meg. A beiratkozott tervező művészek a tan-folyam végzését igazoló látogatási bizonyít-ványra igényt tarthatnak.

Az Orsz. Magy. Kir. Iparművészeti Iskola igazgatósága.

P Á L Y Á Z A T O K cwLgii t 'ii:'in

ELDŐLT PÁLYÁZATOK. A Gelléri-fürdő-és szállót hirdető plakát rajzára szóló

pályázat felett június hő 26-án döntött az ille-tékes bírálóbizoítság. Mindössze 39 pályamű érkezett be 36 tervezőtől. Az 1000 koronás I. díjat egyhangúlag B a 1 á z s f i Rezső művé-nek ítélték oda, a II. díjat F ö l d e s Imre és S á t o r i Lipót közös pályatervének, 300—300 koronával pedig megvásárolták T a r y Lajos-nak, F ö l d e s és S á t o r i egy-egy művét. — A József-Szanatórium Egyesület az O. M. Iparművészeti Társulat közvetítésével szűkebb pályázatot hirdetett egy egyesületi díszoklevél tervére. A pályázat nyertese M o l d o v á n Béla lett, kinek tervrajzát végleges sokszorosí-tásra fogadták el.

FIGYELMEZTETJÜK t. grafikus művészein-ket az e füzet hivatalos rovatában közölt,

a IX. hadikölcsön propagandájához szükséges hirdetési rajzokra szóló új pályázatra.

LEVELESLÁDA e fcgu t ii. mi m ni • n 'un m im ni m in m u m n m m m m » m *bOsa>j>

MÚZEÁLIS BAJOK. Kedves Szerkesztő úr, bizonyára tudomása van róla, hogy

e sorok szerény írója mily előszeretettel fog-lalkozik évek hosszú sora óta múzeológiával, sőt bevallom külföldi tanulmányaimat is ennek szenteltem. Engedje meg, hogy különvéle-ményemet a legszerényebb formában most is elmondhassam, miután a Magyar Iparművészet 4—6. számában olvastam Végh Gyula dr, múzeumi igazgató úr cikkét „A Nemzeti Múzeum régiségtára és Iparművészeti Múzeum" címmel. Legkevésbbé sem akarom kétségbe-vonni már többízben olvasott elméleti fejte-getéseit kitűnő múzeumigazgatónknak, de a ma olvasott cikk nem győzött meg arról, hogy a cikkíró cikkbeli állításait m i n d e n t e k i n t e t b e n f ö l t é t l e n ü l állaná. Igen kérem, ne értsen félre, a sorok mögött az író, a múzeumalkotó más perspektívát mutat, mint amit tényleg leírt. Egy szóval fejezem ki: ö n f e g y e l m e z t e magát, nehogy határsértést kövessen el a Nemzeti Múzeum hátrányára és a vezetősége érzékenységére. Pedig szívem keserű vérébe mártom a tollamat, mikor e sorokat rovom egymás mellé. Magyar-ország, egy fiatal, alig 100 esztendeje fejlő-

désnek indult középeurőpai állam legelhanya-goltabb és Iegszervetlenebbül fejlődő köz-ügyének a magyar múzeumpolitikát tartom. Szeretnék erről bővebben írni, de félek, oly elkeseredetl leszek, hogy írásomat senkisem közölné. Csak azt akarom most leszögezni, hogy a Nemzeti Múzeum szerintem ma nem felel meg az ország „nemzeti" kulturális mértékének, ma nem képviseli — hiába a címe — a magyar nemzetet. Egy ízben, mikor a Nemzeti Múzeum régiségtárában jártam, tört németséggel megszólított egy érdeklődő kül-földi, hogy csak ennyi az egész magyar Nemzeti Múzeum összegyűjthető anyaga? Szomorúan kellett konstatálnom, hogy bizony ennyi, mert a nemzeti kincsek legjava Bécs-ben van a császári múzeumokban, a többi pedig szétforgácsolódott az új múzeum-alapí-tások alkalmával. Engedelmet kérek úgy az előbb megnevezett cikkírótól, mint kedves Szerkesztő úrtól — de én semmi különbséget nem találok művészeti szempontból a Nemzeti Múzeum régiségtára, a Néprajzi Múzeum és az Iparművészeti Múzeum anyaga között, mindössze talán m ű v é s z i - k v a l i f á s b e l i kü-lönbséget. Ha pl. az egész történelmi folyamat alatt az ország területén összegyűjtött sar-kantyúkat — mint a nemes magyar faj fő-foglalkozásának használati eszközét — össze -gyűjtjük és kiállítjuk, az épp úgy kultúrtörténeti dokumentum, mint iparművészet, mert bemu-tatja nekünk a sarkantyúipar fejlődését év-századokon át s nem egyszer gyönyörködünk egy-egy sarkantyú kecses művészi formájában. Nem beszélek a régiségtár régi viselet gyűj-teményéről, de még a prehisztórikus lelet kollekciójáról sem, amely szintén ipar és színién művészet. S a Néprajzi Múzeum székely kapuja talán nem művészet, amely egyúttal ipari termék is, habár népipari ? Ipar és ipar között sincs különbség, ha az művészi formában nyilvánul. Kedves Szerkesztő úr, kérem közölje szerény nézeteimet: a jövő magyar nép kultúrája érdekében nem-e volna helyesebb a múzeumok decentralizáló és anya-gaikat szétforgácsoló politikája helyett a fent említett három múzeum egészséges centra-lizálása ? Somogyi Miklós.

IN MEMÓRIÁM m.'i w i i j i r m a t r ^ i r ^ i ^ j g ^ a ^ m .u, w> m u i

WAGNER OTTÓ. Nemcsak az osztrák, hanem az egész mai építészetnek egyik

legjelentősebb alakja, mondhatni apostola húnyt el, mikor nemrégiben 77 éves korá-ban jobblétre költözött Wagner Ottó. Egy új építészet irányelveinek, a modern életből fakadó s a modern technika lehetőségeivel számoló építőmódnak vált apostolává már

120

120. Megyer A n t a l : Cibor ium. Kész í t e t t e : Kiss Ferenc. 120. A. M e g y e r : Ziborium. A u s f ü h r u n g von Fr . Kiss . Ve r -Készül t a t emesvár i r. k. szeminár ium részé re . fertigt im Auf t r age d e s r. kath. S e m i n a r s in T e m e s v á r . 125 Magyar Iparművészet.

I

121. A szófiai iparművészet i kiállí tás m a g y a r c s o p o r t j á -nak részlete .

121. TeiI der ungar i schen Abtei lung der Sof io ter Kunst -gewerbeauss t e l l ung .

122. A szófiai iparművészet i kiállí tás m a g y a r csopor t ja . Oltári kész le t b ronzból . Tervez te : Pecz S a m u . Kész í te t te : Kulcsá r E n d r e . Fal iszó 'nyeg Fe renczy Noémitől .

122. A u s der ungar i schen Abtei lung der Sof io ter Kuns t -gewerbeauss t e l l ung . Altar leuchter und Kruzifix. En twurf von Prof . S . Pecz . A u s f ü h r u n g A. Kulcsár .

135

123—124. Részletek a szófiai iparművésze t i kiállítás ipar -művészet i c sopor t j ábó l .

123—124. A u s der ungar i schen ' Abtei lung der Sofioter K u n s t g e w e r b e a u s s t e l l u n g .

125. A szófiai iparművészet i kiállí tás m a g y a r c sopor t j ának 125. A u s der ungar i schen Abtei lung der Sof io ter Kuns t -rész le te . — 126. Virágtar tó dombor í to t t bronzból . Te r - gewerbeauss t e l lung . — 126. B lumens t ande r a u s get r iebe-v e z t e : Maróti Géza . Kész í t e t t e : Ludwig Ede . nem Bronz . Entwurf v. G. Maróti. A u s f ü h r u n g E. Ludwig.

127

127. Mellboglár Hann Sebes tyén tő l . A Múzeumbará tok Egyesü le t ének ö rök letét je az O. M. Ipa rművésze t i Mú-zeumban . — 128. Berán L a j o s : L imanova-p lake t t . Kiadja az O. M. Iparművészet i Társu la t .

127. Haftel von S e b a s t i a n Hann . Deposi t d e s Vere ins der M u s e u m f r e u n d e im K u n s t g e w e r b e m u s e u m , Budapes t . — 128. L. B e r á n : Plaket t „Limanova" . H e r a u s g e g e b e n von der Ungar i schen Landesgese l l s cha f t für Kuns tgewerbe .

130

129. Mellboglár hátlapja. Hann Sebes tyén tő l . A Múzeum-bará tok Egyesü le t ének örök letét je az O. M. Ipa rművé-szet i Múzeumban . — 130. Be rán L a j o s : Limanova-plaket t h á t s ó lapja . Kiadja az O. M. Iparművésze t i Társula t .

129. Rücksei te d e s Haftels . Deposit d e s Vere ins der Mu-s e u m f r e u n d e im K u n s t g e w e r b e m u s e u m , Budapes t . — 130. L. Berán : RUckseite der Piakel te „Limanova" . H e r a u s g e -g e b e n von der Ung. L a n d e s g e s e l l s c h a f t für Kuns tgewerbe .

• f í (swapr ••Ri:i-/.nn>t:s-.wfe..ci ? c

.lír <&rm -.IUMI-opma-O (• nwutrfíuvm •.'.M/fvax a >

> * r » vá-Ki'JiiK-imi>í;i'( r.'níwa

/ nfrfsvffl> i u i ; w u i i oi-nís'.i i j T ? llW.íftlWKWilW "1l-IIM-W

•<*•/•, níwi MUiiift'i (». ''! C-riMY . T Í t ó ' l í I {•'!( . "4 .

131

131—132. F a r a g o t t é s ezüs tözö t t veretekkel díszítet t emlék-fadoboz é s fedele. T e r v e z t e : Gy. T a k á c h Béla. Készí -tették : Nagy József é s Ullmann F r igyes . Rimanóczy Árpád a lez redesnek , mint az építési osz tá ly főnökének , felajánlot ta a m. kir. honvédkerü le t építési osz tá lyának személyze te .

131—132. Geschni tz te und mit vers i lber ten Besch lagen gezier te E h r e n - K a s s e t t e und de ren Deckel. Entwurf von B. von Takách . A u s f ü h r u n g von josef Nagy und Ferd i -nánd Ullmann.

deresedő fejjel, miufán belátta, hogy az az újbécsi bárok, melynek szolgálatában állott fiatalabb éveiben, idejét multa és annak frá-zisos utánzása, gondolatszegény másolása a császárváros egész építkezésére az unalom bélyegét üti. Ettől fogva szóval és tollal, különösen a „Moderne Baukunst" című mun-kájában hirdette elveit s ezeknek a nagyvárosi építkezésre vonatkozó ö s s z e s következtetéseit. Épületekkel, kivitt, megvalósított tervekkel igazában csak kétszer adhatta e felfogásának bizonyságát: a bécsi postatakarékpénztár és a steinhofi kápolna építészetén. A célszerű-ségre, konstrukciókra, arányokra, anyagra vonatkozó radikális nézetei ezekben öltöttek testet, oly korban, melyben a szecesszió egész Európa művészetén úrrá lett é s sajá-tos dekoratív formáit Wagner épületének kül-sejére is elültette. De nem úgy az ő tektoni-kus gondolkozására, mely merőben egyéni, biztos tudáson alapuló és nagyon fegyelme-zett volt. Legnagyobbszerű, legmonumentáli-sabb alkotását, a városi múzeumot, melynek tervei a mai városépítés leggrandiőzusabb alkotásai közül valók, sohasem valósították meg, mert olyan művészi és nem művészi háborúság támadt körüle, mely még az ilye-nekhez szokott Bécsben is ritkította párját. De csaknem minden öregkori tervét ez a sors érte s nemcsak hazájában, de nálunk is alaposan félreértették, mikor néhány évvel ezelőtt a magyar építészeti törekvésekhez való közeledés és egy kozmopolitikus nagy-városi stílus kifejlesztése érdekében intézett ide levelet. Ám az apostolok hitével, fanatiz-musával és fáradhatatlanságával szolgálta tovább is eszméit s nagy öröme tellett abban, hogy a fiatal bécsi építésznemzedék legjobbjai, Olbrich, Hoffmann és mások az ő iskolájának szellemében munkáltak és tanítottak tovább. S akit e gazdag és rendületlen életnek folyása bővebben is érdekel, megkapja azt Lux József Ágostnak róla írt nagy művében, ebben a nagy szenvedéllyel s alapos tudással írt mun-kában, amely nemcsak az ő életének emlék-jele, de egy darab kortörténet is a császár-város r;agy művészeti korrupciójáról.

K R Ó N I K A c^ugg^Mkflii ^ ni m mi i un m in m h • mi • un m u m 11ir m n • m m m m m ni • n

A LIMANOVAI PLAKETT. Emlékezetes még az az akció, melyet annakidején az Ipar-

művészeti Társulat indított Alpár Ignác alel-nök kezdeményezésére a limanovai huszárok nagyszerű vitézségének művészi módon való megörökítésére. Az akció eredménye gyanánt született meg az a valóban nemesízlésű pla-kett, melyen B e r á n Lajos, egyik legkiválóbb plakettművészünk, a rohamra induló népfel-

Magyar Iparművészet.

Ilii • IIIII • III • IMI • IIII • llll • llll — IMI • llll • IMIM llll !••!!• III W IMI •HMM IMI • |l

kelő huszárok pompás lendületét a pisztollyal é s karddal hadakozó óbestertől a furkósbottal száguldó közvitézig egyetlen szenvedélyes csaiasorban örökítette meg. Mint egyetlen lezárt hangfutam a nyugodt parancsolástól a halálordításig, mint egyetlen ritmusa a kemény, férfias mozgásformáknak, úgy hat a plakett relief-kompoziciója. Revers-oldalán az ízlé-ses felirat és a finoman megkomponált címer hirdeti, hogy a plakett az Orsz. Magy. Ipar-művészeti Társulat emléke a nagy háború e nagyjelentőségű és felemelő epizódjának mű-vészi megörökítésére. Valóban a nagyszámú magyar háborús emlékérmeknek egyik leg-sikerültebb alkotása ez, amelyet éremkedve-lőink gyönyörűségére forgalomba is hoz a Társulat. Egy cinkből készült példány ára 30 korona.

EGY DÍSZES FARAGOTT FADOBOZT

fényképek őrzésére mutatunk be a Magyar Iparművészet mostani számában olvasóink-nak, mint a nemes anyagú, ízléses díszű, finom kivitelű iparművészi munka példáját. Komoly magyarsága, enyhén antikizáló díszít-ményei s arányainak szépsége tervezőjét di-cséri: Gy. T a k á c h Béla építészt és huszár-kapitányt, aki sokáig élt Amerikában is, ahol szép munkáival becsülést szerzeit a magyar névnek. Akkoriban lapunkban bőven foglal-koztunk az ő munkásságával. Ez a most bemu-tatott doboz különben Rimanóczy Árpád alez-redesnek, a budapesti honvédkerület építési osztálya vezetőjének jubileumára készült aján-dék és Nagy József meg Ullmann Frigyes szob-rász kezemunkájának finomságai szólalnak meg minden egyes részletében.

VASBETON BIZÁNCI STÍLUSBAN. A

Magyar Folyam- és Tengerhajózási rész-vénytársaság mostanában egy várócsarnokot létesített a Vigadótéren. Ezt a csarnokot vasbetonból építették és pedig olyan stílus-ban, melynek egyes részleteit a ravennai szé-kesegyház és a Hagia Sophia-templom kel-léktárából ültették át. Hogy a magyar-török fegyverbarátság, vagy a középkorral való belső érzelmi közösség késztette-e erre a stílus-anakronizmusra a gőzhajózás e vállalatát, nem lehet az épületből határozottan megálla-pítani. Mindenesetre különös és kissé szo-katlan, hogy amikor annyi millió jó példa van a vasbeton-szerkesztés egyszerű, ízléses és a mi korunk formanyelvén való megoldására, a Dunapartnak amúgy sem éppen szerencsés architektúrájába egy olyan tagot illesztenek bele, amely inkább görögkeleti rítusra emlé-keztet, semmint egy modern nagyváros köz-lekedőtechnikájára. Ha a társaság ehhez a felfogásához következetes akarna maradni, Í 3 3

5