semmilyen adatot nem tudunk a lányokról. Idejönnek, megcsinálják a

műsorukat, és elmennek. Ez így tiszta. így mehet minden gördülékenyen. És most zárjuk le a

beszélgetést. Ja, és ne feledje, maga jött ide, nem mondta meg, hogy kicsoda, és in-zultálta az egyik

táncosnőmet. Tudja, ők esküt tesznek a hűségre, ha érti, mire gondolok.

Bosch értette. - Na, jó éjszakát - mondta bosszúsan, és elindult kifelé.

Pipec kikísérte Boscht, egészen a parkolóig. Egy gyűrött képű mexikói elvette a cédulát tőle, és

elment a kocsijáért.

- Azért nincs harag? - kérdezte Pipec, miközben Bosch az autóra várt.

Bosch szembefordult vele.

- Azt hitte, hogy csak egy vendég vagyok.

- Igen, igen, meg persze azt kellett tennem, amit a főnök mondott nekem.

Bosch egy hirtelen mozdulattal elkapta a szmokingos karját, maga felé rántotta, egyidejűleg

felemelte a térdét, és jól belerúgott az ágyékába. Pipec nyögve görnyedt össze. Szerencsétlenségére,

mert ez alkalommal az arca találkozott össze Bosch térdével. A gorilla nyöszörögve támaszkodott az

egyik ott parkoló autó oldalának. Közben megérkezett a mexikói a kocsijával. Felmérte a helyzetet, és

a főnöke segítségére akart sietni. A nyomozó figyelmeztetően emelte fel a mutatóujját.

- Meg ne próbálja! - mondta neki.

A parkolóőr felemelte a kezét, és hátralépett. Bosch beszállt az autóba, és a visszapillantó tükörből

még látta, hogy Pipec lecsorog a kocsi oldalán, és megpihen a kövezeten. Kikeményített gallérján

csúnya vérfolt éktelenkedett.

Bosch vissza akart menni a szállodába aludni. Zavarta, hogy rosszul sült el egész Las Vegas-i útja.

Layláról nem tudott meg semmit. Legnagyobb eredménye az volt, hogy magyarázatot talált az Aliso

nadrágfelhajtásába tapadt csillámokra. Más semmi. És másnap délelőtt vissza kellett repülnie Los

Angelesbe.

Egy közlekedési lámpánál rágyújtott, elővette a jegyzetfüzetét, hogy megkeresse azt a címet, amelyet

Felton adott meg neki az este folyamán.

Miután nagy nehezen megtalálta Eleanor Wish lakását, leparkolt a házzal szemben, és dohányozva

figyelte a világos ablakokat. Nem volt biztos benne, pontosan mit akar csinálni.

Öt évvel azelőtt Eleanor Wish elárulta őt, ugyanakkor megmentette az életét. Le is feküdtek akkor, de

tönkrement minden. Boschnak gyakran eszébe jutott a „mi lett volna, ha" kérdés.

,

Bosch végül kiszállt a kocsiból, eldobta a csikket, és odament az ajtóhoz. A nő szinte azonnal reagált a

kopogtatására, mintha már várta volna őt. Vagy valaki mást.

- Hogy találtál meg? Csak nem követtél?

- Nem. Csak egy telefonomba került.

- Mi történt a száddal?

- Semmi. Beengedsz?

Eleanor félreállt az útból. Szerényen bútorozott, kicsi

lakásban lakott. Bosch azonnal felfedezett egy festményt a kanapé fölött. Ugyanazt kapta tőle öt

évvel azelőtt bú-; csúajándékként. ;

Bosch elfordult a festménytől, és ránézett Eleanorra. Összetalálkozott a szemük. Tudta, hogy mindaz,

amit a nő korábban mondott neki, a védelmét szolgálta. Köze-! lebb lépett hozzá, megérintette a

kezét, majd megsimogatta a nyakát. Egészen közelről is szemügyre vette az arcát: határozottság,

eltökéltség tükröződött rajta.

- Ez alkalommal jó hosszú ideig vártam - suttogta Eleanor.

Bosch emlékezett rá, hogy ugyanezt mondta neki, amikor legelőször szeretkeztek. Egy évszázaddal

azelőtt történt, gondolta a férfi. Mit csinálok én itt? Újra lehet kezdeni mindent annyi idő és annyi

változás után?

Magához húzta a nőt, és megcsókolta. A hosszú csók után Eleanor szótlanul vezette át a hálószobába,

ahol sebtében kigombolta a blúzát, és a padlóra dobta farmernadrágját. Újra csókolóztak, miközben

lehámozta Boschról az ingét. Eleanor haja magába szívta a kaszinó dohányfüstjét, de halványan még

érezni lehetett a parfümjét. Évekkel azelőtt is ugyanazt használta. Újra eszébe jutott a nő ablaka alatt

álló jakaranda fa.

A vad szeretkezés közben Bosch teljesen megfeledkezett arról, miért ment Las Vegasba.

Felszabadultak bennük állatias ösztöneik. Csak az eksztázis pillanatai után nyerték vissza újra emberi

mivoltukat.

- Elfelejtettem megkérdezni - kezdte Eleanor -, hogy nős vagy-e.

Kuncogni kezdett, Bosch pedig lenyúlt a padlóra, ahol a zakója hevert, és kivette belőle a cigarettáját.

- Nem - felelte Bosch. - Egyedül élek. -Gondolhattam volna. Harry Bosch, a magányos farkas. Igazán

tudhattam volna.

A nő mosolyogva nézte a sötétben. Bosch akkor vette észre, amikor lángra lobbant a gyufa a

kezében. Rágyújtott, és megkínálta Eleanort is. A nő nemet intett.

- És mondd csak, hány nővel voltál utánam?

- Nem tudom. Nem sokkal. Csak egy volt közöttük, akivel egy évig együtt maradtam. Az komolyabb

kapcsolat volt.

- És mi történt vele?

- Elutazott Olaszországba.

- Örökre?

- Ki tudja?

- Ha nem tudod, akkor nem fog visszajönni. Legalábbis nem hozzád.

Nem kérdezősködött tovább, hanem közelebb húzódott hozzá, és megcsókolta az állát. Boschnak

eszébe jutott, hogy ideje lenne megborotválkoznia.

- És mi van veled, Eleanor? Egyedül élsz?

- Igen. Legutoljára egy zsaruval jöttem össze. Gyengéd volt, de erős. Nem fizikai értelemben, hanem

az életben. De az is régen történt. Mindkettőnknek vigaszra volt szüksége. És megadtuk egymásnak...

Sokáig nézték egymást a sötétben szótlanul. Azután összetalálkozott az ajkuk. Mielőtt újra

szeretkezni kezdtek, Eleanor azt suttogta: - Sok időt elvesztegettünk.

A szeretkezés után, amikor ismét egymás mellett pihentek, Bosch megkérdezte: - Te mit szeretnél,

Eleanor?

- Csak a pillanat örömét - felelte a nő. - Minden mást elcsesztünk. Csak ennyi maradt nekünk.

Abban a pillanatban senki és semmi nem tolakodott be a világukba, Nem volt szükségük sem

szavakra, sem emlékekre. Csak a pillanatra.

Bosch hajnal felé ébredt fel Eleanor ágyában. A nő békésen szuszogott mellette. Belebámult a reggeli

szürkeségbe, és még érezte a szeretkezés verítékének szagát.

Hatkor kikászálódott az ágyból, és felöltözött. Egy csókkal ébresztette fel Eleanort, hogy megmondja,

el kell mennie.

- Visszarepülök Los Angelesbe, de mihelyt lehetséges, visszajövök hozzád.

A nő álmosan bólintott.

- Oké, Bosch, várni foglak.

Odakint még hűvös volt a levegő. Végre. Bosch rágyújtott első cigarettájára, és odaballagott a

kocsijához. Amikor elhajtott a ház elől, akkor emelkedett ki az arányló nap a hegyek mögül, a város

fölé.

Amint belépett a szállodai szobájába, rögtön észrevette, hogy üzenetet jelezve villog a telefon.

Felhívta a kezelőt,

aki azt mondta neki, hogy Felton kapitány kereste hajnali kettőkor, valamint egy Layla nevű nő

négykor. Sem üzenetet, sem elérhető számot nem hagytak. Bosch a homlokát ráncolva tette le a

kagylót. Inkább Layla hívása tette kíváncsivá. Honnan tudhatta a nő, hol érheti el?

Eldöntötte magában, hogy valószínűleg Rhondán keresztül. Tudni szerette volna, miért hívta fel Layla.

Lehet, hogy nem is tudott Tony haláláról, amíg Rhonda el nem mondta neki.

Mégis félre kellett tennie Laylát egy időre. Kizmin Rider pénzügyi vizsgálatai más irányba terelték a

nyomozás menetét. Jó lett volna beszélnie Laylával, de elsődleges dolga az volt, hogy visszamenjen

Los Angelesbe. Felhívta a repülőteret, és jegyet rendelt a 10:30-as járatra. Arra gondolt, ha

bejelentkezik Feltonnál, és utánanéz a Tony kocsiját bérbe adó cégnek, akkor ebédidőre L. A-ben

lehet.

Bosch levetkőzött, és hosszasan mosta le magáról az éjszakai szeretkezés verítékét. Amikor készen

lett, törülközőbe csavarta magát, és nekiállt borotválkozni. Akkor látta először feldagadt száját és

véraláfutásos szemét.

Amint visszatért a szobába, meglepetten tapasztalta, hogy egy számára ismeretlen férfi ül az ablak

előtti széken, és újságot olvas.

- Maga Bosch, ugye?

Bosch az éjjeliszekrény fiókjába rejtett fegyverére gondolt, de rájött, hogy a férfi közelebb van hozzá,

mint ő.

- Ne izguljon, ember - próbálta megnyugtatni a férfi -, én is zsaru vagyok. Felton küldött magához.

- És mi a francot csinál a szobámban?

- Kopogtattam, de nem kaptam választ. Meghallottam, hogy zuhog a víz a fürdőszobában, így

bejöttem. Öltözzön már fel, mondanivalóm van a maga számára.

- Mutassa az igazolványát.

A férfi odament Bosch-hoz, elővette a jelvényét és az igazolványát.

- Iverson vagyok. Felton kapitány parancsára jöttem ide.

- Mi olyan fontos, hogy betört a szobámba?

- Nézze, egész éjjel próbáltuk hívni, de nem tartózkodott a szállodában. Felton kapitány azt szeretné,

ha részt venne egy letartóztatáson. Indulnunk kellene. Felöltözne végre?

- Miféle letartóztatásról beszél?

- Ezt fogom elmondani, mihelyt felöltözött. Most csak annyit, hogy az ujjlenyomataival megütötte a

főnyereményt.

Bosch mereven nézte a férfit egy pillanatig, majd odament a szekrényhez, és kivett belőle pár tiszta

holmit. Bevonult a fürdőszobába felöltözni, és amikor újra kijött onnan, csak egy szót vetett oda

Iversonnak.

- Beszéljen.

- Ismeri Joey Markst?

Boschnak ismerősnek tűnt a név, de nem tudta hova tenni.

- Tulajdonképpen Joseph Marconi. A Társaság képviselője Vegasban. Ugye ismeri a Társaságot?

- A chicagói maffiacsalád. Ők ellenőriznek mindent a Mississippitől nyugatra, tehát Vegast és L. A-t is.

- De jól tudja! Akkor nem is kell elmagyaráznom magának semmit.

- Azt mondja, az áldozat dzsekijén talált ujjlenyomatok Joey Markstól származnak?

- De szép is lenne! Nem tőle, de az egyik emberétől. Bosch, ez olyan nekünk, mint a mennyei manna.

Ma odamegyünk, és egyenesen a francos ágyából fogjuk kirángatni. Addig fogjuk gyepálni, míg rajta

keresztül el

nem kapjuk Joey Markst, aki már vagy tíz éve szálka a seggünkben.

- Nem felejtettek el valamit?

-Nem, nem hinném... Legfeljebb annyit, hogy hálás köszönet a Los Angeles-i rendőrségnek.

- Nem! Azt felejtették el, hogy ez az én ügyem. Nem a maguké. Hogy a francba gondolták ezt az

egészet? Elkapni ezt a fickót anélkül, hogy megkérdeznének.

- Már mondtam, hogy próbáltuk hívni.

- És? Nem érnek el, ezért a saját szakállukra megtehetnek mindent?

Iverson nem válaszolt.

Bosch bekötötte a cipőfűzőjét, és felállt.

- Induljunk. Vigyen Feltonhoz. Ez hihetetlen, hogy maguk mit művelnek!

A liftben Iverson elmondta, hogy az akciót már nem lehet leállítani. Mindenki ott van a helyszínen.

Beleértve Feltont is.

- Remek - jegyezte meg Bosch bosszúsan.

Iverson alig szólt valamit útközben. Ez jó is volt valahol, mert Bosch legalább átgondolhatta a dolgok

alakulását. Rájött, hogy Aliso Joey Marks pénzét mosta tisztára. Ő lehetett az a bizonyos Mr. X.,

ahogy Rider elnevezte. Az adóhatóság veszélybe sodorhatta az ügyleteiket, tehát Markst is, ezért el

kellett távolítani Alisót.

De még mindig zavarta valami. Miért két nappal Tony halála után törtek be az irodájába? Miért nem

vitték el a pénzügyekre vonatkozó dokumentumokat? Hiszen a papírok ugyanolyan veszélyesek

lehettek, mint maga Aliso. Bosch azon töprengett, vajon a gyilkos és a betörő egyazon személy

lehetett-e. Aligha.

- Ki a fickó, akinek az ujjlenyomatát megtaláltuk a dzsekin?

- Luké Goshen. Csak azért szerepel a nyilvántartásban,! mert a szórakoztatóipar működtetőitől

megköveteljük az ujjnyomaikat. Goshen a klub főnöke, így Marks tisztán tarthatta magát. Eddig. Az

ujjlenyomatok a gyilkossághoz láncolják Goshent, és ez azt jelenti, Joey áll a háttérben.

- Várjon csak, milyen klubról beszél?

- A Dollyról. Ott van a...

- Madisonon. Vegas északi részén. Szemét állat!

- Mi van? Mondtam valamit?

- Ez a Goshen... Nem Luckynak becézik véletlenül?

- De igen. Ismeri talán?

- Tegnap összefutottam azzal a hülye fasszal.

- Ne szarozzon velem.

- De, a klubban. Aliso az egyik táncosnőjükkel futott. Vele akartam beszélni, de Goshen elcseszte a

tervemet. Rám szabadította az egyik gorilláját.

- Meg is akartam kérdezni, honnan szerezte a monokliját. Melyik sráctól kapta?

- Pipectől.

- Az a kurva Nagy John Flanagan. Ma az ő hájas seggét is elkapjuk.

- John Flanagan? És hogy lett belőle Pipec?

-Ő a legjobban öltözött kidobóember a megyében. Tudja, szmokingot hord. Mindig így kiöltözik a

munkához. Remélem, nem hagyta szó nélkül azt a puklit a száján.

- Elbeszélgettünk egy kicsit a parkolóban, mielőtt elhajtottam onnan.

Iverson elnevette magát.

-Egyre jobban kedvelem magát, Bosch. Kemény dió maga.

-Nem vagyok biztos benne, hogy én kedvelem-e magát, Iverson. Nem örülök, hogy ráálltak az

ügyemre.

-Úgy csináljuk, hogy mindenki jól járjon. Maga felgöngyölíti az ügyet, mi pedig letörlünk pár arcot a

képről. A városatyák mindkét helyen úgy fognak mosolyogni, mint a jóllakott napközisek.

- Majd meglátjuk.

- Van itt még valami - folytatta Iverson. - Mi már elkezdtünk foglalkozni Luckyval, amikor maga feltűnt

a színen.

- Miről beszél?

-Vasárnap kaptunk egy névtelen bejelentést. A fickó nem akarta megnevezni magát, de azt mondta,

hallotta, hogy előző este egy gyilkosságról beszélt pár kemény fiú a klubban. Azt is hallotta, hogy az

egyiket Luckynak szólítják.

- És még?

-Valami olyasmit mondtak, hogy egy fickót beraktak egy csomagtartóba, és golyót röpítettek a fejébe.

- Felton tudott erről akkor, amikor én beszéltem vele?

- Nem. A hír csak azután jutott el hozzá, hogy azonosították Goshen ujjlenyomatait.

Közben jócskán elhagyták a várost, és beértek a csokoládébarna hegyek közé, ahol egyelőre

szórványosan építkeztek. A magányos épületek csak arra vártak, hogy a város feléjük terjeszkedjen.

Bosch járt már arrafelé. Egy nyugdíjas zsarut látogatott meg. A hely akkor is a senki földjére

emlékeztette.

- Beszéljen nekem Joey Marksról - szólalt meg Bosch. -Azt mondja, igyekszik tiszta maradni?

- Nem, én azt mondom, igyekszik a tisztaság látszatát kelteni. És az két különböző dolog.

Megtisztíthatja a terepet, de egy petty mindig marad utána.

Sztriptízbárokat működtet Vegas északi részén, ahol megengedett a meztelenség és az alkohol.

Abban van a suska. És nagyon nehéz nyomon követni. Úgy gondolja csak a klubjaiból

besöpör pár milliót évente. Már r| küldtük az adóhatóságot, de a könyvelését rendben látták.

És ott vannak a bordélyai, a peepshow-i, a call-girf hálózata. Kaszinóba nem teheti a lábát, mert

feketelistán szerepel. De ez nem számít, akkor is ő a király. Ő irányítja a fogadásokat is.

- Ez hogyan lehetséges? Bárki bármikor bemehet a kaszinóba, és maga is köthet fogadásokat.

- Ez nem így működik. Azok kötnek nála fogadásokat akiknek nincs pénzük. Ha veszítenek, jobb, ha

elkezdenek imádkozni. Jó esetben törött térddel végzik, de még ma sok ember eltűnik Las Vegasban.

- És mit csinál a tisztára mosott pénzzel?

- Újra befekteti. Különféle vállalkozásai vannak országszerte. Például autószalonjai. Még egy kórházi

szárnyat is működtet, és jótékonyságra is költ. Én mondom magának, Bosch, vagy elkapjuk a fickót,

vagy átadjuk neki a] város kulcsát.

Iverson a fejét csóválta.

Néhány perccel később megérkeztek a helyszínre.! Iverson behajtott egy tűzoltóállomásra, ahol már

számos rendőrautó parkolt. Emberek lézengtek körülöttük, és papírpohárból szürcsölték a kávéjukat.

Felton is közöttük | volt.

Bosch nem vitt magával golyóálló mellényt Vegasba, ezért Iversontól kellett kölcsönöznie egyet.

Kapott tőle egy LVR - Las Vegas-i Rendőrség - felirat dzsekit is.

Felton Taurusa mellett álltak, és még egyszer megbeszélték a behatolást, míg az egyenruhás csapatra

vártak.

A Las Vegas-i szabályok szerint, magyarázta a kapitány, jelen kell lennie járőröknek is, amikor

betörnek egy ajtót.

Feltonon és Boschon kívül még négyen várakoztak a kocsinál. Mindnyájan a Szervezett Bűnözési

Egységhez tartoztak: Iverson és a társa, Cicarelli, valamint még egy páros, Baxter és Parmelee. Az

SZBE Felton parancsnoksága alatt állt, de ez esetben Baxter irányította az akciót. Bosch úgy vélte, a

tagbaszakadt, szürkülő hajú, fekete férfinak nem újdonság az erőszak alkalmazása és annak

elviselése.

-Mi van a házkutatási engedéllyel? - kérdezte Bosch Feltont.

Eszébe jutott, hogy a bíróság félresöpri az ügyet, ha engedély nélkül hatolnak be a gyanúsított

házába.

- Ma reggel megkaptuk. Az ujjlenyomatok elégséges indokot szolgáltattak a kiadásához és a

letartóztatás végrehajtásához - felelte a kapitány. - És ott van még az az információ is, amelyről

Iverson beszámolt magának.

- Nézze, az ujjlenyomatait a fickón találtuk, de ez még nem jelenti azt, hogy ő a tettes. És ami az

információjukat illeti, szart se ér, hiszen névtelen bejelentésről van szó.

Mindannyian Boschra meredtek.

- Harry, igyunk meg még egy kávét - javasolta Felton.

- Nekem elég volt egy is.

- Azért csak igyunk meg még egyet - erősködött Felton, és visszavezette a tűzoltóállomás konyhájába.

- Nézze, nyomozó, ez akkora lehetőség, hogy nem lehet kihagyni. Most bemegyünk, és hűvösre

tesszük a fickót. Garantálom, ha nem ő a maga embere, ki fogja adni azt, akit keres. És persze nekünk

is kiadja Joey Markst. Próbáljon így hozzáállni.

Hátba veregette Boscht, és elindult visszafelé a többiekhez. Bosch csak néhány pillanat múlva ment

utána. Tudta, hogy Feltonnak igaza van. A részletekkel ráérnek

később is törődni. Egyszerűen arról volt szó, hogy nem szeretett mellékszereplő lenni. Azzal is

tisztában volt, hogy fel kellett volna hívnia Billets hadnagyot, de ahhoz már túl késő volt.

Amikor megérkezett a járőrkocsi két egyenruhással, Felton kiadta a parancsot.

- Oké, emberek, itt van mindenki. Behatolunk, és elkapjuk a szarházit!

A házat magas fallal vették körül, ezért kötélhágcsót kellett használniuk.

- Látott valaki kutyákat?

-Nincsenek kutyák - válaszolta Baxter. - Ma reggel ennek is utánajártam.

Baxter mászott át elsőként, őt Iverson követte, majd a többiek. A levegő száraz volt és forró. Bosch

legszívesebben megtörölte volna az arcát egy gyümölcsillatú, nedves kendővel, amelyet a szállodából

vitt magával, de nem akarta égetni magát a helybeliek előtt.

Délelőtt kilenc óra volt, de a házban néma csend uralkodott. Az ablakokon szorosan összehúzták a

függönyöket.

- Biztos benne, hogy itt van? - suttogta Bosch Baxter-nek.

- Biztos - felelte a férfi. - Reggel hatkor már beugrottam egyszer, és ellenőriztem a kocsiját. A

motorháztető még meleg volt. Tuti, hogy odabent alszik. Ezeknek a kilenc óra olyan, mint másoknak a

hajnali négy.

Fegyverrel a kezükben hatoltak be a házba. Iverson lábbal rúgta be a bejárati ajtót, miközben a

szokásos szöveget üvöltötte: - Rendőrség! Ne mozduljanak! - Azután szétszóródtak a házban. A ház

csendjét női sikoltozás verte fel. A hangok a folyosó végéről, a hálószobából származtak.

Mire Bosch is odaért, Iverson már a hatalmas franciaágyon térdepelt, és egy rövid csövű Smith and

Wessont nyomott Luké Goshen dagadt arcához. A hájtömeg, akivel előző éjjel találkozott, teljesen

higgadtan feküdt selyem ágyneműjébe burkolózva.

A nők már nem voltak annyira nyugodtak. Ketten sikoltoztak az ágy két oldalán állva, és nem a

meztelenségük zavarta őket, hiszen ahhoz már hozzászoktak a színpadon. Baxter egyetlen ordítással

elhallgattatta őket: - Pofa be!

Végre csend lett, és nem mozdult senki. Bosch nem tudta levenni a szemét Goshenről. Ő jelentette az

egyetlen veszélyt a szobában. A szétszóródott rendőrök közben visszatértek a hálószobába.

- Hasra, Luké! - rendelkezett Iverson. - Maguk, lányok, pedig öltözzenek fel! Mozgás!

Az egyikük megszólalt. - Nem törhetnek rá csak...

- Pofa be! - kiáltott rá Iverson. - Különben magukat is megbilincselve visszük be a városba.

Választhatnak.

-Én nem fogok...

-Randy! - szólt rá Goshen síri hangon. - Fogd be a pofád, és vedd fel végre a kurva ruhádat. Nem

visznek ezek sehova. Téged se, Harm.

-Igyekezzenek, hölgyeim - siettette őket Felton. -Öltözzenek már!

- Jobb, ha fogják a ruhájukat, és kimennek innen - szólt közbe Iverson.

- Akkor most mi legyen? - kérdezte utálkozva Randy. -Összehozzák végre, mi a szart akarnak tőlünk,

vagy mi lesz?

- Vigyék ki őket! - üvöltötte Iverson.

A két egyenruhás járőr karjuknál fogva vezette ki a két lányt.

- Ne merjen hozzám nyúlni! - kiáltotta Randy. - Megyek én magamtól is!

Iverson lerántotta a takarót Goshenről, és megbilincselte a kezét hátul. Bosch meglepve tapasztalta,

hogy Lucky-nak hosszú a haja, és lófarokba kötötte. Előző este nem figyelt fel rá.

- Bassza meg, Iverson, hol a házkutatási engedély, hallja? - nyögte Goshen, és elfordította a fejét a

párnán. Akkor látta meg Boscht.

- Magát kellene letartóztatni. Azért, amit Pipeccel művelt.

Bosch odahajolt hozzá, hogy válaszoljon.

- Ez nem a tegnap estéről szól, Lucky, hanem Tony Alisóról.

Iverson durván visszanyomta Goshen fejét a párnára.

- Mi a francról beszél? - kérdezte Goshen haragosan. -Semmi közöm hozzá. Olyan tiszta vagyok, mint

a ma született bárány. Mi a fészkes...

Megpróbálta feltornászni magát, de Iverson újra visszanyomta.

-Csak nyugi, Goshen - mondta a nyomozó. - Majd meghallgatjuk a siralmait is, de most körbenézünk

egy kicsit.

Elővette a házkutatási engedélyt, és ledobta az ágyra.

- Itt van az engedélye.

- Nem tudom elolvasni.

- Nem az én bajom, hogy nem járt iskolába.

- Csak tolja közelebb hozzám.

Iverson nem törődött vele, mással volt elfoglalva.

- Oké, fiúk, szétnézünk, mit rejteget ez a szemét. Harry magáé ez a szoba. Jó társasága lesz, csak

tartsa itt.

- Rendben.

Azután Iverson utasítást adott a két járőrnek.

- Egyvalaki maradjon itt maguk közül, fiúk. Csak álljon itt, és tartsa szemmel ezt a szarzsákot.

Egyikük bólintott, a másik pedig a többiekkel együtt elhagyta a szobát. Bosch és Goshen farkasszemet

nézett egymással.

- Nem tudom elolvasni - ismételte Goschen

- Tudom - felelte Bosch -, már mondta.

- Ez az egész hülyeség. Túlkapás. Semmit sem tudnak felhozni ellenem, mivel nem én vagyok a hunyó.

- Akkor kit bízott meg vele? Pipect?

- Nem, ember, senkit. Ezt sehogy sem tudják a nyakamba varrni. Az hétszentség! Az ügyvédemet

akarom.

- Majd akkor, amikor már megvolt a vádemelés.

- Vádemelés? Miért?

- Gyilkosságért, Lucky.

Goshen folytatta a tiltakozást, miközben Bosch szétnézett a szobában. Ellenőrizte a fiókokat is.

Amikor a nagydarab ember elhallgatott végre, várt egy darabig, majd kérdéseket tett föl neki. Persze

folytatta a keresést, mintha nem is érdekelnék a válaszai.

- Szóval, hol járt péntek este?

- Basztam az anyját.

- Ő már meghalt.

- Tudom. Ezért nem volt olyan jó.

Goshen azt akarta, hogy Bosch megüsse. Erőszakot akart. Ezen a területen érezte jól magát.

- Hol járt pénteken, Goshen?

- Beszélni akarok az ügyvédemmel.

- Vele is fog. Most velem beszéljen.

- A klubban dolgoztam. Tudja, van egy kibaszott munkám is.

- Igen tudom. Meddig dolgozott?

- Mit tudom én. Négyig. Aztán hazajöttem.

-Jó.

- Ez az igazság.

- És hol volt, az irodájában?

- Ott.

- Valaki látta magát? Kiment onnan valamiért előtt?

- Nem tudom. Az ügyvédemmel akarok beszélni.

- Ne aggódjon. Fog.

Bosch átkutatta a gardróbot is. Egyetlen dolog keltette fel az érdeklődését: egy, a polcon elhelyezett

kartondoboz. Táncosnők fényképeivel volt tele. Ezúttal nem voltak meztelenek. Vélhetően az

ügynökség küldte őket Goshen-nek. És a lányok neve is szerepelt a képen. A nyomozó addig matatott

köztük, míg meg nem találta Layla fotóját. Barna szemű, érzéki, telt ajkú nő volt. Hullámos barna

haját kevés szőke melírozás tette különlegessé. Szép nő volt, és valahogy ismerősnek tűnt Boschnak,

de nem tudta megállapítani, hogy miért.

Bosch magához vette a dobozt, és a szobában letette az asztalra.

- Mik ezek a fényképek, Lucky?

- Azok a lányok vannak rajtuk, akikkel együtt voltam. Fogadni mernék, a legcsúnyább közülük veri a

legjobb nőt, akivel valaha is találkozott életében.

- És mit akar még, a farkunkat nem akarja összehasonlítani? Örüljön, hogy ennyi nője lehetett, mert

ezután nem lesz több. Persze még dughat vagy magát is megdughatják. Csak ezúttal nem nők lesznek

a partnerei.

Goshen elhallgatott, és töprengett egy darabig. Bosch a doboz mellé helyezte Layla képét.

-Nézze, Bosch, maguk megmondják, mi az ábra, és pedig elmondom, amit tudok. Szépen elsimítjuk

ezt az ügyet. Nem csináltam semmit, ezért jó lenne, ha nem vesztegetnénk egymás idejét.

Bosch nem válaszolt. Visszament a gardróbba, és lábujjhegyre állt, hogy lássa, van-e még valami a

polc mélyén. Egy textildarabot vett észre, melyet úgy hajtogattak össze, ahogy a zsebkendőket

szokták. Miután széthajtogatta, olajfoltot látott meg rajta. Megszagolta, hogy a tévedést kizárja.

Bosch visszament a szobába, és a rongydarabot meglengette Goshen orra előtt.

- Mi ez?

- Nem tudom. Miért, minek kéne lennie?

- Ez egy fegyverolajjal átitatott rongy. Hol van a stuk-ker?

- Nincs fegyverem, és ez a micsoda sem az enyém. Sose láttam.

-Oké.

- Mi az, hogy oké? Soha nem láttam azt a kibaszott rongyot!

- Az oké csak annyit jelent, hogy oké. Ne idegeskedjen, Goshen.

- Nem könnyű azokkal, akik beledugják az orrukat az ember seggébe.

Bosch kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. Egy üres cigaret-tás dobozt, egy pár fülbevalót és egy

bontatlan csomag kondomot talált benne.

- Mióta lakik itt, Goshen?

-Azóta, hogy megbasztam a húgát, és kiraktam kurválkodni az utcára.

-Az anyám, most a húgom... Ki lesz a következő? A feleségem?

- Igen, számára is vannak terveim...

- Befogná a pofáját, Goshen? Ez nálam nem jön be, nem érti? Engem nem lehet így megfogni,

úgyhogy ne strapál-ja magát.

- Mindenkit meg lehet fogni, Bosch. Ezt jól jegyezze meg.

Bosch ránézett a hájfejűre, aztán belépett a fürdőszobába. A tágas helyiség berendezése hasonlított

arra, amit Aliso szobájában, a Mirage-ban látott. A vécé is onnan nyílt. Bosch úgy döntött, azt kutatja

át először. Levette a porcelánfedelet, és belenézett a víztartályba. Nem látott semmi szokatlant

benne. Előrehajolt kissé, hogy a tartály mögé is bekukkanthasson. Azon nyomban behívta az

egyenruhás járőrt.

- Igen, uram - jelentkezett a zsaru.

A fekete bőrű fiú még huszonöt sem lehetett. Kezét készenléti helyzetben - a fegyverétől néhány

centiméterre -az övén tartotta. Ez volt az előírás az adott helyzetben. Bosch leolvasta a nevét a

kitűzőjéről.

- Fontenot, nézzen be a víztartály mögé.

A fiatal zsaru megtette, amit mondtak neki. Az övét egy pillanatra sem engedte el.

- Mi ez? - kérdezte.

- Szerintem egy fegyver. Hátralépne, hogy kivehessem onnan?

A fegyvert nejlonzsákba téve ragasztották a tartály oldalához. Bosch letépte a ragasztószalagot, és a

zacskót a sarkánál fogva húzta ki a szűk nyílásból. Felemelte, hogy, Fontenot is jól láthassa. Egy

metálkék pisztoly és egy felcsavarható, három hüvelykes hangtompító volt benne.

- Huszonkettes? - kérdezte Fontenot.

- Pontosan - felelte Bosch. - Idehívná Feltont és Iversont?

- Máris megyek.

Bosch a zacskót magasra tartva tért vissza a szobába.| Nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon

Goshenre,,-akinek láthatóan tágra nyílt a szeme.

- Az nem az enyém! - tiltakozott azonnal. - Odatette,! bassza meg! Hívja ide az istenverte

ügyvédemet, maga szemétláda!

Boscht nem érdekelte, mit ugat a dagadt. A tekintete viszont annál inkább. Valami megvillant Goshen

szemében. Csak egy másodpercig tartott, és el is tűnt nyomtalanul. Nem félelem volt. Azt soha nem

engedte volna meg magának Lucky. Valami másról volt szó, de Bosch egyelőre nem tudta

azonosítani. Zavar? Csalódottság? Nem, de Bosch tudta, hogy ismeri az olyasfajta tekintetet.

Meglepődés. Igen, azt látta a szemében.

Iverson, Felton és Baxter egyszerre nyomultak be a szobába. Amikor meglátták a fegyvert, Iverson

diadalittasan kiáltott fel.

- Sayonara, bébi!

Bosch elmondta nekik, hogyan és hol találta meg a fegyvert.

- Ezek a faszfej gengszterek azt hiszik - mondta Iverson Goshen szemébe nézve -, hogy mi nem láttuk

A keresztapát.

- Hívják ide a kibaszott ügyvédemet! - üvöltötte Goshen.

- Meg fogja kapni az ügyvédjét - felelte Iverson. - És most keljen fel, maga szarzsák. Fel kell öltöznie a

kéjutazáshoz.

Bosch rászegezte Luckyra a pisztolyát, míg Iverson levette róla az egyik bilincset. Mindketten éberen

figyelték, míg Goshen belebújt egy farmernadrágba és egy kicsit szűknek bizonyuló pólóba.

- Maguk mindig olyan nagyfiúk, amikor többen vannak - jegyezte meg Goshen, miközben a ruháival

bíbelődött. -Egy ellen könnyű. De egyedül összeszarnák magukat.

- Mozogjon, Goshen, ne tépje a száját. Nem érünk rá itt egész nap - mondta neki Iverson.

Miután felöltözött, újra megbilincselték, és odavezették Iverson kocsijához. Megbeszélték, hogy

Baxter és a másik két nyomozó ott marad, és befejezi a ház átkutatását.

- Mi legyen a lányokkal? - kérdezte Bosch.

- A járőrök majd szemmel tartják őket addig, amíg a többiek nem végeznek - válaszolta Iverson.

- De ha ők is elmennek, ezek azonnal rátapadnak majd a telefonra. A nyakunkra küldik Goshen

ügyvédjét, mielőtt még hozzákezdhetnénk a kihallgatáshoz.

- Erről majd én gondoskodom. Goshennek itt van a kocsija, ugye? Hol vannak a kulcsai?

- A konyhai pulton - felelte az egyik nyomozó.

- Oké - mondta Iverson -, oldjuk meg a kérdést. Bosch-sal együtt bement a konyhába, és magához

vette

a kocsi kulcsait. Azután kimentek a garázsba, ahol Iverson keresett egy kalapácsot.

Odakint Iverson felkutatta azt a pontot, ahol a telefonvezeték becsatlakozott a házba, és jól rásózott

a kalapácscsal.

- Hogy milyen erős szél fúj néha idekint a sivatagban! -kacsintott Iverson Boschra.

A ház mögött is szétnéztek, van-e valami, amivel a lányok eltávozhatnak, vagy felvehetik a

kapcsolatot a külvilággal. Nem találtak semmi olyasmit.

- Most már se kocsijuk, se telefonjuk - mondta Iverson, és a kalapácsot bevágta a bokrok közé. - A

legközelebbi ház fél mérföldnyire, a város ötre. Azt hiszem, itt maradnak egy darabig. Időre van

szükségünk.

- Mit gondol a pisztolyról? - kérdezte Bosch Iversont, miután elindultak az autóhoz.

- Mi van vele?

- Nem is tudom... túl egyszerűnek látszik.

-Azért nem mindegyik bűnöző olyan eszes. Goshen pedig egyáltalán nem az. Eddig egyszerűen

szerencséje volt. Most lebukott.

Bosch bólintott, de még mindig nem tetszett neki a dolog. Ő ezt nem eszesség vagy butaság

kérdésének tekintette. A

bűnözők rutinszerűen, ösztönösen cselekszenek. És ebből a szempontból a fegyver elhelyezésének

nem volt értelme.

- Láttam valamit a szemében, amikor megmutattam neki a pisztolyt. Mintha valóban meglepte volna,

hogy ott van.

- Lehet. De az is lehet, hogy csak jó színész. És az is lehet, hogy nem az a fegyver, amit keresünk.

Először elvégezzük a ballisztikai vizsgálatokat, azután ráérünk aggódni azon, hogy került oda, ahol

találta.

Bosch újra bólintott, azután rágyújtott egy cigarettára.

- Nem tudom. Úgy érzem, valami hiányzik.

- Nézze, Harry, meg akarja oldani ezt az ügyet?

- Természetesen.

-Akkor vigyük be, hallgassuk ki, hátha van valami mondanivalója.

Amikor odaértek a kocsihoz, Boschnak eszébe jutott, hogy a házban felejtette Layla fényképét.

Megmondta Iversonnak, indítsa be a motort, azonnal visszajön. Amikor visszaérkezett, észrevette,

hogy vérzik Goshen szája. A nyomozó ránézett Iversonra, aki önelégülten mosolygott. Bosch nem

szólt egy szót sem, csak beszállt a kocsiba.

Útban visszafelé egyre nagyobb lett a hőség az autó belsejében. Ezúttal Bosch nem törődött azzal,

mit mondanak a többiek, elővette a frissítő kendőt, és alaposan áttörölte vele az arcát.

Goshen fingott egy jó hangosat a hátsó liftben, amelyben a kihallgató szobába vitték. A helyiségben

odabilincselték egy acélkarikához, majd ott hagyták, és rázárták az ajtót.

Amint Felton irodája felé lépkedtek a folyosón, Bosch észrevette, hogy az őrs csaknem teljesen kihalt.

- Hol vannak az emberek? - kérdezte Iversont.

- Behozzák a többieket.

- Miféle többieket?

- A kapitány úgy döntött, hogy behozatja a maga haverját, Pipect, hogy ráijesszen egy kicsit. Meg a

nőt is.

- Laylát? Hát megtalálták?

- Nem, nem őt, hanem azt, akit maga keresett tegnap este. Aki az áldozattal kártyázott a Mirage-ban.

Bosch megragadta Iverson karját, hogy megállítsa.

- Eleanor Wisht? Maguk behozzák Eleanor Wisht?

De nem várta meg Iverson válaszát, hanem elviharzod Felton irodájába. Amikor berontott hozzá, a

kapitány éppen telefonált. Intett neki, hogy várjon odakint, de Bosch nem tágított.

-Most nem beszélhetek tovább. Ne aggódjon, ellenőrzésem alatt tartom a dolgokat. Majd felhívom -

monc ta, és letette a kagylót. Összehúzott szemöldökkel nézet| Boschra.

- Hívja fel az embereit. Mondja meg nekik, hogy hag) ják békén Eleanor Wisht.

- Miről beszél maga?

- Neki semmi köze ehhez az ügyhöz. Tegnap este ellenőriztem.

- Mit ért azalatt, hogy ellenőrizte?

- Kikérdeztem. Futólag ismerte az áldozatot. Ennyi.

- Tudja maga, Bosch, hogy ki ez a nő? Ismeri az elő| életét?

- FBI-ügynök volt, és Los Angelesben egy bankrablásokat felderítő csapatba osztották be. Öt évvel

ezelőtt összeesküvés vádjával bebörtönözték. Mindez nem számít, mert ez esetben tiszta.

- Azért a biztonság kedvéért nem ártana megizzasztani egy kicsit.

- Én már megbizonyosodtam róla, hogy semmi...

Bosch hátranézett, és meglátta, hogy Iverson lebzsel az ajtónál. Odament, és bezárta, majd előhúzott

egy széket, és leült Feltonnal szemben.

- Nézze, kapitány, én ismerem Eleanor Wisht. Los Angelesben együtt dolgoztunk, és... szóval nemcsak

munkatársak voltunk. Aztán szarul alakultak a dolgok, és eltűnt az életemből. Öt évig nem láttam. A

Mirage videófelvételein fedeztem fel, ezért kértem el a címét, nem az ügy miatt. Hívja vissza az

embereit.

- Nem tehetem.

- Miért nem?

- Mert van még valami, amiről maga szemmel láthatóan nem tud.

Bosch behunyta a szemét, mint a rossz gyerek, aki az anyja pofonjára vár.

- Miről nem tudok?

-Lehet, hogy az áldozattal csupán futólag ismerték egymást, viszont annál többről van szó Joey Marks

és klikkje esetében.

Ez rosszabb volt, mint amire számított.

- Miről beszél, kapitány?

-Miután maga felhívott tegnap este, megbeszéltük a dolgot pár emberemmel. Előkerült a nő

dossziéja. Azért vezetünk aktát róla, mert számos esetben együtt látták egy bizonyos Terrence

Quillennel, aki Goshennek, ezáltal Joey Marksnak dolgozik. Számos esetben, Bosch nyomozó.

Valójában most is kerestetem Quillent, mert sok mondanivalója lehet.

- Mit jelent az, hogy a társaságában látták?

- A jelentéseknek megfelelően csupán üzletről lehetett szó.

Bosch úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. Lehetetlennek tartotta ezt az egészet. A lelke

mélyén érezte, hogy Eleanor nem csapta be.

Kopogtattak, majd Iverson dugta be a fejét az ajtón.

- Főnök, megjöttek a többiek. Behozták őket. -Oké.

- Szükségük van valamire?

- Nincs. Csukja be az ajtót.

Miután Iverson végre elment, Bosch ránézett a kapitányra.

- Letartóztatták?

- Nem. Arra kértük, önként vállalja a kihallgatást.

- Hadd beszéljek vele én először.

- Nem hiszem, hogy ez bölcs dolog lenne.

- Nem érdekel, hogy bölcs vagy sem. Hadd beszéljek vele. Ha valakinek elmondja, mi az igazság, akkor

az én vagyok.

Felton gondolkodott egy darabig, végül bólintott.

- Jól van, beszéljen vele. Tizenöt percet kap. Boschnak talán köszönetet kellett volna mondania, de

nem azt tette. Felállt és elindult az ajtó felé.

- Bosch nyomozó! - szólt utána Felton. Bosch a kilincsre tette a kezét, és visszanézett.

- Mindent megteszek magáért, amit módomban áll, de ne feledje, itt már nemcsak a maga ügyéről

van szó.

Bosch válasz nélkül lépett ki a folyosóra. Megértette volna szavak nélkül is, hogy Felton lekötelezettje

lett.

Az egyes számú kihallgató szobában Goshen ült megbilincselve, ezért Bosch benyitott a kettesbe. Az

asztalnál Flanagan Pipec ült. Az orra úgy nézett ki, mint egy krumpli. A nyomozó szó nélkül bevágta az

ajtót.

Eleanor Wisht a hármasba vitték. Ziláltnak látszott, vélhetően az ágyából rángatták ki a zsaruk.

Riadtnak tűnt, mint egy sarokba szorított vadállat.

- Harry! Mi ez az egész?

Bosch becsukta az ajtót, odament hozzá, és megnyugtatásképpen megsimogatta Eleanor vállát.

- Eleanor, sajnálom, hogy ez történt.

- De hát mit tettél?

-Tegnap, amikor megláttalak a szalagon, Feltont, az itteni főnököt kértem meg, hogy adja meg a

telefonszámodat, mert titkosítottad. Azután, hogy megadta, a tudtom nélkül előszedte az aktádat.

Ezért hozatott be. Még mindig Tony Alisóról van szó.

- De hát mondtam neked, hogy mindössze egyszer ültem le vele egy italra. És csak azért, mert egy

asztalnál ültem vele, be kellett hozatnia?

Csalódottan nézett maga elé. Most már tudta, hogy a múltjától nem könnyű megszabadulnia.

- Kérdezni akarok tőled valamit. Tisztázzuk a dolgot, és ki viszlek innen.

- Mit akarsz kérdezni?

- Beszélj nekem Terrence Quillenről. Eleanor rémülten kapta fel a fejét.

- Quillen? Mi, tessék... ő is gyanúsított?

- Eleanor, tudod, hogy működik a gépezet. Nem mondhatok neked semmit. Válaszolj. Ismered ezt a

Quillent?

- Igen.

- Honnan származik ez az ismeretség?

- Hat hónappal ezelőtt odajött hozzám, amikor kiléptem a Flamingóból. Akkoriban hat este

játszottam egy héten. Érzékeltette velem, hogy tudja, ki vagyok. Közölte velem, fizetnem kell a

védelmi pénzt, ha nem akarok bajba kerülni. Tudod, hogy megy ez, egész egyszerűen megzsarolt.

Sírva fakadt, és Bosch nem tudta, hogyan vigasztalhatná meg.

- Egyedül voltam - folytatta. - Féltem, ezért hetente fizettem neki. Mi mást tehettem volna? Nem volt

hová mennem.

- A kurva életbe! - csattant fel Bosch.

Ökölbe szorított kezével rácsapott az asztalra, majd odament a nőhöz, közel húzta magához, és

megcsókolta a homlokát.

- Nem lesz semmi baj, Eleanor - suttogta a férfi -, megígérem neked.

Eleanor csendesen sírdogált egy darabig, mígnem kinyílt az ajtó. Iverson jelent meg a nyílásban,

fogpiszkáló-val a szája sarkában.

- Tűnjön már innen a francba, Iverson! A nyomozó lassan bezárta az ajtót.

- Sajnálom - mondta Eleanor -, még téged is bajba sodorlak.

- Szó sincs ilyesmiről. Miattam van ez az egész. Én hívtam fel rád a figyelmüket.

Néhány perccel később Bosch visszaballagott Felton irodájába. A kapitány szótlanul várta a

beszámolóját.

- Eleanor Wish fizetett Quillennek, hogy hagyják békén. Csak erről van szó. A védelmi pénzről.

Különben pedig nem tud semmit. Aznap véletlenül ült egy asztalnál Alisóval. Engedje ki.

- Nem is tudom.

-Oké, egyezséget ajánlok. Maga kiengedi a nőt, én pedig felhívom az embereimet.

- És mit fog mondani nekik?

- Azt, hogy a Las Vegas-i Rendőrség kitűnő partnernek bizonyult, és szükséges a további

együttműködés. Megmondom, hogy kipaszírozzuk a szart Goshenből, hogy kiadja Joey Markst, mert

végül is ő nyomogatja a gombokat, és ez Aliso esetében is így volt. Javasolni fogom, hogy maguk

irányítsák itt az ügyeket, mert maguk ismerik Markst.

Felton odatolta Bosch elé a telefont.

- Hívja fel a főnökét, de aztán én is beszélni akarok a fickóval.

- A főnököm nő.

- Nem mindegy?

Fél órával később Bosch hazavitte az összetört Eleanor Wisht, aki a gondolataiba mélyedve ült a

kocsiban.

- Ezután mindig meg fognak találni - motyogta a nő.

- Tessék?

- Emlékszel Arra a Bogart-filmre, amelyikben a zsaru azt mondja: „Először csípjük nyakon azokat,

akiknek priuszuk van?". így lesz velem is. És ez eddig nem tudatosodott bennem. Azt hiszem, meg

kellene köszönnöm neked, hogy rádöbbentettél a valóságra.

Bosch nem szólt semmit. Nem tudta, mit válaszoljon, mert Eleanornak igaza volt.

Néhány perccel később megérkeztek Eleanor lakásába. Bosch bekísérte a nőt, és leültette a

kanapéra.

-Jól vagy?

- Remekül.

- Ha lesz kedved, azért nézz körül, nem vittek-e el

valamit.

- Nincs semmim, amit el lehetne vinni.

- Eleanor, most vissza kell mennem. Mihelyt lehetséges, visszajövök.

- Oké, Harry, köszönöm, hogy kihoztál.

- Biztos, hogy nem lesz semmi baj?

- Biztos.

- Megígéred?

- Megígérem.

Iverson a rendőrség folyosóján várta, hogy Bosch visszatérjen. Felton hozzájárult, hogy Goschent a

Los Angeles-i nyomozó vegye kezelésbe. Az ő ügye maradt.

Amint Bosch megérkezett, megragadta a karját, mielőtt beléphetett volna a kihallgató szobába.

- Idefigyeljen, Bosch, nem tudom, mi van azzal a nővel és azt hiszem, most már senkinek semmi köze

hozzá, mert a főnök kiengedte. De Lucky ügyén együtt fogunk dolgozni, ezért tisztáznék valamit.

Egyáltalán nem tetszik, ahogy beszélt velem: „tűnjön innen a francba" és a többi.

- Iverson, még a keresztnevét se tudom.

- John, de mindenki csak Ivynak szólít.

- Nos, Iverson, nekem pedig az nem tetszik, ahogy szimatolt Felton irodája és a kihallgató szoba körül,

az ilyeneket seggfejeknek és sunyi alakoknak tartjuk Angelesben. És egyáltalán nem érdekel, hogy

megsértettem-e vagy sem. Maga sunyi alak.

Iverson elkapta Boscht a gallérjánál fogva, és nekitaszította a falnak.

- Ne szarakodjon velem, Bosch!

- Maga ne szarakodjon velem, Ivy.

Iverson lassan elmosolyodott, és elengedte Bosch kabátját.

- Tudja, mit? Inkább dolgozzunk - mondta Iverson megenyhülve.

Amikor beléptek a kihallgató szobába, meglátták, hogy | Goshen a lábát az asztalra rakva, a kezét a

tarkóján össze- kulcsolva üldögél. Bilincsével kitépte az acélkarikát az asztalból.

- Oké, seggfej, álljon fel! - utasította Iverson.

A dagadt felállt, Iverson pedig kinyitotta a bilincsét,] hogy levehesse róla az acélkarikát.

- Csináljuk másképp. Üljön le.

Miután Goshen visszaült, Iverson hátrarántotta mind két karját, és a szék támlájához bilincselte.

Kihúzott egy széket az asztal alól, és leült mellé. Bosch Luckyval szemben foglalt helyet.

-Oké, seggfej, most már a közvagyon rongálását is a számlájára írjuk - vetette oda Goshennek Iverson.

- Hogy maga milyen bátor, Iverson! Csak úgy, mint akkor, amikor bejött a klubba, és bevitte Cindát a

fantáziaszobába. Maga azt kihallgatásnak nevezte, de a lány egészen mást mondott.

Iverson arca haragtól lángolt, Goschen pedig gúnyosan mosolyogta meg a nyomozó zavarát.

- Nagy bajban van, Lucky - szólalt meg újra Iverson. -Nem is...

- Hé, álljon meg egy pillanatra. Magával nem beszélek, Iverson. Nem akarom, hogy hozzám szóljon.

Érti? Bárkivel, de magával nem!

- Hozna egy csésze kávét? - kérdezte Bosch Iversont. -Mi jól megleszünk itt addig.

- Biztos benne?

-Biztos. Magánál vannak a papírok? Ismertetem a jogait.

Iverson felállt, és a zakója zsebéből előhúzott egy papírt. Széthajtogatta, és az asztalra lökte.

- Itt leszek az ajtó előtt.

Iverson kiment, Goschen és Bosch farkasszemet nézett egy darabig, mielőtt Bosch megszólalt.

- Nem akar rágyújtani?

- Ne játssza meg előttem a jó srácot, csak bökje ki, mit akar.

Bosch vállat vont, és felállt. Odaballagott Goschen mögé, zsebéből előhalászta a kulcsait, és levette

Lucky bilincsét. A férfi dörzsölgetni kezdte a csuklóját, hogy újra meginduljon benne a vérkeringés.

- Hadd mondjak magának valamit, Mr. L.A. Voltam olyan helyen, ahol nem számít, mit csinálnak az

emberrel. Ahol már minden mindegy. Ott voltam, és visszajöttem.

- Mindenki járt már Disneylandben, és?

- Nem a maga kurva Disneylandjéről beszélek, seggfej. Három évet ültem odalent, Chihuhuában. Ott

sem tudtak megtörni. Magának sem fog sikerülni.

- Akkor én is hadd mondjak magának valamit. Sok embert megöltem életemben. És ha újra úgy

alakulna, nem haboznék most sem. Egyáltalán nem. És itt nem a jó és a rossz zsarukról van szó. Azok

csak a filmekben léteznek, ahol a rossz fiúk lófarkat hordanak. Ez a való élet. Maga nem több

számomra, mint egy húsdarab. És meg fogom törni. Csak az a kérdés, mennyire lesz kemény, és

mennyi ideig fog tartani.

Goshen emésztgette magában a hallottakat egy ideig.

- Oké, most már ismerjük egymást. Beszéljen. Én pedig most rágyújtok.

Bosch az asztalra tette a cigarettát és a gyufát. Bosch megvárta, míg Goschen kifújja az első slukk

füstjét.

- Ismeri a rutint, ugye? Először is felolvasom a jogait. Megtette, azután aláíratta vele a papírt.

- Na, és most bökje ki, mijük van.

- Megtaláltuk az ujjlenyomatait Tony Alisón. És a fegyvert, amelyet a vécéjében rejtegetett, elvisszük

Los Angelesbe. Az ujjlenyomatok sokat jelentenek, de ha bebizonyosodik, hogy a szóban forgó

pisztoly a gyilkos fegyver, akkor magának lőttek. És nem fog érdekelni, milyen alibivel hozakodik elő,

és az sem, milyen magyarázattal áll elő a maffia kurva ügyvédje. Maga halott ember.

-A stukker nem az enyém. Odatették, a fene essen magába. Bosch érezte, hogy felmegy benne a

pumpa.

- Azt akarja mondani, hogy én tettem oda?

- Akár maga volt, akár Iverson, vagy valaki más, akkor is maguk tették oda.

Bosch az ujjaival kopogtatta az asztalt, és megvárta, tompuljon a haragja és normális hangon tudjon

beszélni.

- Ha továbbra is ragaszkodik a sztorijához, Goshen, akkor lesz tíz éve, hogy eltöprengjen egy kicsit,

mielőtt le-szíjazzák, és egy tűt szúrnak a karjába. Tudja, nincs többé gázkamra. Hogy mennyire

megkönnyítették a maguk dolgát! Nem is értem.

Bosch hátrabillentette a székét, de beleütközött a falba. Nem volt túl tágas a helyiség.

-Megfogtuk, Goshen. Már csak egy kis ablak maradt magának. Tehát van még egy esélye.

- Miféle ablakról beszél?

- Maga pontosan tudja, miről beszélek. Az olyan srácok, mint maga, addig egy mozdulatot se tesznek,

míg azt nem mondják nekik, hogy oké. Mondja meg, kivel ölték meg Alisót, és ki mondta, hogy

betegyék a csomagtartóba. Ha nem kötünk alkut, nem kerül ki az alagútból a fényre.

Goshen nagyot sóhajtott.

- Nézze, én nem csináltam semmit. Nem én voltam! Bosch tudta, hogy ezt fogja mondani, nem is várt

mást.

És tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Ki kellett fárasztania Goshent. Közelebb hajolt hozzá az asztal

fölött.

- Mondok magának valamit, hogy tudja, nem blöffölök. Azután maga dönti el, hova jut innen.

- Csak rajta, de ne higgye, hogy változtathat a dolgokon.

- Anthony Aliso fekete bőrdzsekit viselt pénteken este. Emlékszik?

- Csak az idejét vesztegeti.

- Maga megragadta őt, ugyanígy - mondta és Goshenen demonstrálta a mozdulatot.

-Emlékszik? Még mindig azt mondja, hogy csak az időmet vesztegetem, Goshen?

Goshen a fejét csóválta. Bosch tudta, hogy telibe talált. Lucky szeme arról árulkodott, hogy befelé

fordul, és felidézi magában a történteket.

- És tudja, szar ügy, de Aliso dzsekije olyan bőrből készült, ami nem szívja magába az ujjnyomokból

származó aminosavakat. Ezt a technikusunk mondta nekem. Pontosan annyi van belőlük, amennyi

elég egy DNS-analízishez. És elég az esküdtszéknek is.

Goshen némán nézett rá. Gondolkozott.

- És ami a fegyvert illeti, megvárjuk a ballisztikai vizsgálatok eredményét. De a gyanúm beigazolódni

látszik.

Goshen mindkét tenyerével dühösen csapott rá a vasasztalra.

- Ezt maguk rendezték így! Maguk tették...

Iverson a pisztolyát Goshenre szegezve rontott be az ajtón.

- Minden rendben?

- Igen, csak Lucky ideges lett egy kicsit. Adjon nekünk még néhány percet.

Iverson szó nélkül vonult vissza.

-Nem tud elkapni, maga faszkalap! Ujjlenyomatok? Annál több bizonyíték kell. A stukkert meg maguk

tették oda. Könnyű dolga lesz az ügyvédemnek. Apropó, telefonálni akarok neki.

-Fog is mindjárt. De mindketten tudjuk, hogy maga Joey Marks ügyvédjét fogja hívni. És ő idejön,

hogy képviselje magát, de azt is tudjuk, hogy valójában Joey érdekeit fogja szem előtt tartani.

- Van alibim! Ezt nem tudja a nyakamba varrni!

-Ne mondja! És honnan tudja, melyik időszakot kell igazolnia?

- Maga mondta, hogy péntek este...

- Én nem ezt mondtam.

Goshen nem szólt semmit, meg se mozdult úgy fél percig. Bosch tudta, hogy jár az agya. Lucky

tisztában volt azzal, | hogy hibát követett el, és éppen azt méri fel, mennyit rontott a helyzetén.

- Van alibim, és kész. Tiszta vagyok.

- Addig nem lehet tiszta, míg be nem bizonyítja. Adja elő a sztoriját.

- Csak az ügyvédem jelenlétében. Hozzanak már végre egy kurva telefont!

Bosch felállt, és jelezte neki, hogy tegye hátra a kezét. Újra megbilincselte, és kiment a helyiségből.

Az első menetet Goshen nyerte. Bosch megmondta Iver-sonnak, hogy vitessen egy telefont

Goshennek, és engedélyezzen neki egy hívást.

-Csak hadd főjön a saját levében - mondta Felton, amikor Bosh-sal megtárgyalta a helyzetet az

irodájában. -Most megtudja, milyen a bezártság.

- Nekem azt mondta, három évet ült Mexikóban.

- Ezt már sokaknak mondta. Le akarja nyűgözni az embereket ezzel a sztorival. Ismerjük az előéletét

évekre visszamenőleg. Nem ült, ahogy Harleyn sem motorozott soha életében, és nem tartozott

semmiféle motoros bandához. Ez utóbbi is hozzátartozik a történeteihez. Pár nap dutyi talán

megpuhítja.

Bosch arra kérte Feltont, hogy használhassa az egyik telefont. Billets hadnagyot akarta tájékoztatni

arról, hogy a Goshen vécéjében talált fegyvert Los Angelesbe viszi.

-Üljön le valamelyik üres asztalhoz. Érezze magát otthon - mondta neki Felton. - És elmondom

magának, mi fog történni ezután. Erről is beszámolhat a főnökének. Szóval, Goshen valószínűleg

Mickey Torrinót fogja felhívni, aki Joey Marks ügyvédje. Ő pedig azt fogja követelni, hogy óvadék

ellenében helyezzük szabadlábra. Mindenképpen ki akarják majd ragadni a kezünk közül, hogy ők

dönthessenek a sorsáról.

- Ezt hogy érti?

- Ha Joey úgy érzi, Lucky köpni fog, akkor kiviteti valahova a sivatagba, ahonnan soha az életben nem

kerül elő.

Bosch egyetértően bólintott, azután odament egy üres asztalhoz, hogy felhívja Billets hadnagyot.

Szerencsére az irodájában találta. Röviden beszámolt neki az első, sikertelen kihallgatásról.

- Mi legyen a fegyverrel? - kérdezte Bosh a főnökét. ,

- Minél hamarabb hozza ide, hogy elvégezhessük a ballisztikai vizsgálatokat. Jó lenne végezni velük

még a kö vetkező kihallgatás előtt.

- Oké, akkor felszállok a következő járatra.

- Rendben.

Bosch érezte, hogy valami nem stimmel Billets hangjával. Fogadni mert volna, hogy valami más

jobban foglalkoztatja, mint a ballisztikai vizsgálatok.

- Hadnagy, történt valami? - kérdezte tőle. - Van valami, amiről én még nem tudok?

Billets habozott a válasszal, de Bosch türelmesen kivárta azt.

- Tulajdonképpen igen, felmerült valami.

Bosch elöntötte a forróság. Arra tippelt, hogy Felton beszámolt neki Eleanor Wishről.

- Miről van szó?

- Azonosítottuk azt a személyt, aki behatolt Aliso irodájába.

- Hiszen ez óriási! - könnyebbült meg Bosch, de még mindig zavarta Billets komor hanghordozása.

- Nem annyira, Harry. Az illető ugyanis Dominic Car-bone az SZBVO-tól.

Bosch elképedve hallgatott egy pillanatig. -Carbone? Mi a...

- Nem tudom. Jó lenne, ha mihamarabb visszajönne, hogy kibogozzuk ezt a szálat. Goshen addig nem

beszél senkivel, csak az ügyvédjével. Kiz és Jerry még nem tud erről. Ők még mindig Aliso pénzügyeit

vizsgálják.

- Hogyan tudta azonosítani?

- Csak a szerencsén múlt. A központi körzetben van egy barátnőm, ő is hadnagy. Lucinda Barnes-nak

hívják. Ismeri?

-Nem.

- Mindegy. Ma reggel meglátogattam az irodájában. És mit ad isten, ez a fickó éppen akkor ment el az

üvegablak előtt. Ismerősnek tűnt valahonnan, ezért megkérdeztem Lucindát, ki az illető. És akkor

raktam össze a részleteket. Még a tetoválást is láttam a kezén, mert felhajtott ingujjal közlekedett.

- Elmondta a barátnőjének?

- A pokolba is, dehogy! Közömbösen viselkedtem. Tudja, Harry, nem szeretem, ha a testületen belül

bűzlik valami, és fogalmam sincs, hogy mit csináljak.

-Majd kitalálunk valamit. Nézze, mennem kell. Most csak arról gondoskodjon, hogy a ballisztikusok

álljanak készenlétben.

- Rendben - felelte Billets, és letette a kagylót.

Miután Bosch megrendelte a jegyét, alig maradt ideje arra, hogy összeszedje a holmiját, és

kijelentkezzen a Mirage-ból. Még Eleanortól is el akart búcsúzni. Elhajtott a lakásához, de a

kopogtatására senki sem reagált. Visszaült a kocsijába, hátha hazajön a nő időközben, de nem

várhatott túl sokáig. Nem akarta lekésni a repülőgépet, ezért lefirkantott pár sornyi üzenetet, és

becsúsztatta az ajtó alatt.

Húsz perccel később a reptéren átesett a biztonsági vizsgálaton. A Goschen házában talált fegyver

nejlonzsákba csomagolva pihent a táskájában. Öt perccel később a gép elindult az angyalok városába.

III.

Billets aggodalmas arccal bámult maga elé, amikor Bosch belépett az irodájába. - Harry!

- Hadnagy, a fegyvert már leadtam a ballisztikusoknál. Már csak a lövedékekre várnak.

- Jól van.

- Hol vannak a többiek?

-Mindketten az Archwayben. Most Aliso üzlettársait kérdezik ki. A könyvelés átvizsgálásához azonban

be kellett vonnunk még pár embert. Fraud őrnagytól kértem kölcsön őket. Ketten nem győzték. Ki

kell derítenünk, kik állnak a fiktív vállalkozások mögött. Majd csak jelentkezik valaki, ha

befagyasztatjuk a bankszámlákat. Ha Kiz számításai helyesek, akkor Aliso nemcsak Joey Marks pénzét

mosta tisztára, hanem más gengszterekét is.

Bosch bólintott.

- Ó, majd elfelejtettem - folytatta Billets -, Jerrynek azt mondtam, maradjon az Archwayben, majd

maga néz utána a boncolásnak.

- Mikor lesz?

- Három harminckor. Miért, más dolga van?

-Nem. De miért Fraud őrnagyot vonta be, és nem az SZBVO-t?

- Azt hittem, nyilvánvaló. Nem tudom, mi a szerepe Carbonénak és az SZBVO-nak. Azt sem tudom,

értesítsem-e a belső elhárítást. '

- Egyelőre felejtse el őket. Ha Carbone poloskát távolított el Aliso irodájából, akkor lenniük kell...

- Magnófelvételeknek! Te jó ég, erről teljesen megfeled-| keztem.

-Hadd nézzek utána Carbonénak, hogy megtudjuk, mit akart Alisótól. Megpróbálom megszerezni tőle

a szalagokat is.

- Ha volt valami dolga vele, akkor ahhoz köze lehet a rendőrfőnöknek és Fitzgeraldnak is.

- Talán.

- Oké - mondta Billets hosszú hallgatás után -, de le-

gyen óvatos.

- Hol van az Archwayből származó videófelvétel? Billets az íróasztala mögött elhelyezett

páncélszekrényre mutatott.

- Itt biztonságban van.

- Remélem, mert csak ez tarthatja távol őket tőlem. A hadnagy bólintott. Jól értette, mire céloz

Bosch.

Az SZBVO irodái a központi körzet belvárosi épületének harmadik emeletét foglalták el.

Útközben odafelé Bosch kigondolta, hol fog találkozni Carbonéval. Miután behajtott az épület

parkolójába, felmutatta igazolványát az őrnek, és közben kitűzőjéről leolvasta a nevét. Azután

elővette a mobilját, és felhívta az SZBVO központi számát.

- Itt Trindle a parkolóból - mondta a telefonba -, Carbone ott van valahol?

- Igen, ha tartja a vonalat, akkor...

- Csak mondja meg neki, hogy jöjjön le. Valaki belerohant a kocsijába.

Bosch kikapcsolta a telefont, és várt. Három perc múlva egy férfi sietett ki a hátsó ajtón. A

videószalag alapján felismerte a testtartását. Billetsnek igaza volt. Sebességbe kapcsolt, és lassan

elindult utána. Amikor mellé ért, kiszólt neki a nyitott ablakon át.

- Carbone!

- Igen, tessék.

Nem állt meg, és csak futólag pillantott Boschra.

- Álljon meg, a kocsijának semmi baja.

Carbone megtorpant, és csodálkozva meredt Boschra.

- Mi van?

- Én hívtam. Azt akartam, hogy lejöjjön.

- Ki a franc maga?

- Bosch vagyok. A minap beszéltünk telefonon.

- Ja, igen. Az Aliso-ügy.

Azután közölte Bosch-sal, hogy csupán be kellett volna szállnia a liftbe, ha beszélni akar vele.

- Végül is, mi ez az egész, Bosch? Mit akar?

- Nem szállna be? Tegyünk egy kört.

- Nem is tudom. Nem igazán tetszik a módszere.

- Jobban teszi, ha beszáll, Carbone.

A tekintetéből és a hanghordozásából Carbone végre megértette, hogy nincs más választása. A

negyvenes, köpcös férfi mégis habozott egy darabig, majd átment az utasülés oldalára. Miután beült,

átható parfümillat töltötte be a kocsit. Bosch azonnal eldöntötte magában, hogy utálja ezt a férfit.

Bosch kihajtott a parkolóból, és elindult északi irányba, a Broadway felé. Nagy volt a délutáni

forgalom, és rengeteg gyalogos is tartózkodott az utcákon. A nyomozó nem szólt egy szót sem, arra

várt, hogy Carbone kezdeményezzen.

- Szóval, mi olyan fontos, hogy emberrablásra vetemedik? - kérdezte Carbone végül.

- Problémái akadtak, Carbone - szólalt meg Bosch nagy sokára. - És úgy döntöttem, elmondom

magának, mert a barátja akarok lenni.

Carbone veszélyt szimatolva nézett Bosch arcába.

- Mindig is voltak problémáim - felelte. - Gyerektartást fizetek, az utolsó földrengés óta még mindig

repedezettek a házam falai, és ebben az évben már nem kapok fizetésemelést. Cseszhetem az

egészet.

- Ezek nem problémák, ember, csupán kényelmetlenségek. Én igazi gondokról beszélek. Például arról,

hogy betört Aliso irodájába az Archwayben.

Carbone hosszú ideig hallgatott. Bosch biztos volt benne, hogy visszatartja a lélegzetét.

- Nem tudom, miről beszél. Vigyen vissza.

- Látja, Carbone, rossz választ adott. Én nem azért vagyok itt, hogy ártsak magának. Mondtam: a

barátja akarok lenni. És ez a főnökére, Fitzgeraldra is vonatkozik.

- Még mindig nem értem, mi a fészkes fenéről beszél. -Oké, akkor megvilágítom magának. Vasárnap

este

telefonáltam magának, és kérdezősködtem egy Aliso nevű hulla felől. Maga visszahívott, és nemcsak

azt mondta, hogy az SZBVO-t nem érdekli az ügy, hanem azt is, hogy a büdös életben nem hallott

még a fickóról. De mihelyt letette a telefont, elrohant az Archwaybe, és a srác telefonjából

eltávolította a poloskát, amit korábban maga tett bele. Hát erről beszélek.

Bosch először fordította el a fejét, hogy jól megnézze magának Carbonét. Jól látta az arcán, hogy kiút

után kutat.

- Hülyeség az egész, amiről maga beszél.

- Mondja, maga tényleg ennyire hülye? Ha legközelebb betör valahova, nézzen a feje fölé. Kamerákat

keressen, hogy ne legyen rajta a felvételeken.

Bosch várt még egy kicsit, mielőtt az utolsó szöget is beleverte Carbone koporsójába.

- Az íróasztalról lesodorta a bögrét. A cserepeket beledobta a kukába. Azt hitte, senki sem fog

észrevenni semmit. És még egy dolog: ha mindenképpen rövid ujjú pólóban akar betörni, akkor

legalább sebtapasszal ragasz-sza le a tetoválását. Szinte kiált a videófelvételeken.

Carbone megdörzsölte az arcát.

- Ki tud még erről? - nyögte ki a kérdést hosszas töprengés után.

- Egyelőre csak én. De ne törje a fejét újabb hülyeségeken. Bármi történne velem, sok helyre

eljutnának a szalagok.

- Mit akar tőlem?

- Az összes hangfelvételt, és azt, hogy miért hallgatták le Alisót.

- Lehetetlent kér. Nincsenek nálam a szalagok. Nem is az én ügyem volt, én csak tettem...

- Amit Fitz mondott magának. Tudom. De nem érdekel. Megszerzi a felvételeket onnan, ahol vannak.

- Nem tehetem.

Bosch tudta, hogy Fitz beavatása nélkül valóban nem tudja megszerezni a hangszalagokat. De akkor

az is kiderül, milyen pocsék munkát végzett.

- Nincs más választása, Carbone. Hazudott nekem. Vagy megkapom a magyarázatot és a szalagokat,

vagy a videófelvételt eljuttatom pár helyre. Például a rendőrfőnöknek, a Times-nak és az 5.

Csatornának.

- Jézusom, Bosch, ki akar nyuvasztani?

- Még választhat.

A boncolást egy Salazar nevű helyettes halottkém vezette. Mire Bosch odaért a Megyei Egészségügyi

Központba, már elkezdték a munkát. Futólag üdvözölték a nyomozót, aki odakint már beöltözött a

védőruhába. Nekidőlt az egyik rozsdamentes acélból készült asztalnak, és figyelte a műveleteket.

Nem várt sokat a boncolástól. Valójában csak a 22-esből származó lövedékek érdekelték. Az ilyen kis

kaliberű fegyverek golyói gyakran eldeformálódnak, amikor belecsapódnak valamibe, ezért Bosch

attól tartott, alkalmatlanok lesznek a ballisztikai vizsgálatokhoz.

Salazar éppen az Aliso szemére száradt fehéres anyagból vett mintát.

- Gondolja, hogy könnycseppek? - kérdezte Bosch. -Nem hinném - felelte az orvos. - Ahhoz túl sűrű.

Valami más anyag tapadhatott az áldozatra. Ki fogom deríteni, mi ez.

Bosch bólintott, Salazar pedig az agy feltárásával folytatta a munkát.

- A golyók teljesen szétroncsolták a szöveteket - jegyezte meg a halottkém.

Néhány perc múlva csipesz segítségével lövedékből származó szilánkokat ejtett egy üvegtálkába.

Bosch csalódottan vette tudomásul, hogy azok alkalmatlanok az ! összehasonlításra.

Kicsivel később azonban előkerült egy teljesen ép lövedék is.

- Ez már használható lesz - mutatta Boschnak az orvos.

- Hála istennek - sóhajtott fel a nyomozó. A boncolás még körülbelül tíz percig tartott.

Aliso

összesen ötven percet rabolt el a halottkém idejéből. Bosch rápillantott a pulton heverő csiptetős

táblára amelyből megtudta, hogy aznap az volt Salazar tizen egyedik boncolása.

Salazar megtisztította a használható lövedéket, és egy nejlonzacskóba helyezve átadta Boschnak.

Közölte vele, hogy az elemzések után átküldi nekik a részletes jelentést. Előzetesen csak annyit tudott

elmondani Boschnak, hogy az Aliso arcán látható sérülés a halál beállta előtt négy-öt órával

keletkezett. Ez az adat rendkívül kíváncsivá tette a nyomozót, hiszen azt jelentette, Tonyt még Las

Vegasban bántalmazták. Bosch megköszönte az orvos közreműködését, és elindult kifelé, amikor

eszébe jutott valami.

- Volt aranyere az áldozatnak? - kérdezte az ajtóból.

- Várjon. Hé, Sally, volt aranyere a mostani fickónknak? - kiáltott át a másik helyiségbe az

asszisztensének.

A nő nemet intett.

- Látta, ugye? Nem volt. Miért kérdezi?

- Mert egy tubus félig elhasznált aranyér-kenőcsöt találtam a kocsijában.

- Hát, pedig az nem volt neki.

Bosch meg akarta kérdezni, biztos-e benne, de letett róla, mert az orvos valószínűleg sértésnek vette

volna. Úgy döntött, ezt a kérdést egyelőre leveszi a napirendről.

Útközben kifelé menet Bosch arra gondolt, hogy a nyomozást a részletek viszik előre. Ezért nem

akarta elhanyagolni a gyógyszeres tubus kérdését sem. Ha nem Alisoé volt, akkor kié?

Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem vette észre a parkolóban ácsorgó Carbonét. A férfi

néhány órát kért tőle a szalagok megszerzéséhez. Bosch beleegyezett, de azt nem mondta neki, hogy

az Egészségügyi Központba megy. Persze az SZBVO-nak nem okozhatott gondot kideríteni, hol

tartózkodik a rendőrség egyik nyomozója.

- Bosch!

- Maga az?

- Valaki beszélni akar magával.

- Ki és mikor? Adja ide a szalagokat.

- Higgadjon már le pár percre. Menjünk át ahhoz a kocsihoz.

Odavezette Boscht egy autóhoz, melynek járt a motorja. Sötétre színezett ablakai elrejtették a benne

ülő személyt.

- Üljön be hátra.

Kelletlenül nyitotta ki az ajtót. A hátsó ülésen León Fitzgerald bámult mereven maga elé. A közel két

méteres férfi alig tudta bepréselni a lábát a két ülés közé. Sötétkék selyemöltönyt viselt, szivarozott,

és hatvanéves létére még mindig hollófeketére festette a haját.

- Hello, főnök - üdvözölte Bosch.

Még sohasem találkozott Fitzgeralddal, csak egyszer látta a tévében egy zsaru temetésén. Ő

testesítette meg az SZBVO-t. A titkos egységből rajta kívül még senki sem állt a kamerák elé.

-Jó napot, Bosch nyomozó - felelte Fitzgerald. - Sok mindent hallottam már magáról. Sokszor jelöltük

már a csapatunkba.

- És végül miért nem hívtak?

Carbone közben beült a kormány mögé, és lassan körözni kezdett a környéken.

- Mert, mint mondtam, sok mindent hallottam már magáról. Például azt is, hogy magának a

gyilkosságok jelentik a küldetést. Nem mondana le róluk. Igazam van?

- Többé-kevésbé.

- És itt van a jelenlegi ügye is. Dom!

Carbone hátranyújtott neki egy cipősdobozt. Fitzgerald Bosch ölébe ejtette.

A nyomozó levette a fedelét, és egy halom hangkazettát látott meg benne.

- Aliso telefonbeszélgetései?

- Nagyon úgy néz ki.

- Mikor álltak rá?

- Kilenc nappal ezelőtt. Nem volt eredményes a lehallgatás, de most már a magáé az összes felvétel.

- És mit akar cserébe, főnök?

- Hogy mit akarok?

Fitzgerald kibámult az ablakon, és végignézett a parkoló alatt elterülő völgyön.

- Hogy mit akarok? - ismételte. - Természetesen a gyilkost. De arra is figyelmeztetem, hogy legyen

óvatos. Az osztályunk sok mindenen keresztülment az utóbbi években. Nem kellene kiteregetnünk a

szennyest a nyilvánosságnak.

- Azt akarja, hogy földeljem el Carbone szereplését? Egyikük sem mondott semmit, de nem is volt

szükség

rá. Mindnyájan tudták, hogy a férfi parancsot teljesített. Valószínűleg Fitzét.

- Akkor válaszolnia kell néhány kérdésemre.

- Rendben van.

- Miért tettek poloskát Aliso telefonjába?

-Amiért mindenki máséba. Hallottunk róla dolgokat, és meg akartunk bizonyosodni, hogy valóban

igazak-e.

- És mit hallottak?

- Azt, hogy három állam söpredékeinek a pénzét mossa tisztára. Aktát is nyitottunk az üzelmeinek.

Éppen akkor kezdtük, amikor megölték.

- És amikor felhívtam magukat, miért hagyták ránk az ügyet?

Fitzgerald élvezettel szívott bele a szivarjába. Illatos füst töltötte be a kocsit.

-Erre nem könnyű válaszolni, nyomozó. Legyen elég annyi, hogy nem akartunk mélyebben

belemenni.

- A lehallgatás törvénytelen volt, ugye?

- Az állam törvényeit betartva igen nehéz információkhoz jutni. És a szövetségieknek ez a

vesszőparipája. Semmi szükségünk arra, hogy összeakaszkodjunk velük.

- De ez még nem magyarázat arra, miért passzolták át az ügyet. Megtehették volna, hogy elveszik

tőlünk, és jó mélyen elássák. Senki sem tudta volna meg, hogy milyen módszert alkalmaztak.

- Talán. Lehet, hogy rosszul döntöttünk.

Bosch rájött, hogy alábecsülték őt és a csapatát. Fitz azt hitte, semmit sem fognak észrevenni. És ha a

rendőrfőnök tudomására jutott volna az eset, kapva-kapott volna rajta, hogy megszabadulhasson régi

riválisától.

- Mit tudnak még Alisóról? Pakolják ki minden kártyájukat, mert tudja, ez a kis csomag eljuthat a

megfelelő helyekre.

Fitzgerald visszafordult az ablaktól, és egyenesen Bosch szemébe nézett.

-Nyomozó, én teljes mértékben együttműködöm magával, de jó ha tudja, ha bárkit bemárt az

osztályomon, maga jobban fogja bánni. Tudja, a rendőrségi szabályzat tiltja, hogy a rendőrtisztek

bárminemű kapcsolatot tartsanak fenn bűnelkövetőkkel. Az állását kockáztatná. Mi lenne akkor a

küldetésével?

Bosch nem szólt semmit, csak maga elé bámult. Fitz közelebb hajolt a nyomozóhoz, és suttogóra

fogta.

-És mindezt egy óra leforgása alatt tudtam meg. Mi lenne, ha egy napot, egy hetet töltenék a maga

kis ügyeinek a felderítésével? És megmondhatja a hadnagyának, hogy a leszbikusok helyzete sem

könnyebb. A barátnője például, fekete lévén most gyorsabban haladhatna a ranglétrán. És ha engem

kérdez, a hadnagy is jól berendezkedett már itt, Hollywoodban.

Fitz rendesen visszaült a helyére, és normális hangerőre váltva fejezte be a beszélgetést.

- Értjük egymást, nyomozó?

Bosch kényszeredetten nézett a szemébe.

- Értjük.

Miután Bosch leadta a Tony Aliso fejéből kiszedett lövedékeket a ballisztikai laborban, visszahajtott a

hollywoodi körzetbe. Éppen hatra érkezett meg a Billets irodájába összehívott gyűlésre. A többiek

már várták. A hadnagy bemutatta Russelnek és Kuhlkennek, akiket Fraud őrnagy küldött

segítségképpen. A megbeszélésen jelen volt Matthew Gregson is, aki az ügyészi hivatalban a

szervezett bűnözéssel, rendőrtisztek által elkövetett bűnügyekkel és egyéb hasonló nyalánksággal

foglalkozott. Bosch még életében nem találkozott vele.

Bosch jelentett először. Röviden beszámolt arról, mi történt Las Vegasban, a boncoláson és a

laborban. Elmondta, hogy a ballisztikai vizsgálatokkal másnap délelőtt tízre lesznek készen. Azt persze

nem említette, hogy találkozott Carbonéval és Fitzgeralddal. Túl sokan voltak jelen. És Billets sem

feszegette a kérdést. Bosch beszámolója után Rider következett.

- Az adóhivatal háromoldalas, névtelen bejelentést kapott, amelyben felvázolták Aliso pénzmosással

kapcsolatos ügyleteit. A levelet nem adták ki a bejelentő jogaira hivatkozva...

-Ez hülyeség - szakította félbe Gregson. - A megbeszélés után adja meg az adóellenőr nevét, majd én

utánanézek, mit tehetek.

- Rendben. Mellesleg a levelet Las Vegasból küldték. Boschnak alig láthatóan megrebbent a szeme. A

dolgok

kezdtek a helyükre kerülni.

-És ami Tony munkatársait illeti - folytatta Rider -, olcsó színitanodákból és sztriptízbárokból szedték

össze pornófilmjeik szereplőit. Mindegyiküket kikérdeztük, ők semmit sem tudtak Aliso könyveléséről

és mocskos ügyeiről, ugye Jerry?

- Ez így igaz - felelte Edgár. - Tony ostoba alakokat vett

fel, olyanokat, akik nem kérdezősködnek. A pénzmosás-! ról csak ő és az ügyfelei tudtak.

- Maguk mit tudtak meg, fiúk? - kérdezte Billets Kuhlkent és Russelt.

Kuhlken elmondta, hogy a dokumentumok kaliforniai,! nevadai és arizonai fiktív cégekhez vezetnek.

A pénzt bankszámlákra utalták, és később látszólag törvényes üzletekbe fektették be. A férfi a vizsgált

időszak hosszúságára és az iratok bonyolultságára hivatkozva további egy hetet kért a munkához.

- Csak folytassák. Annyi időt kapnak, amennyi szükséges a gondos átvilágításhoz - mondta nekik

Billets, aztán Gregson felé fordult. - Maga szerint hogy állunk, és mit tegyünk a továbbiakban?

Gregson töprengett egy ideig.

-Jól, egész jól állnak - szólalt meg végül. - Holnap reggel felhívom Las Vegast, és megkérdezem, ki lesz

a bíró a meghallgatáson. Addig nem tágítok, míg Goshent ki nem adják nekünk. Nem szabad

megengednünk, hogy óvadék ellenében szabadlábra helyezzék.

Bosch egyetértően bólintott.

- A jelentéseket hallgatva csak egy kérdés merült fel bennem - folytatta Gregson. - Miért nincs itt

most valaki az SZBVO-tól?

Billets alig láthatóan Boschra pillantott. Átadta neki a válaszadás jogát.

- Az ügy kezdetén tájékoztattuk őket a gyilkosságról -mondta Bosch. - Akkor közölték velünk, hogy

nem tartják nyilván Alisót, ezért az ügyet átpasszolják nekünk. Két órával ezelőtt beszéltem

Fitzgeralddal, aki azt mondta, most már annyira előrehaladtunk a nyomozásban, hogy ők nem ütik

bele az orrukat többé. És sok szerencsét kívánt nekünk.

Gregson a nyomozóra meredt, végül bólintott. A negyvenes évei közepén járó ügyész túl hosszú ideje

volt már a szakmában ahhoz, hogy tudja, itt valami másról lehet szó. De ahhoz is, hogy tudja,

kérdéseit nem az adott pillanatban kell feltennie.

- Későre jár, lassan fejezzük be - szólalt meg Billets. -Nos, sok információt és bizonyítékot gyűjtöttünk

össze eddig, de tudjuk már, hogy pontosan mi történt az áldozattal?

Körbenézett az irodában. Rider vállalkozott a válaszra.

- Szerintem, amikor Aliso megkapta az adóhatóság levelét, végzetes hibát követett el. Értesítette Joey

Markst, hogy a szövetségiek a könyvelése átvizsgálására készülnek. A fickó pedig úgy reagált, ahogy

az egy gengsztertől várható. Kivonta a forgalomból Tonyt. A végrehajtással Goshent bízta meg, aki

követte a srácot Los Angelesbe, majd betuszkolta a csomagtartóba.

A többiek bólogattak. Ezzel a forgatókönyvvel mindnyájan egyetértettek.

- A terv jó lehetett volna, ha Donovan nem találja meg az ujjlenyomatait a dzsekijén - szólalt meg

Edgár. - Csak ezt az egy hibát követte el.

- Nem biztos - szakította félbe Bosch. - A Las Vegas-i Rendőrség is kapott egy bejelentést. Az illető,

állítása szerint hallotta, amint Goshen azt mondja valakinek, hűvösre tett egy fickót, és berakta a

csomagtartóba.

-Vannak más teóriák is, amelyeket esetleg követnünk kellene? Mi van a feleséggel, a dühös

forgatókönyvíróval, Aliso munkatársaival?

- A nő tiszta - mondta Rider. - Az őrszolgálat naplója szerint pénteken este a kocsija nem hagyta el a

területet.

- És ki küldte a levelet az adóhatóságnak? - tette fel a kérdést Gregson. - Olyasvalaki lehetett, aki

pontosan tudta, mit művel Aliso.

- A fickó Joey Marks klikkjéhez tartozhat, és a hatalmat akarja megszerezni a csoporton belül -

feltételezte Bosch. - Szóval, küldött egy levelet az adóhatóságnak, mert tudta, így Tonyt el fogják

tenni láb alól. Aztán Goshen nyakába varrta az egészet, mert ha ő is eltűnik, magasabb pozícióba

léphet.

-Azt akarja mondani, hogy nem Goshen a tettes? -kérdezte Gregson a homlokát ráncolva.

- Nem. Goshen is benne volt, de arra nem gondolt, hogy az ő vécéjében fog kikötni a gyilkos fegyver.

Ugyanaz a személy tette oda, aki az adóhatóságot értesítette.

Bosch a többiek reakcióját figyelte.

- Lehet, hogy többről van szó - jegyezte meg Rider. Mindenki feléje fordult.

- Talán valaki mindkettőt - Goshent és Joey Markst is -félre akarja állítani. És Joeyhoz csak Goshenen

keresztül tud eljutni.

- De ki lehet az? - kérdezte Billets.

- Ki tudja - felelte Bosch. - Olyasvalaki, aki Joey ügyeit igazgatja, és mindent tud Aliso

közreműködéséről is.

Mindnyájan a gondolataikba merültek. Billets eldöntötte, hogy itt zárja be a megbeszélést.

-Akkor munkára, emberek - mondta a hadnagy. -Matthew, köszönöm, hogy idefáradt. Értesítem, ha

megjön a ballisztikai vizsgálatok eredménye.

Rajta kívül mindenki felállt.

- Kiz és Jerry, dobjanak fel egy érmét. Valamelyikük elutazik Harryvel Vegasba, a bírósági

meghallgatásra. Ó, Harry, maradna még egy kicsit? Van itt egy másik ügy, amit szeretnék megvitatni

magával.

Miután mindenki elment, Bosch bezárta az ajtót, és leült Billetsszel szemben az íróasztalhoz.

- Valóban beszélt Fitzgeralddal? - kérdezte a hadnagy.

- Nemcsak egyszerű beszélgetésről van szó. Carbonéval együtt keresett meg.

- És miről volt szó?

- Ők is kaptak egy levelet, mely Tony Aliso üzelmeit részletezte. Azt is Vegasban adták fel.

- Szóval ezért helyeztek el poloskát az irodájában.

- Igen, mégpedig törvénytelenül. Éppen elkezdtek dolgozni az ügyön, amikor Tonyt kivonták a

forgalomból. Pánikba estek. Ha a rendőrfőnök megtudja, hogyan akartak információt gyűjteni, akkor

Fitzgerald karrierjének lőttek.

- Ezért küldte Carbonét a poloskáért.

- Úgy van, csakhogy Carbone nem volt elég óvatos. Nem számolt a kamerákkal.

- Az idióta. Ha túl leszünk ezen az ügyön, beszámolok a rendőrfőnöknek.

- Hát az a helyzet...

Bosch nem tudta, hogyan mondja el.

- Mi a helyzet?

- Fitzgerald tudta, hogy ez bekövetkezhet, ezért alkut kötött velem.

- Tessék?

- Alkut kötöttünk. Én megkaptam a hangszalagokat és a levelet, de az ő beavatkozásukról rajtunk

kívül nem tudhat senki. A rendőrfőnök semmiképp sem.

- Harry, hogy tehette ezt?

- Nézze, hadnagy, ők tudnak rólam valamit. És tudnak valamit magáról és Kizről is.

Hosszú hallgatás következett. Bosch látta, ahogy a harag elönti Billets arcát.

- A szemétláda!

Bosch úgy gondolta, a tisztesség kedvéért elmondja neki, mi a helyzet Eleanor Wish-sel.

- Gondolja, hogy most is figyeltet?

- Ki tudja. Olyasfajta ember, aki él a lehetőségekkel. Összegyűjti az információkat, elraktározza, és

nehéz időkben újra előszedi őket. És most ilyen idők járnak a számára. De felejtsük el az egészet, és

foglalkozzunk az üggyel.

Billets hallgatott. Bosch arcát fürkészte. Arra volt kíváncsi, vajon a nyomozó elítéli-e titkos élete

miatt. Semmi jelét nem tapasztalta. Lassan bólintott egyet.

- És mit tettek még azután, hogy megkapták a levelet?

- Nem sokat. Figyeltették. Azt is tudták, hogy Vegasba utazik. Visszaérkezése után akartak újra ráállni.

Billets újra bólintott, de a gondolatai egész máshol jártak. Bosch felállt.

- Ma este meghallgatom a szalagokat. Hét órányi anyag jött össze. Szüksége van valamire, hadnagy?

<

- Nincs. Holnap reggel beszélünk. A ballisztikai vizsgálatok eredményét a legkorábban szeretném

megtudni.

- Meg fogja kapni.

Amikor Bosch hazaért, a lakásban még mindig a friss festés szaga terjengett. Ránézett a három

nappal azelőtt befestett falakra, és úgy érezte, mintha nagyon régen végezte volna el a munkát.

Első dolgaként Eleanor Wish számát tárcsázta, de senki sem vette fel a kagylót, és az üzenetrögzítő

sem kapcsolt | be. Bosch azon töprengett, hogyan jöhetne vele össze | újra, miután pontot tettek az

Aliso-ügy végére. Rádöb- | bent, hogy a belső szabályzat miatt nagy küzdelemre számíthat.

Az a kérdés is megfordult a fejében, hogyan szerezhetett tudomást Fitzgerald az együtt töltött

éjszakájukról olyan gyorsan. Arra tippelt, hogy Felton vagy Iverson tájékoztatta.

A férfi készített magának két löncshúsos szendvicset, elővett két sört, és átvonult a nappaliba. A

Fitzgeraldtól kapott hangszalagokat időrendi sorrendbe rakta maga előtt az asztalon, majd a

lejátszóba betette az elsőt.

Lassan elmajszolta a szendvicseit, megitta a sört is, közben cserélgette a kazettákat, melyek főként

Aliso és Layla hétköznapi fecsegéseit rögzítették. Egyetlen hívás keltette fel az érdeklődését.

- Csütörtökön érkezem hozzád, bébi - mondta Aliso a telefonba. - Hiányzom neked?

- Nem, vagyis dehogynem. Lucky is kérdezte, hogy mikor jössz.

- Mondd meg neki, hogy csütörtökön este ott leszek. Te dolgozol aznap?

- Igen.

Bosch kikapcsolta a magnót. Tehát Goshen tudott Aliso érkezéséről. Nem sok, de ez is valami,

gondolta a nyomozó. Talán felhasználható a bíróságon.

Ránézett az órájára. Későre járt, de úgy döntött, megkockáztat egy telefonhívást.

- Halló, Layla?

- Nem, itt Pandora.

Bosch elnevette volna magát, ha nem lett volna olyan fáradt.

- Hol van Layla?

- Nincs itt.

- Egy barátja vagyok. Harry. A minap keresett telefonon, de nem tudtunk beszélni. Nem tudja hol

érhetem el?

-Nem. Pár napja nem mutatkozott. Fogalmam sincs, hol van. Tonyról van szó, ugye?

- Igen.

- Hát eléggé kiborult a csaj miatta. Szerintem, ha akar beszélni magával, újra fel fogja hívni.

- Megmondaná, hol laknak?

- Azt semmiképpen. Hogy is gondolhat ilyesmire?

- Pandora, nem tudja, Layla félt valamitől?

- Persze, hogy félt. A hapsiját megölték. Szerinte azt hiszik, tud valamit. Persze nem tud semmit, de

azért még retteg.

Bosch megadta a számát Pandorának, és arra kérte, ha Layla felbukkanna, hívja fel őt.

Miután letette a kagylót, még egyszer megpróbálkozott Eleanor Wish számával. Nem vette fel senki.

Aggódni kezdett. Azt kívánta, bárcsak odamehetne hozzá, hogy ellenőrizze, nincs semmi baja.

Odaballagott a hűtőhöz, és kivett még egy sört belőle, majd kisétált a hátsó teraszra, mely tágasabb

lett, mint az elődje. A földrengés után építtette újjá. A hollywoodi autópályát figyelte, ahol sohasem

áll meg a forgalom. A csillagtalan eget csak a Universal Stúdió pásztázó reflektorai világították be. A

sörét kortyolgatta a csendes éjszakában, és arra gondolt, mi lehet Eleanorral.

Szerdán reggel nyolckor Bosch bement a kapitányságra, hogy legépelje a Las Vegas-i nyomozásáról

készített jelentését. A másolatot Billets hadnagy postaládájába dobta, az eredetit pedig a gyilkossági

ügy aktájához csatolta. A jelentésében nem szerepelt a Car-bonéval és Fitzgeralddal folytatott

beszélgetés, és a tőlük kapott hangfelvétel-csomag sem.

Tízre készen is lett, de még várt öt percet, mielőtt felhívta a ballisztikai vizsgálatokért felelős

technikust, Lester Poole-t.

Miközben tárcsázott, Rider és Edgár viharzott be az irodába. Ők is azonnal tudni akarták, mi az

eredmény. -Lester, itt Harry - szólt Bosch a telefonba, amint a technikus felvette a

kagylót. - Maga a nap embere. Mi híre van számomra?

- Kettő is van, Harry. Egy jó és egy rossz.

- Kezdje a rosszal.

- Még nem foglaltam írásba az eredményt, de szóban szívesen tájékoztatom. A fegyverről gondosan

letörölték az ujjlenyomatokat, a gyári számát pedig savval lemaratták. Ezért nem lehet azonosítani.

- És mi a jó?

- Az áldozat fejéből kivett golyót egyértelműen a vizsgált fegyverből lőtték ki.

Bosch felnézett az előtte toporgó nyomozókra, és felfelé mutató hüvelykujjal jelezte nekik a jó hírt.

Ők ugyanígy továbbították az üvegablak mögött tűkön ülő Billets hadnagynak, aki azonnal a

telefonért nyúlt. Vélhetően Greg-sont, az ügyészt hívta. Néhány perc múlva letette a kagylót, kilépett

az irodájából, és mosolyogva ment oda a nyomozóihoz.

- Gregson azt mondta, holnap reggel ott lesz a bírósági meghallgatáson. Eldöntötték már, maguk

közül ki megy Harryvel? - kérdezte Billets.

- Én - felelte Edgár. - Kiz beleásta magát Aliso pénzügyeibe, ezért én utazom Harryvel azért a

mocsokért.

- Jól van. Valami más?

Bosch elmondta neki, hogy a fegyvert nem lehet azonosítani, de az adott pillanatban az nem is

számított. Örültek, hogy a gyilkos fegyvert találták meg.

Miután mindenki elment a dolgára, Bosch Felton hivatali számát tárcsázta.

- Halló, Felton? Itt Bosch Los Angelesből.

- Mi a helyzet, Bosch?

-Gondoltam, tudni akarja, hogy a fegyver stimmel. Abból adták le a Tony Aliso halálát okozó

lövéseket.

Felton belefüttyentett a kagylóba.

- Micsoda mázli! Persze Lucky nem nagyon fog örülni neki.

- Nos, odautazom, és én szeretném elmondani neki a jó hírt.

- Rendben. Mikor ér ide?

- Pontosan még nem tudom. Mikor lesz a bírósági meghallgatás? Holnap reggel?

- Amennyire én tudom, igen. De még utánanézek. Az ügyvédje biztos próbálkozik majd pár trükkel, de

ilyen bizonyíték mellett nem fognak bejönni neki.

Bosch elmondta neki, hogy Gregson, az ügyész is jelen lesz a meghallgatáson.

- Mondja meg neki, hogy csak az idejét vesztegeti, de azért szívesen látjuk.

-Megmondom. De van itt még valami. Nem tudna nélkülözni egy embert, hogy kibogozzon nekem

egy szálat?

- Miről van szó?

- Tony Aliso kis barátnőjét kellene előkeríteni. A Dolly-ban táncolt, míg Lucky ki nem rúgta a múlt

szombaton. Layla néven fut. Csak ennyit tudok róla. Ja, és megvan a telefonszáma.

Lediktálta a számot, Felton pedig megígérte neki, hogy ráállít valakit.

- Még valami?

- Igen, még egy dolog. Ismeri Fitzgeraldot, a helyettes rendőrfőnököt?

- Persze, sok ügyön dolgoztunk együtt régen.

- Beszélt vele mostanában?

- Hm, nem is... nem. Már régóta nem.

Bosch érezte, hogy hazudik, de nem akart belebonyolódni. Szüksége volt Felton együttműködésére

még legalább huszonnégy óráig.

- Miért kérdezi, Bosch?

-Csak úgy. Tudja, adott nekünk pár jó tanácsot az üggyel kapcsolatban, mindössze ennyi.

- Ezt jó hallani. Ügyes fickó.

- Ügyes. De még mennyire - mondta Bosch, és letette a kagylót. Rögtön azután lefoglalt két szobát a

Mirage-ban magának és Edgárnak. Megrendelte a repülőjegyeket is, a visszaútra hármat, Goshenre is

gondolva.

Nash kapitány mosolyogva üdvözölte Boscht az őrbódé előtt. Harry bemutatta neki Edgárt.

- Maguk úgy néznek ki, fiúk, mint egy igazi krimiben.

- Mert ez egy igazi krimi - mondta Bosch. - Magának vannak elgondolásai az üggyel kapcsolatban?

- Nincsenek. Hol hagyta a barátnőjét?

- Nem a barátnőm, ő is nyomozó. Itthon van Mrs. Aliso?

- Meg kell néznem a naplóban - mondta, és bement a bódéba. Egy csiptetős táblával a kezében jött ki

újra. - Itthon kell lennie. Két napja ki sem mozdult.

Bosch bólintott, és megköszönte neki.

- De fel kell hívnom előtte - figyelmeztette Nash. - Tudja, a szabály az szabály.

- Tudom.

Nash felemelte a sorompót, Bosch pedig behajtott a lakóterületre.

Veronica Aliso már a nyitott ajtóban várta őket. Ez alkalommal is erősen kifestette magát. Bosch neki

is bemutatta Edgárt, mielőtt leültek a nappaliban.

- Nos, mit tehetek magukért?

Bosch elővette a jegyzetfüzetét, kitépett belőle egy lapot, amelyre előzőleg már ráírt valamit, majd

átnyújtotta a nőnek. - Ez itt a halottkémi hivatal telefonszáma. A férje boncolását tegnap

befejezték. Kikérheti a testét, ha már készen áll a temetésre.

Veronica hosszasan bámulta a papírdarabot.

- Köszönöm - szólalt meg végül. - És csak azért jöttek, hogy ezt ideadják nekem?

- Nem. Letartóztattuk a férje gyilkosát. Az asszony tágra nyílt szemmel meredt rá.

- Kit? Megmondta, miért tette?

- A neve Luké Goshen. A férfi Las Vegas-i. Hallott már róla?

- Nem. Ki ez az alak?

- Egy gengszter, asszonyom. És attól tartok, a férje nagyon jól ismerte őt. Holnap idehozzuk Los

Angelesbe, és hamarosan bíróság elé állítjuk.

A nő bólintott, de látszott rajta, hogy a gondolatai messze járnak.

- Miért tette?

- Még nem tudjuk biztosan, de a férjének üzleti kapcsolatai voltak a gyanúsított főnökével. A férfit

Joseph Marconinak hívják. Hallotta valaha ezt a nevet?

- Nem.

- És a Lucky vagy a Joey Marks nevet? Mrs. Aliso a fejét rázta.

- Milyen üzleti kapcsolatról van szó?

- Mr. Aliso a filmjei segítségével mosta tisztára az illető pénzét. Biztos, hogy nem tud semmit erről?

- Persze hogy nem. Nem kellene idehívnom az ügyvédemet? Tudják, azt mondta, egyáltalán ne

beszéljek ma| gukkal.

Bosch halványan elmosolyodott.

- Nem, Mrs. Aliso, az ügyvédjére semmi szükség, válaszaival csupán segítené a munkánkat, ezért arra

kérem, ha tud valamit, segítsen nekünk.

- Semmit sem tudok a férjem üzleti ügyeiről - szólalt meg Veronica hosszas töprengés után -, de a

múlt héten felhívta valaki. Tudja... szóval én hallgatóztam. A férjem Luckynak szólította az illetőt.

- És miért nem mondta el ezt eddig?

- Azt hittem, hogy ez a Lucky nő.

-Mrs. Aliso, felfogadott ön valaha magánnyomozót a férje megfigyelésére?

- Nem. Valóban eszembe jutott ilyesmi, de aztán elvetettem az ötletet.

- De gyanította, hogy van viszonya valakivel.

- Dehogyis! Tudtam! Egy feleség megérzi az ilyesmit.

- Mást hallott a telefon-beszélgetésből?

- Nem, csak annyit tudok, hogy a férjem sokáig hallgatta azt, aki beszélt.

- Meg tudná mondani, pontosan mikor hívták a férjét?

- Percnyi pontossággal nem, de arra emlékszem, hogy szerdán este tizenegy és fél tizenkettő között

lehetett. Tudja, a késői híradót néztem a 4-es csatornán.

- Oké, Mrs. Aliso, ennyi elég is.

Bosch a szemével jelezte Edgárnak, hogy akár mehetnek is. Mindketten felálltak, Veronica Aliso pedig

kikísérte őket az ajtóhoz.

-Ó, majdnem elfelejtettem - szólt vissza Bosch az ajtóból. - Asszonyom, járt a férje rendszeresen

orvoshoz?

- Csak nagyritkán. Miért?

- Azt szeretnénk megtudni, volt-e a férjének aranyere. A nő kis híján elnevette magát.

- Aranyere? Dehogy! Arra panaszkodott volna, mégpedig eléggé látványosan. De azt mondta,

elvégezték a boncolást. Erre nem válaszolt az orvos?

-Tudja, találtunk egy félig elhasznált tubus aranyérkenőcsöt a kocsijában, és nem értjük, mit keresett

ott, ha nem is volt szüksége rá.

A nő ez alkalommal elmosolyodott.

- Egy régi művésztrükkről van szó.

- Miről, asszonyom?

- Tudja, színésznők, táncosok, modellek használják.

- Még mindig nem értem. Mire?

- A szemük alá, nyomozó. A ráncok és a táskák ellen. Gyorsan és hatásosan megszűnteti a

fáradtságtól, kialvatlanságtól keletkezett duzzanatot. A férjem pedig igen hiú ember volt. És ha Las

Vegasba fiatal lányokhoz járt, nem engedhette meg magának a szem alatti táskákat.

Bosch bólintott. Az Aliso szeme sarkában fellelt fehéres anyagra gondolt. Minden nap tanul az ember

valamit, gondolta. Úgy döntött, erről be fog számolni Salazarnak is.

- Ja, és még valami - mondta Bosch, mielőtt az asszony bezárhatta volna az ajtót. - Ma vagy holnap a

média is értesül a letartóztatásról. Arra kérem, készüljön fel erre is.

- Köszönöm, nyomozó.

- Ha tanácsolhatom, zártkörű temetést rendezzen, akkor kevésbé fogják zaklatni magát.

A Hidden Highlandsről lefelé menet Bosch rágyújtott, és Edgár nem mert tiltakozni.

- Micsoda rideg egy nő! - jegyezte meg Jerry. -Valóban az - felelte Bosch. - Mit gondolsz Lucky

hívásáról?

-Egy újabb dolog, ami ellene szól. Elkapjuk a tökét. Szerintem neki annyi.

Bosch végighajtott a Mulhollandon, és rákanyarodott a hollywoodi autópályára. A tízes

kilométerkőnél keletnek fordult.

- Harry, nem a reptérre megyünk?

- De nem ám! Autózni fogunk.

- Ezt hogy érted?

- Csak arra az esetre foglaltam helyet a gépen, ha valaki ellenőrizné. Amikor megérkezünk Vegasba,

azt mondjuk,

repülővel jöttünk, és azzal is megyünk vissza a bírósági meghallgatás után. Senki nem tudhatja, hogy

autóval utazunk. Érted?

-Persze. Az elővigyázatosság nem árt. Gengszterek esetében sohasem tudhatja az ember.

- De zsaruk esetében sem.

IV.

Kilencven mérföldes átlagos sebességgel haladtak, és tizenöt percre megálltak egy McDonaldsnál.

Mindent egybevetve négy óra alatt értek Las Ve-gasba. Bosch a McCarran Repülőtérhez hajtott, és

beállt a garázsba. Miután a csomagtartóból kivették a holmijukat, béreltek egy kocsit a Hertz

pultjánál.

Délután négy is elmúlt, mire a rendőrség épületéhez értek. A nyomozók irodáján áthaladva Bosch

Baxter oldalán észrevette Iversont, akinek gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Harry nem vett

tudomást róla, egyenesen Felton szobájába tartott. Bekopogott a nyitott ajtón, majd belépett.

- Hol járt eddig, Bosch?

- Néhány részletkérdést rendeztem.

- Ez itt az ügyészük?

- Nem, ő a társam, Jerry Edgár. Az ügyész holnap reggel érkezik.

Felton kezet rázott Edgárral, de továbbra is Boschra nézett.

- Felhívhatja, hogy ne törje magát.

Bosch akkor értette meg, miért mosolygott olyan gúnyosan Iverson. Valami történt.

-Kapitány, maga mindig meglepetéseket tartogat mondta Bosch Feltonnak. - Mi a mostani?

Felton hátradőlt a székében. Egy összenyálazott szivart csavargatott két ujja között. Ki akarta hozni a

sodrából Boscht, de a nyomozó nem harapott rá.

- Tudja, Goshen csomagol.

- Nem ragaszkodik Las Vegashoz?

- Megjött az esze.

Bosch előhúzott egy széket, és leült Feltonnal szemben. Edgár követte a példáját.

- Kirúgta Mickey Torrinót, és saját ügyvédet szerzett.

- És hogyan jött meg az esze? Beszélt neki a ballisztikai vizsgálatok eredményéről?

- Persze. És azt is megmondtam neki, hogy az alibije szart se ér.

Bosch csodálkozva nézett rá, de nem kérdezett semmit.

- És ez így is van. Tudja, mi se koptattuk itt a seggünket. Lucky azt mondta, pénteken este ki se lépett

az irodájából, csakhogy az egyik táncosnője - Modesty - többször is kereste, de hiába kopogtatott az

ajtaján. Aztán: szólt Pipecnek, hogy a főnökkel kellene beszélnie, a srác pedig közölte vele, hogy az

nincs bent. Ez éjfél körül | történt.

- És mit mondott erre Pipec?

- Ő szart se mondott, de nem is vártunk mást tőle.

- És mi van Goshennel?

- Ő már döntött. Hajlandó az alkura, ha engem kérdez. | Ha elkapja Joey Markst, Bosch, akkor ez lesz

az utóbbi tíz év legnagyobb dobása ebben a városban. Mindenkit boldoggá fog tenni vele.

Bosch felállt. Edgár úgyszintén.

- Ezt másodszor csinálja velem, Felton - mondta Bosch, és igyekezett uralkodni magán. - Harmadszor

nem fog megtörténni. Hol van az a szarzsák?

- Higgadjon le, Bosch. Mindketten ugyanazt akarjuk.

- Itt van vagy nincs?

-A hármas kihallgató szobában vár. Alan Weiss van

vele, az új ügyvédje.

- Tett vallomást Goshen?

- Természetesen nem. Majd Los Angelesben. Mi kiadjuk maguknak, az alku már a maguk dolga.

Holnaptól már nem foglalkozunk vele, kivéve akkor, ha visszajön Joey

Marksért.

Bosch szó nélkül hagyta el Felton irodáját. A kihallgató szobákhoz érve felhajtotta a hármas kémlelő

ablakának a fedelét. Goshen rabruhában ült odabent. Vele szemben egy alacsony, öltönyös fickó

magyarázott neki valamit. Bekopogott az üvegen. Az ügyvéd felállt, és kiment hozzá.

- Maga jött Los Angelesből? Éppen ideje volt.

Bosch még egy pillantást vetett Luckyra. A fenegyerek egészen megváltozott harminc óra leforgása

alatt. A válla beesett, szeme körül karikák sötétlettek.

A kölcsönös bemutatkozások után Weiss azonnal a

tárgyra tért.

- Az ügyfelem eltekint a Las Vegas-i tárgyalástól, de gyorsan kell cselekedniük, mert Mr. Goshen nem

érzi biztonságban magát ebben a városban. Még a rendőrségen sem. Holnap reggel kilenckor

beugrunk a bíróságra, és tízkor már viheti is a reptérre.

- Mire ez a sietség nagy hirtelen, ügyvéd úr? - szakította félbe Edgár. - Azért, mert Lucky tud a

ballisztikai vizsgálatok eredményéről, vagy azért, mert Joey Marks is tud róla, és nem akar további

gubancokat?

-Gondolom, itt könnyebb lenne Joeynak végeznie Goshennel, mint odaát Los Angelesben - tette

hozzá

Bosch.

-Mr. Goshennek semmi köze a gyilkossághoz, és ezt odaát be is fogja bizonyítani. Teljes mértékben

együtt fog

működni magukkal az új környezetben, távol Las Ve-gastól.

- Beszélhetünk vele? Weiss a fejét rázta.

- Mr. Goshen nem mond maguknak semmit addig, míg Los Angelesbe nem értek. Ott majd a bátyám,

Saul Weiss veszi át a szerepemet. Ismeri?

Bosch ismerte, de nemet intett, és mielőtt Weiss mondhatott volna valamit, benyomult mellette a

szobába. Az ügyvéd utána rohant.

- Luké, ne mondjon neki semmit. Egy szót sem. -Goshen, csak annyit mondjon meg, hol van Layla! -

próbálkozott Bosch. - Beszélnem kell vele, mielőtt kiviszem innen magát.

- Nyomozó, megkérem, menjen ki innen - szólt közbe Weiss. - Úgysem fog beszélni magával.

Bosch belátta, hiába erősködne, nem lenne értelme.

- Nézze, Bosch, ezt az adatot megadhatom magának -mondta Weiss odakint, miután bezárta az ajtót.

- Mr. Goshen beszélt nekem a lányról. Layla azt mondta neki, egy ideig ott fogja meghúzni magát,

ahol felnőtt. Nem tudom a pontos címet, de a ház valahol a Donna és a Lillis utca sarkán van, Las

Vegas északi kerületében.

Bosch elővette a jegyzetfüzetét, és beleírta a két utca nevét.

- írja mellé azt is, hogy tízes tárgyalóterem. Holnap kilenckor ott leszünk. Remélem, már

megszervezte az ügyfelem biztonságos átszállítását.

- Az a küldönc dolga, nem igaz?

- Sajnálom, Bosch nyomozó, nem akartam megsérteni. De felforrósodott itt a légkör az utóbbi

időben.

- Nem vagyok sértődős.

Bosch visszament a nyomozók irodájába, egy üres asztalnál felhívta a repülőteret, és másnap délelőtt

fél tizenegyre foglalt három helyet a Los Angeles-i járatra. Azután bekukkantott Felton irodájába, de a

kapitány éppen telefonált, ezért búcsúzóul csak intett neki. Bérelt kocsijukban Edgár és Bosch

megbeszélte, hogy beugranak a börtönbe előkészíteni Goshen átvételét, mielőtt megpróbálják

előkeríteni Laylát. Bosch úgy gondolta, jobb, ha előre megismeri az ügymenetet és a terepet, ahol

Luckyt beültetik a kocsiba. A gyanúsítottnak egy teljesen zárt téren kellett áthaladnia, ezért a

nyomozó szinte teljesen biztos volt abban, hogy nem történhet baj.

Ott nem.

Egy Hackett nevű ügyeletes őrmestertől megkérdezték, hogyan jutnak el Layla állítólagos lakhelyére.

A két utca által határolt sarkon egy bungalószerű házat találtak, melynek minden ablakát alumínium

napellenző védte. A kocsibeállóban egy Mazda RX7-es parkolt.

Egy idősebb asszony nyitott ajtót nekik. A hatvanas évei közepén járhatott, de jól tartotta magát.

Bosch felmutatta neki a jelvényét.

- Asszonyom, én Harry Bosch vagyok, ez pedig itt Jerry Edgár. A Los Angeles-i Rendőrségtől jöttünk,

és egy fiatal hölggyel szeretnénk beszélni. Táncosnő, és Laylaként ismerik. Itt tartózkodik?

- Nem itt lakik, és fogalmam sincs, miről beszél. -Dehogynem, és méltányolnám, ha a segítségünkre

lenne.

- Mondtam már, hogy nincs itt.

- Úgy hallottuk, itt van önnél. Ön az édesanyja? Tudja, ő maga keresett engem telefonon, úgyhogy

nem kell mitől

félnie.

- Ha látom, szólok neki, hogy keresték.

- Bemehetnénk?

Bosch lassan, de erőteljesen benyomta az ajtót, mielőtt az asszony válaszolhatott volna.

- Nem jöhetnek...

Nem fejezte be a mondatot. Tudta, hogy úgysem lenne értelme. Egy tökéletes világban a zsaruk nem

nyomultak volna be csak úgy a lakásába, de azzal is tisztában volt, hogy a világ nem tökéletes.

- Mikor látta Laylát utoljára? - kérdezte Bosch.

- Nem Layla a rendes neve.

- Ez a következő kérdésem lett volna. Tehát hogy hívják valójában?

- Gretchen Alexandernek.

- És magát?

- Dorothy Alexandernek.

- Hol van most Gretchen?

- Ha százszor megkérdezi, akkor is csak azt tudom válaszolni, hogy fogalmam sincs.

Edgár azért elindult megnézni a ház többi helyiségét is.

- Hova megy? Nehogy tönkretegyen nekem valamit!

- Vigyázni fog mindenre - nyugtatta meg az asszonyt Bosch. - Úgy tűnt, mintha várt volna minket.

-Gretchen azt mondta, biztos idejönnek majd Tony miatt. Edgár visszajött, és a fejét rázta.

- Tudja, asszonyom, én nem engedném, hogy a lányom pucéran mutogassa magát.

-De Edgár... - próbálta leállítani Bosch, de az öregasszony félbeszakította.

- Tehetséges lány az, uram. Sokan csak azért mennek oda, hogy őt láthassák. És nem vagyok az anyja.

Az a dög elhúzott innen, és rám hagyta őt. És most maguk is elhúzhatnak. Nem akarok beszélni

magukkal.

-Nos, Mrs. Alexander, megmondaná Gretchennek, hogy hívjon fel, mihelyt visszajön?

-Meg.

- Akkor elnézést az alkalmatlankodásért, és köszönjük.

- Ugyan mit?

A Mirage felé vezető meglehetősen hosszú úton Bosch csak annyit kérdezett Edgártól, mi a

véleménye az elhangzottakról.

- Mogorva vénasszony. Egyszerűen meg kellett mondanom neki. Különben pedig ez a Layla vagy

Gretchen zsákutca. Egy buta liba, akit Aliso az orránál fogva vezetett. Pedig általában a nők osztják a

lapokat, de ez esetben fordítva volt.

- Meglehet.

Bosch rágyújtott egy cigarettára, és az út hátralevő részét szó nélkül tették meg. Amint megérkeztek

a Mirage elé, Bosch leállította az autót a bejárat előtt, és belülről kinyitotta a csomagtartó fedelét.

- Jerry, vedd ki a cuccodat, és rendezkedj be a szobádban. Nekem még van egy kis dolgom.

- Ez rendes tőled, de inkább én is megyek. Nem tudnék mit csinálni, csak elveszteném az összes

pénzemet a nyerőgépekkel.

-Nem, Jerry. Egyedül megyek. Útközben szeretnék gondolkodni. Edgár hosszasan bámult rá, végül

bólintott.

- Oké, Harry, de később azért bekaphatnánk valamit az étteremben.

- Majd felhívlak a szobádban.

Miután Edgár lecsapta a csomagtartó fedelét, Bosch elindult visszafelé a Las Vegas Boulvard-on.

Lassan be kellett volna sötétednie, de a nappali fényt felváltották a város villódzó neonreklámjai. Tíz

perc múlva Harry megállt az Eleanor Wish házával szemközti parkolóban. Nagy levegőt vett, és kiszállt

a kocsiból. Meg kellett tudnia, miért nem

vette fel a telefont, és miért nem válaszolt az üzenetére. Amint a bejárati ajtó elé ért, úgy

összerándult a gyomra, mintha beleöklöztek volna. Az üzenete még mindig az ajtó alatt hevert.

Kilátszott a papírdarab sarka. Iszonyatos bűntudat kezdte szorongatni a torkát. Egyszer már megöltek

egy embert egy telefonhívása miatt. Ha Eleanorral is ugyanaz történt, nem tudta volna megbocsá-

tani magának.

Benézett a lábtörlő alá, hátha talál ott egy pótkulcsot, de hiába áltatta magát. Nem volt más

választása, be kellet törnie az ajtót. Hátralépett, és a sarkával megcélozta a kilincset. Nem kellett

volna akkorát rúgnia. Az ajtó hatalmas csattanással nekivágódott a falnak. Bosch beóvakodott a

lakásba.

A nappaliban mindent rendben talált. Nem forgattak fel semmit. Végigment a szűk folyosón, és

belépett a hálószobába. A vetetlen ágyat üresen találta. Csak állt ott mozdulatlanul, és pár pillanat

múlva ráébredt, nem vett levegőt azóta, hogy berúgta az ajtót. Leült az ágy szélére. Életben van

valahol, gondolta. Megkönnyebbülését szinte azonnal kételyek és idegekre menő kérdések váltották

fel.

- Halló! - kiáltott egy férfihang a bejárat felől. Bosch úgy vélte, valaki meghallhatta, amint betörte az

ajtót. Kiment a nappaliba, ahol egy fekete öltönyös, fehér inges fickó álldogált. Nem az volt, akire

számított.

- Bosch nyomozó? Bosch nem válaszolt.

- Van valaki odakint, aki szeretne beszélni magával.

- Kicsoda?

- Majd ő megmondja magának, és azt is, miről lenne szó. A férfi elindult kifelé. Bosch habozott egy

ideig, de

végül követte a másikat.

A parkolóban egy terjedelmes limuzin várakozott. A fekete öltönyös beült a vezetői oldalra. Amint a

nyomozó

közelebb lépett, kinyílt az egyik hátsó ajtó, és egy barázdált arcú férfi intett neki, hogy üljön be hozzá.

Már késő lett volna a visszakozáshoz.

- Bosch nyomozó? - kérdezte tőle a durva arcú férfi, amint Harry elhelyezkedett vele szemben.

- Gondolom, maga Joey Marks.

- A nevem Joseph Marconi.

- És mit tehetek magáért, Mr. Marconi?

- Beszélnünk kellene, mindössze ennyiről van szó. Magának, nekem és az ügyvédemnek - mutatott a

mellette ülő férfira.

- Maga pedig Mr. Torrino. A férfi bólintott.

- Mit akar, Marconi?

- Csak beszélgetni. Van itt egy kis problémánk, és helyre kellene hozni a dolgokat, mielőtt végleg

kicsúsznának a kezünkből. Rossz úton jár, nyomozó. Maga jó ember. Ezt ellenőriztettem. Mindig

etikusan cselekszik, és én ezt magasra értékelem. De most rossz úton jár. Semmi közöm

Alisóhoz.

Bosch a fejét rázta, és gúnyosan mosolygott.

-Nézze, Marconi, nem érdekel az alibije. Biztos, hogy megdönthetetlen. Háromszázötven mérföldes

távolságba is elér a keze, ha érti, mire gondolok.

-Bosch nyomozó, bármit is mondott magának az a dagadt szarzsák, hazudott. Én tiszta vagyok, ahogy

az embereim is azok. Egyszerűen csak helyére akarom tenni a dolgokat magával.

- És hogyan? Tán engedjem szabadon Luckyt, akit majd beinvitál a limójába, aztán elviszi egy körre a

sivatagba? Ki látja akkor valaha Goshent?

- És ki látja valaha a volt FBI-ügynököt?

Bosch szótlanul meredt rá egy ideig, aztán a harag teljesen elborította az agyát. Egy gyors

mozdulattal előkapta a

pisztolyát, előrehajolt, és megragadta Marconi vastag aranyláncát, magához rántotta, és a fegyvert az

arcába nyomta.

- Nem értettem kristálytisztán.

- Csillapodjon le, Bosch - szólt közbe Torrino -, ne kövessen el végzetes hibát.

- Pofa be, seggfej! Hol van a nő, Marconi?

-Csak annyit hallottam, hogy félre akart vonulni pár napra. Nem kell túlreagálni a dolgot. Vissza fog

jönni. És most már látom, mennyire ragaszkodik hozzá, ezért garantálom, hogy vissza fog térni.

- És mit kér cserébe?

Még mindig Hackett őrmester volt szolgálatban a börtönben, amikor Bosch visszament, és

megmondta neki, hogy váltana pár szót Goshennel a biztonságos átszállítás érdekében. Hackett

hímezett-hámozott, hogy már lejárt a látogatási idő, és megszegné az előírásokat, ha beengedné.

Végül Boschnak sikerült meggyőznie az őrmestert, aki tíz perccel később bevezette Luckyt a

helyiségbe, ahol a fogva tartottak az ügyvédekkel szoktak találkozni. Hackett összefont karral állt

mögöttük.

- Őrmester, négyszemközt kell beszélnem vele.

- Nem engedhetem. Biztonsági előírás. -Különben sem fogunk beszélgetni - szólt közbe

Goshen.

- Őrmester, ha most maga tudomást szerez arról, amit mondani akarok ennek az embernek, azon túl

nem garantálhatom a biztonságát. Ugye érti, mire gondolok? Öt percet kérek.

Hackett átgondolta a hallottakat, aztán szó nélkül sarkon fordult, és kiment.

-Ügyes húzás, Bosch, de úgysem beszélek magával. Weiss megmondta, hogy még próbálkozni fog.

Vigyen Los Angelesbe, és állítson azok elé, akikkel majd alkut kötök. Mindenki jól fog járni.

- Fogja be a pofáját, maga szerencsétlen hülye. Szarok a maga alkujára. Csak egyvalamit nem

döntöttem még el, hagyjam-e megdögleni vagy sem.

Bosch észrevette, hogy Goshen ráharap a mondatára. Várt pár másodpercet, mielőtt folytatta, hadd

főjön a saját

levében.

- Goshen, most elmagyarázok magának valamit. Engem csak egyvalaki érdekel Las Vegasban, de

a nőt elkapták a főnöke emberei, hogy felhasználják ellenem.

Goshen szeme összeszűkült. Jól tudta, mi fog következni.

- Ezután már egészen más alkuról van szó - folytatta Bosch. - Magát kérte cserébe. Joey Marks

közölte velem, ha maga nem jut el Los Angelesbe, akkor visszakapom a barátnőmet. Érti, amit

mondok?

Goshen az asztal lapját bámulta, és lassan bólintott.

- És maga?

Bosch elővette a pisztolyát, és Goshen arcára irányította. Luckynak összeakadt a szeme, amint a

fegyver csövére

meredt.

- Akár most is kiloccsanthatom az agyát. Amikor Hackett bejön, majd azt mondom neki, maga meg

akarta szerezni a fegyveremet. És nem fogja forszírozni az ügyet, mert megszegte a szabályokat,

amikor magunkra hagyott bennünket. Ennyi.

Bosch leengedte a pisztolyát.

- De ilyesmi holnap is bekövetkezhet. A reptéren nagy a sürgés-forgás. A társam és én meglátunk egy

kurva jó nőt, és jól megbámuljuk. Talán még utána is szaladunk, hogy megszerezzük a

telefonszámát. Hibát követünk el.

Közben valaki - meglehet, hogy éppen a maga Pipece -nyakon szúrja egy tizenöt centis tőrrel.

Magának annyi, de én visszakapom a barátnőmet.

- Mit akar, Bosch?

-Mondjon egy okot, hogy ne ez következzen be. Leszarom, hogy magával mi lesz, de nem hagyom,

hogy a barátnőmnek akár egy hajszála is meggörbüljön. Csak egy lehetősége van. Maga ismeri Joey

Markst. Hova vitette a nőt?

- Jézusom, honnan tudjam?

Goshen egyik kezével megdörzsölte a halántékát.

- Gondolkozzon, Goshen. Joey csinált már ilyet máskor is. Szinte rutinnak számít maguknál az

emberek eltüntetése. Hol tarthatja fogva, hogy ne találjanak rá?

-Van egy pár háza... Azokat pont ilyesmire használja. Szerintem a nőt odavitette, ahol a szamoaiak

vannak.

- Kik azok?

- Két lóbaszó állat. Testvérek. A nevüket nem lehet kimondani, mi csak Tomnak és Jerrynek hívjuk

őket. Biztos ott lehet. Egy másik házában a készpénzt számolja, és van egy helye, ahova a Chicagóban

összeszedett túszait viteti.

- Hol vannak a szamoaiak?

- Las Vegas északi kerületében, tulajdonképpen nem messze a Dollytól.

Bosch kitépett egy lapot a jegyzetfüzetéből, és lerajzoltatta vele, hogy lehet odajutni.

- Járt már ott, Goshen?

- Jó párszor.

- Akkor rajzolja le a ház beosztását is.

Bosch a Mirage bejárata közelében állította le a poros rendőrségi autót, melyet akkor hozott el a

repülőtérről. A parkolóőr a kocsikulcsot kérte.

-Mindjárt jövök - mondta neki Bosch, és eltűnt a forgóajtó mögött, már nem is hallotta az alkalmazott

tiltakozását. Átrohant az előcsarnokon a kaszinóba, és szemével Edgárt kereste a játékosok között.

Nem találta

közöttük.

A házi telefonon Edgár szobáját kérte, és megkönnyebbült, amikor pár kicsengés után társa felvette a

kagylót.

- Jerry, itt Bosch, szükségem van a segítségedre.

- Mi történt?

- Gyere le a parkolóba.

- Most? Épp az előbb hívtam a szobaszolgálatot. Nem

hívtál, ezért...

- Most azonnal, Jerry! Ja, és magaddal hoztad a golyóálló mellényedet?

- A mellényemet? Minek az?

- Csak hozd le magaddal.

Letette a kagylót, mielőtt Edgár további kérdéseket tehetett volna fel neki.

Amint elfordult a pulttól egy jól öltözött férfi állt meg előtte. Először azt hitte, Joey Marks egyik

embere, de aztán hirtelen ráismert. Hank Meyer volt, a szálloda biztonsági főnöke.

- Bosch nyomozó! Nem számítottam arra, hogy itt találom.

- Csak egy éjszakára jöttem. Valakit magammal kell vinnem.

- Megvan az emberük? Gratulálok!

- Figyeljen, Hank, most mennem kell. Rossz helyen állok a kocsimmal.

- Á, szóval a magáé? Már értesítettek. Valóban jó lesz,

ha elviszi onnan.

- Majd máskor beszélgetünk - mondta Bosch és elindult

kifelé.

- Bosch nyomozó! - szólt utána Meyer.

Harry kényszeredetten megállt. Kezdte elveszíteni a türelmét. Meyer odalépett hozzá.

- Egy szívességet kérnék magától. Ha a letartóztatásról értesítik a médiát, a Mirage-t hagyják ki

belőle. Azt se említsék, hogy együttműködtünk magukkal.

- Oké, nem gond - felelte Bosch. - És most bocsásson meg, nem érek rá.

Miközben a nyomozó kifelé igyekezett, arra gondolt, valószínűtlen, hogy a Mirage neve felmerülne a

sajtó tájékoztatásakor, de megértette a férfi aggodalmát.

Edgárral szinte egyszerre értek oda a kocsihoz. Jerry magával hozta a mellényt is. A parkolóőr még

mindig ott állt, és szemrehányóan nézett rá. Bosch odanyújtott neki egy ötöst, aztán mindketten

beugrottak az autóba, és elhajtottak.

Ioey Marks rejtekhelye, amelyről Goshen beszélt, elhagyatottnak tűnt. Bosch egy sarokkal odébb

állította le a kocsit. Harry, még mindig nem tudom, miért mi csináljuk -panaszolta Edgár. - Fel kellene

hívni a helyi zsarukat.

- Mondtam már, nem tehetjük. Marksnak vannak emberei a testületen belül is. Másképpen honnan

tudott volna Eleanorról? Majd utána felhívjuk őket.

- Te csak maradj itt, Jerry. A kocsit fogod vezetni. Magammal viszem a te bilincsedet is. Állj

készenlétben, lehet, hogy sietve kell majd távoznunk.

- Jól van. Csak ne ölesd meg magad.

Bosch hátrament a csomagtartóhoz, és gyorsan felkészült az akcióra. Magához vette Edgár bilincsét,

az ingére ráhúzta a golyóálló mellényt, és arra a zakóját. A pótkerék alól előhalászott egy Glock 17-es

pisztolyt, és ellenőrizte,

működőképes-e. Szükség esetén nem a szolgálati fegyverét akarta használni.

A kis, gipszvakolatú ház tetejét egybeépítették a szomszédos épületekkel. Miután átugrotta a

körülbelül egyméteres kerítést, felmérte a terepet. Amint közelebb osont a házhoz, észrevette, hogy

kevés fény szűrődik ki a reluxák résein át, és jól hallotta, hogy valamelyik szobában szól a tévé.

Érezte, hogy Eleanor odabent van. Tehát Goshen nem hazudott neki.

Megkerülte a házat. A hátsó kertben kis úszómedence díszelgett. Mellette egy betonlap állt ki a

földből, amelyre a parabolaantennát erősítették. A kert verandával csatlakozott a házhoz.

Bosch visszasettenkedett a sarokszoba ablakához, és bekémlelt a reluxa résein. A kanapén két

hatalmas, sötét bőrű fickó ült. A tévét nézték. Eleanor is ott volt mellettük. A csuklóját és a bokáját

egy támlás konyhaszékhez bilincselték. Még mindig ugyanazt a ruhát viselte, amelyben bevitték a

rendőrségre. Bosch érezte, hogy harag fojtogatja.

A nyomozó lekuporodott a ház falánál, és azon töprengett, mit csinálhatna. Aztán támadt egy ötlete.

Visszament a betonlaphoz, és a parabolaantennát más irányba fordította. Arra gondolt a két szamoai

először odabent próbálja megbütykölni a tévét, és ha nem sikerül nekik, egyikük ki fog menni az

antennához. Nem telt bele öt perc, és az egyik nagydarab srác valóban megjelent a verandán. Lassan

odaballagott az antennához, és láthatóan fogalma sem volt, hogyan állítsa be a megfelelő szögbe.

Addig járkált körbe-körbe, míg végre hátat fordított Boschnak, aki hangtalanul kilépett a ház sarkának

védelméből, és a fickó háta közepébe nyomta a fegyverét.

- Ne mozdulj, nagy csávó! - mondta halkan, de határozottan. - És meg ne szólalj, ha nem akarod

hátralevő éveidet tolószékben leélni.

Bosch várt egy darabig. A férfi nem mozdult, és nem szólt egy szót sem.

- Te melyik vagy? Tom vagy Jerry?

- Jerry.

- Oké, Jerry, szép lassan odasétálunk a verandához. Indulás.

Bosch végig a hátába nyomta a pisztolyt. Másik kezével elővette Edgár bilincsét, és a nagyfiú

csuklójára kattintotta.

- És most bilincseld magad oda - mutatott rá a veranda egyik tartóoszlopára.

Amikor kattant a bilincs, szembefordult a szamoaival.

- Jó fiú vagy, Jerry. Ugye nem akarod, hogy kinyírjam a testvéredet? Szóval?

- Nem.

- Akkor azt csináld, amit mondok. Ha elcseszed, meghal a tesód. Persze nem hagyhatok tanúkat,

úgyhogy te sem úszod meg. Nekem a lány kell. Érthető?

-Igen.

-Jó. Hívd ki a srácot. Mondd azt neki, hogy itt kell segítenie, addig a lány ellesz egyedül is, hiszen

megvan bilincselve.

Jerry megtette, amit mondott neki, és hamarosan kilépett a verandára a másik, aki még a testvérénél

is na-| gyobb volt. Mielőtt felfedezhette volna, hogy baj van Bosch a hátába nyomta a pisztolyt, és

ezúttal saját bilincsét kattintotta a csuklójára. Őt egy másik oszlophoz küldte.

- Oké, és most elő a lány bilincseinek kulcsaival. Hol vannak?

Mindketten egyszerre szólaltak meg: - Nála.

- Ne szórakozzatok velem, fiúk. Hol vannak?

- Nálam - szólalt meg egy hang mögöttük. Bosch mozj dulatlanná dermedt.

- Csak nyugi, Bosch. A pisztolyt dobja a medencébe, és.] szép lassan forduljon meg.

Miután Bosch megfordult, Pipec lépett elő a veranda árnyékából. Jobb kezével pisztolyt szegezett rá.

A nyomozó átkozta magát, amiért nem mérte fel a ház többi részét is. Pipec Bosch bal arcához

nyomta a fegyvert.

- Na, milyen érzés?

- Beszélt a főnökével, mi?

- Úgy igaz. És nem mi vagyunk a hülyék, hanem maga. Tudtuk, hogy valami ilyesmivel fog próbálkozni.

És most fel fogom hívni, hogy megtudjuk, mit akar ezek után, de legelőször is engedje el Tomot és

Jerryt. Mozogjon, bassza meg!

Bosch lázasan gondolkodott, mit tehetne, de rájött, akármit is csinál, az életét kockáztatja. Pipec

fegyvere egyenesen a fejére irányult. Éppen be akart nyúlni a zsebébe a kulcsokért, amikor mozgásra

lett figyelmes.

- Ne mozdulj, seggfej! - kiáltott Pipecre a semmiből előbukkanó Edgár.

Bosch mosolyogva lépett oda Pipechez, fegyverét kivette a kezéből, és a medencébe hajította.

- Te vigyázz rá, én elmegyek Eleanorért.

- Ne aggódj, Harry, de remélem, csinál valami hülyeséget ez a hájas faszfej.

Bosch megmotozta Pipecet, hátha elrejtett magánál még egy fegyvert. Nem talált semmit.

- Hol vannak a bilincsek kulcsai?

- Bassza meg a kulcsokat!

- Emlékszik, mi történt akkor este, Pipec? Akarja, hogy megismételjük az előadást? Hol vannak azok a

kurva kulcsok?

Bosch már arra gondolt, kipróbálja saját bilincsének a kulcsát, amikor a nagydarab fickó végül mégis

kinyögte, hogy a konyhai pulton találja őket. Bosch berohant a házba, és magához vette a kulcsokat.

Amikor Eleanor meglátta őt, felhúzta kissé a szemöldökét, de a megkönnyebbülést semmilyen

érzelmi kitörés nem követte.

- Jól vagy, Eleanor?

- Jól. Tudtam én, Harry. Tudtam, hogy eljössz értem. Bosch kikulcsolta a bilincseket, és pár pillanatig

csak

nézte Eleanort. Majd hirtelen egymás nyakába borultak.

Kimentek a házból, és úgy látszott, a kertben nem változott a felállás.

-Jerry, vigyázz rá még egy kicsit. Én megyek, és hívom Feltont.

- Ne! - szólalt meg Eleanor. - Nem akarom, hogy felhívd a rendőrséget.

Bosch megütközve nézett rá.

- Eleanor, ezek a szemétládák elraboltak és fogva tartottak téged!

- Akkor sem. Nem akarok még egyszer keresztülmenni egy olyan hercehurcán, mint a múltkori. Joey

Markst akarod elkapni? Nem tudsz hozzáférni. Ki lenne a tanúd? Én? Börtönben ültem, Harry.

Bosch nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy Eleanornak igaza van. Odafordult a gengszterek felé.

- Szerencsés napotok van ma. - A többit már Edgárnak címezte. - Elhúzzuk innen a csíkot.

Jerry bólintott. Bosch odament a szamoaiakhoz, megbilincselte őket saját bilincsükkel, majd levette

róluk az övét és Edgárét. Mosolyogva a kisebbik orra elé emelte a kulcsokat, azután belehajította

azokat a medencébe. Rövid keresés után megtalálta a víztisztító rudat, amellyel faleveleket és egyéb

szennyeződéseket szoktak lehalászni a víz színéről, és kikotorta vele a pisztolyát. A fegyvert Eleanor

gondjaira bízta. Még egy dolga maradt hátra. Pipechez fordult, akit Edgár még mindig sakkban tartott

a halántékához nyomott fegyverrel.

- Sajnos van egy problémánk, Pipec. Elfogyott a bilincsünk.

- Talál kötelet, ott a...

- Másképpen döntöttem - mondta Bosch, és a pisztolya agyával lesújtott a hájtömeg orrnyergére.

Nagyot reccsent a csontja, és Pipec lassan eldőlt, mint egy zsák. Arcra borulva terült el a veranda

kövezetén.

- Jézusom, Harry! - kiáltott fel Edgár. Meghökkentette a Boschból hirtelen kitörő erőszak.

Harry rápillantott a társára, de csak annyit mondott neki: - Tűnjünk el innen.

Amint Eleanor lakásához értek, Bosch odatolatott a bejárati ajtóhoz, és felnyitotta a csomagtartót.

- Nincs sok időnk - mondta. - Jerry, te maradj kint, és figyeld, nem jön-e valaki. Eleanor, te szedj össze

annyi cuccot, amennyi belefér a csomagtartóba. Csak ennyit vihetünk magunkkal.

Eleaanor bólintott. Megértette, hogy Las Vegas-i életének befellegzett. A történtek után nem

maradhatott a városban, pedig minden folytatódhatott volna, ha Bosch nem akad a nyomára.

- Nincs sok holmim - közölte Eleanor Bosch-sal a nappaliban. - Nem lesz szükség az egész

csomagtartóra.

A nő bement a nappaliba, és egy ócska bőröndöt teletömött ruhákkal. Amikor kész lett vele, Bosch

felkapta és kivitte a kocsihoz. Mire visszament a házba, Eleanor egy kartondobozzal a kezében állt

előtte.

- Ennyi. Mindössze ennyi maradt az életemből.

Bosch érezte, min mehet keresztül a nő, de nem volt idejük az érzelgésre. Kikapta a dobozt Eleanor

kezéből, és elindult vele kifelé.

-Harry! - szólt utána Eleanor. Bosch megtorpant, és félig visszafordult. - Van még itt valami, csak nem

tudom, megférne-e a holmijaid között - mondta, és a kanapé fölé akasztott képre mutatott.

- Majd úgy rendezzük, hogy megférjen.

AMirage-nál Bosch újra a bejárat közelében parkolt le, akadályozva a forgalmat. A parkolóőr

felismerte a kocsiját, és szúrós szemmel nézett a nyomozóra. Harry megvillantotta előtte a jelvényét,

hogy ne láthassa, nem is Las Vegas-i Rendőrségtől jött, azután a kezébe nyomott egy húszast.

- Rendőrségi ügy. Maximum huszonöt percig leszek odabent. Muszáj, hogy itt álljon a kocsim, mert

nagyon sietünk.

A férfi úgy nézte a kezébe nyomott bankjegyet, mintha az egy darab szar lett volna. Bosch kénytelen

volt még egy húszassal megtoldani a borravalót.

- így már rendben van?

- Aha, adja ide a kocsikulcsot.

- Azt már nem. Senki sem nyúlhat a kocsimhoz. Odasietett a csomagtartóhoz, kivette belőle Eleanor

bőröndjét, majd bement a szálloda előcsarnokába. Megkereste Edgárt és Eleanort, akik odabent

vártak rá.

- Jerry, köszönök mindent - mondta a társának. - Kösz, hogy nem hagytál cserben. Eleanor most

átöltözik, aztán kiviszem a reptérre. Biztos későn érek vissza, ezért maradjunk annyiban, hogy reggel

nyolckor itt találkozunk, és együtt megyünk a bíróságra.

- Ne menjek veletek a repülőtérre?

-Nem, most már megleszünk. Ha szerencsénk van, Pipec csak további egy óra múlva tér magához.

Remélem, ma már nem próbálkozik Joey semmivel. Most be kell jelentkeznem - mondta, és

odasietett a recepciós pulthoz.

Miközben elintézte a formaságokat, Edgár és Eleanor elbúcsúzott egymástól, azután a férfi elvegyült

a kaszinó vendégei között.

Eleanor csak a szobába lépve szólalt meg újra.

- Miért kell elutaznom ma este? Azt mondtad, ma már nem próbálkoznak.

- Azt akarom, hogy minél hamarabb biztonságban légy. És holnap különben is a bíróságra kell

mennem. Goshent szállítjuk át L. A-be. Tudnom kell, hogy jó helyen vagy.

- És hova menjek?

- Mehetnél szállodába is, de nálam nagyobb biztonságban leszel. Emlékszel még a címemre?

- Persze.

- Odaadom neked a lakás kulcsait. A repülőtéren azonnal fogj egy taxit. Holnap estére én is otthon

leszek.

- És azután?

- Nem tudom. Majd ketten kiokoskodjuk. Bosch odahajolt hozzá, és arcon csókolta.

- Ne érj hozzám! Mocskosnak érzem magam.

Újra megcsókolta, és lassan magával húzta az ágyra. Ezúttal másképpen szeretkeztek. Sokkal

gyengédebben és lassabban, mint az előző alkalommal. Élvezték egymás ritmusát.

Bosch zuhanyozott először, és miközben Eleanorra várt, megtisztította és beolajozta a medencéből

kihalászott pisztolyt. Kipróbálta, és új lövedékeket helyezett a tárba. Azután keresett egy

szennyestartó zsákot, belecsavarta a fegyvert, és elrejtette a nő bőröndjében, a beletuszkolt ruhák

között.

Eleanor nem sokat vacakolt az öltözködéssel. Belebújt egy sárga, nyári ruhába, kontyba csavarta a

haját, és Bosch elé perdült. Készen állt az útra.

Amint Bosch Eleanor bőröndjét a csomagtartóba rakta, odalépett hozzá a parkolóőr.

- Legközelebb a harminc perc valóban csak annyi legyen, ne pedig egy óra.

- Bocs, főnök.

- Ennyi nekem nem elég. Ki is rúghattak volna maga miatt, ember.

Bosch nem törődött a siralmaival, beszállt a kocsiba, és

elhajtott. A repülőtérre vezető úton azon gondolkodott, mit mondhatna Eleanornak, de a fejében

káosz uralkodott.

- Eleanor, minden, ami történt, csak az én hibám -nyögte ki végül. - Szeretnélek valahogy kárpótolni.

Eleanor kinyújtotta a kezét, megsimogatta a férfi combját, de nem szólt egy szót sem.

A repülőtéren megtudták, hogy az utolsó járat húsz perc múlva indul Los Angelesbe. Bosch megvette

Eleanor jegyét, feladta helyette a bőröndjét, és odakísérte a kijárathoz, ahol már sorban álltak a

beszállásra váró utasok.

- A ház már nem olyan, mint amilyennek te láthattad régen - magyarázta Bosch. - Az utolsó

földrengés után átépíttettem egy kicsit. Remélem, így is tetszeni fog. Ja, és a lepedők...

- Harry - szakította félbe Eleanor mosolyogva -, ne aggódj, boldogulni fogok.

- Remélem, nincs miért aggódnunk, de a biztonság kedvéért betettem a Glock 17-est a bőröndödbe.

Ezért adtam fel én az imént.

- Akkor tisztítottad meg, amikor zuhanyoztam, ugye? Éreztem az olaj szagát, amikor visszamentem a

szobába.

A férfi bólintott.

- Köszönöm, de szerintem nem lesz rá szükségem.

- Reméljük.

- Kezdesz jól viselkedni velem, Harry. Ezt is köszönöm.

- Nem eléggé. Nem lehetek elég jó, hogy jóvá tehessek mindent.

Eleanor lábujjhegyre állt és arcon csókolta a férfit.

- Viszlát, Harry.

- Viszlát, Eleanor.

Bosch elnézte, ahogy Eleanor kezében a jeggyel elindul a kijárat felé. Nem nézett vissza egyszer sem,

és a nyomozó fejébe befészkelte magát egy sötét gondolat:

lehet, hogy soha többé nem látja őt viszont. Amint átballagott az elhagyatott csarnokon, megpróbálta

elfojtani magában rossz előérzeteit. A játékautomaták némán és elfeledve álltak sorban a fal mellett.

Boschra hirtelen rátört a magányosság.

Gregson végül mégsem utazott át Las Vegasba. Bosch és Edgár egy Lipson nevű helyi ügyésszel

tárgyalta meg Goshen kiadatását. A bíróság folyosóján Weiss sietett oda hozzájuk.

-Bosch nyomozó - szólította meg köszönés nélkül -, most beszéltem az ügyfelemmel, aki a

meghallgatás előtt szeretne hallani valamit magától. Fogalmam sincs, miről van szó, de remélem,

nem próbálta őt megkörnyékezni valamilyen módon. Bosch kíváncsi és titokzatos képet vágott.

- Mit akar tudni?

- Azt kérdezi, hogy mire jutott tegnap este, bármit is jelentsen ez. Tudni szeretném, mi folyik itt.

- Csak annyit mondjon neki, hogy minden rendben van.

- Mi van rendben, nyomozó?

- Maga csak adja át az üzenetet. Ha akarja, majd ő elmondja magának.

Weiss méltatlankodva vonult vissza az elzárt területre.

Bosch az órájára nézett. Még öt perce maradt kilenc óráig. Tudta, hogy a bíró úgysem jelenik meg

kilenc előtt. Miért tette volna? Benyúlt a zsebébe a cigarettájáért.

- Kimegyek dohányozni - mondta Bosch Edgárnak.

A bíróság bejárata előtt összefutott Mickey Torrinóval, aki szintén odakint dohányzott, mielőtt

hozzálátott volna, ki tudja, milyen ügyleteihez. Biccentéssel üdvözölték egymást.

-Gondolom, már hallotta, hogy nincs alku - mondta neki Bosch.

Torrino körülnézett, nem figyeli-e őket valaki.

- Nem tudom, miről beszél.

- Ez mindig így van. Maguk soha nem tudnak semmit.

- Egyvalamit azért tudok. Ebben az esetben hibát követett el.

-Nem hinném. Legalább is, ami az összképet illeti, nem. Lehet, hogy nem azt kaptuk el, aki lőtt, de ő

majd eljuttat hozzá és a megrendelőhöz is. Ki tudja, lehet, hogy összeszedjük az egész garnitúrát.

Akkor kinek fog dolgozni, Torrino? Persze csak akkor, ha magát nem gyűjtjük be.

Torrino gúnyosan mosolygott rá, és a fejét csóválta, mintha csak egy ütődött kisgyereket hallgatna.

- Maga nem tudja, mire vállalkozott. Nem úgy működnek a dolgok, ahogy maga gondolja. Ha

szerencséje van, akkor magáé marad Goshen. Csak ő. Ennyi.

- Tudja, Lucky azt hiszi, mi csaltuk lépre, és ez hülyeség. Aztán elkezdtem gondolkodni: mi van, ha

tényleg lépre csalták? Nehéz elképzelni, hogy valaki gyilkos fegyvert tartson egy nyilvánvaló helyen.

Tehát ki lehet az, aki meg akarja fúrni Luckyt? Joey Marks miért tenne ilyet a saját emberével? Ennek

nincs értelme. Legalábbis Joey szemszögéből nézve nincs. Mi van, ha maga lehetne Joey jobb keze, és

aztán maga irányíthatná a dolgokat? Ezzel a módszerrel megszabadulhatna a riválisától és magától

Joeytól is. Ehhez mit szól?

-Ha ezt a hülyeséget megszellőzteti valahol, nagyon meg fogja bánni.

Bosch közelebb lépett Torrinóhoz. Az arcuk alig pár centire volt egymástól.

- Ha még egyszer megfenyeget, maga lesz az, aki nagyon fogja bánni. És ha Eleanor Wishnek a haja

szála is meggörbül, maga seggfej, akkor magát teszem felelőssé, és nemcsak bánni fogja azt, ami

azután fog következni.

Torrino hátralépett, elkapta a tekintetét, és szó nélkül elindult a bejárat felé. Mielőtt belépett a

bíróság épületébe, mégegyszer visszanézett Boschra.

Amikor a nyomozó visszaért a folyosóra, Edgár akkor lépett ki a tárgyalóteremből. Weiss és Lipson

jött ki utána. Bosch rápillantott az órájára. Kilenc múlt öt perccel.

- Harry, hol jártál ilyen sokáig? Elszívtál egy egész dobozzal? - kérdezte tőle Edgár.

- Miért, mi történt?

- Vége van. Ennyi volt. Tizenöt percen belül átadják nekünk.

-Nyomozók, tudni akarom ügyfelem átszállításának minden részletét - szakította félbe

beszélgetésüket Weiss. - Beleértve a biztonságra vonatkozó szabályokat is.

Bosch bizalmaskodva Weiss vállára tette a kezét, miközben a liftre vártak.

- Az első, biztonságra vonatkozó szabály, hogy senkinek sem áruljuk el a részleteket, beleértve magát

is, Mr. Weiss. Magának csak annyit kell tudnia, hogy ügyfele holnap reggel már a Los Angeles-i Városi

Bíróságon lesz.

- Várjon egy percet! Nem tehetik meg, hogy...

- Dehogynem, Mr. Weiss - állította le Edgár. - Az ügyfelét kiadták nekünk, és tizenöt perc múlva mi

felelünk érte. A biztonságról semmiféle információt nem szivárogtatunk ki. És ha megbocsát...

Megérkezett a lift, és a két nyomozó beszállt. Miután az ajtó bezárult, még hallották, hogy Weiss

valami olyasmit kiált utánuk, nem beszélhetnek az ügyfelével, míg a Los Angeles-i ügyvéd át nem

veszi tőlük.

Fél órával később maguk mögött hagyták a várost, és a sivatag közepén száguldottak.

-Mondjon búcsút ennek a helynek, Lucky - mondta neki Bosch -, mert ide nem jön vissza többé.

Goshen nem szólt egy szót sem, ezért Bosch a visszapillantó tükrön át ellenőrizte, mit csinál a férfi.

Nem csinált semmit. Mogorván ült összeláncolva a hátsó ülésen.

- Maga csak vezessen, nincs semmi megbeszélni valónk. Bosch ismét az útra fordította tekintetét, és

elmosolyodott.

- Lehet, hogy most nincs, de lesz, majd meglátja.

V.

Amint Bosch és Edgár elhagyta a Los Angeles-i Központi Férfibörtönt, megszólalt Harry csipogója.

Nem tudta, ki akar vele beszélni, de a szám alapján azonosította, hogy az illető a rendőrség központi

épületéből hívja.

Elővette a mobilját, és bepötyögte a számot. Billets hadnagy vette fel a kagylót.

- Hol tartózkodik most, nyomozó? - kérdezte a főnöke. Bosch arra következtetett, a hadnagy nincs

egyedül,

mert nem a keresztnevén szólította. És azt is tudta, hogy valami nincs rendben. Másként mit keresett

Billetts a főnökség birodalmában?

- A börtönnél vagyunk. Mi a helyzet?

- Magukkal van Goshen?

- Már átadtuk a börtönparancsnokságon. Miért?

- Adja meg, milyen azonosító számot kapott.

Bosch nem értette, mi szüksége lehet rá, de egyik kezével kikotorta az átvételi elismervényt a

táskájából, és a számot bediktálta neki.

- Nyomozó, Edgárnak mondja meg, hogy menjen vissza a Hollywoodi Körzetbe, maga pedig azonnal

jöjjön ide a Parker Centerbe. A hatodik emeleti konferenciateremben várjuk.

Boschnak rossz előérzetei támadtak. A hatodik emeleten a Belső Ügyosztály emberei dolgoztak.

- Kik azok a „mi"? Billets válasz nélkül hagyta a kérdést, és letette a

kagylót. Bosch értetlenül meredt maga elé.

- Mi ez az egész? - kérdezte Edgár.

- Fogalmam sincs.

Bosch jól ismerte a helyet. Tudta, hogy a konferenciatermet a folyosó végén, a rendőrfőnök irodája

előtt találja.

A terem ajtaja nyitva állt, és amikor a nyomozó belépett, minden szem rászegeződött. Legelőször

Billets hadnagyot és LeValley kapitányt szúrta ki, majd felismerte Irvin Irvinget, a BÜ

parancsnokhelyettesét és egyik sunyi beosztottját, Chastaint. További négy embert nem ismert.

Konzervatív, szürke öltönyük alapján úgy gondolta, hogy az FBI-tól jöttek.

- Foglaljon helyet, Bosch nyomozó - mutatott Irving a hosszú asztal másik végére, ahol nem ült senki.

Bosch lázasan gondolkodott. Eleanor Wish miatt nem hívtak volna össze ennyi embert. Valami másról

lehetett szó, amihez egyedül csak neki van köze, másként Billets Edgárt is odarendelte volna.

- Ki halt meg? - tette fel a kérdést kissé szarkasztikusan. Mivel Irving nem reagált, Bosch a főnöke

szeméből

igyekezett kiolvasni, miről lehet szó, de Billets elkapta róla a tekintetét.

-Nyomozó, az Aliso-ügyben folytatott nyomozásával kapcsolatban kell néhány kérdést feltennünk

magának -mondta Irving.

- Mi a vád ellenem? - kérdezte Bosch.

- Nincsenek vádak, csak tisztáznunk kell pár dolgot -válaszolta Irving hűvösen.

- És kik ezek az emberek itt?

Irving bemutatta a szövetségieket: John Samuelst, aki az Egyesült Államok Ügyészségének Szervezett

Bűnözést Üldöző Osztályán dolgozott; valamint John O'Gradyt Los Angelesből, Dan Ekebladet Las

Vegasból és Wendell Wer-rist Chicagóból - mindhárman FBI-ügynökök voltak.

-Oké - folytatta Irving -, innentől kezdve átadom a szót Mr. Samuelsnek.

A tömött, fekete bajuszos férfi előrehajolt, és a tollával jegyzeteinek egyik pontjára koppintott.

- Kezdjük Luké Goshen Las Vegas-i házának átkutatásával - szólalt meg Samuels. - Pontosan ki találta

meg a lőfegyvert, melyet - mint később kiderült - Tony Aliso meggyilkolásánál használtak?

- Még mindig nem tudom, mi ez az egész, ezért nem is vagyok hajlandó válaszolni - felelte Bosch.

- Nyomozó - vette át a szót újra Irving, és egy papírlapot csúsztatott Bosch elé -, ez a rendőrfőnök

parancsa, amely arra kötelezi, hogy működjön együtt az itt jelenlevő urakkal. Ha másképpen dönt,

vegye úgy, hogy azonnal fel van függesztve. Fizetés nélkül.

Bosch lenézett az előtte heverő iratra. Korábban is kapott már hasonló, aláírt formanyomtatványt.

Sarokba szorították: vagy beszél, vagy éhen döglik.

- Én találtam meg a fegyvert - válaszolta anélkül, hogy felnézett volna a papírból. - Egy

nejlonzacskóba csomagolták, és a vécétartály hátsó falára ragasztották.

- Egyedül volt, amikor állítólagosan megtalálta a fegyvert?

- Állítólagosan? Azt akarja mondani, hogy nem is volt ott?

- Csak a kérdésemre válaszoljon, kérem.

Bosch undorral rázta a fejét. Még mindig nem értette, mit akarnak, de rosszabb volt, mint képzelte.

- Nem voltam egyedül. A házban hemzsegtek a zsaruk.

- Hol hemzsegtek? Magával együtt a vécében? - kérdezte O'Grady.

Bosch ránézett a nála körülbelül tíz évvel fiatalabb férfira. Lerítt róla, hogy minden idejét az

íróasztalánál tölti.

- Úgy emlékszem, Mr. Samuelsnek adtam meg a szót -jegyezte meg élesen Irving.

- Én is - mondta Samuels. - Szóval mások is tartózkodtak akkor a vécében?

- Nem, de amikor felfedeztem a fegyvert, azonnal behívtam a szolgálatot teljesítő járőrt, mielőtt

hozzányúltam volna. Ha Goshen ügyvédje hozakodott elő azzal, én tettem oda a pisztolyt, akkor csak

annyit tudok mondani, hogy hülyeség. Amellett vannak jobb bizonyítékaink is: indíték és

ujjlenyomatok. Mi szükség lett volna még a pisztolyra is?

- Hogy a magáé legyen a dicsőség - vetette közbe O'Grady.

-Mit kap egy zsaru skalpjáért? Prémiumot? Bassza meg, O'Grady!

- Én megbaszhatom, de magának akkor is válaszolnia kell.

Samuels egy sorral lejjebb húzta a tollat a listáján.

- Tudomása szerint bemehetett egy rendőrtiszt az adott helyiségbe azelőtt, hogy maga megtalálta a

fegyvert?

Bosch igyekezett visszaemlékezni, hogyan zajlottak az események. Szinte teljesen biztos volt benne,

hogy senki sem lépett be, mindössze azt ellenőrizték, nem rejtőzködik-e odabent valaki.

- Nem tudom biztosan - felelte Bosch -, de kétlem. És ha valaki be is ment, nem lett volna ideje arra,

hogy odaragassza a fegyvert.

Samuels ismét bólintott, átfutotta a jegyzeteit, majd Irvingre nézett.

-Irving parancsnok, egyelőre ennyi. Méltányoljuk az együttműködését. Hamarosan újra megkeressük

önt.

Samuels összeszedte a papírjait, és arra készült, hogy felálljon.

- Várjon egy percet - szólt rá Bosch. - Ennyi? Fogja magát, és elmegy? Mi a franc folyik itt? Legalább

magyarázatot érdemelnék. Ki vádaskodott? Goshen ügyvédje? Ahhoz nekem is lenne egy-két szavam.

- Ez már Irving parancsnokhelyettesre tartozik. Ha úgy akarja, magyarázatot adhat magának.

-Nem, Samuels. Maga kérdezett, most magán a sor, hogy válaszoljon.

Samuels dobolt a tollával egy ideig az asztalon, aztán Irvingre nézett, aki tanácstalanul tárta szét a

karját.

- Jól van. Ha magyarázatra van szüksége, megkaphatja -mondta -, de természetesen nem avathatom

be mindenbe.

- Jézusom, nem mondaná már el végre, mi folyik itt?

- Úgy négy évvel ezelőtt az FBI, valamint a Las Vegas-i, a Chicagói és a Los Angeles-i rendőrség közös

akcióba kezdett. A célunk Joseph Marconi befolyásának megszűntetése volt. Tizennyolc hónap alatt

sikerült beépítenünk ügynökünket Marconi szervezetébe. További két év alatt beépített emberünk

kivívta Joey Marks teljes bizalmát. Még négy-öt hónap választott el minket attól, hogy vádat

emeltessünk a Cosa Nostra tucatnyinál több tagja ellen a három városban, nem beszélve a hozzájuk

kötődő rablókról, csalókról, korrupt zsarukról és az olyan mellékszereplőkről, mint Tony Aliso.

Samuels úgy beszélt, mint aki sajtótájékoztatót tart. Közben egy pillanatra sem vette le a szemét

Boschról.

-Titkosügynökünk valódi neve Roy Lindell. Jegyezze meg őt, mert hamarosan nagyon híres ember

lesz.

Senkinek sem sikerült még ilyen hosszú időre beépülni egyetlen bűnszervezetbe sem. Nem véletlen a

múlt idő, Bosch nyomozó. És ezért magának jár hála. Roy ugyanis Lucky Luké Goschen néven futott az

alvilágban. Ezúton köszönjük meg magának, hogy elbaszta a vissza nem térő alkalmat.

Bosch érezte, a torkát harag szorongatja, de igyekezett higgadt maradni.

- Maguk azzal vádolnak, hogy én tettem oda a fegyvert. Tévednek. Akár sértésnek is vehetném, de

most már értem, hogyan hibáztak. Ahelyett, hogy rám mutogatnak, jó lenne, ha utánanéznének

Goshennek, vagy akárhogy is hívják. Maguk...

-Hogy merészel! - támadt rá O'Grady. - Maga egy kibaszott csaló! Mindent tudunk magáról, Bosch!

De ezúttal túl messzire ment. Nem a megfelelő embert pécézte ki magának.

- Baszódjon meg, O'Grady! Ha én tettem oda a fegyvert, bizonyítsa be. De először azt kell rám

bizonyítania, hogy én puffantottam le Alisót, másképpen hogyan jutottam volna a pisztolyhoz?

- Egyszerűen. Megtalálta a bokrok között, az átkozott tűzvezetési út mellett. Tudunk arról, hogy ott

kereste. Ezért...

- Uraim! - szólt közbe Irving. -... most kicsináljuk.

- Uraim!

O'Grady végre befogta a száját, és mindenki Irvingre figyelt.

- Kezd elfajulni a dolog, ezért a megbeszélést bezárom. Legyen elég annyi, hogy folytatjuk a

nyomozást, és...

- És megpróbáljuk kitalálni, hogyan menthetnénk meg az akciót - tette hozzá Samuels.

Bosch hitetlenkedve meredt rá.

- Hát nem érti? Nincs akciójuk. A beépített csúcsemberük egy gyilkos. Túl sokáig hagyták odaát. Most

már közéjük tartozik. Megtaláltuk az ujjlenyomatait az áldozaton.

Samuels szomorúan mosolyogva csóválta a fejét. Bosch rádöbbent, hogy még nem tettek ki mindent

az asztalra. Kellett lennie valami másnak is.

- A boncolás során megállapították, hogy a halál péntek éjjel tizenegy és szombat hajnali kettő óra

között állt be. így van, Bosch nyomozó?

- Dan, megmutatná a nyomozati napló egyik részletét Bosch nyomozónak?

Ekeblad néhány fénymásolt papírlapot nyújtott át Sa-muelsnek, aki odacsúsztatta őket Boschnak. A

nyomozó a kezébe vette az anyagot, de továbbra is a férfira figyelt.

-A feljegyzést, amelyet a kezében tart, kedd reggel készítette Ekeblad ügynök - folytatta Samuels. - Ha

megnézi, láthatja, hogy péntek éjszakára és szombat hajnalra vonatkozik. A feljegyzés szerint Ekeblad

és Phil Colbert ügynök a kérdéses időpontban a szolgálati kocsiban ült, a Caesar parkolójában. A

hátsó ülésen Roy Lindell ügynök foglalt helyet.

Bosch ekkor pillantott bele először a lapokba.

- Roynak ugyanis havonta egyszer ebben az időpontban jelentést kellett tennie. Ekkor számolt be az

ügynököknek arról, hogy Marconi 480 ezer dollárt kíván átküldetni vele Alisónak. Elmondta azt is,

hogy Tony túl sokat ivott aznap este, és egyszerűen nem lehetett vele normálisan beszélni. Ezért

megragadta a dzsekijét, és jól megrázta a férfit. Innen származnak az ujjlenyomatai, és a halál beállta

előtt az arcán keletkezett horzsolás.

Bosch még mindig a jelentést tanulmányozta.

- Roy kilencven percig maradt az autóban, és semmi

lehetősége nem lehetett arra, hogy Los Angelesben meggyilkolja Alisót. Ha esetleg azt feltételezné,

hogy mindhárom ügynök érintett a gyilkosságban, el kell oszlatnom a gyanúját. Biztonsági okokból

további négy ügynök figyelte őket a parkoló két másik sarkából. Hatásszünetet tartott.

- Bosch nyomozó, nem maradt semmije. Illetve dehogynem, egyvalamije azért maradt: egy fegyver,

amelyet a fürdőszobába csempészett valaki.

Bosch nem tudta levenni a szemét a jelentésről. Közben nyílt az egyik ajtó, és lépések koppanásai

hangzottak fel a háta mögött. Amikor hátranézett, Roy Lindellt pillantotta meg egy másik ügynök

társaságában, akiről feltételezte, hogy Ekeblad társa, Colbert lehetett.

- Bosch - mondta neki Lindell mosolyogva -, tartozom magának egy hajvágással.

Akkor hát ezért kérdezte Billets, milyen azonosítót kapott Goshen a börtönben, gondolta Bosch.

- Miért nem mondta el nekem mindezt, amikor egyedül voltunk a Las Vegas-i Rendőrségen? -

kérdezte Bosch Lindellt.

- Miért, elhitte volna a sztorimat? Gondolja, ha elmondom, hogy ügynök vagyok, minden simán ment

volna?

-Tudja, Bosch, biztosítanunk kellett, hogy Royt egy darabban hozza ki a börtönből - mondta neki

O'Grady. -Amikor a sivatagban jártak, akkor is követtük magukat földön és levegőben. Embereink fele

arra tippelt, hogy maga alkut kötött Joey Marksszal.

Bosch a fejét csóválta. Mást nem is nagyon tudott tenni.

- Maguk nem látják, mi történt? - szólalt meg végül. -Akik alkut kötöttek Joey Marksszal, azok maguk.

Csak nem tudnak róla. Úgy játszik magukkal, mint macska az egérrel. Úristen! Nem tudom elhinni,

hogy itt ülök, és ez valóban megtörténik!

- Hogy érti ezt a játékot? - tette fel a kérdést Billets. Bosch tekintetét Lindellre szegezve válaszolt

neki. -Hát nem érti? Rájöttek, hogy ki maga. Megtudták,

hogy ügynök. Ők rendezték így az egészet.

Ekeblad horkantott egyet tiltakozásképpen.

-Nem rendeztek meg semmit, Bosch - jegyezte meg Samuels. - Ha tudták volna, hogy Roy beépített

ember, akkor egyszerűen kiviszik a sivatagba, és jó mélyen elássák ott.

-Nem tehették, ha tudták, hogy Roy FBI-ügynök. Tisztában voltak vele, ha megölik, a szövetségiek

még jobban rájuk szállnak. Pontos tervet kellett kidolgozniuk. Roy sok mindent megtudott róluk pár

év alatt, de nem ölhették meg. A semlegesítés és a bemocskolás lett a megoldás. Az esküdtszék előtt

minden gyilkosság bűn, még akkor is, ha valaki azért követi el, hogy ne lepleződjék le valódi kiléte.

Bosch úgy gondolta, elég meggyőző magyarázatot sikerült összehoznia, még ha kutyafuttában is. A

többiek mélyen hallgattak, míg Lindell újra meg nem szólalt.

- Túlbecsüli őket, Bosch - mondta. - Joey Marks ennyire nem okos. Tudom.

- És mi a helyzet Torrinóval? Azt akarja mondani, hogy ő sem? Ki tudja, mire képes az a szemét?

Egyvalamit mondjon meg nekem, Lindell. Tudta Joey Marks, hogy Tony Alisóra rá fognak szállni az

adóellenőrök?

Lindell habozva nézett Samuelsre. Boscht kiverte a veríték. Tudta, meg kell győznie őket, ha nem akar

a jelvénye nélkül távozni. Samuels végül alig láthatóan biccentett.

- Ha tudott is róla, nekem nem mondta meg - felelte Lindell.

- Oké, lehet, hogy így van - folytatta Bosch. - Joey tudta, hogy gondok lesznek Alisóval, és valahogy

felfogta, hogy

még nagyobb bajok lesznek magával. Ezért ő és Torrino összedugta a fejét, és olyan megoldást

választottak, mellyel két legyet üthetnek egy csapásra.

Újabb hallgatás következett. Azután Samuels megrázta a fejét.

- Túlkombinálja, Bosch. Különben pedig van 700 órányi hangfelvételünk, és az elég Joey

félreállításához anélkül is, hogy Roy tanúsítana egyetlen szót is.

- Először is, nem tudhatták, hogy léteznek azok a hangfelvételek - kapcsolódott be Billets. -

Másodszor, Lindell ügynök nélkül a szalagok nem lehetnének a birtokukban. Ha be akarja mutatni

azokat a bíróságon, a készítőjük kilétét sem titkolhatja el. És akkor Marconi és bandája megsemmisíti

a kazettákat és az ügynöküket is.

Billets nyíltan Bosch oldalára állt, és azzal egy kis remény csöpögtetett a nyomozóba. Samuelsnek itt

vált világossá, hogy zsákutcába jutottak.

-Nos, látom, hogy nem jutunk előbbre - mondta. -Irving, nem irigylem magát. Ha ennek az embernek

még hétfőn is meglesz a jelvénye, akkor magam juttatom bíróságra az ügyet. A vád bizonyíték-

hamisítás és Roy Lindell ügynök személyes szabadságának veszélyeztetése lesz. És öt évre

visszamenőleg minden egyes letartóztatását meg fogjuk vizsgálni.

Bosch legszívesebben megszorongatta volna a torkát, de nem mutathatta ki, mennyire zaklatott.

Nem tudta megállni, hogy szavakkal ne sózzon oda neki egyet.

- Irving parancsnok, nem szívesen teregetem ki a szeny-nyesét, de ha nem hagy más választást, meg

fogom tenni.

Miután a szövetségiek kivonultak, Bosch ránézett Billetsre.

- Köszönöm, hadnagy.

- Ugyan mit?

- Hogy a végén mellém állt.

-Én egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyesmit tett

volna.

-Bizonyítékot még a legádázabb ellenségem megsemmisítésére sem hamisítanék.

Bosch egy nagy csomag élelmiszerrel tért haza. Bekopogtatott, de Eleanor nem nyitott ajtót.

Benézett a lábtörlő alá, és ott találta a kulcsot, melyet még Las Vegasban adott a nőnek. Szomorúan

hajolt le érte. Elment, gondolta.

Amint belépett a házba, erős festékszag csapta meg az orrát. Furcsának találta, hiszen négy nap telt

el azóta, hogy elkezdte a munkálatokat. Bement a konyhába, letette a zacskót, és benyúlt a hűtőbe

egy üveg sörért. Lassanként akarta elszopogatni. A festékszag újra eszébe juttatta, mennyi munkája

lesz még otthon.

Eleanort sem tudta kiverni a fejéből. Elhatározta, hogy megnézi, a hálószobában hagyta-e a

bőröndjét. Amint belépett a nappaliba, azonnal felfedezte, hogy félbehagyott munkáját befejezték.

Mosolyogva tapogatta meg a falat, és a friss festést üzenetnek vette. Akárhol is legyen Eleanor, vissza

fog jönni, gondolta.

Egy órával később kipakolt az utazótáskájából, és kiment a hátsó teraszra levegőzni. Még mindig

ugyanazt az üveg sört szorongatta, és amint a környező dombokban gyönyörködött, meghallotta,

hogy nyílik a tolóajtó.

- Eleanor! - kiáltott fel halkan, amint megfordult.

- Harry, azt hittem, később érsz haza.

- Én is, de most mégis itt vagyok.

Bosch legszívesebben szorosan magához ölelte volna Eleanort, de egy hang azt súgta neki, ne rontson

ajtóstol a házba.

-Kösz, hogy befejezted helyettem - mondta a nőnek melegen mosolyogva.

- Szeretek festegetni. Megnyugtat.

- Én is így vagyok vele. Szótlanul nézték egymást egy ideig.

- Láttam a festményt - jegyezte meg Eleanor. -Jól mutat a lakásodban.

Bosch előzőleg kivette a képet a kocsi csomagtartójából, és felakasztotta a frissen festett falra. Tudta,

jó hatással lesz Eleanorra, ha láthatja kedvenc festményét.

- És mi történt azzal, amit neked küldtem? - kérdezte a nő.

- Tönkrement a földrengéskor. Hol jártál?

- Elmentem kocsit bérelni, hiszen az enyémet Las Ve-gasban hagytam.

- Majd elmegyünk érte, de csak térülünk és fordulunk. Senki sem tudhatja meg, hogy ott jártunk.

Eleanor bólintott.

- Ó, mit szólnál egy kis vörösborhoz? Vagy inkább sört innál?

- Én azt iszom, amit te - felelte Bosch.

- Biztos vagy benne? Nekem most egy pohár bor esne jól.

- Akkor nekem is. Majd én kinyitom.

Kimentek a konyhába. Amíg Bosch kihúzta a dugót, addig Eleanor elővett két poharat.

- Hogy halad az ügyed? - kérdezte Boschtól.

- Már nincs ügyem.

Eleanor a homlokát ráncolva fordult a férfi felé.

- Mi történt? Hiszen a gyanúsítottat is idehoztad... -Ez igaz, csakhogy a gyanúsítottról kiderült, hogy

szövetségi ügynök, és alibije is van.

- Ó, Harry - mondta Eleanor szomorúan -, akkor most bajban lehetsz.

Bosch a pultra tette a poharát, összefonta a karját.

- Most utánam nyomoznak. Azt hiszik, meghamisítottam a bizonyítékot. A pisztolyt valóban

odacsempészte valaki. Csak akkor tudom tisztázni magam, ha megtalálom az illetőt.

- Harry, hogy fogod ezt...

Bosch odalépett hozzá, és a szájával fojtotta bele a szót Eleanorba. Kezéből kivette a poharat, és a

konyhai pultra csúsztatta.

Szeretkezésük után Bosch visszament a konyhába vacsorát készíteni. Különleges csirkemellet sütött.

Receptjét még az édesanyjától kapta.

- De jó illata van! - csatlakozott hozzá Eleanor fürdés után.

- Remélem, az íze is ugyanolyan jó lesz - felelte mosolyogva Bosch.

- Megfordítanád a húst, amíg lezuhanyozom? - kérdezte Harry.

- Persze, sőt meg is terítek odakint a teraszon.

Miután Bosch lezuhanyozott, befejezte a főzést. Beleszeletelt két érett körtét a serpenyőbe, és az

egészet meglocsolta valamilyen titokzatos illatú szósszal. Ettől lett az étele különleges.

- Bocs, de megfeledkeztem a salátáról - szabadkozott Bosch.

- így is tökéletes - felelte Eleanor, miközben asztalhoz ültek odakint. - Harry, kik azok, aki most

nyomoznak utánad?

- FBI-ügynökök L.A-ből, Las Vegasból és Chicagóból.

- Hogy hívják a Los Angeles-it?

- O'Gradynek. Ismered? Eleanor a fejét rázta.

- És Samuelst? Ő a szervezett bűnözésiek parancsnoka náluk.

- Őt igen. Valamikor ő is ügynök volt. És nem túl jó. Talán ezért lett ő a főnök.

- Mindegy. Akármilyen volt, és akármilyen most, aztól sáros vagyok.

Bosch részletesen beszámolt Eleanornak a konferencia teremben lezajlott eseményekről.

- Úgy néz ki, nagy bajban vagyok, Eleanor. A nő szeme megtelt könnyekkel.

- Harry, emlékszel arra, amikor Quillenről kérdezgettél! Azt mondtam neked, hogy védelmi pénzt

fizettem neki.

- Igen, és?

- Harry, ennél sokkal többről volt szó.

Eleanor azt hitte, Bosch reagál majd valamiképpen, de, a férfi rezzenéstelen arccal csak a

magyarázatra várt.

- Amikor kiengedtek a börtönből, és Las Vegasba utaztam, nem volt semmim és senkim, csak egy

lány, aki szin-' tén onnan szabadult. Patsy Quillennek hívták. Ő mutatott be a nagybátyjának,

Terrynek, aki lakást szerzett nekem, és adott egy kis tőkét a kaszinóhoz. Azt mondta, nem kell egy

összegben visszafizetnem, viszont hetente le kell adnom a szervezetüknek kétszáz dollárt. Csak sajnos

nem volt mindig szerencsém, ezért gyakran késve adtam át a pénzt.

- Megfenyegettek, bántottak?

- Nem, Harry, semmi olyasmi nem történt. Annál rosszabb helyzetbe kerültem. Tudták, hogy ki

voltam azelőtt, ezért közölték velem, hogy a segítségükért cserébe figyeljek meg bizonyos

embereket, jelentsem, mennyit nyernek] veszítenek. Tony Aliso is a megfigyeltek között szerepelt] De

azon a pénteki napon tényleg csak véletlenül játszottunk egy asztalnál.

- És aztán?

-Azután csak akkor láttam Terryt, amikor kihoztál a rendőrségről. Ő vitt magával abba a házba. Az

első két napon a bilincs sem volt rajtam. Szerintem aznap este azért bilincseltek meg, mert

számítottak arra, hogy értem fogsz jönni.

Eleanor elhallgatott egy időre, de Bosch még mindig nem mondott semmit.

-Szóval nem állíthatom, hogy klasszikus értelemben elraboltak.

- És nyilván ezért nem akartad, hogy kihívjuk a rendőrséget - szólalt meg végre a férfi.

Eleanor bólintott.

- Sajnálom, hogy mindezt nem mondtam el neked korábban, Harry.

- Oké, de akkor miért mondtad el most?

-Azért, mert utálom elhallgatni a dolgokat... és ott a házban hallottam valamit, amiről tudnod kell.

Bosch lázasan kutatott az agyában. Valaki beszámolt Joey Marksnak kettőjükről. Felton, Iverson,

Baxter és a járőrök jutottak eszébe. Valaki leadta a drótot, és Marks csaliként használta Eleanort. De

miért? Üres tekintettel meredt a nőre.

- Szóval, mi az, amit hallottál? - kérdezte végül.

-Az első éjjel is abban a szobában voltam, ahol rám találtál, de a házban nemcsak a szamoaiak

tartózkodtak. Ketten beszélgettek.

- Pipec és Quillen?

- Nem. Az ő hangját ismerem. Marks és Torrino lehetett. Azért állítom ezt, mert az egyik Joe-nak

szólította a másikat, és a beszélgetésük jellegéből arra következtettem, hogy partnere csak legfőbb

bizalmasa, az ügyvédje lehet.

- Jól van, folytasd.

- Nem hallottam mindent, de Joe a rendőrségi nyomozásról beszélt a másiknak. Amikor megtudta,

hogy megtalálták a fegyvert Luké Goshen házában, nagyon mérges lett. Minden szavára emlékszem,

mert akkor már üvöltött. „Hogy a francba került oda az a kurva stukker, mikor a gyilkosságot nem is

mi követtük el?!" Aztán valami olyasmit mondott, hogy a zsaruk csempészték oda, és a következőt:

„Mondd meg az emberednek, ha még több dohány kell neki, megbaszódhat! Felejtse el!" Ennyi.

Bosch megpróbálta elemezni a hallottakat.

-Nem gondolod, hogy a műsort neked rendezték? -kérdezte. - Azt feltételezték, hogy adandó

alkalommal úgyis elmondod nekem.

- Először én is erre gondoltam, de most már nem vagyok biztos benne - felelte Eleanor. - Amikor

Quillen odavitt a házba, azt mondta, egy-két napra van szükségük rám, hogy próbára tegyenek

valakit.

- Próbára tegyenek valakit? Bosch teljesen összezavarodott.

- Figyelj rám, Harry, amióta kihoztál onnan, sokat gondolkodtam. Tegyük fel, hogy Joey Markst és

Torrinót hallottam, nem nekem rendezték az előadást, és nem ők ölték meg Alisót.

-Oké.

-Nézzük az ő szemszögükből. Semmi közük Aliso halálához, de a zsaruk megtalálják Goshen

ujjlenyomatait és a fegyvert a házában. Azt gondolják, vagy a zsaruk tették oda a bizonyítékot, vagy

Goshen a saját szakállára cselekedett. Meg kell tudniuk, mi az igazság.

- Úgy van.

Goshenhez nem férhetnek hozzá, mert más ügyvédet választott. És ezt azért tette, mert úgy döntött,

beszélni fog.

- Alkut köt.

- Pontosan. Menjünk tovább. A rendőrségi forrásuktól megtudják, hogy a nyomozás vezetője

kapcsolatban áll velem.

-Ezért elvisznek abba a házba téged, és más dolguk nincs is, mint várni. Csak Goshentől tudhatom

meg, hol tartanak fogva. És ha beszél, el kell hallgattatniuk.

- Lehetőleg azelőtt, hogy vallomást tesz. Én is így gondoltam.

- Ezek szerint Alisót valóban nem ők tették el láb alól, és fogalmuk sem volt, hogy Goshen ügynök.

Eleanor bólintott. Bosch feltöltődött energiával. Úgy érezte, óriási lépést tett előre a szálak

kibogozásában.

-Tehát mégsem maffiagyilkosság volt. Egész végig helytelen vonalon haladtunk. A gyilkosságot

olyasvalaki követte el, aki jól ismerte Tonyt, tudta, hogy pénzmosással foglalkozik, és aki tudta,

hogyan varrhatja a maffia nyakába. Pontosabban Goshenéba.

- Ezért kellett mindent elmondanom neked. Sajnálom, hogy ez idáig elhallgattam.

Bosch a szája sarkába dugott egy szál cigarettát, és összeszedte a tányérjaikat.

- Bocs, de a desszertről is megfeledkeztem.

- Nem baj - válaszolta Eleanor.

Bosch fogta a tányérokat, és bement a konyhába mosogatni. Már korábban felfedezte, hogy a

másoknak olyan utá-latos munka őt megnyugtatja és gondolkodásra serkenti.

Eleanor odalépett mögé.

- Harry, sajnálom ezt az egészet.

- Senki sem hibáztathat érte. Azt hiszem, a te helyedben én is ugyanígy cselekedtem volna.

- Akarod, hogy elmenjek?

Bosch elzárta a csapot, és a mosogató mélyére meredt.

- Nem, Eleanor. Nem akarom.

Pénteken reggel Bosch elsőként érkezett az őrsre. Útközben vett egy doboz fánkot a reggeli

kávéjához. Új beosztásának megfelelően a recepciós pult mögötti íróasztalnál foglalt helyet, ahol az

éjszaka folyamán beérkező jelentéseket kellett szortíroznia. Az ő feladata volt a betérő ügyfelek

eligazítása is. Szerencsére a telefont nem neki kellett kezelnie.

Nyolc harminckor egy Klein nevű éjszakás hadnagy rakta le jelentéseit az asztalára, mielőtt

hazaindult. Bosch-sal évek óta ismerték egymást.

- Ezúttal kit vertél félholtra, Bosch? - ugratta.

Mindenki tudta, hogy ahhoz az asztalhoz leggyakrabban azok a nyomozók kerülnek, aki ellen

vizsgálatot rendeltek el. Bosch nem válaszolt neki, csak átvette tőle az öt centi vastag dossziét.

Amint Bosch végzett a jelentések szétválogatásával, hátradőlt a széken. Felfigyelt arra, hogy a

gyilkossági csoport asztalainál Edgár és Rider iratokat pakol egy kartondobozba. Sejtette, hogy az

Aliso-ügy nyomozati anyagát készítik elő, hogy átadják azt az FBI embereinek. Odament hozzájuk,

mert eszébe jutott valami.

- Jó reggelt - köszöntötte őket.

- Hello! - üdvözölte Edgár..

-Jól vagy, Harry? - kérdezte Rider, és Bosch valódi aggodalmat vélt felfedezni a hangjában.

- Sajnálom, hogy annyi munkátok kárba veszett...

- Ne is szólj egy szót se, Harry. Akármit is mondanak, mindketten tudjuk, hogy hülyeség az egész. Elég

hosszú ideje vagyok a pályán, de olyan egyenes zsaruval még nem találkoztam, mint te.

Boschnak jólestek Edgár szavai. Ridertől nem várt semmit, hiszen ez lett volna az első közös ügyük, de

a nő mégis mondott valamit.

-Nem túl hosszú ideje dolgozunk együtt, de igazat adok Jerrynek.

- Kösz. A szövetségiek maguk jönnek az anyagért, vagy elkülditek nekik?

- Valaki érte jön tízre - felelte Edgár.

Bosch ránézett a faliórára. Még csak kilencet mutatott.

- Nem bánnátok, ha másolatot készítenék a nyomozati naplóról?

- Persze, hogy nem, Harry - mondta neki Edgár.

A fénymásoló gép volt az egyetlen modern és jól működő masina a rendőrőrsön. Egy külső cég

működtette. Ők adták hozzá a papírt, a festéket, és ők tartották karban. Bosch tíz perc alatt végzett a

másolással, és az eredeti naplót visszavitte a társainak.

- Harry - szólította meg Rider szinte suttogva -, véletlenül nem a saját szakálladra akarod folytatni a

nyomozást?

Bosch nem válaszolt azonnal. Mivel tudott Billetsszel folytatott viszonyáról, óvatosnak kellett lennie.

Rider megérezte a bizonytalanságát.

- Ha igen, akkor én is veled tartok. A szövetségiek úgysem tudnak vele mit kezdeni, és hamarosan

ejteni fogják az ügyet.

- Rám is számíthatsz - csatlakozott hozzá Edgár. Bosch csak kapkodta a fejét pár pillanatig, végül

bólintott.

- Mi lenne, ha fél egykor találkoznánk a Mussóban? Én fizetem az ebédet - mondta.

- Ott leszünk - válaszolta Edgár.

Bosch visszament az asztalához, és úgy döntött, azonnal belelapoz a nyomozati napló másolatába.

Már jó ideje olvasgathatta, amikor egy ismerős hang szólalt meg fölötte.

- Ez az, aminek gondolom?

Bosch felkapta a fejét. O'Grady, az FBI-ügynök állt előtte. Zavarba jött, és egyre jobban utálta a

fontoskodó alakot.

- Igen, az, O'Grady. El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy maga jött érte.

- Nem vagyok kíváncsi a véleményére, csak passzolja ide azt is meg a többit is.

- Ugyan minek magának az anyag, O'Grady? Tudjuk, hogy mi lesz a sorsa. Magukat egyáltalán nem

érdekli, ki ölte meg Alisót.

- Ez hülyeség. Na, adja ide - mondta, és benyúlt a recepciós pult mögé, ahol az ajtó elektromos

zárjának a gombját sejtette.

- Ne nyúlkáljon, ember! Csak várjon odakint, majd én odaviszek magának mindent.

Fogta a napló másolatát, és odavitte a gyilkosságiak asztalához. Gyorsan egy másik dosszié alá

rejtette, közben ügyelt arra, hogy O'Grady elől eltakarja a műveletet. Azután az eredeti példányt

tartalmazó kartondobozzal a kezében visszament a recepciós pulthoz.

- Alá kell írnia, hogy átvette - vetette oda Bosch az ügynöknek. - Tudja, mi itt gondosan kezeljük a

bizonyítékokat.

- Hát persze, úgy, mint az O. J-ügy esetében, ugye? Bosch kinyúlt a pulton keresztül, és megragadta

O'Grady kabátját. A férfi mozdulni sem tudott.

- Mit mondott?

- Bosch, ne merészeljen...

- Harry!

Bosch a háta mögé pillantott. Billets hadnagy állt az irodája ajtajában. A nyomozó kénytelen volt

elengedni az ügynököt, aki bíborvörös arccal, haragosan igazgatta magán a kabátját. - Teljesen

megőrült, maga seggfej! - kiáltotta.

- Nem is tudtam, hogy maga ilyen szavakat is használ -gúnyolódott Bosch.

- Harry, üljön le - utasította Billets. - Majd én beszélek vele.

- Jó lenne, ha odafigyelne erre az emberre - mondta a főnökasszonynak O'Grady.

- Jó lenne, ha türtőztetné magát, O'Grady ügynök. És ha ez a kis nézeteltérés kiszivárog innen,

gondoskodom arról, hogy a főnökei megtudják, maga provokálta Bosch nyomozót.

- De hiszen éppen ő...

- Ne folytassa. Jobb, ha most azonnal távozik. O'Grady még kifelé menet is mormogott magában.

Billets megvárta, míg az ajtót bezárja maga után, és csak egyetlen megjegyzést fűzött az esethez.

- Miért nem nő már fel végre, hogy ne idegesíthessék az ilyen kis szar alakok?

Az O'Grady-incidenst követően Boschnak hirtelen a nyakába zúdult a munka. Egy fegyveres rablás

áldozatát kellett meghallgatnia. Mire végzett a jelentés legépelésével, eljött az ebédidő. Edgár és

Rider már elmentek korábban. Biztos úgy gondolták, jobb, ha nem látják őket együtt vele,

következtetett Bosch.

A nyomozó pontosan tizenkét óra harminc perckor érkezett meg a patinás étterembe, ahova annak

idején Chaplin is gyakran járt. A hely azóta megkopott kissé, de még mindig híres volt ízletes ételeiről.

Étlapja az évtizedek alatt mit sem változott.

Edgár és Rider az egyik hátsó bokszban várt rá. Jeges teát iszogattak. Amikor Bosch lehuppant

melléjük, Kiz éppen az étlapot nézegette.

- Tedd már le azt az étlapot - szólt rá Jerry. - Ha nem csirkefrikasszét eszel galuskával, akkor kár volt

idejönnöd.

A nőt kissé meglepte Edgár sajátos tanácsadása, de azért hallgatott rá.

- Akkor kezdem is - szólalt meg Bosch. - Az egész Las Vegas-i história tévútnak bizonyult.

- Ezt hogy érted? - kérdezte Rider.

- Akárki is ölte meg Tony Alisót, azt akarta, hogy azt az irányt kövessük. Csak a fegyver elhelyezésénél

tévedett a gyilkos. Elcseszte a dolgot. Nem tudta, hogy egy beépített ügynök házába viszi, akinek egy

rakás szövetségi igazolja az alibijét. Én azt hittem, Joey Marks és az emberei rájöttek, ki valójában

Goshen, és ezért akarták a nyakába varrni a gyilkosságot.

- Pedig ez még jól is hangzik - jegyezte meg Edgár.

. - De tegnap este ez a változat is megbukott - folytatta Bosch, amikor odalépett hozzájuk a pincér.

- Három csirkefrikasszét kérünk galuskával.

- Óhajtanak valami innivalót? - kérdezte a pincér.

- A pokolba is, én Martinit kérek három olajbogyóval, nekik meg hozzon még két jeges teát.

A pincér bólintott, és szó nélkül elment.

- Szóval tegnap este kiderült, hogy Joey Marks mégsem tudta, hogy Goshen ügynök. Persze

ellenőrizni akarta mennyire állja a sarat Goshen. Láthatjátok, az információ birtokában egyik

elméletünk sem helytálló.

- Ki volt az informátorod?

Bosch habozott egy pillanatig, de nem volt más válasz-tása, meg kellett neveznie a forrást, ha azt

akarta, hogy segítsenek neki. Nem beszélve arról, hogy társai is végig mellette álltak.

- Oké. Eleanor Wish volt. Jerry, beszéltél róla Kiznek? Edgár tétován bólintott.

- Oké, akkor már mindketten tudjátok, ki ő. Szóval kihallgatta Joey Marks és Torrino beszélgetését a

házban, ahol fogva tartották. Biztos benne, hogy nem tudták, ki Goshen valójában. Próbára akarták

tenni. Egyedül csak tőle tudhattam meg, hol rejtegetik Eleanort.

Csendben üldögéltek pár percig, míg Edgár és Rider emésztgették a hallottakat.

- Ha a Las Vegas-i vonal zsákutca, hogy került a fegyver az ügynök házába? - tette fel a kérdést Edgár.

- Ez az, amire rá kell jönnünk. Mi van, ha Tony maffiakapcsolatain kívül volt valaki, aki tudott arról,

hogy pénzmosással foglalkozik, és ez az igazi oka annak, amiért Vegasba jár? Ki az, aki megfigyelte

ügyleteik lebonyolításának menetét; aki tudta, hogy Goshen nagy mennyiségű készpénzt szokott

átadni Alisónak; aki tudta, hogy pénteken is tömve lesz a táskája dohánnyal?

- Aki mindezt tudta, annak nem okozhatott gondot a fegyver elhelyezése sem.

- így igaz. Abba a házba bejutni egyébként nem nehéz. A semmi közepén van. Bárki bejuthatott. A

kérdés csak az, hogy ki?

- Szóba jöhet Aliso barátnője vagy a felesége is - folytatta Edgár. - Mindketten megszerezhették a

szükséges információkat.

- Akkor melyikre álljunk rá? Mindkettőre nem tudunk, főleg úgy, hogy mindent titokban kell

tartanunk.

- Nem is kell mindkettőre - felelte Bosch. - Azt hiszem, egyértelmű.

A férfi Riderre nézett, mintha tőle várná a választ.

- Nem lehetett a barátnője - kezdte Kiz -, mert szombat reggel felhívta Tonyt, és üzenetet hagyott

neki. Miért tette volna, ha tudja, hogy halott?

Bosch bólintott. Ezt a választ várta.

- Elterelő hadművelet is lehetett - jegyezte meg Edgár.

- Az volt a célja, hogy félrevezessen minket.

- Lehet, én mégis kétlem - mondta Bosch. - És tudjuk, hogy pénteken éjjel dolgozott.

- Akkor csak a felesége marad - következtetett Edgár. -

Veronica.

- Igen - helyeselt Bosch. - Azt hiszem, hazudott nekünk. Úgy tett, mint aki semmit sem tud a férje

üzleteiről, pedig dehogynem. Szerintem ő tervelte ki az egészet. Ő írta a leveleket az adóellenőröknek

és az SZBVO-nak. Bemártotta Tonyt, és amikor a férfi meghalt, rákente a maffiára. A fegyver

elhelyezése Goshen házában csak hab a tortán. Ha megtaláljuk, annál jobb, ha nem, szimatolga-tunk

Las Vegasban, aztán eredménytelenül lezárjuk az ügyet.

- Azt mondod, az egészet egyedül csinálta? - kérdezte

Edgár.

- Nem - felelte Bosch. - Én csak azt mondom, ő tervelte ki. De segítségre volt szüksége. Egy bűntársra.

Tudjuk, hogy a gyilkosság elkövetésénél ketten voltak jelen, és azt is, hogy a nő nem vihette a

fegyvert Las Vegasba. A bűntárs teszi meg helyette, ő azalatt otthon vár.

- Várj egy percet - szólt közbe Rider -, megfeledkezünk valamiről: Veronica ezelőtt is kényelmesen élt.

Tony tej-ben-vajban fürösztötte. Minek kellett volna neki még pénz? Ja, mennyi is volt Aliso

táskájában?

- A szövetségiek szerint 480 ezer.

Edgár füttyentett egyet, Rider pedig a fejét rázta.

- Még mindig nem értem - folytatta Kiz. - Pokolian sok ez az összeg is, de Tony megkereste egy év

alatt. Pénzügyi értelemben, ha megöli a férjét, rövid távon nyer vele, de hosszú távon veszít. Nincs

értelme.

- Akkor lennie kell valami más indítéknak, amiről nem tudhatunk - feltételezte Bosch. - Mi van, ha

ejteni akarta a feleségét, és igaza volt a vegasi öregasszonynak, aki azt

mondta, Laylával akart lelépni. Vagy valahol van még egy rakás pénz. Mást azonban most nem tudok

beleilleszteni a képbe, csak Veronicát.

- És mi a helyzet az őrszolgálattal? - tette fel a kérdést Kiz. - A naplójuk szerint Veronica péntek este

egyáltalán nem hagyta el a házat. És látogatója sem volt.

- Ennek utána kell néznünk - válaszolta Bosch. - Biztos akad egy másik hely a területen, ahol

észrevétlenül közlekedhet.

- Mi van még? - kérdezte Edgár.

- Mindent meg kell tudnunk a nőről. Honnan származik, kik a barátai, mit csinál a házban egész nap,

és mivel foglalkozott Tony távollétében?

Rider és Edgár egyszerre bólintott.

- Feltételezésem szerint csak egy bűntársa lehet, és az illető férfi. És fogadni mernék, hogy a nő el fog

vezetni

hozzá.

Közben megérkezett a pincér egy felszolgáló kocsit tolva maga előtt. Helyben tálalta az ételüket.

Először a tésztát szedte a tányérokra, majd gazdagon megrakta azokat a mártásos hússal. Edgár és

Rider megkapta a jeges teáját, Bosch pedig a Martiniját. Miután mindennel végzett, szó nélkül ott

hagyta őket.

- Persze titokban kell cselekednünk - figyelmeztette társait Bosch.

-Természetesen - biztosította Edgár. - És nélküled nézünk utána Veronica Aliso körülményeinek.

Beszélünk a szomszédokkal, és megkörnyékezzük Nasht is.

- Ja, és ne feledkezzetek meg az aktákról. Minden egyes dokumentumot be kell szereznünk. A válasz

ott lesz valahol az apró részletek között. Kifelejtettem valamit?

Edgár és Rider tanácstalanul tárta szét a karját.

- Akkor együnk is végre - fejezte be Bosch, és beleszúrta a villáját az ételbe, amely akkora már

teljesen kihűlt.

- És mi lenne, ha munka után újra összedugnánk a fejünket? - kérdezte Harry a többieket, miután

lenyelte az; első falatot.

Mindketten csak bólogatni tudtak, mert tele volt a szájuk.

- Akkor este hatkor a Cat és Fiddle-ben.

Bosch az ebédről egyenesen a Parker Centerbe hajtott, ahol a Belső Ügyosztály egyik embere - akivel

a konferenciateremben már találkozott -, Chastain tett fel neki kérdéseket. Jogainak védelmére egy

Zane nevű zsaru felügyelt.

Chastain harminc percen át faggatta a Goshen házában talált fegyverrel kapcsolatban, aztán hirtelen

témát váltott.

- Bosch nyomozó, ismeri maga Eleanor Wisht?

Zane felemelt kezével jelezte Boschnak, hogy ne válaszoljon.

- Mi ez a szarság, Chastain?

-Ki beszélt magának Eleanor Wishről? - kérdezte Bosch.

- Várjon, Harry, ne mondjon neki semmit - állt fel Zane. - Megmondaná, mi folyik itt, Chastain?

- A főnök parancsában világosan benne van. Bosch ügyeit vizsgálom. Kérdéseim természetesen csak

arra az időszakra vonatkoznak, amikor ő vezette a nyomozást.

-Kérdései kizárólag az állítólagosan meghamisított bizonyítékra, azaz a gyilkos fegyverre

vonatkozhatnak. Ezért vagyunk itt.

- Felolvassam a főnök parancsát? Zane elgondolkodott egy pillanatra.

- Tudja, mit? Adjon nekünk öt percet. Volna szíves addig kifáradni?

Chastain kikapcsolta a magnót, amellyel a válaszokat rögzítette, és elindult kifelé. Az ajtóból azonban

még visszafordult.

-Most elkapom magukat. Ez alkalommal nem ússza meg, Bosch. Elvégre minden csatát nem lehet

megnyerni.

- Ezt magának jobban kell tudnia, maga álszent seggfej! Kifelé!

Amint egyedül maradtak a szobában, Zane azt tanácsolta Boschnak, mondja el, hogy összejött

Eleanorral, de más semmit ne áruljon el neki.

Miután Zane behívta Chastaint, kiderült, a férfi azt is tudja, hogy a nő Bosch házában tartózkodik Los

Angelesben. De egyikük sem értette, miért kíváncsi arra, hogy milyen minőségben találkozott

Eleanorral, és miért hívta meg magához. A nyomozó elvesztette a türelmét.

- Hogy nevezheti magát zsarunak az, aki csak itt koptatja a seggét, és hülyeségekkel vesztegeti mások

idejét, meg az adófizetők pénzét?

Zane intett Boschnak, hogy hagyja abba.

- Nem számít, Zane. Tudja, Bosch, én büszke vagyok a munkámra, mert a közvéleményt képviselem.

Ha senki sem tartaná rendben a rendőrséget, hova fajulnának a dolgok? Ezért értékes a munkám.

Maga ezt elmondhatja magáról, Bosch?

-Mindez jól hangzik majd a kazettáján - vetette oda Bosch. - Van egy olyan érzésem, hogy esténként

maga ezt hallgatja otthon újra és újra. Hadd kérdezzek magától valamit, Chastain. Ki tartja rendben

azt a rendőrséget, amelyik a rendőrséget tartja rendben?

Bosch és Zane felállt. Az interjú véget ért.

Az interjú után Bosch benézett Art Donovanhoz, hogy megtudja, mire jutott az Aliso testén és a

kocsija lökhárítóján talált lábnyomokkal. A technikus közölte vele, hogy semmire, mert sok dolga

akadt az utóbbi időben, de azt is megmondta neki, ha vár fél órát, akkor utánajár.

Bosch úgy döntött, addig kimegy az utcára dohányozni. Már a második cigarettára gyújtott rá, amikor

meglátta Roy Lindell ügynököt a bejárat felé közeledni.

- Csak nem engem várt? - kérdezte tőle Lindell, amint meglátta a járdán álldogálva.

- Nem, csak cigizni jöttem ki. És maga mi járatban?

- Mi köze hozzá?

Lindell tovább akart indulni, de Bosch megállította.

- Jót beszélgetett Chastainnel?

- Nézze, Bosch, idehívtak, kikérdeztek, és én megmondtam az igazat.

- Csak az a baj, hogy nem tudja a teljes igazságot.

- Maga megtalálta a fegyvert, és nem én tettem oda. Ez az igazság.

- Legalábbis részben.

- Teljesen mindegy, ezt mondtam nekik, és kész. -Maguk megelégszenek részigazságokkal is, de én a

végére fogok járni. De addig válaszolna egy kérdésemre?

- Mondja.

- Tony Aliso elvitte magával a feleségét akár egyszer is, amikor a pénzért ment magukhoz?

Lindell hallgatott egy darabig. Nem a válaszon gondolkodott, hanem azon, feleljen-e egyáltalán.

Végül a fejét rázta.

- Nem. Egyszer sem.

- Ismerte a nő Joey Markst?

- Hé, egy kérdésről volt szó, és ez már a második.

- Ismerte?

- Nem tudom.

- És mi volt a neve korábban?

- Azt sem tudom. Viszlát, Bosch.

Sarkon fordult, és bement az épületbe. Bosch elnyomta a csikket, és ő is elindult utána.

Donovan megszerezte neki a lábnyomok másolatait, és hozzáfűzte, hogy a Nike sportcipőt egy

vélhetően nagydarab, nagy lábú ember viselte. Bosch köszönetet mondott Artnak, majd elhajtott az

Egészségügyi Központba, ahol meg akarta szerezni a boncolási eredmények másolatait. Salazar, a

halottkém meglepetést tartogatott neki.

- Szerintem maga egy nőt keres.

- Ezt hogy érti? - kérdezte csodálkozva Bosch.

- Tudja, milyen anyagot találtunk az áldozat szeme sarkában?

- Aranyér-kenőcsöt?

- Tessék?

- Semmi, semmi, felejtse el. Szóval mit találtak?

-Az elemzések után azt mondhatom, az anyag oleo capsicum. Tudja, mi a hétköznapi neve?

- Paprikaolaj. Spray formájában használják.

- A fenébe is, Harry. Elrontotta a mulatságomat.

- Sajnálom. Ezek szerint valaki szembefújta vele?

- Úgy van, és ezért gondolom, hogy nő lehetett. Valaki, aki meg akarta fékezni, vagy félt tőle.

Mellesleg majdnem minden nő hord ilyesmit a retiküljében.

Boschnak el kellett búcsúznia az orvostól, ha idejében oda akart érni a társaival megbeszélt

találkozóra. Valamivel hat után ért a Cat és Fiddle-be. Edgár és Rider ott ültek az egyik asztalnál, s

már hozattak maguknak egy kancsó sört is. Nem voltak egyedül: Billets hadnagy üldögélt a

társaságukban.

A Hollywoodi Körzetben dolgozó rendőrök gyakran betértek oda iszogatni, ezért Bosch hirtelen nem

tudta

eldönteni, Billets véletlenül került közéjük, vagy tudomást szerzett a titkos nyomozási terveikről.

- Üdv mindenkinek! - huppant le Bosch az egyik székre.

Mivel az asztalon talált egy üres poharat, töltött magának egy kis sört a kancsóból.

- Harry - szólalt meg Rider -, a hadnagy tud arról, mire készülünk. Azért jött, hogy felajánlja a

segítségét.

Bosch bólintott, és lassan Billets hadnagy felé fordította a fejét.

- És mondhatom, csalódott vagyok, amiért nem hozzám jött először - mondta Billets. - Higgye el,

teljes mértékben egyetértek magával. A szövetségiek nem mutatnak kellő érdeklődést, és ejteni

fogják az ügyet. Majd mi megkeressük a gyilkost.

Bosch alig tudott megszólalni. Korábbi főnökei mind mereven kezelték a beosztottaikhoz fűződő

viszonyukat. Grace Billets kivételt képezett.

- Persze óvatosan kell eljárnunk, mert ha elcseszünk valamit, magunkra szabadítjuk a szövetségiek

haragját -jegyezte meg Bosch.

Nem volt szükség arra, hogy nyíltan kimondja, mindnyájan a karrierjüket kockáztatták.

- Akkor térjünk a tárgyra. Hol jártatok és mit tudtatok meg? - folytatta Bosch, miután tisztázták a

helyzetet.

- Nem sok mindent, de van köztük néhány hasznos információ. Jerry Nash-sel beszélt odafent a

hegyen, és pedig lefuttattam Veronica Aliso társadalombiztosítási adatait a számítógépemen - kezdte

Rider. - Nos, Veronica eredeti neve Jennifer Gilroy, Las Vegasban született negyvenegy évvel ezelőtt.

Nem csoda, hogy utálja azt a várost, hiszen ott nőtt fel. Kétszer idézték bíróság elé

strichelésért, de mindkét alkalommal megúszta pénzbüntetéssel.

- Jerry?

Edgár elmondta, hogy Nash akadályokat gördített elé. Ragaszkodott egy újabb bírói engedélyhez,

hogy átnézhessék az egész feljegyzési naplót. A nyomozó azonban sikerrel járt, és megszerezte a

papírt.

- Holnap reggel megyünk fel Kizzel a hegyre, és kikérdezzük a szomszédokat is. Reményeim szerint az

özvegy kinéz az ablakon, és amikor meglát minket, pánikba esik, és elkövet valamilyen hibát.

Végül Bosch számolt be arról, hogy a technikustól megszerezte a cipőnyom másolatát, valamint arról,

hogy a halottkém szerint Alisót szembefújták paprikaolajjal, és a tettes nő lehet.

A táskájából kivette a cipőnyom másolatát, és kitette eléjük az asztalra.

- Donovan azt mondta, ezt a cipőt egy nagydarab fickó viselte. Szerintem a nő szembefújta Alisót, a

férfi pedig befejezte a munkát.

- Akkor ez a férfi helyezhette el a fegyvert Goshen házában? - tette fel a kérdést Billets.

- Gondolom, igen.

Mindhárman hallgattak néhány percig. Bosch felemelte a poharát, és belekortyolt a sörébe.

Meglepetten kapták fel a fejüket, amikor árnyék vetült az asztalukra. Powers közrendőr állt

mellettük, aki odafent megtalálta Aliso holttestét.

- Á, a nagy emberek összedugták a fejüket - mondta gúnyosan mosolyogva.

- így igaz, Powers - mondta neki Edgár -, és a fickó, akit keres, biztos odakint pisil egy bokorban.

- Kösz a tippet, főnök, mindjárt elkapom, és idehozom magának. Á, mit látok? Csak nem egy

cipőnyom másolatát? - mutatott az asztalon heverő papírlapra.

- Powers, nem menne a dolgára, hogy mi is végezhessük a magunkét? - kérdezte tőle Billets.

Powers szalutált nekik, és elballagott. Még hallották, hogy azt morogja: „Valakinek dolgoznia is kell,

nem igaz?"

-Ez a fontoskodó faszkalap nem fér a bőrébe - jegyezte meg Rider.

- Csak meg van sértődve, amiért elmondtam a főnökének, hogy megtaláltuk az ujjlenyomatait Aliso

kocsiján -mondta Billets. - Ne vele törődjünk. Harry, mit gondol, elég mindez ahhoz, hogy ráálljunk

Veronicára?

- Szerintem igen. Persze alaposan át kell böngészni az őrszolgálati naplót, és őt is meglátogathatnánk

utána.

Billets bólintott.

- Jó lenne, ha tájékoztatna, hol tartanak. Hívjon fel holnap délben.

- Rendben.

Bosch összeszedte a papírjait, kiitta a maradék sörét, és megkérdezte, mennyivel tartozik.

- Ma én állom - közölte vele Billets. - Ha tisztáztuk az ügyet, meghívhat minket egy sörre.

- Áll az alku.

Amikor Bosch hazaért, zárva találta az ajtót. Kiderült, Eleanor a lábtörlő alá tette a kulcsot. Harry

legelőször a festményt nézte meg a nappaliban. Ottf volt a falon, ahova akasztotta. Átbotorkált a

hálószobába,! és belenézett a szekrényekbe. Se bőrönd, se ruhák. Eleanor elment. Bosch leroskadt az

ágy szélére, majd hanyatt vágta magát. A plafont bámulta, és azon töprengett, fel fogja-e hívni, vagy

újabb öt év múlva véletlenül összefutnak valahol.

A nyomozó lassan elaludt. Azt álmodta, hogy egyedül bolyong a sivatagban, ahonnan nincs kiút.

VI.

Szombat reggel hétkor Bosch vett magának két kávét, egy doboz fánkot, és kihajtott a tisztásra, ahol

Tony Aliso holttestét megtalálták a kocsijában. Evés közben a hegyek alatt elterülő város tengerkék

vonulatát nézte. A nap akkor emelkedett a toronyházak fölé. Szép látvány volt, de a nyomozót akkor

valami más foglalkoztatta.

Pénteken este ruhástól aludt el, miután felfedezte, hogy Eleanor elment, és amikor felébredt, semmi

kedve nem volt otthon maradni. Eldöntötte, kísérletet tesz arra, hogy megtalálja azt a helyet, ahol a

gyilkosok Tony autóját feltartóztatták.

Arra következtetett, hogy a Mulholland Drive és a Hid-den Highlands kereszteződésének közelében

kell kutatnia. A repülőteret eleve kizárta, mert ott sokan megláthatták volna őket. A kanyargós, hegyi

úton viszont számos hely kínálkozott az elrejtőzésre.

Bosch elképzelte magában, ahogy a Rolls Royce reflektorai rávetődnek az út közepén vadul integető

Veronica Alisóra. Tony megáll, el sem tudja képzelni, mit kereshet a felesége odakint a kései órában.

A nő szembefújja a férjét, a bűntársa pedig odarohan, és az időlegesen megvakult férfit megkötözi, és

saját csomagtartójába tuszkolja. Csak

egyvalamitől kellett tartaniuk: hogy egy másik kocsi is elhajt arrafelé. Igyekezniük kellett. Azért

használták a sprayt, hogy Tony ne tanúsíthasson ellenállást, és ne vesztegessék el a drága

másodperceket.

Bosch lehúzódott az útról, és kiszállt a kocsiból. A közelben felfedezett egy kis ösvényt, amely a

bozótosba vezetett Jól kivehető lábnyomokat pillantott meg a porban, de azok számtalan cipőtől

származtak, így nem is vizsgálgatta őket sokáig. Végignézett a dombot benövő növényzeten. A lejtő

alján felfedezett egy színes pontot, amely egyáltalán nem illett a fák és a bokrok közé. Elhatározta,

hogy lemegy és közelebbről is szemügyre veszi. Kiderült, hogy a sűrű növényzet közé egy sátorszerű

ponyvát erősítettek. Boscht egy rekedtes férfihang késztette megtorpanásra.

- Fegyver van nálam, szemétláda!

Bosch hiába meresztgette a szemét, a bokrok miatt nem látott senkit. Ugy döntött, nem hátrál meg.

- Nálam is - kiáltotta. - És jelvényem is van.

- Zsaru? Én nem hívtam a zsarukat!

Bosch végre rájött, hogy a férfi csak egy hajléktalan akiktől hemzsegett a környék.

- Csak átmegyek itt - kiáltott újra Bosch. - Én elteszem a fegyveremet, maga is tegye le a magáét.

Pedig Bosch tudta, hogy a férfinak egyáltalán nincs lőfegyvere.

- Oké, megegyeztünk.

A nyomozó közelebb lépett, és az akácok lehajló ágai között egy őszülő, szürke szakállú fickót látott

meg, aki tarka, hawaii ingben, a lábát keresztbe téve üldögélt'egy takarón.

-Hello.

- Én nem csináltam semmit.

- Értem.

Bosch alaposan körülnézett, és furcsának találta az

összehajtogatott, újnak látszó ruhadarabokat, a földön heverő utazótáskát, kifényesített cipőt, a

kempingasztalra rakott kölnisüveget és a színes folyóiratokat.

- Szép ez az ing - mondta a férfinak.

- Az enyém.

- Tudom, csak azt mondtam, hogy szép. Hogy hívják?

- George-nak.

- Oké, George, megmondaná, honnan vannak ezek az új ruhák meg a többi holmi?

- Kaptam. Érti? Most már mind az enyém.

- Mióta van itt?

- Amióta az eszemet tudom.

- Mikor rúgták ki a Camarillóból?

- Ezt ki mondta magának?

Bosch csak találgatott. Néhány évvel azelőtt ott tartották a környékbeli, mentálisan sérült

hajléktalanokat. Aztán szélnek eresztették őket.

- George, azt a táskát mikor kapta?

- Nem tudom.

Bosch odament a táskához, amelyet George egy kartondoboz tetején helyezett el. A címkén Anthony

Aliso neve állt, a kartondoboz feliratozásából pedig azt tudta meg, hogy videókazetták vannak benne.

Visszaballagott a férfihoz.

- George, mikor kapta ezeket?

- Nem tudom, csak úgy ledobták az útról.

- Nem látta őket? A férfi a fejét rázta.

- Jól van. A táskát és a dobozt magammal kell vinnem. A ruhákat egyelőre megtarthatja.

- Tőlem viheti, úgysincs videómagnóm.

Fölfelé sokkal nehezebb volt, mint gondolta. Bosch teljesen kifulladt, mire a holmit felcipelte a

hegytetőn álló kocsijához. Egy terv kezdett körvonalazódni a fejében. Úgy döntött, meglátogatja

Veronica Alisót.

Útközben a Hidden Higlands felé Bosch a terv részleteit is kidolgozta magában. Elgondolásával talán

sikerül csőbe húznia Mrs. Alisót, gondolta. A kapunál ismét Nash teljesített szolgálatot.

- Jó reggelt, Bosch nyomozó.

- Hogy mennek a dolgok, Nash kapitány?

- Mennek, megyegetnek. Az emberei viszont nagy felhajtást csináltak itt ma kora reggel.

- Ez a munkánkkal jár. Mit tehetnénk? -Gondolom, Mrs. Alisóhoz megy. Tudja, fel kell hív-!

nom előtte.

- Igen, hozzá.

- Na, hála istennek, akkor végre le fog szállni rólam.

- Miért, mi a baja magával?

- Nem velem van baja, hanem az embereivel. Idetelefonált nekem, hogy megkérdezze, mit futkosnak

házról házra a környéken.

- És mit mondott neki?

- Hát azt, hogy itt nyomozás folyik, és mindenkit ki kell kérdezni.

- így igaz. Viszlát.

Nash intett neki, és kinyitotta a kaput. Amint Bosch az Aliso-ház elé ért, észrevette, hogy Edgár akkor

lép ki a szomszédból. Odahívta a kocsijához.

- Jerry, megtudtatok már valamit?

-Nem igazán. Nem eléggé készségesek az emberek errefelé. Nem hallottak semmit, nem láttak

semmit. Már elegem van belőlük.

- Jól van, kerítsd elő Kizt, és mindketten gyertek vissza. Van egy tervem.

Veronica Aliso az ajtóban várta őket. -Már mióta várom itt magukat! Elmagyaráznák, mi folyik itt?

- Elnézést, Mrs. Aliso - kezdte Bosch -, de akadt még egy kis dolgunk.

A nő sarkon fordult, és bevezette őket a házba.

- Hozhatok maguknak valamit? - kérdezte a válla fölött menet közben.

- Köszönjük, nem kérünk semmit.

A tervük az volt, hogy csak Bosch beszél, a többiek némaságukkal és merev, fagyos tekintetükkel

próbálják zavarba hozni a nőt.

-Megzavartuk valamiben? - kérdezte Bosch, amint leültek a nappaliban. - Nem készült valahova?

- A nap folyamán szeretnék eljutni a Burbank istállóba. Tudja, van ott egy lovam. És hazahoznám a

férjem hamvait is, hogy szétszórhassam a hegyekben. Szerette a

hegyeket... Bosch bólintással vette tudomásul a hallottakat.

- Nos, nem tartjuk fel sokáig. Ugye látott minket reggel a szomszéd házakban? Ez is a rutineljáráshoz

tartozik. Megkérdezünk mindenkit, nem láttak vagy hallottak-e valamit. Nem tűnt fel egy idegen

kocsi a környéken? Sohasem tudhatja az ember.

- Arról főként én tudnék, ha olyan autó hajtana be, amelynek itt semmi keresnivalója.

- Maga sincs mindig itthon.

- És hogy jutna át a kapun egy idegen jármű?

- Ez hosszasan fejtegethetném, Mrs. Aliso, de most nem ezért vagyunk itt.

A nő összeráncolta a homlokát.

-Akkor miért? Mi van azzal a Las Vegas-i emberrel, akiről a múltkor beszélt?

- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom magának, de rossz nyomot követtünk. Újra kell kezdenünk

elölről.

Láthatóan meglepte Bosch bejelentése.

- Ezt nem értem. Rossz nyomot követtek?

- Ha akarja, elmagyarázhatom, de közben néhány kellemetlenséget hallhatna a férjéről.

- Az utóbbi napokban mindenre felkészültem. Csak mondja nyugodtan.

- Mrs. Aliso, említettem magának, hogy a férje veszélyes emberekkel tartotta a kapcsolatot Las

Vegasban. Emlékszik Joey Marks és Luké Goshen nevére?

- Nem hinném.

Továbbra is zavarodottságot színlelve nézett a nyomozóra. Boschnak el kellett ismernie magában,

hogy a nő tehetséges. Nem is kellettek hozzá kamerák.

- Mondjuk ki nyíltan, gengszterekkel szűrte össze a levet - folytatta Bosch. - És nagyon úgy tűnik, hogy

a férje már évek óta nekik dolgozott. Mocskos pénzüket a filmjeibe fektette, így mosta tisztára.

Azután az összeget visszaadta, és felvette a munkadíját. Az adóhatóság nemrég kezdeményezett

volna ellenőrzést a férje cégénél. Tudott erről?

- Dehogy tudtam. Ilyesmiről sohasem beszélt velem.

- Nos, mi tudunk az adóellenőrök terveiről. Biztos felfedtek volna számos illegális tevékenységet. Úgy

gondoltuk, a férjét azok ölték meg, akiknek a férje dolgozott, mert nem akarták, hogy mocskos

üzelmeik kitudódjanak, de ezt a vonalat elvethetjük.

- Nem értem. Biztos ebben? Nyilvánvaló, hogy azoknak az embereknek közük van a férjem halálához.

Itt követte el az első, apró hibát. A hangjában volt némi meggyőzni akarás.

- A férfinak, akit letartóztattunk, megdönthetetlen alibije van, nem követhette el a gyilkosságot, és a

fegyvert sem ő helyezte el.

A nő tágra nyílt szemmel nézte Boscht, aztán megrázta a fejét. Azután még nagyobb hibát követett el.

Azt kellett volna mondania, ha nem Goshen a tettes, akkor valaki

más a gengszterek közül, de ő hallgatott. Bosch feltételezte, akkor értette meg, hogy a terve csődöt

mondott, és biztosan lázasan gondolkodott.

- Akkor most mit fognak tenni? - kérdezte nagy sokára.

- Ó, Goshent már elengedtük, mert mint kiderült, az FBI beépített embere volt.

Veronicának alig láthatóan megrebbent a szeme.

- Én a nyomozás folytatására vonatkozóan értettem.

- A rablógyilkosság-vonalon fogunk próbálkozni.

- Hiszen nem vitték el a rendkívül értékes Rolex óráját.

- Ez igaz, de elvittek mást helyette. Aznap este a férje ismét nagy összeget hozott magával, amelyet

tisztára kellett volna mosnia. Egymillió dollárnál is többet...

- Egymilliót?

Ez volt a következő hiba. Olyan erősen hangsúlyozta a milliót, hogy mindenképpen tudnia kellett,

hogy a férje táskájában kevesebb pénz volt.

- Igen. És a pénz olyan soknak bizonyult, hogy nem is fért a férje diplomatatáskájába. A felét az

utazótáskájában

kellett elhelyeznie.

Bosch hatásszünetet tartott. Hagyta, hadd kergessék egymást a gondolatok az asszony fejében.

- Az FBI megjelölte a bankjegyeket? - kérdezte Vero-nica. - Csak azért kérdezem, mert akkor

könnyebben fel lehetne kutatni, hova került.

- Nem. Sajnos akkora összegről volt szó, hogy az ügynöknek nem maradt rá ideje. De a pénz átadását

rejtett kamerával rögzítették. Kétségtelenül egymilliót adtak át

Tonynak. Bosch belenyúlt a táskájába, és előhúzott belőle egy

papírlapot. -Egész pontosan... egymillió hetvenötezer dollárról

van szó. Veronica a padlót bámulta, Bosch pedig a nőt, amikor

váratlanul zajra lett figyelmes. Valami puffant az emeleten.

- Hallotta, asszonyom?

- Mit?

- A zajt. Egyedül tartózkodik a házban?

- Igen.

- Valami puffant az emeleten.

- Akarja, hogy körülnézzek odafent? - kérdezte Edgár.

- Nem! Semmi szükség rá. Biztos csak... a macska volt. Bosch bizonyos volt abban, hogy nem macska

volt, és

fogadni mert volna, hogy a nőnek nincs is macskája, de egyelőre nem forszírozta a dolgot.

- Mrs. Aliso, nem bánná, ha kérnék egy kis vizet? Meg-szomjaztam a sok beszédtől.

- Dehogy. Máris hozom. Maguk is kérnek? Mindketten a fejüket rázták. Veronica felállt, és elindult

a konyhába. Bosch utánament.

-Csak azt akartam mondani, hogy nekem csapvíz is megfelel.

Miután Bosch ivott pár kortyot, a maradék vizet beleöntötte a mosogatóba, majd együtt mentek

vissza a nappaliba.

-Mrs. Aliso, mi nem is tartjuk fel tovább - mondta Bosch, és intett a többieknek. Veronica kikísérte

őket az ajtóig.

- Bosch nyomozó, tájékoztasson az eseményekről. Kérem, ne feledkezzen meg róla.

- Biztosíthatom, asszonyom, ha rábukkanunk valamire, ön lesz az első, aki tudomást szerez róla.

Bosch visszavitte Edgárt és Ridert a kocsijukhoz. Csak akkor tárgyalták meg a lezajlott beszélgetést,

miután Harry leállította a motort.

-Na, mit gondoltok? - kérdezte, miközben rágyújtott egy cigarettára.

- Szerintem bevette - felelte Edgár.

- És mi a helyzet a macskával?

- Tessék?

- A zajra gondolok. A nő azt mondta, a macskája lehetett, csakhogy neki nincs macskája. A konyhában

nem láttam etető és itató edényt.

- Talán házon kívül tartja.

- Nem. A szobacicák edényeit a gazdák sohasem tartják odakint. Kiz, te körbejártad a környéket

többször is. Láttál akár egyetlen macskát is? Valaki volt az emeleten.

- A bűntársa? - tette fel a kérdést Edgár.

- Meglehet.

- Megfigyeljük a házat? Hátha kijön valaki. Bosch gondolkodott egy pillanatig.

- Nem szükséges. Kimegyünk a terepre. Fel kell készülnünk a fogadásukra.

VII.

Bosch terepszínű köpenyben kuporgott a bokrok mélyén a koromfekete éjszakában. Szeretett volna

rágyújtani, de nem kockáztathatta az akció sikerét egy szál gyufa fellobbantásával. Edgár úgy

százötven méterrel arrébb rejtőzött el. Rider az út egyik kanyarulatában várt rájuk az autóban.

George-ot pár napra beköltöztették a város egyik lepusztult szállodájába. Nem nagyon akart menni,

mert azt hitte, visszaviszik az állami intézetbe. Meg is tették volna, ha van rá felhatalmazásuk.

Éjjel fél tizenkettőre gyérült a forgalom a Mulhollandon. Talán ötpercenként egyszer haladt el egy-

egy autó odafent, de egyik sem lassított le.

Körülbelül a negyedik autó érkezhetett, amikor Bosch jól ismert zajra lett figyelmes: kavicsok

pattogtak a gumikerekek alatt. Tehát az autó lehúzódott az útpadkára. Néhány másodperccel később

a motort leállították. Azután felvillant egy zseblámpa, és imbolygó fénycsóvája feléjük közeledett. Az

alak úgy harminc méterre állt meg Boschtól, lehajolt, és kicipzározta a táskát, amelyet a nyomozók

tettek oda előzőleg.

- A kurva életbe! - kiáltott fel a férfi csalódottan.

A káromkodást meghallva Bosch azonnal elindult felé.

Felismerte a hangot. Zseblámpáját és fegyverét a férfira irányítva rákiáltott.

-Rendőrség! Ne mozduljon! - Ugyanabban a pillanatban felvillantotta a lámpát. - Oké, Powers, jöjjön

elő onnan!

Edgár is odaérkezett hozzá.

- Bosch, mi a francot csinálnak itt maguk?

- Ez a mi terepünk, Powers! - mondta Edgár haragosan. Powers leengedte a pisztolyát, és

visszacsúsztatta a

tokjába.

-Egy bejelentés miatt jöttem ide - magyarázkodott Powers. - Azt mondták, két gyanús alak ólálkodik a

környéken.

Bosch a fegyverét a magasban tartva lépett közelebb hozzá. Lámpájával Powers arcába világított.

- Ki tette a bejelentést?

- Csak egy fickó, aki erre hajtott el a kocsijával. Elfordítaná a lámpáját?

- Ki adta le magának a bejelentést?

Kiz odafent ült a kocsiban. Bosch tudta, hogy minden rádión érkező hívást hallott.

- Nem rádión adták le. Maga a fickó intett le távolabb innen.

- És azt mondta, éppen most látott két gyanús alakot?

- Nem, korábban történt, de csak most tudtam idejönni, hogy ellenőrizzem a helyet.

Bosch és Edgár délután fél három óta rejtőztek a bokrok között. A nyomozó tudta, hogy a nagydarab

zsaru hazudik.

- Mennyivel korábban?

- Rögtön azután, hogy szolgálatba léptem. Még nappal. Fordítsa már el azt a kurva lámpát.

Bosch nem törődött vele.

- Hogy hívják a bejelentőt?

- Nem kérdeztem. Leintett, elmondta, mit látott, aztán

továbbhajtott.

- Powers, vége a játéknak. Jól tudom, hogy miért van itt.

Emelje fel a kezét! Jerry!

Powers hitetlenkedve állt némán, nem is tiltakozott, olyan gyorsan történt minden. Edgár pillanatok

alatt megbilincselte. A zsaru pár másodperccel később tért magához.

-Maguk most baszták el az életüket! - mondta haragosan, de igyekezett megőrizni az önuralmát.

- Majd meglátjuk, Powers, ki mit baszott el. Jerry, fogd a táskát. Felmegyünk az útra.

- Harry, te menj elől. Majd én vigyázok rá hátulról. Remélem, szökni próbál. Indulás, Powers!

- Bassza meg, Edgár! Fogalma sincs, mit követ el! Ebbe

bele fog dögleni! Edgár nem válaszolt. Elővette a rádióját, és odarendelte

Kizt az útra, az ösvény mellé.

Mire felértek, Rider már ott állt a kocsival. - Úristen, jól látok? - kérdezte Boscht.

- Igen, ez itt Powers, a volt zsaru.

- Maguk azok, akik búcsút mondhatnak az állásuknak -replikázott Powers. - Lapátra teszik magukat,

az egyszer

biztos.

-Ezt majd megbeszéljük odabent a kapitányságon -mondta Bosch, és a karjánál fogva betuszkolta

Powerst Rider kocsijába. Edgár beült mellé, Boschnak a járőr kocsiját kellett vezetnie.

Billets kevesebb, mint egy óra alatt beért a kapitányságra.

- Mit művelnek maguk velem! - üvöltötte, amint odaért a gyilkosságiak asztalai körül lebzselő három

beosztottjához. Persze ezt elsősorban Boschnak címezte, hiszen ő volt a kis csapat vezetője. Ezért a

nyomozó csak a saját nevében válaszolt neki.

- Hogy mit művelek? Behoztam magának a gyilkost.

- Nem arról volt szó, hogy óvatosan és diszkréten folytatja a nyomozást? - csattant fel újra Billets. -

Arra nem számítottam, hogy úgy hajt végre egy akciót, mint akinek besózták a seggét, és a végén

beállít nekem egy zsaruval. Még most sem tudom elhinni.

- Powers a mi emberünk - mondta Bosch. - Ha lehiggad egy kicsit...

- Ó, tényleg ő az? Akkor most azonnal felhívom az ügyészt, és megmondom neki, hogy emeljen vádat

ellene.

- Abban igaza van, hogy az ügyészséget még nem lehet beavatni, mert nincs elég bizonyítékunk, de

reggelre meg-szerzek mindent. Ő és az özvegy tette.

Billets haragosan járkált fel-alá az íróasztalok között. Szerencsére egy lélek sem tartózkodott a

helyiségben.

- Hol van?

- A hármasban.

- Mit mondott az őrparancsnoknak?

- Semmit. Éppen lejárt a szolgálati ideje, senki nem tudja, mi történt vele.

Billets gondolkodott.

-Oké, most odamegyek egy kávéért. Meglátjuk, kérdezősködnek-e felőle. Miután visszajövök,

megbeszéljük a részleteket.

Azzal sarkon fordult, és átballagott a járőrparancsnok birodalmába. Mihelyt bezárult az ajtó mögötte,

Bosch felhívta a Mirage biztonsági szolgálatát. Hank Meyerrel akart beszélni. Elmondta azt is, milyen

információkra lenne szüksége. Közölték vele, hogy a főnök nem elérhető, de vissza fogja hívni.

- Oké, valaki mondja el nekem, pontosan mi történt ma éjjel.

Bosch meglepődve kapta fel a fejét. Billets hadnagy állt fölötte egy csésze gőzölgő kávéval a kezében.

A nyomozó

elgondolkodott, és nem is vette észre, hogy közben a főnöke visszajött.

Bosch az elkövetkező tizenöt percben részletesen beszámolt az elfogás előzményeiről és részleteiről.

Épp befejezte a történetet, amikor megcsörrent a telefon. Meyer hívta. Közölte vele, hogy éppen

otthon tartózkodik, és a szükséges információkért be kell mennie a szállodába. Még egyszer vissza

fogja hívni.

- Mondott maguknak valamit?

- Nem. Mindössze megpróbálta megmagyarázni, miért ment oda.

- Mi van még?

-Megvannak az ujjlenyomatai Aliso kocsijában, bizonyítékaink vannak arra, hogy szoros kapcsolatban

állt az özveggyel.

Billets csodálkozva húzta fel a szemöldökét.

-Az áldozat lakásába betörtek néhány hónappal ezelőtt, és Powers vette fel a jegyzőkönyvet Alisóék

házában. Akkor kezdődhetett a viszonyuk. A lakóterület őrszolgálati naplója szerint Powers kocsija - a

Zebra -éjszakánként gyakran betért oda. Az adatok egyeztetése után elmondhatom, minden olyan

alkalommal, amikor Aliso nem tartózkodott otthon.

- Tovább. Véletlen egybeesésekre akar építeni? -Nem hiszem, hogy erről lenne szó. És a bozótosba

kifejezetten a táskáért ment. Jól hallottam, mekkorát káromkodott, amikor üresen találta. A

hangjáról ismertem fel. Hadnagy, biztos, hogy ő és Veronica a tettes.

Billets elgondolkodott. Bosch érezte, hogy kezdi meggyőzni a főnökét.

-És van még egy fontos dolog. Emlékszik? Amikor felmerült Veronica neve a listán, azzal vetettük el,

hogy észrevétlenül nem tudott kijutni a kapun. Most megvan a megoldás.

- Mégpedig?

-A gyilkosság éjszakáján a Zebra őrjáratot teljesített. Kétszer hajtott be a lakóterületre, tehát kétszer

is hajtott ki onnan. Először 22:00-kor jelentkezett be, és 22:10-kor ki. Azután 23:48-kor be és négy

perccel később ki. A biztonsági őr mindent pontosan bejegyzett a naplóba.

- És mire következtet ebből?

- Az első alkalommal felvette a nőt, aki lehúzódott a padlóra a két ülés között, ezért nem lehetett

észrevenni. Tettük elkövetése után Powers hazavitte Veronicát. Ugyanúgy jártak el, mint előzőleg.

- Ennek van értelme - jegyezte meg Billets.

- Veronicának csak annyit kellett tudnia, pontosan melyik járattal érkezik meg a férje Los Angelesbe.

Kiválasztották a megfelelő rejtekhelyet, és az út mellett vártak rá. Tonynak mindenképpen meg

kellett állnia, hiszen egy zsaru meszelte le. A problémát a csomagtartóban heverő tárgyak jelentették:

az utazótáska és a kazettákkal teli doboz. Ugyanis Tony nem fért be melléjük. Powers-nak

rögtönöznie kellett. A tárgyakat egyszerűen lehajította a lejtőn. Lehet, hogy Tony ellenállt kissé, ezért

kellett szembefújni. A cipőjét pedig azért vette le róla, hogy a rugdosásával ne csapjon zajt.

- Ekkor lép a színre Veronica - kapcsolódott be Rider. -Ő vezeti a férje kocsiját, Powers a Zebrával

megy utánuk. Pontosan tudják, hova tartanak. Olyan helyet választottak, ahol jó pár napig nem

figyelnek fel a Rollsra. Ezalatt Powersnek van ideje arra, hogy elutazzon Las Vegasba, elhelyezze a

fegyvert Goshen házában, és elhintsen még egy információt. Ő volt az LVR névtelen telefonálója.

Szóval odahajtanak az amfiteátrummal szemközti tisztásra, ahol Powers elvégzi a munkát. Esetleg

ketten csinálják, hogy a szövetségük megbonthatatlan legyen.

Billets komoly arcot vágott.

- Kockázatos vállalkozásnak tűnik. Mi van, ha Powerst rádión keresi a központ?

-Ó, hiszen az meg is történt. Gomez őrparancsnok többször is hívta Powerst péntek éjjel, de egyszer

sem válaszolt. Később arra hivatkozott, hogy zűrös napja volt, este tízig egy falatot sem tudott enni.

Csak az őrszolgálata lejártakor hívta a központot.

Billets bólintott.

És mi a helyzet a cipőnyomokkal? Az övéi?

- Szerencsés a fickó - válaszolta Edgár. - Vadonatúj bakancs van a lábán. Szerintem ma vette.

- A francba!

- Emlékszik? A Cat és Fiddle-ben meglátta a lenyomatok másolatát az asztalon. Felismerte, ezért vett

azonnal új cipőt.

- Ilyen nincs... Akkor most hogyan tovább?

- Edgár házkutatási engedélyt szerez még ma éjjel, és Riderrel felforgatják Powers lakását. Lehet,

hogy megtalálják a cipőt is, de annál sokkal többre számítunk. Feltételezésünk szerint Powers

többször járt Las Vegasban, hogy megfigyelje Alisót. Egy ilyen alkalommal szúrta ki Goshent is. Ezután

döntötték el Veronicával, hogy ő lesz az a balek, akinél elhelyezik a fegyvert. Szóval, ha valóban ott

járt, annak nyoma maradt. A vegasi szállodákban készpénzzel fizetnek ugyan, de a hotel minden

egyéb szolgáltatásához érvényes hitelkártya szükséges.

- Kezdetnek nem rossz. De van itt egy nagyobb gond. Hogy fogja megtörni Powerst? Ő is zsaru, ismer

minden trükköt.

- Ebben lesz segítségemre a házkutatás eredménye.

- Majd meglátjuk.

Billets az órájára nézett. Hajnali egyet mutatott.

- Bajban vagyunk - mondta. - Itt a reggel, és ha kiderül, hogy Powerst bizonyítékok nélkül

letartóztattuk...

- Menjen haza, hadnagy. Reggelig sok minden történhet. Ha mégsem, maga itt sem járt az éjszaka

folyamán. Jöjjön vissza holnap reggel kilenckor. Addig még van nyolc óránk. Reggel pedig majd a

kötelmei szerint jár el.

Billets nagyot sóhajtott.

- Sok szerencsét - mondta, és otthagyta őket.

Bosch megállt a kihallgató szoba előtt, és megpróbálta összeszedni a gondolatait. Tudta, hogy nem

lesz könnyű dolga Powersszel. Valahogy meg kellett találnia a férfi gyenge pontját. Vett egy nagy

levegőt, és belépett a szobába.

- Oké, Powers, azért vagyok itt, hogy elmondjam, mi a helyzet.

- Kíméljen meg tőle, seggfej. Az ügyvédemmel akarok beszélni.

- Miért nem veszi kissé lazábbra a figurát?

- Lazábbra? Letartóztatnak, bezárnak egy szaros lyukba órákra, míg azon rágják magukat, mit basztak

el, és még én vegyem lazábbra?

- Azt szeretném, ha a segítségünkre lenne. Powerst nem lehetett ilyen könnyen csőbe húzni.

- Ha elmondja, amit tud, garantálom, hogy még napfelkelte előtt kimegy innen, és ügyvédre sem lesz

szüksége. Ha nem, jön a fizetés nélküli felfüggesztés, a család, az ismerősök háborgatása, miközben

összeomlik az egész élete.

Bosch elővett egy cigarettát, és rágyújtott.

- írja alá, hogy hajlandó az együttműködésre. Ott van a papír maga előtt. Maga is zsaru, nem kell

elmagyaráznom, hogy ez az első lépés.

Powers jól tudta, hogy a formaságok előmozdításával még nem ismer be semmit.

- Akkor vegye le rólam ezt a kurva bilincset.

- Melyiket óhajtja, a balt vagy a jobbot?

- A jobbot.

A legtöbb gyanúsított esetében ezt a helyzetet tartották a legveszélyesebbnek. Sokan az aláírás

pillanatában akarnak elmenekülni, de Powers tudta, hogy a helyiség tükre ablak, amelyen keresztül

figyelik őket, ezért nem kockáztatott. Aláfirkantotta a papírt.

- Tegye hátra a kezét.

- Ugyan már, Bosch, nem bánna velem emberi módon? Ha beszélgetni akar, akkor beszélgessünk

normálisan.

- Tegye hátra a kezét.

Powersnek nem volt más választása. Újra megbilincselve, szálfa egyenesen ült a széken.

- Akkor most elő vezetem a tényeket. Ha tud, győzzön meg az ellenkezőjéről, és akkor szabadon

távozhat.

És akkor elkezdődött a huzavona. Bosch mindent elmondott, ami csak a tudomásukra jutott a

nyomozás kezdete óta, Powers pedig következetesen tagadott. Egyvalamit ismert be: a Veronica

Alisóhoz fűződő gyengéd szálakat. Már reggel hat órát mutatott az óra, de nem jutottak semmire.

Bosch holtfáradtan botorkált vissza a gyilkossági csoport asztalaihoz.

Arra gondolt, csak három órájuk maradt Billets hadnagy megérkezéséig. Tudta, hogy a tettest tartja

fogva a kihallgató szobában, de nincs elég bizonyítéka, amit felmutathatna az ügyészségnek.

Újra eszébe jutott Eleanor. Már huszonnégy órája elment, és még csak nem is telefonált neki. Úgy

döntött, felhívja a saját számát, hátha hagyott üzenetet. Három kicsengés után bekapcsolt az

üzenetrögzítő, Bosch beütötte a kódját az üzenetek lekérdezésére, és várt. Hirtelen beleszólt valaki a

kagylóba.

- Harry, te vagy az?

- Eleanor! Te ott vagy?

- Igen.

- Miért nem szóltál, hogy elmész?

- Mert az nem is én lettem volna.

- Mikor érkeztél vissza?

- Késő este. Tudod, elmentem a kocsimért Las Vegasba, és elrendeztem a bankszámlámmal

kapcsolatos ügyeket. Egész éjjel dolgozol?

- Igen. Új gyanúsítottunk van. Elmentél a lakásodba?

- Nem. Nem lett volna értelme. Elintéztem, amit lehetett, aztán visszahajtottam Los Angelesbe.

- Sajnálom, ha felébresztettelek.

- Én pedig nem akartalak hívni, mert tudtam, hogy valaminek a kellős közepébe ástad magad.

Bosch el akarta mondani, mennyire boldog, hogy Eleanor visszajött, de lépéseket hallott az iroda felé

közeledni.

- Eleanor, most le kell tennem. Otthon találkozunk.

- Viszlát.

Edgár és Rider rontott be az irodába. Rider egy barna papírzsákot szorongatott, Edgár pedig

vigyorogva cipelt be egy kartondobozt, melyen karácsonyi szalag ékeskedett.

- Meghoztuk neked a karácsonyi ajándékodat, Harry - jelentette be Edgár, és egy pillanatra sem

hagyta abba a vigyorgást.

- Megtaláltátok a cipőjét?

- Nem. Cipő nincs. Annál sokkal jobbat kapsz tőlünk.

- Mutasd.

Edgár levette a doboz fedelét, és félrehúzott egy borítékot, mellyel betakarta a doboz tartalmát.

- Boldog karácsonyt!

Bosch nem szólt semmit, csak füttyentett meglepetésében.

- Megszámoltátok? - kérdezte végül, és nem tudta levenni a szemét a becsomagolt pénzkötegekről.

-Mindegyik csomagra rá van írva, mennyi pénz van benne - magyarázta Rider. - Csak azokat a

számokat kellett összeadni. Amit itt látsz, az összesen négyszáznyolcvanezer dollár.

- Hát nem szép ajándék, Harry? - lelkendezett Edgár.

- És hova dugta?

-A padlásfeljáróba, oda néztünk be legutoljára. Majd kiverte a szemem a doboz, amikor bedugtam a

fejem a nyílásba.

Bosch bólintott.

- Találtatok még valamit?

- Ezeket itt. A matrac alatt.

A nagy, barna borítékból egy halom fénykép került elő. Mindegyik sarkában ott szerepelt a dátum,

mikor készítették őket. A fotókon különféle helyzetekben Aliso, Goshen, a Dolly Bár és Layla volt

látható.

- Úgy van, ahogy gondoltuk. Powers megfigyelte Alisót - mondta Edgár. - Elkaptuk őket, Harry. A

zsaru és az özvegy kétségtelenül összejátszott.

- Talán - tűnődött Bosch. - Te mit gondolsz, Kiz? A nő a fejét rázta.

-Nem is tudom. Az egész túl egyszerűnek látszik. A hely egyébként tiszta volt. Nem találtuk meg a

cipőt, semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy Veronica Aliso akár egyszer is betette a lábát oda. És

minderre olyan köny-nyen ráakadtunk. Mintha tudták volna, hogy keresni fogjuk, és odatették

nekünk. Ha Powers kidobta a cipőt, akkor miért dugta a fotókat a matraca alá? És a pénz a

padlásfeljáróban? Jerry az imént mondta, hogy a doboz majd kiverte a szemét.

Bosch bólogatni kezdett.

- Azt hiszem, igazad van - mondta. - Akárhogy is legyen, de Powers nem hülye.

Eszébe jutott, hogy a gyilkos fegyvert is hasonló körülmények között találta meg.

- Ezt is elrendezték előre - közölte a társaival. - És az illető nem más, mint Veronica. Azt mondta a

férfinak, meg fogja semmisíteni őket, de nem tette. Megtartotta, hátha szükség esetén

felhasználhatja. A padlásfeljárót könnyű megközelíteni?

- Igen - felelte Rider. - Létrán.

- Álljatok meg egy percre - szakította félbe őket Edgár. - Miért rendezte volna így Veronica?

- Kezdetben ő sem így akarta. Csak most, amikor kezdtek a dolgok veszélyessé válni, új felállást

választott. Lehet, hogy ő küldte Powerst a bozótosba a táskáért, ő pedig aközben elhelyezte a pénzt

és a fényképeket a férfi lakásában. Azt hiszem, amikor elmondom Powersnek, mit találtunk a

lakásában, ki fog esni a szeme. Mi van a zsákban Kiz, fényképezőgép?

- Igen - felelte a nő, és az asztalra csúsztatta a zacskót. -Teleobjektíves Nikon. Hitelkártya terhére

vásárolta Powers.

Bosch szórakozottan bólintott. Azon gondolkozott, hogyan használja fel a képeket és a pénzt Powers

megtörésére.

- Álljatok már meg! - nézett rájuk összezavarodva Edgár. - Még mindig nem értem ezt az elrendezés

históriát. Mi van, ha valóban végig Powersnél volt a pénz, és meg akartak osztozni rajta?

- Nem. Ez a magyarázat, és a bizonyítékok megtalálása így tényleg túl egyszerű, de az én

feltételezésem sem bonyolult. Veronica most már a férfi nyakába akarja varrni a gyilkosságot. Ha

behozzuk ide, majd elmondja, igen, volt viszonyuk, de szakítani akart vele, a férfi viszont

nem volt hajlandó ezt tudomásul venni, és valószínűleg azért ölte meg a férjét, hogy őt magához

tudja láncolni. Bosch elhallgatott, és társai reakciójára várt.

- Szerintem ez helytálló magyarázat - döntötte el Rider.

- Csakhogy mi nem hisszük el - tette hozzá Bosch.

- És mi a jó ebben a nőnek? - tette fel a kérdést Edgár. -Mi marad neki?

- A ház, a biztosítás, a vállalat, a bankbetétek és a megmenekülés lehetősége - felelte Bosch.

-Nem beszélve arról, hogy megszabadult a férjétől -egészítette ki Rider. - Lehet, neki csak ez

számított,

semmi más.

-Hiszen évek óta úgy éltek, ahogy - akadékoskodott Edgár -, mi változott most nagy hirtelen?

- Nem tudom - válaszolta Kiz. - Lennie kell egy olyan tényezőnek, amiről még nem tudunk. És azt kell

felkutatnunk.

- Van egy ötletem - szólalt meg Bosch. - Ha valaki tud arról a tényezőről, az Powers. Megpróbálom

lépre csalni. Kiz, nálad van még az a film, amelyben Veronica szerepelt?

- Igen, itt van az íróasztalom fiókjában.

-Vigyétek a hadnagy irodájába, és készítsétek elő a lejátszásra. Én addig elmegyek még egy kis

kávéért.

Bosch a kartondobozzal a kezében lépett be a kihallgató szobába. A karácsonyi szalagot már levették

róla, hogy úgy nézzen ki, mint bármely közönséges papírdoboz. Powersnek a szeme sem rebbent.

Még mindig szálfa egyenesen ült a széken, ugyanúgy, ahogy a nyomozó korábban hagyta. Persze nem

is tudott volna másképpen. Bosch a földre tette a dobozt, az asztalra pedig egy kis kazettás magnót

csúsztatott.

- Mondtam már magának, Bosch, hogy nem vehet fel semmit. És azt ajánlom, kamera se legyen a

tükör másik oldalán.

- Szó sincs felvételről, én lejátszani akarok magának valamit.

- Arról volt szó, hogy reggel elenged. Már megvirradt.

- Arról van szó, hogy felmerült néhány újabb mozzanat. Azt hiszem, jobb, ha maga is tud róluk, hátha

segítik a döntésében.

-Bassza meg a mozzanatait. Elegem van. Telefonálni akarok.

- Van fényképezőgépe, Powers?

- Kinek nincs?

Bosch éberen figyelte a férfi reakcióit. Volt egy olyan érzése, hogy ennél a pontnál kezdett kibillenni

az egyensúlyából.

- És magával vitte a Las Vegas-i kiruccanásaira?

- Nem tudom, lehet. A vakációjára ilyesmit is becsomagol az ember.

Bosch megmosolyogta a válaszát.

- Maga ezeket az utazásait vakációnak nevezi?

- Pontosan.

- Hát ez vicces, mert Veronica egész másról beszélt. Abban a pillanatban Powers szeme elkalandozott.

Határozottan érezni lehetett, hogy a férfi meginog.

- Maga jól ismeri Veronicát, aki most a szomszédos szobában ül. Kiderült, hogy ez a hölgy gyengébb,

mint gondoltam. Pedig én magára fogadtam volna. Powers, a nője kipakolt. Érti? Mindent elmondott.

- Ez akkora hülyeség, Bosch, amilyet még magától se vártam. Ezzel az ócska trükkel elém mer állni?

Telefonálni akarok. Nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a baromságait.

- Akkor ismerkedtek meg, amikor a rablás éjszakáján maga vette fel a jegyzőkönyvet náluk. Utána

romantikáz-tak egy keveset. Csakhogy Veronicának mégis a férje kellett inkább. Maga pedig nem

akart tágítani...

- Hagyja abba ezt a hülyeséget! Még viccnek is rossz.

- Ezek után ráállt Tonyra, hiszen az ő személye okozta a maga baját. Útban volt. Figyelte őt Las

Vegasban, és rájött a titkaira. És lassan azt is kidolgozta magában, hogyan lehet őt úgy kivonni a

forgalomból, hogy minket tévútra vezessen. Szerencsére Veronica nem bírta tovább.

Powers arcán megfeszültek az izmok.

- Ez az egész egy rakás szar - mondta az asztalra meredve. - Komolyan mondom, elegem van

magából. Veronica otthon üldögél, és ő is szarik a világra.

Bosch nem szólt semmit, csak bekapcsolta a magnót. A szűk helyiségben tisztán ki lehetett venni

Veronica Aliso hangját.

Ő volt. Teljesen megbolondult. Meg akartam állítani, de akkor már túl késő volt. Azután pedig nem

mondhattam el senkinek.... mert akkor úgy nézett volna ki, mintha én..."

Bosch kikapcsolta a készüléket.

-Ennyi elég is lesz - mondta. - Akarja, hogy fűzzek hozzá magyarázatot is?

- Ez valóban az ő hangja volt, de összevágták. Semmit sem bizonyít.

- Azért van itt még valami más is.

Bosch a borítékból elővette a fényképeket, és legyezőszerűen szétterítette őket Powers előtt az

asztalon. A férfi még mindig tudott uralkodni magán, bár látszott rajta, hogy egyre nő benne a

feszültség.

- Ezeket ő maga is készíthette.

-Csakhogy a maga lakásában találtuk őket a matraca alatt - folytatta Bosch, továbbra is éberen

figyelve. Benyúlt

a zakója zsebébe, kivette belőle a házkutatási engedélyt, és széthajtogatva a fényképekre tette.

- Az engedélyt öt órával ezelőtt Warren Lambert bírótól kaptuk faxon. Edgár és Rider pedig vette a

fáradságot, és körülnézett magánál. Nemcsak a fényképek voltak ott, hanem a felvételükhöz

szükséges Nikon fényképezőgép is.

Bosch jól látta, hogy Powers tekintete egyre inkább elsötétül.

- És még volt ott valami más is. - Bosch felemelte a kartondobozt, és a tartalmát a földre szórta. A

nyomozó azok után nem mondott semmit. Tudta, hogy elkapta a férfit. De azzal is tisztában volt, ki

tudja, meddig kell várnia, míg a férfi végre beismeri.

-Ja, ha akarja, most már behozathatok egy telefont, hogy felhívhassa az ügyvédjét. Kár. Tudja, maga

zsaru. És az a nő most mindent magára kent.

Lassan odaballagott az ajtóhoz, és a kilincsre tette a kezét.

- A büdös kurva! - tört ki végül Powers.

Aztán motyogott valamit az orra alatt, de azt Bosch nem értette. Visszafordult, de nem szólalt meg.

Jól tudta, nem szabad megtörnie a férfi gondolatmenetét.

- Az ő ötlete volt - mondta Powers. - Az egész. Az egészet ő tervelte ki. Átvert engem, és most magát

is átveri.

- Ezt úgy értsem, hajlandó beszélni velem?

- Igen, üljön vissza, Bosch. Ezek után nekem is el kell mondanom az én változatomat.

Reggel kilenckor Bosch bement Billets irodájába, és tájékoztatta a hadnagyot az elmúlt éjszaka

eseményeiről. Egy üres kávéspoharat szorongatott a

kezében. A nyomozónak bedagadt a szeme a kialvatlanságtól, remegett a keze a sok elfogyasztott

kávétól, kiszáradt a szája a sok cigitől, de azért mégis jókedve volt. A Powersszel vívott csatában ő

győzött.

- Szóval, mindent elmondott magának? - kérdezte Billets.

-El, de természetesen az ő verzióját. Minden felelősséget a nőre hárít, másképpen nem is vártam.

A szájához emelte a poharat, és csak akkor döbbent rá, hogy üres.

- Amikor idehozzák Veronicát, ő is elő fogja adni az ő változatát.

- Mikor indult el Kiz és Jerry? Bosch rápillantott az órájára.

- Körülbelül negyven perccel ezelőtt. Hamarosan vissza kell érniük.

- Miért nem maga ment el érte?

- Nem is tudom. Arra gondoltam, én behoztam Powerst, most rajtuk a sor.

- Csak vigyázzon, nehogy azt terjesszék magáról, hogy nehéz eset.

Bosch elmosolyodott, és belebámult az üres poharába.

- Mi Powers változatának a lényege?

-Valahogy úgy hangzik, ahogy mi is elképzeltük. Powers odament a házba felvenni a jegyzőkönyvet, a

nő pedig flörtölt vele. Egyre többet járőrözgetett a környéken, és amikor Tony nem volt otthon, be is

ment hozzá.

- Egy idő után a nő megkérte, hogy tapadjon rá Tonyra.

- Úgy van. Már az első Las Vegas-i útjáról is egy halom fényképpel érkezett. Elmondta Veronicának

hol járt, kikkel találkozott a férje. Rájött, hogy Tony benne van valamilyen nagy buliban. Tudomást

szerzett a kapcsolatairól és a pénzekről is. Arra következtettek, hogy Alisónak van pár milliója valahol,

mert négy éve utazgatott folyamatosan.

Bosch felállt, hogy megmozgassa kicsit a végtagjait.

- A második útján már Goshenről is készített képeket. Fogalma sem volt arról, hogy a férfi ügynök.

Azután döntötték el, hogy Luké lesz a balek, és kidolgozták a gyilkosság részleteit. A maffiára akarták

terelni a gyanút.

- Ez elég komplikáltnak tűnik.

- Mert az is. Powers elég talpraesett, de nem annyira, mint Veronica. Neki megvolt a maga kis külön

terve is.

- Micsoda?

- Ha ég a lába alatt a talaj, akkor bemártja Powerst. A férfi odaadta neki a Sierra Bonita-i házának

kulcsait. így rejthette oda a fényképeket és a pénzt. Okos nő. Szép elrendezés. Tudom, Jerrynek és

Kiznek azt mondja, majd megőrült érte Powers, de neki már terhes volt a kapcsolat. Ő kényszerítette

az egészre, nem is volt más választása.

- Szép történet. És az a baj, hogy az esküdtszék előtt is megállhatja a helyét. Lehet, hogy ez a nő

szabadon fog kisétálni a tárgyalóteremből.

- Lehet. Még van egy-két elintéznivalónk.

- És mi van Aliso jutalékával?

- Jó kérdés. Powers azt állította, hogy egy bankba tette. Csak nem tudni melyikbe. Meg kell találnunk.

Bosch kinézett az iroda üvegfalán. Edgár és Rider közeledett feléjük Veronica Aliso nélkül. Beléptek az

irodába, és le lehetett olvasni az arcukról, mi történt.

- A nő lelépett - közölte velük Edgár. Mindenki hallgatott egy ideig.

- Még az éjjel megpattanhatott.

- Vitt magával ruhákat, ékszereket? - kérdezte Bosch.

- Nem úgy néz ki. Csak fogta magát, és elment.

- Megnéztétek a biztonsági szolgálat naplóját?

- Persze. Tegnap két látogatója volt. Az egyik egy futár a Jogászok Üzenetközvetítőjétől. Négy

tizenötkor érkezett, és öt perc múlva távozott. A másik egy John Galvin

nevű férfi. Veronica maga szólt le a kapuhoz, hogy vendége jön. Utánanéztünk a kocsija

rendszámának. Las Vegasban bérelte a Hertztől. Galvin hajnali egyig maradt. A nő valószínűleg az ő

kocsijában elrejtőzve ment el.

- Tudjuk, ki a nő ügyvédje? - kérdezte Billets.

- Igen - felelte Rider. - Neil Denton, Century City.

- Oké, Jerry, magáé a Hertz. Nyomozza le, honnan hova került a kocsi, ki az, aki bérelte. Kiz, meg

kellene kérdezni Mr. Dentontól, mi volt olyan sürgős, hogy futárt kellett küldenie Veronicához

szombaton.

- Szerintem már úgyis eltűnt a ködben - jegyezte meg Edgár.

- Akkor bele kell vetnünk magunkat a ködbe, hátha megtaláljuk - felelte neki Billets.

Rider és Edgár visszament az asztalához. -Maga szerint adjunk ki körözést? - kérdezte a hadnagy

Boscht.

- Nem lehet, hiszen semmi bizonyítékunk ellene.

- Igaza van. Visszatérve Powersre. Gondolja, hogy elhallgatott valamit?

- Nem tudom, de ott van még a nagy miért is.

- Tessék?

-Tony évek óta járt Las Vegasba. Veronicának tudnia kellett, milyen ügyletei vannak a férjének.

Tudott a nőiről is. Mi késztette a gyilkosságra? És miért most, miért nem tavaly vagy jövőre?

-Most borult ki a bili. Nem tudom. Összefutott Powersszel, és beleillett a terveibe.

- Biztos van itt még egy nagy titok, amit Powers nem mondott el. Ki kell derítenem - tűnődött Bosch.

Billets erre nem tudott mint mondani.

- Á, jut eszembe, felvette Powers vallomását?

- Videóra is és hangszalagra is. A felvételeket Kiz készítette a szomszéd szobában.

- Meg akarja nézni?

- Dehogy akarom! Ha nem muszáj, látni sem akarom azt a férfit. Ugye nem ígért neki semmit?

Bosch éppen válaszolni akart, amikor elfojtott kiáltásra lettek figyelmesek. Powers lehetett a

kihallgató szobából.

- Biztos az ügyvédjét akarja - feltételezte Bosch. -Egyébként nem ígértem neki semmit, csak annyit

mondtam, beszélek az ügyészi hivatallal. És ez így is lesz.

-Szerintem ide kellene hívni az ügyészt - javasolta Billets.

- Ez jó ötlet. Ha nem bánja, felkérném Roger Goffot. Őt jól ismerem. Nem fogja elcseszni.

- Én is ismerem Rogert, hívja őt. Edgár dugta be a fejét az iroda ajtaján.

- Powers azt üzeni, hogy ki kell mennie, már nem bírja tovább.

Jerry Billets válaszát várta.

- Akkor vigye ki.

- De megbilincselve - tette hozzá Bosch.

- És hogy fog pisilni hátrabilincselt kézzel? Ne várják, hogy én vegyem elő neki! Szó sem lehet róla!

Billets elnevette magát.

- Bilincseld meg elől - mondta neki Bosch. - Különben pedig egy másodperc, és én is ott vagyok.

Edgár elment a kihallgató szobák felé. Billets még mindig a tiltakozását mosolyogta. Bosch azonban

komoly arcot vágott.

- Még mindig hivatkozhat rám, amikor felhívja a nagyfőnököt.

- Ezt hogy érti?

- Úgy, hogy egészen reggel kilencig nem tudott semmiről.

- Ne legyen nevetséges. Elkaptunk egy gyilkos zsarut, és kész.

Bosch még mindig Billets legutóbbi reakcióján gondolkodott, és eldöntötte magában, hogy kedveli új

főnökét. Amikor belépett a kihallgató szobába, Powers már elől megbilincselt kézzel állt előtte.

-Bosch, megtenne egy szívességet? Hadd használjam az előcsarnok vécéjét.

- Miért?

- Ha a hátsóba visz, el kell mennem mindenki előtt, és nem akarom, hogy így lássanak.

Bosch bólintott. Megértette a helyzetét, és azt is felfogta, neki is jobb lesz, ha percek múlva nem

rohamozzák meg kérdésekkel a kollégák.

- Oké, akkor menjünk az előcsarnokba. Először Edgár ellenőrizte a helyiséget.

- Oké, nincs bent senki.

Odavezették Powerst az egyik piszoárhoz, és megálltak mellette. Miután végzett, odaballagott az

egyik mosdóhoz. Edgár észrevette, hogy lóg Powers cipőfűzője.

- Kösse be a cipőjét, Powers. nem szeretném, ha orra esne, és bepanaszolna rendőri brutalitásért.

- Persze - morogta Powers, azután felüvöltött. - Baszd meg, nigger!

Teljes súlyával nekirontott Edgárnak, és ledöntötte vele Boscht a lábáról. Visszarántotta Jerryt, bal

kezével megragadta a nyakát, jobb kezével pedig pisztolyt nyomott a halántékához.

- Egyetlen mozdulat, Bosch, és a társa halott!

Bosch akkor látta, hogy egy apró Raven van nála. Nem motozták meg alaposan, valószínűleg a

lábszárára erősítve rejtegette.

- Bosch, ejtse a fegyverét a mosdókagylóba. Utána pedig hasaljon alá.

Bosch megtette, de egy pillanatra sem vette le a szemét a férfiról.

- Edgár, maga következik. Dobja a fegyverét a sarokba, és bújjon a másik mosdó alá.

- Powers, ez értelmetlen. Hova menekülne és hogyan?

- Ki beszélt ilyesmiről? Bilincseljék magukat a vízvezetékhez! Azután mindketten dobják ide a kulcsot!

Miután megtették, Powers levette saját bilincsét, és kihalászta Bosch pisztolyát a mosdóból.

Mosolyogva forgatta a kezében.

- Remek kis szerkentyű. Jobb, mint az enyém, Bosch! Bosch rájött, hogy mire készül.

- Powers, ő nincs itt.

- Mi van? Kicsoda?

-Veronica. Csapdába csaltam magát. Nem hoztuk be ide.

Powers gondolkodóba esett. A nyomozó el tudta képzelni, mi zajlik le az agyában.

- A hangját és a mondatait az egyik filmjéből másoltuk a kazettára. A kihallgató szobákban nincs

senki, innen pedig nincs kiút.

Bosch látta, hogy egyre jobban megfeszül Powers arca. A vér teljesen elborította az agyát.

- Ez is egy az átverései közül? Micsoda seggfej maga!

- Higgye el, hogy nem az. Be akartuk hozni, de Veronica lelépett. Még az elmúlt éjjel.

- Ha elment, akkor hogy lehet...

- Átejtette magát, Powers. Ha nem maga volt az, akkor ő helyezte el a fényképeket és a pénzt a

lakásában. Jó előre megtervezte. Tudja, mit? Elnézést kér Edgártól, és elfelejtjük ezt a kis incidenst.

- Persze, ejtik a szökési kísérletet, de továbbra is gyilkossággal vádolnak.

- Mondtam magának, beszélek az ügyésszel, és minden simán fog menni.

- Maga seggfej! Nem érti, hogy nekem a nő kell? Még

mindig azt hiszi, hogy megtört? Azért beszéltem, mert beszélni akartam. Nem győzött le, Bosch. Nem

kellett volna elől megbilincselniük. Most pedig előkerítem azt a kurvát. Ha nincs itt, akkor

utánamegyek.

- Ki tudja, hova ment.

- És ez velem is így lesz, Bosch.

A kukából kivette a nejlonzsákot, a tartalmát a földre szórta, majd belecsavarta Bosch pisztolyát.

Azután megnyitotta a csapokat. Felkapta Edgár fegyverét, és Bosché mellé tette. Ravenjét nadrágja

zsebébe csúsztatta, a bilincsek kulcsait pedig lehúzta a vécén.

- Na, viszlát, szarzsákok - vetette oda nekik foghegyről, és kilépett a folyosóra.

- Ó, a szemétláda! - kiáltott fel Bosch. - A forró vizet nyitotta meg!

- Most mit fogunk csinálni? - kérdezte Edgár. - Meglép.

- Inkább próbáld elzárni a csapokat, ha eléred őket. Már éget a bilincs - mondta neki Bosch válasz

helyett.

Egyikük sem érte el a csapokat. Boschnak nem volt más választása, az egész csövet ki kellett tépnie a

mosdóból. Miután sikerült kiszabadulnia, elrohant egy bilincskulcsért az asztalához. Visszaútban

leszedte magáról a bilincset, és a kulcsot bedobta Edgárnak.

- Hívd a szerelőket! - kiáltotta, és már el is tűnt a folyosó mélyén.

Ösztönösen kifutott a parkolóba.

-Nem látták Powerst? - kérdezte a külszolgálatos őröket.

- Dehogynem - felelte az egyik. - Éppen most hajtott el a kocsinkkal a szemétláda. Mi a franc folyik

itt?

Bosch nem mondott neki semmit, csak magában futtatott le néhány szaftos káromkodást.

Hat órával később Bosch, Edgár és Rider egy asztalnál üldögélt Billets hadnagy irodáján kívül.

Odabent összezsúfolódtak egy páran: Billets, LeValley kapitány, Irving helyettes parancsnok, három

BÜ-nyomozó - köztük Chastain -, a rendőrfőnök és a kerületi ügyész, Roger Goff. Az odakint várakozó

nyomozók sorsáról döntöttek.

A rendőrfőnök középen állt, és néha bólogatott. Ő érkezett utoljára, vélhetően a tényállást

ismertették vele. Bosch tudta, hogy van mit megbeszélniük Powersszel kapcsolatban is, hiszen egy

gyilkosságot elkövető zsaruról volt szó, aki ráadásul meg is szökött. A médiát is tájékoztatniuk kellett.

Ez alkalommal nem lehetett kibújniuk alóla.

Bosch rájött, hogy Rider már másodszor akar mondani neki valamit.

- Tessék?

- Azt kérdeztem, mit fogsz kezdeni a felszabadult időddel?

-Nem tudom. Attól függ, mennyit kapunk. Ha egy hónapot, akkor befejezem a ház festését. Ha

kettőnél többet, akkor valami fizető állás után kell néznem.

- Ugye nem rúgnak ki minket, Harry? - kérdezte Edgár.

- Kétlem, hogy kirúgnának, persze nem mindegy, hogy tálalják az ügyet a főnöknek.

- Harry, sajnálom, hogy nem vettem észre a fegyverét -mondta Rider. - Pedig megtapogattam a lábát

is.

- Nem a te hibád. Biztos a bakancsa szárába dugta. Bosch észrevette, hogy odabent szedelőzködnek.

Amint

Billets és Irvin egyedül maradt, a hadnagy intett nekik. Edgár és Rider leült, Bosch állva maradt.

- Öné a szó, parancsnokhelyettes - szólalt meg Billets.

- Nos, jogosulatlan nyomozásért, a fogva tartottak szállítására vonatkozó szabályok megsértéséért

egyhavi

fizetés nélküli és egyhavi fizetett felfüggesztésre bocsátjuk magukat.

Edgár hallhatóan felsóhajtott, de Bosch túl szigorúnak találta a büntetést.

- De hadd tegyem hozzá, a büntetést felfüggesztjük.

- Ezt hogyan értelmezzük? - kérdezte Edgár.

- A rendőrfőnök tudni akarja, milyen előrelépések várhatóak az elkövetkező egy-két napban, ezért

folytatniuk kell a munkájukat, ahol abbahagyták. Meg kell találni ezt a zsarut, mielőtt ő bukkanna rá a

nőre.

- És mi lesz Veronica Alisóval?

-Egyelőre semmi. Powers rögzített vallomása nem bizonyító erejű. Szembesíteni kell őket. Bosch a

padlót bámulta.

- Ez azt jelenti, akár szabadon is elsétálhat.

- Úgy néz ki.

Irving Riderre és Edgárra pillantott. - Magukkal végeztem.. Elmehetnek. Bosch nyomozóval viszont

még szeretnék pár szót váltani.

Miután Rider becsukta maga után az ajtót, Irving Bosch felé fordult.

-Nyomozó, azt akarom mondani magának, hogy egyeztettem a szövetségiekkel. Közöltem velük, hogy

a tények ismeretében a bizonyíték-hamisítási vádjukat tekintsék megalapozatlannak. Egyet is értettek

velem.

- Köszönöm, parancsnokhelyettes.

- De van még valami más is. Chastain nyomozó tudomásomra hozta, hogy maga kapcsolatot ápol egy

elítélt bűnözővel, és ez ellenkezik a testületre vonatkozó szabályokkal. Szeretném, ha ezt a kérdést

mihamarabb rendezné.

- Azon leszek - felelte Bosch.

- Akkor végeztünk.

Amint Bosch hazaért, egy poros Ford Escortot pillantott meg a kocsifeljárón. Nevadai rendszám volt

rajta. Odabent a házban Eleanor a nappali kanapéján üldögélt, és újsághirdetéseket tanulmányozott.

Azt hitte, munkát keres. Éppen rá akart gyújtani, amikor Bosch belépett a szobába. Bosch odament

hozzá, és gyengéden arcon csókolta.

- De jó illat van. Mit főzöl?

- A híres spagettiszószomat. Emlékszel még rá? Bosch bólintott, pedig arra valójában nem

emlékezett,

meg különben is, valami más fészkelte be magát a fejébe. Amikor lehajolt, észrevette, hogy Eleanor

nem munkát keres, hanem lakást. Mégpedig Santa Monicában, ahol azelőtt is lakott.

- Mire ez a nagy sietség? Nem jó itt neked? Eleanor nem válaszolt. Kérdéssel kerülte el a kérdést.

- Nem iszol egy sört? Vettem még pár üveggel. Ott van a hűtőben.

Bosch szomorúan vette tudomásul, hogy nem emlékezett Eleanor szószára, ő viszont jól megjegyezte

kedvenc sörét.

Amint egymás mellett üldögéltek, szóba került Bosch munkája, ezért beszámolt Eleanornak

mindenről, egészen Powers szökéséig.

- El fogod kapni - próbálta megnyugtatni a nő. Bosch bólintott, és ez alkalommal szájon csókolta. És

addig csókolta, míg végül a hálószobában kötöttek ki. Rövid, de szenvedélyes szeretkezésük után

Boschnak ismét eszébe jutottak a hirdetések.

- Santa Monica olyan messze van innen - suttogta. Eleanor nevetni kezdett. - Akkor majd kénytelen

leszel

ott aludni, ha meglátogatsz.

Miután újra kivonultak a nappaliba, Eleanor hozzálátott a tészta kifőzéséhez. Bosch éppen leült a

kanapéra, amikor megszólalt a telefon.

- Maga az, Bosch?

- Igen, ki beszél?

- Itt Roy Lindell. Emlékszik?

- Hogyne. Már hívott jó párszor, ugye?

- Igen. Miért nem vette fel?

- Dolgom volt. Miben segíthetek?

- Szóval az a szajha volt.

- Mi van?

- Tony feleségéről beszélek. -Ja, igen.

- Tudja, Bosch, én szeretem a maga stílusát. Jól leás a dolgok mélyére. Egyébként eszembe jutott

valami. Tudja, mit mondott nekem egyszer Tony? Azt, hogy jobban fél a feleségétől, mint Joey

Markstól.

- Valami mást mondott még a feleségéről?

- Nem túl sokat. Esetleg azt, hogy frigid. De nem válhatott el tőle, mert arra ráment volna a gatyája is.

- Pedig akkor a nő egyszerűen befekhetett volna Joey Marks ágyába.

- Nem is jár messze az igazságtól. Ők ketten ismerik és kedvelik egymást. És Tony tudott is róla.

- Maga szerint mennyire ismerik egymást? Nem lehet, hogy a nő most nála van?

-Ki van zárva. Hiszen ő ölte meg Joey aranyat tojó tyúkját.

- Roy, nem tudja, hol rejthetett el Tony egy rakás pénzt?

- Miért kérdezi?

-Mert úgy néz ki, hogy Tony lenyúlta Joey Markst. Eltűntette pár millióját. Lindell belefüttyentett a

kagylóba.

- Ha ezt Joey tudta volna, biztos leveri rajta. Kösz, hogy beszélgethettünk, Bosch, most mennem kell.

- Várjon, csak még egy kérdést. Nem ismer egy John Galvin nevű fickót Las Vegasban?

A vonal másik végén hallgattak. Bosch feltételezte, hogy Lindell kutat az agyában.

- Nem, soha nem hallottam ezt a nevet.

- Oké, akkor viszlát.

- Viszlát.

Amint Bosch letette a kagylót, Eleanor odalépett hozzá.

- Ki volt az? - kérdezte.

- Lindell.

- Kicsoda?

- Az ügynök, aki Lucky szerepét alakította.

- És mit akart?

- Azt hiszem, bocsánatot kérni.

- Ez szokatlan. Az FBI nem szokott bocsánatot kérni senkitől.

- Ez nem is hivatalos hívás volt. Csak úgy elcsevegtünk. Vacsora közben kitárgyalták az Aliso-ügy

minden egyes

részletét. Eleanor ki nem fogyott a kérdésekből. Nem csoda, ő is a szakmában dolgozott valaha.

Bosch pedig nem feledkezett meg arról, hogy többször is megdicsérje Eleanor szószát. Eldöntötték,

hogy mosogatás után megnézik Veronica filmjét, amellyel végül sikerült lépre csalni Powerst.

Újra telefoncsörgés zavarta meg őket. Hank Meyer hívta a Mirage-ból. A hangja olyan volt, mint egy

rémült kisfiúé.

- Bosch nyomozó, megbízhatom magában?

- Persze. Baj van?

- Történt valami. Arról van szó, hogy megtudtam valamit, amiről nem szabadna tudnom. Bárcsak

soha... Nem is tudom, hogy mit csi...

- Tartsa a vonalat, és próbáljon meg lehiggadni. Bármi is legyen az, mondja el.

- Az irodában vagyok. A számítógépen megjelent, hogy az áldozata kuponjait készpénzre váltották.

- És ki volt az?

- Egy bizonyos John Galvin.

- Mikor?

- Ma este fél nyolckor. Alig két órája.

- És miért olyan zaklatott emiatt?

- Tudja, videón rögzítették a férfi arcát, és én megnéztem. Elhallgatott, mintha a fogát húzták volna.

-Tudja, ez a John Galvin... maga a Las Vegas-i rendőrfőnök, John Felton.

- Nyugodjon meg, Hank. Vegye úgy, hogy nem is beszéltünk. És a saját biztonsága érdekében ne

mondja el senkinek.

- De mi lesz ezután?

-Ne aggódjon, megoldjuk. Köszönöm, hogy engem hívott. Most le kell tennem.

Bosch azonnal feltárcsázta Lindellt. Remélte, hogy otthon találja. Két kicsengés után felvették a

kagylót.

- Roy Lindell. Tessék.

- Bosch. Tudja, ki az a John Galvin?

- Mondtam magának, hogy...

- Én tudom. John Felton. Es maga is tudta. John Felton Joey Marks embere. Maga végig tudta.

- Bosch, nem beszélhetek erről. Ez része a...

- Leszarom a nyomozásukat. El kéne már dönteni, ki kinek az oldalán áll. Veronicát Felton tartja

fogva. Tehát végül is Joey kapta el a nőt.

- Honnan tudja mindezt?

- Tudom, és kész. Odamegyek Las Vegasba, mert azt is sejtem, hol találom őket. Beszáll az

embereivel? Az tuti, hogy a vegasi zsarukat nem lehet bevonni.

- Benne vagyunk, Bosch. Adok magának egy másik számot, amelyen elérhet, miután megérkezett.

Miután Bosch letette a kagylót, odament Eleanorhoz a nappaliba.

- Eleanor, azt mondtad, amikor Alisót figyelted, a barátnőjével betértek egy bankba is. Melyikbe?

- Lássuk csak. A Nemzeti Bankba. Igen, amelyik a Flamingó úton van. Az a Nemzeti Bank.

- Biztos vagy benne?

- Biztos.

- Most elutazom.

- Ma este?

- Igen, de előtte el kell intéznem pár telefonhívást. Holnap reggel ott kell lennünk, amikor a bank

kinyit. Az a pár millió ott van elhelyezve, és csak Veronica tud hozzáférni. Mindannyian ott lesznek,

érted?

- Tudod mit, Harry? Én is veled tartok Las Vegasba.

VIII.

A Nemzeti Bank fiókja, ahova Tony Aliso a barátnőjét vitte, miközben Eleanor Wish rajtuk tartotta a

szemét, egy kis áruház és egy La Fuentes nevű mexikói étterem között volt, a sarkon. Hétfő reggel

lévén az épület előtti parkolóban csak pár autó állt. Teljesen néptelennek tűnt a környék, pedig

mindenfelé szövetségiek rejtőztek.

Kilenc óra felé indult meg a forgalom. Először az üzlettulajdonosok és a bank alkalmazottai érkeztek.

A terv szerint Lindellnek akkor kellett odahajtania a bankhoz, amikor a parkoló eléggé megtelik

autókkal ahhoz, hogy ne legyen feltűnő az állami kocsi. Még helikoptert is kirendeltek a

bevásárlóközpont megfigyelésére.

- Kinyílt a bank - szólalt meg egy hang a rádióban.

- Vettem, La Fuentes - válaszolta Lindell.

Bosch Lindell kocsijának hátsó ülésén foglalt helyet.

- Na, mit gondol, Bosch? - kérdezte tőle Lindell. - Mikor jönnek?

- Most délelőtt. Kell nekik a pénzük. Nem akarják vesztegetni az idejüket.

- Talán igaza van.

- Maga szerint később jönnek?

- Én legalábbis később csinálnám. Akárki is lebzseljen ugyanis a környéken - az FBI, az L. A-i Rendőrség

vagy Powers -, saját levükben főnének meg a napon, ha érti, mire gondolok.

- Persze. A melegben eltompulnak az ember reflexei. Bosch felfedezte, hogy Lindell levágatta a haját.

Nyoma

sem volt már a lófarkának. Egy ideig töprengve bámulta a férfit.

- Nem fog hiányozni magának? - kérdezte Lindellt váratlanul.

-Mi?

- A titkos élete.

- Dehogy. Elegem lett belőle. Örülök, hogy megszabadultam tőle. Most szabadnak érzem magam.

- Még a lányok sem?

Bosch a visszapillantó tükörből meglátta, hogy Lindell gyorsan a mellette ülő Baker ügynökre pillant,

abból megértette, rosszkor feszegeti a kérdést.

- Mi a véleményed a parkolóról, Don? - kérdezte Lindell témát váltva.

Baker végigpásztázta a területet. Lassan megtelt autókkal. Tekintete egy pékáru-kereskedésen

állapodott meg.

-A kiflibolt előtt kellene leparkolnunk. Ott járnak a legtöbben, ezért ott nehezebben lehetne kiszúrni

minket.

- Rendben - mondta Lindell, és fogta a mikrofont. - La Fuentes, itt Roy Rogers. Elfoglaljuk a helyünket.

A kiflis bolt elől folytatjuk a megfigyelést.

- Vettem, Roy. Akkor megint a farkam irányában fogsz elhelyezkedni.

-Mindig ilyen vicces a srác - magyarázta Lindell Boschnak.

Egy órája várakoztak már az új helyükön, de semmi sem történt.

- Nem is tudom, Bosch - törte meg a csendet Lindell -, maga szerint jönnek vagy nem?

- Aliso idehozta a pénzt. Érte kell jönniük. Nem tehetnek mást.

- És mi van Powersszel? - kérdezősködött tovább Lindell.

- Hogyhogy mi van vele?

- Ő se tűnik fel a színen. Amikor ideérkezett reggel, körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy neki is

ide kell jönnie. Akkor hol van?

-Fogalmam sincs, de majd megtudjuk. Megfigyelte Alisót, tehát tudott a pénzről, de erről

megfeledkezett a beszélgetésünk során.

- Ez egyáltalán nem meglepő, de ha idejön, akkor teljesen hülye...

- Ott vannak! - horkantotta Baker.

Bosch arra fordult, amerre az ügynök ujja mutatott, és meglátott egy fehér limuzint közeledni.

Minden limuzin egyforma, Bosch nem is értette, hogyan azonosította az autót.

- Joey Marks ül benne?

- Ez az ő autója.

- Megvan, La Fuentes - mondta a rádióba Lindell.

- Nálunk is - válaszolták.

- Egyes, kettes, hármas, álljatok készenlétben - folytatta az ügynök.

Összehangolta a három földi egység és a helikopter működését.

A limuzin ajtaja végre kinyílt. Boschék visszafojtott lélegzettel vártak. Végül John Felton kapitány

szállt ki először.

- Bingó! - suttogta valaki a rádióban.

Felton lehajolt kissé, és az egyik kezét odanyújtotta valakinek. A másikban egy táskát tartott. Az ajtó

nyílásában Veronica Aliso jelent meg. Azután még egy férfi szállt ki a kocsiból, és abban a pillanatban

felpattant a csomagtartó fedele is. Felton még egyszer lehajolt, és beszólt az ajtón. Tehát még valaki

ült odabent. A kapitány egyetlen pillanatra sem engedte el Veronica karját.

Az ismeretlen férfi egy piros szerszámos táskát vett ki a csomagtartóból, majd mindnyájan elindultak

a bank bejárata felé.

- Oké - szólt bele Lindell a rádióba -, Felton, a nő és a kasszafúró bement. Felismerte valaki az

utóbbit?

- Túl messze voltak, de mintha Maury Pollack lett volna. Már máskor is dolgozott Joey Marksnak.

- Jó, majd később utánanézünk. Baker bemegy számlát nyitni. Conlon, utána te következel.

Ellenőrizzétek a felszereléseteket. - Lindell a vezeték nélküli mikrofonjukra gondolt.

- Oké, Morris, te következel.

A következő öt percben Bosch teljesen leizzadt. Baker suttogva jelentette, hogy a célszemélyek a

páncélteremben vannak. További tizenöt idegölő percig halálos csönd uralkodott. Végül Lindell

ellenőrizte az embereit. -Minden rendben? Csiripeljetek.

Az ügynökök egymás után bejelentkeztek, majd Baker izgatott suttogását lehetett hallani.

- Valami nem stimmel. Kijönnek!

A bank ajtajában Bosch akkor megpillantotta Veronica Alisót, akit még mindig szorosan a karjánál

fogva vezetett Felton. A kasszafúró követte őket. Felton körül sem nézett, egyenesen a limó felé

tartott. Bosch észrevette, hogy a kezében tartott táska mérete nem változott. Veronica szeme, mely

az imént félelemről árulkodott, most megtelt rettegéssel.

Amint ők hárman egyre közelebb értek a limóhoz, a kocsi ajtaját belülről kinyitották.

- Fiúk - szól bele Lindell a rádióba. - A jelzésemre indulunk. Én a limó elejéhez megyek, hármas

mögöttem gyere. Egyes, kettes, tiétek a kocsi hátulja. La Fuentes, rátok is szükség van. Ha

lövöldözésre kerül sor, vigyázzatok a kereszttűzzel. Vigyázzatok a kereszttűzzel!

Bosch ismét megpillantotta Veronica arcát. Azt látta rajta, amit a halott férjéén: tudta, hogy a

játéknak vége.

Amint a nőt figyelte, hirtelen kinyílt egy közelben parkoló Cadillac csomagtartójának a fedele, és

Powers ugrott ki belőle. Miközben leérkezett a talajra, vadállati üvöltéssel ordította a nő nevét:

- Veronica!

Felton és a kasszafúró azonnal a hang irányába fordult. Powers mindkét kezében megvillant valami.

Bosch egy pillanat alatt felismerte saját pisztolyát is közöttük.

- Fegyvere van! - kiáltotta Lindell a mikrofonba. -Mindenki az autókba! - Azután sebességbe

kapcsolta a kocsit, és beletaposott a gázba. Bosch tudta, hogy már nincs mit tenni. Hiába minden.

Powers tüzelni kezdett. Felton tett egy kísérletet arra, hogy a zakója zsebébe nyúljon, de mozdulata

félbeszakadt. A kasszafúróval szinte egyszerre zuhantak a földre. Veronica nem mozdult. Meg sem

próbált elfutni. Bosch nem látta jól, kire lő azután Powers, mert a limó részben eltakarta őket. Az

biztos, hogy a zsaru az autó nyitott ajtaján át is belőtt néhány golyót. Akkor már az asszony is a

földön hevert.

Az odaérkező ügynökök egyszerre nyitottak tüzet a feldühödött lövöldözőre, amikor az lehajolt

Felton táskájáért. Talán nem is volt ideje felfogni, hogy nincs benne semmi.

Powers meghalt. Felton meghalt. Joseph Marconi, vagyis Joey Marks meghalt. Vére teljesen eláztatta

a limuzin hátsó ülését.

Amikor odaértek Veronica Alisóhoz, még élt, de már haldoklott.

Bosch odahajolt hozzá. -... a járda... olyan forró... egy kis... jeget... - suttogta.

- Mindjárt hozzák, Veronica, tartson ki - mondta neki Bosch.

A nő köhögni kezdett, és a hörgéséből Bosch arra következtetett, hogy hamarosan megfullad saját

vérében. Utolsó erejével azonban még mondani akart valamit.

-...hagyják... a ... lányomat...

Bosch a fejét rázta. Nem értette, mit akar mondani Veronica, de a nő nem adta meg magát olyan

könnyen. Egy pillanatra látni lehetett, hogy bosszúság suhan át az arcán.

- Hagyják... futni a lányomat - ejtette ki jól érthetően, aztán nem volt tovább. Szeme fókuszálatlanul

meredt a semmibe. Meghalt.

- Harry, mit mondott neked? - kérdezte Rider, aki idő-, közben Bosch mellé lépett.

- Azt mondta, hogy... nem egészen értettem.

Bosch, Rider és Edgár Lindell kocsijának támaszkodva álldogáltak.

- El tudják ezt képzelni? - lépett oda hozzájuk Lindell. - Mindez a semmiért. Azt hittem, mi tesszük rá a

kezünket arra a kétmillióra - amit persze megosztottunk volna magukkal -, erre semmi. Aliso tizenkét

órával a halála előtt járt a bankban. Biztos akkor ürítette ki a széfjét. Mintha tudta volna, mi

következik. Igen, szerintem tudta.

- Talán - mondta Bosch fásultan. Nem is tudta, mióta nem aludt már.

- Vajon hol lehet a pénz? Ha megtudjuk, hol rejtette el, a mienk lehet. Az öreg Joeynak már úgysincs

rá szüksége.

-Kérdezze meg a bankban, nincs-e széfje Gretchen Alexandernek. -Ki az?

- Ismeri őt, Roy. Ő Layla.

- Layla? Mit szórakozik velem? Azt mondja, odaadott neki kétmilliót, aztán megölette magát?

- Csak járjon utána. Megér egy kört.

Lindell el is indult a bank bejárata felé. Bosch töprengeni kezdett a történteken. Nem tudta, mennyi

ideig gondolkodhatott, de egyszer csak a nevét hallotta. Lindell érkezett vissza hozzájuk.

- Bingó! A csajnak van széfje a bankban. -Csakhogy hiába is tervezget akármit - mondta neki

Bosch -, Gretchen kivette belőle a pénzt öt nappal Aliso halála után.

- Jézusom! Most nem ugrat?

- Nem. így történt.

- És persze eltűnt vele együtt, ugye?

- Őt már soha nem találja meg senki. Ahogy engem sem.

- Elmegy?

- Előbb vallomást teszek, hiszen tiszta vagyok. Viszlát, Roy.

Bosch, Edgár és Rider taxival mentek vissza az FBI épületéhez a kocsijukért. Harry azt mondta a

társainak, még benézne Mrs. Alexanderhez, mielőtt elindulnak haza.

- Minek, Harry? Úgysem lesz ott a lány - mondta neki Rider.

- Tudom, nem is rá gondoltam. Az idős hölggyel szeretnék pár szót váltani.

A házon nem változott semmi, és az RX7-es még mindig ott állt, ahol Layla hagyta.

- Csak egy perc az egész - nyugtatta meg őket Bosch. -Megvárnátok idekint?

- Én bemennék veled - mondta neki Rider.

- Én maradok. Figyelem a rádiót - közölte velük Edgár. Az asszony meghallhatta, hogy egy kocsi áll

meg a háza előtt, mert a résnyire nyitott ajtóban várta őket.

-Már megint maguk azok? Gretchen azóta sem jött haza.

-Tudom, Mrs. Alexander, most magával szeretnénk beszélni.

- Velem? Mi a fenének?

- Beengedne minket? Nagy a forróság idekint.

- Bent sem lesz hűvösebb. Elromlott a légkondicionáló. Miután mind a hárman bevonultak a

nappaliba, Bosch

bemutatta Ridert.

-Jól van - mondta Mrs. Alexander. - Miről akarnak beszélni velem?

- Inkább kiről. Az unokája anyja érdekelne minket.

- Az anyja? - kérdezte Dorothy. - Réges-régen elment. És nem is óhajtotta látni a lányát soha többé.

- Mikor ment el?

- Mondom, hogy régen. Gretchen akkor nőtt ki a pelen-kás korból. Még csak el sem búcsúzott.

- Nem tudja, hova ment?

-Honnan a fenéből tudhatnám? És itt hagyta ezt a csodálatos lányt. Soha nem érdeklődött felőle.

Még csak egy képet se kért róla.

- Honnan tudja, hogy él?

- Nem tudom. Lehet, hogy már évek óta halott. Dorothy nem bizonyult jó hazudozónak. Az a fajta

volt,

aki hangoskodik, méltatlankodik, amikor nem mond igazat.

- Pénzt küldött magának, ugye?

Az öregasszony komoran bámult maga elé. Tulajdonképpen nem is kellett válaszolnia.

- Milyen gyakran?

- Egyszer-kétszer évente, de azzal nem tudta jóvátenni, amit a lányával művelt.

- Hogyan érkezett a pénz?

- Postán. Készpénzben.

- Megmondaná a lánya nevét, Dorothy?

- Az első férjemtől született, akit Gilroynak hívtak.

- Jennifer Gilroy - szólalt meg Rider váratlanul. Dorothy meglepődött kissé, de nem kérdezte meg,

honnan tudja.

Minden részlet a helyére került. Veronica Aliso volt Lay-la anyja. Tony Aliso az anyát a lányára

váltotta. Nem maradt semmi, amit mondhattak vagy megkérdezhettek volna. Köszönetet mondtak az

idős asszonynak, aki kikísérte őket az ajtóig. Bosch még egyszer visszafordult a lépcsőről.

- Ha valamilyen módon jelentkezne Gretchen, mondja meg neki, hogy ne jöjjön haza. Menjen minél

távolabb innen.

Dorothy legyintett egyet.

- Anélkül se jön haza soha többé.

Még álltak ott egy pillanatig, azután visszamentek a kocsihoz.

Bosch Edgár mögé ült a hátsó ülésre. Miután kiértek az autópályára, Rider hátrafordult.

- Harry, hogy raktad össze mindezt?

- Veronica utolsó szavai segítettek benne. Azt mondta: „Hagyják futni a lányomat." És nagyon

hasonlítottak egymásra.

- Hiszen még nem is találkoztál Laylával.

- De láttam a fényképét.

- Mi van? Miről van szó? - kíváncsiskodott Edgár.

- Szerinted Tony Aliso tudta, kibe szeretett bele? - folytatta Rider Edgárral nem törődve.

- Erre nehéz válaszolni. Ha igen, akkor könnyebb megérteni a történteket. Talán éppen ez hozta ki a

sodrából Veronicát.

- És Layla? Ő tudta, ki az anyja?

- Ha igen, azt elmondta volna a nagyanyjának. És Doro-thy kikotyogta volna nekünk.

- És miért adta az összes pénzt a lánynak?

- Egyrészt szerette is őt, másrészt nem akarta, hogy az adóhatóság rátegye a kezét. De a teljes

igazságot már soha nem tudhatjuk meg, hiszen minden érintett meghalt.

- A lány kivételével.

Edgár beletaposott a fékbe, és megállt az út szélén. Véletlenül éppen a Dollynál jártak.

- Elmondaná végre valaki, miről sustorogtok? Én csak nyomom a gázt, míg ti kényelmesen üldögéltek

és cseve-résztek. Szóval mi a fenéről van szó?

A visszapillantó tükörből nézett Boschra. -Csak vezess, Jerry, Kiz majd elmondja neked, ha a

Flamingóhoz értünk.

Eleanor hirtelen előtte termett csak úgy, mint amikor először találkozott vele Las Vegasban.

- Harry!

- Azt hittem, játszol?

- Hogy is tudtam volna játszani? Olyan ideges voltam. Hogy zajlott le minden?

- Simán. Eleanor, menjünk innen.

- Jól van. Már nem szeretem ezt a várost.

Habozott egy pillanatig, mielőtt újra megszólalt. Nem akart újabb hibát elkövetni.

-Ám előtte megállunk egy helyen, ha még te is úgy akarod.

Eleanor fürkészte a férfi szemét pár pillanatig, aztán komolyságát hirtelen sugárzó mosoly váltotta

fel.

Amint megérkeztek a Hilton Flamingó elé, Bosch kiszállt a kocsiból, és átverekedte magát a szálloda

futballpálya méretű kaszinóján. A pókerszobába igyekezett, ahol a megbeszéltek szerint Eleanornak

kellett

várnia rá.

Öt asztalt látott a helységben, de egyiknél sem ült Eleanor. Sarkon fordult, hogy elinduljon kifelé,

amikor

Bosch végigment a Parker Center hatodik emeleti folyosójának fényes linóleumpadlóján.

Szándékosan minden lépésnél jól odavágta cipője sarkát, hogy nyoma maradjon annak, hogy ott járt.

Befordult a Belső Ügyosztályra, és a titkárnőtől Chastain felől érdeklődött. A nő megkérdezte tőle,

megbeszélték-e a találkozót, mire Bosch azt felelte, az olyanokkal, mint Chastain, egyáltalán nem

szokott megbeszélni semmit. A titkárnő furcsán nézett rá, de azért feltárcsázta a szükséges melléket.

- Azt akarja tudni, miről van szó - mondta neki a nő, miközben Bosch cipősdobozát és dossziéját

bámulta.

- Mondja meg neki, hogy az ellenem felhozott vádakról, melyek szétesni látszanak.

A titkárnő megint suttogott valamit a kagylóba, és végre kinyitotta neki az ajtót. A BÜ irodájában

számos íróasztal kapott helyet. Az egyiknél Chastain üldögélt.

- Mit keres itt, Bosch? Magát felfüggesztették egy őrize-tes szökése miatt.

Jó hangosan mondta, hogy a kollégái mind meghallják, egy bukott zsaruról van szó.

- A főnök lecsökkentette egy hétre - felelte Bosch. - Én szabadságnak nevezném inkább.

- Az én aktáimban más szerepel.

- Na, ezért vagyok itt.

Chastain intett neki, hogy menjenek át egy kihallgató szobába.

- Beszéljük meg ott.

-Nem - hárította el Bosch. - Nem beszélek magával, csak mutatok valamit.

A magával vitt dossziét a férfi asztalára dobta. Chastain nem nyúlt hozzá.

- Mi ez?

- Ez az ügy vége. Nyissa ki.

Chastain hatalmas sóhajtás kíséretében nézett bele a dossziéba, mintha valami visszataszító és

haszontalan feladatot kellett volna elvégeznie. Az első lapon az állt, milyen szankciókat von maga

után, ha a rendőrség tisztjei elítélt bűnözőkkel tartanak fenn kapcsolatot.

- Ezt mi a francnak hozta ide? Nekem megvan az egész BTK.

- Jó magának, de azért olvassa el a lábjegyzetet is, ahol az áll: „kivételes esetek".

Chastain megnézte a lap alját, és félhangosan felolvasta.

- Kivétel akkor alkalmazható, ha a szóban forgó rendőrtiszt kellő módon igazolja feletteseinek, hogy

vér szerinti vagy házasság útján létrejött rokoni kapcsolat fűzi az elítélthez.

- Ennyi elég is. Ne folytassa, inkább nézze meg a következő lapot, amely egy házassági anyakönyvi

kivonat. Nevada államban, Clark megyében állították ki, hiteles tanúk jelenlétében.

Chastain a papírra meredt.

- Szóval az ügyének lőttek, pajtás - vetette oda neki Bosch. - Veszített, úgyhogy húzza el a szaros belét

a francos életemből.

Chastain bíborvörös arccal dőlt hátra a székén. Biztos volt benne, hogy a munkatársai Bosch minden

szavát jól hallották, pedig úgy tettek, mintha nem is figyelnének rájuk.

- Azt akarja mondani, azért nősült meg, hogy elkerülje a vizsgálatot?

- Dehogyis, seggfej. Azért nősültem meg, mert szeretek valakit.

Chastain nem szólt egy szót sem, csak a körmeit nézegette.

- Tudtam, hogy nem lesz mondanivalója. Na, viszlát -mondta Bosch, és elindult kifelé. Félúton

azonban megtorpant, és visszafordult.

-Majdnem elfelejtettem. Megmondhatja az informátorának, hogy a vele kötött alkunknak is lőttek

ugyanúgy, ahogy a maga ügyének.

- Miféle informátorról beszél, Bosch?

- Fitzgeraldról vagy akárkiről, aki híreket szivárogtat ki magának az SZBVO falai közül.

-Nem tudom...

- Dehogynem tudja, miről beszélek. Magától nem hozakodott volna elő Eleanor Wish-sel. Valamilyen

csatorna Fitzgeraldhoz fűzi. Hogy az ő maga vagy valaki más, nem érdekel. Nem működöm együtt

vele ezek után. Mondja meg neki.

Bosch magasabbra emelte a cipősdobozát, és kissé megzörgette a benne található videószalagot és

hangkazettákat. Tudta, hogy Chastainnek fogalma sincs, mi lehet benne, de az nem is számított.

Odakint intett a titkárnőnek, és a rendőrfőnök irodája felé vette útját. A recepciós pultnál a

parancsnok hadnagyi rendfokozatú segédje ült.

-Miben segíthetek? Mit hozott magával? - kérdezte Boschtól a fiatal tiszt.

- Ez egy doboz, hadnagy. Néhány kazetta van benne, és a parancsnoknak tetszeni fog valamennyi.

Adja át neki most azonnal.

Bosch letette a dobozt a pultra, és sarkon fordult.

- Várjon egy percet - szólt utána a hadnagy. - Tudni fogja, hogy miről van szó?

- Mondja meg a főnökének, hogy hívja fel Fitzgerald helyettes parancsnokot. Majd ő magyarázatot

fűz hozzá.

A fiatalember még megkérdezte a nevét, de Bosch azt már meg se hallotta. Újra elindult a hosszú

folyosón a liftek felé. Jól érezte magát. Nem tudta, mit ér el a törvénytelenül készített felvételekkel,

de úgy érezte, hogy minden fedélzetet letakarított. Társait és főnökét, Billets hadnagyot

biztonságban tudhatta. Ő pedig megkönnyebbült. Többé nem érdekelte sem Fitzgerald, sem más.

X.

Aznap mentek ki először a tengerpartra. A megelőző két napon ki sem mozdultak a szobájukból.

Bosch képtelen volt kényelmesen feküdni a nyug-ágyon, és nem értette, hogy bírják mások a tétlen

heve-részést és az égető napsütést. Zavarta, hogy síkos a bőre a napolajtól, és megtelepszik a homok

a lábujjai között. Ráadásul Eleanor piros fürdőnadrágot vett neki, amelyben hülyén érezte magát.

Még szerencse, hogy más férfiak hasonló helyzetben vannak, gondolta.

Bosch a könyökére támaszkodva nézett körül. Hawaii hihetetlenül gyönyörűnek bizonyult. Olyan volt,

akár egy álom. És a nők is szépek voltak. A legszebb köztük Eleanor, aki csukott szemmel feküdt

mellette egy másik nyugágyon. Mintha halványan mosolygott volna. Egy-részes, fekete fürdőruhát

viselt, mely félig megmutatta napbarnított, izmos fenekét.

- Mit nézel? - kérdezte Eleanor anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.

- Semmit. Csak... olyan kényelmetlenül érzem magam. Azt hiszem, elmegyek sétálni. Csinálni

szeretnék valamit.

-Miért nem fogsz egy könyvet, Harry? Olvasgass, lazíts. Erre találták ki a mézesheteket. Nem kell más

csak szex, pihenés, finom ételek és jó társaság.

- A négy közül kettő nem is rossz.

- Mi bajod az ételekkel?

- Az ételekkel semmi.

- Nagyon vicces vagy.

Eleanor tréfásan megpaskolta Harry karját. Azután mindketten könyökölve nézték a csillámló tengert.

A távolban a Molokini gerince magasodott.

- Ugye milyen szép itt, Harry?

- Igen, az.

Egy ideig csendben maradtak. A parton kószáló embereket figyelték. Bosch érezte, hogy a hátát kezdi

égetni a nap, de már sokkal jobban érezte magát.

Harry felfigyelt egy lassan közeledő nőre. A parton minden férfi megfordult utána. Hosszú,

szőkésbarna haja még nedves volt a tengertől. Bronzszínű bőrét csak néhány apró háromszög és pánt

fedte. Az volt a legkisebb bikini, amit Bosch valaha látott az életében.

Amint a hölgy elhaladt előttük, Bosch lekapta a napszemüvegét, hogy jobban láthassa az arcát.

Felismerte a nőt.

- Harry - suttogta Eleanor -, ez a lány az a táncosnő, akit Tony Aliso magával vitt a bankba. Ugye ő az?

- Igen. Layla.

- Felhívod a szövetségieket? Biztos itt van vele a pénz is. Layla egyre távolodott. Lassan a pántokat

sem lehetett

látni rajta, messziről úgy tűnt, mintha meztelenül sétálna a homokban.

-Nem. Nem hívok fel senkit - felelte Bosch hosszas töprengés után.

- Miért nem?

- Ő nem követett el semmit - válaszolta -, csak elfogadta a pénzt, amit adtak neki. Az nem bűn. És

lehet, hogy szerette is azt a fickót.

Eszébe jutottak Veronica utolsó szavai.

- Különben is, kinek hiányzik az a pénz? Az FBI-nak? A Los Angeles-i Rendőrségnek? A dagadt, öreg,

chicagói gengsztereknek, akiket egy rakás idióta gorilla vesz körül? Nem, nem hívok fel senkit.

Még egy pillantást vetett a tengert bámuló lányra, aztán visszafeküdt a nyugágyra. Érezte a nap

gyógyító erejét. Eleanor mosolyogva feküdt mellette. Tudta, hogy biztonságban vannak, és senki sem

árthat nekik többé.

Vége