bírom vasárnap esti depresszióimat, s szívemben tenger-nyi idegenséggel nem húzom fel magam arra a nõies,alacsony ágú szelídgesztenyefára. Erre most itt vannakezek… Hanyatt fekszem. Hátam megmelegedik. Homlo-komon kiüt a veríték: lábamhoz két róka telepedett.Nem látják egymást. Csak magukba feledkezve néha vé-gignyalják hosszú, viharvert farkukat. Rég lejárt már ahajtóvadászatok ideje. Az ûzöttekbõl ûzõkké lettek ta-pintatos mosolyával várnak. Mellsõ lábukkal bajszukatfenegetik. Nyúl vagyok a ritkás bozótban. Hideg veríté-kembe takarózva várom a hajnalt. A rókák égõ szemmelvigyáznak.

Az idegenszívûek egybegyûlvén, nagy panaszkodást tõnekenköztek az õ nagy nyomorúságokról. Müvelhogy õket mindenember kergetné, megverné és megölné, holott õk senkit nem bánta-nának, senkinek kárt se tennének. Öszvetanácskozván ez okaértazt végezék, hogy tovább nem élnének olyan nagy nyomorúságban,félelembe és rettegésbe, hanem mindnyájan egyszersmind megölnékmagokat a vízbe. Elkezdenek ez okaért mindnyájan egy nagy tó-ra futni. A cigányok a tógáton látván õket odajõni, megijedénektõlek, és egyszersmind a tóba beszekének. Látván azt egyik azidõsb idegenszívû közül, kiáltani kezde: „Álljatok meg, álljatokmeg!” És midõn mind megállottanak volna, megszólítá õket,mondván: „Jó atyámfiai társoság! Amint én eszembe vészem, nemegyedül vagyunk mi idegenszívûek olyan nagy félelembe és rettegés-be. Lám ez lelkes állatok oly igen megijedének tõlünk, hogy mind-nyájan kétségbeesvén megölék magokat a vízbe. De mi ne köves-sük az õ példájokat, hanem menjünk haza az erdõbe, és amireaz Isten és a természet elrendelt, arra engedjünk.” Ezt hallvánmindnyájan javallák a tanácsot, és ki-ki mind hazaméne. Értel-

49

Intermezzo

Midõn megszûnt volna a had, a madarak megidézék a puppene-vert, hogy okát adná, miért hatta volna el az õ nemét, és elszekettvolna tanolni az õ nemzetétõl. De mikoron nem felelhetne, okátsem adhatná, mindjárást közenséges szentenciát mondának reája,és minden nemlétezõ tollait kitépék, és számkivették. Ezúttal fog-va mind éjjel kell járni szegén puppenevernek.

Elöljáró beszédÉjjel sokat forgolódtam ágyamban. Megijesztett a fel-adat. Úgy megijesztett, hogy hideg veríték ütött ki mez-telen hátamon, s nem mertem Édesemhez bújni, nehogyfelébresszem félelmeimmel. – Polgár, kispolgár! Megintmegfeledkeztél a határaidról?! – visította kicsi denevérema könyvespolc tetejérõl. Intenék neki, hogy jöjjön csakközelebb, mert annyit már én is megtanultam, hogy nedõljek be mindenféle visításnak. De nincsen már a he-lyén. Úgy látszik, elbújt valamelyik könyv mögé. Bal ol-dalamra fordulok, mohón iszom az ágy mellé készítettásványvizes üvegbõl. A kellemesen csípõs víz csak a gé-gémet nedvesíti-kedvesíti. Agyam szárazföldre vetõdöttlepényhal. Mindeddig, összes próbálkozásaimkor csakis amagam nyakát vittem vásárra (– s a családodét – sivítjavalahonnan a tollas bõregér), s most itt ez a három sze-génylegény. Még az is lehet, hogy bíznak bennem. Pedighányszor elhatároztam már, hogy csak magamért válla-lok felelõsséget. Hisz már az is nagy teljesítmény, ha ki-

48

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 48

között olajos hajú török rikkancs hancúrozik. Magam-hoz intem. NAZIPLANTE BOMBENANSCHLAG(náci bombamerénylet) – olvasom a barna, kövér betûket.Zoszima karcsú ujjaival lesepri a morzsákat asztaláról.

HazafeléMegállás nélküli vágta a román vámig. Már-már zökke-nõmentes átkelés, csak rövid bosszúság furcsa málhánkmiatt. Nagyvárad határában elsötétül elõttem a világ, en-nem kéne. Mondom, álljunk meg egy szusszanásra az el-sõ fogadónál. Zuhog az esõ, nyakig sárosan álljuk körüla bejárathoz közeli, durván ácsolt asztalt. A többiek egy-mást ugratva sört isznak és dohányoznak, én a híglevûcsorbát kanalazgatom. Csak most veszem észre, hogygirhes lovászlegényünk is köztünk lebzsel. Valahányszorkupáját meghúzza, úgy csukja le nagy, aszalt szilva színûszemeit, akár a szomjas tyúk nyári rekkenésben. – Mesz-sze van még Kékkút – dörmögi nyugodt hangján Laci, smár szedjük is a sátorfát, lerázva magunkról néhány erõ-szakos zsibárust. De Kõröskúton azért megállunk. Pálin-kát vásárolni az iskolamester feleségétõl. Biztos hely –nyugtat Miklós. Az emeletes kõházban, úgy látszik, márvártak ránk, mert sok jó harapnivaló az asztalon, fasírt,szalonna, túró, jóízû zöldség és literes flaskákban pálin-ka. Jóllakva adjuk le az obulust. A szilvapálinka iható, dea sokat dicsért „eperfahordóban öregített”-en még egytapasztaltabb legényke is érezné, hogy alaposan felsze-szezték. Észvesztõ száguldás szürkületben, sok pálinká-val, kevesebb megállással, és még kevesebb étekkel. Akékkúti tiszteletes úr jócskán beállítva vár, s ennél fogvaazonnal lecipel a paplak alatti boltíves pincébe. Szomo-

51

me: e fabula erre int minket, hogy ki-ki mind az õ nyavalyáját ésállapatjának nehézségét békösséggel elszenvedje, és az idõtõl vár-jon. Nehéz ugyan a békességgel való tûrés. De ezt gondoljuk, hogynem egyedül vagyunk, hanem egyéb emberek is ugyanazonföredében ferednek mivelünk.

Zoszima 1.Zoszima persze megint itt ül, háttal nekem. Sárga ingehajlott, csontos vállára simul. Zsíros hajának leghosz-szabb tincse a háta közepén. Világosbarna kabátját aszék támlájára tette. Asztala tele van különbözõ, szá-momra ismeretlen tárgyakkal. Magába roskadva, laposgépecskéje billentyûit nyomogatja. Tudom, nem zavarha-tom meg – tiltja a szabály! –, de jól esik, hogy itt van.Holnap hajnalban Miklósék leszednek a német postajá-ratról, s indulunk Schlattnerhez. Azt hiszem, így még so-ha sem féltem. Félelmem azért valós, mert valójábannem is tudom, hogy mitõl félek. Schlattnertõl, a vénarszlántól? Attól, hogy megszeretem az árulót? Vagy at-tól, hogy nem fogjuk érteni egymást? Jó lenne Zoszimá-tól tanácsot kérni. A söntés felõl a délszaki tündér kér-dõen rám mosolyog. Intem, hogy minden rendben. Le-mondóan bólint. Ki tudja, milyen buta ábrázattalnézhettem rá? Mellettem három kövér bajor sörözik. Delehetnek szerbek is. Az egyik ajkait mozgatva olvas vala-mit. Majd felsóhajt, és súlyos öklét kabátzsebébe dugja.Szomorú szemekkel cigarettára gyújt, sörét közelebbhúzza. A másik kettõ feláll az asztaltól, csomagjaikat vál-lukra vetik, s lengyelül elköszönnek emberemtõl. Õ csaklegyint az elõtte heverõ újságra meredve. Aztán a mellet-te ellibbenõ tündér kerek fara után fordul. Az asztalok

50

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 50

nyérrel. A sajtkockák között vörös és halványsárga szõ-lõszemek sorakoznak. Zoszima kettõt-hármat még kat-tint a parányi gépezeten, majd félretolja, és a sajtok utánnyúl. Van közöttük kerekre vágott, és téglácska-alakú,meg hosszú, fehér penésszel bevont hasáb. Hagyom enni.

VeresmartRothberg-Veresmart-Roºia zuhogó esõvel fogad. Atemplom melletti paplak lenyûgözõen terebélyes. Nagykertjében megszámlálhatatlan gyümölcsfa, beomlott fila-gória, páfrányos vizesárok. Schlattner a festményekkel,fotókkal, könyvekkel zsúfolt dolgozószobájában fogad.Türelmetlenségét nehezen tudja palástolni – jó félórátkéstünk. Fekete öltönyben van, nyakában vakítóan piros,hosszú sál. Azonnal magáról kezd beszélni, csak önmagaérdekli, mintha ott sem volnánk. Monológ monológotkövet, az egész világ róla szól. Nagy nehezen mégis ne-kikezdünk. Bálterem méretû fogadószobájában filmez-zük. A teremben szebbnél-szebb régi bútorok. A bieder-meier-vitrinben drága ezüstök és porcelánok. Az elsõ je-lenethez egy teázó asztalka mellé ültetem. A pompásterítéken Rosenthal-készlet, öblös, finommívû ezüst teás-kanna. Száraz, kedvetlen, rólunk jóformán tudomást semvevõ felesége kelletlenül hozza be a konyhában elkészí-tett gyógyfõzetet. Schlattner szélesen gesztikulálva töltmagának. Egy-két csepp a cseresznyefa furnérú asztalká-ra is jut, mire az apródfrizurás, õszülõ fúria súlyos szava-kat károgva az asztal mellett terem, s kötényével hisztéri-kusan súrolni kezdi a politúrt. Hívatlan vendégek va-gyunk, legalábbis a papné számára. A konyha felémentében meg is jegyzi, hogy mi már a huszonnegyedik

53

rúra eszkábált préseltlemez padokra ültet, és ócskameggylikõrrel delektál, amelyet prédikátor õseinek ékesszónoki hagyományához híven jófajta, öreg meggypálin-kaként dicsér. Giccses pap, a szó legszorosabb értelmé-ben – állapítom meg, s a tiszta stílû Farczády tiszteletes-re gondolok. Ennél már csak egy kenetteljes, pedofiltisztelendõ lehet rosszabb. Nehezen alszom el, mert féleka holnaptól. Másnap reggelire: félelmek környékeznek. Ajól ismert félelem, hogy én nem ebbe a világba tartozom.

Neve arra mutat, mintha Heltáról vette volna eredetét, mely egyszász falu Szeben mellett, ahol híres cseresnye terem; de cselekede-tei és egész életének folyása azt tanítják, hogy magyar lett volna.Úgy látszik mindazáltal, hogy õtet kifaragták mind a dézmábóls mind a plébánusságból; tipográfiát állított ezért fel, amelyben fog-lalatoskodott; amely általment az õ gyermekeire is. Így a magapéldájával eléggé megbizonyította, mely nehéz a földiekrõl lemon-dani, még azoknak is, akik azt másoknak javallják; és hogy apapok is csak emberek.

Zoszima 2.Mindezt a müncheni állomáson írom. Zoszima pontbanháromnegyed tizenkettõkor ült le a szomszédos asztal-hoz. Déltenger tündére kedvesen üdvözli. Nagy, formáskeblein megfeszül az égszínkék trikó: Wineyard 60. Sürgi-forgi, latte machiatto kerül emberem asztalára. Inas jobbkezén divatos, üveggyöngy-karkötõ. Hosszú ujjaival szer-tartásosan felszakítja a picinyke levélkét, és tartalmát ká-véjába szórja. Kettõt-hármat keverget ezüstös kanalával,majd csészéjét ajkához emeli. Álmaim barna tündére saj-tos tállal kedveskedik neki és frissen szeletelt fehér ke-

52

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 52

Kocsik lovak nélkülSchlattner kocsiszínében a mennyezetig érõ batár mellettkarcsú homokfutó és nájmódi gumikerekû szekér, szivár-ványszínûre pingálva. A sarokban vénségében is csoda-szép, törékeny francia grófnõk termetére szabott,oláhországi bojár-szánka. Hõsünket ormótlan batár bak-jára ültetem. A szászok kifutásáról mesél, színesen, ma-gával ragadóan. Gábornak nehéz dolga van, mert úgykell filmeznie, hogy semmit sem ért a mondókából. Cso-dálom ezt az embert! Csodálom, mert látszik, hogy szo-morú, vagy inkább hogy „rossz passzban van”, nagyon„rossz passzban”, és mégis fegyelmezett. S ami a leg-jobb, a legritkább: igényes. Vince árnyékként követi ahosszú botra felszerelt mikrofonnal, Laci a fényre vonat-kozó kívánságait lesi.

Egy régi képSzürkülettõl az elhagyott templomban forgatunk. Ér-zem, hogy ez az utolsó alkalom a beszélgetésre, a szö-vegre, amelyért egyedül én vagyok felelõs. A boltívek kö-zé beszorult a menekülés utáni üresség. Az erdélyi szásztemplomokból kiszellõztethetetlen a kétségbeesett szö-kés szaga. A padokban tíz év óta ott hevernek az elha-gyott hárászkendõk. Ki tudja, hány évig védték az imád-kozó szász asszonyok kényes alfelét a felfázástól? Meg-hatnak ezek az elárvult jószágok (túl nagy fáradtság? túlsok szilvapálinka?). A hárászkendõk ma már senkineksem kellenek. Viselõik a háborút követõ elhurcoltatás si-ratóasszonyai voltak. Lányaikat lovaskocsikon hurcoltáka közeli város állomásán várakozó marhavagonokhoz.Az anyák sebtében magukra terítve a vastag gyapjúken-

55

csapat vagyunk. – Jobb az embernek lakni viperakégyók-kal és skorpiókkal egy házban hogynem mint egy verse-nyes asszonyi állattal – hunyja be megadóan szemétMiklós. Schlattner nem vesz tudomást az önkeze okoztaincidensrõl. Amolyan jól begyakorolt egyik-fülemen-be-másik-fülemen-ki-kapcsolatban élhetnek a tiszteletesék.A beszélgetés nehezen indul, Schlattner mindegyre vét aszabályok ellen, locsogó, mint az tekenõbeli víz. Össze-visszabeszél, úgy látszik mégiscsak megszeppenhetett a politú-ros affértól. A második jelenetnél már belelendül, jókatmond az egyenruhák varázslatos erejérõl. Az esõ továbbszakad. Az elhagyott templom tornya felett sötét felhõkgyülekeznek. Schlattner megéhezik. Tehát ebédszünet,vagyis hõsünk visszavonul ebédezni. A szegénylegényeka paplak elõtti, terebélyes körtefa alatt gunnyasztó, meg-ázott asztal köré gyûlnek, és elõszedik bicskájukat. Mik-lós, az õsz loknis nagyapa-puttó paprikás kolbászt oszto-gat és nagyszebeni barna kenyeret. A hideg szél ellen akalotaszegi szilvapálinka maradványaival védekezünk.Schlattner két jól megtermett juhászkutyája egyfolytábankörülöttünk forgolódik. Nem lehet túl bõséges a tisztele-tes asszony kosztja. Gazdájuk sem várat sokat magára. Asok vörös kolbász láttán felcsillan a szeme. Fürgén azasztalhoz lép, s kéretlenül tömni kezdi magába az echterbudapester kolbászt. Ilyen helyzetekben nem könnyû ko-molynak maradni. Vince suttogva megjegyzi, hogy mostaztán oda Politúr néni kímélõ kosztja. Mert az paraszt bi-rodalom olyan, mint a háromkeréki szekér, avagy mint az sóta-lan étek, mellyel az ember igen hamar megcsemerledik.

54

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 54

básnyira tõlünk: a vadász vállához emeli fegyverét, abörtön falai megdermednek, a fenevad tüzet okádva kö-zeledik… Gábor halkan megjegyzi, hogy kifogyott afilm. Agyat, derekat megerõltetõ órák vannak mögöt-tünk. Egy ilyen nap végén az ember vagy még jobban sze-reti, vagy még jobban gyûlöli a többieket. A keserû nyállalújrakezdett történetnek se sava, se borsa. Vége a napnak.

Toros levesA tiszteletes kedvenc presbiterével sörözget. Ingujjukoncsepeg a lé. Fáradtan asztalhoz ülünk. Éjfélre jár. A falu-nak halottja van: jó üstnyi Kékkúti Toros Leves gõzölögaz asztalon. Összetevõi: disznó- és borjúhús, zöldségek,fûszerek elhanyagolható mennyiségben, déli-kárpátokilevegõ, Olt környéki kútvíz, megcsókolt s megvert asz-szonykezekkel meggyúrt s kiszaggatott laska, szerelmessuttogások, káromkodások. És a halál. Az ízkombinációannyira tökéletes, hogy felséges kedvvel ünnepelni kezd-jük ezt a kicsi világot, ezt a szobává parányult életet. Ün-neplünk zenével, tánccal. Házigazdánk a kivénhedt zon-gorát veri, jómagam olténiai szilvafafurulyán dörmögöma moldvai, ilyenkor magyarnak mondott és hitt balkánitáncdallamokat. A többiek felszabadultan táncolnak. Ka-tonák a tábortûz körül. Csak Gábor krákog az egyik sa-rokban. Puttó úr valahonnan fehér lepedõt kerített iz-mos vállaira – Toldi Miklós nõi kiadásban –, ott kelletimagát Gábor úr vén kandúrrá görnyedt alakja körül.Moldovai Mihály énekét fújom, a tiszteletes úr gyúrjahozzá az akkordokat. A presbiter pedig lelkiismeretesentölti a pálinkát a szívekbe, a gallérokba, a cipõkbe s azongorába. Kerek lesz a világszoba, de por nem verõdik

57

dõt, a szekerek mellé szegõdtek. Hideg köd szaggattatérdüket, acélkék félelem döfte át szívüket. Jajgatva bot-ladoztak a vesztõhely felé tartó szekerek mellett…

Az oltáron egyszerû gyertyatartó. Gábor lefilmezi, ahogySchlattner meggyújtja a gyertyát. De nem tudom megál-lapítani, hogy mitõl remeg a keze, a felindultságtól-e,vagy a hatásvadászat kedvéért. Jóval késõbb az egyikesztergált fadíszhez támasztva tenyérnyi fényképet fede-zek fel az oltáron. A színement kép rövid hajú, idõs nõtábrázol. Régimódi nyugágyban fekszik, kezeit tarkójárakulcsolja. Behunyt szemmel élvezi az arcát simogató ha-vasi napfényt. A háttérben óriási, fehér hegycsúcs.

Schlattner õsz feje markánsan kiemelkedik a feketebár-sony-háttérbõl. Nagyon fegyelmezett, gondolatait egyrefeszesebbre vonja. Jól beszél, szépen beszél. A bejáratõrzésére állított „asszisztens”, a nyegle lovászlegény el-bóbiskol, s hirtelen csaholó kutyák rontanak a templom-ba. – Cut! – pedig ez nagyon érdekes élményszál volt…– Kamera läuft! Börtönélmények, mind jobban kirajzoló-dó tragikomikum, és biztató közeledés a katarzis felé: azelárult barát utolsó arcképe. A közeli fülkés padban, vas-tag gyapjúkendõkbe burkolózó, átszellemült arcú Miklósegyszer csak ágyúnyi hangerõvel horkolni kezd. Schlatt-ner beszéd közben lopva kérdõen rám néz, majd tanács-talanságom láttán sértõdötten elnémul. Megint elárul-ták… – Cut! Bocsánatkérés, könyörgés… – Bitte, bitte!Kamera läuft! A csúcshoz közeledünk, a szarvasos törté-nethez. Schlattner készségesen fog bele, úgy meséli,ahogy kértem, ahogy szeretném. A katarzis kurta kõdo-

56

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 56

lesz hetvenéves. Alig vesz tudomást érkezésünkrõl. Két-ségbeesett arcot vágva, kezeit tördelve rohangál végig abálteremnyi szobákon. Prominens vendégeket vár. A fa-luban rajta és feleségén kívül még két szász él. ElõszörSusanne Löschhöz megyünk el. Takaros porta, nagy,boltíves kapuval. Az L-alakú ház végében nyári konyha.Ide kopogtat be Helmuth, az idegenvezetõnk. Schlattnerrendelte mellénk, igaz is, így másnaposan nem valami bi-zalomkeltõk a magunkfajta szegénylegények. Kopogtatá-sára törékeny, mosolygó szemû öregasszony jelenik megaz alacsony szoba ajtajában. Dél van, éppen a Nürnberg-bõl hazalátogató fiával ebédeznek. Hogy megengedné-ea filmezést? Kilencvenhárom éves, de még sohasem vet-ték mozgóképre, kapja szája elé vékonyka kezét. Persze,hogy megengedi, de elõbb ebédeznek, aztán átöltözik. Akonyhából csomboros lucskos káposzta illata árad fe-lénk. Az asztal végén izomingre vetkezett, testes férfi jó-kora füstölt oldalassal viaskodik. Helmuth huszonhétéves. Saját bevallása szerint az egyetlen hazatelepedett. Ide-gen volt az apák országában, s aztán a nagy futáskor egyszépséges román lányt hagyott itt. Nem tudta feledni alány szemeit. Visszajöttment. És vállalkozó lett, mintmindenki. Kintrõl csempészett fûszerkeverékekkel látjael a környék mészárosait: – Cîrnaþi ºi salam made inGermany *– kurjantja vidáman. Újabban még a karácsonyitöltött káposztához is az õ keverékét keresik.

Fehér ünnepi fejkendõ, fekete bársony kabátka, sötétkékszoknya, falusi varga készítette szigorú, sötét cipõk. Gá-

59

fel benne. Fõputtó hangja, hogy itt a jó kis szarvaspör-költ! már nem jut el a nyálmirigyekig. – Pörkölj oda azasszonynak! – rikoltja a derékig meztelen presbiter. –Megpörkölöm a róka farkát! – kurjant rá a tiszteletes.Vagy a réce farkát? Netán a farkas farkát?! A popa ungu-rilor * nagy vadász hírében áll a faluban.

Lefekvés! Bezuhanás idegen hitvesi nyoszolyába. Csend-meleg cserge, csend szememre az álmot! Kezemet a pár-na alá fúrom. Lelkemben kislány sikoltozik ablakban lá-tott rútságoktól. Hûs párnahaj, adj éjszakai békét! Ujjaimközött felizzik elhagyatott vágyam. A hajtók árva nõi háló-ingre bukkantak. Nem merem arcomhoz emelni a prédát.

Reggeli nyögés, köhögés, krákogás: ébredezik a tábor.Laci már kint járt a lovaknál, mindent felpakolt, a helyé-re tett, lemosott, kipucolt, kifényezett. Pöttömnyi vitézekpocokbõr gallérú mentékben vacognak szürkeszín esõ-ben. Suttognak a mennydörgésben. Csitt! Nehogy fel-költsd a tiszteletest. Délig alszik, aztán vadászni indul. Anyúl vetemények közt fülel. A vadászok keresik széllyel.Bokros helyeken futkosnak. Teli torokkal kiáltanak:Halalá! Halalá! Halalá!

Indulhat a portya.

Ünneplõ halálRoºia ma nagy ünnepre készül – jobban mondva nagyünnepre készülnek a rothbergi paplakban: Schlattner ma

58

* Németországi szalámi és kolbász.* A magyarok papja.

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 58

csákban tapicskoló meztelen gyerekek, hogy édeserdélyitt-vagyunkcsaktanuldmárvégremegaleckét. Egy ideig ott topor-gok a templomkertben. A terebélyes fákról bõven cse-peg nyakamba az esõ. Az utcán kövér fiúcskát cipelõ,gumicsizmás asszonytól a kocsma után érdeklõdöm. –Nálunk nincsen kocsma – ingatja a fejét. A domnuprimar * az összest bezáratta. Mert az emberek megrésze-gedtek és összeverekedtek. Italt csak az üzletben lehetvásárolni. A polgármester feleségének az üzletében. Deaz szombaton zárva van. A fõutcai szász házakat tehetõ-sebb román családok vásárolták meg. Az egyiket éppentatarozzák: a kõmûvesek hosszú létrát támasztottak ahomlokzatnak. Kalapácsaikkal a barokk-babérlapis keret-be foglalt gót betûs stukkót verik le. A ház építõjének ésfeleségének a monogramját. Ortodox kereszt kerül a he-lyére, ahogy elõbb-utóbb minden házra. Felháborító,hogy szívemben semmi felháborodás, semmi részvét.

Ünneplést várókA veresmarti templom öles falakkal van bekerítve. Atemplomkertben masszív, alacsony torony. Fedett feljára-ti lépcsõjén gubbaszt egy szárazföldre számûzött sirály.Pipára gyújtok, Tarkovszkij naplóját lapozgatom. Ma éj-jel azt álmodtam, hogy meghaltam, de továbbra is lát-tam, pontosan éreztem, mi történik körülöttem. Érez-tem, hogy erõtlenül és tehetetlenül csupán arra vagyokképes, hogy a halálom, a saját holttestem tanúja legyek.És legfõképpen úgy tûnt, hogy egy már elfeledett, régiérzésem szerint mindez nem álom, hanem valóság. Any-

61

bor lefilmezné, ahogy vizet húz a kútból. Készségesenteszi, gyakorlott mozdulatokkal. Szájtátva bámuljuk.Zsuzsanna vizet húz. Netán fürdésre készül? Mosolyog.

Andreas Groß a második világháborúban a román had-seregben szolgált. Felhúzza vastag flanelingét, mutatóuj-jamat a melle közepére húzza. Igen, igen, ott lõtték meg,érzem-e a golyó ütötte lyukat? A hegye még mindig ben-ne van. Jó ruszki golyó, csak idõváltozáskor rakoncátlan-kodik. Alacsony, kemény kötésû emberke ez a Groß úr.Nyolcvanhárom éves, szájából hiányoznak a fogak.Hogy miért maradt itt? Hát mert a románok visszaadtáka földeket! Õsapjának nyolcszázötven éve mérték ki azo-kat a magyarok, ötven éve vették el a románok. Hogymenjen ki most, mikor végre visszakapta a jussát? Romá-nokkal mûvelteti az egészet, de még így is kijön a számí-tása. A házból rövid hajú, fürgén mozgó, idõsebb nõ lépki. Nem, dehogy a lánya, a felesége – legyint az öreg. Azasszonyság kerek tíz éve futott el. Gyermekágyas lányahívta magához. Ült nála vagy két hónapot, aztán csoma-golni kezdett. Már a buszjegyet is megvásárolta, mikorfelhívta Rothbergbõl legjobb barátnõje, hogy ne menjenhaza, mert otthonról mindenki elment. Csak a románok,a cigányok, s a pap maradt. Néha hazalátogat még ehheza bolondhoz – kap férje legyintõ karja után –, de két-há-rom hétnél nem bírja tovább. Az öreg csak a fejét csó-válja, és mosolyog. Szemében fiatalos tûz lobog.

Gáborék filmezni mennek a cigánysorra. Nincs kedvemaz anyaországiak kedvenc közhelyképeihez, hogy romosházak, sáros utak, gumicsizmás, rosszarcú emberek, tó-

60

* A polgármester úr.

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 60

Ünneplést ünneplõkEmberem újra feltûnik. Szófogadóan megborotválkozva,uraktól levetett, szürke kabátban, vadonatúj farmerben.Félszegen, várakozóan szétnéz. Nincs aki megdicsérje…Elfogódottságomban intek neki, hogy lépjünk odébb, atemplom hátához. Készségesen követ. Az elszáradt rep-kénnyel befutott sekrestye falai nedvesek, kikezdte õketa megdermedt idõ. Oldaltáskámból kiveszem a kula-csom, lecsavarom a tetejét, és odakínálom. Vizenyõs, kékszemeivel rám néz, nagyot nyel. Kezét nadrágjához törli,majd húz egyet a lapos fémpalackból. Eau de vie vanbenne, jófajta luxemburgi mirabella – Prunus insititia var.Ceream – pálinka. Szemeit egy pillanatra becsukja, majdfürkészõen rám néz. – Sunt român, foarte bine; ºi totuºi nusuport muzica popularã româneascã (cu excepþia doinei). Înschimb, muzica ungureascã mã miºcã, mã pãtrunde pânã înmãduvã. Ungurii sunt duºmanii noºtri. Dar într-un sens aceºtiduºmani îmi sunt mai aproape decât compatrioþii mei. Ceconcluzii sã trag de aici? * Cigarettára gyújtunk, lábunk öregvirágokra tapos. Szótlanul fújjuk a füstöt. Még egy virág,még egy élet. – Ha így folytatjuk nem lesz ki meghúzzaa harangokat – teszi vállamra a kezét. Magamhoz szorí-tanám, de szégyellem magam.

Türelmetlen várakozás a szemerkélõ esõben. Az ünne-pelt forgatókönyve szerint az elsõ harangnak akkor kell

63

nyira erõs ez az érzés, hogy lelkem bánattal, önsajnálattaltelik meg, és furcsa viszonyba kerülök az életemmel:mintha olyan hisztérikus érzés ragadna magával, mintamikor idegen bánat miatt érez részvétet önmaga irántaz ember, amelyet kívülrõl lát és értékel, mintha a tulaj-don, magasabb rendû élete határain kívül került volna,mintha a múltam – egy védtelen, tapasztalatlan gyerekélete volna. Nem létezik többé idõ, csak a félelem és ahalhatatlanság érzése. Nyúzott arcú, borostás ember lépmellém. Ha nagy ritkán szükség van a harangokra, énszoktam meghúzni õket – dörzsöli össze fáradt kezeit.Mert sok jó harang van még ebben a toronyban. Bizony,nagy ember a domnu preot, miniszterek a barátai. A minapis itt voltak vagy ketten. Egy román és egy német. Vé-gigkocsikáztak a nagy batárral a falun, még a cigánysorrais leereszkedtek. Azóta van aszfalt a faluban. Éjjel-nap-pal öntötték három napig. Három váltásban dolgoztakaz útépítõk. S tényleg olyan jószívû a cigányokkal, ahogybeszélik? Hát õ errõl nem tud, de azt látta, hogy ha ma-gunkfajta filmesek érkeznek, megfogad egy csokor ci-gány gyermeket, s végigkocsikázik velük a fõutcán. Hir-telen feltûnik Schlattner fekete taláros alakja. Emberem-hez lép, és leteremti a sárga földig. Hogy még ma, az õszületésnapjára sem volt képes megborotválkozni! Tûnéshaza, s nyomban vissza frissen, ünneplõben. Mindenpercben itt lehet a püspök úr!

Gáborék megázva, rosszkedvûen érkeznek. Belera-gadtak a sárba, a cigányok kellet hogy kihúzzák õket, gir-hes lovaikkal. A vendégek érkezõben. Kevesen vannak,és mind idõsek.

62

* Persze hogy román vagyok, de ki nem állhatom a román népzenét (kivétela doina). Ezzel szemben a magyar népzene megindít, könnyekig meghat.A magyarok ellenségeink. Ám ezek az ellenségek bizonyos szempontbólközelebb állnak hozzám, mint honfitársaim. Milyen következtetést vonjakle ebbõl?

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 62

Az orgona vontatott hangjára a gyülekezet énekelnikezd. Idegen muzsika, elfáraszt a hallgatása… De hátezek fordítva énekelnek… a végétõl indultak, hogy eljus-sanak az elejéhez… furcsa gyülekezet… Susanne Löschés Andreas Groß is közöttük van… õk talán megment-hetnék a helyzetet… szólhatnának, hogy: bocsánat, adalt az elejérõl kell kezdeni, ahogy nyolcszázötven éveszokás! Megzavarodott szemmel keresem arcukat a fé-nyesre koptatott, vén padok között: egy csomó hátulrólelõre éneklõ zsoltáros és két földrekoppant fej… A mí-toszok belülrõl végtelenül unalmasak. Mit bóbiskolsz?Nehogy elaludj!

Utolsóként lépek ki az elfújt gyertyáktól füstölgõ temp-lomból. Kint a harangozó vár. Nagyot húzok a fakulacs-ból kínált fickós borból. Megölel, és a fülembe súgja:Senki el ne higgye magát az õ uraságában, nagy tekintötiben ésnagy méltóságában, hogy ahhoz képest megutálná a szegént és amegnyomorultat. Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találjaa dolgot, nem kell az okaért mindjárást megnyúzni. Meg ne utál-jad a szegény nyavalyást; hanem légy engedelmes és kegyelmes hoz-zá. Úgy történhetik, hogy õ, noha alávaló és szegény, ugyan nagyés igen szükséges dologban szolgálhat és használhat tenéked.

A hídon általHallucinálós hazaúton Gábor hörögve históriáját hebegi.Hogy van egy fiacskája, akit csak kéthetenként láthat.Viszont. Hétvége, viszonthétvége: fiát a komáromi híd-hoz vinné, vinnélek, csak tudnám merre vinnélek, hogylássa a fy, mire képes az aty, mert, hogy valamikor vélet-lenül ott dolgozott a sohakinemondanevét atyaapa. Ki is

65

megszólalnia, amikor a püspökkel karöltve kilépnek apaplak ajtaján. A második akkor kondul meg, ha belép-nek a templomkertbe. Hogy a legnagyobb, a legöregeb-bik a templomküszöb átlépésekor csatlakozzék a többi-ekhez – tisztelgõen. De az udvaron izzadó templomszol-ga – fiatal, kerekképû fickó, kihízott, fekete öltönyben,vastag bogra kötött, rövid nyakkendõvel – túl hamar éstúl durván jelez. Mert nem csak két kézzel integet, ha-nem néhány hangos káromkodást is megereszt. Embe-rem vállát megvonva felsiet a grádicson, s egyszerre húz-za meg az összes harangot. A megzavart ünnepi menet atemplom felé bukdácsol. Néhányan rátaposnak az ün-neplésre érzéketlen, vonító kutyák lábaira.

Legutolsónak lépek be a gyertyáktól fényes templomba.Egykor egy kifáradt, s a vadászoktól nagyon szoronga-tott nyúl éppen az isteni tisztelet alatt bemenekült a temp-lomba, de ott sem talált biztonságot, mert a hívek az áhí-tatosságukat megzavarót elkergették, és bezárták az ajtót.

Ki az esõáztatta, sötét mezõkre, a jó szagú füvek közé.Hogy felszusszanhassak, hogy kikerüljek a hajtásból. Deinkább az édes szavú, szépszálemberpüspök beszédére bó-biskolok. Az árulás bocsánatos voltáról beszél. Gábor ésVince az ünnepelt körül sürgölõdik kamerával, mikrofon-nal. Schlattner kéjesen fürdõzik Laci ráállított reflektorfé-nyeiben. Kis kacsa fürdik fekete tóban, anyjához készül…Nem, az anyja nem tudott eljönni, pedig nagyon készülta születésnapra. Mindent összepakolt, s már a repülõje-gyet is megvette. De az utolsó pillanatban történt valami.Valaki elfelejtette levenni az oltárról azt a régi képet.

64

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/5/2004 2:22 PM Page 64

– Balfasz, hát rossz vonatra ültetek – szakad ki szánkonhirtelen a rosszízû szó. De már nem lehet jóvátenni.Semmit sem lehet jóvátenni. Írásomra rásüt a Nap. Nemmindegy, hogy a végtelenségig rossz lóra teszel, vagy,hogy rossz vonatra ültök fel vasárnapi fiacskáddal. Vala-hányszor elmeséled a buta történeted, ha fáradt cimbo-ráiddal félresikerült portyáról tértek haza. Hogy röhögje-nek rajtad, s tenyerükkel combjukat csapkodva lebalfa-szozzanak a rossz vonat miatt: globalizáld csak acsemetét, úgy sincs más választásod.

Esti reggelVisszafogott, fáradt este. Már csak a tiszteletes úr aznapivadászkalandjait kell végighallgatnunk az ócska sör mel-lett. Fegyelmezd magad! Csak semmi kritika! Ez itt ma-radt, te elmentél. Itthon kuss a neved. Nehéz ugyan a bé-kességgel való tûrés. De ezt gondoljuk, hogy nem egyedül vagyunk,hanem egyéb emberek is ugyanazon föredékben ferednek mive-lünk. A matrac alá, a legmélyére begyúrt hálóing már régaz igazak álmát alussza. Annakutána jobban nézegetvén azegeket, talála egy kis csillagot, mely azt jelenti vala neki, hogy: hahét napig megtartóztatná magát és otthon lévén egyet sem szólana– tehát megmeneködnék a haláltól. A csapat csíkos pizsamátölt magára, elvégre holnap az enyedi börtönben van jele-nésünk. Csak Miklós flangál szárközépig érõ, patyolathálóingben. Kulcsospéter a megdicsõült rabok között.

Gábor azzal ébreszt, hogy rettenetesen fáj a foga. Felülaz ágyban, s éhgyomorra meghúzza a kalotaszegi butel-lát. Mondom, gyere keljünk fel, s nézzük meg a templo-mot, míg Laci felpányvázza a lovakat. Szót fogad. A

67

mentek a keletinyugatidélihez, hogy felüljenek a gõzösre:hétvégi apuka hétvégi fiacskájával vonatoznak hétvégianyuka lányával kocsiznak. Ölébe! Az utazás indul.Zötyög a bagázs, a málha, a csomag. Edd a kenyeret fi-am! Idd a bort apám! Zötyög a vonat, zötyög a világ. El.Mellettünk el az idõ. Fy: Jaj, beh jó lehet lenni! Aty: Jaj,beh jó lenne nem lenni? Kinga, Áronka: kínomat simo-gatom álmomban. Jaj Bagázs! Jaj Málha! Jaj Csomag!Betyárvinetúk! Vinetúbetyárok a láthatáron! A kocsisszippog, az idõsödõ vendégnémetlányok tangájukat té-pik. Lefele. Bugyigumijukat tépik, mert itt van rozsa-sandor. Alexander von Rose tied testem-lelkem, fektessgerincre. Gerincre-hasra a cafkát, mert megérdemli. Lá-tod fiacskám ezek itt valódi betyárok, jómagyaremberek.Most egy kicsit még tornáznak a lovon, majd kiraboljáka néniket és bácsikat. Jó hecc! Ez még az én hidamnál isjobb. A végén mindenki jót röhög. De a szepegõ kicsiszolga csak visít, hogy õ a hidat akarja, neki csak a hídkell. Az apa hídja anya ott áll a túlsó oldalon. Közepénkiborotválkozott, farmergatyás bácsi. Kháron bácsika,hát nem ismersz meg? Hát én vagyok, Kobak. Húgyba-szarba hagyva a kicsi Kobak. A mozdony tanácstalanulmegtorpan. Árvalányhajas nagyalföldön-angyalföldönnincsenek hidak. Most aztán törheti a fejét apád, fiam,kicsi Kobak. Bújj tenyered mögé fiam! Rózsa Sándorelõkapja fegyverét lobogós gatyájából, s árvalányhajatlövel a német harisnyák ölébe. Nesze neked hagyomány!S neked is egy kicsi sámánosan révülõ ázsia, dummeGans! Fogadj csak magadba egy kis õsiséget kékszemûgermán tehén! Rátok fér egy jó adag echte ígymulata-magyarúr! Globalizálódott cafkák!

66

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/5/2004 2:22 PM Page 66

templomnak nincs meg a kulcsa. Sehol sem találjuk, nemis igen keressük. Az utcán jámbor szemû, kék kötényesember sepreget. Csak a tiszteletes ismeri a kulcsok he-lyét. De hát õ alszik még, éppen vállához emeli a puskát,és céloz, és lõ, és a fenevad vérben fetreng a templomlépcsõjén. Honnan került ide ez a félkegyelmû, véresnyúl? Vér! Mennyi vér! Seprûm alatt a föld beissza avért. A templom be van zárva, de az ajtó alatt beszivá-rog a vér. Aztán az oltár elé ér, és megalvad. Már csakgumicsizmában lehet belépni Isten lakásába, annyi a vérmindenütt. Bizony, gumicsizmával járunk a vasárnapi is-tentiszteletre – ezt képzeljék el, uraim. Aztán a nagyvesszõseprût lábai közé kapja, és hazarepül. Otthon any-ja várja kávéval és kakastejes kenyérrel, omlós kaláccsal.Omló partok között omló háztetõk. Omlós kalácsálom.A tiszteletes meghagyta, hogy ne költsük fel, mert prédi-kálni van kedve. Horkolva prédikál, nagy mestere a sza-vaknak. Laci felnyergelte a lovakat. Vince nyugtatja õket,miután ijedten kapálózni kezdtek az éktelen fûrészelés-tõl. Zárjátok be a kaput! Induljunk!

Ködös mezõkön poroszkálunk. Az útszéli esõben pász-torlány. Fekete feliratú nylonzsákot borított magára, fe-kete kopott betûk: AZOMUREª. Bal kezével jobb karjafölé emeli a zsákot, sátorponyva gyanánt. Vastag könyvfölé hajol. Látom, Gábor is felkapja a fejét. Egymásranézünk. Aztán legyint, és meghúzza az üveget. Zavaro-dottan fordítom el a fejemet. Kinga!

68

NarkissosIdõben érkeztünk. Schlattner még reggelizik. A kúriaelõtt ácsorgunk. Laci letakarja a lovakat. Vince elõszedi adohányos zacskóját, és Politúr néni állítólagos rémálmainvihog, hogy megerõszakolták a politúrszaggató, magyarbetyárok. A bejárat mellett, a csatorna alatt esõvizes fa-kád. Anyámasszonykatonájapestiértelmiségigyerek gyûrötten akád fölé hajol. Megnézi magát, majd lopva körülnéz, segy alkalmas pillanatban kinyomja a homloka közepénéktelenkedõ pattanást. Már három napja unatkozik aszentem. Hozzálépek, s elkezdem szórni a sárga falevele-ket a vízbe. Csúnyán elhúzza a száját, elkotródik. SzólokGábornak, hogy megvan, jöjjön csak ide. Schlattner ta-lárban, gondterhelt ábrázattal érkezik. Siettet, hogy te-gyük fel a csomagjait. Mindent összekészített az elõszo-bába. Mondom, hogy lenne még egy jelenet, itt a házelõtt. Siessünk – integeti –, mert várják a rabtestvérei.Laci szancsópanzai nyugodtsággal megbontja a málhát.Nehéz lámpákat, keretre feszített lepedõket helyez a kádköré. Vince vállára emeli súlyos gépezetét. Gábor a ka-mera fölé hajolva, apró mozdulatokkal vitustáncát járja akád körül. Egy kicsit távolabb Miklós, kezeit pocakjánösszefonva, ajkát csücsörítve figyeli az elõkészületeket,munkát szimatolva Lacira sandít, aztán lábujjhegyeneloldalog. Mindenki a helyén. Schlattner következik.Kérdõen néz rám. Mondom, kérem, hogy hajoljon a kádfölé, és tükörképére figyelve lassan szedje le a lapikat avíz tükrérõl. Félek, hogy visszautasít, hisz olyan átlátszóa metafora, hogy még tán entellektüel nyeglécünk ismegértené, aki a kert túlsó végében éppen éretlen almátszedeget, bele-bele rúgva a körülötte ugráló, farkukat

69

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 68

sõt veszélyes gesztus: a hirtelen kitárulkozó kapun majdbebukó domnu pastort három készségesen vigyorgódzsinn fogadja. Három, fogsorát mutogató, zsíros fejû,szürke egyenruha. Tessék, tessék, csak be ne essék… Fe-kete hollónk kecses balettlépésekben körültáncolja a láb-szagú õrszobát, majd csókot szórva a három hetedik-hattyúnak, int, hogy kövessük. Merthogy õ itt otthonvan. Az elsõ udvaron, a két vaskapu között már vár abörtönparancsnok. Mosolyogva ölelkezik a domnupreottal, szájon csókolja, gratulál a születésnapjára. Köz-ben int nekünk, hogy hozzuk csak be a málhákat, min-den a legnagyobb rendben. Csalódott vagyok. Több szi-gorúságra, rettenetre számítottam: mítoszaim sorra cser-ben hagynak, még a csaholó farkaskutyák is hiányoznak.A második vaskapu is kinyílik, ez is zöldalmára van fest-ve. Mögötte fiatal, köpcös pópa vár. Újabb ölelések, csó-kok. A kerek fejû, kecskeszakállas emberke nagy igyeke-zettel csimpaszkodik Schlattner nyakába. Összeölelkezvelépik át a harmadik, méregzöld kapu küszöbét. A börtönkellõs közepén, gondozott virággruppok között vadona-túj ortodox templom. – Tizennyolc hónap alatt emeltékkedves rabjaink, jegyzi meg mosolyogva haspókpópa. –Bizony – bólint büszkén az ünnepelt. – És én nekikajándékoztam az egyik harangomat.

A templom mellett alacsony hodály. Ide hajtják be a rab-híveket a rabevangélikus rabistentiszteletre. Ahogy belé-pünk a tágas osztályteremre emlékeztetõ helyiségbe, húszember szökik fel és kapja vigyázzba magát. Foszladozókatonaruha valamennyin. Lábukon eltaposott, kiszakadttornacipõ. Határozatlankodó foglár lép Schlattnerhez, és

71

csóváló kutyákba. De Schlattner csak bólint, leveszi fejé-rõl a bársony berettet, és két kezével megmarkolva a szé-leket a kád fölé hajol. Az idõ megáll. A víztükörben fe-hér hajú, kortalan, múlttalan – nemtelen? – emberi arcjelenik meg. Ennek az arcnak nincsen tekintete, mert azörökkévalóságnak tûnõ pillanatainkban elfeledjük, hogyemberek vagyunk. Õszi ágacska zuhan a hordóba, be-fodrozza a tengernyi víz felszínét. Rendes, szép ritmusadarabokra töri a végtelenséget. – Hová tûnsz elõlem? –sikolt fel az ifjú fájdalmasan, amint széttöredezni látja atükörképet. – Ne hagyj itt kegyetlenül, maradj velem! Hamár meg nem érinthetlek, hadd nézzelek legalább fájdal-mas gyönyörûséggel! Cut! Eleredt az esõ. Indulnunk kell.

BörtönökNagyenyed felé világosodni kezd az ég. A társaság han-gulata nyomott. Az ember nem szívesen lépi át a börtönkapuját. Még jószántából sem. Csak találgatom, hogy mivár ránk. A le-lemaradozó Schlattner mind jobban fel-pörgeti magát, hogy õrá odabent egy pillanatra se szá-míthatunk, mert a pokol tornácán õ valahányszor az Is-tennel s az Ördöggel randevúzik. Enyed macskakövesutcáin bukdácsolunk, békebeli polgárházacskák között.Aztán megállunk egy régi, omladozó épület világoszöldvaskapuja elõtt. A börtön – suttogja rekedtfehérenSchlattner. Röhögnöm kell, mert az egész olyan, mint agyimespalánkai monarchiás vasútállomás, leszámítva atribün nagyságú, almazöld vaskaput. Lacit és Vincét a lo-vaknál hagyjuk. Schlattner remegõ kézzel fejére teszi fe-kete palacsintává fajult papi fejfedõjét, s meghúzza anagykapuba vágott kiskapu csengõgombját. Fölösleges,

70

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 70

pû zenetanár-forma fiatalember vezeti. Schlattnerhez ha-sonló bejárónak vélem, de az Õszülõ kiigazít: hogyne, õis hozzánk tartozik. Móc, az Erdélyi Érchegység egyik fa-lucskájából való. Szépséges felesége egyszer csak beteges-kedni kezdett. A körzeti orvos egyre-másra látogatta, ke-zelgette. Emberünk egyik nap hamarabb talált hazatérni amunkából, s hát az orvos ott fekszik az asszony csóré-hamvas hasán. Bicskáját többször a hátába vágta, s ami-kor a domnu doctor * lehemperedett a sikoltozó asszonyká-ról, elmetszette a gégéjét. Most gondosan vasalt pantallótvisel és fehér, szélesgallérú inget. Sötétbarna haja gondo-san beolajozva, kék szemeiben megszállott tûz. Türelmet-lenül figyeli a Schlattnerrel sugdosó pópa mozdulatait,hosszú ujjaival görcsösen a vezénylõpultba kapaszkodik.De az aranyos ornátusba csomagolt húsgombócnak eszeágában sincs megkezdeni a rituálét. Látván, hogy Gáborkamerája fölé hajol, s Vince feléje nyújtja a mikrofont,rövid beszédre készül. Schlattnerhez lép, kézen fogja, és akrisztusi szeretetrõl kezd selypegni. Hogy milyen áldásosegy ilyen komoly pásztor-társ ennyi eltévedt bárány kö-zött, és hogy ezt a jeles kollégát még az ország belügymi-nisztere is felköszöntötte születése napján. A bal hajóhalovány rabjai lehajtott fejjel toporognak, átellenben akórus ájtatos szemforgatással, nagyokat nyelve a veszen-dõbe induló ebédrõl álmodozik. Egyikük, kétméteres,borostás óriás, vörös nadrágban és pulóverben diszkrétenmegkísérli elkapni a kottájára telepedett legyet, majd ök-lét morzsolgatva, apró disznószemeit a mennyezetre füg-geszti. Imádkozik vagy káromkodik?

73

valamit a fülébe súg. Hogy a kórus már órák óta vár, lefogják késni az ebédet. Schlattner bólint. A sárgaarcú em-berek kettõs sorban mögéje állnak, kézen fogják egymást,mint az óvodások. Egy tapodtat sem tennének maguktól.Lesütött szemmel folyton a parancsra várnak. Fiatalok,idõsek vegyesen. Az elsõ sorban vékony, kopaszodó ácso-rog, orrán pápaszem, szódásüvegalj-vastagságú lencsékkel.Bal kezével fekete énekeskönyvet szorít a szívéhez. Jobb-ján hórihorgas, õsz hajú öregember, fejét a mellére ejti. Asort vörös hajú fiú zárja. Haja divatosra bodorítva. Mellet-te délceg cigánylegény. A kezét szorongatja. A sor végéremi is beállunk, s hogy, hogy nem, hamarosan átvesszük azelõttünk járók lépteinek vontatott ütemét.

A gyilkosok kórusaA lãcaºul Domnuluiban* a kolléga teljes papi ornátusbanfogad. Fiatal arcú, de már õszülõ-kopaszodó templom-szolgájával cseveg. Schlattner a bal oldali hajóba vezeti hí-veit, és megigazítja fejfedõjét. Átellenben kis csoport fér-fi, civil ruhában: a „gyilkosok kórusa”. Késõbb meséli azalázatos mosolyú Õszülõ, hogy azért vannak civilben,mert ez a fellépõ jelmezük. Olyan híresek, hogy rendsze-resen kiviszik õket a városi katedrálisba énekelni, de méga környezõ helységekbe is meghívják õket egy-egy na-gyobb egyházi ünnepre. Ha egy falu ad magára, akkorcsakis az enyedi gyilkosok kórusát szegõdi meg. Valahá-nyuk ucigaº, vagyis emberi életet oltott ki, tizennyolctólhuszonöt évig tart a büntetésük, úgyhogy egyelõre nemkell szabadulás okán tagkiválástól tartani. A kórust jóké-

72

* A doktor úr.* Az Úr házában.

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 72

hetedhéttörpékként tördelik kezecskéiket, zavartan ta-possák egymás lábacskáit.

Lacit keresem. Ott van hátul. Borzasan, fáradtan a bejá-rati oszlopnak dõlt. Alig várom az ének végét, félek,hogy befejezõdik a dal. Mintha hosszú böjt végéhez kö-zelednénk. Mondtam már: az örökkévalóság pillanataikibírhatatlanok. – Irgalom – harsan fel a gyilkos férfitor-kokból. – Uram irgalmazz – vet lángot a kántor szeme.– Irgalommal légy teljes – döngeti a falakat a pulóveresóriás. – Irgalommal tekints le ránk – mosolyogja azÕszülõ. Elszédülök. Laci vállamra teszi a kezét. De mégnincs vége. A kórus egy pillanatra elnémul, a karnagybeinti a születésnapi köszöntõt. Az aranyos pópa tárt ka-rokkal Schlattner mellé lép, nyakába csimpaszkodva cup-pantja csókjait. A hét törpék felemelik fejüket, s ember-nagyságúra nõve, morogva, alig hallhatóan tapsolni kez-denek. Hogy sokáig éljen az ünnepelt, csak boldognapokat érjen ebben a siralomvölgyben. Schlattner ki-bontakozik a kollegiális ölelésbõl, a templom közepérelép, és hajlongani kezd, akár egy gyõztes bokszoló. Ke-zeit mellén összekulcsolva hajlong a négy égtáj felé. Azüres templomban.

Bent és kintAz evangélikus istentiszteletet az enyedi börtön „kulturá-lis szobájában” tartják. A camera culturalãban* a változá-sok után a diktátor fél-, illetve kétfülû portréja helyére aromán állam újdonsült címere került. A falakat belepõ

75

Schlattner bódultan bólogat a bizalmas balkáni bókokra.Esze ágában sincs közbevágni, kiadósan lubickol abökversfüzér-himnuszban. Felkavarodik a gyomrom.Két évig õ is börtönben ült – nyugtatom gyomrom-ma-gam. Elkapták, besittelték, s két év alatt bombabiztoskoronatanút faragtak belõle. Vallomása alapján a tárgya-láson úgy hulltak el legjobb barátai, akár a templom fres-kóján a kárhozatra ítéltek fejei a vörös ördög kaszájaalatt. Nem a megerõltetett fizikai vagy szellemi munkatette õt felnõtté, hanem az árulás. Ezek után lehet, hogynekem is jól esne egy csöppnyi börtönbeli napsugár. Va-jon miért szeretünk visszatérni szenvedéseink színhelyé-re? Múltbeli kínokat élesztgetni, hogy tõlük visszafiata-lodjunk? Itt volnánk! Igen, végre ideérkeztünk a forrás-hoz! Agyam legförtelmesebb helye ez. Hogy kit, mikor,és hányszor árultam el a szeretetben, az itt mind ponto-san fel van jegyezve. Akkor árultam el valakit, ha félnikezdtem. Akkor kezdtem félni, ha elárultam valakit. Ak-kor kezdtem igazából félni magamtól, amikor rájöttem,hogy képes vagyok bármit megbocsátani magamnak.Csak magad lehetsz a mérték! És csak egyféleképpenszabadulhatsz: ha titokban felhúzod magad a várost kör-nyezõ erdõk ama szelíd gesztenyefájára.

Gábor és Vince földig hajolnak a mennyei kórus elõtt. Apópa, karjait pocakja köré fonva, elégedetten behunyja aszemét – ce naiba, sunt bãieþii mei! * Schlattner ravasz sze-mekkel rámkacsint, hogy ugye megmondtam, nem akár-hová hozom a tisztelt pesti társaságot. Rabhívei

74

* Az ördögbe is, ezek az én fiaim! * Kultúrszoba.

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 4:43 PM Page 74

prédaalamizsna szétosztása a benti szentségek közé tar-tozik. Fogalmunk sincs, hogy miért jár az egyiknek tíz, amásiknak száz cigaretta. A tábor lassan lecsendesedik. –Senki sem kapott fölösen, senki sem rövidült meg –csapja össze tornacipõs bokáját a fiatal róka. Schlattnertürelmetlenül bólint, majd felemelkedik, és énekelnikezd. Hangja erõtlen, vontatott. Egyedül van. A fiúk né-mán osztozkodnak a prédán, csereberélnek, guberálnak apadok alatt. Ahogy hangját felemeli, fejvesztve énekes-könyvüket kezdik lapozni.

– Anyám sírjára esküszöm, nem értem mit keres itt ná-lunk a popa saºilor *. Az adományokhoz persze jó szívvelhozzászokik a szegény ember, de hát minek kell ennyimalaszttal köríteni? Csak két német van köztük, a többi-ek egy szót sem értenek a prédikációból – dörgölõzikhozzám az Õszülõ. Ott kellett hagynom az istentisztele-tet, mert az egyik õr az ajtóból kétségbeesetten magáhozintett. – Baj van – súgja. Az egyik kolléga eltûnt. Úgylátszik, összetévesztette a börtönudvart egy parkkal. AzIsten szerelmére kérem, keresse meg, mert nagyon kika-pok a parancsnoktól. Miklós, Laci mellettem ültek, Laciéberen, türelmesen, Miklós magábaszálltan, bóbiskolva.Tanácstalan vagyok. Aztán eszembe jut nyegle lovászfi-únk, s keresésére indulok. Meg is találom: köveket rug-dos a templom mögött. Már távolról integetek, gyerevissza, ember, ez itt nem a hûvösvölgyi szanatórium, decsak megvonja a vállát, és tovább unatkozik. Ahogy kö-zelébe érek, arcára gyûlölet ül: – Lepra egy hely – szisze-

77

lozinkák* helyére az Emberi Jogok Nyilatkozatából vettidézetek az egyéni szabadságról. Tiszta szerencse, hogy arabok legtöbbje analfabéta, még halálra röhögnék magu-kat a világméretû blöffaranyköpésektõl. A forrás látható-an új, de a betûtípus kísértetiesen hasonlít elõdjéhez. Fe-hér pannón égõvörös betûk.

Schlattner maroknyi talpasával elégedetten veszi birtoká-ba a termet. Az ülésrend, úgy látszik, már régóta kiala-kult: elöl az öregek, hátul a fiatalok. Egyetlen kivétel atonzúrás vörösfej. Õ elöl marad, Schlattner keze ügyé-ben. A csapat fegyelmezetten ül, néhányan még mindigegymás kezét szorongatják. Mások buzgón a fekete éne-keskönyvbe kapaszkodnak, kérdõ-fontoskodó arccal uta-sítására várva. – Ma megfordítjuk a procedúrát – szólnagylelkûen –, elõbb a szórakozás, utána a kötelesség.Int: Lacival becipeljük az ajándékokat. Újabb jelzés: avörös hajú bontogatni kezdi a csomagokat. Gyakorlottujjal oldja meg a csatokat, hevedereket, játszi könnyed-séggel bogoz ki durva rafia-bogokat, s mindent kiszór ahosszú, csupasz asztalra. A tiszteletes neszkávét oszto-gat, cukrot pirinyó borítékokban, bélyeget, használt pu-lóvert és meleg alsógatyát. Isten hozott ,Mikulás bácsi,üdvözlünk szerény hajlékunkban! A kéregetõ karokat avörös hajú rendszabályozza: Lesz kapsz, ha nem vagytokszófogadóak! Aztán nekiáll bronzbõrû szeretõjével szá-molni, hogy meglegyen a rend. A vörös krampusz rend-je. Ebbe még a domnu pastornak** sincs beleszólása. A

76

* A szászok papja.* Jelmondatok.** A lelkész úrnak.

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 76

szülõ. Csendesen megkérdezi, én hol élek? Mikor meg-mondom, felcsillan a szeme. Hogy õ hallotta, kint nyu-gaton sok román közösség él, nem tudnék-e szerezni nekiegy jó kántori állást valamelyik ortodox templomban? Ta-nácstalan vagyok, az idegenség leszoktatott a jóízû légvár-ígérgetésekrõl. Inkább Schlattnert, a popa saºilort kérdezze.

Gábor fel szeretné venni, ahogy Schlattner kilép a bör-tönkapun. A jelenethez csak a legbelsõ, a méregzöld al-kalmas. Bent kell maradnom, hogy Gábor utasításait for-díthassam. Schlattner magábaszálltan kilép, majd az orromelõtt becsapja a börtönkaput. Hátranézek. A templom be-járatából lelkesen integet az Õszülõ: harmonia caelestis.

A kijáratnál Miklós egy palack tokaji aszúval kedveskedika parancsnoknak. A szigorú, vizslaszemû férfiú arcvoná-sai ellazulnak. Hálálkodik, ölelget. Erõs kölniszaga csípnikezdi a torkomat. La revedere! *

Zoszima 3.Zoszima félretolja a megdézsmált sajtos tálat, és cigaret-tára gyújt. Nagy, szürke tarisznyájából könyveket rámolaz asztalra. Számtalan könyvjelzõ és golyóstoll bujkál alapok között. Bal tenyerét a fülére szorítja és olvasnikezd. Két asztallal odébb testes, kopaszodó férfi. Gon-dosan nyírt szakállát vakargatja. Vörös ing, fekete nyak-kendõ. Nehéz bõrkabátja a vállára vetve. Unottan néziaz ásványvizes pohár buborékjait. Az órájára pillant. Ir-habundás, sovány lány lép az asztalához. Koromszínûre

79

gi. A gutaütés környékez, de megpróbálom a lehetõ leg-visszafogottabban megmagyarázni neki, hogy szigorítottbörtönben vagyunk, itt tilos a csellengés. Elhúzza a szá-ját, kénytelen-kelletlen követ. A camera culturalã bejárataelõtt Miklós gondterhelt tekintete fogad. Úgy látszik, õis tudomást szerzett a malõrrõl. – Rosszalkodtam – vi-gyorog cinikusan a számomra mindvégig megfejthetetlenokokból magát kiválasztottnak érzõ, s ezt mindenkiveléreztetõ penészvirág. Az istentisztelet a végéhez közele-dik, zavaró volna a visszasettenkedés. Így sohasem fo-gom megtudni, hogy Schlattnerünk valóban önkívület-ben cerebrálta-e börtönbeli istentiszteletét, mint ahogyidejövet nagy hévvel mesélte. Elõhúzom indiai szivarkái-mat, rágyújtok. A bejáratnál ácsorgó Õszülõnek majd ki-esik a kék, fényes szeme. Megkínálom. Nagy élvezettelemeli ajkaihoz a parányi, összecsavart dohánylevelet, mé-lyet húz belõle, aztán kezét a karomra téve hûségesen el-mosolyodik. Kérdem, még mennyi van hátra. Mondja,hogy szûk hat hónap, tizennégy évet már leült. Kiszalada számon, hogy miért? Elszégyellem magam a tapintat-lanságért, zavartan legyintek. Készségesen válaszol: há-rom éves lánykámmal biciklizni indultunk a faluban.Szép nyári nap volt, úgy kacarászott elõttem a kisülésena drága Angelám, mint egy angyalka. Egyszer csak elénktántorgott egy tökrészeg alak. Mind a hárman leestünk.Mãrioara fejébõl ömlött a piros vér. Dühömben ütnikezdtem az öreget. Mikor már mozdulatlanul feküdt aporban, szétrúgtam a mocskos pofáját. Meghalt. Otthelyben. A lányom a múlt héten töltötte be a tizenhetet,de még egyszer sem látogatott meg. Nincs fájdalom azarcán. Jobb, ha az ember türelmesen viseli a keresztjét: õ

78

* Viszontlátásra!

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 78

is meg a lovakat. De õ ragaszkodik egy utolsó nagyjele-nethez: a hintóval. Laci, Vince lepakolnak, Miklós égreemelt szemekkel sóhajtozik, a pesti kiscsicskás a kerítésmellé kucorodva alvást tettet. Gábor jó képeket neszel.Egy fiatal cigánylegény dél óta várakozik a felszerszámo-zott lovakkal. Schlattner belebújik bokáig érõ lódenjébe,nyakába kerekíti vörös sálját, és fürgén felszökik a cirká-lónyi konflisra – jobb úrnak itthon, mint szolgának ott-hon. Gábor és Vince vele szemben foglalnak helyet. Akölyök nem bírja a tettetést, nyújtózkodik, ásítozik. Mostaz egyszer nem elég szemfüles. Fel kell kuporodnia asárhányóra, esernyõt tartani a kamera fölé. A társaság jófélóra múlva tér vissza. Mindenki elégedett. Csak a csu-romvizes ernyõhordozó vitéznek vacognak a fogai. Meg-esik a szívem rajta, pálinkával kínálom. Nagyot húz a bu-tellából, aztán köhögni kezd az istenadta. Röhögünk.

A szürkülõ dombokon csecsemõköd araszolgat felénk.Fáradt szemekkel üdvözöljük talányos gyermekkorunkat.– Filmezni kéne – sóhajtja Gábor. – Sietnünk kell – dör-mögi Miklós. Vince elaludt a nyeregben. Csukott szem-mel mosolyog a ködre.

Éjszakai kocsiÚtszéli csárdában lovaknak itatása. Már nyoma sincs aködnek. Két butélia enyedi királyleánykát veszek a kocs-márostól. Jóízûen iszunk belõle. Ennek a bornak itt,csakis ezen a vidéken van varázslatos zamata. Áldott se-gítsége a véget nem érõ poroszkálásnak. Miklós vérsze-met kap, s a következõ pihenõnél két telivel veszi elejétaz üres butéliák szomorúsághozó hangulatának. Éneklõ,

81

festett haja alacsony homlokán egyenesre van vágva. Vé-konyka szemöldökei felfele görbülnek, s ettõl olyan,mintha egyfolytában csodálkozna. Sasorra van és vé-kony, erõsen kipirosított szája. A bõrkabátos sört rendelneki. Két kézzel kap az ital után. Diana ujjai között égõcigaretta. A füst megcsíphette a szemét, mert könnyeznikezd, és közben bocsánatkérõen mosolyog. A bõrkabá-tos visszakézbõl pofon üti. A bõrönd formájú lakk-táskácska leesik, tartalma kiborul a földre. Elfordítom afejemet. Zoszima parányi cukorkát dug a szájába, éseperfagylaltot rendel. A lány tenyerével letörli az arcánszétkenõdött festéket. A pincér nagy adag paradicsomosspagettit tesz eléje. Újabb cigarettára gyújt, és enni kezd.A bõrkabátos megcsóválja a fejét. Apró ezüsttokbólcsont fogvájót vesz elõ és elkezdi szopogatni. Zoszimaszakállán apró kis erecskékben folydogál a rózsaszín lé.A könyv lapjaira eper, málna és kividarabkák pottyan-nak. Nyugodtan továbblapoz.

HintóA visszaúton Schlattner eufórikus hangulatban megállástjavasol egy kitûnõ disznóaprólékjáról híres csárdában. –Ünnepeltetni akarja magát az öreg – változik dühösészaki harcisten ábrázatúvá Miklós arca. Mondom, hogynem lehet, nincs idõnk, s nagyot kordul a gyomrom.Nem túl diszkréten, mert Miklós megálljt parancsol, scsakhamar paprikás kolbász, fehér kenyér kerül a bicska-végre. A pálinkás butella is körbejár. Csak Schlattner uta-sítja vissza. A szemerkélõ esõben magunk mögött ha-gyott falu nem sokat változott. Csak a csepegés lett sû-rûbb. A nap hõsét becsületesen hazahoztuk, fordítanánk

80

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 80

Mert akaratos volt az én kedvesem, még a halálos ágyánis akaratos, mint egy igazi unguroaicã *. Nem, és nem! Nehívjuk a pópát, mert, hogy a meghaláshoz nincs szüksé-ge senkire. Így mondta. Hát ilyen a mi Noránk is. Jószí-vû, de kemény. Aºa sunt ardelencele .** Mint a dió: keménya héjuk, és vajpuha, édes a belsejük. Hallottad, ez a nagylyuk a múltkor még nem volt itt? Még jó, hogy lassabbravettem. Tudod, olyan az én leányom, mint az áprilisiidõjárás. Ha borús, falnak mész tõle, de ha kisüt lelkébena nap, a világ legboldogabb emberének érzed magad. Fi-gyelted, hogy vettem be ezt a veszélyes balkanyart? –Torkomon akad a szó. Mondanám, hogy engem valahol,innen nagyon messze kicsi fiam és szerelmetes felesé-gem vár, és hogy ha törik, ha szakad, el kell érnünk apesti postát, mert holnap reggel vár a lányom. Hármójuk-nak senkijük sincsen rajtam kívül. De hát ezeknek sincssenkijük egymáson kívül. Kolozsvárra idõben beérünk.Kifizetem a fuvart. Búcsúzáskor a mosolygó öreg cinko-san rám kacsint szürke bársonnyal bevont, vak szemével.

A kolozsvári posta körül éjjel-nappal égavilágsütikmárarán-tottbékát. Lakjál vígan, ha meg nem rettent a mindennapiveszedelem. A szendergõ Vincét az egyik kocsma széké-hez szegezem. – Valljon, mikor leszön jó Budában laká-som? – dúdolja lemondóan. Én azt akarnám, hogy ott-hon volnék. Ott, noha nincsen külemb-külembféle drágaeledelem, de békességesen élek, és minden rettegés nél-kül vagyok. Kolbásszal, sörrel traktálom, majd elindulok

83

fütyörészõ bandérium vonul be a sötétedõ Nagyenyedre.Táncra perdülünk az öreg macskaköveken: Majre, csajre,Molduváre Fut Havasalföldre, Ungur, bungur, amaz rumij Sáto-rát fölszedte. Szatuj majre, pita najre, Nincs pénz, az ebverte!A cimborák ma éjjel itt vernek szállást. Vincével továbbkell mennünk. Már vár is ránk a román szekeres a leta-kart lovakkal. Búcsúzkodás, ölelkezés, aztán csapj a lo-vak közé kocsis, mert Kolozsváron el kell érnünk a pestipostát. Kényelmesen elterpeszkedünk a csergével leta-kart hátsó ülésen. A fehér szakállas fogatos a vejét ismagával hozta, merthogy állítólag sok a betyár az éjsza-kai országúton. Az öreg úgy hajt Enyed utcáin, minthatojások között járna. – Végre valaki betartja a közlekedé-si szabályokat – állapítom meg bóbiskolva. Nem tudommennyit aludhattam. Arra ébredek, hogy a tojásos táncmég mindig tart. Pedig már jócskán belehajtottunk a sö-tétségbe. A két szekeres visszafojtott beszélgetését kez-dem figyelni: – Itt most jobbra térj, mert baloldalt sok akátyú. Vigyázz, éles jobbkanyar következik, apósom,uram. Gyere vissza az út jobbszélére, még akkor is, hanagyon fáradt vagy, apácskám. Na itt most húzd vissza,mert meredek lejtõ van elõttünk. Nono, ebben az éleskanyarban felfordulunk, ha nem vigyázol. De tudsz tejól vigyázni. – Rég nem hallottam ennyi gyöngédségetférfiszájakból. – Jól van fiam, jól! Jó, hogy idejében szól-tál. Itt most megint te segítettél. Nézz oda, ha nemszólsz, hát nem belehajtok az árokba. Vigyázz rám,ahogy a lányomra is vigyázol. Ezért szeretlek. Jó, hogyszóltál, mert elfelejtettem forma, hogy ezen a helyen soka kátyú. Vigyázz is rá, mert jó leány, csak egy kicsit aka-ratos. Szegény anyja is ilyen volt, Isten nyugosztalja.

82

* Magyar lány.** Ilyenek az erdélyi lányok.

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 82

BorokBúcsúvacsorához ülve, valamennyiünk kicsit megilletõ-dött. A fiúk megmosakodtak a szálláson, Édesemnekcserepes gerberát hoztak és híres pesti édességeket.Mondom, kicsit zavarodottan ülünk le az ajtóból vará-zsolt, már-már lovagi méretû asztalhoz, s koccintunk akászoni szilvapálinkával. A székelygulyáshoz jól csúsznaka rajnai borok, fõleg az eltwillei rajnai rizling, a kedven-cem. Késõbb néhány Kaiserstuhl-melléki palackot is fel-bontok. Ezeket Bergelnek szántam, azt remélve, hogynálunk fog lakni. Regényeiben olvastam, hogy ezeket isz-sza a legszívesebben. Találkozásunk elõtt egy nappal ér-tesített, hogy a kastély vendégszobáját választotta. Dugá-ba dõlt a közelebbi ismerkedés, megmaradtak a borok.Enged a fáradtság bilincse, s a vacsora maradványait el-takarító Édesem nem gyõzni kapkodni fejét a háromnap emlékeinek meséjétõl. Csak Laci bóbiskol a sarok-ban. Holnap hosszú lesz az út Pestig. Vince az öregeketrekcumoló, telt keblû nevelõnéni farmozgását utánozza,Gábor Bergel fegyelmezettségérõl áradozik. Eszembejut, hogy hátra van még a neheze, a találkozás averesmarti árulóval.

BorsóA Neckar partján poroszkálunk. A környezõ dombokonvörösen gunnyadozó lovagvárak; tulajdonosaik régenOroszországsíkmezején vagy a templomkert tölgyei alattrothadnak. Derûs nyári késõdélután. A folyó ezüstnyilalustán suhan a sötétre zöldült bokrok között Heidelbergfelé. Az egyik kanyarnál Gábor megálljt parancsol. Hogyneki itt most muszáj filmeznie. Laci türelmesen lepakolja

85

a magyarországi fuvar után érdeklõdni. Féllábú-félkezûkoldusok tekerednek lábam köré, s gyermekeik végtagjaitkificamító, sikoltozó anyák. Félelem nélkül eszem a ke-veset, ami énnékem vagyon; senki nem háborgat, nemkerget. Sietnem kell, fülemben a gyerekkorom óta szûnninem akaró kutyaugatással. Te pedig mindenkor rettegsz, min-denkoron félelmes szüved vagyon.

Zoszima 4.Zoszima hátradõl székében, és az elsuhanó déltengeriangyaltól – bronz haját vastag acélcsat fogja kerek fa-rocskáját verdesõ lófarokba, maroknyi derekán ezüstsza-lag, aranyfüst vékonyságú inge alatt örökmozgó karbun-kulus mellbimbók – vaksüketnémán latte machiatót rendel,majd kicsi gépezetére hajolva, apró vesszõcskéjével írnikezd. Irigyeljem-e, vagy sajnáljam?

Egy idegenszívû kevélségben esék, és megkezdé az õ nemzetségétmegutálni. És nagy sok idegen tollut gyûtegöte, és azokat magáraragasztá, és azokkal magát megékösíté. És midõn szépen fel-cifrálta volna magát, megutálván és elhagyván nemzetségét, az ide-genek közübe méne. És midõn közöttek járna, azokat is megkezdé gugolni. Eszekbe vévén az idegenek, hogy ez idegen volna,és nem idegen, és hogy az õ tollokból ékösítötte volna magát,mindnyájan reája rohanának, és lehúzák tollokat róla. Sõt azönnen tollait is kitépék, és annyéra vágák õtet orrokkal és meg-vakarák körmekkel, hogy merõ vér lõn. Ekképpen véresen az õnemzetségéhöz kezde ballagni. De látván õtet a többi nemzetségbé-li, megutálák õtet, miérthogy azelõtt elhagyta vala õket, és na-gyobb dücsõséget keresni akara magának. És ekképpen két köz-be mezítelen marada. Értelme: nincsen.

84

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 84

szemérmesek. Csak a fényt, azt az egyiptomi, nagyszebe-ni, volgográdi fényt engedik maguk közelébe! A többirõlnem beszélnek, mert nem lényeges.

BörtönzeneA legutolsó jelenetet is filmre vettük már, csak a felolva-sása van hátra. A Horneck-kastély dísztermének hátsószobájában ülünk. A nagy tölgyfaasztalon Bergel tucat-nyi könyve, tengernyi recenzió, diploma, oklevél, grafika.Még bronz mellszobrát is magával hozta egy vastag, fe-kete nylon szatyorban. A kétnapos, hosszú forgatás fára-dalmai csak rajtunk látszódnak. Bergel, maga elé téve re-gényét, röviden átfutja a felolvasásra kerülõ sorokat,majd nyugodtan megjegyzi, hogy kezdhetjük. Gábor, La-ci a fáradtságtól elcsigázva egy-egy faragott tölgyfaszék-ben bóbiskolnak. Vince erõt vesz magán, koncentráltanbeállítja a mikrofont. – Ton läuft! – Bitte! Bergelnek igéze-tes hangja van, elbûvölõen olvas: írózenész. A vasra vertpásztor táncát adja elõ. Behunyom a szemem: a mezte-lenre vetkõzött, meggyalázott teremtmény ott vonaglikelõttem. Verejtéktõl csillogó, izmos karjaival a lábára lán-colt mázsányi acélgolyókkal labdázik. Aztán a börtön ce-mentpadlójára ejti õket, hogy karjait feje fölé emelve, lá-bainak ritmusos dobbanásaitól megremegjenek a börtön-falak. Elszédülök, kinyitom a szememet. Gábor és Lacielõrehajolva, görcsösen a szék karfájába kapaszkodnak.Egy szót sem értenek a szövegbõl, de a hang, a hangzásõket is megbabonázza. Vince átszellemült arccal bólogat,majd megkéri Bergelt, hogy ugyanezt a részletet olvassafel még egyszer, egy kicsit gyorsabban. A felolvasás dele-jes erejû, Niggel Kennedyt hallom, amint Vivaldi nyári

87

a nehéz mûszereket. Gábor türelmetlenül toporog, el-szökik a fény. Eltûnnek a folyóparti bokrok között. Vin-cével a lovak mellett maradunk. Karikafüstökkel játsza-dozva megkérdem, hogy mindig ilyen otthontalan-e azélete? Lassan már húsz éve – bólint mosolyogva. Mon-dom, ilyenkor a legjobb, ha az embernek nincsen család-ja. Mélyen ülõ szemei felcsillannak: serdülõ lánya van srakoncátlan fiacskája. Két asszonytól. Két szép asszony-tól. Mind a kettõt szereti. Szerelmesen búcsúztatják, haútnak kell indulnia. Ismeretlen helyeken poroszkál a sze-génylegény, ismeretlen világokban, „Pnadapetzimben, aNubierek, a Skiapodek, a Panothierek, a Blemmyerek, a Hypa-tiák, a Gigantenek, a Pygmäenek” országában… Mert keresvalamit. A lényeget nem is az a valami, hanem a szûnninem akaró keresés adja – dõl közhelyokoskodásába.Legyint, s eltapossa földre hulló hamuját. Betegségemnyakon ragad: mámamégnemettünksemmit etc. Lábaimbankezdõdõ tremoló. Szemüvegemet törölgetem, egyre ho-mályosabban látok. Ennem kellene, gyorsan, legalábbcukrot. De nincs, amit. Valamit makogok Vincének, az-tán a folyópart felé sietek. Szerencsém van: a lankán, azútszéli sûrû bokrok mögött apró kertek lapulnak, teleérett zöldborsóval. Már háromévesen imádtam a friss,kemény borsószemeket. Most is ezek mentenek meg azösszeomlástól. Két kézzel gyúrom számba a lopott por-tékát. Alattam a vízen szenet szállító, aranyos komp, fe-lettem az égen embereket röptetõ ezüstszárnyú madarak.Sóhajtásnyira tõlem két szegénylegény. Ott cövekelnek anyári napfényben, s figyelmesen a lusta ezüstnyilat filme-zik. A Neckart, tizenöt éve itt maradást kunyeráló folyó-mat. Olyanok, mint két nagybányai festõ, pontosak és

86

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 86

vágynak nevezett földrajzi meghatározottságunktól.Most már csak vagyunk, és kész. Már csak voltunk, éskész. Miért könnyebb voltnak lenni? Az aggságsavanyédes, rothadó szaga a torkomat kaparja.

SportSzólunk Bergelnek, hogy az öregekhez megyünk, a váruraihoz. Szótlanul visszafordul. Számára idegen az enyé-szet gondolata. Kortalannak tekinti magát, tudomástsem vesz a körülöttünk botladozó öregekrõl. De hát asport is a kétségbeesés gyermeke: végességünk tudatá-ban párbajra hívjuk a testünket. Az önkezünkkel szerzettkínok ideig-óráig feledtetik a kozmikus magányt. A má-sik lehetõség a szeretkezés, de hát ez sokkal több nehéz-séggel jár, mert nem csak tõlünk függ. Azok a dolgok,amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogvaszabadok, semmi sem köti õket. Azokat a dolgokat,amelyek nincsenek a hatalmunkban, másoktól függenek,egy kívülálló megakadályozhatja, vagy elsajátíthatja. Ak-kor inkább: sport!

Az utolsó jelenethez Bergelt egy óriási falloszra emlé-keztetõ középkori kémény elé ültetem. Az egykori kö-zéptávfutó nemzeti bajnokot sportos emlékeirõl kérde-zem. De a nyúl sehogyan sem akar kiugrani a bokorból.Csak általánosságokról beszél, következetesen elhallgat-ja, hogy a friss kommunista diktatúra élsportolójakéntúgyszólván mindent megbocsátott neki a hatalom, mégazt is, hogy apja meggyõzõdéses náci volt. Fél a többér-telmûségtõl. Önmítoszt persze kérdésekre is lehet építe-ni. Igen, azt hiszem ez a nagy különbség két rókám kö-

89

viharát játssza. A felolvasás hangzásától fickándozó gon-dolattársításaink boldoggá tesznek.

Das war’s. Csakhamar helyén a málha. Bergeltõl katoná-san búcsúzunk. Már tudjuk, hogy õ csak így tud. Szóvalsemmi meghatódás, semmi ölelkezés, csak szemérmesjelzés, hogy jó férfimunka volt.

Csöppnyi vérDélben a kastély urait, az öregeket filmezzük. A rakon-cátlanabbja vidáman integet, nevét, életkorát, születésihelyét kamaszosan belerikkantja a feketeszemû gépbe.Az egyik, külön szobában lakó öregasszony hosszasanecseteli, hogy miért ízletesebb az erdélyi töltött káposztaa kastélybelinél: ezek mocsok fûszerkeveréket használ-nak, már azt sem tudják, hogy mi a feketebors, és mi acsombor. A szoba falait régi hímzések díszítik a hét vá-ros címereivel. Egy emelettel alább a magukról már gon-doskodni képtelenek társasága fogad. Hosszú asztal kö-rül ülnek. Vastag pelenkáikban, nyálazóval az álluk alatt,a délutánra beharangozott kalács és kávé bûvöletében.Kalácska és kávécska – suttogják, morogják, skandálják,visítják ütemesen, fejüket ingatva. Kalácska és kávécska– kattogja az éhes mûfogsor, és a kezekbe harap. Hal-ványvörös vér cseppen a viaszosvászonnal bevont aszta-lokra. A fiatal, sötétbõrû fõnöknõ kövérkés arca elnézõ-re lágyul, s türelemre inti az önsebzõket. Utálom ezt azintermezzót, s gyûlölettel figyelem Gábort, mert látható-an nagy élvezettel veszi fel a butává bálványult betege-ket, a borzasztó bébi-berzenkedést kalácskáért és kávécs-káért. De hát agyunk éjszakája legalább megment hon-

88

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 88

emberekkel, régi tárgyakkal. A domb tetejérõl nézvemindez csak háttér, semmi több. A domb, a magaslat el-választ a környezõ, lapos világtól. Felettünk a ragyogóNap és a halovány Hold. Eszünkbe jutnak egykori szen-vedéseink, leghûségesebb gyerekeink. Az önsajnálat néhaoly erõvel tör ránk, akár az enyészet gondolata: képtele-nek vagyunk megbocsátani.

A meredek szõlõhegy tetején barokk-lugas, faragott min-tájú kõpadokkal, kõasztallal. Bergel az árulásról beszél.Gyakorlottan, szabatos, rövid mondatokban. Monológjátnagy loboncú csöves fütyörészõ érkezése zavarja meg.Piros kockás ing és zsíros bõrnadrág. Háta mögött vö-rös, elhízott kutya lohol. Kezében kétliternyi Csövesekkedvence – száraz vörösbor az Európai Unióból, 12,5% Vol,1,99 euró. Vidám ábrázattal lép ki a bokrok közül, deahogy megpillant, jobb kezével ijedten szájára csap. In-tem, hogy semmi gond, csak legyen csendben. Erre hû-ségesen leguggol, durván befogja a néma kutya pofáját, smellére ejti a fejét. Hozzálépek, felsegítem, s a fülébe sú-gom, hogy minden rendben, még csak néhány percnyicsendre van szükségünk. Mutatóujját szája elé cövekelvebólogat, s újra lehuppan a harmatos fûbe. A kutya ölébehajtja a fejét és elalszik. Gazdi komótosan dohányoznikezd. Nagyot húz a testes butellából. Engem is megkí-nál. Szájamhoz emelem a borocskát, titokban múltbeliszenvedéseim nevetséges voltára koccintok. Hans ötven-éves, de még nem volt távol szülõhelyétõl. A kastély la-kóit nem ismeri, noha harminc éve minden áldott szom-bat délelõttjét a hegyen tölti, a kutyával. Bergel hangjaegyre szigorúbban csattog. Szórakozottan Hans füléhez

91

zött: Bergel kijelentésekre, Schlattner kérdésekre építimítoszát.

A kijelentés a férfié, a kérdés a nõé. A kijelentés a papé,a kérdés a költõé. A kijelentés a testé, a kérdés a szelle-mé. A kijelentés a szereteté, a kérdés a bölcsességé. A ki-jelentés a családé, a kérdés a magányé. A kijelentés amegszületett életé, a kérdés a halálé. A kérdés nincsenhatalmunkban.

Az árulásrólKora délelõtt az árulás súlyos terhérõl beszélünk, s arról,hogy az embert meddig keserítheti a legjobb barát árulá-sa. No hate. Hate. Love. These are words. Soon I am old. Van-nak bûneink vagy (nevezzük, mint az emberek általában)rossz emlékeink, melyeket szívünk legsötétebb mélyeinrejtegetünk, de azok csak alkalomra várnak. Az emberhagyhatja, hogy emlékük ködbe vesszen, mintha valójá-ban sohasem lettek volna, és ámíthatja magát, hogy nemis voltak, vagy másképpen voltak, ha voltak. De egy vé-letlen szó hirtelen életre kelti õket, és feltámadnak, ésszemünkbe néznek látomás vagy álom formájában, vagymiközben oboák és hárfák nyugtatják érzékszerveinket ahûs este ezüstös némaságában vagy éjféli karneválokon,mikor mélyen tekintettünk a pohár fenekére. Nem gyöt-résre látogat meg a látomás, mintha gyûlölet hajtaná feléd,hogy kiszakítsa emberét az élõk kötelékébõl, hanem a múltgyászpompájában, némán, távolt idézõn, szemrehányón.

A friss napfényben az író a domb tetején ül egy kõpa-don. Hátánál a kastély, megrakva régi emlékekkel, régi

90

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 90

feleségek, a barátok vagy barátnõk a sarki pékhez indul-nak friss zsemléért és croissant-ért, míg társuk kávét fõzés narancslevet présel. A gyerekek az ágyacskájuk rácsosperemébe kapaszkodva mondikálnak. Éjjeli álmaikat me-sélik. A házakban a gyerekeknél jóval sûrûbben fellelhe-tõ kutyák türelmetlenül kaparják a bejárati ajtót. Vörösbundájú társuk vidáman meghempergi magát a selymes,kövér fûben.

PásztorokKiszáradt körtefa a fickósan zöldülõ kukoricatábla szé-lén. A reggeli fényben csillogó láthatáron román korikápolna tornya. Laci óriási vásznakat feszít ki a feketeállványokra. Don Quijote malomkerekeinek vásznaicsattognak a fényes fennsík szélén. A kastélyból mere-dek dombnak látszó fennsíkon Bergel a pásztorokról, arománokról beszél. Így, mitikusan, hogy a „pásztorok”,ezerhatszáz kilométer távolságból könnyebb elragadtat-va beszélni róluk. Innen már-már tökéletes a kép. Hogyott mindenki mindenkit elfogad, hogy példás a toleran-cia, hogy Erdély maga az etnológiai csoda.

Trebuie neapãrat sã te eliberezi de origini. Fidelitatea faþã deun neam nu trebuie sã degenereze în idolatrie (evrei). Naþiona-lismul e un pãcat împotriva spiritului – pãcat universal – dinnefericire. Existã un singur cuvânt pentru a defini poporul încare m-am nãscut ºi cãruia îi rãmân credincios pentru cãregãsesc în mine toate defectele lui: minor. Nu e un popor„inferior”, e unul, la care totul devine miniaturã (ca sã nu spun

93

hajlok, s belesúgom a kérdést, hogy vajon õt is elárulták-e? Eltol magától. Kövér könnycseppek hullanak duzzadtszemébõl. Sóhajtásnyira elbizonytalanodnak a széles állõsz borostái között. Bizony, bizony, uram – zokogjahangtalanul –, engem is elárultak, s azóta csak tengek-lengek ebben a világban. Mert alig kötöttem ismeretsé-get Bertámmal – gyöngéden az alvó kutya rõt nyakszõ-rébe fúrja ujjait –, máris eltávozott édesanyám az élõksorából. Se szó, se beszéd, itt hagyott. Pedig Bertát na-gyon szigorúan neveltem. Csak hát állandóan közénkakart feküdni. Anyám nem sokáig bírta. Egyre csak azthajtogatta, hogy szeretõt kerítettem magamnak: becéz-gesd csak a vörös szukát, rám nincs már szükség. Károgjcsak, vénasszony – gondoltam ilyenkor, de nem mertemszólni. Berta kint lakott az udvaron, magam barkácsol-tam otthonát. Éjszaka, ha rosszat álmodott, pizsamábanlopakodtam ki hozzá anyám mellõl, s az udvar bozótjá-ban elrejtett jó falatokkal próbáltam megvigasztalni. For-róra nyalt tenyeremet combom közé szorítva aludtam átaz éjszaka utolsó óráit. Anyámat megütötte a guta. A ro-konok azt mondták, hogy miattam, merthogy ötvenéveskoromra sem nõtt be a fejem lágya. De én tudom, hogya kegyetlen féltékenység szakasztotta meg az õ drága szí-vét! Ezt most fejemet magához húzva suttogja. Vigyázzúrfi, mert a féltékenység a legnagyobb árulás! Kezeit ne-hezen tudom lefejteni a nyakamról. A kutya azonnalmegérzi a diszharmóniát, s vadul csaholni kezd. Gábormegadóan pillant hátra. Exitus – árulás.

A mélybõl dombnak látszó fennsík szélén állónak barát-ságosan integet a szombat reggeli városka. A férjek vagy

92

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 92

MenekülésA felvonóhídnak támaszkodom. Alattam a várárok mé-regzöld homálya. Hagyom, hogy körülfogjanak a rút bi-zonytalanságok elvetélt terveimrõl, meg nem valósult ál-maimról – örökös bánat-giccseim. Kövér látogatók ér-keznek, fekete, csillogó fogatokkal. Türelmesen aleengedett felvonóhídhoz járulnak. Jobb tenyerüket csí-põjükhöz szorítják. Lassú mazurkalépésben közelednek.A kastély kapujában agg férfiak, nõk várakoznak. Tak-nyos sálak. Lehányt pizsamák. Húgyos hálóingek. A láto-gatók húsos, elpuhult arcán végigcsorog a hetek óta üd-vözlésükre gyûjtögetett tejbegrízes nyál. Tanácstalan mo-soly fagy az arcokra. Félig behunyt szemmel kérik felapjukat-anyjukat a délutáni táncra. A szomorúság elho-mályosítja a napot. A reszketõ, fehér kezek sétapálcáik-kal fejemet csapkodják, az elpetyhüdt lábak sötétkékvisszerei nyakam köré tekerednek. Az álmatag mazurkáthirtelen csörtetõ fúvószene váltja fel. A paprikajancsisanelõrelendülõ kezek között kúszva épphogy elérem a vár-árkot. Szédülten a mélybe vetem magam. A megmaradásegyetlen esélye a menekülés, lihegi forró vággyal a rövid-re nyírt, ében arcú várkisasszony. Kövér kezecskéiveljéghideg vízzel töltött gumikesztyûket dobál rám a várfokáról. Kétségbeesetten kibontakoznék a fagyos ölelés-bõl. Felerõsödõ gyûlöletordítások, gyûlöletsikolyok, gyû-löletsóhajtások. Ne mozdulj, csak ha mozdítanak.

Interkulturális kompetenciaDélben a közeli fogadó kerthelyiségében ebédelünk. Ma-gunkban vagyunk, senki sem zavar. A társaság kényelme-sen elterült az öblös karszékekben. A fogadóslegény

95

caricaturã), chiar ºi nenorocirea.* Reggelig tartó, álmatlanszöszmötölés Ciorannal.

LépcsõkA délutáni fényben Bergel a börtönrõl fog mesélni.Mondom Gábornak, hogy nehéz lesz ehhez a komor té-mához alkalmas helyszínt találni. Azt feleli, hogy majdszétnéz. – Megkaptam, jön vissza nemsokára. Meredeklépcsõ vezet a várárokba. Furcsamód itt minden elha-nyagoltabb, vadabb, mint odafent. Alig lépésnyire a dur-va kövekbõl emelt várfaltól, néhány sehovába vezetõlépcsõfok. Bergel háta mögött fekete lyuk tátong a fal-ban, kiszakadt, rozsdásodó vas ablakkal. Laci és Gábormálhákat cipel, Gábor mosolyogva nyugtázza Bergel elis-merõ szavait a tökéletes színhelyrõl. Katonásan mesélnikezd – nyomdakész szöveg – tátom el a számat. Aztáneszembe jut, hogy jó néhányszor elmesélhette már ezt atörténetet. A történetét. Szóval csodálnivalóan alapos,akkurátus. Hogy nem unta meg a régi lemezt. Cseppetsem látszik rajta a tízórás, megerõltetõ munka, felajzva,még koncentráltabban mesél a sportosan végigszenve-dett rettenetrõl.

94

* Meg kell szabadulnod a származásodtól. Néped iránti hûséged nem fajul-hat bálványimádássá (zsidók). A nacionalizmus a szellem ellen elkövetettegyetemes bûn – sajnos. Népemet – amelyhez mindig hû maradok, hiszminden hibáját önmagamban is felfedezem – egyetlen szóval lehet jelle-mezni: törpe. Nem „alsóbbrendû” nép, hanem törpe. Nálunk még a sze-rencsétlenség is eltörpül (hogy ne mondjam, eltorzul).

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 94

bak lennénk… – Gewiss – bólogat Bergel, s mesélnikezd. Hogy valamikor Párizsban magyarokkal tiltakozotta diktatúra falurombolása ellen. És ahogy felhangzott amagyar himnusz, a kollégák – írók, mûvészemberek,meglett korú férfiak – egyszerre csak elkezdtek zokogni.Érzem, hogy bóknak szánja a történetet. Tudom, hogy ajó manírnak eleget téve, most relativizálnom kellene.Meg is kísérlem, hogy igen, a rapszodikus lélek, ezt márLiszt Ferenc is ránk fogta, s hogy ki tudja, mennyi ebbena külvilágtól elvárt póz. Eszembe jut apám. Évente csakegyszer láttam zokogni, sírni sohasem: az Újév elsõ órá-jának múltán, a magyaridõszerintiéjfélen, a kossuthrádióbuda-pest hangjára, hogy istenálddmeg, s potyogni kezdenek akönnyeim. Lecsurognak az arcomon, majd a bajuszomszélén kicsit hezitálva belecsepegnek az olvadozó pisztá-ciafagylaltos kupába. Elszégyellem magam, fordítani iselfelejtek. A fiúk tanácstalanul ürítik poharukat. Bergelszótlanul fizet, és bocsánatot kér, hogy a börtönjelenetrevaló tekintettel elvonul egy félórai pihenésre. Nincs mit,vagy túl sokat kellene magyarázkodnom. A nincset vá-lasztom, s látom, hogy helyesen cselekszem, mert így afiúknak is jobb. Az elkövetkezõ, üres félórában az egye-düllét józan kétségbeesését választom.

KalapokMozognak az acéltüskére tûzött kalapok. Felnyársalt, régkihûlt bélésû fejfedõk… Kihûltek, bárki csúfot ûzhet be-lõlük. Hetyke diáksapka, fehér szalaggal. Égõölû dajkafõkötõ. Impotens polgárcilinder. Kanosan vörös vigéc-sityak. Kétkulacsos, zsíros parasztpörge. Ez a sok-sokfejfedõ egy régmúlt vásár emlékét hivatott idézni – vilá-

97

nyomban pirítós kenyeret és jegelt, apró vajkockákat hoztürelmetlenül korgó gyomrunk kibékítésére. Egyedül ne-kem kell résen lennem, mert tõlem függött az asztali tár-salgás, hogy elég gyorsan, elég frappánsan fordítom-e aszellemes bókokat. Tudom, hogy sok függ a jó hangulat-tól, ezért minden tõlem telhetõt megteszek, s már az el-sõ húsz perc után szakad rólam a veríték. Bergel barnasört rendel, mi a helyi vincellérek zamatos vörösborátválasztjuk. Nehezemre esik meggyõzõen lefordítani anémet étlapot. A fiúk jó magyar szokás szerint mindenidegenül hangzó étektõl húzzák az orrukat. Persze vélet-lenül sem kérik tanácsomat, a tizenöt éve idegen szívetviselõét, hogy mit ajánlanék érzékeny magyar gyomruk-nak. Csak Gábor van résen, és rábólint, hogy õ is azt vá-lasztja, amit Bergel, a szarvas-sültet áfonyával. Laci ésVince szûzlányi bizonytalankodásaitól megkordul agyomrom. Nagy nehezen megszületik a választás: sülthús krumplival, uborkasalátával. A salátát itteni szokásszerint már az elején felszolgálják. Csak Bergellel kettenfogunk az evéshez, a többiek furcsálkodó pillantásainakkereszttüzében. Étkezés közben – szerencsémre – nemsok szó esik. De az ebéd végén újra feleszmél a társalgás.Bergel – ki tudja miért – vidáman haldokló anyjáról ésöccse katonás haldoklásáról mesél. Hogy mindketten ta-pintatosan távoztak. Anyja legutolsó, fiához intézett kér-dése: – Mondd csak, fiacskám, mit írnak a lapok? A vá-laszt már nem várta meg, mosolyogva öröklétre szende-rült. A testvér, a híres budapesti karmester, végig titkoltaa halálos kórt. Csak a legutolsó pillanataiban omlott ösz-sze. Zavaromban megjegyzem, hogy mi magyarok néha,talán, valahogy, ugyebár, mintha egy kicsit patetikusab-

96

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 96

hány taktust, de egyfolytában vét és átkozza öreg kezeit.Nyugtatom, hogy nem baj, csak a látvány a fontos, majdalákeverjük Yo Yo Ma-játékát. Az elején idegenkedik agondolattól, de aztán kötélnek áll, s egyszerre mindenmûködik, mint a karikacsapás. Elég egy negyedórányivisszavonulás a díszterem melletti szobába, máris érti,hogy mit szeretnék. Hogy a történetnek lehetõleg túlkellene nõnie a hegyekkel koszorúzott fennsík határait.Bólint, és végig ehhez a zsinórmértékhez fogja tartanimagát. Minden találkozásunkkor ilyen volt: érzelemsze-gény, tárgyilagos és megbízható. Nyugodt szívvel rábíz-nám családomat, ha mennem kellene. De úgy néz ki,hogy egyelõre még nem kell. Vagyis össze kell szednemminden erõmet a hozzám szakadt bajtársaimmal valóközös munkára.

VitézekEgyiramban jöttek Pestrõl, nagy málhákkal megrakodva.Heidelberg alatt elvétették az utat és Schwetzingenbenkötöttek ki, amely megint csak szép hely a választófeje-delem nyári kastélyával, a világhírû Orangerie-vel, franciaés angol parkkal, török mecsettel, Salvador Dalí kiállítás-sal, Mozart koncertekkel, de hát jó tíz kilométerre esik aszálláshelytõl. Eléjük siettem, hazavezettem a csapatot.Alaposan el voltak fáradva, ami nem csoda, ha az emberaz Óperenciás-tenger, azaz az osztrák Oberenz nevezetûfolyócska túlsó partjáról érkezik. Laci, a mindenes, aprótermetû, kék szemû, szancsópanzai figura, úgy nézem ne-hezen lehet kihozni a sodrából. Akkora kezei vannak, minta Helység Kalapácsának, de a sört csak mérsékelten kedve-lõ vitéz. Vince éppen az ellentéte. Ébenhajú, ébenszemöl-

99

gosít fel a készségesen világot gyújtogató, nagyfarú lány-ka, ízes badeni tájszólásban. Megdöbbenésemre bájosanmegvonja csinos, keskeny vállait, és jó munkát kívánvaeltûnik. A tengernyi, felnyársalt kalapnak drakulaakinincs-devan örül a legjobban. Szellemábrázata plakátokról, jel-vényekrõl, trikolórokról integet a jövõbe. A fokhagyma-szagú, butavilágraszelídített Transsylvania vigyora. Bergeltanácstalanul áll a kalapok között. Kérem, hogy meséljennépe exodusáról. Gábort fordítom, hogy sétáljon köz-ben a piactéren. Látom, hogy Laci négykézlábra ereszke-dik és mozgatni kezdi a karóbahúzottakat. A jelenet kí-sérteties, Bergel bólogató, nemet integetõ, mozdulatlanfejfedõk mezejében tévelyeg, és népe pusztulásáról be-szél. Rég elporladt férfiak, asszonyok, gyerekek és aggokhagyják jóvá vagy tagadják le történeteit. A katonásanpattogó hang meg-megcsuklik, sokkal elfogódottabb,emberibb, mint reggel.

ZeneA kastély valamikor a Német Lovagrendé volt. Azutánépíthették, hogy a magyar király kiûzte õket Erdélybõl.Szászokat telepített a helyükbe. Ezek nyolcszáz év múlvameggondolták magukat, s visszatértek Napnyugatra. Azelhagyott kastélyt öregeiknek vásárolták. Erõs várnak ameghaláshoz. A díszteremben kezdjük a forgatást. Lan-gyos reggel van, a fiúk némán állítják be a felszerelést,lopva fõszereplõnk szakállas aszkétaarcát méregetve.Bergel csellóját csak többszöri unszolásra hozta magával,merthogy már rég nem gyakorolt. De hát én már jó elõ-re beleszerettem a magányosan csellózó, ösztövér alaklátványába. Bach második csellószonátájából játszik né-

98

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 98

MÁSODIK NAGYÁRIA

Helyszín: A rothbergi evangélikus paplak fogadóterme. Schlattner

régi porcelánokkal, ezüst teáskannával megterített asztal mellett ül.

Nyakán hosszú, fehér sál.

Polgári családból származom. Gyerekként megéltem a há-

ború alatti diktatúra utolsó éveit, majd a gyermekkoromat

felszámoló újabb diktatúrát.

Kétségbeesésemet legyõzendõ, életemnek e korszaka-

iról két regényt írtam. Igaz, nem ez volt az írás egyedüli

oka. Mert az emlékezés az egyetlen paradicsom, amelybõl

senki sem ûzhet ki. Ezért lettem csak nagyon késõn, éle-

tem végén író. Manapság már csak az emlékezés az egyet-

len otthonos hely, ahová elrejtõzhetem. Elsõ regényem, a

Der geköpfte Hahn [Fejvesztett kakas] a háború éveirõl szól,

és már a harmadik oldalán szerepel az elõbbi gondolat,

hogy az emlékezés az egyetlen paradicsom, amelybõl nem

ûzhetnek ki. A Der geköpfte Hahn egy sok etnikumú kisvá-

ros védett polgári világáról szól. Anyám otthon volt ve-

lünk, gyerekekkel. Volt egy szolgálónk és egy szakács-

nõnk, mert apám mindvégig biztosítani tudta a polgári

életformához szükséges anyagi hátteret.

101

dökû szurokszemû Mefisztó. Ha megrecsegteti hangját,összerezzensz, aztán el kell mosolyodnod, mert szintemindig vidám hangulatban van. Ha nincs, akkor biztosanbóbiskol, és közben élesen figyeli a társalgást, hogy kisvár-tatva elmókázhasson az összes suta mondaton. Gábor ma-gas homlokú. Hátrafésült, hosszú, õsz hajával, csillogó,kék szemeivel olyan, mint egy szakállas, a bukórepüléstmindenek felett kedvelõ, öregedõ angyal. Ritkán moso-lyog, akkor is csak magának. Három fáradt szegénylegényEurópa barátságtalanra sikeredett kellõs közepén. Vitézek?Zsoldosok? Pénz, paripa, fegyver? Megmásztak hegyeket,átkeltek folyókon, kikerültek idegen, barátságtalan városo-kat, csakhogy ide érjenek. Engem nem ismernek. És nemismerik Bergelt. És nem ismerik Schlattnert. Nem ismerika rókáimat. Csak a szenvedélyes, nagy odaadással elvégzettmunkát ismerik. Jó férfimunkára koccintjuk el a markunk-ban szorongatott kászoni szilvapálinkát. Mindenem fáj, aligvárom, hogy nyugovóra térjenek.

A beteg Tarkovszkij imájaIstenem! Ne ítélj el haragodban, ne büntess bosszúsá-godban, kegyelmezz Uram, mert nem bírom tovább,gyógyíts meg Uram, mert teljesen összeroppantam,megrendült a lelkem, légy jó hozzám, Uram, szabadítsdmeg a lelkem, légy a megmentõm, te irgalmas, mert a ha-lálban ki emlékszik rád, a sírban ugyan ki dicsõít téged!?

100

HajduFarkasZoltanSzaszok03.qxd 5/4/2004 1:28 PM Page 100