Millenniumi barangolás Fejér megyében SÁROSD 2000. · 2013-02-14 · itól a Széplaki Bottka családig és az Eszterházyakig számos kiváló katonát adtak az országnak. A

Millenniumi barangolás Fejér megyébenSÁROSD

2000.

Sárosd Nagyközség címereMúltunk kutatója: Gyimesi KárolySárosd Nagyközség fõbb adatai, jellemzõiAz iskolárólA tojáspatkoló kovácsmester: SALLAY LÁSZLÓZene, zene...Lovas élet SárosdonAz Erzsébet úti fasorSportsikereink

2 SÁROSDI KISBÍRÓ Millenniumi különszám

Sárosd Nagyközség címere

Sárosd Nagyközség címerevisszavezethetõ me-

zõvárosi rangra emeléséig, ugyanis Má-ria Terézia 1761. október 20-án pecsétetis adományozott a településnek. Ez a pe-csétkép vált a címer alapjává.Sárosd címere: csücskös talpú, csúcsai-ban csapott, álló pajzs, melynek zöld me-zejében, a pajzstalp magasságában vöröshalászcsónak orra enyhén jobbra fordul-va lebeg, benne a cölöp helyén jobbraforduló gólya áll. A pajzsfõben hátulról -

balról-jobbra - természetes színû páncé-lozott, vágott jobb kar nyúl be, kezébenkivont ezüst pengéjû szablyát tart.

A pajzson természetes színû, aranypántozatú, szembenézõ sisak nyugszik,rajta ötágú, arany leveles korona - a há-rom levél két gyöngyöt fog közre - van,mely fölött a sisakdísz megismétli a cí-merkép egyik motívumát (természetesszínû páncélos vágott jobb kar ezüst pen-géjû szablyát tart).

A foszlányok - jobbról vörös és arany,balról kék és ezüst - a pajzsközép alá ér-nek.

Sárosd címere minden valószínûség sze-rint beszélõ címer (tessera loquens),

ugyanis vízjárta vidéke legeltetésre kivá-lóan alkalmas, ezért legelsõ írásos emlí-tésében - a XIII. században - királyi lová-szok (agazones regales) perlekednekérte, néhány évtizedes polgári birtoklásután a hantosszéki kun szállások közöttleljük (a kunok pedig szintén lovas szol-gálatot láttak el). A zöld pajzsszín és acsónak pontosan erre a vizes, dús legelõ-jû természeti adottságra utal.

Kevéssé világos a gólya szerepe, bár egyilyen helyen gyakori madár lehetett, deaz sem lehetetlen, hogy a mezõvárossáválás korabeli földesurai (Eszterházyak)

nevére asszociált az eszterág (= gólya)címerbe emelése. A páncélozott, kardotemelõ vágott kar a katonai vitézségreutal, hiszen a XIII. századból mind a ki-rályi lovászok, mind az idekerült kunok,de a volt birtokos Thuman nemesi tagja-itól a Széplaki Bottka családig és azEszterházyakig számos kiváló katonátadtak az országnak.

A kommunális címereknél nem túl gya-kori a koronás nemesi sisak felvétele, deebben az esetben- a fentiek miatt- indo-koltnak látszott.

Sárosd címere tehát minden szempont-ból megfelel a heraldika által támasztottkövetelményeknek, impozáns, úgy amúltat, mint a jelen természeti és társa-dalmi adottságait megjeleníti. A községlakosait- remélhetõleg- a jövõben mégjobban összekovácsolja majd a közösboldogulásért folytatott kemény helytál-lásban, küzdelemben.

Jász ruhadíszítõ korong - arany.Lelõhelye: Pusztatemplom, XIV. sz.

Magyar rovásírásos gyûrû - ezüstözött bronz.Lelõhelye: Pusztatemplom, XII. sz.

Millenniumi különszám SÁROSDI KISBÍRÓ 3

Múltunk kutatója: Gyimesi KárolyGyimesi Károlyhelytörténész, Fej-ér megye és Sárosddíszpolgára, asárosdiak „Karcsibácsija”. Bár õmaga nem itteniszületésû, mégis jó

példája a régi sárosdiaknak, akik a sze-génység és megpróbáltatások mellett isszerették a falujukat, ismerték annakmúltját és ragaszkodtak az emlékeikhez.Neki köszönhetõ, hogy azok az emlékek,amelyek a történelmet nem ismerõ egy-szerû emberek által generációkon ke-resztül, mondókák, mesék, legendákformájában éltek, ma még nem vesztek afeledés homályába.Jelenünk történelmi érdeklõdésû embe-re a lakóhelyének múltját a történelem-tudomány ismeretébõl veszi, és igyek-szik az eseményeket ezek közé beillesz-teni. Ezzel szemben a népi emlékezet

szájról-szájra mondta el a maga helysé-gének, környezetének emlékeit. Karcsibácsi tudja, kár lenne végleg elfeledniõket, mert lakóhelyünk múltjához tar-toznak ezek is. S ha tán negatív is akadközöttük, azon okulnunk kell, a haszno-sokon pedig épülnünk.

Több évtizede kitartóan gyûjti és adja to-vább a fiataloknak a helybeli õsi legendá-kat: a kertali domb népének menekülé-sérõl, a gazdag kun világról, az aranyka-puról, Szilágyi Erzsébetnek és fiánakjakabszállási látogatásáról és adományai-ról.

S hogy mindez nem csak legenda, arról –szintén neki köszönhetõen – a megyeimúzeumba ellátogatók tehetnek bizony-ságot. Karcsi bácsi köszönjük!

Bálint Ferenc fafaragásai

Bálint Ferenc fafaragásai

Vajda Lászlóné csuhébábjai


Sárosd a Mezõföld Fejér me-gyei részén a Székesfe-

hérvár - Dunaföldvár összekötõ út mel-lett fekvõ település.A helységen keresztül folyik a sárosdivízlevezetõ csatorna, amely a község ha-tárát is átszeli. Ez a víz 1845-ig összefüg-gõ vízfelületet képzett a Velencei-tóseregélyesi ágával, és az ággal együtt ma-gával a tóval. Szabályozása után azonbana víz eltûnt az érbõl, de a csatorna határ-jelzõként szerepelt 100 esztendõn át atelkes gazdák és az uradalmi földek kö-zött. A helység határa jórészt sík terület,maga a település egy halom déli lejtõjénfekszik, tengerszint feletti magassága 114méter. A magassági fixpont a katolikustemplom falában vastáblán van elhelyez-ve.A Kertali dombon feltárt sírokból bizo-nyítottan már 950 körül eltemetett ku-nok (magyarok) csontvázait ásták ki a ré-gészek. Tehát Árpád vezér unokája, illet-ve István király nagyapjának, Taksony-nak idején itt már kun (magyar) te-lepülés volt. Az ásatások során elõkerü-lõ római-kori leletek még korábbi tele-pülésre engednek következtetni, de eznem bizonyított.A helység neve 1300 óta adatolható.Ebben az évben nemesi névben fordulelõ. Kétségtelen, hogy a nemesi név kap-csolatban áll az évszázadokon keresztül evidékre jellemzõ mocsaras, ingoványosterepviszonyokkal. Tehát a sáros mel-léknévnek a d képzõs származékából ke-letkezett a helység neve.A helység múltja a magyar középkor év-századaiban a kunok történetével vanösszefüggésben. Sárosd és a határábanfekvõ Jakabszállás a hantosszéki kun kapi-tányság települései voltak. Sárosd 1417-benkerült a világi birtokosok kezére. A hely-ség határában fekvõ Jakabszállás ekko-riban kiemelkedõ szerepre tett szert,mert 1481-ben Mezõvárosi rangotkapott, ami évi három országos vásárrendezésének jogát is jelentette.Jakabszállás a magyar középkor évszáza-daiban élte fénykorát, melynek a városirangot Corvin Mátyás király adomá-nyozta. Mátyás királyunk által kiadottoklevél szerint Jakabszállás várossá eme-lése - és ezzel együtt a vásártartás kivált-sága - anyjának, Szilágyi Erzsébetnek ké-résére történt. Az oklevélben olvasható,hogy az uralkodó a település népének, la-kóinak javát és hasznát tekintette, amikorévi három országos vásárt engedélyezettszámára. Az országos vásárokat Szent Péterapostol székfoglalásának ünnepén, (február

22-én) továbbá Keresztelõ Szent János (júni-us 24-én) és Szent Mihály arkangyal ünne-pén (szeptember 29-én) tartották, míg a sza-bad hetivásárokat hetente a csütörtökinapokon. Az uralkodó egyben felruháztaJakabszállást mindazon kiváltságokkal,melyeket a szabad királyi vásárok a királyibirtokokon tartott vásárokon gyakorol-tak.

A török hódoltság elsõ évtizedében ajakabszállási lakosok legnagyobb része elme-nekült a városból, vagy elpusztult. A területekkor négy török tímárbirtokos tulajdo-na volt. Ebbõl az idõbõl öt török össze-írást ismerünk Jakabszállásról 1546. -1559. - 1562. - 1580. -és 1590.

1699-ben Sárosdra Heister Siegbert csá-szári tábornok is igényt tartott, a török el-lenes háború során szerzett érdemei jo-gán. A Bottka család örökösei hiába hi-vatkoztak és bizonyították, hogyThamon kun kapitány leszármazottai.Ennek a tiltakozásnak nem lett eredmé-nye, mert még ebben az évben Heistert be-iktatták a sárosdi birtokba. 1702-ben azegész sárosdi pusztaság márEszterházy birtok. 1722. január 23-ánEszterházy Ferenc Fejér vármegye fõis-pánja 2288 forintot fizetett vételárként aBottka családnak.

A földesúri pusztaként számon tartott településújranépesítése a 18. század közepén zajlott le.Az Eszterházy uradalom a népességhelyhez kötése érdekében is elõtérbe he-lyezte a település fejlesztését. Ehhezazonban további, mégpedig tömeges te-lepítésre volt szükség.

A telepítés befejezésének deklarálásaután megindult a település mezõvárossátörténõ kialakítása. Köztudott volt, hogya mezõvárosi státust elnyerni anyagi kö-telezettséggel járt, s továbbá meg kellettlenni a legszükségesebb intézményrend-szernek. Ez gazdasági, igazgatási, vallásiés kulturális intézmény fejlesztését kö-vetelte meg a földesúrtól és a helyi lakos-ságtól.

Sárosd a mezõvárosi státust MáriaTerézia királynõtõl 1761. október20-án kapta meg. A kérelmezõEszterházy Imre földesúr volt, aki a kirá-lyi udvarhoz a helytartótanácson keresz-tül juttatta el kérvényét. A mezõvárosi joggazdasági elõnyökkel járt. Sárosd évente négy -május 1., június 27., augusztus 15. és novem-ber 11. - vásár megtartására kapott engedélyt.A vásártartási jogot 1762. augusztus 7-éna mezõváros megváltotta 1010 forintért,melyet a kancelláriának fizetett be. A me-zõvárosi státussal egyidõben kapta meg atelepülés a ma is használt címerét.

A mezõváros fejlõdése lassú ütemû.1774-ben 54 lakóházba 420 fõ lakott,1784-ben már 68 ház állt, s a ténylegesnépesség ekkor 546 fõ volt.

Nemesi lakossága Sárosdnak nem volt. Ajakabszállási uradalomban a 19. századelsõ felében tõkés üzemszervezési folya-mat ment végbe. A puszta bérlõje HorhyMihály a gazdaságban váltógazdálkodástvezetett be. Horhy nevéhez fûzõdik az istál-lózó állattenyésztés meghonosítása, a rendsze-res trágyázás bevezetése, a nagyüzemi kukori-ca termesztés kialakítása. A majorsági kukori-ca termelés Horhy példája nyomán kezdett el-

Sárosd Nagyközség

Az Eszterházy kastély


terjedni a Fejér megyei uradalmakban, de agazdaságszervezés területén végzett munkáit ispéldamutatónak tekintették. Meghonosította atejtermelést, s a kiváló gyapjúhozamú juhte-nyésztést továbbfejlesztette. 1851-ben be-utazta Angliát, s ott cséplõgépet és gõzekétvásárolt. Az uradalom reformkorbanmegkezdett modernizálása az 1850-esévek elején is folytatódott. Horhy a ho-moktalaj megkötésére erdõt és szõlõt istelepített.

Sárosd a Fejér megyei mezõvárosok so-rába elég korán lépett. A megyének ezena táján - Adonyon kívül - a 18. század kö-zepén nincs más mezõvárosa. Így Sárosdgazdasági alcentrum szerepe elég koránkialakult. Az Eszterházy uradalom ittrendezte be a birtokközpontot, amely ahelység igazgatási szerepét növelte, ésehhez járult a már említett vásártartásijog gyakorlása, s így a Duna-Sárvíz kö-zötti résznek kereskedelmi központjáváalakult.

A mezõváros lakossága Székesfehérvárés a megye megszállásáig, a szabadság-harc vérbefojtásáig (1849. augusztus 19.)szolgálta a szabadságküzdelmet. Ebben

nagy szerepet játszott apákozdi csata napjánSárosdon Görgey Arthurõrnagy és Madarász test-vérek - József és László -felvilágosító, szervezõmunkája. Perczel Mór pa-rancsnoksága alá rendelt hon-véd - és népfelkelõ alakulatokösszevonásának helye Aba -Seregélyes - Szabadegyháza -Sárosd lett. A mezõvárosbankatonai kórházat és élelmi-szerraktárt rendeztek be. Akatonai kórház élelmi-szer-szükségletét is asárosdiak biztosították.Sárosd mezõvárosi stá-tusa 1848. után még 23évig fennállott, csak aközségi törvény hatályba-lépésével enyészett el.Bízvást állíthatjuk, hogySárosd 110 esztendei me-zõvárosi funkcionálása atelepülés múltjának egyiklegszebb fejezete. A gaz-dasági fellendülés ered-ményeként a helyi viszo-nyok között tehetõs rétegstabilizálta helyzetét. Az1850-es években lényegé-ben változatlan marad amezõváros társadal-mi-gazdasági rétegzõdése.

A parasztgazdaságok további változásáraaz 1860-as évek közepén került sor. Ekorból az alábbi családnevekkel találko-zunk: Szabó, Rakasz, Rapai, Horváth,Szõllõsi, Tóth, Szegi, Németh, Botos,Király, Kis, Nyíri, Kuti, Kovács, Lénárd,Závodszky, Karf, Deák, Sallai, Hollósi,Zsinkó, Pálinkás.

***1882. november 12-én gördül át az elsõvasúti szerelvény a településen, ez nagy-ban segítette Sárosd további fejlõdését.1900-tól elõször csak idénymunkára(aratás) summások érkeztek a községbe,majd a késõbbi években ezek a családokmár itt is maradtak, letelepedtek.A második világháború idején a Balaton -Velencei-tó - Duna közötti harcok szín-terébe esett a település.1945 után Állami Gazdaság, Állami Er-dõgazdaság Erdészete alakult és többSzövetkezet jött létre Sárosdon. A szö-vetkezetek egyesítésébõl jött létre a ma ismûködõ “Egyetértés” Szövetkezet.A község területe ma 4812 ha. 1075 lakó-házában 3408 fõ lakik (9-10% cigány ki-

sebbség). Népesség szerint tehát a kö-zépfalvak közé tartozik. Az itt lakók élet-színvonala egy átlagos magyar faluénakfelel meg.Az utak szilárd burkolatúak.

Az itt élõ emberek életétbefolyásoló változások,beruházások az elmúlt

évtizedekben:1949. óta mûködik a volt Eszterházy kas-télyban a Szociális Otthon;1978-ban elkészül, kiépül a vezetékesivóvíz hálózat;1980-tól több varroda kezdi meg mûkö-dését;1983-ban villamosítják a településen át-haladó Budapest - Pécs - Dombóvár vas-útvonalat;1986-ban új tanácsház és posta épül;1991-ben kiépül a vezetékes gázhálózat;1993-ban épül a II. világháború áldozata-inak emlékmûve a Kápolna dombon;1996-ban kiépül a digitális (teljes) tele-fonhálózat;1996-ban elkészül a szennyvízcsator-na-hálózat kiviteli terve.1998-ban elkezdõdik a szennyvízcsator-na-hálózat építése

A népesség számánakalakulása 1870-tõl

/1870-1990 között lakó- és jelenlevõ,1991-tõl állandó népesség/1870. 1569 fõ1880. 1585 fõ1890. 1894 fõ1900. 2129 fõ1910. 2179 fõ1920. 2396 fõ1930. 2704 fõ1941. 2876 fõ1949. 2885 fõ1960. 3240 fõ1970. 3343 fõ1980. 3278 fõ1990. 3233 fõ1991. 3248 fõ1992. 3202 fõ1993. 3238 fõ1994. 3354 fõ1995. 3383 fõ1996. 3385 fõ1997. 3427 fõ1998. 3408 fõ

fõbb adatai, jellemzõi

A II. világháború áldozatainak emlékmûvea Kápolna dombon


Az iskoláról…

A jelenleg ismert legrégebbi írásosanyag iskolánk történetébõl a 18.

századból való. A Székesfehérvári Püs-pöki Levéltár 1771/4558. sz. alatt nyil-vántartott CANONICA VISITATIOlatin nyelvû szövegébõl tudjuk, hogy1771. szeptember 10-én Sárosd mezõvá-rosban már folyt iskolarendszerû okta-tás. A tanító és kántor Gombos Györgyvolt, aki magyar nyelven tanította tizenötrómai katolikus vallású tanulóját olvasás-ra és írásra. 1797-ben a CANONICAVISITATIO Harnos Ignác tanító úr ne-vét jegyezte fel, 1805-ben ZsarnóczayGyörgyét, 1811-ben pedig Horváth Jó-zsefét, aki az iratok tanúsága szerint „Ta-nításra kiválóan alkalmas. A megkívánttudással el van látva, szorgalmasan tanítjaazt.” 1837-tõl Závodszky István volt aziskolamester. Vele egy tanító-dinasztiakezdte el mûködését Sárosdon. 1837-tõlegészen 1916-igaz iskolamester mindig aZávodszky-család egy-egy tagja volt is-kolánkban, munkájukat megelégedés éstisztelet övezte. Závodszky Istvánt fia,János követte a katedrán, majd János hétgyermeke közül egyik fia, István tanítottaa község gyermekeit. Závodszky Jánosmester pontosan 35 évig tanítottSárosdon, és itt is halt meg 1875. május8-án. Fia pedig 1875-tõl megszakításnélkül egészen 1916-ig volt mestere is-kolánknak. 41 évi tanítás után is csak sú-lyos betegsége parancsolta le a katedrá-ról. Minden bizonnyal jó tanító volt. Eztigazolja az az irat, amely 1903-ban „Bizo-nyítvány”-t állított ki a tanító munkájá-ról: „Alulírottak a sárosdi róm. kath. is-kolaszék részérõl hitelesen bizonyítják,miszerint Závodszky István okl. tanító…1875. évi június hó… óta a tanítói hivatásnehéz, de szép kötelmének egész buzga-lommal eleget tett… a nevelési pálya ne-mes ügyének mindenkor megfelelt, me-lyért a község elismerését magának kiér-demelte.”A régi mesterek még igen mostoha kö-rülmények között tanítottak. 1771-benGombos György 15 tanítványát még egyroskatag házban tanította, 1811-benszázharminc gyerek szorongott a köz-

ségházán iskolául szol-gáló egyetlen terem-ben. Az elsõ önálló is-kolaépület 1865-benépült. Igen szerény, ap-rócska iskolaház volt ez,mindössze két tanter-mecskével. Éppen1900-ig kellett várni,hogy egy harmadik tan-terem is megépüljön.Az évek múlásával az is-kola épület isnövögetett. Aztán há-borúk jöttek, elvitték,amit elvihettek. Lettújra iskola, szaporodtaka tantermek, de öreged-tek is. Szûkös volt már ahely.

Az általános iskolai oktatás körülményei-nek javítására 1969/70-ben épült fel egy 4tantermes iskola. 1979-ben szilárd bur-kolatú sportudvart vehettünk birtokba.1992/93-ban 40-60 fõ oktatását szolgálókistantermes kisegítõ iskolai épülettel1996/97-ben - az életveszélyessé minõsí-tett tantermek helyett és helyén - 8 tan-termes új iskolaszárny épült.

Iskolánk ekkor vette fel Farkas Gyulanevét, aki 1847. március 28-án születettitt Pusztasárosdon. Régi, de már elszegé-nyedett nemesi családból származott.Apja uradalmi intézõ volt az Eszterházycsaládnál. A család késõbb Gyõrbe költö-zött.

A gyõri bencés gimnázium érettségijé-nek megszerzése után Pestre ment jo-gásznak. Az akkori Magyarország feltö-rekvõ ifjúságának szokásos útja volt ez. Ajogászból bármi lehetett. Farkas, jogi ta-nulmányai mellett, nagy érdeklõdésselfoglalkozott zenével. Mindkét választá-sában csalódott: a helyes önkritikávalrendelkezõ ifjú rájött, hogy a zenéheznincsen elég tehetsége, a jogi ismeretekpedig nem érdekelték. A két megállapításvégsõ következményeként megszakítot-ta tanulmányait. A szülõi háznak semakarván terhére lenni, házitanító lett. A

helyes utat nem kisebb ember mutattameg neki, mint Jedlik Ányos. Az õ taná-csára szerzett fizika és kémia szakon kö-zépiskolai tanári képesítést. Mûködését aszékesfehérvári reáliskolában kezdtemeg, majd 1874 és 1886 között grófBattyhány Géza gyermekei mellett újraházitanító lett Polgárdin. Az itt töltöttidõ igen hasznos volt számára. A grófi ta-nítványok gazdagon felszerelt fizikai la-

boratóriuma az õ szá-mára is biztosította a kí-sérletezési lehetõséget.1880-ban matematiká-ból, természettanból éscsillagászatból bölcsé-szettudományi dokto-rátust szerzett.1887-ben a kolozsváriegyetem rendkívülimajd rendes tanára lett.Itt 1915-ig tevékenyke-dett mint népszerûprofesszor, dékán ésrektor. 1893-ban apáduai Galilei ünnepenaz ottani egyetem dísz-

doktorává avatták. A Magyar Tudomá-nyos Akadémia 1898-ban levelezõ és1914-ben rendes tagjává választotta.1915-ben a megromlott látása miattmegvált tanszékétõl. Magányos nyugdí-jasként Budapesten élt, és 1930 decem-ber 27-én Pestszentlõrincen halt meg.Munkássága kezdetén foglalkozott ma-tematikával. Hazánkban mûködése nyo-mán indult meg a vektoralgebra és a vek-toranalízis tanulmányozása. A késõbbi-ekben fõleg az elméleti fizika volt kedveskutatási és oktatási területe. E téren a ma-tematikát eszköz jellegûnek tekintette,de még e szerepében is fejlesztette, ha fi-zikai tanulmányai új matematikai eljárá-sokat igényeltek. Ezek közül megemlít-hetjük a lineáris egyenlõtlenség-rend-szerek megoldását.

Farkas Gyula


A tojáspatkoló kovácsmester:SALLAY LÁSZLÓ

„1912. december 24- én karácsony estéjén születtem. Seregé-lyesen laktunk. Szüleim szegény emberek voltak. Az elsõ világ-háború miatt édesapámnak be kellett vonulnia katonának. Eznagyon nehéz idõszak volt számunkra. Családunk nagy volt.Öt fiú és lánytestvérem volt. Ezért korán gyerekként már dol-goznunk kellett, hogy több ennivalót tudjunk tenni az asztalra.Fiútestvéreimmel négyen lettünk segédnek. Nekem tizenhá-rom éves koromban engedték meg, hogy lóra felszegelhessemaz elsõ patkót. Ügyességem miatt az idõs emberek szekálnikezdtek. Ha lóra fel is tudom ütni a patkót, a tojásra, verébrebiztosan nem. Ez adta az ötletet, hogy még abban az évben egykét patkós tojást készítsek, tizenhat évesen pedig a segédek ki-állításán Székesfehérváron egy tizennyolc patkós tojással sze-repeltem már.Dr. Simon András országgyûlési képviselõ fel is figyelt rám.Megkért ajándékba készítsek egy ilyen tojást a kormányzónak.Ezért Horthy Miklós a dicsérõ oklevél mellé huszonöt pengõtis küldött. Ez akkor nagy pénz volt.Nem sokkal utána kaptam egy levelet a Magyar Kabinet Irodá-tól, melyben Horthy kérését tolmácsolták. Megbízott, hogykészítsek egy aján-dékot az Angol mi-niszterelnöknek is.Elküldése után há-rom hónappal leve-let kaptam az angolképviselettõl. Ebbena köszönõ sorokonkívül tudatták ve-lem, hogy nevembekerült lexikon-jukba. Úgy érzem,munkám egyik leg-nagyobb erkölcsi si-kere volt ez.1938-ban elvégez-tem a mestervizsgát,kiváló eredménnyel.Ezután következetta családalapítás,önállósulás,Sárosdra költözés1939. január 15-én.Kitört a második vi-lágháború. Én a tizenkettedik huszárszázadnál mint fõpatkolókovácsmester teljesítettem szolgálatot. Ez a pusztítás, mintahogyan az országunkat engem sem került el. Családomból ek-kor vesztettem el öcsémet és mindent, amit addig szereztem.

1945 után újra kellett mindent kezdenem. Munkáim nehezentudtak újra népszerûek, híresek lenni. Ez a folyamat az 1974-estojáspatkoló vetélkedõ után változott meg. Hatvankét éves ko-

romig számtalan munkám közül a patkó felszegelést tartomszámon. Ezt kettõszázhúszezer patkónál hagytam abba. Nyolcvizsgázott inasom volt.

A népmûvészet mestere nyolcvanegy éves koromban lettem.Engem és munkámat mindig tisztelték, becsülték ebben a falu-ban is. Úgy érzem tisztességesen, becsületesen megálltam ahelyem az életben.

Mindent, amit elértem magamnak köszönhetem.”

Tisztelt Sallay Úr!

A Királynõ felkérésére tolmácsolom köszönetét a Neki el-küldött újságért, fényképért és a patkolt tojásért, melyeketÕfelsége igen nagy érdeklõdéssel fogadott.

A Királynõ úgy gondolja, hogy nagyon kedves Öntõl, hogyezekkel fejezte ki jókívánságait és elmondhatom Önnek,hogy Õfelsége nagyon kellemesen érezte magát magyaror-szági látogatása során.

Szívélyes üdvözlettel: Robin Janvrin


ZENE, ZENE...„El lehet mondani, hogy a zene ritmiku-san és harmonikusan is kihat az emberre,és ezek a muzsikáló gyerekek az által,hogy él bennük a zene, harmonikusabbemberekké válnak.”/Kodály Zoltán/Nagy zenepedagógusunknak bizonyáraigaza volt ebben a kérdésben, amikor le-írta a fenti sorokat. Azóta hosszú idõ teltel, és ha nem sajnálnám a fáradságot énmagam is felmérhetném, hogy az általam28 éve irányított népzenei alkotásoknakvan-e valami ehhez mérhetõ, kézzel fog-ható bizonyítéka.Egy biztos. Aki valaha is citerát, furulyát,tekerõt vett a kezébe, kiállt a színpadra éstolmácsolta a Mezõföld, vagy más tájegy-ség dalait, annak szíve mindig gyorsab-ban ver, ha ismerõs dalokat hall aTV-ben, rádióban. Nehezen tudnámhirtelen összeszámolni, vajon hányanvoltak azok, akik a citerázás, énekelésfortélyait a klub szakköreiben kezdtékmegtanulni. De azt tudom, hogy most 60fõnél is többen vannak. S ezek közül 38fõ a sárosdi. Valamennyien aktívan ta-nulják a zenét. Négy év óta már zeneis-kolai keretek között is megtehetik mind-ezt. Rendszeresen számot adnak felké-szültségükrõl. Hol vizsgán, hol kulturá-lis rendezvényeken. De ott vannak a ze-nei bemutatókon, versenyeken, minõsí-téseken. Ez utóbbiakból is van jó néhányszebbnél-szebb elismerések bizonyítják,hogy a zenekaraink jó úton járnak, érté-kes hagyományokat ápolnak. Még a het-venes években jött létre a Pelikán együt-tes, amelynek a tagjai ma már családosokvalamennyien. Ha õk nem is, de gyere-keik zenélnek. Arany oklevelek bizonyít-ják sikeres mûködésüket. A hantosi Gili-ce együttes sikerén felbuzdulva alakultmeg a Boglya együttes. Õk már nyolc évedolgoznak. Két alkalommal is „Arany”fokozatot értek el az országos minõsíté-sen. De jól szerepelt az Országos Vas La-jos versenyen is. Ezért is hívták meg acsapatot 1998-ban a Népzenei Múze-umba, ahol a Zenei Világnap tiszteletérerendezett gálán vehettek részt. Nagy él-ményként tartják számon az õshazánkbatett látogatásunkat. 1996-ban azUdmurd Köztársaságba képviseltük amagyar zenei kultúrát. Három órás re-pülõút, 23 órás vonatozás gyötrelmeiértbõséges kárpótlást nyújtott az ott élõ em-berek hihetetlen vendég szeretete, azérintetlen táj varázsa, a moszkvai kincstárelképesztõ mennyiségû ereklyéje. A he-lyi önkormányzat a Boglya együttest1996-ban Pro Civitate díjjal tüntette ki.Az együttes 1999-ben a XXII. zágoni

népzenei fesztiválon öregbítette Sárosdhírnevét.

Természetesen az idõ nem áll meg. Egy-re több és több fiatal kapott kedvet ah-hoz, hogy megismerje a népzene rejtetttitkait. Négy éve újabb együttes jött létreMelence néven. A dinamikusan fejlõdõcsoport új technikával, új lendülettel, sritmussal lepte meg a hallgatóságot. Bárországos minõsítésen nem tudtak résztvenni egy osztálykirándulás miatt, máriskomoly trófeákat gyûjtöttek be, „PesovárFerenc” énekverseny második helyezés.Az együttes néhány tagja más zenekar-ban is zenél (szabadegyházai Petrence)akikkel együtt Arany fokozatot nyertekel. Sõt 1999-ben elnyerték a Vas Lajosnagydíjat, az Arany páva díjat, a Petrence

színeiben. 1999-ben õk is ott voltak Er-délyben, ahová az idén is van meghívá-sunk.Együtteseink fellépéseinek száma jóvaltúl van a százon, amelybõl évente 1-2 al-kalommal azért Sárosdra is jut.Idei tervünk között szerepel, hogy az or-szágos minõsítõn jó minõsítést kapjunk.A „Kultúránk a Nyugat Kapujában” ver-senyen méltóan képviseljük a sárosdi szí-neket. Sikereket szeretnénk elérni azösszmagyarsági népzenei versenyen is.Nyáron újabb erdélyi körútra indulunk.S természetesen sokat tanulunk, és taní-tunk, hiszen itt a legifjabb nemzedék aKödmön együttes színeiben.

Nagy László, az együttes vezetõje

A Boglya együttes

A Melence együttes


Lovas élet Sárosdon1976-ban a már elhanyagolt Sárosdról isezt írja a „Lovas élet Magyarországon”címû könyv kitûnõ szerzõje, Dr. VáradyJenõ: „Fák, bokrok, virágok festõi kaval-kádja – ez Sárosd. A városok kõrengeteg-éhez szokott szem elcsodálkozik ennyiszépség láttán, és irigységét nem tudjapalástolni, amikor rádöbben: így is lehetélni.” Ilyen körülmények között érthetõ,hogy a tekintélynek és hírnévnek örven-dõ Eszterházy grófok Sárosdon a lóte-nyésztésben élen jártak. Megelõzve Me-zõhegyest és Bábolnát, már 1763-banangol félvér ménest állítottak be és kiválóegyedeket neveltek. Közülük nem is egyversenyeket nyert, és emléküket latinul

írt kultikus kövekkel örökí-tették meg az erdei utakmentén.

Ennek az õsi, talán a ku-noktól örökölt lószeretet-nek a hatása, hogy a rend-szerváltás után, az elsõadandó alkalommal újjáalakult a sárosdi Lovas egy-let. Az eltelt rövid idõben isszámtalan szép díjjal, és si-kerrel hívták fel magukra afigyelmet. Önerõbõl rend-be hozták a régi lovaspályátés örömünkre évente meg-rendezik a „Húsvét kupa”és az Imre István díjugratóemlékversenyeket.


Az Erzsébet úti fasor1812-ben a földesúr a kastély körüli te-rületet beerdõsítette. Az ültetés sikerreljárt, a sivatagos jellegû homokbuckásterület gazdag erdõséggé változott. Eterületet József erdõnek nevezték, maNagyerdõként szerepel. Az erdõt átsze-lõ 8 út keresztezõdésében állították fel aDiana szobrot, melyben többek közöttaz alábbi felírás volt olvasható: „Paludepie mota ecce Josephina sylva” (azaz: “Amocsarat kegyesen megszûntetve,íme a Josephini erdõ”)

Ennek az erdõsítésnek az emlékét õrzi még a néhány hatalmastölgy (Karifa stb.)hagyásfa A XIX. sz.végén épült Erzsé-bet majorhoz, aSzolgaegyházáravezetõ földútról, id.gr. EszterházyLászló utat képez-tetett, a sárosdiföldbirtokán, ami1700-tól a tulajdo-na volt a gr.Eszterházy család-nak. Az út apusztasárosdi ré-szen a Nagydûlõszántásait határoltael az erdõtõl, majd aszántások közöttErzsébet majorhoz

vezetett. A major is és az út isid. gr. Eszterházy László lá-nyáról, az 1892-ben születettErzsébetrõl kapta a nevét. A ti-zenhat méter széles úton, azerdõtõl szegélyezett részenvadgesztenyefa csemetéket ül-tettek és ezért már a XX. szá-zad elején ezt az utat sokangesztenyefasori útnak ne-vezték. A többségben rómaikatolikus vallású sárosdi lakos-ság, az I. világháború végénkeletkezett legenda alapján,meg Mária fasornak nevezteel, és így már három elnevezé-se is volt az útnak, ami száza-dunk elsõ felében gyönyörûvolt, a fák virágzása idején az

egyik legszebb Fejér megyében. Az utata tulajdonosai mintaszerûen kezelték,ugyanúgy, mint az erdõt, ahova ebben akorban a szépsége és a gazdag vadállo-mánya miatt sok neves személy látoga-tott el. Itt, az Erzsébet úton ejti el1934-ben Starenberg herceg,Ausztria alkancellárja a versenytnyert kapitális agancsú õzbakját, ésaz út közelében levõ magaslesekrõllövi gr. Széchenyi Zsigmond világ-hírû vadász és író az elsõ gyönyörû

õzbakjait. Ezekrõl az élményekrõl „Ünnepnapok” címûkönyvében nem csupán írt, de fotókkal is megemlékezett. Ímekét idézet:

„Jó néhány bakot lõhettem az ugyancsak közelünkbe esõSárosdon is, Esterházy László sógorom példás szakértelemmelkezelt vadparadicsomában.”

„ … sógoromnak 1932 tavaszán … félkilós agancsú, három-száztizenöt nádlerpontos, rendkívüli bakot sikerült elejtenieSárosdon. A pesti kiállításon aranyérmes elsõ díjat nyert az a nagy bak– fényképe különös dísze könyvemnek.”

Két jó sárosdi õzbak


SPORTSIKEREINKAz elsõ vidéki

labdarúgó-mérkõzésGyimesi Károly helytörténész gyûjtötteaz elsõ sárosdi labdarúgó mérkõzésemlékeit, melyben a XIX. század végén apusztai temetõ melletti csikófuttató gye-pén egy angol labdarugó csapat és asárosdi fiatalokból összeállított csapatküzdött meg egymással. Ez országosan isaz elsõ vidéki labdarúgó-mérkõzésvolt, sajnálatos módon azonban sem akorábbi, sem a késõbbi, hivatalos, nyom-tatásban is megjelent dokumentum nemmaradt fenn, csupán a meccset rendezõgr. Eszterházy Béláról található kép. Azadatokat Gyimesi Károly gr. EszterházyBéla unokahúgától, gr. Eszterházy Er-zsébettõl, mint egyetlen (akkor még) élõés a meccset nézõ szemtanútól hallotta ésjegyezte le.A mérkõzés feltehetõen a XIX. századlegvégén történt, miután gr. EszterházyErzsébet 1892-ben született, és mint kis-leánykori emlékeirõl mesélt errõl az ese-ményrõl. Miután Sárosd múltjával kap-csolatos más adatai is hitelesnek találtat-tak, így emlékeit ez ügyben is mérvadó-nak tekinthetjük.„Tudja, akkor én még olyan kis pöndölösleányzó voltam, de arra emlékszem,hogy vasárnap volt és jó meleg. Apusztasárosdiak meg a falusiak is, mindkint voltak a csikófuttatón. Az angol csa-pat vonattal jött Budapestrõl, és Béla bá-tyám fogadta õket, a hintóink pedig a csi-kófuttatón már elkészített pályára szállí-tották õket. Az angol edzõ megnézte a kapu-kat, a pályán kijelölt vonalakat, és mindent jó-nak talált, majd megkérte a bátyámat,hogy vezesse le a mérkõzést.

A mienket a bátyám már elõzõleg gyako-roltatta, és kiválogatta a legügyesebbeket.Az elsõ félidõben nagy lelkesedéssel ro-hantunk a labda után, még a kapusunk iskint játszott. Az angol fiúk már régebbenismerhették ezt a játékot, mert õk egy-másnak rugdosták a labdát, meg a kapu-ba. Így a második félidõben fel kellettfrissíteni a csapatunkat, mert pár játéko-sunk leült a fûre a kimerültségtõl. Azeredményre nem emlékszem, de arraigen, hogy az edzõ gratulált a bátyámnaka rendezéshez és a lelkes játékhoz.Ökörsütés is volt. Az angol játékosok amérkõzés után összebarátkoztak a mi fia-taljainkkal, és kimentek a fácános kertbemeg a József erdõbe, ahonnan az edzõjükalig tudta õket elõkiabálni,pedig a gyorsvonatuk márközeledett. A bátyám ló-hátasan küldött megkérniaz állomás fõnökét, hogy agyors indulását késleltes-se. A hintóink vágtábanvitték ki õket az állomásra,és a gyors megvárta õket.”Ez a mérkõzés több mint100 évvel ezelõtt történt,tehát valóban a labdarúgáshajnalán. Egy másikvisszaemlékezés szintén asárosdi labdarúgás mélygyökereirõl tanúskodik. Az 1957-60 kö-zött megyeválogatott Gál Imre elmondá-sa alapján Magyarországon elõször Sal-gótarjánba és Sárosdra hoztak bõr futballlabdát. Ez idõtõl töretlen a sárosdiak lab-darúgás-szeretete. Az 1930-as, 40-esévekben a Levente bajnokságban vitéz-kedtek a falu fiataljai. Legszebb eredmé-

nyeiket azonban az 1950-es, 60-as évek-ben érték el. 1954-ben és 1962-ben a me-gyei II. osztály bajnokai lettek. Az1957/58-as idényben pedig megnyer-ték a megyei I. osztály bajnokságát.Ebben az idõben az NB I-es Gyõri RábaETO-val is megmérkõztek a MagyarKupában. A 75 éves évfordulón pedig amagyar ifjúsági válogatott vendégszere-pelt nálunk.Kaiser Lajos elnökségi tag szerint a maiakis méltóképpen õrzik a hagyományokat.Jelenleg 58 igazolt játékosa és mintegy 80pártoló tagja van az egyesületnek, és150-200 nézõnek biztosítanak vasárna-ponként szórakozást és egész hétre be-szédtémát.

Akire büszkékvagyunk

„Nagy sikert ért el SzabóKlaudia a székesfehérváriAlba Regia SC 16 évessportolója. A sárosdi illetõ-ségû ifjú hölgy a Szolno-kon megrendezettkyokushin karate juniorEurópa-bajnokságon sze-repelt, a magyar válogatotttagjaként. A +60 kilo-grammos kategóriában adöntõbe verekedte magát,

ahol a szintén magyar Szövetes Veroni-kával mérkõzött. Szövetes a súlycsoportkoronázatlan királynõje, így gyõzelmenem volt meglepõ. Szabó Klaudia ígyEurópa-bajnoki ezüstérmet szerzett. Aversenyen tizenhat nemzet 87 verseny-zõje lépett a tatamira”- olvashattuk a jóhírt a Fejér Megyei Hírlap 1999. szep-tember 27-i számában.

Néhány nappal késõbb riport készültKlaudiával a helyi újság, a Kisbíró számá-ra. Ebbõl idézünk most:

- Nagyon szép a serleg, az oklevél és az érem,amit kaptál.

- Alaposan megdolgoztam értük. Egésznyáron két edzésem volt naponta, egydélelõtt és egy délután. Eddig az Euró-pa-bajnokságra készültem, most meg avilágbajnokságra edzek. Itt a sárosdi isko-lában kezdtem el karatézni Jóhóczi Jó-zsef irányítása mellett. Õ látott bennemtehetséget, az elsõ versenyre is õ vitt el1995-ben Várpalotára. Azóta több edzõ-táborban és versenyen voltam. Valószí-nû, hogy én leszek az egyetlen, aki2000-ben magyar színekben indul Bu-dapesten a vb-n. Az edzõm, Kapás Zol-tán készít fel a versenyre. Neki nagyonsokat köszönhetek már eddig is.


Székesfehérvár

Budapest

Sárosd

Kiadja: Sárosd Nagyközség Ön-kormányzata. Szerkeszti a szer-kesztõbizottság. A kiadásért fe-lel: Kiss Tivadar polgármester.Nyomta és kiadja: Bogárd és Vi-déke Lapkiadó és Nyomda, Sár-bogárd, Hõsök tere 12. Tel/fax:06 (25) 460 304. Email:[email protected] Felelõs ki-adó: Hargitai Lajos.

2000KISBÍRÓMillenniumi különszám

A SÁROSDIÖNKORMÁNYZATKIADVÁNYA

Documents

Millenniumi barangolás Fejér megyében SÁROSD 2000. · 2013-02-14 · itól a Széplaki Bottka családig és az Eszterházyakig számos kiváló katonát adtak az országnak. A