LaureLL K Hamilton Egy Sotet Ur Halala

LauReLL K hamiIton

EGY SÖTÉT ÚR HALÁLA

Delta Vision Kft.

Budapest, 2008

© Delta Vision Kft., 2008 Fordítás: © Antoni Rita, 2008 Korrektúra: Vértessy Tamás,

Dobos Attila Borítógrafika: Jon Foster és Matt Adelsperger Kiadja a Delta Vision Kft.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Laurell K. Hamilton: DEATH OF A DARKLORD Copyright © Wizards of the Coast, Inc., 2006 A Ravenloft és a Wizards of the Coast a Hasbro

Inc. leányvállalatának, a Wizards of the Coastnak a bejegyzett védjegye.

A művekben megjelenő sajátos, egyéni alakok, helyszínek és egyéb jellegzetességek következésképp a

Wizards of the Coast Inc. tulajdonai. Minden jog fenntartva

A Wizards of the Coast Inc. egyesült államokbeli, kanadai, ázsiai és

latin-amerikai központja: P.O. Box 707 Renton, WA 98057-0707 +1-800-

324-64-96

A Wizards of the Coast Inc. európai központja: T Hofveld

6d 1702 Groot-Bijgaarden Belgium Telefon: +322 467 3360

www.wizards.com ISBN 978 963 9679 99 3

Deka Vision Kft. Budapest 1094 Ferenc krt. 40.

Telefon: 36(1)215-4666 Telefon/Fax: 36 (1) 216-7054

www. dekavision.hu

Kismadárnak ajánlom, aki e könyv írása közben halt meg. Ez az első könyv, melyet úgy írtam, hogy nem ült ott a vállamon. Vele együtt egy csoda szűnt

meg az életemben.

ELSŐ FEJEZET

A koponya megcsillant az asztalon a halvány napfényben. Régi

csontdarab volt, tiszta és száraz. Csak tüzetesebb tanulmányozás

után tűnt fel, hogy nem emberi. A szemgödrök hatalmasak voltak,

majdnem akkorák, mint egy ragadozó madáré. Az erős,

sárgás fogak közül elöl két hatalmas szemfog emelkedett ki,

olyanok, melyekkel a fenevadak feltépik áldozataik húsát és ki-

ontják vérüket.

Calum dalnok visszaemlékezett arra, hogyan festett a koponya

tulajdonosa, míg élt. Valahol a héja és a farkas között lehetett. ..

nagyon kevés maradt meg benne a valamikori emberből. Iiz az

ember Gordin Smey volt, jó barát, s társ a gonosz elleni harcban. Ép

elméje és méltósága utolsó szikrájával könyörgött Calumnak, hogy

ölje meg. Calum megtette. Gordin valaha jó ember volt. Feleségével

és gyermekével élt. Sok szörnyet elpusztított, de végül ő maga is

egy lett közülük. Calum megtartotta a koponyát, hogy

emlékeztesse arra, Kartakass földje bárkit tönkretehet.

Calum most a puha, fojtogató betegágy gyűrődései közt feküdt,

egyik oldalon felpolcolva, akár egy nyársra szúrt húsdarab; csupán

annyi különbséggel, hogy párnák és takarók rögzítették a helyére a

hegyes fémnyárs helyett. De éppen annyira tehetetlennek érezte

magát. Sokáig nézte halott barátja koponyáját, és irigyelte őt gyors

haláláért.

Calum a világ minden gonoszságát túlélte nyolcvan évig. Bá-

mulatos volt ilyen kort megérni. Aljas varázslatok, szörnyetegek,

Egy sötét úr halála • 7

fenevadak, rablók, minden rendű és rangú gonosztevő — ő mind-

ezt túlélte. Az öregséget azonban már nem tudta könnyen le-

győzni.

I I. hónapok óta képtelen volt az íróasztalánál ülni és dolgozni,

A betegség, mely már majdnem felemésztette őt belül-rfil,

olyannyira kínozta, hogy gyötrelemmé vált minden

mozdumozdulat Valaha magas, erős férfi volt, most viszont csak

néhány pálcika maradt belőle, petyhüdt bőrbe öltöztetve. A tükröt

levetette a házvezetőnővel. Már nem ismert rá arra a törékeny

teremtményre, aki meredten visszabámult rá. Gondolataiban még

mindig fiatalnak és erősnek hitte magát, ám a tükör nem hazudik,

így száműzte az igazmondó üveget. A fájdalom, és az, amennyit

látott a testéből, éppen eléggé emlékeztette az igazságra.

A barátai eljöttek meglátogatni. A jó barátai. Ezért volt felpol-

colva az egyik oldalon, hogy láthassa őket anélkül, hogy mozognia

kellene, anélkül, hogy észrevennék, hogy még a legkisebb

mozdulat is fájdalmat okoz számára. A házvezetőnője nagyon

értett az efféle dolgokhoz. Calum úgy tervezte, ráhagyja a pénzét

és ezt a házat. Húsz év után az asszony többet érdemelt volna, de a

dalnoknak ez volt mindene. A gonosz elleni harc nem éppen jól

jövedelmező üzlet.

Legjobb barátja az ágy mellett ült. Jonathan Ambrose nem volt

már fiatal, ötven felé járt. Szakálla őszbe vegyült, rövidre vágott

haja pedig vékony karikává zsugorodott. Divatos volt pedig a hajat

hosszúra hagyni, de Jonathan soha nem törődött sokat a divattal.

Barna köpönyeget hordott, ami tiszta volt, szépen rendbe hozott,

de teljesen egyszerű. Már senki nem viselt bokáig érő köpönyeget,

ám Jonathan kényelmesnek találta. Tiszta, kék szemével Calumot

nézte. Arca sima volt és nyugodt, nem mutatta jelét

elszörnyedésnek vagy sajnálatnak. Calum hálás volt ezért, de

ugyanakkor bosszantotta is.

8 • Laurell K. Hamilton

J O N A T H A N barmikor eljöhetett volna, csak azért, hogy nézze

őt minden különösebb ok nélkül. Calum legszívesebben rákiabált

v o l n a ,,Hát nem látod, hogy haldoklóm? Haldoklóm!" Dühitette,

hogy barátja a szemébe tud nézni a nélkül a fájdalom

nélkül. amit oly sok más arcon láthatott. Akkor miért is neheztelt

a házvezetőnőre, amikor reggel elsírta magát?

C a l u m vatosan felsóhajtott. Semmi sem jó neki. Azt akarta,

mindenki tudjon a fájdalmáról és sajnálja őt, de mégse mu-MII

ki. Mindkettőt egyszerre akarta.

I Jtődött öregember vagyok — mondta Calum reszelős hanti,

melyről alig ismerte fel, hogy sajátja. |onathan ugyanolyan

szelíden mosolygott

-Dehogy.

lum is elmosolyodott. Haragja elpárolgott. Hirtelen örül-ezdett a

látogatásnak. Ezek a hirtelen hangulatváltozások .vajon a halál

közeledtét jelzik? Nem tudta, azelőtt még sosem halt meg.

Egy kisebb székben, melyben a házvezetőnője szokott varrni,

miközben szóval tartotta őt, az a másik nő ült, akinek Calum

megengedte, hogy így lássa. Tereza magas volt, karcsú, sötét bőrű.

Sűrű haja úgy hullámzott erős csontozatú arca körül, mint egy

hollófekete felhő. Rövid, viszonylag divatos, élénkvörös tunikát

viselt, fényes smaragdzöld nadrággal. Egyik fekete csizmás lábát

felhúzta a székre, és erős kezével átkulcsolta a térdét. Gazdagon

hímzett fekete öve, melyről egy rövid kard lógott és néhány

erszény, szivárványként ragyogott. Jonathan is hordott övet, olyat,

amely barna köpönyegét még jellegtelenebbé tette. Tereza viszont

saját kezűleg hímezte az öveit, míg Jonathan nem törődött

ilyesmivel.

Nem maradt több szék, így Konrád Burn állva maradt a többiek

mögött. Ő volt a legfiatalabb, még a harmincat sem töltöte be.


Jóképű férfi volt .Zöld szeme vadul ragyogott, akár egy

é k k ő , b a r n a h a j á t p e d i g hátráfogta egy bőrszíjjal.

Tetőtől talpig

külömbözőárnyalatú, barna, bőr ruhadarabokat viselt, melyek

i l l e t e k a r c a é s k a r j a lebarnult bőréhez. Balta lógott a

csípőjén, és kis pajzs a hátán.

C a l u m n e m tudta eldönteni, mi változott meg a fiatal férfiban

A R C A még mindig simára borotvált volt, még mindig ránctalan, de

mintha elszállt volna belőle az élet. Olyan érzést vál tort ki

Calumból, mintha egy rosszul sikerült festményt nézne. A kép

emberre hasonlított, de nem volt benne élet. Csak a szeme

ragyogott, éltette... a düh: Konrád feleségét és társát két évvel

ezelőtt megölték.

Calum teste haldoklott, de elméje és szelleme életért kiáltott.

Konrád teste egészségtől, erőtől duzzadt, de elméje és szelleme

már csak a halált várta. Konrád élt ugyan, de ez csak az élet lát-

szata volt. Calum gondolkodás nélkül helyet cserélt volna Kon-

ráddal. Azon tűnődött, vajon a férfi belegyezne-e.

—Az ikrek kint vannak — mondta Jonathan. — Nagyon sze-

retnének látni.

—Nem — mondta Calum. — Túl fiatalok ahhoz, hogy lássák,

miként ér véget az élet.

Jonathan szelíden megszorította Calum gyenge kezét.

—Nem mindig így történik, Calum. Te is tudod.

—Akkor az én életem miért végződik így?

Könnyek gyűltek a szemében. Megpróbált nem pislogni, és

nagyon mozdulatlanul tartani a szemét. A sírás lett volna a lehető

legkínosabb. Elfojtott hangon tudott csak megszólalni, és ezt is

gyűlölte.

—Jó ember voltam, igaz, Jonathan?

—Jó ember vagy, Calum — szorította meg Jonathan erősebben

barátja kezét, mintha ezzel segíteni tudna.


Calum is megragadta Jonathan kezét, és az árulkodó könnyek

végigcsorogtak az arcán.

-Egész életemben a gonosz ellen küzdöttem ezen a földön.

Semmi mást nem tudok felmutatni.

- T e v a g y Calum dalnok, Kartakass egyik legnagyobb bárdja

Mesterdalnok lehettél volna bármely városban, ha akartad volna.

Pompában élhettél volna, de te amellett döntöttél, hogy szolgáld

az országot. Hogy felkutasd és elpusztítsd a gonoszt, szolgáld a

testvériséget.

-De mit értem el, Jonathan? Még mindig a gonosz uralja az igot. A

testvériség még csak közel sem jár hozzá, hogy rájöjjön, ki, vagy

mi mérgezi Kartakasst. A romlás túlél engem, fonathan. Él és

virágzik majd, amikor én már rég halott leszek.

- Hogy mondhatsz ilyet? — kérdezte Jonathan. Tereza odatérdelt

az ágy mellé.

-Te vagy Calum dalnok, aki legyőzte Yurt vámpírjait. Calum

dalnok, aki meggyilkolta Pelben a hatalmas fenevadat. És te vagy

Kuhl megmentője.

Ahogyan a nő szemébe nézett, Calum egy pillanatra úgy érezte,

felgyorsul a vér az ereiben. Egy pillanatra nem a végét járó

öregember volt, hanem a fiatal Calum, a dalnok, aki megszelídí-

tette a vadont és kivette részét a szörnyetegek meggyilkolásából.

A fájdalom felmorajlott a hasában. A fájdalom vörös, égő da-

gálya, amely betöltötte testét és kikezdte elméjét. Nem volt más

lehetőség, mint meglovagolni a fájdalmat. Halványan még tuda-

tában volt, hogy még mindig szorítja Jonathan kezét, de a világ

többi része eltűnt, amíg ő gyötrődött és rángatózott a kíntól.

Elgyengülten, levegő után kapkodva feküdt az ágyon. Teste

verejtékben úszott. Jonathan két tenyerébe fogta remegő kezét,

mely túl gyenge és bénult volt már, hogy viszonozza barátja szo-

rítását. Egy könnycsepp gördült le a szakállába.


Tereza meredten nézte, nem könnyezett, de lehetett látni

szemében a mély, üvöltő fájdalmat. Calum soha nem látta őt sírni.

örült, hogy erre ez alkalommal sem kerül sor.

KONRAD eltávolodott az ágytól, karba tett kézzel, dühös szeme

bizonytalanság jelét mutatta.

— H a d d vezessem be a többieket. El kell, hogy

búcsúzzanak— mondta Jonathan lágy, zümmögő hangon.

— Nem — zihálta Calum. Ingatni akarta a fejét, de túl gyenge

volt hozzá. Beszélni is alig tudott.

— A . . . fiatalok... nem láthatnak... engem... így...

— Szeretnek téged, Calum.

— Megrémülnének... megrémülnének a látványtól. Jonathan

nem ellenkezett. Nagyon óvatosan megemelte Calum gyenge

kezét, és a szakállához szorította.

— Mindig jó barátom voltál, Calum. Bárcsak segíthetnék!

— Akarod, hogy hívjam a házvezetőnőt? — kérdezte Konrád.

— Azt mondta, az orvos mindjárt itt lesz.

Látszott, menne inkább innen, foglalatoskodna inkább bár-mi

mással, mint hogy végig kelljen néznie e test elmúlását.

— Menj! — válaszolta Calum.

Konrádnak nem kellett kétszer mondani. Elindult, erős teste

végigdöngött a szőnyegen, könnyedén, erőkifejtés nélkül. Calum

gyűlölte érte.

A házvezetőnő belépett. Alacsony, molett asszony volt, haja

takaros kontyba tűzve. Rámosolygott a szobában tartózkodókra,

úgy, mintha nem lenne semmi baj. Társaságban mindig ugyanazt a

vidám arcát mutatta. A magánéletben úrrá lett hangulatválto-

zásain: ha Calumnak együttérzésre volt szüksége, megadta neki.

Calum gyorsan megszerette ezt az egyszerű, mosolygó arcot.

Az orvos a házvezetőnő nyomában lépdelt. Alacsony, hajlott

hátú férfi volt, hófehér, sörényszerű hajjal. Ha Calum nem lett


volna húsz évvel idősebb nála, az orvos öregnek tűnt volna. Ar-

c á n h i v a t á s s z e r ü e n derű ült. Soha semmi nem látszott az arcán, il

MIMII akarta. Calum irigyelte az önuralmát.

-A t t o l tartok, vége a látogatásnak — mondta az orvos. — Meg k e l l

n é z nem, hogy van a barátunk.

Jonathan megszorította Calum kezét.

-H a m arosan találkozunk.

Calum barátjára meredt és nem mondott semmit. Mindketten tudták,

lehet, hogy ez az utolsó alkalom.

Tereza puha ajkával homlokon csókolta. Hosszú haja legyezőszerüen

keretezte arcát, és növények illatát árasztotta: fenyő-ni.igét, rozmaringét,

édes levenduláét. Mondott valamit anyanyelvén, előbb dallamos, majd

élesebb hangon. Áldást, vagy átkot; már nemigen számított.

Konrád nem tért vissza. Nem búcsúzott el. Mindig is kényelmei lenül

érezte magát beteg közelében. Calum nem akarta, hogy bármelyik

barátja is így lássa. Most viszont a tény, hogy Konrád nem jött vissza

elköszönni, haraggal töltötte el.

Az orvos könyörületesen rövidre fogta látogatását. Ott hagyott még

egy üveg orvosságot, hátha használ, és odébbállt, ugyanazzal a kellemes

modorral, ugyanazzal a mosollyal. Mit is lehetne mondani egy betegnek,

aki haldoklik, és ezt mindenki tudja?

A házvezetőnő kikísérte az orvost. Kikísérte Calum barátait is, miután

megbizonyosodott arról, hogy mindannyian elfogyasztottak egy teát vagy

szendvicset. Pillantása megállapodott egy távolabb levő falon és az azt

borító ragyogó falikárpiton. Kellemes arcán rosszallás villant fel, aztán

becsukta maga után az ajtót.

A szoba csendjében a falikárpit halk, ám éles hangot adva hát-

rahúzódott. Egy magas, vékony férfi lépett ki a rejtett ajtó mögül


Haja hosszú volt, sűrű és olyan fekete, hogy a gyenge naofény néhol

kéken világította meg. Divatosra nyírott szakáll i hajusz keretezte

markáns arcát, egy olyan arcot, mely íölőtt nők sóhajtoznak romantikus

jelenetekben. Könnyed, lendületei járással suhant a szobába. Mindig úgy

lépett be mindenhová, mintha az a saját magánhelyisége lenne, mintha

mindenüvé, ahová csak ment, magával vitte volna királyságát a teste köré

vonl körbe zárva, így mindig otthon érezte magát, és mindenhol ké

nyelmesen mozgott.

Fehér selyemingét aranyhímzésű, élénkvörös mellény fedte. Nadrágja

szintén élénkvörös volt, melynek alját a ragyogó, fekete csizma szárába

tűrte. Fonott markolatú kard függött az oldalán. Ruháihoz illő

élénkvörös kalap fityegett az egyik kezéből, méltóságteljes, fekete

tollazattal. Hosszú ujjain gyűrűk ragyogtak.

— Nos, Calum, hogyan vélekedsz most fiatal barátodról? Gazdag tenor

hangja magában hordozta a zeneiséget, mely

megélhetése forrása volt.

Calum most a hátán feküdt, a párnák közt, így csak ránézni tudott a

férfira.

— Azért jöttél, hogy újabb hazugságokat suttogj a fülembe?

— Nem hazugságok azok, barátom, hanem ígéretek.

— Mit akarsz tőlem, Harkon?

— A segítségedet.

Harkon Lukas letette a kalapját az ágy végébe és az ágy lábának

támaszkodott.

— Nem árulhatom el a barátaimat.

Harkon mosolygott, a fehér fogak felvillantak sötét arcából.

— Szavamat adtam, hogy a többiek közül senkinek nem esik

bántódása. Csak Konrád Burnt akarom.

— Miért éppen őt?

14 • Laurell K. Hamilton Harkon vállat vont, amely valamiképpen méltóságteljes gesz-

tusnak látszott a magas férfitól.

-Jóképű fiatal erős. Át tudja lépni Kartakass határait. Ne

m o n d n e k e m , h o g y te mint bárd, nem vágytál arra, hogy meg-

szökj e börtönből, hogy elutazz azokba az országokba, melyek-

ről Jonathan barálod és a cigányasszony mesélt neked. A dalok,

melyeket elénekelhetnél . A történetek, melyeket elmesélhetnél.

Gondolj csak bele, Calum.

–D e h o g y a n veszed birtokba a testét? Ha te lakozol majd benne

mi lesz Konráddal?

- Me g e k a pj a a z én testemet.

Harkon az ágy körül lépdelt, és Calum csak a szemével tudta

követni a bárdot.

-Nem gondolod, hogy ez jó üzlet?

Calum úgy gondolta. Erős, egészséges test volt.

-Ha valóban hatalmadban áll valamiféle varázslat által testet cserélni

Konráddal anélkül, hogy bántódása esne, miért in in kérdezed meg őt?

Miért nem nyered meg az együttműkö-

-Tényleg azt gondolod, hogy belegyezne? A mi indulatos, tiszteiéi

tudó Konrádunk?

— Beleegyezne-e bárki is?

Harkon leült az ágy szélére. Calum e kis mozdulattól is zihálni

kezdett.

— Óh, barátom — mondta Konrád —, fájdalmat okoztam azzal, hogy

ideültem?

Aggodalmaskodó arccal előrehajolt.

Calum nem akarta, hogy a férfi hozzá érjen. Tudta, hogy az

aggodalmaskodó arcot hamarosan elhomályosítja valamilyen új érzelem,

mely úrrá lesz Harkon elméjén. Olyan szeszélyes volt ő, mint a tavaszi

szél, és éppen annyira megbízható.


— Mit kell tennem? Harkon

elmosolyodott.

— Csekélység, barátom, igazán csekélység.

Calum leste a Harkon ajkáról aláhulló szavakat, várta, hogy hallhassa,

hogyan fogja majd elárulni barátait, hogyan fogja majd egyiküket teljesen

elpusztítani. Mindketten tudták, hogy Konrád nem fog életben maradni

Harkon testében. O is meghal majd. Calum tudta ezt, és mégis figyelt.

Tekintete az íróasztalára tévedt, és rajta a koponyára. Úgy érezte,

bocsánatot kell kérnie barátja csontjaitól, amiért arra kényszerítette őket,

hogy bukását végignézzék. E gonosz birodalom ellen küzdött egész

életében, de az ezúttal olyasmit ajánlott, ami túl értékes volt ahhoz, hogy

visszautasítsa. Élni akart. Es hajlandó volt megfizetni az árát, még ha egy

másik ember életébe került is. Még ha egy nap a lelkével kell majd

mindezért megfizetnie, akkor is. Egy második esélyért még ez is csekély

árnak tűnt.

lilaine Clairn a hatalmas kandalló előtt térdelt a konyhában. A gyerekek a

tűz köré zsúfolódtak, nem a meleg miatt, hanem azért, hogy figyelemmel

kísérhessék minden egyes mozdulatát.

A nő kicsi, karcsú keze végigsiklott a lángok előtt. Széttárta ujjait,

olyan közel a kandallóhoz, hogy a hő a bőrénél hullámzott. A pattogó

tűzbe meredt, majd összeérintette ujjait. Kifelé köröző csuklója nyíló

virágszirmokhoz hasonlított. Az ujjbegyéből képek ugrottak elő. Egy

apró, tökéletesen kivehető férfi tűnt fel a lángok között. A tűz egy

imbolygó tükörnek látszott, és a férfi annak felszínén haladt.

Fehér szőrmeköpönyeget viselt. A leeresztett csuklya szabadon hagyta

vállig érő, szőke haját, mely sápadt aranyszínnel ragyogott, akár a téli

napfény. Térdig érő hóban lépdelt csupasz, fekete fák között.

— Blaine — suttogta Elaine.

Volt ott egy másik férfi is, aki háromszögletű kalapot viselt, melyet

sokszínű sállal rögzített a fejére. Kabátja gallérjánál kétkezes kard

markolata tűnt elő.

—Thordin.

A két férfi elhaladt egy hatalmas fa alatt, mely úgy tornyosult az erdő

fölé, mint az óriás a törpék mellett. Villámcsapás végzett vele két évvel

korábban, de halott, csupasz ágai még mérföldekkel arrébb is irányt

mutattak.

A két férfi feje fölött recsegtek és inogtak az ágak. Az egyik lassú

nyikorgással megindult lefelé, és ez nem a szél műve volt.


A csontvázszerű ág Blaine irányába haladt, jeges gallyai tőrként meredtek

előre.

— Blaine! — sikoltott fel Elaine.

A lángokba mártotta a kezét, mintha ki tudná ragadni onnan a férfit,

hogy biztonságba helyezze. A lángok köntöse ujját nyaldosták. A keze

már a kandalló hátsó falát érintette, és a lángok a vállánál, majd az

arcánál lobogtak.

Hirtelen valaki visszahúzta.

— Elaine!

Takarót tekertek füstölgő ruhái köré, hogy eloltsák a lángokat. Bőre

sértetlen volt, bűvereje megvédte. Ruhája azonban már nem úszta meg

ilyen könnyen.

— Elaine, látsz engem? Hallasz engem?

Felnézett, és egy szakállas arc került a látókörébe. Sűrű, erőteljes

pörköltszag terjengett a levegőben. A közelben frissen sült kenyér hűlt.

Elaine, ahogy feküdt, érezte a konyha megszokott illatát és hallotta a jól

ismert csörömpölő hangokat. Tudta, hogy biztonságban van. Ám azt is

tudta, amazokat veszély fenyegeti.

— Jonathan, segíts nekik!

— Kiknek?

— Blaine-nek és Throdinnak.

— Én is láttam a jelenést!

A szakácsnő legnagyobb fia, aki mindössze nyolcéves volt, melléjük

térdelt. A többi gyerek biztos távolságban bújt össze.

— Mit láttál, Alan?

— Egy nagy fa megtámadta őket.

Jonathan Elaine-re meredt:

— Igaz ez?

— Igen.

Jonathan nem ellenkezett, nem mondta, hogy az lehetetlen.

— Gondolod, hogy figyelmeztetésed időben érkezett?

20 • Laurell K. Hatnilton

Elaine megragadta Jonathant.

— Nem tudom.

— Mit akarsz, mit tegyek?

— Keresd meg Blaine-t és Thordint.

— Gyermekem, mire utolérjük őket a nagy fánál, addigra a harc, így

vagy úgy, de eldől.

Elaine még erősebben ragadta meg Jonathan ruháját, és szeme vadul

ragyogott.

— Akkor hozd vissza a holttestüket, hogy eltemethessük őket.

Jonathan Elaine szemébe nézett, és lassan bólintott.

— Ezt megtehetjük. Majd

Alanhez fordult:

— Keresd meg Terezát, és mondd el neki, mit láttunk. Ó tudni fogja,

mi a teendő.

A kisfiú kiszaladt a konyhából.

— Fel tudsz állni, ha segítek, gyermekem? Elaine

bólintott.

Jonathan talpra állította Elaine-t. A szakácsnő, Mala odatolt egy

széket a tűz mellé. Jonathan leültette Elaine-t, és szorosabban köré

tekerte az enyhén kopott takarót. Mala egy bögre forró teát nyújtott át

neki.

Elaine két tenyerébe fogta a bögrét, mintha nem lenne füle, így

melegítette hideg kezét. Mindig fázott, miután látomása volt. Takaró,

forró ital, egy-két óra ágyban fekvés, és olyan lett megint, mint

újkorában. De ma testvére halálát látta. Nem, nem halt meg, azt tudná,

de lehet, hogy megsérült és haldoklik, amíg ő itt ül és teát kortyolgat.

Nem volt idő megvárni, míg rendbe jön, nem volt idő gyengének lenni.

Tudni akarta, mi történt Blaine-nel.

Tereza a konyhába lépett. Jól beöltözött a hideg miatt. Karján egy

kabátot hozott, melyet szó nélkül odaadott Jonathan-


nak. Jonathan bebújt a kabátba és kalapot húzott kopaszodó fejére.

— En is veletek megyek — mondta Elaine.

Jonathan ereiben megfagyott a vér, miközben a kesztyűt húzta fel.

Mindketten rámeredtek Elaine-re.

— Még nem jöttél rendbe a látomás után, Elaine. Nem vagy elég jól az

utazáshoz — felelte Jonathan. Már rajta volt mindkét kesztyű.

— Ő a testvérem, az egyetlen rokonom. Mennem kell.

— Csak lelassítasz minket — mondta Tereza.

— Jonathan azt mondta, hogy a harc eldől, mielőtt bárki is segíteni

tudna nekik. Ha ez igaz, mit számít, hogy lelassítalak benneteket?

Ez igaz volt. Sokkal inkább igaz, mint amennyire Elaine sejtette. A

szíve a torkában dobogott. Ha Blaine sérülten fekszik a hóban, nem

érnek oda időben, mert a hideg befejezi, amit az életre kelt fa elkezdett.

De akkor miért szorult össze a gyomra, miért vert gyorsan a szíve? Velük

kellett mennie. Nem tudott tétlenül ülni a konyha biztonságában.

Tereza férjére nézett:

— Jonathan?

A férfi majdhogynem zavarba jött.

— Ez az igazság.

— Nem várhatunk órákig. A farkasok rájuk találnak, akár életben

vannak még, akár nem.

— Indulhatunk — mondta Elaine.

Tereza arca elárulta, kételkedik ebben, de nem vitatkozott.

— Hozom a kabátodat. De légy indulásra kész, mire visszajövök. Nem

várunk rád, Elaine.

Egyenes háttal, büszke léptekkel távozott. Tereza nem szeretett várni

senkire, főleg ha úgy vélte, felesleges.


Nem volt felesleges, de Elaine tudta, hogy ezt nem magyarázhatja

meg Terezának, és Jonathannak sem. Blaine megértette volna, de ő most

a hóban feküdt, vérezve, sérülten, vagy még rosszabb állapotban. Elaine

próbálta győzködni magát, hogy tudná, ha ikertestvére halott lenne, de

valahogy nehezére esett elhinni. Nem volt benne biztos. Ha már egyszer

elmúlt a látomás, sosem bízott a megérzéseiben. A megérzések hazud-

nak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.

—Tereza nem akart megbántani — szólt Jonathan, és ahogy levette

kötött sapkáját, izzadságcsepp csillant meg a homlokán. — Mennem kell,

Jonathan.

Elaine felhajtotta az utolsó korty teát is. Olyannyira forró volt, hogy

égette a szájpadlását, de szüksége volt a melegre. Valójában nem érezte

magát elég jól az induláshoz. Terezának igaza volt, de ez most nem

számított. Elaine menni akart. Tudta, hogy muszáj.

Tereza egy fehér szőrmeköpönyeggel tért vissza, mely teljesen úgy

festett, mint amelyet Blaine viselt a látomásban. Elaine felpillantott. Nem

volt biztos benne, hogy lábra tud állni, de Tereza tekintete egyértelmű

volt. Vagy felkel most, vagy nem mehet velük.

Mala jelent meg, és kivette a bögrét Elaine kezéből. Arca ki-

fejezéstelen volt, de szeme aggodalomról árulkodott. Mindig a

gyermekek oldalán állt, mindenki gyermekei oldalán.

Elaine megragadta a szék karját, és felemelkedett. A pokróc lecsúszott

a földre. Elaine kezét egy pillanatra a széken nyugtatta, aztán

felhúzódzkodott. Meg kellett fognia a háttámlát, hogy el ne essen. A lába

reszketett a hosszú szoknya alatt. Minden erőfeszítésére szükség volt,

hogy talpon tudjon maradni, ahogyan egyik kezével görcsösen szorította

a széket. Nem volt

Egy sötét úr halála *23

benne biztos, hogy egyáltalán járni tud, nem hogy ellovagolni a nagy

fához.

Tereza felé nyújtotta a fehér köpönyeget, legalább három lépésre a

széktől. Nem ment közelebb.

Jonathan kényelmetlenül érezte magát, ahogy köztük állt.

— Nincs időnk játszani, Tereza.

— Egyáltalán nincs — hangzott a válasz.

Elaine mély lélegzetet vett, és lassan kifújta a levegőt. Még kettőt

sóhajtott, próbálta lecsillapítani a rángatózó izmokat, és visszanyerni az

erejét. Elengedte a szék háttámláját, de az ujjai még tétován érintették a

fa felületet. Tereza sóhajtott. Elaine leengedte a kezét. A lába

megmerevedett, remélte, senki sem látja, mennyire remeg; de egyedül is

meg tudott állni.

Tereza karnyújtásnyira tartotta magától a kabátot, olyan

rezzenéstelen karral, mintha a kabátnak nem lenne súlya.

Elaine tett egy lépést előre a reszkető lábán. Nem esett el. Tett egy

lépést, aztán még egyet, aztán még egyet. A keze megragadta a bundát.

Tereza gyengéden Elaine karjára tette a kabátot. Rámosolygott a lányra,

és sötét szeme ragyogott.

— Ha már annyira menni akarsz, felrakhatunk egy lóra. Nincs értelme

várni.

Elaine mosolygott.

— Köszönöm.

— A bátorság mindig jutalmat érdemel. Tereza

megveregette a vállát.

— Ne gondold, hogy mindig így van.

Konrád bejött a konyhába. Úgy beöltözött a hideg miatt, hogy csak a

szeme látszott ki.

— Indulhatunk?

Tereza segített Elaine-nek felvenni a súlyos köpönyeget, és a csuklya

alá gyűrni fakósárga haját.


— Menjünk, és keressük meg Blaine-t és Thordint. Elaine érezte, hogy

a mosoly leolvad az arcáról.

— Megtetted, ami tőled telt. Figyelmeztetted őket.

— A tűzhöz mentem egyből, amint meghallottam a hívást. —Tudom.

Konrád megrázott egy kis csomagot a köpönyege fölött.

Gyógynövények és kötszerek voltak benne.

Tereza fekete haját tarka sállal fedte be, mely nagyon hasonlított

Thordinéhoz. Elaine és Blaine úgy egy éve tanultak meg kötni, és azóta

mindenkinek ajándékokat készítettek. Elaine piros-fekete csíkos sálat

kötött Terezának, Blaine pedig Thor-dinéba belekötötte az összes

különféle színű fonalat, amit csak talált. Talán úgy gondolta, hogy a

harcos úgysem veszi fel, ám ő büszkén hordta. Hozzáillő kesztyűt is

készített mintegy mentegetőzésképpen, noha az is olyan rémes

színekben pompázott, mint a sál.

— Gyerünk — mondta Jonathan. Egyszerű, kötött sapkáját, mely

kedvenc barna árnyalatában játszott, Elaine készítette. A skarlátvörös

sapkát, melyet Blaine kötött Konrádnak, felfalta egy szörny, legalábbis

Konrád ezt állította. Most szőrmesapkát viselt vastag, csíkos

mosómedvefarokkal, mely gallérjáig leért.

Mala egy kis csomagot nyújtott át Terezának. —Vigyetek nekik valami

meleget. Néha a finom étel jobb az orvosságnál.

Tereza mosolyogva elvette a csomagot.

— A te főztöd minden bizonnyal jobb.

Mala elpirult a bók hatására, és visszafordult a tűzhely felé. Párolt

zöldség illata töltötte be a konyhát, ahogy felemelte a fedőt és

megkeverte az ételt. Nyaka még mindig vöröslött a bóktól.

A konyhaajtó kinyílt, és hó sodródott befelé. Jeges széllökés ingatta

meg a tetőgerendákon szárított gyógyfüveket. A tűz lán-

Egy sötét úr halála »25

golt, szikrák pattogtak fel a kéményben. A lovász betántorgott, és lerázta

a havat a csizmájáról.

— Na ne, most összehavazod a tiszta padlót.

Mala előrelépett, és megrázott egy kanalat, mely csöpögött a

pörkölttől.

A lovász harsogva felnevetett.

— Ugyan már, Mala, tudod, hogy nem jöhetek be a bejárati ajtón.

Akkor szerinted hol kellene leráznom a havat a csizmámról?

Mala a férfire szegezte a kanalat, és csak egy ujjnyira állította meg

szószos végét az orra előtt.

— Harry Fidel, nem tudod, hol a helyed!

— Ebben az édes illatú konyhában, amilyen gyakran csak ide tudok

jönni.

— Kész vannak a lovak, Harry? — szakította félbe Tereza. Harry

rávigyorgott, és vészesen közel tartotta az orrát a kanálhoz.

— Hát nem pont ezt akartam mondani?

— Akkor mehetünk — mondta Konrád.

Mindannyian elindultak az ajtó felé. A hideg levegő mintha

láthatatlan falat emelt volna köréjük. Elaine olyan szorosan húzta maga

köré a köpönyeget, ahogy csak tudta, és reszketett a fagyos levegőben.

Visszanézett Jonathanra, aki becsukta az ajtót. Harry, a lovász leült a

székre, s havas csizmáit a tűz elé rakta.

Mala kimert egy tál pörköltet, dühe úgy látszott, elszállt. Már

majdnem két éve özvegy volt. Blaine úgy vélte, ők ketten még idén

összeházasodnak. Elaine nem volt ebben olyan biztos, de Blaine jobban

kitalálta az emberek gondolatait. Mindig azzal tréfált, hogy szívügyekben

az előérzetei hasznosabbak, mint húga látomásai. Azok ugyanis inkább

erőszakosak, mintsem romantikusak voltak.


A szél az ajtó előtt fütyült. Felkapva a kristálytiszta havat, és forgatta a

levegőben. A jégkristályok csípték Elaine arcát. A szél hátralökte. A

mozdulattól leesett a csuklyája, haja az utcába hullott, és teljesen

megvakította. A hideg széltől levegő után kapkodott. Azon igyekezett,

hogy visszahúzza a csuklyát. I lajtincsek tapadtak jeges arcbőrére.

Mindazt a meleget, mely a meleg tea és a pokróc hatására áramlott

szét benne, most elvette a szél. Elaine a havas udvaron állt, és tántorgott.

Tereza hirtelen mellette termett, és karon fogta. Nem kérdezte,

Elaine-től, hogy jól van-e. Csak vezette az istálló felé.

Elaine megbotlott, csupán Tereza keze tartotta vissza az eséstől.

—Vissza kell menned, Elaine.

Megpróbált tiltakozni, de nem jött ki hang a torkán. Végül megrázta a

fejét.

Tereza behúzta az istálló melegébe, és a fából készült falhoz

támasztotta.

— Nem jöhetsz így.

— Azt mondtad, felraksz a lóra. Tereza

a homlokát ráncolta.

— Nem szó szerint értettem.

Elaine csak nézte, túlságosan ingatag volt ahhoz, hogy egyebet tegyen.

— Mi a baja? — kérdezet Konrád, miközben lova hámját ellenőrizte.

Mindig ellenőrizte a lovakat, holott Harry soha nem volt gondatlan.

Konrád azonban senkiben és semmiben nem bízott.

Elaine-nek eszébe jutott, milyen volt, mielőtt meghalt volna a

felesége. Mosolygott, még nevetett is. Megbízott abban, hogy mások

rendesen elvégzik a feladatukat. Azóta azonban morcos


emberré vált, aki úgy tűnt, nem hisz semmiben. Feleségét lesből támadva

árulók ölték meg. Soha nem tudták meg, ki csapta be őket. Blaine szerint

ez aggasztotta Konrádot leginkább: hogy valaki, akiben bíztak, elárulta

őket.

Elaine nem volt ebben teljesen biztos, de abban igen, hogy azóta

valami meghalt Konrádban. Lelke melegsége feleségével együtt sírba

szállt.

Elaine kancája hatalmas, széles tomporú szürke ló volt. Blaine azt

mondta, hogy úgy néz ki, mint egy igásló, de Elaine nem volt olyan jó

lovas, mint a bátyja, így örült a jámbor állatnak. Ez a ló csendben

poroszkált naphosszat, széles patáján biztosan járt, és végtelen türelme

volt. Az összes gyerek rajta tanult meg lovagolni.

Tereza felsegítette Elaine-t a nyeregbe. Előretámaszkodott, kezével

megragadta a durva sörényt, arcát pedig a nyak puha szőréhez nyomta.

Tereza a helyére simította a csuklyát, és megérintette Elaine arcát.

— Hideg a bőröd — mondta.

Elaine továbbra is a lóra nehezedett. Nagyon hideg volt. Az egyetlen

meleg testrésze a szeme volt, melyben forró könnyek gyűltek össze.

— Vezesd ki a lovat!

Tereza megrázta a fejét, de nem ellenkezett. A ló nyakára ejtette a

gyeplőt, és felült a saját hátasára, a gyeplőt középen irányítva.

—Elég jól van az induláshoz? — kérdezte Jonathan.

—Nem — válaszolta Tereza —, de akkor is velünk jön. Konrád

nemtetszést kifejező hangot hallatott, de nem volt

túl hangos. Tudta, hogy Terezával veszekedni időpocsékolás. A kapuk

kinyíltak, és a lovak nekiindultak. Elaine érezte, hogy


a ló mozog alatta, de a köpönyeg előrehullott, és homályos ködöt borított

arca elé. Semmit nem látott, csak a résen át a földet. Lehunyta szemét, és

akkor még az is eltűnt.

A szél csapkodta a súlyos köpönyeget. A hideg levegő apró indákban

kígyózott a szőrme alá, a jeges ujjak bekúsztak a ruhája alá, a bőre után

kutatva. Elaine tudta, hogy nincs ennyire hideg. Tél volt, igen, de nem

hóvihar, nem gyilkos hideg. így is fázott minden porcikája, és úgy érezte,

csontjáig hatol a hideg. Könnyek fagytak az arcára. Mintha a látomás

elszívott volna minden melegséget, ami megvédhette volna a fagytól. A

hideg mintha mindezt tudta volna, és sóvárgott volna arra, hogy bőrét

érinthesse. Minden lélegzetvétel fájt.

A ló patájának hangját elnyelte a porhanyós hó, és ruganyos ügetés

elringatta Elaine-t. Kapaszkodott a melegségbe és a mozgásba, ahogyan a

hideg láthatatlan szája kiszívta erejét. Semmi nem létezett a világon, csak

a hideg és a ló ritmusa. Elméjének egy kis, távoli zugában azon tűnődött,

vajon halálra fagy-e. Nem, annyira fázott. Az ember, mielőtt halálra fagy,

meleget érez, nem? Arca és keze jobban ki volt téve a hidegnek, és

csontig fagyott.

Minden bizonnyal elalhatott, mert arra eszmélt, hogy domboldalon

kapaszkodnak fel. Ha már a domboknál járnak, közel lehetnek. Elaine

felemelte a fejét. Érezte, hogy a szél csapkodja az arcát, de nem volt

hidegebb, mint korábban. Ennél jobban ugyanis már nem is fázhatott

volna. Nem tudta kinyitni a szemét. Megpróbálta felemelni a kezét, hogy

megérintse, de úgy tűnt, keze odafagyott a ló sörényéhez. Végül be

kellett érnie azzal, hogy a kézfejéhez dörzsöli a szemét. A könnyek

jégkristályokká fagytak, melyek összeragasztották a szemhéját.

Fájdalmasan pislogott a téli szürkületben. Az erdőben jártak. Csupasz,

fekete fák vették körül őket. A lovak a hóviharban végigküzdötték

magukat a hó alá vesző úton.


Elaine azon igyekezett, hogy felüljön, és sikerült is neki. A köpönyeget

hátrafújta a szél, és szabadon hagyta egyik oldalát. Nem számított. Látta,

hogy a nagy fa homályosan feldereng a kisebbek fölé magasodva. Már

majdnem ott voltak.

A telihold pislákolva lebegett a csupasz fák fölött. A szél vad

örvényben kavargott végig az úton, és száraz hó susogott az ágak közt. A

hó már nem hullott, csak a szél fújta tovább, száraz, sziszegő örvénnyé

duzzasztotta, amely átsöpört a fák között.

Konrád lova legelöl haladt, hókupacot emelve maga előtt. Végül már

kikerült a látókörből. Ha valaki meg is kérte, hogy menjen előre

felderíteni a terepet, Elaine nem hallotta. Csak a szél zúgását, ahogyan

hordja a havat, a fagyott ágak recsegését, és alatta a nyereg nyikorgását.

Blaine ott volt közel, nagyon közel. Elaine megpróbált imát rebegni,

de a hideg az ajkát is megfagyasztotta. Nem is jutott eszébe egyetlen ima

sem. Nem tudott gondolni semmire. Nem létezett semmi más a hidegen

kívül. Minden félelem, minden pánik egy kicsi, hideg gombóccá

zsugorodott össze a gyomrában. Elaine tudta, hogy halálra van rémülve a

gondolattól, hogy mi várhat rá, de nem érezte. Nem volt semmi, csak a

hideg, mely mélyen beletemetkezett és mindentől elzárta.

Kiáltás csendült fel és visszhangzott a hóban. A lovak olyan gyorsan

ügettek, amilyen gyorsan csak tudtak a száraz, ömlő fehérségben. Elaine

két kézzel a nyeregkápába kapaszkodott. A kanca lomha volt, mivel

azelőtt könnyű vágtánál soha nem kellett gyorsabban haladnia.

A nagy fa egyedül állt a maga tisztásán. Gyökerei megfojtották a

kisebb fákat és kiirtották a bokrokat. Öt felnőtt férfi kellett ahhoz, hogy a

törzsét közrefogják. A minden irányban messzire terjeszkedő ágak

akkorák voltak, mint a kis fák.


Felhők takarták el a holdat, és homályba borult a tisztás. Csak a hóról

visszaverődő fény töltötte be a tisztást, mely ettől komor hangulatot

árasztott. Valami lógott az egyik csupasz ágról. Elaine először nem tudta

kivenni, mi az. Nem is akarta látni.

A felhők elsuhantak, és a tisztás immár ezüstös fényben fürdött. Az a

valami a fán súlyosnak tűnt és fekete kontúrral rajzolta ki a holdfény.

Karja esetlenül meredt kifelé, egyik lába pedig a hó felett himbálózott. A

másik lába hiányzott. A fa alatt a hóban hatalmas sötét folt

éktelenkedett.

Elaine felsikoltott.

Tereza elengedte a gyeplőt. Szavai lágyan csengtek a sikoltás

visszhangjában: — Nyár, ments meg minket! Konrád a távolban előlépett

a bozótból.

— Nem Blaine az, és nem is Thordin. Elaine

rámeredt:

— Akkor ki...?

— Itt vannak. Megsérültek, de rendbe fognak jönni. Elaine nem hitte

el. Konrád biztosan hazudik, gondolta. Ha

Blaine élne, elé sietne, még sérülten is.

— Elaine, jól vagyok.

Blaine sántikálva előlépett a bokrok mögül, Thordin széles vállára

támaszkodva. Felvillantotta ragyogó mosolyát, mely azt jelentette,

minden rendben. A mosoly minden szónál jobban megnyugtatta Elaine-

t.

Leereszkedett a kancáról, és térdre esett a hóban. Megpróbált I elállni

és odamenni a testvérhez, de a holdfényes tisztás forgott vele. Sötét

foltok takarták el a holdfényt. Elaine előrebukott a hóban, mely

betemette arcát, belement a szájába és az orrába. Végül elnyelte őt a

hideg sötétség.

HARMADIK FEJEZET

B l a n e t a k a r ó b a burkolózva süppedt a székébe.

Párnát tettek a háta mögé. Kötések látszottak bal karján

elszakadt ruhaujja a l a t t , é s a l á b a fel volt polcolva

egy kis hímzett zsámolyra. Ez

volt a legsúlyosabb sérülés. Konrád összevarrta a sebeket, majd

e l ő v i g y á z a t o s a n gyógyfüves kenőccsel kente be és

bekötözte l, ő k e t . M é g a l r g k i s s e b b vágás is elfertőződhet, és

az ember karjába k e r ü l h e t . Blaine bízott Konrád csatamezőn

elsajátított sebkötötözési

ismereteiben, mivel hozzáértőbb volt, mint a legtöbb orvos.

tereza megpróbálta rávenni Blaine-t, hogy feküdjön le, de

nem j á r t s i k e r r e l . Blaine ott akart lenni, mikor Elaine

magához tér.

E l a i n e mindig gyenge volt, miután látomása volt, de Blaine

soha nem fogta fel, mennyire gyenge. A lány bőre hidegebb volt,

mint a hó, olyan hideg, mint a halál. Blaine csak abból látta,

eleiben van, hogy mellkasa süllyed és emelkedik. Igaz, vér

csorgott a karjából, és vér szivárgott a lábából is, igaz, faágak

S Z A K Í T O T T Á K le majdnem a lábát, de Elaine volt az, aki

majdnem meghalt.

Rámeredt húgára. Halvány szőke haja szétterült a párnán,

lilnine arca tükre volt a sajátjának. Az arccsontjai ugyan valamivel

finomabbak voltak, a szeme zöld, nem kék, mint az övé, de ii z

ikrek mégis úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Szüleiket

megölték, amikor ők nyolcévesek voltak, onnantól kezdve

magukra maradtak. Két évet vészeltek át, mielőtt Jonathan

magához vette őket. Ebben a két évben csak egymásban bízhattak,

csak egymástól függtek. Akármilyen hálásak voltak


Jonathannak és Terezának, ők jelentették a családot egymás számára.

Blaine lejjebb süppedt a székben, kék szeme lehunyva rángatózott,

majd kinyílt. Megpróbált egyenesen felülni a székben, de éles, szúró

fájdalom futott végig a lábán.

Elaine figyelmeztetése időben érkezett. O és Thordin gyorsan

fedezékbe buktak, de a velük levő idegen nem értette, miért kiált Blaine.

A férfi egy Cortton nevű faluból jött, és Jonathan segítségét akarta kérni.

Blaine és Thordin kísérték és vigyáztak rá.

Amikor a fa megragadta a férfit, megpróbáltak segíteni rajta. De a fa

nem érezte a fájdalmat, és hol lenne egy fának sebezhető pontja? Nincs

szíve, nincs feje... Blaine és Thordin minden tőlük telhetőt megtettek, de

a férfi meghalt. Előtte nagyon hosszú ideig üvöltött.

Halk hang hallatszott az ágy felől — nem szó volt ez, inkább erőtlen

nyögés. Blaine felegyenesedett.

— Elaine?

A lány megmozdult a több réteg takaró alatt, és a fejét is elfordította a

párnán.

Blaine felé nyúlt, és ujjaival megérintette arcát.

— Elaine, kérlek, nyisd ki a szemed!

A lány így tett. Szelíd mosoly jelent meg arcán, a leggyönyörűbb,

melyet Blaine valaha látott.

— Blaine, jól vagy?

Hangja halk volt, majdhogynem rekedt, mintha fájna a torka. —Te

hogy érzed magad? — kérdezte Blaine. Elaine zöld szemével

pislogott.

— Jól vagyok.

— Nem hiszek neked — mosolygott Blaine. Elaine

bátyja karjára pillantott: — Megsérültél.


— Konrád rendbe hozott. Sokkal inkább aggódom miattad.

— Miért?

Elaine zavarodottnak tűnt.

Blaine hátrasimította testvére haját a homlokából. Elaine bőre

örvendetesen melegnek tűnt.

— Elküldtünk egy mágusért.

Elaine rosszallóan ráncolta homlokát.

— Majdnem meghaltál, Elaine. A bőröd jéghideg volt. Hazahoztunk és

körberaktunk forró téglával, ágymelegítővel, mindennel, ami csak

eszünkbe jutott. De te hideg maradtál.

Elaine kérdőn nézett Blaine-re, aki így szólt:

— Nem tudjuk, mi történt veled. Tereza mágusért küldött. Még

Jonathan is beleegyezett.

— Hajlandó beengedni egy mágust a házába? Elaine hangja

döbbenetről árulkodott.

— Mindannyian aggódtunk érted.

— De Jonathan nem enged be mágusokat a házába. Majdnem kidobott

minket is, amikor rájött, hogy látomásaim vannak.

— A látomás nem ugyanaz, mint az igazi mágia. Elaine mosolygott:

— Emlékszem a vitákra.

A háznép véleménye megoszlott a kérdésben. Igazából senki nem

akart mágust látni a házban, de elűzni sem akartak két gyereket.

Jonathannak azonban nem lágyult meg a szíve addig, míg Tereza át nem

állt azok oldalára, akik itt akarták tartani a gyerekeket.

Jonathan Ambrose híres mágusvadász volt. Ez volt a fő tevékenysége,

és ez határozta meg, ki ő. A mágia esküdt ellensége volt. Miután

elfogadta Elaine jelenlétét a házában a látomásaival együtt, megértőbbé

vált, és nem ítélt el olyan hamar boszorkányságként minden

természetfelettit. Elfogadta, hogy


Elaine-nek lehetnek természetfeletti képességei, és ez még nem teszi

gonosszá.

Jonathan azt mondogatta, Elaine kiszélesítette a látókörét, és ő

mindig hálás lesz ezért. Anélkül, hogy bárki is kimondta volna, az ikrek

tudták, hogy szereti őket.

— Itt van már a mágus? — kérdezte Elaine.

— Nem tudom. Azóta itt vagyok, hogy ágyba tettek.

— Megsérültél. Pihenned kellene, nem egy székben kuporognod.

Blaine vigyorgott.

— Mint ahogy neked is a meleg ágyban kellene pihenned látomás

után, nem kimerészkedni a téli hidegbe.

Elaine elpirult.

— Muszáj volt mennem.

— Nekem meg muszáj volt itt lennem, amikor felébredsz. Elaine felé

nyújtotta a kezét. Csendben fogták egymás kezét,

nem szóltak egy szót sem. Nem volt szükség szavakra.

Valaki kopogott az ajtón. Konrád benyitott anélkül, hogy megvárta

volna, míg kiszólnak.

— Itt a mágus. Elég jól van Elaine ahhoz, hogy lejöjjön, ha segítünk

neki?

— Miért? Nem tud a mágus feljönni?

— Jonathan nem hajlandó kiengedni őt a konyhából. Azt mondja, épp

elég, ha bejön a hátsó ajtón.

— Elég jól vagy ahhoz, hogy lejöjj, Elaine? — kérdezte Blaine.

— Azt hiszem.

Óvatosan felült, az ágynak támaszkodva. Blaine

megragadta a karját. —Te reszketsz.

— Nem fázok, csak gyengének érzem magam. Nem vagyok biztos

benne, hogy le tudok menni.


— Akkor viszlek.

— Jó, ha te magad lejutsz a lépcsőn — mondta Konrád, és be-

lépett a szobába. — Majd én leviszem Elaine-t.

Blaine ellenkezésre nyitotta a száját, de rájött, hogy Konrádnak igaza

van. Lehet, hogy ő maga le tud sántikálni a lépcsőn, de biztos, hogy nem

képes levinni senkit.

Konrád már az ágy fölé hajolt.

— Veszek egy köntöst — mondta Elaine.

Konrád felegyenesedett. — Persze, néha elfelejtem, hogy már nem

vagy gyerek.

Körbenézett a szobában, hogy feltűnik-e valahol csodálatos módon

egy köntös. Aztán visszafordult Elaine-hez.

—Nem látom.

—A szekrényben van.

Konrád odament a magas tölgyfa szekrényhez, mely a szemközti

falnál állt. Kinyitotta a faragott ajtót. A ruhák rendezetten össze voltak

hajtva a számos polcon, szoknyák és egy kék köntös lógott a szekrény

másik oldalán. Konrád kivette a köntöst és átnyújtotta Elaine-nek.

— Fordulj el, kérlek!

— Blaine-nek csak egy jó karja van. Gondolod, hogy fel fog (udni

emelni, hogy felöltözhess?

— Felöltözök egymagam — mondta.

Konrád felhorkant.

—Túl gyenge vagy.

Elaine megragadta a köntöst.

— Fordulj el! Ez

parancs volt.

Konrád sóhajtott, de hátat fordított, és karját összefonta a mellkasán.

Egyenes tartása azt üzente, hogy mindezt nagy butaságnak tartja.


Elaine felküzdötte magát a karjával, könyökét behajlítva. Karja kissé

megremegett az erőfeszítéstől. Ajka elvékonyodott, lélegzetét

visszatartotta. A fehér hálóing, amit most viselt, többet takart belőle,

mint egynémely ruha, melyben Konrád látta őt, de most nem ez volt a

lényeg. A férfi nem értette, miért szégyellnivalóbb egy vastag, fehér

hálóing, mint egy kivágott ruha, de úgy tűnt, a legtöbb nő így véli. Elaine

legalábbis biztosan. Jobbnak látta nem vitatkozni.

Kitartotta a köntöst, így egy karja szabadon maradt Elaine számára. A

nő a fejlécnek támasztotta a hátát, és felhúzódzkodott. Egyik karját

betuszkolta a köntös ujjába. Blaine olyan mesze nyúlt, ahogy csak tudott,

hogy eligazítsa a hálóing ujját húga vállán. A fájdalom belehasított a

lábába. Visszaesett a székre, és levegő után kapkodott.

— Ha engedted volna, hogy segítsek, már lefelé mennénk — mondta

Konrád.

— Nem — mondta Elaine. Hangja hangos volt, de fátyolos.

— A szemérmesség erény, Elaine, de ez nevetséges. Hadd forduljak

meg.

— Nem!

Blaine-nek kezdett derengeni, most első alkalommal, hogy Elaine nem

ennyire óvatos a többi férfival a házban, még a szolgákkal sem. Blaine

néha lassan jött rá az efféle dolgokra, de ha egyszer egy gondolat

befészkelte magát a fejébe, nem hagyta nyugodni. Rájött, hogy Elaine-

nek tetszik Konrád. Blaine pillantása a férfi merev hátáról visszatévedt

Elaine-re, aki még mindig azon küszködött, hogy magára vegye a

köntöst. Konrád özvegy volt, és már újraházasodhatott volna. Blaine

feltételezte, hogy Konrád jóképű férfi, habár sosem gondolt rá így. Úgy

meg pláne nem, mint testvére jövendőbeli férjére. Igazából egy férfira

sem gondolt így.


Elaine, miután szorosan összevonta a köntöst a mellkasán, zihálva

hátradőlt a párnájára. Kékeszöld szeme lázasan ragyogott, és éles

kontrasztot képzett sápadt bőrével. Könnyű, hullámos haja

aranyfüggönyt vont az arca köré. Majdnem olyan volt, mint egy tündér.

Blaine-t egész testén végigfutó sokként érte a Ielismerés, hogy testvére

gyönyörű. Majdhogynem rémisztő volt ,i gondolat. Hogyhogy eddig soha

nem vette észre?

A kérdés már csak az volt, vajon Konrád észrevette-e. Blaine noha

nem látta annak jelét, hogy a magas harcos így gondolt volna Elaine-re.

Persze eddig a napig ő sem gondolt rá így.

— Most már megfordulhatok?

Konrád hangjában jókora adag megvetés érződött, Elaine viszont túl

fáradt volt ahhoz, hogy észrevegye.

— Igen — mondta.

Konrád megfordult. Sötét, markáns arcát összeráncolta. Mivel figyelte,

Blaine meglátta, ahogy Elaine szeme megrándul. Kínozta a tény, hogy

Konrád ráncolta rá a homlokát. A fenébe. Aggasztotta Blaine-t, hogy

Konrád véleménye ennyire számít lilaine-nek. Butaság volt, de

féltékenynek érezte magát. Mikor erre rájött, eltolta az érzést magától.

Hagyjuk rá. Ha ez a savanyú Konrád jelenti húga számára a boldogságot,

akkor ki ő, hogy beleszóljon? Természetesen, ha Konrád megbántja

Elaine-t, az már más lapra tartozik. A báty feladata vigyázni a húgára,

nemde?

Konrád visszaterítette a takarót az ágyra, Elaine pedig ösz-szehúzta a

köntöst a hálóinge fölött. Anélkül, hogy a nő kérte volna, Konrád felvette

a papucsát a földről, és feladta Elaine harisnyás lábára. Furcsamód

bensőséges gesztus volt ez tőle.

Dutva mozdulatokkal kötötte meg a köntös selyemzsinórját, mintha

Elaine még mindig gyerek lenne.

Két ragyogó színfolt jelent meg Elaine arcán. Elég óvatos volt ahhoz,

hogy ne nézzen közvetlenül Konrád arcába, nem tudta


volna elviselni, hogy a szemébe nézzen. Konrád úgy emelte a karjába,

mintha nem is lenne súlya. Elaine a nyaka köré fonta a karját, és a

vállához nyomta az arcát. Sápadtnak, betegnek és szeretetre méltónak

tűnt Konrád karjában, és szemmel láthatóan kellemesebben érezte

magát, mint amennyire Blaine-nek tetszett volna.

— Le tudsz jönni egyedül a lépcsőn, Blaine? Ha nem, visszajövök, és

neked is segítek.

Blaine ingatta a fejét.

— Menni fog.

Vagy lemegy egyedül, vagy valaki más segítségével. Blaine most

hamarabb elfogadta volna bárki más segítségét, mint Konrádét.

Konrád könyökkel kinyitotta az ajtót, és kiment a szobából, Elaine-nel

a karjában. Nem pillantott vissza és nem kérdezte újból, hogy Blaine-nek

szüksége van-e segítségre. Blaine azt mondta, nincs. Soha nem ötlött fel

Konrádban, hogy ez esetleg nem igaz.

Blaine felemelkedett a székből, és szökdécselve a súlyos járókeretre

támaszkodott. Éles fájdalom hasított belé minden alkalommal, amikor

megerőltette sérült lábát. Karja nem szűnő, csontig hatoló fájdalommal

sajgott. Mankó volt a falnak támasztva, melynek a teteje gyolccsal volt

körbetekerve. Megragadta, és karja alá helyezte. Az ő mankója volt, az ő

magasságához faragták. A szörnyekkel való küzdelem meggyötri a testet.

Ahogy Tereza mondta, mindegyikük csak ideiglenesen lehet ereje

teljében.

Blaine kibotladozott az ajtón. Konrádot és Elaine-t már nem látta. Egy

pillanatra megállt az előtérben, arra várva, hogy a fájdalom a lábában

alábbhagyjon. Fájdalmas volt lógatni a lábát, de még fájdalmasabb volt

mozgatni.

40 • Laurell K. Hamüton

Ott állt, újra tudott levegőt venni, és arra készült, hogy ugrálva

lesántikáljon a lépcsőn. Gyerekes dolog volt visszautasítani Konrád

segítségét. Fájdalommal fizetett érte. De ez az ő fájdalma volt, az ő

privilégiuma, hogy ne fogadjon el segítséget egy olyan férfitól, aki miatt

húga szeme megrebbent. Kételkedett abban, hogy Konrád valaha rájött

volna, hogyan érez Elaine. Blaine abban sem volt biztos, hogy jó lenne,

vagy rossz, ha meg-ludná. Arra jutott, valószínűleg egyik sem.

Egyensúlyozott a lépcső tetejénél, szorosan markolva a kar-I á t. Mély

lélegzetet vett, és egyet előrelépett. A fájdalom tűzként égette végig a

lábát. Mire leért a lépcső aljára, émelygett, gyenge volt, és majdnem

olyan rosszul érezte magát, mint Elaine. Milyen árat ér meg a büszkeség?

Blaine még egyet ugrott lefelé, és összeszorította a fogát, nehogy

felkiáltson. Ha újra választhatna, akkor is így döntene. I assú, érthetetlen

düh fészkelte be magát a szívébe Konrád Burn iránt.

NEGYEDIK FEJEZET

Egy különös férfi ült a konyhában a tűz mellett. Haja olyan fehér volt,

mint a hó, arcát pedig sárgás szakáll és csőrszerű orr uralta. Szelíd, kék

szeme mosolygott Elaine-re.

Elaine a tűz másik oldalán ült egy székben. Mala újabb csésze teát

adott a kezébe. A szakács meg volt győződve a tea gyógyhatásáról.

A férfi szintén teát kortyolt. Egy tányér süteményt egyensúlyozott a

térdén. Bármely vendég ilyen ellátásban részesült volna, leszámítva, hogy

a többieket a nappaliban fogadták volna.

Jonathan a helyiség közepén ült, karba tett kézzel, és homlokát

ráncolva méregette az idegent. Úgy állt ott, mint egy őr. Nyilvánvalóan a

konyha teljesen megfelelt ennek a vendégnek.

Tereza az asztalnál ült Konráddal és Blaine-nel. Ők alkotiák a

nézőközönséget. Nem volt egyértelmű, hogy azért ülnek-e Ott, hogy

teljes életnagyságban lássanak egy valódi mágust, vagy azért, hogy

szemtanúi legyenek annak, ahogy Jonathan egy ilyen személy

jelenlétében viselkedik. Mindkét esetben jó szórakozás elé néztek.

— Gersalius vagyok, varázsló. Azt mondták, van valamiféle varázserőd,

Elaine.

Elaine Jonathan haragos arcára pillantott.

— Nem úgy gondolok erre, mint varázserőre.

A mágus hátradőlt a székében, és egyik kezében biztosan tartotta a

süteményestányért.

— Akkor minek nevezed?


Elaine vállat vont.

— Csak egyszerűen látomásoknak.

— Mesélj nekem ezekről a... látomásokról — mondta Ger-salius.

Elaine belekortyolt a forró teába, és nem tudta, mit mondjon.

— Akarod, hogy leírjam őket?

— Ha szeretnéd.

Lehunyta szemét, és megpróbálta nem ráncolni a homlokát. Jonathan

megtette azt mindenki helyett. De a mágus olyan... frusztráló volt.

— Mit akarsz tőlem?

— Segíteni neked.

— Hogyan?

— Ahhoz képest, hogy mágikus képességekkel rendelkezel, nagyon

gyanakvó vagy.

Elaine lesütötte a szemét.

— Nem tudom, mit akarsz, mit mondjak.

— Elég ezekből a szójátékokból — mondta Jonathan. — Tudsz neki

segíteni, vagy nem?

Magas, vészjósló felhőként tornyosult föléjük.

— Ambrose úr, ha Elaine megbetegedett volna, és orvost hívott volna

hozzá, neki is megszabná, hogy végezze a munkáját?

— Eddig nem is csináltál semmit.

Gersalius sóhajtott.

— A lánynak szikrázó varázsereje van, avatott szem azonnal

észreveszi.

— Látomásai vannak, ez minden.

Gersalius megállt a teával és a süteményekkel a kezében.

— Ha ragaszkodsz hozzá, hogy minden szavamba beleköss, nem

tudok neki segíteni.

— Jól van, akkor folytasd — mondta Jonathan.


Tereza rászólt: — Jonathan!

Ebben a szóban majdhogynem fenyegető keménység volt. Jonathan

felé fordult.

— Nem csinál semmit, csak rébuszokban beszél, amióta belépett a

házunkba.

— Mert nem hagytad, hogy bármi mást csináljon, Jonathan.

— Elaine nem mágus.

— Jonathan — Tereza hangja szelíd volt, ám határozott —, majdnem

meghalt ma. És a látomása volt az, ami kis híján végzett vele. A

látomások valamiféle varázserőre utalnak. Tudnunk kell, mi történt.

— Nem mágus — ismételte Jonathan.

— És mi van, ha mégis az? — kérdezte Tereza. Jonathan nyilvánvaló

méltatlankodással fordított hátat mindannyiuknak.

Elaine összekuporodott a székben, és elfelejtkezett a teáról a tezében.

El fogja küldeni Jonathan, ha kiderül róla, hogy május? Kiűzik az egyetlen

otthonból, amit ismer?

Mala megjelent Elaine mögött, és a vállára tette a kezét.

— Nem küld el.

— Ha nem kívánatos a jelenlétünk — mondta Blaine —, elmeietünk.

A hangja izzott a dühtől. Igyekezett lábra állni.

— Ülj le, Blaine! — szólt Konrád. — Senki nem küldi el Elaine-t -

hangja nagyon határozott volt ennél a mondatnál.

Elaine megfordult a székben, és látta, hogy Konrád zöld szele szikrázik,

arca pedig megfeszül a dühtől.

Ennyire mérges lett volna akkor is, ha más távozása lett volna

kilátásban, vagy ez csak neki szól? Elaine arcára melegség ült ki, melynek

semmi köze nem volt ahhoz a lehetőséghez, hogy elveszítheti otthonát.


Tereza felállt.

— Jonathan, jobban teszed, ha határozott véleményt nyilvánítasz

az ügyben.

Jonathan széttárta a kezét.

— Hát, Elaine természetesen marad, történjék bármi is. Ez az

otthona.

Ám volt valami a hangjában, amitől Elaine mélyebbre kuporodott a

székben. Egyfajta bizonytalanság, mintha Jonathannak még lett volna mit

mondania, de magában tartotta. Ha valójában mágus, Jonathan sosem

fogadja el. Igazán sosem.

Nem akart mágus lenni. A látomások is épp elég rosszak voltak.

— Ülj le, Gersalius! — mondta Tereza. — Jonathan és én épp

menni készülünk, hogy haladhass a munkáddal.

Jonathan tiltakozásra nyitotta a száját, de Tereza egy apró intéssel

megakadályozta.

— Beszélnünk kell, férjem. És a varázslónak pedig Elaine-nel kell

beszélnie.

Ritkán hívta férjemnek. Amikor mégis, az mindig veszekedés, de

legalábbis nézeteltérés előjele volt. Jonathan nagyon egyenesen állt.

— Ha azt mondod, feleségem. Nyilvánvaló

düh volt a hangjában.

— Azt mondom.

Tereza hagyta el először a szobát, és Jonathan követte. Egy ideig

csönd volt, majd Gersalius leült és így szólt:

— Meséld el nekem egy látomásodat, Elaine! Kérlek.

Elaine belekortyolt a teájába. Nem akart a varázslóval beszélgetni.

Nem csak azért, mert el akarta kerülni a harcot. Jonathan jól

megtanította nekik, hogy a mágia hasznos lehet, de könnyen átcsaphat

gonoszságba.


— Nem akarok mágiát űzni — mondta Elaine lágyan. Gersalius még

szélesebben mosolygott.

—Gyermekem, a mágia nem választás kérdése. Ismertem olyan

embereket, akik semmit sem akartak jobban, mint mágiát Űzni, de nem

volt hozzá tehetségük. Nem tudod a mágikus képességeket a testedbe

kényszeríteni, ugyanúgy, ahogy meg sem szabadulhatsz tőlük, ha

természettől fogva rendelkezel velük.

—Láttam embereket, akik gonosz lényekkel kötöttek alkut, hogy

mágikus képességekhez jussanak — mondta Elaine.

—Az nem természetes mágia. Az irtózatos dolog.

—A mágia az mágia.

— Ezek nem a saját szavaid, gyermekem. Elaine a

bögréjébe bámult.

— Nem tudom, mire gondolsz.

— Elaine, a mágia — az igaz mágia — nem eredendően gonosz. Olyan

csupán, mint egy kard. Az acél önmagában nem hajlik lem a jó, sem a

gonosz felé. A kéz forgatja a kardot, a kéz dönti rl, hogy jó vagy rossz

célra használja fel. A fegyver maga sem-leges.

-De...

Elaine a mágus arcát fürkészte, próbált valami olyasmit megtalálni,

ami nem volt ott. Nem lelte nyomát sem gonoszságnak, lilaine nem volt

benne biztos, hogy valaha találkozott olyan varázslóval, aki nem hordta

magán a romlottság nyomait.

— Érzed, hogy nem akarlak bántani.

— Igen.

— A mágia teszi számodra lehetővé, hogy kiderítsd, igazat mondok-e

vagy sem.

Elaine a fejét rázat.

— Nem tudom mindig megmondani, ki hazudik és ki nem.

— Némi gyakorlással meg tudnád.

Egy sötét úr halála * 47

—Te meg tudod? Gersalius

vigyorgott.

— Legtöbbször. Vannak olyanok, akik nálam nagyobb hatalommal

bírnak. Ok időnként túljárnak az eszemen.

— A mágia megbízhatatlan.

— Időnként minden az.

Halvány mosoly villant fel Elaine arcán, mielőtt elnyomhatta volna.

— Látod, nem olyan rossz dolog ez — mondta Gersalius. Elaine

elnyomta a mosolyt, de nem tudta teljes egészében elűzi a vele járó

melegséget.

Mala kérés nélkül újratöltötte Elaine bögréjét, majd a mágushoz

lépett.

— Kér még, uram?

— Igen, kérek.

Kitartotta a bögréjét, és az üres süteményestálat is Mala felé nyújtotta.

— Kér még édességet?

— Jó lenne még egy pár darab abból a kitűnő süteményből. Mala

elpirult és sietve meghajolt. Mintha nem dicsérte volna

a főztjét egyfolytában a ház népe.

Elaine nézte, ahogy a molett szakács elsiet. Csak nem akadt

vetélytársa Harrynek, a lovásznak? Nem, butaság. Mala tudja, hogy

Jonathan soha nem engedné, hogy egy varázsló udvaroljon neki.

Elaine gyomra hideg, jeges csomóvá szorult össze. Vajon megtűrne

Jonathan egy varázslót a házában? És ha az a varázsló ő lenne?

Mala visszatért, és mindkettőjüknek hozott még süteményt. Letette a

tányérokat egy zsámolyra a tűz mellé.

— Köszönöm, Mala — mondta Gersalius.


Mala kuncogott.

Mindössze egy köszönöm, és Mala kuncogott. Elaine soha nem látta

ilyennek a szakácsnőt, még Harryvel sem.

Mala elment, hogy megkavarjon valamit a tűzhelyen. A nya-I- .i még

mindig vöröslött az örömtől.

Valóban ilyen vonzó a mágus, vagy bűbájt bocsátott Maiára? lilaine

meg szerette volna kérdezni, de nem akarta zavarba hozni az asszonyt.

Gersalius ivott egy kortyot a teájából és Elaine-re nézett. Szeme

hunyorgása elárulta, hogy tudja, Elaine mit gondol. —Tudod, mire

gondolok most?

— Igen, de ez nem mágia.

— Akkor honnan tudod?

A varázsló előrehajolt, és lehalkította a hangját.

— A testtartásod nemtetszést fejezett ki, amikor a szakácsnő HZ előbb

kiszolgált engem. Azt arcod akár a tükör, gyermekem. Minden gondolat

átszalad rajta.

Elaine a homlokát ráncolta.

— Nem hiszem el.

— Mert nem akarod elhinni — mondta Gersalius. — A tudat, hogy egy

ismeretlen ilyen könnyen olvas a gondolataidban, érzéseidben,

megrémít.

Ellenkezésre nyitotta a száját, de végül semmit nem mondott. Nem is

annyira a gondolatolvasó mágus aggasztotta, hanem a iöbbiek. Vajon

tudja Konrád, hogyan érez iránta? Tudja mindenki? Ennyire árulkodó lett

volna?

— Nagyon jó a megfigyelőkészségem, Elaine. A legtöbb embernek

nem, még azoknak sem, akik mindennap látnak téged. Valójában úgy

vélem, hogy azok az emberek, akiknek szeme I.H iára felnőttél,

hajlamosak elfelejtkezni rólad. Tudod, a megszokás vakká tesz.


— Én pedig azt gondoltam, a megszokás megvetést szül. —Talán így

van, de én nem hiszem, hogy ő megvet téged.

— Olvasol a gondolataimban — mondta Elaine. Nagyon egyenesen

ült, és a kezében szorongatta a bögrét.

— Lehet, egy kicsit. A tény, hogy képzetlen mágus vagy, megkönnyíti a

dolgomat. Az erős érzelmeket amúgy is könnyebb megfejteni.

Elaine-nek remegett a keze. Forró tea ömlött a bőrére. Mala azonnal

ott termett, kivette a bögrét a kezéből, és felitatta a kiömlött folyadékot

egy tiszta konyharuhával.

— Megégetted a kezed?

Konrád odatérdelt Elaine széke mellé, és vászondarabot szorított a

lány kezére. Elaine-t megriasztotta a hideg. Konrád ugyanis havat tett a

vászondarabba.

— A hideg a legjobb a kisebb égési sérülésekre.

Konrád a kezébe fogta Elaine kezét, és a bőrére dörzsölte a havat.

Elaine szíve majd' kiugrott a helyéről. Konrád kezének súlya a sajátján

kiűzött a testéből minden hideget. Még így is, hogy hó érintette a bőrét,

melegséget érzett. Melegséget, mely felkúszott a nyakán, és tudta, hogy

elpirult.

Konrád csak a kezét nézte, és gyógyítóként látta el feladatát. Nem

nézett az arcába.

Elaine tekintete találkozott a máguséval. Gersaliusnak igaza volt,

Konrád nem tudta. Nem látta, amit egy idegen oly köny-nyen észrevett.

— Fáj még a kezed? — kérdezte Konrád.

Elaine rámeredt. Az arcpírt elhalványította a tudat, hogy Konrád

semmit nem érez, amikor megérinti. Amikor lehozta a lépcsőn, izgatta az

érzés, ahogy teste testéhez ér. A férfi számára viszont csak egy feladat

volt a sok közül. 0 pedig egy a sok beteg ember közül, akiket ellátott.


— Nem fáj — mondta.

Bólintott, felállt, és elvitte a vászondarabot kimosni és meg-szárítani.

Vissza sem nézett.

— Kéred a teádat, Elaine? — kérdezte Mala. Elaine

megrázta a fejét.

Mala elvitte a sérülést okozó bögrét. Még csak nem is flörtölt ,i

mágussal.

— Meséld el egy látomásodat! — mondta Gersalius. Hangja szelíd volt,

mintha már tudta volna, amire Elaine

még csak most jött rá. Mivel a gondolataiban olvasott, valószínű, hogy

már tudta.

Elaine első reakciója a düh volt. Hogy mer az érzései után kémkedni?

Már szóra nyitotta a száját, hogy megmondja neki, menjen el, hagyja

békén, de a varázsló túlságosan kedvesen nézett l'á acélkék szemével, és

az arca túl sok megértést tükrözött.

— Nem tehetek róla, hogy ilyen könnyen hallom a gondolataidat. Ügy

áradnak belőled, mint a szikrák a tűzből. Ragyogsz, Elaine. Oly sok

tehetséggel ragyogsz. Amikor megtudtam a korodat és azt, hogy soha

nem képeztek, arra gondoltam, adottsága id bizonyára csekélyek.

Másként hogyan is tudtad volna ilyen sokáig kontrollálni a mágikus

képességeidet?

Arca hirtelen komolyra váltott. Elaine felé hajolt, és a nő is azon vette

észre magát, hogy közelebb húzódik a mágushoz.

— Hatalmas akaraterőd van, Elaine. Nem akartál mágus len-I I I . ezért

mélyen elnyomtad az adottságaidat. Tiszta, ragyogó ■ linkéltséggel

elzártad őket. Ha ezt az erőt a mágia elsajátításái g I ordítanád,

félelmetes hatalomra tehetnél szert. És gyorsan tudnál tanulni.

A varázsló közel hajolt, és mélyen Elaine szemébe nézett. Sza-v,ik.it

suttogott neki a lobogó tűznél, ő, az összeesküvő. A férfi f feje áthatolt a

bőrén, mint a szél. Úgy érezte, égnek áll a haja


és a szőr a karján. A bőre borzongott. Úgy érezte, valami fellángol benne,

de ez sem tűz nem volt, sem hideg, hanem valami megnevezhetetlen.

Bármi volt is, Elaine úgy érezte, végigáramlik a testén a varázsló

bűverejének hatására. Felismerték egymásban a hasonlóságot.

Elaine puhán, halkan fellélegzett. Visszafojtotta a lélegzetét anélkül,

hogy észrevette volna. Ujjbegye bizsergett, mintha varázserő áradna a

kezéből. Úgy érezte, meg kell érintenie a mágust, hogy lássa, az érintés

által erősebb lesz-e a hatás. Gyanította, hogy igen. Üvöltött a bőre a

vágytól, hogy lássa, mi fog történni. És a vágyba félelem is vegyült.

Keresztezte a karját a hasánál, és a testéhez nyomta a kezét. Ökölbe

szorította, és mélyen az oldalába fúrta, mintha el tudná őket rejteni szem

elől. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne nyúljon a mágus felé.

Olyan hátra húzta a székét, ahogy csak tudta, hogy a lehető

legtávolabbra legyen a mágustól, de ne kelljen felállnia Gersalius

hátradőlt, helyet adva Elaine-nek.

— Erősebb lehet a hatás, ha a mágus egy másik mágushoz ér. Attól

függ, az illető milyen fajta varázserővel rendelkezik. A tied, sokkal

inkább, mint az enyém, a kézrátételben nyilvánul meg.

— Honnan tudod?

A varázsló vállat vont, és mosolygott.

— Egyik adottságom, hogy fel tudom mérni mások képességeit. A

legtöbb mágus észreveszi, ha valakinek hatalma van, és meg tudja ítélni,

mekkora ereje lehet az illetőnek, de csak kevesen tudjuk megállapítani,

hogy a varázserő hogyan fog előtörni.

— Ez a varázserőn múlik? — érdeklődött Elaine, és a varázsló azonnal

válaszolt.

— Gyakorta. Ha tanítottak volna korábban, lehet, hogy meg-

választhattad volna, milyen úton gyakorlód hatalmadat, de az


et, hogy nem. De mostanra a varázserő maga döntött. Pél-a

látomásaid mellett, laine a fejét ingatta.

Ügy beszélsz, mintha a varázserő egy külön lény lenne ben-em, és

saját akarata lenne.

— Nem ezt akartam mondani. Nem különül el tőled. Nincse-ek saját

gondolatai, érzései.

A varázsló a homlokát ráncolta, és gondolkodott. Ügy mo-lygott, mintha

valami kellemes vagy okos dolog jutott volna ébe.

—Tegyük fel, hogy tehetséged van a varráshoz — nem tanult hetség,

hanem veled született. Nőiruha-készítőnek születtél, agy férfiszabónak.

De soha nem engedték, hogy varrni tanulj, ztán egy nap készítesz egy

csodálatos báli ruhát. Egy héttel esőbb egy újabbat, még szebbet, mint az

előző. Ez esetben, ha tal kortól engedték volna, hogy varrni tanulj, úgy

dönthettél Ina, hogy papi palástokat, vagy téli gyapjúholmikat varrj; de

ivei kihasználatlanul hagytad a tehetségedet, az úgy döntött, ogy báli

ruhákat fogsz varrni. Lehet, boldogabbá tenne, ha akat kötnél, vagy

egyszerűbb ruhákat terveznél szerényebb Imákra, de már túl késő. A

varrástudományod úgy döntött, almi ruhákat kell készítened a

gazdagoknak. A varázsló Elaine arcát fürkészte, próbálta felmérni, műkö-

dött-e a hasonlat.

— Miért nem tudod, hogy mire gondolok? — kérdezte Elaine. Mosolya

örömteli vigyorrá szélesedett.

— Nagyon jó, Elaine, nagyon jó. Amikor az előbb elhúzódtál m, többet

elzártál, mint a testedet. A gondolataidat is elad. Nagyon jól csináltad. De

úgy vélem, a tény, hogy ilyen rsan rájöttél arra, hogy már nem tudok

olvasni a gondolatában, még ígéretesebb.


— De azt sem tudom, hogy csináltam.

— Gondolj arra, mit éreztél a testedben, amikor elhúzódtál. Gondolj a

benyomásokra. Milyen volt?

Elaine elgondolkodott egy pillanatra. Érzett egyáltalán valamit? Nem

emlékezett. Testével elhúzódott a varázslótól, de tett ezen kívül mást?

Elaine lehunyta a szemét, és megpróbálta visz-szaidézni, milyen volt. A

bizsergő érzés elmúlt, amikor hátrahúzódott. Maga a varázserő is

visszahúzódott vele, mélyen belülre. Megszakította kapcsolatot

Gersaliusszal. Lezárta előtte elméjét és varázserejét. Vigasztaló gondolat

volt.

Kinyitotta a szemét.

— Mondd el! — kérte a mágus. Elaine

elmondta, mit érzett.

— Gyors a felfogásod az alapokat illetően. Milyen jó tanítvány is

lennél!

Arca mohóságot tükrözött, mintha ebben a percben fedezte volna fel

őt.

— Mit jelentene az, hogy a tanítványoddá válok?

Elaine maga is csodálkozott, hogy feltette ezt a kérdést. Valóban azon

gondolkozik, hogy mágiát tanuljon? Igen, valóban.

— Minél több időt tökénél velem, annál gyorsabban tanulnál. Annál

gyorsabban tudnád irányítani a képességeidet.

— Hozzád kellene költöznöm?

— Nagyon szívesen látnálak, de én is ideköltözhetek. Hajlandó lennék

erre. Átlagos körülmények között, ha valaki ilyen gyorsan tanul, mint te,

az ő otthonában tanítanám. Nem szívesen szakítanék el egy fiatal mágust

a családjától és a barátaitól.

A gondolat, hogy az ő körülményeik nem átlagosak, kimondatlanul

megült közöttük. o

— Jonathan soha nem engedné, hogy egy mágus éljen a házában.


ég akkor sem, ha rólad van szó? laine erőteljesen megrázta a fejét, és

néhány hajtincs az árki esapott. Nem akart erre gondolni.

— Nem tudom. Ha meg tudnánk győzni arról, hogy fogadjon a

házába idegen mágust, talán könnyebben fogad el téged, miután

i i .uiítottalak.

Logikusnak tűnt, Jonathan gyűlölete a mágusok iránt viszont ssze

nem volt az.

Blaine, aki eddig szótlanul ült az asztalnál, megszólalt:

— Ez lehet, hogy működne.

— És én még azt hittem, magánbeszélgetést folytatunk — I H id r a

Gersalius, de nem volt harag a hangjában.

Blaine vigyorogva odaállt melléjük.

— Ha beköltözöl ide, nem lesz részed magánbeszélgetésekben.

— Van egy kis kunyhó a kertben. Segítünk neked rendbe hoz-i és

bepakolni a holmiijaidat.

— Tényleg úgy gondolod, hogy Jonathan megengedi, hogy egy

gus éljen az erődítmény falain belül? — meredt Elaine a ma-harcosra.

Próbálta annak nyomát keresni, hogy Konrád nem

line bárkiért ilyen erőfeszítést, ez csak neki szól. A férfi arca /ónban

kifürkészhetetlen volt. Vajon tudna olvasni a gondoláiban, mint

Gersalius az övéiben?

A mágus könnyedén megérintette a kezét. Nem varázslat, lak a

figyelmét akarta felkelteni.

— Nem tenném a helyedben. Gyakran magunk is kitaláljuk a dolgokat,

melyeket tudni akarunk. Meg aztán, mit gondolsz,

ogyan vélekedne Jonathan, ha megtudná, hogy a háznépen röbálgatod a

varázserődet?

— Már megint olvasol a gondolataimban.

— Mondtam, az erős érzelmek megkönnyítik a dolgomat.


Konrád és Blaine szemöldöküket összevonva néztek össze.

— Hát ti meg miről beszéltek? — kérdezte Blaine. Gersalius

elmosolyodott.

—Ha Ambrose mester megengedi, hogy itt lakjak, még ha abban a kis

kunyhóban is, akkor maradok. Egy ilyen tanítvány kedvéért még ebben a

hóesésben is örömmel elhagyom kényelmes otthonomat.

—Beszélek Terezával — szólt Konrád. — Ha valaki meg tudja győzni

Jonathant, ő biztosan.

—Gondolod, hogy beleegyezik? — kérdezte Elaine.

A férfihoz hajolt, meg akarta érinteni keresztbe tett karját, meg akarta

érinteni csupasz bőrét, hogy ugyanúgy megborzongassa, ahogyan a férfi

őt.

Gersalius ismét megérintette a kezét. Még enyhén ingatni is kezdte a

fejét. Elaine összeráncolta a szemöldökét, ahogy ránézett:

—Én nem akartam...

—A képzetlen varázserő hajlamos a vágyott dolgok felé nyúlni —

mondta Gersalius olyan halkan, hogy valószínűleg senki más nem

hallotta. Forróság áradt szét Elaine nyakán, majd az arcán. Azon vette

észre magát, hogy elvörösödött, és dühös volt, amiért érzelmei ennyire

nyilvánvalóak. Felnézett Konrádra, de ő mindössze értetlen arcot vágott.

—Miért most jött elő a varázserőm? — kérdezte Elaine. — Korábban

miért nem?

—Néha valamennyi kiszivárgott belőle. Most már itt vagyok, és meg

tudom mondani, mikor történik meg, és mit próbál tenni ez a hatalom.

De egy ideje már előtűnt.

Elaine elgondolkozott ezen. Vad bűverő áramlana a teste kö-rül, és

kinyúl a felé, amire vágyik?

— Veszélyes vagyok?


— Most leginkább önmagádra. De meg fog változni, Elaine. 1 .múlással

vagy anélkül, de meg fog.

Jéghideg hullámként borzongatta meg bőrét a jeges félelem.

— Nem tehetem kockára a szeretteim életét. Ha Jonathan in in

engedi, hogy itt maradj, akkor én is veled megyek.

— Én pedig veled — szólalt meg Blaine.

— Nem, Blaine, nem mehetünk el mindketten.

Blaine makacsul előreszegezte állát. — Nem engedlek el egye-dül,

tudod.

— Senki nem megy sehova — szólt közbe Konrád. — Megke-Hicm

Terezát. Tudsz addig várni, míg elintézzük, Gersalius mester?

A mágus bólintott: — Örömmel, ha kapok még ebből a kitűnő HÜ

reményből.

Mala megjelent egy újonnan telerakott tányérral.

— Nem veszíthetjük el Elaine-t Jonathan makacssága miatt.

— Nem — helyeselt Konrád. — Nem fogjuk elveszíteni. Sarkon

fordult, és Tereza keresésére indult.

— Legjobb lesz, ha vele megyek. Tudod, hogy Terezának ne-I H ,'ére

esik nemet mondania nekem.

Blaine vigyorogva Konrád után indult, és bizalmat sugározva

..... getett, legalábbis kívülről így tűnt.

Mala a nagy edényben fövő ételt kavargatta a tűzhelyen.

— Konrád bármelyikünkért megtenné, nem? — érdeklődött Elaine

lágyan.

— Attól tartok — válaszolta Gersalius.

— Egyszer majd fogok tudni olvasni a gondolataiban?

A varázsló szeme szomorúságról árulkodott, mintha valami régi

fájdalmat idézne fel.

— Attól tartok, rövidesen igen.

— Olvastál a gondolataiban?


— Nem, gyermekem, az nem etikus, ha csak nem egy másik mágusról

van szó. Ha valaki nem tud olvasni a te gondolataidban, akkor

igazságtalan ezt tenni vele. Ez olyan, mintha felbontanád valakinek a

magánleveleit.

— Úgy gondolod, nem fog tetszeni, amit látok, igaz?

— A kezdetektől legyünk őszinték egymáshoz, Elaine Clairn. Nem, azt

hiszem, nem fog tetszeni.

Elaine elfordult a varázsló szívélyes tekintetétől. A tűz fénylett a ki

nem ontott könnyek mögött, míg végül a szoba narancssárga fényben

táncolt. Elaine lehunyta a szemét, és egy-egy könnycsepp csordult végig

mindkét orcáján. A mágia elsajátítása több csapdát rejtett, mint

gondolta. Meg fogja tanulni, hogyan kell mások gondolataiban,

érzéseiben olvasni, és, hiába figyelmeztette Gersalius, Elaine tudta, hogy

egy szép napon betekint Konrád elméjébe. Nem fogja tudni megállni,

hogy ne tegye. És akkor már nem lesz több találgatás, nem lesz több

remény, nem lesz több félelem, csak az igazság. És a szíve majd

összetörik.

20

ÖTÖDIK FEJEZET

I inat han Ambrose egyedül ült a dolgozószobájában. Az ablaka I i

i'ödítmény belső udvarára nézett. Éppen rálátott a varázsló I lakhelyére.

A kunyhó ablakaiból és nyitott ajtaján keresztül ■ icló különös fények

táncot lejtettek a havon. Szürke felhők-In n szállt ki a por, és

bepiszkította a havat. A törmelék bámula-Ins módon magától menetelt

kifelé, hogy láthatatlan kéz az ajtó un líd i halomba rendezze.

A kicsi, piszkos ablakokból aranyfény ragyogott. Nem lámpa i i nye volt

ez, hanem mágikus fény. Hogy is hagyhattam magam erre rábeszélni,

tűnődött Jonathan. Hogyan? Jobbat is el tudott • •Ina képzelni, mint

beengedni a falak közé egy mágust. Állha-' illan teremtmények ők, és

könnyen hajlanak a gonosz irányá-i , gondolta Jonathan. Mindegyikük a

hatalom után sóvárog, i sötétség könnyebb utat kínál annak eléréséhez,

mint a fény. lem ad ugyan több hatalmat, mint a fény útja; de kevesebb

erő-li szítást kíván. Jonathan még nem találkozott olyan mágussal, dki

ellen tudott volna állni a kísértésnek.

Vajon melyik hatalom hozta el hozzá Elaine-t? A kis Elaine-t. Mindezen

idő alatt egy mágust tartott a házában. Jonathan sóhajtott és hátradőlt.

Törött asztal lebegett ki a viskó ajtaján, mindenféle erőfeszítés nélkül

magától megfordult, hogy ki-írjén a szűk ajtón. Vajon egy nap majd

Elaine is képes lesz erre?

A lelke mélyén Jonathan tudta, hogy Elaine-nek különleges ereje van,

de igyekezett nem venni róla tudomást. Nem akarta

Egy sötét úr halála * 59

beismerni maga előtt sem az igazat. És most a lány majdnem

meghalt. Amikor megérintette, jéghideg volt, mintha már

régóta halott lenne. Nem Tereza szavai bírtak döntő erővel

Jonathan számára, hanem Elaine kísértetiesen sápadt arca.

Meleg kezében az ő hullamerev keze. Az emlék volt a döntő,

ahogyan Elaine a hóban feküdt. Ha a varázsereje megölheti,

taníttatni kell. Nem kockáztatja a lány életét saját előítéletei

miatt.

Szikrák pattogtak körben a viskó ablakainál, mint sokszínű

szentjánosbogarak. Az volt a kérdés, megtűr-e Jonathan egy

mágust a házában? Egy képzett, hatalommal bíró mágust? Jo-

nathannak soha nem voltak gyerekei, és már nem is bánta. Még

magának sem vallotta be, hogy Elaine és Blaine a gyerekei — és

még Konrád is. Legalábbis, ők alkotják a családját.

Terezának két gyermeke halva született. Az orvosok azt

mondták, még egy szülésbe ő is belehalna, és valószínűleg a

gyerek is. Thordin mesélt földje gyógyítóiról, olyanokról, akik

egy érintéssel vissza tudták hozni a holtakat az életbe. Jonathan

sokat adott volna érte, ha egy ilyen gyógyító életre keltette vol-

na halott gyerekeit. Akkor megszűnt volna a fájdalom Tereza

szemében, és a sajátjában.

Forgószél táncolt ki a viskó ajtaján. Az örvénylő szemét és

törmelék közt varázslatos fények ragyogtak, olyan gyorsan,

hogy az egyes fények ragyogó színes csíkokká álltak össze. A hó

felfelé fújt fehér fellegekben, és visszaverte a színeket. A szemét

a hulló hóba keveredett , elhomályosítva a ragyogó színeket. A

fehérség és a szivárvány színei sötétbe fordultak. A forgószél a

hó fölé emelkedett, hátrahagyva a szemétrakományt, és

visszasuhant a nyitott ajtón keresztül.

Ilyen a mágia, gondolta Jonathan. Kellemes, még szép is, de

bemocskol mindent, amihez csak hozzáér. Aztán ő maga sér-

tetlenül tovalibben.

6 0 • L a u r e l l K . H a m i l t o n

Jonathan felsóhajtott , és hátat fordított az ablaknak. Visz-• liúzta a széket az íróasztalához, melynek teteje meglepően ■

i.i volt. Tereza nemrég bírta rá, hogy válogassa ki a papírjait. I 'i ilig volt valami megnyugtató a megszokott papírhalmokban,

most a csupasz asztallap valahogy félelmetesnek tűnt. bgy levél feküdt az egyenletes, sötét deszkalapon. A nehéz prr^amenen csupán néhány, csúnyán odafirkált szó állt . Calum l 'I mester feltűnően teátrális kézírása reszketeg vonalakká toruk. Egy

beteg ember kézírása volt ez, egy öregemberé, egy hal-I il lóé. Jonathan belevágott a szék karjába, háromszor, kemé-flyen. Ez

nem igazság. Ez egyszerűen nem igazság. Megrázta a fejét, és lágy mosoly kandikált ki szakálla mögül.

|onathan Ambrose, a mágusok üldözője fájlalja a tényt, hogy a

ÍJ ig nem igazságos. Mintha nem tudná ezt évek óta. Mulatságos,

és keserű. Nem számít , milyen bölcs is a világ dolgaiban, innak

dolgok, melyek túl szörnyűek ahhoz, hogy megértsük ft ltct, és

napirendre térjünk fölöttük. A tény, hogy Calum vég-" ipjait éli

a betegágyban, ezek közé tartozott.

Thordin ugyan azt állította, hazájában akadnak gyógyítók,

ikik meg tudnák menteni Calumot Jonathan élesen megrázta a

lejét, mintha el akarná hessegetni az efféle gondolatokat. A me-

i> ngés nem segít. Ha megválaszolja a levelet, az viszont talán

igen.

A levélben ezek az egyszerű szavak

álltak:

K e d v e s J o n a t h a n !

C o r t t o n t g o n o s z á t o k s ú j t j a . A t e s t v é r i s é g

s e g í t s é g é t k é r i k . K é r l e k , s i e s s » f a l u b a !

Ü d v ö z l e t t e l

C a l u m

d a l n o k

E g y s ö t é t ú r h a l á l a • 6 1

Jonathan újra elolvasta a levelet. Ugyanaz állt benne, nem

bukkant fel újabb információ. Nem vallott Calumra ez a tö-

mörség, de ha egyszer olyan nagy fájdalmába tellett a levélírás...

Mégis, aggasztotta Jonathant.

Calummal azért tartották a kapcsolatot , ő volt az egyetlen, aki

összekötötte a testvériség tagjaival. O volt az, aki átadta nekik a

megbízásokat a többiektől. Jonathan felnőtt élete nagy részében

őket szolgálta, de Calum és néhány másik kivételével senkit

nem ismert. Az a néhány ember vette át Calumtól a

rendelkezéseket. Az eredeti szándék az volt , hogy védjék a

testvériség vezetőségét. Ha egy közreműködőt elkaptak, és

megkínoztak, csak pár nevet tudott mondani, és senki

pótolhatatlanét. A mozgalomnak így nem esett bántódása. Most

Jonathant bosszantotta ez a korlátozás. Calum haldoklott , és

Jonathan tudta, hogy ha meghal anélkül, hogy megbízatásait

átadja valaki másnak, mind el lesznek vágva a testvériségtől.

Jonathan mindig felvette a harcot a gonosz ellen, de ha előre

próbálta megakadályozni a felbukkanását, egyik katasztró fából

a másikba sodródott . Nem akadt hosszú távú cél, amiért

küzdeni lehetett volna. Az egyes gonoszokat leküzdeni jó dolog

volt, érdemes arra, hogy az ember feltegye rá az életét , de

hosszú távon teljesen haszontalannak bizonyult . A romlás

sokkal gyorsabban ütötte fel a fejét, mint hogy bárki egyma-

gában vagy társakkal együtt el tudta volna pusztítani. De ha

egyszer sikerülne leigázni a gonoszt azon a megfertőzött

vidéken, csírájában elfojtani ármányait, akkor nem keletkez-

nének új szörnyetegek. Ha a förtelem nem szaporodna többé,

akkor a megmaradt szörnyetegeket egyszerre utol lehetne érni

és megölni. Ettől még a gonosz mágia is elhalványulna, mely oly

sok varázslót rossz útra térített. Jonathan azonban a maga

részéről nem volt benne biztos, hogy teljes szívéből meg van er-


ről győződve. A mágusok gyengék, könnyedén kísértésbe esnek.

Jonathán felsóhajtott .

Gondolatai visszatévedtek Elaine-hez. Odahúzta a széket az

ablakhoz. Lágy borostyánszínű fény töltötte be a kunyhót.

Jonathan egy pillanat múlva észrevette, hogy ez a tűz termesze-

tes, szokványos tűz, mely kivilágít az ablakon és a nyitott ajtón.

Szikrázó árnyak simogatták a havat az ajtó előtt.

A szeméthalmok eltűntek. A hó úgy nézett ki, mintha valami

hatalmas kefe sikálta volna t isztára. Hova lett az a sok törött

idény, rozzant bútor, a kosz, a penészes ruhák? Megrázta a

fejét. Nem volt benne biztos, hogy tudni akarja. Remélte, hogy a

szobalányuk, Lilian nem látta mindezt. Ha megtudná, milyen

gyorsan lehet a mágia segítségével takarítani, lehet, hogy kísér-

t e i b e esne.

Természetesen, már amennyire Jonathan tudta, az ember nrm

választhatja szabadon a mágikus képességeket, hanem vé lni,

kell, hogy szülessen.

Gersalius megjelent a kunyhó nyitott ajtajában. A tűz fénye

inrleg színekbe burkolta. Seprűt tartott a kezében.

Jonathan kihúzta magát a széken. Lehet, a vén varázsló el

akar l'iijta repülni, gondolta. Ezt mindenképp látnom kell.

Hallott mar ilyen dolgokról, de a saját szemével még sosem

látta őket.

A varázsló a seprű fölé hajolt , két kezét egy lábnyi

távolságban tartotta a nyélen. A narancssárga lángok árnyai a

hétköznapi seprűt arannyá változtatták, vagy az is lehet , hogy

mégis rz volt az eredeti színe. A varázsló nagy ködöt fújt a

levegőbe •- talán parancsszót?

Jonathan felállt , és a hideg üvegnek támaszkodott

Gersalius az oldalához támasztotta a seprűt, hogy megdör-

gnölje a kezét a hidegben. Aztán újra megragadta és elkezdte

söprögetni a kőemelvényt.


Jonathan hátrahúzódott , és horkantva felnevetett. Lehet,

hogy a varázsló is meghallotta, mert felnézett. Minden bizony-

nyal, mert integetett, és tovább söpörte a havat. Nem valami

óriás kéz takarította el a havat, hanem egy öregember seprűvel.

Gersalius megállt, és felvett a földről egy kis rongydarabot.

Kirázta, összevonta szemöldökét, majd éleset csettintett. A

rongy eltűnt. Nem a fény játéka volt , nem is a szélé, nem volt itt

semmi ilyen trükk, a rongy egyszerűen nem volt többé.

Jonathan visszalépett az ablaktól, hogy ne is lássa többé a

zavaró öregembert. Lehet, hogy Gersalius nem tud seprűn lova-

golni, de amit tud, az is éppen elég aggasztó.

Valaki halkan kopogott.

—Tessék — szólt ki Jonathan.

Az ajtó nyílt , és Thordin lépett be rajta. Szögletes válla olyan

széles volt, hogy alig fért be az ajtón. Kerek arca kicsinek tűnt

erőteljes alkatához képest . Mind a kerekség, mind a méret még

nagyobbnak látszott, mert teljesen kopasz volt. A feje lágyan

fénylett a lámpafényben. Koponyacsontja vastagnak tűnt a bőre

alatt. Thordin nyitva tartotta az ajtót, míg Blaine besántikált .

—Blaine, neked ágyban kellene pihenned — szólt Jonathan.

—Nem jelentettem még, hogy mi történt az erdőben.

—Thordin majd jelent helyetted is.

— Én is próbáltam neki mondani — szólt közbe Thordin

fájdalmasan mély hangon. Egy sebhely szaggatott széle kanyaro-

dott állkapcsa alatt, és ebből világossá vált, miért olyan a hang-

ja, mint a dörzspapír: — A fiú nem hallgatott rám.

A másik a fejét rázta: — Az az ember a védelmünk alatt állt , és

most halott. Legalább ennyivel tartozom neki, hogy szemé-

lyesen jelentem az esetet.

— A halottakat már nem érdeklik a nagyvonalú gesztusok

— mondta Thordin. — Ok már nem vesznek róla tudomást.

64 • L a u r e l l K . H a m i l t o n

- Pegin Tallyrandnak hívták, és sosem utazott néhány mér-

loldnél messzebb az otthonától. Napokig bolyongott a téli zi-

mankóban, hogy ránk találjon, mi meg hagytuk, hogy megöljék.

- Nem hagytuk, fiam. Majdnem meghaltál, amikor próbáltad

megmenteni.

- És te, Thordin, nem sérültél meg? Te nem vagy az a típus,

tiki tétlenül nézi, amint mások küzdenek

Thordin elvigyorodott.

- Ez így van.

Olyan higgadt volt az arca, mintha egy kéz tisztára törölte

Volna.

- Harcoltam, de a fa vérszomjas volt. Próbáltam ugyan ösz-

liekaszabolni, ám nem érte komoly károsodás. És úgy tűnt, a

villámlás már korábban végzett vele.

-r Halott volt — helyeselt Blaine —, nem lakozott benne

semmi élet.

Jonathan a fiatalabb férfira bámult. Soha nem kérdőjelezte

tnrg Blaine különleges érzékét, amivel jól ismert mindent, ami

»/,ülőföldjén nőtt , mászott vagy repült. Olyan tudás volt ez,

inrly nem pusztán az élőlények megfigyeléséből származott .

Akár Elaine látomásaira, Blaine megérzéseire is bátran hagyat -

koztak anélkül, hogy rákérdeztek volna, honnan erednek. De

OPtn volt-e valahol mágia ez is? Blaine is kezdő mágus lenne?

Jonathan az ismerős arcot fürkészte. A ragyogó lámpafény

Ugyanazt a komoly szempárt világította meg, és ugyanazt a mar-

káns, noha egyúttal kissé finom vonású arcot. Semmi nem vál-

tozott rajta, de Jonathan hirtelen más szemmel kezdte nézni.

- Honnan tudtad, hogy nem lakozik a fában semmiféle élet-

•rő?

Blaine a homlokát ráncolva támaszkodott a mankóra.

- Nem tudom.


Vállat akart vonni, de sérült karja miatt nem sikerült.

— Az isten szerelmére, Blaine, húzz ide egy széket és ülj

le! Thordin kiemelt két széket a szoba sarkából. Megvárta,

míg

Blaine kényelembe helyezi magát az egyikben, aztán maga is le-

ült. Úgy tűnt, túl keskeny számára a szék.

Blaine reszketegen fellélegzett . Gyűrődések mutatkoztak a

szeménél és a szájánál. A gyertyafényben izzadságcseppek csil -

logtak a homlokán és felső ajkán. Fájdalmai voltak, csak szilárd

elhatározása folytán maradt talpon. A ma este nem a megfelelő

időpont, hogy megkérdőjelezzem a képességeit, legyenek azok

mágikusak vagy sem, gondolta Jonathan.

—Jelentsd akkor az esetet , Blaine, mielőtt összeesel, és ne -

künk kellene felcipelnünk az ágyba.

—De én nem...

Jonathan legyintett a tiltakozásra.

— Mondd el, mi történt!

Blaine mély lélegzetet vett, és bólintott.

—Chebneyben voltunk.

—A szörnyről tett jelentés a fantázia szüleménye volt , vagy

igaz?

— Sajnos túlságosan is igaz — mondta Thordin. Jonathan nem

szólt rá. Tudta, hogy Thordin a megfelelő időben szól közbe.

— Szellem járta a mesterdalnok házát. Mérgező leheletű

kísérteties fenevad, mely ellopta a mesterdalnok hangját. Azt

mondták, gyönyörű hangja van, de nem hallhattuk, legalábbis

nem a jóembertől. A szellem a termekben kísértett, és gyönyö-

rű, gyászos hangon énekelt, mint a zendülő nagyharang, mely

elüti a sötétség óráját . Nappalra a szörnyeteg eltűnt, és a mes-

terdalnok tudott velünk beszélni. De énekelni továbbra sem

volt képes.


Egy olyan mesterdalnok, aki nem tud énekelni, aligha ké-

egmaradni a tisztségében. Thordin bólintott .

— Ezért akarta annyira őrjöngve, hogy odamenjünk. Csak

lilő kérdése volt, mikor próbálja meg egy fiatal kezdő átvenni a

helyét . A hangja nélkül elveszett ember volt .

— Az a fenevad mutatott valami életjelet? -Thordin azt mondta,

szellem volt. A szellemek a holtak nyai.

— A szellemek valaha mind élő emberek voltak —

folytatta Blaine, befejezve Thordin történetét helyette. —

Éreztem némi i li iriőt, nagyon haloványat, de ott volt . Nem

arról volt szó, hogy valami gonosz varázslattal idézték meg a

szörnyet.

— Halt meg mostanában gonosz

szellemidéző? Thordin újból elvigyorodott.

Nem éppen. Azt is mondhatnánk, a gonosz nem meghalt,

Inem épp ellenkezőleg, életben maradt. Jonathan a fejét ingatta.

— Késő van már a találós kérdésekhez, Thordin. Csak

mondd ■ I . hogy volt.

Jonathannak nem tetszett , ahogy Blaine az eleven szellemek-

föl és azok idézéséről szólt .

— Úgy tűnik, hogy a mesterdalnok megmérgezte az

utolsó i iválisát, nem azért, hogy megölje, hanem hogy ellopja a

hangját, hogy megbénítsa hangszálait a kihívás napján.

Nemsokára ő lett a város új vezetője, miután az előző

mesterdalnok látszatra természetes halállal elhunyt. A méreg

túl jól hatott. Nem sokkal halála után a kísértet megjelent.

—Igazság a síron túlról — mondta Jonathan. -Az.

—Hogyan űzted el a teremtményt?

E g y s ö t é t ú r h a l á l a • 67

—A főtéren arra kényszerítettük a mesterdalnokot, hogy

mondja el, mit tett. Amint ismertté vált az igazság, a fenevad

soha többé nem jelent meg.

—És még mindig ő Chebney mesterdalnoka?

—Igen — bólintott Thordin. — Chebneyben nincsenek játék-

szabályok. Hiába csalt, ő maradt a vezetőjük.

—Ez nem igazságos — mondta Blaine.

Jonathan a fiúra pillantott.

—Kartakassban nem igazságos az élet .

—Sehol sem az — mondta Thordin.

Jonathan bólintással jelezte egyetértését.

—Hogy ismerkedtél meg a férfival, aki meghalt?

—Bejött abba a vendéglőbe, ahol megszálltunk — szólt

Blaine.

—Nem a mesterdalnok vendégelt meg benneteket? Thordin

hirtelen bosszúsan felnevetett .

—Miután olyan keményen megaláztuk?

—Kirakott benneteket az utcára?

—Nem, de éreztette velünk, hogy nem vagyunk szívesen lá-

tott vendégek.

—Ha Chebney mesterdalnoka legközelebb a segítségünket

kéri, nem fogja megkapni.

—Elpusztítottuk a szörnyeteget — mondta Blaine —, nem

lesz többé szüksége a segítségünkre.

—A gonosz, törtető emberek újra és újra ugyanazt a hibát

követik el, Blaine. Ha egyszer engedett a gonosz csábításának,

ismét így fog tenni.

Thordin bólintott.

—Csodálatos hangja van, de nem valami eszes. Kétlem, hogy

levonta volna a tanulságot.

—És mi vitte rá ezt a Tallyrandet, hogy a keresésetekre in-

duljon a téli éjszakában?

6 8 • L a u r e l l K . H a m ü t o n

—Szörnyű járvány sújtja a faluját — mondta Thordin.

—Holtak járnak éjjel az utcákon — tette hozzá Blaine.

—Igaz ez, vagy dajkamese?

-Tudod, hogy van ez, Jonathan — vont vállat Thordin. — Le-lijl

.1 járvány, és egyeseket idő előtt eltemetnek. Ok aztán idővel i

felszínre törnek, segítségért kiáltanak, és a többiek túlvilági

gonosz lelkeknek vélik őket. Valami ilyen egyszerű, egyszer űi

nind szörnyű dologról lehet szó.

— Az ember azt is mondta, hogy ezek a zombik nem

árasz-liuiak bűzt. Ügy tűnt, ez a tény meglepte. Az élőhalottak

nem hílzlenek a hidegben, mert nem rohadnak. Ha Pegin találta

vol-n.i ki a történetet , akkor büdösek lettek volna, talán még

tüzet u okádnak.

Blaine előrehajolt , fájdalomtól eltorzult arccal, mert így na-

Kobb súly nehezedett sérült lábára.

—Ez esetben több elemmel díszítette volna a beszámolót. Tu-

dod hogyan lesz a történet minden egyes meséléssel egyre több.

—Ez a férfi viszont meglehetősen tárgyilagos volt , és csak a

lényekre szorítkozott. Nem tűnt olyan típusnak, aki élénk kép-

líclőerővel lenne megáldva. Azt mondta, hogy saját gyermekét is

eltemette, és egy héttel később látta, amint a lány próbál

bejutni &/, ablakon keresztül.

—Biztos volt benne, hogy valóban halott volt, amikor elte-

ini'iték?

— Hány embert vitt el ez a járvány?

—Több mint a fél falut — mondta Thordin.

— Miért nem kért hamarabb segítséget? — kérdezte

Jonathan A fejét rázva.

■ —Egy bárdtól hallotta, hogyan győzted le a mandrieli

szörnyeteget. Amikor az énekmondó azt is elmondta neki, hogy


még élsz, és nem legenda vagy, a város úgy határozott , hogy el-

küld érted.

— Ha a fél falu odavan, komoly problémáról van szó,

csakhogy levelet kaptam Calumtól. Új megbízatást jelölt ki szá-

munkra, mely nem tűr halasztást.

— Majd én visszamegyek Pegin falujába — mondta Blaine.

— Egyedül? — kérdezte Thordin.

A makacs homlokráncolástól Blaine arca nagyon fiatalnak

tetszett; úgy nézett ki, mint egy gyerek, akinek megtiltottak

valamit .

— Azért halt meg, hogy megmentse a faluját . Nem

hagyhat juk, hogy a halála hiábavaló legyen.

Jonathan sóhajtott. Volt idő, amikor a testvériség iránti elkö-

telezettség meghiúsította a sürgetőbb igényeket. Ez az eset egy

volt ezek közül.

— Mit írt Calum?

Jonathan átadta a levelet.

Blaine a padlót bámulta, és a fájdalom és a fáradtság burkán

düh ütött keresztül.

Thordin felnézett, és furcsa arcot vágott. o

— Mi az? — kérdezte Jonathan.

— Pegin Tallyrand is Corttonból jött.

Blaine felpillantott.

— Ügy érted, a testvériség Pegin falujának megsegítésére

küld minket?

Thordin átadta neki a levelet.

— Ügy tűnik.

— Nos, most már tudjuk, mi a baj Corttonban — mondta

Jonathan.

— Holtak özönlötték el — mondta Thordin mély, megviselt

hangján.


— Mikor indulunk? — kérdezte Blaine, túlbuzgósággal az

arán. Máris egyenesebben ült a széken, még a sérülései is

kevésbé ájtak. Pegin falujába mennek, megadják neki, ami

Blaine szénit megillet i, és enyhítik a férfi halálával okozott

bűntudatot.

Jonathan megértette mindezt. Nagyrészt látta, ahogyan vé-

gtáncol a fiatal férfi arcán. Blaine ábrázata mindig olyan volt , ár

a tükör. Furcsamód Elaine volt a zárkózottabb, rajta nehe-bb

volt eligazodni.

— Pár nap kell, amíg összeszedjük, amire szükségünk van, és

Árjuk, hogy gyógyulj . Megpróbáljuk kideríteni, mitől kelt életre

nagy fa. Ha valami gonosz varázslat jelent meg otthonunkhoz

özei, tudnunk kell róla. Nem akarom veszélyek közepette hát it

hagyni a többieket.

— De ha nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy mi

tör-ént, akkor mi lesz? — kérdezte Blaine.

Jonathant mosolyra késztette Blaine lelkesedése.

— Akkor három napon belül elindulunk Corttonba, akár meg-

tettük ezt a bizonyos rejtélyt , akár nem. Ha otthon kuksoltunk,

míg meg nem találjuk az összes választ, sosem tudnánk e

l.i k közül kilépni.

— Remek! — vigyorgott Blaine.

Jonathan a fiatal férfi arcár nézte. Buzgott-e valaha benne is y

hév? Nem, úgy vélekedett, hogy nem. Thordin szemében el-

anntság villogott , várja a következő csatát. Talán Thordinban

la ha Blaine lelkesedése tobzódott , és az is lehet , hogy még

indig fűti a harcost .

Jonathan a két férfira meredt, és azon tűnődött , hogy tá ti azok,

akik a karforgatásból élnek, ugyanattól a téveszmétől cnvednek,

mint akik a mágiára hagyatkoznak: nevezetesen, ogy a

képességeik által meg tudnak oldani minden létező próbát.

Gondoljunk csak bele, volt egyszer egy bizonyos mágus-


vadász, aki úgy gondolta, hogy képességei elegendők minden

gonosz leküzdésére. Nem volt ez olyan régen. Calum betegsége

előtt — pár hónappal korábban.

Meg akarta ragadni Thordint és Blaine-t , és addig rázni őket,

míg a mohó fény ki nem huny a szemükben. Nem jöttek még rá,

hogy az acél nem mindig elég? A mágia sem mindig elég. Az

intelligencia sem elég. Vannak olyan szörnyűségek, melyekkel

szemben semmi sem elég.

Már korábban is harcoltak az élőholtak ellen, és győztek. De

mit tudnak majd kezdeni egy egész sereg élőholttal? A fél falu

már ily' szenttelen életet él? Lehet, végül olyasmivel fognak

találkozni, amit nem fognak tudni legyőzni. Életében először a

kétely férge kezdte rágni belülről Jonathan Ambrose mágusva-

dász lelkét . Kétely... és félelem.

H A T O D I K F E J E Z E T

A holttestet a hátára fektették, kezét mellé helyezték. Átlagos

kinézetű férfi volt : középmagas, barna hajú, hétköznapi arcú;

nem jóképű, de nem is csúnya. Talán azelőtt jó kedély töltötte

meg élettel ezt az arcot, az isteni szikra, mely szépséget hoz a

jel-legtelenségbe is. Elaine már épp elég halottat látott ahhoz,

hogy tudja, milyen gyakori ez: nehéz felismerni egy barátot , egy

sze-n lett személyt , aki már nem él, még ha nem oly rég halt is

meg.

A fészer csak egy toldaléképület volt, egy fala hiányzott, és a

téli éjszakára nyílt. Hó szitált a holttestre, és ahogy összegyűlt ft

férfi ruhájának ráncaiban, olyan hangja volt, mint a homoknak.

A fészer hátsó része színültig tele volt pakolva fával. A hó

porzott a vágott fatönkökön.

Tereza a test fölött állt. A lámpa a lábánál arannyal vonta P( a

holt arcot. A jeges szél hirtelen lökéssel átfújt a lámpán,

amelynek hatására vibráló fények öntötték el a fészert. A boros-

tyánszínű fény majdhogynem olyan bizonytalannak tűnt, mint

maguk az árnyak, mint a színekben játszó sötétség.

Elaine összehúzta magát kapucnis csuklyájában. Sok vita volt

amiatt, hogy ilyen hamar kimerészkedett a hidegre, miután

majdnem halálát lelte miatta, de végül a többiek hallgattak

Gersaliusra, aki azt mondta, minden rendben lesz. Mágiáról volt

szó, és abban, akár tetszett nekik, akár nem, Gersalius volt a

fckértő.

A varázsló odalépett melléjük, és letérdelt a holttest mellé.

Vastag köpönyege, mint sötét tócsa terült szét a kemény pad-


lón. Egyik kezét előhúzta, hogy megérintse vele a férfi hideg

arcát. Ujjai hosszúak és kecsesek voltak, mint egy zenész vagy

egy költő ujjai. Gersalius végigtapogatta az arccsontot, az állat,

a homlokot, az orrnyerget , a húsos ajkakat.

—Mit látsz, Elaine? — kérdezte anélkül, hogy felnézett volna.

—Egy halott embert.

—Ne csak a szemeddel nézz.

Elaine vacogott , és összébb húzta magán a köpönyeget.


Gersalius felnézett. Szemét árny takarta, mintha két fekete lyuk

lett volna a helyükön. Arcáról különös komorság áradt, már

egyáltalán nem volt barátságos vagy akár csak megközelíthető.

Ahogyan ott térdelt a tűz csókjaival borított sötétségben, és

ujjai a holttest felfelé fordított arcát fürkészték, hirtelen va-

rázslóvá vált, mindazzal együtt, ami csak benne volt ebben a

szóban.

— Gyerünk, Elaine, ezt már megbeszéltük. Kezdő varázsló

vagy, vagy boszorkány, ha úgy jobban tetszik. Mondd el, mit

látsz!

Gersalius hangja betöltötte a fészert , ahogy dörgött a sötét-

ségben. Nem kiáltás volt ez, és mégis akképpen hangzott, mint-

ha a hangja fülsiketítő lett volna Elaine-én kívül bárki más fü-

lének.

— Nem érünk rá egész éjjel, varázsló — mondta Tereza, és

dobbantott a lábával. Fázott. — Majd kikérdezed őt később,

bent a melegben.

Gersalius még csak rá sem nézett, fekete lyuk szemét egy pil-

lanatra sem vette le Elaine-ről. —Tanulnia kell — válaszolta.

— Azt kérdeztem, ki tudod-e deríteni, miért kelt életre a

fa. Te azt kérted, hogy megnézhesd a holttestet. Most meg itt

tit-


lózol. Miért van az, hogy a varázslók semmit nem tudnak

csinálni, mint a normális emberek? Gersalius végül Terezára

nézett, lassan fordítva felé a fejét. Ahogyan a szeme előtűnt az

árnyak mögül, zöldes fénnyel ra-1 1 igott, és semmi másnak nem

volt ilyen színe a fészerben. I Igye valójában nem ragyog így a

szeme? Elaine nem akarta tudni a választ .

—Azt akartad, hogy derítsek ki valamit az átokkal kapcso lni

han, mely lesújtott erre a férfira. Épp ezen igyekszem — ma-

gyarázta türelmesen a mágus.

—Én arról a varázslatról kérdeztelek, mely életre keltette a

fát. Tudjuk, hogy a férfi mitől halt meg — makacskodott Tereza.

— Tényleg? Tényleg

tudod? A fa

kettéhasította.

Ez arra válasz, hogy hogyan halt meg, de nem arra, hogy itől.

—Túl hideg van a találós kérdésekhez.

— És ahhoz is, hogy folyton egymás szavába vágjunk.

Elaine szeme Terezára tévedt. Nem fordult még elő, hogy va-i

ilyen hangnemet ütött meg vele szemben, és utána hosszú

boldog életet élt.

Tereza mélyen fellélegzett, és látszott a pára a levegőben.

Szemét elfordította a térdelő varázslótól.

— Igazad van. Bocsáss meg.

Elaine akkor sem lepődött volna meg jobban, ha Terezának

hírtelen egy második feje nőtt volna. Ez a nő soha, semmiért rm

kért bocsánatot.

— Elbűvölted? — szaladt ki a száján, mielőtt

végiggondolta voIna. Ha valóban bűvöletről van szó, nem volt jó

ötlet ezt mon-I mi. Vagy talán mégis. Gersaliusnak nem

szabadna elbűvölni il i i a szemével. Jonathannak ez biztosan

nem tetszene.


Tereza mosolygott .

— Nem átkozott meg. A mágus varázslásra akar téged

tanítani, és én megkérdőjeleztem a módszereit . Ha én

tanítanálak a kardforgatásra, én sem akarnám, hogy mások

beleszóljanak.

Szívélyes mozdulatot tett a karjával.

—Kérlek, folytasd, varázsló. Én majd itt állok és fagyosko-

dok, míg te tanítónőt játszol.

—Jól áll önnek a kegyesség, Ambrose úrnő.

A hangjában megcsillant a jól ismert humor. Ez az a hang

volt, mely olyannyira megvigasztalta Elaine-t a konyhában. Az-

tán a varázsló visszafordult tanítványához, és szeme ragyogott, a

hogy újból az árnyak közé tévedt. Úgy tűnt, csak a lámpa fényét

verik vissza, de Elaine tudta, hogy nem erről van szó. Az a szem-

pár kék és smaragdszínben ragyogott, és ezek nem természetes

tűz színei.

Amikor a varázsló szeme biztonságban árnyékba húzódott , és az

a zavaró fény már nem volt Elaine látókörében, újra megszólalt:

— Most, Elaine, mondd el, mit látsz!

Elaine hosszan kifújta a levegőt, amely remegő köddé sűrű-

södött. Annyira hideg volt , hogy a teste reszketett a köpönyeg

melege alatt is. Miért lett hirtelen ilyen hideg?

—Elaine, a varázserőd irányítani akar téged. Neked kell őt

irányítanod!

—Nem tudom, hogy kell.

—Meg kell tanulnod, különben odaveszel. Nincs más lehe-

tőség.

—Miért fázok ennyire?

—Miért, miért, mert a tél kellős közepén járunk — vágta rá

Tereza.

Gersalius felemelte a kezét .


— Nem vágunk egymás szavába, em ő, sem Elaine nem

akarta megtudni, mi Tereza vélemé-

ye egy ilyen hirtelen figyelmeztetésről.

— A varázserőd kétféleképpen tehet szert energiára,

egyrészt külső erők által, mint a tűz vagy a látomásaid fénye,

másrészt a testedből. A tested melegével próbál táplálkozni. Ne

hagyd!

— Nem értem.

A hideg egyre csak fokozódott, és nem a téli levegő miatt.

Elaine érezte, hogy a hideg belőle jön. Olyan volt , mint jeges

szél a hasában.

— Meg tudod keresni a hideg forrását?

— Igen — bólintott Elaine. Fedezd fel,

Elaine. Mondd el, milyen érzés.

Megpróbálta. A hideg után nyúlt egy kézhez hasonlító vala-

mivel, olyannal, ami a hideg nyomában járt mélyen belül, mesz-

IZebb, mint ameddig törékeny teste terjedt. Ott, annál a valami-

nél, ami hidegnek érződött, volt egy barlangszerű üreg. Elaine

Bem tudta szavakba önteni, mi az, de ember volt , és szüksége

volt a szavakra. Így barlang lett, a szó, a gondolat által. Jégbar -

lang, melyben addig halmozódtak egymásra a kristályrétegek,

.miig egy tükörteremhez nem hasonlított. Mindegyik jégréteg

Csillogott a visszaverődő fénytől. Mégsem volt odabent fény.

Csak sötétség mindenütt .

Nem, mégis látszott valami fény, de nem verődött vissza. A jé -

gen belül volt, vibráló fény, mely úgy futott keresztül a kristá -

lyokon, mint hal a sebes vízben. Elaine megfordulr , és kéket és

il'olyaszínt látott, püspöklilát , a naplemente folyékony rózsa-

nét, és tudta, valamiképpen ez ő maga. Az ereje, mely olyany-

yira az övé, akár az arca. —Te vagy az, Elaine, az erőd, de eddig

hagytad szabadon rázdálkodni. Ezért felépítette a saját otthonát,

kiszabadította


magát, mint a talajból a felszínre törő víz. A hideget választotta

otthonául. A hideg számára a tégla, a hő a vakolat . Nincs sem mi

rossz abban, ha a fényt, a tüzet használod katalizátornak a

mágiához, de értened kell, mit teszel, s miért. Neked kell a láng

után nyúlni, hogy táplálja a varázserődet, és nem szabad hagyni,

hogy a varázserő használja a kezed, hogy táplálkozzon. Erted?

Elaine még mindig érezte, hogy megmerevedik a teste a csípős

szélben, de már mégsem fázott annyira. Fontosabb volt számára

a jég belsejében megjelenő fény.

— Elaine, válaszolj!

A fény megállt . Elaine már majdnem elérte.

— Elaine!

A hang ostorcsapásként hatott az elméjére. Megrándult és im-

bolygott . Egyszerre a varázsló felfelé fordított arcát látta maga

előtt. A jég, a benne vibráló fénnyel együtt eltűnt, és Elaine im-

bolyogva állt a téli fényben. Még mindig félt , de már nem érezte

úgy, hogy természetellenesen fázna.

—Túl sokáig hagytad sorsára az erődet, Elaine. Mostanra

pusztítóvá vált , mint egy éhes, vadóc gyerek, akit túl sokáig

hagytak a sötétben. Megteremtette a saját világát. Sok időbe fog

telni, hogy hatalmat nyerj fölötte. De meg lehet csinálni. Ezért

ma este táplálnod kell, méghozzá tudatosan.

— Hogyan?

— Nyúlj a tűzbe, Elaine, vagy nyúlj valami visszaverődő

fény felé. Nyúlj bármi felé, amely látomásokat okozhat.

Elaine kinyújtotta a kezét . A levegő csípte meztelen bőrét .

A lámpa vibrált a hirtelen széllökés hatására. A hó kavargott ,

és úgy ragyogott a fényben, mint az ezüstpor. Elaine érezte,

hogy látomása húzza magával, érezte, hogy a fénybe kell ka-

paszkodnia. De ez nem csupán látomás volt, hanem a varázsere-

je, amit táplálnia kellett.


Lassan felfelé fordította a tenyerét . A fények és árnyak úgy

reszkettek körülötte, mint a vert arany. Olyan volt, mintha a

fény reszketve levegőt vett volna, hogy kifújja a tenyerére. Úgy

atolt a keze bőre alá, mint ahogy a víz szalad le a csatornán,

fény a bőrébe ázott. Leszívta magát mélyen a jeges hidegbe, az

élettel teli barlangba, és a jég mohón beszippantotta.

A lámpa sercegő szikrákkal kialudt. Elaine-ékre sötétség bo-ult.

Csak a csillagok hideg fénye világított. De furcsamód elég lt.

Ügy tűnt, minden ragyog és sz ikrázik az ezüst fényben.

— Nézd meg a holttestet, Elaine!

A férfi a fagyott földön feküdt. Az arca már nem tűnt átk-

osnak, noha nem az élet szikrája ragyogta át, hanem az, aki

alaha volt . Olyan ember volt , aki sokat nevetett és gyakran félt.

i késztethette arra, hogy elhagyja otthonát az év legkomorabb

észében? A válasz magától értetődött — a szeretet. Szerette csa-

dja életben maradt tagjait , az embereket, a faluját. Elaine látta,

ogy lánya elvesztése árnyékot vetett a férfi arcára. Honnan tudta

ő mindezt? Hogy lehetet ebben ilyen biztos?

— Ne kérdezz ilyet magadtól, Elaine. Azzal el fogod

rontani. Elaine megpróbált a varázslóra hallgatni, de nem volt

köny-

yű. Nem volt könnyű ott állni és nézni a szikrázó fényt, amely

holttestre vetül, és kiadja a férfi összes titkát. Abban a pil-

natban úgy ismerte őt , mint senki más, jobban, mint ahogy

családtagjai; még annál is jobban, ahogy ő önmagát ismerte. 6rén

és tisztán látta maga előtt , a varázserő egyaránt feltárta férfi

erősségeit és gyengéit . A bátorságát, a kedvességét , a fá imét. A

félelem volt a legerősebb. Azért utazott ilyen messze, ogy ilyen

elszörnyedés közepette lelje halálát?

Ez nem igazságos, gondolta Elaine. Az igazságosság a gyére-

iknek és a bolondoknak való. Ezt mondta a lágy, magabiztos

ftng a fejében, Gersalius hangja.


\

A testre vetülő vibráló fény Pegin Tallyrand életének visz-

szaverődő sugara volt . Jó élete volt, sokan szerették, és nagylel-

kűen adott másoknak abból a kevésből, amije volt . Sokaknak

hiányozni fog. A fény megrázkódott , imbolygott, mintha lába

lett volna, melyen felbukhat. A fény kis körben cikázott a férfi

köpönyegén. Nem zseb volt , hanem valami, ami a ruha bélésébe

van varrva.

Elaine fél térdre ereszkedett , és kezével követte a reszkető

fényt. Ujjai tétováztak, és csak lebegtek a szövet fölött. Hirtelen

erős villanás vakította el. Égett szövet szaga, és Elaine egy fara-

gott csontdarabot tartott a kezében.

Emberi kéz ujj ízülete volt , és általa ismeretlen rúnákat festet-

tek és faragtak rá. A fény eltűnt. Minden eltűnt. Elaine térdre

rogyott a fagyott földön, tenyerén a csonttal. A csont úgy ragyo-

gott, mint a szellem a sötétben. Az ezüstös csillogás eltűnt, és a

csillagfény túl halvány lett ahhoz, hogy bármit is látni lehessen.

Gersalius előrehajolt , és nézte, mi lehet Elaine kezében. Szeme

ragyogott a sötétben. Tűszúrásnyi lángok égették a varázsló

arcát, zöld színűek, nem ibolya, mint az övék, de ugyanaz a fajta

varázslat volt . Nem ragyogott-e az ő szeme is pár pillanattal ko-

rábban? Elaine Terezára pillantott, aki csendben állt a sötétben,

és nem lehetett megfejteni, mire gondol. Elaine nem kérdezte,

hogy szeme még mindig ibolyaszín fénnyel ragyog-e, nem állt

készen arra, hogy az igenlő választ hallja.

—Nagyon érdekes — mondta Gersalius.

—Mi ez?

—Mit mondott a varázserőd?

—Nem tartozott a férfihoz. Nem tudta, hogy ez nála van.

—Nagyon jó, és még?

Azt hitte, nehéz lesz felidézni, amit a fény megmutatott, de

most, hogy a fény eltűnt, már nem volt az. Olyan könnyű volt,


mintha minden pillanatot a szemhéja mögé véstek volna, ahol

íirökre megőrizheti az emléküket.

—Varázslat volt . A halál egy darabját a köpönyegébe varrták,

ludt, várt, míg a nagy fához nem ért.

— Miért a fa volt az, ami előidézte a varázslatot?

Elaine egy pillanatra gondolkozott rajta, és végiggörgette a

kérdésr az emlékeiben visszaidézett fényben.

— A hatalma a halálban rejlett . Addig kellett várnia, míg

valami halott dolog nem kerül az útjába.

— És a nagy fa halott volt, megölte a villám.

— Igen — mondta Elaine lágyan.

— Egy holttest is előidézte volna a varázslatot? —

kérdezte a varázsló.

— Igen.

— A varázslat szörnyű céllal keltette életre a halott fát .

Mi volt az a cél, Elaine?

— Meg akarta ölni Pegint. -A

fa?

— Az, aki a bűbájt bocsátotta rá, az akarta, hogy meghaljon.

— Miért?

laine összezárta kezét a csontdarabon.

— Az, aki a bűbájt bocsátotta rá, nem akarta, hogy Pegin

segítséget hozzon. Fél Jonathantól, mágusvadásztól.

—Honnan tudod?

—A csont bűzlik a félelemtől.

— Nem lehet annak a kéznek a félelme, amelyről a csont

származik?

Elaine bólintott. Az is lehet, de aki a bűbájt bocsátotta Peginre,

az is fél. Csak a mágusvadásztól fél? Nem.


—Még mitől?

—A haláltól, a haláltól fél.

Addig szorongatta a kemény csontdarabot a tenyerében, amíg

a széle a bőrébe nem vágott. Saját kezének csontjai reszkettek

az együttérzéstől. A fájdalom éles volt és végzetes, a sérülés

olyan iszonyatos volt , hogy elölte a test érzőidegeit . Az ujjat úgy

vágták le, hogy a nő még élt. Sok átkozódás elhangzott, csontok

hullottak, és sok vér kiontatott.

Ujjak csavarodtak a keze köré.

— Engedd el, Elaine!

Gersalius megpróbálta kinyitni a lány kezét .

— Nem tudom.

—Tereza, segíts!

Tereza nem kérdezett semmit. Csak letérdelt, eldobta a kesz-

tyűjét a hóba, és megpróbálta szétfeszíteni Elaine kezét . Végül

egyesével sikerült kifejteniük az ujjakat .

Gersalius lefelé fordította a tenyerét, és a csont a hóba esett .

Vér patakzott a vágásból, ahol a csont megvágta Elaine bőrét .

Arcán könnyek csorogtak, de nem tudta pontosan, miért sír .

— Mi történt?

— A te varázserőd fénnyel táplálkozik, és hővel. Mások

varázsereje más dolgokkal táplálkozik — mondta Gersalius.

— Miféle más dolgokkal?

A varázsló a tompa csillagfénybe tartotta Elaine kezét, és

hüvelykujjával megdörzsölte a lány tenyerén a sötét foltot. —

Vérrel, Elaine. Vérrel táplálkozik.

H E T E D I K F E J E Z E T

Jonathan az asztalánál ült , mellkasán keresztbe tett karral.

Erezte, hogy arca eltorzul a dühtől, de nem törődött vele. Ha

valamiért méltán dühöngött, ezért biztosan.

Tereza a szemközti falnak támaszkodott. Ő is keresztbe fonta

a karját, szorosan a hasához szorítva, mérgesen. Hosz-szú, sötét

haja, mint szőrme fénylett a lámpafényben. Ruházata gazdag

színei visszatükröződő csillogással ragyogtak. Erős arcvonásait

felerősítették a rávetülő fények és árnyak. Fájdalmasan

gyönyörű látvány volt Jonathan számára, de nem tudta megten-

ni , amit kérr .

— Nem, Tereza, nem tudom elnézni.

Hangja határozottnak és józannak tetszett. Igaza volt , és Te-

reza látta ezt .

—Nem láttad Elaine-t a fészerben ma este, Jonathan. Most,

hogy tudja, hogy mágus, varázsereje erősebben és gyorsabban

nyilvánul meg. Ha Gersalius nincs ott, úgy elszívta volna az

erejét, hogy megint a halál torkában lenne.

—Az alapján, amit mondasz, ha a varázsló nem sürgette vol-

na, nem próbálja ki ezt a... varázserőt.

—Nem, de a következő látomás az életébe kerülhetett volna.

Legalább most már valamennyire tudja, hogyan irányítsa a va-

rázserejét.

Ellökte magát a faltól és elkezdett fel-alá sétálni a kis szobában.

Ügy érződött, hogy energiája betölti a szobát, és min-I' n

összezsugorodik és elhalványul mellette. Olyannyira eleven


volt minden idegvégződése, és minden érzelme fizikailag is

megnyilvánult. Jonathan tudta, milyen jól kiegészítik egymási

— Jonathan gondos tervezgetése és Tereza lendülete, Jonathan

gondolatok, illetve Terezának az érzelmek által vezérelt jelleme,

Jonathan kora és Tereza fiatalsága. Még így is, hogy ellenkezett

vele, valami benne igent mondott volna, csak mert Terezárói

volt szó. De nem, most nem lehet. Az isten szerelmére,

állhatatosnak kell maradnom, gondolta.

— Egészen ma estéig egyetértettem volna veled — állt meg

Tereza Jonathan előtt csípőre tett kézzel. — Gersaliusnak

velünk kell jönnie Corttonba.

Jonathan a fejét rázta. -

Nem.

Egyszerű szó, miért nem érti meg?

Tereza hátralépett, és úgy járkált a szobában, mintha ketrec

lett volna.

— Akkor Elaine-nek itt kell maradni a varázslóval. -Nem.

— Miért nem? — forrongott Tereza.

— Nem merem a varázslót itt hagyni úgy, hogy mi távol

vagyunk. El tudná varázsolni az egész háznépet, mielőtt vissza-

térünk.

— Valóban ezt gondolod?

Ismét férje elé állt, szelíd és fürkésző sötét szemekkel. Dühe

hamar elpárolgott. Tereza soha nem volt sokáig mérges,

legalábbis Jonathanra nem. Őszintén szólva, ez a hideg

ésszerűség veszélyesebb volt. Amíg Tereza üvöltött és tombolt,

Jonathan egyszerűen küzdhetett vele. De mit lehet tenni az

észérvekkel szemben?

Elfordította fejét a fürkésző tekintet elől. Rossz jel volt , hogy

nem tudja viszonozni a pillantását. Jonathan vesztésre állt, és

nem tudta biztosan, miért.


—Biztosan belátod majd, hogy nem vihetjük magunkkal a

Varázslót erre a munkára. Én mágusvadász vagyok. Nem vihe-

Irk magammal egy varázslót segítségnek.

—Nem azért lesz ott, hogy neked segítsen, hanem azért, hogy

1 1 1 .1 ügyeljen, nehogy Elaine akaratlanul megölje magát.

— Nem lehet azért olyan komoly. Egész jól megvolt az

évek itán.

Tereza megrázat a fejét , sötét haja végigsiklott a vállán.

— Mondtam, mi történt ma este. Olyan volt , mint egy

idegen, Bpnathan.

Amikor Tereza felé fordult, Jonathan olyasvalamit látott az

rtiván, amire nem számított — félelmet.

Gondolkodás nélkül felé nyújtotta a kezét és megérintette a

k,ii ját.

— Igazán félsz a mi kis Elaine-ünktől?

Kezére tette a kezét , és gyengén megszorította.

— Tudom, soha nem bántana minket szándékosan. Ma

estig CMik a biztonsága miatt aggódtam, de most már...

Odatérdelt a lábához, és ismét a kezére tette a kezét. Felné-■ ii

rá.

— Elaine-ből nagy hatalmú mágus lesz, Jonathan. Nem

tu-ilnnk ezen változtatni.

Jonathan ellenkezésre nyitotta a száját , de Tereza ujjai érin-

tették az ajkát, így a t iltakozás kimondatlanul elhalt .

— Nem tudunk ezen változtatni, Jonathan. Azok után,

amit irta este láttunk. Ezt biztosan tudom. Annyit tehetünk,

hogy taníttatjuk, hogy erejét jó célra használja fel, és így

gondoskodunk i i 'la, hogy ne ártson véletlenül sem magának

vagy másnak.

Jonathan elhúzta felesége kezét.

— Olyan dolog, hogy jó mágia, nem létezik. Minden

mágia a gonosz műve.


— Akkor Elaine is gonosz — mondta Tereza lágy hangon

—, de ezt te sem hiszed. Nyolc éve nálunk nevelkedik, Tudod,

hogy melegszívű, kedves lány. Tudod.

Jonathan felállt , eltolta magától a kezét, és igyekezett nem

venni tudomást bőre illatáról. Nem fogja hagyni, hogy a szépség

hatalma győzedelmeskedjen a józan esze felett . Odament az

ablakhoz, és lenézett a hideg udvarra.

Tűz fénylett a varázsló kunyhójából. Jonathan öklével az ab-

laküveg melletti falba vágott .

— A mágia mindent tönkretesz, amit csak megérint. Újra

és újra látom ennek bizonyítékait.

Erezte maga mögött Tereza közelségét. Nem kellett , hogy a

szemével lássa, anélkül is érzékelte minden mozdulatát .

Érzékelte őt, mint valami hatalmas, ellenállhatatlan erőt. A

szerelem és a szenvedély éppoly erős lehet, mint a csillagok

hatalma.

Tereza keze megérintette Jonathan vállát , teste pedig a hátá-

hoz simult.

— Nem tudunk változtatni azon, ami Elaine-nel történt.

Any-nyit tehetünk érte, hogy minden erőnkkel védelmezzük,

ahogyan más szülő is tenné.

Jonathan homlokát a jeges üvegnek támasztotta. Egy varázsló

alszik alant, a masszív falakon belül, melyeket Jonathan épített.

Egy mágus az erődítmény falain belül. Ez vérlázító.

— Hagyd itt Elaine-t és bízd Gersalius gondjaira, vagy

vigyük el magunkkal mindkettőjüket. Nincs más választásunk.

Hangja lágyan és melegen duruzsolt Jonathan nyakában. A férfi

felegyenesedett . Tereza átölelte a derekát, Jonathan pedig

megszorította a kezét.

— Velünk jönnek — mondta.

Tereza szorosan ölelte, és közelebb bújt hozzá. Miért érte

meg ez a kis mozdulat Jonathannak, hogy tucatnyi csatát

elveszítsen?

8 6 • L a u r e l l K . H a n t i k o n

—Talán megnézethetnénk Blaine-t is a varázslóval. Tereza

mozdulatlanná vált .

—Mire gondolsz?

—A képességére, hogy érezze az állatokat, a növényeket. Azt

is megmondta, halott volt a fa, akkor is, amikor megtámadta

ftket, tudta, hogy halott. Azt mondod, Elaine bűvereje ugyanezr

mondta.

—Arra gondolsz, lehet, hogy Blaine is mágus?

Hangja nagyon lágy, nagyon óvatos volt.

—Nem tudom.

—De tartasz tőle?

— Attól tartok, hogy tudtunk nélkül kígyókat melengettünk rt

keblünkön.

— Jonathan, ugye nem hiszed, hogy az ikrek gonoszak len-

nének?

Karjával még szorosabban ölelte: — Nem hiheted ezt .

— Már nem tudom, mit higgyek, Tereza. Ha két nappal

ezelőtt azt mondod nekem, hogy varázslót fogok a házamba en-

gedni. ..

Befejezetlenül hagyta a mondatot.

Tereza puha csókot lehelt Jonathan nyakára.

— Nagy bátorság volt tőled, hogy beengedted Gersaliust .

— Nem hagyhatom, hogy Elaine meghaljon az

előítéleteim miatt. Az nagy gonoszság lenne.

Tereza elfordította Jonathant az ablaktól, hogy őt nézze és a

meleg, családias szobát.

— Jó ember vagy, Jonathan Ambrose.

— Valóban? Ha Elaine nem gonosz, akkor milyen volt a

többi mágus, akiket elpusztítottam az évek során? Néhányan

közülük 11 jók voltak? Az önhittségem ártatlanok életébe került?

Tereza megszorította Jonathan karját.


—Nem, nem csupán a mágia miatt lelték halálukat, hanem a

gonosz mágia miatt. Az évek során, amióta veled vagyok, nem

láttalak soha olyasvalakit üldözni, aki nem követett el valami

szörnyű gonoszságot.

—Bárcsak biztos lehetnék ebben!

—Corttonban valaki járványt terjesztett el, mely elvitte a fél

falut. A holtak az utcán járnak, és zsákmányul ejtik az élőket.

Ez a gonosz műve, melynek csak egy ember tud véget vetni: a

mágusvadász. Elkapod ezt a gaz mágust, és ártalmatlanná

teszed.

Ahogyan mellette állt , csak egy-két hüvelykkel volt magasabb

nála, az arca komoly volt , szeme az övét fürkészte.

—És Gersalius majd velünk jön, hogy üldözőbe vegyen valakit

a saját fajtájából?

—Ha Gersalius nem hajlandó segíteni egy halottkeltő kézre

kerítésében, akkor nem ő a megfelelő varázsló Elaine tanítására.

Úgy tűnt, olyasmi jut eszébe, ami mosolyt csal az arcára.

— Ha a varázsló hajlandó lesz velünk jönni, az azt fogja

jelenteni, hogy még a varázslók sem helyeslik a gyilkosságot és

a halottkeltést .

Jonathan tudta, hogy Tereza vigasznak szánja e szavakat. Ha

Gersalius egyetért, hogy ez gonosz dolog, akkor valószínűleg ő

nem az, és ha egy mágus is egyetért egy mágusvadásszal, akkor

Jonathan nem téved abban, hogy üldözi őket. De mi van, ha

Gersalius csak azért jött, hogy a másik mágusnak kémkedjen?

Mi van, ha Elaine-re gyakorolt hatását használja fel arra, hogy

mindannyiukat tönkretegye? És ki ő, Jonathan, hogy azt gon-

dolhatja, Blaine-nek is átadhatja ezt a hatalmat? De ha Blaine is

mágikus képességekkel rendelkezik, nem fenyegeti-e veszély

különös pillanataiban? Nem volt Blaine épp annyira veszélyben,

mint Elaine?


Jonathan a fejét rázta. Tereza átölelte, erős karját szorosan a

hátához nyomta, úgy próbálta vigasztalni. Jonathan kapasz-

kodott belé. Elfogadta a felajánlott melegséget , de nem vigasz-

talódott meg. Túl sok kétely merült fel benne. Túl sok dolog,

lelyben biztos volt, olyan törékennyé vált most, mint a vékony

ghártya.

O volt a mágusvadász, de most először gondolkozott el azon,

hogy vajon nem gyilkos is egyúttal? Ma este, és az

elkövetkezendő éjszakákon, újra át fogja élni a múltbeli

eseményeket. Azt a gonoszt fogja keresni az emberekben,

amelyet segített elpusztítani. Minden feladatot végiggondol

majd, hogy lássa, a mágus igazán gonosz-e vagy csak

félrevezették, és azt is, hogy van-e más megoldás, mint megölni,

vagy másokkal megöletni őket .

Csak néhány röpke héttel ezelőtt, ha Tereza azt mondta vol-

na neki, hogy van valaki, aki ugyanazt csinálja, mint Elaine a

fészerben, hogy van valaki, akiben ennyi irányíthatatlan varázs-

|rő van, akkor azonnal bebörtönöztette volna, hogy megnézze,

nem jelent-e veszélyt másokra. És soha nem engedett volna kö-

el a lányhoz mágust , hogy segítse, tanítsa.

Jonathan kapaszkodott a feleségébe, mélyen belélegezte bőre

Illatát , teste melegségét . Ügy kapaszkodott belé, mint egy ful-

dokló. Bűntudat kezdte ki elméjét , és táplálta kételyeit. Bűn-

udat és kétely: két olyan dolog, melyről a mágusvadász a mai

napig még csak nem is álmodott .

\ hogy közeledtek Corttonhoz, egyre nagyobb volt a hó. A lovak

hasáig ért, és azok küszködve araszoltak előre a hófúvásban.

Elaine szelíd kancája, túl öreg, kövér és lassú lévén, biztonság-

IMII volt az istállóban. Helyette egy karcsú pej ugrált a hóban,

már amennyire tudott. Elaine örült a hónak, arra gondolt, hogy

ha lezuhanna, legalább puhára esne.

Ez még nem történt meg, de a lány két kézzel kapaszkodott a

fjyeregkápába, a gyeplőt átfűzte kesztyűs kezén. A fiatal ló

tekintetében volt valami nevetésféle, és Elaine jól tudta, ő a

mulatság iá igya.

Blaine felzárkózott mellé, egyik kezével a gyeplőt fogta, a

má-líkkal szabadon gesztikulált .

— Hát nem szép?

Mindarra értette, amit maguk körül láttak. Minden faágtól

jégcsapok csüngtek. Minden bokor jégszobornak látszott , tncly

beburkolja a fekete fa-csontokat. A szem káprázott a ragyogó

napsütéstől, mely ott szikrázott és táncolt minden gallyon.

Elaine hunyorgott a vakító csillogástól. Mindenünnen

ny áradt, ragyogás és r ikító szépség, ameddig csak a szem

ellátott.

— Kellemes — fordult Elaine testvére mosolygó arca felé. A

mosoly elhalványult.

— Mi a baj?

A lány lova Blaine térde felé kapott . Blaine kitért a fogak elől

anélkül, hogy odafigyelt volna. Elaine sóhajtott, a lélegzete lát-


Iiató párává sűrűsödött össze, majd jégkristályként a csuklyája

szőrmeszegélyére fagyott.

— Semmi.

Blaine oldalra fordította a fejét , és lecsúszott a csuklyája. Szőke

haja majdnem úgy csil logott, mint a nap csókolta jég.

—Elaine, látom, hogy valami nincs rendben. Mi a baj?

—Ez a ló.

Blaine ösztökélte az állatot a lábával. A ló kissé megugrott.

Elaine felkiáltott , nem éppen úri hölgyhöz illő módon:

— Blaine Clairn! Mi a fenét csinálsz?

Blaine azonnal bűnbánó, sajnálkozó arcot vágott. —Tényleg

félsz a lótól?

— Igen-

Blaine, aki soha életében nem félt semmilyen állattól, Elaine

vállára tette kesztyűs kezét .

—A ló nem akar bántani. Csak arról van szó, hogy fiatal, és

nem fér a bőrébe.

—Ha nem férne a bőrébe, most igencsak fázna — vágta rá

Elaine.

Blaine visszahúzta kezét a köpönyege alá.

— Sajnálom, hogy megijesztettem a lovadat, Elaine. Nem

tettem volna, ha tudom, hogy ennyire neheztelni fogsz.

Elaine a fejét rázta, és a csuklya szőrmeszegélye az arcába

csúszott. Egy jégkristály megkarcolta a bőrét, éles fájdalmat

okozva. Elaine megérintette a sebet az ujjával. Vércsepp jelent

meg a kesztyűjén. Hirtelen megmagyarázhatatlan düh öntötte

el, mintha Blaine tehetett volna róla, pedig tudta, hogy ez nem

igaz. Kis vágás volt csak, miért lett ilyen mérges? Valami nincs

rendben, gondolta.

—Hívd ide Gersaliust!

—Miért?


— Csak tedd, amit mondtam!

Elfordult, hogy ne lássa testvére szemében a sértődöttséget.

Blaine arcára mindig kiülr minden érzése. De Elaine-nek most

nem volt ideje ezt figyelembe venni.

Blaine előrelovagolt s eltűnt egy hófelhőben. Lova vágrája

nyomán szikrázó jégkristályok röpködtek a levegőben. A

napfény mint gyémántpor világította meg a feltörő havat.

NYOLCADI K FE JEZET

Halvány szivárvány ráncok a szitáló hóban. A szikrázó fény

bántotta a szemet.

Elaine elfordult, és ott is egy kis bokor volt , mely ezüst

tűzben izzott . A fény beette magát Elaine fejébe. Semmit nem

látott, csak az ezüst fényt, mely kardként az agyába fúródott . El

akart fordulni, be akarta csukni a szemét, de úgy tűnt, képtelen

rá.

— Elaine, hallasz engem? — Gersalius hangja volt az,

meleg és kellemes, mint azelőtt a konyhában.

— Igen.

— Mit látsz?

— Fényt.

—Milyen ez a fény?

Ezüst , fehér.

—Nem csak az égről visszaverődő fényt látod?

—Nem tudom.

—Látsz valami mást a fényen kívül?

Elaine a fejét ingatta, és a fény imbolygott, majd megreme-

gett, mint egy fémtükör, miután rácsaptak. Hányinger égett a

torkában. Mélyeket szippantott a hideg levegőből, és görcsösen

nagyokat nyelt .

—Nem lehet, hogy újabb látomás próbál előtörni?

—Nem olyan érzés — mondra Elaine.

— Most kezdesz úrrá lenni a varázserődön, Elaine. Míg

az-llőtt a látomások maguktól jelentek meg, az irányításod

nélkül, falán most csak akkor jelennek meg, ha kéred őker.


— Hogy kell csinálni?

A látomások mindig könnyedén jöttek, erőfeszítés nélkül.

Olyan volt , mint leesni, miután elhatározta, hogy ugrik. Ha egy-

szer elengedte magát, nem tehetett mást , mint hogy megtapasz-

talja az élményt. Semmi esetre sem tudta megállítani a dolgot,

nem gondolhatta meg magát. Nyomás halmozódott fel a szem-

héja mögött. A hideg és forró, fehér fény egyre terjeszkedett és

betöltötte koponyáját.

—A varázserőd engedélyt kér, Elaine. Engedd, hadd jöjjön.

—Nem tudom, hogy kell.

— Összpontosíts a fényre! Tápláld a fénnyel a

varázserődet, hadd keveredjenek össze. Mindig ez történt, csak

most szándékosan teszed. Egyszerűen tudatában vagy a

folyamatnak. Semmi más nem változott .

Elaine tudta, hogy a varázsló hazudik, de nem tudta, miben.

A fényre összpontosított, a ragyogásra. Amint így tett, újra lát-

ta. Hosszan nézte a jéggel borított bokrot. Addig szikrázott a

napfényben, amíg teljesen be nem futották az ezüst lángok.

Elaine az egyik gallyra koncentrált . Emlékezetébe véste, hogy

hogyan vonta be a jég a sötét színű fát, és a sápadt, kék fénye-

ket a fehérek nyomában. Majdhogynem érezte ujjai alatt, síkos,

hideg és egyenletes. Mégsem, volt egy kis púp a jégen, ahol

kiált egy gally, kis hiba az egyébként tökéletes formában. Elaine

lehet, hogy észre sem vette volna. Nem látta azelőtt, és még

mindig a lován ült, és valójában nem a gallyat érintette.

Érezte a fát a jégréteg alatt , érezte hidegét, és nagyon halvá-

nyan a bimbózó életet , a melegséget, mely a tavaszra várt, hogy

jöjjön és töltse meg élettel. Hőhullámként áradt szét testében.

A látomás meglovagolta ezt a hőhullámot...

Egy férfi feküdt a hóban. Más volt, mint a férfiak, akiket Elaine

korábban látott. Magas, vékony csontok adták meg arra


(ormáját. Lehetett volna egyszerűen egy átlagos, markáns ábrá-

at, semmi több, de vonásai szokatlanul finomak voltak, és ezt

nem csak az arccsont adta. Bőre ezüstös, majdnem olyan, mint 1

nap melegítette hó. Igazán ezüst volt , fémes színű, és selyem-

ként terjedt szét a havon. Nem emberi lény volt . Elaine nem

ludta, hogy mi, de biztos volt benne, hogy nem ember. Szörny

lehet? Egy gyönyörű szörny?

Egy nő térdelt mellette. Vékony arcát hosszú, barna haj kere -

tezte. Benne is volt valami a másik idegenszerűségéből, de bőre

nem volt olyan szörnyen sápadt. Szeme ugyanakkor tüzes sárga-

ézként ragyogott, csúfot űzve az át lagos haj- és bőrszínből.

A nő kis üvegcsét emelt a férfi ajkaihoz, és a torkát dörzsölte,

ogy nyelésre késztesse. Miért nézte Elaine mindezt? A nő féltő

idoskodással vette körül a sérült teremtményt. Mi ez, tűnő-ött

Elaine. El kell majd pusztítanunk? Veszélyes lehet? A nő

felnézett valamire, amit Elaine nem látott. Különös eme tágra

nyílt. A nő hátrahőkölt, ügyetlenül bukdácsolva a óban. Tőrt

húzott elő az övéből, ahogy a hóban térdelt a sérült eremtény

mellett.

Elaine látni akarta, mi az, ami így megrémítette. Most elő-zör

Elaine irányította a tekintetét a látomáson belül, a lány elől

arra, amit nézett . Elaine először azt hitte, farkas. Azonban lény

felállt, két lábra emelkedett, behajlította mancsát. Tátott, ccés

szájából fehér füstfelhőként fújta ki a levegőt.

A vér bíbor csipkeként ékesedett a havon. Széttépett férfi fe-üdt

és rángatózott a fenevad lábánál. Kisebb póniló méretű arkasok

álltak a fenevad háta mögött , várták a sorukat, várták, ogy

vezetőjük táplálkozni engedje őket. — Ne — mondta Elaine.

A fenevad az ég felé nézett, mintha hallotta volna. Valóban

állotta?


— Hagyd őket békén!

A fenevad azt kereste, honnan jön a hang. Nem látott sem-

mit, de nem támadta meg a nőt.

—Blaine, keresd meg őket! Menj oda hozzá! Segíts neki!

—Hol van? — szólt egy távoli hang.

Elaine érezte, hogy megmozdul a karja, és lassan egy irányba

mutat.

Hallotta, ahogy a lovak erőteljes léptekkel haladnak a hóban.

Hallotta a hám csörömpölését , ahogyan a szerszámok gyengén

egymásnak ütődtek.

— Siess! — mondta. A fenevad a nő felé osont, és az

irtózatos farkashorda nekiiramodott. A teremtmény ordítva

vonaglott . A farkasok a földre tapadtak, szorosan behúzták a

farkukat, és hasukon csúsztak a hóban. A hatalmas vadkutyák

lekushadtak, rémisztőnek kellett volna lenniük, de az emberi

fenevad mellett kicsinek és ártalmatlannak tűntek. Ártalmatlan

szörnyűségnek, a másikhoz hasonlítva.

Elaine visszafordult a nő felé. Érezte, hogy megmozdul a feje,

de nem a szemével látta. A nő még mindig a sérült férfi mellett

térdelt. Aztán felállt , kivette a tőrt, de a keze remegett. Nem

sokra lehetett menni egy tőrrel ennyi gonoszság ellen.

A fenevad előugrott , valószínűtlenül gyorsan haladt behaj-

lított lábán. A nőre rontott, aki felsikoltott , és hátrált egy lé-

pést .

Hol van már Blaine? Miért nem segít neki?

Az idegen lény megmozdult a hóban, lassú mozdulatot tett,

mintha most ébredne. A hatalmas fenevad letérdelt , és mancsá-

val a közelebbi áldozat felé kapott. A nő gyorsan cselekedett, és

kis tőrével lecsapott. Folyt a vér , és a teremtmény vonítva

hátrahőkölt . A végtagon levő mély sebből vörösség áradt. A lány

úgy tűnt, hogy maga is elcsodálkozott tettén.


A fenevad vicsorított. Mély, szörnyűséges morgás morajlott

[ti a mellkasából. Nemrég még játszott a nővel, és nem gondolta

volna, hogy veszélyes. Ez most jócskán megváltozott .

A fenevad járkált körülötte, próbáira arra kényszeríteni, hogy

i-ltávolodjon a sebesült férfitól. Ha egyszer is hátat fordít a far-

kasoknak, azon nyomban odaveszett volna: nem tudott volna

rgymagában kiállni az összes ellen.

A nő nem hagyta magára sérült társát . Maradt, és fölötte lUlt ,

amíg az azon igyekezett, hogy felébredjen az álomnál is

mélyebb kábulatból.

A fenevad intett a karjával, és a farkasok előrébb léptek. Hol

van Blaine? Mire ideér, túl késő lesz.

A farkasok fogukat vicsorítva rontottak előre. A fenevad biz-

tatta őket, az ég felé tartott pofával vonítva.

Elaine ajkáról hirtelen artikulálatlan sikoly szakadt fel, és

renyújrorta a kezét, mintha valahogy meg tudná érinteni, vé-ni

őket.

A farkasfalka, e bundából és tépőfogakból álló tömör masz-a,

izmos lábakon rontott a nőre, mint valami sötét széllökés,

hirtelen visszahőköltek egy ibolyaszín szikrákból álló zuha-g

miatt. Kábultan feküdtek egy halomban, pár hüvelyknyire érült

férfitól. Halovány ibolyaszín fény izzott a nő és a férfi tt .

A fenevad közelebb merészkedett, miután félrerugdosta az

tjából az alélt farkasokat. Fenyegetően emelte mancsát a levébe.

Karmai hegyénél ibolyaszín szikrák csillogtak, és kékes

ivárványként hullottak a hóba, ahol még sisteregtek. A fenevad

lassan megfordult, és a fákat kémlelte. A lány erő-jes átkot

bocsátott rá, hogy védje magát, de az már nem törött vele. A

levegőbe szimatolt, és a lehelete habzott a hidegben, 'rtelen

egyenesen Elaine-re meredt. A lány nem tudta teljes bi-


zonyossággal megmondani, mi változott meg, vagy hogyan derí-

tette ki mindezt, de a fenevad látta őt , tudta, hogy ott van.

Elaine hirtelen úgy érezte, valaki erősen meglöki, és sajgott

az arca. Pislogott , mire valaki felpofozta, keményen, csípősen.

Gersalius fél kézzel tartotta, Jonathan pedig újabb ütésre

emelte a kezét .

Elaine felemelte a kezét, hogy védje magát.

— Azt hiszem, most már jól van — mondta Gersalius, és

köny-nyedén megérintette Jonathan vállát. — Azt hiszem, nem

szükséges újból megütni.

—Te mondtad, hogy üssem meg — védekezett Jonathan. —

Tudom — mondta a varázsló. — Elaine, jól vagy?

— Látomásom volt. Miért törted meg az

összpontosításomat? Hirtelen mérges lett rájuk.

—Most nem tudom, hogy a nő biztonságban van-e. Miért

térítettetek magamhoz?

—Valami hatalmas, sötét erő akart magának, Elaine. Érez-

tem, hogy téged keres. Kiáltottam, és próbáltam megtörni a lá-

tomást, mielőtt rád talál.

— Miről beszélsz?

— A vérfarkasról. Ez nem csupán szörnyeteg, hanem

elvetemült gonosz, gonoszabb, mint amilyennek látszik.

— Honnan tudsz a vérfarkasról? — pislogott Elaine.

— A... látomásod minden visszatükröződő felületen

látható volt. Mindannyian végignéztük a jég torzított tükrében

— válaszolta Jonathan.

Volt valami a hangjában, ami megdöbbentette Elaine-t. Rosz-

szallás. Jonathan rosszallást érzett vele kapcsolatban. Egyfajta

tartózkodás látszott a tekintetében, valami, ami nagyon közel

áll a... félelemhez. Ez a tekintet tőrként fúródott Elaine szívébe.

Elfordult, és Gersalius vállába temette arcát. Megpróbálta

9 8 • L a u r e l l K . H a t n i l t o n

a varázsló köpönyegébe törölni a könnyeit, hogy Jonathan ne

lássa őket.

— Ha lóra tud szállni — mondta Tereza —, akkor menjünk és

segítsünk nekik.

Elaine érezte, hogy Jonathan feláll és elmegy. Lassan felemel-

te a fejét .

Gersalius hideg, csupasz ujjaival megérinrerte Elaine arcát,

és letörölte a könnyeit .

— Nem akar

bántani. —Tudom.

Szipogott, és kesztyűs kezével megtörölte arcát . Gersalius

fölsegítette. Elaine nem emlékezett arra, hogy került le a lóról,

és arra sem, hogy esett a hóra.

— Soha nem volt még olyan látomásom, ami ilyen sokáig

tartott volna — mondta.

—Nem csupán látomás volt.

—Segítenünk kell a többieknek — szólt Tereza. — Nyeregbe!

—Elég jól vagy a lovagláshoz? — kérdezte a varázsló.

— Igen, jól vagyok. Nem vagyok fáradt, nem is fázok, és rosz-

ul sem érzem magam.

— Mert kezded megtanulni, hogyan urald a varázserőder.

Tereza odavezerte hozzájuk Elaine lovát . —Tartom, amíg

felülsz rá.

A ló szeme fehéren forogott . Nem tűnt boldognak.

— Nincs idő fanyalgásra, Elaine. A többiek már előttünk jár-'

. Lehet, hogy megsérültek, és szükségük van a segítségünkre.

Elaine bólintott, és megragadta a nyeregkürtöt. A ló nyug-

talanul ficánkolt , csak a feje volt mozdulatlan, ahogy Tereza

tartotta. Gersalius megemelte hátulról, és ugyanazzal a lendü lni

el felültette az állatra. Elaine elhelyezkedett a nyeregben, míg

H$ izgett-mozgott alatta.


Tereza elengedte a lovat, és megsarkantyúzta. Elaine tovább

küzdött a gyeplővel. Tudta, hogy Blaine biztonságban van. A lá-

tomásai azt az egyet mindig teljes bizonyossággal jelezték, ha

valami szörnyű történt szeretteivel. Például a szülei halálát.

Semmi végleges nem történik figyelmeztetés nélkül, noha a

figyelmeztetés gyakran már hiábavaló. De legalább azt a tudatot

megadta Elaine-nek, hogy a katasztrófa nem fog váratlanul

lesújtani.

Jonathan Tereza mögött haladt. Csak Gersalius várt. Elaine

hagyta, hadd menjen a ló a saját feje után. Elaine felsikoltott,

mikor az állat váratlanul megugrott, aztán előreszaladt. Olyan

gyorsan futott, ahogy csak bírt, teljes hosszában kinyújtva iz-

mos testét. Könnyedén átszökellt egy kidőlt fa fölött . Elaine

elfojtotta a sikoltást a torkában. Elhaladt Tereza hátasa mellett ,

és rájött, hogy a ló előreszalad vele. Minél keményebben húzta

meg a gyeplőt , az istenverte állat annál gyorsabban rohant.

A csuklyája leesett a fejéről. Hajába belekapott a jeges szél. A

fák körvonala teljesen elmosódott a sebességtől. Kezével a

nyerget markolta, körmeit is belevájta, kapaszkodni akart, min-

degy mibe.

A szél zúgása mellett küzdelem hangjait hallotta: vicsorgassál,

ütlegekkel, kiáltozásokkal teli zűrzavart. A ló épp ennek

irányába száguldott.

Teljes gőzzel törtetett egy folyó felé, egy széles, sebes sodrású

folyó felé, melynek omladozó, havas partjai voltak. Elaine

rémülten figyelte, ahogy a ló összehúzza magát alatta és ugrik.

Átvitorlázott a folyó fölött, és Elaine maga is repült , ahogy az

állat elrugaszkodott és a másik part felé lendült.

Nekicsapódott egy fának, leesett , és összezúzódott a gyöke-

rénél. Nem tudott lélegezni, nem tudta mozgatni a testét . Te-

hetetlenül haldoklott. A végén tényleg megöl ez az ostoba ló,

gondolta.

K I L E N C E D I K F E J E Z E T

Valami átcsörtetett a bozóton. Ela ine

megpróbálta a hang irányába fordítani a

fejét, de képtelen volt megmozdulni. Még a lélegzetvétel is

hatalmas erőfeszítésébe került . Ha valami nagy vadállat jött

volna, hogy felfalja, nem tehetett volna semmit, hogy megvédje

magát. A gondolat feldühítette. Újabb fájdalmas lélegzetet vett

és azon igyekezett, hogy felüljön, annak a fának ámaszkodva,

mely kis híján eltörte a gerincét . Blaine a térdig érő hóban állt

kivont karddal, és a pajzsot oldalához szorította. Két farkas

körözött körülötte. Azon ekézett a mély hóban, hogy egyiknek se

kelljen hátat fordí-nia, de úgy tűnt, hogy ezt az állatok is tudják,

mert szembefordultak egymással. Se Blaine, se a fenevadak nem

látták Elaine-t.

A lány ült a hideg földön, és nézte a testvérét. Mit tehetne,

hogy segítsen neki? O nem harcos. Még küzdőtőre sem volt ,

mint az aranyszemű nőnek a látomásában. Volt ugyan egy kése,

ide az csak evésre és a tűzifa kérgének lehántására alkalmas,

küzdésre nem.

Az egyik farkas rávetette magát Blaine-re. Blaine megsebe-ette,

az állat üvöltve hátrahőkölt , és friss vér szivárgott a hó-A. A

másik farkas hátulról Blaine-re támadt, mielőtt az meg-11 >i

dúlhatott volna, és ledöntötte a súlyával. Kitátotta hatalmas

izáját, és tépőfogaival össze akarta roppantani Blaine koponyáját.

I — Neee! — sikoltott Elaine.

E g y s ö t é t ú r h a l á l a • 1 0 1

A farkas megfordult . Továbbra is a földhöz szegezte Blaine-t a

súlyával, de nem harapta meg, hanem Elaine felé fordította

borostyánszín szemét.

Elaine nagy nehezen talpra állt , és merev lábbal a sérült far kas

felé lopakodott. A másik fenevad visszafordult Blaine-hez, és

vicsorogva kivillantotta tépőfogait . Blaine-nek sikerült fel-

emelnie az egyik vállát. A farkas harapott , Blaine pedig felü-

völtött.

Elaine körülnézett . Valami tárgy után kutatott , amit fegy-

verként használhatna. Végül felvett egy faágat a hóból. A sérült

farkas összekuporodott, és hátsó lábát megfeszítve ugrásra

készült . Blaine újból felsikoltott, de Elaine-nek nem volt ideje,

hogy törődjön vele. A sérült farkas ugyanis rárontott. Elaine

kardként tartotta a faágat maga előtt.

A farkas az ágnak ütődött, és, noha Elaine-nek sikerült végig a

kezében tartania, a súly hátralökte őt a hóba, rajta a vicsorgó

állattal. A farkas beleakadt a botba, akár a sátorvászon a cölöp-

be. Mancsait hevesen rángatva küzdött, megkarmolta Elaine ar-

cát és karját. Elaine felkiáltott.

Hirtelen kard csapott le. A farkas feje levált a testéről. Vér

spriccelt a hóra és Elaine arcára. Karját maga elé tartotta. A faág

eltört, és a farkas Elaine-re zuhant. Vér ömlött a lányra, vé-

gigfolyt a nyakán, és eláztatta ruháját.

Sikított. Vér ömlött a szájába és a szemébe. A farkas lecsú-

szott róla az egyik oldalán. Kezek emelték fel Elaine-t ülő test-

helyzetbe. Küzdött, sikoltozott , dobálta a fejét jobbra-balra, és

az arcát karmolta.

— Elaine, Elaine! — hallotta meg hirtelen Blaine hangját.

Testvérére pillantott. Szempillái összeragadtak a vértől.

Blaine a köpönyegéhez szorította Elaine-t és ringatta. Vér

mocskolta be a fehér szőrmét.


— Azt hittem, a ló végzett veled — szólt Tereza. Felettük

állt, és egy rongydarabbal t isztogatta a kardját .

— Nem tudtam, hogy még farkasokkal is harcolsz.

Elaine nyelt egyet , próbált valamit mondani, de semmi nem

jutott eszébe. Blaine életben van. O is életben van. A farkas

meghalt. Nem volt más mondanivalója, 'csak ez:

— Hol van Thordin és Konrád?

— Itt vagyok — lépett elő Thordin a fák mögül. Egyik

kezében bőrszíjat tartott, melyre, mint nyakláncra, farkasfüleket

fűzött fel. A levágott fülek nyomán vércseppek húztak

bíborvörös csíkot a hóba, akár a mesebeli elszórt kenyérmorzsák.

— Hol van Konrád? — kérdezte Jonathan.

— A fenevad, amelyik a kisebb farkasokat vezette, a fák

közé iramodott, amint ideértünk — válaszolta Thordin és

összevonta zemöldökét.

— Soha nem láttam még ilyet, hogy egy ekkora teremtmény,

'tit ez, harc nélkül visszavonul. Konrád ve lem együtt üldözte,

többször kiáltottunk neki, hogy jöjjön vissza. De az elsődleges

leiadatunk az volt , hogy megvédjük az utazókat; nem az, hogy a

magunk dicsőségét hajszoljuk.

Elaine gyomrát jéghideg vasmarok szorította össze.

—Tehát ott van Konrád egyedül azzal a fenevaddal. Segíte-

nünk kell neki.

— Nos, gyermekem, vagy jól van Konrád, és majd hazavon-

szolja magát, vagy...

Thordin vállat vont.

—Vagy mi? — kérdezte Elaine, de tudta. Thordin tényszerűsé-

ge túl kegyetlen volt ahhoz, hogy szavakkal ki lehessen fejezni.

—Segítened kell neki.

—Igen, gyermekem, de először a te kiáltásodat hallottam,

Konrád jobban tud vigyázni magára, mint te vagy a fivéred.


Lábával gyengéden oldalba bökte Blaine-t , és mosolygott .

Hogy tud így mosolyogni, amikor lehet, hogy Konrád hal-

doklik? Talán már meg is halt! Elaine tudta, a látomásai meg-

mondják, Blaine veszélyben van-e vagy biztonságban, de nem

volt benne biztos, hogy Konrád esetében is ez lenne a helyzet.

Konrád akár meg is halhat Elaine tudta nélkül. A gondolattól ki

nem ontott könnyek szorongatták a torkát.

— Biztos jól van, Elaine.

Blaine felsegítette a lányt. Arca eltorzult, amikor a súly ráne-

hezedett, erre Elaine lelökte magáról a vastag köpönyeget.

Blaine karjából vér szivárgott .

— Fáj?

Blaine nem túl őszintén elmosolyodott .

— Ez az a karom, amelyiket megsebesítette a fa.

—Tudod mozgatni, fiam? — kérdezte Thordin. Előrehajolt ,

hogy forgassa Blaine karját , ellenőrizni akarta, hogy mozog-e

minden irányban. A kar mozgott ugyan, de a művelet közben

Blaine összeszorította ajkát és erősen verejtékezett.

—Nem látod, hogy megsérült? — szólt rá Elaine.

—Igen, de annyira nem, hogy ne tudjon harcolni.

Hirtelen egy ló tört elő a bozótból hátán Konráddal, aki sér-

tetlennek látszott. A férfi szeme tágra nyílt . Leugrott a lóról és

odaszaladt Elaíne-hez.

— Ülj le, az isten szerelmére! Megsérültél!

Sietve a hátára fektette a véres hóba, és elővette a gyógyszer-

készletét.

Erős, magabiztos ujjaival az arcán, majd a nyakán kutatott a

seb után. A fejbőrét is végigtapogatta, de ott sem lelt vágást .

Elaine soha nem érezte még Konrád érintését ilyen erőteljesnek

a bőrén. Nem tudta, megszólaljon-e, vagy ne.

— Nem az ő vére — szólalt meg végül Blaine.


Konrád még csak fel sem nézett. Gyógyító kezével tovább kereste

a sebet, biztos volt benne, hogy valahol ott van. Blaine Konrád

vállára tette a kezét .

— Elaine nem sérült meg.

Aztán mégis gyanakodva fordult a testvéréhez.

— Nincs semmi bajod, ugye?

Elaine Konrád komoly arcát nézte, élvezte a közelségét, de

végül így válaszolt :

— Nem hiszem.

Konrád pislogott , mintha csak most fogná fel, amit hallott.

— Nem sérültél meg?

Olyan volt a hangja, mintha nem hinné el.

Elaine azt kívánta, bár megsérült volna. Bárcsak lenne raj ta

egy kis vágás, ami nagyon vérzik, és súlyosabbnak látszik, mint

amilyen valójában.

Már nemet válaszolt volna, amikor rájött, hogy mégiscsak

megsérült. Tompán fájó vonalak véreztek az arcán, karján, bor-

dáin. Arcához emelte a kezét, és ledörzsölte róla a farkasvért.

Halkan felszisszent.

Konrád oldalra fordította Elaine fejét .

— Karcolások.

A férfi a lefejezett farkasra fordította tekintetét.

— Ez volt az?

— Igen.

Konrád ujjaival erősen megszorította Elaine állát, de nem any-

nyira, hogy fájdalmat okozzon. Vizet öntött egy rongydarabra és

megdörzsölte vele a seber, hogy kitisztítsa. A víz még mindig

melegebb volt a fagyos levegőnél. Csípte Elaine bőrét.

— Mi történt a fenevaddal, amelyet üldözőbe vettél? —

kérdezte Thordin.

— Szem elől tévesztettem a fák között .


Konrád egy másodpercre sem vette le a szemét Elaine-ről és a

munkájáról. Mindig teljesen annak szentelte figyelmét, amit épp

csinált, akár harcolt , akár gyógyított , úgy, mint a felesége iránt

érzett szerelemnek. A halála után pedig a gyász emésztette fel.

Elaine-be szinte fizikai fájdalommal hasított a felismerés,

hogy épp az a vonása távolította el tőle Konrádot, amit a legin-

kább szeretett benne. Gyásza örökké fog tartani, ahogyan sze-

relme tartott volna.

Elaine Konrád zöld szemébe nézett, és tudta, hogy a férfi

igazából nem látja őt . Lehet, sosem látta igazán. Ez a gondolat

minden sebnél jobban fájt .

Konrád felemelte Elaine kezét . A farkas karmai helyenként a

ruhát is elszakították. Nehéz volt megállapítani, hol vérzett,

mert a farkasvér teljesen beborította.

— A farkas alatt feküdtél, amikor lefejezték? — érdekldött

Konrád.

— Igen-

— Ki ölte meg a farkast? — kérdezte Konrád mély,

felbőszült hangon, és most először felnézett.

—Te voltál az, Blaine?

— Nem én voltam. Én azon igyekeztem, hogy

ártalmatlanná tegyem azt a farkast, amelyik engem támadott

meg. Ha elláttad Elaine-t , engem is nézz meg, mert a fenevad

megharapta a vállamat.

— Megsérült még valaki?

Konrád visszatért Elaine-hez. Feltűrte a kabátujját, hogy meg-

nézhesse karja fehér bőrét. Megvizsgálta a karcolásokat. A ruha

megvédte a karja nagy részét , a sérülések nem voltak mélyek.

— Igézet jár velem mostanában — szólt Thordin. — Két

összecsapás a gonosszal, és mindkettőt megúsztam karcolás

nélkül.


— Én öltem meg a farkast — szólt közbe Tereza.

—Miért pont akkor kellett lefejezned az átkozottat, amikor

rajta volt Elaine-en? — kérdezte Konrád, miközben gyógykenő-

csöt dörzsölt az összes sebre, amit csak talált .

—Már épp azon volt, hogy megölje Elaine-t — válaszolta Te-

reza, dühtől forrongó hangon. — Ha nem mentetek volna el kí-

sérteteket hajkurászni, talán segíthettetek volna.

Konrád behúzta a vállát , mintha Tereza megütötte volna.

Elaine rámeredt. Mi történt? Miért fájt neki ennyire ez az ár-

tatlan megjegyzés? Konrád keze tovább dörzsölte a kenőcsöt az

arcán, és elég volt, hogy Elaine arra gondolt, Konrád megérinti

6t: a férfi elméje megnyílt előtte, akár egy szélesre táruló kapu.

Elaine nem értette, miért üldözte Konrád úgy a haralmas

nevadat, mintha az ölte volna meg a feleségét . Beatrice-szal nem

farkas végzett. Konrádnak most bűntudata volt , hogy

cserbenhagyta őket, úgy, ahogy annak idején a feleségét. Miért

tette?

Zöld szemét végre Elaine-re emelte. Arcát fürkészte, és látta ,

valóban látta őt , úgy, ahogy Elaine mindig is akarta. De saj-álat

volt a tekintetében, nem szerelem. A férfi gondolatai úgy

töltötték meg a lány elméjét , mint a víz, ahogy belé áramlottak. 1

.cnyelte a farkasvérr. De ez nem közönséges farkas volt , és töb-

bek között úgy lesz valakiből vérfarkas, ha lenyeli egynek a

vérét.

Elaine rámeredt, és tátva maradt a szája az elszörnyedéstől. \

'./.eme elkerekedett .

— Nem, nem lehetett vérfarkas, hirtelen gyengédség

Konrád arcán már túlcsordulónak tűnt.

nalma lesújtó volt. Miért nem lehet szerelem, kérdezte magá-

Elaine. Sós könnyek csípték arcán a karmolásnyomokat. Mi a

baj? — kérdezte Konrád. Nyeltél a vérből, Elaine? — kérdezte

Jonathan.


A lány halálra rémült szemmel nézett vissza rá

—Igen — hangja olyan volt , mintha fojtogatnák.

—Nem — mondta Tereza —, csak egy közönséges farkas volt .

—Ezzel a mérettel, egy farkasember mellett — szólt Jonathan,

és a fejét rázta.

—Nem — tiltakozott újból Tereza —, hatalmas farkas volt ,

talán természetellenesen nagy, de nem volt vérfarkas.

—Honnan tudod, feleségem? Honnan?

Tereza makacsul a fejét rázta.

—Nem lehetett vérfarkas.

—De mi van, ha mégis az volt?

Mindannyian Elaine-re meredtek. Blaine térdre esett mellet te.

Könnyek csorogtak végig az arcán, és apró gyöngyszemekként

fagytak az arcára.

— Blaine-en is vannak harapásnyomok. O is veszélyben

van?

—Van gyógyírem a karmolásra, harapásra, és ha időben be-

kenem vele a sebeket, mielőtt a méregnek van ideje szétterjedni,

de... ha valaki lenyeli a vért , a gyógyír nem segít.

— Akkor talán valami varázsital — mondta Tereza. Konrád

a fejét rázta.

—A legtöbben, akik isznak egy vérfarkas véréből, maguk is

azzá akarnak válni. Nincs olyan varázsital, ami megmentheti

azokat, akik nem akarják, hogy megmentsék őket.

—Van módja, hogy megállapítsuk, közönséges farkasról van-e

szó, vagy nem — szólt Gersalius, aki a t isztás szélén ült a lován.

Annyira csendben volt végig, hogy Elaine el is felejtkezett róla.

—És mi lesz az utazókkal? Biztonságban lesznek, míg mi ifi

időzünk?

— Éppen eléggé — mondta a varázsló.

— Jonathan, ha van rá lehetőség, hogy megállapítsuk,

Elaine megfertőződött-e, akkor éljünk vele.


Jonathan feleségéhez fordult.

— Folyamodjunk varázslathoz, hogy megmentsük

magunkat a varázslattól.

Tereza legyintett a kezével.

— Elég a vitából, Jonathan! Tedd, amit tenned kell,

varázsló. Jonathan tiltakozásra nyitotta a száját , de végül csak

ennyit

mondott:

— Megnézem, hogy vannak az utazók.

Fogta a lova gyeplőjét, és elindult abba az irányba, ahonnét az

imént Thordin és Konrád jöttek.

Elaine összeszoruló szívvel nézte. Vajon Jonathan jobban gyű-

löli a mágiát , mint amennyire őt szereti? Nézte, ahogy eltűnik a

fák között, és attól félt , ez így van.

Gersalius kis tükröt vett elő a zsebéből. Halvány színű port

szórt rá és néhány szót suttogott. A hangtól Elaine minden

szőrszála égnek meredr, és olyan érzés volt, mintha hangyák

bizsergetnék. A levegő túl sűrű volt, mint amikor hóvihar ké-

zülődik. Elaine Konrádot nézte, de a férfi a varázslóra figyelt,

uenki nem érzert semmi szokatlant. Pukkanás hallatszott, majd

Gersalius eltette a tükröt, és azt mondta: — Csak közönséges

farkasok voltak.

— Ennél több bizonyítékot akarok — mondra Tereza. —

Sót ZÓrsz egy tükörre, mormolsz valami ostobaságot, és azt

várod, Ogy elhiggyük, ez varázslat?

— Nézd a barátod trófeáját — mondta a varázsló. Thordin

lenézett a fülekkel díszített nyakláncára. Lassan

felemelte, hogy mindenki lássa.

— Jó varázsige ez — mondta Gersalius. — Nem valami

látvá-yos, de megteszi a hatását .

Tereza csak bólintani tudott , Elaine pedig csak bámulta a két

gyon is emberi fület.

T I Z E D I K F E J E Z E T

Az egyik halott teljes ezüstfegyverzetben volt . Elaine ilyen csil-

logó fémet csak kétszer látott azelőtt, a gazdagokon és az őrül-

teken. A legtöbb lényt, mely e vidéken ólálkodott, nem igazán

lehetett fegyverrel visszariasztani, de a farkasokat ezúttal sike-

rült: négy közülük úgy hevert a férfi mellett, mint egy kisgyerek

szétszórt játékai, négy kard által, és nem nyilakkal leölt farkas.

A férfi nagy harcos volt, most viszont nem volt több, csak

férgek eledele.

Elaine elfordította a fejét, és szorosabbra húzta magán a kö-

pönyeget. Vízzel letakarított magáról annyi vért, amennyit tu-

dott, de a többi bíborvörös jégként fagyott a hajába. Forró für -

dőre vágyott.

A másik férfi fiatal volt, körülbelül olyan idős, mint Blaine és

Elaine. Göndör, barna haja, rövidre volt vágva. Arca még a

halálban is markáns, mint olyané, aki sokat mosolygott. Két

farkas íeküdt holtan a lábánál. Egyiket két nyíl döfte át , mely

ugyanolyan volt , mint amilyenek a férfi tegezében maradtak.

Két nyíl meglazult, amikor a fenevad rárontott a férfira.

Meghalt , de jött a második. Aligha maradt idő kardot rántani. A

férfi és a Inrkas úgy tűnt, megölték egymást.

Csupán a nő és a sérült ... lény maradtak életben. Még mindig

I fánál voltak, melynél Elaine látta őket a látomásában. A va-i .1

/sige még működött. Ahogyan távol tartotta a farkasokat, most

ílrtben tartotta kettőjüket.

E g y s ö t é t ú r h a l á l a * 1 1 1

Gersalius letérdelt a hóba a bűvölet elé. Nagyon halványan

izzott, a vadrózsa lilás rózsaszínével. Ha közvetlenül nézte, nem

látszott, de ha a szeme sarkából pislogott felé, akkor vibrálva

fénylett. Gersalius végigfuttatta hosszú ujjait a pislákoló

felszínen. Apró íbolyaszín-rózsaszín szikrák sisteregtek a hideg

levegőben. A szikrák erőteljesebb színben ragyogtak, mint a

védőpajzs. Gersalius ugyanis így nevezte: a mágikus védőpajzs.

Elaine még soha nem hallott ilyesmiről.

— Nem tudom eloszlatni — mondta végül Gersalius. Lassan

felállt, mintha fájt volna a térde a hó hideg érintésétől. Hirtelen

olyan öregnek látszott.

— Segítened kell, Averil.

— Hogyan? — kérdezte a nő. Nyugtalanító szeme a naplemen-

te csillogó aranyával meredt a varázslóra .

Elaine nem tudta viszonozni a nő pillantását . Soha nem lá tott

azelőtt ilyen szemet.

A nő egyébiránt szokványos külsejű volt, még szép is. Haja

élénk gesztenyebarna volt, mély sárgarézszín ragyogással, ami-

kor rávetődött a téli napfény. Nem volt túl magas, vékony volt ,

madárcsontú. Finom vonásai kellőképpen emberi jelleget öltöt-

tek. Csak a szeme hazudtolta meg ezt a benyomást. Vastag, fe -

kete, ám nem drága köpönyeget viselt . Vörösesbarna ruha volt

rajta, mely alól fehér ing villant ki a négyszögletű

nyakkivágásná I és a csuklónál. Egyedül egy aranylánccal

ékítette magát, melyen amulett függött . Egy apró, faragott,

sematikus emberalak volt .

A férfi még mindig a havon feküdt a pajzson belül. Bal karját

elveszítette, leszakadt a küzdelemben. A kar a pajzs mellet i

feküdt, vastag barna ruhaujj borításában. Törött végénél vér szí-

nezte el a havat , mint egy kibomló virág.

Bőre bizonyos értelemben olyan volt, mint a pajzs. Ha köz-

vetlenül ránézett az ember, sápadtnak tűnt, de ha a szeme sar -

1 1 2 • L a u r e l l K . H a m i l t o n

kából nézte, itt-ott a bőre aranyban játszott , mint amikor a fény

rávetődik a hajra. De a haja valószínűtlen csillogásával vert

aranyhoz hasonlított , olyan volt , mint lányáé, Averilé.

Averil elszorította a csonkot, e nélkül ugyanúgy meghalt vol-

na, mint a többiek.

— Hogy tudna ő neked segíteni, mágus? — kérdezte az elf.

Elaine hallott már azelőtt elfekről, de még soha nem találkozott

velük. Még mindig könnyebbnek találta, hogy a teremt-

aényt figyelje, mint hogy Averil szemébe nézzen. Az elf szem

az emberi arcon sokkal zavaróbbnak tűnt, mintha csak kölcsön-

ette volna, és nem tartozna igazán oda.

— Ha rátenné a kezét a védőpajzsra, és megpróbálná

elosz-Utni a ti oldalatokról, míg én ugyanazt teszem itt kint,

talán

megtörhetjük.

— Ha te mentettél meg minket, Gersalius, miért nem

tudod feloldani?

— Ez nem az én művem.

—Nem a te varázslatod? — kérdette Jonathan.

-Nem.

—Az enyém sem — mondta Averil.

—Akkor kié? — kérdezte Jonathan, gyanúval terhelt hangon.

— Elaine-é — mondta a varázsló, és mosolyogva fordult a

lány elé. Elaine a fejét rázta.

— Nem én csináltam.

Mindenki ránézett , a többség nem tűnt boldognak.

— Soha nem halottam még efféle bűvöletről. Hogy is

tehetE M volna én, ha egyszer nem is ismertem?

— Mit csináltál a látomásodban, mielőtt a farkasok

támadásR A vetemedtek? — kérdezte a varázsló.

Elaine a havat fürkészte, mintha onnan remélné a megoldást.


— Nem akartam látni, ahogy meghalnak. Egyszerűen

nézni sem bírtam volna.

Felnézett, és Gersaliusra bámult .

— Azt gondoltam, nem engedem, hogy ez megtörténjen.

Emlékszem, ahogy feléjük nyúltam, mintha megérinthetném, és

ezzel megmenthetném őket.

—És így is tettél — mondta a mágus.

Elaine a fejét rázta.

—Nem hiszem. Nem tudtam, hogy kell.

— Akár tudtad, Elaine, akár nem, megcsináltad. Csak

most szét kell oszlatnunk.

—Képes vagyok én erre?

—Igen.

—Akkor miért Averiltől kértél segítséget , miért nem tőlem?

— Mert úgy gondoltam, felzaklatna téged a gondolat,

hogy megint varázsoltál anélkül, hogy tudatában lettél volna.

Ha Averilnek és nekem nem sikerült volna...

A varázsló vállat vont.

— Most már tudom. Tehát, hogyan kell eloszlatni?

Elaine a varázslóhoz lépett, bundája suhogott a hóban. A vé-

dőpajzs fényesebbnek tűnt, és a tavaszi ibolya színében pompá-

zott. Minden egyes lépéssel, ahogy közeledett, még több szín

áramlott belé, amíg nem fürösztötte a havat lágy lila izzásban.

— A varázserőd felismer téged — mondta Gersalius.

Elaine az izzó védőpajzsra meredt. Felismerte őt? Tudta,

hogy félnie kellene, de nem érzett ilyesmit. Valójában inkább

meg akarta érinteni, végig akarta futtatni ujjait a csillogó

felszínen. Rokon volt ez azzal a vággyal, amikor a konyhában

meg akarta érinteni Gersalius kezét . Egyik varázserő vonzza a

másik varázserőt. Ám legerősebb hívása az övének volt.

— Érintsd meg! — szólt lágyan a varázsló.


Elaine kinyúlt felé. Keze bizsergett a közelségétől. Bőre fol-

tokban ibolyaszínre váltott, és olyan természetellenes kinézetű-

vé vált , akár az elfé, de nem törődött vele. Keze az izzásba süp-

pedt, mire vakító szikrák pattantak szerteszét . Mély lélegzetet

vett, és ahogy a levegő a tüdejébe áramlott, a védőpajzs pedig a

bőrébe. Érezre, ahogy felszívódik, mint valami bizsergető illat -

szer. Aztán eltűnt.

Elaine Averil és apja előtt állt szemtől szemben, nem volt

már köztük védőpajzs. Üdének és frissnek érezte magát, mintha

megfürdött volna a legtisztább vízben. Bizonytalanul a ha jához

emelte a kezét , és meglepve tapasztalta, hogy a vér még ott van.

Testét t isztának érezte ugyan, de a bőre még mindig magán

viselte a szennyeződéseket. Valahogy aggasztotta ez 1, Elaine-t

— mintha a mágiának ehhez is elégnek kellett volna lennie.

Averil aranyszemeket meresztett a lányra. Elaine erőt vett

magán és nem fordult el, nem akarta kimutatni, hogy zavarban

van a nő tekintetétől. Az az udvariat lanság csúcsa lett volna. A

nő nem tehet arról, ahogyan kinéz.

—Mióta tanulod a mágiát?

—Három napja — bökte ki Elaine némi gondolkodás után.

Averil szeme elkerekedett a csodálkozástól.

— Csupán három napja? Nagyon kiművelt ez a kevés

tanulás ÍN. Én még négy év tanulás után sem tudok eltüntetni

egy varázsburkot.

Elaine Gersaliusra pillantott.

— Gondolom, azért van ez, merr jó a tanárom.

— Nem az én oktatásom teszi, hanem az ő természetadta

kéltségei _ hárította el a varázsló a bókot. — Elaine mostanáig

halogatta a tanulást , de itt-ott korábban is szerzert benne némi

jártasságot.


Averil pillantása túlságosan fürkésző volt, túlságosan

komoly. Nem az idegenszerűsége késztette Elaine-t arra, hogy

máshová nézzen.

— Egy átlagember évekig is tanulhat, de az ilyen

veleszületett tehetséget — itt Averil megrázta a fejét —, nem

lehet megvenni, vagy megtanulni.

Irigynek tűnt.

— Jó mágus vagy, lányom.

Az elfre nézett, aki még mindig ott ült a hóban.

— Nekem sose fog ilyen könnyen menni, mint neki, vagy

mint Anyának.

Az elf sóhajtott.

— Anyád nagy mágus volt, de azt , amit az egyik elér

tehetséggel, a másik is elérheti kemény munkával. Nem így van,

mágus?

Gersalius bólintott.

—Milyen igaz. Kartakassban nagyon kevés olyan embert ta-

lálsz, aki Elaine természetes ragyogásával lenne megáldva.

—Kartakass? — kérdezett vissza az elf. — Ez egy közeli város

neve?

—Attól tartok, nem — válaszolta a varázsló.

Thordin előrelépett.

—Azt hiszem, ti még újak vagytok ezen a földön. Hangja

nem árulkodott sok örömről.

— Ez egy másik ország? De hát nem léptünk át egy határt

sem!

— De, attól tartok, igen — mondta Gersalius.

Lánya segítségével az elf felállt .

— Valami ilyesmi történt?

— Igen, barátom — válaszolta Thordin. Arca nagyon

komoly volt, majdhogynem szomorú. — Új földön jártok, ami

egyáltalán nem hasonlít arra, ahonnan jöttök.


—Nem is ismered a hazánkat, honnan lehetsz ebben ilyen

biztos?

—Olyan biztos vagyok benne, mint a saját rémálmaimban —

mondta Thordin.

—Rémálmok?

—Légy üdvözölve Kartakassban! — felelte halkan Thordin.

1

T I Z E N E G Y E D I K F E J E Z E T

Az elf, akit Silvanus Brilliantine-nek hívtak, reszkető, mély lé-

gzetet vett, és felemelte megmaradt kezét .

— Hosszú lesz a magyarázat?

— Igen — válaszolt a harcos, miközben tekintete találkozott

ersaliuséval —, hosszú lesz.

— Akkor hadd gondoskodjak a barátaimról, mielőrt itt

ragadunk éjszakára ezen az elátkozott helyen.

—Ebben igazad van — mondta Thordin.

—Miben?

—Abban, hogy ez a hely elátkozott.

Silvanus legyintett , mintha nem lett volna ideje ilyesmire.

— A legrégebbi barátom holtan fekszik, ez az átok épp elég

mondta, azzal odalépett a felfegyverzett férf ihoz.

Elaine arra számított, hogy az elf elmond egy imát a test fő tt,

néhány utolsó vigasztaló szót barárja halott testének. Sil-

nus valóban letérdelt, de aztán megmaradt kezét barátja mell-

asára helyezte. Lehunyta szemét, és hátrahajtotta fejét . Arany-

aja mint csillogó felkiáltójel omlott végig a hátán.

— Mit csinál? — kérdezte Elaine.

Thordinnek furcsa kifejezés ült az arcára, keserűség és cso-

álkozás egyszerre. Gersalius tekintete lemondó volt, mintha

dta volna, hogy nagy csalódás fog bekövetkezni, de nem volt

épes elejét venni.

— Mi történik? — kérdezte újból Elaine.

Tereza a fejét ingatta.


— Nem tudom — mondta, és a harcosról a varázslóra

emelte tekintetét.

—Te tudod, mit művel — ez kijelentés volt, nem kérdés —,

mondd el nekünk is.

Averil volt az, aki végül megszólalt .

— Nem láttál még papot.

—Nem — mondta Thordin —, soha nem látott, legalábbis

igazit még nem.

—Hogy érted, hogy igazit? — kérdezte Elaine gondterhelt ,

majdnem félelmet rejtő hangon.

Gersalius mélyen felsóhajtott.

— Életre akarja kelteni a halottat. Nem fog működni.

— Én sokszor láttam, ahogy az apám életre kelt i a

halottakat. Miért lenne ez más?

— Maga a föld — felelte a varázsló — fogja

megakadályozni.

—Nem engedhetjük meg, hogy zombit hozzon létre —

mondta Jonathan. — Az a fekete mágia leggonoszabb

cselekedete. El kell állnia szándékától, vagy bebörtönözzük.

—Nem zombit akar csinálni, Jonathan — mondta Thordin.

— Ügy hiszi, hogy vissza tudja hozni barátját az életbe — a

való életbe.

— Örült — mondta Konrád.

— Nem — mondta Thordin —, én is csináltam már ilyet

a szülőföldemen.

— Mit akar a varázsló? — kérdezte Tereza.

—Feltámasztani a halottat — mondta Gersalius olyan hang-

nemben, mintha ez természetes dolog volna.

—A varázslók életre tudják kelteni a holtakat? —

érdeklődőt! Elaine.

—Nem varázslók, hanem a szent emberek — javította ki

Gersalius.


—Senki nem tudja életre kelteni a holtakat — ellenkezett

Tereza.

—Már mondtam, hogy a gyógyítók kézrátétellel el tudják

hintetni a sebeket — mondta Thordin.

—Igen, de az más — mondta Gersalius. — Ertem a varázslat

rlvét, még ha azt nem is, hogy miként megy végbe pontosan.

Elaine a térdelő elfre nézett. Valami történik, gondolta. Ez

nem az a bizsergető, mindent elsöprő, rohamszerű varázslat

volt, mint amit Gersalius mutatott neki. Ez valami lágyabb,

halványabb. Nem a bőre felszínén táncolt , hanem mélyebben

rezdített meg valamit . Nem érintette meg benne azt az

erőbarlangot, melyet Gersalius mutatott neki. Ez a csendben

halmozódó erő valami Elaine-en kívülit szólított meg,

majdnem olyan volt , mintha a varázserő nem az elfből, hanem

valami rajta túli dologból eredne.

— Meg kell állítanunk — mondta Thordin. — Az előző

papnő hónapokig próbálkozott , végül kétségbeesésében

megpróbálta megölni magát.

— Van, aki jobban viseli, mint mások — mondta

Gersalius.

—De ő mágiát űz — szólt közbe Elaine.

A varázsló a lányhoz fordult .

—Hogy érted ezt , gyermekem?

—Nem érzed? A varázsló a

fejét ingatta.

—Semmit nem érzek a hidegen kívül.

Elaine a varázslóra meredt. Ugrarni akarja? A tekintete el-

fúlta, hogy nem erről van szó.

— Mondd el, mit érzékelsz, Elaine.

— Lassú, egyre növekvő érzést. A mágia nem belülről,

hanem ívűiről jön — mondta, és a homlokát ráncolta. — Hogy

lehet ez? gy hittem, minden varázserő az emberből származik,

belülről n. Azt mondtad, ez velünk született adottság.

Egy só' íeí ú r h a l á l a • 1 2 1

— Ez igaz, gyermekem. Még a gyógyítónak is természetes

hajlama van a munkájára. De ők arra is képesek, hogy isteni

segítséggel megsokszorozzák az erejüket. Mi, egyszerű

mágusok, ezt nem tudjuk megtenni.

—Tudok olyan mágusokról, akik a sötétség erőivel léptek

szövetségre — mondta Jonathan. — Ok is önmagukon kívüli

erőr hívtak segítségül.

— A varázslók olyanok, mint bárki más, Ambrose mester .

Minden szakmában vannak rossz emberek, Még a mágusvadá-

szok között is.

Az utolsó szavakat lágy mosollyal ejtette ki.

Jonathan t iltakozó szóra nyitotta száját, amikor Tereza hir-

telen levegő után kezdett kapkodni. Mindannyian felé fordul-

tak, de a nő szeme az elfre szegeződött. A felfegyverzett holt-

test reszketett. A kezek tehetetlenül vergődtek a hóban.

— Ez lehetetlen — mondta Jonathan, és egyiküket kivéve

mindenki nevében beszélt.

— Mondtam, hogy apám meg tudja csinálni — szólt

Averil. Elaine szokványos helyzetben alapvető

udvariasságból a nőre

nézett volna, amikor az beszél, de a test tovább mozogott. Az

előbb még halott volt! Látott már élőhalottat, de azt soha,

hogy hogyan támasztják fel őket . Még mindig nem hitt a

feltámadásban. Az lehetetlen, gondolta.

A felfegyverzett alak mélyet , iszonytatót lélegzett , amely

visszhangzott a csupasz fák között. A „holttest" hangot halla-

tott, majdhogynem kiáltott, aztán elcsendesedett. Majd a kesz-

tyűs kéz lassan a sisakrostély felé emelkedett. A kéz meglökte

a sisakot. Az elf megpróbált segíteni levenni, de egy kézzel

nehezen tudott emelni, a halott pedig nemigen volt

segítségére.

Averil odalépett és lecsúsztatta a sisakot. Az előtűnő arc

teljesen emberi volt . Az élőholtakkal ellentétben semmi sem

hason-


lfrott b e n n e szörnyetegre. Hosszú bajusza a lehető

legtisztább I ehér volt. A négyszögletes arc fölött rövidre

vágott haj látszott, mely hosszúra hagyva valószínűleg göndör

lett volna.

— Silvanus — szólalt meg a férfi fátyolos, de egyébként

normális hangon. — Visszahoztál, öreg barátom.

Az elf túlságosan vékony arcára mosoly ült , mely teljesen

Átalakította. A hirtelen megjelenő szeretet és derű elfeledtette

Elaine-nel az arc idegenszerűségét.

— Nem hagyhattam, hogy ez legyen az utolsó

kalandunk, I T e d r i c .

Fredric lassan Averil felé fordította a fejét .

— Hol a fiatal barátod?

Averil arca

megrándult.

— Megölték.

— És már nem lehet visszahozni?

Azon igyekezett , hogy felüljön, de visszazuhant volna a

hóba, la Averil nem kapja. A nő sokkal erősebb volt, mint

amilyennek tűnt, biztos kézzel meg tudott tartani egy tetőtől

talpig felfegyverzett férfit .

— 0, nem, a fiú nem halhat meg — úgy tűnt, a harcos mindjárt

sírni kezd.

— Még lehet rajta segíteni, Fredric — mondta az elf. Talpra

állt, óvárosán, mintha nehezére esett volna. Megbotlott és

majdnem elesett . Állt egy darabig, enyhén imbolyogva, aztán a

második holttesthez lépett.

Könnyek csordultak végig Thordin arcán. Hang nélkül sírt .

Gersalius megveregette széles vállát.

Az e l f megtántorodott. Elaine előreszaladt és

kiegyensúlyozn a . Az e l f ép karja kemény volt és sokkal

izmosabb, mint amilyennek látszott. Aranyszeme több hüvelyk

távolságból a lányra szegeződött. Olyan ráncok barázdálták az

arcát, melyek azelőtt


nem voltak ott. Hagyta, hogy a lány odavezesse a második test-

hez. Elaine óvatosan lerakta a hóba. Az elf mélyen, szaggatot-

tan fellélegzett.

— Nem tudod megcsinálni — állt föléjük Gersalius sötét

köpönyegében. — Lehet, hogy nem vagyok gyógyító, de azt

látom, hogy súlyosan megsérültél. A saját egészségedet teszed

kockára.

Az elf felnézett, és félig még mindig Elaine-re

támaszkodott.

— Én vagyok Bertog gyógyítója. Nincs jogom magamnak

felhalmozni az adottságaimat, ha segíthetek velük másokon.

Látszott , hogy mélyen hisz abban, amit mondott. Hite majd-

hogynem felfoghatatlanul erősen sugárzott . Igazsága ragyogó

és meleg.

Thordin megérintette a varázsló karját.

— O pap, egy igazi gyógyító. Hadd csinálja.

A könnyek csíkokban fagytak rá az arcára. Thordin mosolya

olyan békéssé vált, amilyennek Elaine még sosem látta.

— Az ő állapotában még egyet sem tudott volna életre

kelteni — mondta Gersalius. — Tudod, hogy többet kockázat,

mint az életét .

—Ez az ő dolga.

—Nem, ha nem érti, mit kockáztat.

— Thordin, mire gondol a varázsló azzal, hogy a

gyógyító többet kockáztat , mint az életét? — magasodott

föléjük Jonathan. Szemét tágabbra nyitotta a szokásosnál,

mintha valami vadság költözött volna a tekintetébe. Még a

mágusvadászt is lenyűgözte ez a fajta varázslat .

Gersalius lerázta magáról Thordin szorítását.

— Ez a föld mindent tönkretesz, ami csak hozzá ér . Te is

tudod, mágusvadász.

— Minden varázslatot tönkretesz, ez igaz.


Még ezt a tiszta adottságot is be fogja szennyezni. Eddig

pillanatig azt állítottam volna, hogy nincs az a hatalmas pap,

ki isteni segítséget tud hívni Kartakass területén belül.

— Ha tényleg életre tudja kelteni a halottat, akkor ő az

ellen-élda — mondta Thordin.

A varázsló makacsul a fejét ingatta.

— Ha ez igaz, minden rendben, de ha nem, a

gyógyítónak eg kell érrenie, mit tesz kockára. Ha nem látja be

teljes marékben, nincs igazán választási lehetősége.

Az elf a halott férfi fölé térdelt .

— Ha a lelkemet kockáztatom is, akkor sem akarnék

keve-ebbet tenni.

— És pontosan ezt teszed? — kérdezte Gersalius.

Az elf a varázsló felé nézett. Mosolya elhalványult , és Elaine

érezte, ahogy kiegyenesedik.

— Igen, épp a lelkemet teszem kockára. És ez az én

döntésem, ftz én szabad döntésem.

—Nem érted, nem értheted.

—Hagyd, varázsló! — mondta Jonathan. — Már döntött.

— Ha úgy tetszik, mágusvadász, de néhány perc

Kartakass-ban nem elég ahhoz, hogy felkészülj az itteni életre.

t" Az elf gyengéden kihúzta a karját Elaine szorírásából.

— Köszönöm a

segítségedet. Elaine csendben

bólintott.

I Az elf ép kezét a férfi mellkasára helyezre. Ez a harcos nem

viselt fegyverzetet, amely elrejtette volna a történteket.

Sehogy H t m lehetett volna Elaine-t elrángatni az elf mellől.

Silvanus feje előrebukort, a fénylő haj függönyként takarta el IZ

arcát. Elaine leküzdötte a késztetést , hogy félresöpörje a hajat,

pedig látni akarta volna az elf arcát, nézni a vonásait, hogyan

végzi a varázslatot . Merthogy ez semmivel sem volt ke-


vesebb, mint az előző. Elaine Thordin történetein nőtt fel a

gyógyítókról, de igazából sosem értette meg ezeket a dolgokat.

Most igen, és maga is vágyott erre. A mágus oly kevésnek tűnt

ehhez képest.

A dolog egyre növekedett , mint amikor maga a föld felébred a

nap melegére. Valami lassú anyag kígyózott fel ismeretlen for -

rásból, kívül az erők találkoztak, és keveredtek az elfen

meglévő szikrányi varázserővel. Ebben is volt némi közönséges

mágia, de összességében annál sokkal több volt .

A halott férfi fájdalmasan fellélegzett , és hirtelen kiegyene

sedett a gerince, mintha zsinóron rángatnák. Tágra nyílt, barna

szemével pislogott , és riadtan felült, mint akit álmából felijesz-

tettek. Vadul körülnézett.

— Hol vagyok?

Az elf arcán újból boldog mosoly áradt szét, ám hirtelen fel-

bukott az imént feltámasztott férfi lábában.

Elaine nem volt benne teljesen biztos, de mintha hallotta

volna, hogy a varázsló ezt suttogja:

— Megmondtam.

T I Z E N K E T T E D I K F E J E Z E T

A sátor falai csapkodva küzdöttek a széllel. A két férfi, aki nem-

rég halott volt, szőrme- és takaróhalmok alatt feküdt. Silvanus,

elf, egy sarokban kuporodott össze egészen eszméletlen ál-.1

pótban. Szeme sem rebbent, amikor a sátorba vitték. A két

orábbi halott sokkal élénkebbnek tűnt nála. A nagyobb termetű

férfi, Fredric Vladislav meztelen mellka-oz szorírorta a

szőrmetakarór. Nem helyénvaló, hogy egy nő így lásson. Főleg,

ha hajadon, ivillanó válla fehér volt, az ilyen bőr sok nő

büszkeségére t volna. A szaggatott szélű, fehér vágás, mely a

kulcscsontig R T , némileg rontott a hatáson, akárcsak az,

ahogyan erős kével markolta a szőrmét. Szeme a viharfelhők

puha, elmosódó zürkeségét viselte. Méltóságteljes, fehér

bajusza jól illett való-nűtlenül széles vállához.

Elaine mindig nagy termetű embernek gondolta Thordint, de

a magát lovagnak nevező Fredric mellett egészen aprónak tűnt.

Akár az egyik, kardforgatástól megkérgesedett tenyerével rlt

akarhatta volna Elaine egész arcár. Lábát vészesen a sátor

falához nyomta.

Nem vettem volna le a köpönyegemet, ha a gyógyító szól, ogy

egy fiatal nő készül belépni. — O... ápolónő. Ezt mondtad,

ugye? — kérdezte Randwulf. Konrád hangja a sátor végéből

hallatszott, ahol egymás után Igy tiszta vászonra pakolta a

gyógykenőcsöket és a kötszereket, gy ellássa az eszméletlen

elfet.


— Igen, már számtalanszor segített nekem gondozni a

sebesülteket .

Fel sem nézett, figyelmét csak az orvosságoknak szentelte.

Valaha Elaine ezt igen dicséretesnek tartotta. Most azonban

valahogy zavarta, mert ez újabb jele volt annak, hogy az ő

személye nem igazán fontos Konrád számára. O is csak egy

eszköz volt, akár egy gyógynövény.

—Már korábban is láttam meztelen férfi felsőtestet, Vladislav

mester — mondta Elaine, és le akarta húzni a szőrmét a

lovagról, ám az erős kéz nem engedte el. Csak úgy tudta volna

megmozdítani, ha elvágja a markát.

—De az én felsőtestemet még nem láttad. Meg aztán, leá-

nyom, más is fedetlen e takaró alatt .

Hirtelen elszíneződött a nyaka, és a felsőtestétől a homlokáig

rózsaszínes árnyalatban játszott a bőre.

Elaine nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el.

—Hát olyannyira pimasz vagy, hogy azt hiszed, ez vicces? A

gyógyító segédje vagy, vagy tábori kísérő?

—Nem tudom, mi az a tábori kísérő — mondta Elaine.

—Örömmel elmagyaráznám neked — mondta másik férfi.

Hangja vidám élénkséget hordozott, melytől Elaine elpirult.

—Ó, tehát könnyűvérű nőre gondolsz — mondta végül

lágyan. Arca bíborvörös volt , és elkapta tekintetét a nagy

termetű férfiról. Segített ugyan korábban a sebesültek

ellátásánál, de többnyire a saját családtagjairól volt szó.

Valójában még soha nem látott vadidegen férfit meztelenül.

Konrádnak úgy tűnt, ez nem jutott eszébe, valószínűleg nem is

törődött vele.

—Ugyan, lányom, nem akartalak zavarba hozni. Semmi pén-

zért nem tenném.

—Azt hittem, már gondoztál sebesülteket — mondta Rand-

wulf.


— Leginkább a saját családomban — nézett rá Elaine. A férfi

érékig meztelen volt, a karját a feje alá tette, minrha a hatásva-

ászat érdekében pózolt volna. Izmos testét keresztül-kasul vá-

gások éktelenítették. Félig felült, emiatt vészesen félrecsúsztak

| szőrmék. Elaine elfordult .

— Gondolkozz már, te fiatal bolond. O nem rábori kísérő,

akit érdekelnek a sebhelyeid — mondta a lovag.

— De talán a gyógyítót érdeklik.

Fredric félig felhorkanásra emlékeztető, félig sóhajszerű han-

got adott ki.

— Lehet, de ő nem gyógyító, hanem fiatal nő, akit zavarba

hozol.

— Ha nem engeded, hogy Elaine ellássa a sebeidet, akkor

majd nekem kell — mondta Konrád szárazon. — És ez azr

jelentené, hogy sorsára kell hagynom az eszméletlen barátodat,

amíg rl nem látlak. Azok után, amit az imént értetek tett,

nagyobb együttműködésre számítottam.

Fredric felemelte az egyik könyökét, de a másikkal még min-g

szorította a szőrmét.

— Igazán megsérült?

— Elvesztette egy karját , és olyan fajta mágiát űzött, amilyet ég

életemben nem láttam. Az biztos, hogy halálosan kimerült , t

lehet, rosszabb a helyzet. A lovag összevonta a szemöldökét.

—El ne mozdulj mellőle, ha valóban megsérült. Megengedem,

hogy az... ápolónőd ellásson, de talán ő azt szeretné, ha valaki

más kötözné be a sebeinket. Ügy tűnik, kényelmetlenül érzi ma-

gát két, szinte pucér idegen társaságában, akár sérültek, akár

nem.

—Elaine meg tudja csinálni — mondta Konrád, és még most

lem fordult meg. A hangja valahogy bosszús volt, de semmi

több. Ügy kezelte Elaine-t, mint egy hűséges kutyát.


Valószínűleg az emiatti neheztelés kiült Elaine arcára, meri

Fredric azt mondta:

— Ha inkább egy férfit küldenél be közületek, megértjük.

Nem hiszem, hogy a barátod tudatában lenne, mennyire kényei

metlenül érzed magad.

Elaine a fejét rázta.

— Ha Konrád azt mondja, megfelelek a munkára, akkor el

is végzem.

Nem tudta elnyomni a düh hevét a hangjában.

— A — mondta Fredric, és hátradőlt , kezét már csak

lazán tartotta a szőrmén —, egyesek hajlamosak elfelejtkezni

arról, akivel mindennap találkoznak, sokkal inkább, mint bárki

másról.

Az a tudat, hogy egy vadidegen ilyen gyorsan észrevette, hogyan

érez, és azt is, hogy Konrád mennyire nem vesz róla tudo mást,

mélyen megbántotta Elaine-t. Inkább elviselte volna, hogy a

lovag belé döfje a tőrét , mint hogy ilyen kedves, szánakozó

szem mel nézze.

— Most már megengeded, hogy ellássam a sebeidet?

Nem volt hajlandó a férfi szemébe nézni. Túl fájdalmas voh

látni, hogy milyen tisztán lát mindent. Reménykedett ugyan

abban, hátha a lovag szerénységnek tudja be, de igazából attól

tartott, hogy a lovag pontosan tudja, miért nem viszonozza a

pillantását .

— Igen, megengedem — ejtette ki a lovag e két szót

csendes méltósággal. Elaine a férfi arcára pillantott . Semleges,

figyelmes volt . Szándékosan nem hozná zavarba, ezt Elaine

olyan biztosan tudta, mintha a férfi hangosan kimondta volna.

Elaine megérintette a fehér szőrme szélét . Fredric kissé fel-

emelte a kezét , hogy Elaine lehúzhassa róla a takarót. Ahogy

lassan húzta, egyszerre csak keveset fedve fel a lovag meztelen

testéből. Bal karján harapásnyom éktelenkedett, mely még min-


ig vérben ázott. Csúnya sebet fog hagyni, de nem komoly, ha lak

nem fertőződik el. A fertőzés sok harcost elvitt akkor is, mikor

a sérülés maga nem volt halálos.

A férfi mellkasán egy foltban sebhely nyoma látszott . Elaine

gyengéden megérintette az ujjaival. A bőr vastag és kemény olt,

mint általában a sebhelyek. Végigfuttatta ujjait a mellkas I il

>bi részén, hogy lássa, hogy a maradék bőrfelüler puha és sér-

etlen-e, majd visszatért a sebre. Már kifehérítette az idő, régi

bhely volt, épp a szív fölött. Valami nagy lándzsával döfhették t

régen.

— Ez halálos döfés volt — mondta.

— Na igen, ez volt az, amiből Silvanus visszahozott . Fredric

vastag ujjaival megsimította a sebhelyet , szeme emlékezve a

távolba révedt.

—Jó nagy döfés volt , egyenesen a szívembe.

—Hányszor hozott vissza Silvanus az életbe?

—A mai alkalmat is beleszámítva háromszor.

—De ez... ez... — Elaine nem talált szavakat. Olyan sok em-

bert látott meghalni fele ennyire komoly sérülések miatt , mint

ez. De persze Fredric is meghalt, még ha nem is véglegesen.

Ijesztő volt ... és bámulatos.

Elaine egy-két ujjnyival lejjebb csúsztatta a takarót. Még a

has is kemény és erős volt, alsó részén volt a seb, amely ezúttal

végzett a lovaggal. Elaine óvatosan a férfi dereka alá, majd

annál kissé lejjebb hajtotta a takarót, és vigyázva a férfi csí-

pőcsontja alá tűrte. Fredric puha, fehér bőre teljesen szét volt

roncsolódva.

Karmok szabdalták fel a hasát, szaggatott szélű barázdákkal.

Fogak réprek nagy, tátongó üregeket a húsába. Még ha nem is

lett volna halálos seb, akkor sem gyógyult volna be soha. Nem

volt elég hús, hogy betöltse azt a lyukat. A farkasok berágták


magukat az izom alá, és belevájták állkapcsuká a gyomorba él a

belső szervekbe. Ez nem olyan volt, mint egy szokványos seb,

vagy egy átszúrt szív. Egész húscafatok tűntet el, a farkasok

felfalták őket, mielőtt Silvanus meggyógyította volna a lovagol

A sebet borító szövet nagy, rózsaszínes domboiulat volt , amely

a has nagy részét borította.

Elaine megérintette a sebet. Majdhogynem érezte, ahogy a/

új hús besüpped az ujjai alatt . Hegszövet tartotta össze a hasat

és a belső szerveket, hegszövet ott , ahol elvieg nem lehetei i

volna.

—Csak itt és a karodon van sérülés? — kérde2te Elaine.

—Még a bal lábamon is, azt hiszem.

Fredric piszkos kezével még mindig a takarói szorongatta.

— Elhúzhatod a takarót a lábamról.

Világos volt Elaine számára, arról szó sem lehet, hogy a féri i

derekáról húzza lejjebb a takarót.

De így is hozzáfért a sérüléshez. Felemelte a szőrmét a lova^;

bal lábáról, és combközépig visszahajtotta. A lotag nyúlánk tes-

te most már fedetlen volt , leszámítva letakart ágyékát és jobb

lábát . Csupasz lába hosszú és izmos volt. Fehér haja alapján azt

hitte, Fredric idős, idősebb, mint Jonathan, de igazából ez egy

fiatal test volt .

A karmok lebénították. A seb részben begyógyult, a bemélye-

déseket rózsaszín szövet tartotta össze. A seb szája még mindig

tátongott, ott , ahol a karmok felvágták, de a nagyobb károsodás

helyreállt. i

— Hogy lehet az, hogy csak részben gyógyította be a sebei-

det? Honnan tudta a varázsereje, hogyan kell a legsúlyosabb sé-

rüléseket begyógyítani? Lehetséges, hogy valaki begyógyít több

kisebb sebet és elfogy a varázsereje, mielőtt a halálos sebre sor

kerülne?


I rcdric felnevetett. I .ányom, nem tudom, nem vagyok pap. Már

sokszor lát-Utii Silvanust csodát tenni, de még egyszer sem

kérdeztem, honn csinálja.

I ilaine a lovag nevető arcába nézett. Össze volt zavarodva. ■

Sose akartad tudni, hogyan megy végbe a gyógyítás? lovag

megrándította széles vállát. Csak az számít , hogy működjön.

— így beszél egy harcos, akit a harcon kívül semmi más

nem fdckel — mondta Randwulf.

Elaine a fiatalabbnak hitt férfi felé fordult. Miután látta dric

testét, már semmiben sem volt biztos. Randwulf min-rnesetre a

tetteit illetően fiatalabbnak tűnt, ha koránál fogva nem is.

Randwulf meztelenül feküdt a szőrméken, leszámítva a fe-I

alsónadrágot. Elaine elfordult , és mereven bámulta a sátor lát .

— Hol a halálos sebed? — maga a kérdés játékra hívónak

tűnt.

— Nem akarod te megkeresni, mint ahogy Fredrickel

tetted? Nem hiszem — mondta a lány. Elaine, tudnál itt

segíteni? — kérdezte Konrád.

Elaine kifújta a levegőt, előtte tudatában sem volt , hogy visz-

atartotta. Ha Konrádnak szüksége van a seg ítségére, akkor

hátba később mégis ő maga látja el Randwulfot. A barna szemű,

göndör hajú férfi túl mohón kapott a lány keze után.

Elaine szinte repült Konrádhoz, aki, miután levágta a ru-ujjat a

leszakadt karról, még mindig eszméletlen elf mellett érdek.

Csupán egy arasznyi maradt a végtagból. A csonkból csupasz

csontnak és tépett húsnak kellett volna kiállnia, de egyenletes

volt. A bőr összehúzódott fölötte, és a kar egyenletes ranyszínű

csonkban végződött.


—Meggyógyult? — kérdezte Elaine.

—Ügy gondolom, igen — bólintott Konrád.

—Miért kérted a segítségemet?

—Szükségem van más véleményére is.

Elaine Konrádra pillantott. Markáns profilja komoly volt,

mosoly vagy piszkálódás bármilyen jele nélkül. Majd arcát a

lány felé fordította. Zöld szeme az övét fürkészte. Ha nem Kon-

rádról lett volna szó, Elaine azt gondolta volna, ez a szem bi-

zonytalanságot tükröz.

— Más esetben kiégetném a sebet, hogy elállítsam a

vérzést, és megakadályozzam, hogy elfertőződjön.

A férfi végigfuttatta a kezét a csonkon.

— Érintsd meg!

Elaine-nek nem fűlött hozzá a foga, de Konrád azelőtt még

sosem kérte ki az ő véleményét. Csupán arra tanította meg,

hogyan kell kit iszt ítani és bekötözni a sebeket. Szokás szerint

az volt a feladata, hogy végignézze a sérülteket, és jelent se

Konrádnak, ki a legsúlyosabb közülük. De miután jelentett,

követte Konrád utasításait, azt tette, amit a férfi mondott.

Úgyhogy most nem engedheti meg magának, hogy finy-nyás

legyen.

Elaine tehát végigfuttatta ujjait a csonkon. A bőr olyan

selymes és egyenletes volt , mint egy újszülötté, és nem türem -

kedett ki mögüle semmiféle érdes csont. A csonk húsosnak

érződött, minta feltöltötték volna. Egyenletes volt , tömör és

hibátlan.

—Begyógyult — mondta Elaine halkan.

Konrád bólintott.

—Most akkor kiégessem a csonkot, vagy ne?

— Oh, ne tedd! Hiszen meggyógyult . Az égés csak újra felsér-

tené, nem gondolod?

234 • L a u r e l l K . H a m i l t o n Elaine pontosan tudta, hogy helytelen lenne kiégetni a sebet, ■Elém tudta megállni, hogy ne kérjen Konrádtól megerősítést , miatt kissé utálta magát. Konrád lenézett az elfre, és ismét végigfuttatta kezét a csonti.

— Azt hiszem, igazad lehet. De ez az eset olyannyira

meg-nladja szerény képességeimet, hogy nem tudom, mi lenne a

hrlyes.

— Lásd el azokat a sebeket, melyek nem gyógyultak be

teljéén, a többit pedig hagyd! — tanácsolta Elaine.

— Gondolod? Megnézted a másik kettőt? .-

Randwulfot még nem.

— És a másiknak milyen sérülései vannak? Elaine elmondta.

Amikor befejezte, Konrád felsóhajtott, és a lépett Fredrichez.

— Nézd meg Randwulfot! j

Elaine bosszús lett és mozdulatlanul ült egy pillanatig. Nem olt

abban a hangulatban, hogy bárki ugrassa vagy zaklassa, "ára épp

elég volt abból, hogy zavarba hozzák. Konrád Fredric mellé

térdelt, és kezével kutatott a sebek tán, melyekről Elaine

beszélt. Nem kételkedett a lány szava-ilun, nem keresett több

sebet, csak azokra a testrészekre kon-entrált , melyeker Elaine

megemlített. Ez a növekvő bizalom ele volt . Valaha ő is

végignézte az egész testet, most viszont dott a lány szavára.

Lehet, hogy nem szeret, de tisztel, gondolta laine, és ez a

felismerés olyan sokat jelentett számára, hogy úgy ndolta, ezért

még Randwulf piszkálódásait is érdemes meg-ockáztatni, sőt

annál sokkal többet. Az, hogy Konrád nem volt zerelmes belé,

nem jelentette, hogy a lány sem érez így iránta, lyen a szerelem.

Ha egyszer kialakul az érzés, nem olyan egy-zerű elpusztítani.


Randwulf visszabújt a takaró alá. Nyilvánvalóan túlságosan

fázott a sátorban az efféle nyilvánvaló kacérkodáshoz. így, hogy

csak göndör haja látszott ki, Elaine dolga is könnyebbé vált.

Abban reménykedett , hogy a harcos most már moderálja magát,

mivel egyértelművé vált , hogy ugratni akarta.

Na persze, majd ha fagy.

Randwulf kedvesen mosolygott, de ez a mosoly némi gonosz-

ságot is hordozott magában. Pontosan tudta, hogy viselkedése

túlságosan bizalmas egy idegen, fiatal lánnyal szemben, mégis

mintha vetkőztette volna a szemével.

Elaine érezte, hogy felhevül az arca, de amellett, hogy zavar-

ba jött , dühöt is érzett . Elég legyen ebből, gondolta. Odatérdelt

a betakarózó férfi mellé, és tréfát nem ismerő, haragos tekintet-

tel nézett rá.

— Hol sérültél meg? — kérdezte hideg, távolságtartó

hangon. A férfi továbbra sem vette észre magát.

— 0, nagyon megsérültem, mindenütt. Legjobb lenne, ha te

magad néznéd meg.

Azzal ledobta magáról a takarót, Elaine pedig olyan mereven

nézte a földet , mintha az élete múlott volna rajta.

Randwulf arca bekerült a látókörébe. A férfi Elaine ölébe tette a

fejét, és egyfolytában bámulta őt.

— Nem akarod megnézni a sebeimet?

Elaine egyszerre felpattant, a férfi feje pedig nagyot koppant

a hideg földön. Randwulf lehunyta a szemét.

— Na, most már a fejem is fáj.

— Remélem is — mondta Elaine. Mérges volt a harcosra, de

önmagára még inkább, amiért hagyta, hogy ennyi ideig zaklas-

sa. Ellátott már azért egypár idegent, de egyikük sem nehezítet-

te meg ennyire a dolgát. Könnyebb volt színlelni, hogy érintése

nem bizalmas, ha a sérült is ugyanígy tett .


— Na, ezt jól elintéztem — mondta Randwulf.

Elaine majdhogynem félt odanézni, de végül mégis megtette.

férfi állig betakarózott . A szőrmék mögül kémlelő arca na-

on fiatalnak tűnt. Kisfiúsnak és szeretetre méltónak látszott,

szeme túlságosan felnőtt módjára csillogott ahhoz, hogy

ggyőző legyen a színjáték. Legalább már nem volt meztelen,

laine már ennek is örült.

Elaine újból odatérdelt mellé, és kissé hárrahúzta a takarót.

férfi a kezéhez szorította arcát . Elaine tovább húzta a szőr-

etakarót, és egyúttal elhúzta a kezét is. Ha megpróbálta volna

egcsókolni, azonnal ellöki és a sorsára hagyja a férfit , de ez a

ozdulat olyan volt csak, mint egy szokatlanul barátságosan

elkedő macska hízelgése.

Elaine lassan lejjebb húzta a takarót, és a sérüléseket kereste a

rfi testén. Randwulf bőre nem volt olyan fehér, mint a lovagé,

kább úgy festett , mintha lebarnult volna. Mellkasa és karja rmás

volt, de Fredricéhez képest vékony. Nem is büszkélked-tett

annyi sérüléssel. Vagy szerencsésebb volt , vagy jobb har-s, vagy

egyszerűen zöldfülű. Elaine az utóbbira rippelt. A férfi mindkét

alkarján harapásnyomok ékrelenkedtek. gy tűnt, mintha egy-egy

farkas megragadta volna a karját, és étcincálták volna.

Félelmetes sebek voltak, ám nem halálosak, andwulf lapos hasa

sértetlen volt , bőre sima. A harcos hátradőlt a szőrmén, és

sanda mosoly kúszott az cára. Nagyon önelégültnek tűnt. Elaine

alig tudta megállni, gy fel ne pofozza. A férfi biztos csak

nevetett volna rajta, rcsállotta azt a felismerést, hogy arra

vágyik, bár fájdalmat zhatna Randwulfnak, vagy legalább

zavarba hozhatná any-ira, amennyire a férfi őt.

Elaine felsóhajtott, és lassan kifújta a levegőt. Felhajtotta a tá-

rót a férfi dereka alart , de épp csak egy pillantást vetett az


ágyékára, és már haladt is tovább a lábakra. Ha a halálos sérülés

olyan intim testrészen található, nézze meg Konrád maga, gon-

dolta mérgesen.

A férfi lába rövid volt , majdhogynem tömzsi, a sok gyaloglás-

tól megizmosodott . Elaine nem látott rajta sérülést. Jobb comb-

ján fehér heg tűnt elő, mintha ráfagyott volna a villámcsapás,

de ez már régebbi sérülés nyoma volt.

Elaine újra felsóhajtott.

— Fordulj meg, kérlek!

Randwulf sérülése valószínűleg nehezen észrevehető helyen

van. Erről azért nem ő tehet, gondolta Elaine. Újra látta, ahogy

a férfi lassan elmosolyodik. Kinyújtózkodott, karját a válla fölé

emelve. Testének minden izma megfeszült . Olyan volt , mint egy

jóllakott macska, miután kinyalta a tejfölös lábast. Sötét sze-

mével úgy nézte Elaine-t, mintha ő lenne a kanári, akit ő, min!

ragadozó, zsákmányul akar ejteni.

Konrád és Fredric csupán egy karnyújtásnyira voltak, Randwulf

nyilvánvalóan nem tudta volna bántani Elaine-t. Egyszerűen

csak kacérkodott, vagy ugratta, vagy mindkettőt. De ez igazából

nem jelent semmit, győzködte magát Elaine. Randwulí csak

annyiban van rám hatással, amennyire én lehetővé teszem

számára, és már így is túl messzire engedtem, gondolta.

— Azonnal fordulj meg, Randwulf!

Hangja igencsak hasonlított Terezáéra, amikor annak elege lett

a bugyuta gyerekekből és az idétlen játékaikból a házban.

Randwulf rápillantott, majd szélesebben mosolygott. Kezével

végigsimította a mellkasát és a hasát, Elaine akaratlanul is

követte szemével mozdulatait . A kezek egyre lejjebb csúsztak,

ám ekkor Elaine megragadta a férfi egyik véres csuklóját, és két

különböző irányba csavarta a sérült bőrt. Randwulf fájdalmában

felszisszent.


— Azonnal fordulj meg, hogy megnézhessem a sérüléseidet,

vagy mindjárt sót szórok a sebeidbe.

— Úgysem mernéd — mondta Randwulf, de a szemében két-

ség tükröződött.

— Pedig a só kit iszt ítja a sebet és megakadályozza, hogy el-

fertőződjön.

Randwulf hunyorgott, mintha nem hinne Elaine-nek. De volt

valami a lány arcában, ami végül mégis jobb belátásra téritette.

Lassan fordult meg, hogy Elaine-nek elég ideje legyen

megcsodálni a testét.

Elaine a lehető legkomolyabb arckifejezését erőltette magá-

I.I. Ha megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie, mindig

Terezár képzelte maga elé, azt a pillantását, melytől ő és Blaine

azonnal menekülőre fogták a dolgot.

Randwulf egy pillanatra sem vette le a szemét az arcáról,

mintha a helyrelenírés mellett valami másra is számítana. Ám

semmi egyébre utaló nyomot nem talált. Lemondóan sóhajtott,

és végre a hasra fordult . Mindazonáltal arcát változatlanul

Elaine felé fordította, hogy tovább nézhesse a lányt.

Elaine tátott szájjal bámulta a férfi nyakát. Hosszú haja

szemből eltakarta a sérülésr , de most láthatóvá vált, hogy a

larkasok állkapcsa összeroppantotta a férfi nyakát és eltörte a

gerincét . Fognyomok vésődtek a bőrbe, de a nyak kiharapott

része újra feltöltődött, és a bőr felcsapó hullámként a seb köré

/.árult. A férfi szabad mozgásából arra lehetett következtetni,

hogy nem tört el a gerince. A fognyomok megteltek vérrel, mint

valami apró pocsolyák esővízzel.

Vér azonban nem folyt . A seb fr issnek lárszott, de a vér vala-

mi láthatatlan erő hatására egy helyben maradt. Ha nedves

ruhává I megtörölnénk a sebet, újra elkezdene vérezni? És

elállna utána megint a vérzés? Talán csak mágikus gyógyítással,

ki tudja?


Randwulf Elaine arcát figyelte.

— Nagyon csúnya?

A jóképű fiatal férfit szemlátomást aggasztotta az elször-

nyedés, amit Elaine arcán látott.

Most tálcán kínálta a lehetőséget, hogy Elaine megbánthassa,

a lánynak mindössze hazudnia kellett volna. De erre az egyre

képtelen volt.

— Nem arról van szó, hogy hogy néz ki a seb, hanem

hogy milyen súlyos. A gerinced eltört , valósággal kettéroppant.

Miként tudtál ebből felépülni?

— Nem tudom — válaszolta Randwulf.

— Ez volt az első alkalom, hogy... meghaltál? —

érdeklődött Elaine.

A férfi tekintete elbizonytalanodott , és apró, fehér fogaival

alsó ajkába harapott.

—Igen, az első.

—Féltél?

— Attól, hogy meghalok?

Elaine bólintott.

— Meg voltam rémülve, amikor a farkasok megragadták a

karomat. Olyan erősen tartottak a fogaikkal, mintha két ember

szorított volna. Aztán hallottam, hogy hátulról jön egy far-

kasember. Hallottam a lélegzetét , és éreztem forróságát a nya-

kamban. Azt hiszem, felüvöltöttem. Egy pillanatig irtózatos,

éles fájdalmat éreztem, aztán semmit. Nem éreztem egyáltalán

semmit.

Megdörzsölte a nyakát, és óvatosan a fognyomokat kereste.

— Nem éreztem fájdalmat, de azt igen, hogy elsodródok.

Hogy meghalok.

Elaine a férfira meredt, és nem tudott mit mondani.

— Elaine, beszélhetnék veled? — kérdezte Konrád.


Ahogy felállt , az alacsony mennyezet miatt mindjárt le is

ellett hajolnia. A sátor ajtajához lépett .

— Menjünk ki.

Elaine igyekezett uralkodni az arcvonásain. Felállt és Konrád

U t á n ment. Odakint arcul csapta a jéghideg szél. Fejére húzta

a csuklyát , és azon igyekezett, hogy minél szorosabban húzza

maga köré a köpönyeget.

Konrád hosszú h a j a az arcába hullott, és a tincseket össze-

kuszálta a jeges szél. Ahogy háttal állt a szélnek, a köpönyege

lobogott körülötte, és nem volt szükség arra, hogy a testéhez

szorítsa — a szél megtette helyette. A férfi Elaine köré fonta a

karját, hogy hallják egymás szavát a szél zúgása és a verdeső

sárorfal mellett. Ez volt minden. A test i közelség, melytől

Elaine szíve majd' kiugrott a helyéről, semmit nem jelentett

Konrád számára. Elaine-nek folyton erre kellett emlékeztetnie

magát, ahogy a férfi közel hajolt az arcához, és beszélni

kezdett.

— Ha kit iszt ítjuk a sebeket, újra elkezd elállíthatatlanul

ömleni a vér? Vajon változtat valamit a szükséges kezelésen a

varázslat , amitől részben begyógyultak a sebek?

Elaine szeretett volna valami okosat és bizonyosat mondani,

de lehet, hogy az égbekiáltó hazugság l e t t volna. Emberéletek

I orognak kockán. Ez nem a hazugságok ideje volr.

—Nem rudom.

—De h á t te többet tudsz a mágiáról, minr én — mondta

Konrád. Látszott rajta, igazán választ v á r tőle. Elaine viszont

sosem mutatta a valóságosnál nagyobbnak a tudását . Ha nem

tudott valamit, mindig bevallotta, de most fájdalmasan erős

volt a kís é r t é s , hogy ezúttal másként tegyen. Konrád a r c a

elég közel volt ahhoz, hogy megcsókolhatta volna. Szemével

végre nem csak nézte, hanem látta is a lányt.

Elaine nagyot sóhajtott.


— Csupán pár napja tanulom a mágiát, Konrád. Nem

vagyok szakértő, Gersalius viszont igen.

Legalább az utolsó gondolattal meg volt elégedve, örült,

hogy legalább egy jó ötlettel elő tud állni, ha helyes válasszal

nem is.

—Nem hagyhatom magukra a sebesülteket. Beszélnél a va

rázslóval, aztán elmondanád, mit mondott?

—Én is vigyázhatok rájuk, ha te akarsz beszélni Gersalius

szal.

Ez a lehető legnagylelkűbb ajánlat volt. Elaine bármit jobban

kívánt volna, mint hogy vissza kelljen mennie a sátorba.

Randwulf komoly tekintete és a különös hang, amellyel élbe-

szelte halálának történetét, megrémítette Elanie-t . Ennél még

az incselkedés és a kacérkodás is jobb volt .

— Nem. Ha bármelyikük állapota rosszabbra fordul, jelen kell

lennem. Én vagyok a legjobb gyógyító a táborban, legalábbis

azok közül, akik eszméletüknél vannak. És a varázsló egyéb

ként is őszintébben beszél veled. Nem gondolod?

Már megint a véleményét kérte, és Elaine ezúttal válaszolni is

tudott. -De.

—Akkor menj, és beszélj a varázslóval. Én majd itt várok.

Addig nem nyúlok a sebeikhez, hacsak valami nagy baj nem tör-

ténik.

—Sietek — ígérte Elaine.

Konrád gyorsan bólintott, majdhogynem meghajolt, és visz-

szabújt a sátorba. Elaine még egy pillanatig mozdulatlanul álli a

csapkodó szélben. Konrád már kétszer kérte ki a véleményéi egy

nap alatt . Ez nem csupán tény volt , hanem egyenesen cso-

daszámba ment. Mi történhetett vele?

T I Z E N H A R M A D I K F E J E Z E T

ersalius sátra kisebb volt, mint a többieké, és furcsa, cikor-yás

fafaragványok magasodtak a bejárat fölött. Elaine azelőtt em

vette közelről szemügyre a varázsló sátrát, most viszont jól

egfigyelte a faragványokat. A sátorhoz magához tartoztak, em

csupán rákötözte őket valaki. Majdnem olyan volt , mintha

fa egyenesen a bőrből nőtt volna ki. Elaine nem tudta kivenni,

it is ábrázolhatnak. Nem állatfigurák volrak, és semmi olyan-|

nem hasonlítottak, amit Elaine ismert.

— Gersalius, én vagyok az, Elaine, és beszélni szeretnék veled

kiáltott be a sátorba.

Várt egy darabig a hidegben, s összehúzta magát a szél miatt.

— Gersalius, kérlek, ha bent vagy, válaszolj.

Továbbra sem érkezett válasz, így Elaine sarkon fordult és

dament a tűzhöz. Blaine éppen vacsorát készített —

serpenyőben kolbászt sütött láng fölött. Igazán jó illat

terjengett. Elaine majdnem biztos It benne, hogy még Blaine

ügyetlenségével sem lehet elrontani Z t az egyszerű vacsorát. 1 Am hamarosan észrevette, hogy oldalt van egy kisebb ser-

enyő, melynek tartalmát Blaine megkeverte fakanállal. A ser-

enyőből felszálló illat keserű ízzel fojtogatta Elaine torkát.

ielőtt egy szót is szólhatott volna, Blaine ráöntötte a bűzölgő

zószt a fenségesen illatozó kolbászokra. Rátette a fedőt a serpe-

őre, és kihúzta oldalra. Valószínűleg azt mondta volna, hogy st

lassú tűzön párolja az ételt. Blaine, annak ellenére, hogy


nem űzte magas szinten a szakácsmesterséget, de nagyon sze-

retett különféle ínyencségeket kipróbálni. Legendás „újításait"

főként gyógyfüvek felhasználásával kísérletezte ki.

Ezúttal is mosolygott, szemlátomást meg volt elégedve ma-

gával.

— Ma este újfajta szószt próbálok ki. Megkóstolod?

— Kösz, már megszagoltam — mondta Elaine, és

igyekezet!, nehogy leolvadjon a bátor mosoly az arcáról. Blaine

valójában a világ legrosszabb szakácsa volt , de hajlamos volt

megfeledkezni e hátrányos tulajdonságáról. Akárhogy

panaszkodott Thordin a többiekkel együtt, igazából sosem hitt

nekik, és vidáman kísér letezgetett tovább. Rendszeresen porrá

zúzott gyógyfüvekkel és felszeletelt gyökerekkel bolondította

meg az ételeket , próbálva megmérgezni mindannyiukat.

—Nem láttad Gersaliust?

—Azt hiszem, Thordin sátrában van.

Visszafordult a konyharuhával lekötözött agyagedényhez, mely

a földön volt a lábánál. Elvágta a zsinórt és felemelte a

konyharuhát, mire szürkés massza tűnt elő.

— Tölteléket is készítettem, mielőtt elindultunk. Csak

meg kell melegíteni.

— Mala is segített, ugye? — kérdezte Elaine

reménykedve. —Természetesen nem — vigyorgott Blaine. —

Tudod, hogy

nem szeretem, ha bárki belekotnyeleskedik a főztömbe.

Elaine ráhagyta testvérére, hadd rontsa el a vacsorát, és to-

vábbállt Thordin sátrát keresve. A harcos csupán Konráddal

osztozott rajta, így volt benne elég hely egy látogató számára.

A szél olyan hirtelen elállt, ahogy feltámadt. Az újonnan támadt

csöndben Elaine suttogó férfihangokat hallott, s a lágy mo-

rajlás valahogy megnyugtatta. Elaine élete jelentős részét

töltötte azzal, hogy ezt a meglehetősen nyers, tompa hangot

hallgatta.


Lehajolt, és beszólt a sátorba.

— Gersalius, odabent vagy?

A sátor ajtaja kinyílt . Thordin arca és karja tűnt elő.

— Gyere Elaine, csarlakozz hozzánk. Azt hiszem, ha

összehúzzuk magunkat, lesz elég hely.

Eszébe jutott Elaine-nek, hogy Thordin már látta, hogyan

űzik a papok a gyógyító mágiát. Lehet, ő is rendelkezik valami-

lyen értékes információval. Bemászott a sátorba, begyömöszölve

nehéz köpönyegét a szűk nyíláson keresztül.

Gersalius egy kupac ágyneműn ült, és kezében bögrével, mo-

lygott.

—Elaine, mi szél hozott erre? Thordin

Elaine-nek is adott egy bögrét .

—De hát ez a t iéd — ellenkezett Elaine.

— Igen, de majd hozok magamnak másikat — mondta Thor-

din, és mosolyogva átnyújtotta a bögrét a lánynak.

— Köszönöm.

A bögre kellemesen melegítette Elaine kezét . Úgy szállt fel

helőle a gőz, mint valami édes illatú szellem. Enyhén cukrozott

mentatea volt benne. A gőzt belélegezni majdnem olyan üdítő

volt, mint meginni a teát.

— Hogy vannak a sebesültek?

— Éppen ezért jöttem — mondta Elaine.

Thordin magának is öntött egy harmadik bögre teát egy kis

agyagedényből, amit aztán visszahelyezett a tűzre. Kivett egy

csipetnyi cukrot az övén levő kis erszényből, megédesítette a

teáját, majd kis ezüstkanállal megkeverte.

— Nem kell hozzá sok, hogy bárhol otthonos hangulatot te-

remtsünk — mondta Gersalius.

— Én is éppen így vélem — helyeset Thordin.

— Miért kerestél, Elaine? — kérdezte a varázsló.


—Konrád és én még sosem láttunk mágikus gyógyítást, és

most nem tudjuk, mitévők legyünk.

—A pap kézrátétellel gyógyít . A seb bezárul és beforr — szólt

Gersalius.

—Teljesen beforr? — kérdezte Elaine.

—Igen — mondta a varázsló.

—Ezek a sebek azonban nem gyógyultak be teljesen —

ingatta Elaine a fejét.

Gersalius hirtelen mozdulattal előrehajolt, és leöntötte kön-

tösét forró teával. Halkan felszisszent, és odébb húzta a ruhát.

A bögrét letette a földre.

— Mondd el pontosan, mire gondolsz, Elaine. Ez nagyon

fontos lehet.

Elaine egyik férfiról a másikra nézett. Thordin éppoly aggo-

dalmaskodónak tűnt, mint a varázsló.

—A sebeknek teljesen be kellene gyógyulniuk? — kérdezte

Elaine.

—Igen — válaszolta Gersalius.

—Nem mindig — ellenkezett Thordin. A

varázsló a harcosra meredt.

—A varázslat vagy működik, vagy nem.

— Sokáig voltam harcos, mielőtt Kartakassba érkeztem -

mondta Thordin. — A pap be tudta gyógyítani a sebeimet, de

amikor sok sérülést szereztem, nem tudta mindet egyszerre tel-

jesen rendbe hozni. Első ténykedése nyomán csak jobb állapot -

ba kerültek, némelyik még vérzett kissé, a többi részben begyó-

gyult. Kilsendra, a papnő, aki kezelt, azt mondta, hogy minden

gyógyításhoz csak egy bizonyos mennyiségű erő áll rendelke-

zésre. Ez az erő meggyógyít annyit, amennyit tud, aztán elfogy;

ezért a teljes gyógyulás gyakran csak többszöri nekifutásra kö-

vetkezik be.


Gersalius összevonta szemöldökét.

— Az igaz, hogy nekem nem volt részem túl sok

kalandban. Kis boltot tartottam fenn, ahol a többi mágus

beszerezhetett mindent, ami a varázsláshoz szükséges, de az én

mágiám szerint egy varázslat vagy működik, vagy nem. Ha a

varázslat összetevői nem megfelelők, akkor egyszerűen

egyáltalán nem működik.

Thordin a fejét rázta.

— A gyógyítás nem ilyen, legalábbis Kilsendra ezt mondta. A

varázsló a homlokát ráncolta.

— Erre nem gondoltam.

Elaine belekortyolt a teájába és Thordin felé fordult. Úgy

tűnt, a harcos többet tud a gyógyításról, mint a varázsló.

— Mit tettél, amikor a seb nem gyógyult be teljesen?


— Kitisztítottad? Bekötözted?

— Azt hiszem, igen.

Zavartnak tűnt.

— Miért ne lehetne úgy kezelni, mint bármely más sebet?

— A szokványos sebekben nem áll meg csak úgy a vér .

Konrád tói fél, hogy ha kit iszt ítjuk őket, újraindul a vérzés, és

talán em is áll el.

— Miért ne állna el?

— Én értem az aggodalmát — válaszolt a Gersalius. — Mi van,

ha valami mágikus erő állította el a vérzést? Az érintés tönkre-

tenné a hatást? Na és ha megszűnik a varázslat , amely

elállította a vérzést , akkor el lehetne-e újból állítani szokványos

módszerek alkalmazásával? —Igen, épp ettől tartunk mi is.

Thordin összevonta szemöldökét.

—Nem emlékszem rá, hogy valaha is ilyen történt volna.

—Biztos vagy benne? — kérdezte Elaine.


—Abban biztos vagyok, hogy soha nem hallottam még ilyes-

miről, de ha mégis ez a helyzet... Nem vagyok gyógyító — vont

vállat végül.

—Barátod, a papnő, hogyan kezelte a részben begyógyult se-

beket? — kérdezte Gersalius. Újból hátradőlt a szőrmetakarón,

bögrével a kezében. A kiöntött tea nedves foltot hagyott a ru-

háján.

—Kilsendra második vagy harmadik alkalommal is rám tette

a kezét. Néha egy napot is várnia kellett, hogy visszanyerje a/,

erejét, de végül egymaga meggyógyított mindannyiunkat.

— És a sebek? — kérdezte Elaine.

Thordin tekintete a messzeségbe révedt.

— Nem nyúltunk hozzájuk. Megvártuk, amíg Kilsendra

újra képes a gyógyításra.

—Tehát valójában nem tudod, mi történne, ha e világi mód-

szereket alkalmaznánk a mágikusan begyógyított sebeken -

mondta Gersalius.

Thordin lassan a fejét rázta.

—Azt hiszem, tényleg nem. Magához tért már az elf pap? -

fordult Elaine felé.

—Nem, még alszik, de a karcsonkja begyógyult , így nem kel-

lett kiégetnünk.

Gersalius fuldokolni kezdett a teától. Amikor abbahagyta az

öklendezést, így szólt:

— Én nem alkalmaznék tüzet e sebek esetében. Ügy

vélem, megállíthatja a gyógyulási folyamatot.

Nem a téli szél műve volt , hogy Elaine hátán végigfutott a

hideg. Mi történne, ha a szokásos módon ellátnák a sebeket? Ha

megteszik, akkor viszont arra ítélhetik mindhármukat, hogy

örökre sebesültek maradjanak? Konrád azt mondta egyszer,

hogy az égési sebek a legfájdalmasabbak mind közül. Az


t-ll karja égett csonk lenne a mostani simaság helyett . Akárhogy

is nézte, úgy tűnt, mintha az elf kar nélkül született volna. Az,

hogy hiányzik egy végtagja, inkább fogyatékosságnak, mintsem

sérülésnek látszott.

— Mit tegyünk hát? — kérdezte végül.

—Semmit — mondta Gersalius. — Várjuk meg, míg fölébred

az elf. Majd ő ellátja a sebeket.

—És ha valamelyik seb vérezni kezd? Vagy ha valamelyik sé-

rült sokkot kap? Kezelhetjük őket gyógyfüvekkel, vagy az is ká-

ros lenne?

—Annyit tegyetek, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz,

hogy életben tartsátok őket — mondta Gersalius. — De úgy

vélem, ennél többet semmiképp.

— Egyetértek — bólintott Thordin.

— Rendben, akkor megmondom Konrádnak, hogy mit

tanácsoltatok — mondta Elaine és, átnyújtotta Thordinnak üres

bögréjét. — Köszönöm a tanácsot és a teát .

Felállt , kissé lehajolt, és kinyitotta a sátor ajtaját.

Kívül a levegő még mindig olyan hideg és csípős volt , hogy a

lélegzetvétel is fájt. Egy darabig mozdulatlanul állt, és az eget

kémlelte. Felhők gyülekeztek, tökéletes fehérségbe vonva az

e g e t . Ügy tűnt, havazás készülődik, de a mozdulatlan levegő

mégis inkább vihart jelzett előre. Azelőtt csak egyszer tapasz-

Ialt dörgésr és villámlást hóvihar közepette. Ritka jelenség ez,

de már egyébként is annyi szokatlan dolog történt, hogy eggyel

több már nem sokat számít , gondolta. Egy kis hóvihar a tél

derekán semmiségnek tűnt ahhoz képest, aminek aznap tanúja

volt. Bármi volt is az oka, a levegő fenyegetően zárult össze

körülötte.

Elaine tekintete Blaine-re tévedt, aki még mindig a tűznél

piszmogott. Majdnem megkérdezte tőle, hogy érzi-e azr , amit ő,


de végül nem tette, mert nem akarta, hogy a testvére

feleslegesen aggódjon. Ha mindez egy látomás előjele, az majd

úgyis kiíej lődik; ha pedig nem, akkor majd elhalványul az

érzés, és csak Elaine-nek kell aggódnia miatta egyedül.

Szorosan magára húzta a köpönyegét, és sietve visszatéri

Konrádhoz. A férfi még mindig az elf mellett térdelt, háttal a

sátorajtónak. Hátrapillantott, a hang vagy a hideg miatt, amn

érzett. Odahívta magához Elaine-t .

A lány levette a csuklyát, és odatérdelt mellé.

— Mi a baj? — suttogta.

Konrád kezével az elf pulzusát tapintotta ki a nyakán.

— A szíve nem úgy ver, ahogy

kellene. —Talán ez nem baj egy elf

esetében.

— Nemrég még erős és egyenletes volt a szívverése, most meg

alig hallható és változó tempójú. Nézd csak meg te is!

Konrád összedörzsölte Elaine kezét , hogy felmelegítse a te-

nyerét. Elaine, ha csak tehette, soha nem érintette meg hideg

kézzel a sebesülteket. Megérintette a sima bőrfelületet az ell

nyakán. A pulzus először bizonytalanul vert , majd pár másod-

percig zakatolt, aztán visszatért a megszokott ütemhez. Ott

tartotta még egy darabig a kezét , de a pulzus akkor már egyen-

letes maradt.

—Éreztem, hogy hirtelen felgyorsul, de most jónak tűnik —

mondta.

—Egyáltalán nem tetszik ez nekem. Nemrég még teljesen jó

volt a szíve.

Konrád szorosabban az elf álla alá tűrte a szőrmetakarót.

— Nem tudom, mi lehet a baj. Még azt sem tudom, miért nem

akar végre felébredni. Először azt hittem, a sérülés miatt

vesztette el az eszméletét, meg a megerőltető varázslás miatt,

de most már... nem vagyok biztos ebben.


—Thordint és Gersalius szemlátomást nem ijesztette meg a

lm, hogy az elf még mindig nem tért magához. [1 — Mit

mondtak, mit csináljunk a másik kettő sebeivel? — kérdezte

Konrád.

— Azt mondták, a lehető legkevesebbet tegyük. Amikor az elf

felébred, újra kézrátételt alkalmazhat, ahányszor csak szüksé-

ges, hogy teljesen behegedjen a seb.

— Lenyűgöző adottság, de csak akkor vesszük hasznát, ha fel

ÍN ébred, hogy alkalmazni tudja.

Konrád hangja olyannyira elhalkult, hogy Elaine-nek közel

kellett hajolnia, hogy hallja. Érezte arcán a férfi forró leheletét.

— Valami baj van Silvanusszal? — kérdezte Fredric. A

nagytermei ű férfi oldalra fordulr, és a könyökére támaszkodott.

Randwulf rájuk nézett , de még mindig hanyatt feküdt.

— Mi történt? — kérdezte.

— Egyenetlenül ver a szíve — mondta Konrád kerrelés

nélkül, ó gyógyító volt, de senkinek nem volt mersze kikérni a

véleményét, hacsak nem valóban az igazságra volt kíváncsi,

legyen az ii kármilyen kegyetlen.

Randwulf felült, ledobva magáról a takarókat, de Elaine most

nem feltételezte, hogy újból ki akarna vele kezdeni. Ezúttal túl-

ságosan rémültnek látszott a piszkálódáshoz.

— Meg fog halni? — érdeklődött Fredric. Hangja mély

volt és majdhogynem tárgyilagos, csak a szeme árulta el, mit

érez valójában. Szürke szeme sarkában már a gyász könnyei

gyűltek.

— Nem tudom — mondta Konrád.

— De hát gyógyító vagy. Hogyhogy nem tudod? — kérdezte

Randwulf.

— A teste jól van. Még a karja is meggyógyult . Még soha nem

láttam mágikus gyógyítást, pedig azt hiszem, állapota ennek a

következménye.


— Ért valamelyikőtök a mágikus gyógyításhoz? —

érdeklődői i Elaine.

Randwulf a fejét rázta.

—Mi nem — mondta Fredric —, de Averil igen.

—Azt hittem, ő mágus — mondta Konrád.

—Igen, de varázsitalokat is készít, és eladja őket — mondta

Fredric.

—Varázsitalokat — ismételte Konrád. Mondani akart vala-

mit, de végül szótlan maradt. Egy idő után így szólt :

— Elaine, keresd meg a lányt! Hozd ide őt a gyógyitalaivá

I együtt.

Elaine felállt , és kisietett a sátorból. Ahogy futott, súlyos kö-

pönyege súrolta a havat. Averil Elaine és Blaine közös sátrában

tartózkodott. Azt mondták neki, hogy pihennie kell. Elaine

feltépte a sátorajtót. Averil felült , pislogott, és megmarkolta a

kését.

— Mi a baj?

— Apád beteg. Hozd a varázsitalaidat , és gyere gyorsan!

Averil megragadta hátitáskáját, és a sátorajtó felé törtetett.

Csupán inget viselt, ruhája szépen össze volt hajtva az ágyne-

műn. Úgy tűnt, nem vette észre öltözéke hiányos voltát . Félre-

lökte Elaine-t, aki a saját köpönyegét dobta Averil meztelen vál-

lára. Ahogy a lány futni kezdett, a köpönyeg a földre csúszott,

és Elaine felvette. Felemelte a szoknyáját, és a lánnyal együtt

futott. Elaine fázott, de ez valahogy nem számított amellett,

ahogy Averil félelme lüktetett a levegőben.

T I Z E N N E G Y E D I K F E J E Z E T

Averil odatérdelt az apja mellé, és

Elaine csak akkor vette ész-fc, hogy a

lány cipőt sem visel, csupán harisnyában futott át 11 havon.

Meztelen válla elkékült a hidegtől, de biztos kézzel tapintotta ki

az apja pulzusát. Kigombolta az ingét, és a szívére tette a kezét.

— Szíve erősen ver — pillantott Konrádra. — A színe jó.

Elaine azt mondta, beteg.

Averil vádló szemekkel nézett a lányra.

—Tartsd csak a kezed a szívén, és érezni fogod, hogy

egyenet-flbnül ver — mondta Konrád.

— Egyenetlenül? Mit érresz ez alatt?

— A pulzus többnyire egyenletes, de pár percenként a

szív ösz-nzevissza kezd verni. És ez csak fokozódik, egyre

gyakrabban fordul elő.

— Nem érzek semmit — ingatta a fejét Averil.

Randwulf és Fredric az oldalukra rámaszkodva felemelkedtek,

és maguk alá rűrték a meztelenségüket elfedő takarókat. " —

Soha nem volt problémája a szívével — mondta Fredric.

— Nem — helyeselt Averil. — Valóban nem.

Még mindig apja szíve fölött tartotta a kezét, de csillogó

arany szeme egyre dühösebbé vált . Elaine pár óra ismeretség

után is könnyebbnek találta, hogy az arcáról olvasson, mint

hogy furcsa színű szemébe nézzen.

Vártak. Elaine azon vette észre magát, hogy kész lenne le-

lassítani az elf szívverését. Ocsmány egy gondolat volt , de nem


akarta, hogy Konrádot bolondnak nézzék. Meg aztán, ő maga is

valóban érezte az imént.

Averil arca hirtelen megmerevedett , és a lány halkan levegő

után kapkodott. Majd teljesen elcsendesedett, még a lélegzetéi

is visszatartotta. Végül nagyot sóhajtott.

— Igen, igazatok van.

Elvette a kezét apja szívéről. Kezével megsimította az elf ar-

cát, fájdalmasan szelíd, bizalmas mozdulattal.

—Nem értem. A szíve egyáltalán nem sérült meg. Miért tör-

ténik ez?

—Nem lehet, hogy azért, mert túlságosan megerőltető feladai

volt számára a halottak feltámasztása? — kérdezte Konrád.

—Nem — rázta meg Averil a fejét —, a gyógyítók képesek

sajái testüket is ugyanúgy meggyógyítani, mint másokét. A

szívének régen regenerálódnia kellett volna, nem lett volna

szabad idáig eljutnia.

— Igen — mondta Konrád —, valami nincs rendben a

szívével. —Tudom — mondta Averil nyersen. Lepillantott

apjára, majd

Konrádra fordította a tekintetét .

— Sajnálom, nem lett volna jogom rád förmedni. Csak

any-nyira megmagyarázhatatlan az egész. Nem lenne szabad

megtörténnie.

Kinyitotta hátitáskáját , és kotorászni kezdett benne. Halk

üvegcsörömpölés hallatszott, és súlyosabb, tompább, agyagedé-

nyekre emlékeztető hangok. Végül kiemelt egy kis üveget,

amely valahonnan ismerős volt Elaine számára.

A látomásából. Látta, amint Averil leerőltett valamit Silvanus

torkán a látomásában. A lány levette az üveg kupakját , és k issé

felemelte az elf fejét .

—Eszméletlen, meg is fulladhat — figyelmeztette Konrád.

—Megsimítom a torkát, úgy le fogja nyelni.


— Akkor is megfulladhat.

—Több alkalommal csináltam ilyet, mikor rávitt a szükség.

Konrádra pillantott, csillogó szemében annyi fájdalommal, ogy

Elaine önkéntelenül elfordította a fejét. Konrád nem tette,

lilaine leküzdötte a késztetést , hogy rászóljon, forduljon el ő is.

Némely fájdalom túl személyes az idegen szemek számára.

— Segíts felemelni a fejét , Fredric!

A lovag odalépett, és az ölébe tette az elf fejét . Ahogy az

u.myhaj összefolyt a szőrmével, finom keretet adott a beesett

arcnak. Fredric, aki nemrég alig akarta megengedni, hogy Elaine

rgy pillantást is vessen csupasz mellkasára, most derékig mezte-

len volt, és úgy tűnt, nem törődik vele.

Averil szétfeszítette apja száját .

— Majd én tarrom az állkapcsát , míg öntőd — szólt

Konrád. Averil nézte egy hosszúra nyúló pillanatig, majd

bólintott.

Konrád erős ujjaival kifeszítette az elf száját, és Averil be lecse-

pegtette az üvegben levő parányi adag gyógyitalt.

— Engedd el, gyógyító!

Konrád hagyta, hogy az ajkak gyengéden összezáruljanak.

Averil határozott mozdulatokkal végigsimította az elf torkát,

aki görcsösen nyelni kezdett .

Pillanatok teltek el, és Silvanus szeme végül felpattant. Az (

Fredric arcára pillantott. A lovag lemosolygott rá, és nagy

kezével gyengéden tartotta Silvanus fejét .

— Jó reggelt , öreg barátom! — mondta.

Silvanus visszamosolygott rá, és végignézett az egybegyűlte-

ken. Amikor észrevette, hogy Averil is ott ül mellette, még szé-

lesebben mosolygott. A lány két keze közé fogta apja egyetlen

megmaradt kezét.

Elaine tátott szájjal bámulta a jelenetet . Konrád is készített

ógyitalokat, de ehhez foghatót nem. Ez olyan csodás volt ,


akár a kézrátétel. Tudta, hogy Konrád nem képes kézrátétellel

gyógyítani, de tudna vajon ehhez hasonló varázsitalt készíteni,

ha ismerné a hozzávalókat?

— Hogy érzed magad, apám?

Az elf úgy tűnt, többet gondolkozik a válaszon, mint kellene.

—Nem tudom.

—Hogy érted ezt , apám?

Averil fölé hajolt , arca és hangja egyaránt tükrözte aggodal-

mát. Apja homlokára tette a kezét.

— Úgy érzem, lázas nem vagy.

— Ez nem láz — mondta Silvanus. Köhögött, és az

erőlködéstől meggörnyedt.

— Emeljétek fel! — rendelkezett Averil.

Fredric eleget tett a kérésnek, és erős karjába vette az elfet.

Addig szorította meztelen, sebhelyes mellkasához, míg abba

nem maradt a köhögés.

— Vizet! — suttogta Silvanus érdes hangon.

— Elaine — szólt Konrád, mire a lány feltörte a vödör

tetején a vékony jégréteget , és belemerítette a facsészét.

Konrádnak nyújtotta a vizet, de Averil vette el. Senki sem szólt

rá.

Silvanus ivott egy kortyot, amitől újra köhögni kezdett, de már

nem olyan erősen. Addig kortyolta tovább a vizet , míg köhögés

nélkül nem tudott inni, aztán kimerülten hanyatlott barátja

karjába.

— Oh, apám, mi a baj?

— Nem tudom. Korábban is támasztottam már fel

halottakat. De most olyan furcsán érzem magam.

Averil Konrádhoz fordult .

— Te is gyógyító vagy. Mondd meg, mi baja!

Konrád nem tudta a választ , ám Elaine igen. Konrád mély

levegőt vett , mintha akkor döntené el, mit fog mondani.


—Azt hiszem, ez a gyógyítás következménye.

—De hát már annyiszor gyógyított — mondta Fredric. — Ko-

rábban nem történt ez.

—Igen — helyeselt Randwulf. — O pap, a papok feladata

pedig a gyógyítás. Ez olyan, mintha nekem bántódásom esne

attól, liogy kilövök egy nyilat. Nevetséges.

—Randwulf valószínűleg közelebb jár az igazsághoz, mint

gondolná — mondta Elaine lágy hangon.

Mindenki felé fordult és rámeredt. Még Silvanus is az ő arcá-

ra függesztette különös szemét.

— Folytasd, Elaine — mondta Konrád közömbös hangon.

Úgy tűnt, egyáltalán nem zavarja, hogy Elaine az ő területére

téved. Konrád mindig hajlandó volt meghallgatni másokat,

amennyiben emberéletek forogtak kockán.

Elaine megnyalta ajkait , és reszketve fellélegzett . Hirtelen

olyan butának érezte magát. Mi van, ha még sincs igaza? Körbe-

pillantort a várakozó arcokon. Silvanus arca türelmet és szelíd-

séget tükrözört. Akkor mi lesz, ha igaza van, és nem ad hangot

ennek?

— Gersalius és Thordin azt mondják, hogy a mágia Karta-

kassban nem működik. A kézrátétellel gyógyítás sem. De Silva-

nus mégis feltámasztotta a halottakat . Mi van, ha mégis tud

gyógyítani, ám azzal, hogy segít másokon, ezen a földön árt

magának?

Hangosan kimondva az ötlet elrugaszkodottnak tűnt, puszta

találgatásnak. Ahogy mind tovább meredtek rá, érezte, hogy

forróság szökik az arcába.

— Ez nevetséges — szólt Averil, éppen azzal a megvető

hang-úllyal, melyre Elaine számított .

— Nem, lányom — mondta Silvanus, köhögéstől érdes

hangon. — Hallgassuk csak végig.


Hallgassuk végig, gondolta Elaine, na épp ez az. Ennyi vol az

egész elmélet , amit már megfogalmazott. Averil arca hely

telenítő vonásokba rendeződött, de ő is várt . Mind azt várták,

hogy Elaine folytassa, holott ennyi volt az egész

Silvanus kicsúsztatta a kezét Averil szorításából, és Elaine

felé nyújtotta. A keze enyhén remegett . Elaine megfogta. Az ell

bőre hideg volt , de az is lehet, hogy a sajátja volt hideg.

Majdnem bocsánatot kért, amiért nem melegítette fel előzőleg a

kezét, de volt valami az elf szemében, ami a torkára

fagyasztotta a szót. Magában fecsegett , kétségbeesetten

kutatott valami hasznos mondanivaló után.

—Ne próbáld ilyen görcsösen — mondta az elf lágyan. Mire

gondolhatott? — Én egyáltalán nem próbálom.

—Nyugtasd meg az elmédet. Ürítsd ki a gondolataidat!

Erezz! Pont olyan volt, mintha Gersalius mondta volna, és

éppen

annyira megmagyarázhatatlan.


Arany szeme a valódinál nagyobbnak tűnt, akár két hatalmas,

víz helyett olvasztott fémmel telt, csillogó tó. A sátorfalnak

ütköző elhaló fény szikrázott azokban a szemekben. Es ez a

szikrázás letaglózta Elaine-t. Az elf keze tartotta meg, különben

elesett volna.

— Megsérültél — mondta Elaine. Hangja nagyon

messziről csengett , még a saját füleinek is. De tudta, amit

kimond, minél igaz. — Érzek valamit körülötted, benned, amely

keveredik az én bőrömmel... én...

— Életerő, Elaine, az életerőmet érzékeled.

Elaine bólintott. Hát persze. Az elf szorítása egyre erősebb lett,

amíg csak Elaine levegő után nem kapkodott. Aztán hir telen

hátraesett, a keze majdnem lebénult az elf szorításában.

Silvanus életereje Elaine szívével egyszerre dobogott és csapon-


gott. A szív egyenletesen vert, de ez a láthatatlan valami, az

életerő jóval gyengébbnek bizonyult .

— A szívednek semmi baja — mondta Elaine.

—Dehogy nincs. Ereztük — szólt közbe Averil riadtan. Elaine

megrándult és a lány felé fordulr . Kész döbbenet volt, olyannak

látta a szemeket, mint máskor, de valahogy mégsem.

—Elaine — mondta Silvanus. Ez az egy szó visszatérítette.

Már nem egyszerűen elveszett az elf szemében, hanem érez-

, hogy valami történik. Valami emelkedett közöttük. Valami,

amin ugyanaz a lassú erő-építmény nyugodott, amelyet Elaine

akkor érzékelt, amikor Silvanus meggyógyította Randwulfot.

— Ha a szívem rendben van, akkor mi a baj?

Az elf nagyon óvatosan ejtette ki a szavakat, mintha azok

fonalként vezetnék ki az ismererlen labirintusból.

—Az életerőd sérült meg. Valami táplálkozik belőle.

—Mi táplálkozik belőlem, Elaine? Az elf hangja szelíd volt ,

ám szorítása annál erősebb. Elaine még látta a többieket,

tudta, hogy a sátorban térdel

velük. Még mindig tudatánál volt. Ez nem az a fajta varázslat,

amit Gersalius mutatott neki, nem az, amely önkívületbe taszí-

totta. Most tudatában volt hatalmának, de csak egy szikrányit

érzett magában belőle. Silvanusra meredt:

—Én szívom el tőled az erőt?

—Nem, Elaine — válaszolta az elf lágyan.

—Akkor ki...?

Elaine már akkor is tudta a választ, miközben a kérdést tette

fel. Érezte, ahogy megremeg alatta a föld, és úgy döng, mintha

egy óriás ébredt volna alant hosszú álmából. .

— A föld — suttogta alig hallhatóan. Nem tudta,

meghallotta-e egyáltalán valaki, de Silvanus tekintetéből azt

olvasta ki, hogy ő is tudja ezt, akár kimondta Elaine, akár nem.


Abban a pillanatban még valami másra is rájött : a föld gyű-

lölte a papot. Elaine olyan erősen érzékelte ezt, hogy halk nyö-

gés szakadt fel ajkairól.

—Elaine, minden rendben? — kérdezte, Konrád, és a vállára

tette a kezét.

—Ne nyúlj hozzám! — szólt rá Elaine olyan vadul, hogy ő

maga is meglepődött. Keserű gyűlölet öntötte el. Konrád nem

szereti őt . Akkor hogy merészeli megérinteni? Elaine erősen

megrázta a fejét , mintha álomból próbálna felébredni.

—Továbbra is maradj önmagad, Elaine. Tegyél szert az erőre,

de ne veszejtsd el benne önmagad — mondta Silvanus.

Az elf hangja kimozdította Elaine-t a gyűlöletből, és végre

tisztán tudott gondolkodni. Kartakass földje éppen ezt a fajta

erőt vetette meg. A pap azonban bizonyos értelemben erősebi i

volt, mint a föld.

— Konrád, most nem szabad, hogy hozzám érj!

Elaine hangja már majdnem közömbösnek tűnt, de egy lehe

letnyi gyűlölet mégis megkeményítette. Ezt Konrád is

észrevette, és csodálkozástól elkerekedett szemekkel meredt a

lányra.

—Mi történik? — kérdezte Silvanushoz fordulva.

—Meg fog gyógyítani, kézrátétellel.

—De ő ilyet nem tud — ellenkezett Konrád.

— Dehogynem tud — mondta az elf. Arcának

ünnepélyessége kifejezte, mennyire biztos benne, hogy Elaine

meg tudja csinálni. Elaine átvette Silvanus meggyőződését .

Elaine ereje gyű löletből és irigységből táplálkozott, de attól

még önmaga maradt, Elaine Clairn, aki Kartakassban élte le

egész eddigi életét . E tartomány földje táplálta, éltette, és sötét

karjában r ingatta örökkön örökké.

Elaine ezúttal engedte, hogy e sötét karok megérintsék. Mosi

ébredt először tudatára annak, hogy a föld él, és nem csak a

jövő


évi termés által. Meg kellett volna, hogy rémissze a gondolat, dc

nem érzett ilyesmit. Már maga a félelem hiánya is riasztó ll

betett volna.

Érezte, ahogy a szíve ver , lüktet, él. Soha ennyire nem volt

még tudatában teste működésének. Egy vízhez hasonlító erőt

érzert, mely fölötte és rajta keresztül áramlott. Ez a folyó

Kartakass Ift ldje alá húzódott, majd újra előrűnr, mint a

búvópatak, bár az érzést Elaine nem tudta volna szavakkal

híven visszaadni. Az, hogy mégis megpróbálta megfogalmazni,

eszköz volt csupán, hogy észben tartson olyasvalamit, aminek

soha nem lett volna dzabad léteznie. Olyan, mint a folyó, de

egyáltalán nem víz volt.

— Nézz rám, Elaine! Mit érzel?

Ahogy Silvanusra nézett, érezte a bőrét , csontos kezét az

övén. Lüktető áramlatot érzett az elf bőrén. Sötétséget érzékelt,

mely Silvanus kísérőjévé vált onnantól kezdve, hogy itt, Karta-

kassban gyógyított.

Elaine kinyújtotta a kezét a sötétségbe, erőt merítve

ugyanabból a forrásból, amely el akarta pusztítani az elfet. Nem

a szívét érintette meg, hanem az erőt , amely körülötte

hullámzott. Keze gy pillanatra megállt Silvanus mellkasa fölött,

mert az volt a gyenge pont, a támadás helye. De nem a szíve

volt az, amit meg kellett gyógyítani, hanem az életereje, a

láthatatlan víz, mely biztonságot adva körülölelte őt . A sötétség

olyannak tűnt, mint egy lyuk, melyen keresztül addig kiszivárog

lassan a víz, amíg csak egy üres bőrtömlő marad az elf bői.

De ha lyuk lett volna, Elaine megpróbálja betömni, ha folt,

takaríthatta volna, de ez több volt annál, amit ennyivel el hetett

intézni, egy sötétségfoszlány volt , mely teljesen hozzá

apcsolódott, hogy apránként kiszívja az életerejér. Elaine

kezébe vette ezt a sötétségfoszlányt, majd a saját testét 'rülvevő

láthatatlan erő mélyére vitte, és hagyta, hadd csörge-


dezzen le rajta keresztül a földbe. Kartakass felmoraj lott, ami-

kor szégyenfoltját visszanyelte magába.

Aztán Elaine már az elf mellkasára tette a kezét, és kitapin totta

a szívet a ruha és a bőr alatt. Úgy tűnt, kezébe foghatná a szívet

és kicsavarhatná. Ehelyett valamennyit keresztüláramol tátott e

láthatatlan erőből a kezén és a szívén. Az erő maga, úgy tűnt,

tudta, mi a feladata. Helyrehozta a kárt, melyet a sötétséi;

okozott, anélkül, hogy Elaine tudta volna, hogy működik. Nem

az ő keze volt , nem az ő tudása. O csupán eszköz.

Silvanus mélyen, reszketve fellélegzett. Elaine felemelte

k e z e l a mellkasáról. Az elf mosolygott, és Elaine önkéntelenül

vissza mosolygott rá. Elengedte Silvanus kezét, és hátrébb

húzódon, kezét összekulcsolva az ölében.

Újra önmaga lett — egyedül, e láthatatlan erő tudatában, amely

azonban már távol volt —, és hallotta Kartakass messzi szív-

verését, mint valami alig hallható zenét. Az érzet elhalványuli,

majd elhalt egészen. Az utolsó dolog, amit érzékelt belőle, vala-

mi meghatározhatatlan öröm volt . A föld öröme.

164 ' Laure l l K. Hamil ton

T I Z E N Ö T Ö D I K F E J E Z E T

Jonathan a tábortűznél ült a metsző hideg éjszakában. Addig

neredt a narancssárga lángokba, míg meg nem fájdult a sze-IIH',

aztán, elvakítva a fénytől, belenézett a sötétségbe. Tereza a

ulior szélén őrködött, és a köpönyegébe burkolózott. Amikor

Jonathan odaült a tűzhöz, még Konrád állt őrt. Azon tűnődött,

mennyi ideje lehet ott .

Oda akarta hívni a feleségét , hogy beszélgessen vele, de végül

nem tette. Tereza a hideg sötétben ült , hogy a szemét ne bántsa

A fény, és elég messze ellásson ahhoz, hogy észrevegye, ha

bármi ilálkodik a sátrak körül.

Konrád nem akarta elterelni Tereza figyelmét az őrködésről.

Már éppen eléggé felzaklatta az a látvány is, ahogy férje a tűz

mellett gubbasztott. Aggódott a kedélyállapota miatt. Ha sokáig

ült mozdulatlanul, a gondolataiba mélyedve, az rossz jelnek

izámított. Jonathan most az aznap látottakra próbált magya-

ázatot lelni.

Jonathan mindig úgy gondolta, hogy a mágia gonosz, vagy

legalábbis gyenge és lusta. Úgy vélte, hogy legtöbb dolog, mely-

nek érdekében a mágiát űzni szokták, tisztességes munkával is

elérhető. Talán utóbbi nehezebb és hosszadalmasabb, de

semmiképpen sem lehetetlen.

De ez... a holtak életre keltése, méghozzá valódi életre. Jo-

lathan olyan közel tartotta a kezét a lángokhoz, hogy úgy érez-

te, rögtön felforr a bőre, de még így sem tűnt elég melegnek a

tűz. Talán nem is a testében fázott, hanem valahol mélyebben.


A SÁTRAT, AMIT VÉSZHELYZET ESETÉRE HOZTAK MAGUKKAL, A MÖGÖTTÜK

LEVŐ LANKÁS DOMBOLDALON ÁLLÍTOTTÁK FEL; AZ ELF PAPOT ÉS LÁNYÁT

SZÁLLÁSOLTÁK EL BŐRBŐL KÉSZÜLT FALAI KÖZT. A KÉT FÉRFI, A KÉT HALOTT

FÉRFI VIDÁMAN TÉRT NYUGOVÓRA. FÁRADTAK VOLTAK UGYAN, DE ENNÉL

JOBBAN NEM VISELTÉK MEG ŐKET A TÖRTÉNTEK. HOGY LEHET EZ?

LÁGY HANGOT HALLOTT A HÁTA MÖGÜL. TORKÁBAN DOBOGÓ SZÍVVEL

MEGFORDULT. ELAINE VOLT AZ. SZOROSAN ÖSSZEHÚZTA MAGÁN FEHÉR

KÖPÖNYEGÉT. ITT-OTT MÉG MINDIG VÉRFOLTOK ÉKTELENKEDTEK T SZŐRMÉN.

O VOLT A LEGUTOLSÓ EMBER, AKIT JONATHAN MOST LÁTNI AKART.

A LÁNY BIZONYTALAN ARCKIFEJEZÉSSEL ÁLLT EGY DARABIG, MINT AKI TUDJA,

HOGY NEM LÁTJÁK SZÍVESEN. ZÖLD SZEMÉBEN IZZÓ FÁJDALOM ÉLES KÉSKÉNT

HASÍTOTT JONATHANBA. NEM AKARTA MEGBÁNTANI. HO» LOTT A LÁNY

MINDENT ELÁRULT, AMIBEN JONATHAN EDDIG HITT. AZZAL, HOGY

MEGMENTETTE A LÁNY ÉLETÉT, VALAMI MÉG DRÁGÁBBAT TETT KOC| KÁRA? ES

EZ KINEK A HIBÁJA? AZ ÖVÉ? VAGY SENKIÉ?

FELÉ NYÚJTOTTA KEZÉT. ELAINE MOSOLYGOTT, KÖZELEBB LÉPETT ÉS ELF

FOGADTA. JONATHAN KÖRBEFONTA A KARJÁVAL ÉS A KÖPÖNYEGÉVEL, ÚGJL

AHOGYAN AKKOR TETTE, AMIKOR ELAINE MÉG KICSI VOLT.

E g y söté t úr ha lá la • 165

VÉGÜL A LÁNY SÓHAJTOTT, ÉS LEÜLT VELE SZEMBEN. UGYANILYEN HANGOT

HALLATOTT AKKOR IS, AMIKOR TÍZÉVES VOLT. JONATHAN AKKUI TARTOTT A

KARJÁBAN ELŐSZÖR GYEREKET, ÉS ELMONDTA MINDAZON H»« ZUGSÁGOKAT,

AMIKET A SZÜLŐK SZOKTAK MONDANI, MISZERINT A VILÁG IGAZSÁGOS, ÉS A

FELNŐTTEK KARJA KÖZT A GYEREKEKNEK NEM ESHLFJ BÁNTÓDÁSA. JONATHAN

MÉG MINDIG ÉREZTE HAJA SIMASÁGÁT, GYÓGJÉ FÜVEK ILLATÁT ÉS... AZ Ő

ILLATÁT. A MELEG GYEREKILLATOT, MELYET SI'FFLT MILYEN PARFÜM NEM

TUDOTT ELFEDNI.

—TÉNYLEG IGAZ VOLT? — KÉRDEZTE ELAINE HALKAN.

—MICSODA?

— AZ, HOGY AZ ELF FELTÁMASZTOTT HALOTTAIBÓL KÉT FÉRFIT. I I|«

TAM, DE MÉG MINDIG NEM TUDOM ELHINNI.

- ÉN MAGAM SEM HITTEM VOLNA EL, HA NEM A SAJÁT SZEMEMMEL LÁTOM.

—THORDIN ÉS GERSALIUS SZERINT EGYETLEN PAP SEM KÉPES HALOTTAKAT

FELTÁMASZTANI KARTAKASSBAN. MIÉRT VAN EZ?

- NEM TUDOM.

—TUDTAD, HOGY GERSALIUS SEM IDEVALÓSI, AHOGY THORDIN SEM? -

NEM.

JONATHAN AZON TŰNŐDÖTT, MI AZ, AMIT MÉG NEM TUDHAT A VA-

RÁZSLÓRÓL.

- KÉPES LENNE AZ ELF CALUMOT IS MEGGYÓGYÍTANI? JONATHAN

MOZDULATLANNÁ DERMEDT. ANNYIRA EL VOLT FOGLALVA A

MÁGIA ÉS AZ ELVESZETT LELKEK MIATTI AGGODALMÁVAL, HOGY

CALUMRÓL TELJESEN MEGFELEDKEZETT. ÉS KI GONDOLT BARÁTJÁRA ÉS

FÁJDALMÁRA? LILAINE, A ROMLOTT MÁGUS. JONATHAN SZÉGYELLTE MAGÁT

FELEDÉKENY-LÉGE ÉS GYANAKVÁSA MIATT EGYARÁNT.

-NEM TUDOM. THORDIN MESÉLTE, HOGY SEBEKET, SÉRÜLÉSEKET I,EPÉSEK

BEGYÓGYÍTANI, DE A BETEGSÉGET, ÖREGSÉGET NEM TUDJÁK VISSZAFORDÍTANI.

- DE TALÁN CALUM NEM IS BÁNNÁ ANNYIRA AZ ÖREGSÉGET, HA NEM I'

MIÉNEK EKKORA FÁJDALMAI.

L-ELNÉZETT JONATHANRA, DE CSAK A SZEMÉT MOZGATTA, A FEJE MÉG

MINDIG A FÉRFI VÁLLÁN NYUGODOTT. RÉGI GESZTUS VOLT EZ, EGY PILLÁIUL RA

A KISLÁNY NÉZETT JONATHANRA. AZTÁN KIHÚZTA MAGÁT, NEM LIII/ÓDOTT EL,

DE EGYENESEN A SZEMÉBE NÉZETT. TEKINTETE ŐSZINTE • 'I KÖNYÖRTELEN VOLT.

- GYŰLÖLSZ?

NEM FORDULT EL, MIUTÁN FELTETTE A KÉRDÉST, HANEM ÁLLTA A TE-I

INIETÉT. BÁRMI IS A VÁLASZ, JONATHANNAK EGYENESEN E JÓL ISMERT I ILI I

SZEMPÁRNAK KELL ELMONDANIA.

- SOHA NEM TUDNÁLAK GYŰLÖLNI, ELAINE. TE IS TUDOD.

LILAINE JONATHAN ARCÁT FÜRKÉSZTE, HÁTHA MEGLÁT RAJTA VALAMIT.

—TUDOM JÓL, MENNYIRE GYŰLÖLÖD A MÁGIÁT ÉS MINDAZOKAL AKIK

MŰVELIK. MOST ÉN IS MÁGUS VAGYOK, LEGALÁBBIS ANNAK TANÚ LOK.

GYŰLÖLÖD A BENNEM LEVŐ MÁGIKUS KÉPESSÉGEKET.

AZ UTOLSÓ MONDAT NEM KÉRDÉS VOLT, HANEM KIJELENTÉS, A TÉN1 KÖZLÉSE.

JONATHAN ELKAPTA TEKINTETÉT A FÜRKÉSZŐ SZEMPÁR ELŐL, ÉS A TŰZ BE

MEREDT.

ELAINE UJJAIVAL MEGÉRINTETTE ÁLLÁT, ÉS ÚJRA MAGA FELÉ FORDÍTOTT A

SZAKÁLLAS ARCOT.

E g y söté t úr ha lá la • 165

— AZ IGAZAT MONDD, NE FÉLIGAZSÁGOKAT!

— OLYAN DRÁGA VAGY NEKEM, MINTHA AZ ÉN VÉREM LENNÉL.

— NEM EZT KÉRDEZTEM. ELAINE KÖNYÖRTELEN VOLT. TEREZA VOLT A

LEGBÁTRABB NŐ, AKIT JO

NATHAN VALAHA ISMERT, DE TALÁN MÉG Ő SEM ÁLLT VOLNA ILYEN NYÍ

TAN ELŐ EZZEL A KÉRDÉSSEL. TEREZA TALÁN SOHA FEL SEM TETTE VOL"

AHOGYAN AZ EMBEREK TÖBBSÉGE SEM, MERT A LEHETSÉGES VÁLASZ T

FÉLELMETES LENNE SZÁMUKRA.

— AZT KÍVÁNOM, BÁRCSAK NE LENNÉNEK MÁGIKUS KÉPESSÉGE ELAINE.

—TUDOM — MONDTA A LÁNY, ENYHÉN RÁNCOLVA HOMLOKÁT. — GY

LÖLÖD, HOGY MÉGIS VANNAK? AZT AKAROD, HOGY ELHAGYJALAK BE NETEKET?

MOST ELAINE FORDÍTOTTA EL AZ ARCÁT. HOZZÁ BÚJT, DE NEM N ZETT A

FÉRFI SZEMÉBE.

— NEM AKARTAM MEGKÉRDEZNI, DE NEM TUDNÁM ELVISELNI, H

GYŰLÖLNÉL.

HIRTELEN FELNÉZETT, OLYAN NYERS FÁJDALOMMAL A SZEMÉBEN, HO

JONATHANNAK ELÁLLT A LÉLEGZETE.

— INKÁBB ELMEGYEK, MINTSEM AZT KELLJEN LÁTNOM, HOGY LAS FÉLNI

KEZDESZ TŐLEM.

— FÉLNI TŐLED? ÉN NEM...

E g y söté t úr ha lá la * 167

- LÁTTAM TEREZA ARCÁT MÚLT ÉJJEL A FÉSZERBEN. LÁTTAM A TE AR-eodat

IS A LÁTOMÁSOM UTÁN. MINDKETTEN FÉLTEK TŐLEM — RÁZTA II N-G ELAINE A

FEJÉT.

- AZ ÚJ ERŐTŐL TALÁN IGEN, DE NEM TŐLED.

JONATHAN MAGÁHOZ HÚZTA ELAINE-T, ÉS SZŐKE HAJÁBA TEMETTE Illát.

-TŐLED SOHA NEM FÉLNÉNK.

—TUDOM, HOGY HAZUDSZ — SZÓLT ELAINE, ÉS A SÍRÁS FOJTOGATTA.

I IGY OLVASOK A GONDOLATAIDBAN, MINT EGY NYITOTT KÖNYVBEN.

JONATHAN ELLÖKTE MAGÁTÓL A LÁNYT, ÉS A LENDÜLETTŐL MAJDNEM NUGA IS

ELESETT A TŰZ MELLETT. SZÍVE A TORKÁBAN DOBOGOTT. AJKA Itisan

FORMÁLTA A SZÓT, MELY VÉGÜL CSAK EGY CSENDES SUTTOGÁS FORMÁJÁBAN

HAGYTA EL A SZÁJÁT: BOSZORKÁNY!

KÖNNYEK CSILLOGTAK A LÁNY SZEMÉBEN, MINT A POHÁRBÓL TÚL-NORDULÓ

VÍZ. SZÉLESEBBRE NYITOTTA SZEMÉT, ERŐSEN KÜSZKÖDVE, LNYY NE KEZDJENEK

POTYOGNI A KÖNNYEI.

-TUDOM, MIT KELL ERRE VÁLASZOLNOM.

AHOGY FELÁLLT, ÚGY VONTA ÖSSZE MAGÁN A KÖPÖNYEGET, MINTHA */

NEM CSAK A HIDEGTŐL VÉDENÉ MEG.

HA VISSZAJÖVÜNK CORTTONBÓL, ÖSSZECSOMAGOLOK ÉS ELMEGYEK 1 i i I

SALIUSSZAL. HOZZÁ KÖLTÖZÖM. O NEM HISZEM, HOGY BÁNNI FOG-' I T , HOGY

TUDOK A GONDOLATAIBAN OLVASNI.

HLORDULT, ÉS LASSAN VISSZAMENT A SÁTRÁBA. TARTÁSA EGYENES ■IT,

JÁRÁSA MAGABIZTOS, BÜSZKE, ÉS MEREV A FÁJDALOMTÓL.

|I>NATHAN LEGSZÍVESEBBEN VISSZAHÍVTA VOLNA AZZAL, HOGY SAJNÁL-, ,1 MIT

MONDOTT, MERT ÍGY ÉRZETT. SZÖRNYEN BÁNTA A DOLGOT, DE m i FGÉSZ

ÉLETÉBEN A MÁGIA ELLEN KÜZDÖTT. ENNYI IDŐ UTÁN NEM IMINK MÁR

MEGVÁLTOZNI, GONDOLTA. HA ELAINE NEM SZÁLL SZEMBE W\ r ILYEN

NYÍLTAN, TUDTA VOLNA SZÍNLELNI, HOGY MINDEN RENDBEN. I LII I LE ÍGY, HOGY A

LÁNY A GONDOLATAIBAN IS OLVAS... REMÉNYTELEN.

268 'Laure l lK. Hamilton

FELÜLT, SZOROSABBRA HÚZVA MAGÁN A KÖPÖNYEGET. TEREZA JÖT ÉS

ODAÜLT MELLÉ.

— MIRŐL BESZÉLTETEK ELAINE-NEL? LETÉRDELT, HOGY FELMELEGÍTSE

KEZÉT A TŰZNÉL. JONATHAN NEM VÁLASZOLT AZONNAL. NEM AKARTA

ELMONDANI A

FELESÉGÉNEK, MILYEN OSTOBÁN VISELKEDETT, PEDIG HA VALAKI JÓL ISMERTE

GYENGESÉGEIT, AZ TEREZA VOLT. CSODA VOLT, HOGY ÍGY IS VELE MARADT.

— HADD HALLJAM, JONATHAN! LÁTTAM, HOGY SÍRVA MENT EL.

— AZT KÉRDEZTE, GYŰLÖLÖM-E A MÁGIKUS KÉPESSÉGEI MIATT.

— ÉS TE AZT MONDTAD, HOGY GYŰLÖLÖD? — KÉRDEZTE TEREZA DÜ-

HÖDTEN.

JONATHAN SZEMÉBEN IS MÉREG LOBOGOTT, AHOGY VISZONOZTA REZA

PILLANTÁSÁT.

—TERMÉSZETESEN NEM!

— HÁT AKKOR MI TÖRTÉNT? — KÉRDEZTE TEREZA BOSSZÚSAN, r o s 2 SZÁLLÓ

GYANAKVÁSSAL AZ ARCÁN.

— A GONDOLATAIMBAN OLVASOTT. SZAVAKKAL TUDOK HAZUDR AKÁR

MÉG TEKINTETTEL ÉS GESZTUSOKKAL IS, ÁMDE KI KÉPES A GONDO LATAIVAL

HAZUDNI?

TEREZA OLYAN HIRTELEN UGROTT TALPRA, HOGY A KÖPÖNYEGE BE

LELÓGOTT A LÁNGOKBA, ÉS PATTOGÓ SZIKRÁKAT KÜLDÖTT AZ ÉG FELÉ. JÁR

KÁLNI KEZDETT A TŰZ KÖRÜL, AKÁR EGY KETRECBE ZÁRT VADÁLLAT, MINDEN

MOZDULATÁRÓL LERÍTT, HOGY FORRONG A DÜHTŐL.

— ÉS MIT MONDOTT, MIUTÁN OLVASOTT A GONDOLATAIDBAN?

— AZT, HOGY...

KÉPTELEN VOLT BEFEJEZNI, MERT ÚGY ÉREZTE, HOGY ÉPPEN HA HANGOSAN

KIMONDJA, AZZAL TESZI IGAZZÁ. HA MÁSNAK IS ELMOND JA, ELAINE TÉNYLEG

ELMEGY, ÉS AKKOR NEKI NEM LESZ LEHETŐSÉ" GE, HOGY BOCSÁNATOT KÉRJEN

TŐLE, HOGY MEGPRÓBÁLJA MARADÁS BÍRNI.

— JONATHAN — ÁLLT MEG TEREZA A TŰZ MELLETT JONATHANNAL

SZEMKÖZT,- CSÍPŐRE TETT KÉZZEL. A LÁNGOK KÜLÖNÖS ÁRNYAKBAN ÉS

EIKÁZÓ FÉNYEKBEN FÜRÖSZTÖTTÉK ARCÁT. — MIT MONDOTT?

— MAJD HELYREHOZOM, BESZÉLEK VELE.

— JONATHAN... — TEREZA LEENGEDTE A KEZÉT, ÉS KÖPÖNYEGE LIB-

BENVE ÖSSZEZÁRULT. ÚGY ÁLLT OTT, AKÁR EGY LÁNGOSZLOP. — EL AKAR

MENNI, IGAZ?

JONATHAN FÉLRE AKART NÉZNI, HOGY KITÉRJEN FELESÉGE VÁDLÓ TE-

KINTETE ELŐL, DE KÉNYSZERÍTETTE MAGÁT, HOGY MOZDULATLAN MARADION,

ÉS SZEMREBBENÉS NÉLKÜL ÁLLJA A TEKINTETÉT. ÚGY ÉREZTE, SOHA NEM

FELEJTI EL A CSALÓDÁST ÉS A MEGVETÉST TEREZA ARCÁN.

— MONDTAM NEKI, HOGY OLYAN KEDVES SZÁMOMRA, MINTHA A

KINYOM LENNE.

— NEM TUDTAD ELTITKOLNI, HOGY MENNYIRE GYŰLÖLÖD A MÁGIÁT.

TEREZA MEGRÁGOTT ÉS VISSZAKÖPÖTT JONATHANRA MINDEN EGYES

■./ÓT. JONATHAN MÉG SOHA NEM LÁTTA ENNYIRE DÜHÖSNEK, LEGALÁBBIS RÁ

NEM. A FELISMERÉS MEGRÉMÍTETTE A FÉRFIT.

—TUDTA AZELŐTT IS, HOGY GYŰLÖLÖM A MÁGIÁT. NEM EZ ZAVARTA ,I

LEGJOBBAN — MONDTA.

— HANEM MI?


— AZ, HOGY A KÉPESSÉGEI MEGRÉMÍTENEK MINKET. EZ AZ, AMIT NEM

TUD ELVISELNI. HOGY MINDKETTEN FÉLÜNK TŐLE.

—HOGY ÉRTED, HOGY MINDKETTEN?

—AZT MONDTA, TE IS FÉLTÉL TŐLE AZ ÉJSZAKA UTÁN A FÉSZERBEN. TEREZA

ELFORDÍTOTTA A FEJÉT, MAJD VISSZAPILLANTOTT FÉRJÉRE. HA-

I.IGJA EGYSZERRE ELPÁROLGOTT.

— IGAZAT MONDOTT.

A HÁZASPÁR EGYMÁSRA NÉZETT A PATTOGÓ TŰZ FÖLÖTT. EGY ÁG ÉLES

HANGGAL ELRECCSENT, ÉS A LÁNGOK MÉG MAGASABBRA CSAPTAK. SZIK-I.IK

PATTOGTAK FEL A SÖTÉTSÉGBE. A LÁNGOK OLYAN HANGOSAK VOLTAK,

MINTHA EMBEREK SUTTOGTAK VOLNA A KÖZELBEN.

— MIT

CSINÁLJUNK, JONATHAN? A FÉRFI A

FEJÉT RÁZTA.

—TALÁN KÉRHETNÉNK SEGÍTSÉGET A VARÁZSLÓTÓL.

— EGY ILYEN SZEMÉLYES ÜGYBEN ÉPPEN EGY VARÁZSLÓHOZ FORDULNÁL

SEGÍTSÉGÉRT? — ÉRDEKLŐDÖTT TEREZA LÁTSZÓLAG SZERFELETT MEGLEPVE.

— BÁRMIT MEGTENNÉK, HOGY ELAINE VELÜNK MARADJON.

TEREZA ELMOSOLYODOTT, ÉS JONATHANT A LELKE MÉLYÉN MEGNYUGVÁS

TÖLTÖTTE EL. ÜGY ÉREZTE MAGÁT, MINT AKINEK FELFÜGGESZTIK A

HALÁLBÜNTETÉSÉT. TEREZA MEGBOCSÁTOTT NEKI.

A NŐ MEGKERÜLTE A TÜZET, FÉRJE VÁLLÁRA TETTE A KEZÉT, ÁLLÁT PEDI| A

FEJE BÚBJÁN NYUGTATTA.

— HA EGYIKÜNK SEM AKARJA, HOGY ELMENJEN, AKKOR MINDEN ZONNYAL

VELÜNK MARAD.

JONATHAN NEM VÁLASZOLT, ÉS A CSÖND MAJDHOGYNEM HAZUGSÁG NAK

TŰNT. LÁTTA ELAINE ARCÁT, ÉREZTE, AHOGYAN ELHÚZÓDIK TŐLE HA TUD

OLVASNI A GONDOLATAIKBAN, MÁRPEDIG A GONDOLATOKA NEM LEHET

IRÁNYÍTANI, AKKOR... DE SEMMIT NEM MONDOTT. MA ESTE NEM AKART

TEREZÁVAL VESZEKEDNI. TÚLSÁGOSAN SZÜKSÉGE VOLL AZ ÖLELÉSÉRE AHHOZ,

HOGY MEGVONÁSÁT KOCKÁZTASSA.

— ELAINE AZT KÉRDEZTE, HOGY AZ ELF NEM TUDNÁ-E CALUMOT IA

MEGGYÓGYÍTANI.

TEREZA ELCSENDESEDVE ÜLT VELE SZEMBEN. JONATHAN ÉREZTE, HOG

VÉGIGGÖRGETI A GONDOLATOT AZ ELMÉJÉBEN.

— VALÓBAN MEG TUDNÁ MENTENI CALUMOT? —

VISSZASZÓLÍTOTTA A HOLTAKAT, TEREZA. SZERINTEM BÁRMIR

KÉPES.

TEREZA TÉRDRE ERESZKEDETT, ÉS KARJÁT MÉG MINDIG JONATHAN DEREKA

KÖRÉ FONTA.

— HA MEG TUDNÁNK MENTENI CALUMOT... AZONNAL EL KELL KI DENÜNK

AZ ELFET CALUMHOZ.

- DE NAGYON SÚLYOS SÉRÜLÉST SZENVEDETT MA, ELVESZTETTE A KARJÁT.

GONDOLOD, HOGY KÉPES LENNE EGYEDÜL ÚTRA KELNI TÖBB NAPRA A

HIDEGBEN, CSAK A SAJÁT EMBEREI KÍSÉRETÉBEN?

- MI IS VELE MENNÉNK.

- DE CALUM RÁNK BÍZTA EZT A FELADATOT. HA SILVANUS NEM TUD-|.i

MEGGYÓGYÍTANI, AKKOR CORTTON LESZ AZ UTOLSÓ GONOSZ, MELLYEL

(!;ILUM PARANCSÁRA MEGKÜZDÜNK. MOST NEM SZABAD HIBÁZNUNK.

- DE HA TÉNYLEG MEG LEHET GYÓGYÍTANI?


- HOLNAP BESZÉLHETÜNK SILVANUSNAK CALUM BETEGSÉGÉRŐL. LEHEL ,

NEM TUD BETEGSÉGEKET GYÓGYÍTANI, FŐLEG NEM AZ ÖREGSÉG NYAVALYÁJÁT.

- AZ ÉN NAGYANYÁM JÓVAL IDŐSEBB VOLT, MINT CALUM, ÉS CSEND-IN-ii,

ÁLMÁBAN HALT MEG. AZ ÖREGSÉG NEM FELTÉTLENÜL KELL, HOGY ILYEN

NYOMORÚSÁGOSAN VÉGZŐDJÖN.

|ONATHAN MEGPASKOLTA TEREZA KEZÉT.

- ÖRÖMMEL HALLOM. TEREZA

ELMOSOLYODOTT.

1 É MÉG NEM VAGY ÖREG.

- FIATAL SEM.

TEREZA SZOROSAN HOZZÁ BÚJT.

AZ NEM JELENTI AZT, HOGY ÖREG VAGY. |ONATHAN NEM ELLENKEZETT, NEM

AKART VITATKOZNI. A LÁTVÁNY, IHOGYAN CALUM ERŐS TESTÉT FELŐRÖLTE A

FÁJDALOM ÉS AZ ÖREGSÉG, LUKKAL INKÁBB TUDATOSÍTOTTA JONATHANBAN

SAJÁT HALANDÓSÁGÁT, NIINT BÁRMELYIK CSATA.

MAJD HOLNAP BESZÉLÜNK ELAINE-NEL — MONDTA TEREZA. IGEN, HOLNAP —

BÓLINTOTT RÁ JONATHAN. I LOLNAP TEHÁT BESZÉLÜNK ELAINE-NEL,

GONDOLTA JONATHAN. ÉS 'LÜNK A GYÓGYÍTÓVAL IS. ABBAN REMÉNYKEDETT,

HÁTHA HOLNAP ■ I MONDJA MAJD SILVANUS, HOGY MEG TUDJA MENTENI

CALUM DALUNKUL. DE MÉG AZOK UTÁN SEM HITT EBBEN IGAZÁN, AMIT A NAP

SORÁN LÁTOTT. OLYAN VALÓTLAN VOLT, AKÁR EGY ÁLOM. JONATHAN bl

ZALMATLANUL KÖZELÍTETT MINDENHEZ, AMI AZZAL KECSEGTETTE, HO^Y

TELJESÍTI SZÍVE LEGHŐBB VÁGYÁT. A GYÓGYÍTÁS IS A MÁGIA EGY FORMA

GONDOLTA. A MÁGIA GYAKRAN ÍGÉR OLYASMIT, AMIT AZ EMBER LÉGIN KÁBB

AKAR, ÉS AZTÁN MEGTALÁLJA A MÓDJÁT, HOGY MÉGIS BECSAPJ.I JONATHAN

ATTÓL TARTOTT, HOGY CSAK AKKOR TELJESÜLHET SZÍVE vágya, HA NEM

BÁNJA, HOGY A LELKE A GONOSZ MARTALÉKÁVÁ VÁLIK.

— FEKÜDJÜNK LE — MONDTA TEREZA, ÉS SEGÍTETT FÉRJÉNEK FELÁLLNI

JONATHAN TÉRDEI ELMEREVEDTEK ATTÓL, HOGY OLYAN SOKÁIG ÜLT C^Y

HELYBEN A HIDEGBEN, HIÁBA VOLT OLY KÖZEL A TŰZ. PÁR ÉVVEL EZELŐII MÉG

NEM FÁJTAK ENNYIRE A CSONTJAI A HIDEGTŐL.

GYENGÉDEN MEGCSÓKOLTA AZ ARCÁT, MINTHA Ő IS TUDNA OLVASNI

BORONGÓS GONDOLATAIBAN.

— REGGELRE MINDEN MÁSKÉNT FEST MAJD, KEDVESEM. ÍGÉREM.

JONATHAN MOSOLYGOTT, ÉS AZT SUGALLTA, HISZ NEKI. HAZUDOD

A SZEMÉVEL HAZUDOTT. TALÁN HA ELEGET GYAKOROLNA, ELAINE-T IS ÁL

TUDNÁ EJTENI. BÁR A GONDOLATOLVASÁST IGEN KEMÉNY DIÓNAK TALÁLT .1

HÁTHA A VARÁZSLÓ TUD ERRE VALAMI GYÓGYMÓDOT.

VALÓBAN KÉPES LENNE EGY MÁGUS ELVARÁZSOLNI ŐT? NEM HILL EBBEN.

DE REMÉNYKEDETT MÉGIS, ELAINE KEDVÉÉRT.

TIZENHATODIK FEJEZET

RKON LUKAS A TÁBORT KÉMLELTE. SÖTÉTVÖRÖS KÖPÖNYEGET VISELT, \

LAPPAL, AMI INKÁBB BÁLBA ILLETT VOLNA, MINT TÉLI UTAZÁSHOZ, THÉR

STRUCCTOLLAK ÉKESEDTEK RAJTA, ÉS A SZÉL ÚGY KAPOTT BELÉJÜK, LINTHA

IRIGYELNÉ ŐKET. HOSSZÚ TINCSEI KÖZÜL NÉHÁNY AZ ARCÁBA JOTT.

VALÓSZÍNŰLEG IGEN SZEMBETŰNŐ LÁTVÁNY VOLT, AHOGY NE-ETSÉGES

KALAPJÁBAN A SÖTÉT, TÉLI FÁK KÖZÖTT ÁLLT.

HARKON AZÓTA FIGYELTE A TÁBORT, AMIÓTA KONRÁD ŐRKÖDÖTT, ^INN Ő,

SEM TEREZA NEM VETTE ÉSZRE A SÖTÉTBEN MOZGOLÓDÓ MAGAS LAKOT.

MOST THORDIN VOLT A SOROS, DE FURCSAMÓD Ő SEM FIGYELT LL RÁ.

HARKONNAK IGEN JÓL JÖTT, HOGY Ő URALTA A FÖLDET. EZ BIZOn y o s . ..

KÉPESSÉGEKKEL RUHÁZTA FEL.

HARKON MÉG SZERETTE IS VOLNA KARTAKASST, HA NEM LETT VOLNA A

r a l i j a . TÚL KICSI VOLT SZÁMÁRA, HOGY KIELÉGÍTSE NAGYRAVÁGYÓ TÖREK-

v é s e i t ÉS CSILLAPÍTSA HATALMAS ÉTVÁGYÁT. MÁSOKAT CSAPDÁBA TUDOTT

ÍJTENI A TERÜLETEN BELÜL, DE Ő MAGA SOHA NEM VOLT KÉPES ELHAGYNI

| Z t . AZÉRT MÉG MINDIG NEM VESZTETTE EL A HUMORÉRZÉKÉT.

AZ ERŐS, HIDEG SZÉLBE SZIMATOLT. FURCSA SZAGOT ÉRZETT... JÓSÁG

(ZAGÁT. NEM EGY, HANEM EGÉSZ CSAPAT DRÁGA KIS SZENTFAZÉK FEK-LIK AZ

EGYIK SÁTORBAN, GONDOLTA. SZÓVAL ÚJ VÉR ÉRKEZETT A FÖLDRE. NEM Ő

HOZTA ÁT EZEKET AZ EMBEREKET. NÉHA MAGA A FÖLD RÁNGATOTT IDE

VALAKIT MÁSHONNAN. SOK LOGIKA NEM REJLETT EZEKBEN A RIASZTÁSOKBAN,

LEGALÁBBIS OLYAN BIZTOS NEM, AMIT HARKON MEG TUDOTT VOLNA ÉRTENI.

HARKON VÉGIGFUTTATTA UJJAIT A RUHÁJÁN ÉS KITAPINTOTT EGY KIS

KITÜREMKEDÉST. VARÁZSAMULETT VOLT A NYAKÁBAN, MELY LEHETŐVÉ

E g y sötét úr halála '173

TETTE VISELŐJE SZÁMÁRA, HOGY TESTET CSERÉLJEN VALAKIVEL, AKÁR

AKAI'L J AZ ILLETŐ, AKÁR NEM. EGYSZER LÁTTA, HOGYAN KELL HASZNÁLNI,

iiii-jj ÖLTE AZ AMULETT VISELŐJÉT, ÉS EGÉSZEN IDÁIG ŐRIZGETTE A TÁRGYUL,

II MEGFELELŐ ALKALOMRA VÁRVA, HOGY HASZNÁLHASSA.

NEMRÉG ARRA KÉNYSZERÜLT, HOGY MEGFUTAMODJON KONRÁD KM N

ELŐL. KONRÁD UGYANIS KIVÁLÓ HARCOS VOLT, ÉS HARKON ATTÓL Mi HOGY

KÉNYTELEN LESZ MEGSEBESÍTENI A FÉRFIT, HOGY MENTSE MAGUL IGAZÁN NEM

LETT VOLNA OKOS DOLOG MEGSEBESÍTENI A TESTET, .INUL KÉSŐBB Ő MAGA

AKART BIRTOKBA VENNI. ÍGY HÁT MENEKÜLŐRE FOS'i , I DOLGOT, ÉS HAGYTA,

HADD GYILKOLJÁK LE ZORD FARKASAIT.

MORGÁS INDULT ÚTNAK MELLKASA MÉLYÉRŐL, FELKÚSZOTT A torka

HOGY VÉGÜL VICSOROGVA TÖRJÖN ELŐ. ILYEN HANGHOZ IRHA ILLETT VOLN.t

INKÁBB, ÉS TÉPŐFOGAK. HA BÁRKI ELÉG KÖZEL LETT VOLNA, HOGY lál|| ÉS

HALLJA, EGYBŐL FELISMERI, MIFÉLE SZERZET Ő: VÉRFARKAS. Haikun SOSEM

VOLT EMBERI LÉNY. AZON TŰNŐDÖTT, HOGY HA EGYSZER inry KAPARINTANÁ

KONRÁD BURN TESTÉT, VAJON TÉNYLEG EMBERRÉ válnfl ELVESZÍTENÉ AKKOR

A KÉPESSÉGÉT, HOGY ALAKOT VÁLTOZTASSON?

NEM TUDTA. SOK MINDENT NEM TUDOTT, DE MEGÉRTE VÁLLALNI

KOCKÁZATOT. HA SZABADON UTAZGATHATNA MINDEN ORSZÁGBAN, LI.i

TALMA VÉGTELEN LENNE.

MOZDULATLANUL SZEMLÉLTE LEENDŐ ÁLDOZATAIT, ÉS A LÁTVÁNY M0«

SOLYT CSALT MARKÁNS ARCÁRA. MINT ÁLTALÁBAN A GYILKOLÁS.

KONRÁD BURN FÉLIG VISTANI VOLT. NEM LÁTSZOTT RAJTA, DE .1/ VOLT,

ÍGY BÁRMELY ORSZÁGBA SZABADON EL TUDOTT UTAZNI. JONATHIIN AMBROSE

ANYJA IS CIGÁNY VOLT, EZÉRT Ő IS SZABADON UTAZHATOTT. I V AMBROSE

MÁR ÖREG VOLT. HARKON AZT AKARTA, HOGY HA EMBEIIR VÁLIK, A LEHETŐ

LEGTÖBB IDEIG ÉLVEZHESSE EZT AZ ÁLLAPOTOT.

ELŐSZÖR ARRA GONDOLT, EGY CIGÁNYT SZEMEL KI MAGÁNAK, DE AZOK

MINTHA MAGÁNAK A FÖLDNEK A KÜLÖNÖS VÉDELME ALATT ÁLLTAK VOLN.i

HARKON NEM ÉRTETTE, MIÉRT, DE TUDTA, TÚL SOKAT KOCKÁZTATNA,

BÁNTANÁ ŐKET. KARTAKASS AZ ÖVÉ VOLT, MÉGIS A FÖLD MINTHA MEG


OTT VOLNA BIZONYOS DOLGOKAT. AZ, HOGY A CIGÁNYOKNAK

ÁRTSON, k KÖZÉ TARTOZOTT.

1 'GYAN MIÉRT VONZOTTA IDE A FÖLD ÉPPEN EZEKET AZ EMBEREKET, ŐDÖTT

HARKON. HISZEN BŰZLENEK A JÓSÁGTÓL! A JÓSÁG SZAGA ILIII SÁBÍTOTTA A

GONOSZOKAT, MAGÁT HARKONT IS. BOSSZÚSAN GONDOLT ARRA, MILY'

KECSEGTETŐ KÖZELSÉGBE MERÉSZKEDTEK HOZZÁ ÉS A LIKASAIHOZ.

HARKONNAK AZ VOLT MINDEN VÁGYA, HOGY BŰNTELEN LEKBŐL

LAKMÁROZZON, HOGY SZENT ÉLETŰ EMBEREK CSONTJAIT TÖR-MAJD KISZÍVJA

BELŐLÜK A VELŐT AZ UTOLSÓ CSEPPIG. SEMMI NEM ELÉGÍT FEL JOBBAN EGY

VÉRFARKAST EGY HIDEG TÉLI REGGELEN, MINT A L'ISS CSONTVELŐ. DE HÁT A

VÉGÉN MINDEN ROSSZUL SÜLT EL! VAJON A f ö l d IS ÍGY AKARTA? HARKON

NEM TUDTA ELDÖNTENI, VAJON KARTAKASS MENNYIRE LEHET TUDATÁBAN

SAJÁT TETTEINEK.

SIKERÜLT LETERÍTENIÜK AZT A KETTŐT, AKIKBEN A JÓSÁG LÁNGJA A LEG-

NYESEBBEN RAGYOGOTT — AKKOR ÚGY TŰNT, TELJESEN KI IS ALUDT. HARkon

MÁR AZ ERDŐ MÉLYÉN JÁRT, AMIKOR MEGÉREZTE, MIT TETT A PAP. I MYAN

ÉRZÉS VOLT, MINTHA VALAMI NAGY FEHÉRSÉG NYILALLT VOLNA A LEJÉBE. MÉG

LEHUNYT SZEME MÖGÖTT IS LÁTTA A VILÁGOSSÁGOT, MELY MEGSZÓLÍTOTTA A

FÖLD MINDEN GONOSZ TEREMTMÉNYÉT. HA HARKON BTM TILTOTTA VOLNA

MEG, KARTAKASS TEREMTMÉNYEI EGY SZEMPIL-NTÁS ALATT ELPUSZTÍTJÁK A

KIS CSAPATOT. EGY MÉRFÖLDET SEM ÉLTEK INA TÚL. DE HÁT LEENDŐ ALAKJA

IS OTT VOLT E BETOLAKODÓK KÖZT. JHARKON NEM KOCKÁZTATHATTA MEG,

HOGY BÁRMI BAJ ÉRJE KONRÁD HTIRNT, AMÍG MEG NEM KAPARINTJA A TESTÉT.

A FARKASEMBER EGÉSZ ÉJEN ÁT ŐRKÖDÖTT, MERT NEM BÍZOTT AZ "SSZES

GONOSZ TEREMTMÉNYBEN, AMI KARTAKASSBAN REPÜLT VAGY 'SZOTT-

MÁSZOTT, MÉG ENNYI RAGYOGÓ JÓSÁG MELLETT SEM. OLYAN LT, MINT A

GYERTYAFÉNY AZ ÉJJELI LEPKÉNEK, ELLENÁLLHATATLAN, NOHA DÉGETTE A

SZÁRNYAKAT, MELYEK A TEREMTMÉNYT ODAVITTÉK HOZZÁ. HARKON

NYILVÁNVALÓVÁ TETTE, HOGY BÁRKIT MEGBÜNTET, AKI CSAK UJJAL IS

HOZZÁJUK NYÚL, ÁM OLYAN TEREMTMÉNYEK IS LAKTÁK E


FÖLDET, AKIK INKÁBB TÖRŐDTEK MAGÁVAL AZ ÖLÉSSEL, MINT A KILÁT

i'M BA HELYEZETT MEGTORLÁSSAL. HARKON MEG IS TUDTA ÉRTENI, ÉS LIYJY

DÖNTÖTT, AMINT MEGKAPARINTOTTA A TESTET, A TÖBBI FÉRFIVAL ÉS 116111

ELBÁNHATNAK KÉNYÜK-KEDVÜK SZERINT.

DE MOST A TÉRDIG ÉRŐ HÓBAN ÁCSORGOTT, ÉS DÜHÖSEN, FÁZVA 1 1 GYELTE

ŐKET. KARTAKASS BÁRDJA ŐRIZTE JONATHAN AMBROSE MÁGIM VADÁSZ

ÁLMÁT.

HARKON, AKI MÁS ROVÁSÁRA FÖLÖTTÉBB ÉRTÉKELTE A HUMORT, JÓL

KUNCOGOTT A TÉLI SÖTÉTSÉGBEN. TALÁN EGYSZER MAJD MEGMONDJ.i ,i

MÁGUSVADÁSZNAK, MINEK KÖSZÖNHETTE A BIZTONSÁGÁT TÉLI UTA/„R.,i

SORÁN; MEGMONDJA NEKI, EGY DARABIG ÉLVEZETTEL NÉZI A HITEL H-N

ZAVART ELÁRULÓ ARCKIFEJEZÉSÉT, MAJD VÉGEZ VELE. MÉLY MORGÁS S/i

VÁRGOTT VÉGIG AJKÁN. IGEN MULATSÁGOSNAK TALÁLTA A GONDOLÁIUL

SZEGÉNY VÉRFARKAS IGAZÁN MEGÉRDEMELT EGY KIS SZÓRAKOZÁSI i NAGY

MEGPRÓBÁLTATÁSOK KÖZEPETTE. EGY CSEPPNYI KÖNNYED KE

GYETLENSÉGTŐL, MINT MINDIG, MÁRIS JOBBAN ÉREZTE MAGÁT.

TIZENHETEDIK FEJEZET

SNAP REGGELRE AZ ÉG EGYHANGÚ FEHÉRSÉGE HÓESÉST ÍGÉRT. AZ ÉG NTT

HIRTELEN ELŐTŰNT ELAINE LOVA, AKI A MEGBÁNÁS LEGKISEBB JELE NÉLKÜL

TÉRT VISSZA A TÁBORBA, NOHA KIS HÍJÁN ELTÖRTE A LÁNY GERIN-11 SZEME

CSILLOGÁSA AZT ÜZENTE, ÖRÖMMEL NEKIVESELKEDNE MÉG IGYSZER. ELAINE

CSALÓDOTTAN NÉZETT AZ ÁLLATRA, MERT MINDEDDIG »/,! REMÉLTE, HÁTHA

MEGETTÉK A FARKASOK.

THORDIN PÖRKÖLTET KANALAZOTT VASTAG, ZSEBHEZ HASONLÍTÓ KE-

(I)'ÉI'DARABOKBA, MELYEKET KIMONDOTTAN E CÉLRA KÉSZÍTETT. MÉG

ÉLÜLŐFÖLDJÉN TALÁLTA FEL EZT AZ ÉTELT, MELYET „KENGURUSZENDVICS-

> % t k " NEVEZETT. ELAINE KISKORÁBAN MEGKÉRDEZTE TŐLE, MI AZ A

KENGURU, ÉS OLYAN VICCESNEK TALÁLTA A LEÍRÁST, HOGY EL SEM HITTE,

ERSZÉNYBEN HORDJA KICSINYÉT, NA PERSZE. EZ IS CSAK EGY MESE AZ UTAZÓK

ÁMÍTÁSÁRA, AKIK ÚGYSEM TUDNAK UTÁNAJÁRNI A DOLOGNAK. ENNEK

ELLENÉRE ELAINE, A TÖBBIEKHEZ HASONLÓAN, MEGADÓAN TOVÁBBRA IS

KENGURUSZENDVICSNEK NEVEZTE AZ ÉTELT.

BLAINE BLAINE MELLETT ÜLT A TŰNÉL EGY FARÖNKÖN. BLAINE MÁR U

MÁSODIK SZENDVICSET ETTE. SILVANUS ÉS AVERIL VELÜK SZEMBEN ÜLTEK, ÉS

NÉZTÉK, AHOGY A TÖBBIEK REGGELIZNEK.

— HOGY VAGY MA REGGEL? — KÉRDEZTE ELAINE.

— EGÉSZ JÓL — BÓLINTOTT SILVANUS.

I KONRÁD MEGGYŐZTE AZ IDEGENEKET, HOGY NE EMLÍTSÉK A TÖBBIEK

ELŐTT ELAINE ÚJONNAN FELFEDEZETT KÉPESSÉGÉT, MERT ATTÓL FÉLT, HOGY

HA KIDERÜL, HOGY ELAINE-NEK MÉG TÖBB MÁGIKUS ADOTTSÁga VAN,

JONATHAN TÉNYLEG KIADJA AZ ÚTJÁT. ELAINE NEM MONDTA LENKINEK, HOGY

Ő ÉS JONATHAN MIRŐL BESZÉLTEK ELŐZŐ ÉJJEL. ÚGY

E g y sötét úr halála • 177

GONDOLTA, JONATHAN ENNÉL MÁR NEM IS TARTHATNÁ KEVESEBBRE,

ÉS RT SEM JONATHANT.

FREDRIC ÉS RANDWULF IS TŰZHÖZ TELEPEDTEK, ÉS SZOROSAN BÉBIN

KOLTÁK MAGUKAT A HIDEG ELLEN. KONRÁD BEKÖTÖZTE A MÉG MINDIG VÉRZŐ

SEBEKET. SILVANUS TÚL GYENGE VOLT TEGNAP, HOGY BEGYÓGYÍT S.i ŐKET, ÍGY

ELAINE VÁLLALKOZOTT A FELADATRA, DE AZ ELF ÚGY GONDOLT .1, A LÁNY MÉG

TÚLSÁGOSAN KEZDŐ. VISZONT SEGÍTETT NEKI, HOGY ÖNNI.i GÁT

MEGGYÓGYÍTSA. ERRE EGYIK HARCOS SEM LETT VOLNA ALKALMAS.

FREDRIC KIS FALATOT HARAPOTT A KENGURUSZENDVICSBŐL. A SZÁJ.'i BAN

FORGATVA ÍZLELTE AZ ÉTELT, AZTÁN SZÉLESEN ELMOSOLYODOTT.

— NAGYON FINOM — MONDTA, ÉS HÁROM HARAPÁSSAL ELTÜNTET N A

TÖBBIT. RANDWULF IS ÍGY TETT. A SÉRÜLÉS SZEMMEL LÁTHATÓAN NEM VETTE

EL AZ ÉTVÁGYUKAT.

AZ ELF ÉS A LÁNYA LASSABBAN ETTEK, DE ÚGY TŰNT, NEKIK IS FOGUK RA VALÓ

AZ ÉTEL. BÁRKI, AKINEK EGYSZER IS SZERENCSÉJE VOLT BLAIM SZÜRKE

SZÓSZÁHOZ, GYÓGYFÜVES MÁRTÁSSAL LEÖNTÖTT KOLBÁSZÁHOZ VAGY

KŐKEMÉNY SÜTEMÉNYEIHEZ, RENDKÍVÜL HÁLÁS VOLT VALAMI EGYSZERŰBB,

DE EHETŐ ÉTELÉRT. THORDIN NEM RAGASZKODOTT AZ ÍNYEM

PRÓBÁLKOZÁSOKHOZ, DE BÁRMIT ÍZLETESEN EL TUDOTT KÉSZÍTEM, HOSSZÚ

UTAZÁSOK ALKALMÁVAL AZÉRT JOBB VOLT NEM MEGKÉRDEZNI, MIBŐL

KÉSZÜLT A PÖRKÖLT, MERT NÉHA OLYAN HÚS SZOLGÁLT ALAPUL, AMITŐL, HA

MEGHALLOTTA AZ EMBER, HOGY MI IS AZ, A KELLEMES Í/ ELLENÉRE IS

FELFORDULT A GYOMRA.

ELAINE VISSZAPILLANTOTT SILVANUSRA. VALAHOGY MÁSNAK TŰNI, MINTHA

VALAMI MEGVÁLTOZOTT VOLNA BENNE AZ ÉJSZAKA FOLYAMÁN, VALAMI

OLYASMI, AMIT SZEME ÉSZREVETT, DE AZ ELMÉJE NEM TUDÓT 1 KÖRÜLÍRNI. MI

LEHET EZ? VALAHOGY MEGVÁLTOZOTT A MEGJELENÉSE. NEM MINTHA ELAINE-

NEK ANNYI TAPASZTALATA LETT VOLNA ABBAN, HOGY MIKÉNT KELL FESTENIE

EGY ELFNEK.

SILVANUS KÖNNYEDÉN ETTE A SZENDVICSÉT EGY KÉZZEL IS. VAJON THORDIN

DIREKT ÚGY KÉSZÍTETTE AZ ÉTELT, HOGY A SÉRÜLTEK IS KÖNY-


N FOGYASZTHASSÁK? VALÓSZÍNŰ. THORDIN, AMIKOR CSAK TEHETTE, MAGA

HALLGATAG MÓDJÁN FIGYELMES VOLT ÉS UDVARIAS.

— MELYIKÜKET BÁMULOD? — KÉRDEZTE BLAINE. HALKAN

BESZÉLT, A MAJDNEM HOZZÁÉRT ELAINE HAJÁHOZ.

A LÁNY ÉREZTE, HOGY FORRÓSÁG SZÖKIK AZ ARCÁBA, ÉS ELPIRUL. OLYAN

VOLT, MINTHA ÁRTATLANSÁGA TUDATÁBAN MÉGIS BEISMERNE VALAMILYEN

BŰNT.

— NAGYON UDVARIATLAN DOLOG BÁMULNI AZ EMBEREKET — MOND-i,i

VÉGÜL, ÉS A FÖLDET PÁSZTÁZTA. NEM SZÁMÍT, MI TÖRTÉNT KÖZTÜK,

SILVANUS AKKOR IS MAJDNEM IDEGEN, Ő MEG BÁMULTA ŐT. TÚL SZÖRNYŰ

VOLT A GONDOLAT, HOGY ESETLEG SILVANUS IS AZT GONDOLHATJA, MINT

BLAINE.

— SZÓVAL MIT BÁMULTAD? — VIGYORGOTT BLAINE OLYAN HAMISAN,

AMIKOR AKKOR SZOKOTT, HA PISZKÁLNI AKAR VALAKIT.

—VALAMI ANNYIRA MEGVÁLTOZOTT SILVANUSBAN, CSAK NEM TUDOK

RÁJÖNNI, MI.

BLAINE AZ ELF IRÁNYÁBA NÉZETT. AVERIL ELKAPTA A TEKINTETÉT ÉS

RÁMOSOLYGOTT. BLAINE ELVIGYORODOTT, ÉS EGYÁLTALÁN NEM ZAVARTA A

LEHETŐSÉG, HOGY RAJTAKAPTÁK, AMINT EGY SZÉP LÁNYT NÉZ.

— SZÉP KIS PÁR VAGYTOK, AHOGY ITT SUGDOLÓZTOK A TŰZNÉL. ELAINE

HÁTRAFORDULT A HANG IRÁNYÁBA. A VARÁZSLÓ TORNYOSULT ÖGÖTTÜK.

OLYAN NESZTELENÜL JÖTT, MINT EGY MACSKA, KÖZELEDŐ

LÉPTEIT ELNYELTE A HÓ.

— NEM AKARTALAK MEGIJESZTENI BENNETEKET — MOSOLYGOTT GER-

■LIUS.

ELAINE AZT AKARTA MONDANI, HOGY NEM IJEDT MEG, DE A SZÍVE A

TORKÁBAN DOBOGOTT, ÉS NEM MERT MEGSZÓLALNI.

— SOHA NEM HALLOTTAM MÉG, HOGY EGY EMBER ILYEN CSENDESEN

MOZOGJON. AKÁR EGY KÉM — MONDTA BLAINE.

— HA SOKÁIG ÉLSZ, MEGTANULSZ PÁR HASZNOS TRÜKKÖT — VONT VÁLLAT

A VARÁZSLÓ.

E g y sötét úr halála * 179

— EZ NEM TRÜKK VOLT — MONDTA HALKAN ELAINE.

— NEM IS VARÁZSLAT — TETTE HOZZÁ GERSALIUS. ELAINE

HITETLENKEDVE RÁNCOLTA A HOMLOKÁT.

— MINDANNYIUNKNAK VANNAK VELESZÜLETETT KÉPESSÉGEI, ELAIM

FIATAL KOROMBAN ÚGY HÍVTAK, GERSALIUS, A NESZTELEN MACSKA. l :,Y\ SZER

GONDOLTAM IS RÁ, HOGY FELCSAPOK TOLVAJNAK, DE AZ ANYÁM A/L MONDTA,

LEVÁGJA A FÜLEM, HA SZÉGYENT MEREK HOZNI A CSALÁDI A

GERSALIUS NEVETETT.

— MINDIG EFFÉLE SZÖRNYŰSÉGEKKEL IJESZTGETETT MINKET. DE neifl

HISZEM, HOGY BÁRMELYIKÜNKNEK VALAHA EGY HAJA SZÁLA IS MEGGŐI BÜLT

VOLNA, HA RAJTA MÚLIK.

A VARÁZSLÓ LEÜLT MELLÉJÜK. THORDIN ENNIVALÓT NYÚJTOTT

FELÉ.

— REMÉLEM, ÖREG CSONTJAIDNAK KÖNNYEBB AZ UTAZÁS, MINT NT KEM —

MONDTA A HARCOS.

A VARÁZSLÓ BICCENTETT, ÉS ÍGY SZÓLT:

— EZ NEM CSAK A KORTÓL FÜGG, THORDIN. ÉVEKIG VISSZAVONUL TAN

ÉLTEM A KUNYHÓMBAN. MÁR TÍZ ÉVE NEM VOLTAM HOSSZABB UTAZÁSON.

— PEDIG NEM IS PANASZKODSZ SOKAT — MONDTA THORDIN.

— A PANASZKODÁSTÓL A NEHÉZSÉGEID MÉG NEM HAGYNAK EL, KY FELJEBB

A TÁRSAID.

— MILYEN IGAZ.

ELAINE KÖZELEBB HAJOLT A VARÁZSLÓHOZ.

— NEM VETTÉL ÉSZRE VALAMI VÁLTOZÁST AZ ELFEN? — SUTTOGTA. ÉN

IGEN, DE NEM EGÉSZEN ÉRTEM.

GERSALIUS TELI SZÁJJAL CSAK BÓLINTANI TUDOTT.

— JÓ MEGFIGYELŐ VAGY — SZÓLALT MEG, MIUTÁN LENYELTE A FALATOT.

— HOSSZABB LETT A KARJA.

ELAINE EGY DARABIG MOZDULATLANUL MEREDT A VARÁZSLÓRA.

— HOGY ÉRTED, HOGY HOSSZABB LETT A KARJA?

— A SÉRÜLT KARJA KEZD VISSZANŐNI.


MOSOLYOGVA HARAPTA A SZENDVICSÉT, OLYAN BOLDOGAN, MINTHA

ANTIT MONDOTT, ABSZOLÚT LEHETSÉGES VOLNA. \ — DE HÁT TELJESEN

LESZAKADT.

A VARÁZSLÓ BEFEJEZTE A SZENDVICSET, ÉS A KÖPÖNYEGÉBE TÖRÖLTE i»

KEZÉT.

— LÁTTAD, AMINT VISSZAHÍVJA A HOLTAKAT ODAÁTRÓL. MIÉRT NE

NŐHETNE VISSZA A KARJA?

' — ÉN... NEM TUDOM, DE... DE...

ELAINE SZIKRÁZOTT A DÜHTŐL ÉS AZT AKARTA MONDANI, HOGY AZ IR

HETETLEN, DE CSAK SZÓTLANUL MEREDT A VARÁZSLÓRA. FÉLIG MÁR SI-I «i

TILT MEGGYŐZNIE MAGÁT, HOGY A KÉT FÉRFI IGAZÁBÓL NEM IS HALT m e g ,

CSAK SÚLYOSAN MEGSÉRÜLTEK, ÉS A PAP MEGGYÓGYÍTOTTA ŐKET. LIZ IS ÉPP

ELÉGGÉ CSODASZÁMBA MENT. DE MOST AZ ELF KARJA MEGNYÚLT. A KAR A

KÖNYÖK FÖLÖTT IS HIÁNYZOTT, ÉS MOST OTT VOLT EGY TGÉSZ ÍZÜLET.

TENYÉRNYIVEL HOSSZABB LETT A CSONK.

A BŐR VAJON MÉG MINDIG SIMA VOLT RAJTA, ÉS HÚSTÓL DUZZADÓ?

ELAINE LEKÜZDHETETLEN KÉSZTETÉST ÉRZETT, HOGY FELTŰRJE A RUHA UJJÁT ii

KARON, HOGY CSUPASZON SZEMÜGYRE VEGYE. VAJON KITÜREMKEDETT I

CSONT A BŐRÖN KERESZTÜL? TALÁN RÜGYEZETT, MINT EGY VIRÁG?

SILVANUS TEKINTETE TALÁLKOZOTT AZ ÖVÉVEL.

— AKARSZ TŐLEM VALAMIT KÉRDEZNI, ELAINE?

ARANYSZÍNBEN CSILLOGÓ, NYUGODT SZEMÉVEL NEVETETT. A BÉKÉNEK

OLYAN AURÁJA LENGTE KÖRÜL, AMI ELAINE SZÁMÁRA KOMOLY

FEJTÖRÉST OKOZOTT.

— NEM AKARTALAK BÁMULNI.

—TELJESEN HELYÉNVALÓ DOLOG, HA BÁMULSZ, AMENNYIBEN TANULNI

AKARSZ. KÉRDÉST LÁTOK A SZEMEDBEN. TEDD FEL!

ELAINE MÉLYET SÓHAJTOTT, ÉS GYORSAN FELTETTE A KÉRDÉST, MINTHA

KEVÉSBÉ FURCSÁN HANGZANA, HA GYORSAN VÉGIGROHAN A SZAVAKON.

— VALÓBAN VISSZANŐ A KAROD?


NEM, A KÉRDÉS NEVETSÉGES VOLT MÉG ÍGY GYORSAN KIMONDVA IN. ÉS

MÉGIS... SAJÁT SZEMÉVEL LÁTTA, HOGY A KAR HOSSZABB.

— IGEN, VISSZANŐ — MOSOLYGOTT AZ ELF.

— NEM FÁJ?

— NEM FÁJ, DE FÖRTELMESEN VISZKET.

NEVETÉSE EGYÁLTALÁN NEM HASONLÍTOTT EMBERI HANGHOZ; úgj SZÓLT,

MINT A TÁVOLI CSENGETTYŰK.

— HOGYHOGY VISSZANŐ? ÚGY ÉRTEM...

ELAINE AZON GONDOLKOZOTT, HOGYAN FOGALMAZZA MEG A KÉL DÉST.

— CSAK KÉRDEZZ BÁTRAN, ELAINE, ILYEN KÉRDÉSHEZ ÚGYSEM LELNI

MEGTALÁLNI A TÖKÉLETES SZAVAKAT.

— A KAR APRÁNKÉNT NŐ VISSZA? ELŐSZÖR A CSONT, MAJD AZ IZOTL) KÖRÉ

NŐ, VAGY EGYSZERRE NŐ VISSZA, MINT EGY FAÁG?

NAGYON SZEMÉLYES KÉRDÉSNEK HANGZOTT, DE ELAINE TUDNI AKAI TA.

VISZKETETT A TENYERE, ANNYIRA MEG AKARTA ÉRINTENI A NÖVEKVN

CSONKOT.

ELAINE A FÖLDRE PILLANTOTT, MERT FÉLT, HOGY AZ ELF MEGLÁTJA (

BUZGÓSÁGOT A TEKINTETÉBEN, ÉS FÉLREÉRTI A DOLGOT.

— AKAROD LÁTNI? — KÉRDEZTE SILVANUS.

ELAINE FELNÉZETT RÁ, ÉS AZ ARCÁT FÜRKÉSZTE. VAJON UGRATNI AKAI JA?

NEM. AZ ELF ARCA DERŰS VOLT, DE EGYBEN KOMOLY IS.

— IGEN, NAGYON SZERETNÉM — A HANGJÁBAN LEVŐ MOHÓSÁG ŐT I*

MEGLEPTE. A MÁGIÁT AZÉRT KELL TANULNIA, MERT EGYÉBKÉNT KÉPESSÉ GEI

VENNÉK ÁT FÖLÖTTE A HATALMAT, NA DE A GYÓGYÍTÁS... AZT IS MEG AKARTA

TANULNI.

BLAINE FURCSÁN NÉZETT RÁ. NEM MONDTA A TESTVÉRE, HOGY LEHEL, HOGY

GYÓGYÍTÓ IS, MINT SILVANUS. NEM MINTHA TITKOLNI AKARTA VOLNA ELŐLE.

INKÁBB AZÉRT NEM EMLÍTETTE, MERT MÉG Ő MAGA SEM VOLT BENNE BIZTOS.

TÚLSÁGOSAN KÁPRÁZATOS ÉS EGYBEN TÚLSÁGOSAN RÉMISZTŐ VOLT AHHOZ,

HOGY AKÁR CSAK BLAINE-NEL IS MEGOSSZA. 182 • Laurell K. Hamilton

MEGÉRINTETTE TESTVÉRE KARJÁT, ÉS KÖZEL HAJOLVA ODASÚGTA NEKI:

— KÉSŐBB MINDENT MEGMAGYARÁZOK. NEM AKAROM, HOGY JO-

IWTHAN TUDJA.

BLUINE HÁTRAHÚZÓDOTT, HOGY LÁSSA ELAINE ARCÁT, AZTÁN VISSZA-

HUJOLT, MAJDHOGYNEM A BŐRÉRE LEHELVE A SZAVAKAT:

— UJABB MÁGIKUS

KÉPESSÉG? LILAINE BÓLINTOTT.

BLAINE GYORS MOZDULATTAL MEGÖLELTE.

— KÉSŐBB MINDENT EL KELL, HOGY MONDJ NEKEM — MONDTA NA-ON

KOMOLY ARCKIFEJEZÉSSEL.

— MEGÍGÉREM — FELELTE HALKAN ELAINE.

SZEME SARKÁBÓL LÁTTA, HOGY VALAKI KÖZELEDIK. JONATHAN VOLT A

HIDEGBEN SZOROSAN KÖPENYÉBE BURKOLÓZOTT. NEHÉZ LEHETETT JVENNI

AZ ARCÁT A CSUKLYA MÖGÖTT, DE ELAINE LÁTTA MAGA ELŐTT LM RUGÓS

TEKINTETÉT.

TERMÉSZETESEN LEHET, HOGY SAJÁT KÉTSÉGEI BIZONYTALANÍTOTTÁK F I.

NEM JUTOTT EL A TUDATÁIG, HOGY BÁRMIT MÁSKÉPP CSINÁLT VOLNA, ILC

BLAINE MEGÉRINTETTE A KARJÁT, ÉS EZT KÉRDEZTE: l , - MI A BAJ?

MIT IS MONDHATOTT VOLNA — HOGY JONATHAN FÉL TŐLE? HOGY

GYŰLÖLI AZÉRT, AMI? ELAINE A FEJÉT RÁZTA. V — JONATHAN NAGYON

SZOMORÚ MIATTAM, F — A MÁGIKUS KÉPESSÉGEID MIATT?

ELAINE BÓLINTOTT. BLAINE MEGRAGADTA TESTVÉRE KARJÁT.

— MINDEN RENDBEN LESZ. MAJD MEGBÉKÉL. ELAINE

BLAINE ARCÁT FÜRKÉSZTE, MEGPRÓBÁLTA KIOLVASNI, VAJON

m EJAK VIGASZTALNI AKARJA, VAGY VALÓBAN MEG VAN GYŐZŐDVE ARRÓL,

RTINIT MOND. SZEME, ARCA, ÉRINTÉSE TELJESSÉGGEL ŐSZINTE VOLT. TEHÁT

I i MIOLYAN GONDOLJA. ELAINE AZT KÍVÁNTA, BÁR ÍGY LENNE.

SILVANUS RUHAUJJA EGY ZSINÓRRAL VOLT FELKÖTVE. AZ ELF KICSOMÓZ-||L

A ZSINÓRT, ÉS HOZZÁFOGOTT, HOGY FELTŰRJE A RUHAUJJAT.


— MIT CSINÁLSZ? — KÉRDEZTE JONATHAN.

— ELAINE LÁTNI KÍVÁNJA A KAROMAT. ARRA KÍVÁNCSI, HOGYAN NFL

VISSZA — MONDTA AZ ELF. ÚGY EJTETTE KI A SZAVAKAT, MINTHA inm

DENNAPOS DOLOGRÓL LENNE SZÓ.

JONATHAN RÁMEREDT.

— ÜGY ÉRTED, HOGY TÉNYLEG VISSZANŐ A KAROD?

— IGEN, TÉNYLEG VISSZANŐ A KAROM — ISMÉTELTE SILVANUS. JONATHAN

A FEJÉT RÁZTA.

— SOK LESZ NEKEM MÉG EGY CSODA REGGELI ELŐTT. SILVANUS

ELMOSOLYODOTT, ÉS TOVÁBB HÚZTA KARJÁN A RUHAUJJAI JONATHAN

KITARTOTTA A KEZÉT, MINTHA EL AKARNA TOLNI MAGÁTÓL

VALAMIT.

— KÉRLEK, ÉN NEM SZERETNÉM LÁTNI A... SÉRÜLT KARODAT EVÉN KÖZBEN.

CSEND ERESZKEDETT A KIS CSOPORTRA, DÖBBENT CSEND. THORDIN FELÁLLT,

A MERŐKANÁLRÓL PÖRKÖLT CSÖPÖGÖTT A FÖLDRE.

— JONATHAN, A PAP A VENDÉGÜNK.

— SZÍVESEN LÁTOM, DE FELTÉTELEZEM, A TE HAZÁDBAN IS UDVARIAI

LANSÁGNAK SZÁMÍT, HA VALAKI SEBEKET MUTOGAT EVÉS KÖZBEN.

EBBEN A MEGFOGALMAZÁSBAN JONATHANNAK LEHET, HOGY IGAZA VOLT. DE

AKKOR IS RÁHAGYHATTA VOLNA, HISZEN MÉGISCSAK VENDÉGRŐL VAN SZÓ.

EGY VENDÉGET PEDIG NEM SZABAD KELLEMETLEN HELYZETBE HOZNI,

LEGALÁBBIS SZÁNDÉKOSAN NEM.

— NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN BÁRKIT IS MEGSÉRTENI — JELEZTE SILVANUS

ENYHE FŐHAJTÁSSAL.

AVERIL SEGÍTETT NEKI VISSZAHAJTANI ÉS A HELYÉRE KÖTÖZNI AZ ING-UJJAT.

ELAINE ÉREZTE, HOGY ÉG AZ ARCA SZÉGYENÉBEN. ÜGY TŰNT, SILVANUS

NEM SÉRTŐDÖTT MEG, DE NEM ISMERTE ELÉG JÓL AZ ELFET AHHOZ, HOGY MEG

TUDJA ÁLLAPÍTANI, NEM CSUPÁN UDVARIASSÁGBÓL TESZ-E ÍGY.

VÉGÜL FELÁLLT.


— ÉN KÉRTEM MEG, HOGY MUTASSA MEG A KARJÁT. A TŰZ FÖLÖTT

FARKASSZEMET NÉZETT JONATHANNAL, S NEM HÁTRÁLT G A FÉRFI

SZEMÉBEN IZZÓ HELYTELENÍTÉSTŐL.

— AKKOR A SÁTORBA KELLETT VOLNA MENNETEK. NEM ÉRTEM, MIÉRT

I (ÍROD LÁTNI EGYÁLTALÁN.

— AZ NEM ZAKLAT FEL, HOGY LESZAKADT A KARJA. AZ

VISZONT IGEN, GY VISSZANŐ. A MÁGIA AZ, AMI ZAVAR TÉGED — MONDTA

GYŰLÖ-

FTET SÚROLÓ MEGVETÉSSEL A HANGJÁBAN. VÁLTOZATLANUL SZERETTE

JONATHANT, DE EGYÚTTAL UTÁLNI IS KEZDTE SZŰKLÁTÓKÖRŰSÉGÉT.

JONATHAN RÁMEREDT, KIFÜRKÉSZHETETLEN TEKINTETTEL.

— MERT FÉLSZ TŐLE — MONDTA ELAINE.

— MIT AKARSZ TŐLEM, ELAINE? — JONATHAN HANGJA HIRTELEN NAGYON

FÁRADTAN CSENGETT.

ELAINE ELŐTT HIRTELEN MEGVILÁGOSODOTT, MIT AKAR TŐLE. AZT AKAR-I

>. BOGY MÁS LEGYEN, MINT AKI. HOGY ELFOGULATLAN LEGYEN. ELAINE

KR/.DETT RÁJÖNNI, HOGY LEHET, JONATHAN KÉPTELEN AZ ELFOGULATLAN-

LÁGRA, LEHET, KÉPTELEN TÚLLÉPNI A SAJÁT, GONOSZRÓL ALKOTOTT VÉLEMÉ-

NYÉN. KI NEM ONTOTT KÖNNYEK CSÍPTÉK A SZEMÉT.

— BE KELL FEJEZNEM FREDRIC ÉS RANDWULF SEBEINEK BEGYÓGYÍTÁ-IFTT

— MONDTA SILVANUS.

JONATHAN ÉS ELAINE ÚGY NÉZTEK RÁ, MINTHA AKKOR JELENT VOL-n.i MEG

KÖZÖTTÜK. CSAK EGYMÁST FÜRKÉSZTÉK, AZ ELF HANGJA ÚGY TŰNT, MINTHA

BETOLAKODOTT VOLNA KÖZÉJÜK. ELAINE NEM TUDTA ELDÖNTENI, ÖRÜL-E

NEKI VAGY NEM.

— ÚGY TERVEZTEM, HOGY ITT GYÓGYÍTOM MEG ŐKET KINT, A SZABADBAN,

DE HA ETTŐL TE ROSSZUL LESZEL, AKKOR VISSZAVONULHATUNK I SÁTORBA.

JONATHAN HIRTELEN MEGRÁZTA A FEJÉT.

— NE, GYÓGYÍTSD CSAK MEG ŐKET. IGAZSÁGTALAN VOLT A TILTAKOZÁSOM.

CSAK HÁT NEM VAGYOK HOZZÁSZOKVA AZ EFFÉLE KÜLÖNÖS VA-

FÁZSLATOKHOZ. VALAHOGY... KÉNYELMETLENÜL ÉRZEM MAGAM TŐLÜK.


SILVANUS KOMOLY TEKINTETTEL RÁNÉZETT.

— KÖSZÖNÖM, JONATHAN. AKKOR ITT GYÓGYÍTOM MEG ŐKET A I U*«

NÉL. MELEGEBB VAN ITT SOKKAL, MINT A SÁTRAKBAN.

JONATHAN UDVARIASAN BÓLINTOTT. ELVETTE THORDINTÓL A SZENCLVT

CSÉT, ÉS LEÜLT SZEMBEN A TŰZ MELLÉ. HÁTAT FORDÍTOTT, HOGY NE IS [ÁLL I

ŐKET. ELAINE MÉGIS LÁTTA MAGA ELŐTT AZ ARCÁT. AZ AZ EGY PILLANT Á

ELÁRULTA, MILYEN ÁRAT KELLETT JONATHANNAK FIZETNI AZÉRT, AMIÉRI

ENGEDTE, HOGY AZ ELF A TŰZNÉL GYÓGYÍTSON. MINDENESETRE, AZÉTL

MÉGISCSAK PRÓBÁLKOZOTT. TALÁN A MÚLT ÉJJEL TÖRTÉNTEKET IS SAJNA IT.ii'

JONATHAN FELNÉZETT, ÉS ELKAPTA ELAINE PILLANTÁSÁT. SOKÁIG NÉ/ TÉK

EGYMÁST. ELAINE HALVÁNYAN ELMOSOLYODOTT, ÉS JONATHAN I» ÍGY TETT.

ELAINE HIRTELEN MEGÉREZTE, HOGY A MÁGIA ELSŐ HULLÁMAI

CSIKLANDOZZÁK A BŐRÉT. JONATHAN MOSOLYÁRÓL A PAPRA ÉS A GYÓGYÍ

TÁSRA FORDÍTOTTA A TEKINTETÉT. LÁTNI AKARTA, HOGYAN ZÁRULNAK I >C A

SEBEK AZ AZONNALI GYÓGYÍTÁSI FOLYAMAT HATÁSÁRA. LEGENDÁKLU ILLŐ

JELENET VOLT, MELYET BIZAKODÓ HANGON LEHET MAJD ELBESZÉLNI A TÉLI

TŰZ KÖRÜL, AMIKOR FARKASOK VONÍTANAK AZ AJTÓ ELŐTT. ELAINE FELÁLLT,

ÉS PÁR LÉPÉSSEL KÖZELEBB MENT A PAPHOZ. VISSZA SEM PIL LANTOTT

JONATHANRA, FÉLT HELYTELENÍTŐ TEKINTETÉTŐL. NEM AKARTA ELVESZÍTENI

A MEGNYERT JÓINDULATÁT, DE A CSODA LÁTVÁNYÁRÓL SEM AKART

LEMARADNI.

SILVANUS AZ ÉP KEZÉBE VETTE FREDRIC SÉRÜLT KARJÁT. NEM HAJ TOTTA

HÁTRA A FEJÉT, MINT AMIKOR A HALOTTAKAT TÁMASZTOTTA FEL, EZÚTTAL

EGYSZERŰBB FELADATOT TŰZÖTT KI MAGA ELÉ. MINDÖSSZE MEGÉRINTETTE A

SEBET, ÉS ERŐT VETT MAGÁHOZ.

ELAINE ÉREZTE, AHOGY AZ ERŐ LÜKTET A TESTE KÖRÜL. VALAMI AZONBAN

NEM VOLT RENDJÉN. NEM TUDTA, MI AZ, DE VALAMI SZOKATLANT ÉRZETT: A

TELJESSÉG HIÁNYÁT.

SILVANUS VÁLLA MEGGÖRNYEDT. ELAINE ÉREZTE A TESTÉBŐL ÁRADÓ FE-

SZÜLTSÉGET. AZ ERŐFESZÍTÉSTŐL A KULCSCSONTJA IS RESZKETETT. KEZE

REMEGETT. FELEMELTE A TENYERÉT A BEKÖTÖZÖTT RÉSZRŐL.

286 * Laurell K. Hamüton

VEDD LE A KÖTÉST! — MONDTA.

- MI A BAJ, SILVANUS? — KÉRDEZTE FREDRIC. -

VEDD CSAK LE A KÖTÉST, KÉRLEK.

FREDRIC NEM ELLENKEZETT ÚJBÓL, HANEM AZT TETTE, AMIT

SILVANUS NDOTT. AMIKOR LETEKERTE A VÉRES KÖTÉST, LÁTTA, HOGY A SEB

MÉG NDIG OTT VAN. NEM GYÓGYULT BE.

- MI TÖRTÉNT, SILVANUS? — KÉRDEZTE FREDRIC ELKÉPEDVE. AZ ELF A

FEJÉT RÁZTA.

- FREDRIC, KÉRLEK, FEDD FEL A SÉRÜLÉST AZ EGYIK CSUKLÓDON. A

FIATALABB FÉRFI SZÓTLANUL LETEKERTE A KÖTÉST A JOBB CSUKLÓJÁ-1 . A

SEBE MÁR NEM VÉRZETT, DE MÉG MINDIG NYÍLT HARAPÁS TÁTONGOTT A

HELYÉN. CSÚNYA LÁTVÁNY VOLT, ÉS FÁJDALMAS IS. RANDWULF KÉRÉS NÉLKÜL

A PAP FELÉ NYÚJTOTTA A KEZÉT.

SILVANUS FINOMAN, CSAK AZ UJJHEGYÉVEL MEGÉRINTETTE A SEBET.

VÍGIGTAPOGATTA, AHOL FELSZAKADT, HOGY ALAPOSAN ÁTTANULMÁNYOZ-ÍN.

RANDWULF ARCA MEGRÁNDULT, DE EGY HANGOT SEM HALLATOTT.

AZ ELF ÖSSZEZÁRTA KEZÉT A SEB FÖLÖTT, ÉS FIGYELMÉT ÖSSZPONTO-LÍTVA

LEHAJTOTTA A FEJÉT. ISMÉT KEZDETT FELÉPÜLNI A PUHA, NÖVEKVŐ

VNRÁZSERŐ, DE CSAPONGOTT A LEVEGŐBEN, MINT EGY BEZÁRT MADÁR,

AMELYNEK NINCS HOVA ELREPÜLNI. VALAMI NAGYON NEM VOLT RENDJÉN.

ELAINE NEM TUDTA SZAVAKKAL LEÍRNI, MI PONTOSAN A BAJ, DE TUDTA, HOGY

ENNEK NEM ÍGY KELLENE VÉGBEMENNIE. MÉG ÍGY IS, HOGY NEM ÉRTETTE A

GYÓGYÍTÁSI FOLYAMATOT, ELÉG VOLT CSAK RÁNÉZNI RT KÉT HARCOS ARCÁRA.

MEG VOLTAK DÖBBENVE, ÉS FÉLTEK.

AVERIL APJA MELLÉ TÉRDELT. AZ ELF MÉG MINDIG RESZKETETT, MINden

EREJÉT MEGFESZÍTETTE, HOGY GYÓGYÍTANI TUDJON. GYENGÉDEN

MEGÉRINTETTE A VÁLLÁT. I — APÁM, APÁM, KÉRLEK.

AZ ELF LERÁZTA MAGÁRÓL A LÁNY KEZÉT, ÉS FÉLIG A FÖLDRE ESETT. KÖ-

PÖNYEGE BELELÓGOTT A TŰZBE. ELAINE LETÉRDELT, ÉS MEGMENTETTE A

RUHADARABOT, MELY MÉG NEM KAPOTT LÁNGRA.


— KÉPTELEN VAGYOK RÁ. NEM TUDOM MEGGYÓGYÍTANI ŐKET — TOL

DULT AZ ELF ELAINE-HEZ, KÍNTÓL ELTORZULT ARCCAL.

— DEHOGYNEM — MONDTA ELAINE. MÁR AMIKOR KIMONDTA, A KOR

TUDTA, HOGY EZ NEM IGAZ, DE MÉGIS MEGPRÓBÁLTA BIZTAT mi SILVANUST.

—VARÁZSLÓ — SZÓLALT MEG SILVANUS, ÉS SZEMÉVEL GERSALIUST KE

RESTÉ.

GERSALIUS AZ ELF ELÉ LÉPETT.

— IGEN, BARÁTOM — FELELT MÉLY SAJNÁLATTAL TÚLCSORDULÓ HANGON

— AZT MONDTAD, HOGY KARTAKASSBAN NEM TUDOK GYÓGYÍTANI MIÉRT

VAN EZ?

— NEM TUDOM, MIÉRT VAN, SILVANUS, DE AZT IGEN, HOGY EZ A/ IGAZSÁG.

A VARÁZSLÓ THORDINHOZ FORDULT, AKI A TŰZ MELLETT TÉRDELT, A

PÖRKÖLTET KEVERTE, DE KÖZBEN A PAPOT FIGYELTE.

—VOLT NEKED EGY PAP BARÁTOD, AKI ÁTJÖTT IDE. TUDTA Ő, HOGY MIÉRT

NEM TUD ITT MÁR GYÓGYÍTANI?

— KILSENDRA AZT MONDTA, HOGY NEM KÉPES KAPCSOLATBA LÉPNI AZ

ISTENÉVEL, MERT VALAMIÉRT EL VAN VÁGVA TŐLE — VÁLASZOLTA THOI DIN

GONDTERHELT HANGON. SZEMLÁTOMÁST NEM ÖRÜLT, HOGY EZT KELL

MONDANIA.

SILVANUS A FEJÉT RÁZTA.

— AZ NEM LEHET. BERTOGOT NEM LEHET ELSZAKÍTANI A PAPJAITÓL, NEM

LÉTEZIK.

— ÉN CSAK AZT TUDOM MONDANI, AMIT KILSENDRA MONDOTT. EN SOSE

VOLTAM GYÓGYÍTÓ — VONT VÁLLAT THORDIN.

SILVANUS ELAINE-HEZ FORDULT, CSILLOGÓ SZEME A LÁNY ARCÁT FÜRKÉSZTÉK.

— ELAINE...

VÉGÜL ELHALKULT. PEDIG ODA SEM NÉZETT, AHOL JONATHAN AZÓTA IS

ÜLT. NEM VOLT RÁ SZÜKSÉGE. KONRÁD NAGY VONALAKBAN VÁZOLTA


NRKI ELAINE NEHÉZ HELYZETÉT, ÉS A PAP MEGÍGÉRTE, NEM FEDI FEL, OGY A

LÁNY IS ÉRT VALAMELYEST A GYÓGYÍTÁSHOZ.

LLAINE VISSZAPILLANTOTT. JONATHAN MÉG MINDIG ŐT FIGYELTE. AZ 'ONSÁG

EREJE FELEDTETTE VELE FINNYÁS IDEGENKEDÉSÉT. ÉBEREN, KÍ-NCSIAN FIGYELT.

HA NEM FÉLT VOLNA OLYAN SZÖRNYEN, AKÁR OLYAN VÁNCSI IS LEHETETT

VOLNA, MINT ELAINE, HISZEN EGYÉBKÉNT MIN-NRE KÍVÁNCSI VOLT. DE

FÉLELME ÁTHATOLHATATLAN FALKÉNT MAGADOTT.

HA JONATHAN TUDTA VOLNA, MIT TETT ELAINE, MÉG ENNYIRE SEM ZI

EMBERSZÁMBA. ELAINE VISSZAFORDULT SILVANUSHOZ, AKI CSEND-N NÉZTE

ŐT. NEM FOGJA LESZIDNI, HA NEM LESZ HAJLANDÓ MEGTEN-, AMIT KÉR.

ELAINE PONTOSAN TUDTA EZT. HA SILVANUS VESZEKEDETT VOLNA VELE,

VAGY FENYEGETŐZIK, ELAINE KÖNNYEBBEN MONDOTT VOL-NEMET, MINT

ANNAK A CSENDES, TÜRELMES SZEMPÁRNAK... NEM TUDOTT NEMET MONDANI,

RÁADÁSUL NEM IS AKART. TUDNI KÍVÁNTA, ÉPES-E KÉZRÁTÉTELLEL BEZÁRNI

EGY SEBET.

— MUTASD MEG, HOGY KELL! — BÓLINTOTT VÉGÜL. SILVANUS

FELVILLANTOTTA MOSOLYÁT, MELY OLYAN MELEGSÉGGEL TÖL-t t e EL

ELAINE-T, MINT A NAP IZZÓ FÉNYE.

— ÉRINTSD MEG FREDRIC SEBÉT!

— MIT BESZÉLSZ? — SZÓLT KÖZBE THORDIN. — ELAINE NEM GYÓgyító.

— DEHOGYNEM — MONDTA SILVANUS. — TEGNAP IS SEGÍTETT NE-PTM. — ELAINE! — KIÁLTOTT FEL GERSALIUS. — HISZEN EZ CSODÁLATOS!

— MIÉRT NEM SZÓLTÁL NEKÜNK ERRŐL? — KÉRDEZTE THORDIN. ELAINE

JONATHANRA PILLANTOTT.

— OH! — MONDTA THORDIN.

MIND VISSZAFORDULTAK A PAPHOZ, ÉS IGYEKEZTEK A LEHETŐ LEG-ORSABBAN

MEGFELEDKEZNI A MÁGUSVADÁSZRÓL — MÁR AMENNYIRE IZ EMBER

MEGFELEDKEZHET EGY KITÖRNI KÉSZÜLŐ VIHARRÓL.

E g y sötét úr halála *189

— ÉRINTSD MEG A SEBET, ELAINE, FEDEZD FEL! VÉSD EMLÉKEZETED BE,

AHOGY HOZZÁÉR AZ UJJAIDHOZ! — UTASÍTOTTA A LÁNYT SILVANIR.

ELAINE HABOZOTT, ÉS EGY DARABIG CSAK FREDRIC CSUPASZ HÚSA FÖLÖTT

TARTOTTA A KEZÉT. A BŐRE FÁJDALMASAN SZERETTE VOLNA MEG ÉRINTENI,

FELFEDEZNI A SEBET, DE...

— NEM FOG FÁJNI NEKI?

— EGY KICSIT, MERT KEZDŐ GYÓGYÍTÓ VAGY. MEG KELL ÉRTENED .1

SÉRÜLÉS TERMÉSZETÉT, MIELŐTT BEGYÓGYÍTOD. AMENNYIRE SZÜKSÉGE,,

MUSZÁJ MEGÉRINTENED A SEBET.

A PAP A NAGY TERMETŰ HARCOS ARCÁRA PILLANTOTT.

— FREDRIC JÓL VISELI A FÁJDALMAT. NEM FOG ELLENKEZNI VELED.

— HA MEGGYÓGYÍTASZ, LEÁNYOM, ÖRÖKKÉ ÁLDANI FOGOM A NE VEDET!

— ÉS HA NEM TUDLAK MEGGYÓGYÍTANI? — HABOZOTT MÉG MINDIG

ELAINE.

— AKKOR, PEDIG AZÉRT FOGOM ÁLDANI A NEVED, MERT MEGPRÓBÁL TAD

— MONDTA, BAJUSZA ALÓL KIKANDIKÁLÓ MOSOLLYAL.

ELAINE IDEGESEN VISSZAMOSOLYGOTT RÁ, ÉS UJJAIVAL VÉGRE MEGÉRIN

TETTE A SEBET. A BŐR VISSZAHAJLOTT, AHOL A FOGAK ELSZAKÍTOTTÁK,

VÉGIGFUTTATTA UJJAIT A MÉLY VÁGÁSON, A BŐRÖN LEVŐ DUDOROKON

MELYEK ALATT MÉLY LYUKAKAT TAPINTOTT KI.

FREDRIC ARCÁRA PILLANTOTT, DE KÖZÖMBÖS VONÁSAIRÓL SEMNUI NEM

LEHETETT LEOLVASNI.

— CSAK SZÓLJ, HA FÁJ, ÉS AKKOR

ABBAHAGYOM! A HARCOS A FEJÉT RÁZTA.

— SOKKAL ROSSZABB DOLGOK TÖRTÉNTEK MÁR VELEM ANNÁL, MINI HOGY

EGY HÖLGY MEGÉRINTETT RAJTAM EGY KIS SEBET.

A SÉRÜLÉS NEM VOLT KICSI, ÉS EZT MINDANNYIAN TUDTÁK. A RÉSZ LEGES

GYÓGYULÁS, MELYET SILVANUS ELŐZŐ NAP EL TUDOTT ÉRNI, LEHE TŐVÉ TETTE

SZÁMÁRA, HOGY HASZNÁLJA A KEZÉT, DE TUDTA, HOGY AMÍG BE NEM GYÓGYUL

TELJESEN, NEM FOG TUDNI HARCOLNI. HATALMAS,


TKEZES KARDOT HORDOTT A HÁTÁRA SZÍJAZVA, ÉS KÉT ERŐS KÉZRE

VOLT ÜKSÉGE AHHOZ, HOGY FORGATNI TUDJA.

ELAINE A BŐR FELSZÍNÉT TAPOGATTA EGY IDEIG, DE UJJAI MÉLYEBBRE RTAK

HATOLNI. A LÁNY SILVANUSRA PILLANTOTT.

— NEM AKAROK FÁJDALMAT OKOZNI NEKI.

— EMLÉKSZEL ARRA, HOGYAN FEDEZTED FEL A SÁTORBAN AZ ÉLETERŐÉT,

AMÍG NEM ÉRZÉKELTED A SÖTÉTSÉGET?

ELAINE BÓLINTOTT.

— UGYANÍGY KELL A SEBET IS FELFEDEZNED. TUDNOD KELL, FELÜLETI

BRŐL VAN-E SZÓ, VAGY PEDIG AZ IZOM, NETÁN A CSONT IS MEGSÉRÜLT, MIT

TEGNAP CSINÁLTÁL, SOKKAL NEHEZEBB, MERT AZ EGÉSZ AURÁT ~M TUDOD A

KEZEDBE FOGNI. MÉG IGAZÁBÓL NEM IS LÁTHATOD A AGA TELJESSÉGÉBEN. A

HARAPÁST VISZONT SAJÁT SZEMEDDEL LÁTHATOD, JÁT BŐRÖDDEL

ÉRINTHETED. AMIKOR MÁR MEGISMERTED A SÉRÜLÉS 'SZÍNÉT, NYÚLJ BELJEBB,

DE NE AZ UJJAIDDAL. TEGNAP OLYAN ÉRZÉS

T, MINTHA A KEZEDBE VENNÉD A SZÍVEMET, NEM?

— DE, VALÓBAN.

— KUTASD ÁT A SEBET ADDIG, AMÍG NEM ÉRZED, HOGY UJJAID FREDRIC SÁBA

OLVADNAK, KUTASD ÁT AZ IZMAIT, NÉZD MEG, VAN-E RAJTUK RÜLÉS.

ELAINE VISSZAHELYEZTE KEZÉT A SEB FÖLÉ. NAGY LEVEGŐT VETT, MAJD

FCÉLYEN A FOGNYOMOK KÖZÉ DUGTA AZ UJJAIT. FREDRIC ÉLESEN, HALKAN

ÚJTA A LEVEGŐT. ELAINE FEL SEM NÉZETT. NEM VOLT BIZTOS BENNE, HOGY HA

MEGLÁTJA A FÁJDALMAT A FÉRFI SZEMÉBEN, AKKOR IS KÉPES JTSZ

VÉGIGCSINÁLNI. MÁRPEDIG VÉGIG AKARTA CSINÁLNI. ISMÉT AZT AZ ||GYRE

NÖVEKVŐ ERŐT ÉREZTE, MELY KARTAKASSBÓL ERED, ÉS MOST ÁTÁRAMLIK A

TESTÉN. A FÖLD VELE VOLT. ÉREZTE, SŐT MAJDHOGYNEM AZT IÜ, HOGY A

FÖLD KÍVÁNCSI.

UJJAIT A HÚSBA MÉLYESZTETTE. FREDRIC HALKAN FELNYÖGÖTT FÁJ-

DALMÁBAN. ELAINE LEHUNYTA SZEMÉT, ÉS KEZE KÖZÉ FOGTA A HARCOS

■ÍRJÁT. A SEB FÖLÉ TOLTA A KEZÉT, FÉLIG BEHAJLÍTOTT UJJAKKAL KUTATOTT

E g y sötét úr halála »191

A SZÉTMARCANGOLT HÚSBAN, EGYRE MÉLYEBBRE HATOLVA A

SÉRÜLÉSBEN OLYAN VOLT, MINTHA AZ UJJAI MAGUKTÓL CSÚSZNÁNAK A SEBBE,

ÉS MAGUKTÓL JÁRNÁK BE ÚTJUKAT AZ IZOMRÉTEGEK KÖZT. VÉR FOLYT K« >

RÜLÖTTÜK, DE MIND BIZTONSÁGBAN VOLT AZ IZOM ALATT, MINT VALAMI

REJTETT FOLYÓ. ELAINE MEGÉRINTETTE MAGÁT A CSONTOT, MINT VALA MI

ÉKSZERDARABOT, ÉS PRÓBÁLTA EMLÉKEZETÉBE VÉSNI, MILYEN ÉRZÉS

MEGÉRINTENI.

—VAN SÉRÜLÉS A FELSZÍN ALATT?

ELAINE MÉG SILVANUS LÁGY HANGJÁTÓL IS MEGIJEDT. ELVESZTETTE A/

ÉRZÉST, AHOGYAN ÉRINTI AZ EGYENLETES CSONTFELÜLETET ÉS A MEGLE SZÜLŐ

IZMOT. PISLOGOTT, ÉS ÖLÉBE EJTETTE A KEZÉT.

—VAN NÉMI ZÚZÓDÁS, DE MÁS SEMMI. NEM TÖRT EL SEMMI.

— JÓ — MOSOLYGOTT SILVANUS. — AKKOR ITT AZ IDŐ, HOGY

BEZÁRD A SEBET.

— HOGYAN CSINÁLJAM?

— BELÜLRŐL KIFELÉ KELL GYÓGYÍTANI. KERESD MEG A ZÚZÓDOTT 1/

MOT, GYÓGYÍTSD BE, AZTÁN HALADJ KIFELÉ, ÉS ZÁRD BE A HÁTRAHAGYNI i

IZMOKAT!

ELAINE A HOMLOKÁT RÁNCOLVA SILVANUSRA MEREDT.

—AZT HISZEM, ÉRTEM, HOGY KELL BEGYÓGYÍTANI A BELSŐ ZÚZÓ DÁSOKAT,

DE HOGYAN FOGNAK A SEBEK ÖSSZEZÁRULNI AZ UJJAIM NY< > MÁN? NEM

LENNE CÉLRAVEZETŐBB KISIMÍTANI A SEBEKET, MINT AMIKOR EDÉNYT KÉSZÍT

AZ EMBER, ÉS KIJAVÍTJA A LYUKAKAT A NEDVES AGYAGBAN?

—HA SZERINTED EZ A CÉLRAVEZETŐBB, CSINÁLD ÍGY, ELAINE. NEM

TUDOM, A VARÁZSLÁSSAL HOGY VAN EZ, DE A GYÓGYÍTÁS MEGLEHETŐSEN

EGYÉNI TEVÉKENYSÉG. MINDEN GYÓGYÍTÓ A SAJÁT HASONLATAIT ALKA 1

MÁZZA. A TE KÉPEID NAGYON HASONLÍTANAK AZ ENYÉMEKHEZ, DE ISMEREK

SOK MÁS PAPOT, AKIK CSAK AZ ÉRZÉSEIKRE HAGYATKOZNAK. AMENNYIBEN

HATÁSOS, NEM SZÁMÍT, MIKÉNT ÉRJÜK EL AZ EREDMÉNYT.


ELAINE ÚJRA FREDRIC KARJA UTÁN NYÚLT. FUTÓ PILLANTÁST VETETT A

HARCOS ARCÁRA, AZTÁN VISSZATÉRT A SEBHEZ. TUDTA, HOGY FÁJDALMAT

OKOZOTT NEKI, DE MOST SOKKAL FONTOSABB VOLT A SEB BEGYÓGYÍTÁSA,

MINT A FÁJDALOM ENYHÍTÉSE.

UJJAI EZÚTTAL MÁR KÖNNYEBBEN SIKLOTTAK A SEBBE. UJJHEGYEI F

GYENESEN A CSONTIG HATOLTAK AZ IZOMBÓL ÉS VÉRBŐL ÁLLÓ VÉDŐRÉTEGEN

KERESZTÜL. KINYITOTTA A SZEMÉT, CSAK HOGY LÁSSA, MI TÖRTÉNIK, DE A

KEZE A KAR FELSZÍNÉN NYUGODOTT CSUPÁN, MINTHA MI SEM TÖRTÉNT

VOLNA. HA NEM ÉREZTE VOLNA MAGA, NEM TUDTA VOLNA, HOGY VIILAMI

SZOKATLAN MEGY VÉGBE.

MOST, HOGY KINYITOTTA SZEMÉT, ÉS MÉG MINDIG ÉREZTE A CSONTOT,

NYITVA IS HAGYTA. FURCSA VOLT, MAJDHOGYNEM SZÉDÍTŐ, HOGY K /EMÉVEL

AZT LÁTTA, HOGY CSAK FOGJA FREDRIC KEZÉT, VISZONT AZT ÉREZTE, HOGY

UJJAI A HÚSBA MÉLYEDNEK. NEM IS LÁTHATTA VOLNA AZ UJJAIT, ÉS MÉGIS OTT

VOLTAK ELŐTTE.

— NE HAGYD, HOGY BÁRMI ELTERELJE A FIGYELMEDET! — FIGYELMEZTETTE

HALKAN SILVANUS. OTT TÉRDELT MELLETTE, VÁLLA MAJDNEM ELAINE

VÁLLÁHOZ ÉRT. A LÁNY ÉSZRE SEM VETTE, HOGY AZ ELF ILYEN KÖZEL HÚ-

ZÓDOTT HOZZÁ. — NE ENGEDD ELHALVÁNYULNI AZ ERŐS ÉRZETET, DE NE

(ELEJTSD, MIÉRT VAGY OTT! NEM AZÉRT, HOGY NÉZELŐDJ, HANEM HOGY

GYÓGYÍTS.

FORRÓSÁG ÖNTÖTTE EL ELAINE ARCÁT. EDDIG CSAK JÁTSZADOZOTT A

FÉRFI KARJÁVAL ANÉLKÜL, HOGY BÁRMIT IS TETT VOLNA GYÓGYULÁSA ÉRDE-

LTÉBEN. EGYSZERŰEN CSAK ÖRÖMÉT LELTE AZ ÉRZETBEN. FREDRIC ARCÁRA

PILLANTOTT, MELY NYUGODT VOLT, ÁM EGYÚTTAL ÖSSZEZAVARODOTT, K —

SAJNÁLOM — MONDTA.

— NE, ELAINE! — SZÓLT SILVANUS. — SEMMI SEM TERELHETI EL A FI-

GYELMEDET, MÉG A SZAVAK ÉS A SZÁNALOM SEM. ÖSSZPONTOSÍTS A (EBRE!

GYÓGYÍTSD BE!

— HOGYAN? — FORDÍTOTTA VOLNA ELAINE AZ ARCÁT AZ ELF FELÉ, DE a/,

SZELÍDEN VISSZAFORDÍTOTTA A SEB FELÉ.


— CSAK EZT NÉZD! CSAK EZT ÉREZD!

ELAINE MÉLY LÉLEGZETET VETT ÉS TETTE, AMIT MONDTAK NEKI. 1 1\ E i TE

A CSONTIG HATOLÓ ZÚZÓDÁST. SÉRÜLT VÉREDÉNYEK, MAJDHOGYNEM

TELJESEN SZÉTZÚZÓDOTT HÚS. MEG AKARTA GYÓGYÍTANI A SÉRÜLI vi i

EDÉNYEKET, KI AKARTA EGYENGETNI A HÚST BELÜL IS ÉS KÍVÜL IS. VÉGIG

HÚZTA UJJAIT A SZÖVETEN, MINTHA BETAPASZTANÁ ŐKET.

A ZÚZÓDOTT HÚS ÖSSZEZÁRULT ÉRINTÉSE NYOMÁN, MINT EGY NU gátol

VISSZAÉPÜLŐ FAL. KIFELÉ IRÁNYÍTOTTA AZ UJJAIT, AMÍG AZT NEM ÉREZTE,

HOGY KEZE ÚJRA FREDRIC KARJÁN NYUGSZIK. A SZAKADT SEBFL PILLANTOTT.

ELAINE VÉGIGHÚZTA KEZÉT A SZAKADÁSOK HELYÉN. KIEGYENLÍT EL CL A

KÜLSŐ BŐRFELÜLETET, MELY AGYAGKÉNT SIMULT AZ UJJAI ALÁ. A HIIS

ÖSSZEOLVADT, HELYREÁLLT, AHOGY ELAINE VÉGIGFUTTATTA RAJTA AZ UJJÁN A

SEBEN. VÉGÜL A KEZÉBE VETTE A FÉRFI ALKARJÁT ÉS VÉGIGSIMÍTOTT RAJTA A

TENYERÉT, MINTHA BEKENNÉ VALAMIVEL.

VÉGÜL AZ ÖLÉBE TETTE A HARCOS KARJÁT, ÉS MINDEN OLDALRÓL v e

GIGNÉZTE. DE NEM IS LETT VOLNA SZEMEKRE SZÜKSÉGE AHHOZ, HOGY TUDJA,

MEGGYÓGYULT.

AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK ALKALMÁVAL ÉREZTE, HOGY A HÚS ÚJBÓL EGÉSZ, ÉS

MAKULÁTLAN.

— KÉSZ — MONDTA, ÉS HANGJA MÉG SAJÁT FÜLÉNEK IS MEGLEPETTEN

CSENGETT.

FREDRIC ARCA ELÉ EMELTE A KARJÁT, FORGATTA, BÁMULTA. VÉGIGFUT

TATTÁ UJJAIT OTT, AHOL AZELŐTT A HARAPÁSNYOMOK VOLTAK.

— MÉG CSAK SEBHELY SEM MARADT UTÁNA. SILVANUS, NYOMA SEM

MARADT.

AZ ELF ODALÉPETT, ÉS MEGRAGADTA FREDRIC KARJÁT. VÉGIGFUTTAT T ,i UJJAIT

A BEGYÓGYULT HÚSON.

— BERTOG LEGYEN ÁLDOTT! OLYAN, MINTHA SOSE SÉRÜLT VOLNA MEG!

— CSAK EGY OLYAN GYÓGYÍTÓT ISMEREK, AKI SZINTÉN KÉPES LET T VOLNA

ERRE, DE Ő TEMPLOMI BÖLCS. 194 • Laurell K. Hamilton

SILVANUS FELNÉZETT A HARCOSRA.

ÉN IS KÉT PAPRÓL TUDOK, AKI ÍGY RENDBE TUDTA VOLNA HOZNI. I ÍJBÓL

VÉGIGSIMÍTOTTA UJJAIVAL AZ EGYENLETES BŐRT.

— ÉRZEL FÁJDALMAT?

FREDRIC FELEMELTE A KARJÁT, ÉS KINYÚJTOTTA.

FANTASZTIKUS ÉRZÉS, JOBB, MINT ÚJKORÁBAN!

— AKKOR MOST ÉN KÖVETKEZEM! — MONDTA RANDWULF, ÉS KI-

NYÚJTOTTA SEBESÜLT KARJÁT. NEM MOSOLYGOTT, AMIKOR BESZÉLT, NEM

PISZKÁLTA ELAINE-t. A LÁNY NEM ISMERTE ELÉG JÓL AHHOZ, HOGY A TE-

KINTETÉBŐL TUDJON OLVASNI, DE A FÉRFI KOMOLY ARCOT VÁGOTT, TALÁN,

mint AKIRE MÉLY BENYOMÁST TETTEK A LÁTOTTAK.

— HOGY ÉRZED MAGAD, ELAINE? — KÉRDEZTE SILVANUS. -JÓL.

— NEM VAGY FÁRADT?

— NEM — RÁZTA A FEJÉT ELAINE.

— KICSIT SEM? — KÉRDEZTE SILVANUS. — NEM SZABAD FÁRADTNAK

IRNNED, ELAINE. MOST VÉGEZTED EL AZ ELSŐ NAGYOBB GYÓGYÍTÁST.

VIGYÁZNOD KELL AZ ERŐDRE!

ELAINE HÁTRADŐLT, ÉS AZON GONDOLKOZOTT, HOGYAN IS ÉRZI MAgát.

NEM VOLT FÁRADT, NEM, IGAZÁBÓL CSODÁLATOSAN ÉREZTE MAGÁT! NAGYON

IS FRISSNEK, ELEVENNEK.

— NEM VAGYOK FÁRADT. CSODÁLATOSAN ÉRZEM MAGAM — SZÓLT.

— NE ÉREZD ÚGY, HOGY ERŐSNEK KELL MUTATKOZNOD MÁSOK ELŐTT! P

MEREDT A LÁNYRA SILVANUS, MINTHA FEL AKARNÁ MÉRNI A REAKCIÓJÁT. —

HA TÚL FÁRADTAN FOGSZ HOZZÁ RANDWULF GYÓGYÍTÁSÁHOZ, MÉG

ÁRTHATSZ IS MAGADNAK.

— DE HÁT JÓL VAGYOK!

, — MIÉRT IS ESHET BÁNTÓDÁSA?

JONATHAN TORNYOSULT A LÁNY MÖGÖTT, TILTAKOZVA, NOHA A BIZTON-

SÁGA FELŐL KÉRDEZŐSKÖDÖTT. MÉG A MÚLT ÉJSZAKA TÖRTÉNTEK UTÁN is

AGGÓDOTT MIATTA. ELAINE FELÉ NYÚJTOTTA A KEZÉT, HOGY JELEZZE,


TÖRŐDÉSE JELENT SZÁMÁRA VALAMIT. JONATHAN ELHESSEGETTE A

KEZEL, MINTHA ÉGETNÉ AZ ÉRINTÉS.

ELAINE AZ ÖLÉBE EJTETTE A KEZÉT, ÉS A FÉRFI ARCÁBA NÉZETT. NEM

FORDULT EL, NEM KÖNNYÍTETTE MEG A DOLGÁT. JONATHAN NEM VOLT h : \ \

LANDÓ VISZONOZNI A PILLANTÁSÁT, EHELYETT MEREVEN AZ ELFRE SZEGE/ TE

TEKINTETÉT.

— HA TÚL FÁRADT, ÉS TOVÁBBRA IS PRÓBÁL GYÓGYÍTANI, AKKUI

ELŐFORDULHAT, HOGY A SAJÁT ÉLETEREJE FOGY. ELAINE UGYANIS A SAJÁT

ÉLETEREJÉT ADNÁ ÁT RANDWULFNAK. MÉG ÚJ A GYÓGYÍTÁSBAN AHHOZ, HOGY

FELISMERJE ENNEK JELEIT. AKÁR MEG IS ÖLHETI MAGÁT, MIKÖ/ BEN MÁSOKNAK

ÉLETET AD.

JONATHAN VÉGÜL MÉGIS RÁNÉZETT ELAÍNE-RE, ÉS AZ ARCÁRA MEREDI,

MÉLY LÉLEGZETET VETT, ÉS UJJAIVAL MEGSIMÍTOTTA A LÁNY HAJÁT.

ELAINE LASSAN FELEMELTE A KEZÉT. NEM HÚZÓDOTT EL. MEGÉRIN TETTE

JONATHAN KEZÉT, VISZONOZTA A SIMÍTÁST, GYENGÉDEN MEGSZO RÍTVA AZ

UJJAKAT.

— NEM AKAROM, HOGY BÁRMI BAJOD ESSEN, ELAINE.

— IGAZÁN JÓL VAGYOK.

ELAINE AZ ARCÁHOZ TETTE JONATHAN KEZÉT, ÚGY, MINT AMIKOT GYEREK

VOLT. JONATHAN RÁMOSOLYGOTT, ÉS ELAINE JOBBAN ÉREZTE M,i GÁT, MINT

AZ ELMÚLT ÓRÁKBAN BÁRMIKOR.

— AKKOR GYÓGYÍTSD MEG, DE VIGYÁZZ MAGADRA!

MEGPASKOLTA A LÁNY ARCÁT ÉS ÓVATOSAN ELHÚZTA A KEZÉT, MIRE

ELAINE ÚJBÓL RANDWULF FELÉ FORDULT.

— ŐT IS UGYANÍGY KELL MEGGYÓGYÍTANI?

— IGEN — VÁLASZOLTA SILVANUS. — MAJDNEM UGYANOLYAN A SEB, MINT

FREDRICÉ. — CSINÁLHATOD ÚGY IS, HOGY ELŐSZÖR AZ EGYIK CSUK LÓT

GYÓGYÍTOD MEG, MAJD A MÁSIKAT, DE MEGPRÓBÁLHATOD A KETTŐI IS

EGYSZERRE.

— AZT HOGY KELL?

SILVANUS MAJDHOGYNEM KESERŰEN ELMOSOLYODOTT.


—NEM VAGY TE KISSÉ TÚLBUZGÓ, GYERMEKEM?

—DE HÁT... OLYAN CSODÁLATOS ÉRZÉS.

SILVANUS MEGÉRINTETTE A LÁNY ARCÁT, MÉLYEN A SZEMÉBE NÉZETT,

INTHA TITKOKRA LELNE BENNE.

—AZT AKAROD MONDANI, JÓ ÉRZÉS GYÓGYÍTANI?

—IGEN — VÁLASZOLTA ELAINE OLYAN ARCKIFEJEZÉSSEL, MINTHA AZT

DEZNÉ, NEM ÉREZ-E AZ ELF IS HASONLÓT GYÓGYÍTÁS KÖZBEN.

—NEM, ELAINE, ÉN NEM — VÁLASZOLTA HALKAN SILVANUS.

—HÁT AKKOR ROSSZ?

—EGYÁLTALÁN NEM. CSAK KÜLÖNLEGES.

—HOGYHOGY KÜLÖNLEGES? — KÉRDEZTE JONATHAN.

— ELÉG KÜLÖNLEGES, MERT SOKAT OLVASTAM ERRŐL, DE SOHA NEM

ERTEM OLYAT, AKI KÉPES IS ÍGY ÉREZNI — MONDTA SILVANUS.

— NEM ÉRTEM — MONDTA ELAINE. — MIÉRT LENNE OLYAN SZOKAT-An A

TÉNY, HOGY JOBBAN ÉRZEM MAGAM, MIUTÁN MEGGYÓGYÍTOTTAM FREDRICET?

— CSATÁBAN SOKKAL TÖBB EMBERT MEG TUDNÁL GYÓGYÍTANI, MINT IN. ÉN

ELŐBB-UTÓBB BELEFÁRADNÉK, ÉS EZ A SAJÁT ÉLETERŐM ROVÁSÁRA MENNE. TE

VISZONT, HA TÉNYLEG ÚGY CSINÁLOD, AHOGY GONDOLOM, LIKKOR SOSEM

FÁRADNÁL EL. MINDIG KÉPES LENNÉL A GYÓGYÍTÁSRA, ÚJRA és ÚJRA. EZ EGY

HATALMAS, HATALMAS ADOTTSÁG.

— ELÉG ABBÓL, HOGY CSAK SPEKULÁLTOK A MÁGIÁRÓL — SZÓLT KÖZBE

RANDWULF. — IGAZÁN ELEGEM VAN MÁR EZEKBŐL A SEBEKBŐL — MÉL-

LATLANKODOTT, ÉS ÚJBÓL ELAINE FELÉ NYÚJTOTTA A KEZÉT.

— RANDWULF, SZEMTELEN VAGY — MONDTA SILVANUS.

— HA MIND ABBAHAGYNÁTOK A BESZÉLGETÉST, AKKOR EZ A GYÖNYÖRŰ NŐ

A CSUPASZ HÚSOMRA HELYEZHETNÉ AZT AZ ÉDES KEZÉT. SAJNÁLOM, HA

SZEMTELEN VAGYOK.

ELAINE AZ ÖNELÉGÜLT ARCRA NÉZETT. NEM KEDVELTE RANDWULFOT,

VISZONT ANNÁL INKÁBB MEG AKARTA ÉRINTENI A SEBEKET. A SÉRÜLÉSEK

VOLTAK FONTOSAK SZÁMÁRA, NEM AZ, HOGY KIT GYÓGYÍT.


— AZONNAL KÉRJ BOCSÁNATOT! — SZÓLT RÁ AVERIL DÜHÖSEN.

— NEM KELL — MONDTA ELAINE. — NINCS SEMMI BAJ. ZAVARBA KELLETT

VOLNA JÖNNIE, DE NEM ÉRZETT ILYESMIT. GYÓ

GYÍTANI AKART, NEM CSAK RANDWULFOT, HANEM BÁRMILYEN RONCSO

LÓDOTT HÚST, RÁ AKARTA TENNI A KEZÉT ÉS MEG AKARTA GYÓGYÍTANI A KEZE

VISZKETETT A VÁGYTÓL.

VÉGIGFUTTATTA UJJAIT RANDWULF CSUKLÓJÁN. MEGSÉRÜLT, DE NEM

SZAKADT KI OLYAN SÚLYOSAN, MINT FREDRIC KARJA. A FARKASOK EGY

SZERŰEN BELEHARAPTAK, ÉS ADDIG TARTOTTÁK A FOGUKKAL, AMÍG HALA LOS

SEBET NEM EJTETTEK RAJTA.

ELAINE A KÉT KEZÉBE FOGTA RANDWULF CSUKLÓIT. RANDWULL

FELEMELTE A KARJÁT, ÉS OLYAN HELYZETBE ÁLLÍTOTTA ELAINE KÉZFEJÉI,

MINTHA MEG AKARNÁ CSÓKOLNI. ELAINE ERRE A NYÍLT SEBBE MÉLYESZTETTE

KÖRMEIT. RANDWULF FELSZISSZENVE VISSZAHÚZTA A KEZÉT. ELAINE

LÁTHATATLAN UJJAI AZONBAN A HÚSÁBA VÁJTAK, ÉS MÁR .1 CSONTOKAT

KAPARGATTÁK. KIÁBRÁNDÍTÓAN EGYSZERŰNEK TETSZEL 1 A GYÓGYÍTÁS.

ELTÜNTETTE A ZÚZÓDÁST, ÉS A FÉRFI BŐRÉRE HELYEZTE A KEZÉT. AZTÁN ÚJABB

CSAVARÓ MOZDULATTAL LEHATOLT, MAJD m( Y LEJJEBB, ÉS EGYETLEN

HATÁROZOTT SIMÍTÁSSAL ELTÜNTETTE A FOGNYO MOKAT.

RANDWULF A MELLKASÁHOZ KAPTA A KEZÉT, ÉS FINTORGOTT.

— SILVANUS SOSEM OKOZOTT EKKORA FÁJDALMAT.

— AZ ÉN KEZEMET NEM IS PRÓBÁLTAD SOHA MEGCSÓKOLNI — MOND TA

SILVANUS.

— MEGÍGÉREM, NEM UGRATLAK TÖBBÉ. CSAK NE BÁNJ ILYEN KEMÉNYEN A

NYAKAMON LEVŐ SEBBEL — A HARCOS, AHOGY BESZÉLT, ODATETIE A KEZÉT.

— MÁR ÍGY IS ANNYIRA FÁJ.

— HA JÓL VISELKEDSZ, MEGÍGÉREM, NEM OKOZOK SZÁNTSZÁNDÉKKAL

FÁJDALMAT.

RANDWULF SZÍVÉRE TETTE ÚJONNAN MEGGYÓGYULT KEZÉT.

— BECSÜLETSZAVAMRA! — MONDTA.


— AZ Ő BŐRE IS OLYAN TÖKÉLETES LETT, MINT AZ ENYÉM? —

KÉRDEZTE DRIC.

RANDWULF ODANYÚJTOTTA A KEZÉT A NAGY TERMETŰ HARCOSNAK, REDRIC

ÖSSZEDÖRZSÖLTE A KEZÉT RANDWULF KARJA FÖLÖTT.

— NINCSENEK SEBHELYEK.

A NAGY EMBER ÚGY TŰNT, LE VAN NYŰGÖZVE. ELAINE-RE PILLANTOTT.

— HA MINDIG VELÜNK LETTÉL VOLNA, A TESTEM NEM ÚGY NÉZNE KI,

INT A CSATÁK TÉRKÉPE.

— APÁM MEGTETT MINDEN TŐLE TELHETŐT — MONDTA AVERIL.

SILVANUS MEGSIMOGATTA A LÁNYA KEZÉT.

— MÁR MEGINT PISZKÁLÓDIK, LEÁNYOM.

— MÁR VAGY TUCATSZOR MEGHALTAM VOLNA AZ APÁD NÉLKÜL — SZÓLT

REDRIC.

— FÁJDALMAIM VANNAK — SZÓLT KÖZBE RANDWULF. — NEM GYÓ-

ÍTHATNA MEG ELAINE VÉGRE?

AVERIL RÁCSAPOTT A HARCOS ÚJONNAN MEGGYÓGYULT KARJÁRA.

— HÁLÁTLAN DÖG VAGY. IGEN —

VIGYORGOTT RANDWULF.

— LE LENNÉK KÖTELEZVE, HA MEG TUDNÁD GYÓGYÍTANI, MIELŐTT ÉG

NAGYOBB BOLONDOT CSINÁL MAGÁBÓL — MONDTA SILVANUS.

ELAINE RANDWULFRA NÉZETT, TUDOMÁST SEM VÉVE A BÁRGYÚ VIGYO-RÓL. A

SÉRÜLÉSRE GONDOLT, PRÓBÁLTA GONDOLATAIBAN MEGJELENÍTENI.

— AZT HISZEM, LE KELL FEKÜDNIE, HOGY MEG TUDJAM GYÓGYÍTANI.

— KI NE MONDD! — FIGYELMEZTETTE AVERIL RANDWULFOT. RANDWULF

LEHAJTOTTA A FEJÉT, ZAVART SZÍNLELVE, DE NEM VOLT VÁRNI HIHETŐ.

— EGY SZÓT SE SZÓLTAM — MÉLTATLANKODOTT. —

TARTSD IS EHHEZ MAGAD — MONDTA FREDRIC.

ELAINE NEM ÉRTETTE PONTOSAN, MIRŐL VAN SZÓ, DE NEM IS ZAVAR-A t t a

MAGÁT EMIATT. ÚJBÓL LÁTNI AKARTA A SEBET. MOZDULT, HOGY VEGYE A

KÖPÖNYEGÉT.


— MIT CSINÁLSZ? — KÉRDEZTE JONATHAN.

— KELL VALAMI RANDWULFNAK, AMIRE LEFEKSZIK.

— AZT HISZEM, HOZHATUNK EGY TAKARÓT IS — MONDAT JONATHAN

— NEM AKARJUK, HOGY MEGFÁZZ. ELAINE

VISSZAKÖTÖTTE A KÖPÖNYEGET.

— AZ ÖRDÖGBE IS, LEMARADTAM ARRÓL, HOGY VALAMI MELEGRE LE

KÜDJEK, AMINEK OLYAN ILLATA VAN, MINT A TESTEDNEK.

ELAINE RANDWULFRA NÉZETT. TEGNAP MÉG BOSSZANTOTTÁK VOLNA EZEK

A SZAVAK, DE MOST MÁR NEM ÉRZETT ÍGY. Ő IS MAJDNEM UGYANANNYIRA MEG

AKARTA ÉRINTENI A FÉRFIT, MINT AZ ŐT, CSAK ÉP PEN MÁS OKBÓL.

BLAINE HOZOTT EGY TAKARÓT, ÉS ODATERÍTETTE A TŰZ ELÉ. RANDWULL

LETÉRDELT A TAKARÓRA.

— MEGLAZÍTANÁD A GALLÉRODAT, HOGY A SEBRE TEHESSEM A KEZENI;

— KÉRDEZTE ELAINE.

RANDWULF MÁR NYITOTTA A SZÁJÁT VALAMI SZELLEMES UGRATÁSRA, DE A

LÁNY FELEMELTE A KEZÉT, ÉS ÍGY SZÓLT:

— CSAK AZ IDŐMET VESZTEGETED. AKAROD, HOGY MEGGYÓGYÍTSALAK,

VAGY NEM?

RANDWULF OLYAN BŰNBÁNÓAN NÉZETT, AHOGY CSAK TUDOTT, é s í g y

VÁLASZOLT:

— IGEN, LÉGY SZÍVES.

— AKKOR LAZÍTSD MEG A GALLÉRODAT, ÉS FEKÜDJ ODA A TŰZ ELÉ.

RANDWULF AZT TETTE, AMIT A LÁNY MONDOTT NEKI. ELAINE FÖLÉ

TÉRDELT, ÉS VISSZAHAJTOTTA A SZŐRMÉT A HARCOS VÁLLA ALÁ.

ODÉBB HÚZTA A RUHAANYAGOT A SEBRŐL. MINDEN FOGNYOM KICSI, FAGYOT

T VÉRTÓCSÁNAK LÁTSZOTT, CSAKHOGY A VÉR RESZKETVE, RÁZKÓDVA MEJ; ÜLT

A HELYÉN, MERT VALAMI OLYAN ERŐ TARTOTTA OTT, AMI JÓVAL TI-

TOKZATOSABB A JÉGNÉL.

— EZ A TE GYÓGYÍTÁSOD MIATT VAN? — KÉRDEZTE

ELAINE. SILVANUS MEGLESTE A SEBET A LÁNY VÁLLA FÖLÖTT.


— IGEN. NEM VOLT ELÉG ERŐM TELJESEN BEGYÓGYÍTANI, CSAK ANNYI,

HOGY A GERINCET ÉS A MÉLYEBB SÉRÜLÉSEKET RENDBE HOZZAM.

— MÁS LENNE EGY ENNÉL KOMOLYABB SEBET

BEGYÓGYÍTANI? —TALÁN IGEN, TALÁN NEM. ÚGY TŰNIK, GYORSAN FEL

TUDOD FOGNI

AZ EFFÉLE DOLGOKAT. FEDEZD FEL A SÉRÜLÉST, ÉS MAJD MEGLÁTOD.

ELAINE KEZE A BŐRRE ESETT, SZINTE AKARATÁN KÍVÜL. UJJHEGYÉVEL

KITAPOGATTA A BESÜPPEDŐ SEB SZÉLEIT. MAJDHOGYNEM ARRA SZÁMÍTOTT,

HOGY MEGALVADT VÉRT FOG ÉRINTENI, EHELYETT NEDVESSÉGBEN TA-

POGATÓZOTT. A VÉR MEGLEPŐEN MELEG VOLT, TESTHŐMÉRSÉKLETŰ.

A VÉR FELBUGYOGOTT AZ UJJAI MELLETT, ÉS APRÓ PATAKOKBAN CSORGOTT

LE A FÉRFI BŐRÉN. ELAINE BELEDUGTA a z UJJAIT A NYÍLT SEBEKBE. RANDWULF

FELEMELTE A FEJÉT, ÉS LEVEGŐ UTÁN KAPKODOTT. ELAINE EGYIK KEZÉVEL

LENYOMTA A FEJÉT, MIRE VÉR SZÍNEZTE EL A GÖNDÖR FÜRTÖKET.

ELAINE LÁTHATATLAN u j j a A BŐR ALÁ HATOLT. A GERINC NEM VOLT

EGYENLETES. KI TUDTA TAPOGATNI AZ ÍZÜLETEKET A CSIGOLYÁK KÖZT, DE A

NYAKCSIGOLYÁK PLUSZ CSONTTÓL, SEBHELYES SZÖVETTŐL VASTAGODTAK

MEG. KÉT CSIGOLYA ÖSSZEFORRT. NEM CSODA, HOGY FÁJLALTA A n y a k á t . HA

HAGYTÁK VOLNA, HOGY í g y FORRJANAK ÖSSZE A CSONTJAI, n e m TUDTA VOLNA

SOHA TÖBBÉ RENDESEN MOZGATNI A NYAKÁT. ELAINE n e m é r t e t t e TELJESEN,

HONNAN TUDJA MINDEZT, DE HIRTELEN n e m CSAK MAGÁT A SÉRÜLÉST LÁTTA,

HANEM a z t IS, HOGY m i TÖRTÉNNE, HA n e m FAKNÁK HELYRE.

OLYAN VOLT a z ÉLMÉNY, MINTHA e g y ABLAK, MELY EDDIG ZÁRVA v o l t ,

EGYSZERRE KINYÍLT VOLNA a z ELMÉJÉBEN, MERT OLYAN DOLGOKAT l á t o t t m e g ,

AMIKET AZELŐTT SOHA.

MEGÉRINTETTE A CSONTOT, ÉS UJJAIVAL MEGDÖRZSÖLTE. NEM OLYAN V o l t ,

MINT e g y SÉRÜLÉS BEGYÓGYÍTÁSA. A CSONT BEGYÓGYULT, d e n e m j ó l , ÉS

ELAINE a z t KERESTE, HOL A PROBLÉMA. VÉR ÍVELT VÉGIG A KEZÉN, ét RÁFOLYT

A FÉRFI NYAKÁRA. ADDIG DÖRZSÖLTE A DUDORT, m í g A CSI-ÉOLYÁK n e m

SIMULTAK k i . LÁTHATATLAN KÖRMEI MEGLELTÉK A HELYET,


AHOL A CSIGOLYÁK ROSSZUL FORRTAK ÖSSZE, ÉS ÚJRA FELNYITOTTÁK. I

Íjjal KÖNNYEDÉN SIKLOTTAK ODA-VISSZA A NYAKON.

— FÁJ?

— NEM — VÁLASZOLTA RANDWULF, MEGLEPETÉST TÜKRÖZŐ HANGON, A

KEZÉN VÉGIGÖMLŐ VÉR NAGYON MELEG VOLT, ÉS VÖRÖS FOLTKÉNI

ÁRADT SZÉT A HAVON. ELAINE-T EGÉSZEN ELBŰVÖLTÉK A BÍBORVÖRÖS

LÓ CSÁK. OLYAN SOK VOLT BELŐLÜK, HOGY A HÓ MELEG VÍZKÉNT ELKEZDI E

FELOLVASZTANI A HAVAT.

— ZÁRD BE A SEBEKET, ELAINE! — MONDTA SILVANUS MÉG MINDIG,

NYUGODT HANGON, AZONBAN NÉMI SÜRGETŐ FELHANGGAL.

ELAINE LASSAN AZ ELF FELÉ FORDÍTOTTA A FEJÉT. ALIG TUDTA LEVENNI A

SZEMÉT A VÉRRŐL, LEGSZÍVESEBBEN ÖRÖKKÉ BÁMULTA VOLNA, ÖRÖKKÉ

ÉLVEZTE VOLNA, AHOGY VÉGIGFOLYIK A KEZÉN.

— ELAINE, ZÁRD BE A SEBEKET! — ÉRINTETTE MEG

SILVANUS A LÁNYI. ELAINE ÚJBÓL A VÉRES NYAKHOZ FORDULT. MÁR NEM

LÁTTA A SEBEKÉI,

VÉR BORÍTOTTA ŐKET, DE ELAINE MÉG MINDIG ÉREZTE A HARAPÁSNYOMOKAT

A KEZE ALATT. RANDWULF NAGYON MOZDULATLANUL FEKÜDI. ELAINE

LÁTHATATLAN ÉRINTÉSÉVEL MÉLYEBBRE HATOLT RANDWULF TESTÉBEN. A

FÉRFI ÉLETEREJE RESZKETVE APADT. HALDOKLOTT. DE MIÉRT? ELAINE CSAK

BÁMULTA, HOGY ÖNTI EL A HAVAT A VÉR.

— MEG FOGOM ÖLNI — MONDTA HALKAN, MIRE NYUGODT BIZTONSÁGGAL

CSENGETT AZ ELF VÁLASZA:

— IGEN-

TIZENNYOLCADIK FEJEZET

— ZÁRD BE A SEBEKET, MOST AZONNAL! — ISMÉTELTE

SILVANUS. ELAINE MAJDHOGYNEM ÖKÖLBE SZORÍTOTTA A KEZÉT. A

MOZDULAT

n y o m á n ÖSSZEZÁRULT A BŐR. VÉGIGFUTTATTA HÜVELYKUJJÁT A BŐRÖN

ÉS ELVÉGEZTE AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOKAT.

■ HADD, NÉZZEM, MIT CSINÁLTÁL, ELAINE — SZÓLT SILVANUS ÓVATOS,

GYENGÉD HANGON, ÚGY, MINT AMIKOR AZ EMBER EGY RÉMÜLT GYEREKHEZ

BESZÉL.

— RANDWULF JÓL VAN — MONDTA ELAINE.

THORDIN KÖRBEFOGTA UJJAIVAL ELAINE CSUKLÓJÁT, ÉS ÓVATOSAN ELh ú z t a

A FÉRFI NYAKÁRÓL. VÉR ÖMLÖTT A KEZÉRE. THORDIN ELAINE AELLÉ TÉRDELT,

ÉS TOVÁBB FOGTA A KEZÉT.

— MOST MÁR ELENGEDHETSZ, THORDIN.

A FÉRFI SILVANUSRA NÉZETT. AZ ELF RANDWULF NYAKÁT VIZSGÁLTA, LIUTÁN

LETÖRÖLTE RÓLA A VÉRT.

—TÖKÉLETES — NÉZETT FEL, ÉS AKKOR LÁTTA, HOGY THORDIN MÉG LINDIG

LEFOGVA TARTJA ELAINE KEZÉT.

— ENGEDD EL! EZ VOLT AZ ELSŐ NAGYOBB GYÓGYÍTÁSA. KISSÉ ELRA-

TATTA MAGÁT, ELŐFORDUL AZ ILYESMI.

THORDIN ELENGEDTE A LÁNYT, ÉS FEHÉR HÓVAL MEGTISZTÍTOTTA Kezét.

ELAINE TÉRDELVE MARADT, ÉS MAGA ELÉ TARTOTTA VÉRES KEZÉT. VÉR C s o r g o t t

A CSUKLÓJÁRA, MAJD TOVÁBB GYÖNGYÖZÖTT A RUHAUJJÁRA, í s GYORSAN

LEHŰLT A HIDEG LEVEGŐBEN. ÖSSZEDÖRZSÖLTE KEZEIT. SZERf e l e t t . .. ÉRDEKES

ÉRZÉS VOLT MEGSZILÁRDULÓ VÉRT MORZSOLNI AZ UJJAI IFÖZT.


— FEJEZD BE, AZONNAL!

ELAINE DÖBBENTEN FELNÉZETT. JONATHAN ÁLLT FÖLÖTTE, DÜHTŐL K i

PIRULÓ ARCCAL.

— ROMLOTT VAGY.

— JONATHAN, ELŐSZÖR NAGYON NEHÉZ IRÁNYÍTANI EZT A FAJTA KÉ

PESSÉGET. GYAKORLÁSSAL JAVULNI FOG.

— GYAKORLÁSSAL? DE HÁT MAJDNEM MEGÖLTE A FIÚT! SILVANUS

BÓLINTOTT.

— DE VÉGÜL NEM ÖLTE MEG.

— LÁTTAM AZ ARCÁT. MINDANNYIAN LÁTTUK. ÉLVEZTE! NÉZZ CSAK RÁ,

AHOGY A VÉRT DÖRZSÖLI A KEZÉBEN — MONDTA HANGJÁN AZZAL a/

UNDORRAL, AMI AZ ARCÁRÓL IS LERÍTT.

ELAINE AZ ÖLÉBE EJTETTE VÉRES KEZÉT. KÖNNYEK SZORONGATTÁK a

TORKÁT. NEHÉZ HELYZETBEN VOLT, AZ ELMÚLT ÉVEKBEN MEGSZOKOL TAKHOZ

KÉPEST. VALAHA, MÉG PÁR NAPPAL EZELŐTT IS, JONATHAN VÉ« LEMÉNYE VOLT

A LEGFONTOSABB SZÁMÁRA A VILÁGON, MÉG BLAINE VÉLEMÉNYÉNÉL IS TÖBBET

JELENTETT NEKI. A TESTVÉRE KISSÉ BOHÓKÁS VOLI, GYAKRAN INKÁBB A SZÍVE,

MINTSEM AZ ESZE VEZÉRELTE. JONATHAN ia TÁMASZKODHATOTT, HA

SEGÍTSÉGRE VOLT SZÜKSÉGE, HOGY TISZTÁN TUD JON GONDOLKODNI, HOGY

MINDEN OLDALRÓL MEGVIZSGÁLJON EGY DOL GOT. ÉS MOST RÁJÖTT, HOGY

MÉGIS VANNAK OLYAN DOLGOK, MELYEKET a BÖLCS MÁGUSVADÁSZ MEG SEM

AKAR ÉRTENI. ÉS AZ EGYIK ILYEN DOLOG ÉPPEN VELE VOLT KAPCSOLATOS.

— AMBROSE MESTER, ELAINE NEM TETT SEMMI ROSSZAT — SZÓLI a

VARÁZSLÓ, AKI AZ ELF MELLETT TÉRDELT. A MOSOLY LEHERVADT AZ ARCÁRÓL

KÉK SZEME KÍMÉLETLENNEK ÉS TÁVOLINAK TŰNT, AKÁR A TÉLI ÉGBOLT.

— NEM IS MONDTAM ILYET.

— ARCOD TÖBBET MONDOTT A SZAVAKNÁL.

JONATHAN ELFORDULT, A DÜHTŐL KAPKODÓ MOZDULATTAL. TEREZA MÉG A

GYÓGYÍTÁS KÖZBEN MEGJELENT, DE ELAINE ÉSZRE SEM VETTE, TEREZA MOST

MEGÉRINTETTE FÉRJE VÁLLÁT, DE AZ ELHÚZÓDOTT TŐLE.


—NEM TUDOK KIBÚJNI A BŐRÖMBŐL, NEM ÉS NEM...

—JONATHAN, KÉRLEK...

ELAINE FELÁLLT, LERÁZVA MAGÁRÓL MIND A VARÁZSLÓ, MIND TESTVÉRE

IGASZTALÓ SIMOGATÁSAIT.

—MIÉRT TILTAKOZOL, TEREZA? TE IS FÉLSZ TŐLEM, LÁTOM RAJTAD.

—SZERETÜNK, ELAINE — MONDTA TEREZA.

— AKKOR IS FÉLTEK TŐLEM — MONDTA ELAINE, ÉS ISMÉT ÉREZTE A

OJTOGATÓ KÖNNYEKET. NEM, NEM SÍROK TÖBBET, GONDOLTA. A FENÉ-e IS,

FELNŐTT VAGYOK. NINCS SZÜKSÉGEM A JÓVÁHAGYÁSUKRA. SZE-TNÉM, DE

NINCS RÁ SZÜKSÉGEM.

—TUDOM, HOGY SOSEM AKARNÁL ÁRTANI NEKÜNK — SZÓLT TEREZA.

—VALÓBAN?

A NŐ ARCÁT FÜRKÉSZTE, PRÓBÁLTA MEGÍTÉLNI, MENNYIRE GONDOLJA

MOLYAN, AMIT MONDOTT. PILLANATNYILAG NEM TUDOTT OLVASNI A

NDOLATAIBAN, ÉS MEG SEM PRÓBÁLTA. UDVARIASSÁGBÓL, NEM AZÉRT, ERT

FÉLT VOLNA ATTÓL, AMIT KIDERÍT. HA HALLGATÓZNI UDVARIATLAN OLOG,

AKKOR ENGEDÉLY NÉLKÜL OLVASNI MÁS GONDOLATAIBAN MÉG KÁBB AZ.

— NEM A GONOSZ SZÁLLTA MEG A LÁNYT — MONDTA SILVANUS.

— NEM GONDOLJUK RÓLA, HOGY GONOSZ LENNE — NÉZETT LE TEREZA ELFRE.

— EZ HAZUGSÁG — MONDTA ELAINE, ÉS A KÖNNYEK LASSAN VÉGIG-OROGTAK

AZ ARCÁN. TEREZA ELMÉJE HIRTELEN KINYÍLÓ ABLAKKÉNT RULT ELÉ. ÜGY

GONDOLTA, HOGY ELAINE BIMBÓZÓ KÉPESSÉGEINEK

AKORLÁSA CSAK ÁRTOTT A FÉRFINAK. TEREZA TUDTA, HOGY ELAINE

em EZT AKARTA, DE A LÁNY OLYAN KEVÉSSÉ VOLT URA A HELYZETNEK,

ÉPEK LEBEGTEK TEREZA ELMÉJÉBEN AZ ÉJSZAKÁRÓL, MELYET A FÉSZERen

TÖLTÖTTEK A MEGGYILKOLT EMBER HOLTTESTE FÖLÖTT. ELAINE JONATHANRA

NÉZETT, ÉS ÚGY PÖRGETTE VÉGIG A GONDOLÁIT, AKÁR EGY KÖNYV LAPJAIT.

BIZALMATLANSÁG, GYŰLÖLET, FÉLELEM, ÖÍTÉLET. SZERETTE ELAINE-T, DE

MÉLYEBB VOLT BENNE A MÁGIA IRÁNTI


GYŰLÖLET. HOGY TUDOTT VOLNA CSAK ÚGY LEVETKŐZNI EGY OLYAN I] KÁST,

MELY EGY ÉLETEN ÁT KÍSÉRTE? HISZEN ÉPP EZ A SZOKÁS TAN Dl L ÉLETBEN.

— NEM ÁRTOTTAM RANDWULFNAK, LEGALÁBBIS NEM SZÁNDÉKOSA FII SOHA

NEM ÁRTOTTAM SENKINEK. SOHA NEM IS TENNÉK ILYET. AZI H C I f l TUDOM,

HOGY KELL A MÁGIÁT ILYEN CÉLRA FORDÍTANI.

MINDEN KIMONDOTT SZÓVAL EGYRE INKÁBB ÉREZTE, MENNYIN- IN

ÁBAVALÓ AZ IGYEKEZETE. NEM HITTEK NEKI. NEM BÍZTAK MEG BENNA TÖBBÉ.

MEG VOLTAK GYŐZŐDVE ARRÓL, HOGY SZÁNTSZÁNDÉKKAL PIÉT balta MEGÖLNI

RANDWULFOT. MINDKETTŐJÜKNEK EZ VOLT AZ ELART GONDOLATA.

— MAJD HA CORTTONBÓL... — MAJDNEM AZT MONDTA, HAZAÉRÜNK, DE

AZTÁN MEGGONDOLTA MAGÁT — VISSZATÉRÜNK, ELKÖLTÖZÖM.

— NE! — MONDTA TEREZA, ÉS ELAINE FELÉ NYÚJTOTTA KARJÁT. ELAINE

FELEMELTE A KEZÉT, ÉPPEN ÚGY, MINTHA ÜTÉST AKARNA KIVÉDENI.

— OLVASOK A GONDOLATAIDBÓL. TUDOM, MIT GONDOLSZ RÓLAM. TEREZA

VAD ÖLELÉST KÉNYSZERÍTETT ELAINE-RE.

— NEM TUDOK URALKODNI A GONDOLATAIMON, DE NE MENJ EL, M ÍGY.

JONATHAN ÉS ÉN MAJD MEGTANULJUK... MINDEN RENDBEN LES]

ELAINE ELTOLTA MAGÁTÓL TEREZÁT.

— MIT TANULTOK MEG? HOGY EL BÍRJATOK VISELNI? HOGY NE GYIL

LÖKJÉTEK AZT, AKI VAGYOK? HOGY NE FÉLJETEK TŐLEM?

MEGRÁZTA A FEJÉT ÉS HÁTRALÉPETT, HOGY TEREZA MÁR NE ÉRJE EL, A

VARÁZSLÓHOZ FORDULT.

— HA BELEEGYEZEL, GERSALIUS, HOZZÁD KÖLTÖZNÉK. LAKHATNÉK NÁLAD,

AMÍG TANÍTASZ. HA MEGFELEL.

MIKOR MÁR KIMONDTA, AKKOR JUTOTT ESZÉBE, HOGY NÉGYSZEM KÖZT

KELLETT VOLNA FELTENNIE A KÉRDÉST. MI LESZ, HA A VARÁZSLÓ

VISSZAUTASÍTJA? HA Ő SEM LÁTJA SZÍVESEN? FEJÉT RÁZTA, KÜSZKÖDÖL i, HOGY

NE KEZDJEN EL ÚJBÓL SÍRNI.


GERSALIUS FELÁLLT, ÉS MEGFOGTA ELAINE KEZÉT.

— A HÁZAM MINDIG NYITVA ÁLL ELŐTTED, ELAINE CLAIRN. BLAINE

ÁTKAROLTA ELAINE VÁLLÁT.

— ÉN IS JÖHETEK, GERSALIUS?

A VARÁZSLÓ ÖSSZEVONTA SZEMÖLDÖKÉT.

— VAN UGYAN NÉMI TERMÉSZETES KAPCSOLATOD AZ ÁLLATOKKAL ÉS A

ÖVÉNYEKKEL, DE TE NEM VAGY MÁGUS!

— NEM AZÉRT MENNÉK, HOGY MÁGIÁT TANULJAK, HANEM AZÉRT, GY

SZÓRAKOZTASSALAK.

— SZÍVESEN LÁTLAK TÉGED IS — MONDTA A VARÁZSLÓ, MAJD A MÁGUS-

ÁSZRA ÉS TEREZÁRA PILLANTOTT. — NE FELEJTSÉTEK EL: NEM A MÁGIA ÖZTE

EL ŐKET, HANEM AZ ELŐÍTÉLET!

TEREZA SARKON FORDULT, ÉS A SÁTRAKHOZ SIETETT. JONATHAN CSAK LT,

SZEMMEL LÁTHATÓAN NEM TUDTA, MIT MONDJON, VAGY MITÉVŐ EN. ELAINE

MÉG SOSEM LÁTTA ENNYIRE TEHETETLENNEK.

— NEKED KÖTELEZETTSÉGEID VANNAK, BLAINE — MONDTA VÉGÜL JO-ITHAN.

ELAINE TUDTA, HOGY MIRE GONDOL: A TESTVÉRISÉGRE. O IS "ERETETT VOLNA

CSATLAKOZNI, DE JONATHAN LEBESZÉLTE RÓLA, MOND-

, HOGY NEM ÉRT A FEGYVERFORGATÁSHOZ, ÍGY NEM TUDJA MEGVETNI

MAGÁT. LÁTOMÁSAI HASZNOSNAK BIZONYULTAK, DE NAPOKIG BE-ITGEN

ÁGYBAN FEKÜDT MIATTUK. MOSTANRA AZONBAN MINDEN MEG-FCÁLTOZOTT.

— HA THORDIN ÚJ TÁRSAT AKAR, OTT VAN KONRÁD —

SZÓLT BLAINE.

— NINCS SEMMI BAJOM KONRÁDDAL, DE NEM AKAROK ÚJ TÁRSAT —

RLLENKEZETT THORDIN. A HARCOS FELÁLLT, ODALÉPETT HÁRMÓJUK KÖZÉ,

MINTHA EZZEL ELEJÉT VEHETNÉ AZ ELKÖVETKEZENDŐ ESEMÉNYEKNEK.

— SAJNÁLOM, THORDIN — MONDTA BLAINE.

I — ÉS KI LESZ AZ ÚJ TÁRSAD? — KÉRDEZTE JONATHAN.

—MAJD ÉN — MONDTA ELAINE. JONATHAN

ROSSZALLÓ TEKINTETTEL FORDULT FELÉ.

—EZT MÁR MEGBESZÉLTÜK, ELAINE. TE NEM VAGY ALKALMAS...


—TEGNAP IS VOLT LÁTOMÁSOM, ÉS NEM KÖTÖTT ÁGYHOZ. GERSALIUI MÁR

MEGTANÍTOTT RÁ, HOGYAN URALKODJAK A KÉPESSÉGEIMEN.

— DE MÉG MINDIG NEM TUDOD MEGVÉDENI MAGAD. MI LESZ, Im BLAINE

NEM LESZ VELED? KI FOG MEGVÉDENI?

GERSALIUS HALKAN FELKUNCOGOTT.

— MI AZ, VARÁZSLÓ?

— ELAINE-NEK HATALMAS EREJE VAN, MÁGUSVADÁSZ. FOG TUDNI VI GYÁZNI

MAGÁRA, HA MÁR TELJESEN KIKÉPEZTEM.

— LÁTOD, JONATHAN, EGYIK ELLENVETÉSED SEM BIZONYUL HELYÉNV. T

LÓNAK — MONDTA ELAINE, NAGYFOKÚ ELÉGEDETTSÉGTŐL SZÚRÓSSÁ VÁLL

HANGON. TÖBBÉ MÁR NEM VOLT KISZOLGÁLTATOTT.

— EZ NEM A MEGFELELŐ HELY ÉS IDŐ, HOGY EZT MEGBESZÉLJÜK MONDTA

JONATHAN, ÉS IGAZ VOLT. MAJDHOGYNEM NYÍLTAN BESZÉLLEK EGY TITKOS

TÁRSASÁGRÓL. DE ELAINE A VÉGÉRE AKART JÁRNI A VITÁNAK. AZT AKARTA,

HOGY JONATHAN ÉREZZE A DÜHÉT.

A GONDOLAT IS ELÉGNEK BIZONYULT. Én leszek Blaine ú j társa.

JONATHAN ELSÁPADT, A PÁNIKSZERŰ SOKKTÓL ELAKADT A LÉLEGZETE THORDIN

MEGRAGADTA A KARJÁT, HOGY NE ESSEN EL.

— MI A BAJ, JONATHAN?

JONATHAN A FEJÉT RÁZTA, NEM VOLT BENNE BIZTOS, HOGY TUD REN DESEN

BESZÉLNI.

HALLOD A SZAVAIMAT, JONATHAN, SEMMI TÖBBRŐL NINCS SZÓ. NEM

FOGLAK BÁNTANI. GONDOLJ VALAMIRE, ÉS AZT ÉN HALLANI FOGOM. J.'U JUNK A

VÉGÉRE, ITT ÉS MOST.

A FÉRFI BŐRE EGÉSZEN ELSZÜRKÜLT. ELAINE ÉREZTE, HOGY A FÉRFI GYOMRA

A FÉLELEMTŐL ÖSSZERÁNDUL, HOGY Ő JELEN VAN AZ ELMÉJÉBEN, MÁR NEM

TÖRŐDÖTT EZZEL.

— VÁLASZOLJ, JONATHAN! — MONDTA KI

HANGOSAN. —TE OKOZOD EZT? — KÉRDEZTE THORDIN.

— Ő IS OLVAS A GONDOLATAIMBAN, AHOGY ÉN AZ ÖVÉIBEN, ENNYI AZ

EGÉSZ. NEM FÁJ. SAJÁT FÉLELMÉVEL ÁRT MAGÁNAK.

208 • Laurell K . Hamilton

— ELAINE, NE CSINÁLD EZT! — MONDTA BLAINE. DE

MUSZÁJ.

,ONATHAN NAGYOT NYELT, HÁNYINGERREL KÜSZKÖDÖTT. VÉGÜL, NA-YON

ÓVATOSAN, EZT GONDOLTA: A testvériség soha nem fogadna téged

tagjává.

KORÁBBAN IS DOLGOZTAK MÁR VARÁZSLÓKKAL. JONATHAN MEGRÁZTA

A FEJÉT, MINTHA ÍGY KI TUDNÁ ZÁRNI A HAN-T, DE NEM JÁRT SIKERREL. ELAINE

HIRTELEN FELISMERTE, HOGY JONATHAN SEMMIKÉPPEN SEM TUDJA KISZORÍTANI

ŐT AZ ELMÉJÉBŐL, HA IGYSZER OTT AKAR LENNI. Nem fognak veled

dolgozni. BLAINE MAJD SZÓL AZ ÉRDEKEMBEN. DE ÉN ELLENED FOGOK

SZÓLNI. ÁM LEGYEN, JONATHAN.

JONATHAN VISSZANYERTE ARCSZÍNÉT ÉS NYUGALMÁT. MINDEN TŐLEM

TELHETŐT MEGTESZEK, HOGY AZ EMBEREK MEGTUDj á k , MILYEN ROMLOTT

VAGY.

F HIRTELEN SARKON FORDULT, ÉS LASSAN, ÖNTUDATOSAN ELTÁVOZOTT.

— NEM LETT VOLNA SZABAD AZ ELMÉJÉBE LÉPNED — SZÓLT

GERSALIUS. ELAINE NÉZTE JONATHAN EGYENES, TÁVOLODÓ HÁTÁT.

— NEM JÁTSZOM TÖBBÉ, GERSALIUS. VAGYOK, AKI VAGYOK. ÉS JO-

ATHAN EZT SOHA NEM FOGJA TUDNI ELFOGADNI.

— IDŐVEL LEHET, MEGBÉKÉLT VOLNA, NA DE ÍGY... — A VARÁZSLÓ

VÉGÜL FEJEZETLENÜL HAGYTA A MONDATOT, ÉS TÖRŐDŐ, AGGÓDÓ PILLANTÁST

TETT ELAINE-RE.

—MOST MÁR ELINTÉZTEM, HOGY TÉNYLEG GONOSZNAK HIGGYEN.

—DE MIÉRT?

ELAINE A FEJÉT RÁZTA, A MEGFELELŐ SZAVAKAT KERESTE.

— BELEFÁRADTAM ABBA, AHOGY ÖSSZENÉZNEK, ABBA, HOGY FOLYTON

Izon KELLETT RÁGÓDNOM, VAJON MIT GONDOLHATNAK RÓLAM. O, IGA-

[|ABÓL NEM TUDOM, MI KÉSZTETETT ERRE, DE MÁR NEM LEHET VISSZA-

FORDÍTANI. SOHA NEM FOG MEGBOCSÁTANI NEKEM.


OSTOBASÁGNAK TARTOTTA, HOGY MEGINT KÖNNYEK CSÍPIK A SZC MÉT. AZ

Ő ELÖNTÉSE VOLT, MOST MEG MIÉRT SÍR EMIATT?

— MOST MÁR TÉNYLEG MINDEN HIDAT FELÉGETTÉL MAGAD MÖGÜL i

— MONDTA GERSALIUS, DE AZTÁN MOSOLYGOTT, ÉS VÁLLBA

VEREGETTE ELAINE-T.

— AZ OTTHONOM KEVÉSBÉ FÉNYŰZŐ, MINT A HÁZ, AHOL EDDIG LAK TÁL, DE

MÍG NEM LESZEL A MÁGIA MESTERE, MEGLESZEL BENNE.

— SAJNÁLOM — FORDULT ELAINE BLAINE-HEZ, AKI LÉLEK NÉLKÜLI MN

SOLYT ERESZTETT MEG.

— SOHA NEM LÁTTAM MÉG, HOGY ÍGY KIJÖTTÉL VOLNA A SODROD BÓL.

IGAZÁN LENYŰGÖZŐ VOLT, DE MIÉRT TETTED EZT PONT VELE, PONT MOST?

—TE VELÜK MARADHATSZ. NEM KELL, HOGY MINDKETTEN ELVESZÍT SÜK AZ

OTTHONUNKAT.

BLAINE VIGYOROGVA A FEJÉT RÁZTA.

— NEM, NEKEM TE VAGY A CSALÁDOM. HA TÉGED NEM LÁTNAK S/t VESÉN,

AKKOR ENGEM SEM.

— KONRÁD A FELESÉGE HALÁLA ÓTA SENKIVEL NEM HAJLANDÓ TÁRSULNI

— MONDTA THORDIN. — SZÜKSÉGED LEHET AZ ÉN KARDOMRA IS,

HOGY MEGVÉDJEN.

ELAINE MEGLEPVE NÉZETT RÁ. —TE IS

VELÜNK JÖNNÉL? THORDIN VÁLLAT

VONT.

— JONATHAN MOST ZAKLATOTT UGYAN, DE SOSEM BOCSÁTANÁ MEG

MAGÁNAK, HA BÁRMI TÖRTÉNNE VELETEK. ÉN SEM BOCSÁTANÉK MEG

MAGAMNAK. JOBB, HA VELETEK TARTOK, ÉS GONDOSKODOM MINDKEI TŐTÖK

BIZTONSÁGÁRÓL.

BLAINE KEMÉNYEN MEGÖLELGETTE. —TE

VÉN BOLOND! THORDIN CSAK

VIGYORGOTT.

— GERSALIUS, THORDIN IS VELÜNK JÖHET? — KÉRDEZTE ELAINE.


— NOS, BEVALLOM, NEM VAGYOK ARRA FELKÉSZÜLVE, HOGY ENNYI

BÉRREL BŐVÍTSEM A HÁZTARTÁSOMAT — MONDTA, ÁM AMINT AZ IK-

ARCÁRA TÉVEDT A TEKINTETE, EGYBŐL ELMOSOLYODOTT. — DE NEM ETEM

MEG, HOGY VISSZAUTASÍTSAK EGY JÓ KARDFORGATÓT, AKI VÉ-LMEMRE KELNE.

THORDIN BARÁTSÁGOSAN HÁTBA VEREGETTE, OLYAN ERŐVEL, HOGY ERSALIUS

MEGTÁNTORODOTT.

— JÓ EMBER VAGY, AHHOZ KÉPEST, HOGY VARÁZSLÓ VAGY. GERSALIUS

KÖHÖGÖTT, MAJD ÍGY SZÓLT.

— ILYEN LELKES TAGOKKAL BIZONYÁRA BOLDOG CSALÁDOT FOGUNK OTNI.

ERRE A MONDATRA ELAINE ARCÁRÓL LEHERVADT A MOSOLY. VALÓBAN

CSALÁD VOLTAK — EDDIG. MIÉRT KÉSZTETTE JONATHANT ERRE A LÉPÉS-EZ

IGAZÁN NEM RÁ VALLOTT. A FEJÉT INGATTA. A MÁGIA TETTE VAJON? I VAN, HA

IGAZA VAN JONATHANNAK, ÉS A MÁGIA ÁTVESZI FÖLÖTTE AZ NYITÁST? MI VAN,

HA ABBAN IS IGAZA VAN, HOGY A MÁGIA ROMLOTTÁ ZI? ÉS HA MINDENKI MÁST

IS ROMLOTTÁ TESZ MAGA KÖRÜL? ÉPPEN

ST SIKERÜLT SZÉTSZAKÍTANIA A TESTVÉRISÉG LEGHATÉKONYABBAN MŰ-

DŐ EGYSÉGÉT. AZ OLYAN HÁZ, AMELY BELÜLRŐL REPEDEZIK, ELŐBB-

BB ÖSSZEDŐL. ELAINE-NEK NEM JUTOTT ESZÉBE, KITŐL HALLOTTA EZT.

REMÉNYKEDETT BENNE, HOGY AKÁRKI IS VOLT, NINCS IGAZA.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET

AZ EGET TELJESEN ELBORÍTÓ SŰRŰ, LILA FELHŐKBEN ERESZKEDETT ALÁ

AZ ALKONYAT. A HÓ, FENYEGETŐ CSENDBEN, EGÉSZ NAP HATALMAS PELY-

HEKBEN HULLOTT, MINT AMIKOR KIRÁZNAK EGY HATALMAS TOLLPÁRNÁT. A

FALU, CORTTON, PARÁNYI VÖLGYBEN FEKÜDT. AZ ABLAKOKBÓL ITT-OTT

FÉNYEK PISLÁKOLTAK. KÉMÉNYFÜST SZÁLLT AZ ELHALVÁNYULÓ ÉG FELÉ, ÉS IT

LILA FELHŐKBE VESZETT.

JONATHAN MÉG EGY PRÓBÁT TETT, HOGY ELMAGYARÁZZA SILVANUSNAK és

A TÖBBIEKNEK, MI VÁR RÁJUK. AZ ELF MÖGÖTTE ÜLT A LOVON. JONATHAN

MEGFORDULT A NYEREGBEN, ÉS A ZAVARBA EJTŐ SZEMPÁRTÓL TTLIG NÉHÁNY

HÜVELYKNYIRE TALÁLTA MAGÁT.

—JÁRVÁNY TÁMADTA MEG A FALUT. LEHET, HOSSZABB ÉLETRE SZÁ-

MÍTHATTOK, HA TOVÁBBMENTEK. A LEGKÖZELEBBI VÁROS, TEKLA, EGY NAP

JÁRÁSRA VAN.

—HA JÁRVÁNY VAN, OTT A GYÓGYÍTÓ HELYE. — MONDTA SILVANUS, ÉS

HEVESEN GESZTIKULÁLT FÉLIG VISSZANŐTT KARJÁVAL.

—NEM VITATOM, HOGY EGY IGAZ GYÓGYÍTÓ A SEGÍTSÉGÜNKRE LEHET, de

AZT AKAROM, HOGY MEGÉRTSD, MI ÁLL ELŐTTÜNK.

—ÉRTÉKELEM A FIGYELMESSÉGEDET, JONATHAN, DE SOKSZOR SZEM-

BENÉZTÜNK MÁR A GONOSSZAL. ÉLŐHOLTAKKAL IS TALÁLKOZTUNK, ÉS dzt IS

TÚLÉLTÜK.

JONATHAN A KÜLÖNÖS ARCRA MEREDT, PRÓBÁLTA MEGFEJTENI. SILVAnus

OLYAN MAGABIZTOSNAK TŰNT. A MÁGUSVADÁSZNAK ESZÉBE JUtott, VALAHA

MILYEN MAGABIZTOS VOLT Ő MAGA IS, MEGINGATHATATLAN A HITÉBEN — DE

AZ KORÁBBAN VOLT. HÁTRAPILLANTOTT, SZEMÉVEL LILAINE-T KERESTE. A

LÁNY SZŐKE HAJA RAGYOGOTT AZ ELHALÓ FÉNYBEN.


BLAINE MÖGÖTT ÜLT A LOVON, MIVEL NAGYLELKŰEN FELAJÁNLOTTA

LOVÁ i t NAGY TERMETŰ, BAJUSZOS FÉRFINAK. HAJA IZZOTT BLAINE FEHÉR

CSUK LYÁJA MELLETT, ÉS ELAINE VALÓSZÍNŰLEG MEGÉREZTE, HOGY JONARH.M

NÉZI, MERT VISSZAPILLANTOTT RÁ.

JONATHAN ELFORDULT, MIELŐTT A TEKINTETÜK TALÁLKOZOTT VOLN.i

NEM AKARTA, HOGY ELAINE ÚJBÓL BEKÚSSZON AZ ELMÉJÉBE. A GON

DOLATTÓL ÖSSZERÁNDULT, MINTHA MEGBOTLOTT VOLNA VALAMIBEN .1

SÖTÉTBEN. NEM LETT VOLNA JOGA ÍGY MEGSZÁLLNI AZ ELMÉJÉT. EZ G< 1

NOSZSÁG. MÉGIS HELYRE AKARTA HOZNI KETTŐJÜK KÖZT A DOLGOKAI, CSAK

NEM TUDTA, HOGY TEGYE.

NEM TUDTA, EGYÁLTALÁN HELYREJÖHETNEK-E KÖZTÜK VALAHA IS ,1

DOLGOK; HACSAK EGY CSAPÁSRA MEG NEM SZŰNIK A LÁNY VARÁZSEREJE NEM

SZÁMÍTOTT ARRA, HOGY MÉG BLAINE IS AZ Ő OLDALÁRA ÁLL, DE HÁL

GONDOLHATTA VOLNA. VAK VOLT, HOGY ERRE NEM SZÁMÍTOTT. DE HOGY

MÉG THORDIN IS? EZ AZTÁN ABSZOLÚT A MEGLEPETÉS EREJÉVEL HATOL 1 RÁ. A

TESTVÉRISÉG EGYSÉGE, MELYET AZ Ő CSAPATUK ALKOTOTT, BÁRMELY

MÁSIKNÁL SIKERESEBB VOLT — TÖBB SZÖRNYET ÖLTEK MEG, TÖBB GONOSZ

VARÁZSLÓT FOGTAK EL, TÖBB SARLATÁNT LEPLEZTEK LE, MINT BÁRKI MÁS. JÓ

CSAPAT VOLTAK. A PUSZTA TÉNY, HOGY ELAINE VARÁZSEREJE MEGOSZTOTTA

ŐKET, ÉPP ELÉGGÉ ALÁTÁMASZTOTTA A TÉNYT, HOGY A BOSZOR KÁNYSÁG

PUSZTÍTÓ JELENSÉG.

JONATHAN LENÉZETT A FALU FÉNYEIRE. A CORTTONI HALOTTAK VÉGSŐ

NYUGALOMRA HELYEZÉSE LESZ AZ UTOLSÓ KÜLDETÉSÜK EGY CSALÁDKÉNL,

MELYNEK Ő VOLT A FEJE. NEKI ENGEDELMESKEDETT A HÁZÁBAN A TESTVÉRISÉG

ÖSSZES TÖBBI TAGJA. MIÉRT NEM TALÁLTA HÁT A KIUTAT EBBŐL AZ ERKÖLCSI

DILEMMÁBÓL? OLYAN ÉRZÉS VOLT, MINTHA VÉGIG KELLEL 1 VOLNA NÉZNIE,

MIKÉNT GURUL LE EGY KOCSI MEGÁLLÍTHATATLANUL A KESKENY ÖSVÉNYEN.

TUDTA, HOGY A LEVEGŐBE FOG VÉGÜL REPÜLNI, HOGY A SZIKLÁKRA CSAPÓDVA

DARABOKBAN VÉGEZZE, DE NEM TUDOTT ELLENE TENNI SEMMIT, SEM

AKARATTAL, SEM KIABÁLÁSSAL. BALESET VOLT EZ, MELY A SZEME ELŐTT

ZAJLOTT LE, ÉS AMELLYEL SZEMBEN TEHETETLEN VOLT.


HA SAJÁT GONDJAIT NEM IS KÉPES MEGOLDANI, A FALUNAK AZÉRT TUD

S e g í t e n i . JONATHAN MINDIG IS i n k á b b NÉZETT FARKASSZEMET AKÁR ÍGY

TUCATNYI ZOMBIVAL, MINT HOGY CSALÁDI VESZEKEDÉSBE KELLJEN

BONYOLÓDNIA. DE TALÁN MOST SIKERÜL KÉT LEGYET ÜTNIE EGY CSAPÁSRA.

— MÉG MINDIG AGGÓDSZ A LÁNY MIATT? — KÉRDEZTE

SILVANUS. LONATHAN TAGADNI AKARTA, DE MÉGIS BÓLINTOTT.

— AVERIL IS GYAKRAN AKARATOS. VESZEKSZÜNK, AZTÁN KIBÉKÜLÜNK.

MINDIG A GYERMEKEINK MARADNAK, AKÁRHOGY IS MAGUKRA HARAGÍTANAK

MINKET.

— DE MOST NEM MÉLTATLAN KÉRŐRŐL VAN SZÓ! — MONDTA

JONATHAN. MEGSZÁLLTA AZ ELMÉMET AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL!

MEGMUTATTA,

OGY KÉPES VISSZAÉLNI AZ EREJÉVEL!

— O... A TI IDŐSZÁMÍTÁSOTOK SZERINT TIZENNYOLC ÉVES, IGAZ? FIATUL

MÉG. TE RENDELKEZEL AZ ÉRETT KOR TÜRELMÉVEL ÉS BÖLCSESSÉGÉVEL. A TE

FELADATOT ELSIMÍTANI A NÉZETELTÉRÉST, NEM AZ ÖVÉ.

—TE IS ÍGY SZOKTAD CSINÁLNI, HA AVERILRŐL VAN SZÓ?

— IGEN — MONDTA AZ ELF FÁRADTAN, MINTHA TUDTA VOLNA, HOGY

JÓ TANÁCSOKAT SOKKAL NEHEZEBB MEGFOGADNI, MINT OSZTOGATNI.

JONATHAN ÚJBÓL HÁTRAPILLANTOTT. ELAINE TOVÁBBRA IS NÉZTE. EGY

PILLANATIG ÁLLTA A TEKINTETÉT, MAJD ELFORDÍTOTTA A FEJÉT. VAJON A

SNY SZEMÉBEN IS HASONLÓ SZÁNDÉK TÜKRÖZŐDÖTT? O IS BÉKÜLNI AKART?

HA ANNYIRA BÁNJA, HOGY ÖSSZEVESZTEK, AKKOR MEG MIÉRT C s i n á l t a EZT AZ

EGÉSZET? JONATHAN OLYAN SOK MINDENT EL TUDOTT V o l n a NÉZNI, DE AZZAL,

HOGY NYÍLTAN MEGSZÁLLTA AZ ELMÉJÉT, A LÁNY TÚL MESSZIRE m e n t . EZT MEG

KELL ÉRTENIE. MAJDNEM OLYAN VOLT,

LINTHA SZÁNTSZÁNDÉKKAL TETTE VOLNA.

— ÉN NEM TUDOM HELYREHOZNI — MONDTA VÉGÜL. ■

MERT NEM AKAROD — VÁLASZOLT AZ ELF.

— VALÓBAN NEM AKAROM — BÓLINTOTT JONATHAN. MEGSARKAN-

TYÚZTA A LOVÁT, ÉS RÁKANYARODOTT AZ ÖSVÉNYRE.

A BÜSZKESÉG HIDEG DOLOG, BARÁTOM.


— EZ NEM BÜSZKESÉG KÉRDÉSE.

AZ ELF HANGJA EGÉSZEN KÖZEL KÚSZOTT A FÜLÉHEZ, MINTHA CSUK ÖNNÖN

LELKIISMERETE LETT VOLNA.

— MI EZ, HA NEM BÜSZKESÉG?

FÉLELEM, GONDOLTA JONATHAN, DE NEM TUDTA, HOGY MAGYARÁZ/A MEG

AZ ELFNEK. SILVANUS HALOTT FELESÉGE IS MÁGUS VOLT, BOSZI h KÁNY. HA AZ

ELF KÉPES SZERETNI EGY MÁGUST, MEGOSZTANI VELE A| ÁGYÁT ÉS GYERMEKET

NEMZENI VELE, AKKOR ÚGYSEM ÉRTENÉ MIY | FÉLELMEIT.

— KÉRLEK, JONATHAN, OLYAN KEDVES VOLTÁL HOZZÁNK. KELLŐ NYI

TOTTSÁGGAL FOGLAK HALLGATNI. HÁTHA MIKÖZBEN ELMONDOD, RÁ || JÖSSZ,

MIT KELL TENNED, HOGY KÖZELEDJ ELAINE-HEZ.

EZ OLYAN ÉSSZERŰNEK HANGZIK, GONDOLTA JONATHAN. NYOMA SEM

VOLT BENNE FÉLELEMNEK. JONATHAN VONAKODOTT OLYAN VALAKI NEK

FELTÁRNI FÉLELMÉT, AKI EGY CSEPPET SEM OSZTOZOTT BENNE.

A NAP ARANYLÓ, VÉRES VILLANÁSKÉNT TŰNT EL A LILA FELHŐK

ö l e l é s e - BEN. AHOGY A CSAPAT LEFELÉ HALADT A DOMBOLDALON,

FOKOZATOSAN ELHALT A FÉNY. KONRÁD LOVAGOLT LEGELÖL, ALAKJA EGYRE

HALVÁNYODOII A RÁJUK BORULÓ SÖTÉTSÉGBEN. KONRÁD VOLT AZ EGYIK, AKI

EGYEDÜL ü l i A LOVÁN, A MÁSIK PEDIG A LOVAG. A LOVAG TÚL NAGY

TERMETŰ VOLT ALI HOZ, HOGY MÁS IS ELFÉRJEN VELE EGYÜTT A NYEREGBEN,

KONRÁD PEDIG EGYSZERŰEN NEM AJÁNLOTTA FEL SENKINEK A LEHETŐSÉGET.

— A SZÜLEIM MÁGIA ÁLTAL LELTÉK HALÁLUKAT — ÁRULTA EL VÉGÜL K I

NATHAN.

— A FELESÉGEM IS — MONDTA SILVANUS. JONATHAN A

FEJÉT RÁZTA. HOGY IS MAGYARÁZZA MEG?

— NEM, NEM EGYSZERŰEN MEGÖLTÉK, HANEM MEGALÁZTÁK, MEG

KÍNOZTÁK ŐKET.

— MESÉLD EL, BARÁTOM, HOGY TÖRTÉNT.

DE JONATHAN NEM AKARTA ELMESÉLNI. A GYÁSZT TÚL SZEMÉLYES DOLOGNAK

VÉLTE. MÉG NEGYVEN ÉV UTÁN SEM FORRT BE A SEB. AZ ANY-


I IS CIGÁNY VOLT, AKÁRCSAK TEREZA. TALÁN EZÉRT EJTETTE RABUL FE-

ÉGE SÖTÉT HAJA ÉS TELT HANGJA AZ ELSŐ PERCTŐL FOGVA. VAJON NEM INIIID

AZZAL TÖLTJÜK AZ ÉLETÜNKET, HOGY PRÓBÁLJUK VISSZAHOZNI A BOLDOGABB

NAPOKAT? TERMÉSZETESEN, HA JONATHAN CSAK ENNYIT IKART, NEM LÉP BE A

TESTVÉRISÉG KÖTELÉKÉBE. NEM LETT VOLNA BELŐLE GUSVADÁSZ.

VISSZAVONULT VOLNA TEREZÁVAL EGY CSENDES ZUGBA, E NEM TETT ÍGY,

TALÁN AZÉRT, MERT ÚGY VÉLTE, A GONOSZ BÁRHOL UTOLÉRNÉ. HA NEM

KÜZDESZ, HOGY ELPUSZTÍTSD A GONOSZT, AKKOR AZ FOG I [PUSZTÍTANI

TÉGED. JOBB SZEMBENÉZNI VELE ÉS LEGYŐZNI, MINT HAGY-I, HOGY

VÁRATLANUL AZ UTADBA KERÜLJÖN.

TÍZÉVES VOLT, AMIKOR A VARÁZSLÓ BELOVAGOLT A PORTÁJUKRA. APJA

UHTENYÉSZTŐ VOLT, ANYJA PEDIG, FINOM KEZÉNEK ÉS TELT, ALT HANGJÁnak

KÖSZÖNHETŐEN, NEVES BÁRD. HA UTAZOTT VOLNA, MESTERDALNOK IL

VÁLHATOTT VOLNA BELŐLE, DE NEM VOLT NAGYRAVÁGYÓ. TIPIKUS CI-INY

JELLEMVONÁS, HOGY AZ EMBER, HIÁBA VAN NAGY TEHETSÉGE, NEM AGGASZTJA

MAGÁT AMIATT, HOGY A LEHETŐ LEGTÖBBET HOZZA KI BELŐLE. A BOLDOGSÁG

ENNÉL JÓVAL FONTOSABB VOLT A SZÁMÁRA.

KIS VENDÉGLŐJÜK VOLT, AHOVÁ AZ UTAZÓK BETÉRHETTEK ÉJSZAKÁIT.

JONATHAN ANYJA ÉNEKELT ESTÉNKÉNT. APJA NAPKÖZBEN GYAKORTA TÁVOL

MARADT, DE ESTÉRE MINDEN EGYES BIRKÁNAK AZ AKOLBAN VOLT IT HELYE. A

FARKASOK UGYANIS KÉPESEK EGY EGÉSZ NYÁJJAL VÉGEZNI EGYETLEN ÉJSZAKA

LEFORGÁSA ALATT.

A VARÁZSLÓ MAGAS, FÁJDALMASAN SOVÁNY EMBER VOLT. ÚGY FES-TT, MINT

AKI ÖRÖKÖSEN ÉHEZIK, DE JONATHAN EMLÉKEZETT RÁ, MILYEN NAGY

ADAGOKAT FALT BE ANYJA FŐZTJÉBŐL. AZONBAN SOHA NEM HÍZOTT, ÉS EZ

ELÁMÍTOTTA JONATHANT ÉS ÖCCSÉT, GAMAILT.

A VARÁZSLÓ, AKIT TIMONNAK HÍVTAK, EGY HÉTRE MARADT. A KÉT I NI

ÉSZRE SEM VETTE, HOGY VARÁZSLÓ, AMÍG EGY NŐ NEM LOVAGOLT BE AZ

UDVARRA. ALACSONY, KECSES ASSZONY VOLT, HAJZUHATAGA AZ ŐSZI AVAR

SZÍNEIBEN POMPÁZOTT. AZÉRT JÖTT, MERT RÉGI ELLENSÉGÉT, TIMONT

KERESTE, ÉS KI IS HÍVTA PÁRBAJRA. E g y sötét úr halála '217

JONATHAN ANYJA MEGPRÓBÁLTA LEÁLLÍTANI A PÁRBAJT AZZAL, HOGY

KETTŐJÜK KÖZÉ ÁLLT.

A VÖRÖS HAJÚ NŐ ÉGNEK EMELETE A KEZÉT.

— ÁLLJ FÉLRE AZ UTAMBÓL, ASSZONY! VELE VAN DOLGOM.

— EZ AZ ÉN OTTHONOM. HA MINDENÁRON PÁRBAJOZNI AKARTOK,

MENJETEK MÁSHOVA. ENNYIT KÉREK.

— HA TIMON VELEM JÖN, ELEGET TESZEK KÉRÉSEDNEK. A MAGAS, SOVÁNY

FÉRFI AZONBAN A FEJÉT RÁZTA.

— NEM MEGYEK ÖNKÉNT A SAJÁT KIVÉGZÉSEMRE.

— KÉRLEK, TIMON — SZÓLT ANYA —, HAGYJÁTOK EL AZ UDVARHÁZAI. A

FÉRFI ISMÉT CSAK A FEJÉT INGATTA.

— MINDJÁRT MEGÖLNEK, TE MEG CSAK A HÁZRA GONDOLSZ. A HÁZAI ÚJRA

FEL LEHET ÉPÍTENI.

—TIMON, HÖLGYEM, LEGYENEK SZÍVESEK!

TIMON HARAGOS TEKINTETTEL NÉZETT ANYÁRA.

— HAGYJ MINKET,

ASSZONY! HATÁROZOTTAN LENDÍTETTE

A KEZÉT.

ANYA A FÖLDRE ZUHANT, JONATHAN ÉS GAMAIL ODAROHANTAK HOZZÁ.

— NE, MARADJATOK, AHOL VAGYTOK! — KIÁLTOTTA GYÖNYÖRŰEN CSI-

LINGELŐ HANGJÁN, MELY BEHALLATSZOTT A HÁZBA. VENDÉGEK ÉS SZOLGÁK

SIETTEK AZ AJTÓKHOZ, ABLAKOKHOZ, A SZAKÁCSNŐ IS KIRONTOTT, KÉZEN

FOGTA A KÉT FIÚT ÉS VISSZAHÚZTA ŐKET A HÁZ FALA MELLÉ.

SENKI NEM SEGÍTETT ANYÁNAK. SENKI.

ANYA MEGPRÓBÁLT NÉGYKÉZLÁB ODÉBB MÁSZNI A MOCSOKBAN, DE A

VÖRÖS HAJÚ BOSZORKÁNY ELŐRENYÚJTOTTA A KEZÉT. SISTERGŐ ZÖLD FÉNY

VILLÁMLOTT FEL MORAJLÓ HANGON, ÉS ELNYELTE ŐT. ANYA SIKOLTOTT. A

GYEREKEK SZEMÉBEN ÚGY TŰNT, MINTHA FESTETT ÜVEG MÖGÖTT ÁLLT VOLNA.

TESTE OLVADNI KEZDETT, EGYRE KISEBB LETT, MAJD LEHETETLENÜL

ÖSSZEZSUGORODOTT. AMIKOR A FÉNY ELHALT, RUHÁI ÜRESEN HULLOTTAK A

FÖLDRE.


JONATHAN MEGPRÓBÁLT ODASZALADNI HOZZÁ, SEGÍTENI AKART, DE A

SZAKÁCS ÚGY SZORÍTOTTA A CSUKLÓJÁT, MINTHA AZ ÉLETE MÚLNA RAJTA. AZ

ASSZONY KÖRMEI JONATHAN BŐRÉBE VÁJTAK, OLYAN MÉLYEN, HOGY ÉLETRE

SZÓLÓ NYOMOKAT HAGYTAK A BŐRÉN.

TIMON LASSAN ELŐRELÉPETT, ÉS EGY PILLANATRA SEM VETTE LE A SZEMÉT A

VÖRÖS HAJÚ BOSZORKÁNYRÓL. LÁBÁVAL MEGPISZKÁLTA A RUHAKUPACOT.

VALAMI KIS LÉNY MOZGOLÓDOTT A RUHÁK ALATT. VALAMI VALÓSZÍNŰTLENÜL

KICSI LÉNY.

TIMON ELŐREHAJOLT ÉS FÉLRELÖKTE A RUHÁKAT. RIADT MACSKA TŰNT

ELŐ ALÓLUK. AZ ÁLLAT ÉGNEK MEREDŐ BUNDÁVAL FÚJNI KEZDETT, ÉS

MEGKARMOLTA A VARÁZSLÓT. A FÉRFI HÁTRAHŐKÖLT, ÉS HANYATT VÁGÓ-

DOTT. AZ ÁLLAT MEGINDULT A HÁZ FELÉ, ÉS EGY SZÖKKENÉSSEL BENT

TERMETT.

JONATHAN NEM FOGTA FEL, HOGY A MACSKA AZ Ő ÉDESANYJA. ELMÉJE

KÉPTELEN VOLT BEFOGADNI ILYEN ABSZURDUMOT, LEGALÁBBIS TÍZÉVESEN.

A VÖRÖS HAJÚ BOSZORKÁNY NEVETETT, ÉS KINYÚJTOTTA UJJÁT AZ EL-~ETT

VARÁZSLÓ FELÉ. EZÚTTAL NEM VILLÁMLOTT FEL SEMMILYEN FÉNY. NATHAN

NEM LÁTOTT SEMMIT, CSAK HALLOTTA, AHOGY TIMON FELKI-T. VALAMI

HULLÁMZOTT A LEVEGŐBEN, ÉS ÚGY TŰNT, A SEMMI ÖLELI KÖ-T A VARÁZSLÓT,

ÉS ÖSSZENYOMJA, EGYRE SZOROSABBAN, AMÍG A KIÁLTÁ-I EL NEM FULLADTAK A

LEVEGŐ HIÁNYA MIATT. NEM KAPOTT LEVEGŐT, MÁR EGY HANGOT SEM

TUDOTT KIADNI. VÉGÜL VÖRÖS ÉS SÖTÉTEBB LYADÉKOKBÓL ÁLLÓ FOLTBAN

KIPUKKADT, ÉS TESTE A FÖLDRE ZUHANT. —TRMONNAK MINDIG IS NAGYON

KÖNNYEN EL LEHETETT TERELNI A GYEIMÉT — MONDTA A BOSZORKÁNY, MAJD

FORDÍTOTT EGYET A LOVÁN, ELVÁGTATOTT.

JONATHAN UTÁNA AKART KIÁLTANI, DE NEM TUDTA, PONTOSAN MIT S

MONDJON.

APJA AZNAP ÉJJEL ÉRT HAZA, ÉS MEGPRÓBÁLT KERÍTENI EGY OLYAN

ARÁZSLÓT, AKI MEG TUDJA GYÓGYÍTANI ANYÁT, DE NEM JÁRT SIKERREL.


SENKINEK NEM VOLT MEG HOZZÁ A HATALMA, ÚGYHOGY VÉGÜL API A

VÖRÖS HAJÚ BOSZORKÁNY KERESÉSÉRE INDULT. MEG IS TALÁLTA, ÁM A NŐ

MEGÖLTE. ANYÁT PEDIG HALÁLRA GÁZOLTA EGY SZEKÉR, MINT EGY

KÖZÖNSÉGES HÁZIMACSKÁT.

HÉT ÉVEL KÉSŐBB JONATHAN MEGGYILKOLTA AZ ELSŐ VARÁZSLÓT.

AZ ELF NAGYON CSENDESEN LOVAGOLT MÖGÖTTE, ÉS NEM KÉRTE MÉG

EGYSZER, HOGY AVASSA BIZALMÁBA. NEHÉZ VOLT OLYAT TALÁLNI, AKI KÉPES

VOLT HALLGATÁSÁT TISZTELETBEN TARTANI, NOHA A NÉHÁNY ELL, AKIVEL

JONATHAN TALÁLKOZOTT, MIND ILYEN VOLT. TALÁN A CSENDET MEGÉRTENI

ELF TULAJDONSÁG, MELYRE CSAK KEVÉS EMBER KÉPES.

EGYEDÜL TEREZA TUDOTT A MÚLTJÁRÓL, ÉS EZ BŐVEN ELÉG IS VOLT.

CORTTONT SÖTÉTSÉG BORÍTOTTA. A MÁSODIK EMELETI ABLAKOKBAN LÁMPÁK

RAGYOGTAK. A FÖLSZINTEN A LEERESZTETT ZSALUK RÉSEI KÖZI IS

KISZŰRŐDÖTT NÉMI FÉNY. JONATHAN MÉG SOSEM LÁTOTT ENNYI LÁM

PAOLAJAT ELVESZTEGETNI. ÚGY TŰNT, MINTHA AZT KÉPZELNÉK A FALU

LAKOSAI, HOGY EGYES-EGYEDÜL A FÉNY TARTHATJA ŐKET BIZTONSÁGBAN.

MILYEN GYERMETEG. DE NEHÉZ VOLT FELADNI A FÉNY SZERETETÉT, ÉS A

REMÉNYT, HOGY A FÉNY MAJD ELŰZI A SZÖRNYETEGEKET.

A FŐUTCA ELÉG SZÉLES VOLT AHHOZ, HOGY EGY SZEKÉR ELFÉRJEN RAJTA. A

HAVAT OLDALRA LAPÁTOLTÁK, ÉS EMBER NAGYSÁGÚ RAKÁSOKBAN HA I

MOZTÁK FEL AZ AJTÓK MELLETT. A MEGFAGYOTT FÖLD KŐKEMÉNY VOLI A

LOVAK PATÁJA ALATT.

ELFÉRTEK VOLNA EGYMÁS MELLETT IS, DE KONRÁD NEM VÁRT. ELŐRE

VÁGTATOTT A SÖTÉT UTCÁN, HÁTRA SEM NÉZVE, HOGY KÖVETI-E VALAKI. JO

NATHAN AZON TŰNŐDÖTT, VAJON ÉSZREVENNÉ-E KONRÁD, HA HIRTELEN

MIND MEGÁLLNÁNAK, ÉS HAGYNÁK, HADD MENJEN EGYEDÜL. KONRÁD,

AMIÓTA BEATRICE MEGHALT, MINDIG, MINDENÜVÉ EGYEDÜL MENT. JO

NATHANNAK NEM LEHETETT OKA PANASZRA, MERT A FÉRFI TOVÁBBRA IS EL

VÉGEZTE A MUNKÁJÁT, CSAK A HÉV, AMIVEL DOLGOZOTT, MEGKESEREDET i.

JONATHAN NEM VOLT BIZTOS BENNE, HOGY HA TEREZÁT ÖLTÉK VOLNA

MEG, Ő TUDNA-E MOST BÁRMIT IS OLYAN JÓL CSINÁLNI, MINT A NŐ.


KONRÁD HIRTELEN LEFÉKEZTE LOVÁT. KESKENYEBB UTCA KERESZTEZTE A

FŐUTAT. VOLT VALAMI ABBAN, AHOGYAN A NYEREGBEN ÜLT, VALAMI

FESZÜLTSÉG, MELY ARRA ÖSZTÖNÖZTE JONATHANT, HOGY MEGSARKANTYÚZZA

A LOVÁT.

— MI A BAJ? — KÉRDEZTE SILVANUS.

— NEM TUDOM — VÁLASZOLTA JONATHAN.

MINDKETTEN BEÉRTÉK KONRÁDOT, AKI MEREDTEN BÁMULT JOBB ÓLAIRA.

MINTHA VALAMI A KESKENY UTCÁN — INKÁBB SIKÁTORBAN — TELESEN

HIPNOTIZÁLTA VOLNA ŐT. AZ ÚT SÖTÉT SZALAGJA MELLETT PÁRHUZA-.OSAN

FUTOTTAK MINDKÉT OLDALON AZ ERESZCSATORNÁK CSÍKJA, MÁS EM

LÁTSZOTT, AZ ÉJSZAKA SZÉNFEKETE VOLT, ÉS ÁTHATOLHATATLAN.

— MIT LÁTTÁL, KONRÁD? — KÉRDEZTE JONATHAN.

— NEM VAGYOK BIZTOS BENNE, DE MINTHA VALAMI MOZGOTT VOLNA.

KONRÁD KEZE KARDJA MARKOLATA KÖRÉ SZORULT. JONATHAN OLYAN

IZONYOSSÁGGAL ÉREZTE A BELŐLE ÁRADÓ FESZÜLTSÉGET, MINT A

LEVEGŐ GYOS ÉRINTÉSÉT.

JONATHAN A FEKETESÉGBE BÁMULT, ADDIG HUNYORGOTT, MÍG FEHÉR

ÖTTYÖK NEM TÁNCOLTAK SZEME ELŐTT.

— NEM LÁTOK SEMMIT — MONDTA VÉGÜL.

— ÉN SEM — MONDTA SILVANUS IS. TEREZA,

MÖGÖTTE AVERILLEL, BEÉRTE ŐKET.

— MIÉRT ÁLLTUNK MEG? — KÉRDEZTE.

— KONRÁD AZT HITTE, VALAMI MOZOG A SIKÁTORBAN.

— DE TÉNYLEG LÁTTAM VALAMIT! — BIZONYGATTA KONRÁD.

— BÁRMI IS VOLT AZ, ÚGY TŰNIK, MÁR NINCS ITT. MENJÜNK A VENDÉGLŐBE

— RENDELKEZETT JONATHAN, ÉS MEGSARKANTYÚZTA A LOVÁT.

REZA KÖVETTE, KONRÁD VISZONT LEMARADT, ÉS TOVÁBB FÜRKÉSZTE A

S ö t é t s é g e t .

JONATHAN VISSZAPILLANTOTT, ÉS LÁTTA, MINDENKI MÁS KÖVETI ŐT. CSAK

KONRÁD MARADT LE, ÉS MÉG MINDIG MAKACSUL BÁMULTA A SIKÁTORT.

BIZTOS EGY KÓBOR MACSKA VAGY KUTYA VOLT, AMELY VALA-


MI MELEG HELYET KERESETT EZEN A HIDEG ÉJSZAKÁN. DE MÉGIS..,

JONATHAN AZON KAPTA MAGÁT, HOGY Ő IS A SÖTÉTSÉGET KÉMLELI.

ÚJABB KESKENY UTCA KERESZTEZTE AZ UTAT. JONATHAN KÖRÜLNÉZEL I

MINDKÉT IRÁNYBAN, DE CSAK A SŰRŰ SÖTÉTSÉG KÍGYÓZOTT ELŐTTÜK.

HIRTELEN JELZŐTÁBLÁRA LETTEK FIGYELMESEK, MELY RÁLÓGOTT AZ ÚI RA.

HEVES, JÉGHIDEG SZÉLLÖKÉS SÜVÍTETT VÉGIG AZ UTCÁN. A TÁBLA LE HÉR

MADARAT ÁBRÁZOLT, MELYNEK SZÁRNYA ÉGNEK MEREDT, ÉS NYÍL DÖFTE ÁT.

FESTETT VÉR FOLYT VÉGIG A MADÁR MELLKASÁN. A KÉP ALAII KISBETŰS

FELIRAT ÁLLT: FOGADÓ A VÉRZŐ GALAMBHOZ.

NEM VALAMI SZÍVDERÍTŐ NÉV, DE JONATHAN HALLOTT MÁR ROSSZA ÍV

BAT IS. LEGKEVÉSBÉ A „FOGADÓ A SÓVÁRGÓ DÉMONHOZ" NYERTE EL

TETSZÉSÉT, MELYNEK CÉGÉRE VALÓSÁGGAL ARCPIRÍTÓ VOLT.

— JONATHAN — SZÓLALT MEG TEREZA. HANGJÁBAN OLYANNYIRA ÉI

ZŐDÖTT A CSENDES KÉTSÉGBEESÉS, HOGY JONATHAN MINDEN SZŐRSZÁLA

ÉGNEK MEREDT.

HÁTRAFORDULT FELESÉGÉHEZ, DE Ő ELNÉZETT MELLETTE, ÉS A SZÉLI",

UTCÁT BÁMULTA MEREDTEN. TEREZA MÖGÖTT ELAINE SZEME IS ELKEN-KEDETT

A FÉLELEMTŐL.

RÉMISZTŐ LÁTVÁNY VOLT, AKÁR EZER LIDÉRCNYOMÁS EGYÜTTVÉVE.

JONATHAN LASSAN AZ UTCA IRÁNYÁBA FORDÍTOTTA TEKINTETÉT. VAGY LÉI

TUCAT TEREMTMÉNY CAMMOGOTT FELÉJÜK. EMBER FORMÁJÚNAK TŰNTEK, DE

ÚGY MENTEK, MINT A RÉSZEG BÁBOK. JONATHAN MÁR ÉPPEN ELÉG ÉLŐHOLTAT

LÁTOTT AHHOZ, HOGY TUDJA, MIFÉLE SZERZETEK.

— ZOMBIK — MONDTA HALKAN.

LÓDOBOGÁST HALLOTT, MIRE HÁTRAFORDULT. KONRÁD VÁGTATOTT LE

LÉJÜK GYORS IRAMBAN, INTEGETVE ELAINE-NEK ÉS BLAINE-NEK, HOGY

MENJENEK GYORSAN. BLAINE EGY PILLANATIG HEZITÁLT, ÉS EZ ÉPP ELÉG, VOLT

AHHOZ, HOGY A SIKÁTORBÓL ELŐHÖMPÖLYGŐ ÉLŐHALOTTAK ELVÁ LASSZÁK

ŐKET JONATHANTÓL ÉS A TÖBBIEKTŐL.

KONRÁD LOVA FELÁGASKODOTT. HÁTRÁLT, ÉS HANGOSAN NYERÍTETT, MERT

AZ ÉLŐHOLTAK BELEMARTAK. KONRÁD DÜHÖDT LENDÜLETTEL CSAP*


KODOTT A BALTÁJÁVAL, DE NEM TUDOTT KITÖRNI. KÉNYTELEN VOLT

HÁTRÁLNI, MIKÖZBEN PRÓBÁLTA NEM ELVESZÍTENI URALMÁT A NYERÍTŐ LÓ FE-

LETT. BLAINE IS KIVONTA KARDJÁT, DE A SZOROSAN MÖGÖTTE ÜLŐ ELAINE

AKADÁLYOZTA A SZABAD MOZGÁSBAN. MÁSIK KARJÁVAL LEHÚZTA TESTVÉRÉT

MAGÁVAL A FÖLDRE, HOGY TÁVOLABB KERÜLJENEK A ZOMBIKTÓL, ÉS A

CSOSZOGÓ HORDA ELÉ UGRATTA A LOVÁT.

JONATHAN EGYRE NÖVEKVŐ ELSZÖRNYEDÉSSEL NÉZTE A JELENETET. LÁTTA,

AHOGYAN ELAINE SZŐKE HAJA ELTŰNIK A ZOMBIK EGYBEFÜGGŐ MASSZÁJA

MÖGÖTT. BLAINE ELFELEJTETTE VOLNA, HOGY E MÖGÖTT VAN EGY MÁSIK

SIKÁTOR, AHOL ELAINE ÁLL EGYMAGÁBAN, FEGYVERTELENÜL?

MÁR FORDÍTOTTA VOLNA LOVÁT AZ IRÁNYUKBA, HOGY SEGÍTSEN RAJ-I UK,

DE TEREZA HANGJÁT HALLOTTA.

— NEKÜNK IS MEGVANNAK A GONDJAINK, JONATHAN — MONDTA,

VISSZANYERVE URALMÁT A HANGJA FÖLÖTT, MELY MOST MAJDHOGYNEM

TÁRGYILAGOSSÁ VÁLT.

JONATHAN VISSZAFORDÍTOTTA A LOVAT. SILVANUS KÉTSÉGBEESETTEN

KAPASZKODOTT MEGMARADT KARJÁVAL.

A CSOSZOGÓ HALOTTAK TOVÁBBHALADTAK AZ UTCÁN, DE VOLT OTT MÉG

VALAKI A SIKÁTOR MÉLYÉN ÖSSZEKUPORODVA. EMBERNEK TŰNT, DE EGYIK

ÁRNYÉKBÓL A MÁSIKBA SZÖKÖTT, MINTHA MÉG A HIDEG, TÁVOLI LIOLD FÉNYE

IS BÁNTANÁ.

TEREZA KIVONTA KARDJÁT, ÉS TEKINTETÉVEL KÖVETTE A TEREMTMÉNYT.

ÉLŐHOLT BOTLADOZOTT ELŐ EGY SIKÁTORBÓL ÉS MEGRAGADTA A HÁTASÁT. A

LÓ HÁTRÁLT, AVERIL FELSIKOLTOTT, ÉS ESZELŐSEN KAPASZKODOTT TEREZA

KARJÁBA, EZZEL TELJESEN MEGBÉNÍTVA ŐT ÉS LEHETETLENNÉ TÉVE A

KARDFORGATÁST. SÁPADT BŐR CSILLÁMLOTT FEL. TEREZA ÉS AVERIL TÉST

ÉRZETT, MELY MINDKETTŐJÜKET A FÖLDRE TASZÍTOTTA. MÉG TÖBB ÉLŐHOLT

FONT GYŰRŰT KÖRÉJÜK, ÉS ELTŰNTEK JONATHAN SZEME ELŐL. A FÉRFI

NOSZOGATTA A LOVÁT, INDULT VOLNA A SEGÍTSÉGÜKRE, DE EGY ÚJABB ZOMBI

BOTLOTT A LOVÁBA. JONATHAN ÉREZTE, HOGY EGY KÉZ EGRAGADJA A LÁBÁT.

ELRÚGTA MAGÁTÓL, MIRE AZ A VALAMI PÁR LÉ-


PEST HÁTRÁLT. EGY LÉNY, AMELY VALAHA NŐ VOLT, DERÉKON RAGADT

>i SILVANUST.

AZ ELF KARJA JONATHAN GYOMRÁBA VÁGÓDOTT, ÉS ETTŐL ALIG KAPUT T

LEVEGŐT. EGY ZOMBI, MELYNEK A FEJE MAJDNEM TELJESEN MEG VOLT CL

ROTHADT MÁR, MEGRAGADTA A LÓ FEJÉT. AZ ÁLLAT MEGPRÓBÁLT HÁTRÁLNI,

DE A ZOMBI VALAHA NAGY TERMETŰ FÉRFI VOLT, ÉS A SÚLYA LEHÚZTA a

LOVAT. A HOLTAK KÖRE BEZÁRULT, ÉS A RESZKETŐ LOVAT ODANYOMTÁK a

FOGADÓ AJTAJÁHOZ, MELYET JONATHAN ERŐTELJESEN RUGDOSNI KEZDETT

— NYISSÁTOK KI! NYISSÁTOK KI!

SILVANUST KIS HÍJÁN MÁR LECIBÁLTÁK A NYEREGBŐL, CSAK A MENTEI TE

MEG AZ ÉLETÉT, HOGY MEGMARADT KARJÁVAL JONATHAN DEREKÁBA

KAPASZKODOTT. JONATHAN MEGMARKOLTA AZ ELF RUHÁJÁT, MÁSIK KE ZÉVEL

PEDIG SZOROSAN A NYEREGKÁPÁBA KAPASZKODOTT, LÁBÁVAL A LÓ OLDALÁT

SZORÍTOTTA, ÍGY VÉDTE MAGÁT ATTÓL, HOGY LERÁNTSÁK A HOLTAK,

THORDIN ÉS RANDWULF IS OTT VOLTAK, ÉS OLYAN LENDÜLETTEL lóba I

TÁK A KARDJUKAT, HOGY KIS HÍJÁN EGYMÁST IS MEGCSONKÍTOTTÁK. VÉL

HULLOTT A HÓRA. HALOTT TESTRÉSZEK SZAKADTAK LE, DE A HALOTT KEZEL,

UTÁNUK NYÚLTAK. A LÓ RESZKETETT, DE NEM HÁTRÁLT. THORDIN MAGA

IDOMÍTOTTA BE A KANCÁT, ÉS MOST EMIATT MENEKÜLT MEG. HA A LÓ

HÁTRÁLT VOLNA, ŐK IS ELVESZNEK, AKÁRCSAK TEREZA ÉS AVERIL.

SILVANUS UJJAI ELCSÚSZTAK. KEZE HÜVELYKRŐL HÜVELYKRE TÁVOK i

DOTT. AZ ELF UJJAI VÉGIGDÖRZSÖLTÉK JONATHAN BŐRÉT A RUHA ALATT,

JONATHAN AZ ELF RUHÁJÁBA FÚRTA A KEZÉT.

A HATALMAS ZOMBI A LÓ SZEMÉBE KAPOTT. A KANCA AZ AJTÓNAK

PRÉSELŐDÖTT, ODANYOMVA JONATHAN LÁBÁT.

— NYISSÁTOK MÁR KI AZ AJTÓT!

VAKÍTÓ FÉNYÁRADAT VILÁGÍTOTTA MEG AZ UTCÁT TELJES HOSSZÁBAN, A

ZOMBIK MEGRETTENTEK, ÉS KEZÜKET AZ ARCUK ELÉ KAPTÁK. SILVANUS AZ

ÚTON ÜLT, ÉS UJJAI MÉG MINDIG JONATHAN RUHÁZATÁBA FŰZŐDTEK AZ ELF

KIMERÜLTEN A LÓ HORPASZÁNAK TÁMASZTOTTA A HOMLOKAI

GERSALIUS A LOVÁN ÜLT, KEZÉT FEHÉR LÁNG VETTE KÖRÜL.


— SIESSETEK, NEM TUDOM SOKÁIG VISSZATARTANI ŐKET.

SZAVAI A KELLETÉNÉL ERŐSEBBEN VISSZHANGZOTTAK AZ ÉPÜLETEK

ŐZT.

TEREZA ÚGY EMELTE AVERIL A VÁLLÁRA, MINT EGY LISZTESZSÁKOT, FTZTÁN

HÁTTAL A SZEMKÖZTI FALNAK TÁMASZTOTTA. KERESZTÜLTOLAKODOTT A

ZOMBIKON, TESTÉVEL FÉLRETASZÍTVA ŐKET. A KARDOT VÉGIG A KEZÉBEN

TARTOTTA, DE ÚGY TŰNT, A ZOMBIKAT NEM ÉRDEKLI A HARC.

THORDIN A FOGADÓ FELÉ IRÁNYÍTOTTA A LOVÁT. RANDWULF A CSIZ-

MÁJÁVAL RUGDOSTA ODÉBB A ZOMBIKAT, A HALOTTAK AZONBAN EGYSZERŰEN

ELFORDULTAK, ALIG VETTÉK ÉSZRE.

FREDRIC MEGSARKANTYÚZTA A LOVÁT, ÉS A ZOMBIK FELÉ INDULT. A LÓ ÚGY

RUGDOSTA FÉLRE A HOLTTESTEKET, MINTHA VÍZBEN GÁZOLNA.

— ELAINE!

BLAINE ESZEVESZETT KIÁLTÁSÁRA MINDENKI FELKAPTA A FEJÉT. ŐRJÖNGVE

KORMÁNYOZTA KÖRBE-KÖRBE A LOVÁT.

— ELAINE! — KIÁLTOTT ÚJBÓL.

KONRÁD TETT EGY PÁR LÉPÉST A HOLTAK MÖGÖTTI SÖTÉTSÉGBEN.

— ELAINE! — SZÓLÍTOTTA A LÁNYT.

A FÉNY EGYRE HALVÁNYULT GERSALIUS KEZÉBEN, MINT EGY FEHÉREN IZZÓ,

MAJD KIHUNYÓ PARÁZS.

— CSAK PÁR PERCET TUDOK ADNI. AKÁRMIT TESZEL, TEDD

GYORSAN. A ZOMBIK CSAK NÉZTÉK ŐKET. A HALOTT SZEMEK AZ ÉLŐKRE

ME-

TTDTEK, MINDEN MOHÓSÁG NÉLKÜL, VÉGTELEN TÜRELEMMEL, MINTHA

LUDTÁK VOLNA, NEM KELL SEMMIT TENNIÜK, CSAK VÁRNI.

JONATHAN LEERESZKEDETT A LOVÁRÓL, ÉS DÖRÖMBÖLNI KEZDETT A VEN-

TÓÉGLŐ AJTAJÁN.

— JONATHAN AMBROSE VAGYOK, A MÁGUSVADÁSZ! ÉRTEM küldte-

LEK TALLYRAND-T!

I SEMMI MOZGÁS NEM HALLATSZOTT, ÉS A SÚLYOS AJTÓ NEM NYÍLT KI.

GERSALIUS A TÉRDÉVEL ELŐREIRÁNYÍTOTTA A LOVÁT. A FÉNY MÁR ALIG-

ALIG PISLÁKOLT A KEZÉBEN.


A/ tii VAIÁ/ M i n m ENNYIT TUDOTT liiim. MoM i.i|l .UL .1 M

I l l .U ' I IN V . u l . l N / .

A HOLRAK LASSAN HALADLAK, DE EGYRE KÖZELEDLEK. A IOILT.NL.. I i ZEK

FELEMELKEDTEK, HADONÁSZTAK A LEVEGŐBEN, DE CSAK A ( IEI IÁIM ÁLTAL

EMELT MÁGIKUS FAL TARTOTTA ŐKET VISSZA.

JONATHAN ÚJRA DÖRÖMBÖLNI KEZDETT. ÚGY ÉREZTE, AZ AJTÓ EGY LÁB

VASTAG IS MEGLEHET. MÉG BALTÁVAL SEM TUDNÁK IDŐBEN ÁITM IN. . 1 . MÁS

ÖTLETE NEM VOLT.

— KONRÁD, SZÜKSÉGÜNK VAN A BALTÁDRA.

— NINCS MEG ELAINE — SZÓLT VISSZA KONRÁD. A HOLTAK KÖT ILLVI I TÉK

A LOVÁT ÉS ELVÁLASZTOTTÁK ŐT A TÖBBIEKTŐL.

— MIND MEGHALUNK, HA NEM JUTUNK BE EZEN AZ AJTÓN - MOND TA

JONATHAN, ÉS ATTÓL, HOGY EZT KIMONDTA, ÖSSZESZORULT A tori • A

TEHETETLENSÉG ÉRZÉSÉNEK NYOMÁSA ALATT ALIG KAPOTT LEVEGŐI NEM

HAGYHATTA, HOGY ELAINE MIATT MIND MEGHALJANAK. NEM I. HET ENNYI

EMBERT FELÁLDOZNI EGYETLENEGY MIATT.

KONRÁD ÚJBÓL MEGSARKANTYÚZTA A LOVÁT, DE A HOLTAK, AHELYI 1 1

HOGY UTAT ENGEDTEK VOLNA, A LÓHOZ ÉS KONRÁD LÁBÁHOZ NYOMLÁLI

MAGUKAT. NEM NYÚLTAK ÉRTE, MÉG NEM, DE KONRÁD TUDTA, HOGY

HAMAROSAN ERRE IS SOR KERÜL.

— NEM, NEM HAGYHATJUK ŐT — MONDTA BLAINE. OLDALBA RÚGL |

LOVÁT, ÉS A SIKÁTOR FELÉ VETTE AZ IRÁNYT, AHOL ELAINE-T HAGYTA.

— NE, BLAINE! — KIÁLTOTTA TEREZA.

KONRÁD HABOZOTT, MINTHA AZON TÖPRENGENE, KÖVESSE-E A I MI

— KONRÁD, SZÜKSÉGÜNK VAN RÁD! — SZÓLT RÁ JONATHAN.

A HARCOSNAK SIKERÜLT KITÖRNIE A HALOTTAK GYŰRŰJÉBŐL, ÉS A I ÖL t

BIEKHEZ LOVAGOLT.

— HA ITT HALNAK MEG KINT, A TE HIBÁD LESZ.

— DE HA NEM JUTUNK BE EZEN AZ AJTÓN, MIND MEGHALUNK. KONRÁD

ARRÉBB LÖKTE JONATHANT.

— FÉLRE! KELL A HELY!


RVIIIUL HÁTRÁLTUK. AZ UTOLSÓ SZIKRA IS KIALUDT MÁR GERSALIUS L • •

! • • I I \ LIOLI.IK TORKÁBÓL HATALMAS SÓHAJ SZAKADT FEL. KONRÁD

IRLRIIIRLII .1 BALTÁJÁT. A ZOMBIK ELŐRECSOSZOGTAK, FELÉJÜK NYÚJTOT-| i I

N>H.ULÚ KEZÜKET. AZ AJTÓ EBBEN A PILLANATBAN KINYÍLT.

IMI.IT Imii SEMMIT NEM LÁTOTT, CSAK A RÉST. SZÁMÍT, KI NYITOTTA L I I -

AJTÓT? KÉRDEZTE MAGÁBAN. NEM SZÁMÍT! BELÖKTE KONRÁDOT || AJTÓN,

MAJD SILVANUS ÉS TEREZA ESTEK BE RAJTA. THORDIN MEGPRÓBÁLT ÁTTÖRNI A

LOVÁVAL, MIKÖZBEN RANDWULF A KINYÚJTOTT KE-I I i KASZABOLTA. AZ EGYIK

ZOMBI RANDWULFRA VETETTE MAGÁT, /BEN FELNYÁRSALTA MAGÁT A KARDRA,

DE NEM TÖRŐDÖTT VELE. KE-

MATATTAK A HARCOS SZEMÉNÉL. FREDRIC MEGLENDÍTETTE HATALMAS

KARDJÁT, ÉS A ZOMBI FEJE A POR-MX HULLT. A FEJETLEN TEST TOVÁBB

MARCANGOLTA RANDWULF ARCÁT, ÉS BARÁZDÁKAT KARMOLT BELE.

THORDIN MEGRAGADTA A HOLTTESTET A GALLÉRJÁNÁL FOGVA, ÉS RÁN-)tt

RAJTA EGYET. A ZOMBI A HOLTAK KÖZÉ ESETT. A KINYÚLÓ KEZEK A .ITELEN

HÚSBA TÉPTEK, ÉS KITÁTOTT SZÁJAKBA TÖMTÉK ANNAK CAFAT-I TELJESEN

SZÉTMARCANGOLTÁK A ZOMBIT ÉS MEGETTÉK. ROPOGÓ JNTOK HANGJA

TÖLTÖTTE BE AZ ÉJSZAKÁT, ÉS A HÚSON CSÁMCSOGÁS NEDVES HANGJA. —

GYERÜNK BE, MOST! — KIÁLTOTTA JONATHAN. THORDIN BELOVAGOLT AZ

AJTÓN. FREDRIC EGY UTOLSÓT CSAPOTT A TÁRSUK TETEMÉN LAKMÁROZÓ

HULLÁKRA, AZTÁN BEIRÁNYÍTOTTA A KANcáját. JONATHAN KÉTSÉGBEESETTEN

PILLANTOTT VÉGIG AZ UTCÁN, DE AN-;IAK TELJES HOSSZÁBAN CSAK A HOLTAK

MOZGOLÓDTAK.

LOVA HÁTRÁLT, ÉS MEGRÁNTOTTA A GYEPLŐT A KEZÉBEN. EGY ZOMBI

IMÉLYESZTETTE FOGAIT A MARJÁBA. A DOLOG, AMI RÁUGROTT TEREZÁRA,

most AZ Ő LOVÁT TÁMADTA HÁTULRÓL, ÉS FOGAIT AZ EMBERI HARAPÁSNÁL

'ÓVAL ERŐSEBBEN A NYAKÁBA MÉLYESZTETTE.

KEZEK RAGADTÁK MEG JONATHANT ÉS BEHÚZTÁK AZ AJTÓN. A HOLTAK

ELŐRETÓDULTAK, ÉS UTÁNA NYÚLTAK. JONATHAN A FÖLDÖN FEKÜDT, AHOVÁ


ELLÖKTÉK. FREDRIC, THORDIN ÉS EGY IDEGEN BE AKARTÁK LÖKNI A/ ,i| TÓT,

DE KEZEK NYOMULTAK BE A NYÍLÁSON KERESZTÜL. FÉLIG SZÉTROHAD) ARC

TŰNT ELŐ AZ AJTÓBÓL, ÉS A LÉNY BEPRÉSELTE A MELLKASÁT IS.

— NEM TUDOM BECSUKNI — MONDTA THORDIN.

KONRÁD LECSAPOTT A HULLA MELLKASÁRA. A HÚS FELSZAKAD), DL

TULAJDONOSA TOVÁBB KÜZDÖTT, ÉS MEGPRÓBÁLTA BETUSZKOLNI MAGÁI

RANDWULF IS SEGÍTETT THORDINNAK, CSAPKODOTT A KARDJÁVAL, MIFL A

ZOMBI EGYIK KARJA A PORBA HULLOTT, ÉS ÚGY FICÁNKOLT OTT TOVÁBBI AKÁR

EGY PARTRA VETETT HAL.

EGY NŐ SZALADT ELŐRE, ÉS OLAJAT ÖNTÖTT A KARRA. EGY KISFIÚ, AKI

MELLETTE ÁLLT, FÁKLYÁVAL MEGGYÚJTOTTA A VÉGTAGOT. AZ ÉGETT NTSL

BŰZÖS FÜSTÖT BOCSÁTOTT KI, MELY CSÍPTE A SZEMET ÉS FANYAR, KEL LE

METLEN SZÁJÍZT IDÉZETT ELŐ.

A NŐ OLAJAT ÖNTÖTT A HOLTAKRA, MELYEK FENYEGETŐN PRÓBÁLLAK

BENYOMULNI AZ AJTÓN. A FIÚ HABOZOTT, EZÉRT JONATHAN RAGADTA MEG A

FÁKLYÁT, ÉS A ZOMBI FELÉ LÖKTE. LÁNGOK CSAPTAK FEL, ÉS FÜLL

GOMOLYGOTT. A HALOTT SZÁJ SIKOLTOTT, AMÍG ÉGETT, ÉS A KISZÁRADI HÚS

TERMÉSZETELLENES GYORSASÁGGAL ÉGETT HAMUVÁ.

MÉG EGY FÉRFI KERÜLT ELŐ, ÉS HÁRMAN KÖZÖSEN VÉGRE BECSUKLAK AZ

AJTÓT, SZÉTPASSZÍROZVA NÉMI TÖRÖTT CSONTOT ÉS ELSZENESEDEL L HÚST. AZ

AJTÓ BEVÁGÓDOTT, ÉS AZ IDEGEN BERETESZELTE.

A HÁROM FÉRFI ZIHÁLVA VETETTE HÁTÁT AZ AJTÓNAK.

AZ IDEGEN ELŐÁLLT, ÉS LASSÚ, SZÍNPADIAS MEGHAJLÁSSAL LENDÍTEI 11

TOLLAS KALAPJÁT.

— HARKON LUKAS VAGYOK, ÉS ÖRÖMMEL TÖLT EL, HOGY VÉGRE-VALA

HÁRA KÖRÜNKBEN ÜDVÖZÖLHETEM, KEDVES AMBROSE MESTER.

JONATHANNAK SIKERÜLT, HA ESETLENÜL IS, BICCENTENIE EGYET. KÉL

SZOLGA OLTOGATTA AZ UTOLSÓ LÁNGOKAT AZ AJTÓ KÖRNYÉKÉN, AHOVÁ A/

OLAJAT ÖNTÖTTÉK. A TÖMÖR FAAJTÓ BIZTONSÁGOSAN EL VOLT RETESZELVE,

MÁSIK OLDALÁN BLAINE ÉS ELAINE CSAPDÁBAN VOLTAK EGY SEREGNYI

ÉLŐHALOTT KÖZT. HUSZADIK FEJEZET

LAINE A FALHOZ NYOMTA A HÁTÁT, ELÖLRŐL PEDIG BLAINE LOVA VÉDTE,

MELY MASSZÍVAN ÁLLT KÖZTE ÉS A HALOTTAK KÖZT. BLAINE KARDJA MEG-

CSILLANT A HOLDFÉNYBEN, ÉS AZ ÉLŐHOLTAKAT KASZABOLTA. A HOLTAK

ÖRBEZÁRTÁK, LOVAT ÉS LOVASÁT MARCANGOLTÁK. BLAINE PUSZTÍTOTTA

ŐKET, AHOGY CSAK TŐLE TELLETT, BELEVÁGOTT A ROTHADÓ ARCOKBA ÉS

KAROKAT CSAPOTT LE. EGY UJJ HULLOTT A PORBA ELAINE MELLÉ. TEKER-

GŐZÖTT, MINT EGY HERNYÓ, ÉS A LÁNY SZOKNYÁJA FELÉ ARASZOLT.

ELAINE NEM SIKOLTOTT, MERT ATTÓL FÉLT, HOGY ELTERELNÉ BLAINE

FIGYELMÉT, AMI TESTVÉRE ÉLETÉBE KERÜLHET, INKÁBB ELRÚGTA MAGÁTÓL A

LEVÁGOTT UJJAT. AZ UJJ BEGURULT A MÖGÖTTÜK LEVŐ SIKÁTORBA, DE AZTÁN

ISMÉT A LÁNY FELÉ KÚSZOTT. EGY ZOMBI JELENT MEG BLAINE LOVA MÖGÖTT,

ÉS ÜRES SZEMÉVEL MEREDTEN NÉZTE ELAINE-T.

KÉT ÚJABB HOLT RAGADTA MEG BLAINE-T, AKI ŐRJÖNGVE VAGDOSTA LE A

KEZÜKET. MÉG HA HÍVJA IS ELAINE, AKKOR SEM TUDOTT VOLNA ODAMENNI

HOZZÁ. KÖRÜLVETTÉK, ÉS ALIG TARTOTTA MAGÁT, EGYEDÜL, MÁR A I ÖLDÖN,

FEGYVERTELENÜL.

CSONT KANDIKÁLT KI A ROHADT BŐR ALÓL, ÉS KÍSÉRTETIESEN RAGYOGOTT.

A ZOMBI KITÁTOTTA A SZÁJÁT, ÉS FOLYÉKONY, SÖTÉT SZÍNŰ, SŰRŰ,

PUDINGSZERŰ LÉ FOLYT VÉGIG AZ ÁLLÁN.

ELAINE ELFORDÍTOTTA A TEKINTETÉT, ÉS NAGYOT NYELT. HA MOST EL-

HÁNYJA MAGÁT, MINDKETTEN ELVESZNEK. ELKEZDETT INKÁBB A SIKÁTOR FELÉ

LOPAKODNI, HÁTÁT MINDVÉGIG A FALNAK VETVE. VALAMI HOZZÁÉRT A

LÁBÁHOZ. RÉMÜLT NYIKKANÁS SZALADT KI A SZÁJÁN, ÉS LEPILLANTOTT. AZ UJJ

PRÓBÁLT FELMÁSZNI A LÁBÁN. ELAINE SIKOLTOTT, ODÉBB RÚGTA A TESTRÉSZT,

MELY A LÓ PATÁI ALATT LANDOLT ÉS ÖSSZENYOMÓDOTT. E g y sötét úr halála • 229

ELAINE FIGYELMÉT ÚJRA A KÖRÜLÖTTE ÓLÁLKODÓ ZOMBIRA FORDÍTÓI TA.

MIT IS TEHETNE FEGYVER NÉLKÜL EGY HÚS-VÉR ZOMBI ELLEN?

BAL KEZÉVEL MEGTALÁLTA A FAL SARKÁT, A SIKÁTOR VÉGÉHEZ ÉRT LE HÁT.

AZ EGYETLEN KÉPESSÉG, AMIVEL Ő RENDELKEZETT ÉS A HOLTAK NEM, A

GYORSASÁG VOLT. A SIKÁTORBA PILLANTOTT. AMENNYIRE LÁTTA, ÜRES VOLT.

A ZOMBI MÁR RÁVETETTE VOLNA MAGÁT, AMIKOR ELAINE A KESKENY

SIKÁTORBA CSUSSZANT, ÉS FUTÁSNAK EREDT. EGY HÁTRA PILLANTÁSSAL

MEGBIZONYOSODOTT ARRÓL, HOGY A ZOMBI DÖCÖGVE KERGETI.

ELAINE FUTOTT, SÚLYOS KÖPÖNYEGE LEBEGETT UTÁNA. KITÖRT A SI KÁTOR

SZÁJÁBÓL ÉS A FÖLDRE ZUHANT. EGY NŐ ÁLLT FÖLÖTTE, ÉS ELAINE

KÖPÖNYEGÉT SZORÍTOTTA. ELŐSZÖR ELAINE AZT GONDOLTA, EMBERI LÉN)',

DE AZTÁN A VÉKONY, FEHÉR HÁLÓINGRE ÉS A FAGYOTT ARCKIFEJEZÉSIC TÉVEDT

A TEKINTETE. JOBB ÁLLAPOTBAN VOLT UGYAN, DE EZ IS CSAK EGY ÉLŐHOLT

VOLT.

ELAINE VISSZAPILLANTOTT. AZ ELŐBBI ZOMBI MÁR MAJDNEM UTOLÉRTE.

RÁNGATÓZOTT, HOGY LAZULJON TORKÁN A SZORÍTÁS, MAJD NÉGY KÉZLÁBRA

ERESZKEDETT, ÉS ELTÁVOLODOTT AZ ÜRES KÖPÖNYEGET TARRÓ ZOMBITÓL.

KÖNNYEBB IS VOLT A KÖPÖNYEG NÉLKÜL FUTNI, AHHOZ MEG, HOGY ÉREZZE

A HIDEGET, TÚLSÁGOSAN MEGRÉMÜLT. EGY MÁSIK FŐUTCÁN TALÁLTA MAGÁT,

MELY NEM VOLT OLYAN SZÉLES, MINT AZ ELŐZŐ, DE AHHOZ ÉPP ELÉGGÉ SZÉLES,

HOGY LÁTHASSA, NINCS OTT SENKI. FELEMELTE SZOK NYÁJÁT ÉS ROHANNI

KEZDETT.

A KÉT ZOMBI ÜLDÖZŐBE VETTE. A FÉRFI LASSÚ VOLT, DE A NŐ MAJDNEM

OLYAN GYORSAN FUTOTT, MINT ELAINE. TESTE NEM IS TŰNT HALÓT T NAK,

AHOGY SZÁGULDOTT A HAVAS UTCÁN. ELAINE ELCSÚSZOTT EGY JEGES RÉSZEN,

ÉS EGY FALNAK VÁGÓDOTT. FELTÁPÁSZKODOTT ÉS BOTLADOZVA FUTÁSNAK

EREDT, MIELŐTT MÉG KIEGYENSÚLYOZTA VOLNA MAGÁT.

PISLÁKOLÓ FÉNYRE LETT FIGYELMES A ZSALUGÁTEREK MÖGÖTT. TENYÉREN,

NÉGYKÉZLÁB FELMÁSZOTT A LÉPCSŐN. HATÁROZOTTAN ÉLES FÁJDA 230 • Laurell K. Hamilton

LOM HASÍTOTT BELÉ. SIKÍTOTT, ÉS SAJGÓ TENYERÉVEL DÖRÖMBÖLT AZ

AJTÓN.

— SEGÍTSÉG!

HIRTELEN HANGOT HALLOTT, ÉS HÁTRAFORDULT. HÁROM ÚJABB ZOMBI

KÖZELEDETT FELÉ AZ UTCA MÁSIK OLDALÁRÓL. ELÉGGÉ MEG VOLTAK MÁR

ROHADVA, AZ EGYIKNEK A KARJA IS HIÁNYZOTT. A KÉT SZALADÓ ZOMBI PEDIG

JÖTT A MÁSIK OLDALRÓL. A NŐ MÁR MAJDHOGYNEM ELKAPTA. ELAINE-NEK

GYORSAN EL KELLETT DÖNTENIE, TOVÁBBFUT, VAGY ITT MARAD. HA AZ

UTÓBBIT VÁLASZTJA, ÉS AZ AJTÓ NEM NYÍLIK KI, MEG FOG HALNI.

LETÁMOLYGOTT A LÉPCSŐN ÉS ELSZALADT A HÁROM CAMMOGÓ ZOMBI

MELLETT. A NŐ ÉPPEN MÖGÖTTE VOLT, PAPUCSOS LÁBA KOPOGOTT AZ UTCA

KÖVÉN.

KÉT TOVÁBBI ÉLŐHOLT BOTLADOZOTT ELŐ EGY KERESZTUTCÁBÓL, ÉS

elálltak ELAINE ÚTJÁT. A MAGASABB GYORSABBNAK IS TŰNT, ÉLŐBBNEK.

NEM TUDOTT CSAK ÚGY ELSZALADNI ELŐLE. ELAINE AZ ELSŐ ÚTJÁBA KERÜLŐ

SIKÁTORBA FUTOTT, NEM GONDOLKOZOTT, CSAK ROHANT. HIBA VOLT, MERT A

SIKÁTOR FALBAN VÉGZŐDÖTT. ZSÁKUTCA.

ELAINE VISSZAFORDULT VOLNA, DE A NŐ ELÁLLTA AZ ÚTJÁT. A LÁNY LASSAN

HÁTRÁLT A HALOTT NŐTŐL. MEGBOTLOTT VALAMI SZEMÉTBEN, DE

SZERENCSÉRE NEM ESETT EL. UJJAIVAL FAL UTÁN KUTATOTT, AMELYNEK

NEKITÁMASZKODHATNA, ÉS A LÁBA HÁTRACSÚSZOTT, A SEMMIBEN MATATVA.

FÉLT LENÉZNI, VAGY HÁTRANÉZNI, NEM MERTE LEVENNI A SZEMÉT A LÉNYRŐL,

MELY EGYRE KÖZELEDETT FELÉ A SIKÁTORBAN.

A NŐ MAJDNEM TELJESEN ÉLŐNEK TŰNT, LESZÁMÍTVA HÁTBORZONGATÓ

HALLGATAGSÁGÁT. OLYAN VOLT, MINT EGY FESTMÉNY, MELY MAGÁN VISELI AZ

ÉLET FORMÁIT ÉS SZÍNEIT, DE VALAHOGY MÉG SINCS BENNE ÉLET. LÁTSZOTT,

HOGY VALAKI SZERETETTELJES TÖRŐDÉSSEL KÉSZÍTETTE EL A HÍMZETT,

VIRÁGMINTÁS, FEHÉR RUHÁT, AMELYBEN ELTEMETTÉK.

— TUDSZ BESZÉLNI? — KÉRDEZTE TŐLE ELAINE.


��1D

A ZOMBI CSAK EGYRE KÖZELEDETT FELÉ, LASSAN, ZAVARTALANUL, ÜRTL

TEKINTETÉBEN NEM VOLT SEMMI OLYASMI, AMIT ELAINE MEG TUDNI i VOLNA

ÉRTENI.

— BESZÉLJ HOZZÁM, KÉRLEK. HA TUDSZ BESZÉLNI, MONDJ

VALANUI A ZOMBI HABOZOTT, MAJD LASSAN MEGRÁZTA A FEJÉT.

— ÉRTED, AMIT MONDOK — MONDTA ELAINE, OLYAN MEGKÖNNYCB

BÜLÉSSEL A HANGJÁBAN, MELY SZINTE FÁJT.

A ZOMBI ISMÉT A FEJÉT RÁZTA, MINTHA NEMET MONDOTT VOLNA,

TÉNYLEG ÉRTETTE, AMIT ELAINE MONDOTT, VAGY CSAK ÉLETE EGY EMLÉ KÉRE

REAGÁLT E MOZDULATTAL? ELAINE NEM TUDTA, ÉS ÚGY ÉREZTE, SOHA NEM IS

FOGJA MEGTUDNI.

HÁTÁT MÉG SZOROSABBAN NYOMTA A FALHOZ. LEVEGŐ UTÁN KAP

KODOTT, HÁTRAPILLANTOTT, ÉS KEZE A FALRA LELT, MELY ELZÁRTA A SIKÁ-

TORT. UJJAIT SZÉTTÁRTA A TÉGLÁKON. NEM VOLT MÁR HOVA FUTNI.

— KÉRLEK, HA ÉRTESZ ENGEM, ÁLLJ MEG! NE TEDD EZT

VELEM! ELAINE AZT SEM TUDTA PONTOSAN, MIÉRT KÖNYÖRÖG A

ZOMBINAK,

HOGY MIT NE TEGYEN. NE ÉRINTSE MEG? NEM, HOGY NE ÖLJE MEG. 1

>R NE IS ÉRINTSE MEG A HIDEG, HALOTT UJJAIVAL. NE BÁNTSA.

A NŐ KITÁTOTTA A SZÁJÁT, MINTHA BESZÉLNI PRÓBÁLT VOLNA. ELLÉ VEDT

HOLDSUGÁR VILÁGÍTOTTA MEG AZ ARCÁT. A FOGAK KÖZÜL KILÓGÓ NYELV

MÁR ZÖLDRE ROHADT. KISCICA NYÁVOGÁSÁRA EMLÉKEZTETŐ HANG,

SZIVÁRGOTT AJKAI KÖZÜL.

— BLAINE! — SIKOLTOTT ELAINE. DE SENKI NEM SIETETT A SEGÍTSÉ-

GÉRE, EZÚTTAL SENKI. ESZÉBE JUTOTTAK GERSALIUS SZAVAI, MISZERINL KÉPES

EGYEDÜL IS MEGVÉDENI MAGÁT, CSAK NEM TUDTA, HOGYAN.

ÚGY TŰNT, NINCS AZ A VARÁZSLAT, AMI MOST SEGÍTHET. AZ ÉLŐ-

HALOTTAKKAL SZEMBEN HASZTALAN VOLT MINDEN, AMIT A MÁGIÁRÓL

TUDOTT. LASSAN A TÖBBI ZOMBI IS BESÁNTIKÁLT A SIKÁTORBA. TISZTES

TÁVOLSÁGBAN MARADTAK A NŐ HÁTA MÖGÖTT, DE LEGALÁBB OTT MARAD

TAK. ÉS MIÉRT NEM TÁMAD A NŐ, GONDOLTA ELAINE.

— MIRE VÁRSZ? — KÉRDEZTE.


A NŐ RÁNÉZETT ÉS ÚJRA KIADTA AZT A SZÖRNYŰ, NYÁVOGÓ HANGOT.

BESZÉLNI PRÓBÁL, VAGY MI EZ, TŰNŐDÖTT ELAINE. AMIATT VAN, MERT

MEGPRÓBÁLTAM VELE BESZÉLNI, NEM CSUPÁN FUTOTTAM, VAGY ÜZDÖTTEM

ELLENE, HANEM BESZÉLTEM HOZZÁ? MI KÉSZTETTE HABOZÁSRA?

— BESZÉLNI AKARSZ?

A NŐ A FEJÉT RÁZTA, DE MÉGIS KINYITOTTA A SZÁJÁT ÉS ÚJBÓL BESZÉL-I

PRÓBÁLT. ERŐSEN KÖHÖGÖTT, MINTHA A TÜDEJE ELSZOKOTT VOLNA A

VEGŐVÉTELTŐL. A KÖHÖGÉSTŐL SÖTÉT FOLYADÉKCSÍK CSURGOTT AZ ÁLLÁ-.

SZÜRKE KÉZFEJÉVEL LETÖRÖLTE.

TEHÁT A NŐ TÖRŐDIK AZZAL, HOGY NE LEGYEN SÖTÉT SZÍNŰ FOLYADÉK AZ

ARCÁN, VAGYIS NEM CSUPÁN KÉT LÁBON JÁRÓ HOLTTEST, NEM KÖZÖN-BÉGES

ZOMBI.

— AKARSZ MONDANI VALAMIT?

A NŐ MEGINT CSAK A FEJÉT RÁZTA.

— AKKOR MUTATNI AKARSZ VALAMIT?

A NŐ BÓLINTOTT, MAJDHOGYNEM TÚLBUZGÓN. ELAINE LENYELTE A

GOMBÓCOT A TORKÁBAN, MELYTŐL KIS HÍJÁN MEG-LLADT.

— AKKOR MUTASD MEG, KÉRLEK.

A HALOTT NŐ BÓLINTOTT, ÉS MEGINDULT A SIKÁTORBAN A TÖBBI ZOM-I FELÉ.

VALAMI TRÜKK EZ, AMELLYEL KÖZEL AKAR CSALNI HOZZÁJUK, AGGÓDOTT

ELAINE. DE AZTÁN ÚGY GONDOLTA, NEM ÍGY VAN. CSAPDÁBAN VOLT, HA MEG

AKARTÁK VOLNA ÖLNI, MÁR MEGTEHETTÉK VOLNA. NEM VOLT OKUK RÁ, HOGY

CSELHEZ FOLYAMODJANAK.

— FÉLEK A TÖBBITŐL — MONDTA ELAINE, A NŐ AZONBAN CSAK INTETT,

HOGY KÖVESSE, MINTHA NEM HALLOTTA, VAGY NEM ÉRTETTE VOLNA. A TÖBBI

ZOMBI HÁTRÁLT, ÚGY TŰNT, FÉLNEK A NŐTŐL. VAJON MI FÉLEMLÍTHETI MEG A

HOLTAKAT? ELAINE NEM VOLT TELJESEN BIZTOS BENNE, HOGY MEG AKARJA

TUDNI, DE SEMMI EGYÉB LEHETŐSÉGE NEM VOLT. A ZOMBI AKAR NEKEM

MUTATNI VALAMIT, TALÁN EZ AZ EGYETLEN OKA


ANNAK, HOGY MÉG ÉLETBEN VAGYOK, GONDOLTA. HA MEGÁLLNA, ÉS

NEM KÖVETNÉ, VAJON A NŐ MEGÖLNÉ? ELAINE VALÓSZÍNŰNEK TARTOTTA.

A TÖBBI ZOMBI KIÖZÖNLÖTT A FŐUTCA IRÁNYÁBA, ÉS A SIKÁTOR KÉL

OLDALÁN ÖSSZEZSÚFOLÓDTAK. A NŐ CSAK MEGÁLLT MÖGÖTTÜK, ÉS VÁRI.

ELAINE HABOZOTT, ÉS A KÉT OLDALRA HÚZÓDÓ ZOMBIKRA MEREDT. 1 LA

KÖZÉJÜK MEGY, ÉRTE NYÚLHATNAK, ÉS KÖNNYEDÉN MEGRAGADHATJÁK NEM

AKART KÖZEL MENNI HOZZÁJUK LEGALÁBBIS ÖNKÉNT BIZTOS NEM.

A ZOMBI NŐ TÜRELMETLENÜL GESZTIKULÁLT, HOGY JÖJJÖN. EDDIG E/ VOLT

A LEGHIRTELENEBB MOZDULAT, AMIT TETT. HA FELDÜHÖDIK, KI

SZOLGÁLTATJA A TÖBBIEK KÉNYE-KEDVÉNEK?

ELAINE MÉLY LÉLEGZETET VETT ÉS KIRONTOTT A SIKÁTORBÓL. AZ EGY KARÚ

ZOMBI MEGRAGADTA A SZOKNYÁJÁT. ELAINE SIKOLTOTT ÉS AZ A FURCSA

ÉRZÉSE TÁMADT, HOGY A ZOMBI KINEVETI. UGYAN MÁR, GONDOLTA, A

ZOMBIKRA NEM IGAZÁN JELLEMZŐ A HUMORÉRZÉK. ELAINE .1 HOLTTEST

SZIKRÁZÓ SZEMÉBE NÉZETT. A SZEMBEN, A TESTTEL ELLENTÉL BEN, VOLT ÉLET.

AZ A ROTHADÓ TESTBE ZÁRT SZIKRÁZÓ SZEMPÁR INKÁBB ELBORZASZTOTTA,

MINT BÁRMI MÁS. MAJDNEM OLYAN VOLT, MINTHA EGY ÉLŐ EMBER

VERGŐDÖTT VOLNA A HULLATESTBEN, CSAPDÁBA ESVE.

ELAINE MEGRÁZTA A FEJÉT. AZ NEM LEHET, GYŐZKÖDTE MAGÁT.

A ZOMBI NŐ MEGFORDULT, ÉS VÉGIGMENT AZ UTCÁN. ELAINE SIETVE

KÖVETTE, MIUTÁN EGY UTOLSÓ PILLANTÁST VETETT A TÖBBI ÉLŐHALOTTRA,

AKIK EGY CSOPORTBA TÖMÖRÜLVE VÁRTAK. AMIKOR A NŐ MÁR MAJD NEM A

SAROKHOZ ÉRT, MEGINDULTAK ÉS A NYOMUKBA EREDTEK.

A HALOTT NŐ TÖBBET NEM NÉZETT HÁTRA. ELFELEJTKEZETT VOLNA

ELAINE-RŐL? ÉS MIÉRT ENGEDELMESKEDETT NEKI A TÖBBI ÉLŐHALON ?

ELAINE AZT OLVASTA JONATHAN KÖNYVEIBEN, HOGY A ZOMBIK CSUPÁN

MOZGÓ HOLTTESTEK. ÜGY TUDTA, A VARÁZSLÓTÓL KAPJÁK A PARANCSO KAT,

AKI ÉLETRE KELTETTE ŐKET, NEM PEDIG EGY MÁSIK ZOMBITÓL.

A NŐ BEFORDULT EGY KESKENY, KANYARGÓS UTCÁBA. A HÁZAK FELSÓ

SZINTJEI MAJD' ÖSSZEÉRTEK, ÉS CSAKNEM TELJES SÖTÉTSÉGET BORÍTOTTAK

RÁJUK. A NŐ FEHÉR RUHÁJA MÁR CSAK EGY ALIG PISLÁKOLÓ FORMA VOLT.


Z A KIVEHETETLEN FEHÉRSÉG EGYRE TÁVOLODOTT ÉS, MINDAZZAL

ELLENTBEN, AMIT ELAINE A KÍSÉRTETHISTÓRIÁKBAN OLVASOTT, EGYSZER SEM

ORDULT HÁTRA, ÉS EGY PILLANATIG SEM HABOZOTT. AKKOR MI IS AZ, AMIT

KÖVETEK? — TŰNŐDÖTT. LEHET, HOGY EZ A NŐ IS KÍSÉRTET? VAJON

KÍSÉRTETEK ROHADNAK? ELAINE ÚGY GONDOLTA, HOGY NEM, DE MÁR FTNNYI

DOLOGBAN BIZONYTALANNÁ VÁLT.

AHOGYAN CSENDBEN LÉPDELT A SÖTÉT UTCÁKON, FÁZOTT, ÉS ÖSZ-

ÍZEFONTA KARJÁT MAGA KÖRÜL. VÁGYAKOZOTT A TÉLI ÉJSZAKÁBAN HÁT-

RAHAGYOTT KÖPÖNYEGE UTÁN. VAJON BLAINE MÁR ÉSZREVETTE, HOGY

ELTŰNT? TUDTA, HOGY TESTVÉRE NEM SÉRÜLHETETT MEG OLYAN SÚLYO-»AN,

MERT SEMMILYEN ELŐJELÉT NEM TAPASZTALTA EGY ESETLEGESEN EL-

KÖVETKEZENDŐ LÁTOMÁSNAK. UGYANAKKOR MÉG AZELŐTT SOSEM VOLT

KÖZVETLENÜL MELLETTE A HARCBAN.

KŐ HULLOTT HIRTELEN MÖGÖTTE A JÁRDÁRA. MEGFORDULT, ÉS LÁTTA, OGY

AZ UTCA MÖGÖTTE TELE VAN ZOMBIVAL. ÖZÖNLÖTTEK A KÜLÖNBÖző

MAGASSÁGÚ ÉS ALAKÚ ZOMBIK, ELZÁRTÁK A KESKENY UTCÁT, AKÁR n DUGÓ AZ

ÜVEGET. ELAINE SIETVE KÖVETTE TOVÁBBRA IS A TÁVOLODÓ ALAKOT.

LEKÜZDÖTTE A KÉSZTETÉST, HOGY FUTÁSNAK EREDJEN, MERT ATTÓL FÉLT,

HOGY A ZOMBIK ÜLDÖZŐBE VENNÉK. MOST NEM BÁNTOTTÁK, csak

KÖVETTÉK. EGYELŐRE LEGALÁBBIS.

AZ UTCA EMELKEDNI KEZDETT. A NŐ A DOMBTETŐN VÁRTA ELAINE-T,

ALAKJA HOLDFÉNYBEN FÜRDÖTT. EGY PILLANATRA ELAINE ÚGY GONDOLTA,

HOGY A FÉNY A ZOMBIBÓL ÁRAD, DE AHOGY KÖZELEDETT, RÁJÖTT, HOGY N

SÖTÉT ÉGBOLT ÉS AZ UTCA KONTRASZTJA VÁLTOTTA KI EZT A HATÁST. A ZOMBI

EGY TISZTÁSON ÁLLT AZ ÉPÜLETTŐL KISSÉ TÁVOL. A HOLDFÉNY RAGYOGÁSA

MAJDHOGYNEM TERMÉSZETELLENESEN VAKÍTÓNAK TŰNT A KESKENY SIKÁTOR

SÖTÉTSÉGE UTÁN.

A HALOTT NŐ MAGAS, HEGYES KERÍTÉS MELLETT ÁLLT, MELYRŐL ELAINE

LÁTTA, HOGY FEKETE KOVÁCSOLTVASBÓL KÉSZÜLT. ODALÉPETT Ő IS A KERÍTÉS

MELLÉ. TEMETŐT LÁTOTT, AHOL A SÍRKÖVEK ÚGY CSIPKÉZTÉK A FÖLDET, AKÁR

EGY ÓRIÁS KITÖRT FOGAI.


ELAINE A NŐRE PILLANTOTT. — MIÉRT HOZTÁL

IDE? A NŐ A KERÍTÉSRE MUTATOTT, ÉS A TEMETŐRE.

— EZ EGY TEMETŐ, ÉN IS LÁTOM. AZT AKARTAD MEGMUTATNI, HONNAN

JÖTTÉL?

A ZOMBI A FEJÉT RÁZTA, ÉS TOVÁBBRA IS A TEMETŐRE MUTATOTT.

— AZT AKAROD, HOGY BEMENJEK? A

ZOMBI ISMÉT INGATTA A FEJÉT.

— NEM ÉRTEM, MIT AKARSZ MONDANI — MONDTA ELAINE. MÖGÖTTÜK

MOZGOLÓDÁS HALLATSZOTT, MIRE ELAINE MEGFORDULT.

A HOLTAK ÚGY SORAKOZTAK FEL MÖGÖTTE, MINT VALAMI

NÉZŐKÖZÖNSÉG. EGY HÉT ÉVNÉL NEM IDŐSEBB KISFIÚ ÁLLT LEGKÖZELEBB.

ELAINE MÁR MAJDNEM MEGKÉRDEZTE, MIT KERES ITT, ÁM AMIKOR A GYEREK

ELFORDÍTOTTA A FEJÉT, LÁTTA, HOGY CSONTDARAB ÁLLT KI AZ ARCÁBÓL.

ELAINE A KERÍTÉS FELÉ HÁTRÁLT, EGYIK KEZÉVEL SZOROSAN MEGMAR-

KOLTA A HIDEG KERÍTÉST, MINTHA AZ LENNE KÖRÜLÖTTE AZ EGYETLEN

VALÓDI DOLOG. HÁTHA ELÉG, HA CSAK EGYVALAMIT TALÁL, AMIBE KA-

PASZKODHAT, ÉS AKKOR MINDEN MÁS SEMMIVÉ VÁLIK. MINT AMIKOR AZ

EMBER FELÉBRED, ÉS TALÁL VALAMI IGAZIT ÉS NORMÁLIST, AMIT MEG-

ÉRINTHET, ÉS RÁJÖN, HOGY A LIDÉRCNYOMÁS CSAK ÁLOM VOLT.

VALAMI FELKAPASZKODOTT A LEJTŐN HOZZÁJUK. ELŐSZÖR ELAINE NEM

TUDTA KIVENNI, MI AZ. ÉLT, MOZGOTT, DE... AMIKOR A LÁNY VÉGRE RÁJÖTT,

MI AZ, AZT KÍVÁNTA, BÁR SOSE TUDTA VOLNA MEG.

ERŐSEN OSZLADOZÓ HULLA VOLT. LÁBA MÁR NEM VOLT, ÉS CSAK EGY

KARCSONK SEGÍTETTE ABBAN, HOGY FELJUSSON IDE. A HÚS MÁR PETTYESRE

ROTHADT. A BORDÁK CSUPASZ RÁCSOZATA OLYAN HANGGAL KARCOLLÁ A

HIDEG FÖLDET, MINT A FÉM EVŐESZKÖZ A TÁNYÉRT.

ELAINE MÁR NEM TUDOTT TÖBBET SIKÍTANI AZ ISZONYATTÓL. EZ MÁI CSAK

EGY ÚJABB ELSZÖRNYEDÉS VOLT A SOK KÖZÜL.

CSUKLYÁS ALAK LÉPETT ELŐ AZ ÉPÜLET ÁRNYÉKÁBÓL. NAGY ÍVBEN

MEGKERÜLTE A ZOMBIKAT, ÉS ELAINE-HEZ LÉPETT. A HOLTAK KOMOR

SZEMEKKEL NÉZTÉK ŐT.


—JÓL VAGY? — KÉRDEZTE AZ ALAK ELAINE-TŐL. FÉRFIHANG VOLT,

MEGLEPŐ MÓDON EMBERI ÉS KELLEMES,

—IGEN.

A FÉRFI KINYÚJTOTTA KESZTYŰS KEZÉT.

— JÖJJ, BIZTONSÁGOS HELYRE VISZLEK. A VARÁZSERŐM MÁR NEM

TARTJA ŐKET VISSZA SOKÁIG.

— VARÁZSERŐ?

— EGY KISEBB BŰVÖLETET BOCSÁTOTTAM RÁJUK, DE NEM TÖBBET.

MÁR NEM TART SOKÁIG. MEGHALLOTTAM A SIKOLYAIDAT, ÉS ELJÖTTEM

MEGKERESNI TÉGED.

MÉG MINDIG MOZDULATLANUL VÁRT.

ELAINE ELFOGADTA A KINYÚJTOTT KEZET. A HALOTT NŐ IS FELÉ MOZDULT.

ELAINE HÁTRAHŐKÖLT ÉS MAJDHOGYNEM KAPKODVA NYÚLT A FÉRFI KEZE

UTÁN. UJJAI KEMÉNYEK VOLTAK, ÉS A KÉZSZORÍTÁS ALAPJÁN VALÓDINAK

TŰNTEK.

A FÉRFI ELVEZETTE ELAINE-T A TEMETŐTŐL, ÉS HÁTRAPILLANTOTT A MOZ-

DULATLAN HOLTAKRA.

—SIETNÜNK KELL. MÉG SOHA NEM PRÓBÁLTAM KI EZT A VARÁZSLATOT

ENNYI ZOMBIN EGYSZERRE.

—AKKOR TE VARÁZSLÓ VAGY? — ÉRDEKLŐDÖTT ELAINE, NOHA ÚGY

GONDOLTA, HOGY A FÉRFI NEM LEHET MÁGUS, EGYÁLTALÁN NEM TŰNT

ANNAK.

—O, NEM. FELKERESTEM EGY HELYI BOSZORKÁNYT, AKI ADOTT EGY

UMULETTET, MELYNEK SEGÍTSÉGÉVEL KÖZLEKEDHETEK AZ UTCÁN. A VÁ-

ROSLAKÓK MÁGUSVADÁSZT HÍVTAK, DE ÉN AZT MONDOM, VARÁZSLAT ELLEN

KÜZDJÜNK VARÁZSLATTAL.

ELAINE NEM TUDTA, MIT MONDJON ERRE, ÍGY HALLGATOTT. JONATHAN

ÚGY TANÍTOTTA NEKI, HOGY A MÁGIA MINT LEHETŐSÉG NEM JÖHET SZÁ-

MÍTÁSBA, DE ANNYI MINDEN, AMIBEN BIZTOS VOLT, MEGVÁLTOZOTT AZ

RLMÚLT NAPOKBAN. MÁR ABBAN IS KÉTELKEDETT, HOGY JONATHAN-NEK

IGAZA VOLT-E VALAHA BÁRMIBEN IS.


A FÉRFI VISSZAVEZETTE ELAINE-T A KESKENY UTCÁK IRÁNYÁBA, MELYEK A

HOLDFÉNYES TISZTÁS UTÁN MÉG SÖTÉTEBBNEK TŰNTEK. ELAINE MEGBOTLOTT,

ÉS CSAK A FÉRFI AKADÁLYOZTA MEG, HOGY ELESSEN.

— BIZTOS NEM SÉRÜLTÉL MEG?

SÖTÉT SZEMÉBEN MEGCSILLANT AZ OTT LEVŐ KEVÉS FÉNY. SZÖGLETES

ÁLLKAPOCS URALTA ARCA SÁPADTNAK TŰNT A SÖTÉTBEN.

— CSAK MEGBOTLOTTAM VALAMIBEN. JÓL VAGYOK.

— AKKOR GYERE — MOSOLYGOTT A FÉRFI. — BE KELL JUTNUNK, MIELŐTT

UTÁNUNK JÖNNEK.

— BEKOPOGTAM EGY AJTÓN. TUDTAM, HOGY VALAKI VAN BENT, LÁTTAM A

FÉNYT. DE NEM SEGÍTETT.

— NEM NYITOTTA KI AZ AJTÓT? — KÉRDEZTE A FÉRFI. -

NEM.

— HA LESZÁLL AZ ÉJ, MIND BEZÁRJÁK AZ AJTÓKAT, LEHÚZZÁK A ZSALUKAT

ÉS ELBÚJNAK. SENKINEK NEM NYITNAK AJTÓT. SIKÍTVA, SÍRVA

DÖRÖMBÖLHETSZ, NEM FOGNAK SEGÍTENI.

— DE TE SEGÍTETTÉL.

A FÉRFI ÚJBÓL VISSZAFORDULT HOZZÁ, ÉS ELAINE MINTHA ÚGY LÁT T A

VOLNA, MEGINT ELMOSOLYODIK

— BELEFÁRADTAM MÁR ABBA, HOGY AZ EMBEREK SEGÉLYKIÁLTÁSAIT

HALLGASSAM, AKIKNEK SENKI NEM SEGÍT. ÍGY ELMEGYEK ÉRTÜK ÉN MAGAM.

— KÖSZÖNÖM.

— MEGÉRKEZTÜNK — ÁLLT MEG A FÉRFI EGY HÁZNÁL, MELYNEK EGY

FORMA ÉLÉNK SZÍNŰRE FESTETTÉK AZ ÖSSZES AJTAJÁT. ELENGEDTE A LÁNY

KEZÉT ÉS KULCSOT VETT ELŐ AZ ÖVÉN LÓGÓ ERSZÉNYBŐL. KIZÁRTA A/ AJTÓT

ÉS BETESSÉKELTE ELAINE-T. A LÁNY MEGÁLLT BENT. NEM VOLT SEMMI FÉNY,

BELÜL MÉG SÖTÉTEBB VOLT, MINT KÍVÜL. AMIKOR A FÉRI T BECSUKTA AZ

AJTÓT, ELAINE AZ ARCA ELÉ EMELTE A KEZÉT, ÉS AZT SEM LÁTTA. OLYAN SÖTÉT

VOLT BENT, AKÁR EGY BARLANGBAN. DOHOS SZAG TERJENGETT, MINT EGY RÉG

NEM HASZNÁLT PINCÉBEN.


HALLOTTA, AHOGY A KULCS ELFORDUL A ZÁRBAN.

— CSAK ÍGY LEHET KÍVÜL TARTANI A HOLTAKAT — SZÓLT. — NE MOZDULJ,

MINDJÁRT GYERTYÁT GYÚJTOK. NEM AZÉRT MENTETTELEK MEG, HOGY MOST

MEG ITT ELESS ÉS ELTÖRD A NYAKADAT — MONDTA, ÉS HANGJÁBAN MINTHA

HIDEG KACAJ CSILLANT VOLNA MEG.

ELAINE ÖSSZEFAGYVA ÁLLT A SÖTÉTBEN. A FÉRFI KÖPÖNYEGE SÚROLTA A

LÁBÁT, AMIKOR AZ ELHALADT MELLETTE. ÜGY TŰNT, MINTHA KÖNY-NYEDÉN

TÁJÉKOZÓDNA A SÖTÉTBEN, DE LEHET, HOGY EGYSZERŰEN CSAK ISMERTE A

SZOBÁT.

A SZAG EGYRE ERŐSÖDÖTT.

ELAINE SZISSZENŐ HANGOT HALLOTT, MAJD KÉNSZAG CSAPOTT FEL. A

SERCEGŐ LÁNG OLYAN FÉNYESNEK TŰNT, MINT A CSILLAG AZ ÉJSZAKÁBAN. A

FÉRFI AZ ASZTALON ÁLLÓ GYERTYATARTÓ ELSŐ GYERTYÁJÁHOZ JÍRINTETTE. A

KANÓC MEGGYULLADT, MIRE A FÉRFI ELRÁZTA A GYUFÁT, ÉS ÓVATOSAN

RÁHELYEZTE EGY KIS TÁLCÁRA. KIEMELTE A GYERTYÁT A HELYÉBŐL, ÉS

MEGGYÚJTOTTA VELE A MÁSIK KETTŐT IS. A FÉNY MELEG ÉS SZELÍD VOLT, ÉS A

LÁNGOK VISSZATÜKRÖZŐDTEK A FALON FÜGGŐ ARANYOZOTT l ÜKÖRBEN.

— MI A NEVED? — KÉRDEZTE A FÉRFI.

— ELAINE CLAIRN. ÉS A TIED?

A FÉRFI AKKOR FELNÉZETT, ÉS AHOGY OLDALRA FORDÍTOTTA A FEJÉT,

TÜKÖRBEN CSUPÁN EGY CSÍK LÁTSZOTT AZ ARCÁBÓL. MOSOLYOGVA A NY FELÉ

FORDULT. A GYERTYALÁNGOK MÉLY, SZIKRÁZÓ FÉNYEKET RAJ-ITAK A

CSUKLYÁBAN LEVŐ ARCRA. EGY PILLANATIG A TÜZET VISSZATÜK-ZŐ SZEMÉN

KÍVÜL SEMMI MÁS NEM LÁTSZOTT.

— A HOLTAKNAK NINCS NEVÜK, ELAINE CLAIRN.

— MIT MONDTÁL?

A FÉRFI HÁTRAHÚZTA A CSUKLYÁJÁT. KESKENY ARCA VOLT, ERŐS ÁLLKA-

OCCSAL. HOSSZÚ, SÖTÉT HAJ OMLOTT A VÁLLÁRA, ÉS VÉKONY ORRA KÖ-PÉN

MÉLYEDÉS ÉKTELENKEDETT, MINTHA VALAKI RÉGEN MEGÜTÖTTE INA ÉS A

SÉRÜLÉS NEM GYÓGYULT VOLNA BE MEGFELELŐEN.


ELAINE MEREDTEN ELŐRELÉPETT, ÉS LÁTTA, HOGY SENKI NEM ÜTÖLTR

MEG A FÉRFIT. AZ ORR ANNYIRA SZÉTMÁLLOTT, HOGY MAGÁTÓL KELETKC

ZETT RAJTA A BEMÉLYEDÉS.

A FÉRFI SZÉLESEN ELMOSOLYODOTT, AJKA KÖZBEN BEREPEDEZETT, VÉR

CSORGOTT AZ ÁLLÁRA.

— SZÉTESŐBEN VAGYOK, ELAINE CLAIRN, ÉS TE FOGSZ MEGMENTENI

— HOGYAN? — KÉRDEZTE ELAINE SUTTOGVA.

— A VÉREDDEL, ELAINE. MEGISZOM A VÉREDET.

HUSZONEGYEDIK FEJEZET

BLTTINE AZ AJTÓ FELÉ HÁTRÁLT. MEGPRÓBÁLTA LENYOMNI A KILINCSET, DE IZ

AJTÓ BE VOLT ZÁRVA. AZ IMÉNT HALLOTTA, AMINT A FÉRFI BEZÁRTA, ÉS ITT T

ÁLLT, MINT EGY IDIÓTA, MIKÖZBEN AZ IDEGEN BEBÖRTÖNÖZTE.

IGEN ERŐS VOLT A KÉSZTETÉS, HOGY MEGFORDULJON, ÉS KÉTSÉGBEESVE

DÖRÖMBÖLNI KEZDJEN. JÓLESETT VOLNA NÉHÁNY PILLANATIG SIKÍTANI ÉS

PÁNIKOLNI, DE NEM TEHETTE. ELAINE NEM VOLT HAJLANDÓ MEGADNI pagát A

FÉLELEMNEK. INKÁBB GONDOLKOZOTT.

A ZOMBI LEVETTE AZ EGYIK KESZTYŰJÉT. BŐRE VÉKONY HÁRTYAKÉNT feszült

A CSONTOK KÖZT. KÉT CSUPASZ UJJÁVAL MEGÉRINTETTE A VÉRT .1 / ÁLLÁN,

MAJD AJKAIHOZ EMELTE AZ UJJAIT ÉS LENYALTA RÓLUK A VÉRT, SZÖRCSÖGVE,

MINTHA NYALÓKÁT ENNE.

ELAINE MINDEN TŐLE TELHETŐT MEGTETT, HOGY NE VEGYEN RÓLA TU-

DOMÁST. A GYERTYAFÉNY FOLYOSÓT VILÁGÍTOTT MEG. A ZOMBI MÖGÖTT KÉT

AJTÓ ÁLLT EGYMÁSSAL SZEMBEN, AZTÁN A FOLYOSÓ ÉLESEN ELKANYARODOTT.

HA SIKERÜL KIKERÜLNÖM EZT A SZÖRNYETEGET, VAN HOVÁ MENEKÜLNÖM,

GONDOLTA. AJTÓ, ABLAK, BÁRMI. ENNÉL A SZORONGATOTT HELYZETNÉL,

ENNÉL A CSAPDÁNÁL BÁRMI JOBB.

VALAKI KÍVÜLRŐL DÖRÖMBÖLT AZ AJTÓN. ELAINE FELUGROTT, ÉS HALKAN

FELSIKOLTOTT.

— ELAINE, ELAINE, NYISD KI! ÉN VAGYOK AZ, BLAINE! ELAINE AZ AJTÓRA

PILLANTOTT, ÉS TENYERÉT A FÁHOZ SZORÍTOTTA.

— BLAINE, BE VAGYOK ZÁRVA.

— BEZÁRVA? AZ JÓL HANGZIK. A ZOMBIK MÁR MEGETTÉK A LOVAMAT. NEM

AKAROK ÉN LENNI A KÖVETKEZŐ.


ELAINE MEGÜTÖTTE AZ AJTÓT A TENYERÉVEL.

— ITT IS VAN EGY ZOMBI. O ZÁRT BE IDE.

— KI EZ A BLAINE? — KÉRDEZTE A SZÓBAN FORGÓ ÉLŐHALOTT.

— A TESTVÉREM — VÁLASZOLTA ELAINE, AZ AJTÓHOZ SZORÍTVA hátai, A

ZOMBI ÚJBÓL ELMOSOLYODOTT, ÉS A KICSEREPESEDETT AJKÁBÓL S/i

VÁRGÓ VÉRT NYALOGATTA.

— LEGALÁBB HALLHATJA A HALÁLSIKOLYAIDAT. MILYEN CSODÁLATOSAN

IRTÓZATOS.

— BLAINE!

AZ AJTÓ RESZKETETT, MERT BLAINE ÖKLÉVEL ÉS KARDJA NYELÉVEL CSAP

KODTA.

—TÚL ERŐS AZ AJTÓ. KERESEK MÁS UTAT, HOGY BEJUSSAK.

— NINCS MÁSIK ÚT — SZÓLT A ZOMBI. — BEDESZKÁZTAM AZ ÖSSZES

ABLAKOT, BEZÁRTAM AZ ÖSSZES AJTÓT. A TESTVÉRED KINT REKEDT A TÖB-

BIEKKEL, TE PEDIG BENT VELEM.

KIS MOZDULATOT TETT A KEZÉVEL, ÉS MEGÉRINTETTE A MELLKASÁT.

HANG HALLATSZOTT KINTRŐL, MINTHA HOLTTEST ÜTŐDÖTT VOLNA AZ

AJTÓNAK.

— BLAINE, ITT VAGY? BLAINE?

— A TÖBBIEK MAJD GONDOSKODNAK A TESTVÉREDRŐL, ELAINE CLAIRN, NE

FÉLJ SEMMIT.

ELAINE ÚJBÓL AZ AJTÓHOZ PRÉSELTE MAGÁT.

— BLAINE! BLAINE!

VALAMI NEHÉZ DOLOG CSAPÓDOTT AZ AJTÓNAK, ÉS MÉG A KERETET IS

MEGRENGETTE AZ ÜTÉS. AZONBAN EZ A VALAMI NAGYOBB VOLI BLAINE-NÉL. A

KILINCS GOMBJA ELFORDULT, AHOGY VALAKI ESZELŐSEN MEGRÁZTA.

— BLAINE!

— O MÁR ELMENT, ELAINE, ELŐBB, MINT TE.

A HALOTT FÉRFI MACSKALÉPTEKKEL KÖZELEDETT FELÉ.

— DE NE AGGÓDJ! ELJÖTT A TE IDŐD IS.


KESZTYŰS KEZÉBEN MAGÁVAL HOZTA A GYERTYATARTÓT, CSUPASZ KEZÉT

PEDIG A LÁNY FELÉ NYÚJTOTTA. AZ UJJAK, MELYEKRŐL AZ ELŐBB NYALTA LE A

VÉRT, MOST ELAINE ARCÁN MATATTAK. BŐRE OLYAN SZÁRAZ VOLT, MINT A

PERGAMEN, EGYÁLTALÁN NEM TŰNT VALÓDINAK.

DERÉKMAGASSÁGIG LEERESZTETTE A GYERTYATARTÓT, ÉS ÚGY HAJOLT ELAINE

FELÉ, MINTHA MEG AKARNÁ CSÓKOLNI. ELAINE A LÁNGBA TARTOTTA A KEZÉT,

ÉS AZ ÚGY TÁNCOLT A TENYERÉN, MINT AMIKOR LÁTOMÁSA VOLT. NEM FÁJT,

NEM IS ÉGETT, CSUPÁN SZIKRÁZVA TÁNCOLT A BŐRÉN. A ZOMBI VALAMELYEST

HÁTRÁLT.

— MI VAGY TE, ELAINE? VARÁZSLÓ? SOSEM KÓSTOLTAM MÉG VARÁZS-

LÓVÉRT.

ELAINE A FÉRFI ARCA ELÉ TARTOTTA A KIS LÁNGOT, HOGY JOBBAN LÁSSA.

MÉLY LÉLEGZETET VETT ÉS A FÉRFI ARCÁBA FÚJTA A LÁNGOT. AZT AKARTA,

HOGY BELEKAPJON A FÉRFI ARCÁBA, LOBOGJON ÉS NŐJÖN — ÉS EL IS érte.

A ZOMBI ÜVÖLTÖTT, BETÁMOLYGOTT A FOLYOSÓRA, ÉS KEZÉVEL ÜTÖTTE

égő FEJÉT. KÖZBEN A GYERTYATARTÓT LEEJTETTE, MIRE AZ EGYIK GYERTYA

KIALUDT. ELAINE MEGRAGADTA A MÁSIKAT ÉS VÉGIGSZALADT A FOLYOSÓN,

SZABAD KEZÉVEL VÉDVE A LÁNGOT, HOGY KI NE ALUDJON.

A KANYARBAN LÉPCSŐK VEZETTEK AZ EMELETRE. HABOZOTT, NEM TUDTA

ELDÖNTENI, HOGY A FOLYOSÓN HALADJON-E TOVÁBB, VAGY MENJEN FEL.

— MEGÖLLEK, ELAINE CLAIRN. MÉG A CSONTJAIDBÓL IS KISZÍVOM A VELŐT.

ELAINE FELSZALADT A LÉPCSŐN. A LÁNG ELHAJLOTT, ÉS KIS KÉK PÖTY-T:YÉ

ZSUGORODOTT. A LÁNY MEGÁLLT, ÉS MEGVÁRTA, MÍG ÚJRAÉLED. TÚL

RÉMISZTŐ LETT VOLNA A TELJES SÖTÉTSÉGBEN MARADNI EGY ZOMBIVAL. A

LÁNG ÚJRA FELCSAPOTT, ÉS FINOM FÉNYHARANGOT VONT ELAINE KÖRÉ.

VALAMI NEHÉZ CSAPÓDOTT NEKI A LÉPCSŐ ALJÁNAK.

ELAINE LENÉZETT. A ZOMBI ARCA A FÉNY KÖRÉNEK PEREMÉN HELYEZ-

KEDETT EL. A ROTHADÓ ORR ELTŰNT. AZ ARC LEÉGETT EGÉSZEN A CSONTO-


KON FESZÜLŐ RÓZSASZÍNES ÍNSZALAGOKIG. AMI VALAHA JÓKÉPŰ FÉRFI ARC

VOLT, MOST ROTHADÓ KOPONYÁVÁ LETT — MINTHA A TŰZ FELFEDTE VOLNA

VALÓDI TERMÉSZETÉT.

— A LEHETŐ LEGKELLEMESEBBÉ TETTEM VOLNA SZÁMODRA, ELAINE

CLAIRN, DE MOST MÁR NEM ÍGY LESZ. MOST MÁR TE IS SZENVEDNI FOGSZ, ÚGY,

AHOGYAN ÉN SZENVEDEK. ÉS HA MEGISZOM A VÉRED, AZ MAJD MEGGYÓGYÍT.

ÉS MÉG A TŰZ SEM ÁRT NEKEM TÚL SOKÁIG.

TETT EGY LÉPÉST, ÉS KESZTYŰS KEZÉVEL A KORLÁTBA KAPASZKODÓI I.

VAKMERŐ SZAVAI ELLENÉRE SZEMMEL LÁTHATÓAN FÁJDALMAT OKOZOL I

SZÁMÁRA MINDEN MOZDULAT.

ELAINE KÉT LÉPÉST HÁTRÁLT. A ZOMBI TÉRDRE HULLOTT ÉS MAJOM SZERŰ

MÓDON MÁSZNI KEZDETT A LÉPCSŐN, NÉGYKÉZLÁB, EGYRE GYOI SABBAN.

ELAINE FUTOTT.

EGY KÉZ RAGADTA MEG A LÉPCSŐ TETEJÉNÉL. ELAINE AZ IJEDSÉGTŐL CL

EJTETTE A GYERTYÁT, AMELY VÉGIGGURULT A PADLÓN ÉS KIALUDT. ELAINE

SIKOLTOZVA CSAPKODOTT, PRÓBÁLTA KISZAKÍTANI MAGÁT A SZORÍTÁS BÓL. A

KEZEK AZONBAN LEHÚZTÁK A FÖLDRE. OTT FEKÜDT TEHETET LENÜL A SŰRŰ

SÖTÉTSÉGBEN.

LÁTNI UGYAN NEM LÁTOTT, DE LEGALÁBB HALLOTT. KEZEK ÉS LÁBAK

KÚSZTAK FEL A LÉPCSŐN, DÖNGVE ÉS KOPOGVA. AKÁRMI IS VOLT AZ, AMI

MEGRAGADTA, OTT ÁLLT A LÉPCSŐ TETEJÉN. DERENGŐ ALAKJA FÖLÉ MA

GASODOTT, DE NEM MOZDULT, HOGY MEGÉRINTSE, VAGY BÁRMI MÁST TEGYEN.

A ZOMBI FELBUKDÁCSOLT A LÉPCSŐ TETEJÉRE. LÉLEGZETE BETÖLTŐI LE A

SÖTÉTSÉGET. OLYAN HANG VOLT, MINTHA MAGÁT A LEVEGŐT SZELLEK VOLNA

DARABOKRA, MAJD PUHA, VELŐS CSOBBANÁS HALLATSZOTT. ESO HANGJA, ÉS

VALAMI FOLYÉKONY HULLOTT ELAINE ARCÁBA. VALAMI GU RULT, ÉS

NEKIÜTŐDÖTT A SZEMKÖZTI FALNAK.

SZIKRÁK CSAPTAK FEL A SÖTÉTBEN, MINT A HULLÓCSILLAGOK, BYY KIS

LÁMPÁS KELT ÉLETRE. ÉS A MELEG FÉNYÁRADAT KÖZEPÉN OTT TÉRDELI BLAINE.


ELAINE CSAK BÁMULT RÁ NÉHÁNY PILLANATIG, BÁMULTA HOSSZÚ, SZŐKE

HAJÁT, A FEHÉR KÖPÖNYEGET, MELY ELOMLOTT KÖRÜLÖTTE ÉS ARANYSZÍNBEN

SZIKRÁZVA SZÍVTA MAGÁBA A LÁNGOT.

KÖNNYEK ÉGETTÉK ÉS HOMÁLYOSÍTOTTÁK EL ELAINE SZEMÉT. UJJAIVAL

LETÖRÖLTE A NEDVESSÉGET AZ ARCÁRÓL, ÉS TUDTA, HOGY AZ VÉR. A ZOMBI

FEJE LEGURULT A SZŐNYEGEN. A FEJETLEN TEST A LÉPCSŐ TETEJÉN TERÜLT KI,

ÉS FEKETE VÉRREL ÁZTATTA A PADLÓT.

— JÓL VAGY, ELAINE? — TÉRDELT ODA BLAINE A TESTVÉRE MELLÉ. ELAINE

CSAK BÓLINTOTT, NEM BÍZOTT A HANGJÁBAN. FELÜLT ÉS ÁTÖLELTE BLAINE-T.

ÜGY KAPASZKODTAK EGYMÁSBA, MINTHA CSAK ŐK KETTEN LÉTEZTEK VOLNA A

VILÁGON. ELAINE FELEMELTE A FEJÉT, HOGY LÁSSA TESTVÉRE ARCÁT.

— HOGY JUTOTTÁL BE?

—A PADLÁSABLAKON KERESZTÜL. FALÉCEK BORÍTJÁK, HOGY A LEVEGŐ

BEJUSSON IDE. AZT HISZEM, ÚGY GONDOLTA, HOGY HA VALAKI NEM LÁT RAJTA

KERESZTÜL, AKKOR NEM JUT ESZÉBE BEMÁSZNI.

—KÉTLEM, HOGY BÁRKINEK IS A TETŐN AKARNA MÁSZKÁLNI A TÉL

DEREKÁN.

— MEGLEHET — VIGYORGOTT BLAINE.

A ZOMBI MEGRÁNDULT, ÉS AZ EGYIK KEZE MEGVONAGLOTT A PADLÓN.

BLAINE TALPRA SEGÍTETTE ELAINE-T.

— GONDOLOD, HOGY FEL TUDSZ MÁSZNI A TETŐRE SZOKNYÁBAN?

A HALOTT FÉRFI MEGPRÓBÁLTA A MELLKASA ALÁ TENNI A KEZÉT ÉS FEL-

HÚZÓDZKODNI.

— IGEN, MENNI FOG.

BLAINE LEVEZETTE ELAINE-T A FOLYOSÓRA, A FELEMELT LÁMPÁSSAL VI-

LÁGÍTOTT, ÉS VÉGÜL EGY BEZÚZOTT KIS AJTÓHOZ ÉRTEK.

— EZ IS BE VOLT ZÁRVA, AMIKOR JÖTTEM, DE NEM VOLT OLYAN MASZ-

SZÍV, MINT A BEJÁRATI AJTÓ.

A LÉPCSŐ KESKENY VOLT ÉS KANYARGÓS. HIDEG LEVEGŐ CSAPTA MEG

ELAINE-T ÉS BLAINE-T, AMIKOR FELÉRTEK, ÉS ÖRVÉNYLŐ HÓPELYHEKET


VILÁGÍTOTT MEG A BESZŰRŐDŐ HIDEG HOLDFÉNY. A TÁTONGÓ ABLAKRÉ.S

EGYIKE VOLT A LEGCSODÁLATOSABB DOLGOKNAK, MELYEKET ELAINE VALAHA

LÁTOTT.

BLAINE LEESETT HÁTITÁSKÁJA MELLETT TÉRDELT. ELFÚJTA A LÁMPÁST, ÉL

GONDOSAN BECSOMAGOLTA, MIELŐTT ELRAKTA. ELAINE A HIDEG HOLDFÉNY

BEN ÁLLT, ÉS TÚLSÁGOSAN KIMERÜLT VOLT AHHOZ, HOGY BÁRMIT MEG

HALLJON. A HANGOK ALAPJÁN NEM ÜLDÖZTE ŐKET SENKI. MÉG NEM.

BLAINE ODAADTA NEKI A CSOMAGOT.

— NYÚJTSD IDE NEKEM, AMIKOR FELÉREK.

ELAINE A MELLKASÁHOZ SZORÍTOTTA A CSOMAGOT ÉS BÓLINTOTT. BLAINE

MEGRAGADTA AZ ABLAKPÁRKÁNYT ÉS FELHÚZÓDZKODOTT. AMIKOR EGY

SZINTEN VOLT A PÁRKÁNNYAL, FELHÚZTA MAGÁT, BEHAJLÍTOT T KÖNYÖKKEL.

ELŐSZÖR A FEJÉT DUGTA KI AZ ABLAKON, ÉS MÁR CSAK AZ UJJAI LÁTSZOTTAK,

AHOGY A PÁRKÁNYBA KAPASZKODTAK. AZ EGYIK KÉZ ELTŰNT, AZTÁN AZ ARCA

MEGJELENT AZ ABLAKBAN.

MELLKASÁVAL ÉS EGYIK KEZÉVEL EGYENSÚLYBA HOZTA MAGÁT A PÁR-

KÁNYON, MAJD KINYÚJTOTTA A MÁSIK KEZÉT. A LÁNY ODAADTA NEKI A

CSOMAGJÁT. BLAINE AZ EGYIK SZÍJAT A VÁLLÁRA CSÚSZTATTA, ÉS AZTÁN

ELAINE-ÉRT NYÚLT.

ELAINE MEGSZORÍTOTTA TESTVÉRE KEZÉT. BLAINE BEHAJLÍTOTTA A KARJÁT,

ÉS FELEMELTE ELAINE-T. A LÁNY ÉREZTE, HOGY A TESTVÉRE CSUKLÓJA

MEGREMEG AZ ERŐFESZÍTÉSTŐL, DE EGY PILLANATIG SEM HABOZOTT. AMIKOR

AZ ABLAKKAL EGY SZINTEN VOLT, MEGRAGADTA EGYIK KEZÉVEL A PÁRKÁNYT, ÉS

SEGÍTETT BLAINE-NEK, HOGY FELJEBB HÚZZA. EGYIK KEZÉVEL ÁTEMELTE, A

MÁSIKKAL MÉG MINDIG A PÁRKÁNYBA KAPASZKODOTT.

BLAINE MAGÁHOZ SZORÍTOTTA ELAINE-T, AKI LENÉZETT A SEMMIBE. A

TETŐ MAJDHOGYNEM EGYENESEN HULLOTT ALANT AZ UTCÁRA. ESETT A HÓ,

KAVARGOTT A SÖTÉTSÉGBEN. ELAINE CSIZMÁJA A JEGES TETŐT KARCOLTA.

CSAK BLAINE KARJA TARTOTTA MEG.

— FEL TUDSZ MÁSZNI AZ ABLAK FÖLÉ?


ELAINE-NEK A TORKÁBAN DOBOGOTT A SZÍVE. NYELT EGYET. ELAKADT i

LÉLEGZETE, AHOGY AZ ÖRVÉNYLŐ SÖTÉTSÉGRE MEREDT.

— NE NÉZZ LE, ELAINE! — MONDTA BLAINE. — RÁM NÉZZ! ELAINE A

TESTVÉRE ARCÁRA EMELTE A TEKINTETÉT. ELÉG KÖZEL VOLT

AHHOZ, HOGY MÉG A SZEME FEHÉRJÉT IS KI TUDTA VENNI, ÉS ÉREZTE,

HOGY NEKI IS A TORKÁBAN DOBOG A SZÍVE. NEKI SEM VOLT KÖNNYEBB ITT

FENT. EGY SÁRKÁNNYAL VALÓ SZERENCSÉTLEN TALÁLKOZÁS FOLYTÁN AZ IKREK

NAGYON FÉLTEK A MAGASSÁGTÓL.

— FEL TUDSZ MÁSZNI AZ ERESZRE? — KÉRDEZTE BLAINE, RIADT TEKIN-

TETÉNÉL JÓVAL NAGYOBB NYUGALMAT TÜKRÖZŐ HANGON.

ELAINE FELNÉZETT. EGY KIS KISZÖGELLÉST LÁTOTT A PADLÁSABLAK FÖLÖTT,

MELY ÉPP ELÉG NAGYNAK TŰNT AHHOZ, HOGY ÓVATOSAN FELÜLHESSEN RÁ.

■IGEN. ■AKKOR MENJ ODA! MÁR NEM TUDOM SOKÁIG TARTANI MINDKETTŐNKET.

HANGJA MÉG MINDIG NYUGODT VOLT, DE HALLATSZOTT BENNE AZ

ERŐFESZÍTÉS IS.

ELAINE AZ ERESZ UTÁN NYÚLT. AZ AGYAGCSEREPEK OLYAN HIDEGEK

VOLTAK, HOGY FÁJT ŐKET MEGÉRINTENI, MÉGIS ÖRÜLT, HOGY NINCS RAJTA A

KESZTYŰ. SZÜKSÉGE VOLT ARRA, HOGY A LEHETŐ LEGBIZTOSABBAN TUDJON

KAPASZKODNI.

ELENGEDTE BLAINE-T, ÉS A SIMA CSEREPEKRE TETTE MINDKÉT KEZÉT, BÍZVA

BLAINE-BEN, HOGY TARTJA A LÁBÁT, NEM ENGEDI LEESNI. HA MOST CSÚSZIK

MEG A KEZE, MINDKETTEN ODAVESZNEK. ERŐSEN MEGSZORÍTOTTA A TETŐT.

— SZÜKSÉGEM VAN AZ EGYIK LÁBAMRA, DE NE ENGEDJ EL TELJESEN! BLAINE

LAZÍTOTT A SZORÍTÁSON.

— NEM ENGEDLEK EL.

ELAINE A PÁRKÁNYRA TETTE AZ EGYIK LÁBÁT. MOST JÖTT A FELADAT

LEGRÉMISZTŐBB RÉSZE. AHHOZ, HOGY ELAINE MINDKÉT LÁBÁT A PÁR- E g y sötét úr halála • 247

KÁNYRA TEGYE, BLAINE EL KELLETT, HOGY ENGEDJE. OTT ÁLLT EGY PILLA

NATIG, KEZE HATÁROZOTTAN SZORÍTOTTA A CSEREPET, LÁBÁVAL BIZTOSAN

ÁLLT A PÁRKÁNYON. HALLOTTA, AHOGY BLAINE FELSÓHAJT, AMIKOR MÁI CSAK

A SAJÁT SÚLYÁT KELLETT MEGTARTANIA.

ELAINE LÁBUJJHEGYRE ÁLLT, KEZÉVEL KAPASZKODÓ UTÁN KUTATÓN.

AMIKOR AZ UJJAIT A LEHETŐ LEGNAGYOBB BIZTONSÁGBAN ÉREZTE, NEKI

GYÜRKŐZÖTT ÉS FELMÁSZOTT. ÉRZETE, HOGY BLAINE KEZE MEGLÖKI HÁ

TÚLRÓL, ÉS VÉGÜL LOVAGLÓ ÜLÉSBEN AZ ERESZ TETEJÉRE ÜLT. EGY DARABIG

MOZDULATLANUL IGYEKEZETT MÉLYEKET LÉLEGEZNI.

HALLOTTA, AHOGY BLAINE FELEMELKEDIK MÖGÖTTE, ÉS TUDTA, HOGY

ARRÉBB KELL MENNIE, MERT NINCS HELY MINKETTŐJÜK SZÁMÁRA. FELNÉZETT A

JEGES, ITT-OTT HÓVAL BORÍTOTT CSEREPEKRE, ÉS SÓHAJTOTT. TOVÁBB KELL

HALADNIA, DE NEM LESZ ÉLVEZETES, ANNYI BIZONYOS.

LÁBRA ÁLLT, KEZÉVEL A CSEREPEKBE KAPASZKODOTT, EGYSZERRE CSAK

EGYHÜVELYKNYIT EMELKEDETT. LÁTTA BLAINE UJJAIT AZ ERESZ SZÉLÉN. A FIÚ

TOMPA KIÁLTÁST HALLATOTT, ÉS EGYIK KEZE ELTŰNT ELAINE SZEME ELŐL. A

MÁSIKKAL MÉG KAPASZKODOTT.

ELAINE TÉRDRE ERESZKEDETT ÉS UTÁNA NYÚLT. NEM TUDTA ÚGY MEG

TARTANI EGYEDÜL, AHOGY BLAINE ŐT. AKKOR IS, AMIKOR FELÉ NYÚLT, TUDTA,

HOGY MINDKETTEN LE FOGNAK ESNI, DE MÉG EZ IS ELFOGAD HATÓBBNAK TŰNT

ANNÁL, HOGY TÉTLENÜL VÉGIGNÉZZE, AMINT BLAINE EGYEDÜL LEESIK.

A FEJETLEN ZOMBI MEGRAGADTA BLAINE LÁBÁT, TESTÉVEL FÉLIG KIHA

JOLVA AZ ABLAKON. ELAINE VÍZSZINTESEN FEKÜDT AZ ERESZEN, ÉS EGYIK KEZÉT

TESTVÉRE FELÉ NYÚJTOTTA. BLAINE NEM FOGADTA EL, HANEM A TETŐT

PRÓBÁLTA ÚJBÓL MEGRAGADNI, SIKERTELENÜL.

— FOGD MEG A KEZEM, KÉRLEK, BLAINE! TESTVÉRE A

SZEMÉVEL MINDENT KIFEJEZETT.

— NEM — HANGZOTT AZ EGYETLEN KIMONDOTT SZÓ.

ELAINE MEGRAGADTA BÁTYJA RUHAUJJÁT, ÉS HÚZNI KEZDTE. A ZOMBI

VÉGIGKARMOLTA BLAINE TESTÉT, ÉS AZ EGYENSÚLY FELBORULT. BLAINE UJ-


AI LECSÚSZTAK A CSEREPEKRŐL. ELAINE A TESTVÉRE RUHÁJÁBA

MÉLYESZ-ETTE UJJAIT.

— FOGD MEG A KEZEM! — ÜVÖLTÖTTE.

A ZOMBI KIESETT AZ ABLAKON, ÉS MÉG MINDIG FOGTA BLAINE LÁBÁT.

BLAINE EGY PILLANATIG LÓGOTT. ELAINE MÉG ERŐSEBBEN SZORÍTOTTA, TESTÉT

KINYÚJTVA A TETŐN, UJJAIT A RUHÁBA MÉLYESZTETTE.

A RUHA ELSZAKADT, ÉS BLAINE LEESETT. AHOGY A SÖTÉTSÉGBE HULLOTT,

ELAINE NEVÉT FORMÁLTA AJKAI KÖZT.

— BLAINE!

ELAINE OTT FEKÜDT A TETŐN, SZORÍTVA A TESTVÉRE RUHÁJÁNAK FOSZ-

LÁNYAIT. FIGYELTE A SÖTÉTSÉGBE VESZŐ HÓPELYHEKET, ÉS SZEMÉVEL BLAINE-

T KERESTE. DE CSAK A KOROMFEKETE ÉJSZAKÁT LÁTTA, ÉS A HÓESÉST.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET

TEREZA MOZDULATLANUL FEKÜDT A TAKARÓK

ALATT, SŰRŰ, FÉNYES HAJA ELOMLOTT A PÁRNÁN.

ARCA MÉLY ÁLMÁBAN KEDVESEBBNEK TŰNT ÉS KEVÉSBÉ KEMÉNYNEK, ÉS

EZÚTTAL IGAZÁN MÉLYEN ALUDT. BAL KARJA SZOROSAN A MELLKASÁHOZ VOLT

KÖTVE. A SEB ADDIG-ADDIG VÉRZETT, MÍG JONATHAN NEM KEZDETT ATTÓL

TARTANI, HOGY TEREZA ÉLETÉBE KERÜL.

AVERIL OLYAN SÚLYOSAN MEGSÉRÜLT, HOGY AZ ORVOS AZT MONDTA, NEM

BIZTOS, HOGY MEGÉRI A REGGELT. AZ EGYIK ÉLŐHOLT UGYANIS MEGHARAPTA A

TORKÁT.

AZ ORVOS GYÓGYFÜVEKBŐL KÉSZÜLT ITALT ADOTT TEREZÁNAK, HOGY

ALUDJON, ÉS NE INDULJON AZ IKREK KERESÉSÉRE AZ ÉJSZAKÁBAN. CSAK A

PIHENÉS GYÓGYÍTHATJA MEG, MONDTA A DOKTOR, A PIHENÉS ÉS AZ IDŐ.

JONATHAN AZ ÁGY MELLETT ÜLT, ÉS KEZÉBEN TARTOTTA FELESÉGE KEZÉT. A

NŐ MÉG KÁBULT ÁLMÁBAN IS VISZONOZTA GYENGÉN A SZORÍTÁST. A

LÁMPAFÉNY IMBOLYGOTT, ÉS ARANYSZÍNBEN ELMOSÓDOTT. VÉGÜL A

KÖNNYEK VÉGIGFOLYTAK JONATHAN ARCÁN. AZ IKREK VAJON MEGHALTAK?

VAGY KÉPESEK VOLTAK TÖBB ÓRÁT TÚLÉLNI KINT AZ ÉJSZAKÁBAN A HALOTTAK

KÖZT?

NEM. JONATHAN TUDTA, HOGY EZ LEHETETLEN.

TEREZA KEZÉRE HAJTOTTA A FEJÉT. ROMLOTTNAK, GONOSZNAK NEVEZTE

ELAINE-T, ÉS TOVÁBBRA IS ÚGY VÉLTE, HOGY AZ ÁLLÍTÓLAGOS GYÓGYÍTÓ

KÉPESSÉGE GONOSZ, VAGY LEGALÁBBIS TERMÉSZETELLENES. DE SOKAT ADOTT

VOLNA AZÉRT, HA NEM VESZEKEDTEK VOLNA, HA NEM MOCSKO-LÓDIK BE AZ

UTOLSÓ EMLÉKE RÓLA. A GONDOLAT, HOGY ELAINE ABBAN


A HITBEN HALT MEG, HOGY JONATHAN GYŰLÖLI, ÉS TALÁN Ő MAGA LL

GYŰLÖLTE ŐT ÉRTE, MAJDHOGYNEM TÖBB VOLT, MINT AMIT A FÉRFI EL

TUDOTT VISELNI.

TEREZA ÉLETBEN FOG MARADNI. AZ ORVOS AZONBAN NEM tudta

MEGÍGÉRNI, HOGY RENDESEN FOGJA TUDNI HASZNÁLNI A KEZÉT. TEREZA EZT

MÉG NEM TUDTA. JONATHAN NEM IS AKARTA NEKI MEGMONDANI, AMÍG NEM

MUSZÁJ. NEM VOLT HOZZÁ MERSZE.

VALAKI HALKAN KOPOGOTT AZ AJTÓN. JONATHAN ARRA GONDOLi , NEM

SZÓL KI SEMMIT, ÚGY TESZ, MINTHA ALUDNA. DE ÚJBÓL KOPOG, TAK.

JONATHAN SÓHAJTOTT, ÉS MEGSZÓLALT:

— KI AZ?

AZ AJTÓ LASSAN KINYÍLT, ÉS THORDIN JELENT MEG. TEREZA SÁPAD I ARCÁT

NÉZTE, ÉS JONATHANRA NÉZETT.

— PIHEN.

THORDIN MÉLY LÉLEGZETET VETT, ÉS LASSAN KIFÚJTA.

— A LAKOSSÁG ÖSSZEGYŰLT, A VÁROSI TANÁCS BESZÉLNI AKAR

VELÜNK MA ESTE.

BELÉPETT A SZOBÁBA, ÉS HALKAN BECSUKTA MAGA MÖGÖTT AZ AJTÓI,

NEKITÁMASZKODOTT, KARJÁT MELLKASÁN ÖSSZEFONVA.

— NEM AVATTAM BE ŐKET, ABBA, HOGY ELAINE ÉS BLAINE TÖBBEK

VOLTAK, MINT A MÁGUSVADÁSZ SEGÍTŐI. NEM TUDTAM, AKAROD-E, HOGY

TUDJÁK.

JONATHAN A FEJÉT RÁZTA.

—NEM, A GYÁSZUNK MARADJON KÖZTÜNK. BLAINE A TESTVÉRISÉG, HEZ

TARTOZOTT. TISZTÁBAN VOLT A KOCKÁZATOKKAL. DE ELAINE.., — HANGJA

ELCSUKLOTT, ÉS ELFORDULT, HOGY THORDIN NE LÁSSA A KÖNY NYEIT.

—SENKI NEM TEHET RÓLA, JONATHAN.

—VALÓBAN NEM? — KÉRDEZTE A FÉRFI.

VISSZAFORDULT THORDINHOZ, SZEMÉBEN DÜH ÉS SZOMORÚSÁG KE

VEREDETT. ÚGY ÉREZTE, MEGFOJTJA AZ ÖNGYŰLÖLET.


— HA OTTHON HAGYTAM VOLNA A VARÁZSLÓVAL EGYÜTT, HOGY HADD

IINULJA BÉKÉBEN A MÁGIÁT, AKKOR MA IS ÉLNE.

— AZT SEM TUDJUK BIZTOSAN, HOGY EGYÁLTALÁN MEGHALTAK-E,

JONATHAN.

— ELAINE FEGYVERTELEN VOLT, THORDIN.

— BLAINE A KERESÉSÉRE INDULT. ÉS TUDOD, HOGY BLAINE JÓ HARCOS.

— MIND MEGHALTUNK VOLNA, HA LUKAS NEM NYITJA KI AZ AJTÓT. WEKI

KÖSZÖNHETJÜK AZ ÉLETÜKET.

— HÁTHA VALAKI MÁS AJTÓT NYITOTT AZ IKREKNEK. —THORDIN, ÉJSZAKA

VAN, ÉS HOLTAK JÁRJÁK AZ UTCÁKAT. SENKI

EM FOGJA IDEGENEKÉRT KOCKÁZTATNI AZ ÉLETÉT.

— BÁRHOVÁ MÉGY, JONATHAN, MINDENÜTT VANNAK JÓ EMBEREK —

MONDTA TORDIN.

— NEM, THORDIN, EZ CSUPÁN HIÚ REMÉNY. SZEMBE KELL NÉZNÜNK AZ

IGAZSÁGGAL.

— ELŐRE ELTEMETED ŐKET, JONATHAN, AMIKOR MÉG NEM IS BIZTOS,

OGY MEGHALTAK, TÚL HAMAR FELADOD — MONDTA THORDIN. — HARC

ÉLKÜL FELADNI, EZ NEM RÁD VALL.

—TALÁN MÁR MEGTANULTAM, HOGY AKÁRMILYEN HOSSZASAN ÉS DE-

EKASAN KÜZDESZ, A VÉGÉN AKKOR IS CSÚF HALÁLT HALHATSZ.

— CALUM DALNOKRÓL BESZÉLSZ — SZÓLT THORDIN, MIRE JONATHAN

BÓLINTOTT.

— ELAINE AZT KÉRDEZTE, VAJON SILVANUS MEG TUDNÁ-E GYÓGYÍTANI

CALUMOT. NEKEM SOHA NEM JUTOTT VOLNA ESZEMBE, HOGY ILYESMIT

KÉRJEK CALUM KEDVÉÉRT. ELAINE-NEK JUTOTT ESZÉBE.

— ELAINE-NEK ARANY SZÍVE VAN — MONDTA THORDIN, ÉS

JONATHAN ÉT BÓLINTOTT. SZABAD KEZÉVEL MEGDÖRZSÖLTE AZ ARCÁT,

DE INKÁBB

SAK SZÉTMASZATOLTA A KÖNNYEIT, MINTSEM LETÖRÖLTE VOLNA ŐKET.

— MONDTÁL VALAMIT A VÁROSI TANÁCSRÓL.

— MA ESTE BESZÉLNI AKARNAK VELED. MEG VANNAK RÉMÜLVE, ÉS ZT

AKARJÁK, HOGY A NAGY MÁGUSVADÁSZ MEGNYUGTASSA ŐKET. E g y sötét úr halála • 253

— ALIG LÉPTÜK ÁT A VÁROS HATÁRÁT, ÉS MÁRIS EGYETLEN ÓRA LEFORGÁ

SA ALATT ELVESZÍTETTÜK NÉGY EMBERÜNKET. MÉG MINDIG AZT HISZIK, HOGY

TUDUNK SEGÍTENI?

— NAGY HÍRNEVED VAN, JONATHAN. HISZNEK BENNED.

— NEM VAGYOK ÉN BŰVÖS TALIZMÁN, AMELY A PUSZTA JELENLÉTÉVEL

KÉPES ELŰZNI A GONOSZT — MONDTA JONATHAN KEMÉNY HANGON.

— ELKÉPZELHETŐ, HOGY ILYEN KÖNNYED ÉS DRÁMAI MEGOLDÁST VÁRNAK,

DE TALÁN VALAMI HALVÁNY REMÉNYSUGÁR IS ELÉG LESZ, HA KÉSZEN ÁLLSZ RÁ.

JONATHAN RÁBÁMULT. MÉRGES AKART LENNI MÁR ELEVE AZÉRT, HOGY

THORDIN EGYÁLTALÁN ILYET KÉRDEZETT, DE AHOGY BARÁTJA TOMPA ARCÁBA

NÉZETT, HARAGJA ELPÁROLGOTT. MOST MÁR CSAK FÁRADTSÁGOT ÉR ZETT,

OLYAN FÁRADTSÁGOT, HOGY NEM AKART MÁST, MINT BEBÚJNI AZ ÁGYBA

TEREZA MELLÉ, ÉS ALUDNI, KÖZBEN ÚGY KAPASZKODNI A FELESÉ GÉBE,

MINTHA A PUSZTA ÉRINTÉSE ÁLTAL BIZTONSÁGBAN TUDHATNÁ.

AJKÁHOZ EMELTE A NŐ KEZÉT, ÉS GYENGÉD CSÓKOT LEHELT AZ UJJAIRA.

FELÁLLT, ÉS BETAKARTA TEREZÁT. VÉGIGFUTTATTA UJJAIT FELESÉGE HAJÁN,

MAJD THORDINHOZ FORDULT.

— MENJÜNK ÉS VIGASZTALJUK MEG A VÁROSI TANÁCSOT — MONDTA.

— A MI MUNKÁNK SORÁN SOKSZOR KELL KEZET FOGNI. JONATHAN CSAK

BÓLINTOTT. VISSZAPILLANTOTT TEREZÁRA, MIELŐN

THORDIN BECSUKTA AZ AJTÓT. NAGYON SÁPADTNAK TŰNT A LÁMPA FÉNYBEN.

SOK VÉRT VESZTETT, DE NEM ANNYIT, MINT AVERIL. A SZEM KÖZTI AJTÓRA

PILLANTOTT.

SILVANUS IS VIRRASZTOTT A LÁNYA FÖLÖTT. HA ÁTVÉSZELI AZ ÉJSZAKÁI,

AKKOR A DOKTOR SZERINT ÉLETBEN MARAD. BÁRCSAK ÍGY LENNE.

AZT MONDTÁK NEKIK, HOGY JÁRVÁNY TOMBOL A VÁROSBAN A HA LOTTAK

KÖZT, DE AZ UTCÁN ZOMBIK SZÁZAI ÖZÖNLÖTTEK, ENNYI EMBER MESSZE NEM

HALHATOTT MEG IDÉN TÉLEN. CORTTON NEM VOLT NAGY TELEPÜLÉS.

HONNAN KERÜLT ELŐ EZ A SOK ÉLŐHALOTT? EZT AKARTA JO NATHAN

MEGKÉRDEZNI A TANÁCSTÓL.


A TANÁCS A FOGADÓSBÓL, A MESTERDALNOKBÓL ÉS A TEMETKEZÉSI VÁL-

LALKOZÓBÓL ÁLLT. A FOGADÓS BELINNA VOLT, AZ A NŐ, AKI OLAJAT ÖNTÖTT

A ZOMBIKRA. MAGAS, TERMETES, ÁM NEM KÖVÉR ASSZONY. A KÖVÉRSÉG

LÁGYSÁGRÓL, ENGEDÉKENYSÉGRŐL ÁRULKODOTT VOLNA. IZMAI KEMÉNYEK

VOLTAK, EZT AZ ALKATOT HÍVJÁK ERŐS CSONTOZATÚNAK. HAJA A HÁTA

KÖZEPÉIG ÉRT, HOSSZÚ COPFBAN BEFONVA. A FIÚ, AKI A FÁKLYÁT TARTOTTA,

LEGIDŐSEBB GYERMEKE VOLT. MOST OTT ÁLLT AZ ANYJA MELLETT. MAGAS,

KARCSÚ, SÖTÉT HAJÚ FIÚ, ÉS AZ ANYJA KEMÉNY, FÜRKÉSZŐ TEKINTETÉT

ÖRÖKÖLTE.

A MESTERDALNOK, SIMON LEBEC JÓL ISMERT BÁRD VOLT IFJÚKORÁBAN.

JONATHAN EGYSZER, TALÁN HARMINC ÉVE, HALLOTTA ÉNEKELNI. JÓKÉPŰ IS

VOLT, ÉS IGEN KEDVELTÉK A NŐK. HAJA MOST HÓFEHÉRRÉ VÁLT, ARCÁT

BARÁZDÁK SZÁNTOTTÁK. CSAK A SZEME MARADT A RÉGI, ÁTHATÓ KÉK.

JONATHAN NEM PRÓBÁLTA LEBECET EMLÉKEZTETNI ARRA, HOGY HARMINC

ÉVE MÁR VOLT SZERENCSÉJÜK TALÁLKOZNI. AKKORIBAN MÉG NEM

MÁGUSVADÁSZKÉNT ISMERTÉK, HANEM EGYSZERŰEN CSAK JONATHAN

AMBROSE VOLT, A VÁNDORLÓ KALANDOR, AKI TÖRTÉNETESEN A VARÁZSLÓK

LEGYILKOLÁSÁBAN JELESKEDETT. MÉG NEM ÁLLT MÖGÖTTE A TÖRVÉNY EREJE,

MAJDHOGYNEM TÖRVÉNYEN KÍVÜLI VOLT. JONATHAN EMLÉKEZETT

CÉLTUDATOS JELLEMÉRE, MELYET ÁTHATOLHATATLAN PAJZSKÉNT TARTOTT

MAGA ELÉ. SOSEM KÉTELKEDETT SEMMIBEN.

JONATHAN OTT ÁLLT, ÉS AZ AGGÓDÓ ARCOKAT NÉZTE, LÁTTA, AMINT KISSÉ

ENYHÜL RAJTUK A FESZÜLTSÉG A PUSZTA JELENLÉTÉNEK HATÁSÁRA. MÁR

SZINTE BIZARRNAK TŰNT, MENNYIRE BÍZNAK BENNE.

A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ, MARLAND ASHE MAGAS, VÉKONY FÉRFI

VOLT. TEJFEHÉR ARCÁVAL ÉS IBOLYAKÉK SZEMÉVEL A KARTAKASS E RÉSZÉN

ÉLŐ HELYBELIEK JELLEMZŐ VONÁSAIT VISELTE. EZ A KOMBINÁCIÓ RIASZTÓ

VOLT ÉS SZÉP, ÁM VALAMI BETEGSÉG HEGEKET HAGYOTT AZ ARCÁN, ÉS EMIATT,

A BŐR OLYAN ÉRDESSÉ VÁLT, MINT A HOMOK. A TÖNKREMENT BŐR IGEN

FURCSÁN HATOTT A NAGY, SZÉP SZEMEK MELLETT.


MINDHÁRMAN EGY HOSSZÚ ASZTALNÁL ÜLTEK, A VENDÉGLŐ KÖZÖS

HELYISÉGÉBEN. AZ ÁTKOZOTT FALUT ELKERÜLTÉK A LÁTOGATÓK. HA MÉG IS

IDE TÉVEDTEK, NAPSZÁLLAT ELŐTT IGYEKEZTEK FOLYTATNI ÚTJUKAT. HA

AZONBAN SÖTÉTEDÉS UTÁN ÉRKEZTEK... NOS, JONATHAN MÁR MEG

BIZONYOSODOTT ARRÓL, HOGY AKKOR MI TÖRTÉNT VELÜK. MINDANNYI AN

MEGHALTAK.

—MIT AKARTOK TŐLEM MA ESTE, TANÁCSOSOK? — KÉRDEZTE UDVA RIAS

HANGON. JONATHANT MEGLEPTE, HOGY HANGJA MILYEN HIVATALOS,

MAJDHOGYNEM KELLEMES. A HANGJA HAZUDOTT. SEMMIT SEM FEDET T FEL

SZÍVE ÉS ELMÉJE GYÖTRELMEIBŐL.

—TUDNI SZERETNÉNK, MIT TERVEZEL TENNI A SEGÍTSÉGÜNKRE -MONDTA

LEBEC. A MESTERDALNOK ARCA ÉPP ELÉGGÉ NYUGODT VOLT, ÖSSZEKULCSOLT

KEZE MOZDULATLANUL NYUGODOTT ELŐTTE AZ ASZTALON. TÚLSÁGOSAN IS.

VÁLLA, KARJA, MÉG A KEZE IS ELÁRULTA, MEKKORA ERŐ FESZÍTÉSÉBE KERÜL

NYUGALMAT SZÍNLELNIE.

JONATHAN LEKÜZDÖTTE A KÉSZTETÉST, HOGY AZ ARCÁBA NEVESSEN. MIT

IS TEHETNÉNEK? ALIG LOVAGOLTAK BE A VÁROSBA, MAJDNEM ELTÖRÖLTÉK

ŐKET A FÖLD SZÍNÉRŐL. NEM SZÁMÍTOTTAK ARRA, AMI VÁRT RÁJUK.

— A HÍRNÖKÖTÖK AZT MONDTA, HOGY A LAKOSSÁG HARMADA VESZ

TETTE ÉLETÉT VALAMI GONOSZ JÁRVÁNY KÖVETKEZTÉBEN. AZT IS MOND TA,

HOGY EZEK A HOLTAK ÉLETRE KELNEK, ÉS ÚGY JÁRJÁK AZ UTCÁKAT. 1 )E

ODAKINT TÖBB SZÁZ HALOTT VAN. HONNAN JÖTT ENNYI?

A MESTERDALNOK A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓRA PILLANTOTT, MIRE

ASHE BESZÉLNI KEZDETT.

—A FALUSI TEMETŐ KIÜRÜLT. CORTTON VALAHA NAGYOBB FALU VOLT,

SŐT VÁROS IS. A TEMETŐBEN TÖBBEN NYUGODTAK, MINT AHÁNYAN LAKTAK A

VÁROSBAN.

—HA MEGMONDTÁK VOLNA NEKÜNK, HOGY ÉLŐHOLTAK SZÁZAI VAN NAK

ITT, NEM LOVAGOLUNK CORTTONBA SÖTÉTEDÉS UTÁN.

A FOGADÓS IDE-ODA MOZGOLÓDOTT A SZÉKÉBEN.


— NEM GONDOLTUK VOLNA, HOGY EZ SZÁMÍT. HISZEN MÁGUSVA-ÁSZ

VAGY! LEGYŐZTED A DECCANI ÉLŐSKÖDŐKET IS! AZOK BIZTOS TÖBben

VOLTAK, MINT A MI ÉLŐHOLTJAINK.

— NEM KELL MINDENT ELHINNI, AMIT A BÁRD MOND — VÁLASZOLTA

JONATHAN.

LEBEC AZ ASZTALT BÁMULTA, ÉS A KEZÉT TANULMÁNYOZTA. VÉGÜL I

ELNÉZETT JONATHANRA ÉS ÁLLTA A TEKINTETÉT.

—TISZTÁBAN VAGYOK VELE, HOGY SOK TESTVÉREM TÚLOZ, DE ANNYIRA

AZÉRT NEM. VALÓBAN ÚGY GONDOLTUK, HOGY BIZTONSÁGBAN LESZEL, ís

GOND NÉLKÜL A FOGADÓBA LOVAGOLSZ.

—VALÓBAN? AKKOR MIÉRT NEM NYITOTTÁTOK KI AZ AJTÓT? A KÉT nő,

AKI AZ EMELETEN FEKSZIK, MEGÚSZHATTA VOLNA A SÉRÜLÉSEKET, HA

LIAMARABB KINYÍLIK AZ AJTÓ!

MÁR EGYIKÜK SEM TUDOTT A SZEMÉBE NÉZNI. OLYAN HIRTELEN RRŐVEL

LOBBANT FEL BENNE A DÜH, HOGY SZINTE ÉGETTE A BŐRÉT. MÁR SZÓRA

NYITOTTA A SZÁJÁT, HOGY ELMONDJA, MIT GONDOL MINDNYÁJUKRÓL, ÁM EGY

HANG HIRTELEN FÉLBESZAKÍTOTTA.

— MINDANNYIAN FÉLTEK, MÁGUSVADÁSZ.

JONATHAN A HANG IRÁNYÁBA FORDULT, ÉS HARKON LUKAST PILLANtotta

MEG A FALNAK TÁMASZKODVA. KARJÁT GONDTALANUL KERESZTEZte A

MELLKASÁN, ÉS SZEMTELEN MOSOLY VILLANT MEG AJKÁN. SÖTÉTBORDÓ

TUNIKÁT VISELT, ÉS FEKETE BÁRSONYBÓL SZABOTT NADRÁGOT. BURGUNDI

VÖRÖS KALAPJÁN NEM KEVESEBB, MINT HÁROM FEKETE TOLL ÉKESEDETT.

MONOKLIJA VISSZATÜKRÖZTE A LÁMPAFÉNYT, AHOGY RÁJUK PILLANTOTT.

—ES TILTAKOZOM A HIVATÁSOM HÍRNEVÉT MEGTÉPÁZÓ ÁLLÍTÁSOK ellen.

BIZTOSÍTALAK AFELŐL, HOGY ÉN CSAK AZ IGAZAT ÉNEKLEM.

—MA MEGMENTETTED AZ ÉLETÜNKET. EZÉRT HÁLÁVAL TARTOZOM.

R LUKAS ELÁLLT A FALTÓL, ÉS FELÉJÜK LÉPDELT, KÖZBEN ELHÁRÍTVA A

HÁ-LÁLKODÁST.

— BUTASÁG LETT VOLNA HAGYNI a FALU MEGMENTŐJÉT MEGHALNI

AZ Utcán.


— HALLOTTUK, HOGY A HOLTAK OTT VANNAK AZ AJTÓ ELŐTT — MOND TA

BELINNA. — ATTÓL FÉLTÜNK, HOGY BEFURAKODNAK, ÉS MINDANNYI UNKÁT

MEGÖLNEK. ÉS AZOK, AKIK A JÁRVÁNY KITÖRÉSE ÓTA MEGHAL TAK, MIND

FELTÁMADTAK, ÉS JÁRJÁK AZ ÉJSZAKÁT. TISZTA HALÁLT MEG KOCKÁZTATTAM

VOLNA — AHOGY BESZÉLT, MEGÉRINTETTE A FIA karjai , DE EZ AZ ÉLŐHOLT

ÁLLAPOT... — A FEJÉT RÁZTA — MÁS.

JONATHAN EZ ELLEN NEM TUDOTT SEMMIT FELHOZNI.

— DE ÉN AZT HITTEM, CSAK AZOK TÁMADNAK FEL, AKIKET A JÁRVÁN)' VITT

EL.

— MINDENKI — RÁZTA A FEJÉT A NŐ.

— EZ NAGYON FURCSA. HA EZ A JÁRVÁNY VALAMI VARÁZSLAT, AKKUI CSAK

AZOKNAK KELLENE ÉLETRE KELNIÜK, AKIK ELKAPJÁK.

— AKKOR MIT JELENTSEN EZ, HOGY AZ ÖSSZES HALOTT FELTÁMADT? —

TALÁN AZT, HOGY EZ NEM VARÁZSLAT, VAGY NEM TELJES EGÉSZÉBEN,

— NEM ÉRTEM, MIRE GONDOLSZ — MONDTA LEBEC.

JONATHAN A FEJÉT RÁZTA. NEM VOLT BENNE BIZTOS, HOGY MEG TUDJA

MAGYARÁZNI. CSAK A GONDOLTA MAGJA CSÍRÁZOTT A FEJÉBEN, és MÉG NEM

TÖRT NAPVILÁGRA. ANNYI BIZONYOS, HOGY NEM LEHELÉI i EGY CSOPORT

ZAKLATOTT IDEGEN ELÉ TÁRNI.

—TÖBB BIZONYÍTÉKOT SZERETNÉK GYŰJTENI, MIELŐTT BESZÉLEK INKÁBB A

FOKOZATOSSÁG TAKTIKÁJÁT VÁLASZTOTTA. A HÁROM tanai

NOK BÓLINTOTT ÉS HÜMMÖGÖTT, MINTHA JONATHAN VALAMI OKOSAI

MONDOTT VOLNA.

—TERMÉSZETESEN — MONDTA LEBEC — MEGÉRTJÜK. A FEKETE MÁ

GIA SÚLYOS VÁD.

JONATHAN NEM SZÓLT EGY ÁRVA SZÓT SEM. ÚGY GONDOLTA, HOGY A

KOMOLY ARCKIFEJEZÉS ÉS A CSÖND GYAKORTA TÖBBET MOND MIN DEN

SZÓNÁL. KÜLÖNÖSEN, HA AZ EMBERNEK SEMMI MONDANIVALÓJA NINCS.

— GONDOLOD, HOGY ILYEN HAMAR MEGTALÁLTAD A MEGOLDÁST COI

TTON CSEKÉLY PROBLÉMÁJÁRA?


HARKON LUKAS ÁLLT JONATHAN ELŐTT, KEZÉT KARCSÚ CSÍPŐJÉRE HE-

ZVE. MAGAS, ERŐTELJES FÉRFI VOLT, MÉGIS VOLT BENNE VALAMI NŐIES , MELY

INKÁBB HASONLÍTOTT EGY TÁNCOSNŐ MOZDULATAIRA, MINT BÁRDRA. SZIKRA

CSILLANT MEG A SZEMÉBEN, MELY GYANÚJÁRÓL ULKODOTT, MISZERINT

JONATHAN BLÖFFÖL.

JONATHAN MAJDNEM ELMOSOLYODOTT, DE SIKERÜLT ELNYOMNIA,

NNEPÉLYESEN BÓLINTOTT.

— GYANAKSZOM VALAMIRE.

— ESETLEG KEGYESKEDNÉL MEGOSZTANI VELÜNK?

JONATHAN CSENDBEN MEGRÁZTA A FEJÉT. NEM TUDTA ELREJTENI A OSOLYÁT,

DE CSAK HARKON LUKAS VETTE ÉSZRE. A BÁRD OLDALRA VETETTE A FEJÉT, ÉS

JONATHANRA MEREDT. VALAMI KIFÜRKÉSZHETETLEN BÚJT MEG AZ

ARCKIFEJEZÉSÉBEN.

— CSAK NEHOGY EGYSZER A KÁRTYAPARTNEREM LEGYÉL, MÁGUSVA-ÁSZ.

TIPIKUS PÓKERARCOD VAN.

— NEM SOK IDŐM VAN JÁTSZANI.

— KÁR. A JÁTÉK SEGÍT ELTERELNI AZ EMBER FIGYELMÉT.

— GONDOLOD? — KÉRDEZTE JONATHAN, TEREZÁRA ÉS AZ ELVESZETT

ÉRÉKEKRE UTALVA. — SZERINTEM A JÁTÉKKAL CSAK VESZTEGETJÜK A DRÁ-

IDŐNKET.

— OH, IGEN, ELVESZTETTÉL PÁR EMBERT ODAKINT. SZÁMUKRA VA-BAN

DRÁGA MINDEN PERC. MENNYI IDŐ VAN MÉG HAJNALIG? VAJON

LÉTBEN MARADNAK AZ UTCÁN ILYEN SOKÁIG?

JONATHAN ELFORDULT TŐLE. NEM TUDOTT A BÁRD GUNYOROS ARCÁBA

TEKINTENI. ÚGY GONDOLTA, A FÉRFI NEM SZÁNDÉKOSAN KEGYETLEN, DE ZT A

CÉLT ÉRTE EL, MINTHA AZ LETT VOLNA.

— HARKON — SZÓLT RÁ LEBEC —, TAPINTATLAN VAGY.

HARKON ARCA ELTORZULT A FÁJDALOMTÓL ÉS HIRTELEN SZÍVÉRE TETTE

KEZÉT.

— 0, ANNYIRA SAJNÁLOM. NEMCSAK FIGYELMETLEN VAGYOK, EGYE-ESEN

KEGYETLEN. MÁR ELŐRE ARRA A DALRA GONDOLOK, AMIT ÍRNI FO-


GOK, MIUTÁN, TÚLÉLVE AZ ÉJSZAKÁT AZ UTCÁN A HOLTAK HADÁVAL,

ÉPSÉG BEN VISSZAÉRTEK.

HARKON ELMOSOLYODOTT.

— MAJD ELMESÉLIK NEKEM BÁTOR HŐSTETTEIKET, MIUTÁN BELÉPLEK

AZON AZ AJTÓN.

JONATHAN A BÁRD ARCÁT FÜRKÉSZTE. NEM TUDTA MEGMONDANI, HOGY

PISZKÁLNI AKARJA, VAGY CSAK FURCSA HUMORA VAN. VALÓBAN ILYEN

GYERMETEG MESÉKKEL AKAR MEGVIGASZTALNI, KÉRDEZTE MAGA BAN

JONATHAN. AZ IKREK TÖBBÉ NEM FOGNAK BELÉPNI AZON AZ aj TÓN,

LEGALÁBBIS ÉLVE NEM.

—BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY HA VISSZATÉRNEK, A LEGNAGYOL >l L

ÖRÖMMEL FOGJÁK ELÉD TÁRNI, MI TÖRTÉNT VELÜK ÉJSZAKA.

—FŐLEG BLAINE — MONDTA THORDIN. ADDIG CSENDBEN TÁMASZ

KODOTT A SZEMKÖZTI FALNAK, MOST AZONBAN ODALÉPETT JONATHAN HOZ.

— BLAINE SZERET FELVÁGNI.

—VALÓBAN — BÓLINTOTT JONATHAN.

—AKKOR BIZTOSÍTOM SZÁMÁRA A LEHETŐSÉGET, HOGY EGY BÁRD ELŐTT

VÁGJON FEL, ERRE VÁGYIK EGÉSZ KARTAKASS.

—EGÉSZ KARTAKASS? — MONDTA JONATHAN. — ÉN UGYAN NEM. K i

ÁLLOK AZ EDDIGI MEGGYŐZŐDÉSEM MELLETT. A BÁRD ÖSSZESZEDI A

TÉNYEKET, DE NEM MINDIG A VALÓSÁGHOZ HÍVEN ADJA VISSZA ŐKEL, OLYAN

TÖRTÉNETEKET HALLOTTAM A SAJÁT HŐSTETTEIMRŐL, MELYEKBEN CSAK A

NEVEM VOLT IGAZI.

—SIMON, ÚGY VÉLEM, HOGY EZ AZ EMBER HAZUGSÁGGAL vádul MINKET.

RÁBÁMULT JONATHANRA, ÉS ELÉG VOLT KETTŐT LÉPNIE, HOGY MAJD NEM

MEGÉRINTSE.

FÜRGE, SÖTÉT SZEME IDE-ODA CIKÁZOTT JONATHAN ARCÁN, MINTHA MEG

AKARNÁ JEGYEZNI MINDEN EGYES VONÁSÁT.

— ELÉG LEGYEN, HARKON! HAGYD BÉKÉN A VENDÉGEINKET! ÉPP

ELEGET AGGÓDNAK MOST A SAJÁT EMBEREIKÉRT.


— MEG IS VAN RÁ MINDEN OKUK — MONDTA HARKON KÖZVETLENÜL

NATHAN ARCÁBA, ALIG PÁR HÜVELYKNYIRE. — A CORTTONI HOLTAKRÓL l'ok MOST EGY DALT. A CORTTONI HOLTAK NEMCSAK HOGY GYILKOSOK, ÍHESEK IS.

JONATHAN KÉPTELEN VOLT MEGSZÓLALNI. VÉGÜL THORDIN

KÉRDEZTE

— MIT ÉRTESZ EZ ALATT, BÁRD?

HARKON LUKAS EGY PILLANATRA SEM KAPTA EL A PILLANTÁSÁT, ME-DTEN

NÉZETT JONATHAN SZEMÉBE.

— A HOLTAK AZ ÉLŐKÖN LAKMÁROZNAK. PUSZTA KÉZZEL ÖLNEK, ÉS A

FOGAIKKAL.

THORDIN HÁTRALÖKTE LUKAST, AKI MEGTÁNTORODOTT, DE NEM ESETT

EL.

— VAGY BOLOND VAGY, VAGY GÚNYOLÓDSZ RAJTUNK — SZÓLT

THORDIN. — HA AZ UTÓBBI, INTÉZZÜK EL FEGYVERREL! VAN ITT ELÉG HELY A

HARCHOZ.

A BÁRD MEGLEPETÉSÉBEN UGATVA FELNEVETETT.

—PÁRBAJRA AKARSZ HÍVNI?

—HA CSAK BE NEM ISMERED, HOGY FECSEGŐ BOLOND VAGY, IGEN.

JONATHAN TUDTA, HOGY EZT MEG KELLENE AKADÁLYOZNIA, DE KÉPTELEN

VOLT RÁ. LÁTTA A HARAPÁSSAL EJTETT SEBET AVERIL NYAKÁN ÉS TEREZA

KARJÁN. A GONDOLAT, HOGY UGYANEZ TÖRTÉNHET ELAINE-NEL ÉS BLAINE-

NEL, HOGY CAFATONKÉNT, VÉRES CAFATONKÉNT MARCANGOLJÁK SZÉT ŐKET,

ÉS ADDIG ESZNEK BELŐLÜK, MÍG SIKOLTÁSAIK EL NEM HALNAK... ELŐTTE VOLT

A JELENET, JÓL KIVEHETŐEN, VÉRBEN ÚSZVA, ÉS MINDENNÉL ROSSZABB VOLT,

AMIT VALAHA EL TUDOTT KÉPZELNI.

— BOLOND VAGYOK, HARCOS URAM, FECSEGŐ BOLOND — NEVETETT

FEL ISMÉT HARKON LUKAS. — SZAKMAI ÁRTALOMKÉNT TESZEM KOCKÁRA AZ

ÉPSÉGEMET, ATTÓL TARTOK.

NEVETÉSE VISSZHANGZOTT A KŐFALAKON, ÉS FELCSAPOTT A MAGAS,

BOLTOZATOS MENNYEZETIG. JONATHAN ALIG TUDTA MEGÁLLNI, HOGY NE E g y sötét úr halála • 262

ÜSSE MEG, HOGY ELHALLGATTASSA EZT A VIDÁM HANGOT. AZ ELMÉJE LELI

VOLT MINDAZON SZÖRNYŰSÉGEKKEL, MELYEKET A BÁRD ÜLTETETT BILR NEM

KELLENE MOST NEVETNIE.

— HA KÉPTELEN VAGY KOMOLYAN BESZÉLNI, HAGYJ MINKET M.i GUNKRA!

A NEVETÉS A SEMMIBE SZIVÁRGOTT ÉS VÉGÜL ELHALT EGÉSZEN, ÉS 1 .11 KAS

ARCÁRA ÚJBÓL KIÜLT AZ A FURCSA, KIFÜRKÉSZHETETLEN PILLANTÁS.

— BOCSÁNATÉRT ESEDEZEM.

ENYHÉN, MÉLTÓSÁGTELJESEN MEGHAJOLT, ÉS KALAPJA TOLLDÍSZE SÚROL

TA A PADLÓT. UGYANEZZEL A GESZTUSSAL TESSÉKELTE BE ŐKET AZ AJTÓN

JONATHAN FIGYELTE A BÁRD SZÍNPADIAS BOCSÁNATKÉRÉSÉT, ÉS EGY

SZAVÁT SEM HITTE. SZÁNDÉKOSAN FEL AKARTA ŐKET ZAKLATNI. JONATHAN

NEM TUDTA, MIÉRT, DE ABBAN BIZTOS VOLT, HOGY EZ ÍGY VAN. AKÁRMI IS

MOTIVÁLJA, JONATHAN GYŰLÖLTE LUKAST. AZ EGY DOLOG, HOGY A/ IKREK

MEGHALTAK, NA DE HOGY ÉLVE MEGETTÉK ŐKET... EZ A GONDOLAT A

HAJNALIG ELTELŐ ÓRÁKAT LASSÚ AGÓNIÁVÁ TETTE, ÉS EZÉRT CSAK HARKON

LUKAST OKOLHATTA. JONATHAN ARRA GONDOLT, HARKONNAK EZÉRT MEG

KELL KAPNIA A MAGÁÉT. HA Ő, MINT MÁGUSVADÁSZ, BÁRMILYEN ESZKÖZZEL

MEGNYOMORÍTHATJA A BÁRD ÉLETÉT, ELHATÁROZTA, HOGY NEM FOGJA

VISSZA MAGÁT.

KICSINYES VOLT, MÉGIS ÚGY CSÜNGÖTT A GONDOLATON, MINT VALAMI

IMÁDSÁGON. MEGKÍNOZZA HARKON LUKAST, AMIÉRT Ő IS ÍGY MEGKÍNOZTA

ŐT. HIDEG VIGASZ VOLT, DE A MÁGUSVADÁSZ SZÍVESEN VETT MINDEN

VIGASZTALÁST EZEN A HOSSZÚ, VÉGTELENÜL HOSSZÚ TÉLI ÉJSZAKÁN.

HUSZONHARMADIK FEJEZET

HARKON LUKAS DÜHÖDT MACSKAKÉNT TÖRTETETT FEL A LÉPCSŐN. AHOGY

HALADT, A KALAPJÁT A LÁBÁHOZ CSAPKODTA, IDŐKÉNT DÜHÉBEN ERŐTEL-

JESEN ODAVERTE.

AMBROSE TUDJA. TUDJA. HARKON NEM MÉRTE MÉG FEL, HOGY MENNYIT

TUD, DE RÁJÖTT, A MÁGUSVADÁSZ NEM OLYAN ÁRTATLAN, AMILYENNEK

GONDOLTA. AZÉRT HÍVTA IDE ŐKET, HOGY GÚNYT ŰZZÖN BELŐLÜK.

EGYSZERŰBBEN IS MEGKAPARINTHATTA VOLNA KONRÁD BURNT, DE NEKI,

HARKON LUKASNAK, MUSZÁJ VOLT JÁTSZANIA, MINT MACSKA AZ EGÉRREL.

ÖNTELTSÉGE MÉG SAJÁT MAGÁT IS MEGLEPTE. HOGY IS HIHETTE, HOGY A

TESTVÉRISÉG LEGKIEMELKEDŐBB TAGJA KOMPLETT IDIÓTA?

HARKON BÓLINTOTT, MINTEGY MAGÁNAK. IGEN, PONTOSAN EZT FEL-

TÉTELEZTE. ELŐTTE SEM TETT RÁ VALAMI SZÖRNYEN LEHENGERLŐ BENYOMÁST

EZ A TESTVÉRISÉG. DE MOST AMBROSE SZEME GÚNYOSAN TÜKRÖZTE, HOGY

TUD VALAMIT. AZÉRT JÖTT IDE, HOGY Ő IS BESZÁLLJON A JÁTÉKBA? NEM

VALAMI ÁRTATLAN VOLT Ő, AKIT IDECSALTAK, HOGY GYÓGYÍTSA KI A VÁROST A

TITOKZATOS JÁRVÁNYBÓL, HANEM OLYAN EMBER, AKI TUDTA, HOGY

KARTAKASS MINDEN GONOSZSÁGÁNAK EZEN A HELYEN DOBOG A SZÍVE.

UGYANAKKOR, HA KORÁBBAN IS TUDTA VOLNA, HOGY EZ A SZÍV BENNE,

HARKON LUKASBAN DOBOG, AKKOR A TESTVÉRISÉG TÖBB TAGJA

ÁLLOMÁSOZNA CORTTONBAN. NAGY VADÁSZATOT RENDEZNÉNEK, ÉS Ő LENNE

A ZSÁKMÁNY.

NEM, AMBROSE CSAK GYANÍT VALAMIT, DE NEM RENDELKEZIK BIZTOS

TUDÁSSAL. DE VAJON GYANÚJA MENNYIRE JÁR KÖZEL AZ IGAZSÁGHOZ?

HARKON MÉG MINDIG ALIG TUDTA ELHINNI, HOGY NEKI KELLETT MEGMENTENI

ŐKET. KÉNYTELEN VOLT KINYITNI A FOGADÓ AJTAJÁT.


AZ IDIÓTA FALUSIAK HAGYTÁK VOLNA ESETLEGES MEGMENTŐIKET MEG

HALNI. ÜGY VÉLTE, AZZAL, HOGY MEGMENTI ŐKET, SIKERÜL BELOPNI MAGÁT A

KEGYEIKBE, DE JONATHAN SZEME ELÁRULTA, ALIGHA BÍZIK .1 BÁRDBAN.

HARKON KEDVELTE A GYANAKVÓ EMBEREKET, VAGY LEGALÁBBIS TISZTELTE

E VONÁSUKAT. EZÚTTAL AZÉRT MEGLETT VOLNA E NÉLKÜL IS.

HIRTELEN KONRÁD BURN LÉPETT KI A JOBB OLDALI SZOBÁBÓL. GYÓGY

FÜVEK ÉS KENŐCSÖK ILLATÁT ÁRASZTOTTA. FELNÉZETT, ÉS BICCENTETT LU-

KASNAK.

HARKON MEGÁLLT A LÉPCSŐ TETEJÉN.

— HOGY VAN A FIATAL NŐ? — KÉRDEZTE.

KONRÁD HATÁROZOTT MOZDULATTAL BECSUKTA MAGA MÖGÖTT AZ AJ-

TÓT, ÉS ODALÉPETT KONRÁDHOZ, HOGY TÁVOLABB KERÜLJÖN A SZOBÁTÓL.

SZEMLÁTOMÁST NEM AKARTA, HOGY KIHALLGASSÁK A KOMOR HÍREKEL,

MELYEKET KÖZÖLNI KÉSZÜLT.

— NINCS JÓL — MONDTA, ÉS ELINDULT A FÖLDSZINTRE.

HARKON MEGRAGADTA A FELKARJÁT. SZERETTE MEGÉRINTENI AZ ERŐTELJES

IZMOKAT. EZ IS EGY JÓ KAR VOLT, ARRA GONDOLT, MENNYIRE ÉLVEZNI FOGJA,

HA MAJD A SAJÁTJA LESZ.

— VÉRVESZTESÉGRŐL VAN SZÓ, VAGY ILYEN SZÖRNYŰ A

SEBE? KONRÁD A BÁRD KEZÉRE PILLANTOTT. HÁTRALÉPETT, ÉS EZZEL ARRA

KÉNYSZERÍTETTE HARKONT, HOGY VAGY ENGEDJE EL A SZORÍTÁSÁBÓL,

VAGY NYILVÁNÍTSA KI SZÁNDÉKÁT. AZONBAN EZ NEM VOLT ALKALMAS IDŐPONI

ARRA, HOGY ÁTADJA MAGÁT BIRTOKLÁSI VÁGYÁNAK, EZÉRT ELERESZTETTE A

FÉRFIT.

— NAGYON SOK VÉRT VESZTETT.

— DE ÚGY TŰNT, AZ ORVOS ÚGY VÉLI, ÉLETBEN MARAD, HA A VÉRVESZTESÉG

NEM VÉGEZ VELE. TE MÁSKÉNT GONDOLOD?

— BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY AZ ORVOSOTOK JÓ SZAKEMBER, DE ÉN

TÖBB CSATASÉRÜLÉST LÁTTAM, MINT Ő.

— SZERINTED MEG FOG HALNI?


KONRÁD A SZEMÖLDÖKÉT RÁNCOLTA, ÉS ZÖLD SZEME DÜHTŐL CSIL-

LOGOTT.

— AZT HISZEM, EZ NEM OLYAN KÉRDÉS, AMI PUSZTA KÍVÁNCSISÁGBÓL

FELTEHETŐ.

HARKON MEGHAJOLT, KECSESEN, DE NEM OLYAN MÉLTÓSÁGTELJESEN, MINT

AZ IMÉNT.

— EGÉSZEN IGAZAD VAN, BURN MESTER. ÉN BÁRD VAGYOK, ÉS AZ ÜRES

KÍVÁNCSISÁG RÉSZEMRŐL SZAKMAI ÁRTALOM.

FÉLIG MÉG MINDIG MEGHAJOLVA FÖLNÉZETT KONRÁDRA.

—TERMÉSZETESEN, HA MEG AKAROM ÉNEKELNI A NŐ HŐSTETTEIT, HA

HALHATATLANNÁ AKAROM TENNI A BÁTORSÁGÁT, TUDNOM KELL A PONTOS

TÉNYEKET.

FELEGYENESEDETT, ÉS KÍNZÓAN MAGASABBNAK TALÁLTA MAGÁT KONRÁD

BURNNÉL. HARKON MAGAS FÉRFI VOLT, ÉS NEM SZÍVESEN MONDOTT LE ERRŐL,

DE HÁT, SEMMI SEM TÖKÉLETES.

HARKON MOSOLYT ERŐLTETETT MAGÁRA.

—TEHÁT A KÍVÁNCSISÁGOM TALÁN MÉGSEM OLY ÜRES.

KONRÁD A FEJÉT RÁZTA.

— ÉN NEM HISZEM, HOGY VALAMI NAGY HORDEREJŰ EPOSZT AKARSZ ÍRNI.

SOKKAL INKÁBB GONDOLOM, HOGY KESELYŰ VAGY, AKI ALIG VÁRJA, HOGY MÁS

EMBEREK FÁJDALMAIRÓL HALLHASSON — MONDTA, ÉS MEGINDULT LEFELÉ A

LÉPCSŐN.

— A, IGEN, NEKED SOKKAL SZEMÉLYESEBB VESZTESÉG AD OKOT A GYÁSZRA,

IGAZ?

KONRÁD MEGÁLLT A LÉPCSŐN, KIEGYENESEDETT HÁTTAL. LASSAN MEG-

FORDULT, ÉS A MOSOLYGÓ BÁRDOT LÁTTA. GYILKOS HARAG ÜLT KI AZ ARCÁRA,

MELYTŐL HARKON CSAK MÉG SZÉLESEBBEN MOSOLYGOTT.

— A VESZTESÉGEM, A GYÁSZOM AZ ÉN DOLGOM. SEMMI KÖZÖD HOZZÁ.

— BOCSÁSS MEG, KÉRLEK. SZÖRNYŰ HIBÁM, HOGY MINDIG MEGGON-

DOLATLANUL BESZÉLEK.


KONRÁD KÉT LÉPÉST TETT FELFELÉ, AZTÁN MEGÁLLT. KEZE, AMELLYEL

MEGRAGADTA A KORLÁTOT, REMEGETT, UJJPERCEI KIFEHÉREDTEK. LEGSZÍ-

VESEBBEN FELRONTOTT VOLNA A LÉPCSŐN, ÉS A BÁRDRA TÁMAD.

HARKON ELJÁTSZOTT A GONDOLATTAL, HOGY MOND MÉG VALAMIT,

AMITŐL A FÉRFI VÉGLEG ELVESZÍTI ÖNURALMÁT, DE MOZDULATLANSÁGOT

ERŐLTETETT MAGÁRA, NEHOGY TOVÁBB SZÉLESEDJEN A MOSOLYA. MÉG AZ IS

ELÉG LETT VOLNA, HOGY KONRÁD MEGTEGYE FELFELÉ A HIÁNYZÓ PÁR

LÉPCSŐFOKOT. JÓLESŐ, GUNYOROS ÉRZÉS LENNE, DE AZ IS LEHET, HOGY AKKOR

KÉNYTELEN MEGSEBESÍTENI LEENDŐ TESTÉT. EZÉRT ÍGY EZÚTTAL LEMONDOTT

A CSÁBÍTÓ ÉLVEZETRŐL. A LEGNEHEZEBB VOLT A TEKINTE TÉBEN IS ELREJTENI A

TUDÁST; A BIZONYOSSÁGOT, HOGY HA AKARNÁ, MEGÖLHETNÉ A FÉRFIT.

A BÜSZKESÉG KONRÁD ARCÁN, AZ ÖNBIZALOM, AZ ÁLLHATATOSSÁG MIND

AZT ÜZENTÉK, HOGY EGY ROSSZ PILLANTÁS IS AZONNALI HARCBA CSAPHAT ÁT.

GYÁSZA DÜHVÉ ALAKULT, MELYNEK MOST HARKON VOLT A CÉLPONTJA.

LEENDŐ TESTE MOST IGEN INGERÜLTNEK TŰNT.

HARKON REMÉLTE, HOGY TANÚJA LEHET, AMIKOR EZ A DÜH CÉLPONTJÁRA

LEL, DE NEM ENGEDHETTE MEG MAGÁNAK, HOGY EZ A CÉLPONT ÉPPEN Ő

LEGYEN. ARRA GONDOLT, JOBBAN SZEMMEL KELLENE TARTANIA KONRÁDOT.

HA MEGÖLIK A FÉRFIT, MIELŐTT Ő VÉGREHAJTANÁ A TESTCSERÉT, AKKOR

MINDEN TERVE ROMBA DŐLNE.

— ALÁZATOSAN BOCSÁNATODÉRT ESEDEZEM, BURN MESTER. KÉRLEK,

HADD BIZTOSÍTSALAK LEGMÉLYEBB EGYÜTTÉRZÉSEMRŐL.

— OLYAN DOLGOKRÓL BESZÉLSZ, BÁRD, MELYEKRŐL SEMMIT SEM TUDSZ.

NEM HISZEM EL, HOGY ELAINE-ÉK MEGHALTAK, MÉG NEM.

— BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY VAN REMÉNY. VALAMI JÓTÉT LÉLEK

KINYITHATTA NEKIK AZ AJTÓT, AHOGYAN ÉN IS KINYITOTTAM NEKTEK.

KONRÁD, ÚGY TŰNT, HIRTELEN ZAVARBA JÖTT. MÉLYET SÓHAJTOTT, LAS-

SAN FÚJTA KI A LEVEGŐT.

— MÉG MEG SEM KÖSZÖNTEM, HOGY MEGMENTETTED AZ ÉLETÜNKET.


HARKON ELHÁRÍTÓ MOZDULATOT TETT.

— AMBROSE MESTER MÁR MINDANNYIÓTOK NEVÉBEN KÖSZÖNETET

MONDOTT.


— NEM, MÁR MIND HALOTTAK LENNÉNK, HA NEM VISELKEDTÉL VOLNA

OLYAN BÁTRAN.

JÓL HALLHATÓ KÜSZKÖDÉSSEL EJTETTE KI A SZAVAKAT. HARKON

HUNYORGOTT, ÉS TANULMÁNYOZNI KEZDTE A FÉRFIT. VA-N Ő IS TUD VALAMIT?

ELLENSÉGEI RÁJÖTTEK GONDOSAN ELŐKÉSZÍTETT RVEIRE? VAJON CALUM

DALNOK MEGGONDOLTA MAGÁT? HARKONT EL-ULTÁK? HA CALUM KÉPES

VOLT ELÁRULNI SZÍVBÉLI JÓ BARÁTAIT, MIÉRT E ÁRULNÁ EL HARKONT? TALÁN

AZÉRT NEM, MERT Ő MAGA IS ÚJ TESTRE VÁGYOTT. HARKON AZELŐTT MEG

VOLT ARRÓL GYŐZŐDVE, HOGY A SZABADULÁS ÍGÉRETE BIZTOSÍTJA CALUM

HŰSÉGÉT, DE KONRÁD ARCÁBAN MOST VOLT VALAMI ZAVARÓ HELYTELENÍTÉS.

DE HÁT MEGMENTETTE ENNEK A FÉRFINAK AZ ÉLETÉT! MI BAJA VAN MÉGIS

VELE?

— IGAZÁN, SEMMISÉG VOLT.

— A SZERÉNYSÉG NEM ÁLL JÓL NEKED, BÁRD.

HARKON KÉNYTELEN VOLT ELMOSOLYODNI.

— NEM IS MONDHATÓ, HOGY JELLEMZŐ VONÁSOM LENNE.

— MIÓTA VAGY CORTTONBAN?

A TÉMAVÁLTÁS VÁRATLANUL ÉRTE HARKONT, ÉS ÚJABB MOSOLLYAL RÓBÁLTA

LEPLEZNI.

— CSAK NEMRÉG JÖTTEM, EGY NAPJA.

— A VENDÉGLŐS AZT MONDTA, PÁR HÉTTEL EZELŐTT ITT VOLTÁL, DE TO-

VÁBBÁLLTÁL, AMIKOR A HOLTAK ÉLETRE KELTEK. TUDTAD, MILYEN VESZÉLYES

A VÁROS! MIÉRT JÖTTÉL MÉGIS VISSZA?

— BÁRD VAGYOK, NEMES TETTEKRŐL ÉS MAGASZTOS TRAGÉDIÁKRÓL

ÉNEKELEK. AZZAL IS ELTÖLTHETNÉM AZ ÉLETEMET, HOGY MÁSOK BALLADÁIT

ÉNEKLEM, DE A LEGJOBB DALOK, MELYEK MEGALAPOZZÁK A HÍRNEVEMET,

AZOK, MELYEKET ÉN MAGAM SZERZEK.

E g y sötét úr halála • 267 —TEHÁT EGY DAL MIATT JÖTTÉL VISSZA? — KÉRDEZTE KONRÁD.

— IGEN-

— MEGÉR EZ ANNYIT, HOGY KOCKÁRA TEDD AZ ÉLETED? -MEG.


— OLCSÓN VISZED VÁSÁRRA A BŐRÖDET, LUKAS — MONDTA, MAJD DO

BOGVA TÁVOZOTT A LÉPCSŐN.

HARKON KOMOLY ARCCAL NÉZETT UTÁNA. NAGY JÁTSZMÁNAK TERVEZTE EL

A DOLGOT, ARRA GONDOLT, MINDENKIT ELPUSZTÍT, AKIT KONRÁD SZERET,

MIELŐTT ŐT MAGÁT ELRAGADJA. RÉSZBEN EZ VOLT AZ OKA AZ ÉLŐHOLT-

JÁRVÁNYNAK. MOST AZONBAN ÚGY GONDOLTA, TALÁN EGYSZERŰEN EL KÉNE

RAGADNI KONRÁDOT, ÉS MÁSOKRA HAGYNI A ROMOK ELTAKARÍTÁSÁT.

VISZONT, FUTOTT ÁT AZ AGYÁN, HA AMBROSE GYANÍTOTTA, HOGY MI IS

HARKON VALÓJÁBAN, AKKOR NEM MARADHAT ÉLETBEN.

TEHÁT MINDANNYIUKNAK MEG KELL HALNI ÚGY, AHOGY EREDETILEG

TERVEZTE. TALÁN NÉMILEG GYORSABBAN. ÍGY UGYAN KEVÉSBÉ LESZ

SZÓRAKOZTATÓ, DE HÁT, ELSŐ A MUNKA, ÉS CSAK UTÁNA JÖHET A SZÓ-

RAKOZÁS.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

BLAINE A FÖLDÖN FEKÜDT A HÓBAN. HOSSZÚ, SÍZŐKE HAJA ÚGY ÁRADT

SZÉT KÖRÜLÖTTE, MINT VALAMI HALVÁNY ARANYTÓCSA. KÖPÖNYEGE ÖSZ-

SZEGYŰRŐDÖTT A TESTE ALATT, ÉS A FEHÉR SZŐRME FEKETE VÉRBEN ÁZOTT. AZ

EGYIK LÁBA FÁJDALMAS SZÖGBEN ELHAJLOTT, ÉS TESTE ALÁ SZORULT. VÉR

ÖMLÖTT A SZÁJÁBÓL ÉS AZ ORRÁBÓL, FEKETÉRE FESTVE ARCA ALSÓ RÉSZÉT.

ELAINE ODATÉRDELT TESTVÉRE ÉLETTELEN TESTÉHEZ. AZ AJTÓ KULCSA A

PADLÁSON VOLT. AKKOR LÁTTA MEG, MIKOR MEGCSILLANT A HOLDFÉNYBEN. A

HALOTT FÉRFI ELEJTETTE, MIKÖZBEN MEGÖLTE BLAINE-T. ELAINE NEM IS

TUDTA, HOGY JUTOTT VOLNA KI A KULCS NÉLKÜL.

MOST MÁR A HOLTTEST MELLETT ÜLT, ÉS NÉZTE, HOGYAN ÁZTATJA EL

BLAINE VÉRE A KÖPÖNYEG SZŐRMESZEGÉLYÉT. VÉRCSÍK SZIVÁRGOTT A

SZŐRMÉRŐL, ÉS ÚGY KÍGYÓZOTT VÉGIG A HAVON, MINT VALAMI SÖTÉT FOLYÓ

AZ ISTEN UJJA MENTÉN. ELAINE SIKÍTOTT, ÉS A HÓBA MARKOLT, SZÉTSZÓRVA

AZT. A VÉR TÓCSÁBAN GYŰLT ÖSSZE A FAGYOTT UTCÁN. SEHOGY SEM LEHETETT

ELÁLLÍTANI.

VAGY MÉGIS. ELAINE LÁTTA KORÁBBAN, HOGY KELTI SILVANUS ÉLETRE A

HOLTAKAT, ÉREZTE, AHOGYAN CSINÁLJA. VAJON KÉPES LESZ MOST UGYANERRE?

ELAINE ELŐRENYÚJTOTTA A KEZÉT ÉS MEGÉRINTETTE BLAINE ARCÁT. A BŐR

MÉG MINDIG MELEG VOLT. NEMRÉG HALT MEG, INKÁBB KÖZELEBB VOLT AZ

ÉLETHEZ, MINT A HALÁLHOZ. VAJON VISSZA TUDNÁ HOZNI? JONATHAN MESÉLT

OLYAN VARÁZSLÓKRÓL, AKIK ZOMBIKAT TÁMASZTOTTAK. HA ELRONTJA, VAJON

BLAINE IS ÉLŐHALOTTKÉNT TÁMAD FEL? AZ ROSSZABB, MINT A HALÁL, DE

ELAINE AKKOR IS ÚGY ÉREZTE, MEG KELL


PRÓBÁLNIA. HA NEM PRÓBÁLNÁ MEG, ÖRÖKKÉ KÍNOZNÁ A GONDOL.N,

HOGY ESETLEG SEGÍTHETETT VOLNA RAJTA.

BLAINE TÁGRA NYÍLT SZEMÉT FÜRKÉSZTE, MELYEK AZ ÉGRE NÉZTEK, ÁT MÁR

NEM LÁTTAK SEMMIT. HÓPELYHEK HULLOTTAK ARCÁRA. ELOLVAD TAK A

SZEMPILLÁIN, NEDVESSÉGCSEPPEKET KÉPEZVE AZ ORCÁIN, MINI HA

KÖNNYEZETT VOLNA.

ELAINE MÉLY LÉLEGZETET VETT ÉS MEGPRÓBÁLT FELIDÉZNI MINDEM, AMIT

SILVANUSTÓL TANULT, MEGPRÓBÁLTA ELKÉPZELNI, HOGYAN FOGJA TESTVÉRÉT

ÉLETRE KELTENI. UGYE EZ MÉGSEM OLYAN, MINT EGY EGYSZE RŰ SEBGYÓGYÍTÁS.

HIRTELEN HANGOT HALLOTT A HÁTA MÖGÜL, ÉS IJEDTEN MEGFORDULI,

MAJDNEM HANYATT ESVE A HÓBAN. KÉT ZOMBI ÁLLT A LEGKÖZELEBBI KE

RESZTUTCA VÉGÉN. EGYIK IDE-ODA TÁNTORGOTT, MINTHA RÉSZEG LENNE TETT

EGY LÉPÉST ELŐRE, MIRE A LÁBA ÖSSZECSUKLOTT. AMIKOR MEGPRÓ BÁLT

FELÁLLNI, AZ EGYIK LÁBA KICSÚSZOTT A RUHÁJÁBÓL, ÉS RÁNGATÓZVA GURULT

EL A FÖLDÖN. A ZOMBI OLYAN MEGSZOKÁSSAL EGYENSÚLYOZOL i A

MEGMARADT LÁBÁN, MINTHA MÁR KORÁBBAN IS TÖRTÉNT VOLNA ILYEN.

HÓFUVALLAT HULLOTT LE A SZEMKÖZTI TETŐRŐL. ELAINE FELNÉZETT, ÉS

EGY EMBER KÖRVONALAIT PILLANTOTTA MEG A HOLDFÉNYBEN. LEUGROI i ,

MAJDHOGYNEM LEBEGETT, KEZÉT-LÁBÁT SZÉTTÁRTA, MINTHA EGYENSÚ LYOZNI

AKARNA. HUPPANÁSSAL ÉRT A HÓBA ÉS SIETVE ELTŰNT A HÁZAKAI ÖLELŐ

ÁRNYAK KÖZÖTT.

A DOLOG VALÓSÁGGAL IZZOTT VALAMI LEPRAFEHÉR FÉNYTŐL, AZ ÉJSZAKA

TERJEDŐ GOMBA ÁRNYALATÁBAN. ÖSSZEGÖRNYEDT AZ ÁRNYÉK BAN. ELŐSZÖR

MEZTELEN FÉRFINAK LÁTSZOTT, DE KIDERÜLT, HOGY NEM EMBER. FELEMELTE

ARCÁT ÉS ELAINE-RE NÉZETT. SZEME FEKETE TŰZZEL IZZOTT, ÉS VALAMI ÖRÖK

FÉNNYEL SZIKRÁZOTT, AMINEK SEMMI KÖZE NEM VOLT A HOLDFÉNYHEZ.

KITÁTOTTA SZÁJÁT ÉS SZISZEGETT.

ELAINE LASSAN TALPRA ÁLLT. AZ UTCA VÉGÉN MÁR GYÜLEKEZTEK A

HOLTAK, DE, ÉPP ÚGY, MINT AMIKOR A ZOMBIK UTAT ENGEDTEK ANNAK 270 • Laurell K . Hamilton

A FÉRFINAK, AKI MEGÖLTE BLAINE-T, ÚGY VÁRT MOZDULATLANUL ERRE

AZ ÖSSZEGÖRNYEDŐ LÉNYRE.

ELAINE MEGRAGADTA A KULCSOT A KEZÉBEN. VAJON ODAÉR IDŐBEN AZ

AJTÓHOZ. LENÉZETT BLAINE-RE. MEGHALT. AZÉRT HALT MEG, HOGY ŐT

MEGMENTSE. EBBE NEM NYUGODHATOTT BELE CSAK ÚGY. KÉPTELEN VOLT RÁ.

A LÉNY EGY UGRÁSSAL BLAINE MÁSIK OLDALÁNÁL TERMETT. ELAINE

MEGDERMEDT, ÉS CSAK NÉZETT RÁ. VALAHA EMBER VOLT, KÖZÉPMAGAS, iarna

HAJÚ FÉRFI. ÁTLAGOS FÉRFI. MOST MÁR NEM EMBER VOLT, HA-EM

SZÖRNYETEG.

MEGRAGADTA BLAINE KARJÁT. ELAINE ÚGY PRÓBÁLTA MEG LÁBDOB-

BANTÁSSAL ELZAVARNI, MINT VALAMI KOMISZ KUTYÁT. A LÉNY MÉLY

TOROKHANGON FELMORDULT ÉS ELAINE-RE VETETTE MAGÁT. A LÁNYNAK

ANNYI IDEJE MÉG VOLT, HOGY ARCA ÉS NYAKA VÉDELMÉBEN FELEMEL-E A

KEZÉT, DE AZTÁN A SZÖRNYETEG RAJTA TERMETT. FOGAK TÉPTEK RUHAUJJÁBA,

MARTÁK, MINT KUTYA A VELŐS CSONTOT. ELAINE FELSI-OLTOTT.

A LÉNY EGY UTOLSÓT RÁNTOTT A RUHAUJJÁN, VÉGÜL HANYATT ESETT.

ELAINE ÉREZTE A SÚLYÁT, AHOGY RÁERESZKEDETT. A SÚLYA LESZÖGEZTE A

LÁNY LÁBÁT, DE SEMMI MÁS NEM TÖRTÉNT.

ELAINE OTT FEKÜDT ÉS VÁRTA, HOGY A FOGAK A HÚSÁBA TÉPJENEK, DE ERRE

NEM KERÜLT SOR. PERCEK MÚLTAK EL, MÍG Ő A FAGYOTT FÖLDÖN FEKÜDT.

LÁGY PELYHEKBEN HULLOTT A HÓ, SEMMI MÁS NEM TÖRTÉNT. VÉGÜL

LEENGEDTE A KARJÁT ÉPP ANNYIRA, HOGY RÁPILLANTHASSON A

SZÖRNYETEGRE.

FEKETE SZEMPÁR NÉZETT VISSZA RÁ, NEM EGY EMBER, HANEM EGY

INTELLIGENS KUTYA TEKINTETÉVEL. EZ NEM AZ ÉLŐHOLTAK ÜRES TEKINTETE

VOLT, LEGALÁBBIS NEM AZOKÉ, AKIKKEL TALÁLKOZOTT. MAJDNEM

MEGKÉRDEZTE, HOGY MIT AKAR, AHOGY KORÁBBAN A NŐTŐL, DE SENKI NEM

VOLT A SZEMPÁR MÖGÖTT, HOGY MEGVÁLASZOLJA A KÉRDÉST. LEGALÁBBIS

SZAVAKKAL.


DE CSAK AKART VALAMIT, KÜLÖNBEN MOSTANRA MEGÖLTE VOLNA. A

ZOMBI, AMELYIK VÉGZETT BLAINE-NEL, AZ Ő VÉRÉRE SZOMJAZOL L. ENNEK ITT

MIK LEHETNEK A SZÁNDÉKAI?

A LÉNY LASSAN LEMÁSZOTT RÓLA, EGYIK KEZÉT A MÁSIK UTÁN HE LYEZTE

LÁBÁRA. VISSZASZÖKKENT BLAINE HOLTTESTÉHEZ, MEGRAGAD! A RUHÁJÁT, ÉS

A VÁLLÁRA AKARTA EMELNI A HOLTTESTET.

ELAINE FELÜLT, ÉS ELŐRENYÚJTOTTA A KEZÉT.

— NEM — MONDTA.

A LÉNY MÉLY HANGON RÁMORDULT. AJKA HÁTRAHÚZÓDOTT, OLYAN

FOGAKAT FELFEDVE, MELYEK SEMMIKÉPP SEM VOLTAK EMBERIEK.

ELAINE MEGDERMEDT, NEM TUDTA, MIT TEGYEN. A LÉNY AZT AKAI TA,

HOGY MENJEN INNEN. BLAINE TESTÉT AKARJA, GONDOLTA ELAINE, DE ARRÓL

SZÓ SEM LEHET. MAJD MEGKERESI SILVANUST, AKI MAJD MEG MONDJA NEKI,

HOGYAN LEHET BLAINE-T ÉLETRE KELTENI. HA ELVESZÍTI A HOLTTESTET, A

TESTVÉRE ÖRÖKRE ODAVÉSZ.

— NEM VIHETED EL.

SZELÍDSÉGET, LÁGYSÁGOT ERŐLTETETT A HANGJÁRA, MINTHA VALAMI

VADÁLLATHOZ BESZÉLNE.

— KÉRLEK, NE VIDD EL!

A LÉNY FELHÖRDÜLT. A HOLTAK AZ UTCA VÉGÉRŐL MEGINDULTAK FELÉJÜK.

BÁRMILYEN ERŐ TARTOTTA IS ŐKET EDDIG SAKKBAN, MOST EGY CSAPÁSRA

ELSZÁLLT. A TEREMTMÉNY HÍVTA ŐKET.

EGY SZEMPILLANTÁS ALATT A VÁLLÁRA EMELTE BLAINE-T. ELAINE ELŐ-

REMÁSZOTT, KINYÚJTOTTA A KEZÉT, NEM IS TUDTA, MIT AKAR MEGRAGAD NI, A

HOLTTESTET VAGY A SZÖRNYETEGET.

— KÉRLEK, NE!

A SZÖRNYETEG FELEMELKEDETT. BLAINE KEZE SÚROLTA A FÖLDET, HAJA

ARANYA SZÉTÁRADT A SZÖRNYETEG HÁTÁN.

ELAINE FELÁLLT ÉS ÉRTE NYÚLT. A LÉNY ELŐREUGROTT, ÉS NAGY SZÖKEL-

LÉSEKKEL AZ UTCA VÉGÉN TERMETT.

— BLAINE, KÉRLEK, NE!


UTÁNUK SZALADT, DE NEM TUDTA BEÉRNI ŐKET. ÖRVÉNYLŐ HANG

HATÁSÁRA FORDULT MEG. A HOLTAK TÖMÖR FALAT ALKOTVA DÖCÖGTEK FELÉ.

CSAK PÁR LÉPÉSNYIRE VOLTAK AZ AJTÓTÓL. HA ELVÁGJÁK AZ ODA VEZETŐ

UTAT, AKKOR KIISSZÁK A VÉRÉT. NEM AKART MEGHALNI, ÍGY BIZTOS NEM.

ELAINE ODASZALADT AZ AJTÓHOZ. A ZOMBIK HABOZTAK, ÖSSZEZAVARTA

ŐKET AZ, HOGY ELAINE FELÉJÜK FUT, ÉS NEM ELŐLÜK. BENYOMTA AZ AJTÓT,

MIRE A HOLTAK NEKILÓDULTAK. FELFOGTÁK, MIT JELENT ELAINE SZÁMÁRA AZ

AJTÓ.

A LÁNY BECSAPTA BELÜLRŐL, ÉS A KULCSOT A ZÁRBA DUGTA. A KILINCS

ELFORDULT. A FAFELÜLETNEK TÁMASZKODOTT, ÉS ELFORDÍTOTTA A KULCSOT.

A LAKAT RÁZÁRULT. A FOGANTYÚ TOMBOLVA RÁZKÓDOTT, A FA

MEGREMEGETT, AHOGY A HOLTAK NEKIDŐLTEK ÉS DÖRÖMBÖLTEK RAJTA.

ELAINE HÁTRADŐLT, ÉS ÉREZTE A CSŐCSELÉK EREJÉT A TESTÉBEN, AHOGY

ÜTIK A FÁT. ÖSSZEKUPORODOTT A FÖLDÖN. ARCÁN KÖNNYEK PATAKZOTTAK,

ÉS AJKÁRÓL FELTÖRT AZ ELSŐ ZOKOGÁS. TÉRDE KÖZÉ TEMETTE ARCÁT, KARJÁT

A FEJE FÖLÉ TETTE, EGYRE SZOROSABBAN ÁTÖLELVE LÁBÁT. A HOLTAK A HÁZ

KÖRÜL VIHARZOTTAK, DÖRÖMBÖLTEK A BESZÖGELT ZSALUGÁTEREKEN,

PRÓBÁLTAK BEJUTNI. ELAINE ÁTADTA MAGÁT A GYÁSZNAK, HADD FOJTSA EL A

KINT TOMBOLÓ HALOTTAK ZAJÁT, ÉS AZT KÍVÁNTA, BÁR ELFOJTANÁ AZT A

BELSŐ ÜRESSÉGET IS.

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET

JONATHAN A NYITOTT ABLAKNÁL ÁLLT TEREZA SZOBÁJÁBAN. VÉGRE EL-

JÖTT A HAJNAL, ÉS LÁGY FÉNYBEN FÜRÖSZTÖTTE A FALUT. AZ ÉG FEHÉREN

RAGYOGOTT ÉS SÚLYOS VOLT A HÓTÓL. FRISS, FEHÉR PELYHEK HULLOTTAK Z

UTCÁRA ALANT, ÉS A VASTAG RÉTEGET MÁR LÁBNYOMOK TARKÍTOTTÁK. A

HOLTAK TALÁN A HAJNAL ELŐTTI UTOLSÓ ÓRÁIG JÁRTÁK AZ UTCÁKAT.

JONATHAN HALLOTTA, AHOGY CIVAKODNAK A SÖTÉTBEN. UGYAN MIN

MARAKODHATNAK A HOLTAK? MIÉRT MARADNAK EBBEN A VÁROSBAN, IELY

MÁR KÉSZÜLTSÉGBEN VAN ELLENÜK? TÖBB SZÁZ ZOMBI IS LEHETETT AZ

UTCÁKON, HOLTAK VALÓSÁGOS HADSEREGE. VALÓSZÍNŰLEG A FALU HATÁRÁN

TÚLRA IS KITÉVEDHETTEK, S ELRIASZTOTTAK MINDEN ÉLŐLÉNYT, AMI AZ

ÚTJUKBA KERÜLT. ITT CORTTONBAN A VÁROSLAKÓK AZ EMELETEN REJTŐZTEK,

A JÓSZÁGOK LENT, AZOK LAKHELYÉT ELEVE BEBIZTOSÍTOTTÁK A FARKASOK

ELLEN. MOST MÁR NEM JÖTTEK FARKASOK CORTTONBA. MÉG ŐK IS FÉLTEK A

HOLTAKTÓL.

KI TETTE EZT, ÉS MIÉRT? LEGYEN AZ ELKÖVETŐ BÁRMILY' GONOSZ, MINDIG

TERVET KÉSZÍT VALAMIFÉLE LOGIKA ALAPJÁN, LEGYEN AZ AKÁRMILYEN

NYAKATEKERT. JELENTŐS MENNYISÉGŰ VARÁZSERŐT VETETT ITT BE VALAKI, DE

MI CÉLBÓL? JONATHAN NEM TUDTA ELKÉPZELNI, KINEK ÁLL RDEKÉBEN E

ZOMBIK LÉTEZÉSE.

A VÁROS KERESKEDELMI KÖZPONT VOLT, DE MOSTANRA MÁR EGYETLEN

GAZDÁLKODÓ SEM KÖZELÍTETTE MEG. AZ UTAZÓ KERESKEDŐK NEM LÉPTEK A

FŐUTCÁRA, ÉS EZEN NEM SEGÍTETT AZ SEM, HOGY A MESTERDALNOK PRÓBÁLTA

ŐKET MEGGYŐZNI, HOGY NAPPAL BIZTONSÁGBAN VANNAK. AZOK UTÁN, AMIT

ÉJJEL LÁTOTT, JONATHAN SENKIRE NEM TUDOTT NEHEZTELNI, AMIÉRT KERÜLI A

VÁROST.


JEGES SZÉL ÉRKEZETT A HAJNALLAL EGYÜTT, ÉS FAGYOS UJJA VÉGIGSIMÍ

TOTTA JONATHAN GERINCÉT, AHOGY ALIG FELÖLTÖZVE ÁLLT AZ ABLAK ELŐL I.

ÜGY TŰNT, SOHA NEM FOGJA ABBAHAGYNI A RESZKETÉST.

— JONATHAN — SZÓLALT MEG TEREZA REKEDT, BÁGYADT HANGON

UGYAN; DE MÉGISCSAK MEGSZÓLALT! JONATHAN MOSOLYOGVA MEGÍOI DULT,

A NŐ PEDIG FELÉ NYÚLT. KEZE REMEGETT, DE MOSOLYA HATÁRO ZOTTAN ÜLT

AZ ARCÁN.

JONATHAN ODATÉRDELT AZ ÁGY MELLÉ, ÉS KÉT TENYERÉBE FOGTA FELE-

SÉGE KINYÚJTOTT KEZÉT. AJKÁHOZ NYOMTA UJJAIT.

—HOGY ÉRZED MAGAD E SZÉP REGGELEN, DRÁGA FELESÉGEM? TEREZA

SZÉLESEBBEN MOSOLYGOTT.

—JOBBAN, MINT ÉJJEL.

— HOZZAK VALAMIT? — KÉRDEZTE JONATHAN ÚGY, HOGY AJKA MÉG

MINDIG TEREZA KÉZFEJÉT SÚROLTA. — NEM VAGY ÉHES?

— ELAINE ÉS BLAINE MEGJÖTTEK AZ ÉJSZAKA?

AZON KÉRDÉSEK EGYIKE VOLT EZ, MELYEKRE JONATHAN NEM AKARI

VÁLASZOLNI, DE KÉPTELEN VOLT FELESÉGÉNEK HAZUDNI. SOHA NEM TUDOTT

VOLNA AZOKNAK A SÖTÉT SZEMEKNEK HAZUDNI.

— NEM, NEM TÉRTEK VISSZA.

TEREZA KÜSZKÖDÖTT, FEL AKART ÜLNI, DE VISSZAHANYATLOTT PÁRNÁIRA.

— UTÁNUK KELL MENNÜNK! SEGÍTENÜNK KELL NEKIK... —TEREZA, VAGY

MENEDÉKET TALÁLTAK AZ ÉJJEL, VAGY MÁR NEM TUDUNK RAJTUK SEGÍTENI.

— NEM, JONATHAN, ÉN NEM HISZEM EL, HOGY MEGHALTAK. —TEREZA,

KÉRLEK.

A NŐ ÚJRA MEGPRÓBÁLT FELÜLNI, DE ZIHÁLVA HÁTRAESETT. ARCA ELSÁ-

PADT, ÉS ARCÁN VEREJTÉK GYÖNGYÖZÖTT.

—TEREZA, MEGSÉRÜLTÉL, NEM TUDSZ MENNI SEHOVA.

A NŐ ARCÁVAL A FALNAK FORDULT, KIHÚZVA KEZÉT JONATHANÉBÓL.

— NEM, JONATHAN, NEM ADOM FEL.


— HOLTAK SZÁZAI ÖZÖNLENEK ÉJSZAKA AZ UTCÁKON. SZÁZAK. LÁTTAM

ŐKET INNEN AZ ABLAKBÓL. AZ AJTÓKON KÍVÜL LEHETETLENSÉG TÚLÉLNI AZ

ÉJSZAKÁT CORTTONBAN.

TEREZA ELFORDÍTOTTA A FEJÉT, ÉS KÖNNYEK CSILLOGTAK A SZEMÉBEN.

— AKKOR KERESD MEG A HOLTTESTÜKET.

JONATHAN A FÖLDET NÉZTE, ÉS NEM VOLT HAJLANDÓ FELESÉGE SZEMÉBE

NÉZNI. GYÁVA VOLT. NEM MERTE MEGMONDANI NEKI, HOGY A HOLTTESTEK

SINCSENEK MEG.

— MI AZ? MIT TITKOLSZ ELŐLEM?

JONATHAN FELNÉZETT. VALAMI ÖRÖMTELEN MOSOLYFÉLÉRE TORZULT AZ

ARCA.

— SOHA NEM TUDNÉK NEKED HAZUDNI, UGYE TUDOD? —TUDOM,

ÚGYHOGY MOST SE PRÓBÁLKOZZ VELE. MI FOLYIK ITT?

— A VÁROSI TANÁCS BESZÉLNI AKART VELEM MÚLT ÉJJEL. AZT MONDTÁK,

MINDENKI, AKI MEGHALT CORTTONBAN, FELTÁMADVA JÁRJA AZ ÉJSZAKÁT.

— AZOK, AKIK A JÁRVÁNYBAN HALTAK MEG — MONDTA TEREZA.

— NEM, SZERELMEM, MINDENKI, AKI VALAHA MEGHALT CORTTONBAN,

ÉLŐHALOTTKÉNT FELTÁMAD.

LÁTTA TEREZA ARCÁN AZ ELSZÖRNYEDÉST, MIVEL RÁJÖTT, MIT JELENTHET

EZ A GYEREKEIK SZÁMÁRA.

— NEM, JONATHAN, EZT NE. AZT MÉG ELVISELEM VALAHOGY, HOGY

MEGHALTAK, DE EZT MÁR NEM...

JONATHAN MEGFOGTA FELESÉGE ÉP KEZÉT. RINGATTA, AHOGY SÍRT, DE Ő

MAGA NEM KÖNNYEZETT. O VOLT AZ, AKI RAGASZKODOTT AHHOZ, HOGY

ELAINE IS JÖJJÖN. HA BIZTONSÁGBAN OTTHON MARAD, BLAINE-NEK NEM

KELLETT VOLNA A KERESÉSÉRE INDULNI. TUDTA, HOGY AZ Ő HIBÁJA MINDEZ.

JONATHAN NEM ENGEDTE MEG MAGÁNAK A SÍRÁST. TUDTA, HOGY NEM

ÉRDEMLI MEG.

HIRTELEN VELŐTRÁZÓ SIKOLY HASÍTOTTA SZÉT A REGGELT, ARTIKULÁLAT-

LAN ÜVÖLTÉS, MELY MAGÁBAN HORDOZTA A VILÁG MINDEN FÁJDALMÁT. E g y sötét úr halála • 277

A HANG HALLATÁN JONATHAN MEGDERMEDT, SZÍVE ERŐSEN DÖRÖMBÖL NI

KEZDETT. LÁBAK CSATTOGTAK FELFELÉ A LÉPCSŐN. A HANGOK MINI HA EGY

KIS IDŐRE OLDOTTÁK VOLNA LELKE KÍNJÁT. FELÁLLT, ÓVATOSAN KIVONVA

MAGÁT TEREZA KARJÁNAK ÖLELÉSÉBŐL.

— MI VOLT EZ? — KÉRDEZTE A NŐ.

JONATHAN A FEJÉT RÁZTA, BÁR ATTÓL TARTOTT, TUDJA A VÁLASZT. KINÉ

ZETT, ÉS LÁTTA, HOGY A SZEMKÖZTI AJTÓ ELŐTT SOK EMBER ZSÚFOLÓDIK

ÖSSZE.

JONATHAN FÉLRETOLTA AZ EMBEREKET, ÉS BENYITOTT AZ AJTÓN. FRED

RICET TÉRDRE HULLVA TALÁLTA, LEHAJTOTT FEJJEL. RANDWULF AZ ÁGY EGYIK

OLDALÁN ÁLLT, FIATAL ARCA MEGKEMÉNYEDETT A GYÁSZTÓL. SILVANUS A

KESKENY ÁGYON ÜLT, ÉS MAGÁHOZ SZORÍTOTTA AVERIL ÉLETTELEN TESTÉI.

UGY RINGATTA, MINT EGY GYEREKET, ÁM A LÁNY KARJA IDE-ODA HÍM

BÁLÓZOTT, AKÁR EGY TÖRÖTT BABÁÉ.

SILVANUS ESZELŐSEN ISMÉTELGETETT VALAMIT, DE OLYAN HALKAN BE-

SZÉLT, HOGY JONATHAN NEM ÉRTETTE. KONRÁD AZ ABLAKNÁL ÁLLT, ÉS

MEREVEN NÉZETT KI A REGGELI FÉNYBE. KEZÉT OLYAN ERŐSEN SZORÍTOTI A

ÖSSZE A HÁTA MÖGÖTT, HOGY AZ EREK KIDUDORODTAK AZ ALKARJÁN.

A FEHÉR HAJÚ ORVOS A SZOBA KÖZEPÉN ÁLLT. AHHOZ KÉPEST, HOGY

MENNYI HALÁLESETET LÁTHATOTT MÁR, LESÚJTOTTNAK TŰNT. JONATHAN

MÉLY LEVEGŐT VETT, ÉS BELÉPETT A SZOBÁBA.

— MI TÖRTÉNT? — LÉPETT ODA KONRÁDHOZ.

KONRÁD NYERS, FUTÓ PILLANTÁST VETETT FELÉ ZÖLD SZEME SARKÁBÓL.

— TÚL SOK VÉRT VESZTETT. A SEB ELFERTŐZŐDÖTT. A LÁZ ELEVENEN

ELÉGETTE. SEMMIFÉLE GYÓGYFŰ VAGY KENŐCS NEM SEGÍTETT RAJTA.

—ES A SAJÁT GYÓGYFÜVEI, AMIKET MAGÁVAL HOZOTT?

—AZ UTOLSÓ ADAGOT ODAADTA AZ APJÁNAK.

JONATHAN AZ ÁGYRA PILLANTOTT. MINDENKI DÖBBENTNEK TŰNI, NEM

TUDTAK ÉS NEM IS MERTEK TENNI SEMMIT. JONATHAN ELŐRELÉPETT A KŐVÉ

MEREDT ORVOS MELLETT. MÁR HALLOTTA, MIT MOTYOG SILVANUS.


— NEM TUDTAM MEGMENTENI. NEM TUDTAM MEGMENTENI. NEM

DTAM MEGMENTENI. NEM TUDTAM MEGMENTENI — KÁNTÁLTA SIRAL-ASAN.

HANGJA ÖSSZESZORULT A GYÁSZTÓL ÉS A BŰNTUDATTÓL. IGEN,

JONATHAN FELISMERTE BENNE A BŰNTUDATOT. ELÉG ERŐSEN ÉGETT

BENNE AHHOZ, HOGY MÁSOKBAN IS ÉSZREVEGYE.

GYENGÉDEN AZ ELF VÁLLÁRA TETTE KEZÉT, DE SILVANUS ÉSZRE SEM VETTE.

ÚGY RINGATTA HALOTT LÁNYÁT A KARJÁBAN, MINTHA AZ Ő HOLTTESTE LENNE

A VILÁG KÖZEPE. ES ABBAN A PILLANATBAN TALÁN EZ ÍGY IS VOLT.

JONATHAN MEGSZORÍTOTTA AZ ELF VÁLLÁT.

— SILVANUS? — SZÓLÍTOTTA MEG KÉRDŐ HANGSÚLLYAL.

I AZ ELF ZOKOGVA KÖHÖGÖTT EGYET, ÉS FELNÉZETT RÁ. JONATHAN

LÁTTA, HOGY A RAGYOGÓ SZEMPÁR SÍR. A KÖNNYEK HIGANYCSEPPEKNEK

TŰNTEK, AHOGY EZÜSTÖSEN VÉGIGCSOROGTAK SILVANUS ARANY HAJJAL

KERETEZETT ARCÁN. AZ ELFEK EZÜSTKÖNNYEKET SÍRNAK. A LÁTVÁNY HA-

TÁSÁRA JONATHANT TETŐTŐL TALPIG KIRÁZTA A HIDEG. A LÁTVÁNY MEG-

DÖBBENTŐ VOLT, A GYÁSZ PEDIG ELVISELHETETLEN.

— SILVANUS... — KEZDTE ÚJRA, DE CSERBENHAGYTÁK A SZAVAK. MIT IS

MONDHATOTT VOLNA? AZ, HOGY „NAGYON SAJNÁLOM", NEM VOLT ITT ELÉG.

„ŐSZINTE RÉSZVÉTEM", EZ PEDIG HAZUGSÁG LETT VOLNA. NEM IS ISMERTE

AVERILT, LEGALÁBBIS NEM ELÉGGÉ. EBBEN A PILLANATBAN FELÁLDOZTA

VOLNA ÉLETÉT ELAINE-ÉRT.

— NEM TUDOM, HOGYAN ÖNTSEM SZAVAKBA, DE NAGYON SAJNÁLOM,

HOGY ILYEN NAGY VESZTESÉG ÉRT.

— MEGPRÓBÁLTAM FELTÁMASZTANI. ENNYI ÉV ALATT MINDIG KÖNY-NYEN

MENT. DE EZÚTTAL, AMIKOR PEDIG SZÍVEM-LELKEM ÁTADTAM A

HATALOMNAK, NEM SEGÍTETT. MIÉRT NEM?

BIZONYOS KÉRDÉSEKRE NINCS VÁLASZ, LEGALÁBBIS OLYAN BIZTOS NINCS,

AMILYET AZ EMBER HALLANI AKAR.

— NEM TUDOM, SILVANUS, NEM TUDOM.

SILVANUS ÚJRA KEBLÉRE ÖLELTE A LÁNYÁT, ÉP KARJÁVAL ERŐSEN SZORÍTVA

A HÁTÁT. A HIÁNYZÓ KAR MÁR HOSSZABB VOLT, ÉS A CSONKKAL


IS SEGÍTETT TARTANI A HOLTTESTET. A VISSZANÖVŐ CSONK

LÁTVÁNYÁTÓL JONATHAN GYOMRA FELFORDULT, ÉS HÁNYINGER ÉGETTE A

TORKÁT. MÉLYET LÉLEGZETT AZ ORRÁN KERESZTÜL, ÉS NAGYOT NYELT. NEM

FOGJA HAGYNI, HOGY SAJÁT FÉLELMEI TOVÁBB RONTSANAK EGY AMÚGY IS BOR-

ZASZTÓ JELENETEN.

— GONDOSKODNUNK KELL A HALOTTAKRÓL SÖTÉTEDÉS ELŐTT — MOND-

TA AZ ORVOS.

HANGJA MÁR ELÉG KÖZÖMBÖSNEK TŰNT. JONATHAN CSODÁLKOZOTT,

HOGY Ő MAGA MIÉRT OLYAN LESÚJTOTT. ANNYI GYÁSZOS JELENETET LÁTOTT

MÁR MAGA IS.

SILVANUS A FEJÉT RÁZTA, ÉS EGYRE GYORSABBAN RINGATÓZOTT. AVERIL

KEZE MINDEN ALKALOMMAL ÜTEMESEN AZ ÁGYNAK CSAPÓDOTT. EZ A HANG

MINDENNÉL RÉMESEBBNEK TŰNT.

RANDWULF ELŐRERONTOTT, ÉS KARJÁBA ZÁRTA AZ ELFET ÉS HALOTT

LÁNYÁT. MINDKETTŐJÜKET ÁTÖLELTE, ÉS OLYAN ERŐSEN SZORÍTOTTA ŐKET

MAGÁHOZ, HOGY A SZÖRNYŰ ZAJ VÉGRE ABBAMARADT.

RANDWULF SILVANUS VÁLLÁRA HAJTOTTA A FEJÉT. A FIÚ GERINCÉN FELÜL

HATALMAS PÚP EMELKEDETT KI. JONATHAN NEM EMLÉKEZETT RÁ, HOGY EZT

LÁTTA VOLNA KORÁBBAN, AMIKOR ELAINE MEGGYÓGYÍTOTTA A SÉRÜLÉST.

AZ ELF A FEJÉT RÁZTA, ÚGY VÉLTE, MÉG NINCS ITT AZ IDEJE ELEGET TENNI

AZ ORVOS KÉRÉSÉNEK.

— MÁR ELKÜLDTÜNK A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓÉRT.

SILVANUS ERRE FELKAPTA A FEJÉT, ÉS DÜH SZIKRÁZOTT A KÖNNYEK KÖZT.

— NE, MÉG NE!

— DE SÖTÉTEDÉSIG KI KELL TENNÜNK A HOLTTESTÉT A HÁZBÓL.

— MIÉRT? — KÉRDEZTE SILVANUS.

JONATHAN APRÓ MOZDULATOT TETT, HOGY FELHÍVJA MAGÁRA AZ ORVOS

FIGYELMÉT. ENYHÉN INGATTA A FEJÉT. AZ ORVOS A HOMLOKÁT RÁNCOLTA,

SZEMLÁTOMÁST NEM ÉRTETTE.


JONATHAN ODAMENT AZ ORVOSHOZ, VÁLLÁRA TETTE A KEZÉT ÉS AZ AJTÓ LÉ

IRÁNYÍTOTTA.

—AZT HISZEM, PÁR PILLANATRA MAGÁRA KELLENE HAGYNUNK SIL-VANUST

A GYÁSZÁVAL EGYÜTT.

—DE HÁT A HOLTTEST NEM MARADHAT BENT...

—TUDOM — MONDTA JONATHAN HALKAN —, DE ALIG EGY ÓRÁJA KELT

FEL A NAP. VAN MÉG IDŐNK.

AZ ORVOS A FEJÉT RÁZTA, ÉS SZEME OLYASVALAMITŐL KEREKEDETT EL,

AMIT JONATHAN FÉLELEMKÉNT AZONOSÍTOTT BE.

— A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ ÚTBAN VAN. KI KELL VINNÜNK...

JONATHAN VALÓSÁGGAL KITUSZKOLTA AZ ORVOST AZ AJTÓN, ÉS FÉLRE-

LÖKTE A TÖMEGET. AMIKOR A FOLYOSÓN VOLTAK, MÉLY, SÜRGETŐ HANGON

BESZÉLNI KEZDETT.

— NEM TUDJÁK, HOGY EBBEN AZ ÁTKOZOTT FALUBAN MINDEN HA-

LOTT ÉLETRE KEL ÉJSZAKA. ÉS TE SEM FOGOD NEKIK ELMONDANI.

AZ ORVOSNAK TÁTVA MARADT A SZÁJA A CSODÁLKOZÁSTÓL, DE AZTÁN ÍGY

SZÓLT.

— KÖTELESSÉGEM VÉDENI A VÁROST.

— JÓ MUNKÁT VÉGZEL, MIT NE MONDJAK. NA KIFELÉ!

AZ ORVOS HADARVA TILTAKOZOTT.

— ÉN VAGYOK ITT AZ ORVOS. A TE FELADATOD, HOGY MEGTALÁLD A

GONOSZ FORRÁSÁT, DE AZ ÉLETBEN MARADOTTAK VÉDELME AZ ÉN DOLGOM.

THORDIN JELENT MEG MELLETTÜK. JONATHAN MELLÉ ÁLLT, ÉS EGYSZERŰEN

CSAK RÁNÉZETT AZ ORVOSRA. IGAZÁN SEMMI OLYAN NEM VOLT A

TEKINTETÉBEN, MELYET JONATHAN IJESZTŐNEK TALÁLT VOLNA, AZ ORVOS

MÉGIS ELSÁPADT.

— AZT HISZEM, JOBB LESZ, HA ELMÉGY — MONDTA THORDIN MÉLY,

ÓVATOS HANGON.

AZ ORVOS SZEME ELKEREKEDETT, AZTÁN ANÉLKÜL, HOGY EGY SZÓT IS

SZÓLT VOLNA, LESZALADT A LÉPCSŐN.


— AZT HISZEM, JÓVAL IJESZTŐBB VAGY ANNÁL, AMILYENNEK ÉN LILLÁK —

MONDTA JONATHAN.

— AZ ORVOSOK KÖNNYEN MEGIJEDNEK — VONT VÁLLAT THORDIN.

— AZ BIZTOS, HOGY Ő IGEN — MONDTA JONATHAN. — ÉRDEKES LEN NE

MEGTUDNI, MIÉRT.

AZTÁN PÁR SZÍVDOBBANÁS EREJÉIG CSAK NÉZTEK EGYMÁSRA. ELÉG VOLT

ENNYI, NEM VOLT SZÜKSÉG SZAVAKRA. THORDIN ELINDULT, AZ ORVOS

NYOMÁBAN, TALÁN KI AKARTA FAGGATNI, DE JONATHANT NEM ÉRDEKELTE. KI

TUDNÁ JOBBAN MEGGYALÁZNI A HALOTTAKAT ÉS A HAL DOKIÓKAT, MINT EGY

ORVOS? A FALUBAN CSAK EGY VOLT. UGYAN KI VONNÁ KÉTSÉGBE, AMIT

MOND?

o

JONATHAN HALLOTTA, AMINT TEREZA SZÓLONGATJA ALÉLT HANGON A

MÁSIK AJTÓ MÖGÜL. A MOSOLY, AMELLYEL KINYITOTTA AZ AJTÓT, SZÍNTISZTA

HAZUGSÁG VOLT. AVERIL HALÁLA IS CSAK A SAJÁT VESZTESÉGÜKRE

EMLÉKEZTETTE.

— A LÁNY MEGHALT, IGAZ? — KÉRDEZTE TEREZA.

JONATHAN BÓLINTOTT, ÉS FÉLIG NYITVA HAGYTA AZ AJTÓT MAGA MÖGÖTT.

—TALÁN SZÜKSÉG LEHET RÁM A MÁSIK SZOBÁBAN. SILVANUS NEM TUDJA,

HOGY...

— HOGY A HALOTTAK ZOMBIKÉNT FELTÁMADNAK — FEJEZTE BE HELYETTE

TEREZA A MONDATOT.

JONATHAN LEÜLT AZ ÁGY SZÉLÉRE, ÉS MEGFOGTA A NŐ FELÉ NYÚJTOTT

KEZÉT.

— MEG KELL PRÓBÁLNUNK MEGKERESNI A HOLTTESTÜKET. HA ELÉGETJÜK

ŐKET, AKKOR NEM FOGNAK FELTÁMADNI.

JONATHAN KÉPTELEN VOLT A SZEMÉBE NÉZNI.

— NÉZZ RÁM, FÉRJEM! — MONDTA TEREZA.

JONATHAN FELEMELTE A FEJÉT ÉS VÉGRE FELESÉGE SÖTÉT SZEMÉBE NÉZETT.

—TE MINDIG IS BÁTRABB VOLTÁL NÁLAM — MONDTA.


GYAKORLATIASABB VAGYOK, DE EZ EGYÁLTALÁN NEM UGYANAZT JELENTI,

JONATHAN... A GONDOLAT, HOGY NÉZZÜK, AHOGY ELÉGNEK... EGY ÚJONNAN

TÁMADT ZOMBI TELJESEN ÉLŐNEK LÁTSZIK. OLYAN LENNE, MINTHA ELEVENEN

ÉGETNÉNK EL ŐKET.

— DE NEM FOGNAK ÉLNI, TEREZA.

— MEG KELL TENNÜNK, HOGY MEGMENTSÜK A LELKÜKET, DE... —TÚL

BETEG VAGY AHHOZ, HOGY FELKELJ, MAJD ÉN MEGTESZEM,

AMIT KELL.

TEREZA MEGSZORÍTOTTA FÉRJE KEZÉT.

— AVERILLEL IS UGYANÍGY KELL TENNI.

— AZT NEM ÉRTEM, HOGY MAGUK A FALUSIAK MIÉRT NEM ÉGETTÉK EL A

HOLTTESTEKET.

LEHET, NEM TUDJÁK, A TŰZ TELJESEN ELPUSZTÍTJA A HOLTTESTEKET. A

TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ TUDHATTA VOLNA. KARTAKASSBAN A HOLTAK

MINDEN ŐRZŐJÉNEK TUDNIA KELL, HOGYAN AKADÁLYOZZA MEG, TOGY

FELTÁMADJANAK A 'HALOTTAK. —TALÁN A KORÁBBI HALOTTAK ÖZÖNLENEK

AZ UTCÁKON. JONATHAN A FEJÉT RÁZTA. MAJD MA KIDERÍTEM. MIELŐTT ÚJRA

LESZÁLL AZ ÉJ, MEGLELEM A ÁLASZOKAT.

— ILYEN GYORSAN?

— SOKAT VESZÍTETTÜK EGYETLEN ÉJSZAKA LEFORGÁSA ALATT. TÖBB

VESZTESÉGET MÁR NEM AKAROK. RÁJÖVÖK, KI ÁLL E MÖGÖTT.

—VANNAK ELKÉPZELÉSEID, LÁTOM AZ ARCODON.

— IGEN, GYANAKSZOM VALAKIRE.

— KIRE?

HÁTRAPILLANTOTT A NYITOTT AJTÓRA.

— KÉSŐBB. MOST HADD NÉZZEM MEG, HOGY VAN SILVANUS. UTÁNA

VISSZAJÖVÖK ÉS ÍGÉREM, MINDENT ELMONDOK. TUDOD, HOGY AKKOR JUTNAK

ESZEMBE A LEGJOBB DOLGOK, AMIKOR NEKED PRÓBÁLOM KIFEJTENI A

GONDOLATAIMAT.


—TUDOM — MOSOLYGOTT LÁGYAN TEREZA.

JONATHAN MEGCSÓKOLTA AZ ARCÁT, ÉS, BECSUKVA MAGA UTÁN AZ AJTÓT,

KIMENT A SZOBÁBÓL.

KONRÁD ADDIGRA ELHESSEGETTE A TÉTLEN BÁMÉSZKODÓKAT. KERESZTBE

TETT KARRAL ÉS FENYEGETŐ ARCKIFEJEZÉSSEL ŐRT ÁLLT AZ AJTÓNÁL.

HIRTELEN AZONBAN ARCKIFEJEZÉSE MEGVÁLTOZOTT, ÉS MEGDÖBBENÉS

ÜLT AZ ARCÁRA. BÁMULT VALAMIT JONATHAN VÁLLA FÖLÖTT, EGY EMBERT,

AKI JÖTT FEL A LÉPCSŐN.

JONATHAN MEGFORDULT, ÉS LÁTTA, HOGY ELAINE AZ. ÉREZTE, AHOGY

TÁTVA MARAD A SZÁJA A MEGLEPETÉSTŐL. A LÁNY SÉRTETLENNEK LÁTSZOTT.

RUHÁIT MOCSOK ÉS VÉR BORÍTOTTA, DE Ő VOLT AZ, ELAINE.

PÁR LÉPCSŐ VOLT CSAK HÁTRA, AMIKOR KONRÁD ELŐRETÖRT ÉS ODA-

SZALADT HOZZÁ. FELKAPTA, ÁTEMELTE AZ UTOLSÓ FOKOK FELETT, ÉS KÖR-

BEFORGATTA A KESKENY FOLYOSÓN. LETETTE, ÉS MINDKETTEN NEVETTEK.

KONRÁD NEVETETT, ÉS EZ VOLT AZ ELSŐ ALKALOM, HOGY FELESÉGE HALÁLA

UTÁN JONATHAN ÍGY LÁTTA.

KONRÁD LETETTE A LÁNYT ÉS ÚJBÓL ÁTÖLELTE.

— ELAINE, ELAINE, ELAINE — ÚGY TŰNT, SOHA TÖBBÉ NEM HAJLANDÓ

ELENGEDNI.

JONATHAN OTT ÁLLT MELLETTÜK, KÖNNYEI ARCÁRÓL A SZAKÁLLÁBA FOLY-

TAK, ÉS KÉK SZEMÉVEL NÉZTE A LÁNYT. SZÉLESRE TÁRTA A KARJÁT, ÉS ELAINE

ODASZALADT HOZZÁ. KEBLÉRE ÖLELTE, ÉS HAJÁBA TEMETTE ARCÁT. A LÁNY

ÚGY ÖLELTE, MINTHA SOHA TÖBBÉ NEM AKARNÁ ELENGEDNI.

— SAJNÁLOK MINDENT, AMIT MONDTAM, ELAINE.

— NEM SZÁMÍT.

ELHÚZÓDOTT TŐLE, ANNYIRA, HOGY AZ ARCÁBA PILLANTHASSON. VOLT

VALAMI A SZEMÉBEN, AMI MEGRÉMÍTETTE JONATHANT. HIRTELEN VÉ-

GIGFUTOTT EGÉSZ TESTÉN A HIDEG, MINTHA JEGES VÍZBE HAJÍTOTTÁK VOLNA.

— HOL VAN BLAINE? — KÉRDEZTE HALK, ELFOJTOTT HANGON. TUDTA A

VÁLASZT. OTT VOLT ELAINE SZEMÉBEN.


— BLAINE ODAVESZETT — MONDTA ELAINE. EGY SZÓ, ÉS NEM A MEG-

FELELŐ SZÓ. ODAVESZETT, NEM MEGHALT. AZT A SZÓT NEM SZABAD

HANGOSAN KIMONDANI. BLAINE ODAVESZETT.

— BIZTOS VAGY BENNE? — KÉRDEZTE KONRÁD, KEZÉT, ELAINE HÁTÁN

TARTVA. — EGÉSZEN BIZTOS?

ELAINE BÓLINTOTT, ÉS JONATHAN MELLKASÁRA HAJTOTTA A FEJÉT. NEM

SÍRT, SZÁRAZ VOLT BELÜL, AKÁR A POLCON FELEJTETT KAGYLÓ, MELY

MEGPOROSODVA DÉDELGETI AZ ELVESZETT PARADICSOMRÓL SZŐTT ÁLMOKAT.

JONATHAN AZT HITTE, MIND A KETTEN MEGHALTAK, LEGALÁBBIS EZT

MONDTA, DE MOST JÖTT RÁ, HOGY HAZUGSÁG VOLT. IGAZÁBÓL NEM HITTE,

HOGY MEGHALTAK. MOST EGYIKÜKRŐL MÉGIS BEBIZONYOSODOTT, ÉS EZ A

TUDAT MEGDERMESZTETTE GONDOLATAIT. CSAK EGY KÉRDÉS DERENGETT FEL

ELMÉJÉBEN.

— HOGYAN TÖRTÉNT? EZ

VALAHOGY FONTOSNAK TŰNT.

ELAINE RESZKETVE, MÉLYET LÉLEGZETT, ÉS ELHÚZÓDOTT JONATHANTÓL.

MOST A FOLYOSÓ KÖZEPÉN ÁLLT, KEZÉT A TESTÉHEZ SZORÍTVA, MINTHA FÉLNE

BÁRMIT IS MEGÉRINTENI.

— ENGEM PRÓBÁLT MEGMENTENI. MIATTAM HALT MEG.

FELEMELTE A FEJÉT, ÉS A TÖBBIEKRE NÉZETT. A GYŰLÖLET ELAINE SZE-

MÉBEN SZÍVEN ÜTÖTTE JONATHANT. AZ ÖNGYŰLÖLET A LEGNEHEZEBBEN

GYÓGYÍTHATÓ SEB.

— MEGPRÓBÁLTUNK FELMÁSZNI A TETŐRE, HOGY ELSZÖKJÜNK A HOLTAK

ELŐL. ÉS Ő LEESETT.

ELAINE KINYÚJTOTTA A KEZÉT, ÚGY FOLYTATTA.

— MEGPRÓBÁLTAM ELKAPNI, HOGY MEGMENTSEM. FELÉ NYÚJTOTTAM A

KEZEM, DE NEM FOGADTA EL. MIÉRT NEM FOGADTA EL?

KONRÁD ÓVATOSAN ODALÉPETT HOZZÁ, MINTHA SEBZETT VADAT KÖ-

ZELÍTENE MEG.

— HA MEGFOGJA A KEZED, MINDKETTEN LEESTETEK VOLNA? E g y sötét úr halála • 285

ELAINE LESÚJTOTT TEKINTETTEL VISZONOZTA KONRÁD PILLANTÁSÁT. BÓ-

LINTOTT, MAJD TENYERÉBE TEMETTE ARCÁT, ÉS TOMPÁN ISMÉTELGETTE:

— IGEN, IGEN, IGEN.

KONRÁD MEGÉRINTETTE A VÁLLÁT. ELAINE ÖSSZEREZZENT, DE NEM HÚ

ZÓDOTT EL, HANEM ENGEDTE, HOGY KONRÁD A KARJÁBA ZÁRJA.

— MENJ BE TEREZÁHOZ, ELAINE — SZÓLT JONATHAN. HANGJA MÉG

MINDIG TÁVOLINAK TŰNT, MINTHA VALAKI MÁS BESZÉLNE HELYETTE.

OLYAN FÁJDALOMMAL NÉZETT RÁ, MELY VALÓSÁGGAL ARCUL ÜTÖTTE

JONATHANT.

— ÚJRA ÉS ÚJRA EL KELL, HOGY MONDJAM?

— CSAK LÁSSA, HOGY BIZTONSÁGBAN VAGY, AZTÁN MAJD ÉN ELMONDOM

NEKI.

ELAINE MÉLY LÉLEGZETET VETT, KONRÁDNAK TÁMASZKODOTT, MINTHA AZ

ÉRINTÉSÉBŐL MERÍTENE ERŐT. A BÉNULT FÁJDALOM FÁTYLÁN KERESZTÜL IS

JONATHAN OLYASMIT LÁTOTT BENNÜK, MINT MÉG SOHA — EGY PÁR VOLTAK.

FEJÉT RÁZTA. NEM MOST VAN ITT ENNEK AZ IDEJE.

ERŐLETETT MOSOLLYAL KINYITOTTA AZ AJTÓT.

—TEREZA, ELAINE VISSZATÉRT.

KONRÁD BEVEZETTE ELAINE-T AZ AJTÓN, ÉS MÉG MINDIG VÉDELMEZŐN

ÖLELTE A VÁLLÁT.

— ELAINE! — KIÁLTOTT FEL TEREZA ŐSZINTE ÖRÖMMEL, ÉS A LÁNY FELÉ

NYÚJTOTTA A KEZÉT.

JONATHAN HÁTRALÉPETT, ÉS HAGYTA, HADD ÖRÜLJÖN A FELESÉGE A VI-

SZONTLÁTÁSNAK, ÉLVEZZE KI A MEGKÖNNYEBBÜLÉS ÉS A BOLDOGSÁG PIL-

LANATAIT, MIELŐTT FELTŰNIK NEKI, HOGY VALAKI HIÁNYZIK. NÉZTE AZ

ÖRÖMKÖNNYEKET ÉS VÁRT.

HUSZONHATODIK FEJEZET

— SZÓVAL BLAINE MEGHALT — MONDTA TEREZA. Ő EJTETTE KI A SZÁJÁN

ELSŐNEK EZT A VÉGLEGESSÉGÉT, TÜKRÖZŐ SZÓT. JONATHAN IS GONDOLT ERRE,

TALÁN MINDENKI, DE EGYEDÜL TEREZÁNAK VOLT BÁTORSÁGA KIMONDANI.

— MIÉRT VITTE EL AZ A TEREMTMÉNY BLAINE HOLTTESTÉT? — KÉRDEZTE

KONRÁD. — ÉS MIÉRT NEM ÖLTE MEG ELAINE-T?

ELAINE A SZOBA EGYETLEN SZÉKÉN ÜLT, JONATHAN PEDIG AZ ÁGY SZÉLÉN.

KONRÁD A FALNAK TÁMASZKODOTT, ÉS A HOMLOKÁT RÁNCOLTA. A KEZDETI

MEGLEPETÉS UTÁN, HOGY ELAINE ÉLETBEN VAN, VISSZATÉRT KORÁBBI

GYANAKVÁSA.

— NEM TUDOM, MIÉRT MARADTAM ÉLETBEN — MONDTA ELAINE. —

MEGÖLHETETT VOLNA ENGEM IS, VAGY ENGEDTE VOLNA A TÖBBINEK, HOGY

MEGÖLJENEK.

— BIZTOS VAGY BENNE, HOGY A HALOTTAK ENGEDELMESKEDNEK NÉHÁNY,

JOBB ÁLLAPOTBAN LEVŐ ZOMBINAK? — KÉRDEZTE JONATHAN.

— HÁROMSZOR IS LÁTTAM ILYET — BÓLINTOTT ELAINE —, HÁROM KÜ-

LÖNBÖZŐ ÉLŐHALOTT ESETÉBEN. A KÖZÖNSÉGES ZOMBIK EZEKNEK EN-

GEDELMESKEDNEK.

— ÉS MIÉRT VITTE A ZOMBI NŐ ELAINE-T A TEMETŐHÖZ? — KÉRDEZTE

TEREZA.

JONATHAN FELÁLLT, ÉS A SZEMKÖZTI FALHOZ LÉPETT. MEGFORDULT, ÉS

RÁNÉZETT MINDANNYIUKRA.

—TUDSZ VALAMIT — MONDTA TEREZA.

— MIÉRT? MIÉRT TÁMASZTANÁ FEL VALAKI A HOLTAKAT, ÉS VÉGEZNE EGY

FALU LAKOSSÁGÁNAK EGYHARMADÁVAL? MIÉRT?

E g y sötét úr halála ' 2 8 7

— BÁRKI IS LEGYEN AZ, BIZTOSAN ŐRÜLT — MONDTA KONRÁD. JONATHAN

A FEJÉT RÁZTA.

— AZ ŐRÜLETBEN IS REJLIK VALAMI LOGIKA, LEGYEN AKÁRMILYEN NYA-

KATEKERT IS.

—SZÓVAL TUDOD AZ OKÁT? — KÉRDEZTE ELAINE.

—LEHET.

—JONATHAN, NE JÁTSSZ, HANEM MONDD EL NEKÜNK — MONDTA TEREZA,

MIRE JONATHAN BÓLINTOTT ÉS ÍGY SZÓLT:

—MI VAN, HA AZ ILLETŐ A LEHETŐ LEGTÖKÉLETESEBB ZOMBIT AKARJA

LÉTREHOZNI?

A HÁROM SZEMPÁR RÁMEREDT. TEREZA MÉLTATLANKODVA FÉLNE VETETT.

—JONATHAN, MIÉRT AKARNA VALAKI CSAK EZÉRT ENNYI EMBERI MEGÖLNI?

—NE FELEJTSD EL, MIT MONDOTT KONRÁD. ŐRÜLTTEL ÁLLUNK SZEMBEN.

ÉS EGY ŐRÜLTNEK TALÁN BÁRMI ÁRAT MEGÉR, HOGY TÖKÉLETESÍTSE AZ ÁLTALA

LÉTREHOZOTT ÉLŐHALOTTAKAT.

ELAINE A FEJÉT RÁZTA.

— NEM, SZERINTEM ENNÉL TÖBBRŐL VAN SZÓ.

— MIBŐL GONDOLOD, ELAINE? — KÉRDEZTE JONATHAN. ELAINE KOMOR

ARCCAL NÉZETT FEL RÁ.

— MERT BLAINE MEGHALT. TÖBB KELL, HOGY E MÖGÖTT ÁLLJON, MINI

HOGY VALAKI MINÉL JOBB ZOMBIT AKAR LÉTREHOZNI. EZ... — MEGÁLLT. MAJD

ÍGY FOLYTATTA: - EZ NEVETSÉGES, ÉPP EMIATT MEGHALNI.

— A LEHETŐ LEGSÖTÉTEBB ÜZÉRKEDÉS, HA VALAKI ÉLŐHOLTAKAT TEREMT,

ELAINE. BLAINE AZÉRT HALT MEG, HOGY MEGMENTSE EZT A FALUT. AZÉRT,

HOGY TÉGED MEGMENTSEN. EZEK MEGFELELŐ OKOK.

ELAINE A FÖLDET BÁMULTA.

— A HALÁLRA SOSINCS MEGFELELŐ OK — MONDTA HALKAN. JONATHAN

ODATÉRDELT MELLÉ, KEZÉBE VETTE A KEZÉT. BŐRE HIDEG

VOLT.


— ELAINE, TUDOD, KIK VAGYUNK, ÉS MIÉRT HARCOLUNK. I ryyi\/wi i

GONOSZT IGENIS NEMES CÉL, AMIÉRT MEGHALNI IS ÉRDEMES.

ELAINE OLYAN KOMOR PILLANTÁST VETETT RÁ, HOGY ÖSSZEÍR Z/Nii,

— BLAINE TÖBBET ÉRT NEKEM, MINT EZ AZ EGÉSZ ÁTKOZOL 1 INLU VERTEM

AZ AJTÓT. SEGÍTSÉGÉRT KIÁLTOTTAM, ÉS SENKI NEM SEGILCLI. ÜGYETLEN AJTÓ

SEM NYÍLT KI. NEM ÉRDEMLIK MEG A SEGÍTSÉGÜNKET.

— ELAINE, ELAINE, NEM AZ Ő KEDVÜKÉRT SEGÍTÜNK NEKIK, HANEM AZÉRT,

MERT EZ A HELYES. MÁRPEDIG MI HELYESEN CSELEKSZÜNK AKKOR IS, HA MÁSOK

NEM.

— ÉN AZT MONDOM, HAGYJUK ŐKET MEGHALNI.

JONATHAN ANNYIRA MEGDÖBBENT A LÁNY HANGJÁBAN MEGBÚVÓ HIDEG

GYŰLÖLETTŐL, HOGY AZT SEM TUDTA, MIT MONDJON.

— ÉN MEG AZT MONDOM, KERESSÜK MEG, KI TÁMASZTJA EZT A SEREGET, ÉS

INKÁBB ŐT ÖLJÜK MEG — MONDTA KONRÁD, ÉS ODATÉRDELT ELAINE MÁSIK

OLDALÁRA. ARCA ELLÁGYULT, MAJDHOGYNEM A RÉGI KONRÁD NÉZETT RÁ,

OLYAN SZELÍDSÉGGEL A TEKINTETÉBEN, MELY MEGLEPTE JONATHANT.

ELAINE KONRÁD ARCÁBA NÉZETT. JONATHAN NEM TUDTA, MIT LÁTHATOTT

A SZEMÉBEN, DE NYILVÁNVALÓAN MEGNYUGTATTA, MERT ÍGY SZÓLT:

— IGEN, AKKOR KERESSÜK MEG AZT, AKI MINDEZT OKOZTA, ÉS VÉGEZZÜNK

VELE.

— MI AZ IGAZSÁG ÜGYNÖKEI VAGYUNK, NEM ALANTAS BOSSZÚÁLLÓK —

MONDTA JONATHAN.

ELAINE ÉS KONRÁD MAJDHOGYNEM AZONOS ARCKIFEJEZÉSSEL NÉZTEK

JONATHANRA. MINDKETTEN AZT ÜZENTÉK A SZEMÜKKEL, HOGY JONATHANNAK

ELMENT AZ ESZE. A MÁGUSVADÁSZ MÁR HOZZÁSZOKOTT A KESERŰSÉGHEZ

KONRÁD ARCÁN, DE ATTÓL, HOGY MOST A LÁNYÉN IS UGYANEZT LÁTTA,

KIRÁZTA A HIDEG.

— A CÉL MINDKÉT ESETBEN AZONOS — SZÓLALT MEG HIRTELEN TEREZA.

HANGJA MEGDÖBBENTETTE JONATHANT, DE A FÉRFI NEM TUDTA VOLNA E g y sötét úr halála • 289

MEGMONDANI, PONTOSAN MIÉRT. — MINDENKÉPPEN AZT AKARJUK, HOGY EZ A

GONOSZSÁG VÉGET ÉRJEN, ÉS MINDENKÉPP MEG AKARJUK ÁLLÍTANI AZT, AKI E

MÖGÖTT ÁLL.

— DE NEM ÖNBÍRÁSKODHATUNK — MONDTA JONATHAN. — HA LES/

ALKALMUNK BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTANI A VARÁZSLÓT, HOGY BÖRTÖNBÜNTETÉSI

SZABJANAK KI RÁ, AKKOR ÍGY TESZÜNK.

KONRÁD ÉS ELAINE OLYAN PILLANTÁSOKAT VÁLTOTTAK, MELYEKBŐL

JONATHAN TUDTA, HOGY MÁRPEDIG ŐK AZON NYOMBAN MEGÖLNÉK A

VARÁZSLÓT, HA LENNE RÁ LEHETŐSÉGÜK. AMI KONRÁDOT ILLETI, NEM IS

LEPŐDÖTT MEG AZON, HOGY KÉPES LENNE HIDEGVÉRREL MEGÖLNI, NA DE

ELAINE, AZ Ő KICSI ELAINE-JE IS KÉPES LENNE BOSSZÚBÓL GYILKOLNI';1

A KOMOR, FÁJDALOMMAL TÚLCSORDULÓ SZEMPÁRRA NÉZETT, ÉS TUDTA,

HOGY IGEN, KÉPES LENNE RÁ. BLAINE-NEL EGYÜTT MEGHALT LELKI-EGY RÉSZE

IS.

ÉS JONATHAN TUDTA, HOGY HA NEM ENGEDI MEG NEKI, HOGY HI-

DEGVÉRREL GYILKOLJON, AKKOR A LELKE SOHA NEM LESZ TÖBBÉ ÚJRA EGÉSZ.

MEGÁLLÍTOTTA VOLNA, HA TUDJA, DE KÉNYTELEN VOLT BELÁTNI; HOGY

MOSTANÁBAN NEM JELESKEDIK ABBAN, HOGY EMBEREI BIZTONSÁGÁRÓL

GONDOSKODJON.

VALAKI HALKAN KOPOGOTT, DE AZ AJTÓ MÁR NYÍLT IS, MIELŐTT BÁRK i

KISZÓLT VOLNA. GERSALIUS JELENT MEG, ÉS ÍGY SZÓLT:

— MEGÉREZTEM A GONDOLATAIDAT, A GYÁSZODAT. ANNYIRA SAJNÁLOM.

A VARÁZSLÓTÓL MÉG EZEN ÜRESNEK TŰNŐ SZAVAK IS JELENTETTEK VA-

LAMIT.

— KÖSZÖNÖM — BÓLINTOTT ELAINE.

— HA ELÉG JÓL LESZEL, MUTATOK NEKED EGY VARÁZST, AMIRE MOSI

LELTEM RÁ.

— HOGY ÉRTED, HOGY RÁLELTÉL? — NÉZETT FEL ELAINE.

— MAJDNEM MINDEN EL VAN VARÁZSOLVA EBBEN A FALUBAN. ÁTTETSZŐ,

AKÁR EGY VÁNDORVARÁZS, DE OTT VAN. ÚGY GONDOLTAM, JO- 290 • Laurell K. Hamilton

NATHAN INKÁBB MEG FOG BÍZNI AZ ÁLLÍTÁSAIMBAN, HA TE MAGYARÁ-

ZOD EL NEKI, MIRŐL VAN SZÓ.

A VARÁZSLÓ MINDEZT INKÁBB TÁRGYILAGOSAN, MINTSEM SÉRTETTEN

KÖZÖLTE.

ELAINE ENGEDÉLY VAGY MEGERŐSÍTÉS REMÉNYÉBEN JONATHANRA PIL-

LANTOTT.

— MENJ VELÜK — BÓLINTOTT JONATHAN. — UTÁNA JELENTSD, AMIT

LÁTTÁL!

ELAINE GYENGÉDEN MEGSIMÍTOTTA JONATHAN ARCÁT.

— SZÓVAL MÉGIS VAN HELY A TESTVÉRISÉGBEN EGY VARÁZSLÓ SZÁMÁ-

BA IS?

HÁTRAPILLANTOTT GERSALIUSRA, MAGA IS MEGDÖBBENT AZON, HOGY

ELŐTTE ILYET MONDOTT.

—TUD OLVASNI A GONDOLATAIMBAN, JONATHAN. NEHÉZ ELŐTTE BÁRMIT

IS TITOKBAN TARTANI.

—BECSÜLETSZAVAMAT ADOM, HOGY MINDEN VÉLETLENÜL ÁTSZIVÁRGÓ

TITKOD A LEGNAGYOBB BIZTONSÁGBAN VAN NÁLAM — MONDTA A VARÁZSLÓ.

JONATHAN VISZONOZTA ELAINE PILLANTÁSÁT. A LÁNY ARCA NYUGODT

VOLT. BÍZOTT A VARÁZSLÓBAN, JONATHAN PEDIG ELAINE-BEN.

—RENDBEN VAN, MENJ CSAK VELE. ÉS RÖGTÖN TÉGY JELENTÉST, AHOGY

VISSZAÉRTETEK!

—PÁR ÓRÁN BELÜL LESZÁLL AZ ÉJ — MONDTA ELAINE.

—IGEN — VÁLASZOLTA JONATHAN —, ÉS NEKÜNK MÉG AZELŐTT KELL

RÁLELNÜNK A VÁLASZOKRA.

ELAINE ÚJBÓL A FÖLDET NÉZTE.

— DE ELŐBB MEGGYÓGYÍTOM TEREZA KARJÁT — MONDTA, ÉS FELNÉ-

ZETT JONATHANRA, MAJD AZ ASSZONYRA PILLANTOTT.

JONATHAN ÉS TEREZA ÖSSZENÉZTEK. A FÉRFI ÚGY GONDOLTA, HOGY, NOHA

SZERETI ELAINE-T, SOHA NEM ENGEDNÉ ÚJBÓL GYÓGYÍTANI. AZ MÁGIKUS

TEVÉKENYSÉG LETT VOLNA, AMI, JONATHAN MEGGYŐZŐDÉSE SZERINT, MINDEN

ESETBEN GONOSZ DOLOG. MÉG MINDIG ÍGY GONDOL TA. DE MÉGISCSAK

TEREZA KARJÁRÓL VOLT SZÓ, NEM AZ ÖVÉRŐL.

— KÖSZÖNÖM, ELAINE, DE NE — MONDTA TEREZA SZELÍD HANGON,

ÜGYELVE, HOGY SEMMIKÉPPEN NE SÉRTSE MEG ELAINE-T.

ELAINE MÉLY LÉLEGZETET VETT.

— NEM VAGYOK GONOSZ —

MONDTA. —TUDOM, GYERMEKEM — VÁLASZOLTA

TEREZA.

— MARADJUNK ANNYIBAN, HOGY EBBEN NEM ÉRTÜNK EGYET — SZÓLI

KÖZBE JONATHAN, ÉS TEKINTETÉVEL KÉRLELTE ELAINE-T, NE ENGEDJE, HOGY EZ

KÖZÉJÜK ÁLLJON. NEMRÉG MÉG ÚGY GONDOLTA, A LÁNY ÖRÖK RE ELVESZETT

SZÁMUKRA. MOST, HOGY VISSZAJÖTT, NEM AKARTA ILYEN GYORSAN ÚJBÓL

ELVESZÍTENI.

— RENDBEN — BÓLINTOTT ELAINE —, SZERINTEM MIND A KETTEN

BOLONDOK VAGYTOK, DE VÉGÜL IS JOGOTOK VAN HOZZÁ.

ELŐREHAJOLT, ÉS ARCON CSÓKOLTA TEREZÁT. MAJD JONATHAN SZA-

KÁLLÁT IS VÉGIGSÚROLTA AJKAIVAL, ÉS GYENGÉDEN MEGHÚZTA, AHOGY

GYEREKKORÁBAN.

— NE HAGYJUK, HOGY EZ KÖZÉNK ÁLLJON — MONDTA.

— NE IS — MOSOLYGOTT JONATHAN.

ELAINE KONRÁD FELÉ NYÚJTOTTA A KEZÉT. A FÉRFI AZ ARCÁHOZ EMELTE,

NEM CSÓKOLTA MEG, DE IGAZÁN BENSŐSÉGES VOLT ÍGY IS A MOZDULAT.

ELAINE FELÁLLT, ÉS A VARÁZSLÓ NYOMÁBAN ELHAGYTA A SZOBÁT. JO-

NATHAN NÉZETT UTÁNA, ÉS AZT NÉZTE, AHOGY KONRÁD A LÁNYRA EMELI

TEKINTETÉT. MÉG A LEGSZÖRNYŰBB KATASZTRÓFÁK KÖZEPETTE IS MINDIG

FELCSILLAN A REMÉNYSUGÁR. JONATHAN TUDTA EZT AZELŐTT IS, DE MOST

ÖRÜLT, HOGY VAN, AMI EMLÉKEZTETI ERRE.

HUSZONHETEDIK FEJEZET

MIUTÁN TALÁLTAK ELAINE SZÁMÁRA EGY ÚJ KÖPÖNYEGET, A VARÁZSLÓ

KIVEZETTE A LÁNYT AZ UTCÁRA. AZ ÚJ RUHADARAB BARNA VOLT ÉS DURVA, DE

ELÉG MELEG. ELAINE CSAK AKKOR JÖTT RÁ, HOGY LE KELLETT VOLNA

TISZTÍTANIA MAGÁRÓL A VÉRT, AMIKOR MÁR KINT VOLTAK AZ UTCÁN.

GERSALIUS REGGELIVEL KÍNÁLTA, DE VISSZAUTASÍTOTTA. NOHA KÖNNYŰNEK

ÉS ÜRESNEK ÉREZTE MAGÁT, NEM ÉTELRE VOLT SZÜKSÉGE, HANEM ARRA, HOGY

MAGA ELŐTT LÁSSA BLAINE ARCÁT, HALLJA A HANGJÁT, ÉREZZE KEZE

ÉRINTÉSÉT. ARRA LETT VOLNA SZÜKSÉGE, HOGY A HALÁLA NE LEGYEN IGAZ.

KONRÁD ÁTÖLELTE ELAINE-T, ÉS VÉGRE MEGJELENT ARCÁN AZ A SZELÍDSÉG,

AMIRE A LÁNY MINDIG IS VÁGYOTT. MIT GONDOLNA ERRŐL MOST BLAINE?

ÖRÜLNE A BOLDOGSÁGÁNAK? VAGY FÉLTÉKENY LENNE? KÉPES LETT VOLNA

FELADNI KONRÁD ÚJONNAN TÁMADT SZERELMÉT, MÁR AMENNYIBEN TÉNYLEG

ERRŐL VOLT SZÓ, AZÉRT, HOGY VISSZAKAPJA TESTVÉRÉT.

KONRÁD VÉGRE VISZONOZTA A LÁNY SZERELMÉT, DE AZ ÉRZÉS MOST

HAMUVÁ LETT A LÁNY SZÍVÉBEN. EGYEDÜL MENT A HÓFÖDTE UTCÁN, ÉS A

HIDEG SZÉL SIMOGATTA ARCÁT. AZ ÚJONNAN KÖLCSÖNKAPOTT KÖPÖNYEGNEK

IS VOLT CSUKLYÁJA, DE ELAINE NEM TETTE A FEJÉRE. ÉREZNI AKARTA A HIDEGET

AZ ARCÁN. HAJA SZABADON OMLOTT A VÁLLÁRA, ÉS ESZÉBE SEM JUTOTT

ÖSSZEKÖTNI. BLAINE-NEK IS ÉPP ILYEN HAJA VOLT. TUDTA, ÉLETE HÁTRALEVŐ

RÉSZÉBEN AZ Ő ÁRNYÉKA FOG MINDEN TÜKÖRBŐL VISSZATEKINTENI RÁ.

GERSALIUS A FŐTÉRRE VEZETTE A LÁNYT. A KIKÖVEZETT TERÜLET KÖZEPÉN

SZÖKŐKÚT ÁLLT, MELYBEN JÉGGÉ FAGYOTT A VÍZ. A JÉG MÉG A KÖZE- E g y sötét úr halála • 293

PÉN LEVŐ SZOBROT IS BEBORÍTOTTA, EMIATT NEM LEHETETT

FELISMERNI, HOGY KIT ÁBRÁZOL, NOHA EGY KIS VÍZSUGÁR MÉG MINDIG

ÁTFOLYT A JÉGRÉTEGEN. A VÍZ LÁGY HANGJA KÜLÖNÖS MÓDON TÖRTE MEG AZ

UDVARHÁZ CSENDJÉT, ÉS VISSZAHANGZOTT A TERET KÖRÜLVEVŐ KÉTEMELETES

ÉPÜLETEKRŐL.

— VALAHA NAGY VÁROS VOLT EZ. EGY VALAMIKOR NAGYRAVÁGYÓ TE-

LEPÜLÉS KÖZPONTJÁBAN ÁLLUNK — MONDTA GERSALIUS.

ELAINE A BEFAGYOTT SZÖKŐKÚT MELLETT ÁLLT, ÉS FEHÉR FELHŐKÉNT

FÚJTA KI A LEVEGŐT. HATALMAS, SÁPADT SZÜRKE, VATTASZERŰ FELHŐK

ÚSZTAK ÁT ALACSONYAN AZ ÉGEN, MINTHA NEM HAVAT, HANEM ESŐT

AKARNÁNAK A FÖLDRE ZÚDÍTANI. DE AZ ESŐHÖZ TÚL HIDEG LETT VOLNA.

A FELHŐK SZÜRKESÉGE AZONBAN MINDENT EGYFORMASÁGBA BORÍTOTT. AZ

IDŐ ÉPPOLY TOMPA ÉS NYOMOTT VOLT, MINT ELAINE HANGULATA.

— MIÉRT HOZTÁL IDE?

GERSALIUS A LÁNY FELÉ FORDULT, ÉS MOSOLYA ELHALVÁNYULT, AMIKOR

MEGLÁTTA A LÁNY ARCKIFEJEZÉSÉT.

—TUDOM, HOGY MOST EZ HIHETETLENÜL HANGZIK, DE AZ IDŐ MÚLÁSÁVAL

ENYHÜL MAJD A FÁJDALOM.


— MIÉRT VAGYUNK ITT? — KÉRDEZTE.

— EZ A VÁROS SZÍVE. NEM EZ VOLT AZ ELSŐ, AMI FELÉPÜLT, DE EZ

VOLT A LAKOSOK MINDEN REMÉNYÉNEK KÖZÉPPONTJA. SZÖKŐKÚT AZ

UDVARHÁZBAN, EZ IGAZÁN NAGYVILÁGI. EZ A FALU SZÍVE, ÉS INNEN INDUL KI A

VARÁZS.

— NEM LÁTOK SEMMIT — PILLANTOTT KÖRBE ELAINE.

— NÉZZ A SZÖKŐKÚTRA, ELAINE! NYISD KI LELKI SZEMED, ÉS NÉZD

IGAZÁN FIGYELMESEN.

OLYAN ERŐFESZÍTÉSNEK TŰNT EZ MOST, HOGY ELAINE SZERETETT VOLNA

NEMET MONDANI.


— HA VISSZA TUDJUK VEZETNI A VARÁZST ODA, AHONNAN KIINDULT,

LEGTALÁLJUK AZT, AKI FELELŐS MINDEME NYOMORÚSÁGÉRT — MONDTA

GERSALIUS. — ÉS AKKOR BOSSZÚT ÁLLHATSZ.

ELÉG VAJON A BOSSZÚÁLLÁS? NEM, SOHA, SEMMI NEM LENNE ELEGENDŐ

KÁRPÓTLÁS. DE A BOSSZÚ MÉG MINDIG JOBB, MINT A KÉTSÉGBEESÉS.

ELAINE MÉLY LÉLEGZETET VETT, ÉS LEHUNYTA SZEMÉT. VISSZAFOJTOTTA

LÉLEGZETÉT, PRÓBÁLT NYUGALMAT ERŐLTETNI MAGÁRA, PRÓBÁLTA LECSEN-

DESÍTENI AZ ÖRVÉNYT AZ ELMÉJÉBEN. LASSAN KINYITOTTA A SZEMÉT. A

SZÖKŐKÚT KÜLÖNBÖZŐ SZÍNEKBEN CIKÁZOTT, MINTHA VALAKI VIASZT ADOTT

VOLNA A VÍZHEZ, MIELŐTT AZ MEGFAGYOTT.

ELAINE VÉGIGHÚZTA KEZÉT A JÉGEN. BETEGES ZÖLD CSÍK, MAJD ÖSZ-

SZEÉGETT BŐR VÖRÖSE, VÉGÜL A ZÚZÓDÁSOK KÉKESLILA ÁRNYALATA, EGY

ÚJABB CSÍK PEDIG A SZIVÁRVÁNY MINDEN SZÍNÉBEN POMPÁZOTT. ELAINE

ELŐSZÖR NEM TUDTA KIVENNI, MI AZ, MÍG ESZÉBE NEM JUTOTT EGY VÍZBEFÚLT

EMBER, AKIT KORÁBBAN LÁTOTT. AZ UTOLSÓ VONAL UGYANIS EGY VÍZIHULLA

FOLTOS, ROTHADÓ BŐRÉNEK SZÍNÉT VISELTE.

A VÉKONY CSÍK MELYBEN A VÍZ MÉG MINDIG ÁTSZIVÁRGOTT A JÉGEN, ÚGY

HORDOZTA MAGÁBAN A SZÍNEKET, MINT A FOLYÓ A SZÁNTÓFÖLDEK MINDEN

MOCSKÁT. A VÍZ, AHOGY MEGÁLLT A JÉGVÁJTA MÉLYEDÉSEKBEN, FEKETÉRE

VÁLTOTT, ÉS ELÉG NAGY MENNYISÉGBEN ÖSSZEGYŰLT AHHOZ, HOGY VÖDRÖT

BELEMERÍTVE AKÁR INNI LEHESSEN BELŐLE.

VALAMI VASTAG RÉTEG RAKÓDOTT A VÍZ FELSZÍNÉRE, MELY ÚGY SZÍVTA

MAGÁBA A SZÍNEKET, MINT EGY OLAJRÉTEG, DE BELÜLRŐL OLYAN FÉNYNYEL

RAGYOGOTT, MELYNEK SEMMI KÖZE NEM VOLT A GYENGE TÉLI NAPFÉNYHEZ.

— MEGMÉRGEZTÉK A VIZET — MONDTA KI VÉGÜL ELAINE.

— VALÓBAN — BÓLINTOTT GERSALIUS.

— MÉREG AZ, VAGY MÁGIA? UGY RAGYOG, MINTHA VARÁZS LENNE.

— MINDKETTŐ — MONDTA A VARÁZSLÓ.



— HA A VÍZBEN TALÁLHATÓ, AKKOR MIÉRT TÁMAD FEL MINDENKI .1

HALOTTAIBÓL, MÉG AZ IDEGENEK IS?

— SOK IDEGEN NEM HAL MEG OLYAN GYORSAN, MINT AVERIL VAGY BLAINE.

A LEGTÖBBEN KAPNAK A VÍZBŐL, MIELŐTT MEGHALNAK.

— BLAINE NEM FOG ZOMBIKÉNT FELTÁMADNI, UGYE? — FORDULI ELAINE

GERSALIUS FELÉ.

— NEM — VÁLASZOLTA GERSALIUS. — NA ÉS AVERIL?

— ATTÓL TARTOK, VIZET ITATTAK VELE, HOGY LEVIGYÉK A

LÁZÁT. MEGNYUGVÁSÁT ABBAN, HOGY BLAINE LEGALÁBB ÖRÖKRE BÉKÉBEN

FOG NYUGODNI, MEGKESERÍTETTE A GONDOLAT, HOGY SILVANUSNAK

ÉLŐHALOTT ÁLLAPOTBAN KELL MAJD VISZONTLÁTNI A LÁNYÁT.

— AKKOR MIÉRT VITTÉK EL BLAINE TESTÉT, HA ÚGYSEM FOG FELTÁ

MADNI? — KÉRDEZTE ELAINE.

—TALÁN ÉPP AZÉRT, MERT MAGÁTÓL NEM FOG ÉLETRE KELNI.

—NEM ÉRTEM.

—HA AZOK, AKIK NEM ITTAK A VÍZBŐL, NYUGODTAN PIHENNÉNEK A

SÍRJUKBAN, AKKOR A VÁROSLAKÓK GYORSAN RÁJÖNNÉNEK, HOGY A VÍZ

OKOZZA A JÁRVÁNYT.

—SZÓVAL EZÉRT VITTÉK EL BLAINE HOLTTESTÉT — MONDTA ELAINE, ÉS

HIRTELEN ESZÉBE JUTOTT VALAMI. — BÁRKI IS ÁLL E MÖGÖTT, AZ LEGALÁBB A

ZOMBIK EGY RÉSZÉT HATALMÁBAN TARTJA. KÖZTÜK AZT A VADÁLLATIAS

ZOMBIT, AKI ELLOPTA BLAINE HOLTTESTÉT.

—JÓL VAN, LEÁNYOM — BÓLINTOTT GERSALIUS. — PONTOSAN ÍGY VAN.

MOST PEDIG, KERESSÜK MEG, HONNAN ERED A VARÁZS.

—CSAK A SOK SZÍNBEN ÚSZÓ JEGET LÁTOM. HOGYAN KUTASSUNK TOVÁBB?

—NYISD KI MÉG JOBBAN A SZEMED A VARÁZSLATRA, ELAINE. GONDOLJ RÁ

ÚGY, MINT EGY ABLAKRA, AMIT MÉG SZÉLESEBBRE TÁRSZ.

—EN A SAJÁT VARÁZSERŐMET HASZNÁLOM — NÉZETT ELAINE ÉRTETLENÜL

A VARÁZSLÓRA. — NEM ÉRTEK AZ ABLAKOKHOZ, ÉS AHHOZ, HOGY MIKÉNT

KELL ŐKET SZÉLESEBBRE TÁRNI.


—TÜRELMETLEN VAGY, ELAINE, ÉS EZZEL NEM JUTSZ ELŐRÉBB. SŐT, HA

VALAMI AKADÁLYOZ, EZ BIZTOSAN. A VARÁZSERŐT NEM OSTORCSAPÁSSAL,

HANEM HALK SUTTOGÁSSAL HÍVHATJUK ÉLETRE.

ELAINE MAKACSUL ÖSSZE AKARTA FONNI KARJÁT ÉS KI AKARTA MUTATNI

TELJES SZÍVÉT ELÁRASZTÓ DÜHÉT, DE RÁJÖTT, NEM A VARÁZSLÓRA HARAGSZIK,

HANEM A GYÁSZ KÍGYÓZIK LELKÉBEN, ÉS MINDENT MEGMÉRGEZ, AMIHEZ CSAK

HOZZÁÉR.

ELAINE VÉGÜL MÉLY LEVEGŐT VETT, ÉS HOSSZAN KIFÚJTA. EZZEL A FE-

SZÜLTSÉG EGY RÉSZE TÁVOZOTT BELŐLE. ELHATÁROZTA, NEM FOGJA HAGYNI,

HOGY BÁRMI MEGAKADÁLYOZZA, BELEÉRTVE A GYÁSZT IS. MEG FOGJA TALÁLNI,

KI BOCSÁTOTTA A FALURA EZT A VARÁZST, ÉS ELPUSZTÍTJA. HIDEG VIGASZ VOLT,

DE MÁSFAJTA VIGASZRA NEM VOLT LEHETŐSÉGE.

— RENDBEN VAN. MEGPRÓBÁLOM KITÁRNI AZ ABLAKOT.

ELAINE MAGA IS ÉREZTE A MEGVETÉST A HANGJÁBAN. A VARÁZSLÓ SOHA

NEM TETT ELLENE SEMMIT, MINDIG IS BARÁTJA VOLT, DE ELAINE ABBAN A

PILLANATBAN GYŰLÖLTE AZ EGÉSZ VILÁGOT. NEHÉZ VOLT ÍGY FOLYTATNI A

MUNKÁT, DE ELHATÁROZTA, HOGY MEGPRÓBÁLJA.

ELAINE ÚJBÓL MÉLYEN BENYÚLT A BENNE REJTŐZŐ BARLANGBA, MELY

VARÁZSEREJÉNEK KÖZPONTJA VOLT. GYENGÉDEN VÉGIGSIMÍTOTTA, LÁT-

HATATLAN KÉZZEL MERÍTVE A KÉKESLILA FÉNYBŐL. A GYÓGYÍTÁS ÉS A

VARÁZSLÁS EGYAZON FÉNYBŐL TÁPLÁLKOZIK. KINYITOTTA A SZEMÉT, ÉS

KITÁRTA JOBB KEZÉT A SZÖKŐKÚT FELETT.

— ELAINE, NE! — SZÓLT RÁ GERSALIUS, DE MÁR KÉSŐ VOLT.

KÉKESLILA FÉNY ÖMLÖTT AZ UJJAIBÓL, VÉGIGPATTOGOTT A JÉGEN, ÉS

HELYENKÉNT FELOLVASZTOTTA. AHOL A BELŐLE ÁRADÓ FÉNY

HOZZÁÉRT A MÉREGHEZ, A JÉGDARABOK ROBBANVA TÖRTEK AZ ÉG FELÉ.

A FÉNY BELEÁRAMLOTT A FEKETE VÍZBE. BUGYBORÉKOLT ÉS ÚGY FELFORRT,

MINTHA VALAMI MELEGÍTENÉ ALULRÓL. A JÉG ÚGY NÉZETT KI, MINTHA EGY

SZÖRNY ENNÉ.

— KÜLDD KI, ELAINE! KERESD MEG AZ ERŐT, MELYET MEGÉRINTETTÉL.

TALÁLD MEG A LELŐHELYÉT. E g y sötét úr halála • 297

ELAINE A SEMMIBŐL MERÍTETT NÉMI FÉNYT, ÉS ÖSSZEGYŰJTÖTTE A

KEZÉBEN. A FÉNY LÜKTETETT, IZZOTT, ÉS LILA SZÍNBEN RAGYOGTA be ELAINE

ARCÁT. A LÁNY KIVETETTE A FÉNYT, KIRÖPPENTETTE A LEVEGŐBE, AKÁR EGY

VADÁSZSÓLYMOT.

A FÉNY SZIKRÁKBAN HULLOTT ALÁ, ÉS A FÖLDÖN CIKÁZOTT. AZTÁN A

SZIKRÁK A LEVEGŐBE EMELKEDTEK ÉS LILA SZENTJÁNOSBOGARAKKÉNT VÉ-

GIGSZALADTAK AZ UTCÁN.

— MENJ UTÁNUK! — MONDTA GERSALIUS. — MEGTISZTÍTOTTAD UGYA 11 A

SZÖKŐKUTAT, DE EGYÚTTAL A VARÁZST IS SZÉTZÚZTAD. MÁSODSZOR MÁR NEM

FOGUNK A NYOMÁRA AKADNI.

GERSALIUS FELEMELTE A KÖPÖNYEGÉT ÉS FUTÁSNAK EREDT. ELAINE, EGYIK

KEZÉVEL FELEMELVE SZOKNYÁJÁT, CSIZMÁJÁVAL A HÓBAN GÁZOLVA KÖVETTE.

A SZIKRÁK ÚGY SZÁGULDOTTAK A LEVEGŐBEN, AKÁR A MINIATŰR ÜS-

TÖKÖSÖK, ÉS NAGY ÍVBEN VETTÉK BE A KANYAROKAT. VALAHOL A VÁROS SZÉLE

FELÉ GERSALIUS NEKITÁMASZKODOTT EGY ÉPÜLET FALÁNAK, ÉS, MIVEL A

BESZÉDHEZ TÚL KIMERÜLT VOLT, CSAK A KEZÉVEL INTETT ELAINE-NEK, HOGY

KÖVESSE.

ELAINE CSAK EGY PILLANATRA TORPANT MEG, AZTÁN TOVÁBBFUTOTT.

SAJÁT SZÍVVERÉSE LÜKTETETT A FÜLÉBEN. A KIMERÜLÉS PÁRÁJA APRÓ PÖTTYÖK

ÉS KRIKSZKRAKSZOK FORMÁJÁBAN BELEETTE MAGÁT A LÁTOMÁSÁBA.

OLDALÁBA SZÚRÓ FÁJDALOM HASÍTOTT, OLYAN ERŐS, HOGY ÚGY ÉREZTE,

SZÉTTÉPI A HASÁT, HA NEM ÁLL MEG. ALIG ÉLT, DE MÉG ÍGY SEM ÁLLT MEG.

GERSALIUS AZT MONDTA, HOGY MÁSODJÁRA MÁR NEM LELNÉNEK NYOMÁRA.

HA MOST SZEM ELŐL TÉVESZTI A SZIKRÁKAT, CSAK MAGÁT HIBÁZTATHATJA. ÉS

AKKOR ÚJRA CSERBENHAGYNÁ BLAINE-T. MÉG BOSSZÚT SEM TUDNA ÁLLNI A

HALÁLÁÉRT.

ELAINE TÉRDRE ESETT EGY DOMB TÖVÉBEN. AZ EMELKEDŐN ÉPÜLETEK

SORAKOZTAK, ÉS A TETEJÉN TEMETŐ ÁLLT. AZ, AHOL MÁR KORÁBBAN JÁRT. A

LILA SZIKRÁK SÜVÍTVE SZÁGULDOTTAK A FÁK KÖZÉ, ÉS A SÍROK KÖZÖTT

ELTŰNTEK SZEM ELŐL.


ELAINE IMBOLYOGVA TALPRA ÁLLT ÉS NÉGYKÉZLÁB CSÚSZKÁLVA A HAVON,

FELKAPASZKODOTT A DOMBTETŐRE. A VASDÁRDÁKBAN VÉGZŐDŐ

TEMETŐKAPU, MELY A FARKASOKAT VOLT HIVATOTT TÁVOL TARTANI, LE-

KÜZDHETETLENNEK TŰNŐ AKADÁLYKÉNT TORNYOSULT FÖLÉ. ELAINE LEVEGŐ

UTÁN KAPKODOTT, AMIKOR A SÍRKÖVEK KÖZT HIRTELEN ÚJRA MEGPIL-

LANTOTTA A SZIKRÁZÓ LILA LÁNGOT.

ELAINE FELUGROTT, ÉS MEGRAGADOTT EGY KERESZTVASAT. SIKERÜLT

FELKÜZDENIE MAGÁT A KERÍTÉS TETEJÉRE, LÁBÁVAL A KERESZTVASON, KEZÉVEL

PEDIG A KAPU TETEJÉN LEVŐ VASDÁRDÁKON EGYENSÚLYOZVA. ÁTEMELTE AZ

EGYIK LÁBÁT, ÉS A SZOKNYÁJA BELEAKADT A HEGYES FÉMBE. ELAINE RÁNTOTT

RAJTA EGYET, MIRE AZ ANYAG ELSZAKADT. ELAINE NÉZTE, AHOGY RUHÁJÁNAK

DARABJA LEBEGVE FÖLDET ÉR, MAJD ERŐT VETT MAGÁN, ÉS A PISLÁKOLÓ FÉNY

UTÁN EREDT.

A LILA SZIKRÁK BELEVESZTEK EGY NAGYOBB FÉNYBE, AMELY IMBOLYOGVA

LÁNGOLT A FÁK ÉS A SÍROK KÖZÖTT. KÉRLEK, NE ALUDJ KI, KÉRLEK, NE ALUDJ

KI, ISMÉTELGETTE MAGÁBAN A LÁNY, AKÁR EGY IMÁT.

ELAINE TÉRDRE HULLOTT A HÓBAN. A LÁNG EGY SÍR FÖLÖTT ÉGETT. ÚGY

EGY LÁB MAGASAN LEBEGETT A FÖLD FÖLÖTT, TÜZÉT VALAMIFÉLE VARÁZS

TÁPLÁLTA. ELAINE SEMMI SZOKATLANT NEM LÁTOTT A SÍRON. ÜGY NÉZETT KI,

MINT BÁRMELY MÁSIK. BELETÚRT A HÓBA A LÁNG ALATT, ADDIG, MÍG KEZE NEM

KEZDETT EL FÁJNI A HIDEGTŐL.

A FÖLD BESÜPPEDT, AHOGY A KOPORSÓ ÖSSZEOMLOTT, AHOGY A TEST

SZÉTROHADT, ÉS A FÖLDET FELÁSTÁK ÉS ÚJRATÖLTÖTTÉK. A FÖLD MÉG MINDIG

KEMÉNYRE VOLT FAGYVA, ÁM LÁTSZOTT, HOGY CSUPASZ, HOLOTT RÉGÓTA

FŰNEK KELLETT VOLNA BORÍTANIA.

PUSZTA KÉZZEL KUTATOTT A FÖLDBEN, ÉS BEÁSOTT A FAGYOTT FÖLDBE. A

LÁNG ELHOMÁLYOSULT ÉS EGYRE HALVÁNYODOTT. ELAINE HANG NÉLKÜL

FELSIKOLTOTT ÉS LEMÁSZOTT A SÍRBA.

— ELAINE, ELAINE — SZÓLÍTOTTA EGY HANG. KEZEK RAGADTÁK MEG A

CSUKLÓJÁT, ÉS ÍGY NEM TUDOTT TOVÁBB ÁSNI. IGYEKEZETT KISZABADÍTANI

MAGÁT.


— ELAINE, NÉZZ RÁM!

PISLOGOTT, ÉS GERSALIUST LÁTTA MAGA ELŐTT, AHOGY A CSUKLÓJÁT

SZORÍTJA, ÉS A FELTÚRT HÓBAN TÉRDEL. A LILA LÁNG ELTŰNT, ÉS RAGYOGÓ

NAPSÜTÉSBEN ÁLLTAK. A FELHŐK IS ELTŰNTEK, ÉS MINDEN SZIKRÁZOTT. EBBEN

A HARSÁNY, MINDENT MEGMUTATÓ FÉNYBEN A VARÁZSLÓ FELEMELTE ELAINE

KEZÉT.

KÖRMEI LESZAKADTAK, ÉS VÉR CSORGOTT AZ UJJAIN. A BŐRÉT FELVÁGTA ÉS

KITÉPTE A HIDEG TALAJBAN VALÓ ÁSÁS.

— NEM ÉREZTÉL SEMMIT? — KÉRDEZTE A VARÁZSLÓ, DE ELAINE NEM MERT

VÁLASZOLNI, CSAK NÉZETT RÁ.

— ELAINE, BESZÉLJ HOZZÁM, GYERMEKEM!

— KI KELL DERÍTENÜNK, MI VAN EBBEN A SÍRBAN. A LÁNG E FÖLÖTT ÁLLT

MEG.

HANGJA EGÉSZEN NORMÁLISNAK CSENGETT A FÜLÉBEN, DE AHOGY A

VARÁZSLÓ ARCÁT NÉZTE, AZON TŰNŐDÖTT, HOGY Ő VAJON MILYENNEK

HALLHATTA.

— FELÁSHATJUK, DE ÉN AZT MONDOM, INKÁBB LAPÁTOT HASZNÁLJUNK, ÉS

VALAMIT, AMI FELMELEGÍTI A FÖLDET.

GERSALIUS LASSAN ELENGEDTE ELAINE CSUKLÓJÁT, MIKÖZBEN AZ ARCÁT

NÉZTE.

— MOST MÁR JÓL VAGY?

— HOGY JÓL VAGYOK-E? — NEVETETT FEL KESERŰEN ELAINE. — ÉN MÁR

SOHA TÖBBÉ NEM LESZEK JÓL. NEM ÉRTED? BLAINE MEGHALT — E SZÓNÁL A

HANGJA ELCSUKLOTT —, MEGHALT, ÉS ÉN SOHA TÖBBÉ NEM HOZHATOM

VISSZA.

— EZ NEM BIZTOS, HOGY ÍGY VAN — MONDTA GERSALIUS, ÉS JELEN-

TŐSÉGTELJES PILLANTÁST VETETT ELAINE-RE.

— HOGY ÉRTED?

— HA MEGTALÁLJUK A TESTÉT, FELTÁMASZTHATOD, AHOGY AZELŐTT

SILVANUSTÓL LÁTTAD.

— DE MOSTANRA MÁR KIHŰLT A TESTE.


— HA ELÉG ERŐS VAGY, EZ NEM SZÁMÍT — MONDTA GERSALIUS.

— ÜGY ÉRTED, HA MEGTALÁLNÁNK BLAINE HOLTTESTÉT, MÉG FELTÁ-

MASZTHATNÁM?

ELAINE MEGRAGADTA A VARÁZSLÓ KEZÉT, MINTHA AZ ÉRINTÉS TENNÉ

IGAZZÁ A KIMONDOTT SZAVAKAT

— BIZTOS VAGY EBBEN?

— LÁTTAM MÁR, HOGY TÖBBNAPOS HOLTTESTET KELTETTEK ÉLETRE.

— AKKOR MEG KELL TALÁLNUNK A TESTÉT, MUSZÁJ!

— MEG IS FOGJUK TALÁLNI, GYERMEKEM.

GERSALIUS MEGVEREGETTE ELAINE KEZÉT, ÉS GYENGÍTETT SZORÍTÁSÁN.

— NÉZZÜK, KI LAKOZIK E SÍRBAN. ELŐREKÚSZOTT, ÉS LESÖPÖRTE A HAVAT A

SÍRFELIRATRÓL.

— MELÓDIA ASHE, SZERETETT FELESÉG, ELRAGADTA A HALÁL, DE EMLÉKÉT

ÖRÖKRE SZÍVÜNKBEN ŐRIZZÜK. HALLOTTAD MÁR VALAHA EZT A NEVET?

— NEM — MONDTA ELAINE.

— ÉN SEM, DE TALÁN A VÁROSLAKÓK IGEN.

A VARÁZSLÓ A SÍRKŐNEK TÁMASZKODOTT, ÉS ÍGY SZÓLT:

— AZ ÖREG TÉRDNEK MÁR NEHEZÉRE ESIK FEL-ALÁ ROHANGÁLNIA TÉLI

UTCÁKON.

SZELÍDEN ELAINE-RE MOSOLYGOTT, ÉS EKKÉPP FOLYTATTA: — GYERÜNK,

ELAINE, MENJÜNK VISSZA A VENDÉGLŐBE, HOZZUNK LAPÁTOKAT ÉS ERŐS

EMBEREKET, AKIK MAJD FELTÖRIK A FÖLDET.

ELAINE AZONBAN NEM AKARTA A SÍRT OTTHAGYNI.

— MAJD ÉN ITT MARADOK ŐRKÖDNI.

— ELAINE, SENKI NEM FOG HOZZÁNYÚLNI, MÍG ODALESZÜNK. MÁS SEM TUD

GYORSABBAN ÁSNI, MINT MI — MONDTA, ÉS A LÁNY FELÉ NYÚJTOTTA A KEZÉT.

— GYERE HÁT, MENJÜNK VISSZA! MINÉL HAMARABB MEGJÁRJUK, ANNÁL

HAMARABB MEGOLDÓDIK A REJTÉLY.

ELAINE VONAKODVA FOGADTA EL A VARÁZSLÓ KINYÚJTOTT KEZÉT. NEM

AKART INDULNI, MINTHA KÖZELEBB VINNÉ BLAINE-HEZ AZ, HOGY EZEN


A RÉGI SÍRON TÉRDEL. HOGY MOST ELMENJEN INNEN, OLYANNAK TŰNI,

MINTHA MÉG EGYSZER ELHAGYNÁ.

— KÉRLEK, GYERMEKEM, ÖREG CSONTJAIM FÁZNAK.

ELAINE MEGSZORÍTOTTA A VARÁZSLÓ KEZÉT ÉS HAGYTA, HOGY TALPRA

ÁLLÍTSA. GERSALIUS ÁTVEZETTE A SÍROK KÖZT, ÚGY FOGVA ELAINE kezel,

MINTHA MÉG MINDIG GYEREK LETT VOLNA. A VARÁZSLÓ ÉRINTÉSE FO-

KOZATOSAN FELMELEGÍTETTE A BŐRÉT, ÍGY MIRE A VENDÉGLŐHÖZ ÉRTEK, SEBEI

SAJOGNI KEZDTEK. EGYIK KÖRME TELJESEN LESZAKADT, ÉS A HELYE ÉLES

FÁJDALOMMAL KÍNOZTA. MINDKÉT KEZE FÁJT, DE ELAINE VALÓSÁGGAL ÖRÜLT

A SZENVEDÉSNEK.

MERT HA A FÁJDALOMRA ÖSSZPONTOSÍTOTT, SIKERÜLT MINDEN MÁST

KIZÁRNI A GONDOLATAIBÓL. ARRA GONDOLT, HOGY HA MEGTALÁLJA BLAINE

TESTÉT, VISSZAHOZZA ŐT AZ ÉLETBE. TEHÁT NEM HALT MEG IGAZÁN. VISSZA

FOGJA HOZNI. EZÚTTAL NEM HAGYJA CSERBEN.

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

FEGYVERCSÖRGÉS ÉS KIABÁLÁS FOGADTA ŐKET,

AMIKOR BELÉPTEK AZ AJTÓN. ELAINE FELSZALADT A

LÉPCSŐN.

— LEHET, BÖLCSEBB LENNE VIGYÁZNI, GYERMEKEM — KIÁLTOTT UTÁNA

GERSALIUS, DE ELAINE FIGYELMEN KÍVÜL HAGYTA AZ INTELMET. MINDENKI, AKI

MEGMARADT SZÁMÁRA, ODAFENT VOLT, ÉS NEM AKART MÉG EGY EMBERT

ELVESZÍTENI.

AZONBAN MEGBOTLOTT ELSZAKADT SZOKNYÁJÁBAN, HATALMASAT ESETT,

ÉS BEÜTÖTTE A TÉRDÉT. A FÁJDALOM MOZDULATLANNÁ MEREVÍTETTE A LÁBÁT.

HANGOK, KIÁLTÁSOK, ÉS EGY HATALMAS, MORAJLÓ ÜVÖLTÉS. SOHA NEM

HALLOTTA MÉG EZT A CSATAKIÁLTÁST, DE ÚGY TŰNT, FREDRIC HANGJA AZ. A

LÁNY TUDTA, HOGY A LOVAGOT NEM LEHET EGYKÖNNYEN FELBŐSZÍTENI.

ELAINE FELKAPASZKODOTT, MAGA UTÁN HÚZVA SÉRÜLT LÁBÁT. NÉGY-

KÉZLÁB ELÉRTE A LEGUTOLSÓ LÉPCSŐFOKOT, ÉS TOLAKODÓ TÖMEG TÁRULT

ELÉ A FOLYOSÓN. EGY MAGAS FÉRFI KARDDAL ÉS PAJZZSAL HADONÁSZOTT

AVERIL SZOBÁJÁNAK AJTAJA ELŐTT. ELAINE NEM LÁTTA, KI AZ, DE FREDRIC

HANGJÁT HALLOTTA:

—VISSZA, ÁTKOZOTT BITANGOK, VISSZA, HA MONDOM, KÜLÖNBEN

MINDNYÁJATOKAT LEKASZABOLLAK!

ELAINE A KORLÁTBA KAPASZKODVA TALPRA ÁLLT. EGY PILLANATIG VÁRT,

HOGY MEG TUDJA-E TARTANI MAGÁT A LÁBÁVAL. FRISS VÉRFOLT ÉKTELEN-

KEDETT A LÉPCSŐFOKON, MELYEN ELESETT, DE NEM HÚZTA AZ IDŐT AZZAL,

HOGY MEGNÉZZE A SEBET. MIVEL MEGÁLLT A LÁBÁN, ÚGY VÉLTE, EZ VÁRHAT.

FELKAPASZKODOTT AZ UTOLSÓ FOKOKON, MIKÖZBEN A KORLÁTBA

KAPASZKODOTT. E g y sötét úr halála • 303

— MI EZ A LÁRMA? — KÉRDEZTE GERSALIUS A HÁTA

MÖGÖTT. ELAINE A FEJÉT RÁZTA, ÉS A HARC HELYSZÍNE FELÉ VETTE AZ

IRÁNYI.

JONATHAN HANGJA HALLATSZOTT AZ AJTÓ MÖGÜL, Ő VISZONYLAG NYU-

GODTNAK TŰNT.

— SILVANUS, CORTTONBAN MINDEN HALOTT ZOMBIKÉNT FELTÁMAD EZ

MINDENKIRE ÉRVÉNYES, AKI A FALUBAN HAL MEG. NEM AKARHATOD, HOGY

AVERIL IS ÍGY JÁRJON.

FREDRIC TOVÁBBRA IS ELÁLLTA AZ AJTÓT, ÉS HATALMAS KÉTKEZES KARD

JÁVAI ÖSSZEVISSZA HADONÁSZOTT. A VELE SZEMBEN ÁLLÓ FELFEGYVERZETT

FÉRFI ÍGY SZÓLT HOZZÁ:

— NÉZZE, JÓ URAM, MINT A VÁROS SERIFFJE, A KÖTELESSÉGEMÉI TELJESÍTEM.

NEM AKAROM MEGBÁNTANI, DE MINDANNYIAN ELVESZÍTETTÜK VALAMELY

HOZZÁTARTOZÓNKAT A JÁRVÁNYBAN. NEM AKAROM MÉG

ELVISELHETETLENEBBÉ TENNI A GYÁSZÁT, DE EL KELL VINNÜNK A HALOTTAT.

— CSAK A TESTEMEN KERESZTÜL — MONDTA FREDRIC.

— URAM, EZ IS EGY LEHETŐSÉG, DE ÉN INKÁBB NEM SZERETNÉM, HA

BÁNTÓDÁSA ESNE.

FREDRIC FELNEVETETT, HANGOS, BÖMBÖLŐ HANGON, MELY ÉPP ELÉG

MEGVETÉST HORDOZOTT AHHOZ, HOGY VÉRT KÍVÁNJON.

— TE LENNÉL AZ, AKI HOLTAN TERÜLNE EL A FÖLDÖN, SERIFF. ÉS EZT TE IS

TUDOD.

ELAINE MOST MÁR ELÉG KÖZEL ÁLLT AHHOZ, HOGY MEGLÁSSA A SERIFF

HOMLOKÁN GYÖNGYÖZŐ IZZADSÁGCSEPPEKET. A TUDAT, HOGY AZ ÉLETÉVEL

JÁTSZIK, TÜKRÖZŐDÖTT A SZEMÉBEN, DE ÚGY DÖNTÖTT, NEM HÁTRÁL MEG. A

BÜSZKESÉGE TÖBBET JELENTETT AZ ÉLETÉNÉL IS.

— HA MEGÖL, AZT AKAROM, HOGY ÉGESSÉK EL A HOLTTESTEMET. NEM

AKAROK ÉLŐHALOTTKÉNT VISSZATÉRNI. ÉS EZT A BARÁTODNAK SEM

KÍVÁNHATOD — NEM AKARHATJA VÉGIGNÉZNI, AHOGY ÉJSZAKÁRÓL ÉJSZAKÁRA

ELROHAD. HADD VIGYÜK EL A TESTET, ÉS AKKOR EGYSZERŰEN CSAK HALOTT

LESZ. A HALÁL MÉG MINDIG JOBB, URAM, SOKKAL JOBB.


FREDRIC HABOZOTT, KARDJA MEGINGOTT. KÉTELY ÜLI KI AZ ARCARA.

— NEM VIHETIK EL — SZÓLT KI SILVANUS A SZOBÁBÓL. A

KARD ÚJBÓL A LEVEGŐBE EMELKEDETT.

— HALLOTTÁTOK.

— SILVANUS, AVERIL MEGHALT, ENGEDD, HOGY ELVIGYÉK — HALLAL SZŐTT

JONATHAN HANGJA.

— IDE KELLETT VOLNA KÜLDENED ELAINE-T. Ő FEL TUDJA TÁMAS/.L.mi

AVERILT. TUDOM, HOGY KÉPES RÁ.

— NEM TUDJA. THORDIN AZT MONDJA, HOGY EZT A VARÁZSLATOT

KIZÁRÓLAG TAPASZTALT GYÓGYÍTÓK KÉPESEK VÉGREHAJTANI, Ő PEDIG MÉG

CSAK NEMRÉG KEZDETT EL TANULNI — ELLENKEZETT JONATHAN.

ELAINE ÁTFURAKODOTT A TÖMEGEN, AMÍG A SERIFF MELLETT NEM ÁLLT. AZ

EGY PILLANATIG RÁ NÉZETT, MAJD ÚJRA FREDRICRE. MINDEN FIGYELMÉT A

NAGY TERMETŰ HARCOSRA ÖSSZPONTOSÍTOTTA.

— ELAINE CLAIRN VAGYOK. AZT HISZEM, SILVANUS VÁR RÁM.

— ELAINE — MONDTA FREDRIC —, EZEK AZ ŐRÜLTEK EL AKARJÁK ÉGETNI

AVERIL TESTÉT.

— AZ VÉGKÉPP MEGAKADÁLYOZNÁ, HOGY FELTÁMASSZUK?

— ELAINE — SZÓLT KI SILVANUS —, GYERE BE, NE TÖRŐDJ EZEKKEL A

BOLONDOKKAL.

A SERIFF ÉS ELAINE ÖSSZENÉZTEK, ÉS EGYIKÜK SEM MOZDULT.

— ENGEDJEN BE, SERIFF. LEHET, HOGY MEG TUDOM TENNI, AMIRE SILVANUS

KÉR; LEHET, HOGY NEM. DE AMÍG MEG NEM PRÓBÁLOM, NEM KAPJA MEG A

HOLTTESTET.

A SERIFF MÉG MINDIG HABOZOTT.

— MINDJÁRT LESZÁLL AZ ÉJ — MONDTA ELAINE HALKAN.

A SERIFF HÁTRALÉPETT, DE NEM ENGEDTE LE A KARDJÁT ÉS A PAJZSÁT.

— MENJ BE, DE NEM VÁRUNK EGY ÖRÖKKÉVALÓSÁGON ÁT.

FREDRIC CSAK ANNYIRA LÉPETT HÁTRA, HOGY ELAINE BEFÉRJEN. GERSALIUS

AZ AJTÓNÁL VÁRT, ELAINE VISSZAPILLANTOTT RÁ, ÁM A VARÁZSLÓ ÍGY SZÓLT:


— ADDIG EMBEREKET TOBORZOK AZ ÁSÁSHOZ ÉS HOZZÁFOGUNK A

FELADATHOZ.

— NEKEM IS OTT KELLENE LENNEM.

— ÉN IS EL TUDOM VÉGEZNI, AMIT TE, SŐT MÉG TÖBBET. EZT VISZONT CSAK

TE TUDOD MEGCSINÁLNI, ELAINE CLAIRN. EGYEDÜL TE.

ELAINE BÓLINTOTT. A VARÁZSLÓNAK IGAZA VOLT, MINT MINDIG.

A SZOBA ZSÚFOLT VOLT. SILVANUS AVERIL HOLTTESTÉT ÖLELTE AZ ÁGYON,

RANDWULF AZ ÁGY LÁBÁNÁL ÁLLT, JONATHAN AZ ABLAKNÁL, FREDRIC PEDIG

AZ AJTÓNÁL ŐRKÖDÖTT. HA CSAK EGGYEL TÖBBEN LETTEK VOLNA, ELAINE MÁR

BE SEM FÉR.

A LÁNY A SZALMAZSÁK SARKÁRA ÜLT.

— MIT TEGYEK? — KÉRDEZTE.

SILVANUS FELÁLLT AZ ÁGYRÓL, ÉS GYENGÉDEN LEFEKTETTE AVERILT A

GYŰRÖTT TAKARÓRA. VALAKI LEZÁRTA A SZEMÉT, ÍGY ELŐSZÖR ÚGY TŰNT,

MINTHA CSAK MÉLYEN ALUDNA. VISZONT OLYAN PETYHÜDTSÉG VOLT A

TESTÉBEN, MELYET CSAK A HALÁL HOZHAT, AZ ÁLOM, VAGY AZ ÁJULÁS NEM

HASONLÍT RÁ.

SILVANUS ODATÉRDELT AZ ÁGY MELLÉ.

—TEDD A KEZED A TESTÉRE, VAGY A HALÁLOS SEBRE, VAGY ODA, AHOL

ÖSSZPONTOSUL BENNE AZ ÉLET, AHOL ÚGY ÉRZED, A LEGERŐSEBB VOLT AZ

ÉLETEREJE.

ELAINE ARCA MEGRÁNDULT, ÉS TÉRDRE ESETT. A TAKARÓN VÉRFOLT ÉK-

TELENKEDETT.

— MEGSÉRÜLTÉL — MONDTA SILVANUS.

— SEMMISÉG.

AZ ELF FELEMELTE ELAINE SZOKNYÁJÁT, ÉS A LÁNY MEGENGEDTE, HOGY

MEGNÉZZE A SEBET. MÉLY VÁGÁS VOLT, MELYBŐL BUGYOGOTT A VÉR.

— ELŐSZÖR EZT KELL BEGYÓGYÍTANOD, MÁSKÜLÖNBEN AKADÁLYOZHAT AZ

ÖSSZPONTOSÍTÁSBAN.

ELAINE AZONBAN VALAHOGY NEM ÍGY GONDOLTA.


— NEM — RÁZTA A FEJÉT —, MAJD HASZNÁLOM A FÁJDALMAT. A SE-

GÍTSÉGEMRE LESZ.

AZ ELF FURCSÁN NÉZETT RÁ, DE VÉGÜL BÓLINTOTT.

— AHOGY TETSZIK. MINDEN GYÓGYÍTÓ MÁS. HA A HALÁLOS SÉRÜLÉSSEL

KEZDED, ELŐBB AZT GYÓGYÍTSD BE, MAJD A TÖBBIT.

— HOGYAN LEHET VISSZAFORDÍTANI A HALÁLT? — ÉRDEKLŐDÖTT ELAINE.

— ELŐBB BE KELL GYÓGYÍTANI A HALÁLT OKOZÓ SÉRÜLÉSEKET, ÉS UTÁNA A

TEST ÚJRA MŰKÖDNI FOG. ÚJRA MEGTELIK ÉLETTEL. ENNÉL JOBBAN NEM

TUDOM ELMAGYARÁZNI — VONT VÁLLAT AZ ELF. — VAGY MEGÉRTED, VAGY

NEM.

ELAINE NAGYON JÓL TUDTA, JELEN ESETBEN MIT TAKAR EZ A „VAGY NEM":

AZT, HOGY AVERIL VÉGLEG MEGHALT, ÉS BLAINE IS VÉGLEG MEGHALT, MÉG HA

MEG IS TALÁLJÁK A HOLTTESTÉT. ÚGYHOGY MEG FOGJA CSINÁLNI. MEG AKARJA

CSINÁLNI.

— MAGADRA HAGYLAK, MÍG GYÓGYÍTASZ — MONDTA JONATHAN, ÉS AZ

AJTÓHOZ LÉPETT.

ELAINE VISSZA AKARTA HÍVNI, DE VÉGÜL NEM TETTE. MEGÁLLAPODTAK,

HOGY ELFOGADJÁK: EBBEN A TÉMÁBAN NEM ÉRTENEK EGYET. TOVÁBBRA IS EGY

CSALÁD LEHETNEK, AMENNYIBEN JONATHANNAK NEM KELL VÉGIGNÉZNIE,

AMINT ELAINE MÁGIÁT ŰZ. IGEN CSEKÉLY ÁRNAK TŰNT.

— BESZÉLJ GERSALIUSSZAL! MEGLEHET, HOGY TALÁLTUNK VALAMIT —

MONDTA.

JONATHAN BÓLINTOTT, DE NEM NÉZETT EGYENESEN A LÁNY SZEMÉBE.

FREDRIC KIENGEDTE AZ AJTÓN, ÉS MÁR EL IS TŰNT.

ELAINE LETÉPTE A KÖTÉSEKET AVERIL NYAKÁRÓL. A SEB KIVÖRÖSÖDÖTT A

FERTŐZÉSTŐL, ÉS A HARAPÁS SZÉLEI ELZÖLDÜLTEK. MÁR ÜSZKÖSÖDÖTT. EZ ÍGY

NINCS RENDJÉN, GONDOLTA ELAINE. EGY SEB ÁLLAPOTA NEM ROMLIK ILYEN

GYORSAN. VAJON A MÉREG TETTE?

MEGÉRINTETTE A SEB ÉRDES SZÉLÉT. A BŐR FORRÓ VOLT OTT. ELAINE

MEGÉRINTETTE AVERIL ARCÁT IS, AZ VISZONT KI VOLT HŰLVE. MIÉRT FORRÓ


A SEB? — KÉRDEZTE MAGÁBAN. ÜGY TŰNT, MINTHA A SEB MÉG MINDIG

ÉLNE, ÉS CSAK A TEST HALT VOLNA MEG.

ELAINE A SEBRE NYOMTA A KEZÉT, DE EZÚTTAL NEM SZÁMÍTOTT. CSAK A

KÁROSODOTT HÚS ÉRINTÉSE SZÁMÍTOTT, A DURVA LYUK AVERIL BŐRÉN ELAINE

A SEBBE DUGTA AZ UJJAIT, ÉS ÚGY ÁSOTT A HÚSBAN, AHOGY NEMRÉG A SÍR

MOCSKÁBAN. HOLTTESTRŐL VOLT SZÓ, AKI FÁJDALOM ÉS SZEMREBBENÉS

NÉLKÜL TŰRTE A MŰVELETET. ELAINE AZT TEHETETT A TESTTEL, AMIT CSAK

AKART, TUDTA, HOGY ÚGYSEM FOG PANASZKODNI. NEM TUDOTT ÚGY

GONDOLNI RÁ, MINT EGY EMBERRE. MINDÖSSZE EGY NYAKSÉRÜLÉS VOLT,

VÉRVESZTESÉG ÉS HALÁL.

ELSIMÍTOTTA A MÉLYEBB SÉRÜLÉSEKET, AHOGY KORÁBBAN TETTE. SÉ RÜLT

ARTÉRIÁK, EGY RONCSOLT VÉNA, MIND TÖKÉLETESEN BEGYÓGYULTAK. ELAINE

ADDIG EGYENGETTE UJJAIVAL A NYAKON LEVŐ SEBET, AMÍG A BŐT ÖSSZE NEM

ZÁRULT. ÁM A TEST TOVÁBBRA IS HALOTT VOLT. ELAINE A SARKÁRA ÜLT, A

HOLTTESTRE MEREDT, FINOMAN MÉG MINDIG ÉRINTVE A SEBEI.

— BEGYÓGYÍTOTTAM A SEBET — MONDTA, ÉS VISSZAENGEDTE A KÉZÉI AZ

ÖLÉBE. — NEM TUDOM, MI MÁST TEHETNÉK.

SILVANUS MEGÉRINTETTE A LÁNY VÁLLÁT.

— ÜRES, ÚJRA MEG KELL TÖLTENED! MEG KELL TÖLTENED ÉLETTEL!

— HOGYAN?

— NEM TUDOM ELMAGYARÁZNI, ELAINE — MONDTA SILVANUS, ÉS

ELFOJTOTT SÓHAJ SZAKADT FEL AJKAIRÓL. — SOK GYÓGYÍTÓ SOSEM TANULJA

MEG, HOGYAN KELL FELTÁMASZTANI A HALOTTAKAT. NEM HISZEM, HOGY EZ

KÉPESSÉG KÉRDÉSE LENNE. SOKKAL INKÁBB A BELÁTÁS HIÁNYÁRÓL VAN SZÓ:

NEM TUDJÁK ÚGY ELKÉPZELNI A HALÁLT, MINT EGY KÖZÖNSÉGES SÉRÜLÉST.

— A TEST TÖKÉLETES. SEMMIT SE TUDOK ENNÉL JOBBAN MEGGYÓGYÍTANI. A

TEST ÉP.

ELAINE ÚJRA AVERIL HÚSÁBA MÉLYESZTETTE AZ UJJAIT.

— ELAINE, KÉRLEK. EZT NEKED KELL LÁTNI A SAJÁT SZEMEDDEL. NEM

TUDOM HELYETTED MEGTENNI.


A KÉTSÉGBEESÉSNÉL IS ERŐSEBB RÉMÜLET IZZOTT A SZEMÉBEN. A LÁNYNAK A

TORKÁBAN DOBOGOTT A SZÍVE. HA NEM TUDJA MEGMENTENI AVERILT,

BLAINE-RŐL VÉGÉRVÉNYESEN LEMONDHAT. DE AKÁRHOGYAN IS

PRÓBÁLKOZOTT, A HALÁLON KÍVÜL MÁST NEM ÉRZÉKELT. A TEST HALOTT. NEM

VOLT MIT MEGGYÓGYÍTANI.

— KÉRLEK! — KÖNYÖRGÖTT SILVANUS, MIRE ELAINE ÚJRA PRÓBÁLKOZOTT.

RÁTETTE A KEZÉT A TESTRE, ÉS KUTATNI KEZDETT. KITAPOGATOTT EGY SEBET

AZ EGYIK VESÉN, EGY SÉRÜLT SZÖVETDARAB VOLT, AMI EGY KORÁBBI

BETEGSÉGBŐL VISSZAMARADT. UJJAIVAL ADDIG GYÚRTA ÉS MORZSOLTA, MÍG

AVERIL VÉGÜL JOBB NEM LETT, MINT ÚJKORÁBAN — TÖKÉLETES. MÉGIS,

PUSZTA TEST VOLT. ELAINE NEM TUDTA HELYREHOZNI AZT, AMI EGÉSZ

EGYSZERŰEN NEM VOLT OTT. AZ ÉLET SZIKRÁJA HIÁNYZOTT, VAGY A LÉLEK,

AKÁRMELYIK SZÓT IS VÁLASZTJUK; AZ, AMI AVERILT ÉLŐVÉ TETTE — AMI TÖBBÉ

VARÁZSOLTA SZIMPLA HÚSNÁL, CSONTNÁL ÉS IDEGEKNÉL. ÉS ELAINE NEM

TUDTA, HOGYAN TEHETNÉ VISSZA BELÉ.

RÁÉBREDT, MENNYIRE ÉLVEZETES SZÁMÁRA FELFEDEZNI A TESTET,

MEGSIMÍTANI A BELSŐ SZERVEKET. ÉLVEZNI, AKÁR EGY SZOBRÁSZ, DE MÁR NEM

MINT GYÓGYÍTÓ. ELAINE JÁTSZOTT A TESTTEL, SEMMI TÖBB.

FELEMELKEDETT, MIRE ÉLES, NYERS, ÚJONNAN TÁMADT FÁJDALOM NYILALLT

A TÉRDÉBE. ANÉLKÜL, HOGY A SEBÉRE NÉZETT VOLNA, ELAINE TUDTA, HOGY

ISMÉTELTEN VÉRZIK. FELFEDEZTE A FÁJDALMAT, DE NEM AZÉRT, HOGY

ORVOSOLJA, HANEM AZÉRT, HOGY EGYESÍTSE AZOKAT: A KEZÉN LÉVŐ ÖSSZES

APRÓ KARCOLÁST, A JÓVAL NAGYOBB FÁJDALMAT OKOZÓ BESZAKADT

KÖRÖMÁGYAKAT, ÉS A LÜKTETŐ SEBET A TÉRDÉN.

AZ UTOLSÓ, AMIRE ÖSSZPONTOSÍTOTT, AZ A GYÁSZA VOLT. RÁLELT A

NYERS, ÜVÖLTŐ FÁJDALOMRA A SZÍVÉBEN, A FEJÉBEN ÉS A TESTÉBEN EGYARÁNT.

KEZÉBE FOGTA MAGÁNYÁT, ÉS VEGYÍTETTE FÁJDALMÁVAL. AZUTÁN EZT AZ

ELEGYET A HOLTTESTBE SUGÁROZTA. NEM VOLT KÉPES ÉLETET LEHELNI BELÉ,

VISZONT — BÁR MAGA SEM TUDTA, HOGYAN —, FÁJDALMAT, DÜHÖT ÉS

KESERŰSÉGET IGEN. E g y sötét úr halála • 309

A TEST MEGFESZÜLT A KEZE ALATT, ÉS MOST MÁR VADUL RÁNGATÓ ZOTT.

ELAINE VISSZAERESZKEDETT A PADLÓRA. A TEST FELÜLT, ARANYLÓ SZEME

TÁGRA NYÍLVA BÁMULT RÁJUK.

SILVANUS OTT ÁLLT, ÉS KINYÚJTOTTA FELÉ A KARJÁT.

— AVERIL! AVERIL! — KIÁLTOTTA, ÉS A MAGÁHOZ HÚZTA A LÁNYT, AKT

AZONBAN MEREV MARADT ÉS NEM VISZONOZTA AZ ÖLELÉST.

AZ ELF HÁTRALÉPETT.

— AVERIL, TUDSZ BESZÉLNI? — KÉRDEZTE.

A LÁNY NAGYRA TÁTOTTA A SZÁJÁT, MAJD MÉG NAGYOBBRA. A HANG, AMIT

KIADOTT, ARTIKULÁLATLAN, LÉLEKTELEN ÜVÖLTÉS VOLT — EGY FÁJDA LOM

SZÜLTE HANG. EGYIK ÜVÖLTÉST KÖVETTE A MÁSIK, AHOGY AVERIL CSAK BÍRTA

LEVEGŐVEL.

SILVANUS MEGRÁZTA, DE A LÁNY SE LÁTOTT, SE HALLOTT.

— AVERIL! AVERIL! — KIÁLTOTT ÚJBÓL SILVANUS, ÉS ARCUL ÜTÖTTE A

LÁNYT. AZ ORDÍTÁS FOLYTATÓDOTT. AZ ELF MÁSODJÁRA OLYAN ERŐSEN

MEGÜTÖTTE, HOGY AVERIL HANYATT VÁGÓDOTT AZ ÁGYON. FEKVE ÜVÖLTÖTT

TOVÁBB, ÖKÖLBE SZORÍTOTT KÉZZEL, MEREV TESTTEL, MINTHA NAGY

FÁJDALMAKAT ÉLNE ÁT.

— MIT TETTÉL? — KÉRDEZTE SILVANUS. — MI TÖRTÉNIK ITT?

— AZT MONDTAD, HOGY TÖLTSEM MEG. MEGTÖLTÖTTEM.

— MIVEL?

— FÁJDALOMMAL.

SILVANUS AZ ÁGY MELLETT TÉRDRE ESETT, ÉS ARRA GONDOLT, HOGY EZ AZ

ÜVÖLTŐ LÉNY NEM EGÉSZEN AZ Ő LÁNYA.

— ÖLJÉTEK MEG!

— MIT MONDTÁL? — ÉRDEKLŐDÖTT RANDWULF, MIRE SILVANUS FEL-

KIÁLTOTT.

— ÖLJÉTEK MEG! ÖLJÉTEK MEG! ÓH, AZ ISTENEKRE, ÖLJÉTEK MEG!

RANDWULF CSAK ÁLLT EGY HELYBEN, NEM MOZDULT. KIÁLTANIA KELLETT

AHHOZ, HOGY SZAVÁT HALLANI LEHESSEN AZ ARTIKULÁLATLAN ÜVÖLTÉSEK

KÖZEPETTE.


— NEM!

FREDRIC BEFORDULT AZ AJTÓBÓL, KARDJÁT HEGYÉVEL A LUK HE E|L

VE

— SILVANUS, NE!

— NÉZZ RÁ! EZ NEM AVERIL. EZ NEM EMBER. OLD MEG, KÉRLEK! FREDRIC AZ

ÁGY FÖLÉ MAGASODOTT. ELAINE EGYIKRŐL A MÁSIKRA

(ORDÍTOTTA TEKINTETÉT. Ő NEM AKART SEMMI ROSSZAT TENNI. NEM

TUDTA, MI MÁST TEHETETT VOLNA.

— SAJNÁLOM, SAJNÁLOM — ISMÉTELGETTE.

A FÉRFIAK NEM FIGYELTEK RÁ. SZÁMUKRA A HELYISÉGBEN CSAK AZ Ő

CSALÁDJUK LÉTEZETT, MELYNEK ELAINE NEM VOLT TAGJA.

— FREDRIC — SILVANUS FELEMELTE A KEZÉT, ÉS MEGSZORÍTOTTA A TER-

METES HARCOST. FELÁLLT, ÉS FREDRIC KARJÁBA KAPASZKODOTT, HOGY NE

INOGJON.

— EGYÜTT FOGJUK CSINÁLNI — MONDTA, EGYRE ERŐSEBBEN SZORÍTVA A

HARCOS CSUKLÓJÁT. ELAINE LÁTTA, AHOGY FEHÉREDNEK FREDRIC UJJAI.

FREDRIC FELEMELTE A KARDOT, MIKÖZBEN SILVANUS AZ EGYIK KARJÁT

SZORÍTOTTA, MÍG RANDWULF FINOMABBAN ÉRINTETTE A MÁSIKAT. KÖNNYEK

CSORDULTAK LE A FIATAL FÉRFI ARCÁN. SILVANUS ÉS FREDRIC AZONBAN NEM

SÍRT.

ELAINE FÉLREKÚSZOTT, ÉS TEHETETLENSÉGÉBEN ÖSSZEKUPORODOTT A

FÖLDÖN. AZ EGYETLEN SEGÍTSÉG, AMIT ADHATOTT, ROSSZABBNAK BIZONYULT,

MINTHA SEMMIT SEM TETT VOLNA.

A KARD LESÚJTOTT, EGYENESEN SZÍVBE HATOLT, AZ ÁGYHOZ SZEGEZVE A

TÖRÉKENY TESTET, MELY MOZDULATLANNÁ MEREDT. A SZÍVBŐL FOLYT A VÉR;

FEKETÉN ÉS GAZDAGON. HA ELAINE KÉPES LETT VOLNA VALÓDI ÉLETET ADNI A

TESTNEK, AVERIL NEM HAL MEG.

A HÁROM FÉRFI A HOLTTEST FÖLÉ TORNYOSULT, ÉS ELENGEDTÉK A KARD

MARKOLATÁT. A KARD FELFELÉ ÁLLT, MINT EGY FELKIÁLTÓJEL; MINT EGY

EZÜSTKARÓ A SZÍVBEN.

SILVANUS VOLT AZ ELSŐ, AKI HÁTRAFORDULT, HOGY AZ AJTÓBAN ÖSSZE-

ZSÚFOLÓDÓ DÖBBENT EMBEREKHEZ SZÓLJON. E g y sötét úr halála » 311

— HAMAROSAN MEGKAPJÁTOK A TESTET. ELŐTTE AZONBAN EGY KIS

MAGÁNYRA LENNE SZÜKSÉGÜNK.

MAGA A SHERIFF CSUKTA RÁJUK AZ AJTÓT SZÓ NÉLKÜL.

SILVANUS ELAINE-RE NÉZETT. A LÁNY A FÖLDÖN KUPORGOTT; NEM TUDTA

MIT TEGYEN. ELFUTNI GYÁVASÁGNAK TŰNT. AMIKOR AZONBAN AZ ELF SZEMÉBE

NÉZETT, AZT KÍVÁNTA, BÁR MÉGIS ELFUTOTT VOLNA.

— NOS, ELAINE CLAIRN, LÁSSUK CSAK GYÓGYÍTÁSI TEVÉKENYSÉGED TÖBBI

EREDMÉNYÉT. JÁRJUNK UTÁNA, MIBEN TÉR MÉG EL KETTŐNK GYÓGYÍTÁSI

MÓDSZERE.

— EZT HOGY ÉRTED? — KÉRDEZTE A LÁNY.

— FREDRIC, MUTASD MEG A KARODON AZT A HELYET, AHOL ELAINE

MEGGYÓGYÍTOTT.

FREDRIC KIOLDOZTA AZ INGUJJÁT, ÉS SZÓ NÉLKÜL FELGYŰRTE. AZ ARCA MÉG

MOST IS KIFEJEZÉSTELEN VOLT A DÖBBENETTŐL.

— ETTŐL FÉLTEM — MONDTA SILVANUS.

ELAINE LASSAN FELÁLLT.

FREDRIC ARCA MÁR NEM VOLT KIFEJEZÉSTELEN, DERENGŐ BORZALOM

TORZÍTOTTA EL. A LÁNY LENÉZETT A FÉRFI CSUPASZ BŐRÉRE. A HARAPÁS-

NYOMOK ELTŰNTEK, A BŐR SIMA VOLT, DE MÁR NEM VOLT TÖKÉLETES. VALAMI

KEMÉNY, ZÖLD, PIKKELYSZERŰ KÉPZŐDMÉNY JELENT MEG A HÚSON.

ELAINE ELŐRENYÚJTOTTA A KEZÉT, HOGY MEGÉRINTSE. SENKI SEM ÁL-

LÍTOTTA MEG. A PIKKELYEK SÍKOSAK VOLTAK, A VÉGEKNÉL PEDIG MAJDNEM

HEGYESEK. TELJESEN BEBORÍTOTTÁK AZT A TERÜLETET, AMELYET ELAINE

MEGGYÓGYÍTOTT.

RANDWULF AZON KÜSZKÖDÖTT, HOGY KIOLDJA A SAJÁT INGUJJÁT. AZ Ő

BŐRE MAKULÁTLANUL SIMA VOLT. MEGKÖNNYEBBÜLÉSÉNEK SÓHAJA

HANGOSNAK HATOTT A CSENDBEN.

— HADD LÁSSAM A NYAKAD! — KÉRTE SILVANUS.

RANDWULF SZEME ELKEREKEDETT. MEGFORDULT, KEZÉT SZOROSAN A TESTE

MELLETT TARTVA. ÜGY TŰNT, MEG AKARJA ÉRINTENI A NYAKÁT, DE NINCS

HOZZÁ BÁTORSÁGA.


SILVANUS FÉLRESIMÍTOTTA A HARCOS HAJÁT, HÁTRA HAJTOL LA A GNLLÉI i,

ÉS FELSZISSZENT, UGYANIS VALAMIFÉLE KINÖVÉS JELENT MEG RAIKLWULL

GERINCÉNEK A FELSŐ RÉSZÉN. AKÁRHOGY IS VIZSGÁLTA, APRÓ EMBERI ALAKNAK

LÁTSZOTT — MINDEN RÉSZLETÉBEN TÖKÉLETES, DE OLYAN KICSI, HOGY ELFÉRT

VOLNA ELAINE TENYERÉBEN. AHOGY NÉZEGETTÉK, KINYITOTTA TŰHEGYNYI

SZEMÉT, ÉS RÁJUK TEKINTETT.

ELAINE FELSIKOLTOTT, ÉS VISSZAHŐKÖLT.

— MI EZ? — ÉRDEKLŐDÖTT RANDWULF, RIDEG FÉLELEMMEL A HANG-

JÁBAN.

— EGY KINÖVÉS — SZÓLT SILVANUS. SENKI SEM JAVÍTOTTA KI. SENKI SEM

AKARTA HANGOSAN KIMONDANI.

SILVANUS PILLANTÁSA A KARJÁNAK A CSONKJÁRA ESETT. KIOLDOZTA

RUHAUJJÁT.

— SEGÍTSETEK — MONDTA, MIRE FREDRIC A TŐRÉVEL FELVÁGTA AZ

ANYAGOT. EGY KAR LÁTVÁNYA TÁRULT ELÉJÜK, AMI PONTOSAN A KÖNYÖK

ALATT HELYEZKEDETT EL, HIÁNYTALAN VOLT ÉS ARANYLÓ BŐR BORÍTOTTA,

AZONBAN A VÉGE FEKETE ÉS FÉREGSZERŰ. A KAR ALSÓ RÉSZE FEHÉR VOLT, AKÁR

EGY HAL HASA, RAJTA NAGY SARJADÁSOKKAL.

— MI VAN A TARKÓMON? - KÉRDEZTE RANDWULF. —

MONDD MEG! APRÓ LÉNY SÍRÓ HANGJÁRA LETTEK FIGYELMESEK, VÉKONY,

ÉLES SIKÍ-

TÁSRA. RANDWULF IDE-ODA FÉSZKELŐDÖTT; LÁTNI AKARTA, MI VAN A

HÁTA MÖGÖTT. A KINÖVÉS MINIATŰR SZÁJA NYITVA VOLT, ÉS ORDÍTOTT.

RANDWULF MEGRAGADTA A KINÖVÉST ÉS LE AKARTA TÉPNI, MIRE MINIATŰR

KAR HULLOTT A FÖLDRE, ÉS VÉKONY FONALAKBAN VÉR SPRICCELT BELŐLE. A

KAR TOVÁBB MÁSZOTT ÉS CSAPKODOTT. RANDWULF TÁTOTT SZÁJJAL,

HANGTALANUL ÜVÖLTVE BÁMULTA.

— VÁGD LE RÓLAM! — TÉRÍTETTE MAGUKHOZ SILVANUS HANGJA

MINDANNYIUKAT AZ ŐRÜLET VÉGSŐ HATÁRÁN. — VÁGD EZT LE RÓLAM! —

MONDTA AZ ELF FREDRICNEK, MIKÖZBEN ELTORZULT KARJÁRA MUTOGATOTT.

A LOVAG LESÚJTOTT. VÉR BORÍTOTTA EL A PADLÓT, AMI ZÖLD VOLT, SŰRŰ, ÉS

EGYÁLTALÁN NEM HASONLÍTOTT EMBERI VÉRRE. E g y sötét úr halála • 323

RANDWULF A VÉRTÓCSA MELLÉ ROGYOTT, MIKÖZBEN A NYAKÁN LÉVŐ

LÉNYT TÉPKEDTE ÉS KAPARÁSZTA. SILVANUS LEVÁGOTT KARJA TOVÁBB

CSAPKODOTT, ÉS FREDRICHEZ ÜTŐDÖTT.

ELAINE ÖSSZEROPPANT. KINYITOTTA AZ AJTÓT, ÉS VÉGIGROHANT AZ ÜRES

FOLYOSÓN. A SHERIFF A LÉPCSŐ ALJÁN VÁRTA. FELNÉZETT.

— KÉSZEN ÁLLNAK? — KÉRDEZTE, DE ELAINE ELVIHARZOTT MELLETTE, ÉS A

KÜLSŐ AJTÓHOZ ROHANT. EGY GONDOLAT ÁTFUTOTT AZ AGYÁN:

JONATHANNAK IGAZA VOLT! JONATHANNAK IGAZA VOLT! O ROMLOTT. A

ROMLOTTNÁL IS ROMLOTTABB.

ELAINE KISZALADT AZ UTCÁRA, A HIDEG TÉLBE VETETTE MAGÁT ÉS ÖRÜLT IS

NEKI. NEM TUDTA, HOVA MEGY, CSAK EL INNÉT. EL EBBŐL A SZOBÁBÓL, EL

MINDATTÓL, AMIT TETT. EL ANNAK EMLÉKÉTŐL, HOGY MENNYIRE JÓLESŐ ÉRZÉS

VOLT ENNYI EMBERT MEGGYÓGYÍTANI. RÁADÁSUL AVERIL FELTÁMASZTÁSA IS

JÓLESETT, MÉG AKKOR IS, HA EGY FÁJDALOMMAL TELI LÉNY LETT BELŐLE. ÉS

LELKE MÉLYÉN SZERETTE VOLNA MEGÉRINTENI A KIS ALAKOT, MEGÖLELNI,

ÖRÜLNI ANNAK, AMI SILVANUS KARJA HELYÉN NŐTT. MAGÁRA KÉNYSZERÍTETTE

A RÉMÜLETET, DE VALÓJÁBAN VONZOTTA A DOLOG. HA LETT VOLNA RÁ

LEHETŐSÉGE, EGY RÉSZE AZ EGÉSZET ÉLVEZTE VOLNA.

EZ VOLT AZ, AMI MINDENNÉL ERŐSEBBEN ARRA KÉSZTETTE ELAINE-T, HOGY

KISZALADJON AZ UTCÁRA. EGY RÉSZE UGYANIS VISSZA AKART TÉRNI ABBA A

SZOBÁBA, HOGY ELJÁTSSZON AZ ÁLTALA TEREMTETT LÉNYEKKEL.

GERSALIUS A SÍR FELETT ÁLLT, A KEZÉBŐL TŰZ ÁRADT. OLAJAT

ÖNTÖTTEK A MOCSOKRA, ÍGY GERSALIUS TÜZE MÉLYEN BEHATOLHATOTT A

FELOLVADÓ FÖLDBE. A TŰZ HATÁSÁRA OLYANNYIRA MEGLÁGYULT A FAGYOTT

FÖLD, HOGY THORDIN ÉS KONRÁD ELKEZDHETTEK ÁSNI. AKÁRHÁNYSZOR FA-

GYOTT FÖLDHÖZ ÉRTEK, A MÁGUS TÜZET KÜLDÖTT A SÍRBA.

JONATHANNAK NEM VOLT ÍNYÉRE A MÁGIA ILYEN SZEMBETŰNŐ HASZ-

NÁLATA, DE A TÖBBIEK LEHURROGTÁK. FŐLEG, MERT ALIG VOLT MÁR IDŐ.

KORA DÉLUTÁN VOLT, ÉS TUDTÁK, HOGY PÁR ÓRÁN BELÜL BESÖTÉTEDIK.

GERSALIUS LEENGEDTE A KEZÉT. TŰZNYELVEK CSAPTAK FEL A FÖLDBŐL

IMITT-AMOTT, AHOGY AZ OLAJ ELÉGETT. AMIKOR TELJESEN KIALUDT A TŰZ,

KONRÁD BELEUGROTT A MAJDNEM TELJESEN ÜRES SÍRBA, ÉS BELENYOMTA AZ

ÁSÓT A MEGLÁGYULT FÖLDBE. A SZERSZÁM A FÖLDNÉL KEMÉNYEBB DOLOGBA

ÜTKÖZÖTT.

— ÜGY VÉLEM, KOPORSÓRA LELTÜNK — MONDTA KONRÁD. NÉGYKÉZLÁB

LEERESZKEDETT AZ ÜREGBEN, ÉS A KEZÉVEL ELKEZDTE FÉLRESÖPÖRNI A PORT.

THORDIN KÖVETTE, HOGY A MÁSIK OLDALON SEGÍTSÉGÉRE LEGYEN. VALÓBAN

KOPORSÓ TÁRUL ELÉJÜK, DE MÁR EL VOLT ROHADVA. A SZÁLKÁS FA KONRÁD

ÉRINTÉSE NYOMÁN HOSSZÚ CSÍKOKBAN VÁLT LE A KOPORSÓRÓL, THORDIN

VISZONT OLYAN ÓVATOSAN SÖPÖRTE LE RÓLA A PORT, AMENNYIRE CSAK

TUDTA. VÉGÜL KESKENY KOPORSÓ TŰNT ELŐ.

AZ ALJÁT TELJESEN ÖSSZERONCSOLTA A ROTHADÁS ÉS A RÁNEHEZEDŐ FÖLD

SÚLYA. JONATHAN VETETT EGY PILLANTÁST A SÍRBA. BESÜTÖTTEK A NAP

SUGARAI, MEGCSILLANTAK A HAVON, ÉS MEGVILÁGÍTOTTÁK A CSONTOKAT,

VALAMINT EGY MINTÁS RUHA MARADVÁNYAIT.


THORDIN FELEMELTE A KEZÉT, JONATHAN MEGFOGTA, HOGY KISEGÍTSE A

HARCOST A SÍRBÓL. NEM VOLT MINDKETTŐJÜK SZÁMÁRA ELEGENDŐ HELY

AHHOZ, HOGY KI TUDJÁK NYITNI A KOPORSÓT.

KONRÁD MEGPRÓBÁLTA FELEMELNI A TETEJÉT, DE A FA ÖSSZEROPPANT A

KEZE KÖZÖTT. VÉGÜL ELKEZDETT NAGYOBB DARABOKAT TÉPKEDNI RÓLA, MAJD

EZEKET FELADTA THORDINNAK, AKI ÓVATOSAN A FÖLDRE HELYEZTE ŐKET. A

TEST NAGY RÉSZBEN CSONTOKBÓL ÁLLT, EGY KEVÉS HAJJAL BORÍTOTT

KOPONYÁVAL. A RUHA JÓ MINŐSÉGŰ DARAB LEHETETT. AZ ILYEN NEHEZEN

MÁLLIK SZÉT, MÉG HA A KÖRNYEZET NYIRKOS ÉS PENÉSZES IS.

— MIÉRT IS NEM KELT KI A SÍRBÓL A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ FELESÉGE?

— KÉRDEZTE THORDIN.

— HELYÉNVALÓBB LENNE INKÁBB AZT KÉRDEZNI, HOGY A VARÁZS, AMI

ÉLETRE KELTI A HALOTTAKAT, MIÉRT PONT AZ Ő SÍRJÁBÓL ERED? — HE-

LYESBÍTETT GERSALIUS.

—TUDSZ ERRŐL VALAMIT, VARÁZSLÓ? — KÉRDEZTE JONATHAN.

— CSAK TALÁLGATOK — VONT VÁLLAT GERSALIUS —, ÉS LÁTOM AZ ARCO-

TOKON, HOGY HASONLÓRA GONDOLUNK.

— BESZÉLNÜNK KELL A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓVAL, ENNYIT TUDOK —

MONDTA JONATHAN, ÉS BETEKINTETT A FELDÚLT SÍRBA.

— HOL VAN A ZSÁK, AMIT HOZATTAM VELED, THORDIN?

— ITT — MONDTA THORDIN, ÉS FELEMELTE A HÓBÓL A NAGY VÁSZON-

ZSÁKOT.

— KONRÁD, KEZDD EL FELADOGATNI A CSONTOKAT!

— JONATHAN, MÁR ÉPPEN ELÉGGÉ MEGGYALÁZTUK EZT A SÍRT.

— AZ ÉN ELMÉLETEM AZ VOLT, HOGY VALAKI AZÉRT TESZI EZT AZ EGÉSZET,

HOGY MINÉL TÖKÉLETESEBB ZOMBIKAT GYÁRTSON. DE MI VAN, HA EZ CSAK EGY

RÉSZE AZ INDOKNAK? MI VAN, HA ASHE FEL AKARTA TÁMASZTANI A FELESÉGÉT,

DE NEM ZOMBIKÉNT, HANEM ANNÁL MAGASABB RENDŰ LÉNYKÉNT? ELAINE

MESÉLTE, HOGY NAGYON ÉLETHŰ ZOMBIKAT IS LÁTOTT. A VÁROSIAK AZT

BESZÉLIK, HOGY AKIK RÉGEBBEN HALTAK


MEG, AZOK KÖZÖNSÉGES ZOMBIK, ROTHADÓ ÍRSTI I , ........................ KMnMniH

ELHALÁLOZOTT EMBEREK AZONBAN JOBB ÁLLAPOTBAN MARADNAK i ..............

ASHE ARRA VÁR, HOGY TÖKÉLETESEDJEN A VARÁZSEREJE, AZTÁN MAJD I < I

TÁMASZTJA A FELESÉGÉT IS.

—DE MIÉRT VISSZÜK EL AZ ASSZONY TESTÉT? — KÉRDEZTE KONRÁD.

—TÚSZNAK — VÁLASZOLTA JONATHAN.

GERSALIUS MOSOLYGOTT.

—TEST NÉLKÜL NEM LEHET SENKIT FELTÁMASZTANI.

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET

— PONTOSAN — BÓLINTOTT JONATHAN.

KONRÁD LETEKINTETT A HAJCSOMÓS KOPONYÁRA.

— NEM ÉRTEK EGYET ASHE MÓDSZEREIVEL, DE MEG TUDOM ÉRTENI A

VÁGYÁT. BEATRICE HALÁLA ENGEM IS MEGÖLT.

MEGRÁZTA A FEJÉT, MINTHA EL AKARNA ŰZNI EGY ROSSZ ÁLMOT.

— DE ELAINE VÁR RÁD A FOGADÓBAN — MONDTA GERSALIUS. KONRÁD

MEGLEPŐDVE FELNÉZETT. AZTÁN LASSAN ELMOSOLYODOTT.

— IGEN — BÓLINTOTT.

EBBŐL AZ EGYETLEN SZÓBÓL JONATHAN SZÁMÁRA KICSENGETT A HOSZ-SZAS

GYÁSZ ÉS A KESERŰSÉG VÉGE.

KONRÁD ELKEZDTE FELADOGATNI A CSONTOKAT KISZABADÍTVA ŐKET A

FÖLDES RUHA KÖZÜL. THORDIN BELEHELYEZTE ŐKET A ZSÁKBA. A CSONTOK

SZÁRAZ HANGOT HALLATTAK, AHOGY EGYMÁSNAK ÜTŐDTEK.

HARKON LUKAS A DOMBOLDALON ÜLT, FIGYELT. FÁZOTT A HÓBAN. A

GYENGE TÉLI NAPSÜTÉS NEM VOLT ELÉG AHHOZ, HOGY FELMELEGÍTSE. SOKKAL

HAMARABB FELFEDEZTÉK ASHE TITKÁT, MINT Ő AZT SZERETTE VOLNA. A

MÁGUSRA NEM SZÁMÍTOTT. AMBROSE HÍRES VOLT ARRÓL, MENNYIRE

GYŰLÖLTE A VARÁZSLÁST, ÚGYHOGY GERSALIUS JELENLÉTE IGENCSAK

MEGLEPTE.

HARKON NEM SZERETETTE A MEGLEPETÉSEKET. HA KIKÉRDEZIK ASHE-T,

LEHET, HOGY Ő MAJD FELFEDI NEKIK, HOGY VALÓJÁBAN TŐLE KAPTA AZ

ÖTLETET A MÉREGHEZ ÉS A VARÁZSLATHOZ. HARKONTÓL, AKI E g y sötét úr halála • 317

A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ FÜLÉBE SÚGTA, HOGY TALÁN FEL TUDJA TÁ

MASZTANI A FELESÉGÉT. HARKON, AKI MEGTÖRTE A LELKÉT AZÁLTAL, HOGY

ROTHADÓ TESTEKRŐL BESZÉLT, ÉS ARRÓL, HOGY AZ Ő SZERETETT FELESÉGÉBŐL

KUKACELESÉG LESZ.

NEM ENGEDHETTE, HOGY ASHE MINDENT ELMONDJON. O HARKON LUKAS

VOLT, BÁRDKÉNT TETT SZERT NÉMI HÍRNÉVRE, NEM GONOSZTEVŐ KÉNT. HA A

TESTVÉRISÉG MEGTUDNÁ, KI IS Ő VALÓJÁBAN, AZ MINDEM ELRONTANA.

EGYSZERŰEN MEGÖLHETNÉ ASHE-T, DE Ő KONRÁDOT AKARTA. ESETLEG

FELAJÁNLHATNÁ A SEGÍTSÉGÉT A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓNAK. IGEN, ERRE

LÁTOTT ESÉLYT. LEHETNE ASHE SZÖVETSÉGESE, KÖZBEN ELÁRULHATNÁ ŐT,

ELLOPHATNÁ KONRÁD TESTÉT, ÉS TALÁN A VÉGÉN MÉG HŐSSÉ VÁLNA.

HANGTALANUL FELNEVETETT. A VÁLLA RÁZKÓDOTT A GYÖNYÖRŰSÉGTŐL. OH,

MILY' POMPÁS LENNE, IGAZÁN!

FELÁLLT, MAJD CSENDESEN LESÉTÁLT A DOMBOLDALON. NEM VOLT SOK

IDEJE KIDOLGOZNI A TERVÉT. ÉLVE VOLT SZÜKSÉGE ASHE-RA, HOGY FELÁLLÍTSA

A CSAPDÁT, DE HALOTTNAK AKARTA TUDNI, MIELŐTT KISZEDHETNÉK BELŐLE

AZ IGAZSÁGOT. SZÜKSÉG VOLT ARRA, HOGY ASHE BARÁTJAKÉNT TŰNJÖN FEL, ÉS

ELLENSÉGEKÉNT IS EGYBEN. ÜGYES TRÜKK LESZ, HA SIKERÜL ÖSSZEHOZNIA.

MÁRPEDIG NEKI, HARKON LUKASNAK, MEGVOLT HOZZÁ AZ ÖNBIZALMA.

^^^^^

HARMINCADIK FEJEZET

ELAINE ÖSSZEROGYOTT EGY FAL

TÖVÉBEN. VISSZATALÁLT A VÁROS SZÍVÉ-

BE. A FORRÁS VIZE OTT BUGYOGOTT ÉS FOLYDOGÁLT, AHOL AZ Ő VARÁZSA

MEGOLVASZTOTTA A JEGET. EGY NŐ BELEMÁRTOTTA A VÖDRÉT A VÍZBE. EGY

KISGYEREK, AKI ANNYIRA BE VOLT BUGYOLÁLVA A HIDEG ELLEN, HOGY ELAINE

NEM TUDTA MEGÁLLAPÍTANI, FIÚ-E VAGY LÁNY, BELECSIMPASZKODOTT A NŐ

SZOKNYÁJÁBA. A NŐ ÓVATOSAN ELHALADT A JEGES JÁRDÁN A TELI VÖDÖRREL.

ISMÉT TISZTA VOLT A VÍZ, A MÉREG MÁR ELÉGETT, ELAINE VARÁZSEREJÉNEK

KÖSZÖNHETŐEN.

TERMÉSZETESEN ÍGY IS MEGFERTŐZŐDÖTT AZ ÖSSZES VÁROSLAKÓ. ELAINE

TUDTA, HOGY HA MEGHALNAK, MÉG HA TERMÉSZETES HALÁLLAL IS, FEL

FOGNAK TÁMADNI. KELL, HOGY LEGYEN VALAMI ELLENSZER, GONDOLTA.

GERSALIUSNAK TUDNIA KELL. AZ ÉPÜLET HIDEG KÖVEINEK TÁMASZKODOTT, ÉS

AZON GONDOLKODOTT, MIT KELLENE TENNI. NEM TUDTA VOLNA ELVISELNI

JONATHAN ARCÁT, AMIKOR RÁDÖBBEN, MIT TETT; MIT EREDMÉNYEZETT AZ Ő

ÚGYNEVEZETT GYÓGYÍTÁSA. TÚLSÁGOSAN SZÖRNYŰ VOLT, ÉS AZ, HOGY Ő EZT

ÉLVEZTE IS, MÉG SZÖRNYŰBBÉ TETTE. TUDTA, HOGY HA A KISEMBER LEVÁLT

VOLNA RANDWULF NYAKÁRÓL, Ő MEGTARTOTTA VOLNA, MINT VALAMI HÁZI

KEDVENCET, VAGY...

AKARTA ŐT. O TEREMTETTE, ÉS MEG AKARTA ÉRINTENI, ÖLELNI. MEG AKART

VOLNA ÖLELNI MINDENT, AMIT Ő HOZOTT LÉTRE. MINDEN SZÖRNYŰSÉGET. EZ

EGY OLYAN TUDÁS VOLT, AMIT MEG AKART TARTANI MAGÁNAK, ÉS SENKIVEL

MEG SEM OSZTVA AZT.

HA MEGKÉRDEZNÉ GERSALIUST AZ ELLENSZERREL KAPCSOLATBAN, LEHET,

HOGY OLVASNA A GONDOLATAIBAN. VAJON MEGLÁTNÁ BENNE A BOR- E g y sötét úr halála • 329

ZALMAKAT? LÁTNÁ A BETEG LELKÉT? NEM TUDNÁ ELVISELNI, DE ARRA

SEM LENNE KÉPES, HOGY EGY EGÉSZ FALUT A SORSÁRA HAGYJON.

A TENYERÉBE TEMETTE ARCÁT; REMEGETT AZ ELHALÓ FÉNYBEN. KÖZELGETT

AZ ESTE. HA KINT MARADNA AZ UTCÁN, A HOLTAK MEGÖLNÉK, HOGY AZTÁN

FELTÁMADJON, MINT EGY KÖZÜLÜK. ELAINE AZ ÉG FELÉ EMELTE ARCÁT,

TÚLSÁGOSAN ÖSSZE VOLT ZAVARODVA AHHOZ, HOGY SÍRNI TUDJON.

EGY MAGAS, FEKETE HAJÚ, SÁPADT FÉRFI ÁLLT MEG ELŐTTE.

— MINDEN RENDBEN? — KÉRDEZTE KEDVESEN. PEDIG Ő NEM ÉRDE-

MELT KEDVESSÉGET.

— JÓL VAGYOK.

— ASHE VAGYOK, A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ. ELAINE CLAIRNHEZ

VAN SZERENCSÉM, UGYEBÁR?

ELAINE BÓLINTOTT.

— ÜGY LÁTOM, FÁZOL — ÁLLAPÍTOTTA MEG A FÉRFI, MAJD LEVETETTE

A SAJÁT KABÁTJÁT, ÉS FELAJÁNLOTTA. A GYÓGYFÜVEK ÉS GYÓGYSZEREK ILLATÁT

ÁRASZTÓ KABÁT KONRÁDRA EMLÉKEZTETTE. ELFOGADTA, MERT FÁZOTT, ÉS

NEM TUDTA, MI MÁST TEHETNE.

— AZT MONDTÁK NEKEM, HOGY EGY BIZONYOS

HOLTTESTET KERESEL. A FÉRFI LÁGYAN MEGÉRINTETTE ELAINE HOSSZÚ,

SZŐKE HAJÁT.

— OLYAT, AMELYIKNEK ILYEN A HAJA, MINT A TIED, DE FÉRFI; A BÁ-

TYÁD.

ELAINE ELTÁVOLODOTT A FALTÓL. A KABÁT A FÖLDET SÚROLTA, ÉS KÖR

ALAKÚ NYOMOT HAGYOTT BENNE.

— MEGTALÁLTAD BLAINE TESTÉT?

— IGEN. HA TALÁLNAK EGY TESTET A FALUBAN, AKKOR NEKEM HOZ-

ZÁK, HOGY GONDOSKODJAK RÓLA. UTOLJÁRA LE KÍVÁNOD RÓNI KEGYELETED?

ALKONYAT ELŐTT MINDEN TESTET EL KELL, HOGY ÉGESSEK.

FELPILLANTOTT A SÖTÉTEDŐ ÉGBOLTRA.

—KÖZELEG AZ IDŐ.

—VIGYÉL ODA HOZZÁ! — KÉRTE ELAINE.


A FÉRFI ÁTKAROLTA ELAINE VÁLLÁT, MÍG A MÁSIK KEZÉVEL FELEMELTE A

KABÁT SZÉLÉT.

— NEM LENNE JÓ, HA ELESNÉL A JÉGEN.

EZ A TESTI KÖZELSÉG TÖBB VOLT, MINT AMI MELLETT ELAINE MÉG

KÉNYELMESEN ÉREZTE VOLNA MAGÁT, DE ANNAK REMÉNYÉBEN, HOGY A FÉRFI

ELVISZI BLAINE-HEZ, HAJLANDÓ VOLT ELVISELNI ENNYI KELLEMETLENSÉGET.

VÉGIGSIETTEK A SÖTÉTEDŐ UTCÁKON. KEZDTEK KIALUDNI A FÉNYEK. LÁGY,

KÉK ALKONYAT ÖLELTE KÖRÜL A KIS FALUT. ASHE AZ EGYIK ÉPÜLET ELŐTT

ELŐKOTORT EGY KULCSOT A ZUBBONYÁBÓL.

— A HOLTAK NEMSOKÁ ELŐJÖNNEK; BENT KELL LENNÜNK.

ELAINE EGYETÉRTETT VELE. A FÉRFI BETASZIGÁLTA A HELYISÉGBE, MAJD

BEZÁRKÓZOTT MAGUK MÖGÖTT. ZIHÁLVA AZ AJTÓNAK TÁMASZKODOTT.

— AZT HISZEM, MOST MÁR BIZTONSÁGBAN VAGYUNK.

GAZDAGON DÍSZÍTETT PADLÓSZŐNYEG DÍSZÍTETTE A SZOBÁT. TÜNDÖKLŐ

VÖRÖS, KÉK ÉS SÁRGA SZÍNEK BORÍTOTTÁK, GONDTALAN FÉNYŰZÉS HATÁSÁT

KELTVE. A FALAK SÖTÉT, FÉNYESRE POLÍROZOTT FÁBÓL KÉSZÜLTEK.

BÁRSONYHUZATÚ SZÉKEK ÉS KANAPÉK SORAKOZTAK MELLETTÜK. A LÁMPÁK

MELEG FÉNYT ÁRASZTOTTAK. A SZOBA KÖZEPÉN, KICSI, BÁRSONNYAL BEVONT

EMELVÉNYEKEN HELYEZKEDTEK EL A KOPORSÓK. MINDEGYIK MÁS SZÍNŰ VOLT

ÉS MÁSFAJTA FÁBÓL KÉSZÜLT: FEKETÉBE HAJLÓ CSERESZNYE, MÉLYBARNA

TÖLGY, FAKÓ FENYŐ. NÉMELYIKNEK SZÍNARANY FOGANTYÚJA VOLT, NÉHÁNY

CSAK ARANYRA VOLT FESTVE. AZ EGYIK FEHÉR VOLT, EZÜSTÖS SZÉLEKKEL; EGY

KICSINY GYEREKKOPORSÓ.

— EZEKNEK NEM SOK HASZNÁT VESZEM — SZÓLT ASHE. — BECSOMA-

GOLOM A TESTEKET A HALOTTI LEPELBE, ÉS ELÉGETEM ŐKET. CSAK MOST

JÖTTEM RÁ, HOGY A TŰZ MEGAKADÁLYOZZA, HOGY FELTÁMADJANAK.

LESEGÍTETTE ELAINE-RŐL A KABÁTOT, MAJD HANYAG MOZDULATTAL

RÁTERÍTETTE A FAKÓ FAKOPORSÓRA. A RUHADARAB FURCSÁN OTTHONOSAN

MUTATOTT A FÁN.

— FENT VAN, A LEGJOBB FEKVÉSŰ SZOBÁMBAN.


A FÉRFI ELVETT EGY LÁMPÁT A FALI GYERTYATARTÓRÓL ÉS UTAT MUTATOTT

FELFELÉ A SZŐNYEGGEL BORÍTOTT LÉPCSŐSORON.

FARAGOTT AJTÓK ÖVEZTÉK A FOLYOSÓT. MEGÁLLT BALRÓL AZ UTOLSÓ

AJTÓ ELŐTT. ISMÉT KIZÁRTA AZ AJTÓT.

— RÁJÖTTEM, HOGY EGY ZÁRT AJTÓ UGYANÚGY BELÜL TUDJA TARTANI A

HALOTTAKAT, MINT AHOGY KÍVÜL. AZ ÖSSZES AJTÓT ZÁROM A BIZTONSÁG

KEDVÉÉRT.

Így, HOGY ELAINE MÁR JÁRT CORTTON UTCÁIN SÖTÉTEDÉS UTÁN, NEM

VITATKOZHATOTT AZ ELŐVIGYÁZATOSSÁG MIATT.

ASHE BENYOMTA AZ AJTÓT MAGASRA EMELVE A LÁMPÁT. ARANYLÓ FÉNY

ÖMLÖTT KIFELÉ, MEGCSILLANVA EGY SZŐKE HAJZUHATAGON.

ELAINE LÉLEGZET-VISSZAFOJTVA ÁLLT AZ AJTÓBAN. NEM LÁTTA AZ ARCÁT,

DE A HAJÁT LÁTNI IS ELEGENDŐ VOLT. BLAINE EGY ANYAGGAL BORÍTOTT

ASZTALON FEKÜDT A SZEMKÖZTI FAL TÖVÉBEN. A NAP UTOLSÓ SUGARAI

CSUPÁN SZÜRKESÉGET ÁRASZTOTTAK AZ ABLAKOKON KERESZTÜL.

A LÁNY REMEGETT ÉS MEGLÁTSZÓDOTT A LEHELETE A SZOBÁBAN. EZ A

SZOBA UGYANOLYAN HIDEG VOLT, MINTHA ODAKINT LENNE. AZ ABLAKOK

NYITVA VOLTAK, HOGY BEENGEDJÉK A TÉLI ÉJSZAKA LEVEGŐJÉT. A HIDEG

KONZERVÁLTA A TESTET.

ÚGY JÁRT-KELT, MINTHA EGY ÁLOMBAN VOLNA. MÉG AKKOR IS, HA LÁTTA

BLAINE HOLTTESTÉT AZ UTCÁN, VALAHOGY A HALÁLA KÉPTELENSÉGNEK TŰNT.

TALÁN EZ A VALÓTLAN ÉRZÉS KEGYES IS VOLT EGYBEN, MERT ÍGY KEVÉSBÉ FÁJT

A GYÁSZ. HA VALAMI EGYSZERŰEN VALÓTLAN, NEM ÁRTHAT.

BLAINE POMPÁS RUHÁBA VOLT ÖLTÖZTETVE, KEZE A MELLÉN ÖSSZEKUL-

CSOLVA. HAJA SIMÁRA FÉSÜLVE TERÜLT EL SZÉPEN ELRENDEZVE AZ ARCA

KÖRÜL. VÉRNYOM NEM VOLT, VAGY BÁRMI, AMI ARRA UTALT VOLNA, HOGY

HALT MEG. ASHE JÓL VÉGEZTE A MUNKÁJÁT. A LÁMPA HOMÁLYOS FÉNYE

MELLETT MAJDHOGYNEM ÚGY LÁTSZOTT, MINTHA BLAINE MINDJÁRT KINYITNÁ

A SZEMÉT, DE A LÁNY TUDTA, HOGY EZ NEM FOG BEKÖVETKEZNI. BLAINE SOSEM

IVOTT A FERTŐZÖTT VÍZBŐL. Ő VALÓBAN MEGHALT. 322 • Laurell K . Hamilton

HIRTELEN TÁMADT GONDOLAT ÜTÖTT SZÖGET ELAINE FEJÉBE, Ö TUDTA,

HOGY BLAINE NEM FOG FELTÁMADNI HOLTÁBÓL, DE A TEMETKEZÉSI

VÁLLALKOZÓ HONNAN TUDTA? A NAPFÉNY MÁR MAJDNEM ELTŰNT TELJESEN.

MIÉRT NEM ÉGETTE EL A TESTET VAGY ZÁRTA BE AZ AJTÓT?

ASHE RÁMOSOLYGOTT.

— A FOGADÓBAN VOLTAM PONT AZUTÁN, HOGY ELMENTÉL. A SHERIFF

ELMONDTA NEKEM, HOGYAN TÁMASZTOTTAD FEL AZ ELF LÁNYÁT HOLTÁBÓL.

ELAINE CSÓVÁLTA A FEJÉT.

— NEM SIKERÜLT. UGYANIS A LÁNY...

NEM TALÁLT RÁ SZAVAKAT, MIVÉ LETT AVERIL. NEM EGY ZOMBI, DE NEM IS

ÉLŐ, IGAZÁN NEM ÉLŐ.

— TUDOM, HOGY NEM ÚGY SIKERÜLT, AHOGY TERVEZTED. UGYANEZ

VOLT A PROBLÉMÁM HETEKIG.

ELAINE ELFORDULT A BÁTYJA TESTÉTŐL, ÉS TELJES FIGYELMÉT A TEMET-

KEZÉSI VÁLLALKOZÓNAK SZENTELTE.

— HOGY ÉRTED EZT?

— ÉN ELVESZTETTEM A FELESÉGEMET, AKÁRCSAK TE A BÁTYÁDAT. TE IS

SZERETNÉD, HA ÉLNE, NEM?

ELAINE BÓLINTOTT.

—VISSZA AKAROM KAPNI A FELESÉGEMET. NÉHÁNY HALOTTAL MÁR

SIKERREL JÁRTAM, DE VALAHOGY SOSEM MŰKÖDIK MEGFELELŐEN. FEL LEHET

UGYAN TÁMASZTANI A HOLTAKAT, DE VALAMI HIBA MINDIG CSÚSZIK A

DOLOGBA. EGYÜTT TALÁN MEGOLDHATJUK MINDKETTŐNK PROBLÉMÁJÁT.

— TE MÉRGEZTED MEG A VIZET. TE BOCSÁTOTTAD A JÁRVÁNYT A FALURA.

EZÉRT NEM ÉGETTED EL A TESTEKET — ELAINE HANGJA LÁGY VOLT,

MAJDHOGYNEM KÖZÖMBÖS. BÖLCSEBBNEK TŰNT EKKÉPP BESZÉLNI, MINT

SIKÍTANI.

—PRÓBÁLTAM TÖKÉLETESÍTENI A VARÁZSLATOT, VALÓ IGAZ. MINDÖSZ-SZE

NÉHÁNY NAPJA TÖRTÉNT, HOGY VALAKI HANGOT ADOTT AZON GON- E g y sötét úr halála • 323

1 DOLATÁNAK, HOGY EL KELLENE ÉGETNI A HALOTTAKAT. TUDTAM, HOGY EZ

MEGAKADÁLYOZNÁ A FELTÁMASZTÁSUKAT, ÉS EZT NEM AKARTAM.

A FÉRFI ARCA DERŰS VOLT A LÁMPAFÉNYBEN; MAJDHOGYNEM ÖNELÉGÜLT.

TELJESEN MEGŐRÜLT. JONATHANNAK IGAZA VOLT. VALÓBAN TÖKÉLETESEBB

ZOMBIKAT PRÓBÁLT TÁMASZTANI. NEM, MÉGSEM. ASHE AZT AKARTA, HOGY A

FELESÉGE ÚJRA ÉLJEN — DE NE ZOMBI LEGYEN, HANEM ÉLŐ EMBER.

— A TESTET FEL TUDOM TÁMASZTANI, A LELKET AZONBAN NEM. HA LÁTTAD

AZOKAT, AKIKET MEGGYÓGYÍTOTTAM, AKKOR TISZTÁBAN VAGY VELE, MIT MŰVELTEM.

A FÉRFI AZ ASZTAL SZÉLÉRE TETTE A LÁMPÁT. A FÉNY ARANYLÓ ELEVENSÉGET

ADOTT BLAINE ARCÁNAK.

— NAGYON ÚJ VAGY MÉG A GYÓGYÍTÁSBAN. NÉMI GYAKORLÁSSAL BELEJÖSSZ,

AHOGY ÉN IS EGYRE JOBB MUNKÁT VÉGZEK MAJD A HOLTAKON.

ELAINE A MOSOLYGÓ ARCRA MEREDT, ÉS SZÓHOZ SEM JUTOTT. MIT MONDHATNA

OLYASVALAKINEK, AKI MEGŐRÜLT? AKI LÁTTA AZOKAT A BORZALMAKAT, AMIKET AZ Ő

GYÓGYÍTÁSA OKOZOTT, ÉS EZEK UTÁN AZT AKARTA, HOGY FOLYTASSA, HOGY

KÍSÉRLETEZZEN, HOGY GYAKORLOTTABBÁ VÁLJON BENNE? ÜGY TŰNT, ASHE AZT

GONDOLJA, HOGY A GYAKORLÁSTÓL ELAINE MAJD A PÁCIENS ELTORZÍTÁSA NÉLKÜL

FOG TUDNI GYÓGYÍTANI. A LÁNY VISZONT ATTÓL TARTOTT, HOGY A GYAKORLÁS

HATÁSÁRA LEGFELJEBB AZON FOG TUDNI URALKODNI, HOGY MILYEN TORZULÁSOKAT

HOZ LÉTRE. TUDNA GYÓGYÍTANI, DE MILYEN ÁRON?

ZAJT HALLOTT, MINTHA VALAMI FELROBBANT VOLNA ODALENT.

— AZT HISZEM, TÁRSASÁGUNK AKADT — MONDTA ASHE. NEM ÚGY HANGZOTT,

MINTHA FÉLNE. AZ AJTÓ FELÉ SÉTÁLT, DE NEM FORDÍTOTT HÁTAT ELAINE-NEK. ÖRÜLT

VOLT UGYAN, DE AKKOR SEM BÍZOTT MEG BENNE TELJES MÉRTÉKBEN. OTTHAGYTA

NEKI A LÁMPÁT. — NÉZEGESD A BÁTYÁD ARCÁT, AMÍG ÉN MEGNÉZEM, KI AZ. AMIKOR

VISSZATÉREK, ELMONDHATOD NEKEM, HOGY KÉPES LENNÉL-E MINDEN CSEPP

ÉLETERŐ- 324 • Laurell K. Hamilton

DET FELÁLDOZNI AZÉRT, HOGY FELTÁMASZD ŐT. AZT HISZEM, TUDOM, MI LESZ

A VÁLASZOD — MONDTA, AZZAL BECSUKTA AZ AJTÓT. A KULCS ELFORDULT A ZÁRBAN.

ELAINE BE VOLT ZÁRVA, EGYEDÜL A TESTVÉRE HOLTTESTÉVEL.

HARMINCEGYEDIK FEJEZET

JONATHAN BELÉPETT A SZILÁNKOS AJTÓN. THORDIN MÁR A SZOBÁBAN

VOLT. CSUPASZ KARDJÁN SZÁMOS LÁMPA FÉNYE TÜKRÖZŐDÖTT. GERSALIUS ÉS

KONRÁD MEGJELENTEK MÖGÖTTÜK. AZ AJTÓ KONRÁD BALTÁJÁNAK ÉS A

MÁGUS VARÁZSÁNAK EGYÜTTES HATÁSÁRA NYÍLT KI.

JONATHAN HÁTRAPILLANTOTT A HÉZAGOS AJTÓRA, ÉS A SÖTÉTSÉGRE, AMI

ODAKINT HONOLT.

— HA MI ÁT TUDUNK JÖNNI AZ AJTÓN, AKKOR A HOLTAK IS KÉPESEK RÁ.

NEM AKARJUK, HOGY ELZÁRÓDJON A MENEKÜLÉSI ÚTVONALUNK

— MONDTA.

— AKKOR JOBB, HA SIETÜNK — MONDTA A MÁGUS. — MINDEN ESÉLY

MEGVAN RÁ, HOGY EZ A BIZONYOS ASHE KÉPES IRÁNYÍTANI AZOKAT A

HALOTTAKAT, AKIKET AZ Ő VARÁZSLATA TÁMASZTOTT FEL.

— EZT NEM IS MONDTAD — MÉLTATLANKODOTT KONRÁD. A VARÁZSLÓ

EGY KISSÉ ZAVARODOTTAN VÁLLAT VONT.

— CSAK ESZEMBE JUTOTT.

— A VARÁZSLÓNAK IGAZA VAN — MONDTA EGY HANG EGY TÁVOL ESŐ AJTÓ

FELŐL. ASHE ÁLLT OTT, A KARD HATÓSUGARÁTÓL TISZTES TÁVOLSÁGRA.

— VALÓBAN TUDOM IRÁNYÍTANI A HALOTTAKAT.

VALAMI MEGJELENT AZ AJTÓBAN ASHE MÖGÖTT. AZ A HALHATATLAN VOLT,

AKIT TEREZA LÁTOTT AZ ELSŐ ÉJSZAKÁN, AZ, AKI EMBERFELETTI SEBESSÉGGEL

MOZGOTT. JONATHAN MOST LÁTTA ELŐSZÖR TISZTÁN.

A BŐRE SIMA VOLT, DE SZÍNTELEN, FURCSA FOLTOKKAL DÍSZÍTVE, AKÁR A

KÍGYÓBŐR, PETTYES ÉS TARKA. KINYITOTTA A SZÁJÁT, ÉS RÁJUK SZISZEGETT.


ASHE MEGÉRINTETTE A FEJÉT, OLYAN SZÓRAKOZOTTAN, MINTHA CSAK EGY

KUTYÁT SIMOGATNA. A LÉNY A LÁBÁHOZ DÖRGÖLŐZÖTT, LÁTHATÓAN ÉLVEZTE

A FIGYELMET.

— EZ VOLT AZ ELSŐ, AMELYIKBEN MARADT VALAMENNYI LÉLEK, DE AMINT

LÁTJÁTOK, SOSEM VOLT KÉPES FEJLŐDNI. ÖRÖKRE EGY HŰSÉGES ÁLLAT MARAD.

A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ MOSOLYGOTT, MIKÖZBEN BESZÉLT.

— HIÁNYOLTÁTOK A KIS SZŐKE TÁRSATOKAT?

KONRÁD ELŐRELÉPETT FELEMELT FEJSZÉVEL.

— FOGVA TARTOD ELAINE-T?

— RÁTALÁLTAM, AMINT AZ UTCÁKON BÓKLÁSZOTT; ELÉGGÉ MEG VOLT

ZAVARODVA. ODAFENT VAN A BÁTYJA TETEMÉVEL. EGÉSZEN TEHETSÉGES A

MAGA MÓDJÁN.

JONATHANRA NÉZETT, AMÍG A KÖVETKEZŐKET MONDTA:

—TUDJA, MIT MŰVELT A BARÁTAIVAL A FOGADÓBAN?

A KÉPEK ELÁRASZTOTTÁK JONATHAN ELMÉJÉT. ISMÉT LÁTTA, MI VÁRT

RÁJUK A FOGADÓBAN. ELHALADTAK MELLETTE ÚTBAN A TEMETKEZÉSI

VÁLLALKOZÓ HÁZÁHOZ, REMÉNYKEDVE ABBAN, HOGY IGÉNYBE TUDJÁK VENNI

FREDRIC ÉS RANDWULF SEGÍTSÉGÉT. MINDENT VÉR BORÍTOTT. AZ ÉGETT HAJ ÉS

BŐR SZAGA FOJTOGATÓN TÖMÉNY VOLT. RANDWULF A HASÁN FEKÜDT A

PADLÓN, A TARKÓJA MEGÉGETT, MEGFEKETEDETT ÉS FELTRANCSÍROZOTT

HÚSHALOM VOLT. FREDRIC MAJDNEM ÜREGESRE KAPARTA A KARJÁT, AMINT

PRÓBÁLTA MEGTISZTÍTANI MAGÁT A PIKKELYEKTŐL, MELYEK BELEÁSTÁK

MAGUKAT A BŐRÉBE.

AVERIL TESTE AZ ÁGYHOZ VOLT SZEGEZVE, VÉR MINDENÜTT, MINTHA

KÉTSZERESEN HALT VOLNA MEG.

SILVANUS A PADLÓN HEVERT, LEVÁGOTT KARRAL, VÉGÉN KIÉGETETT

CSONKKAL. MEGRAGADTA JONATHAN RUHÁJÁT, ÉS ODASÚGTA NEKI:

— NEM SZÁNDÉKOSAN CSINÁLTA. BALESET VOLT.

JONATHAN TEREZA KARJÁBA AKART MENEKÜLNI, CSAKHOGY LÁZTÓL ÉGVE

TALÁLT RÁ. ELMENT ÚGY, HOGY AZT SEM TUDTA MEG, ÉSZREVETTE-E 328 • Laurell K. Hamilton

TEREZA, HOGY OTT VOLT. A SEB ELFERTŐZŐDÖTT. DE AZOK MÁN .......

KET A SZOMSZÉD SZOBÁBAN LÁTOTT, ÖRÜLT, HOGY TEREZA VISSZAÜL . ,|

TOTTA ELAINE AJÁNLATÁT.

JONATHAN A SŰRŰSÖDŐ ALKONYATBAN ELVEZETTE A CSAPATOT Áru-

HÁZÁHOZ, ÉS ELHATÁROZTA, HOGY MA ESTE VÉGET VET AZ EGÉSZM-K. NEM

VOLT IDŐ ELAINE UTÁN KUTATNI, ÉS JONATHAN ABBAN SEM VOLT BIZTOS,

HOGY TÉNYLEG AKARNA-E. A LEGSÖTÉTEBB FÉLELMEI NYERTEK

BIZONYOSSÁGOT ABBAN A SZOBÁBAN.

— AZT HISZEM, ELAINE ÉS ÉN TUDNÁNK EGYÜTT DOLGOZNI — MONDTA

ASHE. — ERŐINK EGYESÍTÉSÉVEL KÉPESEK LENNÉNK TELJES VALÓJUKBAN

FELTÁMASZTANI A HALOTTAKAT.

— ELAINE SOSE SEGÍTENE NEKED — MONDTA KONRÁD.

— OH, HÁT NEM IS TUDOM. BE KELL ZÁRNI A SZOBÁBA, AHOL NÉZHETI,

AHOGY ROHAD A BÁTYJA HOLTTESTE, ÉS AKKOR TALÁN FOG.

— NAGYOBB SZÖRNYETEG VAGY, MINT BÁRMELYIK HALOTT — MONDTA

KONRÁD. ELŐRELÉPETT, DE THORDIN MEGRAGADTA A KARJÁT.

— MÉG NE! — FIGYELMEZTETTE.

THORDIN ELENGEDTE KONRÁD KARJÁT, MAJD TENYERÉBE FOGOTT EGY

VIASZDUGÓVAL LEZÁRT KIS AGYAGKANCSÓT. JONATHAN ÉS GERSALIUS TOVÁBBI

BEDUGASZOLT KANCSÓKAT EMELTEK KI AZ ÖVÖN FÜGGŐ ZACSKÓKBÓL.

KIHÚZTÁK A DUGÓKAT. KONRÁD ASHE-HOZ VÁGTA A KANCSÓT, ÉS AHOGY AZ

AGYAG ÖSSZETÖRT, AZ OLAJ RÁFRÖCCSENT VÉGIG A RUHÁJÁRA. ASHE

FELKIÁLTOTT, MIRE A LÉNY UGROTT EGYET.

THORDIN A FÖLDRE ESETT; ÉS A LÉNY RÁVETETTE MAGÁT. A HARCOS

ELHAJÍTOTTA A KARDJÁT — TÚL KÖZELI VOLT A HARC AHHOZ, HOGY HASZ-

NÁLNI TUDJA —, ÉS AZON IGYEKEZETT, HOGY ELÉRJE AZ ÖVÉBE REJTETT KÉST.

KONRÁD BELEÁLLÍTOTTA A LÉNY HÁTÁBA A FEJSZÉJÉT. A GERINCE ÖSSZE-

ROPPANT AZ ÉLE ALATT. A LÉNY ORDÍTOTT, HÁTRÁLT, ÉS THORDIN HASBA

DÖFTE A KÉSÉVEL. ISMÉT FELORDÍTOTT, DE MÉG MINDIG NEM HALT MEG.

THORDIN ELGÁNCSOLTA, ÉS HÁTRARÚGTA. ASHE LÁBA ELŐTT LANDOLT, DE

IGYEKEZETT TALPRA ÁLLNI, ÉS HARCOLNI. E g y sötét úr halála • 329

A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ NEVETETT.

— LÁSSUK, MIKÉNT BOLDOGULTOK, HA TÖBBEN LESZNEK.

A KOPORSÓTETŐK HÁTRACSAPÓDTAK, ÉS A HOLTAK KIMÁSZTAK.

JONATHAN OLAJAT FRÖCSKÖLT RÁJUK ÉS A KOPORSÓIKRA. HALLOTTA A

FOLYADÉK FRÖCCSENÉSÉT A HÁTA MÖGÖTT, ÉS TUDTA, HOGY GERSALIUS IS

KÖVETI A PÉLDÁJÁT.

KONRÁD FELKIÁLTOTT,

—VÁRJATOK! HOL VAN ELAINE?

JONATHAN MEGCSÓVÁLTA A FEJÉT. NEM BÍRT RÁGONDOLNI. KŐBŐL ÉS

FÉMBŐL TÜZET CSIHOLT, ÉS A LÁNG ÉLETRE KELT.

A LÉNY THORDIN ÉS KONRÁD KÖRÜL ÁLLT. ASHE MEGFORDULT, ÉS

ELMENEKÜLT. KONRÁD ELIRAMODOTT A LÉNY MELLETT HÁTRAHAGYVA

THORDINT EGYEDÜL, ÉS ÜLDÖZŐBE VETTE A LÉNYT.

— KONRÁD! NE! — KIÁLTOTT FEL JONATHAN, DE A FÉRFI MÁR ELTŰNT,

ÉS AZ OLAJ LÁNGRA LOBBANT. HIRTELEN KÖRÜLVETTE ŐKET A TŰZ.

THORDIN A FÖLDHÖZ SZEGEZTE AZ ELSŐ ZOMBIT. ÖSSZETÖRTE RAJTA AZ

OLAJOSKANCSÓT, ÉS A TŰZ BEBORÍTOTTA A TESTÉT. A LÉNY FORGOLÓDOTT ÉS

ÚGY ÜVÖLTÖTT, MINTHA FÁJNA NEKI. PEDIG A HALOTTAK NEM ÉREZNEK

FÁJDALMAT, VAGY NETÁN MÉGIS?

A TÖBBI ZOMBI VISSZAZUHANT A KOPORSÓBA, ÉS ELÉGETT. MINDEN

ORDÍTÁS VAGY KÜZDELEM NÉLKÜL, JÓ ZOMBIK MÓDJÁRA CSENDBEN, GYORSAN

MEGHALTAK.

A TŰZ FELEMÉSZTETTE A POMPÁS SZŐNYEGET, ÉS A LÁNGNYELVEK MÁR A

FALAKAT NYALDOSTÁK. A TÁVOLI AJTÓNYÍLÁS TÁNCOLÓ LÁNGFALKÉNT

LOBOGOTT. A HŐ SODRÁSA A BETÖRT AJTÓHOZ KÉNYSZERÍTETTE A

HARCOSOKAT.

— JONATHAN.

A HANG MEGSZÉDÍTETTE. TEREZA ÉPPEN AZ AJTÓ ELŐTT ÁLLT. A TŰZ

MEGVILÁGÍTOTTA AZ ARCÁN A VÉRT. A LAKKOZOTT AJTÓKERET BIZONYÁRA

GYÚLÉKONY ANYAGBÓL KÉSZÜLT, MIVEL AZON NYOMBAN LÁNGRA KAPOTT,

MINDHÁRMUKAT KIŰZVE A HELYISÉGBŐL.

330 ■ Laurell K. Hamilton

JONATHAN ELTÁVOLODOTT AZ ÖSSZETÖRT AJTÓTÓL, ODAMENT A FELESÉ-

GÉHEZ, ÉS MEGFOGTA A KARJÁT. — MEGSÉRÜLTÉL?

— EZ NEM AZ ÉN VÉREM — VÁLASZOLTA MOSOLYOGVA TEREZA.

— NEM KELLETT VOLNA IDEJÖNNÖD. LE TUDJUK GYŐZNI EZT A GONOSZT

NÉLKÜLED IS.

TEREZA A LÁNGOK FELÉ PILLANTOTT, MELYEK MAJDNEM ELNYELTÉK A

SZOBÁT. GERSALIUS ÉS THORDIN KÉT OLDALT ÁLLTAK EGYMÁSSAL SZEMBEN.

MINDNYÁJAN A LÁNGOK FÉNYÉT ÉS AZ ÉRINTETLEN FELSŐ SZINTET NÉZTÉK.

TUDTÁK, HOGY ELAINE ÉS KONRÁD VALAHOL ODAFENT VANNAK.

TEREZA A FÉRJÉRE TÁMASZKODOTT, MIKÖZBEN ÖLELTE. NEM TUDTA.

VÉGIGKÜZDÖTTE MAGÁT AZ UTCÁKON, HOGY RÁJUK LELJEN, ÉS NEM TUDTA,

HOGY ELAINE FENT VAN AZ EMELETEN.

—VALAMIT TENNÜNK KELL — MONDTA THORDIN.

TEREZA SZOROSAN MAGÁHOZ ÖLELTE JONATHANT MINDKÉT KARJÁVAL. A

FÉRFI PRÓBÁLTA KICSIT TÁVOLABB TARTANI MAGÁTÓL, HOGY LÁSSA AZ ARCÁT.

A BŐRE HŰS VOLT, TEHÁT LEMENT A LÁZA. A NŐ HOZZÁ BÚJT, ÉS EGÉSZEN A

BORDÁIHOZ SIMULT.

—TEREZA? — SZÓLALT MEG JONATHAN LÁGY HANGON.

— JONATHAN, OLYAN ÉHES VAGYOK — MONDTA TEREZA. MIKÖZBEN

BESZÉLT, AZ AJKÁT A FÉRFI NYAKÁHOZ ÉRINTETTE, ÉS AZ ARCÁT A SZAKÁLLÁBA

TEMETTE.

JONATHAN HIRTELEN AZT ÉREZTE, HOGY FOGAK HASÍTANAK A NYAKÁBA.

FELORDÍTOTT, PRÓBÁLTA ELTASZÍTANI MAGÁTÓL A NŐT; DE Ő RÁCSIM-

PASZKODOTT, A NYAKÁHOZ SZORÍTOTTA A SZÁJÁT, MOHÓN NYELTE A VÉRT, ÉS

FOGAIVAL A HÚSÁBA VÁJVA.

VÉGÜL THORDIN A HAJÁNÁL FOGVA HÁTRAHÚZTA A NŐT, ÉS GERSALIUS

SEGÍTETT LEFEJTENI JONATHANRÓL. THORDIN A HÓVAL BORÍTOTT UTCÁRA

HAJÍTOTTA. AHOGY TEREZA OTT ÁLLT, AZ ARCÁN LÉVŐ VÉRTŐL ELTEKINTVE

ÚGY FESTETT, MINTHA EGÉSZEN ÖNMAGA LENNE.

GERSALIUS LEÖNTÖTTE OLAJJAL, MIRE A NŐ FELORDÍTOTT.

— JONATHAN!


— NE! — KIÁLTOTT A FÉRFI, ÉS TETT EGY LÉPÉST ELŐRE, DE THORDIN

MEGRAGADTA. GERSALIUS CSETTINTETT, MIRE TŰZ TÁMADT. ÚGY HASÍTOTT ÁT

A LEVEGŐN, AKÁR EGY PARÁNYI CSILLAG, HOGY AZTÁN EGY HANGOS KÉK

HŐÁRAMLÁSSAL ELÉRJE AZ OLAJAT.

TEREZA ÜVÖLTÖTT, ÉS EGYRE CSAK FÉRJE NEVÉT KIABÁLTA:

— JONATHAN!

A FÉRFI ÖSSZEESETT. CSAK THORDIN KARJA TARTOTTA. A TERMETES EMBER

ÓVATOSAN LEERESZTETTE A FÖLDRE, MAJD LEÜLT MELLÉ ÉS ÁTÖLELVE

RINGATTA.

TEREZA ELÉGETT. A BŐR, AMIT OLY SOKSZOR SIMOGATOTT, MOST MEG-

FEKETEDETT, ÉS LEMÁLLOTT. A SŰRŰ HAJ SZIKRAZUHATAGKÉNT EMELKEDETT A

FEJE FÖLÉ. ÉS A NŐ VÉGIG JONATHAN NEVÉT ÜVÖLTÖTTE. A VÉGÉN PEDIG A

FÉRFI ÜVÖLTÖTTE AZ ÖVÉT.

TEREZA VÉGÜL ELŐREBUKOTT A HÓBAN, EGYIK ÉGŐ KEZÉT TOVÁBBRA IS

FÉRJE FELÉ NYÚJTVA.

HARMINCKETTEDIK FEJEZET

HARKON LUKAS A SZOBA EGY ÁRNYÉKOS RÉSZÉN ÁLLT, JOBBRÓL AZ

UTOLSÓ AJTÓNÁL. ASHE ROHANT FELÉ, MÖGÖTTE KONRÁD. JOBBAN

MŰKÖDÖTT A DOLOG, MINT AHOGY AZT HARKON REMÉLTE, MERT CSAK

KONRÁD JÖTT EGYEDÜL. HARKON, AHOGY A SÖTÉTBEN VÁRAKOZOTT, TÖBB

EMBERRE IS SZÁMÍTOTT.

— HOL VAN ELAINE?

KONRÁD LÉPETT BE A SZOBÁBA, KÉSZENLÉTBEN TARTVA A FEJSZÉT.

— KÉTLEM, HOGY ELÁRULOM NEKED — MONDTA ASHE.

— HA ELÁRULOD, HOL VAN, NEM ÖLLEK MEG.

— ÜGY VÉLEM, EGYÁLTALÁN NEM FOGSZ MEGÖLNI.

HÁTRALÉPETT ODA, AHOL HARKON REJTŐZKÖDÖTT.

— ÚGY VÉLEM, TE LESZEL AZ, AKI HALÁLÁT LELI.

FÉLREHÚZTA A FÜGGÖNYT, FELFEDVE AZ OTT REJTŐZŐ HARKONT, AKI

ÖNKÉNTELENÜL MOSOLYRA DERÜLT. ANNYIRA IMÁDTA AZ EFFAJTA DRÁMAI

GESZTUSOKAT.

— A BÁRD. MIT KERESEL ITT? — ÉRDEKLŐDÖTT KONRÁD. TÁMADÓÁLLÁSBA

GÖRNYEDT, FEJSZÉJE KÉSZENLÉTBEN. MEGLEPŐDÖTT, DE ÍGY IS TUDTA, MIT

KELL TENNIE. ÖLD MEG, HA FENYEGET, NEM SZÁMÍT, KIRŐL VAN SZÓ.

ASHE KONRÁDRA MOSOLYGOTT, MÁR ALIG VÁRTA, HOGY KEZDŐDJÖN A

MŰSOR. HARKON AZONBAN HÁTBA SZÚRTA A VÉZNA TEMETKEZÉSI VÁL-

LALKOZÓT, ÉS AZ RÉMÜLT ARCKIFEJEZÉSSEL TÉRDRE ROGYOTT. A KEZÉVEL

MEGTAPOGATTA A KARD HEGYÉT, AHOGY KIÁLLT A MELLKASÁBÓL, MAJD

LASSAN ELŐREBUKOTT.

HARKON ELTÁVOLODOTT A FALTÓL.


— NINCS SOK IDŐNK. ELVISZLEK ELAINE-HEZ.

— MIT TETTÉL A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓVAL? OH,

MILYEN KELLEMESEN GYANAKVÓ VOLT!

— A SZAGBÓL ÍTÉLVE, NINCS SOK IDŐNK. ELAINE BE VAN ZÁRVA. ELEVENEN

FOG ELÉGNI.

KONRÁD ARCÁN KÉTSÉG SUHANT ÁT.

— ASHE-RA GYANAKODTAM, DE BIZONYÍTÉKRA VOLT SZÜKSÉGEM. AMIKOR

IDE BEROHANT, ÉN ELBÚJTAM. FÖLÖTTÉBB ÖRÜLTEM, AMIKOT TÉGED

MEGLÁTTALAK.

KONRÁD LEERESZTETTE A FEJSZÉT, DE NEM TETTE EL. HARKON A TOKJÁBA

CSÚSZTATTA A SAJÁT KARDJÁT.

— SIETNÜNK KELL. A SEGÍTSÉGÜNK NÉLKÜL NEM FOG

KIJUTNI INNEN. HARKON FELÉ INDULT, KARJÁT SZABADON LÓGATTA AZ

OLDALÁN, MERT

IGYEKEZETT A FEGYVERTELENSÉG BENYOMÁSÁT KELTENI ANÉLKÜL,

HOGY TÚL NYILVÁNVALÓ LETT VOLNA.

— ITT VAN A FOLYOSÓ VÉGÉN A KÖVETKEZŐ SZOBÁBAN — MONDTA

HARKON, ÉS A NYITOTT AJTÓRA MUTATOTT.

KONRÁD MEGFORDULT, HOGY ODANÉZZEN. HARKON EGY REJTETT TŐRT

HÚZOTT ELŐ, ÉS SZÍVEN SZÚRTA A FÉRFIT. KONRÁD SZÓTLAN SIKOLYT HAL-

LATOTT, ÉS HIRTELEN ERŐTLENNÉ VÁLT KEZÉBŐL KIEJTETTE A FEJSZÉT.

HARKON A FÖLDRE ERESZTETTE A HALDOKLÓ EMBERT, KÖZEL TARTVA

MAGÁHOZ. MEGRAGADTA AZ AMULETTET, ÉS KONRÁD NYAKÁBA TETTE.

— ALUDJ! ALUDJ MINDÖRÖKRE, GYANAKVÓ BARÁTOM.

EGY BUNKÓSBOTHOZ HASONLÓ VALAMI HIRTELEN MELLBE VÁGTA

HARKONT. LENÉZETT, ÉS EGY KÉST TALÁLT SAJÁT MELLKASÁBAN. KONRÁD

ELENGEDTE A KÉST, ÉS ELNYÚLT A FÖLDÖN.

HARKON MEGRAGADTA A KÉST; PRÓBÁLTA ELÁLLÍTANI A VÉRZÉST, DE AZ

BUGYOGOTT, FORRÓ, NEDVES FOLYAMKÉNT ÖMLÖTT TOVÁBB. EGY ORDÍTÁS

KÍSÉRETÉBEN VÉGÜL KITÉPTE A KÉST A MELLKASÁBÓL. VÉR FRÖCSKÖLT VÉGIG A

KEZÉN, ÉS MINDENT, AMIT LÁTOTT, LASSAN BEKEBELEZETT A SÖTÉTSÉG.

334 • Laurell K. Hamilton HARKON NÉGYKÉZLÁB ELŐREBUKOTT. PRÓBÁBA VISSZAII) ................... IIII

KASALAKJÁT, DE MÁR KÉSŐ VOLT. HALDOKLOTT. NEM, MÁR HALON VOLT.

EZ VOLT AZ UTOLSÓ GONDOLATA, MIELŐTT A SÖTÉTSÉG TELJESEN (ELLNI TA

A FÉNYT.

ELAINE ORDÍTVA VERTE AZ AJTÓT. A RÉSEKEN ÁT ÖMLÖTT BEFELÉ A FÜST.

AZ AJTÓ BEFELÉ KINYÍLT, MIRE Ő HÁTRAESETT. KONRÁD ÁLLT ELŐTTE, FÉLIG

ELVESZVE A FÜSTBEN. MEGFOGTA A KEZÉT, KIHOZTA A FOJTOGATÓ

FÜSTFELHŐBE, AZTÁN ÁT A KÖVETKEZŐ SZOBÁBA, AHOL VOLT EGY ABLAK, ÉS

EGY FÜGGÖNYDARABOKBÓL KÉSZÜLT KÖTÉL VEZETETT KI RAJTA, MELY EGY

NEHÉZ SZÉK LÁBÁHOZ VOLT ERŐSÍTVE.

— MÁSSZ LE! — RENDELKEZETT A FÉRFI.

ELAINE NEM KÉRDEZŐSKÖDÖTT, NEM VOLT RÁ IDŐ. MEGRAGADTA A

SEBTÉBEN RÖGTÖNZÖTT KÖTELET, ÉS LEMÁSZOTT RAJTA. MÁR FÉLIG LENT VOLT

A FALON, AMIKOR ÉREZTE, AMINT KONRÁD IS RÁKAPASZKODOTT, A KÖTÉL

MEGERESZKEDETT.

— UGORJ LE, MAJD ÉN ELKAPLAK!

THORDIN HANGJA VOLT AZ.

ELAINE MÉLY LEVEGŐT VETT, ÉS ELENGEDTE A KÖTELET. ERŐS KAROKBAN

LANDOLT, MAJD MINDKETTEN A FÖLDRE ESTEK.

KONRÁD LEUGROTT A HÁTRALÉVŐ NÉHÁNY LÁB MAGASSÁGBÓL, ÉS NÉGY-

KÉZLÁB ÉRT FÖLDET A HÓBAN. ELAINE ODAFUTOTT HOZZÁ MEGÖLELGETNI. O

IS VISSZAÖLELTE, ARCÁT BELETEMETVE A LÁNY VÁLLÁBA. FÜST HULLÁMZOTT AZ

ABLAKBÓL, AHOL KIMENEKÜLTEK.

ISZONYATOS DÜBÖRGÉSSEL BESZAKADT A PADLÓ, ÉS A TŰZ A MENNYEZETET

NYALDOSTA. BLAINE TESTE MÉG BENT VOLT, DE TISZTA TŰZ MARTALÉKÁVÁ

VÁLT. EZ JOBB VÉGZET VOLT, MINT AMI CORTTON LEGTÖBB HALOTTJÁNAK

KIJUTOTT.

KONRÁD FELEMELTE ARCÁT ELAINE-ÉHEZ. ANNYIRA KÖZEL VOLT, DE

ANNYIRA. MEGCSÓKOLTA, ÉS A LÁNY HAGYTA. AZ AJKA LÁGY VOLT, A BŐRE

PEDIG MAGÁBA SZÍVTA A FÜST SZAGÁT. E g y sötét úr halála • 335

A TŰZ FÉNYÉBEN AMULETT CSILLANT MEG KONRÁD NYAKÁBAN. ELAINE

NEM EMLÉKEZETT, HOGY KONRÁD VALAHA IS ÉKSZERT HORDOTT VOLNA.

KONRÁD KOROMFEKETE KEZÉVEL BELETÚRT A LÁNY HAJÁBA, ÉS FEL-

NEVETETT. ISMÉT MEGCSÓKOLTA, VADUL ÉS KEMÉNYEN, MINTHA BELÉ AKARNÁ

PASSZÍROZNI MAGÁT A SZÁJÁN KERESZTÜL. MÁR MAJDNEM FÁJDALMAS VOLT.

THORDIN ÉS GERSALIUS FÖLÖTTÜK ÁLLTAK, ÉS NÉZTÉK, AHOGY LEÉG A

HÁZ. ELAINE JONATHANT KERESTE, ÉS HAMAROSAN MEGLÁTTA, AMINT

MAGÁBA ZUHANVA ÜL A HÓBAN EGY ZOMBI ÖSSZEÉGETT TESTE MELLETT.

— JONATHAN — SZÓLÍTOTTA MEG, DE A FÉRFI MEG SEM MOZDULT.

GERSALIUS ELAINE VÁLLÁRA TETTE A KEZÉT.

—TEREZA VISSZATÉRT, MINT AZOK KÖZÜL EGY. KÉNYTELENEK VOLTUNK

ELPUSZTÍTANI.

ELAINE NÉZTE AZ ÖSSZEROSKADT JONATHANT. LEGSZÍVESEBBEN ODA-

SZALADT VOLNA HOZZÁ, HOGY AZT MONDJA, MINDEN RENDBEN LESZ, DE A

SZÍVE MÉLYÉN TUDTA, EZ HAZUGSÁG.

NAGY TÖMEG VERŐDÖTT ÖSSZE A VASKECSKE KOCSMÁBAN. AZ ÚJ BÁRD

IGENCSAK FELLENDÍTETTE A HELY FORGALMÁT

KELRIC KÖZÉPMAGAS, ÁM SZÉLES VÁLLÚ, KESKENY DEREKÚ FÉRFI VOLT.

ANNAK IDEJÉN NAGYOBB KÉZZEL TANULT GITÁROZNI, HÁRFÁN ÉS CSEMBALÓN

JÁTSZANI; DE EZEK AZ UJJAK HOSSZÚAK ÉS KARCSÚK VOLTAK — A TOLVAJLÁS

FINOMÍTOTTA ŐKET, NEM A ZENEI GYAKORLÁS. A FÉRFI MOST KIHASZNÁLTA

UJJAINAK HAJLÉKONYSÁGÁT, ÚJRATANÍTOTTA ŐKET, HOGY ZENÉLJENEK, NE

PEDIG PÉNZT EMELJENEK KI A MIT SEM SEJTŐK FARZSEBÉBŐL. ZSEBFELMETSZŐ

KELRICBŐL NÉHÁNY HÓNAP LEFORGÁSA ALATT ÉKESHANGÚ KELRIC LETT.

HIÁNYZOTT NEKI CALUM DALNOK RÉGI NAGY HÍRE, DE TUDTA, HÚSZ-

ÉVESEN MÉG RENGETEG IDEJE VAN, HOGY ÚJRA MEGALAPOZZA. KEKKNEK

MAGASABB ÉS TISZTÁBB VOLT A HANGJA, AMI CALUMNAK IGENCSAK TETSZETT.

CSAK AZ ÚJ HANGJÁHOZ ILLŐ ÚJ DALOK KIVÁLASZTÁSÁN MÚLT MINDEN; A

FÉRFI TEHÁT A SZÓ SZOROS ÉRTELMÉBEN MINDENT ÚJRAKEZDETT.

HARKON LUKAS HOZTA AZ IFJÚ KELRICET CALUM ÁGYA MELLÉ. O HE-

LYEZTE AZ AMULETTET A FIATAL FÉRFI NYAKÁBA. NÉHÁNY SZÓ, ÉS BEÁLLT A

VÁLTOZÁS. CALUM NEM EMLÉKEZETT MÉG ARRA SEM, HOGY MILYEN ÉRZÉS

VOLT. EGYIK PILLANATBAN MÉG AZ ÁGYBAN FEKÜDT, KÍNLÓDOTT A

FÁJDALOMTÓL, A KÖVETKEZŐBEN PEDIG MÁR FELEGYENESEDVE ÁLLT, ÉS EGY

ÖSSZEZSUGORODOTT ÖREGEMBERRE NÉZETT LE.

RÉGEN FORDULT ELŐ, HOGY A TÜKÖRBE NÉZETT, AKKOR IS SOKKOT KA-

POTT A LÁTVÁNYTÓL. A BŐRE PERGAMENSZERŰ VOLT; RÁNCOS, ÉS REDŐKBEN

LÓGOTT A CSONTJAIRÓL. A KOPONYÁJÁN A BŐR LECSÚSZOTT, AKÁR A


FÉLIG MEGOLVADT VIASZ. CSAK A SZEME VOLT ISMERŐS. CSAK A SZEME

MARADT MEG ABBÓL, AHOGY MAGÁRA EMLÉKEZETT. CALUM DALNOK MÁR RÉG

MEGHALT, CSAK NEM VOLT TUDATÁBAN.

AZ A SZEM PILLANTOTT FEL RÁ, ÉS A JÓL ISMERT SZÁJ NAGYRA NYÍLVA

KIERESZTETT EGY NÉMA ORDÍTÁST. KELRIC ÖNKÉNT JELENTKEZETT ERRE —

KOMOLYAN ÍGY TÖRTÉNT —, DE Ő NEM ÉRTETTE. SENKI SE TUDTA MEG-

MAGYARÁZNI A FÁJDALMAT. ORDÍTOTT SZÓTLANUL. A NYELV LEESETT A

FOGATLAN SZÁJBAN, ÉS OLY KESKENYEK VOLTAK AZ AJKAK, HOGY MINDÖSSZE A

SZÓTLAN LYUK MARADT.

— NEM MEGY, NEM BÍROM KI! — ORDÍTOTTA. — VIGYETEK KI INNEN, ÓH,

AZ ISTENEKRE, VIGYETEK KI INNEN!

— MIT GONDOLSZ, CALUM? VISSZACSERÉLJÜK A TESTEKET? HARKON A

HOSSZÚ UJJAKKAL MEGFOGTA AZ ÚJ, ERŐS VÁLLAKAT, MEGMASSZÍROZTA AZ ÚJ

IZMOKAT.

CALUM LETEKINTETT A HALDOKLÓ TESTRE. RÁNÉZETT A PÁNIKKAL ÉS

FÁJDALOMMAL TELI SZEMRE. AZ Ő SZEME. DE MÁR NEM, HOGYHA EGYSZERŰEN

CSAK NEMET MOND.

HARKON ARCA LASSAN MOSOLYRA DERÜLT, ÉS EGY JÓL TÁPLÁLT KÍGYÓHOZ

HASONLÍTOTT.

MÉLTÓSÁGTELJESEN AZ ÁGYHOZ LÉPETT, MAJDNEM TÁNCBA ILLŐ, SUHANÓ

LÉPTEKKEL. IGENCSAK ÉLVEZTE A HELYZETET.

— MEGSZABADÍTALAK ETTŐL A FÁJDALOMTÓL, KELRIC. LEVESZEM A

VÁLLADRÓL EZT A SZÖRNYŰ TERHET — MONDTA ÉS AZ ÁGYHOZ LÉPETT.

— GYERÜNK, CALUM, FORDULJ MEG, HOGY SZEMKONTAKTUS LEGYEN

KÖZTÜNK. AZ NAGYON FONTOS.

CALUM KEZDETT VOLNA NEMET MONDANI, DE VOLT VALAMI HARKON

ARCÁN, AMI MIATT INKÁBB NEM ELLENKEZETT. AZÉRT CSERÉLT, HOGY

LÁTHASSA A RÉGI TESTÉT ÚGY, HOGY EGY IDEGEN NÉZ VISSZA BELŐLE.

CSAK AKKOR VETTE ÉSZRE, HOGY NEM CSUPÁN A KOR ÉS A BETEGSÉG MIATT

TŰNIK FURCSÁNAK RÉGI ÁBRÁZATA. AZ ARCKIFEJEZÉS IS NAGYON IDEGEN VOLT

SZÁMÁRA. KELRIC SZEMÉLYISÉGE NÉZETT VISSZA RÁ.

HARMINCHARMADIK FEJEZET


HARKON GUGGOLT, ÉS LÁGYAN MEGÉRINTETTE AZ ÖREGEDŐ ARCOT.

ÉDESEN MOSOLYGOTT, MINTHA ÁGYBA AKARNÁ GYÖMÖSZÖLNI AZ ÖREGET A

KÖZELEDŐ ÉJSZAKÁRA. CALUM FELTÉTELEZTE HARKONRÓL, HOGY AZT FOGJA

KÉRNI TŐLE, HOGY HUNYJA LE A SZEMÉT. EHELYETT HARKON SZÍNPADIAS

MOZDULATTAL ELŐHÚZTA AZ ÖVÉBŐL A KÉST.

A SZEMEK ELKEREKEDTEK.

— DE AZT ÍGÉRTED, HOGY...

CALUM AZON TŰNŐDÖTT, MIT ÍGÉRHETETT HARKON KEKKNEK.

— NE, KÉRLEK!

AZ ÖREGEMBER CALUMRA NÉZETT, A SAJÁT TESTÉRE, AMINT OTT ÁLL.

FELEMELTE A MÁJFOLTOS KEZÉT, ÉS KÖNYÖRGÖTT:

— SEGÍTSÉG!

HARKON ODAFEKÜDT AZ ÖREGEMBER MELLÉ, ÉS VÉGIGHÚZTA A KÉS ÉLÉT A

FÉRFI HÁLÓRUHÁJÁN, VÉGIG A VÉKONY MELLKASON.

— NEM SIKERÜLT FELFOGNOD VALAMIT, DRÁGA KELRIC. CALUM MEG

AKARJA TARTANI A TESTEDET. SOSEM ÁLLT SZÁNDÉKÁBAN VISSZAADNI NEKED.

A FAKÓ SZEMPÁR KITÁGULT, ÉS A TUDAT, HOGY ELÁRULTÁK, FÁJDALOMMÁ

MEREDT AZ ARCÁN. KINYÍLT A SZÁJA, ÉS CALUM MEREVEN VÁRTA A VÁDAKAT

ÉS VISSZAVÁGÁSOKAT. DE A KÉS FELCSÚSZOTT, A NYAK FINOM BŐRÉT ÉRINTVE.

A SZÁJ TÁTVA MARADT, SZEM TÁGRA NYÍLVA.

— GYERÜNK, CSINÁLD MÁR! — MONDTA CALUM FIATAL HANGJÁN, AZ O

HANGJÁN.

— ÉS UGYAN HOGY MAGYARÁZNÁNK MEG, HOGY ELVÁGTUK

A TORKÁT? HARKON KIRÁNTOTTA A FÉRFI FEJE ALÓL A PÁRNÁT. A FÉRFI

MEGIJEDT,

ÉS LUKAS BELENYOMTA A PÁRNÁT AZ ARCÁBA. FÉL KÉZZEL

VISSZACSÚSZTATTA A KÉST A HELYÉRE, MAJD MINDKÉT KEZÉVEL A PÁRNÁBA

TENYERELT. VÉKONY, CSONTOS UJJAK VERTÉK ÉS RÁNGATTÁK HARKON

INGUJJÁT.

LUKAS SOKÁIG NYOMTA A PÁRNÁT, AMÍG AZ ŐRJÖNGŐ KEZEK MOZ-

DULATLANNÁ NEM VÁLTAK. AMINT BELENÉZETT CALUM ÚJ SZEMÉBE, HALVÁNY

MOSOLY BÚJT MEG JÁTÉKOSAN AZ ARCÁN. E g y sötét úr halála • 339

CALUMOT RÉMÁLMAIBAN KÍSÉRTETTE AZ A MOSOLY.

DE AZTÁN AZ A HÍR JÁRTA, MISZERINT HARKON LUKAS EGY CORTTONI

TŰZESET SORÁN ÉLETÉT VESZTETTE. HŐSIES HALÁLT HALT, MIKÖZBEN A FALUT

PRÓBÁLTA MEGMENTENI.

ÉKESHANGÚ KELRIC MEGHAJOLT, ÉS ELHAGYTA A KIS SZÍNPADOT A

VASKECSKE KOCSMÁBAN. A KOCSMÁROS, AKI A TULAJDONOS IS VOLT EGYBEN,

MEGVEREGETTE A HÁTÁT.

— MÉG SOSEM VOLT ITT ILYEN TÖMEG. SZERETNÉM, HA ALÁÍRNÁL VELEM

EGY SZERZŐDÉST.

CALUM MOSOLYGOTT, DE CSÓVÁLTA A FEJÉT.

— SZERETNÉK SZABAD LENNI, HOGY ODA MEHESSEK, AHOVA AKAROK, DE

AZÉRT KÖSZÖNÖM AZ AJÁNLATOD.

EZUTÁN MÁSIK KÉZ KOPOGTATTA MEG A HÁTÁT. CALUM MEGFORDULT, ÉS

LÁTTA, HOGY KONRÁD BURN ÁLL ELŐTTE. ÜDVÖZÖLTE, AHOGY CALUM TETTE

VOLNA, DE MÉG ÉPPEN IDŐBEN SIKERÜLT ÉSZBE KAPNIA, HOGY ŐK MOST MÁR

IDEGENEK EGYMÁS SZÁMÁRA. EZ A HIRTELEN FELISMERÉS VOLT AZ EGYIK OKA

ANNAK, AMIÉRT ELHAGYTA MEGSZOKOTT KÖRNYEZETÉT. KONRÁD VOLT AZ

ELSŐ RÉGI ARC, AKIT LÁTOTT.

— EGY RÉGI BARÁTOMRA EMLÉKEZTET, EGY HÍRES BÁRDRA, AKIT CALUM

DALNOKNAK HÍVTAK. HALLOTTA VALAHA ÉNEKELNI?

CALUM MAJDNEM FÉLRENYELTE AZ ITALÁT. SIKERÜLT MEGCSÓVÁLNIA A

FEJÉT, MIVEL NEM BÍZOTT ABBAN, HOGY TUD RENDESEN BESZÉLNI.

— HADD HÍVJAM MEG EGY ITALRA! — MONDTA KONRÁD. — SZERETNÉM

KÉRNI OMARTRAG BALLADÁJÁT. AZ CALUM EGYIK KEDVENCE VOLT.

CALUM VÉGRE MEGTALÁLTA A HANGJÁT.

— AZT NEM ISMEREM, BARÁTOM — MONDTA.

KONRÁD MOSOLYA ELILLANT, DE MEGTARTOTTA SZOKATLAN

JÓKEDVÉT. CALUM NEM TUDTA MEGÁLLNI, HOGY MEG NE KÉRDEZZE:

— ÜGY LÁTOM, HOGY JÓ HANGULATBAN VAN, IDEGEN. MILYEN AL-

KALOMBÓL?

— MOST VOLT AZ ELJEGYZÉSEM.


CALUM MINDEN AZELŐTT SZERZETT JÁRTASSÁGÁL HEVEIVÉ KTT/DRTLT,

HOGY NE ÉRZŐDJÖN A HANGJÁBAN A SOKKSZERŰ MEGLELTÉL ÉS.

— KIVEL? — NYÖGTE KI VÉGÜL.

— NEM ISMERI ŐT.

— MONDJON EGY NEVET, ÉS TALÁN ÍROK RÓLA EGY DALT. KONRÁD

NEVETETT; ŐSZINTÉN NEVETETT.

— ELAINE CLAIRN — LEHET, HOGY A NEVE NEM ÉPPEN KÖLTŐI, DE Ő A

LEGGYÖNYÖRŰBB LÁNY A VILÁGON.

— EGY VŐLEGÉNYNEK MINDIG AZT KELL GONDOLNIA, HOGY AZ Ő PÁRJA A

LEGCSODÁLATOSABB A VILÁGON — MONDTA CALUM. MEG AKARTA ÖLELNI

KONRÁDOT; EL AKARTA NEKI MONDANI, MENNYIRE ŐSZINTÉN ÖRÜL ANNAK,

HOGY ISMÉT RÁTALÁLT A SZERELEMRE. ÉS HOGY ÉPPEN A KIS ELAINE-NEL

TALÁLT RÁ... CALUM SZERETETT VOLNA A LÁNYNAK IS GRATULÁLNI. DE NEM

TEHETTE. SOSEM KOCKÁZTATHATJA MEG, HOGY ÚJRA LÁSSA ŐKET.

KONRÁD MEGVETTE NEKI AZ ITALT ANNAK ELLENÉRE, HOGY A BÁRD AZT

ÁLLÍTOTTA, NEM TUDJA ELÉNEKELNI A KÍVÁNT BALLADÁT. CALUM NEM TUDTA

LEVENNI A SZEMÉT AZ ÚJ, KEDÉLYES KONRÁDRÓL. A VÁLTOZÁS ELKÉPESZTŐ

VOLT.

CALUM SZERETTE VOLNA ELMONDANI, MENNYIRE ÖRÜL, HOGY HARKON

HALOTT, ÉS HOGY KONRÁD VISZONT ÉLETBEN MARADT ÉS VÉGRE MEGTALÁLTA

A BOLDOGSÁGOT. EHELYETT TOVÁBBI DALOKAT ADOTT ELŐ A VENDÉGEKNEK,

ÉS NÉHÁNY ÓRA MÚLVA MÁR SEMMI MÁSRA NEM VÁGYOTT, CSAK HOGY

KISZABADULJON A KOCSMA FOJTOGATÓ LÉGKÖRÉBŐL. KISÉTÁLT TEHÁT A KÉSŐ

TAVASZI ÉJSZAKÁBA, A NEVETŐ TÖMEGBEN HAGYVA KONRÁDOT.

MÁR A KIS, MACSKAKÖVES UDVARON ÁLLT, BELÉLEGEZVE EGYRE ERŐSÖDŐ

ILLATÁT A MEZŐKNEK, MELYEK PONT A VÁROSKA PEREMÉN HELYEZKEDTEK EL.

HIRTELEN EGY HANGOT HALLOTT, ÉS MEGFORDULT.

KONRÁD VOLT AZ. KIJÖTT, ODAÁLLT MELLÉ, ÉS LENÉZETT A VÁROSFA-

LAKON TÚLRA. ANNYIRA HASONLÍTOTT RÉGI ÖNMAGÁHOZ, HOGY CALUM E g y sötét úr halála • 341

NEM AKART KÉRDEZNI SEMMIT, NEM AKARTA MEGTÖRNI A CSENDET,

NEM AKARTA, HOGY ÚJRA IDEGENEK LEGYENEK EGYMÁS SZÁMÁRA.

—VALÓBAN AZT GONDOLTAD, HOGY MEGHALTAM CORTTONBAN?

KONRÁD HANGJA VOLT AZ, DE A SZAVAK NEM TŐLE SZÁRMAZTAK. CALUM

MEGFORDULT, ÉS KONRÁD ARCÁT LÁTTA, DE A MOSOLYA...

—HARKON!

A MOSOLY EGYRE SZÉLESEDETT.

— SZOLGÁLATODRA!

MÉLYEN, SZÍNPADIASAN MEGHAJOLT, ÉS A MOZDULAT KISSÉ FURCSÁNAK

HATOTT A TOLLAS KALAP NÉLKÜL.

CALUM ÉREZTE, HOGY A TORKÁBAN DOBOG A SZÍVE.

— TÉNYLEG ELJEGYEZTED ELAINE-T?

— SAJNÁLATOSAN, NEM. KONRÁD FURCSAMÓD TÁVOLSÁGTARTÓVÁ VÁLT A

MI IFJÚ CLAIRN KISASSZONYUNKKAL SZEMBEN.

NÉMILEG ENYHÜLT A SZORÍTÓ ÉRZÉS CALUM GYOMRÁBAN. HARKON

LEGALÁBB NEM HOZOTT ROMLÁST ELAINE FEJÉRE IS.

— ÉLVEZTED A KARTAKASSON KÍVÜL TETT UTAZÁSAIDAT? A MARKÁNS

ARCON HARAGOS TEKINTET LETT ÚRRÁ.

— EZÚTTAL SEM LEHETETT RÉSZEM BENNÜK. NAPOKIG OTT ÁLLTAM

KARTAKASS HATÁRÁN, DE ÁTLÉPNI NEM TUDTAM. HAMAR ÉSZREVETTEM,

HOGY KONRÁD TESTE CSAK EGY ÚJABB A SZÁMOS ALAK KÖZÜL, MELYET KÉPES

VAGYOK MAGAMRA ÖLTENI, DE SEMMI TÖBB. NAGYJÁBÓL EGY NAP MÚLVA,

HARKON LUKAS ELŐ FOG JÖNNI REJTEKÉBŐL, ÉS ISMÉT BIRTOKBA VESZI HELYÉT

KARTAKASS BÁRDJAI KÖZÖTT. REMÉLEM, TE JOBBAN ÉLVEZED AZ ÚJ TESTED,

MINT ÉN.

— NOS, IGEN. KELRIC NEM OLYAN ERŐS, DE VAN MÉG HÚSZ ÉVEM GYA-

KOROLNI A KARDFORGATÁST. GYAKORLAT TESZI A... NOS, TUDOD TE IS.

— IGEN — MONDTA HARKON —, TUDOM.

A CIPŐJE SARKÁN HINTÁZOTT ELŐRE-HÁTRA. A KEZEI A HÁTA MÖGÖTT

VOLTAK ÖSSZEKULCSOLVA, ÉS A FÉRFI KEDÉLYES VIDÁMSÁGOT SUGÁRZOTT.


— ÖRÜLÖK, HOGY ÉLVEZED A TESTED. HGÉ.S/EN ELEPEDI 11NEL ILIN . AZ

ÚJJÁSZÜLETÉSEDDEL.

— AZ IS VAGYOK.

— POMPÁS. KIVÁLÓ.

EGY PILLANAT EREJÉIG CSENDBEN ÁLLTAK, DE MÁR NEM VOLT OLYAN

BARÁTI A LÉGKÖR. CALUM VISSZA AKART MENNI A KOCSMÁBA, hogy ismét

KÖRÜLVEGYÉK A DALOK, A NEVETÉS, AZ ÉLET. NEM arra vágyotti

HOGY KINT ÁLLJON A SÖTÉTBEN EZZEL A HARKON LUKAS NEVEZETŰ

LÉNNYEL.

— BEMEGYEK. MÉG VÁRNAK TŐLEM EGY DALT.

HARKON MOSOLLYAL AZ ARCÁN FORDULT CALUM FELÉ. A KEZE OLYAN

GYORSAN VILLANT, HOGY CALUM SEMMIT NEM TEHETETT. A KÉS PONT A

BORDÁI KÖZÖTT HASÍTOTT BELE, DE MOST NEM HAJTOTTA VÉGRE MINDJÁRT

AZT A VÉGSŐ, FELFELÉ IRÁNYULÓ DÖFÉST. A FÁJDALOM MEGDERMESZTET T E

CALUMOT; ÉS LEVEGŐ UTÁN KAPKODOTT.

— HA AZ ÉN SZÍVEM VÁGYA NEM TELJESÜLHET, HÁT A TIÉD SEM VÁLHAT

VALÓRA!

LASSAN MOSOLY ÁRADT SZÉT AZ ARCÁN, UGYANAZ, MELY AKKOR ÜLT RAJTA,

AMIKOR MEGFOJTOTTA KELRICET. EZ VOLT AZ A MOSOLY, AMELY

RÉMÁLMAIBAN KÍSÉRTETTE CALUMOT MINDADDIG, MÍG FÜLÉBE NEM JUTOTT

HARKON HALÁLHÍRE.

CALUM TÉRDRE ESETT, HARKON IS LETÉRDELT MELLÉ, MIKÖZBEN MÉG

BENNE TARTOTTA A KÉST.

—VISZLÁT, CALUM DALNOK! — MONDTA, ÉS AZZAL, EGY UTOLSÓT CSA-

VARVA A KÉSEN, PENGÉJÉT CALUM ÚJ TESTÉBE MÉLYESZTETTE. GÚNYOS

MOSOLYA MESSZE ELKÍSÉRTE A DALNOKOT A SÖTÉTSÉGBEN.

VÉGE

Documents

LaureLL K Hamilton Egy Sotet Ur Halala