Közmûvelôdés, de minek?

KOLOZSVÁRKÉTEZERHÁROM

5

Tartalom

Szabó Zsolt: Közmûvelôdés, de kinek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Közmûvelôdés, riport

Boér Jenô: A százéves temesvári Millenniumi templomról (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Duray Miklós: Lélekbe zárt haza.

Mit kezdjünk azzal, ami van és mégsincs? (1995) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9Smaranda Enache: Önazonosság és európaiság (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Gál Sándor: Ami a reményt élteti (1996). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Jakab Antal: „Talpra, magyar” és az „Ébredj, román!” (1995) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13Lászlóffy Aladár: A lélek Corvinái (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Lisztóczky László: Versekben tündöklô Erdély.

Egy antológiasorozat margójára (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Nagy Károly: Az anyanyelv kovácsolja egybe öt világrész magyarságát (1995) . . . . . . 18Péntek János: A jövô esélyei a külsô régiókban (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Pomogáts Béla: Erdély a magyar történelemben és kultúrában (1996) . . . . . . . . . . . . . . 24Szabó Bálint: A Transylvania Trust felette szükséges voltáról (1997) . . . . . . . . . . . . . . . 27Szabó Zsolt: Kisajátítható-e Tamási Áron öröksége? (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Vetési László: Gyülekezetek maradéka mûemléktemplomok árnyékában (1997). . . . . 31

Galéria

Barabás László: Akiket fog a figura... Dramatikus népszokásokBálint Zsigmond mûvészfotóin (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Kántor Lajos: Barabás Miklós Céh – régiek és újak (1998). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Gábor Dénes: Pasztellkrétával és festôecsettel írt poézis.

Ferenczy Júlia mûvészetérôl (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Szatmári László: A modern misztikus. Kákonyi Csilla olajfestményei (1995)..... . . . . . 42Gábor Dénes: Román Viktor plasztikai világa (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Szatmári László: Az emberélet fordulói. Plugor Sándor tollrajzai (1996) . . . . . . . . . . . . 46Gábor Dénes: Gy. Szabó Béla fametszetei Háromszéken (1998). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Sütô Ferenc: Látványvadászat Ippon (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Szabó Vilmos: Generációk párbeszéde (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Sütô Ferenc: Zsobok három próbája (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Szatmári László: Tûzben tisztult zománcok.

A nyírbátori zománcmûhely bemutatkozása (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Enciklopédia

Amedeo di Francesco: Magyarok Nápolyban a 19. században (1996) . . . . . . . . . . . . . . . 56Egyed Ákos: A jobbágyfelszabadítás a Partiumban 1848-ban (1997). . . . . . . . . . . . . . . . 59Engelmayer Ákos: Az 56-os magyar forradalom visszhangja,

emléke és szerepe a 70-80-as évek cenzúra nem látta (illegális) lengyel sajtójában és könyvkiadványaiban (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

Gaal György: 1848–49 emlékhelyei Kolozsvárt (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

6

Gömöri György: I. Erzsébet angol királynô alakja a 16–17. századi magyar irodalomban (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

Imreh István: A székely székek határai, életsorsa a felvilágosodás évtizedeiben (1995) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Tonk Sándor: Jakó Zsigmond köszöntése (1996). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75Jakó Zsigmond: A magyarság életrajza (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76Tonk Sándor: A honfoglalás jelentôsége a magyar nép és

Európa népeinek történetében (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78Kósa László: Fürdôélet az Osztrák–Magyar Monarchia idején (1996). . . . . . . . . . . . . . . 80Neményi József Nándor: Új törvény, új dilemmák és régi bürokrácia

A kutya ugat, a karaván áll, 1997 novemberében! (1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86Péterffy Miklós: Kós Károly elsô megépült lakóháza (1998)) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88Sas Péter: Kelemen Lajos és Móricz Zsigmond találkozása

Kelemen-levél tükrében (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94Szörényi László: Az olasz–magyar kapcsolatok históriája.

A kihívás és válasz kettôsségében (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96

Vadrózsa

Balázs Lajos: Megkerítés. A haldoklás különleges rítusa Csíkszentdomokoson (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

Gazda Klára: Nagy Jenô emlékezete (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101Nagy Jenô: Összehasonlító viselettörténet és szótörténet (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102Keszeg Vilmos: A kör szemantikája és szerkezete (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106Dr. Kós Károly: Az alvinci újkeresztyén késesekrôl (1995) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Könczei Csongor: Generáció- és stílusváltás

a kalotaszegi cigányzenész családoknál (1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112Nagy Olga: Népismeret, szociális védelem – falufejlesztés (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . 115Pozsony Ferenc: Az elveszett juhait keresô pásztor

zenés-táncos változata a lemhényi Szent György-napi szokásokban (1998) . . . . . . . 117Szentimrei Judit: A barcasági csángó magyar öltözet (1997). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120G.D.: Vámszer Géza emlékezete (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124Vámszer Géza: Néprajzi, népmûvészeti, múzeumi és háziipari

mozgalmak Csíkban a két háború között (1996) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124

Az antológia szerzôi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128

7

Az antológia címében is megfogalmazott harsánykérdés inkább csak magunknak szól, amolyan olva-só-vásárló csalogató-fogó gyakorlat része: milyen el-várásoknak-igényeknek próbálunk megfelelni a 89-es decemberi bukfenc óta? Azóta is keressük a vá-laszt: van-e közmûvelôdés, s ha van, akkor miértnincs? Vajon nem csak arról van-e szó, hogy a sokkalrövidebbnek remélt átmeneti idôben még nem állotthelyére minden, amit a hagyományos polgári érték-rendbôl folytathatónak érzünk? Tudunk-e az erre akérdésre érzékeny munkatársainkkal együtt elfogad-ható választ adni a megváltozott körülmények kö-zött is, vagy visszavonulót fújunk, és bevalljuk, hogyszegényebbek lettünk még egy illuzióval.

Ismét egy csöndes házi évforduló elôtt állunk: 55.születésnapját ünnepli a Mûvelôdés júliusban. Ne-künk fontos és annak a néhány ezer olvasónak, akitovábbra is megveszi, elolvassa lapszámainkat, sza-kít magának egy kis idôt rohanó napjainkban, hogylegjobb hagyományait folytató kedvenc lapjából me-rítsen erôt, kitartást, ha mindennapos gondjain felül-emelkedve van egy kis ideje hagyományos módontájékozódni a felkínált írásokból.

Elsôsorban nekik szeretnénk betartani ígéretünketés teljessé tenni az öt éve elindított antológiasoroza-tunkat. Ily módon ezeréves tartozásunkat kiegyenlít-jük ebben a nyári összevont 6–9. lapszámban, amelykülön kötetként is napvilágot lát jubileumi 20. kiad-ványaként a könyvkiadás kalandos vállalkozásába isbelefogó Mûvelôdésnek. Ha tehát valaki összegyûjtöt-te a jelen kötettel együtt összesen hat (5+1) válogatá-sunkat (1998: A közmûvelôdés szolgálatában; 1999: A közmûvelôdés szûkülô (t)erei; 2000: A kibontako-zás igézete; 2001: Kisajátított közmûvelôdés és a +1 a2002: Mûvelôdés Galéria), akkor félszáz esztendô(1948–1998) érdekes mérlegét tartja kezében, mert aMûvelôdésben megjelent írások tükrében szemlélhetia tájainkon bekövetkezett változásokat. A lap törté-netébe nem kalandozunk most túlságosan bele, mertannak idején a születésnapra készülve 1998/1-es lap-számban mérleget készítettünk (Kis magyar mûve-lôdéstörténet, avagy a Mûvelôdés rövid története).

Antológiánk a majdnem félszáz megjelent lap-számból tallózik, ám keresztmetszetünk nem éri el atíz százalékot, s természetesen csak egyik megközelí-tése marad a Mûvelôdés-jelenségnek. Hiszen sokféleszempont alapján lehet válogatni a már megjelentírásokból, mi mindenképpen arra törekedtünk, hogyegyrészt jellemzô legyen a vizsgált idôszakra, más-részt lehetôleg felmutassuk azokat az értékeket, ame-lyekben tetten érhetô az a sajátosság, ami mássá,egyénivé teszi lapunkat a hazai magyar sajtóban. Is-mét a bôség zavarával küszködtünk, sok, szívünk-nek kedves írásról is le kellett mondanunk, s mind-össze a Galéria rovatunkban engedtük meg ma-gunknak azt a fényûzést, hogy leggyakrabban közlôbelsô munkatársaink három írással is szerepeljenek.

Az öt esztendô alatt óhatatlanul ritkultak sorainkis; a régi és a megújult Mûvelôdés állandó munkatár-sai közül Ferenczy Júlia festômûvész, Plugor Sándorgrafikus, dr. Kós Károly néprajzos, Nagy Jenô nyel-vész, Imreh István vagy a fájdalmasan korán, éppenlapzártakor elhunyt Tonk Sándor történész, életmû-vének fontos része hasábjainkon jutott el az olvasó-

hoz, mindannyian fontosnak tartották válaszolni amaguk szakterületén a címben felvetett kérdésre.

Összeállításunk fô rendezôelve az volt, hogy le-hetôleg a lap hagyományos szerkezetét követve aközmûvelôdéssel foglalkozó írások állnak az élen,elsôsorban erdélyi, de magyarországi és felföldi szer-zôk is szerepelnek, elsôsorban közösségszervezô és-építô, identitáserôsítô szerepük volt/lehetett. A ros-táláskor viszont ki kellett hagynunk a súlypontoslapszámainkban közölt írások legnagyobb részét, vi-dékbemutató és évfordulós összeállításaink egyál-talán nem kaphattak helyet itt. Pedig például a Ha-rag György emlékszámunkat (1996/1) a marosvásár-helyi évfordulós megemlékezésre és az emlékkiál-lítás megnyitójára idôzítettük, az egybegyûlt szépszámú közönség nagy örömmel fogadta. Vagy máigemlegetik például az 1997-es barcasági (5–6.) vagyszilágysági (7–8.) összeállításunkat, az utóbbi ízelítôvolt a régóta esedékes és rá két évre a KriterionKönyvkiadónál megjelent nagyszabású Szilágyságimagyarok címû monográfiából. Csak mutatványkéntszerepel egypár írás a népek és kultúrák évszázadosvagy évezredes kapcsolatát bemutató összeállítások-ból (japán–magyar, olasz–magyar vagy lengyel–ma-gyar), pedig például a Mûvelôdés tudatosította,hogy Kolozsvárt hamarabb tanították a japán nyel-vet, mint Budapesten vagy Bukarestben. A szerteá-gazó és Erdélyben is jelentôs olasz vonatkozásokkalRómában a hungarológiai kongresszuson összegyûltszakemberek elôtt mérettünk meg. Széles visszhan-got váltott ki Menni vagy maradni? összeállításunk53 leendô újságíró vallomásából (1996/9), vagy egymásik lapszámban különbözô szakos egyetemistákjárták körbe a schengeni határok kiterjesztése követ-keztében elôálló sajátos helyzetet, amely az önhibá-jukon kívül a Kárpát-medence különbözô országaibaszakadt magyarokat szétválasztja (1998/11). A romá-niai magyar sugárzott sajtót bemutató lapszámunkúttörô kezdeményezés volt a tévé- és rádióstúdiókszámbavételével (1998/3). A teljesség igénye nélküléppen csak jelezni tudjuk, hogy a szociálpolitika, amûemlékvédelem vagy a különféle civil kezdemé-nyezések, az EMKE jubileumi évfordulója vagy éviközgyûlése és jutalmazottai megannyi tematikusösszeállításunk vissza-visszatérô eleme.

„Itt az írás, olvassátok...” – mondhatnók a költô-vel. Olvassátok és szeressétek továbbra is... a Mûve-lôdést, még legalább ezer évig.

SZABÓ ZSOLT

Közmûvelôdés, de kinek?

8

Temesvár egyik legnagyobb, legszebb, legim-pozánsabb épülete a honfoglalás ezeréves évfor-dulójára épített Millenniumi templom. Ez Erdély- ésBánság-szerte az egyetlen millenniumi templom.Fennállásának 100. évfordulóját ünnepeltük az idén.Az ez alkalomra rendezett ünnepségek után tettemfel kérdéseimet Szabó Dénes címzetes esperesnek, atemplom plébánosának.

– Esperes úr, kérem, mondja el, hogyan épült fel atemplom?

– Már évekkel e templom alapkövének letételeelôtt megalakult egy templomépítési bizottság,amely pályázatot írt ki az épületre. Négy terv ké-szült el, ezek közül a Dessewffy Sándor csanádi püs-pök vezette bizottság lovag Ybl Lajos budapesti mû-építész tervét fogadta el. Az alapkô letételére 1896.október 4-én került sor, aztán megkezdôdött a temp-lom építése a magyar állam költségén, ti. a Gyár-város, ahol áll, akkor túlsúlyban magyar és katolikuslakosú volt. Akkoriban ez a része amolyan perifériá-ja volt a városnak, ahol több gyár mûködött, a lako-sok nagy része szerény körülmények között élômunkásember volt, nem jómódú üzletember vagykereskedô. Így a sors iróniája, hogy a város legsze-gényebb negyedében épült fel a legimpozánsabbtemplom...

– Kérem mutassa be a templomot.– Tiszta román stílusban épült, három hajója, két

tornya és egy-egy kupolája van. Nagy és díszesépület, amelynek kivitelezését az Ybl-terv alapjánKrémer József helyi építész végezte. A templomhossza 71 m, szélessége az arcvonalnál 27,5 m. Ma-gassága 65 m, az épület maga 1800 négyzetméteralapterületen fekszik. A bejárati kapu fölött 3 ember-nagyságú szobor áll: Péter és Pál apostolok és közöt-tük Krisztus a kereszttel. A fôoltár úgyszintén ro-mán stílusban készült, tölgyfából, gazdag aranyo-zással. Fô ékessége jobbról Szent István, balról SzentLászló szobra és az oltárkép, amely Máriát, a Magya-rok Nagyasszonyát ábrázolja – Vastagh Györgymunkája –, a kép alatt Krisztus a megváltás kereszt-jével látható. A szószék barna, kemény tölgyfábólkészült, gazdag faragványokkal és aranyozással. Amellékoltárokat Kis Szent Terézt ábrázoló gobelin,Szent Kristófot, a Szent Keresztet és Jézus Szívét áb-rázoló festmények díszítik. A 18 darab 5 m magas és1,3 m széles színes ablaküveg Tirolban készült,Krisztus életének egy-egy epizódját ábrázolja, vala-mint a 12 apostolt. Az orgona kemény tölgyfából ké-szült, neoromán stílusban, gazdag fafaragással ésaranyozással. Négyezer sípja van, három játszóasz-tala és egy pedálja. Wegenstein Károly Lipót temes-vári orgonaépítô mûhelyében készült. A kupola fal-részét 4 festmény díszíti, jelenetek Mária életébôl. Atoronyba 51 lépcsôfok vezet. A templomnak össze-

sen 7 harangja van, ezek közül a nagyharang, ame-lyet Novotny Antal öntött, 2420 kg-os. A harangegyik oldalán Szent István, másik oldalán pedigMária, Patrona Hungariae képe látható. A keresztút14 darab fából faragott dombormû. A 48 pad tölgyfá-ból készült, igen értékes a díszítése. A templom ösz-szesen 5000 személy befogadására alkalmas.

– Úgy tudom, az évek során a templom újabb ter-mekkel bôvült. Mire használják ezeket?

– Így igaz. Több termet illesztettünk a templom-hoz anélkül, hogy megbontottuk volna az építményeredeti stílusát, egységét. Feltétlenül szükséges volta bôvítés. Így hozzáépült egy hitoktatói terem, egysekrestye, egy iroda és a könyvtár. Mondanom semkell, hogy ez a város legnagyobb plébániája, kb. 8000hívôvel. Ennek 80%-a magyar, a többi német, román,bolgár, cseh, és szlovák nemzetiségû. A hittanórákatitt és az iskolákban magyarul, németül és románultartom, a szentmisék is háromnyelvûek.

– Kik voltak a templom plébánosai és mikor tel-jesítettek itt szolgálatot?

– Az eltelt 95 év alatt (a templom 1901-ben ké-szült el) hat plébános teljesített itt szolgálatot: VudyAntal apátplébános (1901–1902), Patzner István plé-bános (1902–1908), Pacha István apátplébános (1908–1925), Rech K. Géza apátplébános (1925–1956), Fo-dor József pápai prelátus-plébános (1956–1986) és jó-magam, aki immár 10 esztendeje szolgálok itt. Elô-deim emléke legyen áldott, hisz nekik köszönhetô,

A százévestemesvári

Millenniumitemplomról

A Millenniumi templom. Gyurcsik Miklós felvétele

9

hogy napjainkban ez a templom Temesvár legszebbtemploma, hogy féltve ôrizték szépségeit, értékeit ésállandóan szaporították azt. Nyugodjanak békében!

– Október hónap folyamán ünnepelte a templomszázéves évfordulóját. Hogyan zajlottak le az ünnep-ségek?

– Valóságos ünnepségsorozatról volt szó, amely amillecentenáriumi ünnepségsorozatok szerves ré-szét képezte. Március 15-vel kezdtünk, a magyar for-radalom kitörésének megünneplésével, majd folytat-tuk Márton Áron püspök születésének 100. évfordu-lója alkalmából tartott megemlékezéssel. A hívekegy részével részt vettünk a csíksomlyói búcsún ésGyôrben a pápalátogatáson. A templom ünnepségei-re október 7–13. között került sor. Az elsô nap,október 7-én a templomkövet letevô, majd az elké-szült templomot felszentelô csanádi püspök, Des-sewffy Sándorról elnevezett nagysikerû szavaló-versenyre került sor. 54 tanuló és 3 felnôtt vers-mondó vett részt a versenyen. Kedden Ave Máriaorgonahangversenyt hallgathatott a közönség szer-dán és csütörtökön szentmisét tartottunk a Keresz-tény Családokért valamint a Világbékéért. Péntekena Temesvári Csiky Gergely Színház termében ver-ses-zenés mûsor zajlott le a Millecentenárium jegyé-ben és egy rajzkiállítás nyílt meg A honfoglalás gyer-mekszemmel elnevezéssel. Meglepôen sok, kiválórajz került bemutatásra. Az ünnepségsorozat szom-baton folytatódott a templomban, ahol dr. FranzMetz, Temesvárról Németországba áttelepült or-

gonamûvész koncertezett. A mûsor sikeréhez nagy-ban hozzájárult Nicoleta Colceiar (szoprán), AuraTwarowska (alt), Budai Károly (tenor), Marius Man-iov (basszus) éneke, valamint Melita Mãcelaru ésPáter Pio Sandu hegedûjátéka. Az ünnepség befejezômomentumára, az ünnepélyes püspöki nagymisérevasárnap, október 13-án délelôtt 10 órakor került sor.E nap a templom centenáriumi ünnepsége, búcsújaés a Magyarok Nagyasszonyának Ünnepe is voltegyben. A szentmisét Kräuter Sebestyén temesvári,Tempfli József nagyváradi és Reizer Pál szatmárné-meti megyéspüspökök celebrálták. A szentmise ze-néjét és énekrendjét a marosvásárhelyi Vártemplomkiváló kórusa, a Psalmus vegyeskar szolgáltatta aTemesvárról Marosvásárhelyre átszármazott Birta-lanné Fogarassy Judit vezényletével. A mise utánkörmenet zárta a temesvári Millenniumi templomünnepségsorozatát. A gyárvárosi hívek szépen, mél-tóan, emelt fôvel emlékeztek meg elôdeikrôl, a temp-lomépítôkrôl az elmúlt 1100 éves történelmünkrôl.Köszönet a szervezésbe besegítôknek; a Millenniumitemplom minden egyes alkalmazottjának, az OrmósZsigmond Társaságnak, az RMDSZ kulturális osztá-lyának valamint a Csiky Gergely Színház vezetôsé-gének és személyzetének. Külön köszönet a helyiszponzoroknak és a budapesti Illyés Alapítványnakanyagi támogatásáért.

BOÉR JENÔ

A magyarságnak a 20. század végén vannakolyan töprengésre okot adó gondjai, amelyekrôl egyévszázaddal ezelôtt még legnyugtalanabb és legkí-sértetiesebb éjszakáján sem álmodott volna egy ma-gyar sem. Olyan gondok ezek, amelyek ma valószí-nûleg nem foglalkoztatják sem az angolokat, sem afranciákat, sôt talán egyéb európai nemzet fiát sem.

A gond abból ered, hogy a magyarok jelentôsrésze nem tud mit kezdeni az állam, ország, szülô-föld, haza, nép, nemzet fogalmakkal vagy az ezen ki-fejezésekhez fûzôdô tartalmi és anyagi valóság vetü-letével, noha e szavak egyértelmûségéhez nemférhet kétség.

Olyan állapot ez, amelybôl már vicc is született,amely ugyan egy kissé suta, de utal a problémagyökereire: az egyszeri ungvári polgár, aki életébenmég egyszer sem mozdult ki városából, az elsô vi-lágháború vége óta mégis hét államban élt: az Oszt-rák–Magyar Monarchiában, Csehszlovákiában, Szlo-vákiában, Magyarországon, majd ismét Csehszlová-kiában, Szovjetunióban és Ukrajnában, sôt 1939-bennéhány napig Kárpátalja Köztársaságban.

Egy nemzet lakóterületén egy emberöltônyi idôalatt, ha ilyen gyakori a politikai státus változása ésaz államhatárok módosulása, az egyéniség és a tudatfejlôdése nem eredményezhet kiegyensúlyozott poli-tikai és nemzeti magatartást, annál inkább vezethet

értékrendbeli zûrzavarhoz.A magyarság nemcsak politikailag, de tudatilag

is egy hazában élt több mint ezer évig, melyet még ahárom részre szakítottság százötven éve alatt semvesztett el. Az egy haza tudatát nem rendítette megaz utána következô Habsburg gyámkodás sem. A 19.század végi gazdasági és nemzeti prosperitás után,amelyben a régi nemzeti dicsôség helyreállásánakérzete alakult ki, fôbekólintásként hatott az 1920-banbekövetkezett öt részre szakadás (Magyarország,Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia kö-zött), melyet mintegy ráadásként megkoronázott a20. század utolsó évtizedében keletkezett új orszá-gok jóvoltából a hét részre szakítottság (az új orszá-gok: a Szovjetunió helyett Ukrajna, Jugoszlávia he-lyett Szlovénia és Horvátország, valamint a Szerbiaközpontú maradék Jugoszlávia, és Csehszlovákiaszétesésébôl létrejött Szlovákia).

A török hódoltság alatti helyzet és az azt nyomonkövetô „helytartósági” rendszer, valamint a mostaniközött van egy óriási különbség: míg az elôbbi kétállapotot nem hitelesítette a nemzetközi jog (tehát azellenfélen kívül senki sem kérdôjelezte meg a ma-gyar állam és a haza folyamatosságát) az utóbbi, az-az a mostani állapot politikai elismerését, a helyzetmegváltoztathatatlanságát és tudatba vésését a nem-zetközi jog írja elô. Emiatt hiába volt a hungaristák

LÉLEKBE ZÁRT HAZAMit kezdjünk azzal, ami van és mégsincs?

10

jelszava a két világháború között a „nem, nem, so-ha”, azaz hogy helyre kell állítani a történelmi orszá-got és nem szabad megengedni, hogy mégegyszer aszétdarabolás sorsára jusson – a tudati átformálódásugyanis megindult.

Szüleim, akik a Csehszlovákiához csatolt terüle-ten maradtak, mesélték, hogy fiatal házasként 1936-ban a dalmát tengerparton nyaraltak, IV. Béla kirá-lyunk tatárjárás alatti egyik lakóhelyének közelében,ahol ôket a trianoni Magyarországról ott nyaralókcseh házaspárnak nevezték. Az elszakított területekrészleges visszatérése után 1938-at követôen pedig aterületet újrafoglaló anyaországiak a visszatért Fel-vidék magyarságát idegenek által megmételyezett,magyarságukban meggyengült visszamagyarosítan-dó magyaroknak tartották.

Emlékezzünk vissza, mintegy 25 évvel ezelôttegy közvéleménykutatás eredménye nyomán – me-lyet magyarországi középiskolások körében végez-tek – döbbent rá néhány jeles magyar író, hogy amaradék Magyarország gimnazistái nem tudják: aszékelyek is magyarok. Körülbelül ugyanebben azidôben sértôdtek meg a székelyek is, de más magya-rok is, kik a trianoni Magyarország határain kívül re-kedtek, hogy az anyaországiak elcsodálkoznak ma-gyar nyelvtudásukon „hol tanultak meg ilyen jólmagyarul?” kérdéssel körítve.

Az 1960-as évek második felében Debrecenbentalálkoztam egy marosvásárhelyi orvossal, aki azAranybika szállodában kézmosáskor csak módjávalengedte a csapból a vizet, hogy ne pazarolja annak aszegény, sok veszteséggel sújtott országnak az ivó-vízkészletét. Néhány évvel késôbb ez az orvos átköl-tözött Vásárhelyrôl Veszprémbe, azaz Erdélybôl aDunántúlra, vagyis a nemzetközi jog pontosságávalleírva Romániából Magyarországra. Új lakóhelyénazonban a mai napig román orvosnak nevezik, ide-gennek tartják ôt és itt-ott szemére is vetik, hogy ahazaiak elôl elfoglalt egy munkahelyet és egy lakást– ugyanis akkor még tanácsi lakást kapott. ANyírségbôl odaköltözött orvossal szemben azonbanugyanezt sohasem éreztették, mert nyilván veleszemben nem is alakult ki ilyen érzésük, hiszen azhazai, azaz maradék magyarországi volt.

És itt jöhet a tanulság levonása; amely szinténcsak helyzettel érzékeltethetô: A történelmi Magyar-ország egyik utódállamának területén élô barátom a80-as évek legelején úgy vélekedett, hogy jobb lesz,ha átköltözik Magyarországra. „Mondd, mit tegyek,menjek vagy maradjak?” – kérdezte tôlem. És mivelén megrögzött otthonmaradó vagyok, azt válaszol-tam neki: „Csak akkor leszel otthon az új lakóhelye-den, ha szülôföldeddel együtt válsz Magyarországállampolgárává”. V. K. barátom ezután úgy döntött,hogy marad, mert jobb idegenként élni otthon, mintaz anyaországban szülôföld nélkül.

Aki a szülôföldjétôl elszakadt, annak élete végéigbirkóznia kell az otthon lenni és a hazamenni közöttikülönbséggel. Ez a két eltérô jelentésû és különbözôkinetikájú állapot ugyan nem ellentétpár, de nemazonosítható eredetek következménye. A harmincasévekben Amerikába emigrált értelmiségi magyarságszámára a haza a mai napig a mindenkori Magyaror-szágot jelenti. De miként éreznek azok, akik soha-sem emigráltak Magyarországról, ennek ellenére je-lenlegi életük mégis más országban zajlik, tehátazok, akik fölött az államhatár lépett át? Nekik hol a

hazájuk? Az amerikás magyarok egy tetemes része abefogadó országot új, második hazájának tartja.Tarthatja-e egy magyar az ôt bekebelezô országothazájának? A befogadás ajándék, a bekebelezés pe-dig erôszak. Nemde?

A magyar nyelvben az otthon és a haza fogalmaka szülôföldhöz kötôdnek. Tágabb – politikai – érte-lemben a szülôföld az ország egy része, amely már ahaza fogalmát politikailag és a járulékos tartalmakrévén is behatárolja: az országot igazgató állam-szervezet védi a szülôföldet pl. attól, hogy ne ke-rüljön más állam fennhatósága vagy idegen uralom,más nemzet befolyása alá. Ennek következtében azország részeként megfogalmazható szülôföldön élôemberek közösségeit több idôsíkban meghatározha-tó kapcsolatrendszer fûzi össze: közös a történelmimúltjuk, azonosítható élmények kötik ôket a jelen-hez, és együtt tervezik a közös boldogulásukat jelen-tô jövôjüket.

Az összmagyarság sorsában ennek a bonyolultrendszernek megszûnése jelentette a történelmi mé-retû változást. Felbomlott a szülôföld, az ország, azállam, mint védôpajzs és a haza közötti történel-mileg kialakult természetes összefüggés. Ennek kö-vetkeztében megszûnt a múlt–jelen–jövô hármasegysége is. Legfôképpen a közös jövô tervezésének amegszakadása jelentette a nagy törést. Az elszakítottrészek magyarsága esetében azonban aktívan mûkö-dik egy további törésvonal is. Az ország, melynekterületén most élnek a mindenkori jelenhez kap-csolódó élmények tekintetében is új helyzetet jelent,ugyanis a lakosság többi, illetve többségi részétôleltérô – azaz nem azonosítható, vagy csak részbenhasonlatos – élmények kötik ôket a jelenhez, de egy-re inkább a múlthoz is. Tehát nincs adva a közösjövôtervezés természetes alapja sem.

Most a kilencvenes évek elején több szociológiaifelmérést végeztek a szlovákiai magyarság körében.Ezek azt bizonyították, hogy a felvidéki magyarok aszülôföldet tekintik a legszilárdabb értéknek és eztazonosítják a hazával. Tehát nem azt az országottartják hazájuknak, amelyhez politikailag tartozik aszülôföldjük, de olymódon Magyarországot sem,mint azt az amerikás magyarok. De még mindigvagy ötödrésze a Szlovákiában élô magyarságnak azegész magyar nyelvterületet tekinti hazájának.

A jogérzékenység és a tudat alakulásának szem-pontjából rendkívül izgalmas, hogy 75 évvel Trianonután miként vélekedik a Szlovákiában élô magyarközépiskolások korosztálya arról, hogy milyen or-szágban szeretne élni. Az egynegyede Szlovákiát vá-lasztotta, de nem az ország miatt, hanem a szülôföldés az ehhez kötôdô hagyományok, családi kapcsola-tok miatt. Az egyik válaszoló fejezte ki legsokat-mondóbban az otthon (a szülôföldön) maradás indí-tékát: amíg nem lônek a fenekembe, addig nekem ittjó. A válaszolók egyötöde Magyarországon szeretneélni, de nem a szülôföldhöz való hûtlenség miatt, ha-nem a magyarság, a nemzeti kötelékek, a magyarnyelv miatt és fôleg azért, mert így megszabadulnaaz idegenné minôsítés terhétôl. A többi válaszolóegyéb országot választott, de olyan megokolással,hogy ott nincs nemzetiségi elnyomás. A politikai ha-za fogalma azonban nem jelent meg a válaszokban.Valóban lehetséges, hogy az elszakított mintegyhárom és fél milliónyi magyar számára a politikaihaza üres, semmitmondó fogalom vagy egyszerûen

11

úgy érzik, hogy nincs hazájuk? A történelmi hazátólmeg lettek fosztva, az új országot pedig nem tekintikannak.

Ma már – a tudat átalakulása következtében –nem igaz az, hogy minden magyar hazája Magyaror-szág. Az elszakított magyarság részeit különbözôjelzôkkel illetik. Akik valamikor Bácskában éltek, madélvidékiek vagy vajdaságiak. Sopron és Vas megyenyugati részén élôket várvidékieknek azaz burgen-landiaknak nevezik. A csallóközieket, gömöri ésnógrádi vagy bodrogközi magyarokat felvidékiek-nek mondják. A beregieket és az ungiakat kárpátal-jaiaknak, sôt kárpátontúliaknak nevezik. A Része-ken, azaz a Partiumban élôket erdélyieknek hívják.Új fogalmak vagy megváltozott tartalmú fogalmakezek, és ha tudatunkban rögzôdnek, jöhet a szellem

szônyegbombázása, majd a létrejött állapot bebeto-nozása.

Tudnunk kell legalább nekünk, hogy nem a szét-szakítottságunk a tragédia. Nem ez a történelmi éspolitikai állapot a fô baj, hiszen ilyen már volt. Azigazi baj annak a hamis, de gyilkos meggyôzôdésneka terjedése, hogy a kialakult helyzetünk megváltoz-tathatatlan. Ha ez válik meggyôzôdéssé, akkor min-den megváltozik és értéktelenebb lesz. Talán aszülôföldünk sem lesz oly drága nekünk mint eddig,mert úgy fogjuk érezni, hogy elvesztettük azt azértéket, amelyet ma még ôrzünk: a szülôföldtelevényébôl táplálkozó lélekbe zárt hazát.

DURAY MIKLÓS

Egyik legélesebb és leghevesebb vita térségünk-ben ma kétségkívül az, amely az ôshonosság és azeurópaiság hívei között dúl, s amelyet az önazonos-ság vagy európaiság választási lehetôség kettôsségetart felszínen.

Sem az idô, sem a hely nem a legalkalmasabb ar-ra, hogy alapos elemzését adjuk az alternatívának.Hogy a gordiuszi csomót exordium ex abrupto meg-oldjuk, vágjunk bele a közepébe. Az önazonosságvagy európaiság alternatívája, mint sok hasonló, tel-jesen hamis. Tekintsünk körbe. Elég arra figyelmez-nünk, hogy az ex-szovjet övezetben, Örményország-ban, Csecsenföldön és Grúziában élô helyi közös-ségeknek hogyan sikerül megôrizni, vagy pontosab-ban szólva, hogyan nem sikerül megôrizni öna-zonosságukat, még azon kedvezô feltételek közepet-te sem, amelyeket az intézményes Európa, Nyugat-Európa elvben kínál az önazonosság kibontakozásá-hoz. Ha egy örmény vagy csecsen számára szintelehetetlenség a hagyományok ápolása, mivel a szél-sôségesen zord állapotok közepette a mûvelôdésfényûzés számba megy, addig a németnek vagyfranciának, a svédnek vagy hollandnak, nemcsaklehetséges, de természetes adottság, hogy önmagalegyen, bizonyíték rá az az átütô lokálpatriotizmus,amelyet ezek a nemzetek éltetnek. Mi több, azörmény vagy a csecsen állandó készültségi és véde-kezési állapotában nemcsak hagyományait ápolhatjanehezen, de még európai sem lehet, mivel a dominá-ló szomszéd nem becsüli az olyan társadalmak elveités értékeit, amelyek mindenek fölé helyezik az em-beri méltóságot. Az örmények, csecsenek helyzeté-hez viszonyítva másként állnak a dolgok a saját érté-kei tudatában lévô, azokra büszke, a közös európaiértékek iránt felelôsséget és tiszteletet mutató fran-ciák vagy németek esetében.

Úgy vélem, hogy nem létezik önazonosság az eu-rópaiságon kívül. Csakis az európai integrációs mo-dellben van elég rugalmasság arra, hogy csonkításnélkül összeboronálja az egy bizonyos nyelvhez, val-láshoz tartozást, egyszóval a sajátosságokat, az egye-temes érvényû elvekkel, a közös értékrendre épülôönazonosággal.

Íme itt, ahol egy fedél alá, s éppen Mátyás királyszülôházának fedele alá zárt össze a kolozsvári festôitél, itt lelhetô fel a fényes és beszédes bizonyság az

azonosságok harmóniájára. Ember és király, akinekereiben titokzatos elegyek vére csörgedezik, emberés király, aki nemzetének és országának elkötelezett-je, s egyszersmind híve és bôkezû pártfogója a rene-szánsznak, eme olyannyira európai szellemi áram-latnak, állapotnak. Egy önmagára vigyázó, ugyanak-kor az egyetemesség felé nyitott világ bontakozik kipéldamutatóan elôttünk, az uomo universale szeren-csés megtestesülésébôl.

Árnyalatokban, nyelvekben, hitekben és hagyo-mányokban gazdag világrészen élünk, ahol a ki-rályok istenek és félistenek gyanánt kötôdnek nem-zeteikhez, néha többhöz is egyszerre. Egy újabb ke-letû horvát történelemkönyvbôl tudtam meg nemré-gen, hogy a nemzettársai által a rajongás legendáibaköltöztetett magyar Hunyadi János, édesanyja révéna románok által is nagyrabecsült Mátyás a horvátokpanteonjában is díszhelyen áll: az övék is. Mátyás,aki Európáé és a világé egyszerre. Körbetekintve, ne-ves és névtelen felebarátaink végtelen sorát látjuk vo-nulni a történelem futóhomokján, akik az állandó vál-tozásban, miként mi is, merészelték létrehozni egye-diségük és egyetemességük tanúbizonyságait: itt, avilág végén, a fatemplomok parasztos gótikája a rene-szánsz harmóniájával párosul, a középkori városokóvatos merészségével. És amikor a szobrokat költöz-tették, a falakat ledöntötték, a tereket átkeresztelték,amikor a barna vagy vörös pestis forgatta fel a földe-ket, akkor a gótika és a reneszánsz, a fából épült mal-mok és a gyapjúgerebenek a szellembe költöztek, ésíme váratlanul újra testet öltenek éppen bennünk, je-lenlévôkben. Ha van ennek a helységnek, ennek azépületnek, ennek a teremnek üzenete, akkor az csakegy lehet: nincsen miért panaszkodnunk, fedezékbenvagyunk közös Erdélyünk, kicsi Európánk bô fedelealatt, magunkban hordozva századokon át azonossá-gaink sokféleségét és az egyetemességet. Miként Má-tyás is, ez a genius loci, arra vagyunk hivatottak, hogyönmagunk legyünk, önmagunk lehetünk. Fennmara-dunk, de csak életképességünk mértékében, azelbûvölô út szolgálatában, mely hív, s melyet önma-gunkra találásunk útjának, Európa reneszánszánakneveznek.

SMARANDA ENACHE

Önazonosság és európaiság

12

Nem minden nemzedéket részesít az idô és a sze-rencse abban, hogy a honfoglalás kerek évfordulójánvisszatekinthessen történelmünk évszázadaira. Ne-künk ma és itt megadta az idô és a sors, hogy együttés egyszerre két nagy történelmi eseményre is emlé-kezhessünk. A legnagyobb és az elsô, természetesena honfoglalás millecentenáriuma, amely Kárpát-me-dencei jelenlétünk, államiságunk és európaiságunktörténelmi alapja. A másik ünnepelnivalónk pedig amagyar oktatásügy ezeréves, millenniumi ténye. Haaz ezerszázadik évfordulót a haza birtokbavételénekvalósága jelenti, akkor a magyar oktatásügy ezerévét én a szellemi honfoglalásnak mondanám, s akettôt együtt a magyar nemzet géniuszának. Merthaza nélkül nincs szellem, és szellem nélkül elvész ahaza. Ezért azt hiszem, hogy a szellemi honfoglalás atörténelmi honfoglalás sugárzó tényével egy magas-ságba emelendô. Mert a kettôben van együtt azanyaföld és az anyanyelv megôrzô folytonossága.

Most, amikor megemlékezünk ezekrôl az évszá-zadokról, európai jelenlétünk felemelô, vagy gyöt-relmes idejérôl, magyarságunk vállalt osztályrészé-rôl, amikor ok volna az ünneplésre, s nem is kevés,úgy találom, hogy a Kárpát-medence magyarsága le-hajtott fejjel él, elvesztette az ünnepre való hajlamot.A huszadik század történelme, a trianoni erôszak-tevés óta folyamatosan darabolja és pusztítja nemze-tünket. Milliók sorsa lett a kivetettség, az emigráció,a kisebbségi megaláztatás, a kisemmizettség. S eb-ben a kisemmizettségben a nemzetállami gátlástalandiktatúrák embertelensége, a lakosságcserék, a de-portálások, a jogfosztottság máig élô – ma is élô! –traumáival kell együtt élnünk.

Régóta tudom, hogy a világ történelmének moz-gásában a kis népek sorsa, léte alig porszemnyi.Ugyanakkor azt is tudom, hogy e porszemnyi lét ami számunkra a teljességet, az életet jelenti. Anya-nyelvünket, családunkat, munkánkat, iskoláinkat,gyermekeink és unokáink jövôjét. Ezért mindazt,ami ebbôl a mi legsajátabb tulajdonunk, védeni kellés minden áron! Nem lehet, nem szabad meghátrál-nunk a hatalom vak és elbutult erôszaktevései elôtt.Nem szabad elfogadnunk azt az igyekezetet, amelyaz alsóbbrendûségi érzést szeretné belénk oltani.Nem lehet, nem szabad elfogadnunk, hogy a triano-ni határok, csonkoltságunk, a térképekrôl tudatunk-ba kerüljenek át. Meg kell védenünk önmagunkbanaz ezeréves történelmet és kultúrát, magyarságunkminden attribútumát, mindazon elorozhatatlan érté-keinket, amelyek az európai nemzetekkel egyen-lôkké tettek bennünket.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk,hogy a harmadik évezredbe lépô emberiség valami-féle abszurd globalizáció irányába tart, bárha errôlvajmi kevés szó esik. Ebben a globalizációs mozgás-ban egyetlen alapkérdésre kell választ találni korunkemberének: miként ôrizhetô meg földünkön az élet?Ugyanis mára már egyértelmûvé vált, hogy ha az„emberi civilizáció” a következô évezredben is a hu-szadik századi tempóval pusztítja mindazt, ami aföldi létezéshez szükséges, akkor esetleg déduno-káink számára már nem biztos, hogy lesz elegendôkenyér, s megtörténhet az is, hogy elfogy az oxigén.

Ez a „lehetséges globalizáció” egyik jelen idejû moz-gásiránya. Ha ez válik döntôvé, akkor az olyan kicsi-ségek, mint a nemzet, a nyelv, a kultúra, harmadren-dû, elhanyagolható feleslegként jelennek majd meg.Hogy ötven, vagy nyolcvan év múltával, az lényeg-telen kérdés, mert az ember-idô és a mindenség-idôközött nagy a különbség; ami a mi számunkra egy-két emberöltô, az a mindenség-idôben szinte nem isérzékelhetô pillanat-töredék.

Ha mindezt az értelmünkkel tudjuk, ha erre a ve-szedelemre és lehetôségre korunk legnagyobb tudó-sai figyelmeztetnek, akkor egy nemzet – bármelyikéa földön – nyelvi és kulturális állapotának a vizs-gálata nem tûnhet-é – elnézést a kifejezésért – hóbor-tosságnak?

Bizony mondom, hogy annak tûnhet! Ennek elle-nére, vagy éppen ezért kell fokozott figyelemmel ésfegyelemmel megvizsgálni kultúránk és anyanyel-vünk állapotát. Az ok roppant egyszerû és világos: ateljes globalizáció ellen csak úgy és azáltal védekez-hetünk, ha a történésekre pontos fogalmaink lesz-nek. Tudom, természetesen, hogy ez így túlságosanis általános, elvont s jókora távolságra van jelenünkhétköznapi gondjaitól. De mégsem tehetünk úgy,mintha ez lenne, amaz meg nem.

Amiként azt valahányan tapasztaljuk, az említettglobalizációval párhuzamosan zajlik még számoshasonló folyamat. Ezek egyike a kulturális és a nyel-vi globalizáció, amelynek erejét és hatását több mintfél évszázada a saját bôrünkön érezzük-tapasztaljuk.Ha most eltekintünk a korábbi ruszofil igyekezettôlés a jelenleg divatban lévô anglomániától, a mi szá-munkra ott marad, s nem kis gondokat görgetve ma-ga elôtt, a magyar nyelv és kultúra trianonizációja.

Ez nem jelent se többet, se kevesebbet, minthogya mai magyar nyelv és kultúra – ha a volt jugoszlávtérség új felosztását is ide számolom – csak itt a Kár-pát-medencében vagy tíz ország határai között él,pontosabban nyomorog, tengôdik-vergôdik külön-bözô tiltások és embertelen törvények kalodájábazártan. S akkor még a nyugati és a keleti szórványokanyanyelvét és kulturális lehetôségeit nem is említet-tem...

Ha a magyarság nyelvi és kulturális gondjait, an-nak helyzetét és lehetséges életterét errôl az oldalrólközelítjük meg, akkor óhatatlanul elénk mered a kér-dés: hány magyar nyelv és kultúra van ma a vilá-gon?!

Egy – következhetne a határozott válasz. S ezigaz is lenne. De ha azt mondom, hogy számos, arrais rá kéne bólintani. Mert az is igaz lenne...

Azt hiszem, most, a közelgô ezredforduló elôttelsôsorban erre a trianonizált nyelvi és kulturálisállapotra kellene elsôsorban figyelnünk, hogy azt,ami megóvható, azt óvjuk, lett légyen az a világnakbármely táján is. Mert ami a széleken elvész, az abelsô egésznek is hiányozni fog. S nem csak a holna-pi majdban. Mert már ma is hosszú hiánylistákatkészíthetnénk lemészárolt igéinkbôl és fôneveinkbôl.És e folyamatban a legfôbb bajt nem abban látom,hogy ez-az elvész, kihull a nyelvbôl – kihullottak fo-galmak más idôkben is –, hanem, hogy igéinkhez,fôneveinkhez magunk válunk hûtlenekké! Magyar-

Ami a reményt élteti

13

országon is, és Szlovákiában is, Kárpátalján is, megRomániában is, vagy bárhol a világon. Hogy azt ad-juk fel, vagy el, ami létezésünk teljességével egyenlô.

Másutt, más alkalommal már leírtam és el ismondtam, itt most csak újra ismétlem, hogy van há-rom szavunk, amely e teljességet meghatározza. Azelsô az anyaöl, a második az anyaföld s a harmadikaz anyanyelv. Az elsô az életet adó, az életre nevelô,a második életünk, munkánk színtere, s majdaninyugvóhelyünk is. S ami e kettôt egybefogja: azanyanyelv.

Azt hiszem, ezt az anya szavunkkal egybekap-csolt egészet kell megôriznünk a következô nemze-dékek számára. Azért tartom ezt mindenekelôttinek,mert amíg lesz magyar nyelv, lesz magyarság is.Ebbôl következik, hogy a nyelvvesztés a nemzet el-veszítését jelenti.

Mindezt annak a keserves tudásnak és tapaszta-latnak a nyomán mondom, amelyre az elmúlt évtize-dek két- vagy többnyelvû hétköznapjai figyelmeztet-nek, és nem is akármilyen üstököscsóvával.

Az a közösség, amelyben felnôttem, gyermekko-rom idején még nyelvileg érintetlen volt. Az „í-zés”

és „ó-zás” – játéknak is szép: „ízes í-zés” – adta ésadja a zenéjét-ritmusát. S mellé a képiséget, a tár-gyak tiszteletét. Benne nôttem, természetes tulaj-donommá vált, s a legszebb zenéjû szavunknak mais ezt a szót tartom: ídesanyám. Így, hosszú í-vel.Mert igazán csak így „szíp”. És, bármerre is fordul-jon a világ sora, tudom, hogy ezt a „szípet” semmi-lyen globalizáció, semmilyen trianonizáció nem irt-hatja ki belôlem, és ez élteti a reményt: belôlünk.

Ebbôl következtetve vélem úgy, hogy az új évez-red küszöbén nemzeti stratégiánk középpontjába aszellemi Magyarország újraformálását kell helyezni;azt, ami elé sem erô, sem erôszak nem vonhat hatá-rokat. És ezt a szellemi Magyarországot a honfogla-lás millecentenáriumi évében tizenöt millió magyarnépesítheti be. Ez az, amit én a jövô reménységéneklátok és hiszek, ez az, ami megújíthatja bennünk a ki-tartáshoz szükséges erôt, ez az, amivel szétszórtsá-gunkban, megalázottságunkban is megôrizhetjükemberi méltóságunkat.

Isten áldja meg és segítse ezt a Magyarországot!

GÁL SÁNDOR

Józan észjárással megmagyarázhatatlan minden-napjaink elkeserítô tapasztalata: évszázadok óta egy-más mellett, nagy területek településein, utcáiban,tömbházaiban együtt élô magyarok és románok olykorgyûlöletbe torkolló torzsalkodása. Nyugati társada-lomkutatók értetlenül szemlélik perpatvarainkat, utca-és helységnévtáblák, iskolák, nyelvhasználat, kine-vezéseknél alkalmazott diszkriminációk körül. Pedig afejcsóválóknak rendszerint fogalmuk sincs arról, amita nemzete múltjának legalább hézagos ismeretévelrendelkezô „kisebbségi” magyar tud – tudnia kell,mert kötelezô iskolai tananyag –, hogy a két nemzettörténelmében, irodalmában, viseletében, dallamaiban,társadalmi tagozódásában, hajdani belviszályaiban, afentmaradásukért egyazon nagyhatalmakkal – sajnos,csak ritkán vállvetetten! – vívott csatáikban se szeri, seszáma a hasonlóságnak, egyezésnek, kölcsönhatásnak.

Azt sem sejtik a nyugatiak, hogy a tények elôttszemet hunyó történészek szorgoskodása révén atúlvilágon gyanakodva bandzsítnak egymásramaghasadással két személlyé osztódott történelminagyságaink: Budai Nagy Antal – Anton cel Mare dela Buda, illetve Dózsa György – Gheorghe Doja.Hogy alkalmasint a mennybeli ligetek valamelyiké-ben a négy alak együtt faggatja az ott sütkérezô OláhMiklós (Nicolaus Olahus) volt esztergomi érseket,esetleg az igazságos Hunyadi Mátyást (alias MatiaCorvinult): magyarázzák meg nekik, milyen nemze-tiségûek ôk voltaképpen, mert mélyen alattuk, azátokverte sártekén e kérdés nagy fejtörés...

Legfeljebb néhány irodalomban jártas nyugati fi-losz érzékelheti a két hajdani kômûves, Kelemen ésManole dilemmáját is: melyiküké a kövek közé befa-lazott menyecske – akinek nemzetiségét honi iro-dalomkutatók elmulasztották kibúvárkodni –, mertvalószínûtlen, hogy két asszony vére tartja máigegyben építményük maradványait...

Amiatt pedig végképpen ámulhatnának a külföl-di fejcsóválók, ha azt is tudnák, hogy ha ritmikai el-térés nem lenne közöttük, mondanivalójuk, eszmeitartalmuk azonossága folytán a két nemzet jelenlegihimnuszainak egyes részeit: Kölcsey imájának ötö-dik, Andrei Murešanu szövegének nyolcadik vers-szakát, bátran fel lehetne cserélni.

Sajnos, országunk történelemszemlélete megre-kedt a mintájául szolgáló száz év elôtti francia irány-zatánál. Nálunk meg változatlan az elv: a történetírás-nak nemzeti dicsôséget kell szolgálnia. Tankönyvek-ben a szomszéd népeknek nincsenek jó tulajdonsá-gaik: betolakodók, hódítók, kíméletlen zsarnokok,eleve az ellenérzés gátját emelve így megismerésükelé, elutasítását mindannak, ami tôlük származikvagy velük valamiképpen összefügg.

Mert mi másnak, mint ostoba elzárkózásnak tulaj-donítható, hogy tévénk román bemondói, akik úgyejtik az angol neveket, mintha cambridge-i nörszvigyázta volna tipegô gyermek-lépteiket, ugyanak-kor a felismerhetetlenségig kificamítva olvassákmikrofonba a magyar család- és keresztneveket.Mintha azoknak magán- vagy mássalhangzói isme-retlenek, kiejthetetlenek lennének számukra. Elte-kintve a diktatúra megdöntésében játszott sorsdöntôszerepétôl – amit politikai ravaszkodással lehet, bárnem etikus, tagadni –, közéleti szerepe és tisztségeigényelhetne annyi figyelmet, hogy rendre ne Tok-hesznek titulálják Tôkés Lászlót, Szôrösnek, Sörös-nek Soros Györgyöt, Vásztágnak a babérkoszorúsökölvívót...

Eljött már a más nemzetek értékei meg- és elis-merésének az ideje. Ennek elôfeltétele azonban sajátnemzetünk meghamisítatlan történelmének ismere-te. Az 1989-es decemberi események óta egyetlenhangadó országos tényezô szájából sem hangzott elegyértelmû beismerése annak, hogy a trianoni diktá-

A „Talpra, magyar!” és az „Ébredj, román!”

14

tummal létrehozott Nagy-Románia azóta egymástváltó kormányai nem tartották tiszteletben a béke-szerzôdés függelékeiben körvonalazott ajánlásokat,illetve a gyulafehérvári nemzetgyûlés kisebbsé-giekre vonatkozó határozatait. Jellemzô a demokra-tikus tisztánlátás terjedésének sekélyességére, hogyamikor Tôkés László legutóbb a „forradalom” utánhárom évvel végre szóvá tette a romániai magyarsá-got sújtó folyamatos diszkriminációt, úgyszólvánminden politikai párt, tömegszervezet szinte azonoshangerôvel tiltakozott megállapítása ellen. Még azRMDSZ képviselôi között is akadtak a valóságtólmagukat elhatárolók!

E sorok írója különösen akkor döbbent rá a tévestörténelemszemlélet megváltoztatásának felette szük-séges voltára, amikor a kolozsvári polgármester bein-tésére a szélsôséges lapok az 1990 tavasziénál na-gyobb hangerôvel kezdtek ôrjöngeni a magyar him-nusz ellen. Felmerült bennem a kérdés: a törvényestiltást, szigorú megtorlást követelô cikkírók és fôkéntgyanútlan olvasóik tudják-e, mi ellen tiltakoznak? Is-merik-e Kölcsey Ferenc „Himnuszát a magyar nép zi-vataros századaiból”? Alulírott ettôl kezdve meg-próbálta kideríteni, egyáltalán ismerhetik-e? Iroda-lomtörténészeket faggatott. Akadt köztük, aki minthaemlékeznék valami tankönyvben valamikor megje-lent hevenyészett fordítására, amelyet azonban nemsikerült elôkerítenie. Rábukkant ellenben egy Ma-gyarországon, Kölcsey himnuszának idegen nyelvûfordításait tartalmazó könyvecskére 1988-ból. A meg-írása óta eltelt több mint másfélszáz év alatt a világ-nyelvek mindegyikére átültették (japánra és héberreis); és a Kárpát-medencében élô valamennyi népnyelvén olvasható, még latinul és eszperantóul is, arománon kívül. Eltökélte hát: a jó ügy szolgálatára – hályogkovácsként – maga fordítja le, hogy elküld-hesse a legolvasottabb és a nemzeti elfogultságoktólmentesebb lapoknak közlésre.

Nehéznek bizonyult az önként vállalt feladat tel-jesítése. Napközben álom-, éjszakánként éberkórgyötörte heteken át. Sok tucatszor ujjongott: kész, ...hogy másnap összegyûrje a papírt. Hol egy asszo-nánc helyett talált teljes rímet, hol az eredetivel egye-zôbb kifejezést. Mindeközben agyában szüntelenülzengett Erkel Ferenc dallama, hogy román szövegezökkenetlenül hangozzék majd. Igézô ábrándképenyhítette kínlódását: eljön az idô, el kell jönnie,amikor az egységesen nemzeti nyársaktól és a szár-mazáskutatás szégyentáblájától megtisztított Má-tyás-szobor elôtt a román és a magyar opera egyesí-tett kórusa egyszerre énekli majd a Kölcsey–Erkelhimnuszt román és magyar szöveggel. És ugyaneztteszik majd Andrei Murešanu versével Anton Panndallamára. Ugyanis sikeresnek vélt leleményein fel-buzdulva fordítgatni kezdte a román himnuszt ismagyarra – ez könnyebben ment!

Majd (ha már belefogott!) Petôfinek a Murešanumûvével szorosan összefüggô Nemzeti dalát Erkeldallamának ütemére. Tûzoltói beavatkozásként leg-sürgôsebben Kölcsey himnuszát akarta megismer-tetni az ország lakosságának többségével. Választásaa nemzetiségi kérdés tálalásában kevésbé elfogultegyik bukaresti napilapra esett. Rövid kísérô szöve-get csatolt fordításához Kölcseyrôl, a reformkorbanjelentôs szerepet játszó költô-politikusról, némiutalással Bariþiuék iskolájának törekvéseire. Elküld-te. Három nap múltán már kora reggel az újságárus

bódéjánál várta a lapok érkezését, leste a postást na-pokig, nyitogatta levélszekrényét. Csalódottságanôttön nôtt. Semmi! Hátha nem kapták meg, gondol-ta. Hátha még mindig mûködik a levélcenzúra.

Nincs unalmasabb munka a másolásnál, katto-gott a rozoga Erika, és ezúttal ajánlva, tértivevénnyelment útjára az újabb szöveg, némileg finomított vál-tozatban. Az eredmény: ugyanaz, síri csend... Sehimnusz, se szöveg...

A kis lépések politikáját követve talán helyesebblenne Vörösmarty Szózatával próbálkoznia? Ámbárazt már 1897-ben Ion C. Pop elvégezte Rãsunet cím-mel, tisztességesen. Manapság, amikor születettrománok is ezrével hagyják el az országot, ennek ahaza iránti hûségre buzdító szózatnak újra megjelen-tetése elleni esetleges kifogásokat a szerkesztôkkönnyûszerrel utasíthatják vissza. Sôt, akár az egészmûvet a legnagyobb számú „kisebbség” lojalitása ki-fejezésének is minôsíthetik. Aztán sor kerülhet PetôfiNemzeti dalára. Az sem a vörös posztó magyar him-nusz, de a jelenlegi román himnusz szövegénekmegihletésében betöltött szerepe révén a többséginép irodalmának dokumentumára tarthat igényt.

E megfontolások jegyében indultak útjukra tucat-számra a fordító levelei, mindenfajta érzékenységretekintettel megfogalmazott szövegekkel. Hangsúlytkapott bennük Petôfi és Murešanu költeményeinekutóélete. Hogy a köztudatban mindkét vers az ere-detitôl eltérô címmel rögzôdött: Talpra magyar! lettaz elsô, Dešteaptã-te române! a második. Továbbá:kortörténeti szempontból mellôzhetetlennek tartottavázolni azt a közhangulati változást, amely a decem-beri fordulat utófejleményeihez hasonlatosan mentvégbe a két vers megírása között eltelt idôben.

Petôfi Pesten felharsanó riadójának lényegefutótûzként terjedt el Fiumétôl Csernovicig, Po-zsonytól Bukarestig, tettekre serkentvén a hûbériségbéklyóiban vergôdô nép embertelen állapotát átérzôértelmiségieket. Így történt, hogy az akkor még túl-nyomóan magyarlakta Marosvásárhely ifjainaksorában a jurátus Avram Iancu is lelkesedéssel üd-vözölte a forradalmi vívmányokat, Eftimie Murgu ésTáncsics Mihály kiszabadítását a börtönbôl. Ám ak-kor még nem létezett rádió, televízió, fejlett vasútihálózat. Postakocsik révén terjedt a hír, s mire a Lan-derer-nyomda síknyomó gépérôl lekerült dokumen-tumok eljuthattak a brassói Junimea köréhez tartozóAndrei Murešanu kezébe, nyárelô volt már. A forra-dalom elsöprô lendületétôl elkábult császári kama-rilla észbe kapott, és a divide et impera többször jólbevált módszerével széles körben kiterjesztetteaknamunkáját a forradalmárok egységének megosz-tására, a nemzetiségi ellentétek szítására. Ármány-kodásának tulajdonítható, hogy az akkor 32. évébenjáró Murešanu, a brassói román középiskola tanára,a besztercei piarista gimnázium, majd a balázsfalviteológia volt növendéke olvasatában más jelentéstkapott a Hrúz Mária és Petrovics István frigyébôlszületett Petôfi versébôl a – magyar. Semmiképpensem vérségi köteléket, hanem honpolgári státust.

Andrei Murešanu – verse zökkenômentes stílusá-ból kivehetôen – egyetlen lendülettel papírra vetettea késetten kezébe került Nemzeti dal kiváltottaérzelmeit. Meg sem száradt a tinta rajta, olvasta fel aforradalmi cselekvés lázában égô társai össze-jövetelén, ahol a muzsikus lelkû költôtárs, AntonPann, azonnal meg is zenésítette. A tetszhalálból

15

ébredezô nemzeti öntudattal együtt keletkezetttörténelemszemlélet zsenge hajtásaként az erdélyirománság körében, mioritikus mítoszaival, akkorvolt terjedôben a kontinuitás itt szárnyrakelt elmé-lete. Elharapózását megkönnyítette a polgári forra-dalom járulékos szükségszerûsége: az állami függet-lenség kivívása. A pesti radikális fiatalok már kezdet-ben felismerték: a császárság intézményének meg-döntése nélkül nincs esélye a polgári vívmányokérvényesülésének. A nemzetiségiek tömegeit könnyeneltántorította a csalárd érvelés: a magyar népelemcsak a maga számára kívánja kivívni a függetlenséget,az osztrák fennhatóságú Erdély csatlakozása Magyar-országhoz a meglévô – románlakta tájakon elsô! –iskolák felszámolásához, a bizánci templomok elkob-zásához; az erdôírtásokkal nyert szántóföldek el-vételéhez vezet.

Magyarázó szövegében a fordító a fentebb körvo-nalazottak szellemében mentegette a Dešteaptã-teromâne! elfogult felhangjait, nemzeti felkelésre bújto-gató sorait, mert – úgymond – veszély fenyegeti a sza-bad nyelvhasználatot, amelyet a hegyi erdôk feny-veseiként tömörült nép élete árán is kész megvédeni…

Nincs értelme szaporítani a szót. Az eredményugyanaz. Viszont a fordító girhes nyugdíjának tekin-télyes hányada ráment a bélyegre, papírra.

De villant még elôtte halvány remény: honi ma-gyar nyelvû lapjaink révén hátha eljuthatnak fordí-tásai azokhoz, akiknek szánta. Himnuszt vegyenek!címmel írt cikkbe ékelve küldte el egyik fôvárosifolyóirat(unk)nak, becsvágya alapos megnyesésével,immár csak a román Kölcseyt. Ismét ugyanaz. Demár tudott legyinteni. Nem tartotta érdemesnek ahosszas elmélkedést. Van szabad sajtó, nincs szabadírás, a szerkesztôk örökölt korlátaiknak rabjai.

Újabb hónapok múltán utolsó kísérletezés a helyilapnál; majd távbeszélôs értekezés a fôszerkesztôvel:„Nem, azaz igen... megkaptuk... Nem, nem… szósincs semmi félsz... elvégre... de... ugyebár tetsziktudni... magyar lapban román...” Fordító letette a

kagylót, majd tollát – nemcsak a fordítóit – is. Ô ma-ga belerokkant, tolla megbénult a kísérletezésbe.

De ezzel még nincs vége. Fehér holló a kiábrán-dultak szaporodó táborában, városnegyedénekRMDSZ-elnöke vitte el tôle – Kölcsey himnuszfordí-tásának egy példányát. Egyenesen az országos szer-vezet egyetlen (nem adoma: tény!) román nyelvenmegjelenô folyóiratához, amely fordító bosszúsággalelegyes restelkedésére, de az önkényuralmi szer-kesztôi gyakorlathoz méltón, tucatnyi betoldással,kihúzással, az eredeti szöveg mondanivalójának kifi-camításával, ritmusából kizökkentve, jelentette meg.

Hôsünk megbékélve minden rendeléssel, gyalo-golni képtelen lévén, immár képzeletben andalog amegnyugvás ösvényein. A második ôsz köszöntöttrá istenkísértô ötlete óta, hogy az eleve elrendeléskijátszásával kísérelje meg... Mit is? Nyolcvanadikévében didereg, közeleg a tél, már elfelejtette... Amegmagyarított román himnusz margójára mégis le-gyen szabad rövid ajánlást fûznie testvérnépünk jószándékú fiaihoz, akik ha nem is fontosnak, aján-latosnak tartják a velük együttélô magyarok megis-merését. Ismerjék meg Kölcseyt, Vörösmartyt, Ke-ményt, Bethlent, Kôrösit, Mikest, Széchenyit, Kos-suthot, Szemerét, Jászit, Bibót, Némethet, Illyést,mint ahogy mi romániai (egyelôre) hazátlanok is-merjük Cantemirt, Kogãlniceanut, Cuzát, Eminescut,Bãlcescut, Caragialét, Iorgát, Sadoveanut, Cãlines-cut, Slaviciot, Rebreanut, Blagát. Ne zárkózzanak ön-ként karanténba nyelvünk elôl, nem alábbvaló az amásokénál. Ne adják meg nekünk ezt az általunknem kívánt elônyt.

A Murešanu himnuszának teljes szövegét nemismerô magyaroknak pedig üzenem: türelemmel ol-vassák, merengjenek el rajta: hátha nem teljesen bûn-hôdtük meg a múltat ahhoz, hogy záloga lehessen aza felsejlô jövônek.

JAKAB ANTAL

Kolozsvár sosem látott egy Corvinát sem. Delátta Mátyást, s Mátyás itt látta meg a világot, mely-nek Corvinákat adományozott. Jöttek újabb idôk smások maguknak adományozták a mi Corvináinkat.A világkultúra testében ezzel úgy van, mint a püs-pökkenyérrel: a mazsolaszemek bárhova keveredje-nek el, azok csak egy láthatatlan, szétfoszlott, felszá-molt szôlôgerezd szemei maradnak örökre. Láthatat-lan gerezd, váz, gerincoszlop és idegháló vagy vér-kör – bárminek metaforaértékét kölcsön lehet venniannak a legfontosabb lelki erôforrásnak a meg-jelölésére, mely a tudatot s a tartást jelenti. Ahogy avilág százezernyi kincsét, hatását, tanítását, anyagiés szellemi termékét mi befogadtuk és birtokoljukmai ÉNÜNKBEN – úgy magaslanak távoli terekensárkányölô Szent György szobraink, és zengenek azéter koncertterméig pillanatonként valahol a Lisztje-ink, Kodályaink, Bartókjaink, csillognak a Kleopát-rák és Pompadourok kincsénél is egyetemesebb érté-

ket képviselô Corvináink. Tárlókba, magyar! – ad-hatnánk ki a jelszót, ha mint valami etruszkok vagygepidák, a maguk csodálatos vázáival és felülmúl-hatatlan mûvészetû csatvégeivel, nekünk is a kihaltkultúrateremtôk sorába kellett volna, vagy kellenelépnünk. De mi túlélvén az eddigi próbákat, itt ál-lunk, és egy egész ezredvégi, évezredet kezdô embe-riség aggályait oszthatjuk nagyonis elevenen, hogy atörténelemben szokásos, annyit változó aránya azépítô s a romboló, a teremtô s a felélô kultúráknak,még mindig, a továbbiakban is a Corvina-másoló,cizelláló, kötô, lapozó kultúrák javára dôljön el. Min-dig is raboltak el Európákat, szabin nôket, Corviná-kat és davajcsaszokat, de jut is, marad is alapon min-dig átvészeltük a legnagyobb elkobzásokat, eltulaj-donításokat is. Amíg ez az erô bennünk van, addiglegalább belsô biztonságban vagyunk, akárhol. Ad-dig egyetem nélkül is egyetemesek vagyunk. An-nakidején, az Erdélyi Múzeum tényleges megalapí-

A lélek Corvinái

16

tása, összehordása idején. 36 ökrösszekérrel hordtákbe Kolozsvárra gróf Kemény József gyûjteményét, ésmég mindig maradt a közöny padlásain belôleannyi, hogy a századfordulón a tordai piacon a mé-száros évszázados oklevelekbe csapta a félfontmarhahúst velôscsonttal. A 49-ben felrobbantott Dé-va vára köveit épületkônek hordták szét évtizedekig,s hol nincs egy testi-lelki monumentális rom-Bonchi-dánk, csontváz-Torockószentgyörgyünk, kiégett ko-ponya-Szentbenedekünk! A máglyára küldött, kihi-rigelt 48 utáni inkvizítoroktól lemészárolt kultúr-javainknak csak írott része több, mint mások egész

írásbelisége – visszamenôleg. Mérhetetlen a mi vel-szi bárdjaink lángsírba vonuló sora, valahol élen aHéttornyok vagy Kufsteinok szibériáiba, donkanya-raiba vonuló s eltûnô Corvinákkal. Csak mi, a nématerem olvasói, Hollós Mátyás, Apáczai János, Beth-len Gábor, Kis Miklós, Bod Péter nagytiszteletû urakeklézsiája ne rontsunk sorsunkon és vagyonunkon aszéthúzás belsô tatárjárásaival. A Corvinák elham-vadva is szebben beszélnek helyettünk bármilyensors és jövô elôtt a csend, az értelem, az emberiségörök templomában.

LÁSZLÓFFY ALADÁR

A közelmúltban ért befejezéséhez a romániai ma-gyar költészet értékeit föltáró, öt tematikus gyûjte-ménybôl álló – e sorok írója által válogatott és szer-kesztett – antológiasorozat. A sepsiszentgyörgyi,Szabó Bojta vezette Castrum Könyvkiadó reprezen-tatív és nagy sikerû vállalkozása 1992 karácsonyánindult az Isten kezében címû összeállítással, eztkövette 1993-ban a szülôföld tradíciói és szépségeielôtt tisztelgô Hazahív a hûség, 1995-ben a szerelemmikrokozmoszát bemutató Arany és kék szavakkal,1996-ban az emberélet szakaszait és fordulóit átte-kintô A megmérô idô címû válogatás, a millecen-tenáriumi ünnepségek alkalmából pedig a Versek-ben tündöklô Erdély két kötete, Szentimrei Jenô 1941magyar könyvnapjára megjelent antológiájának má-sodik, javított és bôvített kiadása.

Az antológiasorozat elôzményei és indítékaigyermekkoromba nyúlnak vissza, amelyet egy kismátrai településen, Markazon töltöttem. Az 1950-esévek elején került a faluba egy igen mûvelt katolikuspap, aki kivételes hatást gyakorolt egyéniségem ésvilágképem alakulására. A magyar történelemrôl,20. századi szétszórattatásunkról is tôle kaptam azelsô hiteles információkat. Amikor elôször meglát-tam Magyarország régi – az idô tájt otthon és az is-kolában egyaránt eltitkolt – térképét, sírva szalad-tam hozzá magyarázatért és vigaszért. Mélyen em-lékezetembe ivódtak akkor megfogalmazott gondo-latai arról, hogy a sokféleséget a teremtett világ leg-nagyobb értékévé, minden együttmûködés és afennmaradás biztosítékává avató Isten akaratából sTrianon tragikus következményeinek enyhítése ér-dekében is munkálkodnunk kell az összmagyarságlelki, szellemi, kulturális egységén. A „kisebbségihumánum” új vonásokkal gazdagíthatja a magyarmûveltséget, diaszpóra-helyzetünket a magyar létalapjainak szélesítésére, a magyar szellem tágításárais fölhasználhatjuk.

Erdély iránti szeretetem is jó negyven évvel ez-elôtt kezdôdött. Akkor került a kezembe az elsô on-nan származó könyv, az Erdélyi Helikon íróinak1934-ben megjelent antológiája. Életre szólóan magá-val ragadott a kötet írásaiból sugárzó erkölcsi tisz-taság és erô, a tetten ért „transzszilván emelkedett-ség”, amely nyilvánvalóan összefügg Erdély hagyo-

mányaival és – súly alatt nô a pálma – a kisebbségisorssal. Erdély múltjáról és a magyar mûvelôdésbenbetöltött szerepérôl Ady Endre Ismeretlen Korvin-kódex margójára címû esszéje mondta a legtöbbetszámomra, amely zseniális szellemességgel és sokol-dalúan dokumentálta, hogy ez a valaha Tündérkert-nek becézett országrész toleranciából, demokratikusgondolkodásból és európaiságból története soránmindig példát mutatott az anyaországnak, olykor –például az 1568-as tordai országgyûlés vallási türe-lemrôl szóló határozatával – rálicitált Nyugat-Euró-pára is.

1973 óta számtalanszor – minél elviselhetetleneb-bekké váltak ott az életkörülmények, annál sûrûbben– bejártam Erdélyt, megismertem minden zegét-zugát, újra és újra megcsodáltam gyönyörû tájait,fölkerestem templomait és temetôit. Lenyûgözött ésdelejes erôvel vonzott magához az a kivételes inten-zitású, önmagán túlmutató szeretet, amellyel az erdé-lyi magyarok fogadják az anyaországból érkezôket.Útról útra gyarapítottam barátaim számát, s lassanegész Erdélyt benépesítettem velük. Élvonalbeliköltôk is akadtak közöttük, akik késôbb kézirataikkalis segítették az antológiák szerkesztését. Magyar–-történelem szakos gimnáziumi tanárként, majd az eg-ri Eszterházy Károly Tanárképzô Fôiskola Irodalom-tudományi Tanszékének oktatójaként is szen-vedélyesen gyûjtöttem az erdélyi könyveket, elsôsor-ban a versesköteteket, s mintha mindezt csupán azérttettem volna, hogy egyszer a saját könyvtárambólállíthassam össze az antológiasorozat köteteit.

Az 1989 decemberében lezajlott romániai fordu-latot én is túláradó, könnyes örömmel éltem át. Meg-gyôzôdéssel hittem, hogy végre elérkezett az idô amagyar és a román nép megbékélésére, az erdélyimagyarság emberhez méltó életfeltételeinek megte-remtésére. Legszebb vágyaimat és reményeimetsemmisítették meg máig felfoghatatlan primitívség-gel és kegyetlenséggel az 1990 márciusában bekövet-kezett marosvásárhelyi események. Úgy éreztem,hogy ezt a csalódást már nem lehet pusztán a rációerejével elviselni: akkor kezdtem gyûjteni – meg-bízás nélkül, magam és mások számára is kapaszko-dót keresve – erdélyi magyar költôk szakrális verse-it. Hervai Katalint, az erdélyi utak során szerzett

Versekben tündöklô ErdélyEgy antológiasorozat margójára

17

izzó tehetségû, önzetlen és hûséges barátot kértemmeg a készülô könyv illusztrálására. Vele együtt ke-restük meg 1992 augusztusában SepsiszentgyörgyönSzabó Bojtát, a Castrum Könyvkiadó igazgatóját...Az Isten kezében 1992 karácsonya óta három kiadástélt meg, igen meleg fogadtatásra talált mindkéthazában és azok határain túl is. Bölöni Domokosbeszámolójából tudom, hogy ausztráliai magyarokmûsort állítottak össze belôle, s az elôadást a nagy si-kerre való tekintettel meg is kellett ismételniük. AzÚj Ember címû katolikus hetilap – rendhagyó mó-don – két alkalommal is közölt róla recenziót, elô-ször Pomogáts Béla, majd Pálmai Kálmán tollából. Amásodik ismertetés elé mentegetésül írt szerkesztôikommentár „az utóbbi idôk legnagyobb visszhangotkiváltó verseskötete”-ként méltatta az összeállítást.

Ez a legmerészebb álmainkat is felülmúló sikerösztönzött a vállalkozás folytatására. Minden újabbkötet megjelenése után az elismerés és a rokonszenvmegszámlálhatatlan gesztusával ajándékozták mega kiadót és a szerkesztôt ismerôs és ismeretlen vers-barátok. Egy kolozsvári magyar egyetemista Sep-siszentgyörgyre küldött levelében úgy vélekedett,hogy a Hazahív a hûség – melyet Balogh Edgárcsodálatos könyvnek nevezett – az erdélyi magyarfiatalok identitástudatának és otthonosságélményé-nek nélkülözhetetlen forrásává és megtermékenyítô-jévé válhat. Egy nagyváradi olvasónk azt fejtegette,hogy nem ismer könyvet, amely az Arany és kékszavakkal címû összeállításhoz mérhetô teljességgelés hitelességgel mutatná be a legemberibb érzelem, aszerelem misztériumát. Egy tanítványom arról val-lott, hogy A megmérô idô súlyos egzisztenciális vál-ságának leküzdéséhez nyújtott segítséget számára...

Szinte vég nélkül idézhetném az ezekhez hasonlómegnyilatkozásokat vagy az antológiák fogadtatá-sának többi dokumentumát is. A bennük kifejezôdôszeretetnek a kötetekben szereplô költôk az igazicímzettjei.

Az olvasókkal folytatott beszélgetések csaknemegybehangzóan arról tanúskodnak, hogy az antoló-giák egységes mûvé szervezett kompozíciója nyertemeg leginkább a tetszésüket, gyakorolta rájuk a leg-mélyebb benyomást. A verseket az érintett téma va-lamennyi aspektusát, változatát és árnyalatát fölvo-nultató ciklusokba csoportosítottam úgy, hogy azokönmagukban is logikus és kerek egységet alkossa-nak. Így a költemények nemcsak külön-külön, önér-tékükkel és zárt saját világukkal, hanem a struktúraegészében elfoglalt helyükkel és szerepükkel is élnekés hatnak, a ciklusok felépítése és egymásba fonódórendje is szellemi izgalmat rejt és üzenetet közvetít.

A versek kiszemelése, a kötetek összeállítása so-rán eleve elvetettem bármiféle elôítéletet és kire-kesztô szemléletet, eszmetörténeti és poétikai szem-pontból egyaránt a hagyományok teljes körét vállal-tam. Tudatosan törekedtem arra, hogy minél hiány-talanabbul kihasználjam azt a kedvezô lehetôséget,amely az 1989-es fordulat után kibontakozó nyitot-tabb értékrendbôl, a cenzúra eltörlésébôl származott.Az elmúlt évtizedek erdélyi magyar irodalmánakkívánatos újraértékeléséhez talán az is hozzájárul,hogy viszonylag nagy számban válogattam a köte-tekbe olyan költôket, akiket korábban világnézetivagy politikai okok miatt kiszorítottak az irodalmiéletbôl. Tisztában vagyok az antológiaszerkesztéskorlátaival és kockázataival, tudom, hogy én sem

kerülhettem ki a szubjektivitás csapdáit. Abban vi-szont biztos vagyok, hogy az újraközölt költôk közülnéhányan – például Bárd Oszkár, Flórián Tibor, Pa-kocs Károly vagy Szombati Szabó István – az eddigi-eknél egy kicsit több figyelmet érdemelnének. Afelôlnincs kételyem, hogy indokoltan kerültek a másodikvilágháború óta elôször erdélyi antológiákba JékelyZoltán versei. Mivel nemcsak kötetekbôl, hanem fo-lyóiratokból is válogattam, olykor a legnagyobbakarcképéhez is sikerült új vonásokat rajzolni: BartalisJános Isten kezében, Dsida Jenô Kóbor énekek címûkölteménye az Erdélyi Helikon hasábjain, SzilágyiDomokos Érmellék címû alkotása az Igaz Szó 1957-es Ady-emlékszámában látott napvilágot.

A legmeghatóbb Kabós Éva története. Ô közvet-lenül a második világháború elôtt kezdte költôi pá-lyáját. 1938-ban jelent meg elsô kötete, 1943-banNagyenyeden a második, Erdély kettészakítása utána déli tartomány tudtommal egyetlen magyar nyel-vû verseskönyve. Ezt követôen származása miattmaga alá tiporta és közel öt évtizedig torkára fojtottaa szót a történelem hidrafejû réme. Errôl így vallotthozzám írt levelében: „Amikor 1949. március éjsza-káján örökre elvittek az otthonomból, nem volt köny-nyû. Pár százan voltunk kényszerlakhelyes földbir-tokosok, az Isten mindig megsegített minket, valami-lyen kenyeret és néha örömöket is adott. Nekemkülön bánat volt az elhallgattatás. Errôl beszélni semlehetett, annyi nehézség között ki értette volna meg,

18

hogy ez is fájhat. Aztán késôbb már nem is fájt. Beto-kosodott ez is, mint minden gyász. Most sokszor fájmegint.” Az Isten kezében közölte újra a költônôhárom versét, amelyekbôl egyet teljes terjedelmébenidézett Éltes Enikô a Romániai Magyar Szó hasábjainmegjelent recenziójában, egy másikat Kubik Annaszavalt el a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címûmûsorában. Kabós Éva a nyolcvanadik életév kü-szöbén Marosvásárhelyen élte meg – a szónak csak-nem konkrét értelmében, mert volt, aki halottnakhitte – „a költô feltámadását”. Azóta ismét publikál,Apám földjén címmel nemrég jelent meg a csíkszere-dai Pallas Akadémia Könyvkiadó gondozásábanharmadik verseskönyve, amelyet a nekem címzettdedikáció szerint is az Isten kezében indított el.

Számos ehhez hasonló élményemrôl tudnék mégbeszámolni, de azokkal már szétfeszíteném e val-lomás kereteit. Csupán egyetlen egyrôl teszek emlí-tést még, az antológiák megjelenését követô mûso-ros könyvbemutató körutakról, amelyekért min-denekelôtt áldozatkész barátaimnak, Jónás Zoltán-

nak, Maczkó Máriának és a felejthetetlen, áldott em-lékû Kakuk-házaspárnak tartozom hálával. Elsô kör-utunkat 1993 májusában úgy szerveztük meg, hogyutolsó állomásaként részt vehessünk a csíksomlyóibúcsún, s a Fájdalmas Szûzanya, a Magyarok Nagy-asszonya óvó szeretetébe ajánlhassuk Erdélyt és a miszerény erôfeszítéseinket. Míg élek, emlékezni fogokazokra a könnyekre és tapsokra, amelyekkel ismétel-ten és érdemeinken felül is elhalmozott minket azerdélyi közönség. Zilahi tanár kollégám ezt a mon-datot csúsztatta a kezembe ott elôadott mûsorunkvégén egy kis cédulán: „Köszönet az együvé tartozásés sokszínûség élményének átélését nyújtó csodála-tos alkalomért”. Ezek a forró hangulatú találkozásokis szemléltették és tudatosították Szentimrei Jenôigazát: „nem veszhet el a nép, mely szellemi erôkbenennyire gazdag és ennyire törhetetlen. Voltunk, va-gyunk és leszünk.”

LISZTÓCZKY LÁSZLÓ

1934-ben születtem Nyíregyházán. Az ottani taní-tóképzô elvégzése után egy környékbeli tanyai,majd egy baranyai általános iskolában tanítottam.1956 októberében az erdôsmecskei forradalmi nem-zeti tanács egyik vezetôjévé választottak. 1956. no-vember 13-án hagytam el Magyarországot, azóta azEgyesült Államokban élek.

1962-ben a Rutgers egyetem pszichológia szakánB.A. diplomát, 1966-ban a New York-i New Schoolfor Social Research egyetemen szociológiából M.A.diplomát, 1970-ben doktorátust (Ph.D.) szereztem.

1960-ban egyik alapítója és 25 évig egyik tanítójavoltam a Magyar Öregdiák Szövetség New Bruns-wick-i Hétvégi Magyar Iskolájának. 1965-ben kez-deményezôje voltam, jelenleg társelnöke vagyok azAnyanyelvi Konferenciának – a Magyar Nyelv ésKultúra Nemzetközi Társaságának.

1965 óta tanítok a Rutgers egyetemen; 1968 óta aMiddlesex County College tanára, 1975 óta pro-fesszora vagyok. Angol és magyar nyelvû tanulmá-nyaim, cikkeim 1965 óta jelennek meg. 1977 óta szer-kesztem a Magyar Öregdiák Szövetség BessenyeiGyörgy Kör Tanúk korukról címû elôadás- és kiad-ványsorozatát a Rutgers egyetemen, 1988-ban jelentmeg e sorozat nyolcadik kötete. Amikor 1958-ban aRutgers egyetemre kerültem, nem kis megdöbbenés-sel tapasztaltam, hogy egyetemista társaim milyenkeveset tudnak Magyarországról, Közép-Európáról,az 56-os forradalomról. Láttam azt is, hogy az egye-temen nem én vagyok az egyetlen magyar, meg-próbáltam felvenni a kapcsolatot a többiekkel, s ha-marosan kialakult egy kis diákközösség, amely úgyvélte, más dolga is van, mint saját karrierjéneképítése. Felismertük, hogy Nyugaton oly kevéssé is-mertek bennünket. Úgy döntöttünk tehát, küldetéssétesszük kimenekülésünket, s közvetítjük a forrada-

lom szellemiségét azoknak, akik azt nem ismerik.Ezt már az otthon maradottakért is tettük, akiket –néha úgy éreztük – valamiképp cserben hagytunk alegnagyobb bajban. Néha úgy gondoltuk: a legkeve-sebb, amit tennünk kell, hogy lerójuk kötelességün-ket irántuk, s kivált az elesettek iránt. Így fogtunkazután a munkához: kiállításokat rendeztünk, elôa-dásokat szerveztünk, aláírásokat gyûjtöttünk ésbeadványokat továbbítottunk a magyar ügyet tár-gyaló ENSZ-hez, filmeket vetítettünk a forradalom-ról, majd kiterjesztettük programjainkat az egyete-mes magyar kultúra és Közép-Európa gondjainakközvetítésére is. Az egyetemi évek után sem hagytukabba a munkát. Megalakítottuk a ma is mûködô Ma-gyar Öregdiák Szövetség – Bessenyei György Kört,amely az említetteken kívül iskolaszervezést éskönyvkiadást is vállalt.

Amerikában – nemzedéktársaimmal együtt –elkezdtük habzsolni a magyar és világirodalom és atörténelem számunkra addig hozzáférhetetlen al-kotásait. Reveláció volt például a magyarországi né-pi mozgalom számunkra addig jórészt ismeretlentörténete és irodalma. Rávetettük magunkat NémethLászló, Tamási Áron, Szabó Dezsô, Szabó Lôrinc,Sinka István mûveire. Engem kezdô szociológuskénta mozgalom szociográfiai és politológiai irodalma,például Kovács Imre, Erdei Ferenc, Féja Géza, SzabóZoltán, Bibó István kiváltképpen érdekelt. Többenráébredtünk arra, hogy e reformmozgalom az 1848elôtti reformkorban gyökerezik, hogy 1956-ot istáplálta, sôt máig is élteti a „haza s haladás” szel-lemét. Meghatározó szellemi élmény volt számomraaz a teljesen újszerû tudományos képzés is, amely-ben az amerikai egyetemeken részesülhettem. Szoci-ológusnak és pszichológusnak készültem, de hall-gattam, tanultam filozófiát, irodalmat, mûvészettör-

Az anyanyelv kovácsolja egybeöt világrész magyarságát

19

ténetet, biológiát, a nyugati civilizációk történetét is,mert Amerikában az egyetemi rendszer általánosképzést is nyújt. A tágasság, az alternatívák sok-félesége, a tudományok világa és módszertana a tár-gyilagosság tiszteletére, a tények erejére, fontosságá-ra tanított és mindmáig erre tanít.

Környezetünk akkori társadalmi változásai isnagy hatással voltak ránk. Fiatalon értük meg azafro-amerikaiak polgárjogi mozgalmának kifejlôdé-sét. Mint ismeretes, Martin Luther King vezetésével– aki Gandhit tekintette példaképének – a feketék apasszív rezisztencia módszereivel erôszakolták kilépésrôl lépésre ettô1 a mamuttársadalomtól a ki-sebbség emberi és állampolgári jogainak érvényesí-tését.

Sokat tanultunk a vietnami háborúból is. Kiváltabból, miként jött rá Amerika arra, hogy a háborúelhibázott lépés volt, s hogyan alakult át szinte aszemünk láttára az egész ország polgársága olyanmozgalommá, mely aztán sikerrel kényszerítettekormányzatát a háború befejezésére. Számunkraúgyszólván megvilágosodás értékû volt mindez,hisz olyan országból jöttünk, melyben a totális dik-tatúra éveiben elképzelhetetlen volt bármiféle el-lenállás, társadalom-átalakító kísérlet.

Mindezzel párhuzamosan ébredt és erôsödöttbennünk a vágy, hogy milyen jó lenne ezt a tapaszta-latot és tudást hazavinni, és hozzásegíteni az ottho-niakat ahhoz, hogy – mint az amerikaiak – a magukképére és hasonlatosságára alakíthassák társadal-mukat. Azt a társadalmat, amelyet mi, természete-sen, továbbra is a magunkénak vallottunk, nohaAmerika második hazánkká vált.

Az otthoniakkal való kapcsolatfelvétel egyikmérföldköve az Anyanyelvi Konferencia megalapí-tása volt.

Az Anyanyelvi Konferencia kezdetei szintén gya-korlati tapasztalatokból fakadtak. Az ÖregdiákSzövetség 1960-ban meghirdette egy hétvégi magyariskola létrehozását. Írás, olvasás, fogalmazás, iroda-lom, történelem szerepelt tantárgyaink között. Tisz-tában voltunk azzal, hogy ez igen nehéz pedagógiaifeladat; hiszen a gyermekeket csak hetente egyszer,egy délelôtt négy órában taníthatjuk.

Mindent nekünk kellett kitalálnunk, megírnunk,könyvekbôl összeszednünk, fénymásolnunk, hogyszombatonként úgy állhassunk a gyermekek elé,hogy valójában tudjuk, mit és hogyan fogunk taní-tani... Ekkor az a gondolatom támadt: jó lenne meg-tudni, hogy az Egyesült Államokban hol, hányan éshogyan végeznek hasonló munkát. Persze sem anya-gi lehetôségem, sem idôm nem volt arra, hogy bejár-jam Amerikát és személyesen járjak utána a dolog-nak. Levelezés, telefonálás, üzenetrendszer, esetle-ges találkozások útján, tehát meglehetôsen primitívgyûjtômunkával azért sikerült felderítenem huszon-három olyan iskolát az USA hét államában, amely-ben magyarul is tanítanak. Errôl egy tanulmánytírtam, fölvázoltam, hogy milyen tankönyveket hasz-nálnak, hány tanulójuk, tanítójuk van, mibôl tartjákfenn magukat stb. Az írás 1965-re készült el, köz-readtam a müncheni Új Látóhatárban, s küldtembelôle egy-egy példányt minden érintett iskolának,hagy egymástól is tanulhassunk. Tudatosult bennemaddigra az is, hogy tanításunk színvonalának emelé-séhez képzett szakemberekre lenne szükségünk. Mi-után ilyeneket sem Amerikában, sem az európai

szórványmagyarság köreiben nem ismertem, meg-próbáltam felvenni a kapcsolatot magyarországiszakemberekkel. Elsôsorban olyanoknak írtam, akik-rôl úgy gondoltam, hogy az összmagyarságért is fe-lelôsséget érzô, hiteles emberek: Kodály Zoltánnak,Illyés Gyulának és annak az embernek, akirôl addigmegjelent szociográfiai írásai és versei ismeretébenúgy éreztem, hogy igazat mond, volt tanító kollé-gámnak, Váci Mihálynak.

Kodály egy újságcikkben válaszolt, Illyés egyikmeghívásunknak eleget téve a Rutgers egyetementartott elôadást, Vácival pedig levelezésbe kezdtünk.Végül – nekem hosszúnak tetszô évek után – 1969-ben Váci Mihály, aki akkor már parlamenti képvi-selô is volt, megjelentetett Budapesten egy nagy cik-ket Oldott kéve címmel, melyben szóvá tette azanyaország felelôsségét a távolba szakadtak máso-dik nemzedékéért.

Így, fôleg az ô szorgalmazásuk hatására születettmeg aztán 1970-ben az elsô Anyanyelvi KonferenciaDebrecenben. Váci akkorra már meghalt, de azügyet vállalta sok olyan kiváló magyarországi író,tudós és szakember, akinek nem az uralkodó pártakkori politikájának propagálása, hanem a magyarnyelv és kultúra fenntartása volt a szívügye. Meg-kezdtük az együttmûködési formák kialakítását. Ezabból állt, hogy megterveztük a kívánatos maximu-mot, aztán itthoni szakember-kollégáink segítségév-el megvalósítottuk azt, amire az adott körülményekközött lehetôségünk nyílt. Az 1977-es budapesti kon-ferenciára például – követelésünkre – már meghívótkaptak s el is jöttek a Magyarországgal szomszédosországok szakemberei közül is néhányan. Szabadonazonban elôször csak az 1989-i kecskeméti konferen-cián találkozhattunk egymással.

Jól szemlélteti együttmûködésünket a tanköny-vek példája: eldöntöttük, hogy tankönyvet kell írni akülföldi magyar gyermekeknek. Erre mi azt mond-tuk: ehhez természetesen elôbb meg kell ismerkednia tanulók helyzetével, életkörülményeivel. Jöjjön kiAmerikába egy szakembercsoport, látogassa végigaz érintett iskolákat, aztán írjuk meg együtt amegfelelô tankönyveket... 1972-re végre sikerült azáttörés. Kijött Amerikába egy háromtagú csoport, el-kalauzoltam tagjait magyar iskolákba, cserkészek-hez, egyházakhoz, mindenhová, ahol csak magyaroktatás folyt, sôt amerikai iskolákba is. Aztán ezek aszakemberek hazamentek, hozzáláttak a tankönyv-íráshoz. Fejezetenként kiküldték a kéziratot, mi aztkipróbáltuk, kijavítottuk, átdolgoztuk, ha kellett ésvisszaküldtük. Kompromisszumokra nem volt szük-ség, hisz akkorra mi már amerikai és más nyugatiállampolgár mivoltunkban a leghatározottabban ki-köthettük, hogy ha e tankönyvek bármelyikében akáregy milligrammnyi propaganda lesz, nem fogjukkülföldi iskoláink számára elfogadni. Így aztántizenöt év alatt sikerült létrehoznunk öt olyan tan-könyvet, amely mentes minden propagandától éskitûnôen használható a mi körülményeink közepette.De merem állítani, a Kárpát-medencei magyar ki-sebbségek körében is. Némely esetben még azt is si-került elérnünk, hogy e tankönyvek példatárai azegyetemes magyar irodalomból merítsenek. TehátArany, Ady, József Attila, Illyés Gyula, Weöres ésNagy László mellett szerepel bennük Kányádi Sán-dor és Sütô András, Faludy György és DedinszkyErika és így tovább. Kis életrajzok kíséretében persze.

20

Mindez, úgy hiszem, önmagáért beszél. Ezértnem válaszoltam a támadásokra, melyekben pedigbôven volt részem. Biztos voltam benne, hogy akiezeket a tankönyveket megnézi, aki elôadásaimatmeghallgatja, felszólalásaimat elolvassa (közread-tam mindegyiket), annak rá kell jönnie arra, hogy adiktatúrák nehéz éveiben a tiltásokkal szembesze-gülve, az ellenséges határok fölött az AnyanyelviKonferencia sok országban élô szakembere hûséggelés felelôsséggel mûködött együtt a szellemi hazábana magyar nyelv és kultúra fennmaradása érdekében.Tisztelet, megbecsülés, köszönet és elismerés illetiazokat a magyarországi és szomszédos országokbanélô kollégáinkat, akik úgy fogtak össze velünk e ne-mes és sokszor küzdelmes munkában, hogy nekikmég a diktatórikus rendszer nyomását is el kellettviselniük a munkálkodásukért.

Nagy öröm ezért a folytatás és a megújulás ígéreteis, hogy az 1992-ben Esztergomban megtartott Anya-nyelvi Konferencia – immár független egyesületként –a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága islett. Hatvan tagú új választmány irányításával mû-ködik, a tagok közül húszan anyaországiak, húszan aMagyarországgal szomszédos, húszan pedig a nyu-gati országok polgárai. Lényeges döntés, hogy állan-dó bizottságot állítottunk fel a kisebbségi magyarságanyanyelvi jogainak védelmére.

Egyetemi tanulmányaim idején, miután a szoci-ológia mellett a társadalomtudományok rokon terü-leteivel is foglalkoztam, rájöttem, hogy van néhányolyan nagy magyar gondolkodónk, akinek a mûveinem olvashatók a világnyelveken. Rádöbbentem ad-digi tapasztalataim alapján arra is, hogy ez mekkora

károkat okoz az egyetemes magyarságnak. Ezért,amikor lehetôség támadt arra, hogy Király Béla At-lantic Research Kiadója vállalkozzék Bibó tanul-mányai gyûjteményes kötetének angol nyelvû ki-adására, örömmel, de gondterhelten vállaltam ennekszerkesztését. Tudtam, hogy mit vállalok, hisz is-mertem Bibó nyelvezetét, tisztában voltam azzal,hogy gondolatait angolra átültetni mennyire nehézfeladat lesz és sokáig fog tartani.

Hatévi munka eredményeként aztán megszüle-tett a Bibó-kötet, benne A kelet-európai kisállamoknyomorúsága, A magyar demokrácia válsága, A zsi-dókérdés, az 56-os forradalom alatt írt kiáltvány éstanulmány. Az európai társadalomfejlôdés értelmecímû, magnóra mondott tanulmány. Sôt egy részletabból a Bibó-írásból is, amelyben a nemzetközi ál-lamközösségek bénultságáról esik szó. Jelesül az arészlet, amelyben az önrendelkezésrôl ír és ahol na-gyon határozott különbséget tesz a patriotizmus és anacionalizmus között. (Az 578 oldalas könyv címe:Democracy, Revolution, Self-Determination. Fordí-totta Boros Kazai András.) A Bibó-kötet révén az azangolul beszélô szaktudós és értelmiségi, aki köze-lebb akar kerülni Közép-Európa és a magyarságéletkérdéseihez, olyan színvonalú mûvekhez juthat,amilyenekhez a legjobb nyugati politikai teoretiku-sok, szociológusok, társadalomtudósok, történészek,ha saját térségük kutatásához forrást keresnek. Ma-gyarságunk jövôje jobbításának egyik eszközét aján-lottam tehát az angol nyelven olvasók figyelmébeezzel a válogatással.

NAGY KÁROLY

1. Abban a szélsô, védtelen sávban, amely a maiországhatár és a magyar nyelvterület foszló széleiközött húzódik, az oktatás és a tudomány elsôsorbana helyzetbôl fakadó gondokkal küzd. Annakkövetkezményeként, hogy ezek a nemzeti közös-ségek emitt az államiság, amott az alkotmányosságvédôsáncain rekedtek kívül, egyszerre váltak veszé-lyeztetetté és alárendeltté. Sajátosak ezek a gondok,és részben eltérôek is az egyes utódállamokban, deremélhetôleg egyre inkább közösek, megoszthatók anemzet egészével. Ez a remény és hit hozott ide ben-nünket, ez tartja össze magát az Anyanyelvi Konfe-renciát.

Tapasztalhatták a tisztelt jelenlevôk, mennyireeltérôek a megközelítési módok, amikor Erdélyrôl ésmás határon túli nemzeti közösségekrôl van szó.Reményik nyomán megszokott elsüllyedt vagy süly-lyedô Atlantiszként beszélni róluk, az értékmentéstpedig betakarításként értelmezni. Van, aki otthon issüllyedô hajón érzi magát, amelyrôl menekülni kell.A pedagógus és szülô, ha komolyan veszi saját hi-vatását, mégsem az aratásra, a betakarításra, a me-nekülésre gondol, hanem a vetésre, a jövô építésére.Akkor is, amikor lehangoló tényeket és statisztikaiadatokat kell tudomásul vennünk. Magam is bôvenszolgálok ilyenekkel a következôkben, és ezért elné-zésüket kérem, de ezt semmiképpen nem azért te-

szem, hogy a jövô kilátástalanságát ecseteljem, ha-nem hogy az értelmes közös cselekvés sürgetô ten-nivalóit jelezzem.

A továbbiakban óvakodni szeretnék, és magát aKonferenciát is óvni szeretném mind a retorikai és alírai hangvétel, mind a steril teoretizálás és légváré-pítés kísértésétôl. Egyre inkább úgy érzem, hogy aKárpát-medencei kisebbségi helyzet a maga történe-tiségében és jelenében a teóriák csôdje és cáfolata.Teoretikusokból ma sincs hiány, annál inkább hiányvan olyanokból, akik bíznak, sôt hisznek a jövôben,és tesznek is érte valamit.

2. Az anyanyelv elsajátításának fô színhelye acsalád, a szûkebb közösség. Kisebbségben a család-nak ez a szerepe fölértékelôdik, olyan közösségek-ben pedig, mint a moldvai magyar, amelyek anya-nyelvi írásbeliségükkel nem élhetnek, a szóbeliszájhagyomány ritualizált szövegeiben maradt fenna nyelv, az írástudatlanok felelôsségének és hûsé-gének bizonyítékaként. Az intézményes oktatásnakis ezer évre visszatekintô múltja van a Kárpát-me-dencében. Részben ez a hagyomány, valamint azegyenjogúság, az egyenlô érvényesülési esélyek igé-nye táplálja nemzeti közösségeink törekvéseit a szín-vonalas anyanyelvi oktatás érdekében. A törést ésközös hagyományból való kirekesztôdést tudva-lévôleg az okozta, hogy az utódállamok alkotmányai

A jövô esélyei a külsô régiókban

21

a magyar nyelv alárendelt jogi státusát rögzítették.Ehhez járul az egyre kedvezôtlenebb nyelvi kör-nyezet és a tudatosan gerjesztett ellenséges hangu-lat, amely gyakran kifejezetten nyelvellenes. A ma-gyar nyelv presztízse nagyon alacsony, bár többrégióban mintha emelkedett volna az elmúlt évek-ben. Ez a többszörös stigmatizálás, amelyhez néhabelsô megbélyegzés is járult (a pedagógusok részérôlis néha, hogy ti. „nem jól beszéltek magyarul”, „nemtudtok magyarul, csak nyelvjárásban beszéltek”stb.), gyakran az anyanyelvbeszélôkben is a félelemés szégyen érzését keltették. Ez az elbátortalanodásaz államnyelvek mesterségesen táplált presztízsét ésdominanciáját erôsítette az oktatásban és a minden-napi nyelvhasználatban.

Az államnyelvek dominanciája tehát elsôsorbankiemelt jogi státusukból fakad, amely már önma-gában is diszkriminatív. A szerb nyelvhasználatitörvény, a román oktatási törvény és a szlováknyelvtörvény ennek megfelelôen szintén a megkü-lönböztetés, valamint a korlátozás és a kiszorítás, amellôzés elvét érvényesíti. Kárpátalján pedig az isnehezíti a korábbi súlyos oktatási helyzet javítását,hogy az ukrán nyelvet, amely csak most kapta megdomináns státusát, máris úgy kérik számon (a hírekszerint az idei felvételi vizsgán pl.) és valószínûlegugyanazok, mint nemrég még az oroszt.

Mielôtt az oktatással kapcsolatos jelenségeket ésfolyamatokat elemezném, szükséges vázolni ahatáron túli közösségek általános demográfiaiállapotát, hiszen ez egyfajta természetes, biológiaialapját adja mind az oktatásnak, mind a produktívszellemi teljesítménynek. Minden régióra érvényesstatisztikai adatot nem tudok ugyan idézni, deáltalánosan ismert tény, hogy mind az anyaország-ban, mind a határon kívül, öregszik és apad a ma-gyar népesség. Erdélyben a korábbi több mint kétévtizedes terror után, amely családonként négygyermeket tett kötelezôvé, egyszerre következett bea szociális támogatás cinikus megvonása ettôl anépes generációtól (ôk egyébként a mai zilált álla-potú oktatás szenvedô alanyai is), valamint azellenkezô irányú kilengéssel járó teljes szabadság aszületésszabályozás tekintetében. Ennek a 90-benkezdôdô demográfiai hullámvölgynek a kezdetétregisztrálhatta az 1992. jan. 7-i népszámlálás, amelyszerint a magyar népesség körében ezer termékenykorú nôre 1708 gyerek jut, holott a szinttartáshoz2150 élve születésre volna szükség. De ettôl a de-mográfiai töréstôl függetlenül is korcsoportok sze-rint csökken a magyar népesség aránya: a 70 évesnélidôsebbek még majdnem 10%-át teszik ki sajátkorosztályuknak a 0–4 évesek már 6% alatt vannak.Ennek az öregedô és fogyó magyar közösségnek aziskolázottsági szintje is jóval alacsonyabb, mintkorábban volt: felsôfokú (egyetemi és fôiskolai)végzettség tekintetében a 9. helyen állunk a románi-ai nemzetiségek sorában 3,6%-os aránnyal (az orszá-gos átlag 5,14%). Ebben a megszégyenítô helyezés-ben elsôsorban a Trianon óta folyamatos diszkrimi-natív oktatáspolitika eredményét láthatjuk, de sajátértelmiségünk megfutamodása is tükrözôdik benne,az a többszöri, újabban a 80-as években és a 90-esévek elején tetôzô kivándorlási hullám, amelyösszességében és következményeiben az oktatásés a kultúra jövôjére is hatással van.

Szintén a veszteséglistán kell számon tartanunk afolyamatos és több vonatkozásában kényszerû asszi-milációt, nyelvcserét. Az asszimilációs folyamatbanszintén az államnemzet és az államegyház dominan-ciája érvényesül. Hozzávetôleges becslés szerint ez aveszteség a Trianon óta eltelt idôben megközelíti amásfél milliót. Az asszimiláció egyik fontos színterea vegyes házasság, amely tudomásom szerint legna-gyobb arányú Szlovéniában, de minden régióbanszámottevô, Romániában a magyarság 13%-ára ter-jed ki. Az utolsó népszámlálás adatai szerint a ma-gyar–román vegyes házasságban élô szülôk 70%-aromán nemzetiségiként jegyeztette be a gyermeke-ket. Abban a szegmentumban, amelyet a népszám-lálás tükröz, ez mintegy 30 000-es többletet jelez azállamnemzet oldalán. Nagyjából hasonló az ortodoxvallás dominanciája a vegyes házasságokban (foko-zottabb a protestáns, kiegyensúlyozottabb a rómaikatolikus házastárs rovására).

4. Az anyanyelvi oktatás korlátozásának, a hátrá-nyos megkülönböztetésnek, a magyar iskolák hiányá-nak, esetenként alacsony színvonalának, a valós vagycsak vélt érvényesülési érdeknek és több más objektívés szubjektív tényezônek a következménye, hogy amagyar tanulók viszonylag nagy hányada államnyel-ven végzi tanulmányait. A romániai magyar tanulóktöbb mint egynegyede van ebben a kényszerû vagy aszülôi döntés következtében vállalt helyzetben. Itt eza mutató iskolai szintek szerint növekszik: azóvodában még csak 10%, alsó tagozaton 13%,általános iskola felsô tagozatán 18%, a gimnáziumbanmár 31%, a felsôoktatásban 64%. A helyzet kényszerétmutatja, hogy 8 olyan erdélyi megyében, ahol a ma-gyarság szórványban él, a gyermekeknek még a felesem tanulhat anyanyelvén: Beszterce-Naszódmegyében csak 43%, Arad megyében 40%, Szebenmegyében 26%, Temes 22%, Brassó, Máramaros 31%,Krassó-Szörény 1% alatt. Ezek a számok világosan jel-zik, mennyire fontosak volnának az oktatásiszórványprogramok, a nagyenyedihez hasonló kol-légiumi rendszerû iskolaközpontok.

Szlovákiában hasonlóak az arányok. Az 1991/1992-es tanévben az óvodáskorúak 27,79%-a, azáltalános iskolások 23%-a, a szakmunkásképzôbentanulók 61,5%-a, a szakközépiskolások 26%-a, a gim-nazisták 20%-a nem tanult, nem tanulhatott anya-nyelvén. Pozsonyi nyelvészkollégáink felméréseiszerint a szlovák tagozatra járó magyar tanulókanyanyelvi tudása, mûveltsége jóval alatta van a ma-gyarul tanulókénak. Nyelvhasználatukban nagyobba kontaktusjelenségek aránya, fokozottabb anyelvjárásiasság, feltûnôbbek a lexikális hiányok stb.

5. A legfontosabb kérdés persze az, milyen ok-tatási modell, oktatási rendszer felel meg leginkábba határon túli nemzeti közösségeknek? Nyilvánolyan, amely anyanyelven nyújt megfelelô szintûképzést, amely egyenlô esélyeket biztosít a több-ségiekkel, amelynek kellô önállósága és nyitottságavan mind az államnyelv, mind a világnyelvek irá-nyába, amelynek megvan a finalitása a szakmaiképzésben és az egyetemi oktatásban, amely egy-szerre szolgálja az identitás megôrzését, a világhozvaló felzárkózást és a szellemi kreativitást.

Ezelôtt harminc évvel ilyen ideális modellnektûnt a szlovéniai kétnyelvû oktatás, amelynek a köl-csönös jellege volt rendkívül vonzó és egyedülálló.

22

Utólag többnyire úgy értékelik, hogy csak elemi is-kolai szinten volt igazán kölcsönös és szimmetrikus,felsôbb tagozatokon egyre inkább a szlovén nyelvvált dominánssá. Kívülrôl és távolról úgy tûnik,egyaránt ez volt az alapja az irigylésre méltó maiszlovéniai viszonyoknak és az elôrehaladott asszi-milációs folyamatoknak.

Szlovákiában az alternatív oktatás valószínûlegszintén a „jótékony” asszimiláció alternatívájával ke-csegtet. A 80-as évekbeli román kísérlet hadmûvelet-szerûen, több ezer magyarul nem tudó román peda-gógusnak a magyar iskolákba vezénylésével próbáltarövid idô alatt felszámolni az anyanyelvû oktatást.

6. A 90 utáni szabadabb világban a jövô szem-pontjából is biztató változások történtek. Az oktatásiintézmények egy része önállóvá vált, új iskolák és ta-gozatok létesültek, részben egyházi keretben, a fel-sôoktatásban is bôvültek az anyanyelvi oktatáslehetôségei (új intézmény a nagyváradi SulyokIstván Ref. Fôiskola). A tanárképzésben az erdélyihelyzet akár kielégítônek is tekinthetô: a kolozsváriegyetem számos karán van magyar nyelvû oktatás,az egyetem struktúrájában új fakultásként kapott he-lyet mind a protestáns hitoktatás, mind ez év ôszétôla római katolikus hitoktatás. Jelentôs eredményeivannak az anyaországi bázisú távoktatásnak, a kö-zös képzésnek és továbbképzésnek. Más régiókhozviszonyítva az erdélyi helyzet jóval biztatóbb.

A mérleg inkább mennyiségi vonatkozásbanpozitív oldalával szembeállíthatók az oktatáspolitikaváltozatlan elvei, a rendszer mûködésbeli zavarai ésalacsony színvonala. A hátrányos megkülönböztetésérvényesül pl. a román oktatási törvénynek abban az(eddig még nem alkalmazott) elôírásában, hogy ma-gyar nyelven csak azokba az iskolákba, osztályokba,azokra a szakokra lehet felvételizni, ahol anyanyel-ven folyik a tanítás. Hasonlóképpen diszkriminatívhatása van annak, hogy az államnyelv nem nyelviszakokon is felvételi tárgy. Az oktatási intézményekközpontosított irányítása szintén fokozottabbanhátrányos a helyi közösségek igényeinek megfelelnikívánó magyar oktatási intézményeknek. A nemzet-közi fórumok által szorgalmazott oktatási reform ed-digi bátortalan lépései is elkerülték egyelôre a ki-sebbségi oktatást.

Az anyanyelvi oktatás korlátozása nyilvánul megtöbbek között az önálló felsôoktatási intézményekhiányában; abban is, hogy a szakoktatás kizárólagállamnyelven folyik; hogy bôvítették azoknak a tan-tárgyaknak a körét, amelyek minden iskolában köte-lezôen államnyelvûek. Nemrég szerzett értesüléseimszerint pl. a zombori magyar tanítóképzô-fôiskolánjószerivel szinte csak a magyar nyelv és irodalomlesz magyar nyelvû.

Az államnemzeti stratégia fontos eleme a magyarnépesség fokozatos kiszorítása az állami élet kulcs-fontosságú területeirôl és intézményeibôl. A románi-ai 6,67%-os aktív magyar népességben mindössze3%-os az egyetemi és fôiskolai oktatók, a jogászokaránya, 2,39% a közgazdászoké, 2,25% a pénzügyiszakembereké stb. Ezt jelentôs mértékben szintén azoktatáspolitika valósítja meg azzal, hogy némelyiskolatípusba, egyetemi szakra, az elitképzés intéz-ményeibe, magiszteri programokba szinte lehetet-lenné teszi magyar fiatalok bejutását. Egyetemi szin-ten ez jól érzékelhetô abban, hogy pl. a kolozsvári jo-

gi karon a 80-as évekhez viszonyítva is tovább csök-kent a magyar hallgatók száma.

A mellôzés határozott jeleként értékelhetjük azo-kat az adatokat is, amelyek azt mutatják, hogy az ok-tatási szinteken fölfelé haladva a magyar fiatalok fo-kozottabban morzsolódnak le: az óvodákban még6,63%-os a jelenlétük, a középfokú oktatásban 4%, afelsôoktatásban pedig 3,7%.

Mind a régi, mind az új intézmények önállóságaviszonylagos, felemás. Romániában hozzávetôleg fe-le-fele arányban vannak magyar óvodák, iskolák, ill.tagozatok (összesen mintegy két és félezer), az elôb-biek inkább magyar többségû településeken, azutóbbiak fôként szórványokban. Az intézményrend-szer, mint említettem, erôsen centralizált, és általá-nos jellemzôje, hogy felügyeleti szervei nem mutat-nak különösebb érdeklôdést sem a magyar nyelvûoktatás színvonala iránt, sem a tankönyvekkel, tan-eszközökkel való ellátás iránt. Az oktatás ered-ményességét csak az államnyelv tekintetében kérikszámon.

Az 1990 után alakult szakmai és érdekvédelmiszervezetek (a pedagógusszövetség, a tankönyv-tanács) az államiakkal párhuzamosan, néha azokellenében végzik munkájukat. Fontos kezdeménye-zése volt például az RMPSZ-nek a helyesírási szín-vonal és a fogalmazási készség országos felmérése.De a teljes szakmai felügyeletet ez a szervezet semképes ellátni, és a pedagógusok szakmai tevékenysé-gét sem képes jelentôs mértékben befolyásolni.Egyébként is szinte kilátástalannak tûnik, hogy azanyanyelvoktatás önmagában ellensúlyozza mind-azokat az iskolán belüli és fôként iskolán kívülikörnyezeti hatásokat, amelyek a nyelvi romlás és anyelvvesztés irányába terelik a nyelvi folyamatokat.Két friss vizsgálatra is hivatkozhatom, amelyeketvégzôs tanítványaim végeztek ebben a tárgykörben.Egyikük kolozsvári fiatal értelmiségiek nyelvhasz-nálatát vizsgálta a nyelvvesztés jellege és állapotaszempontjából, és arra a következtetésre jutott, hogyaz állandó román nyelvi környezet, baráti társaságstb. még olyan fiatalokat is dominánsan román két-nyelvûvé tesz, és a nyelvvesztés reális veszélyébe so-dor, akik végig anyanyelvükön végezték tanul-mányaikat. A másik vizsgálat azt állapította meg,hogy a közmagyar (azaz a standard) kérdôíves mér-céje szerint a fiatalok generációs nyelvi romlását aziskola a Székelyföldön sem képes ellensúlyozni.

Hasonló lehangoló tanulsága volt az említettországos helyesírási felmérésnek. Ennek értelmezé-séhez a nyelvi környezet folyamatos negatív hatásánkívül azok az ismert és kevésbé ismert tényezôk ishozzátartoznak, hogy hiányoznak a megfelelô kézi-könyvek (maga a helyesírási szabályzat) és gyakor-lókönyvek, hogy a pedagógusok viszonylag jelentôshányada szakképzetlen (falusi környezetben a több-ség) vagy román nyelven végezte tanulmányait.

Az ebbôl adódó tanulság az, hogy az anyanyelvinevelésben továbbra is fontos szerep jut a családnak,az egyházaknak és minden kisebbségi mûvelôdésiintézménynek, és hogy az oktatás mennyiségi, szám-beli mutatóinak fetisizálása helyett a következôévekben a minôségre kell rögeszmésen törekedni.

8. A tudományos kutatás, a tudományos produk-ció szorosan összefügg az oktatással, azzal, hogy azoktatás milyen mértékben fedezi föl és gondozza a

23

tehetségeket, milyen mértékben szelektív és ösztön-zô, és hogy biztosítani tudja-e a finalitást az egyete-mig, ill. a tudományos minôsítés rendszeréig. Ezen aszinten oktatás és tudomány összefonódik, majd fo-kozatosan szétválik, ha megvannak a feltételei azönálló tudományos kutatásnak.

A tudománynak nincs hazája, szokták mondani,a tudomány nemzetek fölöttiségére, nemzetközisé-gére utalva, részben megtévesztôen, mert ugyanak-kor a jelen és a jövô szempontjából égetôen fontos,hogy a hazának, a nemzetnek, a nemzeti közössé-geknek legyenek tudósai, és ne csak akkor váljékfontossá a tudós nemzeti hovatartozása, amikor No-bel-díjat kap.

Teljesen zárt világ volt az, amelyben 50 évigéltünk. Pedig valamely szakterület mûvelésének és atudományos képzésnek tudvalévôleg alapvetôfeltétele a szabad mozgás, a kapcsolatok építése ésfenntartása, az információk szabad áramlása, a pub-likációkhoz való hozzájutás és a publikálás lehetô-sége. Az információkhoz való hozzájutásnak jelenleginkább technikai akadályai vannak.

A nemzeti közösségekben, a kisebbségi politiku-sok körében nagy aggodalmat váltott ki a tanulnivágyó fiatalok mozgása. Pedig csak az történt, ami ta-vasszal történni szokott, amikor megnyitják a méh-kaptárt, és úgy tûnik, minden méh világgá megy. Jóvolna egyetértésre jutni abban, hogy a tehetség és aképességek szabad kibontakoztatása még a határontúli fiatalok számára is alapvetô jog. Mind a mozgásszabadsága, mind a visszaáramló minôség befo-gadása közös gondunk és kötelességünk.

9. A mozgás elsôsorban Magyarországra irányul,ha nem is úgy és olyan mértékben, mint a gátsza-kadás után, a 90-es évek elején. Most nem a teljesegyetemi képzés, hanem a részképzés, a posztgradu-ális képzés, a doktori programokban való részvétel acél. De mint családon belül történni szokott: a kivá-lasztásban még mindig föllelhetôk személyes ésszubjektív mozzanatok.

Akik hosszabb-rövidebb idôre az anyaországbakerülnek, itt tanulnak, azoknak tapasztalniuk kell,mennyire megváltozott a közhangulat, mennyi nyíltés rejtett jele van annak, hogy jelenlétük teher. Netekintsék hálátlan kisebbségi sirámnak, hogy ezt isszóba hozom. Mert ha egy fiatal jogot szerzett arra,hogy itt tanuljon, akkor legalább a hatóságnak, abefogadó intézménynek tartózkodnia kellene min-den olyan megalázó szótól vagy gesztustól, hogy:„egy erdélyi (felvidéki) stb. magyar örüljön, hogyfedél van a feje fölött”, attól is, hogy az ideiglenes itttartózkodás procedúrájában magyarságát bizonyí-tandó otthoni pecsétes igazolást kérjen a hivatal,mert szerinte attól még nem magyar, hogy annakvallja magát, sem attól, hogy református vagyunitárius, sem attól, hogy magyarul végezte tanul-mányait, sem attól, hogy anyanyelve magyar.

A hivatalos kormányközi kapcsolatokban ag-gasztónak érzem, hogy a mindenre okként és ali-biként szolgáló „katasztrofális pénzügyi helyzetben”értesüléseim szerint kérdésessé válhat a vendég-tanári státus betöltése Nyitrán vagy Kolozsváron.Pedig Trianon óta elôször sikerült 1990-ben ezt elfo-gadtatnunk saját hatóságainkkal, és a sokféle gond-dal küszködô tanszékeknek életbevágóan fontos avendégtanárok közremûködése.

A kapcsolatok és a szabad mozgás tekintetébenhatározott jelei vannak annak is, hogy a nyugati sza-bad világ olyan fiatalok beutazását is megnehezítivagy elutasítja a szélsô régiókból, akik tanulmányivagy doktori ösztöndíjakat nyertek valamely ismertegyetemen vagy kutatóhelyen. A vízum megszer-zése ma sok esetben kilátástalanabb, mint valamelypályázat sikere. Ennek veszélyét, korlátozó jellegétsem az anyaországiak nem érezhetik igazán, mégkevésbé a nyugaton élô magyarok. De ha arra gon-dolok, hogy a közelgô római Hungarológiai Kong-resszusra az erdélyiek átutazó vízumot sem kap-hattak Ausztriától, akkor azok után, hogy 50 évigbe voltunk zárva, az ezredfordulóra azt várhat-juk, hogy teljesen ki leszünk majd zárva a szabadvilágból.

10. Teljesen más jellegû feltétele kisebbségi kö-rülmények között is a tudomány mûvelésének aszellemi függetlenség, az ideológiai függetlenség, azegzisztenciális függetlenség. Függô helyzetük és em-beri gyengeségeik miatt sem a kutatók, sem a mûhe-lyek nem voltak képesek minden esetben pontosanmegtalálni az okos kompromisszum és az elvtelenkonformizmus pontos határát, a kutatói, a szellemitisztesség határát, sôt gyakran lehettünk tanúi azideológiák, hatalmi elôírások túllihegésének.

A kísértés nem múlt el a diktatúrával. A hatalommindig feltételeket szab, annak is feltételei vannak éslesznek a jövôben is, hogy ki kitôl milyen támogatást,milyen megrendelést kap. A megalkuvás, a mega-lázkodás, a szervilizmus veszélye tovább kísért. Némicinizmussal azt mondhatjuk, hogy legfeljebb a vá-laszték bôvül, nagyobb körben válogathatjuk, hogykihez alkalmazkodjunk, kinek az elvárásaihoz iga-zodjunk. Intésül hadd idézzem Székely János SzilágyiDomokosnak ajánlott versét, amelynek címe:

Ígéretekkel, kényszerekkel

Ígéretekkel, kényszerekkelÖlel magához a világ.Csak egyszer adja meg magát,S örökre kárhozott az ember.

Ragályos átlagvélemények,Elôre gyártott tettek ésPotyán kapott elismerésVarsái közt bujkál a lélek.

Furfangjait varázslatánakEgymás után idézi fel,Hogy az légy, aki néki kell,És ne az, aki igazán vagy.

Elméletekkel, babonákkalPróbál rábírni, hogy lenyeld,Hogy elismerd, hogy igeneld,Hogy megbékülj gyalázatával.(...)

És íme, ezredévek ótaLegjobbjainkon is kifog,Pedig együgyû a titok:Egy szó csupán, egy kicsi szócska;(...)

24

Egy árva szó ismerjük régen,De százszor áldott az, akiKi meri végül mondani,Hogy: nem. Hogy nem. Hogy azért sem.

11. A szellemi szabadság, függetlenség ésméltóság, nem zárja ki, sôt feltételezi az intézmé-nyek meglétét. Nem csak önálló intézményekre gon-dolok, hanem arra is, hogy kutatóink jelen lehesse-nek teljes szellemi partnerségben szlovák, ukrán,román, szerb, szlovén akadémiai intézetekben, egye-temi tanszékeken, de a magyarságtudomány téma-köreiben önálló intézményeket is mûködtethesse-nek, együtt lehessenek és dolgozhassanak anyaor-szági kollégáikkal. Az önálló egyetem igényét ez isindokolja: az oktatásban a finalitást biztosítaná, a ku-tatásban a viszonylagos önállóságot és az egyenran-gú partnert, a képzésben a folyamatos utánpótlást.Némelyek megtévesztô véleménye szerint nincsenekmég meg a feltételei, pedig ördögi körként mindad-dig nem is várható a minôség visszaáramlása, az újtudósnemzedék visszatelepedése, amíg nincs intéz-ményes és egzisztenciális garanciája az otthoni szak-mai munkának.

A tudatos mellôzés a tudományos intézmények-ben is éreztette hatását, és azokat a hiányokat, ûröketis tapasztalni lehet, amelyeket a kivándorlás okozott.Némelyek hajlamosak pl. az EME mûködésében ge-rontokratikus vonásokat látni, holott éppen a közép-

nemzedék szinte teljes hiánya okozza az idôsek túl-súlyát. A már többször hivatkozott népszámlálásiadatok szerint az aktív népességben a magyar nem-zetiségû kutatók aránya mindössze 3,15%. Egyál-talán nincs pl. kutató jogászunk, a gazdaság- és tár-sadalomtudományi kutatók aránya 1,84%, kutatómatematikus 1,9%, kutató biológus 2%. A többszöremlített oktatásbeli korlátozás és hátrányos megkü-lönböztetés miatt az egyetemi oktatásban is az ún.lágy társadalomtudományok dominálnak: 16,3%-osa jelenlétünk a tanárképzô szakokon, majdnem 20%-os a teológiákon, de mindössze 1,5% a jogon, 2% aközgazdaságin, 2,3% a közlekedési és távközlési sza-kon stb. A könnyebb diplomaszerzés reményében ajelöltek érdeklôdése is rossz irányba módosult. Mígkorábban sok kiváló magyar hallgató volt a termé-szettudományi és különösen a matematika és fizikaszakon, most megcsappant az érdeklôdés e szakokiránt, és csökkent a színvonal.

Az iskoláknak és a kisebbségi oktatáspolitikának,az anyaországi képzésnek is abba az irányba kellenehatniuk, hogy ne csak és ne elsôsorban a magyar-ságtudománynak legyen vonzása, hanem a „kemény”társadalomtudományoknak általában, az élettudomá-nyoknak és az egzakt tudományoknak, a praktikusmodern szakterületeknek. Ez a kiegyensúlyozottság,modernség is a jövô követelménye.

PÉNTEK JÁNOS

Nemzeti kultúra és regionális hagyományA nemzeti államok keletkezéséhez hasonlóan a

nemzeti kultúrák és a nemzeti irodalmak is a regi-onális kultúrák közeledése, illetve egyesülése általjöttek létre, mindazonáltal érezhetôk voltak akár a19. akár a 20. században azok a törekvések, amelyeka korábbi regionális hagyományok felújítását tûztékki célul maguk elé. Mintha az államépítô s annakmegfelelôen a nemzeti egység megteremtéséreirányuló politika erôsen központosító törekvéseivelszemben idôrôl idôre új öntudatra ébredtek volna atradicionális történelmi és kulturális képzôdmények,a nemzeti kereten belül külön színeket képviselônépcsoportok, a nemzeti kultúrán belül karaktertmutató kulturális regionalizmusok.

A 20. század elsô négy évtizedében Európa-szerte elterjedt „szellemtörténeti” iskola, amely két-ségtelenül új gondolkodást és szemléletet hozott a19. század második felében uralkodó, mind unalma-sabb és minden alkotó képzeletet nélkülözô poziti-vizmus után, nagymértékben kedvezett a regionálisirodalmak elismerésének. Általános visszhangot kel-tett két német tudós, August Sauer és Josef Nadler„tájirodalmi” elmélete (Landschaftstheorie), amely anemzeti irodalom történelmi tájegységek szerint ki-alakult változataival foglalkozott, s a német irodal-mon belül meg kívánta különböztetni a porosz, aszász, a bajor, a sváb, a türingiai, a sziléziai, a szudé-ta és más hagyományokat. Ezt az elméletet legátfo-

góbb módon Josef Nadler Literaturgeschichte derdeutschen Stamme und Landschaften címû, igenrészletes képet adó (az elsô világháború éveiben négyvaskos kötetben megjelent) munkája dolgozta ki.

A helyi irodalmi hagyományok ápolását, az iro-dalmi regionalizmusok fenntartását szorgalmazta anémet „Heimatdichtung”, illetve a francia „régional-isme” szellemi irányzata. Az elôbbi a német vidékiélet ábrázolását, a „romlatlan” falusi szellem kife-jezését tûzte ki célnak maga elé, s a kulturálistörekvéseket, úgymond, egységesítô városi irodalomellen lépett fel tulajdonképpen konzervatív eszmékalapján. Irodalmi képviselôi közül Hermann Stehr asziléziai, Emil Strauss a sváb, Hermann Löns a po-rosz, Eduard von Keyserling a brandenburgi, végülPeter Rossegger a stájerországi osztrák regionális ha-gyományokat kívánta képviselni, illetve életre kelte-ni. A francia regionalisták is a vidéki élet ábrá-zolására, a hagyományos „népi lélek” megszólal-tatására törekedtek, midôn valamely franciaországitáj vagy éppen egy Franciaországon kívüli francianépközösség tradíciójának és lelkületének kifejezéséttekintették feladatuknak. Ilyen módon vált HenriBosco a provanszál, Maurice Genevoix a Loire men-ti, Henri Queffélec a bretagne-i, Charles FerdinandRemuz a svájci, illetve Louis Hémon a québeci (azaza kanadai francia) regionalizmus írójává.

A magyar kultúra és a magyar irodalom történetiönismeretében, voltaképpen szokatlan az írói egyé-

Erdély a magyar történelemben éskultúrában

25

niségek és az irodalmi mûvek regionális szempontúszemlélete és vizsgálata. Irodalmunk sok évszázadosfejlôdésében a regionális szempontoknak, a „helyiszíneknek”, a történelmi és kulturális hagyomá-nyoknak is kétségtelenül volt szerepe, ám valószínû-leg közel sem olyan mértékû, mint például a regi-onális hagyományokat talán leginkább képviselônémet irodalomban. Voltak természetesen irodalom-történeti kísérletek nálunk is, amelyek a magyar iro-dalom történeti rendszerezése során irodalmikultúránk regionális tagozódását vették alapul, és azegyes táji hagyományok éles szembeállítása révénpróbáltak meglehetôsen merésznek tetszô következ-tetésekre jutni. Hirtelen két ilyen elméletre utalok.Vahot Imre Dunai és tiszai költôk és Kazinczy Fe-renc mûiskolája címû, 1844-ben megjelent tanulmá-nya a magyar nemzeti irodalom három regionálishagyományát, illetve karakterét különítette el, és en-nek során a „dunai” költôket epikus, a „tiszaiakat”drámai, a felvidékieket pedig lírai tehetségkéntjellemezte.

Csaknem egy évszázaddal késôbb, 1930-ban Far-kas Gyula A magyar romantika címû mûvében tettkísérletet arra, hogy a regionális tradíciók jegyeivelmagyarázza a születô romantikus irodalom vál-tozatait. (Különösen a dunántúli írók, KisfaludyKároly és Vörösmarty tájjal kapcsolatos élményvilá-gát mutatta be úgy, mint a nemzeti romantika egyikforrásvidékét.) Ezek az elképzelések azonban nemérintették komolyabban a magyar nemzeti irodalomszemléletét és történetének feldolgozását, irodalom-történet-írásunk – a múltban és a jelenben egyaránt –nem regionális, hanem eszme-, irodalom- és stílus-történeti szempontok, illetve vizsgálatok nyománrajzolt képet a hét évszázados irodalmi kultúráról, sa tájélmények vizsgálata csupán színezte ezt a képet,mint ahogy színezte az írók történelmi ismereteinekés élményvilágának elemzô vizsgálata is.

Magyarországon, mint mondottam, kevésbé ala-kultak ki a regionális decentralizációnak azok azintézményei és hagyományai, amelyek a kontinensnyugati és déli részén oly elevenek és hatékonyakvoltak. Kulturális régiók azonban a történeti Ma-gyarország mûvelôdési életén belül is létrejöttek, no-ha nálunk, ellentétben, mondjuk, a német irodalom-mal, nem voltak igazán meghatározók az ország-részek szerinti kulturális elkülönülések, de még ígyis volt bizonyos szerepe a dunántúli, az alföldi, afelvidéki és az erdélyi szellemiségnek. Az irodalom-ban, a mûvészetben és abban a „közkultúrában”,amely a mindennapi életben, a mûveltebb társadal-mi rétegek és csoportok gondolkodásmódjában,észjárásában, ízlésében, általánosabban szólva, men-talitásában jelenik meg, jól megfigyelhetôk ezek aregionális szokások és kulturális változatok.

Leginkább az erdélyi magyarság esetében, az ot-tani magyar társadalomnak ugyanis jól felismerhetôkulturális hagyománya, sôt saját „erdélyi” identitásavolt. Ezt nemcsak az önálló erdélyi fejedelemség mu-tatta, hanem azoknak a korai „transzszilvanisták-nak”, például Apor Péternek és Cserei Mihálynak amunkássága is, akik Erdélynek a Habsburg-biroda-lomba történt betagolása, vagyis a magyar koronaországainak közösségébe való visszatérése után ad-tak nagyobb hangsúlyt annak a meggyôzôdésnek,hogy helyes volna fenntartani a különleges erdélyihagyományokat, az erdélyi politikai és kulturális

identitást, illetve késôbb a saját erdélyi identitás léteolyan íróknak, publicistáknak és államférfiaknak atevékenységében is megmutatkozott, mint JósikaMiklós és Kemény Zsigmond, ôk ugyancsak nagymeggyôzôdéssel hangoztatták azt a követelményt,amely szerint Erdélynek a maga szellemi és politikaitradícióit kell követnie. Ez a meggyôzôdés mind-végig érvényesült a 19. században, az uniót meg-valósító 1867-es kiegyezés utáni korszakban is.

Két történelmi modellMinden „igazi” ország és teljes kultúra – megkoc-

káztatom ezt a feltevést –, kettô vagy több egymássalszervesen összefüggô, egymástól mégis jól elhatárol-ható, nagyobb kulturális tájra és hagyományra épül.Ezzel mintha az organikus létet utánozná, az emberiszervezet felépítését, amely többnyire párosával fog-lalja magában a szerveket, és például a bal és a jobb ol-dali agyféltekének egymástól egészen eltérô szerepetad. Nos, Európa-szinte valamennyi nagy történelmimúltra visszatekintô és igen gazdag, változatos kultú-rát létrehozó országa esetében megfigyelhetô ez a ket-tôsség, általában az északi és a déli vidékek egymástkiegészítô hagyományaiban. Az északi (párizsi, stras-bourgi, normandiai, Loire-menti) francia kultúra más,mint a déli tartományok (Provence, Languedoc, Aqui-taine) kultúrája. Az északnémet (porosz, rajnavidéki)kultúra más, mint a déli (a bajor), az északolasz (lom-bardiai, toscanai) más, mint a délolasz (nápolyi, szicíli-ai) kultúra és hagyomány. Észak és Dél különbözô-sége, ahogy most Itáliában is, nem egyszer kulturálisütközésekhez és politikai konfliktusokhoz vezet.

A hagyományos magyar kultúrtájon nem északés dél, hanem nyugat és kelet kapta a nagyobb kul-turális régiók kialakítójának szerepét, és a magyartörténelemben és mûvelôdéstörténetben a Dunántúlés Erdély alakított ki nagyobb, önálló regionálistradíciót. A történelmi ország területén persze más-hol is jöttek létre kulturális régiók, az Alföld vidé-kén: Debrecenben, Egerben és Kecskeméten, Észak-kelet-Magyarországon: Sárospatak, Miskolc, Kassa,Eperjes, Ungvár és Munkács körül, vagy éppen arégi Felvidék (pontosabban Felsô-Magyarország)nyugati részén: Pozsony, Nyitra, Nagyszombat kö-rül. Ezek a kisebb régiók azonban általában a kétnagy történeti és kulturális régió valamelyikénekvonzáskörébe tartoztak: Debrecen, Kassa, Ungvár,Sárospatak az erdélyi indíttatásokat követte (vagymaga hatott az erdélyi fejlôdésre, mint például Sá-rospatak), s nemegyszer, így az önálló erdélyi fejede-lemség idején, Thököly és Rákóczi korában, politika-ilag is Erdélyhez tartozott. Az északnyugati a régió,Pozsony, Nagyszombat és különösen Komárom,amely jellegzetes dunántúli (kisalföldi) város, pedigmindig a nagy nyugat-magyarországi kultúrtáj részevolt, s ennyiben jellegzetesen dunántúli tradíciókatkövetett.

A Dunántúl és Erdély, alighanem ez a két ha-gyományos kulturális régió alakította ki azt a men-talitást, amelyet történeti és mûvelôdéstörténeti,következésképpen szellemtörténeti és „lelki” érte-lemben magyarnak nevezhetünk. De miben külön-bözött egymástól ez a két régió? Természeti képük-ben kétségtelenül érzékelhetôk a különbségek, egy-részt az inkább valóban „olaszos” és „franciás” du-nántúli dombvidék, másrészt az inkább kelet-euró-pai jellegû alföldi tájak, harmadjára az alpesi jellegû

26

erdélyi, kárpátaljai magas hegyvidékek között. Atörténeti különbségek azonban aligha találhatókmeg azokban a karakterjegyekben, amelyekkel ha-gyományosan egyrészt a Dunántúlt (Nyugat-Ma-gyarországot), másrészt Erdélyt (az egykori Kelet-Magyarországot) szokta jellemezni a közvélekedés.A Dunántúl katolikus, Erdély protestáns, mondják,és megfeledkeznek a Dunántúl protestáns fellegvá-rairól, Pápáról, Sopronról, Csurgóról, megfeledkez-nek Erdély katolikus központjairól, Gyulafehérvár-ról, Kolozsvárról, Csíkszeredáról. A Dunántúl „auli-kus”, „megbékélô”, „realista”, Erdély „lázadó”, szem-beszegül az adott realitásokkal, mondják, és megfe-ledkeznek a politikai realitásokat megváltoztatnikívánó Zrínyirôl, a kuruc Dunántúlról, megfeledkez-nek Erdély nagy politikai realitásairól, gróf BethlenMiklósról, báró Kemény Zsigmondról. A hagyomá-nyos gondolati kliséknek alighanem ebben az eset-ben sincs igazuk.

A dunántúli és az erdélyi régió közötti talán leg-fontosabb különbség valójában az egész magyarságtörténelmi és kulturális sorsválasztásából és sokévszázados politikai, valamint mûvelôdési orientá-ciójából következik. A Dunántúl is, Erdély is ha-gyományosan a vele szomszédos nagyobb világpoli-tikai és kulturális régió vonzásában élô, és ha-gyományos geopolitikai kényszerûségének volt alá-rendelve. A Dunántúl a Nyugat (a nyugat-európaikereszténység és civilizáció, gazdasági fejlôdés ésurbanizálódó mûveltség), Erdély a Kelet (a bizáncikereszténység, a keleti politikai kultúrák) vonzásá-ban. A Dunántúl, az egész magyarság történelmisorsválasztásának megfelelôen, mindig nyitott volt anyugatról érkezô indíttatások, hatások, szellemiségés ízlés elôtt, mindig integrálni kívánta és tudta ezt aszellemiséget, ezeket a hatásokat. Erdély, ellenkezô-leg, saját nemzeti identitásának megôrzése végettzárkózott maradt a kelet felôl érkezô befolyássalszemben, sôt többnyire (fegyveresen is) védekeznikényszerült ellenük; a tatár betörésekkel, a török hó-dításokkal és késôbb a román elözönléssel szemben,és ezekben a harcaiban végül is fájdalmas módonalulmaradt.

Ez egyszersmind az egész magyarság, az egészmagyar kultúra tragédiája. Az, hogy Erdélyt végül isel kellett veszítenünk, történelmünk és kultúránkegyik felétôl fosztott meg bennünket. (Ezt a vesztesé-get próbálja pótolni Trianon után a mai Kelet-Ma-gyarország, Debrecen, Szeged, Miskolc, Sárospatak).A nagy történelmi feladat tehát most, az ezredfor-duló körül az, hogy ismét helyreállítsuk a magyarmûvelôdésben Erdély hagyományos szerepét és ez-zel együtt nemzeti kultúránk természetes dualiz-musát, szellemi és lelki értelemben legalább. Ez lehetkülönben a kívánatos és most ismét napirendrekerült magyar-román kiegyezés egyik feltétele, eset-leg egyik jótékony következménye is.

Irodalomalkotó ErdélyIrodalmunk regionális hagyományai éledtek fel

kényszerû módon a történelmi Magyarország fel-bomlása következtében a kifejlôdô magyar kisebbsé-gi irodalmakban, Erdélyben, a Felvidéken és a Délvi-déken. A regionális irodalmak kibontakozásánakigénye azonban nemcsak a magyar kisebbségi litera-túrákban jelent meg, hanem a magyarországi iroda-lomban is. A két világháború között, különösen a

harmincas években, ismét napirendre került a kul-turális decentralizáció ügye, s egyre-másra szerve-zôdtek meg a nagyobb magyar vidéki városok iro-dalmi társaságai, szellemi mûhelyei és kulturálisfolyóiratai.

A „helyi színek” („couleur locale”) és a regionálishagyományok jelentek meg a korszak magyar köl-tészetében. Ebben a vonatkozásban érdekes tanul-ságokkal szolgál, ha mérlegre helyezzük a Nyugat1919–1920 után fellépô nemzedékeinek, az úgyne-vezett „második” és „harmadik” generációnak aköltôi munkásságát. E nemzedékek költôi általábana természet ôsi nyugalmában és tündéri idilljébenkerestek menedéket a társadalmi létben dúló küzdel-mek elôl. Szabó Lôrinc, Fodor József, Erdélyi Józsefés Berda József ugyanúgy a természet ölén találtameg az áhított békességet, mint néhány esztendômúltán Radnóti Miklós, Vas István és Zelk Zoltán.

A magyar líra tájszemléletében mindazonáltalmeglehetôsen nagy változás ment végbe alig egyévtized folyamán. A fiatal Szabó Lôrinc vagy Rad-nóti Miklós idilli tájai még a költôi képzelettôlnyerték alakjukat és színeiket, Az a „bensô táj”,amelynek természeti képét és pásztori életét klasszi-kus minták és nosztalgiák ihlették, egészen más jel-legû volt, mint a harmincas években kibontakozóköltészet természeti világa. Ez a természeti világ márnem bukolikus minták, hanem valóságos hazai tájakhatására született.

Van Szerb Antalnak egy kis esszéje, a Természetvagy táj, ez szellemesen különbözteti meg a két fo-galmat. A természet fogalma szerinte a városi civi-lizációban kialakult mesterkéltség elutasítását, pan-teista sejtelmeket rejt magában, ezen kívül erôsenemocionális jellegû. „A természetbe belevetítik azemberi érzésvilág egész gazdagságát, a természetvidám, melankolikus, ujjongó, játékos, vigasztaló,Érosszal telített, haragvó.” A táj fogalma ezzel szem-ben nem rekeszti ki magából a társadalmi éstörténelmi mozzanatokat. Nem kíván romantikus ki-vonulást a civilizációból, ellenkezôleg, történelmi éskulturális hagyományokra utal. „A tájba beletartozikaz ember és az ember mûve is. Fontos színe a város ahegy lábánál, a távoli falvak, várromok és kolosto-rok. (...) Mindezek etnikai vagy mûvészeti milyen-sége még a tisztán természeti jelenségeknél iserôsebben befolyásolja a táj jellegét.” A természet fo-galma mintegy a költészet mitologikus fogalmaiközé tartozik, a táj fogalmának kultúrtörténeti jellegevan. „A természet – mondja Szerb Antal – a histori-kus, idôtlen fogalom, szinte ellentéte a történelem-nek, a táj pedig csupa történelem.”

Ez a történelmi tájfogalom jelenik meg a kétvilágháború közötti korszak költôinél és természete-sen Erdély magyar költôinél. A verseikben alakotöltô táj nemcsak menedéket kínál a társadalombandúló válságok elôl, biztonságot is ad, feladatot iskijelöl. A költô a táj meghitt világában érzi otthonmagát, a táj hagyományai alakítják kultúráját,elmerül történelmében, felelôsséget vállal népéneksorsáért. Ennek az otthonosságnak, hagyománynakés felelôsségnek a jegyében lesznek a két háborúközötti korszak költôi valamely történelmi táj köve-tei és énekesei. Vas István és Rónay György „törté-nelmi tája” Budapest, Weöres Sándoré, JankovichFerencné és Takáts Gyuláé a Dunántúl, Kiss Tamáséaz Alföld, Györy Dezsôé és Mécs Lászlóé a Felvidék,

27

Berkó Sándoré és Sáfáry Lászlóé Kárpátalja, DudásKálmáné és Fekete Lajosé a bácskai vidék, végülÁprily Lajosé, Tompa Lászlóé, Jékely Zoltáné, DsidaJenôé, Szabédi Lászlóé és Kiss Jenôé Erdély. Vala-mennyien egy földrajzi és mûvelôdéstörténeti, demondhatnám így is: „szellemtörténeti és lelki” érte-lemben meghatározó táj énekesei, akiknek költészetenemcsak a szülôföld természeti szépségeit, hanememberi világát, mûveltségét, hagyományait, népikultúráját is megörökíti.

Az, hogy az erdélyi táj milyen szellemi megtartóerôt és mûvészi ihletet jelent az erdélyi magyar iro-dalomban, közismert dolog. Hasonló szerepe van azerdélyi történelemnek és az erdélyi magyar népélet-nek: a kalotaszegi, a székely, a bihari népéletnek. Az

erdélyi magyar irodalom, nemcsak a költészet, ha-nem az elbeszélô próza is: Kós Károly, Bánffy Mik-lós, Makkai Sándor, Nyírô József, Tamási Áron mun-kássága mindennek gazdag tanúságával szolgál. Azô érdemük, hogy midôn Erdély az egész magyarságszámára politikai és hatalmi értelemben elveszett,lelki és kulturális értelemben megmaradhatott. Amagyarság önmagáról alkotott képét ugyanis általá-ban nem a politikai és hatalmi viszonyok formálták,hanem a kultúra, a mûvészetek és mindenekelôtt azirodalom. Ebben az értelemben Erdély mindig is ma-gyar irodalmi és kulturális táj volt, és hála az iroda-lomnak, a költészetnek, Trianon után is az maradt.

POMOGÁTS BÉLA

Az építészeti örökség a kulturális örökség teljesjogú, jellegzetes része. Törôdik vele az állam, haállampolgárainak – az építészeti örökség igazi gaz-dájának – érdekeit képviseli, a civil szervezetek, mi-kor úgy érzik, az államnak ilyen vonatkozásban is bekell segíteni, a szakemberek, mert az örökséget érté-kelni igazán ôk tudják és mert belôle élnek.

Az említett három tényezô szerte a kultúrvilág-ban együttmûködik, karban tartva az építészetiörökséget. A negyedik érdekeltnek – a jog szerintigazdának – a tulajdonosnak kellene lennie. Elôfor-dul, hogy neki is fontos az építészeti örökség; gyak-rabban az össznépi (a kiválasztottak által képviselt)igény messze túlhaladja a (csak tényleges tulajdo-nos) magánemberek kulturális-örökség védelmezôkedvét.

Az építészeti örökségért felelôs három fô tényezô-vel kapcsolatos néhány kérdést fogalmaztunk meg.

Vajon az állam, ha nagyon szegény, mennyit ad-hat lelkiismeret-furdalás nélkül az építészeti örökségkarbantartásra? Egyformán figyel-e minden lakójá-nak a kulturális örökségére, vagy vannak kedvencei?Vajon mi a kedvencek közé tartozunk (máskor, vagymost)? Ha (nagyon) posztkommunista, milyen ha-mar lesz igazi (mondjuk gazdagabb és pártatla-nabb)?

Vagy: civil szervezôdések vannak-e elegen és ha-tékonyak-e? Például van-e, aki felvilágosítsa az em-bereket, mennyi minden múlik – az építészeti örök-ség karbantartásának esetében is – az emberi ha-nyagságon, vagy a tudatos rosszindulaton? Könnyû-e a dolguk egy szinte ötven évig butított néppel? Te-reli-e jó irányba valaki a gyökereitôl megfosztottelsôgenerációs városlakók millióit? Tisztában van-ea falusi ember, milyen (kultúrtörténeti) értékben la-kik, hajtja be az állatot nap mint nap? Van-e elégszakember, aki érti, mi történik egy régi épülettel a21. század elején (mitôl vizesedik, mitôl rothad,mitôl reped), tudja, hogyan kell kijavítani a nedvesvakolatot, a zsindelyt, a faragott követ, a téglabol-tozatot? Megél-e a szakember, ha csak mûemlékvé-delemmel foglalkozik? Van-e olyan (mûveltségi és/

vagy anyagi) szinten a társadalom, hogy erre aterületre szakosodott részét eltartsa? Ha igen: lesz-eelég szakember? Vannak-e oktató-kutató központok,ahol tanuljon, fejlôdjön a szakember?

A tulajdonosokkal kapcsolatos gondok: tôlünknyugatra is sokszor elôfordul, hogy a fô ellenség ma-ga a tulajdonos, aki nem tudja, hogy törje-zúzza (né-ha a szó szoros értelmében) a számára terhes építé-szeti örökséget. Keleten (mondjuk nálunk) ez méginkább így van, mert: szegény a (régi) tulajdonos; azegyházak vagyonát ellopták, tönkretették és visszamég mindig nem adták; a kastélyok, paloták gazdá-

A Transylvania Trustfelette szükséges voltáról

28

itól mindent elvettek, gyakran az életüket is; semmiköze a(z új) tulajdonosnak a kulturális örökséghez(még cseléd sem volt – mondjuk – a kastélyban vagya palotában); besegít – esetleg – a(z új) tulajdonos apusztulásba, mert egy idegen etnikum egyszerihatalmát, kultúráját juttatják eszébe; nem eléggékulturált a (régi vagy az új) tulajdonos, nem fogja fel,hogy saját építészeti örökségére akkor lehet büszke,ha eredeti, történeti fényében marad meg, ha nemkényszerítenek rá 21. századi külsô, belsô ruhákat.

Mire van szükség?A kulturális örökség épített részének értékét

tudatosító mozgalomra; közízlés nevelésre; az értékekhasznosságának példaértékû bemutatására; civilizáltkultúr-turizmusra (jövedelempótló faluturizmusra);szabadidô-kultúrára; tulajdonosra (ott ahol nincs tu-lajdonos, vagy rosszhiszemû tulajdonos van); a tulaj-donos segítésére (ott ahol jó a tulajdonos, de nemgyôzi a hirtelen nyakába szakadt rengeteg feladatot:pl. sok magánszemély, egyházak, az önkormányzatokegy része); az építészeti örökség karbantartásánakszakmai hátterét biztosító intézményekre: kutatásra,helyreállítás-tervezésre; szakemberképzésre (a szak-munkástól az egyetemi tanárig), tudományos értekez-letekre, közlési lehetôségekre.

A Transylvania Trust Alapítvány feladatának te-kinti az építészeti örökség megmentését, ezért rend-szerbe foglal, intézményeket és szabályokat alkot.Négy szakcsoporttal dolgozik: az oktató-nevelô-tudományos szakcsoport; az egyházi, a népi építé-szeti; a várak-kastélyok örökségmentô szakcsoport.

Szoros kapcsolatot tart fenn: nemzeti és nemzet-közi szaktestületekkel, a szakma képviselôivel: azUNESCO mûemlékvédelmi szaktestületének, azICOMOS-nak különbözô nemzeti és szakmai bizott-ságaival; az Erdélyi Mûemlék-restaurátorok Egye-sületével; a magyarországi és szlovákiai OrszágosMûemlékvédelmi Hivatalokkal; a MûvelôdésügyiMinisztérium keretén belül mûködô Mûemlékvédel-mi Igazgatósággal (Direcøia Monumentelor Istorice);az egyesült királyságbeli The National Trust és TheNational Trust for Scotland szervezetekkel, melyek-nek 101, illetve 60 éves tapasztalatából tanulni igyek-szik; a Romániai Mûemlék-helyreállítók Egyesületé-vel (Uniunea Naøionalã a Restauratorilor de Monu-mente Istorice); az erdélyi mûemlék-helyreállítástkutató-tervezô mûhelyekkel (a kolozsvári UTILI-TAS, a sepsiszentgyörgyi MÛEMLÉK, a nagyszebeni

ARHSERVICE mûhelyekkel és másokkal); az erdé-lyi, már mûemlék-helyreállítást is kivitelezô cégek-kel (a sepsiszentgyörgyi CONSIC, a marosvásárhelyiMARCO, a kolozsvári MODEX – például); valamintaz építészeti örökséget pártoló civil szervezetekkel(Keöpeczi Sebestyén József Mûemlékvédô Társaság;Partiumi és Bánsági Mûemlék és Emlékhely Bizott-ság; Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság).

Tulajdonosként vállal fel épületeket, ott, ahol errevan szükség (várak, kastélyok, kúriák, elhagyott em-lékek) és igyekszik hasznosítani ôket; a befolyó eset-leges hasznot teljes egészében más mûemlékek hely-reállítására fordítja.

Segít a tulajdonosoknak szakszerûséget és pénzttoborozni: népi építészeti örökség megmentéséreadományokat szerez és közvetít (Torockó és Énlaka);egyházi építészeti örökség-segélyszolgálatot szervezés mûködtet (a kolozsvári, illetve a sepsiszentgyör-gyi területi segélyszolgálat már beindult); támogató-kat keres.

Igényt, felelôsséget ébreszt a társadalomban azépítészeti örökség iránt, megteremtve a lehetôségét asegítôkész, mûemlékóvó magatartásnak, az anyagitámogatás fokozódásának (hogy egy társadalom mi-re és mennyit szorít ki, sokban függ az értékítéletétôlis); mûemlék ismertetô könyvsorozatot szerkeszt (azErdélyi Mûemlékek sorozatnak ez idáig 26 kötete je-lent meg); szakembereket toboroz és hozzásegítiôket, hogy szakosodjanak a mûemlékvédelmi tevé-kenységre (Erdély 1992 és 1996 között 16 Budapes-ten, 1 Bukarestben, illetve 1 Leuvenben végzett mû-emlékvédelmi szakmérnökkel gyarapodott, nagyobbrészük – a szakosodás alatt – a Trust támogatását isélvezte; ma 9-en szakosodnak Budapesten, szintén aTrust járja ki számukra a támogatásokat); ismer-tetôkkel, javaslatokkal, szakcikkekkel állandóan je-len van a sajtóban, rádióban, televízióban; értekezle-teket szervez mûemléktulajdonosokkal (eszmei irá-nyítója és társszervezôje az 1995-ben és 1996-ban le-zajlott két-két önkormányzati, illetve egyházi talál-kozóknak).

A Transylvania Trust Alapítvány vezetôsége: dr.Kovács András – mûvészettörténész, Kolozsvár (el-nök); Benczédi Sándor – építész, Sepsiszentgyörgy(alelnök); dr. Szabó Bálint – építômérnök, Kolozsvár(ügyvezetô igazgató).

Az oktató-nevelô-tudományos szakcsoport veze-tôsége: dr. Szabó Bálint – építômérnök, Kolozsvár(elnök); Makay Dorottya – építômérnök, Kolozsvár(ügyvezetô igazgató).

Az egyházi építészeti örökségmentô szakcsoportvezetôsége: Antal István – építômérnök és RigóLászló építômérnök, Csíkszereda (társelnökök);Márton Judit – építômérnök, Csurka Attila – építô-mérnök, Kirizsán Imola – építômérnök, Kolozsvár(ügyvezetô igazgatók).

A várak, kastélyok örökségmentô szakcsoportvezetôsége: Tulit Attila – építômérnök, Sepsiszent-györgy (elnök); Maksay Ádám – építômérnök, Ko-lozsvár (ügyvezetô igazgató).

A népi építészeti örökségmentô szakcsoport ve-zetôsége: dr. Murádin Katalin, építész, Kolozsvár(elnök); Furu Árpád – építômérnök, Kolozsvár (ügy-vezetô igazgató).

SZABÓ BÁLINT

29

A kérdés természetesen szónoki. A válaszegyértelmûen csakis az lehet, hogy nem, senki, semmi-lyen jogcímen nem sajátíthatja ki Tamási Áron szelle-mi örökségét, az mindnyájunké, akik magyarul olva-sunk, érzünk ezen a sártekén. Sem egyén, semintézmény, sem szûkebb vagy tágabb közösségek mû-rokoni vagy vérszerinti kötelékek okán nem zárhatnakel másokat attól, hogy részesei legyenek a szellemi ja-vaknak, amelyeket alkotójuk mindannyiunk épülé-sére, gyönyörûségére teremtett. Különösen, hogygondja volt rá: végrendeletileg is kinyilatkoztassa aka-ratát. Jogtudorok vitatkozhatnak azon, hogy a har-minc esztendeje megfogalmazott végrendelet mindenvonatkozásában szabályos volt-e, hogy az akkorihagyakozó természetesen nem is sejthette, merre vál-tozik mára a világ, mirôl fognak vitatkozni a korcsutódok, hogyan csapnak majd össze az indulatok acentenárium tájékán. Milyen rejtett feszültségeket hoz-nak felszínre az ünnepi elôkészületek, és milyen zava-rok támadhatnak rosszhiszemûségbôl, félrehallásbólvagy egyszerûen abból, amit nevezzünk csak rövidenkommunikációs ûrnek, zûrnek. Minden nemzedéknekjoga volt – s majd lesz is – értelmezni szövegeket, vitat-kozni rajtuk, ki-ki vérmérsékletétôl függôen csönde-sen vagy harsányabban foglal állást, mond véleményt.

Fél esztendeje füstölgök magamban, s nagyon ne-hezen fogtam neki, hogy a nyilvánosság elé tárjamgondjaimat. Régi beidegzôdések miatt sem bízunkeléggé a közbölcsességben, a nyilvánosság gyógy-hatásában. Ám azt hiszem, hogy a legjobb szolgálatotakkor tesszük nemcsak Tamásinak, de magunknak is,ha beszélünk gondjainkról, görcseinkrôl, vélt vagyvalós sérelmeinkrôl. Mert szándékosan vagy vélet-lenül, de nagyon megbántottak Tamási kapcsán.

Még márciusban tervezgettük, hogy a Mûvelôdésmájusi számában, Tamási halálának évfordulójáravalamilyen közöletlen vagy elfelejtett írással, amûvek utóéletével, a mai idôsebb nemzedékbenmegôrzôdött emlékek közlésével vagy egyáltalánvalahogyan hangsúlyosabban foglalkozzunk TamásiÁron életével, munkásságával. Jó vagy balsorsunkösszehozott Bán Péterrel, volt évfolyamtársammal,aki egykori farkaslaki magyartanárság jogán máresztendeje gyûjtött Tamásira való emlékezéseket, ki-adatlan írásokat. Többek között ott lapult az irat-gyûjtôben az Ôsvigasztalásnak egy csonkítatlannakhitt gépirata, egy 1956-os naplója, farkaslaki határ-és dûlônevek, szófordulatok az író feljegyzésében. Aszíndarabról rövid úton kiderült, hogy ugyanaz aváltozat, mint ami az összegyûjtött mûvekben meg-jelent, a naplófeljegyzések pedig a néhány autográffénymásolat tanúsága szerint eléggé pontatlan olva-satban, helyenként a szöveggondozótól némileg átír-va gyanakvóvá tett, s kértem a közlésre tervezettrészek összevetését az eredetivel. Volt még a kézira-tok között egy Tímár Máté-féle visszaemlékezés, amikissé hosszúra sikerült, talán túlságosan is azemlékezôn volt a hangsúly, de kis húzással, valame-lyes átszerkesztéssel talán a jó ízlés határain belülmaradt volna. Volt még a tarsolyomban néhány elfe-lejtett Tamási-publicisztika, amelyek a korabelikolozsvári napilapokban várták feltámadásukat,hogy a hálás utókor felfedezze ôket.

És ekkor hívott fel kedves barátom, FarkasÁrpád, a Háromszék fôszerkesztôje, hogy beszéltAblonczy Lászlóval, aki azt üzeni: azonnal hagyjamabba a Tamási naplójának közlését a Mûvelôdésben.Elsô indulatomban az üzenet feladóját elküldtemmelegebb éghajlatra, figyelmeztetve arra, hogy talánegyszer vegye kézbe a lapot, s aztán üzengessen. ATamási Áron Alapítvány nevében utasítottak rendre,Farkas Árpád mint a kuratórium erdélyi tagjaközvetített. Rákérdeztem: látott-e valami hasonlót alap hasábjain netán? Nyilván nem – hangzott aválasz. Kénytelen voltam nagyon határozottanvisszautasítani nemcsak az üzenet modorát, de aTamási végrendelete értelmében még a számonkérésjogosságát is, lévén, hogy abban egyetlen halványutalás sincs a Tamási Áron Alapítványra vagy aköztiszteletben álló üzenetküldôre, aki a magyarmûvelôdés értékeinek megmentésén a NemzetiSzínház élén épp eleget fáradozott, s akit kereken 25esztendeje a nagyenyedi Bethlen Kollégium alapí-tásának 350. évfordulóján volt szerencsém megis-merni, ahol egymás mellett állva hallgattuk SütôAndrás híres Nagyenyedi fügevirágát vagy TakácsLajos igencsak emlékezetes, bátor beszédét a kol-légium szellemiségérôl, megtartó erejérôl, meg Ne-mes János aligazgatónak a mindennapok küzdel-mérôl, a hagyományok ápolásáról szóló beszá-molóját.

Ismétlem, nagyon rosszul esett nemcsak azüzenet hangneme, a megalapozatlan gyanúsítgatás,a tájékozatlanságon messze túllépô rosszhiszemû-ség, meg is fogadtam Farkas Árpád barátomnak,

Kisajátítható-e Tamási Áron öröksége?

30

hogy semmit nem közlünk a lapban az addig össze-gyûjtött anyagból, ráülök a felbúvárolt elfelejtettTamási-vezércikkekre, krokikra, különbözô írásokra,megvárom, amíg a Tamási Áron Alapítvány udvari-asan felkér, hogy a könyvtárakban eltöltött munka-óráimra méltányos átalányt számítva a 14 írástmegváltja, mert azt gyanítottam, hogy céljai közöttmindenképpen ott kell szerepelnie a Tamási-kutatá-sok támogatásának is, hacsak nem valami titkos tár-saság lenne, amelyet egyéb célok vezérelnek. Vagynetalántán megköszöni eddigi buzgólkodásomat, alassan harminc esztendôs kutakodásaimat – többekközött éppen a Tamási reánk hagyott kallódó kincse-inek megmentése, közzé tétele érdekében. Hiszen1969-ben megvédett egyetemi szakdolgozatomban(A kolozsvári Vasárnapi Újság története és repertóri-uma) felhívtam a figyelmet néhány elfelejtettTamási-novellára (Két kicsi magyar, Bács Eszter, milettél?) illetve változatra, s a Mikes szellemében fo-gant Székely legény levelei Ámerikából pedig ép-penséggel abból az antológiából kerültek be – mindenfajta jelzés nélkül –, amelyet a Vasárnapbólés a Vasárnapi Újságból állítottam össze és adtam lea Kriterion Könyvkiadónak elôször még 1978-ban,aztán szinte megjelent 1984-ben, s azóta is ott várjajézusát. De a Nyelv- és Irodalomtudományi Közle-ményekben megjelent a két lap repertóriuma, bennea Tamási-írások adatai, ellenôrizni lehet. Vagy a Be-nedek Elek irodalmi levelezése 1921–1929 hárommegjelent kötetében közölt jegyzetek is tanúsíthatják,bizony elég sok félrehallást, téves adatot igazítottamhelyre, a Tamási-életmû számos jelentôs részletéresikerült fényt derítenem.

Sértôdöttségemben nem mentem el sem a májusimegemlékezésre, sem a centenáriumi ünnepségekre.Az ünneprontás nem kenyerem, sokszor elzarán-dokoltam a farkaslaki síremlékhez, s ha élek, talánlesz még alkalmam leróni a kegyeletet Tamási szelle-me elôtt. Iskolakezdésre a Hargita Népében mai kis-diákoknak is szóló, majd hetven éves üzenetét tet-tem közzé a Mai Világ és a Cimbora hasábjain meg-jelent vezércikket rekonstruálva, egy csokornyit azelfelejtett írásokból a Székelyföldnek adtam át újra-közlésre. A székelyudvarhelyi múzeum rendezte tu-dományos ülésszakra a meghívót csak a kezdés nap-

ján kézbesítette a posta, ezért nem lehettem ott, pe-dig talán akkor lett volna a legmegfelelôbb alkalomfirtatni a címben feltett kérdést.

Továbbra sem tudok egyetérteni semmiféle kizá-rólagossággal, végletes és fôleg megfellebbezhetet-len ítélettel. Egyetlen járható utat tudok elképzelni: aközösség érdekeit szolgálni, túl minden önös érde-ken. Ezért közöltük egymás mellett a Tamási végren-deletét, a Tamási-hagyaték értô, odaadó gondozójá-nak, Tamásiné Bokor Ágotának alapítványtevô vég-akaratát, hogy akik vitatkoznak, legalább tudják:mirôl vitatkoznak. Továbbra sem tudunk mit kezde-ni a Titokvédelmi nyilatkozattal, amelyet a Tamás-iné végrendeletrészletével és az egykori iskolát tá-mogató levelével, a jogtanácsos levelével együtt Dá-vid Gyula adott át nekünk közlés végett. A Nyilatko-zatot Tamási Áron végrendelete értelmében legfen-nebb a Nemzeti Múzeum írhatta volna alá. Ha na-gyon szôrszálhasogató akarnék lenni, akkor továbbérdeklôdnék, hogy vajon a budapesti Magyar Nem-zeti Múzeumra vagy a sepsiszentgyörgyi SzékelyNemzeti Múzeumra gondoljunk-e, hiszen ezt sempontosította a végrendelkezô, és ez utóbbira is szá-mos okból gyanakodhatunk. Ilyenformán a buda-pesti Tamási Áron Alapítvány legfennebb egyEgyüttmûködésre Tisztelettel Felkérô Nyilatkozatotbocsáthatott volna ki, amelyet készségesen támogat-nánk, hiszen a végrendeletrészlet tanúsága szerintcéljai nemesek, az eddigi munkáját a Tamási végaka-ratának teljesítésén fáradozó özvegy szándékai sze-rint fejtette ki.

Nem akarunk mi bírái lenni az összefeszülô indu-latoknak, de szívesen közöljük az olvasóink vélemé-nyét, ha meg akarnak szólalni, ki akarják egészíteni,árnyaltabbá kívánják tenni Tamásiról alkotott ké-pünket. Hiszen végsô célunk csakis az lehet, hogyjobban megismerve a Tamási teremtette világot, job-ban megismerjük magunkat, a világot, gazdagod-junk lelkiekben. Ehhez próbálunk hozzájárulni Ta-mási 1928-as angyalfiával (elsô megjelenése Mai Vi-lág 1928. dec. 25), amellyel nemcsak akkor, de ma isnémi derût sugároz amúgy borúra eléggé hajlamosmindennapjainkban.

SZABÓ ZSOLT

31

Néhány évvel ezelôtt amerikaiakkal utaztam beFehér és Hunyad megye elnéptelenedô falvainakegy részét. Munkám felôl érdeklôdtek, és én úgy tar-tottam helyesnek, hogy ne csak meséljek, hanemmutassak be néhány jelentôs személyiséget, hely-színt. Egy ilyen vidékjárás során nem lehetett ki-hagyni a legjellegzetesebbet, Magyarigent sem. Kör-bejártuk az épületegyüttest, beszélgettünk a lelkész-szel, aki egy félévszázadot áldozott életébôl mindar-ra, ami ott maradt: az épületekre, a maradék lelkekreés a Bod Péter emlékére. Beszéltünk a tervekrôl is,hogy mit kellene tenni, majd eljövetelünk után annyit jegyeztek meg: nagyon sajnáljuk ezt a lel-készt. Ô úgy gondolja és érzi, hogy hasznos volt azélete? Nagy butaság. Ide már nem kell tervezni. Hanincs gyülekezet, ezt az egészet le kell bontani. Íme,így nézünk ki kívülrôl, több kontinensnyi távolság-ról, etnikai szimbólumkészletek értékelése nélkül!

Az a kutató, felmérô, aki ma a mûemlékekhelyzetérôl és az épület-megmaradást szolgáló ter-vekrôl az elnéptelenedô magyarságú falvainkban ahelyszínen kíván tájékozódni, gyakran találja szem-be magát az ottani helyzet bonyolult összetevôivel.Van-e értelme? Kik maradtak ott, és mit lehet tenni?Pásztori, lelkigondozói szolgálatom rendjén szá-momra a legfontosabb kérdések egyike – a mûér-tékek megôrzésén túl – az a gyülekezet (többség éskisebbség), a maradék népesség, akikkel, vagy akikmellett nekünk mûértékeket kell mentenünk. Meg-gyôzôdésem, hogy ôket nem lehet kihagyni a mun-kából és semmilyen tervbôl. Nekem lelkészként elsô-sorban az ott élôkre kell gondolnom, a táj, nép-töredék és többség szerves együttesére. Elsôsorbantehát errôl az összetett társadalomlélektani egy-ségrôl szeretnék szólni. Elôrebocsátom, hogy ittmost csak a szórványmagyarság mûértékeit vizs-gálom, mert ezek vannak a legveszélyeztetettebbhelyzetben. A második szempont: nem csak az épü-letekrôl szólanék, hanem más, a templomhoz, gyüle-kezethez tartozó mûkincsrôl, mûtárgyról is. Har-madsorban pedig nagyléptékû elméletek helyettigen gyakran fogok példaértékû helyszíneket éshelyzeteket, olykor történeteket is idézni.

Elsôként rövid általános helyzetképet rajzolnékfel egyetlen megye példaanyagára alapozva. Másod-sorban kiemelten szeretnék beszélni az ott maradtgyülekezet-töredékrôl, hisz ott a mûérték az övék,ôket semmiben nem lehet megkerülni, mellôzni, az ôetnikai szimbólumkészletükhöz tartozik minden,ami a településen van. Harmadik témám az az igenérdekes pszichózis lenne, ami a többségieket kíséri akisebbségi értékekkel kapcsolatosan, és a helyi hata-lom viszonyulásait szeretném megvilágítani, majdnegyedikként azokról a tervekrôl szólnék, amelyeketimmáron nem lehet sokáig mellôzni, ha azt akarjuk,hogy a következô évezredre még néhány igen jelen-tôs történelmi helyen múltunk tárgyi emlékei fenn-maradjanak.

1. Hol is vagyunk tehát, mi is a helyzet? Hová tá-joljuk be égetô kérdéseinket, mûemléktemplomaink-

kal, középületeinkkel, omladozó hajlékainkkal kap-csolatos gondjainkat? A tények valóban tragikusak.Hadd érzékeltessem egy újabb történettel. Néhányévvel ezelôtt Budapesten vagyok. Erdélyszeretô ba-rátaimnál alszom, amikor a legédesebb álmombólarra ébredek, hogy nagy sürgés-forgás van a másikszobában. Reggel megkérdezem házigazdámat,hogy nem történt-e valami baj, és ô így válaszolt:„Nem, semmi baj, csak jött egy régi ismerôsöm Er-délybôl, és átcsempészett egy kb. ötven kg-os haran-got az egyik református templomból, és arra kért,tüntessük el, szerezzek neki gazdát és adjam el vala-hogy. Ne is kérdezd, hogy honnan való, mert sohanem mondhatom meg. Annyit elárulok, hogy a Ma-gyar Történelmi Múzeumnak adtuk el.” Ez a törté-net szemléletesen jelzi, hogy mi is a helyzet kallódóértékeinkkel a mi kis szûkebb hazánkban. Arra méggondolni is rossz, hogy mi lehet még ezen kívül.

Ugyan, ki tudná megmondani mi is a helyzet?Egyházainknak nincs teljes nyilvántartása, sem ar-ról, hogy mijük van, sem arról, hogy milyen állapot-ban: de egészen bizonyosan nincsenek adataik azúgynevezett dezolált egyházak javairól. A lelkészekteljes lelki nyugalommal írnak le nyilvántartásaikbólgyülekezeteket, jelentik egy-egy településrôl, hogynincs már senki, de azt a fáradságot már nem teszikmeg, hogy elmenjenek, megnézzék a templomot, alelkészi lakást. Pedig már az 1881-es debreceni zsinathatározatából következik az a szemlélet, hogy min-

Gyülekezetek maradékamûemléktemplomok árnyékában

32

den gyülekezet a következô gyülekezetig tart, tehátminden település tartozik valahová. Ez a szemléletaz utolsó félévszázadban szinte teljesen kiveszettegyházi közgondolkodásunkból.

Három fontos szempontot kell elsôként is hang-súlyoznom. Elsô az, hogy a romániai magyarság tu-lajdonában semmilyen területen nem maradt annyiépítészeti és egyéb érték, mint az egyházaknál; má-sodszor: sehol sem volt annyira biztonságban, mintaz egyházak kezelésében; végül pedig sehol nemfolyt olyan méretû pazarlás, eltékozlás, mint az egy-házaknál, különösen a dezolált gyülekezeteknél.

Nem lehet az a feladatom, hogy ezekrôl általánosképet nyújtsak: tegyék meg ezt a szakemberek. Debármerre járok, naponta szembesülök ezekkel a gon-dokkal, és ha nem is tudom, de sejtem, hogy üreszsebekkel nagy feladatok elôtt állunk. Kezdhetnémakár a legfájdalmasabbakkal. A Hunyad megyeiMalomvizen évek óta juhok legelnek a reformátustemplomban, és tôle nem messze a Kolcz vára mel-letti csodálatos középkori templomnak már csak afalai állnak, freskókkal, ahol 17. századi bekarcolá-sok vannak a diadalíven. Nagypestényben még áll atornácostornyú templom, de gyülekezet alig van.Szerencsésebb a helyzet Klopotiván és Magyarbrety-tyén, ahol még idejekorán vették át templomainkataz ortodoxok. Alig múlt század elejiek, de azon atájon mégiscsak értéket képviselnek. A borbátvizitlebontották, a fehérvizinek csak a falai állnak: nemkell senkinek. És Ôraljaboldogfalva, Dél-Erdélyegyik legszebb temploma is megfogyatkozott gyüle-kezeti környezetben áll, gyönyörû freskóival.

Zeykfalván csak Isten kegyelmébôl és az államtámogatásából áll a templom, ugyanúgy a ribicei, abokaji torony (csodák csodája: Debreczeni Lászlónaka 20-as évek végén készült rajzáról ma is eredeti rom-jaiból ismerôs az arra járó számára). Hol maradtakmég meg a gyülekezet lelkisége köré melegedôértékek? Ott, ahol még él – ha megfogyatkozva is – agyülekezet: Haróban, Hozsdáton, Alpestesen, Bácsi-ban, Sztrigyszentgyörgyön, Pujon, hogy csak néhá-nyat említsek. A mûértékek letéteményese az a gyüle-kezet, amely mûködteti, élteti és élettel tölti meg. Anép halála az értékek halála is egyben. Nem vállalko-zom arra, hogy egy nagy erdélyi számbavételtvégezzek, a Hunyad megyei példánál maradva csakazt szeretném érzékeltetni, hogy az elfogyott gyüleke-zet után nincs más kiút, mint az összeomlás, vagymás feladatokat, gazdákat keresni a jövendô számára.

De hol vannak felszámolódott falvaink legna-gyobb értékei: a kegyszerek, úrasztali terítôk ésegyéb mûkincsek? Hol vannak a temetôk sírkövei?Néhány évvel ezelôtt például még Kabay Béla tudta,hogy melyik szamosújvári román ház küszöbébevannak beépítve a tötöri 60-as években lebontottgótikus templomnak, Sipos Dávid faragta szószék-lapjai. Ezt az információt is (sok egyébbel együtt), el-vitte magával a sírba. Nem minden mûértéknek vanolyan szerencséje, mint a bábóci református temp-lomnak, ahonnan az akkor még kidei plébános,Nyírô József vihette át Kidébe a Sipos Dávid szószé-két. A Szilágy megyei drági szószék a 60-as évektôl abánffyhunyadi templomban van, a vermesi szászevangélikus templom 1491-es szószéke pedig nem-rég átkerülhetett a kolozsvári tóközi új templomba,új feladatot és hivatást találva a jövendônek.Szomorú a kép, pedig alig léptük túl egy kis megyenagy gondjainak határait. Még mindig nem szóltunk

a Mezôségrôl, a Kis-Szamos mentérôl, Észak-Erdély-rôl, sôt, még mindig csak az egyházak értékeinél tar-tunk, pedig mi minden van még ezen kívül.

Anélkül, hogy bántani akarnám egyházainkat,még egyszer le kell szögezni, hogy az egyházak iga-zából nem ismerték fel, hogy micsoda értékek van-nak a kezükben, és ezekkel együtt milyen nagymér-vû a felelôsségük is. A gyülekezetek és lelkészekgyakorlatilag magukra maradtak, saját tapasztalata-ikra, jóérzésükre vagy szépérzékükre bízva a dolgo-kat, a legszükségesebb és minimális ellenôrzés ésfelelôsségrevonás nélkül. Szerencse, hogy a templo-mokat még nem lehet messzire szállítani, mert sok-szor ébrednénk arra, hogy hiányzik mellôlünk egy-egy mûemlék. De lehet a kegyszereket. A cigányoksokkal jobban tudják, hogy mink van, mint mi. En-gem elsô gyülekezetemben évekig gyomrozott egyvajda, hogy adjam el neki az egyik kelyhemet: meg-mondta azt is, hogy melyik évben készült, hogyannéz ki, és még azt is, hogy hány van még. Sôt, egyfélmegyényi terület legértékesebb kegyszereinekpontos leírását is megadta, nehogy azt gondoljam,hogy ô nem tudja. Vicei gyülekezetem keresztelôkannájára és tálcájára is az van ráírva: adományoz-ták a lelei ecclésiának. Szinte követhetetlen a kegy-tárgyak mobilitása, melyben külön fejezet illetnémeg a világháborús harangokat.

2. Gyülekezeteink maradékai tehetetlenül állnaka „nagy romlás”-sal szemben. Mit várhatunk a sajáterôktôl a némai és kecsedi négy, az ormányi háromlélektôl, vagy a Cege melletti Göctôl, ahol egy család,két személy az utolsó tanúja egy hajdani népes múlt-nak. Sajósárváron már ennyi sincs – a templom iscsak a falakban és az alig álló haranglábban él, melyegy öreg bodzafának támaszkodik. A harang is márnéhány évtizede a többségieknek szól – nincs márgyülekezet sem.

Mégis, beszélnünk kell arról, hogy mit jelent ne-kik, a maradéknak az, ami értékeikbôl megmaradt.Teljes etnikai és felekezeti szimbólumaiknak tartó-pillére, hajdani önmaguk szüntelen átélésének védô-rendszere. Ôk a múltból élnek – ha még élnek –, ésezt mindenkinek tudomásul kell venni, aki felvállal-ja sorsukat. Hozzájuk tartoznak az épületek, a sírkö-vek, a már romokban álló templom, az üres parókia,a használaton kívüli kegyszerek, a középkori haran-gok a toronyban. Etnikai-felekezeti tudatuknak, ön-képüknek mitikus védôrendszerei, töredék-, detartóelemei is ezek a tárgyak. Úgy bástyázzák körülvelük magukat, akár egy középkori végvári vitézmegmaradt fegyvereivel. Ôk az önazonosságot ve-szített pompeji katonák, akik otthagyták már a várfokát. Sokszor a kertekbôl, a gyümölcsösökbôl élnek,annak terméseibôl kínálnak meg minket, vagy megsem kínálnak, csak kifôzik többszáz liter pálinkáikat,maguknak – de a templom, az omolhat. Érték ma-radt a magyarság ott, ahol van még kert, gyümöl-csös, termôföld, „eklézsia”, ott apáról fiúra száll a„eu-s ungur” önmeghatározás, és soha sem fog ki-halni a „magyarság”, mert ennek van szimbolikus éshasználati értéke egyaránt, legfôképpen pedig gaz-dasági értéke. Ormányban, Némában sosem fog el-pusztulni a magyarság, mert a legtávolabbi gyöke-rek is felhatalmazzák az ott élôket arra, hogy jogotformáljanak a számukra már idegen egyház javai-hoz, a földekhez, kertekhez, értékekhez. Az egyház-nak semmi haszna nincs belôle, ôk jól élnek, de ami-kor a düledezô templomra egy keveset is áldozni

33

kellene, akkor azonnal következik a véget nem érôpanasz: a „mit hogy csináljunk? – vagy csálja meg apüspekség”. A városunkhoz legközelebb esô szór-ványgyülekezet a nádaskóródi: a gyülekezet egy –az egyház telkén lakó – családból áll, aki azért ma-gyar és református, mert ott lakik, különben VargaSándor született katolikus, földbérlôként reformá-tus, különben gyakorló pünkösdista, és családjábanszíntiszta román. Aki ezt követni tudja, az szóljon. Aszórványban pedig minden lehetséges, még ez is.

A helyi értékeknek tehát sajátos lélektana van agyülekezet maradékában. Egy évvel ezelôtt az ormá-nyi templom faomladékait kitakarítottuk a kérôigyülekezet fiataljaival, és az a lassan tíz éve oszló-rothadó faanyag elég ok volt arra, hogy néhány hé-tig, amíg a törmelék eladása folyt, a faluban kiderül-jön: milyen sokan tudnak magyarul, sôt voltak vagymég mindig reformátusok, mert így próbáltak faa-nyaghoz jutni. Különös keresztyénség ez: rothadózsindelyen megvásárolható gyülekezeti tagság, fele-kezeti hovatartozás, sôt még feléledô anyanyelv is.Szûkebb baráti körben az ormányiakat zsindelyma-gyaroknak is szoktuk nevezni. A külföldi csomagokosztásakor keletkezett egy másik kifejezés is a segé-lyekért a gyülekezetbe beiratkozottakról, hogy: Pa-cketchristen = csomagkeresztyén.

Hogyan él együtt a maradék, a hajdani népesvagy gazdag gyülekezet nagyszámú értékeivel? Egykülön tanulmányt kellene készíteni róla. A legfonto-sabb és legáltalánosabb szabály az, hogy az az övék,ahhoz senkinek semmi köze. Van, ahol a csoportvagy egyéni etnikai, felekezeti önvédelem legszebbpéldáit gyûjthetnénk össze ezekbôl az együttélések-bôl, de van, ahol teljes az érdektelenség. A Dés mel-letti Radákszinyén Hunyadi Feri bácsi és Anikó néni– a húszlelkes gyülekezet helyett – saját megtakarí-tott pénzükbôl javíttatták meg falujuk templomát.Október végén „az utolsó magyar” díszoklevélleltüntettük ki a Kis-Szamos menti kecsedi Kecseti Feribácsit, a Füzes menti Göcrôl Szabó Istvánt és a ma-gyarigeni Eôry Istvánt. Gondoljuk meg, mit jelentúgy élni egy településen, nem csak azzal a felelôs-séggel, hogy: itt már minden az enyém, hanem úgy,hogy itt minden már csak rám van bízva, itt min-denért én felelek. Nem csak a kétségbeesés, de afelelôsségérzet nagy iskoláját is ott járhatjuk ki ezekközött az emberek között. Mert – ahogy egyik gond-nokom mondta – „maguk, papak mennek-jünnek,ma itt, holnap ott, de itt én maradak a reszponszá-bil.” Tudok olyan gondnokot, aki nemcsak ágya alattôrzi az egyház kincsesládáját, de feleségével hetentetörölteti le a port, átmosatja a kegyszereket, és a leg-nagyobb szakszerûséggel szellôztetteti a rúdra fel-csavart kétszáz éves terítôket. Tanulhatnának belôlea lelkészek is. A nagyszámú vegyes házasságairólhíres Gyeke melletti Légenben hosszú évekig a re-formátus gondnokné – különben népviseletben járóromán ortodox asszony – a legnagyobb szeretettelôrizte a férje hivatalához tartozó kegyszereket. Ottosztottam elôször életemben olyan úrasztalárólúrvacsorát, amelyik egy 1686-os terítôvel volt lete-rítve. A gondnokot leváltották: a terítôt valaki elcse-rélte egy külföldi élelmiszercsomaggal, és elvitték azidegenek. Tudok olyan gondnokot is, aki olyan nagyszeretettel óvja az egyház kincseit, hogy sosem hagy-ja magára a házát: valakinek a családból mindig ott-hon kell maradni, hogy nehogy „átákot adjanak aházának”. Cegében, Alvincen és még néhány helyen

annyi a kegyszer, hogy minden gyülekezeti tag kü-lön tányérból és kehelybôl vehetne úrvacsorát – deát nem adnának semmi pénzért egyet sem valame-lyik újonnan alakult városi gyülekezetnek.

Bárhogyan is nézzük a dolgot, egy késôbbi mû-kincs, mûérték átcsoportosítási tervben mindenképpfigyelembe kell venni tehát a mûkincsek lélektanát,azt, hogy ezek az értékek a helyi közösség életébenigen erôs identitásmegôrzô erôvel rendelkeznek. Ajelen, és fôként a jövô kilátástalansága felett évszáza-dos gyökerek ôrködnek, melyeket tárgyakba és egyerôs, kollektívnek már alig nevezhetô emlékezetbetartalékolnak a kisközösség tagjai.

3. A harmadik témánk, amirôl beszélni kell: atöbbségi környezet viszonyulása, magatartása érté-keinkhez. Hogyan látja és értékeli a másvallású,másnyelvû többség mindazt, ami a miénk, ami belô-lünk megmaradt? Ha társadalomlélektanilag köze-lítjük meg az együttélô kisközösséget, abból kell ki-indulnunk, hogy etnikai, vallási sokszínûsége ellené-re is ebben az értelemben a faluközösséget egyfajtaszerves egésznek kell tekintenünk, melyben ha-gyományosan jelen vagyunk mi, a „másság”, a „má-sik” szeretete, megbecsülése, és ezt semmiféle politi-kai pánikkeltés lényegében nem tudta felborítani. Jóés rossz értelemben együtt van a közösségben az aszemlélet, hogy minden a miénk, „al nost’”, és ehheznem ôsiségi, többségi tulajdonérzések tapadnak, ha-nem a falu természetes egységének fennmaradása.Miközben ez így van, és ôk úgy érzik, hogy mindena miénk, a többségiekben mégis él az is, hogy ez azövék is. Különös, ellentmondásos példákat lehetneennek bizonyítására felsorakoztatni. A legszomorúb-bak az észak-erdélyi szász templomok esetei, aholugyan a többségiek átvették az üresen maradtevangélikus hajlékok egy részét, használják, át is fes-tették, keresztet is tettek a tornyok tetejére, deigazából nem érzik magukénak. Különös szorongás,idegenség érzés, szinte bûntudat kíséri használa-tukat, és ha lehetôségük lett volna újat építeni, talánrég kiköltöztek volna belôlük. Vermesen a kicsinyortodox templom mellett sem kellett a nagy falunaka szászok temploma: inkább elkezdtek újat emelni,pedig a költségek negyedébôl rendbe tehették ésátfesthették volna a régit. Még szomorúbb ez a képSzászszentgyörgyön, ahol több évtizedes használatután vetôdött fel az az igény, hogy a szépen rendbe-tett templom helyébe újat építsenek. Itt meg épp azmûködik, hogy „nu-i al nost, construim una maifainã” – nem a miénk, építünk egy sokkal szebbethelyette. Mintha a bizánci lelkiségbe ágyazott építé-szeti ízlés erôsebb volna minden természetes kö-zösségi érzésnél. Magyarigenben már egészen más ahelyzet: ott évtizedek óta várja a többség, hogy ki-haljon a magyarság, hogy átvehesse a Bod Péter ha-talmas templomát. Itt ôk a kivárásra, a visszaszám-lálásra rendezkedtek be, nem pedig az építésre.Algyógyon vagy Sajósárváron csak a harangok kel-lettek, de a legszemléletesebb épp az ilondai re-formátus parókia esete, ahol az ottani ortodox espe-res már indulásból azzal lépett fel: „adjátok át, mertitt úgyis minden a miénk”. Ennek egyik pozitív meg-nyilatkozása a sajósárvári rom, ahol a templom mel-lett lakó román család mindenkinél szebb és meg-hatóbb szavakkal fejezte ki vágyát, hogy a magyarromokat újra megjavítva láthassa. „Mindenki csakjön, megnézi, megállapítja, hogy milyen kár, és aztánmegy tovább.” Szinte sírva kér minden alkalommal,

34

hogy csináljunk már valamit, mert „én itt nôttem felmellette, a szemem elôtt ment tönkre, emlékszemmég, hogy milyen szép volt, fáj a szívem, hogy ilyenrossz állapotban kell lássam, valahányszor kijövök aházam ajtaján. Még mi is adunk pénzt, a faluban so-kan adnának, mert ez a templom a mi múltunk is, a„trecutul nostru – nem gloriosz, hanem – comun”.

Külön kell e lelki és építészeti együttélésben azegyházi földekrôl szólni. Ezek a szórványközösséghasználatában maradtak mindmáig. Különös, mági-kus tisztelet övezi a földek között a temetôket, aholugyan elhordják a sírköveket, és beépítik vagy fel-használják újra, de sok helyen a temetôk érintetlenülmaradnak, a maguk sorsára hagyva. Két igenérdekes példát kell említenem itt pl. az évtizedek ótaelnéptelenedett templomokról. Az egyik a Kolozsvármelletti magyarsárdi, ahol a félévszázada gazdátlan-ná és rommá lett szép gótikus kis templomocskátkülönös babonával övezi a helyi románság: nem sza-bad onnan követ elhordani, mert az rosszat hoz arraa házra, amelybe beépítették. Áll ma is a templom-rom, évszázadok óta érintetlenül. A másik a Fehérmegyei Magyarorbó, ahol talán a második tatárjárásóta áll fedél és tulajdonos nélkül Nagyenyed ésTövis között a fôút mentén a templom még megma-radt néhány fala a szántóföldben. Voltak kísérletekarra, hogy lebontsák, de – ahogy a falusiak mesélik–, egyik háznak sem volt szerencséje, amelyik onnanelvitt kövekbôl épült. Vagy szerencsétlenség érteôket, vagy betegség, vagy valami nyomorúság szállta házra. Meghatóak ezek a babonák, melyeketországszerte kellene terjeszteni, hogyha már mi nemteszünk eleget megóvásukért, hátha legalább a ba-bonák ereje által tovább élhetnének mûemlékeink.

A legnagyobb baj az, hogy mindmáig nincs egy-házainknak pontos nyilvántartása a használatonkívüli lezárt temetôkrôl, nem beszélve a sírok,sírkövek feltérképezésérôl. A dezolálódott egy-házközségek földjeit sem vette számba senki. E fal-vakban a helyi lakosok nem is honfoglalásból, ha-nem egyszerûen a felhagyatottság okán veszik birto-kukba volt tulajdonainkat. Már egészen kivételes anagyesküllôi példa, ahol a földosztások rendjén aromán polgármester fedezi fel a régi telekkönyvbôl,hogy van a rég felszámolódott magyar egyháznakegy régi temetôje, és nagy szeretettel kérte meg abeszolgáló lelkészt, hogy vegye számba és leltárba,hiszen az az övé. Hasonló a szamosújvárnémetidezolált egyház esete, ahol a néptanács megkérdeztea beszolgáló lelkészt, hogy átvehetik-e a templom-kertet építés céljaira. Mondanom sem kell, hogy asírokkal és koponyacsontokkal tele szántóföldet alelkész nem engedhette át.

Az együttélés, vagy inkább a már együtt nem élésrendjén egy kérdésre nagyon oda kell figyelni: a leg-nagyobb gondot a hívek nélkül maradt templomokharangjai jelentik. A régóta román többségû falvaknépei még mindig nem a maguk, hanem a magyartemplomok harangjaiban hiszik a jégesô, a rontás, aromlás elhárításának erejét? A késôbb megtelepedôkszinte mágikus erôvel bíznak abban, hogy ott az erô,ahol a múlt, a történelem. Ezért semmi áron nem en-gedik ki falvaikból a magyarok harangjait.

Elsô gyülekezetem egyik legkellemetlenebb él-ménye az volt, amikor helyi szokás szerint az orto-doxok temetésekre is, igénybe vették nem csak a ma-gyar lelkészeket, de a magyar templomok, sôt, aszászok harangjait is. Eltemettük az öreg Banciut

úgy, ahogy illik, és a háztól a temetô fele menet egy-szer csak megszólalt mellettem az öreg ortodoxkurátor: na, domnisoru preot, nagy baj van, ki kellhozni a püspököt, és újra kell szentelni a magyar ha-rangokat, mert az öreg Banciu öngyilkos lett. Ameglepô az volt, hogy mindezt egyedül a reformátu-sok harangjaira mondta. Kinek szól ez a megtisztelôerô, ha nem a magyaroknak. Öntudatlanul a múltat,az elsôbbséget, az e tájon elsôként hont teremtô né-pet tisztelik meg ezzel a mitikus reflexszel.

Amikor a harangok megmentésérôl, átköltözte-tésérôl beszélünk, szólnunk kell arról is, hogy ez mi-lyen elképesztô nehézségekkel jár. Semmilyenértéket nem tekint annyira magáénak a szórványokmagyarságának maradéka, de a falu többsége is,mint a harangokat. Ezért olyan nehéz elhozni egyikfaluból a másikba a harangokat, azért kísérik fenye-getések, sôt fejszés, kapás támadások a leszerelôket,hogy többnyire sikertelenség követ mindenfajtapróbálkozást. Ezért maradnak ott, ahová a történel-mi múlt helyezte ôket, szinte ott kell pusztulniuk,várva a végsô enyészetet.

4. Mi tehát a teendô? Mert ahogy ma kinéz mû-emlékeink és mûértékeink helyzete a szórványban,az több mint tragikus. Értékeink itt nem a szemünkelôtt, hanem a talpunk alatt vannak. Nem vál-lalkozhatok arra, hogy építészeti szempontokat ad-jak, de egyházkerületi szórványügyi elôadóként kö-telességem távlatokat nyújtani a teljes számbavételreés az értékek átcsoportosításra, és arra mutatni rá,hogy mi a gyülekezetek, a tömbmagyarság felelôs-sége és tennivalója a jövendôben.

1996 ôszén egy hosszabb körút vége felé esteérkeztünk az Erdélyi Érc-hegységben elhelyezkedôVerespatakra, és mivel nem találtam otthon egyetsem a három ott élô reformátusból, vendégeimmel atemplom fele igyekeztünk. Az ajtó nyitva volt, a fél-homályban felfedeztük híveinket – a három hetvenéven túli öregasszony elszántan vakolta a leomlottfalat. „Eleget vártuk a segítséget, elfogyott a türel-münk, megcsináljuk magunk, hadd lássa meg azegész magyarság, hogy élnek még Verespatakonmagyarok” – mondta Székely Gabriella nyugdíjastanítónô. Megmutatta a kegyszereket, és azt mondta:annak a gyülekezetnek adnák át, amelyik megjavítjaa templom fedelét is, mert ôk oda már nem tudnakfelmászni. Példaértékû és lelkiismeretet ébresztôtörténet ez közös felelôsségünkrôl.

Elsô helyen a számbavétel van. Lássuk végre tisz-tán, hol mi a helyzet.

Az önkéntesség ideje lejárt: intézményes keretekközött szakszerû munkát kell végezni, tervekkel éskemény számonkéréssel. Hogy ki lehet ennek gazdá-ja, az a jövô kérdése.

Második feladat a mentési tervek kidolgozása. Ittvannak a gyülekezet nagy lehetôségei, hatalmas em-beri erôtartalékokkal: fôleg a gyülekezeti ifjúsággal.Nyártól tervezzük visszaállítani az ifjúsági keresz-tény építôtáborokat. Egy-egy gyülekezet fiatalságavállaljon fel egy-egy templomot, tegye rendbe köz-munkával, javítsa ki, ami javítható. Sok pénz kellhozzá, de még mindig kevesebb, mintha „szabályos”munkabrigád dolgozna rajta. Legyen az egyházke-rületeknek egy-egy restauráló építôcsoportja, deegyelôre nincs ehhez pénz. Tudomásul kell vennünkegy lényeges alapelvet: nem csak a kincseinknek vanszükségük építô fiataljainkra, hanem nekik is fontos,hogy a jövô évezredre is magukénak érezzék mind-

35

azt, amit ôseik reájuk hagytak. Mi hiszünk a közös-ségért, egymásért, javainkért végzett munka nevelôerejében.

A harmadik feladat az, hogy rendeltetést kell ke-resni megüresedett templomainknak. Az egyháziépületek, kegytárgyak az életre, a szolgálatra szület-tek. Ha „idegen” kézre adjuk is ôket, ez az egyedülimentési stratégiája sok-sok épületünknek. Ezeket ajövô érdekében talán át kell adni egy utánunk jövônemzetnek, egyháznak, vallásnak, akármennyire isfáj. Errôl még sokat fogunk vitázni. Mindaddigazonban marad a legfontosabb: az, hogy funkcióttaláljunk épületeinknek ott, ahol erre lehetôség van.Persze, nem mindenütt lehet, de ahol lehet, ott min-denképpen. Évtizedek óta gyötrôdünk pl. a teljesenelnéptelenedô Magyarigen református templomá-nak kérdésén. Voltak öregotthontervek, sôt, el iskészültek, de a megvalósulásból nem lett semmi.Mindenki érezte, hogy öregotthont nem lehet egygyülekezet nélkül maradt, román többségû falukö-zösségbe beágyazni. Az öregotthonnak meleg,szeretô szívû nyelvi és lelki háttér kell, nem pedigbörtön. Így jutottunk el a nyaralóház, vendégházgondolatáig. Az ún. Bethlen-nyaraló épületét és asarokbástyát kell lakhatóvá tenni meglehetôsenkevés pénzbôl, sok közmunkával és külföldrôl ka-pott berendezésekkel otthonossá varázsolni, hogyegy kettes konfortszintû szálláshelyet hozzunk létreaz Erdélyi Érc-hegység tövében az erdélyi Hegy-alján, Jézer-tó és az Intregáldi szoros közelében.

Azon is kellene gondolkodni, hogy próbáljukmeg elnéptelenedô magyarságú falvainkat, legalábbalkalomszerûen, jelképerejûen élettel megtölteni.Miért ne lehetne egyházkerületi vezetôségi gyûlése-ket, képviselôtanácsi munkamegbeszéléseket, konfe-renciákat tartani egy-egy elfogyó népességû falu-ban? Például Csucsán a református, Komjátszegenaz unitárius templomban, vagy a Beszterce megyeiZselyk evangélikusai között, osztozva egy gyüleke-zet-töredék gondjaiban.

Az ötödik terv szorosan kapcsolódik ehhez: aszámbavett templomi, gyülekezeti kincseinket adezolált egyházainkból el kell juttatnunk az újonnanalakult gyülekezetekhez. A kegyszerek értéke abbanvan, hogy használják. Így kapott már Kolozsvár,Marosvásárhely néhány gyülekezete kegyszereketHunyad és Fehér megyébôl, de ezek az eredményekmég mindig nem kielégítôek.

Ha megtörténik a nagy számbavétel, az elnépte-lenedett egyházak földjeit is lehetne nemes célokrahasznosítani.

A következô terv is összefügg a fentebb elmon-dottakkal: a testvérgyülekezeti kapcsolat. Mindennagyobb egyház vállalja fel egy kisebbnek a gondját.Megható példát kell erre említenem: a szamosújvárigyülekezet évtizedek óta gondozza, javítja, takarítjavolt anyaegyháza, a szamosújvár-németi teljesen fel-számolódott gyülekezetének templomát. A legnehe-zebb idôkben kerékpáron és gyalog lopkodták ki afaluba az épületanyagot, és javították meg a szépközépkori mûemléket közmunkával. Ôk tehát igazitestvérek voltak. De vajon mikor fogunk eljutni oda,hogy minden hazai magyar egyháznak legyen egy„szórványtestvére”, akire vigyáz, akire gondot visel?Nem igaz, hogy ezt nem lehet, hogy erre nincs pénzés nincs erô. A következô évezredre minden erdélyigyülekezetnek meg kell tanulnia, hogy csak akkorvan és lesz jövôje, ha nem csak magára gondol. És

ebbôl nem csak azok nyernek, akikre gondot visel,hanem ô is, mert megtanulja megbecsülni a nálánálnyomorultabbakat. Én nagyon hiszem azt, hogy aSzékelyföld eljut oda, hogy önmagán túl másokról isgondoskodni tudjon, hogy teológiáink ifjúsága, gyü-lekezeteink fiataljai, egyetemeink hallgatói elég erôtképviselnek ahhoz, hogy a testvéri szeretetben,segítésben és együttérzésben tovább léphessünk.

A szórványterületek értékeinek megmentésébenigen sok a feladatunk. Persze realistáknak kell len-nünk, nagyon is a földön járóknak, amikor egyház ésépítészet, lelkész és szakember összefog, szót kellértenünk, ha eredményt akarunk elérni. Az egyház-nak meg kell tanulnia, hogy szakkérdésekben azépítészt kell szóhoz juttatnia. Az építésznek pedigtürelmesnek kell lennie, mert a szórványban mindenbonyolultabb, átfogóbb (és mesterségesen túlbonyo-lítottabb is) mint egyéb helyeken. Meg kell tanul-nunk szerves közösségi egészben gondolkozni, ame-lyért sokszor kell feladni a más irányú terepek szak-ismereteit vagy az egyetemek padjaiban tanultakat,sôt gyakran a szakmai maximalizmust is, életmentôminimalizmusért. Hányszor ütközik össze a szak-értelem és az életünk bonyolultsága, a mentéslehetôsége és a helyzet valósága, és ezek között kellmegtalálnunk azt, ami a legkevésbé kockázatos.Csak egy példával szeretném ezt értékeltetni. IdôsBányai Ferenc kérôi lelkész, amikor megmutatta azösszeomlott ormányi templomot, az omladékok kö-zött a következôt panaszolta: életem legnagyobbhibáját követtem el, amikor betartottam a Nagy Gézaés a megyei mûemlékesek rendelkezését, és 1968-ban zsindellyel fedtem be az ormányi templomot.Ha cseréppel fedtem volna be, ma is állna. Most sezsindely, se templom.

Egyház és építész egyaránt tegye szívére ezekután a kezét, utána pedig együtt fogjuk meg a lapátnyelét, hogy megmaradjon minden, ami a miénk.

VETÉSI LÁSZLÓ

Az illusztrációként közölt hét mûemlék-grafikaDebreczeni László (1903–1986) munkája

36

Figura szavunk tízféle jelen-tését sorolja az értelmezô szótár, a„fogja a figura” szóképrôl viszontnincsen tudomása. Reménykedemmégis, hogy mindenütt értik, aholmagyarul beszélnek. Magam azalsósófalviak ajkáról kölcsönöz-tem a népi színjátszás megneve-zésére. Az ô szóhasználatukban,akiket fog a figura: van kedvük ját-szani, szeretnek, akarnak és tudnakjátszani. Egyszer-egyszer ünne-pélyesen, szertartásosan, máskorbohóskodva „ûzik az eszüket”, ko-médiáznak.

A játékkedv egyik közösségilegszabályozott és hagyományoktólirányított megnyilvánulási tere anépszokások világa. Bálint Zsig-mond fényképsorozatai hangsúlyo-zottan dramatikus, színjátékszerûnépszokásokról készültek. Azt ismondhatnám: a színházon kívül élôszínházba, a „folklór színházába”engednek bepillantást. Tematikusrendjük is jól körülhatárolt ésegységes; az esztendô ünnepeihezés naptári periódusaihoz kapcso-

lódnak. Területileg Erdély, fôkép-pen Székelyföld azon vidékeitjárhatjuk be velük, amelyek eddigjórészt elkerülték a szokáskutatókfigyelmét.

Az erdélyi magyarság dramati-kus népszokásait, különösen azo-kat a közösségi szokásokat, ame-lyek az esztendô egyházi ün-nepeihez kapcsolódtak, a negyve-nes évek végétôl sorra betiltották,elnémították vagy megpróbáltákkisajátítani. Az életmódbeli vál-tozások és közösségromboló hatá-sok következményeként e szoká-sok amúgy is visszaszorultak, azelmúlt évtizedekben nyomtalanuleltûntek. Nem készült róluk semírásbeli följegyzés, sem fénykép. Ahatvanas-hetvenes évek forduló-ján az erdélyi magyarság identi-táskeresésének fogódzójaként ér-telmiségi kezdeményezésre sok-felé felújították a feledett szokáso-kat vagy pedig „színpadra alkal-mazták”: Némelyiket megôrizve-átalakítva napjainkig gyakorolják,másutt újra abbahagyták.

Amikor a hetvenes években asóvidéki dramatikus szokásokgyûjtésébe fogtam és fényképeketkerestem, alig találtam egy-két ré-gebbi felvételt, nemhogy a szokásegészét bemutató sorozatot. Máspéldák is rádöbbentettek: a népraj-zi gyûjtés, a dokumentáció és afotózás külön utakon jár. A szín-játékszerû dramatikus szokások

Galéria

Akiket fog a figura...Dramatikus népszokások

Bálint Zsigmond mûvészfotóin

Kifordított bundájú, bôrálarcos pásztor.Illyésmezô, 1992.

Új asszonyok érkeznek a fonóba.Alsósófalva, 1983.Maszkurapár a farsangtemetésen. Alsósófalva, 1987.

37

pedig szinte kínálják a lehetôséget,hogy együtt járjanak. Ez a felis-merés biztatott arra, hogy olyan,szélesebb pászmájú népszokás-gyûjtésbe kezdjek, amely nemelégszik meg az emlékek és adatok,a szöveg, a háttér stb. írásbeli rögzí-tésével, hanem célja az is, hogyfényképeken, fényképsorozatokona fotográfia többleteszközeivel örö-kítse meg az élô játékot.

Ekkor, a hetvenes évek közepéntalálkoztam elôször Bálint Zsig-mond marosvásárhelyi fotómû-vésszel. Itthoni és külföldi kiál-lításokon vett részt évek óta, többnemzetközi díjat nyert. Munkás-ságának elismeréseképpen a Fo-tómûvészek Nemzetközi Szövet-sége tagjai közé választotta, majd amûvész rangfokozattal tûntette ki.Hosszú beszélgetéseken meg-barátkozva a szerény, de csendes-ségében határozott és konok ki-tartású mérnökemberrel, meg-éreztem, hogy ô az, akivel a nép-rajzos elindulhat a közös szellemifelfedezô úton. Addig ô is kirán-duló, „vasárnapi fotósként” ismer-te a falu világát, mint legtöbben acéhbelijei közül. Azóta együtt jár-juk szokásnézôben a falvakat.Mindig tudnunk kellett, hová ésmi célból megyünk, keveset bíz-hattunk a véletlenre. A nyolcvanasévekben olyan falvakat jártunkegyre növekvô szívszorongással,amelyeket lassú pusztulásra ítélt a„falurendezés”.

Két évtized alatt Bálint Zsig-

mond több ezer fényképet szenteltaz erdélyi magyar népéletnek.Olyan gyûjteményt állított össze,amelybôl kitelne három-négy te-matikus fotóalbum is. Kitûnôtehetségét a népélet megörökí-tésében kamatoztatva vált az erdé-lyi fotómûvészet, az etnofotográfiamegbecsült képviselôjévé. Azelmúlt években több kiállításonmutatta be néprajzi fotóit Székely-keresztúrtól Budapestig, Chicagó-tól Debrecenig és Kunszentmik-lósig. A kiállítótermek nézôi a vi-zuális élmény révén válhatnak ré-szeseivé a megörökített népszoká-sok hangulatának, egy-egy cso-port, kis közösség ünnepének

vagy játékának. Annak a világnak,amelyben az embereket még fogjaa figura. Bálint Zsigmond lencséjenem a színes kuriózumokat keresi,hanem a kultúrával közösségbenélô ember arcát, lelki habitusátfürkészi. Azt, hogy milyenek va-gyunk legényekül, leányokul,asszonyokul és férfiakul, öregekülés fiatalokul, álarcban és maszknélkül, magyarokul Erdélyben.Azt, hogy milyen az ember, ami-kor éppen fogja a figura, amikorjátszani van kedve. Más szóval:élni, túlélni, reménykedni.

BARABÁS LÁSZLÓ

Maszkurák: uraság és naccsága, székely pár. Alsósófalva, 1983.

Maszkurák a fonóban: kéregetôk.Alsósófalva, 1983.Kacagókaláka a fonó szünetében, Alsósófalva, 1983.

38

A képzômûvészetek barátja évtizedeken át ahhozszokott nálunk, hogy az ôszi tárlat a helyi (egy-egymegyéhez tartozó) festôk, grafikusok, szobrászok,iparmûvészek munkáit mutatja be. Aki teljesebb,országos összehasonlítás lehetôségét kereste, az vagyfel(le)utazott Bukarestbe, vagy megpróbálta végig-járni a mûtermeket – ami persze reménytelen kísérletvolt. Arra viszont a negyvenes évek óta nem voltmód, hogy együtt lássuk az erdélyi, a romániai ma-gyar mûvészek munkáit. A négy éve újra megalakultBarabás Miklós Céh vállalkozhatott az egymástóltöbb száz kilométeres távolságban élô alkotók fest-ményeinek, szobrainak, grafikáinak, a kerámiáknakés textileknek összegyûjtésére – elôször Kolozsvárt,szerényebb keretek között, majd 1997 ôszén, tél elejénMarosvásárhelyt, immár hivatalos galériában. A Céhnemrég választott vezetôsége elismerésre méltómunkát végzett, már azzal, hogy jóval a százatmeghaladó kiállítót gyûjtött egybe – olyanokat is,akik korábban távol tartották magukat napjainkBarabás Miklós Céhétôl. Persze, a mûvészetekben aszámok keveset jelentenek, itt igazából az egyes, azegyéniség, a személyiség fontos. Végül is arról kelltehát beszélnünk, hogy Erdély mai magyar képzô-mûvészete a marosvásárhelyi tárlaton milyen arcát,arcait mutatja, tud-e felmutatni eredeti mûvész-egyéniségeket. A hetvenes években még oly gazdag-nak tudott képzômûvészeti életbôl mi ôrzôdött, men-

tôdött át az ezredvégre? Sikerült-e pótolni az így-úgyeltávozottakat? Milyenek fiataljaink, a legfiatalabbak,akik már nem lehettek tanítványai Miklóssy Gábor-nak, Mohy Sándornak, Nagy Imrének, SzervátiuszJenônek, Kós Andrásnak, de Tóth Lászlónak, sôtFeszt Lászlónak sem?

A válaszadást megkönnyíti egy kitûnô emlékezte-tô: az Ôszi Tárlat ‘97 színes katalógus, amely önma-gában véve is premiernek számít a mi tájainkon. A fi-atal Simon Zsolt terve alapján egy európainak mond-ható, átlagon felüli nyomdai kivitelezésû kiadványtkaptunk, amelyben a reprodukciók után a kiállítók le-xikoni adataival ismerkedhetünk meg – a nyolcvana-dik évében járó, a Barabás Miklós Céh kiállításain1940 óta résztvevô Abodi Nagy Bélától a huszonkét-huszonhárom éves Veér Renáta Klaudiáig és VorzsákGyuláig. Mûvészettörténészek rövid (bevezetô) szöve-gei ugyancsak az erdélyi magyar mûvészek pontosabbelhelyezését segítik a nagy folyamatban – az egyete-mes (ezredvégi) és a magyar képzômûvészet irány-zatai közt. A két közelítésmód valóban szükségszerû,amint ezt Pogány Gábor már elsô mondatával kijelenti;nem ô tehet róla, nyilvánvalóan, hanem a felháborí-tóan gondatlan (másutt is tetten érhetô) korrektúra,hogy szövege így jelent meg: „Bár szokták mondani,hogy a látás »nyelve« nemzetközi, nem korlátozzák anyelvi különbségek, a képzômûvészet, s bizonyosmértékig az iparmûvészet is a nemzetközi kultúrarésze éppúgy, mint az irodalom vagy a zene.” Termé-szetesen a nemzeti kultúráról van szó, ez szembesí-tendô a látás nemzetközinek mondott nyelvével...

Barabás Miklós Céh– régiek és újak

Balázs Péter: Önarckép (Olaj)

Sipos László: Szólószonáta

39

A Barabás Miklós Céh marosvásárhelyi tárlatánlátottak mindkét vonatkozáson elgondolkodtatnak.Nem feltétlenül földrajzi és nem is kötelezôen életkorialapon lehet megkülönböztetni a figuratív, illetve táj-meg egyéb hagyományokhoz (jobban) ragaszkodókataz absztrakcióban merészebbektôl, újabb (nem paran-csolóan absztrakt) irányok követôitôl. Két kiragadottpélda a számos lehetséges közül: a Kusztos Endréé ésa Vinczeffy Lászlóé. Munkásságuk ismerôje alighamerné kétségbe vonni erdélyi elkötelezettségüket.Mindketten – Kusztos persze régebbtôl követhetôen –kitartó munkával jutottak el mûvészetük mai szin-tjére, egyéni szintû összegezéshez, egy-egy kis szé-kelyföldi faluból indulva, ám befogadva a világ (egymeglehetôsen kegyetlen világ) újabb impulzusait. Denem hinném, hogy Márton Árpád olajtemperája, a né-zônek háttal ülô figurával elmondott Kilátástalanság,Kuti Dénes Álomfája vagy Deák Ferenc finoman meg-rajzolt Lovagja kevésbé mai és kevésbé mély, mint azesztétikai-etikai következtetéseket a konkrétumoktóllátványosabban távolodó alkotások. A szobrászatianyagból hasonló módon emelhetô ki Kós András ésBocskay Vince, Varga Mihály és Kolozsi Tibor mun-kája. Szívesen folytatnám a sort, például a grafikusÁbrahám Jakabbal, Nagy Enikôvel, Jakobovits Mik-lóssal és Mártával, Gergely Istvánnal, Kákonyi Csillá-val, Bölöni Vilmossal, Koszti István Miklóssal. Jó voltitt, a régi kollégák közt látni ismét Balázs Imre ak-varelljét; jelzés értékû ez a jelenlét, annak ígérete,hogy a többiek, a ma más országokban élôk is elôbb-utóbb a Barabás Miklós Céh kiállítói lesznek. Mint

ahogy még számos jelentôs (romániai magyar) kép-zômûvész emelhetné a jövôben egy-egy ilyen össze-gezô tárlat színvonalát.

De: köszönet a szervezôknek, Simon Endrének, Ja-kobovits Miklósnak és társaiknak. Érdemes készülni akövetkezô megmérettetésre.

KÁNTOR LAJOS

Vetró Bodoni Zsuzsa: Monda Kákonyi Csilla: Az elmenô (olaj)

Gergely István: Start

40

Hetedfél évtizedes mûvészpálya betetôzése az aFerenczy Júlia alkotásaiból válogatott, tömör párlat-nak tekinthetô harminchárom reprezentatív képetbemutató, összegezô kiállítás, amely a múlt év ad-ventjén – november 30–december 20. között – háromhétig állott a tárlatlátogató közönség rendelkezésérea Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye espe-resi hivatalának Gy. Szabó Béla Galériájában.

Noha életének legnagyobb részét Kolozsvárontöltötte, egyéni kiállítással – a mostanit is be-leszámítva – mindössze ötször szerepelt a kincsesvárosban. Sôt, volt olyan idôszak is (1958–69), ami-kor a szocreál sematizmus zászlóvivôi még a hivata-los csoportkiállításokról is kizsûrizték munkáit. Mitöbb, annak ellenére, hogy 1950-ben egyik alapítótagja volt a Képzômûvészek Országos Szövet-ségének, 1958-ban kizárták a Szövetségbôl s lefo-kozták az alacsonyabb rangot jelentô Képzô-mûvészeti Alap tagjává. Pedig Ferenczy Júlia aKolozsváron megkezdett, majd Temesvárra áthe-

lyezett Belle Arte Fôiskolán 1935-ben megszerzettmûvészdiplomájához mindvégig méltó maradt.

Már 1947-es elsô, a vármegyeháza üvegtermében60 képet bemutató egyéni kiállításáról megállapítja aszaksajtó, hogy „a bensôséges rész-világ költônô-jének ígéretét kapjuk” (László Gyula: F. FerenczyJúlia kiállítása, Világosság, 1947. jún. 9.) s ez a líraiattitûd azelôttre és azutánra is, mindmáig meg-határozó jellemvonása mûvészetének. És valóban,egyik legkorábbi olajképe, a Nagybányán 1938-banfestett Pénzverô utca is elismerten irányzatmeg-határozó értékû mûalkotás. Tibori Szabó Zoltántaláló megfogalmazása szerint, aki a mostani tárlat-megnyitón az elemzô-értékelô bevezetô elôadást tar-totta: „az erdélyi képzômûvészetben vízválasztónakszámít” (l. a kiállítás katalógusát).

Elôrefutottunk az életmû jellemzésében azért,hogy az 1947-es egyéni kiállítás jelentôsége meg-felelô hangsúlyt kapjon. Ám az idôbeli szukcesszi-vitást is respektálva le kell szögeznünk, hogy Fe-renczy Júlia elsô – tegyük hozzá mindjárt: visszhan-gos! – nyilvános szereplése a Barabás Miklós Céh1939-es, helikoni védnökség alatt rendezett nem-zedéki bemutatkozásához kötôdik, amikor is a„tizenötök” egyik meghatározó személyisége volt.Sôt, a fô szervezônek, Kós Andrásnak a sorból valókényszerû kiválása révén – egy hónappal a megnyi-tó elôtt a világháborús készülôdés csatazajában kato-nai behívót kapott –, át kellett vállalnia a nem kevés

Pasztellkrétávalés festôecsettel írt

poézisFerenczy Júlia mûvészetérôl

ÉdesanyámÖnarckép

41

utánajárást igénylô szervezési feladatokat is. A kor-és pályatárs Brósz Irmával összefogva, a két lelkesfestômûvész(nô) derekasan helytállt, s nem kisrészük volt abban, hogy a vármegyeháza – akkoriszóhasználattal: a Királyi Helytartóság – üvegter-mében december 3–12-e között megrendezett kiál-lításról Debreczeni László azonnyomban leírhatta azErdélyi Fiatalok szemlecikkében „...jelentôsége az,hogy a közhatalomváltozás óta az elsô átfogóbbnemzedéki jelentkezése a teljesen itt nôtt és itt tanultmûvészeknek” (A Barabás Miklós Céh fiatal mûvé-szeinek kiállítása 1939. 3–4. sz.)

Amint láttuk, nehéz mûvészpálya jutott osztály-részül Ferenczy Júliának, ám a maga elé állított mér-céhez a legmostohább körülmények között is konokhûséggel ragaszkodott. Kezdetben úgy tûnt, hogykizárólag az olajképek vonzáskörében fogja kibonta-koztatni alkotó tevékenységét. E mostani tárlaton istöbb, változatos tematikájú olajfestménye van jelen,olyan korai alkotások, amelyeket mûkritikusai cso-portkiállításokon való elsô szerepeltetésük alkalmá-val is egytôl egyig figyelemre méltó munkák gya-nánt értékeltek, mégis késôbb fôleg a „kétéltû mû-faj”, a pasztellezés elkötelezettje lett. Persze kellettmindehhez az a veleszületett és kimunkált rajztehet-ség, amely minden képébôl sugárzik, de kellett a Gy.Szabó Bélával való tartós és gyümölcsözô együttmû-ködés is, hiszen sokszor, sokan leírták, hogy „pasz-tellezni tulajdonképpen Gy. Szabó Bélától tanult”.

Az igazság viszont – amint az általában történni szo-kott – ennél sokkal bonyolultabb. Mert fülembenévtizedek távolából is elevenen visszacsengenek GyéMester szavai, aki 1976-os nagy pasztellkiállításárakészülve többször is beszélt a pasztellkrétával valófestés-rajzolás buktatóiról, s ismételten hangsúlyoz-ta, hogy igazán mûvészi pasztellportrékat, önarc-képeket, a tájélmény lírai hangulatát tökéletesen visz-szaadó krétarajzokat, csendéleteket Ferenczy Júliatud rajzolni, festeni. Az egymásra való hatás tehátkölcsönös volt, két kongeniális mûvész-személyiségpéldás egymás-kiegészítése.

Megható, bensôséges momentum tanúi lehettek1996. november 30-án, szombaton Ferenczy Júlia mû-vészetének kedvelôi, tisztelôi, közeli és távolabbibarátai, akik az ünnepélyes tárlatmegnyitás szemé-lyes részvevôi voltak. Mert a kiállítás rangjához min-denképpen méltó hivatalos szövegek elhangzásaután a Sotto Voce Együttes (Pataki Enikô, Bodor And-rea, Tôkés Ferenc, Dániel Zsolt) kvartettje éteri ma-gasságba emelte a hangulatot. Ezt követôen adta mega szót Ferenczy Miklós esperes úr dr. Szabó Bélának,a bukaresti magyar nagykövetség elsô tanácsosának,aki a Magyar Köztársaság elsô embere, Göncz Árpádelnök úr nevében tolmácsolta Ferenczy Júlia kolozs-vári festômûvésznônek személyes jókívánságait, ésnyújtotta át a hivatalos kitüntetést, a Magyar Köztár-sasági Érdemrend tiszti keresztjét, részint a budapestiNemzeti Galériában és más magyarországi városok-ban korábban rendezett nagysikerû kiállításaiért,másrészt egész életmûvéért.

GÁBOR DÉNES

Akt I.Édesapám

42

Századvégünk mûvészetének elbizonytalanodólégkörében a hagyományos értelemben vett tudás,mívesség, a figurális elvárások gyakorta kerülnekszembe a technika teremtette mesterséges lehetôsé-gekkel, az úgynevezett médiumokkal. Ez a konfron-táció természetesen nem kibékíthetetlen ellentétet je-lent, hiszen a legkülönfélébb mûvészi nyelvek ésnyelvjárások között is kiirthatatlan összefüggésekléteznek, a mûvészet hagyományait továbbéltetôemberközpontú szemlélet és a technikai bravúrokatelônyben részesítô felfogás – a mûvészet toleran-ciájának jegyében – együtt él és hat. Az elméletiindíttatású médiumok (melyek absztrahált jelekkélebontott világából nemegyszer kimarad az ember,avagy éppen misztikussá fokozott tárgyainak hal-maza árnyékolja be) mellett a hagyományosmûvészi formák a konkrét megjelenítésre helyeznekhangsúlyt; a mondanivaló általános érvényére, ak-kor is, amikor csupán sorsmeghatározó érzelmekrôlvagy kósza hangulatokról vallanak. A két egymás-nak ellentmondó (vagy egymást kiegészítô) mûvésziszemlélet pontosan tükrözi a kor gondolkodásánakmegosztottságát. A figyelem az embertôl független(vagy függetlenített) társadalmi-gazdasági erôkre ésjelenségekre összpontosul, melyek sodrásában sta-tisztákká törpülünk, az egykori héroszi magaslatbólaz esendôség kútjaiba zuhanunk saját teremt-

ményeink kényére-kedvére kitéve. Az elszenvedettmegaláztatások, létünk csaknem állandó fenyegetett-sége és bizonytalansága még inkább súlyosbítja ahelyzetet. Merre keressük tehát a kiutat? Gyorsan(át)alakuló világunk törvényszerûségeinek kutatásá-ban és felismerésében önmagunk megismerése kala-uzolhat leginkább. A külsô determinációk mellett abelsô rezdülések, s mindazok, akik hasonlóképpengondolkoznak és cselekednek. Mert vannak, akik aszázadvég elgépiesedése és ökonomikus raciona-litása közepette is (mindezt persze nem lebecsülve)az emberi nagyság és értelem bûvöletében élnek, al-kotnak. S hogy szemléletük megkésett, avagy koraielôfutár, nem tudjuk eldönteni, s azt sem, hogymûveikben saját koruk önmagára ismer-e egyál-talán.

Kákonyi Csilla is e mûvészek sorába tartozik.Talán éppen innen eredeztethetô szomorúsága is...

Stílusa egyetlen irányzathoz sem kapcsolhatókizárólagosan. Az állandó, jól átgondolt szándékúmunka által kialakult mûvészi világában fellelhetô aközépkor misztikuma, ismeretlen eredetû törvényekés sejtelmek által meghatározott látásmód, a re-neszánsz emberközpontúsága. A szürrealizmusvalóságot és ezen túlit egyesítô felfogása, a romanti-ka burjánzása; az expresszionizmus felfokozottsága,vagy éppen a pimaszul megejtô realizmus stílus-eszközei. Vásznainak jó részét a tragédiák elôérzeté-nek jelenléte telíti, a belsô ellentmondások ütközte-tésével csak fokozza ezt a hatást. Egy-egy motívumértelmezésének változatossága, a rendezetlenség ésharmónia szembesítése az álomként bennünk mo-toszkáló sejtelmek elôhívását és beteljesülését ered-ményezi. Motívumkincse egyedi szimbolikát hozottlétre. A fojtottan titokzatos és nyomasztó megérzé-sektôl terhes környezetben a tôr, a fenyegetettségjelképe és egyben a törékeny egyensúly megbontá-sának biztosítéka, az ablak a magány és elszigetelt-ség példázata, de a kivetettség útvesztôibôl valómegmenekülésé is, a nyerítve fogait mutató ló, azapokaliptikus vágta a széttöredezett idôt, a mulan-dóságot idézi meg: Figurái hol fásultak és gyökérte-

A modern misztikusKákonyi Csilla olajfestményei

Kiállításmegnyitó a GY. Szabó-galériában (1995)

Testvérek (olaj)

43

lenek, bábszerû arcukról kétségbeesett, vigasztalanfájdalom és kimerültség üvölt; hol elvont, éteri szép-ségûek, már-már feledett míves tudással, naturalisz-tikus módon megfestve. Külsô támadásoktól fenye-getett, belsô megrázkódtatásoktól veszélyeztetettavagy tündéri szépségû gondtalan lények S a meg-merevített béke törékeny, zaklatott és esetleges-ségektôl megkeserített béke – sem harmónia képein;mindössze a külsô és belsô vívódás pillanatnyi el-döntetlen állapota, mely a szárnyalni vágyó remény-ségre köt béklyót. A titokban elsuttogott ige, a sejtel-mes borzongás, az álomképszerû színesség, a görcs-csé kárhoztatott lendület Kákonyi Csilla olajfestmé-nyeinek központi elemei. Erôltetett mélabút, nosz-talgiázó megkeseredést azonban hiába keresünk esíkká varázsolt sajátos világban, a kéjes kegyetlenérzéseket mellôzve, természetes ösztönösséggel,mesterkéltség nélküli tetemrehívással bontakoztatjaki szemléletét, mely tematikai, érzelmi és hangulativonatkozásban is egyaránt változatos valóságotképes meg- és felidézni.

Képei a kellemetlen, kínzó elôérzet sejtelmét, abeteljesült fájdalom fagyos örökérvényûségét rögzí-tik, s mindez cáfolhatatlanul bizonyítja, alkotójuk akülvilágnál többre becsüli az érzelmek birodalmát,az érzékek és sejtések magaslatait. És ennek ellenére,mûvei mégsem szakadnak el a hétköznapi valóság-tól, a gyakran morbiditásba hajló meglátásait egysé-ges, átgondolt és jól felépített módon tudja közért-hetô nyelvre lefordítani.

Kákonyi Csilla, a modern misztikus nehezenilleszthetô a kortárs erdélyi mûvészet összefüggé-seibe. Határok nélküli elfogultsága, szubjektivitása,fantáziájának csaknem korlátlan lehetôségei, kifino-mult ízlése és ellentmondásos tapasztalatai sajátosuniverzumot teremtettek, amely lehet bár mindenkonvenciótól mentes; pillanatnyi szeszélyektôl irányí-tott, burjánzó képzelet által meghatározott, de min-denképpen létjogosult; a mûvészeti struktúráinkatnagymértékben gazdagítja és teszi teljesebbé.

SZATMÁRI LÁSZLÓ

Kákonyi Csilla 1940. május 28-án született Radnóton.Képzômûvészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte,majd a kolozsvári Képzômûvészeti Fôiskolán fejezte be1966-ban. 1970-tôl tagja a Képzômûvészek OrszágosSzövetségének. 1966 óta folyamatosan szerepelnek mûveia megyei, országos és csoportos tárlatokon, valamint ahatárokon túl.

Kiállítások jegyzéke:Országos kiállítások: 1968, 1970, 1975 ,1979, 1983

Bukarest;Egyéni kiállítások: 1974 Szováta, 1975 Szászrégen,

1976 Székelyudvarhely, 1978, 1984 Marosvásárhely,1989 Székelykeresztúr, 1990 Budapest, Nyíregyháza,Bécs, 1992 Karcag, Nyíregyháza, 1993 Gödöllô, 1994Csíkszereda, 1995 Kolozsvár;

Csoportos kiállítások: 1970 Bukarest, 1971 Szat-márnémeti, 1977 Gyergyószárhegy, 1981 Kolozsvár, 1983Marosvásárhely, 1986 Kolozsvár, 1988 Iserlohn, Pitts-burgh, Philadelphia, Washington, 1990 Washington, Bu-dapest, 1992 Budapest, Debrecen, 1993 Szarvas, Nyíregy-háza, Zalaegerszeg, Keszthely, 1994 Zalaegerszeg, Keszt-hely, Dombóvár, Marosvásárhely

Megyei kiállítások: 1966–1993 Marosvásárhely.A kígyó megjelenése

Veszélyben (olaj)

44

Jövôben lenne hatvanéves – március 12-én – ésközel egy esztendeje, hogy immár csak alkotásaivannak közöttünk. A 20. század egyik nagy szob-rászegyéniségét búcsúztatták a Párizs közelbenfekvô kisközség, Saron-sur-Aube temetôjében 1995.április 12-én bekövetkezett halála után Román Vik-tor személyében, akinek nevét 1937. március idusánvezették be a Nagy-Homoród mentén fekvô székelykisközség, Homoródszentmárton unitárius anya-könyvébe. Tüneményes sikerekkel szegélyezett utattett meg az a székely kisfiú, aki 1951-ben, tizennégyévesen jelentkezett a marosvásárhelyi mûvészetiközépiskolába, hogy azt kitûnô eredménnyel elvé-gezvén, a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzô-mûvészeti Fôiskola szobrászati fakultásán szerezzemeg 1960-ban mûvészdiplomáját. De már 17 évesifjúként, fôiskolás korában (1955) díjat nyert a varsóiVilág Ifjúsági Találkozóra készített – még ugyan aszocreál kötöttségekhez igazodó, de ígéretes tehet-ségét már akkor felvillantó – Táncospár címû szo-borkompozíciójával. Kettôs indíttatásának gyökereitsose tagadta vagy szégyellte, bármennyire messzetávolodott is tôlük késôbb. Korai munkáiban aszékely népmûvészet hangulatai, sôt formameg-oldásai csakúgy tetten érhetôk, mint az ôsi egyipto-mi vagy etruszk szobrászat térkitöltô biztonsága.

Elsô egyéni kiállításán (1962, Bukarest, Magherusugárút 23; 34 szobor + 20 rajz) méltatói, ha „távolivisszhangként’’ is, de ugyanazt a Bourdelle-hatástvélik felfedezni absztraháló hajlamában, a bensô lé-nyeg megragadására törekvô, tömörítô igyekezeté-ben, mint ami a tordai születésû Étienne Hajdu szob-rászi attitûdjének is egyik fô tartópillére. A Homo-ródszentmártoni parasztlány címû portréjára, Szé-kely tánc c. kompozíciójára vagy a balladás hangu-

latú, fából faragott Menyasszonyra gondolva, mind-megannyi ígéretes jelzésként foghatjuk fel ezeket azalkotásokat. 1965-ös második kiállításának darabjaiazután a Dalles-teremben már a teljesen kiforrottmûvész plasztikai látásmódját közvetítik a tárlat-nézônek. Nem véletlenül akadt meg a román fôvá-rosba látogató nyugati mûértôk és kiállítás-szerve-zôk szeme is már az archaizáló, figurális kompozí-ciókon (Sirató asszonyok, az Ülô gyermek; a Bagolyc. kôszobor stb.), még inkább a legmodernebb eszkö-zökkel kimunkált, szimbolikus fogantatású, meré-szen stilizált szobrokon. A Bagoly (bronz változat), aKidôlt fa, a Pók, a Darvak vagy a Sárkány és a Hús-evô növény címû alkotásokra gondolunk, amelyeknem absztrakt szobrok, de kontemplatív továbbgon-dolást, alkotó ráhangolódást igénylô mûvek. Meg ishozták számára 1966-ra a tekintélyes római Schnei-der Galéria és a hollandiai Leewarden PrincesshofMuseum, majd közvetlenül ezután a svájci Wieben-ga Galéria meghívását. Igaz, nem kis szerepe volt eb-ben annak a ténynek is, hogy egy évvel korábban, atávközlés százéves évfordulójára meghirdetett(U.I.T.), a genfi UNESCO-palota elé tervezett szobor-pályázaton is díjat nyert.

Huszár Sándornak a Róma – Lausanne címû in-terjúban (Utunk, 1966. március 25.) feltett kérdésére,hogy „Milyen nyelven értekeztél Olaszországban ésSvájcban?” így válaszolt: „franciául”. A kérdés foly-tatása: „Hol tanultál?” Felelet: „Mikor valaki ezt kér-dezi, a feleségem, aki utolsó éves filológus, komoly-ságot erôltet magára, s ezt mondja: »a szülôi házbólhozta«. Ami persze tréfa, mert otthon fôleg a liba-pásztorkodás terén fejtettem ki tevékenységet. Any-nyi igazság azonban van benne, hogy a franciát is

Román Viktorplasztikai világa

Az emlékalbum borítója (1995)

Mûterembelsô (1995)

45

nagyon székelyesen beszélem.”Ugyancsak a Huszár-interjúban említi, hogy Sir

Robert Darwin (egyébként a darwinizmus megalapí-tójának édes unokája), mint a londoni AngoI KirályiMûvészeti Kollégium (Royal College of Art, BritishCouncil) rektora egyéves ösztöndíjat ajánlott és szer-zett is meg számára, amelyet 1967-re aztán el is foga-dott. De késôbb már feleségével, Dana Roman fes-tômûvésznôvel együtt a Nogent-sur-Marne-i mû-teremlakás lett további tevékenységük színhelye.Tucatnyi nagysikerû egyéni kiállítás, ennél is többkollektív szereplés, kivitelezett monumentális tér-szobrok jelzik az elkövetkezô negyedszázad munkáshétköznapjait, Hogy az Octavian Barbosa-féle: Dicøi-onarul artištilor plastici români contemporani (Buc.,1976) csakúgy nem említi a nevüket, mint a Constan-tin Prut-féle: Dicøionarul de artã modernã (Buc.,1982), az a kemény diktatúra szellemi légkörénekismeretében érthetô, hiszen 1968 óta engedély nélküléltek külföldön. Annál értékesebbek azok a méltatá-sok, amelyet a szószátyárkkodással igazán nem vá-dolható Nouveau Dictionnaire de la sculpture mo-derne (Paris,1970) közöl V. Románról, Denys Cheva-lier tollából, vagy a La sculpture moderne en France1982-es kiadású szakmunkában olvasható értô jel-lemzések.

Utolsó, talán legrangosabb kitüntetését 1994-benkapta, amikor a francia Mûvészet és Irodalom Lo-vagjává avatták (Chevalier des Arts et Letres). Várat-lanul bekövetkezett halála után tisztelôi még ugyan-azon évben, 1995. június 2 – július 2. között a párizsiGrafikai és Szobrászati Alapítvány égisze alatt kilencreprezentatív résztvevôvel emlékkiállítást rendeztekHommage à Victor Roman címmel, bibliofil igényû

katalógust is megjelentetve erre az alkalomra. És arangos Guide EMER de l’Art Contemporain 1995–1996 is büszkén viseli címlapján az ô Eke címûbronzszobrának reprodukcióját. Kell-e beszédesebbbizonyíték arra, hogy miképpen értékeli V. Vasarely,C. Brâncuši, É. Hajdu után V. Romant is a franciamûvészettörténet? Sapienti sat!

GÁBOR DÉNES

Mérleg (bronz) Quadrilogue (1974)

A Kárpátok Kapuja (bronz)

46

Befogad, átél, átlényegít ésvégül gyümölcsöt hoz. Tömörenígy vázolhatjuk fel a mindenkoriillusztrátor alkotói módszerét. S amûvész lehet civilben posztmo-dern, transzavantgárd, akár új-szenzibilis, ha átvedlik illusztrá-torrá: alkalmazkodó mûvésszéválik egy alkalmazott mûfajban.Nyilván ez nem jelenti azt, hogyaz illusztrációk kaptafára készül-nek, hiszen mindenik mûvészsaját eszköztárával igyekszikmegfelelni vállalt feladatának. Demindenképpen alkalmazkodniakell. És szólnia: valamirôl, valaki-hez. Meg kell értenie a másikmûfajból kicsengô gondola-tiságot, hogy szólni, közölni tud-jon, hogy az eredeti tartalmakintenzitását fokozni tudhassa.Plugor Sándor vérbeli illusztrátor,talán legfontosabb képessége,hogy reagálni képes. Nem csupánérzékeivel, értelmével tud ráhan-

golódni valami megtermékenyítôerôre, de érzelmeivel, hangulatai-val, tudatalattijával, egész lényé-vel, hogy keze nyomán teljes érté-kû mû születhessen. Legújabb so-rozatát egy versantológia keltetteéletre, romániai magyar költôkvallomásai egy emberélet fordu-lóiról. Tollrajzait az a könnyûnekaligha nevezhetô szellemi pogy-gyász határozza meg, amit szülô-falujából, Kökösrôl hozott magá-val, s ami a kisebbségi mûvész-sors kényszerû vállalkozásávalméginkább beleivódott és pszichi-kai, mentalitásbeli beidegzôdé-sekké kristályosodott, amelyeketaz emberi sors kiélezett teleologi-kus alapélményévé fejlesztett. Hi-szen minden egy bizonyos elôremegszabott cél megvalósításárajött létre és minden jelenség en-nek kiteljesedését szolgálja. S acél? Az örökérvényû értékek tisz-telete és egyáltalán a morális küz-

delem értelme. A jó és rossz örö-kös párharcának megnyerése, apillanatnyi gyôzelmek sikerél-ménye, a hibák, vétkek beismeré-se, megbánása. Az emberélet vál-tozásainak erkölcsi irányítása.Ezért tudta elgondolkoztatóan il-lusztrálni az antológiát. Hiszen atéma megkötéseit nemcsak a logi-kus kapcsolásokat értelmezôszürkeállománya skatulyázta be,de minderre tudatalattija is, egészöröksége rezonált, a megformálás-kor érzelmei kapartak medret amélyrôl feltörô formáknak. Em-berábrázolások, mint portrék meg-dermedt (és mégis mozgástsejtetô) sora, más-más kornak, devalamennyi ugyanannak a révü-letnek különbözô állomáshelyein.Fejek, arcok, a kifejezés tisztaságakedvéért gondos egyszerûséggelmegformázott, a vonal önfegyel-mével papírra vetett testrészek. Asorozat rajzait összegezô gondo-

Az emberélet fordulóiPlugor Sándor tollrajzai

47

lati erô, a rendnek e furcsaképzete megtévesztô. A könyv-ben lapozva állandóan elôre vagy

hátrafele kalandozik a szem, örülaz ember- és állatalakok, motí-vumok, jeleneteket tömörítô jel-

képek logikus elrendezhetôségé-nek, de mégis úgy tapasztalhatjukközben, hogy a teljes megfejtéstôlállandóan távolabb kerülünk.Mert ezek az illusztrációk külö-nös érzést keltenek: mintha megkellene fejteni valamit. Ez nem-csak abban a hagyományos érte-lemben, hogy kellô elmélyülés so-rán belépést nyerhetünk egyöntörvényû mûvészi világba, dereflektáló képességünk is próbáravan téve. Nyilván a szem is el-csábul, de a beleélés közvetlen-ségét ismételten elbotlasztják a cé-lozgatásokból, példálózásokbólfelépült motívumrendszer, amitôla megérteni vélt kép hirtelen ki-nyílik, s elôlép a következôhöz la-pozás kényszere. Végére kell jár-nunk a vezérlô eszmének, az a-lapgondolatnak, hogy töretlenélvezethez juthassunk. Végérekell járnunk a motívumok általhordozott tartalmaknak, annak azegész koncepciónak, elgondolás-nak, amelynek szolgálatára sze-gôdnek e rajzok, s amely szorosanösszetûzi e kis remekeket. Ismer-kedjünk meg tehát a kötet tar-talmával, idézzük fel magunkbanverseit.

SZATMÁRI LÁSZLÓ

48

Kettôs értékû mondattal kezd-tem 1998. február 20-án a KôrösiCsoma Sándor KözmûvelôdésiEgyesület védnöksége alatt aKovásznai Képtárban rendezettfametszet-kiállítás megnyitóját:„Hazatért végre Gy. Szabó BélaKovásznára”. Mielôtt bárkinek ishomlokráncolást okozhatott vol-na, siettem a meghökkentônek tû-nô kijelentést rögvest megmagya-rázni: noha a Szabó Béla név elôttálló iniciálé szülôvárosára, Gyu-lafehérvárra utal, ô mindenkorízig-vérig háromszékinek vallottamagát – és joggal –, mert édesapjabitai, édesanyja maksai születésûvolt. Mivel pedig köztudottan ajellem kialakulásának döntô idô-szaka a zsenge gyermekkor, akésôbb Gy. Szabó Béla névennemzetközi hírûvé lett festô- ésgrafikusmûvész jellemformálódá-sában a fentebb említett két há-romszéki kisközség fontos szere-pet játszott, hiszen Szabó Mihályhajdani MÁV-tisztviselô heted-szülött gyermeke minden nyárona bitai Szabó, illetôleg a maksaiAntal nagyszülôknél nyaralt, el-sôszülött bátyjával, a nála kilencévvel idôsebb ifj. Szabó Mihállyalegyütt, aki – mûvészünk ismétel-

ten hangoztatott vallomása sze-rint – nálánál tehetségesebb raj-zoló volt. Nos, a két Szabó fivérállandóan rajz- és festôfelszerelés-sel járta a Fekete-ügy környékividéket, s egymással versengverögzítették papírra a tájélménye-ket. Mégis mindketten mérnökidiplomát szereztek a budapestiJózsef Nádor Mûszaki Fôiskolán,mert vasutas édesapjuk – reáliák-ban gondolkozva – csakis ezen apályán látta igazán biztosítottnakfiai jövendôjét. (Szomorú sorstra-gédia, hogy ifjabb Szabó Mihály1916-ban, frissen diplomázottmérnökként, mint önkéntes ruk-kolt be; egyenesen a bukovinaifrontra vezényelték, ahol finnmesterlövészek mindjárt az elsônapokban lelôtték. Alig 22 évet élt.)

Ki is volt hát Gy. Szabó Béla?Már itt és most bátran leszö-

gezhetjük, hogy az erdélyi famet-szô mûvészet egyik legsikeresebbmegújítója.

Magamról címû – gondolat-gazdag kisesszének is felfogható –önvallomásában, amelyet 1974-ben a budapesti Magyar Mezôgaz-dasági Múzeumban EMBER ÉSTERMÉSZET témával rendezett,talán legimpozánsabb gyûjtemé-

nyes kiállításának bibliofil igény-nyel szerkesztett katalógusa eléírt, ilyen mondatokat olvashatunk:„Vállaltam a fametszést, melyetfiatal koromban elôszobamûvé-szetnek tartottak, és vállaltam asokat ócsárolt pasztelltechnikát,amely hátizsákos és kanyargósutaimon fagyban, forróságbannagyon megfelelt. Színekben ésnem fekete-fehérben érzem a vilá-got ma is.” Bármennyire nehézszívvel tesszük is, meg kell itt sza-kítanunk a Gy. Szabó-idézetet,hogy helyet adjunk a magyar líraszínezüst gitáron játszó virtuóza,Dsida Jenô elôzô mondatokatnyomatékosító megállapításának,hogy ti. „Gy. Szabó Béla alkotja alegszínpompásabb fekete-fehérfametszeteket”. És, hogy a Libermiserorum címû képregény „alegszebb könyv azok között,melyek Erdélyben valaha is meg-jelentek”. (Keleti Újság, 1935. máj.26.) Pedig – amint egy 1972-ben, akönyv Nemzetközi Évében éppene sorok írójának adott interjúban –enyhe malíciával mondotta:„Képregényeimet (fôleg a Libermiserorumot) Kolozsvárott »le-vágta« mind a bal-, mind a jobb-oldal, közönségsikere azonban ittis volt”. Nemsokára azután atények is Dsidát igazolták, hiszenszéltében-hosszában ismertté vált,hogy az ugyancsak igényesen vá-logató Magyar Bibliofil TársaságAz év legszebb könyve kitün-tetéssel jutalmazta a Liber misero-

Gy. Szabó Béla fametszetei Háromszéken

Dante: A pokol, XII.

49

rum 50 eredeti fametszetet tartal-mazó kötetét. „Aztán a képregénylétezése fölött – hogy úgy mond-jam – napirendre tért a kritika. Énmeg hallgattam és dolgoztamtovább” – folytatta Gy. Szabó Bélaaz említett interjú kapcsán.„Következô kötetem, a Liber noc-tis – Éjszaka könyve már torzóbanmaradt. Kerestem a »világosabb«témák kifejezési lehetôségeit. (...)Kutattam, mi mindent tudnék azakkor lenézett fametszettel em-bertársaimnak elmondani. Ígyszületett meg a Barangolókönyv –Liber vagabundi (1939), aminekélményanyagát jószerével az itáli-ai, göröghoni, bulgáriai, dalmáci-ai és boszniai emlékeim szolgál-tatták. Aligha tévedek, ha kijelen-tem, hogy késôbb kiterebélyesedôtájmetszô mûvészetemnek is kiin-duló pontját képezi a Barangoló-könyv. Erre a tényre tapintott rájó érzékkel Látó Anna, amikortizenkét évvel ezelôtt a következôszavakat írta le: »Gy. Szabó Bélamai mûvészetének mindem ele-me, minden mag, amelybôl gaz-dag termése kihajtott, el van márvetve a Barangolókönyv humu-szában. S milyen gyönyörûen ol-dódnak fel ezeken a lapokon aszegények könyvének komor ár-nyai, a nyomasztó fekete foltok;hogy csillog már a víztükör ésfénylenek a sugarak!« (Korunk,1960/5.)”

Valóban, szavakban is megfo-galmazva, kétnyelvû kvintesszen-ciában tette közzé 1939-ben aBarangolókönyv elôzéklapjain fá-ba vésett emberi – mûvészi – ván-dorgrafikusi krédóját, amelyhezéletének hátralevô közel félévszázada alatt (is) mindenkortöretlen hûséggel ragaszkodott.

Bár a két képregény megje-lenése közötti négy esztendô alattsokat utazott, arra is tudott idôtszakítani, hogy rendkívüli hall-gatóként három évig Varga Nán-dor Lajos tanítványa lehessen aBudapesti Képzômûvészeti Fôis-kolán. Beszélgetéseink során is-mételten nyilatkozott nagy-nagyszeretettel és tisztelettel másodikmûvészmentoráról, a nála alig tízesztendôvel idôsebb mesterrôl.Mert elsô helyen azért mindigReithofer Jenôt (Sümeg, 1880 –Gyulafehérvár, 1952) említette,aki a gyulafehérvári Róm. Kat.Mailáth Fôgimnáziumban a szín-jeles Szabó Bélának nyolc évigvolt rajztanára. Már réges-régmaga is elnyert minden lehet-séges mûvészeti kitüntetést (1952:Állami Díj; 1957: a Mûvészet

Érdemes Mestere; 1967: KulturálisÉrdemrend), mégis a rá jellemzôszerény büszkeséggel emlegette,hogy Reithofer tanár úr révén ôközvetve Székely Bertalan és EdviIllés Aladár tanítványa. Ez a ha-tártalan tisztelet nem csak szavak-ban nyilvánult meg, hanem tanít-ványi hûségét azzal is bizonyítot-ta, hogy idôt, anyagi áldozatotnem sajnálva, több évtizedes ki-tartó munkával összegyûjtötte (hatehette, meg is vásárolta; ha nemsikerült, kölcsön kérte) volt tanárafellelhetô képeit gyulafehérvári éskolozsvári magántulajdonosoktól, s1985 júniusában, születési cen-tenáriuma után öt esztendôvel akolozsvári Mûvészeti Múzeumbanrendezett nagy retrospektív kiállítá-son mutatta be. Adósságtör-lesztésnek szánta ezt a szép tárlatot–, szomorú tény, hogy egyúttal az ôhattyúdala is lett; nem sokkalkésôbb súlyosan megbetegedett ésnovember 30-án, 80 éves korában,Kolozsváron elhunyt.

Gy. Szabó Béla válogatottfametszetei háromszéki vándorki-állításának elsô állomása Erdô-vidék fôvárosában, Baróton volt(1997. nov. 29-én nyílt meg), ahola Mûvelôdési Ház kistermében1939–1968 közötti három évtizedalkotásaiból válogatott 23 nagymetszetében, plusz 12 kisgrafiká-jában gyönyörködhettek a láto-gatók. Másnap a református gyü-lekezeti teremben az 1977–79-benmetszett János Apostol MennyeiJelenésekrôl való könyve 22fejezetének ihletében fogant, sej-telmesen szép, nagyméretû fa-metszetei is falra kerültek. Ez a 23+ 22 remek alkotás jutott azutánKovásznára, s látható e sorokírásának idôpontjában (márc. 29-tôl) a Kézdivásárhelyi Múzeum-ban, hogy onnan majd a SzentGyörgy-napok keretében a sep-siszentgyörgyi közönség is megis-merkedhessék velük.

Sokan, sokszor leírták már,hogy a pályája csúcsán álló mû-vész a Jelenések könyvéhezkészült 22 fametszettel – ha lehet– önmagát is felülmúlta: a pát-moszi remete apokaliptikuslátomásaihoz mindenben méltó,egyetemes értékû illusztrációkatalkotott a kolozsvári fametszômûvész. Lapjain a feszesre zártfejezetek mindegyikébôl egy-egyvillanásnyi epizódot, mennyeiragyogást vagy ördögi fényt, akísértés borzongását, a hét pecsétfelbontásának megrázó örömét, deaz emberi lét szorongásait ésmegdicsôülését is elhivatott tehet-

séggel ábrázolja. Optimista üze-nete így egyértelmû: Isten a feltá-madott Krisztus által véglegesdiadalt arat a Sátán, a bûn, a halál,az emberi élet és a történelem min-den nyomorúsága felett.

Boldogak lehetünk – és va-gyunk is! –, hogy a Sors ôt, Gy.Szabó Bélát nekünk adta.

GÁBOR DÉNES

50

Ipp elsô írásos említése, amely épp 790 évvelezelôtt kelt, a bölényvadászok településeként jegyzifel ezt a helységet. Az idén augusztus 10–20. közöttmásfajta vadászok járták a környéket. A szarvas-marha-koponyát tábori emblémájukul választó kép-zômûvészek hajdani elôdeikhez hasonló fáradhatat-lansággal, szemükben a legkisebb árulkodó jelre azelejtési, megkaparintási ösztönt fellobbantó szikrá-val vallatták a körülöttük és a bennük terebélyesedôvalóság-vadont, képzelet-ligeteket.

Ha a helységeknek bizonyos értelembenszületési, megjelenési dátumául szolgál az elsô írá-sos feljegyzés, úgy a folyamatos újjászületési próbál-kozásai is a megörökítés jegyében kell történjenek.Ha pedig az oly végtelenül gazdag nyelvezetet vá-lasztanak a megörökítés eszközéül, mint a látvány-mûvészet, bizton lehet remélni, hogy e nyelvbenrejlô teremtôerô nagy hatással lesz a helység arcu-latának újraformálódására.

Tizenöt mûvész, név szerint: Boldut Sebastian,Bot Mihaela, Chiš Monica Claudia, Ciobanca Teodo-ra, Csepei Loránd Balázs, Fábián Árpád, LôrinczGyula, Márkos L. Tünde, Márkus László, NagyDániel, Scheck Dunai Zoltán, Szabó Attila, SzabóVilmos, Szeredai Andrea, Váncza Edit, Csepei Jánostáborszervezô ösztönzésére kísértette meg a va-dászszerencséjét, hogy a szellemi nekigyürkôzé-sükhöz méltó nagyvadat ejtsenek el. És hogy avadász allegóriának egy újabb példáját adjam, haddemlítsem meg a zoványi pincelátogatást, ahol ajelenlevôk a homokkô falba véshették elméik cso-daállatait, akárcsak az ôsi barlangrajz-rítusokban,miközben egymás után hajtották fel a... borosku-pákat. Végül a társaság beállott egy célkereszt elé,egy ujj a kioldógombra feszült, és... elcsattant azutolsó látványra kilôtt filmkocka.

Ekkora vadászat után a teríték változatos, atrófeák a falakon sorakoznak, a vadászok visszavo-nultak idényközi szállásaikra, vagy más vadászte-rületekre, hogy jövôre ismét táborba szálljanak, addiga világ-vadon felhajt még néhány kapitális élményt.

SÜTÔ FERENC

LátványvadászatIppon

Szabó Vilmos

Különös összetételû társaság dolgozott együtt azidei ippi táborban. Jó négy évtizednyi különbségvolt korban a legfiatalabb és legidôsebb részvevôközött, ám ennek ellenére úgy érzem mindenkiszámára hasznos volt, megvalósult a generációk pár-beszéde, Bukaresttôl Zilahig. Mindenki igyekezettkihasználni ezeket a napokat, s munkánk ered-ményeként olyan alkotások születtek, amelyek fel-keltették a látogatók érdeklôdését, biztosították aképekbôl rendezett kiállítások sikerét.

A négy mûvészeti iskolás tanuló nagyon jól beil-leszkedett a táborba, szorgalmasan végigdolgozták atíz napot. Témakörük a táj szépsége, a falu központirésze a templomokkal. Tiszta kicsengésû képeik afiatalság üdeségét idézik. Ciobanca Teodora humo-

Generációk párbeszéde

Nagy Dániel

51

ros portrékat is készített, Nagy Dániel nemcsak a fel-színi dolgokat festette meg, hanem jól ráérezve alényegre belemerült a tárgyi világ szépségeibe. Ak-varelljein, fekete-fehér rajzain jelen vannak a portákgazdasági épületei és a mindennapi élet használatieszközei. Bot Mihaela és Szeredai Andrea olajképeina falu megnyugtató környezete is megjelenik, BoldutSebastian rajzaiban próbálta tehetségét megmutatni.Örvendhetünk, hogy ezek a fiatalok képesek márgondolataikat egyéni hangnemben közölni, persze aszakma sok fortélyát el kell még sajátítaniuk.

Chiš Monica festményei nagyon gazdag színhar-móniában jelenítik meg a városi és vidéki környe-zetben szerzett élményeit. Csepei Loránd Balázsérzékeny tusrajzain a tárgyi világot, a pusztuló gaz-dasági épületeket jeleníti meg. Látszik, hogy ottho-nosan mozog ebben az ismerôs környezetben, amelyenyészetében is különös hangulatot áraszt.

Váncza Edit olajképei, tájképei és csendéleteiimpresszionista felfogásban fogantak, nemcsak a táj,hanem a tárgyak féltett szeretetének tanúi. ScheckDunai Zoltán ezúttal is kedvenceit, a háziállatokatfestette meg leginkább. Spontán ecsetkezeléssel,kissé groteszk megjelenítésben, környezetüket aligjelezve. Pasztellképein is a spontaneitás dominál.Szabó Attila a „bársonyos esti csend” hangulatát fo-galmazza meg pasztellképein. Ebben a csendben bi-zonyos titokzatosságot is érezhetünk, amelyre a lé-lek ráhangolódva megnyugszik. Olajképein már di-namikusabban jelennek meg a tájelemek, amelyeketmég jobban kihangsúlyoz a piros-zöld kiegészítô

színek kontrasztja. A három egyetemista már sajáthangján nyilatkozik meg, a mesterségbeli tudás na-gyobb biztonságot nyújt számukra.

Márkus László grafikáin a zoványi pincesorokhangulatát érezzük. Nagyon otthonos e környezet,amely kissé romantikus hangvételben jelenik meg.

Márkos L. Tünde és Lôrincz Gyula fotózássaldokumentálódott e vidéki környezetben, képeik in-kább a groteszket keresték. Tünde olajfestményénérzékeny színkezeléssel találkozunk, Gyula installá-ciószerû kompozícióin épülettöredékeket használ felszinte mágikus módon.

Fábián Árpád tavalyi munkáival ellentétben újtechnikai megoldásokkal próbálkozott, ezúttal azemberi figurára koncentrálva. Az alapra felvitt hígtranszparens festékréteg új lehetôségeket biztosíthata mûvész számára.

Saját munkáimról csak annyit, hogy nagyon izgata falu pusztuló tárgyi világa. Ezeket a tárgyakat,amelyek úgy hozzátartoznak, hozzánôttek az ember-hez, mielôtt végképp elenyésznének legalább egy-egy képen örökítsük meg, állítsunk méltó emléketnekik.

Most, hogy újra felidéztem a tábor hangulatát,újra érzem a nyár melegét, az ippi emberek vendég-szeretetét, a táj, a falu hívását. Ez a hívás a jövôbevisszhangozik, nem lehet nem hallani. Addig is hor-dozzák körül hírünket a nagyvilágban a képek,Szilágycseh, Zilah és Szilágysomlyó után majdKolozsvárt, Bukarestben, Csíkszeredában, Budapes-ten, Szentendrén és mindenütt, ahol a szépre odafi-gyelnek.

SZABÓ VILMOSVáncza Edit

Márkus László

52

Sokan emlegetik Zsobokkal kapcsolatban a csodakifejezést, mintegy utalva arra (is), hogy az otttapasztalható fellendülés egy mítoszi világ része,amit legfennebb csodálni, de általánossá, minden-napivá tenni nem lehet. Most megpróbálom ahelységet a mese köntösébe öltöztetni.

Kezdjük mindjárt egy mesebeli számmal, a hár-massal. Az idén rendezték meg harmadszor aBethesda gyermekotthonban a Zsoboki NemzetköziAlkotótábort, amely Banner Zoltán elôadómûvész,mûvészettörténész allegóriája szerint, egy félénk,vékonycsontú, hároméves gyerek, amely épp elin-dult világbeli vándorlására. Útját – ahogy ez amesében lenni szokott – próbák, kihívások végig-küzdésével teheti majd teljessé, bizonyítva ezáltalérettségét, értéktermtô voltát.

Az elsô próbát önmaga megszületéséért kellett –nagyon is emberi módon – megvívnia a kishitûség, abürokrácia, a nincstelenség rémeivel, amelyek már-már a létét, létrejöttét fenyegették. Szerencséje volt a„hûséges dajka”, Essig Klára rajztanár-mûvésznôodaadó és kitartó szervezômunkájával, mely nyo-mán olyan harmonikus légkör teremtôdött, amely-

ben méltán érezhették úgy a tábor lakói, hogy le-ereszkedve „ide a gödörbe” (Molnár Irma tiszteletesasszony szavai), tulajdonképpen az alkotáshoz szük-séges világhatár átlépését tehették meg.

A mûvészi tevékenységet kénytelen-kelletlentáborvezetôire cserélô Essig Klára elmondása szerinta tábor célja egyfajta „képzômûvészeti eszközökkelvégzett dokumentáció”, azaz még meglevô nép-mûvészeti hagyaték szerepeltetése az itt megvalósí-tott alkotások motívumnyelvében. Párbeszédet kez-deményezni a népi és a mûkultúra között, lehetôvétéve ezáltal helyi értékek bekapcsolását egy tágabb –tán össznemzeti – tudatba, hisz Kalotaszeg napjaink-ra panaszra méltóan elkerüli a néprajzkutatók és aturisták figyelmét.

A vidékrôl szóló ismeretanyag elmélyítésétcélozták a gyakori kirándulások a környezô falvak-ba, valamint az esténként tartott – színvonalábanakár önálló rendezvényként is helytálló – elôadás-sorozat Kalotaszeg, de esetenként más vidék anyagiés szellemi kultúrájáról (Balogh Ferenc, BogdánIstván, Boldizsár Zeyk Imre, Faragó József, KeszegVilmos, Péntek János, Pozsony Ferenc, Sinkó KallóKatalin, Szabó Zsolt, Szentimrei Judit), emlékkiál-lítás Kós Károly grafikáiból stb. A tábori élet hangu-latát tovább fokozták a derûs-szellemes író-olvasótalálkozók Csávossy Györggyel és Fodor Sándorral.A záróünnepen fellépô Ruha István érdemesmûvész és Botár Katalin mûvésznô hangversenye,társulva Banner Zoltán elôadómûvész szavalóestjé-vel, a hely földrajzi elônytelenségeitôl függetlenülmegnyilatkozó, elesettségében is méltóságteljes em-beri szellem, erdélyi szellem érintésével ajándéko-zott meg mindannyiunkat.

A második próba a tábor számára nehezebb volt.Nem könnyû feladat ugyanis az identitást, a tár-sadalmi életben betöltött funkciót, a zsoboki táborsajátosságait meghatározni, fôleg nem egy széthullódongájú világban, amelyben a hagyományosértékekre építô tárgyalásmód folyton megkérdôjele-zôdik és elveszíteni látszik érvényességét. Ezekalapján bátran jelenthetô ki, hogy a tábor mûvésziéletének a forrpontja az a Banner Zoltán által veze-tett vitaest volt, amelyen ezek és más meghatározó

Zsobok hárompróbája

Fodor Nagy Éva: Zsoboki reggel

Essig Kacsó. Klára munkája

53

jellegû kérdések képezték a kiindulási alapot. Fel-vetült többek között a mûalkotás, a mûvészi tett ha-tárainak a fellazulása és a szükségszerûen ide kap-csolódó értékítélet problémája; továbbá a hagyo-mány újrafogalmazásának idôszerûsége; a mûvésziindíttatás, mint belsô tartalmakra alapozó magatar-tás tartható volta; a felhasznált új eszközök (különö-sen a számítógép) embertelenítô vagy kifejezôképes

jellege; a zsoboki tábor arculatának dilemmája a mû-hely vagy az illusztratív-dokumentációs jelleg vo-natkozásában. Hasonló módon kérdés volt, hogy amûvészet önmaga határain túl vállalhat-e egyéb fel-adatot (netán küldetést), mint például a nemzet óvá-sa, összetartása, sajátosságtudatának az ébresztge-tése; egyáltalán kívül áll-e mindez a mûvészet belsôtermészetén?...

A kérdések még sorjáztak, melyik hangosabbanés élesebben, melyik visszafogottan és belátással,már-már ellentáborok szervezôdtek a véleménymeg-oszlás mentén. Végül a felelôs viszonyulás mondattaki a jelenlevôkkel a végsô szót: a mindenkori zsobokialkotótábor érték-elkötelezettségének az elvét, a ha-gyományos népi formanyelv továbbgondolásának afeladatát, a gyermekotthon támogatását mûvek ado-mányozásával, hozzájárulva ezzel a bentlakók eszté-tikai neveléséhez. Úgy tûnik ez a próba is sikeresvolt.

A harmadik próba a legnehezebb. Ez lenne az,amelyik a hármas szám által is jelzett teljességet, be-teljesülést meghozza a tábor, mint hiteles alkotóhelyés az itt készült alkotások számára. Ez pedig az idôörökké értékszembesítô próbája.

SÜTÔ FERENC

Fodor Nagy Éva: Zsoboki reggel

Tódor ZsuzsannaNovák Ildikó

54

Világunk tükre a mûvészet – közhelyesült már akijelentés, de kétségtelenül továbbra is indokolja (sôtkéri) azt, hogy képzô- és iparmûvészetünk általánoshelyzetét környezetkultúránkkal és (miért ne?)közmûvelôdésünkkel összefüggésben vizsgáljuk.Annál is inkább, mert minden kor mûvészete,mesterséges környezete, tárgyi világa szükségképp(akár az alkotó deklarált szándéka ellenére is) tükreés modellje lesz a világnak. Azon már csüggedvemorfondírozhatunk el, hogy életünk színpadát ho-vatovább nagyiparilag elôállított sorozattermékekárasztják el. Persze, ez önmagában még egyáltalánnem volna pejoratív tendencia, lekicsinylô, becsmér-lô törekvés, hiszen a sorozatban termelt (tömeg)árut

nem mennyisége minôsíti és teszi azzá ami (gondol-junk csak a népmûvészet nagyszámú és azonos for-májú, funkciójú és tartalmú tárgyaira), hanem azelôállítás miértje és hogyanja. Ami mellesleg nemvéletlenül vált az utóbbi századokban oly meg-határozóvá – lévén, hogy a tömegigény kielégítésetényleg szükségszerû követelmény. Viszont amûvészet fogalma – az emberi lényeg szem elôl té-vesztése nélkül – nem társítható közvetlenül a tech-nikailag bármilyen tetszetôs formába öltöztetetttucattermék fogalmával. Az alapvetô kérdés meg-marad tehát: szükségszerû-e, hogy a mûvészet egazdasági-társadalmi kötöttség miatt egyszer s min-denkorra a tömegigény kiszolgálására degradálód-jon? És ugyan mi lehet a jó szándékú és bizakodóválasz: természetesen, nem. S a kolozsvári Gy. SzabóBéla Galéria október végi tárlata csak megerôsítbizakodásunkban.

A két és fél évtizede mûködô nyírbátori Alkotó-ház és Képzômûvészeti Stúdió csoportos kiállításána „kollaborációs mûfaj” újabb megnyilvánulásánaklehettünk tanúi. A nagymúltú zománcmûhely (1983-tól foglalkoznak tûzzománc-technikával) tagjainakez az együttmûködése legalább annyira természetes,mint amennyire tudatos toleranciából fakad. Mun-káik más és más egyéni sajátosságokat tükröznek.Gondolkodásmódjuk, szemléletük hasonló, képépít-kezési technikájuk is, ám mindeniküknél más és mása megjelenítés formakincse, különbözôek a jeleszkö-zök és eltérôek a kompozíciók is. Szilágysomlyói észilahi bemutatkozásuk után, Kolozsváron is meg-tekinthettük a zománcmûhely míves darabjait, meg-próbálhattuk értelmezni e formákat és jelképeket,amelyek által alkotóik mértéket és egyensúlyt keres-tek nagyobb világunk és a mikrokozmosz, ember éstermészet, egyén és közösség, anyagi lét és transz-cendencia között. Hiszen a kör a transzcendens, amegismerés határain túli, a tapasztalatok feletti for-mákat jelent(het)i; a négyzet, a szögletes alakzatok a

Tûzben tisztult zománcok

A nyírbátori zománcmûhelybemutatkozása

Makrai Zsuzsa: Sigillium de Bator(domborított, zománcozott réz)

Dévényi Sarolta: Titok (sgrafitto zománc, réz)

55

földre utal(hat)nak. Az arany, sárga, piros a megfog-hatatlan, a kék, a zöld a földi világ. Az életfa, folyó,kert, madár, kapu, sárkány mind-mind jelképes tar-talommal jelennek meg ugyan itt, de aki jelentésüketnem ismeri, annak éppúgy artisztikus formáció ma-rad, mint amennyire csak geometrikus forma, teszemazt a négyzet; vagyis egyszerû jelek maradnak, szép-ségesek vagy taszítóak, ám semmi esetre sem abban ajelképrendszerben, melyben önmagát kívánta kifejez-ni az illetô mûvész. Mert abból a mélységes világkép-bôl merítenek, mely akár az életfa, akár a folyó vagykapu jelképében távoli világokat (térben és idôben)köt össze, s mely népdalainkkal, egész nép-mûvészetünkkel, Ady és József Attila költészetévelátmentôdött mai mûvészetünkbe. S ha megértjük ezta jelképrendszert, a szárny nem csupán szárnyat je-lent majd, de beleérezzük a szabadság lendületét is, aNap és a Hold nem csupán egy-egy égitest, de a világ-mindenséggel való kapcsolatot is jelenti. Lehet, hogymár a székelykapun is elvesztette eredeti jelképesértelmét a sárkány és a kígyó, de felcsillanhat mégmegvilágosító jelentésük. S hogy lehetséges-e egyete-mes világképi rekonstrukció nagyrészt funkciójukatvesztett jelképekkel – ez még elválik. Gondolom, ez akiállítás is segít majd a válaszadásban.

A zománcmûvészet technikája manufakturálisügy, nem közvetlen kifejezési eszköz, mint mondjuka festészet vagy a grafika, hanem a gondolati átviteltartósan összeolvasztott fém és üveg bonyolult for-mája. Aki úgy akarja ezt megoldani, hogy elemihibákat, vízfoltokat, repedéseket ne ejtsen, homá-lyosnak, zavarosnak maradt átlátszó zománcokat neégessen, csupán a technológia teljes birtokában tehe-ti meg. Viszont nem minden zománccal bajlódósajátítja el e mesterséget vagy inkább mívességet, sha mégis, nem biztos, hogy mûvészi rangra is emeli,hiszen éppen viszonylagos egyszerûsége, egyáltalánmegtanulhatósága a próbaköve is egyben (s tudjuk,a könnyû látszat eredményei a legcsábítóbbak).

Hosszasan lehetne elmélkedni arról, a zománc-mûvesség több tucatnyi technikája közül, a mûvészikifejezés szolgálatába melyik állítható a leginkább,de nem ez a lényeg, sokkal inkább az, hogy a tûzbenizzított és megtisztult zománc áttételes mûvé-szetében miként veszítik el ezek az alkotások a tech-nika árulkodó jegyeit, s miként változnak ter-mészetesekké, közvetlenekké, s mint a nyírbátorizománcok is, miként válnak törékeny finomságúvá,a formálás mozgékonyságát hangsúlyozó vagy geo-metrikus szemléletû alkotásokká. Mert valahol ezena képzeletbeli talajon virágozhat ki az a magasnívójú mûvészet, amely elbûvölô egyezséget tudottlétrehozni hagyomány és korszerûség között. Anyírbátori zománcokban, a mûgondban, a színek-ben, az általuk hordozott bölcsességben és har-móniában, puritán elôkelôségben és hûvös elegan-ciában, a klasszikus derûben és nagyvonalú dekora-tivitásban megsejthetjük, érzékelhetjük a szépségmögötti ôszinte kitárulkozást. Érezhetjük, itt nemképi sémákról van szó, sokkal inkább tudatos, szívósküzdelemrôl: az átmentésért, átadásért, a befelé for-duló ember felismeréseinek közléséért.

SZATMÁRI LÁSZLÓMakrai Zsuzsa: Elvégeztetett... (limoges-i zománcos réz)

Tabi Józsefné: Hajnali harmatban I. (sgrafitto zománc, réz)

56

1. Annak a romantikus utazásnak, vagyis a klasszi-kus turistaútvonalnak, mely több mint egy évszá-zadon át annyi európai értelmiségi kulturális for-málódásának volt integráns része, ismerjük minden, akedélyre, az érzelmekre ható és szentimentális össze-tevôjét: az egzotikum iránti vágyódástól az otthonta-lanság érzéséig, a menekülés szükségétôl egy kevésbébanális lét vágyáig, a festôi keresésétôl a romkultuszig,az eltûnt civilizációk kultuszáig. Természetesen Itáliavolt a tanult és a szellemi peregrináció kötelezô úticélja, és Nápoly volt a múlt században a romantikusgrand tour egyik nagyon fontos állomása, elsôsorban aváros hanyatló, dekadens varázsa miatt.

Kulturális, mûveltségi jelenségrôl van szó, amelyigen sokszor az úgynevezett utazási irodalomra vo-natkozik és az egzotikumra vágyó irodalmi irány-zatra érvényes, amelyet Itália mitikus látása, szem-lélése táplál. Ahogy a különbözô európai irodalmak-ban, úgy a 19. századi magyar irodalomban az olaszegzotikum motívuma és az Itália-mítosz sem válik elegymástál egyértelmûen, félreérthetetlenül nem le-het megkülönböztetni egyiket a másiktól, sôt, gyako-riak az olyan poétikai szituációk, amelyekben együttvannak jelen, és egymást kölcsönösen meghatá-rozzák. De ez nem zárja ki azt, hogy a kettô közöttfennálló különbségrôl beszéljünk, illetve errôl be-szélnünk kell minden egyes alkalommal az irodalmimûvek elemzése, taglalása során.

Amikor más alkalommal módom nyílt arra, hogyegyértelmû egzotikus Itália-kultuszról beszéljek, aztabban a meggyôzôdésben tettem, hogy a századvégimagyar irodalomban megtalálható ennek az irodal-mi irányzatnak szinte minden variánsa és tartozéka.Most, amikor a magyarok múlt századi nápolyijelenlétérôl, nápolyi tartózkodásáról szeretnék elég-gé teljes képet adni, megpróbálok itt és most, Önök-kel együtt felidézni, újraolvasni négy történelmi,kulturális és irodalmi szempontból is különbözô al-kotást, amelyek mindegyike magyar utazók Nápoly-lyal való találkozásáról szól, illetve arról, hogy a ná-polyi környezetben játszódó, a magyar költészet éspróza igen fontos szerepet betöltô alkotásai mennyi-re más és más hatás, ihletettség alatt születtek meg.Másrészt, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az egzoti-kum szempontjából elég távolinak mondható táj és amegható, boldog élmények emléke volt WesselényiPolixéna Olaszhoni és schweizi utazás (1842) címûmûve Nápolyban játszódó oldalainak az alapja; deaz sem mellékes, hogy az olasz Risorgimento áb-rándja és egyfajta erôs emocionális és szentimentálistöltés inspirálta Arany László A délibábok hôse(1872) címû mûvének méltán híressé vált nápolyiepizódját. Vagy vegyük például a reneszánsz míto-szát, ez szolgál a Mikszáth-elbeszélés, a Galamb akalitkában (1891) hátteréül; vagy nézzük azt, hogyaz ideális Itália-kép hogyan halványult el, hogyanlett felületen mozgó, vérszegény néhány századvégiútirajzban. Kiváló példa erre Dósa József mûve, a

Szép napok, Római és nápolyi élmények (1893).2. Mint ahogy azt T. Erdélyi Ilona nagyon helye-

sen megállapítja „a 19. század húszas éveiben Ma-gyarországon is a klasszicizmus kezdte átadni helyéta romantikának. Ahogy terjedt az új ízlés Magyar-országon, úgy, olyan mértékben változott az utazókItáliáról alkotott képe... Az 1830–40-es évek magyarutazóit, ha késéssel is, de ugyanaz az érzés vonzottaItália felé, mint a franciákat vagy az angolokat.”Lényegében egyetértek ezzel a megállapítással, csakannyit szeretnék hozzátenni, hogy nagyon lényegeshangsúlyozni azt, hogy ez nagyon sajátos nosztalgi-kus érzés, az egzotikum iránti vágyódás érzése volt.Az olasz környezetbe helyezett, olasz környezetbenjátszódó magyar irodalmi alkotásokban a táj irántirokonszenv és a történelem iránti mély tisztelet meg-szakad, megtörik, mert a titkolt meditációk, komorgondolatok megzavarják. És mintha valamiféle na-gyon erôs vonzás érzete miatt a költô vagy az utazónem tudna, vagy nem akarna többé esztétizálni. Eb-bôl a szempontból nagyon fontos Wesselényi Polixé-na mûve, az Olaszhoni és schweizi utazás, amelynem véletlenül és pontosan a nápolyi tartózkodásaleírásakor mutatja legerôsebben az utazása közbenérzett erôs szentimentális érzékenységet. JékelyZoltán, az útinapló utolsó kiadásának gondozója na-gyon helyesen jegyzi meg, hogy „utazásának ezt aszakaszát már sokkal inkább »vezérkönyv« nélküli,külsô, mondhatni terepélmények élénkítik”. Én isazon a véleményen vagyok, hogy Wesselényi Polixé-na könyvének legköltôibb oldalait nápolyi és Ná-poly környéki utazásának szenteli. Talán meg lehetkockáztatni azt a feltételezést, hogy az ô Erdélyétôlannyira távol esô, földrajzilag és szellemileg egya-ránt távol esô helyek megismerése hozzájárult akorábban említett kétértelmû egzotikum iránti vá-gyódásérzet romantikus kifejezôdéséhez. De halljukcsak a méltán híressé lett részlet néhány sorát:

„Feltûnôk idegenre nézve Nápolynak az utcái.Reggel és estve telvék azok virágárulókkal. Olyan lu-xust virágban, milyen szobámban itt uralkodék, mégsohasem láttam... A virág itt bujábban nyílik, színeragyogóbb, de illatja nem oly kellemes mint a hide-gebb éghajlat alatt termôké, vagy talán csak énképzelem úgy... s szép látni, hogy a ronggyal takartszemélyek, kiknek a mindennapi szükségesre sincselegendôjük, zsebjeikbôl utolsó pénzecskéiket is ki-keresgélik, s a közelebb álló virágáruló nôtôl, hosszasgyönyörködéssel, teljes egybehasonlítgatás és válo-gatás után, a legszebb bokrétákat megveszik.”

Wesselényi Polixéna ebbôl a megfigyelésbôl akövetkezô jellemzô következtetést vonja le:

Meleg éghajlat alatt született embernek finomab-bak érzékei; a szépnek szeretete nála nem, mintnálunk, scytha maradékoknál, tudománynevelteszokás, hanem természeti adomány, ösztön, szükség.

Feltehetôen ezek a reflexiói szoros kapcsolatbanállnak azzal, amit a szép Polixéna nem sokkal ké-

Enciklopédia

Magyarok Nápolyban a 19. században

57

sôbb leír: „Salernóban az Albergo del Solehoz szál-lottunk... Szobám ajtaja egy tágas erkélyre nyílt,mely a kék tengeröbölre nyúlt ki... Elôbb csak azerkélyre nyíló ajtót nyitottam ki; azután kimentem,és sétálgatva szemeimet a szép csillagos égrôl a tágastengerre, szüntelenül le s fel lejtettem. A hold ezüstszínben öntötte le rája világát. Éjszaka volt. A mel-lékszobákból poharazás közti élénk örömhangok,kacagások hallattak ki. A tenger síkján egy-egy ha-lászcsónak csúszott el, maga után hosszú árnyékothagyva, s a halászok egyhangú éneke fel-felhatotthozzám. Kimondhatatlan bánat lepett meg. Sírtam.Miért? Oka nem volt. Sohasem érezzük magunkatoly egyedül, mint ismeretlenek vígsága közt.”

Ennek a sajátos lelkiállapotnak a magyarázatátéppen az egzotikus világ iránt érzett nosztalgiábanvéljük felfedezni: ennek következtében alakul ki azItália iránt érzett sajátos vonzódás, amelyben az an-tik világ keresése vagy a kortárs egzotikum irántikíváncsiság összeadódnak az olyan szentimentálissürgetésekkel, amelyek messzirôl indulnak és távol-ra visznek. Innen van az a fájdalmas elégedetlenség-érzés, amely a természet és a mûvészet által nyújtottszépséggel szemben még keserûbben nyilvánul meg.Az egzotikum kedvelése egyszerre vonz és taszít. ÉsWesselényi Polixéna is ilyen sajátos helyzetben talál-ja magát, mert annak ellenére, hogy vonzzák ôt a tájés a lenyûgözô képzetek, mégis az emlékek képeinandalodik el.

„Ezer meg ezer ábrándos kép, vágy tûnik lelkünkelébe, s még egy gondolatot sem fogtunk meg. For-rón szeretett kis honom szép bércei, hol vagytok?!Messze, messze!”

Ettôl kezdve Wesselényi Polixéna útinaplójaregényes történetté alakul át, élete regényének kie-gészítô része lesz. Valóban, Wesselényi Polixénamagánya feltehetôen abból az érzésbôl fakad, ame-lyet az olasz földön megismert jövendôbelije, JohnPaget távolléte okoz. Ismert tény, hogy ez az egye-dülálló szerelmi történet inspirálja Jósika Miklóst Azélet útjai címû regényének a megírására (1844).

3. Arany László A délibábok hôsében többek kö-zött az olasz Risorgimento mítoszát eleveníti fel ésünnepli. Arany László verses regényében – ahogyazt Szauder József mesterien megállapította – „cso-dálatos táj, a kivívandó szabadság tavaszi levegôje,Garibaldi alakja és a fiatalság lelkesedése, Garibaldihajóinak, a Lombardónak és a Piemonténak az in-dulása, a marsalai partraszállás, a hadjárat esemé-nyei tökéletesre csiszolt versszakokban elevenednekmeg, olyan képekben, amelyek nemcsak követik atörténteket, de a szereplô és a szerzô tudatának drá-mai folyamatává alakítják át”. Én a magam részérôlhozzátenném, igaz az is, hogy Arany László egyelkülönült, majdnem hogy érdek nélküli esztétikaikoncepciót fejez ki, mely mindent ironizál, amirôl csakmesél. Parodisztikusak az egzotikus boldogság érzéseés az irodalmi reminiszcenciák, amelyekbôl nyelvi vir-tuozitása is táplálkozik. Erôs kettôsséget, kétértelmû-séget érzek, mely minden romantikus magatartásnaknyílt paródiájába torkollhat, a verses regény nápolyiepizódjában is, amikor Hübele Balázs Nápolyban, atengerparton, a Riviera di Chiaián véletlenül találko-zik szerelmi vetélytársával.

Távolba csapkodó szerelme árját Ekként fokozza ábránd, öncsalás.

Így járja egyszer a Chiaja parkját,Midôn mögötte egy „Hogy vagy, Balázs?” Hangzik felé, s egy kéz megfogja karját.– Ki az? Te vagy, Dezsô? „Ki volna más?”– Hol jársz itt? Utazol? Hozott az isten! Hogy vagytok, hol lakol most? persze Pesten?

Véleményem szerint a parodisztikus elem onnanered, hogy a szokásos hétköznapi jelenet és annakmegfelelô nyelvezet erôs, magas fokú lírai szöveg-ben található, mindez mintegy háttérül szolgál Hü-bele Balázs nápolyi tartózkodásához, amelyre a sze-rencsétlen aspromontei epizód után került sor. Szá-munkra, elemzésünk szempontjából nagyon fontosaz a tény, hogy legrejtettebb érzései kifejezéséneklegalkalmasabb színhelye Nápoly. Nápoly, amelytermészetesen menedék annak számára, aki sajátospolgári ideáljaiból kiábrándulva belsô szükséget,kényszert érez arra, hogy az eszével és a szívével visszatérjen Magyarországra:

Ha bolyga Nápoly kéjittas határán, A kék öbölnek zöldellô övén,Sorrento szirtje közt, vagy Capri árján, Hamvas Vezúv verôfényes tövén, Avento zord taván s a Solfatárán, Pompéjinek sírból kikelt kövér,Ha Cumae, Bajae halmain bolyongott, Lelkén csak a saját érzelme zsongott.

Ebben az esetben is tipikus és ésszerûnek mond-ható turistaútvonalról van szó, ez adja a nyugtalan éstávoli szerelem hátterét. Hübele Balázs számtalanábrándja közé beilleszkedik az elérhetetlen RéfalvyEtelka iránt érzett ábránd is, aki Arany László sze-replôje ideáljai szertefoszlásának szimbólumáváválik. Hübele Balázs elmenekül Nápolyból, amelynektermészeti szépsége egyszerre vonzotta és taszítottaôt, miközben gondolatai Magyarország felé terelték:

Nem vágyom én reád; el nem ragadnak Érzéket izgató szépségeid;Boldogságot lakóddal nem cserélek:Nagyobb üdv vár reám; ha visszatérek.

Sajnálom, most nem áll módomban részlete-sebben foglalkozni Arany László verses regényével,ezzel a komplex, mûveltségi és költôi elemekbengazdag regénnyel. De nem arra vállalkoztunk, hogyennél bôvebben elemezzük ezt a mûvet, meg kellelégednünk ezzel a rövid összefoglalással, amelyazonban jól tükrözi a magyar érzékenység és anápolyi föld találkozását.

4. Nézzük most azonban Mikszáth Kálmán „ola-szos lapjait”. Olaszos, ezt csak úgy mondjuk, mertmindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ez a jeles ma-gyar író nem szerette elhagyni városát. Igazi egyhelyben élô író volt, és ha meg is írta számunkra aszellemes Olaszországi utat, azt csak azért tette,hogy ezzel is kifejezze megkönnyebbülését, hogy lekellett mondania a barátja, Visi Imre által tervezettutat. Ennek ellenére Mikszáth felhasználta az olaszreneszánszot és az olasz couleur locale-t, amikor1891-ben megírta nagylélegzetû elbeszélését, a Ga-lamb a kalitkábant. Sôt, nem csak egy elbeszélésrôlvan szó, hanem egy elbeszélô struktúrában kettôskompozícióról, amely megszületésérôl az író így

58

vall: „Mire megvénül az ember, kifogy a lele-ményességbôl. Most már csak egy témám van, s kételbeszélést akarok belôle írni. És a múzsa segítségé-vel meg is lesz. Sôt anélkül is. Mert a múzsa iskivénült dáma már; aki a világot uralta egykor, mostmindössze egy apró pipere-üzletet tart; hajdan köl-tôket inspirált; ma, a csinált virágok korszakában,legföllebb a toalettet teheti hangulatossá. A ház-tartása is más volt azelôtt, szép szobalányát, a Fan-táziát, elbocsátotta szolgálatából s ahelyett egy szur-tos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést.”

Ezekben a szavakban kedves, udvarias, de hatá-rozott polémiát érzünk a 19. század második felénekmindenféle realizmusával; és talán éppen azért itt azíró, a Fantázia és a Megfigyelés ellentétének akeretében, egy egzotikus és majdnem mesebeli Ná-poly-képet mutat be és használ. És így a még legko-pottabbnak számító közhelyek is költôi színekbe öl-töznek: „Az estét, a szép nápolyi estét, vérvörösegével, bûbájos méla csendjével, midôn a falombokmozdulatlanok, csak az anyaföld piheg édesen, lá-gyan, s a Pán sípjának andalító hangja zsong a sötét-kék ûrben, együtt töltötték a verandán. (Igen, uraim,az olasz esték akkor is szépek, ha két ifjú ül egymásmellett, a lányka nem okvetlenül szükséges)”.

A nápolyi egzotikum iránti igény irodalmi vissza-állítása Mikszáth mûvében az irodalmi divat normáiszerint történik. Mikszáth Budapesttôl, a nagy pol-gárvárostól nem várja a leírás költôiességéhez szük-séges ihletettséget: „Budapest nem alkalmas hely,hogy csodálatos dolgok történjenek benne, írók tolláraméltók. Regények Budapesten is történnek, de azokata város összes vénasszonyai tudják...”

Az elbeszélés nápolyi színhelye Mikszáth szá-mára már nemcsak díszítô elem, hanem a reneszánszmítosz lényegi eleme. Az egzotikus jelleg tehát egyolasz reneszánsz mítosz iránti általános nosztalgiá-ból táplálkozik. De a reneszánsz iránti vágyódásnem annyira, vagy nem csak egy messzi aranykordivatjának a visszaidézése, hanem inkább a szépségiránti új vágy kifejezése, vagy annak a fájdalomnak akifejezése, hogy nem rendelkezik többé egy egysé-ges, esztétikus a priorival, amelyre alapozva a költôiélményt meg lehet szerezni. Feltehetôen ez az utolsójele annak az önkéntelen törekvésnek, hogy meg-akadályozza azt, hogy a mûvészetbe belépjenek abelsô konfliktusok, a költôi én filozófiai reflexiói, és aszázadvégi magyar társadalom új magatartásformái-nak nyugtalan analízise. Ezért is vívta meg Mikszátha maga harcát a realizmus ellen. És itt, a közeli ma-gyar fôváros életének szociális megfigyelése helyettjobban kedvelte a fantasztikus és édeskés, a távoli éslíraisággal teli Nápolyt.

5. A 19. század vége felé azonban az egzotikumiránti igény kimerült formája foglalja keretbe a ma-gyar utazók különbözô összefoglalóinak nápolyi fe-jezeteit. Ezekben az esetekben a közhelyek és azértéküket vesztett sztereotípiák nem kapják meghatékony, hatásos költôi értéküket. Ebben nincs sem-miféle lírikus fantázia, de még a megfigyelés semhatásos, csak arra jó, hogy véglegesen banalizálja aNápoly-képet.

Úgy tûnik, hogy az ilyenfajta rezümék a tömeg-turizmus termékei, ez pedig nagyon messze esik aWesselényi Polixéna-féle útinapló romantikus imp-ressziójától: természetesen nem olyan alkotásról be-szélek, mint Berzeviczy Albert mestermûve, amely

visszaadta mûvészi méltóságát az irodalmi mûfaj-nak, sokkal inkább néhány jelentéktelen, unalmasnaplóról van szó. Különbözô szövegeket idézhet-nénk, de a már idézett Dósa József munkája minden-re jó például szolgál, akkor is, ha nagyon nehézidézésre méltó részletet találni. Így csak arra szorít-kozom, hogy ennek az utazási irodalomnak néhányaspektusára rámutassak, arra, hogy már nem rendel-kezik semmilyen eredeti ötlettel, hogy képtelen vala-miféle mélyebb érzés kifejezésére, és hogy alig törek-szik fotografikus látásmódra:

„Már csak megvallom – szégyenkezve bár –,hogy nagyon következetlen ember vagyok én. Em-lékszik Antal bátyám, mily kézzel-lábbal tiltakoztamRómában az osztriga-evés ellen? No, és – képzelje! –Nápolyban osztrigát ettem! czimboráim sorban meg-próbálták, és – csodák csodája! – egyik sem halt belé.Akik e hôstettet végbevitték, igen nagyra voltak ve-le, és a maradiakat gyáváknak kezdték titulálni. Egykun ember hogy tudná ezt eltûrni?! Hát ha százat fi-adzik bennem, mégis megeszem – legalább egyet.Úgy is lett. Miután az elsôt szerencsésen lenyeltem,minden undorodásom elmúlt s akár egy rocskávalelfogyasztottam volna. Ettem is ezután többször.Lám! Ilyen az elôítélet. Csak addig rabja az ember,míg ellene küzdeni meg nem kísérli.”

Elnézést kérek ezért a hosszú és jelentéktelenidézetért, de a napló nápolyi fejezetében nincsidézésre méltóbb, kevésbé személytelen részlet. Ez anapló nem tartalmaz úti impressziókat, csak szel-lemtelen közhelyek felsorolását, amelyek közö-nyösen hagynak bennünket. Nem szeretnék újfentkikelni szegény Dósa szövege, vagy esetleg másdilettánsnak tartott szerzô ellen; számukra nagyonfontos volt, hogy Nápolyban tett utazásuk emlékétútinaplóban örökítsék meg. Ilyenkor kellett rámutat-nom arra, hogy az értékét vesztett irodalmi divatnakúj poétikai és mûvészi életerôre lenne szüksége. Fel-tehetôen maga Berzeviczy is ismerte ezt a fajta erôsértékvesztést, ha Itáliája elsô kiadásának elôsza-vában a következôket írta: „Engem azonban az agondolat bátorított, hogy hazai irodalmunk az útiraj-zokban általán szegény, hogy Olaszországra vonat-kozó önállóbb munkánk kevés van, s hogy amit va-laki az emberi szellem legnemesebb alkotásainak lát-tára, legnemesebb küzdelmeinek emlékeinél érez, az– ôszintén és melegen elmondva – mindig gyakorol-hat némi hatást a lelkekre és a képzeletre.”

Berzeviczy munkája minden kétséget kizáróanvisszaadta vagy megerôsítette Itália és Nápolymítoszának mûvészi méltóságát. És ez a mítosz ih-lette tovább a magyar költôket és írókat, ismert vagykevésbé ismert 20. századi magyar írókat és költôket,s ezzel az olasz–magyar kapcsolatok újabb fontos fe-jezete született meg. Nekünk most itt meg kell áll-nunk, kiindulásunk kronológiája értelmében, de em-lékeztetünk arra, hogy nem állt szándékunkban a 19.századi nápolyi magyar utazók teljes témáját feldol-gozni. Mindenféle utalást igyekeztem elkerülni Ba-rabás Miklós, Pulszky Ferenc, Szentál György írásai-val kapcsolatban, és majdnem biztos, hogy a névsornem teljes. Csak négy olyan momentumot kívántamfelidézni, amikor a magyar irodalomban kiemelkedôjelentôséget kap a Nápoly iránti csodálat.

AMEDEO DI FRANCESCO

59

A tágabban értelmezett Erdély egyes részein ajobbágyfelszabadítás 1848-ban bizonyos idô eltoló-dásokkal történt. A bánsági, Arad, Bihar, Szatmár ésMáramaros megyei jobbágyok a magyar országgyû-lés törvénye szerint már áprilisban, a történeti Er-délyben élôk viszont csak két hónap múltán, június18-án váltak szabadokká. A Partiumban a jobbágyvi-szonyok jogi megszûntét – e terület államközi hely-zetének megváltozása miatt – a két elôbb említettidôponttól eltérôen május hónapban jelentette be areincorporáció kormánybiztosa: Wesselényi Miklós.

Ez az idôbeli eltérés önmagában is figyelmetérdemlô sajátosság volt, miként az a küzdelem is,amelyet Wesselényi Miklós a sok évszázados job-bágyrendszer felszámolásáért fejtett ki. Ezt a kérdéstköveti nyomon itt következô rövid tanulmányunk.Minthogy az erdélyi jobbágyfelszabadítás általáno-sabb vonatkozásait más tanulmányainkban márkifejtettük (Egyed 1981. 68–95), itt csak a helyi ese-ményeket tárgyaljuk, amelyek – úgy véljük – hoz-zátartoznak e nagy jelentôségû társadalmi változástörténetéhez.

Milyen volt a Partium társadalma 1848 elôestéjén,milyen sajátos súlya volt benne a feudális függôség-ben élô parasztságnak?

Közismert, hogy Kraszna megye, Közép-Szolnokés Kôvárvidék társadalmának tipikus feudális-rendijellege volt. Társadalmi szerkezetük kialakítása sokévszázados múltra tekintett vissza. A társadalmi hie-rarchia csúcsán az arisztokrácia helyezkedett el,aztán a nemesség különbözô rétegei következtek,majd a kevés másféle szabad és városi lakosság; atársadalmi szerkezet alsó lépcsôfokain a nagy több-séget kitevô földmûvelô s kisebb mértékben ipartûzô jobbágyságot és zsellérséget találjuk.

A népesség rendi-feudális jellegû megosztásáróla 19. század elejérôl és közepérôl több összeírássalrendelkezünk (Trócsányi 1966). Ha csak az 1848-asváltozásokhoz legközelebb esô 1847-es adóügyiösszeírást vizsgáljuk, a Partium társadalmáról a kö-vetkezô összképet kapjuk (Csetri–Imreh 1990. 377–413).

Társadalmi A családok száma aránya %-bankategória

Egytelkes nemes 4082 11,98Polgár 597 1,75Libertinus 1118 3,28Jobbágy 19346 56,77Zsellér 5572 16,35Kurialista 989 2,90Bányász 1677 4,92Örmény 38 0,11Zsidó 404 1,19Cigány 256 0,75Összesen: 34 079 100,00

A fenti táblázat adataiból kiderül, hogy a Partiumtársadalmában a feudális függôségben élô paraszticsaládok aránya 76,02% (56,77 + 16,35 + 2,90) volt,nagyon közel állván a Bihar és Szatmár megyei át-laghoz. Ha ezeket az adatokat összevetjük a történetiErdély helyzetével kiderül, hogy a Partiumban ajobbágy-zsellér kategória kisebb viszonylagos súlytképviselt, mint az erdélyi vármegyékben (itt a füg-gôségben élôk aránya a népesség 84%-ára rúgott), dekétszerese volt a székelyföldi függôségben élô pa-rasztságnak (kb.37%) (Egyed 1981. 106). Sajátosság-ként említhetjük azt is, hogy az erdélyi várme-gyékhez viszonyítva a Partiumban feltûnôen nagyaz egytelkes nemesek arányszáma (3,03 : 11,98), aSzékelyföldhöz mérten viszont elenyészô a szabad-paraszti rétegé (kb. 50 : 3,28%).

Ki kell térnünk röviden a jobbágyság nemzetiségimegoszlásának a kérdésére is, amit a történetírásrendszerint elhanyagol. Forrásunk egy 1848-ban ké-szült választójogi célokat szolgáló összeírás, amelymegjelölte a partiumi falvak társadalmi szerkezetemellett azok nemzetiségi összetételét is. Ebbôl meg-állapíthatjuk, hogy a Szilágyság területén a jobbágy-nép többsége román volt, de tömegesen élt itt ma-gyar jobbágyság és zsellérség is. Az említett össze-írás szerint 44 magyar többségû jobbágyfalu, vala-mint 43 román–magyar etnikumú jobbágy- és zsel-lérfalu volt 1848 elején a Partiumban. (KvÁlt. Törzs.)Összesen tehát több mint 80 olyan szilágysági falurólvan tudomásunk, amelyekben nagy többségbenvagy kisebb arányban magyar jobbágyok éltek föl-desúri függésben. A Szilágyságban a jobbágyfaluvolt tipikus; a nemesfalvak száma csekély, felsoro-lásukat azért tartjuk szükségesnek, hogy a kutatás fi-gyelmét felhívjuk ezekre is. Mindössze Désháza, Di-ósad, Szilágylele, Szilágykeresztúr és Vérvölgymondható magyar nemesfalunak, bár nagyszámúkisnemes élt több más helységben is (Ákos, Doba,Magyarcsaholy, Szilágycseh, Tasnád Közép-Szol-nokban; Bagos, Kémer, Kraszna – Kraszna várme-gyében). Kôvárvidék nagyszámú nemesfaluját ro-mánok lakták.

Fenti vázlatunk nem tér ki a birtokos nemességre,mert ôket nem tüntetik fel sem az úrbéri, sem azadóügyi összeírások. Trócsányi Zsolt kutatásai sze-rint a Bánffy, Bethlen és a Teleki fôúri nemzetségnekvolt a legtöbb jobbágya, utánuk a Wesselényiek, azAndrássy, Kemény, Kornis, Tholdalagi családok kö-vetkeztek, ha a birtok terjedelmét és a tôlük függôparasztcsaládok számát vesszük számba. Igen népesvolt a köznemesek (középnemesek) rétege is (Ajta-iak, Bagosi család, Bölöniek, Bydeskutiak, Hadfalu-dyak, Kabosok stb.).

Mivel a népesség zöme, a függô parasztság vala-milyen feudális jellegû szolgáltatással tartozott (ro-bot, dézsma, fuvar) a földesúri családok valame-lyikének, az úr–paraszt ellentét hol nyíltabban, hollappangva, de jelen volt a szilágysági társadalom-

A jobbágyfelszabadítása Partiumban 1848-ban

60

ban. Sokasodtak az ellentétek azért is, mert a földes-urak éppen az 1848 elôtti évtizedekben fogtak hozzáa racionális gazdálkodás érdekébnen a birtokrende-zéshez, igyekezvén megosztani a közös legelôterüle-teket, ami viszont a népi állattenyésztést hozta nehézhelyzetbe, miközben az erdôk a feudális tulajdonjogtermészete szerint majdnem kizárólag földesúri tu-lajdonban maradtak.

A földesúr–jobbágy viszony rosszabbodását felis-merô Wesselényi Miklós – 24 jobbágyfalu földesura– már az 1830-as évektôl olyan úrbéri törvény elfo-gadásáért emelt szót, amely szabályozta volna a job-bágy helyzetét, lehetôvé téve önmegváltását (örök-váltság) is. Nem rajta múlt, hogy küzdelme 1848elôtt sikertelen maradt.

Wesselényi álláspontját akárcsak nagy kortársai:Széchenyi, Kossuth, Deák Ferenc magatartását a job-bágykérdésben alapvetôen liberális nézeteik hatá-rozták meg. Meggyôzôdéssel vallották, hogy annálszilárdabb a jog, minél többen osztoznak benne, sannál szilárdabb a polgári társadalom, amelyért küz-döttek, minél több benne a tulajdonnal bíró egyén.Wesselényi, akárcsak Kossuth ugyanakkor majd-hogy varázserôt tulajdonított a szabadságnak. Hittelhirdette, hogy aki jogot, szabadságot s tulajdont adErdély lakosságának a többségét kitevô jobbágyság-nak, az biztosan számíthat a sikerre, mert megnyeri,a maga oldalára állítja az így felszabadítottak töme-gét. Wesselényi abban különbözött említett nagykortársaitól, hogy jobban ismerte Erdély sajátoshelyzetét, amely népességének etnikai-nemzetiségiviszonyaiból következett. Jobbágy-felszabadító né-zeteit s politikáját sajátos helyzetismeretébôl alakí-totta ki.

Sajnos, a reformkorban, amikor évtizedekben le-hetett gondolkozni s tervezni, az erôsen konzervatívbécsi nagypolitika s az ugyancsak konzervatív erdé-lyi magyar nemesség szövetsége megakadályozta,hogy Wesselényi és követôi megvalósíthassák a job-bágykérdés közjogi rendezését. 1848 azonban újhelyzetet teremtett, amikor minden percet számítás-ba kellett venni.

Halogatni a felszabadítást már csak azért sem le-hetett, mert a Pozsonyban ülésezô országgyûlésMagyarország számára már március 18-án elfogadtaaz úrbéri szolgáltatások megszüntetésérôl szóló tör-vényt, s ennek híre gyorsan terjedt Erdélyben is. Szi-lágysomlyóról március 27-én írta Kiss Károly jogü-gyi intézôjének a következôket: Kraszna megyében„a parasztság közt nagy a békétlenség az iránt, hogyolly rég biztatják az úrbérrel, olly rég kecsegtetik azígéretekkel s mind eddig semmit sem kapott, holottmost is azt hitte, hogy a gyûlés az úrbér kihirdetése sbehozatala végett hivatott egybe.” (Leveleskönyv34.89) A megyei közgyûlésen azonban, amire a cél-zás történt, nem az úrbérrel, hanem a követválasz-tással foglalkoztak.

Wesselényi Miklós, akit a márciusi eseményekhíre Zsibón ért, már a fentiek elôtt elkezdte a job-bágykérdés megoldását. Ám azt is tudta, hogy a job-bágyrendszert Erdélyben (és a Partiumban) is csaktörvényhozó fórum törölheti el, ezért sürgette anemzeti liberális mozgalom más megyei híveivel azerdélyi országgyûlés mielôbbi összehívását, hogy azátalakulás törvényes jogi kereteit megalkossa. Vi-szont amíg ez megtörténhet, a földesuraknak kell fo-

kozatosan engedményeket tenniük a jobbágyterhekcsökkentése által.

Követésre szánt példát szolgáltatott maga is:1848. április 26-án felére csökkentette a robotot Zsi-bón s több közelfekvô faluban, miközben a gyûlésbehívott népnek azt is bejelentette: Magyarországonmegszûntek a jobbágyi szolgáltatások, ez fog történ-ni a Partiumban is, mihelyt a reincorporatio, vagyis aMagyarországhoz való visszacsatolás, amelyet már1836-ban elhatározott az országgyûlés, megtörténik.Addig azonban a parasztságnak be kell érnie a rész-leges engedményekkel. (Wesselényi Miklós NagyLázárhoz. Leveleskönyv, 1848. április 17.).

Wesselényi bejelentését a jobbágyság kedvezôenfogadta. Kelemen Béni, az uradalom jószágigazgatója,Wesselényi barátja 1848. március 30-án megnyugtattaa Pozsonyba indult Wesselényit: „Elutazásod óta ittsemmi újság. Szolgáló embereid között csend, a nyi-latkozatod értésével megelégedés mutatkozik”. Afenti sorok a zsibói magyar jobbágyokra értendôk, dea rónai s husiai (Hosszúújfalu) román jobbágyok isannyira örültek „a váratlan concessionak”, hogy azeredményt kihirdetô uradalmi tisztségviselôt „örö-mükben fel akarták emelni”. Egy április 3-án Zilahonkeltezett levél megerôsíti az elôbbieket: „A sibói ura-dalom emberei nagyságodat áldva, teljesítik köte-lességüket.” (Kós Károly Wesselényi Mikósnak. Wlt).

Wesselényi példáját több partiumi földesúr iskövette: br. Wesselényi Ferenc, Jósika Lajos, TelekiImre és mások abban a reményben, hogy így a bel-béke megmarad. Sajnos az eredmények nem iga-zolták a várakozást, kezdeti békés kiváró álláspont-ját a jobbágyság gyorsan meghaladta, nem elégedettmeg a részengedményekkel, hanem az azonnali ésteljes felszabadítást követelte. Ha április 3-án KissKároly uradalmi tisztségviselô még azt írhatta: „Avolt parasztság a nemességtôl, ez tôlük fél, s ígyreméllem /!/, a közcsend fel nem bomlik”, április30-án a neves író, Jósika Miklósnak – Wesselényikebelbarátjának hozzáküldött levele már változotthelyzetrôl számol be: „Jóságodat a turbucaiak, hu-sziaiak s hallom a sajmosiak /!/ is evvel háláltákmeg, hogy oda nyújtott ujjad helyett az egész kezetelvették. Ezeket követte Tihó, Kettôsmezô, Hadad,Drág, Galgó, hol az úrbéri tartozásokat többé tel-jesíteni nem akarták /.../. Én húsvét elôtt mintegyhét nappal magokat önfejûleg eliberált falukkal,mint egy abroncsal /!/ valék körülvéve.”

Ekkor érkezett meg a Pesti Napló, benne Wesselé-nyi Pozsonyból küldött felszólításával, hogy a földes-urak siessenek, ne fillérezzenek, szabadítsák fel a pa-rasztokat, mielôtt azok önmagukat felszabadítanák,vagy a bécsi kormány tenné azt, mert ezesetben a ne-mesek nem számíthatnak volt jobbágyaik hálájára, debosszú áldozatai lehetnek. Erre írja Jósika Miklós –április 30-án kelt levelében, hogy „Galgó önfejûlegmegtagadta a szolgálatot (...), nehogy embereim Szur-dukon is azt tegyék, emancipáltam ôket” (Wlt). Nemsegítette elô a földesurak és jobbágyaik békésegyezkedését az, hogy a háborgó falvakba (Hadad,Gorbó, Szilágycseh) katonaság szállt ki, az esetlegesnagyobb kitörés, rombolások megakadályozására s anép engedelmességre szorítására.

Voltaképpen mi mozgatta az eseményeket?Mindenekelôtt az, hogy a jobbágyság azonnali s

teljes felszabadulást követelt, amit a nemesség na-

61

gyobb része megtagadott. Hozzátartozik a kérdés-hez az, hogy a parasztság félelme, amirôl az egyikzsibói tisztviselô leveleit idézve az elôbb szóltunk,hovatovább elpárolgott, s a tömegek erejükben bízvamind többen és többen tagadták meg a robotot,miközben a földesurak félelme tovább fokozódott.Teleki Imre, Kôvárvidék egyik legnagyobb konzer-vatív földesura írta Apor Józsefnek: nagyon sok job-bágya van, de „alkalmasint koldussá lészek, hát mégaki el van adósítva, mit tészen, honnan él s a szôlô/!/ mívelésrôl le kell mondani, mert pénzel /!/ nemlehet, el lopja a tiszt; itt a földnek betse le száll, mertmindenki részbe, bérbe adja; én is úgy tészek,gyönyörû ménesemet eladom s marháimat /is/; haaddig fôbe nem vernek, fel nem gyújtanak” (ApLt N.XXI/4). A földesurak egyrészt jövôjüket féltették,mert a robot nélküli gazdálkodásra nem voltak fel-készülve, másrészt – és ez volt a nyomósabb ok – fi-zikai megsemmisülésüktôl tartottak. Valós vagycsak képzelt veszedelmek voltak ezek? Úgy véljük,valóságosak, ha 1848 tavaszán még túlzottaknak lát-szottak is.

A magyar nemesség várható sorsa iránt Wes-selényi Miklós sem maradt közömbös. Attól tartott,hogy amíg a jobbágyfelszabadításért járó kárpótlásmeg fog történni, a földesurak elszegényednek.Mégsem érthetett egyet azokkal, akik elsietettnektartották a magyar országgyûlés jobbágyfelszabadí-tó törvényét (Leveleskönyv 34. 68–69), mert „akik eltörölték a jobbágyságot, azokat bizonyosanazon meggyôzôdés vezérelte, miszerint csak ezenadás által akadályozhatják meg, hogy ne vegyenek;mit pedig forrongás ily szakában neki bôszült nép,vagyis tömeg, vér s pusztítás nélkül tenni nem szo-kott”. Majd Kiss Károlynak küldött levelében a helyikérdésekre terelte a mondanivalót: „Bár a mi szilágyinépünk lenne képes és hajlandó megérteni mind ro-bot, mind dézsma megszûnése bizonyos reájok néz-ve, mihelyt Magyarhonná válunk, s hogy ez annálhamarabb fog történni, mentôl csendesebben fogjákmagokat viselni”.

A helyzet súlyosbodása aggodalommal tölti el,de reménykedik, hogy rövidesen királyi biztosi mi-nôségben érkezvén vissza a Partiumba, megállíthatjaa kedvezôtlen folyamatokat, s békésen kihirdetheti ajobbágyok teljes szabadságát. Április 29-én PestrôlZsibó felé tartva írta Nagy Lázárnak: „Lehet és kellaz emberekkel tudatni, miszerint én mint királyi biz-tos megyek le a Szilágynak, tehát Sibónak is megvin-ni azon jótéteket, melyekkel az ország nemessége s akirály megajándékozta azokat, akik eddig parasztok(jobbágyok) voltak, ezentúl pedig szabad hon pol-gárai lesznek”. Végül kérte, közöljék azt is az embe-rekkel, hogy királyi biztosként rendetlenséget tûrninem fog.

Wesselényi valóban királyi biztosként érkezettmeg a Partiumba, ahol nyomban munkához látott.Kraszna megyében május 8-án, Közép-Szolnokban15-én, Kôvárvidékén 22-én kihirdette a reincorporá-cióval egyidôben a jobbágyfelszabadítást a magyar-országi áprilisi törvények értelmében. Ezek alapjánmegszûnt az addigi jobbágyság robot- és dézs-makötelezettsége, s annak a földterületnek, amely akezükön volt, tulajdonosaivá váltak. A vitás kérdé-seket a törvényszékek fogják elbírálni. Az úri székekmegszûnnek, tehát az addigi jobbágyügyek polgári

bíráskodás jogköréhez tartoznak. A volt úrbéreseknem fizettek kárpótlást a földesuraknak, a kár-mentesítés az állam feladata lett. Mivel a zselléreknagyobb része eddig sem használt ún. úrbéres föl-det, csak földesúri (majorsági) kisebb parcellákatmûvelt meg, az 1848-as törvények értelmében nemjutottak földtulajdonhoz, de személyileg szabadokkáváltak. Wesselényi május 23-án Somkúton TelekiSándor fôkapitányt írásban szólította fel: „Vigyáz-zon arra, hogy sem földesúr eddigi jobbágyaitól,sem ezek földesúrtól vagy bárkitôl földet, rétet vagyerdôt elfoglalni ne merészeljenek”. Az elôfordu-landó vitás esetek elbírálásakor a kormány fogintézkedni. Ezek után Wesselényinek a PartiumbólKolozsvárra kellett sietnie, ahol május 29-én meg-nyílt Erdély országgyûlése, és ez 1848. június 6-ánkimondta, hogy Erdélyben június 18-án a jobbágy-rendszer megszûnik. Wesselényi részt vett a törvénykidolgozásában, és az ünnepi beszédet is ô mondtael. Bár pillanatnyilag a Partium nem tartozott Erdély-hez, mivel azonban 1949 ôszétôl, a magyar forrada-lom leverésétôl ismét Erdélyhez csatolta a Habsburgközigazgatás, a kolozsvári országgyûlés törvényeinem maradtak hatás nélkül a szilágysági viszonyok-ra sem. A Kolozsvárt elfogadott jobbágytörvénytulajdonképpen a magyarországinak kissé az erdélyiviszonyokhoz mért változata volt. Lényegi különb-ségeket a kettô között nem találunk. Az erdélyi IV.törvénycikk is világosan kimondta: az eddigi robotraés dézsmaadásra kötelezett jobbágyok szabadokká sföldtulajdonnal rendelkezô polgárokká válnak. S mi-vel megszûntek a nemesi kiváltságok is, életbe lépetta közös teherviselés, valamint a törvény elôtti egyen-lôség rendszere. Az eddigi feudális-rendi világ tör-vényei leomlottak, s fokozatosan kialakultak a pol-gári történelmi rendszer keretei.

A Partiumban májusban hirdette ki Wesselényi ajobbágyviszonyok eltörlését, s nyomban megkezdô-dött annak gyakorlati megvalósítása, de nem voltmentes a konfliktusoktól. A többszáz éves jobbágy-rendszer felszámolása során számos olyan kérdés isfelmerült, amely a földtulajdon rendezetlenségébôladódott. Sok esetben a parasztság igényt formált s elis foglalta azokat a földeket, amelyek szerinte koráb-bi birtokrendezések során kerültek nemesi tulajdon-ba. Másrészt a Habsburg-hatalom, s fôként a polgáriátalakulásokat ellenzô „kamarilla” propagandájanagy sikerrel terjesztette azt az álhírt, hogy a jobbá-gyokat a császár már régen felszabadította, de ezt anemesek eltitkolták. Ez a propaganda erôsen meg-növelte a parasztság nemességellenes hangulatát, sgyakori jelenséggé vált a nemesi tulajdonban levôföldek elfoglalása, a vetések lelegeltetése. Röviden: afalvak népe erôszakos fellépéssel igyekezett többetszerezni a faluhatárból annál, amit a törvény megen-gedett. Ez okozta a legtöbb konfliktust a parasztságés a hatóság között, amely megpróbált gátat vetni aparasztmozgalmaknak, gyakran maga is erôszakotalkalmazva.

A parasztmozgalmakban nagy szerepe volt a ma-gát megcsalatva érzett zsellérségnek, amelyet 1848tavaszán még sikerült elnyomni, s a kérdések ren-dezését békés irányba terelni, ám az 1848 ôszén bein-dult új, nagyon erôs forradalmi hullám idôlegesenmegállította ezt a folyamatot. Igaz viszont, hogy ez aparasztmozgalom már nem annyira a belsô ellen-

62

tétek megnyilvánulása, mint inkább a Bécsben felül-kerekedô ellenforradalmi politika, valamint az erdé-lyi császári katonai parancsnokság ösztönzésénekeredménye volt. A jobbágyfelszabadítás tényét azon-ban ez sem kérdôjelezte meg. Csak néhány évvel amagyar szabadságharc leverése után került sor azúrbéri viszonyok megszüntetésének újraszabályozá-sára, de sem az 1853-as magyarországi, sem az 1854-es erdélyi császári pátens nem érintette lényegesenaz1848-as jobbágyfelszabadító törvények fôbb ren-delkezéseit.

Végül vizsgáljuk meg a jobbágyfelszabadításszámszerû eredményeit, lássuk a szabaddá vált csa-ládok számát s birtokviszonyait. Elsôdleges forrá-sunk a földesúri kárpótlási kimutatás, amelynek má-solata a kolozsvári állami levéltárban található. En-nek alapján sikerült összeállítanunk az alábbi sta-tisztikát (Egyed 1981.97): a felszabadult telkek száma9818 (Közép-Szolnok megye), 6100 (Kraszna megye),2529 (Kôvárvidék); felszabadult föld kataszteri hol-dakban: 97 356 (K-Sz), 51 315 (Kr), 29 003 (Kv); egyfelszabadult gazdára jutó föld átlaga: 8,81 (K-Sz),8,11 (Kr), 11,66 (Kv). Tehát Észak-Partiumban 18 447úrbéres szabadult fel, összesen 177 674 kataszterihold szántó és kaszáló birtokkal. Az egy gazdaságrajutó terület átlaga 9,86 holdat tett ki.

Ha összevetjük a felszabadult úrbéresek számát adolgozatunk elején közölt 1847-es összeírás adatai-val (19 346 jobbágy, 5572 zsellér és 989 kurialista, az-az udvari szolga), kiderül, hogy azok a jobbágyok,akik adóztak s úri szolgálatot teljesítettek, voltakép-pen mind felszabadultak. A két szám közti különb-ség (899) elenyészô. Viszont a zsellérek kimaradtak ajobbágyfelszabadításból, pontosabban fokozatosanez a kategória is elnyerte a személyi szabadságát, deföldet nem kapott.

Az a társadalmi vátozás, ami az 1848-as jobbágy-felszabadítás nyomán bekövetklezett, radikális volt:a jobbágyságból egy új kisgazdatársadalom alakultki, tagjai magángazdaságot folytattak. A föld nélkülfelszabadult zsellérség viszont átalakult szabad nap-számos réteggé. Ez a két réteg alkotta egészen az1960-as években végrehajtott erôszakos kollektivizá-lásig az erdélyi falu népességének mintegy kilenc-tizedét.

Ezt a nagy jelentôségû átalakulást, amely a pol-gárosodás alapvetô közjogi társadalmi feltételeitmegteremtete, nyomon követhetjük a vonatkozó fo-galomrendszer megváltozásában is. Az 1848 elôtti,sôt a jobbágyfelszabadítás idejének forrásai neme-sekrôl s jobbágyokról, zsellérekrôl szólnak, vagyis afeudális-rendi társadalom tipikus fogalmait hasz-nálták a különbözô társadalmi kategóriák megjelö-lésére. Az 1857-es erdélyi statisztikában viszont márilyen címszavakat találunk: földtulajdonos, iparos,gyáros, mezôgazdasági és ipari munkás, szolga,tisztviselô és így tovább. Az új kategorizálás alapjaaz illetô társadalmi rétegeknek a tulajdonhoz valóviszonya.

A Szilágyságra vonatkozó adatok alkalmasak ar-ra, hogy a változásokat számszerûségükben is meg-figyelhessük. Nos az említett 1857-es statisztika aszilágysági falvakban 20 545 földtulajdont, valamint4352 mezôgazdasági segédmunkást s 13 837 napszá-most mutat ki (Erdély 1857. 398–9). Nem kétséges,hogy a földtulajdonos kategória magában foglalja a

volt jobbágyságot, míg a mezôgazdasági segédmun-kás és napszámos réteg a földdel nem rendelkezôketjelölte. A föld nélküli kategóriák arányainak felduz-zadása az 1848 elôtti úrbéri összeírásokhoz viszo-nyítva valószínûleg több forrásból ered: egyrésztnem minden zsellérkategória szerepelt a régi össze-írásokban, amelyeket viszont most számba vettek,másrészt a statisztika is torzít, mert a földbirtokoskategóriánál csak a családfôt tüntették föl, a napszá-mosoknál viszont a keresôket, tehát egy családbólesetenként akár ketten vagy hárman is bekerültek astatisztikába. Tény, hogy a falusi népességnek mint-egy 35-40%-át a földvagyonnal nem rendelkezô sze-gényrendû napszámos és szolgaréteg tette ki.Következésképpen amíg a birtokos parasztság önel-tartó, viszonylag stabil társadalmi réteg volt, a föld-nélküli falusi rétegeknek gazdaságilag a legnagyobbkiszolgáltatottságban kellett élniök. Ennek a réteg-nek a helyzete jelentette az egész kiegyezési korszak(1867–1918) legsúlyosabb szociális problémáját.

Összegzésül: Wesselényi Miklós küzdelme a job-bágyfelszabadításért történelmi jelentôségû tett volt.Az 1848. június 6-án a Kolozsvárt ülésezô diéta általmegszavazott s június 18-án életbe lépett IV. törvény-cikk eltörölte az évszázados rendi-feudális történelmirendszert, s ezzel elhárította a polgári táradalom útjá-ból a legnagyobb közjogi akadályt. 1848-ban egy újparasztosztály született Erdélyben, amelynek na-gyobb része szabad földtulajdonos volt, ami lehetôvétette a kistulajdonra épülô, öntörvényû családi föld-mûvelési rendszer megszületését és tartós fennma-radását. Azt az átalakulást, amelynek WesselényiMiklós egyik kiemelkedô elômozdítója volt, Erdélyújkori történetének legjelentôsebb társadalomtör-téneti eseményeként kell számon tartanunk.

EGYED ÁKOS

Rövidítések:

ApLt – Apor Levéltár. Állami Levéltár, Sepsiszent-györgyCsetri–Imreh – Csetri Elek – Imreh István: Erdélytársadalmi rétegzôdésérôl (1820–1848). A polgároso-dás útján. Tanulmányok a magyar reformkorról. Bp.1990Egyed 1966 – Wesselényi Miklós küzdelme az unió-ért és jobbágyfelszabadításért 1848-ban. WesselényiMiklós emlékülés (Szerk. Takács Péter). Fehérgyar-mat 1966Egyed 1981– Egyed Ákos: A jobbágyrendszer meg-szüntetése 1848-ban Erdélyben. Falu, város, civilizá-ció. Buk. 1981 Erdély – Erdély 1857. évi népszámlálása. Bp. 1992KvÁLt– Állami Levéltár Kolozsvár. Az Erdélyi Mú-zeum Egyesület levéltára. TörzsgyûjteményLeveleskönyv – Wesselényi Miklós levélmásolatikönyve a KvÁLt-ben ôrzött Wesselényi-levéltárbanTrócsányi – Trócsányi Zsolt: Észak-Partium 1820-ban. Bp. 1966Wlt – Wesselényi Levéltár a KvÁLt-ban

63

Köztudott, hogy milyen reakciót, milyen visszhan-got váltottak ki az 1956-os magyarországi eseményeka lengyel közvéleményben, a lengyel szellemi elitkörében. Ebben – a közös politikai és nemzeti célok, asorsközösség és a közös veszélyeztetettség általános-nak mondható tudatán kívül – óriási szerepet játszot-tak a Varsóból Budapestre érkezett újságírók való-sághû tudósításai, a segélyszállítmányokkal Magyar-országra került szemtanúk, a Budapesten tanuló és aforradalomban aktívan részvevô lengyel egyetemis-ták (pl. Lidia Widajewicz, Hanna Linseman–Kwas-niewska, Edward Lisewski, Zdzislaw Dzitko) beszá-molói, a nyugati rádiók (SZER, BBC, Amerika Hang-ja) adásai.

A lengyel társadalom akkori tudatát, politikaiaspirációját, a magyarokkal való szolidaritását kitû-nôen illusztrálja Pawel Machewicz: A lengyel 1956-os esztendô címû könyve, amely nagyrészt a korabe-li politikai hangulatjelentések alapján, illetve fel-használásával íródott, valamint a Tischler János általszerkesztett lengyelül, majd magyarul is kiadott: Az1956-os magyar forradalom lengyel dokumentumaicímû dokumentumgyûjtemény. Nem volt olyan szá-mottevô költô Lengyelhonban, aki ne vállalt volnaszolidaritást a harcoló, az elbukó, a szenvedô ma-gyar nemzettel.

A viszonylagos sajtószabadság – amikor objektívbeszámolók jelenhettek meg a magyarországi ese-ményekrôl – csak 1957 elejéig tartott, a cenzúra foko-zatos ellenôrzés alá vonja a sajtót. Ez a folyamat alegbátrabb hangú lap, a Po Prostu felszámolásával1957 ôszén tetôzik. A pártvezetés és a cenzúranyomása ellenére – mint ismeretes Tischler János ku-tatásai alapján – a lengyel tömegtájékoztatási eszkö-zökben egészen 1956 decemberéig nem hangzott el amagyarországi események kapcsán az ellenforrada-lom kifejezés. A szocialista táboron belül – tekintettela közvéleményre – egyedül Lengyelországban nemadták ki a hírhedt Fehér Könyvet és nem mutattákbe – mint ahogy a korabeli Pravda írta – „a magyar-országi ôrjöngô ellenforradalom fehérterrorjánakszörnyû képeit” illusztráló kiállítást.

Talán ezt a csorbát igyekezett a Lengyel EgyesültMunkáspárt kiköszörülni, amikor is nem sokkal amagyar kiadás után (1967) megjelentette Hollós Er-vin: Kik voltak és mit akartak címû „tényfeltáró”könyvét.

Ez, s az egyre erôsödô pártpropaganda azonbankülönösképpen nem befolyásolta a lengyel közvéle-mény tudatát. S itt megjegyezném, hogy a lengyelpublicisztika (gondolok itt elsôsorban Jerzy RobertNowakra) sokkal árnyaltabban és valósághûbbenmutatta be a magyar forradalmat, mint ahogy az ide-haza történt. Nem lehet nem megemlíteni – a szerzôszemélyével és magával a könyvvel kapcsolatosfenntartások ellenére – Wojciech Zukrowski: Kôtáb-lák címû, akkoriban igen népszerû, több kiadást

megért regényét, amely cenzori és öncenzori bea-vatkozások ellenére megrendítô részleteket tartal-mazott forradalmunkról és annak külföldi vissz-hangjáról. A magyar vezetés hivatalosan tiltakozotta könyv megjelenése miatt!

Komoly szerepet játszott a magyar 56 emlékénekmegôrzésében a lengyel emigráció, a Nyugatonmegjelenô s az országba becsempészett kiadványoksora. Pl. 1960-ban a párizsi Kulturaban a majdaniNobel-díjas Czeslaw Milosz elôszavával és fordításá-ban magyar költôk 56-os témájú versei jelentek meg.Ugyanebben a folyóiratban látott napvilágot GömöriGyörgy: A szemtanú naplójából – jegyzetek az 56-osmagyar forradalomból címû írása. Igen fontos, lé-nyeges az 1956 – húsz évvel késôbb, a jövôre gondol-va címû kötet, amely a lengyel október és a magyarforradalom húszadik évfordulója alkalmából Párizs-ban rendezett nemzetközi tudományos konferenciaanyagát tartalmazza. Ez utóbbi megjelent illegálisana 80-as években Lengyelországban is.

Megemlíteném – saját élményeim alapján –, hogyPazdziernik, azaz 1956 októbere, ezen belül a Pow-stanie Wegierskie, azaz a magyar felkelés élô témavolt még a 60–70-es évek fordulóján is a varsói, poz-nani, krakkói egyetemisták körében a hivatalos ma-gyar delegációk tagjainak nem kis megrökönyö-désére.

A politikai propaganda és a politikai emlékezetkettôsségének jegyében érkezünk el 1980 augusztu-sához, azzal a megjegyzéssel, hogy ez a kettôsségvégig kíséri a legális, majd az illegalitásba szorultSzolidaritás teljes idôszakát egészen 1989-ig.

E kettôsség nyitánya Jerzy Robert Nowak: Ma-gyar tapasztalatok címû cikke, amely a lengyel poli-tikai válságból kivezetô utat a kádári liberalizmus-ban jelöli meg. S teszi ezt 1980 októberében, a gdans-ki megállapodás aláírása után. Mentségére szol-gáljon, hogy a terjedelmes és alapos tárgyismerettelrendelkezô cikk az augusztusi sztrájkok elôtt íródott(a cenzúra hosszú ideig nem engedte publikálni), svisszacseng benne több vezetô publicista véleménye,akik a „reformista magyar kártyát” igyekezték kiját-szani az egyre mélyebb válságba, csôdbe jutó Gie-rek-rendszer ellen.

Ettôl kezdve a „magyar példa”, azaz a forrada-lom, a baráti segítségnek nevezett szovjet beavat-kozás, majd az azt követô megtorlás a lengyel párt-vezetés részérôl a társadalom megfélemlítésénekeszköze (pl. nem sokkal a szükségállapot bevezetéseelôtt, 1981 októberében a lengyel tévé mintegy fi-gyelmeztetésként Tadeusz Olszanski vezette mûsortsugárzott Berecz János KB-titkár, „56-os szakértô”részvételével, amit a már Magyarországon is kom-promittált Így történt címû dokumentumfilm „hát-borzongató” részletei tarkítottak), vagy pedig a „ká-dári megoldás”, a „kádári stabilizáció és nyitás” érva reformkommunisták számára a pártbetonnal

Az 56-os magyar forradalom visszhangja,emléke és szerepe a 70–80-as évek cenzúra nem látta

(illegális) lengyel sajtójábanés könyvkiadványaiban

64

szemben. Ezzel magyarázható, hogy a szükségál-lapot bevezetése után több terjedelmes cikk, termé-szetesen a hatalom szempontjait reprezentáló, nagypéldányszámú kiadvány jelent meg.

Ezzel párhuzamosan a 70-es évek ellenzéke, majda Szolidaritás tudatosan merített nem csak a lengyeloktóber, hanem a magyar forradalom szabadsághar-cos, függetlenségi, munkástanácsos hagyományai-ból is.

1979-ben jelent meg elôször teljes terjedelembenlengyelül – természetesen szamizdatban – WiktorWoroszylski: Magyarországi naplója. (1957-ben acenzúra megakadályozta a beszámoló teljes köz-lését.) Ez az ítéleteiben ma is helytálló mû óriási sze-repet játszott abban, hogy az idôsebb nemzedékekfelidézhessék, a fiatalabbak pedig megismerhessék amagyar forradalom történetét, eseményeit, szerep-lôit, céljait, eszmeiségét és nem utolsósorban tiszta-ságát.

A szabad szóra éhes olvasók körében nagy érdek-lôdést váltott ki Dénes Gyula (Bába Iván): MunkásokMagyarországon címû tanulmánya, amely a Szoli-daritás legális idôszaka alatt cenzori engedély nélkülmegjelenô NTO (Független Közoktatási Társaság)címû folyóirat 1980 november–decemberi számábanjelent meg. A cikket több vidéki üzemi Szolidaritás-lap is átvette. Ugyanez a folyóirat 1981. szeptem-ber–októberi száma 42 oldalt szentelt a magyar for-radalomnak:

– Kalendárium 1918-tól Nagy Imre kivégzéséig;– Andrzej Strumillo: Egy budapesti vasutashoz

(vers);– Dora Scarlett: Magyarországi látkép (korabeli

riport);– Peter Tryera (a Daily Worker tudósítója): Ma-

gyar tragédia (korabeli riport);– Bibó István november 4-i kiáltványa a magyar

néphez;– Nagy Balázs tanulmánya a Központi Munkás-

tanácsról, amit a KMT november 22-én és 23-án keltdokumentuma egészít ki.

A szükségállapot bevezetése elôtt fontos olvas-mány volt Andrzej Kelles: Magyarország 1956 címûmunkája és Fehér Ferenc tanulmánya: Kádárizmus,azaz a hruscsovi mintaállam címmel, amelyet angol-ból fordítottak lengyelre.

Az 1981. december 13-i sokk után a lengyel ellen-zék – a tömeges internálások és letartóztatásokellenére – hamar magához tért. Az elsô dermedtségután megindult az illegális sajtó- és könyvkiadás,amely rövid idôn belül szinte elképzelhetetlen mére-teket öltött. A becslések szerint 1989-ig 3500– 6000szamizdatos sajtótermék (cím) jelent meg, természe-tesen a legváltozóbb példányszámban, terjedelem-ben, idôközökben. Megjelenési idôtartamuk is eltérô.A KARTA nevû Független Dokumentációs Központtavaly megjelent katalógusa 1700 címet tartalmaz,azóta ez a szám 2350-re nôtt. A KARTA könyvarchí-vumában 3867 szamizdatban megjelent könyvet(címet) ôriznek. A könyv- és sajtóarchívum feldolgo-zása folyamatosan történik, így hát a teljesség igényenélkül, csak vázlatosan ismertethetem, hogy 1981.december 13-tól 1989 végéig (a cenzúra felszámolá-sáig), milyen magyar 56-os vonatkozású kiadványokjelentek meg cenzori engedély nélkül, illegálisanLengyelországban.

A független kiadói tevékenység fejlôdésével pár-

huzamosan egyre több igényes tanulmány látottnapvilágot, megjelentek a közvetlen magyarból for-dított könyvek (Gosztonyi Péter, Bill Lomax). Általá-nosságban elmondható, hogy a különbözô illegálisüzemi és egyéb lapok többsége valamilyen formábanminden évben megemlékezett a magyar forradalomévfordulójáról. Ez a terület az elôzôekben ismertetettokok miatt még feldolgozásra vár.

Élénk visszhangot váltott ki – fôleg értelmiségikörökben – Zbigniew Brzezinski: Egység, vagy konf-liktusok. Magyarország 1956 címû terjedelmes tanul-mánya, amelyben a magyar forradalmat nagyobbnemzetközi összefüggésekben taglalja. GosztonyiPéter: Maléter Pál – a forradalom tábornoka címûtanulmánya több kiadást ért meg. A Krytyka címûfüggetlen folyóirat 1983/16. számában Andrzej Ka-minski: Anarchizmus avagy vértanúság címmelelemzi Mindszenty József hercegprímás politikaitevékenységét. Az írást Mindszenty 1956. november3-i rádióbeszédének valamint a magyar kormány ésa magyar püspöki kar által kötött megállapodásnaka szövege egészíti ki.

A történészeknek a magyar 56 iránti érdeklôdésétbizonyítja két lengyel munka: Wojciech Lizak: Ma-gyarország 1956: kísérlet az események leírására ésGalicjan (Andrzej Kastory): Kommunisták Magyar-országon – 1945–1956.

Maksymilian Myszkowski (Maciej Kozminski, aLengyel Köztársaság jelenlegi nagykövete) a máremlített Krytyka hasábjain a kádári normalizációpéldája alapján mérlegeli a Jaruzelski-féle „norma-lizációs” törekvések és erôfeszítések lehetôségeit.

Ilyen elôzmények után érkezünk el a magyar for-radalom 30. évfordulójának esztendejéhez. Ez alka-lomból az illegális kiadók néhány komoly mûvetdobtak a független olvasói piacra: Bill Lomax: Ma-gyarország 1956, Mikes György: A magyar felkelés,Budapest 1956 – lengyel újságírók szemével. Rész-letek jelentek meg Kopácsi Sándor: A munkásosztálynevében címû visszaemlékezéseibôl. A közel 300 ol-dalas könyv teljes terjedelemben 1988-ban látottnapvilágot. Új kiadásokat ért meg Woroszylski: Ma-gyarországi naplója. Megjelent Albert Camus né-hány írása: Válasz egy felhívásra; Szózat a magya-rokhoz; Elôszó az Igazság a Nagy Imre ügyben c.kötethez. Londonban jelent meg, majd Lengyel-országba csempészték a Lengyel költôk a magyaroktóberrôl címû, részben kétnyelvû antológiát. Var-sóban pedig Wy i My – Mi és Ti címmel szintén két-nyelvû antológia került az olvasók kezébe: Lengyelköltôk a magyar forradalomról, kortárs magyar köl-tôk Lengyelországról. A könyvek mellett a magyartragédiának emléket állító földalatti bélyegsor és ko-rabeli hangdokumentumokat tartalmazó magnóka-zetta jelent meg.

A Szolidaritás szervezeteknek a 30. évfordulóhozvaló viszonyát jól jellemzi az illegális heti sajtóból ki-ragadott néhány példa. Az alsó-sziléziai Szolidaritáslapja az elsô oldalon 30 évvel ezelôtt – Magyarországeltiprása feliratú grafikával illusztrált részleteketközöl Mikes György és Wiktor Woroszylski fentiek-ben említett könyvébôl. A PWA (HírügynökségiHírek Szemléje) korabeli fotókkal és szerkesztôségicikkekkel emlékeztet október 23-ra és november 4-re. A talán legnagyobb példányszámú (10–40 ezer)illegális hetilap, a Solidarnosc – Tygodnik Mazow-sze hasábjain Krassó László terjedelmes interjúban

65

emlékezik forradalmunkra.Több független havilap és folyóirat közli a ma-

gyar, lengyel, csehszlovák, román, keletnémet ellen-zék közös felhívását, amelyben emlékezésre szólítjafel a világ közvéleményét.

A 30. évforduló után a lengyel ellenzék és afüggetlen kiadók érdeklôdése magyar vonatkozás-ban egyre inkább a folyó politikai események – amagyarországi ellenzék helyzete és tevékenysége, akádárizmus bírálata, a magyar kisebbségek problé-mája, az erdélyi falurombolás stb. – felé fordul.

Megjelenik ugyan még néhány 56-tal kapcsolatos

tanulmány, de ezek már jobbára elemzô munkák.Ilyen pl. Hannah Arendt: A magyar forradalom és atotalitárius imperializmus.

A szamizdatban, illegálisan, a Cenzori Hivataltudta és hozzájárulása nélkül megjelent, a magyar56-nak szentelt cikkek, tanulmányok, könyvek sorát1989-ben Kis János Az 1956–57-es restauráció – har-minc év távlatából címû kötete zárja be.

ENGELMAYER ÁKOS

Erdély politikai és szellemi fôvárosa volt 1848-ban Kolozsvár, érthetô hát, hogy a forradalom ésszabadságharc számos eseménye kötôdik a város-hoz. Szerencsére egyetlen alkalommal sem vált csa-tatérré, nem ostromolták meg, nem gyújtották fel.

A forradalom híre 1848. március 20-án ért el Ko-lozsvárra, 21-e volt itt az elsô forradalmi nap, amikorösszeült a száztagú városi tanács és Méhes Sámuelreformátus kollégiumi tanár, az ellenzéki ErdélyiHíradó szerkesztôjének javaslatára megszavazta,hogy létesítsenek nemzetôrséget és feliratban kérjéka Fôkormányszéket az országgyûlés összehívatásá-ra. Ezen pedig tûzzék napirendre a két haza egyesí-tését, az uniót, a törvény elôtti egyenlôség, a közte-herviselés bevezetését, a sajtószabadság megadását.A feliratot Gyergyai Ferenc városi jegyzô fogalmaztameg, Grois Gusztáv fôbíró küldöttség élén vitte át aFarkas utca sarkán székelô Fôkormányszékhez grófTeleki József kormányzónak, aki ígéretet tett a sajtó-szabadság megadására és az országgyûlés össze-hívására szóló javaslatnak az uralkodó elé terjeszté-sére.

Május 29–30-án az egész ország Kolozsvárra fi-gyelt. Ekkor ült össze és hozott határozatot a Redutkarzatos nagytermében az erdélyi országgyûlés. Ele-inte a szászok vonakodtak a helyesléstôl, a románokis feltételeket szabtak, végül 30-án a 288 tag egyhan-gúlag elfogadta a Magyarország és Erdély uniójárólszóló törvénycikkelyt, mely egyben a polgárok teljesjogegyenlôségét is kimondta. Az uralkodó, V. Ferdi-nánd június 11-én hagyta jóvá ezt az 1848/I. számalatt iktatott törvényt. Az országgyûlés még július18-ig tovább ülésezett és összesen tizenegy törvénytfogadott el.

Miután október 18-án Erdély katonai parancsno-ka ostromállapotot hirdetett, a császári hadseregtámadásba lendült a magyar seregek és városok el-len. November közepére már csak Kolozsvár voltszabad, ezt is három irányból fenyegették. Szamos-újvár irányából Wardener tábornok és Urban alezre-des csapatai közeledtek, Torda felôl Losenau alezre-des egységei, míg a hegyekbôl román csapatok ké-szültek a felprédálására. A város katonai parancsno-ka, báró Baldacci Manó megpróbálja Szamosújvár-nál, majd Szamosfalva és Kolozsvár közt feltartóz-tatni Wardener és Urban csapatait. Sikertelenül. No-vember 16-án összeül a városi tanács, hogy eldöntse:védjék-e vagy adják fel a várost. A polgárság a vé-delmet követeli, de mind Grois fôbíró, mind a kato-

nai parancsnok a feladást véli szükségesnek. Így el-kerülhetô a rombolás, az esetleges gyújtogatás, aszabad prédálás. Grois fôbíró és gróf Mikó Imre Vá-laszútra megy, hogy ott aláírja az osztrák parancsno-kokkal a feladási egyezményt. A magyar seregek 17-én elhagyják a várost, s velük tartanak mindazok,akiknek félni kell a számonkéréstôl. A császári csa-patok 18-án vonulnak be Kolozsvárra.

A december 1-én az erdélyi magyar csapatok fô-parancsnokául kinevezett Bem József tábornok márgyôzedelmes hadjárata elején december 25-én felsza-badítja Kolozsvárt. Wardener tábornok poggyászáthátra hagyva Torda felé menekül csapataival,Nagyenyeden gutaütést kap és meghal. Bem a kará-csony déli harangozásakor vonul be Kolozsvárra. Ittmásnap csapatszemlét tart, elôléptetéseket, kitün-tetéseket oszt, s 27-én tovább indulása elôtt felhívástintéz Erdély lakóihoz.

1849 nyaráig Kolozsvár a magyarság kezén van, ittszékel az erdélyi kormánybiztos, aki a polgári ügyekfelelôse. A Bécs kérésére Erdélybe is betörô cári csapa-tok Grotenhjelm tábornok vezette egységei Urban ez-redes császári seregeivel egyesülve augusztus kö-zepén érnek Kolozsvár közelébe. Ekkor báró KeményFarkas ezredes a város parancsnoka. S bár a polgárokmegint a védelmet követelik, amikor Apahida felôl azelsô ágyúlövések hallatszanak, Kemény kivezénylicsapatait a városból. Úgyhogy augusztus 16-án reggelGrotenhjelm tábornok és Urban ezredes kardcsapásnélkül vonulhat be Kolozsvárra.

*A forradalom és szabadságharc kezdetének az

évfordulóját 1873. március 15-én ünnepelték megelôször Kolozsvárt. Hory Béla író, árvaszéki elnök, a48-as események krónikásának a kezdeményezésérepár százan gyûltek össze a Házsongárdi temetôbenBölöni Farkas Sándor impozáns sírjánál. HegedûsIstván, a Református Kollégium tanára mondott em-lékbeszédet, Bem egykori tábori zenésze, SalamonJános és cigányzenekara játszott hazafias számokat.A következô évben már a Redut nagytermében ren-dezték meg az ünnepséget. 1876-ban a szervezôk„Március 15-i Állandó Bizottság”-gá alakultak. E bi-zottság létesített 1892-ben „1848–49. Országos Törté-nelmi és Ereklye Múzeum”-ot, s indította be ugyan-ebben az évben Kuszkó István szerkesztésében az1848–49. Történelmi Lapokat. A múzeum a tárgyiemlékeket és dokumentumokat gyûjtötte össze, ahavonta megjelenô lap visszaemlékezéseket, doku-

1848/49 emlékhelyei Kolozsvárt

66

mentumokat közölt, ápolta a szabadságharc és rész-vevôi emlékét. A múzeum élén bizottság állt, amelycélkitûzésének tartotta az emlékhelyek felkutatását,azonosítását s lehetôség szerinti megjelölését is.

Az Ereklye Múzeum bizottsága már tevékenysé-ge kezdetén tervbe vette a szabadságharc két kolozs-vári vértanújának illô emlékmû állítását. A millenni-um alkalmából Schmiel (Sebestyén) Dávid kolozsvá-ri építkezési cégtulajdonos felajánlotta az emlékmûingyenes felállítását. Rövidesen elkészültek a tervek.A kivégzés és a sírok pontos helyét nem tudták meg-állapítani, de a közelbe, a vasút területéhez tartozókis dombra helyezték a két méter magas keresztalakú talapzatra állított hatméteres obeliszket. A 16m2 felületû vasráccsal övezett emlékmûre a követke-zô felirat került:

HONVÉDVÉRTANÚKEMLÉKEA hazáértés a nemzet jogaiért1849. október 18-ána bitófán vértanúhaláltszenvedettTamás András alezredes,sz. Csíkmádéfalván 1784. X/16.,Sándor László ôrnagyaz I. székely ezred 1-sô zászlóaljábansz. Csík–Taplóczán 1796.

Utóbb a sírhelyet is azonosították, s külön kôveljelölték meg. A két kivégzettrôl idôközben számosadat derült ki. Mindkettôjüket Csíkban tartóztattákle, s küldték Urban haditörvényszéke elé, mely 1849.október 18-án mondta ki a halálos ítéletet, s ezt azon-nal végre is hajtották. Hosszas elôkészület után 1896.október 18-ára tették az emlékmû leleplezésénekidôpontját. Számos beszéd és zeneszám hangzott el,verset mondtak, koszorúztak. Az elsô világháborúután megrongált emlékmûvet 1941-ben állítottákhelyre, majd az 1970-es években a felsô obeliszketújra ledöntötték, darabjai ma is ott hevernek.

Szintén a millenniumhoz kötôdik a Petôfi-emlék-tábla. Ekkor vállalta elkészíttetését a kolozsvári Fel-sôbb Leányiskola. Leleplezésére az 1897-es márciusiünnepségek keretében került sor. Az iskola kórusaénekelt, magyartanára, Versényi György mondottbeszédet. Rámutatott, hogy Petôfi többször is jártKolozsvárt, de majdnem mindig itt, a Biasini szál-lóban lakott. A felirat látszólag nem kötôdik a sza-badságharchoz:

Itt volt szállvaPETÔFI SÁNDORés neje1847. okt. 21-tôl 24-ig.Megjelölte a helybeli áll.felsôbb leányiskola kegyelete1897. márc. 15.

1849-ben még ötször látogatott Kolozsvárra Petô-fi, s akkor is e falak közt éjszakázott. Az emléktáblátaz 1920-as években a város eltávolíttatta. Csak hosz-szas küzdelem után 1939-ben sikerült visszahelyez-ni. E táblának is szerepe lehetett abban, hogy a szál-loda elôtti utcát 1898-ban Petôfirôl nevezték el (maAvram Iancu utca).

1898 az évfordulók esztendeje volt, fél század teltel a nagy események óta. Két fontos színhelyre ekkorkerült emléktábla.

Az unió kimondásának helyét, a Redutot az egye-

temi ifjúság jelölte meg. 1898. május 30-án a patinásteremben tartott a város ünnepi díszközgyûlést,majd a résztvevôk levonultak az utcára, s beszédekkíséretében leleplezték a Fadrusz János tervezte cí-meres bronztáblát, melyen e felirat volt:

AZ ERDÉLYI ORSZÁGGYÛLÉSITT HATÁROZTA EL AZUNIÓLÉTESÍTÉSÉT MAGYARORSZÁGGAL1848. MÁJ. 30.A FÉLSZÁZADOS ÉVFORDULÓRA EMELTETTE AZ EMLÉKTÁBLÁTAZ EGYETEM IFJÚSÁGA1898. MÁJ. 30.

Ugyanakkor a Redut elôtti Belsô Monostor utcanevét Unió utcára változtatták. Az emléktáblát a 20-asévekben leszedette a város, s csak 1941-ben került visz-sza helyére; a 40-es évek közepén újra eltávolították.

A Bem-emléktábla felállítását az Ereklye Múzeumbizottsága kezdeményezte, s kivitelezését ReimannKároly sírkôgyáros ingyen vállalta. Az aranybetûssvéd gránit táblát december 25-én leplezték le a me-gye és a város vezetôi, valamint a még élô 1848-asharcosok jelenlétében. A Fôtér és a Belsô Közép utcasarkán álló épület 1848-ban a tudós és politikus Tele-ki Domokosé volt, ô látta vendégül Bemet. Az örö-kösök engedélyezték a tábla elhelyezését. Közel egyszázadig olvasható volt a felirat:

E házban volt megszállvaBEM JÓZSEFhonvéd tábornok1848 deczember 25-ikigyôzedelmes bevonulásakor.

1994 nyarán Kolozsvár polgármestere levakoltat-ta. Csak hónapok múltán a magyar városi tanácso-sok sajátkezû munkájával lehetett a táblát ismét ol-vashatóvá tenni.

Végül egy újabb keletû emléktáblára is ki kelltérnünk: az 1980-as években készítették StephanLudwig Roth emlékére. A szász lelkészt és tanárt,nemzetiségi politikust Csányi László kormánybiztosállíttatta hadi törvényszék elé, s a halálos ítéletet –elrettentô szándékkal – végre is hajtatta. Kétségte-lenül meggondolatlan tett volt, mint általában min-den példastatuálás. Az akkoriban katonai erôdít-ményként szolgáló Fellegváron történt a golyó általikivégzés. Az északi kaputorony déli oldalára helyez-ték a fehér márvány emléktáblát, nem annyira aszász hazafi dicsôítésére, mint inkább a magyarokmegbélyegzésére. A 11 soros román felirat magyarfordításban így hangzik: „Ezen a helyen végezték ki1849. május 11-én az ellenforradalmi magyar nemes-ség parancsára Stephan Ludwig Roth szász tanárt,haladó értelmiségit, az 1848-as forradalom tevékenyharcosát, a szász lakosság és a román nép társadalmiés nemzetiségi jogainak fáradhatatlan támogatóját”.

*Az 1848–49-es hôsök, nemzetôrök és honvéd

közkatonák emlékét leginkább a Házsongárdi teme-tô ôrzi. Bizonyára több százra tehetô azok száma,akik fegyvert fogtak a szabadságharcban vagy jelenôspolitikai szerepet játszottak, s ide kerültek pihenôre.Sokuknak nem állítottak illô síremléket, másoknak –fôleg az utóbbi évtizedekben – felszámolták a sírját.Aránylag kevés az olyan emlékmû, amelynek feliratá-ban utalás történik a forradalomban betöltött tisztség-re, megszerzett katonai fokozatra.

Az 1848–49. Történelmi Lapok számról számra re-

67

gisztrálta az elhunyt szabadságharcosok fontosabbadatait, s 1894. november 1-i számában Emlékezzünka halottakról címmel közzé is tette a Házsongárdbannyugvók névsorát. Ennek összeállítója KnapienszkyKázmér, az 1848-as lengyel légió Kolozsvárt maradttagja volt. Ô elkészítette a temetô teljes feltérképe-zését. Mindnyájunk vesztesége, hogy becses munkája1896-ban bekövetkezett halála után elpusztult. Az ôhalálával is magyarázható, hogy a lista beígért kiegé-szítése elmaradt. Ez a 39 sír szerepel a kimutatásban:1. Cibulszki Pál (1807–1862) 1848–49-es lengyel legi-

onista;2. Széki Sz. Léleki Kovács Dénes (1810–1872) a 137.

honvéd zászlóalj fôorvosa;3. Hirschfeld Sándor (†1849) a 11. zászlóalj közhon-

védja a piski csatában;4. Magyarosy Ferenc (1828–1884) honvéd hadnagy;5. Vass Pál (†1849) a 11. honvéd zászlóalj századosa;6. Dobray Sándor (1834–1876) mexikói önkéntes;7. Bíró László (1820–1871) honvéd tûzmester, szín-

házi gépmester;8. Szatmári Károly (1831–1886) honvéd százados;9. Reinisch Ágoston (1801–1884) Abrudbányáról,

képviselô 1848–49-ben;10. Keller János (†1850) mint státusfogoly halt meg

40 éves korában;11. Peraczy Mihály (1809–1864) honvéd ezredes;12. Gyertyánosi Koncz György (1803–1851) honvéd

százados;13. Harai Viktorné Török Julianna (†1853) 1849-ben

menekült férje számkivetésében osztozva Nagy-bányán halt meg;

14. Harai Viktor (1818–1882) honvéd százados [a sír-kövön a név y-nal írva!];

15. Bányai Vitális (1815–1888) honvéd tüzér fôhad-nagy;

16. Buday Károly (†1873) honvéd tiszt, ékszerész;17. Hirschfeldi Sturm Titusz (†1866) honvéd százados;18. Miskolczi Kiss József honvéd;19. Ilosvai születésû Némethi András (1797–1874)

1848–49-i honvéd tüzértiszt;20. Szabó Imre (†1854) 1848–49-es honvéd tüzértiszt,

református segédtanár, meghalt 26 éves korában;21. T. Barcsai Zsuzsanna, T. Csernátoni W. Jánosné

és leánya T. Csernátoni Eleonóra – nagyenyedimenekültek, Kolozsvárt haltak meg 1849-ben;

22. Szabó Gusztáv (†1880) honvéd tüzér fôhadnagy;23. Nánási György (†1861) honvéd tizedes;24. Bruszt Elek (1818–1850) honvéd, meghalt Mace-

doniában, Brusában;25. Bong Miksa (†1884) honvéd tiszt;26. Kucsábinszki Domokos (1829–1883) 1848–49-es

lengyel legionista, vonatvezetô az államvasútnál;27. Borosnyai László (1810–1878) honvéd százados,

kerületi hadbiztos;28. Szentpéteri István (1807–1849) elhullott a csatában;29. Madéfalvi Tamás András (1784–1848)[sic!] vér-

tanú, kötél által kivégezték;30. Sándor László vértanú, kötél által kivégezték;31. Asbóth Flóra, Asbóth Lajos tábornok neje

(†1876);32. Tompa János (1814–1885) városi fômérnök, hon-

véd tüzérszázados;33. Köpe Sándor (1830–1880) honvéd százados;34. Gróf Bethlen Gergely;35. Bartók József (†1849) tûzmester, nyolc csatában

vett részt;

36. Ujfalvi Sándor (1792–1866) 1848–49-es kormány-biztos;

37. Asztalos Pál (†1849) képviselô, kormánybiztos;38. Muszka generális Kapet (†1849);39. Tapliczai Botár József „lovas ôrnagy francia be-

csület légió és vaskoronarend vitéze”.A fenti, már dokumentum értékû névsorból bár

csak Szentpéteri István nevénél említik, hogy a harc-téren esett el, Hirschfeld Sándor, Vass Pál és BartókJózsef halálozási dátuma is erre enged következtetni.Tamás András és Sándor László neve csak részbenillik a névsorba. Sokáig azt hitték, hogy kivégzésután a temetôbe hozták holttesteiket. Így 1869-benTamás Andrásnak emlékoszlopot is állítottak a II.Cparcella aljára. E nagyon töredezett, megkopott osz-lopon még kibetûzhetô a – téves halálozási dátumú –felirat:

Emlékérevolt cs. k. huszár ôrnagykésôbb honvéd alezredesCs. MadéfalviTAMÁS ANDRÁSnakki szü. oct. 26. 1784.haza iránti szeretetéértmint vértanú kiszenvedettKolo’svárt nov. 9. 1849.EmelveCs. széki honvéd egylett által több lelkeskolo’svári polgárok hozzájárultával1869.

A névsorban felsoroltak közül ma ismerjük Szath-mári Károly, Reinisch Ágoston, Haray Viktor,Bányai Vitális, Bruszt Elek, Bethlen Gergely, UjfalviSándor és Asztalos Pál sírját, feliratos kövét. Persze,nem zárható ki, hogy néhányuk nevét még ôrzi egy-egy felirat. Sajnos, az 1896 tavaszán ide temetettKnapienszky Kázmér sírja is elpusztult.

A továbbiakban a szabadságharccal kapcsolatbahozható halottak számunkra ismert, többségében mais meglévô sírját betûrendben vesszük számba.(Alulírott Tört kövön és porladó kereszten címû1997-ben megjelent kötetében a sírok pontos betájo-lása is megtalálható.)1. Albach Géza (1829–1900) honvéd fôhadnagy, Ko-

lozsvár polgármestere;2. Asztalos Pál (1816–1849) korhû oszlopának felirata:

„Országos képviselô, kormánybiztos, tevékenybuzgó hazafi ASZTALOS PÁL földi maradványaitzárja e sírhant. Nemzete választottai közt szilárdulállva életében polgári tiszteletet, halála után kortár-sai részt vevô könnyûit méltán kiérdemelte. Földisár házától megvált élete 33-ik évében, 1849.”;

3. bácsi Balázs Márton (1824–1895) „1848/49-es ese-ménybajnok”, a kis követ pár éve elpusztították;

4. Bányai Sámuel [évszámok nélkül] városi tanács-jegyzô, 1848/49-es honvéd százados;

5. Bányai Vitális (1815–1888) 1848/49-es tüzér fôhad-nagy, sírverse: „Becsület és haza / volt vezér csil-laga, / élete csalódás / és szenvedés vala”;

6. Bardócz Sándor (1817–1892) minorita lelkész,1849. október 6-án mint az aradi rendház tagja, ôkísérte a vesztôhelyre, s gyóntatta meg SchweidelJózsef és Török Ignác honvéd tábornokokat;

7. Bartha János (1825–1911) városi tiszti fôorvos,1848/49-es honvéd;

8. Berde Mózsa (1815–1893) 1848-as országgyûlési

68

képviselô, kormánybiztos, az Unitárius Egyház jó-tevôje;

9. gróf Bethlen Gergely (1810–1867), a Kossuthhuszárezred szervezôje, a vizaknai, piski csatákhôse, hamvait 1903-ban helyezték a város adomá-nyozta díszsírhelyre, márványportrés svéd gránitoszlopán e felirat: „Harcolt a hazáért 1848-banmint ezredes, a világszabadságért mint olasz tá-bornok”;

10. Brassai Sámuel (1800–1897) 1848-as kolozsvárinemzetôr hadnagy, majd a pesti Hadi Fôtanodatanára; tudós, egyetemi tanár, mellszobros sírem-lékét 1910-ben emelték;

11. Bruszt Elek (1818–1850) korhû, urnával díszítettkövének beszédes felirata: „Vándor, ha tudnivágysz kiért virrasztott itt bú és fájdalom, errecsak sóhaj felelhet, a BRUSZT ELEK emléke ez.Honfié, ki hogy hazája szent jogait védelmezte,távol földre üldözötten menekült, s Macedoniadicsô virányain sírba szállt. S most csak a szellôfuvalma hozza által szép honának a távol sírbólkölt sóhajt. Született Kolozsvárt 1818-ban. Meg-halt Brussában 1850-ben”;

12. Nagygörgényi Csiszár József (1833–1893) 1848/49-es honvéd alvadász, fôszolgabíró, az egyik leg-fiatalabb honvéd, 1849 augusztusában bal karjátvesztette a csatában;

13. Debreczeni György (1800–1864) 1848-as nemzet-ôr huszárfôhadnagy, városi mezei rendôrkapi-tány;

14. Debreczeni Márton (1804–1851) író, az 1848-aserdélyi országgyûlés unió-bizottságának tagja,Kossuth tanácsosa;

15. gróf Esterházy Kálmán (1830–1916) 1848-as hon-véd huszár hadnagy, Kolozsvár fôispánja, azErdélyi Múzeum-Egylet elnöke, jobb karját vesz-tette a szebeni csatában;

16. gróf Esterházy Miguel (1825–1923) „a Sándor-huszárok kapitánya, 48-as honvédtiszt, szabad-sághôs, aradi fogoly”, ôt tekintették az utolsó 48-as honvédtisztnek;

17. Éjszaky Károly (1818–1907) író, mérnök, Fejérmegyei önkéntes honvéd, tábori mérnök, a hon-védelmi bizottmány titkára;

18. kövendi Fejér Márton (1812–1865) ügyvéd, Ara-nyosszék képviselôje az 1848/49-es pesti ország-gyûlésen;

19. Finály Henrik (1825–1898) történész egyetemitanár, 1848-as tüzér;

20. id. Grois Gusztáv (1811–1874) kolozsvári fôbíró1847–1849 között;

21. Gyergyai Ferenc (1799–1874) nyelvész, muzsikus,Kolozsvár jegyzôje 1848/49-ben, országgyûlésikövete, késôbb királybíró;

22. Gyergyai Sámuel (1794–1851) kincstári titkár,1848/49-es honvéd, várfogságra ítélve, sírja elpusz-tult;

23. Haray Viktor (1818–1882) színész, 1848/49-eshonvéd százados;

24. Inczédy Sámuel (1811–1893) 1848/49-es honvédezredes, a 11. zászlóalj parancsnoka, Bem leg-kedvesebb alvezére, csak „INCZÉDY” feliratúmárványoszlopát az 1980-as években elpusztítot-ták;

25. Jakab Elek (1820–1897) történész, honvéd alka-pitány, megírta a forradalommal kapcsolatos em-lékeit: Szabadságharcunk történetéhez (1880);

26. báró Jósika Miklós (1794–1865) regényíró, 1848-asországgyûlési követ, a honvédelmi bizottmánytagja, 1850-ben távollétében halálra ítélték, Drez-dából szállították haza hamvait;

27. Kontur Ferenc (1818–1886) 1848-as honvéd;28. Kôváry László (1819–1907) történetíró, 1849-ben

az erdélyi hadsereg haditudósítója, megírta Er-dély történetét 1848–49-ben (1861);

29. Martin Lajos (1827–1897) matematikus egyetemitanár, a repülés úttörôje, 1848-as honvéd tüzér;

30. Méhes Sámuel (1785–1852) tanár, szerkesztô,Kolozsvár 1848/49-es országgyûlési követe;

31. gróf Mikó Imre (1805–1878) író, politikus, az1848-as agyagfalvi székely nemzeti gyûlés elnöke;

32. Nagy Lajos (1828–1910) tanár, költô, unitáriusegyházi fôjegyzô, 1848-as honvéd huszár;

33. Nagy Péter (1819–1884) tanár, református püs-pök, 1848-as gyutacsgyár alapítója és vezetôje;

34. Paget János (1808–1892) angol orvos és író, Bemszárnysegéde a szebeni csatában;

35. Reinisch Ágoston (1801–1884) Abrudbánya 1848/49-es országgyûlési képviselôje;

36. Salamon János (1825–1899) cigányprímás, 1848/49-ben a 31. honvéd zászlóalj karmestere, Bemtábori zenésze, közadakozásból emelték dombor-mû-portrés sírkövét;

37. Sámi László (1817–1881) tanár, 1848/49-es or-szággyûlési követ, Kossuth bizalmi embere;

38. Sárkány Ferenc (1822–1896) tanár, 1848/49-eshonvéd hadnagy;

39. gróf Schweinitz Gyula (1824–1892) 1848/49-ben acsászári hadsereg hadnagya, majd fôhadnagya,utóbb magyar honvéd alezredes;

40. Szabó Sámuel (1829–1905) tanár, 1848/49-es hon-véd fôhadnagy;

41. Szathmári Károly (1831–1886) 1848/49-es honvédszázados;

42. Székely Lajos (1825–1914) 1848/49-es honvéd;43. Ujfalvi Sándor (1792–1866) királyi meghívott az

1848-as országgyûlésen, emlékíró;44. tassi Végh Bertalan (1813–1902) 1848/49-es hu-

szár ezredes, Aradon halálra ítélték, majd ítéletétvárfogságra változtatták, kriptáját eladták;

45. Vogel Károly (1829–1906) nyomdász, 1848/49-eshonvéd altiszt;

46. gróf Wass Albert (1819–1911) 1848/49-es honvédtiszt.A fentiekbôl hét sírkô már nincs az eredeti helyén,

vagy megfordították, s rá új halott(ak) neve is felke-rült. Csak Kelemen Lajos utalásából tudjuk, hogy ittnyugszik Zsákodi Horváth Ignác 1848/49–es honvédhuszár alezredes, emlékíró. A sír helyét nem ismer-jük. A korabeli sajtó adott hírt arról, hogy gróf Leinin-gen–Westerburg Károly 1848/49-es aradi vértanú öz-vegyét, törökbecsei Sissányi Erzsébetet (1826–1898) aJósika-kriptába temették második férje, gróf BethlenJózsef 1848/49-es huszárszázados mellé.

Másfél századdal a forradalom és szabadságharcután Kolozsvárt közel félszáz emlékhely utal az egy-kori nagy eseményekre. Igaz, a szamosfalvi vérta-núk emlékmûvét helyre kellene állítani, az unió-em-léktábla sorsát is jó lenne tisztázni. A temetô nemegy 1848-as sírja gondozásra szorulna. S talán egy-szer emléktáblát lehet majd helyezni a kolozsvári vá-rosházára, hogy ott kezdôdött a forradalom Erdély-ben.

GAAL GYÖRGY

69

A magyar protestantizmus egyik másnemzetisé-gû hôse, akinek alakja körül szinte legenda formáló-dott már annak életében, s még inkább a halálátkövetô évszázadban, I. Erzsébet angol királynô 1558-tól 1603-ig uralkodott. Hosszú országlása alatt Ang-lia szinte teljesen átalakult, elszigetelt, fél-katolikus,fél-reformált országból tengeri nagyhatalommá és azeurópai protestantizmus egyik erôsségévé változott.Hogy ebben mennyi szerepe volt a „szûz királynô”okos politikájának, mennyi jól megválasztott minisz-tereinek és tanácsadóinak, s mennyi a külpolitikaihelyzet és a hatalmi viszonyok sajátos alakulásának,most ne firtassuk; csupán a „magyar visszhang”számbavétele már-már szétfeszíti egy rövid írás ke-reteit.

Kezdjük azzal, hogy néhány Angliát járt magyartalálkozott, s némely esetben szót is válthatott I.Erzsébettel. A fiatal Berzeviczy Márton, aki kétévtizeddel késôbb mint Báthory István lengyel királydiplomatája vonult nyugalomba, 1564-ben Miksacsászár követeként járt Angliában és elkísérte a király-nôt Camridge-be, ahol a tanulóifjúság színielôadá-sokkal ünnepelte a koronás fô látogatását. Harmincévvel késôbb Zalánkeményi Kakas István kolozsváripolgár járt az erdélyi Báthoryak követségében Lon-donban, ahol Essex grófján kívül a királynô is fogad-ta; egy Zamojszkihoz írt levelében Kakas említiErzsébettel, ezzel az „incomparabilis matroná”-valfolytatott tárgyalásait. Nem sokra rá, mert 1595nyarán, két magyar teológus, Újfalvi Imre és VácziGergely is felkeresik Angliát, járnak Cambridge-benés Oxfordban is és távozásuk elôtt még ellátogatnakGreenwichbe, egy vasárnapi napon, amikor a király-nô is éppen ott tartózkodik és meghallgatja Whitgiftcanterbury-i érsek prédikációját. Whitgift bejegyzinevét Ujfalvi Imre emlékkönyvébe; a királynô nem,de ettôl még fogadhatta a ritka magyar vendégeket,s válthatott szót is velük.

Volt egy latinul író, de korabeli magyar humanis-ta is, aki versben dicsôítette I. Erzsébetet – BudaiParmenius Istvánra gondolok, aki Hajóraszállás (Denavigatione) c. hosszú költeményében „aranykort”emlegetett a királynô uralkodásával kapcsolatban.Idézzük néhány sorát Csorba Gyôzô fordításában:„Az, hogy az Isten elôtt oly kevés hölgy ül a trónon,/ mint Astraea, midôn még nem szállt vissza azégbe, / s földi királynô volt –, hát ez nyilván, hogyaranykor”. A királynô képe még egyszer feltûnik aversben, ahogy „tornyából a jeges Temzére lepillant”s látja ott Sir Humphrey Gilbert hajóját, amely azÚjvilág felfedezésére indul... Mint tudjuk, Budai Par-menius élve már nem tért vissza errôl a nehéz éshosszú hajóútról. 1583-ban, még a kor viszonyai sze-rint is fiatalon érte a halál.

A királyi Magyarországon is számon tartották azangol királynôt: Bornemisza Péter több ízben emle-geti ôt Postilláiban. Egyszer, csak hogy regisztrálja akülönleges helyzetet: „Angliát, Scotiát asszony em-ber bírja” (ekkor még élt Stuart Mária is), hogy aztán1578-ban idézze Erzsébet egy bölcs mondását arról,hogy az istenfélô embernek jobb nehezen, sôt nyo-

morultul élnie, mert úgymond, ha „igen kedvén valómódon” él, az „kevéllyé és bolonddá” teszi, vagy te-heti az embert. (Bornemisza Péter: Válogatott írások,Bp. 1955, 216). Megjegyzendô, hogy Bornemisza na-gyon kevés uralkodóról mond jót prédikációiban ésaz Ördögi kísértetekben – az angol királynô a kivé-telek közé tartozik.

De Bornemisza, mint tudjuk, a reformált valláshíve volt; a katolikusok sokkal kevésbé kedvelték I.Erzsébetet. Igaz, fennmaradt magyarul egy olyanangolból fordított szöveg, amelynek szerzôje mégfûz bizonyos reménységeket a királynôhöz. Ez Ed-mund Campion (Campianus) jezsuita atya, akinekhíres polémikus mûvét, a Tíz okokat még Balassi Bá-lint kezdte fordítani, de annak halála után DobokaySándor atya fejezte be és adta ki 1607-ben. A Tizedikok c. fejezetben, amit tehát Dobokay fordított, Cam-pion még (1580-ban!) úgy fordul Erzsébethez, mint-ha Angliában még nem dôlt volna el a régi és az újhit közötti küzdelem. Felsorol számos régi királyt ésígy folytatja: „Hallgassad hát Erzsébet, hatalmas ki-rályné asszony... azt beszélem én tenéked, hogy Cal-vinus és ezek a fejedelmek égi mennyországba sem-miképpen sem férhetnek... Állj melléjek azért ez di-cséretes fejedelmeknek, hogy ekképpen a te eleid-hez, a te nagy elmédhez magadat illendôen méltó-nak lenni ez világ láttára megmutassad”. A jezsuitaintése nem talált meghallgatásra; magát Campiont,aki illegális hittérítô munkát végzett Angliában még1580-ban lefogták és egy év múlva kivégezték.

A 17. század húszas éveiben jelentôsen megélén-külnek a személyes angol–magyar kapcsolatok.Szepsi Csombor Márton, aki 1618 májusában járLondonban, útleírása, az Europica Varietas (1620)angol részében említi, hogy látta a Tower elôtt „anagy öreg réz álgyúk” sokaságát, amelyeket „a jóemlékezetû Ersebet királyné asszony az tengerihartzakor az Spanyoluktul nyert”, majd késôbb aWestminster Abbey leírásakor megjegyzi, hogy itt, aMonostor „nagy rettenetes templomában” nyugszika megboldogult királyné teste. Ezután Szepsi Csom-bor jár a Whitehall palota labdaházában is, majd a St.James Park kapujánál észreveszi I. Erzsébet képét ez-zel a felirattal, amit természetesen közöl beszá-molójában: „Vivat Regina Elizabetha”.

A következô utalás a királynôre nem magyar föl-dön íródott, de ugyancsak magyar protestáns szerzôtollából való. Szenci Molnár Albert írja, Heidelberg-ben, 1621-ben kiadott „Imádságos könyvecskéje”elôszavában, amit két magyarországi asszonynak,Échi Orsiknak és Szegedi Annának ajánl: „Hierony-mus idejében az szent asszonyok mind írástudókvoltak, az kiknek ô nagy becsülettel írott leveleket...Az mi idônkben teljes volt az keresztyén világ azangliai Erzsébet királynéasszonnak szép tudomá-nyokkal tündöklô, tiszta életinek hírével-nevével,melynek istenes birodalma alatt közel ötven eszten-deig volt Angliaországnak kívánatos szép csendes-sége és békessége, ennek idejében tisztult ki azNagy-Britannia országból minden pápistaság”.Szenci Molnár megnevezi azt az ismerôsét is, aki ôt

I. Erzsébet angol királynô alakjaa 16–17. századi magyar irodalomban

70

Erzsébet mûveltségérôl és külföldi protestáns kap-csolatairól informálta – Johannes Rudolf Lavater az,Bullinger unokája (Szenci Molnár Albert VálogatottMûvei, Bp. 1976. 335–336).

De ha a protestáns szerzôk elismerô hangon ésmeleg szavakkal méltatták a „jó emlékezetû” király-nôt, a katolikus hitvitázók inkább elítélô, vagy leki-csinylô módon szóltak róla. Pázmány Péter példáulgúnyosan említi Kalauz c. mûvében, hogy Erzsébetet„a Calvinisták az egész Angliai Ecclesia fô lelki pász-torának tartották”. Néhány évtizeddel késôbb Pósa-házi János (aki egyébként maga is megfordult Angliá-ban) Igazság istápja c. könyvében idézi Pázmányt ésmegmagyarázza a magyar olvasónak, hogy ez VIII.Henrik óta így van Angliában, tehát „a nagy emléke-zetû Örzsébet Királyné Aszszony” mindössze a ha-gyományt követte, amikor megtartotta az egyházfôtisztségét.

Tíz évvel késôbb az ugyancsak nagytudományúés külországot járt Tolnai Fabricius István megírjaprotestáns szemszögbôl a maga ellen-kalauzát Igazkeresztyéni tudomány és vallás útára vezetô kalauz(Kolozsvár, 1679) címen. Ebben hosszan foglalkozikaz (általa Angliában is tanulmányozott) angol re-formáció történetével, s így természetesen I. Erzsébetszerepét sem hagyja szó nélkül:

„Eduard hólta után a Sátán Mária Királyné általmegzavará ugyan e szép reformatiót mindaz által Is-ten az övéit el nem hadgya, hanem Mária hólta utánErzsébeth Királyné szívét fel-indítá, ki (...) e szép re-formatiót a helyére állítá 1562. esztendôben”.

De Erzsébet királynôrôl a legszebb emléket ma-gyarul mégiscsak egy Hollandiában tanuló erdélyiteológus állította. Ez a mintegy tizenkét sor vers egy1690-ben Franekerben kiadott könyv függelékébenmaradt fönn, amelynek címe M(ezô) Bándi P. Sámu-el Rövid magyarázattya a LXVIII. Sóltárra. Ezt az 56versszakból álló verset Jankovics József már köz-

zétette a Régi Magyar Költôk Tára 17. századi soro-zatának 14. kötetében Üdvözlôvers Bándi Pap Sámu-elhez címmel. Véleményem szerint azonban ez nemigazán üdvözlôvers, inkább magyarázó-epilóg-szerepe van a könyvben, amelyet a szerzô két fôran-gú hölgynek, Teleki Mihályné Weer Juditnak ésWesselényi Pálné Béldi Zsuzsannának ajánl. Mivel avers szerzôje nem nevezi meg magát, de nem is for-dul felszólító módban a szerzôhöz, úgy gondolom,azonos Bándi Pap Sámuellel. Annál is inkább, mert avers témája „A fejedelmi asszonyok dicsérete”, s tar-talma voltaképpen történeti áttekintés, amely a bibli-ai Deborától Orániai Vilmos feleségéig, StuartMáriáig dicsôíti az arra érdemes hôsnôket. Mivel aversben központi szerepe van I. Erzsébetnek, szeret-ném ezt az írást a késôbb Oxfordba is ellátogatóerdélyi református peregrinus, Bándi Pap Sámuelszavaival befejezni, azokkal a sorokkal, amelyekbena protestáns Angliát megalapozó uralkodó alakjátidézi:

„Elizábeth kit tisztelt BritanniaJésus Népének erôs DebórájaEz Sponyol Háznak kevélységét rontya

s ugyan tapodgya

Tenger tsudálkozik Aszszony erejénÉkes hadait hordozza tsendesenBus habjain, igaz Hit gyôzedelmén

örvendez igen

Elizábeth Aszszony állittá lábraA tiszta vallást széles EuropábaGyôzedelmével Semirámis mássa

éltében vala...”

GÖMÖRI GYÖRGY

1. ElöljáróbanA székek életsorsa, területük

bôvülése, megfogyatkozása olyankérdéskör, amelynek vizsgálata nél-kül hézagos a társadalom rajza,foghíjas az intézménytörténet éscsonka a politikatörténeti rekonst-rukció is. Az erdélyi mûvelôdés-történet igazgatástörténeti vonat-kozású szektora gazdag irodalmatkínál.1 Tanulmányok, könyvek tu-catjai emelik a közfeladatok meg-oldásának ezt a sokszázados múltúalakulatát, a „tekintetes vármegyét”;a „nemes széket” mikor a hagyo-mányos értékeink, önigazgatásunkerôdítményét, végvárát látva ben-ne, mikor a maradiság, az önkény,a hatalmaskodás szimbólumát.

Napjainkban a vármegye iránt,

mint sokcélú, politikus életkeretiránt azért is megnövekedett azérdeklôdés, mert rövidesen ismétnapirendre kerülnek az újrame-gyésítési munkálatok. Hasonlómûveletek során pedig az esetle-ges változtatást befolyásoló té-nyezôk, meggondolások várhatómódon nem egyenértékû két nagycsoportra oszthatók. Az elsôbe,amelyet autonóm jellegûnek ismondhatnánk, azok a módosítástkövetelô rendelkezések, reformoktartoznának, amelyek az öntörvé-nyû fejlôdés, az önálló, a más,külsô tényezôk által nem befolyá-solt adminisztráció kívánalmai,az efemer szempontok által nembefolyásolt élet produktumai.

A másodikba – nevezhetnôk a

heteronóm tényezôk csoportjának– azok a módosító beavatkozásitörekvések tartoznának, amelye-ket más, külsô célkitûzések (az igaz-gatást jármukba fogó, szolgála-tukba állító, rendszerint politikaijellegû érdekek) szolgálata diktál.

A következôkben a sokszínûelôzmények parlagján tallóznánk,történeti példázatokat kínálva meg-gondolkodtatásként.

2. A bizonytalan faluközössé-gi széki határok

Tagányi Károly szerint a föld-közösség klasszikus földje Erdély.2A Székelyföldön, földrajzi okokkövetkeztében is, a társadalom fej-lôdésével, az egész jogrendszerrelszoros viszonyt teremtve, ennek

A székely székek határai, életsorsaa felvilágosodás évtizedeiben

71

az intézménynek a súlya, jelen-tôsége igen nagy. A tulajdonvi-szonyok alakulása (az erdôk és le-gelôk racionális, közösségbelihasználata), a földrajzi feltételek(az például, hogy a havasok, hegy-ségek, erdôborította tájak túlsúlyaitt igen-igen nagy), együtt járt aszilárd, tartós határvonalak helyen-kénti hiányával. Így maradtakmeg oly sok évszázad múltán is ahatalmas széki közösségi erdô-, le-gelô-birtokok, az osztatlan, többcommunitás használatában álló„köz élôhelyek”, a falu-bokrok bé-kességes, együttes használatában,birtokában.

A 18. században azonbanmind többször említik forrásainka megfogyatkozó faizási, széna-csinálási, csordalegeltetési lehetô-ségeket. A manufaktúrák, az iparitevékenység szintén növeli a gon-dot: fogyatkozik az erdô. A tulaj-donjog biztosítása (a birodalom-ban már sorra kerülô és Erdély-ben is napirenden lévô úrbérren-dezés miatt is) nagyobbra növe-kedett súlyú mozgató erôvé; igaz-gatást követelô tényezôvé vált. Akorábban is fel-fellobbanó határ-villongások gyakoribbakká, a ha-tárviták tanúk százait, ezreitmozgósító perekké, perfolyamok-ká váltak. Per folyik a Hatodért, akilenc község havasáért, Maros-szék közhavasaiért és így tovább.Jellemzô, hogy amikor a fôkor-mányszék 1785-ben a földközös-ség megléte felôl érdeklôdik, Ud-varhelyszék a véle kapcsolatoshatárvillongásokról nyilatkozik.3

Igen-igen tanulságosak ilyenszempontból az úgynevezett csík-szentimrei határper4 közel 1400oldalas, 18. századi periratai.Ezek között szerepelnek a fôleg1732. és 1777. évbeli tanúvallatá-sok, de 1554–1696-ból való bizony-ságok is, amelyek székek közötti,sok helyütt még meg nem szilár-dult határvonalakról tudósítanak.Jellemzô, hogy ez a Csíkszentimreés Bardóc fiúszék közötti tor-zsalkodás még 1841-ben is tart. A„bardócszéki terrénumokba belé-harapózó” csíki faluközösségekmiatt felparázsló vita általáno-sabb problémákat vet fel. Olyat,mint például az, hogy hol van ahatár Csík-, Gyergyó-, Három-szék és Udvarhelyszék között. So-kak szerint „a Havasok és hegyektetejei tartják a métát”. A Bardócfiúszékiek azt is követelik, hogy„a Nagy-Kormos-Kôtôl fogva,

által a Piliskéig mindenütt az he-gyek élein és tetejin légyenek ahatáruk”. Szentmihályi, szentim-rei, szentsimoni, csatószegi val-lomástevôk szerint a homoród-almási és a csíkzsögödi határ a„Kis- meg a Nagy-Kormos-Kônélconterminálódik”.

Azt, hogy a „tusnádi, verebesiés kozmási határok a hegyek élinconterminálódnának Nagy- és Kis-baczonnal” – sokan tagadják. Sze-rintük Bacon felé „a hegyen sokkalbelôl” húzódik a határ. Egyes val-lók pedig úgy tudják, hogy a zsö-gödi és a homoródalmási falu-közösségek erdôs helyeit a Kis-Kormos Köve választja el.

Daniel Lôrinc uram jobbágya,Bíró János felsôrákosi (Felsô-Fe-hér megyei) lakos. Ô elmondja,hogy „...az udvarbíránk megpa-rancsolta, hogy mennyünk ilyenvagy amolyan fenyôfáért, s aztnem bánták, akárhonnan vittük,... s nekünk oda kellett mennünk,ahol parancsolat szerint való fáttanáltunk”. Ugyanúgy laza tulaj-donjogi keretekrôl, erdôhatárról,valamint Felsô-Fehér megye, Csík-,Gyergyó- és Kászonszék valamintUdvarhelyszék ki nem métázott,összemosódó közhavasairól szá-mol be a szintén felsôrákosi Lô-rinczi István. A Daniel-udvar ôt isküldte fenyôfáért, és „én – mond-ja a tanú – nem kérdeztem hovávaló, hanem odamentem s vág-tam”.

Az 1777-es tanúvallomás meg-örökítette azt, hogy a Kis-Jáhoro-son a tusnádi, kozmási, verebesi éslázárfalvi embereknek „szerreesztenájok szokott lenni”, de abardóczszékiekkel a határt nemtudják. A tusnádiak ugyanakkorazt vallják, hogy ôk a nagybaconi-akkal a Nagy-Jáhoroson a kurucvilágban békességesen szénát csi-náltak, „a határ felett nem virgot-tunk – mondják –, hanem békes-ségben voltunk, arra nézve bizo-nyos terminusát a határoknak nemis igen vizsgáltuk”.

A székely székek közül elsôsor-ban Csík-, Gyergyó- és Kászon-szék Kárpátok-beli, keleti mezs-gyéi voltak kitéve idônkénti kiiga-zításoknak.5 Itt Moldva és Havas-alföld szomszédságában, hason-lóképpen, mint a belsô , a hargitaitérségekben lassan stabilizálódtaka székek életterét is kijelölô or-szághatárok. A plájászok (ôrállók,strázsák) vigyázták a passzuso-kat, véghelyeket, vámokat, szoro-

sokat, de az azok között elterülôerdôk, legelôk, tisztások, hegyes-völgyes lakatlan rengetegek von-zották, „béharapózásra” sarkall-ták a tanyák, szállások kisállattar-tó lakóit. 1769-ben (a Vaskaputólkezdôdôleg) 54 hegyet, havastcsatoltak Erdélyhez. Ezekbôl az-után a határôrezredek katonáinaktulajdonába tartozó ruházati, lóbe-szerzési és más alapokat formáltak.1783-ban pedig, akkor már „revin-dikált havasok” néven (ebbôl szü-letett meg a Csíki Magánjavak va-gyonközösség), csatolódtak a szé-kely székekhez is, határbôvülésteredményezve. Figyelmeznünkkell azonban arra, hogy e változá-sok „a közjogi alkatrészeket” nemgyarapították, nem rendezték újalakulatokba, csak a régiek egy kisrészét növesztették meg.

Hangsúlyossá éppen azt sze-retnôk tenni, hogy a 18. századbana közigazgatási egységek – falu-közösségek, székek, megyék, sôtországrészek – határvonalai mégsok helyütt kétesek. És ugyancsakekkor válik lendületesebbé a bi-zonytalan, vitatható „limes”-ek pon-tosabbá tételének, rögzítésének fo-lyamata is. Hozzáfûznôk: egyolyan immanens módosítási, cse-lekvési menetben, amely autonómalakulásnak, reformálásnak is mi-nôsíthetô.

3. A provinciális és a militárisközigazgatás egyvelege

Magyary Zoltán, a közigaz-gatás fogalmát elemezve neveziazt az állam adminisztrációjának.Majd fejtegetéseit azzal zárja le,hogy: „a közigazgatást úgy hatá-rozhatjuk meg, hogy az az államszervezete, a közfeladatoknakezek természete által megszabottmódszerrel a jogrend keretébenvaló eredményes megoldására”.6Az állam szerepének megnöveke-dését tükrözi ez a definíció; mintahogyan az is jellemzô, hogy mígkorábban az állam csak a belsô éskülsô védelem, a rendészet és ahadsereg fenntartását, valamintaz igazságszolgáltatás felsô szint-jét sajátította ki, újabban mindin-kább bôvíti feladatkörét. Nos, ez afolyamat igazából a 18. századbanveszi kezdetét. Ekkor, 1732–37 tá-ján történnek meg az elsô kísér-letek is arra, hogy Erdélyt teljesenkatonai igazgatás alá helyezzék.

A kászoni eredetû BornemiszaJános kancellár védelmezi akkorErdély maradék „államiságát”,

72

azt, hogy a gubernátor erdélyi le-gyen, ne uralkodjék el a „de nobissine nobis” elve, ne diadalmas-kodjék a teljes mértékû hadi-tanácsi uralom és a militáris igaz-gatás. 1762 és 1770 között még ígyis három generális követi egymásta fôkormányszék elnöki tiszt-ségében (Adolf Buccow, HadikAndrás, Carol O’Donnel).

A központi hatalom és a kisautonóm önigazgató közösségekviszonya nagy mértékben áta-lakul. Az állam, a legjelentôsebbmakroorganizmus, növeli a belsôkohéziót és ennek érdekében láza-san reformál, központosít.

A felvilágosult abszolutizmus-kori centralizáció e folyamatrendjén éppen a Székelyföld egyrészén épített ki sajátos igazgatásiformákat. Ismeretes, hogy 1762 és1764 között erôszakos módsze-rekkel rákényszerítették a határôrkatonai státust Csík- Gyergyó- ésKászonszék, Háromszék, Bardóc-fiúszék székely szabadjaira, (aprimipilusokra, pixidariusokra,de még az armalistákra is). Ezt

követôen Erdély 294 helységében,a határôrvidéken (Militär-Gränze)uralkodóvá válhattak a katonaiigazgatás, már nem széki statú-tum, hanem a hadi rendtartásalapján. Egyeduralmi zónákatazonban a Székelyföldön mostsem tudtak kialakítani. Ott nemvoltak tehát olyan összefüggô, apolgári közigazgatástól teljesenelkülöníteti katonai kerületek,mint a horvát–szlavón, vagy a

bánsági végvidéken. Erdély egé-szében 294 településbeli népességfüggött a „hadi rendtartás”-tól, dea szebeni General Commandocsak 64 faluban és városban volt

egyedüli kormányzó erô és hata-lom7. Székely viszonylatban azigazgatási rendszer még inkább atiszta polgári (provincialista) ésaz elegyes (katonai és provincia-lista) típusok váltak uralkodóvá.Az 1848 után közétett adatok ta-núságtétele szerint a csak határmenti katonai uralom alá tartozómezôvárosok és falvak számaigen kevés: 1810. évbéli összeírás8

szerint:

A különbözô források (kimu-tatások, összeírások statisztikaifeldolgozások) kis eltéréssel szin-tén ezt a helyzetet tükrözik. Atöbbi település, különösképpen

Tisztán határôrkatona Elegyes határôrkatonaés polgári

város falu város faluI. székely gyalogezred 1 – 1 49II. székely gyalogezred 2 – 3 97

székely huszárezred 1 1 10 158

73

azok, amelyek elkerülték a határ-ôrség intézményének bevezetését,egyelôre megôrizték régi státusu-kat; megôrizték a hagyományosszokásjogi rendet, a szék statutu-mainak rendelkezéseit, a falvakpedig ôsi rendtartásaik, falutörvé-nyek normái szerint éltek.

A korszak, amelyrôl szólunk, atörvényhozást tekintve a rendele-tek uralmának idôszaka. A széke-lyek, akiknek communitásai im-már idegen, nyelvüket, tradíciói-kat nem ismerô, értékrendjüketnem értô tisztek is uralták és kor-mányozták, követik az állam-igazgatás legfelsô bécsi szervei-nek gyakorlatát: parancsolatok la-vináját zúdítják a faluközösségek,székek népére. De falutörvényt, afalugyûlések jegyzôkönyveit, a fa-luszéke ítélethozásait tartalmazóprotocollumok mellett a falu ládá-jában ez idô tájt sokasodnak a na-piparancsok, és a nótáriusok meg-kísérlik bejegyezni azokat a „pa-rantsolatok könyvébe”, amelyek-ben immár megjelennek a katonaitisztek által írott, a hadnagyok,kapitányok által fogalmazottrendtartások is.9 Ezek végrehaj-tása pedig nem csupán a falus-bíró, a külön katona-bíró, vagy ahütösök feladata, hanem a káplá-rok, inspektorok gondja is.

1772. december 15-én Illye-falván V. Huth kapitány – aki kü-lönben még ismeri és tiszteli, be-csüli is az önigazgatás régi rendjét– instrukciója 9. paragrafusábanígy ír: a bírónak „a katona részrôlsegítségül vannak az Altisztek, hapedig azok nem akarnának tehátmingyárást jelentse meg a köze-lebb levô Tisztnek, meg nekem...”különben a kemény katonai bün-tetést el nem kerüli.10 Az alapsejt-nek, a faluközösségnek a függése,a neki diktáló, ôt „commandíro-zó” testületek; alakulatok „regná-lása” tehát sokhelyütt kétszeres(széki és katonai), a gyakorlatbanazonban háromszoros, mert atisztán gyalogosok vagy csak ki-zárólag huszárok, valamint a pro-vincialisták (nemesek, jobbágyok,zsellérek) lakta típus is alig tucat-nyi. Csík-, Gyergyó- és Kászon-székben, Háromszéken, Bardóc-fiúszékben a modell: provincialistalakos, gyalogos és lovas székely.Ez viszont a lovas, a huszárezreduralmi illetékességét is jelenti. Arendelkezôk a közvetlenül nor-mákat elôírók, statútumokat alko-tók száma általában így nô megháromra.

Illyefalva például a provincia-lista beosztás szerint Háromszékrésze; katonai beosztás szerint:Lantz kapitány fôsége alatt a 2.székely gyalogezred 5-ös számúszázadához tartozik, de a huszár-regiment 1-es számú ezredéhez is,Haisler lovassági százados ren-delkezéseire figyelmezve.

Általában azonban nézetel-térés, vita az illetékesség kérdé-sében a militáris és provinciálisstátus között van. A két vezetôségközötti feszültség nem egyszerabból adódik, hogy az ezredek,századok tisztjei rendelkezéseiketaz egész elegyes falura érvényes„ordinatio”-ként adják ki. 1793.augusztus 24-én Baróton példáulMosa ôrnagy „Batalion Commen-dans úr” a tûzoltás rendjérôl ad ki„porontsolatokat”. Közülük egyparagrafust idézünk: „Egy udva-ron ... nem szabad senkinek azCompagnia híre, meglátása és en-gedelme nélkül egy háznál, egyistállónál és egy csûrnél többetépíteni, azokot pedig fa téglával[zsindellyel] vagy deszkával fed-jék be, szalmával nem szabad.”11

Az egész elegyes, vegyes rendilakosságú településnek diktálniakaró, a döntést mindenben ma-guknak vindikáló „eluralkodó”

katonatisztek itt-ott még a szék,„a nemes universitas” utasításaitis ellenôrzik, aláírásukkal látjákel, s csak az így hitelesítettet te-kintik érvényesnek.

A „militáris és provinciális stá-tus” a zavarok megelôzése érde-kében együttesen is kénytelenhatározatokat hozni; de hogy ezmilyen nehéz és kényes mûvelet,azt sejteti az, hogy egy tizenötpontot tartalmazó határrendtartásmegszövegezéséhez 1775-benasztalhoz ülô fôemberek, székikirálybírák, táblai jegyzôk mellettott található maga Emanuel Cara-to „colonellus [az] elsô szekel Re-gementnek Commendansa” is. Azelnök pedig az egész székelyhatárôrség parancsnokló táborno-ka, a „general maior” gróf GyulaySámuel.

4. A székek vármegyékkéalakulásaA korszerû közigazgatás a joze-

finista elképzelésekben a megye-rendszer megreformálását is igé-nyelte. II. József tehát 1785-benmegszüntette a hagyományos struk-túrát. A területi igazgatási szerve-zeteknek új határvonalakat terem-tett, és megszûntek a székek is,helyüket a vármegyék foglalták el.

Közigazgatási beosztás II. József korában (1758)

74

1785. április 8-án Madéfalvánkeltezett az a kihirdetô szolgabí-rói rendelet, amely Tapolca proto-collumában ôrzôdött meg. (Érde-kessé teszi ezt még az is, hogykibocsátója, aláírója Zöld János, amadéfalvi veszedelem egyik ve-zéralakjának, a legendás Zöld Pé-ternek a testvéröccse.) Ennek ne-vezetes sorai így hangzanak: „Azfelséges királyi rendelkezésekszerént nevezett Erdély ország-nak 11 vármegyékre való felosztá-sával Udvarhely-, Csík- és Gyer-gyószékek Udvarhely nevezetalatt egy vármegyének rendeltet-nek...” Élére fô- és viceispánokat,szolgabírákat neveztek ki.12 A célaz volt, hogy a feudális igazgatástésszerûbbé, gyorsabbá, hatéko-nyabbá, centralizálttá tegyék,szüntessék meg a visszaéléseket,a hivatalokba szakképzett tiszt-ségviselô gárdát alkalmazzanak,válasszák szét teljesen az igaz-gatást és a bíráskodást, végsô fo-kon pedig korlátozzák, szüntes-sék meg az önigazgatás hagyo-mányos sokszínû formáit.

Az, hogy Felsô-Fehér megye19, földrajzilag össze nem függô,egymástól nagy távolságra fekvôtelepüléseit a legközelebbi szom-szédos kerülethez csatolták, való-ban az autonóm tényezôk megkö-vetelte ésszerûsítést szolgálta.Annak azonban, hogy a székelyszékek beosztását megváltoztat-ták, az lett – egyebek között – akövetkezménye, hogy a tisztánprovinciális, tisztán katona, ele-gyesen provinciális és katona fa-luközösségek, mezôvárosok szö-vevénye még sokszínûbbé, dú-sabbá, az egységesen belüli kü-lönbözôségek még erôteljesebbéváltak.

Háromszék döntôen határôr-jellegû székbôl olyan vármegyévéváltozott, amelynek „militarista”jellegét a néhány kászoni tele-pülés hozzátartozása növelte, dea szintén ide csatolt Brassó vidékés Felsô-Fehér megye polgári la-kói a provincialisták súlyát tettékérezhetôbbé.

Udvarhely megye a régi ud-varhelyszéki communitások pol-gári státusban lévô lakóit jussoltahozományként, túlsúlyba juttatvaígy a provincialistákat a csíki ésgyergyói másik féllel szemben.

Aranyosszéket Kolozs megyekebelezte be.

Az 1784/87. évi elsô magyar-országi népszámlálás13 alkalmá-

val e néhány vármegye polgárilakosságát megszámlálták ugyan,de a katonai szolgálatra rendeltszabadokat nem. Ezt az útbaigazí-tó körülményt felhasználva, a kö-vetkezô megyei összetételt álla-píthatjuk meg:

A közigazgatás átszervezése,modernizálása valójában össze-fonódott a megyei önkormányzatmegszüntetésének tervével, vég-rehajtó szervvé való degradálásá-val. Ifj. Barta János írja14: „Azuralkodó a megyét végrehajtószervvé fokozta le: elvette tôle atanácskozás jogát... megszûnt te-hát törvényhozó, de még igaz-ságszolgáltató szerepe is. A nagyátszervezés felszámolta az országkiváltságolt egységeinek különál-lását is. Megszûnt az erdélyi szászés székely székek, a jász és kunkerület, valamint a hajdúvárosokönkormányzata, de a szabad kirá-lyi városok autonómiája is...”

Az önigazgató intézmények ésnem utolsó sorban „a szabadságkis körei sokaságának”, a falukö-zösségek ellenállásán azonban,mint ismeretes, nem gyôzedel-meskedhetett a közjót reformok-kal, jó szándékkal, de erôszakkalemelni akaró császári akarat. II.József halálos ágyán visszavontarendeleteit.

IMREH ISTVÁN

Jegyzetek:

1. Magyary Zoltán: Magyar közi-gazgatás. Bp.1942. 100–102; Ere-ky István: Tanulmányok a váro-si önkormányzat körébôl. Bp.1908; Csizmadia Andor: A ma-gyar közigazgatás fejlôdése. Bp.1976.11–29, 31–63.; Ember Gyô-zô: Az újkori magyar közigaz-gatás története. Bp. 1946. 40–44.;Istoria dreptului românesc 1.Bucurešti, 1980.

2. A földközösség története Ma-gyarországon. Az ôsi társada-lom magyar kutatói. Szerk.

Zsigmond Gábor. Bp. 1977. 357.3. Uo., 359–360.4. Csíkszeredai Állami Levéltár:

Szentimre község iratai. Fondm. 20. 1. sz.

5. Venczel József: A volt határ-ôrezred vagyonának sorsa.

EME Emlékkönyve. K-vár 1944.122–125., Emil Micu: Contribuøiila istoricul regimentului grãni-ceresc întâi valah. Buc. 1943.15–21.

6. Magyary Zoltán i.m. 47.7. Edelényi Szabó Dénes: Magyar-

ország közjogi alkatrészeinek éstörvényhatóságainak területvál-tozásai. Magyar StatisztikaiSzemle, VI. évf: 1928. I. 648–714;Némethy Artúr: Magyarországitörvényhatóságok közigazgatá-si beosztásának változásai 1526után. Történeti statisztikai Köz-lemények, II. évf. 3–4. 107–120;J. H. Benigni von MildenbergStatistische Schirre der Sieben-bürgischen Militär-Gränze. Her-mannstadt, 1834. 157–181.

8. Kemény Sámuel Gyûjtemény.K-vári Állami Levéltár, Gram-matophylaceum Transylvani-cum Miscellanea, Tom. 20, p.670.

9. Imreh István: Határôr katona-tisztek, székbeli elöljárók, falu-törvények a 18. század végén.Parasztkultúra, populáris kultú-ra és a központi irányítás. Bp.1994. 17–24.

10. Csíkszeredai Állami Levéltár,Csíktapolca község iratai, 1. sz.Protocollum 1770–1795.

11. Sepsiszentgyörgyi Állami Le-véltár, Árkos község iratai 12.sz. 1760–1804.

12. Csíktapolca iratai 1785. p.93–97.

13. Az elsô magyarországi nép-számlálás (1784–1787). Bp. 1960.Szerk. Danyi Dezsô és DávidZoltán. 306–311, 362–367.

14. Ifj. Barta János: A nevezetestollvonás. Bp. 1978. 83; L. HajduLajos: II. József igazgatási re-formjai Magyarországon. Bp.1982, 103–227.

Vármegye Tisztán polgári Elegyes határôrkatonaés polgári település

Háromszék 37 118Udvarhely 124 43

75

Könnyen osztogatják manapság az elismerô sza-vakat, a kitüntetô jelzôket, miközben a szavak és ajelzôk megkopnak, értéküket vesztik. Nehéz tehátma, amikor egyszeriben oly sok „nagy tudósa”,„kitûnô közéleti embere” lett az erdélyi magyar tár-sadalomnak, azt leírni, úgy, hogy mindenki számárahihetô és elfogadható legyen: a 80 éves Jakó Zsig-mond nemcsak az erdélyi magyar tudományos élet,hanem az egész magyar tudományosság legna-gyobbjai közé tartozik. Történetírói munkásságánakértéke megkérdôjelezhetetlen, nevelôi munkája, hanem is látványos – hiszen oly szûkös és gyarló voltaz a tanítványi kör, ami reá bízatott – biztosította afolyamatosságot az erdélyi magyar históriai tanul-mányokban, miként emberi magatartása, erkölcsiszilárdsága, mellyel a legnehezebb idôkben is helytállott és helyt állani tanított, példaértékû.

Egész életmûve bizonyítja, hogy a szellemi tilal-mak közepette, az európai tudományossággal valókapcsolatoktól megfosztva is lehetett korszerû, euró-pai mércével mérhetô tudományt mívelni itt Erdély-ben is. Tudományos munkáit számba véve csodálat-tal adózva állapíthatjuk meg, hogy miközben azerdélyi középkori forrásanyag páratlanul alaposismerôjeként közelített meg minden tudományoskérdést, a feldolgozás mikéntjét, módszereit tekintvemindig lépést tudott tartani a történettudománylegújabb eredményéivel. Így írás-, könyv-, könyvtár-,értelmiségtörténeti tanulmányai éppen úgy, mint apapírgyártás, az erdélyi iskolaügy múltját illetô for-rásközlései, az általa megjelentetett emlékiratok,vagy legnagyobb vállalkozása, a középkori Erdélytörténetére vonatkozó oklevelek regesztáinak készí-tése és közzététele, egytôl egyig az erdélyi magyartörténetírás legigényesebb és ugyanakkor a törté-netírás mindenkori eredményeihez igazodó alkotá-sai közé tartoznak.

Jakó Zsigmond tudatosan vállalta fel és konok ki-tartással végezte az erdélyi magyar történetírás szol-gálatát. Ez a szolgálat azonban nemcsak a saját,egyéni tudományos terveinek megvalósítását jelen-tette, hanem jelentette a fáradhatatlan munkálkodástaz utánpótlás nevelésében, valamint – amikor lehe-tett – az intézményépítés területén is. Így lett az utol-só fél évszázadban felnôtt valamennyi erdélyi ma-gyar történész-nemzedék mentora és lett az erdélyimagyar levéltárügy (ameddig ez önállóan élhetett)legtudatosabb intézôje, az Erdélyi Múzeum Egye-sület mindenkori munkatársa, majd 1990-ben azEgyesület újjászervezésének kezdeményezôje és ki-kényszerítôje. Tudományos munkája mellett arra ismaradt ideje és munkabírása, hogy miközben sokana csodában bízva tétlenül várták elorzott közgyûj-teményeink visszaszolgáltatását, megszüntetett in-tézményeink újraindítását, feladatainkat és lehe-tôségeinket józanul mérlegelve alapított tudomá-nyos könyvtárat és teremtette meg egy új erdélyi tu-dományos intézet alapját.

Jakó Zsigmond egész élete, pályafutása, tudo-mányos munkássága alapján méltán sorolható azerdélyi tudományosság és az erdélyi magyar szelle-

mi élet legnagyobbjainak, az általa oly sokra becsültMisztótfalusi Kis Miklós, Mikó Imre, Kelemen Lajosés társaiknak sorába.

TONK SÁNDOR

Jakó Zsigmond elôtt tisztelegve tesszük közzé egy, többmint ötven esztendôvel ezelôtt megjelent tanulmányánaknéhány részletét. A magyarság életrajza címû tanulmány,melybôl részleteket közlünk, Szabó István hasonló címûkönyvének megjelenése alkalmából készült, és benne JakóZsigmond a magyar és sajátosan az erdélyi magyartörténettudomány helyzetével, feladataival kapcsolatbanfogalmazott meg máig is érvényes gondolatokat. A tanul-mány a Hitel 7(1942)4. számában jelent meg.

A magyarságéletrajza

Szellemi életünk egyik jellegzetes vonása, hogyma írók és költôk, tudósok és közírók a legkülön-bözôbb utakon e közös cél felé igyekeznek: a ma-gyarság lényegének, örök arcának megismerése felé.Az önmagunk felé fordulásnak, nemzeti önis-meretünk elmélyítésének szükségét elôször, törté-netírásunk ismerte fel és kezdte meg magyarságunklényegét tartalmazó népiségünk tudatos tanulmány-ozását. Alább egy kiváló munka megjelenése alkal-mából történettudományunk új törekveseivel és maiszerepével óhajtunk foglalkozni.

A közelmúlt nehéz évei számos példát szolgáltat-tak annak bizonyságául, hogy a múlt ismerete mek-kora erôforrást jelent a legnehezebb helyzetek öntu-datos vállalására. Társadalmunk történeti mûvelt-sége hiányosságában és felszínességében keressükaz okát annak, hogy egyes tagjai kritikus percekbennemcsak azt nem tudják, hogy mit kell cselekedniök,hanem azt sem látják, hogy mit nem szabad tenniök.Amennyire kívánatos azonban, hogy a nemzet tagjaimindig hûséggel forduljanak a közös múlt ésfejlôdés szabta eszmékhez, elvekhez és célkitûzé-sekhez, épp annyira alapvetô követelmény, hogy atörténetírás is finom szeizmográfként kövesse anemzet életét, a benne bekövetkezett változásokat éslegyen tekintettel a nemzet lelki szükségletére.

Történettudományunk ugyanis a múlt századvégétôl kezdve öncélú adatközlésekbe, aprólékosrészletfeldolgozásokba merült, melyekbôl kiszáradta megelevenítô élet. Az egyes kérdések megis-merésére összehordott tekintélyes adathalmazokmegemésztését senki sem kívánhatta a múlt feléérdeklôdéssel közelítô mûvelt közönségtôl, a poziti-vista szaktudomány pedig feleslegesnek érezte arészletekbôl a történelem organikus egységét vissza-állítani. A szaktudomány hozzáférhetetlenségébeburkolózó történetírástól magára hagyott olvasókirányzatos alkotásokkal vagy a história hitelét vég-leg lerontó népszerûsítô munkákkal kényszerültekszellemi szükségletüket kielégíteni.

Változás csak a világháború után következett bea magyar történettudomány fejlôdésében, amikor a

Jakó Zsigmondköszöntése

76

szellemtörténeti módszerek alkalmazásával elké-szült történelmünk nagyszabású új szintézise, Hó-man és Szekfû Magyar Története. A tragikus ösz-szeomlás okait keresô, súlyos lelki válságba kerültnemzet hatékony orvosságot nyert a múlt újonnanmegalkotott rajzában. A trianoni országcsonkra szo-rult magyarság elôtt teljes életszerûségében bonta-kozott ki ezeréves múltja s a tragikus jelen kifejlését,saját helyzetét megismerve, visszanyerte önbi-zalmát, küldetésébe vetett hitét, mert tudatosult ben-ne, hogy bukása nem reánehezedô végzet, hanem azerôk pillanatnyi alakulásának következménye, mely-bôl kell kiútnak lenni.

Az ország széttöredezése azonban szükség-szerûen a történettudomány és közönsége viszo-nyában is éreztette hatását. Társadalmunk ösztönö-sen megsejtette, hogyha múltját továbbra is államánkeresztül szemléli, hatalmas magyar tömegek ma-radnak ki a szûkre szabott határok közül. Az államhelyére erôsebb és a teljes magyarságot átölelô orga-nizmust kellett állítani, melyet az önkényesen meg-húzott új határok nem szabdalhattak szét. Ilyennekkínálkozott az állam árnyékában eddig kevés figye-lemre méltatott népiség, mely a közös múlt, ha-gyomány- és mûveltséganyag, magatartás kapcsai-val oszthatatlan egységgé kovácsolt össze minden-kit, aki magyar, bárhol és bármilyen állami keretekközött éljen is.

Ebben a szemléletben rejlô óriási összefogó erôrepéldaként az azt legjobban érvényesítô németségetidézhetjük. Soha olyan szétválaszthatatlan egységetnem alkotott a világ németsége, mint a két háborúközti széttagoltságában. Az újjászületô németség tel-jes értékû tagjának erezhette magát a galíciai vagy bu-kovinai szegény szórványnémet, s ez a tudat erôtadott neki népisége megtartására. Hogyan vethettékvolna le németségüket a világ minden tájára szétszórt,esetleg századok óta idegen népek között élô, márasszimilálódó németek is, amikor tudatosították elôt-tük, hogy múltjuk, dalaik, játékaik, szokásaik mind-mind elválasztják környezetüktôl és láthatatlan, demégis megtagadhatatlan szálakkal egy távoli hatal-mas közösséghez fûzik ôket? Kutatóintézetek alakul-tak az új határokon kívül maradt németség életénektanulmányozására. A messze idegenbe vetôdöttnémet népszigetek vaskos kötetetekbôl és gazdagonillusztrált népszerû kiadványokból állandóan tapasz-talhatták, hogy életüknek még oly hétköznapi jelen-ségeit is számon tartják, foglalkoznak velük, nincse-nek egyedül. A Birodalom fiai pedig népük erejébevetett hitüket látták igazolva a német sors és gondolate távoli hordozóinak életében és küzdelmeiben.

Nálunk Mályusz Elemér ismerte fel és hirdetteelsônek történetírásunk új tájékozódásának szük-ségét. Minthogy a népiségtörténet legfontosabbsegítôtársa, alapja az életerôs és színvonalas hely-történetírás, elôbb helytörténeti kutatásunkat kíván-ta életre kelteni, új célokat tûzve ki számára. Az ônevéhez fûzôdik a magyar népiségtörténet mód-szerének, munkatervének kialakítása. Kezdeménye-zése óriási jelentôségét mindenkinek látnia kellett,annál szomorúbb tehát, hogy annak az intézetnek aterve, mellyel a néppel foglalkozó tudományszakokkollektív munkáját kívánta biztosítani, akkor nemvalósult meg. Az ô erôs akaratának, hitének és ki-tartásának köszönhetô, hogy az új kutatási iránymégis gyökeret vert és termést hozott, minden szer-

vezet nélkül; egészen szerény eszközök és lehe-tôségek mellett is sikerült megindítani a tervszerûkutatómunkát, Az idôk Mályusz Elemért igazolták.Az új kutatási irány ma már több intézetben szállástkapott és egyre gyarapodó gárda tekint feléje, tôlevárván a magyar népiségtörténet sajátos módsze-rének végleges kialakítását. Egyénisége és nevelôimódszere a biztosítékunk, hogy újabb és újabbkutatók nevelésével a népiségtörténet elôtt hirtelenmegnyílt keretek állandóan megtölthetôk lesznekfelelôsségteljes, képzett munkásokkal.

Az új szemlélet sokszínû múltunk eddig alig is-mert részeit tárja fel, s kevés figyelemre méltatottösszefüggésekre rámutatva, a történeti élet teljesebbmegismeréséhez segít közelebb. Amint azonban aszellemtörténet sem építhette volna fel a magyarmúlt hatalmas szintézisét az elôzô kor hangyaszor-galmú forrásközlôinek elômunkálatai nélkül, anépiségtörténet sem nélkülözheti a korábbi irányokszámára is használható eredményeit. Különleges, seddig alig bolygatott forrásanyagra lévén azonbanutalva – éppen helytörténeti irodalmunk elma-radottsága következtében – fokozott mértékben érzia levéltári kutatások fontosságát. A sokfelôl össze-hordott gazdag anyag elrendezésében és megszólal-tatásában azonban természetesen felhasználja azadathalmazokat megelevenítô szellemtörténeti mód-szereket. Célját mégis sajátos kollektív munkamód-szerrel közelíti meg legjobban; úgy tehát, hogy anéppel foglalkozó összes rokontudományokkal(nyelvészet, néprajz, földrajz, régészet, embertanstb.) a lehetô legszorosabb kapcsolatot keresi.

Ha szemléltetni óhajtanók azt a fordulatot, me-lyet történettudományunk az elmúlt negyedszázadalatt tett, Szekfû Gyula és Szabó István összefog-lalását kellene egybevetnünk (Szekfû Gyula: A ma-gyar állam életrajza; Bp. 1917. 240 l. Szabó István: Amagyarság életrajza. Bp. 1942. 276 1.). Az utolsóéveit élô Magyar Birodalom számára író Szekfû múl-tunkról alkotott újszerû rekonstrukciója középpont-jába az államot tette: Szabó a szabadon maradt tria-noni országcsonk megalázottságában historikussáérett népét választotta vizsgálódásai tárgyául. Mind-két munka egy új kutatási irány fontos határkövénektekinthetô: Szekfû könyve az elsô magyar szel-lemtörténeti szintézis, A magyarság életrajzával pe-dig a népiségtörténet mutatkozik be múltunk egé-szérôl alkotott képpel. Ez a két kép azonban ter-mészetesen nem ellentétes egymással, hanem ki-egészíti egymást. A magyar állam egy évezreden átkerete volt népiségünk életének, de államunk ésnépiségünk határa ma már nem esik egybe. Mint-hogy a békeszerzôdések nemzetiségi többségre hi-vatkozva szakították el az ország jelentôs részét,érthetô, hogy megnôtt a névtelen magyar tömegekjelentôsége és a múltjuk iránti érdeklôdés. Úgylátjuk, eljött az ideje, hogy népünk öntudatlan életét,kulturális tevékenységét, etnikuma alakulását meg-ismerjük. Lényegesnek érezzük, hogy tisztán lássuklétéért folytatott harcait, beolvadás révén szerzettnyereségét és veszteségeit, más népekkel szembenellenálló képességét, s hódító erejét, mindennapimunkájában s az élet legkülönbözôbb vonatkozá-sában megnyilvánuló lelki sajátságait, röviden: teljesmagyarságismeretet kívánunk.

Ez az önmagunk felé fordulás azonban nem je-lent semmiféle eltérést a történetírás és az élet örök

77

viszonyától. A jelen igényli a múlt segítségét, de eztcsak úgy kaphatja meg, ha a történetírás mindentorzítás és változtatás nélkül közvetíti hozzá azigazságot. A cél: önismeret és nem önáltatás.Különösen áll ez a népiségtörténetre, hiszen tárgyalegszemélyesebb önmagunk vagyunk és elméletimegállapításait könnyen telíthetik politikai tarta-lommal.

A magyar önismeret útja végén álló cél a tisztamagyarságtudat, elérése azonban csak úgy lehet-séges, ha társadalmunk és történetírásunk közöttismét kifejlôdnek az egykori élô kapcsolatok. Mint-hogy a föld és ember, magyarság és nemzetiség vi-szonya nagyobb tájegységenként helyi színeket hozaz egyetemes képbe, minden ilyen territóriumnakmagára kell vállalnia problémái feldolgozását. Talánegyszer így majd eljön az idô, amikor történetírá-sunknak Budapesten kívül is lesznek lüktetô gócaiés éppen e helyi központok, színek révén társadal-munk több történelmi mûveltséget szívhat magába,mint amennyivel ma rendelkezik.

Történetírásunk új iránya, amint látható, külön-leges lehetôségeket biztosít az egyik legegységesebbmúltú magyar territórium, Erdély kutatói számárais. Ennek jentôségét csak akkor értjük meg teljesegészében, ha egy pillantást vetünk az erdélyitörténetírás utolsó hetvenöt évére.

Az abszolutizmus nyomása alatt az erdélyi ma-gyarság ösztönösen megérezte a történelem irány-mutató szerepét és bizalommal fordult tanácsértmúltjához. A társadalom széles rétegeiben élô törek-vések öltöttek testet az Erdélyi Múzeum Egyesület-ben. Az erdélyi történetírás jobb erôit azonban akiegyezés után Pest szívta fel; az erdélyi források ki-adását és feldolgozását az Akadémia és a MagyarTörténelmi Társulat vállalta magára. Amikor azon-ban így, éppen a Budapestre került erdélyiek révén,az erdélyi múlt Pesten talált szakképzett mûvelôkre,s a kolozsvári egyetem történeti tanszékein hivatalosmûhelyt és munkásokat kapott, a helyi kezde-ményezések fokozatosan ellanyhultak. Ezekhez akülsô körülményekhez járult, hogy a történetkutatásakkori száraz, adatközlô iránya alkalmatlan volt aszakkörökön kívül álló széles rétegek kultúrigé-nyeinek kielégítésére. A nagy összeomlás idejére azerdélyi história szinte teljesen a kolozsvári egyetemkörül szobavirágként élô hivatalos történetmûve-lésre fonnyadt össze, melyet az új uralom könnyenelseperhetett. A vidéki történelmi társulatok még aboldog békeidôben közönybe fulladtak; az ErdélyiNemzeti Múzeum gyûjteményei az egyetem tu-dományos munkájának élettelen tárházai lettek,melyekbôl már régen kiszáradt az eredeti lélek. Ilyenkörülmények között az uralomváltozással magyartörténetírásunk egyszeribe szinte a múlt századi tu-dományosság hôskorába zuhant vissza. Helyén ma-radt néhány kutatónk elhagyatva, sokszor egymásmunkájáról sem tudva biztosította a folytonosságot.A szellemtörténeti irány mélyebb hatás nélkül múltel Erdély historikusai felett. Nem a magyar fejlôdés-bôl való kiesést jelenti ez, hanem azt, hogy az erdélyikutatók felismerve feladatukat és erôviszonyaikat,az újraéledô Erdélyi Múzeum köré csoportosulva, apozitivizmusból más irányban keresték a kiutat: anépiség-, hely-, és településtörténet felé. (L. Szabó T.Attila dolgozatait az Erdélyi Múzeumban, az ErdélyiTudományos Füzetekben és a Magyar Nyelvben.)

Azt hisszük, hogy a magyar népiség- éstelepüléstörténeti kutatások jelentôségét és szük-ségességet mi sem igazolja jobban, mint az, hogy alegnagyobb elszakított magyar tömb történészei ösz-tönösen megérezték: ezzel a módszerrel nyújthatjákveszélyeztetett népüknek a legtöbb segítséget, ésmaguktól, tapogatózva erre keresték a kiutat.

Rendkívül szerencsésnek mondható tehát, hogyaz önmagában gyökerezô kisebbségi fejlôdés egybe-esik a magyar történettudomány nyugati indítású újirányával. Így ugyanis fokozott mértékben remél-hetô, hogy a népiségtörténet csonka országban kifej-lesztett módszerének meghonosításával a helyikezdeményezések gyorsabb fejlôdésnek indulnak, saz erdélyi történetírás kiléphet provinciális álla-potából, melybe évtizedekkel ezelôtt szorult. Színesnépi viszonyaink, fejlôdésünk itt-ott régi állapototôrizô különlegességei folytán erdélyi kutatásunkhasznos szolgálatot tehet az új irány módszereinektökéletesítése, problematikájának kiszélesítése ésmélyítése terén. Ez a kapcsolat azonban nem csupánaz erdélyi történetírásnak biztosítana ismét elôkelôszerepet az egész magyar fejlôdésben, hanemlehetôvé tenné annak a feladatkörnek a tökéletesbetöltését, melyet a kolozsvári egyetemnek és azerdélyi kutatásnak feltétlenül vállalnia kell: a ha-tárainktól délre élô magyarság múltjának feltárását,a magyar–román, magyar–balkáni kapcsolatok vizs-gálatát. A területgyarapodás elôtt a csonka országiegyetemek tanárai, legelsôsorban a budapesti egye-tem bölcsészeti karán mûködô Mályusz Elemér ne-veltek az elszakított részek kérdéseinek vizsgálatárakutatókat. Bár a kolozsvári egyetem hazatérésével ésúj kutatóintézetek felállításával nôtt a dolgozótársakszáma, a tervszerûség biztosítása és az erôk jobb fel-használása céljából – úgy véljük – elérkezett amunkaterületek megosztásának ideje. A kolozsváriegyetemnek tehát vállalnia kell a kutatók nevelését afenti kérdések állandó vizsgálatára.

Az új szempontú kutatások eredményei joggalszámíthatnak a szélesebb rétegek érdeklôdésére, s anyomukban szükségszerûen fellendülô komolyhelytörténetírás visszaállíthatná a közönség bizal-mát a történeti munkákkal szemben. A kolozsváriegyetem intézeteiben, fôként azonban a kollektívmunkamódszerrel dolgozó Erdélyi TudományosIntézetben adva vannak a lehetôségek az erdélyinépiségtörténeti kutatások megszervezésére. A meg-levô keretek képzett munkásokkal való megtöltéseegyetemünkre és fiatalságunkra vár. Ez utóbbinakrészvétele nem is maradhat el, amint az irány jelen-tôségét megérti és a szükséges módszeres képzésttanulmányai során megszerezheti.

A történetírás és társadalom érintett viszonyábóllátjuk, hogy az elméleti megismerés csak úgy lehetaz élet gyakorlatának segítségére, ha a kettôjükközött szoros kapcsolat van. Ez a kapcsolat mindkétfélre bizonyos kötelezettségeket ró, anélkül azonban,hogy ezek a másik fél öncélúságát érintenék. Törté-nettudományunk új iránya különösen a nemze-tiségekkel érintkezô magyar számára ígér biztostájékoztatást az élet által minduntalan felvetett,összezilált népi problémák között. Gondoljunk csakarra, hogy milyen fontos nemzeti érdekek fûzôdnekpéldául annak a népiségtörténeti kérdésnek az el-döntéséhez, hogy magyar nevû románjaink elromá-nosodott magyaroknak tekinthetôk-e vagy nem, ha

78

igen, milyen százalékban, ha nem, akkor honnanszármazik ez a különös névadásmód. Vagy ismét azelôbbi kérdéshez kapcsolódó problémát említve,mennyire fontos, hogy a legkisebb faluban élôjegyzô és tanító is tisztában legyen a nemzetiségekegyüttélésének ôsi törvényeivel, a magyar faj asszi-miláló erejével, vagy a beolvadását eredményezôkörülményekkel. Népiségtörténetünk mindezek el-lenében csupán érdeklôdést és megértést kérmunkájához. Tôlünk, erdélyiektôl kéri még az egy-kor virágzó vidéki történeti társulatok újjászerve-zését és élettel való megtöltését. A múlt tanulságaiazt mutatják, hogy bizonyos helyi központosításszükséges e társulatok tervszerû munkájának biz-tosítására. Itt Erdélyben a vezetést és irányítást – úgyvéljük – legrégibb ilyen egyesületünk az Erdélyi Mú-zeum Egyesület vállalhatná magára. Rajta keresztüle társulatok munkája bekapcsolható volna törté-netkutatásunk egyetemességébe és egyszersmindígy biztosítható volna a történet iránt érdeklôdôvidéki tanárok, lelkészek állandó módszertani

továbbképzése, kutatásaik irányítása. Arra hivatottintézményeink szintén csak társadalmunk megértôtámogatásával valósíthatják meg az erdélyi múltkallódó forrásainak megmentését és a kutatás cél-jaira bocsátását. Szervezetlenségünk az oka, hogynincs megközelítôen teljes áttekintésünk sem for-rásanyagunkról, s így a leglelkiismeretesebb kutató-val is megeshetik, hogy lényeges adatokat nemhasználhat fel. Mindezek a visszásságok kellôenmûködô szervezettel kiküszöbölhetôk lennének és aközönség történelem iránt érdeklôdô tagjainak ösz-szefogásával kialakítható volna a nemzet egységesés tiszta magyarságtudata.

Népiségtörténetünk önmagához segíti vissza né-pünket. A magyarságismeret felelôsségteljes munká-jából nekünk erdélyieknek is részt kell vállalnunk. Eztkívánja erdélyi tudományos életünk érdeke és eztvárja az egész nemzet tudományosságunktól.

JAKÓ ZSIGMOND

Az 1896-ban megrendezett Millenniumi ünnepsé-gek révén lett a honfoglalás hivatalosan elismert évea 896. esztendô. Holott már azt megelôzôen heves vi-ták zajlottak a magyar történettudományban arról,hogy mikor is került sor a magyarság megtelepedé-sére a Kárpát-medencében. S ezek a viták jószerintmost, amidôn immár az 1100. évfordulót ünnepel-jük, még mindig zajlanak. Úgy tûnik mindezek tük-rében, hogy valamikor a 9. század utolsó évtizedé-ben zajlottak le azok az események, melyek a hon-foglalás címszó alatt élnek a magyarság történeti tu-datában. Ez a bizonytalanság, ami a honfoglaláspontos idôpontját illeti, azonban jól mutatja azt,hogy a történeti folyamatokban a sorsfordulót jelen-tô történések általában csak igen ritkán köthetôekhozzá egy-egy biztos dátumhoz. Az egyes társadal-mak történetében fordulatot hozó események csak alegritkábban zajlanak le egy nap, egy hét vagy egyesztendô idôtartamában. Azokat rendszerint hosszúelôzmények készítik elô és következményeik isrendszerint csak hosszú idô múltán mutatkoznakmeg a maguk valóságában. Hogy ez mennyire ígyvan, azt akkor is érzékeljük, ha a magyar nép törté-netében valóban kiemelkedô jelentôségû honfoglalásfontosságát szeretnôk megvilágítani.

A honfoglalás a magyar nép történetének azt asorsfordulóját jelenti, amelynek során eleink elhagy-ták korábbi etelközi szálláshelyüket, a dél-oroszsztyeppét, a Dnyeper–Dnyeszter–Szeret öntöztepusztaságot és áttelepedtek a Kárpát-medencébe,ahol felvették a kereszténységet és államot alapítot-tak. A honfoglalás és a honfoglalás jelentôségérôlszólva tehát természetszerûen kapcsoljuk össze,mert össze kell kapcsolnunk, mint egy egységes tör-ténelmi folyamat részeit, az új hazába való megtele-pedést a kereszténység fölvételével és a szentistvániállam megalapításával.

Mit jelentett a honfoglalás a magyarság számára?Jelentette elôször is magát a létet. Ma már általá-

nosan elfogadott ugyanis, hogy a döntô tényezô,mely a magyarságot etelközi szálláshelyének feladá-sára kényszerítette, az a besenyôk 895 nyarán bekö-vetkezett támadása volt, melynek emlékét a bizánciés a legrégibb magyar krónikák egyaránt megôriz-ték. A honfoglalásba torkolló menekülés révén elke-rülte a magyarság az idegen igát, amely nagyon köny-nyen a nép teljes beolvadását eredményezte volna,miként azt a sztyeppe története számtalan esetben bi-zonyította.

A sztyeppe elhagyása nyomán azonban megvál-toztak a magyarság életkörülményei is, ami az egésznépesség életformájának megváltozását eredmé-nyezte és amivel együtt járt az élet- és gondolkodás-mód átalakulása. Olyan nagy kihívást jelentett azéletformának ez a megváltozása, amibe sok máspusztai nép, mely a magyarokat megelôzôen jártameg ezt az utat, beleroppant s kérészéletû államaikfelbomoltak, önálló népiségüket feladták és beolvad-tak. Hogy a magyarságnak nem ez lett az osztályré-sze bizonysága annak, hogy népünk a fejlôdés maga-sabb fokáról indult és kedvezôbb feltételek közöttvitte végbe vállalkozását, mint az elôttünk járók.

A magyarság számára tehát a honfoglalás min-denekelôtt új életkörülményeket jelentett. A nagyál-lattartásra berendezkedô, de a föld megmûvelését isismerô honfoglalók a Kárpát-medencében leteleped-ve még ôrizték a nomád életforma hagyományait:lovon harcoltak, hatalmas gulyáikat, nyájaikat terel-ték a legelôkön, de fokozatosan mind nagyobb teretkapott a földmûvelés életükben, véglegesen föld-mûvelôkké váltak, jóllehet még sokáig felütöttéknyáron és ôsszel sátraikat (a 12. században nálunkjárt Freisingi Ottó püspök írja eleinkrôl: „az egészôszi és nyári idôben sátrakban laknak”), de már fal-

A honfoglalás jelentôsége a magyar népés Európa népeinek történetében

79

vakban éltek sövényfonatú tapasztott, vagy éppen-séggel téglából épített hajlékaikban. A megtelepedésnyomán kibontakozó új mezôgazdasági kultúrafejlôdése nyitotta meg azt az utat, amely a nyugat-európai típusú társadalomfejlôdésbe való betagoló-dásunkat elôsegítette.

A honfoglalás azonban nemcsak az anyagi életkörülményeiben jelentett változást. A költözködés amagyarság gondolkodásmódját, hitvilágát is hama-rosan átalakította. Történt ez elsôsorban annakköszönhetôen, hogy kiszakadt a magyarság a keletikultúráknak annak a világából, amelyben megelô-zôen élt és kapcsolatba került, majd végérvényesenhozzákapcsolódott a nyugat-európai keresztény mû-veltséghez, részesévé vált az Impérium Christia-numnak, a kereszténység nagy közösségének. Hó-man Bálint hívta fel a figyelmet arra, hogy a Nyugat-hoz való kapcsólódás kérdése már a Kárpát-meden-cei megtelepedés elején eldôlt, akkor amikor amegtelepedô magyarság településének súlypontja aDunántúlra került, miközben a keleti részek a véde-lemre rendezkedtek be. Védekezés kelet felé, nyitott-ság nyugatra, ez jellemezte a honfoglaló magyarságtelepülésrendjét. Lett légyen ez, avagy a keresztény-ség felvételét a magyar társadalomban erôszakkal iskeresztülvivô Géza, majd Szent István politikai éles-látása a döntô tényezô, tény az, hogy a nyugati ke-reszténység felvétele véglegesen kiemelte a magyar-ságot Kelet világából és a magyar társadalomfejlôdését új utakra terelte.

Hogy miért volt ez sorsdöntô? Ne feledjük, hogytôlünk keletre Bizánc és a keleti, késôbb ortodoxnaknevezett egyház és kultúra uralma és befolyása alattéltek a különbözô népek. De a magyarság megtele-pedése elôtt számos jel mutatott arra, hogy a Kárpát-medence is Bizánc befolyása alá kerülhet. Ami azt je-lentette volna, hogy a térségben élô népek elôbb-utóbb egy olyan társadalmi modellbe illeszkednek,amely a despotizmus gúzsába kötötte a társadalmat,ahol a cezaropapizmus uralkodott, ahol a zsarnok-ság a mindennapi élet természetes velejárója volt,ahol a központosított államszervezés eleve gátat ve-tett a közügyek intézésében a különbözô társadalmierôknek, ahol ismeretlen volt a hatalom megosztása.

Bizánc több kísérletet is tett a Kárpát-medencé-ben élô népek, közöttük a magyarság megnyerésére.A 9. század derekán a morvák között térítô Cirill ésMetód a honfoglalást megelôzôen megfordultak amagyarok között s a hagyomány szerint Metódotmaga Árpád is fogadta fényes külsôségek között,majd e szavakkal bocsájtotta útjára: „Emlékezz megmindig rólam szentatyám imáidban”. Az avar ura-lom megdöntése után a pannóniai és moraviai terü-letek Cirill és Metód térítô tevékenysége eredménye-ként vették fel a kereszténységet. Majd pedig a ma-gyarság megtelepedése után Bizánc tudatos, felülrôljövô térítéssel vetette meg lábát a honfoglalók köztaz erdélyi Gyula és Bulcsú horka konstantinápolyimegkeresztelésével, melyrôl Johannes Skylitzes(megh. 1100 körül) bizánci krónikás munkájában ol-vassuk: a magyarok vezére „Bulcsú, színleg a ke-resztény hit felé hajolva, Konstantinápolyba jutott,ahol megkereszteltetvén Konsztantinosz (ti. VII.Bíborbanszületett Konstantin 945–959) császár lett akeresztapja, és a patrikioszi méltósággal megtisztel-tetvén, sok pénz uraként tért vissza hazájába. Nemsokkal utóbb Gyula is, aki szintén a türkök (a bizánci

krónikások e néven említik a magyarokat) fejedelmevolt, a császári városba jön, megkeresztelkedik, s ô isugyanazon jótéteményekben és megtiszteltetésbenrészesül. Ô magával vitt egy jámborságáról híres,Hierotheosz nevû szerzetest, akit Theophylaktosz(konstantinápolyi pátriárka 933–956) Turkia (ti. Ma-gyarország) püspökévé szentelt, s aki odaérkezvén,a barbár tévelygésbôl kivezette a kereszténységhez”.Az a tény, hogy a fejedelem után következô két leg-nagyobb méltóság viselôje: a horka és a gyula mentKonstantinápolyba, azt sugallja, hogy többrôl voltszó, mint két szakadár törzsfô bizánci orientációjá-ról: ekkor Árpád utóda, a magyarság legtekintélye-sebb vezetôi komolyan gondoltak a keleti kapcsola-tok erôsítésére. Különösen, hogy a kalandozásoknyomán nyugati kapcsolataik mélypontra kerültek.

A Kelethez való visszatérés, mint meglévô valóslehetôség ismeretében lehet csak igazán értékelniGéza fejedelem döntését, hogy végül nyugatról kértés kapott térítôket, feltehetôen 974-ben megkeresz-telkedett, majd pedig népére is rákényszerítette az újhitet. Ezáltal dôlt el véglegesen a magyarság Európá-hoz tartozásának a kérdése. Ezáltal lett a nyugat-eu-rópai mûveltség részese, terjedt el a latinitás és azazzal járó szellemiség.

De a döntés, a nyugati típusú kereszténység fel-vétele, már át is vezet a másik kérdéshez:

Mit jelentett a honfoglalása kelet-közép európai térség történetében?

A magyarok átkelése a Kárpátokon és megtelepe-dése a Kárpát-medencében, majd a letelepedéstkövetô félévszázados „kalandozások” a keresztényEurópa népeiben rémületet és félelmet keltettek. Jog-gal: hiszen a magyarok, miként az elôttük járó többikeletrôl érkezô nomád nép, ha kellett fegyverrel sze-rezte meg magának a nyugati „civilizáció” áhított ja-vait, kincseit. Érthetô tehát, legalább is részben, anyugati krónikások elmarasztaló ítélete, amelyekbe– a magyarokat illetôen – írásaikban lépten-nyomonbeleütközünk. Így példának okáért elég ha Reginoprümi apát sorait idézzük, aki nem sokkal a honfog-lalás után, 908-ban fejezte be mûvét és a magyarok-ról nem éppen hízelgôen nyilatkozva írta: „Az Úrmegtestesülésének 889. évében a magyarok féktelenés minden fenevadnál kegyetlenebb népe – amelyrólkorábbi idôkben azért nem hallottak, mert neve semvolt – elôjött a szkíta területekrôl és ama mocsarakközül, amelyek kiáradásával végtelenül kiterjeszt aDon... Nem emberek, hanem fenevadak módjára él-nek”, és folytatja azon jelzôk és tulajdonságok fölso-rolásával, melyek manapság is elhangzanak vádkéntnépünket illetôen: embervérivók, nyers hús evôk stb.A nyugati kereszténység eme lesújtó véleményét ol-vasva bizony anakronisztikusnak is látszhat arrólbeszélni, hogy mit adott a magyarság megtelepedé-sével Európának. A tények azt mutatják, hogy sokat.Mirô1 is van szó? Ezt megválaszolandó térjünk vissza a kereszténység felvételének kérdéséhez.

Az a tény, hogy a honfoglaló magyarság végül isrövid bizonytalankodás után a nyugati világtól kérttérítô papokat és Géza fejedelem családjával egye-temben, feltehetôen 974-ben megkeresztelkedett,véglegesen eldöntötte a kelet és nyugat közötti vá-lasztás kérdését. Ami a magyarság szempontjából isfontos következményekkel járt – fentebb már szól-tunk errôl –, de hozzájárult a szomszédos népek vá-

80

lasztásához, a nyugati kereszténység és kultúra dia-dalmaskodásához a térség életében. Szabó Károly amagyar vezérek koráról a múlt század második felé-ben írt munkájában errôl a kérdésrôl szólva igen ta-lálóan a csehek nagy nemzeti történetíróját, JanPalackyt idézte. Ô ugyanis úgy vélekedett, hogy „Amagyarok berohanása és Magyarországba telepedé-se egyike a következményekben legdúsabb esemé-nyeknek Európa történelmében”. Majd arra hivatko-zik, hogy a honfoglalás korában alakulóban voltHolstein határától a Peleponneszosz partjáig egyolyan szláv csoportosulás Morvaország körül, amelyKonstantinápoly befolyása alá került volna. „Az általazonban, hogy a magyarok a még csak képzôdésbenlévô államszervezetbe nyomultak és azt szétrombol-ták, az ilyen kilátások örökre megsemmisültek”. Amagyarság megtelepedése tehát, vallja a cseheknemzeti historikusa, hatékonyan hozzájárult ahhoz,hogy Európának ez a térsége elkerülje a bizánci befo-lyást és ezzel együtt azt a társadalmi berendezke-dést, amely hosszas idôre kikapcsolta volna e térségnépeit a nyugat-európai társadalomfejlôdés nyújtot-ta lehetôségekkel való élésbôl.

A magyar megtelepedés, államalapítás ugyanak-kor hatékonyan segítette elô a térség más népeinek, acseheknek és a lengyeleknek idôben ugyanakkorjelentkezô hasonló törekvéseit. Így lehetôvé vált,hogy az európai Occidens, a Nyugat határai, melyekkorábban Nagy Károly birodalmának keleti végeitjelentették s az Elba–Lajta mentén húzódtak, az elsôezredév végére elmozduljanak kelet felé s az Al-Du-nától kiindulva, a Keleti-Kárpátok szirtjei mentén,majd a nyugati és keleti szlávok, a lengyeleket ésoroszokat elválasztó erdôs területeken áthaladva aBalti-tengerig jutva állapodjanak meg. Ekkor kap-csolódhatott be ez a hatalmas kelet-közép-európaitérség az európai fejlôdésbe. Ennek köszönhették azitt élô népek, hogy megismerkedhettek a latin kultú-rával, magukba szívhatták annak értékeit, annak kö-szönhették, hogy volt a térségben gótika, reneszánszés reformáció, volt városi autonómia és korporatív

társadalomszervezet, hogy volt rendiség. Ennek kö-szönhette a térség, hogy közel félévezreden át része-sévé lehetett az európai társadalomfejlôdésnek, azeurópai szellemiségnek. Erre utalt korunk jeles len-gyel histórikusa Oskar Haiecki, mikor azt írta: „A 10.század második felében meghozott bölcs döntés ad-ta a magyar millennium valódi és maradandó értel-mét, ez tette az európai millennium részévé”.

Végezetül van még egy figyelemreméltó eredmé-nye és jelentôsége a honfoglalásnak. Az a területugyanis, amelyet a magyarság birtokba vett és ame-lyen egy évszázaddal késôbb megszületett Szent Ist-ván királysága, korábban, a népvándorlás századai-ban az állandó társadalmi és politikai bizonytalan-ság régiójának számított. Valamennyi keletrô1 nyu-gat felé tartó vándornép átvonult a térségen, azon-ban közülük csak keveseknek sikerült viszonylagtartósabban berendezkedni a térségben. A hunok ésaz avarok ugyan birodalmat is alapítottak, melyekközpontja a Kárpát-medence belsejében volt, de ezeksem kerülhették el a nomád birodalmak általánosanismert sorsát: viszonylag rövid idô múltán felbom-lottak, széthulltak, népeik pedig a birodalommalegyütt enyésztek el, olvadtak be az újabban érkezôktömegébe. A magyarság érkezése és megtelepedésevéget vetett ezen áldatlan állapotnak és a keresz-ténység felvétele révén sikerült olyan államot alapí-tani, amely több mint egy évezreden keresztül nyúj-totta, el egészen a trianoni békéig, a benne élô ma-gyar és nem magyar népek számára a szervezett ál-lam biztonságát, a fejlôdés perspektíváját, a nyugat-európai kultúrával való kapcsolatot, a létbiztonsá-got, amely távolról sem volt jellemzô a tôle keletebb-re vagy délre élô népek és államaik esetében.

Ezekre a történelmi tényekre hivatkozva bizton el-mondhatjuk, hogy a honfoglalás sorsdöntô, kiemel-kedôen jeles eseménye volt nem csak a magyarság,hanem térségünk valamennyi népe történetének.

TONK SÁNDOR

A fürdôk nosztalgikus emlékeMintegy száz esztendô alatt a

magyar nyelvben megváltozott afürdô szó jelentése. Együttes„gyógy- és nyaralóhely” értelem-ben ma már inkább csak Erdély-ben használjuk, Magyarországon alegritkábban. Az egyik jelentés he-lyét elfoglalta a kizárólag pihenés-re utaló üdülô vagy nyaralóhely, amásik helyébe az élet árnyoldalárautaló gyógyfürdô, gyógyhely, sza-natórium lépett. A fürdô pedigszabad vagy zárt strandot, vala-mint tisztálkodási alkalmat jelent.

Hasonló változások nem rit-kák. A nyelv egy szót a pontosabbkörülhatárolás kedvéért és a jelölt

fogalom átalakulása miatt többmásikkal helyettesíti. Az effajtapótlás többnyire nem szokott tel-jes sikerrel járni, mert – mint afürdô esetében is – sokáig meg-marad a hajdani jelentés. Ha föl-bukkan, régies hangulatot áraszt,azaz mégsem teljesen az eredetiszerepet tölti be. Ha kiejtjük vagyleírjuk ezt a szókapcsolatot, hogyfürdôélet, sajátos emlékvilág idé-zôdik föl.

A zenekedvelôk mindnyájanismerik a Herkulesfürdôi emlékcímû keringôt. Páratlanul varázs-latos erôvel fejezi ki a fürdôhe-lyen minden gondot felejtô emberérzéseit. Páratlan abban is, hogy

szerzôje, a hosszú ételû PazellerJakab (1863–1957) egyetlen másszerzeményérôl sem tudnak a le-xikonok. Pazeller a 38. császári éskirályi közös gyalogezred zeneka-rának karmestereként 1902-ben ír-ta a Herkulesfürdôi emléket. Afürdô szót ekkor még összetett je-lentéssel használták, a fürdôéletpedig talán legelevenebben virult.A Monarchia katonakarmestereiés orvosai közül sokan fürdôhe-lyeken töltötték a nyarat muzsiká-lással vagy gyógyítással, alighagondolva a nyugodt életet hama-rosan fölkavaró világháborúra.

A fürdôi zenekarok gyakortarázendítettek katonaindulókra,

Fürdôéletaz Osztrák–Magyar Monarchia idején

81

ám ezek hangja békésen áradtszét a környezô sétányokra, nemfeszes katonai parádét szolgált,hanem gyógyvizet szürcsölô, te-referélô vendégeket szórakozta-tott. A Herkulesfürdôi emlék ele-ve nosztalgikus darabnak íródott.Nem tudjuk, mi ihlette: egy fel-hôtlen fürdôidény, egy szép szere-lem, avagy a zeneszerzô boldog if-júkori nyarainak sora? Talán nemis fontos, fô hogy megmaradt azidôálló érték.

Az elsô világháború után a ha-gyományos fürdôélet megválto-zott. Egy korszak visszavonhatat-lanul a múltba süllyedt. A kettôsmonarchiának megvoltak a magasúlyos társadalmi bajai, a vesztesháború után azonban a korábbi-aknál nehezebb gondokkal szem-bekerülô emberek szívesebbenemlékeztek a megszépülô múltra,amikor még volt idô heteketfürdôn tölteni, a tisztes ellátástmeg tudták fizetni, és szigorúanmeghúzott államhatárok nemakadályozták, útlevélvizsgálatoknem háborgatták az utazókat.

Az is igaz, hogy a viszonyla-gos jómód és a nyugodt élet csaka Monarchia társadalma kisebbrészének jutott osztályrészül. Per-sze az anyagi lehetôségek szûkü-lése, a gyorsuló életritmus, az uta-zási lehetôségek korlátozódása avilágháborút követô évtizedben agyôztesek oldalán is jelentkezett.Egy újabb háború esélye pedig tu-catnyi ország népét nyugtalanítot-ta. Hozzá kell még számítanunk azember mindenkori nosztalgikushajlamát és vonzódását az idillhez.Mindkettôt sok bírálat érte és éri,mert megzavarhatják a valós tájé-kozódást, hamis érzéseket kelte-nek, elaltathatják a józanságot.Mégsem feltétlenül mindenkor ká-rosak. Lelki szükséglet a nosztal-gia és az idill is, de úgy látszik, aza feszültség is, ami az álmok, vá-gyakozások és a rideg valóság kö-zött óhatatlanul fennáll.

A régi fürdôélet alkalmas anosztalgiázásra és kínálja az idilltis. Pedig mennyi árnyékos oldalavolt! A nagy és híres fürdôkön so-kan megfordultak, ám a többségmégis olcsóbb helyeken nyaralt,ahol kényelmetlenebb körülmé-nyek, álmos unalom volt a jel-lemzô. No és kell-e nagyobb el-lentmondás annál, minthogy afürdô eleganciájától vagy olcsósá-gától függetlenül a nyaralás örö-meiben elmerülôk mellett minde-nütt ott találjuk a gyógyíthatatlanbetegeket? Mennyi bánatot, fá-

radtságot, kiábrándultságot vittekaz emberek fürdôre a megszaba-dulás reményében, és mennyikedves élményt szerezhettek,hány boldog órát pihentek ott?!

A polgári életforma részeFürdôre járni társadalmi ran-

got jelentett, amelyet nemcsak avagyonosok, hanem a középréte-gek széles köre is elérhetett. Ez, akorszak életérzésével, divatjávalvaló azonosulás egyik eleme lett.A fürdôzés az emberiség legré-gibb mûveltségi javaihoz tartozik,jóllehet gyakorlata és jelentôsegesokszor változott. A 19. század-ban kezdték hangoztatni, ami az-óta kultúrhistóriai közhellyé vált,hogy már a rómaiak ismerték ésélvezték a magyarországi hévizekkitûnô hatását. A divatszerû für-dôzés jelentôsebb társadalmi mér-tékével azonban csak a múlt szá-zad elejétôl kell számolnunk, ami-kor szorosan összefüggött a pol-gári életforma terjedésével. A ró-maiakra hivatkozás is erre utal,reklámként született meg, koráb-ban nem volt rá szükség.

Ám ahhoz, hogy életnek lehes-sen nevezni a fürdôzés szokását, atársadalomban el kellelt válnia amunkaidônek a szabadidôtôl. Azutóbbit a mai értelemben aligmásfél-kétszáz esztendeje ismerikEurópában. Korábban csak a va-sárnapok és az egyházi ünnepektörték meg a nappali világosságotteljesen kitöltô munkaidôt. Hapéldául egy nemesember vadá-szott, az eredetileg nem szórako-zás volt számára, hanem hadgya-korlatnak beillô testmozgás, ami-vel fontos társadalmi kötelezettsé-gét, a harcképességét tartotta kar-

ban, sôt élelmezése egy részét isbiztosította. A polgár és a paraszt,amikor letette a kétkezi munkát,elsôsorban vallási elôírásoknakengedelmeskedett, s nem jutotteszébe, hogy szabadságot vegyenki, majd elutazzon pihenni, amireegyébkéni sem joga, sem lehe-tôsége nem volt. A társadalmimunkamegosztás hozta magávala mai értelemben vett szabadidôtmint a polgárosulás velejáróját.Az emberek úgy is átgondolták azéletüket, hogy az anyagi gyarapo-dással kecsegtetô nagyobb telje-sítményhez rendszeres kikapcso-lódás, testi-lelki megújulás szük-séges. Sôt ez nemcsak a munka-adók, hanem a munkavállalók jo-ga is lett.

Mint az újkori társadalmi szo-kások többsége, a fürdôre járásmintái is Nyugat-Európából ér-keztek hozzánk. Gondolati hátte-rük pedig a felvilágosodás és a ro-mantika egyetemes természetkul-tuszában gyökerezik.

Nehéz magunkat ma azok he-lyébe képzelni, akik a 18. századvége felé, úgymond a társadalomszorításából menekültek a termé-szetbe. Mégis el kell fogadnunk,hogy az ipari forradalommalegyütt terjeszkedô urbanizációnyomasztotta az érzékenyebb lel-keket, jóllehet a 20. század végéreparadicsomi állapotnak tûnik az,ami kétszáz éve már megzavarttársadalmi és természeti harmó-nia volt.

Nálunk több évtizednek kelleltelnie, hogy a fürdôhelyek aszomszédos ausztria-csehországipéldát követve, társasági alkalma-kat kínáljanak. A század elején alegjelesebb íróknak (Berzsenyi,

Borszék

82

Kazinczy) is óriási esemény voltegy-egy hosszabb honi utazás, rit-kán engedhették meg maguknak,hogy birtokaikról hosszabb idôreelszakadjanak. Dessewffy Aurél1816 nyarán Bártfafürdôn idôzött.Innen írta Kolozsvárra DöbrenteiGábornak az üdítô természetértrajongó, társadalmi-politikai gon-dokon elmélkedô fürdôleveleit.Bártfafürdôi levelek c. kötete nem-csak a mûfaj elsô, de legmaradan-dóbb alkotása is irodalmunknak.

Balatonfüred savanyúvízforrá-sainak köszönhette hírét, nevesfürdôhellyé válásában azonbanmunkáltak hazafias törekvések is.Nemcsak gyógyulásról volt szó.Legalább egyenlô mértékbenszükség volt Balatonfüredre, minta hazai társadalom pihenô- és ta-lálkozóhelyére is. A fürdôala-pítást és -fejlesztést a korszellemrészeként fogták föl, mint aho-gyan valóban az volt, hozzá tarto-zott a haza haladásának ügyéhez.

Országszerte a 19. század ele-jén fedezték föl a nagyközönségszámára azokat a forrásokat, ame-lyek köré a következô évtizedbenkiépültek a nevesebb fürdôk. Ek-kor az üzleti szempont még aligszámított. Gyógyhely birtoklásavagy bérleménye nagyobb jöve-delmet nem biztosított, olyan ke-vés volt a vendég. A fürdôk fel-szereltsége és a közlekedés is ala-csony fokon állt. Legtöbbet azhasznált, ha magas méltóságoktüntettek ki látogatásukkal egyfürdôt, mint 1817-ben I. Ferenc ki-

rály és Eleonóra királyné Mehá-diát, melyet az ott már régebbenföllelt római kori Herkules-szob-rokról ekkor neveztek el ünnepé-lyesen Herkulesfürdônek.

Természetes módon a für-dôzés a társasélet megpezsdítésé-vel a fürdôi politizálást is serken-tette. Olykor csupán áttételekkel,pl. egy-egy idényzáró bál emelke-dett hazafias hangulatával. Nagyszerepe volt az anyanyelvi kultú-ra ápolásának szolgálatában az1831-ben megnyílt balatonfüredikôszínháznak. Az érdeklôdés és adivat töretlen maradt a forrada-lom és a szabadságharc bukásaután is. Az erdélyi fürdôkrôl pe-dig azt írta egy századvégi vissza-emlékezés, hogy a nevesebb for-rásoknál a társadalom több rétegetalálkozott és reménykedett ajobb jövôben. A cári csapatok általfölégetett felvidéki Bártfafürdô új-jáépítéséhez is gyorsan hozzálát-tak. A két forradalmi esztendôután az ausztriai és csehországifürdôk változatlanul virultak to-vább. Az osztrák birodalom álta-lánosan kedvezô fejlôdési irányaátlendített a zökkenôn.

Még kedvezôbben változtak afürdôfejlesztés feltételei és indo-kai a század második felében.Egyre több forrásvíz pontos vegy-elemzését végeztek el, az orvostu-domány egyre jobb balneológiaieredményeket nyújtott. A bécsikormányzat rendelkezései a für-dôhelyek támogatására irányul-tak, a kiegyezés után újabb, im-

már honi szabályozások követték.Legjelentôsebbek az 1876. éviegészségügyi törvény fürdôketérintô paragrafusai voltak. Szak-körökben évekig vitatták, megfe-leltek-e a kor követelményeinekvagy sem. Kétségtelen, hogy csu-pán keretül szolgáltak, nem tag-lalták a részleteket, de tagadhatat-lanul jól hatottak az alapvetôegészségügyi és kényelmi feltéte-lek kialakulására. A tôkebefek-tetôk még mindig nem láttaknagy lehetôséget a fürdôtelepekkiépítésében, mert a közlekedésihálózat hiányos volt, az idénymeghosszabbítására kevés kezde-ményezés mutatkozott. A tulajdo-nosok, egyházak, közbirtokossá-gok többnyire bérbe adták afürdôket. A bérlôk pedig nem ál-doztak a korszerûsítésre, figyel-müket a minél több haszon kizsa-rolására fordították.

Igazán nagy fürdôépítkezéseka múlt század utolsó évtizedébenkezdôdtek, és töretlenül folyta-tódtak az elsô világháborúig (Pös-tyén, Trencsénteplic, tátrai üdü-lôk, Siófok, Buziás, Szováta, Her-kulesfürdô stb.). Terjedt a rész-vénytársasági tulajdonforma ésmegjelent a külföldi tôke is. Amagánkezdeményezéseknek ju-tott a fôszerep, mert állami beru-házás viszonylag kevés akadt,például Vizaknán, ahol a kincstáritulajdonú sós tavakat a földmûve-lésügyi kormányzat építette ki aszázad elején.

A vasúthálózat kiépülése ug-rásszerûen megnövelte a forgal-mat; a fürdôk vendégköre kiszéle-sedett, nôtt a külföldi vendégekszáma, ám a helyi jelentôség szûkkörébôl kilépni nem tudók, lema-radtak vagy visszaestek. A jó köz-lekedési lehetôségek a külföldifürdôket is közelebb hozták, eztviszont veszteségként könyvelteel a hazai konkurencia.

Hasztalan keresnôk már a ro-mantika fennkölt természetszere-tetét. A majálisozó, zöldben heve-részô (falatozó) italozó kirándulá-sok mellett ekkor terjed el a sport-jellegû túrázás. Nem sokkal ko-rábban még ismeretlen volt, hogyvalaki passzióból órák hosszatgyalogoljon a hegyek között vagya szép látvány kedvéért meg-másszon egy hegycsúcsot. OrbánBalázs székelyföldi élményei kö-zött épp újdonságuk miatt kaptaknagy hangsúlyt a magaslatokrólbelátható természeti szépségek. Aszázadvégen már megbízható,idôtartamra is bemért utakat aján-

Karlsbad

83

lottak a vállalkozó turistáknak, afürdôvendégek pedig orvosi ja-vallatra rótták az erdei gyalogös-vényeket. Letelt a romantikus áb-rándok kora, a természet gyó-gyító-üdítô kegyeit keresôket márprózai észérvek ösztönzik: a testimozgástól, a gyógyvizektôl, a jólevegôtôl és a nyugtató környe-zettôl megcsappant munkaerejükvagy megromlott egészségükhelyreállítását várták. „Az úgy-nevezett dzsentrifészkek idejöketlejárták; most már más idôketélünk, becsületes munka adja amindennapi kenyeret; jogosan ke-res gyógyulást véres verejtékkelkeresett pénzéért a munkában fá-radt szegény hivatalnok s a nem-zet minden napszámosa” – írta1902-ben egy fürdôorvos. Új men-talitás született. A polgári társa-dalom új életmódot és szemléletetdiktált, ami megkövetelte az oly-annyira fontos teljesítmény egyikpillére, a munkaerô józan beosztá-sát. A korabeli orvosi, egészség-ügyi írások nem egyszer emlege-tik az emberek kemény létharcát,mint a kor jellemzô tünetét, való-színûleg nem mindig tudván,hogy a darwini kiválogatódás ter-jedô elméletét vulgarizálják.

Más nézôpontja is volt a ter-mészethez vonzódásnak, s itt – afentivel ellentétben – inkább he-lyénvaló a divat szó használata. Amodern urbanizáció a múlt szá-zad második felében bontakozottki Magyarországon: a környezet-változtatás lelki egészséget meg-ôrzô tudatos vagy kevésbé tuda-tos törekvése hatott. Különbenmiért költözött volna Jókai Mór éscsaládja nyaranta a svábhegyi vil-lából Balatonfüredre? Vagy miértvonzották volna a vendégeket azimént említett „dzsentrifészkek”leghíresebbjei közül a Nyíregyhá-za melletti Sóstó és Szabadka mel-letti Palics?

A fürdôzés kellékeiés forgatókönyve

A közönség nemcsak tudta,hogy a fürdôhelyek fô vonásai ha-sonlítanak egymáshoz, igényelteis. Az ausztriai és csehországi min-táknak kötelezô erejük volt. A kül-országi vendég vagy a külföld he-lyett itthon fürdôzô hazai minde-nütt olyan kényelmet és gyógyulá-si lehetôséget keresett, amelyet avezetô európai fürdôhelyeken hal-lomásból vagy tapasztalásból is-mert. Ha nem találta kedvére való-nak, meggondolta a következô évilátogatást. Érthetôen törekedtek

hát a vezetô fürdôket legalább sze-rényen utánozni. Ezért nem túlzása fürdôélettel kapcsolatosan aszínjátszás és a filmezés mûszavaithasználni: valóban voltak kötelezôkellékei, szinte forgatókönyvsze-rûen folyt.

A legfontosabb feltétel a ter-mészeti adottság volt. Földtanimúltjának köszönhetôen a kora-beli Magyarország igen gazdag ésváltozatos gyógyvízkészlettel ren-delkezett. A fölbugyogó ásványiforrások mellett, a múlt századhatvanas éveitôl mélyen fúrt gyógykutak is gyarapították a kí-nálatot (pl. Budapest–Margitszi-get, Harkányfürdô Baranyában).A hideg és meleg (hév-)forrásoktúlnyomó többségét fürdô- és ivó-kúrára egyaránt használták. Agyógyforrás olyannyira elenged-hetetlen kelléke volt a nyaralóhe-lyeknek, hogy amikor Füred mel-lett a többi balatoni üdülôket az1870–80-as évektôl népszerûsítenikezdték, akár egy ásványvízfor-rást, vegyileg elemezték a tó vizétés a hullámzás gyógyhatására isfölhívták a figyelmet. Ugyaneb-ben az idôben az elsô tátrai ma-gaslati fürdôhelyek mind bôvizûforrások mellett létesültek, hogymegfeleljenek a közönség elvárá-sának. Nélkülük jóval nehezebblett volna az érdeklôdést felkelte-ni. Utóbb kiderült, hogy orvosijelentôségük nincs, ám ekkor mára jó levegô is értéknek számított.

Néhány alföldi sóstó kivételé-vel a fürdôk hegy- és dombvidék-re települtek, ami már önmagá-ban változékony környezetet biz-tosított. Felsô-Magyarország ésErdély vadregényes vidékein sok-helyütt nem kellett mesterségeserdei környezetrôl gondoskodni,mert a források dús természetesnövényzet között fakadtak. Kell-eBorszék, Tusnád vagy Szováta er-deinél szebb természeti környe-zet? Különben az ültetett parkotnem nélkülözhette a fürdô.

Széles sétányai az ivókúrák-hoz szükséges korzózásnak adtakhelyet, a távolabb kanyargó utakés ösvények az egészségôrzés ál-talános mozgásigényét szolgálták.A 19. századi romantikus angol-kert eredetileg szorosan kötôdöttazokhoz az eszmékhez, amelyek apolgári fürdôélet fölvirágzásátlétrehozták. Természetszeretetbôlutánozták a nyers tájat, sôt még„eredetibbre” igyekeztek formál-ni az ültetett fák-bokrok együtte-sét. A század második felénekfürdôparkja is angolkert volt, de a

racionális szemlélet már az egész-ségügyi szempontokat tartottafontosabbnak. Tavat sem csupána pompás látványért duzzasztot-tak, hanem a csónakázás, tehát aszórakozás és a testmozgás ked-véért is. Nemcsak a lélek, a testgyógyítása is cél volt.

Ám a legcsodásabb természetikörnyezet és a leghatékonyabbforrás vonzását is elronthatta akedvezôtlen idôjárás. Magyaror-szágon különbözô idôjárási öve-zetek befolyása találkozik, senkisem vállalhatott kezességet ki-egyensúlyozott meleg nyárért éskevés esôért. Ebbôl a szempont-ból kockázat volt a fürdôzés minda vendégnek, mind az üzemel-tetônek. Az idény leghamarabbmájus elején, de inkább 3–4 héttelkésôbb kezdôdött és nem tartotttovább augusztus végénél, szep-tember elejénél. A 19. század utol-só negyedében a pihenést, kikap-csolódást nyárra összpontosítóközönség lassan barátkozott mega tátrai és erdélyi magaslati he-lyek téli üdülés- és gyógyuláskí-nálatával. Pöstyén, Trencsén-teplic, Borszék, Tusnád és Herku-lesfürdô a nagy, világhírû csehor-szági fürdôhelyek példáját követ-ve kezdtek télire (is) berendez-kedni. A múlt század vége felévált általánossá, hogy az Anna-bálok idényzáró szerepét átvette aSzent István napja. Erdélyben és afelsô-magyarországi hegyvidékentöbb meleg ruhát vittek magukkala vendégék, mert a nyári hóna-pokban több csapadékra számít-hattak, hamarabb beköszöntöttekaz ôsz közeledtét jelzô hûvösebbéjszakák. Mivel a szobákat kevéskivétellel nem lehetett fûteni,igyekeztek hazafelé. Ha a fürdô-tulajdonos nem akart ráfizetni,néhány hétre kellett tömörítenieaz idény eseményeit.

A fürdôélet kellékeit és forga-tókönyvét szemléletesen képviselisajátos hangulatú speciális szó-kincse. Nemcsak a múlt századiorvosi és vegytani szaknyelv jel-legzetes, de gondoljunk a jó szán-dékú magyarítások ellenére mes-terkéltségét máig levetkôzni nemtudó mûszavaira, amelyek vagynémet, olykor nemzetközi alakokátvételei vagy azok többé-kevésbésikerült fordításai voltak. A fürdôkertjét például kurparknak nevez-ték. A medence tükörfürdô vagyegyszerûen tükör volt. Az üdülô-használati díj kurtaxa vagygyógydíjként vált ismertté. A na-gyobb helyeken naponta, a kiseb-

84

beken idôszakonként kibocsátottvendégnévsort kurlistának emle-gették. A néhány napra érkezô fu-tóvendégeket azonban erre nemvették föl.

A napi programnak két köz-ponti helyszíne volt: elsô a forrás,melyet tetszetôs külsejû, többnyi-re díszes faépítmény, a kútház vé-dett az idôjárástól, körülötte zaj-lott az ivókúra; a másik a gyógy-medencékkel, kádfürdôkkel egyfedél alatt a kurszalon vagygyógyterem. Az utóbbi ezen a né-ven ma már alig ismert, mertmajdnem mindenütt átalakult,pedig egykor a fürdôk elengedhe-tetlen tartozéka volt. Képzeljünkel egy nagy termet, amely annáltágasabb és díszesebb, minél többpénze volt az építtetônek, hogyreprezentálja fürdôje eleganciáját.Kényelmes fotelokkal, asztalok-kal, székekkel rendezték be. Itttartózkodtak a vendégek napköz-ben, amikor nem volt kedvük sé-tálni vagy kirándulni, ha nem kel-lett ivókúrázni vagy fürödni és haaz idôjárás ide szorította ôket. Le-hetett újságot olvasni, nézelôdni,társalogni. Az egyik sarokbanrendszerint zongora állt, melyenegy-egy vendég vagy az igazgató-ság által szerzôdtetett muzsikushalk dallamokat játszott. Itt kap-tak helyet a kölcsönkönyvtár üve-ges szekrényei is.

A kurszalon gyakran szállodá-val épült össze. Nem illett messzeesnie a legfontosabb forrásoktól,azokkal nemegyszer fedett sétá-nyok kötötték össze. Az utóbbiakmegépítése biztosította az esôsidény vendégeinek sétáját, akiknekígy nem kellett sárban gyalogolni-uk gyógyvíz-kortyolgatás közben.A forráskút mellett a közönségetzenekar szórakoztatta, melyet ze-nepavilon védett az erôs napsu-gártól és a záportól. A cukrászda,a vendéglôk, a bazársor szinténelérhetô távolságra álltak. A für-dôhelyet kiszolgáló mûszaki ésgazdasági épületeket viszont tá-volabb, kevésbé forgalmas he-lyekre telepítették. A kápolnát(nagyobb helyeken a templomot)általában a park csendesebb ré-szén építették föl. Nyári színkör,azaz szabadtéri színpad több he-lyütt létesült, szilárd épületû szín-ház magyarországi fürdôn a 19.században csak Balatonfüreden,Pöstyénben és Herkulesfürdônépült. Mindezek a „kellékek” a lá-togatottságától, a fürdôhely diva-tosságától függôen szerényebbvagy gazdagabb kivitelûek vol-

tak. Kisebb, eldugottabb helyekenegyik-másik el is maradt.

Fürdôre menôk – fürdôbôl élôkA fürdôjárók a 19. század fo-

lyamán egyre szélesebb társadalmikörbôl kerületek ki. De az embere-ket meg kellett tanítani a fürdôé-letre. A korabeli fürdôügyi iroda-lom tele van útmutatásokkal. Elô-ször azokra gondolunk, amelyekaz orvosoknak szóltak, tájékoztat-ván a fürdôhelyek gyógyhatásai-ról, de tanulmányozta ôket a für-dôre készülô is. Kiindulásul szol-gáltak a sikeres gyógyító munká-hoz. A tulajdonosokat és a bér-lôket viszont a korszerû felszere-lésekkel és balneo-technikávalkellett megismertetni. Újításokra,beruházásokra kellett ôket ösztö-nözni. A közönség hamar elpár-tolt a fürdôtôl, ha a fejlesztéstnem találta kielégítônek, a tehe-tôsebbek szívesen utaztak kül-földre, fôleg a Monarchia osztrákfelébe, a magyarországi fürdôtu-lajdonosok nagy bosszúságára.

Az ismeretekre a vendégekszorultak rá a leginkább. Mélyengyökereztek a régi szokások, aszázad végén még rendszeresgyakorlat volt saját háztartási esz-közökkel és ágynemûvel fürdôremenni. Hajdan ennek gyakorlatiokai voltak: effélét nem kaptak ahelyszínen. Ilyen feltételek melletta századvégen már csak a kisebbforgalmú, nehezebben megköze-líthetô helyek fogadtak vendéget,ahol a család békésen elidôzöttakár egy egész nyáron át. Egyéb-ként magától értetôdött, hogyszakácsnôt, szobalányt vagy inastvigyen magával a pénzes vendég,aki ragaszkodott megszokott cse-lédeihez.

Sokat hadakoztak az orvosok amulatós vendégek ellen. A tulaj-donosok azonban más szemmelnéztek rájuk. Az orvos – teljes jog-gal – féltette gyógyító munkájaeredményét, páciense egészségét.A tulajdonos is örült a gyógyulás-nak, hiszen fürdôje jó hírét gyara-pította, de legalább ennyire tartottaz olyan „rossz” hírtôl, hogy or-vosa szigorúan diétáztat, este ki-lenckor lefekvést parancsol. Nekiaz kedvezett, ha vendégei ételre-italra sokat költöttek, muzsikál-tattak és kitûnô kártyapartnerekreleltek egymásban.

A nevezetesebb fürdôkön a 19.század végére határozottan agyógyhelyi jelleg javára dôlt el eza kettôsség. Ha másként nemment, a szanatóriumok mellett

megteremtették a nagyvilági szó-rakozások lehetôségét is, mintPöstyénben vagy Herkulesfür-dôn. Legtöbb helyen azonbannem tudták, de nem is akartákszétválasztani a gyógyuló és nya-raló-szórakozó vendégeket. Ne-héz is lett volna, mert az évinéhány száz látogatót fogadó für-dôk alacsony hasznot hoztak, amimég jobban megcsappan, ha kizá-rólag gyógyításra vagy csupánnyaraltatásra rendezkednek be.Így mindvégig elsôsorban mulat-ni mentek a székelyudvarhelyiekSzejkefürdôre, Homoródfürdôre,a brassóiak Zajzonba, a kolozsvá-riak Kolozsra. A tordaiaknak iga-zán nem kellelt sokat utazniuk sa-ját sósfürdôjükhöz.

Kisebb helyeken önálló orvossem volt. A legkisebbeken hetenteegyszer néhány órányit rendelt ajárási vagy a közeli városi orvos,hogy ezzel eleget tegyen a hatósá-gi rendelkezéseknek. Századunkelején a kis Kérôfürdônek a sza-mosújvári börtönorvos volt a tu-lajdonosa. Ugyanekkor Jegenye-fürdôre minden csütörtökön ésvasárnap délután látogatott ki egykolozsvári orvos. Ritkán akadtdolga, mert a kevés, kispénzûvendég nem kérte tanácsát, ha-nem kenôasszonyokra vagy az in-nen-onnan hallott tapasztalatokrahagyatkozott. 1902-ben azt írtákElôpatakról, hogy ott egy nyugdí-jas tanfelügyelô számít tekintély-nek. Mivel évtizedek óta ott nya-ral, szívesebben hallgatnak rá avendégek, mint az orvosra.

A szolgáltatások minôségeszerint széles kínálat alakult ki alegkisebb, primitív parasztfür-dôktôl a német szóhasználattalNobelbadoknak nevezett fényes,elegáns helyekig. A paraszt-fürdôk kis, gerendából ácsolt me-dencéi mellett a gyógyulni vá-gyók saját maguk kenték be testü-ket iszappal. A nagy fürdôhelyekpompásan kiképzett fürdôszo-bákat ajánlottak megfelelô sze-mélyzettel és technikai felszere-léssel.

Egy fürdôorvos azt írta, hogya vendéget saját magán kívül csakegyvalaki érdekli jobban, a másikfürdôvendég. Nem a betegek jólismert lelkiállapotára célzott, arra,hogy kölcsönösen szívesen hall-gatják egymás panaszait, hanem amagánélet iránti kíváncsiságra,amit az unalom növelt nagyra.Igaz, hogy a gróf gróf, a mester-ember mesterember maradt reu-mával a csontjaiban, de a korabeli

85

életérzés úgy vélte – s ez ma semidegen társadalmunktól –, fürdônszabadabbak a társasági erköl-csök. A társadalmi hierarchia al-sóbb régióiban ezt úgy értelmez-ték, hogy az osztályokat elválasz-tó vonalak átléphetôkké válnak,azonban gyakran csalódniuk kel-lett. Másrészt a nemi szabadossá-got a korabeli erkölcs elítélteugyan, ám a titkos kapcsolatokatelnézte. Így a fürdôre érkezô ma-gányos urak és különösen a fiata-labb hölgyek mindenképpenpletykának tették ki magukat. Hi-szen a kialakult szokáskörben ró-luk sok valószínûséggel hitték:kalandot keresni jöttek vagy éppegy jó hozománnyal járó házasságreményében vegyülnek el a für-dôi társaságban.

Parasztok rendszerint csak né-hány napot idôztek gyógyhelye-ken, mert nem hagyhatták hosz-szabb idôre gazda nélkül birtoku-kat és házukat. A polgári közép-rétegek inkább megengedték ma-guknak a több hetes fürdôzést. A19. századi orvosi javallatok álta-lában hat-nyolchetes kúrákat ír-tak elô. Ennyi idô alatt már meg-mutatkozott a kedvezô hatás,vagy kiütközött a kudarc. Nem-egyszer olvashatunk igen gyors,szinte váratlan javulásról, derendszerint nem világos, mi lehe-tett a panasz. Alighanem a kör-nyezetváltozás és nem a gyógyvízszürcsölése javította meg a ke-délyt és mulasztotta el a fôfájá-sokat! Másfél-kéthónapos idôtar-tam, azaz a teljes fôidény alapospihenést nyújthatott s megelége-désére szolgált a tulajdonosoknakis, akik a tartós, a biztos vendégetszerették a legjobban.

Hosszú hetek alatt a kimerül-tek és az embergyûlölôk kedve ismegenyhült annyira, hogy társa-ság után kezdtek vágyni. A társa-ság volt az unalom legjobb gyógy-szere. A fürdôigazgatónak, sokhelyen a fürdôorvosnak rendtar-tásban elôírt kötelessége volt avendégek számára szórakozások-ról és társasági életrôl gondos-kodni. Csak néhol akadt egy-egyszertartásmesternek beváló törzs-vendég, mint pl. Elôpatakon egyszegény, de nagyvonalú gavallérBánffy gróf.

Az orvosok nehezen szabadul-tak a szórakoztatói szerepkörtôl.Számukra a fürdôorvosi tényke-dés nyári kiegészítô foglalkozásvolt, az igazgató pedig alkalma-zásukon is takarékoskodni akart.A lelkiismeretes, a balneológiát

szívügyének tekintô orvos nempanaszkodhatott tétlenségre. Pa-cientúrájának még a diétáját isszámon tartotta. Fontosnak érez-te, hogy tapasztalatait kollégáivalírásban vagy élôszavas elôadás-ban megossza, sôt, ha tellett azidejébôl, más fürdôhelyekre uta-zott ismeretszerzô céllal. A balne-ológiát fôhivatásnak tartó fürdô-orvosok közül mégis nagyon ke-vesen szereztek igazi tekintélyt. Aközvélemény nem sokra taksáltaa fürdôorvosi tudást, mert a tár-saságszervezôt nem tartotta ko-moly szakembernek. Másrészt(nem egészen alaptalanul) úgyvélekedtek, hogy a fürdôorvosoda küldi a beteget, ahova az kí-vánkozik. Kis túlzással: mindenfürdôt minden bajra javallhatnak.

Maradjunk azonban annál azorvosnál, aki a heti rendszerestáncmulatságot is csak vonakod-va engedélyezi mellbeteg kezelt-jének. Ki vitatná, hogy aggodalmajogos? Mégis a hétvégi néhányórás táncos összejövetel volt a leg-népszerûbb és legelterjedtebb für-dôi szórakozás, ahonnan az ifjúhölgy vagy úr nem akart hiányoz-ni. Külön eseménynek számítottaz estélyeket bevezetô tombolavagy más társasjáték, esetleg ze-nehallgatás. Egész estét betöltôbált egy nyáron csak egyet-kettôtrendeztek.

Elôadómûvészek, nyári szü-netben alkalmilag összeverôdöttvándorszínészcsoportok, dalár-dák gyakori vendégei voltak afürdôhelyeknek. A belépti díjakára nagyjából fedezte nyaralási ésutazási költségeiket. Ha országoshírû mûvészek léptek fel, az való-sággal ünnepszámba ment. Azegyszerû vendégek közül ugyan-csak szívesen vállalkoztak szerep-lésre. A cél rendszerint jótékony

alapítvány gyarapítása, szegénysorsú betegek segélyezése volt.Hangszeren játszottak, énekeltek,betanultak egy-egy rövidebb szín-darabot.

Kirándulások nélkül nem voltigazi fürdôélet. Aki tehette, nemmulasztotta el megtekinteni a kör-nyék természeti és történeti neve-zetességeit. Sportlehetôség márkevesebb akadt: lovaglás, evezés,tenisz, úszás, teke.

Magyarországon a múlt szá-zad végén szervezôdött meg asportélet. Legtöbb sportág szabá-lyait és eszközeit ekkor még csu-pán szûk csoportok ismerték,amelyeknek tagjai jelentôs szám-mal arisztokraták voltak.

Az arisztokrácia vonzó vará-zsa végigkísérte a 19. századi ma-gyar fürdôéletet. Ôket csak a ko-ronás fôk és az uralkodó családtagjai elôzték meg. Pontosan szá-mon tartották, melyik király, ki-rályné, fôherceg mikor és mennyitidôzött az illetô fürdôhelyen.Ahol ôk és az arisztokrácia tagjaimegjelentek, oda változatlanul tó-dultak a sznob polgárok, földbir-tokosok, hogy velük egy levegôtszívjanak, és odahaza elmondhas-sák, kivel nyaraltak. De esemény-nek számított mûvészek, írók,költôk, zeneszerzôk fürdôi tartóz-kodása is. Az igazgató és a tulaj-donos igyekezett nekik kedvezni,hogy rendszeres látogatókká vál-janak és fürdôlevelekkel, tárcák-kal, versekkel, vagy mint PazellerJakab a Helkulesfürdôi emlékkelemeljék a hely hírét, rangját. Ezekaz irodalmi, mûvészeti emlékek anevezetes gyógyulásoknál is tar-tósabban megôrzik a fürdôhelyekrégi hírnevét és hangulatát.

KÓSA LÁSZLÓ

Tátrafüred

86

Eltelt egy év a hatalomváltás óta és a címzett, aválasztópolgár, akiért a reform van, alig érzi a jobbu-lást. Tény az, hogy a makrostabilitás, amirôl annyiszó esik, nem hozta el a most egy éve hangoztatottváltozást és 1997 novemberében újból inflációs jelen-ségeknek vagyunk tanúi és „haszonélvezôi” (vasútiszállítás, villamosáram, húsárak, importcikkek, tele-fon, posta, városi közszállítás, gyógyszerek).

A legnagyobb ellentmondás a makroszintû stabi-litás (statikus) látszata és a vállalati mûködés mély-reható átalakításának halasztgatása között található.A megfelelô tanulságokat azért is le kellene vonni,mert a külföldrôl ránkruházott gazdasági modellt ésrendszerváltási szcenáriumot nem lehet olyan könnyen elfogadni, ha dicsérik is, mert a piacon, azárak üzenete nem egyezik a miniszterelnök beszédé-vel, és az állandó áremelések újra elénk vetítik a gaz-dasági csôd állandósulását. Hiába dicsérik a makro-gazdasági stabilitást, a csökkenô fogyasztást, a fize-tôképes kereslet igazságát, ha az ipari termelés csök-kenése és a mezôgazdaság drámája sorozatos áreme-lésekkel és létbizonytalanságokkal társul. A hitel vi-szont egyáltalán nem mûködik, de a végrehajtás sema csôdös nagyüzemek házatáján. Ebbôl következôlega Világbank csak éppen annyi hitelt ad, hogy a nagytermelôk ne haljanak meg, de élni sem tudnak. Amegújulást a piaci verseny és a piaci szereplôk tisztahelyzete hozhatja el, ha az 55%-os (1997 októberé-ben, a bruttó nemzeti össztermék 55%-a magánszfé-rából ered) privatizáció valóban jó statisztika.

A gazdasági verseny – a konkurencia – törvénye1997 februárjától van érvényben; a törvény életbelé-pését és alkalmazását a gazdaságban a Versenyta-nács hivatott elvégezni. Ez tíz tagból áll, akiket Ro-mánia elnöke nevez ki öt évre, a parlament gazda-ságpolitikai, reformügyi és privatizációs bizottságá-nak javaslata alapján. Szerepük a gazdasági haté-konyságot kikényszerítô piaci verseny szabadságaés tisztasága felett ôrködni. Mivel a gazdasági ver-seny közérdek, a fogyasztók védelmében a Verseny-tanács (részletesen) kidolgozza a törvény alkalmazá-sához szükséges végrehajtási utasításokat, amelyekkötelezôek Románia területén. Ehhez a versenyjogiszabályozások és rendelkezések ismerete szükségesa fogyasztók, a lakosság érdekében. Új törvényrôlvan szó, amelyhez alapul az 1957-es RómaiSzerzôdést vették, ez 1958-ban lépett hatályba az eu-rópai Közös Piac megalkotásakor, ami óriási fegy-vertény a piac internacionalizálódása és globalizá-ciója tekintetében. A fentiekbôl következik, hogy etörvény alkalmazása, itt és most, egy negyvenéveslemaradást próbál behozni. Sajnos csak de jure, mertaz alkalmazásához szükséges piaci verseny és ver-senytársak nincsenek még teljesen felkészülve és bi-zonyos ágazatokban még nincs konkurencia. Az ál-lami monopóliumok megölik vagy megfojtják a ver-senyt, ezért leépítésük, sok helyen szétzúzásuk, át-alakításuk 1998-ra a nagy feladata a kormánynak.

A Versenytanács tagjainak mandátuma öt évreszól, a tagokat legfeljebb kétszer lehet megbízni a

tisztség ellátásával. Eme önálló adminisztratív ható-ság jogi személyiséggel rendelkezik, Bukarest szék-hellyel mûködik és ellátja a 21/1996-os törvényelôírásai szerinti feladatkört. A tanács tagjait nem je-lölhetik szakértôkként vagy közvetítôkként semmi-lyen kereskedelmi tevékenységben, csak a felsôok-tatásban vehetnek részt. Döntésük meghozatalábanteljesen függetlenek azoktól a pártoktól is, amelyek efunkcióba jelölték. Kinevezésükhöz legalább tízévesgyakorlattal kell rendelkezniök a kereskedelem, azárügy és a gazdasági verseny joggyakorlata terén.

A Versenytanács vizsgálatok lebonyolítását ren-delheti el, ha konkurenciaellenes cselekedetekrôlszerez tudomást, és kinevezi a jelentéstevô tanácsost.A vizsgálati jelentéseket plénumban tárgyalják megés döntenek a foganatosítandó intézkedésekrôl. Adöntéseket a közlésüktôl számított harminc naponbelül a Bukaresti Fellebbvitetli Bíróságnál közigaz-gatási bíráskodási eljárással lehet megtámadni.

A Versenytanács a gazdasági verseny védelme,fenntartása és ösztönzése érdekében létrehozza sajátapparátusát, amelynek tisztségeit szabályzattal kellérvényesíteni. A törvény lényege a negyedik cikkely-ben fogalmazódik meg, ami így hangzik: „A termé-kek árait és a szolgáltatások ill. a munkáltatók díjait aszabad verseny útján, a kereslet és kínálat alapján kellmegállapítani. Az önállóan gazdálkodó egységek(Regii Autonome) által alkalmazott árak és díjak aVersenyhivatal véleményezésével állapítandók meg.

A fentiekbôl következik a piacgazdaság sokszázéves értékrendje, amely szerint az árakat a piac sza-bályozza. Tetszik, nem tetszik ez az értékrend min-dig a gyôztes pártján van, azt erôsíti, aki jobban tudigazodni a fogyasztók elvárásaihoz és tud hatéko-nyan termelni, kereskedni és beruházni, ami szük-ségszerûen az árak csökkenéséhez vezet egy mû-ködô piacgazdaságban. Természetszerûen a ver-senynek, a konkurenciának vannak vesztesei is, akiknem termelnek, értékesítenek és gazdálkodnak haté-konyan a piac elvárásai és törvényei szerint. A ver-seny mindenkor tisztességes kell legyen s a törvénylényege abban áll, hogy a fogyasztók védelmealapvetô elvárás, de szükségszerûen a vesztesnek isjogvédelmet biztosít, nehogy bonyolult, gazdaságot,társadalmat bomlasztó folyamatok induljanak beegy csôdös gazdasági egység összeroppanása esetén.Szükséges tehát a csôdtörvény alkalmazása is, deezen a téren a lemaradás óriási!

A Versenytanács teljes létszámban plénumbantárgyalja a vizsgálati jelentéseket, a gazdasági kon-centrációk engedélyezését, a kivételezésre javasoltmegállapodásokat (amelyek lehetnek konkurencia-ellenesek is), valamint a gazdasági verseny helyze-térôl készített országos jelentés, amit évente egyszera parlamentben ismertetnek.

Minden tag egyetlen szavazatra jogosult, egyenlôszavazatok esetén az elnök szavazata határoz.

A Versenytanács gazdasági és versenypolitikaikérdésekrôl köteles véleményt mondani Románia el-nöke, a parlament, a központi és helyi közigazgatási

Új törvény, új dilemmák és régi bürokráciaA kutya ugat, a karaván áll, 1997 novemberében!

87

szervek, Kereskedelmi és Iparkamara, bíróságok ésügyészségek, valamint fogyasztói szervezetek kéré-sére. Évi jelentést készít tevékenységérôl a verseny-törvény és -jog betartásáról, amelyet a parlamentnekmutat be. A konkurenciaellenes eljárások kivizsgálá-sa után büntetéseket szabhat ki, amellyel a jogi sze-mélyek sújthatók.

A törvény kényszerítô erejû.A Versenytanács védi a fogyasztót:– a versenykorlátozó megállapodásokkal szemben,– a gazdasági erôfölénnyel való visszaéléssel

szemben,– a vállalkozások összefonódásának (koncentráci-

ójának) káros következményeivel szemben, amelyekerôfölényt erôsítenek meg vagy hoznak létre romá-niai piacon, vagy annak egy részén.

Mérlegeli az összefonódással járó elônyöket éshátrányokat, a fogyasztók szemszögébôl, vizsgálja apiacok szerkezetét, az érintett piacokon fennállóvagy lehetséges versenyt, a piacra lépés s a piacrólvaló kilépés költségeit, gazdasági és jogi feltételeit ésa koncentráció várható hatásait a versenyre, rövidtávon vagy távlatilag.

Röviden próbáltuk jellemezni a Versenytanács te-vékenységét, amely 1997-ben elkezdôdött és 1998-ban a piacgazdaság és mikrostabilizáció érdekébenjelentôs lehet, ha a privatizáció, szerkezetváltás és abankok államtalanítása felgyorsul, mert azok a cél-pontok, amelyeket kívülrôl határoztak meg Románi-ának (Nemzetközi Valutalap, Világbank), távolrólsem hozták el egy évre a hatalomváltástól azt a gaz-dasági helyzetet, amelyet a kormánykoalíció meg-ígért a választási kampányban. Nyolc évvel az 1989-es fordulat után állítjuk, hogy a megoldást és az iga-zi változást csupán a piac tudja elhozni, talán, ha atörvényt a konkurencia védelmében és térnyerése ér-dekében ismerik és betartják.

A neoliberális gazdasági doktrína szellemében apiacnak önszabályozó szerepe van, regeneráló erejea gazdaságra olyan jelentôs, hogy szükségtelenné te-szi az állam beavatkozásét a gazdasági életbe. A neo-liberális gazdaságpolitikában a jegybank szerepe kü-lönösen fontos az egyensúlyok helyreállításában,monetáris eszközökkel: hitelkamatláb, betéti kamat-láb, adópolitika, forgalomban levô pénzmennyiségés valutaárfolyamról van szó. Ezek azok az eszkö-zök, amit a Nemzeti Bank használ a mûködôképespiacgazdaság kiépítése és gyorsítása érdekében, amifeltételezi a piaci versenyt, a piaci erôk nyomását,hogy leépíthessük az örökölt tervgazdaság és terv-kényszer utolsó maradványait is és az állam mono-polhelyzetét.

A 21-es számú 1996-os új versenytörvény a fentemlített haladó eszméket próbálja életbe léptetni, desajnos a törvényben jelentôs kettôsség (dualizmus)mutatkozik, amikor az állami beavatkozás leépí-tésérôl van szó. Ennek konzerválására építik ki aVersenytanács mellett a Versenyhivatalt, amely akormány hatáskörébe tartozik, szakszervként jöttlétre 1996 szeptemberében a 775-ös kormányrendeletértelmében. Jogi személyiséggel rendelkezik, Buka-rest székhellyel.

Szervezeti és személyzeti felépítését a fentem-lített kormányhatározat állapította meg és vezetôjeegy államtitkár, aki a miniszterelnöknek van aláren-delve. Területi szinten a Versenyhivatal megyei felü-gyelôségeket hozott léptre, amelyeknek élén egy-egy

igazgató áll, s lényegében a kormány politikáját lép-teti életbe a konkurencia törvény elvárásai szerint.

Az elsô jelentôs ellentmondás és dilemmáink ab-ból fakadnak, hogy a Versenytanácsnak nincsenekterületi szervei és felügyelôségei, míg a Versenyhi-vatalnak vannak és személyzete kb. 500 állami alkal-mazott, akiket a régi államfelügyelôségekbôl vettekát és távolról sem a liberális nem beavatkozó kategó-riába sorolhatók. Az átmentett csapat, 1997 február–márciusig olyan munkakört töltött be, amelynekszelleme és gyakorlata egyáltalán nem egyezik az ál-lam szerepének csökkentésével a gazdaságban és el-lentmond a „láthatatlan kéz” doktrínájának, amelyetAdam Smith dolgozott ki és a piac önszabályozószerepére alapoz. Ha ezt nem gátolják, akkor a piacmindenre választ ad, ha van gazdasági verseny, egyolyan konkurencia, aminek célja a piaci teljesítményill. profit megszerzése.

A 21-es számú törvény kettôssége az is, hogy aVersenyhivatal a kormány utasítására beleszól azárak alakulásába és megállapításába, tehát konkurála piaccal és véleményezi az árakat a kormány gazda-ságpolitikájának függvényében. 1997 november 1-tôla Versenyhivatal egyezett bele az állami monopóliu-mok nyomására (RENEL, Romgaz, Romtelecom,Navrom stb.), olyan hihetetlenül nagy áremelésekbe,ami az összes romániai fogyasztót érinti. Ennek akormányszervnek a tevékenysége tehát nagyrésztnem a konkurencia védelme és ösztönzése, hanemaz állami monopóliumok gazdasági tevékenységé-nek fenntartása, árajánlatának elfogadása és erô-fölényes, piacgazdaság-ellenes tevékenységének iga-zolása, hiszen beleavatkozik és ellenôrzi az árszámí-tásokat. Közismert tény, hogy a fenti stratégiai ága-zatokban: távfûtés, melegvíz-szolgáltatás, vasútiszállítás, vízszolgáltatás stb. a veszteségek óriásiak,amelyeket részben a lakosság fizet, s az áremelésekállandóan napirenden vannak. Az áremeléseket alej/dollár cserearány változásakor ill. az általánosinflációs ráta közlésekor teszik meg, és itt politikaimotivációk is közbeszólnak, ugyanakkor a Verseny-hivatal vezetôje koalíciós tárgyalások után, mintpártember nyeri el funkcióját. Ha a versenytörvényvalóban egy új, demokratikus, s a piacgazdaságotserkentô mikroökonómiai törvény, akkor az állam-titkár és helyettese politikai színvallásával kétesséteszi pártatlanságát gazdasági sorskérdésekben ésbeavatkozása a piaci mechanizmusokban kétes érté-kû, sôt káros is lehet. Kivizsgálásai az ún. olajválságidején azt igazolják, hogy nem bíznak a kereslet-kí-nálat törvényében és a román piac megújhodási kí-sérletében, a konkurencia által, a verseny és kompe-titív szféra térnyerésében, ami csôdhelyzetben ismûködik.

A sors iróniája és tragikomédiája, hogy ez a fon-tos miniszteri tárca pontosan egy éve üresedésbenvan és a koalíció egyetlen pártja sem nevezett ki ed-dig megfelelô személyt, hogy a törvény elôírásai (35-ik szakasz 1, 2, 3,-as bekezdése) valóban hatályba ke-rüljenek. A politikai algoritmus szerint 1997 szep-temberében a Versenyhivatal államtitkári tisztségétaz RMDSZ kapta meg, de lemondott róla a Demok-rata Párt javára, abban a reményben, hogy a koalíci-ós tárgyalások alapján, a külügyminisztériumbankap egy államtitkári posztot. Utólag kiderült, hogyez az állás a külügyminisztériumban egyáltalán nemlétezik.

88

Feltesszük a kérdést: hogyan lehetséges az, hogyegy ilyen fontos kormányhivatalt egy évig üresenhagynak? A válasz szomorú és egyszerû: itt kevésbabér terem, rengeteg a munka (a piacon és az árakterén), ahol a romlás nap mint nap észlelhetô ésmérhetô, ugyanakkor az árak üzenete nincs össz-hangban a politikai nyilatkozatok tartalmával.

Ha a bürokráciáról szólunk, meg kell említenünkazt is, hogy e két intézményben közel 600 személy(Versenytanács plusz Versenyhivatal) dolgozik, akikaz állami költségvetésbôl kapják a fizetésüket. Egyminiszter, négy államtitkár és hét helyettes államtit-kár van a törvény értelmében e két intézmény élén,ami egy szegény országban hihetetlenül sok és költ-ségvetés-faló új tényezô.

A 21-es számú törvény alkalmazását Romániá-ban két intézmény adminisztrálja. Ez nemcsak drá-gítja és bonyolítja a törvény egységes értelmezését éshatályba állítását, de nézeteltérésekre és lemaradásrais okot szolgáltat, mert a két csapat orientációja, fel-készültsége és elképzelései lényegesen különböznek,mert a régi, az átörökölt bürokratikus és adminiszt-ratív módszerekre épít. Az eredmények azt igazol-ják, hogy az úgyis fejletlen piac 1997-ben beszûkült,továbbra is zsugorodik, az inflációt nem tudták meg-törni és a magánszektor térhódítása nem jelentôs azenergiaellátásban, bányászatban, szállításban, táv-közlésben és nagyiparban, így a versenyjog és ver-senypolitika nem tudott egy lökést adni az annyiraóhajtott európai integrációnak.

Az erôfölénnyel való visszaélés az állam részérôla szolgáltatások piacán, a trükkölt árverések, a bank-rendszer fejletlensége és a fogyasztók kiszolgálta-tottsága 1997-ben – egy hiperinflációs évben – a kon-kurenciatörvény korlátozott alkalmazhatóságánakszimptómái. Ha túl leszünk a kormányátalakításon sa lemaradások okainak a felleltározásán, akkor talána kormánypárt(ok) elgondolkozhatnak, nem kell-e aVersenytanácsot és -hivatalt egyesíteni, egyszerûsí-teni szervezeti kereteit, eljárási szabályait s a területiszerveket lényegesen jobban támogatni a mikrosta-

bilizácós és decentralizálási munkában?!A nemzetközi integrációba egyre jobban bekap-

csolódó román gazdaság számára a piacon levô és apiacra lépni szándékozó üzleti szereplôknek ver-senypolitikai szaktudásra van és lesz szüksége, aminagymértékben segítheti a megfelelô piaci magatar-tás kikényszerítését, hiszen ma már tudjuk: a terv-kényszer után a piac kényszere az alapvetô doktrinaés ehhez irányadó jogi normák alkalmazásának kellérvényt szerezni, rövid és hosszú távon is.

Az új törvény nem tesz különbséget sem az álla-mi, sem a magántulajdonú vállalat között, sem a kül-földi, sem a belföldi tulajdonos között Romániában,de félô, hogy ezt még nem tudja elég mélyen átérez-ni a Versenyhivatal, mely hozzászokott az árel-lenôrzésekhez s a piaci szereplôk árpolitikájának fe-lülvizsgálatához és ott kaszál sokszor, amit az új tör-vény nem enged meg, sôt tilt is (sokszor elsietett,rossz parancsra!).

Úgy érezzük, hogy a versenytörvényben foglal-tak bizonyos módosításokkal nagy mértékben ki-kényszeríthetik a megfelelô piaci magatartást, hamegindul a gazdasági fellendülés, s a törvény a fej-lett piacgazdaság üzeneteit közvetíti a piacralépôknek, a piacon tevékenykedôknek vagy a piac-ról kilépni szeretô gazdasági társaságoknak.

Van mitôl félni parlamentnek, kormánynak, pár-toknak a jövôben. A romániai gazdasági átmenetpatthelyzetben van és a kiútkeresés nyolc év utánfolytatódik. Sajnos a választópolgárt, a reform cím-zettjét, úgy érzem elfelejtették, mert a jelek arra mu-tatnak, hogy teljesen kiveszett a morál a román gaz-daságból. Az új inflációs hullám, a korrúpciós botrá-nyok, a kormányválság és az életszínvonal riasztócsökkenése elénk vetíti a csôd mélyülését és egy mo-dell szükségességét, hogy többet ne legyen ígéret fe-dezet nélkül és vonják felelôsségre egyszer a politi-kusokat is.

NEMÉNYI JÓZSEF NÁNDOR

Az EMKE valamint a Kele-men Lajos Mûemlékvédô Társa-ság megbízásából a kolozsváriUtilitas Kft. keretén belül Erdélye századi mûvelôdéstörténeténekegyik korszakos jelentôségû épí-tészeti alkotásával foglalkozhat-tam: elkészítettem Kós Károlyszüleinek Brétfû utca 14. számalatti házának felmérési és hely-reállítási terveit, közelebbrôlmegismerkedhettem építéstörté-netével és mûvészettörténetijelentôségével.

A Brétfû utcai ház új színfol-tot jelent amúgy is rendkívülgazdag és változatos századfor-dulós építészetünkben. Figye-

lemre méltó az év is, amikor ter-vének elsô változatai készültek:1907–1908 – más mûvészeti ágak-ban (irodalom, zene: Ady, Ma-lonyay, Bartók és Kodály) is meg-fogalmazódik az igény a népmû-vészet feltérképezésére. 1907nyarán két lelkes fiatal építész,Kertész Róbert és Sváb Gyula be-járta az Alföldet, csaknem 170községben végeztek felméréseketés 500 fényképet készítettek öregparasztházakról.

Kós Károly, Thoroczkai Wi-gand Ede, Kozma Lajos, Zru-meczky Dezsô és MedgyaszayIstván Erdély tájait, városait ba-rangolják be és végeznek jelentôs

gyûjtési munkát. Tudnunk kellazonban, hogy ez a mozgalom aszázadfordulón, illetve a múltszázad végén lezajlott mûvészet-történeti pezsgés tanulságaibóltáplálkozott. Az ipar rohamosfejlôdésének köszönhetôen fella-zultabbak a társadalmi kötöttsé-gek: új érdekcsoportok keresikmegnyilvánulási lehetôségeiket.Ezeknek megfelelôen a kifejezési,megjelenítési és hivatkozási for-mák is új testet próbáltak ölteni,ami a dolgok divergens voltánakveszélyét hordta magában a koralkotóinak-gondolkodóinak sze-mében. Nietzsche sajátos megfo-galmazásában (Isten meghalt) az

Kós Károly elsô megépült lakóháza

89

egykoron egységeset félti aszéteséstôl, a dolgok egymástólfüggetlenedô létét próbálja drá-mai hangon érzékeltetni.

Az említett divergencia létezôprobléma a múlt század másodikfelében. Ebben az összefüggés-ben érdekes az, hogy a nagy ide-ológussal szemben (Nietzsche) akor neves alkotói a dolgok kon-vergens voltára próbálnak figyel-ni, illetve alkotásaik az említetthármas egység megteremtéséretörekszenek. W. Morris, J.Ruskin, W. Crane, O. és R. Wag-ner, A. Loos, Victor Horta és tár-saik egy olyan világ után sóvá-rognak, amikor még a tárgy, a je-lentés és az értelmezés kategóri-ák átfedték egymást, nem táton-gott közöttük olyan nagy szaka-dék, mint a robbanásszerû iparifejlôdés és a kézmûves kultúrahanyatlása után. Ez az építészet-ben nagyon sajátos módon jelent-kezik: az új kihívások, új funkci-ók (vasút, gyártócsarnokok), újanyagok (acél, alumínium) vetikföl legélesebben a „szerûség” fo-galmát és tartalmát. A kihívások-ra adott építészeti válasz fel-erôsíti és megfogalmazhatóvá te-szi nemcsak az alkotók számára ajel–jelentés–értelmezés egységé-nek szétesését. Erre erôsít rá az újés legerôsebb érdekcsoport, a pol-

gárság kezdeti megrendelôi igé-nye és még öntudatlan formaaka-rása (Kunstwollen). Pontosabban:a polgárság megszerzett tár-sadalmi-gazdasági potenciálját éshelyét a múltból vett mintákalapján próbálja megmutatni, il-

letve hitelesíteni. Ezáltal a szét-esés a jel–jelentés–értelmezés,vagy leszûkítve a forma és funk-ció egysége – vagy egykori egy-sége – között, még félreérthetet-lenebb és nyilvánvaló.

Erre a szétesésre válaszultöbbféle alkotói hozzáállással fe-lelnek a kor mûvészei. Létrejönegy olyan szemlélet, amely szem-befordul a jelentésvesztéssel, atöltetnélküliséggel, és azt vallja,hogy csak a teljesen megkompo-nált életmód és alkotás képviselértéket, ami maga után vonja azalkotó arisztokratikus elkülönü-lését: istenek teremtôdnek, a mû-nek teremtésmítosza lesz. Az ek-lektika idején kialakult mûértel-mezés narrativitását felváltja amû létrejöttének mikéntje. Sokkalinkább fókuszpontba kerül az al-kotó, nagy szerephez jut a média:közvetlen befolyása lesz a késôb-bi mûvészeti irányzatok sorsáraés alkotóik életpályájára.

Az eklektika romantikus, máremlített narratív mûértelmezésimódja, historikus eszközhaszná-lata, valamint az új funkció éshasználói igény folytán kaotikus-sá vált jel–jelentés kapcsolat nemtûnik el teljesen a századfordulónagy mûvészeti irányzataibansem, jelentôsen módosul. Ho-gyan? – Romantikus marad azeszközhasználat abban az érte-

Brétfû utcai lakóház – mai déli homlokzat

Brétfû utcai lakóház – rekonstruált déli homlokzat

90

lemben, hogy nem szakít teljesena múltjával; a múltat nem megje-leníti, hanem finomabban felidé-zi. A kor haladó gondolkodásúalkotói a múlt eszközeit jelenkor-tudattal (ahogyan a régiek hasz-nálnák ma) próbálják alkalmazni,tiszteletben tartva az eszközökszerûségét.

Lássuk, hogyan kapcsolódik aKós-életmû egésze ehhez a kor-hoz: Kós 1902-tôl a BudapestiMûegyetem mérnökhallgatója,1903-tól pedig építészhallgatója.A kor nagy építész tanárai tanít-ják: Schulek Frigyes, HauszmannAlajos, akik a meglehetôsen kon-zervatív akadémista építészokta-tás és építészet mesterei. Rendkí-vül tehetséges és fogékony épí-tészhallgatói nemzedéknek lehettagja; évfolyamtársai mind egykésôbbi kor nagy nemzedékét al-kotják majd: Györgyi Dénes, Ján-szky Béla, Zrumeczky Dezsô,Kozma Lajos, Mende Valér,Árkay Aladár. Jelentôsen befo-lyásolhatták a fiatal Kós építészifejlôdését az évfolyamtárs és jóbarát Györgyi Dénes édesapjá-nak, a Magyar IparmûvészetiTársaság akkori elnökének, finnés angol kapcsolatai. 1903-banWalter Crane állít ki Budapesten,majd 1904-ben Akseli GallenKallela. Kós budapesti Gyáli útilakhelyéhez közeli Iparmûvésze-

ti Múzeum könyvtárában rend-szeres olvasója az angol Studioszaklapnak, valamint figyelôje afinn iparmûvészet nemzeti törek-véseinek. Emlékirataiban hivat-kozik egy 1907-es, jó hangulatúnyárutói tervezgetésére, rajzolga-tására, amikor megrendelés nél-kül, magának rajzolgatott. Ezek arajzok, tervek meghatározóakkáváltak egész pályafutására. Aterv címe: Mûvészember udvar-háza. Az alaprajzok mellett a na-gyon gondosan megrajzolt, éskésôbb kifestett belsôk – ebédlô,hall, mûterem – rajzait közli aMagyar Iparmûvészet címû szak-lap 1908. áprilisi száma, melybenLippich Elek hívja fel afigyelemet a házra és tervezôjére.Ettôl a pillanattól kezdve figyel-hetô meg a média hatása úgy azúj stílusra, mint az alkotóra. Acikk egy csapásra elismerést hozKós Károlynak, valamint a fiatalépítésznemzedéknek. Ennek acikknek, valamint a Zrumeczkycsalád kultuszminisztériumi kap-csolatainak köszönhetôek az elsô(állami, kultuszminisztériumi) meg-bízások: zebegényi templom, ál-latkert, városmajori iskola.

1909–1910-re tehetô Kós édes-anyjának az a megrendelôi igé-nye, hogy a brétfûi korábbi tel-kük melletti gyümölcsös megvé-tele után egy a család részére épí-

tendô házat tervezzen. Erre vo-natkozóan Kós Életrajzában akövetkezôképpen nyilatkozik:„Volt nekem néhány alternatívájaegy családi ház elgondolásomnak,amit még az ôsszel magunkragondolva csináltam volt. Csakúgy szórakozásból: két nagy szo-ba (hall és ún. mûterem) és háromkicsi, s mellékhelyiségek, manzár-dos megoldásban. Azokat a vázla-taimat most elôkerestem. S aztánanyámmal együtt addig forgat-tuk, alakítottuk, fôleg redukáltuk(A pince a ház alatt elmaradhat,azt hátul a hegyoldalban olcsób-ban és praktikusabban lehet majdmegépíteni – javasoltam én. Acselédszobára nincs szükségem –mondta anyám), amíg végül ismegállapodtunk: így éppen jólesz.”

A fenti szövegrészbôl kiderül,hogy Kós tulajdonképpen hely-színi kötöttségek, valamint konk-rét megrendelôi igény nélkül ter-vezett házat, udvarházat, amit al-kalmazott egy konkrét telekre. Atelekadottságok nem tették lehe-tôvé a tervezett kialakítást, deelég jelentôs részre nem is tartottigényt a megrendelô: az édes-anya. Így a megépült változateleve torzója annak a térszerve-zési alapvetésnek, amely KósKároly késôbbi munkásságánakis sajátja. Itt elsôsorban a tagolt,kisebb egységekre bontott, és kö-zöttük kialakult terek-tömegekegy, az egész együttest körülzárófalszerû kerítés általi eggyé ol-vasztásával létrejött épületegyüt-tesre gondolok. A tervezett ház-hoz járulékos udvarházi funkci-ók is csatlakoztak: cselédház,kamra, valamint ezeket a kony-hával összekötô fedett, de nyitotttornácszerû folyosó, gazdaságiudvar és járulékos szín, pajta,belsô udvar a szerszámtároló há-zikóval, és kiskert, amelyet a fen-ti idézetben szereplô családi házölel közre. Jelenlegi állapotábancsak a ház épült meg, a tervezett-hez képest más arányokkal éskésôbbi átalakításokkal: „Ez a mibrétfûi családi házunk volt az énelsô olyan tervezésem, amelymeg is valósult két év múlva,1910-ben. Terv is, kivitelezés isszolid, jó munka volt, azt bebizo-nyította a ház 1944-ben, amikorközvetlenül elôtte robbant egyamerikai repülô bombája. Leso-dorta ugyan róla a zsendelyt, le-kopasztott a homlokfalról min-

Brétfû utcai lakóház – földszinti alaprajz

91

dent, bezúzott minden ajtót–ab-lakot, kicsit elcsavarta a torony-szoba falát is, de se a falak, se afedélszék gyógyíthatatlan sebetnem kapott. S ha csúnyán meg-kopasztva, belsô elrendezésébenmás okok miatt sok gyatra átala-kítással, de szilárdan áll ma is.”

A tervezett állapot belsô tereitnagy gonddal rajzolta meg, többváltozatban és más-más techni-kákkal. Néhány nagyon részletesrajz – belsô perspektíva – maradtránk a földszinti ebédlôtérrôl,hallról, az emeleti, tervezett álla-potában mûteremnek nevezetthelyiségrôl. Ezeken a rajzokonszembetûnôen megmutatkozik abevezetôben említett finn, illetveangol hatás. A finn Gesellius,Lindgren, Saarinen tervezôcso-port belsô terei, valamint a Kós di-ákkorában közkézen forgott finn,angol szaklapokban közölt grafi-kák nemcsak a bennük rejlô építé-szeti jelentést és jelt közvetítették,hanem a feldolgozás minôségét ésa társszakágak kapcsolatát is azépítészettel, az épülettel és haszná-lójával. A bevezetôben említettjel–jelentés–értelmezés hármasegységének létrehozására valóigény egyfajta kézmûvesi (Ge-samtkunstwerk) üzenete a kor-szak igényeként fogalmazódikmeg ezekben a tervrajzokban. Ezegy teljes alkotói, teremtôi attitû-döt követel meg a tervezôtôl, mes-sianisztikus hitet a századfordulószétesôben lévô és dekadenciárahajlamos társadalmi-mûvészetiválságából való kiút lehetôsé-gében.

Ez a kor skolasztikájában is je-len van: a preraffaeliták, majdRuskin és Morris elméletileg isjelentôs mértékben befolyásolják,és a válságból való kiút megtalá-lásának reményével építik fel aKósék által is követett ideológiát.Ebbe az ideológiába belefért a kisnépek, vagy az idegen kulturáliselnyomás alatt álló illetve függet-lenségüket épp visszanyert né-pek (pl. finnek) nemzeti kultúrá-jának megteremtésére való igény.Ennek természetes következmé-nye az idegen (rendszerint az el-nyomó) kultúrától való elkülönü-lés, majd a népi kultúra – mindenrészletének feltárásával és létre-jöttének megértésével történô –kreatív feldolgozása, valaminthasznosítása.

Kós Károly egyike a morrisi–ruskini gondolat legkövetkezete-

sebb követôinek; nemcsak építé-szeti munkássága meghatározó,hanem az iparmûvészeti, írói ésközmûvelôdési munkássága is;mindez indokolttá teszi mitikus-sá nôtt teremtô-alkotói nimbu-szát. Messianisztikus a régió épí-tészeti, valamint tárgyi kultúrájá-nak megteremtésében vállalt sze-repe is.

Már elsô munkája, a brétfûiház is telített – még így megko-pottan is – nemzeti jelképszerûikonografikus elemekkel. A meg-épült családi ház két meghatáro-zó tömegû épületrészbôl és azezeket összekötô nyaktagból áll.Fôhomlokzata déli fekvésû, ezena homlokzaton megmutatkozikmindhárom épületrész: a torony,a nyaktag, illetve a tulajdonkép-peni lakóház. A torony romanti-kus, és fôleg kompozíciót szer-vezô elem. Mentes minden to-ronyfunkciót megkövetelô igény-tôl (védelem, lakótorony, füg-gôleges közlekedési-menekülésimaggal, harangtorony stb.). Ezlátszólag ellentmond a beve-zetôben a szerûség fogalmárólmondottaknak; és bizonyos fajtajelentésvesztést is ráolvashatnánk,de másról van szó: az említettnemzeti kultúra teremtésénekigénye megkövetelt bizonyosszimbólumkeresô, -felmutató al-kotói attitûdöt is. Kós és évfo-

lyamtársai Erdély tájait, városaitjárva, tanulmányozva a térségzömök középkori tornyait, temp-lomerôdjeit, ezeket e régiójellemzôjének, tehát a helyi kul-túra követendô szimbólumánakis tekintették. Mostani állapotá-ban (bomba által lesodort zsin-dely helyett cserép; elkorhadtcsászárfadísz; teljesen tönkre-ment, majd levágott könyöklô;kicserélt, más arányú ablakok)arányai is romlottak, valamint ál-laga is. A torony földszintjén atervezett állapotban konyha lettvolna, ez indokolja a földszintetaz emelettôl elválasztó, és a ház-ban egyedül ezen az egy helyenalkalmazott poroszsüveg bolto-zatot. A torony emeleti helyiségelakószoba, amelynek egyetlenmegközelítési lehetôsége van: alakóházon át, a nyaktag emeletigyilokjárószerû összekötô folyo-sóján keresztül. Mint már emlí-tettem, a torony itt nem feltételezfüggôleges közlekedési lehetôsé-get; ebben az elemben a két szintközött nincs semmiféle funkcio-nális kapcsolat. Az emeleti lakó-szoba eredeti tervekben, rajzok-ban szereplô igen kis méretû(külsô 60x60 cm), magas parapet-tel kialakított ablakai elôtt deko-ratív fagyámolítású deszkakö-nyöklô is épült, törpegalériasze-rû kiképzéssel, amely megle-

Brétfû utcai lakóház – tetôtéri alaprajz

92

hetôsen erôteljesen utal azerôdtemplomok tornyainak gyi-lokjáróira is. Itt azonban mégerôs bajor (J. M. Olbrich) hatástérezhetünk, nem pedig az erdé-lyi, kalotaszegi, valamint szászelôképek szimbólummá nemese-dett prototípusát.

A tornyot a tulajdonképpeniházmaggal összekötô nyaktagjelentôs – itt nyílik a fôbejárat –,de a homlokzati kompozícióbanhangsúlytalan, két hangsúlyoselem közötti szerepet kap. Anyaktag itt a földszinten elôtér-közlekedô a ház két fô része kö-zött. Tervezett állapotában egyik(bejárati) oldalán nyitott lett vol-na, de a ház elkészülte után rö-viddel beüvegezik e nyitott, mí-vesen faragott faoszlopokkal ésoszlopfejezetekkel tagolt fôbe-járati mellvédfalat. A veranda-szerû nyaktag az innen nyíló – ésa tervben hallként említett – terethivatott védeni; szél-, esô-, sárfo-gó, illetve terasz funkciókkal el-látni.

A másik meghatározó tömegûépületrész a lakóház: tömege aház déli fôhomlokzatára merôle-gesen, nyújtottan alakított, há-rom hosszanti tartófallal, két,majd a lépcsô melletti harántfalután három, az egész épületré-szen végigvitt kötôgerendákkaláthidalt nyílássorra osztott. Atartófalak magassága azonbannem azonos: a nyaktag átfedésé-

ben levôé alacsonyabb a többinél.Míg a torony mindkét szintje tég-lából épült, a ház földszintje tég-la, az emelet pedig manzárdoskialakítású faszerkezet, Fach-werk-szerû kitöltésekkel. A föld-szint legnagyobb tere a hall, há-rom egymásba nyíló egységreosztható. A két magas hosszantitartófal közötti nagy belmagassá-gú, látszó gerendafödémesrészbôl nyílik – az alacsonyabbszélsô hosszanti tartófal és aközépsô magas hosszanti tartófalközött – egy alacsonyabb belma-gassággal kiképzett térbôvület,amely a tervezett állapotában akandallót foglalta magába. Ez atérbôvület a nagy belmagasságútérrel egy, a középsô hosszantitartófalban boltívesen kiképzettkiváltás által kommunikál. A ki-vitelezés során a térbôvület ará-nyai jelentôsen megváltoztak, ésa tervezett míves kiképzésû kan-dalló sem épült meg. A most lát-ható ablakok részben újak, rész-ben máshonnan átépítettek (a tér-bôvület kis méretû ablakai he-lyén a földszinti fôhomlokzat két– sorolófával egymás mellé ren-delt – kapcsolt gerébtokos ablakakerült, annak a helyére pedig je-lenkorunk típusablakai. A hallharmadik téregységét a félig sza-badon feltárulkozó, podesztrôlinduló tölgyfalépcsô jelentené,amely viszontagságosan ugyan,de megépült. A 70-es évek végén

a ház megosztásakor lebontották,és betonból egy ellenkezô irányúlépcsôvé alakították.

A hall igen szépen megrajzoltbelsô perspektívája – az említettkandallón kívül – szép falfestési(falkép) javaslatot is mutat, vala-mint a lépcsômellvéd egy pillér-rel való tagolását is. Ennek a pil-lérnek a helye a jelenlegi átalakí-tott állapotban is pontosan meg-határozható, de a fejezete márnem az említett rajz alapján ké-szült. A gerendában még fellel-hetôek a pillérfejezet csatlakozá-sának X alakú ékei, mely a nyak-tag pillérének és pillérfejezeténekcsatlakozásával mutat azonossá-got. A két kötôgerendában afelsô, egykoron érkezô, lépcsôkaráthidalásánál még láthatóak azegykori tölgyfalépcsô lefûrészeltprofiljai, valamint a fellépés ésbelépés is kikövetkeztethetô. Anagy fellépési magasság (22 cm)és a meredekség miatt valószínû,hogy a lépcsôfokok között nemlétezett homloklemez a belépésbiztosítása végett. A lépcsô enge-délyeztetése eléggé viszontagsá-gos volt:

„Nézi a rajzokat, csak nézi: – Szép, szép – mondja –, de

ezt a belsô hall-lépcsôt milyenanyagból szándékozik megcsi-náltatni?

– Természetesen tölgyfából. – És ez itt, látom, manzárd

akar lenni. – Az. – Hát akkor csak azzal a felté-

tellel adom meg az engedélyt, haa manzárd helyett emeletet épít,és a lépcsô kôbôl készül.

– De hiszen ez abszurdum,fômérnök úr.

– Nem abszurdum, hanem vá-rosi építési rendszabály, amit tu-domásul kell venni...

– Akkor hát nem építünk man-zárdot – mondottam, és visszavet-tem a manzárd alaprajzát –, és alépcsô padláslépcsô lesz.

Az engedélyt azonnal meg iskaptam földszintes épületre, sze-parált padláslépcsôvel (s perszemegépült a ház manzárddal éstölgyfa belsô hall-lépcsôvel).”

A lakóház további földszintiterei: a pitvar (a tervben eresz-ként szerepel), amelyik a hátsóudvari kijárást biztosította; nyi-tott-fedett módon innen nyíltvolna az illemhely a tervezett ál-lapotban, azonban ez nem ígyvalósult meg. A pitvarból terv

Brétfû utcai lakóház – 1–1 keresztmetszet

93

szerint a hallba lehetett közvetle-nül jutni; ma ebbôl a pitvarból(ami ma már nem nyitott) a meg-fordított betonlépcsô az emeletrevisz. A hall-lépcsô indulásipodesztjérôl nyílik a hátsó szoba– háló – ajtaja, innen pedig afürdôszoba.

Az emeleti tér két meghatáro-zó, és egyben legszebb tere a kétkoporsóidom mennyezetû tetô-téri helyiség. A déli fôhomlokzatoromkiképzése mögött találhatóa tervben mûteremként említettszoba, ide érkezik meg a lépcsô,innen nyílik a gyilokjárószerûenkiképzett, a toronyszobát a ház-zal összekötô folyosó. Ennek afolyosónak magas parapetû,fekvôtéglány formájú, egykoronhat üvegmezôre osztott pallóto-kos ablakai vannak. Az elôbbemlített tetôtéri szobából nyílt azegykori háló, szintén koporsó-idom mennyezettel (téglalap ke-resztmetszetû koporsóidom),északi, illetve keleti ablakokkal.A mûterem – tervezett állapotá-ban még – háromszögletû ke-resztmetszettel elgondolt kopor-sóidom mennyezetû volt, a meg-épült tetôtéri szobának azonbanegyenlôszárú trapéz keresztmet-szetû koporsóidom mennyezetevan. A teret oldalról az alacso-nyabb oldalhajón keresztül gá-dorablakszerû ablaksor világítjameg. A megvalósult koporsó-

idom mennyezet a tervezett álla-pothoz képest sokkal nagyvona-lúbb belsô teret eredményezett.Nem véletlen a tervezetthez ké-pest a változtatás: Kós 1910-benJánszky Bélával már a zebegényirómai katolikus templom kivite-lezésén dolgozik, ahol hasonló

koporsóidom mennyezetû a tem-plom fôhajója. Analógiaként akára Saarinen, Lindgren, Geselliustervezôiroda mûterem kialakítá-sának koporsóidom mennyezeteis szolgálhatott. A tervezetthezképest a külsô homlokzatokonnemcsak az ablakok változtak, deaz egykori zsindelyfedést is a tor-nyon hódfarkú cserépre, a nyak-tagon és a házrészen préselt cse-répre cserélték ki, a déli homlok-zat egykori elôteteje pedig nem islétezik. A fôhomlokzat emeletiablaksorai alatt induló félnyeregelôtetô nemcsak a három tömeg –torony–nyaktag– ház – homlok-zati összefogásában játszik jelen-tôs szerepet, hanem a bejárati pit-vart is árnyékolta.

A Brétfû utcai ház Kós elsômegépült házaként kultúrtörté-netileg és építészettörténetileg aváros e részének legjelentôsebbháza, erdélyi viszonylatban pe-dig a ruskini–morrisi elvek sze-rint elsôként megépült háznaktekinthetjük.

PÉTERFFY MIKLÓS

Brétfû utcai lakóház – hosszmetszet

Brétfû utcai lakóház – 2–2 keresztmetszet

94

Már több irodalomtörténész is rámutatott arra,hogy Móricz Zsigmond milyen különös gonddal ta-nulmányozta Erdély címû nagy regénytrilógiájánakmegírásához a történelmi tájat, a színtereket, azírott emlékeket, forrásokat. Ugyanilyen fontosnaktartotta a korabeli nyelvezet megismerését is. Kitar-tóan búvárkodott a történeti szakirodalomban ott-hon is, a 17. századra vonatkozó forráskiadványok-ból és történeti feldolgozásaiból valóságos könyvtá-rat állított össze. A múltba nyúló nyelvészeti kirán-dulásai annyira sikerültek, hogy kiváló nyelvtudó-sunk, Szabó T. Attila teljes meggyôzôdéssel írhattale, hogy „milyen különleges érzékkel, mennyireegészséges ítélôképességgel döntött Móricz az egy-korú nyelvi és a mai nyelvjárási sajátosságoknak amaga archaizáló regényírói nyelvébe való beépítésetekintetében”. (Sz. T. A.: Móricz Zsigmond és Kele-men Lajos találkozásai. Korunk 1979/5; Újraközöl-ve: Sz. T. A.: Nyelv és irodalom, V. 1981.)

Regénytrilógiájához hosszasan gyûjtötte az ada-tokat, a népies, tájspecifikus nyelvi kifejezéseket.Helyszíni gyûjtési módszerérôl Kós Károly már az1914-es sztánai bálról írva beszámolt: Találkozása-im Móricz Zsigával c. cikkében (Erdélyi Helikon1939/9); „...úgy forgolódott az emberek között,mintha közülünk való lett volna. Mosolygott, be-szélgetett, táncolt is és rengeteget jegyzett egészéccaka.” Móricz sem felejtette el azt az estét, közelhúsz év múlva is élénken élt emlékezetében a sztá-nai éjszaka: „Bor és nóta és sok beszéd. Egyéni fe-jek, személyes haj és szakáll viseletek és olyan pá-ratlan magyar dialektus, mintha az erdélyi fejedel-mek korában volnánk” (M. Zs.: Varjúvári legenda,Erdélyi Helikon 1933/10). Szinte refrénszerûen is-mételgette: „Ezt megírom...” Valószínû, hogy akko-ri tapasztalatait a Nem élhetek muzsikaszó nélkülcímû regényén kívül másutt is felhasználta, hiszenErdéllyel való behatóbb megismerkedésének ered-ménye lett legmaradandóbb alkotása, az erdélyi tri-lógia. Elsô kötete, a Tündérkert 1922-ben jelentmeg. Fogadtatása és a folytatásával szemben tanú-sított elvárások ösztönözték Móriczot a korabeli Er-dély még behatóbb, még alaposabb megismerésére.Már nem elégedett meg a krónika, a történeti fel-dolgozás lepárolt világával. Olyan kalauzt keresett,aki segít eligazodni a számára még kevéssé ismertvilágban. Olyan anekdotisztikus elemek, részletkér-dések érdekelték, amelyek révén írói eszközeiveléletesebben tudja láttatni a bemutatásra szánt kortés szereplôit.

Ekkor és így került kapcsolatba Kelemen Lajos-sal, az Erdélyi Múzeum Egyesület legendás hírû le-véltárosával. Találkozásaikról a korabeli sajtó is be-számolt: „A vasárnap délelôttöt kemény munkábantölti Móricz. Kelemen Lajossal alaposan megbeszé-li, hogy milyen történelmi anyagot kell áttekintenieBethlen Gáborra vonatkozólag.” (Móricz Zsigmonderdélyi programja. Ellenzék, 1926. dec. 7.) Móriczotnagyon megnyerte Kelemen személyisége és nagy

tudása. Elragadtatással írt „erdélyi kalauzáról”.„Rengeteg, mennyit tud a professzor – mondja. –Szent ember, aki így el tud vonatkoztatni minden-tôl a munkája kedvéért.” Szegény puritán KelemenLajos. Annyira távol állt tôle a tömjénezés és a sze-mélyére irányuló nyilvánosság, hogy a cikk utánnapokig még az utcára sem merészkedett. (MikóImre: Akik elôttem jártak. 1977. 252.)

Szabó T. Attilától tudjuk, hogy Móricz Zsigmondsikeresnek ítélhette terve megvalósítását, ugyanak-kor a hallottak alapján olyan biztonsággal mozogha-tott Bethlen Gábor korának hétköznapjaiban, minthaakkor élô szemtanúja lett volna a történéseknek. Hi-szen az „anekdotikus történetek pazar ismerôjétôlMóricz bizonnyal nem egy olyan dévaj-tréfás vagytragikus történetet hallhatott, amely minden egyko-rú elbeszélôforrásnál jobban rávilágított a korra ésbenne az egykori társadalom alakjaira”. (Sz.T.A.:i.m.)

Kelemen Lajos felismerte Móricz elképzelésé-nek, írói tervének fontosságát és ismereteivel támo-gatta, segítette azok megvalósulását. Leveleibôl lát-juk, hogy találkozásuk után is foglalkoztatta aBethlen-i kor, gyûjtötte az adatokat, melyek a re-gény történelmi hitelességét alátámaszthatják. Cí-meres nemesleveleket, térképeket, díszkötésûkönyveket, török levelestarisznyákat keresett elôszámára, így járulva hozzá ahhoz, hogy az írói kép-zelet hitelesebben tükrözhesse a bemutatásra kije-lölt kort.

Kelemen egyik levelébôl egyértelmûen kiderül,honnan eredeztette Móricz a hármasregény máso-dik részének (A nagy fejedelem) induló fejezetét.Ama bizonyos délibábszerû látomást Gyallay Do-mokos barátjával együtt élte át Kolozsvár fôterén, aSzent Mihály-templom gótikus tornyának tövében,levele megírása elôtt négy nappal. Talán KelemenLajosra is nagyobb hatással lehetett a látvány, minta meglepetés, hiszen annyira erôsen élt benne az él-mény, hogy szinte azonnal papírra vetette és a re-gény szerkezetébe beépítésre ajánlotta.

Utólag teljes bizonyossággal megállapítható,hogy elôzetes elképzeléseinek megfelelôen és ered-ményesen zárult Móricz Zsigmond 1926-os erdélyiútja. Azt is tudjuk, hogy milyen meghatározottszándék vezette. Ahogy Kuncz Aladárnak írta, „ké-szülök komolyan Erdélybe, hogy a Tündérkert má-sodik kötetéhez anyagot gyûjtsek”. (K. A.: Levelek.1907–1931.) Ez a terve Kelemen Lajos segítségévelvárakozásán felül sikerült. Alapos és minden szem-pontból megbízható adatokat kapott a levéltáros-történésztôl. Egy részét P. Szathmáry Károlynak aBethlen Kollégiumról szóló könyvében, valamint azErdélyi Múzeum c. folyóirat Bethlen Gáborral fog-lalkozó számaiban. Másik részét pedig Kelemen La-jos több évtizedes levéltári kutatásai közben leszûrtés az adott korok és személyek minden lényegét tá-roló memóriája szolgáltatta. Már-már azzal gyanú-sították, hogy mint szemtanú beszél Bethlenrôl és

Kelemen Lajos és Móricz Zsigmond találkozásakét Kelemen-levél tükrében

95

koráról. „A legfrissebb pletykákat tudja a tizenhete-dik századból” – idézi apja feljegyzéseibôl MóriczVirág. (Apám regénye. Bp., 1954. 302.) Hogy kette-jük találkozása mennyire lehetett hatással MóriczZsigmondra, arra csak következtetni tudunk.

Ismert Kelemen Lajos egyenes, megalkuvástnem ismerô, határozott egyénisége; köztudott azírással szemben támasztott magas igénye, ma is em-legetett haragja mindazokkal szemben, akik pontat-lanul, rosszul idézték, vagy ha segítségét, útmutatótémaválasztását elsekélyesítve, tönkretették a lé-nyegi mondanivalót, elszalasztották a történelmiigazság kimondását.

Mindezek ismeretében szinte természetes, hogya trilógia harmadik részében (A Nap árnyéka) elénktûnik jellegzetes alakja. Kelemenben – nomen estomen – a mindenrôl tájékozott deák személyébenörökítette meg történelmi nesztora emlékét.

Egy évtizedekkel késôbbi Kelemen–Móricz talál-kozóról Szabó T. Attila beszámolójából tudunk. Ta-núja volt annak, hogy 1941 késô tavaszán a kolozs-vári székhelyû Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltá-rában „élénk, jókedvû beszélgetésben” találta ket-tôjüket (Sz. T. A. i.m. 213.). Ebbôl a beszámolóbólkitetszik, milyen bensôséges viszony alakult ki atörténész és az író között. Móricz Zsigmonddalkapcsolatban az elégedettség megnyugtató érzésetölthette el, mert az író pontosan úgy és arra hasz-nálta fel segítségét, amelyre gondolta és szánta azt.

Móricz Zsigmond zseniális írókészségén, gaz-dag kifejezôeszközein, élettapasztalataiból leszûrtbölcsességén túl a levéltáros-történész Kelemen La-jos tudása, az erdélyi história-kincs áttanulmányo-zásából merített ismeretanyaga is hozzájárult ah-hoz, hogy megszülethessen a magyar történelmi re-gényirodalom remeke, az Erdély-trilógia. Kettôjükegyüttmûködése, összedolgozása eredményekép-pen tarthatjuk számon Szerb Antal értékelését,amelyben remekmûrôl beszél.

A fentiek után olvassuk együtt Kelemen Lajos-nak Móricz Zsigmondhoz írott két levelét.

SAS PÉTERKedves Barátom!Számtalanszor gondoltam Reád és Bethlen Gábor re-

gényedre mióta elmentél s most hirtelen két dolog készte-tett arra, hogy siessek legalább levéllel fölkeresni s valamicsekély szolgálatodra lenni nagy célodban.

Egyik az, hogy a napokban itt járt Veress Endre, s vé-letlenül, beszélgetés közt kibökte, hogy az Erdélyi Irodal-mi Szemlében legközelebb publikálja Bethlen Gábor fe-hérvári palotája egykorú leírását (Új adatok Bethlen Gá-bor építkezéseihez. 1927/1).

Rögtön Reád gondoltam, hogy mily fontos Neked jólelképzelni ezt regényedhez s azonnal kértem, hogy enged-je át ezt már publikáció elôtt használatra Neked. Veressazonban rendkívül aprólékos, pedáns ember s mivel mostis rég gyûjtött anyagából egy csomót Olaszországban ro-mán kutatók újra leírtak s most az orra elôl 25 év óta le-másolt anyagát minden irodalmi illendôséget és prioritá-si elvet félretéve kiadtak: elsô percben itt is megijedt. Aztmondta, hogy az adatokat úgy is leküldi, s akkor használ-hatod.

A kiadás azonban csak márciusban lesz s Neked aztmár most, mielôbb látni kellene. Arra kértem tehát, hogyküldje le legalább újévre az anyagot György Lajoshoz, a

szerkesztôhöz s én onnan leíratva felküldeném Neked. Degondoltam arra is, hogy közlöm a dolgot Veled s hasietôsebb a kérdés, fordulj egyenesen ott hozzá. Ebben azesetben azonban Veress szokásait ismerve azt ajánlom,hogy fordulj egy levéllel hozzá s jelölj meg, vagy kérj tôleegy pontos tízpercet, mikor a leírást átvehetnéd, vagykérj idôt lemásoltatására. Ezt azért ajánlom így, mert Ve-ress órára beosztott idôre dolgozik s ebbôl semmiért éssenkiért nem tér el, úgyhogy egészen hiába való volna pl.meglepetésszerûen fölkeresni ôt ezért, mert minden való-színûséggel még beszélni sem lehet vele, ha beosztásamás. Megcsontosodott szokásai vannak már s ezen nemváltoztat.

Én válaszod megvárom s elhatározásodhoz alkalmaz-kodva írok neki. Ha Neked a dolog sietôs, akkor okvetlenülaz ottani lemásolás ügyében írok; – ha nem oly sürgôs, úgya cikk leküldéséért siettetem, hogy aztán a másolatot fel-küldjem Hozzád. E tekintetben tehát egy levelezôn szívesválaszodat kérem, hogy annak megfelelôen járhassak el.

A másik, amiért írok, mezôségi utaddal áll összefüg-gésben. Itt az a hír terjedt el, hogy Vajdakamaráson azértvoltál, hogy megláthasd a Bethlen Gábor erdejét, illetvevadászterületét. Vajdakamarás a ma is élô Bethleni Beth-lenek s köztük utoljára Bethlen István miniszterelnökbirtoka volt. Azonban ôsapái egyike B. János, a késôbbikancellár csak Barcsay Ákostól kapta 1658- vagy 59-ben.Azelôtt a kolozsi sókamarához tartozó, tehát kincstári jó-szág volt. De éppen mert az volt, Bethlen Gábor idejébennyugodtan használhatod az ô vadászterületének is. Azona vidéken akkor még bôven volt ôz, sôt szarvas is. I. Rá-kóczy György 1633-i vadásznaplója, amelyet Koncz Jó-zsef közölt az Erdélyi Múzeum folyóirat 1899–905 köztivalamelyik évfolyamában, e tekintetben érdekes adatokatnyújt. (Kelemen Lajos tanácsára került sor a következôlevél megírására: Igen tisztelt Tanár Úr, Kelemen Lajos-tól értesülök, hogy Ön feldolgozta Gyulafehérvár képétBethlen Gábor korában. Igen kérem adjon rá alkalmat,hogy beletekinthessek. Szíves válaszát kéri Móricz Zsig-mond, Fôvámtér 2., Tel.: József 28–23). A közelben vadá-szott még többször Apafi Mihály is. Az ô naplója is a jel-zett évi Erd. Múzeumok egyikében jelent meg Tóth Ernôközlésében. Ezek adatai költôi mûbe az anakronizmus hi-bája nélkül nyugodtan átvehetôk, illetve belédolgozhatók.Az illetô folyóiratok a M. N. Múzeum Könyvtárábanmegvannak.

Ha pedig erdélyi családtörténeti adatokra, nexusokranézve fölvilágosításokra volna szükséged, úgy forduljCsíksz[en]tmihályi Sándor Imréhez: ô banktisztviselô aMagyar Jelzálogbanknál. Jó barátom volt; de itt kelletthagynia Erdélyt. Itt 13 évig szerkesztôje volt a Genealó-giai Füzeteknek s nagy családtörténeti gyûjteménye van.Lelkes, Erdélyért élô-haló ember, aki örömmel lesz segít-ségedre ily kérdésekben. Ugyane vidék – a Mezôség – tó-világára használható, bár csak vázlatos könyv SztripszkyHiador könyve: Adatok az erdélyi halászat ismeretéhez.Én is írtam egy cikkecskét a régi erdélyi tóárvizekrôl (El-lenzék, 1926/42). Ha gondolnám, hogy hasznát vehetnéd,szívesen elküldeném. Ha Te az Ecsedi lápot behatárolod aMezôség kopár hegyeivel, nyugodtan írhatod azt a víziéletet, amit ott láttál. El nem felejtem, hogy Takács[Takáts] Sándor a Rajzok a török világból egyik kötetébenmiféle gazdagságát nyújtja az egyik cikkében a vízi ésmocsárvilág szókincsének. Te ezeket bizonyára ismered,de ismerve sem árt belepillantani, oly szép az a cikk.

Végül küldök pár Bethlen-kori adatot. Epizódalakokvázvonalai és utalások, hogy hol találsz róluk. Futtában,

96

irónnal írtam csak le, mert így gyorsabban tudtam.Én Neked egész halom érdekes levéltári anyagot, szép

címeres nemesleveleket, Fejérvári Pálnak Bethlen egyikfestôkancellistájának s Imreffynek díszes okleveleit,.Bethlen díszkötésû könyvét, térképét, török leveles-tarisznyákat stb. válogattam volt ki. Végtelenül sajnál-tam, hogy nem jöhettél el akkor. Ha valamelyik vidék ké-pére szükséged van: írj egy levelezôt s küldök vagy tuda-tom, hogy hol kapod. Sándor Imrének is mutatója volt aVasárnapi Újság összes erdélyi anyagáról. Sokat ott ismegtalálsz. Végül oda mellékelem azt a csodálatos déli-bábszerû látványt leírva, melyet Gyallay Domokos bará-tommal és 50–60 emberrel együtt láttunk dec. 17-én.Fejérvárra alkalmazva is használható. Az akkori embertmég jobban megdöbbentette az ily látvány, mint ahogyminket meglepett. A legmelegebben üdvözöl tisztelô ba-rátod:

Kolozsvár, 1926. dec. 21.

Kelemen Lajos

[Jelzete: PIM M. 100/995/1]

2.A sietô levélírásban elfelejtettem tudatni a Veress E.

címét: Bpest II. Hunfalvy u. 4. Ma azonban már írtamneki is (ny. miniszteri tanácsos) azzal, hogy vagy küldjeel a másolatot Neked, vagy adja át lemásolásra, vagy vé-gül sietve küldje le a közleményt, hogy lemásolva felküld-hessük Neked. Az utóbbi egy hét késést jelentene s ezértvolna jobb már ott megkapnod. Ajánlom tehát, hogy egylevelezôn kérdezd meg V-tôl, hogy melyik módot találnálegcélszerûbbnek?

Itt Hermányi Dienes József nagyenyedi ref. papnak1758–59-bôl egy hatalmas kötet anekdotája van, amitszintén elôvettem volt. Sok erdélyi szín, íz, tréfa, bolond-ság, szerelem s néha vastag ízléstelenség is van benne.De igazi jó erdélyi dolgok. Kézirat, mégpedig egyetlenkézirat lévén, sajnos, nem lehet innen kiadni. Nehánytörténetét esetleg adoptálni lehetne. Mit szólnál hozzá?

Boldog Karácsonyt és újévet kíván tisztelettel és sze-retettel

Kelemen Lajos1926. XII. 22.Kolozsvár[Jelezte: PIM M. 100/995/2]

Az a megtisztelô megbízatásom a mai estére,hogy Önöknek a magyar–olasz kapcsolatokról be-széljek, de nem akármilyen módon. A Rotary Club-bal Bolognesi professzor megtisztelô felkérése ré-vén Civitanove Marcheban kerültem kapcsolatba amúlt évben, amikor emlékülést rendeztek az akkornemrég elhunyt Giorgio Perlasca emlékére.

Ezért ma esti megbízatásom is arról szól, hogyaz olasz–magyar kapcsolatokról, ezeknek majdezeréves történetérôl oly módon beszélek, hogy avégén logikusan érkezhessek el Giorgio Perlascameghökkentô és – hogy a róla monográfiát író Enri-co Deaglio professzor munkájából vegyek ki egyszót – banális hôstettéig jussak el, vagyis 1944 végé-ig, amikor egy olasz kereskedô – kizárólag belsô in-díttatásra, humanista és nem politikai meggondolá-sokra hallgatva – jó ötezer magyar zsidót ment mega biztos pusztulástól. A felkérés megtisztelô, egyút-tal igen nehéz, de azért megpróbálok neki elegettenni.

Ha jól értem, az elôadás témája tehát a kihívás ésa válasz kettôsségében, dialektikájában óhajtja látniaz olasz–magyar kapcsolatok hosszú históriáját(Toynbee terminusát nem véletlenül vettem köl-csön, amikor kihívásról és válaszról beszéltem,ugyanis az ô igen dinamikus történetfilozófiájahasználhatónak látszik egy olyan, végül is a rendkí-vüli rokonszenv, sôt talán a kölcsönös szeretet éscsodálat szintjéig jutott viszony jellemzésére, mintamilyen Olaszországé és Magyarországé).

Kihívás – ez a szó váratlan kérdésfeltevést jelent.Egy közösség, egy kultúra szembesülését valami

teljesen ismeretlennel, elsô pillanatban veszélyes-nek látszó fenyegetéssel, amely azért ingerli a kí-váncsiságot.

Kihívja a közeledést, az alapos megismerést,azután foglyul ejti az érdeklôdôt.

Hozok néhány régi példát. A 10. század észak-olasz városai számára a lehetô legpokolibb fenyege-tést és kihívást jelentették a mai hazájukban nem-rég, a 9. század végén megtelepedett magyarok be-törései. A kolostorokban lakó krónikások, vagyegy-egy város feljegyzéseit vezetô jegyzôk nem isnagyon tudtak más megoldáshoz folyamodni,minthogy a föld alól szinte az ismeretlenségbôlelôbukkanó pogány támadókat azonosították atöbb mint fél évezreddel azelôtt Itáliát pusztító hu-nokkal (a két nép elnevezése, vagyis hunni és hun-gari csak fokozta az azonosítás gyanútlanságát).

Az aquileai székesegyház altemplomában ma-radt meg talán az egyetlen hiteles korabeli kép a ka-landozó magyarokról: félelmetes lovas, irgalmatlanellenfél, biztosan egyike a bibliai apokalipszisbanemlegetett lovasoknak. Észak-Itália szerencsétlensorsú királya, Berengár hol szövetségese, holszenvedô ellenfele ennek az ismeretlen és hatalmasnépnek.

S alig telik el száz év, a velencei patrícius famíli-ából születô tudós szerzetes, Gherardo Sagredo, akiBolognában sajátítja el a kor legmagasabb teológiaiés filozófiai tudását, egyszerre csak foglyául esikennek az ismeretlen országból kiáramló vonzásnak.A velencei San Giorgio Maggiore-i kolostorból elin-dulva a szentföldi pogányokat akarja megtéríteni,

Az olasz–magyar kapcsolatok históriájaA kihívás és válasz kettôsségében

97

ám egy adriai vihar Dalmácia partjaira kergeti, aholmagyarokkal találkozik, örömmel és szelíd erôszak-kal viszik ôt a frissen megkeresztelkedett ország újkirályához, Istvánhoz, aki – egy prédikációját meg-hallgatva – rábeszéli, hogy maradjon nálunk, Ma-gyarországon, rábízza fia nevelését, késôbb pedigpüspökké nevezi ki. Így az egész magyar irodalomlegelsô alkotása, amely már biztosan szerzôhözköthetô, éppen ennek a velencei bencés szerzetes-nek, kanonizálása után Szent Gellértnek köszönhetô.Ez nem egyéb, mint a bibliai Dániel könyvében talál-ható három ifjú énekének tudós magyarázata, ame-lyet nem csupán magyar történeti szempontból teszfelbecsülhetetlenné a teológiai terminológia mézébebújtatott korabeli kritika, a magyarországi egyháziéletrôl, az eretnekség veszélyérôl, hanem a bennefelhasznált filológiai apparátus is az egykorú olasz-országi mûvek között az elsô sorba állítja.

Sôt hozzátehetem, hogy valószínûleg Szent Gel-lértet kell a háttérben sejtenünk a Szent Istvánnaktulajdonított intelmek mögött is: ez a mû, amelyetfiához és örököséhez, a késôbb szintén szentté ava-tott, ám fiatal korában elhunyt Imréhez intézett, azegész középkori állambölcselet alapmûve, amelyetannyira megbecsült az utókor, hogy a magyar tör-vénytár, a Corpus Iuris Hungarici élére illesztett.

Szent István halála után a szent püspököt, Gel-lértet a fellázadt pogány magyarok lemészárolták;mártíriumának helyén, Budapest kellôs közepénma is a róla elnevezett emlékmû hirdeti emlékét.Ereklyéit két évvel ezelôttig Muránóban ôrizték, Cévelencei pátriárka ekkor ajándékozta ôket a csanádiegyházmegye fôtemplomának Szegeden.

Szorosabban még a korban, vagyis az 1000. év, amagyar államalapítás körül maradva, hozható má-sik példa kihívásra és válaszra. Szent Romualdót, acamalduli szerzetesrend alapítóját, akit egy családipárbaj szörnyû brutalitása késztetett arra, hogy ott-hagyja a világot és megalapítsa szerzetesrendjét, aróla írt legkorábbi életrajz tanúbizonysága szerintszintén ellenállhatatlan vágy vezérelte Magyaror-szág felé. El is indult tehát néhány szerzetesétôl kí-sérve, hogy Magyarországon alapítson rendházat.A dalmát–horvát–magyar határon azonban a ma-gyar katonák megállásra kényszerítették és meg-vizsgálták, hogy vajon foglalkozik-e ez a szerzetesMagyarországon is hasznos mesterséggel és miutánkiderült, hogy kontempláción és imádkozáson kí-vül mással nem foglalkoznak, tehát nem tudnak újföldmûvelési technikákat megismertetni a magya-rokkal, nem tudnak mást, mint az egyházszervezésirgalmatlanul nagy és fáradságos munkáját, visszais küldték ôket szépen.

Így tehát példát találtunk arra, hogy van, amikora kihívás felébresztette a kíváncsiságot, de a talál-kozás nem jött létre. (Hozzátehetjük egyébként,hogy késôbb a camalduliak mégis megtelepedtekMagyarországon, sôt oly rokonszenvet keltettekmaguk iránt, hogy a 18. század eleji nagy Habs-burg-ellenes szabadságharc vezére, II. Rákóczi Fe-renc erdélyi fejedelem franciaországi számûzeté-sében a camalduliakhoz vonult vissza, majd amikorévek múltán kényszerû törökországi számûzetés-ben halt meg, végrendeletileg úgy intézkedett,hogy szívét a Párizs környéki camalduli szerzetesektemetôjében helyezzék örök nyugalomra.)

Eddig szerzetesekrôl beszéltem. Persze ôk nemcsak a lelki élet reformját képviselték, nem csupán anyugat-európai szellemi légkörbe tudták bekap-csolni az újonnan jött és a pogányságból nemrég ki-bontakozott magyarságot, hanem természetszerû-leg a legmodernebb földmûvelési technikákkal, azadminisztrációhoz szükséges írásbeliség fortélyai-val, valamint a kézmûves ipari forradalom eredmé-nyeivel is megismertették az európai vérkeringésbeújonnan bekapcsolódott Magyarországot. Minden-esetre Olaszországban nagyon hamar felébredtnemcsak a szerzetesek, nem csak a világi papság,hanem a királyi udvarok, a fejedelmi udvartartásokés a városok figyelme is a szomszédos közép-euró-pai nagyhatalom iránt. Az Árpád-ház, a honfoglalókirályok nemzetségének kihalása után – megje-gyzendô, hogy ennek utolsó tagja félig olasz volt,hiszen édesanyja egy velencei patrícius, MorosiniKatalin volt –, majd tízéves örökösödési háborúután végül is a nápolyi Anjou-dinasztia telepedettmeg tartósan a magyar trónon.

Carobertónak, vagyis Róbert Károlynak, az elsôAnjou-uralkodónak ôsanyja a magyar V. István ki-rály lánya, Mária, Nápolyban a mai napig a leg-pompásabb gótikus templomot építtette, a DonnaReginát, amelynek csodálatos freskói elsôsorban amagyar szenteket, köztük leginkább Szent Erzsébe-tet népszerûsítik.

Az Anjouk uralkodása, vagyis Károly Róbert ésNagy Lajos alatt hallatlanul gazdaggá váltak amagyar–olasz kapcsolatok. Olasz festôk és mûvé-szek, kereskedôk és udvaroncok jöttek Magyaror-szágra, illetve magyarok telepedtek le Nápolyban,de még attól északra is, Nagy Lajos nápolyi hadjá-rata után igen sok magyar katona maradt Olaszor-szágban és elsôsorban pápai zsoldban harcoltak év-tizedekig a milánói fôurak ellen. A calábriaiAltomontéban ôrzik Simone Martini egyik utolsómûvét: ez a magyar lovagkirályt, Szent Lászlót áb-rázolja. Más magyar királyokkal, illetve szenttéavatott fejedelmi személyekkel együtt Szent Lászlókultusza is az Anjou-korban terjed el Olaszország-szerte. Így Szent István fiáé, a már említett SzentImréé is, akinek a velencei Szent Gellért volt anevelôje; nem véletlen, hogy az a toszkán földrajz-tudós, akinek neve adta az újonnan felfedezett vi-lágrésznek a nevét, Amerigo Vespucci, Szent Imré-nek az Olaszországban használatos nevét, azAmerigót kapta a keresztségben; sarkosan fogal-mazva így tehát Amerikát etimológiai alapon hív-hatjuk Szent Imre földnek is.

Mûvészek, politikusok és katonák mellett meg-jelentek az olasz kereskedôk is Magyarországon. A15. századból származik az a híres firenzei novella,a Paradisi degli Alberti, amely Budán játszódik,ahol is egész olasz negyed van; a magyar fôvárosazonban nem volt egyedülálló ebben a tekintetben,hiszen más magyar városoknak, falvaknak is voltolasz eredetû lakossága; sok magyar helynév is tük-rözi ezt a hajdani emigrációt.

A leghosszabb ideig uralkodó magyar király Lu-xemburgi Zsigmond volt. Az ô koronázását örökítimeg IV. Jenô pápa által a római Szent Péter-bazilikabronz fékapuja. Ôalatta kerül Magyarországra a ki-rály egyik leghûségesebb híve, Filippo Scolari firen-zei származású hadvezér, aki eredetileg keres-

98

kedôsegéd volt, de bámulatos karrierjét hasznospolitikai tanácsainak és a török alatt tanúsított pá-ratlan vitézségének köszönheti. Zsigmond király éscsászár udvarában ô lett az elsô zászlósúr, Dél-Ma-gyarországon található ozorai vára ma is a rene-szánsz építészet egyik legszebb példája. Ebben azidôben él és alkot Magyarországon olyan óriás fes-tôi tehetség is, mint Masolino, aki Castiglioned’Oronaban, a keresztelô kápolnában festett freskóitanúbizonysága szerint még Heródes lakomáját iscsak úgy tudta elképzelni, hogy Zsigmond királytés magyar udvari környezetet festett.

Zsigmond alatt azonban nem csak katonák éskereskedôk jelennek meg Olaszországból Magyaror-szágon, hanem megérkezik az elsô humanista tudósis, Pierpaolo Vergilio, aki – ha hihetünk a dokumen-tumoknak – 104 éves korában halt meg Budán, ésfelnevelte az elsô magyar humanista generációt.

Legkitûnôbb tanítványa valószínûleg Vitéz Já-nos, a késôbbi esztergomi érsek, Mátyás királynevelôje volt. Mátyás király, ha nem is az anyatejjel,de legalábbis dajkája tejével szívta magába az olaszkultúrát, tudniillik Rómában a Santa Maria dei Luc-chesi templom altemplomában ma is megtalálhatóannak a Milánóból származó Erzsébet asszonynak asírköve, aki a csecsemô Hunyadi Mátyás dajkájavolt és aki olaszra tanította. (Édesapja, az európaihírû törökverô hadvezér, Hunyadi János ezt az asszonyt Milánóban vette alkalmazásba, amikor ottZsigmond király kíséretében megfordult. Olaszor-szágban csak Giovanni Biancoként emlegették ezt acondottierét, Pisanello által festett képe ma az egyikgenovai múzeumban lóg.)

Mátyás király uralkodása, vagyis 1458–90 közöttemelkedik a legmagasabb szintre a magyar–olaszkulturális szimbiózis. Ifjúkorában humanisták ne-velték, az Olaszországban nevelkedett irodalmicsodagyereket, Vitéz János unokaöccsét, Janus Pan-nonius pécsi püspököt tette meg kancellárjának,udvarában élt rengeteg humanista történetíró és fi-lozófus, mint például Galeotto Marzio és AntonioBonfini, s a legnagyobb megrendelôje volt a firenzeireneszánsz könyvfestôknek, mivel létrehozta az Al-poktól északra található legnagyobb könyvtárat, amég ma, romjaiban is bámulatos BibliotecaCorviniánát. Ficinot akarta megnyerni az általa ter-vezett budai egyetem rektorának és végül olasz fe-leséget vett, Beatrice D’Aragonát, a nápolyi királylányát. Amikor a török megtámadta Otrantót ésrengeteg keresztényt végzett ki, Mátyás csapataiverték vissza a Dél-Itália ellen irányuló fenyegetést.A korabeli olasz közvélemény a pápától kezdveegészen az utolsó kis fejedelemig benne látta azegyetlen garanciáját annak, hogy Európa megme-nekül a töröktôl.

Korai halála után azonban Magyarország 1526-ban döntô vereséget szenvedett Nagy Szulejmánhadaitól és 150 évig három részre oszlott: középsôrészét elfoglalta a török birodalom, nyugati részeHabsburg függôségbe került, keleti része pedig, Er-dély, magyar fejedelmek alatt ugyan, de török hû-béres állammá változott. Az olasz kapcsolatokazonban egy pillanatra sem szüneteltek. A nyugatiországrészben az olasz jezsuiták segítségével szer-vezték ujjá a magyar egyházszervezetet és a ma-gyar felsôoktatást.

A török megszállás alá került részeken olasz fe-rences misszionáriusok tartották fenn a keresztényhitet, igen sokszor mártírjává válva a durva töröküldözésnek, az erdélyi fejedelemséget pedig éppenmegszervezésének kritikus idôszakában, a 16. szá-zad második felében olyan értelmiségi elit irányí-totta, aki egytôl egyig a padovai egyetemen végzett,így például maga Báthory István fejedelem is, akitkésôbb lengyel királlyá is választottak.

A 17. század vége felé a török uralom alól Ma-gyarországot végül is egy zseniális szervezôtehet-ségû pápa, az Odescalchi családból származó XI.Ince és egy francia származású osztrák hadvezér,Savoyai Eugène szabadították fel.

A 18. században a katolikus magyar politikaielit, fôpapok és fôurak egyaránt Olaszországba jár-tak tanulni és mintát venni: ezért emlékeztet annyimagyar város fôtere olasz mintákra, székesegyhá-za, könyvtára, palotái olasz elôképekre, hiszen en-nek az elitnek legtöbb tagja egyúttal tagja volt a Ró-mai Árkádia Akadémiának is.

És akkor elkövetkezik a nemzeti ébredés kora, a19. század. Talán errôl kell a legkevesebbet beszél-nem, hiszen ez a legismertebb. Magyar és olasz ha-zafiak egyaránt raboskodnak Spielberg, vagy Kuf-stein osztrák börtöneiben, magyar katonák teljesíte-nek szolgálatot Lombardiában vagy Venetóban,kapcsolatot teremtve olasz forradalmárokkal. Nemvéletlen, hogy az elsô magyar független kormányhadügyminisztere, Mészáros Lázár huszár ezredesolaszországi tartózkodása idején ismerkedik meg ahaladó eszmékkel és az 1848–49-es szabadságharcvégén kivégzett 13 mártírtábornok közül is egy,Damjanich János, Olaszországban lett a szabadság-eszmék rajongó híve.

De felmérhetetlenül szétágazó és gazdag a kul-turális kapcsolatok köre is ebben az idôben. Elég ar-ra utalni, hogy a magyar nemzeti szobrászat meg-teremtôje, Ferenczi István Canova tanítványa, a ma-gyar nemzeti operát pedig az az Erkel Ferenc te-remti meg, akit Verdi dallamai ihlettek meg. A kihí-vás és a válasz azonban ebben az idôben is mindkétirányból mûködik, hiszen Magyarországon végigtevôleges szerepet játszott az Alessandro Monti,piemontei ezredes által vezetett olasz légió; Ma-gyarország legmonumentálisabb klasszicista szé-kesegyházán rajta hagyta keze nyomát egy trevisóiszobrász, Marco Casagrande, akit egy magyar szár-mazasú velencei pátriárka, Pirker János László vittmagával Magyarországra; több mint szimbolikus-nak tekinthetô az, hogy a magyar polgári forrada-lom alapdokumentumának, az 1848. marcius 15-éna pesti forradalommal kivívott és a polgári joge-gyenlôséget és szabadságjogokat biztosító TizenkétPontnak éppen ez az olasz szobrász akart emléketállítani Pesten. Sajnos a háborús események és a ve-reség nem tette lehetôvé a csak tervrajzról ismert,allegorikus szobor felállítását.

Lombardia és Veneto még jó pár évig, Friuli,Venezia-Giulia és Trentino-Alto Adige az I. világ-háború végéig az Osztrák–Magyar Monarchia köte-lékében maradtak. Hiába szerepelt az olasz Risorgi-mento legszentebb tervei között ennek a terra irre-dentának a felszabadítása, és hiába került ez végülis Olaszországhoz, a helyi lakosság, neheztelést ésgyûlöletet legfeljebb az osztrákok iránt érzett, soha-

99

sem a velük közös Monarchiában élô magyarokiránt. Erre utal nemcsak az ezen észak-olasz tarto-mányokban szinte fizikailag érezhetô magyar ro-konszenv, amelyet sok vegyes házasság, családiemlék, hajdani kereskedelmi összeköttetés és üzletiszimpátia is táplál, hanem az is, hogy a karszt fenn-síkjain, Doberdóban és környékén elesett sok tíz-ezer magyar katona emlékét a mai napig is a leg-meghatóbb módon ápolják, sírjaikat rendben tart-ják. Az I. világháború tartós és pusztító gyûlöletetokozott Európa legtöbb nemzete között: egyedül amagyarok és olaszok között nem született ilyenfaj-ta gyûlölet, holott rengetegen haltak meg mindkétoldalon.

Nem akarok az Önök türelmével visszaélni. Tar-tok tôle, hogy olyan kérdésekrôl, olyan kapcsolat-történeti emlékekrôl, amelyeket Önök közül sokanát is élhettek, kevesebbet érdemes beszélni. Annyibiztos, hogy amikor Giorgio Perlasca Budapestreérkezett, számára Budapest az európai világváro-sok között az egyik legvonzóbb lehetett. Van egyfurcsa irodalomtörténeti anomália: Körmendi Fe-rencnek, a budapesti mondén életbôl tárgyukatmerítô regényei a korabeli olvasóközönség elôttsokkal kevésbé voltak kedvesek, mint az óriási pél-dányszámban elkapkodott olasz fordításokban.Ugyanez mondható el egy nála otthon is sikeresebbíróról, Zilahy Lajosról. Olasz filmtörténész baráta-im sokszor figyelmeztettek arra is, hogy a fasisztakorszakban a magyar filmek, amelyeket ideológiaimegkötöttségek nem korlátoztak, mennyire nép-szerûek voltak Olaszországban.

És akkor megérkezik ez az egyébként ideológia-ilag elkötelezetlen, hiszen a fasizmusból már a fajitörvények elfogadása után kiábrándult olasz ma-gánember. Keresztény, de nem kombattáns. Huma-nista, de nem fitogtatja meggyôzôdését. Hôs, de ál-cázza magát. Ha megnézzük a német megszállás,illetve a magyar fasiszta hatalomátvétel, azaz 1944.március 29-e, illetve október 15-e után Budapestenmaradt nyugati diplomaták tevékenységét, mind-egyikük nagyon üdvös és tisztességes mentési akci-ói mögött állami akarat volt. Ez mondható el akésôbb az oroszok által elhurcolt és mind a mai na-pig tisztázatlan körülmények között meggyilkoltRaul Wallenbergrôl, a svéd ügyvivôrôl, aki mögöttott állott a semleges svéd állam egész tekintélye.Természetesen érvényes ez Angelo Kotta pápainunciusra és magyar és olasz segítôire is, akik mö-gött ott állt a Vatikán világhatalmi tényezôje. Még asvájci nagykövetrôl is csak ezt mondhatjuk, hiszenSvájc meg tudta ôrizni még a nácik által is respek-tált tekintélyét a háború ezen utolsó szakaszában is.A Franco-féle Spanyolország képviselôje egy idôután nem tudott mit kezdeni, ezért visszavonultSvájcba. Elévülhetetlen érdeme viszont, hogy azönként jelentkezô Perlascának, aki rendelkezett aspanyol polgárháborúból egy Franco-féle levéllel,átadta a terepet és rendelkezési jogot biztosított ne-ki az elhagyatott követségen belül. És ekkorkezdôdött Perlasca hihetetlen és egyedülálló vállal-kozása.

Spanyol konzulnak kiadva magát tárgyalt alegfôbb magyarországi náci hatóságokkal és elérte,hogy több mint ötezer zsidó (a pontos számot azértnem tudjuk, mert sokszor egy-egy megmentett ese-

tében nem egy személyrôl, hanem családról vanszó) a követség által biztosított védett házakba vo-nuljon és így megmeneküljön a helybeli legyilko-lástól, vagy a Németországba való elhurcolástól.Azonban nemcsak ezekrôl a jogi keretekrôl gon-doskodott védenceivel kapcsolatban. Tudta jól azt,hogy ha védencei anyagi ellátását nem biztosítja,akkor az éhhalál végez velük. Éppen ezért mélyennyúlva a pénztárcájába, gondoskodott megél-hetésükrôl és teljesen lehetetlen körülmények kö-zött az ostromlott városban megszerezte a minden-napit, elsôsorban a gyermekeknek.

Ez évben van a holocaust, illetve héber termi-nussal élve a Shoa 50. évfordulója. Az elfogadottszámítások szerint a hatmillió megölt európai zsi-dóból 600 ezer volt magyar eredetû. A körülbelül800-850 ezres magyarországi zsidó közösségnek – nem a mai Magyarország területét alapul véve,hanem az 1938–44-ig visszacsatolt Észak-Erdélyt,Dél-Szlovákiát, Kárpátalját, Bácskát, Baranyát ésMuraközt is beszámítva – nagyobbik része. A ma-gyar állam emlékévvé nyilvánította 1994-et.

Az eddig lezajlott ünnepségeken már megjelentigen sok kiváló személyiség, köztük az Izraeli Par-lament elnöke is. A gyász mellett elsôrendû felada-tának azt tartotta, hogy emlékérmet nyújtson átazoknak, akik a nemzetek igazaiként részt vettek azsidók megmentésében. Sok ilyen magyar van,egyszerû polgárok, hajdani katonák, szerzetesek,apácák stb. stb. A haszid legenda szerint az emberi-ségben mindig is létezô ismeretlen igazak tartjákfenn a világot, amely az ô tevékenységük nélkül el-pusztulna. A jeruzsálemi Jad Vashem Alapítványezeknek a nem zsidó zsidómentôknek, vagyis a né-pek, a nemzetek közötti igazaknak a tevékenységétakarja felkutatni és elismerni. Ôk azok, akik tevé-kenységükkel bemutatták, hogy nincs bûnös nép,csak bûnös politikai rendszerek vannak, hogy em-ber és ember között a rasszista ôrület ideológiája el-lenére sem tett különbséget az, aki igaz ember voltés az tudott maradni a legnehezebb körülményekközött is, ôk azok – hogy bibliai hasonlatot használ-jak –, akik igazak tudtak maradni még Szodomá-ban és Gomorrában is; Isten és Ábrahám hiába ke-resett tíz igazat, késôbb mégiscsak voltak ilyenek.

Perlasca egyike volt ezen igazaknak. Úgy is vi-selkedett, mint minden igazi jámbor ember, vagyissohasem beszélt, nem is dicsekedett tetteivel. Ma-gyar zsidó túlélôk, egykori védencei fedezték fel,ôk tették lehetôvé, hogy Magyarország és Izrael,végül Olaszország is kitüntesse: ezekre a kitünteté-sekre ô sohasem tartott igényt. Tudta azt, hogy amiôt igazából kitüntetheti, vagyis lelkiismerete, azbenne lakik, és ahogy özvegye elbeszélte nekemCivitanove Marcheban, meg is kapta ezért Istentôlnyugalmát, egy másodperc alatt halt meg az igazakhalálával.

SZÖRÉNYI LÁSZLÓ

Elhangzott Rómában, a Rotary Clubban 1994.április 27-én a Perlasca-emlékünnepség alkalmával.

100

Néhány szó az elmúlás és temetkezéserdélyi kutatásáról

Az elmúlás és temetkezés néprajzi, társadalom- ésvallásos néprajzi, néplélektani kutatására tett próbál-kozásom elômunkálatai során kiderült, hogy az erdé-lyi magyar kutatás a fenti témakörben, az elmúlt 50esztendô termésébôl kilenc szerzô tíz szaktanulmá-nyát, cikkét tudja, összesen 125 lapnyi terjedelemben,az egyetemes magyar néprajztudomány asztaláratenni. Az erdélyi tudományos kutatás képét ugyanteljesebbé teszi, de nem megnyugtatóvá a több mintfél évszázaddal korábban megjelent K. Kovács LászlóA kolozsvári hóstátiak temetkezése címû, mindmáigegyedi monográfiája.

Feltételezhetô, hogy kisebb közlések, ismerteté-sek megjelenhettek a 1989 után fel-, majd eltûnô egy-házi, vidéki, egyesületi lapokban. Ha így volna is, aromániai magyar szokásfolklór, társadalomnéprajzikutatás népi temetkezésre vonatkozó helyzetképénnem változtat: alig van mûvelôje, irodalma elenyé-szô, horizontálisan és vertikálisan is átfogó, a mély-rétegeket is feltárni próbálkozó szokásmonográfianem jelent meg.

Ez a helyzetkép késztetett arra, hogy a párválasztásés házasságkötés csíkszentdomokosi szokásvilágánakfeltárása után figyelmem és érdeklôdésem az átmenetiszokások másik nagy területe, a halál felé forduljon.Rendre-rendre kerestem a válaszokat az olyan kérdé-sekre mint: hogyan hal meg a székelymagyar Csík-szentdomokoson, hogyan készül halálára, milyen ter-mészetû esemény a falu életében a halál? Kinek ese-mény és milyen fokozatai vannak; milyen a közösségés haldokló, közösség és halott, az elhunyt családjánakés a közösségnek viszonya? Van-e szocializáló ereje ahalálnak, mint eseménynek? Van-e a halálnak és teme-tésnek népi vallásos vonatkozása, milyen az elmúláshiedelemvilága? Az ember és halál viszonyának folk-lorisztikai vizsgálata hozzásegít-e önismeretünk,kultúrképünk, világszemléletünk, egyáltalán a ma-gyar lélek megértéséhez?

Mindebbôl a hatalmas kérdéskörbôl a továbbiak-ban csupán a haldokló és haldoklás helyzetének vizs-gálatára szorítkozom és ebbôl is különösképpen a lé-lekmentés Csíkszentdomokoson megismert pogányés keresztény rítusait emelem ki.

A kutatók többsége vagy az egyik, vagy a másikjelenségre helyezi a hangsúlyt, holott az elválasztásidôszakában egymásnak függvényei. A közösség,egyelôre a szûkebb közösség, és ez egyben az elvá-lasztó rítusok egyik sajátossága is, egyformán figyelimind a haldoklót, mind a haldoklást, illetve annakminôségi lefolyását. A cselekvéseket, a rítusokat e kétjelenség szinkronja, összehangolódása szerint kezde-ményezik, végzik; az elmúlás kultúrképének össze-tevôi a haldokló egyénisége, személyisége, valaminta haldoklás milyensége szerint aktivizálódnak. Ezt ajelenségegyüttest figyelmen kívül hagyni kultúrasze-gényítést jelent.

Arnold van Gennep átmeneti rítusok modelljeszerint vizsgálódva úgy tapasztalom, hogy a haldok-lás kibontakozása visszahat az egyénre, a haldoklóra.Az egyén a haldoklás minôsége szerint kerül a közös-ségi érdeklôdés valamelyik terébe: kinematográfiaiszakszóval fogalmazva: távoli, közeli vagy elôtérbe. Ése térsávokban való mozgás nem egyirányú, nem egysí-kú. A válságos pillanatok által elôtérbe hozott haldok-ló – egyén – visszakerül a közép vagy távolabbi térbe,ha állapota jobbra vagy jóra fordul. A közösség vi-szont már ezt is számon tartja, és egy újabb válságoshullám a közösséget még gyorsabban aktivizálja.

Úgy vélem, hogy az egyén ebben az átmenetben isugyanazt az átmeneti státust éli meg és éli át, mint alakodalom folyamán a menyasszony és a vôlegény:megkülönböztetett személlyé válik és az marad abeépítô rítusok teljes kimerítéséig.

A haldokló megkülönböztetett személyi státusa acsíkszentdomokosi szokáshagyomány szerint külö-nös megvilágításba helyezi az egyént, de még inkábba halálról alkotott, elfogadott és vallott kultúrképet,egyáltalán a világszemléletet.

A haldoklás, ami „az ember utossó órája”, „szen-vedô órája”, amikor „vonaglik”, „má ott áll, hogymeg kell haljon..., csak még a szív mozog, dolgozik”,amikor a „haldokló utojára kôtözködik, mind kéri,hogy idevigyék; odavigyék, ehhez a gyermekihez,ahhoz a gyermekihez”; „hánykolódik..., nem a hozzá-tartozókhoz beszél, hanem azokhoz a rokon halottak-hoz, akiket ô má lát, s neviken szólítsa” –, szóval azemberi elmúlás utolsó szakaszában a haldokló és kör-nyezete viszonyában, csíkszentdomokosi hagyo-mány szerint a hangsúly a lelki gondozásrahelyezôdik át. A haldokló melletti rítusok már nem atest, hanem a lélek állapotát célozzák meg. Ezáltal, azadatközlôk egyöntetû vallomása szerint „az otthonielmúlás emberséges halál”, míg a kórházban „szere-tet nélkül hal meg az ember”. Ez az óra hagyományo-san a bocsánatkérés, a megbékélés, a még egyszerutoljára látás, az utolsó hagyakozás, a simogatás ésbúcsú órája.

A gyónás, kétségtelen, az elhalálozás hangulatá-nak lelki-szellemi-hitéleti szempontjából egyarántkiemelkedô mozzanata, viszont nem mindig a „vég-órában” kerül sor rá. A család rendszerint már koráb-ban gondoskodik, hogy „az elmúlni készülô a pap se-gítségével kibéküljön Istennel”.

A haldoklás óráit a nem papi segédlettel történôimádságos gyakorlat tölti ki. Ilyenkor gyûlnek összea rózsafüzér társulati tagok, a szomszédasszonyok ésvégzik a lelki gondozás igen fontos feladatait: a hal-doklóért imádkozni, lelki tusáján enyhíteni, „a bol-dog halál” lehetôségét „kiesdekelni”, és ami minden-nél fontosabb: a lelket menteni, védelmezni.

Nem orvosként, hanem a halál megélése kultúr-képének, a szokáshagyományok gyakorlásának vizs-gálójaként követtem végig többször is az elmúláscsendes vagy vívódó lefolyását, számba vettem a hal-

Megkerítés A haldoklás különleges rítusa Csíkszentdomokoson

Vadrózsa

101

dokló lelki és fizikai megnyilvánulásait, a család ésmellette lévôk – többnyire szomszédok – viselkedésé-nek a hagyomány által megengedett és tiltott határa-it. Megközelítettem a végsô percek hangulatát, a vál-ságos idôt, a már nem élô, még nem halott állapotot,fordulatot, amikor a „hangos sírástól is óvják a lel-ket”. Így jutottam el az elválasztó rítusok legdráma-ibb, az elmúlás spirituális telítettségének mozzanatá-hoz, amikor a haldokló melletti rítusok nem minden-napi, az általam elért irodalomban alig jelzett, a szak-mabeliek által is tanácstalanul fogadott cselekvéssorakövetkezik. A magyar folklorisztika szóhasználataszerinti bekerítés, körüljárás különös, talán formájá-ban is, de céljában, kibontakozásában még inkábbegyedi változatával találkoztam Csíkszentdomoko-son. Megnevezése ugyan a fentiek szinonimája, melya közös kultúrkörhöz való tartozást, az abból valósarjadást sejteti, de egyben másságát, sajátosságát issejteti.

A megkerítésSzertartásosan lezárja az elválasztó rítusokat, és

magában hordozza az eltávolítás kezdetét.És most az adatközlôket idézem: „Ezért mondjuk a

hozzátartozónak, mikor lássuk, hogy halálra változik abeteg, hogy te most menj ki egy kicsit, s aztán mikorhívunk, béjössz. Mikor kimúlik, akkor béengedjük.Mikor elindult a lélek, akkor kell hagyni, hogy menjena Jóisten kezibe. Akkor megkerítsük.

Mikor lássuk, hogy erôsen haldoklik, gyújtottgyertyát veszünk a kezünkbe, a fejinél megkezdjük akerítést, s a Miatyánkot mondjuk, mikor a lábáhozérünk, akkor az Üdvözlégy Máriát, újra vissza a fej-hez, akkor a Hiszekegyet, s akkor mondjuk, hogy:»Menj ki én lelkem a testbôl, vezessenek a szent an-gyalok a Mennyországba a Jóisten kezibe«. S így há-romszor végigmenyünk a haldoklón. A halott nevibemondjuk, mintha ô kérné. Azalatt ki is múlik. Azimádság alatt megállnak a gyertyával egy-egy pilla-natra: egyszer a fejnél, a Miatyánkra, másodszor alábnál, az Üdvözlégyre, harmadszor a fejnél, a Hi-szekegyre. Lassan menyünk, hogy azalatt mondódjékaz imádság. Csak úgy, eppe, hogy mozgunk, ahogyfordul az óra.” (Nagy Lajosné)

Timár Ignácné a lábnál áll meg, „ott csinálja a ke-

resztet, s szembefújja a füstöt s a tüzet a haldoklóval”.Karda Mihályné pedig így magyarázza a cselekvés-sort: „Amikor ô má úgy elveszítette az eszméletit,hogy má nem tud magáról, s má a szeme le vanhúnyva, akkor az égô gyertyával szépen megkerítik.Mondják a Miatyánkot, Üdvözlégyet, s kérik, hogytávojzon a Sátán ettôl a lélektôl: »Ó jöjj el, édes Jézus,vedd magadhoz ennek a haldoklónak a lelkit, vidd azörök dicsôségbe, ôröjzd meg a Sátántól, minden go-nosztól, hogy ne hághassa meg.« Ezt a bétoldást a Mi-atyánk után mondják. Ezeket háromszor elmondják,s háromszor szépen megkerítik.”

A haldokló csendes kimúlásáért, földi szenvedé-seinek enyhítéséért, a lélek üdvözüléséért végzett ha-gyományos, nem az egyház szabályozta más imaszo-kásokról részletesen nem szólhattam. Csupán követ-keztetésként említem, hogy mindazt, ami az elmúlásutolsó óráiban történik a haldokló körül, kétféle célindokolja: egyrészt az egyén társadalmi megítélésé-nek pozitív irányú befolyásolása, másrészt a lélek túl-világi útjának, létének elôrendezése, elôkészítése,egyengetése. A szentdomokosi számára mind a kettôtehertétel és kötelesség, melyeket, ha nem törlesztidôben, akkor a haldokló agonizálásának meg-hosszabbítását, túlvilági létének reménytelenségétidézné elô. Viszont alig akad olyan, aki a halottkul-tusz hatalmas szorításában mindezek ódiumát magá-ra vállalná.

Úgy gondolom, hogy a lélekmentés és lélekvéde-lem eme különleges szertartása, a ma gyakorolt válto-zataiban is egy archaikus, meghatóan mély kultúra ésvilágkép lényegét képes sejtetni: a lélektiszteletet.

Elvem, hogy a kicsiben is fel lehet és fel kell fedez-ni a nagyot.

A megkerítés szokása és rítusa, úgy vélem, po-gány kori és keresztény kultúránk sûrítménye, ésmindez olyanképpen, hogy benne fellelni az egyete-mes emberi gondolkodás és érzésvilág alapvetô prin-cípiumait is. Egyszerû szinkretizmusa (mozgás, gesz-tikuláció, szövegmondás, testtartás, mimika), drámaiidôzítettsége által hatása a magas mûvészeti teljesít-mények katartikus hatásához mérhetô. A lélekmentéspogány és keresztény hitének, igényének, gyakorlatá-nak megrázó szimbiózisa.

BALÁZS LAJOS

A sírjeleket, sírköveket az emberek azért állítják,hogy az élôket nemzedékek múltán is a holtakra em-lékeztessék. A sírkövek felállítása fájdalmas mûve-let. A kô, szimbolikusan, az addig eleven embert he-lyettesíti. A szimbólumok jel értékûek, valóságtartal-muk hozzárendeléses. Jelentéssel elôzetes ismerete-ink telítik.

Erdélyben ebben az esztendôben a néprajztudo-mány két nagy öregjének is sírkövet állítottak. KósKároly után immár Nagy Jenô is a Házsongárdbavitte tudásának mégoly sok titkát.

Az alkotó értelmiségiek sírköveinek jelentésenem kopik meg: tartóssá teszi, megkettôzi azt név-adóik szellemi öröksége. Nagy Jenô gazdag öröksé-get hagyott ránk. Pedig Nagy Jenô is az erdélyi tudó-sok felemás helyzetében, stabil intézményi feltételekhiányában alkotta életmûvét.

Pályája még felhôtlenül indult: a debreceni egye-tem nagyra becsült nyelvészprofesszora, Csûry Bá-lint irányítása alatt bontogathatta szárnyait. E nyel-vészeti iskolában megtanulta, hogy szavakat nemönmagukban, hanem a világ tükreiként érdemesvizsgálni. A szavak és dolgok módszerével végzettnépnyelvi búvárkodás az emberi élet, kultúra nemsejtett gazdagságát villantotta fel elôtte. Magyar-valkói kendermunkáról még egyetemi hallgatókéntírott kiváló tanulmánya koszorúzott pályamunkajutalmat kapott, majd doktori értekezése alapjáulszolgált.

A lehetô legkorszerûbb képzésben részesült azAlexander von Humboldt Alapítvány ösztöndíjasa-ként is: a marburgi nyelvészeti intézetben a NémetNyelvatlasz, a lipcsei egyetem germanisztikai tan-székén a Thüringiai Szász Tájszótár szerkesztésének

Nagy Jenô emlékezete

102

mûhelykérdéseit, valamint a német nyelvjáráskuta-tás irányzatait tanulmányozhatta. Tapasztalatairól, ahazai nyelvtudomány okulására, fokos tanulmá-nyokban számolt be.

Kolozsváron is voltak mesterei, köztük Szabó T.Attila, akitôl szakmai ismeretet, és széleskörû érdek-lôdés mellett mindenekelôtt pontosságot, fegyelmettanult.

Érett korszakát már kanyarokban és egyenlôtlenútszakaszokban bôvelkedônek minôsítette. E kanya-rok felváltva, hol a magyar nyelvoktatás, és annakelvi-módszertani-gyakorlati megalapozása: tan-könyvszerkesztés, továbbképzés, tudásfelmérés irá-nyába fordították érdeklôdését és munkáját, hol afelsôfokú oktatásban és kutatásban biztosítottak szá-mára intézményes kereteket. Egy koncepciós peregyik vádlottjaként, 212 nap vizsgálati fogság utánkilenc hosszú éven át, 1959–1968 közt mindkettôbôlkizárták azzal vádolva, hogy nem szolgálta a de-mokratikus nevelés ügyét.

Nagy Jenôt a meghurcoltatás nem törte meg:nemzedékére jellemzô módon, ha nem publikálha-tott is, „próbált a felszínen maradni”: szabadidejé-ben Szabó T. Attila példájára levéltárban cédulázott.

Kutatóként, alapképzettségének és szakterületeorientációjának megfelelôen, mindenekelôtt a Ko-lozsvár környéki nyelvatlasz és a romániai magyarnyelvjárások atlasza munkálataiban vett részt. Mintgermanistát, fôleg a magyar–szász nyelvi kölcsönha-tások érdekelték, de míg a téma korábbi kutatói elsô-sorban élônyelvi adatokat dolgoztak fel, ô magabesztercei, 1573–1634 közötti szász hagyatéki leltára-kat elemezett. E forráscsoportra már 1936-banAndreas Scheiner szász nyelvtudós felhívta a figyel-met. A szavak és dolgok nyelvészét, s egyszersmindnéprajzkutatót, a leltárakban foglalt javak kultúrtör-téneti és társadalmi háttere is foglalkoztatta. Ez azanyag késôbbi összehasonlító viseletkutatásai szá-mára fontos adatbázisként szolgált.

Néprajzi terepkutatásait a nyelvészektôl megszo-kott alapossággal, pontossággal végezte. Különösensokoldalúak fiatalkori, magyarvalkói gyûjtései, me-lyek a vizsgált munkafolyamatokon és azok szókin-csén túl, fényt derítenek a valkói emberek minden-napi életére, hiedelmeire, mentalitására is. 1950–1955közt a bukaresti Mûvészettörténeti Intézet népmû-vészeti kutatócsoportjának tagjaként végezhette ka-lotaszegi, kászoni, torockói, kis-külöllômenti, szilágy-sági és moldvai csángó viseletkutatásait. Ám e kuta-tóút termékei, a dr. Kós Károllyal és Szentimrei Ju-dittal közösen írt népmûvészeti monográfiák többmint két évtizedes késéssel jelenhettek meg.

Érett korszakában már nemcsak megfigyeli, leírjaa jelenségeket, hanem történeti-földrajzi iskola kép-viselôjeként, azok okaira, mozgására, társadalmi be-ágyazottságára is mind jobban figyel.

A fejlôdés eltérô szintjein álló táji viseletek együt-tes szemlélése, továbbá a történeti (írott és képi) for-rásanyagok tüzetes szemügyre vétele hozzásegíti aviselet hosszú távú változási folyamatainak megra-gadásához. Sikerül rekonstruálnia pl. a férfi posztó-harisnya lábszárvédôbôl nadrággá alakulásának fá-zisait, láncszemeit és az átalakulást szükségessé tevôtársadalomtörténeti tényezôket. E tanulmányáraméltán büszke. Sikeresen kamatoztatja az ErdélyiMagyar Szótörténeti Tár szócikkeit több más ruha-darab (a firiskó néven megôrzött farazia, a mente, a

dolmány, a felsô) hazai viselettörténeti helyzetének,formai jellemzôinek, társadalmi interetnikai vonat-kozásainak és etnológiai kapcsolatainak feltárásá-ban. Összehasonlító kutatásaiban a már említettszász hagyatéki leltárak is segítik. A nyelvi és törté-neti adatokból kirajzolódik az átvétel iránya és társa-dalmi meghatározottsága. Kutatásai tanulságait el-méleti tanulmányokban is megfogalmazza: kifejti azinteretnikus kölcsönhatások, a hagyomány és újításkérdésével, a társadalmi tényezôk viseletalkotó sze-repével kapcsolatos megállapításait.

E korszaka néprajzi tanulmányai elsôsorban aSZT szerkesztésében tanúsított önfeláldozó munkájakárpótlásai, gyümölcsei. 1977-ben sorra kerülônyugdíjazásától kezdve ugyanis a minden társada-lomtudományban érdekelt kutató számára oly fon-tos SZT szócikkeinek német nyelvû értelmezôje, a II.kötettôl szerkesztôje, és Szabó T. Attila elhunyta ótaegyik irányítója.

Nagy Jenô néprajzkutatói munkássága, életútjakanyarjai ellenére is, magas minôségi szintetképviselô szerves egészet alkot. Példa arra, hogy arokon diszciplína kínálta szempontok és módszerekaz értelmes, figyelmes, fegyelmezett és következeteskutató kezén a néprajztudomány és kultúrtörténetszámára is nyitnak messzemenôen gyümölcsöztet-hetô perspektívákat.

Tudományos munkássága elismeréseként, aFinnugor Társaság a Magyar Néprajzi Társaság, azErdélyi Múzeum Egyesület tiszteleti tagjává, aNyelvtudományi Társaság pedig választmányi tag-jává választotta.

Nagy Jenô, életmûvével, a könyveknél is tartó-sabb emléket állított magának.

GAZDA KLÁRA

Összehasonlítóviselettörténetés szótörténet

A legjelentôsebb romániai magyar néprajzi vidé-kek (Székelyföld, Kalotaszeg, Szilágyság, Kis-Kükül-lô vidéke, Torockó, a moldvai csángóság) népmûvé-szetének és ezen belül népviseletének újabbkori,csaknem négy évtizede tartó számbavételekor elsô-sorban mindig több helybeli születésû, fôleg azidôsebb korosztályhoz tartozó nôi és férfi adatközlô,népi kismester nyújtott tájékoztatást, vagyis leírá-sunk elsôsorban 50–80 évre visszamenôleg ölelte felaz öltözetre vonatkozó (recens) anyagot. A jelenlegiés a közeli múltra kiterjedô ismereteinket azonbanminden esetben kiegészíteni igyekeztünk a rendel-kezésünkre álló, korábban – fôleg a múlt században– megjelent források (Apor Péter, Kôváry László, Or-bán Balázs, Jankó János, Malonyay Dezsô, hogy csaka legfontosabbakat említsem) ide vonatkozó adalé-kai felhasználásával, hogy az öltözet alakulásábanbeállott változásokat és a fejlôdés irányát megállapít-hassuk.

103

A mûvelôdéstörténeti és néprajzi források mellettazonban igen fontos szerep jut a nyelvi adalékoknakis, melyeket a nyelvtudomány bocsát a rokontudo-mányok, elsôsorban a néprajztudomány rendelkezé-sére. Az anyagi és szellemi világ két megnyilvánulá-si formája: a dolgok és a szavak igen szoros össze-függésben vannak egymással. A mûvelôdéstörténetkutatója az anyagi valóság eredetének és egy közös-ség életében betöltött szerepének: feltûnésének és el-tûnésének körülményeit sok esetben csak nyelvi bi-zonyítékok, adalékok segítségével állapíthatja meg.A nyelvtörténet, különösen a szótörténet kutatójaelôtt viszont e fogalmak tárgyi hátterének feltárása, sezzel együtt a mindenkori társadalmi életforma be-mutatása éppoly fontos feladat, mint bármilyen másjelenség: a nyelv alakulásának, fejlôdésének, egyesnyelvi jelenségek állapotának vagyis megléténekvagy elhalásának vizsgálata.

A szinkron szemléletû viseleti vizsgálódásainkatigyekeztünk a diakronikussal kiegészíteni, illetôlegelmélyíteni. Ebben a törekvésünkben nagy segítsé-günkre volt és a nyelvi adalékok kimeríthetetlen tár-házának bizonyult a viseletkutatás szempontjából isaz Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak már az eddigmegjelent négy kötete (A – Há) is.

A magyar szótörténeti kutatás e kimagasló és vi-lágviszonylatban is az elsôk között álló mû meg-teremtôje, Szabó T. Attila már az anyaggyûjtés sorántudatosan alkalmazta azt az elvet, hogy a szóvalegyütt a vele jelölt tárgyfogalomra is fény derüljön,vagyis hogy „a nyelvet úgyszólván életes közelség-ben, mindennapos kavargásban, lendületes mozgás-ban, változásában mutassa be.” „Éppen ezért – írja –nem egyoldalúan csak nyelvtudományi célkitûzésselkészül ez a Tár: A nyelvtudomány érdeklôdési köréntúl... történeti anyagot szándékozik nyújtani, szállí-tani minden olyan tudomány számára, amely a tör-ténetiség igényével vizsgálja az érdeklôdési körébekerült kérdéseket. Különösen figyelemre méltó nyel-vi és szokásismereti anyagot tartalmaz a Tár a törté-nettudomány, valamint a történeti néprajz mûvelôiszámára.”

Bennünket ezúttal az erdélyi magyar viselettörté-netre vonatkozó adalékanyag érdekel, s ebbôl aszempontból vizsgáltuk meg a Tár eddig rendelke-zésünkre álló köteteinek idevágó szócikkeit, hogyrámutassunk, milyen becses és bôséges forrás a Tárnemcsak az általános viseletkép kialakítása, az öltöz-ködéssel kapcsolatos kérdések: az egyes viseletdara-bok jellege, elôállításuk, a hozzájuk fûzôdô szoká-sok, a velük kapcsolatos rendelkezések vonatkozásá-ban, hanem az évszázadok folyamán egymás mellettélô, egymással szoros gazdasági és társadalmi kap-csolatban álló magyar, román és szász nemzetiségöltözetében föllelhetô rokon vonások és külön-bözôségek feltárása és bemutatása szempontjából is.

Itt most nem foglalkozhatunk részletesebben azelôbb felsorolt viselettörténeti jelenségek bemutatá-sával, de annyit röviden elmondhatunk, hogy haszámbavesszük a hajdani viselethez felhasznált kel-meféleségeket és bôranyagokat, valamint az ezekelôállítási helye szerinti elnevezéseket, következtetnilehet az erdélyi magyar öltözet jellegére, anyagánakeredetére, a városi és falusi kézmûipar és a kismeste-rek szerepére elôállításában. Belföldi – szász – iparitermék volt a kétszer ványolt aba és a szederjes kékvagy fekete brassai posztó, a Nagydisznódról szár-

mazó vastag sötétkék flanellkelme. A külföldi posz-tó- és kelmefajták közül különösen az angliai és aboroszlói volt nagyon kedvelt és elterjedt, amint ezta nagyszámú velük elnevezett ruhadarab is igazolja,de a bécsi, bártfai, brünni, brüsszeli, iglói, maiszner,slesiai, teczini kelme-elnevezések is arra utalnak,hogy a közép- és fôrend öltözetéhez külföldrôl igenváltozatos kelmefajtákat hozatott és használt. A sze-gényrendûek felsôruhája fôleg a hazai magyar és ro-mán posztókészítôk ványolómalmaiból kikerültcondra- vagy darócposztóból készült.

A társadalmi és anyagi helyzetbôl adódó különb-ség természetesen megmutatkozott a viseletben is.Ez nemcsak az öltözetet alkotó viseletdarabok for-májában, számában, hanem mindenekelôtt a felhasz-nált kelmefajták, díszítésének minôségében is meg-mutatkozott. Példaként idézhetjük a változatosságá-ról és kiállításának gazdagságáról híres torockóinépviseletet. A vasbányászatot ûzô és vasmûvesség-gel foglalkozó Torockó bányászlakossága a bányák-ból és a termékek értékesítésébôl eredô anyagi jólétkövetkeztében viseletében mindig a finomabb kel-méket, így a szászoktól vásárolt kétszer ványolt aba-posztót, külföldi – fôleg bécsi eredetû – díszítménye-ket alkalmazott, míg a szomszédos, földmûvelésselfoglalkozó Torockószentgyörgy jobbágy népe – aTorockai család várjobbágyai – vagy a maga készí-tette, vagy pedig a havasi románságtól vásárolt vas-tagabb, vagy durvább és egyszerûbb kelmébôl – da-rócból, háziszôttes vászonból – állította ki és szeré-nyebben díszítette öltözetét.

Még beszédesebb és szemléletesebb példáitnyújtja az interetnikus kapcsolatoknak az öltözet te-rén az egyes ruhadarabokra vonatkozó adalékanya-ga. Így derül fény egy olyan férfi felsôruhadarabra,amelyrôl a 16–17. századi írásos források különbözôlatin elnevezésekkel szólnak (pallium, toga, amicil-lum), és ezt magyarul „felsôruha”, „felsôszûr”, „pa-lást” szóval értelmezik. Jellegérôl és egyéb jellem-zôirôl mit sem tájékoztatnak, ábrázolását sehol semtaláljuk, mindössze annyit közölnek, hogy ez az ing-re vett dolmányon és a rajta viselt mentén hordottharmadik felsôruha volt.

A Tár felsôruha címszavának a 16–17. századiadalékai alapján azonban világos képet nyerhetünkez öltözetdarab fôbb sajátságairól: anyagáról,színérôl, bélésérôl, szerkezetérôl, díszítésérôl, vise-letérôl, elterjedettségérôl, vagyis arról, hogy mind-egyik társadalmi osztály ruhatárában elôfordult, skelméjének valamint bélésének és díszítésénekminôsége szerint volt belôle finomabb, díszesebb ésdrágább és kevésbé finom kelméjû, egyszerûbb és ol-csóbb. Az adalékokból kiviláglik az is, hogy a neme-si családok hagyatéki leltárai, melyekrôl a jeles erdé-lyi szász nyelvész, Andreas Scheiner nagyon helye-sen állapította meg, hogy „ha a nyelvet vizsgáló szá-mára elôny az, hogy a szót a vele jelölt tárggyal szo-ros összefüggésben vizsgálhatja, akkor a szász levél-tári anyag hagyatéki leltárainak (Teilungsbuch)gyûjteménye a legfigyelemreméltóbb tárgyi szó-anyagot bocsátja a kutató rendelkezésére: ebbentükrözôdik ugyanis az élet a maga igazi valóságá-ban. A hagyatéki leltárakat összeállító osztó bíró(Teilschreiber) ugyanis a tárgyakat közvetlenül ma-ga elôtt látta, és megnevezésükre bizonyára mindigaz érdekeltek szempontjából legismertebb és leg-használatosabb kifejezéseket, szókat használta (Die

104

Sprache des Teilschreibers Georg Dollert. VerArch.47/1933. 2.) A hagyatéki leltárak részletesen leírják adrága kelmébôl készült és prémmel bélelt fel-sôruhákat, kiemelve ezzel a hagyatéki tárgy értékét.Emellett azonban arról is értesülünk, hogy a városipolgárság és a köznép ruhadarabjaihoz tartozott, deaz övéké kevésbé finom anyagból és egyszerûbb ké-születtel volt ellátva. Viselte ezt a városi íródeák éstrombitás, a prédikátor, a szász kántor és aszegôdtetett személy is, mert ott találjuk a szegôd-ményben foglalt ruhadarabok között.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a16–17. századi erdélyi magyar férfiviseletben fel-sôruhának nevezett ruhadarab különbözô finom(bársony, gránát, skarlát), félfinom (karasia, londoni)és egyszerû posztó (brassai) kelméjû, posztóval(bagazia), selyemszövettel (sája) és prémmel (róka-mál) bélelt vagy béleletlen (félszer), bokáig érôhosszú, selyemszövettel (atlasz, kamuka) díszített,nagy, a hátat csaknem teljesen elfedô gallérú ruha-darab volt. Ezt felsô öltözetdarabként, általában adolmányon és mentén, vállra vetve viselték, a sok-szor az alsó széléig érô ujjába nem dugták be a kart.Hogy ne essék le a vállról, elöl az áll alatt horoggalkapcsolták össze. Elejét még száras gombok és szélesselyemszövet szegély fogta körbe.

Viselete a férfiak körében általános volt, és anya-gában meg díszítésében viselôje társadalmi helyzeteszerint különbözött.

Kiegészülnek az elmondottak és még teljesebbé,pontosabbá válik a magyar felsôruháról az eddigiekalapján alkotott kép, ha vizsgálódásaink körébe von-juk azokat a 16–17. századi erdélyi szász leírásokatés adalékokat, amelyek az erdélyi szászság öltözeté-ben is elôforduló, fälschenek nevezett ruhadarabravonatkoznak. A magyar és a szász adalékok birtoká-ban rámutathatunk azokra az egyezésekre és eltéré-sekre, amelyek a két öltözetdarabra vonatkozólagmegállapíthatók és az összehasonlítás alapján azok-ra a hatásokra is utalhatunk, amelyek az évszázadosmûvelôdési kapcsolatok révén az öltözetben,közelebbrôl a férfi öltözet egyik ruhadarabjában lét-rejöttek.

A szász fälsche szó hangalaki változatai (fälsche,pfelsche, felschi, feltschi, felscheö) kétségtelenül amagyar felsô (ruha) összetétel elsô tagjával egyeznekmeg, és arra engednek következtetni, hogy a szó eb-ben a jelentéstapadásos formában az erdélyi magyarrégiségben is megvolt.

A nyelvi átvétel alapján igen valószínû, hogy anévvel együtt a ruhadarab is a magyar férfiviseletbôlkerült át a szászság öltözetébe és lett a fôbb tisztsé-geket viselôk hivatalos öltözetének a dolmánnyal ésa mentével együtt egyik jellegzetes felsôruhadarabja.A szász fôtisztviselôk ugyanis, akik az erdélyi feje-delmi udvarban megfordultak, öltözetükben is al-kalmazkodtak az akkor divatozó magyar viselethezmár csak azért is, hogy e tekintetben se maradjanakel a magyar nemesség mögött. Ezt a tényt erôsítikmeg a 18. századi szász tudományosság egyikképviselôjének, Martin Felmernek szavai, aki a Vondem Ursprung der schäsischen Nation (1764) címûmunkájának a Die Kleidung der siebenbürgischenSachsen szóló fejezetében az általánosságban viseltmagyar eredetû viseletdarabok (dolmány, mente)között a tôle „felsô” névvel jelölt öltözékdarabról ismegemlékezik, és róla a következô figyelemre méltó,

részletezô leírást adja: „Azok (ti. az erdélyi szászok),akik köztisztséget viselnek vagy a tanácsi esküdt-szék tagjai, valamint a hivatali elöljárók közgyûlése-ken még egy különleges, posztóból készült fel-sôruhát, a felsôt is viselik. Ez a ruhadarab különbena mentével egyezik meg. A különbség csak az, hogy ahátán rôfnyi hajtóka csüng alá és ujjai majdnem olyanhosszúak mint a kabát. Régebben ezt a ruhadarabotkülönféle posztóból készítették és bélelték. A hajtókátvalamint a kabát szélén coboly, nyest, róka vagy másprémmel szegték körül és a mentén viselték. Manap-ság fekete posztóból béleletlenül és prémszegô nélkülkészül, vállra vetve köpeny módjára hordják és elöl anyaknál két selyemzsinórral vagy kötôvel kötik össze.Egyetlen helységben Nagydisznódon, nem messzeNagyszebentôl ezt a ruhadarabot még a régi mód sze-rint készítik és viselik.”

Felmer leírása azért is igen becses nekünk, merteddigi ismereteink szerint ô az elsô, aki e ruhadarab-ra jellemzô jegyeket számba vette, és a ruhadarabot aszászoktól viselt formájában bemutatta. Az öltözék-darabnak a szász viseletben elfoglalt jelentôs helyéreés díszruha jellegére utal többek között az a tény is,hogy Valentin Seraphin szász grófot sírfedô-kôlapján levô dombormûvön is felsôvel ábrázolták.

Levéltári kutatásaim során a Beszterce város1573–1616. évek közötti hagyatéki levéltárait vizs-gálván igen gazdag, az öltözetre vonatkozó forrás-anyag birtokába jutottam, így többek között a felsôreis. A Felmer-féle leírás, valamint az írásos források-ból kijegyzett adalékok alapján e ruhadarab teljes ké-pét állíthattuk össze.

Martin Felmer leírásából tudjuk, hogy a szászokkörében a fälsche (vagy ahogy magyaros alakjábanírta: felsö) hajdanában alkalmi ruhadarab volt, me-lyet fôleg a fôtisztséget betöltô és a közigazgatásbandolgozó szász férfiak viseltek. Ez a ruhadarab is kü-lönféle drága külföldi és belföldi kelmékbôl készült,különféle finomságú prémekkel szegték és bélelték,vállra vetve viselték, akárcsak a mentét. Elôször afôúri rend ruhatárában jelent meg, de a 17. századfolyamán onnan eltûnt, és a polgárság meg a falusiférfiöltözetnek lett egyik kedvelt darabja. Közbenmegváltozott anyaga és díszítése: fekete posztóból ésbélés nélkül készült, a díszes aranyozott és ezüstkapcsokat zsinórból kötött gombok és gombházakváltották fel. Ebben a formájában leginkább a„Stolzenburgi Mantel”-nak (szelindeki szûr) neve-zett szûrféléhez hasonlíthatott.

Itt most csak utalhatunk arra, hogy adatainkbólkiderül milyen kelmébôl készült, igen változatos szí-neket kedveltek, de a szászok felsôjére fôleg a fekete,zöld és a vörös szín volt jellemzô. Bélése lehetettegyszerû („einfach”), vagyis béleletlen és kevésbé dí-szített és félig bélelt („mit Futter unterzogen”). A bé-lés anyaga alatti prém („mit schwartz lemerin”, „mitfuchs rücken”, „mit Wammen”, „mit Wölffen”) vagyfinom zöld atlasz („mit grünem attlatz”), dupla tafo-ta („mit Toppelt Taffett”). Az öltözetdarab kellékeiközül a kapcsok („felsche Hacken”) igen változato-sak lehettek. Volt belôlük kisebb és nagyobb, úgy-szintén az ôket késôbb felváltó gombok, amelyek atehetôsebbeknél többnyire ezüstbôl vagy aranyozottfémbôl („eckig silber und vergult knopf”) készültek.Rajtuk kívül használtak még kötött gombokat is(„mit roten kneffel”). A gombokat zsinórból kötöttgombházba gombolták („mit kneffel und streppen”).

105

A hagyatéki leltárak mindig pontosan feltüntetikaz egyes hagyományozott tárgyak állapotát és érté-két is. Így nemcsak az anyag meg a kivitelezésminôsége közti különbségekre következtethetünk,hanem arra is, hogy az anyagi helyzettôl függô lehe-tôségek szerint a nemesi osztály finomabb kelmébôlkészült, prémmel bélelt és szegett felsôt, a polgárság,a falusi lakosság pedig anyagában és díszítésébenkevésbé finom és egyszerûbb kivitelû, béleletlen vál-tozatát viselte.

Mindezek alapján összevetve az erdélyi magyar-ság és szászság felsôruhájának illetôleg fälschejénekjellegzetes vonásait, kiderül, hogy a két öltözetdarabanyagában, jellegében, kellékeiben és díszítésébenegymással teljesen megegyezett, és a ruhadarab amagyar öltözetbôl került át a szász férfiviseletbe,mégpedig a 16. század folyamán elôbb a fôtisztségetviselôkébe, majd pedig a 17. és 18. század folyamána polgárság és a falusi lakosság ünnepi viseletébe. Atárgyi történeti néprajzi adalékok mellett erre utal aruhadarabnak a magyarral megegyezô elnevezése is.

Az összehasonlító viselettörténeti kutatásokszempontjából igen tanulságos egy másik viseletda-rabnak, a dolmánynak a vizsgálata is.

A Szótörténeti Tárnak a viseletre vonatkozó gaz-dag szócikk-lajstromából azért emeltük ki éppen ezta ruhadarabot, mert a dolmány a 17–19. századi ma-gyar, román és szász lakosság ruhatárának is lénye-ges öltözetdarabja volt, és a szó valamint a vele jelöltkatonai jellegû ruhadarab más nyugati és szomszé-dos népek nyelvébe és ruhatárába is éppen a ma-gyarból került át.

A magyar dolmány hangalaki változatainak(dolmán, dalman, dolmani, dolomán) az erdélyi ro-mán nyelvben dulman, dulumán, dulamã, dulumána,a Kárpátokon túli nyelvjárásokban dulamu, dulamãalakváltozatok, az erdélyi szászban pedig dolman,dollmány, doloman, dolleman alakok felelnek meg.

A szó közvetlenül az oszmán-török nyelvbôl(dolama) került be a magyarba és itt fejlôdött ki az -n, -ny végû változat. Ebben a formában vették át akörnyezô nyelvek a 16. század folyamán, és valami-vel késôbb a többi európai nyelv is: a francia, a né-met, a cseh, a lengyel és az orosz. A Kárpátokon túliromán nyelvjárásokban található alakváltozatokközvetlenül a török dolama szó átvételei, és a török-séggel való szoros kapcsolat révén jutottak e terüle-tek nyelvjárásaiba.

A Szótörténeti Tárnak a dolmányra, valamint akészítéséhez felhasznált különbözô kelmefajtákravonatkozó címszói igen bôséges adalékokat szolgál-tatnak mind az anyag minôségére, színére, díszítésé-re, bélésére és viseletére társadalmi vonatkozásban.Anélkül, hogy most kitérnénk e jegyek részletes be-mutatására, most röviden összefoglaljuk a rájellemzô legfontosabb vonásokat, hogy a román és aszász dolmányfélékkel való összehasonlításul szol-gáljanak.

A 16–18. századi erdélyi magyar öltözetnek fon-tos darabja volt a dolmány. Ez derékig testhezálló,lefelé bôvülô, legrégibb alakjában csaknem bokáigérô szûkujjú, kaftánszerû köntös volt, majd a 17. szá-zad folyamán, amikor a combig érô fajtáját kezdtékviselni, a zubbonyszerû, közvetlenül az ingen viseltruhadarab lett.

Anyaga az igen változatos színû külföldi szövetés a hazai vastagabb fehér aba vagy a szederjes bras-

sai posztó. Bélése finomabb posztó vagy szôrme.Elöl középen sûrû gombsor, kétoldalt és az ujjon se-lyemzsinór vagy paszomány díszítette, derékon pe-dig néha arany, máskor selyem- vagy szôrzsinór éscsattal záródó öv szorította össze. A dolmányra a kü-lönféle felsôt, de leginkább a mentét öltötték.

Viselete általános volt, a társadalmi helyzet a kel-me minôségében és a készület kivitelezésében mu-tatkozott meg.

A románság körében a Kárpátokon túli részek öl-tözetében e ruhadarab törökös formáját – a hosszút,csaknem bokáig érôt – és társadalmi osztályok sze-rint három fajtáját különböztetjük meg: a fôrend dol-mánya finom kelmébôl (atlasz, gránát, brokát, sája)készített, hosszú felsôruha volt, melyet ezüstgom-bok díszítettek és finom prém szegélyezett.

A parasztság körében a 17. századtól kezdett el-terjedni az abaposztóból készült változata.

A polgári osztály (tisztséget viselôk és egyháziszemélyek) öltözetében a 18. századtól találjuk mega kanavászból és angliaposztóból és zsinórozássalkészített dolmányt.

Az erdélyi szászság dolmányviseletére itt isbôséges forrásul használhatók Beszterce város mégkiaknázatlan, de anyagában a nyelvi és mûvelô-dés(viselet)történeti kapcsolatok vizsgálata szem-pontjából szerfölött értékes hagyatéki leltárai, ame-lyekbôl nemcsak ez öltözékdarabhoz felhasznált kel-mefajtákra, ezek színére, készületére, bélésére, árára,hanem a viselését szabályozó rendelkezésére is gaz-dag adalékokat jegyezhettünk ki. Ezek részletes be-mutatása helyett most két forrásra hívjuk fel a figyel-met: az egyik Johann Trösteré, aki Das Alt- und NeuTeutsche Dacia (Nürnberg 1666) címû történeti, desok nyelvi és néprajzi vonatkozást is tartalmazó mû-vében így jellemzi a szászok körében is elterjedt ru-hadarabot: „A kabátot, amelyet az erdélyi németek amagyarokkal közösen viselnek, magyarul dolmány-nak, németül dolmannak nevezik. Ilyen dolmányt,amelyik a térden alul ér, az erdélyi németek mind-nyájan viselnek, de gallérja valamelyest német mód-ra van készítve, hogy a csipkét (ti. az ingét) ki lehes-sen hajtani. A mellen vas és ezüst kapcsokkal vagyselyem és ezüstgombokkal fogják össze.” Nála sok-kal részletesebben ír ugyanerrôl a ruhadarabról Mar-tin Felmer a fentebb említett munkájában: „A fel-sôtestet közvetlenül a dolmány és rajta még egy fel-sôkabát borítja. A dolmány (jegyzetben: A magyardolmány szóból...) egy mellényfajta, amelyik most aderékon alul, régen egészen a térdig ért. A dolmányujja szorosan a karra feszül, és a kéz fölött, valamintaz egész ruha a mellén gombokkal vagy egyfajtakapcsokkal záródik, ezeket Kräpfelnek... nevezik. Adolmány nyakát kis felálló gallér veszi körül (jegy-zetben: A régiek az ilyenfajta csíkot vagy nyakrészt,amelyik a nyakat fedte, gallérnak nevezték. Innennevezik az erdélyiek mindegyik ruhájukon a felsôcsíkot, amelyik a nyakat szegélyezi, gallérnak), s efölött nyúlik ki az ing nyaki csipkéje. Hajdan ezt agallért egy kis kihímzett és csipkével díszített külön-álló hajtókával borították, ez még ma is helyenkéntmegtalálható... A dolmányon selyem övet csavarnaknéhányszor maguk köré (jegyzetben: Ezeket vagyhálószerûen szövik, vagy pedig zsinórból állanak, skülönbözô helyeken gombokkal fogják össze. Azelsô fajtát (ti. a hálószerûen szôttet) a szászok a réginémetektôl örökölték, ez utóbbit viszont a magya-

106

roktól vették át, ahogy ezt a régi festmények is bizo-nyítják.”

E két leírás – a Trösteré és a Felmeré – valamint ahagyatéki leltárak adalékai alapján – úgy véljük – vi-lágosan áll elôttünk a dolmánynak a szászság köré-ben viselt fajtája. Ez nemcsak nevében, hanem jelle-gében is az erdélyi magyarságéval egyezett meg, bi-zonyítékául annak a szoros nyelvi és életformabelikapcsolatnak, amely e két népcsoport között különö-sen az erdélyi fejedelemség idején fennállt. Erre utalAdolf Schullerus is a Szász Tájszótár bevezetésében:„A magyar nyelvi hatás még behatóbbá vált a mo-hácsi vész (1526) után, amikor Erdély önálló fejede-lemség lett. A fejedelmi udvarban a szász vezetô-emberek szívesen látott és tekintélynek örvendô fér-fiak voltak. Ôk alkalmazkodtak viseletükben, szoká-saikban és életformájukban a magyar nemesség szo-kásaihoz, életmódjához, és beszédükben gyakranhasználták ennek nyelvi kifejezéseit, fordulatait. Ez aszokás azonban nemcsak a felsôbb rétegekben volthonos, hanem a nép körében is egészen a fejedelem-ség megszûnéséig”.

A dolmányról való vizsgálódásunk alapján anyelvi és viselettörténeti adalékokból leszûrhetô kö-vetkeztetések összegezéseképpen a következôket ál-lapíthatjuk meg:

a. A dolmány szó és a vele jelölt ruhadarab a ma-gyar és a Kárpátokon túli román nyelvben és viselet-ben a törökséggel való szoros és közvetlen kapcsolatkövetkeztében honosodott meg, de mindkét nép amaga nyelvi és viseleti jellegzetessége szerint alakí-totta a szót és a vele jelölt ruhadarabot.

b. Az erdélyi szászba és egyes Kárpátokon túli ro-mán nyelvjárásokba a dolmány szó magyar hanga-lakkal, illetôleg ennek változataival került át. Aszászság átvette a fogalommal együtt a ruhadarabotis és saját öltözetébe olvasztotta. A román öltözetbena dolmány szó jelentésátvitellel egyfajta kabátjelölôjévé vált.

*A Szótörténeti Tár szerfölött gazdag viselettörté-

neti adalékanyagból kiragadott e két példa: a felsô(kabát) és a dolmány, úgy hisszük, eléggé rávilágítarra, hogy milyen kincsesbánya, igazi tárház a szó-és viselettörténettel foglalkozó kutató számára. Szó-történeti adalékai segítségével nemcsak egy fogalomköre, nyelvi vonatkozásai vizsgálhatók meg, hanema letûnt századok öltözködése, az öltözethez szüksé-ges anyagok, a rajta alkalmazott díszítés, a vele kap-csolatos szokások, intézkedések, az egyes ruhada-rabok viseletének nemzedékek és nemek szerintimegoszlása, a bel- és külföldi gazdasági és kereske-delmi kapcsolatok is feltárhatók. A Szótörténeti Tárnélkülözhetetlen kézikönyv a viseletdarabok erede-te, jellege vizsgálata szempontjából is, mert ezek is-meretében lehet összehasonlító nyelvi és viselettör-téneti vizsgálódásokat végezni és a mai nyelvi és tár-gyi formákra következtetni. A szótörténeti adalékoksegítenek továbbá hozzá, hogy megismerjük és meg-magyarázzuk az öltözködés terén a nevekben és dol-gokban érvényesülô kölcsönhatásokat és elvégez-hessük a letûnt vagy még használatos öltözékdara-bok, a még élô népviseletek történeti szemléletûösszehasonlító vizsgálatát.

A dolgozat az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ésaz erdélyi szász hagyatéki leltárak adalékai valaminta nyomtatásban megjelent leírások alapján két vise-letdarab összehasonlító viselettörténeti vizsgálatávalfoglalkozik. Az összehasonlításból kiderül, hogy amagyar felsôruha az erdélyi szász nyelvbe Fälschi-ként került át és az elnevezéssel együtt a ruhadarabis a szász férfiviselet egyik jelentôs darabja lett. Adolmány a szászon kívül a román nyelv szókincsébeis bekerült és mindkét népcsoport ruhatárának szer-ves része lett.

NAGY JENÔ

Minden kultúra a világegyetem behatárolására ésuralására tett kísérlet. A létezés, mint aktív állapotkontextusát a világkép alkotja. A cselekvések, törté-nések lehetôsége, módja és értelme a világképben kó-dolt. Az események lezajlásakor mindig csak egyszûk kontextusdimenzió érzékelhetô, valójában azon-ban minden alkalommal a teljes világkép jön mozgás-ba. A cselekvések motivációi, normái, a jó–rossz,szabad–tiltott fogalmak határértékei a világkép függ-vényében releválódnak s minden esetben összefüg-gésbe hozhatók az illetô kultúra térképzetével.

A tér értelmezése és tagolása elválaszthatatlan avilágegyetem eredetének és finalitásának kérdésétôl.Ez minden mítosz és valláselmélet egyik alapproblé-mája. A világvallások és kis népek teremtésmondáinagyjából azonos módon értelmezik a világot és an-nak eredetét. Szerintük a világegyetem létezési for-mája a káosz. A teremtô a világegyetem bizonyos ré-szein ezt a kaotikus állapotot szünteti meg vagy füg-geszti fel. Azaz egy dimenzión belül megszervezi ateret, koordinátákat állít fel. A rendezett tér tehát

nem állandó jellemzôje a világegyetemnek. Ateremtô mellett ott vannak a tôle független hatáskör-rel rendelkezô lények, akik a rendezettség megszün-tetését, a kaotikus állapot visszaállítását akarják elér-ni. A shinto vallás Izanaginak és Izanaminak tulaj-donítja a káosz megszüntetését. Az univerzizmusmetafizikai rendszerben értelmezi a kozmikus me-chanizmust. Eszerint Jang és Jin, a két ôserô egymástváltva, egymásra hatva teremti meg a világegyetemegyensúlyát. Minden változás a minden felett ural-kodó, a sarkcsillagon levô bíborpalotában lakó Sandti tekintete elôtt zajlik le. Az iráni próféta, Zarathust-ra szerint Ahura-Mazdá (Ormuzd) teremtette a ren-det, Ahrimán a káosz visszaállításán munkálkodik.A brahmanizmus elôbb Pradsapatinak, késôbb Brah-mának tulajdonítja a rend megteremtését. Ugyanez aszerep jut Jahvénak a zsidó Istennek a keresztényvallásban. (E vallásos világképek összefoglalását 1.Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás. Bp. 1981)

Az isten(ek) által megteremtett világegyetemnem lesz az ember öröksége, megmarad az isten(ek)

A kör szemantikája és szerkezete

107

tulajdonában. Az ember mindössze a tér egy részéttudja uralni. Pontosabban, a tér egy részére vonatko-zóan információkkal rendelkezik, s az ismert térnekis csak egy részét használja.

Az ember által használt terek behatárolt terüle-tek, amelyeket utak, ösvények vágnak át és kötnekössze.

A kör – írja Pócs Éva a Tér és idô a néphitben cí-mû címû tanulmányában (Ethn. XCIV. 1983) – azemberi tér határa. A továbbiakban azokat a mezôsé-gi hiedelmeket vizsgálom, amelyek ezt a megállapí-tást igazolják.

1. A házAz ember által uralt tér legfontosabbika a lakás, a

ház. „Amely – állítja Pócs Éva – egyúttal az egész vi-lágot magában foglaló-tükrözô egysége” (1983. 197).A házépítést az építôáldozat elôzi meg, a befejezéstpedig a tulajdonjegy kitûzése jelzi.

„– Amikor építettek házat, valamit kellett tenni...– Tettünk, a sarokba, egy kicsi pénzt. Banikat, va-

lamit.– S tyúkot levágni?– Ha istállót csináltak, abba is tettek vért. Nagy-

anyám, szegény nyugodjék csendesen, mindég aztmondta, tegyél ezt vagy azt. Aztán mi megcsináltuk.Édesanyámnak az édesanyja, nanókája, na ide teddbé, az elejére mindig. Az elejére.

– Hova, a bejárathoz?– Ahol elkezdtük rakni a falat, oda az elejére.”

(Demeter Pistáné Péter Erzsi 1925, Andrássy-telep)Általában leölt szárnyast építenek be ma is a ház

alapjába, vagy csupán vérét csurgatják be az alapba.A tulajdonjegy gerendafelirat és pléhlemez

tetôdísz formájában figyelhetô meg. A felirat „Istensegedelmével építette” szövegrésze egyértelmûenarra utal, hogy a tulajdonos a transzcendens szférajóváhagyásával vette birtokba a tér egy részét.

Az idegen tér és a személyes tér között a határt aküszöb alkotja. Kiemelt szerepével magyarázható ahozzá fûzôdô hiedelmek nagy száma. A küszöbmind a rontás, mind a rontás elhárításának helye. Er-re utalnak a következô hiedelmek:

„Te, ecce úgy bécsaptak. Otthon vótunk, én mégfiatal vótam, a háború után, me ott laktunk lenn. Ottvót Benci, Sanyi, Gyurka, Mihály, én, édesapám,édesanyám. Akko jártok úgy a szekerekke, nemtudam, hány szekér megállott s béjöttek a cigánnék.Hogy nem tudam, melyik hal meg, és úgy elcsábítat-ták az egész bandát, hogy van a küszöb alatt csont, sa csont nállok vót, és hajakat húztak ki, kapartak otta késse. Azután ébredtünk meg, hogy azak nállokvótak, nem hogy bé vótak téve a küszöb alá. Kivág-tok ott egy lyukat a küszöbné, s vettek ki hajakat,csontakat, szároz csontakat, csürkecsontakat, azakott vótak nállok, a zsebekbe.” (Kocsis János 1932,Detrehem-telep)

„Bétették a küszöb alá, béásták. Azt azaprószemû fehér fuszulykát, kilenc szemet s akkoegy kicsi korpát, búzakorpát. Azt is oda bétették, sabba olvastak, mit olvastak, valami mondókát, hogya varázslás eltávozzék a háztól.” (Jenei Jolán 1943,Bodon)

„S megint miko a tyúk kukkurigol. Akko megintcsak úgy né, átborítani a tyúkat a fejin, kecskebukáz-vo. S akko onnan mérték. Onnan tizenkétsze, s akkolevágod a nyakát. Én is láttom édesanyámtól.

— De honnan mérték?

— Az asztaltól a küszöbig. Nem tudom, kilenc-szer vagy tizenkétszer, s ha a feje a küszöbre esett,akko levágto. S ha nem esett a küszöbre, akko valakielment a családból. Mamád, vagy nagyapád, vagy arokonságból. Ha a küszöbre esik a feje s levágod,akko nem hal meg.” (Kocsis János 1932, Detrehem-telep.)

A küszöb, az ajtó „használata” bajelhárító szerep-pel bír az útra induláskor. Erre vall az a hiedelem,hogy az ablakon kimászni, kisgyermeket kiadni nemszabad. Ilymódon teljesen védtelenül kerül az emberaz idegen térbe. „Semmit sem szabad kiadni az abla-kon. Se kést, semmit, poharat. – Miért nem? – Ki-megy a szerencse.” (Demeter Pistáné Péter Erzsi1925, Andrássy-telep)

„A gyermeket nem szabad kiadni az ablakon.Vissza kell adni.” (Øundra Ana 1944, Detrehem-telep)

2. Az udvarA kerítéssel körülkerített udvar szintén az ember

személyes tere. Ennek emlékét ôrzik az alábbi hiede-lemközlések: „Mondta anyu is, hogy az ô nagyapjarendesen megcsinálta. Az miko elôszö bornyúzatt atehén, s az ô házáná, bétette egy lepedôbe, me ugyéakko még kicsi a bornyú, s két férfi háromszo körbe-vitték. Régebb többet vették e a tejet.” (Jenei Jolán1943, Bodon) „Meghalt egy fiú s aztán beteg lett a le-ánytestvére. Halálán volt. Azt mondták az apjának,hogy vegy a korbácsot, a kapu sarkától verje kerekenaz udvart. – Menj, ha má ementé, menj e, s hagyj bé-két a léánkánok. Jobban lett a léánko.” (Péter Mária1917, Detrehem-telep)

3. A temetôA temetô szintén felfogható „szent helyként” – ír-

ja Pócs Éva említett tanulmányában –, hiszen a „túl-világ kapujaként” értelmezhetô. (Pócs Éva: Tér ésidô. Magyar néprajz VII. Bp. 1990) Ezért a temetôbenvaló viselkedés meghatározott normákhoz igazódik.„A halottó a sírró nem szabad semmit evinni, aztánkéri vissza.” (Kocsis János 1932, Detrehem-telep)„Nem szabad hazahozni a temetôrôl virágot, utánodjön a halott.” (Rus Gheorghené 1951, Detrehem-telep) „Hogyha virágot törsz le a temetôben, s meg-szagolod, elveszted a szaglóképességedet, nem mégérze többet szagat.” (Fehér Zoltánné Kocsis Erzsébet1958, Detrehem-telep)

4. A határAz agrárrítusokban a határkerülés mozzanatában

ismerhetô fel a tér dominálására való törekvés. A fa-lu teljes határát menet járta körül, a saját birtokot pe-dig a gazda. „Körbejárták ekéve a határt tavassza.”(Jenei Eliza 1907, Bodon) „A határszentelés úgy vót,hogy a templombó indultak el, a gyülekezet. A ke-reszttel s a zászlóval, a katolikusak. És kimentek ahatárra. A búzatáblába. Mentek végig az utan. S a-zakba a kicsi oltárakba búzakoszorúk vótak belété-ve. S akkor ott mindegyikné megáldatta, letérdeltek,imádkaztak, s megszentelte. S vót csinálva vagy öt-hat. S addig mentek, ki a határba, s ott is vótak ilyenkicsi épületek, s a pap megállott és imádkoztak ésbenne vót a kereszt és a búzakoszorú. S megszentel-te a határt. Nagyon szép volt.” (Köblös Endréné Fo-dor Mária 1926, Ecken) „A búzavetést hogy ne bánt-sa a madár, körbe kellet járni? – Visszamenôleg. Pél-dául én megkezdtem innét a vetést, bévetettük s on-

108

nét jöttünk vissza. Innét mentem a vetéssel, me fejül-rô kellett megkezdeni, nem alolró. Akkor és onnatjöttem vissza, hátulró elôlre s úgy mentem vissza. –Tehát ahol befejezte, onnan indult visszafelé körbe?– Igen. S imádkoztunk édesapámmo, a vót a szokás.– Mit kellett mondani? – A Miatyánkot. A kalapot le-vettük, miko nekifogtunk vetni.” (Demeter Pista1923, Andrássy-telep)

5. A tér alkalmi körülhatárolásaAz ember olykor az idegen, megszenteletlen tér

használatára is rákényszerül. Ilyenkor a szimbolikusmágikus kör meghúzásával biztosítja magát a beto-lakodók ellen. Ennek az eljárásnak néhány formájátismertetem a továbbiakban.

a. A mágikus erôvel rendelkezô, ördöggel cimbo-ráló csordapásztor körrel határolta körül a csordalegelô- vagy pihenôhelyét. A mágikus körbôl sem azállat nem tudott kilépni, sem a gazda nem tudta ki-szabadítani. „Igen de azt mondja, vót egy csorda-pásztor. Szakállba. Az leütette a botját. A csorda on-nan ki nem ment, ha nem tudam, száz ember hajtsaki. A heverôbe.” (Szántó Ferenc 1922, Bodon) „IttBodonba is vót, Kulicza bá, úgy mondták. Há úgyvót az is, csordapásztor vót, s mondták, hogy otthat-ta, odatámasztatta, az ügyelte az egész csordát. On-nét ki nem ment a csorda, egy se.” (Jenei DánielnéVarga Jolán 1943, Bodon)

„Valaki ement, hogy hozza e az ökreit, hogy hoz-za e a csordábó. Sehogy se tudta. Me hozta ki a csor-da szélire, mentek vissza. Amég elôkerült ô.” (JeneiDániel 1937, Bodon)

b. Az ártó lényekkel való kommunikálás szinténa mágikus körben bonyolítható le kellemetlen követ-kezmények nélkül. Seligman említi, hogy nekroman-ciára (a halott szellemével való beszélgetésre) is bû-vös körben került sor. (Kurt Seligmann: Mágia és ok-kultizmus az európai gondolkodásban. Bp. 1987) AJelképtár szerint is „a mágikus kör hiedelmének gya-korlati alapja az, hogy a védekezésnek, véd-hetôségnek a kör a legtermészetesebb formája”. (Sze-madám György: Jelképtár. Bp. 1990; L. még MirceaEliade: A szent és a profán. Bp. 1987; Szendrey Zsig-mond: A varázscselekvések személye, ideje és helye.Ethn. XLVIII. 1937) Ennek az eljárásnak távoli emlé-ke ôrzôdött meg egy detrehem-telepi népmesében.A körben álló hôs megidézi az ördögöket, s a kör vé-delmében elpusztítja ôket.

A lüdérc elleni védekezés, a lüdérc elpusztításá-nak egyedüli lehetôsége szintén a mágikus térbe va-ló kényszerítés. Az eljárás néhány változata: „Azöreg, aki értett az ilyenekhez, rajzolt egy kört a villá-vo a fôdre. Béállt a közepire s ott várt nyugodtan.Tudta, hogy a lüdérc le kellett ereszkedjék a körbe.Jött is ecce, de nem szereti, hogy lássák. Úgy szikrá-zott, olyan mérges vót. S leereszkedett. Ott vót azöreg s kezdett vélle beszélgetni. Így kellett csinálni.Akármirôl, szóval kell tartani. Az öreg az árpáról be-szélt, ahogy elvetik s learassák, amég a hambárbakerül. Telt az idô, a lüdérc má menni akart. –Eresszenek el, eresszenek el, me nekem menni kell.Az öreg nem hatta. – Dehogy is, még van rá idô. S alüdérc mind kérlelte, má virradatt, hajnaladatt. Oda-gyûlt a fél Telep, lássák, hogy mi lesz a vége. Az öregmind beszélt, mind kérdezte, mind az árpáról. Mámegvirradt, etüntek a csillagak. S akko a lüdérc mánem még bírta, széthasadt. Hamué vállatt.”(Mezeiné Péter Zsuzsa 1930, Tóhát) „Az az ember,

aki ôtet tanítatta, ott vót az udvaran, az udvarközepin csinált egy nagy-nagy kört a vasvillávo. Sbeléállott a körbe. S miko a sátány kiment, megkér-dezte, hol jártá. S a sátány elmondta, hogy hol járt,de addig kellett feleljen neki, amég má hajnal vót saddig kérte az embert, hogy engedj, hogy menjek,me má virul ki és engem nem szabad hogy elkapjona napvilág. De az az ember nem engedte semmikép-pen, addig kérdezte, hogy má nem még vót mit felel-jen a sátány, s akko ott, miko látto, hogy virrad, kire-pedett s meghótt. Széjje repedett s meghalt.” (JeneiDánielné Varga Jolán 1943, Bodon)

A megrontott lovat szintén mágikus körbe vonás-sal lehet felszabadítani: „Leszállt, s megkerülte a lo-vakat hatszor, hétszer s amikor hetedszer megjárta,akkor bekiáltott a kocsmábo: – Aki megkötette a lo-vakat, legyen szíves, jöjjen ki, me ha nem, a bal fülitmeglövöm. Hájj, nem is törödett vele. Azt mondja agrófnak, adja ide a puskát. Élesre van, meg vantôtve? Meg. S meglôtte a lónak a fülit. A gróf: – Te,te, te Józsi – te, nehogy meglôdd a lovat, te. Ne féljen,méltóságos uram. Meglôtte s ecce csak látta, hogy ki-jön a kocsmábo, folyt a vér annak a pacáknak afülibôl, aki megkötette.” (Imreh József 1905, Bodon)

c. A Mezôségen ma is alkalmazzák a tolvaj azo-nosításának a következô eljárását. Délelôtt 7/9/12menstruáció elôtti lány körbeáll/körbetérdepel egyvízzel töltött csebret, amelybe egy tojást tesznek/tör-nek. A lányokat letakarják, a specialista (román asszony) körbejárja ôket. A víz színén lejátszódik alopás jelenete. Részletes leírás: Keszeg Vilmos: A cse-berbenézés (Egy mezôségi hiedelemelem eredete ésszemantikája.) Néprajzi Látóhatár, I. 1–2 sz. 1992.

A kör háromszorosan realizálódik a rítusban. Amágikus kört teremti meg a lányok elrendezôdése ésa szertartás vezetôjének járásiránya. Egyik adatközlôszerint pedig a csebret a szoba közepén kell elhe-lyezni.

A kör tehát zárt formája révén egyértelmûen avédettséget, a birtoklást, a teljességet jelenti. Az em-ber maga határolja el azt a térrészt, amelyet birtokolnitud, s amelynek belsô szabályait maga állapítja meg.

A kör belsô struktúrájaa. További adatok bizonyítják azt, hogy a körrel

behatárolt térben a központ és a periféria újabb op-pozíciót alkot.

A közép az ember akciószférája, ezért ez a térrészrendelkezik a legnagyobb szervezettséggel. A perifé-rián kapnak helyet a felesleges vagy ártó tárgyak éshulladékok. Nemcsak tér-ökonómia ez, hanemegyúttal a hiedelmek által irányított megoldás is.

Falusi házakban még ma is megfigyelhetô, hogya napközben összegyûlt szemetet este a konyha sar-kában hagyják összegyûjtve. A kidobott szeméttelugyanis, a pars pro toto alapján, a családtagok meg-ronthatók.

Az átviteli mágián alapuló gyógyító eljárásokvégtermékét szintén nem az idegen térben helyezikel. Az emberrôl levett betegséget az idegen térbe, acsepegés, az eresz alá kell eltemetni, hogy elpusztul-jon. „Ecce mamánok megdagadt az arca, azt mond-ták, hogy pokolvar. Ehittak Tordán egy asszanyt, azmind mondatt, beszélt, csinált a kezive, s valamit békellett ásni a csepegés alá, hogy a betegség haljanmeg.” (Tóth Erzsébet 1932, Detrehem-telep) A sze-mölcsöt szintén „a csirke zúzájának recés részévelkell bekenni, három keresztet vetni s béásni a csepe-

109

gés alá.” (Szász Ferenc, 1900, Detrehem-telep) „Min-den sümölcsnek ke venni három, ha sok van, elégegy is, szalmát, letörni, csak a bogja ke. Mindenszalmávol keresztet ke vetni a sümölcs felett. A szal-mát össze ke kötni, s etenni, ahol éri a víz, az eszter-héj alá a födbe. Miko erothad a szalma, etûnik asümölcs. Közbe ke mondani: – Miko erothad a szal-ma, tûnjen e a sümölcs.” (Kocsis János 1932, Detre-hem-telep)

Az átviteli mágia alapján a halottmosó víz szinténveszélyt hozhat a családtagokra. Ezért öntik a körül-határolt téren belül a perifériára, a kerítés tövébe. Azerôszakos halállal vagy kereszteletlenül meghalt sze-mélyt a temetôben megkülönböztetett helyre, a peri-fériára, az árokba, a sarokba temetik. Ugyanide kerüla temetô tisztításakor összegyûlt gaz is.

„Az akasztott embert nem temették a temetôbe? –Nem, nem, a szélibe. Nem oda, ahol van a család. Aznem szabad, hogy a temetôbe legyen, csak az egyiksarkába. Vagy a legfelsôbe, vagy a legalsóba.” (De-meter Pista 1923, Andrássy-telep) Az öngyilkost„úgy hallottam, hogy a sáncon kívül temették. Azvót az öngyilkosok helye, nem a rendes halottakközt”. (Fodorné Demeter Eszter 1913, Andrássy-telep) A kereszteletlen gyermeket „eltemették neméppen a temetôbe, a temetô szélibe”. (Jenei Eliza1907, Bodon)

b. A körön belül a másik oppozíció az elöl-hátul.Az elöl iránya lehet az ajtó vagy küszöb, a település,az utca és/vagy a templom felé esô rész. A kerítés-nek ez a része nyitott, díszítettebb, reprezentatív jel-legû. A ház utca felôli ablakába virág kerül, a kerítésés a ház között kap helyet a virágoskert. Az elöl te-hát az életet jelenti.

A hátul a transzcendens szféra, a temetô, a nyu-gat felé esô rész. Ez a térrész legtöbbször zárt (akülsô veszélyt elhárítandó), elhanyagolt, sôt került.Hátul kap helyet a szemét- és trágyadomb, itt kerülsor a majorság levágására.

Ez az oppozíció a kút és az árnyékszék szemben-állásával szemléltethetô. A víz purifikáló hatású, atisztálkodás mellett jóslásra és gyógyításra használ-ható fel. Tisztaságára vigyázni kell, kisgyermekesanya a hathétben nem meríthet vizet. Az ünnep elsônapi (karácsonyi vagy újévi) és a húsvéti víznek tisz-tító és termékenységvarázsló hatása van.

Az árnyékszék, amely formájával a kúthoz ha-sonlít, a hátul szférájában foglal helyet. Ide kerülmindaz, aminek ártó hatást tulajdonítanak. „Mikoelviszik a tejet, a tehény erôssen bôg. Megfejik atehenyet, a tejet bédobják a vécébe, annak azilletônek úgy elromlik a teje, hogy többet nem tudjahasználni.” (Simon Jánosné Halmágyi Anna 1922,Detrehem-telep)

ÖsszefoglalásA hiedelemrendszer szerkezetében az utóbbi év-

tizedekben bekövetkezett változás a térképzetek ala-kulására is kihatott. Eredetileg minden térformáció-nak (hegy, víz, erdô, bánya, temetô, mezô stb.) meg-volt a maga specifikus védô, védô/ártó lénye. A hie-delemlények száma az intenzívebb hitélet hatásáraerôsen lecsökkent vagy épp sorvadóban van. Ma a ve-szélyes tér általában a sátán, a tisztátalan uralma alattáll. S ezért alakulhatott ki a térhasználatra való enge-délykérés és az eredményes térhasználatért való hála-adás szokása. E szokás a keresztény egyház szövegeités gyakorlatát (szókincs, technika) alkalmazza.

„Mikor tavasszal elôször mentek ki a határra,imádkoztak? – Igen. Hogy a Jóisten megadta, segí-tett, hogy megértük, hogy menjünk ki a mezôre dol-gozni. S mikor aztán nekifogatt, hogy vesse ôsszel abúzát, aztán levette a kalapját s imádkozatt s úgyfogatt neki vetni.” (Józsa Endre 1899, Ecken)

Uram, áldd meg kezünknek munkáját, / Te tu-dod megáldani egészségünket, / Hogy megteremjena földünk bôségesen, / Áldd és légy velünk erôvel,hogy végig az évben keresztül hogy tudjunk mun-kálkodni.

„Akko, miko kimenyünk a leghamarább dógozni.Igen, akko. Hogy egész évbe ôrizze meg, hogy tudjaegészségesen végezni. Eztet használom most is,ahogy tanítatt nagyapám. Eztet nem tudnék emenni,hogy ne... Miko még szénagyûjteni is menyek, min-dig, mindig mondom, hogy segítsen meg a Jóisten,hogy tudjam összegyûjteni.

Ezeket használam most is.” (Szántó Ferencné Er-zsébet 1930, Bodon)

A bent és kint oppozíciója azonban nemcsak azemberi–transzcendens szembenállásában releváló-dik. Szociális vetülete is van.

A körön kívül élôk társadalma is a káoszban él.Cselekedeteik motiválatlanok és értelmetlenek. Más-ként beszélnek, más viselkedési, táplálkozási szoká-saik vannak, babonásak. S épp azért mert nem pró-bálnak meg rendet teremteni a káoszban, velük bár-mi megtörténhet. A kinti káoszra vonatkozó ismere-tek is szerves részét alkotják a világképnek. Ezek azinformációk hitelesítik a belsô rendet, határozzákmeg a közösség és a kultúra identitását. A parasztikultúra kizárja az alternatív értelmezési és cselekvésilehetôséget. S ezáltal erôsíti a közösség tagjainak biz-tonságérzetét.

Néhány, más terek kaotikus szokására utaló köz-lést idézek. „Amiko vótunk a testvéremné esküvôn,Egeresen, ott búzát dobáltak fel. Áldás vagy mitmondtak, nem tudam. Román lakodalom vót.” (Ko-csis János 1932, Detrehem-telep) „Csipojánbo mond-ták, hogy ha festett az asszony, a festék úgy sikerült,ha elhitetett egy hazugságot.” (Albert Sándorné K.Lídia 1907, Detrehem-telep) „Egy frátai fiú mondta,hogy ha nállok karácsony elsô napján elindul reggelegy asszony, az emberek az utcán kikerülik, hogy netalálkozzanak velle.” (Keszeg István 1955, Detre-hem-telep)

És befejezésül a bent–kint, a rend–káosz oppozíci-óval magyarázható a népi narráció térszemléleténekambivalenciája. Amennyire magabiztos, egyértelmûés stabil a térformákhoz (vízhez, erdôhöz, keresztút-hoz stb.) való viszonyulás, épp annyira bizonytalan,változó a helységekhez való viszonyulás, az esemé-nyek lokalizálása. Ugyanaz a hiedelemmonda gyak-ran adatközlôként vagy falvanként más-más telepü-léshez kötôdik, anélkül, hogy az adatközlô szemébenhitelességébôl veszítene. A térképzet és térhasználattehát a népi környezetben nem földrajzi, empirikus,hanem hiedelem-meghatározottságú. S ehhez mégcsak azt tenném hozzá, hogy a parasztság hely-hezkötött életmódját is ez a tény motiválja. Egyrészta turisztikai látványosság nem rendelkezett von-zóerôvel, másrészt a helyváltoztatás szabályainak(tiltások, lehetôségek, veszélyek) elsajátítatlanságaotthonülésre késztette a falusi embert.

KESZEG VILMOS

110

Az Alvincre telepített újke-resztyének – újrakeresztelôk, ana-baptista, morva testvérek, habá-nok – ónzománcos kerámiájárólszáz éve ismételten írtak, vagylegalábbis történeti adatokat kö-zöltek, ugyanakkor az általukgyakorolt egyéb jelentôs mester-ségeikrôl, amilyen a késesség is,legfennebb említés történt. Én iscsupán 1950 nyarán Alvinc városÚjvinc nevû településén járvatudtam meg többet a 17. századelején Morvaországból ide telepí-tetteknek a fazakasságukkal egyen-lô fontosságú egyik rangos mes-terségükrôl.

Mivel a jellegzetes ónzomán-cos „fajansz” edénykészítés ere-dete az olaszországi Faenzáig ve-zet vissza, föltehetô, hogy e mes-terséget ismerô, kommunisztikusújkeresztyén szektások is üldözte-tésük miatt Észak-OlaszországbólSvájcon, Dél-Németországon ésAusztrián át kerültek a 16. szá-zadban protestáns Morvaország-ba s Magyarország északnyugatimegyéibe. Az 1618. évi cseh-mor-va felkelés leverését követôen (Fe-hérhegyi csata, 1620) azonbanMorvaországban is megkezdôdika protestánsok üldözése, köztükaz újkeresztyéneké is, akiknekegy részét Bethlen Gábor 1621-

ben Alvinc mellé telepíti le, érin-tetlenül hagyva közösségüket.Csupán Mária Terézia erôszakoskatolizálása és németesítése kö-vetkeztében cserélték föl „újke-resztyén” és „morva testvérek”elnevezésüket is a „német közön-ség” elnevezésre (1763), bár ekkormár a morva, német és más nevûcsaládok mellett magyar nevûekis voltak köztük, magyarul be-széltek és irományaikat is magya-rul szövegezték. Az erôszakos té-rítés elôl Alvincrôl a környékbeliprotestáns Tövisre, Szászkézdre,Segesvárra, Székelyudvarhelyremenekültek s ott folytatták mes-terségeiket, amelyek a 18. század-ban Alvincen jobbára lehanyatlot-tak, ôk maguk földmûvesek let-tek.

Bár 1950-ben én még megér-tem, hogy az újvinci egykori mor-va újkeresztyén telep utolsó bíró-ját, Tompek Dezsôt személyesenmegismerjem, aki lehetôvé tette,hogy az általa ôrzött levelesládamintegy húsz iratát lemásolhas-sam, a már csak 1780 óta megha-gyott iratok között – a korábbia-kat ugyanis a királynô elkoboztat-ta – a közösség régebbi vallásáraés mesterségeire már nem talál-tam utalást. Egykori közösségiéletükrôl és a messze földön híresmesterségeikrôl is csak TompekDezsô és nehány öreg társa közöl-tek emléktöredékeket.

Az Alvinc melletti telephelyükis közös volt: eredetileg a borbere-ki fejedelmi várban lakott együttmindenik család, majd a Marosáradása miatt Újvincre áttelepülé-sük után is az 1865-ben együttépített iskola s az egész határukközbirtok volt – a szántó, kaszáló-rét, erdô és a vesszôs (füzes). Aszántókat közösen szántották ésvetették, ki-ki a maga részét(használati jussát), amelyet a csa-ládok nagysága szerint állapítot-tak meg: a legnagyobb 1 3/4 részvolt, a legkisebb pedig 1/8. Igaz,voltak viszályok a részek éven-kénti megállapításakor, mondtákis a szomszédos magyar gazdák,hogy „közös lónak túrós a háta”,de azért a köztulajdont még százévvel ezelôtt is fenntartották. Afüzes vesszôjét is közösen vágtákle, a részarány szerint többet vagykevesebbet: akinek nagyobb része

volt, több ideig vágta magának,vagy több embert adott a levágás-ra. Ez is fontos volt, mert a levá-gott vesszôbôl fonták és újítottáka vesszôkerítéseket.

A közösség vagyonának a ta-gok közti licitálással gyûlt pénz-bôl együtt fizették az adót. Apénzzel kövér csütörtökön (böjtelején) tartott közönséggyûlésénköteles volt elszámolni a bíró, akitekkor választottak vagy megtar-tották az új évre is. Így maradtTompek Dezsô is hosszú évekenát a már „német közönség” bírója,akinek kötelessége volt a közön-ség ládájára való vigyázás is,amelyben minden közösségetérintô iratot (adólisták, kérvényekmásolatai, válaszlevelek, végzé-sek, személyes panaszlevelek, pe-csétnyomó stb.) ôriztek.

Az egykori híres fazekassá-gukról csupán arra emlékeztek,hogy ezek árusítását a szász váro-sokban nem engedélyezték, mertezzel rontanák a helybeli szász fa-zekasok termékeinek keletjét.Ugyanakkor viszont a járai szeke-resek szabadon hozhatták a járaimázatlan parasztedényeket és adíszes, mázas tordai edényeket is,hogy aztán esetleg innen Hunyadés Temes megyébe tovább szállít-sák eladásra.

Tekintettel a közösség kom-munisztikus szervezetére, a tagokcsak egymás közt házasodtak,kívülrôl nem jöhetett más vônek,és az itteni legények nem vehettekmásféle lányt feleségül, mert ezmegbonthatta volna a köztulaj-donra épített rendet. Ilyen kívül-rôl való házasság csak kivételesen– helyben található házastárs hiá-nyában és a beházasodó által aközösség szokásainak elfogadásá-ra adott kötelezvény esetében –volt megengedett.

Míg az alvinci habánnak neve-zett ónzománcos fazekasság már adédanyák idejében sem volt meg,a másik régi fômesterségük, a ké-sesség, még századunkban is léte-zett. Az 1627. évi árszabás Alvinc-rôl kilenc féle kést említ 1650-benBerényi György Ugra vári ingósá-gai közt összesen 38 pár „újke-resztény” kést írnak össze. 1950-ben még emlékeztek az utolsó hétkésesre, akik a 30-as években mégdolgoztak. Ezek voltak: Tompek

Az alvinci újkeresztyén késesekrôl

Karikás kés 1930-ból.Kacor a szôlôinda és fürt lemetszésére1951-bôl, Szászmuzsna.

111

János, Tompek András, Majer Já-nos, Vip Ferenc, Kor József vala-mint a beházasodott Ütô János ésButyka János. A felsoroltak mind-egyikének apja, apósa is késesvolt, és föltehetô, hogy a mester-ség ismerete s gyakorlása mégmorvaországi örökség.

Az alvinci (újvinci) késesekmesterségük megszûnéséig fôlegnégyféle kést készítettek: leginkábbházi kést, azaz fôleg kenyérvágásraés konyhai használatra való kést,disznószúró kést, díszes karikáskést, amelynek nyelét szarulemezkarikákból állították össze, amely-hez bádogból tokot is csináltak. Eztfôleg a havasalji mokányok vásá-rolták, a széles serpárjuk (tüszô)mögé tûzve tartották. Ugyanakkora görbe pengéjû kacort a környék-beli szôlômûvesek vásárolták aszôlôvenyige metszésére. Az elôb-bieken kívül még készítettek el-adásra is evô-, szakács-, varga-, vo-nó-, metszô- és zsebkést is, fôlegmegrendelésre pedig beretvát éssebészkést.

A késnek való acélt régebbSzebenbôl vagy Budapestrôl sze-rezte be a helybeli boltos, akitôlaztán a késesek pénzzel vagy készkéssel fizetve megvásárolták. Azelsô világháború után azonbanmár így nem lehetett késnek valójó acélt kapni, s ettôl kezdve a ko-vácsoktól szerezték be a késnekvaló ekevasat, amit pénzzel fizet-tek meg. A szántásra már alkal-matlan, elváslott, rossz ekevasat –az eke laposvasát –, a kovács tûz-ben (kohóban) faszénnel hevítvekéseknek alkalmas szalagokravágva kínálta megvételre a kése-seknek.

Az így beszerzett acélszalago-kat, pántokat a késes saját üllôjénkikovácsolta, egyszerre 50–60 da-rabot is, a készítendô késeknekmegfelelô hosszúságú és vastag-ságú pengének és szárnak, majdaz izzítással meglágyított szár-részt kifúrták, s az egészet körül-reszelték a megfelelô formára. Eztkövette a kés acéljának megedzé-se – tûzbe téve, vízben vagy olaj-ban –, majd következett az acél-penge kifenése köszörûvel. A kés-köszörû kis vízimalom volt,amelynek a köve, szemben a lisz-telô malommal, nem vízszintes,hanem függôleges állású volt. Apenge kifenését követte a nyele-zés: a meghagyott szárat fávalvagy csonttal (szaruval) burkol-ták a jobb fogás, s egyben a díszí-tés céljából is.

A nyélnek való szarut a fésû-söktôl szerezték be, elsôsorbanSzászsebesrôl. Itt még a 30-as évek-ben is dolgozott három fésûs, egymagyar, egy szász és egy román. Afésûs csak a marhaszarv tülökré-szét használhatta fésû készítésére,a szarv tömör végét így olcsón el-adta kilószámra (régen fontra mér-ték) a késeseknek. A szaru késnye-lek háromfélék voltak: egyszínû fe-keték, cifrázottak azaz betétesek,ha a nyél végére más színû szaruttettek, és karikásak, mikor a késszárára több különbözô színû sza-rukarikát húztak.

Feldolgozásra a tömör szarutelôzôleg tûzben kissé megégettékfeketére, sötétbarnára vagy vilá-gosabbra, majd fûrésszel felszab-ták a kívánt idomra. A karikásnyélhez a szarut 0,5–1 cm széleskarikákra vágták, s ezekbôl fûzteka szárra felváltva egy sötétebbetés egy világosabbat, közéjük mégegy-egy sárga(réz) vagy fehér bá-doglemezt helyezve. Utóbbiakathelybeli bádogosok hulladékábólválogatták és vásárolták meg akésesek. Miután a szarukarikákatés közéjük a bádoglemezeket aszárra fûzték, majd az egészetkellô gömbölyûségûre egyenlete-sen, simán körülreszelték, esetlegdíszként még sárgaréz szegeket isvertek a nyélbe.

Az árusítás legegyszerûbbmódja volt a faluzás. Ha kevés ké-se volt a mesternek, vasárnapon-ként Kudzsirra, Alkenyérre, Fel-kenyérre és más közeli falvakbamentek, ahol a kézben vitt kis asz-talról árultak, amelyeknek a lábaita földbe szúrva rögzítették. Aki-nek volt eladásra 2–300 kése, azo-kat ládába csomagolta és két, há-rom, négy ilyen késes fogadottegyütt egy szekeret s így menteka vásárba. Ilyenkor aztán kértekaz üzletekbôl egy-egy ládát, és er-re rakták ki a késeket árusításra.

Századunkban már távolabb ismentek vonattal. A késeket tuca-tonként vastag papírba csomagol-ták, s az egészet zsákba helyezvevitték. Rendszerint a késes felesé-ge vagy lánya árusított, a mesterpedig ezalatt otthon dolgozott.Utóbb a megszokott vásáros helySzászváros, Déva, Tövis, Gyulafe-hérvár, Szászsebes volt, azelôttSzebent és Kolozsvárt is járták.Vonattal már távolabb mentek,gyakran Petrozsényba is. Többfe-lé üzletek megrendelésére postánis küldtek egy-egy csomag kést;egyik mestertôl csupa házi kést és

disznószúrót rendelt a boltos.Volt aki Tordára, Kézdivásárhely-re, Marosvásárhelyre küldött pos-tán késeket.

A kések eladási ára fôleg a mé-ret szerint változott, 1935 tájt 20–100 lej között. Legolcsóbban adtáka kis karikás kést, már drágábbvolt a házi kés, legdrágább pediga hosszú, disznószúró kés.

Alvincen kívül más városbanis voltak régen késesek (Szászvá-roson, Gyulafehérváron, Nagye-nyeden, Tordán), sôt távolabbiszôlôvidékeken még egyes fal-vakban is készített egy-egy ezer-mester kaszavasból fanyelû kac-rokat, de annyi késes együtt mintAlvinc Újvinc nevû telepén, seholsem volt. Ugyanakkor olyan mi-nôségû árút mint itt, sehol sem ál-lítottak elô. Az itteni késes mes-tersége, betelepítésük óta szállt azapákról fiaikra, az utóbbi nemze-dékbeliekig, akik vizsgáztak isszakértelmükbôl, iparigazolvány-nyal rendelkeztek.

Íme, ha eddig az alvinci ónzo-máncos kerámiáról több ismerte-tés is megjelent, most e még olyrövid adatközlés révén megismer-kedhettünk a morvaországi tele-pesek másik régi, jelentôs kézmû-vességével, a késes mesterséggel.

KÓS KÁROLY

Kacor fekete szarunyéllel, fehér csontka-rikákkal 1920 tájáról. Apahida.Kacor fekete szarunyéllel, világos szaru-és cin karikákkal, fehér csontkarikás sze-gekkel 1910 tájáról.

112

A magyar hangszeres népzenétmegszólaltató zenészek túlnyomótöbbsége – például Közép-Erdély-ben – nem magyar, hanem cigányetnikumú, és noha mûködtek ésmûködnek parasztzenészek is, fal-vaink tánczenei igényeit már a kö-zépkortól többnyire cigánymuzsi-kások látják el. Ezek a cigányzené-szek együttesekbe, vagyis bandák-ba szervezôdve hivatásszerûen mû-ködnek: számukra a muzsika meg-élhetési forrást jelent. És mivel abandák igen gyakran rokonságikapcsolatokon keresztül alakulnak – ennek természetesen megvannak amegélhetés szempontjából funkcio-náló gyakorlati és szociális okai –, jo-gosan beszélhetünk cigányzenészdinasztiák létérôl.

Dolgozatom problémafeltevésebizonyos fokig kísérlet, célja tehátnéhány aktuális tény regisztrálása,értékelése: témám a fokozatosankihaló hagyomány átváltozása a(még élô) kalotaszegi cigányzenészcsaládoknál. Állításaimat elsôsor-ban saját gyûjtéseim, tapasztalata-im alkotják: ezeket az embereketszemélyes kapcsolatok révén jól is-mertem, ismerem magam is. Konk-rét adataim nagyrészének alapjáulaz egyik legnevesebb kalotaszegicigányzenész családhoz, a méraiÁrusokhoz fordultam (l. a mellé-kelt táblázatot is).

Cigányzenésznek lenni Kalota-szegen

A hangszeres népzene avatottelôadói, a hivatásos falusi cigány-zenészek a falu társadalmi ranglét-ráján külön helyet foglalnak el.(Hivatásos népzenésznek tekinthe-tünk minden olyan hangszerjáté-kost, akit fizetség ellenében rend-szeresen igénybe vesz a faluközös-ség, még akkor is, ha nem kizáró-lag ebbôl él.)

A közösségek viszonyulása ci-gányzenészeihez a befogadás szem-pontjából egyértelmû: ezeket azembereket a helyi társadalmak szer-ves részeként tartják számon, mégakkor is, ha más etnikumúak. (Né-hány esetben tudunk arról is, hogycigányzenészek magyar, illetve ro-mán nemzetiségû társakkal élnekvegyes házasságban.) Ám ez nemjelenti azt, hogy bizonyos szituáci-ókban nem éri ôket megalázás, ki-közösítés. (Nyilvánvaló, hogy mi-

nél jobban rá van utalva valaki arra,hogy kizárólag zenélésbôl éljen, an-nál inkább vállalja a hivatásosok-nak kijáró bánásmódot.) A „húzd rácigány, mert ha nem...” jellegû pa-raszti gondolkodás, bizonyos fokúurizáló tendenciákkal sajnos mégmindig fellelhetô.

A falusi zenészélet nehéz élet: amuzsika nemcsak szellemi munka,hanem fizikai is. Ehhez az élethezhozzátartozik az éjszakázás, a rend-szertelen étkezés, az utazás. Ezenkí-vül gyakori – népes családjaik eltar-tása érdekében – a munkavállalás:Berki Ferenc Árus polgári foglalko-zása például a kéményseprés volt.(Természetesen gyakori az alkalmimunkavállalás is, el egészen a ma-gyarországi csencselésig!)

A zenészcigányok szociálishelyzete ma azonban gyökeresenmás, mint volt húsz évvel ezelôtt.A régi természetbeni fizetségek ko-ra (például a nyári táncok, fonókgabonában való fizetsége) – a ha-gyományos táncélet fokozatosmegszûnésével párhuzamosan –lejárt, most már csak a készpénzszámít: jelenleg Mérában egy jó ze-nész százötven-kétszáz ezer lejértmuzsikál egy éjszakát. Jövedelem-többletet hozott, fôleg a felkapottadatközlô zenészeknek a kutatókrendszeres gyûjtômunkája és az1970-es években kibontakozó tánc-házmozgalom is, erre a kérdésre akésôbbiek során még visszatérek.

Vagyonuk, gazdaságuk ígyutolérte, sôt esetenként meghalad-ja a módos Kalotaszeg lakosságá-nak anyagi helyzetét, életmódjukmondhatni azonossá vált. (A mo-dern technika nemcsak a hangsze-reikre hatott, hanem a háztartásuk-ra is.) Régebben szinte valamennyikalotaszegi faluban mûködött egy,néhol több, hagyományos népze-nét játszó cigánybanda. Léteztekzenészközpontnak tartott helysé-gek, ilyennek számított példáulBánffyhunyad, Gyalu (itt született1920-ban a ma élô leghíresebb ka-lotaszegi prímás, Fodor Netti Sán-dor), Méra, Váralmás stb. Mind-egyik zenekarnak megvolt a magaterülete, az a szûkebb-tágabb vi-dék, ahol kiszolgálta a helybeliekzenei igényeit (például az életébennagyon közkedvelt gyalui ViskiRudolf és bandája rendszeresenmuzsikált Magyarlónán, Kiskapu-

son, Nagykapuson stb.). Bizonyosértelemben a zenészek között egy-fajta területi felosztás funkcionált,nagyjából meg volt határozva kimuzsikál Felszegen, ki Alszegen,ki Nádasmentén és ki a Kapus völ-gyében. Természetesen egy-egyjobb, nevesebb bandát messzebb iselhívtak – a mérai Árusékat egy év-ben átlag ötször-hatszor fogadtákfel más falvakban. A falvak etnikaiösszetétele nem befolyásolta ezt azenészéletet, egyaránt muzsikáltakmagyar, román, vagy vegyes la-kosságú falvakban.

Kalotaszegen néha más vidé-kek zenészeit is megfogadták (ki-vételes a kolozsi zenészközponthelyzete, innen rendszeresen fo-gadnak zenekarokat napjainkbanis), de esetenként elkerültek kalota-szegi zenészek is más tájegységekfalvaiba muzsikálni.

Bár a zenészfogadás módjainakbemutatásával dolgozatom nemfoglalkozik, utalok arra, hogy kimelyik és milyen összetételû ban-dát fogad, az a szokás és közízléskérdése mellett elsôsorban anyagi-akon múlik. A pénzesebb falusigazdák akár több zenekart is mu-zsikáltathatnak egyszerre. (Inak-telkén volt például a hetvenesévekben egy olyan lakodalom,amelyre több mint harminc zenésztfogadtak!)

Ez a világ azonban a múlté. Pil-lanatnyilag már csak 10-15 olyanzenész él Kalotaszegen, aki még –vagy legalábbis részben – a régimuzsikát tudja a magáénak, s ezekis többnyire idôs emberek, sokközülük már nem aktív muzsikus.

A kalotaszegi cigánybanda ha-gyományos felállása

A kalotaszegi hivatásos cigány-zenészek a gyári hangszerek kü-lönféle összeállításában alkotnakegyüttest, bandát. Ezek legkisebbés legrégibb egysége a hegedûs(prímás) és kontrás.

A bandák hagyományos, felállá-sa: prímás, aki egyben a zenekarvezetôje (és általában a családfô), ésa segítsége, azaz a kíséretet játszóbrácsás és bôgôs.

Idôvel ez a felállás – természe-tesen vidékenként eltérôen – lénye-ges módosulásokon ment keresz-tül: helyenként megnôtt a vonós-hangszerek száma (gyakori a két,

Generáció- és stílusváltása kalotaszegi cigányzenész családoknál

113

vagy akár több prímás és brácsás),és a hatvanas években megjelent aharmonika, amely fokozatosan akalotaszegi bandák kíséreténekegyik alaphangszerévé vált. (Ez atény meghaladottá teszi KodályZoltán azon kijelentését is, hogy„A cigány sohasem használ: cite-rát, furulyát, dudát, harmonikát...(1937)”. És még egy – e cáfolatoterôsítô – adat: Méra, és egyben Ka-lotaszeg egyik legsokoldalúbb ci-gányzenész egyénisége, Berki Fe-renc Árus jól tudott furulyázni is.)

A létszámnövekedés, néhányegyszerû gyakorlati okra vezethetôvissza: így hangosabban, erôseb-ben szól a zene, és könnyebben le-het többfelé szakadva muzsikálni(például a lakodalmi asztalozásnál,amikor a zenészek végigjárják azasztalokat, hogy minden vendég-nek elhúzzák a kedvenc nótáját).

A kalotaszegi cigánybandák re-pertoárjáról

Kalotaszeg Erdély egyik legpol-gárosultabb vidéke, zenei hagyo-mányai a legkevesebb régiségetôrzik. Cigányzenészei mégis más-ként viszonyulnak a népzeneianyaghoz, mint a vidék többi lako-sa. Anyagi érdekeltségüknél fogvajobban ôrzik a hagyományt, olyandallamokat is megtartanak emléke-zetükben, amelyeket a közösségtöbbsége már nem ismer, háthamég kérni fogja mulatság alkalmá-val valaki. Ugyanakkor ôk veszikát elsôként az újonnan megjelenôdarabokat is, mert ha nem tartják alépést a divattal, többet nem fogad-ják meg ôket muzsikálni. (A kalo-taszegi cigányok viszonylag mo-dern muzsikások, s az újabb ma-gyar és román tánczenei divatotKolozsvár közelsége miatt gyorsankövetik.) Létérdekük tehát azt kí-vánja, hogy minél nagyobb reper-toár ismeretében minél szélesebbközönséget tudjanak kiszolgálni.

Régen is kapcsolatban voltak az„úri zenével”, igyekeztek azt a re-pertoárt is elsajátítani, hiszen a falunépe mindig is vágyakozott a ma-gasabb rangúnak vélt kultúrára.Ma is nagyra becsülik a „kottistá-kat”, a városi cigánymuzsikusokat,bár azok rendszerint sokkal szeré-nyebb dallamkészlettel rendelkez-nek, nem beszélve a stílusbelikülönbségekrôl, amelyek – különö-sen a tánchoz való alkalmasság te-kintetében – a falusiak oldalára bil-lentik a mérleget.

A városi prímások játéktechni-kája finomabb, rafináltabb, de nemismerik a falusiak régies és rendkí-

vül gazdag díszítô stílusát, és avariatív képességük sem éri el a fa-lusi prímások spontán, mindendallamra kiterjedô, ismétlésenkéntmás-más változatot eredményezôfigurációinak szintjét.

A városi–falusi zenész szembe-állítása a valóságban nem ennyirekiélezett. Ugyanis városon is élnek– az utóbbi idôben egyre többen –faluról beköltözött zenészek, akiktovábbra is visszajárnak muzsikál-ni a faluközösségnek (például Cili-ka János bogártelki prímás életeutolsó éveiben Kolozsváron la-kott), de már a városon is játsza-nak, mindkét stílust ismerik, bárrendszerint nem egyforma szinten.

A szakma öröklôdéseA cigányzenészek számára a

muzsika megélhetést jelent, ezértérthetôen nagy gondot fordítanaka szakma családon belüli fennma-radására. A falusi zenésztársadal-makban az alapokat jelentô – ésvér szerint örökölhetô – szükségesadottságok mellett (tehetség, ráter-mettség, ritmusérzék stb.) a külön-bözô hangszereken való játszás el-sajátításának és késôbbi hivatás-szerû gyakorlatának jól meghatá-rozott útjai vannak. Például nemmindegy és nem véletlenszerû az,hogy egy bandának milyen a felál-lása, ki milyen hangszeren játszhat– ez annak ellenére, hogy a cigány-zenészeknél általánosnak mondha-tó a többféle hangszeren való ját-szás ismerete –, és ki mikor cserél-het hangszert. Az is meghatározótényezô, hogy ki kitôl és milyenkörnyezetben tanul már kisgyer-mekkorától zenélni.

A cigányzenészek között ahangszerek fontossági sorrendjealapján egyfajta hierarchia létezik,amely nemcsak a dallamjátszó he-gedû tekintélye és a kíséretet alko-tó hangszerek között áll fenn, ha-nem valahol a kíséreten belül is: abrácsa (késôbb a harmonika is) elô-kelôbb hangszernek számít, mint abôgô.

A következôkben – a dolgoza-tomhoz mellékelt táblázat segítsé-gével – megpróbálom felvázolniazt a szabályrendszert, amely alap-ján körülírható a szakma örök-lôdése. (Tulajdonképpen ennekalapján mûködnek, mûködtek akalotaszegi cigányzenekarok!)

A régies és nagyon sajátságoshegedûjátékáról felismerhetô ÖregÁrus Kalotaszeg egyik leghíresebbcigányprímása volt. Hírnevére jel-lemzô, hogy a hat évvel idôsebbtestvérbátyját, a szintén prímás

Antal Jánost csak a Kisárus ragad-ványnév kísérte. Az Árus család-ban ôk alkották az elsô zenészge-nerációt, elôdeik – legalábbis a csa-ládi emlékezet szerint – nem voltakmuzsikusok. Zenélni a század elsôfelének neves kalotaszegi cigányze-nészeitôl tanultak, Antal FerencÁrus az Öreg Péter (1896– 1952) prí-mástól, Antal János Kisárus pedigPrikolicstól és Zsombori Gyulától.(Antal Ferenc Árus csak hegedûnjátszott, bátyja viszont tudott brá-csázni és bôgôzni is.)

A két öreg Árus mellett tanult amásodik generáció muzsikálni,amitôl a híres mérai Árus-bandafelállása több mint két évtizedig ál-landó: az Öreg Árus kíséretébenBerki Béla brácsás volt, majd miu-tán Tóni Rudolf lett a brácsás, aharmonikás, Berki Ferenc Árus pe-dig a prímás. Megfigyelhetô, hogyáltalában az apa mesterségét, he-lyét saját fia örökli a zenekaron be-lül, így Berki Béla harmonika-, il-letve Tóni Rudolf brácsatudását to-vábbéltetik fiaik.

A táblázaton is jól látható az afôlánc, amelyik a hegedûn való ját-szás tudásának öröklôdési útjátmutatja, ez nagyjából az elsôszü-löttség primátusát követi mindenzenészcigány családban.

A kalotaszegi zenekarok kizá-rólag csak szükségben (katonaság,betegség, halál stb.) hívnak magukközé külsô munkatársakat muzsi-kálni. Az Árus-bandával kapcso-latban csak azok nevét említem,akik gyakrabban muzsikáltak ve-lük: a régiek közül Leves (szucságibôgôs), Csurka János (beszterceiszármazású brácsás), Cilika József(bogártelki harmonikás) – ôk márelhunytak; Sztojka János (brácsás),Fodor Netti Sándor (prímás).

A több hangszeren való játszástudománya kényszerhelyzetbengyümölcsöztethetô, mert a hang-szerváltás, az elôrelépés többnyireakkor történik, amikor valaki véglegkimarad a zenekarból. (Például Ber-ki Ferenc Árus az apja halála utánprímáshiányból vált hegedûssé.)

Érdekes, hogy a vendégprímásmegítélése összefügg az illetô sze-mélynek az adott zenésztársada-lomban betöltött helyével: ha fiatal,kezdô, vagy gyengébbnek számontartott, akkor csak segédprímás-ként, tercprímásként jöhet szóba(különben ugyanez a szerepe a csa-ládon belüli prímásutódnak a tanu-lási idôszak alatt); ha viszont jobbés nevesebb, akkor akár át is vehetia vendéglátó banda irányítását. (Ezutóbbi a nyolcvanas években az

114

Árus-bandánál is bekövetkezett,amikor Fodor Netti Sándor éppenállandó zenekar nélküli vendégprí-más vált fôprímássá.)

A fiatalabb generáció tagjai nemmindig várják meg az öregebbekkihalását, gyakran alakítnak újbandákat. És nemcsak anyagiokokból (vagyis, hogy mindenki amaga kenyerét keresse), hanem afiatalabb zenészek könnyebbentudnak lépést tartani a falusi kö-zösségek változó zenei ízlésével.

A hagyomány felbomlásaA hagyományos táncélet meg-

szûnése és a falusi közösségek je-lenlegi zenei ízlése gyökeres válto-zásokat eredményezett a hangsze-res népzene területén is. Amintmár említettem, a kalotaszegi cigá-nyok modern muzsikások, vi-szonylag gyorsan alkalmazkodnakaz új helyzethez.

Az utóbbi évtizedekben a vá-rosra való tömeges beköltözés (sokkalotaszegi cigányzenész vált ven-déglôi muzsikussá városon azutóbbi években!), az ingázás, a di-vathullámok gyors terjedése falusiközegekben (erôsebben a fiatalságkörében), a rádió, tévé hatása (fôlega mûholdas csatornák megjelenéseóta), szintén befolyásolja az aktuáliszenei életet. Így egy jelenlegi zene-kar repertoárjának egyaránt szervesrészét képezik a népies, kispolgáriszórakoztató zene (Lagzi Lajcsistb.), a könnyûzenei slágerek (akáridegen nyelven is elénekelve!) ésazok a polgári társastáncok (hétlé-pés, gólya, tangó, valcer stb.), ame-lyek már a régi táncéletben is meg-találhatóak voltak. A mai elektroni-kus hangszerelések és az erôsítés(mikrofonok, hangszedô a hegedûnstb.) hozzájárultak a zenekar felállá-sának, és az általa megszólaltatottmuzsika hangzásának fokozatosmegváltozásához.

Új hangszerek jelentek meg:bôgô helyett a basszusgitár, a kísé-retet erôsítô dob, és a tulajdonkép-

pen minden hangszert helyettesítôelektromos orgona. A nyolcvanasévekben a hegedû mellett új dal-lamjátszó hangszerre találtak azelektromos gitárban és a szaxofon-ban! (Az új hangszerek megjelené-sét szintén jól nyomon lehet követ-ni a dolgozatomhoz mellékelt táb-lázaton a fiatal zenészgenerációszintjén.) Az elektromos orgonákanyagi elônyt is biztosíthatnakmind a zenészcigányok, mind aközönségük számára: így akár egy-két zenészt is meg lehet fogadni,nincs szükség teljes zenekarra. (Fodor Netti Sándor szokott mos-tanában ilyen felállásban muzsi-kálni: ô hegedül, a fia szintetizáto-ron kíséri.)

A kalotaszegi hagyományoshangszeres népzene jelenleg erôsátalakuláson megy keresztül, és eztakármennyire is érezzük érték-vesztéssel járó ténynek, önmagá-ban mégis egy természetes folya-matnak kell értékelnünk.

A változás néhány nem természe-tes oka

A kalotaszegi hangszeres népze-nét az utóbbi évtizedekben olyanhatások is érték, amelyek – talánakaratlanul – kívülrôl befolyásoltákalakulását. Itt elsôsorban az 1970-esévekben kibontakozó táncházmoz-galomra, és a sajnos egyre kevésbétudományos célokat követô népze-nei gyûjtôinvázióra gondolok. Mertezek új érdekeltségeket ébresztetteka cigányzenészekben: a bevált adat-közlôket fesztiválokra vitték, leme-zük jelent meg, falusi tánccsoporto-kat kísértek, táncházakban, tánc-háztáborokban muzsikáltak stb.Ezek az otthoni hivatásban is jelen-tôs tényezôkként hatottak: más-képp fogadják meg a felfuttatott ze-nészeket, és másképp a gyûjtôk,táncházasok számára ismeretlen ze-nészeket.

A fiatal cigányzenészeknek pe-dig így érdekükké vált, és alkal-muk adódott hangkazettákról visz-

szatanulni a régi muzsikát, hiszentudatosult bennük, hogy mit kellhúzni az otthoni közönségnek,vagy mit egy budapesti táncház-találkozón, mire mulat a falubelije,s mi érdekli a gyûjtôt.

A táncházmozgalom másiknagy meggondolatlansága, mindeneredeti jószándéka ellenére, hogyegy helyre összegyûjtve különbözôtájegységek zenészeit, új körforgástteremt a hangszeres népzene dal-lamkészletében. (Például el lehetneazon elmélkedni, hogy miért tud-nak a kalotaszegi zenészek olyanmezôségi táncdallamokat húzni,amelyek azelôtt nem tartoztak a re-pertoárjukhoz.)

Végül megemlíteném két érde-kes, humoros esetét, módját annak,ahogyan maguk a prímások emel-tek be mûzenei eredetû dallamokatrepertoárjukba.

Id. Fodor Netti Sándor prímáspéldául arra a kérdésre, hogy ta-lált-e ki magától legényesdallamot,ezt válaszolta: „Van egy, amelyiketSanyika... tanulta az iskolában, az-tán áttettem és csináltam még vala-mit bele...”(1985). (Ifj. Fodor NettiSándor ugyanis a kolozsvári csök-kentett órarendû zeneiskolában ta-nult kottát, és egy otthon gyakorolthegedûkoncert volt a forrása azemlített legényesdallamnak.)

Árus Feri mindig büszkén val-lotta magát magyar cigánynak. Shogy ezt bizonyítsa, a totalitáriusrendszer idején elôszeretettel mu-zsikálta bálokon, lakodalmakonszaporának a magyar himnusztúgy, hogy a hallgatóság nem isigen jött rá, voltaképpen mire tán-col és csujjogat.

1995 novemberében Berki Fe-renc Árust temettük. Kalotaszegenis a cigányzenész temetés rituáléjá-hoz tartozik az, hogy a zenésztár-sak muzsikával kísérik utolsó útjá-ra az elhunytat. Az Árus Feri sírjátkörbeálló zenekar zokogva muzsi-kált, az ô halálával tulajdonképpenkihalt a valamikori Árus-banda.(Berki Béla már évek óta fekvô be-teg, mindkét lábát amputálták.)

Késôbb, a toron pedig Netti Sa-nyi bácsi kérdezte tôlem: „Engemki fog kikísérni, ha mindegyikünkelmegy?”

És az Árusokéhoz hasonlóanlassan kihalnak a hagyományosnépzenét játszó régi, nagy zenész-dinasztiák, a bánffyhunyadi Csipá-sok, a bogártelki Cilikák, a kolozsiSztojkák... a jövô valami mást hozKalotaszeg zenei életében.

KÖNCZEI CSONGOR

115

Ennek a tanácskozásnak a célja: a falu felemelése,szakszóval kifejezve: falufejlesztés. Vajon – kérdeztemmagamtól – mit nyújthatok én azoknak a szakembe-reknek, akik itt Torockón egybegyûlve, annak a bizo-nyos falufejlesztésnek a nemes feladatát felvállalták.

Abból indulnék ki, hogy a falufejlesztésnek megvana maga stratégiája és taktikája. Ám ennek elsô feltétele:ismerni, megismerni a maga bonyolultságában azt aparaszti közösséget, melyet – nem vitás – csupán felvi-lágosítás, nevelés által lehet fejleszteni. Másképp szól-va: nem elég a nemes célt kitûzni, kimozdítani a falutreménytelen és sivár jelenébôl, amelybe az elmúlt évti-zedek taszították. Ehhez ismernünk kell a falu állapo-tát, gondolkodásmódját; azokat a társadalmi, szociálisgondjaikat, melyek a falu kirajzásához, olykor tán el-öregedéséhez elvezettek.

A fentiek valós kihívást jelentenek a falun segíteniakarók számára.

A falu „megbetegítése”Ha tehát elfogadjuk azt az alaptételt, miszerint a

falufejlesztô szakembereknek a maga bonyolultságá-ban kell megismerniük az általuk vezetendô, sôt meg-nevelendô falut, akkor számolnunk kell azzal, hogy afalut – éppen az utolsó évtizedek hatására – „megbe-tegítették”. A kifejezés Csoóri Sándortól való kölcsön-zés, aki Nomád napló címû kötetének Tenger és dió-levél címû ciklusában (Bp. 1982) így ír: „A beteg éstorz dolgokat is csak akkor követi el egy nép, ha elô-zôleg megbetegítették.”

Nincs itt terem arra, hogy bôvebben kifejtsem a kü-lönbözô falumodellek – én legalábbis így nevezném –sajátos egzisztenciális problémáit. Egy bizonyos: az el-múlt évtizedek során szociológusok, szociálpszicholó-gusok egyaránt rámutattak a valamikori egészségesparaszti értékrend fellazulására, sôt olykori eltorzulá-sára. Az alábbiakban csupán jelzésértékû példákat ho-zok abból a célból, hogy a kérdés súlyosságát érzékel-tessem. (A törvény szorításában. Paraszti értékrend ésmagatartásformák címû kötetemben Bp. 1989 – e kér-dések bôvebb taglalására is sor került.)

Losonczi Ágnes szociológus így diagnosztizálja afalu beteges állapotát: „Miközben felfedezik »fent« azélet, az erkölcs, a kultúra értékeit, melyet a parasztsághozott létre, »lent« az óriási paraszttömegek létfelté-telei úgy szûkülnek, hogy aki csak teheti, mindent el-követ, hogy megszabaduljon a falutól.” (Életmód azidôben, a tárgyakban és az értékekben. Bp. 1978)

Hasonlóképpen fogalmaz Tárkány Szûcs Ernô is,aki megállapítja: „A falu közvéleménye egyre kiha-gyóbban végzi a feladatát. (...) elveszti az erkölcsimegítélés helyes mértékét. Ezzel felszabadulnak ésvérszemet kapnak az önzés, szenvedélyek. A »min-dent szabad« lesz úrrá a lelkeken.” Az egyke mindin-kább erôsödô kialakulására, vagy akár a tiszazugiperre utalva ugyanakkor leszögezi: „a torz erkölcsinormák a tilalmi zónából átkerülnek a másik zóná-ba”. (Magyar jogi népszokások. Bp. 1981)

Nem vitás, ezek már a múltban is lappangó ve-szélyhelyzetek, melyek a harmonikus paraszti lét er-kölcsi rendjét megzavarták, csak felerôsödtek abban aszellemi rombolásban, melyet a diktatúra a falu lejá-ratásában, megvetésében, megszûnésének jósolgatá-

sában fejezett ki. Bizonyára mondhatjuk: az ingázóktömege, a fiatalok szinte menekülésszerû kirajzásanagy mértékben annak az ideológiai háborúnak tud-ható be, mely a falu megszûnését a „fejlôdés” termé-szetes velejárójának tudta be.

Elég, ha arra utalunk: a diktatúra felfogása szerinta falu egy visszahúzó állapot. Ennek jegyében „felvi-lágosító munkával” sulykolták belé a haladás általmegszüntetendô „lenti állapotát”.

Nem beszélve arról, hogy megfosztva földjétôl, egy-ben életének értelmétôl fosztották meg a parasztságot.

Igazat adhatunk Tomka Miklósnak, aki szerint: „Agyors változás a biztonságadást, a tájékozódást és aváltozás megkönnyítését teszi kétségessé.” Abban isigazat adhatunk, hogy „a parasztság így veszíti el azévszázadok során felépült értékrendjét, mely biztosí-totta számára a biztonságtudatot, kiiktatta azt a bi-zonytalanságérzetet, mely a mai falu lelki, szellemiépségét veszélyezteti.” (A hiedelmek a társadalmi tu-dat kialakulásában és az egyéni tudat szervezô-désében. In: Hiedelemrendszer és társadalmi tudat.Bp. 1950)

(Hadd jegyezzem meg: itt a kérdés súlyosságánakhangsúlyozása okán sarkítottam: az egyes falvakbannem azonos módon ment végbe ez a „megbetegedés”.Az egyes falvak esetében a hagyományaikhoz valóragaszkodás – illetve az attól való elszakadás tekinte-tében különbözô árnyalatokat, különbözôségeket fi-gyelhetünk meg. Mindezek egyben azt is megkövete-lik a falufejlesztô szakemberektôl, hogy számoljanaka különbözô falumodellek sajátosságaival.)

Megmenthetô, újrabeépítendôszociális paraszti szolidaritás

Az elôbbiek során úgy tûnhet, hogy a parasztságtekintetében csupa negatívummal számolhatunk,amikor a falu jövôbeni fejlesztésének célkitûzésétmegfogalmazzuk. Valójában az elôzôekben sarkítvafogalmaztunk, azzal a meggondolással: diagnoszti-zálnunk kell a falut, hogy célunkat elérhessük.

Ugyanakkor szükséges felmutatnunk azokat az ér-tékeket is, amelyeket többé-kevésbé – az egyes falvaktekintetében másként-másként ugyan – bizonyos fal-vak megôriztek, melyek a falu évszázados fejlôdésé-ben, alakulásában nem véletlenül jöttek létre.

Mirôl is van szó?A parasztság évszázados elnyomatása során ösz-

tönösen kialakította azt a bizonyos szolidaritást, azegyüvé tartozásnak azt a biztonságos érzetét, mely azegyes falvakat szinte külön-külön entitássá alakítottaát. (Gondoljunk arra, hogy az egyes falvak lakói mi-lyen büszkék saját közösségükre, a sok falucsúfoló,mely a szomszédos falvakat gúnyolja ki, bizonyos fo-kig a saját közösségük iránti részrehajló elismerésnek,büszkeségnek tudható be.)

Bizonyára több tényezô is meghatározza azt, hogyaz egyes közösségeken belül kialakul az a szolidari-tásérzet, mai mûszóval: egyfajta szociális háló, melyaz egyes tagok biztonságát, a bajok elhárítását megha-tározza.

Bár ezúttal is jelzésszerûen, hadd utaljunk néhányolyan tényezôre, melyek a századok során kialakít-hatták ezt a fajta szolidaritást.

Népismeret, szociális védelem– falufejlesztés

116

Iulius Lips szerint „minden társadalmi szervezet-nek” alapvetô funkciója, hogy biztosítsa „az egésznép biztonságát és védelmét”, továbbá „a közösségenbelüli és azon kívüli élet szabályozását”, valamint „acsoport összetartását”. (Iulius Lips: A dolgok eredete.Az emberi mûvelôdés története. Buk. 1962)

Bizonyára a tapasztalat is besegített abban, hogy aközösségben kialakuljon az a felismerés, hogy azegyedeknek, a közösség tagjainak törvényekre, szabá-lyokra van szükségük, melyek a közös életet meg-szervezik. Ezen belül – ösztönösen és tapasztalat út-ján – alakult ki az is, hogy a rájuk zúduló veszélytcsak közösen háríthatják el. A tüzet közösen oltják, azárvíz ellen is csak közösségben lehet védekezni. A rá-szorultságban egymás segítsége nélkülözhetetlen atúléléshez.

Ezt a gondolatot fejezi ki Kurt Levin is, aki Cso-portdinamika címû munkájában (Bp. 1975) ezt írja:„A közösség az egyén számára »élettér«, valaminteszköz is céljai elérésére”. Valóban, a paraszti világ-ban az élet minden fordulója – születés, házasság,halál – olyan közösségi létélmény, amelyben a kö-zösség minden tagja részt vesz. S nem véletlen azsem, hogy mindezeket az aktusokat közös ünneppéfejlesztette.

Ezért minden ünnepen – lásd még a karácsony,húsvét, pünkösd ünnepén – a falu teljes közösségerészt vesz. S hogy ez milyen fontos számukra, elég, haa hozzáfûzôdô dal- és tánckultúrára utalunk. A színesszokások és látványok a közösségi összetartozásnak,egyben pedig az anyanyelvi kultúrának a fontos meg-nyilatkozásai.

Ez a szoros kötelék egybefogja s ezer szállal fûziegymáshoz testvéri, rokoni, szomszédi, komasági stb.kapcsolataiban.

Így érthetjük meg Csepeli Györgynek lényegre ta-pintó megállapítását, aki a Szociálpszichológia vázlatacímû mûvében (Bp. é.n.) ezt írja: „a múltbeli parasztiközösségekben hiányoztak azok az egzisztenciális szo-rongások”, melyek – teszi utána – „ma már mindin-kább jellemzik a mai paraszti közösséget”.

A fentiek alapján hadd utaljunk arra, hogy nemcsakünnepeiket, de a hétköznapokat is át- meg átszôttékazok a bensôséges viszonylatok, melyek az egymásonvaló segítséget meghatározták. Valójában ez is egyfajtaíratlan szabály volt, hogy bizonyos munkálatokat köl-csönbe végeztek el: így az aratást, cséplést példáulszomszédok, barátok, rokonok segítségével. S termé-szetes volt, hogy ez a kölcsönmunka megtérült a vi-szonzással. Kalákában történt a kukoricafosztás, a toll-fosztás is; egymás kölcsönös megsegítése természetesvolt. Minthogy kalákában épültek a házak, istállók: ki-ki a maga erejével, szerszámaival szomszédjánál gyak-ran még hívás nélkül is jelentkezett.

(Ide kívánkozik egy kedves élményem. A hetve-nes években falumban, a Maros megyei Mezôpanitonjártam, ahol tanárokkal, tanítókkal is találkoztam. Ôkmondták el, hogy milyen élmény volt számukra az,hogy Mezôpaniton, amikor egy házat kezdtek építeni,akkor – meg nem hívottan is – a szerszámokkalegyütt érkeztek a segíteni akarók. A házigazda olyan-kor azt mondta a késôbb érkezôknek: „Köszönjükszépen, mára már elegen vagyunk!”)

De beszélnünk kell arról is, hogy éppen a falunakmint sajátos egységnek, élettérnek a felismerése ah-hoz is hozzájárult, hogy a faluban nem maradt senkitámogatás nélkül. Szégyen lett volna a falu számára,ha teszem azt, egy-egy öreg, akinek nem maradtak el-tartói, támogatás nélkül marad.

Megrázó elbeszélést olvashatunk az Asszonyokkönyvében (Népi elbeszélések, Bp. 1988), amelybenegy özvegyasszony, akinek nem volt senkije, hazatértaz aggmenházból, „összeesett az utcán s az alsószomszéd, a rokon kapta meg a sárban” – olvashat-juk. „S bár Erzsi nénénk éppen haragban volt, nemhagyta ott az utcán, hanem bevitte, megmosdatta,megetette, s bévitte a házába, s ott tartotta, hisz nemvolt senkije.” S aztán a két szomszéd – olvashatjuk to-vább: „az alsó s a felsô vittek neki ennivalót, s tisztes-ségesen el is temették, hiszen már nem volt senki tá-mogatója...”

Jegyezzem meg, hogy ez a történet a hetvenesévekbôl való, ami azt bizonyítja, hogy a már említettváltozás, megbetegedés dacára is, még mûködött azegymás iránti szolidaritás. S hogy ez mennyire mégélô paraszti jelenség, hadd utaljak, az ellentétezés és akontraszt szellemében, egy városi példára. Láttamegy filmet, mely azt akarta megfigyelni, milyen a vá-rosi ember egymás iránti szolidaritása. Rejtett kame-rával filmeztek egy magát élettelennek, tán halottnakálcázó testet, s egyben a mellette elhaladók reakcióját.Megdöbbentô volt: mindenki teljesen közömbösenment el mellette anélkül, hogy megnézte volna: beteg-e, valami baj érte? Nem jutott eszükbe, hogy men-tôkhöz forduljanak stb.

Mindezt azért említettem, mert azt a reményteljeskonklúziót segít levonni, hogy a parasztságban mégmegvan az a bizonyos szolidaritás, szociális érzék,melyre építeni lehet.

A falufejlesztés modelljei a múltbanA falufejlesztés mai szakembereinek feltétlenül is-

merniük kell mindazokat a kísérleteket, amelyek a kétvilágháború között itt Erdélyben megszülettek. Pél-dáim újból csak jelzésértékûek lesznek, arra akarnakrámutatni: miért és miáltal lehetnek modellértékûek ajelen számára is.

Ilyen modellértékû példa volt az EMGE (ErdélyiMagyar Gazdasági Egyesület) kísérlete, amely a faluta szakszerû mezôgazdálkodás által kívánta felemelni.Néhány utalás az EMGE sokirányú és átgondolt sze-repére: falvanként megalakultak a Gazdakörök, ame-lyek az egyes falvak lakosságának biztosították a Gaz-dakör gépállományának igénybe vevését. Mezôpani-ton már nem szennyes tarisznyából vetették a búzát,hanem vetôgépek segítségével. És nem akármilyenbúza-, árpa- és rozsszemet vetettek el, hanem csakisnemesített vetômagot, melyrôl – szintén az EMGE irá-nyításával – a Gazdakör gondoskodott; nem akármi-lyen tehenet tartottak, hanem csakis törzskönyvezettteheneket, amelyek biztosították a magas tejhozamot.

S hogy milyen sokoldalúan és tervszerûen voltmindez megszervezve, hadd utaljak arra, hogy ugyan-csak a Gazdakör segített megszervezni a tejcsarnokotis, ahol a gazdák értékesíthették a tejfelesleget.

Ez a fajta falufejlesztési modell tehát gondoskodottarról, hogy gazdasági esélyt nyújtson a falunak, s ígymozdítsa ki a falut a több évszázados stagnálásból.

Kérdés azonban, hogy a falu elfogadja-e az esélyt,ha a szakemberek nem gondoskodnak az emberekátnevelésérôl, gondolkodásmódjuk kimozdításárólabból a stagnálásból, melyet a babonák, a tudatlansághatározott meg. Így és ezért indított ugyancsak azEMGE a téli hónapokban falvak-szerte szaktanfolya-mot. Mezôpanit esetében ezeket a tanfolyamokat hola közeli Marosvásárhelyen tartották meg, hol pedigmagában a faluban szervezték meg estérôl estére.Ugyanezek a szakemberek gondoskodtak arról is,

117

hogy könyvet adjanak a gazdák kezébe. És nem csu-pán szakkönyvet! (A Gazdakörnek példaszerû köl-csönkönyvtára volt!) Ifjúkori élményem volt, hogy afalubeliek kézrôl-kézre adták azt a könyvet, amelyetaz egyik EMGE-vezetô (a nevét sajnos, elfelejtettem)Dánia, a gazdag parasztok országa címen adott ki.Ebbôl megtanulhatták, hogy szakszerûen lehet, sôtkell gazdálkodni, s akkor majd a bôség uralkodik.

Ez a falutípus a várost nem tekintette ellenségnek,de követendô modellnek sem, hanem olyan életfor-mának, mely nem a „fentet” vagy a „lentet” asszociál-ja, hanem a természetes módon kialakult egymásmel-lettiséget. Egészen az ötvenes évekig, míg a megélhe-tés nem kényszerítette ôket, nem mentek be városrasem cselédnek, sem napszámosnak, sem ipari mun-kásnak. Otthon akartak a földbôl megélni.

Más szóval, a paraszti hovatartozás számukranem jelentett valami kisebbrendûséget a várossalszemben. Nemcsak azért, mert jól tudtak élni a föld-bôl, hanem azért is, mert a falusi közösség erôt és biz-tonságot nyújtott számukra. Ez a tényezô késôbb isigen fontos maradt. A város számukra másmilyen, dekorántsem irigylendô életforma maradt. Viszontmindazt, ami ebbôl az életformából számukra hasz-nosítható volt, érdemesnek tartották átvenni. Nemidegenkedtek a civilizációtól, a villany, a rádió, a tele-vízió, a mosógép hamar elterjedt a faluban.

De ezek a falvak egyetlen percre sem veszítették elidentitásukat, a maguk nyitottságában kialakult ér-tékrendjüket. Nem hitték el, hogy a falu mint gazda-sági egység mezôgazdaságával együtt anakronizmus,valamint azt, hogy a jövô és a fejlôdés egyet jelent avárosiasodással. Volt annyi kritikai érzékük, hogy eztne higygyék el, és ha arra kényszerültek is, hogy vá-rosra menjenek dolgozni, naponta elmentek, és na-ponta hazajártak. Mezôpaniton ma sincs kirajzás a fa-luból, sôt az értelmiségivé vált panitiak is hazajönnek,mert megbecsülik a falujukat, és a falu is ôket. Vanolyan tanár, aki innen jár ingázni más faluba. Hava-don, sajnos, a gazdasági helyzet súlyossága miatterôteljes a kirajzás, mivel a föld már semmi biztonsá-got nem nyújt.

Az erdélyi falu kultúrtörténetének jegyében szól-nunk kell azoknak a protestáns papoknak aszerepérôl, akik a „kultúrprotestantizmus” szellemi

áramlatának a nevében – már a két világháború kö-zötti idôben is – a falunak nemcsak a hitéletét, de ateljes gazdasági – s ezzel együtt óhatatlanul a szellemifelemelkedését is szorgalmazták. Példaként említhet-ném Balázs Ferenc mészkôi unitárius lelkészt.

Hadd utaljak ezúttal a jelenbôl az illyefalvi Kató Bé-la református lelkipásztor nagystílû kezdeményezésé-re, amely egyben azt is példázza, hogy a falufejlesztés-nek, illetve -felemelkedésnek sok modellje adódhat. Deegy biztos: mind e fent említett példák megegyeznekabban, hogy gazdasági és szellemi felemelkedés együttjár. E példáról csak ennyit, hisz – miként a programbólis kiderült – errôl magától a kezdeményezô tiszteletesbeszámolójából értesülünk.

Egy másik modell, melyrôl itt szintén szó lesz bi-zonyára, a faluturizmus fejlesztése. Ez itt, Torockón isigen aktuális esély. Hiszen a virágzó vasbányászatmegszûnésével, a faluvá visszavedlett város rákény-szerülne arra, hogy földjébôl éljen meg. Ugyanakkoraz a talaj nem alkalmas mezôgazdálkodásra. És íme,itt jön a falufejlesztési lelemény: a szépséges látványúkörnyezet alkalmas a faluturizmusra. S ez – mikénttudom – már megindult!

***A fenti példák valójában csak arra akarták felhívni a fi-gyelmet, hogy a falufejlesztés egyszerre és egyidôbenegyfajta falunevelés; feladata pedig hozzásegíteni a fal-vakat a gazdasági felemelkedéshez, egyben pedig azönállósodáshoz. Miért fontos ez utóbbit hangsúlyozni?Mert csak így lehet kivédeni azt a bizonyos folyamatot,melyet megbetegedésnek, sôt megbetegítésnek nevez-tünk, s így lehet visszaadnunk a falu önbecsülését;megértését annak, hogy a falu minden idôben betölti amaga sajátos szerepét. Ez pedig a falu megmaradásá-nak záloga.

Mint a szépséges Torockó vendége: kívánom atisztelt konferenciának, hogy vállalt feladatát, a falu-fejlesztést minél eredményesebben, gyümölcsözôb-ben végezze!

NAGY OLGA

Az állattartás a háromszéki székelyek életében isfontos szerepet játszott, szervesen kiegészítette a föld-mûvelésbôl származó jövedelmet, a gazdák pénztarta-léka rendszerint a nagyállatok eladásából származott.

Az erdélyi állattartó gazdák és pásztorok kalendá-riumi rendjében fontos helyet foglalt el Szent Györgynapja (április 24.), amikor elsô ízben hajtották ki az ál-latokat a falvak melletti legelôre. Ez a tavaszi jelesnapgyûjtôpontja volt az állatok biztonságával, egészségé-vel, termékenységével kapcsolatos szokásoknak és hi-edelmeknek.

A falusi ember megélhetését és anyagi biztonságátreprezentáló juhnyáj épségének és termékenységének

megôrzését Háromszéken is egy egész sor hiedelemés mágikus eljárás biztosította: pl. az állatokatmegvesszôzték, leöntötték, láncon vagy tûzön át haj-tották ki a kapun stb. A juhokat óvó és védô SzentGyörgy-napi rítusoknak elsôsorban gazdasági hátterevolt, mely különbözô módon fejezôdhetett ki a pász-torélet gyakorlatában, s mûvészi formában istükrözôdhetett különbözô folklóralkotásokban. Dol-gozatunkban mindezt a magyar szakirodalomban ed-dig ismeretlen háromszéki példával szemléltetjük. Azelveszett juhait keresô pásztor zenés, táncos változataHáromszéken a Szent György napján élô pásztorszo-kásokban bukkant fel.

Az elveszett juhait keresô pásztorzenés-táncos változata

a lemhényi Szent György-napi szokásokban

118

Gottfried Habenicht Az elveszett juhait keresô éssirató pásztor kárpáti változatairól és típusairól írotttanulmányában a téma kialakulását a juhászok rituá-lis tisztaságával és annak megszegésével magyarázta.Véleménye szerint a Keleti-Kárpátokban egészennapjainkig fennmaradt egy olyan sajátos elôírás, til-tás, mely a havasi juhszállás (esztena) tisztaságát biz-tosította.

„Az esztenánál végzett pásztormunka zökkenô-mentes lezajlásának föltétele a tisztaság volt. Ez a kö-vetelmény egyaránt vonatkozott a juhnyáj megvédé-sére és termékenységére is. Így a juhásznak tilos volta szexuális kapcsolat teremtése, de még a falusi tánc-mulatságokban való részvétel is. A nô pedig meg semközelíthette a havasi esztenát.”

Az elemzett népköltészeti alkotás központi alakja, ajuhászlegény elhagyta nyáját és esztenáját, bement afaluba, ahol találkozott kedvesével. Miközben ottegyütt töltötték az idôt, a juhok szétszéledtek és eltûn-tek, ami a faluközösség rendje szerint súlyos véteknekszámított, tehát megérdemelte büntetését, vagyis anyáj elvesztését. Ebbôl az értékrendbôl megszületô éskikristályosodó folklóralkotás már csak a lényegreösszpontosít, csak e kihágás következményeit mutatjabe mûvészi eszközökkel. A téma változatos formábanjelentkezik a kárpáti folklórban.

Tipológiai elemzésére Gottfried Habenicht vállal-kozott, aki a témának három (hangszeres, vokális ésdramatikus) fôtípusát különítette el.

A dramatikus típusról összefoglaló munka mégnem jelent meg a román folklorisztikában. A szakkuta-tók a téma vizsgálatában nem tértek ki külön sem atánc, sem a mozgás megjelenítô vagy kifejezô szerepé-re, tehát a színjátékszerû elemek jelentôségét elhanya-golták. Pesovár Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy az er-délyi románok körében (különösen Mezôségen és Ka-lotaszegen) még a közelmúltban is élt a táncos formája.

Az elveszett juhait keresô pásztor témája a magyarfolklórban változatos formában élt. A magyar varián-sok jelentôségét különösen az növeli, hogy a témameglétét viszonylag korán, már a 16. század másodikfelébôl származó írott forrás jelzi. Balassi Bálint (1554–1594) költészetében található meg a tánc elsô írásos em-lítése. A költô korában a versszövegek önállóan mégnem éltek, éppen ezért alkotásait ô is a korabeli közis-mert és akkor népszerû, divatos magyar, lengyel,olasz, török, latin, német, horvát meg román énekekdallamára komponálta. Eckhardt Sándor kutatásai sze-rint 1558-ban vagy 1589-ben keletkezhetett a Júliáhozírott szerelmi versciklus Régi szerelmem nagy tüze ha-muvá vált kezdetû darabja, melyet „akkor szerzette,hogy ô felesége idegensége miatt a régi szeretôjéértkezdett szívében megindulni”.

Témánk szempontjából jóval fontosabb üzenetetrejt magában a verscím után következô dallamjelölés:„Arra az oláh nótára az mint az eltévedt juhokat sirat-ja volt az oláh leány.” E szûkszavú tájékoztatást vi-szonylag gyakran idézik, mivel ez tekinthetô a románnépköltészet legkorábbi írott említésének.

A magyar folklór kutatói eddig viszonylag kevésolyan játékról közöltek leírást, mely szinkretikus mó-don a zene, a tánc, a szöveg, a gesztus és a mozgáseszközeivel jelenít vagy ábrázol egy-egy élethelyzetetvagy egy jellegzetes népi figurát. Az utóbbi évtize-dekben föllendülô néptánckutatók közül elsôsorbanPesovár Ernô és Pesovár Ferenc foglalkozott a ma-gyar dramatikus tánchagyományainkkal. Ôk vizsgál-ták meg elsô ízben a színjátékszerû elemekkel ren-delkezô változatokat: pl. a kanász és a disznó viadalá-

ról szóló dramatikus kanásztáncot, a haláltánc tradíci-ókban gyökerezô Bene Vendel táncát, a betyárro-matikával keveredô Savanyú játékot, a nyírségi lako-dalmas táncok kijózanodási jelenetét, a tyúkokkal ját-szó róka táncát, a nyúltáncot, a betlehemes játékok-ban elôforduló pásztortáncot, a tréfás verbuválástmegjelenítô játékot, a rituális hagyományainkbangyökerezô borica-táncot, a cigányok pantomimeleme-ket felhasználó párbajszerû botolótáncát stb.

Pesovár Ernô pedig az elveszett juhait keresôpásztor táncos formáinak kifejezô eszközeit az elôbbfelsorolt szerény, de annál jelentôsebb dramatikusemlékeink sorában vizsgálta meg: „A magyar válto-zatok elsôsorban lakodalmi mulattató, dramatikustáncos megjelenítésére hívják fel a figyelmet. Nyilván-való, hogy táncos formáit szélesebb körben ismerték,de mivel a folkloristák elsôsorban zenei érdeklôdésselközeledtek a témához, táncos vonatkozásaira ritkánfigyeltek. Az újabb gyûjtések a zenével együtt mindgyakrabban felszínre hozták, a pantomimikus-táncosmozzanatokat is. Különösen ott, ahol a vonós hang-szereken játszó, tánczenét szolgáltató muzsikusok is-merik a dallamot.”

A népi táncainkkal foglalkozó folkloristáink gyûj-téseibôl a téma táncos-pantomimikus formái folklórterületünk egész szélességében szinte mindenütt fel-bukkantak. Pesovár Ferenc és Faragó József kutatásieredményei szerint a következô kutatópontokon írtákle: Gyergyó, Jobbágytelke, Nyárádmagyarós (Maros-szék), Szék (Mezôség), Magyarlóna (Kalotaszeg), Bihar-keresztes (Bihar), Penészlek (Szabolcs-Szatmár), Kun-szentmiklós (Kunság), Madocsa (Tolna, Dunántúl),Sárkeresztúr (Dunántúl), Perkáta (Fejér megye, Du-nántúl), Olad (Vas).

A táncos dramatikus forma szerkezeti felépítésétés legjellegzetesebb fordulatait a következôképpen le-het leírni:

a) A legtöbb alkotásban a pásztort alakító férfi azelveszett állatait (pl. juhait, kecskéit) siratja, majd elin-dul keresésükre. A siratást és a keresést a legtöbb vál-tozat bánatos dallammal érzékelteti. A keresés köz-ben a pásztor több olyan tárggyal vagy természeti je-lenséggel találkozik (pl. sziklával, bokorral, elszene-sedett tuskóval stb.), mely megtéveszti, s éppen ezérthirtelen úgy gondolja, hogy saját nyáját találta meg, sörömében táncra perdül.

b) Amikor rájön tévedésére, csalódottságában újrakeseregni kezd. Szomorúságát rendszerint bánatosdallam fejezi ki.

c) A játék végén rátalál nyájára, s örömében vidá-man ugrándozni, táncolni kezd.

A játék folyamán a juhok keresésére induló pász-tor elé gördülô akadályok többször is megismétlôd-hetnek. A variánsokban a pásztor különbözô érzelmihullámzásait duda vagy furulya imitáció fejezheti ki.

A táncjáték során rendszerint egy kötetlen ritmu-sú, régies stílusú keserves, lassú dallam és egy frisstáncdallam váltogatja egymást. A szomorú epizód ér-zelmi állapotát, a tulajdonképpeni eseménysorozatotgesztusokkal, pantomimikus mozdulatokkal, mimi-kával, jajgatással adják elô, míg a gyorsabb dallamravidáman táncolnak.

Folklórterületünk nagy részén a történet szövegét azenével egy idôben a muzsikusok adják elô, miközbena táncjáték eseményét egy vagy több juhászember jele-níti meg. A játék eseményét kísérô szövegekben gyak-ran fordulnak elô improvizativ, aktualizált részletek.

A dramatikus játék dallama általában a vidék jel-legzetes archaikus táncdallama, amelyre régies táncot

119

(pl. verbunkot, ugróst, kanásztáncot, legényest) jár-nak. Az erdélyi változatokba újabb stílusú táncok iselôfordulhatnak: pl. friss, szapora, sûrû csárdás stb. Atáncjátéknak eszközzel járt változata a kondástánc ésa bottal járt kecsketánc. Legfontosabb elôadási alkal-mai a következôk: a lakadalom, a juhnyájak tavaszikihajtásához és próbafejéséhez fûzôdô mulatság, demegszólaltatták asztali, mulatónótaként is.

A téma táncos, zenés, dramatikus változatainaksorát egy újabb székelyföldi adattal sikerült gazdagí-tanunk. A háromszéki változat Lemhényben a SzentGyörgy napjához (április 24.) fûzôdô tavaszi juhász-szokás színes eleme. Hajdanán ezen a napon szervez-ték meg az úgynevezett esztenakiállítást, vagyis azösszegyûjtött juhnyájak havasi legelôre való terelését.Elôtte való este a juhászlegények összegyûltek egy ki-bérelt háznál és táncmulatsággal tették emlékezetessée gazdasági szempontból jelentôs eseményt. Mind-egyik juhászlegény a mulatságra meghívta a sajátkedvesét is. Az éjszakát táncolva, mulatva töltöttékegyütt, majd virradatkor zeneszóval elindultak a ha-vas felé.

A 79 éves Lukács András a következôképpen me-sélte el az ekkor bemutatásra kerülô játék forgató-könyvét: „Mentek a Kishavas és a Sándor felé ajuhokval, szamárkával és a batyuval. Ment mind-egyik és énekelgetett nagy szomorúan, mert itthonmaradt a szereteje. Az egyiket hajnalba megcsapta azálom, s a juhai elmentek. Mikor megébredett, hátnincs egy se. Elévette a furulyáját az övibôl, és egy ke-serves juhászos darabot kezdett el. Künn a Gyepáronfehér köveket látott meg, s távolról azt hitte, hogy ajuhai. Örömében vígan táncra perdült. Mikor odaért,hát nem lát mást, csak kövek vannak ott. Az egyikfútta siralmasan a furulyáját, s ô pedig fejét fogta bá-natába. Kesergett : ja-ja-ja-ja-jaj, elvesztek a bárányká-im, vajon mit csinálnak? Ment szomorodva, s hát ottaz erdô szélén voltak a társai a juhokval. Mikor felértoda, örömében nagyot kurjantott. Az egyik furulyál-gatott jó víg darabot, s arra ott olyan víg táncot vágtakörömikben, hogy döngött alattik a fôd.”

Adatközlôm vallomása szerint századunk köze-pén a leghíresebb felsôlemhényi furulyás Varga Lázárjuhász volt. A Szent György-napi esztenakiállás alkal-mával rendszerint ô zenélte a bács nótáját. GergelyFerenc, 32 éves cigánymuzsikus is megtanulta tôle,rendszerint hegedûn adja elô. A háromszéki változa-tot 1985-ben az ô lenyûgözô elôadásában sikerülthangszalagra rögzítenem.

A lemhényi hangszeres és vokális változat szerke-zeti szempontból a következôképpen épül fel:l. hegedûvel kísért szöveges balladás dal:

Felfogadom többé juhász nem leszek,Fejôvidret lábam közi nem veszek,Mer a juhnak vékony-hosszú a lába,A nagy hegyet mászni kell hát utána.S hallották-e a Nemerén mi történt,Gyenge juhászt két fa közi kikötték,Nem kikötték, hanem agyon ütötték,Piros vérit két fa közi öntötték.

2. csak hangszeres keserves (az elôbbinek változata),3. csak hangszeres vidám táncdal,4. hangszeren elôadott keserves,5. hangszeres vidám táncdal.

Sajnos Lemhényben már senki nem emlékezett azegykori táncos-pantomimikus elemekre.

Az elveszett juhait keresô pásztor háromszéki ma-gyar változatának áttekintése után következtetésein-ket a következôképpen összegezhetjük:

l. A juhtartó pásztorkodás a román nép életmódjá-nak központi eleme volt. Elemzett táncjátékunk szer-vesen kapcsolódik a románság pásztorfolklórjához,annak sajátos és kifejezô alkotása, mely vokális, hang-szeres valamint dramatikus formában élt.

2. Az erdélyi magyarság a témát átvette, tovább-csiszolta és megôrizte mindhárom megjelenési formá-jában. Az eddigi adatok szerint a hangszeres típusBukovinában, Moldvában, Gyimesben, Kászonban,Csíkban, Felsô-Maros vidékén, Nagy-Szamos völgyé-ben, Mezôségen, Kalotaszegen és Szilágyságban buk-kant fel.

3. A dramatikus táncjátékos forma legkeletibbmegjelenési pontja gyûjtéseink szerint Háromszékenkezdôdik, majd a történeti Erdély nyugati vonaláigtart Csíkon, Gyergyón, Marosszéken, Mezôségen ésKalotaszegen át, de onnan tovább folytatódik Sza-bolcs-Szatmárban, Kunságban, Liptóban, Fejér, Tolnaés Vas megyében folklórterületünk legnyugatibbpontjáig, tehát a Dunántúl nyugati részéig.

4. A szöveges változatok sora Moldvábankezdôdik, tovább folytatódik a Gyimes völgyében ésa Székelyföldön (Csík, Gyergyó, Háromszék, Udvar-hely- és Marosszék) gyûjthetôk legszínesebb varián-sai, s csak szórványos (Hunyad vidékérôl és a Nagy-Szamos völgyébôl származó) adatok utalnak más er-délyi falvakban és vidékeken való meglétére.

5. A téma elterjedése, a zonális szinten megrekedtfolklórcserékkel szemben egyedülálló a román–magyar kapcsolatok esetében. A hangszeres varián-sok Moldvától egészen Erdély nyugati kapujáig fel-bukkannak, a dramatikus-táncjátékos formák továbbfolytatódnak Magyarország felsô részén át egészen aDunántúl nyugati vonaláig, a szöveges alkotások pe-dig viszonylag szûk területen (Moldvában, Gyimesvölgyében, Székelyföldön s szórványosan Erdély egy-két pontján) fordulnak elô.

6. A téma elôadása juhászünnepségekhez, lakodal-mi játékokhoz és asztali mulatságokhoz fûzôdik. Ezekközül a legszervesebbnek a juhászélet jeles napjaihoz(Szent György napja, tej bemérés, esztenakiállás, SzentMihály napja stb.) fûzôdô megjelenése tûnik, s onnansugározhatott szét az emberi élet jeles fordulópontjaifelé (pl. lakodalom), de alkalomtól függetlenül megje-lenhetett asztali mulatozás idején is.

A téma három altípusa közül a dramatikus-táncjá-tékos formák látszanak a legkomplexebb alkotások-nak. Ezek szinkretikus módon sûrítik és összesítik azenés, szöveges, táncos valamint a pantomimikus ele-meket. Gyûjtéseink szerint ennek a típusnak legszéle-sebb az elterjedési területe: Székelyföldtôl egészen aDunántúl nyugati határáig felbukkant. Gyimesi nyo-mok utalnak arra, hogy ott is élt ez a forma, míg amoldvai hiányát az eddigi gyûjtések fogyatékosságá-val is lehet magyarázni.

A szöveges formák megrekedtek nyelvterületünkkeleti peremvidékén, ahol a románság és magyarságkétnyelvûsége és mindennapi érintkezése természe-tes. A tiszta hangszeres formák a történeti Erdélynyugati határait már nem lépték át.

A fenti adatok segítségével a folklórátvétel tör-vényszerûségeit is jobban meg tudjuk világítani. Adramatikus táncjátékos forma szinte predesztinálvavolt az adaptációra, hiszen csak zenés, táncos, pan-tomimikus és rögtönzött szöveges elemekbôl épül fel.Mindez a beépülés folyamán nem okozott különö-sebb nyelvi nehézségeket, és elôsegítette a téma szé-leskörû elterjedését. Az adaptáció során a román dalla-

120

mokat olyan hasonló hangulatot árasztó magyar válto-zatokkal cserélték fel, melyek az adott területen éltek:így a román cântec lung helyét egy-egy keserves, agyorsabb ritmusú dallam helyét pedig egy feszesebbmagyar táncdallam vette át. A játékokhoz fûzôdô szö-vegeket alkalomszerûen, spontán módon, a hangulat-hoz igazítva, kötetlen formában rögtönözték.

A folklórcsere idejére vonatkozó adatok azt su-gallják, hogy az átadás-átvétel folyamata Magyaror-szág északi részén, s Erdélyben már a 16. század má-sodik feléig megtörtént, melynek kibontakozásábannagy szerepe volt a transzhumáló román pásztorko-dásnak.

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy szórványos mó-don a téma késôbbi lokális átvételével is számolnunkkell, elsôsorban a romániai magyar közösségekben,ahol a román–magyar kapcsolatok mindennapi reali-tás részei. A cserét elôsegítette az azonos életmód és

foglalkozás. Minden népköltészeti alkotás adaptáció-ja legtermészetesebben csak a jó baráti viszonybanélô személyek közvetlen kapcsolata és érintkezése ré-vén valósulhat meg.

Lemhényi adatközlôim szerint a háromszéki ha-vasi esztenáknál is román és magyar juhászlegényekdolgoztak együtt. A juhászéletmód tavasztól ôszig vi-szonylagos elszigeteltséget követelt meg a pásztorok-tól, akik hosszú idôre el voltak szakítva a völgyekbenélô faluközösség tagjaitól. A viszonylagos havasi el-zártság kedvezett az együtt dolgozó, különbözô ajkúpásztorok közötti folklórcserének. A hegyekben köz-vetlen módon, egymástól tanulhatták meg nemcsak afoglalkozásukkal kapcsolatos ismereteket, hanemkedvelt dalaikat, táncaikat, szokásaikat és értékrend-jüket is.

POZSONY FERENC

számos olyan hagyományt ôriz,mely a többi magyarlakta terüle-ten már részben, vagy egészbenfeledésbe merült. Bár lényegében,különösen alsó ruházatában, a tízcsángó falu öltözete egységesnekmondható, felsô ruházatában, a-szerint, hogy városközelben, Szé-kelyföld határán, román, szászvárosi vagy falusi hatásnak voltegy-egy falu jobban kitéve, asze-rint városi, polgári, vagy fôúri öl-tözetdarabokat, vagy az egyesnépcsoportokra különösebben jel-lemzô ruhadarabokat vett át ésalakította ki ezek segítségével a jel-legzetes hét- illetve tízfalusi csán-gó viseletet.

„Ilyenszerû viseletet – írja Or-bán Balázs az 1870-es években – avármegyei magyarságnál több he-lyen találunk”. Ilyent látott OrbánBalázs az erdélyi tájak és népvise-letek alapos ismerôje Alsó- és Fel-sôrákoson; Nagykenden, Bala-vásáron és a Kis-Küküllômentelegtöbb falujában. Mivel mindenegyes ruhadarab, különösen az ak-kori férfiviselet, teljes egészébenkikerült a gazdaságból, így való-színû, hogy Erdély-szerte viseltföldmûves öltözetrôl van szó, me-lyet magyarlakta területek közüllegjobban megôriztek a Mezôségés Kis-Küküllômente egykori job-bágyai, valamint a magyar- ésszászajkú lakosok között kisebbtömegekben élô csángó magyarok.

A Kárpátok kanyarulatábanrészben megôrzött mind a háromegyütt élô nép ruhatárában olyanöltözet darabokat, melyek valami-

kor egész Délkelet-Európára, sôtegész Európára jellemzôk voltak.Viszont Brassó piacán cserélte kiáruját nyugat és kelet, s így a házi-lag elôállított báránybôr, posztó,kender- és lenvászon alsó- és felsôruhák mellett, már a legrégebbiidôkben feltûnnek a leheletfinom-ságú fátyolkendôk, a farvalók, amenyasszonyi jegykendôk, a sajin-kák és a brassói ötvösök remekei: akösöntyûk és a bogláros övek.

A csángó férfiak is egykoronmind a tíz faluban nyáron mezeimunkára kieresztett, kendervá-szon inget, gatyát, vagy fehérposztóharisnyát és széles bôrdé-szût, néhol kendervászon firiskótviseltek. Mindössze az ing szabá-sa, hossza és díszítése, a harisnyabôsége valamint a dészû szélessé-ge és díszítése különbözött. Válligérô, rendesen gondozott és tisztántartott hajukra nagykarimájú feke-te kalapot tettek. Mezítláb, legjobbesetben bocskorban dolgoztak.

Ünnepélyesebb alkalmakkor, akendervászon inget és gatyát fi-nomabb lenvászonnal, majd gya-potvászonnal cserélték föl. Errehúzták a zsinór nélküli, feszesposztóharisnyát. A dészûvel vagytüszôvel leszorított ingre mejjes-bundát, Krizbán kozsókot vettek.Négyfaluban (Bácsfalu, Türkös,Csernátfalu és Hosszúfalu) fehérzekében, Háromfaluban (Zajzon,Tatrang és Pürkerec) fekete dísz-zekében ünnepeltek. A 18. száza-di metszet tanúsága szerint ahosszú, lágyszárú, egylábú csiz-ma sem hiányozhatott.

Bácsfaluban az ing fölé oldal-gombolós mejjesbundát vettek,mely piros, zöld selyem tulipá-nokkal volt kihímezve. Erre mies-napokon, hogy ne piszkolódjon,vászonból készült zebunkát öltöt-tek. Mikor lányos házhoz mentekvizitába, akkor sötét posztóból ké-szült gajtányos zekét dobtak avállukra.

A híres hétfalusi szekeresek azútra fekete, háziszôtt köpenyeget,télen bôrujjast és szárika csizmátis viseltek. A barcaújfalusiakedénnyel eljártak egészen a havasalá, s onnan hozták a hosszúszôrûfehér vagy szürke szárikát. Ott-hon nem vették fel, de az úton jómeleg volt. Mikor esett, a szôrévelkifele, mikor hideg volt, befelefordították.

A múlt század vége felé azidôsebb férfiak még megôrizték ahosszú hajat, a bôujjú inget, aszûk fehér harisnyát s a hosszú-szárú, egylábú csizmát. A fiata-labbak már sárigcérnás, kézelôsinget vettek s a fehér harisnyárakeményszárú csizmát húztak. Arövidre vágott hajra, már kisebbkarimájú kalap került s a fehér ze-ke mellett már viselték a sújtásosfekete, kék s a szegényebbek a ká-vészínû zekét.

Háromfaluban, a századfordu-ló után, tovább viselték a fehérharisnyát, a fehér lencérnával,vagy sárigcérnával hímzett inget,dészûvel leszorítva. Erre háziszôtt,fekete vagy szürke lájbit vettek.Arra a piacról vásárolt kötött bar-na flanellt, melyet az ottani var-

A barcasági csángó magyar öltözet

121

rónôk fekete szegôvel szegték mégaz ujján is, hogy el ne nyúljon. Acsinosabb szabású, szabó készítet-te vagy legalábbis szabott fehérposztóharisnyára a piaci sátorbanvett fekete vagy brassai kék posztókabátot hordtak.

Télen az erdôre favágni, bo-kigérô, hosszú kávészín posztó-ból készült gyébával mentek.

Az elsô világháború elôtt, dekülönösen utána, a fiatalok rend-re áttértek a fekete priccses nad-rágra s ehhez vették a fekete posz-tólájbit és kurtit, melyet az ünne-pélyeken pl. a zajzoni boricásokmég ma is viselnek.

A nôi öltözetben már sokkallényegesebbek az eltérések.

A hétfalusi csángó nôi viselet,Orbán Balázs szerint már a múltszázad hatvanas éveiben is „jóvalfestôibb, értékesebb a székely nôköltözeténél” (I. kép). KolumbánLajos kiemeli, hogy mint a férfiak-nál „nálunk is régen a fehér színvolt az uralkodó”. A csángó nô fe-hér ruhában tett vallomást hitérôl,fehérben esküdött és fehér ruhá-ban tették ôt örök nyugalomra.

Ennek az ôsi szokásnak kö-szönhetjük, hogy még az 1960-asévek végén is saját szemünkkelláthattuk a ládafiában a század-fordulói menyasszonyi ruhát, me-lyet „halni tartottak”. A nyolcvan,kilencven éves asszonyokon pe-dig a ravatalon ott volt az egykorifehér, pendelyes hímesing, az ap-ró ráncokba szedett hámosroko-lya, fehér csipkés köténnyel s akontybacsavart hajon a csepesz.Ezt piros és fekete leánykori haj-fonóval szorították le, fehér farva-lóval borították s rajta a széles me-nyecskeszalag. Mert haljon megbármilyen korban az asszony, asírba valamennyi fejdíszét magá-val viszi.

A hímesing, a hámosrokolyafehér köténnyel, mivel valameny-nyi háziszôtt vászonból készült,mind a tíz barcasági magyar falu-ban megtalálható, így valószínû,hogy a jobbágyfelszabadítás elôtt,mikor még a cifrálkodást botbün-tetés terhe alatt tiltották, ez lehe-tett az általános. A nyolcvanasévekig még ebben konfirmáltak,ebben esküdtek és ebben temettékôket. A késôbbi nemzedék a há-mosrokolyát már alig ismeri. AzOrbán Balázs által említett festôiöltözet, mely a hatvanas évekremár kialakult, csak díszesedett aszázadfordulóig Hétfaluban.

A leányok kétágba font haju-kat felkontyozták s hétköznap szí-

nes kendôvel, vasárnap hajdon-fôtt veres hajfonóval jártak. Azasszonyok kontypereces csavartkontyukat fôkötô alá dugták s fej-kendôt kötöttek. Vasárnap kötöttcsepeszt fehér farvalóval, Három-faluban barancsikkal borítottákbe. A menyasszony, akár a szászleányok, fekete bársonycsákóvalés palásttal esküdött. Útra vi-szont, más kalapjuk nem lévén, aférfiakét tették fel.

A századforduló után a pende-lyes hímesing már hétköznapivávagy kisebb öltözetté lett. A lá-nyoknál pirossal verzselve, az asz-szonyoknál sárga, majd fehér kö-téssel. Valószínûleg a színes fejtômegjelenése elôtt a nemzedékekaz idôbeli sorrendet is követték.Legrégebbi lehetett a fehér, me-lyet méhviasszal meghúzott sza-pult kender- vagy lenfonallal varr-tak, majd sárga rézgáliccal, a piro-sat köszörûsárral festett házicér-nával, s végül piros fejtôvel hí-mezték.

Az ünnepi helyet már a fôúrimintára készített aranygalléros éskézelôs csipkeujjú ing foglalta el,mely alá rövidujjú kicsid inget spendelyt vettek.

Rokolyája a lánynak s a meny-asszonynak fehér ráncbaszedett,az asszonynak ünnepnap fekete,hétköznap sötétkék volt. Há-mosrokolyát a lányok s a meny-asszonyok fehéret, az asszonyokfeketét vettek, melyhez fehér illet-ve fekete kötényt kötöttek. Dere-kukra bogláros szíjút vagy övet

kötöttek, melyre cifrán hímzettbôrerszényt akasztottak.

A felsôruha kisujtázott fehérposztózeke. Télen a bôrmellesek-nek és hímzett subáknak voltnagy becsületük. A módosabbakarannyal futtatott ezüst, a szegé-nyebbek ezüsttel futtatott réz kö-söntyût viseltek, s veres koráll éskaláris gyöngyöt. A lányok agyöngyre gyöngyszalagot, a me-nyecskék széles menyecskeszala-got tettek. A lábukra régen sarut,majd kordován csizmát, ritkáb-ban papucsot vettek.

A múlt század végén, mikor ahétfalusi csángó öltözet a legdí-szesebb, a mintás selyemrokolyákés kötények, valamint a bársony-lájbik lettek általánosak. A cser-nátfalusi nagy textillerakat egye-nesen Párizsból szállította aszebbnél-szebb selymeket, bárso-nyokat, csipkéket. Innen jutott aKárpátok mindkét oldalán élô ro-mánnak és magyarnak egyaránt.Cserében viszont hozták a romá-noknak a széles nagy borandzsi-kokat, a magyaroknak a kisebb,keskenyebbet. Így a ruhák, báranyagukban azonosak voltak,szabásuk, díszítésük és viselésimódjuk adott sajátos jelleget.

A másik három barcasági falu,Krizba, Újfalu és Apáca, a régiviseletbôl a háziszôttes darabokattovább ôrizte. Krizbán hímesing-ben, lájbisan ment még az elsô há-ború elôtt a lány a mezôre, s azerdôlô asszony zsákrokolyát vett,és megôrizték a hátkendôt is. Pé-

Hétfalusiak népviselete (balról a románok, jobbról a magyarok)(Orbán Balázs nyomán)

122

ter Sári néni még gyûjtésem ide-jén is háziszôtt hátkendôvel menta templomba. Hétköznap az egy-szerûbb kendôbe gyermeket fog-tak, s azzal vitték, mint Újfaluban.Krizbán és Újfaluban is fokozato-san a ruházathoz mindent Brassó-ban szereztek be, csak a hímes-inget szôtték-varrták. A leánytmikor eljegyezték, piros hímes-ingben ment, esküdni fehérben. Arománok feljebb feketével, kékkelhímezték, a magyarok pirossal,fehérrel, a pirosat aztán elviselték,a fehéret halni tartották.

Krizbán takácsrokolyát viseltek,nyáron segesvári takácsszôttest. Alányok piros-feketét, az asszonyokkék-fekete kockást. Télen piros-fe-kete-zöld lámarokolyát, nagykoc-kás könnyebb szövetbôl, s az asz-szonyok kék-feketét. Ünnepre gan-gárrokolyát (kamgarn) és hozzáolyan kurtit. Ezt megvették es-küvôre, s aztán egész életükben eb-ben ünnepeltek.

Fekete háziposztó zekébenkonfirmáltak régen a lányok, s akeleti szabású zekébôl, aki akarta,kidugta az ujját, aki nem, csakvállra vetette. Késôbb a módosab-baknak bundáskabátjuk, menté-jük is volt, mint az újfalusiaknak,finom bolti posztóból, báránybôrbéléssel. Fehér báránybôr három-negyedes kozsókban jártak a fia-talok és az öregek még az 1860–70-es években, fekete báránybôr-rel szegve, színessel hímezve. Azelsô világháború elôtt a fiatal-asszonyok télen finom feketeposztóból készült ködmönt vet-tek, bárányka béléssel. Derekukrabogláros szíjút tettek, vasárnapmég a kurtira is. A kurtit vagy

vizitkát háziposztóból szabták, sszéles fekete bársonnyal szegték.

Piros csizmát csak a régi öre-gek viseltek. A század elején márfekete boxcsizmával ünnepeltek,a táncba fûzôscipôt vettek. Cúgoscipôt, finomabb boxbôrt vasár-nap, s borjúbôrt miesnap.

Újfaluban is a régi öregek fe-hér vászonhímes inget vettek, eh-hez szödött vagy hámosrokolyátfehér csipkés köténnyel, s fehérbókolóruhát, fehér sima fátylat.Egyik vége leért, másikat fejükrekörülcsavarták. Télen molnárkékszôrrokolyát, az alján kefezsinór-ral, hozzá szorítós firiskót, s arraháromnegyedes fehér bôrsubátvettek.

Háziszôttes szoknya foglalta ela hámosrokolya helyét piros-fe-hér csíkkal, fehér pirossal, kék fe-hérrel vagy piros kékkel. A múltszázad végén s még a mi száza-dunk elején is, itt mindenki szôt-tesben járt. Az elsô világháborúelôtt már bolti fekete szôrrokolyá-ban, szôrsurcban és szorítós firis-kóban ünnepeltek. Konfirmálás-kor, nagypénteken, mikor a nagy-lányok sorába léptek, ezt viselteminden lány fekete bársonypártá-val és hosszú pántlikával. Virág-vasárnapján, mikor konfirmáltak,fehér masininget, ugyanolyanszorítós firiskót, gyolcsrokolyát éscsipkés kötényt vettek, s fejükrebársonypártát tettek, piros szalag-gal. Esküdni is ugyanebben a tisz-ta fehérben esküdtek, s pártával,piros pántlikával és marssal (10cm széles, középen virágos pántli-ka), s tiszta fekete palástot adtakrájuk.

Mikor békontyolták a me-nyecskét, a haját kétfelé fonták,kétfelé csavarták. Arra tették acsigás fôkötôt. Alul jött a tarkaszalag, arra a piros kendô, s azttelitûzdelték piros és kék szemes-tûkkel. Erre tették a kontyra a szé-les menyecskeszalagot. Akkor afehér gyolcsinghez fekete lájbit ésszoknyát, alul piros selyem ró-zsáskötényt, s arra fehér csipke-kötényt viseltek. A csepeszt aztánaz anyós vette, s ifjú férj adta a fi-atalasszonynak, egyszerre a fôkö-tôvel, a csizmával és a selyem-kendôvel.

Elsô vasárnap, mikor az anyósbevezette a fiatal menyecskét atemplomba, akkor fehér fátyolbabéputyolázta, csak harmadik va-sárnaptól tették a fekete csipkecsepeszt, hátul széles, csokorbakötött bársonyszalaggal.

Az idôs asszonyok még viselik

a szorítós firiskókat a szôrszok-nyához fekete szôrsurccal és csiz-mával, s még ôrzik a hosszú,gyermekhordozó parasztkendô-ket, amivel annak idején a gyer-mekeiket hordák a mezôre. A fia-talabb asszonyok is ünnepnapmég felveszik a fekete bársonycse-peszt, fekete recével, a molnárkékrokolyát és firiskót fekete virágossurccal és fekete csizmával. Béhú-zott subát már csak az öregek vi-selnek télidôben. Finom feketeposztó, széles fekete prémgallér-ral és kézelôvel, s alul széles bá-rányka prémszegô adta és adjameg a módját.

Apácán még a két világháborúközött is háziszôttel jártak az asz-szonyok és a férfiak. Ünnepelnimég ma is abban ünnepelnek. Vi-rágvasárnap szombatján, kátéki-kérdezéskor, minden leány új pi-ros szôttes szedettrokolyát s mel-lényt kap. Ehhez rövidujjú plát-kás ing talál, kihajtós gallérral éspiros hajfonó. Piros rokolyát ré-gebb a fiatalok hétköznap is visel-tek. Egy régi rend öltözet 30 sing(kb. 19 méter) vászon volt. Hét-köznap plátkás pendölyös ingetvettek, a felsô része 5, az alsó 3sing volt. Az alsószoknya 5 singmasinavászonból kézült. A roko-lya 9 sing „hol szûttük, hol vettükezt a feketehalmi szûttest”, a lájbi2 sing, a rokolya anyagából. Asurc, elejibe 2 sing. Szent György-tôl Szent Mihályig mezítláb jártak,csak télen húztak csizmát, nyáronvasárnap cúgos, fûzôs vagy gom-bos száras cipôt.

Piros szedett rokolyában éskatilájbiban ünnepel ma is a leány

Hétfalusi magyar asszony(1822 – M. R. Toma metszete)

Háromfalusi csángó család1889 Adler fotó (reprodukció)

123

és a fiatalasszony, sötét, fodros ro-kolyában az idôsebb. Fehér apró-virágos kötény talál a szedett, fe-kete, ráncos kötény a fodros roko-lyához.

Mátkaságtól az esküvôig megéppen ragaszkodnak a régi szo-káshoz.

Gyöngyöspártával s szûzkonty-tyal indul a menyasszony elsô va-sárnap tiszta fehérben, nyakátnyakszorító s hátát gazdagon le-omló piros, virágos pánlika díszí-ti. Utána harminc leánypajtása,valamennyi fehérben. Pirosban kí-sérik a második vasárnap végig afalun, egészen a templomig. Csaka menyasszony megy elöl pártá-san, a többi piros hajfonosan. Fel-kalácsolt hajra helyezik a pártát saz egészet a szûzkonty szalagjávalrögzítik a fejéhez. Fekete katilájbi-ban, rokolyában és kötényben, lo-bogós ujjú fôszödöttingben, pártá-val és keményszárú csizmával kí-sérik harmadik vasárnap a meny-asszonyt, mikor aztán elsiratják le-ányságát s végbúcsút vesz leány-társaitól.

Esküvô után fehérben, majd pi-rosban, lobogós ingben, végül fe-ketében vezetik be a menyecskétaz anyós nôrokonai, majd az anyó-sa a templomba. Elsô vasárnap fe-hér keszkenyôben, fátyolban, atöbbin sárga keszkenyôben. Régiszokás szerint a kontyot megcsi-nálták szarvason. A patkóalakúkontyot pertlivel szorosan a fejhezkötötték, s arra jött a fehér csipkecsepesz s arra erôsítették kontytûk-kel a sárga, vagy sárig keszkenyôt.

Régen a menyecske többnyirepirosban járt, a fehéret eltette hal-

ni, a feketét nagypénteken, gyászesetén, majd idôsebb korban vi-selte el. A gyászos öltözet sötét-kék szôr, újabban fekete. Régeb-ben az is szôttes volt. Ehhez kéksurcot kötöttek s plátkásinget s fe-kete csizmát vettek.

Apácán érdekesen maradtfenn a csángónak ismert fôszö-dött, hímesinghez a székely roko-lya s ehhez a Kalotaszegen is má-ig ôrzött gyöngyöspárta szûz-konttyal gazdagítva.

A tízfalusi csángó magyar nôiöltözet igen érdekes ötvözete azerdélyi földmûves ruházatnak ésa különbözô korok polgári ésfôúri viseletének. Az elôbbi az al-só ruházatban, és elsôsorban a há-zilag készített vászon és posztóruhadarabokban maradt fenn, azutóbbi a testhezálló felsô öltözetés az ékszerek meg fejdíszekegész sorában.

Már a 18. századból fennma-radt metszeten látunk kösöntyût ahétfalusi nôn. Va lószínû, hogy azékszerek éppúgy, mint a feketecsákó és palást szász közvetítésseljutottak Hétfalu és Újfalu asz-szonynépéhez. Bár a kösöntyû ésa bogláros öv egyike a legrégibbés legjellegzetesebb magyar ék-szereknek. A menyecskék fôkötô-je illetve csepesze szintén fôúriszínes csepeszek és recefôkötôkemlékeit ôrzi.

Érdekes módon maradt fenn avalamikor Erdély-szerte viseltgyöngyöspárta Krizbán a pirossalverzselt hímesinggel, és Apácán aszékely rokolyával egészen szo-katlan összhangot képez. A sárig-kendô, melyet Hétfalutól Apácáigviseltek a csángó menyecskék, afarvaló és a fehér bókolóruha.Mind különbözô korok erdélyi vi-seletének rég elfelejtett tartozékai,ugyanakkor a barancsikot már ahegyeken túlról hozták még amúlt század közepén is.

A hétfalusi felsô ruházat szabá-sa és anyaga a 17–18. század divat-jának helyi, míg az újfalusi és kriz-bai ráncolt rokolyák és szorítósfiriskók, a múlt század végi évekruháinak népi megfogalmazása.

A háziszôtt daraboknak egye-nes, keleti a szabása, melyet azanyag minél gazdaságosabb fel-használása is befolyásolt. Tulaj-donképpen nem is szabták, csakvágták s aszallyal, vagy ráncolás-sal adták meg a kívánt formát,ezeket minden háznál elô tudtákállítani. A falusi kismesterségekkialakulásával és a varrógép meg-jelenésével a nyugati szabások is

tért hódítottak, elsôsorban a mel-lényeknél, firiskóknál stb., melyetmár a helybeli varrónôk, szabókkészítettek.

A férfi viseletben egyes régiruhadarabok szintén a románok-kal közös jobbágysors emlékétôrzik, mint a zsinór nélküli haris-nya, a rövidebb, de kieresztetting, a dészû és a bocskor. A szári-kát meg éppen – a nevével együtt– a havason legeltetô mokányok-tól vették át.

Így formálódótt, alakult a tíz-falusi csángó magyarok öltözete,magába olvasztva a különbözôtörténelmi korok jellegzetes job-bágy- és úri viselet darabjait, segyütt élve mokány és szász test-véreikkel, alakították ki vala-mennyien a maguk egyéni s még-is közös, sajátos barcasági visele-tüket.

*A tanulmány a tervezett há-

romnyelvû barcasági néprajzimonográfiába készült, a 60-asévek végén gyûjtöttem, tehát tu-lajdonképpen harminc évvelezelôtti állapotokat tükröz. A ki-advány végül egynyelvû lett (Øa-ra Bîrsei I–II. szerk. Nicolae Dunã-re) a szerzôk munkáit részben be-építették illetve alaposan átírták,a kor elvárásaihoz igazították. Amagyar változat rövidített, jegy-zetek nélküli változatáról fújtamle egy kicsit a port.

SZENTIMREI JUDIT

Barcasági szász viselet(Orbán Balázs nyomán)

Hétfalusi magyar férfi(1822 – M. R. Toma metszete)

124

Noha csak 1929. szeptember 1-tôl éltem Csíkszeredán és 1941 áp-rilisában kerültem onnan Kolozs-várra, ez a 12 év elegendô volt ah-hoz, hogy megismerjem a tájegy-ség életét. Egyrészt azért, mert ezidô alatt tevékenyen részt vettemCsík társadalmi életében, más-részt, mert az erdélyi magyarsághasonló szervezkedéseit, mozgal-mait a magyar vezetôembereknyilatkozataiból, elôadásaiból és akorabeli sajtóból alkalmam voltmegismerni.

1922–26 között Nagyszeben-ben tanárként mûködtem, ahol aközismerten jól szervezett szá-szok ily irányú tevékenységétmintegy belülrôl láthattam (l.: Azerdélyi szász ifjúság c. beszámoló-mat. Erdélyi Fiatalok 1931/3). Dea háborút követôen megfogyatko-zott magyarság is az elsô bódulatután, rövidesen szintén újonnanszervezkedett e városban. Egyet-len kultúregyesületbe (PolgáriKör) tömörült. Ez az egyesületminden szebeni magyart felvettifjúsági és felnôtt tagozatára, tár-sadalmi hovatartozásra való te-kintet nélkül. Az ifjúsági tagoza-tot felnôttek vezették és ellen-ôrizték. A szebeni magyarság át-vette a szászoknál már régóta be-

vált szomszédsági (Nachbar-schaft) szervezet szokásait, gya-korolta a természetjárást és aWandervogel nevû szervezet cél-kitûzéseit követte. Ez utóbbinaktagjai falusi vándorlásaik alkal-mával ismeretséget, barátságotkötöttek népüknek falusi ifjúságá-val, lefényképezték a falusiak há-zait, viseletét és egyéb népi alko-tásait. Tehát azt cselekedék, amitmi magyarok késôbb falukutatás-nak neveztünk.

1926–29 között Székelyudvar-helyen éltem. E három év alattvégre közelebbrôl is megismer-hettem a székely népet, a székelyfalusi és városi életet. Szeren-csémre már évek óta itt élt a Sze-pességbôl származó és itt benô-sült rajztanár Haáz Ferenc Rezsô,aki szabadidejében bejárta a kör-nyék falvait és ott néprajzi, nép-mûvészeti adatokat gyûjtött, tár-gyakat rajzolt és festett. Tanulmá-nya is jelent meg a lövétei népvi-seletrôl a sepsiszentgyörgyi mú-zeum Emlékkönyvében (1929).Falujárásai közben tanítványai se-gítségével sok népi használati tár-gyat és népmûvészeti alkotástgyûjtött össze, amelyeket a Ref.Kollégium egyik üres tantermé-ben helyezett el.

Igen sokat tanultam Haáz F.Rezsôtôl és nagyrészt az ô példá-ját követve, kerékpárral magam issok falut felkerestem, sokat rajzol-tam, sok jegyzetet készítettem alátottakról. Addig mint festô ke-restem a szép tájakat, ettôl kezdvea néprajzos, a székely népélet ra-jongója szemével kutattam a leraj-zolásra érdemes tárgyakat.

Tehát ilyen elôzményekkel ésértékes ismeretekkel kerültem1929 szeptemberében Csíkszere-dába, ahol már érdekes és hasz-nos mozgalmak indultak meg anépmûvészet, a háziipar, sôt egymúzeum létesítése érdekében.

Mindenekelôtt felkerestem Zsö-gödön Nagy Imre festômûvészt,akivel együtt diákoskodtam a bu-dapesti Képzômûvészeti Fôis-kolán. Általa kerültem kapcsolat-ba Domokos Pál Péterrel, aki cso-botfalvi lévén, sok embert ismertés aki sok csíki faluban rendezett„szôttes-bált”. Arról is nevezetesvolt, hogy több ízben bejárta a kö-zeli moldvai csángó falvakat, aholnéprajzi, de fôként népzenei ada-tokat, ritkaságokat gyûjtött. Párnap múlva Nagy Imre egy volt is-kolatársához és jó barátjához, GálFerenc tanítóhoz vitt el Csíkpál-falvára, aki nemcsak a székely

VÁMSZER GÉZA EMLÉKEZETE(1896. augusztus 13. – 1976. szeptember 21.)

Pontosan és bölcsen, meggyôzô küldetéstudattal fogalmazta meg önmaga helyét a hazaimûvelôdés- és mûvészettörténet palettáján, amikor lapunk 1975/11-es számában a rá jellemzôszerénységgel így vallott: „Úgy gondoltam, hasznosabb munkát végzek ezeknek, mármint a nép-rajzi adatgyûjtéseknek lejegyzésével, rajzolásával, mintha egy középszerû festômûvésszel gyara-pítom az erdélyi magyar festôk számát”.

Most, születésének centenáriumán, csíkszeredai tanárkodása idején, életének leggyümölcsö-zôbb korszakában kifejtett tevékenységének kvintesszenciáját nyújtó tanulmányát adjuk közre,amelyet kevéssel halála elôtt fogalmazott meg.

Néprajzi dolgozatain, könyvein, festményein kívül emlékét ôrzi a Csíkszeredai Székely Múze-um alapgyûjteménye, az Egyeskô lábánál épült fatornácos, zsindelyes, székely stílusú menedék-ház, Csíkvármegye Turisztikai Kalauza és Térképe (1934), Szakadát címû, 1940-ben kiadott, aSzeben megyei Oltszakadát nevû szórványközségrôl szóló, mindmáig egyedülálló falumonográfi-

ája, sok szép kisgrafikája, valamint immár korosodó sok-sok tanítványának emlékezete. G. D.

Néprajzi, népmûvészeti, múzeumi és háziiparimozgalmak Csíkban a két háború között

125

népmûvészet iránt érdeklôdött,hanem neves festôk és szobrászokalkotásait is gyûjtötte. Késôbb100-150 mûvészi értékû kép ésszobor birtokában, országos hírûmûgyûjtô lett.

Ezek az ismeretségek melegbarátsággá fejlôdtek, a barátság-ból pedig nagy tervek születtek,sôt rövid idôn belül megvalósítá-sukra is sor került. Elôször ismegalakítottuk a Csíki SzékelyMúzeumot és elhatároztuk, hogya következô 1930. év pünkösdjén– amikor a búcsúra amúgy issokezer ember jön el – Csíksom-lyón egy Székely NépmûvészetiKiállítást rendezünk. E célra al-kalmas épület, az emeletes hajda-ni somlyói „székház” (megyehá-za), ekkor épp üresen állott. Ami-kor ugyanis a csíki új megyeházaépülete Csíkszeredán felépült, ésa megyei hivatal abba beköltö-zött, a somlyói épület az erdélyirómai katolikus Státus tulajdoná-ba ment át. Az egyház itt egyrosszul szervezett háziipari szö-vészeti üzemet létesített, ami a há-ború után csôdbe is jutott. Így azegész épülettömböt, udvarával,kertjével együtt eladta egy voltCsík megyei román prefektusnak,aki szintén nem tudott mit kezde-ni vele, s így 1940-ig üresen állott.A prefektus kérésünkre a nemescélt tekintve az épületet és az ud-vart díjmentesen rendelkezésünk-re bocsájtotta. Kiállításunk rende-zéséhez és sikeréhez dr. Pál Gá-bor országgyûlési képviselô és fe-lesége személyében tekintélyespártfogóink is akadtak, akik lelke-sedéssel és hozzáértéssel támo-gatták ügyünket.

Fáradhatatlanul jártuk a falva-kat, a lakóházak és templomoksötét és piszkos padlásait, régisé-gek után kutatva. Amit érdemes-nek tartottunk a kiállításon bemu-tatni, azt nyugta ellenében köl-csönkértük és szekerekre rakvaboldogan vittük a somlyói kiállí-tási épület udvarára. A beérkezetttárgyakat tárgykörök szerint cso-portosítva Domokos Pál Péter ter-vei szerint 14 szobában helyeztükel. Külön érdekessége volt e kiállí-tásnak az, hogy nemcsak holt tár-gyakat állítottunk ki, hanem ahollehetett egy-egy hozzáértô emberbemutatta néhány háziipari mun-ka menetét is. Így az egyik szobá-ban falusi asszonyok a hazulrólhozott szövôszékeiken (osztová-ta) elejétôl végéig bemutatták aszövést. A másik szobában egy

dánfalvi fazekas korongját állítot-ták fel, az udvaron pedig égetôkatlant építvén, az agyagedények,a kancsók (bokályok) stb. készíté-sének módját mutatta be. Ennekkülön érdekessége volt, hogy mû-vész hajlamú emberek egy-egykancsó, tányér díszítését saját el-képzelésük szerint festették meg.A kész agyagedényeket a rendezô-ség eladta a közönségnek. Szinténagyaggal, de külön teremben dol-gozott a még ma is élô (azóta el-hunyt, 1891. febr. 12 – 1979. okt.24., szerk. megj.) makfalvi népmû-vész, Vass Áron állatszobrász. Egymásik helyiségben a csíkkozmásiKristó János fafaragó népmûvészmutatta be kész munkáit és mun-kamódszerét. Az egyik szoba televolt régi (15–19. sz.) csíki egyház-mûvészeti emlékekkel (kegysze-rek, miseruhák, szobrok, szárnyas-oltár-töredékek, festmények),amelyek nagy része népi, helyi al-kotás és a szakembereknek sokmeglepetéssel szolgált.

Nagy Imre festômûvész ittmutatta be talán elsô egyéni kép-kiállítását. Itt említem meg azt,hogy a rendezôség a kiállításegyes részleteirôl készült fény-képfelvételeket (14 db.) albumbaberagasztva árusította, amelynekbelsô lapját Nagy Imrének egylendületes vonalvezetésû famet-szete díszítette.

Várakozáson felüli sikere volta kiállításnak, nemcsak a környe-zô falvakból, de még a távoli vá-

rosokból is sokan eljöttek a nép-mûvészet lelkes barátai, de né-hány szakember is.

A kiállítás bezárásakor, azanyagnak kb. a felét sikerült a tu-lajdonosok beleegyezésével vissza-tartani az állandó Csíki Múzeumszámára. Ezt az anyagot öt terem-ben újrarendeztük, sôt késôbbigyekeztünk mind újabb és újabbtárgyakkal bôvíteni, ami a kiállításnagy sikere után nem volt nehéz.Sokan önként ajánlották föl otthonlevô emléktárgyaikat. Az ajándé-kokat a Csíki Lapok c. hetilapban anyilvánosság elôtt is megköszön-tük az adományozónak.

Miután a múzeumi anyagot el-rendeztük, a vezetôség székelytárgyú ismeretterjesztô és szakelô-adások rendezésével kibôvítettetevékenységét, ugyanakkor szor-galmazta egy Csíkmegyei MagyarHáz (Mûvelôdési Ház) építését ésszervezését Csíkszeredában. Amúzeum a Csíki Múzeum és Kul-túregylet nevet vette fel. E fent leírtmozgalomnak hírét az erdélyi vá-rosok heti- és napilapjai lelkese-déssel üdvözölték. De minketmost fôként az érdekel, hogy Csík,Gyergyó, Kászon falvaiban és aSzékelyföld többi részén milyeneredménnyel folytatódtak e moz-galmak? Lelkes tanítónôk már ko-rábban bevezették a kézimunka-órákon a régi székely dupla ke-resztszemes hímzések begyakoro-lását, most egyesek a szövést iskezdték tanítani a nagyobb leány-

Csûr mögötti fedett szín, boronafákból Csíkbánfalván – V. G. 1936.

káknak. Ezenkívül gyakorolták aszékely táncokat és az eredeti réginépdalokat is énekelték. Ünnepé-lyek alkalmával a közönségnek isbemutatták ezeket. Szôttes-bálokatis rendeztek, amelyeken kötelezôvolt a népviseletet. (Szôttes-bálCsíkszentgyörgyön. Csíki Lapok,1930. ápr. 27.) Ezekben az évekbenélmény volt egy-egy iskola tanév-végi kiállítása és záró ünnepélye.

A nagy kiállításnak, a múzeumalapításának, a sok elôadásnak és amegjelent cikkeknek, hozzászólá-soknak egyik legnagyobb eredmé-nye az volt, hogy lelkes nôk meg-rendezték minden év tavaszán azún. Ezer székely leány napot, ami-kor is a lányok falvanként oszlo-pokba tömörülve, énekszóval vé-gigvonultak a város két fôutcáján,majd kimentek Somlyóra. Ott arendezôk megvendégelték ôket.Egy kis pihenô után következett atánccsoportok szereplése, fellépé-se. E célra az U alakú egyemeletesmúzeumépület belsô udvarán egykb. 15x15 m nagyságú és 1 m ma-gas dobogót, színpadot állítottakfel vastag deszkából. A közönségszerencsésebb része a múzeum-épület földszinti és emeleti árkád-soraiból és ablakaiból, a tömeg pe-dig a dobogót körülvéve nézte atáncosokat.

E rendezvény serkentôleg ha-tott a falvakban még fennmaradtnépi táncok és dalok felkutatásáraés begyakorlására. Mivel sok falu-ban a más vidékekrôl ideszárma-zott tanítónôk nehezen sajátítot-ták el a helyi táncok mozdulataités fôként azoknak különleges üte-mét, szükségesnek mutatkozottegy a székely táncokat ismertetôkönyvecske kiadása, ennek ki-nyomtatására azonban sajnoscsak 1937 tavaszán került sor.(Bándy Mária és Vámszer Géza:Székely táncok. Kv., 1937.)

Ez a népi mûvészethez, a népiviselethez való ragaszkodás any-nyira a levegôben volt már, hogymindenki, aki tehette a magamunkakörében ebben a szellem-ben tevékenykedett. E sorok írójais a rajz- és kézimunkaórákon ígyigyekezett tanítani és nevelni azifjúságot. A fôgimnáziumban arégi szép rajztermen kívül két he-lyiségbôl álló kézimunka-mû-helyt rendeztek be az alagsorban,ahol a miniszteri utasítások sze-rint, de a helyi viszonyok figye-lembevételével asztalos gyalupa-dokat és egy esztergapadot, meg-

felelô szerszámokat bocsátottakrendelkezésünkre. Az ezermester-kedésükrôl, kézügyességükrôl hí-res székely ifjak, akik ebbe az isko-lába jártak, irányításom mellettmeglepôen ügyes falusi tárgyakatbarkácsoltak össze. Lakóházak,csûrök, szekerek, szánok, szövô-székek és festett tulipános bútorokegy-két arasznyi méretben, bámu-latos megfigyelôképességrôl ta-núskodtak. Az iskola év végi rajz-és kézimunka-kiállításai mindenévben nagy látogatottságnak ör-vendtek. Egy hajdani véndiák egy-szer, egy ilyen kiállítás megtekin-tése közben a következôt mondta:„Boldog a mai ifjúság, hogy az is-kola lehetôséget ad a gyermekek-nek barkácsolásra”.

A helyettesítési órákat is fel-használtam a fent említett cél ér-dekében. Mivel a tanulók zöme akörnyezô falvakból való volt,gyakran papírt-ceruzát vétettemelô velük, egy-két kérdést tettemföl nekik a helyi szokásokkal kap-csolatosan. Így nemcsak magam-nak gyûjtöttem néprajzi adatokat,hanem ôket is hozzászoktattamahhoz, hogy a számukra termé-szetes és jelentéktelennek tûnôadatok a néprajztudomány szá-mára fontosak és ezért érdemesvelük foglalkozni.

Ugyanezt tettem az 1930-banmegalakult Csíki Turista Egyesü-letben is, amelynek elnöke vol-tam. Gyakran rendeztünk mun-kakirándulásokat. Már az elsô év-ben az Egyeskônél egy fatornácosszékely stílusú házat építettünkmenedékház céljára. 1932-ben pe-dig egy gótikus stílusú kápolna-romot ástunk ki a gyep alól, aXántus-kápolnát. 1933 tavaszánsok ezer környékbeli lakos jelen-létében, nagy ünnepség keretébenlepleztük le az egyesület által fel-állíttatott emlékkövet. Erre a fele-melô hangulatú rendezvényresok falu tánccsoportja jött el sajátzenekarával, de mivel nem voltdobogó felállítva, csupán a simagyepen vigadhattak. Hálásangondolok vissza arra a sok jóaka-ratú, értékes adatközlôre, akikmunkámban rendszeresen segí-tettek. Szabadidômben fanatikuslelkesedéssel jártam a falvakat, je-gyeztem, rajzoltam és fényképez-tem, s így sok néprajzi anyagnakjutottam a birtokába. Néhány cik-ket is megjelentettem a helyi la-pokban, majd a kolozsvári KeletiÚjság és Ellenzék vasárnapi szá-

maiban. Azért, hogy a tanuló ifjú-ság soraiból útitársat, munkatár-sat vagy esetleg utódot neveljekmagamnak, 1931. június 23. és 29.között falutanulmányi kirándu-lást szerveztem Alcsíkon. E kirán-duláson négy fiatal tanár és 13 ta-nuló vett részt, akik esténként ameglátogatott faluban a gyûléste-remben, vagy ott, ahol volt, a kul-túrházban tréfás elôadásokkal,énekszámokkal és szavalatokkalszórakoztatták a közönséget.Minden faluban felkerestük a ne-vezetesebb épületeket, ahol ahelybeli vezetôk (tanítók) ismer-tették falujuk érdekesebb népraj-zi, népmûvészeti tárgyait, külön-legesebb népszokásait. (Beszámo-ló az alcsíki falutanulmányi kirán-dulásról, Csíki Lapok, 1931. július5.) Hasznosnak és tanulságosnakítélte mindenki ezt a csíki Erdély-ben talán az elsô magyar faluta-nulmányi kirándulást. A kolozs-vári Ellenzék 1940. febr. 11-i szá-mában hosszú cikkem jelent megAz erdélyi magyarság húszévesfalumunkája címmel. Ebben a ma-gyar falukutatás tervszerûtlensé-gét és központi irányító szerv hiá-nyát kifogásoltam.

Mivel a csíki falvak templo-mai, kápolnái, udvarházai több-nyire helyi kômûvesek, kô- és fa-faragók, festôk (állítólag volt egysomlyói festôiskola) munkái, sokmagyaros népi díszítôelemet le-het rajtuk és bennük találni. Ezértúgy éreztem, hogy ezek is a szé-kely néprajz, a népmûvészet ér-deklôdési körébe tartoznak, ígyezeket is tanulmányoztam, leraj-zoltam, lefestettem, lefényképez-tem. Templommonográfiát írtama csíkdelnei Szent János-temp-lomról (Debreceni Szemle, 1934.8. sz.). Lefestettem e templom 104kazettából álló deszkamennyeze-tét, majd felismervén a már düle-dezô csúcsíves templom értékeit,mozgalmat, gyûjtést indítottammegmentése érdekében, ami két-három év alatt sikerült is.

1933 nyarán Csíkszeredán ta-lálkoztam dr. Millekker Rezsôdebreceni egyetemi tanárral, akiaddig gyûjtött néprajzi anyago-mat átnézvén, felhívta figyelme-met az érdekes régi székely falu-településekre, a tízesekre, a zsák-utcákra. Ettôl kezdve a falvakbanezeknek a keresését és lerajzolásátis tervbe vettem. A vele való tár-salgás közben döbbentem rá arra,hogy nálunk Erdélyben nincsen126

127

magyar néprajzos szakember, aki-hez egy kezdô néprajzos taná-csért, irányításért fordulhatna.Roska Márton híres kolozsvári ré-gész, érezvén ennek hiányát, írtegy kis buzdító tanulmányt, ame-lyet a Minerva nyomda: Néprajzifeladatok Erdélyben címmel 1930-ban kiadott. A Minervának egymásik értékes kiadványa is volt,amelyet Tóth István: A magyardíszítés alapformái címmel írt ésrajzolt, de ez csak 1939-ben jelentmeg. A két háború között Csíkbancsak a fazekasságot és a szövéstlehetett, mint háziipart számítás-ba venni. De míg a két szomszé-dos faluban, Csíkmadarason ésCsíkdánfalván ekkor csak néhányöreg fazekas mûködött, addigminden faluban, minden házbanvolt szövôszék s minden nô tu-dott kender, len, gyapjú és gyapotszállal szôni, mert a lakosság,fôként a nôk zöme még sajátháziszôtteseibôl készített vagyvarratott ruhákban járt. Ezekenkívül szôttek takarónak való pok-rócot, az ún. csergét vastag gyap-júszálból és festékest (székely fes-tékes szônyeget) vékonyabbgyapjúszálból. Ebben az idôben aszékely festékest már csak Csík-ban tudták egyes öreg asszonyokszôni, más vidékeken már kimenta divatból. E szôttesek szépségétkét városi asszony felismerte ésmegrendelésre szôttetett néhá-nyat, amelyeket részben lakásuk-ban használták fel, részben másvárosokban élô rokonoknak, is-merôsöknek küldtek el. Az egyikasszony épp a már említett GálFerenc felesége, a másik pedig aBudapestrôl ideszármazott PálGáborné.

Gál Ferencné csíkpálfalvi szü-letésû volt és már kislány korábanlátta és megtanulta a szövést. Férj-hez menvén a szintén pálfalvi GálFerenc tanítóhoz, az elsô világhá-ború utáni években házukba sokvárosi, sôt külföldi ember is eljárt.Ezek között Nagy Imre révén sokfestô, szobrász, mûvészi érzékûember is akadt, akik megvásárol-tak egy-egy festékest. A végénnem gyôzte ôket a maga kezévelmegszôni, kiadta a rendelést pál-falvi szövôasszonyoknak. De agyapjúfonal festését és a mintaszínösszetételének megválasztá-sát nem bízta rájuk, hanem to-vábbra is maga végezte. Idôvel arégi minták közül fôként azokatszôttette meg sôt maga is terve-

zett újszerû mintákat, amelyekena festékesnek nemcsak két szélénvolt keret, hanem mind a négy ol-dalán. Lassacskán már a hímzése-ken néha elôforduló alakos (figu-rális) mintákat is megterveztekockás papíron és megszôttettefestékesnek. Még egy újítást veze-tett be: mivel a falusi szövôszékekcsak 60–70 cm szélesek és azágyterítôket két a közepén össze-varrott szélbôl kellett készíteniök,csináltatott magának néhány1,80–2,00 m széles acélbordás szö-vôszéket s így kiküszöbölte a kö-zepén levô összevarrást. Gál Fe-rencék pár év múlva Gyergyó-szentmiklósra kerültek, de ott isfolytatta a festékesek szôttetését,az általa betanított asszonyokkal.Pál Gáborné pár évvel késôbb in-kább csíkszentkirályi és csíkszen-timrei asszonyokkal szôttetett fes-tékeseket. Ô a régi minták szôt-tetésénél maradt, legfeljebb nagygondot fordított a festékesek ere-deti és szép színösszetételére. Bu-dapesti lévén, sok festékest jutta-tott ki oda. A szövônôk – bár elégkicsi volt a munkabérük – igenhálásak voltak a nekik juttatottpénzért, mert szabadidejükben,fôként télen dolgoztak. Leányai-kat, leányunokáikat is betanítot-ták erre a munkára, amit ekkormár csak az öregebbek tudtak.

A régi burjánnal (növényi fes-tékanyag) való festést fokozato-san kiszorította a bolti, a vegyifestékanyag, legfeljebb a diókopá-csot (a dió zöld burka), a szalmát,a hagyma héját és néhány virágsziromlevelét használták festésre.

Amikor Pál Gáborné 1935-benmeghalt, férje felajánlására felesé-gem vette át az ô szerepét, a meg-maradt gyapjút, sôt szövôasz-szonyait is. A Tordán élô BethlenMáriától feleségem igen sok meg-rendelést kapott. Ezeket a festéke-seket ô Budapesten és Svájcban

értékesítette. Feleségem csak 1941ôszéig dolgoztathatott, amikor isegész családom Kolozsvárra köl-tözött. Szerepét ôutána senki semvette át, viszont az asszonyok mármaguktól is szôttek eladásra fes-tékeseket, legfeljebb kevesebbet.

A szövô háziiparral kapcsola-tosan megemlítem, hogy SalamonFerenc Csíkszentgyörgyön, 1930-ban fonó- és szövôüzemet állítottfel, hogy ezzel a régi, lassú mód-szert meggyorsítsa (l. Csíki La-pok, 1930. szept. 28. és 1930. okt.19. sz.)

Befejezésül még csak annyit,hogy a szépen induló munka amúzeumban pár év múlva megre-kedt. 1932-ben Domokos Pál PéterKolozsvárra került, Gál Ferenc ésfelesége Gyergyószentmiklósraköltözött, Pál Gáborné pedig1935-ben meghalt. Ketten marad-tunk Nagy Imrével, aki viszontidôközönként hosszabb-rövidebbidôre tanulmányutakra ment (Bu-dapest, London). A múzeum épü-letében csak egy házfelügyelô la-kott a családjával. Nála voltak amúzeumi helyiségek kulcsai.Idônként én is ki-kijártam, fôként,ha bejelentett, távolról jött szak-emberek, vagy kirándulócsopor-tok jöttek a múzeumi tárgyakmegtekintésére. Több ízben is jártlent a budapesti dr. Balogh Jolánmûvészettörténész, akit fôként azegyházmûvészeti tárgyak érde-keltek s így Keöpeczi SebestyénJózsef mellett az ô személyébenvolt még egy szakemberünk, akiszaktudásával segített bennünketa mûvészeti emlékek stílustörté-neti és korszakolási adatainakmegállapításában (l. Balogh Jolán:Az erdélyi renaissance I. köt. Kv.,1943).

VÁMSZER GÉZA

Kordé és taliga Csíkban. V. G. 1935.

128

Balázs Lajos (1939), néprajzos – CsíkszeredaBálint Zsigmond (1937), fotómûvész – MarosvásárhelyBarabás László (1947), néprajzos – MarosvásárhelyBoér Jenô (1954), fôszerkesztô – Temesvárdi Francesco, Amedeo (1946), irodalomtörténész, egyetemi tanár – NápolyDebreczeni László (1903–1986), mûvészettörténész, grafikusDuray Miklós (1945), közíró – PozsonyEgyed Ákos (1929), történész, akadémikus – KolozsvárEnache, Smaranda (1950), közíró – MarosvásárhelyEngelmayer Ákos (1938), történész, mûfordító – VarsóFerenczy Júlia (1909–1999), festômûvész – KolozsvárGaal György (1948), helytörténész – KolozsvárGábor Dénes (1936), mûvészeti szakíró – KolozsvárGál Sándor (1937), költô, író – KassaGazda Klára (1944), néprajzos – KolozsvárGömöri György (1934), irodalomtörténész – Nagy-BritanniaImreh István (1919–2002), történész – KolozsvárJakab Antal (1914–2000), újságíró – KolozsvárJakó Zsigmond (1916), történész, akadémikus – KolozsvárKákonyi Csilla (1940), festômûvész – MarosvásárhelyKántor Lajos (1937), irodalomtörténész, mûkritikus – KolozsvárKeszeg Vilmos (1957), néprajzos – KolozsvárKós Károly (1883–1977), építész, író, grafikus – KolozsvárKós Károly, dr. (1919–1996), néprajzos – KolozsvárKósa László (1942), mûvelôdéstörténész, akadémikus – BudapestKönczei Csongor (1974), néprajzos – KolozsvárLászlóffy Aladár (1937), költô, író – KolozsvárLisztóczky László (1941), irodalomtörténész – EgerNagy Jenô (1916–1996), néprajzos, nyelvész – KolozsvárNagy Károly (1934), szociológus – Amerikai EÁNagy Olga (1921), néprajzos – KolozsvárNeményi József Nándor (1940), közgazdász – KolozsvárPéntek János (1941), nyelvész, egyetemi tanár – KolozsvárPéterffy Miklós, építész – KolozsvárPlugor Sándor (1940–1999), grafikus – SepsiszentgyörgyPomogáts Béla (1934), irodalomtörténész – BudapestPozsony Ferenc (1955), néprajzos – KolozsvárRomán Viktor (1937–1995), szobrász – FranciaországSas Péter (1954), mûvelôdéstörténész – BudapestSütô Ferenc (1972), újságíró, szerkesztô – KolozsvárSzabó Bálint (1944), egyetemi tanár – KolozsvárGy. Szabó Béla (1905–1985), grafikus– KolozsvárSzabó Zsolt (1946), szerkesztô, sajtótörténész – KolozsvárSzatmári László (1967), mûvészeti szakíró – CsíkszeredaSzentimrei Judit (1921), néprajzos – KolozsvárSzörényi László (1945), irodalomtörténész – BudapestTonk Sándor (1947–2003), történész – KolozsvárVámszer Géza (1896–1976) néprajzos, grafikus – KolozsvárVetési László (1953), lelkész – Kolozsvár

Az antológia szerzôi