Gyógyszerészettörténet · 2008. JÚNIUS Gyógyszerészettörténet ... LUDÁNYI SÁRÁVAL kötött 1924-ben, két fia született, BÉLA és GYÖRGY. ... Kecskemét, Brassó, Temesvár,

TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ FOLYÓIRAT

A hagyományok orzoje

GyógyszerészettörténetÁRA: 2100 FT VI. ÉVFOLYAM • 2. SZÁM • 2008. JÚNIUS

2008. JÚNIUS 3Gyógyszerészettörténet �

TartalomSzolnok és az ô „Magyar Koroná”-jaMagyar Korona Gyógyszertár, Szolnok, 1906Szolnok and its ”Hungarian Crown”The Hungarian Crown Pharmacy, Szolnok, 19064. oldal/page

Volt egyszer egy törzsgárda...Jelvények, érmek és plaketteka közelmúltbólBadges, Medals and Plaques of the Recent Past8. oldal/page

„Gyógyszerészképzés hazánkbanPharmacists’ Training in Hungary10. oldal/page

Gondolatok egy régi ritka orvosságos könyvrôlReflections on a Rare Medicine Book of Old Times14. oldal/page

Az orvosságos kövektôl a Pulvis PannonicusigMagyar vonatkozású emlékek a drágakövek gyógyászati felhasználásának történetébôlFrom the Medicinal Stones to Pulvis PannonicusHungary-related Segments in the History of Precious Stones Used for Therapeutic Purposes20. oldal/page

Pintér Pál (1851–1908)100 éve halt meg a neves

magyar gyógyszerész Pál Pintér (1851–1908)The renowned Hungarian

pharmacist died 100 years ago 27. oldal/page

A C-vitamin 80 évesSzent-Györgyi-érem

The 80-year-old Vitamin CThe Szent-Györgyi Medal

28. oldal/page

KönyvritkaságWeber János különbözô mûvei

Különleges sorsú egyéniség különleges könyvérôl

kívánunk szólni a következôkben.

Book RarityDifferent Publications

by János Weber The author writes about

the special books of a special-fated

personality29. oldal/page

Kiadja: Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft. • Felelôs kiadó: Fári IstvánKiadó és szerkesztôség: 1146 Budapest, Dózsa Gy. út 19. ✉ 1437 Bp. 70. Pf. 275Telefon: (1) 467-8070 Fax: (1) 363-9223 Internetelérhetôség: www.patikamagazin.hu • www.galenus.huFôszerkesztô: dr. Szarvasházi Judit • Tervezés és tipográfia: © Stefan GeorgeMunkatárs: Kocsis János • Korrektor: Szôke HajnalkaSzerkesztôség: telefon: (1) 467-8070 • E-mail: [email protected]ési vezetô: Újvári Hajnalka • Hirdetésfelvétel: (1) 467-8063, (1) 467-8064 Kiadó: telefon: (1) 467-8060 • E-mail: [email protected] • Szedés, tördelés: szerkesztôség. Nyomdai elôállítás: Arrabona Print Nyomda Kft. Gyôr, Bagoly utca 7. • Felelôs vezetô: Ványik LászlóTerjesztés: Elôfizetés útján. • Megrendelhetô a kiadóban • Ára: 2100 FtMegjelenik negyedévente. • ISSN 1785-0924 • Minden jog fenntartva!

Gyógyszerészettörténet

Galenus Kiadó, a hagyományok ôrzôje!

GyógyszerészettörténetTUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTÔ FOLYÓIRAT

Címlap: Wéber János: Kétarcú Janus…, Lôcse, 1662. (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Budapest) Fotó: Vékás Magdolna

VI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM4 Gyógyszerészettörténet �

Magyar Korona Gyógyszertár,Szolnok, 1906E néven igencsak számos, a történelmi Magyarország te-rületén már meglévô, vagy akkor, ám folyamatosan létesü-lô gyógyszertár jegyeztette be magát. Budapest, Temes-vár, Pécs. De sorolhatnánk tovább a településeket, melyeke nemes nevet viselô gyógyszertárakat befogadták egé-szen a mai napig. Az ötödik szolnoki gyógyszertár, a Ma-gyar Korona története még nem zárult le, mára a másodiklegnagyobb városi patikává nôtte ki magát.

Ám hol volt, hol nem, de valóban volt egy tisztelt ésigencsak megbecsült erdélyi család, nevezett SZELE,kiknek MIHÁLY nevû ôse 1580-ban az olchai elône-

vû nemességet kapta, a Bihar vármegyében lévô Olcsa(olcea), az óhitû oláh falu után, melynek földesura anagyváradi püspök volt. Aztán teltek a századok, majd azévek, generációk váltották egymást békességben, és a tör-ténelem vihara folytán a család története Szolnok várme-gyében folytatódott, ahová olchai SZELE MÁRTON és zágoniKÓNYA AMÁLIA fia, BÉLA került. Az 1870-ben, Kézdivásár-helyen született olchai SZELE BÉLA, az ambiciózus, tudás-vágyó székely fiú 14 évesen a gyógyszerészhivatáshoz valóvonzódásából következôen az egyetemi kurzusokhozszükséges gyakornoki idôt egy brassói gyógyszertárbantöltötte. Ezt követôen diplomáját a kolozsvári egyetemen,1892-ben szerezte meg. Két évig Makón segédkezett, majdtíz évig egy kicsiny forgalmú gyógyszertár tulajdonosa volt

a történelmi Magyarország Bihar vármegyei Érmelléken,Szalacson (Salacea).

Itt született – 1895-ben SONKOVITS MATILDDAL kötött há-zasságából – az ifjabbik olchai, aki apja után szinte tör-vényszerûen mint elsôszülött fiú, a BÉLA nevet kapta. Az if-jabbik – mert nevezhetjük így – SZELE BÉLA, apja nyomdo-kaiba lépve elôzôleg Mezôtúron, Gyôrön, Miskolcon töl-tötte le gyógyszerész gyakorló éveit. A történelem azonban

közbeszólt. A hároméves frontszolgálat tanulmányait saj-nálatos módon megszakította. Ez idô alatt a 68. és 29.gyalogezredben harcolt az orosz és az olasz fronton. Tulaj-donosa lett a II. osztályú bronz vitézi éremnek. A kénysze-rûen elnyújtott egyetemi éveket követôen, csak 27 éves ko-rában, 1922-ben szerezhette meg a gyógyszerészi diplo-mát a budapesti egyetemen mint a család második gene-rációs gyógyszerésze. Házasságából, melyet nyitraludányiLUDÁNYI SÁRÁVAL kötött 1924-ben, két fia született, BÉLA ésGYÖRGY. BÉLA követte az elhivatott utat és a család harma-dik generációsaként továbbvitte a gyógyszerészhivatást.Diplomát 1947-ben szerzett Budapesten, majd gyógyszer-hatástani doktorátust 1948-ban.

Ám eddig még hosszú volt az út.Szóval, a család Szalacsról a századfordulót követô

években költözött Szolnokra, ahol 1905-ben az ötödikgyógyszertár felállítására kért engedélyt a család elsôgyógyszerész végzettségû tagja. Folyamodványának az ak-kori belügyminiszter, KRISTÓFFY JÓZSEF helyt adott és1906-ban megnyithatta kapuit a Magyar Korona Gyógy-szertár a neki kijelölt helyen, a Horánszky (késôbb Nagykereszt, ma Ady Endre) út és a Három rózsa utca (ma Ko-lozsvári) út sarkán. Az épület kisebb-nagyobb átalakításután még ma is áll. Optikai szaküzlet mûködik benne.

A városban ekkor négy patika mûködött, a következônévvel és gyógyszerészek kezelésében: „Isteni Gondvise-lés” KÔHALMI MIKLÓS, „Megváltó” ELEK MIHÁLY, „Vörös Ke-reszt” ALEXANDER JÁNOS és „Angyal” VÉGH GYULA vezetésé-vel. A helyi Gyógyszerész Egyesület tagjai – melynek igaz-gatója ALEXANDER JÁNOS volt – nem szívesen látták egy ötö-dik patika jelenlétét, melynek 1906-ban a helyi újság ha-sábjain – a szerkesztô tollából – hangot is adtak.

Szolnok és az ô „Magyar Szolnok és az ô „Magyar

2.

1.

Pa

tik

atö

rté

ne

t


„A szolnoki ötödik gyógyszertár.A szolnoki gyógyszerészek magukra nézve sérelmesnek tudják

azt, hogy Kristóffy volt belügyminiszter Szolnok város területérea törvényben elôírt hatóságok meghallgatása nélkül Szele Bélagyógyszerésznek megengedte azt, hogy Szolnokon gyógyszertáratállítson fel. Gyógyszerészeink arra kérték feliratilag gróf And-rássy Gyula belügyminisztert, hogy hivatali elôdje által szabály-talanul kiadott patikaengedélyt vonja vissza.”

Hogy mi volt a levél foganatja? A Magyar KoronaGyógyszertár maradt, és megkezdte, illetve folytatta az ak-kor már megkezdett áldásos tevékenységét.

Szolnok lélekszáma ekkor már meghaladta a 26 ezerfôt. Igaz, 1905-ben leégett a Szent István gôzmalom, devolt Nemzeti Szálloda, városháza, pályaudvar nagy teher-és személyforgalmával, alkottak a Mûvésztelepen, és ekkorkezdte meg mûködését az elsô kávéházi mozgó az Otthonkávéházban.

A megjelenô felszólamlás után aztán hosszú évek mo-noton harca következett a család számára a hivatal ellené-ben, egy levéltári irat szerint, már 1907-ben. (SZELE BÉLA

gyógyszertárának áthelyezése és szolnoki V-ik gyógyszer-tár engedélye ügye. 1907/XVI-5452). Közben nagyon fo-gyott a Földes-féle Margit-krém és a „Korona”-fogcsepp,melynek üvegenkénti ára 70 fillér volt. Késôbbi, 1909-ben, a helyi lapban feladott keretes hirdetésbôl kiderül,hogy SZELE BÉLA gyógyszertára valóban a Nagy kereszt ésHárom rózsa utca sarkán található. Szakmai jelenlétét,emberi megbecsültségét, elfogadottságát mi sem bizonyít-hatja jobban, mint az a tény, hogy alig pár év elmúltávalmár ô mint a szolnoki gyógyszerésztestület elnöke nyilat-kozott a helyi lap hasábjain, 1914-ben. Ebben az évbenütötte fel a fejét a kolera, majd a következô évben a vör-heny és a kanyaró. Különösen a vörheny lépett fel sok he-lyen intenzíven a megyében – amit már ráolvasással, ku-ruzslással nem lehetett gyógyítani –, sôt már ami miatttöbb helyen iskolákat zártak be. És hogy milyen állapotokvoltak ez idô tájt a szolnoki gyógyszertárakban, az elôzôk-ben említett cikkben SZELE BÉLA így nyilatkozik (mely agyógyszertárak nyitva tartásáról és a gyógyszerészek pihe-nônapjáról szól).

Annak illusztrálására pedig, hogy milyen fényes üzlet-nek számított az 1910-es években egy gyógyszertár üze-meltetése, álljon itt SZELE BÉLA, a szolnoki gyógyszerész-testület elnökének, a helyi „Független Lap” 1913. július27-én megjelent – a gyógyszerészeket ostorozó elôzô„Gyerünk csak!” rovatban megjelent cikkre adott válasza:

„… a szolnoki gyógyszerészek nem a leghízelgôbben és igaz-ságosan lettek megróva azért, hogy más nagy városok példájátkövetve, ôk is behozták még a múlt év elején a vasárnapi mun-kaszünetet. […] a cikkecske több téves állítást tartalmaz és úgytünteti fel a szolnoki gyógyszerészeket, mint akik nem állanakfeladatuk magaslatán, hanem mint akiknek az egész közegész-ségügy és a közérdek hekuba volna. […] A vasárnapi munka-

szünetet nem a szolnoki gyógyszerészek kartele, hanem a testü-lete, a segédszemélyzet kérésére még 1912. év január 1-én,Kecskemét, Brassó, Temesvár, Szombathely, Esztergom stb.nagy városok példáján felbuzdulva, ahol már évek óta megvana gyógyszerészek vasárnapi munkaszünete […] mégpedig úgy,hogy minden vasárnap délután két gyógyszertár van állandóannyitva. F…] Annak illusztrálására pedig, hogy milyen fényesüzletek ma Szolnokon a gyógyszertárak, legyen szabad annyitmegjegyezni, hogy ma is van Szolnokon két olyan gyógyszertár,ahol absolute semmi segédszemélyzet, sôt gyakornok sincs, ha-nem egész héten át maga a tulajdonos-bérlô áll a közönség ren-delkezésére éjjel-nappal […] hogy ezektôl az emberektôl egyál-talán nem lehet oka sajnálni a vasárnapi munkaszünetet.”

Koroná”-jaKoroná”-ja

3.

4.

5.


Az elsô világháború elôtt 2-3 vármegye tartozott egygyógyszerészkerülethez. Ezen területi beosztás szerint Szol-nok vármegye a Heves-Szolnok megyei kerülethez tarto-zott. Mint már említettem, elnöke ID. SZELE BÉLA volt, a Ma-gyar Korona megalapítója. Megjegyzem, hogy ez az érdek-képviseleti szervezet a 1919-es események alatt is mûkö-dött és nagyon fontos, eredményes munkát végzett. Azelnökök, így ID. SZELE is üzembiztos címet kapott. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegye direktóriuma1198/1919 sz. levelében 1919. június 10-tôl aMunkaügyi és Népjóléti Bizottság, folyó évimájus hó 20-án kiadott 35. M. N. sz. rendele-te alapján megbízta a vármegyei gyógyszertá-rak ellenôrzésére. Aláírás: PÁLFY JÁNOS. Mintüzembiztos, 1919. június 22-én elrendelte,hogy „a járványos idôkre való tekintettel, azösszes szolnoki gyógyszertárak minden éjjel kötele-sek ügyeletet tartani”.

Aztán egyszer csak – 1921. május 15-én –napvilágot látott a sajtóban, hogy a Szele-féleHárom rózsa utcai gyógyszertár jogerôsen kihelyezési en-gedélyt nyert, azaz, a következô évben, 1922-ben – ALE-XANDER IMRE alispán engedélyével – új helyre költözött. Azáthelyezési engedély elôször a Kossuth tér északi részén, avolt Magyar Királyi Szálló mellett lévô Tiszavidéki Hitelin-tézet és Takarékpénztár épületének földszintjére szólt. Egykésôbbi tanácsi döntés folytán azonban a Városháza épü-letében kapott elhelyezést, annak jobb oldali, legszélsôbérhelyiségében, a Kossuth tér 9. szám alatt. E helyen mû-ködött 41 évig, 1963-ig. Midôn az áthelyezés megtörtént,többször nevezték Városi Patikának, ami késôbb a reklá-mokban is olvasható volt. Valójában az elnevezés semmimást nem jelentett, minthogy utalt arra, hogy a városházaépületében volt található.

Ekkor szerezte meg diplomáját az ifjabbik SZELE BÉLA,akinek 1924 szeptemberében kötött házasságáról a sajtó ismegemlékezett.

„Adomány a városi szegényház részére. Szele Béla gyógysze-rész úr Béla fiának esküvôje alkalmából 500 ezer koronát ado-mányozott a városi szegényházban eltartottak megvendégelésé-re. A jólelkû adományozónak ez úton is köszönetet mond a vá-ros tanácsa.”

A szegény alap javára történô adományozás e körökbennem volt példa nélküli. „Dr. Várkonyi Béla gyakorló orvos ifj.

Szele Béla gyógyszerész útján a városi szegényalap javára 50.000koronát adományozott.” Nagy színházbarát lévén, így az azttámogatók közül sem hiányozhatott.

Aztán sokkal rosszabb lett az élet. 1924-ben 150%-kalemelkedett a gyógyszer ára. A népjóléti miniszter a folytonváltozó gazdasági viszonyokra hivatkozott, akkor, amikorSzolnokon elítélték a Deák korcsmai gyilkost, kitûzték DR.KASZÁS ISTVÁN orvos büntetôperében a fôtárgyalást, ami-kor sztrájkoltak az ács- és kômûvessegédek, és a szolnokiKeresztény-pártban mûsoros elôadásban mutatták be aMagyar miatyánkat. Ekkor már közel volt Szolnok lakossá-ga a 38 ezer fôhöz. Ebben az idôben már hét gyógyszertármûködött Szolnokon, átlagban 4-5 ezer lakost látva el.

1928. március 15-én Kossuth-szobor avatására kerültsor. Na nem Szolnokon, hanem Amerikában, New York-ban, a Riverside Driveren. Kiválóságok érkeztek az Óhazá-ból is a nagy és hazafias eseményre. Képviseltette magát amagyar országgyûlés, a vármegyék, a városok és a társadal-mi egyesülések is. A 400 fôs magyar delegáció egyik tagjavolt IFJ. SZELE BÉLA is. A hajón a szolnoki PÓLYA TIBOR fes-tô rajzos karikatúrákat készített a jelenlévôkrôl, melyetkönyv alakjában késôbb ki is adtak. Sajnos gyógyszeré-szünk nem szerepel a megörökítettek között.

A Magyar Korona Gyógyszertár alapítója,ID. SZELE BÉLA a Magyarországi GyógyszerészEgyesület, illetve az Országos GyógyszerészEgyesület szûkebb, kerületi vezetôségének el-nöki tisztét 1920-tól 1934-ig látta el.

Ekkor történt az ominózus esemény, ami aTisza Szálló kártyaszobájában kezdôdött1934 márciusában. Szóval történt ugyanis,hogy

„A kérdéses hóban ifj. Szele Béla gyógyszerészés Székely István nagykereskedô valami csekélysé-gen összeszólalkoztak, amelynek folytatásaképpen

a sértegetések miatt provokálták is egymást. A segédek megálla-podása szerint március hó 14-én le is folytatják a kardpárbajt.Könnyû olasz kard, vas, nyak hónalj bandage voltak a feltéte-lek. A párbajt a végkimerültségig, illetve harcképtelenségig foly-tatták”.

A helyi lapban megjelent tudósítás szerint SZÉKELY a fe-jén sérült meg, IFJ. SZELE pedig a karjain kapott kisebb kar-colást.

„A tárgyalás megkezdése elôtt a két volt halálos ellenfél a leg-barátságosabb hangulatban tárgyalgat egymással. […] A kir.Ügyészség párbajvétséggel vádolja ifj. Szele Bélát és Székely Ist-vánt. […] Bûnösnek érzem magam – feleli Szele a tanácselnökkérdésére –, de emléklapos tiszt vagyok, és nem térhettem ki akihívás elôl.”

Az incidens mindkettôjüknek 100-100 pengôjébe ke-rült, de mint írta a helyi lap; mosolyogva, barátságbanváltak el. Mindez ma már a Tisza Szálló történetének egyapró epizódja. Mindeközben leégett egy nádfedeles háza Remete utcában, a Rákóczi Ferenc cserkészcsapatgyógy- és kötszereket kapott adományként a szolnokigyógyszerészektôl és még mindig 1934-et írtak. A gyógy-szerész egyesület híre pedig, hogy 1935-tôl az ifjabbikSZELE BÉLÁT választották meg elnöknek és vette át apjaszerepét 1940-ig, majd újra és 1946-ban harmadszor is

6.

7.

Pa

tik

atö

rté

ne

t


megválasztották, és egészen 1950-ig töltötte be e nemestisztséget. Itt azért emlékezzünk meg a társelnökrôl, KOC-KA PÁLRÓL, a titkárról, VÉGH LÁSZLÓRÓL és a pénztárnok-ról, HERCZEG FERENCRÔL is.

A patika nagy forgalma nagy bevételt biztosított a csa-ládnak és az adóhatóságnak is. Egy korabeli városi köz-gyûlési jegyzôkönyv bejegyzése szerint IFJ. SZELE BÉLA alegtöbb adót fizetôk között szerepelt évi 3542,20 pengôjé-vel, így a városi képviselôtestület rendes tag-jai között volt a helye. Virilis. Aztán egy1937-ben hozott polgármesteri határozatalapján a városházát bôvíteni kívánták, amiazt vonta volna maga után, hogy az épületföldszintjét bérlôk eddig kiépített egziszten-ciája került veszélybe. Ez nagy port kavart azott lévô kereskedô-bérlôk körében, hisz nem-csak a Magyar Korona Gyógyszertár kerültérintett helyzetbe. Érdekességképpen és hogypontosan megismerjük a gyógyszertár kör-nyezetét, a következô üzletek is veszélybe ke-rültek: a Szekér drogéria, SZEKERES BÉLA divat-áru-kereskedése, a Klein-féle vaskereskedés,KOCSIS EMILIA dohánytôzsdéje, valamint aVÁRADY borbély, nem is beszélve KONSITZKY

kereskedésérôl. A problémára jellemzô, hogya helyi lap egész oldalas híradásban számoltbe a meglepô eseményrôl. Az irodák bôvítéseanyagi okokra visszavezethetôen – vagy a saj-tónyilvánosságnak köszönhetôen – elma-radt, így mindenki maradt a helyén. A Város-házi, vagy Magyar Korona Patika összes he-lyiségének bérleti összege egy évre 2400 pen-gô volt 1932-ben. És ez csak növekedett.

Nem volt ritka jelenség, hogy a helyi, sôtországosan is elismert szakemberek, orvosokés gyógyszerészek összejöttek egy-egy szakmai megbeszé-lésre Szolnokon. Példa volt erre DR. BALOGH KÁLMÁN szüle-tésének 100. évfordulóját megünneplô országos rendez-vény és konferencia 1935-ben, melynek egyik szervezôjeés bonyolítója IFJ. SZELE BÉLA volt. És zajlott tovább a korhelyi tudományos élete. 1937-ben a szolnoki orvosok ésgyógyszerészek találkoztak a Tisza Szálló egyik külön ter-mében, ahol KOCZKA PÁL, a szolnoki Kígyó Patika tulajdo-nosa tartott elôadást Az új magyar gyógyszerkönyv ismerteté-se a gyakorló orvos szempontjából címmel. Az elôadást köve-tôen felszólalt DR. SZALLER MIKLÓS tisztiorvos, DR. BÁRKÁNY

BÉLA, valamint IFJ. SZELE BÉLA.Közben a helybéli kitûnô újságíró, DR. TÓTH TIVADAR,

amikor megvált a várostól, Szolnoktól, lapját, a SzolnokiÚjságot eladta DR. STRAUB IMRÉNEK, azzal a kikötéssel – tisz-telve a tudást, a városért, annak kultúrájáért tevôk munká-ját és a lap segítôit –, hogy a mindenkori tulajdonos köte-les ID. SZELE BÉLÁNAK és GYULAI GAÁL IMRÉNEK élete végéigegy-egy újságírónak járó vasúti szabadjegyet adni. Na mármost eme szerzôdésnek DR. STRAUB IMRE eleget is tett. Ámaz ô távozása után a következô tulajdonos, DR. SCHWEM-MER IGNÁC ezt megtagadta. Idôközben GYULAI GAÁL IMRE

meghalt, ID. SZELE ISTVÁN azonban érvényt akart szerezniaz eredeti tulajdonos kitételének, így beperelte SCHWEM-

MERT. Elsô fokon meg is nyerte a pert, de a törvényszék ar-ra kötelezte, hogy írjon rendszeresen az újságba, mert sza-bad jegy csak újságírónak járhat. SCHWEMMER megfellebbe-zésének azonban a törvényszék helyt adott és ID. SZELE

BÉLA kérvényét elutasította, miután törvénybe ütközônekmondotta ki a tábla, hogy az újságíró szabadjegyet senkimás, csak az arra illetékes jogi személy használhatja. Így eza helyi, kis jelentôségû per a sajtó révén jogi kérdéssé ala-

kult. Ez is elmúlt és folyt tovább a mindenna-pi élet, a maga történelmi, társadalmi köze-gében.

A gyógyszertár tulajdonosa 1942-ben egybetegség miatt a patikát három évre bérbe ad-ta NAGY IMRE gyógyszerésznek, mivel a har-madik generációt képviselô BÉLA még nemrendelkezett diplomával, így a törvények sze-rint nem vehette birtokba a családi vállalko-zást. De a háború újra közbeszólt. A front-harcok és a város kényszerû kiürítése miatt apatika gyógyszerész nélkül maradt. Ezért azüzletet DR. ELEK ISTVÁN városi, majd késôbbmegyei fôorvos üzemeltette – sajnos sajáthasznára. A háborús idôk ellenére a nem cse-kély gyógyszerkészletbôl saját betegeit láttael, akiket a patikában is vizsgált meg. (Azótautcát neveztek el róla). A gyógyszertáratvisszavette ugyan a család, de a készlet a máremlített okok miatt igencsak megcsappant.Az üzemeltetés, a gyógyászati ellátás nagy ne-hézségekbe ütközött, a hetenkénti áruszállí-tás és mennyiség kevésnek bizonyult.Mindezek ellenére az 1947-ben napvilágotlátott felhívásra – melyet FÖLDI ISTVÁN fôis-pán öntött mondatokba –, ami az elhagyottgyermekek megmentésére irányult, megmoz-

dult Szolnok szíve. A szolnoki gyógyszerészek és saját csa-ládja nevében SZELE BÉLA nyilatkozott, mely a helyi sajtó-ban így látott napvilágot.

„Szele Béla gyógyszerész, az Országos Gyógyszerész Egyesü-let szolnoki csoportja elnökétôl: Megtisztelô sorai elintézéséül azOrszágos Gyógyszerész Egyesület szolnoki csoportja nevében,hogy az »Elhagyott Gyermekek Otthoná«-ba egy ágy megvételeés teljes felszerelése, továbbá egy gyermek tartása költségeit vál-lalom. Egyben feleségem nevében köszönettel elfogadom az »El-hagyott Gyermekek Otthona« fôvédnökségére történt meghívá-somat.”

Aztán más.DR. BEDEY ENDRE nyugalmazott gimnáziumi tanár sza-

vakban formát nyert és nyomtatásban is megjelent egyikvisszaemlékezésébôl a magas intelligenciájú, mecénás vé-nával megáldott gyógyszerészt is megismerhetjük. A szol-noki mikrobarázdás hanglemezes „zenei estek” szervezé-sében vett részt, sôt ô kölcsönözte a hanglemezeket sajátgyûjteményébôl. Német, olasz, francia zeneszerzôk mûveimellett felcsendült BENJAMINO GIGLI hangja is az akkorSzolnokon mûködô Közlekedési Mûszaki Egyetem zsúfo-lásig megtelt dísztermében. Az 1954 novemberében in-dult lelkes kezdeményezés még 1955-ben is tartott, mely-rôl a helyi újság is hírt adott. Innen tudható, hogy SZELE

9.

8.


Jelvények, érmek és plakettek a közelmúltból

Atörzsgárda nyugdíjba megy, de nem adja el magát! –hangzott annak idején a (nem hivatalos) szlogen –egy egészen más gárdára vonatkozó mondás para-

frázisaként. A törzsgárda emlegetése persze manapság, kü-lönösen pedig a fiatalabbak esetében, nem sokat mond,a fogalom ugyanis jószerint ismeretlen számukra. Ugyan-úgy, mint a munkaverseny vagy a szocialista brigád. Ezértaztán a közelmúlt eme fura intézményének története né-mi magyarázatra szorul, melyet az alábbiakban próbálunk– a szûkre szabott keretek között – közreadni.

Az „új gazdasági mechanizmus” bevezetésével (1968)szabadabbá vált a vállalati gazdálkodás, többek között a

bérgazdálkodás is. Ez a kibôvült vállalati szabadság azon-ban a meghirdetett, kívánatos célokon, elsôsorban a ter-melékenység növekedésén kívül nemkívánatos melléktü-neteket is produkált, többek között ugrásszerûen megnôtta fluktuáció, vagyis a munkaerô-vándor-lás. A hiányszakmákban dolgozószakmunkások ugyanis ha-mar rájöttek arra, hogy hamegfelelô gyakorisággal– mondjuk fél- vagynegyedévenként –munkahelyet változ-tatnak, az új helyenminden esetben va-lamivel mindig ma-gasabb bért kérhetnek– és kaphatnak.

Ezzel a „vándorma-dár” jelenséggel kellettfelvennie a harcot – a szocia-lista brigádok mellett – a törzs-gárdamozgalomnak. A törzsgárdatagokmegbecsülését – ezt a szakírók és a szakszervezeti korifeu-

Volt egyszer egyVolt egyszer egy

1.

2.

BÉLA válogatott gyûjteményébôl elôadásra került VERDI

Aida címû operája. Az eredeti olasz felvételen MARIO DEL

MONACO és EBE STIGNANI hangja csendült fel.A száraz tény azonban tény maradt. Az államosítást kö-

vetôen a gyógyszertár a 15/47. számot kapta, majd késôbbfeliratában is elvesztette a Magyar Korona nevet, ám igaz,hogy Szolnok megye második legforgalmasabb patikájáváfejlôdött – írták a korabeli hivatalos jelentések –, de ezkorban elôbb, azaz régebben sem volt másként. DR. SZELE

BÉLA pedig – az átszervezéseknek köszönhetôen –, a FehérKereszt Gyógyszertár felelôs vezetôje lett. Eredeti gyógy-szertára kisebb-nagyobb átalakításokkal 1963-ig üzemelt.Ezt követôen újra költözött. Egy, a városháza mellett épü-lô, a kor stílusának megfelelô új (egy igazi szocreál stílustmegtestesítô épület) utcafronti földszintjére került. Ennektervezetérôl egy fénykép tanúskodik, melyen a leendôépület rajzát egy már meglévô képeslap felületére helyeztea tervezô, így két helyen is látható a gyógyszertár. A régi ésa leendô új helyen. Eredeti bútorzata, mely egy FÜLEKY ne-vû szolnoki asztalosdinasztia valamelyik tagjának munká-ja – sajnos ma már a bútoron lévô mesterbillogot nem lát-va, nem lehet megállapítani, hogy a család mely tagja ké-szítette –, a jászfényszarui gyógyszertárba került ki. Egy1974-es dokumentum szerint a zöld színû patikaedényekés az arany színû, kartusba közrefogott magyar korona dí-szítésû stand edényeinek egy része sokáig megtalálhatóvolt az akkori utód gyógyszertár edényzetei között – saj-nos nem sokáig. Késôbb a gyógyszertár a fôtér után a Kos-suth nevet kapta és így végleg megszûnt „Magyar Korona”lenni.

Berta Ferencgyûjteménykezelô

Damjanich János Múzeum, Szolnok

Szolnok and its ”Hungarian Crown”The Hungarian Crown Pharmacy, Szolnok, 1906The author gives account of the history of the fifth pharmacy inSzolnok while also dwelling on the pharmacists who ran it. BélaSzele, whose father was also a pharmacist, acquired the right toopen the pharmacy. The history of three pharmacists’ genera-tions has not been finished yet as the Hungarian Crown –though under a different name in our days – has developed intothe second largest pharmacy of the town.

1. Kozmetikai tégely, 1925 körül2. Faltkarton, 1934 körül3. Az 1906-ban létrehozott Magyar Korona Gyógyszertár elsô épülete4. A patika belsô tere, 1960 körül5. Az újonnan kialakított patika belsô tere, 1964 körül6. Az újonnan épült lakóház fotója és grafikai terve. A régi helyen lévô

és az új helyre költöztetett patika montázsképe 1962-bôl7. Id. Szele Béla, a Magyar Korona alapítója8. Ifj. Szele Béla9. Dr. Szele Béla

Pa

tik

atö

rté

ne

t


y törzsgárda...y törzsgárda...sok nem gyôzték hangoztat-ni – mind anyagi, mindpedig erkölcsi térenmegfelelô módon kí-vánták biztosítani.

A mozgalom létre-hozásához a jogi alapota Munka Törvénykönyve48. paragrafusának 2. be-kezdése szolgáltatta, mely ki-mondta, hogy „a 25, 40 és 50 évetmunkaviszonyban töltött dolgozók ré-szére jubileumi jutalom jár”. A hivat-kozási alap tehát rendelkezésre állt;az anyagi alapokat viszont minden-hol a vállalat gazdasági vezetésénekkellett biztosítania – a jutalomalap ter-hére.

A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1970-ben kü-lönhatározatban tartotta szükségesnek foglalkozni a törzs-gárdaintézménnyel. Az 1970. évi 8. sz. határozata szerinttörzsgárda mindenütt alakítható, ahol „önálló szakszerveze-ti szerv mûködik”. Feltéve, hogy a szakszervezeti szerv – agazdasági vezetéssel egyetértésben és a bérrendszer tekin-tetbevételével – „szükségesnek tartja a törzsgárda tagjainakkülön törzsgárdaszabályzatban rögzített módszerek szerinti meg-becsülését”.

A gyakorlatban persze nem akadt olyan „önálló szak-szervezeti szerv”, amely ezt nem tartotta volna szükséges-nek, annál is inkább, mert a törzsgárdaszabályzat kidolgo-zása (a szakszervezetnek) nem került pénzébe, a különbö-zô jelentésekben pedig az évek során mindig hatásosan le-hetett rá hivatkozni.

A szabályzat kidolgozását általában a vállalati három-szög: a vállalatvezetés, a párt- és a szakszervezeti szervezetképviselôi végezték, vagy legalábbis ez a testület adta rá avégsô áldását.

Az 5–15 éves törzsgárdatagsággal tehát nem járt pénz-jutalom, csupán kitüntetô jelvény.

Az ennél régebbi munkavi-szonnyal rendelkezô alkal-

mazottak viszont jubileu-muk elérésekor márpénz- és/vagy tárgyjuta-lomban is részesülhet-tek; ennek formáját ésmértékét, pontosab-ban értékét elsôsorbana vállalat, intézmény

hivatalos „besorolása”(A, B vagy C kategória,

azaz nagy-, közepes vagykisvállalat), illetve ezzel kap-

csolatos pénzügyi helyzete hatá-

3.

rozta meg. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján ez apénzjutalom általában egy- vagy kéthavi átlagfizetésnekfelelt meg. A tárgyjutalom az esetek többségében többé-kevésbé színvonalas érmet vagy plakettet, szerencséseb-beknek használati vagy dísztárgyat (órát, vázát stb.) jelen-tett.

A gyógyszergyártás- és kereskedelem területén, jólleheta fluktuáció a többi iparághoz viszonyítva minimálisnakvolt mondható, természetesen szintén bevezetésre került atörzsgárda intézménye. Ennek megfelelôen aligha akadolyan gyógyszerészfamília, amelynek a láda mélyén ne rej-tôzne egy-két törzsgárdajelvénye vagy plakettje, illetve iga-zolványa, mert hiszen az is járt hozzá, mégpedig névrekiállítva.

A törzsgárdajelvények készítôinek nevét – a többi jel-vényhez hasonlóan – nem jegyzik az annalesek(egyébként ekkoriban csupán néhány cég foglalkozottjelvénykészítéssel az egész országban). Meg kell mon-dani, hogy a törzsgárdamozgalom „klasszikus” idôsza-

kában, vagyis az 1970-es években még tetszetôs kivite-lû, tûzzománc jelvények készültek, a színvonal késôbb

kezdett rohamos mértékben romlani. Az érmek, a plakettek majdnem mindig jelzettek. És saj-

nos általában nem képviselnek különösebb mûvészi szín-vonalat, mint ahogy az Egis Gyógyszergyár hûségplakettjesem. Ellentétben például a A Szocialista Magyar Gyógyszer-ellátásért 1950–1975 elnevezésû, a szakminisztérium által

adományozott plakettel, melynek tervezô-je Ligeti Erika, a hazai kis-plasztika jeles képviselôje,és számos gyógyszerészetitárgyú érem, illetve plakett

tervezôje. Kis pénz – kis pla-kett, mondhatnánk erre cini-kusan, de bármennyire is ci-nikusnak tûnik a fenti meg-állapítás, nem jár messze azigazságtól.

Az igazságtól, melynekkapcsán azt is le kell szö-

geznünk, hogy a nagy propagandaapparátussal megtámo-gatott törzsgárdamozgalom csupán tüneti kezelését jelen-tette népgazdaságunk munkaerôbajainak. Viszont létezé-sének megközelítôleg három évtizede során majd mindenmagyar családot ellátott sajátos, idôtálló munkahelyi em-lékekkel.

Dr. Balázs Károlyszakíró

Once Upon a Time There Was an Old Guard...Badges, Medals and Plaques of the Recent PastThe old relics of the recent past are shown by the authorthrough the development of the working mentality at work-places during the socialist system.

4.

Az Egis Gyógyszergyár emlékplakettjeA szocialista magyar gyógyszerellátásért emlékéremA Gyógyszerkutató Intézet törzsgárdaérméjeTörzsgárdajelvények

2.3.4.

1.

Ku

rió

zum

ok

VI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM10 Gyógyszerészettörténet �A

ke

zde

tek

Ahazai gyógyszerészképzés elôzményei közé tarto-zott, hogy a XI. században az arab uralom alól fel-szabadult Szicíliában és Spanyolországban fenn-

maradtak olyan gyógyszertárak, amelyek a további euró-pai fejlôdés csíráivá váltak. A XII–XIII. századtól kezdveegyre jobban terjedtek a gyógyszertárak Európában – még-hozzá délrôl észak felé. Az európai gyógyszertárak kiala-kulásában rendkívül jelentôs a szerzetesek szerepe. [1]

Angliában 1180-ban alakult meg a Gilda Piperarorium,Veronában 1221 körül jött létre a gyógyszerészek céhe. [2]

A középkori Európában hazánktól nyugatra bennünketmegelôzve az egyetemeken beindult az orvosi képzés. En-nek köszönhetôen az egyetemet végzett orvosok tekintélyeis megnôtt. A rendszeres orvosi oktatást hazánkban csak1770-ben vezették be. Ugyan ezelôtt is voltak egyetemivégzettséggel bíró orvosaink, de ezek tanulmányaikat kül-földön, nagyrészt Bécsben végezték.

A gyógyszerészeket viszont Európa legtöbb államá-ban a kereskedôk és az iparosok céhmesterei közésorolták be. Képzésük is a céhrendszer törvényeinalapult. A gyógyszerészek tanulóikat kiképezték, ezekazután felszabadulva külföldi mestereknél dolgoz-tak, és hazatérve önállósították magukat. Ritkaságvolt, hogy egyetemet végzett gyógyszerészek lássák ela patikusi feladatokat egész Európában, de az egyete-mek lassan pótolták ezt a hiányosságot.

Magyarországon a hazai egyetemi képzés hiányában zö-mében külföldrôl idetelepültekre hárult a gyógyszerellátásfeladata. [3]

A XVII. században vezették be, hogy a gyógyszerészekvizsgájukat a tanács küldöttei és a városi orvos elôtt tegyékle. Az 1727-ben, majd 1759. május 29-én kelt királyi ren-deletek alapján a gyógyszerészeknek a városi, ahol ilyennincs, ott a megyei tiszti orvosok elôtt kellett vizsgázniukés évrôl évre számot kellett adniuk tudásukról. Bizonyítvá-nyukat felterjesztették a helytartó tanácshoz, mely esetrôlesetre megadta az engedélyt a gyakorlatra. Így a gyógysze-részek az orvosokhoz képest sokkal szigorúbb ellenôrzésalatt álltak.

A nagyszombati egyetemA kuruzslók elleni harc leghatékonyabb eszköze az egyete-mi képzés volt. Ezt felismerve MÁRIA TERÉZIA kibôvítette azoktatást Nagyszombaton, így 1772-tôl a gyógyszerészek isrészesültek egyetemi képzésben. A királynô egyidejûleg el-rendelte, hogy a már mûködô gyógyszerészek is az egyete-men kötelesek vizsgát tenni. Így elvették a tisztiorvosoktóla képesítési jogot.

A pesti egyetemAz egyetem Nagyszombatról elôbb Budára, majd végülPestre költözött. Az 1786. május 23-án kelt 19 901 számúrendelet értelmében a helytartótanács a gyógyszerészekkelmegismételtette az egyetemen tett vizsgát. Az 1774. éviszabályzata szerint Magyarországon gyógyszertár-tulajdo-nos vagy provizor csak az lehetett, aki az orvosi karnálvizsgát tett. Megengedték a gyógyszerészjelöltnek, hogyvegytani, növénytani és gyógyszertani elôadásokra járjon.A tanulmányok idejét két félévben szabta meg 1775-tôl aStörck-féle tanulmányi rend. Ekkor írták elô a három szak-tantárgy (botanika, kémia, materia medica) kötelezô hall-gatását.

Ahhoz, hogy valaki gyógyszermester lehessen, a háromszaktantárgyból szigorlatoznia kellett. Ezen felül egy ne-gyedik vizsgán két gyógyszer vizsgálatából gyakorlati szi-gorlatot „examen rigorosum” tettek egy vizsgálóbizottságelôtt. A bizottság az elnökbôl, a dékánból, a kémia és abotanika tanárából és a gyógyszerészeti testület két elöljá-rójából állt. A szigorlatok sok pénzbe kerültek, a három el-méleti szigorlatért és a negyedik gyakorlati vizsgáért össze-sen 82 Ft és 48 kr-t kellett fizetni. [4]

Az egyetemen 1771-ben két gyógyszerészhallgató nevétjegyezték be az ún. Vörös Könyvbe, melyet 1770-ben kezd-tek el vezetni. 1774–77 között összesen 18 hallgató, míg az1777–85 közti idôszakban már 64 hallgató volt. A gyógy-szerészhallgatók igazán jól dokumentálva csak 1808-tólvoltak. Hazánkban az 1867-es kiegyezésig a gyógyszeré-szek a „Gyógyszerészet mestere” okmányt kapták.1.

Gyógyszerészképzés hazánkbanGyógyszerészképzés hazánkban


A latinnyelv-tudást az 1806-ban kiadott Ratio educatio-nis publicae (tanulmányi rendtartás) is megkívánta. A his-toria naturalis (ásvány- és állattan) tanszéket 1783–84-ben állították fel, elsô tanára PILLER MÁTYÁS lett. A kémiaés a botanika oktatását 1809-ig WINTERL JAKAB látta el.1810-ben a két tárgy külön tanszéket kapott, az elôbbireSCHUSTER, az utóbbira KITAIBEL PÁL került vezetônek. KITAI-BEL PÁL és WALDSTEIN ÁDÁM közös munkájaként készült ela Plantae rariores Hungariae címû mû. 1806-ban rendeltékel a tanároknak, hogy kéziratot kell adniuk a hallgatók-nak. Az 1813. évi gyógyszerészmesteri szigorlat vizsgadíjamég több volt, mint az 1774-es 86 Ft. [5]

Az 1843/44-es tanévtôl kezdve a hivatalos oktatásinyelv a magyar, a szabadságharc leverése után a németlett. Az 1849/50-es tanévben a kémiát és a botanikát a böl-csészeti karhoz tették át. Ez a vizsgarendszer 1851-ig voltérvényben. [6]

A tanulmányi rendAz 1835. november 27-i vallás- és közoktatásügyi minisz-térium „kibocsájtványa” elrendelte, hogy egyetemregyógyszerésznek csak az iratkozhat be, akinek van elôkép-zettsége. Ez azt fedte, hogy a jelölt elôbb tanonci, majd se-gédi vizsgát tett, és ezt követôen legalább két évig folyama-tosan dolgozott hazai nyilvános gyógyszertárban, és errôlaz adott gyógyszertár tulajdonosa írásos igazolást is adott.A tanoncnak elôírt elôképzettsége: magyar-, latin-, német-nyelv-tudás és négy algimnáziumi osztály. A tanoncok ésa segédek vizsgáztatását a testület, illetve a tisztiorvos vé-gezte. Az egyéves egyetemi képzést így hatéves gyakorlatielôképzés és két vizsga elôzte meg.

KLAUZÁL GÁBOR (földmûvelés, ipar és kereskedési mi-niszter) 1848. június 10-én kelt rendelete alapján a négygimnáziumi évet felemelte hatra. EÖTVÖS JÓZSEF (vallás ésnevelési miniszter) az egyetemi képzést két évre kívántamódosítani, de ez csak 1851-ben valósult meg. (Az 1849-ben jóváhagyott egyetemi törvény alapján önállósult abölcsészkar és megszûnt a többi kar elôkészítôje lenni.)[7, 8]

1851-tôl a gyógyszerészképzést úgy osztották meg,hogy a gyakornoki vizsga utáni két félévet a bölcsészka-ron, a másik két félévet az orvoskaron hallgatták. Ez méga 32. 900/1940. VKM sz. rendelet nyolc féléves képzéseután is megmaradt. Az 1859. évi tanulmányi és szigorlatirend két fokozatot: gyógyszerészmesteri és gyógyszerész-

doktori fokozatot állított fel. A gyógyszerészmesteri foko-zat két évig tartott. Az elsô év végén volt egy elméleti szi-gorlat fizikából, ásvány-, állat- és növénytanból. A máso-dik év tantárgyai: gyógyszerészeti vegytan és gyógyszer-ismeret. Az év végén gyakorlati szigorlatot kellett tenni. A gyógyszerészdoktorság feltételei: 6 gimnázium és 2 böl-csészeti osztály, a gyógyszerészeti tanfolyam szigorlatai-nak kitûnô osztályzattal történô elvégzése volt és még egy-évi tanulmány az egyetemen. Végül a jelölt köteles volt kétvegyi mûveletet végezni, ezekrôl szóbeli elôadást tartani ésnéhány vitás pontot védelmezni. [9]

1860-tól hazánkban az egyetemeken újra a magyarnyelv lett az oktatás kötelezô nyelve.

WACHTEL DÁVID 1861-ben lett a budapesti orvosi egye-tem gyógyszertantanára. Ôt 1872-tôl BALOGH KÁLMÁN kö-vette, aki Kolozsvárról került Pestre. Nevéhez kötôdik,hogy 1883-ban az orvos- és gyógyszerészképzésben különelôadásokat és gyakorlatokat kezdett tartani. Halála utánTÓTH LAJOS (a késôbbi kultuszminiszteri államtitkár) töl-tötte be a tanári állást, akit a kolozsvári egyetemrôl meg-hívott BÓKAY ÁRPÁD váltott fel egészen 1919. október 20-ánbekövetkezett haláláig. [10]

KATONA JÓZSEF kecskeméti gyógyszerész saját kézírásúnaplójából ismerhetjük meg kora gyógyszerészi kép-zését. (Nagyapja írta a Bánk bánt.) 1885 júliusában anégy elemi és hat gimnázium után édesapja, KATONA

ZSIGMOND gyógyszertárába állt be gyakornoknak. A segédek a rájuk bízott gyakornokra igyekeztek át-hárítani a saját munkájukat. A kor nevelése megkí-vánta, hogy KATONA JÓZSEF nem élvezhetett elônyö-ket mint a tulajdonos fia, hanem tûrnie kellett. Azegyetemre 1888-ban jelentkezett, pont akkor, ami-kor egy nagy reformot próbáltak ki a képzésben. Azország minden részérôl Pestre érkezett mintegy 60gyakornok, több-kevesebb felkészültséggel. Elôbb agyakornoki tanfolyamot kellett hogy látogassák,majd ebbôl vizsgáztak. (A tirocinális vizsga a latintiro–inas szóból származik, mely a céhrendszerreutal.) A sikeres vizsgát tevôk kezdhették el az egyete-met szeptembertôl. Az egyetemi képzés után, a két-éves gyakornoki idô kitöltése részben otthon, rész-ben MIHALOVITS ISTVÁN debreceni gyógyszerésznéltörtént, akiktôl KATONA JÓZSEF megkapta errôl az írá-sos igazolást. [11]

Az egyetemi gyógyszerészképzés alakulása hazánkban (év)

Idôszak Képzési idô A képzési idôbôl A képzési idôbôl Záróvizsga-egyetemi oktatás gyógyszertári gyakorlat tárgyak száma

1771–1850 7 1 6 –1851–1891 8 2 6 –1892–1913 7 2 5 –1914–1939 7 2 5 11940–1948 6 4 2 –1949– 4,5 4 0,5 21963–1986 4,5 4 0,5 21987– 5 4,5 0,5 3


2.

A k

ezd

ete

k

1892. augusztus 2-án I. FERENC JÓZSEF új tanulmányirendeletet hagyott jóvá, az egyik a gyógyszerészgyakorno-kok, a másik a gyógyszerésznövendékek egyetemi képzésé-re vonatkozott. Az elsô lényege, hogy a négy gimnáziumhelyett hat gimnázium lett megkövetelve. (Csak most va-lósult meg az 1833/34-ben tett javaslat.) A gyakornoki idôhárom év volt, azok részére pedig, akik érettségi vizsgáttettek, két év. Gyakornoki vizsgát Budapesten vagy Kolozs-váron lehetett letenni egy kinevezett bizottság elôtt. Azegyetemre való felvétel alapjául a gyakornoki bizonyít-vány szolgált. Gyógyszerészdoktor csak az a személy lehe-tett, aki érettségi vizsgát tett, és a kétéves tanfolyam befe-jezése után még egy évet az egyetem kijelölt intézetébenlaboratóriumi vizsgálatokkal foglalkozott és ennek ered-ményeibôl értekezést írt.

A nôket csak 1895-ben engedték a gyógyszerészeti pá-lyára.

1914-ben új korszak kezdôdött a gyógyszerészi képzés-ben. Most már csak érettségivel lehetett a pályára lépni, agyakornoki idô két év volt, és a gyakornoki vizsga letételeután az egyetemi tanfolyam szintén kétéves lett. (Többekközött most már közegészségügybôl is szigorlatoztak.)Ezután háromévi segédidô következett, mely végén appro-bációs vizsgát tettek le. 1914-ben a gyógyszerismeret különvált a gyógyszertantól. Az 1774-es szabályzattól kezdve azegyetemi szintû képzésben a gyógyszerészeket a gyógy-szertan tanárai tanították az orvosokkal együtt 1883-ig.1914-ben a gyógyszerismeret külön intézetet kapott és élé-re VÁMOSSY ZOLTÁN került. [12, 13]

Az új gyógyszerészkiképzést a 32. 900/1940. VKM-ren-delet értelmében a tanulmányi idôt nyolc egyetemi félév-re emelték. Emellett az elsô és második tanulmányi év kö-zé egyéves gyakornoki idôszakot iktattak be. Az elôzô gya-kornoki idô megszûnt és az egyetemre jelentkezô ifjúságérettségi után közvetlen az egyetemre iratkozhatott be. Akia négy évet elvégezte és minden vizsgáját sikeresen letette,végbizonyítványt kapott, mellyel a III. (záró) szigorlatrajelentkezhetett. Ezen sikeres vizsga után a hallgató meg-kapta a gyógyszerész oklevelet (nem gyógyszerészmeste-ri), ezt követôen még egy gyakornoki évet kellett nyilvá-nos gyógyszertárban eltöltenie, aminek az igazolását a dé-

kán rávezette az oklevélre. E záradékolásután a „teljesjogú okleveles gyógyszerész”címet használhatta és önálló gyógyszertárvezetésére lett feljogosítva. (Az approbációtehát megszûnt.) [14, 15]

A felszabadulás után az egyetemi képzésnégy és fél évre, 1987-tôl pedig öt évre mó-dosult. Jelenleg elôkészítés alatt áll, hogy agyógyszerészek is kapjanak doktori címetaz egyetem végeztével.

Az eddig leírtakból látható, hogy agyógyszerészek egyetemi képzését szabályo-zó rendeletek megjelenési idejének alapjánnyolc korszakot tudunk megkülönböztetni,melyet a cikkben látható táblázatban fog-laltam össze.

Szabó Attilaszakgyógyszerész

IRODALOM1. Dr. Bayer István, Dr. Dörnyei Sándor: A hatósági gyógyszer-

ellenôrzés kialakulása és fejlôdése. Gyógyszerészet, 1989. aug.,395.

2. Dr. Bayer István, Dr. Dörnyei Sándor: A hatósági gyógyszer-ellenôrzés kialakulása és fejlôdése. Gyógyszerészet, 1989. aug.,395.

3. Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón1888–1914. Budapest, 1984. 129.

4. Dr. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógy-szerészet története. Budapest, 1930. 242–243.

5. Dr. Baradlai János, Bársony Elemér: A magyarországi gyógy-szerészet története. Budapest, 1930. 243–244.

6. Dr. Végh Antal: A magyarországi gyógyszerészképzés (Magyargyógyszerészet). Medicina, 1968. 39–42.

7. Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet a századfordulón1888–1914. Budapest, 1984. 127.

8. Dr. Antal József: A gyógyszerészet történetébôl. Gyógyszeré-szet, 1961. május. 5. évf. 5. szám, 180–182.


10. Dr. Lipták Pál: A magyar gyógyszerészek egyetemi kiképzésénekvázlatos története. Budapest, 1986. 360–383.

11. Lóránd Nándor: Katona József naplója a múlt század végi gyógy-szerészképzésrôl. Comm. Hist. artis Med., Medicina, 1974.71–72.


13. Réthelyi József: A gyógyszerészet Jogszabályainak kompendiuma.Athenaeum, Budapest, 1926. 30–39.

14. Megjelent az új gyógyszerész kiképzési rendelet! GyógyszerésziSzemle, 1940. aug. 10. 333–334.

15. Gyógyszerészi almanach. 1943. 435–442.

Pharmacists’ Training in HungaryIn the first part of his series of articles, the author presents thepharmacists’ curriculum at the University which moved fromNagyszombat to Buda, then Pest.


3.

Sznistsák Mihály második éves hallgató bejelentési íve a Pesti k.egyetemen, 1863–64. (hátlap)Bátori Ferenc bizonyítványa gyógyszerészi gyakorlati szigorlatról, 1911Sznistsák Mihály második éves hallgató bejelentési íve a Pesti k.egyetemen, 1863–64. (eleje)(Az illusztrációk a Galenus Gyûjteménybôl valók.)

1.

3.2.


Székelyudvarhelyen a Haáz Rezsô Múzeum Könyvtárábantalálható egy ma már ritkaságszámba menô kis könyvecs-ke, ami felkeltette érdeklôdésemet. A könyv címe: Az Ola-joknak több másféle nagy hasznú Orvosságokkal egyben,mellyek az Ember’ egészségére mind kivül ’s mind belöligen hasznoson szolgálhatnak, Declaratiója. Mellyeknek-iskülönös hasznok mind itt Váralján, mind a’ Magyar Koronaalatt lévô minden Tartományokban tapasztalhatóképpenObservaltatott, Comprobaltatott. Nyomtatott 1744-dik esz-tendôben.

Ennek az 1744-ben nyomtatott, a szerzôi név feltün-tetése nélküli könyvecskének eredetérôl, sorsáról,szerzôjérôl próbáltam további adatokat gyûjteni.

Ezeket, valamint a könyvecske rövid tartalmát a követke-zôkben ismertetem.

Az eredetre és fellelhetôségrevonatkozó adatokPETRIK GÉZA Magyarország bibliographiája 1712–1860 c.munkája is említést tesz a könyvrôl, jelezve feltételezettszerzôjét (ZEY ANDRÁS), méreteit (12 r. 6 lev.), a kiadásévét (1744), valamint azt, hogy a kiadás helye és a nyom-da megjelölése nincs feltüntetve.

SZINNYEI Magyar írók élete és munkái c. lexikonja SZABÓ KÁ-ROLY Régi Magyar Könyvtár c. munkájára hivatkozva (I./637)közli, hogy a könyvecske kolofonján a következô szöveg ol-vasható: „Matheus Babrachorzan Apoth. et Magister Oleorumés Andreas Zey Doct. Medic. Varadiensis.” Sem a kiadás helye,sem ideje nincs feltüntetve, de feltételezi, hogy Pozsonybana XVII. században adták ki, majd „újra lenyomatott a szerzôkés a nyomtatási hely megnevezése nélkül 1744-ben”.

GYÔRY TIBOR Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899 c. és 1900-ban saját kiadásában megjelent könyvé-ben a Szinnyei-lexikonban közzétett szöveggel megegyezômódon említi ezt a munkát.

MATOLCSY MIKLÓS Könyv- és irodalmi gyûjtemény magyar-országi gyógyszerészeti munkákról c. 1910-ben megjelentmûve is a tudományos munkák közé sorolja (p. 104.). Sze-rinte az I. kiadás a XVII. században, míg a II. kiadás 1744-ben jelent meg, mindkettô a hely megnevezése nélkül.

Találtam olyan utalást is, mely szerint a könyv németnyelven: Erklärung derer tugendreichen, nutzbaren und heil-samen destillirten Ölen címen jelent meg ZEY ANDRÁS ésBADRACHARZÁN MÁTÉ szerzôpáros mûveként és ezt ZEY

ANDRÁS fordította le magyar nyelvre. (Vikipédia szabad le-xikon adata.)

MAGYARY-KOSSA Magyar Orvosi Emlékek c. négykötetesmûve több helyen is idézi a könyvet. A III. kötet (kiadás

éve 1931) adattárában a már említett szerzôpáros XVII.századi mûvérôl így ír: „egy ma már egy példányban sem is-mert reklámiratot adtak ki együtt az (illatos) olajok hasznairóla Jezsuiták nyomdájából”. Ugyanakkor jelzi, hogy Váraljaalatt a pozsonyi Schlossberg értendô. A IV. kötetben (meg-jelenési éve 1940) már helyesbíti, hogy Váralja alatt nema pozsonyi Schlossberg értendô, hanem Znióváralja, aholaz 1586-ban telepített jezsuitáktól lesték el a Turóc megyeitótok az „olajos gyógyítás” (olej karstvo) titkait. GYENES

ANDRÁS Régi jezsuita rendházakról c. könyve (Vác, 1941)megemlíti, hogy a Zniováralján létesített jezsuita rendházegyes forrásokban turóczi kollégium néven szerepel.

Znióváralja (ma Szlovákiához tartozó Klástor podZnievom nevû helység) Turócszentmártontól délnyugatratalálható. Premontrei kolostorában egykor gyógyszertármûködött, amely a híres „olejkárok” egyik központja volt(KISS LÁSZLÓ: Orvostörténeti helynevek a Felvidéken, LiliumAurum Kiadó, Dunaszerdahely, 2006). Sokáig a jezsuitáké,majd a budapesti királyi egyetem birtoka lett. Régi kolos-tora hajdan PÁZMÁNY PÉTER lakóhelyéül szolgált. Egykorivára (Znió) a tatárok elôl menekülô BÉLA királynak mene-dékhelyül szolgált, ma romokban hever (Révai Nagy Lexi-kona, XIX. kötet, Budapest, Babits Kiadó, hasonmáskiadás, 1995).

A Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban fellel-hetô ZEY ANDRÁSNAK tulajdonított könyvnek leltári (300)és helyrajzi száma (3271-F 25 II) a fedelének belsô olda-lára kézírással van feltüntetve. Az itt dolgozó ROTH ANDRÁS

LAJOS fôkönyvtáros, kutató segítségével kezembe is vehet-tem, így a könyv méretérôl (13,5 cm), terjedelmérôl (8 ol-dal), állapotáról személyesen is tudomást szerezhettem(1. ábra).

A szép, díszes, bordó kemény kötésû könyvecske fedelé-nek belsô oldalán az ajándékozó gr. BETHLEN IMRE bejegy-zése található (2. ábra): Ex Oblatione Illustr. Comitis Emerici

1.

Gondolatok egy régi ritkGondolatok egy régi ritkK

ön

yvri

tka

ság


de Bethlen, valamint a Bethlen Thékára vonatkozó adatok:Th. Beth. 0.8, S.10 , vagyis az eredeti gyûjteményben a 8.polcon a 10. helyet foglalta el. Továbbá a belsô címlapontalálható ovális pecsétbôl kiolvasható: Székelyudvarhelyi ev.Ref. Kollegium Könyvtára. Abból a célból, hogy kiderüljön,miként került e könyv ebbe a könyvtárba, további infor-mációk gyûjtését kezdtem meg. Ennek eredményeit a kö-vetkezôkben röviden ismertetem.

Az említett székelyudvarhelyi könyvtár alapításárólJAKÓ ZSIGMOND Írás, könyv és értelmiség c. munkájában(Kriterion Kiadó, Bukarest 1976) számol be. 1670-benBETHLEN JÁNOS (1613–1678), Erdély kancellárja, történet-író 5000 Ft-os adományával hozzájárult ahhoz, hogy aszékelyudvarhelyi addigi alsófokú iskolát kollégiummáfejlesszék. Kezdetben a könyvtár csak a diákság tanulásá-hoz szükséges könyvekkel rendelkezett, állománya 1698-ban mindössze 23 darabot számlált. A szegényes könyvtárbôvítésére nagy szükség volt. Késôbb a könyvadományo-zók közt jelentôs szerepe volt BETHLEN JÁNOS unokájának,BETHLEN IMRÉNEK (1698–1765), akit a kollégium fôgond-nokának neveztek ki. Az ô, és felesége, GYULAI KLÁRA (mh.1757) alsórákosi gyûjteményének 1765-ben történt ado-mányozása jelentôsen hozzájárult a székelyudvarhelyikönyvtár állományának bôvûléséhez. Így kerülhetett azemlített kiadvány is a könyvtár tulajdonába.

A székelyudvarhelyi könyvtárban található példány afôkönyvtáros révén 2006. március 3-án felkerült a MEK(Magyar Elektronikus Könyvtár, mek.oszk.hu) honlapjá-ra, a teljes szövegével. Ugyanitt olvasható, hogy jelenlegiismereteink szerint egyik kiadása Pozsonyban a Royernyomdában (V. ECSEDY JUDIT elôzetes közlése szerint1744 körül), a másik 1744-ben Kolozsváron a Reformá-tus Egyházközség nyomdájában készült. A pozsonyikiadás a budapesti Egyetemi Könyvtárban található (jel-zete EK, RMK I. 391). Barna félbôr kötésû, piszkosszürke

papírtáblában, erôsen elrongyolódott állapotú. Tulajdo-nosi bejegyzése nincs. Az ívjelzés hibás, valójában nem12, hanem csak 10 levélbôl áll (FARKAS GÁBOR FARKAS, azELTE Központi Könyvtárának osztályvezetôje szíves köz-lése). A kolozsvári kiadású könyvet a székelyudvarhelyiHaáz Rezsô Tudományos Könyvtár ôrzi.

A könyv szerzôiSem a könyv borítóján, sem a címlapján nincs feltüntet-ve a szerzôk neve. Valamennyi idézett forrás közül csu-pán SZINNYEI és GYÔRY jelzi, hogy a könyv kolofonjánZEY ANDRÁS orvos és BADRACHARZÁN MÁTÉ patikus neveszerepel.

Sajnos a két szerzô életrajzi adataira vonatkozó infor-mációk nagyon hiányosak. Sem WESZPRÉMI ISTVÁN Ma-gyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza c. négykötetesmûvében (1774, 1778, 1781, 1787), sem más életrajzi le-xikonokban nevük nem található. Csupán annyit sikerültmegtudnunk ZEY ANDRÁSRÓL, hogy váraljai orvos,BADRACHARZÁN MÁTÉ pedig Pozsonyban élô patikus volt.

A könyvben szereplô orvosságokMint ahogyan a címe is jelzi – „az olajoknak és több másfélenagy hasznú orvosságokkal egyben…” – a szerzô(k) a könyv-ben 30 készítményt és javallataikat mutatjá(k) be. Ezekközül 16 olaj, két esetben a ’Sir jelölést használja, négynélcsak por vagy porotska jelzést anélkül, hogy összetételétjelezné, de elôfordul virág, gyökér, illetve popium névalatt kenôcs vagy flastrom állományú is. Mindegyiknélmegadja hasznát, többnyire egy-egy utalással, de egyesek-nél 6, 7, sôt 8 javallatát is felsorolja (3. ábra). A könyvbenlevô sorrend és az ott használatos írásmód szerint ezek akövetkezôk:

2.

3.

a orvosságos könyvrôla orvosságos könyvrôl


1. A’Krumpholz Olajnak Haszna2. A’ Venetziai Terjéknek Hasznai3. Rosmarint Olajnak Haszna4. Limbus Olajnak Haszna5. Fenyô mag Olajnak Haszna6. Kömény-mag Olajnak Haszna7. Bôdös-kô Olaj v. Balsamus Sulphuris8. Szem-kô Olaj9. Terpentina Olaj Haszna

10. Üröm Olajnak Haszna11. Scorpio Olajnak Haszna12. Kô Téjnek Haszna13. Agaricum14. Medve Háj15. Alkermesnek Confectioja16. Nehét nyavaja vagy Epilepsia ellen való Por17. Calculus ellen való mesterséges és hasznos Porotska18. Hideg-lelés ellen való Por19. Fog-fájás ellen való Por20. Lubestig Virág Geleszta ellen21. Lubestig Olajnak Haszna22. Szent János Gyökerének Haszna23. Szent kônek Popiumja24. Gyanta Olajnak Haszna25. Kô Olaj26. Tégla Olaj27. Veres Olaj28. Essentia Dulcis29. Brustin ’Sir30. Agstan ’Sir

A következôkben a könyvben felsorolt „orvosságok” közülnéhányat részletesebben bemutatok. A felsorolásban azelsô helyen A’Krumpholz Olajnak Haszna található. EzMagyarországon Balsamum vagy Oleum Hungaricum(Carpathicum vagy pannonicum) néven volt ismeretes, tótulkosodrevenj oley, németül Krumhotz-öl volt a neve. Tulaj-donképpen a törpefenyô (Pinus mugo) olajának felel meg.Hasznát 6 pontban írja le a szerzô, mind belsôleges, mindkülsôleges felhasználásra ajánlja, hurut (légúti), fullado-

zás, gyomorpanasz, vesehomok, gerincfájdalom, hidegle-lés ellen. BRÜCKMANN F. E., 1727-ben megjelent könyvé-ben (Specimen I.) az említetteken kívül még több betegségkezelésére ajánlja ezt az olajat (Weszprémi IV/129).

A felsorolás 4. helyén a Limbus olaj található. Az ennekmegfelelô mai magyar elnevezését (cirbolyafenyô, Pinuscembra olaja) BRÜCKMANN F. E. elôbb idézett munkájánakII. kötete (Specimen II.) segítségével tudtuk azonosítani.ZEY ANDRÁS ezt az olajat hét különbözô tünet csillapításá-ra ajánlja: fejfájásra, fülzúgásra külsôleg, de szívfájdalom,belek „szakadása”, sárgaság ellen belsôleg, valamint mindembernek, mind állatnak sebek kenegetésére. Mai ismere-teink szerint az említett belsôleges felhasználása azonbannem indokolt.

A továbbiakban közölt néhány illóolajnál a belsôlegeshasználatra megadott javallatok egy része fitoterápiás is-mereteink alapján ma is helytállók, azonban a külsôlegesfelhasználásaik ma már idejét múlták. Példának említhe-tô a köménymagolajnak (Carvi Aetheroleum) haszna: min-denféle fôfájás, gyomorbántalom ellen, vizelethajtás céljá-ból ajánlja borban vagy rózsavízben. Gyermekeknek fé-regûzés céljából, külsôleges bedörzsölôként való felhasz-nálása azonban ma már nem indokolt. Az ürömolaj(Artemisiae Aetheroleum) külsôleges javallatai közt kiemeliannak féregûzô hatását („köldökét kend vele”), de bel-sôlegesen 7-8 csepp olaj meleg borban „a gyomrot-is igenconservalja”. Ez utóbbi javallata ma is helytálló. Ugyancsakféregûzôként szerepel a könyvben a Lubestig virág. Ennekeredetét, illetve jelenlegi használatos elnevezését csak ne-hezen tudtam azonosítani. J. STIRLING botanikai lexikonjá-ban (Lexikon Nominum Herbarum, arborum, fructicumque-linguae latinae, 1998) a levisticum címszó alatt a „lubis-ticum” elnevezés is szerepel DIEFENBACH 1857-es adatárahivatkozva, majd a lubestig olaj hasznait sorolja fel,megemlítve, hogy „a gyomornak erôtlensége és az abból szár-mazó fájdalma ellen igen hasznos”. A fenyômagolajnál(Juniperi Aetheroleum), a terpentinolajnál (TerebenthinaeAetheroleum), a rozmaringolajnál (Rosmarini Aetheroleum)is számos hasznukat írja le. Ezek közül vannak olyanok,melyek többé-kevésbé valóban a beteg gyógyulásához ve-zethettek. Így például a fenyômagolajat gyomorbántal-

4.

5.

Kö

nyv

ritk

asá

g

2008. JÚNIUS Gyógyszerészettörténet �17makra, szélhajtóként is ajánlja, a rozmaringolajnál pedigazt írja, hogy „a fônek minden fájdalmiban, […] a’ kineka’szemei fájnak […] és ha epéje megháborodik […] igenhasznos lészen”.

Agaricum név alatt Váralja környékén termô gombát je-löl meg, melynek fogyasztását borban vagy erôs pálinká-ban gyakori használatra így javasolja: „mind reggel-este,egyébkor-is idd meg, azon a napon minden mely-fájás és fulla-dozás ellen és tüdô rothadás ellen igen hasznos lesz.” A kora-beli, Pharmacopoea Austriaco-Provincialis II. kiadásában(1775) Agaricus albus officinalis néven hivatalos a BoletusLaricis gomba. KAZAY ENDRE is említi Lexikonjában (1900)mint hashajtót és izzadást mérséklô szert, azzal a megjegy-zéssel, hogy terápiás adagjai változók, megbízhatatlanok.

Szent János Gyökerének Haszna 8 pontban található fel-sorolva. Mágikus erôt tulajdonít a gyökérnek, nôknekajánlja nehéz szülés megelôzésére, de vizes kivonatát avesztés után legyengült szarvasmarhák, lovak ápolására,lemosására ajánlja. A népies elnevezésnek megfelelô nö-vény a Polypodium vulgare, az édesgyökerû páfrány, mely-nek a gyökere, a Polypodii rhizoma ma már a hivatalosfitoterápiában nem használatos.

Az ajánlott állati eredetû termékek közül megemlítjük aScorpio Olajnak Hasznai c. fejezetet. Embernek, állatnakkülsôleg és belsôleg is ajánlja. A skorpióolaj, Oleum scorpi-orum összetétele, elkészítési módja szerepel az 1775-öskiadású Pharmacopoea Austriaco-Provincialis II. kiadásában,tehát elismert szer volt. A medveháj felhasználására külsô-leges alkalmazást ajánl. Ez Axungia ursi néven a már emlí-tett gyógyszerkönyvben, valamint a késôbbi Taxa Medica-mentorumban (1834) is szerepel.

Az ásványi eredetûek közül a kôolaj, a téglaolaj, a veresolaj készítményeket említi meg, melyeket mind belsôleges(torokfájás), mind külsôleges (süly, orbánc) alkalmazásraajánl. Ezek közül az utóbbi a korabeli gyógyszerkönyvek-ben és taksákban Oleum petrae rubrum (veres ásvány olaj)név alatt található, de Oleum Lapideum neve is ismert volt.

Nem hiányzik a felsorolásból a Venetziai terjék sem (teri-aka görögül vadállat elleni gyógyszer). Ez a sokféle betegségellen használt régi gyógyszer számos (egyesek szerint 64)összetevôbôl állt. A könyv szerint igen hasznos mindenféle„Contagio”, a gyomor és egyéb belsô szervek betegségei el-len, megtisztítja az embert a „rossz nedvességektôl”. KAZAY

Gyógyszerészi Lexikonjában Theriaca néven mint erôs fájda-lomcsillapító szerepel, és összetételét is közli.

Figyelmet érdemel még az Alkermesnek Confectioja ne-vû készítménynek a javallata, „hogy az ember szivének nagyConfortatiojára vagyon ez, midôn ajulás vagy szív-dobogás szo-rongatja ha ebbôl 10 cseppet vagy borban v. serben v. téjbenbévészen”. A Pharmacopoea Austriaco-Provincialis II. kiadásá-ban (1775) hivatalos Electuarium sive Confectio Kermesinavulgo Alkermes, melynek összetételében többek között illó-olaj (Oleum Cinnamomi), illatos víz (Aqua Rosarum),Alumen crudum (kálium-alumínium-szulfát), Coraliumrubrum (nemes korall törmeléke) és Syrupus Kermesinusszerepel. Ez utóbbi pedig az álkörmös (Phytolacca sp.) ter-méseibôl készül. Ilyen összetételben kérdéses hatása, ha-csak nem az Electuarium aromaticum cum opio néven ismertszert használták a könyvben említett elnevezés alatt.

A büdös-kô olaj vagy Balsamus Sulphuris orvosságosszert belsôlegesen cseppenként ajánlja görcs és „calculus”ellen. Ez a készítmény is hivatalos volt az említett 1775-öskiadású gyógyszerkönyvben. Összetevôinek (Oleum Liniés Sulphur sublimatum) ismeretében ma már csak külsôle-gesen, különbözô bôrbetegségek esetén bedörzsölôszer-ként ajánlhatjuk.

ZEY ANDRÁS könyvében, az említetteken kívül, egyébporok (epilepszia, calculus, hideglelés, fogfájás ellen való por),olajok (gyantaolaj), zsírok (Brustin’Sir, Agstan ’Sir) és ke-nôcsök (Szem-kônek Popiumja) hasznai is megtalálhatók.Mivel összetételükre felvilágosítást nem közöl, így nem le-het azok javallatainak helytállóságát megállapítani.

A könyvben tárgyalt orvosságokra, a felhasználásukravonatkozó adatok össze-hasonlítása az „olejkárok” készítményeivelMivel MAGYARY-KOSSA „reklámiratnak” nevezi ZEY ANDRÁS

1744-ben nyomtatásban megjelent mûvét (II. kötet162–167.), valamint ismerve, hogy a XVII–XVIII. század-ban az „olejkárok”, a felvidéki tót olajárusok készítmé-nyeik forgalmazásakor reklámanyagot is kiadtak, szüksé-ges az említett könyv orvosságainak és az olejkárok általforgalmazott áruknak összehasonlítása.

DEMKÓ KÁLMÁN A magyar orvosi rend történetében (1894)írja, hogy a gyógyszertárak kevés száma miatt virágzott avándorló gyógyszerkereskedés. Az olejkárok városról vá-rosra szinte egész Európát bejárták, jól felszerelt patikalá-dájukkal a hátukon vagy szekéren. LINZBAUER az olejkárokáruiról a következô felsorolást adja meg: füvek, gyökerek,különbözô színre festett faolaj, sáfrány, bors, kömény-,boróka- és fenyôolaj, alkörmös, terjék (sokszor „velencei”felirattal ellátva), kifôzött háj mint „medvezsír”, elhullottháziállatok csontjai mint „narválfog”, különbözô növényiporok, labdacsok, balzsamos gyomorgyógyitalok, kôolaj,borostyánolaj, terpentin, fehér arzén, kenôcsök, tapaszok,

6.


különféle antimon- és ólomkészítmények. Ezek közül,mint láttuk, ZEY ANDRÁS is említést tesz a különbözô szí-nûre festett olajokról, a kömény-, a boróka- és a fenyôolaj-ról, valamint az alkörmösrôl, a velencei terjékrôl, a med-vehájról.

Az „olejkárok” Turócz megyében Znio-Váralján, a je-zsuita szerzetesek gyógytárában különféle recepteket isnyomtattak. Ezeken és áruikon is gyakori volt a jezsuitagyógyszertár pecsétje. Többféle olajat maguk készítettek(például a kömény-, a borókaolajat), de Bécsben is vásá-roltak. Az olajokat különbözô színûre megfestették és kü-lönbözô név alatt árulták. Ôk maguk állították elô az ál-körmöst és a terjéket is. Ez utóbbit borsóból, szalmábólkülönféle illatos növényekkel keverve készítették, és sajátkészítésû szelencéiket a „velencei” jelzôvel látták el. A ki-fôzött hájat mint medvezsírt, az elhullott állatok csontjaitmint „unicornis”-t árulták. Növényi labdacsokat, porokat,balzsamokat, kenôcsöket, tapaszokat is készítettek.

PERLICZY JÁNOS DÁNIEL (1705–1778) „orvossághordozók”-nak nevezi az olejkárokat, kik mindenféle illóolajos ké-szítményeikkel, terjékkel „boldogítják a szenvedô embereket”,nyomtatott reklámcédulákat is osztogatva. A Zólyom me-gyei BÉL MÁTYÁS (1684–1749) a tótok ôskori gyógyászatá-nak képviselôiként emlegeti ôket.

Már 1736-ban Trencsén, majd 1745-ben Gyôr patikusai-nak kérésére királyi rendeletben elôírták a helytartótanács-nak, hogy a jezsuiták gyógyszertárát vizsgálják meg. 1748-ban a felvidéki, a pozsonyi, a nagyszombati gyógyszerészek(FERDINAND CZECHNER, FRANCISCUS PUFF, JOSEPH PINKA) aztkérték a hivatalos szervektôl, hogy az olejkárokat tiltsák ela gyógyszerekkel való kereskedéstôl. Ugyanebben az évbenegy több pontból álló beadvánnyal fordultak MÁRIA TERÉ-ZIÁHOZ, melyben többek közt megemlítik, hogy a „turócziházalók” romlott terjéket házról házra járva olcsó áronárulgatnak, ezért szükségesnek tartják, hogy csak a városifôorvos által megvizsgált terjéket lehessen a patikákbantartani, a házalóknak sem a vásár idején, sem azon kívülnem szabad árusítaniuk. Az 1748. évi augusztus 26-i királyirendelet hivatalos úton is értesítette a helytartótanácsot ar-ról, hogy az olejkárok az általuk készített áruikat a „jezsui-ták gyógyszertárában készült gyógyszereknek” tüntetik fel.

Ezért 1749-ben szabályozták tevékenységüket. Engedélyez-ték a köznapi használatra szánt olajjal és fûszerekkel valóházalást, de eltiltották nekik a gyógyszeres olajokkal, fü-vekkel, kenôcsökkel való kereskedést.

A XVIII. század második felétôl kezdve több rendeletkorlátozta a patikákon kívüli gyógyszerárusítást. LINZBAUER

FR. XAVER, az 1853-ban Budán megjelent Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae c. könyvében, az egészségügyi törvé-nyek gyûjteményében, többször is említ 1748 és 1798 kö-zötti rendeleteket, melyek az olejkárok tevékenységére vo-natkoznak. Ezek bizonyos feltételek mellett részben korlá-tozták, részben engedélyezték az olejkároknak áruik for-galmazását. Az egészségügy 1770-es alaprendelete, a MÁRIA

TERÉZIA által elrendelt Generale Normativum in Re Sanitatisis foglalkozik az orvosságokat forgalmazó „vándor áru-sok” tiltásával. A foglalkozási szabályok (I. rész, 3. fejezet)10. paragrafusa kimondja, hogy „…az illatszerekkel, füsze-rekkel és gyógyfüvekkel kereskedôknek tilos olyan orvossággalkereskedniük, amelyek csak patikában készíthetôk […] nemárusíthatnak orvosságnak tekintett szereket és ez a tilalom azok-ra is kiterjed, akik a tartományokban vándorolva olajokat éségetett italokat kinálnak a nagyközönségnek…”.

ÖsszefoglalásMegállapítható, hogy a ZEY ANDRÁS orvosnak ésBADRACHARZÁN MÁTÉ patikusnak tulajdonított könyvecské-ben leírt 30 készítmény összetételét és felhasználási mód-jait illetôen sok a hasonlóság az olejkárok orvosságaival.Ugyanakkor a korabeli gyógyszerkönyvben (PharmacopoeaAustriaco-Provincialis ed. II. Viennae 1775) és a gyógyszeré-szi taksák (Taxa Pharmaceutica Posoniensis 1745, TaxaMedicamentorum 1834, 1876) elôirataiban is fellelhetôk abemutatott könyvben ajánlott egyes orvosságok, mint akülönbözô növényekbôl nyert illóolajok (rozmaring, fe-nyômag, köménymag), az alkörmös, a medveháj, a kôolaj(a petroleum). Azonban az említetteken kívül még né-hány olyan növény, olaj, zsír, illetve por (hideglelés, fog-fájás, epilepszia, illetve kô elleni por) javallatait is megta-lálhatjuk ebben a kis könyvecskében, melyeknek összeté-tele, eredete nem ismeretes, így ezeket értékelni nem lehet,nincs összehasonlítási alap.

7.

8.

Kö

nyv

ritk

asá

g


Végül nyitott maradt az a kérdés, hogy milyen céllal éskinek íródott ez a kis könyvecske: az orvos gyakori és jólbevált receptjeinek ismertetésére vagy a patikában megvá-sárolható orvosságok, esetleg az egykori olejkárok általforgalmazott szerek népszerûsítése céljából? A kérdés he-lyes megválaszolása további kutatást igényel.

IRODALOMBalázs P.: Generale Normativum in Re Sanitatis 1770. Magyar Tu-

dománytörténeti Intézet, Semmelweis Orvostörténeti Mú-zeum, Könyvtár és Levéltár, Piliscsaba–Budapest, 2004.

Bruckmann F. E.: Specimen Tom. I–II., Brunsvig, 1727.Demko K.: A magyar orvosi rend története. A szerzô saját kiadása,

Dobrowsky és Franke nyomda, Budapest 1894.Gyenes A.: Régi jezsuita rendházakról, Vác, 1941.Gyôry T.: Magyarország orvosi bibliographiája 1472–1899,

Atheneum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1900.Jakó Zs.: Írás, könyv és értelmiség, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1976.Kazay E.: Gyógyszerészi Lexicon. Kiadja Molnár Mihály Nagybá-

nya, 1900. Reprint kiadás: Galenus Kiadó, Budapest, 2000.Kiss L.: Orvostörténeti helynevek a Felvidéken, Lilium Aurum Kiadó,

Dunaszerdahely, 2006.Linzbauer Fr. X.: Codex Sanitario-Medicinalis Hungariae, Tom. III.,

Typis Caesareo-Regiae Scientiarium Universitatis, Buda, 1853.Magyary–Kossa Gy.: Magyar Orvosi Emlékek. Eggenberger Könyv-

kereskedés, Budapest, 1929, II. kötet, 162–167.Matolcsy M.: Könyv- és irodalmi gyûjtemény magyarországi gyógysze-

részeti munkákról. Stephaneum nyomda, Budapest, 1910–1931,I–III. kötet p. I/104, II/246, III/447.

Petrik G.: Magyarország bibliographiája 1712–1860. I. kötet, Kiad-ja Dobrowsky Agost, Budapest, 1888.

Stirling J.: Lexicon Nominum Herbarum, Arborum, Fructicumque.Vol. III. Ex Aedibus Domus Editoriae „Encyclopaedia” Buda-pestini MCMXCVIII.

Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái, XIV. kötet, HornyánszkyV. könyvkereskedése, Budapest, 1914.

Weszprémi I.: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajzaI–IV. kötet, Trattnern János nyomdája, Bécs, 1774,1778,1781,1787. Reprint Kiadás: Medicina Kiadó, Budapest, 1960, 1962,1968, 1970.

Révai Nagy Lexikona, XIX. kötet, Budapest, Babits kiadó, Hason-más kiadás 1995.

Pharmacopoea Austriaco-Provincialis ed. II. Viennae 1775.Taxa Pharmaceutica Posoniensis 1745.Taxa Medicamentorum 1834, 1876.www.Vikipédia.hu

Dr. Péter H. Mária,Marosvásárhely

Reflections on a Rare Medicine Book of Old TimesThe author’s aim was to collect further data about the origin,fate and writer of this booklet printed in 1744, without theindication of its writer who is, nevertheless, thought to beAndrás Zey. These subjects are treated and also the short con-tent of the booklet (8 pages) is included in the article.

1.

2.

3–8.

Zey András Az Olajoknak több másféle nagy hasznú Orvosságokkal… c., 1744-ben megjelent könyvborítójaZey András orvosságos könyvének belsô címlapja Bethlen Imre adományozási bejegyzésévelZey András orvosságos könyvének belívei

Bodnár Gyula (1922–2007)Szomorú hírt kaptunk a Fejér megyei Vértesacsáról.Életének 85. évében, 2007. december 20-án elhunytBODNÁR GYULA ny. iskolaigazgató. A szlovákiai Chym(eredetileg Abaúj megye, Him) községben született1922. augusztus 22-én. Az elemi iskolát itt végezte. A kassai I. sz. Polgári Iskolában tanult 1939-tôl. A váro-si II. Rákóczi Ferenc Gazdasági Tanintézetben kezdte aközépfokú tanulmányait, de ezt 1945-ben a debreceniHunyadi János Gazdasági Tanintézetben fejezte be. Azegri Érseki Katolikus Tanintézetben 1947-ben szerzettkántortanítói oklevelet. Az egész családját 1948-banMagyarországra telepítették. Új otthonra a Fejér megyeiVértesacsán találtak. De az élet mégis az ország északi ré-szébe irányította. Elôször a Borsod megyei Szemere köz-ségi, majd a hernádpetri iskolákban tanított. Nagyonszerette a természetet. Rengeteget kirándult, gondozta asérült állatokat. A szûnni nem akaró tanulni vágyását si-ker koronázta. Az egri Pedagógiai Fôiskolán 1962-benbiológia–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A csa-lád 1969-ben újra visszaköltözött Vértesacsára, mert ôlett az új általános iskola igazgatója. Az 1976/77. tanév-ben ORBÁN VIKTOR osztályfônöke volt. Iskolavezetôkéntmindig a tökéletességre törekedett, és a szakmai fejlô-désre ösztönözte a kollégáit is. Így elvégezte még 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettu-dományi Karán a pedagógia szakot. Vértesacsán lelke-sen dolgozott a faluban élô német nemzetiségi lakókhagyományôrzéséért létrehozva számos kulturális cso-portot. Tanárként kiemelkedôen nevelte a fiatalokat azemberi tisztességre és az értékek megbecsülésére. Peda-gógiai munkássága mellett még jelentôs hagyományôr-zô és honismereti tevékenységet fejtett ki. Tanítványaitis bevonta az iskolában KAZAY ENDRE gyógyszerész élet-mûvének a kutatásába. Betekintést nyert a cserkészet, atáborozás világába, és jelentôsen serkentette a fiatalokbekapcsolódását a honismereti munkába. Állandóankövette a pályázati lehetôségeket is, mellyel segítette acivil csoportok mûködését. Az 1980-as évek végétôltöbbször javasolta, hogy a vértesacsai iskola felvehesseKAZAY ENDRE nevét. KISS GYÖRGYNÉ gyógyszertárvezetô-vel pedig közösen javasolták ezt a Gyógyszertári Köz-pontban, egy emlékszoba kialakításával együtt. Nagyszerepet vállalt, hogy a helyi Mi Újság Vértesacsán? címûlap olvasói 1997-tôl kezdve folyamatosan megismer-hették KAZAY ENDRE életútját, munkásságát. Azért is so-kat fáradozott, hogy a Vértesacsai Baráti Kör elnyerhettea Nemzeti Pantheon Alapítvány támogatását és ebbôl1999-ben egy új síremléket állítottak KAZAY ENDRE emlé-kére. Az 1990-es évek végétôl a vértesacsai Kazay EndreIdôsek Otthona vezetôje volt. BODNÁR GYULA most máraz „égi mezôkön” keresztül szemléli és onnan egyenge-ti a vértesacsai Kazay-hagyományôrzést.

Áldott legyen az emléke!Szmodits László

gyógyszerészettörténész


Magyar vonatkozású emlékek a drágakövek gyógyászati felhasználásának történetébôl

Az amulettek, talizmángyûrûk különféle elônyös tulajdon-ságokat voltak hivatottak kölcsönözni viselôiknek, vagykülönbözô ártalmak elleni védelemül kellett szolgálniuk. A gyógyító erejûnek hitt drágakövekbôl elôállított készítmé-nyek több évszázadon keresztül gazdagították a „gyógy-szerkincset”.

Adrágakövek ékszerekbe foglalása a középkorban azesztétikai, tezaurálási szempontok, valamint a rep-rezentáció és a hatalmi szimbolika (l. Kádár,

1983) mellett a drágakövek erényeinek (virtutes gemma-rum) kiaknázását is célozta. E virtusok közül a Kazinczy-kó-dex 1526-ra keltezett részébôl idézünk néhányat: „Az nö-mös és drágalátos iaspis neuô (...) kônek es imelleten [= is ímilyetén] tullaidonsaga uagyon, hogy az mell embör ôtet nálauissely [= magán viseli], az ellenségök közöt ûtet bátorságossátezy”; a rubin „igön fénös és setétségöket uelágosságra uáltoz-tat”; az adamas [= gyémánt] viselôje az „özue háborodotembörök közöt kynnen [= könnyen] békeségöt zörözhet”. A drá-gakövekhez fûzôdô hiedelmekrôl részletesebben Schmidt(1890), Dudichné Vendl & Koch (1935) és Pandur (2003)írásaiból olvashatunk, míg a XVII. századi mûvelt magyarkörökben élô közvélekedést Apáczai Csere (1653, számosúj kiadás) és Kecskeméti (1660, közzétette Ballagi, 1884)munkáiból ismerhetjük meg.

Prágay (1628) írta MÁTYÁS király egyik gyûrûjérôl, hogy„amaz Hunyadi Mátyás királynak mennyi sok irigye, bosszúsá-ga, szenyvedése, veszedelmekben való forgása volt, ezzel a chrysop-rasusszal gyôzte meg” (idézte Pandur, 2003). Hints (1939)szerint MÁTYÁS III. INCE pápától kapott egy gyûrût azért,hogy megóvja a mérgezésektôl, és ezért az étkezések alattmindig maga elé tette. I. RÁKÓCZI GYÖRGY fejedelem 1633-ban azt írta KÕRÖSSY ISTVÁNNAK, hogy „az méregben [= mér-gezés ellen] való jaspiskôvel, ha elkészülnek, jó mód alatt küld-je ki kegyelmed” (Magyary-Kossa, 1931).

Egyes drágaköveknek még a neve is a nekik tulajdoní-tott hatásról árulkodik. Ilyen az ametiszt, melynek neve a„nem részeg, nem mérgezô” jelentésû görög amethüsztoszszóból ered. „Azt írja felôle Aristoteles, hogy mikor ember sokbort iszik, és ezt az követ köldökére teszi az bornak erejét hozzászíja, meg is felel nevének, mert az görögök híják annak, any-nyit teszen magyarúl mint részegtelen, tehát józanságnak köve”(Prágay, 1628). A ma két különbözô ásványfaj drágakô-változatait jelölô jáde és nefrit szó egy tôbôl származik: aspanyol konkvisztádorok által piedra de la Yjada (ijada),azaz lágyékkô néven Amerikából hozott ásványt a vesekô

és -homok kiûzésére ajánlották. (A név a franciában lettpierre de l’ejade, majd jade). A latin irodalom ugyanezt akövet lapis nephriticus, azaz vesekô néven ismertette.

A gyógyerôbe vetett hitet tükrözi az e célból ékszerekbefoglalt köveket jelölô „orvosságos kô” elnevezés, melyBallagi (1884) szerint a pharmakolithos szó szerinti fordítá-sa. Magyarországi SZENT MARGITNAK 1510 körül lejegyzett,de az 1300-as évekbôl származó legendája szerint egyELIANA nevû nôvér, amikor „egy idôben kezde igen fájni jobbkezének egyik ujja, úgyhogy semmiképpen nem alhatik vala tô-le”, „elméne Szent Margit asszonynak ágyához és monda neki:Kérlek tégedet, hogyha vagyon nálad valami jó kô, adjadénnékem, mert igen fáj ujjam.” BOCSKAI egyik 1606-os leve-lében írta: „Farkas Gergelre bíztuk, hogy nekünk egy igen fô ésszép termés rubintot keressen ott fönn; mennél jobbnak ésszebbnek, öregebbnek szerét teheti, kit nem az ékességért kere-sünk, hanem mind az doctorok és egyéb körülünk való tudósemberek adják tanácsul ez nyavajánk [ti. vízkór] ellen, akibenvagyunk, hogy annak testünkön való viselése karunkon vagymásutt igen hasznos volna” (Magyary-Kossa, 1931).

A gyógyulást keresô tehetôsek olykor hatalmas összege-ket áldoztak egy-egy „orvosságos kôre”. BOCSKAI fentebbidézett levelében írta: „az árával ne gondoljon kegyelmed, hakétezer, három, négy, ötezer forintot érô is lenne, megadatjukörömest”. PERÉNYI IMRE nádor (?–1519) 4000 aranyért vettegy velencei zsidótól zafírkövet mint pestistôl óvó szert(Magyary-Kossa, 1931). A korabeli hozomány- és hagya-tékjegyzékek számos orvosságos követ tartalmazó ékszertsoroltak föl (Ballagi, 1884). A csak a tehetôsebbek számá-ra elérhetô drágakôgyógyászatnak egyébként megvolt azolcsóbb változata is a népi medicinában. A BOCSKAI kin-csei közt számon tartott, aranyba foglalt „zem faiastul valolapis kew” (Ballagi, 1884) népi megfelelôjérôl KECSKEMÉTI

W. PÉTER ötvös 1660-as kéziratának kékkô avagy aqua-marinus címszavában a következô olvasható: „vagyon más-féle kékkô is, ki csak az moldvai határokon terem, kevéssé vilá-gos, és az baromnak mikor szemén valója vagyon, az szemét hatörlik vélle, használ, puha kô ez, hamar el is olvad” (Kecske-méti in Ballagi, 1884).

Az ametisztre vonatkozó fenti idézetbôl, illetve KECSKE-MÉTI kéziratából, mely a drágakô „hasznai” címszó alattrészletesen felsorolja az egyes drágaköveknek tulajdoní-tott hatást, az is kitûnik, hogy esetenként – a „lokalizálha-tó” betegségeknél – a köveket helyileg alkalmazták. Pél-dául a jáspist „az ki nehezen szül, ha az ágyékára kötik, ha-mar elhozza az gyermeket”, a gagátot „megtörvén, viaszbanögyelíted, az golyvára kötöd, meggyógyíttya”, a korallra vonat-kozóan: „az ollyannak azkinek úgy tetszik, mint ha legyek rep-desnének az szeme elôtt, reggel ha megtörli az szemét vélle,hasznos”. A „nem lokalizálható” betegségeknél a gyûrûbenvagy nyakban hordást javallották, bár itt is néha egyedielôírások voltak, pl. a krizolitot „ha gyûrûben foglallya em-ber, és az bal kezében viseli, sárga betegséget, bolondságot és éj-

Az orvosságos kövektôl Az orvosságos kövektôl R

ég

i id

ôk

pa

tik

ája


jeli rettegést eltávoztat; ám az ördögi avvagy éjjel járó incselke-dést eltávoztattya és álhatatossá teszi az embert.” (Valamennyiidézet forrása Kecskeméti in Ballagi, 1884)

Az „orvosságos kövek” csak lassan koptak ki a „hivata-los” gyógyászat kellékei közül. PÁPAI PÁRIZ is híres Pax cor-poris címû munkájában (1690) a pestis ellen védô amulet-tekrôl írva azt javasolta, hogy különbözô, kétes eredetû ésesetleg kifejezetten ártalmas tárgyak helyett, akinek telikrá, annak jobb „vagy igaz smaragdus, vagy topasius, vagysafir, vagy hyacinthus-követ így [ti. amulettként] viselni”, bárhozzátette, hogy „ha ezek szinte [= szintén] nem használná-nak is, úgy nem ártanak legalább semmit”. E némiképpszkeptikus megjegyzés dacára mûve egy más helyén kifej-tette, hogy a carbunculus nevû bôrgyulladás nem terjedtovább, ha zafírkôvel gyakran „elvonnak” a kerületén.Magyary-Kossa (1931) szerint az „orvosságos köveket”Magyarországon csak a XVIII. század elejétôl fogva szorí-tották ki az „orvosfüvek”.

A drágakövekkel való gyógyítást (lithotherapia) termé-szetesen nemcsak külsôleg, amulettekkel, hanem belsôlegis folytatták. III. FERDINÁND 1644-es gyógyszerészeti rende-lete szerint minden gyógyszertárban tartani kellett a leg-gyakrabban használt pretiosákból (unikornisszarv, bezoár-kô, igazgyöngy, nemes korall, drágakövek).

A XVI–XVIII. századi gyógyszerkönyvekben a ma drága-kôként felhasznált ásványok közül a következôk szerepel-tek gyógyszeralapanyag gyanánt:

ametiszt*, gránát*, hegyikristály, hiacint*, karneol* avagy szárder, krizolit* avagy topáz, lapis lazuli, nefrit, rubin*,

a Pulvis Pannonicusiga Pulvis Pannonicusig

1.

3.

4.2.


smaragd*, szárder* (l. karneol), topáz* (l. krizolit), zafír*. A*-gal jelzett ásványok a drágakövek (lapi-

des pretiosi), a többi a közönséges és kevésbéértékes kövek (lapides vulgari et minus pretiosi)kategóriájába tartozott (Gesner, 1741; Hopfen-gärtner & Jäger, 1798). Ezenkívül a tengeritermékek (marini) közé sorolt borostyánkô,gyöngyház, igazgyöngy és nemes korall is pa-tikaszer volt.

Apáczai Csere (1653, a következôkben A),Kecskeméti (1660 in Ballagi, 1884, K), illet-ve a württembergi gyógyszerkönyv (Gesner,1741, G, fordításban), a fenti drágakövekre a követ-kezô javallatokat sorolta föl (elsôsorban a belsôleges al-kalmazásokat tüntetjük föl):

• Ametiszt: Tulajdon haszna ennek csak ez, hogy az ré-szegség ellen jó (K). Felteszik, hogy hordva a részegség tá-vol tartására alkalmas ereje van (G).• Gránát: Szívdobogásra, melankóliára és vérköpésre

ajánlják (G),• Hegyikristály: Az ô olaja, avagy pora a vérhasasoknak

hasznos, sôt még a méh folyásainak is, mindazáltal azasszonyok tejét igen megbôvíti (A). Ha igen lágyan meg-törik és savanyú borban megadgyák az vérhasban feküvôembernek innya, meggyógyul; az kin az erôtelenség va-gyon, annak is használ; az szoptató asszonyi állatnak haborban megadják innya, teje lészen és jó vélle, próbált do-log, ha penyig szépen megmossák és mézben keverveadgyák, úgy is jó lészen (K). Abszorbens; a tej megsûrûsö-désébôl eredô gyermekkori diarrhoea biliosa elleni hatásos-

ságát többen kétségbe vonják (G).• Hiacint: Görcsellenes és roboráló szer (G).

• Karneol és szárder: A havi folyás és a füge-fekély [aranyér] megállatására igen jó. Gyûrûbe

csináltatván, a haragot megtiltja (A). Az emberorra vérét megállattya, méreg és vesztés ellen jó,az ki nálla hordozza, emert bátorságossá teszi, azszívet megvidámíttya (szárder, K). Vért és asszo-nyi állatoknak havi betegségét megyógyíttya(karneol, K). Mind belsôleg bevéve, mind külsô-leg hordva vérzést elállító hatású (G). • Krizolit és topáz: A sebbe tétetvén, a vért ben-

ne megállítja (topáz, A). Ha az mely felette nagyés mély seb volna és az vére meg nem állana, hareá teszik vagy megtörik és reá hintik, megállattya(topáz, K). Epilepsziára és phrenitisre ajánlják(G).

• Lapis lazuli: Mikor igen szépen megtörik ésmegmossák, hogy semmi ízt hozzá ne vonnyon,

igen dícsérik sár ellen, mert a fele sárt, mindhitván nedvességet alól takarít ki az emberbôl (K). Az

Alkermes készítmény összetevôje és a melankolikus ned-vek kivonására ajánlják (G).• Rubin: A napra keményen nézéstôl megvesztegettetett

látást megvastagítja, a szomorú és félelmes álmadozásokatis eltávoztatja (A). Hordva és belsôleg elnyelve mérgezéselleni és a pestistôl óvó szernek tartják (G).• Smaragd: A kik magokkal hordozzák a kórságtól (nagy

nyavalyától) mególtalmaztatnak (amint tartyák). Az ô re-szelési hulladékjában, ha nyolc árpaszemni [8 szemer,0,56 g] italban bevétetik, a bévött mérget kiûzi, a haj is afejrôl elhulván (A). Nyolcz magocskányit az morzsalék-jában ha ember megiszik etetés ellen és méreg ellen jó,próbált dolognak írják, hogy hajkoppadás ellen is jónakdicsirik (K). Altesti folyás és vérzés elállítására, valamintpestises láz ellen mondják (G).• Zafír: Italban bevétetvén, a scorpiók ütése (marása) el-

len igen hasznos, és amely orvosságok, méreg és mirigyes(dögös) nyavalyák ellen csináltatnak, jó közökbe elegyíte-ni (A). Belsô sebek ellen, ha megtörvén megisszák, igen jó(K). Szívgyógyszernek, mérgezés és szembajok elleni szer-nek tartják (G).• Borostyánkô: Enyhén összehúz és melegít, a fejre és a

hasra hatásos, hurutra és a menzesz hibáira ajánlják (G).

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

5.

6.

7.


• Igazgyöngy: Reszketô szemnek és szûnek, igen jó éshasznos, az szemrôl fekete hályogot lehasít és az szemnekminden rútságát tisztíttya, vérfolyás ellen is jónak írják,úgy mint az vérhas, és asszonyi állatnak havi betegsége [el-len], és azt is megállíttya, fogát embernek tisztíttya (K).Szívpanaszokra, savelnyelônek és precipitánsnak tartják(G).• Nemes korall: Az ô pora jó a szemnek való orvosságok-

ba, jó a vesék és a hólyag arénájára is. Sôt a kórságosoknakis hasznosan adattathatik bé (A). Az ki nem alhatik,megadgyák borban innya apróra törvén, álmot hoz az sze-mében, de azki gyakran issza, elszárasztya a lépet, használaz gyomornak, fájását megállyattya; ha szarvasnak az szar-vával eggyütt, essô vízben megissza, sokféle betegség ellenhasznál, fôképpen gilyiszta ellen, szélveszes menkô ellenjónak mondgyák; az mely sebnek nagy mély sebhelye ma-radna, ha vélle kötik, megneveli hússal; belsô nyavalyákellen jó; ha megtöröd, és az odvas fogban hinted, mindenfájdalom nélkül kivonhatod, az megfôtt ínyét embernekmeggyógyíttya (K). Abszorbens, enyhén melegít, általábanantiepileptikumnak javasolják (fehér korallal együtt készí-tett preparátumban, G).

A drágakövek közt kiemelt szerepet játszott a zafír, agránát, a smaragd, a hiacint és a szárder avagy karneol(quinque lapides pretiosi, Zwelfer, 1653; Anonim, 1729). A leg-régebbi fennmaradt magyarországi orvosságos könyvben,LENCSÉS GYÖRGY 1570 és 1593 között Gyulafehérváron ké-szült kéziratában (Varjas, 1943) korall, igazgyöngy (Sz.Tóth, 1990) és smaragd szerepel néhány patikaszer össze-tevôjeként. II. RÁKÓCZI GYÖRGY gyulafehérvári patikájának1650-es leltárában a készítmények (praeparata) között grá-nátból, hiacintból, igazgyöngybôl, rubinból, zafírból ké-szült is van, míg az „újonnan beszerzett” gyógyszeralap-anyagok listáján 2-2 unciányi (kb. 60 g) gránát, hiacint,rubin és smaragd is található (Sz. Tóth, 1990). Drágakô-porokat BORNEMISSZA ANNA házi patikaládájának 1682-bôlfennmaradt jegyzéke is említett, mégpedig három ízben(Ballagi, 1884). Elôszeretettel vetettek be drágaköveketpestisgyógyszer gyanánt, így szerepelnek a MÁTYÁS király-nak ajánlott pestis elleni szerben (Handschius, 1550),mely összetételében (l. Magyary-Kossa, 1929) eléggé ha-sonló a lentebb ismertetendô Pulvis Pannonicus ruberhez.Egy XV. századi füzetke (Schwestermiller, 1484) is aztajánlotta az elôkelô uraknak és fejedelmeknek, hogy hapestisben megbetegedtek, akkor olyan eledelekkel, italok-kal éljenek, melyekben „ungerisch Gold, Jacinten, Saphirund Rubyn” van forralva (l. Magyary-Kossa, 1929).

A gyógyszerkönyvek különbözô tanácsokkal is elláttáka patikáriusokat, nehogy véletlenül hamis drágakövethasználjanak. „Az itt-ott illatszerárusoknál található zafír éssmaragd semmit sem ér, ezek a tûzben lánggal elégnek, és azezüstbányákban gyûjtik ôket, ezért mellôzendôk, vagy helyettüka hiacintból és gránátból kell nagyobb mennyiséget használni”– írta Cordus (1590). Gesner (1741) arra figyelmeztette az„elôrelátó gyógyszerészeket”, hogy „valódi drágakôszemcsékhelyett ne vásároljanak fluorokat [nem fémes jellegû ásványok-nak a drágakövekhez hasonlító, de puhább kristályai] vagy üve-geket és ólommal átitatott mesterséges drágaköveket”. Mint ír-ta, a hamis kövek a valódiakétól eltérô keménységük alap-

ján ismerszenek meg. Itt jegyezzük meg, hogy ekkoriban adrágakövek azonosítása (elnevezése) igencsak esetlegesvolt. A nehezen mérhetô keménység mint elkülönítô bé-lyeg mellett a besorolás leginkább a szintén szubjektív ka-tegória, a szín alapján történt. Így nem meglepô, hogy ha-zai példákat idézve a telkibányai sárgászöld opál eleintehiacint, krizolit és krizopráz néven is forgalomba került,számos magyarországi gránátot emlegettek a XVIII. szá-zadban rubinként, sárgás színû kvarckristályokat tartottaktopáznak, a kékesfekete obszidiánt pedig (hiúz)zafír né-ven ismerték. Ennélfogva a korabeli gyógyszerészek leg-jobb szándéka mellett sem mindig kerülhetett a készít-ménybe a drágakônév mai jelentésének megfelelô ásvány.

A drágakövekbôl való gyógyszerek készítéséhez kapcso-lódik a következô XVII. századi szakmai tanács is: „Eszed-be vedd eszt: mikor betegség ellen valami drága követ megakarsz törnyi, ne törd se rézmozsárban, se vasmozsárban, mertezeknek az morzsalékja igen nagy betegséget újjét az beteg em-berben, hanem márvány kövön kôvel törjed, és úgy csináld megaz italt” (Kecskeméti in Ballagi, 1884). A drágakövek porátnem önmagukban, hanem egyéb gyógyhatású (vagy an-nak vélt) szerek ôrleményével különbözô receptek szerintkeverve alkalmazták orvosságként. Erre példa gyanánt,magyar vonatkozása miatt említjük meg a Pulvis Pannoni-cus ruber (vagy rubeus), azaz pannóniai vörös por nevûgyógyszert. (Német nyelvterületen Ungarisch Pulver névenis ismerték.) Feltalálását a bécsi születésû, Wittenbergbentanult, 1634-ben Bázelben avatott, hosszú ideig Pozsony-ban mûködô doktornak, PAUL SPINDLERNEK tulajdonítot-ták (Weszprémi, 1774). Összetevôi Charas (1676) szerintbolus armenicus (vörös színû, gyógyhatású föld), terra lem-

8.


nia (barnásvörös vagy sárgásszürke színû, gyógyhatásúföld), margarita orientalis (igazgyöngy), lapis hycinthi(hiacint), l. smaragdi (smaragd), l. saphyri (zafír), l. rubini(rubin), corallium album, corallium rubrum praeparatum (fe-hér és vörös korall), radix tormentillae (örménygyökér), ra-dix doronici (vadkecskegyökér), radix dictamni albi (szarvas-gyökér), santalum citrinum (szantálfa fája), rasura unicornis(egyszarvúszarv-reszelék), rasura eboris (elefántcsont-re-szelék), cortex citri exterioris sicci (száraz citromhéj), semenacetosae (sóskamag), cinnamomum acutissima (fahéj),caryophyllum (szegfûszeg), crocus (sáfrány), folium auripurissimi (aranyfüst lemez). E por II. RÁKÓCZI GYÖRGY gyu-lafehérvári patikájának 1650-es leltárában is szerepel minta 238 összetett készítmény egyike (Sz. Tóth, 1990).

A pannóniai vörös por a XVII. század közepétôl(Zwelfer, 1653) a XVIII. sz. végéig (Hopfengärtner & Jäger1798) számos gyógyszerkönyvben, köztük tábori patikalá-dák ajánlott szereit tartalmazó kiadványokban is szerepelt(további adatokat l. Magyary-Kossa, 1931). Neve Lémery(1697) szerint onnan származik, hogy elôször Magyaror-szágon használták; Németországban és más északi orszá-gokban gyakran, de Franciaországban csak ritkán alkal-mazták; égetett cukorral és rózsavízzel keverve tablettáztákis. Lémery (1697) úgy vélte, hogy a földek, a gyöngy, a ko-rall és a drágakövek elhagyhatók a receptbôl. Számosgyógyszerkönyvben szerepelt ilyen olcsóbb kivitel, pél-dául a württembergi gyógyszerkönyv (Gesner, 1741;Hopfengärtner & Jäger, 1798) egy incompletus (drágakö-

vek, igazgyöngy és arany nélküli) és egy még egyszerûbb,minus pretiosus változat receptjét közölte, ezek a rendes(ordinarius) pornál, melynek latja (14,9 g) 40 krajcár volt,jóval olcsóbbak is voltak (20, illetve 16 krajcár), a GESNER

(1741) által ajánlott dózis 1 skrupulus és fél drachma(1,25–1,85 g) között volt. Ugyancsak egy egyszerûsített (adrágakövek közül pl. csak smaragdot tartalmazó) változa-ta volt a HEINRICH SCRETA (1637–1689) schaffhauseni or-vosról elnevezett Pulvis Pannonicus Scretae (l. Zedler,1741b). A Pulvis Pannonicust Magyary-Kossa (1931) sze-rint pestis (l. Gömöri, 1739), morbus hungaricus (kiütésestífusz, l. Gyôry, 1901), himlô (vö. „Pockenpulver, siehePulvis Pannonicus”, Zedler, 1741a) és kanyaró ellen aján-lották.

A drágakôgyógyászattal persze könnyen vissza lehetettélni, amint a CSEREI MIHÁLY erdélyi históriájában (1661–1711) ismertetett eset is mutatja. Eszerint SZÉKELY LÁSZLÓ

kolozsvári kapitánynak „irtóztató nyavalya szálla a köldöké-re, mely ki kezde rothadni, senki sem tudá gyógyítani”. SZÉKELY

elhívatta az ottani német sebészt, ki megígérte neki, hogygyémánt, zafír, igazgyöngy és más hasonló drágakövekporával meg fogja gyógyítani a köldökét, ezzel „egynéhányezer forint érô drágaköveit, gyöngyeit kicsalta, elôtte a mozsár-jába behányta, azután bement egy kis kamrában, a hol az or-vosságot készítette s ott kiszedte s eltette magának s egyéb portvett elé, s azzal kötözte” (Magyary-Kossa, 1931).

Már a XVII. században is egyesek kétségbe vonták a drá-gakôpor gyógyszerekbe keverésének hasznosságát (vö.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

9. 10.


Lémery, 1697), és 1719-ben az eperjesi orvos, JOHANN

ADAM RAYMANN (1690–1770) is elítélte a drága gyógysze-rekkel, drágakövekkel végzett gyógyítást (Magyary-Kossa,1931). DANIEL FISCHER (1695–1746) késmárki orvos szin-tén kétségeit hangoztatta: „ha használatukat vagy [gyógyító]képességüket megvizsgálod, felfedezed, hogy akkora a hírneveezeknek a praxisunkba bevezetett drágaköveknek, hogy a feje-delmeket és mágnásokat meg lehetett arról gyôzni, hogy bennükegyedülálló erôsítô képesség rejtôzik; amely pe-dig inkább akad az olcsóbb kovában vagy másegyszerû gyógyszerben, mint ezekben. (…)Aki az ellenkezôjét tartja, az tartozik azt bi-zonyítani, tudniillik bizonyító érv vagy kísér-let nélkül szégyenkezhet, aki beszél”. Hoz-zátette, hogy „az az érvelés, hogy ezek akövek értékesek, tehát szükségképpen erôsí-tô hatásúak is, nem állja ki szilárdan apróbát. Következésképpen több van a cím-kén, mint a dobozban”. („Ergo, plus estin titulo, quam pyxide”, Fischer inBrückmann, 1730). A drágakövekmindazonáltal csak a XVIII. századmásodik felében kerültek ki a gyógy-szerkönyvekbôl. Így például a pan-nóniai vörös por még szerepelt aMagyarországon is iránymutatóbécsi gyógyszerkönyv 1765-öskiadásában (Anonim, 1765a) a következô javallattal:„Pestises, ragályos és rosszindulatú láz, nemkülönben himlô éskanyaró esetében adható a legnagyobb sikerrel.” Az egykorúbécsi árszabás (Anonim, 1765b) 12 krajcárra taksálta egydrachmáját (4,375 g). Mindazonáltal a XVIII. század köze-pén a drágakövek már inkább csak hagyományként szere-

peltek a gyógyszerkönyvekben, ahogy Gesner (1741) meg-fogalmazta, „hosszú ideje befogadták a drágaköveket a gyógy-szerek közösségébe, ahonnan számûzni ôket nem akarjuk”, bár„aligha lehet más hatásuk az emberi szervezetben, mint ame-lyet a kova kifejt, ugyanis abban [ti. a szervezetben] az üvegekszinte oldhatatlanok, mivelhogy [csak] a salétromsav erejénekengedelmeskednek, ahonnan a medicinában jártasak beláthat-ják, mi várható a fogyasztásuktól”. Az üvegek említése való-színûleg arra vezethetô vissza, hogy a drágaköveket a ko-rabeli ásványrendszertanok az üveggé olvasztható kövek(Lapides vitrescentes) közé sorolták. Az 1779-tôl Magyar-országon is hivatalos osztrák gyógyszerkönyv (Störck etal., 1779) a hegyikristály (crystallus montana) és a nemeskorall (corallium rubrum) kivételével már nem tartalmaz-ta a drágaköveket mint gyógyszeralapanyagokat, követ-kezésképpen a receptek között nem szerepel a pannóniaivörös por sem. A késôbbiekben már csak a gránátot hasz-nálták a gyógyszertári praxisban, de nem patikaszernek,hanem tárasúlyként. Itt említjük meg, hogy a „közönsé-ges” ásványoknak a magyar gyógyszerkincsben játszottszerepérôl Grabarits (2008) munkájából tájékozód-hatunk.

Magyarországi lelôhelyû drágakövek gyógyszerészetifelhasználására vajmi kevés konkrét adatunk van. GEORG

BUCHHOLZ 1719-es kézirata szerint (Buchholz, 1899) aMagas-Tátrában a Felkai-tó fölötti Felkai-vízesésnél talál-ható gránátokból „üdébb és egészebb darabokat nem lehet ki-szedni (egyébként csinos vöröses), ha csak nem tesszük tûzbe éségetjük a követ [az anyakôzetet], így ki lehet vájni, viszont pu-ha és csak valamicskét átlátszó (…) és csupán gyógyszerkénthasznosítható”. BUCHHOLZ szerint DAVID SPIELENBERGER

(1627–1684) lôcsei orvos alkalmazta a magas-tátrai grá-nátokat a gyógyászatban. AUGUSTINI (1773) a kisméretûderecskei igazgyöngyökrôl írta azt, hogy „nem lehet lyukatfúrni beléjük, így eddig a gyógyszerészeten kívül más hasznukat

nem lehetett venni”. E gyöngyöket, melyeket az1750–80-as években a Biharvármegyei Derecske mellett a

Kék-Kállóban találtak, FEHÉR

ZOLTÁN (MTM) közlése szerint ta-lán az Unionidákhoz tartozókagylók termelhették. Továbbihasonló, alkalmi jellegû felhasz-

nálást sem lehet teljesen kizárni, hi-szen például Torkos (1745) gyógy-szerészeti árszabásában a „mineráléknemébôl való szerek” és a „praepárált”gyógyszerek közt megtalálható a „bányakristál” [= kvarc], a különbözô drágakö-vek drágább „orientalis” változata mellettpedig az olcsóbb „occidentalis” változat is(l. táblázat), és akkoriban „occidentalis”gránát, rubin és topáz néven ismert ásvá-nyok Magyarországon is elôfordultak

(vö. Benkô, 1786).Dr. Papp Gábor

tárigazgató,Magyar Természettudományi Múzeum

Ásvány- és Kôzettár, Budapest

11.

12.


IRODALOMAnonim 1729: Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-

Viennense, in quo hodierna die usualiora medicamenta secundumartis regulas componenda visuntur. Viennae: Kürner.

Anonim 1765a: Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Vien-nense, in quo hodierna die usualiora medicamenta secundum artisregulas componenda visuntur. Viennae: Trattner.

Anonim 1765b: Neue Apotheker-Taxordnung. Viennae: Trattner.Apáczai Csere J. 1653: Magyar encyclopaedia. Ultrajecti: Joannis a

Waesberge. (Számos újabb kiadásban is.)Augustini, ab Hortis, S. 1773: Von ungarischen Perlen. Kaiserlich

königlich allergnädigst privilegirte Anzeigen 3, 149–151.Ballagi A. 1884: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. Archaeologiai

Értesítô (Új Folyam), 3, 201–392.Benkô F. 1786: Magyar minerologia az az a’ kövek’ ’s értzek’ tudo-

mánya. Kolo’sváratt: Réf. Koll.Buchholz, G. 1899: Das weit und breit erschollene Ziepser-Schnee-

Gebürge. (Herausgegeben von R. Weber.) Leutschau.Charas, M. 1676: Pharmacopée royale galenique et chymique. Paris:

chez l’Auteur. (http://gallica.bnf.fr/)Cordus, V. 1590: Dispensatorium, sive pharmacorum conficien-

dorum ratio. Lugduni Batavorum: Officina Plantiniana.(http://alfama.sim.ucm.es/dioscorides/consulta_libro.asp?ref=X532803492&idioma=1)

Dudichné Vendl M. & Koch S. 1935: A drágakövek: különös tekin-tettel a mesterséges drágakövekre. Budapest: Kir. M. Természet-tud. Társ. (http://mek.oszk.hu/03000/03090/)

Fischer, D. 1730: Descriptio lapidum granatorum in Carpato Scepu-siensi repertorum. In: Brückmann, F. E.: Magnalia Dei in locissubterraneis II. Braunschweig.

Gesner, J. A. (szerk.) 1741: Pharmacopoea Wirtenbergica etc.Stuttgardiae: Erhard. (http://www.digibib.tu-bs.de/start.php?suffix=jpg&maxpage=506&derivate_id=1818)

Gömöri D. 1739: A pestisrôl való orvosi tanácslás (...). Gyôr.Grabarits I. 2008: Ásványok a gyógyszerkincsben. A Miskolci

Egyetem Közleménye A sorozat. Bányászat, 74: 157–224.Gyôry, T. 1901: Morbus Hungaricus; eine medico-historische Quel-

lenstudie, zugleich ein Beitrag zur Geschichte der Türkenherrschaftin Ungarn. Jena: Gustav Fischer.

Handschius, G. 1550: Praeservatio a peste pro Hungarorum regeMatthia. In: Handschius, G.: Miscellanea theoricae et practicaePragae a. 1550 congesta. Kézirat, ÖNB, Cod. Lat. 11200.

Hints E. 1939: A középkori orvostudomány. Budapest: Eggenberger.Hopfengärtner, J. G. & Jäger, Ch. F. von (szerk.) 1798: Pharma-

copoea Wirtenbergica: in duas partes divisa etc. 6. kiadás. – Stut-gardiae: Löfflund.

Kádár, Z. 1983: Über die Symbolik der Edelsteine der unga-rischen Krone. – In: Lovag, Zs. (szerk.): Insignia Regni Hunga-riae I. Studien zur Machtsymbolik des mittelalterlichenUngarns. Budapest: MNM, 147–152.

Lémery, N. 1697: Pharmacopée universelle. Paris: L. d’Houry.Magyary-Kossa Gy. 1929–1940: Magyar orvosi emlékek I–IV. Érte-

kezések a magyar orvostörténelem körébôl. Budapest: Magyar Or-vosi Könyvkiadó Társulat. (I. 1929, II. 1929, III. 1931, IV.1940)

Pandur I. 2003: Drágakövekhez fûzôdô hiedelmek. In: Kôszeghy P.(fôszerk.): Magyar mûvelôdéstörténeti lexikon: középkor és kora új-kor. Budapest: Balassi Kiadó, 2, 248–249.

Prágay A. 1628: Feidelemecnec serkentô oraia. Bártfa.Schmidt S. 1890: A drágakövek. Budapest. Kir. Termtud. Társ.Schwestermiller, K. 1484: Regiment und Lehre wider die schwere

Krankheit der Pestilenz. (Facsimile kiadása Berlin: Schultze,Gebr. Mann, 1925.)

Störck, A., Jacquin, N. & Well, J. J. (szerk.) 1779: Neue Apotheker-Taxordnung. Posonii: Patzko.

Sz. Tóth M. 1990: II. Rákóczy György gyulafehérvári patikájánakgyógyszerei és felszerelése 1650-ben. – Communicationes deHistoria Artis Medicinae 125–132, 111–142.

Torkos, J. J. 1745: Taxa pharmaceutica Posoniensis. Posonii: Royer.Varjas B. 1943: XVI. századi magyar orvosi könyv. Kolozsvár:

Sárkány-Ny. (Részlegesen: http://mek.oszk.hu/01100/01159/)

Weszprémi, I. 1774: Succincta medicorum Hungariae et Transilva-niae biographia. Centuria prima. Lipsiae: Sommer. Fordítása:Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Elsô száz.(Ford. Kôvári A.) Budapest: Medicina, 1960.

Zedler, J. H. 1741a: Grosses vollständiges Universallexicon allerWissenschafften und Kunste. 28. kötet. Leipzig–Halle.

Zedler, J. H. 1741b: Grosses vollständiges Universallexicon allerWissenschafften und Kunste. 29. kötet. Leipzig–Halle.

Zwelfer, J. 1653: Pharmacopoeia Augustana reformata, et eius man-tissa cum animadversionibus Joa. Zwelferi. Roterodami: A. Leers.

Gyógyszer-alapanyagként használt drágakövek eredeti magyar (ennek híján latin) neve és ára

az 1745-ös pozsonyi taksa (Torkos, 1745) szerintIII. Tzikkely. A Minerálék Nemébôl való Szerek (Ár)L. Amethystus* ametiszt 0-1-0L. Chrysolithus* krizolit 0-2-2Bánya Kristál kvarc 0-0-2L. Granatus Occident.* „nyugati” gránát 0-1-1L. Granatus Orient.* „keleti” gránát 0-4-0L. Hycinthus Occident.* „nyugati” hiacint 0-6-0L. Hycinthus Orient.* „keleti” hiacint 0-8-0Aranyos Kék-kô* lapis lazuli, azaz lazurit 0-8-0Vese-kô nefrit 0-1-1L. Rubinus Occident.* „nyugati” rubin 0-6-0L. Rubinus Orient.* „keleti” rubin 0-8-0Sáfirkô* zafír 0-1-2Kornél-kô karneol vagy szárd 0-2-0L. Smaragdi* smaragd 0-2-0L. Topazius* topáz 0-1-1IV. Tzikkely. A Tengerbe termô szerek1. PalántákFejér káláris* fehér korall 0-1-0Veres káláris* vörös korall 0-1-12. Állatokbol valókNyers, éretlen gyöngy* 0-12-0Napnyugoti gyöngy* 1-16-0Napkeleti igaz gyöngy* 3-0-0Gyöngy-ház* 0-0-33. MinerálékFejér tengeri gyanta* fehér borostyánkô 0-3-0Sárga tengeri gyanta* sárga borostyánkô 0-1-0

*„Exoticák”, ezek ára változhat. Az ár (forint-garas-dénár) 1 latra (1/2 un-cia ~ 17,5 g) vonatkozik. 1 forint = 20 garas = 100 (v. 120) dénár. L. = Lapis

Megjegyzés: A pozsonyi taksa eredeti nevei (elsô oszlop) általábancsak formailag azonosíthatók a található, ma is használatos ásvány(drágakô)-nevekkel (második oszlop), ásványtani tartalmuk azokétóleltérhetett, különösen a „nyugati” elônevû kövek esetében.

Ré

gi

idô

k p

ati

ká

ja

3.

2.

4.

5.

6.

7.8.

9–10.

11.

12.

1. Gránát, Börzsöny hegység. (Gyombola Gábor gyûjteménye.) Fotó: dr. Papp GáborNefrit, ismeretlen lelôhelyrôl. (A Magyar Természettudományi Múzeum [MTM] gyûjteménye.) Fotó: dr. Papp GáborAmetiszt, Porkura (Valisoara), Románia. (Az MTM gyûjteménye.) Fotó: dr. Papp GáborJadeit (csiszolt), Szaján-hegység, Oroszország. (Az MTM gyûjteménye.)Fotó: dr. Papp GáborKözépkori (XVI. sz.) gyógyszer, a nagyszebeni „Király” gyógyszertárból.(Dr. Orient gyûjteménye.) Dr. Orient Gyula, 1926: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története – Kolozsvár, p. 124 Fatégely. (XVIII. sz. második fele.) (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.) Fotó: Vékás MagdolnaÜvegedény. (XVIII. sz.) (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum)Lencsés György: Ars Medica. Másolati példány, Erdôszentgyörgy, 1757. (Teleki Téka, Marosvásárhely.) Fotó: prof. dr. Péter MihályA Pulvis Pannonicus receptje.Hopfengärtner, J. G. & Jäger, Ch. F. von (szerk.) 1798: PharmacopoeaWirtenbergica: in duas partes divisa etc. 6. kiadás. – Stutgardiae: Löfflund.Pars altera, p. 109. (Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár.)Fotó: Vékás MagdolnaSpielenberger Dávid (1627–1684) lôcsei városi orvos és bíró.Valószínûleg Spielenberger János (1627–1679) festménye. (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum)Készítmény: Pulv. Conchae Marinae. (Kôszegi Patikamúzeum „Arany Egyszarvú” Patikaháza, Kôszeg.) Fotó: Révész József


100 éve halt meg a neves magyar gyógyszerész

A100 éve elhunyt PINTÉR PÁLNAK, a Budapesti Gyógysze-rész Testület egykori titkárának a munkásságát csak na-gyon kevesen ismerik a szakmánkban. Ezért emléke-

zünk meg róla. A Gömör vármegyei Putnokon született 1851.május 8-án. Az iskoláit eredményesen végezte el. Természettu-dományos érdeklôdése révén a gyógyszerészi pályára lépett.DR. CSÁTI SZABÓ ISTVÁN miskolci Magyar Korona Gyógyszertá-rában volt gyakornok. Fônöke a kora egyik legképzettebb mis-kolci gyógyszerésze volt. PINTÉR a tirocinális vizsgáját eredmé-nyesen tette le és továbbtanult. A segédi éveit is CSÁTHINÁL töl-tötte. A Budapesti Tudományegyetemen 1872-ben gyógysze-részi oklevelet szerzett. Az alkalmazotti évei után gyógyszertá-ri jogosítványt nyert a Zemplén megyei gesztelyi Arany Szar-vas, majd a Gömör megyei felsôbalogi István Király patiká-ban. Sajnos ezeknek a törpe patikáknak a jövedelmébôl nemtudott jól megélni. Ezért díjnoki állást vállalt az Elsô MagyarÁltalános Biztosító Társaság miskolci fiókjában. Majd két évmúlva újra visszatért a tárához. Elôbb DÓZSA BÉLA szentesiMagyar Király, majd KOVÁCS ALBERT szegedi Isteni Gondvise-lés, végül pedig BAYER ANTAL senior budapesti Vörös Keresztgyógyszertárában volt alkalmazott gyógyszerész.

Az 1870-es évek elsô felétôl kezdve egyre több szakmai ésa szakügyeket is érintô közleménye jelent meg a szaklapokban.Fôleg az alapanyagok és a galenikumok alkalmazásáról érte-kezett. Foglalkozott a ricinusolaj ízének javításával. Írt a zse-latinkapszulák légmentes lezárási módjáról. De az OrszágosGyógyszerész Egyesület segélyalapjának növelését is szorgal-mazta. Így lassan ismertté lett az országban a neve. Amikor afôvárosban vállalt szakmai munkát, a szabad idejében bekap-csolódott a Budapesti Gyógyszerész Testület munkájába.

A fôvárosi barakk-kórház (a késôbbi László Kórház) veze-tôje lett 1884-tôl. Itt egymaga látott el hétszáz kolerás bete-get. Egy év múlva, az 1885-ben nyílt Szent István Kórházgyógyszertárának lett a vezetôje. Itt hozzájutott két külföldigümökór elleni gyógyszerhez, mellyel már eredményesengyógyították ezt a népbetegséget. Ezeket a szereket tömörenismertette 1891-ben. Az egyik DR. OSCAR LIEBREICH németprofesszor injekciója, a másik pedig DR. PICOT guaiakoltar-talmú bedörzsölôolaja volt.

A gyógyszerészi pálya a XIX. században a maga ügyeibenmég nem kapott kívülrôl semmilyen támogatást. Abban azidôben a gyógyszerészek magánalkalmazottak voltak. Ezértelismerésre méltó volt, amit PINTÉR PÁL a saját maga erejébôlért el ezen a téren. A Pest-budai Gyógyszerészsegédek Beteg-ápoló Egyesülete 1841-ben alakult meg. Az alkalmazottakután 5 Ft-ot, a szakképzetlen segédek után pedig 2,50 Ft-ot fi-zettek be havonta a segélyalapba. Az orvos által igazolt beteg-ség esetén meghatározott táppénz járt a betegállományban lé-vôknek. Ennek az alapnak a végösszege 1885. december 31-én19 182 Ft és 26 krajcár volt.

Az 1872-ben megalapított Magyarországi GyógyszerészEgyesületben többször felvetôdött egy önálló GyógyszerészNyugdíjintézet létrehozásának a terve. Ezt azzal indokolták,hogy azoknak az idôs kollégáknak, akik betegség vagy egyébok miatt már nem tudnak dolgozni, legyen anyagi alapjuk amegélhetéshez. Elôször DR. LANDAU IMRE budapesti és VASS JENÔ

berettyóújfalui gyógyszerészek javasolták ezt. Akkor ezt saj-nos azzal vetették el, hogy ehhez elegendô egy újabb segély-alap létrehozása. Több hónapos munkával elkészült így egyszabályzattervezet, melyet 1875-ben elfogadott az országosegyesület közgyûlése. Azonban ezt nem hagyta jóvá a belügy-minisztérium. De ugyancsak 1875-ben már megalakulhatotta Budapesti Gyógyszerész Egyetemi Hallgatók Segélyegyesü-lete. Néhány évvel késôbb, 1881-ben SPÁNYI LAJOS újabb kez-deményezése sem járt sikerrel.

PINTÉR PÁL 1883-tól a Gyógyszerészsegédek Segélyegyesü-letének a titkára volt. A szociális gondolkodása révén már ôis támogatta a nyugdíjintézet alapítását. Ekkor már olyan te-kintélye volt, hogy 1884-ben megválasztották a BudapestiGyógyszerész Testület titkárává. Így már az egyik feladatkörevolt az intézet létrehozásának elôkészítése és az ezzel kapcso-latos szervezési munkálatok. A testület az 1885. február 6-iközgyûlésén hozta létre az országos nyugdíj- és segélyalapotés elkészítették a felállítandó intézet alapszabályát. TISZA KÁL-MÁN miniszterelnök, aki abban az idôben a belügyminiszté-riumot is vezette, 1886. április 7-én 17.853 számon hagytajóvá az alapszabályt. Az intézet elnöke csávási KISS KÁROLY,alelnöke FRUM ISTVÁN, a pénztáros pedig DR. MOLNÁR NÁNDOR

lett. Így az intézmény megkezdhette a mûködését, mely a II.világháború végéig szolgálta a gyógyszerészek érdekeit. A XX.század elsô éveiben sajnos súlyos helyzetbe került. EkkorKARLOVSZKY GEYSA és RÓZSAVÖLGYI IMRE nagyon szívós könyv-viteli munkával elkerülték az összeomlást. Így 10 évvel ké-sôbb, 1914-ben már 600 000 korona volt az intézet vagyona.

Nagyon sokan felfigyeltek 1902-ben a PINTÉR által összeál-lított és kiadott Budapest gyakorló orvosainak, állatorvosainaknévsora, továbbá a Gyógyszertárak jegyzéke címû adattárra. Meg-vásárolta 1905-ben a kalocsai Ôrangyal Gyógyszertárat, de abetegsége miatt ezt hamar eladta LIGETI ERNÔNEK. Még ugyan-ebben az évben Budapesten nyert új gyógyszertári jogosít-ványt az angyalföldi Visegrádi utcában. Ez 1905. szeptember12-én nyílt meg a Naphoz címezve. Súlyos betegsége miattezt is hamar eladta HORVÁTH ANTALNAK. Sajnos állapota to-vább romlott. Budapesten halt meg 1908. április 20-án.

Az 1941-ben alakult Magyar Gyógyszerészet Pantheon Bi-zottság tervbe vette a pantheonba történô felvételét. Ezért arövid életrajza megjelent 1943-ban a Gyógyszerészi Szemleszaklapban. Sajnos a háborús körülmények miatt a felvételelmaradt. PINTÉR PÁL tudása, szociális gondolkodása és jószervezôképessége példaképül szolgálhat még napjainkbanis. Ezek nélkül manapság aligha tudjuk a jó irányba egyenget-ni életünket.

Szmodits Lászlógyógyszerészettörténész

Pa

tik

ust

ört

én

et

Pintér Pál (1851–1908)Pintér Pál (1851–1908)

Szent-Györgyi-érem

S ZENT-GYÖRGYI ALBERT neve fénye-sen csillog. 115 évvel ezelôtt,1893. szeptember 16-án szüle-

tett, 1986. október 22-én halt meg. LENHOSSÉK JÓZSEF unokája, LENHOS-SÉK MIHÁLY unokaöccse. Budapesten,1937-ben kapta orvosi diplomáját.Késôbb biokémikus lett. Hazánk-ban mûködött mint tanszékvezetôegyetemi tanár, intézetigazgató,dékán, rektor. Akadémikus, orvo-si és élettani Nobel-díjas (1937),Kossuth-díjas (1948). E sorokírója személyes ismeretségbenlehetett szegedi munkatársaival,akik késôbb Budapesten mû-ködtek: BALÓ JÓZSEF akadémi-kus professzor (tanítómester-ként), BANGA ILONA professzor(a Magyar Gerontológiai Tár-saság vezetôségében), BEN-CSÁTH ALADÁR (ugyanazon kórház osz-tályvezetô fôorvosi karában).

Az emlékéremA C-vitamin 80. születésnapja alkalmábólHORVÁTH SÁNDOR szobrász- és éremmûvészegyedi, új megoldású, igen szép érmet készí-tett. Leírása: öntött bronz, 100 mm átmérôjû,az elôlapon középen kissé balra tekintô port-

ré (idôsödô kori fénykép alapján), a felsô körívben a tu-dós aláírása és két évszám, a jobb váll mellett

a mûvész neve és az alkotás évszá-ma. A hátoldal teljességében agyógyszerforma, a szöveg középen80/ ÉVES/A/ C/VITAMIN, az alsófélben bal oldalon 1928, jobb ol-dalon 2008.

Az érem méltó emléket állít a nagyfelfedezésnek.

Dr. Vértes László,a Magyar Gyógyszerészettörténeti

Társaság tagja

The 80-year-old Vitamin CThe Szent-Györgyi MedalVitamin C was discovered 80 years ago: sculptorand medallist Sándor Horváth commemoratedthis precious anniversary with a beautiful, uniquemedal of original character.


A C-vitamin 80 éves

Faltkarton, C-vitamin-injekció. (Galenus Gyûjtemény)A Szent-Györgyi-éremSzórólap. (Galenus Gyûjtemény)

1.2.

3–4.

Me

ge

mlé

ke

zés

A C-vitamin 80 éves

4.

3.

2.

1.


W EBER JÁNOS 1612-ben szüle-tett egy Pozsony környékikis településen, Csukárdon

(szlovák neve: Vinosady, a korabeliforrások Thierlingként említik). Sze-gény körülmények között élô család-ból küzdötte fel magát ismert orvos-sá, patikussá, városi tisztségviselôvé,politikussá. Arról nem szólnak a fel-dolgozások, hogy felsô szintû tanul-mányait hol végezte, de annyi bizo-nyos, hogy orvosi képesítést szerzett,továbbá, hogy egy alföldi város pati-kájában segédként dolgozott többéven át. A közéletben 1635-tôl vált is-mertté, ugyanis ekkor lett bécsi követ.Tudása, kellemes modora révén ha-marosan a bécsi udvar kedveltjei kö-zött emlegették, az udvari ünnepsé-gekre is hivatalos volt. Házassága abefolyásos körökbôl származó ELISA-BETH JOHANNÁVAL (a német-római bi-rodalom bécsi ügyvivôjének, JOHANN

FRIEDRICH BREITHAUPTNAK volt az özve-gye, és ELISABETH WESTON költônô leá-nya) karrierje további alakulása szem-pontjából is elônyösnek mutatkozott.1645-ben Eperjesen patikát nyitott,amely hamarosan olyan híressé vált,hogy a környék elôkelôségei tôle sze-rezték be a szükséges orvosságaikat.Politikusi szereplése 1648-ban indult,amikor Eperjes város megbízásábólSZELEPCSÉNYI GYÖRGY esztergomi ér-sekkel, a magyar kancellária vezetôjé-vel folytatott komoly tárgyalásokat.1661 és 1667 között Eperjes városfôbírája volt, ugyanezen idôben azevangélikus gimnázium fôfelügyelô-je. Munkássága jutalmaként 1663-ban nemességet kapott. Ismertségét éselismertségét még növelte, hogy WES-SELÉNYI FERENC nádor és felesége, a

szépséges SZÉCHY MÁRIA orvosa lett,sôt a nádori pár egyik gyermekénekkeresztszülôje is volt. SZÉCHY MÁRIÁ-VAL váltott leveleiben nem csupán abetegségek ellen ajánlott gyógyszerek-re, hanem „titkos” kozmetikai mó-dokra, szerekre vonatkozó tanácsait isleírta WEBER. A korabeli Eperjes kultu-rális és tudományos életét nagy össze-gû adományaival igyekezett támogat-ni: az eperjesi evangélikus egyház ésannak tanintézetei számára több nagyösszegû alapítványt tett, a templomorgonáját is WEBER költségén készítet-ték.

Házában gyakran gyûltek össze aváros notabilitásai és számos tudós,hogy a közélet eseményeit, valamint atudományos kérdéseket megvitassák.Gyógyszerészi tudására és hírnevéremindenkor büszke volt, az ifjabb pa-tikusok nevelésében is legjobb képes-ségei szerint vett részt. Patikájában agyakornokok, segédek kiváló patikus-sá váltak. Az a mondás járta, hogy akijó gyógyszerész akar lenni, az WEBER-HEZ menjen Eperjesre. Feljegyezték,hogy volt is egy németországi segédje.(Természetesen gyakorlati ismeretekátadásáról volt szó, és nem valamiféleszervezett gyógyszerészképzô iskolá-ról, mint ahogyan ezt egy korábbi cikk-ben olvashattuk (!), hiszen az mint-egy másfélszáz évvel késôbb valósultmeg Magyarországon.)

Politikai szereplése nem maradtkövetkezmények nélkül, pereket, bör-tönt, kegyvesztettséget eredménye-zett. Részt vállalt a WESSELÉNYI-féle,uralkodóellenes összeesküvésben,ezért 1670-ben elfogták, öt évig bör-tönben tartották, de bizonyítékokhiányában szigorúbb ítéletet nem

tudtak hozni ügyében. Egyes forrásokszerint kétszínû, képmutató viselke-dése, mások szerint ügyes érvelésementette meg a halálbüntetéstôl.1677 és 1682 között ismét Eperjesfôbírája volt. A balsors azonban nemkerülte el a családot, négy fia közül azegyiket 1687-ben az eperjesi vésztör-vényszék halálra ítélte, és kivégezték,a másik fia eltûnt, a harmadik nyo-morúságos szegénységben élte életét.Valamiféle „titokzatos” ügyben a fele-ségét is vád alá fogták és börtönbezárták, aki azonban – még mielôtt elkellett volna szenvednie fia kivégzését– meghalt. WEBER vagyonának jó ré-szét is elvesztette a börtönévek alatt,így élete utolsó éveiben visszavonul-tan, igen szerény körülmények kö-zött, megkeseredett lélekkel élt. Vég-rendelete szerint méltatlannak éreztemagát a díszes temetésre és arra amegtiszteltetésre, hogy a templom-ban helyezzék örök nyugalomra, így1683-ban bekövetkezett halála után atemplomkert egy távoli zugában te-mették el. Érdekes további adalék,hogy a WEBER család késôbbi, nôágileszármazottja KOSSUTH LAJOS.

Közéleti tevékenységén túl termé-szetesen könyvei és hátrahagyott írá-sai ôrzik nevét az utókor számára. Mi-vel könyvei megjelenésekor ezt méganyagilag megtehette, valamennyitsaját költségén nyomtatta ki, az il-lusztrációkat neves mûvészekkel ké-szíttette. Legkorábbi mûve elôszörBártfán jelent meg, 1644-ben, témájaa pestis elleni védekezés volt. (Amu-letum, das ist ein kurzer Bericht zur Zeitder Pestilentz. – Magyar nyelvû válto-zatának címe: Amuletum, azaz rövid ésszükséges oktatás a döghalálról.) A köz-életi, politikai érdeklôdés eredményé-nek is tekinthetjük a Janus Bifrons seuSpeculum Physico-Politicum, Das istnatürlicher Regenten Spiegel (KétarcúJanus, vagy Természet-filozófiai tükör, az-az államférfiak Természeti Tüköre) címû,valamint az ezzel egy kötetben olvas-

A felvidéki születésû, tevékenységével Eperjes városhoz kötôdô Weber Jánoséletének számos eseményével kapcsolatban jelentek meg az idôk folyamánvalótlanságok. Születési helyét, származását illetôen is különbözô adatokatközöltek, halála körülményeit is másképp írták le. Nos, lássuk a rendelkezésreálló források alapján a tényleges életutat, életmûvet.

Weber János különbözô mûveiWeber János különbözô mûveiKülönleges sorsú egyéniség különleges könyvérôl kívánunk szólni a következôkben.

Kö

nyv

ritk

asá

g


ható Lectio Principium, hoc est: PoliticaManuductio… Das ist politische Anlei-tung, wie ein Christlicher Junger Regentbeydes zu warer Gottes Furcht, als auchtugendlichen Leben und LoeblicherRegierung füglich anzuleiten seynmöchte (Fejedelmi tanítás, azaz politikaiútmutatás, hogyan lehet egy ifjú keresz-tény vezetônek megmutatni az igazi is-tenfélés és erényes élet, valamint a dicsé-retre méltó vezetés módját.) c. munkáit,amelyek a lôcsei, nevezetes BREWER

nyomdából kerültek ki 1662-ben, il-letve 1668-ban. Az ún. fejedelmi tü-kör, királytükör mûfaj jellegzetes da-rabjairól van szó. A didaktikus formá-jú, nevelési célzattal létrejött irodalmimûfaj gyökerei az ókorban kereshe-

tôk, de a reneszánsz, majd a XVII. szá-zad idején ismét kedvelt lett. (A ma-gyar irodalom legtöbbet SZENT ISTVÁN-NAK fiához írott intelmeit idézi.) A szer-zô általában személyesen a leendôuralkodóhoz fordulva rajzolja meg azeszményi állami vezetô, uralkodóalakját, többnyire intelemszerû ta-nácsokat tartalmaz az uralkodással, a fôúri ifjak nevelésével kapcsolatban.A Janus Bifronsban azzal az – ebben azidôben mások által is felvázolt – ál-lammodell-ábrázolással is találko-zunk, amely a jól mûködô államszer-vezetet, illetve az uralkodáshoz szük-séges tulajdonságokat, erényeket azemberi test funkcióival hasonlítjaössze. (A szem az éberség és az éles lá-

tás jelképe, a szív a kegyelemé, a kö-nyörületességé és a jóságé, a hát azt atürelmet és erôt jelképezi, amely azuralkodás terhét képes hordozni stb.)Saját magáról – aki orvos és bíró egyszemélyben – is szól WEBER, hiszen aváros lakóinak egészségérôl és bizton-ságáról kell gondoskodnia. Párhuza-mot von az orvos, a pásztor, a hajós,a családapa és az uralkodó társadalmiszerepe, kötelességei között. Az írásokbelsô értékét a számos, igen szép kivi-telezésû metszet emeli, amelynek meg-tervezésében szinte „társszerzôként”részt vett WEBER, a megvalósításra sa-ját maga választotta ki a metszôt. Ezesetben az ekkor Eperjesen munkál-kodó, erfurti származású ISREL HUEB-NERT, aki orvos, matematikus, csilla-gász és elismert rézmetszô volt egyszemélyben. A kor divatjának megfe-lelôen mozgalmas címlapon a koráb-ban említett erényeket látjuk: az igaz-ságosságot és a jámborságot (Justitia ésPietas), de az orvos, az apa, a hajós ésa pásztor alakját is megtaláljuk. A kötettartalmazza a szerzô méltóságot sugal-ló portréját, valamint azt az ünnepipillanatot, amikor a város templomá-ban, díszes ceremónia közepette beik-tatták bírói tisztségébe. Ez utóbbi il-lusztráció azért igen ritka, mert általá-ban csak az uralkodók koronázásátörökítették meg hasonló módon.

Bár ezúttal nem gyógyszerészi szak-munkát mutattunk be, de a gyógysze-rész szerzô életmûvének mégis fon-tos, értékes és figyelemre méltó emlé-kére hívtuk fel a figyelmet.

Dr. Kapronczay Katalinfôkönyvtáros,

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár,Budapest

Book RarityWeber János különbözô mûveiThe author writes about the specialbooks of a special-fated personalityAll the works of Wéber (1612–1683)were printed at his own expenses andillustrated by renowned artists.

Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár1023 Budapest, Török u. 12.Tel.: (1) 212-5368, (1) 212-5421Fax: (1) 212-5438Nyitva tartás: H–Cs: 9.00–19.00 óráig, K–Sz: 9.00–17.00 óráig, P: 9.00–16.30 óráig.

Fotók: Vékás Magdolna

Kö

nyv

ritk

asá

g

Kettôs kartusú edények, XVIII. sz. közepe. Származási hely: Szécsény, Szentháromság Gyógyszertár (alapítva: 1741).

Forrás: Patikai emlékek, Fatégelyek. Galenus Kiadó. Fotó: Vékás Magdolna

Documents

Gyógyszerészettörténet · 2008. JÚNIUS Gyógyszerészettörténet ... LUDÁNYI SÁRÁVAL kötött 1924-ben, két fia született, BÉLA és GYÖRGY. ... Kecskemét, Brassó, Temesvár,