5 pengő 40 fillér budapesti különdíjat. Viszont hozzá kell számítani a leadóállomásig ugyancsak a januári kedvezményes díjszabás értelmé­ben számítható fuvardíjat.

Mivel pedig a fuvardíj előzetes kifizetése esetén a 69, illetőleg 70 pengős 10.000 kg-kinti fuvardíj helyett csak 35, illetőleg 49 pengőt kell leróni, a különbözet az a juttatás, amit a termelő a korai szállí­tásért kap.

A leadóállomási különdíjat a vasút előzetesen úgysem fogja át­venni, de ha átvenné, abban az esetben természetesen ezt is jogosult a feladó a leadóállomási árhoz hozzászámítani.

Szükségesnek tartjuk figyelmeztetni olvasóinkat arra is, hogy az így megmaradó ártöbblet után is le kell róni természetesen a for-galmiadó-váltságot.

Nehogy azonban a fizetett vasúti fuvardíj is forgalmiadó-váltság alá essék, célszerű a fuvarlevél-másodpéldányból egy másolatot is be­szerezni és ezt a forgalmiadó-elszámoláshoz mellékelni, mert a való­ban kifizetett vasúti fuvardíj mentes a forgalmiadó-váltság alól.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 526/1943. számú átirata a külföldre szóló árukiajánlások tárgyában.

Országos Erdészeti Egyesület tekintetes Elnökségének., Budapest.

A kormány 7860/1942. számú rendeletében (megjelent a Budapesti Közlöny 294. számában, 1942. december 29-én) a külföldre szóló áru­kiajánlásokat előzetes engedélyhez kötötte.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának tudomására jutott, hogy a tilalom ellenére még mindig történnek árukiajánlások kül­földre, anélkül, hogy az exportőr erre előzetesen megszerezte volna a M. Kir . Külkereskedelmi Hivataltól az engedélyt. Felkérjük a tek. El­nökséget, szíveskedjék tagjai figyelmét annak a rendeletnek pontos betartására annál is inkább felhívni, mert az illetékes hatóságok a jövőben minden ily engedély nélküli kiajánlást a legszigorúbban meg fognak torolni és a rendelet kijátszói ellen a valutaügyészség fog eljá­rást indítani.

Budapest, 1943 március 17. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara

Miniszteri Biztos megbízásából:. . Dr. Puky s. k., titkár. Puky s. k., ügyv. titkár.

IRODALOM Tirts Rezső: A magyar turista kultúra keletkezese és a Szittnya-

Osztály Selmecbányán, az ezeréves Nagymagyarországban. (199 oldal, X X V I I I . táblán képmellékletek. A szerző kiadása. Budapest, 1943.)

Egy darab mult elevenedik meg ebben a könyvben . . . Egy darab színmagyar mult. Régi emberek lépnek elénk, az ősi bányaváros vezető­egyéniségei, akik már búcsút mondtak a földi létnek: Látjuk életüket, közérdekű munkálkodásukat, s míg egyrészt felvonul előttük a városka értelmisége, másrészt megismerjük írásban és képben Selmecbánya gyönyörű környékét s azt, ami e kettő kölcsönhatásából létrejött: a magyar túristakúltura bölcsőjét.

Nem a ma embere pillant vissza a múltba, hanem a kortárs kalauzolja végig az olvasót, letűnt napok élő tanuja, akit személyes kapcsolatok fűztek a régi emberekhez, aki maga is résztvett az akkor-

tájt fejlődő, izmosodó túristamozgalomban, és barangolta Selmecbánya vadregényes környékét. Szívet megejtő hangulat lengi körül a könyv lapjait; mintha csak ott járnánk a selmeci Leányvár, vagy az Óvár öreg falai között. De nemcsak romantika árad a könyvből, hanem magyar levegő is! Minden sora, minden szava bizonyítéka annak, hogy Selmecbánya mindig magyar volt és nem is lehet más a sorsa!

A szorgalmas szerző rendkívül érdekes és változatos anyagot gyűjtött össze, s az egyes fejezetek nemcsak a magyar túristamozgalom, de Selmecbánya múltjába is jó betekintést nyújtanak. Régi évkönyvek kivonatai, turistakalauzok, előadások szövege, életrajzi adatok sorakoz­nak a gyűjtemény lapjain; Szitnyai Zoltán, dr. Tarczay Gizella és Kosáryné Réz Lola hangulatos írásai és sok szép kép színezi az alap­anyagot.

Az első betekintésre úgy tűnik fel, mintha ez a könyv kizárólag csak turistákat érdekelne. De ha belemélyedünk olvasásába és meg­tudjuk, hogy a Selmecbányán az 1860-as évek legelején megalakult Szittnya Club az első turistaszervezkedés volt Európában, ez méltán büszkeséggel tölthet el minden magyar embert! A külföldi nagy turistaegyesületek: az „österreichischer Alpenverein", a „Club Alpino ítáliano", a „Deutscher Alpenverein", az „österreichischer Touristen Club", a „Steyerischer Gebirgsverein" mind később alakultak meg! Csak az Angliában 1858-ban alapított „Alpine Club" előzte meg, de ez egyrészt Európa kontinentális egységén kívül esik, másrészt nem volt gyakorlati turista-alakulat, csak néhány természetbarát zártkörű társasága.

A könyvet tehát nem-turisták is haszonnal forgathatják, annál is inkább, mert Selmecbányáról ilyen sok érdekes adatot összegyűjtve másutt nem igen találhatnak. És megtanulhatják belőle azt is, hogy mit jelent az, amikor valaki egész életét a természetszeretet és a természet­járás jegyében tölti el.

Tirts Rezső ny. erdőtanácsos életének 70. évében bocsátja útjára könyvét, olyan sok buzgalommal, annyi lelkesedéssel és ügyszeretettel, hogy akármelyik húszéves fiatalember megirigyelhetné. A természet barátai pedig megtanulhatják ebből a könyvből, hogy azok között, akik a természetet járják: az erdészek, vadászok, turisták között nem lehet­nek ellentétek; összekapcsolja őket a természet szeretete. Tirts Rezső példát mutatott erre: életét az erdészetnek szentelte, de ugyanakkor egy életen keresztül résztvett a hazai túristamozgalomban is.

A könyv nem került könyvárusi forgalomba. A kiadó (XI . , Horthy Miklós-út 76. I I I . 4.) önkéntes felajánlás ellenében szívesen megküldi a kívánt példányokat.

Pápa Miklós dr. József Ákos és Lajos: Vadász- és Horgászsport, 1943. (196. old.

Dr. Vájna és Bokor kiadása. Budapest. 1943. Ára 5 P.) A kitűnő gyakorlati érzékkel összeállított zsebkönyv tavaly meg­

jelent I. évfolyamát őszinte elismeréssel fogadta a szakközönség, a szer­zők tehát a háborús nehézségek ellenére is minden tőlük telhetőt elkö­vettek, hogy előfizetőik most se csalódjanak.

A z idei kötet a tilalmi időkön és a legutóbbi vadászati rendelete­ken kívül hosszabb tanulmányokban foglalkozik a vadásztrófeákkal (a mult évi hazai és az 1937. évi berlini nemzetközi kiállítás eredményeit is közli), á kártékony vad mérgezésével, hasznos és káros madaraink­kal (ezt az igen figyelemreméltó közleményt Vasvári Miklós dr., a M. Kir. Madártani Intézet főadjunktusa, a neves ornithológus és Bereczk Péter dr. írták), Fényes Dezső dr. pedig „Mudi, (pudi) hajtókutya" c. ismertetésében egy eddig kevéssé értékelt ebfajtánkról ad szakszerű felvilágosítást.

A horgászsport híveinek szól a ,.Sebespisztráng és horgászata" c. részletes vezérfonal, Vásárhelyi István pedig egy új hazai pisztrángfajta felfedezéséről ad hírt.

A valóban hasznos kis könyvet — amely gondosan összeállított címtárral is dicsekedhetik — számos szövegközti kép és 21 műnyomó­papíron készült fényképmelléklet díszíti (igen bőkezű ajándék a mai szűk világban!); aki megveszi, őszinte öröme lesz benne. M

H A Z A I FOLYÓIRATOK.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. (77. kötet. 1943.) 5. sz. — Förster R.: A fa-lángmentesítőanyagok tulajdonságai. —

Apfelböck M.: A fémöntészet áttérése korszerű ötvözetek alkalmazására. 6. sz. — Darvas 1. dr.: Ismeretlen, Pestet Budával összekötő

Dunahíd-tervezetek I I . József és gr. Széchenyi István korából. 7. sz. — Keöpeczi-Nagy Z. dr.: Folyóink jégállapota az 1941—42.

év telén. — Érdi R.: Hozzászólás dr. Balló Alfréd „ A korszerű trolley-busz'" című tanulmányához.

É r t e k e z é s e k — B e s z á m o l ó k . — Kelemen M.: A racio­nalizálás szerepe a háborús anyag- és munkaerőgazdálkodásban. — Komlósi I.: Sima csövek ellenállási tényezője A Műszaki Világ. ( V I I . évf. 1943.)

6. sz. : A városok műszaki igazgatásának problémáiról és a munkaerővel való gazdálkodásról tanácskozott a Mérnökpolitikai Tár­saság legutóbbi összejövetelén.

7. sz. — A Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségé­nek közgyűlése. — v. Görgey V.: A német zuhanóbombázók repülő-

• műszaki szerkezeti megoldásai.

A Vadászkutya. ( IV. évf. 1943.)

3. sz. — gr. Esterházy L.: Nagyvadvadász! Tarts vérebet! — Forti J. dr.: A tacskó.

Bányászati és Kohászati Lapok. ( L X X V I . évf. 1943.)

6. sz. — Körös B.: Acélműkokillák élettartamának metallurgiai vonatkozásai.

7. sz. Nahoczky Alfonz dr.: A hazai aranyosantimonércek kohá­szatának megteremtése. Bástyánk. ( I I I . évf. 1943.)

3. sz. —• Szederjei Á.: Fiúk! Készüljetek. — Fehér D. dr.: A Sza­hara mint élettér. — Vági I.: Önkéntesen a halálba. — Sali E.: A z örök selmeci szellem. — Victor J.: A másik emberről. — Lévárdi J.: Válasz. — Komornoky L.: Március 15.

4. sz. — Vargha D.: Magyar értelmiség. — Ifj. Reuter C.: A csángó-magyarok. — Sümeghy J.: A z egység útján. — Székely L.: A hivatás győzött. — Vizi L.: A z ifjúvezetésről. — Meskó J.: Gondo­latok a leventefoglalkozás után. — Gulyás J.: Művészet és realitás a filmben. — Fényes T.: Színház.

Fás Tudósító. ( I I . évf. 1943.)

10. sz. : Európa erdőgazdasági feladatai. : Tuskóirtás géppel. — Nyulassy J.: A tölgyparketta helyett bükkparketta haszná­lata nemzetvédelmi kötelesség.

11—12. sz. — Kálnay Gy. dr.: A magyar parkettaipar helyzete. — Faludi Gy.: Keretfűrészlapok és kezelésük. — Ifj. Sorg A.: Mikép­pen takarékoskodhatunk a fával?

13—14. sz. — Földváry L. dr.: A kincstár keményfaerdőségei. — Lengvári Gy. dr.: A faárverések ügye. — Barlai E.: A rönkvágó szalag­fűrész. —• Popovits J.: A magyar fűrészipar a statisztika mérlegén.

Gazdatisztek Lapja. ( X L V I I . évf. 1943.)

4. sz. — Faber Gy.: Igazság-keresés. — Gulácsy £$.: A z okleve­les kertészek szaktanfolyama. — Krammer J.: összefoglaló a közép-és alsófokú gazdasági szakoktatás intézményeinek munkájáról.

Halászat. (L IV . évf. 1943.)

3. sz. — Szlezák L. dr.: Egy korszerű halászati törvény jogi alapjai. (3. közi.) — Jaczó I. dr.: Gátolják-e halak kopoltyúján lévő Myxosporidia cysták gazdájuk O2 fogyasztását 7

Kertészeti Szemle. (XV. évf. 1943.)

4. sz. — Ubrizsy G. dr.: A kolozsvári botanikus kert. — Magyar Gy.: A mexikói Laelia-fajokról. — Magyar J.: A Pholx decussata sza­porítása. — Máthé J.: Hogyan hosszabbíthatjuk meg szalmatakaróink életét? — Doctór ö.: Gyümölcsöseink problémája és orvoslása. — lAszka J.: Nők szerepe a kertészetben.

Kémikusok Lapja. ( IV. évf. 1943.)

4. sz. — Körösy F. dr.: A sulfanilamidok hatásának fizikális kémiája és az ebből levonható következtetések az orvosi gyakorlat számára. — Rapaics R. dr.: A nikotin keletkezési helye.

Köztelek. ( L I I I . évf. 1943.) 10. sz. — Csepinszky B.: Olaj-textil mályva. — Knapp O. dr.:

A ricinustermesztés és a fajtakérdés. — e. Dorner B.: „Mihamarabb" etethető füveskeverékek: — Fonyó I.: Mennyi lucernalisztet etethetünk süldővel? —• Balázs S.: A baromfi, mint rovarirtó. — Manninger G. A.: Milyen cukorrépát termeljünk.

11. sz. — Grábner E.: Ujabb adatok a napraforgó termésének jövedelmező fokozására trágyázás útján. — Fleischmann R. dr.: A helyes kenderkísérlet. — Somorjai F. dr.: A homoki legelők feltörés­sel kapcsolatos újragyepesítése. — Irmay F. dr.: A szarvasmarhatenyész­tés racionalizálása és az állatorvos feladata a szarvasmarhatenyésztés termelőképességének ellenőrzésében. — Barcza L.: A mezőgazdasági épületvagyon válsága. — Kerpely A. dr.: A „Rima-Klausing" kétréteg-ben dolgozó eke a többtermelés szolgálatában.

12. sz. — Unger J.: A napraforgó termesztése Oroszországban. — Udvaros K.: Adatok a magyar olajlen nemesítéséhez és termesztéséhez. — Berényi D. dr.: A kukorica termesztése és az időjárás. — Baintner K. dr.: Sertéshízlalás városi konyhahulladékon. — Farkas A.: A z em­beri munka időszakos megoszlása kisgazdaságban.

13. sz. —• Fáber Gy.: Egy különös cikksorozatról. — M. E. dr.: Üj búzakiőrlési előírás Németországban. — Rátky F.: Napraforgó és burgonya fészekműtrágyázási eredmények. — Magyar Gy.: A konyha­kerti magvak tömeg- és minőségi vetőmagtermesztése I . — e. Dorner B.: A mostoha viszonyok sertése: a Cornwall. •— Kreybig L. dr.: A talajjavítás irányelvei. •— R. Papp G.: Kísérleti eredmények a méz­nád néven elterjedt édescirokkal. — Bácsy L.: A vetési varjú kár­tétele.

14. sz. — Jüresek B.: Néhány szó az új termelési és beszolgál­tatási rendről. — Czettler J. dr.: Parasztkérdés. — Papp K.: Termel­jünk olcsón sok fehérjét! — Magyar Gy.: Konyhakerti magvak tömeg­es minőségi vetőmagtermesztése. I I . — Kölber L. dr.: Gazdagondok a sertéstenyésztés terén. Magyar Fapiac. (V. évf. 1943.)

10. sz. — Bus Gy.: Beszámoló az árverésekről. 11. sz. — Csepeti J. dr.: Tudnivalók az építőanyagigénylésekről. 12. sz. — May O.: A kincstár keményfa-értékesítéséről. — Faze­

kas F. dr.: A z Országos Faegyesület programja. 13. sz. — Urraánczy J.: A z érdekképviseleti kérdésről. — Vuk

Gy.: Reflexiók. — Fazekas F. dr.: Ugyancsak az érdekképviseleti kér­désről.

14. sz. — —: A kincstári termelésű fenyőfa. Magyar Méh. (64. évf. 1943.)

4. sz. — Takács M.: A méhcsaládok jótelelését szolgáló tulajdon­ságok. — Gyarmathy Gy.: A keretmérettel — ne tovább! — Várallyay B.: Kaptárbontás! Magyar Statisztikai Szemle. ( X X I . évf. 1943.)

1. sz. — Heller A . dr.: A 1940. és 1941. években tényleg fizetett aratási részjárandóság. — Kiss I. dr.: A fogyasztási kisipar élettere. — v. Mike Gy. dr.: Magyarország fontosabb sportlétesítményei 1941-ben.

Mezőgazdasági - Közlöny. ( X V I . évf. 1943.) 3. sz. — — Nyilas I.: Hűtőházak a mezőgazdaság szolgálatában.

—• Kulin S.: A mezőgazdasági munka okszerűsítése. — br. Diószeghy O. dr.: A német mezőgazdaság adósságterhe. — G. Nagy L. dr.: A z apró ingatlanforgalom útja. — Halács A . dr.: A pamuttermesztés Magyar­országon. Nimród. Vadászlap. ( IV. évf. 1943.)

8. sz. — Sólyom: A vadász és az -állatvédő. — gr. Wass A.: Mi a vadászat? — Beretzk P. dr.: Télben csatangoló gólyák. — G. Lelovich Gy.: Rövid beszámolóm az elmúlt solymászidényről.

9. sz. — Fekete 1.: Vadászvizsga. — Zs.ndely E.: Tartsunk ki a golyó mellett. — Eidenpenz K.: Valamit a dolhai medvékről.

• 10. sz. — br. Blomberg F.: Farkasok. — Szederjei A.: A nagy­kakas. — Varga E. dr.: A z erdei mindenesvizsla.

Technika. (24.'évf. 1943.) 3. sz. — Schimanek E. dr.: A gázmotorokról. — Zoltay J.: A szol­

noki vasúti Tiszahíd részleges átépítése. — Szabó B.: Puskás Tivadar műszaki jelentősége. — Milasovszky B.: A kiegyenlítő egyenes szaba­tos meghatározása. — Bogárdi J.: A hordalék-mozgató erő. — Kiss T. dr.: A Szigetvidék és Ormányság népének építészete. — Ruzitska L. dr.: A budapesti gyorsvasúti hálózat kialakítása. Természettudományi Közlöny. (75. kötet 1943.)

3. sz. •— Takács L.: A háromszázéves barométer. — Sós E.: A század leghosszabb farsangja. — Péter Gy.: Repülés izomerővel. — Z. G. dr.: A húsgazdálkodás jelentősége a háborúban. — Mikola S.: Entrópia, ektrópia és az Arrhenius-féle elmélet. — K'esélbach Gy. dr.: Sertések megbetegedése rebarbaralevelek etetése következtében. — Keller J. dr.: A sokcsövű kukoricáról.

3

Vadászat-Halászat. ( X I . évf. 1943.) 5. sz. •— K. Benkő P.: Különböző célzási módok. —-a. Balogh A.:

Sörétes töltények készítése. 6. sz. — k. Benkő P.: A golyós puska belövése.

Vadászújság. ( I I I . évf. 1943.) 7. sz. — Szentlőrinci: K i é a talált agancs és kit illet a trophea?

— Palotay D. dr.: Szibéria vadászata. — Gyulavári J.: Mire ügyeljünk a vadászpuska vásárlásánál.

8. sz. — Mészáros P.: A máig sem módosított 85.000—1925. számú tilalmi rendelet, amely szarvasborjak és őzgidák lövését engedi meg! (1. közi.) — Bélaváry D.: Egy s más a szalonkákról. — Panka K. dr.: Budapest érdekes madara: a török gerle (Streptopelia decaocto Friv.).

9. sz. — Szent-Ivány G. dr.: A vadászati etika és disciplina ki­alakítása! — Mészáros P.: A máig sem módosított 85.000—1925. számú tilalmi rendelet, amely szarvasborjak és őzgidák lövését engedi meg! (2. közi.) —• Muraközy B.: A fegyvertartási engedélyek korlátozása vadászati szempontból. — Aigner ö.: Néhány szó a lőszerkérdéshez. •— Vásárhelyi I.: Nyárilúd keresztezés. — Marton J.: Szemelvények Orosz­országból. —1 Somogyi Z . dr.: Vadászbérmérséklés iránt indított érde­kes per.

10.- sz. — Diczendy P.: Ne bízzuk sorsára „a legkedvesebb magyar vadmadarat"! — Szent-Ivány G. dr.: Apróvad-nagyvad (7. közi.). — Lente G.: Adatok a Tőkéskacsa életmódjához. — P. H. R. Máramaros-ban vannak Magyarország legértékesebb vadászterületei. — Gyulavári J.: Az egységes öb kérdése.

K Ü L F Ö L D I LAPSZEMLE. A L L G E M E I N E FORST- UND JAGDZEITUNG. 1943. 2—3. sz.

Süchting: Az erdő táplálkozái viszonyai.. (Die Ernahr.ungsver-haltnisse des Waldes.) 29—42. és 64—75. old.

A növények fejlődését három íőtényező szabja meg: 1. a talaj vízgazdálkodása, 2. szerkezete és 3. a benne lejátszódó kémiai változások.

A szerző bevezetőül rövid összefoglalást ad a fák táplálkozásában érvényre jutó törvényszerűségekről, majd részletesen foglalkozik a táp­anyagok három forrásával: 1. az alommal, 2. a humusszal és 3. az ás­ványi talajjal, illetőleg az ezekben a tápanyagfelvétel során lejátszódó jelenségekkel.

Megállapítja, hogy az erdőtfenyészet az esetek igen nagy részében a könnyen felvehető tápanyagok apadásával és a talaj fokozatos kime­rülésével (degradáció) jár. Ez a jelenség nemcsak a talajreakció sava­nyúbbá válásában, az értékes sók csökkenésében, a nyers-húmusz fel­halmozódásában nyilvánul, hanem számos más kedvezőtlen körülmény­ben is, amelyek folyamata igen bonyolult.

A talaj leromlásának azonban nemcsak sikerrel útját lehet állni, hanem az összes hátrányok előnyökké változtathatók egy igen egyszerű, könnyen alkalmazható és viszonylag olcsó eljárással: az erdőtalaj me-szezésével. (íme, rövidesen bekövetkezik az is, amit kiváló gyakorlati erdészeink már évtizedek előtt megjósoltak hogy eljön az idő, amikor az erdőgazdasági többtermelés múlhatatlanul megköveteli majd az erdő-talaj trágyázását is!)

Dannecker: Vihar erdőmester. (Forstmeister Sturm.) 43—51. old. A z állományok életét és értékük fejlődését nagymértékben befolyá­

soló szélnek a gyakorlat — csodálatosképen — még ma sem szentel annyi figyelmet, amennyit ez a fontos tényező joggal megkövetelhet.

A szerző a szél elleni küzdelem során szerzett tapasztalatokból állítja össze a hatásos védekező előfeltételeit.

Ezek: 1. elegyes állományok, 2. erőteljes koronák nevelése több szintben és 3. megfelelő úthálózat földig ágas fákkal a széleken.

Krenn: A termelési veszteség. (Der „Ernteverlust".) 53.—63. old. Németországban a „termelési veszteség" szóval a lábon megbe­

csült, vagy fatermési táblák alapján meghatározott és valóban kitermelt famennyiség közötti eltérést jelzik.

A szerző a gyakorlatból vett példákkal bizonyítja, hogy milyen nagy lehet ez a különbség annak ellenére, hogy a döntéssel és felkészí­téssel járó apadék a legtöbb esetben nem éri el a 2%-ot sem. Ezért — Röhrí-lel egyetértően — a „könyvelési veszteség" megjelölést ajánlja, és a pontosabb eredmény érdekében szükségesnek tartja, hogy a lábon álló és kitermelt készlet felvétele azonos elvek szerint történjék.

C E N T R A L B L A T T FÜR DAS GESAMTE FORSTWESEN. 1943. 2. sz. Tischendorf: a törzskeresztmetszet külpontosságának törvényszerű­

sége és okai. (Über Gesetzmassigkeit und TJrsache der Exzentrizitat von Baumquerfláchen.) 33—54. old.

A szerző a rendelkezésre álló régebbi adatok és újabb vizsgálatok egybevetéséből megállapítja, hogy a törzskeiesztmetszet külpontossága a korona egyoldalú fejlődésének a függvénye. A korona alakját viszont

•elsősorban az uralkodó szélirány és.ezenfelül a kitettság és a lejtő be­folyásolja. A talaj szerkezetének és minőségének a hatását a külpontos­ságra nem lehet minden kétséget kizáróan kimutatni, a szél és napsütés koronakialakító mértékét azonban a fafaj, a kor, a termőhelyi minőség és az üzemmód erősen megváltoztathatják.

Lohwag: A bükkfa-tapló a Fráterban. (Der Buchenschwamm im Práter.) 54—58. old.

Érdekes bizonyítéka annak, hogy a gombabetegség a megtámadott fáról, milyen gyorsan terjed át a szomszédaira, és rövid idő alatt milyen pusztítást végez.

SCHWEIZERISCHE ZEITSCHRIFT FÜR FORSTWESEN. 1943. 3. sz. Knucliel: Az irtás kérdése. (Grundsatzliches zur Rodungsfrage.

80—83. old. ' ' A mezőgazdasági területek szaporítása végett tervbevett erdő­

irtások veszélyeire mutat rá újból. Knuchel: Kísérletek különböző időben termelt, telítetlen és telített

bükktalpfákkal. (Ergebnisse eines Versuches mit' nicht imprágnierten und imprágnierten Buchenschwellen verschiedener Fallzeit. 83—88. old.

A z álgeszt a telítetlen talpfák korhadását némikép késlelteti, de a telítettekben mindig a telítőszert kevésbbé felvevő álgesztes részeken jelentkezik nagyobb mértékű' korhadás.

DER DEUTSCHE FORSTWIRT. 1943. 17/18—25/26 .sz. Wittich: Diluviális homoktalajok trágyázása kőliszttel. (Grund­

satzliches zur Frage der Gesteinsmehldüngung auf diluvialen Sanden.) 77—78. és 85—86. old.

A szerző hangsúlyozza, hogy az újabban általánosan ajánlott trá-gyázási mód. nem művelhet mindenütt csodát, és teljesen elhibázott dolog, ha az ilyen trágyázással kapcsolatban igényes fafajokat telepíte­nek. A z eljárás azonban kétségtelenül sokat segíthet, különösen, ha kellő körültekintéssel párosul.

Ow: A lúccal elegyes bükkállomány megítélése a gazdasági kö­vetelmények szempontjából. (Der Fichten-Buchen-Mischbestand unter dén wirtschaftlichén Bedingungen eines Forstbetriebes.) 93—96. old.

Az elegyítés élettani és pénzügyi előnyeire mutat rá. Pflanz: 4 évi erdőgazdálkodás a Cseh-Morva Védnökségben. (4

Jahre Protektorat Böhmen und Mahren.) 105—107. old. A német fennhatóság ideje alatt hozott törvényes intézkedéseket

és azok eredményeit ismerteti. - i Laer: A megszállt keleti területek erdészeti feltárása, különös te­

kintette), a légi fényképezésre. (Die forstliche Erkundung in den besetz-ten Ostgebieten mit besonderer Berücksichtigung der Lufthilderkun-dung.) 113—115. old.

A szerző rövid tájékoztatója újabb bizonysága annak, milyen nagy segítsége az erdőgazdaságnak a légi térképezés és milyen nagy a jövője ennek az eljárásnak.

Witzgall: A lúcfenyőtörzseken tapasztalható hántáskárok megíté­lése. (Zur Beurtéilung des Schalschadcns an Fi-Stammen.) 115—116. old.

Stachnak a lapunk ez évi I I . füzetében (81. old.) ismertetett köz­leményével kapcsolatban saját tapasztalatai alapján hangsúlyozza, hogy a hántás nem minden esetben okozza az állományok pusztulását.

I N T E R N A T I O N A L E R H O L Z M A R K T . 1943. 10/11—13. sz. Kaiser: A keleti erdőkincs meséje. (Das Marchen vom Waldreich

tum im OSten. (10/11 sz. 37—41. old. Oroszország egy részének német fennhatóság alá kerülésével a

szakkörök nagy meglepetésére kiderült, hogy az orosz erdők kimeríthe­tetlensége csak mese.

A szerző közvetlen tapasztalatai alapján ismerteti azt az elké­pesztő pusztítást, amit a 20 éves bolsevista uralom az erdőállományok­ban végzett a nélkül, hogy a felújítás érdekében a legcsekélyebbet tette volna.

Ezidőszerint tehát az a helyzet, hogy az Urálon inneni Orosz­ország erdei a belföldi szükségletet is csak a legnagyobb takarékosság érvényesítésével tudnák tartamosán fedezni, a mértéktelen pusztítások végzetes következményeinek az elhárítása pedig máris tekintélyes áldo­zatokat követelne.

Böhringer: Faoszlopok és fából készült épületek tervszerű ellen­őrzése. (Die planmássige Überwachung von Holzmasten und Holzbáu-werken.) 10/11. sz., 51—57. old.

Vezetékoszlopok és fáépületek élettartamát lényegesen meg lehet hosszabbítani megfelelő telítéssel és annak szükség szerinti ismétlésével. Ehhez azonban a védőintézkedések idejének, mértékének §s módjának a pontos nyilvántartása szükséges; a faszerkezetek egészségi állapotának az ellenőrzésére a növendékfúrót is igen jó eredménnyel lehet fel­használni.

Geiger: Értékes faépítmények anyagának a szilárdsági tulajdonságai. (Die Festigkeitseigensehaften des Bauholzes für den hochwertigen Holz-bau.) 12. sz. 48—52. és 13. sz. 49—57. old.

A gyengébb méretű anyagból kellően összeállított (enyvezett és szegeit) faszerkezetek nemcsak vastag gerendák alkalmazását teszik feleslegessé, de sok esetben a vasat is kellő biztonsággal helyettesítik.

A szerző néhány érdekes fényképen mutatja be az ilyen korszerű faszerkezetek készítésének a módját, és részletesen ismerteti szilárd­ságuk vizsgálatának az eljárásait is.

Dominicus: Keretfűrészlapok fogainak az élesítése és terpesztése. (Scharfung und Sohrankung der Gattersagenzahne.) 12. sz. 55—56. old.

A hírneves fűrészgyáros sok évi kísérletezésének az eredményeit közli rövid összefoglalásban.

H R V A T S K I S U M A R S K I LIST. 1943. 1—2. sz. Vajda: Az ogulini állami erdőhivatal kerületében alkalmazott

erdőrendezési eljárásokról. (O do sada primjenjivanim metodama hoci nredivanja sumskih sastojina drzavne suniarije u Ogulinu.) 1—13. old.

1882-ben szálalásra rendezték be a Karszt összes őserdeit, 150 éves vágásfordulóval és öt 30—30 éves korszakkal. A valóságban azon­ban csak 1905-ig alkalmazták ezt az üzemmódot, mégpedig azért, mert az úthálózatot tovább kellett volna fejleszteni. 1906-ban tehát áttértek a fokozatos felújító vágásra 120 éves vágásfordulóval és 20 éves forduló­szakokkal.. Ezzel megtakarítani vélték az elkerülhetetlenül szükséges drága útépítéssel járó költségeket. De ezt az üzemmódot is csak 1919-ig folytatták. Tíz év alatt belátták, hgoy a Karszton csak a szálalás célra­vezető, elsősorban erdőtenyésztési okokból, mert csak így menthetik meg a véderdő-jellegű állományokat az • elkopárosodás veszedelmétől. Ezért most újból áttértek a szálaló üzemmódra.

A szálaló-erdőalakot 1880—1881-ben magyar erdészek honosították meg a Karszton. Belházy Emil központi irányítása alatt Földi János, Cs'tpkay János, Csiby Lőrinc és Kuzma Gyula voltak azok a neves ma­gyar erdészek, akik az üzemterveket elkészítették. A magyar erdészek tudásának le nem tagadható. bizonyítéka és előrelátásukat dicséri, hogy 60 év után újból rájön a mai horvát erdészet az egyedüli helyes eljá­rásra.

A z 1891-ben esedékes volt I . üzemátvizsgálási munkálatot ezek­nek a sorok írója végezte az ogulini, krasnói és kosinji erdőgondnok­ságokban. Nem tudom elfelejteni azokat a gyönyörű állományokat, ame­lyekben a bükktörzsek átlagos magassága a 40 m-t, a jegenye- és luc­fenyőké pedig az 50 m-t is meghaladta. A legnagyobb jegenyefenyő, amelyet 2 m-es szakaszokban köböztem, 59.8 m magas volt.

Horvát: Fasorok tervezése. (Osnivanje drvoreda.) 14—21. old. Gyakorlati útmutatással szolgál fasorok tervezéséhez s azok jó-

karbantartásához, s egyúttal felsorolja az 1 erre alkalmas fajokat is. Piskovic: Az erdőgazdaság önálló vezetéséhez megkívánt állam­

vizsga módosításának a szüksége. (Potreba preustrojstva drzavnog izpi'ta za samostalno vodenje sumskog gospodartsva.) 33—37. old.

A zágrábi egyetemen az erdészeti államvizsgák gyenge eredmé­nyének a szerző nézete szerint az az oka, hogy a fiatal erdőmérnök­jelöltnek nincs alkalma a 2 évi gyakorlati kiképzés alatt megszerezni a kellő üzemi ismereteket, mert egyoldalúan használják ki a munka­erejét és idejét. Ezért azt ajánlja, osszák két — gazdasági és műszaki — ágazatra az államvizsga anyagát, és kiki hajlama szerint válassza a neki megfelelőt.

Sarnavka: Növényi eserzőanyagok és az ezekkel való cserzés (Biljna stavila i stavljenye koza.) 38—54. old.

Háborús időkben mindig érezhető a világpiacon a cserzőanyag hiánya. A szerző a megfelelő pótlékok termelésének a lehetőségeit ismer­teti, a feldolgozó iparágak szemszögéből.