FIGYELJ RÁM!

Rajzoltam egy képet neked,Megnézted, és félretetted.

Pedig én ezt szívből adtam,Órákon át ezt rajzoltam!

Azt hittem, majd örülsz neki,Szívedet majd melengeti.

De te erre nem gondoltál,Mint egy robot, csak dolgoztál.

Figyelj rám, és dicsérj meg!Ne csak legyints, hogy “Szép lett…”

Figyelj kérlek, figyelj rám!S ne csak szemmel!, Igazán!

Hagy mondjam el bánatomat,S mindig kérdezd meg, hogy: “Jól vagy?”

Mért fontosabb a sok számla?Vegyél kicsit ölbe néha!

Rajzoltam egy képet neked,Ugye szép lett?, Kérlek nézd meg!

Benne van a szeretetem,Köszönöm, hogy itt vagy nekem!

~Novák Anita verse

"Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog 'érvényesülni' az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy 'érvényesülni'? Kit irigyelünk? Azt az agresszív, csúcsra törő pasast, aki fiatalon eszelősen hajt, sikert sikerre halmoz, majd negyvenöt éves korára kiég, ötven-hatvan éves korára pedig egy megkeseredett roncs lesz belőle? Ez a jó? Biztos, hogy lesajnálandó az a kis 'félénk', introvertált, befelé forduló fiú, aki csak 35 éves kora után kezd lassan kibontakozni? Lehetőleg kerüli a nagyon harcos mezőket, de azért talál magának egy területet, amit szeret, amiben jó, és amivel elkezd egy kis pénzt is keresni. Azért a végére csak összehoz egy szerény kis hajlékot, ahol jól érzi magát a családjával, kellemes, kedves apa és nagypapa lehet belőle, imádják a gyerekek és az unokák. Ez egy sikertelen élet volna? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha, kivéve, ha az az öngyilkosság? Ennyire megőrjített bennünket a celebszemlélet?" (Dr. Vekerdy Tamás)