Kárpáti Tamás

Alkonyi vadászat

Kárpáti Tamás

Alkonyi vadászat

Népszava

© Kárpáti Tamás, 1987

ISBN 963 322 620 1

1.A Budapesti Rend r-f kapitányság ügyeleti szobájában

egy fiatal magas tiszt mereven bámult a zölden villogó, do-boz formájú elektronikus órára.

- Még öt perc - suttogta, úgy, hogy ajka mozdulatlanmaradt. - Csak még öt percig ne történjen semmi.

Odasétált a fogashoz, majd végtelen lassúsággal bele-bújt rókaszín , bélelt dzsekijébe. Ellen rizte a zsebeit,hogy iratai ott vannak-e. Közben rátalált a hosszú magyarMarlboro csomagra. Siet sen rágyújtott, majd az asztalra,a keze ügyébe helyezte vállra akasztós táskáját.

Úgy fordult, hogy ha felemeli a fejét, ne láthassa azt afránya órát. Egy nagy szippantás után döntött, megtisztítjaszemüvegét. Amúgy is folyton koszos, akárhogy vigyáz rá.Kihalászott a nadrágzsebéb l egy tiszta papírzsebkend t,aztán rákezdett a lehelgetésre. Végezvén e m velettel, fényfelé emelve, szemügyre vette a lencséket.

És ekkor végre megszólalt a várva várt hang: „bizzit,bizzit, bizzit". Három óra. Letelt a szolgálat!

- Hol a fészkesben van ez a Bordi? - kiáltotta, és ráültaz íróasztal tetejére, arccal az ajtónak. Mellén a karját ösz-szefonta, majd különb-kölönbféle cifra mondatokat for-mulázott meg a fejében, Bordi hadnagy kilétének hatásosecsetelésére.

Több mint negyedóra telt így el. Doktor Olajkár Ferencszázadosban az el készített mondatok már Bordi rokonsá-gára is kiterjedtek, mégpedig felszólító módban és tege-

dve mindközönségesen.Csöndes apátia kezdett er t venni rajta, amikor kivágó-

dott az ügyeleti szoba ajtaja. Berobbant egy mitugrász em-berke, úgy, mintha a cirkuszban egy japán népi mutatvány

szerepl jének jelenete következnék.

5

- Bordi hadnagy, jelentkezem. Átveszem a...-... te gazember! - suttogta vésztjóslóan Olajkár. -

Utolsó áruló! Nagyobb büntetést érdemelsz, mint egy rob-bantós kommandó tagjai együttvéve. De megnyugtatlak -a százados felemelte a hangját -, megnyugtatlak, apuci,visszakapod kamatostul. Biz' isten!

- A pontosság a királyok erénye - válaszolta szemtele-nül a hadnagy, és leült az íróasztal melletti székbe.

- M ... micsoda!? - Olajkár pumpája a fels szelepetcsiklandozta. Nem akart hinni a fülének.

A hadnagy az oxigénhiány okozta szünetet használta kiarra, hogy ügyesen kijátssza a piros disznót.

- Szóval, százados elvtárs - mondta magyarázólag, jobbmutatóujjával hadonászva - az öregt l jövök. Vár téged.Éppen negyven másodperced van, hogy futva, a lépcs ketkettesével lépdelve felugorj hozzá. Haha! Ne is haragudjöregem, muszáj röhögnöm. Momentán éppen rajtad.Eridj!

- Eridj te, a fenébe! A kutya ...Olajkár tényleg elrohant, így a hadnagy nem hallhatta,

mit csináljon a kutya.- Olajkár százados, jelentkezem. Átadtam a ...-... csak semmi ceremónia - állt fel kezet nyújtva Ké-

kesi alezredes. - Péntek van, és maga szabadságra megy. -Egy kávét?

A százados tehetetlenül rázta a fejét. Miért nem engedikmár el? Miért húzza az öreg az id t? Egy hét szabadság,két szombattal és két vasárnappal megpatkolva kereken ki-lenc nap. Bizony jól hangzik. Nem válaszolt.

- Jó, akkor egy finom cigarettát - mondta kedveskedveaz alezredes. - Maga n tlen, magának a Lady dukál. Tes-sék. - Az alezredes nagy, emeletes fadobozból kínáltaOlajkárt. - A középs ben van a Lady. Tényleg - tette hoz-

6

zá kés bb, amikor a fiatalember öngyújtójából ráfüstöltek- miért nem n sül meg? Elmúlt már harminc, igaz? Ami-kor én ilyen id s voltam ...

Olajkár agya lekapcsolt. Úgy tett, mintha nem vette vol-na észre, hogy Kékesi az egyik fotel felé mutat.

- Jelentem, alezredes elvtárs, a meteorológia havas es tmondott be délutánra. Szeretnék indulni.

- Ne szaladjon. Na, üljön csak le.Kékesi szórakozottan pöfékelt. Lehuppantak a fotelek-

be. Olajkár most már tudta, valamit mondani akar neki azöreg. Megadóan várt, bár szerette volna meggyorsítani adolgot. Egy darabig hallgattak.

- Most vadászni megy, igaz?- Igen. Októbert l lehet vadászni a t kés récékre. De

lesz ott egy kis szüret is.- Aztán hová? Hol is van a maga vadászterülete?- Kátoriban. Két és fél óra kocsival. Van ott egy nagy

nádas...- ... jó, jó. De mit csinál a lel tt vadkacsákkal?Olajkár kezdte kapiskálni a dolgot.-Tíz nap múlva itt vagyok egy szép récepárral, alezre-

des elvtársnak!Felállt. Közben felsorolta, mi mindent lehet f zni-sütni

a vadkacsából, és melyik fogást, milyen körítéssel kell be-kebelezni. A hatásos részeknél nyomatékul csettintett isegyet-egyet a nyelvével. El adása annyira közvetlenre ésérzékletesre sikeredett, hogy az alezredes a t zdelt mellszíne-illata-íze résznél megnyalta a száját.

Olajkár kihasználva javuló pozícióját, siet sen elkö-szönt. Odakünn az utcán feltépte halványpiros Volkswa-gen Polójának ajtaját, aztán b motorral elt nt a BRFKtávolabbi környékér l is.

7

2.

Ugyanebben az id ben a Milano-Wien járat Boeing747-esén fiatal sz ke hölgy igyekezett vissza a helyére.A férfiak, már akiknek módjuk volt rá, leplezetlen érdekl -déssel néztek utána. A rögtönzött közvélemény-kutatás fel-tétlenül azt állapította volna meg, hogy az illet urak való-sággal született ért i az esztétikumnak. Némi csettintgeté-sen kívül nyomós m bírálat vagy elismerés nem hangzottel ugyan, mégis állítható, hogy az ifjú hölgy hátulról néz-vést ugyanazt a pontszámot kapta volna valamennyiükt l,mint elölr l.

- Nem kell úgy sietnie, kedves - mondta a lánynak né-metül az ablaknál ül evangélikus lelkész, aki vajmi kevésfigyelmet fordított az alattuk úszó felh k játékos alakzatai-ra. Inkább csinos szomszédját vizsgálgatta. Annál is in-kább, mivel mindig is ilyen kellemes lényt képzelt magá-nak lelki gyermekként. - Még negyven percet repülünk -folytatta -, addig kényelmesen kiolvashatja a magazinját.Magát Klarissznak hívják? Láttam a kisb röndjén. Milyennyelven írják ezt a nevet így?

- Magyarul - válaszolt a lány készségesen, mert örült,hogy nem azt teszi szóvá: miért sminkelte át az arcát a toa-letten?

A frissen vett magazinban ugyanis azt olvasta, hogy sz-szel sem kell okvetlenül leradírozni a nyár harsányabb szí-neit. Ennélfogva el ször betanulta egy sz ke manöken re-ceptjét, majd diszkótáskájával diszkréten elvonult. Csináltmagának egy remek kombinációt: zöld, rózsaszín, narancsés citrom keverésével kifestette a szemhéját és kissé aszemöldökét is. Ez, nagy örömére, pompásan sikerült. Utá-na kék kontúrceruzával kihúzta a szemeit, a pillákat pedig

8

világoskékre festette. Korábbi vastagabb arcsminkjét ezzellágyabbra és vékonyabbra változtatta.

Többsz r is kontrollálta m vét. Fölöttébb tetszett az újrecept, az új arca: Sürg sen be is mutatta a Jumbo egyiksztjuvijának. Mégpedig igen ügyesen: magyarul kért inni!

- Eine Flasche Bier? - kérdezte amaz zavartan a nemmindennapi jelenségt l, továbbá az érthetetlen kérdésfolytán.

- Aber was! - rebegte Klarissz, és anyáskodva megsimo-gatta a sztjuvi karját. - Martini, bitte. Extra dry, oké? MitEis. Un' piccolo momento - tette hozzá a szórakozottakkegyetlenségével - Sehr wenig, ja?

Királyn ként, kiélvezve a legapróbb mozdulatok ésgesztusok hatását is, lassan, apránként kortyolta az italt.

- Apa el lesz ragadtatva t lem - gondolta, amikor be-csúsztatta a megunt lapot az ülés támlájába.

Minden porcikáját eltöltötte a boldogság és a megköny-nyebbülés. Örült annak is, hogy végre túl van ezen az egy-éves stúdiumon, amit a Montecatini konszern laboratóriu-mában töltött. Elfogadták a pályázatát az AIDS-kór kuta-tására.

- Mostantól fogva nem fog rajta átnézni senki! Nemám! Ilyen fontos kísérletsorozatok után? Ugyan, kérem!Mutasson fel hasonlót bárki is, ha tud. Minden kit enment Milánóban. Giancarlo nagyszer partner, Onoresciprofesszor pedig kiváló vezet volt. Igaz, az édes Giancar-lo csúnyán manipulált a zárójelentésnél, húzván-húzva azid t. De hát azt amúgy is tudni lehetett el re, hogy az ola-szok a prémiumnak legfeljebb a felét fizetik majd ki. Tennikell rá és kész! A fehér Ford Scorpio így is meglesz. Meg atöbbi, az átutalt pénz Budapesten. Csak már landolnánakvégre! Még egy este apával, aztán irány Budapest.

- Nem Budapest! Kátori! - mondta ekkor Klarissz han-

9

gosan, amit a lelkész, akárhogy hegyezte a fülét, nem értettmeg.

3.

A kátori katolikus templom felújított toronyórája élesenverte el az ötöt. A tér túlsó oldalán álló ház fura színes,szecessziós tet zete alatt, az emeleti szalonban két férfi vá-rakozott. Fel-alá sétálgattak, id nként keresztezve egymásútját. Néha egy-egy szót váltottak, de nagyon tartózkodó-an.

- Szörnyen fáradt vagyok - mondta a heged formájúablakon kinézve a sötétebbik hajú. - A tanácsülés hat ésfél órán át tartott. Ki akarják irtani a vékony nádas felét.Uszoda lesz ott vagy mi. Kérdem én: kinek? Még hogybels turizmus meg idegenforgalom! Arafat legyen a ne-vem, ha értem.

A másik nem válaszolt. Két tenyerével a cserépkályháttámasztotta egy ideig. Aztán lehajolt, majd fahasábokathajigált a sötétben vakító zsarátnokra.

- Köszi, Svetye - nyugtázták az ablakból, ezúttal szelídhangon. - Az is rendes volt t led, hogy lent levetted a csiz-mádat. Ez az egyetlen valamirevaló szoba ebben a bazinagy házban. Ha fázik a lábad, adok papucsot.

- Apád a mellékutca fel li traktusra is emeletet akartépíteni - hagyta figyelmen kívül az ajánlatot Svetye.

- Apa. Micsoda nagy m vész volt. Micsoda Bach-orgo-nista! Józsa Ákos, az orgonam vész fogalom volt.

- Mit tudsz te róla, Ákos? Nem is ismerted! - Svetye ko-molyan ingerültté vált féltestvére megjegyzését l. - Utá-lom, ha nagykép sködsz!

10

Ákos két kört is tett a szobában, közben szép spanyolbajuszát simogatta, hol a bal, hol a jobb hüvelykujjával.

- Kisfiam, rossz a megfogalmazás. - Elgondolkodvamegállt Svetye el tt. - Azt ajánlanám, ne vedd id sebb Jó-zsa Ákos nevét a szádra. Egy olyan valaki mint te, akir lnem lehet tudni, ki volt az apja... Szajkó Lajos! Anyádtalálta ki ezt a nevet, Svetye, ez az egyszer igazság.

- A te anyád is - szögezte le felt nyugalommal a má-sik. - Szidd csak az anyádat, ha jólesik.

- Megérdemli. S ha már itt tartunk, sosem tudtam meg-érteni, hogy apám halála után miért nem bírt veszteg ma-radni. Tisztes városi özvegy, szép örökséggel. Így is élhe-tett volna.

- Józsa Ákos - Svetye mindkét nevet külön-külön hang-súlyozta -, a neves orgonam vész mindent rád örökített.Anyának dolgoznia kellett. Egy ház haszonélvezetéb lnem lehet megélni, két gyereket felnevelni. Persze, hogymegismerkedett valakivel.

- Nono. volt birtokon belül, mindent használhatott.Hosszabb szünet után Ákos emelt hangon folytatta:- Erre összeáll egy állítólagos Szajkóval... A környé-

ken nincs ilyen nev család. Gyalázatosan rosszul hangzikaz egész. Valakivel... valakikkel... Alig voltam kétéves,amikor te jöttél...

- ... azért kivárta a gyászévet.. .- ... valami vándor cigányzenész volt, biztos, az ille- ...- ... te vagy a barna, én sz ke vagyok ...- ... sz ke cigány ...- ... és akkor mi van, te granszeny r?

Hosszú szünet következett. Ákos a bal, Svetye a jobb ol-dali ablakon meredt a gyér világítású f térre.

- Miért késik Olajkár Feri? - kérdezte Ákos az ablakból.

11

- Nyugodt lehetsz, befut.- Egy elhárítótiszt? Ugyan már! Összevissza rángatják

az ilyet.- Szabadságra jön.- A puskákat el készítetted?- Hülye kérdés,- Bort legalább hoztál?- Öt liter Chardonnet-t. Egyszer ki is fizethetnéd.- Majd ha Arafat lesz a nevem.- Ezt már mondtad egyszer máma. Különben, hagyjuk a

neveket. Elég volt a meggy zésb l.- Egyetértek - mondta Ákos egy rezon r pózával, mint

aki éppen feláldozza magát a másikért.Felgyújtotta a villanyt. A féltestvérek vaksin kerülték

egymás tekintetét. Szégyellték az iménti szópárbajt. Ákoshátba vágta az öccsét.

- Legalább látja Olajkár, hogy itt várjuk. Ma, egye fene,itt alhat. Reggel mehet hozzád szüretelni. Aztán már úgyisottragad a kutyáddal a nádas körül.

- Anya is kint van. Ákos, igazán ide vehetnéd télre. Ná-lam cifra hideg lesz.

- Eszemben sincs. Ti sokkal jobban kijöttök egymással.Majd meglátogatlak. Csak gyere ki értem a terepjáróval.

- És hozzak egy forduló bort. Hát nem. Én abból élek,ami terem. Ne játszd nekem az áfészelnök urat, akit el l-hátul ki kell szolgálni.

- Na, akkor ebb l is elég - válaszolta Ákos fens bbség-gel. - Hiábavaló nekünk ennyit beszélni egymással. Fá-rasztó, amikor amúgy is kivagyok.

- Oké. Szóval mit döntött a tanács? Betervezték az ide-genforgalmat?

- Be. Jöv re jöhetnek a tanyasiak a hátsó felüket áztat-ni. Áprilisban megkotorják a Kátori-csatornát, az iszapból

12

feltöltik a vékony nádast kempingnek, elkülönítik a melegviz forrást ül fürd nek, lesz uszoda meg valami kirán-dulóhely is. Jó, mi?

- És hol fogunk vadkacsázni?- Hülye! Ami megmarad. Az északi öreg nádasnál.

Amíg be nem fedik m anyaggal az egész szakramentumot.Utána eladhatod a puskáidat, ha találsz rá vev t.

- Úgy dumálsz, mintha te is megszavaztad volna! - Sve-tye most már tényleg nagyon dühös volt.

- Képzeld, nem szavaztam meg. Már úgy látszott, meg-bukik a dolog, és hamar végzünk, amikor az a barom Wal-ter-Póth, a vízügyesek jogtanácsosa, ismertetni kezdett egytervet, miszerint a vízügy amúgy is végigkotorja a Kátori-csatornát, így a gép szinte ingyen végzi majd el a tanács-nak azt a kis többletmunkát, ami az uszodához meg a kem-pingfeltöltéshez kell. A többség bevette a papedlit. S t,most kapaszkodj meg. Elkülönítettünk kétszázezer forintotannak a géemkának a finanszírozására, amelyik a betono-zást végzi. És mit gondolsz, ki a géemká vezet je? Na?Kett t találhatsz.

- Ez a doktor Walter-Póth. Igaz? - mondta Svetye.Olajkár Ferenc megérkezése valóságos megváltás volt.

A féltestvérek egyszeriben kamaszokká vedlettek, kettesé-vel ugráltak le a lépcs n. Svetye felrángatta a csizmáját,Ákos pedig kinyitotta a kaput, hogy a vendég beállhassona kertbe.

- Kés n jöttél, Ferikém - kiáltotta Ákos, amikor Olajkárkilépett a Polóból.

- Egy kicsit feltartott a f nök, fiúk. Majd viszek nekiegy-két kapitális példányt. Biztosan jó a szaporulat.

- Még az idén lehet, Ferkó - válaszolta Svetye a kézfo-gáskor.

Aligha fordult meg a fejében, hogy ez lesz az utolsó sze-

13

zon, amikor, mint régóta, a három fiatalember együtt indulvadászni.

4.

Klarissznak annyira megtetszett a fehér Ford Scorpio,hogy úgy döntött, ezzel utazik Magyarországra. Ezért mégeste elköszönt apjától, átvette a kátori ház kulcsait, hogyhajnalban minél el bb indulhasson. Délben már Kátori-ban akart ebédelni.

- Vigyázz magadra, kislányom. Még nyolc hónap, aztánén is otthon leszek. Óbudán, a Táborhegyen már megkez-

dött az építkezés. Lesz egy szép új házad. Máris a ne-vedre van íratva minden. Az elhelyezkedéssel ne siess.El bb jól gondold át: gyógyszervegyészeti gyárban vagyönálló kutatóintézetben kínálkozik-e számodra jobb lehe-

ség.Klarissz a gyenge havas es ben is tartani tudta a százhú-

szas tempót. Alig-alig t nt fel el tte el zni való kamion,így gyorsan elérte a határt. Kényelmesen jutott el Gy rig,ott megállt, majd kiadósan megreggelizett, utána pénztváltott és tankolt. Budapesten nem volt szándékában el-id zni. Úgy gondolta, hogy pár nappal kés bb amúgy isfelhajt a táborhegyi építkezéshez, majd akkor szerét ejti alegszükségesebb bevásárlásoknak.

Voltaképp alig várta már, hogy Kátoriban legyen. Ittgyerekeskedett, s itt járta ki a gimnázium els két osztá-lyát. Aztán évekre elszakadt a kisvárostól. Budapesten, aJózsef Attilában érettségizett, s mert kiváló eredményeivoltak, zsinórban került a M szaki Egyetemre. Anyja márcsak ezt érhette meg; még negyvenedik születésnapja el ttelvitte a rák. Táborhegy az hagyatéka volt. Oda jártak ki-

14

rándulni, a nagy bokros-fás, keletre néz kertbe. Klarisszjól emlékezett arra, hogy sült húst, kemény tojást, retket,hagymát, snidlinget falatoztak minden tavasszal, s ahogymeleg lett, órákig sütkéreztek a napon. Most pedig Kátorifelé tapossa a gázpedált, ahol anya sohasem érezte magátotthon. Szegény, szegény anya! Hogy szeretett volna élni.

Ilyesmik villantak át a lányon a hosszú út alatt.Klarissz lassított, majd diszkótáskájából papírzsebken-t vett el , és kifújta az orrát. A szomszédos ülésre, ahol

a táska hevert, kicsúszott a cigarettája. Kényelmesen rá-gyújtott egy Camelre, aztán ismét mélyebbre nyomta agázpedált. A csekély forgalomban negyven perc alatt elér-te a kátori elágazást. Csak itt vette észre, hogy túl gyorsan,száznyolcvannal söpör. Üresbe tette a sebváltót, és hagytagurulni a Scorpiót.

Már a templomtéren járt, amikor egy világospiros VWPolo csapódott mögé. Klarissz ösztönösen direktbe kap-csolt, és gázt adott. A Ford meglódult. Ám a Polo vezet jemintha számított volna erre, szintén gyorsított. A lány mo-solyogva húzott ki a F út végéig, szorosan a nyomában avilágospirossal. Ott villámgyorsan balra fordult a hosszúNegyvennyolcasok útján, a Szabadságharcos emlékm irá-nyába. A Polós azonban számíthatott erre is, mert a ka-nyarban már szinte egymás mellett téptek.

A hosszú egyenes a Scorpiónak kedvezett: az emlékm -ig tetemes el nyre tett szert. Ott a lány újból balra fordult,a piactér felé, ahonnan két út is nyílt az új lakótelepek felé.Klarissz er sen jobbra tartott, majd az utolsó pillanatbana bal oldali utcába vágtatott be. A csel sikerült. A VW Polobesöpört jobbra, így jócskán eltávolodott a Fordtól.

Klarissz megint lassított. Elégedetten kapcsolta be amagnót, jelezvén, méltó koronának tartja ezt a ralit a haj-

17

nal óta tartó vezetés végeztén. Itt-ott diadalittasan bele-üvöltött a magnózenébe:Sono l'italiano ...

Lasciate mi cantare ...

Sono l'italiano ...- Nem is igaz! Én italiana vagyok! - nevetett az üres ut-

cát mutató visszapillantó tükörbe.Hanem aztán mégis meglepetés érte. A F téren, a Ná-

das étterem el tt három fiatalember állta el az útját. Mitöbb, a VW Polo mögé kényszerítették a lányt. Klarisszalig jutott leveg höz a meglepetést l.

- Már órák óta várjuk, ifjú hölgy - bókolt Józsa Ákos.Jól szabott prófétazöld vadászkabát, hozzávaló nadrágvolt rajta. Fején keskeny karimájú, ugyancsak zöld kalap,gácsértollakkal s n megt zdelve.. Így, spanyol bajuszá-val egyetemben, remekül nézett ki. Olajkár és Svetye kény-telen volt elismerni, Ákos nagyszer en találta fel magát.Meg aztán igaza is lett: a n a Nádasnál kötött ki.

- Imhol a kátori granszeny r - súgta Svetye Olajkárnak.Klarissz a fátyolfelh kön át kibukó napfényben hunyo-

rogva nézte a társaságot. Törte a fejét, mivel állíthatnáhelyre az egyensúlyt.

- Ismerjük talán egymást? - kérdezte nagy sokára, még-is bizonytalanul. - Különben milyen jogon tartóztatnak felmaguk engem? Fényes nappal. - Feles, bordó b rkabátjátösszébb húzta a melle táján. - Hja, persze. Ebben a koszfé-szekben is romlottak a közerkölcsök. Kíváncsi lennék rá,mi a véleményük a közbiztonságról, az útonállásról.

A lány egyre kihívóbban nézett a fiatalemberek arcába.Szeretett volna már egy jót ebédelni, aztán lefürdeni, majd

18

reggelig aludni. De hát itt most lett a jelenség, érezte,egyel re szerepelnie kell.

Svetye közben Klarissz mellé lépett.- Kisasszony, maga egyszer en leny göz . Óriási volt

ez a verseny ebben az alamuszi városban. Magából akárversenyz is lehetne, de, ismerje el, mi sem a falvéd ljöttünk. Különben baró a kocsija.

Oldalt fordult. Ebb l rögtön megállapíthatta, hogy báty-ja és Olajkár egész id alatt le sem vette szemét a lányról.

-Ó, pardon! Be se mutatkoztunk - folytatta Svetye. -Az elegáns bajuszos úr a bátyám, Józsa Ákos, áfészelnök.Mellette a szemüveges, pesti vendégünk, doktor OlajkárFerenc, elhárító rend rszázados ...

-... magát pedig ismerem - vágott közbe Klarissz. -Maga a Svetye, igaz?

- Szajkó István, azaz tényleg Svetye vagyok. S ami aközrendet illeti, felhatalmazva érzem magam, hogy a kis-asszony ... izé ...

- Klarissz, fiúk, Losonczi a túlvégr l.-... szóval biztonságát a legfels bb fokon szavatoljuk.Svetye mélyen meghajolt. A társaságból kitört a nevetés.

A lány vette a lapot. Hirtelen elunta ezt a magasztos szöve-get.

- Hát akkor, fiúk, sziasztok. Csaó mindenkinek.Sorra kezet nyújtott. Svetyével gyorsan végzett. Olajkár-

hoz érve megjegyezte, hogy az ilyen csinos fickók Nyuga-ton kontaktlencsét hordanak, nem pedig szemüveget.Ákosnak kissé hosszabb ideig fogta a kezét.

Álmában sem sejlett fel benne, hogy ezzel mekkora tüs-két döf a másik kett szívébe.

19

5.

Szombat este doktor Walter-Póth Géza lakásának kony-hájában gyülekeztek a leend betonozó munkaközösségtagjai. A magas, testes jogtanácsos pufajkásan, gumicsiz-másan fogadta vendégeit.

- Aki itt meg akar élni, ne mosson túl gyakran kezet -dörögte er s hangon. - Aki pedig késik, hehe, az kiesik.Nem is várunk tovább. Elegen vagyunk. Maguk is így gon-dolták, igaz? Na, emberek, egy kis szíver sít t?

Az öt férfi arca erre megenyhült. Walter-Póth pirosSymphoniával kínálta körbe ket. Közben tovább beszélt:

- Megkérjük Karasz Ottó fuvarost, töltsön a borospoha-rakba. A demizson a kredenc alsó részében van. Kisüstibarack. Aki bírja, azt, hehe, marja! Ötvennégy fokos, hátúgy igyák!

Néhányan röhécseltek. A házigazda visszaült a helyére.A szomszédja tüzével is ráfüstölt, majd az asztal közepé-re dobta a cigarettás dobozt.

- Akkor ne csak markolásszák, igyák is! Mást nem lehetvele csinálni. Egészség! - kocogtatta a pohár fenekét azasztalhoz.

Az embereknek tetszett a beszéd, többen fenékig ürítet-ték a decis pohár kisüstit. Walter-Póth meg intett, lehet új-ra tölteni.

- Bejelentem, a munkaközösség létrejött! - mondta ké-bb er s hangján. - Összesen hatan osztozunk a munkán,

na meg a dohányon. Erre még egyet iszunk, aztán elmon-dom, mi lesz a dolgunk.

Karasz Ottó gyorsan újból végigtöltött.- Legyen a doktor úr a vezet , mivel szerezte a mun-

kát - mondta, amikor a saját poharához ért - Meg aztán

20

amúgy sem tudnánk használni az ácsolásnál és a vasbeton-szerelésnél. Egy feltételem azért lenne. Mégpedig, hogy amunkaközösség bízza meg t az anyagbeszerzéssel is. Hastimmel, akkor szavazzuk meg.

Az emberek vörös arccal, röhögve emelték magasba akezüket.

- Ezzel meg is volnánk - folytatta Karasz. - Na, akkorminden fuvar az én teherautómon lesz, te, Lang Gyuszi le-szel az ács, Patkó, Kiss és Lengyel betonoznak. De itt isvan egy feltétel: a soron lev munkán mindenki kötelesrészt venni. Ácsorgás, lógás, piálás nem lehet. Értettem?

- Mit dumálsz annyit - mondta Patkó -, megszavazzukés kész. Hadd mondja el a doktor úr a dolgot, aztán men-jünk tévét nézni.

Walter-Póth kiteregette az asztalra a vízügyi térképet, is-mertetve egyszersmind a tanácsban elfogadott elképzelést.Kés bb egy fekete filccel rajzolt sémát tett a térkép fölé.

- Ma egész nap a terepet jártam és rajzoltam. Háromnagy munkát vállalnánk el: az úszómedence teljes elkészí-tését; a kemping alapozását, csatornázással; és a belsközleked utak betonozását. Ha kedvez az id járás, márci-usban teljes g zzel indulunk.

A jogtanácsos felállt, majd hamiskásan még ezt mondta:- Mindent elkövetek, hogy az engedélyünk hamar meg-

legyen. Akkor még az idén nyélbe üthetünk egy-két dolgota vízügyieknek meg a tanácsnak. Nagy kár lenne, hehe, haa pénzük megmaradna. Hát akkor, isten áldja magukat.

Az emberek elégedetten távoztak. Karasz tuszkolta kife-lé ket, majd amikor szétszóródtak az utcán, visszasietett aházba.

- Remek voltál Ottókám, igazán remek - dörzsölgette akezeit Walter-Póth. - Hahaha, a pénzt elfelejtették tisztáz-ni! Még hogy szavazás, hahha, meg anyagbeszerzés! Te,

23

öregfiú, mi ketten már a jöv héten felmarkolunk egy kisel leget. Fele-fele, mi?

- Te is villogtál, Géza. - Karasz újból feltöltött két po-harat. - Orruknál fogva vitted be ket a kiserd be, vagyisa mi helyre kis mocsarunkba. Mégis, mennyit lehet szerin-ted kiszedni ebb l az építkezésb l? - Ha az anyagot és a vízügyi melókat is beleszámítom,akkor hatszázezret. Tisztán. Ez sajnos nem valami sok. Vi-szont a kockázat nulla.

Karasz sokáig elgondolkodva hallgatott. Kés bb foly-tatta: kell a pénz. Meg akarom venni azt a házat a város-ban, amelyikre már az apám is alkudott annak idején, de arégi tulajjal nem tudott megegyezni.

Walter-Póth összesz kült szemmel nézett valahová a tá-volba:

- Bizony, több pénzünk lenne, ha ezt a vállalkozást mégtavaly, az Áfész égisze alatt nyélbe üthettük volna. De,ugye, az erkölcs lovagja közbelépett.

Karasz gúnyosan elmosolyodott, és fenyeget hangonkontrázott:

- Most megjárhatja a balfácánok gyöngye!

6.

Klarissz a fiúk kérésére beleegyezett egy vasárnapi vad-kacsázásba. Abban állapodtak meg, hogy Olajkár viszi ki aPolóval a nádashoz, majd a vadászat után Svetye tanyájánvacsoráznak. A többit ott is megbeszélhetik, jelezte Svetye,meg azt is, hogy hétf reggel kezdi a szüretet, és szívesenlátná ott a lányt egy bokorugratóban.

A lányt csak pillanatokra vidította fel az emlékkép. Há-zuk ugyanis elszomorító látványt nyújtott. A kis kétszobás

24

épület a végét járta. Klarissz hirtelenjében azt se tudta ho-gyan teremtsen rendet a nedves, penészes helyiségekben.A szell ztetés, a portörlés vagy a tönkrement ágynem k el-távolítása sem segített. Nem sikerült tüzet raknia, fürdenie.Elpiszkolódott a galambszürke, nagykockás tweed szerelé-se, haja koszos csomókban lógott a vállára.

- Hát ez nem megy! - roskadt le a nappali szoba kereve-tén, ahol kicsi kora óta aludt. - Fázom és éhes vagyok. Dehol adnak nekem vasárnap délel tt enni? Tehetetlenségé-ben hol nevetés, hol heves zokogás rázta. - A saját házam-ban lettem a legkiszolgáltatottabb - kiáltozta. - Még ilyet!Sehol a világon nem kerültem ilyen helyzetbe. Sehol!

A következ pillanatban egy harang távoli kongása rá-ébresztette a legjobb megoldásra. Felugrott, sebtiben meg-mosta az arcát, kend t kötött a fejére, aztán kirohant aFordhoz. Klarissz elrobogott.

- Hát persze! Ez az! Elmegyek a rend rsre. Ott csaktudják, hol lakik Józsa Ákos. Ez a diszkrét megoldás!Egyúttal meg bejelentem, hogy tartósan itt fogok lakni.

Tartósan? - kérdezte aztán kevésbé magabiztosan. A vá-laszt elhessegette magától.

Húsz perccel kés bb Ákos ajtót nyitott Klarissznak. Azel bbi a meglepetést l, a lány a megmenekülés römét lindíttatva kitárta karját. Mint boldog szerelmesek öleltékát egymást. A hirtelen jött zavar hirtelen is oszlott szét.Ákos ismét eltalálta a szükséges hangot, felkísérte Kla-risszt a szalonba:

-Jesszusom! Kislány, te teljesen kih ltél! - mondta. -Okosan tetted, hogy ide jöttél.

A lány helyet foglalt, és elmondta, hogy a tegnapi ki-adós ebéd után este már nem kívánt semmit. Fáradt volt,aludni akart, ki se csomagolt az autóból. Megpróbáltugyan bef teni a kályhákba, de aztán konstatálnia kellett,

25

hogy a kályhák is, a t zifa is nedvesek, meg hogy a kémé-nyek fel l beázik az összes szoba. Óvatosan célzott arra,hogy nem volna ellenére egy kis harapnivaló, mivel a be-vásárlásról az autós rodeó következtében teljesen megfe-ledkezett.

Mindezeket oly természetes kedvességgel, egyszersmindközvetlen hangon ecsetelte Ákos el tt, hogy az el bb alány mellé ült, aztán a derekára csúsztatta a kezét, majd avégszót követ en forrón szájon is csókolta.

- Édes - suttogta Ákos. - Istenn vagy ebben a kend -ben. Vedd már le ezt a kosztümkabátot.

- Édes, hogyan, ha egyszer majd megfagyok.Újból, ezúttal hosszabban csókolóztak.- Édes - ismételte intelligensen a férfi.- Sós! Adj már valami sós akármit, mert itt halok éhen,

édes.Odalent a konyhában aztán, míg Ákos teát f zött, a lány

iszonyú pusztítást végzett egy tál fehérpecsenyehúsban.Jóllakottan hátrad lve nézte a férfit. - Magasabb mint

Giancarlo - gondolta. - És a barkója is vastagabb. Fel ké-ne borzolni. Meg a bajuszát is. Ma reggel nyírhatta, mertúgyszólván tökéletes. Na és piszkosul szúr ...

Ákos két csészébe öntötte a teát.-Te, más meleg vized is van? - szemtelenkedett Kla-

rissz.-Villanyf tés, villanybojler van a fürd szobában. Pa-

rancsolj, ami csak kell!- Fejet is mosnék ... ha ... segítesz, és ha adsz egy haj-

szárítót.- A fürd szoba erre van, gyere. Minden rendelkezésedre

áll.Ákos is otthagyta a teát. Kézen fogta Klarisszt, közben

adta ki magából az utóbbi hülye mondatot. Pedig mindkét

26

fülében vad népek fiai verték már a tamtamot... Vissza-fordult, majd hevesen megölelte a lányt.

- Mondtam, hogy kés bb. Mondtam, hogy fejet akarokmosni.

- Kívánlak. - Ákos a dobok mellett már fanfárhangokatis hallott.

- Én is. De nem most. Feltéve, hogy m ködik a hajszárí-tód.

Nevettek. Boldogan, az új szerelem különös hangulatá-val. Klarissz úgy érezte, ez a férfi minden eddig ismertnélnagyobb biztonságot sugároz. Korábban is vonzódott azolyan emberekhez, mint Ákos, tudván tudva, hogy titkait,kis gyengeségeit csak k képesek természetesnek elfogad-ni. Ám azért maga is meglep dött, amikor bent a fürd szo-bában hirtelenkedve ezt mondta:

- Nekem Giancarlo volt a legutóbbi szerelmem, de márvége. Nem tartozom senkinek semmivel. Különben titkomnincs, és szégyenl s se vagyok. Itt maradhatsz.

Kés bb, amiközben a lány a haját szárítgatta, elmondtaaz életét. Csak ezt követ en lettek egymáséi, úgy, ahogyanel leg elképzelték, úgy, amint azt egymástól várták.

Mire Klarissz kifestette az arcát, Ákos felhordta a b -röndjeit.

- Ezután már ketten lakunk ebben a dög nagy házban -mondta energikusan.

Úgy tett, mint aki leporolja a kezét, aztán meghajtottamagát a lány el tt.

- És ha apád már hazatért, megtartjuk az esküv t. Kér-lek, legyél a feleségem.

Klarissz hosszan, önfeledten nevetett, pörgött, forgott,betöltötte a szobát.

- Menjünk ki a többiekhez, trallalla - dalolta szaggatot-

27

tan. - És ne mondjunk nekik semmit, jó? Én vezetek, temutatod az utat. Indulnunk kell, drágám.

Nagy dudálás közepette fél kett re értek ki Svetye házá-hoz. Olajkár már megfordította a Polót, indulni készült ér-tük.

- Hát ti? - kiáltotta. Aztán, ahogy szemüvege mögül azüde lány arcát fürkészte, rájött, hogy mi történt. Egy percmúltán Svetye lépett mellé halálsápadt arccal. Megszorí-totta a százados karját, és odasúgta:

- Ez gyalázat. Megölöm Ákost... !

7.

A terepjáróval hamar elérték a vékony nádas déli szélét.Svetye vezette, mellette ült Klarissz, míg hátul Olajkár ésÁkos közrefogta Perrót, Svetye szép erdélyi kopóját. Azúton egyetlen szót sem váltottak, mintha valamennyienmélyen elgondolkodtak volna. Amikor kiszálltak, a sávosfelh k közül beragyogta ket a nyugat felé tartó nap. Sve-tye elmagyarázta a felállást.

- Elfoglaljuk a szokásos háromszöget. Én itt leszek a ko-csi közelében, Ferkó Klarissz-szal menjen az erd elé,Ákos tartson északnak. Nappal szemben és alacsonyan le-het leg ne l jünk. A madarat a szárazföld felett kell le-szedni, így hamarabb összeszedi ket Perró. Nesztek a ku-tyasíp. Fejenként két madár elég. Anya nem gy zi elkészí-teni ...

Ákos indult els nek, neki kellett a legtöbbet gyalogol-nia. Sietve lépkedett az erd felé tartó ösvényen. Miel ttelt nt volna, megfordult és Klarissznak integetett.

A lány és a százados lassan, szótlanul menték utána.A férfi hátára vetett puskával, a kutyasípot pörgetve lép-

28

delt. Id nként az eget kémlelte, de a récék még nem mutat-koztak.

- Van id nk, akár egy óra is - magyarázta a lánynak. -Ha tiszta az égbolt, napnyugat után jönnek. Sajnos, leülninem lehet. - A férfi arcán mosolyféle suhant át, és köze-lebb húzódott Klarisszhoz.

- Mit rontottam el, Feri? - bátorodott fel a lány néhánylépés után. - Valami eltörött, ugye?

- Jó lett volna kibeszélni magunkat... - mondta halkana férfi, és körülnézett. - Lassan vissza is fordulhatunk ahelyünkre. Itt fegyelemnek kell lenni - váltott Olajkár a té-mán. - Különben már nem érdekes az egész. Elmúlt...,elmúlt és kész.

- Ne legyél ilyen vádló. Kérlek, menjünk tovább egy ke-veset Ákos felé. Nini, itt az els réce. L j már rá!

- Ez Svetye fel l repül. Az övé.- Miért nem szedi le? Nézd, már egészen alacsonyan

van.A lövés azonban elmaradt.Aztán Ákos területén át is sértetlenül húzott el egy ötta-

gú csapat. Olajkár töprengve hallgatózott.- Nem bánom, húzódjunk közelebb Ákoshoz - mondta,

és levette a puskáját.Pár perc múlva észak fel l nagy ívben újabb madárcsa-

pat fordult rá a nádasra. A férfi gondolkodás nélkül l tt.- Bravó! - Ujjongott a lány. - Egy lövéssel kett . Mi hát

készen is volnánk.- Láttad, merre estek? - kérdezte Olajkár, miközben

szaggatottan fújta a sípot.- Nincsenek messze. Menjünk tovább az erd szélén.

Klarissz futni kezdett, és rövidesen megtalálta az egyikrécét. A másik azonban nem került el .

31

- Érthetetlen. Hol ez a kutya? - mérgel dött a férfi. -Meg Ákosnak is itt kellene valahol lennie.

- Még tovább mentek északnak, egészen a Kátori-csa-torna kissé megemelt partjáig, de Ákost sehol sem látták.Olajkár újra fújni kezdte az ultrahangos sípot. Hiába, Per-ró nem jött el .

- Visszamegyünk a terepjáróhoz - döntött a férfi. - Sies-sünk, gyanús nekem ez az egész.

A következ pillanatban mély dörrenés reszkette meg aleveg t.

- Az úristenbe! - kiáltotta Olajkár. - Ez nem sörétespuska volt! Valahonnét az erd l jött.

- Én visszamegyek az úton, Feri - hadarta rémülten alány.

- Velem maradsz! - parancsolta amaz. - A csatornafel l hamarabb átvizsgálhatjuk a terepet. Ákos is csak ar-rafelé mehetett.

Hamarosan bevetették magukat az ültetett nyárfásba.Ákos nevét kiabálva haladtak, amilyen gyorsan csak lehe-tett. Negyedórával kés bb Klarissz fedezte fel egy fa mö-gött. Nyakába ugrott, összevissza csókolta.

- Valahol lennie kell itt egy golyónak - magyaráztaÁkos. - Az egész olyan mintha a csatorna fel l rám l ttekvolna. Nem értem.

A távolból dízel teherautó ökög hangja hallatszott.Megvárták, amíg a hang elenyészik. Akkor Olajkár szem-rehányást tett Ákosnak.

- Miért hagytad el a helyedet?- Miért, miért? Mi közöd hozzá? - Ákos arca vörös volt

a méregt l. - Otthon nyomozgass a f nökeidnek. Itt, hanem lenne világos, vendég vagy! Elszomorító, kérlek, hogyennyi év után erre figyelmeztetni kell. Na, gyere, Klarissz.

Megfogta a lány kezét, azzal faképnél hagyták Olajkárt.

32

A százados még hallotta, hogy Ákos izgatott hangon be-szél a lányhoz: „Vev van a házadra, Klarissz." S távolo-dóban két név ütötte meg a fülét: valami Póth, a másik Ot-tó ...

Svetye a kutyával a terepjáróban ülve várta ket. Komorvolt, zárkózott.

- Rál ttek Ákosra, figyelsz? - mondta Olajkár. - Go-lyóssal. Te voltál?

- Nem érdekel. És kikérek magamnak mindenféle gya-núsítgatást.

- Hát ez aztán szép - mondta kétértelm en Ákos. - Azöcsikét a dolog nem érdekli. Pedig még örökölhetett is vol-na utánam...

- Legyen már elég, fiúk - könyörgött Klarissz. - Rosz-szabbul már nem is végz dhetett volna ez a nap.

- Te jobb, ha hallgatsz - suttogta vésztjóslóan Svetye. -Neked aztán jó napod volt. Nézd csak meg a szeret det!Ott virít hátul makkegészségesen. Áldásom rátok!

- Kézcsók, Anna néni - köszönt el Olajkár a házban. -Nekem, sajnos, mennem kell. Nem, a vacsorát sem tudommegvárni. Biztosan fölséges lesz. Sietek, mert reggel frissakarok lenni.

Udvariasan elköszönt a többiekt l is. Nem marasztal-ták. A VW Polo ott állt a terepjáró mellett a kertkapunál.A százados behajította a csomagtartóba a récét. S ekkor,hirtelen ötlett l vezérelve felnyitotta a terepjáró csomag-tartóját. Egy dupla csöv belga golyós puska hevert ott.A szagából ítélve nemrég l ttek vele ...

33

8.

Két hónappal kés bb, pontban tizennégy óra harminc-kor felcsapódott a BRFK ügyeleti szobájának ajtaja.A mitugrász kis emberke óriási baritonján ezt üvöltötte:

- Bordi hadnagy, jelentkezem. Átveszem százados elv-társtól az ügyeletet.

-... ?- Jelentem továbbá kitör örömmel, hogy ezzel a fél

órával letudtam valamennyi tartozásomat. S t, mi több,négy, azaz négy perc el nyöm van a százados elvtárssalszemben!

- Vendégem vagy egy kávéra - mondta örömtelenülOlajkár. - Na, mit akarsz még?

- Leülni a székbe. Állva rühellek kávézni. Kérlek, kül-dess fel egy duplát. Amúgy is le kell fáradnod, mivel ven-déged van a portán.

- Csak nem Éva, a n vérem? Lenne egy csomó vásárol-ni valónk.

- Á, ennek a fócernek kifejezetten maszkulin vonásaivannak.

- Akkor hát, szevasz. Ja, és köszi a beugrást.- Ez csak természetes - üvöltött búcsúzóul Bordi.Olajkár alig akart hinni a szemének. Svetye várta lent tü-relmesen.

- Beszélni szeretnék veled, Ferkó.- Rendben van. Menjünk be ebédelni a Sirályba. El bb

dobjunk be egy finom Jókai bablevest, utána rétest, aztánelborozgatunk. Megfelel így? A Sirályban vagyok, ha a n -vérem keresne - mondta még az rségnek.

Fél óra múltán, amikor ráfüstöltek Olajkár hosszú Marl-borójára, Svetye nehézkesen hozzákezdett.

34

- Szóval, képzeld el, Ákos is eladta a házát, Klarissz is.Nem értem a dolgot. Az csak hagyján, hogy nekem nemszóltak róla. De hova a fenébe költöztek azzal a sok bútor-ral? Klarissz Óbudán, a Táborhegyen építkezik, de a házmég nincs készen. Sejtelmem sincs, hol lakhatnak most.

- Mégis, kik a készpénzes vev k? - kérdezte Olajkárunottan, csak hogy mondjon valamit.

- Hát ez is érdekes. Létrejött nálunk egy munkaközös-ség, amelyik az úgynevezett Sóstófürd t fogja tavasztólépíteni.

- Olvastam róla az Esti Hírlapban. Mi ebben az érde-kes?

- Csak az, hogy a házvásárlást bizonyos doktor Walter-Póth Géza kezdeményezte a munkaközösség egyik tagjá-val, Karasz Ottó fuvarossal. Ez a Karasz volt az, aki állító-lag elköltöztette Ákosékat. biztosan többet tud.

- Aha. Tehát Póth és Ottó - mondta talányosan a száza-dos. - Ákos emlegette ket Klarissznak. Itt tényleg nincsrendben valami. De mi? - Olajkár új cigarettára gyújtott. -Mi az ördögöt akart Ákos eltitkolni?

- Utánanézhetnél a bejelent lapjuknak. Neked ez sem-mi.

- Érdektelen számomra a szerelmespár. Örülök, ha nemlátom ket.

- Ezek szerint nem akarsz nekem segíteni?- Mit vagy úgy oda! Nem a te dolgod! Kialkudták a vé-

telárt, felmarkolták a dohányt, és leléptek. Amúgy is egy-más közt akartak lenni. Hol vagyok én ebben a képben, tebikfic?

Svetye lehorgasztotta a fejét. Hosszú hallgatás után eztmondta:

- Ákos félmillióval tartozik anyának. Szerz dést írt rólaannak fejében, hogy anya átköltözik hozzám, és a nagy

35

ház egyedül csak az övé, ahogy ez a papírokon is áll. De,Ferkó, egyetlen forintocskát sem adott. A kapuzárakatellenben kicseréltette, nehogy be tudjunk menni. Összesenennyibe van neki anya eltávolítása ...

A százados arcán némi érdekl dés mutatkozott. Kisséközelebb húzódott Svetyéhez.

- Anna néninek ez fájdalmat okoz? Mármint, hogyÁkos csaló?

- Nem. Nem szól err l egy szót sem.- Hát?- Nem szép dolog, hogy ezt mondom - Svetye kínlódva

formálta a szavakat -, de anya örököse én vagyok. Amikornagykorú lettem, anya kett s végrendeletet készíttetett: havalamelyikünk utód nélkül halna meg, a másik fiú a teljesjogú örökös. Tehát én mindkét oldalon érdekelt vagyok.

- Csakhogy ezen is túlvagyunk! Közlöm, én nem vagyokhagyatéki szakember. De most már értem, hogy miért fi-gyeltétek ti úgy egymást! - Olajkár hangyái beindultak. -Ha nem tévedek, te ezek után a Sóstófürd építkezésébenis érdekelt lettél.

Svetye bólintott.- Walter-Póth rendes ember. Kárpótlást ígért a vadász-

társaságnak. Többször eljött hozzám tárgyalni. Így szerzetttudomást Ákos adósságáról is... Beléptem a munkakö-zösségbe. Kellene a pénz...

-...te kis hülye! Seggfej! - A százados mérgesen azasztalra csapott. - És most azt akarod t lem, hogy hátulrólgarantáljam a tranzakcióidat. Mint egy csendestárs. Elké-peszt !

- Haverok voltunk, Ferkó. Kinek szóljak, ha nem ne-ked? Ki az úristennel tudok ezekr l a dolgokról beszélni?

- Mennyi pénzt kaptál ett l a Walter-Póthtól? - csapottle vésztjóslóan Olajkár.

36

- Az idei útépítések alapján ti... tizenötezret - dadogtaSvetye. - Jöv re jóval többet ígért, izé ... nagyobb pénzmunkákat.

- De azért baj, hogy elt nt Ákos?- Igen. - A sz ke férfi kivárt. - Van egy nagyobb baj is -

suttogta el rehajolva. - Elt nt, Ferkó, a dupla csöv bel-gám ... a ... a terepjáró csomagtartójából...

- A szentségit! - ugrott fel a százados. - Amivel rál ttélÁkosra?

- A... az ...

9.

A következ hónapokban rossz érzések kerítették hatal-mába a századost, valahányszor eszébe jutott Svetye vagya kátori társaság. Lelkiismeretét azzal nyugtatta, hogy a fiúbizonyára újból feljött volna, ha mégis annyira fontos az személye. A puska azonban nem hagyta békében.

- Bemegyek az öreghez - mondta egyszer Bordi had-nagynak, akivel leült konzultálni ebéd után. - Ez komolydolog, amit be kell jelenteni.

A kis ember az állát dörzsölte.- Nézd, tényleg nem akármir l van szó. De hát ott a va-

dásztársaság, és ott is vannak rend rök. Csak van annyiesze, hogy bejelenti. Mi nem lehetünk minden tyúkügybennyomozók. Más se hiányzik.

- Nekem itt valami nem tetszik. Gyújts rá, és kérlek, fi-gyelj. Józsa Ákossal csaknem haragban váltunk el. bán-tott meg. Miért nem hív fel vagy ugrik be, ha már úgyisBudapesten van? Korábban számtalanszor felkeresett, azév minden szakában.

- Akkor menj el te hozzá. Rád férne egy ilyen nyugtató.

37

- A bibi csak az, hogy nem tudom a címét. Furcsa, Sve-tye sem tudta. Már nem emlékszem, hogy Táborhegyet em-legetett-e vagy pedig Táborhegyi utat. Mit tudok így ten-ni? Megnéztem a térképet is. Nem lettem okosabb.

- Te, Feri, menjünk ki együtt. Most azonnal és a szolgá-lati kocsival. - Bordi elindult az ajtó felé. - Majd én disz-ponálom az utat, addig te nyugodtan öltözz fel.

Hármasban indultak. A gépkocsivezet javaslatára las-san végighajtottak az összes járható úton, de néhány félbe-maradt építkezésen kívül nem találtak nyomot.

- Kiszállás - vezényelt Bordi. - Háromfelé osztjuk a te-repet, és minden házba bemegyünk. Hátha valaki infor-málni tud. Gyerünk, nem várjuk be a tavaszt.

Ám amikor a koromsötétben újra találkoztak a kocsinál,egyikük sem szólalt meg, mert nem volt mit mondani.

- Semmi? - kérdezte Bordi, amikor ismét Olajkár szobá-jában voltak. - Te mintha töprengenél valamin, századoselvtárs.

Olajkár némán kiteregette a térképet az asztalra. Hegyesceruzával berajzolt egy kis kört a Táborhegy északi olda-lán.

- Itt áll egy téliesített vállalati üdül . Három szoba azegész. A gondnok a szuterénben lakik. Nahát ez az emberadott egy esetleges nyomot. Figyelj. Elmondtam neki azt akeveset, amit tudok. Személyleírást adtam Ákosról és Kla-risszról. Ekkor kezdett érdekl dni. Majd amikor Ákos köl-tözését hoztam szóba, megállított, és apránként a követke-

ket rakta össze. Tavaly november hetedikén a díszszem-lét nézte a tévében. Egyszer csak figyelmes lett egy teher-autó zúgására. Kiment, hogy rászóljon, mert nem hallottaa tévét. Akkor látta meg, hogy a teherautó tolatással meg-fordul. A sof r kiszállt és egy k ves vállalkozóról kez-dett érdekl dni, akinek a nevét a gondnok hallomásból is-

38

merte. Azt válaszolta, hogy errefelé nincs épülete a k -vesnek. A sof r különben negyven körüli, középtermet ,kerek arcú. Kucsmát hordott, és er s pálinkaszagot árasz-tott.

- Ez tényleg semmi - jegyezte meg Bordi.- Várj. Amikor a teherautó elhaladt a gondnok mellett,

még egy férfit látott meg az ablak mögött. A feje olyanvolt, mint Ákosé.

- Rendszám? Típus? Teheráru?- Háromtonnás IFA. De nem teljesen biztos benne. Ja,

és üres volt, nem látott a platón semmit. Rendszám aznincs.

Bordi csettintett az ujjával.-Azért két kérdést meg lehet bel le fogalmazni. Egy:

melyik napon látták utoljára Kátoriban Ákost? Kett : me-lyik napon vette észre Svetye, hogy elt nt a puskája? Kü-lönben - mondta maró öngúnnyal a hadnagy - egy pilla-natra elkapott a szakmai hév! Lehet, hogy ezek a kés iórában éppen kocsmáznak és törkölyt isznak a fuvarossal!

- Hol ide kapsz, hol oda, barátom. Én egy jól megragad-ható harmadik kérdést tennék legel re: melyik naponhagyták jóvá az adásvételi szerz dést Kátoriban?

-Vedd úgy, hogy megemeltem a cilinderem, századoselvtárs!

10.

Olajkár a következ napokban képtelen volt megszer-vezni a kátori utazást. Még arra sem jutott ideje, hogy fe-lettesét tájékoztassa az ottani különös ügyekr l. Jó két hétmúlva, a márciusi vezet i értekezlet után Kékesi alezredesmagához intette.

41

- Mi ez, kérem? - nyújtott át Olajkárnak egy papírlapot.- Hogyan fordulhat el , százados, hogy én nem tudok er-

l?A fiatal nyomozó átfutotta a lap szövegét, majd sápad-

tan az alezredesre nézett.- Szeretném alaposan elolvasni - mondta halkan.- Üljön le.A papírlap telexüzenetet tartalmazott:„A Kátori-csatorna délkeleti mocsaras részén, a létesí-

tend kemping területén dolgozó munkások fiatal n iholttestet találtak. A tetemet rossz állapota ellenére azono-sítottuk: Losonczi Klára, 26 éves, állás nélküli kátori lakosszemélyében. A bonctani vizsgálat megindult. Kétséget ki-záróan gyilkosság áldozata. A tetem mellett kett s csöv ,belga gyártmányú vadászpuska volt a vízben. A fegyverr lkiderítettük, hogy az Szajkó István, 31 éves egyéni gazdál-kodó, kátori lakosé. Szajkót ezért letartóztattuk.

Jelentjük, Szajkó István tagadásban van, és nem kívánvéd ügyvédet. Ezzel szemben tisztelettel kéri, hogy a gyil-kosság felderítésében dr. Olajkár Ferenc százados aBRFK-tól is vegyen részt. A gyanúsított el zetes informá-ciói alapján kérését megalapozottnak ítéltük. Vége.

Karkalik Tomaj hadnagyparancsnok"

- Mi a lótüd ez!? - toporzékolt az alezredes. - Példát-lan! Pont magával fordul el ilyesmi? Atyavilág! Mahol-nap a vecsési kofák fognak bennünket riasztani...

A százados ekkor lassan Klarisszról kezdett beszélni,félbeszakítva Kékesit. Tömören, de jól hangsúlyozva elme-sélt mindent arról a fájdalmas októberi szombat-vasárnap-ról, a lány ragyogó fiatalságáról, az alkonyi vadászatról,

42

férfiszerelemr l és férfigy löletr l, a megkezdett táborhe-gyi nyomozásról.

Az alezredes fokozatosan lehiggadt. Ráérzett arra, hogyKlarissz mit jelenthetett volna Olajkárnak.

- Most már értem ... izé ... magát is - mondta. - Na,akkor induljon, fiam, amilyen hamar tud. Vigye el Bordit,és menjenek kocsival. Huszonkét órakor várom a telefon-hívását a lakásomon. Naponta. Most menjen. Siessenek!

Valóban siettek. A gépkocsivezet bekapcsolta a kék vil-logót, id nként pedig vijjogva szirénázott. Egyenesen a ká-tori tanácsházáig robogtak. Mindhárman kiugrottak a ko-csiból, majd pillanatok alatt a tanácstitkár el szobájábantermettek.

- Mit mondhatok Potyondi elvtársnak? - kérdezte viasz-sárgán a titkárn .

Bordi nem csekély er feszítéssel félretolta a hölgyet.- Három kávét - mondta, amikor már bent volt a szobá-

ban.Olajkár bemutatta magukat, s ugyanazzal a leveg vel a

Józsa-ház adásvételi szerz dését kérte.- A telekkönyvi osztályon van.- Az meg hol van? - szólt közbe Bordi szemtelenül.- Az épület másik traktusában.- Kérje be ide - parancsolta Olajkár. - Intézkedjék már,

kérem!Rövidesen el ttük feküdt a mappa. A százados alulról

kezdte vizsgálni. Az els beadvány voltaképpen két el ze-tes bejelentés volt. A fels bekezdésben dr. Walter-PóthGéza közli el vásárlási igényét Józsa Ákos ingatlanára, je-lezvén, hogy a vételár kölcsönös kialkudása már folyamat-ban van. Egy bekezdéssel lejjebb Karasz Ottó hasonló be-jelentést tesz Losonczi Klára házának megvásárlásávalkapcsolatban. Hivatkozik arra, hogy az ügylet lebonyolítá-

43

sával Walter-Póthot bízta meg. A harmadik bekezdésben avev k kijelentik, hogy az adásvételnek jogi akadálya nin-csen. Kérik mindezek láttamozását.

-Azt a szentségit! - Ezt Bordi mondta. - Micsoda kétmanus ez! Svetyét úgyszólván már a küszöbön pofára ej-tették. Világos mint a nap, hogy ez ellene szól! Nem is em-lítve az anyjuk haszonélvezeti jogát! Mi van veled, Feri?

- Várj. Nézd a dátumot. Én október kilencedikén, vasár-nap jöttem el, itt pedig tizedike áll! Már másnap beadták!És Ákos, Klarissz is aláírta. Minek, minek írták alá?

- Az semmi! - kiáltott Bordi. - Nézd csak, aznap jóvá ishagyták. Hogy ebben a tanácsban micsoda fenomenálismunkaer k vannak! Ennek hírét fogom kelteni!

- Mondja, kérem, hogyan lehetséges ez? - nézett Olaj-kár szigorúan a tanácstitkárra. - Itt tudni kellett volna,hogy az el vásárlási jog Szajkó Istvánt, mint Józsa általá-nos örökösét illeti meg.Mit akarnak maguk ett l a gyilkostól?Az arcátlannak ható visszakérdezésre Bordi felugrott ahelyér l, de a százados visszafogta.

- Vádaskodás helyett szíveskedjék azonnal válaszolni -suttogta vésztjóslóan -, még miel tt azt mondanám, hogya tanácsi eljárás fölöttébb gyanús.

A tanácstitkárnak a szeme se rebbent, de azért a tisztekjól megfigyelték, hogy er sen gondolkodik, mit is mond-jon.

- A doktor jeles és fáradhatatlan tagja a vébénknek.Annyit fáradozik városunk szépítéséért, hogy a magán-ügyeire nem marad ideje. Ebben az id ben kezdtük el anagy Sóstófürd építését, aminek vezetését a vébé rábízta.A doktor speciális munkaközösséget szervezett, az embe-rek hozzá is láttak azokban a napokban a munkának.Eközben jött be hozzám, elmondta, hogy Józsa és Loson-

44

czi házassága folytán felszabadul ez a két ingatlan. Meg-kért, hogy láttamozzam a beadványt, hadd rohanhassontovább. Én írtam alá, itt mindjárt lepecsételtük, majd át-küldtem az iktatóba.

- De a következ napokban csak behívatta a két fiatalt -fuvolázta egy szeráf arcával Bordi, jóllehet majd felrob-bant a düht l.

-Á, dehogy - válaszolta elnéz en a titkár. - A kislányháza nem kelt el, mert közben Józsa olyan magas árat tar-tott, hogy a házát a doktor és Karasz Ottó csak közösentudták megvenni. Azóta kettéválasztották, Karaszé lett aföldszintes mellékutcai rész, Walter-Póthé pedig az emele-tes szárny.

A nyomozók óriási lelkier vel fogták vissza magukat.- Érthet , érthet - morogta a százados. - Ha nagy a vé-

telár, több átírási illetéket kap a tanács.- Nem a mienk az, kérem - sóhajtott Potyondi. - Meg

aztán, magunk között szólva, végül is potom pénz az a két-millió egy ilyen szép házért. Úgy látszik, valamiért sietteka fiatalok, így a doktorék jól jártak. Ilyen a szerelem, ilyenaz élet.

- Tehát, ahogyan itt olvasom, még azon a héten, októbertizennegyedikén gazdát cserélt a ház. - Olajkár ráncolta ahomlokát, szemüvege ett l kissé lejjebb csúszott az orrán.- Nem értem, és nem tetszik ez nekem. A dossziét ezennellefoglalom, és magammal viszem.

- Parancsol, százados elvtárs? - A titkár kissé megszep-pent.

- Arra válaszoljon, hogy mit tud Józsáról? Ezt követ encsak összefutott vele? Elvégre áfészelnök volt, s t tanács-tag, tehát jól ismert ember a tanácsházán. Kilépett, sza-badságot kért vagy mifene? Beszéljen!

45

- Látom, átment kihallgatásba - közölte újból ridegen atanácstitkár.

A tisztek nem zavartatták magukat. Bordi nyolc ujjaldobolt az asztalon, a gépkocsivezet egyik sárga Sympho-niáról gyújtott a másikra. Vártak.

- Nahát, nem lépett ki - folytatta nehézkesen, de emelthangon. - Szabadságot se vett ki. Összecsomagolt, és el-ment a n vel, biztosan a lány pesti rokonságához. A fenetudja, merre jár. Mi közöm hozzá? Fegyelmit az áfészt lfog kapni.

- Csakhogy Klarissz holttestét itt találták meg! AkkorJózsának is itt kellene lennie. Nem tartja ezt elgondolkod-tatónak? Próbáljon néha összefüggéseket is felismerni! -mindezeket igen cifra lejtésben közölte Bordi hadnagy.

- Kikérem magamnak ezt a hangot!- Nyugalom, Potyondi elvtárs - szólt közbe szárazon

Olajkár. - A hadnagynak igaza van. Ebben a városbangyilkosság történt, maga pedig, már megbocsásson, gyere-kesen és felel tlenül beszél. Egy ilyen vezet l többet vá-runk az „úgy gondolom, azt hiszem"-nél. Érdekelne példá-ul, honnan szerzett tudomást arról, hogy a fiatalok dolgasiet ssé vált az eladásban.

- A doktor mesélte valamelyik napon, még akkor.- Jó. Aztán érdekelne, hogy mib l állapította meg: Józsa

Ákos összecsomagolt és menni készül, valahová a lány ro-konságához.

- Walter-Póth beszélt róla. Talán arról is szólt, hogyJózsa Karasszal állapodott meg a szállítás tekintetében.Erre már nem emlékszem.

- Értem. És a lány is összecsomagolt?- Ó nem. A doktor említette, hogy abban a házban nin-

csenek komoly értékek. Csak a családi képeket meg né-hány limlomot vehetett magához.

46

- Nyilván elvitte a Ford Scorpiót...-...várjon csak. Nahát! Ez a fehér autó, érthetetlen,

október óta ott vesztegel a lány házának kertjében ...

11.

Karkalik Tomaj kezeit dörzsölve hallgatta a vendégekrövid nyomozási ismertet jét. Forró tea, ugyanolyan forrótöpörty s pogácsa g zölgött mindegyikük el tt. Id nként,korelnökként, is bele-beleszólt. Látszott, igen örül a tisz-teknek.

- Jól állunk, elvtársak, bár mi nem vagyunk jártasakgyilkosságok felderítésében. Tessék, itt a boncolási jegyz -könyv. Kit munka. Losonczi Klárát szíven l tték négy-öt hónappal ezel tt. A tetem azóta volt kint a vízben, de atéli fagyban eléggé konzerválódott. A gyilkos módszeresember: kéteres gumikábellel követ kötött a n nyakára éslábára.

- Ki talált rá? - kérdezte Bordi egy harapás után teliszájjal.

- Egy Patkó nev betonozó.- Mi a fenét keresett a mocsárban?- Megnézte a terepet, mert a jöv héten már odaér a kot-

rógép. A területen egy munkaközösség, aminek is tagja,kempinget kezd el feltölteni és alapozni...

-...a morva életbe! Hallod ezt, százados elvtárs? -Bordi akkorát ugrott, hogy egészben nyelt le egy fél töpör-ty s pogácsát. De aztán gyorsan visszaült a helyére, látvánOlajkár teljesen közönyös arcát.

A százados hosszasan töprengett. Senki sem merte meg-zavarni.

- Ezek szerint a jöv héten kezd dött volna a kemping

47

helyének feltöltése. És akkor egy lányra és egy puskáraiszap kerül... Hajnalban az összes er kkel végigpásztáz-zuk a területet!

- Minek az. Két emberem már átvizsgált mindent.- Józsa Ákos is ott lesz. A víz alatt... De hagyjuk ezt

holnapra. Svetyével akarok beszélni. Egyedül.Karkalik intett a többieknek. Bordi felkapott még egy

pogácsát, aztán is a többiek után vonult. Néhány percmúlva el vezették a megbilincselt Svetyét. Olajkár intéséreaz r levette róla, majd elhagyta a helyiséget.

A két férfi némán üdvözölte egymást.- Itt kellett volna maradnod, Ferkó, azon a bizonyos hé-

ten. - Svetyének könny futotta el a szemét. - De te még de-cemberben is bosszúállónak mutatkoztál Pesten. - Várt, deválasz nem jött. - Még hét napig küzdhettél volna Klarisz-szért.

- Hogy engem is lel j?Olajkár azonnal megbánta. De megbánta azt is, hogy a

beszélgetésbe egyáltalán belekezdett. Miben is segíthet eza férfi neki? A nyavalygásával semmiképp. Kés bb mégisfigyelni kezdett Svetye szavaira.

- Nem ülnék itt, ha id ben szólok a puska elt nésér l.Sok hibát követtem el, mert mindenr l lekéstem. Mégörültem is, hogy Ákost nem látom, annyira gy löltem,utáltam. Pedig csak néhány napon múlt minden. Ha miketten akkor összefogunk. Csupán egy hétre ...

- Te is úgy érzed, hogy Ákost megölték?A fiú lassan, mélyen bólintott.- Ott pihen is valahol a mocsárban, a régi vadkacsás-

ban. Közben pedig pénzt küld anyámnak, hatszázat ha-vonta ...

-... mit csinál Ákos?! - Olajkár még jobban szembefor-

48

dult Svetyével. - Miért nem ezzel kezdted?! Túlvilági pén-zesutalvány ... ?

- November óta küldi a pénzt. Csekken. Budapest, III.kerület, 14.004 helyrajzi szám. Betéve tudom. Valaki aztakarja elhitetni, hogy él és ott lakik. De én tudom, Ferkó,hogy már is régen halott...

A százados teljes er l megrázta a másikat.- Te, te vénasszony! Az úristenit, beszélj!- Ferkó. Én nem ismerem jól a bátyám írását. Te szaba-

don mozogsz. Nézz ennek utána. Az én érdekemben. És,kérlek nézd meg anyámat is. Meg a kutyát...

- Bordi! Bordi! - üvöltött a százados, amikor Svetyét el-vezették.

- Igenis, Bordi hadnagy, hívásra jelentkezem.- Azonnal visszafordítod a gépkocsit, és reggelre itt van

a legjobb írásszakért nk. Világos? Te velem maradsz.Meglátogatjuk ezt a doktor Walter-Póthot...

-... hogy egy kit vadászvacsorát költsünk el a társa-ságában ...

Magas, felt en jól öltözött id sebb n nyitott ajtót akét tisztnek. Arcán a legkisebb meglepetés sem tükröz -dött. Mintha éppen ket várta volna. Olajkár megfigyelte,hogy a n a nappali felé indul, de aztán mégis a konyhábatereli ket.

- Az uram kés n fog hazajönni - mondta kellemes han-gon. - Két végén égeti a gyertyát. Alig pihen, keveset eszik,ritkán látom. Nagyon magamra hagy, sajnos.

-A konyhabútort is megvették? - kérdezte bambán aszázados. - Érthet , így egy gonddal kevesebb.

-Tudja, mi egy pici garzonból léptünk át ide, aholkonyha nem is volt. A férjem a bútorra is alkudott.

Bordi fészkel dni kezdett.

49

-Asszonyom, magát ugye informálták, hogy mi lejöt-tünk Budapestr l? Ha szabad kérdeznem, ki volt az?

-Tényleg, Gizike, Potyondi elvtárs titkárn je megláto-gatott, amikor maguk átmentek a rend rségre. nagyonizgatott a gyilkosság miatt. És jó füle is van ... Persze, ne-künk nincs takargatni valónk, szívesen látjuk önöket. Uni-cumot? Szódát?

Olajkár és Bordi adták az esetlen tétovát, és laposannézték a literes unicumos üveget. A n erre telitöltött há-rom gólyanyakú poharat.

- Akár be is rúghatunk - a szöveg felhívás volt a kerin-re -, nekem olyan mindegy. És rettenetesen ráérek. Hát

akkor a sikereikre, csinos fiúk!Azzal ledöntötte az egész pohár italt.A két tiszt nagy lendülettel emelte szájához a poharat,

de csak aprót kortyintott. Bordi ezt követ en meglökteOlajkárt a könyökével, majd az ajtó felé bólintott. Walter-Póth állt a küszöbön.

- Jó estét, jó estét. Tudom, vizsgáló nyomozókkal nemfogunk kezet. Az el bb beszélgettem Potyondival.

A feleségéhez lépett, homlokon csókolta, közben elha-lászta el le a poharat.

- Sajnos, be kellett mennem a megyetanácshoz, meg avízügyes kollégákhoz. Az egyik rosszakaróm most azt állít-ja, hogy a vízügy nem adott engedélyt a Sóstófürd építé-sére. Sajnos, ellendrukkerek is vannak. Hazudozók, plety-kagyártók. A kívülállók meg könnyen hitelt adnak a sus-torgásnak. - Legyintett. - Már százszor megbántam, hogybelefogtam.

- Azért máris van egy szép háza - pikirtkedett Bordi. -Az ilyen vállalkozásokra legfeljebb a tanács fizet rá, a vál-lalkozó sosem, igaz Póth úr? Egy kis suska már tavaly isleesett.

50

A doktor laposan nézett a hadnagyra. Kivárt a válasszal,közben leült Olajkár mellé.

- Megépítettük a f útvonalat - mondta rezzenéstelenülés oktatólag. - Gondolom, van fogalmuk, mibe kerül mautat építeni. Minden számlát készséggel prezentálok.A munkaközösségben pedig egyetlen rokonom sincs. Ezértnem értem, miért kételkednek a Józsa Ákos és köztem lét-rejött szerz désben. Ha valaki, én ismerem a törvényt. Ka-rasz Ottó több pénzt tudott lebrennölni, ezért övé lett anégyzetméterben nagyobb rész. Amiben tudok, segítek.Kutyaüt napom volt. Sajnos, más most nem jut eszembe.

Walter-Póth láthatóan elfáradt. A két nyomozó hallgata-gon nézte. Nagy sokára ismét Bordi törte meg a csendet.

- Mit szól ehhez a gyilkossághoz? Meg hogy Szajkó el-nt puskája megkerült? Azt mondja, ami most jár a fejé-

ben.-Jár, jár. Ugyan kérem! Szajkó egy kis stíl ember.

Meggy lölte Józsa Ákost a n miatt. Ákos jó kolléga volt avárosi tanácsban. Egy-egy szóval meg is mondta: miel bbel akarja vinni a lányt, messzire Szajkótól. Azt is mondtanekem, hogy Svetye rál tt. Félt t le, és a menyasszonyát isféltette.

Olajkár közben oldalt fordult, csaknem szembe a dok-torral.

- És miként oldották meg Józsa kiköltözését? Mi úgytudjuk, hogy Karasz Ottó volt szíves Józsa rendelkezéséreállni, így könny szerrel elvihette a bútorait.

- Így igaz, kérem.A doktor elfordult, visszavette a felesége poharát, feltöl-

tötte és koccintásra kínálta:- Egy kortyot, elvtársak, ártani nem használ, hehe.Ebben a pillanatban, valahol az emeleti szárnyon meg-szólalt Ákos kedves bim-bam órája, és elütötte a kilencet.

53

Olajkár úgy ugrott fel, mintha felrobbantották volna.- Én megyek elöl, maguk utánam, Bordi hadnagy zárja

a sort - parancsolta.Walter-Póth megpróbálta elállni az útját.- Ez magánlaksértés! Tiltakozom! És nem félek magá-

tól!Az asszony elrántotta Olajkárt, így a doktor hatalmas

ökölcsapása a lépcs ház tapétázott falát találta el. Olajkárés Bordi rávetették magukat Walter-Póthra. Csak hosszastusa után sikerült a földre teperni, kezét hátracsavarni.

- Kötelet! - üvöltötte Bordi a n nek. - Gyorsan!Az asszony vonakodva engedelmeskedett. Egy szatyrot

tett a hadnagy elé.- Akármi legyek, ha ez nem kéteres gumikábel!- Vigyázva kössük meg - lihegett Olajkár -, nehogy ki-

nyiffanjon.Aztán hármasban átvizsgálták a szobákat. A tárgyak, a

bútorok ugyanúgy álltak, mindenütt, mint Ákos idejé-ben ... A zokogó asszonyt Bordi tolta el az útból. Olajkársürgette ket hátulról, majd ezt kiáltotta:

- Doktor Walter-Póth Géza, letartóztatom ...- ... Ferikém, százados elvtárs, te kinek beszélsz? Üres

a ház! Walter-Póth ugyanis meglépett...

12.

Néhány döbbent másodperc múltán már Karasz kapujátdöngették, de senki sem nyitott ajtót.

- Leléceltek a rohadékok a teherautóval - közölte mali-ciózusan Bordi.

Olajkár jól ismerte a járást. Visszamentek, majd a kertenkeresztül behatoltak Karasz házrészébe. Ott is minden a

54

régi helyén állt. A tisztek dühösen indultak vissza a rend-rségre, az iszonyúan reszket asszony társaságában.

Amíg Bordi eredménytelen próbákat tett a kihallgatására,Olajkár leadta telexen az országos körözést, két személyreés egy háromtonnás IFÁ-ra. Mire végzett, tíz óra lett. Ne-héz szívvel vette fel a kagylót, hogy Kékesi alezredest tájé-koztassa.

A megbeszélés értelmében derengés el tt adott Karkalikriadóparancsot. Az összes bevethet ember talpon volt.Patkót is odarendelték. Ki bottal, ki sz karóval indult,ami nem kis bonyodalmat okozott az autókba való beszál-lásnál. A Kátori-csatornától aztán felvették a vízügyesekgumicsizmáit, és elindultak dél felé, a vékony nádas ingo-ványos területére. Patkó mutatta az utat. A társaság csatár-láncban lassan, figyelve-szurkálva haladt el re. Az erdszélén kiderült a nagy semmi. Aztán odább folytatták. Ígyment ez egész délel tt. Olajkárt addigra kiverte a verejtékaz idegességt l.

- Abbahagyjuk - intett Karkaliknak -, küldd az embere-ket ebédelni. Menjünk mi is vissza. Ja, és ne szóljatok hoz-zám. Csendet akarok magam körül.

De azért mégis együtt ebédeltek. A leves után Bordiodasúgta a századosnak:

- Kint vár az írásszakért . Fontos ... lenne, Feri.Olajkár két lépéssel kint volt.- Tudom, gyorsan. Tehát: Losonczi Klárától nincs pilla-

natnyilag aláírásunk. Az útlevele sincs meg. Amit azonbanle a kocsijában találtam, az is elég. Minden aláírása pri-

mitív hamisítvány! Józsa Ákos aláírásai ezzel szemben ki- utánzatok!

- Derék. És köszönöm! szintén megmondom, ez a tájé-koztatás meger sít bennem egy elgondolást. A többit a ko-csiban.

55

Olajkár visszament a terembe, és udvariasan elköszönt avendéglátóktól. Budapestre rendelték a stábot - mondta -,de alkalmasint visszajönnek.

- Mi az úristennek fütyörészel? - dörmögött Bordi ké-bb a háta mögött, miután a százados, szokásától elüt -

en, csaknem dalra fakadt.Bordi legnagyobb mérgére a százados válaszra sem mél-

tatta. Jóval kés bb, amikor már a f város közelében jár-tak, hirtelen elnevette magát.

- Ó barátocskám, minden olyan, de olyan egyszer !- Ez nekem szól vagy annak a nótának, ami hovatovább

az agyamra megy? Le vagy te... lihegve! Mit fogunkmondani az öregnek?

- Te, Bordi, emlékszel még az én gondnokomra a Tábor-hegy tetején? Hogy mit mondott nekem ez a manus? Na?November hetet, ugye? És mikor t nt el Józsa Ákos? Ok-tóber elején. Te milyen következtetést vonsz le kátori nyo-mozásunk alapján, he?

- Az isten belé! Az egyik dátum hamis!- Ez az, apuci! Nekem már régóta nem tetszik itt valami.

Gondolkozz te is! Kátoriban nem találjuk meg Ákost, demegtudjuk, hogy már Ákos október tizediki aláírása is ha-misítvány. Ámde a mi gondnokunk csaknem egy hónappalkés bb látja Karaszt, Ákossal. Szóval, kérem hadnagy aszintézist!

- A gondnok hazudott! - Bordi úgy csapott le a válasz-szal, mint éhes kacsák a nokedlira.

- Hát ezért dolgozok veled szívesen, te fajankó!A gépkocsivezet erre átnyújtotta a telefonkagylót.- Itt az id , hogy az elvtársak er sítést kérjenek a köz-

ponttól.Negyven perccel kés bb, a gyönyör kora tavaszi esté-

ben Kékesi alezredes emberei óvatosan körülvették a vál-

56

lalati üdül t. Olajkár és Bordi a kertkapunál becsengetett.A gondnok zavart képet vágott.

- Nicsak. Mintha magával már találkoztunk volna. Zsa-ru, mi?

- Bemehetünk? - kérdezte Bordi atyásan. - Magánakigen jók a megfigyelései. Hátha akad még elmondanivaló-ja.

A gondnok aggodalmaskodott.- Rendetlenség van, tatarozás folyik. Még a f tés sincs

rendben. A lehet legrosszabbkor jöttek. Talán pár napmúlva.

- Ha jól értem - rebegte Bordi -, maga hivatalos közegetakar feltartani áldozatos munkájában. Szétl jem a zrityó-ját, f nök? - tette még hozzá angyalarccal.

- Nem bánom, menjünk be a szobámba - jött gyorsan aválasz.

Olajkár a szemével intett Bordinak, aki karon fogva el-vezette a gondnokot. A százados a terasz felé ment. Óvato-san benyomta az ajtót. A társalgóban sötét volt. Sorra nyi-tott be a szobákba, majd a fürd szobába. Mindenütt ren-detlenség honolt. Utoljára nyitott be a vécébe, és ekkoregy árny t nt el az ablakból. A százados kirohant a kertbe.Mire a létrához ért, az alezredes emberei már megbilincsel-ték a lapos tet n kushadó Karaszt és Walter-Póthot.

Ezt követ en a három b nöz t a három szobában külö-nítették el. Kékesi, Olajkár és Bordi sorra járták a szobá-kat. A két kátori konokul hallgatott, csak a gondnokot si-került szóra bírni. Bordi ugyanis, hogy az alezredes nehallja, ezt súgta a fülébe:

- Ha nem dumálsz, szétlövöm a töködet!Ez hatott. A sebtiben felvett jegyz könyvbe értelmes

mondatok kerültek:„Tavaly, október elején, a napra nem emlékszem, Wal-

57

ter-Póth csöngetett be, és a Losonczi család építkezésefel l érdekl dött. Beszédes hangulatban voltam, pláneazért is, mert adott ötszáz forintot. Én jól ismertem a Lo-soncziékat, ezt elmondtam Póthnak, aki ett l kezdve pén-zes munkát kezdett emlegetni. Mondta, másnap elküldi aKaraszt, aki majd komoly el leget ad. Már korán reggel ittvolt egy fiatalemberrel, akit nem ismertem. A teherautójá-val feltolatott az erd ig, hogy ne legyen felt . Aztánbent nálam iddogáltunk. Egyszer azt mondja Karasz, meg-néznék az üdül t. Mondtam, menjenek csak, nem zavar-nak senkit. De azért pár perc múlva utánuk mentem, mertKarasz nem adta oda a pénzt. Ahogy felérek, hallom,mondja a fiatalember, hogy jöv nyárig ellakhatnának itt,ezt nekem megfizetné, dolgozni meg az Óbudai Áfészbemenne. Többet már nem szólhatott, mert ekkor Karasz le-csatolt egy gumikábelt a derekáról, és gyorsan a nyakáratekerte hátulról. A másiknak hamar vége lett, úgy szorítot-ta. Délután megjött Walter-Póth, adott négyezer forintot,azzal, hogy vetk ztessem le a fiút és temessem el. Karaszközben felment a kocsihoz és egy demizson törkölypálin-kával jött vissza. Jó beitatott, majd azt mondta, hogy a te-herautó alatt ássak gödröt. Én akkor megástam. k kettenfelhozták a fiút, valami ócska fürd köpenyben raktuk hár-man a földbe. Ledöngöltük és planíroztuk a terepet, aztánvisszamentünk pálinkázni. Én az eszméletlenségig berúg-tam. Reggel alig tudtam magamhoz térni. Aztán úgy októ-ber közepe felé megint eljöttek, de nem a teherautóval.Walter-Póth letett még négyezret, és azt mondta, hogy pianuku ezután, meg hogy november hetedikét kell monda-nom, ha netán a rend rség szaglászik. Tegnap éjjel váratla-nul beállítottak. A teherautó megint fent van, ott a sír fö-lött..."

58

A rend rök szembesítették a három embert, felolvasvána gondnok vallomását. Karasz hamar megtört:

- A doktor ölte meg a lányt, és azt mondta, nekem kellkicsinálni a másikat, hogy kvittek legyünk. Józsával, azáfész elnökével tárgyaltunk már az uszodaépítésr l, denem akart belemenni a feltételeinkbe. A házra meg már azapám is alkudott az apjával, szerettem volna megszerez-ni, mégis régimódi úri ház, tudja, ez nekem presztízskérdésvolt. Svetye puskáját Walter-Póth lopta el. Hülye volt,hogy nem vitte vissza. Elcseszte az egészet. Ez egy ördög!Józsa Ákossal hozatott az áfészb l tíz méter gumiká-belt ... - Karasz sírva fakadt. - Hülye állat voltam, egye-dül is megvehettem volna Józsa házát. Tisztességesen...

A nyári ítélethirdetéskor Walter-Póth Gézát kötél általihalálra, Karasz Ottót életfogytiglani fegyházbüntetésre, agondnokot nyolcévi börtönre ítélték. A doktor felesége fel-függesztett büntetést kapott.

Olajkár mindezt már nem várta meg. N vérével befizet-tek egy adriai nyaralásra. Az alezredes öt hétig nem is láttaa szemüveges elhárítótisztet.

Az id lassacskán porral fedte be a súlyos b ncselek-ményt, a századost újabb, mer ben más feladatokra vezé-nyelték.

Szeptember utolsó napján Olajkár egy levelet talált apostaládában.

- Ha érdekes, olvasd fel, kérlek - mondta a n vére.Ám a sorok láttán összeszorult a férfi torka. A levélben

ugyanis ez állt:

59

Kedves Ferkó!

Idén rengeteg a t kés réce, s mind az öreg nádasba hú-zódott. Gyere, pajtás, l jük ki a selejtjét. Várlak a szüretre,anyám is emleget. Tavalyi borommal díjat nyertem.

Különben most bent lakunk a városban, mert gyorsanlezajlott az örökösödési eljárás. Potyondi utóda presztízs-kérdést csinált bel le. A sz t azért megtartom. Ja, Kla-rissz háza a minap összeomlott. Apja csak annyit vitt el,amennyi a Ford Scorpióba belefért.

A többit szóban. Szia haver!Üdvözöl: Svetye

- Begyújtok, fázom - mondta rekedten a férfi, és a leve-let a régi újságpapírokba gy rte.

(Vége)

Kiadja a Népszava Lap- és KönyvkiadóFelel s kiadó: Kiss Jen igazgató

Athenaeum Nyomda (87.0516), BudapestFelel s vezet : Szlávik András vezérigazgató

Felel s szerkeszt : Bodó Kláraszaki vezet : B sze Lajos

szaki szerkeszt : Újvári GyörgyFedél: Szlifka Anna

Illusztrációk: Bánfalvy ÁkosMegjelent 2,76 A/5 ív terjedelemben

Budapest, 1987