BÁRCZI GUSZTÁV GYÓGYPEDAGÓGIAI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA

ÁLTALÁNOS GYÓGYPEDAGÓGIAI TANSZÉK

Gordosné dr. Szabó Anna

BEVEZETES A GYÓGYPEDAGÓGIÁBA

ELTE Bárczi Gusztáv

Gyógypedagógiai Főiskolai Kar Könvvtára

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, 1996

Előszó

Ez a jegyzet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán mind a gyógypedagógus, mind a szociálismunkás-képzésben résztvevő, a képzési idő legelején gyógypedagógiai alapismereteket tanuló főiskolai hallgatóknak készült.

A jegyzet ismeretanyaga csak kis részben új, a Szerző első ízben 1981-ben megjelent Gyógypedagógia c. tankönyvének rövidített és egyben bővített válto-zata. Ez a megoldás azért vált szükségessé, mert a Gyógypedagógia c. tankönyv elfogyott a könyvesboltokban, de mert a könyv tartalma korszerűsítésre vár, ezért annak változatlan újra kiadására már nem kerülhetett sor. Folyamatban van a könyv teljes átdolgozása, annak befejezése azonban még több időt igényel, mert amíg pl. az új közoktatási törvény nem lép életbe, egyik fő fejezetét nem lehet megújítani. Természetesen a szükséges legújabb ismereteket és legfrissebb infor-mációkat az előadások/konzultációk tartalmazzák.

Budapest, 1992. február

Gordosné dr. Szabó Anna

3

A sérült személyiség

i , l Vei. U t p - ^ ^ e ^ J p

-KJ í Í^A Pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, hogy az utóbbi évtizedekben tudá-

sunk, szemléletünk a személyiségről jelentősen megváltozott. A pszichológia nagyon sokat fejlődött, számos forrásból kapott új tudományos adatokat a szemé-lyiségjobb megismeréséhez is, eddig ismeretlen törvényszerűségeket, új összefüg-géseket tárt fel. Különösen a legújabb neurofiziológiai és szociológiai kutatások adtak nagy segítséget. A pszichológiai kutatási eszközök, módszerek tára rend-kívül kibővült, új pszichológiai tudományágak, az alkalmazott pszichológiák egész sora alakult ki. A személyiségről tehát egyre többet tudunk, mégis azt kell mondanunk, hogy még mindig nem eleget.

Annak, hogy a személyiségről napjainkban olyan sokféle elmélet ismert -hogy jóformán annyi meghatározás keletkezett róla, ahány pszichológus foglalko-zik ezzel a kérdéssel, de legalábbis annyi, ahány pszichológiai irányzat kialakult (lásd: behaviorizmus, alaklélektan, neofreudizmus, különböző szociálpszicholó-giai iskolák stb.) -, természetesen nemcsak az az oka, hogy még keveset tudunk a személyiségről. Pz alapvető világnézeti, társadalom- és tudományszemléleü kü-lönbségekre is visszavezethető, de az is igaz, hogy tudásunk még hiányos.

Nem feladatunk a különböző pszichológiai irányzatok személyiségelméle-teit, személyiségmeghatározásait ismertetni. Sokféleségükre és a kérdés kiforrat-lanságára azért emlékeztetünk, mert tárgyunk szempontjából ezzel feltétlenül számolnunk kell.

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a sérült személyiség pontos meghatározására mi sem vállalkozunk.

Induljunk ki a személyiségről adott alábbi összefoglaló ismertetésből: "A személyiség az egyedi ember egyéni tulajdonságainak sajátos összessége

és egytSeri bizonyos rendezetlsí^gű egysége. Minden ember szórnáfopszichés tulaj-donságainak különleges, egyéni összjellege van, amely a külvilág hatására egyéni módon reagál. A személyiség tehát nemcsak a pszichés tulajdonságok összessége, hanem az egyén azon vele született és szerzett, belső és külső morfológiai és funk-cionális feltételeinek egymásba kapcsolódó egysége, amely a biológiailag adott ha-lárokon belül a környezeti hatásokra alakul ki. A személyiség szintetikus foga-lom, amely felöleli az emberi szervezet összes sajátosságait, mind a pszichikumot, mind a szomatikumot, az aktív cselekvő ember egészét, születéstől haláláig. Pszi-chés szempontból a személyiség a lelki események teljes, folyamatos egésze, a lelki élet azon különleges összjellege, amelyben összefonódnak: a temperamentum, az

5

érdeklődés, a képességek és a karakter; a személyiség fogalmába beletartoznak az egyén megismerési, viszonyulási és alkalmazkodási folyamatai és módjai."1.

Ha ezt a személyiségről adott sokoldalú összegzést gondosan tanulmányoz-zuk, mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy az egyetemes érvényű azaz nem-csak a "normális" személyiségre, hanem a sérült személyiségre egyaránt vonatko-zik, a személyiség mibenlétéről ad összegező, kimerítő tájékoztatást.

De nem is azt mondja el, hogy milyen a személyiség, a "normális" személyi-ség, amelynek alapján összehasonlítással, viszonyítással "lebonthatnánk", megra-gadhatnánk a sérült személyiség milyenségét. Ez áz út tehát nem járható.

Felmerülhet az a gondolat, hogy forduljunk a személyiségtipológiákhoz se-gítségért, hiszen azoknak az a feladata, hogy a személyiség jellemzését típuson-ként (a normálisét és a sérültét is) megadják. De ezen az úton sem jutunk célhoz. Pszichológiai tanulmányainkból a személyiségtipológiákat is ismerjük, és tudjuk, hogy még a legmodernebbek is adósak maradtak eddig a személyiség és típusai-nak dinamikus és komplex megragadásával.

' Megjegyezzük, vannak kutatók, akik arra figyelmeztetnek, hogy az egész személyiség összetettsége és törvényszerűen sokféle változata miatt szinte meg-oldhatatlan feladat a normalitás megállapítása. Ez az állandóan fejlődésben lévő gyermeknél pedig természetesen még inkább kilátástalan vállalkozás.

Közelítsük meg másként a kérdést. Emeljük ki az egyik legalapvetőbb össze-függést a személyiségről adott fenti összegezésből.

A vele született és szerzett, belső és külső, morfológiai és funkcionális felté-teleivel csakis állandó fejlődésében szemlélhető egyén és a környezet kölcsönhatá-sára utalunk.

Ezzel arra a fontos összefüggésre kívánjuk a figyelmet felhívni, hogy j i a a személyiség az ember ontogenezise folyamatában (a fentebb felsorolt feltételek mellett) a szűkebb és tágabb társadalmi környezettel kölcsönhatásban alakul ki és ebből következően csak dinamizmusában szemlélhető, tanulmányozható és jellemezhető, akkor sérülését is ebben a viszonyrendszerben érhetjük tetten, megkeresve a sérülésért felelős összetevőket és a létrejött változás következmé-nyeit kihatásait az egyénre.

Ezen az úton - mint később látni fogjuk - nagyon sok információt szerez-hetünk a sérült személyiségről, pontos meghatározásával azonban még mindig adósak maradunk.

Az is ismert ugyanis, hogy az úgynevezett normális, ép személyiségfejlőtlés normái sem állnak kellő pontossággal a rendelkezésünkre, eddig ezeket sem sike-rült még tudományos egzaktsággal megállapítani.

A személyiségfejlődés eddig feltárt általános törvényszerűségei pedig a sé-rült személyiség fejlődésére is jellemzőek.

Jankovich L-né: A fogyatékosok személyiségéről általában In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia Dudapest, 1978. Akadémiai Kiadó 51. old.

Pl.: a személyiség:

- az életkörülményeknek megfelelően alakul, - az ember aktív tevékenységének folyamatában fejlődik, - fejlődésének tempója és minősége egyenes arányban van az emberi tevé-

kenység sokoldalúságával, és aktivitásával, - önszabályozás, "önmozgás" formájában megy végbe stb.

A tapasztalat mégis az, hogy sérült személyiség fejlődésmenete láthatóan különbözik az ép személyiség fejlődésétől, a sérült személyiség láthatóan más, rnint az ép személyiség.

TJe végül is milyen? A tapasztalatok melleit ma már több vizsgálati adat alapján is kiindulásul,

összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy a sérült személyiség fejlődésme-nete eltér az átlagosétól, az épétől, s ebből következően a sérült személyiség össz-képében, összességében más, mint az ép.

Felmerül a kérdés, hogy miben, mennyiben tér el a sérült személyiség fej-lődése az épétől, s melyek a sérült személyiség típusai, változatai.

Alább ezekre a kérdésekre kísérliink meg választ adni. De előbb röviden szólnunk kell a normalitásről és abnormalitásról is. A gyógypedagógiai, különö-sen az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó szakirodalomban gyakran találkozunk ezekkel a fogalmakkal, ezért is fontos, hogy állást foglaljunk használatukkal és ér-telmezésükkel kapcsolatban.

A normális és abnormális összetartozó fogalompár. Altalános, köznapi érte-lemben a normális szabályszerűt, megszokottat, átlagosat jelent, az abnormális szabálytalant, a megszokottól, az átlagostól eltérőt.

Ebből kitűnik, hogy az abnormális mindig viszonyított érték Hogy mit ne-vezünk abnormálisnak, az attól függ, mit tartunk normálisnak.

A jelenségek köznapi megítélése hosszas tapasztalaton nyugszik, és számos körülmény befolyásolja. Ha pl. az időjárásra gondolunk: ami egy meghatározott földrajzi helyzetben a tapasztalatok alapján normális és az attól eltérő abnormális, az más földrajzi körülmények között más, lehet, hogy ellentétes megítélés alá esik. Vagy pl. ha egy viselkedésformára gondolunk: ami egy szűkebb vagy tágabb em-beri közösségben, adott időszakban normális, egy későbbi időszakban meglehet, hogy, már nem, és más közösségben ugyanazon időszakban sem normális.

A példákat még sorolhatnánk, tény az, hogy a normális és abnormális vi-szonylagos, és utóbbi példánk alapján látható, hogy változó is.

A normalitás és abnormalitás fogalma tudományos értelemben is viszonyla-gos és változó. Ez a mérhető jellemzőkre, értékekre is - amelyek matematikai-statisztikai úton meghatározhatók - érvényes.

Itt említjük meg azt a normális és abnormális fogalmának helyes értelmezé-séhez alapvetően fontos tudnivalót, hogy a normalitás sohasem egy adat, vagy ha szemléletesen kívánjunk kifejezni magunkat, sohasem egy pont, hanem sáv, öve-zet, amelybe a szélső értékek felé haladva, számos, egymástól eltérő, de még nor-málisnak tekinthető változat tartozik.

7

Ennek nagy jelentősége van a mérhető jellemzők, értékek megállapításakor is, hiszen ha adott esetben (pl. testmagasság) csak a számtani középértéket tekin-tenénk normálisnak, akkor az abnormális messze túlsúlyba kerülne. (Lásd: szóró-dás és az annak mértékét kifejező szórás, vagy szigma. A normalitás övének ma-tematikai-statisztikai meghatározásakor mindig meg szokás adni, hogy +- hány szigmaérték után következik a normalitás határa.) A nem mérhető jellemzők (pl. képességek) megítélésében pedig különösen fontos kritérium, hogy a normalitás igen sok változatot magában foglaló övezet.

De szűkítsük ezt a nagyon tág és összetett problémakört, s témánknak meg-felelően fordítsuk figyelmünket az emberre és a normalitás és abnormalitás fo-galmának bio-pszicho-szociális értelmezésére.

Biológiai szempontból az az egyén tekinthető normálisnak, akinek sajátos-ságai megegyeznek a faj sajátosságaival, és abnormálisnak az, akinek sajátossá-gai a faj sajátosságaitól eltérnek.

Ebben az összefüggésben azonban vagy a csak kifejezetten "durva" eltérések abnormális jellegének megítélésére nyílik mód, pl. két fej, ötnél több vagy keve-sebb kézujj stb., vagy a matematikai-statisztikai úton meghatározható értékekre, pl. testmagasság, testsúly stb.

A normalitás és abnormalitás biológiai szempontú értelmezését más össze-függésben is megközelíthetjük.

Biológiai szempontból normális jelenség az egészség és abnormális a be-tegség. A hosszabb vagy rövidebb ideig tartó betegség a szervezet rendellenes, kóros folyamata, abnormális jelenség. Ha a kóros folyamat öngyógyulással vagy gyógyító tevékenység segítségével megszűnik, a normalitás és abnormalitás meg-ítélése szempontjából több eset lehetséges:

1.a szervezet eredeti állapota változatlanul helyreáll; 2.a szervezet struktúrája megváltozik (pl. hiányossá válik valamely szerv el-

távolítása miatt), de a szervezet működése egészében nem változik; 3.a szervezet struktúrája nem változik (legalábbis a tudomány mai módsze-

reivel kimutathatóan nem), de a működés nem tér vissza az eredeti módon (legyengül, hiányos);

4.a szervezet struktúrája úgy változik meg, (valamely szerv hiánya vagy működésképtelensége miatt), hogy a szervezet működése egészében is megválto-zik.

Az első eshetőséget kivéve azt kell mondanunk, hogy valamely betegség kö-vetkezményeként, jóllehet az lezajlott és megszűnt, különböző, de mégis minden esetben abnormális jelenségek alakultak ki, jöttek létre.

Ez a megítélés azonban, bár biológiai szempontból helytálló, láthatóan még-sem kielégítő. Köznapian fogalmazva túl szigorú, tudományos értelemben egy-szempontú, differenciálatlan.

Az ember normális vagy abnormális jellegének megítélése csak biológiai szempontból nem lenne helyes, mert leegyszerűsített, és nem felel meg a tudo-mányos emberszemléletnek, antihumánus. Az ember nemcsak és nem elsősor-

8

: :-n biológiai, hanem társadalmi lény. Ha az egyén biológiai értelemben abnormá-lis volta ellenére különböző mértékben ugyan, de be tud illeszkedni a társada-: inba, sőt sok esetben önálló életvezetésre is képes, abnormálisnak ítélhetjük-e?

abnormálisnak bélyegezhetjük-e? Természetesen nem. Ebből annak a szemléletmódnak a helyessége is következik, hogy a biológiai

szempontból abnormális gyermeket se illessük abnormális jelzővel, és fejlődé-sének kilátásaiban legyünk optimisták, tegyünk meg mindent fejlesztése céljá-ból.

A normalitás és abnormalitás fogalmáról elmondottak szoros összefüggés-ben vannak témánkkal.

Bármennyire hiányos is ma még tudásunk az emberről, mint személyiségről, bonyolultságát már felismertük, s megítélését is csak komplex módon közelíthet-jük meg: bio-pszicho-szociális szempontból.

A sérült személyiséget tanulmányozva előbb tehát az okok és a primer • elsődleges) következmények láncolatát vesszük szemügyre, s azok ismeretében kíséreljük meg a korábban feltett kérdések megválaszolását.

A sérülés okai és primer következmények

A könnyebb tájékozódás kedvéért az 1. táblázatban közöljük az okokat, majd ezek közül bővebben is azokkal foglalkozunk, amelyek különböző klinikai képek (=megjelenési forma, más szakkifejezéssel szindróma=tünetegyüttes, több szimptómával=tünettel) létrejöttén keresztül a sérült személyiség előidézői lehet-nek. A részletesebb magyarázatokban azonban nem a táblázat felosztási rendje szerint haladunk, hanem időrendi sorrendet követünk. Ezzel egyben azt is megkí-séreljük bemutatni, hogy az egyéni fejlődés során a megjelölt okok mikor és ho-gyan érvényesíthetik hatásukat.

Bevezetésül még azt is elmondjuk, hogy az okok és primer következményeik bonyolult láncolatát teljességre törően nem mutathatjuk be. Ezért felhívjuk a fi-gyelmet arra, és hangsúlyozzuk, hogy egy meghatározott ok nemcsak egyféle következménnyel járhat, többféle klinikai képet idézhet elő, s ennek megfelelően a személyiségsérülés legkülönfélébb változatait. Megfordítva: a személyiségsérü-lés különféle változatai mögött többféle ok és együttesen több ok következtében létrejött klinikai kép állhat. A személyiségsérülés tehát multikauzális (többokú) és multifaktoriális (többtényezős).

Két nagy okcsoportot különböztetünk meg. Az endogén (belső=öröklött, genetikusan determinált) okok és az exogén (külső=szervezeten kívüli) ökök".

Előrebocsátjuk még, hogy a tudomány bármennyire előrehaladt is, különö-sen a közelmúltban az okok feltárásában, még mindig sok az ismeretlen oki té-nyező. Erre minden szakirodalmi kézikönyv, tankönyv felhívja a figyelmet.

9

emdogén (belső)

I örökletes betegségek

familiáris genetikai vizsgála-

tokkal igazolható

élettelen

X fizikai kémiai

mechanikai gyógysze-elektromos rek hősugárzás mérgek

vegyi anyagok

1. táblázat

exogén (külső)

I biológiai

mikrobák

vírusok rickettsiák baktériu-mok gombák protozoák férgek

ímmuruo-lógiai

ártalmak

túlérzé-kenység (allergia) vércsoport összeférhe-tetlenség

szimbioti-kus (az

anya és a magzat

együttélé-séből

származó hatások)

"pszicho-szociális

I családi iskolai

nevelőott-honi

munkahelyi

Tanulmányozzuk időrendi sorrendben azokat az okokat, amelyek a sérülés elő-Jézői lehetnek.

1.Öröklés. Fordítsunk néhány szót először az átöröklésre. Az öröklésről, át-: roklésről korábbi biológiai tanulmányaink keretében részletesen hallottunk. Azt 15 tudjuk, hogy az átöröklés jelentőségét igen hosszú ideig túlbecsülték az öröklés-tannal foglalkozó kutatók, pl. a különböző személyiségsérüléseket előidéző fogya-tékosságok megjelenését sokáig, szinte kizárólag az átörökléssel hozták kapcso-latba.

A modern humángenetikai kutatások azt bizonyítják, hogy az átöröklésnek is van szerepe a személyiségsérülés létrejöttében, de egy-egy gén nem meghatá-rozó, inkább csak láncreakciót indít meg, amelyet viszont a külső tényezők erő-Teljesen módosíthatnak. A "legtöbb egyéni adottság megnyilvánulása génhez kötött, tehát poligenetikusan meghatározott, egy gén viszont részt vehet több sa-játság kialakításában is, tehát polifémikusan hat; emellett azonos gén egyedenként más adottság kifejlődését irányíthatja (heterofénia)."2.

Örökletességet bizonyító megbízható adataink még a kiterjedt, modern iker-kutatások adatai alapján sincsenek minden esetben.

Megemlítjük, hogy a legmegbízhatóbb adatok egyes anyagcserezavarokkal, az ivari és testi kromoszómák számszerű és alaki eltéréséhez társuló különböző klinikai képek (többnyire értelmi fogyatékosság) eseteiben, továbbá matematikai-lag igazolt, biztos családfakutatásokra támaszkodó esetekben (pl. értelmi fogyaté-kosság, siketség, vakság) állnak rendelkezésünkre.

2.Csíraártalom (blastoghoria). Előidézhetik fertőző betegségek (pl. parotitis, más néven mumps = fültőmirigy-gyulladás, továbbá hepatitis = májgyulladás), ipari mérgek (pl. higany, ólom), táplálkozási rendellenességek, sugárzás (pl. izotóp/röntgen). A legkülönfélébb szindrómák kialakulásához vezethet.

3. Méhen belüli (intrauterin) ártalmak. A méhen belüli életben többféle ká-rosító fenyező érvényesülhet. Nagyon lényeges, hogy a károsító tényező mikor, az embrionális élet melyik időpontjában hat. Az anya fertőző megbetegedései követ-kezményeként fellépő ártalmak közül elsősorban a rubeóla vírus károsító hatását említjük meg, amely a terhesség harmadik hónapjában jelent nagy vesze<^,lmeU ugyanis siketséget, értelmi fogyatékosságot idézhet elő. A parotitis vírus is okozhat Károsodást, a morbilli (kanyaró) hatására többnyire abortus jön létre.

A protozoa (=élősködő, kutya, egér és más állatok is terjesztik) fertőzések közüí a toxop 1 azmát említjük meg, amelynek hatására fejlődési rendellenessé-gek, idegrendszeri ártalmak jönnek létre.

Intrauterin károsodás léphet fel hipoxemia (oxigénhiány) hatására, amelyet keringési zavarok okozhatnak, elsősorban az anya szívrendellenessége következ-ményeként. Többnyire értelmi károsodást okoz.

2 BÖSZÖRMÉNYI L. - MUSSONG - KOVÁCS E.: Orvosi pszichológia Budapest, 1967. Tankönyvkiadó 65-66. old.

11

Gyakori rendellenesség az újszülöttek súlyos sárgasága (icterus gravis). Többféle ok következtében léphet fel. így pl. vércsoportösszeférhetetlenség (RH-inkompatibilítás) hatására. Értelmi fogyatékossághoz, súlyos mozgászavarokhoz vezethet.

A táplálkozási ártalmak közül az anya avitaminózisát (D-, A-, B2 vitaminhi-ány) és a súlyos éhezést említjük meg intrauterin károsító tényezőként Fejlődési rendellenességet okoz. A táplálkozási ártalmak súlyos következményeit pl. a II. vi-lágháború idején koncentrációs táborokban élő terhes anyák szülési adatai is bizo-nyítják.

Sugaras hatásokra szintén fejlődési rendellenességek sora, pl. mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre. A szakirodalomban ismeretes a hirosimai atombombl-tá-madás következtében létrejött számos fejlődési rendellenesség.

A mechanikai hatásoknak is lehet károsító szerepük a magzatra, többnyire azonban abortuszt idéznek elő.

Feltehetően az anya hormonális zavarai is előidézhetnek intrauterin károso-dást, bizonyítékainak kimutatásán az orvostudomány sokat fáradozik.

A gyógyszerek intrauterin károsító hatásának drámai példái az 1960-as évek elején Nyugat-Németországban és számos más országban született, világszerte nagy érdeklődést kiváltó torz, ún. Contergan-bébik.

4SzüIési (=natalis vagy perina talis) ártalmak. Az újabb kutatási adatok azt bizonyTIjakJ h'ogy a rendellenes szülésnek igen nagy szerepe van a károsító té-nyezők között. Nem tárgyalhatjuk itt az összes károsító körülményt, ahhoz ui. a normális szülés folyamatának ismertetésére és a lehető rendellenességek felvázo-lására is szükség lenne. Csupán arra mutatunk rá, hogy főképpen a koraszülé-sekkor (a koraszülés egyébként önmagában is károsító tényező lehet), de a nor-mális időben történő szülésekkor is számos rendellenesség jöhet létre, mint-hogy pl. a keringési zavarok, koponyaűri vérzések stb., amelyeknek a magzat ki van téve, elsősorban a központi idegrendszerre hatnak károsítóan.

5.A szülés utáni (postnatalis) ártalmak. Sokféleségük és nagy jelentőségük miatt différéncíalfabb vizsgálatot igényelnek. Két nagy csoportjuk ismert: a bioló-giai környezeti és a pszichoszociális környezeti ártalmak.

A biológiai környezeti ártalmak közül a fertőző megbetegedések károsító hatását emeljük ki. A vírusmegbetegedések között pl. a kanyaró (morbilli) szö-vődménye (középfülgyulladás, majd meningoencephalitis) következtében értelmi fogyatékosság, mozgássérülés jöhet létre. A bárányhimlő (varicella) szövődmé-nyeként agyvelőgyulladás (encephalitis) léphet fel, s így értelmi fogyatékosságot, mozgás- és hallássérülést okozhat. A járványos fültőmirigygyulladás (parotits epidemica) szövődménye szintén lehefágyvelőgyulladás.

A vírusmegbetegedések közül az influenza különböző változatai is súlyos szövődményeket okozhatnak, s így a különböző kóros állapotok létrejöttében nagy szerepük van. A hazánkban igen nagy sikerrel leküzdött gyermekbénulás (poliomyelitis, más néven Heine-Medin-kór) petyhüdt bénulást okoz, encephalitises formái spasztikus (görcsös) bénulást is előidézhetnek.

A bakteriális megbetegedések közül a vörheny (skarlatina) szintén szövőd-ményei (középfülgyulladás, esetleg encephalitis) révén elsősorban hallássérülést

12

: ^zhet elő. A szamárköhögés (pertussis) szövődménye (pertussisos encephalo-ia) értelmi és mozgássérülésekhez vezethet. A torokgyík (diftéria) súlyos

íáiei bénulásokat okozhatnak. Agümőkór (tubercuTosis), amennyiben tbc-s me-sitis is fellép, értelmi, hallási, látási és mozgássérülésekhez vezethet.

A pszichoszociális környezeti ártalmakra az utóbbi évtizedekben a modern szociológiai és szakszociológiai, elsősorban a szociálpszichológiai kutatások erőtel-esen ráirányították a figyelmet. A pszichoszociális környezeti ártalmak is rendkívül sokfélék és sokrétűek, ennek megfelelően következményeik is. Mind fel-ismerésük, mind megértésük csak komplex vizsgálódás és szemlélet alapján lehet-séges.

A pszichoszociális ártalmak szinte mindegyike igen nagy százalékban felelős - személyiség sérüléséért, sokféle típusú neurózishoz (funkcionális, anatómiailag kí nem mutatható idegbetegség) vezethet. A neurózis, eredetét tekintve, szomato-gén (testi eredetű) is, de elsősorban pszichogén és szociogén eredetű.

"Szociogénia, amely hatékony lehet interperszonális viszonylatok megválto-zásán keresztül (a makro- és mikromiliőben végbemenő változások, a család, munkahely, otthon, nyelv, társaság, társadalom stb.) - intraperszonális viszony-latok megváltozásán keresztül (elvi, vallási, világnézeti, erkölcsi vonatkozások) és a tér-idő viszonylatok megváltozásán keresztül (elsősorban a civilizáció instru-mentális megjelenése, amely eredetileg az életet megkönnyíteni hivatott); a közle-kedés, ezen belül a sebesség fokozódása és az emberi kapcsolatok megváltozása amiatt, hogy bárhová könnyen és gyorsan el lehet jutni. Az emberi kapcsolatok nagyobb felületen mennek végbe, gyorsabban keletkeznek, tartalmatlanabbak és felületesebbek, nem kizárólagosak és abszolútak, kevésbé érzelemgazdagok; az in-timitás jelentősége csökkent, a közbeiktatott eszközök: telefon, rádió, film, televí-zió stb. a személytelenséget lehetővé teszik."3.

A csecsemő megszületése pillanatától a pszichoszociális károsító tényezők özönének van kitéve. Ezek közül is csak néhányat emelhetünk ki. Jellemző cso-portjai á családi, iskolai, nevelőotthoni és munkahelyi ártalmak, amelyek termé-szetszerűleg különböző kapcsolódásban hathatnak, s ily módon szűkebb és tágabb értelemben vett nevelési ártalmakként, a közösség pozitív hatásai mellett és elle-nére annak károsító tényezőiként is jelentkezhetnek. Az anya-, illetve szülőhiány, a rossz családi légkör, a válások, a környezetváltozás, környezetváltogatás; a na-gyon magas tanulmányi és magatartási követelmények; a szabadságtól megfosz-tottság, zártság, uniformizáltság nevelőotthoni körülmények között, a kevés és egyhangú inger- és élménylehetőség, a mozgásban, játékban korlátozottság; a ket-tős nevelés, a túlzottan szigorú vagy ellenkezője, az elkényeztető nevelés, az elha-nyagoló nevelés, a következetlen nevelés, az iskolai és a munkahelyi kudarcélmé-nyek, az "inkapacitás" élménye (helytállás, teljesítmények vonatkozásában a várt-nál gyengébb produkcióktól való félelem), az automatizáció stb. stb.

3 CSABA GY. / s ze rk . / : A modern ember biológiai paradoxonja Budapest, 1967. Medicina 337-8. old.

13

Ezek a kórokozók azért különösen veszedelmesek, mert az interperszonális kapcsolatokban, az ember számára nélkülözhetetlen társas együttélésben circulus vitiosusként vannak jelen. Az ember maga a kórokozó, s az ember a szenvedő fél is, gyakran egy személyben. Általánosan elfogadott tételként említhetjük, hogy: "A társadalom teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekre a neurózis létrejön."4.

A pszichoszociális környezeti ártalmaknak rendkívül nagy szerepük van az egyébként még ma is tisztázatlan eredetű pszichopátiás kórképek (betegség hatá-rát súroló személyiségzavarok) kialakulásában, ugyanúgy, mint a pszichózisok (elmebetegségek) kifejlődésében is.

Fentiek ismeretében egyre közelebb jutunk a korábban feltett kérdések meg-válaszolásához.

A tárgyalt okok és primer következményeik amelyek az ontogenezis fo-lyamatában felléphetnek, illetve kialakulhatnak, felelősek a személyiség sérülé-séért.

Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a személyiség sérülése az ismertetett helyzetekben nem minden esetben következik be, azaz a személyiség sérülése nem törvényszerű.

Az igaz, hogy pontosan meg nem határozható százalékban, az esetek több-ségében fellép a személyiség sérülése, törvényszerűségről mégsem beszélhetünk.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha az esetek többségében fellép a személyiség sé-rülése, nem hanyagolható-e el az az elenyésző százalék, amikor nem. A lényeg itt az, hogy nem törvényszerű a személyiség sérülése, s ez azért alapvető kérdés, mert akkor a százalékarány nyilvánvalóan befolyásolható.

Ebben az összefüggésben az idegrendszer károsodása és a súlyossági fok mint viszonylagosan állandó tényezők, és az időfaktor, mint változó szerepe és je-lentősége kerül előtérbe.

Az idegrendszer károsodása, amely matematikailag a dolog természetéből következően, s tegyük hozzá, hogy a tudomány mai módszereivel pontosan nem mérhető, sem végzetesen meghatározó tényező Erről később még lesz szó (lásd: kompenzatorikus átszerveződés), most annyit erről, hogy amennyiben az ideg-rendszer vagy valamely analizátor perifériás része organikusan sérült - mivel az idegsejtek újraképződésére emberben nincs lehetőség -, ez a tény "megváltoztat-hatatlan".

így alakult ki a szakirodalomban az irreverzibilitás és reverzibilitás fo-galma.

CSABA GY. / s ze rk . / : A modern ember biológiai paradoxonja Budapest, 1967. Medicina 334. old.

14

Irreverzibilitás, reverzibilitás

Az irreverzibilitás "visszafordíthatatlanság"-ot/ a reverzibilitás "visszafordít-ság"-ot jelent.

Az irreverzibilitás fogalma az előbbiek alapján az idegrendszer organikus • irosodásának tényére utal. Ha az idegrendszer organikusan nem ("csak" funkci-: nálisan) károsodott, akkor elvileg reverzibilis a károsodás.

Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az organikus károsodást íz idegrendszer szerkezete (struktúra) és működése (funkció) közötti differenciált es sokrétű kölcsönhatások miatt nem minden esetben tudjuk kimutatni (lásd: is-meretlen eredetű károsodások). Adott esetben neurológiai tünetek nincsenek, a rendellenes pszichés funkciók viszont arra utalnak, hogy ún. "minimális agyi sérü-lés" áll a háttérben. A funkciózavar tehát ezekben az esetekben is organikusan de-terminált.

Kapcsoljuk össze az irreverzibilitás és reverzibilitás fogalmának további elemzését a súlyossági fok és az időfaktor szerepének vizsgálatával.

Attól függően ui., hogy az idegrendszer organikus károsodása milyen fokú és mikor következik be, vagy az idegrendszer organikusan nem károso-dott, módosul a károsodásnak a személyiség fejlődésére gyakorolt hatása.

A személyiség fejlődése szempontjából a vele született vagy az első életév-ben elszenvedett károsodások a legkedvezőtlenebb kilátásúak. "...az akadály már eleve más célok felé is lezárja az utat, amerre a személy még el sem indult."5.

Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy szakirodalmi adatok tanúsága szerint még a pszichoszociális környezeti károsító tényezők is, amelyek általában funkcionális és így reverzibilis károsodást okozhatnak, létrehozhatnak irreverzibilis károsodásokat.

Természetszerűleg a károsodás súlyossági foka minden esetben nagyon fon-tos körülmény.

Az idegrendszer kiterjedt, súlyos organikus károsodása esetén a személyi-ségfejlődés útjában olyan akadályok vannak, amelyek leküzdése (ma még) nem is lehetséges. A súlyossági fokok skálája azonban rendkívül széles.

Ennek függvényében az időfaktor szerepe nemcsak negatív, hanem pozitív előjelű is lehet. Ha ui. a vele született vagy csecsemőkorban, sőt egészen kis-gyermekkorban fellépő károsodások felismerése azonnal megtörténik, s a szak-szerű gondozás, fejlesztés, nevelés azonnal megkezdődik, a személyiség sérülése a károsodás súlyossági fokától függően megelőzhető, megakadályozható, eny-híthető, de legalábbis igen nagy mértékben kedvezően befolyásolható.

PÁLHEGYI F.: Az inadaptáció személyiségdinamikája In.: Simon Antal emlékünnepély és I. Országos Szakmai Konferencia /szerk. : Gordosné Sz. A . / Vác, 1972. A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete kiadványai 3-70. old.

15

A későbbi gyermekkorban fellépő károsodás eseteiben a már elért fejlettségi szint és a további feltételek nagyon fontosak. Igen lényeges tehát, hogy a károso-dást megelőző időszak a személyiségfejlődés szempontjából milyen színvonalú volt, nemkülönben, hogy milyen károsító tényező került akadályként a személyi-ségfejlődés útjába, és megvannak-e nyomban vagy egyáltalán a továbbiakban a személyiségfejlődés optimális feltételei.

Az idegrendszer organikus károsodása a súlyossági foktól függően ilyenkor a már elért szintről való visszaesést, dementálódást (leépülést) okozhat, illetve minthogy az idegrendszer fejlődésében a későbbi gyermekkorban specifikus funk-ciódifferenciálódás figyelhető meg, a személyiségfejlődés diszharmonikusan ala-kulhat, egy-egy szűkebb pszichés jelengésterületre terjedhet ki, illetve korlátozód-hat. A pszichoszociális károsodások hasonlóan, a legkülönfélébb tünetekben je-lentkezhetnek a diszharmóniás fejlődés számos változatát mutatva.

A teljesség kedvéért említjük meg, hogy az ifjú-, még inkább a felnőttkorban fellépő különböző ártalmak ismételten másként érintik a személyiséget. Egyrészt a már "kialakult" személyiség egységes szerkezete bomlik meg, ami a gyermekhez viszonyítva eltérő következményekkel járhat, pl. a károsodás tényének és követkeményeinek tudata is nagy szerepet játszhat. Másrészt a funkciódifferenciá-lódás még előrehaladottabb stádiumában a személyiség-új rakialakítási lehetősé-gek, szintén a súlyossági foktól is függően, korlátozottabbak. Természetesen itt is rendkívül fontosak a károsodást megelőző időszak történései, valamint döntő az is, hogy a továbbiakban milyen szociokultúrális feltételek között él az egyén.

Az eddig elmondottak alapján összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a sze-mélyiség sérüléséért az ontogenezis folyamatában fellépő különböző károsító tényezők (okok) és az okok következtében kialakult klinikai képek (primer következmények) felelősek, amelyek a fejlődésmenetet eltérítik a normálistól (2. táblázat)

2. táblázat

A sérült személyiség (normálistól eltérő fejlődésmenet) kialakulásának modellje

károsító ténye-zők

(okok) (klinikai képek) a személyiség sérülé-séért elsősorban fele-lős főszimptóma és egyéb szimptómák együttese

primer következmé-nyek

(sérült személyiség) másodlagos, a külön-böző szindrómák kö-vetkezményeként fel-lépő, egymásra épülő szimptómák

szekunder következ mények

endogén és exogén okok

16

A sérült és az ép személyiség megkülönböztető jegyei

"A fejlődés általában - és ezen belül a pszichikus fejlődés - igen sok - - zetevőből álló folyamat. Ha az összetevők bármelyike sérül bármelyik idő-

r : ntban, a fejlődés folyamatában zavar keletkezik."6. A sérült személyiségfejlődés jellemzője a fejlődési tempó és a személyiség-

; zerkezet megváltozása. A fejlődési tempó felgyorsulhat (akceleráció) és lelassulhat (retardáció). Az

t fbbiről, mint századunk egyik korjelenségéről, pszichológiai és más tanulmá-nyaink során hallottunk.

A retardáció is gyakori jelenség. Többféle formában nyilvánulhat meg. Ha a személyiségfejlődés egésze lelassul, pszichoszomatikus retardációról

r eszélünk. Ismert a pszichikus vagy szomatikus retardáció, amikor "csak" a pszi-:hés fejlődés vagy "csak" a testi fejlődés tempója lassúbb az adott életkor megfele-li jenéi. Lehetséges, hogy a beszédfejlődés (késői beszédfejlődés), a mozgásfejlő-dés (motoros) vagy a megismerő funkciók fejlődésének (mentális) retardációja jelentkezik.

A mentális retardációra azért hívjuk fel külön is a figyelmet, mert több or-szágban, illetve nyelvterületen (főként a nyugati országokban, illetve az angol nyelvterületen) az értelmi fogyatékosság szinonim fogalmaként használják. Ez azonban még akkor sem szerencsés, ha az a cél vezeti a szakembereket, hogy elke-rüljék az értelmi fogyatékos kifejezést. Az igaz, hogy a fogyatékos megjelölés a közvéleményben többnyire pejoratív (leértékelő, megbélyegző) értelemben él, s emiatt helyeselhető a mellőzése. A mentális retardáció fogalma azonban minden-fajta értelmi eltérés gyűjtő megjelölésére nem használható. Nem az elnevezés kifo-gásolható, hanem annak gyűjtőfogalomként való használata.

Ezért legújabban az értelmi eltéréseket nagyon differenciáltan határozzuk meg és értelmezzük (lásd később az értelmi fogyatékosokról szóló részletes részt).

Az értelmi fogyatékosság és az értelmi elmaradás között ui. nem kevesebb a különbség, mint az, hogy az értelmi fogyatékosság - mint később látni fogjuk -irreverzibilis, a mentális retardáció viszont reverzibilis károsodás.

Ezzel egyúttal már azt is érzékeltettük, hogy a lelassult fejlődési tempó kü-lönböző megjelenési formái reverzibilisek, ti. a fejlődési tempó meglassúbbo-dása normalizálható, ebből következően a lemaradás kedvező feltételek mellett behozható. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy csak abban az esetben, ha a felté-telek kedvezően megváltoznak. Hosszan tartó betegség vagy állandósult, kifeje-zetten kedvezőtlen környezeti hatások - erről korábban is tettünk már említést -irreverzibilis károsodásokhoz is vezethetnek.

LÁNYINÉ E. Á.: A fejlődés gyógypedagógiai pszichológiai értelmezése In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 31. old.

íCffc sarczs -

\<rÁ0LrC5 l Konyvtáf*

17

De a megváltozott fejlődési tempó önmagában nem jelenti azt, hogy sérültté válik a személyiség. Emellett a személyiségszerkezet jellegzetes megváltozása is kritérium.

A sérült személyiség fejlődésére tehát a fejlődési tempó és a szerkezet megváltozása egyaránt, együttesen jellemző. A fejlődési tempó általában meg-lassúbbodott, de azért helyesebb megváltozásról beszélnünk, mert a fejlődésmenet általános retardáltsága nem törvényszerű, s ugyanakkor a tempóban jelentkező eltérések már átvezetnek a szerkezet jellegzetes megváltozásához.

Már volt róla szó, hogy a személyiségfejlődés általános törvényszerűségei a sérült személyiség fejlődésére is jellemző, általános törvényszerűségek. Minthogy azonban a sérült személyiség fejlődése a fennálló (irreverzibilis vagy reverzibilis) károsodások következtében más feltételek között zajlik, mint a normális szemé-lyiségé, ez a körülmény a fejlődésmenet struktúráját és dinamikáját megváltoz-tatja.

Közösen jellemző, hogy megbomlik az egységes szerkezet, egyoldalú, vagy diszharmonikus lesz:

-meghatározott egyszerű funkciók, funkcionális rendszerek (összetett funkciók) nem alakulnak ki vagy rendellenesekké válnak,

- átalakul a külvilágról való információfelvétel, - sérül, nehezítetté válik vagy ki sem alakul a társadalmi kommunikáció, -megváltoznak a környezethez való alkalmazkodás és a környezetre való

aktív ráhatás lehetőségei és formái, - akadályozottá válik a szocializálódás, - izoláltság jön létre.

E közös, általános jellemzők - attól függően, hogy a sérült személyiség fej-lődésének létrejöttéért milyen károsodás felelős, milyen klinikai kép áll a háttér-ben, mikor lépett fel és milyen fokú -, különböző formákban érvényesülnek.

Másként, ha pl. érzékszervi sérülés, ezen belül is másként, ha a hallás vagy a látás sérülése, ismét másként, ha pl. értelmi vagy érzelmi sérülés áll a háttérben, ezen belül is eltérően a károsodás fellépésének időpontjától, súlyossági fokától és a klinikai kép egyéb jellemzőitől függően.

Ezzel tulajdonképpen eljutottunk a sérült személyiség különböző típusaihoz. Az eddig elmondottakból következik, hogy a sérült személyiségnek számos

változata lehetséges. Ennek megfelelően a típusba sorolás rendkívül nehéz. Olyan teljes rendszer felállítása, amelybe minden szempontból, minden változat besorol-ható, eddig nem alakult ki. De erre, a rendszer változóinak nagy száma miatt, egyre kevésbé is törekszünk.

Ehelyett többnyire valamilyen kiemelt szempontból, meghatározott célból (pl. orvosi, pszichológiai, pedagógiai) történnek típusalkotási kísérletek.

Mi, tárgyunknak megfelelően, pedagógiai szempontból közelítjük meg a kérdést.

18

Gyógypedagógiai tipológia

Tipológia = típustan. Tipizálás - meghatározott jegyek, jellemzők szerint :: nő osztályozás - a legkülönbözőbb területeken lehetséges. A tárgyak, jelen-

-: k sokféle szempontból csoportosíthatók. Az ember is számos szempontból ti-:v iIható (lásd: személyiségtipológiák). Minden osztályozásnak meghatározott :-"ia van. Attól függően, hogy milyen célból történik az osztályozás, egyszerűbb ; ív összetettebb a feladat megoldása.

A gyógypedagógiai tipológia a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók típustana. Arra a kérdésre ad választ, hogy kikre irányul a gyógypeda-;: giai tevékenység.

Célja: 1.általában a nevelési gyakorlat számára iránytűt adni annak eldöntéséhez,

hogy a sérült, rendellenes egyének (elsősorban gyermekek és fiatalok) milyen tí-pusait kell és helyes az épektől elkülönítetten fejleszteni, illetve milyen típusoknak • ell és helyes nem elkülönítetten, az épekkel itnegráltan gyógypedagógiai segítsé-get nyújtani.

2.a gyógypedagógiai gyakorlat számára feltérképezni a gyógypedagógia te-vékenységi területére tartozókat, megadni belső osztályozásukat, csoportosításu-kat, az adott történelmi időszak társadalmi és tudományos igényeinek megfele-lően differenciált gyógypedagógiai nevelés és intézményrendszer kialakítása és működtetése végett.

Az ismertetett célok néhány fontos alapelvre utalnak. A gyógypedagógiai tipológia csak akkor töltheti be megfelelően funkcióját, ha:

- rendező elvei pedagógiai szempontúak - dinamikus, az új társadalmi és tudományos igények iránt érzékeny, azok

megjelenésére azonnal reagál, - perspektivikus.

Ezekből az alapelvekből következik, hogy a gyógypedagógiai tipológia vál-tozó.

A gyógypedagógia történetében nagyon sok és sokféle tipológiát dolgoztak ki a szakemberek. Ezek a tipológiák különböző értékűek. Néhánya történetileg nagyon jelentős, mert egyrészt a maga idején segítette a gyógypedagógiai gyakor-lat továbbfejlődését, másrészt napjainkban is sok tanulsággal szolgál a gyógype-dagógiai tipológiaalkotó munkához.

A tipológiaalkotásra a századfordulóig az jellemző, hogy inkább csak egy-egy jellegzetes rendellenesség vagy fogyatékossági csoport osztályozására terjed ki.

A századfordulón a tipológiaalkotás terén új tendenciával találkozunk a gyógypedagógia történetében. Amellett, hogy az egy-egy jellegzetes típusba tarto-zók belső csoportosítása tovább fejlődik, gazdagodik, többen most már a "normálisokkal" együtt nem fejleszthető, nevelhető összes "abnormális" típus tel-jes rendszerének, tipológiájának felállítására, megalkotására törekednek.

19

A századfordulón ui. mindazokban az országokban, amelyekben a tanköte-lezettség törvénybe iktatása korábban vagy ez idő tájt megtörténik, a nevelési gyakorlat egyik nagy kérdése: a rendellenes, sérült gyermekek mely típusait kell és helyes az épektől elkülönítetten, külön intézményrendszerben nevelni, oktatni.

Az adott válaszok nagyon változatosak. Az is jellemző, hogy a szaktudo-mány és a közoktatásjog, közoktatásadminisztráció fogalomrendszere nem, vagy nem egészen azonos.

A szaktudományi válaszokat áttekintve, a század első feléből pl. ilyen álta-lános meghatározások ismertek: azok igényelnek gyógypedagógiai segítséget, akiknek értékelőképessége és értékelni akarása gátolt, vagy akiknek testi és lelki fejlődését különböző individuális vagy szociális faktorok gátolják, vagy akiknak reakciói egyoldalúan eltérnek a normális gyermekek reakcióitól, vagy akik segít-ségre, gyámolításra szorulnak, vagy a csökkentértékű és egyoldalúlag fejlett gyermekek és ifjak, vagy a normálistól jelentékenyen elütő s ilyképpen a normálisokkal együtt, s a normálisok számára kiépített módszerekkel nem ne-velhető egyének, továbbá a normálissal szemben alárendelt vagy a normálistól el-ütő testi és lelki életet élő (értékítéletükben gátolt, hivatásukban korlátozott) gyermekek és ifjúkornak stb.

A válaszvariációkhoz tartozó tipológiák azután további csoportbontással ál-talában a gyengeelméjűeket, a rendellenes jelleműeket, a testi és érzékszervi fo-gyatékosokat (az utóbbi csoportban rendszerint a beszédfogyatékosok is helyet kapnak) sorolják.

A közoktatási válaszok hasonlóan általánosak, de iskolaközelibbek. Azokat kell gyógypedagógiai intézményekbe utalni, akik a rendes tanítást tartósan nem tudják követni, vagy a normálisok iskoláiban különleges gyógyítás és nevelés nél-kül nem boldogulnak, vagy a tanítás és nevelés nézőpontjából teljes különállósá-got tüntetnek fel, vagy testileg és szellemileg gyengék, vagy testileg és szellemileg visszamaradtak, vagy testileg, érzékszervileg, értelmileg fogyatékosok, de képez-hetők.

Ezek az általános megjelölések azután inkább csak az egyes intézménytípu-sok (iskolák) dokumentumaiban, mindenekelőtt a speciális tantervekben, nevelési tervekben, programokban kerülnek lebontásra, vagyis konkrétan ezek rögzítik az intézmény/tantervadekvát fogyatékossági típust.

Amint jól látható, a gyógypedagógiai segítséget igénylők körének pontos, a közoktatáspolitikai gyakorlat számára jól eligazító megjelölései nem igazán ala-kulnak ki. De a tankötelezettség bevezetése egyébként sem csodaszer. Vannak or-szágok, pl. Magyarország is ezek közé tartozik, ahol a törvény életbelépése után évtizedekkel sem sikerült - alapvetően anyagi okok miatt - meg sem közelíteni a gyógypedagógiai segítséget igénylők egyre szélesedő teljes körének sérülésspeci-fikus nevelését-oktatását. Ahol viszont jók a lehetőségek, az anyagi feltételek job-bak vagy jók, a differenciált intézményhálózat kiépül, főként az észak-európai or-szágokban, de Nyugat-Európában és az USA-ban is, más gondok jelentkeznek. Nevezetesen olymértékben megnő a speciális iskoláztatásra javasoltak száma, hogy az elsősorban az érintettekben, de a szélesebb közvéleményben is ellenérzést vált ki.

20

A század közepére, de különösen a második világháború után két markáns - lencia körvonalazódik. A háttérben ugyanaz az ok áll: egyre nő a fogyatéko-• r :k minősítettek, egyben elkülönített iskoláztatásra javasoltak köre és száma.

A második világháború körül - nem feledve, de most nem tárgyalva a kü-E - r : ző szélsőséges ideológiák megannyi antihumánus következményét - az el-

ejtett iskoláztatásra javasoltak körének korlátozására, számának csökkenté-t irányuló, kimondva, vagy kimondatlanul a financiális meggondolásokból táp-

- • : zó törekvés erősödik fel. Ez lesz a máig élő egyik tendencia. A másik az integrált iskoláztatás. A financiális meggondolások ez esetben is

. rí zen bizonyos, hogy jelen vannak, de ez a tendencia méginkább és máig egyre « riezettebben az emberi jogokért való síkraszállásból, a szegregáció ellenességból

: '.álkozik. Megjegyzem, hogy gyökerei messze visszanyúlnak a gyógypedagógia rténetében, különösen azonban a 20. század, a "Gyermek százada" küszöbén,

r ben a gyógypedagógia differenciálódásának felfutása kezdetén már kezdemé-- eiben tetten érhető.

Mindkét tendencia kihat az alapkérdésünkre adott válaszok alakulására is. -a. elkülönített iskoláztatásra javasoltak körének korlátozására, számának csök-• entésére irányuló törekvés hívei az orvosi kategóriákhoz, a biológiai kritériu-mokhoz való visszatérést látják célravezetőnek. Az integrált iskoláztatás híveinek rgv része hallgatólagosan teljesen leveszi a napirendről ezt a kérdést, mások egyre ratározottabban deklarálják és képviselik, hogy semmi szükség meghatározá-sokra, tipológiákra, aki speciális megsegítést igényel, annak mindent meg kell adni, amire szüksége van, és úgy, ahogy az az adott esetben a legszakszerűbb, ez a megoldás. De azért továbbra is nagy a szakirodalma ennek a témakörnek, a kü-lönböző országokban, illetve nyelvterületeken sokféle gyűjtőelnevezés, pontosabb értelmezésükre rövidebb-hosszabb definíciók, tipológiák élnek, és újabbak is ke-letkeznek.

A nagyon gazdag definíciókészletet áttekintve két típus jellemző. Az egyik teljesen nyitott, eszerint a szóbanforgó népességbe mindazok a személyek beletar-toznak, akik fizikai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociális jellegű okok miatt - ha csak átmenetileg is - speciális pedagógiai támogatást igényelnek.

A másik körülírtabb, azokra korlátozódik, akiknek fejlődésmenete valami-lyen kóros hatásra fellépő defektus következtében sérült meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy ma már, ha bármelyik típusú definícióhoz egyáltalán tipológia is kapcsolódik, végülis abban a legszélesebb skálán jelennek meg fő- és alcsopor-tok és típusok.

A legmodernebbeket elemezve, arról lehet megtudni, hogy az adott tipoló-gia az elkülönített vagy az integrált iskoláztatási modellt "szolgálja-e ki", hogy al-kalmaz-e konkrét, korlátozó megkötéseket. Pl. deklarálja-e, hogy olyan speciális pedagógiai támogatás igénye áll fenn, amelyet a szokásos családi és/vagy iskolai környezet nem képes nyújtani, vagy hogy csak azokról van szó, akiknél komplex vizsgálatokkal megállapítható, hogy a normális fejlődésmenetű gyermekekkel együtt nem nevelhetők, oktathatók.

21

Gyűjtőfogalmak

A nemzetközi szakirodalomban ma leginkább használt és ismert gyűjtőfogalmak:

akadályozott gyermekek (handicapped children), kivételes gyermekek (exceptional children), gátolt gyermekek (behinderte Kinder) fizikailag-pszichikailag sérült gyermekek (physisch-psychisch geschädigte Kinder) tanulásukban gátolt gyermekek (lernbehinderte Kinder), alkalmazkodni nem tudó gyermekek (enfants inadaptés), fejlődésmenetükben sérült gyermekek (anomalnije gyetyi).

(A zárójelben feltüntetett eredeti elnevezések a nyelvterületre is utalnak.) A felsorolt gyűjtőfogalmak mindegyike tág gyűjtőfogalom. Ha terjedelmük

nem is pontosan azonos, végeredményben valamennyi nevelési szempontból problematikus, rendellenes gyermektípusra vonatkoznak.

Magyarországon több mint félé évszázada a "fogyatékosok" gyűjtőfogalmat használjuk a gyógypedagógia körébe tartozás megjelölésére, annak ellenére, hogy ellenvetések voltak és egyre inkább vannak vele kapcsolatban.

Az ellenvetések történelmileg változtak. A korábbi (század eleji) ellenveté-sek lényege az volt, hogy az orvosi értelemben vett fogyatékosok pedagógiai érte-lemben nem mind fogyatékosok. Pl. az érzékszervi fogyatékosok csak orvosi érte-lemben fogyatékosok, pedagógiai értelemben nem, mert a hallás, vagy a látás hiá-nya vagy csökkent volta pszichésen semmilyen károsító következménnyel nem jár. Ebben a felfogásban pedagógiai értelemben csak az értelmi fogyatékosok fo-gyatékosok, majd később bővítették a kört, és a beszédsérülteket, mozgássérülte-ket, neurotikusokat, pszichopátiásokat és az ún. erkölcsi fogyatékosokat is beso-rolták a pedagógiai értelemben vett fogyatékosok nagy csoportjába.

Az ellenvetés, mai tudásunk és felfogásunk szerint csak részben helytálló. Abban a vonatkozásban semmiképpen sem, hogy pl. az érzékszervi sérülés pszi-chésen semmilyen károsító következménnyel nem jár.

A "fogyatékosok" gyűjtőfogalom azonban mindenképpen jogosan vitatott, és nem véletlen, hogy a modern nemzetközi szakirodalomban - mint láttuk - nem használják.

A fogyatékosság ui. eredetét tekintve orvosi fogalom, mint ilyen, valami-lyen betegség lezajlása után fennmaradt, orvosi eljárásokkal már nem befolyásol-ható kóros állapotot jelent A gyógypedagógia tevékenységi körébe tartozás megjelölésére valóban nem adekvát, túl tág fogalom, és egyben túl szűk is.

Gondoljuk végig még egyszer mindazt, amit a sérült személyiségről eddig tanultunk.

Valamilyen kóros állapot jelenléte esetén nem mindig sérül a személyiség, ebből következően nincs mindig szükség speciális (gyógyító) nevelésre, továbbá

22

- r : • olyan fogyatékosságok (kiterjedt, halmozott, súlyos fokú organikus káro-: .:. -: l amelyek már speciális (gyógyító) nevelési eljárásokkal sem befolyásol-

• Ezért túl tág ez a fogalom. De tudjuk, hogy a személyiség nem is csak a klasszikus értelemben vett kó-

- : Lapotok (organikus károsodások) következtében sérülhet, hanem funkcioná-• «arcsodások esetén is, amikor szintén szükség van speciális (gyógyító) neve-

—:r Ezért túl szűk ez a fogalom. A "fogyatékosok" gyűjtőfogalom használata ellen szól végül, de nem utolsó

:: i n a z a már említett körülmény is, hogy az a közvéleményben pejoratív érte-r-\ben él. Küzdünk ez ellen a megbélyegző értelmezés ellen, de a tapasztalatok

:- r i án úgy tűnik, hogy nem elég sikerrel. A "fogyatékosság", "fogyatékos" fogalmakat természetesen a gyógypeda-

_ ji terminológiában semmiképpen sem nélkülözhetjük, de ha a gyógypedagó-gia tevékenységi körébe tartozók gyűjtőfogalmaként használjuk, tudnunk kell, - egy azt elsősorban szakmai szokásjog alapján tesszük, mert egyszavas, megfe-r : magyar elnevezést eddig nem sikerült kialakítanunk. Megjegyezzük, hogy ha 1 pinánk is megfelelő egyszavas magyar elnevezést, még sokáig használatban ma-

•i ina a fogyatékosok gyűjtőelnevezés, hiszen minden gyógypedagógiai tanügyi, . ábbá szociálpolitikai dokumentum, rendelet stb. ezt használja.

Ha ezek után arra a kérdésre kívánunk válaszolni, hogy kik igényelnek elkülönítetten, vagy integráltan) gyógypedagógiai segítséget, mai tudásunk sze-

rint a helyes választ a szeméyiségfejlődés, személyiségfejlesztés oldaláról, tehát pedagógiai szempontból kell megadnunk.

Eszerint a gyógypedagógia tevékenységi területére azok az egyének tar-toznak, akikre közösen jellemző, hogy bio-pszicho-szociális károsító tények kö-vetkeztében:

- fejlődésmenetük, személyiségszerkezetük eltér a normálistól, - személyiségfejlesztésük a normálpedagógia eszközrendszerével

optimálisan nem oldható meg, -a fejlesztés lehetőségei legalább individuálisan, egyéni fejlesztéssel még

adottak.

Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a továbbiakban, amikor a gyógypeda-gógia tevékenységi területére tartozókról beszélünk, gyűjtőfogalomként mi is a fogyatékosok megjelölést használjuk, illetve ha a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók különböző csoportjairól szólunk, hasonlóan a fogyatékosok, pl. értelmi fogyatékosok, hallási fogyatékosok stb. megjelöléseket használjuk, de mindig abban az értelmezésben, ahogy azt fentebb kifejtettük.

23

Típusalkotás, osztályozás

A típusalkotás, osztályozás két szinten történik: először az ún. főtípusok, főcsoportok megjelölése a feladat, majd ezek belső csoportosítása, osztályozása.

A gyógypedagógiai tipológia főtípusait, főcsoportjait a különböző károsító tényezők hatására kialakult klinikai képek jellegét meghatározó, a fejlődésme-net sérüléséért elsősorban felelős ún. főszimptómák adják.

Ennek megfelelően a főcsoportok a következők:

- értelmi fogyatékosok, - hallási fogyatékosok, - látási fogyatékosok, - beszédfogyatékosok, - mozgásfogyatékosok, - érzelmi, akarati fogyatékosok, -halmozottan fogyatékosok.

Itt is hangsúlyoznunk kell azonban azt, amire a korábbiakban felhívtuk a fi-gyelmet, hogy a főtünet jelenléte önmagában nem meghatározó, csak azok sorol-hatók a gyógypedagógia tevékenységi körébe, akiken:

-komplex (orvosi, pszichológiai, pedagógiai) vizsgálatok alapján a fejlő-désmenet, a személyiségszerkezet normálistól eltérő volta megállapítható,

-a prognózis (= kórjóslat, itt a fejlődés kimenetelére vonatkozó szakvéle-mény) szerint a normálpedagógia eszközrendszere optimális fejlesztésük-höz nem elégséges,

- a sérülés súlyossága, kiterjedt vagy halmozott jelenléte nem zárja ki leg-alább individuális személyiségfejlesztésük lehetőségét.

A főcsoportokon belül a további osztályozási szempontok:

-a klinikai kép jellegét meghatározó főszimptóma mellet jelenlévő, a sérült személyiségszerkezetet meghatározó egyéb szimptómák,

- a súlyossági fok, - a z időfaktor (a sérülés és a gyógypedagógiai-fejlesztés megkezdésének

időpontja), - az intelligenciasziní, - a különböző képességek szintje, - a szocializálhatóság (csak individuálisan vagy közösségben is, a normális-

októl elkülönítetten vagy nem elkülönítetten, az épekkel integráltan, gyógypedagógiai segítséggel fejleszthetők).

A főcsoportokon belüli osztályozás, ami a megfelelően differenciált gyógy-pedagógiai nevelés és intézményrendszer kialakítását szolgálja, több ok miatt is minden időszakban igen fontos feladat. Napjainkban pl. azért nagyon fontos, mert az igen jelentős számban található írás- és olvasási zavarokkal küzdő gyermekek

24

- r .^"pedagógiai ellátást igényelnek, elkülönített iskoláztatásuk csak a súlyo-. :c esetekben indokolt. így azon túl, hogy számukra a gyógypedagógiai intéz--- rendszeren belül is szükséges további intézménytípusok (logopédiai iskolák) 7_ ezése, a külföldön már jól bevált, Magyarországon csak a legutóbbi években t - ezett speciális beszéd-, író- és olvasó- (általános iskolákban működő) osztá-« rendszerének a kiépítése is halaszthatatlan.

A gyors urbanizáció, a modern nagyipari társadalom bonyolulttá váló élet-r rtelei, a válások nagy száma stb. miatt egyre nő az érzelmileg sérülj neuroti-• beilleszkedési zavarokkal küzdő inadaptált gyermekek száma, akik nem - inak megfelelni az iskolai követelményeknek. Ezeken és a kedvezőtlen

-: ookultúrális hatások miatt tanulásukban és személyiségfejlődésükben sérült r frmekeken nem állapotjellegű (irreverzibilis) rendellenességek állnak fenn, ha-- ti átmeneti és gyógypedagógiai neveléssel jól korrigálható reverzibilis zavarok.

I zgypedagógiai intézményrendszerünk ezt a változást sem követte megfelelően, iz érzelmileg sérült és tanulásukban időlegesen visszamaradt (retardált) gyerme-- rk differenciált ellátása is megoldatlan, és integrált iskoláztatásukhoz sincsenek ~eg a feltételek.

Az utóbbi évtizedekben az orvosi (genetikai, endokrinológiai, - curofiziológiai, szindromatológiai stb.), továbbá a pszichológiai, a szociológiai és i gyógypedagógiai kutatások világszerte olyan új tudományos felismerésekhez

ezettek, amelyek lényeges szemléletbeli változást hoztak - amint ezt korábban is érzékeltettük - a sérült személyiség fejlődésének megítélésében. Különösen meg-

áltozott a szemlélet a fejleszthetőséget és a szocializálhatóságot illetően, előtérbe került a prevenció (megelőzés), ezzel együtt a korai életkorban megkezdett szakszerű speciális fejlesztés problémája.

Gyógypedagógiai nevelésügyünk és intézményrendszerünk pl. az életkoro-kat illetően sem megfelelően differenciált. Nem sikerült még mindig kellően meg-oldanunk az irányított családi nevelés és általában az iskoláskor előtti (óvodai) gyógypedagógiai segítségnyújtást.

Az új igényeknek megfelelően differenciált gyógypedagógiai nevelés és in-tézményrendszer kialakításához a modern gyógypedagógiai szolgáltatások kiépí-téséhez is új gyógypedagógiai tipológiára is szükség van. Ez sem áll azonban je-lenleg rendelkezésre.

Értelmi fogyatékosok

Az ember egyedi fejlődése során az idegi struktúrák lassú differenciálódási folyamata és az, hogy az idegsejtek nem képződnek újra, biológiai tény. Össze-vetve ezt a károsító tényezők sokféleségével, belátható, hogy az egyén, élete fo-lyamán, mentálisan nagyon különböző módon és mértékben sérülhet.

25

Amikor az értelmi fogyatékosokról mint a gyógypedagógia tevékenységi te-rületére tartozók egyik főcsoportjáról beszélünk, legelőször arra kell emlékez-nünk, hogy a főcsoportok meghatározásakor a fejlődésmenet sérüléséért elsősor-ban felelős szimptómákból indulunk ki.

Ez esetben a főcsoport legalapvetőbb jellemzője az értelmi funkciók el-sődleges sérülése.

Az értelmességet, amint azt pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, külön-féle intelligenciavizsgáló tesztekkel mérjük és az IQ-ban (intelligencia quotiens) fejezzük ki. Az értelmesség fogalmának és az intelligenciavizsgáló eljárásoknak az ismertetése nem feladatunk. Azt nézzük meg, hogy a pszichometria segítségével többé-kevésbé megbízhatóan, számszerűen is kifejezhető intelligenciaveszteséget mikor minősíthetjük értelmi fogyatékosságnak, illetve milyen ún. értelmességi skála szerint próbálunk meg tájékozódni a mentális sérülés különböző fokozatai-ról.

Az értelmi fogyatékosságról és a mentális sérülés fokozatairól a különböző országokban, a pszichometria elterjedése óta is eltérőek a szakirodalmi álláspon-tok, és még inkább eltérő a terminológiahasználat, annak ellenére, hogy a szakiro-dalmi információcserén kívül számos nemzetközi fórumon egyeztetik véleményü-ket a szakemberek. A fogyatékosok ügyével általában foglalkozó számos nemzeti és nemzetközi szervezeten túl speciális fórumok is alakultak az értelmi fogyatéko-sok ügyének képviseletére, pl. Nemzetközi Társaság az Értelmi Fogyatékosság Tudományos Tanulmányozására (International Association for the Scientific Study of Mentái Deficiency = IASSMD), vagy az Értelmileg Akadályozottak Tár-saságainak Nemzetközi Szövetsége (International Leaque for the Societies of the Mentally Handicapped) stb.

A kérdés olyan nagy jelentőségű, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO = World Health Organization) megfelelő szakértő bizotsága 1954-ben, majd 1968-ban újra állást foglalt az értelmi fogyatékosság és fokozatai meg-ítélésben, 1971. december 20-án pedig az ENSZ közgyűlése tárgyalata "Az ér-telmileg elmaradottak általános és speciális jogai"-ról szóló deklarációt, amelyet ajánlás formájában valamennyi ENSZ- tagállamhoz eljuttatott.Tájékoztatásul a 3. sz. táblázaton bemutatunk egy ma már nem használatos, de a szakirodalomban még gyakran idézett értelmességi skálát.

Ez a táblázat is jól szemlélteti az értelmi eltérések differenciált értelmezésére irányuló törekvést.

A mentálisan szubnormálisokra közösen jellemző az intelligenciacsökkenés. Kérdés azonban (lásd a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozó fő-

csoportok belső osztályozási szempontjait), hogy az milyen okok következtében és mikor lépett fel, továbbá, hogy a többi tünet és minden számba jöhető körülmény együttesen milyen összképet ad, s nem utolsósorban kérdés, hogy adott esetben a fejleszthetőség és szocializálhatóság szempontjából milyenek a kilátások.

A szubnormálisok övezetében - amint az a táblázatból kitűnik - minde-nekelőtt két jellegzetes sáv különül el: az egyik a ténylegesen értelmi fogyatéko-sok (oligofrének) sávja, a másik a határesetek közbejöttével a mentálisan retardáltaké.

26

IQ-értékek szerinti értelmességi skála

\ l ililií il

0-0,25 IQ idiócia (súlyos) tényleges értelmi

0,25-0,50 IQ imbecillitás (középsúlyos) fogyatékosság

0,50-0,70 IQ debilitás (enyhe) (oligofrénia)

organikus tünetekben

gazdag

0,70-0,80 IQ esetleg debilitás

0,80-0,90 IQ lelassult fejlődés

határeset mentális

retardáció

organikus tünetekben

szegény

mentális

szubnormalitás

0,90-1,10 IQ n o r m á l ö v e z e t normalitás

1,10-1,20 IQ

1,20- IQ

m a g a s i n t e l l i g e n c i a

i g e n m a g a s i n t e l l i g e n c i a szupernormalitás

N>

A mentális retardációról, mint a többnyire kedvezőtlen szociokultúrális té-nyezők következtében létrejött reverzibilis, meglassúbbodott értelmi fejlődésről korábban már szóltunk.

Az ún. ténylegesen értelmi fogyatékosságot a nemzetközi szaknyelv még az elmúlt évtizedekben is oligofréniának (oligo=kevés, phrenia=értelem) nevezte.

Az oligofrénia szóhasználat régi keletű, értelmezése azonban az idők folya-mán nagyon sokat változott. A századfordulótól, a pszichometria kialakulásával és rohamos fejlődésével párhuzamosan újabb és újabb megítélési szempontok ke-rültek előtérbe. Ezeket nem követhetjük nyomon, de tudnunk kell, hogy ma már túlhaladott minden olyan értelemzés, amely egyszempontú, és csak a mennyiségi jellemzőket veszi figyelembe. Az oligofrénia ui. nem csupán értelmi csökkentérté-kűséget és nem egyszerűen a fejlődés alacsonyabb fokán való megrekedést jelent.

Az oligofrénia fogalmát Magyarországon az 1960-as években még a követ-kezők szerint értelmeztük: "Az oligofrénia átfogó kifejezése mindazoknak a kü-lönböző súlyosságú állapotoknak, melyekre elsősorban az intellektus károsodása jellemző. Ez az állapot

- a neuroendokrin rendszer struktúrális csökkentértékűségén vagy sérülésén, illetve funkciózavarán alapszik;

- jellemző rá, hogy öröklött vagy vele született, vagy a korai élet-szakaszokban keletkezett;

-maradandó , irreverzibilis, az egész életen át tart, és bár a fejlődés és speciális fejlesztés lehetősége fennáll, az állapot nem szüntethető meg;

- a z értelmi erők elsődleges károsodása mellett az egész személyiség zavarát hozza létre, vagyis az intellektuális csökkenésen kívül az ép és a fogyatékos értelem között minőségi különbségek mutatkoznak;

- a legkülönfélébb etiológiájú kórképekhez mint tünet csatlakozik."7.

Megjegyezzük, hogy a WHO 1968. évi állásfoglalása nyomán, amely az oli-gofrénia elnevezést kifejezetten ellenzi, az értelmi fogyatékosság szinonim fogal-maként a 70-es években Magyarországon is a szubnormális megjelölést vezettük be. Az értelmi fogyatékosság ezzel egy időben ajánlott új meghatározása:

"Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló örökletes és környezeti hatások eredőjeképpen alakul ki, amelynek következ-tében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától - az első élet-évektől kezdve - számottevően elmarad és amely miatt az önálló életvezetés jelentősen akadályozott.'6.

7 Lányiné dr. Engelmayer Ágnes: Intelligencia-vizsgalatok és az értelmi fogyatékosság problémája In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 233. old.

8 Czeizel E. - Lányiné E. A. - Rátay Cs.: Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a "Budapest-vizsgálat" tükrében Budapest, 1978. Medicina 18. old.

28

Az oligofrénia fokozatai: az idiócia, imbecillitás és debilitás, mint pejoratív lk nézések hasonló elbírálás alá esnek. Helyettük az egyébként addig is gyakran

-oiált: súlyos, középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékosság megjelölések miri ttak. A 4. táblázat az ajánlott új elnevezések és az IQ-sávok szerinti osztályo-

mutatja be.9

4. táblázat

Az értelmi fogyatékosság súlyosság szerinti (új) osztályozása az IQ alapján

Csoportok IQ

Enyhe 50-69 Közepes 36-49 Súlyos 20-35 Legsúlyosabb 20 alatt

Együtt Szubnormalitás (Értelmi fogyatékosság)

0-69

Az értelmi fogyatékosság tehát a gyógypedagógia értelmében a fogyatékos--igok egyik fő csoportja. A továbbiakban nagymértékben támaszkodtam az : sszehasonlító szótár XIX. és XX. rész: "Populáció" és "A populáció fő sajátossá-gai" témakörökben közöltekre. /Szerzők: Mesterházi Zsuzsa és Hatos Gyula./ ín.: Studienmaterial zur Padägogik ... Humboldt-Universität zu Berlin. 1983.

Szerk.: Gordosné dr. Szabó Anna és Christa Theiner./ Fő tünet az általános értelmi képesség fejlődésének széleskörű és számottevő

csökkentsége, amely kihat az egész személyiségfejlődésre és együtt jár a társa-dalmi környezetben való tájékozódás képességének csökkenésével. Az értelmi fo-gyatékosságot elkülönítjük a művelődési esélyegyenlőtlenségből, környezeti árta-lomból keletkezett mentális retardációtól, valamint a gyermekkori demenciák és pszichózisok kategóriáitól is.

Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődési károsodása kö-vetkezményeként alakul ki, létrejöttében genetikai, és/vagy prae, peri- és korai postnatalis "exogén", agyi működést károsító hatások, illetve ma még etiológiailag tisztázatlan tényezők játszanak szerepet. Egyéb fejlődést gátló tényezők (kedvezőtlen nevelési vagy hátrányos szocio-ökonómiai hatások), adott esetben extrém hospitalizáltság súlyosbíthatja az állapotot.

Lányiné E. Á.: Az értelmi fogyatékos gyermek In.: Az áthelyezési vizsgálat I. /szerk.: Lányiné E. A . / Budapest, 1978. Oktatási Minisztérium 20. old.

29

Az értelmi fogyatékosság sajátosan jelenik meg az alapvető pszichoszociális funkciókban. Az általános fejlődési dinamika lelassul, a kognitív folyamatok fejlő-dési mássága miatt a tanulási képesség módosul, a szociális alkalmazkodás csök-kent mértékű, illetve elégtelen. Ezek a jegyek külön-külön vagy különböző kombi-nációkban is megjelenhetnek.

Az értelmi fogyatékosság súlyossága szempontjából hagyományosan alcso-portokra bontható: az enyhe, a középsúlyos és a súlyos fokú értelmi fogyatékos-ságra. Ezek a kategóriák elkülöníthetők: 1./ az általános értelmi képesség csökke-nésének mértéke szerint (pszichometriai alapon), 2./ a képezhetőség eltérő lehető-ségei szerint, 3./ a társadalomra való ráutaltság mértéke szerint. Gyógypedagó-giai szempontból a csoportosításban az eltérő képezhetőség figyelembe vétele kü-lönösen fontos.

Az értelmi fogyatékosság komplex orvosi-, gyógypedagógiai-pszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálatokkal tárható fel. Az értelmi fogyatékosok minősíté-sét a vizsgálatok után egy-két évvel szükséges kontrollvizsgálattal és a pedagógiai tapasztalatok elemzésével ellenőrizni és ha kell korrigálni, miután a megítélés gyakorlatában körültekintő gondosság ellenére is tévedések fordulhatnak elő. Kí-vánatos, hogy az értelmi fogyatékosok diagnosztizálása fejlesztő diagnosztika le-gyen.

Az értelmi fogyatékosság következményeinek részleges megelőzése alcso-portonként eltérő. Felnőtt korra az értelmi fogyatékosság egyes jegyei a gyógype-dagógiai (oligofrénpedagógiai) tevékenység hatására megsziintethetők, jelentősen korrigáihatók, illetve kompenzálhatok. Ez nagymértékben függ a korai felismerés-től és a megfelelő időben elkezdett gyógypedagógiai segítségnyújtástól. Az értelmi fogyatékosság tartós hatásai megmaradnak a középsúlyos értelmi fogyatékosság, illetve különös mértékben a súlyos értelmi fogyatékosság esetében.

Az értelmi fogyatékosok az intelligenciasérülés foka szerint is három alcso-portra oszthatók: enyhe értelmi fogyatékosok, középsúlyos értelmi fogyatékosok, súlyos értelmi fogyatékosok. Az értelmi fogyatékosok pedagógiai szempontú cso-portosításakor a mentális sérülésen kívül további kritériumokat is figyelembe kell venni. Csak az intelligencia-sérülés nem ad elegendő eligazítást az értelmi fogya-tékosság fejleszthetőségéről. Figyelembe kell venni a korai gyermekkori interper-szonális kapcsolatokat, a beszéd állapotát, a személyiségvonásokat.

Az értelmi fogyatékosoknál a mentális sérülés különböző foka szerint a kognitív fejlődés különböző mértékben akadályozott, a szocializációs folyamat nehezített. Az értelmi fogyatékosság megváltoztatja az egész személyiségszerke-zetet, a tanulási és gondolkodási folyamatokat akadályozza, ezzel megnehezíti a szociális beilleszkedést. A beszéd hiányosságai miatt a kommunikáció korlátozott. Az említett következményes jelenségek miatt önértékelési zavar alakulhat ki.

A kognitív területen jelentkező következmények csökkenthetők, a szociális területen megelőzhetők, adott esetben felszámolhatók.

Az értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztése első sorban a gyógypedagó-giai (oligofrénpedagógiai) tevékenység során valósítható meg. E tevékenység kü-lönböző, sérülésspecifikusan alakított pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi és

30

-íj. > ; feltételeket igényel. Fontos az értelmi fogyatékosság korai felismerése és m nevelése.

Az értelmi fogyatékosság alcsoportjainak speciális nevelése életkori i -segbeli) kategóriák szerint a családban és intézményben történik. Az intéz-

ek cél- és feladatrendszere differenciált a művelődési javak elsajátításának r a és mértéke, tartalma, valamint az igényelt személyi és tárgyi eszközrend -- eltérései miatt.

Az iskolában képezhető értelmi fogyatékosok rehabilitációja az alapfokú rzes befejezése után további gyógypedagógiai, pedagógiai, egészségügyi, mun-

ri és szociálpolitikai segítséggel teljesen vagy részlegesen megvalósítható. Eh--: a felnőtteknek a szociális intézetek is rendelkezésre állnak. Az Értelmi Fogya-• sok Országos Érdekvédelmi Szervezete támogatja a rehabilitációs törekvése-

Súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok

A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosok egyik ; Csoportját alkotják, olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél nem csak az ^. féltekék kérgei, hanem a kéreg alatti, diencefaliükus terület és/vagy a nyúlt-gvi rész is sérült. A sérülésnek ez a kiterjedtsége és súlyossága hozza létre az

Tíész pszichofizikai fejlődés nagymértékű akadályozottságát. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknál rendszeresek a kóreredettel

: sszefüggésben a szomatikus fejlődés rendellenességei, a koponya és csontváz torzulásai, erőteljes diszplaszticitás. Mindehhez rendszeresen más fogyatékossá-gok is kapcsolódnak az érzékszervi - és mozgásfunkciókban, alkati deformitá-sokban és ezek funkcionális kihatásaiban.

Az alapvető funkciók fejlődése súlyosan akadályozott. A motorikus funk-ciók alig fejlődnek ki, az ülés és járás megtanulása nehézségekkel jár, a kialakult mozgások is gyakori rendellenességeket mutatnak, elsősorban a koordinációban, a sztereotip - ritmusos együttmozgásokban. A kéz ujjainak finom mozgásai nem fejlődnek ki. Gyakori parallel sérülés az alsó és felső végtagok parézise. Az önki-szolgálási, higiénikus szokások nem, vagy alig alakulnak ki. A súlyos fokban sé-rült értelmi fogyatékosok kommunikációs képessége minimális. Súlyosabb esetek-ben a beszéd nem fejlődik ki, legfeljebb csak a hangadás. Egyes súlyos fokban sé-rült értelmi fogyatékosok elsajátítják az artikulált, tagolt beszédet, de ez gyakran echolália, környezetük beszédét legfeljebb csak korlátozottan értik meg. A kognitív funkciók fejlődése alig mérhető.

Szociális magatartásuk fejletlen, erősen befolyásolja a kommunikáció korlá-tozottsága, valamint szélsőséges affektivitásuk. Emberi kapcsolatok kialakítására, kooperációra korlátozottan képesek. Indulataik és mozgási intenzitásuk alapján apatikusak vagy hypermotilisek.

31

A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztéséről alig beszélhetünk. Állandó ápolást, gondozást igényelnek. Egyesek individuális gyógypedagógiai tevékenység által fejleszthetők, elsősorban az önkiszolgálás és az elemi kommunikáció terén. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok ellátásá-ban az orvosi felügyeletnek és gyógykezelésnek döntő szerepe van. A súlyos fok-ban sérült értelmi fogyatékosok felnőtt korukban is teljesen önállótlanok, állandó gondozást igényelnek. Eletük fenntartása speciális szociális intézményi ellátással biztosítható.

Középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok

A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezés-sel: imbecillisek) az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Olyan gyer-mekek, fiatalok és felnőttek, akiknek a fejlődése számottevően alacsonyabb szintű az átlagosnál, intelligenciafunkcióik jelentősen sérültek. A főtünethez kommuni-kációs, motorikus, emocionális és szociális zavarok társulnak, ezáltal többszörö-sen összetett fogyatékosságot mutatnak.

Gyakoriak a párhuzamos fogyatékosságok, amelyek az értelmi fogyatékos-ságot előidéző okkal, vagy egy fokozott megbetegedési hajlammal függnek össze. Ilyan zavarok jelentkezhetnek az érzékszervi funkciókban, a beszédszervek funk-cióiban, a finom motorikában, valamint a fokozott görcskészségben és a belső szervek megbetegedéseiben.

A kognitív fejlődés a normálhoz viszonyítva jelentősen lelassúbbodott és behatárolt. A középsúlyos fokban sérült érelmi fogyatékosok tanulását a cselekvő - szemléletes felfogás és feldolgozás jellemzi. Érdeklődésük a direkt szükségletek kielégítésére irányul. Beszédkommunikációs készségeik - tartalmilag, gram-matikailag, szintaktikailag - erősen megkésve, szabálytalanul és hibásan alakul-nak ki. Mozgásfejlődésüket a kisgyermekekre emlékeztető mozgáslefolyás, hiá-nyos koordinációs képesség, tartási hibák, motoros diszfunkciók jellemzik. Szociá-lis magatartásuk átfogóan sérült.

A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődését el-sősorban a speciálisan szervezett nevelési rendszer, illetve a gyógypedagógiai (oligofrénpedagógiai) tevékenység segíti. Ezáltal a kommunikatív és kognitív funkciók zavarai kisebb mértékben, az emocionális és szociális fejlődés zavarai nagyobb mértékben csökkenthetők. Erinek a nevelésnek a célja, hogy a középsú-lyos fokban sérült értelmi fogyatékost képessé tegye adekvát munkavégzésre, egyszerű társadalmi kapcsolatok kialakítására, hogy ezáltal társadalmilag védett élethelyzetben kiegyensúlyozott, értelmes életet tudjon élni.

Á felnőtt középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknak egész életük-ben közvetlen irányításra és vezetésre van szükségük, önálló életvezetésre nem képesek. A munkatevékenységben csak egyszerű részfolyamatokat tudnak elvé-gezni. A családban és az intézményi közösségekben megfelelő szociális magatar-tást mutatnak.

32

Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok

Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezéssel: : Iisek az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját képezik. Olyan gyermekek, ; . : k és felnőttek, akiknél az intellektuális alulteljesítés a neuroendokrin-

-cszer öröklött vagy korai életkorban szerzett enyhe sérülésén, és /vagy funk-za varán alapszik. Az eddig ismert neuro- és pszichodiagnosztikai eljárásokkal

- zr mindig különíthetők el pontosan a gyengetehetségű épektől, illetve a mentá-- retardáltaktól.

Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődése az épeké-" - is mértékben tér el. Dominál a kognitív funkciók lassúbb és akadályozott fej-"cese, emellett az extraintellekutális funkciókban is jelentkezhetnek eltérések. Az ^ he értelmi fogyatékosság - attól függően, hogy milyen egyéb érzékszervi,

- : torikus, érzelmi-akarati stb. zavarok társulnak hozzá (amelyek vagy szoros ka-zzalis összefüggésben állnak vele, vagy környezeti hatásra alakulnak ki) - igen iltozatos képet mutat. A téri orientáció, a finom motorika, a figyelemkoncentrá-j. a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a beszéd- és kommunikációs képes-

e z valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének zavara valamennyi enyhe : kban sérült értelmi fogyatékosnál - bár eltérő mértékben és mindig egyedi

- : Tibinációban - általánosan megállapítható. Ezek az eltérések, összefüggésben a - : myezeti hatásokkal, a tanulási képesség különböző mértékű zavarát eredmé-nyezik, és akadályozzák a személyiség fejlődését.

Az enyhe értelmi fogyatékosság tünetei az iskoláskor előtt kevéssé válnak smertté. Az épekre jellemző iskolaérettség nem alakul ki 6 -7 éves korra. A ranköteleskorú enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok nevelése elkülönítetten, • ülőn iskolákban történik, korrekciós hatású gyógypedagógiai módszerekkel. Eb-ben az életszakaszban kapják a legtöbb speciális segítséget.

Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok társadalmi beilleszkedését a gyógypedagógiai nevelés mellett orvosi, pszichológiai segítségnyújtás, illetve jogi és szociálpolitikai intézkedések is elősegítik. Pályára való felkészítésük részben vagy teljesen az épekkel integráltan történik. Döntő többségük mint segéd- vagy betanított munkás önálló életvezetésre képessé válik.

Az értelmi fogyatékosság témakörének különösen az utóbbi évtizedben, igen megnőtt a szakirodalma. Az iskoláztatási követelmények általánosan jellemző emelkedése következtében ui. az is közismert, hogy a mentálisan szubnormálisok sávjába tartozó határesetek és a mentálisan retardáltak tanulási nehézségei az épek között egyre nyilvánvalóbbá válnak, és az általános iskola spontán toleran-ciakészsége nagyon lecsökkent. Ez a jelenség Magyarországon is közismert.

Ez világszerte oda vezetett, hogy a debilisek számára egy évszázada kiala-kult iskolatípusban, a kisegítő iskolában a gyermekek összetétele jelentősen meg-változott, eltolódott a határesetek felé.

Az IQ normálisnál valamivel alacsonyabb értékének azonban - amint azt már hangsúlyoztuk - igen sokféle oka lehet.

33

így pl. az ún. minimális cerebrális károsodástól a különböző rész-képes-ségkiesésekig vagy zavarokig, vagy az enyhe hallássérülésig stb., a szociális hátterű mentális retardációtól a szintén többnyire környezeti okok miatt kialakult magatartási zavarokig számos rendellenesség következménye lehet.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen rendellenességekkel küzdő gyermekek, még ha IQ szerint esetleg azonos sávba taroznak is, pedagógiai szempontból nem azonosak.

A debilitás, amely állandó gyógypedagógiai fejlesztést igénylő irrever-zibilis károsodás, és a példaként felsorolt rendellenességek, amelyek gyógype-dagógiai segítséggel vagy esetleg anélkül is, megfelelő nevelési feltételek mellett reverzibilisek, pedagógiai szempontból mindenképpen megkülönböztetett elbírálást igényelnek.

Ezért napjainkban - szintén világszerte - az a törekvés jellemző, hogy e nagy és igen sokféle típusú gyermekcsoport diagnosztizálását, kiválogatását és be-sorolását nagyon gondosan végezzük el, és nevelését differenciáltan oldjuk meg.

Külföldön a több tagozatú kisegítőiskola-modell és új iskolatípusok kialakí-tásával kísérleteznek. Emellett természetesen az általános iskolától is több megér-tést igényelnek az átlagostól kisebb-nagyobb mértékben eltérő gyermekek iránt. Magyarországon is napirendre került a kisegítő iskola szervezeti és tartalmi kor-szerűsítése, és egyre erősödik az az iény és törekvés, hogy az általános iskola fo-kozza toleranciakészségét nagyobb mértékű individuális alkalmazkodás és esély-kiegyenlítő korrekciós nevelési hatások biztosításával.

Hallási fogyatékosok

A hallási fogyatékosság könnyebben körülhatárolható, mint az értelmi fo-gyatékosság. Ez esetben a hallási analizátor különböző károsító okok következté-ben fellépő sérüléséről van szó, amely a beszéd normális fejlődését megakadá-lyozza vagy hátrányosan befolyásolja.

Aszerint, hogy a hallási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk:

l a receptorszerv (fül) 2.a nervus cochlearis, illetve a nervus acusticus (hallóideg) 3.a cortex (a temporalis lebenyben lévő Heschl-féle tekervény) károsodása

folytán (surdomutitas corticalis, leírója a magyar Bárczi, 1936.) létrejött hallási fogyatékosságról.

Egy-egy analizátor sérülése azonban nemcsak a specifikus, ezúttal a hallási funkció kiesését vagy gyengülését okozza, hanem a személyiségfejlődés egészét megváltoztatja. Ily módon a hallássérülés megbontja a pszichés jelenségek funkci-onális egységét, a kommunikációs akadályok következtében a gondolkodási mű-veletek sajátosan szerveződnek, lecsökken és átalakul a külvilágról való információfelvétel, lelassul az ismeretszerzés, nehezítetté válik a szocializálódás.

34

A hallási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint igen sokféle változata

A hallásveszteség, illetve a hallásmaradvány többféle módszerrel vizsgálaté, - - f : " A legmodernebb műszeres eljárás az audiométeres vizsgálat. Audiomé-

- rr érhető a hang magassága hertzben (Hz = a frekvencia vagy a rezgésszám r és a hang intenzitása decibelben (dB = a hangerő logaritmikus egysége),

az értékeket audiogramban vetítjük ki (audiogram = a Hz és dB értékek *>. •: rimáta-rendszerben való ábrázolása).

A hallási fogyatékosság foka szerint két nagy csoportot különítünk el:

1. nagyothallás (30 és 70 dB közötti hallásveszteség), 2. siketség (70 dB-nél nagyobb hallásveszteség).

A hallási fogyatékosok pedagógiai szempontból történő csoportosításához : nban e két kategória nem elégséges. A hallásfok ui. önmagában nem adhat el-

i iz í tást a hallási fogyatékos fejleszthetőségéről. A fejleszthetőség megítélésekor -zenkívül számos más körülményt is figyelembe kell venni, így pl. az iskoláskor r :rti időszak történéseit, a beszédállapotot, az intelligenciaszintet, a normálistól r!:erő személyiségjegyeket stb. így a siketek és nagyothallók alcsoportjait tovább differenciáljuk.10

Siketek

A siketek a hallási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Súlyos hallás-eszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A súlyosfokú hallás-

veszteség alsó határa a hallási funkció totális kiesése. Valamennyiükre közösen jel-lemző, hogy a súlyos hallásveszteség már a természetes beszédfejlődés megindu-lása előtt, vagy annak megindulása időszakában lép fel. Pedagógiai szempontból külön alcsoportot képeznek a dysphasiás siketek, akiknél súlyos fokú hallásvesz-teség és a kommunikáció olyan speciális akadályozottsága áll fenn, ami nem köz-vetlenül a hallásveszteség, hanem a központi idegrendszer járulékos sérüléseinek következménye. Ismérvek:

-beszédmotorikai nehézségek, - nehezített percepció (akadályozza a szájról-olvasást is), - gyengébb szóemlékezet, -a különböző verbális szimbólumok szóbeli és/vagy írásbeli integ-

rációjának problémái.

10 A továbbiakban az összehasonlító szakszótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján. Szerzők: dr. Csányi Yvonne és Gordosné dr. Szabó Anna. Humboldt-Universität zu Berlin. 1983. /Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner./

35

A siketek önálló szógyűjtésre hallás útján nem, vagy csak hosszabb gyógy-pedagógiai ráhatás eredményeként képesek, a beszédmegértés elsősorban vizuáli-san, szájrólolvasás útján történik. A siketek verbális kommunikációja jelentősen el-tér az épekétől: kiejtésük különböző mértékben és formában rendellenes, szókincsük beszűkült, beszédmegértésük akadályozott, nyelvi kompetenciájuk ki-alakulatlan, súlyos elmaradásokat mutatnak az önálló szövegértő olvasás és az írásbeli kifejezés terén is. Elvont gondolkodási képességük, érzelmi, akarati meg-nyilvánulásaik szintén eltérnek a normálistól. Ezért jelentős szocializációs nehéz-ségek jelentkeznek a megtartó emlékezet, a beszédmegértés (szájrólolvasás) és a beszédmotorika területén. A hallásveszteség említett következményei általában csökkenthetők.

A siketek személyiségfejlesztése döntően a hallási fogyatékosok nevelésére irányuló gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) tevékenység révén, korszerű tech-nikai eszközök segítségével valósul meg. Ennek fő célkitűzései: a kommunikációs alapkészségek és képességek kialakítása és fejlesztése, a hallásnevelés, az ismeret-nyújtás, a szociális magatartás korrigálása.

Az általánosan alkalmazott eljárás az auditiv-orális módszer. A dysphasiás siketek egy részénél ezen kivül egyéni foglalkozás keretében, előtérbe kerül az irott nyelv és daktilologia. A siketek általános iskoláiban speciális tantárgyak és tankönyvek segítségével történik a sérülések csökkentése, kompenzálása.

A siketek kommunikációs alapkészségei terén azonban a legkorszerűbb technikai eszközök alkalmazása mellett is fenmaradnak bizonyos hiányosságok.

A siketek többségükben részleges vagy teljes integráció keretében szakmun-kási képesítést szereznek, kedvező esetben integráltan középiskolai és felsőfokú tanulmányokat folytatnak.

Nagyothallók

A nagyothallók a hallási fogyatékosok egyik alapcsoportját alkotják. Enyhe vagy közepes fokú hallásveszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A nagyothallóknál a hallási analizátor károsodása az élet bármely szakaszában fel-léphet.

A nagyothallók a beszédállapot szerint két további alcsoportot alkotnak. Az egyik csoportba azok a nagyothallók tartoznak, akiknek verbális kom-

munikációja kevésbé tér el az épekétől: kiejtésük nem, vagy alig rendellenes, szó-kincsük kismértékben beszükült, beszédmegértésük jó vagy közepes, nyelvi kom-petenciájuk alig érintett, de nehézségek mutatkoznak az önálló szövegértő olvasás és az írásbeli kifejezés terén. Ezen alcsoport tagjai többségükben enyhén vagy kö-zepes fokban nagyothallók. A nagyothallók másik alcsoportjába, azok tartoznak, akiknek verbális kommunikációja nagyobb mértékben tér el az épekétől: kiejtésük érthető, jóllehet több hangot hibásan képeznek, szókincsük jelentősen elmaradhat

36

• -tasakétól, beszédmegértésük közepesen vagy gyengén fejlett, a nyelvi Ita - - • -.ncia, az önálló szövegértő olvasás és az Írásbeli kifejezés terén nagyobb

-ara sokat mutatnak. Ezen alcsoport tagjai töbségükben súlyosan nagyot-• s a halláskárosodás a beszédkiaalakulást megelőzően léphet fel. Ebbe a

+ r ra soroljuk a beszéd kialakulása után megsiketült, tehát a beszédet termé-s & í í z:on már elsajátított siketeket is, akik a beszédmegértéshez a szájrólolvasást

— aliák. A nagyothallók a beszédet hallás útján sajátítják el, a beszéd megérté-« - - - a szájrólolvasás kiegészítő funkciót tölt be. A nagyothallók mindkét csoportjánál • -r V eznek az elvont és logikus gondolkodás, valamint az érzelmi, akarati

—:üvánulások eltérései is. A hallásveszteség említett következményei csökkent-> :' « * agy adott esetben megszüntethetők.

A nagyothallók személyiségfejlesztése döntően vagy részben a hallási fogya-: -okra irányuló gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) tevékenységgel, a hang-

- srtés különböző korszerű technikai eszközeinek segítségével valósul meg. En-:ő célkitűzései: a kommunikációs alapkészségek és képességek fejlesztése, a

- asnevelés, az ismeretnyújtás és a szociális magatartás korrigálása. A nagyot-k jelentős része, függetlenül attól, hogy melyik alcsoportba tartozik, kezdettől

. egy későbbi időponttól integráltan végzi általános iskolai tanulmányait. Ha a : othallóknál az integrált iskoláztatás feltételei nem adottak (családi helyzet, az

. ralános iskola pozitív hozzáállása), vagy a beszédállapot rosszabb, a nagyothal-• általános iskolájában tanulnak, a hallási fogyatékosok nevelésére irányuló

- ;>gypedagógiai tevékenység segítségével. Az integrált tanulást a hallási fogyaté-kok nevelésére specializált utazó tanár segíti. A nagyothallók oktatásában álta-

anosan alkalmazott eljárás az auditív-orális módszer. A nagyothallók általános -kólájában speciális tantárgyak segítségével történik a sérülések csökkentése,

• zmpenzálása. A nagyothallók egy része integráltan szakmunkási képesítést szerez, másik

része hasonlóan integráltan középiskolai, esetenként felsőfokú tanulmányokat végez.

Látási fogyatékosok

A látási fogyatékosság jellemzését a hallási fogyatékosság analógiájára épít-hetjük fel. Ez esetben is jól körülhatárolható fogyatékossági típusról van szó. Itt a látási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérülésével állunk szemben, amely az ember számára oly fontos vizuális tapasztalatszerzést teljesen vagy részlegesen megakadályozza.

Aszerint, hogy a látási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk:

1.a receptorszerv (szem) 2.a nervus opticus, illetve a tractus opticus (látóideg) és a S.cortex (az occipitális lebenyben levő fissura calcarina) károsodása folytán

előálló látási fogyatékosságról.

37

Természetszerűleg a látási analizátor sem csak a látási funkció kiesését vag1

gyengülését okozza, hanem megváltoztatja a személyiségfejlődés egészét is. A vizuális akadályozottság következtében a látás újtán történő megismeré

tökéletlenné vagy teljesen lehetetlenné válik: beszűkül, illetve megváltozik az ér zékelési lehetőség, a mozgás és cselekvéskorlátozottság, a környezettől való foko zott függés, stb. miatt nehezítetté válik a szocializálódás.

A látási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint szintén sokféle változat; van, de itt is két nagy kategóriát különítünk el:

1.gyengénlátás, 2. vakság.

A látás élességét (vizus = V) a Snellen-törttel fejezzük ki. Teljes látásnál ; Snellen-tört értéke 5/5=1.

Gyengénlátás az 5/50 és 5/15 Snellen-értékek közötti vizus. (Az 5/50 az éj látás 1/10-ének felel meg.) Az 5/50 Snellen-érték alatt vakságról beszélünk.

A látási fogyatékosok pedagógiai szempontú csoportosításához azonban csupán a látásélesség meghatározása alapján kialakított két kategória szintén nen elégséges.

Gondosan kell mérlegelni minden olyan körülményt, amely a fejleszthetőség szempontjából befolyásoló tényező lehet.

így pl. figyelembe kell venni a látás minőségi jellemzőit (látásélesség, látótér színlátás stb.), a klinikai kép szerkezetét, az iskoláskor előtti időszak történéseit, az életkort, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérő személyiségjegyeket stb.

Emeljük ki pl. a klinikai kép szerkezetének mérlegelésére vonatkozó szem-pontot.

Ha a látási fogyatékosságot létrehozó kórfolyamat "mozgási iránya' progrediáló (előremenő), azaz romló tendenciájú, ennek pedagógiai következmé-nyeivel már a beiskolázás időpontjában számolni kell.

A fejleszthetőségi prognózis megítélése nagyon nehéz, felelősségteljes fela-dat, komplex vizsgálódást, több szakember (szemész, pszichológus, gyógypeda-gógus) közreműködését igényli és a beiskolázás időpontjában nem is mindig dönthető el. A probléma lényege az, hogy lehetőség szerint azon az úton indítsuk el a látási fogyatékost, amelyen várhatóan később járnia kell, azaz, ha a beiskolá-zás időpontjában gyengénlátónak minősül, de biztonsággal megállapítható a kór-folyamat progrediáló volta, akkor a sikeres rehabilitáció céljából a "vakos életfor-mára" kell felkészíteni. Minden más esetben viszont, vagy ha bármilyen "bizonytalansági" tényező merül fel a döntéskor, a szakszerű látámegőrzés és lá-tásnevelés a feladat.

Végeredményben a látási fogyatékosokat pedagógiai szempontból két nagy csoportra oszthatjuk:

1.a látó tipusuak és 2.a tapintó típusúak csoportjára.

A látó tipusú gyógyító nevelésben részesülő gyermekek a gyengénlátók ál-talános iskoláiba kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök

38

rgitségével, speciális eljárásokkal, látásukat igénybe véve (pl. sikirást tanulnak, ;tás útján olvasnak), végzik tanulmányaikat.

Tapintó típusú gyógyitó nevelésben részesülnek, és a vakok általános isko-l á b a n tanulnak azok a látási fogyatékosok, akik látásukat már nem vehetik ;énybe: a vakok és az ún. gyakorlatilag vakok vagy aliglátók( a fényérzékenyek,

ÍZ ujjolvasók és a nagytárgy-látók). Speciális eszközökkel és eljárásokkal történik íiemélyiségfejlesztésük, pl. tapintásos írást (Braille-írást, és az ún. pontírást és iomború latin betűs írást) tanulnak, olvasni hasonlóan csak tapintás útján képesek.

Alább részletesebben is jellemezzük a látási fogyatékosok két alcsoportját, a akokat és gyöngénlátókat.11

Vakok

A vakok a látási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Vakok azok a gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek látásélessége a teljes látás egytizedét nem haladja meg. Vakoknál a látási analizátor károsodása az élet bármely szaka-szában felléphet.

Pedagógiai szempontból a vakok további két alcsoportba oszthatók: teljesen vakok és aliglátók. Az aliglátók kisfokú maradéklátása nem teszi lehetővé a síkírás olyan szintű elsajátítását, hogy ez a készség az ismeretszerzésben felhasználható legyen.

A látásmaradvány mértéke szerűit az aliglátók további három alcsoportba oszthatók:

- fényérzékenyek (a fény helyét, irányát észlelik), - ujjolvasók (2 méteren belül meglátják az eléjük tartott kéz ujjait), - nagytárgylátók (nagy alakú tárgyakat felismernek).

A látás teljes hiánya a vak gyermek fejlődését megváltoztatja. A tájékozódás akadályozottsága miatt mozgáskultúrájuk elszegényedik, és a vakokra jellemző mozgásformák jelentkeznek. Aliglátóknál a látásmaradvány mértékétől függően a fogyatékosság negatív hatása a mozgásfejlődésre kisebb. A vakoknál a megisme-résben a hallásnak és tapintásnak van kiemelkedő szerepe. A tapasztalatszerzés korlátozottsága miatt tartalmilag szegényes vagy hibás fogalmak alakulhatnak ki. A vakság következményei kihatnak a vakok személyiségének alakulására. Az akadályozott kommunikáció miatt szocializációs problémák is jelentkeznek.

11 A továbbiakban az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján /Szerzők: dr. Csocsán Lászlóné és Gordosné dr. Szabó Anna Humbold t Universität zu Berlin 1983. Szerkesztő: Gordosné és Christa Theiner/

39

A vakok személyiségfejlesztése a látási fogyatékosokra irányuló gyógypeda-gógiai (tiflopedagógiai) tevékenység révén valósul meg. Fő célkitűzései: a vakság következményeinek megelőzése, enyhítése, kompenzálása, az érzékszervek, a megfigyelés, az emlékezet fejlesztése, aliglátóknál a látás nevelése.

A vakok iskolájában speciális módszerek és eszközök segítségével folyik a vakok nevelése és oktatása. Az ismeretszerzés alapja a pontírás elsajátítása. A va-kok részleges vagy teljes integráció keretében meghatározott munkaterületeken szakmunkás képesítést szereznek, kedvező esetben integráltan középiskolai, majd felsőfokú tanulmányokat folytatnak.

Gyengénlátók

A gyengénlátók a látási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. A gyengénlátók azok a gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek szemüveggel korri-gált látásélessége a teljes látás egytizede és egyharmada között van. A gyengénlátás a látási analizátor károsodása következtében az élet bármely szaka-szában felléphet.

A látásveszteség mértékétől és a látás minőségi tényezőitől függően a gyengénlátókra jellemző a vizuális megismerés akadályozottsága, melynek követ-kezménye a tájékozódás és a mozgáskészség korlátozottsága: elmaradt mozgásfej-lődés, általános mozgásos ügyetlenség, inkoordinált mozgások, bizonytalanság. Legfeltűnőbb ez a finommotorika területén.

A gyengénlátóknál a fogyatékosság következtében negatív személyiségje-gyek is kialakulhatnak: szorongás, félelem, agresszió, túlzott érzékenység.

A gyengénlátók személyiségfejlesztése a gyengénlátás és kihatásainak ki-egyenlítése, az ismeretnyújtás, jártasságok, képességek és készségek kialakítása és fejlesztése a gyengénlátókra irányuló gyógypedagógiai (tiflopedagógiai) tevékeny-ség folyamatában valósul meg.

A látássérülés következményei megelőzhetők, csökkenthetők vagy meg-szüntethetők.

A gyengénlátók jelentős része kezdettől vagy egy későbbi időponttól integ-ráltan végzi általános iskolai tanulmányait.

Az integrált tanulást a látási fogyatékosok nevelésére specializált utazótanár segíti. Ha a gyengénlátóknál az integrált iskoláztatás feltételei nem adottak, a gyengénlátók a gyengénlátók általános iskolájában tanulnak. Nevelésük és oktatá-suk speciális oktatási és optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapin-tási analizátor kompenzatív működésének is.

A gyengénlátók nagy része integráltan szakmunkásképesítést szerez, illetve középiskolai, majd felsőfokú tanulmányokat is végez.

40

Beszédfogyatékosok

A beszédfogyatékosok fő csoportja rendkívül sok változatot, típust foglal i cában. Ez az egyik oka annak, hogy a szakirodalomban magának a főcsoport-

i • az elnevezése is igen változatos (beszédhibások, hibás beszédűek, beszédza-írban szenvedők, beszédsérültek stb.).

Minthogy a beszéd az egyik legösszetettebb funkcionális rendszer, tágabb —elemben minden fogyatékosság beszédfogyatékosság is, ui. a gyógypedagógia : ékenységi területére tartozó fogyatékosságok tünetei között a beszéd valami-én jellegzetes sérülése, rendellenessége mindig megtalálható. A következőkben : nban csak a szűkebb értelemben vett, ún. elsődleges beszédfogyatékosságok-

illetve azokkal a beszédfogyatékosokkal foglalkozunk, akiknél maga a be-zédsérülés a főtünet, de nem valamely más főtünet közvetlen következménye-

• ent vagy velejárójaként lép fel a beszéd sérülése is. A beszédfogyatékosok tehát a fogyatékosok egyik főcsoportját alkotják.12

I Ivan - ép fizikai hallással bíró - gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél a be-szédfejlődés (verbális és grafikus) menete nem indul meg, kórosan késik, vagy va-amely területén hibásan működik.

A beszédfogyatékosság legjellemzőbb jegye, hogy a kommunikáció zavart, zányzik vagy torzul a hangzó beszéd,

- folyamatossága, ritmusa felbomlik, - sérül a beszéd megértése, - jellegzetes hibák mutatkoznak az írásban.

A beszédfogyatékosok osztályozásánál elsősorban a tüneteket kell figye-lembe venni. Ennek megfelelően beszélünk megkésett beszédfejlődésűekről • retardált beszédfejlődésűek és aláliások), pöszékről, orrhangzósokról, dadogók-ról, hadarókról, afáziásokról (vagy annak társtüneteiben szenvedőkről).

A beszédfogyatékosság igen változatos megjelenése, súlyossága következté-ben egyes típusai csak potenciális hátrányt jelentenek, amíg mások alapjaiban za-varják meg az emberi kapcsolatrendszert, a társadalomba történő beilleszkedést és az ismeretszerzést.

Pedagógiai szempontból fontos, hogy mely életkorban következett be a ká-rosodás, s hogy funkcionális vagy organikus jellegű és milyen súlyosságú-

A beszédfogyatékosok kezelése gyógypedagógiai (logopédiai) tevékenység során a szülők bevonásával, otthoni gyakorlatok előírásával logopédiai ambulan-ciákon, logopédiai óvodákban és iskolában, logopédiai nyári táborokban egyéni és/vagy csoportos formában történik a beszédfogyatékosságtól, annak súlyossá-gától és egyéb - külső - körülményektől függően.

12 A továbbiakban az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör anyagát is felhasználtam /Szerzők: dr. Palotás Gábor és Vinczéné Bíró Etelka. Humboldt Universität zu Berlin. 1983. Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner/

41

A beszédfogyatékosok döntő többsége teljesen rehabilitálható, másoknál a tünetek csökkenthetők. Akiknél nem érhető el tényleges változás a tünetekben, azoknál a beszédfogyatékosság elfogadtatásával segítheti a környezet a társada-lomba való beilleszkedést.

Alább részletesebben a következő jellegzetes és a leggyakoribb beszédfogya-tékossági típusokat magukba foglaló alcsoportokat tárgyaljuk:

1. hangképzési zavarok, 2. orrhangzós beszéd, 3. a beszédritmus zavarai, 4. a beszéd-, írás-, olvasásképtelenség.

Hangképzési zavarok

A hangképzési (artikulációs) zavarok a különböző beszédhangok, hangcso-portok szabálytalan, rendellenes képzése következtében jönnek létre. Az artikulá-ciós zavarokat más elnevezéssel összefoglalóan pöszeségnek nevezzük.

Az okok (endogén és exogén) nagyon sokfélék lehetnek. Beszélhetünk orga-nikus és funkcionális pöszeségről.

A pöszeség osztályozása több szempont szerint lehetséges.

Jellege szerint lehet dyslalia (torzítás), paralalia (helyettesítés, fölcserélés) és alalia (kihagyás).

Kiterjedése szerint lehet részleges és diffúz (általános). Szerkezete szerint lehet monomorf (egyalakú) és polimorf (több alakú).

Tüneti és egyben pedagógiai (logopédiai) szempontból lehet pl.:

szigmatizmus (selypesség), a sziszegő hangok ("sz", "z", "s", "zs", "c", "cs") torz képzése, illetve paraszigmatizmus, a sziszegő hangok helyett más hangok képzése (pl.: "t", "d", "f", "v");

rhotacizmus (az "r" hang torz ejtése), illetve pararhotacizmus (az "r" hang helyett más hang képzése, pl.: "j", "1", stb.)

lambdacizmus (az "1" hang torz képzése), illetve paralambdacizmus (az "1" hang helyett más hang képzése, pl.: "j", "n", "t");

kappacizmus, illetve parakappacizmus, gammacizmus, illetve paragammacizmus (a "k" és a "g" hang torz ejtése, illetve helyettesítése), és így to-vább az artikulációs zavaroknak számos változata ismeretes.

Az artikulációs zavarokat egyéni és csoportos foglalkozás keretében a logo-pédiai állomásokon, rendeléseken korrigálják. A kezelés időtartama, módja és az artikulációs zavar prognózisa aszerint változik, hogy milyen az "eset", és nem utolsó sorban függ attól, hogy a környezet (család, óvoda, iskola, munkahely) mennyire segíti, illetve akadályozza a kezelés sikerét. Diffúz pöszeség vagy na-gyon elhanyagolt állapot, a kezelés időszakában is kedvezőtlen környezeti körül-mények esetén a másodlagos sérülések rendkívül nehezítik a logopédus munkáját.

42

Orrhangzós beszéd

Az orrhangzós beszéd (rhinolália) a kemény és a lágy szájpad, a garat és az nrrgaratüreg rendellenes működése következtében létrejövő sajátos, dünnyögő tszéd. Az "m", "n", "ny" hangokon kívül más hangok is nazálisan képződnek,

T rrt az egész beszéd nazális színezetűvé válik, ami a magyar nyelv esetében f r ; akkor is beszédfogyatékosságnak minősül, ha nem organikus hátterű, hanem : rossz beszédpélda hatására lépett fel.

Változatai a nyílt (rh. aperta), a zárt (rh. clausa) és a vegyes (rh. mixta) orr-hangzós beszéd.

A felsorolt változatok ismertetésétől eltekintünk, ezek okai és tünetei olyan -: kfélék, hogy tárgyalásuk itt nem lehet feladatunk. Felhívjuk azonban a figyelmet ; farkastorok" és a "nyűlajak" néven ismert rendellenességekre, amelyek követ-• ezményeként orrhangzós beszéd alakul ki. A "farkastorok" helyesen szájpadlás-r.asadék, a "nyúlajak" ajakhasadék. Mindegyik súlyos fejlődési rendellenesség, TŰtéti beavatkozást igényel. A műtét után kezd a logopédus a beszédkorrekció-hoz.

De a logopédiai kezelést az orrhangzós beszéd minden változatánál meg kell előznie szakorvosi vizsgálatnak. Ha az orvosi beavatkozás, illetve kezelés megtör-:ént, a rosszul beidegzett beszéd és annak következményeként fellépő másodlagos sérülések (pl. írászavar, érzelmi, beilleszkedési nehézségek stb.) gyógyító nevelése - többnyire egyéni foglalkozás keretében - a logopédus feladata.

A beszédritmus zavarai

A beszédritmus zavara a beszéd egészére kiterjed. Itt a beszéd egész folya-matának, összhangjának, szerkezetének felbomlásával állunk szemben.

Két jellegzetes beszédfogyatékosság tartozik ebbe a csoportba: a hadarás és a dadogás.

A hadarás főtünete a fokozott beszédkészség A hadarás azonban nemcsak egyszerűen a normálisnál gyorsabb beszéd (tachilalia), ahogyan azt köznapi érte-lemben jellemzik. Valójában gyors beszéd, de alapvető kritériuma a változó, hul-lámzó ritmus is.

A hadarás a központi idegrendszer sérülésére, rendellenes működésére ve-zethető vissza, amelyhez több kiváltó tényező, pl. rosszul beszélő környezet, neve-lési hibák stb. járulnak. A hadarás súlyosabb változatában - a beszédritmus erő-teljes felgyorsulása következtében - a hangok eltorzulnak, a szavak egymásba folynak, a mondatok felismerhetetlenné válnak, azaz szinte érthetetlen beszéd jön létre. Ismert tünet ezekben az esetekben az agrammatizmus (nyelvtanilag szabály-talan beszéd).

43

A hadarás következményeként jellegzetes másodlagos sérülések jelentkez-nek attól függően, hogy milyen életkorban, milyen mértékben és milyen okok kö-vetkeztében lép fel. így pl. írási, olvasási, tanulási nehézségek, különféle neuroti-kus tünetek, beilleszkedési problémák. Mindezek sajátos személyiségszerkezetben összegződnek.

A hadarás prognózisa változó, súlyosabb formái, elhanyagolt esetei nehezen korrigáihatók. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hadaró nem érzi beszédfo-gyatékosságának hátrányát, ha figyelmeztetik, nem hiszi el, hogy beszéde követ-hetetlen. Ez a körülmény nagyon kedvezőtlen a korrekciós munka folyamatában, ti. a hadaró maga nem segít a logopédusnak beszédfogyatékossága leküzdésében.

A dadogás súlyos beszédfogyatékosság. Szintén a beszédritmus zavara a fő tünet, amelyhez a folyamatos beszéd közben fellépő görcsös megakadások járul-nak. A görcs időtartama változó, átlagosan 0,2 mp-től 12,6 mp-ig ingadozhat. A görcs annyira jellemző a dadogásra, hogy csupán ezt alapul véve két csoportra oszthatjuk: a klónusos és tónusos dadogásra.

A klónusos dadogó beszédére a szavak kezdő hangjának vagy szótagjának ismételgetése, a tónusos dadogó beszédére a görcs fellépésekor beálló hangkép-zési képtelenség jellemző.

A görcsös tüneteken kívül a dadogásnak számos más tünete lehet, így kü-lönböző együttmozgások, s a pszichés tünetek igen széles skálája Mindezek az egyéni helyzettől függően szintén sajátos személyiségszerkezetben összegződnek.

A dadogás oka még ma sem teljesen tisztázott. A legújabb kutatások szerint a dadogás bonyolult ok-okozati összefüggésekre vezethető vissza. Alapvető ok a gyenge idegrendszeri típus. Ez azonban önmagában még természetesen nem je-lenti azt, hogy feltétlenül, szükségszerűen fellép a dadogás. Számos kiváltó ok közrejátszása szükséges ahhoz, hogy valaki dadogóvá váljék. Ezt azért fontos tudni, mert a szülő gyakran egy-egy, minden ember életében többször előforduló esemény lezajlásának tulajdonítja gyermeke dadogását. Pl. megijedt egy kutyától, vagy más álattól, vihartól, rossz embertől stb. Ezek és a káros környezeti tényezők természetesen nem becsülhetők le, de hangsúlyozzuk, hogy önmagukban még nem okai a dadogásnak. A kiváltó okok között szerepelhetnek tehát a környezeti tényezők: félelem, rossz bánásmód, helytelen beszédpélda (pl. hadaró szülők), túl-terhelés stb. Ezek a gyenge idegrendszeri típushoz kapcsolódva többnyire még más kiváltó okokkal (pl. a szervezetet erősen megviselő betegségekkel stb.) együt-tesen váltják ki a dadogást.

A dadogás prognózisa nagyon változó. Minden beszédfogyatékosság sikeres korrekciójának feltétele a logopédus és a környezet jó együttműködése. A dado-gás sikeres korrekciója elképzelhetetlen, lehetetlen enélkül. Az enyhébb és időben kezelt dadogás kedvező környezeti körülmények között gyógyítható. A tapaszta-latok szerint a sikeres kezelés egyik nem elhanyagolható tényezője magának a da-dogónak a közreműködése is. (Ellentétben a hadaróval, a dadogó már az iskolás-korban, még inkább felnőttkorban a környezetétől elszenvedett sérelmek élményei miatt maga is mindent elkövet gyógyulásáért.) Az elhanyagolt és ún. makacs ese-tekben azonban kedvező környezeti feltételek mellett is számolni kell a vissza-eséssel vagy sikertelenséggel.

44

A dadogók gyógyító nevelése a logopédiai állomásokon, rendeléseken adott : :elési feltételek között - a szakemberek véleménye szerint - nem eléggé ha-• :ny. Világszerte a szükség szerinti huzamosabb ideig tartó intenzív kezelést ' i ák helyesebbnek a szakemberek. A megoldás módja természetesen függ az ókortól, a súlyossági foktól és számos egyéb körülménytől. Hazánkban ez a le-

-:5ség igen szűkre szabott, jelenleg egyetlen logopédiai intézetünk működik is-: lás korú gyermekek részére (Kőszegen).

Beszéd-, írás-, olvasásképtelenség

A beszédképtelenség (afázia) az írásképtelenség (agráfia) és az :ivsásképtelenség (alexia) ún. részképesség-kiesések. Az agykéreg különböző te-rületeinek sérülése következtében fellépő súlyos rendellenességek. Helyi (lokális) rgyi sérüléseknek is nevezik. Részletesebb ismertetésükre nem térünk ki, mert megértésük alaposabb agyfiziológiai és patológiai ismereteket kíván. Említésükkel részben az a célunk, hogy ezeket a modern pedagógiai szakirodalomban is hasz-nálatos fogalmakat megismerjük, részben, hogy enyhébb és főként gyermekkor-ran gyakoribb típusaikról bővebben is szóljunk.

Az afázia fogalmát elsősorban a felnőttkorban bekövetkezett, valamilyen trauma vagy betegség következtében fellépő beszédképtelenség esetén használjuk. Összetett, sok tekintetben ma is tisztázatlan kórkép. Kutatásával ma már külön tudományág, az aphasiatan foglalkozik. Az afáziások beszédkorrekciója a logopé-diai tevékenység körébe tartozik.

Vitatott, hogy gyermekkori afáziáról egyáltalán beszélhetünk-e. Gyermek-korban az afáziaszerű kórképek elnevezésére a hallónémaság használatos. Ennek is, mint az afáziának motoros és szenzoros, illetve szenzomotoros változatai is-mertek. A motoros hallónéma a beszédet megérti, de nem képes beszélni, a szen-zoros hallónémánál a beszédmegértés sérült.

A gyermekkori beszédképtelenség másik ismert formája a mutizmus (némaság), tulajdonképpen beszédfélelmen alapuló némaság. Ez esetben organi-kus sérülés nincs, ti. a gyermek csak "idegen" környezetben, pl. iskolában nem be-szél. Egyik változata az elektiv mutizmus. Ezt a megjelölést akkor használjuk, ha a gyermek csak meghatározott helyzetben vagy meghatározott személy jelenlété-ben nem beszél. Ez a típus tulajdonképpen már nem is szűkebb értelemben vett beszédfogyatékosság, mert a "némaság" neurotikus tünetként lép fel. Itt a neurózis gyógyító nevelése az elsődleges feladat, ami azonban egyúttal logopédiai feladat is.

Az agráfia és alexia ritka kórkép. Gyakoriak azonban iskoláskorban eny-hébb változataik, amelyekre különösen az utóbbi évtizedekben a pedagógusok fi-gyelme nagyon ráterelődött.

45

Az agráfia enyhébb változata a dysgraphia (írászavar), még enyhébb a graphasthenía (grapho = bevésni, írni, asthenia = gyengeség, írásgyengeség).

Az alexia enyhébb változata a dyslexia (olvasászavar), még enyhébb a legasthenia (lego = olvasni, olvasásgyengeség).

Az okok összetettek, felismerésük sokszor igen nehéz. Lehetséges ui., hogy helyi agyi sérülés következményei, de nem ritkán "csupán" neurotikus tünetek-ként lépnek fel.

Az érintett gyermeket a pedagógus hajlamos debilisnek minősíteni, holott nem az, csak az írás vagy olvasás, illetve többnyire mindkettő terén sérült.

A dyslexiás gyermek ép intellektusa ellenére nem képes társaival együtt ha-ladni. Összetéveszti a hasonló formájú (m-n, j-g-y stb.), a hasonló hangzású (p-b, d-t stb.), a "tükörkép" mássalhangzókat (d-b, p-q, m-w stb.), felcseréli a szótagok hangjait (ár-rá, vár-ráv stb.), nem tud összeolvasni stb. A dysgraphiás gyermek (többnyire dyslexiás is) a betűket összetévesti, fölcseréli, kihagyja. Diktálásra sok hibát követ el, önálló fogalmazáskor szintén, de másolni jó színvonalon tud. A dyslexiás-dysgraphiás gyermek további fejlődésének útját szinte meghatározza, hogy mi történik vele az általános iskola első osztályában. Ha áthelyezik a debili-sek iskolájába, számára inadekvát környezetbe kerül. Az általános iskolában vi-szont írás-olvasási nehézségei miatt előbb-utóbb másodlagosan is sérültté válik. Ha korrepetálással nehezen meg is tanul írni-olvasni, tanulási és beilleszkedési nehézségei megmaradnak, sőt fokozódnak.

Több országban úgy oldják meg e kérdést, hogy az érintett gyermekek az írás-olvasást ún. író-olvasó osztályokban tanulják, s minden más tantárgyat együtt az ép gyermekekkel.

Hazánkban jelenleg szervezett megoldás még nincs ezen a téren. Az utóbbi években a logopédiai rendeléseken növekvő számban foglalkoznak ilyen gyerme-kekkel, illetve egyre több szakember és szakfórum sürgeti az író-olvasó osztályok megszervezését az általános iskolákban.

Mozgásfogyatékosok

A mozgásfogyatékosok főcsoportja is rendkívül sok változatot, típust foglal magában. Ezen a területen is jellemző az elnevezések széles skálája (mozgás-sérültek, mozgásukban zavartak, mozgáskorlátozottak, mozgásszervi fogyatéko-sok, testi fogyatékosok, nyomorékok stb. stb.).

A mozgás valamilyen jellegzetes sérülése a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozó fogyatékosságok tünetei között szintén mindig megtalálható. E főcsoport megítélésekor, jellemzésekor is abból kell kiindulnunk, hogy a főtünet, a mozgásfunkció sérülése, pedagógiai szempontból sohasem szemlélhető izoláltan.

A különféle meghatározások és csoportosítások azonban e témakörben is rendkívül eltérőek. Amikor megpróbálunk tájékozódni a legismertebb osztályo-

46

rendszerekben, számos nehézségbe ütközünk. A kialakult fogalomrendsze-rben, szemléletbeli különbségekből fakadóan, értelmezési átfedéseket találunk.

- í egyeztetni, "rendet teremteni" kívánunk - miközben az elterjedten polgárjogot ert fogalmak használatát nem nélkülözhetjük - óhatatlanul keverjük a

ndszerezési szempontokat. További nehézség az is, hogy a legmodernebb szakirodalomban sem tudunk

an teljes osztályozási rendszerről, amelybe "minden" mozgásfogyatékos beso-lása lehetséges. Feltételezhetően, a kérdés összetettsége miatt, ilyen rendszer

o állítására nem is célszerű törekedni. A pedagógiai gyakorlat viszont sürgeti, veteli a kérdés megoldását, mert a legkülönfélébb mozgásfogyatékosok neve-

ese, oktatása, rehabilitációjának előkészítése és rehabilitálásának megoldása épp-- íy társadalmi kötelezettségünk, mint a többi fogyatékossági csoportté.

A leírtakból már következik, hogy a mozgásfogyatékosság összefoglaló ~ eghatározására nem törekszünk, és az egész témakört a teljesség igényével még azlatosan sem tárgyaljuk.

A mozgásfogyatékosság okai (endogén és exogén) nagyon sokfélék és mint ~ás főcsoportoknál, összetettek.

Mindenekelőtt különítsük el a mozgásfogyatékosok két nagy, viszonylag jól > örülírható alcsoportját, a testi fogyatékosok és a tulajdonképpeni mozgássérül-tek csoportját.

Azonos főcsoportba tartozásukat az indokolja, hogy mindegyik esetben kü-lönböző mértékű mozgáskorlátozottsággal állunk szemben, s ebből következően, sok más körülménytől függően, jellegzetes, sajátos személyiségfejlődéssel.

A fő különbség az, hogy a testi fogyatékosság fogalmába azokat a rendelle-nességeket soroljuk, amelyek nem idegrendszeri eredetű károsodások, hanem meghatározott fejlődési rendellenességek vagy balesetek következményei. Ide tar-toznak a csonka vagy csonkolt végtagúak és a súlyos testi deformitásuk miatt mozgáskorlátozottak.

Enyhébb fokú testi fogyatékosság esetén, ha a szociokultúrális körülmények jók a családban, nem indokolt, sőt kedvezőtlen az ép gyermekektől elkülönített is-koláztatás.

A súlyosabb fokban testi fogyatékos gyermek azonban már speciális intéz-ményben történő elhelyezést igényel.

Az orvossebészeti eljárások, valamint különböző gyógyászati segédeszközök alkalmazásával csökkenthetik a mozgáskorlátozottságot. Az érintett gyermek el-térő fizikai állapota, felépítettsége, testsémája és ebből következően tevékenységé-ben, egész életvezetésében, személyiségstruktúrájában is eltérő volta miatt főként óvodás- és kisiskoláskorban gyógyító nevelést igényel.

Az idegrendszeri eredetű mozgászavar jellege szerint lehet plégia (bénulás), amikor mozgásképtelenség lép fel, paresis (hűdés), amikor a mozgás-képesség csökkent, és hypermotilitás (túlmozgás).

Kiterjedése szerint lehet monoplégia, illetve monoparesis (egy végtagra terjed ki), hemiplégia, illetve hemiparesis (a test fél oldalára terjed ki), paraplégia, ill. paraparesis (a két alsó végtagra terjed ki), di-, vagy tetraplégia, il-letve di-, vagy tetraparesis (négy végtagra terjed ki). Megjegyezzük, hogy a való-

47

ságban a legváltozatosabb átmeneti formák is lehetségesek, így ez a beosztás tájé-koztató jellegű séma.

Az izomtónus állapota szerint lehet spasticus (görcsös) és atóniás (petyhüdt).

A sérülés helye szerint lehet centrális (agyi) és perifériás (gerincvelői). A felsorolt jellemzők a különböző klinikai képeknél más-más kapcsolódás-

ban jelentkezhetnek. Az így létrejöhető sokféle típusból tájékozódásul két, ismétel-ten viszonylag jól körülírható alcsoportot említünk, amelyekbe egyúttal a leggyakoribb típusok is besorolhatók:

1.a perifériás és 2.a centrális mozgásfogyatékosság.

A perifériás eredetű, petyhüdt bénulást okozó mozgásfogyatékosság klasszikus példája a status post-Heine-Medinem (járványos gyermekbénulás, más néven gyermekparalízis, leíróiról Heine-Medin-féle megbetegedés utáni álla-pot). Az alapbetegség a poliomyelitis vírus által létrejött gyulladás, amely a ge-rincvelő elülső szarvaiban levő mozgató neuronokat támadja meg. Enyhébb és sú-lyosabb formái jöhetnek létre. A súlyosságtól és a létrejöhető másodlagos sérülé-sektől függően a post-Heine-Medines gyermek ép gyermekekkel együtt is járhat iskolába, vagy mozgásjavító általános iskolába, illetve légzésbénulás esetén speciá-lis kórházi osztályon részesül gyógyító nevelésben.

Mint közismert, ez a ellen súlyos következményekkel járó vírusmeg-betegedés ellen sikerrel vette fel a küzdelmet az orvostudomány. A hazánkban is ismert Sabin-féle vakcina (vakcina = elölt vagy legyengített kórokozók, illetve ártalmatlanná tett mérgező anyagok) kötelező adagolása óta (1957) a gyermek-paralízis megbetegedés gyakorlatilag megszűnt.

A perifériás eredetű kórképekhez tartozik még pl. a spina bifida (gerinc-hasadék, fejlődési rendellenesség) és más mozgásfogyatékossággal járó kórkép is. Az érintett gyermekek is gyógypedagógiai (szomatopedagógiai) ellátást igényelnek.

A centrális eredetű mozgásfogyatékosság egyik szintén klasszikus típusa a cerebral palsy (agyi bénulás). Oki, tüneti, topográfiai (anatómiai tájleírás szerinti, lásd: kiterjedés), súlyossági stb. szempontból egyaránt igen sokféle lehet. E válto-zatos szindróma első neves kutatója és leírója az angol szülész, Little (1853) volt, ezért összefoglalóan, közismerten ma is Little-kórnak nevezik. Azóta a téma kuta-tása nagyon előrehaladt, a cerebral palsyval pl. az USA-ban külön intézet foglal-kozik (American Academy for Cerebral Palsy), szakirodalma világszerte rendkí-vül nagy.

Hogy mennyire összetett problémáról van szó, jellemzésül Little-re hivat-kozhatunk, aki a főtünet (az izmok általános spasticitása) mellett az esetek többsé-génél az intellektuális funkciók károsodását is leírta. Ma is az a vélemény, hogy összetett és igen változatos szimptómákból álló szindrómáról van szó. "A cerebral

48

palsy esetek sohasem korlátozódnak egyedül mozgászavarokra, hanem ezekhez értelmi, észlelési, felismerési és egyéb, a sensorium körébe sorolt tünetek társul-nak."13

Ez a körülmény a pedagógiai szempontú osztályozást természetesen nagyon megnehezíti. Fokozza a nehézségeket, hogy hazánkban jelenleg nincs kellő számú speciális intézmény a mozgásfogyatékosok számára, ily módon a differenciált pe-dagógiai ellátás és a meglévő intézmények közötti "munkamegosztás" továbbfej-lesztése is indokolt.

Az ún. motorikus dysfunkciósok konduktív pedagógiai ellátása a Mozgás-sérültek Nevelőképző és Nevelőintézetében történik. A konduktív pedagógia rendszerét a magyar Pető András dolgozta ki a felszabadulás utáni évtizedekben.

A mozgásfogyatékosok gyógypedagógiai, speciális szomatopedagógiai ne-velése, oktatása és rehabilitációjának előkészítése a mozgásjavító általános isko-lákban folyik.

A szomatopedagógiai csoportosítás a betegség által kiváltott klinikai tünetegyüttest - a kialakult mozgásképet tekinti alapnak és nem a patológiai fo-lyamatot vagy a betegség etiológiáját.14

így a klinikai kép alapján kialakított mozgásfogyatékossági kategóriák a következők:

Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok csoportja

Ebbe a kategóriába tartoznak a felső és alsó végtag veleszületett fejlődési rendellenességei, a különböző fajtájú és súlyosságú összenövések, hiányok (pl. syndaktylia, polydaktylia, amélia, meromélia, stb.), továbbá aló és felső végtag szerzett (amputáció, trauma), különböző méretű hiánya.

Petyhüdt bénulást okozó kórformák csoportja Az alsó motoros neuron sérülése következtében kialakult kórképek, megbe-

tegedések csoportja, az érző vagy mozgató idegpályák, valamint mindkettőnek a sérülése az izomzat petyhüdt jellegű bénulását eredményezi.

Ide soroljuk a myopathiához tartozó különböző kóreredetű megbetegedése-ket, amelyeknél az izomerő csökkenése és az izomatrophia áll előtérben.

Korai agykárosodás utáni mozgásrendellenességek csoportja A centrális idegrendszer, a felső motoros neuron prae-, peri- és postnatális

sérülése következtében kialakult állapot, az infantilis cerebralis paresis (továbbiakban ICP) tünetegyüttese tartozik ebbe a kategóriába.

Egyéb eredetű, mozgásrendellenességet okozó kórformák csoportja Az eddigi csoportokba nem sorolható, a gyermekkorban gyakrabban előfor-

duló, veleszületett vagy szerzett megbetegedések csoportja (pl. reumatológiai, or-topédiai elváltozások - törpeség!).

13 HÁRI M. - ÁKOS K: Konduktív pedagógia I. Budapest, 1971. Tankönyvkiadó 108. old.

14 Dr. Bernolák Béláné: Ismeretek a mozgásfogyatékosságok köréből Budapest, 1992. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola

49

A pedagógiai szempontú további csoportosításnál szükséges figyelembe venni a mozgásszervek sérülését kiváltó kórok és a létrejövő mozgáskárosodás jel-lege mellett a mozgási funkció és a fizikai képességek csökkenésének mértékét, az életkort, a megelőző orvosi-egészségügyi, pedagógiai hatásokat, a mozgásfogya-tékos intelligenciaszintjét, képességeit és egyéb fogyatékosságait, a normálistól el-térő személyiségjegyeket és a szocializálhatóság lehetőségét is.15

A mozgási funkció sérülése azonban - különösen a veleszületett vagy korai gyermekkorban szerzett károsodásoknál - nem tekinthető csupán a mozgás el-szigetelt károsodásának. A mozgásos akadályozottság kihathat a pszichoszomati-kus fejlődésre és a cselekvéses tapasztalatszerzésre, az interperszonális kapcsola-tok alakulására. A mozgásképesség csökkenése fokozhatja a sérült izolációját, ne-hezíti szocializációját. Mindezek alapvetően befolyásolhatják a gyermek értelmi kibontakozását és érzelmi, akarati életének fejlődését.

A mozgássérült személyiségfejlesztéséhez egyéni elbírálás szerint átmeneti-leg vagy tartósan sérülésspecifikus pedagógiai és egészségügyi feltételek szüksé-gesek, amelyek a mozgásfogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai (szomato-pedagógiai) tevékenység révén biztosíthatók. Ilyen módon a mozgási fogyatékos-ság következményei csökkenthetők, illetve megszüntethetők.

A mozgásfogyatékosok gyógypedagógiai nevelésének szerves része a moz-gásszervi rehabilitáció. A sérülésspecifikus mozgásnevelés mint nevelési főfeladat, a többi (általános) nevelési feladattal együtt, egységesen szolgálja a nevelést és ok-tatást.

Az iskola elvégzése után további adekvát egészségügyi gondozás, speciális testnevelés, sport, jogi és szociálpolitikai segítség útján történik részleges vagy teljes rehabilitációjuk. Felnőttkorban a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Or-szágos Szövetsége nyújt társadalmi támogatást.

Érzelmi, akarati fogyatékosok

Erre a csoportra is jellemző, hogy a típusok, változatok száma rendkívül nagy, az elnevezések hasonlóan sokfélék (nehezen nevelhetők, problémásak, emo-cionálisan sérültek, érzelmileg-akaratilag zavartak, társadalmi fogyatékosok stb. stb.).

A főcsoport belső osztályozása világszerte kiforratlan, annál is inkább, mert ezen a területen sokáig a pszichiátriai megközelítés uralkodott, majd, amikor a pedagógiai szempontú osztályozás kezdett előtérbe kerülni, a "fogyatékosság" fo-

^ A befejező rész az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján /Szerző: dr. Benczúr Miklósné. Humboldt Universität zu Berlin. 1983. Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner/

50

r;Imának mindenkori értelmezésétől függően szűkebben vagy tágabban kezelték - agá t a főcsoportot is. Ennek megfelelően a különböző országokban és nyelvterü-eteken mind a terminológiahasználat és a belső osztályozás, mind az érintettek r-edagógiai ellátása terén nagy eltérések vannak.

Minthogy azonban napjainkban már világszerte uralkodóvá vált az a szem-r'.et, hogy a sérült személyiség fejlesztése a legkülönfélébb típusok esetében egya-

ránt speciális pedagógiai (a specifikum megjelölésétől függően: gyógypedagógiai, rehabilitációspedagógiai, pszichopedagógiai stb., lásd: gyógypedagógiai tevé-kenység) feladat, a probléma lényegét tekintve erre a főcsoportra vonatkoztatva is egyre egységesebb felfogás alakul ki.

A főcsoportra jellemző fő tünet az érzelmi, akarati funkciók sérülése, en-nek következtében válik sérültté a személyiségfejlődés, inadaptálttá a személyiség.

Az eddig tanultak alapján tudjuk, hogy a főcsoportok mindegyikére jellemző a következményesen fellépő inadaptáltság, annyira, hogy vannak országok, ahol a g y ó g y p e d a g ó g i a tevékenységi területére tartozókat összefoglalóan inadaptáltaknak nevezik. Mégis, mivel e főcsoport tulajdonképpeni fő jellemzője a beilleszkedési, alkalmazkodási zavar, hazánkban legújabban az ebbe a főcso-portba tartozókat nevezzük összefoglalóan inadaptáltaknak. (Megjegyezzük, hogy ennek a legújabb szemléletnek egy korábbi, a maga idején nagyon haladó előzménye volt a magyar gyógypedagógiai szakirodalomban az a felfogás, hogy a gyógypedagógiai tevékenységi területére tartozók tágabb értelemben mind szemé-lyiségsérültek, a most tárgyalt főcsoport pedig a többi főcsoport mellett a szűkebb értelemben vett személyiségsérültek kategóriája.)

Az oki tényezők itt is igen sokfélék és összetettek. Mint feltételezéssel, szá-molnunk kell endogén okokkal is: a szociális beilleszkedést nehezítő, ún. geneti-kusan determinált "kedvezőtlen alkat"-tal. Az exogén károsító tényezők között számon tartjuk az idegrendszert károsító különböző biológiai ártalmakat, amelyek ez esetben "csak" magatartási, beilleszkedési rendellenességekhez vezetnek. Pl. adott esetben a postencephalitises (agyvelőgyulladás utáni) állapot vagy a más biológiai károsító tényezők következményeként is létrejöhető ún. minimai cerebral palsy (minimális agyi károsodás).

Az oki tényezők összetettségét minden főcsoportnál hangsúlyoztuk. Itt erre különösen felhívjuk a figyelmet, s egyben kiemeljük a pszichoszociális károsító té-nyezők meghatározó szerepét.

A sérülés okai és a primer következmények című fejezetben kifejtettük a pszichoszociális károsító tényezők jelentőségét. E főcsoport oki tényezői között ezek a leggyakoribbak, illetve ha endogén vagy exogén biológiai károsító tényezők jelen vannak is, bizonyíthatóan a miliőártalmak a meghatározók, mert ezek lesz-nek a kiváltó és súlyosbító tényezők. Ezért helyesebb, ha e főcsoportnál bio-pszi-cho-szociális okokról beszélünk.

Ez a körülmény igen nagy jelentőségű. Arra figyelmeztet, hogy az inadaptáltság az esetek jelentős részében megelőzhető, de a gyógyító nevelés ha-tékonysága is nagymértékben fokozódik, ha az érintettek kedvező környezeti fel-tételek között élnek, aktuálisan is és a későbbiekben is.

51

Az a paradoxon, hogy a pszichoszociális károsító tényezők között pl. az is-kolai ártalom fogalma a szakirodalomban polgárjogot nyerhetett, önmagában is bizonyítja a probléma jelentőségét, s természetesen egyúttal a pedagógustársada-lom és a tanügyi irányítás nagy felelősségét is jelzi.

Az érzelmi, akarati funkciók különböző súlyosságú sérülése jellemző klini-kai képek: a neurózis, a pszichopátia és a pszichózis fő tünete.

E klinikai képek a pszichiátria körébe tartozó klasszikus kórképek. Ennek el-lenére pontos meghatározásuk és osztályozásuk még ma sem alakult ki.

A pszichiátriai tankönyvek, kézikönyvek eltérően jellemzik őket, csak abban egységesek, hogy pontos leírásukra nem vállalkoznak. Pedig az ide vonatkozó szakirodalom egyre gazdagabb. Különösen a neuróziskutatás került az elmúlt év-tizedekben az érdeklődés középpontjába. Érthetően, ti. a neurózis - mint koráb-ban már volt róla szó - korunk egyik jellegzetes betegsége lett.

A neurózis, a pszichopátia és a pszichózis részletes bemutatására, tárgyalá-sára nem térünk ki. Különösen nem a felnőttkori típusokéra, ezek a pszichiátriai tankönyvek terjedelmes fejezeteit képezik. De a gyermekkorit is csak vázlatosan érintjük.

A neurózis (idegbetegség) a szervezet testi és pszichés működésének külön-böző zavaraiban megnyilvánuló funkcionális rendellenesség, kimutatható organi-kus elváltozások nélkül.

A neurotikus gyermek többnyire vézna, sápadt, könnyen elpirul, jelentékte-lennek tűnő izgalmalaa heves szívveréssel reagál, gyakran elszédül, elájul, hány, gyomra és feje fáj, étvágytalan, alvási zavarokkal küzd. Mindezek következtében érzékeny, változó hangulatú, sértődékeny, magába zárkózott, fáradékony, nyugta-lan. Legtöbbje a legkisebb zajra összerezzen, félénk, idegen személy megjelenése, főként orvos jelenléte pánikot vált ki belőle, de még a hajvágás ellen is tiltakozik. Fél a vihartól, állatoktól, ismeretlen emberektől, helyzetektől. Kisgyermekkorban különösen igényli a megszokott felnőtt jelenlétét, közellétét. Nem mer egyedül bemenni homályos, sötét szobába, hevesen tiltakozik attól, hogy otthon magára hagyják. Sötétben nem alszik el, legalább ajtónyílásnyi kapcsolatot követel a szom-szédos szobával, ahol a támaszt nyújtó felnőtt tartózkodik.

Az iskolában figyelemzavarokkal küzd, ha úgy tűnik, hogy figyel, akkor sem emlékszik a hallottakra, mert közben elbámészkodik, "máson jár az esze". Szabály-és kötelességtudata korának nem megfelelő, tanulási és főként beilleszkedési ne-hézségei vannak.

A neurotikus gyermeket csak környezetében és környezetével együtt szemlélhetjük, jellemezhetjük és ítélhetjük meg.

Magatartásmintái, viselkedésformái könyezetétől meghatározottak és attól válnak egyre inkább meghatározottakká. A neurotikus gyermeknek nem jellem-zője az agresszió, dühkitörés, a disszociális, sőt az antiszociális magatartás. Ha ezek megjelennek, akkor a környezeti károsító tényezők hatására következménye-sen és nem szükségszerűen fellépő tünetek.

Mindebből az következik, hogy a gyermek valójában a kedvezőtlen környe-zeti hatások következtében válik neurotikássá, és ha azzá vált, akkor ismételten a

52

s- • kedvezőtlen környezeti tényezők következtében válik különböző mértékben s I inadaptálttá, majd válhat disszociálissá, sőt antiszociálissá. i - l A pszichopátia betegség határát súroló személyiségzavar. Számos meghatá-

rozása ismert a pszichiátriai szakirodalomban, ezzel együtt nem ritka az a felfogás i- 1 sem, hogy tulajdonképpen maga a fogalom nem is helyes, "éppen tág értelmezhe-

tősége miatt, mely csak az orvosnak kényelmes, hogy egyes nehezen osztályoz-I- fl nató eseteit általa címkézhesse, vagy külön "gyűjtőládába" rakhassa."16

Példaként néhány jellemző vélemény: "a pszichopátia nem elmebaj, nem ér-n • telmi fogyatékosság, de a normálistól mégis elütő lelki alkat", a "neurózis mindig b H környezeti ártalom, a pszichopátia pedig örökletes hajlamból ered"17, "a pszicho-

pátia megjelöléssel azon funkcionális rendellenességeket célszerű összefoglalni, amelyek a normálistól csupán mennyiségi eltéréseket mutatnak egyes szemé-lyiségvonások irányában, ellentétben a betegségekkel, amelyek már minőségi el-változásokat hoznak létre", "diszharmóniásan fejlett személyiségek, akiknek egyes személyi összetevői között nincs meg a kellő összhang, ezért a társadalomba ne-hezen illeszkednek be, és a társadalom is másként ítéli meg őket, mint az átlagem-bereket", a "pszichopátia vele született sajátságok alapján kedvezőtlen külső té-nyezők közrejátszása következtében létrejött kóros személyiségfejlődés, melynél a kortikoszubkortikális kölcsönhatások zavara áll fenn" stb. stb.18

így érthető az is, hogy a pszichopátia osztályozására eddig megszámlálha-tatlan kísérlet történt. Az osztályozások többnyire önkényesek, tanulmányozásuk során arról győződhetünk meg, hogy a legtöbb esetben valamilyen következetes rendszerezési elv sem hámozható ki belőlük. így - különböző szerzők - négy, nyolc, tíz, sőt több alcsoportját is megkülönböztetik aszerint, hogy melyik pszicho-lógiai és pszichiátriai irányzat követői.

A gyermekkori pszichopátiára vonatkozóan különösen megoszlanak a vé-lemények.

Tény azonban, hogy gyermekkorban, az eddig ismertetett személyiségsérü-lésektől jellegzetesen eltérő, különböző személyiségzavarok lehetségesek, ame-lyeknek fő tünete az érzelmi, akarati funkciók sérülése, és ennek következtében különböző súlyosságú, de az ide sorolható esetek mindegyikében viselkedési, beilleszkedési zavarok lépnek fel, sőt kedvezőtlen környezeti hatásokra disszociális, súlyosabb esetben antiszociális magatartás alakul ki.

A gyógypedagógiai szakirodalomban a pszichopátiás gyermekek három tí-pusát tartjuk közismerten számon: az autista, a hisztériás és a kényszeres pszi-chopatákat.

16 BÖSZÖRMÉNYIL. - Mussong - Kovács E.: Orvosi pszichológia Budapest, 1967. Tankönyvkiadó 280. old.

17 ILLYÉS Gy-né: A pszichopata gyermek és fiatalkorú In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 363. old.

18 BÖSZÖRMÉNYI L. - Mussong - Kovács E.: Orvosi pszichológia Budapest, 1967. Tankönyvkiadó 279-80. old.

53

Az autista pszichopatára (autizmus = öntörvényűség, a pszichiátriában a schizophrenia = hasadásos elmebaj egyik jellemző tünete) az jellemző, hogy "beszűkül", a realitásoktól elszakadva saját világába zárkózik, környezetével, még a legszűkebbel sem alakít ki megfelelő kapcsolatot. Kisgyermekkorban beszéde ki sem alakul (lásd: mutizmus), de metakommunikációra sem képes, csupán tár-gyakhoz, helyhez, helyzetekhez ragaszkodik. Ha később lép fel, a már kialakult kapcsolatai szűnnek meg, súlyos esetben lassan dementálódik.

Az autizmus problematikája az elmúlt években az érdeklődés előterébe ke-rült. Alább korszerű szemléletéről olvashatunk néhány fontos gondolatot.19

"Az autizmussal kapcsolatos számos kérdésben mai felfogásunk azonos a klasszi-kus nézetekkel, számos kérdésben azonban élesen különbözik tőlük. Egyértelmű, hogy az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható syndroma, amely kü-lönböző, agyi dysfunctiót okozó tényezők hatására jöhet létre. Jelenlegi tudásunk alapján alcsoportokat egyértelműen elkülöníteni nem lehetséges.

A klinikai kép igen sokféle lehet, az autizmus súlyossága, az értelmi színvo-nal, az egyéb képességek, illetve fogyatékosságok és a gyermek személyisége függvényében. A klasszikus típusok (Kanner-sy., Asperger-sy.) helyett, a gyakor-lati szempontok szerint Lorna Wing (31) a következő phenomenológiai csoporto-kat írta le (megjegyezve, hogy a gyermekek fejlődésük során típust válthatnak, te-hát nincs szó mereven különálló diagnosztikus entitásokról):

- izolált típus: szociális környezetről nem vesz tudomást, kapcsolatot nem tűr, szemkontaktust nem vesz föl, nem beszél, vagy csak sztereotip módon, funk-cionális cél nélkül. Tartását, mozgását, aktivitását is bizzarrériák, szimpla, főleg mechanikus sztereotípiák jellemzik. Számos halmozottan sérült, értelmi fogyaté-kos gyermek tartozik ebbe a csoportba. Prognózisa a legrosszabb;

- passzív típus: viszonylag jó értelmű, inkább a feltűnő passzivitás, mint a bizarr viselkedés jellemzi, szociálisan nem kezdeményező, de közeledést eltűr, ezért a fejlesztés esélyei ennél a csoportnál a legjobbak;

- bizarr típus: viszonylag jó verbalitás és értelem, esetleg a normálisát is meghaladó mennyiségű szociális kezdeményezés jellemzi ezt a csoportot. Kapcso-lataik nélkülözik a kölcsönösséget, a partner személyiségének figyelembevételét, felületesek. Közeledéseik gyakran inadequatak, sztereotip jellegűek, pl. tartal-mukban (azonos, vagy azonos témakörű kérdések sztereotip özöne, személyi ada-tokról, közlekedésről stb.)

A hagyományos felfogással, amely az autizmust rendkívül súlyos és rendkí-vül ritka elmebetegségnek tartotta, szemben áll az a felismerés, hogy az autizmus súlyos és enyhébb formái, illetve a teljes és a részleges - atípusos képek egy spektrumon helyezkednek el, és az átmeneti, nehezen diagnosztizálható eseteken át a normalitás övezetébe olvadnak. Az enyhébb esetek diagnózisa igen fontos, mert az érintettek a súlyosakhoz hasonló jellegű segítségre szorulnak. Ertelemsze-

19 Dr. Balázs Anna: Az autizmus korszerű szemlélete Orvosi Hetilap 1991/51. sz.

54

-len, a diagnosztikus módszerek finomodásával és így az enyhébb, illetve komp-- ebb esetek egyre gyakoribb felismerésével az autista és PDD-populáció egyre rdesebb. Ez a tény is magyarázhatja a különböző statisztikai adatok közti el-

•t ~ tmondásokat. A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem

í "chosisnak tartjuk, hanem állapotnak, mégpedig fogyatékos állapotnak. Ennek r. egfelelően nem gyógyítható; az esetleg jelentős mértékű fejlődés mellett az alap-ető károsodás az egész életen át fennáll. A várható élettartamot az autizmus nem

befolyásolja." A hisztériás pszichopata (hystera = anyaméh, innen ered az a régi, téves fel-

:: gás, hogy a hisztéria csak a nők betegsége) átmenetileg vagy tartósan a legkü-rnfélébb testi tüneteket produkálhatja, ezért a köztudatban helytelenül szimu-insnak tartják, gyakran nevetség tárgyává teszik, sőt büntetik.

A hisztériás tünetek jóval hevesebbek, "szenzációsabbak", mint a neurotikus rünetek. Ismert pl. a hisztériás némaság, vakság, bénaság stb. Találó jellemzés sze-rint: "Amikor a normális gyermek lelki izgalomra elhalványodik, a hisztériás el-rjul; ha a normális gyermek undorodik, a hisztériás hány; ha az egy pillanatra megdermed, ez tartósan megbénul...".20

A hisztériás tünetek sokszor rohamszerűen jelentkeznek. A roham mindig a környezettel való konfliktushelyzetet reprezentálja, éppen ezért meghatározott helyzetekben és személyek jelenlétében lép fel, és mindig "célja" van. Ellentétben az epilepsziás rohammal, a hisztériás beteg "kiszámítja", "megrendezi" a jelenetet, azért testi sérülés a roham következtében nem éri, vegetatív funkcióin azalatt is uralkodik.

A kényszeres pszichopatára mozdulatok, cselekvések, gondolatok szigo-rúan betartott rend szerinti ismételgetése jellemző. "Valamely személyiség kény-szerítve érzi magát, ceremóniás ismétléssel, többnyire sztereotip módon, bizonyos dolgokat gondolni, mondani, tenni, azoktól félni, miközben tudatában van an-nak, hogy az teljesen értelmetlen."21

E kényszeres cselekedetek szintén csak az adott környezetben és azzal együtt értékelhetők. Mindig védekezést, menekülést jeleznek, volt vagy lehető konfliktusokkal függnek össze, és ezek nyomán fejlődnek merev rendszerré.

A pszichózis (elmebetegség) súlyosfokú személyiségzavar. Eredetére, meg-határozására, osztályozására a pszichiátriai szakirodalomban szintén számos fel-fogás ismert. Vitatott, hogy gyermekkori pszichózisról egyáltalán beszélhetünk-e. A vita jogos, mert a felnőttkori pszichózisok annyira jellegzetesek, "felnőttspecifikusok", hogy valójában kérdéses az azonos fogalomhasználat. A

20 ILLYÉS GV -né: A pszichopata gyermek és fiatalkorú In.: ILLYÉS Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia

^ Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 369. old. 21 ILLYÉS Gy-né: A pszichopata gyermek és fiatalkorú

In.: ILLYÉS Gy -né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 369. old.

55

pubertárskorban jelentkező tünetek azonban már egyre jobban hasonlítanak a felnőttkori pszichózis tüneteihez, igy ifjúkori pszichózisokról mindenféleképpen beszélhetünk.

Modern gyermekpszichiátriai felfogás szerint a felnőttkori pszichózisok két ismert tipusa: a schizophrenia (hasadásos elmezavar) és a mania-depressiva (fázisokban, szélsőséges hangulati változásokkal jelentkező elmezavar: ingerlé-kenység, nyugtalanság - búskomorság, levert lelkiállapot) már gyermekkorban is jelentkezhet.

Életkorok szerint még tovább differenciálható változatai vannak. Tünetei végeredményben az ismertetett pszichopátiás típusokra jellemző tünetekből te-vődnek össze, azzal a különbséggel, hogy itt azok kifejezettebbek, súlyosabbak. A pszichopátiás gyermek esetleg csak "különc" az ép gyermekek között, "kilóg" a közösségből, a pszichotikus gyermek viszont egész személyiségére jellemző bi-zarrságával, érzelmi-hangulati szélsőségeivel, súlyos kontaktuszavaraival, érzék-csalódásaival, szorongásaival, nemritkán suicidum (öngyilkosság) kísérleteivel tűnik ki, a laikus számára is kifejezetten beteg benyomást kelt.

Az érzelmi, akarati fogyatékosok pedagógiai szempontú csoportosítása és differenciált gyógypedagógiai ellátása hazánkban napjainkban van kibontakozóban.

Az érzelmi, akarati fogyatékosok pedagógiai szempontú osztályozásánál az okok és főtünet figyelembe vételén kívül jelentős szerepet kap a sérülés mértéke, valamint a gyógypedagógiai (pszichopedagógiai) segítségnyújtás ideje. A pszicho-pedagógiai tevékenység elsősorban az inadaptáltak és a nehezen nevelhetők cso-portjaira specializálódik.22

A sérülés mértéke általában, de nem minden esetben jellemző módon a beil-leszkedés, alkalmazkodás, viselkedés zavarában mutatkozik meg, így a gyógype-dagógiai tevékenységet ez nagymértékben meghatározza.

Az érzelmi-akarati sérülés túlnyomórészt reverzibilis. Megfelelő időben tör-ténő beavatkozással a károsodás helyrehozható, a személyiségfejlődés harmoni-kussá változtatható. így a gyakorlatban a fogyatékos kifejezés helyett az érzelmi-akarati sérült, mint enyhébb és kevésbé determináló kifejezést használjuk. Ennek megfelelően az érzelmi-akarati fogyatékos nevelésében kiemelt szerepet tulajdoní-tunk a prevenciónak.

A fejlesztés csak akkor igényel speciális intézményes nevelést, ha a preven-ció késik, valamint az extrém mértékű, akut sérülések esetében, mikor is az inté-zeti elhelyezés átmenetileg szükséges.

Az érzelmi-akarati sérülés jellegétől és mértékétől függ teljes, vagy részleges rehabilitációjuk.

22 A továbbiakban az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján /Szerző: Volentics Anna. Humboldt Universität zu Berlin 1983. Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner/

56

Inadaptáltak

Az inadaptáltak - legújabban - az érzelmi-akarati fogyatékosok egyik al-csoportját alkotják. Olyan gyermekek és fiatalok, akiknél az érzelmi-akarati fejlő-dés extrém mértékű és/vagy hosszan tartó bio-pszicho-szociális károsodások kö-vetkeztében súlyosan sérül. Az inadaptáció kialakulásában ma még számottevő tényezőnek tekinthető a preventív tevékenység késése, illetve elmaradása, vagy eredménytelensége.

Az inadaptáltak jellemzői az emocionális egyensúly felbomlása, a szorongá-sok, félelmek, önértékelési zavarok kóros mértéke és/vagy a rögzült vegetatív funkciózavarok, valamint a szociális fejlődés zavara következtében kialakuló ala-csony frusztrációs tolerancia, a beállítódás és belátás képességének, a normakép-ződésnek hibái és/vagy hiányosságai, az agresszív telítettség, az agresszió szocia-lizálatlan levezetési módjai, a kapcsolatteremtés, beilleszkedés akadályozottsága. Társuló tünetként gyakran jelentkezik a kognitív funkciók zavara is, mely a tanu-lási nehézségekben, a tanulási képtelenségben, vagy a hibás motiváció következ-ményeként kialakuló súlyos alulteljesítésben nyilvánul meg. Jellemzőnek tekint-hetjük azt is, hogy a gyógyító-nevelés hiánya vagy eredménytelensége esetén a to-vábbiakban a neurotikus és/vagy antiszociális fejlődésirány rögzül, melynek kö-vetkeztében a fiatal neurotikussá és/vagy antiszociálissá válhat.

Az inadaptáció tünetei esetenként már az alacsonyabb életkori szakaszokban is megtalálhatók, jellemzőnek azonban a serdülőkori megjelenést tekinthetjük. Gyógyító-nevelésük intézményesen, speciális otthonokban és nevelőintézetekben történik. Átnevelésük célja az emocionális egyensúly helyreállítása, a szociális fej-lődés hibáinak korrigálása, hiányosságainak pótlása, a kognitív funkciók javítása. Kezelésük az orvos-pszichológus-gyógypedagógus team munkájával valósul meg.

Az inadaptáltak gyógyító-nevelésük befejeztével eredeti környezetükbe visszahelyezhetők. A gyógyító-nevelés eredményeinek megtartását az e célra szervezett, önálló utógondozói hálózat hivatott biztosítani.

Nehezen nevelhetők

A nehezen nevelhetők az érzelmi-akarati fogyatékosok egyik alcsoportját al-kotják. Olyan gyermekek és fiatalok, akiknél az érzelmi-akarati fejlődés a külön-böző pszicho-szociális ártalmak és/vagy organikus károsodások következtében zavart szenved. A személyiségfejlődés zavara azonban nem súlyos mértékű, pszichopedagógiai tevékenység által a nehezen nevelhető gyermek eredeti kör-nyezetében rendezhető.

A tünetek változatos kombinációban fordulnak elő. Főbb jellemzőik az ér-zelmi-akarati élet sérülése következtében keletkező szorongások, félelmek, önér-

57

tékelési zavarok, melyek az addig normális fejlődés menetét megbontva, további tünetképződéshez is vezethetnek. Ezek a kognitív és motoros funkciók zavarai (teljesítményromlás, észlelés, emlékezet, figyelem és/esetleg gondolkodási műve-letek hiányosságai, hypermotilitás, kóros lassúság, tic), valmint a szociális fejlődés zavarai (kapcsolatteremtés, alkalmazkodás, beilleszkedés problémái, csökkent frusztrációs tolerancia, agresszív és autoagresszív megnyilvánulások), melyekhez a vegetatív funkciók zavarai is társulhatnak. Kis részüknél az érzelmi-akarati élet fejlődésének sérülése következményes, mely a kognitív funkciók zavara, vagy az egyéb biológiai kárásodások nyomán jön létre.

A nehezen nevelhetőség tünetei bármelyik életszakaszban felléphetnek. Na-gyobb gyakorisággal azonban a kisiskolás korban, valamint a serdülés szakaszá-ban jelentkeznek.

A nehezen nevelhetők gyógyító-nevelése eredeti környezetük megtartása mellett túlnyomórészt a nevelési tanácsadókban és gyermekideggondozókban tör-ténik. Kezelésük az orvos-pszichológus-gyógypedagógus team munkájával való-sul meg. A pszichopedagógiai tevékenységet az ok-okozati összefüggések figye-lembevételén túl, alapvetően meghatározza a tünetképződés folyamata, a tünetek egymásra épülése is.

A nehezen nevelhetők állapotának rendezése a sérülés mértékének megfe-lelő időtartamú kezelést követően általában megvalósul, a gyermek vagy fiatal a család és a tágabb társadalmi környezet számára újra problémamentessé válik. A preventív intézkedések hiányosságaiból következik, hogy ma még a nehezen ne-velhetők közül nem mindenki jut el a megfelelő tanácsadókba, gondozóintéze-tekbe.

Halmozottan fogyatékosok

A főcsoport elnevezése is utal arra, hogy ez esetben több fogyatékosság együttes jelenlétéről van szó. (A többszörösen sérültek, többszörösen fogyatéko-sok elnevezések is használatosak.)

Fontos tisztázni, hogy a halmozott fogyatékosság esetében két vagy több el-sődleges főtünettel állunk szemben, és nem valamely fogyatékosságra épülő má-sodlagos, következményes fogyatékossággal vagy fogyatékosságokkal.

Lehetséges, pl. a siketség+vakság, az értelmi fogyatékosság+nagyothallás, a vakság+beszédfogyatékosság, továbbá pl. a testi fogyatékosság+gyöngénlátás+ér-zelmi-akarati fogyatékosság stb. stb. együttes jelenléte.

A halmozott fogyatékosság diagnosztizálása sokszor nagyon nehéz feladat. Könnyen, laikus által is felismerhető pl. a siket-vakság, de nem ugyanez a helyzet pl. az értelmi fogyatékosság és más fogyatékosságok, vagy pl. a mozgásfogyaté-kosság és más fogyatékosságok esetében, amikor gyakran következményesen, má-sodlagosan fellépő sérülések tűnnek szintén elsődleges fogyatékosságnak. Külö-

58

nősen az enyhébb fokú fogyatékosságok igényelnek ilyen vonatkozásokban na-gyon körültekintő, esetleg hosszan tartó megfigyelésen, mindig komplex vizsgála-ton alapuló pontos diagnosztizálást, amely azért igen fontos, mert az adekvát gyógypedagógiai munka megtervezése csak ennek alapján lehetséges. A halmo-zott fogyatékosság tehát a fogyatékosságok egyik főcsoportját alkotja.23

A halmozott fogyatékosságra jellemző, hogy egy vagy több biológiai káro-sodás következtében több területen is jelentkező, egymással nem közvetlen oki kapcsolatban álló elsődleges fogyatékosság van jelen. Minden elsődleges fogyaté-kosságnak meglehetnek a további másodlagos következményei is. Ezek, mint pszicho-szociális akadályozottságok az elsődleges fogyatékosság (pl. hallási fo-gyatékosság, látási fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy mozgási fogyaté-kosság) természetéhez igazodnak. A halmozott fogyatékosság a közvetlen oki kapcsolatban álló többi fogyatékosságon keresztül a fejlődésre és a személyiség-szerkezetre meghatározott módon hat, így nem egyszerűen elkülönült fogyatékos-ságok szummálódásáról van szó, hanem egy sajátos új típus megjelenéséről.

A halmozott fogyatékosság tüneti képében jelentkező mindegyik részfogya-tékosság különböző súlyosságú lehet, közös vagy eltérő eredettel. A különböző kórokok keletkezhetnek egyidőben, vagy egymástól eltérő időpontban.

A halmozott fogyatékosság diagnosztikájában különösen az értelmi fejlett-ség szintjének reális megállapítása okoz nehézséget, miután a tényleges intelligen-ciát a többi sérülés elfedheti. Ezért a halmozott fogyatékosság tüneti képében az értelmi fejlettség gyakran egy kategóriával súlyosabbnak tűnhet, mint a tényleges képesség. A halmozott fogyatékosság jellemző pszichoszociális következményei között a legfeltűnőbb a különböző szinten és mértékben meglevő kommunikációs akadályozottság.

A halmozott fogyatékosság csoportosítása a fő tünetek és a súlyosság válto-zatos kombinációit követi. Érzékszervi- és mozgásfogyatékosságokhoz társulhat enyhe-, középsúlyos- és súlyos értelmi fogyatékosság.

Annak, eldöntése, hogy a tüneti képben melyik tekinthető "vezető fogyaté-kosságnak", sokszor nem lehetséges a tünetek összefonódottsága miatt.

A halmozott fogyatékosság gyógypedagógiai befolyásolása csak úgy lehet eredményes, ha a sérülésspecifikus beavatkozás mindegyik részfogyatékosságot figyelembe veszi. Ha az egyik elsődleges károsodás későbben keletkezik, a fejlesz-tés esélyei kedvezőbbek. Ehhez a halmozott fogyatékosság összetevőinek és a kö-vetkezményes akadályozottságoknak pontos diagnosztizálására van szükség, mert a célzott befolyásolás csak így válik lehetségessé. A halmozott fogyatékosság összetett struktúrájának sajátosságai szerint az egyes részfogyatékosságok külön

23 A továbbiakban az összehasonlító szakszótár XX. rész a "Populáció sajátosságai" alapján /Szerzők: Lányiné dr. Engelmayer Ágnes és Gordosné. Humboldt Universität zu Berlin 1983. Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner/

59

böző mértékben befolyásolhatók. A halmozott fogyatékosság sokféle előfordulása miatt a gyógypedagógiai beavatkozás igen jelentős individuális alkalmazkodást, és minden esetben sérülésspecifikus feltételeket kíván.

A halmozott fogyatékosság gyógypedagógiai befolyásolására létesített in-tézmények a fogyatékosok intézményrendszerének az utóbbi időben fokozatosan kialakuló új típusai.

A halmozott fogyatékosok számának növekedése indokolttá teszi a halmo-zott fogyatékosság összetett struktúrájának oki elemzését, a pszichoszociális kö-vetkezmények pontos felmérését, a kommunikációs akadályok kiküszöbölését, vagyis a kérdéssel való komplex foglalkozást.

60

Rehabilitáció

Gyakran találkozunk a rehabilitáció fogalmával a mindennapi életben is, de főként a különböző szakterületeken, pl. a jogi, az orvosi, a pszichológiai, a peda-gógiai és a gyógypedagógiai szakirodalomban egyaránt.

Bevezetésképpen két alapfogalom tisztázása szükséges: a habilitáció és a rehabilitáció fogalmaké. Mindkettő latin eredetű szó.

Habilitáció = képesítés, rehabilitáció = visszahelyezés előző jogokba. A két fogalom ezen eredeti jelentése régi keletű, és amint általában a fogal-

mak jelentése változik, különösképpen a rohanó XX. században, ezeknek a fogal-maknak a jelentése, értelmezése is módosult az idők folyamán. Nem törekedve teljességre és részletességre, ami a változást illeti, jellemző, hogy a habilitáció fo-galmát a XX. században elsősorban az egyetemi magántanári cím elnyerésével összefüggésben használják (külföldön sok helyen napjainkban is), valamilyen tu-dományterületen magas szinten képzett szakember, pl. a bölcsészeti tudományok valamelyikéből habilitált, vagyis az egyetemi magántanári címet viselheti.

A rehabilitáció fogalmát a XX. században elsősorban jogi és közigazgatási értelemben használják, ily módon a rehabilitáció = jó hír, alaptalanul vádolt vagy hibáztatott személy becsületének visszaállítása, rehabilitálni = jó hírnevet visszaállítani, becsületet visszaadni.

A rehabilitáció szóhasználat azonban a XX. században a jog és a közigazga-tás területén kívül az orvostudományban is kezd elterjedni, de itt is és a már fel-sorolt egyéb tudományterületeken is főként és valójában a második világháború után nyert polgárjogot.

Ez azzal a sajnálatos ténnyel függ össze, hogy a második világháború alatt és után nagyon megnövekedett az ún. csökkent munkaképességűek száma, akiknek újra munkába állítása, visszahelyezése a társadalomba mind a társadalom, mind az egyén szempontjából igen nagy jelentőségű programmá vált.

A rehabilitáció orvosi értelmezése kézenfekvő. Azt jelenti, hogy ha a beteg, sérült ember az orvosi kezelés sikeres befejezése után ugyanazt a feladatot, mun-kakört, amelyet korábban betöltött, nem képes ellátni, de munkaképes, átképzés, újra kiképzés útján a felgyógyulás utáni állapotnak megfelelő munkába állít-ható, azaz "visszahelyezhető" a társadalomba.

Az orvostudomány nagyarányú fejlődése az utóbbi évtizedekben közismert. Ennek következményeként a régebben gyógyíthatatlan betegségek egy része gyógyíthatóvá vált, illetve különböző gyógyászati segédeszközök alkalmzásával, miután a munkatevékenységek nagymérvű specializálódása is kialakult, a koráb-

ól

ban tehetetlenségre ítélt, munkaképtelenné vált ember most számos munkafolya-mat elvégzésére alkalmas.

Érthető tehát, hogy a rehabilitációs törekvések előtérbe kerültek, kibővültek, kialakult az úgynevezettt rehabilitációs irányzat Országonként rehabilitációs szövetségek, társaságok szerveződtek (pl. Magyar Rehabilitációs Társaság), ezek összefogásával Nemzetközi Rehabilitációs Társaság (International Society for Rehabilitation of the Disabled) jött létre, sőt több országban olyan speciális intézmenyek kezdték meg működésüket, amelyeknek a rehabilitációs tevékeny-ség közvetlen feladatukká vált. Magyarországon is vannak ilyen intézmények, pl. a szociális foglalkoztató intézetek.

A rehabilitációs gondolat kiterjesztése szükségszerűen magával hozta a rehabilitáció fogalmának változását. Már nemcsak a felnőttkorban megbetegedett, megsérült, majd felgyógyulás után új munkafeladatok végzésére átképzett embe-rek társadalomba való visszahelyezésére vonatkoztatják, hanem a gyógypedagó-gia tevékenységi területére tartozókra is, akik többségükben nem életük későbbi szakaszában, egy volt egészséges, munkaképes, már "képesített" állapot után igénylik a rehabilitációt.

Bebizonyosodott ui., hogy a vele született vagy kisgyermekkoruktól fogya-tékosok "rehabilitálása" is lehetséges. Ez az előző fejezetben tanultakból egyértel-műen következik. És nemcsak a kevésbé súlyos fokban fogyatékosok képesek a társadalomban megállni a helyüket, hanem - különböző mértékben bár, de - a súlyosabb fokban fogyatékosok is. A kiváló munkateljesítményt nyújtó, alkotó munkára is képes hallási, látási vagy mozgási fogyatékos stb. ember mellett pl. az értelmi fogyatékos is "rehabilitálható". Még a súlyos fokban sérült értelmi fogya-tékos fiatalok és felnőttek között is megtaláljuk a legegyszerűbb részfeladatokat (termelő részmunkafolyamatokat is) végző embert.

A rehabilitációs törekvés kiterjesztése felbecsülhetetlen jelentőségű. Korunk egyik ellentmondása azonban - a nagymérvű specializálódás és ezzel együtt az egységes elvek, szemlélet hiánya - itt is jelentkezik. A különböző szakterületek nem mindig tevékenykednek összehangoltan rehabilitációs törekvéseik megvaló-sításakor. Ez a fejlődés velejárója, amit a szakemberek az utóbbi évtizedekben fel is ismertek, és napjainkban éppen az a törekvés a jellemző, hogy a rehabilitáció igen sokrétű, szerteágazó területén minden érdekelt szakterület összefogásával, összahangolásával fejlődjék tovább ez a nagyszerű társadalmi program.

Ehhez a felgyorsult ütemű fejlődésből szintén szükségszerűen következő elvi, elméleti tisztázatlanság megszüntetése is elengedhetetlenné vált.

A rehabilitáció néhány fontos elvi, elméleti kérdése a legújabb szakiroda-lom alapján röviden a következőkben foglalható össze.

A rehabilitációs feladatok megoldása az egyenlő emberi jogok mindenkire kiterjesztésének alapelvéből fakadóan össztársadalmi feladat A középpontban ebben az összefüggésben is az ember áll, annak a közösség, a társadalom érdekei-vel összhangban álló egyéni boldogulása.

Ez a szemlélet egyértelműen megszabja a rehabilitációs törekvések és intéz-kedések lényegét. Azt jelenti, hogy a rehabilitációt igénylő ember izoláltságát szakszerű segítséggel, irányítással a lehetőségek maximumáig meg kell szün-

62

tetni: képességeit, önállóságát kifejleszteni, fokozni, számára a szűkebb és tágabb közösségben a neki megfelelő tevékenységi területen helyet adni össztársadalmi kötelesség. Nem adományt, indokolatlan kedvezményt, hanem önbecsülést, em-beri méltóságot fokozó, a közösséghez tartozást kifejező, a társadalomban kiala-kult és szokásos, munkájáért járó törvényes ellenszolgáltatásokat kell nyújtani számára, amely kizár mindenfajta kihasználást, kiszolgáltatottságot, megbélyegzést.

A rehabilitációs törekvések kibővítése egyben differenciáltabb fogalomér-telmezést is igényel. így pl. egy minket elsősorban érdeklő kérdés az, hogy a gyógypedagógia tevékenységi körébe tartozóknál a rehabilitáció alapvető ismér-vei: a visszahelyezés, újrabeillesztés, korábbi státus elismerése érvényesek-e.

Nem minden esetben. A gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók-nak a többsége ui. veleszületetten vagy kisgyermekkortól fogyatékos. E nagyszámú csoportoknál tehát nem beszélhetünk előző ép állapotról, az épek tár-sadalmában már volt helyzetről, igy az e csoport tagjaira irányuló tevékenységek nem rehabilitációs, hanem habilitációs (ebben az összefüggésben beilleszkedést segitő) hatásúak.

A differenciált fogalomértelmezés és -használat nem fölösleges elméletieskedés.

A rehabilitáció (visszahelyezés) és a habilitáció (behelyezés) megjelölés ui. azokat a különbségeket is kifejezi, amelyek a gyakorlati, módszertani tennivalók-ban jelentkeznek. Esetenként egészen eltérőek a feladatok és feladatmegoldások attól függően, hogy vissza- vagy behelyezünk valakit a társadalomba, átképezünk vagy kiképezünk valakit, egy már volt vagy sohasem volt helyzet létrehozásán fá-radozunk.

Mindezek ellenére általában napjainkban is minden esetben egységesen a re-habilitáció fogalmát használják, mi is ezt tesszük. Ennek oka, hogy nemzetközileg ez az átlalánosan elterjedt fogalomhasználat, így csak szűkebb szakmai körökben és akkor használunk differenciált megjelölést, ha a tárgyalt téma szempontjából a pontos elkülönítés lényegbevágó.

A rehabilitáció, amint az eddigiekből már látható, a társadalmi tevékeny-ségformák egyike, amely adott, a társadalomból különböző okok miatt "kikerült" emberek társadalomba való vissza- (vagy be-) helyezésére irányul.

Ezúttal is azonban szűkítsük ezt a nagyon tág témakört, s fordítsuk figyel-münket a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozókra.

A gyógypedagógia tevékenységi területére tartozókra irányuló rehabilitációs tevékenység komplex társadalmi tevékenység. Ez azt jelenti, hogy a fogyatékosok rehabilitációja több tevékenységforma együttes hatásának eredményeként való-sul (hat) meg, így elsősorban a gyógypedagógiai, az orvosi, a jogi, a szociálpoli-tikai, a munkaügyi, esetleg más tevékenységformák közreműködésével.

Az adott fogyatékos egyén társadalmi boldogulásához ui. gyógypedagógiai segítséget, orvosi ellátást, jogi védelmet, szociális támogatást, munkalehetőséget és megfelelő munkafeltételeket igényel. A felsorolt tevékenységformák a fogyaté-kos egyént élete egész folyamán elkísérik, egy-egy életszakaszában közülük több is jelen lehet, illetve egyik vagy másik uralkodóan előtérbe kerülhet, de végered-

63

ményben rehabilitációja folyamatában egyaránt részt vesznek, közös cél érdeké-ben integrálódnak.

A rehabilitáció lehet teljes vagy részleges. Teljes a rehabilitáció akkor, ha az illető egyén felnőtté válásakor önálló

életvezetésre képes; szűkebb és tágabb környezetébe beilleszkedik, az abban ki-alakult normák szerint él, dolgozik, önálló keresete van, családalapításra képes stb.

Részleges (sok változatot, fokozatot magában foglaló) rehabilitációról akkor beszélünk, ha az egyén felnőtté válásakor továbbra is szervezett, intézményes se-gítségnyújtást igényel, de az adott közösség (intézet, munkahely, család) tevé-keny tagja, a közös feladatok végzésében, megoldásában részt vesz.

Magyarországon a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók (re)habilitációja napjainkban igen biztatóan fejlődik. Különböző államigazgatási és társadalmi szervek, intézmények, termelőüzemek, szövetségek, társaságok, egye-sületek vesznek részt hivatalból vagy társadalmi összefogással ennek a program-nak a megvalósításában.

A még meglevő akadályozó tényezők közül a (re)habilitációs munka folya-matában részt vevő különböző szakterületek kellő összehangoltságának hiányát és főként az épek részéről még mindig tapasztalható elutasító magatartást kell ki-emelnünk. Ez utóbbi különösen nagy mértékben gátolja a (re)habilitációs munka eredményességét.

Köztudomású, hogy a munkába állás idején a megbélyegző megkülönbözte-tés még az ép, volt állami gondozott fiatalokat is sújtja. Ismert az épek idegenke-dése az elmegyógyintézetben gyógykezelt munkatársaikkal szemben is. Fokozott a közvélemény elutasítása a fogyatékos ember esetében. A gyógypedagógia tevé-kenységi területére tartozók többsége gyermekkorban speciális, gyógypedagógiai iskolákban tanul, jelentős számban gyógypedagógiai intézményekben élnek, nem-ritkán teljes izoláltságban.

A különböző megbélyegző jelzőket már gyermekkorban rájuk ragasztja a közvélemény. De (re)habilitálhatóságukban nemcsak a laikus ember, hanem a szakemberek egy része is kételkedik. Pedagógusok, orvosok állnak jó esetben tájé-kozatlanul a problémával szemben, nemritkán szintén elutasítóan. Véleményük, magatartásuk pedig a szülők, hozzátartozók és a hatókörükbe tartozó közvéle-mény számára érthetően meghatározó, éppen ezért a felelősségük is igen nagy.

Az ép emberek elutasító magatartásának megváltoztatása csak következetes, tudatos és bizonyára még hosszan tartó felvilágosító munka eredményeként re-mélhető. A felvilágosító munkában a pedagógustársadalom minden tagjának, a gyógypedagógusokon kívül az óvónőknek, az általános és középiskolai tanítók-nak, tanároknak stb. egyaránt részt kell venniük.

A gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók (re)habilitációjának komplex folyamatában az egyik legállnadóbb és leghatékonyabb tevékenységi forma a gyógypedagógiai tevékenység.

64

Gyógypedagógiai tevékenység

A gyógypedagógiai tevékenység a rehabilitációs tevékenység egyik for-mája, a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók (fogyatékosok) szemé-lyiségfejlesztésére: nevelésére, oktatására irányuló speciális pedagógiai tevé-kenység.

Hasonlóan a "neveltek" közös megjelölését célzó gyűjtőelnevezésekhez (lásd: gyógypedagógiai tipológia), a fogyatékosok nevelésére irányuló pedagógiai tevé-kenység specifikumának megjelölésére is történelmileg többféle elnevezés alakult ki a különböző országokban és nyelvterületeken.

A gyógyító nevelés a legrégebbi. Német nyelvterületen találkozunk vele először. GEORGENS és DEINHARDT 1861-ben Lipcsében megjelent kétkötetes művükben használják ezt a fogalmat (heilerziehung = gyógynevelés). A gyógynevelést az akkor már külön intézményrendszerben nevelt összes fogyaté-kos, az ő megjelölésük szerint "nem egészséges" típusra: az értelmileg súlyosabb fokban sérültekre, a siketekre, a vakokra, a testi és erkölcsi fogyatékosokra irá-nyuló nevelőtevékenységnek tartják. Ez a nevelőtevékenység - szerintük - abban tér el az "egészségesek" nevelésétől, hogy pedagógiai eszközökkel, nevelési ráhatásokkal kiegyenlíti a fennálló és meg nem szüntethető fogyatékosságot, neve-lés útján gyógyít.

Magyarországon a századfordulótól használjuk a gyógypedagógiai (gyógyító-nevelő) tevékenység elnevezést. Több neves, nemzetközileg is elismert szakemberünk munkássága nyomán alakul ki az ún. gyógypedagógiai irányzat amely szerint a különböző típusú fogyatékos egyének (elsősorban gyermekek) személyiségfejlesztése egységesen pedagógiai eljárásokkal történő gyógyításként értelmezhető.

Azóta a gyógypedagógia történetében a pedagógiai eljárásokkal történő gyógyításról külföldön is és Magyarországon is nagyon sok vita folyt. Napjaink-ban is vannak, akik nem tartják megfelelőnek e speciális pedagógiai tevékenység specifikumának közelebbi, pontosabb megjelölésére a gyógyító jelzőt. Többnyire azért, mert a gyógyítás-gyógyulás fogalmakat még mindig csak egyes klasszikus orvosi irányzatok értelmezése szerint tartják használhatónak, így gyógyulásnak csak a morfológiai elváltozások megszűnését fogadják el. Nem veszik figyelembe az orvostudomány területén általánosan érvényesülő szemléletváltozást, azt, hogy a gyógyítás-gyógyulás fogalmakat századunkban már nemcsak ilyen szűken ér-telmezik (lásd pl. a pszichoterápiát, amely nem más, mint pedagógiai úton történő gyógyítás, vagy a kompenzációt, ami elfogadottan a gyógyulás egyik formája). Mások azon az állásponton vannak, hogy bármilyen eljárással, akár pedagógiával történjék is a gyógyítás, az az orvos dolga, azaz a gyógypedagógia tevékenységi körébe tartozók személyiségfejlesztő folyamatából a gyógypedagógusra csak az ismeretnyújtás (szűken értelmezett oktatás) feladatait kívánják bízni. Kialakultak olyan felfogások is, amelyek szerint e speciális pedagógiai tevékenység specifikumát differenciáltan, attól függően kell megjelölni, hogy az milyen fogya-

65

tékossági típusra irányul. Ily módon a gyógyító nevelés elnevezés az irreverzibilis károsodások esetén nem, a reverzibilis károsodások esetébn viszont jogos és in-dokolt. Végül vannak, akik a modern kutatási eredmények és szemlélet hatására csupán a gyógyító nevelés elnevezést nem tartják szerencsésnek, attól félve, hogy az a közvéleményt félrevezeti, azt sugallja, hogy pl. a siket gyermek hallását, a vak gyermek látását, vagy az értelmi fogyatékos gyermek "értelmét" ígérjük vissza-adni.

Napjainkban, miközben e tevékenységet világszerte általában speciális pe-dagógiai tevékenységnek nevezik, hangsúlyozva azt, hogy pedagógiai tevékeny-ség, arra törekednek a szakemberek, hogy a specifikumot is kifejezően, pontosan megjelöljék.

Ez többféle megközelítésből, többféle szempontból lehetséges. A gazdag vá-lasztékból csak jellemző példákat említhetünk, hozzátéve azt, hogy ugyanazon nyelvterületen és országban is használnak többféle megjelölést is.

így pl. a különpedagógiai, rehabilitációs pedagógiai, orvosi pedagógiai, pszichopedagógiai, readaptációs, kompenzáló, korrekciós, regenerációs, támo-gató, helyreigazító stb. tevékenység megjelölések egyaránt használatosak gyűjtő-elnevezésként és/vagy résztevékenység megjelölésére.

Megállapítottuk, hogy a gyógypedagógiai tevékenység a rehabilitációs tevé-kenység egyik formája, a fogyatékosok személyiségfejlesztésére: nevelésére, okta-tására irányuló speciális pedagógiai tevékenység.

Mint rehabilitációs tevékenységforma a fogyatékosok (re)habilitációjának komplex feladatai közül a pedagógiai feladatokat oldja meg, ezzel a társadalmi integrációra, társadalmi boldogulásra készíti elő őket. A gyógypedagógiai tevé-kenység tehát pedagógiai tevékenység.

A gyógypedagógiai tevékenység mint pedagógiai tevé-kenység

A gyógypedagógiai tevékenységre mindazok az általános ismérvek jellem-zőek, amelyek minden pedagógiai tevékenységre:

- történelmileg kialakult tevékenység, - meghatározott cél-, feladat- és eszközrendszere van, - meghatározott színterek szükségesek feladatainak végrehajtásához.

A fogyatékosok nevelése is céltudatos tevékenység, a személyiség meghatá-rozott irányban történő fejlesztése, valamilyen ideálisnak tartott embereszmény alapján való formálása.

A gyógypedagógiai tevékenység körébe tartozók nevelésének folyamatában a célrendszer meghatározását az dönti el, hogy a koronként változó fogyatékos emberképből az adott gyógypedagógiai irányzat, illetve intézmény milyen konk-

66

rét, közvetlen eszményt modellál, azaz milyenné törekszik fejleszteni, formálni, alakítani neveltjeit.

A cél felé haladás során a gyógypedagógiai tevékenység folyamatában azu-tán ismereteket közvetítünk és dolgozunk fel, fejlesztjük az értelmi és más képes-ségeket, alakítjuk a világképet, formáljuk a munkához való viszonyt, tudatosítjuk a közösségi élet alapvető szabályait, fejlesztjük annak készségeit, stb.

A gyógypedagógiai tevékenység mint speciális tevékenység

A gyógypedagógiai tevékenység az általános pedagógiai tevékenységhez viszonyítva speciális tevékenység. Ez abból következik, hogy fogyatékos egyé-nekre irányul, akiknek fejlődésmenete, személyiségszerkezete eltér a normálistól, s ezért fejlesztésük is eltér az épekétől,sérülésspecifikus feltételeket igényel.

A sérült személyiség fejlesztésének folyamatában a sérült funkciókat is kor-rigálni kell.

A sérült funkciók korrigálása a sérült idegrendszer működési elvén, a kompenzatórikus átszerveződésen alapszik. (Kompenzáció = kiegyenlítés, egyen-súlyba hozás.)

Mi a kompenzatórikus átszerveződés? A szervezet átrendeződési folyamata akkor, ha valamilyen funkció (hallás,

látás stb.), funkcionális rendszer (beszéd, írás, olvasás, számolás stb.) betegség, sé-rülés vagy műtéti beavatkozás következményeként megsérül, megszűnik vagy ki sem alakul.

Mit eredményez a kompenzatórikus átszerveződés? Az elvesztett vagy sérült funkció helyreállítását vagy pótlását, új funkciók

kialakulását, ennek végeredményeként az egész szervezet egyensúlyba hozását. Hogyan zajlik le a kompenzatórikus átszerveződés? A különböző károsító tényezők hatására más-más funkciók sérülnek. Az or-

ganizmus szerveinek és szervrendszereinek szoros kapcsolatai és kölcsönhatásai következtében azonban a szervezet egészét érintő patológiás (kóros) folyamatok indulnak meg.

Egyidejűleg bekapcsolódik a szervezet védekező mechanizmusa is, mobili-zálódnak (mozgósítódnak) a tartalékforrások, s megindul egy, a patológiás fo-lyamatokkal ellentétesen ható folyamat is: a kompenzatórikus átszerveződés.

Ebben az átszerveződési folyamatban a központi idegrendszer játssza a ve-zető szerepet. Minden esetben jellemző közös törvényszerűség: a központi ideg-rendszer irányításával a szervezet egésze részt vesz az átrendeződésben.

Két tényező játszik fontos szerepet

67

1.az idegrendszer különböző részei között fennálló kapcsolatok sokrétűsége, 2.az idegrendszer plaszticitása (a funkcionális rendszerek összetevőire, lánc-

szemeire jellemző kölcsönös helyettesíthetőség).

Ismert, hogy a fejlődés normális menetében is lejátszódnak átszerveződési folyamatok. Az egyén a számára megnehezített helyzetekben, sokféle formában kompenzálja nehézségeit. Régi, közismert jelentése a kompenzáció fogalmának a kisebbségi érzés kiegyenlítésére törekvés is. A jelenség tudományos magyaráza-tára az utóbbi évtizedekben a modern neurofiziológiai kutatások keretében vég-zett kompenzációkutatások eredményeként került sor. A. R. Lurija és iskolája közléseiből ismert pl., hogy a pszichikus fejlődés korai szakaszaiban az egyén ho-gyan kompenzálja gondolkodási nehézségeit az emlékezés folyamatával (memorizálás), a fejlődés későbbi szakaszaiban viszont az emlékezés nehézségeit hogyan kompenzálja a gondolkodás szervező lehetőségeivel (sajátos, egyéni rend-szerezéssel történő ismeretrögzítés). Más pszichikus folyamatokban hasonló jelen-ségek figyelhetők meg. Ezekben az esetekben is kompenzatórikus átszerveződés zajlik le, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy itt az idegrendszer nem sérült, a potenciák adottak a megfelelő folyamat lezajlásához, csupán arról van szó, hogy az egyén valamilyen többnyire közvetlen, külső nehezítő ok miatt a meglevő lehe-tőségeket nem használja ki. E példák esetében köznapian fogalmazva: az illetőnek rossz a tanulási módszere.

A kompenzatórikus átszerveződés automatikusan (öngyógyulás) is létrejön, létrejöhet.

Valamilyen idegrendszeri sérülés esetén, a góchoz közvetlenül csatlakozó területen ideiglenesen tétlenségi állapot lép fel, ami egy ideig eltart, majd fokoza-tosan eltűnik, az ideiglenes gátlás alatt levő idegszövet visszatér normális, esetleg legyengült, de eredeti állapotába.

Az automatikus kompenzáció azonban csak könnyebb és részleges sérülések esetén jellemző. Súlyosabb és diffúz (kiterjedt) sérülésekkor a kompenzatórikus átszerveződés automatikusan nem következik be

Súlyosabb és diffúz sérülésekkor a kompenzatórikus átszerveződés csak tervszerű segítséggel, irányítottan, fokozatosan, meghatározott stádiumokon keresztül valósul meg.

Milyen feltételektől függ a kompenzatórikus átszerveződés?

-a sérült funkciók összetételétől és attól, hogy milyen morfológiai struktú-rákhoz kapcsolódó funkciókról van szó,

- az adott esetben milyen a magasabb idegrendszeri tevékenységtípus, - a sérülés időpontjától, ennek megfelelően a fizikai és pszichikai fejlettség

szintjétől, - a sérülés súlyossági fokától és kiterjedtségétől, - a személyiségnek a sérülésre való reagálásától, - számos társadalmi tényezőtől, iskolai végzettségtől, társas kapcsolatoktól,

szociális körülményektől és egyéb környezeti tényezőktől.

68

Mai tudásunk szerint a sérült funkciók helyreállításának és pótlásának milyen lehetőségei vannak?

A különböző teljesítmények (beszéd, írás, különböző mozgásteljesítmények stb.) alapját a pszichés jelenségek képezik, ezek neurofiziológiai folyamatokon alapulnak, amelyek különböző morfológiai struktúrákhoz kötöttek.

A morfológiai struktúrák, a neruofiziológiai folyamatok, a pszichés jelensé-gek és a teljesítmény mint "emeletek" egymásra épülnek, egymástól elválaszthatat-lan kapcsolatban vannak.

Ezek a kapcsolatok nagyon bonyolultak, törvényszerűségeik egy része már jól ismert, több még ismeretlen.

Ha a morfológiai struktúra megsérül, következményei a neurofiziológiai fo-lyamatokban, a pszichés jelenségekben és a teljesítményekben egyaránt jelentkez-nek: a különböző funkciók (egyszerűbbek vagy összetettebbek) rendellenessé válnak.

Céltudatosan, tervszerűen kialakított nevelési eljárások hatására a rendel-lenes funkciók helyreállnak vagy javulnak, új funkciók alakulnak ki.

1.Ha olyan funkció sérült meg, amely nem kötött szigorúan egy meghatáro-zott, körülírt struktúrához (ilyenek az összetett funkciók, azaz funkcionális rend-szerek, mint pl. a beszéd, az írás, az olvasás, a különböző gondolati műveletek, ál-talában a tanult funkciók), akkor a funkció más struktúrához kapcsoltan alakít-ható ki, vagy a már kialakult, de hibás funkció áttanítható, újratanítható.

2.Ha olyan funkció sérül meg, amely szigorúan meghatározott struktúrához kötött (ilyenek a szenzoros alapfunkciók, mint pl. a látás, a hallás, vagy a motoros alapfunkciók, mint pl. az izomtónus akaratlagos szabályozása), akkor mai ismere-teink szerint két eset lehetséges:

a/ ha a morfológiai struktúra egy része sérült meg, akkor a funkció a struk-túra épen maradt részeihez kapcsoltan fejleszthető, a struktúra épen maradt ré-szeinek aktivizálása révén (pl. hallásnevelés, látásnevelés, mozgásnevelés stb.);

b/ ha a morfológiai struktúra egésze megsérült, elpusztult, akkor a funkció eredeti formájában már nem fejleszthető, nem alakítható ki, mert más struktú-rához nem kapcsolható, ilyenkor az ún. teljesítménykompenzáció lehetséges, va-gyis azt a teljesítményt, amely eredetileg a hiányzó (elvesztett vagy ki sem alakult) funkcióra építve jött volna létre, más funkcióhoz kapcsoltan alakítjuk ki (pl. látás helyett tapintás segítségével, lásd: vakok írása, vagy hallás helyett látás és tapintás segítségével, lásd: siketek beszédtanulása stb.).

Az a tény azonban, hogy a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók fejlődésmenete, személyiségszerkezete sérült, a speciális pedagógiai tevékenység folyamatában az épek neveléséhez viszonyítva nem egyszerűen plusz feladatok közbejöttét vagy meghatározott feladatok módosulását, illetve kiiktatását jelenti. Szükségszerűen módosul a sérült személyiség fejlesztésének, szocializációjának egész folyamata.

Sérülésspecifikusan változnak a részcélok, módosul a feladat-, eszköz- és szín térrendszer egyaránt.

69

Az általános és speciális dialektikus egysége

A gyógypedagógiai tevékenység folyamatában az általános és speciális nem különül, nem különülhet el egymástól, hanem dialektikus egységbe ötvöződik.

A gyógypedagógiai tevékenységet a sérült személyiség fejlesztésének egysé-ges folyamatakén értelmezzük, amelyben az ismeretek nyújtása, a különböző képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakítása közben, azokkal kölcsönhatásban, együtt történik a sérült funkciók és funkcionális rendszerek korrigálása, átszervezése, az elvesztettek pótlása, újrakialakítása, a ki sem ala-kultak szisztematikus kiépítése, a további (következményes, másodlagos) sérü-lések megelőzése, az egész személyiség egyensúlyba hozása.

Mindez a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók különböző cso-portjainál (típusainál) sérülésspecifikusan, különböző gyógypedagógiai tevé-kenységformákon keresztül, differenciáltan valósul meg.

Gyógypedagógiai tevékenységformák

A gyógypedagógiai tevékenység a gyógypedagógiai tipológia (fő- és ezeken belül al-) csoportjainak megfelelően differenciálódik. Az adott gyógypedagógiai tevékenységforma karakterét a fő tünet (a megváltozott fejlődésmenet és szemé-lyiségszerkezet létrejöttéért elsősorban felelős funkciósérülés) határozza meg

Eszerint differenciálódik a gyógypedagógiai tevékenység sérülésspecifikus, a nálunk ma használatos elnevezésekkel:

- oligofrénpedagógiai, - szurdopedagógiai, - tiflopedagógiai, - logopédiai, - szomatopedagógiai és - pszichopedagógiai tevékenységformákra.

E sérülésspecifikus tevékenységformák azután a tipológia alcsoportjainak megfelelően differenciálódnak, mert az adott tevékenységforma a gyakorlatban mindig a főcsoporton belül valamilyen konkrét tipusra irányul, azaz PL. nem álta-lában a hallási fogyatékosokra, hanem a siketekre és a nagyothallókra, vagy nem általában a beszédfogyatékosokra hanem a dadogókra, afáziásokra, hadarókra, stb.

Ezen túlmenően az adott sérülésspecifikus tevékenységforma még tovább, a gyógypedagógiai tevékenység szintereinek megfelően (pl. óvoda, iskola, ezen belül tanóra, kórházi osztály, szociális foglalkoztató intézet stb.), és életkorok sze-rint (pl. kisgyermekkor, iskoláskor, serdülőkor, felnőttkor) is differenciálódik.

Mindezekből kitűnik, hogy a gyógypedagógiai tevékenység körébe tartozc? személyiség fejlesztése rendkívül sokféle tevékenységformán keresztül valósul meg.

70

Oligofrénpedagógiai tevékenység

Az értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló gyógypedagógiai tevékenységforma, az oligofrénpedagógiai tevékenység folyamatában a sérült megismerési funkciók fejlesztése, korrigálása mint speciális fő feladat a többi (általános) nevelési feladattal egységben valósul meg. Minthogy azonban itt első-sorban az intellektuális fúnkciók sérülése a jellemző, magától értedődik, hogy a személyiségfejlesztés egész utja módosul. Már tudjuk, minél súlyosabb fokban sé-rül az intellektus, annál kiterjedtebb a személyiség egészének sérülése is. Az intel-lektuális funkciók fejlesztési lehetőségei a súlyosabb fokozatok felé haladva egyre korlátozottabbak. Ezért a fejlesztés folyamatában a súlyosabb fokozatok felé ha-ladva az ún. extraintellektuális funkciók fejlesztése kerül előtérbe. így pl. a ma-nuális készség fejlesztése és a szabályhoz, kötelességhez, közösséghez, munkához való pozitív viszony kialakítása áll a középpontban.

Ennek megfelelően a megismerő funkciók fejlesztése az értelmi fogyatéko-sok különböző súlyossági fokú alcsoportjainál differenciáltan történik.

Jellemzően illusztrálják ezt az értelmileg enyhébben sérültek és az értelmileg középsúlyos fokban sérültek iskoláinak tantervei. Az enyhébben sérültek iskolájá-ban a tantárgyak többnyire azonosak az általános iskola tantárgyaival, a középsú-lyosak iskolájában viszont a "Nevelési és oktatási program" (az eltérés már abból is látható, hogy itt nem tantervről beszélünk) óratervében ilyen tantárgyelnevezé-seket találunk: önkiszolgálás, mozgás- és ritmusnevelés, játékra nevelés, ábrázo-lás-alakítás, általános ismeretek, logopédiai foglalkozás, gyógytorna stb. Sőt ebben a gyógypedagógiai iskolatípusban további differenciálás: A és B tagozatra bontás is történik. Az ún. kultúrtechnikákat (olvasás, írás, számolás) csak az A tagozat-ban tanítjuk, a B tagozatban már ezek hiányoznak, helyettük a gyakorlati életre való felkészítésre fordítjuk az időt.

S bár ma már az értelmileg még súlyosabban sérültek fejlesztésével is min-den esetben megpróbálkozunk az egészségügyi gyermekotthonokban, a velük való foglalkozás már többnyire csak individuálisan történhet, és a környezethez való alkalmazkodás legelemibb készségeinek kialakítására irányul.

Szurdopedagógiai tevékenység

A hallási fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló gyógypedagógiai tevékenységforma, a szurdopedagógiai tevékenység folyamatát úgy kell megter-vezni, hogy a hangbeszéd beépüljön a hallássérült személyiségbe. Ez mint speciá-lis fő feladat szintén a többi (általános) nevelési feladattal együtt, egységben való-sul meg. A személyiségfejlesztés útja azonban a hallókéhoz viszonyítva egészében módosul. A fejlődés menete ui. még abban az ideális esetben is akadályozott, ne-

71

hezített, ha egészen kisgyermek korban megindul a szakszerű speciális fejlesztés: a hallás- és beszédnevelés. A kommunikációs akadályok következtében sajáto-san szerveződött gondolkodási műveletek, a lelassult ismeretszerzés, a megne-hezített szocializálódás a részcélok módosítását és a nevelési, oktatási feladatok, valamint az eszköz- és színtérrendszer átszervezését igénylik.

A hangbeszéd beépítése a hallássérült személyiségébe azonban a hallási fo-gyatékosok alcsoportjainál eltérő módon történik. A siketeknél ki kell alakítani a hiányzó hangbeszédet, a nagyothallóknál korrigálni kell a hibás, illetve fejleszteni kell a hiányos beszédet. Mindkét esetben valamennyi "kommunikációs csatornát" igénybe véve, a siketeknél a hallás hiánya miatt elsősorban a látási és tapintási érzékelésen keresztül, a szájról leolvasás elsajátíttatása kerül előtérbe (oralis-auditiv-naturális speciális metodika), a nagyothallóknál elsősorban a hallás útján történő speciális beszédtanítás (auditiv-oralis-naturális speciális metodika).

Tiflopedagógiai tevékenység

A látási fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló tevékenység, a tiflopedagógiai tevékenység folyamatában a vizuális akadályozottságból követ-kezően megváltozott, módosult észlelési és megismerési feltételek között való-sul meg az ismeretek nyújtása, a képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakítása.

A személyiségfejlesztés folyamatának eltérő tervezését és szervezését igényli a látás teljes hiánya, illetve az ismeretszerzésben bizonyos mértékben még fel-használható jelenléte, vagy a legkedvezőbb esetben látásneveléssel fejleszthető volta. A látási fogyatékosok alcsoportjainál ennek megfelelően kerül előtérbe va-lamennyi ép érzékelési területre támaszkodva a tapintás sajátos fejlesztése, a megmaradt, ép látás felhasználása és a látás szakszerű fejlesztése mint speciális fő feladat.

A vakoknál a tapintó-típusú nevelési folyamatban a tapintáson és halláson alapuló tájékozódási készség, a figyelem, az emlékezet fejlesztése, a motoros ko-ordináció és manipuláció fejlesztése a feladat.

A gyengénlátóknál a látó-típusú nevelési folyamatban a vizuomotoros koor-dináció és manipuláció fejlesztése, a látás védelmét biztosító aktív látásneveléssel a látásteljesítmény fokozása, a figyelem, az emlékezet fejlesztése a feladat.

72

Logopédiai tevékenység

A beszédfogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló tevékenység, a lo-gopédiai tevékenység első megközelítésre az előbbiektől lényegesen eltérőnek lát-szik. Ez esetben ui. többnyire olyan sérült egyénekről van szó, akiknél a nevelési feladatok megoldásának csak egy része tartozik a tevékenység körébe. Pl. a be-szédhibás iskolás korú gyermek tanulmányait igen gyakran az ép gyermekek kö-zösségeiben, normálpedagógiai eljárások szerint folytathatja. A normális és a sé-rült beszéd rendkívül széles határzónáján egyébként sem húzhatunk éles határt. Vannak pl. olyan enyhe fokú kiejtési rendellenességek (pl. az artikulációs zavarok egy része), amelyek nem okoznak személyiségsérülést, és rövid idő alatt teljesen rendbe hozhatók, esetleg logopédus bevonása nélkül is, pl. a gyermeki beszédfej-lődés és a kiejtés normáit jól ismerő óvónő vagy más pedagógus egyéni foglalkoz-tatás keretében korrigálhatja.

Gondoljunk azonban a beszédsérülések korábban ismertetett változataira. Ezekben az esetekben szakszerű logopédiai kezelésre van szükség. A logopédiai munka azonban még a legszűkebben értelmezve sem jelenthet a személyiségfej-lesztés egész folyamatából kiemelt, körülhatárolt funkciógyakorlást, mindig csak az egész személyiséget gyógyító-nevelő folyamat szerves részeként valósul meg eredményesen. A logopédiai munka gyakrolatában az eredménytelenségeknek, a visszaeséseknek, sőt a személyiség súlyos sérüléseihez vezető állapotok kialakulá-sának éppen a leggyakoribb oka az, hogy a beszédsérülés kezelése nem sérülés-specifikus feltételek között történik, és a beszédsérült egyén környezete (család, óvoda, iskola, munkahely) nem segíti, hanem akadályozza a logopédiai munka si-kerét.

Végeredményben a logopégiai tevékenység folyamatában a speciális fő fe-ladat a normális beszéd kialakítása, a sérült beszéd verbális és grafikus formá-inak rendezése.

A logopédiai tevékenység folyamatát a beszédfogyatékosok különböző al-csoportjainál természetesen szintén eltérően kell megtervezni és megszervezni. A sérülés jellegétől és súlyossági fokától függően, adott esetben tartósan vagy átme-netileg valamennyi általános és speciális feladat megoldása sérülésspecifikus feltételeket igényel (pl. logopédiai óvoda, iskola, klinikai osztály stb.). Máskor a speciális feladatok valamennyi általános nevelési feladattal egybehangoltan, de "párhuzamosan" is megoldhatók (pl. a családdal, óvodával, iskolával, munka-hellyel együttműködve logopédiai rendelésen vagy normál óvodában, általános vagy más iskolatípusban logopédus segítségével, közreműködésével stb.).

73

Szomatopedagógiai tevékenység

A testi és mozgásfogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló szomatopedagógiai tevékenység folyamatában a sérült testvázlat rendezésére irányuló mozgásnevelés mint speciális fő feladat szintén a többi (általános) neve-lési feladattal együtt, egységben valósul meg. A normálistól különböző formában eltérő mozgáskép, a megváltozott egyensúly és mozgásbiztonság, mozgáskoor-dináció és mozgáskészség, továbbá játék- és manipulációs tevékenység és a mindezek következtében módosult megismerési lehetőségek a testi és mozgásfo-gyatékosok különböző alcsoportjainál a személyiségfejlesztés folyamatának sajá-tos átszervezését igénylik. Adott esetben itt is tartósan vagy átmenetileg vala-mennyi általános és speciális nevelési feladat megoldása sérülésspecifikus fel-tételeket igényel (pl. mozgásjavító iskola, kórházi osztály stb.), máskor a moz-gásnevelés a többi (általános) nevelési feladattal egybehangoltan "párhuzamosan" is megoldható (normál óvodában, általános iskolában, iskolaszanatóriumban stb. szomatopedagógiai segítséggel).

Pszichopedagógiai tevékenység

Az érzelmi, akarati fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló pszichopedagógiai tevékenység folyamatában valamennyi (általános) nevelési fe-ladattal egységben az inadaptációs zavarok leküzdése a speciális fő feladat.

Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a körülhatárolás tulajdon-képpen csak elméletileg lehetséges. A gyógypedagógiai tipológia c. fejezetben álta-lában is és a különböző fő fogyatékossági csoportok jellemzésekor is több szem-pontból hangsúlyoztuk, hogy a normálistól eltérő fejlődésmenet, személyiségszer-kezet csak dinamizmusában és komplexitásában szemlélhető. Különösen vonatko-zik ez az inadaptációs zavarokra. Egyrészt az érzelmi, akarati funkciók sérülése statikusan és "steril" formában még kevésbé lehetséges mint bármely más funkció sérülése, másrészt kezdeti megjelenése a gyermek fejlődésében még nem jelent inadaptációs zavart, de veszélyeztetettséget minden esetben, az inadaptációs zavar pedig a súlyos, kóros személyiségzavar, illetve a disszocialitás és antiszocialitás "előszobája".

A pszichopedagógiai tevékenység folyamatában tehát adott esetben az inadaptációs zavar megelőzése, máskor annak vagy a már kialakult súlyos, kó-ros személyiségzavarnak a gyógyító-nevelése, illetve a disszocialitás és antiszocialitás reszocializációja a speciális fő feladat. A kialakult stádiumtól függ, hogy a speciális fő feladat és valamennyi (általános) nevelési feladat megol-dása sérülésspecifikus feltételeket igényel-e (speciális iskola, nevelőotthon, intézet,

74

klinikai osztály stb.) vagy pszichopedagógiai segítséggel családi környezetben és az épek közösségében megoldható-e a readaptáció.

A legújabb, korábban ismertetett pedagógiai szempontú osztályozást alapul véve, az inadaptáltaknál a reszocializáció, a nehezen nevelhetőknél a támogató nevelés keretében valósul meg a pszichopedagógiai segítségnyújtás. A támogató nevelés az antiszociális személyiség kialakulásának megelőzése érdekében az ér-zelmi stabilitás kialakítását szolgáló terápiás jellegű eljárásokat, a funkciózavarok korrigálását segítő direkt gyógypedagógiai programokat, a szűkebb és tágabb környezet befolyásolását, gondozását foglalja magában.

A halmozottan sérültek személyiségfejlesztésére, nevelésére-oktatására

irányuló gyógypedagógiai tevékenység

A halmozottan sérültek speciális gyógypedagógiai fejlesztésére nem alakult ki egységes elnevezés, és a különböző változatok esetében sem mindig.

Mint korábban megtudtuk, a típusok igen sokfélék és a színterek is nagyon változatosak.

Pl. az enyhe fokban értelmi fogyatékos siketek gyógypedagógiai iskolájá-ban a manuális-orális speciális metodikát alkalmazzák, az ujj-abc-t és a jelnyelvet tekintik az elsődleges kommunikációs csatornának. Az A tagozatban az ujj-abc mellett jobban támaszkodnak az írás-olvasásra, és a praktikus készségek fejleszté-sét szorgalmazzák. A B tagozatban az ujj-abc mellett a jelnyelvre támaszkodnak, és elsősorban az önellátásra felkészítést és munkajellegű foglalkoztatást szorgal-mazzák.

Az enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothallók gyógypedagógiai iskolá-jában az orális-auditív speciális metodikát alkalmazzák, a szájról-olvasást és hal-lást tekintik elsődleges kommunikációs csatornának. Tehát itt a szókincs intenzív fejlesztése, a grammatikai és kiejtési hiányosságok folyamatos korrekciója és a hal-lásnevelés is feladat.

A középsúlyos fokban értelmi fogyatékos hallássérültek gyógypedagógiai iskolájában a manuális speciális metodikát alkalmazzák, elsődleges a jelnyelv elsa-játítása, a szájról-olvasás és a hallás csak kiegészítő információs forrásként szolgál. A grafikus elemeket egyéni képességek szerint építik be a tanítás-tanulás folya-matába.

Az enyhe fokban értelmi fogyatékos vakok gyógypedagógiai iskolájában a módosult észlelési és megismerési feltételek között szerzett spontán tapasztalatok speciális szemléltetéssel történő kitágítása, korrigálása történik célzott, érzék

75

szervi és mozgásfejlesztő gyakorlatokkal, és a téri orientációs készség, az önki-szolgálás, a munkatevékenység fejlesztése.

Az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyengénlátók gyógypedagógiai isko-lájában minél több érzékszerv bevonásával a tevékenységen alapuló ismeretszer-zés folyik, fokozott speciális szemléltetéssel a tapasztalatok bővítése, látáskímélé-sen alapuló látásnevelés, az önállóság fokozása, a vizuomotoros koordináció és a manipuláció fejlesztése.

A középsúlyos fokban értelmi fogyatékos látássérültek gyógypedagógiai iskolájában az állandó fizikai kontaktus, nagyobbaknál a verbális kontaktus fenn-tartása, a tapintás erőteljes fejlesztése és a zenehallgatás, ritmusfejlesztés a feladat.

76

A gyógypedagógia tudományrendszere 24

Problématörténet

Magyarországon a gyógypedagógia a századforduló óta számon tartott spe-ciális pedagógiai tudomány.

A sérült gyermekeknek az épekétől elkülönített, speciális intézményekben folyó iskoláztatása 1802-től fokozatosan alakult ki. Már a 19. század folyamán lét-rejött első intézményekben elkezdődött a siketekre, a vakokra, az értelmileg sérül-tekre, a beszédsérültekre stb. vonatkozó nevelési és oktatási tapasztalatok gyűj-tése, rendszerezése és a tapasztalati tudás általánosítása.

Kettős fejlődési tendencia

Az önálló tudományterületté szerveződés folyamatában a századfordulótól kettős fejlődési tendencia érvényesül.

Az egyik: minthogy a magyar közoktatási rendszerben a különböző típusú sérültek intézményeit együttesen gyógypedagógiai intézményeknek nevezik el, és a szakmai köztudatban a fogyatékosok nevelésével összefüggő kérdéskör elne-vezésére is a gyógypedagógia szakkifejezés válik használatossá, igény támad és kezdeményezések történnek a gyógypedagógia fogalomkörének, rendszertani kérdéseinek tisztázására és meghatározására.

Ilyen kérdésfeltevésekre került sor:

- m e l y közös jegyek szerint, kik tartoznak a gyógypedagógia illetékességi körébe;

24 (Ez az anyagrész az összehasonlító szakszótár 58. rész "A fogyatékosok pedagógiájának tudományterülete" c. rész /Szerző: Gordosné dr. Szabó Anna és munkatársai. Humboldt Universität zu Berlin, 1986. Szerkesztők: Gordosné, Mesterházi Zsuzsa és dr. Christa Theiner/ és Gordosné: Die Struktur des Wissenschaftsgebietes der Heilpädagogik c. tanulmánya (Justus Liebig Universität Giessen 1990.) /Szerkesztők: W. Bachmann és Mesterházi Zs . / alapján készült.)

77

- hogyan jellemezhető a gyógypedagógiai tevékenység, mennyiben tér el az épekre irányuló pedagógiai tevékenységtói, és mi a viszonya más tevé-kenységformákhoz (pl. az orvosi vagy a pszichológusi tevékenységhez);

- mennyire önálló, körülírt tudományterület a gyógypedagógia, mi a tárgya, vizsgálódási területe, milyen a belső diszciplína-rendszere és viszonya a pedagógiai és más tudományokhoz, különösen az orvosi tudományokhoz és a pszichológiához.

Egyidejűleg megindul a speciális pedagógiai segítséget igénylő, s ezért a gyógypedagógia illetékességi körébe sorolt népesség különböző tipológiai csoportjaira vonatkozó nevelési és oktatási tapasztalatok programszerű gyűjtése, rendszerezése, majd a század közepe felé pedig már az addig főként empírián alapuló 'elméletképzést és speciális fejlesztési programok kidolgozását felváltja az egzakt kutatómunka eredményeire alapozás kívánalma.

A másik annak felismerése nyomán, hogy a gyógypedagógiai munka töké-letesítéséhez, eredményesebbé tételéhez a neveltek alapos, mélyreható, sokoldalú megismerése elengedhetetlen, a deficitek, illetve a sérültek és környezetük sokol-dalú (örökléstani, kór- és gyógytani, pszichológiai, szociológiai stb.) tanulmányo-zása is tervszerűen vezetett programmá válik.

A gyógypedagógia fogalomköre a mindig újabb kutatások, valamint a nem-zetközi és hazai, olykor nagyon éles szakmai viták hatására a századfordulótól napjainkig folyamatosan új értelmezést nyert, elméleti rendszere koncepcionális változásokon át fokozatosan kiteljesedett, gyakorlata egyre hatékonyabbá, ered-ményesebbé vált, s a sérültekkel összefüggő kutatások körülírt, valóban önálló tudományterületté szerveződtek.

Kettős arculatú struktúra

A kettős fejlődési tendencia nyomán Magyarországon a gyógypedagógia tu-dománya is kettős arculatot nyer, kialakul a szűkebb és tágabb értelemben vett gyógypedagógia.

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a sértültek speciális pedagó-giai tudománya, nevelhetőségük lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásuk, nevelésük, személyiségük kibontakoztatásának múltját, cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja optimális szocializációjuk és sike-res rehabilitációjuk szolgálatában.

A tágabb értelemben vett gyógypedagógia viszont a sérültekkel összefüggő teljes jelenségkört kutatja: a sérülések kóreredetét, kóros mechanizmusait, a sé-rültek fejlődésmenetét, személyiségszerkezetét, pszichés jelenségeit, társas kör-nyezetét, szocializációs folyamatukat, rehabilitációjuk lehetőségeit és formáját stb. Ez tehát komplex tudomány, a sérültek vizsgálatát különböző nézőpontból végző tudományágak (közöttük a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia) integrációs egésze.

78

Felgyorsult fejlődés — dimenziók

Jóllehet a sérültekkel összefüggő szinte valamennyi jelenség vizsgálatának, kutatásának megvannak a század első felére visszanyúló nagy értékű előzményei, a gyógypedagógia tudománya a közelmúltban teljesedett ki. A fejlődés látványos felgyorsulásának pedig napjainkban vagyunk igazán tanúi.

Egyrészt mind a szűkebb, mind a tágabb értelemben vett gyógypedagógia kutatási területe egyre mélyül és szélesedik, másrészt belső diszciplinarendszerük több dimenzióban is kiépül.

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia belső differenciálódása kétirá-nyú.

Egyik diszciplínacsoportját a sérültek különböző csoportjainak speciális pe-dagógiái (szurdopedagógia, tiflopedagógia, oligofrénpedagógia, szomatopedagó-gia, logopédia, pszichopedagógia), a másikat az e speciális pedagógiai rendszerek között fennálló kölcsönös kapcsolatokból, összefüggésekből következő, közösen érvényes jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró általános gyógypedagógiai diszciplínák (a gyógypedagógia általános elmélete, a gyógypedagógia történet, a gyógypedagógiai szervezéstan, az Összehasonlító gyógypedagógia, a gyógypeda-gógiai iskolaegészségtan, a gyógyandragógia, a gyógygerontológia) alkotják.

A tágabb értelemben vett gyógypedagógiának eddig Magyarországon öt ága alakult ki: mindenekelőtt maga a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia, a gyógypedagógiai pszichológia, a gyógypedagógiai patofiziológia, a gyógypeda-gógiai antropológia és a gyógypedagógiai szociológia.

Tágabb értelemben vett gyógypedagógia

A tágabb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékosok vizsgálatát kü-lönböző aspektusokból végző tudományágak integrációs egésze, pedagógiai do-minanciájú komplex tudomány.

A tágabb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékos embert, szocializációjának és rehabilitációjának elv- és feltételrendszerét, lehetőségeit, cél-, feladat-, eszköz-, szintérrendszerét és hatásmechanizmusát vizsgálja, kutatja.

A tágabb értelemben vett gyógypedagógia komplex (társadalom és termé-szet) tudomány, amelyben a különböző tudományágak az azonos tárgy és közös cél révén elválaszthatatlnak kapcsolatban vannak, integrációs egészet alkotnak. Ugyanakkor a tágabb értelemben vett gyógypedagógia ágai megtartják viszonyla-gos önállóságukat is, mert az azonos tárgy és közös cél ellenére mind más-más aspektusból vizsgálják a fogyatékos embert. így a tágabb értelemben vett gyógy-pedagógia ágai elválaszthatatlan kapcsolatban vannak a nekik megfelelő tudo-mányterületeket képviselő tudományágakkal, -blokkokal is.

79

A tágabb értelemben vett gyógypedagógiának Magyarországon eddig az alábbi ágai alakultak ki:

- szűkebb értelemben vett gyógypedagógia, - gyógypedagógiai szociológia, - gyógypedagógiai pszichológia, - gyógypedagógiai patofiziológia, - gyógypedagógiai antropológia.

Gyógypedagógiai szociológia

A gyógypedagógiai szociológia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a fogyatékosok speciális szociológiai tudománya.

A gyógypedagógiai szociológia azokat a társadalmi folyamatokat vizsgálja, amelyek meghatározzák és/vagy befolyásolják a gyógypedagógia körébe tartozó népesség összetételét, számarányuk alakulását, a gyógypedagógiai folyamat összetevőit és a fogyatékosok életútjának alakulását.

A gyógypedagógiai szociológia mint a tágabb értelemben vett gyógypeda-gógia egyik ága, annak integráns része, de mint szociológiai tudományág, a szoci-ológiai tudományok blokkjának is integráns része, társadalomtudomány.

A gyógypedagógiai szociológia belső diszciplinarendszere napjainkban van kibontakozóban. A gyógypedagógiai szervezet-szociológia a fogyatékosokkal kapcsolatos elméletekre, intézményekre és intézkedésekre ható társadalmi folya-matokat elemzi, ezen belül a gyógypedagógiai iskola-szociológia a gyógypeda-gógusok szociológiai vizsgálatát, a gyógypedagógiai folyamat és elméletek köz-vetlen ideológiáinak tudásszociológiai elemzését végzi. A gyógypedagógiai cso-port-szociológia a gyógypedagógia körébe tartozó népesség és a különböző rész-csoportok társadalmi helyzetét, minősítését, munka- és lakóhelyi szegregációját és integrációját, társadalmi szerepeit és azok meghatározóit vizsgálja, elemzi. A gyógypedagógiai életmódszociológia a felnőtt fogyatékosok életvezetését, élet-módját és az ezekre ható társadalmi tényezőket vizsgálja, elemzi.

Gyógypedagógiai pszichológia

A gyógypedagógiai pszichológia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a fogyatékosok és környezetük speciális pszichológiai tudománya.

A gyógypedagógiai pszichológia a fogyatékosok és környezetük teljes pszi-chés jelenségkörét vizsgálja, kutatja.

80

A fogyatékosság hatására a pszichés jelenségek megváltoznak. Az, hogy ez a változás milyen irányú (pl. akadályozza-e vagy valamilyen területen elősegíti-e a személyiség fejlődését) és hogy mennyire tűnik fel a környezet számára, az a pszi-chológiai mezőben jelenlévő valamennyi tényező kölcsönhatásának függvénye.

A gyógypedagógiai pszichológia kutatási tárgya az a hatásrendszer, amelyet a fogyatékosság gyakorol a fogyatékosok pszichés jelenségeire, folyamataira, fej-lődésére és a környezetében végbemenő pszichés folyamatokra.

A gyógypedagógiai pszichológia mint a tágabb értelemben vett gyógypeda-gógia egyik ága, annak integráns része, de mint pszichológiai tudományág, a pszi-chológiai tudományok blokkjának is integráns része, (társadalom és természet) ha-tártudomány.

A gyógypedagógiai pszichológia differenciálódása már fejlődésének kezdeti időszakában megindul, a 20. század folyamán belső diszciplinarendszere fokoza-tosan kiteljesedik. A gyógypedagógiai pszichológia diszciplinarendszere lényegé-ben megegyezik a pszichológia belső tagolódásával, így kialakult a gyógypedagó-giai érzékeléspszichológia, a gyógypedagógiai gondolkodáspszichológia, a gyógypedagógiai munkapszichológia stb. Napjainkban különösen lendületesen fejlődik a gyógypedagógiai fejlődéspszichológia, a gyógypedagógiai személyi-ségpszichológia, a gyógypedagógiai szociálpszichológia, az alkalmazott pszicho-lógiai ágak között a gyógypedagógiai nevelés- és oktatáspszichológia, a gyógy-pedagógiai tesztpszichológia és a gyógypedagógiai pszichoterápia.

Gyógypedagógiai patofiziológia

A gyógypedagógiai patofiziológia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a fogyatékosságok speciális patofiziológiai tudománya.

A gyógypedagógiai patofiziológia a fogyatékos ember biológiai állapotát és az ezzel összefüggő jelenségkört tanulmányozza, kutatja.

A gyógypedagógiai patofiziológia mint a tágabb értelemben vett gyógype-dagógia egyik ága, annak integráns része, de mint biológiai tudományág, a bioló-giai tudományok blokkjának is integráns része, (természet és társadalom) határ-tudomány.

A gyógypedagógiai patofiziológia differenciálódása már fejlődésének kez-deti időszakában megindul, de a belső diszciplinarendszer-képződés nem jel-lemző. Kialakult diszciplinarendszerről még napjainkban sem beszélhetünk, in-kább ennek a folyamatnak a tendenciái érzékelhetők. így kialakulóban van a gyógypedagógiai patofiziológia alapjai, mint a koncepcionális, szemléleti, fo-galmi, rendszertani kérdéseket vizsgáló általános gyógypedagógiai patofiziológiai diszciplína, valamint a sérülésspecifikus patofiziológiai diszciplínák sora, így a hallási-, a látási-, az értelmi-, a mozgásszervi- és halmozott-fogyatékosságok, va-lamint a beszédhibák patofiziológiája, egy másik dimenzióban a gyógypedagógiai kóreredettan, a gyógypedagógiai kórtünettan és a gyógypedagógiai szindormatológia.

81

Gyógypedagógiai antropológia

A gyógypedagógiai antropológia a tágabban értelmezett gyógypedagógia egyik ága, a fogyatékosok speciális antropológiai tudománya.

A gyógypedagógiai antropológia a fogyatékos ember testi fejlődésének és testalkatának jellemzőit tanulmányozza, kutatja.

A gyógypedagógiai antropológia mint a tágabb értelemben vett gyógypeda-gógia egyik ága, annak integráns része, de mint biológiai tudományág, a biológiai tudományok blokkjának is integráns része, (természet és társadalom) határtudo-mány.

Várható, hogy perspektivikusan a gyógypedagógiai antropológia belső diszciplinarendszere is kialakul, ezt azonban ma még inkább csak az egyre jobban körvonalazódó témakörök jelzik.

Szűkebb értelemben vett gyógypedagógia

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a fogyatékosok speciális pedagógiai tudománya.

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékos ember nevelhető-ségének lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, szemé-lyisége kibontakoztatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredmé-nyességét vizsgálja, kutatja, optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia mint a tágabb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, annak integráns része, de mint pedagógiai tudo-mányág, a pedagógiai tudományok blokkjának is integráns része, társadalomtu-domány.

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia belső diszciplinarendszere fo-kozatosan, kezdettől két dimenzióban fejlődött, bontakozott ki. Egyik dimenzió-ban a különböző fogyatékossági csoportok speciális pedagógiái:

- szurdopedagógia, - tiflopedagógia, - oligofrénpedagógia, - szomatopedagógia, - logopédia, - pszichopedagógia,

a másik dimenzióban a különböző fogyatékossági csoportok sérülésspecifi-kus pedagógiai rendszerei között fennálló kölcsönös kapcsolatokból, összefüggé-

82

sekből következő közös törvényszerűségeket feltáró általános gyógypedagógiai diszciplínák:

- a gyógypedagógia általános elmélete, - gyógypedagógia történet, - gyógypedagógiai iskolaegészségtan, - gyógypedagógiai szervezéstan, - összehasonlító gyógypedagógia.

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia ágai, mind a speciális pedagó-giák, mind az általános gyógypedagógiai diszciplínák integrációs egészet alkot-nak. A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia belső diszciplinarendszere mindkét dimenzió irányában várhatóan tovább differenciálódik. Fejlődési ten-denciák: 1. a halmozottan fogyatékosok számának növekedésével és a gyógype-dagógiai intézményrendszer további kiépülésével és differenciálódásával egyide-jűleg a halmozottan fogyatékosok sérülésspecifikus pedagógiai rendszereinek kutatása és kidolgozása is erőteljesen megindult. így újabb speciális pedagógiák, mint pl. a szurdotiflopedagógia, az oligofrénszurdopedagógia stb. kialakulása várható. 2. A permanens nevelés fontosságának széleskörű felismerése és megva-lósítása a felnőtt és időkorú fogyatékosok pedagógiai aspektusú vizsgálatát is várhatóan felerősíti és a gyógyandragógia, valamint a gyógygerontagógia eman-cipálódását is meghozza.

Szurdopedagógia

A szurdopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a hallási fogyatékosok speciális pedagógiája.

A szurdopedagógia a hallási fogyatékosok nevelhetőségének lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoztatá-sának cél-, feladat-, eszköz-, szintérrendszerét és eredményességét vizsgálja, ku-tatja optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.

A szurdopedagógia tárgya a szurdopedagógiai folyamat. A szurdopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik

ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A szurdopedagógia és a többi speciális pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egy-mást.

A szurdopedagógia belső diszciplinarendszere fokozatosan, főként a 20. század közepétől több dimenzióban fejlődött, és perspektivikusan várhatóan to-vább differenciálódik. Napjainkban eltérő kidolgozottsági szinten az egyik dimen-

zióban a szurdopedagógia alapjai, a hallási fogyatékosok nevelésének és oktatásá-nak elmélete alakult ki, más dimenziókban az életkorpedagógiák (csecsemőkori, kisgyermekkori, ifjúkori, felnőttkori), a sérülésspecifikus intézménypedagógiák (óvodai, iskolai, nevelőotthoni), a tantárgypedagógiák (a különböző képzőintéz-mények számára anyanyelvi, matematikai, földrajzi stb.), a szabadidő-pedagógiák (játék, művészeti, társastevékenység programok).

Tiflopedagógia

A tiflopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a lá-tási fogyatékosok speciális pedagógiája.

A tiflopedagógia a látási fogyatékosok nevelhetőségének lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoztatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, kutatja op-timális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.

A tiflopedagógia tárgya a tiflopedagógiai folyamat. A tiflopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága,

körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Mint-hogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a kü-lönböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A tiflopedagógia és a többi speciális peda-gógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egymást.

A tiflopedagógia belső diszciplinarendszere fokozatosan, főként a 20. század közepétől több dimenzióban fejlődött, és perspektivikusan várhatóan tovább dif-ferenciálódik. Napjainkig az egyik dimenzióban a tiflopedagógia alapjai, a látási fogyatékosok nevelésének és oktatásának elmélete alakult ki, más dimenziókban eltérő kidolgozottsági szinten az életkorpedagógiák (kisgyermekkori, ifjúkori, felnőttkori), az intézménypedagógiák (óvodai, iskolai, nevelőotthoni, szociális in-tézeti), a tantágypedagógiák (tájékozódás és mozgásnevelés, matematika, földrajz stb.), a szabadidő-pedagógiák (játék-, művészeti-, társastevékenység programok), képződnek, alakulnak.

Oligofrénpedagógia

Az oligofrénpedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, az értelmi fogyatékosok speciális pedagógiája.

Az oligofrénpedagógia az értelmi fogyatékosok nevelhetőségének lehetősé-geit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoz-tatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, kutatja optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.

Az oligofrénpedagógia tárgya az oligofrénpedagógiai folyamat.

84

Az oligofrénpedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert al-kot. Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhet-nek, a különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nem-csak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. Az oligofrénpedagógia és a többi speciális pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészí-tik egymást.

Az oligofrénpedagógia belső diszciplinarendszere napjainkban van kialaku-lóban. A differenciálódás főként a 20. század közepétől több dimenzióban indult el. Eleinte az oligofrénpedagógia általános diszciplínái, mint az oligofrénpeda-gógia alapjai, az értelmi fogyatékosok nevelésének és oktatásának elmélete, tanítá-sának módszertana kezdett kiépülni, újabban inkább más dimenziókban alakul az oligofrénpedagógia belső diszciplinarendszere, elsősorban a sérülésspecifikus in-tézménypedagógiák (óvodai, kisegítő iskolai, foglalkoztató iskolai, napközi-otthoni, nevelőotthoni, egészségügyi gyermekotthoni, szociális foglalkoztató intézeti stb.), a tantárgypedagógiák (a különböző speciális iskolatípusok számára matematikai, anyanyelvi, környezetismereti, földrajzi stb.), de alakulnak az élet-korpedagógiák (kisgyermekkori, ifjúkori, felnőttkori) és a szabadidőpedagógiák is (játék-, művészeti-, társastevékenység programok).

Szomatopedagógia

A szomatopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a mozgásfogyatékosok speciális pedagógiája.

A szomatopedagógia a mozgásfogyatékosok nevelhetőségének lehetőségeit, elv-, és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoztatá-sának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, ku-tatja optimális szocializációja szolgálatában.

A szomatopedagógia tárgya a szomatopedagógiai folyamat. A szomatopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik

ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A szomatopedagógia és a többi speciá-lis pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egymást. A század közepén, 1948-ban a mozgásfogyatékosok számára egy új tí-pusú képzőintézmény (mozgásterápiái intézet) létesül, amelyben a szűkebb érte-lemben vett gyógypedagógia egyik ágaként, konduktív pedagógia elnevezéssel épül ki a mozgásfogyatékosok sajátos pedagógiai rendszere (Pető András). Az 1960-as évektől a konduktív pedagógia elkülönül a gyógypedagógiától. Ujabban, a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia rendszerében a szomatopedagógia, a mozgásfogyatékosok sérülésspecifikus pedagógiája az, amely ígéretes fejlődésnek indult, belső diszciplinarendszere kialakulóban van.

85

Logopédia

A logopédia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a beszéd-fogyatékosok speciális pedagógiája.

A logopédia a beszédfogyatékosok nevelhetőségének, személyisége kibonta-koztatásának, a beszéd és nyelv verbális és/vagy grafikus formáinak rendellenes-sége, kóros alakulása, vagy a már kialakult beszéd és nyelvi készség elvesztése körülményei közötti lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, kutatja optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.

A logopédia tárgya a logopédiai folyamat. A logopédia, mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, kö-

rülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a külön-böző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A logopédia és a többi speciális pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egymást.

A logopédiában a belső diszciplinarendszer-képződés kevésbé jellemző. A kutatási irányok nagyon szerteágazóak. A kutatási programok elsősorban a kü-lönböző beszédfogyatékosságok komplex tanulmányozására és a differenciáldiag-nosztikán alapuló terápiás specialitások kidolgozására és kipróbálására irányul-nak. A koncepcionális kérdéseket, az elméleti, rendszertani, kutatásmetodiológiai alapkérdéseket tárgyaló logopédia alapjai mellett ezek képezik a logopédia egyre kidolgozottabb fejezeteit. Az elmúlt évtizedben a sérült beszéd különböző aspek-tusú (diagnosztikai és/vagy terápiás célú) műszeres, eszközfonetikai kutatása is előtérbe került. A logopédiai intézményrendszer differenciálódásával és kiépülé-sével várhatóan kialakulnak a speciális intézménylogopédiák (óvodai, beszédja-vító-iskolai) is.

Pszichopedagógia

A pszichopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, az érzelmi-akarati fogyatékosok speciális pedagógiája.

A pszichopedagógia az érzelmi-akarati fogyatékosok nevelhetőségének lehe-tőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibon-takoztatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizs-gálja, kutatja optimális szocializációja és/vagy reszocializációja és sikeres rehabili-tációja szolgálatában.

A pszichopedagógia tárgya a pszichopedagógiai folyamat.

86

A pszichopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A pszichopedagógia és a többi speciá-lis pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egymást. Emellett a pszichopedagógia a kriminálpedagógiával (törvénysértők pe-dagógiája) is szoros kapcsolatban van, érvényességi körük jelentősen egybeesik, minthogy a pszichopedagógia a disszociális és antiszociális fiatalok speciális pe-dagógiája is.

A pszichopedagógia belső diszciplinarendszere napjainkban van kialakuló-ban. A differenciálódás több dimenzióban indult el. Kialakulóban van a pszichopedagógia alapjai, mint általános pszichopedagógiai diszciplína. Más di-menziókban főként a sérülésspecifikus intézménypedagógiák (nevelőotthoni, nevelőintézei, kórházi) bontakoznak ki, és alakulnak az életkorpedagógiák (kisgyermekkor, serdülőkor, felnőttkor) és szabadidőpedagógiák is (játék, művé-szeti, társastevékenység stb.).

A gyógypedagógia általános elmélete

A gyógypedagógia általános elmélete a szűkebb értelemben vett gyógype-dagógia egyik ága, a gyógypedagógia tudományelméleti és -rendszertani kérdé-seit kutató általános gyógypedagógiai diszciplína.

A gyógypedagógia általános elméletének vizsgálódási területe a gyógype-dagógia teljes fogalomköre, a különböző fogyatékossági csoportok sérülésspecifi-kus pedagógiai rendszeri közötti viszonyrendszer.

Gyógypedagógia-történet

A gyógypedagógia-történet a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a gyógypedagógia történeti fejlődési folyamatát feltáró általános gyógypedagógiai diszciplína.

A gyógypedagógia-történet vizsgálódási területe a gyógypedagógiai folya-mat, a gyógypedagógiai intézményrendszer, a gyógypedagógiai elméletek, néze-tek, szemlélet, eszmerendszer alakulása a legrégibb időktől napjainkig.

A gyógypedagógia-történet mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, annak integráns része, de mint történeti tudományág, a történelemtu-dományokhoz is kapcsolódik.

87

Gyógypedagógiai iskolaegészségtan

A gyógypedagógiai iskolaegészségtan a szűkebb értelemben vett gyógype-dagógia egyik ága, az iskoláskorú fogyatékosok egészségvédelmét szolgáló általá-nos gyógypedagógiai diszciplína.

A gyógypedagógiai iskolaegészségtan vizsgálódási területe a gyógypedagó-giai intézmények egészségügyével összefüggő teljes jelenségkör, az iskoláskorú fogyatékosok egészségvédelme.

Gyógypedagógiai szervezéstan

A gyógypedagógiai szervezéstan a szűkebb értelemben vett gyógypedagó-gia egyik ága, a fogyatékosok oktatásának-nevelésének, személyiségformálásának teljes színtérrendszerét elemző általános gyógypedagógiai diszciplína.

A gyógypedagógiai szervezéstan vizsgálódási területe azon intézmények teljes köre, amelyekben a fogyatékosok jelen vannak.

Összehasonlító gyógypedagógia

Az összehasonlító gyógypedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypeda-gógia egyik ága, különböző gyógypedagógiai diszciplínákat, elméleteket, folyama-tokat, rendszereket egységes algoritmusok alapján elemző általános gyógypeda-gógiai diszciplína.

Az összehasonlító gyógypedagógia vizsgálódási területe a gyógypedagógia teljes jelenségköre. Századunkban, különösen az elmúlt évtizedekben a tudomá-nyok specializálódása, egyidejűleg az interdiszciplináris kapcsolatok kiépülése, és a nemzetközi érintkezés és együttműködés kiszélesítése igényli és lehetővé teszi az összehasonlító gyógypedagógia művelését.

i

A fogyatékosok intézményrendszere

V ü t M 1

A fogyatékosok intézményes ellátása ma világszerte nagyon kiterjedt, intézményrednszere mindenütt nagyon sokféle intézménytípust foglal magában. Vonatkozik ez azokra az országokra is, amelyekben a fogyatékosok iskoláztatása nem az épektől elkülönítetten, speciális intézményekben, hanem általában (pl. Svédországban) vagy részben (pl. Hollandia, USA stb.) integráltan történik. Ez esetben ugyanis az ügynevezett "integrált iskolák" különböző változatai ismertek.

Bár a különböző társadalmi rendszerű és fejlettségű országok intézmény-rendszerének összehasonlító tanulmányozása nagyon tanulságos, mi csak a ma-gyarországi intézményrendszerrel foglalkozunk részletesebben.

Mindenekelőtt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fogyatékosok intézmény-rendszere nem azonos a gyógypedagógiai intézményrendszerrel. Ez eddigi ta-nulmányainkból már következik, kiindulásul azonban mégis hangsúlyozzuk, mert a köztudatban általában az él, hogy a fogyatékosok intézményrendszere egyenlő a gyógypedagógiai intézményrendszerrel. Amint az a későbbiekben teljesen egyér-telművé válik, a fogyatékosok intézményrendszere szélesebb, tágabb mint a gyógypedagógiai.

Az intézményrendszer felépítése

A fogyatékosok számára hazánkban nagyon sokféle intézmény működik. Céljaik, feladataik, jellegük eltérő, közvetlen irányító szerveik különbözőek.

A fogyatékosok intézményei több szempont szerint csoportosíthatók. Jellegük szerint két nagy csoportra oszthatók:

1.oktatási és 2.egészségügyi intézmények.

A fogyatékosok intézményei közül oktatási intézmények a gyógypedagó-giai intézmények. Ezek az ún. képezhető óvodás és iskolás korú (3-16 éves) fo-gyatékosok intézményei.

89

Az egészségügyi intézmények az egészségügyi gyermekotthonok, ezek az ún. képezhetetlen fogyatékos (0-18 éves) gyermekek intézményei és a szociális intézetek, amelyek a felnőtt fogyatékosok intézményei.

Ha a fogyatékosok életkorát tekintjük felosztási alapnak, akkor szintén két nagy intézménycsoport különül el:

1.a 0-18 éves korú fogyatékosok és a 2.felnőtt korú fogyatékosok intézménycsoportja.

A 0-18 éves korú fogyatékosok intézményei az egészségügyi gyermekott-honok és a gyógypedagógiai intézmények, amelyek egyben - ismét más felosztási szempont szerint - gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények is, azaz a gyermek-és ifjúságvédelmi intézményrendszer egyik intézménycsoportját alkotják.

A felnőtt korú fogyatékosok intézményei a szociális intézetek, ezek viszont egyben a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményrendszerében foglal-nak helyet.

A fogyatékosok intézményrendszerét sematikusan az 5. táblázaton szemlél-tetjük.

A táblázaton jól látható, hogy a fogyatékosok intézményrendszere mennyire szerteágazó, s hogy egy-egy intézménycsoportja több szinten is integrálódik más intézményrendszerekbe. A valóságos helyzet azonban tulajdonképpen bonyolul-tabb.

5. táblázat

A fogyatékosok intézményrendszere

Oktatási intézmények Egészségügyi intézmények gyermekek és fiatalkorúak részére felnőttek részére

gyógypeda- speciális ne- egészségügyi gógiai intéz- velőotthonok gyermekott-

mények és nevelőin- honok tézetek

szociális inté- szociális ott-zetek honok

speciális gyermek- és ifjúságvé-delmi intézmények

a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei

Az előző fejezetekből már tudjuk, hogy Magyarországon a II. világháború óta rendkívül sokat fejlődött a fogyatékosok intézményes ellátása, de egyrészt még mindig nem elégíti ki teljes mértékben a meglévő igényeket, másrészt pedig -miközben még ki sem bontakozott, ki sem épült, ki sem teljesedett - állandóan alakul, módosul, differenciálódik az új tudományos felismerések, társadalmi szükségletek, igények hatására. így jelenlegi intézményrendszerünk - ha részle-tesebb, pontosabb felvázolását tűzzük ki célul - meglehetősen nehezen áttekint-hető, mert belső szerkezete egyenetlen, hiányos, más intézményekkel való sokrétű kapcsolatai nem pontosan kiépültek, kialakultak.

90

Az áttekintést, tájékozódást zavarhatja, hogy az intézménytípusok elneve-zése nem mindig egyértelmű, pontosabban az intézményeket - hangsúlyozzuk, hogy elvileg helyesen - nem feltétlenül nevezzük el pl. a "bennük lakókról" vagy az intézmény tényleges, valóságos funkcióját nem mindig tükrözi az elnevezés. Pl.: az értelmi fogyatékosok intézményeinek sohasem adunk az értelmi fogyaté-kosságra utaló elnevezést vagy pl. a volt "javító" intézeteket megkülönböztető jelző nélkül, ma egyszerűen nevelőintézeteknek nevezzük.

Magyarázatot igényel a táblázatunkban szereplő "speciális nevelőotthonok és nevelőintézetek" intézménycsoport. Az ide sorolt intézményeket azért tettük külön kategóriába, mert ezek ma Magyarországon hivatalosan is gyermekvédelmi intézmények. Ám végülis a gyógypedagógiai intézmények is gyermekvédelmi in-tézmények. Továbbá a speciális nevelőotthonok és nevelőintézetek is a modern ér-telemben vett gyógypedagógia körébe tartozó "fogyatékos" (inadaptált) gyerme-kek és fiatalok intézményei.

A fogyatékosok intézményrendszere tehát magában foglalja mindazokat az intézményeket, amelyek fogyatékosok diagnosztizálására, speciális nevelésére, ok-tatására, fejlesztésére, szakmai képzésére, munkafoglalkoztatására szolgálnak a kisgyermekkortól a felnőttkoron át.

Ezek az intézmények a Közoktatási és Művelődési, vagy Népjóléti Miniszté-rium, illetve a különböző szintű önkormányzati szervek vagy egyházak irányítása alá tartoznak; legújabban működhetnek magánintézményekként is.25

Gyógypedagógiai intézmények

A gyógypedagógiai intézmények a fogyatékosságügyi intézményrendszer egyik közoktatási intézménycsoportját alkotják.

A gyógypedagógiai intézményekhez tartoznak:

-gyógypedagógiai iskolák, amelyekhez diákotthon vagy napközi otthon tartozik,

- gyógypedagógiai tagozatok (osztályok), - gyógypedagógiai óvoda, -beszédjavító intézet, -beszédjavító csoport.

25 A továbbiakban nagyrészt az összehasonlító szakszótár 37. és 38. rész: "Fizikailag-pszichikailag sérültek képzőintézményei" témakör alapján /Szerző: Gordosné és munkatársai. Humboldt Universität zu Berlin 1987. Szerkesztők: Gordosné, Mesterházi Zs. és dr. Christa Theiner/

91

A gyógypedagógiai intézmények a fogyatékosok speciális nevelését, oktatá-sát, fejlesztését, szakmai képzését a gyógypedagógiai tevékenység által valósíthat-ják meg. A gyógypedagógiai tevékenység folyamatában az ismeretek nyújtása, a különböző képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakítása közben történik meg a fogyatékosok különböző csoportjainál (típusainál) sérülésspecifi-kusan a sérült funkciók pótlása, újrakialakítása, a ki sem alakult funkciók sziszte-matikus kiépítése, a további (következményes, másodlagos) sérülések megelőzése, az egész személyiség egyensúlyba hozása, a fogyatékosok teljes vagy részleges re-habilitációjának előkészítése.

Az utóbbi években egyre erősödik az a törekvés, hogy a fogyatékosok - ha minden feltétel adott - az épek képzőintézményeiben integráltan kapják meg a gyógypedagógiai segítséget.

Gyógypedagógiai iskolák

A gyógypedagógiai iskolák az iskolai keretek között, csoportban képezhető tanköteles korú fogyatékosok alsó fokú oktatási intézményei. A fogyatékosok alábbi csoportjai részére működnek gyógypedagógiai, illetve az 1985. évi I. okta-tási törvény értelmében minden esetben általános iskolák:

- siketek, - nagyothallók, - vakok, - gyengénlátók, - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok, - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok, - testi- és mozgásfogyatékosok, - beszédfogyatékosok, - siket - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok, - nagyothalló - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok, - hallássérült - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok, - vak - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok, - gyengénlátó - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok, - látássérült - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok, - testi- és mozgásfogyatékosok - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok, - testi- és mozgásfogyatékosok - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyaté-

kosok.

A gyógypedagógiai iskolák különböző szintű területi (megyei, fővárosi, vá-rosi, főváros-kerületi) önkormányzati szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak. A gyógypedagógiai iskolák felvételi körzete elsősorban az adott fogyatékosság

92

előfordulási gyakoriságától, a tanulók létszámától függ, lehet városi, város-kerü-leti, fővárosi, főváros-kerületi, megyei, több megyére kiterjedő és országos.

A tanköteles korba lépő fogyatékosok iskolai pályafutása - kivéve azokat, akik valamely gyógypedagógiai intézményben óvodások - az épek 8 osztályos általános iskolájába történő beiratással kezdődik. Akiknek a személyiségfejlesztése kedvező feltételek között gyógypedagógiai segítséggel az általános iskolában megoldható, az épekkel teljesen vagy részlegesen integráltan végzik tanulmányai-kat. Akiknél ez nem lehetséges, áthelyezési javaslattal/döntéssel gyógypedagógiai iskolába kerülnek át. A gyógypedagógiai iskolákban a tankötelezettség egyes gyermekek számára két évvel meghosszabbítható. Akik iskolai keretek között, csoportban nem képezhetők, a tankötelezettség alól mentesülnek, egészségügyi gyermekotthonba kerülnek, vagy a családban maradnak.

A gyógypedagógiai iskolák a tanulókat 9-10 felmenő osztályban/csoportban ingyenesen nevelik. Az osztályok/csoportok átlagos létszáma a gyógypedagógiai iskola típusától és az osztályfokozattól függően 6-14 tanuló.

A gyógypedagógiai iskolákban az egyes tantárgyakat az általános iskola és/vagy az adott gyógypedagógiai iskola számára készült kiegészítő nevelési és oktatási tervek alapján tanítják. A nevelési, oktatási folyamat a gyógypedagógiai iskolák mindegyikében sérülésspecifikusan szervezett, úgy, hogy az ismeretek nyújtása, a különböző képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakí-tása közben egyidejűleg megtörténik a sérült funkciók korrigálása, átszervezése, az elvesztett funkciók pótlása, újrakialakítása, a ki sem alakult funkciók kiépítése, a további (következményes, másodlagos) sérülések megelőzése, az egész szemé-lyiség egyensúlyba hozása. A nevelési és oktatási tervek a tantárgyi követelmé-nyeken túl részletesen és pontosan meghatározzák az adekvát speciális feladato-kat, szervezési formákat, módszereket, korszerű taneszközöket, technikai, kom-munikációs segédeszközöket.

A gyógypedagógiai iskolák tervszerűen építenek a fogyatékosok iskoláskor előtti fejlesztési, nevelési eredményeire, folytatják a spontán vagy szakszerűen irányított családi nevelést, az épek vagy a fogyatékosok óvodáiban megkezdett fejlesztő, nevelő munkát. Amennyiben a gyermek fejlődése lehetővé teszi, vissza-helyezik az általános iskolába.

A gyógypedagógiai iskolák végzős tanulói részben speciális szakiskolába ke-rülnek át, részben fogyatékosok szakmai képzést nyújtó intézményeiben, vagy az épek különböző középfokú iskoláiban integráltan tanulnak tovább, részben a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeibe kerülnek.

A gyógypedagógiai iskolákban gyógypedagógusok dolgoznak, vagy valami-lyen más pedagógusi diplomával rendelkező szakemberek, esetenként érettségivel rendelkező pedagógus képesítés nélküliek, akik munka közben, levelező úton szerzik meg a gyógypedagógusi szakképesítést. Velük együttműködve dolgoznak a gyógypedagógiai iskolákban a gyermekfelügyelők, dajkák, védőnők, ápolónők, iskolaorvosok, szakorvosok, valamint az adminisztratív és technikai alkalmazottak.

93

Gyógypedagógiai iskolák diákotthona

A diákotthon a gyógypedagógiai iskolákhoz szervesen kapcsolódik. A diákotthonba az áthelyezés/felvételi eljárás keretében azok a tanulók

nyernek elhelyezést, akiknek lakóhelyén vagy annak közelében nem működik megfelelő típusú gyógypedagógiai intézmény, akiknél a családi körülmények és/vagy a fogyatékosság súlyossága, jellege indokolttá teszi a diákotthoni elhelye-zést, valamint az állami gondozottak.

Az iskola és a diákotthon pedagógiailag szerves egységet alkot, céljaik és fe-ladataik megegyeznek. A diákotthonban a szabadidő-pedagógiai foglalkozások kerülnek előtérbe. A diákotthon kiegészíti, helyettesíti, pótolja a családi otthont, iskolai szünetekben is működik.

A diákotthonban az adott gyógypedagógiai iskola típusának megfelelő sza-kos gyógypedagógiai tanárok látják el a nevelőtanári feladatokat, velük együtt-működve dolgoznak a gyermekfelügyelők, ápolónők és az adott gyógypedagógiai iskolatípusban alkalmazott szakemberek.

Gyógypedagógiai iskolák napközi otthona

A gyógypedagógiai iskolák napközi otthona azokban a gyógypedagógiai is-kolákban működik, amelyekhez gyógypedagógiai diákotthon nem kapcsolódik.

A napközi otthoni csoportösszetétel ideális esetben azonos az iskolaival. Az iskola és a napközi otthon pedagógiailag szerves egységet alkot, céljaik

és feladataik megegyeznek. A gyógypedagógiai iskolák napközi otthonában a sza-badidő-pedagógiai foglalkozások kerülnek előtérbe. A napközi otthon kiegészíti és napközben pótolja a családi otthont, napi működési ideje alkalmazkodik a szü-lők igényeihez, és iskolai szünetekben is működik.

A gyógypedagógiai iskolák napközi otthonában az adott gyógypedagógiai iskola típusának megfelelő szakos gyógypedagógiai tanárok látják el a napközi otthoni feladatokat, velük együttműködve dolgoznak a gyermekfelügyelők és az adott gyógypedagógiai iskolatípusban alkalmazott egyéb szakemberek.

Gyógypedagógiai tagozatok

A gyógypedagógiai tagozatok valamely gyógypedagógiai intézmény kereté-ben vagy általános/középiskolához csatoltan működnek. A gyógypedagógiai ta-gozatok fogyatékosok speciális nevelésére, oktatására, fejlesztésére, szakmai kép-

94

zésére szolgálnak. A fogyatékosok különböző csoportjai (típus és életkor szerint) részére óvodai (pl. siketek, nagyothallók, vakok, középsúlyos fokban sérült ér-telmi fogyatékosok stb. számára) tagozatok, halmozottan fogyatékosok (pl. vak-enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok stb.) iskolai tagozatai, szakmunkás-képző tagozatok (pl. siketek számára) működnek.

Gyógypedagógiai óvoda

A gyógypedagógiai óvoda a gyógypedagógiai intézmények egyik típusa. Je-lenleg Magyarországon egy gyógypedagógiai óvoda működik, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gyakorló intézményeként. A gyakorló gyógypedagógiai óvoda szervezetileg a főiskolához, szakmai felügyelete közvet-lenül a főiskola Fonetikai és Logopédiai, valamint az Oligofrénpedagógiai Tanszé-kéhez tartozik.

A gyakorló gyógypedagógiai óvodába középsúlyos értelmi fogyatékos és beszédfogyatékos óvodáskorúak járhatnak.

A gyógypedagógiai óvodába való felvételt egészségügyi és művelődésügyi szervek, intézmények, szakemberek, továbbá szülők, gondviselők vagy hozzátar-tozók kérhetik. A felvétel csak a szülő beleegyezésével érvényesíthető. A felvételi eljárást a főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet Vizsgáló és Tanácsadó részlege folytatja le.

A gyógypedagógiai óvodának két tagozata működik, középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok és beszédfogyatékosok számára. A gyógypedagógiai óvoda egésznapos, bejárásos, diákotthonnal nem rendelkezik.

A gyógypedagógiai óvoda középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosokat foglalkoztató részlege a hasonló típusú óvodai tagozatok programja alapján dol-gozik.

A gyógypedagógiai óvoda logopédiai tagozatára olyan 4-6/7 éves beszéd-fejlődésükben jelentősen akadályozott gyermekek járnak, akiknek személyiségfej-lesztése és iskolára előkészítése az épek óvodai feltételei között nem biztosítható. A csoportlétszám 6-12 gyermek lehet.

A gyógypedagógiai óvoda logopédiai tagozatának célkitűzései lényegében megegyeznek az épek óvodáinak célkitűzéseivel. Speciális célja a családdal szoro-san és tervszerűen együttműködve a beszédfejlődési akadályozottság és az abból következő hátrányok megszüntetése, vagy jelentős mértékű csökkentése, előkészí-tés az általános iskolai, vagy a beszédjavító általános iskolai tanulmányok meg-kezdésére.

A gyógypedagógiai óvoda logopédiai tagozata az óvodai nevelési program és a gyógypedagógiai óvoda programja alapján dolgozik. Alapvető feladatok: a fejlődési egyenetlenségek korrigálása, a beszéd, értelmi, mozgási és pszichés funk-

95

ciók, az önkiszolgálás, a szociális beilleszkedés fejlesztése, végeredményben a gyermek iskolaérettségének kialakítása.

A gyógypedagógivi óvoda logopédiai tagozatán logopédia szakos gyógype-dagógiai tanárok dolgoznak, velük együttműködve dajkák, továbbá adminisztra-tív és technikai alkalmazottak. A gyógypedagógiai óvoda szorosan együttműkö-dik a többi főiskolai szervezeti egységgel, elsősorban a Gyakorló Beszédjavító In-tézettel és a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet Vizsgáló és Tanácsadó részle-gével.

Beszédjavító intézet

A beszédjavító intézet a gyógypedagógiai intézmények egyik típusa. Ma-gyarországon két beszédjavító intézet működik, mindkettő Budapesten. Az egyik beszédjavító intézet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gya-korló intézménye, szervezetileg a főiskolához, szakmai felügyelete a főiskola Fo-netikai és Logopédiai Tanszékéhez tartozik.

A beszédjavító intézetbe életkori korlátozás nélkül a beszédfogyatékosok va-lamennyi típusa felvételt nyerhet. A közvetlen körzetükbe tartozó beszédfogyaté-kosok szűrésén és kezelésén túl elsősorban a súlyos vagy különleges esetnek mi-nősülő beszédfogyatékosok logopédiai ellátására hivatottak. Emellett több más fe-ladatot is ellátnak, pl. a gyakorló beszédjavító intézet a logopédia szakos gyógy-pedagógiai tanárjelöltek gyakorlati képzését végzi, továbbá országosan jelentős szerepet tölt be a logopédusok továbbképzésében, a másik beszédjavító intézet végzi a fővárosban a nevelőotthonok logopédiai szűrését és a nevelőotthonokban élő gyermekek kezelését.

A beszédjavító intézetbe való felvételt egészségügyi és művelődésügyi szer-vek, intézmények, szakemberek, továbbá szülők, gondviselők vagy hozzátartozók kérhetik. A felvétel logopédiai és szükség szerint szakorvosi, valamint pszicholó-giai vizsgálat alapján történik. A beszédjavító intézetbe általában az 5. életévüket betöltött gyermekek vehetők fel. Egyes súlyosabb esetekben azonban (pl. dadogás, diffúz püszeség) 3 éves kortól rendszeresen tanácsadásra, 4 éves kortól pedig már kezelésre is beoszthatók a beszédfogyatékosok.

A tanév rendje azonos az általános iskola rendjével. A logopédiai kezelés ál-talában 45 perces órák keretében, a kezelési terv szerint történik. Egy-egy órára a beszédfogyatékosság típusától és súlyosságától függően általában 2 - 6 gyermek kerül beosztásra. Mindenki hetenként legalább két alkalommal, szükség esetén többször részesül logopédiai kezelésben.

A beszédjavító intézet célja, hogy a beszédfogyatékosságot és annak követ-kezményeit lehetőség szerint megszüntesse, vagy jelentősen csökkentse.

A beszédjavító intézet a beszédfogyatékosság típusához és súlyosságához igazodó kezelési tervben rögzített korszerű logopédiai eljárásokat és speciális, a kommunikációt elősegítő technikai és taneszközöket alkalmaz.

96

A beszédjavító intézet folyamatosan és tervszerűen együttműködik a be-szédfogyatékos környezetével, a családdal, óvodával, iskolával, nevelőotthonnal, munkahellyel.

A beszédjavító intézetben logopédia szakos gyógypedagógiai tanárok dol-goznak, együttműködve számos intézménnyel és más szakemberrel. Együttmű-ködő intézmények: a Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó részleg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetében, gyermek ideggondozók, nevelési tanácsadók, audiológiai állomások, a különböző klinikák, szakkórházak és rendelőintézetek.

Beszédjavító csoport

A beszédjavító csoport a gyógypedagógiai intézmények egyik típusa. A be-szédjavító csoportok különböző szintű területi (megyei, fővárosi, városi, fővárosi-kerületi) önkormányzati szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak. Szervező in-tézmény lehet gyógypedagógiai intézmény, de szükség szerint bármely oktatási intézmény. Beszédjavító csoport szervezhető minden olyan helyen, ahol a beszéd-fogyatékosok száma korcsoportonként (óvodás, iskolás, felnőtt) 6-nál több.

A beszédjavító csoportba életkori korlátozás nélkül a beszédfogyatékosok valamennyi típusa felvételt nyerhet. A beszédjavító csoport túljelentkezés esetén a felvételnél előnyben részesítheti: a beszédfogyatékosság miatt az iskola látogatása alól felmentett gyermeket, a súlyos fokú beszédfogyatékosokat, az óvodába nem járó óvodás korúakat, a tanköteles korba lépő gyermekeket, az általános iskola 1-2. osztályos tanulóit.

A beszédjavító csoportra a továbbiakban mindazok érvényesek, amik a Be-szédjavító Intézet címszó alatt olvashatók.

Speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények

A speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények a 6-18 éves érzelmi, akarati fogyatékosok speciális nevelésére, oktatására, fejlesztésére, szakmai képzé-sére, munkafoglalkoztatására szolgálnak. A speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények a Népjóléti Minisztérium és/vagy a megyei (fővárosi) önkormányati szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak.

Az alábbi speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények vannak:

- neurotikusok otthona, - nehezen nevelhetők nevelőotthona, - disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete.

97

Neurotikusok otthona

A neurotikusok otthona a speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények egyik típusa.

A neurotikusok otthonába azok a személyiségfejlődésükben kifejezetten ne-urotikus tendenciákat mutató, az általános iskola látogatása alól felmentett, 7-14 éves gyermekek kerülnek, akiknek szakszerű ellátására kórházi bentfekvéses vagy ambuláns keretek között nincs szükség vagy lehetőség, de személyiségsérülésüket az adott családi vagy szokványos nevelőotthoni körülmények között nem, csak bentlakásos rendszerű, sérülésspecifikus terápiás feltételek között lehet rendezni.

A neurotikusok otthonába való felvétel valamely más nevelőotthonból áthe-lyezés révén, vagy állami gondozásba vétel során tett javaslat alapján történhet. A felvételt minden esetben alapos, komplex (különböző szakorvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai) vizsgálatok előzik meg.

A neurotikusok otthona célja a neurotikus személyiségfejlődési irány vissza-fordítása, a személyiségsérülés rendezése, a mielőbbi teljes rehabilitáció megvaló-sítása.

A neurotikusok otthona feladatai igen sokrétűek: gyakran teljes mértékben át kell vállalnia a család funkcióit, fokozott mértékben kell biztosítania az ottho-nosságot, az anyagi és érzelmi védettséget, nehezített feltételek között kell felké-szíteni az önálló életvitelre, a társadalomba való beilleszkedésre, családi életre, és mindezek mellett gondoskodni kell a tanulás feltételeiről, a tanulót fel kell készí-teni a megfelelő általános iskolai magánvizsgára.

A neurotikusok otthona saját speciális nevelési (terápiás) programja alapján dolgozik, az általános iskolai magánvizsgára felkészítés az általános iskola tan-terve szerint az otthonon belül, kislétszámú csoportokban, egész napra széthúzot-tan történik. A nevelési és oktatási programban a terápiás célú szakköri munkák és pszichológus által vezetett különböző egyéni és csoportos terápiás foglalkozá-sok fontos szerepet kapnak.

A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a szülőkkel (a visszafogadó féllel) való foglalkozás, ami a "Szülők klubjá"-n keresztül valósul meg. Hasonlóan fontos, hogy a gyermek egy idő után, egyéni megítélés szerint, járjon ki a körzeti általános iskolába, és az egész intézmény nyitott legyen a szűkebb és tágabb kör-nyezet számára.

A gyermek a neurotikusok otthonából a családba, vagy más nevelőotthonba kerül át, szükség esetén 14 éven túl is egy ideig a neurotikusok otthonában marad.

A neurotikusok otthonában pszichopedagógiai szakos gyógypedagógusok és más képesítésű pedagógusok, pszichológusok, adminisztratív és technikai dol-gozók együttese látja el a feladatokat szakorvosok (elsősorban gyermekgyógzász, neurológus, pszichiáter) közreműködésével.

98

Nehezen nevelhetők nevelőotthona

A nehezen nevelhetők nevelőotthona a speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények egyik típusa.

A nehezen nevelhetők nevelőotthonába azok a személyiségfejlődésükben ki-fejezetten antiszociális tendenciákat mutató, a nyilvános iskolalátogatás alól emi-att felmentett 10-18 éves gyermekek és fiatalok kerülnek, akik alkalomszerűen vagy rendszeresen jogsértő magatartást tanúsítottak, de nem büntetőjogi felelősségrevonásuk, hanem mindenképpen speciális nevelésük látszik célszerűnek.

A nehezen nevelhetők nevelőotthonába való felvétel valamely más nevelő-otthonból áthelyezés, vagy állami gondozásba vétel során tett javaslat alapján a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézeten keresztül történik. A felvételt minden esetben alapos, komplex (különböző szakorvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai) vizsgá-latnak kell megelőznie.

A nehezen nevelhetők nevelőotthona célja az antiszociális személyiségfejlő-dési irány visszafordítása, a személyiségsérülés rendezése, a mielőbbi teljes reha-bilitáció megvalósítása. A nehezen nevelhetők nevelőotthona feladatai igen sokré-tűek, mert amellett, hogy átmenetileg vagy gyakran teljes mértékben át kell vállal-nia a család funkcióit, és gondoskodnia kell az iskolai és szakmatanulási feltéte-lekről, a közösség rendjéhez alkalmazkodni nem akaró, antiszociális magatartású fiatalok átnevelését egy szervezettebb életrendhez való alkalmazkodásra készte-téssel kell megvalósítania.

A nehezen nevelhetők nevelőotthona saját speciális nevelési (terápiás) prog-ramja alapján dolgozik, az általános iskolai magánvizsgára és/vagy valamely szakmára felkészítés az adekvát iskolatípus tanterve szerint történik. Az átnevelés elsődleges eszközei a kisebb csoportlétszám (maximum 15), az iskolai és szakma-tanulás, valamint a szabadidő felhasználás célirányos, tervszerű szervezése, to-vábbá különböző terápiás célú egyéni és csoportos foglalkozások. A nehezen ne-velhetők nevelőotthona szükség esetén él a fizikailag is zártabb, differenciált, át-menetileg a többi csoporttól is elkülönített csoport, az ún. zárt részleg működteté-sével is.

A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a családdal (a visszafogadó féllel) való foglalkozás, az önálló életvitelre, a társadalomba való beilleszkedésre felkészítés egyénre szabott, gondos megtervezése, a visszaillesztés fokozatos kivi-telezése.

A gyermek, illetve fiatalkorú a nehezen nevelhetők nevelőotthonából idő-közben más nevelőotthonba kerülhet át, visszamehet a családba, illetve 18 évesen az önállósulásra felkészülten távozik.

A nehezen nevelhetők nevelőotthonában pszichopedagógiai szakos gyógy-pedagógusok és más képesítésű pedagógusok, pszichológusok, adminisztratív és technikai dolgozók együttese látja el a feladatokat szakorvosok közreműködésével.

99

Disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete a speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények egyik típusa.

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézetébe azok a személyiség-fejlődésükben kifejezetten antiszociális tendenciákat mutató 14-18 éves fiatalok kerülnek, akiket a bíróság valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt javítóneve-lésre ítélt, vagy akik magatartásukkal, cselekedeteikkel megszegik a társadalmi együttélés normáit.

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete célja az antiszociális személyiségfejlődési irány visszafordítása, a sérült személyiségű fiatalok átneve-lése, a mielőbbi teljes rehabilitáció megvalósítása. A disszociális és antiszociális fi-atalok nevelőintézete feladatai igen sokrétűek: gyakran teljes mértékben át kell vállalnia a család funkcióit, gondoskodnia kell az iskolai és szakmatanulási, vala-mint a munkafeltételekről, a közösség rendjéhez alkalmazkodni nem akaró, anti-szociális magatartású fiatalok átnevelését egy szervezettebb, kötöttebb és szigo-rúbb életrendhez való alkalmazkodásra késztetéssel kell megvalósítania.

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete a hatékonyabb átneve-lés érdekében zárt jellegű, ami a társadalom védelmét is szolgálja. A jelenleg ér-vényben levő büntető jogszabályok lehetőséget adnak a zárt intézeten belül is fo-kozottan zárt, szigorúbb életrendű részlegbe való helyezésre, és a maximum 8 napra elkülönítőbe zárásra.

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete a felügyeleti szervek ál-tal kiadott rendtartás és saját nevelési (terápiás) program alapján dolgozik, az is-kolai magánvizsgára és/vagy valamely szakmára felkészítés az adekvát iskolatí-pus tanterve szerint történik. Az átnevelés elsődleges eszközei a kisebb csoportlét-szám (maximum 15), az iskolai és a szakmatanulás, a munkavégzés, valamint a szabad idő felhasználás célirányos tervezése, továbbá különöbző terápiás célú egyéni és csoportos foglalkozások. A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőin-tézetében az ún. fokozati rendszer szerint a zárt részlegből meghatározott fokoza-tokon át lehet eljutni a nyitott részlegbe, az így bejárható út mint vonzó távlat jól szolgálja az átnevelés eredményességét.

A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a családdal (a visszafogadó féllel) való kapcsolattartás, foglalkozás. Ennek azért is különös jelentősége van, mert a nevelőintézeti átnevelés időtartama (legkevesebb 1 év) alatt a szülő gondo-zási és nevelési joga szünetel, gyermeke látogatásának lehetőségeit is a rendtartás szabályozza. A rendtartás azonban az intézetnek a külvilág felé való nyitására, a visszaillesztés fokozatos kivitelezésére is lehetőséget ad, így a fiatal - megfelelő feltételek esetén - külső iskolában is végezheti tanulmányait, vagy külső munka-helyen is dolgozhat.

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézetében pszichopedagógia szakos gyógypedagógusok és más képesítésű pedagógusok, pszichológusok, ad-minisztratív és technikai dolgozók együttese látja el a feladatokat szakorvosok és más egészségügyi személyzet közreműködésével.

100

Iskolaszanatórium

Az iskolaszanatórium gyermekgyógyintézetben, illetve gyermekkórházban működő iskola. Az iskolaszanatórium ahhoz az egészségügyi intézményhez tarto-zik, amelyben működik.

Az iskolaszanatóriumokban az utóbbi években az életkori összetétel megvál-tozott, az alacsonyabb korosztályok felé tolódott. Megnőtt az óvodáskorú gyer-mekek és csecsemők száma, fokozatosan csökkent a közép- és általános iskolás korú népesség. Ez részben bizonyos betegségek (pl. a tuberculosis) leküzdésével, mások előtérbe kerülésével (pl. asztma, allergia) és szemléletváltozással függ össze.

Az iskolaszanatóriumban való tartózkodás a beutalt gyógykezelési, ápolási idejétől függően 2 -4 héttől több év lehet.

Az intézmény egészének célja a beutaltak mielőbbi meggyógyítása, egész-ségi állapotának rendezése, teljes rehabilitációja.

Az iskolaszanatórium alapvető feladata a beutaltak életkorához, iskolai státuszához, egészségügyi- és személyiségállapotához igazodó pedagógiai ellátás: az elsősorban betegségük miatt hátrányos helyzetbe került gyermekek és fiatalok felzárkóztatása, terhelhetőségüktől függően iskolai tanításuk, osztályvizsgára való felkészítésük, személyiségformálásuk, adott esetben személyiségsérülésük korri-gálása, rendezése.

Az iskolaszanatórium saját nevelési programja, illetve az összetételtől füg-gően az adekvát iskolai nevelési és oktatási tervek alapján dolgozik.

A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a családdal és adott esetben a volt iskolával való kapcsolattartás, az intézmény egészének, teljes személyzetének egységes terápiás terv szerinti együttműködése.

Az iskolaszanatóriumban gyógypedagógusok (különböző szakosok), más képesítésű pedagógusok (óvónők, általános és középiskolai tanítók és tanárok), pszichológusok, adminisztratív és technikai dolgozók együttese látja el a feladato-kat az intézmény egész személyzetével való szoros együttműködéssel.

Nevelési tanácsadó

A nevelési tanácsadó a családban nevelkedő 3-18 éves gyermekek és fiatalok nevelési, tanulási, magatartási nehézségeinek, zavarainak feltárására, diag-nosztizálására és leküzdésére hivatott, ambuláns rendszerben működő intézmény.

A nevelési tanácsadóban alkalmazott vizsgálati módszereket mindenkor a vizsgált személy életkora és a probléma jellege határozza meg. Folynak tesztvizs-gálatok és más pszichológiai vizsgálatok is. Nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a

101

részletes anamnézisnek, a környezettanulmánynak és a vizsgált személy külön-böző helyzetekben és tevékenység közbeni megfigyelésének.

A diagnózis megállapítása után nyújtott tanácsadás a szülők, valamint a pe-dagógusok további tennivalóinak meghatározását célozza.

A nevelési tanácsadóban pszichológiai és pedagógiai gondozás is történik. A nevelési tanácsadók az érintett pedagógusokon és családon kívül számos

intézménnyel működnek együtt, pl. a gyermek-ideggondozókkal. A nevelési tanácsadóban pszichológusok, orvosok és pedagógusok, elsősor-

ban pszichopedagógia szakos gyógypedagógusok együttes, összehangolt tevé-kenysége teszi lehetővé a pontos diagnózis felállítását és a tanácsadás és gondozás feladatainak ellátását.

Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó

A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó a fogyatékosok diagnosztikus és tanácsadó centruma.

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézetének egyik részlege.

A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó országos hatáskörű intézmény. A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadóhoz egészségügyi és művelődésügyi szervek, intézmények, szakemberek, maguk a fogyatékosok, azok szülei és hozzá-tartozói egyaránt fordulhatnak a kompetencia körébe tartozó ügyekben. Feladata: a különböző fogyatékosok, elsősorban gyermekek komplex (orvosi, gyógypeda-gógiai, gyógypedagógiai-pszichológiai) vizsgálata, diagnosztizálása, szükség sze-rint pszichoterápiás ellátása, szüleiknek rendszeres tanácsadás; a fogyatékosok korai életkorban történő felkutatása, szűrése, intézményes gyógypedagógiai ellá-tásuk előtt egyéni és/vagy csoportos fejlesztésük, irányított családi nevelésük se-gítése (családterápia, klubfoglalkozás szülőknek); a fogyatékosok vizsgálatára al-kalmas gyógypedagógiai-pszichológiai eljárások adaptálása és újak kidolgozása.

A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadóban gyógypedagógus-pszicholó-gusok, orvosok, asszisztensek, adott esetben speciális szakemberek dolgoznak.

Egészségügyi gyermekotthon

Az egészségügyi gyermekotthon a fogyatékosok egyik egészségügyi intéz-ménytípusa.

Az egészségügyi gyermekotthonba a 2-18 éves, iskolai keretek között nem fejleszthető, súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok és halmozottan fogyatéko-sok kerülnek elhelyezésre.

102

Az egészségügyi gyermekotthonba való felvételt egészségügyi és oktatás-ügyi szervek, intézmények, szakemberek, továbbá szülők, gondviselők vagy hoz-zátartozók kérhetik. A beutaláshoz szükséges szakvéleményt általában az Egész-ségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete adja, a beutalás az ille-tékes egészségügyi adminisztratív szerv joga.

Az egészségügyi gyermekotthon alapvető feladata a szakszerű orvosi felü-gyelet, gyógykezelés, ápolás, gondozás, emellett minden esetben megkísérli cso-portos vagy individuális gyógypedagógiai tevékenység révén a személyiségfej-lesztést, elsősorban az önkiszolgálás és az elemi kommunikáció terén. Kedvezőbb fejlesztési feltételek esetén egy idő után a megfelelő gyógypedagógiai intézménybe történő áthelyezés is mérlegelésre kerül, és realizálható.

Az egészségügyi gyermekotthonból 18 éves kor után a családba vagy a felnőttvédelmi szociális gondoskodás különféle intézményeibe kerülnek a fogya-tékosok.

Az egészségügyi gyermekotthonban különböző szakorvosok, elsősorban oligofrénpedagógia szakos gyógypedagógusok, szakképzett ápolók, gondozók, szükség szerint pszichológus, gyógytornász és más szakemberek, valamint admi-nisztratív és technikai személyzet látja el a feladatokat.

Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete

Az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete az egészségügyi gyermekotthonok központi módszertani továbbképző és kutató in-tézete (alapítási év: 1968.).

Az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete tanul-mányozza az egészségügyi gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek és fiata-lok állapotát, rehabilitációs lehetőségeit, és kidolgozza azok metodikáját, szakmai segítséget nyújt az egészségügyi gyermekotthonok tevékenységéhez.

Felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei

A felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei a felnőtt fogyatékosok gondozására, fejlesztésére, speciális nevelésére, oktatására, szakmai képzésére, munka foglalkoztatására szolgálnak.

103

Az alábbi felnőttvédelmi szociális gondoskodási intézmények vannak:

- szociális intézet, - vakok szociális intézete, - mozgásfogyatékosok szociális intézete, - értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete, - szociális foglalkoztató, - értelmi fogyatékosok napközi otthona, - szakosított szociális otthon, - védőmunkahely.

Szociális intézetek

A szociális intézetek a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeinek egyik intézménycsoportja, az intézményes gondozást igénylő egyének, közöttük különböző típusú fogyatékosok szociális gondozását, foglalkoztatását, önálló életre való felkészítését, rehabilitációját szolgálja.

A szociális intézetbe történő beutalás kérelem alapján történik. A beutalást az elhelyezést igénylő személy, vagy annak törvényes képviselője a területileg ille-tékes önkormányzatnál kérheti. A kérelmező a beutalás előtt orvosi vizsgálaton és munka- és pályaalkalmassági vizsgálaton vesz részt.

A szociális intézet feladata a felnőtt fogyatékosok elhelyezése, képzésük, át-képzésük, munkavégzésük, illetve foglalkoztatásuk időtartamára.

A szociális intézetekben a gondozottak teljes ellátásban részesülnek, a gon-dozásért gondozási díjat kell fizetni. A szociális intézetekben a gondozottak egészségügyi, kultúrális ellátása, foglalkoztatási lehetősége, elfoglaltsága, szemé-lyi szabadsága biztosított. A szociális intézetek fontos feladata a gondozottak csa-ládjával való kapcsolattartás és a korábbi speciális, gyógypedagógiai fejlesztő munka továbbfolytatása, a gondozottak sérülésspecifikus személyiségformálása.

A szociális intézetekben szociális szervezők, gyógypedagógusok, ápolók, gondozók, szükség szerint más képzettségű szakemberek dolgoznak, továbbá adminisztratív és technikai személyzet látja el a feladatokat.

A szociális intézetek típusai:

- vakok szociális intézete, - mozgásfogyatékosok szociális intézete, - értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete.

104

Vakok szociális intézete

A vakok szociális intézete a szociális intézetek egyik típusa. A vakok szociá-lis intézetére a szociális intézetek bekezdés alatt mondottakon túl az alábbiak ér-vényesek.

A vakok szociális intézetébe azt a 16 (kivételesen 14) éven felüli egyént lehet beutalni, aki vak vagy gyengénlátó, elméleti, vagy gyakorlati képzésre, illetve munkavégzésre alkalmas, és képzése vagy munkavégzése csak intézeti elhelyezés-sel valósítható meg. A beutalás előtti orvosi vizsgálat a vakok szociális intézetében szemész szakorvosi vizsgálattal egészül ki.

A vakok szociális intézetébe a beutalás a tanulmányok befejezéséig, a szak-képzettség megszerzéséig, illetve dolgozó vak esetében a munkaviszony időtar-tamára szól.

Mozgásfogyatékosok szociális intézete

A mozgásfogyatékosok szociális intézete a szociális intézetek egyik típusa. A mozgásfogyatékosok szociális intézetére a szociális intézetek bekezdés alatt mon-dottakon túl az alábbiak érvényesek.

A mozgásfogyatékosok szociális intézetébe azt a 14 év feletti, oktatásra, kép-zésre, átképzésre alkalmas mozgásfogyatékost lehet beutalni, akinek mozgásfo-gyatékossága állapotjellegű, rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel, inté-zeten belül önállóan vagy segédeszközzel közlekedni képes és oktatása, képzése, átképzése csak speciális keretek között valósítható meg. A beutalás előtti orvosi vizsgálat a mozgásfogyatékosok szociális intézetében ortopéd szakorvosi vizsgá-lattal egészül ki.

A mozgásfogyatékosok szociális intézetébe a beutalás a tanulmányok befeje-zéséig, a szakképzettség megszerzéséig szól.

Értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete

Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete a szociális intézetek egyik típusa. Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetére a szociális intézetek bekezdés alatt mondottakon túl az alábbiak érvényesek.

Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetébe azt a 16 (kivételesen 14) éven felüli, foglalkoztatásra alkalmas értelmi fogyatékost lehet

105

beutalni, aki ápolást nem igényel, és foglalkoztatása csak intézeti keretek között valósítható meg. A beutalás előtti orvosi vizsgálat az értelmi fogyatékosok szociá-lis foglalkoztatási intézetében pszichiátriai szakorvosi vizsgálattal egészül ki.

A beutalás az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetébe a fog-lalkoztatásra való alkalmasság időtartamára szól.

Szociális foglalkoztató

A szociális foglalkoztató a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézmé-nyeinek egyik típusa, a nagymértékben csökkent munkaképességű, üzemi keretek között gazdaságosan nem foglalkoztatható egyének, közöttük különböző típusú fogyatékosok rendszeres munkafoglalkoztatására szolgál. A szociális foglalkoz-tató a területileg illetékes önkormányzat egészségügyi szakigazgatási feladatokat ellátó osztályának irányítása, felügyelete alá tartozik. Felvételi körzete általában városi (kerületi).

A szociális foglalkoztató a jelentkező munkavállalóval a felügyeleti szerv engedélyével munkaviszonyt létesít. A munkavállalót minden esetben a törvénye-sen biztosított jogok illetik meg.

A foglalkoztatás történhet a szociális foglalkoztatóban, az általa megjelölt más munkahelyen és a munkavállaló lakásán is. A munka kiadásakor a szociális foglalkoztató részéről minden esetben megfelelő eligazítás, munkára felkészítés, betanítás kötelező.

A szociális foglalkoztató keretében főként bérmunka, feldolgozó, átdolgozó, háziipari tevékenység, valamint a lakosság részére kisebb javító-szolgáltató tevé-kenység folytatható, továbbá önálló háziipari (könnyűipari) termék is előállítható. A szociális foglalkoztató termékei közvetlenül a szociális foglalkoztató boltján ke-resztül is értékesíthetők.

A szociális foglalkoztató csak olyan munkát vállalhat, illetve dolgozóit csak olyan munkával foglalkoztathatja, amelyet egészségi állapotuk romlása és testi épségük, valamint környezetük veszélyeztetése nélkül el tudnak végezni. Ennek érdekében biztosítja a dolgozók rendszeres és folyamatos orvosi ellenőrzését.

A szociális foglalkoztatóban szociális szervezők, gyógypedagógusok, gon-dozók, szükség szerint különböző ipari és gazdasági szakemberek dolgoznak, to-vábbá adminisztratív és technikai személyzet látja el a feladatokat.

Értelmi fogyatékosok napközi otthona

Az értelmi fogyatékosok napközi otthona a felnőttvédelmi szociális gondos-kodás intézményeinek egyik típusa, az önellátás részképességével rendelkező, kö-zösségi életre alkalmas, súlyos fokban értelmi fogyatékos és halmozottan fogyaté-kos gyermekek és felnőttek nappali gondozására, fejlesztésére és állapotuk mért foglalkoztatásra szolgál. Az értelmi fogyatékosok napközi otthona a területileg il-letékes önkormányzat egészségügyi szakigazgatási feladatokat ellátó osztályának irányítása, felügyelete alá tartozik. Az értelmi fogyatékosok napközi otthona or-szágos hálózata jelenleg van kiépülőben, működésének egységes jogi szabályozása is folyamatban van. Felvételi körzete általában városi (kerületi).

A felvétel a szükséges szakvélemények alapján az értelmi fogyatékosok nap-közi otthona vezetőjének hatáskörébe tartozik. A felvételi alsó korhatár 3 év, a felső nincs meghatározva.

Az értelmi fogyatékosok napközi otthona célja a nappali gondozás biztosítá-sával a család tehermentesítése, az értelmi fogyatékosok napközi otthonába járó fogyatékosok személyiségének fejlesztése, foglalkoztatása, ha lehetséges gyógype-dagógiai intézménybe, vagy magasabb szociális gondoskodási formára, tartós munkavégzésre való előkészítése.

Az értelmi fogyatékosok napközi otthona feladatai sokrétűek, mert a gondo-zottak életkori összetétele és állapota rendkívül eltérő, így az egészségügyi ellátá-son túl a családdal való szoros kapcsolattartással és jó együttműködéssel alakítja a kommunikációs készséget, életkortól és állapottól függően fejleszti a közösségi be-illeszkedést, nevel a mindennapi életben szükséges szokásokra, a kultúrált önki-szolgálásra, szervezi a gondozottak közösségi tevékenységét, teszi lehetővé a munkafoglalkozást.

Az értelmi fogyatékosok napközi otthonában a gondozottakkal való foglal-kozás lehetőleg 8-10 fős csoportokban történik. A csoportalakítás a helyi adottsá-goktól és a gondozottak összetételétől függően változhat. A törekvés az, hogy a gondozottak az értelmi fogyatékosok napközi otthonából gyógypedagógiai intéz-ménybe, védőmunkahelyre, vagy szociális foglalkoztatóba kerüljenek.

Az értelmi fogyatékosok napközi otthonában gyógypedagógusok, szociális szervezők, ápolók és gondozók dolgoznak, valamint szükség szerint adminisztra-tív és technikai személyzet látja el a feladatokat.

Szakosított szociális otthon

A szakosított szociális otthon a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intéz-ményeinek egyik típusa, a különös gondozást igénylő egyének, közöttük súlyos fokban fogyatékosok szociális gondozását és foglalkoztatását szolgálja.

107

A szakosított szociális otthonok irányítására, felügyeletére, a beutalás és el-látás általános rendjére és a személyzetre vonatkozóan a szociális intézetek alatt mondottak érvényesek.

A szakosított szociális otthonba azt a 18 éven felüli fogyatékost lehet be-utalni, aki súlyos látás- vagy mozgásfogyatékos, és ezért különös gondozást igé-nyel, vagy nem foglalkoztatható, súlyos fokban értelmi fogyatékos. A szakosított szociális otthonba történő beutalás határozatlan időre szól.

A szakosított szociális otthon a különös gondozáson túl a foglalkoztatás fel-tételeit is mindenkor biztosítja.

Védőmunkahely

A védőmunkahely a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeinek egyik típusa, a nagymértékben csökkent munkaképességű egyének, közöttük kü-lönböző típusú fogyatékosok számára valamely üzem, vállalat keretében szerve-zett munkahely, ahol a munkavégzés sajátos feltételek között fokozott védelem, szükség esetén állandó felügyelet és irányítás mellett folyik. A védőmunkahely lé-tesítését a területileg illetékes önkormányzat egészségügyi szakigazgatási felada-tokat ellátó osztálya kezdeményezi, közvetlen szakmai felügyelete, irányítása is ide tartozik.

A védőmunkahelyen a fogyatékosok közül a 15. életévüket betöltött enyhe vagy középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok, a vakok vagy gyengénlátók, a sú-lyos fokban mozgásfogyatékosok és a halmozottan fogyatékosok dolgozhatnak.

A védőmunkahelyre való elhelyezés kérelemre történik. A kérelem előter-jesztése gyógypedagógiai intézmények, oktatási és egészségügyi szervek, szakem-berek, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezetei, továbbá szülők, gondviselők vagy hozzátartozók jogosultak.

A védőmunkahely lehet családi hátterű, ha a kérelmező életviteléhez, közle-kedéséhez a megfelelő segítséget a család biztosítja; szociális intézeti hátterű, ha a kérelmező szociális intézményben él, és munkásszállás hátterű, ha a kérelmező ál-landó családi vagy szociális intézeti gondozást nem igényel, de lakóhelyétől a vé-dőmunkahely nagyobb távolságra van.

A védőmunkahely a létesítést kezdeményező hatóság és a munkáltató kö-zötti megállapodás szerint működik. A megállapodásban rögzítik a védőmunka-hely pénzügyi feltételeit, a védőmunkahelyen dolgozók számát, a végezhető munkafolyamatokat, a felügyelői, nevelői létszámot, a munkásszálással rendel-kező védőmunkahelyeknél az értelmi fogyatékosok pénzének kezelésével megbí-zott dolgozót és a védőmunkahely típusát.

A védőmunkahelyen dolgozók munkavégzéséhez a munkáltató (vállalat, üzem) munkavezetőt, a létesítést kezdeményező pedig minden 30 személyhez egy gyógypedagógust biztosít.

A védőmunkahelyen a családdal való szoros kapcsolattartás elsősorban a gyógypedagógus feladata.

108

Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete

Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete a középsúlyos és súlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek szüleinek vagy gyámjainak érdekvédelmi szervezete.

Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete feladata tagja-inak segítséget adni gyermekük vagy gyámolítottjuk különféle életvezetési nehéz-ségeinek megoldásához, lehetőséget kínálni és teremteni a szabadidő eltöltéséhez, megtervezéséhez. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezeté-nek fővárosi és vidéki csoportjai működnek.

Hallássérültek Országos Szövetsége

A Hallássérültek Országos Szövetsége a felnőtt hallási fogyatékosok érdek-védelmi szervezete.

A Hallássérültek Országos Szövetsége feladata tagjainak segítséget adni életvezetési nehézségek megoldásához, lehetőséget kínálni és teremteni szabad idejük változatos eltöltéséhez, megtervezéséhez, segíteni rehabilitációjukat és in-tegrációjukat. A Hallássérültek Országos Szövetségének fővárosi és vidéki cso-portjai működnek.

Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége

A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége a felnőtt mozgásfo-gyatékosok érdekvédelmi szervezete.

A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége feladata tagjainak segítséget adni életvezetési nehézségeik megoldásához, lehetőséget kínálni és te-remteni szabad idejük változatos eltöltéséhez és megszervezéséhez, segíteni reha-bilitációjukat és integrációjukat.

A Mozgássérültek Égyesületeinek Országos Szövetsége fővárosi és vidéki csoportok útján működik.

109

Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége

A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a felnőtt látási fogyatékosok érdekvédelmi szervezete.

A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége feladata tagjainak segítséget adni életvezetési nehézségeik megoldásához, lehetőséget kínálni és teremteni spe-ciális kommunikációs eszközök révén a szabadidő változatos eltöltéséhez (Braille-könyvtár, hangos-könyvtár, Homerosz-kórus), segíteni rehabilitációjukat és integ-rációjukat.

A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének fővárosi és vidéki cso-portjai is működnek.

Klinikák és szakkórházak osztályai, rendelései

Klinikák és szakkórházak osztályai, rendelései mint egészségügyi intézmé-nyek a fogyatékosok nevelésének is egyre inkább színtereivé válnak. Szervezetük, országos rendszerük még nem kiforrott, egységes irányítási és felügyeleti rendjük sem alakult még ki. A tendencia az, hogy minden klinikán és szakkórház-ban/szakrendelésen, ahol átmenetileg vagy tartósan fogyatékosok gyógykezelése folyik, az ott tartózkodás idején - szükség szerint később is - mindenki része-süljön sérülésspecifikus fejlesztési, nevelési és oktatási ellátásban.

A klinikák és szakkórházak osztályain, rendelésein saját, egyéni vagy cso-portos fejlesztési, nevelési (terápiás) program, illetve az adott összetételtől füg-gően az adekvát iskolai, nevelési és oktatási tervek alapján dolgoznak különböző szakos gyógypedagógusok, szorosan együttműködve adott esetben pszichológus-sal, illetve az intézmény egész személyzetével.

Audiológiai állomás

Az audiológiai állomások a hallási fogyatékosok szűrővizsgálatára és sérült hallásának gondozására hivatott, ambuláns rendszerben működő intézmények. Magyarországon az egészségügyi intézményrendszerben országos audiológiai há-lózat működik. Az audiológiai állomás felvételi körzete változó, az egészségügyi irányító, felügyeleti hatóság által kijelölt közigazgatási körzetben fejti ki tevékeny-ségét.

110

Az audiológiai állomások egyrészt preventív feladatokat oldanak meg, más-részt jelentősen részt vesznek a hallási fogyatékosok rehabilitációjában.

Az audiológiai állomások feladata a hallási fogyatékosok gondozása: audiometriás szűrővizsgálatok végzése, ezek alapján a hallássérültek kiszűrése, gyógykezelésre, műtétre irányítása, a korai hallásfejlesztés megkezdése, a hallási fogyatékosok iskolai szelekciójában való közreműködés, hallókészülékekkel való ellátás, hallókészülék-használatra való oktatás, szájról-olvasásra tanítás, alkalmas munkakörülményekhez segítés, a hallást veszélyeztető gyógyszerelés ellenőrzése.

Az audiológiai állomások az érintetteken és családjukon kívüli számos in-tézménnyel, pl. a hallási fogyatékosok gyógypedagógiai intézményeivel, óvodák-kal, iskolákkal, szakklinikákkal és kórházakkal, rehabilitációs feladatokat ellátó különböző intézményekkel, a Hallássérültek Országos Szövetségével működnek együtt.

Az audiológiai állomáson fül-orr-gégeszakorvosok, audiológusok, szurdopedagógia és logopédia szakos gyógypedagógusok és aszisztensek együt-tes, összehangolt, egymást kiegészítő tevékenysége szükséges ahhoz, hogy az eredményes hallásgondozás megvalósuljon.

Gyermek-ideggondozó

A gyermek-ideggondozó a családban nevelkedő, neuropszichiátriai szem-pontból kóros tüneteket mutató beteg (pl. neurotikus, epilepsziás, pszichotikus) gyermekek és fiatalok diagnosztizálására, gyógyítására és gondozására hivatott, ambuláns rendszerben működő intézmény. Magyarországon az egészségügyi in-tézményrendszerben országos gyermek-ideggondozó hálózat működik.

A gyermek-ideggondozó felvételi körzete változó, az egészségügyi irányító, felügyeleti hatóság által kijelölt közigazgatási körzetben fejti ki tevékenységét.

A gyermek-ideggondozóban alkalmazott vizsgálati és terápiás módszereket mindenkor a vizsgált személy életkora és a betegség jellege határozza meg.

A gyermek-ideggondozók az érintett családon kívül számos intézménnyel, pl. iskolákkal, nevelési tanácsadókkal, különböző klinikák és kórházak gyermek-osztályaival és rendeléseivel működik együtt.

A gyermek-ideggondozóban különböző szakorvosok, klinikuspszichológu-sok, elsősorban pszichopedagógia vagy más szakos gyógypedagógusok és aszisztensek együttes, összehangolt tevékenysége teszi lehetővé a feladatok ellátását.

111

Szakértői bizottságok

Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény értelmében a művelődési miniszter 1988-ban (15/1988./VIII.l./MM.rendelet) a testi, az érzékszervi és a beszédfogya-tékosság megállapítására fővárosi, megyei szakértői bizottságok működtetését rendelte el.

1. Országos bizottságok

a/ Látásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság b/ Hallásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság c/ Mozgásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság d/ Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottság

2. Fővárosi, megyei szakértői bizottságok

a/ tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok b/ felülvizsgáló szakértői bizottságok

A szakértői bizottságok gyógypedagógus szakképesítésű vezetőből, gyógy-pedagógusból, pszichológusból és szakorvosból állnak, munkájukban azonban más pedagógus is közreműködhet.

A bizottságok szakvéleményt készítenek a megvizsgált fogyatékosról, ennek alapján kerülnek beiskolázásra, óvodába is a gyermekek.

112

A jegyzet az alábbi szakirodalmi forrásokból került összeállításra

1.Gordosné dr. Szabó Anna Gyógypedagógia Budapest, 1981. Tankönyvkiadó

2. Gordosné dr. Szabó Anna és munkatársai (dr. Benczúr Miklósné, dr. Buday József, dr. Csányi Yvonne, dr. Csocsán Lászlóné, dr. Göllesz Viktor, Hatos Gyula, dr. Illyés Sándor, dr. Lányi Miklósné, Mesterházi Zsuzsa, dr. Palotás Gábor, dr. Pálhegyi Ferenc, Vinczéné Bíró Etelka, Volentics Anna): Összeha-sonlító szakszótár - Vergleichendes Fachwörterbuch 19., 20., 37., 38., 48. és 58. rész. Humboldt Universität zu Berlin. 1983-1986. 27., 28., 29., 30., 56. és 66. füzet. (Német és magyar nyelven.) Szerkesztette: Gordosné dr. Szabó Anna, Mesterházi Zsuzsa és dr. Christa Theiner.

3. Gordosné dr. Szabó Anna Die Struktur des Wissenschaftsgebietes der Heilpädagogik In.: Trends und Perspektiven der gegenwärtigen ungarischen Heilpädagogik (Hrsg.: Bachmann Walter und Mesterházi Zsuzsa) Justus-Liebig-Universität Giessen 1990.

4.1985. évi I. törvény az oktatásról

5. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1985. évi 17. sz. törvényerejű rendelete az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatálybalépéséről.

6. A művelődési miniszter 15/1988/VIII.l/MM rendelete a testi, az érzékszervi, az értelmi és a beszédfogyatékos gyermekek óvodai nevelésével, valamint iskolai nevelésével, oktatásával kapcsolatos eljárásokról.

7. Gordosné dr. Szabó Anna Beiskolázás és kiválasztás a kisegítő iskoláztatás tör-ténetében In.: Nevelhetőség és általános iskola IV. /Szerk.: Illyés Sándor és Bass László/ Budapest, 1990.

113

Tartalom

Előszó 3

A sérült személyiség 5 A sérülés okai és primer következmények 9 Irreverzibilitás, reverzibilitás 15 A sérült és az ép személyiség megkülönböztető jegyei 17 Gyógypedagógiai tipológia 19 Gyűjtőfogalmak 22 Típusalkotás, osztályozás 24 Értelmi fogyatékosok 25 Súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok 31 Középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok 32 Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok 33 Hallási fogyatékosok 34 Siketek 35 Nagyothallók 36 Látási fogyatékosok 37 Vakok 39 Gyengénlátók 40 Beszédfogyatékosok 41 Hangképzési zavarok 42 Orrhangzós beszéd 43 A beszédritmus zavarai 43 Beszéd-, írás-, olvasásképtelenség 45 Mozgásfogyatékosok 46 Érzelmi, akarati fogyatékosok 50 Inadaptáltak 57 Nehezen nevelhetők 57 Halmozottan fogyatékosok 58

Rehabilitáció 61 Gyógypedagógiai tevékenység. 65 A gyógypedagógiai tevékenység mint pedagógiai tevékenység 66 A gyógypedagógiai tevékenység mint speciális tevékenység 67

114

Az általános és speciális dialektikus egysége Gyógypedagógiai tevékenységformák Oligofrénpedagógiai tevékenység. Szurdopedagógiai tevékenység Tiflopedagógiai tevékenység Logopédiai tevékenység Szomatopedagógiai tevékenység Pszichopedagógiai tevékenység A halmozottan sérültek személyiségfejlesztésére, nevelésére-oktatására irányuló gyógypedagógiai tevékenység

A gyógypedagógia tudományrendszere Problématörténet Kettős fejlődési tendencia Kettős arculatú struktúra Felgyorsult fejlődés - dimenziók Tágabb értelemben vett gyógypedagógia Gyógypedagógiai szociológia Gyógypedagógiai pszichológia Gyógypedagógiai patofiziológia Gyógypedagógiai antropológia Szűkebb értelemben vett gyógypedagógia Szurdopedagógia Tiflopedagógia Oligofrénpedagógia Szomatopedagógia Logopédia Pszichopedagógia A gyógypedagógia általános elmélete Gyógypedagógia-történet Gyógypedagógiai iskolaegészségtan Gyógypedagógiai szervezéstan Összehasonlító gyógypedagógia

A fogyatékosok intézményrendszere Az intézményrendszer felépítése Gyógypedagógiai intézmények Gyógypedagógiai iskolák Gyógypedagógiai iskolák diákotthona Gyógypedagógiai iskolák napközi otthona Gyógypedagógiai tagozatok Gyógypedagógiai óvoda Beszédjavító intézet Beszédjavító csoport

Speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények 97 Neurotikusok otthona 98 Nehezen nevelhetők nevelőotthona 99 Disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete 100 Iskolaszanatórium 101 Nevelési tanácsadó 101 Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó 102 Egészségügyi gyermekotthon 102 Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete 103 Felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei 103 Szociális intézetek 104 Vakok szociális intézete 105 Mozgásfogyatékosok szociális intézete 105 Értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete 105 Szociális foglalkoztató 106 Értelmi fogyatékosok napközi otthona 107 Szakosított szociális otthon 107 Védőmunkahely 108 Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete 109 Hallássérültek Országos Szövetsége 109 Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége 109 Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 110 Klinikák és szakkórházak osztályai, rendelései 110 Audiológiai állomás 110 Gyermek-ideggondozó 111

Szakértői bizottságok 112 A jegyzet az alábbi szakirodalmi forrásokból került összeállításra 113 Tartalom 114

116