16 KERESZTÉNY ÉLET HITÉLET 2020. ÁPRILIS 12–19.

Vere Crux – Az igazi keresztKrisztus keresztjérõl szeretnék írni ezen a húsvéton. A keresztfa történetérõl, amelynek rész-leteit talán nem mindenki ismeri, nem mindenki emlékszik minden részletére. INRI – így ol-vastam gyerekszemmel, 4-5 évesen Jézus keresztjének feliratát. Anélkül, hogy gyerekfejjel eltudtam volna, mit jelent a négy betûbõl álló „betûszó” és egyáltalán gondoltam volna arra, miaz INRI, hány szó és mely szavak rövidítése a négy nagybetû. Aztán – honnan ered Jézus ne-ve? Hogy a kereszten a „Jézuska” van, ezt édesanyám már messze azelõtt elmondta, hogy akereszt feliratát el tudtam olvasni. Ebben biztos vagyok. Arra tudatosan emlékszem, hogy azelemi iskola egyik hittanóráján Koncz tisztelendõ úr, vagy ahogy mi gyerekek magunk közttisztelettel hívtuk, „ a tisztelendõ bácsi” megmagyarázta a négy nagybetûs szó jelentését:„Jesus nasarenus, rex judeorum”. Magyarul „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. Már valami-kor kamaszkoromban, jóval késõbb, nem emlékszem, honnan és pontosan mikor tudtammeg, hogy a kereszt feliratát így lehet olvasni, lefordítani, így kell helyesen leírni. Vagy aminyilván még fontosabb, miért fogalmaz a felirat úgy, ahogy fogalmaz.

A keresztfa megtalálása

A keresztnek, mint szimbólumnak, talán alegismertebb vallási jelképnek külön szakiro-dalma van! Olyan egészen friss kötettel, mintJudith Couchman „The history of the cross” cí-mû munkája, amelyre megint a jezsuita levél-tárban hívták fel a figyelmemet. Tudomásomszerint nincs magyar fordítása, a szerzõ angol,vagy amerikai, ennek nem néztem utána, akönyvbe sem tudtam belelapozni, csak azinterneten olvasható. Viszont a Pázmány PéterKatolikus Egyetem könyvtárában „igazi” éshozzáférhetõ könyvre bukkantam, a névbõlítélve megint angol-amerikai szerzõvel. ThiedeCarlsten Peter, ez a szerzõ neve, a könyv címepedig „A keresztfa megtalálása”, tehát magyarnyelven olvashattam. 2001-ben jelent meg, azelõbbi – ha jól emlékszem – 2009-ben. Mel-lesleg a két friss kötetbõl akár arra lehet kö-vetkeztetni, ami éppen a legrégibb és legfõbbkeresztény ünnepen kivált nem mellékes,hogy a témának ma is van piaca, tehát át lehettörni na manapság Nyugat-Európában olysokat emlegetett sajnálatos új vallási közöm-bösséget, vagy legalábbis érdemes megpró-bálni az áttörését...

A jezsuita levéltár, azaz a Couchman-kötetalapján annyit tudtam meg, hogy „a legendaszerint „Krisztus keresztjére Nagy Konstantincsászár édesanyja, Heléna, a késõbbi Szent Ilo-na ásatásai során sikerült rátalálni.

Ezen már csak azért sem kell csodálkozni,hiszen a császár, Nagy Konstantin volt az, akivéget vetett a keresztények üldözésének, sõt –kicsit mai kifejezésekkel – úgy is fogalmazha-tok, hogy – felmondott a római vallások istene-inek és zöld utat adott a keresztény vallásnak, akereszténység terjesztésének a római biroda-lomban. Heléna „a 3. és a 4. század fordulójakörül” találta meg az „igazi” keresztet, sõt akereszt eredeti feliratát is /latinul titulus, szószerinti fordításban cím/. Rövidített, négy be-tûs formája, az INRI késõbb, a 4–5. században,esetleg még annál is késõbb, az elsõ ezredfor-duló után, valamikor a középkorban került elõ.Mindezekrõl összesen két telefonbeszélgetés-bõl értesültem, a jezsuita levéltár vezetõjénekszívessége folytán.

A legendával, a kereszt fellelésének továbbirészleteivel a Katolikus Egyetem könyvtárá-nak olvasótermében ismerkedtem meg.

Csak érdekességként említem Heléna, azazSzent Ilona nevének viszonylag hosszú sorát:Flávis, Julia, Helene, Auguszta. Ez a teljes név.Valahonnan a Közel-Keletrõl és alacsonyabbsorból származott. Még az sem lehetetlen,hogy kocsmárosnõ volt. Mindenképpen nekiköszönhetõ azonban „az egész Európát átfogókereszténység” gondolata!

Szent Ilona a Szent Keresztet a hagyományszerint 326-ban találta meg, amikor zarándok-ként utazott a Szentföldre. Az általa végeztetettásatások nyomán elõkerült kereszt õrzése, pon-tosabban a kereszt „legnagyobb darabjának õr-zése” Jeruzsálem püspökének tiszte volt, csaka legnagyobb ünnepeken „tették ki” közszem-lére. Krisztus keresztjét egész pontosan 326-ban találták meg. 614-ben azonban a perzsa ki-rály hadvezére betört Palesztinába és elfoglaltaa szent várost. Katonái feldúlták a szent sírt,Krisztus feltételezett sírját. Elvitték a keresz-tet, ám Krisztus keresztjének „fogsága” nemtartott sokáig. Herakleiosz császár 627-benNinivénél megverte a perzsákat és a szent erek-lyét diadalmenetben visszavitték Jeruzsálem-be. Hogy aztán a kereszténység 1187-ben újraés immár örökre elveszítse a hittini csatame-zõn, ahol a török szultán seregeinek birtokábakerült. Örökre, vagy mégse? Mert a következõszázadokban többször is felröppent a hír: vala-hol ismét elõkerült az igazi kereszt, hogy aztánmegint kiderüljön, hogy ez nem volt igaz a hír.Olykor még azt is tudni vélték, hogy négy fá-ból ácsolták a keresztet, már úgy értem, azt akeresztet, amelyet „Krisztus megkerült ke-resztjének” véltek, pálmából, cédrusból, cip-rusból és olajfából. Végül azonban ez a keresztsem bizonyult az „igazinak”. Az 1400-as évek-ben állítólag a konstantinápolyi keresztények

birtokába került egy kereszt, de aztán ismét ki-derült, hogy ennek nem volt semmi alapja.Újabb meg újabb legendák születtek, de hiába.A felperzselt hittini csatamezõn, a galileai sík-ságon végleg nyoma veszett Krisztus kereszt-jének, vagy úgyis lehet fogalmazni, „a keresztlegjelentõsebb töredékének”. 1187 után csak alegendák, a mind újabb legendák maradtak, atitokzatos kultuszok és misztikus tudományoktudnak a keresztrõl.

Amúgy nemcsak a hírek bizonyultak ha-misnak, olykor a felbukkant keresztekrõl is ki-derült, hogy – hamisítványok…

A kereszt felirata

A keresztre feszítés szegeibõl viszont sohaegyetlen sem került elõ. Ezekrõl Szent Ilona,vagy Heléna legendája sem tud semmit. Sokminden kiderült viszont a kereszt feliratáról.Pontius Pilátus annak idején három nyelveníratta meg a feliratot: héberül, latinul és görö-

gül, miután hiába mondta a zsi-dó fõpapoknak, hogy „ez azember szerintem ártatlan”,azok továbbra is követelték Jé-zus keresztre feszítését, mertféltek, hogy „ a hívek táborá-nak további növekedésévelvégképp elveszítik saját befo-lyásukat a néptömegekre”. Atömegre, amely azon a péntekinapon együtt kiáltotta fõpapja-ival, hogy „feszítsd meg õt!” Akereszt táblájára került felira-ton az a két szó, hogy „a zsidókkirálya”, e két szó valójábanJézus halálos ítéletét indokolta.

Amikor Heléna az ásatásoksorán a feliratot megtalálta, csak az alsó rész be-tûit vitte el, egy teljes szót latinul és görögül, azegész héber nyelvû sort, a tábla nagyobbik részétotthagyta. Amúgy a sorok sorrendjét is ismerjük,bár ebben a tekintetben az evangéliumok külön-bözõ verziót közölnek. Héber, görög, latin – há-rom evangélium szerint ez volt a sorrend. A négyevangélium a szöveget is különbözõen adja meg.

Máténál „ EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁ-LYA”, Márknál „A ZSIDÓK KIRÁLYA”,Lukács szerint „EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA”.Ez volt a kereszt feliratának szövege háromnyelven a négy evangelistánál. És még valami– Heléna ásatásainak idején a kereszt feliratá-nak táblája egy darabban volt.

Még ezen is túl úgy éreztem, hogy ami alegnagyobb keresztény ünnep, a legõsibb ke-resztény ünnep, a húsvéti ünnep lényege, fõmondanivalója, amit ezen a húsvéti ünnepensem hagyhatok ki – Krisztus feltámadása! Aholtak, vagy inkább hadd fogalmazzam úgy, azEMBER, halottaink, szeretteink és önmagamfeltámadásának ígérete. Az elkerülhetetlenörök halál helyett az örök élet reménye – min-den ember számára. Ezt ígéri Krisztus feltáma-dása! Ez az, amire a húsvéti ünnep emlékeztet.A Húsvét a halálból való nagy visszatérés lehe-tõségének, ígéretének, megvalósulásának, il-letve megvalósíthatóságának ünnepe...

Errõl akartam még bõvebben írni, de végül –jól, vagy rosszul, nem tudom – másképp döntöttem.

Visszatérek gondolatban a kereszthez, Krisz-tus keresztjéhez. Elsõ pillantásra könnyû avisszatérés és nemcsak gondolatban! Út mentikeresztek – sokszor a korpusszal, apró keresztek,aranyból, ezüstbõl, néha a korpusszal nõi nyak-láncokon. Mindkettõ hozzá tartozik a városok,falvak, az utca, az emberek, járókelõk képéhez.

Korpusz – feszület

Krisztus a kereszten, a korpusz, vagy az egy-szerû feszület, rézbõl, bronzból, vasból öntvevalaha ott függött szüleink, szegények és mó-dosabbak lakásában az ágy, a családi ágy fö-lött, sok- sok család otthonában. Ma ritkább az

ilyesmi. Elégedjünk meg azzal, hogy – más adivat. Az ifjú pár, amikor berendezi elsõ laká-sát, ritkán keresi a korpuszt, a feszületet. Nemtudok róla, hogy ilyesmit a tévé, a nagy üzlet-láncok egyáltalán reklámoznák. Inkább csak atemplomokban, kápolnákban, egyházi szemé-lyek íróasztalán látni a keresztet a korpusszal,vagy – ismétlem – az egyszerû feszületet. Va-laha dísztárgyként is árulták a keresztet, árve-réseken is fel-felbukkant egy-egy szép darab.Manapság vevõként legfeljebb gyûjtõk, a mû-tárgyak szerelmesei licitálnak. Jó fél évszázad-dal ezelõtt, az ötvenes években a pekingi nagybazárból is emlékszem egy csodaszép korpusz-ra, elefántcsontból, holott a katolikus egyházés egyáltalán a vallás sohasem volt a kínai poli-tikai rendszer kegyeltje, ma is legfeljebb a„tûrt”, azaz a megtûrt kategóriába tartozik. Hogygyorsan hazatérjek, húsvétkor ugyan az „aján-dékosztás” nem olyan „tobzódó” divat, mintkarácsonykor, de azért hadd említsem, hogynemigen jutna eszembe a húsvéti ünnepen, demáskor se, névnapra, születésnapra keresztetajándékozni rokonaimnak, ismerõseimnek.Ékszerként még talán, dísztárgyként semmi-képpen. Remélem azonban, hogy Krisztus ke-resztje nem válik végleg és kizárólag múzeumitárggyá új világunk, alakuló és átalakuló társa-dalmunk, társadalmi viszonyaink közepette.Az ideológiák harcának nyomán sem.

Mindazonáltal egy régi, talán megint gyer-mekkoromból emlékezetembe ragadt szentének soraival zárom húsvéti gondolataimat.

„Amíg lehet, amíg szabad, boruljál le a Ke-reszt alatt!”

Nem azért idéztem a sort, hogy hozzátehes-sem: lám, a szent énekben is szerepel a kereszt.Ez ugyanis természetes.

Kevésbé természetes, sõt ijesztõ, hogy –bármilyen hihetetlen – a régi szent ének soramintha ma ismét aktuálissá válna és nem iga-zán jó értelemben.

Inkább egyfajta figyelmeztetésként – a ke-resztény magyar emberek számára!

P. Szabó JózsefA keresztet megtaláló Szent Ilona szobra aSzent Péter-bazilikában, a Vatikánban

„Jesus nasarenus, rex judeorum” – „Názáreti Jézus, a zsi-dók királya”

Emlékezés Európa nagy szentjéreKétszáz éve, 1820. március 15-én halt meg az osztrák fõvárosban Hofbauer Szent Kelemen,redemptorista szerzetes pap, hitszónok, lelkipásztor, Varsó és Bécs apostola. 1751. decem-ber 26-án született a dél-morvaországi Znaim melletti Tasswitz falucskában. Az édesapjacseh, az édesanyja német származású volt. Mindkét nemzet jó tulajdonságait örökölte a szü-leitõl. A szív és az akarat motiválta élete végéig. Egyszerû családból származott. Az édesap-ját kisgyermekkorában elveszítette. Az édesanyja nagy szeretettel, odaadással és áldozat-vállalással nevelte. Az apa halála után, a rajongásig szeretett édesanyja a szívére ölelte a kisárvát, és sírva mondta neki: „Fiam, mától fogva az Úr Jézus lesz az atyád! Vigyázz, hogymindig az õ útján járj.”

Az édesanya szellemi-lelki tanítása egy életenát vezérelte és óvta az árva gyermeket. Igen ko-rán megérintette lelkét a papi hívatás, de ezt aszegénységük miatt, csak kemény munkávaltudta megvalósítani. Znaimban pék lett. Amindennapi megélhetéshez szükséges anyagi-ak elõteremtése mellett, összespórolt annyit,hogy 1772-ben, 21 éves korában, mint pre-montrei diák megkezdhette és sikerrel fejeztebe a gimnáziumi tanulmányait.

Rómába ment, ahol hitoktatóként és laikus,lelkipásztori segítõként eredményesen mûkö-dött. Az örök városban vette fel a Kelemen ne-vet és lépett be a redemptoristák rendjébe.

1785. március 29-én szentelték pappá. A fia-tal szerzetes Lengyelországba ment, ahol a var-sói német katolikusok lelkipásztora lett. Nagyszeretettel, türelemmel, küzdelemmel és fárad-ság közepette tevékenykedett. Szerette volna arendjét lengyel földön meghonosítani, árvahá-zakat, iskolákat, kollégiumokat alapítani és mû-ködtetni, de senkitõl sem kapott segítséget.

1805 után Bécsben telepedett le. Itt is erõtel-jesen foglalkoztatta a rend letelepítése, oktatásiintézmények alapítása, a szegények és árvákfelkarolása, a karitatív szolgálat megteremtése.Sajnos, támogatást Bécsben sem kapott. Céljamegvalósításában, csak az isteni Gondviselésre,

néhány jómódú, nemesi család és az egyszerûemberek segítségére számíthatott. Közel 15évet töltött Bécsben. Ezen idõ alatt megalapítot-ta a szegények iskoláját, ahol 350 gyermeket ta-nítottak. Fölkarolta a szegény, de kiváló képes-séggel megáldott ifjakat, akik, az általa létesítettlatin iskolában tanulhattak. Nem feledkezettmeg a szegény lányok tanításáról és neveltetésé-rõl sem. Néri Szent Fülöpöt követve, gyakranrótta Bécs külvárosát, elhanyagolt utcáit, ahon-nan összegyûjtötte az árva, csatangoló és mély-szegénységben élõ fiúkat és lányokat.

Kelemen atya, a nagy szentek elszántságá-val és munkabírásával dolgozott haláláig. A fõ-város közkedvelt szónoka, gyóntató papja ésszámos fõúri, nemesi, elõkelõ család lelkiatyjalett. Papi, szerzetesi szolgálatát mindvégig át-szõtte a fantasztikus humora, mely közkedvelt-té tette a hívek elõtt és erõt adott néki a kudar-cok elviseléséhez és az újrakezdéshez.

Többször fordult a császárhoz és az egyházifõhatóságokhoz, hogy engedjék meg a redemp-torista szerzetesek letelepedését Bécsben, vagya birodalom területén. Az élet furcsa fintora,hogy Ferenc császár csak a szent halála után ír-ta alá a szerzetesrend alapítási kérelmét.

Kelemen atya, az általa fenntartott intézmé-nyek mûködtetése érdekében 15 éven át, szemé-

lyesen koldult, kéregetett, könyörgött, esdekelt,hogy valamiként elõteremtse az élelmezéshez ésaz ellátáshoz szükséges feltételeket. Bécs elõke-lõsége gyakran meghívta ebédre és vacsorára,amit szívesen elfogadott. A sajátos humorával ésnevelõ szándékú gondolataival, tanításával igenkedves és nagy élményt jelentett a családok szá-mára, a vele eltöltött idõ. A távozáskor, nagy alá-zattal kérte a ház urát és úrnõjét, hogy a megma-radt eledelbõl adjanak a szegény gyermekek szá-mára. A kérését mindig teljesítették. Akadtakolyanok is, akik használt ruhákkal, tanszerekkelés pénzbeli adományokkal támogatták a szentet.

Hofbauer Kelemennek, Bécs apostolának el-évülhetetlen érdeme, hogy igen nagy hatássalvolt gr. Széchényi Ferencre, aki, a szabadkõmû-vességtõl elszakadva, újból a Katolikus Egyházhûséges gyermeke lett. A gazdag fõnemes, nagyanyagi áldozatával, a saját vagyonából hozta létrea nemzet tudományos életét szolgáló, OrszágosSzéchényi Könyvtárat, Levéltárat és a MagyarNemzeti Múzeumot. Kelemen atya, haláláig,minden pénteken a Széchényi család vendégevolt, akit minden tekintetben segítettek, támogat-tak és bearanyozták a szent öregkorát.

Bécs apostola, a jozefinizmus, a liberaliz-mus és a szabadkõmûvesség ellen küzdve többfõúri családot térített meg, és segítette õket,hogy hithû, katolikus hívek legyenek.

Kelemen atya a Széchényiek révén megsze-rette Magyarországot. Háromszor járt hazánk-ban. A látogatások alatt, mezítláb zarándokoltel a felvidéki, sasvári kegyhelyre, ahol alázat-tal imádkozott szeretteiért, a rábízott lelkekértés magyar hazánkért.

Hofbauer Kelement 1880-ban boldoggá,1901. május 20-án szentté avatták.

Marics József