INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK DEMOKRATIZMUSA · működését és kihasználási lehetőségeit is vizsgálja); valamint (4) nemzetstratégiai (a kutatás az információs

INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK DEMOKRATIZMUSA

A kistérségi feladatellátás rendszerének e-

közigazgatási/e-ügyintézési perspektívái (Modellkísérlet)

2009

AA kkiissttéérrssééggii ffeellaaddaatteellllááttááss rreennddsszzeerréénneekk ee--kköözziiggaazzggaattáássii//ee--üüggyyiinnttéézzééssii ppeerrssppeekkttíívvááii

Készítette: Századvég Alapítvány 2. oldal, összesen: 104

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK ........................................................................................ 2

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ ............................................................................... 4

ÉRTELMEZÉSI KERET.................................................................................................................4

ÉRTELMEZÉSI KERET..................................................................................... 11

MIRE VÁLLALKOZIK A TANULMÁNY?...........................................................................................11 A TANULMÁNY FELÉPÍTÉSE.......................................................................................................13

KISTÉRSÉG FOGALMA ................................................................................... 15

TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK .......................................................................... 17

ÖNKORMÁNYZATI TÁRSULÁSOK, LEHETSÉGES IRÁNYOK ...................... 20

KISTÉRSÉGEK KIALAKÍTÁSÁNAK SZERKEZETI VÁLTOZÁSAI ................. 22

A TÖBBCÉLÚ KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS SZERVEZETE......................................................................25

RÖVIDEN A KISTÉRSÉGI FELADATELLÁTÁSRÓL....................................... 29

AZ INTELLIGENS RÉGIÓK ÉS KISTÉRSÉGEK FEJLESZTÉSE MAGYARORSZÁGON .................................................................................. 30

ELEKTRONIKUS KORMÁNYZÁS ÉS KÖZIGAZGATÁS................................. 33

ELEKTRONIKUS ÖNKORMÁNYZAT ............................................................... 36

NEMZETKÖZI MEGOLDÁSOK AZ ELEKTRONIKUS ÖNKORMÁNYZÁSRA..............................................40 A MAGYAR E-ÖNKORMÁNYZÁS KIALAKÍTÁSÁNAK STRATÉGIÁJA .....................................................45 AZ EÖNKORMÁNYZÁS FEJLŐDÉSE ELŐTT ÁLLÓ AKADÁLYOK.........................................................50

AZ E-ÖNKORMÁNYZÁSBÓL EREDŐ FELADATRENDSZER – KÍSÉRLET EGY ÁLTALÁNOS MODELL FELVÁZOLÁSÁRA............................................ 58

KISTÉRSÉGI SZINTŰ E-KÖZIGAZGATÁSI ÉS E-KÖZSZOLGÁLTATÁSI MODELL............................................................................................................ 67

ÁLTALÁNOS STRATÉGIAI CÉLKITŰZÉSEK ÉS VÁRHATÓ EREDMÉNYEK AZ E-KISTÉRSÉGI

EGYÜTTMŰKÖDÉSEK ESETÉBEN:...............................................................................................68 E-KISTÉRSÉGI MODELL-KÍSÉRLET: ............................................................................................76


I. A SZÉLESSÁVÚ INTERAKTÍV HÁLÓZAT MEGTEREMTÉSE.............................................................77 A hálózatnak a következő funkciókat kell ellátnia ................................................................. 79 Minimális szolgáltatás meghatározása a kistérségben......................................................... 79

II. A HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA A KISTÉRSÉGBEN ......................................................................80 A nyilvános hozzáférési pontok kialakítása........................................................................... 81 Kistérségi eMagyarország és teleház hálózat....................................................................... 82 Javasolt teleház szolgáltatások............................................................................................. 84

III. A FELHASZNÁLÓK FELKÉSZÍTÉSE AZ E-KÖZIGAZGATÁSRA .......................................................85 Felkészítés az e-közigazgatásra távoktató program útján: ................................................... 85 A kistérségek polgárainak felkészítése az e-közigazgatás használatára ............................. 87

IV. E-KÖZIGAZGATÁSI ALKALMAZÁSOK RENDELKEZÉSRE ÁLLÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA ........................88 Közös kistérségi e-közigazgatási portál kialakítása: ............................................................. 88 E-ügyfélkezelés ..................................................................................................................... 89 Elektronikus ügyvitel.............................................................................................................. 90 Információs alapellátás meghatározása................................................................................ 92 Intelligens kártya (chip-kártya) program................................................................................ 93 Intelligens okmányiroda program .......................................................................................... 95 Vezetői Információs Rendszer (VIR) ..................................................................................... 95 Térinformatikai rendszer alprogram ...................................................................................... 96 Az integrált informatikai rendszer szakmai nyilvántartásai program..................................... 98 Gazdálkodási információs rendszer létrehozása program.................................................... 98 Elektronikus intézményfejlesztés .......................................................................................... 99 Elektronikus közbeszerzés.................................................................................................. 100

V. KISTÉRSÉGI E-MARKETING, E-DEMOKRÁCIA ÉS E-KOMMUNIKÁCIÓ ..........................................101 Kistérségi nyilvánosság program ........................................................................................ 102 Tematikus csoportok létrehozása a civil szervezetek összefogásával program................. 103



Vezetői összefoglaló

Értelmezési keret

A kistérségi feladatellátás rendszerének e-közigazgatási/e-ügyintézési

perspektívái című tanulmány magában foglalja az adott területen elért eredmények vizsgálatát, a helyzet leírását, empirikus elemzést, komparatív dimenziót, valamint a javaslatok és a stratégia megfogalmazását.

Az ily módon felépülő stratégiai kutatás komplex módon egyszerre fogalmaz meg

(1) normatív (amennyiben a kutatás elemzi, népszerűsíti és ajánlásaival

elősegíti az infokommunikációs szolgáltatások demokratikus karakterének

növelését);

(2) tartalmi-lokalizációs (a projekt tartalmi csomópontjának az elektronikus

gazdaság kérdésköre tekinthető);

(3) felhasználás- és gyakorlatorientált (a projekt az eMagyarország Pontok

működését és kihasználási lehetőségeit is vizsgálja); valamint

(4) nemzetstratégiai (a kutatás az információs társadalom és digitális kultúra,

ezen belül különösen az e-gazdaság fejlesztését tűzi ki célul)

preferenciákat.

A kistérségi rendszer fejlődése, fejlesztése napjainkban töretlenül halad előre.

Ugyanakkor a rendszer kiépítésének kezdő állomása alig másfél évtizedes

múltra tekint vissza. E meglehetősen rövid idő alatt a kistérségi együttműködés

jellege, jogi szabályozottsága és nem utolsósorban politikai, gazdasági és

társadalmi szerepe, jelentősége folyamatos átalakuláson ment keresztül.



A kistérségi rendszer az ország egész területét átfogó, régióhatárokat

(megyehatárokat) át nem lépő struktúra. Települések olyan együttese, melyek

között többirányú, valós kapcsolatok funkcionálnak és földrajzilag is

összefüggenek. Közigazgatási egységként a kistérség meghatározott térségi,

településközi funkciókat lát el, térségi tervezést végez, központja város,

kivételesen nagyközség. A kistérség ma leginkább területfejlesztési, és „integrált”

közfel-adatellátási egységnek tekinthető. Értünk alatta, például:

• az önkormányzatok által létrehozott közigazgatási illetékességi

területet (hatósági igazgatási társulás tekintetében);

• körzeti, – a körzetközponti jegyző illetékességi területeként kifejeződő

– igazgatási kistérséget (okmányközpont, gyámügyi, építésügyi,

szociális ügyekben);

• regionális vagy megyei dekoncentrált szervek kirendeltségeinek

illetékességi területét, egyes állami (pl. bíróság, ügyészség) működési

területét;

• oktatási, egészségügyi ellátási körzetet (középiskolák,

rendelőintézetek, kórházak esetén) a történelmi járás területét;- a

területfejlesztési önkormányzati társulások működési területét;

• a területfejlesztés legkisebb területi egységét, a hazai NUTS IV.

szintet.

Az, hogy az utóbbi 10-12 évben a kistérségek a figyelem középpontjába

kerültek, legalább kettő tényezőre vezethető vissza.


• Egyrészt az 1990-ben az újonnan megalakult önkormányzatok hosszabb

ideig saját belső problémáikkal voltak elfoglalva. Az önkormányzati

autonómiából származó látványos fejlődés azonban egy egyre

nyilvánvalóbbá váló problémát: a települési önállóságot a

legmesszebbmenőkig támogató jogalkotás a területi igazgatás

dezintegrációját eredményezte. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban

ezért folyamatosan bővültek az önkormányzati együttműködések


különböző formái, megszaporodtak a legkülönbözőbb céllal létrejött

társulások számai. Ezt a folyamatot felerősítette a területfejlesztés

intézményrendszerének kialakítása és a társulási törvény megszületése.

Tehát, egyre erősebben hatott a rendszer szétaprózottságából adódó

együttműködési kényszer.

• A kistérségben való gondolkodás előtérbe kerülésének másik fő oka az

ország uniós csatlakozásának szándékával függött össze. Ez egyúttal

megerősítette a régiók létrehozásának szándékát is. A régiók létrejöttét

lehetővé tevő decentralizáció elsősorban politikai, államszervezési kérdés,

melynek jelentőségét önkormányzati szempontból az adja, hogy az

önkormányzati és a területfejlesztési funkciók közös

szervezetrendszerben kerültnek megoldásra.

A kistérségeket Magyarországon komplex funkcióval ruházták fel. Ez

tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kistérségi szisztéma kialakítását a

döntéshozók három funkció köré képzelték el, amelyek egyben az

intézményrendszer kiegészítését is meghatározzák:

1. önkormányzati, közszolgáltatási funkció;

2. területfejlesztési funkció;

3. államigazgatási funkció.

A kormány 2003-ban fogadta el a közigazgatási rendszer korszerűsítéséről szóló

2198/ (IX. 1.) Kormány határozatot. Ebben a következő célokat határozta meg:

• Minden állampolgár számára elérhetővé kell tenni a minőségi

szolgáltatásokat;

• A területi és társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni kell;


• Meg kell teremteni a lokális térben is az uniós források maximális

kihasználásának a feltételeit;



• A szolgáltatások színvonalának emelésére úgy kerüljön sor, hogy a

gazdasági szempontok érvényesülésével lényeges mértékű

többletráfordítás ne keletkezzen.


A célok elérése érdekében a kormányzat a következő irányokat fektette le:

• A központi kormányzati feladatok lehetőség szerinti decentralizációja;

• A jogilag lehatárolt kistérségi szint létrehozása (jelenleg 174 db.);

• Fejlesztési régiók kialakítása;

• Az elektronikus ügyintézés bevezetése és elterjesztése.

Ezek alapján a kormány közigazgatási korszerűsítési programja négy pillérre

épült, úgymint:

1. A közszolgáltatások és a közszolgáltatás területi rendszerének

korszerűsítése (ezen belül a kistérség intézményesítése);

2. A területfejlesztés modernizálása;

3. A közszolgálat emberi erőforrásainak fejlesztése;

4. A szolgáltató állam kiépítése, az elektronikus kormányzás

megalkotása.

A közigazgatás mindenütt a világon – így Magyarországon is – az egyik

legnagyobb információtechnológia-felhasználó. Így van ez a magyar

önkormányzati rendszer esetében is, ahol a helyi közügyek (a közszolgáltatások

helyi biztosítása, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlása, valamint

mindezek személyi és anyagi feltételeinek megteremtése) minden területét

átfogja a kellő időben szerzett és megfelelően alkalmazott információ.

Ugyanakkor egy 2008. decemberében a KÖEF ülésére készült szakértői

tájékoztató lesújtó megállapításokat tesz:

• Az összes önkormányzatnak mindössze 10 százaléka rendelkezik

informatikai statisztikával.


• Bár elfogadták a Magyar Információs Társadalom Stratégia e-

önkormányzati részstratégiáját, a gyakorlatban kevés rsészét sikerült

megvalósítani.


• Sok településen egyáltalán nem valósult meg eönkormányzati fejlesztés,

így pl. nem alakítottak ki nyilvános hozzáférési pontokat (pl.

eMagyarország Pontok), saját honlapot.

• A közigazgatási szolgáltatások a legkisebb mértékben sem

elektronizálódtak. Magyarország lakosságának kevesebb mint 30

százaléka számára tették lehetővé az elektronikus önkormányzati

szolgáltatásokat.

• Az elektronikus-informatika fejlesztések többsége adhoc jellegű.

• Az önkormányzatok zöme a szűkös erőforrásait kötelező feladatainak

ellátására koncentrálja, az eközigazgatási megoldások bevezetését

legfeljebb saját honlap kialakításával, illetve az állami támogatású

eMagyarország Pont létesítésével elintézettnek tekinti.

Mindezek alapján a jelentés fájdalmasan leszögezte, hogy a települési

önkormányzatok döntő többsége nem adott, vagy nem tudott válaszokat adni az

elektronikus közigazgatás és az elektronikus közszolgáltatás egyre fokozódó

kihívásaira.

Ennek fényében ismételten szinte az alapokról kell kezdeni az eönkormányzás,

ekistérség fejlesztését. Az intelligens kistérség alatt olyan fejlett információs

infrastruktúrával rendelkező, sajátos minőségű földrajzi egységet (vagy

települések összességét) értünk, amely egyrészt a kormányzatok

(önkormányzat), a vállalkozások, a non-profit szféra (oktatás, kultúra,

egészségügy, társadalmi szervezetek) és az állampolgárok közötti korszerű

elektronikus információcserét, másrészt az üzleti, közhasznú tranzakciók

lebonyolítását biztosítja.


Ennek fényében igyekszünk egy olyan általános modellt megalkotni, mely elvileg

minden olyan kistérségi társulás számára mintául szolgálhat, ahol még nem

kezdték meg a térség közös e-közigazgatási, e-közszolgáltatási feladatainak

összehangolását, azaz nem alakították meg az e-kistérségi rendszerüket. A

modell emellett – várakozásaink szerint – azon kistérségek számára is


hasznosítható, ahol a koncepció ugyan legyártásra került, de vagy megfeneklett

a kivitelezés, vagy elvesztette dinamizáló jellegét (a terv elavulttá vált).

Ennek ismeretében a prioritások a következők:

I. A szélessávú interaktív hálózat megteremtése.

II. A szélessávú hálózathoz történő hozzáférés biztosítása.

III. A felhasználók (hivatali dolgozók, polgárok) felkészítése az e-

közigazgatásra.

IV. Az e-közigazgatási alkalmazások rendelkezésre állásának biztosítása.

V. Kistérségi e-marketing, e-demokrácia és e-kommunikáció.



Értelmezési keret

Mire vállalkozik a tanulmány?

A kistérségi feladatellátás rendszerének e-közigazgatási/e-ügyintézési

perspektívái című tanulmány magában foglalja az adott területen elért

eredmények vizsgálatát, a helyzet leírását, empirikus elemzést, komparatív

dimenziót, valamint a javaslatok és a stratégia megfogalmazását.

Az ily módon felépülő stratégiai kutatás komplex módon egyszerre fogalmaz meg

(1) normatív (amennyiben a kutatás elemzi, népszerűsíti és ajánlásaival

elősegíti az infokommunikációs szolgáltatások demokratikus karakterének

növelését);

(2) tartalmi-lokalizációs (a projekt tartalmi csomópontjának az elektronikus

gazdaság kérdésköre tekinthető);

(3) felhasználás- és gyakorlatorientált (a projekt az eMagyarország Pontok

működését és kihasználási lehetőségeit is vizsgálja); valamint

(4) nemzetstratégiai (a kutatás az információs társadalom és digitális kultúra,

ezen belül különösen az eMagyarország Pontok fejlesztését tűzi ki célul)

preferenciákat.

Értelmezésünkben a megvalósítani kívánt stratégiai kutatás tehát egyaránt

szolgálja


(1) az E-programok demokratikusabbá tételét, (a stratégiai projekt egyfelől

vizsgálja az eProgramok demokratikusságát – beleértve a

demokráciadeficit kérdéskörét –, másfelől a projekt önmagában is

fokozni kívánja az információs társadalom „demokratizálását”,

amennyiben eredményeinek széleskörű disszeminációjára törekszik, s


így elősegíti a jelenlegi és jövőbeni e-közszolgáltatások a társadalom

minden rétegére való kiterjesztését);

(2) a nemzetstratégiai értelemben kiemelten kezelendő, s így mindenfajta

pártpolitikai csatározástól függetlenítendőként kezelendő szakpolitikai

területek fejlesztését;

(3) a nonprofit-szekor és az állami törekvések összehangolását (a

kormányzati preferenciák és a nonprofit szektor elvárásainak

közelítését);

(4) a digitális kultúra és a digitális gazdaság fejlesztésében eddig elért

eredmények transzparenssé tételét;

(5) a digitális gazdaság fejlődésének elősegítését (mint a kortárs igények

leginkább virulens terrénumát);

(6) az infokultúra „európaiasodását”, amennyiben komparatív módon

nemzetközi összehasonlításra is törekszik.

A fenti célokkal összhangban a projekt kifutását tekintve várakozásaink szerint

hozzájárul

(1) az e-ügyintézés és e-közszolgáltatások előnyeinek tudatosításához;

(2) a társadalmi, gazdasági fogadókészség növeléséhez;

(3) az e-közszolgáltatások használói számának növeléséhez; ezáltal végső

soron


(4) az infokommunikációs szolgáltatások demokratizmusának erősödését

segíti elő.


A tanulmány felépítése

A kistérségi rendszer fejlődése, fejlesztése napjainkban töretlenül halad előre.

Ugyanakkor a rendszer kiépítésének kezdő állomása alig másfél évtizedes

múltra tekint vissza. E meglehetősen rövid idő alatt a kistérségi együttműködés

jellege, jogi szabályozottsága és nem utolsósorban politikai, gazdasági és

társadalmi szerepe, jelentősége folyamatos átalakuláson ment keresztül. A

kezdeti, csupán statisztikai jellegű és ezáltal névleges „kreáció” az idő folyamán

valódi funkciókkal bővült, előbb, az 1990-es évek második felétől

területfejlesztési alapegységgé vált, majd 2004-től komplex területi

közszolgáltatói funkciókkal bővült szerepköre. A funkcióbővülés természetesen

nagyrészt nem a szerves fejlődés eredménye – persze, ezen a téren is jelentős

előmozdulás tapasztalható –, hanem tudatos kormányzati döntéshozatali

folyamat következménye.

A kistérségi rendszer kiépítése és fejlesztése organikusan kötődik a hazai

regionalizáció folyamatához. Hazánk azon európai országok közé tartozik,

amelyek nem rendelkeznek közösségi értelemben vett regionális tagoltsággal,1

ezért a regionális folyamatok előmozdítása „felülről”, a kormányzat irányából

történik központi irányítással (ún. regionalizálás/regionalizáció), nem pedig

„alulról”, a régiók szintjéről építkezik, mint a – számos, elsősorban föderatív

berendezkedésű országban létező – regionalizmus.

A kistérség, mint közigazgatási egység, közigazgatási szolgáltató központ

kiépítésének koncepciója szintén a központi adminisztráció stratégiai

célmeghatározása volt, amely tökéletesen beleillett a széles értelemen vett

közigazgatási reformba, sőt alappillérét képezte/képzi a területi közigazgatás

átalakításának.


1 Természetesen a megyerendszer hagyományai megteremtettek egyfajta „regionális” berendezkedést és identitást, ez azonban nem hasonlítható össze az önkormányzatisággal rendelkező régiók helyzetével. E mellett az Európai Uniós források lehívásánál, a területfejlesztés területén a megyénél nagyobb területi egységet véltek optimálisnak a feladatok hatékony ellátása szempontjából nagy általánosságban a szakemberek.


Jelen tanulmány kiemelt célja, hogy a közigazgatás átalakításának kistérséget

érintő speciális területét, az e-kistérség és az e-önkormányzat fejlődését

helyezze górcső alá. A terület azonban nem ragadható ki a kistérségi rendszer

égészének fejlődéséből, a kistérségek funkcionális fejlődése történetéből,

valamint természetesen az e-közigazgatás, az e-government hazai kialakítása

és helyzete kontextusából.

Ennek megfelelően a tanulmány két elkülönülő, mégis – mind a

folyamatábrázolásban, mind a jelenlegi állapot értékelését illetően – szervesen

összeillő részből, fejezetből áll, amelyek különböző alfejezetekből épülnek fel.

Az első részben röviden értekezünk a kistérség fogalmi meghatározásáról,

alkotmányos-jogi helyzetéről, funkcióinak bemutatásáról. Felvázoljuk azokat a

legfontosabb állomásokat, amelyek a kistérségi rendszer fejlődése

szempontjából kiemelt fontossággal bírnak. A többcélú kistérségi társulások

létrehozásával, sajátos, komplex feladatellátásra szerveződött egységek jöttek

létre a kialakított kistérségi rendszer keretein belül. Ezek működésének, azaz a

közfeladat ellátás bővebb bemutatására ebben az alfejezetben nem igen

vállalkozunk, ugyanis erről egy másik tanulmányunkban („Az eMagyarország

Pontok kihasználásának lehetőségei a kistérségi feladatellátásban”) nagyobb

terjedelemben esik szó.


Ezt követően térünk rá tanulmányunk fő részére az e-önkormányzat és az e-

kistérség hazai állapotának elemzésére. Igyekeztünk az eddig megjelent e-

kistérségi stratégiák felhasználásával olyan általános koncepciót kidolgozni,

amely azon kistérségek számára mintaként szolgál, amelyek az e-közigazgatás

terén még fejlesztésre szorulnak.


Kistérség fogalma

A kistérségi rendszer az ország egész területét átfogó, régióhatárokat

(megyehatárokat) át nem lépő struktúra. Települések olyan együttese, melyek

között többirányú, valós kapcsolatok funkcionálnak és földrajzilag is

összefüggenek. Közigazgatási egységként a kistérség meghatározott térségi,

településközi funkciókat lát el, térségi tervezést végez, központja város,

kivételesen nagyközség. A centrumszerepet betöltő város mellett a kistérségben

található többi város is un. társközponti szereppel bírhat. A kistérség viszonylag

stabil határokkal, lehatárolással rendelkezik, ezek megváltoztatására csak

feltétlenül indokolt esetben kerülhet sor. A lehatárolását jogszabályi keretek

biztosítják. Az államigazgatási körzetek a kistérségen belül alakíthatók ki,

mégpedig úgy hogy a kistérségen belül több államigazgatási körzet is

kialakításra kerülhet.


Az Alkotmány nem tartalmazza a kistérség kategóriáját sem az ország területi

tagozódására, sem a helyi önkormányzati rendszer alapvető szabályaira

vonatkozóan. Ebből következően az egyes alkotmányos rendelkezések között

nem találkozunk a kistérség fogalmával sem mint területszerkezeti-földrajzi, sem

mint közigazgatási egységgel. A helyi önkormányzatokról szóló törvény (Ötv.) a

kistérség fogalmát szintén mellőzi. A törvényben szó van a „térségi szerepről,”

mégpedig a nagyközség várossá nyilvánításával összefüggésben, továbbá

találkozunk a „körzeti” kifejezéssel is a megyei önkormányzat feladat és

hatásköréről szóló szakaszokban, az említett szóhasználat azonban semmiféle

összefüggésben nincs az általunk kistérségnek nevezett területi egységgel és a

kistérségi feladatellátással. A helyi önkormányzatok társulásairól és

együttműködéséről szóló törvény (Ttv.) a szabályozás céljai között említi a helyi

önkormányzatok együttműködésének bővítését, a térségi kapcsolatok

elmélyítését. A kistérség kifejezés, illetőleg a kistérség definíciója a törvényben

azonban nem kapott helyet.


A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény (Tftv.) eredeti 1996.

évi változata meghatározta ugyan az általa elképzelt kistérség-fogalmat, adós

maradt azonban a kistérségnek a területfejlesztés szervezetrendszerében

elfoglalt helyének és szerepének, működtetésének és szervezetének

definiálásával, illetőleg szabályozásával. A törvény 1999-es módosítása kapcsán

a kistérség területfejlesztésben betöltött szerepe nőtt, a „területfejlesztési

kistérség” kialakulása is ennek a módosításnak köszönhető. A területfejlesztési

törvény 2003. évi módosítása, valamint a többcélú kistérségi társulásokról szóló

törvény –szintén 2003-as- megalkotása, egyrészt tovább erősítette a kistérségek

területfejlesztési funkcióját, másrészt, azon túlmutatva kialakította a

területfejlesztési-közszolgáltatási kistérség kategóriáját, amely, a közigazgatási

kistérség „előszobájának” tekinthető.

A jelenlegi helyzet, tehát egy folyamat eredményeként jött létre. A kistérség ma

leginkább területfejlesztési, és „integrált” közfel-adatellátási egységnek

tekinthető. Értünk alatta, például:

• az önkormányzatok által létrehozott közigazgatási illetékességi

területet (hatósági igazgatási társulás tekintetében);

• körzeti, – a körzetközponti jegyző illetékességi területeként kifejeződő

– igazgatási kistérséget (okmányközpont, gyámügyi, építésügyi,

szociális ügyekben);

• regionális vagy megyei dekoncentrált szervek kirendeltségeinek

illetékességi területét, egyes állami (pl. bíróság, ügyészség) működési

területét;

• oktatási, egészségügyi ellátási körzetet (középiskolák,

rendelőintézetek, kórházak esetén) a történelmi járás területét;- a

területfejlesztési önkormányzati társulások működési területét;


• a területfejlesztés legkisebb területi egységét, a hazai NUTS IV.

szintet.


Történelmi előzmények

A hazai közigazgatás szabályozásának története folyamán a kistérség, a

kistérségi igazgatás többször, több szempontból került már elő:

• A XIX. században, a kiegyezés utáni törvénykezés eredményeképpen jött

létre az államigazgatási járás. Ez a II. világháborúig lényegében

zavartalanul funkcionált.

• 1950-ig a régi közigazgatás szervezeti-szerkezeti felépítettsége több

tekintetben maradt érintetlen. Átfogó átalakítást, nagy változást az 1949-

ben elfogadott Alkotmány, majd ezt követően az első tanácstörvény

hozott. Az akkori szabályozást követően a járás a tanácsrendszer szerves

részévé vált.

A tanács és szerveinek működése egyrészt igazodott a települések

rendszeréhez, másrészt az állam területi tagozódásához. A szétaprózott

települési közigazgatásról azonban már az 50-es évek végén nyilvánvalóvá vált,

hogy irányítása nehézkes, működtetése pedig gazdaságtalan. A szükséges

településintegráció kidolgozott koncepciói, részben településegyesítéseket,

részben közös tanácsok létrehozását vetítették előre.

• Az 1970-es években kidolgozott településfejlesztési koncepció már a

körzetközponti települések fejlesztését preferálta. 1971-ben, a járási

tanácsokat megszüntették, helyüket az elsősorban közigazgatási

feladatokat ellátó járási hivatalok foglalták el. A járási hivatalok 1984.

január 1-től ugyancsak megszűntek. Ezzel együtt megszűnt a járás is,

mint közigazgatási kategória.


• Ezután a városkörnyéki igazgatás váltotta fel a megszűnt járási

igazgatást. Ebben a rendszerben a fajsúlyosabb és speciális szakértelmet

igénylő ügyek intézése nem a községi tanácsok egységes szakigazgatási

szervénél, hanem a városi tanácsok szakigazgatási szervénél történt, un.


városkörnyéki referensi rendszerben, ahol egy település adott igazgatási

ügyét egy ügyintéző intézte. Ez a szisztéma már a kétszintű közigazgatás

létrehozását vetítette előre. A városkörnyéki igazgatás a

rendszerváltozásig működött.

A kistérség fogalmának, funkciójának a közigazgatásban elfoglalt helyének

tisztázására irányuló törekvésekkel már a rendszerváltozást követő években

megjelentek. Az, hogy az utóbbi 10-12 évben a kistérségek a figyelem

középpontjába kerültek, legalább kettő tényezőre vezethető vissza.

• Egyrészt az 1990-ben az újonnan megalakult önkormányzatok hosszabb

ideig saját belső problémáikkal voltak elfoglalva. Az önkormányzati

autonómiából származó látványos fejlődés azonban egy egyre

nyilvánvalóbbá váló problémát: a települési önállóságot a

legmesszebbmenőkig támogató jogalkotás a területi igazgatás

dezintegrációját eredményezte. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban

ezért folyamatosan bővültek az önkormányzati együttműködések

különböző formái, megszaporodtak a legkülönbözőbb céllal létrejött

társulások számai. Ezt a folyamatot felerősítette a területfejlesztés

intézményrendszerének kialakítása és a társulási törvény megszületése.

Tehát, egyre erősebben hatott a rendszer szétaprózottságából adódó

együttműködési kényszer.

• A kistérségben való gondolkodás előtérbe kerülésének másik fő oka az

ország uniós csatlakozásának szándékával függött össze. Ez egyúttal

megerősítette a régiók létrehozásának szándékát is. A régiók létrejöttét

lehetővé tevő decentralizáció elsősorban politikai, államszervezési kérdés,

melynek jelentőségét önkormányzati szempontból az adja, hogy az

önkormányzati és a területfejlesztési funkciók közös

szervezetrendszerben kerültnek megoldásra.


A csatlakozási folyamat kiemelt jelentőséget adott a kistérségi

együttműködésnek, az intézményrendszer korszerűsítésének, a források

közösségi követelményekkel is szinkronban álló hasznosításának.


Mindezek figyelembevételével a kormány 2003-ban fogadta el a közigazgatási

rendszer korszerűsítéséről szóló 2198/ (IX. 1.) Kormány határozatot. Ebben a

következő célokat határozta meg:

• Minden állampolgár számára elérhetővé kell tenni a minőségi

szolgáltatásokat;

• A területi és társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni kell;

• Meg kell teremteni a lokális térben is az uniós források maximális

kihasználásának a feltételeit;

• A szolgáltatások színvonalának emelésére úgy kerüljön sor, hogy a

gazdasági szempontok érvényesülésével lényeges mértékű

többletráfordítás ne keletkezzen.

A célok elérése érdekében a kormányzat a következő irányokat fektette le:

• A központi kormányzati feladatok lehetőség szerinti decentralizációja;

• A jogilag lehatárolt kistérségi szint létrehozása (jelenleg 174 db.);

• Fejlesztési régiók kialakítása;

• Az elektronikus ügyintézés bevezetése és elterjesztése.

Ezek alapján a kormány közigazgatási korszerűsítési programja négy pillérre

épült, úgymint:

1. A közszolgáltatások és a közszolgáltatás területi rendszerének

korszerűsítése (ezen belül a kistérség intézményesítése);

2. A területfejlesztés modernizálása;

3. A közszolgálat emberi erőforrásainak fejlesztése;


4. A szolgáltató állam kiépítése, az elektronikus kormányzás

megalkotása.


Önkormányzati társulások, lehetséges irányok

A helyi önkormányzatok számára az 1990. évi LXV. „önkormányzati” törvény

nyújtott első ízben lehetőséget önkormányzati társulások létrehozására. A

fokozatosan kialakuló szerveződések a legváltozatosabb összetételben és

működési területtel jöttek létre, más társulásokra tekintet nélkül gyakran azokkal

területi átfedésben. Legtöbbjük tulajdonképpen azért alakult meg, hogy

különböző forrásokhoz jussanak (pl. PHARE, előcsatlakozási alapok), mivel ezek

elnyeréséhez csak kistérségi szerveződések, településszövetségek jutottak

hozzá.

Ezek rendkívül fontos önkormányzati együttműködések azonban, elsősorban az

ország nagy részét lefedő aprófalvas településszerkezet miatt lassan alakultak,

fejlődtek. Az együttműködések száma, összetétele nem biztosított elegendő

alapot ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja a viszonylag magas számú, kis

lélekszámú önkormányzat alacsonyabb teljesítőképességéből fakadó

hátrányokat.

A probléma feloldására a szakma és a bevett európai gyakorlat két lehetőséget

ismer. Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének, egymástól alapvetően

eltérő rendszere:

• a települések összevonása révén optimális méretű önkormányzatok

kialakítása (elsősorban a skandináv országokban alkalmazták ezt a

modellt).

• differenciált hatáskör-telepítés erősítése és a társulási rendszer

kiterjesztése (mediterrán modell).


Szakmai vélemények szerint az előbbi rendszer kiépítése a magyar

önkormányzati viszonyokba történő túlzott beavatkozás lett volna, hiszen az

elveszíthette volna éppen azokat a helyi kapacitásokat, kezdeményező



képességből fakadó előnyöket, amelyekre az uniós fejlesztési rendszer

sajátosságaiból fakadóan nagy szükség volt. Ez indokolja, hogy a magyar

önkormányzati fejlődés a mai napig az utóbb felvázolt irányokat követi, ennek

alapköve volt az említett önkormányzati társulások – gyakorlatilag 1990-től

történő- megjelenése és az 1997-es társulási törvény megalkotása is. A

kistérségi rendszer kialakításának alapkoncepciója is erre épült, az

önkormányzati együttműködést kívánta a középpontba helyezni, felismerve azt,

hogy az önkormányzati rendszer megújítása érdekében határozott lépésekre van

szükség, mert az – érthető módon – egyre magasabb szintű lakossági

elvárásoknak a szétaprózódott településstruktúra miatt a rendszer nem tud

megfelelni.


Kistérségek kialakításának szerkezeti változásai

A fejezet röviden áttekinti a hazai kistérségi rendszer főbb fejlődési irányait,

szerkezeti átalakításait

• 1994-es szabályozás: A központi Statisztikai Hivatal 1991 és 1993 között-

jórészt az egykori járásokhoz hasonló, de nem közigazgatási alapon

rendeződő 138 un statisztikai kistérséget alakított ki. Ezek gyakorlatilag a

statisztikai adatszolgáltatás egységeként működtek.

Mivel ekkor már megkezdődött a területfejlesztési törvény koncepciójának

kidolgozása, és a területfejlesztési támogatások egyes fajtái olyan

területbeosztást igényeltek, amely teljes egészében és ismétlés nélkül fedték le

az ország területét, és amely alapján meg lehetett határozni a kedvezményezett

térségeket, kézenfekvő volt a rendszer területfejlesztési „felhasználása”. Ez

alapján a statisztikai kistérségi rendszer vált az Európai Unió terület beosztási

rendszere szerint a NUTS 4 szint.

• 1996-tól felülvizsgálták a kistérségi rendszert, és 1998. január 1-étől 150

KSH körzetet hoztak létre.

Még, ugyancsak 1996-ban létrehozott területfejlesztési törvény,2 a létrehozott

megyei fejlesztési tanácsokban a kistérségeket képviseleti joggal ruházta fel.

Ezzel a lépéssel kapcsolódtak a kistérségek a területfejlesztés rendszeréhez,

mely megalapozta azok egyre nagyobb szerepét a területfejlesztésen belül és

végső soron a területfejlesztési kistérségek létrejöttét mozdította előre.

A kistérségek területét, térségi besorolását korábban a 9002/1998. (s.k.) KSH

Elnöki közlemény tartalmazta.

A létrejött területfejlesztési társulások és a KSH körzetek sok esetben területileg

nem egyeztek meg egymással. Míg a kistérségek száma és területe


2 1996. évi XXI tv.


meghatározott volt, addig a társulások működési területe, együttműködésük

ideje, tagjaik ki-, és belépése tetszőlegesen változhatott. Mindezek

következtében a társulások összetétele instabil volt és működési területük csak

elvétve felelt meg a kistérség területének, illetve több társulás területe is átfedte

egymást. Így ezek a társulások nem voltak képesek a kistérségben az általános

területfejlesztési feladatok ellátására.

Ezen okok miatt 2003-ban, és 2004-ben egy reform folyamat indult el kistérségi

szinten. Az intézkedések szükségessé tették a statisztikai körzetek rendszerének

felülvizsgálatát. Így ez a folyamat olyan kistérségi rendszer létrehozását segítette

elő, mely:

− megfelel a statisztika és területfejlesztés követelményeinek;

− hosszabb távon egybe eshet kistérségi szintű államigazgatási hatáskörök

gyakorlásához szükséges illetékességi területével;

− önkormányzati közszolgáltatások ellátási területének is megfelelhet;

− illeszkedik az Európai Unió NUTS rendszerének szabályozásához;

− hiánytalanul és ismétlésmentesen lefedi az ország területét;

− olyan településeket tartalmaz, amelyek összetartozása a gazdasági,

intézményi, közlekedési, igazgatási kapcsolatok elemzése alapján igazolt;

− kialakítása során valamennyi érintett önkormányzat, közigazgatási és

területfejlesztési szervezet képviselheti magát.


Az átalakítást sürgető álláspont szerint a kistérségi átalakítás szoros

összefüggésben áll az önkormányzati rendszer széles körű reformjával és e

folyamat centrumában a kistérség komplex szerepének fejlesztése és átalakítása

áll. A települési szerkezet elaprózottsága, és a helyi szintű kooperációs készség

fejletlen helyzete mind kevésbé tette alkalmassá az önkormányzati-szolgáltatási,

szervezési és igazgatási feladatok minőségi ellátását.


A központi igazgatás által támogatott, részben piaci és egyre jobban a térség

adottságait is figyelembe vevő rendszer: a kistérségi rendszer kialakítása és

fejlesztése ezért vált elkerülhetetlenné. A területfejlesztés makro-folyamatai

feltételezik és igénylik a kistérségi célok érvényesítését is.

Az intézményesített kistérségi struktúra lényege, hogy az emberek mindennapi

élethelyzetéhez, főképpen a legszükségesebb közszolgáltatások

igénybevételéhez illeszkedjen.

Az önkormányzati közszolgáltatási funkciók leghatékonyabb ellátását a kistérség

önkormányzatainak többcélú társulása adja. Az ilyen komplex társulások

keretében azok a feladatok láthatóak el, amelyek a régióközpont-városra vagy

városokra alapozva az egész kistérségre kiterjedően biztosítani indokolt. Az

önkormányzati feladat- és hatáskörök felülvizsgálatával számos olyan hatáskör a

körzetközpontba telepíthető, amelyhez helyi szinten a speciális szaktudás nem

biztosítható, vagy amelyeket a társuló önkormányzatok önként ruházták át a

társulásra.

Az elméleti koncepciók kidolgozása után elkezdődhetett a komplex, – azaz az

önkormányzatok többcélú kistérségi társulásait létrehozó- rendszer kialakítása.

A kormány 2003 szeptemberében elfogadta – a már említett - a közigazgatási

rendszer korszerűsítésével kapcsolatos feladatokról szóló 2198/2003. (IX. 1.)

számú határozatát, melyben többek között az önkormányzatok közös

feladatellátásának ösztönzését szolgáló finanszírozás kialakítását írja elő.

• A kistérségek területfejlesztésben és közigazgatását-átalakításban

betöltött szerepének növekedését jól példázza, hogy a 244/2003 (XII.18.)

korm. rendelet szerint a települések 168 kistérségbe kerületek

besorolásra, azaz a mellett, hogy számuk növekedett, a besorolásuk is

kormányszintre emelkedett.


• a 2007. évi CVII. tv. végül 174 kistérséget hozott létre és mára minden

kistérségben létrejött a települési önkormányzatok többcélú kistérségi

társulása


A többcélú kistérségi társulás szervezete

Az önkormányzatok kistérségi társulásának, olyan legitim és egyben operatívan

működni képes döntéshozatali szervre van szüksége, amely a vállalt feladatok

végrehajtása során gyorsan és hatékonyan képes a vagyoni-gazdálkodási,

szervezési és nem utolsó sorban a személyi kérdésekben döntéseket hozni.

Ennek az igénynek megfelelően került kialakításra a kistérségek legfontosabb

döntéshozó szerve, a társulási tanács, mely a társulás tagtelepüléseinek

polgármestereiből áll. A törvény3 rendelkezése értelmében, más önkormányzati

társulásoktól eltérő módon azért került kialakításra a kötelező és kizárólagos

polgármesteri tagság, hogy a döntéshozói szerv tagjai minél szélesebb körű

felhatalmazással képviselhessék saját településüket, megjeleníthessék saját

önkormányzatuk érdekeit. A polgármesterek döntenek a társulást érintő

legalapvetőbb stratégiai kérdésekben, minősített többséggel a társulási

megállapodás jóváhagyásáról, a társuláshoz történő csatlakozásról, kiválásról,

vagy a társulás megszűntetéséről. A polgármestereknek kistérségi társulási

tanácsi tagságukból adódóan bővült feladatkörük, valamint eddigi, a

településükért viselt felelősségük kiegészül a térségre vonatkozó felelősség

megjelenésével. A társulási tanács alakuló ülését a kistérség székhely

településének polgármestere hívja össze. Az alakuló ülésen kerül sor az

elnökválasztásra, valamint, az elnök által javasolt, annak munkáját segítő

elnökhelyettes, elnökhelyettesek megválasztására.4 A legtöbb kistérségben a

társulási székhelytelepülés polgármesterét választják a tagok elnöknek, de itt szó

sincs kötelező előírásról, inkább csak a központi település gazdasági-politikai

ereje, centrumfunkciója manifesztálódik a döntéshozatali gyakorlatban. Az

elnökhelyettest, elnökhelyetteseket, a poszt bizalmi, munkatársi jellegéből

adódóan csak a társulási elnök jelölhet. A társulási tanács természetesen

leszavazhatja az elnökhelyettesi jelöltet, jelölteket, ekkor azonban újra az elnök

jelölhet és az eljárás addig folytatódik, míg a kérdésben konszenzus nem alakul

ki az elnök és a tanács között a kérdésben.

3 2004. évi CVII. törvény, a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról


4 Vö.: Winkler György: Kistérség menedzsment in E-government Tanulmányok IV. 2005


A tanács működésének jogi szabályozási keretei nagyban összevethetőek a

települési önkormányzatok képviselőtestületeinek funkcionális rendjével. A

tanács üléseit össze kell hívni:

• legalább négy alkalommal minden évben,

• a társulási megállapodásban meghatározott esetekben,

• a társulási tanács által meghatározott esetekben,

• a megyei (regionális) közigazgatási hivatal vezetőjének

kezdeményezésére, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül

• a társulás tagjai egynegyedének- napirendi javaslatot is tartalmazó –

indítványára, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül

A törvényen és a társulási megállapodáson túlmenően a társulások szervezetére

és működésére vonatkozó szabályokat, a megalakulást követő három hónapon

belül megalkotott szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) is meghatározhat.

Ennek az előnye, hogy az SZMSZ kitérhet, az egész országra kiterjedő általános

jogi normákon túl a helyi sajátosságokra, jellegzetességekre, speciális igényekre

is, így az egyes dokumentumokban felmerülő szabályozások száma rendkívül

sokrétű és szerteágazó. Az SZMSZ megalkotásának ésszerű korlátja

ugyanakkor az, hogy annak rendelkezései, szabályai nem lehetnek ellentétesek

a társulási megállapodás tartalmával.5 Hasonlatosan a később tárgyalandó

munkaszervezetre vonatkozó szabályozáshoz az SZMSZ esetében is kétszintű

szabályozásra van szükség. Az SZMSZ-t érintő alapvető szabályokban és

stratégiai kérdésekben a társulás valamennyi tagjának, gyakorlatilag a társulást

alkotó valamennyi települési önkormányzat képviselő testületének egyet kell

értenie. A stratégiai kérdések körének megállapítása társulási határozat

formájában történik.

Fontos működési szabályozás, hogy azokban a kistérségekben, ahol a tagok

nagy száma (huszonötnél több) már veszélyezteti a testület működési


5 Uo.


hatékonyságát a törvény lehetőséget biztosít öt-kilenctagú elnökség

választására, amely természetesen a tanács tagjainak sorából kerülhet ki. A

prezídium megválasztásának módjáról nincs törvényi előírás, ezért annak

eljárási szabályait indokolt a társulási megállapodásba foglalni.6 Az elnökség

legfontosabb feladatai a tanács döntéseinek előkészítése, a bizottságok

munkájának koordinatív összehangolása, valamint a társulás

munkaszervezetének irányítása.

A társulási tanács, tagjaiból, döntéseinek előkészítésére, valamint azok

végrehajtásnak megszervezésére bizottságokat hozhat létre. Ezekbe

bevonhatóak a kistérség területén működő gazdasági, szakmai, valamint civil

szervezetek, lakossági önszerveződő közösségek képviselői is, de az egyes

bizottságok elnökei, hasonlóan az önkormányzatokban működő bizottságokhoz

csak a társulási tanács tagjai lehetnek. A bizottságok működésének rendjét,

összetételét, tagjainak számát a társulási tanács határozza meg. Pénzügyi

bizottság létrehozása törvényi kötelezettség, ez a grémium felel a többcélú

kistérségi társulás tevékenységének és gazdálkodásának ellenőrzéséről.7

A döntés-előkészítés és a feladat-végrehajtás szakmai hátterét biztosítja a

társulási tanács munkaszervezete, ahol koncentrálódnak azok humánerőforrások

és technikai feltételek, amelyek a korszerű és magas színvonalú feladatellátást

megkönnyítik. A kistérségi munkaszervezet alapvető feladatai nagyban

hasonlítanak a települési önkormányzat képviselőtestületének hivatala által

ellátott feladatokkal. Ennek köszönhetően számos kistérségben alakult ki az a

gyakorlat, hogy a kistérségi munkaszervezet feladatainak ellátását a kistérségi

székhelytelepülés önkormányzata képviselőtestületének hivatala végzi. A

törvény adta keretek azonban azt is lehetővé teszik, hogy a társulás tagjai

különálló munkaszervezetet hozzanak létre, ekkor az költségvetési szervként

funkcionál. E kétfajta részletszabályozás ellenére azonban vannak közös elemek

a szerkezeti keretekben. Mindkét esetben szükséges ugyanis, hogy a

munkaszervezetre vonatkozó szabályozás kétszintű legyen. Azaz a stratégiai 6 A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásának szabályozása, módszertani értelmezések in Kistérségek kézikönyve Bp. 2004.


7 Vö.: Winkler


kérdéseknek, így a működés anyagi forrásainak, illetve az irányítási-vezetési

viszonyoknak a társulási megállapodásban kell megjelenniük, míg a működés,

belső struktúra részletes szabályait az SZMSZ jeleníti meg. Az említett

hasonlóságok mellett különbség a kistérségi munkaszervezet és az

önkormányzat képviselőtestületének hivatala között, hogy az előbbi, a kistérségi

feladatellátás sajátosságainak megfelelően ellát olyan feladatokat is, amelyek

túlmutatnak a döntés-előkészítés és végrehajtás tárgykörén. Ide sorolhatók

olyan kistérségi feladatok, mint a szervezés, pályázat-előkészítés,

forrásfelkutatás, vagy egyéb koordinációs tevékenység.

Az így megtervezett és véghezvitt sikeres fejlesztéspolitikában vállalt kistérségi

szerepkör ismeretében tudatosulhat, hogy:

• a kistérségi feladatellátás nem a települések „halálát” okozza, hanem az

ott élők életszínvonalának emelkedését, egy magasabb életminőség

elérésének lehetőségét;

• a kistérségi összefogással hatékonyabb és olcsóbb a feladatellátás és a

közös fejlesztés;

• a kistelepülési önkormányzatok működése és fenntartása drága,

önmagukban nem képesek a szolgáltatások megfelelő színvonalú

kielégítésére és ellátására, csakis összefogással;

• a kistérségi társulás nem ördögtől való, oktrojált kormányzati találmány,

hanem a korszerű, magas színvonalú közigazgatási és közszolgáltatási

feladatok megvalósítását szolgáló organizáció.



Röviden a kistérségi feladatellátásról8

A kistérségeket Magyarországon komplex funkcióval ruházták fel. Ez

tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kistérségi szisztéma kialakítását a

döntéshozók három funkció köré képzelték el, amelyek egyben az

intézményrendszer kiegészítését is meghatározzák:

4. önkormányzati, közszolgáltatási funkció;

5. területfejlesztési funkció;

6. államigazgatási funkció.

Önkormányzati-közszolgáltatási funkció: A kistérségi szintre telepíthető

önkormányzati feladatok (pl. környezetvédelem, gazdaságfejlesztés, könyvtári

ellátás, családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások) azok lehetnek, amelyeket

egységesen, a kistérséget átfogóan kell megoldani. Ezek a feladatok komplex

kistérségi társulás útján valósíthatók meg.

Területfejlesztési funkció: A területfejlesztés mára a kormányzati szándéknak

megfelelően tipikus kistérségi feladattá vált. A többcélú kistérségi társulásokat

ugyanis alkalmassá tették arra, hogy a kistérségi infrastrukturális fejlesztéseket

megfelelően kitalálják, koordinálják és végrehajtsák. A közös területfejlesztés a

közös pénzügyi források révén összekötő eleme lett a települések

együttműködésének.

Államigazgatási funkció: A kistérségi államigazgatási feladatok részben az

államigazgatás/hatósági igazgatás, részben az igazgatási szolgáltatás körébe

tartoznak.


8 A kistérségi feladatellátás átfogóbb bemutatását egy másik tanulmányunkban („Az eMagyarország Pontok kihasználásának lehetőségei a kistérségi feladatellátásban”) végeztük el.


Az intelligens régiók és kistérségek fejlesztése Magyarországon

Az információs társadalom kialakítása és működtetése nem lehetséges

elszigetelt körülmények között. Az infrastruktúra kiépítése és működtetése, a

társadalmi beágyazottság csak akkor és ott lehetséges, ahol a tágabb környezet

– kistérség, megye, régió – együttműködése is megvalósul. Az alulról és felülről

történő építkezés összehangolása a szubszidiaritás jegyében stratégiai

jelentőségű, mert csak így valósítható meg a viszonylag költséges infrastruktúra

széleskörű kiépítése, a gazdaságos működtetéshez szükséges felhasználói

kritikus tömeg elérése, a társadalmilag hasznos szolgáltatások megteremtése, a

szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlősége és a társadalmi

beágyazottság kritériumai. Az információs társadalom megvalósításának hármas

jelszava:

• szubszidiaritás (kiegészítés)

• kooperáció (együttműködés)

• participáció (részvétel).

Mindez olyan vertikálisan és horizontálisan szerveződő térségi együttműködést

feltételez, amelyben a résztvevő falvak és városok önkormányzása erősödik, az

egyediségüket és különbözőségüket meghatározó adottságaik és igényeik pedig

markánsan jelennek meg.


Az intelligens régiók hazai fejlesztése azt követően indult el, hogy egyrészt

Magyarországon is megteremtődtek a regionális információs társadalom

fejlesztésének feltételei (a fejlődési trendek tudatosítása, a regionális vezetés

részéről megérlelődő elszántság és ezzel összhangban a finanszírozás

feltételeinek megteremtése, a források és kompetenciák újraelosztása). Másrészt

összegezhetővé és ezáltal adaptálhatóvá váltak azok a tapasztalatok, amelyek

az eddigi európai fejlesztések, a hatékony társadalmi-gazdasági gyakorlati


alkalmazások elindítása, tesztelése, kiértékelése és elterjesztése nyomán

kristályosodtak ki.

Az információs társadalom nemzeti és regionális perspektívájának kialakítása

során kialakult irányelvek alapján – lásd például az e-Magyarország stratégiát –

a következő alapprogramok, célkitűzések kerültek megfogalmazásra:

1. Szélessávú, interaktív hálózat építése, működtetése

2. Mobil hírközlési-távközlési eszközök széleskörű használata

3. Digitális önkormányzás, e-közigazgatás, elektronikus városházák

4. Speciális információs portálok létrehozása

5. Tudásalapú gazdaság, e-gazdaság és e-kereskedelem

megerősítése

6. Technológiafejlesztési övezetek, technológiai parkok,

tudományparkok hálózatainak kialakulása

7. A globális technológiai forradalom és az új innovációs fejlesztések

folyamatos adaptálása a térségekben

8. Távoktatási központok, virtuális egyetemek, egyetemi távoktatások

9. Távegészségügyi projektek indítása

10. A távmunka elterjesztése

11. Intelligens települések minden régióban

12. Interaktív médiák és új szolgáltatásaik (a magyar felfogás szerint

különösen az internetes televízió csatornák)

13. Tartalomszolgáltatási projektek, versengő tudásfejlesztések

(nemzetközi és hazai e-content programok)



Az intelligens kistérség olyan fejlett információs infrastruktúrával rendelkező,

sajátos minőségű földrajzi egység (vagy települések összessége), amely

egyrészt a kormányzatok (önkormányzat), a vállalkozások, a non-profit szféra

(oktatás, kultúra, egészségügy, társadalmi szervezetek) és az állampolgárok

közötti korszerű elektronikus információcserét, másrészt az üzleti, közhasznú

tranzakciók lebonyolítását biztosítja. Az „intelligens környezet” új üzleti

lehetőségeket teremt a térség vállalkozói számára, vonzza a külföldi

beruházókat, miközben új típusú szolgáltatásaival folyamatosan javítja a

lakosság életminőségét.

Az intelligens kistérség hatékonyan hasznosítja fejlődési adottságait, ki tudja

aknázni helyi potenciálját. Ugyanakkor képes kihasználni az új lehetőségeket is

a gazdasági növekedés érdekében, továbbá képessé válik egy olyan támogató

intézményrendszer kialakítására a szolgáltatások területén, amely erősíti és

növeli a társadalmi összetartozást, a demokráciát és a stabilitást.

Az intelligens kistérségi területfejlesztés merőben új értelmezést ad az

„ellátottság” fogalmának, amely nem a közintézmények számának, hanem az

azok által nyújtott szolgáltatások mennyiségének és minőségének növelésével,

valamint az azokat igénybe vevő állampolgárok számával válik mérhetővé. A

mennyiségi változás csak akkor válik valós minőségi változássá, ha a

szolgáltatások képessé válnak a lakosság egyedi, sajátos igényeit kielégíteni.


Magyarországon ma majdnem minden régiónak és megyének, valamint egyre

több kistérségnek, városnak, falunak elfogadták az intelligens térségi-települési

stratégiáját, valamint operatív programját, amelyekben szinte kivétel nélkül

kiemelt feladat az e-közigazgatás fejlesztése.


Elektronikus kormányzás és közigazgatás

Az információs kor egyik legnagyobb kihívása nem kevesebb, mint az állam

funkciójának és működésének újragondolása. S bár ma még nagy merészség

lenne az új korszak államának pontos meghatározására vállalkozni, az már

világosan látszik, hogy a fejlett Észak országai a jövőt az infokommunikációs

technológia széleskörű kormányzati alkalmazásában, az elektronikus

kormányzásban látják. Az elektronikus kormányzás megvalósítása azonban,

szerves összefüggésben a térszerkezetben, a gazdaságban és a társadalom

tagjainak az új technológiákhoz való viszonyában mutatkozó változásokkal, mind

tartalom, mind pedig fejlesztési módszerek tekintetében, igen különböző képet

mutat. Ebben az értelemben az e-kormányzás nem szakítható ki az információs

társadalom magvalósulását célzó intelligens fejlesztési stratégiák köréből,

amelyek kiindulási pontja, preferenciái és prioritásai nem csupán országonként,

de régiónként is eltérőek lehetnek.

Értelmezésünkben az elektronikus (e-) kormányzás a közszféra belső és külső

kapcsolatainak progresszív átalakítását jelenti az infokommunikációs technológia

(IKT) alkalmazásával. Az IKT lehetővé teszi a közigazgatás számára, hogy

növelje a hozzáférést és a rendelkezésre állást a felhasználók számára, valamint

az információáramlás felgyorsításával előmozdítja a gyors és hatékony

munkavégzést. A hálózottság lehetőséget biztosít az állam és a közigazgatási

rendszer átszervezésén túl arra is, hogy a korábban hierarchikus rendszert

alkotó igazgatási szintek helyébe egy horizontálisan szerveződő, az

állampolgárok, a gazdaság szereplői, a közintézmények és a közhivatalok,

valamint a társadalmi szervezetek között közvetlen kapcsolatra épülő,

„szolgáltató” rendszer jöjjön létre. Olyan rendszer, amely túlmutatva az

igazgatási feladatokon, lehetővé teszi az állam által birtokolt „tudásvagyon”

integrálását a társadalmi és gazdasági innovációs folyamatokba.


„Európa számára alapvető fontosságú egy olyan közszférával rendelkezni,

amely hozzájárul az európai gazdaság növekedéséhez, mindenki számára

magas színvonalú szolgáltatást nyújt és erősíti a demokratikus folyamatokat” –


szögezi le az Európai Bizottság kommünikéjében.9 Az elektronikus közigazgatás

és kormányzás feltételrendszerének megteremtésétől Európa politikai

értelemben a demokrácia kiterjesztését, gazdasági téren a tudásalapú

gazdaság, a szolgáltató szektor fejlődését, társadalmi szempontból pedig, a

minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségét és az

életszínvonal emelkedését várja.10

Az e-közigazgatás viszont a helyi és térségi szintű szolgáltató közigazgatás

elektronikus formája. Négy oldal, a társadalom (állampolgárok, társadalmi és

gazdasági szervezetek), az állam (nemzeti, regionális, kistérségi igazgatási

szinteken szerveződő), az önkormányzat(ok), a „tudásközpont(ok)” (az

adatvagyon kezelői) elektronikus kapuinak (portálok) összenyitásával (e-

gyűjtőportál(ok) megvalósuló új tartalmú kommunikációja, és új típusú partneri

együttműködése. Az együttműködés alapja és hordozója az infokommunikációs

infrastruktúra, amely lehetővé teszi a hatékony információáramlást és kezelést

(nyitott és zárt adatbázisok létrehozása és frissítése, adatok újrahasznosítása,

papírmentes elektronikus ügyvitel, interaktivitás), ugyanakkor megteremti az

igazgatási folyamatok átláthatóságának (transzparencia) és a közszféra

nyilvánosságának demokratikus feltételrendszerét.

• Döntéshozatali oldalon közvetlen és direkt kapcsolatot teremt a

társadalom és az önkormányzás, valamint a kormányzás

viszonyrendszerében (lehetőséget nyit a közvetett képviseleti demokrácia

részvételi demokrácia felé való elmozdulásban – e-demokrácia).

• Végrehajtói oldalon magába foglalja a döntést hozó (döntés előkészítés,

döntéshozatal) és a végrehajtó hatalom működésének és

működtetésének modernizálását - a hierarchikus kapcsolatrendszer

helyébe a hálózottságra épülő horizontális viszonyrendszeren alapuló

együttműködést állítja -, míg a társadalom és a gazdaság szereplőivel

való közvetlen és interaktív kapcsolatteremtéssel partneri viszonnyá

alakítja a korábbi „alattvaló” állampolgár és a „hatóság” tekintélyelven 9 Communiqué de press 29 septembre 2003.


10 eEurope 2005; Le rôl de l’administration en ligne (eGouvernment) pour l’avenir de l’Europe (SEC (2003)1038)


alapuló rendszerét. Ezzel megteremtődik a „szolgáltatások” és

kommunikáció formájában megnyilvánuló új típusú horizontális

viszonyrendszer feltételrendszere az állampolgár és a végrehajtó hatalom

között.


Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a kormányzás szolgáltató funkciója nem

az elektronikus közigazgatás rendszeréből, hanem a részvételi demokrácia

lényegéből fakad. Ebben az értelemben az „elektronikus” jelző nem csupán az

alkalmazott technológiára vonatkozik, hanem azt fejezi ki, hogy az intézmények

és az állampolgárok közötti kapcsolat közvetlen és interaktív, a köztársaság

minden tagjára kiterjed, a „szolgáltatások” pedig az egyénhez szólnak, és az

egyén igényeihez, élethelyzetéhez idomulnak.


Elektronikus önkormányzat

A magyar közigazgatási és önkormányzati rendszer az utóbbi pár évben

bekövetkező – a globalizált világ és az ehhez igazodni kívánó magyar

kormányzat által motivált – változásnak köszönhetően további jelentős

átalakulás előtt áll. A központi és a helyi feladatellátás kérdéseinek a napirendre

kerülése mellett megindult azoknak a jogszabályoknak az előkészítése és

többnek már a hatályba helyezése is, amelyek a modern információtechnológia

által felvetett problémáknak a rendezését, az elektronikus kormányzásból (e-

government) adódó kihívásoknak történő megfelelést szolgálják a

közigazgatásban, valamint az önkormányzati munkában.

A közigazgatás mindenütt a világon – így Magyarországon is – az egyik

legnagyobb információtechnológia-felhasználó. Így van ez a magyar

önkormányzati rendszer esetében is, ahol a helyi közügyek (a közszolgáltatások

helyi biztosítása, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlása, valamint

mindezek személyi és anyagi feltételeinek megteremtése) minden területét

átfogja a kellő időben szerzett és megfelelően alkalmazott információ.11 Az

informatika alkalmazása a helyi ügyek vitelében legalább két ok miatt

elkerülhetetlen:

• egyrészt a korábbi helyi közigazgatási gyakorlattól gyorsabb, pontosabb,

hatékonyabb és eredményesebb ügyintézést tesz lehetővé, ezért minden

önkormányzatnak elemi érdeke, de egyben kötelessége is, hogy

kihasználja az ebben rejlő óriási lehetőségeket,

• másrészt a nagyobb rendszerek (uniós, országos, régiós-térségi),

amelynek szerves része a hazai önkormányzati struktúra is, elvárják a

kapcsolódást a központilag kialakított információs rendszerekhez, vagyis

a fejlesztés ezen a területen is kellően indokolt.


11 Csépainé Széll Pálma: Az informatika szerepe a helyi önkormányzásban. In: Budai Balázs Benjámin (szerk.): E-government, avagy kormányzati és önkormányzati kihívások, 257. oldal. Budapest, Aula Kiadó, 2002.


A két – általánosságban megfogalmazott – elvárás erősítheti egymást. A modern

információtechnológiai eszközök talán a lakosság közeliség és hatékonyság

közigazgatási dilemmájának a feloldásában segíthetik a legtöbbet. Így pl.

lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ügyintézés egy része az állampolgár

otthonában, vagy munkahelyén történjen, miközben a feladatellátás immár akár

nem is települési szinten (pl. kistérség) történik.

A helyi (és központi) kormányzati és önkormányzati funkciókat napjainkban a

szakirodalom túlnyomó többsége, sőt a magyar politikai osztály jelentős része is

már nem a hagyományos értelembe vett hatósági-hatalmi feladatoknak tekinti,

hanem olyan szolgáltatásoknak, amelyeket a helyi hatalom (mint szolgáltató) a

polgárok megelégedésére, magas színvonalon nyújt.12 A tisztán piaci

szolgáltatásokkal szemben azonban, – melyek alapvető célja a

profitmaximalizálás – az önkormányzati feladatellátásnak az értelme a helyi

polgárok megfelelő színvonalú kiszolgálásában fedezhető fel. A megfelelő

színvonalú szolgáltatás álláspontunk szerint az állampolgárok elégedettségét,

ügyintézés gyorsaságát, valamint a helyi társadalom minden tagjának azon

egyenlő esélyét jelenti, hogy a felkínált szolgáltatást igénybe vegye.

Nem nehéz belátni, hogy ezeknek az elvárásoknak történő megfelelés a modern

információtechnológiai eszközpark hiányában csak akkor lehetséges, ha az

önkormányzati bürokrácia létszáma erősen felduzzad. Ez a felismerés tette

lehetővé az e-közigazgatás átültetését az önkormányzati szektorba, melynek

következtében a hazai önkormányzati szektor akár a közeljövőben alapvetően

átalakulhat:

• nyitott és átlátható önkormányzati szektorrá, amely elszámoltatható,

közérthető, a demokratikus részvételre nyitott és ellenőrizhető,

• a közt szolgáló, felhasználóbarát és befogadó önkormányzati szektorrá,


12 Kovács Róbert: e-Településmenedzsment, 65. oldal. In: E-Government Tanulmányok III. Budapest, E-Government Alapítvány, 2005.


• produktív önkormányzati szektorrá, amely az adófizető helyi polgárok

pénzéért a maximumot nyújtja.

Mindez azonban feltételezi az online önkormányzati szolgáltatások minél

szélesebb tárházának bevezetését, valamint a helyi közigazgatás

komputerizálását. Ebből adódóan az önkormányzati tevékenység kulcseleme a

feladatokhoz és szolgáltatásokhoz igazodó, jól strukturált információs rendszer

kiépítése mind a kb. 3200 önkormányzatban.13 Az infokommunikációs-

technológiák fokozatos kiépítésével párhuzamosan, illetve annak köszönhetően

1. kényelmesebbé és, 2. hatékonyabbá válnak a szolgáltatások, miközben a

különböző informatikai eszközök (pl. internet, WAP) 3. demokratikusabbá tehetik

a helyi közéletet.14

1. A szolgáltatások kényelmesebbé válnak, mert megfelelő önkormányzati

erőfeszítésekkel az ügyintézés színhelye akár a szolgáltatást igénybe

vevő polgár lakása is lehet. A különböző elektronikus felületeken

(internet, intranet, WAP) információkat, valamint szolgáltatást nyújtó

önkormányzatok a nap 24 órájában és a hét 7 napján képesek a helyi

polgárok rendelkezésére állni.

2. A szolgáltatások hatékonyabbá válnak, mivel az ügyiratok a hivatalon

belül elektronikus formában közlekedhetnek, ami megszünteti a papír

alapú ügyiratkezelést, miközben erőteljesen csökken a tárolási

kapacitás és az anyagi ráfordítás. A hatékonyság abban is

megmutatkozik, hogy rugalmasabbá válik a szolgáltatások szervezése,

sőt az ügyfélszolgálatok mentesülnek a ma még mindig látványos

ügyfélforgalom jelentős része alól, ugyanis az ügyfeleknek csak a

legszükségesebb esetekben kell személyesen eljárniuk.

13 Fontos megjegyeznünk, hogy az információs rendszert ebben a megközelítésben tágan értelmezzük, azaz a számítástechnikai park mellett magába foglalja az információáramlással összefüggő szervezeti megoldásokat éppúgy, mint a kommunikációs folyamatok rendszerbe szervezését.


14 Kovács Róbert: idézett mű, 72. oldal.


3. A nyilvánosság új fórumainak (internet, helyi digitális televízió)

megteremtésével a helyi közélet és a településirányítás

demokratikusabbá válik, növekszik a hivatal szakmai, az önkormányzati

irányítás és vezetés politikai legitimitása. Amennyiben a helyi, települési

önkormányzatok is felismerik az informatika jelentőségét, hogy a

számítástechnikára épülő új eljárások nem csupán divatos szervezeti

szimbólumok, akkor az önkormányzás valóban demokratikus,

széleskörű nyilvánosságot teremtő, helyi közakaratot megvalósító

szolgáltató funkcióvá válik.

Az informatika napjaink információn alapuló társadalmában (információs

társadalom) nélkülözhetetlen eszközzé válik. Olyan pótolhatatlan eszköz, amely

szükségszerű a hatékony, minőségi közigazgatás elérésében, esetünkben a

szolgáltató önkormányzás megteremtésében. A gazdasági szereplők után

világszerte másodikként a különböző szintű kormányzati és önkormányzati

szervek kezdtek hozzá a számítógépes hálózatokban rejlő lehetőségek

kiaknázásához, igaz ez napjainkban is kevéssé érződik az állampolgárokkal

történő kormányzati érintkezésben.15 Mindazonáltal egyes álláspontok szerint a

fejlődés feltartóztathatatlan, így az információs társadalom fejlődése olyan új

típusú államot hoz létre, ami hosszabb távon hálózati, digitális állammá fejlődik, s

amelyben a polgár résztvevő állampolgárrá válik.16

Napjainkban a fejlődésből annyi látszik, hogy ma már a fejlett világ az e-

kormányzásról és a digitális önkormányzásról nem csak beszél, hanem

fokozatosan nekilátott a megvalósításához. Mindennek tükrében szükségesnek

véljük – ha csak vázlataiban is – a jelentősebb nemzetközi eredmények

bemutatását.

15 Kiss Balázs-Berta Kata-Boda Zsolt: Elektronikus demokrácia és elektronikus kormányzás. Lehetőségek és valóságok. In: Politikatudományi Szemle, 2004./1-2. szám, 260. oldal


16 Király Ferenc: E-közigazgatási stratégia és a magyarországi tapasztalatok. In: Polgári Szemle, 2006. március.


Nemzetközi megoldások az elektronikus önkormányzásra

A következőkben bemutatott néhány példa csak töredéke azon törekvéseknek,

amelyeket a világ számos részén az önkormányzati munka működésének

elősegítése és a jobb szolgáltatások érdekében tettek. Fontos leszögeznünk,

hogy az e-önkormányzás vonatkozásában már készen állnak olyan jó

megoldások, amelyeket már „nem kell kitalálnia” a magyar önkormányzatban

dolgozó apparátusnak. Ezek az alábbiakban ismertetett megoldások

egyértelműen gazdagítják a témában kialakított tudásbázisunkat, így bármikor

alkalmazhatók – természetesen figyelembe véve a hazai sajátosságokat – a

magyar fejlesztések esetén. A bemutatásra kerülő öt nemzetközi „mintaváros” e-

önkormányzati projektje arra mutat rá, hogy a nemzetközi trendektől és

gyakorlattól a magyar önkormányzati szféra alig van lemaradva, hiszen a

koncepciók beindítására szinte kivétel nélkül a XXI. században került sor. Így

tulajdonképpen nem egy eleve reménytelen helyzetről beszélhetünk, hiszen a

maximum 6-8 éves csúszás – kellő szándék, elhatározás és financiális

támogatás esetén – mindenképpen behozható.

Amikor e-önkormányzásról beszélünk, látnunk kell, hogy az

információszolgáltatás önmagában már kevés, bár továbbra is kihagyhatatlan

része a szolgáltató önkormányzatnak. A következő lépés, amikor a felhasználó

az információ igénylésén túl önmaga is információt szolgáltat. Ez az alapja

annak, hogy az információ az ügyfél és az önkormányzati ügyintéző között

dinamikusan oda-vissza áramoljon (online önkormányzat). Ezt Nagy-

Britanniában először a Bracknell Forest-i önkormányzat biztosította polgárai

számára.17 A kínált program lehetővé tette a városi társadalom tagjai számára,

hogy hozzáférjenek a személyes jellegű információkhoz és közvetlenül, online

módon kapcsolatba lépjenek a városi hivatal ügyintézőivel úgy, hogy közben

saját biztonságos digitális személyazonosságukat használják a hálózaton.


17 Budai Balázs Benjámin: Nemzetközi megoldások elektronikus önkormányzásra. In: Budai Balázs Benjámin (szerk.): E-government, avagy kormányzati és önkormányzati kihívások, 307. oldal. Budapest, Aula Kiadó, 2002.


Az új e-önkormányzati portál 2001-ben kezdte meg szolgáltató tevékenységét, s

mindjárt a bevezetés után lehetővé vált, hogy a polgárok azon keresztül

kísérhetik figyelemmel adófolyószámlájukat, eszközölhetnek levonásokat,

változtathatják meg személyes adataikat, vagy akár adóbefizetéseiket is

teljesíthetik, pl. bankkártyáról. Emellett a városlakók a mindenki által szabadon

használt portálon informálódhatnak a tervezett városi (területi) pályázatok

aktuális állapotáról, és közvetlenül az illetékes hivatalnoknak küldhetik el a

pályázatokkal kapcsolatos online hozzászólásaikat.

A kialakított rendszer természetesen megfelelő és megbízható felületet teremt

arra nézve is, hogy tájékoztassa az érdeklődőket a város társadalmi, politikai és

gazdasági állapotáról, betekintést nyújtson a településen realizálódó befektetési

lehetőségekbe, vagy turista célpontok feltüntetésével idevonzza a külföldi és

belföldi látogatók sokaságát.

A város kezdetektől fogva fontosnak tartotta, hogy a hozzáféréssel nem

rendelkező városlakók számára gondoskodjon az ingyenes és nyilvános

kapcsolatteremtés lehetőségéről, így pl. a helyi könyvtárakban és hivatalokban.

Emellett az internetkávézók és a vasútállomások is segítenek abban, hogy a

helyi polgárok – továbbá a járáson belül mindenki – számára elérhetők legyenek

az online szolgáltatások.

Az ugyancsak angliai Birmingham az elsők között vezette be a polgárok ügyeivel

kapcsolatos gazdasági folyamatok támogatására az integrált önkormányzati

irányítási rendszert.18 Ráadásul ugyanezt az integrált rendszert alkalmazzák az

önkormányzat vagyonnyilvántartására, valamint a karbantartás szervezésére is.

Az integrált szisztéma hatóköre a teljes városüzemeltetés mellett kiterjed annak

valamennyi tevékenységére, így pl. az iskolarendszerre vagy a tűzvédelemre. Az

internet alapú rendszer éves szinten mintegy 30 millió tranzakció feldolgozására

képes, és mintegy másfélmillió beszállítói számla ellenőrzésére és

kiegyenlítésére alkalmas. Fontos jellegzetesség továbbá, hogy a szisztéma

képes jelentések elkészítésére, kezelésére és tárolására, miközben a kezelői

felületén könnyű eligazodni.




A svájci Biel városa 2002 tavaszán vezette azt az integrált információs rendszert,

amely a portálról (német és francia nyelvű) érkező tranzakciókat is kezeli, képes

továbbá az interneten keresztül is kommunikálni a helyi polgárokkal.19 A

rendszer emellett integráltan támogat minden olyan ügyet, amellyel a

polgármesteri hivatalban foglalkozni kell. A helyi polgárok az internet, a portál,

valamint az integrált szisztéma segítségével kapcsolatot tarthatnak a város

politikai és adminisztratív vezetőivel, továbbá ezek segítségével intézhetik

különböző ügyeiket. A rendszer 2005-re odáig fejlődött, hogy a hét minden

napjának bármely napszakában otthonról lehetővé vált számos szolgáltatás

megrendelése, sőt a szolgáltatások ellenértékének biztonságos teljesítése is

(on-line fizetés). Így például minden további nélkül lehetséges az ügyfél

lakásából vagy munkahelyéről a parkoló-használati engedély beszerzése,

kinyomtatása.

Ugyancsak egy integrált irányítási szisztémát vezetett be az ezredforduló után

Wiesloch városa.20 A német település az ország helyi önkormányzatai közül

elsőként tette alkalmassá informatikai rendszerét arra, hogy egyszerre három

vezetői információs szolgáltatással (városi gazdasági mérleg, bevételi és kiadási

összesítő, likviditási tábla) induljon be az integrált irányítási rendszer. A

hálózatnak köszönhetően nőtt a városi tanács – és közvetetten a

nyilvánosságnak köszönhetően a városi társadalom – kontrollja a települési

költségvetés alakulása fölött. Ennek következtében a város költségvetési

tervezete jobban tervezhetővé vált, a likviditás jobban biztosítható, miközben a

társadalmi transzparenciának köszönhetően emelkedett a polgári lojalitás és a

társadalmi legitimáció mértéke. A bevezetett rendszer támogatja a

döntéshozatalt, a teljesítményelemzést, és használata révén fokozatosan javult a

gazdasági folyamatok átláthatósága.

A világ minden fejlett országában az önkormányzatok azon fáradoznak, hogy az

internet segítségével olyan kis közösségeket hozzanak létre, amelyeket azonos

19 Kovács Róbert: idézett mű, 88-89. oldal.




érdeklődésük kovácsol össze.21 Ez azt jelenti, hogy a polgárok amellett, hogy a

helyi közigazgatással kapcsolatos ügyeiket is a világhálón intézik, lehetőség

teremtődik arra is, hogy az önkormányzati portálon azonos érdeklődésű városi

polgártársaikkal felvegyék a kapcsolatot. Ez az önkormányzati ügyintézés

gyorsabb és hatékonyabbá alakítása mellett azt is eléri, hogy egyrészt

rohamosan növekszik az internet-használat kultúrája, másrészt lehetővé válik az

azonos érdeklődésű emberek között egy szoros társadalmi háló kialakítása.

Erre a legjobb példát talán a japán Ichikawa város portálja nyújtja, amelynek

négy fő komponense a következő: Életmód, Fórum, Közszolgáltatások és a

„360+5” rendszer.

1. Életmód: a modul három működési területre fókuszál, így egyrészt az

egyablakos szolgáltatás biztosítására, mely a hivatalos dokumentumok

másolatainak lekérésére szolgál, másodrészben a nonstop

ügyfélszolgálat biztosítására, harmadrészt pedig az azonos érdeklődésű

városi polgárok számára biztosít „találkozási felületet”. A városlakók akár

a számítógéphez csatlakoztatott kamerán keresztül kérhetnek

információkat vagy segítséget az ügyintézés során. Az Életmód modul

lehetővé teszi azt is, hogy a portálra látogatók bármikor kapcsolatba

lépjenek egymással. A közösségi érzést (társadalmi háló)

biztonságosabbá teszi, hogy a városi polgárok jelszóval védett

körülmények között kommunikálhatnak a számukra érdekes és fontos

témákról. A nonstop ügyfélszolgálatot széles tárgykörben lehet

felkeresni, így többek között az egészségügy, az adózás, az életmód, az

oktatás, a fogyatékosság vagy az idősgondozás témájában. A portálon

emellett különböző linkek kaptak helyet, amelyek elvezetik az érdeklődő

és szolgáltatásra vágyó polgárokat további hatóságok (pl. rendőrség,

tűzoltóság) vagy szolgáltatók (pl. posta, gáz-, áram-, telefon szolgáltatók)

internetes oldalaira.


21 Todd Ramsey: A szolgáltató állam. E-kormányzati kézikönyv, 111-113. oldal. Budapest, Századvég Kiadó, 2006.


2. Fórum: a modul oldalain a városi tisztségviselők és a hivatal munkatársai

feltehetik hivatalos, de akár magánjellegű kérdéseiket is a helyi

társadalom tagjai számára. A kérdésekre adott válaszok mellett a

polgárok akár egymás között, akár a hivatalos személyek számára

szabadon kifejthetik véleményüket, álláspontjukat egy-egy adott

kérdésben.

3. Közszolgáltatások: a platform a vélemények, panaszok, kívánalmak

helye. Az ügyfél polgárok a válaszokat úgy kapják meg, ahogyan azt

igénylik: telefonon, postai levelezésben vagy e-mailban. Nagyon fontos

előnye a modulnak, hogy a város polgármestere bármikor beletekinthet a

levelezésbe és ellenőrizheti (visszacsatolás), hogy a hivatal munkatársai

milyen arányban válaszoltak a megfogalmazott panaszokra és

véleményekre.

4. „360+5” rendszer: ez a modul olyan alkalmazások és információs

szolgáltatások körét fogja össze, mint pl. a közintézményekbe történő

bejelentkezés, önkéntes munka szervezése, szociális-, közigazgatási-

vagy integrált földrajzi információs rendszer.

A terminálok egyébként Ichikawa egész területén jól hozzáférhetők egy helyi

üzletlánc boltjaiban, így a város mindent megtesz azért, hogy az elektronikus

közigazgatás eszközeinek igénybevételével a város polgárainak élete és

munkája könnyebb legyen.


A nemzetközi példák egyértelműen felhívják a figyelmet arra, hogy milyen

további óriási lehetőségek rejlenek a magyar e-önkormányzás előtt. A külföldi

példák vázolása azt is alátámasztotta, hogy az egyik legfontosabb előny, ami

az összes mintára jellemző, a szervezeti kultúrában bekövetkező változás, ami

az ottani önkormányzati intézményeket egytől egyig áthatotta. Ennek

köszönhetően az addig a helyi társadalmaktól elkülönült, saját korlátaik által is

behatárolt települési önkormányzati szervezetek szabad erőforrásaikat

felhasználva konstruktívan formálták át az önkormányzatok feladatrendszerét,

megalkotva a szolgáltató, elektronikus önkormányzás prototípusát. Mindezek


alapján a következő, nemzetközi trendekre épülő jellegzetességek és

megállapítások szolgálhatják a magyar e-önkormányzás további fejlesztését.

• A tartalmak puszta felhelyezése már kevés. Alapvetően szükségszerű az

interaktív, online alapú önkormányzás megteremtése.

• Az internet-hozzáféréssel nem rendelkező lakosság elérését és

bevonását a közügyek gyakorlásába terminálokon (pl. közösségi

hozzáférési pontokon) keresztül kell megoldani.

• A polgárok véleményének kikérésével, illetve az integrált irányítási

rendszerek bevezetésével (pl. Wiesloch) fejleszthető az e-demokrácia,

az állampolgári lojalitás, illetve az önkormányzati szisztéma legitimitása.

A hivatali ügyek rendezésének átláthatósága (transzparencia) növeli az

ügymenetellel szembeni bizalmat.

• Ahol lehetséges, ott keresni kell az együttműködés lehetőségét az üzleti-

vállalkozói szférával a gyorsabb fejlődés, az e-önkormányzás

zavartalanabb kiépítése érdekében.

A magyar e-önkormányzás kialakításának stratégiája

Mielőtt részleteibe menően bemutatásra kerül az ország e-önkormányzást

kialakító és megerősítő stratégiája, talán nem célszerűtlen, amennyiben számba

vesszük általában a magyar közigazgatás átfogó működési problémáit, ezek a

kritikai észrevételek ugyanis a települési önkormányzatokra is alapvetően

helytállóak:22

• A közigazgatási hatósági, igazgatási eljárások általában túl lassúak, a

túlbiztosított jogi szabályozás miatt nem elég hatékonyak.


22 Ezt a Miniszterelnöki Hivatal által kiadott „E-közigazgatás 2010 Stratégia” címen futó, 2007 második felében megjelenő tanulmány alapján tesszük meg. A munkaanyag, noha ebben a fázisában még „A Kormány álláspontját nem tükrözi” alcímmel van ellátva, annyi bizonyos, hogy az abban megfogalmazódó helyzetleírás nem nélkülözi a kellő körültekintést és a szakmaiságot.


• A közigazgatási szolgáltatások színvonala sem a társadalmi, sem a

gazdasági elvárásoknak nem, vagy csak alig felelnek meg, az ügyfelek

bonyolultnak és nem egy esetben költségesnek vélik az ügyintézést.

• A magyar önkormányzati közigazgatás arányaiban nem megfelelő

létszámmal, költséghatékonysági szempontból pedig kimutathatóan

kisebb eredményességgel működik, mint az uniós átlag.

• A szolgáltatások biztosításakor nem kielégítő az infokommunikációs

technológiák használata, a megfelelő (internetes) tartalmak kínálata

csekély, a szolgáltatások statikusak, az interaktivitás alig biztosított,

miközben a rendszer alig felhasználóbarát. A tranzakciós szintű

szolgáltatások kínálata csekély.

• Elmaradottak az e-kormányzás és az e-önkormányzás kialakításához és

megerősítéséhez szükséges technikai rendszerek, hiányzik az

interoperabilitás, továbbá az állampolgárok nagy megbízhatóságú

elektronikus azonosíthatósága.

• Általában véve, de a hátrányos helyzetű kistérségekben és

önkormányzatokban egyértelműen a lakosság nehezen fér hozzá az

infokommunikációs szolgáltatásokhoz.

• A közigazgatási informatika, mint szakma szervezeti elfogadottsága

különösen a helyi szintű közigazgatáson belül nem kedvező, sőt az

önkormányzatok többségénél nem is létezik. Ez egyértelműen korlátozza

a hatékony közigazgatás és a helyi szolgáltatások működését.


Ezek a napjaink közigazgatását jellemző kritikai észrevételek talán még

igazabbnak bizonyultak volna, ha a kormányzat nem kezdi el viszonylag időben

– bár egyes szakmai észrevételek szerint késve – az ország információs

stratégiájának kidolgozását. Mérföldkőnek nevezhető, hogy a kormány 2003

novemberében elfogadta – ahogyan arra az előző fejezetben már utaltunk rá – a

Magyar Információs Társadalom Stratégiát (MITS), amely azokat a teendőket


fogalmazta meg víziók, tervek és akciók szintjén, amelyek azt szolgálták, hogy

az ország új modernizációs útra léphessen.23

A MITS célkitűzései teljes mértékben illeszkedtek az EU általános stratégiájához

és konkrét programjaihoz, pontosabban az eEurope+, illetve az e Europe 2005

akciótervekhez. Ennek következtében Magyarország is bekapcsolódhatott az

integrációs közösség eEurope-ot támogató programjaiba (pl. IST, eContent),

illetve megnyílt az út a strukturális források befogadásához az NFT I., illetve az

NFT II. keretei között.

A MITS fő célja a folyamatok korszerűsítése (elsősorban a közszféra és a

gazdaság belső működésének átalakítása) és a szolgáltatások modernizálása

(az infokommunikációs technológia elterjesztése online szolgáltatások

formájában), amelyek megvalósulásához meghatározásra kerültek a

beavatkozási területek, a beavatkozás főbb irányvonalai, valamint az elérendő

célok és feladatok.

Ami a tanulmány számára lényegi elem, az a Közigazgatás főirány célkitűzése: a

„szolgáltató állam” megvalósítása az ügyintézés korszerűsítésével és a

lakosság, valamint a vállalkozói szektor széles köre által elérhető szolgáltatások

rendelkezésre bocsátásával, az unió által meghatározott szolgáltatások

biztosításával. Ebben az értelemben a „szolgáltató állam” célja az, hogy az

információs és kommunikációs technológiai (IKT) eszközök alkalmazásával

egyrészt modernizálja a közigazgatás belső struktúráját, eljárási mechanizmusát,

másrészt gyorsabb, olcsóbb és közvetlenebb módon kerüljön kialakításra a

kapcsolat az üzleti szereplőkkel és az állampolgárokkal (e-kormányzás, e-

önkormányzás).

A MITS világossá teszi azt is, hogy az e-kormányzás fejlesztését két jellemző

folyamat keretében kell kivitelezni:


23 A következőkben a tanulmány a Magyar Információs Társadalom Stratégia E-önkormányzati részstratégiájában megfogalmazott alapelvekre, célokra és koncepcióra alapul.


• az ügyfelek (polgárok, vállalkozók) igényeinek minél magasabb szinten

történő kielégítésén, illetve

• a közigazgatás belső hatékonyságának emelésén, az ügymenet

digitalizálásán keresztül (pl. kormányzati elektronikus aláírás rendszer

kialakítása, a kormányzaton belüli informatikai és kommunikációs

szisztémák integrációja).

Az uniós csatlakozással a hazai közigazgatásnak, beleértve a települési

önkormányzatokat is, EU tagállami közigazgatásként kell funkcionálnia, s ennek

megfelelően ki kell alakítani a szolgáltató közigazgatás alapjait, az

ügyfélközpontú ügyintézés megvalósítását. Ennek értelmében az önkormányzati

struktúrának is ki kell építenie, majd folyamatosan fejlesztenie kell a helyi

közigazgatás, valamint az önkormányzás informatikai hátterét. Belátásra került

ugyanis, hogy a gyors, bürokráciamentes, transzparens, követhető ügyintézés

(ügyfélközpontú „egyablakos” ügyintézés) csak abban az esetben valósulhat

meg, amennyiben az önkormányzatok is erőfeszítéseket tesznek az

infokommunikációs technológiák kiépítésére és elterjesztésére. A célok

eléréséhez a MITS e-önkormányzat részstratégiája (MITS-EÖR) a következő

akciókat javasolta:

• Ki kell építeni a nagy sebességű és nagy megbízhatóságú internet

csatlakozási pontokat minden önkormányzat esetében, hogy lehetővé

váljon az információcsere az egyes települési, illetve területi

önkormányzatok között, az önkormányzatok és az állami szervek között,

továbbá megvalósuljon a kistérségi (regionális) informatikai

együttműködés.

• Törekedniük kell az önkormányzatoknak, hogy ki tudják használni az

internet interaktivitási-, és a web-technológia által biztosított

lehetőségeket akár a szervezetek közötti, akár a szervezeten belüli

kommunikációra.


• Fontos az önkormányzati döntéshozók és a helyi hivatalok

munkatársainak az informatikai ismereteket elmélyítő,


szemléletváltozást is eredményező továbbképzése. A szükséges

képzések végrehajtásával a helyi politikusok és az önkormányzati

munkatársak egy jelentős részénél áthidalható az ún, „digitális

szakadék”.

• A kistelepülések esélyegyenlőségének megteremtése érdekében

támogatni kell a kistérségek informatikai együttműködését (fejlesztés,

alkalmazások, közös eszközpark) és a közös rendszerüzemeltetést.

Ezáltal is csökkenthető az információrendszerek komplex költségkerete.

• A korszerűtlen, valamint szigetszerűen működő információs struktúrákat

le kell szerelni, helyettük korszerű, integrált, folyamatorientált

rendszerek kiépítése szükségszerű, amelyek egy keretrendszerbe

képesek integrálni a back-office és a front-office rendszereket.

• Az önkormányzatok informatikai hátterének fejlesztésekor törekedni kell

arra, hogy a helyi polgárok számára felhasználóbarát portálok,

honlapok, valamint adatbázisok készüljenek el. Azon állampolgárok és

vállalkozói körök számára, akik/amelyek nem rendelkeznek internet

kapcsolattal, biztosítani kell a hozzáférés lehetőségét közösségi

hozzáférési pontok (pl. könyvtárak, művelődési házak, teleházak)

kiépítésével.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar e-önkormányzat stratégiája

alapján az önkormányzatok ügyfelei, partnerei részére az elektronikus

szolgáltatásokat a front-office modul-csoportok, nevesítve az e-ügyintézés – e-

ügyfélkezelés, az ügyfélfórum (levelezés), a településmarketing, az elektronikus

közbeszerzés, a közérdekű és közhasznú információszolgáltatás valósítják meg.

Az elektronikus szolgáltatások hátterét biztosító belső tevékenységek

támogatást pedig olyan back-office modulok adják, mint a közigazgatási

alkalmazások, a vezető információk és döntéstámogatás, az irodaautomatizálás

és kommunikáció, a tudásmenedzsment, vagy az adminisztratív (pl.

költségvetési) modulok.



Összességében pedig leszögezhetjük, hogy az e-önkormányzás tulajdonképpen

a képviselő-testületek (polgármester) és a hivatali apparátus munkáját támogatja

hatékonyan, továbbá infrastruktúrát biztosít a helyi demokrácia kiszélesítéséhez

(e-demokrácia).

Az eÖnkormányzás fejlődése előtt álló akadályok

2004-től szinte folyamatosan rendelkezésre álltak azok az állami és uniós

fejlesztési források, melyeket az önkormányzatok (kistérségek) az elektronikus

közigazgatás kiépítésére és fejlesztésére fordíthattak. A nagyobb projektek a

következők voltak:

• A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I.) Gazdasági Versenyképesség

Operatív Programja (GVOP) keretében a GVOP Irányító Hatóság 2004-

ben pályázatot hirdetett az önkormányzatok információszolgáltató

tevékenységének fejlesztése céljából.24 A pályázat két komponenst

tartalmazott: egyrészt a települési önkormányzatok átfogó, integrált

információs rendszereinek kiépítését és fejlesztését, az elektronikus

ügyintézés bevezetését, illetve az ügyintézés elektronizáltsági szintjének

emelését, másrészt a helyi önkormányzatok tulajdonában és

kezelésében lévő adatvagyon fejlesztését, továbbá az adatvagyon

másodlagos hasznosítását.

• 2005-től – ugyancsak az NFT I. GVOP keretében – lehetőség nyílt a

széles sávú hálózatok önkormányzatok általi kiépítésének támogatására

az üzletileg kevésbé vonzó települések számára.25 A támogatás

konkrét célja a széles sávú internetellátottság növelése volt azokon a

településeken, ahol az infrastruktúra az állami támogatás hiányában

csak később, vagy egyáltalán nem épült volna ki.

24 Király Ferenc: idézett mű.




• 2008-tól pedig elérhetővé váltak az önkormányzatok számára az

elektronikus közigazgatás fejlesztésére fordítható NFT II-es (Új

Magyarország Fejlesztési Terv) források is. Az Elektronikus

Közigazgatás Operatív Programra az EU mintegy 100 milliárd forintot

hagyott jóvá, ennek egy része a helyi közigazgatás-fejlesztésre

fordítható.

A 2006-os évről készült Elektronikus közigazgatás éves jelentése alapvetően

pozitívan értékeli az e-közigazgatás fejlődését Magyarországon.26 A jelentés

leszögezi, hogy 2006 végére kiépült az országban az e-közigazgatást kiszolgáló

alapinfrastruktúra, a központi rendszer, sőt működik az unió által előírt 27

közigazgatási szolgáltatás is. Mindezek alapján, valamint az azóta elvégzett

jelentős fejlesztések következtében leszögezhetjük, hogy az országban az e-

közigazgatási fejlesztések informatikai szempontból hatalmasat fejlődtek. Ennek

néhány eleme a következő:

• Amíg Magyarországon, 2003 elején az önkormányzatoknak csak 75

százaléka rendelkezett internet-hozzáféréssel,27addig napjainkra alig

található olyan település, melynek önkormányzata ne birtokolna ilyen

elektronikus rendszereket.

• A korábbi vizsgálatok28megállapításai szerint az önkormányzatok

honlapjai erősen statikusnak bizonyultak, sok esetben az sem derült ki,

hogy mi a honlap célja, ritkán került sor frissítésre, miközben a

különböző honlapok és portálok az elektronikus ügyintézés, a

papírmentes adminisztráció terén alig nyújtottak valamit a polgárok és a

vállalkozók számára. Napjainkra a helyzet alapvetően megváltozott. Az

önkormányzati és kistérségi portálok túlnyomó többsége egyrészt az

általános tájékoztató funkciók mellett lehetőséget biztosít a polgárok

26 A jelentést 2007 februárjában publikálta a BME-Unesco Információs Társadalom és Trendkutató Központ kutatócsoportjából, valamint a Tárki-ból és az ITHAKA-ból álló szakmai konzorcium.

27 Kiss Balázs-Berta Kata-Boda Zsolt: idézett mű, 265. oldal.


28 Kiss Balázs-Berta Kata-Boda Zsolt: idézett mű, 265-269. oldal.


számára a „virtuális közéletbe” történő bekapcsolódásra, több

szolgáltatás elektronikus úton történő rendezésére.

• Jelentősen fejlődött az elektronikus okmányirodák technikai ellátottsága,

illetve városi szinten az elektronikus ügyfélszolgálat kiépítése és

megerősítése is látványosnak nevezhető.29Az egységes elektronikus

közigazgatási rendszerbe kerülő adatok köre folyamatosan nő.

Mindezek ellenére, amennyiben az ország összes önkormányzatát vizsgáljuk át,

korántsem lehetünk ennyire optimisták az elektronikus önkormányzás fejlődése

vonatkozásában. Az infrastrukturális, technikai problémák mellett az elektronikus

megoldásokkal szembehelyezkedő döntéshozói (politikai, hivatali) közigazgatási

attitűdből származó elkötelezettség hiánya éppúgy hátráltatja az e-

önkormányzás megvalósítását, mint a pénzügyi erőforrások relatív szűkössége.

Az e-önkormányzás (és helyi e-ügyintézés) előtt álló gátló okok – természetesen

a teljesség igénye nélkül- tehát a következők:

• A technikai feltételek esetében különösen aggasztó, hogy a nagy

sávszélességű adatátvitelre módot adó ADSL-csatlakozás az

önkormányzatok nagy részében még nem biztosított. Jórészt ez

magyarázza, hogy a vidéki kis települések önkormányzatainak egy

részénél nem áll rendelkezésre minden munkatárs részére a világháló.

Sok településen egyáltalán nem valósult meg önkormányzati fejlesztés,

nem alakította ki nyilvános hozzáférési pontokat.30

• Az internetet a legtöbb helyen csak pályázatfigyelésre, pályázati anyagok

letöltésére, különböző információk begyűjtésére, illetve kapcsolattartásra

(e-mail) alkalmazzák, miközben az online beszerzések adta előnyöket

csak alig használják ki.31


30 E-Közigazgatás 2010 Stratégia: idézett mű




• Ugyancsak problémát okoz, hogy az önkormányzatok egy jelentős

részében (kis települések) még nem üzemeltetnek saját honlapot, illetve

ahol kiépítésre került ott is ezek többségében a frissítés elég korlátozott. A

helyi polgárok életviszonyait befolyásoló helyi rendeletek és határozatok

nem minden települési honlapon érhető el. Alacsony az informatikai

integráció szintje, a szabványosítás alig indult el.

• Az elektronikus ügyintézésre és az e-szolgáltatások biztosítására kevés a

jó példa, ráadásul többnyire csak a különféle nyomtatványok letöltésére

van mód, elektronikus beadványok fogadására jószerivel csak a városi

önkormányzatok állnak készen. A közszolgáltatások online elérhetősége

tehát alacsony. Ez elsősorban arra az elhibázott kormányzati (parlamenti)

stratégiára vezethető vissza, mely kibúvót biztosított az önkormányzatok

számára az online ügyintézés bevezetése alól.32 A közigazgatási hatósági

eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.),33 bár

nagyon helyesen az elektronikus ügyintézést egyenrangúvá tette a papír

alapú, hagyományos ügymenettel, ugyanakkor a jogalkotó országgyűlés –

önkormányzati nyomásra – lehetővé tette az önkormányzatok számára,

hogy helyi rendelettel eltekintsenek az e-ügyintézés bevezetésének

kötelezettsége alól. Ennek a politikai döntésnek köszönhetően a települési

önkormányzatok 80 százaléka döntött elektronikus ügyvitel kizárásáról.

Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy Magyarországon az

alkotmányos berendezkedésünk nagyfokú autonómiát, önálló döntési

jogkört biztosít az önkormányzatoknak, ugyanakkor azzal is számot kell

vetni, hogy a döntés következtében a településeken élő lakosok jelentős

hányada hátrányokat szenvedett el, számukra ugyanis a digitális

esélyegyenlőség fontos eszközrendszere vált elérhetetlenné.

32 Elektronikus közigazgatás. Az EU megköveteli, az állampolgárok szeretnék, az önkormányzatok hallgatnak. In: Önkorkép, 2007. október


33 A Ket. kiemelt célja volt, hogy erőteljesebben jutassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját, hogy jelentősen csökkentse az ügyfelekre háruló eljárási terheket, valamint hogy megnyissa az utat a korszerű elektronikus eszközök alkalmazása előtt azzal a tudattal, hogy ezáltal gyorsabb, olcsóbb és egyszerűbb lesz a közigazgatási ügyvitel menete.


• A különféle korszerű informatikai megoldások – pl. integrált pénzügyi

rendszer, intelligens telefonos válaszoló program – csak elvétve fordulnak

elő az önkormányzatoknál, és ebben a városi önkormányzatok sem

kivételek.34

• Külön problémát jelent az elektronikus aláírás magyar közigazgatási

gyakorlatba történő bevezetésének problémája.35 A törvényi szintű

megfogalmazáson túl a gyakorlati munkát érintő szabályozás évek óta

csúszik.

• Hátráltatta az e-önkormányzás kibontakozását az önkormányzatok

financiális válsága is. Ma már sajnos közhelynek számít, hogy a magyar

önkormányzatiság igazi rákfenéje a finanszírozás anomáliáiból

eredeztethető.36 Tagadhatatlan, hogy az elektronikus önkormányzás

infrastrukturális hátterének kiépítése óriási anyagi ráfordításokat igényel

az önkormányzatoktól, még akkor is, ha közismert, hogy a kormányzatok

jelentős állami és uniós forrásokkal igyekeztek motiválni a

fejlesztéseket.37 Ezek a források a települési önkormányzatok jelentős

többségében nem álltak és nem állnak továbbra sem rendelkezésre.38

• Hátráltatja az e-közigazgatás elterjedését települési szinten a szűk

állampolgári felhasználói kör (társadalmi bizalmatlanság).39 Ez egyrészt a

34 E-Közigazgatás 2010 Stratégia: idézett mű.

35 Keringer Zsolt: e-Önkormányzás Szombathely Megyei Jogú Városban és kistérségben, 61. oldal. In: Belényesi Emese (szerk): E-önkormányzat; polgármesteri hivatal az információs társadalomban. E-Government Tanulmányok XVIII. Budapest, E-Government Alapítvány, 2007.

36 Erre a tényre a Századvég Alapítvány kormányzati kötetei (pl. A jóléti rendszerváltás csődje, Századvég Kiadó, 2005, Őszöd Árnyékában, Századvég Kiadó, 2007.) már évek óta felhívják a figyelmet.

37 A teljes közigazgatás 2007-ben mintegy 50 milliárd forintot költött új és meglévő informatikai rendszerek fejlesztésére, s ezáltal a hazai technológiai piac egyik legnagyobb megrendelője.

38 Megjegyzendő, hogy az ezredforduló utáni években az EU-ban az informatikai beruházások átlagban az önkormányzati költségvetés 2-4 százalékát tették ki, szemben a hazai 0,1-0,5 százalékkal.


39 Tózsa István: Digitális interaktív TV a helyi igazgatásban. In: Tózsa István (szerk.): T-Government, avagy digitális interaktív televíziózás a közigazgatásban.


költséges eszközrendszerben (PC, internet-csatlakozás), másrészt a

használathoz szükséges viszonylag magas tudásigényben (PC, internet

használat) keresendő. Mind a nemzetközi, mind pedig a hazai

szakirodalom ismeri az ún. digitális szakadék fogalmát, amely leginkább a

vidéki kistelepüléseken élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező,

munkanélküli vagy idősebb társadalmi csoportokat érinti leginkább.

• Ugyancsak visszatartó erő az önkormányzati vezetők, képviselők és

tisztségviselők többségének elkötelezettségének hiánya, a megszokott

intézményi, ügyszervezési és működési keretekhez történő merev

ragaszkodás.40 A hivatalnokok többsége még mindig idegenkedik a fejlett

technológiák, és az új ügykezelés alkalmazásától (szocializációs hatás),

miközben a politikai vezetésből a menedzserszemlélet, valamint az

információs írástudás elsajátítása iránti vágy hiányzik. Így tulajdonképpen

a települési önkormányzatok jelentős részében a saját, jogszabályokban

előírt feladataik ellátására koncentrálnak, nem a helyi polgárok vagy a

vállalkozói-üzleti körök felöl érkező igényeknek történő megfelelésre.

• Az önkormányzatok egy jelentős részénél az e-közigazgatást (e-

önkormányzást) még ma is elsősorban informatikai kérdésként kezelik,

nem pedig közigazgatási feladatként. Ez mindenek előtt abban mutatkozik

meg, hogy informatikai szakemberekre bízzák az elektronikus

közigazgatás fejlesztését.41

• A legjelentősebb hiányosság azonban még is csak az, hogy a magyar

települési önkormányzatok jelentős többségének nincs e-közigazgatási, e-

önkormányzási, illetve általában informatikai stratégiájuk.42

40 eÖnkormányzat. Települések, kistérségek, régiók infokommunikációs modernizációja. Magyar Információs Társadalom Stratégia programfüzet-sorozat, Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Budapest, 2003.



42 Elektronikus közigazgatás: idézett mű.


Tulajdonképpen ezeket a negatív, kedvezőtlen állításokat ismételte meg 2008

decemberében a KÖEF ülésére készült szakértői tájékoztató is.43A legfőbb

megállapítások a következők voltak:

• Az összes önkormányzatnak mindössze 10 százaléka rendelkezik

informatikai statisztikával.44

• Bár elfogadták a Magyar Információs Társadalom Stratégia e-

önkormányzati részstratégiáját, a gyakorlatban kevés rsészét sikerült

megvalósítani.

• Sok településen egyáltalán nem valósult meg eönkormányzati fejlesztés,

így pl. nem alakítottak ki nyilvános hozzáférési pontokat (pl.

eMagyarország Pontok), saját honlapot.

• A közigazgatási szolgáltatások a legkisebb mértékben sem

elektronizálódtak. Magyarország lakosságának kevesebb mint 30

százaléka számára tették lehetővé az elektronikus önkormányzati

szolgáltatásokat.

• Az elektronikus-informatika fejlesztések többsége adhoc jellegű.

• Az önkormányzatok zöme a szűkös erőforrásait kötelező feladatainak

ellátására koncentrálja, az eközigazgatási megoldások bevezetését

legfeljebb saját honlap kialakításával, illetve az állami támogatású

eMagyarország Pont létesítésével elintézettnek tekinti.

Mindezek alapján a jelentés fájdalmasan leszögezte, hogy a települési

önkormányzatok döntő többsége nem adott, vagy nem tudott válaszokat adni az

elektronikus közigazgatás és az elektronikus közszolgáltatás egyre fokozódó 43 Tájékoztató az e-közigazgatás helyzetéről az önkormányzati szférában. KÖEF ülés, 2008. december 4. Miniszterelnöki Hivatal.


44 Az önkormányzatok 96 százaléka rendelkezett 2008-ban számítógéppel, 92 százalékuk valamilyen internet-hozzáféréssel. A számítógéppel rendelkező önkormányzatok 67 százaléka (kb. 2 ezer önkormányzat) rendelkezett saját honlapppal. A honlappal rendelkező önkormányzatok mindössze 35 százalékának weboldalán voltak felfedezhetők az ügymenetekről szóló információk, leírások. A polgármesteri hivatalok közel nyolctizede (77%) rendelkezett a vizsgált időben szélessávú internet-hozzáféréssel.


kihívásaira. Ezen fejlemény mögött az önkormányzatok tragikus anyagi helyzete

éppúgy meghúzódik, mint a vezetői elkötelezettség hiánya, az információs

társadalom vívmányainak hiányos ismerete, vagy a helyi közigazgatásban

dolgozók látványos passzivitása.

A jelentés ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a helyi kereslet is aggasztó,

vagyis a lakossági és lokális vállalkozói igények alacsony foka. Ez a mentalitás

viszont alapvetően megkérdőjelezheti az ezen a téren megfigyelhető fejlesztések

létjogosultságát, szükségességét.


Az informatikai fejlesztések a kistérségi együttműködésben is tragikus jeleket

mutatnak fel. A kistérségi társulások mindössze 14 százaléka fogja össze az

integratív informatikai fejlesztéseiket, 11-11 százalékuk pedig csak az

informatikai eszközök közbeszerzésére, illetve az IT-infrastruktúra

karbantartására vállalkozik. Az összefogást egyáltalán nem akarók a kistérségi

gesztorok mintegy felét teszik ki, ugyanakkor a kistérségek további egyharmada

nem adott érdemi választ az informatikai társulásról. Ez azt jelenti – ahogyan a

jelentés fogalmaz -, hogy a kistérségek egyre kevésbé igyekeznek a társulás

településeinek informatikai fejlesztéseit, beszerzéseit és az eszközök

karbantartását egységesen megoldani. Ez viszont nem jelent mást, minthogy a

kistérségi feladatellátás elektronizálása meglehetősen hátrányokat szenvedett az

utóbbi években, igaz alapvetően ki sem épült.


Az e-önkormányzásból eredő feladatrendszer – kísérlet egy általános modell felvázolására

Természetesen, amikor modellalkotásról beszélünk, nem gondolhatjuk azt, hogy

a helyi közigazgatás és közszolgáltatás fejlesztése 5-10 évre előre

beprogramozható. Arról azonban meg vagyunk győződve, hogy a mindenkor

kínálkozó előírások (uniós ajánlások és direktívák), tapasztalatok (külföldi

minták) és lehetőségek (uniós és hazai források) megfelelő alakításával és

kihasználásával megvalósíthatók a távlatos stratégiai célok. Az előzőekben

feltüntetett negatív jellegzetességek nem késztethetik arra a tudományos szférát,

hogy feladja az átalakításban – esetünkben az e-kormányzás, e-önkormányzás

kialakításában és megerősítésében – játszó meghatározó tanácsadó szerepét.

Ez persze nem jelentheti a puszta tények figyelmen kívül hagyását, ugyanakkor

racionális alapokon nyugvó modellalkotással közép- és hosszútávon akár az

áttörés is elérhető. Mindezek fényében a jövőkép és a jelenlegi helyzet közti

mély szakadék átugrásához három területen szükségszerű az átalakítás

azonnali beindítása, majd felgyorsítása:45

• Az infokommunikációs fejlesztéseknek a hagyományos ügyintézési

filozófiával szemben, az állampolgárok és az üzleti körök köré kell

épülniük a korszerű és koordinált szolgáltatói csatornákon keresztül. Ez a

szemléletváltás – minden bizonnyal – hozzájárul a papír alapú

munkavégzés csökkenéséhez, s ennek köszönhetően kiszűrhetővé

válnak a rendszerből azok az anomáliák (pl. ismételt adatkérés, többszöri

személyes jelenlét, párhuzamos nyilvántartás), melyek eddig szinte csak

bosszússágot okozta az ügyfelek számára.

• A közigazgatásnak az elosztott, integrált szolgáltatási kultúra felé kell

elmozdulnia, s ennek egyaránt érvényessé kell válnia a front-office, a


45 E-Közigazgatás 2010 Stratégia: idézett mű.


back-office, valamint az információs és infrastrukturális területeken. A

hatékonyság érdekében szükséges a szolgáltatási folyamatok

újratervezése, a szolgáltatás integrációja. A közigazgatásban ilyen

mértékű átalakítás azonban csak akkor lehet sikeres, amennyiben a

rendszer működtetői (hivatalnokok) elsajátítják azokat az új ismereteket

és képességeket, melyek biztosítani tudják a megrendelői (állampolgári)

attitűd gyakorlásához szükséges tudáshalmaz hátterét.

• Elengedhetetlenül szükséges végül a közigazgatási tudás és hozzáértés

szélesítése az informatikai szolgáltatóknál, különösen fókuszálva az

ügyfélorientált kultúra kiépítésére. Ez nem jelenhet mást, minthogy az e-

közigazgatásért, e-önkormányzásért felelős informatikusok mellett

közigazgatásban járatos igazgatásszervezők, szervezetfejlesztők

véleménye is beépüljön a fejlesztések során, hiszen ők képesek

biztosítani az új, antibürokratikus közigazgatási módszerek elterjedését,

melyeket a polgárok és az élethelyzetek iránti nagyobb fogékonyság, és

nem önmagában a szabályok merev alkalmazása jellemez.

Az előző pontokban megfogalmazott elvárások teljesülését nagyban elősegíti,

hogy az unió nyugati felében az e-kormányzás és e-közigazgatás kialakításában

a Magyarországon tapasztaltakhoz képest előnyökre tettek szert. Ezek a

tapasztalatok elvárás szintjén beépültek az uniós programalkotási folyamatokba

is. Ennek egyik hazai termékeként megszületett a „Közigazgatás korszerűsítését

szolgáló aktuális e-kormányzati feladatokról szóló 1044/2005.”

Kormányhatározat, amely elsősorban az unió által meghatározott húsz alapvető

elektronikus közszolgáltatás magyarországi megvalósításával, valamint az ahhoz

kapcsolódó feladatokkal foglalkozik.46 A kormányhatározat megállapította, hogy

az unió által elvárt húsz alapvető közszolgáltatást Magyarországon 27

szolgáltatással47lehet lefedni. A jogszabály emellett elfogadta az e-

46 Kleinheincz Gábor-Stumpf István: Szolgáltató állam-copy?! 29. oldal. In: Todd Ramsey: idézett mű.


47 A 27 közszolgáltatás a következő: felvételi jelentkezés (középiskola, felsőoktatás), adatközlés a statisztikai hivataloknak, jövedelemadó-bevallás, társaságiadó-bevallás, Áfa-bevallás, gépjárművezetői engedély ügyintézése, születési anyakönyvi kivonat ügyintézése, házassági


ügyintézésnek az eEurope program ajánlásában megfogalmazott mind a négy

szolgáltatási szintjét.48

1. szint – információ: online információk nyújtása a közigazgatási

szolgáltatásokról (ügyleírások).

2. szint – egyirányú interaktivitás: az információkon túl az ügyintézéshez

szükséges dokumentumok, űrlapok letöltését és azok ellenőrzött vagy

ellenőrzés nélküli kitöltését foglalja magában.

3. szint – kétirányú interaktivitás: a szükséges űrlapok, nyomtatványok

online kitölthetők, elektronikusan hitelesíthetők, és ugyancsak online

továbbíthatók úgy, hogy az ügy indításához és intézéséhez személyes

megjelenés nem szükséges. A közigazgatási döntés (határozat) közlése,

valamint a kapcsolódó illeték- vagy díjfizetés továbbra is hagyományos

úton történik.

4. szint – teljes online ügyintézés: nem csak az ügyintézés, hanem a

közigazgatási döntések továbbítása is elektronikus úton történik, sőt az

illeték- vagy díjfizetés is elintézhető online módon.49

anyakönyvi kivonat ügyintézése, lakcímváltozás bejelentése, Kft. és Rt. bejegyzése, útlevéllel kapcsolatos ügyintézés, járművek nyilvántartásával kapcsolatos ügyintézés, vámáru-nyilatkozatok benyújtása, munkavállalók gyermekei után járó pótlékok igénylése, álláskeresés interneten keresztül, állásbejelentés interneten keresztül, munkavállalók és foglalkoztatók számára nyújtott szolgáltatások, közkönyvtári katalógusok hozzáférhetősége, környezetvédelemmel összefüggő engedélyek szerzése, munkanélküli-járadék igénylése, tanulói ösztöndíj megpályázása, munkáltatók bejelentése nyugdíj-biztosítási adatokról, kötelező egészségbiztosítással kapcsolatos ügyintézés, egészségüggyel összefüggő szolgáltatások, közbeszerzési eljárás, rendőrségi online bejelentések (feljelentés), építési engedély iránti kérelem.

48 Az EU az elektronikus szolgáltatások különböző szintjeit a „Common List of Public Services”-ben határozta meg.


49 Az EU 2007 folyamán a szinteket tekintve egy újabb szint elhatározásról döntött, ami például lehetővé teszi a közigazgatás számára a proaktív ügyindítást. Web-based Benchmark on electronic Public Srevices. Ennek teljesítésétől azonban a magyar önkormányzati rendszer mind infrastrukturális szempontból, mind a szemlélet szempontjából napjainkban jelentősen elmarad.


Jelen pillanatban a közszolgáltatások jelentős része Magyarországon csak az

első és második szinten valósulhat meg, s csak ritkán találkozhatunk kétirányú

interakciót biztosító szolgáltatással (pl. felvételi jelentkezés) vagy teljes online

tranzakcióval (pl. adóbevallás). Az önkormányzati szolgáltatások esetében még

rosszabb a helyzet, holott az EU ajánlásában szereplő 20 (Magyarországon 27)

közigazgatási szolgáltatás közül hazánkban csak az alábbiak érintik az

önkormányzatokat:

• Az állampolgárok vonatkozásában: személyi okmányok (pl. személyi

igazolvány, útlevél, gépjármű vezetői engedély), hatósági igazolások (pl.

születési, házassági anyakönyvi kivonatok), lakcímváltozás bejelentése,

gépjármű-regisztráció, súlyadófizetés, helyi adózás (pl. üdülőhelyi adó),

egészségüggyel kapcsolatos szolgáltatások (interaktív tanácsadás).

• Az üzleti szféra vonatkozásában: iparűzési adó, súlyadó, engedélyek (pl.

iparengedély) kiadása.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy alapvető cél olyan állami és uniós

források akkumulálása, melyekből önkormányzati szinten is megteremthetők

azok az infrastrukturális és humán beruházások, melyek lehetővé teszik a

közszolgáltatások egyre magasabb szintű biztosítását.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az önkormányzatoknak ebben a munkában

– a finanszírozás mellett – külső segítségre van szüksége. Elsősorban olyan

cégekre, amelyek a problémakört a maga komplexitásában képesek kezelni. Ez

az együttműködés tulajdonképpen magába foglalja egyrészt az uniós és hazai

támogatások lehívásához szükséges pályázati projektek elkészítését, másrészt a

települések hosszú távú e-önkormányzati stratégiájának kidolgozását, a politikai

vezetés és a hivatali apparátus telekommunikációs továbbképzését, végül pedig

a szükséges technológiai paraméterek meghatározását, illetve az

infokommunikációs fejlesztések menedzselését.



Az előbbiekben bemutatott önkormányzati e-ügyintézési (közigazgatási)

szolgáltatások mellett a hazai településeknek további feladataik vannak, amelyek

mind-mind részei egy átfogó elektronikus önkormányzati stratégiának

(modellnek). Ezekből minél több ellátására képes egy önkormányzat, annál

biztosabb, hogy polgárai, általában véve a civil társadalom, valamint a gazdasági

élet szereplői is elégedettek lesznek a település „levegőjével”. Ezek a

szükségszerű feladatvállalások a következők: 50

• Az e-önkormányzás alapjainak lerakása: Ez egyrészt a képviselő-testület

és a bizottságok munkáját segíti hatékonyan (meghívók, napirendi pontok,

előterjesztések elektronikus szétküldése, szavazatszámlálás,

jegyzőkönyvek, felszólalások archiválása), másrészt biztosítani képes a

helyi vélemények begyűjtését (kvázi közvélemény-kutatás), illetve a helyi

elektronikus népszavazás technikai lebonyolítását. Ennek segítségével

az állampolgárok vagy saját, vagy közösségi internet-pontok segítségével

szavazhatnak az éppen aktuális helyi népszavazási ügyben. Ennek

kiépítéséhez azonban az önkormányzati technikai feltételek biztosításán

túl legalább két feltétel szükséges: bizalom, valamint olyan közösségi

internet-szolgáltató pontok (pl. művelődési ház, teleház) kiépítése, ahol

ingyenesen biztosítható az elektronikus szavazás az önkormányzat

minden polgára számára. Bizalom alatt pedig azt értjük, hogy az

önkormányzatoknak biztosítaniuk kell, hogy a digitális tranzakció –

esetünkben a szavazás – biztonságos legyen, és védje a személyes

adatokat. A polgárok számára fontos továbbá, hogy mindig

hozzáférhessenek személyes adataikhoz, valamint információval

rendelkezzenek arról, hogy az önkormányzatok hogyan tárolják,

használják fel adataikat. Az e-önkormányzás megvalósítása az e-

demokráciának egy magasabb szintjét jelenti, mint amikor a polgároknak

csak arra van lehetőségük, hogy kábeltelevíziókon keresztül kísérjék

figyelemmel a képviselő-testület üléseit, valamint a közmeghallgatásokat.


50 A modell elkészítésénél alapvetően támaszkodtunk Kovács Róbert már említett tanulmányára.


• Közérdekű, közhasznú információk publikálása: A lakosság és a

vállalkozói szektor komfortérzetét, valamint a városvezetés iránti

lojalitását erősen befolyásolja, amennyiben az önkormányzati

adatvagyon, az információk közérdekű és közhasznú része megjelenik az

interneten, valamint hasznosíthatóvá válik minden érdekelt fél (polgárok,

vállalkozók, civil társadalom, média). Ennek a modulnak fontos részét

képezi az interaktív levelezés és ügyfélfórum biztosítása. Ennek

zavartalan működéséhez nyilvánosságra kell hozni az önkormányzati

képviselők, a tisztségviselők elektronikus levélcímét (e-mail), melyen

megindulhat a politikai vagy szakmai (hivatali) párbeszéd az

önkormányzat és a polgárok, vállalkozók között. Az elektronikus ügyfél-

fórum emellett lehetőséget biztosít a közérdeklődésre számot tartó témák

megvitatására.

• Településmarketing: Az önkormányzati internetes portál közérdekű

információkat szolgáltat a település (kistérség) társadalmi, gazdasági és

kulturális életéről. A felhasználók (pl. polgárok, vállalkozók, turisták,

letelepülni vágyók, rendezvények iránt érdeklődők) az itt nyert adatok

alapján (is) dönthetnek arról, hogy pl. befektetéseket eszközölnek,

letelepednek, igénybe veszik a helyi vállalkozók szolgáltatásait, vagy mint

turisták idelátogatnak. Nem szükségszerű bizonyítani, hogy az internetes

településmarketing jelentős bevételi forrásokat eredményezhet mind az

önkormányzatnak, mind pedig a település polgárainak, vállalkozásainak.

Fontos azonban leszögezni, hogy az interaktivitást (akár több nyelven)

ebben az esetben is biztosítani kell (pl. szállodafoglalás önkormányzati

interneten).


• Az önkormányzati ügyfél-kapcsolattartás automatizálása (e-

ügyfélkezelés): Tudomásul kell venni, hogy a digitális szakadék

következtében a lakosság egy jelentős része (pl. nyugdíjasok) továbbra

sem hajlandó az internet adta lehetőségeket igénybe venni ügyei

elintézésekor. Ezt a problémát orvosolhatja a call center szolgáltatások

bevezetése. A minél komplexebb, s ezáltal költségkímélőbb szolgáltatás

érdekében a call center szolgáltatásaiba az önkormányzatok mellett


érdemes bevonni más önkormányzati kezelésbe lévő intézményeket,

szervezeteket (pl. iskolák, óvodák, háziorvosi szolgálat, szociális

intézmények, helyi közművek, közüzemi szolgáltatók). Ahol lehetőség

nyílik rá, ott érdemesnek tűnik az ügyfélkapcsolat-kezelő (CRM) rendszer

kiépítése érdekében áldozatokat hozni. A CRM (Customer Relationship

Management) rendszerek komplex szolgáltatást nyújtó szisztémák,

amelyek egyaránt támogatják a nagy ügyfélforgalmat lebonyolító

szervezetek (pl. nagyvárosi önkormányzatok) ügyfélkezelési operatív

tevékenységeit éppúgy, mint az általános ügyfélszolgálatot, az

ügyfelekkel kialakított interakciókat, az állampolgárokról és

vállalkozásokról (mint ügyfelekről) összegyűjtött adatok rendszerezését,

valamint ezekből jelentések, elemzések készítését.

• Belső „ügyfelek” kezelése: Az önkormányzati szerveken (polgármesteri

hivatal, képviselőtestület, bizottságok, közhasznú- és gazdasági

társaságok) belüli, valamint a közöttük zajló zavartalan kommunikáció

legalább annyira fontos az eredményes munkavégzéshez, mint a külső

kapcsolattartás. Amennyiben ez az interakció elektronizálva (internet)

biztosítható, úgy mindenképpen gyorsul, kényelmesebbé válik, valamint

költségkímélőbb lesz a belső ügyintézés, arról már nem is beszélve, hogy

a szervezeti egységekben felhalmozódó tudás az adatbanki elraktározás

következtében bármikor „előbányászható” és szintetizálható. Ez azonban

előzetesen szükségessé teszi a közös adatok központi tárolását

(adatbank), a hivatalokba vezetett párhuzamos nyilvántartások

egyszerűsítését.


• Irodaautomatizálás: Az előző modul csak abban az esetben lesz

eredményes, ha az önkormányzatnál és annak intézményeinél és

hivatalainál megfelelő szoftverrel biztosítani lehet az irodai és a

kommunikációs feladatok magas szintű automatizálását. Ennek a

technikai feltételnek a kiépítése önmagában hatékonyabbá teheti a

munkavégzést (pl. elektronikus dokumentációkészítés, elektronikus

levelezés).


• Közigazgatási térinformatika: Az önkormányzatok számos olyan feladatot

látnak el (pl. ingatlanvagyon-kataszter, helyi közlekedés, városfejlesztés),

amelyek esetében a különböző objektumok térbeli elhelyezkedésének

elektronikus rögzítése alapvető közösségi érdek (pl. megelőzve ezáltal

közvagyon – önkormányzati földterület – elherdálását). Elodázhatatlan

önkormányzati feladat tehát minden térbeli és hozzá kapcsolódó

numerikus adat (pl. térkép) digitalizálása, s ezek alapján olyan

adatszolgáltatás, valamint szakszerű elemzések elvégzése, mely az

önkormányzatok érdekében áll.

• Adminisztratív (költségvetési) alkalmazások: Ezeknek a moduloknak

alapvető feladata az önkormányzati szervek napi működésének segítése,

a szükséges pénzügyi, humán és technikai erőforrások elektronikus

módon történő meghatározása. Segítségükkel a törvény által előírt

jelentések és beszámolók könnyebben elkészíthetők és tárolhatók. Fontos

továbbá annak megállapítása is, hogy az alkalmazásuk által elkészített

önkormányzati költségvetések nyilvánosságra hozásával (közérdekű

adatok publikálása) az önkormányzati munka transzparenssé válik, a

korrupció visszaszorítható.

• Vezetői információk és döntéstámogatás, tudásmenedzsment: Az

önkormányzati munkát, mint általában az üzleti tevékenységet – jó

esetben – stratégiai tervezés előzi meg. A stratégiai tervezés ebben az

értelemben magát a tervezést, a döntés-előkészítést, valamint a tervek

megvalósításának folyamatos kontrollját öleli fel. Ezt a tevékenységet

támogatja az önkormányzatok esetében a döntéstámogatás, azaz az

önkormányzat kezelésében lévő online adatbázis és adattárház. A

tudásmenedzsmentnek pedig az önkormányzaton belül össze kell kötnie

(elektronikus úton) a tudás birtokosait azokkal, akik az adott tudásra

„vágynak”. Olyan önkormányzatok kialakítását kell tehát elősegíteni,

amelyek értelmes, méltányolható és elvárható reakciókat képesek adni az

őket érő külső (társadalmi, gazdasági) vagy belső (szervezeti) ingerekre.



Ezeket az általunk felsorolt – modellszerű – feladatokat azonban minden

önkormányzat képtelen felvállalni, különösen igaz ez a megkötés a városoktól

távol eső, szegény, kislélekszámú településekre. Az esélyegyenlőség elve

ugyanakkor azt kívánja, hogy minden magyar állampolgár, függetlenül attól,

hogy az ország mely régiójában él, városban vagy kistelepülésen lakik,

ugyanazon szintű önkormányzati szolgáltatásokhoz jusson. Az eddigi

tapasztalatok alapján, valamint belekalkulálva azokat a számításokat, miszerint a

következő években az ország a sanyarú gazdasági helyzete miatt szinte

kizárólag az uniós fejlesztésekre számíthat kijelenthető, hogy a kistelepülések

jelentős része nem lesz képes önállóan megteremteni egy átfogó, online

szolgáltatásokat nyújtó rendszert.


Bizonyosan nem lehet megoldás a kislétszámra való hivatkozásként a

funkcionalitás megnyirbálása, az elektronikus önkormányzás elé állított

követelmények megcsonkítása, ebben az esetben ugyanis biztosan nem fog

teljesülni az esélyegyenlőség követelménye. Ezen települések számára az

egyedüli megoldást a kistérségi összefogás, a közös kistérségi informatikai

fejlesztés és üzemeltetés jelentheti.


Kistérségi szintű e-közigazgatási és e-közszolgáltatási modell

Az i2010 e-Kormányzati Akcióterv51öt pontban foglalta össze a tagországok

feladatait, melyeket az e-kormányzás (közvetve az e-önkormányzat) fejlesztése

érdekében 2010-ig tenniük kell. Az akcióterv szerint a követendő pontok a

következők:

1. „Senki sem maradhat le” – 2010-re el kell érni, hogy a tagállamok

valamennyi állampolgára egyszerűen hozzáférhessen a megbízható és

biztonságos elektronikus szolgáltatásokhoz, és a modern technológiai

eszközök széles skálájához. Lényeges, hogy a hátrányos helyzetű

társadalmi csoportokhoz tartozó személyek is az e-kormányzat

haszonélvezőivé váljanak.

2. Állampolgári részvétel, a demokratikus döntéshozás erősítése – A

hatékony állampolgári párbeszédet és a döntéshozatali folyamatokba

történő bevonást erősítő alkalmazások létrehozására van szükség.

3. Kiemelten kezelendő szolgáltatások az állampolgárok és az üzleti szféra

szereplői számára – 2010-re – azokban az országokban, ahol ezt a

szabályozási környezet megengedi – a közbeszerzést teljes mértékben

elektronizálni kell, a tényleges közbeszerzések minimum felét az

Interneten keresztül kell lebonyolítani.

4. Biztonságos szolgáltatások – A magánszemélyek és az üzleti szféra

szereplői számára kényelmes, megbízható és egymással együttműködő

közszolgáltatásokat kell nyújtani. Biztonságos és egymással

kommunikálni képes, átjárható rendszereket kell létrehozni, amelyek


51 i2010 eGovernment cselekvési terv: az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára, COM (2006.).


lehetővé teszik az elektronikus személyazonosítást tartózkodási helytől

függetlenül.

5. Hatékonyság és eredményesség – Ez tulajdonképpen átlátható

kormányzati működést, elszámoltatható kormányzatot, valamint magas

szintű felhasználói elégedettséget és karcsúsodó bürokráciát jelent.

A cselekvési program megállapítja, hogy az elektronikus kormányzatban élen

járó országok az elsők között találhatók a gazdasági versenyképességben is.

Vagyis a nemzeti versenyképesség az erős innovációs képesség és a

közigazgatás minősége között fennálló szoros kapcsolat azt jelzi, hogy a

világgazdasági versenyben a jó kormányzás elengedhetetlen.

Noha világosan látszik, hogy az akcióterv elsősorban a központi közigazgatás

számára írja elő ezen feladatok teljesítését, semmi kétségünk nem lehet, hogy

ezeknek az elveknek az érvényesülésére az önkormányzati szektorban is nagy

szükség van. Ugyanakkor az előző fejezet végén arra a következtetésre

jutottunk, hogy Magyarországon az önkormányzati szférának egy jelentős része

még a szerényebb elvárásoknak sem képes (nem akar?) megfelelni.

Ennek az uniós cselekvési tervnek a bemutatása is tehát azt támasztja alá, hogy

a hazai informatikai fejlesztésekre, az e-önkormányzás és az e-közszolgáltatás

megerősítésére a legnagyobb esély akkor nyílik, ha az önkormányzatok között

kialakítható a közös érdek, a kistérségi együttműködés. A térségi szintű e-

közigazgatási fejlesztések elsődleges célja ugyanis a lakossági és az üzleti

szféra elégedettségének növelése, amelyet viszont csak összefogás keretében

lehet maradéktalanul elérni.

Általános stratégiai célkitűzések és várható eredmények az e-kistérségi

együttműködések esetében:


Mielőtt meghatározzuk – az általunk fontosnak vélt – általános stratégiai célokat,

szükségszerű, hogy rámutassunk az önkormányzatok esetében tapasztalt igen

egyenlőtlen informatikai infrastruktúra-hálózatra, amely alapjaiban nehezíti meg

az elektronikus együttműködés kialakítását az önkormányzatok között. A


szakirodalom ezzel kapcsolatban a következő problémákra hívta fel a

figyelmet:52

• Az önkormányzatok kezelésében lévő számítógépek többsége elavult, így

megoldandó azok cseréje. Szükségszerűnek tűnik, hogy a kistérséghez

tartozó önkormányzatok lehetőleg törekedjenek arra, hogy

összehangolják számítástechnikai beszerzésüket, fordítsanak gondot a

közös üzemeltetésre és karbantartásra.

• Az önkormányzatok belső hálózatainak – már ahol kiépült – rendszere

kevés esettől eltekintve ad-hoc jellegű, amely nem teszi lehetővé a

biztonságos működést, és a hosszú távú üzemeltetést. Itt is fontos

szempont az összehangolt fejlesztés a tapasztalt problémák

kiküszöbölése érdekében.

• A közösségi elérési pontok teljes körét felül kell vizsgálni, és ösztönözni

azokat a szolgáltatásokat, amelyek elősegítik a térség önkormányzatainak

településfejlődését és a lakosság életminőségének javítását.

• A kistérség településeinek infokommunikációs hálózatai eltérő

minőségben és feltételekkel érhetők el. A következőkben felvázolandó

stratégiai célok teljesüléséhez csak akkor van meg az esély, amennyiben

ezeknek a hálózatoknak az „egységesítését” az önkormányzatok elvégzik.

Mindennek értelmében a kistérségi társulások munkaszervezeteinek a

társulások önkormányzatainak közreműködésével ki kell építeni a térségek

informatikai hálózatát, ösztönözni kell az érdekelt önkormányzatokat az

egységes hálózati struktúra kiépítésére, valamint meg kell találni a kapcsolódási

szisztémát a kistérségi központok (városok) és az önkormányzatok (községek),

illetve az önkormányzati hivatalok és az intézmények és hivatalok között.


52 Pajna Sándor: Bevezetés a kistérségi információs társadalom stratégiai elkészítésébe (Módszertani útmutató).


Mindezek után rátérhetünk az e-kistérségi modell általános stratégiai

célkitűzéseire. Az európai és a hazai információs társadalom építésének

általános céljai kistérségi szintre vetítve a következők:53

• A lakosság életminőségének javítása: ehhez szükségszerű, hogy a

kistérség minden településén rendelkezésre álljon egy komplex

infokommunikációs közmű, amely a legkorszerűbb szolgáltatásokra

(internet, digitális televízió) is alkalmas.

• Tudásalapú társadalom építése: Nem tagadható, hogy a hosszú távú cél

az információs társadalom kiépítése, amelyben a tudás központi szerepet

játszik, ugyanis általa minden egyén (és közösség) képessé válik a

társadalmi, gazdasági és kulturális értékek gyarapítására. Az információs

társadalomhoz vezető út – többek között – az elektronikus közigazgatás

kiépítésén vezet, amely során az önkormányzati (kistérségi) információk

mindenki számára elérhetővé vállnak. Az elektronikus ügyintézés

hatékonyabbá, egyszerűbbé és ügyfélorientálttá változtatja az

önkormányzat működését.

• A fenntartható fejlődés folyamatosságának biztosítása: A kulturális

értékek gyarapítása és megőrzése olyan cél, amely igényli az információs

társadalom adottságait, és lehetőségeit a jövő generációi számára.

Minden önkormányzat alapvető feladata, hogy az illetékességi területén a

kulturális értékeket megőrizze, adott esetben digitalizált változatban

rögzítse. Ez a kistérségi összefogás keretein belül olcsóbban,

szisztematizáltabban és a szakmai értékeket jobban adaptálva

kivitelezhető.

• A foglalkoztatás növelése: A kistérségi infokommunikációs és információs

struktúrák kiépítése (üzemeltetése és karbantartása) lehetőséget nyújt az

elektronikus munkavégzésre és a foglakoztatás növelésére (pl.

távmunka). Ennek tervezése kistérségi szinten sokkal hatékonyabb, mint

települési szinten.


53 Győrvári Márk-Varga Csaba: Komplex tervezési modellkísérlet a szentlőrinci kistérségben.


• A gazdasági versenyképesség javítása: A gazdasági versenyképesség

növekedésének egyik alapvető feltétele a modern infokommunikációs

infrastruktúra által nyújtott szolgáltatások megléte, amely a piaci típusú

szolgáltatások mellett a közigazgatási szolgáltatások (e-kormányzat, e-

önkormányzat) korszerűségétől is nagyban függ. Több szolgáltatás

megszervezése kistérségi együttműködés keretében hatékonyabbá és

olcsóbbá teheti magát a szolgáltatást (IKeR: Integrált Kistérségi e-

Közigazgatási Rendszer).

• A kistérség népesség megtartó erejének növelése: Az elvándorlás

megakadályozásának záloga, hogy helyben (kistérségi szinten) is

biztosítva legyenek azok a feltételek (pl. munkahelyteremtés kistérségen

belül), amelyek arra ösztönzik a polgárokat, hogy ne hagyják el szűkebb

életterüket. A tanulás (továbbtanulás) és a képzés (továbbképzés) mind

olyan feltétele a helyben maradásnak, amely a jövő záloga. A térségek

önkormányzatainak alapvető feladata, hogy a munkahelyteremtés mellett

az oktatás és a képzés modernizálásával (táv-, illetve online szolgáltatás)

megakadályozzák a polgárok elvándorlását.

A stratégiai célkitűzéseknek a bemutatására hivatkozva tulajdonképpen

kijelenthetjük, hogy egy jól felépített és folyamatosan karban tartott kistérségi

szintű információs szisztéma a térség településeinek minden életjelenségét –

legyen szó politikáról, gazdaságról, társadalomról vagy kultúráról – támogathatja,

sőt tekintettel lehet azokra a sajátosságokra és egyedi igényekre is, amelyek az

adott térségben felmerülnek. Mindezek alapján egy komplex szemléletű e-

kistérség program, illetve az ennek az alapját nyújtó információs struktúra

legfontosabb feladatainak meghatározásához elemi érdek fűződik. A konkrét

feladatok felsorolása akár végtelen is lehet, álláspontunk szerint a következő

tennivalókra kell fókuszálnia egy kistérségi együttműködésnek:54


54 Csatári Bálint: Az E-kistérségi információs rendszer kialakítása. In: Csefkó Ferenc (szerk): Kézikönyv az e-önkormányzat bevezetéséhez. Mecseknádasd, 2004.


• Pontos és friss (online) információk nyújtása az ott élő és dolgozó

polgárok és vállalkozók számára, valamint a térség iránt érdeklődők

részére.

• A kistérség adottságainak minél sokoldalúbb feltérképezése,

legkülönbözőbb jellegzetességeinek (pl. gazdasági, társadalmi, kulturális,

turisztikai) összegyűjtése. Ezzel a kistérség önmaga is hozzájárul a lokális

tudás és kultúra gyarapításához, egy kistérségi elektronikus adatbank

létrehozásához.

• Azoknak az e-közigazgatási szolgáltatásoknak az összefogása, melyeket

a térség települései önmagukban (egyenként) képtelenek teljesíteni, vagy

célszerűtlen teljesíteniük.

• A „kistérségi szintre” specifikált információk áramlásának biztosítsa.

Ezekat ossza meg online módon (belső intranet) a kistérséghez tartozó

önkormányzatok között.

• Járjon elő az adódó fejlesztési források feltárásában (tegye közzé

weblapján) és támogassa a kistérségből (bármely önkormányzat részéről)

megfogalmazott pályázati információkat. A belső intranet hálózat ennek a

feladatnak az ellátására is alkalmas.

• A képzésben és átképzésben (pl. távoktatás technikai alapjainak

biztosításával), valamint a helyi tantervek formálásában történő

szerepvállalás.

• A településekről és a kistérségről szóló hírek követése, ezeknek a

híreknek az elektronikus konzerválása, illetve a releváns információk

közzé tétele pl. a kistérségi közösségi gyűjtőportálon.


• Az önkormányzatok és a kistérség szervezeti és kulturális életének

szervezése, propagálása (kistérségi portál), a programok

lebonyolításában történő közreműködés.


• Legyen szerepe a helyi közéletben (pl. kistérségi közmeghallgatások

online közvetítése, internetes szavazások lebonyolítása), járuljon hozzá a

lokális-térségi politika megértetéséhez, a térségi-közösségi vélemény

formálásához.

Amennyiben ezeket a feladatokat a kistérségi társulások zavartalanul

végrehajtják, akkor kijelenthető, hogy a kistérségi informatikai stratégia (e-

kistérség) megvalósítása számos területen fogja éreztetni fejlesztő, előremutató

hatását. A várható hatások időbeli lefolyása, érezhetővé válása bizonyosan nem

lesz forradalmi jellegű, sokkal inkább folyamatosan erősödő lesz. A hatások

először az önkormányzatok belső folyamataiban, munkavégzésében lesznek

érezhetők, amelyek fokozatosan terjednek át a kistérségekhez tartozó

önkormányzatokkal kapcsolatot tartó polgárokra (civil társadalom), illetve üzleti

körökre. Végeredményképpen létrejön az intelligens, szolgáltató

önkormányzatok prototípusa, amik által a kistérségek az eddigieknél

nagyságrendekkel hatékonyabban lesznek képesek kihasználni a gazdasági,

kulturális, turisztikai vagy egyéb szellemi adottságokat, lehetőségeket. Az e-

kistérségi stratégia várható következményei tehát – rendszerezve – a

következők lesznek:55

• Hatékony, szolgáltató helyi közigazgatás:56Az elektronikus közigazgatási

szolgáltatások megvalósítása révén lehetővé válik, hogy az ügyfelek

távolról indítsák és kövessék ügyeiket, így jelentősen javul a jelenleg igen

idő- és költségigényes ügyintézés, mind a lakossági, mind a vállalkozói

szférában, hiszen a térségek településein élő lakók nagy részének utazni

kell ahhoz, hogy a közigazgatási szolgáltatásokat igénybe tudja venni. Ez

az adott önkormányzatokkal, és általában a kistérségi együttműködéssel

55 A várható eredmények publikálásánál támaszkodtunk az „Edelényi Kistérség Többcélú Társulása e-közigazgatási és informatikai stratégiájára (2007-2013). A koncepciót a GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. készítette.


56 Jószai Attila: Elektronikus és mobil kormányzati eszközök a térségi igazgatásban és feladatellátásban. In: Winkler György (szerk.): Kistérség menedzsment és regionális elektronikus kormányzat. E-Government Tanulmányok IV. Budapest, E-Government Alapítvány, 2005.


szembeni elégedettségüket növelheti nagymértékben. A rendszer

kiépülése inspirálja a települési önkormányzatokat és a lakosságot, hogy

további informatikai beruházásokat eszközöljenek, és ezáltal

csatlakozzanak a kiépített hálózathoz. A kialakítandó belső hálózat nem

terheli a világhálót, ezért lényegesen gyorsabb, szélessávú a csatlakozási

lehetőség a világhálóra, rendkívül kedvező feltételekkel. A projektek révén

megvalósul a közigazgatási ügyintézés gyorsítása, egységesítése,

költséghatékonyságának javítása, az elmaradott településeken működő

vállalkozások, és a lakosság esélyegyenlőségének javítása, egy komplex

elektronikus közigazgatási és információs rendszer kifejlesztése és

bevezetése az érintett kistérségekben. A korszerű, elektronikus

ügyintézéseket megkönnyítő beruházásoknak (pl. dokumentumkezelő

rendszereknek) köszönhetően jelentősen átalakul a hivatali munka

hatékonysága is. Így pl. a digitális formában archivált iratoknak

köszönhetően megszűnik az elveszett irat fogalma, felgyorsul, valamint

átláthatóvá válik az önkormányzati hivatalokon belüli iratforgalom. Ebből

következőleg mérhetővé válik az egyéni munkateljesítmény, viszont

kiderül a tévedésekkel, késedelmes ügyintézéssel kapcsolatos felelősség

is. Az állampolgárok és a vállalkozók számára követhetővé válik az ügyek

állásának nyomon követése. A kistérségi szintű informatikai fejlesztések

és programok emellett növelik a szinergikus hatásokat, miközben (humán)

erőforrás és költség megtakarítást eredményeznek az önkormányzatok

számára.


• Társadalmi előnyök: A széles információszolgáltatás biztosításával a

közélet is fellendül, nő a helyi társadalom belső kohéziója, lehetőség nyílik

arra, hogy az egymástól távol eső települések között is kialakuljon az

élénk interakció. Az internet a helyi társadalom meghatározó része

számára a kommunikáció elsődleges eszközévé válik. Ez az

infokommunikációs eszköz (médium) minden más eszköznél

hatékonyabban alkalmas a lakosság interaktív informálására, a friss

információk publikálására. A kistérségi (és önkormányzati) portálok

egyfajta „virtuális információs központként” funkcionálnak,

közösségszervező erejük nem lebecsülendő. Mindezek következtében a


kistérségeken belül a helyi közélet demokratikusabbá válhat, bővül a

polgárok részvételi lehetősége a döntéshozatalban, az önkormányzatok

működése transzparensebbé válhatnak.

• A gazdasági versenyképesség növekedése: A rendszer fent felsorolt

eredményei és előnyei gazdagág-élénkítő hatással lesznek a kistérségek

településeire. Az ügyviteli folyamatok egyszerűsége, idő- és

költséghatékonysága vonzóvá teheti a településeket a letelepedni vágyó

vállalatok számára, így csökkenhet a munkanélküliség és nőhet a helyi

vásárlóerő. A gazdasági vállalkozások számára a közösségi platformok

elősegítik egyes gazdasági ágazatok (pl. szolgáltatás) kooperációját, a

kkv-k egymásra találását. Az önkormányzati adatbankban rejlő – jobb

esetben digitalizált – adatvagyon nagyban hozzájárulhat az üzleti szféra

megalapozottabb döntéshozatalához (pl. befektetés), ami lehetővé teszi a

kistérségben működő vállalatok versenyképességének megőrzését vagy

fokozását, miközben ezáltal a kistérség gazdasági ereje is folyamatosan

növekedhet.

• Intézményi fejlődés: A kistérségi informatikai együttműködésnek

köszönhetően az önkormányzatok és azok intézményei, hivatalai között

az információáramlás, valamint a naprakészség felgyorsul, az élőmunka

ráfordítás igénye visszaesik (a humáninfrastruktúra költségei

csökkennek). Az integrált rendszerek lehetővé teszik, hogy az egyes

önkormányzatok egyes hivatalai az intézményeik pénzügyi, gazdálkodási

vagy egyéb adatbázisaihoz online módon hozzáférjenek, így a vezetési és

tervezési döntések mindig a naprakész adatok ismeretében

realizálódhatnak. Jelentősen visszaeshet a papír alapú, klasszikus

ügyintézés.


• A helyi társadalom digitális írástudásának fejlődése: A fiatal generáció

többsége már napjainkban is rendelkezik megfelelő számítógépes

ismeretekkel és képességekkel, ebből adódóan magas elvárásai vannak

az internetes szolgáltatásokkal szemben. A helyi társadalmak nagy

részének – kivált kép az elmaradott kistérségekben – ugyanakkor nincs

hozzáférési lehetősége a modern infokommunikációs eszközparkokhoz,


ráadásul sokuknak affinitása sem alakult ki. Ennek egyszerű tudomásul

vétele nem jelentene mást, minthogy a helyi politikai elit megmásíthatatlan

tényként számol a kialakult digitális szakadékkal. Víziókkal rendelkező

kistérségi és önkormányzati vezetők azonban ebbe nem törődhetnek be.

A kistérségi informatikai együttműködések erre is releváns válaszokat

képesek nyújtani. Az elektronikus helyi kormányzás kiépülése ugyanis

húzóerőt jelenthet azon kistérségi (települési) polgárok számára (is), akik

felismerték az elektronikus ügyintézésben rejlő előnyöket (pl.

megtakarítás, személyes jelenlét hiánya). Ehhez azonban nem elégséges

az elektronikus szolgáltatások kiépítése, fontos feladat az e-írásbeliség

elsajátításának (képzések) támogatása és olyan közösségi pontok (pl.

teleházak) megteremtése, ahol a polgárok ingyenesen (vagy anyagilag

támogatott módon) képesek felhalmozott ismereteik kamatoztatására.

E-kistérségi modell-kísérlet:

Az általános stratégiai célkitűzések és a várható eredmények után ebben az

alfejezetben igyekszünk egy olyan általános modellt megalkotni, mely elvileg

minden olyan kistérségi társulás számára mintául szolgálhat, ahol még nem

kezdték meg a térség közös e-közigazgatási, e-közszolgáltatási feladatainak

összehangolását, azaz nem alakították meg az e-kistérségi rendszerüket. A

modell emellett – várakozásaink szerint – azon kistérségek számára is

hasznosítható, ahol a koncepció ugyan legyártásra került, de vagy megfeneklett

a kivitelezés, vagy elvesztette dinamizáló jellegét (a terv elavulttá vált).


A modell, noha nem részletezi idődimenziók (rövid távú, középtávú, hosszú távú)

mentén a kivitelezés ütemezését, az mindenesetre leszögezhető, hogy többéves

kiépítési időszak alatt képzeljük el a stratégia végleges teljesítését. Ráadásul

felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fejlesztés a modern infokommunikációs

világban permanens változtatásokat (pl. mobil-, vagy digitális-kormányzás)

feltételez.


Emellett a prioritások meghatározásánál igyekeztünk olyan általános

célkitűzéseket meghatározni, melyeknek teljesítésére az ország mind a 174

kistérsége alkalmas lehet (a fejletlenebb térségek önkormányzatai is),

ugyanakkor elégséges minőségi változást jelentenek arra vonatkozólag, hogy az

ország kistérségei (és önkormányzatai) felzárkózzanak az e-közigazgatást

illetően az uniós átlaghoz.

Ennek ismeretében a prioritások a következők:57

I. A szélessávú interaktív hálózat megteremtése.

II. A szélessávú hálózathoz történő hozzáférés biztosítása.

III. A felhasználók (hivatali dolgozók, polgárok) felkészítése az e-

közigazgatásra.

IV. Az e-közigazgatási alkalmazások rendelkezésre állásának biztosítása.

V. Kistérségi e-marketing, e-demokrácia és e-kommunikáció.

I. A szélessávú interaktív hálózat megteremtése

Alaptézis: a szélessávú infokommunikációs infrastruktúra kiépítettsége az

előfeltétele minden további fejlesztésnek. Emellett hangsúlyozni kell, hogy

amikor információs infrastruktúrafejlesztésről beszélünk, nem csupán a

technológiát tartjuk szem előtt, hanem ezen infrastruktúra hatékony és a

lakosság céljait szolgáló felhasználásához szükséges ismeretek és attitűdök

megteremtését is.

Fontos továbbá, hogy az információs társadalom olyan követelményeket támaszt

az adatátvitellel kapcsolatban, amelyet a hagyományos, analóg megoldások


57 A modellalkotásnál nagyban építettünk a Csurgói Kistérség e-közigazgatási stratégiájára. A koncepciót a Stratégiakutató Intézet készítette el 2004-ben, ám máig az egyik leginkább kidogozott és minden kistérségszámára követendő stratégia.


(analóg telefonvonal) már nem képesek hatékonyan teljesíteni. Ezért az eEurope

2005 Akcióterv is központi célként fogalmazta meg a szélessávú Internet

elterjesztését. Így Magyarország sem tehet mást, ha nem akar lépéshátrányba

kerülni, mint hogy fejlesztési terveiben a szélessávú hálózat kiépítését tűzi célul.

Egyedül egy ilyen hálózat képes hatékonyan kiszolgálni azokat az igényeket,

melyeket a közeljövőben várhatóan az e-közigazgatás, az e-kereskedelem vagy

az egyéb fejlődési irányok fognak kikövetelni.

A nyilvános szélessávú internet-elérési lehetőségek terjedésének hatására a

felhasználók bárhol és bármikor kapcsolatba léphetnek az önkormányzat

hivatalainak ügyintézőivel, és igénybe vehetik a hivatalok e-önkormányzati

szolgáltatásait. A fejlesztéseknek köszönhetően kiépülhetnek a digitális

térségek, melyek bekapcsolódhatnak a nemzetközi elektronikus világba.

Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy a kistérségekben az internet elérés

igen vegyes képet mutat. Vannak olyan települések, ahol mód nyílik a kedvező

széles sávú Internet elérésre, viszont akad olyan is, ahol gyakorlatilag még

analóg vonalon sem lehetséges megbízható internetes kapcsolat. Ebből

kifolyólag a kistérségekben az egyes területeket differenciáltan kell kezelni, s a

különböző megoldások közül körültekintően kell kiválasztani az adott

településnek a legmegfelelőbbet. A lehetséges megoldások a következők:

kábeles hálózat, ADSL technológia, műholdas rendszeren történő jelátvitel,

illetve mikrohullámú technológia.


Az egyik legelterjedtebb szélessávú megoldás a kábeles hálózat, amely azonban

rendkívül tőkeigényes. Ennek következtében az önkormányzati tulajdonban lévő

kábelrendszer beruházási (hálózat-fejlesztési) lehetőségei – a relatíve gyengébb

tőkeellátottság következtében – korlátozottak. Ezért a kábelhálózat kiépítése

többnyire csak a viszonylag nagyobb településeken kifizetődő, míg a kisebb

településeken országos viszonylatban is megfigyelhető a kábeltévé hálózat

elmaradottsága. A műholdas vagy a mikrohullámú megoldások előnye, hogy

hatékonyabbak a kisebb településekből álló, szétszórtabb településszerkezet

bekapcsolásakor.


A hálózatnak a következő funkciókat kell ellátnia

• elektronikus önkormányzás – lakossági ügyintézés, e-demokrácia,

lakossági fórumok, települési szolgáltatások (intranet, web-lap),

• az önkormányzati intézmények közötti interaktív kapcsolat (extranet),

• a települések közötti kommunikáció megteremtése (internet),

• csatlakozás a más kistérségi, megyei, régiós, országos és nemzetközi

platformokhoz,

• piacterek működési feltételeinek biztosítása (e-gazdaság),

• e-szolgáltatások (pl. e-turizmus, e-kultúra) működtetése.

Minimális szolgáltatás meghatározása a kistérségben

Minden szereplő (gazdasági szereplők, közintézmények, önkormányzatok,

lakosság, stb.) alapvető érdeke, hogy az internet és távközlés esetében

definiálva legyenek a minimális szolgáltatás kondíciói. A vitás kérdések ezen a

területen a távközlési piac változásából erednek. Az eltelt időszak technológiai

fejlődését és az ez idő alatt tapasztalható árcsökkenést is tükröztetni kell

bármilyen-megállapodásban.

Figyelembe ajánlott szempontok:

• sávszélesség

• vonalterheltség

• csomópontok

• kiemelt intézmények (pl. hivatalok, iskolák) összekapcsolása


• szolgáltatások (domain-regisztráció, tárhely-szolgáltatások, levelező

listák, stb.) biztosítása.


Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet, hogy az utóbbi időben tapasztalt

erőteljes fejlődés ellenére a magyar lakosság internet használata és a PC-kel

felszerelt háztartások száma még mindig alacsony. Ennek az országosan is

jellemző jelenségnek legfőbb oka a lakossági vásárlóerőhöz képest magas

távközlési tarifa, és az alacsony számítástechnikai „kultúra” mind a lakosság

mind pedig a kisvállalkozások körében. Ez indokolja azon törekvésünket, hogy a

stratégiai tervek között kiemelt szerepet szánjunk a lakosság felkészítésének az

infokommunikációs eszközök használatára.

II. A hozzáférés biztosítása a kistérségben

Az informatikai infrastruktúra elterjedése szempontjából ez a fejlesztési terület

különösen fontos, hiszen rengeteg mennyiségű, valamint minőségű információ,

tartalom és szolgáltatás nélkül a kistérségben élő polgároknak és vállalkozó

köröknek nem lesz érdeke az infokommunikációs infrastruktúra használata. A

korszerű informatikai eszközök beszerzése viszont jelentős költségvonzatot

jelent mind az önkormányzati hivatalok, mind pedig a polgárok, vállalkozások

számára.

Ráadásul az informatikai eszközök gyors elavulási ideje miatt az eszközellátást

folyamatosan napirenden kell tartani. A megfelelő minőségű és mértékű irodai és

lakossági hozzáférés nélkül ugyanis lehetetlen az elvárt e-közigazgatási

szolgáltatásokat nyújtani szélesebb rétegek számára. A még mindig viszonylag

alacsony internetpenetráció miatt a településen élők számára a közösségi

hozzáférési pontok számának növelésén keresztül elérhető közelségbe kell

hozni a szélessávú internetet annak érdekében, hogy azok is hozzáférhessenek

a kistérségi elektronikus szolgáltatásokhoz, akik a magas költségek miatt nem

engedhetik meg az otthoni internet-csatlakozás fenntartását.


Ugyanakkor – mint ismert – az önkormányzatok számára lehetővé vált, hogy

közösségi pályázatokon keresztül saját maguk nyújtsanak szélessávú internetet

a településen élők számára. Ennek érdekében olyan lakossági programokat kell

a kistérség önkormányzatainak kidolgozni (összehangolni), amelyeknek


segítségével a háztartások kedvezményes konstrukcióban fizethetnek elő a

szélessávú internet-elérésre.

A korszerű informatikai eszközök hiányában a felhasználók sokszor nem is

ismerik fel a bennük rejlő lehetőségeket, ezért nem csupán az eszközök

biztosítására van szükség, hanem azok használatának ösztönzésére is. Ennek

megvalósításában nyújt segítséget a tanácsadás megszervezése, amelyre

leginkább a teleházak szolgálnak például.

A nyilvános hozzáférési pontok kialakítása

Minden kistérségben akadnak – sajnos szép számmal – olyan települések,

amelyeken problémát okozhat a szélessávú kábelhálózat kiépítése, illetve

amennyiben erre sor is kerül, vannak olyan lakások, amelyek anyagi vagy

műszaki okok miatt kimaradnak belőle. Ezért a helyi polgárok hálózati

hozzáférésének biztosítása érdekében szükségszerű a már az ország több

pontján is elérhető nyilvánosan felállítható műholdas kapcsolaton alapuló

információs központok (kioszk) telepítésének megkezdése, illetve amennyiben

rendelkezik az adott község vagy város kiépített szélessávú kábelhálózattal,

akkor ezen a hálózaton alapuló nyilvános elérési pontok létrehozása.

Ez a módszer rugalmas hálózat-felépítést, gyors telepíthetőséget és a

földfelszíni hálózattól független infokommunikációs lehetőséget kínál. Az

információs kioszk további előnye, hogy bárhol felállítható, s akár a nyilvános

telefon, szabályozott információáramlást biztosít. Kezelése viszonylag egyszerű,

alkalmazása mindenki számára könnyen elsajátítható (érintőképernyő). A

telepítés és az üzemeltetés költségei még a szegényebb térségek számára is

visszafogottak, sőt meghatározott időre bérelhető is. A kioszkok elhelyezése a

leginkább frekventált, könnyen elérhető helyeken javallott (Posta, Kultúrház,

Bank stb.).


A rendszer az önkormányzatok (elektronikus eszközök használata, külső és

belső adatbázisokhoz való hozzáférés, információs szolgálat időbeni

kiterjesztése), a polgárok (ingyenes és fizető internet elérhetőség, levelezés,


közérdekű információk, központi és helyi adatbázisok, szolgáltatások elérése,

bankkártyás fizetés) és a vállalkozások (belső információs rendszer kialakítása,

áru-készletnyilvántartás) számára egyaránt magas szintű szolgáltatásokat nyújt.

Kistérségi eMagyarország és teleház hálózat

A program célja, hogy a kistérségek minden települése rendelkezzen a

világhálóhoz, az információs kultúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférést

biztosító teleházzal, könyvtárral (stb.), amely egyben a kistérségi információs

hálózat egyik csomópontja is. Amely településen már működik egy, a teleház

funkcióját ellátó létesítmény, ott az alapvető cél ezek továbbfejlesztése,

szolgáltatásaik bővítése és a szélessávú hálózatba való bekapcsolásuk. Ezáltal

a program a kistérség bekapcsolását célozza az információs vérkeringésbe.

Fontos azonban leszögeznünk, hogy a magyar települések – főleg a

kisközségek – túlnyomó többségének infrastrukturális elmaradottsága, valamint

általában a globalizált kor követelményei miatt alapvető fontosságú, hogy a

létrehozandó teleházak-tudásházak, tevékenységüket tekintve továbblépjenek,

és sokkal inkább egy tudásközpontnak megfelelő szerepet töltsenek be a helyi

közösség életében, mintsem egyszerű szolgáltató házak maradjanak.

Középtávon ugyanis ezekben a központokban érdemes megoldani:

• a helyi információs pont működtetését: a gazdasági élettel, a

turizmussal, helyi kultúrával stb. kapcsolatos

információszolgáltatásokat;

• az egyéni igények szerinti adatszolgáltatást és információgyűjtést;

• a kistérségek településeinek, és magának az adott kistérség

honlapjának frissítését;


• a fórum biztosítását a lakosságot érintő kérdések számára (helyi

demokrácia);


• a lakosság felkészítését az információs társadalomra (informatikai

oktatás, továbbképzés);

• a távtanuláshoz és a távmunkahelyekhez szükséges infrastruktúra

biztosítását az otthoni PC-vel nem rendelkezők számára;

• minden helyi vállalkozás és állampolgár, elsősorban pedig a helyi

fiatalság számára (a munkaerő elvándorlásának megakadályozása

érdekében) az internet és multimédiás forrásokhoz való szabad

hozzáférést, ill. jutányos áron való biztosítását, valamint;

• egyéb helyi szolgáltatások működtetését.

A teleház (és tudásház) program tehát a kistérségi e-Content program

megvalósításához adhatja a szükséges feltételeket, amennyiben hozzájárul a

kistérségi települések hálózati összekapcsolásához, segíti a kistérségi

információs rendszer működési rendszerének kialakítását (adatbázisok,

honlapok, lakossági információ és e-mail, civil szervezetek, oktatási és képzési

programok szervezése, táv-munkahely stb.) és működtetését.


Mindezen fentebb megfogalmazott célok megvalósítása érdekében szükség van

tehát egy olyan információs központ kialakítására, ahol mind a feladatok

ellátásához szükséges infrastruktúra mind pedig a személyi feltételek egy helyen

adottak. A feladatok összetettsége okán azt tanácsoljuk (ott ahol ez még

természetesen nem valósult meg), hogy a teleházat lehetőleg a művelődési

házzal vagy/és a helyi könyvtárral egy épületbe telepítsék, esetleg a könyvtárat

teleházként is működtessék. Ezt az mondatja velünk elsősorban, hogy a

teleházak hatékonyabban működnek a hagyományos közművelődési

intézményeknél és közvetlenebb módon tudnak megfelelni a tudásközponti

szerepkörnek.


Javasolt teleház szolgáltatások

1. internet és e-mail szolgáltatások:

• internet elérés, e-mail, www, FTP szolgáltatások

• multimédiás PC

• internet előfizetéssel rendelkezők számára otthonról modemmel

(analóg vagy ISDN) tetszésszerinti csatlakozás biztosítása

2. Web szolgáltatások:

• Web böngészés és letöltés,

• Web-lapok tervezése és szerkesztése megrendelésre

• segítség nyújtás honlapok készítéshez

• Web-alapú adatbázisrendszerek létrehozása és karbantartása,

frissítése az önkormányzat ill. gazdasági aktorok részére

3. Irodatechnikai szolgáltatások:

• fénymásolás, nyomtatás, fax küldés/fogadás

• szövegszerkesztés, CD írás

4. Grafikai szolgáltatások:

• digitális fényképezés, szkennelés, szövegdigitalizálás

• reklámok készítése (pl. helyi vállalkozások és a helyi civil szereplők

számára)

5. Oktatás, előadás szolgáltatás:


• videó és számítógép kivetítő (projektor) bérbeadása


• irásvetítő és egyéb oktatástechnikai berendezések kölcsönzése

• előadóterem bérlése

6. Szakmai és humán jellegű szolgáltatások:

• számítógép felhasználói ismeretek oktatása

• szakmai továbbképzések szervezése (a virtuális teleház programjaihoz

kapcsolódva)

• műszaki szaktanácsadás

• táv-munkahelyek és az ahhoz kapcsolódó technikai szolgáltatások

biztosítása.

III. A felhasználók felkészítése az e-közigazgatásra

Az e-kistérségi és különösen a helyi szintű e-közigazgatási fejlesztések csak

abban az esetben lesznek áttörőek, és felelnek meg a XXI. század elején már

természetesnek mondható információs társadalom elvárásainak, amennyiben az

informatikát alkalmazó köztisztviselők, közalkalmazottak továbbképzésére, illetve

a döntéshozók (önkormányzati képviselők) informatikai ismeretének

elsajátítására, illetve fokozatos elmélyítésére nagy hangsúlyt helyeznek az adott

kistérségek választott vezetői. Ugyanakkor a modernizáció nem lehet sikeres

akkor, ha a felhasználókat, a polgárokat (legyenek helyi állampolgárok vagy

éppen vállalkozók) kihagyják ebből a képzési folyamatból, azaz nem készítik fel

az e-közigazgatási szolgáltatások használatára.

Felkészítés az e-közigazgatásra távoktató program útján:


Ennek a programnak az alapvető célja, hogy a kistérségek önkormányzataiban

és közintézményeiben dolgozókat felkészítse az elektronikus ügyintézés

bevezetésére majd a későbbiekben (vagy ahol már kialakult) szakszerű

működtetésére. Természetesen nem kell hosszasan magyaráznunk, hogy több


tízezer, százezer fő betanításáról és folyamatos után-képzéséről van szó, s

ebben az esetben a szakmai képzések hatékony és jól bevált módszere a

távoktatás, amelyet többféleképpen lehet megvalósítani:

• megyei szinten elkészített oktatócsomagok eljuttatásával az

érintettekhez, akik önképzés útján sajátítják el az ismereteket;

• tanfolyamok szervezésével;

• speciális távoktatással;

Mindegyik megoldás egy erre már felkészült tudásközpontot, felsőoktatási

intézményt vagy közigazgatással, közpolitikával foglalkozó tudományos intézetet

feltételez, ahol rendelkezésre állnak a minőségi képzés humánerőforrás- és

technikai feltételei.

Az oktatásnak három célcsoportra kell kiterjednie, az elkészülő tematika

tekintetében célcsoportonként eltérő hangsúllyal:

• önkormányzati döntéshozók (választott képviselők);

• a helyi közigazgatással foglalkozó ügyintézők;

• az önkormányzati hivatalokban dolgozó informatikusok.


Fontos szempont, hogy a települések irányítói, testületei és a bizottságok vezetői

példát mutassanak a helyi közösségnek az info-kommunikációs technológiák

bátor alkalmazás terén. Az ugyanis természetes – nyugati példák mondatják

velünk -, hogy az önkormányzati testületi tagok, polgármesterek, vezető

köztisztviselők (jegyzők) információs ismerete lehet biztosítéka a

modernizációnak, melyet fokozatosan és tudatosan kell megteremteni minden

kistérség minden településen.


A kistérségek polgárainak felkészítése az e-közigazgatás használatára

Ennek a programnak a legfontosabb célja, hogy a kistérségekben a helyi

polgárok (vállalkozók) körében biztosítsa a megfelelő ismereteket és

általánosságban kialakítsa a hajlandóságot az e-közigazgatás használatára, ez

ugyanis nem magától értetődő folyamat. Nem elég tehát a hagyományos oktatás

szerinti tanfolyamok, képzések szervezése, hanem alkalmazni kell a

tudatformálásnak más, közvetlenebb módjait is, így például a lakossággal való

kommunikációs csatornákat is aktívan alkalmazni kell. Ennek következtében a

programnak a következő alprogramokat kell alkalmaznia:

• Számítógép felhasználó tanfolyamok szervezése. A tanfolyamok

tematikáját rugalmasan kell igazítani a kistérségi felhasználók

igényeihez, illetve az e-közigazgatási tanfolyamokat össze lehet

kapcsolni egyéb kurzusokkal.

• Segítségnyújtás és tanácsadás a közösségi elérésű internet

végpontoknál. Ez az alprogram leginkább a teleházakon (művelődési

házakon, könyvtárakon) keresztül valósítható meg, ahol nem csupán

számítógépet és internet elérést biztosítanak, hanem személyes

segítséggel, tanácsadással is szolgálnak.


• Az e-közigazgatás népszerűsítése és a távoktatás megszervezése a

helyi kábeltelevíziókban. Azokban a kistérségben, ahol több

településén működik helyi kábeltelevízió, általában a polgárok ezt

nézik, sőt népszerűségük igen nagy lehet. Ennél fogva ezek a

csatornák kiváló alkalmat kínálnak az e-közigazgatással kapcsolatos

információknak a helyi polgárokhoz való eljuttatására. Mi több, a

kábeltelevízió remek eszköze az e-közigazgatási távoktató programok

közvetítésének is. Ilyen programokat felsőoktatási intézmények,

kutatóintézetek, illetve a helyi civil szervezetek közreműködésével lehet

kialakítani.


• Hagyományos információhordozók igénybevétele. A nyomtatott és az

elektronikus (helyi-kistérségi) sajtótermékek, nyomtatott reklámok is

hatékonyak az internetet még nem használók igényeinek felkeltésére.

Sokat segíthet egy helyi rádióban, televízióban rendszeresen elhangzó

figyelemfelhívás is. (Jól megfigyelhető, hogy a legtöbb magát ajánló

szolgáltató, vagy kereskedő a papír alapú reklámjaiban egyre

gyakrabban már feltünteti internetes címét, elérhetőségét is.)

IV. E-közigazgatási alkalmazások rendelkezésre állásának biztosítása

Ez a program tartalmazza azokat a fejlesztéseket, melyek jelen stratégiának

tulajdonképpen a lakosság illetve az önkormányzati és közigazgatási

alkalmazottak számára a leginkább szembetűnő elemét képezik. Az

alkalmazások előfeltétele az előző három pontban leírt fejlesztések

megvalósítása, ugyanis megfelelő hálózati infrastruktúra és a hozzáféréshez

szükséges eszközök, valamint képzések hiányában ezek az alkalmazások nem

lesznek mindenki számára elérhetők, s így egyfelől nem valósul meg az

esélyegyenlőség, másfelől pedig a lakosság nem érzi át, hogy ezek a

fejlesztések az életük megkönnyítését szolgálják.

A kompatibilitás, a rugalmasság vagy a biztonság hiánya az alkalmazások

hatékonyságának romlásához, s így a fejlesztések nyomán kialakuló

megelégedettség érzetének elmúlásához vezethet. Ezért szükséges egységes

keretbe foglalni az alkalmazásokkal szemben támasztott követelményeket.

Közös kistérségi e-közigazgatási portál kialakítása:

A program célja internetes portál kialakítása a kistérségek és azok települései

számára annak érdekében, hogy átlátható és könnyen kezelhető

infokommunikációs infrastruktúra jöjjön létre, amely csatlakoztatható a megyei és

nemzeti elektronikus kormányzati rendszerhez.



A legcélszerűbb megoldásnak az tűnik, hogy a kistérség egy darab nagy

kapacitású szervert üzemeltet, melyhez megfelelő sávszélességű hálózaton

csatlakoznak a települések. Ezen a központi szerveren minden település

létrehozhatja a saját portálját, tehát külön felülettel rendelkezhet, azonban az

adatbázisok és az alkalmazások kistérségi szinten közösek lennének.

A kistérségi e-közigazgatás fejlesztés másik módja az lenne, hogy minden

település önálló adatbázisokkal és alkalmazásokkal rendelkezik, melyek között a

kompatibilitást egy szoftver biztosítja. Azokban a kistérségekben, amelyekben

szegényebb költségvetéssel rendelkező önkormányzatok vannak, forráshiány

miatt ez a lehetőség nem tűnik kivitelezhetőnek.

A kistérségi portálon közzé kell tenni minden, az ott élők életét érintő helyi,

regionális vagy országos információt, illetve kapcsolódásokat kell kialakítani a

legfontosabb információs forrásokhoz. Az interneten létre kell hozni azt a kaput

(portált), mely az állampolgárok részére tájékoztatást nyújt az önkormányzat

szervezetéről, a közigazgatási eljárásokról és a nyilvános adatbázisokról.

Minden közérdeklődésre számot tartó közéleti esemény, valamint

önkormányzati, közigazgatási rendelet kerüljön digitálisan a hálózatra és legyen

elérhető ott. Az adatbázisokból a közérdekű adatok nyilvánosan és ingyenesen

(kivételes esetben megfizethető áron) legyenek elérhetők. A lakosságot

tájékoztató rendszerek mellé el kell helyezni az interaktív, párbeszédes

rendszereket.

E-ügyfélkezelés

A program célja az önkormányzatok és ügyfelek kapcsolattartásának az

automatizálása, az infokommunikációs technológiák kínálta lehetőségek

felhasználása e kapcsolat hatékonnyá, ügyfélbaráttá tételére. A program a

következő elemeket tartalmazza:


• Call Center. Ez a telefonos szolgáltatás azoknak segít, akik még nem

képesek vagy nem hajlandók az elektronikus szolgáltatások

igénybevételére. Egy fejlesztési stratégiában természetesen ezekre a


rétegekre is gondolni kell. A Call Center szolgáltatásai: aktuális

információk, kérdezési lehetőség ügyfelek részére, ügyfél-reklamációk

fogadása, ügyfél-adatok módosítása, bejelentésének fogadása,

tranzakciók indítása, információgyűjtés.

• Önkiszolgáló alkalmazások. Internetes alapú gyors, automatizált

szolgáltatás az ügyfelek részére.

• Digitalizált ügyfélkezelés. Az úgynevezett CRM (Customer Relationship

Management) rendszerek célja olyan komplex megoldások nyújtása,

melyek támogatják az ügyfél-kezelési operatív tevékenységeket, az

ügyfélszolgálatot, az ügyfél-interakciókat, valamint az ügyfelekről

összegyűlt adatok rendszerezését, standard és ad-hoc elemzését,

jelentések készítését, s ez által fontos információk megszerzését. A CRM

elvégzi az adatok konszolidálását, strukturálását, majd azokat egy

egységes adatbázisba helyezi el, ezáltal elősegítve az ügyfelekről egy

egységes kép kialakítását.

Elektronikus ügyvitel

A program célja a polgármesteri hivatalok korszerű, hatékony munkafeltételeinek

biztosítása, az iratkezelés, ügyintézés gyorsabbá, pontosabbá, szakszerűbbé

tétele, a vezetői kontroll hatékonyságának növelése, az adminisztráció

csökkentése, egyszerűsítése. Amennyiben az e-ügyintézés fentebb ismertetett

harmadik és negyedik szintjét meg szeretnénk valósítani, akkor elengedhetetlen

az elektronikus ügyvitel területén való előrelépés.


Az irodaautomatizálás nem más, mint a „manuális” irodai tevékenységek

(adatbevitel, adatfeldolgozás, adattárolás, adminisztrációs munkafolyamatok,

stb.) kiváltása és/vagy hatékonyságának, gazdaságosságának, sebességének,

rugalmasságának és megbízhatóságának növelése a különböző korszerű

technikai eszközök és rendszerek, valamint információ-feldolgozási módszerek

aktív alkalmazásával.


Az önkormányzati hivatalok szervezeteire a kötött hivatali ügymenet a jellemző.

Ezért egy munkafolyamatokat támogató informatikai rendszerrel könnyen

erősíthető a hatékonyabb munkavégzés. Ugyanis akár papíron, akár

elektronikus hordozón tárolják az iratokat, feldolgozásuk menete lényegében

megegyezik. Minden beérkező dokumentum elindít egy munkafolyamatot. Akár

hosszú, akár egyszerű a folyamat, megvannak a maga lépései. A tapasztalatok

szerint ott, ahol nem alakítanak ki korszerű ügyviteli rendszereket, a folyamat

nem csak áttekinthetetlen, hanem megbízhatatlan is.

Elektronikus dokumentumkezelési megoldásokra mindenekelőtt olyan helyeken

– többek között a polgármesteri hivatalnál – van szükség, ahol az irodai

feladatok tipizálhatóak. Általában törvényi vagy belső szabályozás írja le a

használatos dokumentumok formáit, fajtáit.

Az önkormányzati igazgatásban a felhalmozódó nagy mennyiségű anyag

rendkívüli érték. A tudás alapú társadalom felé haladva az említett adatok értéke

rohamosan nő. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk ezzel az erőforrással,

miként gondoskodunk arról, hogy az érdeklődésre számot tartó adatok

eljuthassanak mindenhová, ahol azokat hasznosíthatják, mennyire törekszünk a

minőségre és a naprakészségre. A megoldást korszerű, elektronikus ügyviteli

rendszer működtetése jelenti.

A tartalomszolgáltatás az állampolgárok, külső szervezetek, vállalatok felé

nagyon fontos része a papírkímélő közigazgatásnak. A tartalomszolgáltatásban

ma még jelentős lemaradások tapasztalhatók. A fő probléma abból fakad, hogy

az önkormányzat egyes szervei, szervezetei, valamint a kistérségi

önkormányzatok külön-külön fejlesztik szolgáltatásaikat, anélkül, hogy valamiféle

koordinációt lehetne érzékelni. Nem, vagy nem kellő hatékonysággal működnek

az elektronikus döntés előkészítő, testületi, vezetői munkát támogató

alkalmazások. E hibák kiküszöbölése a kistérség területén kialakuló

egységesülés érdekében elérendő cél, hogy a kistérség minden hivatalában

azonos ügymenet valósuljon meg.



Az ügyiratkezelés alapja a megbízható információszerzésnek is, ezért

kiépítésénél figyelembe kell venni a szigorúan vett szakmai szempontokat. Az

ügyirat kezelés hatékonysága érdekében elektronikus útra kell terelni:

• A teljes ügyviteli tevékenységeket (iratkészítés, fogadás, iratkezelés,

iratkézbesítés, irattárolás)

• az ügyviteli folyamat minden egyes mozzanatát (irattári tételszámmal

ellátás, expediálás, irattározás, irat kölcsönzése irattárból, selejtezés,

archiválás, levéltárba adás, stb.).

Információs alapellátás meghatározása

A program célja annak meghatározása, hogy melyek azok az információs formák

és adattartalmak, amelyek az információs alapellátásba tartoznak. Ide

kapcsolódó feladat az adatok biztonságának és védelmének meghatározása.

Kistérségi szinten az alapellátások meghatározásában eldöntendő kérdés, hogy

milyen nyilvános szolgáltatásokat és milyen információs formában kívánnak az

önkormányzatok bevezetni, azt milyen ütemben hajtják végre és a

megvalósításban milyen feladatmegosztást kívánnak kialakítani.

Az alapellátás meghatározásában követelmény, hogy a helyi közhatalom

nyilvános szolgáltatásai legyenek széles körben hozzáférhetőek, megfelelő jogi

biztonságot és valódi egyenlőséget nyújtsanak. Eldöntendő kérdések:


1. Az elektronikus adatcsere szabályozása: elektronikus okmányok,

dokumentumok sértetlensége, titkosítása, hitelesítése,

letagadhatatlansága. A papírnélküli közigazgatás megköveteli az adatok

megfelelő titkosításának módját, hiszen a hivatali munka során többnyire

olyan információk közlekednek, melyek illetéktelen kezekbe kerülve

visszaélésre nyújtanak lehetőséget. Ezért szükséges a titkosítás

hatékony, feltörésmentes biztosítása. Ugyancsak alap kritérium, hogy az

üzenetek (információk) feladói pontosan azonosíthatók, hitelesek

legyenek.


2. A digitális aláírás: a hitelesítés intézményi kereteinek és felügyeletének

kialakítása. Az elektronikus aláírás a közhivatali munka során a szereplők

azonosítását szolgálja. Ennek hiányában a papírmentes közigazgatás el

sem képzelhető. A digitális adatok hitelesítésére szolgál egy kódsorozat,

amely lehetővé teszi, hogy minden digitálisan aláírt üzenet olvasója

ellenőrizni tudja az üzenetet küldő személy azonosságát, és az üzenet

sértetlenségét. A digitális aláírás garanciális működését egy un. Hitelesítő

Központ biztosítja. A helyi önkormányzatokon belül szükséges egy

megbízott köztisztviselő kijelölése, aki a jegyzőn kívül ismeri és használni

tudja az alkalmazást.

3. Védelem az on-line csalások ellen: megfelelő biztonságtechnikai rendszer

kiépítése.

Intelligens kártya (chip-kártya) program

A program célja, hogy az elektronikus közigazgatás bevezetésével

párhuzamosan a biztonságos ügyintézés és adatkezelés érdekében az adott

kistérség minden lakója rendelkezzen hozzáférésre feljogosító intelligens

kártyával.

Az Európai Unió információs társadalom programjának egyik központi eleme az

intelligens kártyák használatának széleskörű elterjesztése. Az intelligens kártyák

számos lehetőséget kínálnak a jövő társadalma számára: zsebben

hordozhatóságuk, univerzális felhasználhatóságuk, titkosíthatóságuk

következtében kiváló eszközök és rövid időn belül számolni lehet a közigazgatás

területén is elterjedésükkel.


Az intelligens kártyák olyan eszközök, amelyeket döntési jogkörrel ruházunk fel.

Az intelligens kártya feldolgozóegysége kizárja az adatok közvetlen

elérhetőségét. Alkalmas egyszerre több, nagy biztonságot igénylő alkalmazás

kiszolgálására is. Ebben az esetben a kártya memóriája úgy kerül felosztásra,

mint ahogyan a számítógépeken tárolásra kerülnek – könyvtárba rendezve – az

adatok.


Miután ugyanaz a kártya több célra is felhasználható, akár adatok

nyilvántartására is (mint pl. azonosító okmányok), akár aktív felhasználásra (mint

például fizetés, illetékek lerovása), s miután jól alkalmazhatók például

személyazonosításra az egészségügyi és szociális ellátásban, célszerű lenne e

kártyák széles körű bevezetése. Az Európai Unió egyes országai például

kísérleteket folytatnak a kártya univerzális személyi okmányként való

használatára.

A közigazgatásban azonosításra és hozzáférési jogosultságok kezelésére

célszerű a chip-kártyát alkalmazni. A nem túl távoli jövőben egyetlen kártya

segítségével intézhető el minden, amihez eddig igazolványok, kártyák, bonyolult

kódok és jelszavak kellettek. Az intelligens alkalmazás területei a következők

lehetnek:

• személyazonosítás;

• gépkocsi vezetői jogosítvány, egyéb igazolványok;

• útlevél;

• egészségügyi kártya – nemcsak a „TB” számmal, hanem olyan

egészségügyi adatokkal, amelyekre sürgősségi ellátás esetén szükség

lehet;

• bankkártya – készpénz-felvételre illetve –befizetésre;

• hitelkártya;


• beléptető kártya – kapukhoz és számítógépekhez, más eszközökhöz

egyaránt alkalmazható, ráadásul a kártya memóriáját ez a funkció nem

terheli, mert a felületén elhelyezett ujjlenyomat segítségével azonosít.


Intelligens okmányiroda program

A program célja a kistérség elektronikus okmányok adatbázisának létrehozása.

Az intelligens okmányirodák programja része az e-közigazgatási stratégiának. A

digitális aláírás hitelesítési rendszeréről szóló jogszabály elfogadását követően

minden városnak és körjegyzőségi központú önkormányzatnak fel kell készülnie

arra, hogy kezelje az elektronikus úton érkező okmánykérelmeket és végezze az

engedélyeztetést. Ezért javasoljuk, hogy a kistérségekben készüljön el az

intelligens okmány adatbázis, amely minden érintett önkormányzat számára a

nagysebességű interaktív hálózaton keresztül hozzáférhetővé teszi az

alapfeladatként meghatározott ügyintézést és a szükséges okmányokat.

Az adatbázisból lehívható legyen minden szükséges okmány, és tegye lehetővé

az államigazgatási szervek időszakos és éves adatszolgáltatási

kötelezettségének való gyorsabb és költséghatékonyabb megfelelést.

Segítségével például akár napi/heti gyakorisággal készülhet összefoglaló

jelentés a gépkocsi-átírásokról, lakhelyváltoztatásokról, stb.).

Vezetői Információs Rendszer (VIR)

A program célja olyan átfogó számítógépes információs rendszer létrehozása,

amely a konkrét és normatív döntések megalapozását is, és a naprakész

tájékoztatást is szolgálja. Informálódni lehet használatával – a szervezet

működéséről, illetve hozzáférést biztosít a társadalmi környezetről szóló –

információkhoz. Belső információhordozókhoz (dokumentumokhoz), adatokhoz

történő gyors és egyszerű hozzáférést biztosít a rendszer használatára jogosult

tisztségviselők, képviselők (döntéshozók), tisztviselők részére.


• A rendszer adatbázisai – a saját gyűjtésűek és kezelésűek mellett –

elsősorban a közigazgatási szervezet, valamint külső szervek,

adatszolgáltatók rendszereiből kialakított, másodlagos feldolgozású,

egységesen kezelt, a mindenkori felhasználói igények szerint közvetlenül

lekérdezhető információkat, valamint statisztikai adatokat tartalmazzanak.


• Az egységes felhasználói tematikus menüből legyenek elérhetők azok az

Internetes adatállományok is, amelyek az önkormányzat működéséhez

szükségesek. Munka és költségtakarékossági okokból követelmény, hogy

a VIR-ben kezelt adatokkal, vagy azok meghatározott szűkebb, illetve

kiegészített részével – átszerkesztésük nélkül – adatszolgáltatóként is

megjelenhessen az önkormányzat az Interneten.

A szerkezetre vonatkozó követelmények:

• A felhasználók eligazodását a különböző típusú és tartalmú

adatbázisok között egységes felületen tematikusan kialakított

menürendszer biztosítsa.

• A VIR adatállománya, (információs bázisa) szolgáltatásai rugalmasan

igazíthatók, modulárisan bővíthetők legyenek a mindenkori igényeknek

megfelelően.

Térinformatikai rendszer alprogram

A program célja integrált irányítási hardver és szoftverrendszer létrehozása a

térinformatikai alapokon nyugvó önkormányzati feladatok ellátására. Az e-

közigazgatási fejlesztésnek alapvető eleme a térinformatikai rendszer

kialakítása. A program megvalósulása esetén az önkormányzati hivatalok olyan

integrált irányítási hardver és szoftverrendszerrel rendelkeznek, mely lefedi a

térinformatikai alapokon nyugvó önkormányzati feladatok és hatáskörök

rendszerét. Az integrált térinformatikai program keretében a települések

önkormányzatai (külön-külön vagy közösen) elkészíttetik a térképészeti adattár

és a kapcsolódó információhalmaz (EU-s normákhoz alkalmazkodó) digitális

térképét. Ezzel elérhető, hogy az önkormányzatok naprakész állapotot tükröző,

nemzetközileg egységes alapú UTM (Universal Transvere Mercator), információs

rendszer birtokában legyenek.


A helyi közigazgatásban a térbeli információkat biztosító információs

rendszereket ma már széles körben alkalmazzák. Az alkalmazás legismertebb

területei:


• a közszolgáltatások tervezése, működtetése,

• az önkormányzatok terveinek bemutatása,

• környezet-vizsgálat,

• építéshatósági igazgatás, különösen annak tájékoztatási része,

• a lakossági információk könnyen áttekinthetőségének biztosítása, stb.

A térinformatika képes a különböző nem informatikai szakmai területek által

használt adatok integrálására. Az adatok egy része a helyre vonatkozik

(geometriai adatok), amelyek hagyományosan térképművek formájában

realizálódnak. Az adatok másik része a természet, a környezet, a gazdasági és

társadalmi szféra, az infrastruktúra jellemzésére szolgál. A települési

térinformatika fejlesztésével összefüggésben különböző specifikus célok is

megfogalmazhatók:

• a kistérség helyzetismeretének bemutatása;

• a rendelkezésre álló adottságok, az erőforrások hatékony elosztásának

bemutatása;

• a térinformatikához kapcsolódó folyamatok áttekinthetőségének

növelése (rendezési tervek, közművek, természetvédelem,

környezetvédelem);

Az önkormányzat rendszeres frissítéssel a megfelelő műszaki követelmények

alapján feldolgozott digitális térképi objektumokhoz kötött információk kezelését

három rendszerben szolgáltatja:

1. A saját, belső térbeli elemzésekhez, tervezésekhez.

2. A lakosságra (és más érdeklődőkre, pl. az odalátogatókra, turistákra)

vonatkozó információkhoz alakít ki publikus hozzáférési jogosultságot.


3. Az önkormányzati, területi földhivatali, területi közmű-üzemeltetői,

rendőrségi, tűzoltói, stb. feladatokat támogató térinformatikai alapú


digitális térképekhez való hozzáférést teszi lehetővé az illetékes

intézmények/hivatalok számára.

Az integrált informatikai rendszer szakmai nyilvántartásai program

A program célja a kistérségek települési önkormányzati hivatalainak integrált

adatbázis és nyilvántartási rendszerének kialakítása. Ma már az információs

technológia és az igazgatás-szervezési megoldások eljutottak arra a szintre,

hogy a különböző adatbázisok, nyilvántartások integrálása megvalósulhasson. E

lehetőséget felhasználva a különböző alkalmazások egyrészt a hivatali belső

munkát – az ügyintézői munkát -, másrészt az ügyintézést, ezen belül is az

állampolgárok felkészítő, szolgáltató tevékenységét segítik elő. A fejlesztési

feladatrészeknél a kistérség önkormányzati hivatalaiban is át kell tekinteni a

legfontosabb adatokat kezelő nyilvántartásokat, informatikai nyelvre fordítva az

alkalmazásokat, mégpedig abból a szempontból, hogy mennyire lehet

alkalmassá tenni őket az elektronikus igazgatás követelményeinek.

Gazdálkodási információs rendszer létrehozása program

A program célja összesített gazdálkodási információk rendszerének kialakítása

az önkormányzati faladat- és hatáskörök eredményes, ellenőrizhetőbb munkája

érdekében. A fejlesztendő, korszerűsítendő rendszer elsődleges célja, hogy az

adott gazdálkodási körülményekhez igazodva támogassa az intézményi, hivatali

gazdálkodást. Követelmények:

• a rendszer képes legyen pontosan és kifinomultan követni a

gazdálkodási folyamatokban, a szervezetek felépítésében, a számviteli

előírásokban, a felhasznált adatok és az igénybe vett funkciók

mennyiségében történő folyamatos és nagyobb arányú változásokat


• hatékonyan támogassa az önkormányzat és szervei éves tervezését, a

napi gazdálkodást, és kötelezettségvállalást


• rugalmasan alakítható jogosultsági hierarchiával bírjon s ez által

alkalmas legyen minden költségvetési intézményi igényt kielégíteni

• a rendszer fel legyen készítve a legújabb technológiai alkalmazásokra

és illeszkedjen az uniós elvárásokhoz

• a gazdálkodási információk a költségvetési alrendszer szintjén

összesítve, gyorsan és pontosan rendelkezésre álljanak

• csökkentse a papírmunkát

• minden érintett intézménynél egységes elektronikus formában

előállítható és lehívható gazdálkodási információk

A rendszer létrehozásával a gazdálkodás végrehajtása korszerűbbé és

átláthatóbbá válik, az önkormányzati és intézményi szintű tervezés

egyszerűsödik, az esetleges jogszabályi változások rugalmasan követhetők;

csökken a hivatalokban és az intézményekben a pénzügyi, számviteli és

informatikai szakemberek létszáma.

A megvalósítás során, tekintettel az informatikai megoldások bő választékára,

javasolt a megfelelő szoftver körültekintő kiválasztása és egységes használata

kistérség minden településén.

Elektronikus intézményfejlesztés

A program célja az önkormányzatok gazdálkodási feladatainak korszerűsítése,

az informatikai eszközök széleskörű használata révén. E téren a legfontosabb

teendők, illetve fejlesztési irányok a következők:


• Az évi költségvetés, ehhez kapcsolódó pénzforgalom nyomon

követése, a beruházások nyilvántartása. A lekérdező funkcióval

készíthető kimutatásoknak hatékony támogatást kell nyújtaniuk a

költségvetés felhasználásáról, a beruházások költségvetési

tervezéséhez, a finanszírozás ütemezéséhez, felhasználható összegek


átcsoportosításának, valamint mindezek megvalósulásának

követéséhez.

• Az önkormányzati pályázatok nyilvántartása. A pályázatban vállalt

munkák, szerződéses kötelezettségek végrehajtásának hatékony

ellenőrzése, a kapcsolódó számlák és szerződések nyilvántartása, a

fizetési ütemezések nyomon követése, kapcsolódó ingatlanok

adatrögzítése mind alapelemei.

• A fenntartási, karbantartási feladatok nyilvántartása. A költségek

hosszú távú tervezését, részletes nyomon követését biztosítja az

alapadatok rendszerezése. Nagyobb feladatok esetében az ingatlanok

szöveges és grafikus adatai állapotleírások, műszaki dokumentációk

csatlakozási lehetőségét biztosítani kell.

• Az ingatlanok (bérlakások) hasznosításának nyilvántartása, ezek

költségei és bevételei, szerződések, számlák csatolása.

• A szerződések és számlák nyilvántartása, a települési intézményeinek

árbevételi és eladási tranzakcióinak nyomon követése, ezek naprakész

nyilvántartása, kimutatások készítése, a kapcsolódó ingatlanok

alapinformációi.

Elektronikus közbeszerzés

A program célja az önkormányzati közbeszerzés elektronizálása. Ennek

kivitelezéséhez a következő fázisok megvalósítása szükséges:

• a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos információk közzététele,

tárolása (mind az ajánlatok kiírása, mind a tenderfigyelés területén);

• az ajánlatok elektronikus úton történő fogadása;


• a közbeszerzés teljes folyamatát elektronikus úton végig vinni.


A közbeszerzések költséghatékonnyá tétele szempontjából fontos kérdés az

integráció, vagyis az, hogy több település igénye egységesen, összegyűjtve

jelenjen meg. Ugyanis ekkor kevesebb veszteség adódik az inkompatibilis

rendszerekből, a redundanciákból, illetve jobban kihasználhatók az optimális

sorozatnagyságból származó előnyök. Az integrált megközelítés jelen esetben a

következőket jelenti:

• A kistérség települései harmonizálják egymás között

közbeszerzéseiket, amennyiben lehetséges és célszerű, kistérségi

szinten valósítják meg azt.

• A kistérség közbeszerzéseit hangolja össze a területileg illetékes

megyei-regionális szervek közbeszerzéseivel.

• Bekapcsolódás az Európai Unió közbeszerzési rendszerébe.

Mindezen integrált közbeszerzési eljárások megvalósítására remek lehetőséget

kínál a közbeszerzés elektronikus útra terelése, illetve a létrejövő kistérségi e-

közigazgatás portál, nem beszélve a transzparenciáról (átláthatóság), illetve a

korrupció visszaszorításáról.

V. Kistérségi e-marketing, e-demokrácia és e-kommunikáció

A kistérségi e-marketing program célja kettős. Egyfelől kifelé kíván egy egységes

kistérségi arculatot felmutatni, mely segíti a kistérség értékesítését a hazai és

külföldi befektetők és a turizmus számára. Másrészt pedig a térség

lakosságának belső kohézióját, a kistérségi identitást és a közügyek iránti

érdeklődést igyekszik erősíteni.


A kialakítandó egységes kistérségi portál remek lehetőséget kínál arra, hogy a

létrejövő kapacitásokat külső és belső marketing célokra is felhasználjuk. Ez a

programcsomag elősegíti azt, hogy a kistérség lakossága tevékenyen

közreműködhessen a térség életének alakításában, s ezáltal a lehető legtöbb

ember profitáljon az információs társadalom kínálta lehetőségekből. Mindez

növeli a kistérségek önkormányzatai, vállalkozásai, civil szervezetei és polgárai


közötti kommunikációt, valamint elősegíti a demokratikus normák elektronikus

csatornákon keresztüli elterjesztését.

Kistérségi nyilvánosság program

A program célja a kistérség önkormányzatai közti stratégiai szövetség

kiterjesztése a kistérség egészére oly módon, hogy az valóságos társadalmi

szövetséggé váljon, előmozdítva a civil szervezetek, a gazdaság szereplőinek és

a polgároknak szövetkezéseit stratégiai programok gyakorlati megvalósításában.

A társadalmi tudat átformálása, annak ellenére, hogy minden emberben él a

közügyekben való részvétel igénye, hosszú és rögös út, s nem lehet elég korán

rálépni. Kistérségi szempontból elérendő cél:

• A térségi társadalmi kohézió megteremtése: az összetartozás

élményén és a közös érdekek felismerésén alapszik, ami elsősorban

annak megértésében és elfogadásában áll, hogy a települések

stratégiai szövetsége mindannyiuk számára előnyös.

• Az adott önkormányzati társulás (kistérség) iránti bizalom erősítése a

támogatottság érdekében.

• A települések közötti szolidaritás szükségességének tudatosítása:

annak felismerése, hogy a kistérség egészének jövője csakis a

kiegyenlített területi fejlődés függvénye. Ezért minden egyes stratégiai

programnak a szubszidiaritás elve szerint kell építkeznie.

• A kistérség gazdasági szereplőinek megnyerése, és bevonása a

programok megvalósításába. A fejlesztésekhez kapcsolódó specifikus

ágazati kérdések kidolgozásában, szervezésében való aktivizálás.

Mindezen célok elérésének legcélszerűbb eszköze a nyilvánosság fórumainak

kiszélesítése, melyre a következő lehetőségek kínálkoznak:


• A kistérség minden háztartásába eljuttatott rövid összefoglalása a

közös stratégiának és a programoknak.


• Nyilvános fórumok szervezése minden polgármester részvételével.

• Ahol erre lehetőség nyílik: fórumok, beszélgetések a helyi médiában a

stratégiai szövetségről, egy-egy konkrét programról. Ez utóbbi

esetében meggyőző lehet külső szakember, vagy a helyi

közintézmények vezetőinek, a helyi civil szervezeteknek a bevonása

(e-demokrácia növelése).

• A kistérségi portálon biztosítani kell egy olyan felületet, amely lakossági

fórumként alkalmas különböző vélemények kifejtésére és azokra való

válaszadásra, valamint egy-egy konkrét kérdéskörben a

véleménynyilvánító szavazásra.

A nyilvánosság programjának másik, de megkerülhetetlen részét képezi az

átláthatóság, a végrehajtás folyamatáról való lakossági informálás biztosítása.

Ennek érdekében a polgárok felé pontos információkat kell nyújtani a települések

és az adott kistérség gazdasági helyzetéről, a fejlesztések finanszírozási

lehetőségeiről. A tájékoztatás nem csupán információval való ellátottságot,

hanem az információk használatát, kezelését is jelenti.

Tematikus csoportok létrehozása a civil szervezetek összefogásával program

A program célja kettős, egyrészt a kistérségi társadalmi szervezetek közötti

együttműködés és véleménycsere előmozdítása az intelligens fejlesztési

stratégia mentén, másrészt a programok gyakorlati megvalósításában való közös

társadalmi és szakmai részvétel biztosítása (teleházak programjai és

feladatmegosztás, helyi tudásbázis létrehozása, falugazdászok együttműködése,

háziorvosok és szociális gondozók, vállalkozók együttműködését szolgáló civil

szerveződések létrehozása stb.)


Ez a program a kistérségi demokrácia működési mechanizmusának, szervezeti

rendszerének alapjait rakja le, s nem csupán a kistérség közösségi

összetartozását s a szervezeteken keresztül a lakosság felkészítését foglalja



magába, hanem nagy segítséget nyújt egy kistérségi e-tartalom program

megvalósítására, az elektronikus szolgáltatások helyi igényekhez való

igazítására és működtetésére is.

A tematikus csoportok hosszú távon bázisát képezhetik az elektronikus

demokrácia működésének. Ezért nagyon fontos – és jövőbeni

működőképessége szempontjából meghatározó -, hogy létrehozásuk szervezett

formában történjen. Ha tetszik a kistérségi önkormányzati társulás munkáját

segítő „szakmai bizottság” legyen, amelynek működése meghatározott

szabályok és kompetenciák mentén zajlik. Ezeknek a szabályoknak a betartása

érvényes kell, hogy legyen az elektronikus eszközök használatának esetében is.

A szervezeti keretek hiányában a kistérségi együttműködés társadalmi fóruma

helyett rövid idő alatt elsorvadásra ítélt csoportokká válnak, és ez a stratégiai

szövetség iránti bizalmat aláaknázza.

A munka megtervezésének fontos eleme azon közérdekű gazdasági, fejlesztési

és társadalmi témakörök meghatározása, amelyeket a tematikus csoportok

megtárgyalnak. Ez az önkormányzati társulás (kistérség) kompetenciája. A

munka során két fontos szempontot tanácsos figyelembe venni:

• A kiválasztott kérdésköröknek minden települést érinteni kell, még ha

más-más módon is. A cél az, hogy mindenki érdekelt legyen a közös

munkában.

• Nem egyszerűen csak véleménynyilvánításról van szó, hanem a helyi

szervezetek bevonásáról a programok megvalósításába. Ezért a

munka szabályozottsága mellett, meghatározó a döntések

visszacsatolása.

Documents

INFOKOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK DEMOKRATIZMUSA · működését és kihasználási lehetőségeit is vizsgálja); valamint (4) nemzetstratégiai (a kutatás az információs