Dr Makara Gyorgy - Orchideak Es Bromeliak

7/18/2019 Dr Makara Gyorgy - Orchideak Es Bromeliak

http://slidepdf.com/reader/full/dr-makara-gyorgy-orchideak-es-bromeliak 1/400

5





ORCHIDEÁKés BROMÉLIÁK

Trópusi őserdőknövénycsodáiotthonunkban…





ORCHIDEÁK

és BROMÉLIÁK

Trópusi őserdők

növénycsodái

otthonunkban… Dr. Makara György



Lektorálta

Domokos Mária

RajzoltaKecskésné Szabó Ildikó

A XXII. tábla színes felvételeit

Hortobágyi Tibor, W. Hennis hildesheimi gyűjteményében

a színes képeket dr. Makara György, a többit, valamint a fekete-fehér felvételeket Scháffer László készítette

© dr. Makara György, 1982

ISBN 963 231 388 7ETO 634.774

635.965.287

Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó dr. Sárkány Pál igazgató

811090 Kossuth Nyomda, Budapest, 1982

Felelős vezető Bede István vezérigazgató

Felelős szerkesztő Pápainé Szabados Katalin

Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin

Tipográfia, védőborító és kötésterv Csákvári Attila

A védőborító színes felvételeit Scháffer László készítette

Nyomásra engedélyezve 1982. július 19-én

Megjelent 30 000 példányban, 32,25 (A/5) ív terjedelemben, 137 rajzzal, 58 fényképpel + 32 oldal színes táblával Készült az MSZ 5601—59 és 5602 —55 szabványok szerint Digitalizálta Dárdai Gábor, 2014

MG 3005-f-8284



5

Tartalom

Előszó ..................................................................................................... 9

ÁLTALÁNOS RÉSZ ........................................................................... 13

A fán lakó növények ajánlják magukat ............................................. 15

Epizódok az orchideavadászat és az epifiták meghonosításának történetéből ............................................................. . 19

A fajfennmaradás fantasztikus regénye .............................................................. ......... 22

A növekedési szakasz ezer veszély ellen ............................................................ . 26

Az orchideák szaporítása ........................................................ .................... 27

A broméliák szaporítása .......................................................... .................... 30

A fakoronaszintben élő növények különleges tulajdonságai ....................................... 31

Az epifiták otthona ............................................................................... 34

Az amerikai övezet ............................................................... ............................... 35

A délkelet-ázsiai orchideazóna ........................................................ .................... 42

Klíma és környezet ............................................................ .......................................... 47

Klímazónák ............................................................... .......................................... 48

Az orchideák és broméliák tartásának alapfeltételei és harmóniája 55

A hőmérséklet ........................................................... .......................................... 56

A fényigény ............................................................... .......................................... 59

Műfény .............................................................. .......................................... 64

A légmozgás .............................................................. .......................................... 65

A páratartalom ........................................................... .......................................... 66

A víz ................................................................ .................................................... 67

Az alkalmas víz ............................................................ ............................... 67

Az öntözővíz ................................................................ ............................... 69

Az öntözés és a párásítás módja, gyakorisága ............................................ 72

A növények tápanyagfelvétele. Tápanyag-utánpótlás ......................................... 74

Az építőanyagok egyenként ............................................................... ......... 76

Táplálás a gyakorlatban .......................................................... .................... 78

Ültetés, átültetés ................................................................. .......................................... 80

Edényzet ......................................................... ..................................................... 82

Termesztőközegek és alkotórészeik ........................................................... ......... 85

Fakér eg ............................................................. .......................................... 85

Páfránygyökér ........................................................... .......................................... 86



6

Tőzegmoha és egyéb mohafélék ................................................................ ......... 88

Bükklomb és egyéb falomb ............................................................. .................... 90

Faszén ............................................................. ..................................................... 91

Homok ............................................................ ..................................................... 91

Tőzeg .............................................................. ..................................................... 91

Gyepszintföld ............................................................ .......................................... 92

Adalék anyagok és tápanyag-kiegészítés ........................................................... . 92

Termesztőközeg-keverékek .......................................................... ............................... 94

Orchideatermesztőközeg-keverékek ....................................................... ............ 94

Broméliatermesztőközeg-keverékek ....................................................... ............ 96

Az ültetés, átültetés módja ............................................................ ............................... 96

Hozzáültetés (közegkiegészítés) ................................................................ .......... 100

Broméliák ültetése és átültetése ................................................................ .......... 101

Szaporítás házilag, sarjleválasztás, tőosztás ............................................................... . 102

Orchideák ivartalan szaporítása ................................................................ .......... 102

Broméliák ivartalan szaporítása ................................................................ .......... 104

Az epifiták elhelyezése a lakásban ablakpárkányon, vitrinben vagy üvegházban ....... 106

Technikai segédeszközök és műszerek .............................................................. . 107

Epifiták kísérő növényei ............................................................... ............................... 117

Betegségek, kártevők, növényvédelem ............................................... 121

Gombás megbetegedések ................................................................ .................... 123

Baktériumos betegségek ....................................................... ............................... 124

Vírusos betegségek ............................................................... ............................... 125

Állati kártevők ........................................................... .......................................... 126

Atkák ................................................................ .......................................... 126

Rovarok ............................................................ .......................................... 127

Csigák ............................................................... .......................................... 129A növényvédő szerek kiválasztása és felhasználása ............................................ 131

A házilag használható növényvédő szerek áttekintése ................................................ 133

RÉSZLETES RÉSZ ............................................................................. 135

Orchideák .............................................................................................. 137

Az orchideák felépítése, rendszere és egy kevés botanika ........................................... 137

Az orchideák rendszere ........................................................ ............................... 142

Orchideák a lakásban ......................................................... .......................................... 145

Virágoztatás .............................................................. .......................................... 153

Vágott orchidea virágok és kezelésük ..................................................... ............ 158

Az orchideanemzetségek és -fajok betűrendben ......................................................... . 162

Aerides ........................................................... ..................................................... 162

Angrecum ....................................................... ..................................................... 162

Ascocentrum ............................................................. .......................................... 163

Bifrenaria ....................................................... ..................................................... 164

Bletilla ............................................................ ..................................................... 165

Brassavola ................................................................. .......................................... 165

Brassia ............................................................ ..................................................... 166

Bulbophyllum ............................................................ .......................................... 168

Calanthe ......................................................... ..................................................... 169

Catasetum ....................................................... ..................................................... 170

Cattleya .......................................................... ..................................................... 171



7

Chysis ............................................................. ..................................................... 178

Cirrhopetalum ........................................................... .......................................... 178

Cochlioda ....................................................... ..................................................... 179

Coelogyne ................................................................. .......................................... 180

Cycnoches ................................................................. .......................................... 184

Cymbidium ................................................................ .......................................... 185

Cypripedium .............................................................. .......................................... 190

Dendrobium .............................................................. .......................................... 192

Encyclia .......................................................... ..................................................... 196

Epidendrum ............................................................... .......................................... 198

Eria ................................................................. ..................................................... 200

Gongora .......................................................... ..................................................... 201

Haemaria, Anoectochilus, Macodes ........................................................... ......... 202

Laelia .............................................................. ..................................................... 203

Leptotes .......................................................... ..................................................... 208

Lycaste ........................................................... ..................................................... 208

Masdevallia ............................................................... .......................................... 210

Maxillaria ....................................................... ..................................................... 211

Miltonia .......................................................... ..................................................... 213

Odontoglossum és Rossioglossum ............................................................. ......... 214

Oncidium ........................................................ ..................................................... 217

Paphiopedilum ........................................................... .......................................... 221

Phaius ............................................................. ..................................................... 228

Phalaenopsis .............................................................. .......................................... 229

Phragmipedium ......................................................... .......................................... 235

Pleione ............................................................ ..................................................... 236

Pleurothallis .............................................................. .......................................... 237

Sophronitis ................................................................ .......................................... 238

Stanhopea ....................................................... ..................................................... 239Trichopilia ................................................................. .......................................... 240

Vanda ............................................................. ..................................................... 241

Vanília ............................................................ ..................................................... 244

Zygopetalum ............................................................. .......................................... 245

Még sok más érdekes orchidea van ......................................................... .................... 247

Nemesítés, keresztezés ................................................................ ................................ 263

A szerény hazai orchideák: a kosborok ............................................. 271

Ismerjük és óvjuk őket! ................................................................ ............................... 271

Kosborfélék ............................................................... .......................................... 273

Kosborok .......................................................... .......................................... 273Ujjas kosborok ............................................................. ............................... 274

Bangók .............................................................. .......................................... 275

Egyéb kosborok ........................................................... ............................... 275

Madárfészekfélék ................................................................ ................................ 276

Madársisakok ............................................................... ............................... 276

Nőszőfüvek ....................................................... .......................................... 276

Epidendroideae .......................................................... .......................................... 277

Broméliák .............................................................................................. 279

Dél-Amerikából a lakásokba ........................................................ ............................... 279

Alkalmazk odás a környezethez ................................................................ ........... 281



8

Tartásmódjuk ............................................................ .......................................... 282

A broméliák kiválasztása és elhelyezése a lakásban ........................................... 284

Virágoztatás .............................................................. .......................................... 291

A broméliák sarjképzése ................................................................ ..................... 293

Szaporítás magvetéssel ......................................................... ............................... 296

A broméliák felépítése, rendszerezése és egy kevés botanika ..................................... 297

A bromélianemzetségek és -fajok ............................................................ .................... 301

Acanthostachys ......................................................... .......................................... 301

Aechmea ......................................................... ..................................................... 302

Ananas ............................................................ ..................................................... 306

Billbergia ........................................................ ..................................................... 307

Bromélia ......................................................... ..................................................... 310

Canistrum ....................................................... ..................................................... 310

Cryptanthus ............................................................... .......................................... 311

Dyckia ............................................................ ..................................................... 314

Guzmania ....................................................... ..................................................... 315

Hechtia ........................................................... ..................................................... 318

Neoregelia ................................................................. .......................................... 318

Nidularium ................................................................ .......................................... 321

Tillandsia ........................................................ ..................................................... 323

A Tillandsia fajok csoportosítása alaktani bélyegeik alapján ..................... 328

A fajok ábécésorrendben ........................................................ .................... 329

Vriesea ........................................................... ..................................................... 339

Egyéb nemzetségek .............................................................. ............................... 343

FÜGGELÉK ......................................................................................... 345

A növények beszerzési lehetőségei ...................................................... 347

Munkanaptár ........................................................................................ 350Irodalom ................................................................................................ 356

Névmutató ............................................................................................. 358



9

Előszó

Az emberi életnek sok érzés vagy eszme adhat értelmet, ezek közülnégy: az emberszeretet, a munka- és tudásvágy, a művészetek és a ter -mészet szépségének élvezete — egymással szoros egységet alkotva

— az értelmes életet teljessé is teszi. Az első háromról e helyen nemmondhatom el gondolataimat. A negyedik, a természet felöleli a he-

gyet, a tengert, a vihart, a napfényt, az élőlényeket és azok változa-

tosságát, melyek közül itt a növényeknek is csak egyetlen, de rendkí-vüli csoportjáról lesz szó. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik képesek csodálni és sze-

retni a természetet, felfigyelnek az élőlények változatosságára, abbankedvüket lelik, s ezért közvetlen környezetüket állandóan díszítő, há-

lás növényekkel egészítik ki. Egy műben összefoglalható a kutatás, a saját tapasztalat és gyakorlat,

de megírható három szakkönyv summázásaként is egy negyedik. Nekem az a véleményem, hogy az a szaktudomány, amit csak néhánytucat ember ért meg, fontos alap ugyan a továbbmunkálkodásra, de eza folyóiratok szakcikkeibe való. A szigorúan vett szakkönyv legyen a

szakembereké. Viszont kell az olyan rendhagyó könyv is, amit bárkimegérthet, és szakmai szempontokon túl is érdekes. Mindig örültemolyan példáknak, amelyek bebizonyították, hogy a tudományos

szakmai „egyoldalúság” és a közérthetőség nem összeegyeztet-hetetlen. Több mint két évtizede szeretem és dajkálom a szóban forgónövényeket, így van némi saját tapasztalatom, gyakorlatom. Elolvas-

tam pár száz vagy ezer közleményt és néhány szakkönyvet, annyit,

hogy nem is igyekszem az irodalmat részletesen felsorolni. Az infor -mációáradat áttekinthetetlen, de a jó szakkönyvekben a lényeg java-részt megtalálható. A magam részéről megpróbáltam a szakmai vo-

natkozásokat erősen átválogatva, beszűkítve ötvözni azzal a tapasz-

talattal, ami a kívülálló előnye: elhagytam a nevek magyarázatát, a botanikai jellemzést, a virágok bonyolult szerkezetének leírását, aminaz egész növényrendszertan alapul, elhagytam a részletes növényle-

írást, önkényesen összevontam növénycsoportokat és — sok botani-

kus és kertész megbotránkozására — kihagyok sok mindent, amit a

legtöbb szakkönyv kötelességszerűen részletez. Ezzel szemben igye-

keztem minden olyan — látszólag egyszerű — jelenséget lejegyezni,



10

ami számomra fontosnak tűnt, és sokszor csak évek alatt vált magátólértetődővé. így pl. csak keserű tapasztalatok árán tanultam meg, hogynem szabad a talajba gyökereztetni azt az orchideát, amelyikléggyökerekkel szeret élni, és hónapokig nem szabad öntözni az olyan

növényt, amely hazájában a fa tetején fél évig nem kap esőt.Leggyakrabban azok követnek el hibát, akiknek nagy gyakorlatuk vanmás növények gondozásában, kezelésében, s emiatt az epifitákat isagyondédelgetik, -trágyázzák, -öntözik. Pedig ezek a növényeknyújthatják a legkevesebb munkával a legtöbb örömet és gyönyörűsé-

get, ha megismerjük természetük lényegét. Hiba, sikertelenség ígysem elkerülhető. Mindenkinek meg kell fizetnie a tanulópénzt, hiszena saját tapasztalatot nem pótolhatja még a gyakorlatot megközelítőszakkönyv sem, mégis sok keserves csalódástól kímélheti meg magátaz, aki szentel egy kis időt az epifiták eredeti hazájáról, klímaviszo-

nyairól és életfeltételeiről leírtakra, elgondolkozik azon, amit az ön-tözővízről, a talajról, a növények elhelyezéséről talán kissé hosszadal-masan írtam le, de amit minden egyes növény esetében nincs értelmemegismételni. A kézdőket a sok latin név, a görög eredetű és idegenül hangzó

szakki fejezés éppúgy zavarni fogja, mint a múlt századbeliorchideagyűjtőket az a tévhit, hogy a trópusi növényeket forró, zárt,

párás üvegházban kell tartani. A latin nevek és szakkifejezésekazonban nem kerülhetők el. Még az olyan általános biológiai,kertészeti növénytani elnevezések is, mint hibrid, diploid, epifita stb.csak kivételesen helyettesíthetők megfelelő magyar szóval.Lehetetlen és erőltetett lenne pl. egy indonéz orchideának vagy a

perui Andokból származó broméliának magyar nevet adni. Akit a

tárgykör érdekel, igen hamar megszokja és szívesen meg is tanulja az Aechmea, a Cattleya, a Phalae- nopsis és a többi — egyébkéntnemzetközi — név jelentését. (Jó példa erre egy kedves történet. Egyismerős család látogatása alkalmával a mama egy szép, függő

borostyánt kért, ekkor megszólalt hatéves kislánya: „Anyukám, énegy Tillandsiát szeretnék!”) A tárgykörben szereplő idegen szavak nagy részére a szöveg és az áb-

rák magyarázatot adnak, de aki a könyvet néhányszor átlapozza, ha -

marosan maga is tájékozódni tud a nevek, szakkifejezések között. Azelőszó vége a köszönet mindazoknak, akik valamilyen formábansegítették a könyv megszületését, de mindannyiukat név szerint felso-

rolni szinte lehetetlen. Mégsem mulaszthatom el, hogy a nagy magyar

tudóst, Soó Rezsőt, majd az első magyar nyelvű orchidea- és bromé-

liakönyv szerzőit, DOMOKOS BORBÁLÁT és DOMOKOS MÁRIÁT azelsők közt említsem. DOMOKOS MÁRIA biztatása, segítsége és gondoslektorálása nélkül ez a könyv nem látott volna napvilágot, ami jó akönyvben, azért ő is felelős, ami rossz, azt a szerző vállalja.



11

Köszönetét mondok SCHÄFFER LÁSZLÓNAK a 80 színes ésvalamennyi fekete-fehér fénykép fotósának, aki nem kímélt időt ésfáradságot, hogy képei jók vagy kitűnőek legyenek. Megköszönömazok engedélyét és segítségét, akik lehetővé tették növényeik

fényképezését. Ezek az MTA Vácrátóti Botanikus Kertje, a budapestiegyetem Botanikus Kertje, a Fővárosi Állat - és Növénykert, a

szombathelyi Kertész Tsz, a Sasad Tsz, több amatőr gyűjtő: DR .

POPELKA ISTVÁN, R ESZLER GÁBOR és ZSILINSZKI SÁNDOR , valamint

a hildesheimi WILHELM HENNIS kertészete. Az ott készített képekeredetét jeleztem, a saját gyűjteményemben készített felvételeknél aszármazáshely nincs feltüntetve. HORTOBÁGYI TIBOR számos jófényképfelvétele közül csak három szabadföldi kosbornak juthatotthely, közlésre való átengedését köszönöm. Külön hálával tartozomK ECSKÉSNÉ SZABÓ ILDIK Ónak, aki a rajzokat olyan gonddal, szakmai

és művészi színvonalon készítette el, amit tőle elvártak azok, akiktehetségének és szaktudásának párosítását már előzőleg is ismerték.

A szerző



ÁLTALÁNOS RÉSZ



15

A fán lakó növények ajánlják magukat

A lakásnak nevezett „betonketrecekbe” kényszerült városlakó embervágyódik az élő természetre, amelytől lassan teljesen elszakad. A si-vár lakás csak növényekkel, virágokkal válik igazán otthonossá. Azéletszínvonal emelkedése, a fejlődés, az igényesség nálunk is egyre

inkább oda hatott, hogy a muskátli, a ciklámen és más hagyományos,szép, de néha már kissé unalmas növény mellé felsorakozzanak a tró-

pusokról ideszármazott különleges érdekességek: az őserdők fakoro-

naszintjében élő orchideák, broméliák és más epifiták, még pontosab-

ban epiphyton növények. Bizarr formájuk, különlegesen csodás virág-

juk nemcsak útleírások kísérő képanyaga, dekoratív értékeik márnemcsak botanikus kertek és kiállítások díszei, hanem bárkié lehet-nek. Néha ezres embersor kígyózik egy-egy kiállításon, hogy megcso-

dálhassák ezeket a növényeket. A kertészetek felkaroltak sok mutatós,tartósan virágzó broméliát, a virágüzletekben megjelentek az or -chideák, egyre többen vásárolnak belőlük, nemcsak esküvőre vagyszületésnapra, hanem a legkülönbözőbb alkalmakra is. Az egzotikusnövényeket kedvelő és gyűjtögető emberek tábora pedig rohamosannövekszik. A trópusi epifiták életének megismerése, tanulmányozása során kide-

rült, hogy sok száz faj jól díszlik, virágzik lakásban is. Egy kis hozzá-

értéssel kiválasztva számos igen szép növény közülük megtartható azablakpárkányon, a szobában, a munkahelyen, az erkélyen; nyáron a

kertben, az igényesebbek virágablakban, ablakkertben, szobaüveg-házban, vitrinben vagy egyéb alkalmas helyen, de díszítő növényei le-

hetnek szállodáknak, kluboknak, szociális otthonoknak és mindenolyan teremnek, ahol sok ember megfordul. A hajdan mesés össze -

gekbe kerülő ritkaságok nagy része manapság elérhető áron beszerez-

hető, sőt házilag szaporítható. Lakásunkba varázsolják a trópusi erdőhangulatát, illatát, egy darabot a természetből. Ha a téli, havas tájra broméliákkal és orchideákkal díszített ablakon áttekinthetünk ki, igazi gyönyörűséget adhat mindannyiunknak. Egy kisértő gondoskodással az élővilágnak ez a kis „darabja” — folytonos

változásával — naponta új élményeket nyújt, feledteti a városi élet



16

monotóniáját. Az epifiták gondozása a megszokottól nagyon eltér, a hozzáértés nél-

külözhetetlen. A magyar szakirodalomban manapság alig szerezhető be olyan könyv, amelyből az alapelvek és részletek megismerhetők.Az érdeklődés központjában nem annyira egy-egy növénycsalád és a

botanika áll, hanem az az egyszerű kérdés, hogy milyen növényt — akár broméliát, akár orchideát — lehet a lakásban vagy a kertben tar -tani, nevelni úgy, hogy jól érezze magát, és örömet szerezzen. Az epifiták igényeit nem rendszertani hovatartozásuk, hanem szár -mazáshelyük, élettani feltételeik szabják meg, eszerint csoportosítjukis őket. A kérdés az, hogy meg tudjuk -e számukra teremteni ezeket a feltéte-

leket, és hogy milyen módon. A pontos ismeretek nélkülözhetetlenek.Ha egy fán élő növényt egy cserépbe gyömöszölve öntözgetünk, biz-

tos pusztulását okozzuk. Még a szakembereknek is hosszú évtizedekig

tartott, míg felismerték és kitapasztalták nevelésük és gondozásuk

elveit és gyakorlati fogásait. Tapasztalataikat felhasználva nekünkmár könnyebb a dolgunk: a megfelelően kiválasztott fajtákról kellőengondoskodva azok fejlődése, változatossága, virágzásuk tartósságafelülmúlja reményeinket. Ilyen különleges előnyökkel más növényekaligha versenyezhetnek. Orchideák, broméliák és más epifiták egymástársaságában érzik igazán jól magukat, együttesen adják a trópus

varázsát.

1. kép. Epifita Tillandsiák faágon (R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből)



17

Az orchideafajok száma több mint 25000, 100 000-nél több a keresz-

tezés, a hibrid és a változat. Néhány tucat csoport összefoglalásán ésnéhány száz faj leírásán át azonban megismerhetjük életmódjuk ésgondozásuk lényegét.

Elég általános az a tévhit, hogy orchideát vagy broméliát lehetetlentartósan a lakásban nevelni. Az igazság az, hogy azáleát, leándert vagymuskátlit nehezebb éveken át tartani, mint a legtöbb broméliát vagyegynémely orchideát. Éppen olyan tévhit az is, hogy az orchideák a

lakásban trópusi meleget igényelnek (melegből egyébként túl sok isvan az otthonokban, amit a magashegyi fajok nem tűrnek el).Többségüknek ezzel szemben a szükséges pihenési, téli időszak alatthűvös, párás környezet a megfelelő, amelyet nem is olyan könnyűmegteremteni.

A modern lakás vonalvezetéséhez különlegesen jól illenek a tölcséres broméliák, amelyek az egyre szaporodó központi fűtéses, száraz leve-gőjű lakásokban igen ellenállóak és szinte elpusztíihatatlanok. A bro-

2. kép. Az afrikaieredetű, léggyökeres

ngrecum eichlerianum tejfehér, illatos virága(R ESZLER GÁBOR

gyűjteményéből)



18

méliák több ezres családjából is csak egy töredék kaphatott a könyv -

ben helyet, azonban valamennyi hozzáférhető és különlegesen szépfajt igyekeztem bemutatni.

A kérdést, hogy lehet-e a lakásban ilyen egzotikus növényeket tartani,

meg lehet fordítani: milyen lakásban milyen növény számára tud juk a

szükséges életfeltételeket megteremteni? Nem elég az igény, ösz- sze

kell vetni a lehetőségekkel. Ha ezt tisztáztuk, a lehetőségek határain

belül szinte végtelen a változatosság, formában, színben, alak ban,

virágban. A növényzet egész éven át lehet díszítő, mutatós és alakáshoz illő. Sokakat érdekelnek olyan növények is, amelyeket nemtarthatnak a lakásukban. Ezek megismerése is adhat élvezetet, rácso-

dálkozhatunk a természet varázslatára. Megjegyzem, a világ legna-

gyobb virágkiállításainak nagydíjaiból nem egyet ilyen kényes or chi-

dea- vagy broméliapéldányokkal amatőrök nyertek, akik üvegháznélkül, szerény lehetőségek között nevelték fel ezeket az utolérhetet-len szépségű, sok száz virággal pompázó növényritkaságokat, amely-

hez hasonló eredményt még kertészetekben vagy botanikus kertekben

sem sikerült elérni.

A növényekkel teletömött lakás a zsúfoltság érzetét kelti. Jó közérze-

3. kép. Vriesea scalaris lelógó, színes, bimbós vi-rágzata (Fővárosi Allat-és Növénykert)



19

tünkhöz elegendő néhány jól megválasztott vágott virág, arányosanelhelyezett, gondozott cserepes növény. A többivel viszont azért érde-

mes megismerkednünk, hogy kiválaszthassuk közülük azt, amelyik kel

foglalkozni szeretnénk. Némelyek annyira megkedvelnek egy-egy

csoportot, hogy apránként összeállítanak egy kisebb vagy teljesebbgyűjteményt, így a figyelő, kísérletező amatőrökből tapasztalt szak -emberekk é válnak. A tudomány, a művészet, a technika — a civilizáció — mellett ne sza-

kadjunk el az élő természettől, hanem éljünk vele együtt, élvezzük napmint nap otthonunkban is.

Epizódok az orchideavadászat és az epifitákmeghonosításának történetéből

Az európai botanikusok a távoli földrészek orchideáit a 18. századközepén még csak néhány lepréselt növény alapján vagy útleírásokbólismerték, hiszen Európában — a moháktól és a zuzmóktól eltekintve

— nem élnek epifiták. Az első trópusi orchidea, melyet 1732-ben

hoztak át a Bahamákról, egy szerény Bletia verecunda volt. LINNÉ

1758- ban rendszertanában 16 trópusi orchideát írt le, Epidendrumnak

nevezve őket. Ebben az időszakban a francia kertkultúra járt az élen, elsősorban a

parképítés és a rózsakultúra terén. A 19. században az angolok a vi-

lágbirodalom és az ipari kapitalizmus fellendülésével egyidejűleg át-vették a kezdeményezést. Az angol főurak növényházakat építettek,kertészeket szerződtettek. Ekkor váltak divatossá az orchideák, ésmegindult tömeges importjuk. Évente rendeztek kiállítást, az egzoti-kus szépségek virágzása újságszenzáció volt. Az életveszélyes körül-mények között begyűjtött, majd a tengerpartig heteken át öszvérháton

utaztatott növények tízezreit szállították Európába lassú vitorláshajókon, ládákba zsúfolva, ahol nagy részük elrothadt. Ami meg-

érkezett, annak java az agyonfűtött növényházakban, trágyástelevényföldbe ültetve állandó nedvességben pusztult el. Olyan

versengés folyt egy-egy új orchideacsodáért, hogy a főurakvagyonokat, ékszerekénél nagyobb árat fizettek értük árveréseken.

Némelyek saját költségükön expedíciókat szerveztek, hogy újabb,érdekesebb, addig ismeretlen orchideát szerezzenek meg. A ma ismertorchideák több mint 80%-át a múlt század második felébenimportálták. Az orchideavadászok a maláriás, sárgalázas őserdőkben,a mérges nyilak és fúvócsövek záporában nemegyszer életüketáldozták a romantikusnak feltüntetett, de valójában igen keservesexpedíciókon. A sikeres orchideavadászatok néha vagyonokat hoztak,mások tragédiával végződtek.

Ezzel a versengéssel párhuzamosan megindult a botanikai és kerté-



20

szeti szakmunka, amellyel kapcsolatban meg kell említenemLODDIGES, SAUNDERS, LINDLEY, WARSCEWICZ, WEITCH nevét, de sokmás nevet is fel kellene még sorolnom, már csak azért is, mert azorchideák elnevezésében ismételten találkozunk velük. Az

orchideológia szakmája az angol Royal Horticultural Society keretében szerveződött, fejlődött. Még jelenleg is a londoni Kew

Garden gyűjteményében és herbáriumában található a leggazdagabb

dokumentációs anyag. A múlt század végén más országok is bekapcsolódtak az orchidea -

gyűjtéssel, -tartással és -neveléssel kapcsolatos gyakorlati és botani-kai tudományos munkába. Németországban R EICHENBACH, HENNIS,

NICOLAI és R ICHTER munkássága kiemelkedő e téren, de számos hol-land és belga kertészetet is említhetnék. Az első világháború végetvetett ennek a szakasznak, a gyűjtemények egy része elpusztult,Európa elszegényedett. A k ét világháború között a gazdagodóAmerikába tevődött át az orchideakutatás központja, és a másodikvilágháború szörnyű pusztításai után itt meg is maradt, és zavartalanulfejlődhetett tovább. Később a kaliforniai és a floridai kertészetekbőlterjedt el újra a trópusi szigetekre is, pl. Hawaiiba, aholtermesztőközpontok alakultak ki.

Az utóbbi évtizedben a világszervezet határozata alapján az orchi-deákat az egész világon védelem alá helyezték. A legtöbb országbantilos elpusztításuk, gyűjtésük és exportjuk. (Egy afrikai országban egy

Anselia orchideát gyűjtőt halálbüntetéssel sújtottak.) Sajnos azonbana természetvédelem éppen az érintetlen trópusi területeken alighatásos. Az orchideák gyűjtése és botanikai feldolgozása után az élettani igé-

4. kép. Calanthe 'Veitchii ,az első, 1856-ban a Ca-lanthe vestita keresztezésé-vel létrehozott hibrid (Fő-városi Állat- és Növény-kert)



21

nyék felismerése és a szaporítás nehézségeinek megoldása elvezetettszéles körű elterjedésükhöz, a kiváltságosak növényei századunkbanvilágszerte egyre népszerűbb vágott virágokká, kertészeti növényekkéváltak. A fajok mellett az ezerszámra szaporodó, egyre értékesebb és

szebb hibridek nemcsak a kiállításoknak voltak vonzó csillagai, nem-zetközi díjak, elismerések, kitüntetések, aranyérmek nyertesei, hanem

szerte a világon megnövelték az amatőrök, növénykedvelők, or -chideagyűjtők táborát.

A legtöbb országban társulatokba tömörülve, egymást segítve terjesztik ésfejlesztik a trópusi növénycsodákról megszerzett ismereteket és tudományt.Európában az NSZK -ban a Deutsche Orchidee Gesellschaftnak több mint 3000tagja van, de az NDK- ban, Svájcban, Franciaországban, Ausztriában,Csehszlovákiában és nagyon sok távoli országban is működik orchidea- és néhány broméliatársaság, több helyi szervezettel. Számos botanikus kert, egyetem és

főiskola foglalkozik e terület kutatásával, tanulmányozásával. Háromévenkéntvilágkongresszuson számolnak be az eredményekről, amelyek azorchideatermesztés és -kereskedelem kiszélesedésével nélkülözhetetlen támpontotnyújtanak a gyakorlati szakembereknek.

Magyarországra aránylag későn jutottak el ezek az egzotikus növé-

nyek . A múlt században néhány főúri kertészetben már voltak orchi-deatövek, de csak a budai várkertészetben lelhető fel jelentősebbgyűjtemény, melyből Budavár néven egy szép Laeliocattleya maradt

fenn. Ebben az időben foglalkozott orchidea-magvetéssel és -nevelés-sel GALAMBOS MÁRIA, akinek a világszerte ismert tudósokkal egyidőben, vagy azokat megelőzve sikerült orchideamagoncokat felne-

velnie mesterséges táptalajokon. Úttörő munkássága meg nem értésmiatt nem kapott időben kellő elismerést, és közlemény hiányábaneredményeit sem hasznosították. A botanikus kertek és egyéb hazaigyűjtemények állományát — néhány tő kivételével — elsöpörte a kétvilágháború. Ez a további előrehaladást évtizedekre visszavetette,kivéve a hazai kosborfélék tanulmányozását és tudományos feldolgo-

zását. A 60-as években ismét megindult a kutatómunka. A KertészetiFőiskola Dísznövény termesztési Tanszékének szerény lehetőségein

belül, majd a Sasad Tsz kezdeményezésében Domokos Mária indította be az orchidea- és broméliatermesztést. Domokos János professzor kétlányának kitűnő szakkönyve adta meg a lökést az amatőröknek. Mamár az Agrártudományi Egyesület orchidea-szakcsoportjának kere-

tében 300 tag bővíti szakmai ismereteit. A szombathelyi Kertész Tszfelismerte e növénycsoportok nagyüzemi termesztésének gazdaságilehetőségeit, és R ETKES JÓZSEF hozzáértésével — világszínvonalúanyagot beszerezve — adaptálták a módszereket. Napjainkban mártöbb fővárosi és vidéki vállalat is bekapcsolódott a termesztésbe, ez-

zel hazánk — minőségben és mennyiségben egyaránt — felsorakozott

a környező államok mellé. Különösen a Cymbidium nagyüzemi



22

termesztésében jelentősek eredményeink, és ami valaha elképzelhetet-len volt, ma már minden virágüzletben vásárolható orchidea. A Sasad

Tsz kezdeményezte a broméliatermesztést is, amely szintén gyor san

kiszélesedett. Szombathelyen R ETKES JÓZSEF hozott létre számos

szép, és világviszonylatban is új keresztezést. A trópusi epifiták és kí-sérő növényeik termesztésével és forgalomba hozatalával lényegesengazdagodott a kertészetek és virágüzletek hagyományos, addig eléggészűk választéka.

A fajfennmaradás fantasztikus regénye

Ahhoz, hogy az egyébként röghöz kötött növények megtelepedhesse-

nek, életben maradhassanak az őserdők fakoronáiban, számtalanfennmaradást veszélyeztető tényezővel kellett megküzdeniük. (Egy-

egy utód megszületéséhez legalább 1:10 millió elleneséllyel lehet szá-

molni. Kissé köznapi példával érzékeltetve úgy is mondhatnám, hogyegy-egy faj csak akkor maradhatott fenn az évmilliók során, ha né-

hány évtizedes életében két öttalálatos lottónyereménynek megfelelőlehetősége adódott.) Ez a „hazárdjáték” már a megtermékenyítéssel elkezdődik. Könnyű afüveknek, a fáknak, amelyek virágporát a szél szárnyai viszik orszá-

gokon, tengereken át, mert a szél a világon mindenütt lengedezik vagyfúj, néha viharosabban is, mint kellene. Azoknak a virágos nö-

vényeknek, amelyek hímporát rovarok viszik át a bibére, már ki-sebbek az esélyeik a megtermékenyülésre, viszont méhek, legyek, pil-langók az egész földet benépesítik, virágról virágra szállnak. Az or -chideák és a broméliák sajátos élőhelyére a legtöbb rovar alig jut el,

A broméliafélék egy részé-nek beporzását kolibrikvégzik



23

tehát ezeknek a növényeknek a csalogatás legkülönbözőbb és hatásos

eszközeit kellett kifejleszteniük, hogy egy különleges lepke, poszméhvagy kolibri felkeresse, és olyan elégedett legyen illatával, nektárával,hogy átvigye a rátapadó hímport egy hasonló faj virágjára, melybőlcsak néhány példány akad, sokszor jelentős távolságra egymástól.Csak azok maradhattak fenn, amelyek feltűnő formájukkal vagy szí-nükkel, átható illatukkal alkalmazkodni tudtak az őket beporzó álla tok

igényeihez. Például számos rovar formájú orchidea ismert; élénkszínű, kilométerekre érezhető, intenzív illatú virágaikban az édes nek -tár az ajak mélyén vagy egy hosszú sarkantyú fenekén gyűlik össze. Anektárhoz csak úgy juthat hozzá a megtermékenyítésre alkalmas

rovar, hogy közben a rendkívül ragadós hímportok rátapad. De ép penez a sajátos — megtermékenyítést elősegítő — ráutaltság az, amihatárt szab természetes elterjedésüknek. Hiába alkalmas a klíma, hahiányzik a közvetítő állatfaj. A különlegességeket sok példán lehetnekövetni, akár még hazai kosborjaink között is, amelyek formája

poszméhéhez vagy légyéhez hasonló. De gondoljunk azokra a hosszúsarkantyús, hófehér virágú afrikai Angrecumokm, melyeket csak 10 — 30 cm hosszú pödörnyelvű éjjeli szenderek képesek megterméke-

nyíteni. Az orchideák magfejlődése is eltér más növényekétől. Ha a pollen-

csomó rákerül a bibére, a pollenszemcsék hosszú fonalat eresztenek atok felé (ahol közben a megnövekvő tokban fejlődik a milliónyi mag-

kezdemény), de csak több, átlagosan 3—5 hónap múlva jut el a pol-lenfonál a magsejtekhez, akkor egyesülnek a kromoszómák, és újabbfél év múlva lesznek érettek a magok. A lepkeszerűen lebegő, parányi kolibrik által beporzott broméliákmagvai pedig a megtermékenyítés után sokszor egy éven át érlelőd-

nek, de mindez csak a bevezető felvonás, a többi fejezet mégizgalmasabb.

A magtokban kifejlődő magoknak a szétszóródást követően újra fel

kell jutniuk a fakoronába, ott a véletlen folytán olyan alkalmas helyre

Az összetapadó hímpor(pollenium) egy poszméh-féle fejére ragadva kerülmajd át másik virágra



24

kell kerülniük, ahol megtapadhatnak, kifejlődhetnek. Ehhez azonbanannyi magnak kell beérnie, hogy erre legalább egynek meglegyen azesélye. Ezt a minimális esélyt csak matematikai valószínűséggel lehetellensúlyozni. Vannak tízezres mennyiségű, aránylag nagyobb

magvat hozó orchideák, mint a talajlakó Cypripedium és Vanda nemzetségek egyes fajai. A legtöbb orchidea viszont egyetlenmagtokjában több százezer vagy akár több millió magot érlel,emellett egy-egy tövön több magtok is beérik. (A Cychnoches

ventricosum egyetlen magtokjában például 3,7 millió érett magotszámláltak.) A legtöbb trópusi epifita orchidea porszemnél kisebbmagvai csak úgy férhetnek el a tokban, hogy a csírasejt mellett nincssziklevél, nincs tartalék tápanyag. így egy búzaszemnyi magtokbankb. 1 millió mag fér el, melynek tömege 1 µg-nál is kisebb, ezek alegkisebb széláramban a föld felszínével párhuzamosan lebegvemozognak, keringenek, nem hullanak a földre. A broméliák magja nehezebb, azoknak tehát másképp kell afakoronaszintbe feljutniuk. A Tillandsioideae alcsalád fajainál eztejtőernyőszerű, lebegő szőrkoszorú segíti elő. A könnyű magokat agyermek láncfűéhez hasonló repítőszőrernyő tartja a levegőben.Segítségével a mag odatapad a fakéreghez vagy akár egy kaktusztüskéjéhez is. A bogyós termésű broméliák viszont a madarak általszívesen fogyasztott édes, színes húsú termést érlelnek. A kemény,ellenálló kis magok egy része később a madárürülékkel együttmegtapad az ágakon.

Öt-tizennyolc hónap elteltével az érett, szétszóródó magok — még hafára is vitt néhányat a szél, esetleg a madarak — a legritkább esetben

jutnak el éppen olyan helyre, ahol alkalmasak a körülmények a kicsí-rázáshoz, az új növény kifejlődéséhez. Egy Vriesea magonc csak ál-landóan árnyékos, nyirkos helyen maradhat életben, ahol két évig afaágon sem száradhat ki három napon túl, mert ez a kis növényke mégnem képes a levélrózsájában ínséges hetekre vizet tárolni. A

broméliafélék viszont rendelkeznek némi tartalék energiával, önállóancsírázhatnak, és így könnyebb a fennmaradásuk, annál is inkább, mertegy elpusztuló növény maga helyett kétszer -háromszor, esetleghússzor annyi sarjat, egész telepet fejleszthet. Az orchideáknak azon-

ban lényegesen kisebb az esélyük a mag kicsírázásához, mivel ehheztalálkozniuk kell egy gombafonállal. Ez a gyökérkapcsolt,mikorrhizás együttélés olyan társulás, szimbiózis, melyből mindkét

partner előnyt élvez. Egymást segítve képesek — legalábbis életükegy bizonyos szakaszában — megélni. Hiába kerül egy orchideamagbárhová, ha nem találkozik egy őt tápláló gombafaj fonalával, képtelen kicsírázni és kifejlődni. Az orchideákkal együtt élő gombákfajai és azok elterjedtsége elég korlátozott, sőt az együttélés semmindig zavartalan. A Cattleyáknak és az Odontoglossumoknak



25

Tillandsia, Guzmania ésVriesea repítőszőrösmagjai

például nem azonos a partner gombája, ahol az egyiké elszaporodott,

a másik magja nem csírázhatott ki. Az orchideagyökerek és gombák együttélését a francia NOEL

BERNARD 1902- ben állapította meg először, s vizsgálatait három évvelkésőbb részletesen közölte. Néhány év múlva a német Hans Burgeff

közölte kísérleteit, igazolva, hogy a különböző alacsonyrendű gombákközül melyek alkalmasak egy-egy orchideacsoport magvacskájának

táplálására, nevelésére. Ezek a többségükben Rhizoctonia gom bák azorchideáktól függetlenül is élnek fakérgen vagy korhadó anyagon, de

csak az orchideagyökérrel szimbiózisban teljes a fejlődésük. Azegyüttélés folyamán a gomba behatol az orchideagyökér külsősejtrétegébe. Amennyiben a gombafonal nem hatol be a magkezde-ménybe, nem indul meg a növekedés. Figyelemre méltó viszont, hogyolyan helyen, ahol ez a gomba túlburjánzik, ott még el is pusztítja,feléli a fiatal növénykét. Az orchideák kifejlődése tehát csak abban ahatárzónában lehetséges, ahol előfordul a gomba, de nincsenek meg



26

A növekedésiszakasz

ezer veszély ellen

Orchideagyökér kereszt-metszete a belehatoló, ve-le együtt élő gombafona-lakkal

túlburjánzásához a kedvező feltételek. Számos orchideafaj csak a

gombákkal együtt maradhat életben, de a legtöbb epifita és néhánytalajlakó idősebb korban már függetleníteni képes magát, és önállóan,

gomba nélkül is megél.

Ha kicsírázott az orchidea- vagy broméliamag, még igen hosszú az anéhány év vagy évtized, amíg kivirágzik, és újra magot hozhat. Aközben eltelt esztendők alatt pedig jelentősen megtizedelődnek akikelt növények. Mindjárt kezdetben megfojthatják őket a környezőnövények, az algák, a mohák, megtámadhatják mikrobák, gombák, demég ennél is nagyobb veszélyt jelent számukra a klímaváltozás. Alegtöbb orchidea és bromélia ugyanis olyan vidéken él, ahol fél évigtúl sok, a téli hónapokban viszont túl kevés a csapadék. A száraz év-

szakban lehullanak a levelek, hónapokon át nincs eső, éget a napfény.Ezt a kifejlett növények a szárgumóban, gyökerekben tartalékolt

vízzel és tápanyaggal, a levél tölcsérben megőrzött vízzel jól tűrik. A

magoncnak nincs ilyen tartaléka. A legtöbb kis fiatal növény ilyenmonszunos vidéken csak a kéreg és a faág alsó felszínén, egy védett

zugban maradhat életben, ahol nem tűz a nap és marad néminyirkosság. Itt növekszik évekig, és ha közben le nem rágja a csiga,vagy nem pusztul el egyéb okból, fokozatosan átkúszik az ág felső ol -

dalára, a fény felé, gyökértörzse megerősödik, és ott fejlődik tovább.Itt ugyan jobban éri a szél, kiszárad a gyökérzete, de már kedvezőb-

bek a viszonyok az asszimilációra és a virágzásra. Sok kúszó faj



27

Az orchideákszaporítása

ugyanis csak akkor virágzik, ha a hajtáscsúcsa kinyúlik a napfénybe.Végül megjelenik az első különleges virág, melynek létét most az arra

járó ember fenyegeti, aki leszakítja, hazaviszi kedvesének, vagy hamár ismeri a növények értékét, tövestől kiszakítja és viszi a vásárra.

Ha mindezt túlélte, elkerülte is a növény, és nem dőlt ki a fa az erdőttaroló forgószélben, ismét jön az ember, aki haszonnövény-telepítés,útépítés vagy egyéb célból irtja ki az őserdőt, felégeti a fákkal együttaz epifitákat. Manapság évente annyi őserdőt irtanak, hogy ha nincsmegállás, az ezredforduló után 10—20 év múlva nem marad egyetlen

érintetlen őserdő sem (kivéve talán azt a néhány szűk természetvédel-mi körzetet, ahol meg kívánják őrizni az őserdők élővilágát eredetimivoltában). Ez az idő sajnos már nincs messze. Jáva szigetén pél-dául, ahol a század elején még tömegesen éltek a legszebb ritka orchi-deák, ma már több mint 70 millió ember zsúfolódott össze, és aligakad néhány elérhetetlen, fakoronában meghúzódó orchidea. Közép-és Dél-Amerikában ezerhektáros legelőket, mezőgazdasági művelésrealkalmas újabb és újabb területeket alakítanak ki. Elpusztul az erdő, a

bozót. Sok orchidea és bromélia csak herbáriumokban vagy botanikus

kertekben marad meg a következő évszázadnak.

Igen érdekes végigtekinteni azon a folyamaton, melyből kitűnik, hogyhogyan jutott el a tudomány a természet utánzásáig, sőt hogyan haladt

túl azon, hogyan sikerült megoldania az orchideák és broméliákaránylag egyszerű és szinte korlátlan elszaporítását.

A tőosztás, a sarjak leválasztása (az ún. vegetatív szaporítás) csakigen korlátozott, lassú lehetőség. Az import a régi időkben költségesvolt, az igényeket nem fedezte, ezért már a 19. században megkísérel-ték a mesterségesen megtermékenyített orchideatermés magvait elvet-ni. A múlt század közepén a számtalan ilyen irányú kísérletből egy-

egy szerencsés esetben néha fejlődésnek indultak, felnövekedtek anövényházban nevelt anyatövek cserepének talajára vetett magvak.1856 óta pedig már a fajok, sőt a nemek keresztezésével tudatosan vá -

lasztott hibrideket hoztak létre. A kertészetek szigorúan titkoltákmódszereiket, ami lényegében a természet utánzásának rögös útja

volt. Egy sikeres Cattleya-termesztő olyan jó eredményeket ért el,hogy korhadó növényházát kicserélhette, új fatartókat épített, az egésznövényházat kifestette, és folytatta a munkát a megszokott módon, de

ezután már egyetlen magvetése sem sikerült. Titka csak sok kal

később derült ki, nem sejthette a rosszul járt kertész, hogy agerendázat cseréjével kipusztította a Cattleyákkal együtt élő gombát.Ebben az időben sokan próbálkoztak or chidea-magvetéssel, új hibri-dek nevelésével, nemesítéssel, de a primitív módszerekkel az értéke-

sebb tulajdonságokat hordozó egyedek kiválogatása, párosítása mégcsak kezdeti eredményeket hozhatott. A századfordulóra a vég nélkü li

kísérletek (melyek közül nem egy mellékvágányra futott) igen szép



28

sikereket hoztak, s máig fennmaradt hibridek bizonyítják az orchi-deakertészek kitartását, hozzáértését. A 20. század eleje fordulópontot jelent: Noel Bernard említett felfe-

dezése után Burgeff elkülönítette a szimbiózisban részt vevő gomba-

fajokat. Ennek alapján megfigyelték, hogy nemcsak gyökérdarabkávalegyütt vetett magok csíráznak, hanem táptalajon (a legfontosabbegyüttélő gombákat színtenyészetben elkülönítve) gombatenyészete-

ken is. A további kutatómunka ezután óriási lendületet vett, s a ké-

sőbbiekben sok eredményt és anyagi hasznot is hozott. Talán az egyiklegérdekesebb idevágó történet a Laeliocattleya canhamianáé, melyet

az USA-ban egy Laelia purpurata és egy Cattleya mossiae ke-

resztezésével állítottak elő olyan sikeresen, hogy egyetlen magtokbóltöbb mint 100000 palánta fejlődött, nőtt, töltötte meg egymás után azelhelyezésükhöz szükséges, újonnan épített üvegházakat, felemésztvea vállalkozó kertész egész vagyonát. A kilencedik évben végrekinyíltak, és nagy elismerést arattak a kiállításokon. Átlag 10 dollárosáron kerültek eladásra, ami akkor kb. 10 pár cipő árának fe lelt meg.

Egy magvetésből néhány dollár híjával egymillió dollár összbevételvolt a tízévi munka eredménye. Az első világháború után már megbízhatóan lehetett orchideamagotcsíráztatni a gombatenyészetekkel, ha a bakteriológiában szokásostáptalajkészítés, -fertőtlenítés, -sterilizálás és a laboratóriumi mód-

szerek hibátlanul kerültek alkalmazásra. 1922- ben azonban újabbdöntő fordulat állt be: az amerikai K NUDSON módosította Burgeff

módszerét. Rájött, hogy ha a táptalajhoz a benne levő sókon kívül afehérje felépítéséhez szükséges nitrátot és energiát szolgáltató cukrotis adagol, akkor nincs szükség a kísérő gombákra, melyek éppen eze -

ket az anyagokat szolgáltatták. A módszerek azóta állandóan javultak;

az újabb táptalajok, a hatásosabb sterilizálási eljárások, a pH pontosabb beállítása, a palánták pótvilágítása, a táptalajba kevert

sokféle szerves anyag mind hozzájárult a növények jobb növekedésé-

5. kép. Orchideaszaporítólaboratórium a szombat-helyi Kertész Tsz-ben. Akémcsövekben táptalajonmagok csíráznak, a lom- bikokban egy-két évesmagoncok növekedneksteril táptalajon



29

6. kép. Merisztémaszapo-rítás a szombathelyi Ker -tész Tsz- ben. A forgó ke-rekekben elhelyezett csö-vekben, táptalajban soka-sodik a merisztémaszövet

hez. A jelenleg használatos táptalajok között mégis azok a legjobbak,

amelyek a hozzáadott hormonok, vitaminok mellett természetes szer -ves kivonatokat és ezeknek egyelőre ismeretlen hatékony összetevőittartalmazzák. Ilyenek a kókusztej és egyéb növényi kivonatok, vala-

mint a Chang által ajánlott és azóta igen sokat használt halkivonat. Ahibridizációban — a hímpor mélyfagyasztott állapotban való el-tarthatóságával — lehetőség nyílott a különböző évszakokban virágzófajok keresztezésére is.

Amikor úgy tűnt, hogy az orchideatermesztés minden eddigi gondjamegoldódott, és szaporításának legfeljebb csak a túlkeresztezett fajoktermékenyülésképessége szabhat határt, következett egy váratlan for -dulat, éppen az addig igen korlátozott vegetatív szaporítás lehetősé-

geiben.A francia G. MOREL 1956-os ötletei és kísérlete alapján Lecoufle

üzemében indították el a Cymbidiumok merisztémás szaporítását, ésaz 1965-ös közlés óta ez lett az orchidea-„sokszorosítás” legfontosabb

módszere. Az már régebben ismeretes volt, hogy az állati és a növényiszövet táptalajon életben tartható (sőt ott növekszik is), valamint az is,

hogy a növények tenyészőcsúcsában még nem differenciálódottősszövet (apikális merisztéma) van, mely a táptalajban növekedésközben differenciálódik, azaz alul gyökeret fejleszt, felül pedigkifejlődik a szár és a levél. A nagy felismerés alapja egyszerűen az

volt, hogy ez a protocormnak nevezett ősszövet állandóan mozgatva,forgatva nem differenciálódik, csak növekszik és sarjadzik,szétvágható és újraosztható. Egyetlen darabkából fél-egy év alatt akárszázezer új protocorm is származhat. A Cymbidium fiatal hajtásának



30

A broméliákszaporítása

tenyészőcsúcsából kiemelt merisztéma szaporítása aránylag könnyű.Rövidesen bebizonyosodott, hogy a módszer a legtöbb orchideánálalkalmazható, bár nem mindegyiknél egyszerűen. Az is kiderült, hogy

hasonló ősszövet (merisztémaszövet) más szervekből — szár vagy

levélrészekből — is kiemelhető, még a Cattleyák levélcsúcsából is.Tehát az anyanövény nagyobb károsítása nélkül lehet merisztéma-

szaporítást (szövettenyészetet) indítani. A meriklónozott állományelőnye, hogy az aránylag gyors elszaporítás mellett megmarad a kivá-

lasztott növény valamennyi előnyös tulajdonsága. Merisztémás sza-

porítással a steril vagy triploid, tehát beporzással szaporításra alkal-matlan növények is, de igen ritka fajok is megsokszorozhatok, általá-

nosan hozzáférhetők lettek. A növénykéket az első 1—2 évben sterilkörülmények között ápolják, s ez nagy gondosságot kíván,áttűzdelésük és felnevelésük is igen nagy figyelmet igényel, tehát ez amódszer se sokkal gyorsabb, se nem olcsóbb a magvetésnél. Amagtermesztés és keresztezés továbbra is nélkülözhetetlen atörzsfajok fenntartásában éppúgy, mint az állandóan újat, szebbet,

jobbat kereső kertészeti nemesítési munkában.

A broméliatermesztés története aránylag rövid, és egyszerűbb, csaknéhány évtizedes múltra tekint vissza. Szaporításukhoz szintén kellőszakértelem szükséges, mivel a két partner kiválasztása mellett még a

beporzás időpontja, sőt órája is erősen kötött. A magvak csak a vetésiközeg felületén, fényben csíráznak, és — ha nincsenek steril munka-

körülmények — a lassú növekedés közben a gombák és az algákgyorsan kipusztíthatják a kis magoncokat. A palánták eleinte gondosápolást, majd többszöri áttűzdelést igényelnek. Keresztezésük semolyan könnyű, mint az orchideacsoportok között, a rövid időrevisszatekintő kertészeti munka során mégis számos, a törzsfajoknálszínesebb, tetszetősebb, tartósabban virágzó és az igényeknekmegfelelő hibridet állítottak elő. A beporzás, a magtermesztés, amagvetés módszerei és eljárásai, a különféle termesztőközegekösszetétele, előállítása, a merisztémaszaporítás technológiájánakismertetése nem e könyv feladata. Akit mindez érdekel, könnyen

hozzájuthat az adatokhoz az újabb külföldi szakkönyvekben vagyfolyóiratokban, de még jobban teszi, ha olyan üzemben tanulja meg afogásokat, ahol folyik ilyen munka.



31

A fakoronaszintben élő növények különleges tulajdonságai

Általában igaz, hogy az orchideák, a broméliák és a hasonló fán lakónövények nem élősködők, tehát nem paraziták, hanem epifiták. Nem a

gazdanövényből táplálkoznak, hanem csak ott kerestek maguknakhelyet. A létért való küzdelemben részben azért vonultak fel az erdőfakoronaszintjébe, hogy ne fojtsák meg őket a talajon gyorsabbannövő más fajok, részben azért, hogy konkurrencia nélkül a fakoroná-

ban több fényhez, több levegőhöz jussanak, ami a talajszinten, az ős-

erdő sötétjében nem volna lehetséges. (Az epifita életmód viszonylagúj jelenség a fejlődésben, „mindössze”, ha igaz, csak 5 millió éves.)Az egyszerű elhelyezkedésen kívül azonban olyan kölcsönhatásokléteznek, amelyek szorosabb összefüggésre utalnak. Tömeges

jelenlétükkel ugyanis fokozatosan károsíthatják a fákat, melyek talajt jelentenek az orchideának hasznos gyökérkapcsolt gombáknak is, sezek a fakérgen már paraziták. Tömegük (súlyuk) is akkora lehet,hogy az ágak letörnek. Az epifitákkal zsúfolt fák és cserjékrosszabbul fejlődnek, esetleg el is pusztulnak, szinte megfojthatják agazdanövényt, még ha nem is táplálkoznak vele. Az ültetvényesektudják ezt, és a trópusi narancs- és kávéültetvényeket letisztogatják. Amásik irányban is mutatkozik kölcsönhatás, ha a fa valamilyen okbólelhal, nagyrészt elpusztulnak epifitái is, nemcsak azért, mertmegváltoznak a viszonyok és a mikroklíma, hanem azért is, mertk imarad valami más is a kölcsönhatásból. Ezeket a jelenségeket

epifitózis néven foglalták össze.

A fák kérgének szerkezete is jelentős tényező. Egyes fán lakó növények csak bizonyos rücskös kérgű fafajtákon fejlődnek. A legtöbb epifita a fának csak az élő,egészséges kérgén tapad meg és növekszik, ugyanannak a fának elhalt ágainfokozatosan elpusztul. Vannak azonban olyan növények is (pl. sok fán lakó páfrány), amelyek vagy csak elhalt ágakon, törzseken, vagy ágvillákban összegyűltkorhadó levelek fészkében él, ahol a korhadékanyagba gyökerezik és abbóltáplálkozik. Megfigyelték azt is, hogy egyes orchideagyökerekkel teljesenkörülölelt ágak elhalnak, a kéreg maga leválik, és vele együtt lelökődik az epifitais. Ilyen összefüggésekben nagy szerepe van az orchideagyökerekkel együtt élő

gombáknak. Az orchideagyökerek és a velük szimbiózisban élő gombafonalak(Rhizoctonia fajok) egymás növekedését, fejlődését kölcsönösen segítik, de ez márnem igaz a fára. A gombafonalak ugyanis részben behatolnak a fakéreg anyagábais, azt enzimeikkel megbontják, a kérget korhasztják. A gombafonál azorchideának vizet, szénhidrátot és vitaminokat ad (biotin, riboflavin, nikotinsav).Ezek az anyagok a fiatal, klorofill nélküli orchideamagoncok számára mégnélkülözhetetlenek, mert ilyen anyagokat még nem képesek előállítani. Később aviszony megfordul, a kifejlett növényből a gomba kap többet (fólsavat, thiamint, pyramidint, p-aminobenzolsavat stb.). Ekkor már az orchidea olyan gombaellenesanyagokat is termel, melyek élő szöveteit megvédik a vele együtt élő gombák pusztításától (orcinol, hircinol stb.). Az élő fák kérgének felső rétege elhalt. Amélyebben élő sejtek bizonyos fokig képesek védekezni a kéregsejtek közt behatoló gomba cellulóz- és ligninbontó enzimjeivel szem ben. Ez azonban nem

minden fára és nem minden gombára igaz.



32

7. kép. Az ágdarabra erő-sített Tillandsia funckianaelágazva növekszik (Fő-városi Állat- és Növény-

kert)

A fán élő növényeknek az elmondottakon kívül maga a fa is szolgál tat

táplálékot. A fakéreg míg él, tápanyagokat választ ki, felső elhalórétege pedig bomlik, korhad. Meglepően sok anyagot választ ki alombozat. Egy négyzetméternyi kávécserjelomb 1 óra alatt 30 mg

anyagot „izzad ki”, más növények kiválasztása eléri az 50— 100 mg-otis. Ebben egyaránt található cukor, ásványi anyagok, fafajonkéntváltozó arányban. A kiválasztott anyagok a harmatcseppekben és alecsepegő esővízben oldódva, lecsurogva jutnak el az epifitákgyökeréhez, leveleikre vagy víztölcsérükbe. Trópusokon további fontos táplálékforrás az állatvilág. Aki nem járttrópuson, alig tudja elképzelni, mennyi szúnyog, hangya, millió másapró rovar, atka nyüzsög mindenütt, és mennyi madár lepi el a fákat.Ezek ürüléke, váladéka, elpusztuló teste — a fakérgen elhaló zuzmókés növények kilúgozódó anyagával együtt — a harmatot és az esővizet

hígított trágyává alakítja át. A broméliák tölcsére speciális állatokélőhelye is, a szúnyoglárvák, itt élő békák ürüléke mind hasznos szer -



33

ves trágya. A fán lakó növények az önellátó fotoszintézises szerves-

anyag-termelés, az ún. autotróf táplálkozás mellett a gombák általelőállított kész szerves anyagokat is felhasználva, heterotróf módon istáplálkoznak. A humuszgyűjtő ágvillákban élő epifiták, pl. a

Cymbidiumok a talajból gyökereikkel veszik fel az ásványi és a lebomlott szerves anyagokat, de a meztelen kérgen megtapadó orchide-

ák, pl. Bulbophyllumok gyökerei nem hatolnak be sehová, hanem afelszínen maradnak. Sok léggyökeres orchidea pedig csak a léggyöke-

rekre csepegő vízben oldott anyagokból táplálkozik, mint ahogy sokgyökértelen Tillandsia a pikkelyeivel veszi fel a táplálékot. Ezért kü-

lönbözik alapvetően e két növénycsoport táplálkozása azokétól amegszokott növényekétől, amelyek vízszükségletüket és a szervetlenanyagokat mind a talajból veszik fel, bőségesen szétágazó hajszálgyö-

kereikkel.



34

Az epifiták otthona

A broméliafélék csak az amerikai kontinensen őshonosak, ott az eny-

he telű Közép- és Dél-Amerikában Floridától Chiléig mindenüttelőfordulnak.

Az orchideák ugyan az egész világon elterjedtek, de a mérsékelt égövalatt aránylag kevés, szerényebb földlakó orchidea él. Ezek télen be-húzódva, a talaj alatt vészelik át a fagyos hónapokat. Az egzotikustrópusi orchideák (e családnak 85%-a) a trópusi és a szubtrópusi te-

rületen élnek, néhány közülük a talajon, esetleg sziklákon tanyázik,többségük azonban fákra telepedve él.

Nagyot téved, aki úgy gondolná, hogy a trópusi erdőben sétálva azember mindenhol orchideákat lát, vagy hogy ha kertjé ben egy orchi-

deát szegez a fa oldalára, az ott tovább virágzik. Földünknek csak né -

hány olyan, szinte szigetszerűen ideális klímájú területe van, ahol a

szép virágú orchideák és a mutatós broméliák valóban maguktólfennmaradnak. Ilyenek a közép-amerikai vulkánok, majd az északróldélre húzódó Andok köderdeinek határa. Dél-Brazília Atlanti-óceánparti és középhegységei, a Serra do Mar, a Mato Grosso,továbbá a csendes-óceáni Hawaii szigetek hegyoldalai, Ázsiában

pedig a Himalája délkeleti lejtőitől az indokínai szigeteken és Új-Guineán át húzódó hegyvidékek. A trópusok száraz, forró vidékén azizzó homok vagy a szavannás sztyepp és a mocsaras, sötét őserdőképpúgy alkalmatlanok ezen növények számára, mint ahogy az ideálisklímájú területeket övező sok ezer kilométeres környék is, ahol

csupán néhány hegyoldalon maradnak meg, szaporodnak. Különösenhangzik, de tény, hogy sok trópusi vidéken nehezebb jó néhányorchideát felnevelni, mint az európai üvegházakban. A

mikroklímaviszonyok a döntőek, és ezek nem annyira a földrajzifekvéstől, a terület makroklímájától, mint sok egyéb helyi tényezőtőlis függnek. Egy kicsit hasonló a helyzet, mint nálunk az erdőkben ésréteken található kosborfélékkel. Ezeket hiába telepítjük át kertünkbe,csaknem kivétel nélkül elpusztulnak, mert mások a talajkémiai ésmikroklímaviszonyok és hiányoznak az együtt élő gombák létét

biztosító körülmények is.

Mégis érdemes megismerkednünk a növények származási helyeinek



35

Az amerikai

övezet

jellegzetességeivel, a makro- és a mikroklíma viszony okkal. Az

er edeti igények ismerete iránytű, mely szinte valamennyi nehézségenátsegíthet.

A forró trópusi őserdő mélyén majdnem teljes a sötétség, emiatt azok

a növények, amelyeknek fényre van szükségük, igyekeztek a fákrafelkapaszkodni. Az orchideákon és a broméliákon kívül a fatörzsekrefelkúszó vagy ott megtelepedő, félig epifita növények: páfrányok, kú-

szó filodendronok együttesen adják azt a különleges környezetet,amelybe az orchideák beleilleszkedtek. A kiterjedt forró, sötét ős-

erdőkben csak aránylag ritkán él meg néhány orchidea vagy szépVriesea. Az egyenlítő körül mindössze a nagy hegyóriásokon, az An-

dok hegygerincén, illetve a Himalája és környékének több ezer méte -

res hegyoldalán, éppen a hegyvidéki hűvösebb őserdőkben találjuk aleg érdekesebb, a legszebb és legváltozatosabb orchideákat ésbroméliákat. A trópusi földrészek közül, érdekes módon, a legnagyobb kontinens,Afrika látszólag szinte kimarad. Akad ugyan itt is mintegy 2500 is-

mert orchideafaj, néhány érdekes, főleg fehér virágú, hosszúsarkantyús orchidea, de a többség kis virágú, a fajok az Angrecum ésaz Ansellia kivételével a gyűjteményekből is hiányzanak. Afrikaőserdeiben és magas hegyein tehát sem broméliát, sem igazán színesvagy vágásra alkalmas orchideát nem találunk. Észak -Afrikában, asivatagban természetesen minden ilyen növény hiányzik.Madagaszkár szigete pedig növényzetében a délkelet-ázsiaiorchideaterülethez csatlakozik, s igen gazdag különleges és szépfajokban.

Felelevenítve a trópusi vidékek földrajzát, tekintsük most át a kétnagy epifita-élőhelyet.

Az egyik nagy terület, amely számunkra igen érdekes, Közép- és Dél-Amerika, az ún. neotropikus övezet. Ez északon — növényeink lelő-

helye szempontjából — az USA legdélibb államaiban, a 38. szélességifoktól kezdődik, ahol már él néhány Tillandsia és a szabadban, a

kertekben termeszthető Cymbidium is. Dél-Amerikában kb. a 40. fo-kig terjed a határ, ahol Chilében még igen érdekes Tillandsiákát talá-

lunk. A két határ között a klímaviszonyokat az egyenlítő közelségénkívül elsősorban a magassági különbségek szabják meg. Az északróldélre végighúzódó, átlagosan 3000— 5000 m magas Andok egyes

hegycsúcsai éppen az egyenlítő környékén, Ecuadorban és Peruban7000 m magasságig nyúlnak fel, örökké kopár sziklákkal. Dél-Amerika nyugati oldalán eleinte hármas e hegyvidék, a három

párhuzamos Kordillera. A keleti, atlanti oldalon és középen viszontközépmagas, változatos hegyalakulatok vannak, főleg Brazília déli és

középső részén. A két hegyvidék között terülnek el az amerikai



36

trópusnak közel felét kitevő folyóvölgyek, az Amazonasnak, a világlegnagyobb folyójának óriási zöld pokla, a Magdalena és egyébfolyók lapályai, ahol a zárt őserdőkben igen szegényes az orchidea- és

broméliaállomány. Az Andok vonulata miatt Közép- és Dél-Amerika

nyugati, csendes-óceáni partján egy aránylag keskeny sivatagosövezet húzódik. A déli passzátszél nem tud e hegyeken átemelkedni, aföldforgás is eltereli. Ezen az oldalon alig van csapadék, alig vannövényzet. A csapadékviszonyokat javarészben az Atlanti-óceán felől

fúvó szelek határozzák meg oly módon, hogy a közép- és dél-amerikai hegységek 500— 2500 m-es magasságában van afelhőképződés, így a változatos hegyvonulatok között jönnek létreazok a klímaviszonyok, ahol szigetszerűen alakult ki az orchideák és

broméliák igazi hazája. A keleti és nyugati part hegyei között terülnekel azok a kopár, vízszegény, sziklás fennsíkok, a jellegzetes kaktuszosfélsivatagok, melyek megtalálhatók még fent Mexikóban, majdGuayanában, egész Közép-Brazíliában és még inkább ettől délre, azargentin sivatagos legelőkön át, ahol már csak a folyók menténhúzódik néhány száz méternyi széles galériaerdő. Az orchidea- és broméliagazdag területek tehát ezen az óriási földré-

szen is tulajdonképpen igen beszűkültek, mert ha leszámítjuk a forró,mocsaras lapályokat, a kopár, sztyeppes, esőszegény vidékeket, a si-vatagos sávokat, akkor a területnek kevesebb, mint 10%-ára kon-

centrálódnak a szép orchidea- és broméliafajok! Életterük a közép-

amerikai hegyoldalakon, valamint a Kordillerák, az Andok hegylán-

cainak oldalán, a legalább időnként rendszeresen csapadékos zónák,ahol a hőmérséklet szubtrópusi, általában 10—30 °C között mozog. Aneotrópusi hegyi vegyes erdők öregebb faóriásai viszont roskadásigmegrakodottak broméliákkal, orchideákkal, fán élő kaktuszok kal,

Rhipsalisokkal, páfrányokkal. Néhány igen különleges orchideafaj

szigetszerű előfordulása, endemizmusa annyira szűk lehet, hogyegyetlen lelőhelye csak pár kilométeres körzet. Közülük is ma mársok véglegesen kipusztult, legfeljebb növényházakban él, mint pl. aCattleya schillerina, a Laelia jongheana stb. Más, szélesebb sávbanélő, de különösen kedvelt orchideafajokat fél évszázad alatt az orchi-deagyűjtők ritkítottak meg. Ha az óriási területet növényeink szempontjából nem is lehet kellőenrészletezve leírni, mégis érdemes egyes vidékeket, országokat néhány

jellemző adattal összefoglalni északról délre haladva, hogy némi ké-

pet alkossunk az ottani viszonyokról. Közép-Amerika. A trópusi övezet északi határát Mexikóval kezdhet-

jük. Itt — mint ahogy a délebbre elterülő kis államokban is — mindenklímazónával találkozunk. Az Atlanti-óceán felől a rendkívül forróKarib-tenger páráival felemelkedik a szél, a hegyoldalakon fél vagyháromnegyed éven át naponta bőséges trópusi zápor esik. Ezt



37

hűvösebb, száraz, téli időszak követi. A két óceán között a belsőhegyvidék viszonylag száraz, nyugaton pedig a csendes-óceáni oldal

szinte sivatagos. Az ország fővárosa a nagy, átlag 2000 m magasan el

terülő fennsíkon települt, de erről a fennsíkról még további hegyekemelkednek, egészen 5000 m magasságig nyúló, kialudt vulkánok. Efennsík nagyobb részén télen — 5° C-ig süllyed a hőmérséklet, de avédett völgyek ben — ahol + 2 . . . 5 °C-os a téli átlaghőmérséklet — számos broméliaféle társaságában még ebben a magasságban is gyö-

nyörű orchideafajok élnek, mint pl. sok Laelia, így a L. autumnalis, a

L. speciosa, a L. gouldiana, továbbá az Odontoglossum cervantesi, az

Encyclia vitellina, az Oncidium tigrinum stb. A nagy fennsík nyugati,Csendes-óceán felőli hegyoldala száraz, kevés növénnyel, de mégmegél az Encyclia citrina, az Oncidium tigrinum és sok szárazságtűrő

bromélia, főleg Tillandsia.

A másik oldalon, az Atlanti-óceán felől a felszálló meleg, párás leve-

gőből az év nagy részében minden délután esik csapadék; a 800 és1500 m magasan telepített kávé- és banánültetvényeket környező,lombhullató fákkal övezett erdőkben igen sok gyönyörű orchidea és

bromélia él, mint pl. a Laelia anceps, az Odontoglossum rossii, a

Lycaste aromatica, a Gongora galeata, az Epidendrum ibaguense, ésez a hazája a Stanhopea oculata, a St. tigrina és további rokonfajoknak. Valamivel lejjebb már a Brassia verrucosa, az Encyclia

mariae, az Oncidium ornithorhynchum honosak. A dél-mexikói

Közép- és Dél-Amerika egyenlítő környéki államai a broméliák és a legszebb orchideák hazája



38

8. kép. A Trichopilia coc-cinea aránylag könnyentartható, guatemalai, fánlakó orchidea, 10 cm-tmeghaladó fehér -piros vi-

rágokkal

területen jó néhány Tillandsia honos, hogy csak néhányat említsünk,igen nagy magasságban él a Tillandsia streptophylla, a Tbutzii, a

T tenuifolia, a T. ca put-medusae, a T. incurvea, a T. ionantha; lejjebb

az erdőkben sok az Aechmea, a Billbergia és az árnyékosabb

erdőkben már számos Fne sea is megtalálható. A dél-mexikóikávéültetvényes vidéken kb. 600 m magasságban található a Cattleya

skinneri és a C. aurantiaca. A határvidéken és Guatemala esős,mocsaras területén a Lycaste skinneri és az Odontoglossum

pulchellum, a forró tengerparti Yucatanban pedig a cafrangos ajkú Brassavola dygbiana él. Mexikótól a Panama-csatornáig beszűkülőközép-amerikai háromszöghöz földrajzilag besorolhatjuk még aMexikó déli részével egy magasságban levő karib-tengeri szigeteket:

Kubát, a Haiti és a Dominikai Köztársaságot. A Mexikótól délrefekvő Guatemala éppúgy, mint szomszédja, forró tengerparttal éshűvös hegyvidékkel jellemezhető, 33 kialudt vulkáncsúcsa több ezerméter magasra emelkedik. A hegyoldalakon és a középmagasfennsíkokon a kávé- és banánültetvények melletti vegyes erdőkben

bőségesen akadnak epifiták. Nemzeti viráguk a Lycaste skinneri. A

guatemalai központ és a mexikói Yucatan volt a maja indiánok ősikultúrterülete, ahol a szinte hozzáférhetetlen, 1000— 3000 m magas

hegyek között akadtak rá ősi városaik romjaira. Környékükön, azőserdőben a változatos bromélia- és orchideaflóra található. Közép-

Amerika országai közül még Costa Rica említésre méltó. Itt a forró,esős trópusi dzsungeltól a hideg és kopár vulkáni csúcsokig szinteminden, klímát meghatározó felszíni alakzat megtalálható. A hegyekközött mérsékelt égövi, művelhető fennsíkok vannak, de találunkszáraz félsivatagokat is, a hegyoldalakon köd- és esőerdőkkel, sokféleorchideával, broméliával. A broméliák tölcsérében ezen a vidékentanyáznak a parányi, alig 1— 2 cm-nyi, mérges bőrű, tarka



39

ékszerbékafajok (terráriumok különlegességei, és a gyógyszeriparszámára is értékes állatok). Costa Rica a hazája számos gyönyörű or -chideának is. Panama nemzeti virága a Peristeria elata. Dél-Amerikában az egyenlítő felett a Csendes-óceán felől Kolumbia az

első nagyobb, érdekes növényekben gazdag ország, majd következikdélebbre Ecuador és Peru. Ezen három ország hegyei között terült elaz ősi inka birodalom. Az egyenlítőtől északnyugatra, Kolumbiáhozcsatlakozva Venezuela, Guayana és Suriname fekszik, tőlük délre

pedig az egyenlítő metszi Brazíliát. Az egyenlítőtől északra és délre,főleg Kolumbia és Venezuela hegyoldalain őshonosak a legszebb éslegkeresettebb orchideák. Ez a két ország már hosszú évtizedek ótakiviteli tilalommal védi orchideaállományát. Az egyenlítő mentividéket sem lehet egységesen jellemezni, mert e területnek közel afelét foglalja el a brazil Amazonas menti őserdő, illetve Venezuelá ban

az Orinoco völgye, amelyek 30—40 °C-os forró, mocsaras területek.

9. kép. A Tillandsia usneo-ides — többnyire gyökérnélküli — kötegeit egészKözép- és Dél-Ameriká- ban lengeti a szél a fa-ágakon



40

A csendes-óceáni oldalon viszont az Andok gerince húzódik, ésBrazília és Venezuela között a guayanai fennsík nyúlik túl a 2000 m-

es magasságon. Itt alakultak ki azok a különös szubtrópusi vagy mégannál is hűvösebb esőerdők, melyek a leggazdagabb orchidea- és

broméliavegetáció tanyái. Brazília Dél-Amerika legnagyobb országa, egymaga majdnem akko-

ra, mint egész Európa. Éghajlata nem jellemezhető egységesen, hiszen partvidéke 8000 km hosszan nyúlik le. Rio de Janeiro már 25 földrajzi

szélességi fokkal délebbre fekszik, mint az egyenlítő, annyival, mintamennyivel Mexikó északabbra. Éppen ez a távolság és a klímapár -

Brazília. A Laelia fajok mind Rio de Janeiro tágabb környékén élnek, de itt honos a Cattleya fajok háromnegyede is



41

huzam magyarázza, hogy sok orchidea Közép-Amerikában északon ésBrazíliában délen egyaránt megtalálható. Ezt a Laeliák előfordulása

bizonyítja leginkább, amelynek két szigete Délkelet-Brazília ésKözép-Amerika, közte, a forró trópusokon semmi. Óriási területet ölel

fel Brazíliában az egyenlítő táján elterülő, Amazonas menti lapossíkság. Az 5000 km hosszú, 200 mellékfolyóval táplált folyam szintelakatlan őserdeiben aránylag kevés az érdekes orchidea, mint amilyena hattyúnyakú Cycnoches és néhány igen melegigényes, különösStanhopea, de itt élnek a szép Guzmaniák és Vrieseák is. Fajokban

gazdagabb a nyugati hegylánc belső oldala, ahol az Andok irányábanfelemelkedő páratömeg sűrűn öntözi a hegyoldali erdőket. Közép- ésDél-Brazília nagy része magashegységi emelet, ősi hegymasszívum,

kristályos kőzetekből, változatos domborzattal. Délebbre, az Atlanti-

óceán mellett már hirtelen emelkednek a hegyek, Rio de Janeiro tájána tengerszintről egyszerre 3000 m magasságig. Beljebb, a nagyfennsíkot, a Mato Grossót egyik óceán felől sem vagy alig érik el anagy esők. Oldala azonban még körös-körül lomberdős, csak a felszí-ne puszta mező. Ennek a lomberdős, esős, párás hegyoldalnak a vidé-

ke a Cattleyák és a Laeliák legszebbjeinek, az Aechmeák, a

Neoregeliák és a Nidulariumok többségének, az orchideafajok

egytizedének hazája. Innen származik a 150 Oncidium faj, így az One.

varioeosum, az One. flexuosum, az One. coneolor, az One. lanceanum,

az One. ornitorhynehum, továbbá mint negyedik fontos csoport aCatasetum képviseli magát kb. 70 fajjal. Nemzeti viráguk a Laelia

purpurata.

A tenger felől felemelkedő párás levegőből bőséges csapadék hull atengerközeiben levő hegyoldalakra, a szárazföld belseje felé viszontegyre hosszabbak a száraz időszakok, ami a kontinens közepén fél-sivatagos klímába megy át. A Csendes-óceán felé az Andok hegylánca

teljesen elzárja Brazíliát, de az Amazonas medencéjéből Venezue la,

Kolumbia, Peru irányába felemelkedő párás levegő a hegyoldalakon

újabb párás esős sávot hoz létre a mérsékelt viszonyokat és hűvösségetkedvelő orchideáknak, Tillandsiáknak és egyéb broméliák nak.

A Kolumbián, Ecuadoron és Perun végighúzódó Andok hármasvonulata, a Kordillerák 3000 m feletti gerincei és csúcsai márhidegek. A csendes-óceáni part sivatagos; az 1000—3000 m közöttihegyoldalak és völgyek klímája szubtrópusi, keletről bőséges esővel.Ez a terület igen értékes orchideák, pl. Odontoglossum erispum,

Miltonia, Masdevallia stb. otthona. A két hegyvonulat között aMagdalena és más folyók lapos őserdeiben ugyanolyan nagy aforróság, mint az Amazonas völgyében. Az eső az évi 6000 mm-t ismeghaladja, de ezek a zárt őserdők itt is meglehetősen szegényesekorchideában és broméliában. Peru és Brazília között fekszik Bolíviaés Paraguay. Növényzetük jellegében Dél-Brazíliáéhoz csatlakozik,



42

10. kép. A Tillandsia streptophylla tűri a hide-get és a szárazságot (Fő-városi Állat- és Növény-kert)

A délkelet-ázsiaiorchideazóna

de az óceántól való nagyobb távolság és elzártság miatt területüknagyobb r észe inkább félsivatagos. Bolívia 4000 m magasan épültfővárosa La Paz, éghajlata száraz, hűvös, 6—12 °C-os hőmérséklettel. Chile, Argentína és Uruguay lenyúlnak a mérsékelt, hidegebb égövidéli zónába. Csak legészakibb, Brazíliához közel eső oldalukon érde-kesek számunkra, de igen kevés orchidea mellett inkább csak atűrőképesebb broméliák és érdekes Tillandsiák otthonai. Argentínadéli csücskétől Buenos Airesig terjedő mérsékelt szubtrópusiterületrészén a januári középhőmérséklet 23 °C, a júniusi téli pedig 10

°C. Az évi csapadék itt közepes, évi 930 mm. Északra, a Paraná folyókörnyékén még Dél-Brazíliáéhoz hasonló a növényzet, délebbre azországnak több mint fele füves pampa, sík legelő. Nyugaton, aKordillerák ar gentin oldalán hasonló a vegetáció, mint Chile csendes-

óceáni hegyoldalain, ahol a szubtrópus már véget ér, a kaktuszossziklanövények közt azonban még sok különös Tillandsia fordul elő.

A délkelet-ázsiai orchideaövezet közepét az egyenlítő környékén , atengerszinthez közeli örökzöld dzsungelek olyan foltjai alkotják, ahol atalajközelben a növények még kaphatnak némi fényt, vagy magas fák

tetejére telepedve jutnak hozzá. Ez főleg a meredekebb hegyoldalakon



43

vagy a folyóvölgyekben lehetséges. Ezen a vidéken állandó a meleg,

nyáron 30—40 °C a hőmérséklet, de éjjel sem hűl le 25 °C alá. Alevegő páratartalma egész éven át 80— 90%-os. Itt él néhány talajlakóékszerorchidea, néhány Paphiopedilum, a fákon pedig gyönyörű

Phalaenopsis fajok.Délkelet-Ázsiára jellemző a monszun. A kontinens felmelegedésének,majd lehűlésének hatására változik a szélirány és évenként egymástkövetik a hatalmas esőt hozó meleg nyarak és a szárazabb, hűvösebbtéli időszakok. A kétféle nyári monszun: az északnyugati és a — malaysiai vidékenmegforduló — délkeleti egyaránt hatalmas páramennyiséget hoz atenger felől, melyből — elérve a hegyek oldalát — évi 4000 — 10000

mm csapadék hullik. Ez a fantasztikus viztömeg is csak az év felébenáztat át mindent. Ilyen monszunos vidéken honosak a Cymbidium, a

Bulbophyllum, a Coelogine, a Dendrobium stb. fajok.Az egyenlítőtől való távolság önmagában kevesebbet mond a klímá-ról, mint a tengerszint feletti magasság. Ott, ahol a tengerparton azátlaghőmérséklet 25 °C, és ez éjszaka sem csökken, ugyanott a többezer méteres hegyek oldalában a nappalok is hűvösek, és éjszaka akárfagypontig is lehűlhet a levegő. A fán lakó növényeknek a száraz időszakban kifejezett hosszú pihe-

nési periódusuk van, de ugyanitt a talajlakók a száraz időszakban is párás mikroklímában élnek, tehát az itt található Paphiopedilumok nak

és egyéb orchideáknak nincs igazi és szigorú pihenési szakaszuk. A

környezeti, ökológiai tényezők még szűkebb földrajzi területen belül

Ázsia déli része, a szigetvilág és Ausztrália. Az első térképen (a) a nyilak a téli monszun irányát jelzik, amely Ázsiábana szárazföld felől fúj, a második térképen (b) — a nyári monszun idején — ez az irány megfordul, tart az esős évszak



44

is erősen változóak. Egy-egy hegyszakaszon 10 km-es távolságon belül előfordul a trópusi, a szubtrópusi, a temperált és az alpin klíma, és ezeken belül az igen nedves, nedves és viszonylag száraz terület, azállandóan csapadékos vagy párás, és az időszakosan eléggé száraz te-

rület. A Himalája vidékén, mely nagyrészt a monszun hatása alatt áll, június és augusztus között állandóan zuhog az eső, de októbertől ja-

nuárig nincs csapadék, február és május közt párás, zivataros, változóidőre lehet számítani. Az itt élő orchideák virágzása többnyire erre azidőszakra esik. Nyáron csak növekednek, a száraz időszakban pedig

pihennek.

A Himalája óriás hegyvonulata, 7000— 8000 m-es kopár,megközelíthetetlen hegycsúcsaival és a hozzá kapcsolódóhegyvidékkel egy keletről nyugatra húzódó klímazáró vonalat képez, amely megakadályozza az észak—déli légáramlást. A forró Indiai-óceán és a Dél-kínai-tenger felől időszakosan erre irányulólégmozgás, a monszun váltja ki a szabályosan váltakozó esős ésszáraz évszakokat. A hegyoldalak középmagasságában válik ki afelemelkedő levegőből a nagy mennyiségű csapadék. Ezek aszubtrópusi területek — ahol hozzáférhetők — a teatermesztésnek islegalkalmasabb vidékei, tehát az indiai Darjeelingtől a dél-kínaividéken át húzódnak, de ugyanilyen a klíma Jáva teatermesztőültetvényein, sőt Japán és a Csendes-óceán néhány szigetén is, így pl.Hawaiiban.

Kína nagy része kontinentális mérsékelt égövi. A dél-kínai hegyekazonban — melyeken Tibet, Burma, Laosz és Vietnam határhegyeinhatalmas őserdők vannak — nyáron az óceán felől kapják a párás,

meleg esőt, télen a szárazföld felől a szárazabb, hidegebb szelet. Ez azegész övezet a számtalan lombhullató Dendrobium, a hidegkedvelő

Paphiopedilum, a legtöbb Coelogine, valamint sok más érdekesorchideának élőhelye, és itt tenyésznek a Vandák. Az indonéz

11. kép. A Coelogyne spe-

ciosa Jáva és Szumátrameleg őserdeiben honos

faj. Rokonainak nagy ré-sze a Himalája lejtőin él(Budapesti Botanikus

Kert)



45

szigetvilág és Óceánia irányába egyre melegebb tájakra haladva amelegkedvelő délkelet-ázsiai orchideafajokkal találkozhatunk. A szigetvilágban Japán 500 szigetéből a legtöbb vulkanikus hegy, azéghajlat monszunérintett, de a tenger által tompítottan. A déli szigetek

szubtrópusiak, csapadékuk átlag 2000 mm, itt honosak a kis termetűCymbidiumok.

Óceániában Új-Zéland hegyei között akad 5000 m-es is, és nem sok -kal alacsonyabbak a hawaii vulkánok sem. Nedves, eső áztatta hegy-

oldalai ideális orchideatermő területek. Hawaii öt fő szigetén még 40

vulkán működik, a legmagasabb 4200 m. A csapadékkülönbség óriási,

500 — 12000 mm, ami fél év alatt hullik le. A csapadékos oldal ős-

erdeinek magasságában létesített telepítések jelenleg a világ legfonto-

sabb orchideatermesztő központjai. Az indonéz szigetvilág öt nagy szigetből és számtalan kis szigetcso-

portból áll. Bár egyenlítő-közeiben fekszenek, klímában igen változó-ak. így pl. Borneó nagyobb része mocsaras, lakhatatlan őserdő, köze-

12. kép. A Haemaria dis-color meleg, árnyékos, pá-rás helyen könnyen tart-ható, igen illatos, fehér vi-rágú, délkelet-ázsiai, talaj-szintlakó ékszerorchidea



46

pén 4500 m-es hegycsúccsal. Szumátra és Celebesz nagy része szinténsötét, mocsaras őserdő, ahol alig akad érdekes orchidea, ezzel szem-

ben Jávát — különösen kedvező hegyoldali klímazónákkal, bőségesesős, szubtrópusi hegyoldalaival — a legszebb Phalaenopsisok és me-

legkedvelő Paphiopedilumok hazájaként említhetjük (sajnos lassanmár múlt időben, mert ezen a viszonylag kis szigeten 70 millió emberél, és az orchideák lassan kipusztulnak). A forróbb déli területeken: Ceylonban, Dél-Indiában, Vietnam, Bur ma

és Thaiföld vidékein, valamint az indonéziai szigetvilágban, Jáván,Borneón, Szumátrán szintén érvényesül a monszunhatás, de itt a „téli”időszak nem hideg, hanem csapadékszegény. Itt élnek a meleget

igénylő Renanthera, Vanda, Dendrobium stb. fajok, melyekkel

Ausztrália felé haladva — Űj-Guinea és Eszak-Ausztrália orchideáirokonok. A hőmérséklet itt átlag 25 °C fölött van, és az ún. télimonszun időszak alatt sem megy lejjebb, csak az eső kevesebbilyenkor, vagy egyáltalán nincs. E szigetek magasabb hegyein perszeéppúgy érvényesülnek a klímakülönbségek, mint Délkelet-Ázsiában.

A három papucsajkú orchideanemzetség, a Cypripedium, a Paphiopedilum és a Phragmipedium földrajzi elkülönültsége



47

Klíma és környezet

A földrajzi helyzet és a klíma tulajdonképpen két teljesen különböző,de állandóan és zavaróan keveredő fogalom. Földrajzilag a két nagy

trópusi orchideaterület Délkelet-Ázsia és szigetvilága, valamint Kö-zép- és Dél-Amerika. Az utóbbi a hazája az összes broméliának. Aföldrajzi áttekintésből kiderült, hogy az epifiták igazi élőhelye aszubtrópusi klíma alatt található. Földrajzilag a két naptérítő közé eső övezet trópus. De a trópusi klí-máról és környezetről egységes képet adni lehetetlen, annyira válto-

zóak a viszonyok. Állandó jellemzőként csupán a napsütéses órákszáma említhető, amely egész évben közel 12 óra. A tengerszint felettimagasságtól, a tenger közelségétől vagy a sivatag homokjának változóhőmérsékletétől függően ugyanazon szélességben — akár egymáshoz

közel — az örökké forró őserdőtől kezdve a száraz sztyeppéig, bozótos fennsíkokig, fagyos éjszakáig minden éghajlati változat elő-

fordulhat. A napsugárzás mennyisége, illetve a sugárzás energiája azegyenlítő közelében elég egyenletes. Ez — a környezeti tényezőkmiatt — a tenger mentén egész évben, éjjel-nappal egyenletes meleget

biztosít, a magas hegyeken vagy a sivatagos és sztyeppvidéken azon-

ban igen nagy légmozgást, szelet, rendkívüli nappali forróság melletterős éjszakai lehűlést idéz elő. E két véglet között igen sok átmenet isvan. A környezeti tényezők között — természetesen a hő és a csapa-

dék mellett — az összvegetáció is igen lényeges. A trópusi őserdő

egészen más, mint a mi szép, nyugodt parkerdőink, ahol összefüggőtölgy-, bükk - vagy fenyőerdőkben sétálhatunk. A trópusi őserdőben

A passzátszél keletkezése azegyenlítő felé, amelyet a földforgása térít el



48

Klímazónák

nem lehet sétálni, mindenütt több tucat, vagy akár több száz fafaj tár -sul, és köztük egyes kiemelkedő faóriások elérik a 80— 100 m-es ma-

gasságot. Az aljnövényzet nem szelíd gyepszőnyeg, azt fákra felkúszóliánok, léggyökeres növények, feltörekvő csemeték áthatolhatatlan

sűrűsége alkotja. Ezekben az erdőkben élnek az epifiták, főleg a fo-lyók és a patakok mentén, a sziklafalakon, de élnek lazább erdőben istalajlakó orchideák és broméliák, például Cryptanthusok.

A klímát persze nemcsak a fény- és a hőmérsékleti, hanem a csapa-

dék -, a pára-, a szélviszonyok és egyéb tényezők összessége jelenti.Adott éghajlati zónán belül egészen mások a klímaviszonyok a nyíltterületeken, mint az erdő talaj szintjében, és más a fakoronaszintben.A különbség az ún. mikroklímából adódik. (Pl. egyetlen jól fejlettlombos fa egy nap alatt kb. 10 000 kg vizet párologtat el!) Éppen ez amikroklíma szabja meg azt, ami végül is egy-egy növényfaj létfeltéte-

leit jellemzi.

A melegebb égövek alatt három fő klímazónát szokás megkülönböz-

tetni:

A) a t ropikus esős klímát , amely általában a tengerszinten, a tengerközelében fordul elő, ahol a leghidegebb hónapok átlaga is 20 °C fe -

lett van; B) a trópusi száraz zónát , mely a szárazföldek belsejében az éjszakaiés a nappali hőmérséklet közti nagy különbségekkel jellemezhető;

C) a szubtrópusi klímazónát , ahol a leghidegebb hónapok hőmérsék -lete 0 —18 °C közt változik.

Az egyenlítőtől kb. 30 szélességi fokkal északabbra és délebbre ahegyvidéken, vagy a tropikus övezeten belül a 2500 m feletti hegye-

ken megjelenik egy negyedik klímazóna is: a „mérsékelt égöv”, ahola fagyos télre meleg nyár következik. Itt már csak talajlakóorchideaféléket találunk, amelyek télen behúzódnak; néhányzuzmótól és mohától eltekintve pedig fán lakó növények nincsenek. Ahhoz, hogy a trópusi és szubtrópusi vidékek igen változatos klíma-

viszonyai között eligazodjunk, főleg pedig hogy ezeket a viszonyokataz epifiták tartásához és neveléséhez hasznosítani tudjuk otthonunk - ban, bizonyos sematikus epifitacsoportokat különíthetünk el , függet -l enül attól , hogy melyik földrészről származnak. A klímazónákkal egybevetve a tartásmódot , a következő hat típussal

jellemezhetjük: 1 /a Forró, esős, örökzöld őserdők. Ilyeneket találunk az egyenlítő kö-

zelében a tengerek mellett, a nagy folyók mellett és a mocsaras ős-

erdőkben. A hőmérséklet nappal többnyire 30 °C körül van, de elér -heti a 40 °C-ot is; éjszaka sem hűl le 25—30 °C alá. Az eső ezeken a

vidékeken számunkra elképesztő mennyiségben zuhog egész évben,



49

de többnyire csak egy rövidebb napszakban, például minden délután.

Az évi csapadék 1000—8000 mm, a nálunk szokásos mennyiségnektízszerese lehet. Nincs csendes eső, csak pár órás zuhatag. A fény elégegyenletes, a fák nem lombhullatók, a vegetációnak nincs nyugalmiszakasza. Az itt élő orchideák és broméliák örökzöld nyirkosságban,köderdőben — ahogy a bennszülöttek mondják — az örökké síró,könnyező forróságban élnek. Ilyen a klíma Közép- és Dél-Amerika

tengerparti vidékein, valamint az óriás folyók körüli erdőkben és mo-

csárvidékeken. Közép- és Dél-Amerikában inkább csak a keleti, at-lanti partvidéken akadnak lapályok. Hasonló a klíma India déli felén,Thaiföld, Dél-Vietnam, az indonéz szigetvilág, Új-Guinea alacsony

fekvésű erdeiben, annyi különbséggel, hogy a csapadék a Távol-

Három klímazóna Dél-Amerikában: 1. Forró, tengerparti ős-erdők 2. Temperált zóna, a leg-több orchideával 3. Száraz, hűvös szavan-na, főleg szárazságtűrő broméliákkal



50

Keleten nem egyenletes, mert ahol a passzátszelek hegyekbe üt-köznek, ott rendkívül sok eső esik, a túlsó oldalon pedig lényegesenkevesebb. Ez a klíma felel meg leginkább a mi trópusi elképzelésünk -nek. Tulajdonképpen az innen származó növényeket lehet meleg, zárthelyen együtt tartani és nevelni különösebb nehézség nélkül, ugyanisaz egyenletes meleget és párát sokkal könnyebb biztosítani, mint aváltozó igényeket kielégíteni, legföljebb a téli fényszegénység okoználunk gondot. Igen kedvelt és díszes orchideák származnak ilyen vidékekről, mint

pl. a melegkedvelő Phalaenopsisok , Paphiopedilumok , a Cattleya

domana és hibridjei, ámbár ezeknek pihenési szakasza van. Ilyenektovábbá a Cychnoches és a Pleurothalis fajok, valamint az alacsony,

szép levelű ékszerorchideák, a fehér virágú Angreeumok , a broméliákközül a puha levelű Vrieseák, a Guzmaniák többsége ésCryptanthusok , egyes puha levelű Tillandsiák. Ezek gondozásához ésneveléséhez tehát olyan zárt térre van szükség, ahol egyenletes melegvan és a páratartalmat kellő szinten tudjuk tartani. A szobában ezt a

párát nem, vagy csak egy kis „szobaüvegházban”, terráriumbán,ablakvitrinben tudjuk biztosítani, esetleg egy üvegharang alatt, vagyegy plasztikfóliával a szoba felé szigetelhető ablakpárkányon. Azablak közelében többnyire pótfűtés is kell, hogy az éjszakaihőmérséklet ne süllyedjen 16 °C alá. A páratartalom reggel 100%-os

lehet, napközben elegendő a 60—70%. A nap folyamán legalábbegyszer teljes levegőcseréről kell gondoskodnunk szellőzőnyíláson át.A trópusi erdő fényviszonyainak megfelelően elegendő fényt kell

biztosítanunk. Az erdők mélyén élő növények nem tűrik délben aközvetlen napfényt. A téli rövid nappalok idején igen előnyös a

pótvilágítás. l/b Forró, esős, de szakaszosan száraz klíma. Az állandóan nyirk os,

örökzöld trópusi erdőkkel ellentétben, a passzát- és monszunszelek járása szerint itt — különösen Délkelet-Ázsia szigetvilágában ésÉszak -Ausztráliában — olyan különleges a klíma, hogy az igen forróés csapadékos időszakot egy meleg, de viszonylag száraz időszak kö-

veti. Az itt élő orchideák, mint pl. a gyönyörű Dendrobium phalaenopsis és rokonai, egyes Vanda-félék, vagy a forrószavannákban, Dél- Amerikában honos pozsgás Oncidiumok ,

Brassavolák, sőt számos Tillandsia, kemény levelű Neoregelia — tulajdonképpen tűrőképesebb — fajok számára a nevelés és a tartáskörülményei a lakásban rendkívül nehezen teremthetők meg. Ezeknekugyanis nyáron igen sok a fény-, víz- és hőigényük, és a téliidőszakban is meleg-, pára- és fényigényesek. A növényekre jellemzőa vaskos levél, kemény, bőrszerű felszínnel, a zömök, kemény bulbák;és egy részük, pl. a Dendrobiumok egy csoportja, a pihenési időszakramég a leveleit is lehullatja. A gyökerek viszont a pihenési időszakban



51

nagyon érzékenyek, nyirkos, nedves talajban tönkremennek. Nehéz alakásban légmozgás-, légcsereigényüket kielégíteni, ehhez ventillátorrendszeres használata szükséges. Az említett fényigényes

broméliafélék télen megnyúlnak, megcsúnyulnak, elszíntelenednek,

főleg ha nem kapnak pótmegvilágítást. 2. Mon szun klíma. Délkelet-Ázsia hegyvidékein: Indiában, Burmá ban,

Thaiföldön, Vietnamban és a szigeteken: Ceylonban, Jáván stb. azidőjárást a monszunszelek határozzák meg, melyek a tél és a nyáridőjárásában éles különbséget hoznak létre. A tavasz és a nyár meleg

és rendkívül csapadékos. Az ősz már szárazabb, sőt a hegyvidéken atél kifejezetten hűvös. Többé-kevésbé hasonló klímaviszonyokkal ta-

lálkozunk a dél-amerikai kontinensen az Andok hegyvidékén is, ahola köderdők alatt Stanhopeák , Odontoglossumok , számos Tillandsia ésegyéb bromélia él hasonló körülmények között. A monszun vidékrőlszármazó fajok tehát nyáron sok meleget és nedvességet, de hűvö-sebb, szárazabb téli gondozást kívánnak. Általában elég érzékenyek atavaszi új hajtások képzése idején, különösen az állandó és éjszakainyirkosságra; az új hajtás igen könnyen elrothad. Páratartalom kell, dezárt térben a növényen ne álljon éjjel a víz. A kritikus tavaszi időszak

után igen gyors a növény fejlődése, bőven öntözzük és tápláljuk. Nyárvégén, ősszel, amikor az évi fejlődési szakasz befejeződik, mér -sékeljük az öntözést és a hőmérsékletet, de elegendő fényről gondos-

kodjunk, hogy beérjenek, megedződjenek a növények. A száraz idő-

szak átvészelésére még azoknak az orchideáknak is van víztartalékolószervük, amelyeken nincsenek különleges szárvastagodások, mint pl.a Vanda-féléken. A bimbóképződéshez általában 12 — 14 °C-os vagy

még ennél is alacsonyabb éjszakai hőmérséklet kell heteken, hó-

napokon át, ugyanakkor a gyökérszint legyen viszonylag száraz. Akellő pihenés után ősszel a változás, vagy a kora tavaszi fénynöve-

kedés kifejleszti a bimbókat. Ha ezek már kellően fejlődtek, a nö-

vények kivirágoztatásra átkerülhetnek melegebb helyre. Az orchideák közül ilyen gondozást kíván a legtöbb Dendrobium, a

hegyvidéki Coelogyne fajok, a Vandák , az Aeridesék. Tartásmódszempontjából szinte a legjobb a vándoroltatás, vagyis ezek a növé-

nyek nyáron a fák alatt, a szabadban tarthatók, ősszel pedig fűtetlen,fagymentes szobában vagy verandán. A gondot leginkább a kellő fény

biztosítása jelenti, ugyanis a növények eredeti termőhelyén a fák nagyrésze a száraz időszakban lehullatja lombját, így már nem adnak

árnyékot; az epifiták éppen a téli pihenési időszakban kapják a legtöbbfényt. A fény mennyiségét célszerű télen kiegészíteni. 3/ a A hegyvidéki meleg, mérsékelten hűvös, váltakozó klíma a legtöbbepifita hazájára, Közép- és Dél-Amerika 1000 — 1500 m magas hegy-

vidékére jellemző. Ezek a hegyek a forró vidék felett helyezkednek el,itt csapódik le a felemelkedő páradús, meleg levegőből a nedvesség,



52

13. kép. Az Oncidium fle-uosum sok léggyökérrel

kúszva növekszik. Köny-nyen, nyáron akár a szabadban is tartható, ősszellaza fürtben sok, apró,sárga, vörösbarnán rajzoltvirága nyílik

de még nem állandó az eső, tehát nem köderdőkről van szó. Az ég-hajlat annyiban hasonlít a monszun klímához, hogy a nyári esős idő-

szakot 2 — 4 hónapos száraz tél követi, amikor nincs ugyan eső, de vanéjjel köd és hajnalban harmat. A növények fejlődése tavasszal az esős

időszakkal kezdődik, az ezt követő nyár szellős, de nem túl meleg,nyirkos, tehát megfelel a mérsékelt égöv vagy a szubtrópusokkellemes nyári klímájának. A fák koronaszintjében élő epifiták nemkapnak túl sok napot, de állandó a levegőmozgás, az éjszakai és anappali hőmérséklet között jelentős a különbség: nappal elég nagy le-

het a forróság, de nyáron éjjel alig megy 16—18 °C alá. A száraz tél- ben viszont lehullanak a fák levelei, beérnek az epifiták új hajtásai. Az

éjszakai hőmérséklet 12 °C alá is leszáll, és csak a hajnali harmat

biztosítja a nedvességet. Ez a klímatartomány azért fontos, mert innenszármazik a legtöbb szép virágú dél-amerikai Cattleya, Laelia,

Epidendrum, Oncidium, a kolumbiai Odontoglossumok , tehát a leg-

kedveltebb orchideák, a legnagyobb faj- és egyedszámban, valamintsok Aechmea és Tillandsia.

3/b Az ázsiai Himalája vidékén, az egyenlítőhöz közel, az 1000 — 2000 m magas hegyeken a klíma szubtrópusi jellegű. A nyárimaximum 20 — 30 °C, télen pedig 18 — 20 °C, az éjszakai minimum afagyponthoz közelít. Az egyenlítőtől néhány délkörrel északabbra ésdélebbre a téli hónapok egyre hűvösebbek, szárazabbak, de naposak.

A hegyekben az átlaghőmérséklet 100 m-enként fél fokkal csökken, és



53

a csapadék mennyisége a magasabb hegyekben egyre fokozódik. Ilyenmagas hegyvidéken honos a Dendrobium nobile és sok hasonló, ún.hidegkedvelő Dendrobium faj, sok Ceologyne (pl. C.flaccida), sok

Cymbidium (Cym. giganteum, Cym. eburneum), a kék Vanda és roko-

nai. A talajlakó orchideák közül ez a zóna az élettere a hidegkedvelő Paphiopedilumoknak, korhadó fákon él a Paph. hirsutissimum,

mészsziklákon vagy folyóvölgyek meredek oldalán a Paph. venustum,

Paph. spicerianum, Paph. insigne, Paph. villosum, Paph. fairrieanum

stb. Ezen növényeket akkor lehet igazán jól tartani, ha nyáron a sza -

badban, esetleg szellős verandán vagy üvegházban hagyjuk őket nö-

vekedni, télen pedig hűvös helyet biztosítunk, a Dendrobium fajoknak

szárazon, a Paphiopedilum és Cymbidium fajoknak pedig nyir kosán. 4. A „mérsékeltházi” magashegyvidéki, köderdei epifiták. Ide sorol-

hatjuk a Közép- és Dél-Amerikai Andok, Kordillerák köderdeibenhonos epifitákat és a Délkelet-Ázsiából származó nyirkos hegyvidékifajokat. Ezek tartása ismét csak zárt, páratelt, megfelelően hűvös he-

lyen oldható meg télen, mert a szokásos száraz, meleg szobalevegőteljesen alkalmatlan számukra. Az Odontoglossumok , a Stanhopeák, a Masdevalliák, egyes

Dendrobiumok , köderdőkben élő Tillandsiák és más broméliáktartását nem kell, de nem is lehet eredeti életterükhöz hasonlókörülmények között megoldani. Számukra eléggé megfelelő nyáron akertben, a fák alatt a párás hazai klíma, ősszel pedig olyan szellős,világos, párásított helyiség, amelynek a hőmérséklete 10—15 °Cközött van. Itt a kellő pihenési időszak alatt kifejlődnek avirágbimbók. Ilyen „szubtemperált zónában”, Ázsia köderdeiben él aCymbidium grandiflorum és a Cym. devonianum, a közkedveltCeologyne cristata, néhány Dendrobium, és a talajlakó, télen

behúzódó Plieone praecox. Irányelv: nyári hőmérséklet nappal 18— 20 °C, éjjel 15 °C, télen 5—10 °C, időnként még alacsonyabb is lehet.Mint látható, ez az igény a „mérsékeltházi” környezetből átmenet a„hidegháziba”. 5. „Hidegházi”, magashegyi epifiták. A szubtrópusi monszun terüle-

tén, az ázsiai magashegyeken, pl. a Himalája déli, 2000 m körüli lej-tőin, valamint Mexikótól lefelé, a Csendes-óceán menti hegyvonulathasonló magasságában nyáron nagyjában mérsékelt égövi a klíma,télen a fagypontot megközelítő hűvös időszakkal. A csapadékmennyisége is sokkal kevesebb, mint az alacsonyabb trópusimonszunos területeken. Ez azt jelenti, hogy az itt őshonosnövényeknek a kert ben megfelelnek — kevés pótlással — a hazai

csapadék - és pára viszonyok, szinte egészen a szeptember— novemberi fagyokig. Ezután azonban szigorú hűvös pihenési időszakszükséges mind a dél-amerikai Laeliákmk, Cattleyáknak ,

Encycliáknak, magashegyi Tillandsiáknak, mind a délkelet-ázsiai,



54

14. kép. A Tillandsia ma-koyana egy mexikóieredetű, nagy tölcsérű faj,amely jól tűri a hőmérsék -let-különbségeket és ahosszabb száraz időszakotis

dél-kínai Dendrobiumok nak . A pihenési idő alatt legfeljebb permetetkapjanak, és minél több fényt, amíg március végén megindul az új

fejlődési szakasz. Lakásban télen az tartson csak ilyen növényeket,akinek hűvös, világos helyiség áll rendelkezésre. Esetleg egylépcsőházi vagy konyhaablak is megteszi. Akinek van kis, hűvösüvegháza, a kaktuszokkal együtt teleltetheti a hidegklímatartományból származó orchideákat és broméliákat. A telelésre a10 —15 °C-os mérsékelt üvegház ideális, ha egyébként a nyugalmiidőszak igényeiről gondoskodunk. 6. Fagyos tél. Trópusokon 3000 m felett a legtöbb orchideának már azéjszaka túl hideg, és csak néhány talajlakó vagy bokron élő epifita élebben a „temperált” zónában. A 3000 m feletti szubalpin zónában

pedig negyed-fél éven át hó takarja a talajt, a viszonyok tehát a közép-európaihoz kissé hasonlóak. Az ilyen magas hegyeken élőCypripedium, Bletilla és Pleione fajok alkalmas körülmények közöttegész évben a kertben nevelhető orchideák.



55

Az orchideák és broméliák tartásánakalapfeltételei és harmóniája

Tulajdonképpen minden élőlény, minden növény tartásának vannakalapfeltételei. Ezek közül az első a hozzáértés és a megértés. A

jóindulat nem elegendő (és nem mentség, ha csupa jóindulatbólelpusztítunk valamit). A hozzáértés nagyobb része tanulás, azaz: a

mások által hosszú idő alatt megszerzett tapasztalatok és tanulságokmegismerése és alkalmazása. Ez nem nehéz, nem is boszorkányság. Anövények igényeinek megismerése adja meg azt a kulcsot, amellyelminden helyzetben megtaláljuk a helyes megoldás nyitját. Ha egynövény igényeinek a viszonyok többé-kevésbé megfelelnek, tartásaeredményes lehet. A növény agyongondozás nélkül, magától díszük.Megfigyeléssel, apró próbálgatásokkal és igazgatásokkal néha még

jobb eredmény is elérhető. Az angolok közt az a mondás járja, hogyakinek „zöld” ujja van, annak keze alatt minden növény kivirul, aki

pedig „fekete” ujjal nyúl hozzá, elpusztítja. Biztos, hogy vannak

emberek született érzékkel, de az még biztosabb, hogy a helyesgondozáshoz 90%- ban ismeretszerzésre van szükség, és csak 10%-

ban játszik szerepet a megérzés vagy a szerencse. A második alapvető szempont a növények gondozásában a növények

környezeti igényeinek összhangja, az összhang megteremtése. Idetartozik a hőmérséklet, a fény, a vízfelvétel, a levegő páratartalma, a

légmozgás, a gyökérszint vízellátása és a táplálás harmóniája.Öntözéskor és tápanyag-adagoláskor figyelembe kell venni a termesz-

tőközeg összetételét és fajtáját is, amely a fán lakó növények esetébenegészen más, mint a talajban gyökerező növényeké.

A harmadik szempont, hogy a természetben csak az örökös változásaz állandó. Van évi és napi ritmus, van születés, fejlődés, növekedés,szaporodás, öregedés és halál, és közben állandó harc a fennmaradá-

sért, a változó körülmények közt. A rendszeres változások, az öröklött bioritmus egy-egy élőlény számára meghatározó. Minden növénynek a külső tényezők összessége és évi ritmusos válto-

zása együttesen jelenti az optimális klímát. Ez a klíma nem azonos azadott földrajzi terület átlagával, hanem annak a szűk élőhelynek amikroklímája, ahol a növény jól érzi magát. Hogy ezt a különleges

klímát a növénynek otthonunkban megteremthessük, a legkényesebb

szervnek, a gyökérzetnek is biztosítanunk kell az igényeit, és ez hang-



56

A hőmérséklet

súlyozottan vonatkozik a fán élő növényekre. Ezeknek a növények nek

a jó közérzetét a megfelelő ültetési közeg és az alkalmas edényzetszabja meg elsősorban. Nincs egyetlen recept, nincs mindenre alkalmazható szabály. Tulaj-

donképpen minden növény igényeit külön kell megismerni, megérteniés adott helyzetben, környezetben a leginkább kivihető módszerreligyekezni megvalósítani. A legtapasztaltabb ember is örökké keresi azúj lehetőségeket, kísérletezik, kutatja az esetleges sikertelenség okát,mind jobbra törekszik. Minden növényfaj különleges igényeinek

megvannak az optimumai, ami bizonyos általánosítható elveken túl atöbbitől eltér. Ha az egyik tényező módosul, az befolyásolja amásikat. Ezért ezeket külön-külön tárgyaljuk, majd egy-egy növény-

csoport szerint, hogy a szükséges összefüggéseket és harmóniájukat ismegértsük. A hőmérsékleti igényt jellemezhetjük a szabadföldi, a hi-degházi, a mérsékeltházi, a melegházi kifejezéssel, a fényigényt anapfénykedvelő, a félárnyékot kedvelő és az árnyéktűrő jelzővel,mondhatjuk, hogy egy növény sok vizet kíván vagy keveset stb., demár sokkal nehezebb ezek összefüggését az év különbözőszakaszaiban az évszakosán változó fényviszonyok között úgymódosítani, hogy az nekünk is megfeleljen és a növényeinknek is.

Vannak egyes orchideák és egyéb dísznövények, amelyek nálunk kinta szabadban élnek és megfelelő körülmények között áttelelnek. Azepifiták azonban mind szubtrópusi vagy trópusi eredetűek. A leghi-

degebb időszak szempontjából három tartományt lehet megkülön- böztetni. Ez a három tartomány a növényházi tartásra vonatkozik. 1. Az ún. hidegházi klíma a tropikus vidékek magas hegyein élőorchideák, broméliák hőmérsékleti tartománya, hasonlóan azugyanilyen helyen élő kaktuszokhoz vagy más növényekhez. A télitartás helyes hőhatárai éjjel 8 —12 °C, ami azonban délben a napsütéshatására akár 18 °C-ig emelkedhet. A hőhatárok természetesen nemszorosak, azaz vannak hidegházi fajok, melyek ennél alacsonyabbhőmérsékleten — akár 4 °C-on — is jól átteleltethetők, vagy ennélalacsonyabbat eltűrnek. A nálunk szokásos nyári klímát a legtöbb

ilyen hidegházi növény aránylag jól bírja, különösen ha éjszaka is biztosítjuk számukra a felüdülést, a sok friss levegőt. Van azonbannéhány magashegyvidéki faj, mely a nyári forró, száraz, közép-

európai kánikulában szenved, esetleg el is pusztul, de ezek számára isaránylag könnyű megteremteni azt az időszakos felüdülést és éjszakai

páraviszonyokat, ami a magashegyvidéki fajokat is megtarthatóváteszi. A titkuk többnyire csak az, hogy melegben este öntözzük megőket, s egész éjjel legyenek nedvesek. Ún. hidegházi klímánakmegfelelő zugot a legtöbb modern lakásban sajnos télen nemigentalálunk, legfeljebb folyosókon, lépcsőházakban.



57

1. táblázat: Javasolt hőmérsékléti értékek (°C)

A családi házakban inkább akadnak olyan fűtetlen szobák, verandák,folyosók, ahol a viszonyok megfelelőek, a páratartalom is 60— 70%-

os. Akinek alkalma van növényei számára kis üvegházat építeni,legkevesebb költséggel éppen a hűvöset kedvelő növények tartásárarendezkedhet be.

Hónap

Hidegház(tűréshatár:

0 és 30 °C)

Mérsékeltház(tűréshatár:

5 és 32 °C)

Melegház(tűréshatár:

10 és 37Ü

C)

nappal éjjel nappal éjjel nappal éjjel

I — II. 12 8 16 13 20 17

III. 14 10 18 15 22 19

IV. 16 10 20 15 24 20

V. 18 12 22 16 26 20

VI. 20 16 24 18 28 22

VII — VIII. 22 16 25 18 28 21

IX. 18 12 20 14 24 18

X. 16 12 18 14 22 17

XI. 14 10 16 13 20 17XII. 12 8 16 13 20 17

15. kép. Phalaenopsis lu-eddemanniana léckosár - ban. A virágszáron sarjakfejlődnek



58

2. A mérsékeltházi növények többsége a trópusi hegyvidék 1000 m kö-

rüli erdeiből származik. Ezek fény- és hőigényét nyáron és ősszel alegkönnyebb biztosítani, hiszen csak alig térnek el a nálunk előfordulófény- és hőviszonyoktól, legfeljebb több pára és öntözés kell. A téli

hónapokban viszont 12 — 17 °C között van a hőmérsékleti optimu-muk, tehát télen lehetőleg egyenletesen, de legalább éjszaka biztosít-sunk számukra 12—16 °C-ot. Sajnos a legtöbb gyönyörű orchidea ésszép magashegyi bromélia ilyen mérsékeltházi tartást igényelne télen.Márpedig ez a hőmérséklet a kellemes emberi tartózkodáshoz túl ala-

csony, legfeljebb egyes lakások egyes pontjain — pl. ablakközeiben

— lehet csak megteremteni a mérsékeltházi viszonyokat. Külön a nö-

vények számára létesített szekrényben, ablakkeretben vagy üvegház-

ban viszont a mérsékeltházi körülmények csaknem minden faj szá-

mára megteremtik a tartási lehetőséget, annál inkább, mert egy mér -sékeltházban akad sarok, ahol a melegházi fajok, és egy másik, hűvö-sebb hely, ahol az ún. „hidegháziak” is jól érzik magukat. A mérsé-

keltházban célszerű egy rendszeresen öntözött és egy párás, de szára-

zon tartott részt is berendezni. 2. Melegházi viszonyokon azt értjük, hogy a hőmérséklet egész éven átéjszaka is minimum 16 — 20 °C. A melegházi körülményeket kívánónövények tehát késő tavasszal és kora ősszel már fűtést igényelhetnek

akkor, amikor a többi növény még vagy már nem igényli, és amikor afűtéssel takarékoskodó ember feleslegesnek ítéli a mesterségesmeleget. A melegházi fajok többsége azonban nemcsak jól tűri a 14 — 15 °C-ig csökkenő éjszakai hőmérsékletet, de némelyik a bimbóindulásához igényli is! A forró, trópusi erdőből származó fajoktöbbségének nincs tényleges pihenési szakasza; hogy fejlődésük kifo-

gástalan legyen, a meleg mellett sok párát is kívánnak. Ezt viszont afűtött lakásban sokkal nehezebb megadni, mint a kellő hőmérsékle tet.

Hogy néhány példát is említsünk, különösen melegigényes a Phalaenopsis, az Angraecum, a Macodes, a Paphiopedilum callosum,

a Paph. delenati és néhány rokon faj, valamint a broméliák közül sokigen díszes Vriesea és Guzmania faj. Van azonban néhány olyan nö-

vény is, mely télen melegházat és párát igényel, de öntözést alig, tehátmelegigénye ellenére pihenési időszaka van. Ilyen pl. az egyik legigé-

nyesebb és legszebb orchideafaj, a Cattleya dowiana és hasonló a Dendrobium phalaenopsis, Ezért a melegházban is egy öntözött ésegy csak párásított részt célszerű elkülöníteni.



59

Bár a legtöbb fán lakó növény őserdei, és a szobában tarthatónövények rendszerint az erdő mélyéből származnak, mégis igen nagykülönbségek vannak egyes csoportok és fajok fényigénye között. Akad néhány tűző napot kedvelő faj, és néhány igen mély árnyékoteltűrő talajlakó. Évtizedeken át tartotta magát az a tévhit, hogy azőserdei orchideáknak mély árnyékban csak szűrt fényre van szüksé-

gük. Az eredeti termőhely viszonyait vizsgálva csak újabban terjedt elaz a felismerés, hogy termőhelyükön : — a folyóparti fákon, a patak -

völgybevágások sziklapad jain — ezek is kapnak közvetlen napfényt anap egy kis részében. A fakoronában élő orchideák és broméliáktöbbsége közepesen fényigényes. Nehézséget jelent azonban, hogy ezta fényigényt az erősen változó európai fényviszonyok és a hosszú éj-szakák miatt a természetes napi megvilágítás télen szinte sohasem elé-

gíti ki. Az egyenlítő környékéről származó növények napi 10 — 12

órai megvilágítást igényelnek. Nálunk a három fényszegényhónapban a nappali világosság alig 5— 8 óra hosszat tart. Azasszimiláció és a f otoszintézis, vagyis a növény anyagcseréje adottfényintenzitáshoz és kellő fénytartamhoz kötött. A fotoszintézishez

hasznosítható fényerő optimuma és szélső értékei növényfajonként

16. kép. A dél-amerikai Phragmipediumok, mint

Phragmipedium longifoli-um hibrid, melegháziak,egész évben 20 °C körüli hőmérsékletet igényelnek(Budapesti Botanikus

Kert)

A fényigény



60

változó. Erről némi fogalmat nyújtanak a számadatok is. Nálunk anyári tűző napfény által nyújtott megvilágítás déltájban meghaladja a100000 luxot, felhős időben 20000 lux. Sötét erdőkben, ahol mégaljnövényzet képes élni, a legkisebb hasznosítható megvilágítás 1000

lux. A fotoszintézis optimuma a hőmérséklettől is függ, az ún.hidegháziak optimuma a 20 °C, míg a melegkedvelők optimuma a30 °C. A megvilágítás mérésére — luxmérő hiányában — a fényképezéshezhasznált fénymérő is használható. Az így kapott értékeket átszámít-hatjuk. A fénymérőt egy kb. 60 × 40 cm-es fehér papírra irányítjuk, és11 DIN-re beállítva 20 cm távolságból mérünk. Pl. az l

/ 60 s-nál mértlencsenyílásértékeknek a következő megvilágításértékek felelnekmeg:

f: 2,8 = 1 000 luxf: 4 = 3 000 lux

f: 5,6 = 7 000 lux

f: 8 = 10 800 lux

f: 11 = 26 000 lux

f: 16 = 56 000 lux

A szobában vagy üvegházban tartott dísznövények többségét fény-igényük szempontjából három csoportba sorolhatjuk:

fénykedvelők: 30 000 luxközepesen fényigényesek: 10 000 — 15 000 lux

árnyéktűrők: esetleg már 1000 lux,de átlagosan 3000— 5000 lux

Tavasztól őszig általában könnyen megtaláljuk azt a helyet, ahol afényintenzitás megfelel a növények igényének. Ilyenkor a fénytartamis meghaladja a 9 —10 órát. Nehézség a sötét, ködös őszi és a rövidtéli nappalok idején jelentkezik. (Pl. egy erősen borús októberi naponaz ablakpárkányon délelőtt és délután mindössze 700— 900 luxot,

délben csak 1450 luxot mértem!) A kis üvegszekrényben tartott fényigényes növényeinket nyárontöbbnyire nem zavarja az erős fény, azonban a közvetlen napsütés ál-tal kiváltott túlzott helyi felmelegedéstől károsodnak. Leveleik meg-

égnek, elsősorban azért, mert nincs kellő légmozgás. Ahol ventillátormozgatja a levegőt, ugyanilyen fényerősségben a zsenge levelek semégnek meg. Tartósan túl erős fény esetén azonban a félárnyékot ked-

velő növények beszüntetik az asszimilációt. A fakoronákban, az er -dőkben élők a kevesebb szórt vagy a váltakozó fényt kedvelik. Azepifitáknak a déli órákban mindenképpen előnyös az árnyékolás,

melynek sokféle megoldása ismert. Igen jó erre a célra a laza szövésű



61

17. k ép. A Tillandsia sele-

riana álhagymás, pikkelyesformája elárulja, hogyszárazságot és fényt kedvel

függöny vagy a kis rekeszes műanyag rács. A legtöbb növény csak akék és vörös fényt használja a fotoszintézishez, más hullámhosszúsá-

gú fénysugarakra többé-kevésbé közömbösek. Csak igen kevés olyanmagashegyi növényfaj akad, amelynek előnyös az üveg által át nemengedett ultraibolya sugárzás. Ez a néhány faj — pl. egyes Tillandsiák

— üvegházban vagy ablak mögött sohasem fejlődhetnek olyan szépre,mint nyáron a szabadban. A téli fényhiányt a szobában vagy a növényházban egyaránt célszerűműfénnyel kiegészíteni, pótolni. Az egyenlítő körül a nappal és az éj-szaka egyaránt 12 óra hosszat tart. Az egyenlítőtől távolodva egyrenagyobb a különbség télen és nyáron. Nálunk a nappal 8—17 óráigtart. A nappali világosság azonban nem azonos az asszimiláció szem-

pontjából hasznosítható fény tartammal. Az egyenlítőn hirtelen vir rad

és egyszerre besötétedik. Távolabb napkelte előtt és után még kb. ¼

óráig elegendő lehet a fény az asszimilációhoz. Már a szubtrópusokon

vannak ún. rövid- és hosszúnappalos növények, melyek virágzását a



62

napi megvilágítási idő megrövidülése, illetve meghosszabbodása befolyásolja. Az egyenlítő közeli hegyekben viszont inkább a hőmér -sékleti különbségek játszanak közre, az alacsonyabb hőmérsékletváltja ki a virágzást (jarovizáció), a magasabb hőmérséklet pedig a

vegetatív növekedést serkenti. így az egyenlítő környéki, hegyvidéki Phalaenopsis és Paphiopedilum fajoknak heteken át jó néhány fokoséjszakai lehűlésre van szükségük, hogy kb. 3 — 5 hónap múlva virá-

gozzanak. A himalájai Paphiopedilum insigne 18 °C körül növekszik jól, új hajtása 24 °C körül érik be, de bimbófejlődéséhez a hőmérsék -letnek 12 — 13 °C alá kell hűlnie legalább 3 — 4 héten át. A legtöbbCattleya 18 °C felett növekszik optimálisan, de 13 — 15 °C körüli éj-szakai lehűlés szükséges bimbófejlődésükhöz. A Cymbidiumok több-

ségének elmarad a virágzása, ha nem éri őket heteken át éjszaka 10 — 14 °C-os hőmérsékleti hatás. A Dendrobium nobile és rokonai csakakkor fejlesztenek bimbót, ha tartósan hűvös és száraz körülményekközé kerülnek. Mint említettem, a fény minősége és tartama mellett az intenzitása ismeghatározó. A növények a számukra legkedvezőbb hőmérsékleten ésa legkedvezőbb fényintenzitásnál asszimilálnak a legtöbbet. Ha

nyáron túl erős a fény, és túl meleg van délben, a növények alig vagynem hasznosítják a fényt, éppúgy, mint télen sem, ha túl hideg van,vagy túl kicsi a fényintenzitás. Fontos megjegyezni, hogy az olyanközepes fényintenzitás, amely a gyenge növekedéshez még elég, nemelegendő a virágzáshoz! Sok növényünk azért nem virágzik, mertvagy nem kap elég fényt, vagy nem éri a fény elég hosszú időn át anap folyamán. Az árnyéktűrő növények virágzásához is 5000 luxnál

A fénymennyiség csök -kenése az ablaktól (a padlószinttől 1 m-remérve; az ablakszélesség2 m, a szo baméret4,20x2,40 m. A szobaközepén a fény csak10%! W. R ICHTER nyo-

mán)



63

nagyobb megvilágítás szükséges. Tájékoztató értékek a kifejlett növények fény- és az éjszakai hőmér -séklet iránti igényére:

Cymbidium: 15 000 lux (10000 —70000), 16 órán át, 20 °C-on, éjsza-ka 12 °C-on

Paphiopedilum: 7500 lux (2000 — 12000), 14 —16 órán át, 24 °C-on,

éjjel 14 °C-on

Odontoglossum crispum: 15 000 lux, 16 órán át 20 °C-on, éjjel 12 °C-

on

Cattleya: 15 000 —40000 lux, 16 órán át, nappal 22 °C-on, éjjel 16°C-on

Phalaenopsis: 7500 lux (6000 —16 000), 9 órán át 25 °C-on, éjjel 20°C-on

Oncidiumok: 15 000 — 40000 lux Dendrobiumok: 18 000 — 40000 lux

Odontoglossum: 7000 — 20000 lux

Miltonia: 2000 — 10000 lux

A jellegzetesen hidegházi orchideának, egy Odontiodának a fotoszin-

tézis-mérései a következő érdekes eredményt adták: a légzés a hőmér -séklettel párhuzamosan emelkedett, 35 °C-on tízszer intenzívebb,mint 10 °C-on. 10 °C-on, 200 lux megvilágításon már megindult a fo-

toszintézis, és ugyanannyi szén-dioxidot ter melt a növény, mint

amennyit a fotoszintézishez elhasznált. Növekedő fényintenzitásnálegyre növekszik a szén-dioxid-fogyasztás, és a maximumát 5000 lux-

nál éri el. 20 °C -on, 5000 luxnál áll be az anyagcserével termelt és afotoszintézissel elfogyasztott szén-dioxid-mennyiség egyensúlya, ésezen a hőmérsékleten 10000 lux megvilágításnál használta fel a maxi-mális szén-dioxidot. Emelkedő fényintenzitásnál a felhasználás csök -kent. Magasabb hőmérsékleten, pl. 25 °C -on már 1200 lux kell a kilé-

pett és felhasznált szén-dioxid egyensúlyához, de a felhasználás maxi-mumát itt is 10 000 luxnál érte el, tehát erősebb fényben tovább csök -kent a szénhidrátok termelése, csökkent a fotoszintézis. Ezek az ada-

tok más hidegházi és árnyékkedvelő orchidea anyagcseréjére is jellemzőek. A mérsékeltházi növények hőoptimuma magasabb, 20 °C körül van, amelegháziaké 30 °C körül. A fénykedvelők megvilágítási optimuma

pedig 20 000 —30000 lux. A hosszú éjszakák alatt a fotoszintézis szü-

netel, és így a táplálkozási egyensúly kedvezőtlen irányba tolódik.Ilyenkor a növény kénytelen a saját szerves anyagait felhasználni, ésha ez az állapot hosszan tart, a növény tulajdonképpen éhezik, le -

gyengül, s nemcsak virágzásképtelenné, hanem a gombás vagy bakté-

riumos betegségekre is fogékonyabbá válik. Ezért olyan fontos télen a

lehető legtöbb fényt biztosítani növényeinknek, s ha szükséges,



64

Műfény

mesterséges megvilágítással legalább napi 9 — 10 órára kell

kiegészítenünk a természetes fénytartamot.

A mérsékelt égöv alatt a növények fejlődését és virágzását fénysze-

gény időben a megvilágítási idő meghosszabbítása és afénymennyiség növelése kedvezően befolyásolja. Erre különbözőlámpatípusok alkalmasak, elsősorban azok, amelyek az ibolyától avörösig terjedő fénytartományból (400—700 nm) a fotoszintézishez

szükséges vörös és kék fényt tartalmazzák. A klorofill A a 660 nm

hullámhosszúságú vörös sugarak energiáját hasznosítja, a klorofill B

pedig 427 nm hullámhosszúságú kék sugárnyalábokra reagál. Alegmegfelelőbb fényt a kevés energiafelhasználással sok hideg fénytsugárzó neoncsövek szolgáltatják. Ezek nem melegítik túlkörnyezetüket és a növényeket, még ha a levelek hozzájuk érnek, sem

égetik el őket. Ez azért is fontos, mert a megvilágítás a fényforrástávolságának a négyzetével csök ken, tehát ha a megvilágítás kb. 20— 60 cm között a legkedvezőbb, 1 m-en túl már alig hatásos.

Növényházi célra több országban gyártanak kék és vörös fénytkibocsátó fénycsöveket, az NDK - ban Narva lumoflor néven. Ezeket iscélszerű fehér fényhatású csövekkel együtt alkalmazni (Tungsram F

25, F 34 és F 271). Egy négyzetméter alapterületű szekrényben 2— 3fénycső ad elegendő fényt. Sokkal több fényt adnak, de egyúttal sokmeleget termelnek a higanygőzlámpák (HQLS), a halogéngőz-(HQIL) és a kevertfénylámpák (H WLS). Minden lámpa

fénykihasználását elősegíti a felülről vagy oldalról rászereltfényvisszaverő felület (fehér festés, tükör vagy ezüstfólia).

Egy 65 wattos, kék -vörösfényű fénycső megvilágí-táserősség- (lux × 6) érté-keinek változása a távol-ság szerint (K ELLENBAU-

ER nyomán)



65

A természetben csaknem mindig mozog a levegő, lengedezik némi szellő vagy fúj a szél. Az orchideák és broméliák eredeti termőhelyénsok és rendszeres a légmozgás, ami több szempontból igen fontos.Egyik feladata, hogy szállítja nappal a növény szerves anyagainak fel-

építéséhez a legfontosabb alkotórészt, a szén-dioxidot. (Álló levegő- ben, fényben a levél felületén a csekély szén-dioxid-mennyiség gyor -san elfogy, s légmozgás nélkül a növény nem kap utánpótlást.) Másikigen fontos szerepe a légmozgásnak, hogy kiegyenlíti a helyi hő -különbségeket, megakadályozza egyes növényrészek túlzottfelmelegedését. Az epifiták fokozottan légmozgásigényesek. Afotoszintézis hőmérsékleti optimuma még a forró égövi növényeknélis csak 30 °C, efelett az asszimiláció csökken, majd megszűnik. Kiszárt térben, vitrinben vagy növényházban azonban a napsütöttelevelek légmozgás nélkül annyira túlmelegednek, hogy nemcsak

asszimilációjuk csökken, hanem égésfoltok keletkeznek rajtuk.

Harmadik fontos szerepe a légmozgásnak a növények természetesedzése, mozgatása és a vizes növények leszárítása. Az ún. hidegházinövény nyáron éjjel-nappal igényli a légmozgást, amit leginkább aszabadban kap meg. Zárt térben a legkisebb ventillátor már elegendőlehet a szükséges, alig mérhető mértékű légmozgatáshoz. Ennek hiá-

nyában egy jól beállított, természetes alsó-felső szellőztető tesz igen jó szolgálatot. Ha zárt növényszekrényben vagy üvegházban tartottnövények friss hajtásainak szívében éjjel megáll a víz, azok elpusztul-nak, elrothadnak. Szabály, hogy nyáron — de már amikor csak lehet,

tavasszal is — szellőztessük a szekrényt és az üvegházat annyira,

18. kép. A dél-amerikai

Zygopetalum crinitumfényt és légmozgást kedvel.Illatos, különleges, tarkavirágfürtje ősszelvágóvirágnak is alkalmas

A légmozgás



66

A páratartalom

hogy éjszakára szárazak legyenek a növényeink. Pedig ez ellentéteseredeti termőhelyi körülményeikkel, ahol éppen éjjel a legnagyobb a

páratartalom, s reggelre harmatban úsznak a növények, és ilyenkor alegharmonikusabb a növények fejlődése. Nyáron, a szabadban tartott

növényeinket nyugodtan öntözhetjük este, és szellőztessünk azüvegházban is. Ahol mozog a levegő, nem szükséges az éjszakaileszárítás, sőt magashegyi, hűvösségkedvelő növényeknek éppen ezelőnyös. Zárt térben, természetes szellőztetés esetén ellentmondásoshelyzet alakulhat ki. Ugyanis ha a túlzott napsütés melege ellen hűvö -

sebb időben bőven szellőztetünk, a beáramló száraz külső levegővelalaposan lecsökkentjük a fán lakó növények számára rendkívül fontos

páratartalmat. A ventillátorral mozgatott levegő viszont nem szállítszáraz levegőt, emellett hűti a levél felületét, és szállítja másszintekből a szén-dioxidot. A gyakorlati tapasztalat szerint jól szellő-

zött vitrinben vagy üvegházban kétszer olyan nagyra fejlődnek a nö-vények, mint ott, ahol nem gondoskodtak a levegőmozgásról. Ne fe-

lejtsük el, hogy a növény nemcsak asszimilál (tehát fényben szén-di-

oxidot fogyaszt), hanem mint minden élőlény, lélegzik is, oxigénthasznál fel, különösen éjjel, emellett a gyökereknek is szükségük vanlevegőr e.

A levegő páratartalma összefüggésben van a légmozgással is. Ez azorchideák szempontjából talán a legfontosabb tényező, és éppen ez aza feltétel, melyet a lakószobákban az év nagy részében nagyon ne-

hezen tudunk megteremteni.A növények által igényelt páratartalom fokozott öntözéssel, a talajnedvesítésével nem ellensúlyozható. Az orchideák 60 — 80%-os pára-

tartalmat igényelnek. Akad néhány ún. szárazságtűrő faj, amely vi-szonylag szárazabb levegőben is megél, sőt jól fejlődik, de még ezekis legalább a 40 — 50%-os páratartalmat kívánnak, és nem tűrik el aközponti fűtéses lakások túl forró, túl száraz, jóval 50% alatti

páratartalmú levegőjét. Tévedés azt hinni, hogy az orchideák állandó 100%-os páratartalmatkívánnak. Még az éjjel és a nap egyik felében harmattól és csepegő

víztől ellepett esőerdőkben és őserdőkben is lecsökken a páratarta loma napsütés és a szél hatására, akár 60%-ig vagy még kisebbre, azátnedvesedést száradás váltogatja. A levegő páratartalmát nehéz be-

csülni, és nem ajánlatos a növények viselkedéséből, lankadásából kö-

vetkeztetni az értékére. Aki nincs tisztában a helyi pára viszony okkal,legjobb, ha — különösen eleinte, míg kellő tapasztalata nincs — egy

egyszerű nedvességmérővel, pl. hajszálhigrométerrel ellenőrzi a rela-

tív páratartalmat. A túlzott páratartalom csökkentése nem okoz ne-hézséget, hiszen akár szellőztetéssel, akár a hőmérséklet emelésévelellensúlyozható. Annál nehezebb a páratartalom emelése, különösen a

lakott helyiségekben, de száraz időszakban a bőven szellőztetett



67

A víz Az alkalmas víz

növényházban is. A párásításnak nem az a helyes módja, hogy a növé-

nyeket ismételten bőven megöntözzük, vagy a leveleket többször be-

permetezzük, mert ettől a talajuk lesz túl nedves és levegőtlen. A tró-

pusi hegyoldalakon sem helyi párolgásból származik a nagy levegő-

nedvesség, hanem a síkságokról feláramló meleg levegő lehűlésévelemelkedik a relatív nedvesség. Párapótlásra a közismert finom per -metezők sem felelnek meg, mert túl sok vizet juttatnak a növényre.Erre a célra legfeljebb a ködszerű permetet szolgáltató légnedvesítőkészülékek alkalmasak, melyek szükség esetén órákon át párásítják alevegőt. Egyszerű módja a páratartalom emelésének, ha a környezet-

ben növeljük a párolgó nedves felületeket. Pl. növényházban a padlótöntözzük, a szobában, vitrinben pedig a növények alatt, tálcában áll-

jon a víz. Á tálcákba célszerű olyan anyagot helyezni (pl. kokszotvagy kavicsot), amely növeli a párásítófelületet. A növénytálcák tala jamindig legyen nyirkos és minél több — a levegőt párásító — nö-vénnyel övezzük az epifitáinkat. Mindezek mellett száraz, meleg nyá-

ron vagy télen szükség lehet a száraz lakás páratartalmát vízporlasz-

tással is emelni. Az orchideatartás igazi nehézségét éppen ez jelenti.A legkényesebb orchideák megtartásának kulcsa éppen az, hogy vi-

szonylag kevés öntözővíz és viszonylag száraz, csak enyhén nyirkosültetőközeg mellett viszonylag nagy levegőnedvességet biztosítunk.Egy jól beállított környezetben (pl. szobavitrinben) kitapasztalhat juk,

milyen a páratartalom, és hogyan változik. Ha ismerjük szabá-

lyosságát, nincs szükség a páratartalom állandó mérésére. Beteg, rossz gyökérzetű növények nem képesek a termesztőközegbőla vizet felvenni, és mivel az elpárologtatott nedvességet ez úton nemtudják pótolni, kiszáradnak, elpusztulnak. Ez az az eset, amikor az újgyökerek kifejlődéséig a 100%-os páratartalmú környezet és a levelei-ken át felszívódó víz megmentheti őket. A levelek aharmatcseppekből pótolják a vizet. Zárt térben tulajdonképpen nincsis vízvesztésük. Az ilyen növényt üvegharanggal vagy

befőttesüveggel letakarva teljesen zárt, párás teret biztosíthatunkszámára. Egyszerűbb, ha regenerálódásukig néhány hétre, hónapravagy akár fél évre fólia zacskóba rakjuk őket. A zacskó aljába kevés,lágy vízzel átnedvesített mohát teszünk, a zacskó nyílását hurokkal

behúzzuk, és világos helyre akasztjuk vagy felállítjuk.

Induljunk ki abból, mit kapnak a trópusokon a fán lakó növények.Esővizet, néha igen bőségesen, amely teljesen átmossa talajukat, ki-mossa a gyökerek közül a laza szemcséket, de kapnak hajnalban har-matot, gyakran annyit, hogy a falevelekről csepeg a víz, átázik a faké-

reg és a rátelepedett moha. Ez az esővíz nem „desztillált” minőségű,hanem szerves és szervetlen anyagok oldata. A falevelek és a fakéregis sok felesleges szerves anyagot választ ki; a trópusi vihar felkavart

porszemcséket hoz magával, a lombkoronáról is por oldódik le. A



68

faágakon és a fakérgen leszivárgó víz kioldja az ott tapadó, pusztulónövények és szaprofita mikroorganizmusok bomlástermékeit, deszinte minden ágon megtapad a számtalan rovar ürüléke, a nyüzsgőmadárvilág tápanyagdús trágyája. A trópusi viharok idején szinte

nincs szünet az elektromos kisülések közt, villám villámot követ ésilyenkor képződik a levegő nitrogénjéből az a nitrit vagy nitrát, ami a

növényi fehérje felépítéséhez nélkülözhetetlen. Ez a sok tápanyag a bőséges esővízben oldódik és felhígul. Akad bőven minden tápanyag-

ból, de csak ezrelékes, esetleg tíz- vagy százezrelékes hígításban.Amikor kisüt a nap, párolog a víz, töményednek ugyan az ilyen

tápoldatok, de a gyökerek környezetében sohasem jön létre olyansókoncentráció, ami ártalmas lehetne, annál kevésbé, mert alegközelebbi esőzuhatag a maradék sókat kimossa. Az epifitáksajátos, különleges szervek és szerveződés segítségével az esőkközötti száraz időszakra annyi vizet képesek tartalékolni, hogy az alegközelebbi esőig elegendő legyen. Vannak vidékek, ahol ahathónapos esőzuhatagokat hathónapos szárazság követi. Az epifitáktöbbségének életben maradását nem a felvehető víz vagy a táplálékszavatolja (mindkettőből bőségesen kijut időnként), hanem avízgazdálkodásuk feltételét jelentő, kellő páratartalom. Ezt sokszoregyetlen növény egy ágon egymagában nem is tudná megteremteni,de egy folyó fölé nyúló faágon sűrű kolóniában élő, párnát alkotómohák, páfrányok, broméliák, apró orchideák és más növényekegyüttese kialakítja azt a mikroklímát, ami a gyökérszintjükön anedvességet és fölötte a párát megtartja. A nagy páratartalom

19. kép. A Cryptanthus zó-náim zöld és barna válto-zata. A brazíliai ligetestölgyesek tuskóin él, anedvességet a levegő párá- jából és a harmatból pik -kelyeivel veszi fel (Buda- pesti Botanikus Kert)



69

Az öntözővíz

akadályozza, csökkenti a levegőbe kinyúló vagy fakérgen megtapadógyökerek és egyéb részek kiszáradását. Az orchideában és

broméliában gazdag hegyoldalaknak éppen ez a páragazdagság atitka, a kellő szűrt fény mellett. Az esővíz a levegőből bőven vesz fel

szén-dioxidot, ezért savanyú kémhatású pH- ja 5 körül van. Afakérgen tapadó méteres gyökerek, a lecsüngő léggyökerek híg,savanyú tápoldatban fürödnek, de ugyanazt kapják a levelek, amelyekegyes epiíitáknak fontosabb víz- és tápanyagfelszívó szervei, mint agyökerek. Gondoljunk csak pl. a Tillandsiákra, többségüknek nincs isgyökere, hanem a pikkelyekkel, vagy — a ciszternás broméliák — atölcsérükből szívják fel a vizet és a tápanyagokat.

Hogyan utánozhatjuk mindezt, amikor epifitákat tartunk? A keményvezetéki vagy a kútvíz hazánkban öntözésükre alig felel meg, mert

sok olyan mészsót, klórt és egyéb idegen anyagot tartalmaz, aminemcsak eltérő összetételű, hanem ártalmas is. A városban felfogott,tetőkről lecsurgó esővizet korom, kátrány, egyéb égéstermékek, vegyiüzemek pora és más anyagok szennyezhetik, s ez néha többet árt, minta vezetéki víz keménysége. Mit tehetünk hát? Ha lehet, indul junk ki a

viszonylag tiszta esővízből Kiadós esőben csak negyed-fél óra múlvakezdjük az esővizet gyűjteni, amikor már az első zuhatag lemosta akátrányt és az egyéb idegen anyagokat. A felfogott vizet az esetlegártalmas szennyezéstől aránylag könnyen meg lehet tisztítani: egytölcsérbe szűrőpapírt vagy vásznat teszünk, ebbe faszénport vagy -

darabkákat helyezünk, és ezen át szűrjük az esővizet. Aki olyan vidéken lakik, ahol nincs a közelben ipartelep, nem kor mos,

piszkos a levegő, és tiszta vizet foghat fel a tetőről, az legjobban teszi,ha esővizet gyűjt és azzal öntöz. A legtöbb városban ez sajnos nemlehetséges, sőt esővíz pótlására alkalmas lágy folyóvíz, tiszta tóvízsem akad, itt kénytelenek vagyunk a vezetéki vizet felhasználni. Hatiszta esővízből keveset tudunk összegyűjteni, azzal takarékos-

kodjunk, és csak permetezésre használjuk, kiadós öntözésre pedig ve-

zetéki vizet. A városi vezetéki víz keménységét, mészsó- és klórtartalmát a helyi

vízművektől nehézség nélkül megtudakolhatjuk. (Egy német fok ke-ménységű az a víz, amelynek 1 literében 10 mg CaO vagy azzalegyenértékű oldott kalcium- és magnéziumsó van.) Pl. a budapestivízben a 14 kemény ségi fokot közel 100 mg CaO-nak megfelelőmészsó (178 mg CaC03) és magnéziumsók teszik ki. A lágy vízkeménységi foka kisebb 8-nál. Csaknem bizonyos, hogyMagyarországon mindenhol túl sok a kalcium-karbonát és amagnéziumsó a vízben, ami az elpárolgó vízből kicsapódvaszürkésfehér bevonattal csúfítja el a leveleket, eltömíti a pórusaikat ésfelhalmozódva tönkreteszi a termesztőközeget. A fertőtlenítési célból

vízhez adagolt klórgáz pedig mindenképpen ártalmas, aktív, roncsoló



70

vegyi anyag.

A lúgos, klórozott, kemény és túl hideg vízvezetéki vizet javítanunk kell. Ennek legegyszerűbb módja a forralás, amellyel kiűzzük a klórt,hatására a keménységet okozó mészsó nagy része pedig kicsapódik.

Ez a módszer csak viszonylag kis mennyiségű, 1—10 liter öntözővízelkészítésére alkalmas, mivel költséges. Ezért, ha egyéb lehetőségnem adódik, gyakorlati szempontból elegendő egy nagyobb méretűtar tályban vagy edényben a vizet egy vagy két napig minden

beavatkozás nélkül állni hagyni. Állás közben felveszi a helyiséghőmérsékletét, ami szintén lényeges, de bizonyos fokig lágyul is.Azonos folyamatjátszódik le benne, mint a szabadban a folyókban,tavakban. Ennek elősegítésére a víztartályban tartsunk egy kevés aktív(azaz élő) iszapot; ez a klórt is megköti, és a benne élő lények a

biológiai lágyulási folyamatokat elősegítik. Az ilyen állott víz nemegyenértékű az esővízzel, de használható. Időnként szükség van a növények lefürdetésére és az ismételt öntözé-

sek következtében fokozatosan felhalmozódó sók kimosására, külö-

nösen nyáron. Az orchideagyökerek a nagyobb sótartalmú oldatból annak nagyobb ozmotikus nyomása miatt — nem képesek a vizetfelvenni, sőt ilyenkor a víz a növényből áramolhat kifelé. Fürdetéskor

kimosódik a felesleges konyhasó (a nátrium-klorid 40 mg/l

mennyiségben már toxikus) és a visszamaradt, már káros vas,mangán, cink és bor is. Legjobb, ha kitesszük őket a tartós, csendes,meleg esőre, hogy oxigéndús vizet kapjanak. Kevésbé jó, de hasznosaz is, ha összegyűjtött tiszta esővízben vagy lágy vízben megmártvafürdetjük a növényeket, jó néhány másodpercig alámerítve, majdlecsurgatva. Különösen folyamatos műtrágyázáskor fontos a fel nemhasznált, felhalmozódott sók időnkénti kimosása. Ezért célszerűminden tápoldatozás után két-három alkalommal csak tiszta vízzel

bőségesen öntözni és alkalmanként fürdetni vagy áztatni anövényeket. Lágyíthatjuk a kemény vizet kémiai úton is, olyansavakkal kezelve, amelyek a sókkal oldhatatlan mészvegyületetképezve kicsapódnak. Kénsav hatására a kalcium-karbonát mész-

szulfáttá alakul át, azaz oldhatatlan gipsz válik ki, a víz fokozatosanlágyul és savanyodik. A legtöbb vezetéki víz nálunk 12— 18 vagy

még nagyobb keménységi fokú, ezt legalább a felére, 8-ra vagy ez alá,5 — 6 fokra kívánatos leszállítani, és ugyanakkor a víz 7-es vagy

efölötti pH- ját 5— 6-osra savanyítani. Általában 1 m3 vízhez 1170 ml

10%-os kénsavat lehet számítani (1 ml tömény kénsav/100 l víz egy

keménységi fokot csökkent). Ne használjunk azonban otthonunkbantömény kénsavat, mert igen veszélyes emberre is, ruházatra is, hanem

jól elzárt helyen hígított, 1 — 10%-os oldatot tartsunk. 10%-os

kénsavból 10 liter vízhez 10 ml-t, 1%-osból 100 ml-t adjunk. Ezzel a

pH-t kb. 5,5-esre állítjuk be, melyet indikátorpapírral ellenőrizhetünk .



71

Az így elkészített savanyított víznek kb. 24 órát kell állnia, hogy benne minden kémiai reakció befejeződjön. Ha szabad kénsavmaradna a vízben, az a víz elpárolgása után töményedik, és nagyveszélyt jelent a növényekre. Sósavval is savanyíthatjuk, illetve

lágyíthatjuk a vizet, de a sósavgáz illékony, és a keletkező kloridártalmasabb a növényekre, mint a szulfát. Ideális vegyszer az oxálsav.A keletkező finom fehér kalcium-oxalát oldhatatlan csapadékkéntülepedik le. A vízhez literenként 22,5 mg oxálsavat adva 1

keménységi fokkal csökken a mésztartalom, tehát tetszés szerintlágyíthatjuk a vizet anélkül, hogy bármit is veszélyeztetnénk. Ennekaz igen jó eljárásnak két nagy nehézsége van. Az egyik, hogy azoxálsav erős méreg, csak méregengedéllyel szerezhető be, és lezártméregkamrában kell tárolni. A másik, hogy az oxálsav folyamatoshasználata elég költséges. A víz savanyítására igen előnyösen hasz-

nálható a foszforsav is, hiszen sói egyúttal műtrágyát is szolgáltatnak.Állandó, túlzott használata azonban épp ezért meggondolandó. A

harmadik lehetőség az ioncserélő gyantával működő vízlágyító be-

iktatása. Ezek a kationcserélő gyanták nátriumsókra cserélik a károsmész- és magnéziumionokat, így lágyítják a kemény vizet. A sókon-

centráció azonban nem csökken, csak összetétele változik, a sótö-

ménység pedig önmagában is fontos tényező, néha szinte fontosabb,mint a pH. Tehát ez a víz sem ideális, és a készülékek beszerzése, fel-szerelése, használata sem egyszerű, mégis nagyobb üzembenlágyításra többnyire ez a legcélszerűbb megoldás. Fontos a

berendezés rendszeres karbantartása, a gyanta cserélése és azioncserélés után nyert víz minőségének és összetételének ismerete,mert ennek megfelelően esetleg ki kell egészíteni a nyert vizet

bizonyos sókkal, nagy hígítás ban.

Vannak egyszerűbb módszerek is. A víz lágyulását elősegíti, ha nagyfelületen érintkezik levegővel, de az is, ha egy zsákban tőzeget vagyhelyette felaprított fakérget, hullott falombot lógatunk bele. Ezek kö-

tik meg leggyorsabban a klórt, a mészsókat, és egyúttal savanyítanak

is. Az ilyen állott víz már hasonlít a fákon végigcsorgó esővízhez.Kerti tóban, akváriumban vagy hasonló vízgyülemben ideálisan lágyvíz alakul ki, amit felhasználhatunk öntözésre. Az ilyen víztartálybatelepíthetünk vízicsigákat, melyek elszaporodva a csigaház építéséhezfelhasználják a mészsókat, így kedvező irányba módosítják a vízösszetételét, sőt ürülékükkel még gazdagíthatják is.

A desztillált víz nem alkalmas közvetlen öntözésre, permetezésre. Nemcsak drága és felesleges, hanem folyamatosan mérgező, mert ag-

resszív, elvonja, kioldja a növényből és az érintkező közegből a szük -séges sókat. A desztillált víz azonban használható lesz ha megfelelőaránytian tápsókat adunk hozzá, vagy 24 órán át fakérget, tőzegetvagy más növényi anyagot áztatunk benne. Használható lesz akkor is,



72

Az öntözés

és a párásítás módja, gyakorisága

ha fele-fele arányban keverjük forralt vízzel. Bármilyen módon előkészített vizet használunk öntözésre, permete-

zésre, rendszeresen vagy legalább időnként ellenőrizzük, hogy megfe-

lelő-e. Kémhatását legegyszerűbb az erre a célra gyártott laboratóriu-

mi indikátorpapír -csíkkal ellenőrizni. Az indikátorpapírszínelváltozása az összehasonlító skálán elég pontosan megadja azértéket. Ha a színelváltozás gyengén savanyú, 5,5—6,5, átlag 6 körüli

pH-t jelez, akkor az öntözővíz vegyhatása az epifitának általábanmegfelelő. Végül azonban be kell vallani, hogy bármilyen fontos azöntözővíz minősége, ha igazán jó az ültetőközeg, hosszú ideigellensúlyozni tudja a rossz vizet is, megköti, puíferolja, közömbösíti akáros anyagokat, savanyít, tehát a legtöbb növény még csapvízzelöntözve is sokáig kibírja. Persze van néhány növény, az élőtőzegmohától kezdve a talajlakó ékszerorchideákig, amelyek csakislágy vízzel öntözve maradhatnak életben.

A legtöbb szakkönyvben azt olvassuk, hogy gyakorlat, tapasztalat ésérzék kell ahhoz, hogy az epifitákat mikor és mennyi vízzel öntözzük.A kertészek azt mondják, hogy az érzésnek az ujjhegyükben kell len-

nie, ami azt is jelenti, hogy megtapogatják a termesztőközeget, meg-

emelik a cserepet, és súlyából megítélik a kiszáradást. Sajnos az öntö-

zés gyakorisága és kiadóssága konkrét szabályként valóbanmegfogalmazhatatlan. Természetesen csoportonként, fajonként,évszakonként igen nagy mértékben változik, de függ többek között a

környezettől, a klímaviszonyoktól stb. is. Mégis van néhány olyanalapelv, amit hangsúlyozni kell. Ellentétben a legtöbb földben lakónövénynyel, az epifiták időszakosan igen bőséges öntözést s közbencsaknem teljes kiszáradást kedvelnek. Ha bizonytalanok vagyunk,hogy szüksé ges-e öntözni, inkább halasszuk későbbre. Túlöntözésselsokkal többet árthatunk, mint ha néha kissé kevesebbet, illetveritkábban öntözünk. Több orchidea pusztult el már túlöntözéstől, mintmás okokból együttvéve. A legtöbb epifitának kifejezett nyugalmiideje van, ilyenkor párás környezetet és ültetőközegében legfeljebbnyirkosságot igényel, öntözést azonban egyáltalában nem. Ezzel

szemben a rövid, pár hónapos teljes fejlődés időszakában igenbőséges, a termesztőközeget is átmosó öntözést kíván, de úgy, hogy

két öntözés között a közeg átlevegőzzön, a nyirkosságig kiszáradjon.Ebből következik, hogy ahol megfelelően párás a környezet, nyáronhetenként egyszer, esetleg kétszer kell csak a kiadós öntözés, de nemnaponta! Ősszel és tavasszal elég lehet kéthetenként, télen pedig nemkell igazi kiadós öntözés, hanem langyos, szobahőmérsékletű vízzelcsak annyi pótlás, hogy a talaj kissé nyirkos maradjon. De nemcsak afán lakó orchideák, a talajlakó Paphiopedilum és Phalaenopsis stb. is

átlevegőzött, állandóan nyirkos közeget kíván. Az ilyen szárazabb

közeget a sófelhalmozódás elkerülésére alkalmanként — napos



73

időben — alaposan át kell mosni úgy, hogy a víz az edényen szinteátcsurogjon. Többé-kevésbé ugyanez vonatkozik a broméliákra.Kiadós öntözésük azt jelenti, hogy tölcsérükben cserélődjék a víz.Vagy öntsük ki, vagy mossuk ki az ott meggyűlt vizet, ne csak

pótolgassuk. Az alaposan kiszáradt ültetőközeg egyszeri, rövid öntözéssel nehezen

veszi fel a kellő vízmennyiséget. Időbe kerül, míg a száraz rostanya-

gok teleszívják magukat nedvességgel. Ezért a jó kiadós öntözést vagytartós, lassú esőztetéssel, vagy egymás után kétszer kb. negyedórás-

órás időközönként kannával vagy rózsával végezzük. Másiklehetőség, hogy az egész növényt víz be, mártjuk, amikor jólmegszívta magát — kb. 10 perc vagy akár 1 — 2 óra múlva — lecsurgatjuk. Az öntözés szükségessége szorosan összefügg a

páratartalommal, azaz a száradás gyorsaságával és mértékével. Erősen párás környezetben, borús időben, hűvösben nagyon lassan száradnaka talajfélék, a növények is keveset párologtatnak, tehát sokkalritkábban kell öntözni, mint száraz melegben. Öntözéssel viszont a

páraszegény, száraz környezetet nem lehet ellensúlyozni. Az epifitákkevés, vastag gyökerükkel nem képesek annyi vizet felszívni, hogy

ellensúlyozzák a száraz levegőben a párolgást, tehát bármennyitöntözzük őket, hervadnak, száradnak. A párásításnak két módja van. Az egyik, hogy a növényekre finom

permetet juttatunk, a másik, hogy a környezetben egyéb párologtató-

felületek segítségével biztosítjuk a levegő nedvességét. Az utóbbi ahelyes módszer. Eredeti termőhelyükön a tengerről, a mocsarakból,nedves erdőtalaj okról felmelegedő párás levegő emelkedik fel ahegyoldalakra, felemelkedés közben hűlve válik párateltté, tehát nem

a helyi növények vízvesztesége telíti párával a levegőt, ellenkezőleg, a

20. kép. A Vriesea tessela-ta nagy méretű, tölcséreslevéldísznövény. A töl-csérben összegyűlt esővíz-

ből a levélpikkelyek ve-szik fel a vizet és a táplá-lékot



74

A növényektápanyagfelvétele. T ápany ag-utánpótlás

felszálló páratelt levegőből csapódik ki a növényekre a harmat, leg-

inkább éjjel, lehűléskor. Az öntözés helyes időpontja általában a kora

reggel. Nyári melegben, a szabadban tartott növényeinket azonbaneste öntözzük.

Helytelen szokás a növényeket délben teljes napfényben öntözni.Egy növény sem lehet olyan „ostoba”, hogy a napfényes, felhőtlen,tiszta égboltból várja az esőt, ilyenkor a vizet nem is hasznosítja jól.Forró, napos időben csak a környezetet nedvesítsük, ezáltal

próbáljuk a párát növelni, a vizet porlasztva párásítjuk a levegőt,csak egészen finom, ködszerű permetet adjunk.

Az epifiták legnagyobb „ellensége” tapasztalatlan új gazdájuk. Hahagyná, hogy kertjében alkalmas helyen az eső öntözze, szélszárítsa, a legtöbb növénynek nem esne baja. De ha a téveselőítéletekkel, csupa jóindulatból az új növényt mindennapmeglocsolja, bőven trágyázza, gyökereit megfullasztja, és amikormár emiatt pusztulóban van, még műtrágyát is ad neki, biztosan

tönkreteszi mindazt, ami netalán megmaradt. S ha meglankadtnövényét éppen pihenési idő előtt ülteti át új közegbe (ilyenkor anövény képtelen új gyökeret hozni), megadja a végső döfést is.Kerüljük el ezeket a szomorú példákat, tanuljunk mások és sajáttapasztalatunkból. De erre van is alkalom, mert a legtöbb epifitaszerencsére olyan életerős, hogy gondozójának minden jóindulata,kényeztetése ellenére is életben marad. Egészséges és virágzóviszont csak akkor lesz, ha igényeit ismerjük. Az epifitáknaklegfontosabb a kellően párás környezetben a szűkmarkú öntözés,levegős közeg mellett az időnkénti kiadós locsolás.

Azt az általános képet, amit a növények életéről és táplálkozásárólkialakítottunk, a fán lakó növényekre vonatkozóan módosítani kell.A talajban gyökerező növények többsége ugyanis bőséges,szerteágazó gyökérzettel, sok ezer hajszálgyökérrel folyamatosanszívja fel a talajból a nedvességgel együtt a számára szükségesszervetlen tápanyagokat. A fényenergia segítségével — asszimiláció útján — maga termeli a szerves szénhidrátokat, a

cukrot, a cellulózt és a talajból felvett nitrogénnel az életheznélkülözhetetlen fehérjéket. Az anyagcseréhez szükséges számtalanvegyülethez és enzimhez pedig a talajból felvett további anyagokra,

ún. mező- és mikroelemekre van szüksége, így a magnéziumra, avasra, a kalciumra viszonylag nagyobb mennyiségben, a többire —

bór, mangán, molibdén stb. — csak nyomokban. Ha ezekből aszervetlen alkatrészekből rendelkezésre áll a szükséges mennyiség,

a növények kifejlődése gyors és teljes lesz. Az epifiták többségénekigen kevés a gyökere, az is főleg a megkapaszkodásra szolgál, éscsak időnként kap nedvességet. Nincsenek igazi hajszálgyökereik.

Növekedésük igen lassú: évekig, évtizedekig eltart, amíg eljutnak a



75

virágzásig, és közben — a pihenési időszak ban — kevés vízhez ésesetleg semmi táplálékhoz nem jutnak. Mint említettem, a fiatalorchideamagoncok létének egy velük együtt élő gomba jelenléte afeltétele. A gomba a szikanyag nélküli magnak és a fiatal fejlődő

növénynek szállítja a környezetből a nedvességet, a tápanyagokat,sőt a szokványos tápanyagokon kívül a gombák által megtermeltszerves tápanyagokat is. Vannak gyakorlatilag teljesen gyökérnélküli broméliák, mint pl. egyes Tillandsiák , amelyek minden

szükséges tápanyagot leveleiken keresztül a levegőből vesznek fel.A bőséges trópusi eső és a hajnali harmat (részben a trópusi viharokfelkavart porfelhőiből, részben a levelek és a fakéreg felszínénelpusztuló növényi sejtekből, rovar - és madárürülékből kimosotthíg tápoldatban) szállítja a fán élő növényeknek a tápanyagokat és anyomelemeket is. Ezzel a kevés táplálékkal az epifiták igen

takarékosan gazdálkodnak: elraktározzák az előző évi gumókba,szárrészekbe, majd az új hajtás kineveléséhez innen használják fel.Ebből következik az epifiták tápanyagigényének néhány alapelve.Az egyik az, hogy az epifiták gyökere csak igen híg tápoldatok

felvételére alkalmas, a töményebb oldatra érzékeny, sőt a nagyobbsókoncentrációtól elpusztul. A másik, hogy a gyökereken kívül atápanyagok egy részét vagy a leveleken át, vagy különlegesenkiképzett léggyökérrendszerrel, vagy levélpikkelyekkel szívják fel.A harmadik, hogy a biológiailag szabályozott növekedésritmust és -

gyorsaságot a tápanyag mennyiségének növelésével alig tudjuk befolyásolni. Végül szabályként fogadjuk el azt, hogy fiatal vagy pihenő, vagy rossz gyökérzetű növénynek soha ne adjunk tápoldatota gyökér szintben, mert azzal csak kárt okozhatunk. Ha egykiszárított növényt elégetünk, a hamuból könnyen megállapíthatjuk

szervetlen vegyi összetételét, és ebből következtethetünk ar ra,

milyen anyagokra milyen arányban van a növénynek szüksége. Egyilyen példa: egy 83 g-os Paphiopedilum callosum ban 70,2 g volt a

víz, és csak 12,8 g a szárazanyag, utóbbit elégetve 0,73 g volt ahamu, a többi elégethető szerves anyag. Az egész növényre vetítve a

szervet len anyag lényegesen kevesebb, mint 1%. Ebben a hamuban

az elemek megoszlása a következő volt: nitrogén 105 mg, P205 35,8

mg, K 20 185,6 mg, CaO 250,9 mg, MgO 26,9 mg. Ezeket általábanegy egységnyi nitrogénhez szokás viszonyítani. Adott esetben tehát1 egységnyi nitrogénre 0,34 foszfor, 1,77 kálium, 2,39 kalcium,0,26 magnézium jut. A további nyomelemek mikrogrammbankifejezve: vas 1267, mangán 282, réz 13, cink 1591, bór 241,molibdén 1. Több hasonló vizsgálatot is összevetvemegállapíthatjuk a szükséges elemek egymáshoz viszonyítottarányát. Ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgált Paphiopedilum ezt

a nagyságot 8 — 10 év alatt érte el, érthető, hogy



76

Az építőanyagokegyenként

szervetlentápanyag-szükséglete meglehetősen kicsiny. ígyrendkívül ártalmas lehet, ha néhány vastag, szőrös gyökeretöményebb tápanyagoldatba kerül. A növény és a hamu vegyielemzése azonban nem ad elég alapot arra, hogy megállapítsuk:egy-egy faj milyen életszakaszban, milyen időközönként és milyenformában igényli ezeket az anyagokat. Más növényekről közismert,és az epifitákra is igaz az, hogy tavasszal a fejlődés, a növekedéselső szakaszában nitrogénigényük igen nagy, míg a növekedés

befe jezésekor, az évi hajtás beérleléséhez és a virágbimbóképzéséhez viszont foszforra, káliumra nagyobb az igény. Mielőtt atáplálás és a trágyázás módjával és szempontjaival továbbfoglalkozunk, célszerű röviden áttekinteni az egyes tápanyagok

jelentőségét, funkcióját.

A nitrogén minden élő sejt nélkülözhetetlen alkatrésze. A növényi fe-hérje kb. 16%- ban tartalmaz nitrogént. Ahhoz, hogy egy növény nö-vekedjék, klorofillt képezzen, elengedhetetlenül fontos elem a nitro-

gén. Igaz, hogy a levegőben korlátlan mennyiség áll rendelkezésre, dea gáz alakú nitrogént — egy-két igen alacsony rendű mikroba kivéte-

lével — az élőlények nem tudják hasznosítani. Ezért az élőlények kö-

zött folyik a harc azért a kevés megkötött nitrogénért, amely állandókörforgásban van. Az elpusztuló, széteső, korhadó növényi anyagok -

ból a humuszban keletkezik az a lebontott nitrogénvegyület-sor - nitrit

vagy nitrát —, amelyet a növény gyökerével felszívhat. Viharok

idején villámláskor, az elektromos kisülések hatására is keletkezikegy kevés nitrát, és bizonyos növények is közvetve termelnek nitro-

gént (pl. a pillangósok a gyökerükön élő baktériumokkal). A fán lakónövények tápanyagokban igen sovány termesztőközegében — mint

ahogy a természetben a fakérgen tapadó gyökerek környezetében is — éppen a nitrogén van szűkén. Ebből tehát, ha igen kis mennyi-ségben is, de folyamatos pótlás szükséges vagy célszerű. Műtrágya-

ként vagy közvetlenül oldódó, azonnal felszívódó nitrátsók formájá-

ban, vagy lassabban bomló, nitrogént fokozatosan leadó,ammóniumiont tartalmazó sók alakjában adható a nitrogén. Ez

utóbbiak azonban savanyú talajból nehezebben vehetők fel, mint anitrátok. Végül nitrogénforrás a karbamát, mely a természetestrágyákban, vizeletben, szaruban stb. depónitrogénként van jelen, ésfok ozatos bomlásával hosszú időre, esetleg évekre biztosíthatja anövények nitrogénszükségletét. A vízben oldódó nitrogénsóklevéltrágyaként jól felszívódnak, azonban a talajból gyorsankimosódnak. A többi nitrogéntrágya csak a termesztőközegben, lassú

bomlás után átalakulva szívódik fel, de depót képez. A foszfor a sejtek funkcióit irányító, energiaátvivő vegyületek nélkü-

lözhetetlen építőköve. Ha kevés van belőle, zavart a növekedés, a lég-

zés, a sejtosztódás. Általánosságban foszforból kevesebb szükséges,



77

mint nitrogénből, kb. harmad- vagy feleannyi. Ha túlzott mennyiség-

ben van jelen a foszfor, zavarhatja az egyes fontos mikroelemek

felvételét vagy hasznosítását, ezért a túlzott foszfor hátrányos lehet. Afoszfor természetes forrásai között szerepel minden korhadó növényi

és állati szervezet anyaga, így a trágya is, de jelentősfoszformennyiséget tartalmaz a csont is, ezért kevernek néha a talajbacsontlisztet. Műtrágyákban mészhez, káliumhoz vagy más elemhezkötött foszforsókat alkalmaznak.

A kálium lényegében nem igazi sejtalkatrész, hanem só formájában,oldatban marad a sejtnedvben, de éppen ezért a folyékony sejtplazmaozmózisnyomását és anyagcseréjét — sok tényezővel együttesen — megszabja. Ha kevés a kálium, a növény kevés vizet képes felvenni, alevelek széle beszárad és a virágképződés is elmarad. A túl sokkálium a nitrogén viszonylagos hiányához vezet, tehát pl. a leveleknem szép haragoszöldek, hanem túl világosak. Az epifitáknak mégazért is fontos a kálium, mert a pihenési időben növeliellenállóképességüket. A természetes és a műtrágyákban általábanvízben oldható szulfátsó formájában található kálisó.

A kalcium a káliumnak sok szempontból ellenlábasa. A kalciumugyanis a túlzott sejtplazmaduzzadás ellen hat, irányítja a sejtfalakat,és károsan savas termékek megkötésére, közömbösítésére szolgál (pl.oxálsavval oldhatatlan sókat képez). Az epifiták nagy része a faága-

kon kevés mészhez jut hozzá, s csak egyes olyan talajlakó orchideák -nak van nagyobb kalciumigénye, amelyek meszes talajban vagy

mészsziklán otthonosak. Az erősen savanyú, mészszegény közegek -hez azonban meszet kell adni (pl. 1 liter savanyú tőzegbe 5 g szénsa-

vas meszet kell keverni), különben mészhiány keletkezhet. Ha viszontakár a termesztőközegben, akár az öntözővízben sok a mész, megza-

varja a vas és a magnézium felvételét, és így közvetve igen káros. Anövény sárga, klorotikus lesz, és ha nincs kellő asszimilációt biztosítóklorofill, előbb-utóbb elpusztul. A korszerű műtrágyákhoz és levélműtrágyákhoz a vasat, a magnéziu-

mot és a hasonló fémeket kel átkötésben adják hozzá, ugyanis ezek akelátvegyületek még a lúgos vagy meszes közegből is felszívhatok,tehát mészszegény talajt igénylő növények számára is biztosítják afémsószükséglet felvételének lehetőségét.

A magnézium a növényi életben nélkülözhetetlen, hiszen ez adja a fo-

toszintézist végző klorofill vázát (hasonlóan, mint a vas a vér hemog-

lobinjának). Ezenkívül azonban sok más szerepe is van az anyagcse -

rében. Visszapótlása mégsem jelent nehézséget, mert viszonylag igenkevés kell belőle, és ezzel a növény igen jól tud gazdálkodni. Miutána tengervíztől kezdve a keserűvízig csaknem minden vízben bővenvan magnézium, általában még műtrágyában sem kell adagolni. Hamégis, magnézium-szulfát formájában adjuk. Az orchideák közül vi-



78

Táplálás agyakorlatban

szonylag több magnéziumot igényelnek a Phalaenopsis és a Dendro-

bium fajok.

A nyomelemek a növényi életben különböző enzimekhez nélkülözhe-

tetlenek, de rendkívül kevés kell belőlük. Az a kis mennyiségű vas,

réz, cink, mangán, molibdén, bór, germánium stb., mely még 100000-eshígításban is elegendő lehet, általában minden olyan szer ves anyag

keverékében benne van, mely növényi alkatrészeket (pl. fakérget, páfránygyökeret) tartalmaz. Kelátkötésben a fémes nyomelemek — mint említettem —lúgos talajból is, és levélen át is könnyebben

felszívódnak. Tehát klorotikus növények esetében hasznosak. Csakakkor szükséges nyomelemekkel dúsított trágya, ha valamelyikbőlhiány jelentkezik, vagy ha vízkultúrában, műanyag keverékben vagyműanyag lapon kívánunk epifitát nevelni. A növénycso portonkéntszükséges nyomelemek egymáshoz viszonyított arányáról mégmanapság sem tudunk eleget. Annyi azonban biztos, hogy túl sokatadni egyikből sem jó, mert felbomlik az egyensúly, megszakad, lelas-

sul a növekedés. A nyomelemeken kívül a növények életéhez más anyagok isszükségesek. Például a fiatal orchideák csírázásához, növekedéséhez,fejlődéséhez többnyire nélkülözhetetlenek az enzimek és a vitaminok.A ter mészetben ezek az anyagok a velük együtt élőmikroorganizmusok, főleg gombák termékei. A növény életében egyes ilyen anyagok szerepe inkább stimuláló, fej-lődést befolyásoló, semmint tápláló. Ilyenek az auxinok, a kininek, agibberellin, a B-vitamin stb. Sokszor úgy adagolhatok legjobban, hatermészetes anyagok kivonatában kapja a növény. Orchideamagoncok

számára pl. ilyen az agarkivonat, a halextraktum és más állati vagynövényi kivonat.

A fán lakó növények többségének nagyon kicsi a tápanyagigénye,ezért a tápanyagokat csak nagyon híg oldatban célszerű adni, sőt azt iscsak időszakonként. A gyakorlati receptek előtt még néhány általános

szempontot érdemes figyelembe venni. A tápanyagokat adhatjuk szerves trágyaként vagy műtrágyaként. A

szerves trágyák előnye, hogy a természetes viszonyoknak megfelelőformában és arányokban, általában kellő hígításban tartalmazzák atápanyagokat, amelyekből a növény kiválaszthatja éppen azt, amireleginkább szüksége van. A természetes trágyákat alkothatja marha-

trágya, madártrágya, vérliszt, szaruforgács, csontliszt, halkivonat, desok más anyag is. Fontos azonban, hogy a szerves trágya érett legyens ne tartalmazzon káros mikrobákat. A kellően érlelt trágyát annyirahígítsuk fel, hogy „ne égessen”, s a növény már ártalom nélkül hasz-

nosíthassa. A természetes trágyák többsége azonban éppen azepifitáknak túl tömény és bizonytalan, tehát adagolásuk kockázatos.

További hátrány, hogy levegőtlenné teszik, korhasztják a laza ültető



79

anyagot. Ezért a jól megválasztott műtrágya megbízhatóbb lehet, bálnem tagadható, hogy természetes trágyák adagolásával nemegyszei

jobb eredmény érhető el. A műtrágyák előnye, hogy összetételüket megválaszthatjuk, a szüksé

ges alkatrészek arányát módosíthatjuk, tehát pontosabban alkalmazkodhatunk a növény változó igényeihez. Ha a növény olyan anyag

bán gyökerezik, ahonnan elég nyomelemet kap, csak olyan műtrágyára van szükség, amellyel a nitrogént, a foszfort és a káliumot pótoljuk. Ezek arányát viszont a növekedés ritmusa és az évszak szerin t

változtathatjuk. Az általános tápanyaghiányra az jellemző, hogy azepifita sok gyökeret képez, de kicsinyek a levelek és soványak a szár -gumók. A túltáplálást viszont sok új hajtás, de rossz, sőt elpusztultgyökerek jellemzik, tehát a „luxusdiétától” elégtelenül fejlődik és le-

gyengül a növény. A helyzetét tovább rontjuk, ha a töményebb mű-

trágyaoldatot túl gyakran is adjuk. Ilyenkor ugyanis a víz néhány napalatt elpárolog, a benne oldott sókat a növény — mivel nincs rá szük -sége — nem használja fel, így a közeg sótartalma minden újabbműtrágyás öntözéssel növekszik. Az ültetőközegben tehát felhalmozódnak a sók. A felhalmozódás kö-

vetkeztében elpusztulnak a hajszálgyökerek, majd az egész gyökérzet.A talajlakó növényeknek gyakran és bátran adható 1—2 ezrelékesműtrágyaoldat. Az orchideáknak és egyéb epifitáknak ennél hígabboldat kell. Általános szabályként kimondhatjuk, hogy az epifitáknakadható műtrágyaoldat töménysége kb. 1 ezrelék vagy még kisebb le-

gyen. Vannak kényesebbek, melyek csak 0,5 ezrelékes műtrágyaolda-

tot tűrnek. Legcélszerűbb, ha ennél is hígabb oldattal gyakrabbantrágyalevezzük őket. Ha viszont 1 ezrelék körüli tápanyagoldatotadunk a növényeinknek — természetesen csak az egészségeseknek anövekedési időszakban — , akkor a 7 —14 naponkénti műtrágyázásokközött 2—3 alkalommal csak tiszta vízzel bőségesen öntözzünk , hogy a

felesleges, f el nem használt sókat kimossuk, és ezáltal elkerüljük agyökérpusztulást. A tápanyagok arányát az évszak szerint módosítsuk a következő elvekalapján. Fiatal növényeknek kb. kéthetenként 0,5 ezrelékes NPK -műtrágyátadjunk 3:1:1 arányban. A kifejlett növényeknek tavasztól őszig 2:1:1 arányú NPK -műtrágyátadhatunk. Ezzel szemben ősztől (augusztus elejétől október végéig)

— a növény beérésétől — a legtöbb faj nitrogéntrágyázását jelentősenmérsékelnünk kell legalább 1:1:1 NPK -arányig, esetleg úgy, hogy azar ány a PK irányába tolódjon el. Természetesen ez az ültetőanyagszerint és fajonként még különbözőképpen módosulhat, pl.nitrogénszegény ültetőközegbe (kéregbe, faszénbe stb.) több nitrogénkell, viszont a tőzeghez kell mész is stb. Tehát az, hogy mikor és



80

mennyi tápanyagot adjunk, nemcsak a növény fajától, korától és éviritmusától függ, hanem nagymértékben a termesztőközegtől is. Víz-

áteresztő közeget (pl. kérget) bátrabban öntözhetünk, tápdús páf -ránygyökeres, bükklombos közeget ritkábban trágyázunk. Általános

elv, hogy egészséges növényeknek növekedési időszakban átlag 1 — 3hetenként adjunk kellő mennyiségű táplálékot. Kiszáradt gyökérzetetnem szabad tömény műtrágyaoldattal öntözni, mert az gyökérpusz-

tuláshoz vezet. A lombtrágyázás igen előnyös, különösen a nyomelemek felvétele na-

gyon jó a levélen át, olyankor is, mikor a közeg vegyhatása valame -

lyik nyomelem felszívódását hátráltatja. A lombtrágyát ne alkalmaz-

zuk déli napsütésben, hanem borús időben, kora reggel, vagy nyáronszellős helyen az esti órákban, ugyanis a nedves levélfelületrőléjszaka legjobb a felszívódás. Az ún. főtápanyagokat azonbanlombtrágyázással nem lehet elegendő mennyiségben kijuttatni,legfeljebb néhány broméliának. Az orchideák klorofill tartalmú aktívgyökérvégződésükkel rövid idő alatt igen sok vizet és abban oldotthíg tápanyagot képesek felvenni. A fejlődő hajtásokat a léggyökerek

finom bepermetezésével vagy a léggyökérvégek híg műtrágyaoldatosecsetelésével télen is táplálhatjuk anélkül, hogy az ültetőközegetöntöznénk, átnedvesítenénk. Végül meg kell említeni még egy, a növény felépítésében fontosszere pet játszó vegyületet, a szén-dioxidot. A levegőben levő 2— 3ezrelék szén-dioxid kellő légmozgás esetén elegendő a növényeknek.

Nagyobb koncentráció, akár 1 — 2% szén-dioxid nem árt, sőt előnyöslehet. Növényekkel telerakott, rosszul szellőztetett térben, jó fényben,zárt üvegvitrinben vagy növényházban azonban rendkívül lecsökken-

het a szén-dioxid mennyisége. Kis térben egyszerűen lehetne pótolni, pl. úgy, ha egy kis borszeszlámpával (lehetőleg üveggyapot kanóccal)metil-alkoholt vagy acetont égetünk. Légköbméterenként 5 ml faszesz

elégetésével 0,3%-os szén-dioxid-töménység érhető el. Üvegház ban

gazdaságosabb a propángáz égetése. 1 kg propángázból 3 kg szén-

dioxidot és 1,6 kg vízgőzt állíthatunk elő. Szén-dioxid-trágyázást zártüvegházakban déltájt célszerű alkalmazni.

Ültetés, átültetés

A jól fejlődő növény előbb-utóbb „kinövi” az edényét, kiéli, felhasz-

nálja tápközegét, tehát átültetésre vagy tértágításra van szüksége. Az

orchideák és a broméliák átültetése is jelentősen eltér a többi növé-

nyétől, nemcsak ültetőedényzetben és termesztőközegben, hanemminden más vonatkozásban is. Kezdjük azzal, hogy a fán lakó növénya természetben nem képes a talajban a gyökerével úgy terjeszkedni,

mint a talajlakók, és arra a kis ágvillára vagy kéregre szorul, ahol



81

megtelepedett, arra a kevés tápanyagra van utalva, amit a véletlen

odasodor. De ebből jól megél. Az epifiták gyökerének jó része vagy alevegőbe nyúlik, vagy a fakérgen végigszalad, vagy csak olyan

léggyökér, mely a levegőbe meredve él, és időnként az esőben oldott

anyagokból táplálkozik, vagy olyan gyökér, amely nem a táplálék fel-vételére, hanem csak megkapaszkodásra, a növény rögzítésére szol-gál. Éppen ezért az orchideákat és a broméliákat minél ritkábban, csakakkor ültessük át, ha feltétlenül szükséges, és ne igyekezzünk mindengyökeret az ültetőközegbe begyömöszölni. Olyan edényt és anyagokathasználjunk, amelyek nemcsak a természetes körülményekhez

hasonlóak, de igényeiknek is megfelel. Ha a termesztőközeg annyiraösszeesett, levegőtlenné vált, hogy benne a gyökerek elrothadnak,

növényünket természetesen mielőbb át kell ültetni új közeg be. Azt a

növényt, melynek egy tovakúszó új hajtása eléri az edény vagy atermesztőközeg szélét, és annyira túlhaladja, hogy az új gyökerek márnem találnak kapaszkodási lehetőséget, szintén át kell ültetni, vagy az

ültetőanyagot friss anyaggal kell kipótolni, különben a növény nemtud megkapaszkodni, begyökeresedni, és többnyire elmarad a

virágzás. Meg kell azonban jegyezni, hogy nagy különbség vannövényeink között. Vannak léggyökeres orchideák és gyakorlatilag

gyökértelen broméliák, melyek nem igényelnek „talajt”, egy ké-

regdarabkára, vagy akár drótra, műanyagra felkötve is kiválóan ér zik

magukat ültetőközeg nélkül, ha a párásítással és trágyás öntözővízzeligényeiket kielégítjük. Azok a talajlakó fajok viszont, melyek

bőségesen szétterülő gyökerekkel gyűjtik a tápanyagot, nagyobbedényt és tápdús ültetőközeget kívánnak, mert számukra ez a termé-

szetes. Egységes recept tehát nincs, csoportonként és fajonként kü-

lönbséget kell tenni. Amikor átültetésről beszélünk, mindig a kifejlett növényekre gondo-

lunk. A fiatal magoncok ugyanis teljesen más termesztőközeget ésmás kezelést igényelnek.

Az átültetés időpontja igen lényeges. Majdnem minden szakaszosanfejlődő orchideát csak az új hajtás fejlődésének kezdetén, az új gyöke-

rek megjelenésekor, tehát általában kora tavasszal kell átültetni. Ré-

gebben előírásszerűen megvárták azt az időpontot, mikor az orchi-deagyökér már legalább 0,5 — 1 cm-es, és jól látható volt s az évi újhajtás is már elért néhány centimétert. Újabban bebizonyosodott,hogy előnyösebb a növényt közvetlenül az új hajtás és a gyökerekmegjelenése előtt átültetni. Ilyenkor még nem fenyeget a rendkívülgyenge, üvegszerűen törékeny, új gyökér és hajtás sérülése. Általánosszabály az is, hogy sem a növekedési szakasz közepén, sem a pihenésiidőben nem szabad a növényt átültetni, gyökerét bolygatni. Ha egész-

séges növényt a nyugalmi időszakban átültetünk, tönkretesszük. Ha pl. novemberben leverjük egy pihenő Cattleya cserepét, és széthullik



82

ültetőanyaga, legjobb, ha a növényt úgy, ahogy van, felállítjuk, a régi,

laza talaj maradékának egy részével levegősebben megtartjuk ta-

vaszig, és csak február—március tájékán, a nyugalmi szak végén ül-tetjük át új termesztőközegbe, új edénybe. így átvészeli az elszenve-

dett sérülést, de ha novemberben ültettük volna át, az új ültetőanyag- ban gyökerei vagy az egész növény elpusztulna. Természetesen cso-

portonként és fajonként vannak különbségek. így pl. akadnak orchi-deák (Odontoglossum crispum, Odontioda), amelyeket jobb később, ahajtásfejlődés teljében átültetni (amikor az új hajtás hosszúsága azeredeti növényének kb. az Yyát elérte). A nem szakaszosan fejlődő és nem pihenő növények átültetésiidőpontja majdnem közömbös, tehát az év bármelyik szakaszában át-ültethetjük őket. Ilyenek a Paphiopedilumok , a Phalaenopsisok stb.

Azonban ezeknek is van évi ritmusuk, így legjobb, ha igen kora ta-

vasszal, virágzás után ültetjük át őket. Ha évente átvizsgáljuk növényeinket, mélyen bedugjuk ujjunkat azültetőközegbe, megállapíthatjuk, hogy az levegős, rugalmas vagyösszeeső, át kell-e ültetni vagy sem. Ilyenkor merül fel az a kérdés,hogy ha szükséges, milyen edénybe, milyen közegbe vagy keverékbe,milyen módszerrel, milyen technológiával ültessük át. Fontoljuk megazt is, hogy valóban átültessük -e, vagy a gyökérlabdát nem bolygatva

tágítjuk terét, tehát termesztőközegét csak friss ültetőanyaggalegészítjük ki, hozzáültetünk. Ezt azért is hangsúlyozom, mert ez okoz-

za a legkisebb sérülést, és ez felel meg leginkább a természetes viszo -

nyoknak.

Az ültetőedényekrőlsok mindenközismert, amit itt a fán lakónövényeknél sem érdemes külön hangsúlyozni, megismételni.Ezekhez is használhatók a szokásos, agyag virágcserepek, amelyekből

jól kiégetett, vékony falú, csengő hangú, a jó vízelvezetéshez elégnagy kifolyónyílású darabokat válasszunk. A levegőigényesorchideagyökerek számára a nyílást ki szokták tágítani, bővíteni,esetleg a cserepet még oldalt is kilyukasztják. A nyílások fölé pedig

Edényzet

21. kép. Az igénytelen Eria javanica illatos fürt- jén a virágok fokozatosannyílnak ki. Közegben nemválogatós, cserépben ne-velhető (Budapesti Bota-

nikus Kert)



83

cseréptörmelékből vagy műanyag forgácsból vízelvezető rétegetraknak, nehogy eltömődjenek. Ha a cserepet l/3 részig töltjük ilyenvízelvezető réteggel, biztosít juk az alsó levegőzést. Ez feleslegesséteheti azt a régebbi szokást, mely szerint az orchideacserepeken oldalt

számos 10 filléres nagyságú lyukat fúrtak. Az utóbbi évtizedekben azagyagcserepeket műanyag cserepekkel váltják fel. Számos előnyükközött az egyik az, hogy sok kal könnyebbek, a másik, hogy jobban,tartják a nedvességet (a műanyag a vizet nem szívja el és felületénnem párologtatja el), tehát olyan földlakó növények számára iselőnyösebbek, amelyek talajának egész évben nyirkosnak kell lennie.Az agyagcserepek vízpárologtatása télen különösen hátrányos, mivel a

párolgás környezetéből hőt von el, tehát a talaj és gyökérzetviszonylag hűvösebb, mint ha műanyag cserépben volna. A legtöbb orchidea és bromélia számára — agyagból és műanyagbólis —előnyösebbek a szélesebb és laposabb (pl. egyarasznyi széles, decsak fele olyan mély) cserepek. Széles, de mély cserepet igényelnekazonban a nagyobb méretű, dús gyökerű Cymbidiumok , Vandák stb.

A broméliák igen felületesen gyökereznek, kevés gyökérrel, tehát ezeknek sem megfelelőek a keskeny, mély cserepek. A fán lakó orchideák tartására már a század első felében igen jól be-

váltak a léckosarak. Kb. 1 —2 cm vastag, négyszögletes léceket úgyerősítenek össze, hogy 2 — 2 léc között ugyanennyi hely szabadon ma-

rad. 3 —4 lécmagasság elegendő. A kosár alját vagy hasonló távolság-

ban ráerősített lécekkel képezték ki, vagy a legalsó lécek fölé vagy aláüvegcsíkokat, félbevágott üveg- vagy műanyag lapot helyeztek el. Ezutóbbiak előnye, hogy nem korhadnak. A fenyőfából, vörösfenyőből,amerikai fenyőből (ún. red wood) vagy más ellenálló faféleségbőlkészített léckosarak valóban ideális termesztőedényei voltak a köze-

pesen nagy méretű orchideáknak, még jelenleg is szinte nélkülözhe-

tetlenek az olyan fajok neveléséhez, amelyeknek lefelé tör ki a bimbója vagy hajlik le a virágja, mint a Stanhopea, Coelogyne

massangeana stb.

A léckosarak készítése azonban időigényes és költséges; a szögek he-

lyett jobb dróttal vagy műanyag fonállal összeerősíteni őket. A költ-ségeket ellensúlyozza a tartósság és az, hogy a léckosarakkal sokkal

jobban kihasználható a növényház területe. Újabban készítenek ha-

sonló kosarakat műanyag rudakból is, melyek egyáltalán nem kor -hadnak el.

Mind a léckosarakat, mind a cserepeket kezdték kiszorítani azok a

fonott, lyukacsos fenekű és oldalfalú, tetszetős színű és formájú tartósműanyag edények, melyek tetszés szerinti alakban és méretben szélesválasztékot nyújtanak. Közülük bármely növény számára kivá-

lasztható a legmegfelelőbb. A nem lyukasztott, de formára egyébkéntalkalmas műanyag tálakat megforrósított fémszerszámmal könnyen át



84

lehet lyuggatni. Az eleve erősen lyukacsos, fonott műanyag kosarak

viszont sokszor túl levegősek — különösen lakásban — az ültető-

közeg túl gyorsan kiszárad bennük és kis önsúlyuk miatt nem elégstabilak, nagyobb növényekkel könnyen felbillennek. A fán lakó növények díszítő hatását nagyon emelheti, és élettani igé -

nyeiknek is kitűnően megfelel, ha az arra alkalmas fajokat ágakra, fa-

darabokra, parafára, kéregre, szőlőgyökérre, szőlővenyigére vagy kó-

kuszrostból, páfránygyökérből préselt lapokra erősítjük fel. Nálunk azilyen préselt, esetleg műtrágyával is átitatott ültetőlapok még nemhasználatosak, de talán nem is szükségesek. Az apró Tillandsiák kis

méretű orchideák, tetszetős, nem korhadó tujaágakra, vörösfenyővagy más fenyő durva kérgére, tölgyágra, avagy apró ágacskákbólösszekötözött vesszőnyalábra ültetve évtizedekig, átültetés nélkül el-tarthatok. Igen sok olyan epifita van, amelynek ez a legkedvezőbb ül-tetésmódja. Egyéb előnyei mellett ez kizárja a növény túlöntözését, agyökerek rothadását. Továbbá az ily módon tartott növények a téli-kertben, szobaüvegházban, ablakvitrinben vagy másutt — kivágott

fára vagy faágakra felerősítve vagy felfüggesztve, így a természetesőserdei elhelyezkedést utánozva — egzotikusán ható, több síkú, kü-

lönlegesen szép díszítő hatást váltanak ki. Az ilyen epifitaágakat vagy-fákat kísérő növényekkel, kúszónövényekkel körülfuttathatjuk, vagymélyen lecsüngő ámpolnanövényekkel tarkíthatjuk. A lengőTillandsia usneoides vagy a kúszó filodendron így érvényesül legjob-

ban a bókoló virágú Vrieseák, a szerteágazó Tillandsiák, a tányéros Neoregelia társaságában. A csak virágzás idején szemet gyönyörköd-

tető orchideák virágzásig vagy elvirágzás után nem díszítenek, ilyen-

kor ezek is jobban mutatnak kísérő növények társaságában.

Ültetőedények



85

Termesztőközegek

és alkotórészeik

Fakéreg

Az edények, illetve az ültetésmód megválasztása után következik alegfontosabb kérdés tisztázása, milyen legyen a termesztőközeg.

Epifiták esetében aligha használjuk azt a szót, hogy talaj vagy „jó

föld”, mert ilyenbe nem ültetünk. Nem használható sem kerti föld,sem komposzt, sem vásárolható földkeverék! Az anyagokat általá ban

magunknak kell begyűjteni az erdőből, vagy más helyen alkatré-

szenként kell beszerezni, és magunknak kell a keveréket elkészíteni,mert egyelőre még nem vagy csak kivételesen lehet ezekhez egyesker tészetekben hozzájutni. A termesztőközegek, illetve keverékekösszeállításához, helyes felhasználásukhoz először tekintsük át azt akb. tucatnyi alkotóelemet, amelyeket a fán lakó növényekültetőanyagaként vagy egymagukban, vagy keverékbenfelhasználhatunk.

Alig érthető, hogy ez a fontos — a természetben az epifiták gyökeré-

nek megkapaszkodására szolgáló — ültetőközeg csak az utóbbi évti-zedekben terjedt el a kertészeti kultúrában. A fakéregben azonbancsak kb. feleannyi a felhasználható tápanyag, mint a páfránygyökér -

ben. Előnye, hogy hosszú ideig képes ellensúlyozni a meszes, keményvíz káros hatását, és tartja a közeg savanyú pH- ját. A különbözőnagyságú kéregdarabok könnyen kezelhető, levegős alapkeveréketadnak. Nagyon sok kertészetben sok orchideát manapság csak tisztakéreganyagba ültetnek. A legellenállóbb, a legtöbbet használt, éveken

át tartós fenyőkéregfajták az amerikai duglászfenyő kérgéből ker ültekforgalomba (red wood, fir bark), de az európai erdeifenyő, afeketefenyő, a vörösfenyő és az Abiesck kérge is igen jól helyettesíti.Vaskos gyökerű, idősebb növényeknek ( Phalaenopsis, Cattleya stb.)

1 — 2 —4 cm nagyságú, durva kéregdarabokból, míg a finomabb gyö-

kerű, apró vagy fiatalabb növényeknek ennél kisebb, 0,2 — 1 cm-es

darabokból álló, finomabb szemcsés keveréket használjunk. A géppeltört darabokat szitán szokták szétválasztani, az átlagméretet számo-

zással jelzik, vagy centiméterben adják meg az átmérőt. A száraz ké-regkeveréket felhasználás előtt gőzölve fertőtlenítik és nyirkosítják,

vagy keverés előtt 24 órán át vízben (esetleg műtrágya híg oldatában)áztatják. Egymagában a kéreg nitrogénszegény, sőt baktériumflórájanitrogénfogyasztó. Hátránya, hogy átlag másfél év alatt elkorhad.Kéregkeverékbe aránylag mélyen kell ültetni. A fenyőkéreg mellett a durva felületű paratölgykéreg is jól bevált, deritkán hozzáférhető. A tölgy kéreg természetes anyag, sok epifita éltölgyfán. A hazai tölgyek elhalt kérge, kioldódó csersavtartalma miattszámos fajra káros hatással van. A lassan korhadó szőlőtőkébőldarabolt kéregkeverék is megfelelő. Nagyobb kéregdarabok vagy -

lapok orchideák, broméliák felkötésére alkalmasak. A Dendrobium, az

Oncidium, a legtöbb miniatűr orchidea és Tillandsia jobban növekszik



86

ilyen ágra vagy kéregdarabra kötözve, mint cserépben, ültetőanyag-

keverékben. Felkötözés előtt ajánlatos a kéreg sima felülete és anövény közé kevés páfránygyökeret és mohát tenni. Megfelelőbb lesza nedvességtartás és jobb a kapaszkodás, ha két, egymás felé fordított

kéreg közé némi páfránygyökeres vagy más keverék anyagotszorítunk, és a két kéreg közötti résbe helyezzük a növénykét, így azléggyökereivel mindkét oldalhoz megkapaszkodhat.

Az epifiták ültetőközegével szemben elsődleges követelmény, hogyrugalmas, levegős, víztartó, de ugyanakkor könnyen kiszáradó legyen,

és adjon némi tápanyagot is. Ezeknek az igényeknek legjobban arendkívül lassan korhadó, rugalmas páfránygyökerek felelnek meg. Análunk már rég kiveszett, lassan világszerte ritkaságszámba menőkirálypáfrány (Osmunda regalis) durva, sűrű gyökerét ma is a leg-

ideálisabb ültetőanyagnak tekintik, és az igen ritka, kényes orchide-áknak termesztőközegéül használják. Egyes távol-keleti tájakon mégakad belőle nagyobb állomány. A virágkereskedelembe szovjet és ja-

pán importból kerül be az osmundagyökér, de igen költséges és nehe-

zen beszerezhető. Újabban jó helyettesének bizonyult a trópusi páf -rányfa, „mexifarn” rostja, amely az osmunda gyökeréhez hasonló tu-

lajdonságú. Jól használják az osmunda pótlására még a kókuszrostokat

is. Mechanikus szerepüket a keverékben rugalmas műanyag fona-

lakkal is lehet pótolni. Más páfrányfélék gyökere az osmundáénál ke-

vésbé durván rostos és nem annyira ellenálló. Közülük a nálunk is

honos édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare) az, amelyik

Páfránygyökér

22. kép. A Tillandsiáknagy része, mint ahogy aszép, ezüst pikkelyes Til-landsia argentea, nem kí-ván ültetőközeget, fakér -gen kapaszkodva érzi jólmagát



87

évtizedek alatt — főleg a mohás sziklákon — összefüggő, vaskosgyökérpárnát fejleszt ki. Ez a kimosott Polypodium-gyökér különösenaz apró termetű, miniatűr orchideák és a kis termetű broméliákszámára ideális anyag. Ágra vagy kéregre felkötözve egymagában is

jó termesztőközege az apró epifitáknak. A mosott páfránygyökér -keverékekben jól használható más páfrányfélék — pl. az aránylag bőgyökérzetű hölgyharaszt — mosott és levágott gyökere is. Az

édesgyökerű és a többi páfrány azonban védett, gyűjtésük, pusztításuktilos! Kis szükséglet esetén termeszthetjük őket, mivel cserépbennevelt páfrány gyökerét levágva, s a növény gyöktörzsét visszaültetve,az új gyökereket fejleszt, és életben marad. Megjegyzendő, hogy a páfránygyökerek előnyös szerepét talán leg-

jobban élő páfrány hozzáültetésével használhatjuk ki úgy, hogy ameglevő termesztőközeg felszínére néhány fiatal páfrányt telepítünk,vagy az ültetőközeg-keveréket egy kis mohás Polypodium-párnával

borítjuk. Az élő páfrány ezután állandóan új gyökereket fejleszt, tehátfolyamatosan regenerálja az elhasználódó ültetőközeget, az újgyökerekkel fenntartja az egész keverék laza szerkezetét, megakadá-

lyozza az összeesést, összetömörülést, felszívja és elhasználja azepifiták számára káros, humifikálódó anyagokat, régi gyökereinekkorhadásával pedig tápanyagot ad le. Lombja pedig indikátorként

jelzi, hogy elegendő-e a pihenési időszakban a talajnedvesség, mivelérzékenyebb a talaj kiszáradására, mint az epifiták. A meglankadó

páfrány az öntözések után regenerálódik. A páfránygyökér talán egyik legfontosabb ültetőközeg volna, de nemáll korlátlanul rendelkezésre. Szerkezetjavító hatásának pótlására

különösen nagyüzemi felhasználásban — olyan rostokat kerestek,

amelyek a keverékben hasonló szerepet töltenek be. így került alkal-mazásra a kókuszpálmarost, amely aránylag olcsó ültetőanyagkéntnagyobb tételben kerül a kereskedelembe. A másik korlátlanul ren-

delkezésre álló olcsó anyag a műanyagok köréből került ki. Leg-

inkább különböző méretre felvagdosott perionszálakat használnak akeverékekben, átlag 10— 30%-ot. Ezek átveszik a levegős, szálas ta-

lajszerkezet kialakításában a páfrány gyökerek szerepét, nem bomla-

nak, nem esnek össze, de természetesen nem adnak le sem tápanya-

got, sem mikroelemeket. Népszerűbbek és jobban beváltak a habosí-tott polisztirolból, poliuretánból készült — sztiromul, hungarocell ésmás neveken az építő- és csomagolóipar által is nagy mennyiségbenhasznált —forgácsok, szálak, golyócskák vagy reszelékek. Ezekből akeverékekhez 5—50% mennyiséget, többnyire legfeljebb y4 térfogat-részt adnak, annyit, hogy a közeg laza, rugalmas legyen és a levegő-igényes gyökereknek is kellő levegőzést biztosítson. További előnye a

jó vízelvezetés. Mivel a gyökerek szívesen rátapadnak,hidrokultúrában vagy más föld nélküli termesztőközegben



88

egymagában is használnak ilyen műanyagot. Miután nincs semmilyentápanyagtartalmatápoldatban biztosítjuk a benne élő növényektápanyagigényét, minél több a keverékben a műanyag, annálgyakoribb és rendszeresebb adagolással. Az epifiták termesztőközeg-keverékének harmadik eleme a moha, el-sősorban a tőzegmoha, frissen vagy szárítva. Ez tölti be a víztárolószerepét, ugyanakkor savanyít, és ez alkotja a keverékben azt a laza,

párás, átjárható, hézagos részt, amely fokozatosan korhadva, szétesve

természetes tápanyag-kombinációt biztosít. Ilyen tápanyaghoz jutnak

az epifiták a fákon is, a sziklákon is, természetes előfordulási he-

lyükön a talajban is. A tőzegmohának több faja van, ezek közül a leg-

jobb a fenyőerdők savanyú talaján párnákat alkotó, nagy fejű Sphag-

num squarrosum. Kevésbé jó a tőzegmohalápok erősen savanyú vizé-

ben tömegesen élő másik két Sphagnum faj is. Nálunk a Sphagnum

természetvédelem alatt áll, az országban alig található. Egyes orszá-

gokban azonban még bőséges, nagy területeket lep el, gyűjthető, afelszedett moha helyét gyorsan benövi az új. Szárítva az importált

anyag hosszú ideig jól tárolható. Előnye, hogy saját tömegének többmint tízszeresét képes vízből felszívni, és ezt hosszan tárolja kitáguló,duzzadó sejtjeiben, s csak fokozatosan adja le. Ugyanakkor nagy tér -fogatú, és a nedves szálak között sok levegőt képes megtartani. Igenfigyelemreméltó tulajdonsága, hogy a tárolt vizet a növények számára

értékesebbé teszi, megszűri, lágyítja, savanyítja. Sajnos a termesztőközeg felületére telepített tőzegmoha csak tisztaesővízzel öntözve, permetezve marad életben. Míg él, igen kifejezett

pH-csökkentő és mészmegkötő hatása van. Éppen ezért a csapvizesöntözéstől, műtrágyaoldatoktól gyorsan pusztul. A tőzegmoha sok

kényes orchidea termesztőközegeként egymagában is használható

23. kép. Bulbophyllum lob-bii sok virággal és bimbó-val. Jól érzi magát lécko-sárban, Sphagnum mohás páfránygyökér és kéregkeverékében (Budapesti

Botanikus Kert)

Tőzegmoha és egyébmohafélék



89

addig, ameddig nem kell a növénynek bőséges táplálás. Más termesz-

tőközeg-keverékek felszínére terítve pedig a páratartalmat emeli, ja-

vítja a növény környezetében a mikroklímát, és az érzékeny fiatalgyökereknek életteret nyújt. Leginkább csak szárított tőzegmohát ka-

punk, ezt kb. l/3 arányban páfránygyökérrel, fakéreggel és műanyaggalkeverve használjuk. De alkalmazható a tőzegmoha a felkötözöttnövények rögzítéséhez is úgy, hogy az ágakra, a gyökerek köré rak -

juk, ahol a vizet kitűnően tárolja, soká visszatartja. Ez a módszeregyaránt vonatkozik orchideákra és broméliákra. Ez utóbbiaknál kü-

lönösen előnyös, mivel a broméliafélék gyökere nem kíván annyi le-

vegőt és időszakos kiszáradást. A tőzegmoha helyes keverési arányafügg a környezettől. Ha az szárazabb, több legyen a moha. Ha víztá -

roló képességét kívánjuk a szobában ágra felkötött orchideák vagy broméliák tartásához hasznosítani, több tőzegmohát adjunk a keve-

rékhez. A párás szobaüvegházban vagy a műanyag cserépbe ültetettnövények talajához azonban kevesebbet, mert ilyenkor a túlzott víz-

visszatartás hátrányos. Tőzegmohát semmiképp ne használjunk akkor,

ha a keveréket ritkán vagy nem cseréljük, mert aránylag gyorsankorhad, porlad és 1—2 éven belül teljesen humifikálódik, összeesik.A tőzegmoha helyettesítésére — részben a termesztőközeg-keveré-

kekben, részben felkötözéshez, leginkább azonban az ültetőanyag fe-

lületének takarásához — kitűnően használhatók a különböző, élő és

könnyen begyűjthető erdei mohák. A friss moha jobban utánozza a

24. kép. A Neoregelia

ampulacea bájos törpe bro-mélia, bőven sarjadzik.Cserépben is nevelhető, demohával ágra felerősítvemutatós (Fővárosi Állat- és Növénykert)



90

Bükklomb és egyébfalomb

természetes viszonyokat, mint a tőzegmoha. Elősegíti a párás mik -roklímát, a nedvességtartást, rugalmas, levegődús, laza anyag, amit atalajlakó és a fán lakó orchideák egyformán szeretnek. Savanyú er dőktalaján ülő mohapárnák vagy fakérgen és sziklákon megtelepedő,

könnyen lefejthető mohafélék egyformán használhatók. Legjobb az atalaj nélküli mohaszőnyeg, amely apró páfránygyökerekkel átszőtt.Vízvisszatartó képessége messze nem éri el a tőzegmoháét, egyébszempontból azonban nemcsak versenyképes azzal, hanem felül ismúlja, és alkalmazása méltatlanul elhanyagolt. Ennek egyik oka talánaz, hogy a különböző mohafélék között nem teszünk különbséget, ésnincs kellő tapasztalat, melyik milyen esetben alkalmas. Sokan attóltartanak, hogy a tömött mohapárna akadályozza a levegőcserét ésmegfojtja a növényt, vagy elvonja a tápanyagokat. Aggodalomra adokot az is, hogy a szabadban gyűjtött élő mohával csigákat és számos

egyéb kártevőt hurcolhatunk be, amelyek értékes növényeinket ismegtámadják. Éppen ezért az erdei mohával legyünk óvatosak, dekellő körültekintéssel használjuk ki előnyeit. Ha pl. tápanyagszegényfakéregkeverékben növekvő, nem virágzó orchideánk talaját élő erdeimohával takarjuk, a következő évben többnyire két-háromszorosszárgumó- és levélnövekedésnek és bőséges virágzásnak örvendhe-

tünk.

A fán lakó orchideák, broméliák és egyéb növények természetes táp-anyaga a gyökerek közt vagy az ágvillában meggyűlő, ott korhadó

lomb. Ugyancsak korhadó lombföldben élnek a talajlakó orchideák is.Éppen ezért hosszú ideig minden javasolt keverékhez hozzá tartozott

a falomb, elsősorban a még el nem korhadt, tápanyagban dús,kedvező pH-t biztosító bükklomb. Használható még akáclomb, tölgy-

lomb és egyéb falevél, szárazon vagy legfeljebb félig korhadt,komposztos állapotban, de nem lombföldként. A későbbiekbenkiderült, hogy a növényházakban, a cserepek talajkeverékében afalomb túl gyorsan korhad, túlságosan tömörödik, rontja a talajszerkezetet, levegőtlenné teszi a földlabdát vagy annak egy részét. Aműtrágyázás rendszeresítésével szinte feleslegessé vált ez a

természetes tápanyag. Olyan oldattal helyettesíthető, melynektöménységét és összetételét az év folyamán a növények változóigényei szerint szabályozhatjuk. A természetes korhadó lombból acserépbe ültetett növények esetleg nem megfelelő arányban vagyidőben jutnak azokhoz a tápanyagokhoz, melyek a természetben, azesőmosta környezetben egyébként épülésükre szolgálnak. Újabbanegyre csökken a bükklomb aránya a termesztőközeg-keverékekben,sőt a különösen kényes epifiták közegéből teljesen ki is marad.Esetleg azoknak a tápanyagigényes, főleg talajlakó orchideáknak (pl.Cymbidium, egyes Coelogynék) a közegébe keverik, amelyeknek

gyökerei a korhadó lombot el is használják.



91

Faszén

Homok

Tőzeg

A broméliák közegében fontos szerepet tölt be a lombkeverék, deinkább a még alig korhadó fenyőtűavar a jelentős. A bükk -, akác-

vagy a fenyőlomb akkor adja le lassanként tápanyagait, ha friss, deszáraz, darabos, leveles állapotban tesszük a keverékbe. A lombrugalmas, levegős szerkezete kb. 1 évig marad meg. A falomb helyettlassabban korhadó, savanyú pH-t biztosító fűrészport, még inkábbgyaluforgácsot, felvagdalt fagyökereket vagy összetört ágacskákattesznek a keverékbe, azonban a facellulóz bomlása nitrogénelvonóhatású lehet (pentozánhatás), ami természetesen több nitrogénnel

pótolható.

Számos előnyös tulajdonsága miatt igen gyakran alkalmazunk a ke-

verékben faszenet, többnyire csak 5— 10%-os mennyiségben, mogyo-

rónyi, borsónyi vagy még apróbb darabokban. A faszénnel bevont

sebfelületek jól gyógyulnak. Az aktív szén nagy mennyiségű káros,toxikus anyagot képes megkötni felületén, így megakadályozza akorhadást és a rothadást. Másik előnye, hogy éppen azokat anyomelemeket tar talmazza, amelyek a növény növekedéséheznélkülözhetetlenek, és egyes keverékekből hiányoznak. Végül, denem utolsósorban a darabos faszén szivacsos szerkezeténél fogvalevegőt és nedvességet is tárol. Ez különösen előnyös olyan ritkáncserélt keverékek esetében, amelyekbe nem teszünk tőzegmohát.

Csekély mennyiségű homok, de inkább a patakokban, folyópartokon

összegyűlt szemcsés sóder szinte minden közegkeverékben előnyös,lazító tulajdonsága és főleg nyomelemtartalma miatt. Ilyen célból azepifiták termesztőközeg-keverékekhez 1 — 5 — 10% homok szükséges.A durva szemcsés mosott, nyirkos sóder egymagában igen alkalmas

broméliák gyökereztetéséhez. A finom szemcsés bányahomok minő-

sége igen változó, céljainknak ritkán felel meg. Ha használjuk, célsze-

rű többször erélyesen átmosni, és a vízben lebegő részeket leönteni.

Az évszázadok alatt lerakódott, korhadó tőzegmohából és a vegyeslápterületekről kitermelhető tőzeg rugalmas, laza, rostos szerkezeténélés savanyú vegyhatásánál fogva kedvelt ültetőanyag. A dísznö-

vénytermesztésben tápanyagokkal dúsítva igen elterjedt, és a gyökér -képződés szempontjából valóban a legkedvezőbb anyagok egyike. Akülönböző helyekről és vidékekről kitermelt tőzegfélék rostszerke-

zete, vegyi összetétele és használhatósága azonban nagyon különbö-

ző. A nálunk is nagyobb mennyiségben található, lápos mocsárvidé-

kekről származó tőzeg nem alkalmas termesztőközeg. A tőzegláposterületen keletkezett tőzegek azonban (mint amilyen nálunk a dunán-

túli osli vagy a külföldi, jó tőzegtelepekről kitermelt kertészeti tőze-

gek („Weisstorf’, „Peat” és a Szovjetunióból importáltSphagnumtőzeg) valóban ideális ültetőanyagok. Laza, levegősszerkezetűek, erősen savanyú kémhatásúak, hosszú időn át képesek a



92

Gyepszintföld

Adalék anyagok éstápanyag-kiegészítés

kemény vizek lágyítására, savanyítására, mészmegkötésre, amellett avízvisszatartásuk is igen jó, nem korhadnak, aránylag olcsón, nagytételben beszerezhetők, ezért nagyüzemi felhasználásra alkalmasak.Tápanyagszegénységük és túlzott savanyúságuk miatt a tőzegeket

mésszel és lassan oldódó műtrágyával keverik. A talaj szerkezetigénye szerint durvább darabkákra vagy finom rostokra szétszedvehasználják. Nagyüzemi Phalaenopsis- és Cymbidium-termesztésben

egymagában is bevált, és a broméliafélék keverékében többnyire 20— 60%-ban ilyen fehér tőzeg használatos. Az egymagában, illetvehabosított póliuretánnal kevert tőzeget szénsavas mésszel éstápanyagokkal kell dúsítani, és később is rendszeresen kellműtrágyázni.

Tápanyagigényes, talajlakó, dús gyökerű orchideák, valamint a

Cymbidiumok , egyes Paphiopedilumok és más fajok levegős termesz-tőközeg-keverékében igen előnyös az agyagos talajról származó, egyévig tárolt gyepszintföld. Ez a lényegében évtizedek során kialakuló,dús fűgyökérzettel behálózott közeg kellően levegős és tápanyagdús,és mint darabos szerkezeti elem igen hosszú időn át biztosítja a nö-

vény táplálását. Az eredetileg talajlakó orchideák ezért kedvelik ter -mesztőközeg-keverékükben az agyagos gyepszintföldet. Ha jógyepszintföldet akarunk magunknak beszerezni, akkor érintetlenhegyi rétekről vagy füves legelőkről vágjunk ki 5— 6 cm vastag,összefüggő gyepkockákat ott, ahol az agyagon csak alacsony, kúszó

fűfélék tanyáznak. A gyepkockákat felfordítva egymásra rétegezzük,gúlába rakva tároljuk, míg a növényzet és az esetleg belekerült állatikártevők elpusztulnak. Ezután diónyi vagy ennél kisebb-nagyobb

dara bokra szabdaljuk szét, majd a beleültetendő növény igényénekmegfelelően kéreggel, tőzeggel, műanyaggal vagy egyéb anyaggalkever jük. Hasonló célra alkalmas a savanyú havasi rétek Erika-félékkel átszőtttalaja, az ún. hangaföld. Ilyent azonban hazánkban nem nagyontalálunk.

Mészkőzúzalékot elsősorban a túl savanyú talajokhoz és a mészked-velő növények talajába keverünk. Gyökérképződést serkentő hatású.Durvább mészkőzúzalékkal a cserepeket alsó harmadukig töltjük fel,egymagában vagy barnaszénnel ke verten. Termesztőközeg-keverék -hez — különösen levegős, apró szemcsés kéregkeverékhez — a rend-

kívül könnyű perlitszemcsék használhatók. Az iparban és az építé-

szetben is használt könnyű, szivacsos perlit kertészeti célokra alkal-mas, szemcsés formája jó levegőztetőanyag. Mészkerülő növények keverékéhez egyes országokban előszeretettelalkalmazzák a friss vulkánkitörések után megszilárdult könnyű, ha bos

láva összetört darabkáit. Egyes vidékeken más, előnyösnek talált



93

kőzetfajtát (Bimmstein), esetleg kokszdarabokat használnak. A jövő a

szervetlen, légtartó, nem korhadó műanyagoké. Külföldön elter jedt,

igen jól bevált egy Bláton nevű, golyó formájú, mészszegényanyagból hevítéssel puffasztott, mogyoró nagyságú, szemcsés építési

segédanyag. A műanyagok szerkezetet tartanak. 10 kg habosított poliuretán,

polisztirol műanyag kb. 1 m3, így térfogatánál fogva rugalmas, légtar -

tásra a legalkalmasabb, nem bomló alkatrész. Durva reszelékben jókeverék anyag a csomagolásra is használt hungarocell. Fontos tápanyagokat ad le a csontliszt, amely ipari termékként besze-

rezhető, de tapasztalatom szerint a durva, darabos keverékekben régi,

kiszáradt csontok összetört darabkái inkább megfelelnek. A csont bőven tartalmaz meszet és foszfort. A rátapadó gyökerek fokozatosan

kapják a lebomló csontból ezt a két fontos anyagot. Tartós nitrogénforrás a szaruforgács, amely pata- vagy szarvtörme-lékként kerülhet a keverékbe. A közegek tápanyagszintjét műtrágyákkal egészítjük ki. A vegyi nit-rogénforrások közül az ammónium-nitrát, a kálium- és a kalcium-

nitrát, a foszforutánpótlásra a szuperfoszfát használatos, ezeknekmindkét összetevőjük fontos tápanyag. Káliumforrásként a kénsavaskálium és a kálium-nitrát alkalmazható. Minden nyomelemet tartal-maz a szénpor. A kiegészítő anyagok általában az alapvető tápanyagszükséglet foko-

zatos kiegészítésére szolgálnak, tehát ezeket gyakran még ki kell egé-

szíteni a fémnyomelemekkel (amennyiben műanyagokat vagy nemtermészetes, szerves keveréket használunk). A rezet legegyszerűbbenréz-szulfátként, a molibdént bármelyik vegyületében pótolhatjuk. Avasat, a magnéziumot, a cinket egyaránt kelát formában a legelő-

nyösebb adagolni, mert ebben a kötésben még lúgos talajból is felve-

szi a növény, míg más kötésben a mész akadályozza felvételüket. Afelsorolt adalék anyagok összességükben is legfeljebb az ültetőközeg

2 — 3%-át jelentik, amelyből a mészforrás és a nitrogénforrás, va-

lamint a szénpor százalékos, a fémes nyomelemek pedig csakezrelékes mennyiséget képviselnek. Nagyobb mennyiségűtermesztőközeg összeállításakor célszerű a kiegészítő anyagoknyomelemkeverékét külön elkészíteni és minden 50— 100 liternyi

ültetőközeg-keverékhez egy-egy csészényit hozzáadva belekeverni. A pontos arányokat nehéz meghatározni, növényfajonként is,keverékenként is változik a szükséglet. Nem érdemes azonban sem azadalék anyagokat nagyvonalúan elhagyni a keverékből, sem azokmennyiségét vegyes növényállományban „túlprecízkedni”.

Nagyüzemek monokultúráiban viszont a pontos, folyamatos

talajvizsgálat és tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen.



94

Termesztőközeg-

keverékek

Orchidea-

termesztőközeg-keverékek

A felsorolt alkatrészeket számtalan összeállításban alkalmazzák akertészetek, és nagyon sokféle javaslatot találhatunk az irodalomban,amelyekkel egyesek kitűnő, mások kevésbé jó eredményt értek el. Anövények fajonkénti ismertetésekor kitérek a javasolt keverékre és

ültetésmódra. Egyes fajok a puszta kérgen is jól megkapaszkodnak, a legtöbb epifitaviszont olyan közeget igényel, amelybe a gyökerek behatolhatnak,tehát levegősnek, rugalmasnak és jó vízáteresztőnek kell lennie,ugyanakkor megfelelő víztartó képességgel is rendelkezzen. Aránylagkevesebb a talajlakó orchidea és bromélia, de ezek is hasonló szerke-

zetű közeget kívánnak, és nem földet. Általánosságban azt mondhat-

juk, hogy háromféle alapkeverékre van szükségünk. Az egyik a jelleg-

zetes epifita orchideák, a másik a sziklákon vagy talajon termő orchi-deák, a harmadik pedig broméliák ültetésére alkalmas. Ezen belülmég ismertetésre kerül jó néhány változat is, elsősorban azért, hogyaz olvasó könnyebben választhasson a beszerezhető anyagok közül,illetve az edény (cserép, műanyag, kosár stb.), az öntözővíz, a kör -nyezet klímája, páratartalma stb. szerint változtathasson az összeté-

telen. (Az amatőr néhány cserép növényének megvásárolhat olyan al-katrészeket, keverékeket, amelyet kertészeti nagyüzem gazdaságossá-

gi okból nem használ, vagy ami nagy tételben nem hozzáférhető.) Akeverékekben az egyes anyagok és arányuk változtatható, ehhezazonban a következő szempontokat vegyük figyelembe:

— fontos a légtartó, lazá, rugalmas és tartós, a gyökérzetnek rögzülést biztosító szerkezet (páfránygyökér, kéreg, műanyag stb.); — célszerű nedvességtartó, pH-kiegyenlítő elemet (pl. tőzegmohátvagy hasonló anyagot) bekeverni, és végül — sovány keverékbe tegyünk lassú lebomlású, híg össztápanyagot adóalkatrészt is (pl. bükklombot, szaruforgácsot, műtrágyakeveréket

stb.).

1. Standard páfrány gyökér -keverék

a) 3 rész páfrány gyökér, 2 rész Sphagnum-moha, 1 rész bükklomb, 1rész műanyag

b) 3 rész páfrány gyökér, 2 rész fenyőkéreg, 2 rész Sphagnum-moha,

1 rész bükklomb

c) 1 rész Polypodium, 1 rész Sphagnum, 1 rész fenyőkéreg + 0,2 — 2%

adalékanyag-keverék

2. Kéregkeverékek

a) 2 rész durva fenyőkéreg, 2 rész apró fenyőkéreg, 0,5 rész darabos

faszén, 0,1 rész sóder



95

b) kéregdarabok vegyesen + 10% faszén, 10% műanyag, 0,3% mű-

trágyakeverék c) 3 rész kéreg, 1 rész műanyag, 1 rész moha, 0,5 rész faszén

3. Tőzeges közegek Phalaenopsis és más orchideák ültetéséhez

a) 1000 1 kertészeti (Sphagnum) tőzeghez 3 kg szénsavas mész, 2 kg

nyomelemeket tartalmazó műtrágyakeverék + lazító műanyag

b) 700 1 Sphagnum-tőzeg, 200 1 kéreg, 100 1 darabos faszén, 3 kgszénsavas mész, 1 kg lassan oldódó műtrágya, 100 1 műanyag

4. Tápdús ültetőanyag félepifiták számára (Cymbidium, Coelogyne,

Lycaste stb.)

a) 1 rész durva tőzeg, 1 rész gyepszintföld, 1 rész műanyag, 0,3 részdurva sóder

b) 2 rész páfrány gyökér, 2 rész korhadó bükklomb, 1 rész gyepszint-föld, 1 rész moha + műanyag forgács

5. Keverék ágra vagy kéregre felkötött, kis termetű orchideák számára

3 rész Polypodium, 1 rész Sphagnum vagy erdei moha

6. Hidrokultúrás tartáshoz és tápláláshoz alkalmas keverék

1 rész polisztirol hab, 1 rész Sphagnum vagy 3 rész műanyag, 1 résznem korhadó, nedvtartó adalék

7. Kertészetekben az olcsón, nagy mennyiségben beszerezhető anya-

gok kerültek előtérbe. A Sasad Tsz- ben a legtöbb orchideát csak fe-

nyőkéregbe ültetik. A szombathelyi Kertész Tsz szovjetSphagnumtőzeg, fenyőkéreg és műanyag keveréket használ l/3 — l/3

arányban. Nem egy külföldi kertészetben műanyagot (pl. égetett,

granulált agyag keverékét) használnak

8. Talajlakó orchideák keverékei (Paphiopedilum, Phragmipedilum,idősebb kiültetett Phalaenopsis stb. számára)

a) 1rész finom kéreg, 5 rész durva kéreg, 2 rész perlit, 1 rész stiro-

mull műanyag hab, 1 rész szemcsésfaszén, 0,5 rész durva sóder (folyami homok) + mintegy 1 —3% adalék tápanyagkeverék

b) 3 rész páfránygyökér, 2 rész moha, 1 rész bükklomb

c) 2 rész páfrány gyökér, 1 rész moha, 1 rész darabos gyepszintföld, 1

rész darabos műanyag



96

Bromélia-

termesztőközeg-keverékek

Az ültetés, átültetés módja

Az orchideák termesztésére alkalmas keverékek valamennyi broméliának megfelelnek, sőt, ha az orchideák átültetése utánfeleslegessé vált, összegyűjtött, már használt, majd fertőtlenítettközeget kb. fele arányban bükklombbál, fenyőtűvel és — ha nem elég

levegős — kevés műanyag forgáccsal javítjuk, ismét használható lesz broméliák beültetésére. 1. Standard keverékként 1 rész fenyőtű, 1 rész bükklomb és 1 rész mű-

anyag keverékét használhatjuk. Legjobb a lucfenyő még el nem kor -hadt avarja, vagy a hosszú tűlevelű erdei- és feketefenyő kissé korha-

dó avarszőnyege. Legalkalmasabb a több fenyőféle lehullott tűiből éságdarabjaiból készített keverék. A bükklombból az előző évi féligkorhadó, még darabos anyag jobb, mint az egészen friss, vagy a régi,ami már kissé földszerű. Műanyagból a tartásmód szerint adhatunk Vy

részt vagy jóval kevesebbet. 2. Jól bevált a következő keverék is: 2 rész tőzeg (mésszel és póttáp-anyaggal), 2 rész kevert lomb, 1 rész műanyag. A tőzeg aránya a lehe-

tőségek és a tapasztalatok szerint növelhető vagy csökkenthető. Ha akeverékben lényegesen több a tőzeg, a broméliáknak később is többtrágyát, illetve műtrágyát kell adni. 3. Megfelelő közeget készíthetünk 1 rész fakéreg, 1 rész fenyőtű és 1rész bükklomb keverékéből is. Természetesen ehhez is célszerű ada-

lék anyagokat adni, tehát kevés homokot, kevés faszenet és némi táp-

anyagkeveréket (szaruforgács, csont stb.). A hasonló tulajdonságú al-katrészek itt is helyettesíthetők egymással. 4. Cryptanthusok számára kiváló keverék: 2 rész lucfenyőtű, 2 részvörösfenyőtű, 1 rész bükklomb, 1 rész apróra tört fenyőgally vagy kisszemcsés fenyőkéreg, 1 rész Sphagnum moha vagy erdei moha. Ezt akeveréket is ajánlott műanyagreszelékkel lazítani és tápanyaggal dú-

sítani, sőt adhatunk hozzá szárított szarvasmarhatrágyát, kb. 10%

mennyiségben. 5. Ágra felkötözött broméliák közegéül használható Sphagnum moha

önmagában vagy friss erdei moha, ilyenkor rendszeres híg műtrá-

gyaoldattal kell a növényeket táplálni. Alkalmas közeg a felkötözés-

hez egy darab élő mohás Polypodium- párna is.

Az ültetéshez — a szükséges edények, anyagok, keverékekelőkészítésén kívül — 24 órával előbb gondoskodnunk kell azültetőkeverék megfelelő nedvesítéséről is. A közeg nem lehet semszáraz, sem vizes. Gyengén nyirkos, rugalmas, jól hajlíthatóállapotban megfelelő, de összenyomva se csepegjen belőle víz. Azátültetésre alkalmas időpontban átvizsgáljuk növényeinket,kiválogatjuk az átültetésre szorulókat, különösen azokat, amelyekkinőtték az edényt vagy közepük tönkrement, összeesett. A kikészítetttöveket úgy emeljük ki cserepükből vagy a kosárból, hogy minél

kevesebb ép gyökér sérüljön meg. Ha száraz a tő, a kiemelés előtt



97

rövid időre vízbe mártjuk, majd kb. 1 órát várunk, így a szorosan azedény falához nőtt gyökerek óvatosan ütögetve, lefejthetők. A„telegyökerezett” növényt legkönnyebb úgy kiemelni, ha fejreállítjuk, és a cserép peremét az asztal széléhez ütögetjük. Ha így sem

jönne ki, törjük szét a cserepet, illetve szétvágva a léceket, bontsukszét a léckosarat. A kiemelt növény gyökérlabdáját megvizsgáljuk, harugalmas, nem tömörödött össze, csak lerázzuk róla a könnyen leválórészeket. Amennyiben összetömörödött, akkor a feleslegesközegrészeket a holt gyökerekkel együtt próbáljuk meg kikaparni. Haez nehezen megy, a gyökereket vízbe mártva, mossuk ki a

használhatatlan, összetömörödött, régi közeget. A szabaddá vált gyökereket átvizsgáljuk, majd tiszta, éles késsel vagy

metszőollóval minden elhalt gyökeret, kiöregedett, elhalásra hajla-mos, régi szárgumót eltávolítunk. A vágóeszközöket használat előtt100 °C feletti hővel vagy erős vegyszerrel (trisó, glutar-aldehyd stb.)

fertőtlenítsük, és a vágásfelületeket faszénporral szórjuk be. Ahhoz, hogy a tovakúszó nagyobb növények kisebb edényben elfér -

jenek, annyi régi szárgumót válasszunk le szaporítás céljára, amennyita növény legyengülés nélkül elbír, de sose hagyjunk kevesebbet, mint

négy (kivételesen három) jól fejlett hajtást, mert különben csök ken a

virágzás és gyengébb lesz az új hajtás. A lemetszett (ún. hátsó) résztmohára helyezve fólia zacskóban felfüggesztjük, s ha az alvószemek

kihajtanak, új növényként beültetve neveljük tovább.

25. kép. Átültetendő Catt-leya. (A gyökérfejlődésmár megindult — túlzot-tan is — , jobb lett volnakét-három héttel előbb ül-tetni.) Az új gyökerekneknincs már helyük, az újhajtás is túlérne a cserépszélén. A kikészített na-gyobb cserépben már ben-ne van a darabos műanyagvízelvezető réteg



98

Ha a több irányban hajtó, nagyobb növény közepe elpusztul, és a nö-vény magától szétválik — mint ahogy ez pl. a Paphiopedilumok

eseté ben 3 —4 évenként, a Cattleyák esetében 4—5 évenként, a

Cymbidiumoké bán 5— 6 évenként bekövetkezik — , akkor agyökérlabdát a hozzá tartozó résszel óvatosan fejtsük szét, és a két-három szétválasztott növényt ültessük külön edénybe, ígyállományunkat szaporítjuk. Az új edény akkora legyen, hogy alegrégebbi szártagot a cserép széléhez nyomva a friss hajtás kb. acserép vagy a kosár közepére kerüljön. A cserép alsó harmadát a jóvízelvezetés és alsó levegőzés végett töltsük fel műanyag törmelékkelvagy cserépdarabokkal. Léckosárban erre nincs szükség, itt alulrafakéregdarabokat rétegzünk. A vízelvezető réteg fölé 2 — 3 ujjnyi

termesztőközeg-keveréket préselünk, majd bal kezünkkel megfelelő

magasságban tartva elhelyezzük az előkészített növényt. (Agyökérlabda nélküli növény előkészítése a következőképpen történik:a gyökerek közé egy maréknyi összegyúrt közeget szorítunk, s eztfriss keverékkel vesszük körül, majd nagyobb labdává alakítjuk.) A

megfelelő magasságban tartott gyökérlabda és a cserép között ahézagot oldalról fokozatosan feltöltjük termesztőközeggel, miközbenolyan szorosra nyomkodjuk, amennyire csak ujjnyomással összetudjuk préselni a nyirkos, rugalmas keveréket. Ha durván szemcséskeverékbe ültettünk, célszerű a közeg felszínét lazán beborítanitőzegmohával vagy friss erdei mohával. Szakszerű ültetéskor sem a gyökérvégek, sem a törékeny új hajtások

26. kép. Cattleya átültetés

közben. A cserép kéthar -madáig van ültetőközeg. A bal kéz a tövet középen, akellő magasságban rögzíti.A jobb kézzel oldalróltömjük a további keveréket,

vigyázva a gyökerekre



99

nem sérülnek meg, az alvószemeket, valamint a tovakúszó szárat aközeg nem takarja, a növény új helyén magától megáll. A jobb rögzí-tés végett azonban célszerű a szárgumókat az edénybe tűzött

botocskához, hasított nádhoz, üvegbothoz vagy dróthoz

hozzáerősíteni. A növény felálló léggyökereit (ha vannak) semmiképpse kényszerítsük a közegbe, azok jobban érzik magukat a fényben és alevegőn. A közeg felszínével érintkezhetnek, később esetleg bele isnőhetnek, de ha kényszerítjük, megfulladnak. A monopodiális (köralapos vagy főtengelyes) növekedésű orchidea-

fajok (Vanda, Phalaenopsis, Ang recum, Vanília stb.) sok léggyökeretfejlesztenek, az előbb elmondottakat tehát feltétlenül vegyük figye-

lembe átültetésükkor. Ezeket a fajokat viszont mindig az új edény kö-

zepére ültetjük, hiszen csak egy tengelyen felfelé növekednek.Amennyiben ritkábban ültetjük át növényeinket, célszerű a rétegesültetésmódot alkalmazni. Ez sok epifitának megfelel. Ilyenkor a leg-alsó réteg jó vízáteresztő műanyag vagy cseréptörmelék legyen. Errekerül az a tápdús réteg (szárított marhatrágyából, szaruforgácsból,csontlisztből, esetleg bükklombból és agyagból, valamint egyéb lazítóalkatrészekből összeállított keverék), amelybe a növény belegyökere-

sedik. A következő levegős réteget kéreg- és faszéndarabkákból, páf -rányrostból és műanyagból készült keverék alkotja. Végül a takaró-

réteg moha legyen. A sok nedvességre különösen érzékeny orchideák és broméliák (Til-

landsia) életben maradásának legbiztosabb módja a párás környezet- ben tartott növények felkötözése puszta kéregre vagy ágra, gyökérre.Ehhez azonban a későbbiekben tápanyag-utánpótlásra (műtrágyázásra,hozzáültetésre vagyis közegkiegészítésre) van szükség. Igen jómegoldás az ún. alátétes felkötözés. Ilyenkor a növényt faágra, kéreg-

darabra, parafára vagy préselt rostlapra, esetleg hungarocell lapraerősítjük, gyökereinek pedig páfránygyökérből és mohából vagy toll-szárvékony ágakból, vagy két kéreg közé szorított közegből fészketkészítünk. A kötözőanyag nem rozsdásodó, vékony bronz- vagy

rézdrót, műanyag fonál, horgászzsinór, szétbontott nylon harisnya stb.lehet.

Átültetés után kb. két hétig az orchideák a szokásostól eltérő kezeléstigényelnek: ilyenkor a levegő páratartalma 100%-os, az ültetőközegegyenletesen nyirkos legyen (de nem vizes!), vagyis annyi

nedvességet kell tartalmaznia, hogy a növények két hétig kibírjáköntözés nélkül. Ez alatt az idő alatt csak finoman permetezzük alombot, árnyékos, párás, meleg helyen napjában kétszer -háromszorködpermettel felüdítve tartjuk őket. Amikor látjuk, hogy a gyorsannövekvő új gyökerek megnyúlnak, sőt kezdenek a talajba behatolni,

fokozatosan elkezdhetjük az öntözést, később a műtrágyázást, és anövényeket világosabb, szellősebb állandó helyükre helyezzük át.



100

Hozzáiiltetés (közegkiegészítés)

A még ép támaszú és gyökérzetű felkötözött növényeket, valamint amég rugalmas keverékben fejlődő (pl. az élő páfrányokkal összeülte-

tett, kifogástalan közegben élő) orchideáinkat még akkor se szedjükszét, ha túlságosan megnőttek, akár 8 — 10 részre oszthatók volnának.

Ilyenkor ajánlatos csak a közegüket kiegészíteni. Minél kevesebbet bolygatjuk a tövet, minél nagyobb a természetes élettere és tartaléka,annál bőségesebben virágzik. Aki tehát sok és szép virágot akar,igyekezzen a szétszaggatott, apró növények helyett nagy töveket

nevelni, és a régi tőhöz csak új anyagot hozzáültetni. Erre többgyakorlati megoldás is kínálkozik:

a) Az érintetlenül hagyott régi edényt vagy cserepet megfelelő ma-

gasságban egy jóval nagyobb edénybe állítjuk úgy, hogy alulra vízve -

zető réteget rakunk és a két edény közötti hézagot friss közeggel tölt-

jük ki. Ez megoldható akkor is, ha pl. cserepet léckosárba helyezünkát, vagy kisebb cserepet lyuggatott műanyag kosárba teszünk.

b) A régi edény vagy cserép érintetlenül marad, de a szélén tovanövőúj hajtás részére új közeggel töltött edényt helyezünk mellé úgy, hogyaz új hajtás abba gyökerezzen bele, és abban folytathassa növekedé-

sét. Ez szögletes edények esetében egyszerűbb, de cserepekkel islehetséges. A két edényt lehetőleg egymáshoz rögzítsük és 1—2 évenát együtt hagyjuk. Ez alatt az idő alatt az új hajtás az új edénybenmegerősödik, jól begyökeresedik. Utána a régiről levágva az új

növényt külön neveljük tovább, az alvó szemekből már kihajtó réginövényrész pedig átültetésre kerül.

c) A régi közeget is és az edényt is meghagyjuk, de a tápanyag pótlá -

sára és kiegészítésére a felszínét néhány centiméter vastagságban élőPolypodium páfránypárnával borítjuk vagy élő erdei mohával, esetleg

bükklomb és moha keverékével fedjük. Tehát lényegében csak felfelémagasítjuk az új tápdús közeget. Könnyebb az új anyagot elhelyezni,ha az edény pereme mentén 5—10 cm hosszúságú ágacskákat vagykéregdarabokat tűzünk le és ezekkel megmagasítjuk az edényt.Különösen alkalmas ez a közegpótlás az egytengelyű Vanda, Aerides,

Phalaenopsis stb. fajok esetében.

d) A régi edényt a gyökérlabda és a közeg bolygatása nélkül lebont juk

(pl. az agyagcserepet kalapáccsal szétütögetjük, a műanyagotszétvagdossuk, de azokat a részeket, ahol a gyökér hozzátapad, rajtahagyjuk), majd elhelyezzük egy nagyobb új edénybe vagy kosárba, ahézagot pedig új ültetőanyag-keverékkel töltjük ki. Hozzáültetés utánváltozatlan helyen, változatlan módon tarthatjuk növényeinket, nemúgy, mint a megbolygatott gyökerű, frissen átültetett, külön kezelendő

példányokat.

Hozzáültetés (kőzegkiegészítés)



101

Broméliák ültetéseés átültetése

Aki a sokkal kényesebb és változatos igényű orchideák termesztőkö-

zegével, ezek összetevőivel, szerkezetével megismerkedett, annaknincs gondja a broméliákkal. Ezek is fán lakó növények, termesztő -

közeg-igényük hasonló, de sokkal kevésbé kényesek rá. A

drótszerűen kemény gyökerek kedvezőtlenebb viszonyokat iselviselnek , és elsősorban a növény rögzítésére, megkapaszkodásáraszolgálnak. A tápanyagfelvételben a friss, élő gyökereknek vanszerepük. Az eredeti termőhelyi viszonyoknak megfelelően atermesztőközeg szerkezetével szemben a legfontosabb követelmény,hogy laza, levegős legyen, és ezt a tulajdonságát 1 — 2 éven átmegtartsa, ne essen össze, emellett savanyú kémhatása az ismételtöntözések ellenére is megmaradjon. A legtöbb bromélia ugyanis 4— 5

pH- jú ültetési közeget kíván. Ilyen a bükklomb, a tőzeg, a fenyőtűkeverékének kémhatása. Ezzel egyúttal jellemeztük a

broméliaközegek szokványos Összetételét/Készítésükkor kevéssékorhadt bükklombot, fenyőtűket, tőzeget, fakérget és habosítottműanyagot keverünk össze egyenlő arányban, ezt lehetőleg egészítsükki lassan oldódó tápanyagokkal, pl. csontliszttel, szaruforgáccsal,vagy az orchideákhoz használatos tápanyagkeverékkel, műtrágyával.A legtöbb bromélia jól tűri a közegbe kevert száraz, érettmarhatrágyát is. A fiatal növénykék számára előnyösebb az apróbb szemcsékből álló,rugalmas közeg, míg az idősebb broméliák jobban érzik magukat adurva szemcsésben. Az ültetőedényt ugyanolyan szempontok alapján választjuk ki, mintaz orchideákét, vagyis inkább lapos, mint mély cserepeket haszná-

lunk. A cserép alsó harmadát jó vízelvezető és megfelelő alsó szellő-

zést is lehetővé tevő cserép- vagy műanyaghab-darabokkal töltjük fel.Az ellevegőtlenedett közegben a broméliafélék mélyebbenelhelyezkedő gyökerei elhalnak, és ezzel egyidejűleg a talajfelszínenkörben új gyökérkoszorú képződik, mely nem hatol be a levegőtlenközegrészbe, hanem felette helyezkedik el. Ezt sose várjuk meg,hanem a közeg szerkezetének állapotától függően időben ültessük át anövényt. Az átültetésre a broméliák kevésbé érzékenyek. Ha a régiközeget lerázzuk, s az újba ugyanolyan mélységig — vagy kissémélyebbre — szorosan beültetjük, különösebb nehézség nélkültovább fejlődnek. Az átültetés bármikor, még bimbós, virágosállapotban is elvégezhető. A legtöbb broméliának aránylag kicsiny agyökérkoszorúja, tehát aránylag nagy méretű növény is jól érzi magátkis cserépben, az átültetéshez ritkán kell lényegesen nagyobb cserepetválasztani. Két olyan csoport van a broméliák körében, amelyeknek eltérő az ül-tetése. Az egyik a majdnem gyökértelen Tillandsia nemzetség. Ezeketáltalában vagy kis ágra, kéregdarabra, vagy két kéregdarab közé erő-



102

Orchideák

ivartalanszaporítása

sítjük, s páfránygyökérbe vagy néhány centiméter hosszú tuja- vagy

fenyőágacskákból készített és összekötözött köteg közepébe ültetünk.Kevés drótszerű gyökerük főleg csak kapaszkodásra szolgál. A másik csoportot az erdőtalajon, tüskökön lakó Cryptanthus nem-

zetség képviseli. Ezek a felülethez közel szélesen, laposan szeretnekgyökerezni. Nevelésükhöz legelőnyösebb a lapos szaporítóláda vagycseréptál, amelyet 3— 4 cm magasan töltünk meg termesztőközeg-ke-

verékkel.

Szaporítás házilag, sarjleválasztás, tőosztás

Az orchideák és broméliák tömegesen ivarosan, azaz a magvetésselszaporíthatok. Ez azonban többnyire bonyolult laboratóriumi felsze-

relést igényel, hosszadalmas, emellett a növénykedvelőnek nincs

szüksége nagyszámú növényre. Viszont a legtöbb orchidea és minden bromélia szaporítható ivartalan úton is: sarjak leválasztásával vagytőosztással. Az értékes mutációk, a tarka levélváltozatok vagy a ter -méketlen hibridek csak ivartalan úton tarthatók fenn és szaporíthatok

el. Vegetatív szaporítással csupán korlátolt számban — és nem isgyorsan — „sokszorosíthatók” növényeink, azonban „amatőr” szinten

ez igen érdekes, sőt egyetlen lehetséges módja az állomány fenn-

tartásának, új példányok nevelésének.

Erre általában az átültetéskor kerül sor. A több tengelyen,

szinpodiálisan növekvő Paphiopedilum stb. idősebb példányainakközépső része lassan elpusztul, és néhány év múlva az oldaliránybanövekvő hajtások maguktól szétválnak 2 —4 részre. Átültetéskor csakaz összefonódott gyökérlabdából kell az egyes új példányokhoztartozó gyökereket óvatosan szétválasztva, húzogatva elkülöníteni.Igen nehéz a Cymbidiumok gyökérlabdájának szétválasztása, atöveket szinte csak erőszakkal és csupán a sűrűn összefonódottgyökerek jelentős részének feláldozásával lehet osztani, ami akövetkező évi virágzást rendkívül hátrányosan befolyásolja. Azösszefüggő vízszintes, kúszó, fás törzsű fajok (Cattleya, Laelia,

Oncidium stb.) sugárszerűen elágazó részeinek különválasztásakorolyan helyen metsszük át a szárat a késsel vagy az ollóval, hogyminden új növényhez kellő számú szárgumó tartozzon. Általábanlegalább három-, de inkább négytagú leveles szárgumót hagyjunkegyütt, így a szétválasztott egyedek továbbfejlődése és virágzásamegfelelő lesz. Átültetéskor az idősebb növények felesleges, régi, de még élő szárgu -

móit eltávolítjuk. Ezek az összefüggő „hátsó” gumók (Rückbulba) — ha van még a tövükön élő alvórügy — jól felhasználhatók szapo-

rításra, néhány év múlva regenerálódnak és virágoznak. Ha ilyen sza-

porításra készülünk, a vízszintes, kúszó szárat célszerű már az átülte-



103

tést megelőző év tavaszán félig vagy egészen átvágni ott, ahol majd ahátsó részt leválasztjuk. Ilyenkor a levágott hátsó rész biztosabban

kihajt a gyökér bolygatása nélkül, és új hajtása is megerősödik. Ha az

átültetéskor levágott „fölösleges” hátsó szárgumókat fólia zacskóba,

nyirkos mohára helyezzük, és világos, meleg helyen felfüggesztjük,néhány hónap múlva a nyugvó szem kihajt, s új gyökerek kezdenekfejlődni. Ezeket új közegbe ültetve és tovább nevelve, szerencsésesetben már egy-két év múlva virágzóképes növényeink lehetnek.

Meg kell említenem egy általam alkalmazott, de alig ismert módszert.Ha csak egyetlen gyökértelen szárgumónk van, állítsuk vízbe, és a vi-zet ne cseréljük rajta. Az életképes gumó kb. fél év múlva rügyet fa-

kaszt, gyökeret hoz a víz alatt. A kellő fejlettség elérésekor beültetjük,néhány hétig fólia zacskóban neveljük, majd mint fiatal növényttovább gondozzuk. Évek múlva új szaporulatnak örvendhetünk azegyébként eldobásra szánt szárgumóból is. Amikor egy nagyobb növény új hajtása túlnövi az edény szélét vagy afelkötözött ágat, egy mellé tett új cserépbe vagy mellé kötözött kéreg -

re átnöveszthetjük az új hajtást. Az új termesztőközegben megka-

paszkodott gyökeres növényrészt vagy a következő évben, vagy csak1 — 2 év múlva vágjuk le az összekötő szárról, és így nyerünk az anya-

növény mellett egy újabb példányt. Számos orchidea különböző részein sarjat f ejleszt. A Dendrobiumokszárgumóinak végén és a szárgumótagok oldalán maguktól is fejlőd-

nek sarjnövények. Hasonlóan maguktól képződhetnek kis sarjak aCalanthe és a Zygopetalum öreg szárgumóinak csúcsán, a vékonyszárgumós Epidendrumok virágszárán vagy a szárgumó oldalán, to-

vábbá néhány Phalaenopsis faj (Phal. lueddemanniana) virágszárán.

27. kép. Dendrobium pha-laenopsis levélhónaljábanfejlődő új növény. Eztvagy hagyjuk továbbfej-lődni az anyanövényen,vagy a szárgumó hozzá-

tartozó darabjával együttlevágva ültetjük, hogy azúj közegben kapaszkodja-nak meg gyökerei



104

Broméliák ivartalan

szaporítása

Ezeket akkor emeljük csak le, ha jól fejlett a gyökérzetük is. Ha a Dendrobiumok levéltelen, több éves szárgumóit levágjuk, egészbenvagy feldarabolva lefektetjük, vagy a Cymbidiumok öreg, levéltelen

bulbáit tőzegmohára helyezve, meleg, párás, zárt helyen tartjuk, ki-

hajtanak. A kis sarjak gyökérképződés után beültetve néhány év alattúj növénnyé fejlődnek. A Macodes elvirágzott, megnyúlt szára lefek -tetve minden szártagból új hajtást hoz, s ezek gyorsan meggyökere-

sednek. Csak megemlítem, hogy alkalmas vegyszerekkelvirágszárdarabkák is sarjhozásra kényszeríthetők. Különösen az érté-

kes Phalaenopsis hibridek szaporítására alkalmazzák ezt a módszert. Az egy tengelyen felfelé növekvő (monopodiális) léggyökeres orchi-deák (Vanda, Aerides, Angraecum) , idős, megnyúlt Phalaenopsis, Va-

nília fajok felkopaszodva az alsó léggyökerek közt maguktól is fej-lesztenek oldalt néhány sarjnövényt. Ezeket akkor választhatjuk le,amikor már önálló gyökerük fejlődött. Gyorsabban szaporíthatok elúgy, hogy a kellő számú léggyökérrel rendelkező felső részt átvágjuk,új közegbe ültetjük. Az alsó részből — amelyen hagytunk még né-

hány levelet — rövidesen előtör két-három oldalhajtás, közülük egyetaz anyanövény gyökerén hagyunk tovább fejlődni, a többit - már sajátgyökérrel — kitörjük és önálló növényekként kezeljük. A fiatal sarjakgondozása eltér az idős növényekétől: kevesebb fényt, több párát, na-

gyobb meleget kívánnak, és nincs szükségük kifejezett pihenési időresem. Lehetőleg csak kis cserépben neveljük őket. Gyakrabban, lega-

lább évente ültessük át (amikor az edényt már kinövik), míg néhányév alatt virágzóképessé fejlődnek.

Az anyatő elvirágzása után a broméliák maguktól is hoznak sarjakat.Ezeket vagy az anyanövényen hagyjuk, és csoportban neveljük, vagyleválasztjuk őket. Az újabb és újabb érdekes tarka levelű, csíkos vagyháromszínű levélváltozatok, a különleges mutációk csak ily módonszaporíthatok. Az egyes broméliafajok változó módon különböző mennyiségben ésnem egyforma időben hozzák sarjaikat. Legtöbbjük csak elvirágzásután hoz 3— 4 sarjat, de vannak fajok (Vriesea imperialis, V.

glutinosa, néhány Tillandsia), amelyek már korán, virágzás előtt szá-mos apró sarjat fejlesztenek a tövüknél. Némelyik (Vriesea splendens,

Guzmania sanguinea) elvirágzás után csak egy sarjat nevel azanyanövény tölcsérének középtengelyében. Ez az anya gyökerén,helyét elfoglalva él tovább. Ezek a fajok csak úgy hoznak több sarjat,ha erre az első sarj óvatos és ügyes kimetszésével kényszerítjük anövényt. Más broméliák úgy késztethetők gyorsabb sarjképzésre, hanem várjuk meg virágzásukat, hanem roncsoljuk a fejlett növényközepét. Ilyenkor megindul a sarjképződés. A legtöbb bromélia a levélrózsa alsó részén vagy a legalsó levelek

hónaljában képzi a sarjakat. Mások (számos Neoregelia, Nidularium,



105

Aechmea) viszont 5 —20 cm hosszan kinyúló, elfásodó száron, azanyanövénytől nagyobb távolságra fejlesztik ki sarjaikat. A Cryptan-

thus sarjai részben a belső levélhónaljakban fejlődnek, sőt egy időmúlva maguktól kiemelődnek. Néhány Cryptanthus, C. bromelioides

és a C. zonatus a föld alatti gyökérszárból is fejleszt sarjat. A Tilland-

siák egy része — a Cryptanthushoz hasonlóan — minden levélhónalj- ból képes sarjnövényt nevelni, mások a tő oldalán körbesarjadzanakés telepet képeznek. Egyesek (Tillandsiafilifolia, T. pulchella) viszont

csak a levélrózsa közepén hoznak egy, esetleg két, az anyatő gyöke -

rén továbbfejlődő sarjat. A sarjakat általában akkor választjuk le, amikor érettek, gyökerüketmaguktól kezdik képezni. Minél tovább hagyjuk a sarjat az anyanö-

vényen, annál gyorsabban fejlődik ki. Sok bromélia (Billbergia) cso-

portosan, felnőtt sarjakkal együtt mutatósabb, mint az egyedül élő példány. A broméliák szára, töve igen életerős, s teljes levélelpusztulás után ishozhat sarjakat. A Vrieseák és rokonaik a szár, a levéltölcsér közepé-

nek elpusztulása után is képesek a levelek hónaljából és a levél törés-

vonalában képződő kalluszból sarjat nevelni. A növény intenzívebb

saijképzésre késztethető, ha a már meglevő sarjakat korán leválaszt juk

28. kép. Broméliafélék sarjképzése. A bal oldali Neoregelia hosszan kinyúló fásszáron, a középső Neoregelia spectabilis sarja az anyatő közvetlen közelében, azzalösszenőve fejlődik. A jobb oldali Aechmea orlandiana sarja mélyről előtörő,görbülő, hosszú száron képződik. (Valamennyi sarj elérte azt a nagyságot, amikorle kell őket választani)



106

róluk. A gyökértelen, fiatal sarjat mindig leszorítva törjük ki, hogy azanyanövény szárszövetéből egy kis rész a tövükön maradjon.Semmiképpen ne vágjuk a majdan képződő gyökérkoszorú felett. Aleválasztáskor keletkezett sebfelületeket mártsuk be faszénporba.Tudnunk kell azonban, hogy ha korán távolítjuk el a sarjakat, többsarjat nyerünk, de lassabban fejlődnek.

Az idősebb, már gyökeres sarjakat végleges termesztőközegükbe ül-tethetjük. A fiatalabbakat ne ültessük túl mélyre, kivéve azokat a fajokat (Cryptanthus), amelyek a száron végig oldalt gyökereznek. Amélyre ültetett növény a levél tövén könnyen rothad.

A még gyökértelen sarjat ne ültessük a korhadó, végleges keverékbe,hanem előbb várjuk meg a gyökérfejlődést. Ehhez vagy tiszta, mosottsóderba dugjuk, esetleg tiszta vízbe állítjuk, és meleg, zárt, párás he-

lyen tartjuk gyökeresedésig (pl. Crypanthus), vagy ellenkezőleg: csakmérsékelten meleg, kissé párás helyen, laza, száraz páfrány gyökér -

ben, vagy légszáraz sóderban üveggel letakarva tartjuk mindaddig,

amíg a sérülés helye beheged, majd új gyökér fejlődik néhány hónapalatt. Ez az utóbbi a biztosabb módszer.

Az epifiták elhelyezése a lakásban ablakpárkányon,vitrinben vagy üyegházban

Otthonunk nélkülözhetetlen tartozéka a virág és az élő növény, deezek csak akkor díszítik a lakást, ha egészségesek, mutatósak, és bele-

illenek a környezetbe. Esztétikus elhelyezésükhöz nemcsak jó érzék re,

hanem — jó kondícióban tartásukhoz — igényeik ismeretére és

technikai segédeszközökre is szükség van.

29. kép. A teljesen levelét

vesztett, holtnak látszó Neoregelia tő is képesmég négy új sarjat nevelni



107

Technikai

segédeszközökés műszerek

A növény elhelyezésekor alapfeltétéi, hogy kellő mennyiségű fénytkapjon, ezért általában az ablak közelében az ablakpárkányra, virág-

állványra, vagy a szobában olyan helyre kerüljenek, ahol még „látjákaz eget”, ahol a természetes, esetleg mesterséges megvilágítás mellett

asszimilálhatnak. Éppen ilyen fontos a folyamatos gondozás, az ön-tözés és a növény igényeinek megfelelő klíma. Sajnos a legtöbb mo-

dern lakásban télen olyan száraz a levegő, hogy az csak néhány, a for -ró sztyeppeken élő, szárazságtűrő növénynek felel meg, mint aSansevieriák és hasonló igényű fajok. Tölcsérében vízzel megél ilyenhelyen jó néhány bromélia is, megteremtve a saját mikroklímáját, éskifogástalanul fejlődik, virágzik. Az orchideákkal más a helyzet,ezeknek megfelelő páratartalomra is szükségük van, s erről legalábbabban a kis térségben gondoskodnunk kell, ahol növényeinket együtttartjuk. (Ismerek ugyan több növénykedvelőt, aki évtizedek ótasikeresen tart orchideákat ablakpárkányon, de igen sok szeretettel,igen gondos kezeléssel éri ezt el.) A legtöbben előbb-utóbb keresnekvalamilyen üvegházat helyettesítő megoldást, ahol a páratartalomeltér a szobáétól.

Tisztában kell lenni azzal, hogy egy kis területen — pl. egy szoba ab-

lakában, vagy akár egy kis üvegszekrénykében — nem tarthatókegyütt a melegigényes ékszerorchideák a fényigényes Dendrobium

phalaenopsisszal és az állandó árnyékot, nedvességet és meleget kívá-

nó Phalaenopsisszel vagy a téli pihenőt igénylő mérsékeltházi

Cattleyával, illetve a hidegigényes Odontoglossumokkal. El kelldöntenünk, milyen hő- és páraigényű növényeket tudunk és kívánunktar tani, és csak ezek köréből válasszunk. Kár volna egy hosszú évekenát nevelt növényt néhány hónap alatt elpusztítani tapasztalatlanságbólvagy figyelmetlenségből. Fontos szempont az is, hogy kis területen több növény férjen elegyütt, és ezek harmonikusan és esztétikusán egészítsék ki egymást.Például legyen köztük télen, tavasszal, nyáron és ősszel virágzó faj,de olyan is, amelynek formája és lombja mindig ízléses keretet ad. Azis lényeges követelmény, hogy kezdetben ne a legkényesebb növénye-

ken tanuljuk meg, mit és hogyan csináljunk, de ne kezdjük a növény-tartást fiatal, fejletlen növénykékkel sem, mert ezek felnevelése sok -kal körülményesebb, mint egy kifejlett, életerős példány gondozása. Akellő fény, hőmérséklet, páratartalom s az egyéb feltételek megte-

remtésére, módosítására és ellenőrzésére elég változatosak a technikai

lehetőségeink, azonban mindig az adottságainkból induljunk ki: van-e

kertünk, van-e állandó meleg szoba vagy télen hűvös helyiség, merrenéznek az ablakok, milyen erős a napfény, mekkora teret tudunknövényeink számára biztosítani, és mi az, amit pótolni, kiegészítenikell. A hőmérő, a nedvességmérő mellett érzékre és állandó tá-

jékozódásra van szükség. A közönséges elektromos fűtőkábel, egy kis



108

Szélesített ablakpárkány,rajta növénytálca

ventillátor, párásító, automata kapcsolók, elhúzható fólia, könnyűműanyag edényzet mind hozzásegít ahhoz, hogy aránylag egyszerűeszközökkel megteremtsük az esetleg még hiányzó feltételeket.

Ablakpárkány. A szükséges fénymennyiséget növényeink leginkábbaz ablakpárkányon vagy az ablak előtt felállított növényállványon

kaphatják meg. Sajnos a modern ablakpárkányok egyre keskenyebbek, emellett az ablakok befelé nyílnak. Hátrányuk továbbá, hogy té-

len a leszálló hideg levegő túlságosan közvetlenül éri növényeinket,éppen a cserepet és gyökereiket hűti leginkább. Az ablak alatt elhe-

lyezett fűtőtestekből feláramló meleg viszont túl erős. Célszerű tehátvagy az ablak közelébe állítható virágállványt vagy az ablakhoz kap-

csolódó, szélesebb virágtartó párkányt készíttetni. Az eredeti és az új párkány között hagyjunk hézagot, hogy az ablakról leszálló hideg le-

vegő a párkány alá folyhasson a padlóra, kikerülve a növényeket. Aszélesített párkány úgy is rögzíthető, hogy az ablak nyitását, a

szükséges szellőztetést ne zavarja, ne kelljen a növényeket leszedni,áthelyezgetni, de úgy is kiképezhető, hogy az ablaknyitáshoz egészé-

ben elfordítható legyen. A virágpárkány ne összefüggő deszkából ké-

szüljön, hanem fa- vagy fémrácsból, amelyre — a növényszükségletének megfelelően — a cserepek alá vagy tányérokat, vagyhomokos víztartó kádat, tálcát helyezhetünk el. A virágpárkány — éppen az epifiták elhelyezésére —jól kiegészíthetőágra kötözött vagy kaspóba függesztett növényekkel. Erre a célra azablak felső szegélyéhez akasztóhorgokat vagy a függönytartóhoz ru-dat, kam pókat stb. erősíthetünk fel, ahonnan a növényeket alig látható

erős műanyag fonalakon, horgászzsinóron vagy bronzdróton



109

különböző szintekbe függeszthetjük. Állíthatunk a párkányra vagy azállványra elágazó fatörzset, vagy ún. epifitaágat, esetleg oldaltar -tókkal ellátott fémrudat is. A több szintben egymás fölött elhelyezettnövények, köztük mélyen lelógó futókkal, ízlésesebb és változatosabb

benyomást keltenek, mint ha az ablakpárkányon katonai sorba állítjukőket. A déli fekvésű ablak nyáron a legtöbb növény számára túl meleg. Adéli napsütés az érzékenyebb leveleket elégetheti, a virágotmeghervasztja. Ha van rá lehetőség, inkább keleti ablakban helyezzükel virágainkat, ez a legkedvezőbb, de a nyugati is jó. A déliablakokhoz árnyékolófüggöny szükséges, amellyel délelőtt 10 ésdélután 3 óra között megvédhetjük növényeinket a káros közvetlensugárzástól. Sok árnyéktűrő növény az északi ablakban érzi jól magát.Egyeseket viszont célszerű az év folyamán vándoroltatni, különösen adéli ablakokból, ahol télen nyugodtan elhelyezhetünk bármilyenfényigényű — még árnyéktűrő — növényt is, de késő tavasztól ezekmár árnyékosabbat kívánnak. Több fajra jellemző, de a broméliákközött különösen sok olyan akad, amelyik nemcsak eltűri a nyári tűzőnapot, de csak teljes napfényben bontja ki szépségét, pompázó színeit.Ilyenek a tarka levelű Billbergiák, a vörösre színeződő Neoregeliák.

Külön kell beszélni a télen fagymentes, de hűvös, világos helyetigénylő növények elhelyezéséről (ilyen sok, nyáron a kertben tarthatómagashegyi orchidea is). Ezeknek jó helyük lehet a dupla ablakokközött, különösen a konyha- vagy a fürdőszobaablakban, esetleg alépcsőházban. Itt a hőmérséklet is megfelelő — bár nagy hidegbenfagyveszélyes —, és a két ablak között a páraviszonyok is kielégítőek.A pihenő növényeket ilyen helyen öntözni is alig kell. Akinek nincskertje, de van erkélye, tavasztól őszig az erkély alkalmas részénhelyezheti el virágait. Mindebből az is következik, hogy milyenfontos a lakásunk díszítésére kiválasztott néhány növénytermészetének, származási helyének, igényeinek ismerete.

Növény állvány. Ahol az ablakpárkány kevéssé alkalmas a növényekelhelyezésére, vagy ahol növénypárkány odaerősítése nem megoldha-

tó, ott készítsünk egy- vagy többszintes növényállványt. Szélességét,magasságát és formáját az elhelyezendő növények méretétől, számá-

tól függően, ízlésünk szerint alakíthatjuk ki. Felső emeletére néhánymélyen lefutó ámpolnanövény kerülhet, a középsőre csoportosíthat juk

a virágzókat, az alsó szinten tarthatjuk az árnyékkedvelő növényeket.

Az állványt lehetőleg fém- vagy favázzal rácsosán képezzük ki. Afüggesztett növények mellett a rácsra kerülők alá alátétet, homokozott

tálcát, víztartó kádat vagy takaró díszcserepet tehetünk, efölött egymásodik rács a páraigényes növények elhelyezésére szolgál. Avirágállvány tetején vagy oldalán a pótvilágításhoz fénycső iselhelyezhető, esetleg olyan ellenzővel felszerelve, amely az utca és a



110

szoba felé felfogja a zavaró fényt. A párkányvirágtartó és a virágáll-

vány készítésekor egyaránt gondolni kell az öntözéstől és a párásítás-tól lecsöpögő vízre. Tehát ahol nem feltörölhető kő- vagy műanyag

padló van, oda helyezzünk el valamilyen vízhatlan anyagból padlóvé-

dő felületet. Jól mutat egy növénycsoport kerámia tálban, kerámia kádban vagyműkő edényben. Ezt akár a padlóra, vagy kissé megemelve a sarokbavagy oszlopra az ablak közelében lehet felállítani. A széles tálakbantöbb növény jól megfér egymással. Miután ezeken nincs alul lefolyó-

nyílás, nem csepegnek, de fenyeget a túlöntözés veszélye, és rossz atalaj átlevegőzése. Ezért célszerű az edény aljára lég- és víztartó tör -

meléket (összetört cserép-, kavics- vagy műanyagréteget) rakni, és

Növényállvány lépcsőfel- járóhoz kialakított rúdból



111

erre helyezni a cserepes növényeket. A köztes teret közömbös, könnyűanyaggal (tőzeggel, lombbal, műanyaggal, esetleg kaviccsal) töltsükki. A felszínét boríthatjuk mohával, vagy befuttathatjuk alacsony,

kúszó növényekkel, pl. törpeszakállal (Helxine). Ha a növényeink

bokrosodnak, terjeszkednek, vagy az egyik megcsúnyul, nem kell azegész tálat újraültetni, bármelyiket kiemelhetjük, kicserélhetjük, vagya térközüket tágíthatjuk. Minél több növényt tartunk együtt, annál jobb mikroklímát alakítanak

ki maguk körül, különösen, ha megfelelő párologtatófelületet ké-

szítünk. A nyirkos sóder, a koksz stb. nagyobb felületen jól párolog-

tat, de a víztartó tálcára helyezett, felfordított virágcserepek is alkal-masak erre a célra, mert jól szívják a vizet, és intenzíven párologtat-nak. A párakedvelő növények a többszörös permetezés mellett azt is

meghálálják, ha egy — a szobalevegő és a növénytér közé húzható — átlátszó függönnyel életterükben időnként megemeljük a páratartal-mat. Ez az aránylag egyszerű megoldás már átmenet az elkülönítettlégterű virágablak, növényvitrin felé. A gyűjteni kezdő növény kedvelő, a kényesebb, egzotikus orchideáksikeres tartására vágyó ember egyre gyarapodó és egyre szebb növé -

nyeinek igyekszik a lehető legjobb körülményeket megteremteni.

Kiugró növényablak családi házban



112

A páraigényesebb növények elhelyezésére (XXIII. tábla) különbözőnagyságú, formájú akvárium, terrárium, bármilyen, párásán tarthatóvivárium vagy nagyobb szobaüvegház, ablakkert készíthető a lehető-

ségtől és az igénytől függően. Kezdhetjük akár egy üveglappal leta -

kart kis üvegkáddal is, amelybe ékszerorchideákat teszünk, de kiala-kíthatunk végül egy családi házhoz kapcsolódó amatőr növényházatis. A sok ötletet és változatot legfeljebb néhány típussal és jó megol -

dások vázlatos ismertetésével lehet érzékeltetni. Nagyobb tér kiképzésére alkalmas a kiugró vagy a lakásba benyúló szélesített virágablak. Külső oldalán célszerű a dupla üvegezés, a la-

kás felé pedig vagy széttolható üvegtáblákkal, vagy átlátszó függöny-

nyel határolhatjuk el a teret úgy, hogy időnként a szoba részévé válik,máskor pedig a száraz szobalevegőtől elkülönített, páratelt tér. A vi-rágablakban igen sok növény fér el. Felállítható benne epifitafa. Felsőrészét célszerű fénycsöves pótmegvilágítással és nyitható felső szel-lőzővel ellátni, alsó felében pedig pótfűtésre lehet szükség. Ezt vagy alakás fűtéséhez kapcsoljuk, vagy külön fűtőtestet szerelünk be. Ki-sebb tér melegítésére automata kapcsolású villanyfűtés a legjobb. Akiszélesített, növényekkel betelepített ablakkert kitűnő megoldás, denem egyszerű. Többnyire már a házépítés idején meg kell tervezni.Készítéséhez hasznos információt nyújt NAGY B. — SZABADI G. — SZÖRÉNYI B.: Ablakkert (1971) c. könyve. Lényege, hogy a kétablaküveg közötti teret — a szobavitrinhez hasonlóan — kiszélesítjük, mélyítjük, ellátjuk párologtatóval, fűtéssel, világítással.A szobavitrinnel szemben azonban az ablakkertben sokkal

kedvezőbbek a fényviszonyok. Eltolható üvegtáblákkal a szoba felőlkezelhető.

Nagyobb növényállomány lazábban rendezhető el üvegezett erkélyen,teraszon, világos verandán vagy a lakás előterében kiképzett télikert -ben. Télikertnek nevezhető terület lehet egy aránylag szűk sáv vagylakássarok, vagy akár a lépcsőház is. Leginkább a családi ház világos

belépője alkalmas arra, hogy helyet adjon a páraigényesebb növény-

gyűjteményeknek, és ugyanakkor a lakásnak is része, tehát közleke-

dési terület marad. Egyes országokban a családi házakhoz szinte hozzá tartozik a ház fa-

lához támaszkodó kis üvegház vagy a lakásból nyíló néhány négyzet-méteres növényház, ahol a legigényesebb trópusi növények mindenéletfeltétele adott. Nálunk is egyre több növénykedvelő talált megol-dást arra, hogy akár fólia házat készítsen, de még inkább tartós kisüvegházban alakítsa ki növénygyűjteményének életterét. Nem min-

denki vágyik nagy gyűjteményre, a legigényesebb növények közül né-hány kiválasztott elfér szobaüvegházban.

Növényvitrin (XXIII. tábla). A legtöbb orchidea és trópusi őserdeinövény páraigényes, tehát a száraz szobalevegőn tönkremegy. Akár -



113

hogy nevezzük azt a kisebb vagy nagyobb üvegfalú, zárt teret, amely-

nek páratartalmát, hőmérsékletét, s ha kell, megvilágítását külön sza-

bályozhatjuk, lényegében azonos szempontok alapján kell megter -vezni és elkészíteni: a megválasztott növénycsoport számára alkalmas

élőhelyet, természetutánzó biotopot kell nyújtania. A készen kaphatóakváriumok, terráriumok adott célra csak ritkán vagy kis átalakítássalfelelnek meg. A növényvitrinben különösen a pótmegvilágítást és aszellőztetést kell megoldani, mivel növényeinknek nemcsak pára,hanem cserélődő levegő is kell. Igen fontos, hogy ezek a tényezőkszabályozhatóak legyenek. Az elmondottakon kívül a szobát dí-szítenie is kell. Mérete és helye ne zavarja a közlekedést, az ablaknyi-tást. Rendkívül megbízhatóak a műszeres automatikával felszereltszobavitrinek, amelyekben távollétünkben is lehetséges a megvilágí-tás, az árnyékolás, a fűtés és a szellőztetés szabályozása. A növényvitrin váza lehet fa is, azonban a befestett szögvasból vagy a

Ablakkert árnyékolóval

Polcrendszerrel készült

növényvitrin, felül fény-csővilágítással



114

valamivel drágább, de könnyű alumínium elemekből összecsavarozott

váz megfelelőbb. Az alsó szinten kell beépíteni a fűtőberendezést ésaz állandó páratartalmat biztosító bádog, alumínium, műanyag vagyzománcozott víztartó kádat, teknőt. A csináltatott víztartó edényre

készíttessünk vízleeresztő toldalékot is. A vizestálca fölé helyezzünkfémrácsot vagy lyuggatott lemezt, esetleg vizébe kavicsot, kokszot,műanyagot rétegezhetünk, sőt víztűrő aljnövényzetet is ültethetünk

bele. A vitrint magasságától függően szakaszokra, alsó, középső ésfelső szintre oszthatjuk, vagy virágablakszerűen kiképezve felálló éslecsüngő növényekkel, függesztett ágdarabokkal vagy beleállítottepifitafatörzzsel alakítjuk át tropikáriummá. Számos lehetőség adódika kiképzésére, mindenesetre a szoba felőli oldalát és a tetejét célszerűeltolható üveglapokból kialakítani, hogy a napi munkához,

szellőztetéshez szabályozhassuk a nyílást. A tetőfedő üveglap legyen

kissé ferde, hogy hidegebb környezetben a lecsapódó pára necsepegjen le, hanem folyjon oldalra. Ha a fedőlap egy üvegből



115

készült, a szellőztetőt helyezhetjük a függőleges oldalfal fölső részéreis. Ettől függetlenül külön alsó szellőztetésről is érdemes gondoskodnioly módon, hogy a lyukasztott alsó szellőztetőnyílás egy lap eltolásá-

val tetszés szerint legyen tágítható, szűkíthető vagy zárható. A vitrin

fűtéséhez központi fűtésről is ágaztathatunk le fűtőcsövet, ilyenkor amegfelelően méretezett, nem rozsdásodó „fűtőkígyót” szabályozható,lezárható szűkítővei kell ellátni. Kis tér fűtéséhez nem költséges avillanyfűtés. Megoldható szigetelt talajfűtő kábellel, rézcsövekben el-helyezett fűtőtestekkel, vízálló akvárium-fűtőtesttel. A kivitelezéstazonban mindenképpen szakképesített villanyszerelővel végeztessük!Gondoskodni kell az érintésvédelemről és a földelésről is. Meghibá-

sodás esetén életveszélyes lehet a 220 voltos áram a vizes, párás tér - ben. Ezért biztonságosabb egy transzformátor közbeiktatása, amivel afeszültség 12 vagy 24 voltra csökkenthető. A fűtőtest melegítheti akádban a vizet vagy a nyirkos talajt. Sokkal egyszerűbb megoldás afémkád alatt kialakított melegítőtér. Ezenkívül egy kisebb, esetlegventillátorral összekötött légmelegítő is használható. A fűtésre kis fű-

tőtest, sokszor egy villanykörte is megfelel, hiszen a szobában a hő -

veszteség csekély, és a kívánt hőkülönbség legfeljebb néhány fok. Haaz átszellőzést kis ventillátorral oldjuk meg, célszerű a beszívottlevegőt melegíteni, majd akár vízen átbuborékoltatva, akár nedves fe-

lülettel érintkeztetve párával telíteni. Erre a célra kis méretű ablak -ventillátorok vagy autóventillátorok megfelelőek. Ezeket helyezzük aszobaüvegház mellé, és forgássebességét szabályozzuk ellenállássalvagy potenciométerrel, hogy ne legyen túl erős a légáram. A vitrinbe

befújt levegőt ütköztetve vezessük be, hogy szétterjedjen, az ellen-

oldalon pedig alakítsunk ki egy szűkíthető, tágítható nyílást, amelyena megkevert levegő egy része távozhat. Készíthetünk légaknát is, ezenát a levegő nagy része állandóan visszakering. A levegő nedvességét,hőfokát és mozgássebességét a kívánt határok között magunknak kell

beszabályozni. A növényvitrinhez tartozó villanykapcsolókat,műszereket, transzformátorokat és egyéb elektromos berendezéseket a

párás tértől teljesen elkülönítve lehetőleg úgy helyezzük el, hogy senedvesség ne férjen hozzájuk, se a látványt ne zavarják. A szobavitrin

hosszúsága 0,5 vagy akár 2—3 m is lehet, a mélysége azonban nelegyen kevesebb, mint 40 cm, és ne több, mint 80 cm. A magasságalegfeljebb 2 m, ez kezdődhet kevéssel az ablakszint alatt. A rálátás ésa szükséges manipulálás miatt indokolt a méreteket szűkíteni. A vitrinalsó szintjén, a legalább 10—15 cm mély víztartó felett helyezhetjükel a Cryptanthust, a Paphiopedilumot, a levéldíszorchideákat, a színeslevelű Marathát, a flamingóvirágokat és a felkúszó filodendronokat.A broméliák és orchideák többségét a középső és a felső szintekenhelyezzük el, ahol az állandó pára ellenére talajuk időszakoskiszáradása, gyökereik légcseréje jobb. A fölső szinten akár



116

hónapokon át elkerülhetjük a pihenő növények öntözését. Csak ilyenmódon lehet az igazán szép, de pihenésigényes Cattleyák, Dend-

robiumok stb. évi ritmusát és a félig száraz, nyirkos, de levegős talajt biztosítani. Az alsóbb szinteken az öntözés és a lecsepegő víz miattolyan növényeket tartsunk, melyek a talajnedvességet igénylik, tűrik.

Növényház, üvegház (XXIII. tábla). A modern kertészeti nagyüzem, akorszerű üvegházépítés külön szakma, amelyet tervező kertészmér -nökök, klímaberendezésekkel foglalkozó szakemberek művelnek, sakiktől érdemes szaktanácsot kérni. Azonban az egyetlen növény vagynövénycsoport igényeit automata berendezésekkel kielégítő,munkaerő-megtakarításra és gazdaságosságra épülő monokultúrásnagyüzemi termesztőház merőben eltér a növénykedvelő üvegháztól,amelyben a növénygyűjtő sok orchidea- és broméliafajt tart csüngőkúszónövényekkel és páfrányokkal együtt, s harmonikusan, hasznosankíván kitölteni minden kihasználható sarkot és szintet. Az egyéninövényházban nem törekszünk minimális munkaidővel elérhető ma-

ximális hozamra, nem számítjuk négyzetméterre a ráfordítást, a ho-

zamot és a hasznot, hanem minél több érdekes növényt gyűjtünkössze, esztétikus összhangot kívánunk teremteni. Bevált, pontos ter-

mesztési előírások helyett kísérletezünk. A mi növényházunkban több,különböző igényű növény számára kell megtalálnunk a legkedvezőbbhelyet: hol több vagy kevesebb a fény, melyik érzi jól magátmagasabban, melyik szeret alacsonyabban lenni. Az árnyékolást, aszellőztetést, a fűtést, a pótvilágítást úgy kell beállítani, hogy egyazonházacskában — esetleg függönnyel lazán elkülönített részében — a

legkülönbözőbb klímaviszonyokat lehessen létrehozni. A kis növény-

Talpmelegítéssel fűtött,fóliával takarható kis nö-

vényszekrény



117

házban megtalálható a hűvös, a mérsékelt és a meleg hely egyaránt. Gyakran egy méterrel arrább, a parapet alatt, vagy felül, a tetőgerin-

cen kedvező a klíma az egyik vagy másik növénynek. A növény ked-

velő, a gyűjtő állománya állandóan változik, de terjeszkedik is. Nem-

csak a növény lesz terebélyesebb, de állandóan újakra leszünk kíván-csiak, tehát ezeknek is helyet kell hagynunk. Legjobb a kis üvegházata lakóházhoz hozzáépíteni, így a víz, a villanyáram, a fűtés átvezethe-

tő, a kettő közötti fal azonban legyen vízszigetelt. A legkisebb üveg-

házban is legyen belépő és munkaasztal. Az amatőrházban a kavicsos,

homokos föld előnyösebb, mint a betonpadló, mert ez ugyankönnyebben takarítható, de vagy túl lucskos, vagy gyorsan felszáradés nem egyenletesen nyirkos, mint a föld. A kis házak egyik gondja, hogy nyáron, erős napsütésben könnyen túlmelegednek. 40—45 °Cfelett pedig már a legtöbb trópusi növény levele néhány órán belülkárosodhat. A nagy hő csak részben ellensúlyozható szellőztetéssel,ilyenkor öntözéssel, párologtatással elvont, ún. rejtett hővel lehet atúlzott hőmennyiséget elvezetni. A növényeket azonban nem szabadállandóan öntözni, permetezni, tehát a padlóról és más felületekrőlkell vizet párologtatni. A ventillátor kis térben szinte fontosabb éshasznosabb, mint nagy üvegházban. Nemcsak a hőszabályozáshoz ésa párakülönbségek kiegyenlítéséhez nélkülözhetetlen, de — a sűrűnövényállomány mellett — a légcserében is igen fontos. A fűtésiköltségeket és a hőveszteséget csökkenti a dupla üvegezés, ugyanis akét üveg között az 1 — 2 cm-nél nagyobb légrés a legjobb hőszigetelő.

Nyugodtan használhatunk homályos drót- vagy katedrálüveget, mert amegtört, diffúz fény az epifitáknak kedvezőbb. Az említett néhányfontos szemponton kívül a továbbiakban nem térhetek ki részletesen anövényházak építésére, erről — ha igényli — kellő szakirodalom állaz olvasó rendelkezésére.

Epifiták kísérő növényei

Az orchideák és a broméliák igen lassan nőnek, nem terjeszkednek, ez

előny is, hátrány is. Az orchideák többsége csak a virágzás idejénszemet gyönyörködtető. Ezért ahhoz, hogy a növényegyüttes egészévben díszítsen, szükség van más növények alkotta keretre, buja hát-térre. Ezek egyúttal párásítanak, így kiváló mikroklímát teremtenek.Az ablakpárkányra vagy a vitrinbe olyan kísérőnövényeketválasszunk, amelyeknek életfeltételei hasonlóak fő növényeinkével,emellett harmóniát is teremtenek. Lehetnek köztük kúszónövények,csüngő ámpolnanövények, az alsó szinten laza vagy puha és tarkalevelű aljnövényzet. Ezek formájukkal, változatos színeikkel,tarkaságukkal látványosan, hangulatosan egészítik ki az epifitákat.

A kísérőnövények választéka óriási, de a növényegyüttesbe mindig



118

olyanok kerüljenek, amelyeknek a környezeti igénye megfelelelhelyezésünknek. így más növények kívánkoznak a meleg, mások ahűvös szoba ablakpárkányára és mások a párás vitrinbe.

Valamennyi kísérőnövény bemutatására e könyv keretei között nincsmód, ám számos szakkönyv foglalkozik részletes ismertetésükkel. Aformaváltozatosságban páratlan páfrányok szinte nélkülözhetetlenek

az epifiták közt. A mintegy 6000 páfrányfaj közt minden környezetbe

illő akad. A csipkepáfrányok ( Adianthum ) és a fészekpáfrányok(Asplenium) vitrinbe alkalmasak, az Aspidium, a Cyrtonium, a

Blechnum és a Nephrolepis fajok ablakpárkányra valók, függesztvehelyezzük el az agancspáfrányt (Platicerium).

A kontyvirágfélék ( Araceae) felleveles torzsavirágzatukkal és széles,díszes leveleikkel a trópusi őserdők jellegzetességei. A 2000 faj közt

igen sok az alkalmas kísérőnövény. Tartós és szép virágú néhány fla -mingóvirág (Anthurium), számos kúszó- vagy ámpolnanövény köztválaszthatunk (pl. Scindapsus, Philodendron, Syngonum), természeteskísérő sok mutatós szobanövény: Dieffenbachia, Aglaonema és a pá-

raigényes Caladium.

Kitűnő ámpolnanövények az epifitákhoz a pozsgásan húsos levelűCeropegia fajok, a kaktuszokhoz tartozó, fán élő Rhipsalisok. Igény-

telen kúszó a Ficus stipulata számos beszerezhető változata, a borosttyán- (Hedera) fajok változatai, a borsfélék ( Piper) közülkedveltek a melegigényes kúszó fajok stb.

Ceropegia woodii



119

2. táblázat. Kísérő növények csoportosítása

Szobában is Páraszekrényben

Epifitaágra alkalmasak Rhipsalis fajok. Adianthum fajok,

Cero e ia fa ok Davallia fa ok a ancs áfrán ok Pteris fa ok (Platycerium fajok) Polypodium fajok

Felkúszók vagy lelógó Philodendron scandens Philodendron suri-

ámpolnanövények Scindapsus (= Raphi- namense, Ph. anderea-

dophora) aureus, num,S. pictus ’Marble Queen’ Cissus discolor,Ficus stipulata, Piper ornatum,F. rubiginosa Gynura scandens, G. au-Syngonium podophyllum

Hedera helix ’Gloire deMarengo’

Hoya carnosa var.variegata Muchlenbeckia

complexa

rantiaca

Sűrű, alacsony alj Helxine soleirolii Maranta leuconeura var.

növényzet Peperomia caperata kerchoviana és M. 1, var. Hebe fajok massangeana,Aglaonema costatum Fittonia argyronuera,Pilea cadieri Selaginella fajokScilla violacea

Ophiopogon jaburan

Episcia cupreata

Díszes, tarka aljnövény Aglaonema treubii Calathea ornata, C. bi-

zet, de magasabb termetű és egyéb Aglaonema fajok noti,

Begónia masoniana Dracaena godseffiana,Oxalis hedysarcoides Codiaeum variegatumSauronatum guttatum Bertolonia maculata

Szép virágúak Sanitpaulia ionantha,

Anthurium scherzerianum,A. andreanum,

Spathiphyllum

floribundum

Gloriosa rothschildiana

Igen nagy méretűek pálmafajok, Anthurium crystallinum

Strelitzia reginae,

Monstera deliciosa,

Ficus fajok,Dieffenbachia fajok,

Cordyline fajok,

Dizygotheca elegantissima,

Dracaena fajok *

Caladium fajok



120

arantha leuconeura

Az aljnövényzetben igen nagy a választék, a páraigényes Marantha,

Calathea, Selaginella, Bertolonia, Fittonia, Begónia fajok közt azértnehéz a választás, mert sok a rendkívül szép levelű faj. Kevésbé páráshelyre valók a Helxine, a Peperomia és a Pilea fajok.



121

Betegségek, kártevők, növényvédelem

A fán lakó növényeknek szerencsére sokkal kevesebb az ellensége éskártevője, mint a többi dísznövényünknek vagy a vadon élőknek. Azepifiták a nálunk legtöbb bajt okozó növényellenségekre alig fogéko-

nyak. Különösen vonatkozik ez a broméliákra, amelyek — az egész

f iatal növénykéktől eltekintve — igen ritkán betegszenek meg, vírus-fertőzésükkel gyakorlatilag nem kell számolni, a baktériumokra nemérzékenyek, gombás betegségük is ritka, és állati kártevők sem igenkárosítják őket. Az orchideákat már több veszély fenyegeti, és kieme-

lendő, hogy rajtuk a kártétel hatása csak igen lassan és későn jelent-kezik, s csak akkor vehető észre, amikor már nagyon előrehaladt. Haegy növény szárad, nem fejlődik, először élettani hibára gondoljunk,

ez sokkal gyakoribb ok, mint a betegség vagy az állati kártétel. Ezttalajcserével, a fényviszonyok változtatásával, jobb öntözővízzel,

párásítással, esetleg a trágyázás módosításával gyakran kiküszöböl-

hetjük. A helytelenül gondozott, élettanilag károsodott növények fo-gékonnyá válnak a betegségekre, a kártevők is ezeket támadják meg.Baktérium, gomba többnyire csak a már amúgy is legyengült növénytfertőzi. A rosszul kezelt, „elkényeztetett” vagy túltáplált növényekolyan kórokozóktól is megbetegednek, amelyekkel szemben az egész-

séges, edzett növényállomány közömbös. Találóan írta DOMOKOS

BORBÁLA, hogy a broméliák legfőbb ellensége az ember, ha gondatlan,figyelmetlen, elhanyagolja az alapvető tennivalókat. A legjobbmegelőzés tehát a megfigyelés, az élettanilag egészséges feltételekmegteremtése, a növények edzése, gondozása. Könnyebb a kezdődő

bajt vagy betegséget megszüntetni, ha időben felfedezzük. A gazdaszeme hizlalja a jószágot; a rendszeres átvizsgálás egészségben tartja.A csupán importnövényekkel bekerülő, különleges trópusi kártevőket

és betegségeket a régebbi szakkönyvek részletesen ismertették. Ezektöbbsége azonban ma már érdektelen, mert életkörülményeikkülönlegessége folytán tartósan nem honosodtak meg. Újabb kártevők

behurcolására pedig alig kell számítani, hiszen a növények beho-zatalához a külföldi ország növényegészségügyi bizonylatán, engedé-

lyén kívül hazánkban behozatali engedély és az importszállítmány

növényegészségügyi ellenőrzése is szükséges. Bárhonnan szerzünk be

azonban új növényt, lehetséges, hogy észre nem vett, rejtőző kártevők



122

30. kép. A helyi túlmele-gedés okozta — már be-száradó — napégés árnyé-kolás nélkül tartott Catt-leya levelén

kerülnek hozzánk. Az új növényeket jó néhány hétig tartsuk a többitőlelkülönítve, gondosan figyeljük és vizsgáljuk meg, mielőtt növény-

együttesünkben végleges helyükre tesszük őket. Növényvédő szerekrendszeres használatára kisebb és egészséges állomány esetén alig van

szükség. Ha mégis vegyszeres kezelést alkalmazunk, csak a beváltszerekből válasszunk és újat új növényen igen óvatosan próbáljunk ki,nehogy jóvátehetetlen kárt okozzunk. Előfordulhat, hogy ártal-matlannak ismert szerre csak a fejlődő bimbó vagy a virágok érzéke-

nyek.

Állandó figyelmet kell fordítani az olyan állati kártevők elszaporodá-

sának megelőzésére, amelyek az ültetőközeggel (mohával, páfrány-

gyökérrel, fakéreggel) szinte elkerülhetetlenül bekerülhetnek. Ügyel-

nünk kell azokra a szabadban elég általánosan elterjedt károsítókra(tetvekre, csigákra, pincebogarakra és egyéb ízeltlábúakra), amelyekakár a nyitott ablakon át is bejutnak. Ezek csak akkor nem okoznak

jelentős kárt, ha időben felfedezzük őket, még kevésbé akkor, harendszeres időközökben ún. megelőző vegyszeres védekezést



123

Gombás

megbetegedések

alkalmazunk ellenük. Az orchideák környezetében célszerű legalábbnegyedévenként egyszer csigairtót kiszórni és a növényekreveszélytelen rovarirtó szert permetezni akkor is, ha semmi kártételtnem észlelünk. A növényvédő szerek rendszeres alkalmazása ilyenkor

csak megelőzés ugyan, de nagyon kellemetlen meglepetésektől óvhatmeg bennünket. Ha valamelyik növényünk megbetegszik, sérül, nem mindig egyszerűmegállapítani, melyik kórokozó vagy kártevő okozta. A csigák, aszázlábúak, a levéltetvek, a pajzstetvek többnyire könnyen felismer -hetők. A többi kártevő azonosságának megállapításához viszontgyakran lehet szükség szakemberre, még akkor is, ha a kártétel meg-

jelenési formájából nagy valószínűséggel következtethetünk okozójá-

ra is. Ehhez, s egyúttal a legalkalmasabb szer kiválasztásához is azegyetemek, a főiskolák, a növényvédelmi laboratóriumok vagy a ker -tészetek szakemberei nyújthatnak segítséget.

A gombás betegségek az egészséges epifiták körében nem okoznakkülönösebb gondot. Terjedésüket elősegíti az állandó pára, a túlzottmeleg, ezért a legjobb megelőzés az amúgy is indokolt takarékos ön-

tözés és a felületek időszakos leszárítása, a szellőztetés, illetve zárttérben a levegő mozgatása. A rothadást többnyire a Fusarium gombák (F. oxysporum, F. solani),

a Phalaenopsison a F. roseum, a gyökérrothadást pedig a Phytophtorasp., a Cylindrocarpon radicicola okozzák. A száron és a szár alján

előfordul a Sclerotium és a Rhizoctonia. A magoncok dőlését, feketetőrothadását a Pythium ultimum vagy más rokon faj okozhatja. Tünetekivilágosodó foltként jelenik meg a levélen, azután puha rothadásbamegy át. A gyökér Fusarium gombái az idősebb Phalaenopsist ritkábban, aCattleyákát valamivel gyakrabban támadhatják meg. A gyökerekelszíneződnek, elhalásuk lassú, akár egy évig is eltarthat. A fertőzöttnövény átvágott gyökerén vörös színű gombagyűrűt, majd a felületenrózsaszínes spóratartó tokokat figyelhetünk meg. A beteg gyökerekeltávolítása és a megfelelő hígítású gombaölő szer alkalmazása után,

új, jó talajba ültetve az ilyen növény megmenthető. Fusarium, Py-thium, Rhizoctonia, Thielaviopsis faj okozta palántadőlés ellen — amely broméliamagoncokban gyakran okoz jelentős kárt — legjobb

az orthocidos (0,2%) öntözés kéthetenként vagy a chinosolos fertőtle-

nítés (0,1%) mellett az egész fertőzött terület eltávolítása, kiemelése.A gyökérnyak táján jelentkező, a növény pusztulását okozó rothadá-

sos betegségeket átültetéssel és a növények kezelésének megváltozta-

tásával szüntethetjük meg. A sérült és metszett sebfelületeket faszén-

porral kezeljük. Általában több fény, kevesebb öntözés és pára, a nö-

vények esti leszárítása javasolt. A gyökérrothadás elleni vegyszerek

közül az orchideák a Zinebet (0,2%) és a Fundazolt (0,05%) jól tűrik.



124

Rozsdagombás megbe-tegedés levélen és

szárgumón

Baktériumos betegségek

A levélfoltosságot, a barnás, feketés foltokat (az ún. fenésedést) kü-

lönböző, főleg Phytophtora és Pythium fajok, valamint a

Colletotrichum és Gloeosporium fajok okozzák Cattleya, Laelia,

Odontoglossum és Zygopetalum levelein. A tünetek vizes, világos,elkülönülő foltokban jelentkeznek, ezek beszáradva megfeketednek,közepükön narancsos spóratömeg képződik, s a szárgumókon isfeketés lakkszerű foltok láthatók. Dendrobium és Cymbidium levelek

fonákján a Fusarium gombák világosbarna foltot okoznak, sötétebb barna széllel. Az új hajtásokon, Cattleya és Oncidium orchideafajok

levelén a Cercospora gomba fertőzése nyomán aranybarna, spórából porzó, rozsda barna foltok jelentkezhetnek.

Igen nyirkos, levegőtlen, zárt térben a puha virágokon és szárakonfelütheti a fejét a szürkepenész is (Botrytis cinerea). A leküzdésére a

gombaölő szer (pl. 0,2% Orthocid) mellett elsősorban a szellőztetés, aventillátoros levegőzés javasolt. A gombás levelet vágjuk le, égessükel, mielőtt a spórák szétszóródnának.

Szerencsére ritkán, s csak néhány Phalaenopsis, Cattleya,

Odontoglossum és Paphiopedilum fajon jelentkeznek. A

Paphiopedilum callosum viszont fogékony rájuk, különösen ahibridek. A rothasztó kórokozó többnyire Pseudomonas vagy

Erwinia. A leveleken, a csúcson vagy elszórtan vizesen fellazuló,szabálytalan alakú, világos, majd sötétbar na foltok jelennek meg,

amelyek megbámulnák és igen gyorsan ter jednek át a gyökérnyakra

is, végül az egész gyökér elrothad. A tennivaló ilyenkor a beteg



125

Vírusos betegségek

növények elkülönítése, viszonylag szárazon tar tása. A betegségekhelyi kezelésére a fertőtlenítőszerek nem sokat érnek, esetleg kaptánhatóanyagú szerek és antibiotikumok jöhetnek szóba. Megelőzésreigen ajánlott a sarj és a gyökér sérült felületeinek szénporos kezelése.

A vírusok közismerten a legkisebb méretű kórokozók, s csak élőlény-

ben képesek szaporodni. A nagyüzemi monokultúrában az orchideáklegveszedelmesebb ellenségei, mert a fertőzés alig felismerhető, ígykönnyen széthurcolható, és nem lehet ellene megnyugtatóan védekez-

ni. A növénykedvelőket, -gyűjtőket kevésbé fenyegetik a vír usok,

nem minden faj érzékeny a fertőzésre, és ha visszaveti is egy-egy pél-dány növekedését vagy virágzását, az első támadást kiheverő növényszámunkra vírusosán is használható marad. Ha tisztában vagyunk avírusok terjedési lehetőségeivel — ami ritkábban rovarral, többnyire

azonban az ember vágóeszközével történő átvitel —, és fertőtlenítjükaz eszközöket, úgy tovaterjedésük a gyűjteményben megakadályoz-

ható. A vírusos növény megsemmisítése csak üzemi monokultúrábanindokolt.

Az orchideákat leggyakrabban a cimbidium mozaik vírus és a do-

hány mozaik vírus támadja meg. Az egyik általában csak a levelekhosszanti, fekete vonalkázottságában mutatkozik, a másik mozaikvírus virágszíntörést okoz, ez legfeltűnőbben a Cattleyákon jelentke-

zik. Kórokozó még az odontoglosszum gyűrűsfoltosság vírus is. Atünetek a növényfajtól és a környezeti feltételektől függően elég

változatosan jelentkeznek, vagy esetleg nem jelentkeznek, tehát afertőzés tünetmentes is lehet. Éppen ezért behurcolásával szembenszinte tehetetlenek vagyunk. Ha jelentkezik tünet, a legjellemzőbb alevélzöld kivilágosodó foltossága vagy csíkossága, amely későbbfeketés, hosszanti csíkokká alakul. Ehhez társul a régebbi szárgumókfelpuhulása, majd elpusztulása. Előfordul a virág színtörése vagyalakjának deformálódása is. A vírusok csaknem mindenorchideanemzetséget fertőzhetnek, csak a Paphiopedilumokat nem.

A vírusfajok azonosítása nehézkes, bár elektronmikroszkóppal,szerológiai próbákkal megoldható, leginkább az erre érzékeny fiatal

tesztnövényekkel diagnosztizálhatok. Ezek a szövetnedvvel fertőzve 1-2 hét alatt jellegzetes elváltozást mutatnak. A vírus csak élő szö-

vetben szaporodik, de beszáradva igen hosszú ideig életképes marad.Terjeszthetik levéltetvek, más rovarok vagy csigák is. A kertészeti

gyakorlatban azonban többnyire a szövetnedvvel szennyezett vágóesz-

közzel kerül át egyik növényről a másikra. A tövek osztásakor vagyátültetéskor kézzel, cseréppel vagy vízzel is átvihetjük a vírust. A ví-rusos növényt nem tudjuk meggyógyítani. Vagy megsemmisítjük ,vagy lehetőleg elkülönítve tartjuk, hogy a többiekre ne terjedjen át afertőzés. A vágóeszközöket még akkor is fertőtleníteni kell vegyszer -

rel, ha nem tudunk vírusfertőzöttségről. Erre a célra 10%-os trisóoldat



126

Állati kártevők

Atkák

(trinátrium-foszfát), glutaraldehid és jodophor vagy a kés lánggal valófertőtlenítése a legmegfelelőbb.

A gombás és a baktériumos fertőző betegségeket egészséges növény-

tartással többnyire beavatkozás nélkül elkerülhetjük; az állati kártevőkazonban elkerülhetetlenül gondot okoznak. Bekerülnek a ter -mesztőközeggel, nyáron berepülnek vagy bemásznak a nyitott abla-

kon. Csak állandó figyelemmel, ellenőrzéssel, sőt megelőző vegysze-

res védekezéssel lehet kártételüket megakadályozni. Az ízeltlábúakkörében van néhány orchideákat károsító atka, rovar, főleg tripsz éstetű, amely gyakori. A legtöbb gondot a pajzstetvek okozzák, ezeknemcsak az orchideáknak, hanem az összes kísérő növénynek, sőtmég a broméliáknak is veszedelmes ellenségei. A növényeken megte-

lepedő kártevők mellett legalább olyan veszedelmesek a gyökereket és

a virágokat megtámadó csigák, ászkarákok, ezerlábúak és másízeltlábúak is. Valamennyi kártevőt részletesen felsorolni és meg-ismerni a növényvédelemmel foglalkozó szakember feladata, akinek asegítségét kétes esetekben a baj megállapításához és a védekezéshezegyaránt érdemes igénybe venni.

A vöröspók néven is ismeretes takács- vagy szövőatkák(Tetranychus sp., Brevipalpus sp.) barnás, sárgás, esetleg vörösszínűek, mindössze kb. 0,5 mm hosszúak, tehát szabad szemmel éppen csak észrevehető, pókszabású állatok. Főleg a puha levelű

növények, orchideák levélfonákán szívogatnak. A levelekszürkéssárgásan elszíneződnek, majd lehullanak. Szárazabb, alig páráshelyen nagyon elszaporodhatnak. A Tarsonemus fajok elsősorban atúl párás környezetben szaporodnak el, ilyenkor a növekvő gyengébbrészeken, a szívleveleken károsítanak, a virágszár szívogatásakövetkeztében a szár görbül és a szir mok torzulnak.

A virágot megtámadó atkák ( Hemitarsonemus és Brevipalpus sp.)

leggyakrab ban párásán tartott Paphiopedilumokon okoznak virágszár -és bimbótorzulást, végül azok száradását. A gyökératkák ( Rhizoglyphus sp.) a gyökerek másodlagos károsítói.

Olyankor pusztítják a gyökereket, ha előzőleg már más kártevő sérü-lést okozott (pl. gyászszúnyogok lárváinak roncsolása után) elsősor -

ban tőzeges vagy tőzegmohás közegekben. Az atkaölő vegyszerekmellett az elhalt gyökerek eltávolításával, az egészséges gyökerek le-

mosásával védekezhetünk. Az atkák ellen speciális atkaölő vegyszerekkel permetezzük vagy für -dessük le a megtámadott növényeket. A szerek nem veszélytelenek. Aszóba jövő készítmények: Phenkapton (0,05— 0,2%), Tedion V — 8

(0,2%), Bi 58 EC (0,1%). Ha csak egy növény atkás, más hőmérsékle-

ten, szárazabb levegőn tartva, vattával hetenként letörölgetve esetleg

megszabadítható tőle.



127

Rovarok A gyászszúnyogok (Sciara sp.) apró, muslicaszerű kétszárnyú rova-

rok. A lárvák csak kb. 0,5 mm hosszúak, színtelenek, fejük fekete,nehezen észrevehetőek. Nemcsak a mohás szerves talajt fogyasztják,hanem a gyökereket is roncsolják, és ezzel utat nyitnak a gyökérkáro-

sító gombák, atkák vagy más mikrobák behatolásához. A mohás ta-lajba ültetett orchideák, különösen Paphiopedilumok és aCryptanthusok, fiatal Tillandsiák és más broméliák gyökérpusztulásátokozhatják. A kártétel nem feltűnő, de kiirtásuk sem könnyű, mert a

lárva a talajban alig elérhető. A felületek rovarirtó porozószerrel tör -ténő porozásával vagy rendszeres ismételt permetezésével (pl.Foszfotion) a repülő egyedek még peterakás előtt elpusztíthatók. Errea célra azonban jobban beválik a párologtatólapok formájában kap-

ható DDVP folyamatos párologtatása vagy az aeroszolos Unifosz-6

alkalmazása. A tripszek ( Thysanoptera sp.) kb. 1 mm-es, kicsiny rovarok, kifejlettállapotban 2 pár rojtos szárnyacskával. Az apró állatkákat vagy lár -váikat nehéz észrevenni. Jelenlétüket, elszaporodásukat a levelekezüstös csillogása és a torzuló bimbókon, rügyeken szívásnyomok jel-zik. Az egészséges növények általában ellenállóak. A kártevő ellen alevelek letörölgetésén kívül foszfátészter -készítményekkel (Foszfo-

tion 0,2%) és szisztemikus szerekkel védekezhetünk. A levéltetvek ( Aphidae ) közül több nemzetség számos faja támadhat-

ja meg a puhább levelű orchideákat. Elsősorban a friss hajtást és a bimbókat szívják. Meglepő hirtelenséggel jelennek meg a legfrissebbhajtásokon, a puha leveleken, a zsenge bimbókon (Cattl eyán,

Dendrobiumon és Cymbidiumon), könnyű őket észrevenni. A szívás-

hely környékén keletkező sárgás, majd sötétedő gyűrűs folt még fel-tűnőbbé teszi károsításukat. Másodlagos kártevőként megjelennek ahangyák és a korompenész is, amelyek a cukros váladékon szapo-

rodva elcsúfítják a leveleket. A kísérő növényeket is nagymértékbenveszélyeztetik. Bármelyik alkalmas rovarirtó szerrel védekezhetünkellenük permetként vagy ködként kijuttatva (pl. Malathion), de meg-

felelő pl. az emberre nem mérgező piretrum* és kvasszia is.

A pajzstetvek ( Coccidae ) barna pajzs alatt, állandó helyen megtele- pedő, később már nem mozgó állatkák. A kemény levelű orchideákonis jelentős kárt okozhatnak, ha nem vesszük őket időben észre. Egyesfajok broméliákon is megtelepednek. A hozzájuk közel álló, szinténszipókás gyapjastetvek ( Pseudococcidae ) nemcsak a növény nedvétszívogatják, hanem életfolyamataira károsan ható toxikus anyagot istermelnek. A gyapjastetvek nevüket annak a fehér, lisztszerű, gyap jas,

viaszos, habos védőanyagnak köszönhetik, amely alatt meghúzódnak. A pajzstetvekkel ellentétben életük túlnyomó részében mozgásképe-

sek, és csak részben telepednek meg a levelek fonákán, többnyire a

* A kereskedelemben aeroszolos palackban is kapható.



128

legelrejtettebb résekbe, redőkbe és száradó levelek alá húzódnak.

Valamennyi pajzstetűfaj károsítását kísérheti a mézes váladékon el-szaporodó korompenész. Több mint 25 pajzstetűfaj élősködhet or chi-

deákon. Ezek egy része fajlagos, más része sokgazdás. A broméliákat

károsító pajzstetvek többsége csak ezekre a növényekre specializáló-dott, más növényre nem megy át. Leggyakrabban károsít a Diapsis

bromeliae. A tömegesen megjelenő, könnyebben észrevehető sok gaz-

dás — a páfrányon, a Diejfenbachián, az Aglaonemán és más kísérőnövényeken is igen gyakori — pajzstetvek az orchideákat kevésbékárosítják, mint a kisebb méretű, rejtettebb életmódú és elhelyezke-

désű speciális fajok. Ezek kártételét sokszor már csak a növény lan-

kadása, pusztulása árulja el. A védekezés nem könnyű, a legfontosabb

a rendszeres megfigyelés, megtelepedésük felfedezése. Kisfokú fertőzés esetén a növényről a pajzstetveket kihegyezett pálci-kával, kefével, késsel, vattával letörölgetve mechanikusan is eltávolít-hatjuk. Ilyenkor a növényt alaposan vizsgáljuk meg, a réseket tárjukfel, az elszáradó hüvelyeket bontsuk le. A műveletet 1—2 hét múlvamegismételve egy-egy elkülönített növényt teljesen megszabadítha-

tunk a károsítóktól. Természetesen közben figyeljük meg a környezőnövényeket is, hogy nem telepedtek -e meg rajtuk már a pajzsok alólkirajzó apró egyedek, amelyek elég gyorsan fejlődnek. A még mozgófiatal pajzstetveket foszfátészter - permettel aránylag könnyen elpusz-

títhatjuk. Erre a célra a malation hatóanyagú készítmény (Foszfotion

0,2%) is bevált. A már letokolódott pajzstetvek — különösen búvó-

helyeiken — permetezéssel már nem pusztíthatok el. Ezt legfeljebb azemberre igen veszélyes ún. szisztemikus szerekkel lehet elérni. Ezek anövény nedvkeringésébe bekerülve hatnak, használatuk azonban csakszakképesített személyeknek, nagyüzemben engedélyezett. A gyapjastetvek elleni védekezés a pajzstetvekéhez hasonló, azzal akülönbséggel, hogy mozgásképességük miatt terjedésükre még job ban

kell figyelni, viszont könnyebben leküzdhetők. Az orchideákat a trópusokon sokféle bogárlárva károsíthatja. Ezek közülazonban csak egynéhány telepedett meg egy-egy növényház ban, mint az

egyik kis orchideaormányos, melynek lárvája járatokat fúr aszárgumóban. Foszfátészteres porozó- vagy permetezőszerekkel irthatok. Az ugróvillások ( Collenbola ) 1 — 2 mm-es, kicsi, szárnyatlan, ugráló,elég feltűnő ősrovarok. A termesztőközeg felszínén élnek, az állan-

dóan nedves, levegőtlen, nem száradó, megromlott közegben a nö-

vény gyökerét is károsítják. Ilyenkor cseréljük ki a közeg felső rétegétés használjuk ellenük valamelyik rovarirtó porozószert. Az orchideadarázs ( Eurytorna orchidearum ) ugyancsak behurcoltkártevő. Importnövényekkel került Európába, és üvegházi körülmé-

nyek közt el is szaporodhat, lárvája járatokat fúr a növényben, kiirtása

nem jelent nehézséget.



129

Csigák

A japán tücsök (Tachycines asynamorus) a földes talajú növényhá-

zakban szaporodhat el. A növényeket vagy gyökerüket károsíthatja, porozószerekkel aránylag könnyen kiirtható. A hangyák közül részben a nálunk honos kerti vagy erdei hangyák,

részben a meleg égövről bekerült hangyafajok telepedhetnek meg nö-vényeink közelében. Elsősorban azért kell őket távol tartani vagy ki-irtani, mert széthurcolják és terjesztik azokat a levéltetű- és más tetű-

fajokat, amelyeknek váladékával táplálkoznak. Legeredményesebben porozószerekkel védekezhetünk ellenük. A földi ászka (egyéb néven pincebogár vagy ászkarák) (Isopoda) né-

ven ismeretes ízeltlábúak nappal elbújnak a nyirkos, sötét környezet- ben, mohában. Előszeretettel pusztítják az orchideák fiatal gyökereit,megrághatják a hajtásokat és a levelek szélét. Bár lindán, diazinonvagy más hatóanyagú porozószerrel elég jól irthatok, változatos bú-

vóhelyük miatt a szereket ismételten kell alkalmazni és megjelenésü-ket figyelni. Előfordulhat, hogy egy nagyobb cserép aljában, a lazatalajban megtele pedő ászkákat nem éri el sem a permet, sem a poro-

zószer. Az ezerlábúak földi ászkákhoz hasonló kárt okoznak a fejlő-

dő gyökereken és az érzékeny leveleken. Több fajuk (Chromatoiulus,

Julus, Blanius) ismert, elsősorban a korhadó avartalajból élnek. Rej-tőző életmódjuk miatt az ászkákhoz hasonlóan irthatjuk ki őket.

Az orchideák talán legveszedelmesebb kártevői a meztelen csigák.4 — 5 kisebb-nagyobb méretű faj (főleg Deroceras sp.) támadja meg a

friss gyökeret, rágja le a gyökérvéget, az új hajtást, a zsenge levelet, a bimbót és a kinyíló virágot. Többnyire éjjel, sötétben kúsznak csakelő búvóhelyükről, útjukat ezüstös nyálkacsík jelzi. Rejtett életmód juk

miatt elég nehéz észrevenni, hogy már megtelepedtek és szaporodnak.

Hasonlóan kellemetlenek, de még makacsabbak egyes házas csigák,különösen az apró, csak kb. 3 mm nagyra növő, tányérszerű bozót-csiga, vagy az ennél két-háromszor nagyobb puha héjú korongcsiga.

A ritkábban előforduló hegyes csúcsú házas csigák és a szabadból bekerülő közönséges éti csigák is okozhatnak kárt. Sajnos a meztelenés házas csigák hazánk meszes talajú vidékein mindenütt igen elter -

jedtek, parányi petéik az ültetőanyaggal és a növényekkel egyaránt bekerülhetnek. Este lámpával megkereshetjük és összeszedhetjükőket. Irtásukra bőven szóljunk ki a kereskedelemben kaphatómethaldehid hatóanyagú csalétket (Limacid, Helarion stb.). Ezeknélhatásosabb a házilag, sárgarépából, burgonyából vagy apróra vágott,friss salátából készített és 5% methaldehiddel elkevert csalétek kiszó-

rása. A meztelen csigák többsége és a házas csigák egy része elpusz -

tul ezektől a gyomormérgektől (amelyik keveset evett, bódulat utánmagához térhet). A növényvédő szerek általában hatástalanok a csi-gákra (kivéve az egyébként csak nagyüzemben használható Mesur olt,

és a kevésbé hatásos Sevint, valamint a mérgező, granulált Temiket).



130

31. kép. A házas és meztelen csigák előszeretettel rágják le az új gyökerek csúcsát. A károsításhatására a gyökérnövékedés megszűnik

Csigarágás (a),

ászkakártétel (b)



131

A növényvédőszerek kiválasztásaés felhasználása

Aki több orchideát nevel, állandóan védekezzen a csigák ellen. A sza -

badba kitett növényeinket akasszuk fára vagy helyezzük a talaj fölöttkifeszített dróthálóra, hogy a csigák el ne érhessék. A talajba kisül-lyesztett növények környékét rendszeresen szórjuk be csigaölő szer -

rel. A szobaüvegházban még akkor is célszerű kéthavönként a szertkiszórni, ha sem kártételt, sem állatot nem vettünk észre. Jelenlétüketolyan konkurrens növények elhelyezésével állapíthatjuk meg, amilyetkülönösen kedvelnek és amelynek levelén a csigarágás rögtön észre-

vehető. Ilyen a saláta és a dísznövények közül az ezüstösen erezett,szép Fittonia.

A mikrobákon és állati kártevőkön kívül algák és gyomok is árthat-nak a növényeinknek. Az előbbiek a már állás közben algásodott ön-

tözővízzel szaporodnak el, ha a növények talaja állandóan, túlzottannyirkos. A sűrű algabevonat akadályozza a talaj levegőzését, és szintemegfojtja a benne nevelkedő fiatal növényt. Különösen káros a lassannövekedő broméliamagoncokra. Tiszta vízzel öntözve, emellett a talaj fertőtlenítésével, megfelelőszellőztetéssel, időszerű átültetéssel, illetve a talajfelszín cseréjévelvédekezhetünk ellene.

A számtalan fertőtlenítőszer és irtószer közt manapság csak szakem-

ber ismerheti ki magát. Javarészük annyira ártalmas az emberre és akörnyezetre, hogy a nagyközönség nem is vásárolhatja, csak szakké -

pesítéssel, megfelelő védőfelszereléssel, a várakozási idő betartásával

és egyéb óvintézkedésekkel alkalmazhatók. Ezekre nagyüzemekbenvan szükség, ahol a kórokozó vagy a kártevő felismeréséhez, a gyógy-

mód megállapításához nélkülözhetetlen a növényvédelmi szakember.A növénykedvelők csak olyan szereket használhatnak, amelyek szak -szerű alkalmazás esetén veszélytelenek és egyszerűen kijuttathatok.

Némelyik szert csak egyetlen kártevő vagy kórokozó ellen, alkalmilaghasználjuk. Van azonban néhány olyan hatásában sokoldalú nö-

vényvédő szer, amellyel — rendszeres, havi, negyedévi alkalmazás

esetén — a károk megelőzhetők. Ezek közül a lakásban is használhatólindántartalmú, piretrumos stb. porozószereket a növények kör -

nyékére vagy a termesztőközeg felületére szórva kiküszöbölhető azászkák vagy egyéb ízeltlábúak kártétele. Rendszeresen szórjunk a nö-

vények környékére csigaölő csalétket. A növényeken megtelepedő rovarok és atkák irtására a levelekfonákán jól megtapadó permetezőszerek alkalmasak. Ezek közül azem berre ártalmatlan piretrumtartalmú készítmények a legmegfelelőb-

bek. Az aeroszolos palackból kinyomott ködpermetet közvetlenül anövényekre juttatva a károsító levéltetveket, gyászszúnyogokat vagyegyéb rovarokat elpusztíthatjuk. Permetezésre alkalmasak a piretrum-

és a vegyileg előállított rokon készítmények, az ún. piretroidok.

Ezeknek azonban rövid a hatástartamuk. Veszélytelen, nem



132

kellemetlen, tartós hatású a kvassziaforgács-főzet. Méltatlanulelhanyagolt, preventív hatású rovarirtó szer. Ha beszerezhető,érdemes belőle néhány liter permetlevet főzni. A foszfátészterek

permetezés után jó néhány hétig hatásosak. Közülük emberre, állatra a

legkevésbé mérgezőek, de a rovarokat igen hatásosan pusztítják amalationtartalmú készítmények. Sajnos nálunk a legkönnyebbenhozzáférhető Foszfotion kísérőanyagai miatt igen kellemetlen,ürülékszagú. Ahol szaga nem zavar , 0,2%-os oldatban rendszeresen

használható. A permetezéshez a növényállomány által meghatározott méretű ésszerkezetű permetezőkészülék szükséges. Ezekből elég nagy a válasz-

ték. Céljainknak leginkább olyan felel meg mindennapos használatra,

amellyel rendkívül finom ködpermetet fújhatunk ki. Az 1— 5 1-es

ködpermetező készülék a növényvédő szerek kijuttatásán kívül a le-

vegő párásítására, a növények könnyű benedvesítésére (pl. aTillandsiák — télen, nyugalmi szakban — , Cattleyák és másorchideák, valamint az átültetett növények bepermetezésére) isalkalmas.

Egy-egy folyamatosan használt növényvédő szerre idővel a kóroko-

zók és kártevők rezisztenssé válhatnak. A rezisztencia lényege, hogyaz érzékeny egyedek elhullása után az ellenállóbbak utódai nemze-

dékről nemzedékre ellenállóbbak lesznek, míg a szer teljesen hatásta-

lanná válik. A rezisztencia miatt ajánlatos a bevált szert egy idő múl-va más szerrel leváltani. Az egészséges növényállomány a legtöbb al-kalmi kártevővel szemben természetes védettséggel rendelkezik.Mégsem lehet egy gyűjteményt állati kártevők elleni védekezés nélkülfenntartani. A tisztaság, a rend, a megfigyelés, sőt a vegyszeres meg-

előzés a növényápoláshoz hozzá tartozik. Amennyire eredményes és szükséges a növénytermesztésben (pl. sző-

lőben a peronoszpóra, rózsán a lisztharmat, gyümölcsösben a moníliaellen) az évente többszöri vegyszeres növényvédelem, annyira nemérvényes ez a fán lakó dísznövények gombás megbetegedéseire. Erő-

sen fertőzött növény megmentésére a legtöbb javasolt szer egyike semalkalmas, megelőző rendszeres védekezéshez pedig nem szükséges.Tapasztalatból mondhatom: évtizedeken át tartottam fenn baktérium-

és gombaellenes szerek nélkül az állományomat. Ha akadt egy-egy

megbetegedett növény, egyik szer sem segített igazán. A követendő úta beteg egyed megmentésére: életerejének fokozása, vegyszereskezelést is kaphat, de ne ettől várjuk a gyógyulást. A megbetegedettrészt távolítsuk el, a növényt tegyük fényre, ha lehet, közvetlen nap-

fényre, emellett a lehető legtöbb mozgó, friss levegő érje. Nyáron, halehet, vigyük ki a szabadba, félárnyékos helyre. Az ultraibolya sugár -zás többet ér, mint a fertőtlenítőszerek.



133

Az engedélyezett és beszerezhető növényvédő szerek legtöbbje csakszakember kezébe való (pl. Diazinon-Phenkapton, Tedion V — 18,

Parathion stb.). Gomba-, rovar- és csigaölő szerekre azonban állan-

dóan szükség van, ezért ismertetem a forgalomban levő fontosabb, a

növénykedvelő számára is hozzáférhető, alig veszélyes készítménye-ket. Ezekkel szemben a legfontosabb követelmény, hogy az emberreveszélytelen legyen, a növényt ne károsítsa. A veszélyességet állatkí-sérletek alapján határozzák meg, LD (halált okozó adag)mg/testtömeg-kg értékben megadva. A szisztemikus foszfátészterekés a nik otin olyan erős mérgek, hogy 1 — 2 mg/kg már életveszélyes,halálos! Érthető, hogy ilyen szereket sem tartani, sem használnilakásban nem lehet. A javasolt többi szer rovarok ellen csaknemugyanolyan mértékben hatásos, de meleg vérű állatokra és emberrealig vagy nem mérgező. (Pl. malationból kb. 200000 mg, vagyis 20dkg-nál több tiszta hatóanyag volna halálos, a felhígított permetlének

pedig csak egy hektoliterében van ennyi hatóanyag. Könnyűmegérteni, hogy a malationos permetlé gyakorlatilag nem veszélyes.

Nem mérgező a pirétrum és a piretroidszármazékok sem, halált okozómennyiségük 5000—9000 mg/kg.) A házilag is használhatóhatóanyagok közül egyedül a diklórfosz hatóanyagúak mérgezők (LD50 — 160 mg/kg), tehát már 1—2 dkg életveszélyes lehet belőlük.

3. t áblázat. Az 1980-ban engedélyezett fontosabb felhasználható növényvédő szerek

Kereskedelmi név Hatóanyag Hígítás Kijuttatás Kártevő

Foszfotion malation 0,2 — 0,3 permetezve rovar Bi — 58 EC dimetoát 0 1 — 0 2 ermetezve rovar és atka Unifosz 50 EC diklórfosz orlasztva rovar és atka Unifosz — G diklórfosz áz alakban rovar és atka Va ona Stri diklórfosz áz alakban rovar és atka P retox irethroid orlasztva rovar ászka Hungária L— 7 lindán 7% por alakban rovar, ászka

Vitigran réz-oxiklorid 0,3 permetezve gomba Zineb 80 WP dithiokarbamát 0 2 ermetezve omba Maneb maneb 0 2 ermetezve omba Karathane LC dinoca 0,05 ermetezve omba Fundazol 50 WP benomil 0 1 ermetezve omba Ortho Phaltan folpet 0,2 permetezve gomba

Limacid metaldehid 5% granulátumként csiga Helarion metaldehid 5% ranulátumként csi a Metaldehid 5 G metaldehid 5% granulátumként csiga

A házilaghasználhatónövényvédő szerekáttekintése



134

Ezeket viszont csak milligrammnyi mennyiségben, párologtatva,esetleg permetezve használjuk, gőzük a légtérben 1 — 2 mg határértékalatt ártalmatlan, a szervezet lebontja, ill, kiüríti. A növényvédő szerek körültekintő kezelése, alkalmazásaelengedhetetlen, még akkor is, ha egyik -másik veszélytelennekminősül. Minden szert a használati utasítás szerint kell és szabadcsak felhasználni!





RÉSZLETES RÉSZ



137

Orchideák

Az orchideák felépítése, rendszere ésegy kevés botanika

Az Orchideaceae növénycsalád több mint 25 000 fajának morfológiá-

ja és életmódja olyan változatos, hogy egységesen alig jellemezhető.Ha összehasonlítjuk a föld alatt, gombákból élő, klorofill nélküli nö-

vényt — amely csak barna virágokkal jelentkezik —, a Szibériáig ter - jedt, talajlakó, gumós kosborokat a trópusi fán élő kicsiny és nagyepifitákkal és a 10 — 20 m magasra felkúszó vaníliákkal, valamint amegvastagodott szárgumókat a tartalék nélkül élő lapos levelű növé-

nyekkel, látjuk, hogy alakjuk, megjelenésük és szerkezetük rendkívülváltozatos. Ami közös bennük, az a virág alapszerkezete, a magokképződése és a csírázás módja. Egységes szerkezetű virágaik,virágzataik viszont az összes növényé között a legcsodálatosabbanváltozatosak.

Az orchidea virága lényegében hasonló a többi egyszikűéhez, a tuli -

pánéhoz, az íriszéhez stb. Két lepelkörének három darab külső és há-rom belső levele van. Az orchideákon a három külső,csészelevélszerű szirom (a külső lepelkör) — szakkifejezésselszepálum — lehet egyforma, gyakran azonban a legfelső módosul,zászlóvá szélesedik (pl. a Paphiopedilumoké), viszont előfordul, hogynémelyik csökevényes vagy összenőtt. A belső kör három valódi sziromlevele közül a két oldalt állópetálum többnyire egymás tükörképe, míg a középső — labellum — ajakká módosult, különböző módon lebenyezett, formált, ez álllegközelebb az ivaroszlophoz, ill. annak szolgálatában.

Az ivarszervek a legjellemzőbbek a családra. Ugyanis a bibe és a por -zószár összenőtt, egy oszlopot alkot. Ezen a húsos virágzati tengelyen(columna) helyezkednek el a termőre nőtt porzók. A más, rokon nö-

vénycsalád eredetileg hat porzója helyett néhány nemzetségben jellegzetesen két ragacsos csomóban állnak össze a pollenszemcsék,míg az orchideák többségére egy pollencsomó jellemző. A hímpornem szóródik szét, hanem könnyen leváló tokokban helyezkedik el. A

pollencsomókon ragacsos talpú nyelecske található. Ez ragad a légyvagy a lepke homlokára, és egészében kerül át a másik növényragacsos bibéjére.



138

A beporzás után megindul ugyan a magkezdemények fejlődése, de a porzók örökítő anyagot hordozó hímkromoszómái csak hónapokmúlva, a teljesen megnőtt magtokban érik el a kifejlődött milliónyimagkezdeményt. Ettől kezdve a termés már nem nő tovább, csak be-

érik, és szikanyag nélküli csírát tartalmazó magvakat termel aháromrekeszű toktermésben. A virág szerkezete, a szirmok egymáshoz való viszonya és eltéréseimellett különösen az ajak alakmódosulásai, a húsos virágzati tengelykiképzésmódja a rendszerezés alapja. A szakkönyveknek éppen a vi-rágok leírása a botanikailag legfontosabb — a szövegnek több mintfelét kitevő — része. Ebből a könyvből ez kimarad; akit a rendszer tan

és a viráganatómia részletei érdekelnek, számos könyvben megtalálja. Az orchideanövények két fő növekedési típusra oszthatók. A többinövényhez leginkább hasonló ún. monopodiális típusra jellemző,hogy a hajtás a legfelső csúcsrügyön fölfelé növekszik, a leveleket ol-dalt, a virágszárakat pedig a levelek hónaljából hozza. A függőleges,felfelé törő tengely évről évre magasodik. A hasonló növekedésű

Az orchideavirág szerke-zete. A felső rajzon jóllátható a három külsőszirom (sepalum), a kétszélesebb oldalsó, belsőszirom (petalum) és azajak. Ezek mélyébenhelyezkedik el a húsosvirágzati tengely(columna). A középsőrajz a lebontott co-lumnát, az alsó ugyaneztoldalnézetben, az ajakhosszmetszetében ábrá-zolja. A columnán oldalt

van a két pollenium, előt-te a rostellum, és alatta a bibekanális nyílása



139

növényekkel szemben itt legfeljebb az a feltűnő, hogy a tengelyről bőven indulnak oldalra vaskos léggyökerek. Ilyen jellegűek a Vanda

és rokon nemzetségek, köztük a Phalaenopsisok.

Az orchideák többsége szimpodiális növekedésű, főtengelyük

tovakúszó vízszintes szár, amelyen évenként fejlődik egy-egyfeltörekvő, függőleges áltengely, s rajta az új levelek és virágok. Ezlehet leveles hajtás vagy álgumós. A pseudobulba lehet egyszerű,vastagodott szár, de többnyire több szártagból (internódium) áll. Avirág képződhet a csúcson (pl. Cattleya), de kiindulhat a szárgumótövéről (pl. Odoníoglossum). A tovakúszó szár ál tengelyesennövekszik, néha oldalra bőven is szétágazva, így kolóniát vagy párnátalkothat. A függőleges áltengelyek többnyire megvastagodnak,tartalék tápanyagot halmoznak fel és nedvességet őriznek meg.Szimpodiálisan nőnek azok a fa jok is, amelyek nem növesztenekilyen áltengelyt, hanem csak évenként új oldalhajtást hoznak, mint pl.a papucsorchideák. A mérsékelt égöv alatt élő kosboroknál találunk egy harmadik formát,a föld alatti gumóképzést. Az elvirágzott növény nyáron vagy ősszelelhervad, tartalék anyaga föld alatti nyálkás gumóba húzódik vissza.Ebből a következő évben gyorsan fejlődik ki az új növény — a régigumó tartalék anyagát felélve —, majd új gumót képez. Az orchideák jellegzetessége a csírázás és a gyökérforma is. A többi,sziklevéllel ellátott magvú növénynek elegendő tartalék tápanyagavan a fejlődéshez addig, amíg az önálló életfeltételek kialakulnak. Azorchideamagnak sem szikanyaga, sem tartalék energiája, sem szerves

Az orchideák növekedéstípusai. Az 1., 2. és 3. vízszintes főtengelyen évente új, függőleges áltengellyel szimpodiálisan növekszik. Az elsőn a szárgumó vaskos, a második egyszerű leveles szár végállófürttel, a harmadikon a virágfürtök a levélhónaljból erednek. A 4. egy tengelyen függőlegesen,monopodiálisan növekszik



140

építőanyaga nincs. Ezt csak az együtt élő gombafonalak szolgáltat-hatják. Tehát a fennmaradás érdekében a szétszóródó milliónyi magközül néhánynak találkoznia kell egy olyan együtt élő gombafaj fona-lával, amely ellátja táplálékkal mindaddig, amíg kizöldül, majd esetleg

gomba nélkül is tovább fejlődhet. Ez a szimbiózis, a kölcsönöshasznot jelentő együttélés a legtöbb orchidea életében végig megma-

rad annak ellenére, hogy a kifejlett gomba és a kifejlett orchidea egy-

más nélkül is életképes. Az orchideagyökér nemcsak a sejtjei között élő gombafonál, az ún.endotróf mikorriza miatt különleges, hanem egyébként is eltér a leg-több növény gyökerétől. Az epifita gyökere elsősorban a rögzítésreszolgál, szinte elválaszthatatlanul rátapad a fakéregre, hajszálgyöke-

reket nem bocsát ki. A talajlakó orchideák kevés húsos, apró szőrök -kel borított gyökere is különleges szerkezetű. Az epifiták léggyökerét

Orchideamagok nagyítva.

A mag pihenő állapotban(a); duzzadva csírázó álla- potban (b). A táplálógomba behatolása utánnövekedő magból rövide-sen indul a levélfejlődésis (c)



141

kívül elhalt, de légtartó sejtek ezüstfehér burka borítja. Az ezüstös,fátyolszerű velamen finom nyílásokkal, pórusokkal van ellátva, a har -matot vagy az esővizet úgy szívja fel, mint az itatóspapír. Szárazság-

ban viszont megakadályozza a párolgást. A fehér rétegen is áttűnik aklorofill zöld színe, amely legfeltűnőbb a velamennel nem borított,élő, tovahaladó gyökércsúcson. A gyökér is hozzájárul a növényenergiaellátásához, asszimilál, fotoszintetizál, s a csúcsa alegaktívabb. A szivacsos burokkal védett vastag gyökerek — éppúgy,

mint a megvastagodott szárgumók — fontos víz- és tápanyagmegőrzőszervek, amelyek a növény életét a legmostohább viszonyok közt is(akár hónapokon vagy éveken át) lehetővé teszik. A léggyökerek egyrésze behatol a talajba, ott elágazik, vizet, szerves anyagokat szív fel.A talajlakó orchideák valójában nem földben élnek, ugyanis a trópusierdőtalaj nem hasonlít a mi kerti földünkhöz. A lehulló levelek,ágacskák nyirkos, laza, légtartó halmazában, mohák, páfránygyökerekkeverékében horgonyoznak vaskos gyökereik, amelyek nem sokbankülönböznek a fák ágvilláiban összegyűlt laza anyagba behatoló, alig

elágazó gyökerektől.

Az orchidea életében az egészséges gyökér a legfontosabb. Az elpusz-tult hajtású, de ép gyökerű növény a kúszó szár alvószemeiből gyor -san regenerálódik. Ha viszont épnek látszik a növény, de elrothadt agyökérzete, aligha lehet megmenteni.

A csoportok és fajok pontos meghatározásában az utóbbi évtizedek ben

igen nagy jelentőségűvé vált a csak igen nagy nagyítással megha -

tározható kromoszómaszám. A hibridizációban a rokonsági fok mel-lett az egyező vagy párosítható kromoszómaszám a meghatározó. Egyfajon belül a kromoszómaszám megduplázódhat, háromszoros-

négyszeres lehet. Ezek a triploid, tetraploid példányok sokkal életké-

pesebbek, nagyobb virágúak, értékesebbek.

Orchideagyökér -metszetegy része. A felső r éteget elhalt sejtek borítják,alattuk klorofilltartalmúélő sejtek helyezkednekel



142

Az orchideákrendszere

A szisztematika alapján tájékozódhatunk az összefüggésekről, a ro-

konsági viszonyokról, ami azért is szükséges, mert a csoportokat és afajokat betűrendben soroljuk fel. LINNÉ első növényrendszertanában még minden orchidea

Epidendrum volt. A lassan alakuló felosztás alapja Pfitzerrendszerezése volt, amely R. SCHLECHTER először 1914-ben

megjelent monográfiája alapján elfogadott. (Ennek most jelenik mega harmadik kiadása.) A rendszerezés folyton módosul, egy-egy

csoportot specialisták dolgoznak át. Jelenleg 750 genus (nemzetség)és hozzávetőleg 25 000— 30000 faj elfogadott. Sajnálatos, hogy atúltagolódás miatt mind az állat-, mind a növényrendszertanrendszerezése lassan áttekinthetetlenné válik. Sokszor a fajok ésfajcsoportok szétválasztása is túlzott. Zavaró az is, hogy a nagyobbnemzetségek bontása, felaprózása miatt a megszokott elnevezésektöbbször megváltoznak. Megtévesztő a sok szinonima és a gyakorihelytelen névhasználat (hogy csak egy példát említsek: a

Paphiopedilum virágot a kereskedelemben Cypripediumnak hívják). A hazai kosborokon kívül — amelyeket a fejezet végén foglaltamössze — az egzotikus orchideanemzetségekből mintegy negyvenkerült részletesebb, további hetven rövidebb ismertetésre. Felsorolomaz érdeklődésre leginkább számot tartó fajokat. Azért ilyen sokat,mert a növénykedvelőket ezek általában jobban érdeklik, mint akertészeti termesztésben, kereskedelemben elterjedt, vágásra alkalmasértékes hibridek. így is kimarad vagy 600 nemzetség és sok ezer faj,

pedig akad közöttük számos érdekes. Ami nem került ismertetésre, azvagy túl igényes, s igen nehezen tartható, vagy — ami gyakori — nálunk nem beszerezhető, illetve nem mutatós növény, ritkán, rövidideig virágzik, és virágja kicsiny. Az Orchideaceae család rendszerezésében a specialisták nem mindigértenek egyet, szerzőnként elég sok az eltérés az alcsalád, a tribus(raj), subtribus rangsorában és a nemzetségek szétválasztásában vagyösszevonásában. Utóbbi nemegyszer a használt nemzetségnévben za-

vart is okozhat, ha a szinonimákat nem ismerjük. A jelenleg elfogadott rendszerben (BEUTHAM, LINDLEY, BRIEGER ) a

családot öt alcsaládra osztják.

1. A Cypripedoideae alcsaládba a régebben Diandrae néven szerepeltkétporzós papucsajkú orchideák tartoznak. Ezen belül négy tribus, il-letve nemzetség van: Cypripedium, Paphiopedilum, Phragmipedium

és a könyvben nem részletezett Selenipedilum. A régebbi egyporzós,alcsaládot (Monandrae) most további alcsaládokra tagolták. Közülüka másodikba és a harmadikba főként talajlakó, többnyire olyan földalatti gumóval rendelkező fajok tartoznak, amelyek évi hajtása mégaz évben elpusztul. A negyedik alcsaládba tartozik a vízszintes főten-

gellyelévente újabb áltengelyekkel szinpodiálisan növekvő orchideák



143

többsége, végül az ötödikbe sorolják az egy függőlegesen tengellyel

felfelé növő monopodiális orchideákat és a hasonló virágszerkezetűszimpodiálisokat.

A fontosabb orchideacsoportok és -nemzetségek virágtípusa (BECHTEL nyomán, átalakítva)



144

2. A Neottioideae alcsalád négy tribusába tartoznak a következőfontosabb nemzetségek: Epipactis, Limodorum, Neottia, Spiranthes,

Haemaria, Macodes. Közülük az első három mérsékelt égövi, a

Spiranthes az egész földön elterjedt, az utolsó kettő és rokonaitrópusiak.

3. Az Orchidoideae alcsalád három tribusának fontosabb nemzetségeia Dactylorhiza, a Gymnadenia, a Hymantoglossum, az Ophris, az

Orchis és Platanthera. Valamennyi hazánkban is képviselt kosbor.

4. Az Epidendroideae alcsaládba a több mint tízezer trópusi orchideamellett még néhány mérsékelt égövi is tartozik (Liparis, Corallorrchi-

za ). Az alcsaládon belül három tribus és több mint tucatnyi nagyobbcsoport (rang szerint főleg subtribus) különíthető el, figyelembe vévea rokonságot. 235 nemzetsége közül a következők a fontosabbak:

Bletilla;

Calanthe, Phaius;

Catasetum, Cychnoches;

Coelogyne, Pleione;

Cymbidium;

Cyrtopodium;

A virágszár indulásának típusai: a szárgumó tövén (a); a levélhónaljból (b); az évi hajtás csúcsán (c) végálló



145

Dendrobium, Bulbophyllum, Cirrhopetalum;

Laelia, Cattleya, Epidendrum, Encyclia, Sophronitis, Eria,

Brassavola;

Zygopetalum;

Brassia; Pleurothallis, Masdevallia;

Sobralia;

Stanhopea, Gongora;

Thunia.

5. A Vandoideae alcsalád négy tribusába sorolják a 320 nemzetségközül a Maxillarieae, az Oncidieae és a Catasetae tribus szimpodiálisfajait, valamint az összes Vandaeat , melyek monopodiálisnövekedésűek.

Sarcanthinae, Aerides, Angrecum, Arachnis, Ascocentrum, Renathera, Vanda, Phalaenopsis, Doritis;Vanilla.

Orchideák a lakásban

Nemegyszer hallani olyan véleményt, hogy lakásban úgysem lehet or -chideát tartani. Máshol arról olvasunk vagy hallunk, hogy amatőrökévtizedeken át eredményesen nevelnek és virágoztatnak igen kényesfajokat. Könyvek, katalógusok gyakran felsorolják azokat az orchi-deafajokat, amelyek ablakpárkányon szobai tartásra alkalmasak, va-

lamint azokat, amelyek vitrinben vagy szobaüvegházban díszlenek. Akérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. A valóság az, hogy talánnincs is igazán alkalmatlan növény, csak alkalmatlan környezet van,és hogy a lehetőségeken és feltételeken múlik, hogy sikerül-e egy

adott növény számára megfelelő környezetet teremteni. Az ajánlá-

sokban találkozunk olyan javaslatokkal, hogy pl. a kezdők számáralegkönnyebben tartható orchideák a Coelogyne cristata, a

Rossioglossum grande, a Bifrenaria harrisoniae, a Cattleya

bowringiana és a Phalaenopsis hibridek. Ha csak ezt a rövid listátnézzük, már kitűnik, hogy teljesen más igényű növényekről van szó,

tehát nem tarthatók együtt sem ablakpárkányon, sem vitrinben. Azelső kettő hűvös, teljes téli pihenőt kíván, a középső kettőmérsékeltházi, párás telelést, az utolsó pedig állandó 20 °C körülimeleget és rendszeres öntözést szeret, nem is említve eltérőfényigényeiket. Egyáltalában nem közömbös, milyen fajokkal és hogyan kezdjük anövénytartást. A nehezen virágzó, vándorló Coelogynéval vagy a

Dendrobiummal aligha sikerülhet kellő tapasztalat nélkül. A csinos,kis helyet igénylő Paphiopedilum mérsékeltházi, ill. tarka levelű fajaimár sokkal alkalmasabbak, de aki Cattleyához ragaszkodik, válasszon

kétleveles C. intermediát vagy C. bowringiana hibridet. Akinek



146

32. kép. Az Encyclia(syn.: Epidendrum)alcata érdekes amatőr

orchidea (Budapesti

Botanikus Kert)

helye és kertje van, kezdheti Cymbidium lowianummal , még inkábbegyes Oncidium fajokkal.

Első eligazodáshoz legalább három csoportot kell kezdetben

megkülönböztetni :

1. különleges berendezés nélkül, szobában, ablakpárkányon tarthatónövények, amelyeket kellő gondoskodással egészségesen vagy leg-

alább tűrhetően tarthatunk; 2. nyáron a kertben vagy erkélyen, esetleg nyitott szobaablakban elhe-

lyezhető, télen — kielégítő páraviszonyok között — hűvös helyiség -ben, télikertben, verandán, konyhaablakban vagy hasonló helyentartható növénycsoport; 3. nagy páratartalmat, zárt teret, tehát alkalmas berendezést igénylőnövények, amelyek pl. fűthető, elkülönített ablaktér, ablakkert, nö-

vényvitrin, szobaüvegház, esetleg egy lakáshoz épített kis növényházléte esetén tarthatók. Mielőtt növényt választunk tehát, mérjük föl lehetőségeinket, és csakolyan növényekkel próbálkozzunk, amelyek az adott körülményekközött életben maradhatnak, sőt fejlődnek, virágoznak. A szobai ablakpárkány klimatikus viszonyaihoz az addig üvegház ban

nevelt növényeknek alkalmazkodniuk kell, és ehhez esetleg 1 — 2 évreis szükségük lehet. Az ablakpárkányon nem fejlődő, nem virágzónövény helyett vagy más fajt választunk, vagy megteremtjük számáraazokat a többletfeltételeket, amelyek az egyszerű ablakpárkány

körülményeinél már többet jelentenek. Az ablakpárkányon általában



147

olyan növényeket tarthatunk, amelyek eltűrik a szélsőséges pára- éshőviszonyokat és a mérsékelt és melegházi körülmények határán te-

lelnek. A kedvelt botanikai fajok többsége erre sokkal kevésbé alkal-mas, mint azok a hibridek, amelyek több faj tulajdonságait egyesítik.

Az ablakpárkányra leginkább ajánlható fajok, ill. ezek hibridjei közülitt néhányat említünk: Brassavola nodosa, Cattleya bowringiana, C.

interme dia, C. harrisoniae, C. labiata, C. loddigesii, C. mossiae,

Cymbidium traeyanum, miniatűr Cymbidiumok Dendrobium

kingianum, Encyclia cochleata, Laelia anceps, L. purpurata, Lycaste

aromatica, Maxillaria picta, Odontoglossum bictoniense, Oncidium

ornithorhynchum, One. tigrinum, One. varicosum, Paphiopedilum

laeanum, Paph. fairrieanum.

A következő fajok ablakpárkányra csak ott ajánlhatók, ahol éjsza-

kánként 15 °C alá süllyed a hőmérséklet: Brassia verrucosa, Catt-

leya forbesii, Coelogyne massangeana, Cymbidium lowianum, Cymb. pumillum hibridjei, Dendrobium nobile és rokonai, Dendr.

thyrsiflorum, Encyclia ciliare, Enc. mariae, Laelia autumnalis, L.

pumilla, Lycaste skinneri, Miltonia hibridek, Odontoglossum

pulchellum, Oncidium splendidum, Rossioglossum grande,

Sophronitis cernua, Paphiopedilum insigne, Paph. spicerianum,

Paph. villosum és ezen „hideg” Paphiopedilumok hibridjei.

A továbbiakban felsorolt fajok szobakultúrára csak akkor alkalmasak,

ha nyáron a kertben a fák alá kiakaszthatók, avagy erkélyen, másnövények között félárnyékban tarthatók: Brassia maculata, Calanthe

hibridek, Cattleya skinneri, Coelogyne cristata, Cymbidium

eburneum hibridek és miniatűr hibridek, Dendrobium fimbriatum,

Dendr. kingianum, Dendr. loddigesii, Dendr. speciosum, Dendr.

nobile, Doritis pulcherrima, Encyclia citrina, Enc. cochleata, Enc.

mariae, Epidendrum vitellinum, Gongora galeata, Laelia

cinnabarina, L. flava, L. anceps, Leptotes bicolor, Lycaste deppei,

Lyc. aromatica, Miltonia spectabilis, Odontoglossum citrosmum,

Oncidium erispum, One. jiexuosum, One. ornithorhynchum,

Paphiopedilum fairrieanum, Paph. hirsutissimum, Paph. insigne,

Paph. venustum, Paph. villosum, Pleione formosana, Rossioglossum

grande és rokonai, Sophronitis coccinea, Stanhopea oculata, Stan.tigrina, Trichopilia fajok, Vanda cristata, Zygopetalum mackayi.

Külön említek néhány olyan fajt, amelyet ajánlanak ugyan szobakul-túrába, de a legtöbb amatőr erre alkalmatlannak találja: Bifrenaria

harrisoniae, Brassavola glauca, Bulbophyllum sp., Cychnoches sp.,

Maxillaria tenuifolia, Miltonia spectabilis, Oncidium sphacellatum,

Paphiopedilum maudiae, törpe Phalaenopsis törzsfajok.Megjegyzendő, hogy az üvegházi termesztésben bevált módszerek

szobai tartáshoz való átvétele megtévesztő, célszerűtlen, sőt sokszorkáros. Nálunk a nyári félév, az április végétől októberig tartó időszak



148

a könnyű. Ez idő alatt a páratartalom a szabadban megközelítőlegelegendő, illetve félárnyékos helyen, növénycsoportban, időnkéntöntözgetve kielégítő. A trópusokon és a szubtrópusokon, az orchideákhegyi termőhelyein sem több a páratartalom nappal 50%-osnál. Ná-

lunk sem sokkal rosszabbak a körülmények, a fényviszonyok iskielégítőek, elég sok a napfény és elég hosszúak a nappalok. Egészenmás a helyzet télen, különösen a fűtött lakásban. A külső, hideglevegő a szobában felmelegedve relatíve rendkívül szárazzá válik, az

állandóan fűtött lakásban nincs kellő éjszakai lehűlés, ami sok növény bimbófejlődéséhez nélkülözhetetlen. Ezeknek a nyáron kertben tar tott

orchideáknak viszont télire hűvösebb, párás, világos hely kell. Anövények lassan állnak át és alkalmazkodnak a megváltozott vi-szonyokhoz. A levél és a gyökérzet átállása átlagban fél-egy évet veszigénybe. Ha lehet, próbáljuk a növényeket tavasszal a kiválasz tott

helyre tenni, hogy ott fejlődjön az évi hajtás, az új viszonyokhozalkalmazkodva. Szobában nem kell tartani a túl sok fénytől, mintahogy az üvegházban. Kivétel lehet a déli fekvésű ablak, ahol a déliórákban árnyékolni kell. Szobában még az ablakpárkányon is inkábba másik véglet, a fényhiány fenyeget, már csak azért is, mert egyolda-

lú a megvilágítás. A fajok kiválasztásakor inkább az őszi vagy a későtavaszi nyári virágzású növényeket részesítsük előnyben a tél közepénvirágzókkal szemben, ugyanis a lakásban sokkal nehezebb éppen a

33. kép. Nyáron a szabadban, félárnyékban tartottorchideák: Odontoglossum,Coelogyne, Oncidium, Lycaste stb. fajok. Amegemelt drótháló a csi-gák ellen, a műanyag hálóa madarak ellen védi őket



149

virágzás idején a kellő feltételeket megteremteni. További különbség

a páratelt légterű növényházakkal szemben a lakások páraszegénysége. Az otthon tartott növényeket ennek ellensú-

lyozására nem szabad túlöntözni és közegüket állandóan nedvesen

tartani, mert a levegős közeget kívánó, fán lakó növények csak a kör -nyezetben igényelnek nagyobb páratartalmat. Ezért télen lehetőlegak kora és annyi párologtatófelületet képezzünk ki, hogy kevésöntözés mellett se száradjanak ki a növények, és épen maradjon agyökérzetük. Tegyünk alájuk széles felületű edényt (bádog- vagy

műanyag tálcát, kádat), amelybe felületet növelő anyagot (sódert,kokszot) helyezzünk, vagy ültessünk alul dús lombú kísérőnövényeket. Tartsuk epifitáinkat olyan kísérő növények csoportjában,amelyek kölcsönösen megteremtik egymásnak a páraadó és -megtartószomszédságot. A növényházakban gyakran kell a levegőtszellőztetéssel cserélni, különösen napfényben, mert ilyenkor akár félóra alatt elfogyasztják a növények a légtérből a szén-dioxidot. Az is

előírás, hogy — a nagy páratartalom miatt — estére a növények

leszáradjanak. A szobában sem a szellőztetés és a légcsere, sem anövények leszárítása nem szükséges, sőt sokszor az előnyös — és atermészetben is gyakori —, hogy éjjel, a lehűlés idején a növénylevele nedves.

Mit is értünk pontosan a növények szobai tartásán? Az orchideáktartása a lakásban akkor lesz sikeres, ha számukra kellően párás helyet

különítünk el, ami lehet akár egy kisebb terrárium, vivárium vagy akáregy fóliával elfüggönyözött ablakközeli rész párologtatótálcával.Téves azonban az a hit, hogy állandóan 100%-os pára szükséges. Azorchideák többségének a 60% relatív nedvesség elég, 70%előnyösebb, mint a 100%.

A pára mellett ugyanilyen fontos a fény és hőmérséklet. Cattleyák és Dendrobiumok aránylag sok fényt igényelnek, szakszerűen kif ejezve

15 000 — 25 000 luxot. A Cattleyák közül szobatartásra az ellenállóbbkétlevelesek alkalmasabbak. Nyáron nem okoz nehézséget a növé-

nyek igényének kielégítése, mert a nappali 25 °C és az éjszakai 18 °C

Orchideák elhelyezése alakásban, párologtatótál-ca felett, rácson



150

számukra ideális. Télen azonban a kb. 18 °C-os hőmérséklet mellettlegalább 50%-os páratartalomra és több fényre van szükségük, mintamennyi általában a szobákban van, tehát csak pótvilágítás és párásí -

tás mellett igazán egészségesek. A nyáron, a szabadban, jó fényviszo-

nyok közt kifejlődött Dendrobiumok jelentős része — a nobile csoport — a szobában csak akkor virágzik, ha ősszel hosszú ideig hűvöshelyen tartottuk, legalább 50— 60%-os páratartalom mellett. Meleghelyiségekben újabban kedvezőek a tapasztalatok a Phalaenopsis hib-

ridekre vonatkozóan, amelyeknek nagy előnyük, hogy egész évben bármikor virágoznak, a virág tartós, és megfelelő kezelés mellett többmint fél éven át díszít jó néhány mutatós virágfürtjük. 20—30 °C kö-

zötti hőmérsékletet kedvelnek, de rövidebb ideig sokkal alacsonyabb,akár 10 °C-ig terjedő lehűlést is kibírnak. A bimbók fejlődéséhez azéjszakai lehűlés is szükséges. A Phalaenopsis nem kíván erős fényt,közvetlen napfényt, de nagyon hálás a pótvilágításért. Tartásánakegyetlen nehézsége a kellő páratartalom megteremtése. 60— 70%-os

páratartalom-igényét azonban ismételt permetezéssel és megfelelőenkialakított környezettel kielégíthetjük. A legtöbb orchidea a lakásban a szoba száraz levegőjétől elkülönítetttérben (ablakközben, ablakkertben, elfüggönyözött szobarészben,üvegvitrinben, szobaüvegházban, terráriumbán stb.) tartható leg-

inkább. A felsorolt megoldások tulajdonképpen átmenetet jelentenekaz üvegházhoz, ezek bármelyikében megteremthető a kívánt páratar -talom. Szobaüvegházban, kellő megvilágítás mellett tulajdonképpen

bármelyik kényes orchideafaj tartható és virágoztatható. Természetesazonban, hogy csak egyforma igényűeket lehet együtt tartani. A szo-

baüvegházi nevelés legnagyobb hibája többnyire a túlzott zártság és atúl sok pára. Pedig ezek a növények a természetben sem kívánnak100%-os párát, és ha időnként csurog is róluk a víz a trópusi esőben,nemsokára megszáradnak. A túlzottan zárt tér másik veszélye, hogynem kapnak a szerves anyag építéséhez elegendő szén-dioxidot. A

vitrineket szellőztetni kell! Kevesen próbálkoznak a természetes viszonyokat legjobban megkö-

zelítő és a szobában kivitelezhető tartásmóddal. A magashegyi trópusi

orchideák ugyanis nappal viszonylag száraz környezetben sok fénytkapnak, és éjjel lepi el őket a harmat. Ezt úgy utánozhatjuk, hogynappal a növényeket ablakpárkányon tartjuk, éjjelre pedig nedves

fóliával letakarjuk. Egy másik, esetleg eredményes megoldás, ha anövényeinket néhány hétig világos szobában virágoztatjuk, majd párhétre párás vitrinbe helyezzük regenerálódásra. Jó eredményeket értek el az orchideák pincében való nevelésével is.Itt egyenletes a páratartalom és a hőmérséklet, és kizárólag mestersé-

ges fényben, napi 12 óra megvilágítás mellett tartanak Paphiopedi-

lumokat, Cattleyákát, és más orchideákat. A pincében könnyű az év-



151

34. kép. Részlet az Aeridesmultiflorum hosszú, tartósvirágfürtjéből. Szabadbanis, ablakpárkányon is ne-

velhető faj

szakoknak megfelelő változásokat szellőztetéssel létrehozni. Az ablakpárkány általában csak akkor felel meg orchideatartásra, haszéles vagy utólag kiszélesített, és rajta vízpárologtató tálcát helye-

zünk el. A tálca magasabban helyezkedjék el, mint a párkány, hogy az

ablakról télen leáramló hideg levegő a tálca alatt húzódjon le a padlóra. Legjobb a keleti fekvésű ablak, de a nyugati is megfelelő.Déli ablak nyáron csak árnyékolással használható. Az északi ablak

beszűkíti a növényválasztást, különösen pótvilágítás nélkül. Az ablakpárkányon sikeresen tartható orchideákról igen érdekes sta-

tisztikát közölt a Német Orchidea Társaság. 1973- ban körkérdést in-

tézett azokhoz a tagokhoz, akik csak ablakpárkányon nevelnek orchi-

deákat. 215 személy adott használható választ a kérdőívekre. Átlago-

san egy személy 14 orchideát nevel, sokan már évtizedek óta. A véle-

ményük szerint ablaktartásra alkalmas fajok, ill. fajcsoportok száza-

lékos megoszlását a leggyakrabban tartott 12 csoportra vonatkoztatvaa 4. táblázat foglalja össze. A kevésbé alkalmasnak tartott fajok közül a Cymbidiumokra, 50%, a



152

Dendrobium hibridekre 52%, a Dendrochilum fajokra 50%, az

Epidendrum és az Encyclia fajokra 70%, a Miltonia fajokra 50%,

egyéb hibridekre 65% és egyéb fajokra 52% volt az igenlő válasz. Az egyes fajok gyakoriságát tekintve a legtöbb amatőr az apró, bota -

nikai fajokat kedveli, a nagyobbakból pedig legtöbben a Paphiopedi-

lum leeanum, a Paph. callosum és a Paph. hirsutissimum, az

Odontoglossum bicontiense, az Odm. rossii, az Odm. pulchellum

fajokat, az Odm. crispum hibridjeit, a Rossioglossum grande, az

Oncidium, a Cattleya intermedia, a C. harrisoniae és az Encyclia

fajokat tartják. Példányszámban a Phalaenopsis hibridek vezetnek,

akik ezeket kedvelik, 10 vagy több példányt nevelnek. A viszonylag

sok kedvező válasz nem a kezdők tapasztalatát mutatja, hanem azorchideatársaság évtizedek óta ezzel foglalkozó, tapasztalatokkalrendelkező és irodalmat olvasó tagjainak eredményes tevékenységét,akik igyekeznek kedvenc növényeik termesztőközeg-, hő-, öntözővíz-és fényigényét akár pótvilágítással a lehető legjobban kielégíteni.Más statisztika szerint ablakpárkányon jól, de csak bizonyos feltéte-

lekkel nevelhetők a Coelogyne cristata, a Rossioglossum grande, a

Phajus, a Laelia fajok, Paphiopedilum fairrieanum, Paph. callosum

és az alkalmazkodóképes Phalaenopsis hibridek. A felsorolt elsőnéhány fajnak hűvös ablak kell, a középső néhánynak téli pihenés, azutóbbi három pedig télen is meleget igényel. A feltételek között döntőa párásítás, amelyet sokan — a párologtatótálcák alkalmazásán kívül

— félrehúzható, átlátszó fólia függönnyel, esetleg egy másodiküvegfallal oldanak meg úgy, hogy fél napra szinte növényházzáalakítják az ablakteret.

4. táblázat. A Német Orchidea Társaság felmérése az ablaktartásra alkalmas fajokról (1973)

Nemzetség Alkalmas

(%)

Feltételesen

alkalmas (%)

Nem

alkalmas (%)

Coelogyne fajok 82 6 12 Pa hio edilum h br. 80 17 3 Laelia fa ok 79 17 4 L caste fa ok 78 13 9 Cattle a fa ok 77 12 11 Cattle a hibr. 69 16 15 C mbidium h br. 76 12 12 Odonto lossum fa 76 18 6 Oncidium fa 75 22 3 Paphiopedilum faj 73 19 8 Phalaeno sis h br. 71 9 20 Phalaenopsis faj 65 26 9



153

Virágoztatás

Meleg lakásban, ismételt napi permetezéssel több növénytársaságában jól tarthatók a Phalaenopsis, Gongora, Eria, Lycaste ésmás fajok. Meleg helyen, ablakpárkányon vagy asztalon, feltámasztottüvegharang vagy bura alatt nevelhetők a kis termetű Haemaria,

Macodes, Pleurothallis, Paphiopedilum és hasonló orchideák. A szobaüvegházba vagy vitrinbe választható fajokat a berendezésméretei és felszereltsége szabja meg. A mérsékelten melegvitrinben, téli pihenési idővel jól tartható a Cattleya, a Laelia, a

Brassocattleya, a Dendrobium loddigesii, a Bifrenaria, az Encyclia,

az Eria stb. Meleg, tehát 20 °C feletti hőmérsékletű párásüvegvitrinben az állandó növekedésben levő orchideák érzik jólmagukat. Ilyen a kis termetű Macodes és Haemaria, a középnagy

Paphiopedilum maudiae és Paph. callosum és a melegkedvelőhibridek. Ugyancsak meleg szekrények felső részében tarthatók a

Phalaenopsis amabilis, a Phal. schillerina és hibridjei, a Doritis, az Angrecum eichlerianum és hasonló egyenlítő környéki orchideák. A legkedvezőbb helyzetben azok vannak, akik nyáron a kertben

vagy alkalmas erkélyen, esetleg növényekkel teleültetettablakpárkányon tarthatják az orchideákat kora tavasztól késő őszig, ésa téli elhelyezésükhöz rendelkeznek olyan helyiséggel, hűvösebbkonyhával, verandával, ahol tűrhető a világítás és a páratartalom.

Nagyon sok olyan növény van, mely így jobban díszük, mintüvegházban. Az ajánlható fajok: Coelogyne cristata, Cymbidium

lowianum, Cymb. tracyanum, Cymb. grandiflorum, miniatűr Cymbidium hibridek , Dendrobium nobile, Encyclia citrina, Enc.

ciliata, Oncidium varicosum, One. tigrinum, Odontoglossum

bictoniense, Paphiopedilum fairrieanum, Paph. insigne, Paph.

hirsutissimum, Rossioglossum grande, Ros. schlieperianum,

Stanhopea tigrina, Stan. oculata, Laelia anceps, Odontioda hibridek

stb. A felsoroltak számára télen hűvösebb, 6—14 °C-os helyiség akedvező. Ugyanilyen nyári szabadtartás mellett, de télen mérsékeltenmeleg, párás szobában jobban tarthatók: Dendrobium loddigesii,

Oncidium és Odontioda fajok, Aerides fajok, Paphiopedilum

fairriearum, Vanda fajok, Zygopetalum mackayi.

Van néhány olyan orchidea, amely nyáron a szabadban tartható, ősz-

szel behúzódik és levéltelen állapotban pihen a tavaszi átültetésig, te-

hát télen nincs vele gond. Ilyenek: a Bletilla striata, a Pleione fajok, a

lombhullató Calanthe fajok és néhány Catasetum.

Néhány télálló orchidea, illetőleg kosbor kiültetve a szabadban telel-het. Ilyen a hazai Orchis, Platanthera és Cypripedium calceolus, az

észak -amerikai Cypripedium reginae és a közép-ázsiai Pleionék.

Az orchideák virágzása a kiteljesedés, ez ad igazán értelmet tartásuk -nak. Tudnunk kell azt, hogy a legtöbb orchidea igen hosszú idő alatt

éri el a virágzóképes állapotot. Ez az idő 4 —12 esztendő között mo-



154

zog, a kedvelt orchideafajoknál átlag 6 — 8 év. Valamivel rövidebb

egyes Dendrobium és Phalaenopsis fajok kifejlődése, viszont 10évnél is hosszabb a Vaníliáé, sőt a hazai kosborféléké is. Ez a hosszúidő nagyon kedvező környezeti feltételek között valamelyest

rövidíthető. Főleg a trópusokon sikerülhet egyes fajokat akár fele időalatt felnevelni. Kedvezőtlen körülmények között viszont ez az időmegnyúlik. A kifejlett növény legelső virága kisebb, egy virágfürtönszámuk kevesebb. Minél nagyobb, idősebb, fejlettebb, egészségesebba növény, annál gazdagabban virágzik, fokozódik az egyes virágoknagysága és tartóssága, és a színárnyalatok is élénkebbek. A növény fejlődéséhez és virágoztatásához elengedhetetlen a kellőtápanyag, és meghatározó azok aránya, valamint a nyomelemek je-

lenléte is. Az orchideafélék többnyire csak akkor virágoznak gazda-

gon és biztosan, ha a fejlődési szakaszoknak megfelelően változtatjuka tápanyagok arányát. A növekedéshez elsősorban nitrogénre, a vi-rágképződéshez és -fejlődéshez pedig foszforra és káliumra van szük -ség. Ez lényegében azt jelenti, hogy a hajtásfejlődéstől a növekedés

befejezéséig több nitrogént, majd a pihenési időszak előtt több káliu-

mot és foszfort adunk. A másik, virágképződést meghatározó tényező a növény évi ritmusa. Ez elsősorban öröklött tulajdonság, de ugyanakkor összefügg a növe-

kedési és a nyugalmi időszakban uralkodó fény- és hőviszonyokkal,vagyis a bimbó fejlődéséhez a növekedés befejezése és a nyugalmiidőszak kezdetén lehűlésre van szükség. A kevés fényben fejlődő nö-

vények virágzása gyakran elmarad, mert a hajtás maga erőtlen. Külö-

nösen igaz ez a nagyon fényigényes fajokra, mint a Laelia, a Cattleya,

a Vanda, a Cymbidium, de leginkább a Dendrobium. Közülük a35. kép. Az Encyclia coch-leata igen tartós, érdekesvirága. Csaknem egész év- ben virágzik (BudapestiBotanikus Kert)



155

félárnyékos helyen növekvő fajok a növekedés befejezése táján — tehát nálunk nyár végén, kora ősszel — az addiginál nagyobbfénymennyiséget kívánnak. Eredeti termőhelyükön is akkor

bimbóznak, amikor az esős idő után, a kezdődő száraz évszakban a

lombhullató fák levelei megritkulnak vagy lehullanak. Az ilyenterületről származó növények évi ritmusát az őszi kiszáradás is

befolyásolja, tehát a növekedés befejezése után több fény, de kevesebböntözés szükséges. Az évi ritmust befolyásoló tényezők szerepe éppenaz egyenlítő környékéről származó növények esetében jelentős, hiszenott nincs hosszú vagy rövid nappal és éjszaka, mindkét napszak közel12 órás. A virágképződést a klímaváltozás, az endogén ritmus, acsapadékviszonyok mellett elsősorban az éjszakai lehűlé s váltja ki.Ennek mértéke az eredeti termőhelyen is jelentős eltérést idézhet elő avirágzásban. A Fülöp-szigeteken megfigyelték, hogy a tengerpartközelében élő hatalmas Phalaenopsis schilleriana állomány aligvirágzott, míg onnan pár kilométerre, a hegyekben bőséges volt avirágzás. Kísérletképpen a tengerparti növényekből jelentősmennyiséget felvittek a hegyekbe, ahol a hőmérséklet éjszaka 18— 20 °C-ra hűlt le, tehát itt a part menti 28— 30 °C-os nappali

hőmérséklettel szemben 10 °C hőmérséklet-különbség volt éjszaka.Ha az éjszakai lehűlés három héten át tartott vagy még tovább, akkormár a tengerpartra visszavitt és a fent hagyott növényekvirággazdagságában nem volt különbség. Ez jó példája annak, hogy a

bimbófejlődés megindulásához ritmusváltás k ell. Ugyanez a titka a

Cymbidiumok, a Dendrobium nobile és rokonai, a Coelogyne cristata,

a Rossioglossum grande és jó néhány szubtrópusi monszun vidékrőlszármazó orchidea virágoztatásának, azzal a különbséggel, hogy avirágbimbó indukálásához nagyobb mértékű lehűlés, átlag 12 °C alattiéjszakai hőmérséklet szükséges legalább 3—4 héten át. Azegyenlítőtől távolabb honos növények virágképzését viszont a nappali

és éjszakai fénykülönbség hatása váltja ki, ekkor beszélhetünkhosszúnappalos vagy rövidnappalos növényekről. Ezek virágzásiidejét későbbre tolhatjuk azáltal, hogy ősszel — kellő intenzitású

pótvilágítással — meghosszabbítjuk a megvilágítási időt. A növényekadott fejlettségi állapotban bekövetkező virágzását öröklési tényezők,az endogén bioritmus szabja meg. Pl. vannak olyan Cattleya fajok,

amelyek nyár végén, kora ősszel már akkor bontják virágaikat, amikora hajtás még éppen csak elérte évi fejlődését, míg mások ilyenkorlátszólag csak üres hüvelyt fejlesztenek, amelyből csak a pihenésiidőszak után, késő tavasszal, az új hajtás megindulása idején fejlődikvirág. Még bonyolultabb a helyzet akkor, ha az ősszel képződöttvirágrügy további fejlődését a hő- és fényviszonyok megváltoztatják.Jellegzetes képviselője ennek a Dendrobium nobile csoport. A

bimbókezdemények az őszi hideg, száraz időben fejlődnek, de ha ezek



156

36. kép. A levágott Phalaenopsis virágszárízeinek alvórügyeiből újvirágszárak törnek elő.Két-há- rom hónap múlva az elsővel csaknemazonos értékű virágfürtfejlődik ki

idő előtt meleget és nedvességet kapnak, hajtásrüggyé alakulnak át, ésvirág helyett ugyanitt új kis növény fejlődik. A télen, pihenési időszakalatt virágzó növények bimbófejlődését meg kell figyelni. Ha a

bimbók növekedése már kifejezetten megindult, célszerű a növényeket

a megszokott pihenési helyüknél valamivel melegebb helyen,valamivel nedvesebben és jó fényben kivirágoztatni, mert így a virágnagyobb, színesebb, tartósabb, mint ha az eredeti hűvös helyen, aszáraz gyökerű, pihenő növényen lenne kénytelen kifejlődni. Ilyenkortehát az egyébként hidegházi Odontoglossumokát az átlag 10—12 °C-

os, száraz pihenőhelyükről 17—19 °C-os mérsékeltházba, aCattleyákát pedig a 15 °C-os helyükről kb. 20 °C-os környezetbe

telepítjük át a virágok kibomlásáig. A teljes pompájukban kinyíltvirágok azonban tovább tartanak, ha a növényt ezután visszavisszükeredeti hideg- vagy mérsékeltházi telelőhelyére. A virágzás — méginkább a megtermékenyítés utáni magfejlődés — erősen igénybe veszia növényt, sok erőt von el. Ezért az egészen fiatal növényt lehetőlegne engedjük korán virágozni, az esetleg fejlődő virágszárat törjük ki.A következő évben a kellően megerősödött növény bőségesebbvirágzással kárpótol bennünket. Ugyanilyen okból vágjuk le 1 — 2 hétután az érett növényekről a már kifejlődött virágot, akkor is, ha nem

akarjuk eladni vagy elajándékozni; ilyenkor vázában tartsuk tovább.így a virágzás második szakaszában már nem vesz el erőt a növénytől. Külön kell említeni azokat a tényezőket, amelyek a virág elpusztulá-

sához vezethetnek. Gyenge növényen a fejlődő bimbó a kezdeti sza-

kaszban élettani okból elkorcsosulhat. Érett növényen pedig elpusz-

tulhat akkor, ha a kinyíló tokba víz kerül éjszakára, és a bimbószár



157

végül rothadni kezd. Hosszú ideig érthetetlennek tűnt a bimbóledobásés a korai sziromhervadás, amire sem élettani tényező, sem kórokozónem adott magyarázatot. Kiderült, hogy a jelenséget telítetlenszénhidrogének váltják ki, elsősorban az etilén, amely már rendkívül

kis mennyiségben is korai virágkárosodást okoz. Etilén képződik érőgyümölcsben, almában, banánban, de egyes növények is fejleszteneketilént. Megfigyelték, hogy abban a növényházban, ahol 100 kg érettalmát tároltak, közel ezer orchideabimbó elpusztult. Etilén keletkezik

a füstben, gázégéstermékekben, sokszor jelentős mennyiségben. Erőscigarettafüstben még a vágott virágok is néhány óra alatt meg-

lankadhatnak. Olyan virágüzletben, ahol a közelben igen nagy az au-

tóforgalom, a kipufogó gázokkal megrontott levegő hatására az or -chideavirágok 1 — 2 nap alatt meghervadtak, míg más üzletekben he-

tekig eltartottak. Rosszul szellőző gázkazán behúzódó égéstermékei-nek hatására a borsónyi, mogyorónyi Phalaenopsis bimbók megsár -gulnak, lehullanak, a kifejlett Dendrobium virágok szirmai beragad-

nak, nem nyílnak ki, és a hüvelyből kinövő Cattleya bimbó etilén ha-

tására megfakul, elpusztul. A fejlődő, nyíló bimbókat tehát meg kellóvnunk, távol kell tartanunk etiléntől vagy más telítetlen szénhidro-

géntől, füstgáztól vagy hasonló vegyszergőztől. Az orchideavirágok veszedelmes ellensége a csiga. Különösen a mez-

telen csigák , amelyek egy éjszaka alatt szétrághatják, megcsúfíthatjákaz éppen nyíló bimbót, a friss virágszirmokat. Más kártevők is káro-

síthatják a virágot. A zöld levél te tvek és a tripszek előszeretettel te-

lepszenek meg a fiatal, fejlődő bimbón, és szívogatásuk következté-

ben vagy lehullik a bimbó, vagy korcs virág fejlődik ki. A növényvé-

delem a virágzáskor is nélkülözhetetlen. Az orchideavirág tartósságának egyik feltétele az is, hogy ne terméke-

nyüljön meg. Különösen nyáron, a szabadban vagy nyitott ablakúhelyiségben kell vigyáznunk azokra az orchideákra, melyeket a ná-

lunk is honos méhek, poszméhek vagy egyéb rovarok megterméke-

nyíthetnek. A megtermékenyített virág ugyanis gyorsan meghervad, aCattleya, a Cymbidium virágok összecsukódnak, a kék Vanda virágokkifehérednek. Nem kell viszont tartanunk azoknak az orchideáknak amegtermékenyülésétől, amelyek — keskeny nyílásokon át hozzáfér -hető — porzóihoz és bibéjéhez csak hosszú nyelvű lepkék (pl.

Angrecum ) vagy speciális rovarok (pl. Paphiopedilum) juthatnak.

A virágzás feltétele, hogy a fejlődő bimbót ne törjük le. Ez csak lát -

szólag felesleges figyelmeztetés, mert a fejlődő bimbószár merev,üvegszerűen törékeny, érintésre lepattan (ellentétben a kifejlett nö-

vényrésszel). Öntözés közben vagy a növény áthelyezésekor a fiatal bimbó vagy hajtás csekély érintésre letörhet. Sokan megkísérlik a fer -dén növő virágszárat a növény törzséhez vagy pálcikához felkötni,hogy egyenesen, fölfelé nőjön. A még gyenge virágszár ilyenkor kitö-



158

Vágott orchideavirágokés kezelésük

rik. A hajtást, szárat csak kifejlett, érett állapotban szabad felkötni. Nagyobb növényállományban előfordulhat, hogy az oldalt növővirágszárat nem vesszük észre, és az beszorul a levelek közé, másnövények alá vagy a cserepek közé, s nem tud kifejlődni, eltorzul. Arendszeresen átvizsgált növényállományban időben észrevesszük arossz irányba fejlődő bimbószárat, ilyenkor úgy helyezzük el akif ejlett növényt, hogy a szár megerősödése után, de a kinyílás előttmég megigazíthassuk. Összefoglalva: csak kifejlett, egészséges növény virágzik. Ehhez he-

lyes táplálásra, az új hajtás időben való beéréséhez kellő fény- és hő-

viszonyokra, a fejlődési állapotnak megfelelő tápanyagarányra vanszükség. Emellett sok faj egy viszonylagos pihenési időszakot, szára-

zabb tartást, lehűtést és a lehető legtöbb fényt igényli virágzásához. A pihenési időszak után virágzó növények esetében szigorúan be kelltartani a bimbó megindulása előtt a pihenési szakaszt, mely fajonkéntelég különböző lehet. Az Odontoglossum citrosmum nem virágzik, hatélen egyetlen csepp vizet kap. Ha pedig a Dendrobium nobile nem

marad hidegen és szárazon a bimbók növekedéséig, melegben és ned-

vesen a már megindult bimbókezdeményből is új növénykék fejlőd-

nek virág helyett.

Az orchideavirágok legtöbbje levágva páratlan dísze az ünnepi vagyesküvői csokornak. Vázában, asztalon, ajándéknak vagy ruhadísznekegyaránt különleges, szemet gyönyörködtető. A Cymbidium, a Pa-

phiopedilum, a Phalaenopsis stb. értékét még tartóssága is emeli. Arövidebb ideig tartó Cattleyá kát és más orchideákat pedig a virágokkirálynőjének rangjára emelte egzotikus formájuk, színük, illatuk. Alegtöbb orchideavirág levágva, vízben kb. j/3-nyival rövidebb ideigtart, mint tövön. Növényeink érdekében mégis célszerű az érett, ki-nyílt virágot levágni. Fajválaszték. Némelyik orchidea nem alkalmas vágásra, csak csere-

pes virágként tartós és szép. Ezek a virágzási időn túl is tűrik a szobát.Jellegzetesen ilyen cserepes orchidea a Miltonia. A vágásra alkalmasfajok közül a Cymbidiumok előnye a felálló, enyhén és nemesen ívelt

fürt, a virágok formája és színkombinációja mellett legfőképpentartósságuk. Fürtben átlag másfél-két hónapos tartósságra számítha-

tunk, amit más virág nem ér el. Az egyes lecsípett vagy a szétvágottvirágszáron párosán maradó virágok rövid száruk ellenére is mutató-

sak karcsú vázában, üvegcsőben, műanyag dobozban stb. A teljes vi-rágfüzérek igen nagyok, de asztaldísznek, kirakatba és nagy csokor -

ban egyaránt impozánsak. Az igen mutatós mini Cymbidiumok rövi-debb, tömöttebb fürtje vázában, csokorban vetekszik a nagyobbvirágúakéval. Hasonlóan mutatós fürtje van a Phalaenopsisoknak. Főleg menyasz-

szonyi csokorba kedveltek, de asztaldísznek, kirakatdísznek különö-



159

Cymbidium virág vázában.

„Esti koncert” (ikebanael-rendezés Shusui Komodanyomán)

sen alkalmasak, mivel igen tartósak, 4 — 6 hétig díszítenek. Egyes fa-

jok kényesebbek, vágás után meglankadhatnak. Elkerülésére a késsel ferdén vágott kemény virágszár legvégét célszerű egy másodpercr eforró, 100 °C-os vízbe mártani, majd a vázába állított virágot 12— 24

órára (amíg megszívja magát), fóliával letakarni. A Phalaenopsist ak-kor a legjobb vágni, amikor a fürt végén még 1—2 bimbó van. Ezek

vázában kinyílnak. Hasonlóan szép a kisebb virágú Dendrobium phalaenopsis melegebb,élénkebb színű fürtje is. Ennek bimbói azonban vázában már alignyílnak, ezért akkor kell vágni, amikor az utolsó bimbó fesleni kezd.Tartóssága 2—5 hét. A Paphiopedilumok átlag 3— 6 hétig tartanak vágva. Formájuk és fé-nyük nemes. Más virággal alig párosíthatok. Hátrányuk, hogy az élénkszínek a legtöbb fajból és keresztezésből hiányoznak. Az Odontoglossum és Rossioglossum virágfürtök is igen hosszan, 3— 5 héten át díszítenek vázában, s bimbóik is kinyílnak. A Vanda és

hibridjei ugyancsak jó vágó virágok, 3—4 hétig tartanak, a bimbók



160

Paphiopedilum vázában. „Primadonna”(ikebana-elrendezésSHUSUI K OMODA nyomán)

vázában is kinyílnak, a virágok nagysága még növekszik is. Alegkedveltebb vágóvirágok közé tartoznak a Cattleyák és hibridjeik.Csokorba kötve, vagy hosszú, karcsú vázában rendkívül mutatósak. Formában, színben messze kiemelkednek a többi közül, azonban

hátrányuk, hogy rövid ideig, csak 7—14 napig tartanak, szárukaránylag rövid, szirmaik törékenyek, a csomagolásra kényesek.Amikor nem elsődleges szempont a tartósság, a rövidebb ideig tartóvirágok (a legtöbb Laelia, Lycaste, Coelogyne stb.) is használhatókkötészeti célra, pl. menyasszonyi csokorba.

A kísérő zöld és az alkalmas virágváza megválasztása a virágkötészet művészete, melynek szabályai erre a virágcsoportra is vonatkoznak.Ha a virág nem illik az edénybe, vagy nem harmonizál vele a kísérőzöld, a legszebb virág is veszít díszítőértékéből. A vágott orchideát mielőbb tiszta vízbe kell helyezni. Tartósságát nö-

velhetjük, ha a virágszáron új, ferde metszlapot vágunk, majd kézme-leg (35 —50 °C-os) vízbe állítjuk. Néhány fás szárú faj (Dendrobium

phalaenopsis, Phalaenopsis) virágszárának végét forró, 100 °C-os



161

vízbe mártjuk egy pillanatra. A virágnak folyamatos vízellátásra vanszüksége, hiszen sok vizet párologtat. Ezt a vágásfelület növelésévelsegíthetjük elő. Még fontosabb, hogy a túlzott párolgást csökkentsük,ezért ne állítsuk a virágot se tűző napra, se sugárzó meleg vagy kályha

közelébe, se erősen huzatos vagy füstös helyre. Ha idő előtt meglankad, készítsünk új metszlapot, mártsuk az egészvirágot vízbe, majd kiemelve borítsuk le burával vagy fóliával, és ál -

lítsuk hűvösebb helyre, hogy a párolgás megszüntetése után egész fe-

lületén újra megszívhassa magát vízzel. A vízben elszaporodó károsmikrobák a virág tartósságát csökkentik. A vízposhadást elkerülhet-

jük, ha 1—2 naponta cseréljük a vizet. Igen jók azok a tartósítótab-

letták, amelyek konzerváló- és fertőtlenítőszert, de egyúttal tápláló-

anyagokat (szőlőcukor) is tartalmaznak. A virág is energiát használfel, és az ilyen szer meghosszabbítja életét (1 liter vízbe kb. 0,5 g). Azegzotikus formájú, színpompás orchideavirágok sok fotóművészt,festőt, grafikust megihlettek már a múltban és napjainkban egyaránt.Színes fényképeken, festményeken, nyomtatványokon, képeslapokon,

naptárakban gyakran találkozunk különleges orchideával. Számos

országban adtak ki orchidea- bélyegsorozatokat is, jelenleg az

orchideás bélyegek száma megközelíti az ezret.



162

Az orchideanemzetségek és -fajok betűrendben

(Az első csoportban a fontosabb nemzetsé-

gek, a második betűrendes csoportban a ke-vésbé jelentősek, végül elkülönített fejezet-

ben a hazai kosborok találhatók.)

Aerides • Rókafarkú orchideák

A trópusi Ázsia övezetében hosszan fel, Ja-

pánig előforduló, a Vandához alakban és tu-lajdonságaiban igen közel álló nemzetség.Gyűjteményekben kevésbé elterjedtek, főlegazért, mert aránylag nagyobb termetűek, na-

gyon hosszan lelógó, sok virágú fürttel („ró-

kafarkú orchideák”). Vágott virágnak nemalkalmasak. Tartás szempontjából a legtöbbaránylag sok fényt kívánó, melegházi faj.Egytengelyesek, felfelé növekednek, sokléggyökeret fejlesztenek. Szeretik a sok szórtfényt, a levegőt, a meleget, de virágzásidején a párát is.

Nyáron a szabadban jól érzik magukat ná-

lunk. Több mint 70 faj ismert, de miután vi-rágkereskedelmi hasznuk alig van, a/növény-kedvelők, gyűjtők körében is csak kevés, kb.

15 faj található; a sok gyökér nagy ültető-edényt kíván, darabos termesztőközeg-keve-

rékkel. Aer. japonicum. Igen rövid törzsű, és alevelei is csak kb. 40 cm-esek. Sokrózsaszínes, bíborfoltos virága kb. 3 cmátmérőjű. Nyáron hosszan virágzó, csinos.Sok hasonló termetű és értékű faj ismert (az

Aer. crispum magasabb, az Aer. crassifolium

alacsonyabb).

Aer. odoratum. Gyűjteményekben a leggya-

koribb. Indonéziai eredetű, a levelek kb. 20cm hosszúak, igen hosszú, sok virágú fürtjenyáron vagy kora ősszel virágzik. A fehéres,

bíborán foltos virágok tartósak és kellemesen

erős illatúak. Hasonló faj az Aer. multiflorum (34. kép).

Angrecum • Sarkantyús fehér csillagok

A trópusi Afrika és Madagaszkár uralkodóorchideacsoportja, több mint 200 fajt ölel fel.Mind fehér vagy sárgásfehér virágúak.Különősen néhány nagyobb termetű mada-

gaszkári faj kedvelt, mert fehér, csillag alakú

erides odoratum



163

virágjuk hosszúra nyúló sarkantyúval egé-

szen különlegesen szép. Egytengelyes növe-kedésűek, kissé a Vandához hasonló formá-

júak, de vannak hosszabban kúszó fajok is.

Meleg- és páraigényesek, de aránylag fény-igényesek is. Valódi pihenési idejük nincs,vágásra nem alkalmasak, mindössze néhánynapig tartanak, legfeljebb menyasszonyi

csokorba valók. Itt főleg a botanikus kertek-

ben levő nagyobb, vagy a szobaüvegházak - ban kedvelt kisebb termetű kúszó fajokatismertetem, ámbár a miniatűrök is érdekesek. Angem. eburneum. Madagaszkári eredetű,50 —100 cm magas törzsön kb. 40 cm-es

leveleket fejleszt, amelyek hónaljából ősszel bú jik elő a kb. 5—10 virágú, tömött fürt.Egy-egy virág kb. 5 cm átmérőjű,zöldesfehér, ajka hófehér, sarkantyújalelógó. Angem. eichlerianum (2. kép). A trópusi

Nyugat-Afrika erdeiben honos. Szára lapí-tott, ráfekszik a fatörzsre, sok léggyökeretfejleszt. A tojásdad levelek oldalt állnak, 8 — 10 cm-esek. A virágok nyár végétől későőszig fejlődnek, a levelek hónaljából. Egy-

egy karcsú, 6 — 10 cm hosszú száron 1 — 2db, kb. 6 cm-es csillagszerű virág, a szirmokcsúcsa kissé visszahajló. A szélesebb,

hófehér ajak térdszerűen meghajtó, kb. 4 cmhosszan nyúlik le. Kellemesen, enyhénillatos.Angem. sesquipedale. Madagaszkár csil-lagának nevezett, igen nagy termetű.Rendkívül különös, nagy virágával a kiál-lítások díszpéldánya lehet. A növény kb. 1 m

magasságig nő, a legyezőszerűen elhe-lyezkedő levelek közel 30 cm hosszúak,zöldeskékek, finoman szemcsézett bevo-

natúak. Esődús, trópusi erdőszélen, nagy fáktövében sok léggyökérrel megkapaszkodva

él. Durva, darabos közegbe, nagy edénybeültessük, melegházban pihenés nélkülnevelhető. Télen virágzik, a levélhónaljakbólelőtörő száron 2 —4 virág fejlődik, kb. 12

cm-es fehér, elefántcsontszerű ötágú csillag,

csúcsos szirmokkal. Az ajak

Angraecum sesquipedak

ból hátra lelógó sarkantyúja fonálszerűen el-keskenyedő, de 30 — 40 cm-ig lelógó, ezáltalkülönleges. Kellemes vaníliaillatú virága 2— 3 hétig tart. Hasonló növény az Angem.

magdalena több, kerek, kisebb nyárivirággal; mérsékeltházi. Érdemes megemlíteni, hogy amikor DARWIN

1860- ban először látta az importált virágotnyílni, megállapította, hogy a sarkantyúban30 cm-nél mélyebben van csak nektár.Leírta, hogy a megtermékenyítéshez egyolyan lepke szükséges, amelynek ennélhosszabb nyelve van. Ilyen azonban nem volt

ismeretes, s csak évtizedekkel később, 1903-

ban f edezték fel ezt a lepkét, és éppen ezért„megjósoltnak” (praedicta) nevezték.

Ascocentrum

A Vandával közeli rokon, hasonló alkatú, detörpe, alacsony növésű epifiták. 6 — 9 faj is-

meretes Dél-Kínától Tajvanon át Délkelet-Ázsiában és a Fülöp-szigeteken. Felálló,aránylag sok és nagy virágú, élénk színű ésigen tartós virágfürtjük miatt értékesek, na-

gyon ajánlhatók, de nálunk nehezen besze-

rezhetők. A trópusi Vandákhoz hasonlóan



164

melegháziak és fényigényesek, de tartásuknem különlegesen nehéz. Igen széphibridjeik (Vandával Ascodenda néven)tűntek fel és váltak az egyik legfontosabb

vágóvirágcsoporttá Délkelet-Ázsiában.Legnevezetesebb a kisebb, vörös virágú

Ascda. ’Meda Arnold’ és a nagyobb pirosvirágú Ascda. ’Yip Sum Wah’ mely számostovábbi hibrid kiindulási alapja.

Asctm. ampullaceum. Burmái eredetű, sűrű virágfürtjerózsaszín, késő tavasszal virágzik. Asctm. curvifolium. Himalájai faj, levelei lehajlóak,májusban virágzik. Virágszíne a narancstólskarlátpirosig változó. A Vanda rotschildianával

keresztezve jött létre az Ascda. ’Meda Arnold’ .Asctm. hendersonianum. Borneói eredetű, csak 10 cm,mindössze 4—5 levéllel. A kb. 20 cm-es száron 20— 30virágos tömött fürt nyílik tavasszal. Színe a zöldbőlrózsásba áthajló. Asctm. miniatum. Az előzőhöz hasonló szintén törpefaj, de elterjedtebb. A Himalájától Borneóig fordul elő.Alakra az Asctm. ampullaceumhoz hasonló, de keske-

nyebb levelű, kb. 10 cm magas. 15 cm magas virágzatatavasz végén nyílik, sok virágú, narancsvörös, kb. 2 cm-

es, az ajak 1 cm, sárga.

Bifrenaria

Brazíliában és Venezuelában fán lakó orchi-deák. Virágjuk és tartásmódjuk a

Lycastééhoz hasonló. A szárgumók sűrűn

állanak, tojásdadok, csúcsukon egyetlennagy, bőrszerű lomblevéllel. A virágfürtcsinos, aránylag rövid szárú, de közepesvirágú. Valamennyi faj mérsékelt, esetleghidegházi, és a szokásos, lombbal is kevertorchideaközegekben állandóan nyirkosántartva jól fejlődik és virágzik. A kb. 12 faj éssok változat között a legtöbb dél- brazíliai,néhány Venezuelában és Guayanában honos,árnyas sziklákon él. Jelentőségük azért nem

nagyobb, mert vágóvirágnak nemalkalmasak. A kereskedelemben leginkábbkapható, és a növénykedvelőknél, gyűjtőknélcsak egy tavasszal virágzó faj aleggyakoribb. Egyes szerzők a kezdők szá-mára is könnyen nevelhetőnek és tarthatónakírják, ez azonban kérdéses. Bif. harrisoniae. Brazíliai eredetű. Ott több-nyire inkább mohos sziklákon telepszik meg.A szárgumó kb. 8 cm magas, vaskos, négy-

élű. A levele kb. 20— 25 cm hosszú,tojásdad. Tavasszal, többnyire áprilisban,

Bifrenaria harrisoniae

scocentrum miniatum



165

rövid száron nyílik 2 —3, egyenként 6 — 7 cm

nagyságú, bizarr, viasszerűen halványsárgavirága. Az ajak háromlebenyes,ibolyásvörös, a középső lebenye szőrös, a

széle csipkézett. Kellemesen illatos.Virágzás után legalább egy hóna pig

pihentessük, majd vagy szobában vitrin ben,

esetleg a szabadban tarthatjuk, de csak ott,

ahol a páraigénye kielégíthető. Beérés utánvirágzásig tartsuk 10—16 °C-os helyen. Az

átültetést rosszul tűri. A többi faj, mint a Bif. aurantiaca, a Bif.

indora, a Bif. tetragona stb. ősszel virágzik,a virágok kisebbek, kb. 3 cm átmérőjűek.

Bletilla • Jácintorchidea

Távol-keleti, de a szabadban nálunk is eltart-

ható, érdekes talajlakó orchideák. Kúszószárgumójuk, rizómájuk a föld színéhez kö-

zel képződik és telel át. Az évi hajtáson

fűszerű levelek fejlődnek. A mintegy 6 — 10ismert faj és változat Japánban, Kínában és ahozzájuk tartozó szigeteken honos.Lombföld, homok és agyag keverékébe vagy

tőzeggel és műanyaggal lazított, jó kertiföldbe, 5— 10 cm mélyre ültethetők. Akereskedelemben egy faj terjedt el, mert ez

aránylag hálás, jól szaporodó kerti orchidea,amely árnyas helyen 40 —60% párát szeret.Ha kint teleltet jük, célszerű legalább 15 cmvastag tőzeges lombbal takarni. Cserepes

virágként tavasszal ablakpárkányon is jólvirágoztatható. Ble. striata. A kereskedelemben többnyire

Ble. hyacinthia néven szerepel, jácintraemlékeztető, de rózsaillatú virágfürtje miatt.20-50 cm magasra nő, 4-6 széles levéllel, 2-5 cm-es, ibolyásvörös virágokkal, egyszáron 3—5 vagy több Cattleya-szerű virágfejlődik, a levelek szétterülésével egy idő-

ben. Egy-egy virág egy hétig tart. A sza-

badban többnyire júniusban virágzik. Haszáraz helyen (pincében) kb. 5 °C-on telel-

tetjük, az ablakpárkányon korábban virá-goztatható. A Ble. chinensis virágja rózsa-

színes, kisebb.

Brassavola • Zöldesfehérek, némelyikcsipkés ajkú

A Laeliákkal igen közeli rokonságban álló,felépítésben és virágzatban is hasonló növé-nyek, szárgumóik vékonyak, levelük viszontkemény, húsos. A virágok színe mindig csakfehér vagy zöldesfehér, viszont igen

illatosak, lepkék porozzák be őket.Jelentőségük elsősorban az 1 — 2 virágos fürtazon különlegessége, hogy ajka erősencsipkézett vagy tölcséres formájú, ami arokon Cattleya és Laelia keresztezésekorkedvezően érvényesül. A 13 érvényes fajközül csak néhánynak van nagyobb szerepe a

nemesítésben. Mérsékeltházi körülményekközött szárazságtűrők, igen almalmazkodó képesek, ezért szobában is szépen díszlenek,

nyáron a szabadban tarthatok, sok fényt

Bletilla hyacinthiana



166

kívánnak, de télen kifejezett pihenési időtigényelnek. B. digbyana. Hondurasi faj. A növény azegyleveles Cattleyákhoz hasonló, sötétzöld,

szárgumója oldalt nyomott. A levél kb. 20cm-es, a virág mintegy 10 cm átmérőjű,zöldesfehér és szinte valószínűtlenülfinoman csipkézett. Nyáron virágzó. A

Brassocattleya hibridek leggyakoribb szü-

lőpárja. Finoman csipkés ajkát átörökíti,hibridjei tűrőképesebbek, és gyakran kétvirágzási idejük van: az egyik a Cattleya

szülőének megfelelően őszre esik, másod-

szor - a Brassavola szülő virágzásának

idején - a második hajtáson tavasszal vagynyár elején hoz virágot. B. glauca. Tavasszal virágzó, guatemalai faj.A növény igen hasonlít a B. digbyanához, de

valamivel kisebb, virágai világos olajzölde-

sek, 8 — 10 cm nagyok; zacskószerű ajkacsak hullámos, nem csipkézett, hófehér,illatos. Ezt is szívesen használják keresztező

párnak.

B. flagellaris. Nagy növésű, fürtös virágzatú brazíliai

faj. A Cattleya-szerű virágok sárgásfehérek.B. fragrans. Brazíliai eredetű, virágfürtjén rendszerint

három fehér és igen illatos virág van. B. martiana. Dél-Amerika északi csúcsán honos, arány-

lag közel a tengerszinthez, ezért inkább melegházi.Szárgumója alig van, húsosán ceruzaszerű, vájatos

levelei 40 cm-re lecsüngenek. Virágfürtjén télenszámos, kb. 6 cm-es fehér és illatos virág nyílik, kb.négy héten át. Az ajak torkában sárga folt látszik.Számos hasonló alkatú és virágú faj ismeretes, mint pl. atélen virágzó, 20 cm nagy, illatos virágokat hozó B.

cucullata, a B. angustata, a B. amazonica, a B. gardneri

stb. Mind kéregre kötve nevelendő.

B. nodosa. Közép-amerikai faj, kb. 15-20

cm-es levele kerekebb, 12 cm nagy virágaaránylag rövid szárú, sárgászöld színű.Széles ajka fehér, ősszel nyílik, igenkellemes illatú, egy hónapig tart. Kéregrefelkötve sok napfényben, árnyékolás nélkülfejlődik jól. B. perrinii. Brazíliai faj, szárgumója vé-

kony, lelógó hajlamú, kb. 20 cm-es leveleikarcsúak, ostorszerűen kerekek. Virágzatát 4-5, egyenként 6-8 cm-es csillag alakú,

zöldes szirmú és világossárga, fehér ajkú vi-rág alkotja, amely kb. 5 hétig tart. Kéregrefelkötve, sok fényben jól növekszik, igényte-len, jól tűri a hűvöset és a kiszáradást, de aforróságot is. Hálás a déli per metezésért.Kedvező tartás mellett évenként kétszer, má-

jusban és ősszel virágzik.

Brassia • Pettyes, karcsú, pókvirágúfiirtűek

Ez az Oncidium sorozatban a Miltoniéikkal és Oncidiumok kal közeli rokonságban állónemzetség Közép- és Dél-Amerikában ho-

nos. Mexikótól Bolíviáig 40 faj ismeretes. Anövények középméretűek, felületesen azOdontoglossumhoz hasonlóak. A szárgumókaránylag nagyok, laposak, nyomottak, bor -

dázottak, sűrűn egymás mellett helyezkednek

Brassavola martiana



167

el, csúcsukon 1 —3 karcsú, hosszú levéllel. A

virágfürt bókoló, a virágok sajátságosánmegnyúlt szirmaikkal pókszerűek, de nemszínpompásak. Különlegesek, így még

vágóvirágnak is alkalmasak. Elsősorban anövénykedvelők hálás kedvencei, mertaránylag könnyen, közepesen párás környe-zetben is jól tarthatók, ha nyáron sok mele-

get, táplálékot és bőséges öntözést kapnak,majd ezt kifejezett, nem túl hosszú, nemteljesen száraz pihenési időszak követi. Afajok nak több mint a fele megtalálhatógyűjteményekben, mégsem érdemesvalamennyit részletesen felsorolni, mert a

növények és virágzatuk igen hasonlóegymáshoz, és a tartásmódban sincseneknagyobb különbségek. Mind fán lakó, alegtöbb karcsú virágzatú és kellemesen

illatos virágú. Mérsékeltháziak, ültetésszempontjából pedig levegőigényesek , tehátkosárban vagy lyukacsos műanyag

edényben, csak laza közegben — de nem ké-

regben — a Cattleyákkal azonos módon tart-va érzik jól magukat. Brs. brachiata. Guatemalában és Mexikódéli részén honos. Két levele van, ezek kb.

30 cm- esek, virágszára 60 cm, rajta kb. 10

nagy, akár 30 cm átmérőjű, fehér és sze-mölcsös ajkú, zöldessárga virág nyílik a nyárelején. A Brs. verrucosának rokona vagy

változata, de nyáron, ősszel virágzó. Brs. maculata. Venezuelai, egyleveles, sokvirágú, rövidebb virágszárú faj. Kb. 12 cm-es, világoszöld virágai barnán foltosak. Fehérajka is foltos.

Brs. verrucosa. Mexikótól délre, főlegGuatemalában, Venezuelában és a környezőhegyekben, átlag 1000 m körül vagy a felett,ligetes tölgyerdőkben él. Szorosan egymásmellett növekvő 2 — 10 cm-es szárgumói ol-

dalt lapítottak, nyomottak, bordásak. Két le-vele karcsú, 30—40 cm. A szárgumó aljánegy rövidebb levélke mögül bújik elő ápri-lis —májusban a virágszár, amely 40— 60 cm

hosszú, rajta laza, dupla sorba rendezve 8— 16 virág nyílik. Erősebb növények gyak rantöbb virágszárat is hoznak. A külső szi-romlevelek erősen megnyúltak, elkeskenye-dők, ezáltal a virágátmérő közel 15 cm. Aszíne sárgászöld, főleg a tövén zöldesbarnafoltokkal tar kítva. Az ajak széles, hegedű

alakú, középrészén és tövén zöldes pörsené-

Brassia verrucosa



168

sekkel. A különös virág szép, a tövön mint-egy négy hétig, vágva 8 — 10 napig tart.Minél ritkábban ültessük át, ugyanis azátültetés ideje egybeesik a virágzási idővel, s

minél nagyobb a tő, annál bővebben virágzik.Az átültetés március vége és május köztesedékes, amikor az új hajtás- ésgyökérfejlődés megindul. Erősen vízáteresztőés könnyen kiszáradó, de azért tápdúsközegkeveréket kíván, pl. páfránygyökérből,kéregből, lombból és műanyagbólösszeállítva. Nyáron sok meleget, sok fényt,sok levegőt igényel, de a déli tűző naptólóvjuk. 50— 70%-os páratartalom a

legkedvezőbb, nappal a sokkal szárazabblevegőt is jól tűri, tehát szabadban is tartható.A pihenési idő október végén kezdődik és avirágzásig tart, ilyenkor aránylag hűvös,12 —15 °C-os, közepesen párás, világoshelyiség a megfelelő számára (veranda,virágablak is lehet). Tavasszal ne kezdjükkorán öntözni, nehogy a túl korai kihajtásmiatt a virágzás elmaradjon. Aránylagkönnyen kezelhető, ellenálló faj, tehátkezdőknek is ajánlható, ha az életritmusánakmegfelelő igényeit ki tudjuk elégíteni.

Sok a hozzá igen hasonló termetű, virágú és igényű ro-

kon faj:

Brs. caudata. Közép-amerikai eredetű pettyezettségenem zöldes, hanem vöröses. Brs. anteroides. A többieknél melegigényesebb. Brs. giereoudiana. Costa Rica-i faj, igen hosszú, bővenvirágzó, kellemesen illatos fürtöt hoz. Brs. longissima (IX. tábla). Tucatnyi, igen hosszúszirmú (20-25 cm-es) virágát félméteres száron nyáron

hozza.

Bulbophyllum • Mozgó ajkú orchideák

A legfajgazdagabb orchideanemzetség, többmint ezer mozgó ajkú faj tartozik ide. Ázsiá-

ban, Afrikában és a szigetvilágban elterjed-tek. Általában a szárgumón egy húsos levélvan. A virágszár a tovakúszó rizómaszárbólvagy egy hátsó szárgumó tövéből tör elő, le-

het egy- vagy sok virágú. A szirmokegyenlőtlenek. Vágóvirágnak egyik sem

alkalmas. Törpe növésük és ér dekes

virágzatuk miatt jogosan kapnak helyetgyűjteményekben, vitrinekben, epifitafákon,

botanikus kertekben. A legnagyobb részükegyaránt nevelhető a szokványos lazatalajkevérekek bármelyiké ben — de nem

tiszta kéregben —, cserépben is, kosárban is,esetleg ágra felkötve. Nincs tartós pihenésük.

Vannak köztük örökzöldek és lombhullatók,talajlakók és fán lakók. Kevés faj népszerű,mert a virágok nem nagyon mutatósak. Ezértcsak néhány érdekeset említünk.

Bulb. grandiflorum. Új-guineai, melegkedvelő faj. Aszárgumó 6 cm, a levél kb. 16 cm, elég széles. 25 cm-es

virágszárán egyetlen nagy, 15 cm-es virág nyílik, a szir -mok görbültek, barnászöldek, fehér pontokkal.

Bulb. lobbii (IX. tábla). Aránylag nagyobb

termetű, érdekes virágú, Jáva és Szumátraszigetéről származó melegkedvelő faj. Gyűj-teményekben ezzel találkozunk a leggyak -rabban (23. kép). A szárgumó kb. 5 cm, a ki-hegyezett, nyelvszerű levelek 10 — 20 cm

hosszúak. A virágok csak a levél középma-

gasságáig nyúlnak fel, egy száron csak egyvirág van, de annak átmérője megközelíthetia 10 cm-t, húsvöröses, sárgás, ill. lilás színű.Elég széles szirmainak csúcsa hátrahajló.

A szív alakú ajak csúcsa hegyes, már ráfú-

Bulbophyllum barbigerum



169

jásra, széláramra is billegve mozog. Édesillata hetekig tart. Vágásra nem alkalmas.Tavasszal, nyáron virágzik, és származásihelye alapján melegen tartandó. 16—20 °C-

os téli hőmérsékletet kíván. Kosár ban,cserépben jobban díszük, mint felkötve.

Bulb. maximum. Sier ra Leonéból származik.Szárgumója 8 cm, 4 élű. Karcsú levele 15 cm. Vi-

rágszára 25 cm, virágszíne sárga, piros csíkos és pontozott.

Bulb. suavissimum. Burmái, kistermetű, hosszabb szá-

ron igen sok, fehéres, rózsásfehér virággal.

Calanthe • Lassan végignyíló fürtű, piros

ajkú

A Bletillával és a Phaiussz al rokon nemzet-

ség, mindre jellemző a virágzat szerkezeténkívül a hosszában gyűrődő, széles levél. Anemzetségen belüli csopor tok egymástóleltérnek. A Preptanthe cso port lombhullatótagjainak magasra nyúló, hagymaszerű szár -gumójuk van. A virágszár mindig a szárgu-

mó aljából tör elő. Mind földlakók, általá ban

mészsziklákon összegyűlő lombföldben

nőnek, és így is ültetendők. Ezzel szemben ahasonló virágszerkezetű Eucalanthe gyakor-latilag szárgumó nélküli, és a virágszár a le-vél hónaljából tör elő, nem mészkövön, ha-nem agyagos talajban nőnek, és nemlombhullatók. Hazájuk főként Ázsia, illetve aszigetvilág, Japán, Madagaszkár és Dél-Afrika. Kb. 150 faj ismeretes, közülük — tartás szempontjából - a növénykedvelőkszámára is a lombhullatók az igazán érde-

kesek, mert az őszi virágzás után cserepük - ben száraz helyre félretehetők, átteleltetésüknem jelent nehézséget. Egynémelyik szépvirágfürtje vágható ugyan, valójábanmégsem alkalmas igazán, mert a virágokcsak fokozatosan nyílnak. Tartásuk elég egyszerű. Tavaszonként, ami-kor a száraz földben is kezd megindulni ahajtás, átültetjük természetes talajába, azazmészkővel és egyéb törmelékkel lazított táp-

dús földbe. Ezután fokozatosan öntözzük,

majd bőven tápláljuk is, hogy a nagy, dearánylag puha levelek jól kifejlődjenek.Edzéssel egyre több, akár teljes napfényhezis szoktathatjuk.

Virágszára ősszel, a szárgumó aljából tör elő,ezzel egyidejűleg kezdi hullatni leveleit. Ek-kor beszüntetjük öntözését. Rövidesen meg-

jelenik szép, ellentétes színű, elég tartós fürt-virágzata. Az elvirágzás után saját cserepé-

ben szárazon (58. kép), vagy abból kiemelvezacskóban, esetleg fűrészporban teleltetjük,mérsékelt szobában, 10-18 °C-on.

A számos lombtartó vagy késő tavasszal vi-rágzó Eucalanthe kevésbé érdekes. A fajok

közül megemlítjük a Nepál-Asszam környéki barnáspiros virágú Cal. brevicornut , a tömöttfürtű Cal. densifl orát, a nagyobb, de pirosas,

sárgászöld virágú Cal. gracilist.

Kb. 1000 m magasságban a Himalájában ho-

nos a Cal. massuca, amely félméteres száron,tömött fürtben közel 6 cm nagy, lila virágo-

kat hoz a nyár végén. A Cal. veratrifolia márdélebbre és melege bb vidékeken, kiterjedtena szigetvilágban honos, virágszára az 1 m-t is

elérheti. Tömött fürtjében hófehér, 4-5 cm

átmérőjű virágokat hoz tavasszal.

A lombhullató Preptanthe csoportból - főleg

keresztezés szempontjából - két faj jelentős. Cal. rosea. Burmái eredetű, lombhullató,ősszel virágzó faj. Szárgumója tojásdad, 10cm-nél magasabbra nő, levelei 30 cm-esek,enyhén szőrösek. Kb. 40 cm-es virágszáránátlag tíz, 5 cm átmérőjű, rózsapiros virágnyílik, az ajak torka sötétebb vörös. Hasonlóaz ugyancsak burmai, kisebb virágú Cal.

labrosa. Cal. vestita. Burmától a Maláj-félszigeten átaz indonéz szigetvilágig elég szélesövezetben fordul elő humuszosmészsziklákon. Szárgumója közel 8 cm (58.

kép), a levelek kb. 40 cm hosszúak, avirágszár meghaladja a 60 cm-t. Inkább télenvirágzó, bókoló fürtje átlag tízvirágú. Avirágok elég nagyok, átlag 6



170

cm-esek, a szirmok szép fehérek, a széles,lebenyes ajak alapja narancssárga. Általábannovember tájt nyílik. A hibridek kedveltebbek, mint a törzsfajok.Elsősorban a két lombhullató faj keresztezé-

séből származó, ősszel vágóvirágotszolgáltató, szép, színkontrasztos hibridekmaradtak termesztésben. Közülük rég beválta szép Cal. ’Veitchii’ (XIV. tábla), amelynekvirágja változó, de többnyire fehéresrózsaszín, sötétebb piros vagy barnástorokkal; a Cal. turnerivel keresztezve jöttlétre a hosszú szárú Cal. 'Bella', ennekvirágszín-ellentéte még kifejezettebb, a fehérés a rózsaszín szirmok váltakoznak. Hasonlóa Cal. ’Bryarn’ , amelynek virágai szinténfehérek, az ajakon élénk piros folttal.

Kihajtás után kertben is nevelhetők, ősszel,kis gondoskodás mellett szobában virágoz-

tathatók, és ezután tavaszig nem kell törődni

velük. A következő években a szárgumók jóloszthatók, egy-egy cserépbe egy-két szárgu-mó kerüljön.

Catasetum • Boszorkány orchideák

Ezek a Cychnochesszel rokon, igen meleg-igényes, nyirkosságot kedvelő orchideákKözép-Amerika és Brazília trópusi öve-zetében részben fákon, gyakran elhalt ága-

kon élnek, részben szikla- és talajlakók. Akb. 180 faj egyikének sincs igazán szép vagy

élénk színű virága, mégis nagyon ér dekesek(X. tábla). Az Orthocatasetum csoportban a

hím- és nővirágok különböznek, néha nem ishasonlítanak egymáshoz. A hímvirágok — amelyek a termesztett példányokongyakoribbak — különlegesebbek, érintésrekidobják polleniumjaikat, hogy az arovarokra rátapadjon. A virágok érdekességetorz formájuk, a többnyire zöldesbarnásszirmok és a húsos ajkak. Alakjuk repülőrovarokra vagy ma jomszerű varázsbabákraemlékeztet. Maguk a növények egymáshoz

elég hasonlóak, kb. 10 cm szárgumójukatközvetlenül körülveszik a tojásdad, hosszasgyűrődéssel hajtogatott levelek. Aszárgumók aljából tör elő a fürtös virág.Mind melegigényesek, tehát melegházbavagy szobavitrinbe valók, azonban inkábbgyakorlott gyűjtők számára ajánlottak, mert

bár nem kényesek — lombhullatás utánmeleg, elég szigorú pihentetést kívánnak,emellett a fiatal hajtás igen érzékeny az álló

nedvességre. A túl korán kihajtott növénysatnya. Közülük a rendkívül bizarr, igen ér -dekes fajok gyűjteménybe valók. Aki beszer -zi, vigyázzon arra, hogy a lombhullatás utánis sok fényt, napot kapjon, és kb. 2 —4 hétig,virágnyílásig tartsa öntözés nélkül, mert ezeksem tűrik a nedvességet. A gyökér is érzé-keny, igen laza közegbe évenként ültessük átés védjük a csigától.

Calanthe ve síita



171

Ctsm. atratum. A kb. 30 cm-es száron tucatnyi virágfejlődik, a hímvirágok kb. 4 cm-esek, barnásfeketefoltosak és ajkukkal lefelé állnak. Brazíliai eredetű,tavasszal virágzó faj. Ctsm. barbatum. Brazíliai faj, májusban virágzik, kb.

50 cm-es szárán csak 3 cm-esek a bíborfekete, pontozottvirágok. Ctsm. cernuum az előzőhöz hasonló faj. Ctsm. fimbriatum. Brazíliai faj, kb. 35 cm-es száránmá jusban tucatnyi, kb. 3 — 6 cm-es, sárgáspirosaskeresztcsíkozású virágot hoz. Ctsm. integerrimum. Közép-amerikai eredetű, kb. 30cm-es fürtön tíz, kb. 4 cm-es sárgásbarnás fordítottvirágállású virág fejlődik, a zöld ajak sisak alakú. A fajkora ősszel, tehát könnyebben virágzik éskényelmesebben teleltethető a többinél.

Ctsm. macrocarpum. Dél-Amerikában az

egyik legelterjedtebb, nagyra növő faj. Kb.40 cm-es virágszárán átlag nyolc, zöldes ala-

pon pirosán pontozott virág fejlődik. A sárgaajak sisakszerű. Késő ősszel virágzik. Termé-

szetes hibridje a szép Ctsm. × splendens.

Ctsm. pileatum. Ezt az Amazonas erdőiben,Ecuadorban és Venezuelában található fajt tartják azösszes közt a legszebbnek. Kb. 30 cm-es fürtjében átlaghat, a 10 cm-es nagyságot is megközelítő, világossárgavirágot hoz. Az ajak vese alakú, belül narancsszínű, kb.6 cm széles. Virágszára általában októberben képződik.

Ctsm. russellianum. Egész Közép-Amerikában előfor -dul. Kora ősszel virágzik. Összenyomott, tojásdad ajkánfésűszerű lemez van. Ctsm. tabulare. Kolumbiai eredetű faj. Kevés,sárgásfehér, vörösen pontozott virágot hoz, hosszú ajkán

felfújt, tojásszerű kiszélesedéssel. Ősszel is, tavasszal isvirágzik.

Cattleya • Az orchideák királynője

Az orchideavirágok különleges szépségét azemberek szemében leginkább a Cattleya vi-rág testesíti meg. Formájának, változatos szí-neinek szépsége valóban rendkívüli, amihezgyakran még különlegesen finom illat is tár -

sul. A virágkereskedelemben mégis a sokkaltartósabb és gazdaságosabb Phalaenopsis ésCymbidium mögé a harmadik helyre szorul-tak, mert aránylag rövid szárú virágjuk csak1 — 2 hétig tart. A Cattleyák rendszertanilag — a Laelia, a

Brassavola, a Sophronitis, az Encyclia stb.

fa jokkal együtt — az Epidendreae sorozat

(tri bus) tagjai. Egymással könnyenkeresztezhetők. A hozzájuk leginkábbhasonló, de nyolcporzójú Laeliá tói négy

porzójukkal különböztethetők meg. Valamennyi Közép- és Dél-Amerikában for -dul elő, leginkább az 1000 — 2000 m magashegyek folyóvölgyei mentén, olyan párásvölgyekben, ahol a hőmérséklet 16—30 °Cközött ingadozik, és ahol a bőven esős, mele-

gebb évszakot legalább 3—4 hónapon át csa-

padékmentes, hűvösebb időszak követi. Főelterjedési területük tehát részben Dél-Brazília a 25. déli szélességi fok körül,

részben Mexikótól lefelé, a 25. északiszélességi fok környékéig kiterjedő közép-amerikai rész. Az egyenlítő párás, forró,sötét őserdeiben nem fordulnak elő.Összesen csak 40 faj ismeretes (más adatszerint 65), legtöbbjük aránylag kisebb

területen és kis egyedszámban él eredetitermőhelyén. A fajok és nemzetségek közöttihibridek száma több tízezer. A 40 fajnegyede mondható melegigényesnek,

közülük a C. dowiana, a C. schilleriana és a

Catasetum pileatum



172

C. rex jelentős. A többi kifejezetten mérsékeltházi, ami azt

jelenti, hogy a fejlődési szakaszban az éjsza-

kai hőmérséklet optimuma 15—17 °C, s a

nappali átlaghőmérséklet is mindössze 18— 23 °C. A C. aclandiae, a C. dowiana, a C.eldorado, a C. luteola, a C. schilleriana, a C.

violacea és a C. rex, valamint ezek hibridjei

ennél több meleget kívánnak. Közepesenmelegen, tehát 20 °C körül érzi még jólmagát a C.forbesii, a C. intermedia és a C.warscewiczii, a többinek a 15—18 °C akedvezőbb. Mindegyik fajnak kifejezett

pihenési ideje van. A nyugalmi időszak

hőigénye csak 15—17 °C. Eléggémeghatározott a virágzási idő is. Vannakfajok, amelyek az évi hajtás kifejlődésekorazonnal virágoznak, mások csak hosszabb-

rövidebb pihenés után vagy annak végén. Afajok és hibridek virágzási idejét figyelembevéve gyakorlatilag az egész év folyamánlehet Cattleya virágunk. Tulajdonképpenigénytelen és igen tűrőképes növények,tartásuk és virágoztatásuk is egyszerű,mégsem könnyű. Az általános részben márismertetett irányelveket erre a fontoscsoportra vonatkozóan érdemes összefoglal-ni.

A legnagyobb nehézséget az az ellentét jelenti, hogy a kifejezett pihenési idő alattcsak igen kevés öntözést tűrnek el,ugyanakkor viszont legalább 70% körüli

páratartalmat és aránylag sok fénytigényelnek. Nálunk azon ban ilyenkor(november és február között) a legkevesebb

a fény és legkisebb a helyiség levegőjének páratartalma. A lakószoba légterében aliglehet számukra a szükséges páratartalmat

megteremteni, de öntözéssel sem lehet anedvességet pótolni. Ebben az időszakban

szinte egyszer sem célszerű alaposanöntözni. Az emberi tartózkodáshoz kellemes,meleg szoba számukra túl meleg és télen túlsötét. Mindezek ellenére sokan tartanak ablakpár -

kányon Cattleyá kát vagy Cattleya hibride-

ket. Erre különösen a kétlevelű és középnagyvirágú fajok, ill. ezeknek azon hibridjeialkalmasabbak, amelyek páraigénye kisebb.Rendszeres párásítás mellett keleti vagy nyu-

gati ablakban, télen pedig déli ablakban vagy pótvilágítással, szárazon, de párásán tartvanevelhetők ugyan, s türelemmel, figyelem-mel, de főleg hozzáértéssel sokan értek el

— akár évtizedeken át — sikereket. Mégisezt inkább a Cattleyák tűrőképességét igazo-

ló kivételnek tekinthetjük. Életfeltételeiketcsak erre a célra alkalmas zárt térben, a hű-

vösebb, kiadós téli pihenés mellett kellő pá-

rával, aránylag sok fénnyel teremthetjük meg

biztonságosan. Kövessük végig évi ritmusu-kat! A legtöbb faj március tájékán fejezi be a

pihenést. Az előző évi, levirágzott szárgumótalpának jobb és bal oldalán elhelyezkedő al-vószemek egyike megduzzad, majd kinyúlika beszáradt hüvelylevelek közül. Ezzel egy-idejűleg vagy röviddel ezután jelenik meg akúszó szárgumó végén, ill. a fejlődő növény-rész tövén a sugárirányba törő 5— 10 új gyö-kér. A hőmérséklet 16—18 °C legyen, nap-

sütéses időben 20— 23 °C-ig emelkedhet.Ilyenkor kerülhet sor — ha szükséges — az

átültetésre vagy a hozzáültetésre, melynek pontos ideje fajonként eléggé változó. Ré-

gebben addig vártak az átültetéssel, amíg ahajtás kb. 4— 5 cm-re kifejlődött, és látha-tóan megindult a gyökérfejlődés is, de mivelezek az új részek igen érzékenyek, töréke-

nyek, újabban közvetlenül a növekedésmegindulása előtt végzik el az átültetést. Afiatal növényt minden évben, az idősebb

növényt átlag két-három évenként kell át-ültetni, a közeg minősége szerint. Minden-

képpen át kell ültetni a növényt, ha közegeföldszerűvé korhadt, összeeső, levegőtlen,valamint akkor, ha a sugárirányban tovanövőúj hajtás elérte vagy túlhaladta az

ültetőedény szélét. Átültetéskor le kell rázniminden régi, korhadt anyagot, célszerű eltá-volítani a levéltelen, régi pseudobulbákat ésaz elhalt gyökereket. Ezután új edénybe he-

lyezzük a növényt, hogy a következő 2 — 3



173

év hajtásnövekedéséhez elegendő hely le-

gyen. A legrégibb szárgumót az edény egyikfalához szorítva, az új hajtás az új edénynekkb. a közepén helyezkedjék el. Ül-

tetőedénynek a zárt cserép a legkevésbé al-kalmas. Igen jók a léckosarak, de jól bevál-tak az oldalt is lyukacsos műanyag edények.Az ültetőedény alsó harmadába a jó vízelve-

zetés céljából polisztirol műanyagot vagycserépdarabokat teszünk. Ezt borítjuk a ter -mesztőközeggel, amelyet ezután az egyik ke-zünkkel megfelelő helyzetben tartott növényköré szórjunk, és végül igen szorosan meg-

tömjük, főleg oldalról nyomkodva, hogy a

gyökereket meg ne sértsük. A tovakúszó szármaga mindig az ültetőközeg tetején,felszínén legyen, ne takarjuk azalvószemeket, amelyeknek az életbenmaradáshoz levegőre és fényre vanszükségük. A termesztőközeg bármilyen ún.epifitakeverék, tehát egyszerű darabosfakéreg vagy annak változatos keverék elehet. A klasszikus keverék: l/3

páfránygyökér, l/3 fakéreg, l/3 Sphagnum

moha. Igen jól bevált a Cattleyák ültetéséhezaz élő Polypodium. Ebből nem kell a régiültetőanyagot eltávolítani, hanem csakéveken át hozzáültetni. Az átültetett növényeket kb. két hétig nemszabad öntözni, csak finoman permetezni.Ebben a kora tavaszi időszakban még egyéb-

ként is ritkán öntözzünk, de gyakran perme-

tezzünk. Március vége után az üvegházbanvagy a déli ablakban már túl sok lehet a nap-

fény a déli órákban, ezért 11—15 óra közöttárnyékolni kell. A három nyári hónap az évihajtás kifejlődésének ideje, ezalatt kapjanaka növények minél több szórt fényt, minéltöbb levegőt, bőven párát, átlag hetenkéntegyszer alapos öntözést, de úgy, hogy két ön-

tözés között a talaj gyakorlatilag kiszárad-

hasson.A tápanyag-utánpótlás, vagyis a trágyázásmértékét a termesztőközeg minősége hatá-

rozza meg. A lágy öntözővízhez csak nagy

(0,5 — 1 ezrelékes) hígításban adjuk a műtrá-

gyát. Legjobbak a teljes értékű, kevert mű-trágyák, amelyekben a N, K, P arányaegyenlő. Tavasszal adhatunk több nitrogént,

ősszel több kálit és foszfort. Augusztus második felétől októberig az újhajtásnak be kell fejeznie növekedését, megkell edződnie a téli pihenőre. Ennek elősegí-tésére egyre több fényt adunk, egyre keve-

sebbet öntözünk, és sok levegő mellett a pá-

ratartalmat is csökkentjük. Október és no-vember már a pihenés ideje, kivéve azokat anövényeket, amelyeknek még nem érett beteljesen az évi hajtása. A tél eleje a legnehe-

zebb időszak, mert egyre kevesebb a fény, ésöntözés nélkül többnyire nehéz a szükséges páratartalmat megteremteni. Decembertőlmárciusig általában nem vagy ritkán szellőz-

tetünk. A téli pihenés idején éjszakára gon-

doskodjunk a kívánatos 15—17 °C-ról, köz-vetlen permetezést is inkább csak a kevésbé

borús napokon végezzünk. Amikor a takaró-hüvelyen át már látjuk a bimbók növekedé-sét, duzzadását, kiemelhetjük helyéről a vi-rágzás előtt álló növényt, kaphat egy kis ön-

tözést is, és valamivel több meleget, hogy

szebb és színesebb legyen a virág. A Cattleyák tartásának gondjai közül meg-

említendő, hogy déli árnyékolás hiányában aleveleken már kora tavasszal keletkezhetneknapégéses foltok. Az új gyökereket tavasszalés nyáron különösen fenyegetik a csigák, ésaz egész növényt a pajzstetvek, amelyek aszárgumótagok hártyával letakart árkaibanészrevétlenül rendkívül elszaporodhatnak.

Ősszel és télen a rothadás veszélyezteti a haj-tásokat, elsősorban a be nem éretteket. A be-

tegség a levelekről a bulbára és az egész nö-

vényre átterjedhet, különösen, ha hűvös idő-

ben víz áll meg a leveleken vagy azok hónal- jában. A bimbó is károsodhat tőle, ha a tasakkörül megáll a víz. Virágzás idején viszont a

füstben, a gázégéstermékekben előfordulóetilén hatására pusztulhat el a bim bó, vagygörbülhetnek, száradhatnak a szir mok,

gyorsan elhervad a virág. Általában azonban



174

a Cattleyá kát könnyebb egészségesen

tartani, mint sok más, kényesebb orchideát,ha a környezeti feltételek közül az alap-

vetőeket megteremtjük, azaz a kellő pára- és

fényviszonyok mellett és megfelelő hőmér -sékleti határok között lehetővé tesszük szá-mukra az időszakos kiszáradást és a téli pihe-nést. Szaporításukról itt részletesen nem szólha-

tok, hiszen ez külön tudomány. A steril mag-

vetés technológiája jól kidolgozott, nem isnagyon nehéz. A fiatal növények megfelelőgondosság mellett 6 — 8 év múlva virágzóké-

pesek. Bevált a Cattleyák merisztémaszapo-

rítása, ami különösen azért fontos, mert azigen ritka fajok, változatok és a magvetésseltovább nem szaporítható, steril vagy a megnem ismételhető hibridek így szinte korlátla-

nul és viszonylag gyorsan sokszorosíthatók.Éppen ezért javult a minőségkínálat és sok -kal olcsóbb lett ez az értékes növényanyag.Házilag is könnyű a vegetatív szaporítás. Atovakúszó szár elég gyakran elágazik és egy-egy erőteljes növény három-négy évenkéntosztható, ugyanakkor az öreg növényrészmég felhasználható. (Részletesen az Or -chideák ivartalan szaporítása c. fejezetbenvolt erről szó.) A 40 Cattleya faj közül csak a hibridek leg-fontosabb szülőit soroljuk fel, és a soktízezer hibrid közül csak egy-két típustemelünk ki. A többi — ha kell — a

szakkönyvekben, folyóiratokban,katalógusokban megkereshető. C. aclandiae. Brazíliai eredetű faj, amely a

Bachia körzetben, tengerközeiben honos. Kistermetű, csak kb. 15 cm magas, kétlevelű,nyáron virágzó. 1 — 2 virágja kb. 10 cm,

zöldessárga, de szép ibolyásbarna foltokkalés lilásvörös, elütő ajakkal, igen mutatós.Legjobb kéregre felkötve tartani. Mint kisméretű, különleges, szép faj, a növénykedve-

lőknek értékes. C. aurantiaca. Közép-Amerika nyugati part-

jain, aránylag szárazabb erdőszéleken, fákon

és sziklákon él ez az igen kis termetű

növény, kb. 1200 m magasságban, gyakran aC. skinneri társaságában. Különlegessége,hogy kora őszi virágja narancssárgás-pirosas,

ezért gyakran a kedvelt narancsos színű

hibridek egyik szülője. C. bicolor. Brazíliai faj, kb. 60 cm magasranövő, karcsú szárgumója van. Nyár végénvagy késő ősszel virágzik, egy száron átlagkét 10 cm átmérőjű virágot hoz. Tartós, szép,kellemesen illatos virágainak szirmai bron-zoszöldek, a mélyen bíborvörös ajak ezzelélénken ellentétes. C. bowringiana (I. tábla). Ez a Közép-

Amerikában, főleg Hondurasban és

Guatemalában előforduló Cattleya az egyiklegértékesebb kétlevelű faj. Eredeti helyénfolyópartok szikláin nő, vagy kis fákon

37. kép. Cattleya bowringiana. Hüvelyéből kilenc bimbóval tör elő a virágfürt



175

epifita. A szárgumók kb. 40 cm magasak,hasasan teltek, és jellegzetes, hogy talpukkiszélesedetten duzzadt. A páros levelek kb.15 cm nagyok. Az egészséges növény ősszel,

szeptember — november közt virágzik, azerőteljes száron 6 —12 virágot, de akárhúszat is hozhat. Egy virág ugyan csak 5— 8cm-es, de igen meleg ibolyás rózsaszín vagy

bíborlila, az ajak ennél sötétebb és torkábanaranysárga. A tövön a virág jól tart, de vágvahajlamos a meglankadásra. A C.bowringiana és hibridjei nagy virágszámukés szépségük mellett azért is érdemelnekfigyelmet, mert igen alkalmasak szobai

tartásra. C. dowiana (II. tábla). Costa Rica ésKolum bia forró őserdeiben honos, de mamár igen ritkán található különlegesen szépfaj. Egyes szerzők C. labiata változatnaktartják. Magas növésű, egyleveles. Nyárvégén, ősszel virágzik, egy száron 2 — 5virággal, amelyek egyenként 15— 20 cm

nagyok, a szirmok vörhenyessárgák, a szélesajak bíborlila, aranysárga erekkel.

Kétségtelenül a legszebb Cattleyák közétartozik, de nagyon melegigényes, eléggékényes és rendszertelenül virágzik. Többváltozata van, de ezek eredetiben már alighaszerezhetők be. Sokszor használták felkeresztezéshez, különösen a C. dowiana var.

aurea változatot. A hibridek mind sárgatorkúak, nagy vörhenyessárga virágúak ésmelegigényesek. C. forbesii. Brazília déli részén, a tengerpart

közelében fákon él és sok változatban fordulelő ez a kis termetű, két-, de gyakran három-

levelű faj. Nyáron virágzik, egy száron 2— 4virágot hoz, amelyek egyenként csak 5— 8cm-esek. Sajnos a tartós virág nem színpom-

pás, mert a szirmok általában zöldessárgákés az ajak halvány rózsaszín. Enyhén rózsail-latú. Növénykedvelőknek való, mert kis ter -metű, és kéregre felkötve könnyennevelhető, igen tűrőképes. Ha erős fénybenneveljük, évi két hajtást is hoz és mindkettővirágzik. A gyökerek igen levegőigényesek,

inkább csak a permetezést szeretik, mint azerős öntözést. Mérsékeltházi viszonyok köztfejlődik, de a melegebb és hűvösebbtartásmódot is bírja.

C. guttata. Dél- brazíliai, a C. bicolorhoz ha-sonló faj. Feltűnően magas, 50— 80 cmhosszú szárgumóján két levél fejlődik.

November tájt virágzik, egy száron aránylagsok virágot hoz. Egy-egy virág kb. 10 cm, aszirmok zöldesek, pirosasan pontozottak,

melytől élénken elüt a fehér, ibolyávaltarkázott ajak. Aránylag fényigényes,mérsékeltházi tartást kíván. Hasonló hozzá aguatemalai C. granulosa, és a C.

porphyroglossa. C. harrisoniae. Brazíliai eredetű, ma már in-

kább a C. loddigesii változatának tartják,mint önálló fajnak. Karcsú pseudobulbája kb.40 cm, a végén 2—3 levéllel, 10 cm átmé-

rőjű virágait ősszel hozza, a szirmok világos-lilák, az ajak sötétebb és torka élénksárga. C.

intermedia (II. tábla). Brazíliában, főleg Riode Janeiro környékén és délebbre elter jedt,

jellegzetesen kis termetű, vékony szárgumósfaj, igen sok változatban fordul elő. 28 különelnevezett változatot tartanak nyilván,közülük néhány különlegesen szépnek mégaz ára is jelentős. A szárgumók 20 — 30 cm

hosszúra nőnek, vékonyak, általában kétlevéllel. Főleg nyáron virágzik, de az egyesváltozatok virágzási időben és színbeneléggé eltérnek, köztük vannak tavasszalvirágzók is. Jellegzetes, hogy aránylag rövidszáron átlag 3 — 4 (2 —10) virág fejlődik. Aszirmok eleinte porcelánfehérek, majd lassan

rózsaszínesek vagy halványlilásak lesznek.Az ajak háromosztatú, mély, melegibolyaszínű, torka sárgás. Az egész virágkerek, viaszos, por celánszerű. A tövön kb.három hétig nyílik, de vágva is jól tart. Igen

sok hibridhez használták fel szülőként, ha jótulajdonságainak megtartása mellett nagyobbvirágméretet és intenzívebb színesedéstkívántak elérni. A hófehér Cattleya

hibrideknek is többnyire egyik szülőpárja.



176

C. labiata (II. tábla). Talán a legfontosabb

Cattleya faj, amely Brazíliából elsőként ke-rült Európába már 1818- ban. Előfordul Ko-

lumbiában és Venezuelában is. Sok külön

néven leírt Cattleyát ma csak C. labiata változatnak tartanak (C. eldorado, C.

gaskelliana, C. lueddemanniana, C.

mendelii, C. wageneri, C. rex, C. warneri

stb.). Jellegzetesen vaskos, kb. 25 cm-es,

bordás szárgumójú, egy kb. ugyanilyen hos-

szú levél hajlatából dupla hüvelyben fejlődika virág. Éppen ez a hosszú, dupla tasak jel-lemző a legtöbb változatra és hibridre is. Egy

száron 2— 6, feltűnően nagy, kb. 15, esetleg

20 cm átmérőjű, lilás rózsaszín virág nyílik.Az ajak széles, sötétebb kárminpiros, szélehullámos és csipkézett, torka bíborlila. Álta-

lában ősszel, változatonként szeptember éskarácsony között virágzik. Keresztezés nél-kül is az ideális orchideavirág színeit, for -máját testesíti meg. A rokon fajok vagy változatok közül ki kellemelni a C. warnerit , amelynek gyökértörzsehosszan kúszó, a hajtások oldalt hajtok, és avirágzás korábbra, nyárra esik. A másik fon-tos faj a C. warscewiczii (amely C. gigas né-

ven is szerepel az irodalomban), Kolumbia

2500 m magas hegyeiből származik. Rend-

kívüli virágnagyságával tűnik ki, ez több-nyire eléri a 20 cm-t. Mégsem ez a legsikere-sebb hibridpartner, mert nyáron — a többifajhoz viszonyítva lustán — virágzik, ésrendkívül fényigényes. C. loddigesi. Brazíliai eredetű, kétlevelű, aC. intermediához hasonló, de valamivel na-

gyobb faj. Ősszel virágzik, a virág torkaélénksárga. Sokan vele egy fajként emlegetika C. harrisoniaét. Hasonló még a nagyobbvirágú, melegigényesebb, ritka C. violacea

is.

C. maxima. Kolumbia, Ecuador és Peru500 — 1500 m-es hegyein honos, egylevelűfaj, november —decemberben virágzik, egyvirágszáron 2 —5 virágot hoz, de a nevévelellentétben a virágok csak középnagyok. Szí-

nük halvány rózsaszín, az ajak széle erősenhullámos, a torok pirosán erezett és közepénegy jellegzetes sárga csík húzódik. Kevésbé

páraigényes, ablakpárkányon is tartható.

C. mossiae (III. tábla). Venezuelai eredetű, aC. labiatához alakban hasonló, de kisebb ter -metű. A szárgumók erősen bordásak, arizómák rövidebbek. Tavasszal és nyáronvirágzik, általában május táján. Előnye, hogy

bőven hajt, gazdagon és sokat virágzik. Avirág elég nagy, 12— 18 cm, a szirmokszélesek, hullámosak, világos ibolyásrózsaszínűek, az ajak szűkén tölcséres,csipkézett szélű, széle fehéres, belül pedig

jellegzetesen hosszú, piros sávos erezettségés közepén sárga csík látható. Illata erős.Igen sok hibridje van, a keresztezésből főlegaz ajak színességét, kerekebb virágformátigyekeztek létrehozni. C. percivaliana. Venezuelai eredetű,középnagy, a C. labiatával rokon faj. Csak

sziklán található, eredeti helyén télenvirágzik, nagyon fényigényes. Virága kisséhasonlít a szép C. mossiaeéhoz, de nem jószagú. Nyáron virágzó változata a C. p. var.

Lemgo, mélylila torokkal. C. skinneri. Guatemalán kívül Nicaraguábanés Mexikóban is előfordul. A növény és vi-rágja igen hasonló a C. bowringianához, két-levelű, elég sok virágú. A kb. 10 cm-es virá-gok színe is meleg ibolyalila, az ajak bíborli-la, torkában sárga, de a C. bowringianáv al

szemben tavasszal virágzik. Mérsékelten hű-

vös téli tartást kedvel. C. trianae. Dél-Amerika nyugati partján,

Kolumbiában honos, a C. labiatá hoz hason-ló faj, amely azonban karácsony után virág-

zik. Egy száron 2— 3, kb. 15 cm-es szép, lilavirágot hoz. Igen kedvező virágzási ideje

miatt — a C. labiatá hoz hasonlóan — sok-

szor használják hibridizációhoz. Külön nem részletezett fajok még: a C.luteola, a C. velutina, a C. walkeriana, a C.elongata, a C. schilleriana.



177

Cattleya percivalina (a) egyleveles;Cattleya skinneri (b) kétleveles

A Cattleya hibridek közül főleg az ideális vi-rágszínű és -formájú C. labiata, C. trianae ésC. mossiae hibridekkel találkozunk. Manap-

ság azonban gyakoribbak a közel álló nemek alkalmas fajaival keresztezett, eltérő színű

Laeliocattleya, Brassocattleya ésSoprocattleya hibridek, sőt Potinara névenmég azok is, amelyekben mind a négy

említett nemzetség képviselve van. Az év-milliók során kialakult és a természetbenelőforduló fajok tiszta szépsége rendkívüliérték, megőrzésük is fontos. Ugyanakkor

nem tagadható, hogy a kiválogatással éskeresztezéssel elérhető értékhez új színek,formák mellett — a szülőpárok tudatoskiválasztásával — egyéb előnyös tu-lajdonságok is felszínre hozhatók. A Catt-

leya hibridek többsége sokkal jobban alkal-mazkodik az üvegházi vagy a szobai tartáslehetőségeihez és körülményeihez, virágzá-suk megbízhatóbb, dúsabb és tartósabb. Alétrejött vagy létrehozott triploid és tetraploidhibridek életerősebbek, nemcsak keres-

kedelmi szempontból előnyösebbek, hanemesztétikailag is többet nyújtanak. Nagy sze-repe van a divatnak is. Egy időben a hófehérvirágok és az óriási nagyra növök voltak alegkeresettebbek, míg ma a tartósság, a dú-

sabb virágzás és a különleges színellentétek

felé tolódott el az igény a közönség körében.

A Cattleya hibridek és változatok száma jó-

val meghaladja a százezret, sőt ennyi csak azelismert, bejegyzett, elnevezett keresztezés.Az ezek közül szelektált példányokat hasz-

nálják továbbszaporításra. A Laeliocattleyák

előnye, hogy erőteljesen, gyorsan növeked-

nek, sok virágot hoznak, szinte minden for -ma és színvariáció előállítható, mert éppen a

Laeliák adják a sárgás, narancsos színbeütésmellett a szirmok és az ajak különleges ellen-

tétét (II. tábla). Sok virág tartóssága is javult,különösen a középméretűeké, az átlag tíznappal szemben vannak Laeliocattleyák,

amelyek egy hónapnál tovább díszlenek,még vágottan is. A Brassocattleyákkülönleges előnye az igen nagy virág, aszéles csipkés ajak, az erős növekedésihajlam és még az is, hogy egyeskeresztezések jól bírják a hűvösebb tartást,mások viszont melegházban is jól tarthatók.A régi BC keresztezések ( Brassavola ×

Cattleya) hátrányát, az aránylag halványvirágszínt és a rövid élettartamot az újabbhibridekben ellensúlyozták.



178

Chysis

Mindössze néhány fajt felölelő nemzetség,rendszertanilag a Phaius és a Calanthe nemzetséggelrokon. Középamerikai, fán lakó, lombhullató, mutatósfajok. A húsos szárgumók lefelé csüngenek, a széles,nagy levelek bor dásak. A virágok az új hajtásokkal egyidőben törnek elő a szárgumók aljából. A csak néhányvirágos fürtön a csüngő virágok a Stanhopeához

hasonlóan csúcsos szirmúak. Elég kényesek. Növekedésmódjuk miatt célszerű csak kosárba ültetve,felakasztva, hideg- vagy mérsékeltházi körülményekközt, kiadós pihenési időt engedve, de párás helyen, nemcsontszárazon tartani őket. Nevelhetők kéregdarabrafelkötve is: gyökerükhöz bővebben kössünk

páfránygyökeres keveréket is, de ilyenkor is lefeléálljanak. Chy. aurea. A szárgumók kb. 25 cm-esek, átlag négyle-velű. A levelek csak 15 cm hosszúak, a laza virágszárugyanilyen hosszú, átlag tíz virágot hoz. A kb. 6 cm-es

virág aranysárga, ajkán piros rajzolattal. Venezuelai faj,késő tavasszal virágzik. Chy. bractescens. Az előző fajhoz igen hasonló, sőt an-

nak változataként is ismert faj. Mexikó és Honduras kb.600 m-es hegyein él. Kisebb növésű, kb. 12 cm-es

szárán átlag 5— 6, 7 cm-es vagy nagyobb virág nyílik. Avirágok viaszosan elefántcsontfehérek, az aranysárgaajak pedig belül vörösen rajzolt. Kb. két hétig tart,vágható is. Illatos, tavasszal virágzik. Inkább hűvösentartsuk — mint a többit —, az őszi lombhullatás után kb.

12 °C a megfelelő.

Chy. lrniminghei. Mexikói faj, a Chy. aureáhozhasonló növésű, attól csak a virágszínben eltérő (ezt isváltozatnak tekintik egyes szerzők). A hosszúkás, fehérszirmok dúsak, ibolyásak, az ajak sárgás, ívelt, széles,sötétebb csíkokkal és pontokkal. Ez is késő tavasszalvirágzik. Chy. laevis. Közép-amerikai eredetű. Afürtben 10 cm-es, viaszosan sárga, narancsos foltokkalékített virágok tavasszal nyílnak.

Cirrhopetalum • Küllős virágzat,hosszú ajakkal

Az egész trópusi övezetben, Madagaszkár,Tahiti, Kelet-Afrika erdeiben, de főleg Dél-

kelet-Ázsiában egészen Kínáig előfordulnakezek a törpe, fán lakó, a Bulbophyllumokhozigen közel álló növények (számos szerzőcsak alnemzetségnek fogadja el). Szinténmozgékony az ajkuk, különlegességük avirágzatuk, amelyet a szár végénkerékküllőszerűen elhelyezkedő, nyitotternyőt utánzó virágcsoport alkot. A virágokcsavarodott, színes szirmai közül két-kéthosszúra nyúlt, nyelvszer ű, összenőtt sziromképezi az ernyő küllőit.

Valamennyi kis termetű, fán lakó, kúszó szá-rú növény. Párnaszerű csoportot alkotnak, ésáltalában nem az évi friss, hanem az előzőhátsó szárgumók valamelyikéből hozzák vi-rágjukat. Kéreg- vagy ágdarabon, ágakbólösszekötözött nyalábban, némi páfránygyö-

kérrel, mohával felerősítve tarthatók. Általá-

ban melegházi vagy mérsékeltházi körülmé-

nyek közt, félárnyasan, nyirkosán érzik jólmagukat, ezért vitrinben, epifitafákon jól

díszlenek. A jó virágzáshoz gondoskodást éstáplálást igényelnek. A közel 80 faj közülsajnos csak kevés terjedt el agyűjteményekben, néhányat említek:

Cirr. amesianum. Indonéziai faj, négyélű szárgumójánegy 15 cm-es levél nő. A virágszáron körben 5— 10

arany vöröses virágot hoz. Nyáron virágzik.

Cirr. fascinator. Vietnamban és Dél-Kínában honos, ősszel virágzó faj.Szárgumója göm

Chysis bractescens



179

bölyű, kb. 2 cm, aránylag széles levelei 5cm-esek, a kb. 10 cm-es száron csakegyetlen, zöld alapon piros pettyes virágnyílik, de az 20 cm hosszú, mert belőlehosszú, farokszerű oldalszirmok nyúlnak ki. Cirr. makoyanum. Aránylag gyakori faj a

gyűjteményekben. Indiából és Szingapúrbólszármazik, levele 10— 15 cm-es. Télenvirágzik, több oldalra kinyúló virágszárat ishoz, melyek kb. 20 — 25 cm hosszúak, ésmindegyiken kb. 10 —15, igen karcsú,sárgás, vörösbarnán pettyezett virág van. Cirr. medusae (VIII. tábla). Az indonéz szi-getvilágból származik, ősszel virágzik. Szár -gumója kb. 4 cm, a levél 15 cm, a virágszárkb. 10 cm, tetején borzas ősz hajra emlékez-

tető halványsárga virágzattal, amelyből 10— 15 cm hosszú, összenőtt szirmok nyúlnak ki,

hajlanak le.

Cirr. ornatissumum. Dél-kínai, kelet-himalájai faj. Szárgumója kb. 4 cm, négyélű,tojásdad, rajtuk kb. 15 cm-es levél fejlődik, akövetkező hajtás elég messzire nyúlik. A kb.15 cm-es virágszárat tél közepén hozza,mindössze 3—5, sárgáspirosan csíkos, kb. 8

cm-re kinyúló, küllőszerű szirmú virággal.Párás üvegvitrinben jól tartható, érdekes

növény.

Érdekességként említhető még a nagy virágú Cirr.

biflorum; a Cirr. campanulatum, amely 20 cm magas

virágszárán nyolc harangszerű virágot hoz; a Cirr.

gracillimum, 8 —10 virágos piros ernyővel; a Cirr.

longissimum, amelynek virágnyelve 30 cm, tarka, de

rövid életű; a Cirr. picturatum, tavaszi, piros pettyesvirággal; a Cirr. robustum, amely rövid száron sárgás,teljes körküllőt alkotó virágzatot hoz; a Cirr.umbellatum, amelynek 30 cm-es szárán kb. hat tarkavirág nyílik.

Cochlioda • Rózsapiros fiirt Ez az Oncidiumokkal némi rokonságban álló csoport adél-amerikai Andok igen magas hegyein, általában 2000m körül, fákon él. Csak 6—10 faj ismeretes. A növénymaga Odontoglossumhoz hasonló. A tojásdad, szorosanegymás mellett elhelyezkedő szárgumókon 1— 2 levelet

nevel. Jellegzetes a gumó aljából fejlődő szé p, egyenestartású virágfürtje. Erőteljesen fejlődő növények, a hi-deg- és a mérsékeltház határán tarthatók, de a fejlődésalatt több fényt és meleget kívánnak, mint a hasonlóhelyről származó Odontoglossumok. Aránylag kisvirágú virágfürtjük mutatós, azonban tartósan nehezenkezelhető növények. Igazi jelentőségük a rokonnemzetségekkel végzett keresztezések eredményekéntgyönyörű, pirosán tarkázott színük nagyszerűátörökítésében rejlik. A kiállításokon és akereskedelemben a legmutatósabb keresztezések

jelenleg is abból a három nemzetségből erednek,amelyhez a színt a Cochliodák adták. Közülük a

legjelentősebb az Odontoglossum crispummal keresz-tezve az Odontioda, valamint a Miltoniáwal történt ke-

resztezésből létrejött Miltonioda, és végül e három emlí-tett nemzetség keresztezéséből származó Vuylstekeara.

Cda. densiflora. Az egyik legértékesebb ritka perui faj,kb. 3 cm-es szárgumóján egy, kb. 20 cm-es levéllel,

bókoló fürtjén égőpiros, kb. 3 cm-es virágokkal. Cda. noetzliana. Perui eredetű, 50 cm-es fürtjén 6 cm-

es, égőpiros virágokat hoz a nyár végén. Cda. rosea. Ugyancsak perui eredetű, tavaszi virágzású,kétleveles faj, a levelek 20 cm hosszúak. Laza fürtje 40cm-ig nyúlik, 3 cm-t meghaladó virágai sötét rózsaszí-nek.

Cda. sanguinea. Ecuadori, hasonló termetű, sok virágúfaj. Szára gyakran elágazó, rózsapiros virágain fehér raj-zolat látható. Cda. vulcanica. Az Andokban, főként Perubanelőforduló, késő ősszel virágzó, kisebb termetű faj.Mindössze kb. 30 cm-es virágszárán átlag tíz, egyenként4 cm-es rózsapiros virágot hoz.

A hibridek közül nevezetes a rózsásfehér aj-kú, rubinvörös virágú Odontioda ’Blue bird,a bíborosán pettyes Oda. ’Joiceyi’ , a sárgaalapon vörös pettyes virágú Oncidioda

’Cybele’ amely az One. sarcodesszel képzett

Chysis bractescens



180

Coelogyne • Párnaképzők, fehér-barnás virágfürttel

hibrid. A Vuylsteckeara három nemzetséghibridje, közülük már több tucat ismert, pl. a

Vuyl. ’Charlesworth’ , amelynek virágjaalakban Miltonia-szerű , szirmai

gesztenyepiros rajzolatúak, ajka kárminvöröskefével és sötétebb foltokkal díszített. Alegsikeresebb hibrid a Vuyl. ’Cambria Push’.

A Cochliodáktól újabban különválasztott nemzetségbekerült egy Peruban és Ecuadorban honos, mutatós faj:Cda. (Symphyglossum) sanguineum. Az Andokban

általában 2000 m körül, más orchideák, pl. az Oncidium

macranthum és Tillandsiák társaságában, fák tetején él.Sűrűn egymás mellett levő szárgumói kb. 5 cm

magasak, csúcsukon két karcsú, kb. 25— 30 cm-es levélnő. A virágszár igen hosszú, akár 80 cm is lehet, néhaelágazó, rajta 10—30 viasszerű élénk rózsapiros virágnyílik. Tavasztól késő őszig bőven virágzik, egyvirágszár másfél hónapig is eltart. Kedvelt faj agyűjteményekben, akár mérsékelt-, akár hidegházikörülmények között nagyobb nehézség nélkül tartható.Páraigényessége miatt ablakpárkányon nem marad meg.Kéreg vagy páfránygyökér alapú közegébe többtőzegmohát célszerű keverni. Igazi nyugalmi szakaszanincs, a tűző napot sem tűri.

Coelogyne • Párnaképzők,

fehér-barnás virágfürttel

Délkelet-Ázsiában és a környező szigetekhegyvidékein, Ceylontól Új-Guineáig kb.

150 faj fordul elő, köztük sok kis termetű és jelentéktelen. Az érdekesebb és nagyobb fa-

jok a Himalája keleti lejtőjén, Kína déli hatá-

rán húzódó hegyóriások szikláin, bokrainvagy a völgyek fáin, valamint az indokínaifélszigeten élnek. Eredeti helyükön még je-

lentős mennyiségben megmaradtak. Mon-

szuntól érintett vidéken élnek, ezért növeke-

désükben és virágzásukban kifejezett téli ésnyári ritmusuk van. Igen sok köztük amelegkedvelő faj, de kevés található meg agyűjteményekben. A beszerezhetőCoelogynék többsége a mérsékeltház határánérzi jól magát, de van néhány hidegházi faj.Vágó virágnak alig alkalmasak. A virágokszíne fehér, sárga vagy barna. A növények elég jellegzetesek, annyira, hogyvirág nélkül is felismerhetők. A többség aközepesnél kisebb termetű. A szárgumótöbbnyire gömbölyded vagy tojásszerű,némelyiké szögletes. Jellemző rájuk a

szárgumó csúcsán 1 — 2, ritkán 3—4 felálló

Cochliodá rosea



181

38. kép. Coelogyne

cristata. Széles, laposedényben, ritkán átültetve,nyáron hűvös, árnyékoshelyen tartva fejlődik jól

levél, amelynek alapján két csoportbasorolhatók: a finom, keskeny levelűekébe ésa nagy, széles, merev, gyűrött, tojásdadlevelűekébe. A virág lehet egyes, kettes, de

többnyire fürtös. Fürtös szára indulhat aszárgumó tövéről, más fajoké viszont acsúcsról, a levelek közül. A virágszár lehetfelálló, ívelt vagy lelógó. Egyeseken a

virágok egyszerre nyílnak ki, másokonfokozatosan, egymás után. A legtöbb fajszélsőséges tartási viszonyokat tűr el, ezekigen népszerűek a növénykedvelők körében,és a botanikus kertekben is bőven találhatók.Sok fajról írják, hogy kezdők számára igen

alkalmasak. Mégsem „könnyű növények”,megmaradnak ugyan, de bőséges, szép virág-

zásukhoz szerencsére vagy inkább tapaszta-

latra van szükség. Tartás szempontjából is csoportosíthatók: ahidegházi körülményeket kedvelőkre jó pél-da a magashegyi, himalájai, talajlakó Coe-

logyne cristata, a másik csoportba tartozókraa már melegebb vidéken honos, fán lakóCoel. massangeana, a harmadik csoportba a

melegigényesek sorolhatók. Coel. cristata. Ez a Himalájában 1500 — 3000 m között honos faj olyan mérsékelten

hideg helyen él, ahol télen nemegyszer a hóis elborítja. A szárgumói vagy egészgömbölyűek, vagy tojás alakúak. A karcsú,kihegyezett levelek 10 — 20 cm hosszúak.

Virágfürtje általában január és április közöttvirágzik, arasznyi száron 4— 8, egyenkéntfeltűnően nagy, akár 10 cm széles, hófehérvirágokkal, az ajkat sárga, kefeszerű képletdíszíti. A virág a növényen három-négy hétignyílik, levágva két-három nap alatt ellankad.A szép fürtök azonban menyasszonyi csokorkötésére még egy napra alkalmasak.Gyengén vagy erősebben illatos. Ismertek

méret- és színváltozatok. Ahhoz, hogy ez az

elterjedt és könnyen hozzáférhető faj jólérezze magát és virágozzon, természeteskörülményeihez hasonlóan kell tartani. AHimalája mohos szikláin sok fényben,mozgó levegőben, szélsőséges időjárásbanél. A zárt tartást növényház ban nem kedveli.A pihenést virágzás után, április táján fejezi

be, ilyenkor kell átültetni. Azonban — mint valamennyi rokona — na-gyon érzékeny a gyökerek bolygatására, sé-

rülésére, ezért minél ritkábban ültessük át.Széles, lapos cserép a megfelelő számára,amelyben több irányba szétágazva, hosszú



182

ideig van helye. Jobb a cserép, mint a lyuka-

csos kosár, mert a gyökerek nem szeretik akiszáradást. Ha a kúszó szárak elérték a cse-

rép szélét, éppen a szélső szárgumó virágzik

biztosabban. Továbbfejlődésre inkább ezthajtsuk, húzzuk vissza, dróttal vagy kis mű-anyag bottal rögzítsük a talajhoz, ameddigcsak az átültetés elkerülhető. A pihenési idő-

ben is legyen nyirkos a talaja. Termesztőkö-

zege laza, levegős legyen, de tápanyagdús.Különböző összetételek használatosak, így jóa páfránygyökér, a kéreg és a műanyag tar -tóváz mellé és közé még bükklomb, kisebb

mennyiségben agyag, homok, sőt dara bos

marhatrágya is. Jó vízelvezetés kell. Mindenfaj hálás a rendszeres táplálásért. Átültetésután rövidebb ideig szárazon tartjuk. Nyároncsak akkor fejlődik jól, ha elegendő friss le-

vegőt és sok szórt fényt kap. Hőmérsékletiigénye nyáron is inkább az ún. hidegházihatáron van, tehát átlag 15—20 °C a legked-

vezőbb. Áprilistól októberig, egészen a fa-

gyokig vagy a szabadban tartjuk, vagy nyi-tott verandán, vagy ablakpárkányon. Szeretiugyan a sok fényt, de nyár közepén a déli tű-

ző napot már nem tűri. Úgy kell elhelyezni,hogy a reggeli és a délutáni napot kapja.Aránylag későn fejezi be fejlődését. Ősszelse tartsuk szárazon és táplálását is folytassuk.A virágfejlődéshez nincs szüksége tartósabbelőzetes nyugalmi időszakra, mint sok másorchideának. Csökkentett nedvességre legfel-

jebb akkor van szükség októberben, amikor avirágszár már fejlődik. Virágzás után kb. 2 — 3 hónapos pihenési idő szükséges, de ne szá-

radjon ki teljesen. Hajói tartjuk, csaknemtojás nagyságú gumót hoz, és egy szárgumótövéből akár két virágszár is előtörhet. Ős-

szel, amikor a fagyveszély elől behozzuk ahelyiségbe, legkedvezőbb a 8 —12 °C-os hő-

mérséklet, bár a 16—20 °C-ig felmelegedőhelyiségben még eltartható. A száraz, meleglakás azonban ennek a növénynek nem való.A pihenési idő alatt a hidegházi hőmérséklet,tehát 10 °C a legkedvezőbb számára. Szélső-

ségeket azonban elvisel, nyári 40 °C-os káni-

kula sem pusztítja el. Őszi éjszakán — 1.. .3

°C-ot kibír. Hidegházi faj még: a Coel.corymbosa és a Coel. elata.

A több mint száz, növénykedvelőknek ajánl-

ható faj közül a következők említhetők:Coel. flaccida. A Himalája 1000— 2000 mmagas hegyeiből származik. Több melegetszeret, mint a Coel. cristata, széles cserépbenérzi jól magát. Csak kb. 8 — 10 cm magas,

karcsú levelű, levelei 4 cm szélesek, 20 cmhosszúak. A virágszár 25 cm, a 6 —10 virágcsillagszerű, fehér, 3 cm-es, ajkán három sár -ga fésűvel. Tavasszal nyílik, négy hétig tart.A még kisebb termetű Coelogynék közül az

előzőhöz hasonló igényű a Coel. fimbriata ésa Coel ovális. Gyakoriak gyűjteményekben.Kéregre, ágdarabra felkötve epifitaként jólnevelhetők. Coel. fimbriata. Dél-Kínából származik,szárgumója csak 2 cm, kétlevelű, levelei 5— 10 cm hosszúak, 1—2 cm szélesek. Egy szá-

ron csak 1 — 2 virágot hoz, ezek zöldessár -gák, az ajak barnán rajzolt. Nyáron virágzik.Coel. ovális. Himalájai faj, az előzőnél vala-

mivel nagyobb, szárgumója 4 cm, virágja ishasonló, szintén nyáron virágzik. Mindkét fajinkább a hideg- és a mérsékeltházi körül-mények határán tartható, ablakpárkányon. ACoel flaeeidához hasonlóan mérsékeltenhűvöset szeret a burmai, nagyobb, 7 cm-esvirágú, citromsárga ajkú Coel huettneriana,valamint a kis termetű dél-kínai Coel nitida

és az említett Coel corymbosa, amely a Hi-

malája magas hegyeiben él. Mindkettőnek acsúcsán fejlődik a 3—5 virágos fürt, 5 cm-es,

fehéres virágokkal. Coel. massangeana. Ez az indonézszigeteken és a Thaiföldön, kb. 800 m-es

hegyoldalakon honos, fán vagy mohossziklán élő, nagyobb



183

termetű, hosszú virágfürtű faj a második, in-kább mérsékeltházi típus jellemzője. Ked-velt, kevéssé érzékeny, nagyon igénytelen,az egyenletes, közepes meleget jól tűri, ezértszobaorchideának is alkalmas. Tojásdadszárgumói 10—12 cm magasak. Merev szá-ron kiszélesedő levelei 40—50 cm hosszúak,szélesek. A nem virágzó növény is mutatós.A virágfürt lelógó, 50—60 cm, sok virágú. Acsak néhány centiméter széles virágok szir -mai krémsárgák vagy fehéresek, az ajaksárga eres, barna, fehér fésűkkel díszített.

Többnyire nyáron virágzik, de tavasztólőszig két szakaszban több virágszárat hozhat.Leginkább léckosárba szokták ültetni, delyuggatott műanyag tálakban is jól tartható.

A lényeg az, hogy a növénynek legyen oldalthelye, és a hosszan lelógó virágszárak a fel-akasztott növényen érvényesüljenek. Szeretia félárnyékot, a sok friss levegőt, a légmoz-

gást. Nyáron, hacsak lehet, függesszük ki aszabadba, faágakra. Lakásban a délkeletivagy a délnyugati ablakban, a tűző nap előldélben kissé védve tartható. Jó fejlődéséhezazonban szükséges a párás környezet, akárkint a fák árnyékában, akár a lakásban. A

növény ugyan eltűri az időszakos szárazsá-got, szép virágfürtje azonban nem, ilyenkor avirágok zsugorodnak. A monszun eredeteszerint télen szakaszosan pihen, de ilyenkorsem célszerű teljesen szárazon tartani. Coel. dayana. Az előző fajhoz igen hasonló,de melegigényesebb és kényesebb. Borneóieredetű, tavasszal virágzó faj, virágfürtje 1

m-es, virágjai tejfehérek, az ajak csokoládé- barnás, fehéres fésűkkel. A Coel. massangeanához hasonlóan amérsékelt- és a melegházi körülményekhatárán érzi jól magát több mint húsz faj.Közülük a Coel. speciosa (11. kép), azindonéz szigeteken, kb. 1000 m körül honos.Levele 30 cm, virága egy száron fejlődik, 10

cm-es, bronz barnás, ajka belül mélybarna,csúcsán sárga, de nem teljesen kinyíló,illatos. Hasonló igényűek még a Coel.

earnea, a Coel. odoratissima, a Coel. parishii, a Coel. sanderae, a Coel. tomentosa

és a Coel. flagrans. Végül említendő a melegigényes fajok bőválasztéka. Ezek a meleg, párásszobavitrinekben, a Phalaenopsis

társaságában érzik jól magukat, nincs igazi pihenési idejük, és igen laza, vízáteresztőtalajt kívánnak. Ilyen a nagy levelű, hosszanlelógó virágszárú Coel aspera, továbbá aCoel. miniata, a Coel. pandur ata, a Coel.

einnamonea, a Coel. sulphurea, a Coel.

sanderiana és a Coel. veitehii.

Coleogyne massangeana



184

Cycnoches ventricosum

Cycnoches • Hattyúnyakúak

Ezek a különös, hattyúnyakú virágú orchi-deák virág nélkül olyanok, mint a

Catasetumok. Vannak köztük hím- ésnőjellegű virágúak, a hímjellegűek aszebbek. Többségük (kb. 20 faj) a trópusiAmerikában, az Amazonas folyó körül, azőserdők forró, zöld poklában él. Tartásuk ,nevelésük ugyancsak a Catasetumok kalazonos. Ezek is csak különlegesgyűjteménybe valók, ezt a tartós, ér dekes

virágzatukkal érdemlik ki. Az állandó melegmellett elég szigorú pihenési időt igényelnek,egyébként nem nagyon kényesek. Cyc. chlorochilon (XIV. tábla). A Cyc.

ventricosum nagyobb virágú változatánaktartják. Szárgumója 30 cm, a levél

ugyanakkora, hosszában gyűrött. A levelektélen fokozatosan lehullanak. A hím- ésnővirágok hasonlóak egymáshoz, színüksárgászöld, az ajak mélyén sötét folttal, de a

viaszos virág ajka messzire kinyúló,hattyúnyakszerűen hajlott, 15 cm hosszú.Késő tavasszal virágzik, főleg Venezuelábanés a kolumbiai hegyekben fordul elő, tehátnem olyan kényes, mint a brazil fajok. Ez alegelteijedtebb.

Igen érdekesek akadnak a nehezebben hozzáférhető fa-

jok között is. Ilyenek a Cyc. densiflorum, a Cyc.

egertonianum, a Cyc. loddigesii, a Cyc. maculatum, a

Cyc. pentadactylon, a Cyc. ventricosum stb. Nyáron,

ősszel virágzók. Guatemala, Brazília és Mexikó lakói,elég egyformák, legfeljebb kisebb termetűek.



185

Cymbidium • Szép, hosszúfürtön a legtartósabb,formás nagy virágok

Származási helyük Délkelet-Ázsiának, főlegKelet-Indiának, Burmának és Vietnamnakazok az északi, magas hegyvidékei, folyóvöl-gyei 300 — 1500 m magasan, ahol hűvösek azéjszakák, sőt télen kifejezetten hideg a klíma.Akad azonban Cymbidium a több mint százfaj közül, amely Indiától és Japántól Auszt-ráliáig különböző vidékeken más-más klímá-

ban él. Kb. harmadrészük epifita, harmadré-

szük talajlakó, a többi pedig felemás: fatör -zseken, mohos sziklákon vagy elhalt tüskö-kön telepszik meg, többnyire olyan helyen,ahol a „lábát” a hűvös hegyi patak nedvessé-

ge hűti és táplálja, magasra nyúló levélüstö-két pedig legalább fél napon át közvetlennapfény is éri. A Cymbidium a virágkultúrában hosszú ideigelhanyagolt nemzetség volt, aminek az a ma-

gyarázata, hogy a trópusokról importált nö-vényeket meleg, árnyas üvegházakbannevelgették, ahol sok helyet foglaltak el, desohasem virágoztak. Csak századunk elsőfelében ismerték fel, hogy egészségestartásukhoz, főleg pedig virágoztatásukhozsok fényre, levegőre és hűvös klímára vanszükségük, a bimbófejlődéshez pedig tartósőszi lehűlésre. A természetben előfordulóritkább fajok keresztezésével már a századelején megszülettek az első csodálatoshibridek, amelyek diploid és tetraploidegyedeinek újabb keresztezésével rendkívüli

eredményeket értek el a két világháború köztaz Angliában és Belgiumban indult, majd a

második világháború után Kaliforniábankiteljesedett Cymbidium- nemesítésben. Ez amunka az elefántcsontfehér, rózsaszín, zöld,sárga, borvörös és húsbarna színek és ameglepő ajak, tarkázott torok színellentéteimellett a kerek virágformában különlegesenszép virágokat és szinte tetszés szerintihosszúságú és tömöttségű fürtöket

eredményezett. Ennek következtében a

nemes formájú és rendkívül tartós virágok azorchideák között már a legelső helyet foglal-

ják el vágási célra. Ebben szerepet játszik akedvező virágzási időpont, amely fajonként

jellemző időben, kora ősztől késő tavaszig8 —9 hónapot ölel át. A nagy termetűek mellett újabban jelentő-sekké váltak a miniatűr Cymbidiumok. Az

1950-es évek óta keresztezett „mini” és „mi-di” hibrideket a 60-as években újabb, rendkí-vül szép, de kisebb méretű, könnyebben ne-velhető keresztezések követték. Szobanövé-

nyekként, vágóvirágokként egyaránt óriásifejlődés előtt állnak.

A magoncok növekedéséhez és az elsővirághoz átlag 7— 8 évre van szükség.Tőosztással, vegetatív szaporítással, ésújabban az igen eredményes

merisztémaszaporítással a legszebb fajták ishozzáférhetővé váltak. Amíg az 50-esévekben egy-egy különleges példány 20000Ft-ot meghaladó összegbe került, addig maaz árak a túltermelés következtében alaposanmérséklődtek, viszonylag olcsón a jó fajták

is beszerezhetők. Maga a növény nem mutatós, hosszú levelei-vel olyan, mint a sás, és átlaglakásba szoba-

növénynek túl nagy. A szárgumók vagydiónyiak, vagy pulykatojásnál is nagyobbak,felül csúcsosodók, és ezt ölelik körüllegyezőszerűen a hosszúra nyúló levelek. Aszárgumók alsó rügykoszorúján ősszel egyvirágszár fejlődik, majd innen törnek elő akövetkező évi hajtások. A virágszárfajonként 20—200 cm hosszú, rajta 2— 24

virág nyílik. A virágforma általában eléggékerekített, mivel a 3 + 2 szirom aránylagegyforma, csak a torkos rövid nyelvű ajak térel tőlük formában és mintázatban. A Cymbidiumokat jelenleg csak nagy kerté-

szetek termesztik vágóvirágnak, igen gazda-

ságosan, mivel négyzetméterenként 200— 400 db virág is nyílik évente. Általános el-terjedésük és népszerűsítésük azért indokolt,mert kezdőknek is alkalmas, nem kényes

növények, nem túlzottan páraigényesek



186

(50% már kielégítő). Ha alapvető körülmé-

nyeiket meg tudjuk teremteni, jól fejlődnekés gazdagon virágzanak, hálásak, sőt kisebbtartási hibákat is jól eltűrnek. Alkalmas

klímában — pl. Floridában és Dél-Kaliforni-ában — a sza badba, kertekbe kiültetve másnövényekkel együtt jól díszlenek. ACymbidium- tartás körülményeit éppen ere-

deti termőhelyi viszonyaik hasonlóságaalapján lehet jól megérteni. Télen kelleme-

sen hűvös és világos, levegős helyen — pl.világos verandán vagy télikertben — érzik

jól magukat, nyáron a szabadban, laza ár -nyékban — de erkélyen vagy ablakpárká-

nyon is — levegősen neveljük őket. Szoba-üvegházba inkább a miniatűr Cymbidiumok ,

ill. hibridjeik valók, de ezek is csak akkor,ha a szobaüvegház nem túl meleg. Hűvösvirágablakban viszont jól díszlenek. Nyáronszeretik a fényt, a levegőt és a bőséges öntö-zést. A kánikulát legjobban úgy vészelik át,ha este is adunk nekik vizet, egyébként reg-gel öntözzük őket. Tavasszal és nyáron a miviszonyaink közt a déli nap túl erős, csak adélelőtti, délutáni napfény előnyös szá-mukra. A kertbe olyan helyre süllyesszük kia Cymbidiumot (ha lehet), ahol éppen a déliórákban takar a fák árnyéka. A cserép vagyláda V3-a álljon ki a földből. Az árnyékolásátlag 30— 50%-ot vegyen el a déli fényből.A növény akkor érzi jól magát, ha a levélnem mélyzöld, puha, meghajló, hanem

merev, széles, sárgászöld. Még az sem baj,ha egyik-másik levélen ősszel egy kis nap-égés foltot fedezünk fel, a növény talán nem

olyan szép, de biztosabb a virágzása. Nyáronmindig bőségesen öntözzünk, ehhez azonbana termesztőközegnek és az edénynek meg-

felelően vízáteresztőnek kell lennie, hogy atalaj levegős maradjon. Nagy kertészetekben

bevált a folyamatos csepegtető öntözés.Ezzel a virágok télen nem nedvesednek fe-

leslegesen. A nyári vegetatív fejlődés idejénis a 18 °C-os hőmérséklet a legkedvezőbb,ezért kánikulában célszerű permetezéssel és

intenzív szellőztetéssel hűteni a növényt. Az

évi hajtás kifejlődése után ősszel erős fényreés a hőmérséklet 4—5 héten át tartó éjszakailehűlésére van szükség a virágkezdemény ki-fejlődéséhez! Ha ez a lehűlés elmarad, a nö-

vény nem virágzik. A szobában vagynövényházban tartott Cymbidiumok számárais tegyük lehetővé 3—4 héten át az éjszakaihőmérséklet legalább 12 °C-ra vagy ez alátörténő lehűlését, tehát fajtától függően au-

gusztus elején, végén vagy szeptemberbenhelyezzük át a növényeket olyan helyre, aholéjjel a hőmérséklet csökkenthető. A hűvöséjszakáktól nem kell félni, mert a növényeka deret, sőt a —3 °C-ot is átvészelik, de még

a virágkezdemények is eltűrik a rövid ideigtartó hajnali fagyot. Ez persze olyan szélső-

ség, amelyre nincs szükség és nem is elő-

nyös. A Cymb. aloifolium, a Cymb.

devonianum és más melegkedvelő fajok nemigényelnek ilyen lehűlést, továbbá a miniatűrhibridek többsége is mérsékeltházi, tehátősszel és télen nem kívánnak még átmenetihidegházi klímát sem. Télen ugyan 5 —18 °Cközött lehet a hőmérséklet, de ahhoz, hogy avirágok kifejlődjenek, aránylag jó fényvi-szonyok mellett átlag

14 —17 °C az optimum. Meleg, szárazhelyen, 18 °C felett már elrúgja a bimbókat.Az öntözővíz minősége is fontos. Ne legyenkemény, ne legyen vegyi anyagokkkal

szennyezett. A talajuk egész évben legyennedves, még télen is nyirkos. A növényt bőségesen kell táplálni. Ennekmódját az utóbbi évtizedekben ismerték csakfel. A helyes trágyázás, ill. műtrágyázás a

ter mesztőközeg összetételétől, azültetőanyagtól függ. A keverék többfélelehet, de mindenképpen darabosnak és jóvízáteresztőnek kell lennie. Ugyanakkor le-

gyen tápanyagdús, de tartós is, és semlegesvagy enyhén savanyú (pH 5,5— 6 kémha-

tású). Gyakran használt, bevált pl. a fakéreg,

műanyag és tőzeg keveréke, ez egyszerű ésolcsó, de tápanyagszegény és kissé túl sava-

nyú is. Ilyenkor már az alap trágyázáskor is

adjunk szénsavas meszet és szuperfoszfátot,



187

valamint fokozatosan bomló egyéb tápanya-

got (pl. szaruforgácsot, csontlisztet stb.),majd rendszeresen tápoldatozzunk. Aholhozzáférhető, kiváló a „fehér tőzeg” egyma-

gában darabosan vagy kevés műanyaggalkeverve. Nyugaton a legtöbbet használt kö-zeg, de nálunk ilyen jó tőzeg alig beszerez-hető. Ha a közeg tápanyagdús, tehát tartal-

maz pl. agyagos gyepszintföldet (akár 30— 50%- ban), bükklombot és agyagos homokot

is, vagy komposztált, érett, szárított marha-trágyát, szaruforgácsot stb. és lazításra mű-

anyagot vagy perlitet, akkor természetesen

ritkábban és kisebb adagú műtrágyára van

szükség. A tápanyagoldat általában 0,1%-os, bár a Cymbidiumok töményebb, 0,5%-os

oldatot is elbírnak időnként. Leg jobb kora

tavasztól késő őszig 7— 10 napos időközben0,2%-os műtrágyát adni. A virágoztatásegyik feltétele, hogy tavasztól nyár végéig — amíg a levélzet fejlődik — nagyobb legyen a

műtrágya nitrogéntartalma (N: P: K arány2:1:1). Augusztus elejétől kezdődően ősszel,amikor már hűvösebbek az éjszakák, meg-

fordítjuk a tápanyagok arányát, tehát két hó-

napon át kevés nitrogén mellett bőven adunk

kálit és foszfort (a N:P:K arány 1:2:2). Elő-

nyös a levéltrágyázás is, tavasszal Micramid,ősszel Wuxal ajánlható. A Cymbidiumok kifejezetten fényigényesek.Ősszel, szeptemberben—októberben legjobba Cymbidiumokdii a szabadba teljes napfény-

re tenni, és jó néhány hétig kissé szárazabbantartani, mint ahogy nyár végéig elláttuk őketvízzel. Ezalatt bőven adjunk nekik foszfort

és kálit mindaddig, amíg megjelennek a bimbókezdemények. Ezek a hegyesen csú-

csos, kúpos hajtásrügytől eltérően gömböly-

deden hasasak. Télen a jó virágfejlődéshezmár kevesebb fény elegendő, feleannyi, mintnyáron, de a világos, levegős és kissé páráshely nélkülözhetetlen (az optimális páratar -talom 70%). A levegőmozgás, a szellőzésrendkívül fontos. Üvegházakban célszerű aventillátorokat éjjel és nappal üzemeltetni.

A virágzóképes Cymbidiumokdii minél rit-

kábban ültessük át: lehetőleg csak akkor, ha anövény már kinőtte a cserepet, és az új hajtásnem fér el. Ilyenkor általában csak kiegé-

szítjük a közeget, hozzáültetünk az ép gyö-

kérlabdához, végül a növényt egy jóval na-gyobb műanyag edénybe helyezzük át. Ha aközeg már nem jó, a középen összetömörö-dött ültetőanyagot óvatosan kikaparjuk — a

gyökérlabda megsértése nélkül —, és jó vízá-

teresztő, lyukasztott cserépbe, faládába vagy

alul többszörösen átlyuggatott műanyagedénybe ültetjük át úgy, hogy az új edénybenkb. 3 —4 évig legyen számára hely. A jó víz-

elvezetéshez alulra egyujjnyi cserép-, kavics-

vagy műanyag réteg kerül, majd efölé a darabos ültetőanyag-keverék, amellyel a lehető-

leg kevéssé bolygatott, húsos gyökérlabdátszorosan körülvesszük. A Cymbidiumokhoz

szintén ajánlatos élő páfrányt hozzáültetni, ezfenntartja a talaj szerkezetet és egyben ned-vességindikátor is. Ugyancsak előnyös a fel-színt cserélt, élő erdei mohával takarni. Át-ültetés után két hétig ne öntözzünk, csak per -metezzünk. Az átültetést mielőbb végezzükel, tehát a levirágzott növényt azonnal, a nemvirágzókat már az év első hónapjaiban mégaz új hajtások gyökérfejlődése előtt. Öreg tö-

veket ilyenk or lehet osztani. A levéltelen,régi szárgumóból mohás talajon új növényeknevelhetők. A Cymbidiumoknak kevés a kártevője, desajnos a vírusfertőzés elég elterjedt, és gyak -ran veszélyezteti. A csigák a növényt nemkárosítják jelentősen, de a bimbókat és avirágokat lerághatják. Leginkább a takácsat-

kákra kell figyelni. Elszaporodásukatmegelőzhetjük, ha nyáron többször isellenőrizzük a növényt. Az ezüstösencsillogó levélfonák jelzi megjelenésüket,ilyenkor időben permetezzünk. Az egyes nemzetségekből a legtöbborchideagyűjtő számára a tiszta fajoknak vankülönleges értéke. Ez a Cymbidiumok esetében kevésbé igaz. A tiszta fajoktöbbségének inkább csak speciális

gyűjteményekben, botanikus kertekben van



188

jelentősége, hiszen a könnyebb tartás, agazdagabb és szebb virágzás a Cymbidium hibridek irányába billenti a mérleget (IV. ésV. tábla). A több tízezer hibridet nem lehet

ismertetni, a divatja is változik. Atulajdonságok öröklése miatt csak alegfontosabb 21 eredeti faj említhető rövi-den. A többi melegigényes, csüngő virágszá-

rú indonéz és ausztráliai fajt nem tárgyaljuk.Cym. aloifolium. Ceylontól az indonézszigetvilágig honos, sok szempontból eltér atöbbi fajtól. Szárgumója kicsiny, a kb. 30— 40 cm hosszú levelek nem kihegyezettek,hanem lekerekedő csúcsúak, a virágfürt sem

felálló, hanem lelógó, nem hideg- vagymérsékeltházi, hanem inkább melegházikörülményeket kedvel, és nem télen, hanemnyáron virágzik. Egy-egy virág kb. 5 cmátmérőjű, a sárgás szirmokon hosszanti,rozsdabarna csík látható, az ajak bíborosánerezett. Vágóvirágnak alig alkalmas, de atövön igen tartós. Hasonló, nem ritka faj(amellyel néha összetévesztik) a Cym.

pendulum és a Cym. finlaysonianum.

Cym. devonianum. A himalájai Asszamban, 2000 m-eshegyeken, sziklán vagy f atörzsön él, viszonylag kis

ter metű. Levelei csak kb. 25 cm hosszúak, virágai is csak3 — 4 cm-esek, zöldes alapon piros pontozással. Az ajak

bíboros. Jelentősége kis termete miatt a mini és midi tí- pusok keresztezésében van.

Cym. eburneum. A Himalája, Nepál, Thai-föld, Burma 1500— 2000 m magas hegyeiben

fordul elő. Kb. 50 cm hosszú leveleket hoz,merev, de csak két-három virágú száron, ké-

ső tavasszal virágzik. A 8 —10 cm átmérőjűvirág igen mutatós, elefántcsontfehér szirmaiés kissé sárgás ajka, kellemes orgonaillatamiatt a hófehér és rózsaszín hibridek egyikfontos szülője. Cym. elegáns. Ugyancsak himalájai hegyi

faj, újabban a Cym. mastersiivol együtt aCyperorchis nemzetségbe sorolják.Jelentősége, hogy kora ősszel virágzik, soksárga, közép- nagy virágot hoz.Cym. gigánteum. A Himalája és Indokína1500 m magas hegyein honos, csaknem min-

dig korhadó fákon telepszik meg. Szárgumó- ja vaskos, átlag 12 cm-es. A virágszárhosszú, egyenes, az 1 m-t eléri, rajta kb. tíz,egyenként 10 cm átmérőjű virággal. Aszirmok sárgászöldek, hosszában bíborbarnacsíkosak. Az ajak fehér, különösen a szélén

sötétvörösen foltos. Kellemes illatú.

Cymbidium devonianum



189

Cym. grandiflorum. Ugyancsak a

Himalája, Nepál kb. 2000 m magashegyeiből származó faj, az előzőhöz igenhasonló, de a fürt többségén a virágok

nagyobbak, elérik a 16 cm átmérőt. Avirágzási idő valamivel későbbre, általában

januárra—februárra esik. Cym. insigne. Ezt az igen ritka annami — vietnami talajlakó orchideát csak a századelején találták meg a kb. 1500 m magashegyeken. Levelei keskenyek, de 80 cmhosszúak. A virágszár kb. 1 m, rajta kora

tavasszal több mint tíz halvány rózsaszín, pirosán erezett, egyenként 10 cm átmérőjű

virág nyílik. Ez a faj forradalmi változásthozott a Cymbidium hibridizációjában, alegszebb rózsaszínes fa jok egyik szülője. Cym. lowianum (IV. tábla). Burmáihegyvidéki faj, kb. 75 cm hosszú, karcsúlevelekkel. Igen gyors növekedésű, nagyongazdagon, megbízhatóan virágzik, néha egyszáron 25 virágot is hoz. A virágok igentartósak, ezért igen sok hibridben van Cym.

lowianum „vér”. Egy-egy virág csak 6 — 10

cm átmérőjű, a szirmok banánszínűek,zöldessárgák, az aránylag kisebb ajak széles,téglapiros. A növény igénytelen. Hátránya azaránylag puha, bókoló, gyakran görbülővirágszár. Két ütemben virágozhat. Az

augusztusban meg jelenő bimbók márkarácsonytájt kinyílnak, a későbbmegjelenők viszont egész júniusigeltartanak. Egy középméretű, középkorú, jólfejlett növényen 5— 6 virágszáron 100— 150virág nyílhat. Cym. mastersii. Kelet-India kb. 1500 m magas szik láinél. A növény tartása a Cym. eburneuméhoz hasonló.Aránylag kis termetű, virágfürtjében is kevés a virág.Ezek egyenként 10 cm átmérőjűek, olajzöld színűek,

barnafoltosak, az ajak fehéren rózsaszínes, mandulail-latú.

Cym. pumillum. A miniatűr hibridcso portlegfontosabb szülője. Hazája Kína, de Ja-

pánban ősidők óta termesztették. A növénycsak kb. 10 cm magas, felálló szárán 10 — 20

vörösbarna, barnán pontozott virág jelenik

meg, fehér ajakkal.

Ennek és számos nagy termetű diploid vagytetraploid Cymbidiumnak a kereszteződésé-

ből származtak a manapság legértékesebbminiatűr hibridek, mint a rózsaszínű

'Evening Star ( = Cym. pumillum × Cym.'Balkis'), a mély olajzöld ’Oriental Legend ( = C. pumillum × Cym. 'Alexandert); valamintaz ezek további hibridizálásából származó’ Marion Miller és ’Show girl ’ (IV. tábla).Ezek a miniatűr Cymbidium növényekközépméretűek, a virágfürt felálló, tömött,általában csak 8—14 virágú, igen szép tisztavirágszínekkel és ellentétes színű ajakkal.Hőigény szempontjából mérsékeltháziak,

egyébként pedig célszerű őket közepescserépben, domb tetejére ültetni úgy, hogy azúj hajtást és a virágkezdeményt ne takarja aközeg, különben berothadhatnak, és avirágzás vagy a hajtásfejlődés elmarad.Hőigényük télen átlag 15 °C, de a virágzásidején még melegebben is tarthatók. Aminiatűr hibridek többi szülőpárja kevésbé

jelentős. Japánban és Kínában ezeket az

arasznyi Cymbidiumokat tarka levelük,illetve karcsú, kecses virágjuk miatt kü-

lönlegesen kedvelték. Egészen meglepő,hogy az európai kertészet a 20. századközepéig nem fedezte fel. A törpe japánCymbidiumok közül még említést érdemel aCym. pumillumhoz hasonló Cym. ensifolium,

amely nem egyenletesen elkeskenyedő,hanem a karcsú szárgumóról szabályosszárral elinduló leveleiről könnyenfelismerhető.

Cym. tigrinum. Burmában és a thaiföldi határon igenmagas hegyeken él. Kis termetű, a levelek csak kb. 10— 15 cm hosszúak. Tavasszal virágzik. A felálló virág-fürtön kb. öt, egyenként 6 cm átmérőjű virág, olajzöld,vörös-sárga pontozottsággal, tartós. Ez is egyike a mi-niatűr orchideák szülőinek.

Cym. tracyanum. Burmából származik, demáig vitatott, hogy a Cym. giganteum és aCym. grandiflorum természetes hibridje-e

vagy önálló faj. A két gyanított szülőpárhozhasonló a növény és a virág. A levelek kb. 60

cm hosszúak, a felálló virágszáron 7— 15,



190

egyenként 15 cm átmérőjű virág nyílik, több-

nyire karácsonytájt. A szirmok zöldessárgák,vörösbarna hosszanti csíkokkal. A sárgásajak barna szélét vörösesbarna folt díszíti,

kellemesen illatos. Megbízhatóan, jó időben — a késő őszi és kora tavaszi hónapok közt — virágzik, még a korszerű hibridekkel istartja a versenyt.

A Cymbidium hibrideket mind felsorolni le-

hetetlen volna, annyit azonban érdemes meg-

említeni, hogy a Cym. insigne egy példányát egy Cym. eburneummal és Cym.

lowianummal keresztezve már 1911-ben

létrejött az első rózsaszín-fehér díjnyertes

hibrid, a Cym. ’ Ale xanderi’. Ebből rövidesentöbb száz fehér -rózsaszín és vöröses hibridszármazott, amelyek általában januári— márciusi virágzásúak. A legtöbb hibrid egyiknagyszülője az ’ Alexander Westonbirf mint

pl. a ’ Paulwelsi’ - nek, a ’ Prineesse Astrid’ - nek, a ’Balkis' - nak, a ’ Rio Rita radiant-nak,

a ’ Lilian Steward’ -nak. Ez utóbbi lilásvörös,arról nevezetes, hogy az összes orchideaközött a legtöbb dí jat nyerte. Divatosak

lettek újabban a zöld és húsvörös, nagyvirágú hibridek. A korai virágzók (V. tábla)nem olyan tartósak, mint a későbbiek. Akoraiak közt nevezetesebbek a ’ Lucy’ a

’Christmas Beauty’ és a pirosas ’ Kurun’.

Cypripedium • Papucspohárajkúak

A jellegzetes papucsajkú orchideáknak há-rom nagy csoportja jelentős. A délkeletázsiai

Paphiopedilum, a dél-amerikai

Phragmipedium és az egész mérsékelt övészaki féltekét körülölelő területen a földlakóés télálló Cypripedium nemzetségek.Felépítésükben a Cypripediumok már abbanis különböznek trópusi rokonaiktól, hogyföld alatt húzódó rizomájuk van. Igazitalajlakók. Leveleik ráncosak, szőrösek. A

Paphiopedilumok kal ellentétben avirágszáruk is leveles. Több mint 45 faj éssok változat él Észak -Amerikában egészen le

Mexikóig, sőt Panamáig, és Kelet-Ázsián át

végig a mérsékelt égövben megtalálhatók, deegyes fajok itt is lehúzódnak a trópusihegyekig. A Himalájában a

Paphiopedilumok átlag 1200 m magasságig

honosak, a Cypripediumok pedig a 2500 — 3000 m közti magasságban élnek. EgyEurópában is őshonos faj hazánkban is elő-fordul (ezt a hazai kosborok között is tár -gyalhatnánk, hiszen nálunk ez a legszebbszabadföldi orchidea). Az egzotikus területekről, Amerikából ésÁzsiából származó fajok behúzódott állapot-

ban a kereskedelemmel világszerte elterjed-

tek, tőosztással szaporíthatok, szabadban

vagy cserépben is nevelhetők. Ültetés szempontjából három csoportot kellmegkülönböztetnünk: a ) télálló, meszes talajt

kívánó fajok, mint a hazai Cyp. ealeeolus, b )

a télálló, de mészkerülő fajok, mint a legtöbbészak -amerikai, mocsaras, tőzeges, savanyútalajt kedvelő Cyp. reginae és rokonai, végüle) a kényesebb, nem télálló fajok, amelyekcserépben nevelhetők, kertbe csak átme-netileg valók. A közegkeveréknek olyannakkell lennie, hogy benne az orchideát tápláló, avele együttélő gombafonalak is jól terjed-

hessenek.

Cyp. ealeeolus. A nálunk rigópohár és bol-dogasszony papucsa néven ismert faj a leg-több régi hazai lelőhelyén kipusztult, márcsak Sopron környékén, a gyöngyvirágos töl-gyesben van jelentős védett állomány.Egyébként megtalálható egész Közép- ésÉszak - Európában, valamint számottevőmennyiségben az Urálban, a Kaukázusban és

Szibériában, a tengerszinttől egészen 2000 mmagasságig. Helyenként még többnégyzetkilométeren sűrű állományok élnek.Ahol ker tekbe ültetve már megélt, jólszaporodik, évtizedeken át szorgalmasanvirít, sőt innen osztva is továbbtelepíthető. A

tavasszal kibúvó, többleveles hajtáshosszában barázdált, gyűrődéses, elég puha.A csúcsosan végződő levelek közül nyáronkb. 60 cm hosszúra növő száron átlag két

virág jelenik meg. A virág elég közismert,



191

mély sötétbarna, két oldalt álló, erősencsavarodott szirommal, a zászló enyhéncsavart, az alsó, összenőtt, alig látszó, kétkülső szirom felett pedig világossár ga, fejlett

papucsajka szinte kiugrik. Elvirágzás után behúzódik, de már kora ősszel meghozzakövetkező évi hajtásait és áttelelő leveleit,

amelyek laza porhó alatt vészelik át a telet,

majd a tölgyes még ritka árnyékában koránmegindul a növény továbbfejlődése. Átültetnicsak az augusztus végi új sugárirányúkihajtás előtt és az elvirágzás közötti időbenszabad. Nyirkos, aránylag meleg talajt ked-

vel. A rizómát félárnyékos helyre vagy bok -rok tövéhez ültessük, mélyen lazított, meszes,mindig nyirkos, de azért levegős talajba.Teljesen télálló, védelmet nem kíván. Meg-termékenyülés után a magtokban kb.20000 —30000 mag fejlődik. Ezeket szórjuk

bokrok alá, olyan helyekre, ahol remélhetőleg

egy-két évtized alatt új állomány fejlődik.Érdemes volna a növényfajt azokba az er -dőkbe visszatelepíteni, amelyekben valami-

kor honos volt.Két igen közel álló amerikai rokona valami-vel kisebb termetű, ezek :

Cyp. parviflorum és Cyp. pubescens. Mindkettőnyirkos, nedves, tőzeges vagy mocsaras, mészmentestalajban honos. Teljesen télállók. Hasonló színű, valamivel kisebb virágú közép-ázsiai ro-

konai is ismertek, közülük említendő: Cyp. cordigerum. A Himalájában kb. 3000 m

magasságban honos, és nálunk csak akkor tartható, ha amagashegyi rövid nyár mellett hosszú, szigorú téli

pihenőt teszünk lehetővé, takarással megóvjuk a túl koraikihajtástól és az újrafagyástól. Cyp. candidum. Észak -amerikai faj, New York közelé-

ben, nyirkos hegyi réteken él. A virág csavart, zöldessár -ga szirmokkal, a papucs hófehér, torkában vöröses. Nemmeszes, laza, kissé agyagos talajban, némi téli védelem

mellett kertben megtartható. Cyp. guttatum. Mindhárom kontinensen elterjedt faj,mocsárszéli nyíresekben él, de különleges igényei miatt

nem tartható kertben.

Cyp. macranthum. A Szibériától Kínán ésJa pánon át terjedő övezetben honos, igen

szép, nagy, liláspiros, aránylag könnyennevelhető faj, amely a nálunk honos hazaifajhoz hasonlóan ugyancsak meszes, lombbalkevert, nyirkos, levegős talajt kíván,legfeljebb télen védjük a túlzott nedvességtől.Hazájában leginkább nyírfaerdőkben él.Levelei kb. 10 cm hosszúak, 6 cm szélesek,szőrösek. A virágszár kb. 30 cm-es, egy-kétvirágot hoz. A közel 10 cm átmérőjű, nyáronnyíló virág a változatok szerint bíborpiros

vagy lila. Cser épben is nevelhető, ilyenkor acserepet télen hidegházban tárolhatjuk.Ennek a fajnak kilenc kevésbé jelentős,ritkább rokona él még Ázsiában, pl. a sokkalszélesebb papucsú Cyp. ventricosum. Ezek aHimalája környéki fajok mind télállóak,eredményes tartásuknak elsősorban a szigorútéli nyugalom a feltétele.

Cypripedium ealeeolus



192

Cyp. montanum. Észak -Amerika nyugati partjának ma-

gas hegyeiben fordul elő, a Cyp. candidumhoz hasonló,de mésztűrő.

Cyp. reginae. A legpompásabb észak -ameri-kai, ún. „mokassin orchidea”. Puha levelű,erőteljes növekedésű, jól szaporodó. Kifeje-zetten mészkerülő. Erősen nyirkos, tőzeges,szélvédett helyeken nagy csoportokat képez.Ha hozzájutunk, érdemes kertbe ültetni. Kö-

zegét tőzeg, savanyú lombföld és ágdarab-kák, valamint sóder keverékéből készítsük, sa környező meszes talajtól különítsük el.Környékére vigyünk lágy vizű tóból vagy

patakból mocsaras talajt és páfrányokat. A páfránygyökerek laza talajt és olyantermészetes környezetet tesznek lehetővé,amelyben elég gyorsan szép, csoportosállomány fejlődhet. A virágszár és a levelekkb. 15 cm hosszúak, szőrösek, viszonylagnagyon puhák. A virágok kb. 8 cm szélesek,

gyöngyfehérek, a kereken felfújt ajak a

nyílása körül változóan rózsaszín vagyvérvörös. Védjük a csigáktól és az erősszéltől. Csoportjának legszebb faja, emelletta legkeményebb telet is kibírja.

Dendrobium • Monszun vidéki,színes lepkevirágú fajok

A legnépesebb délkelet-ázsiai orchideanem-zetség, tagjai Ausztráliától a csendes-óceániszigetvilágban Dél-Kínáig elterjedtek; a leg-

több faj az indokínai félsziget országaibanhonos, Új-Guineában 150 faj él. Sok szép vi-rágú, botanikus kertekben és növénykedve-

lők körében gyakran tartott faj ismert köz-tük, némelyikük igénytelenebb, ezekcserepes virágként kerülnek forgalomba.Vágóvirágként egyetlen fajnak, a

Dendrobium phalaenopsisnak a hibridjei

kedveltek.

Életmód és tartás szempontjából két ellenté-

tes csoportjuk különböztethető meg. Azegyik a melegkedvelő Den. phalaenopsis

csoport ; tagjai hosszú fürtű virágot hoznak,

általában lombtartóak, télen-nyáron kedvelika forróságot és a fényt. A másik a Den.

nobile csoport ; ide tartoznak a magashegyek lombhullató Dendrobiumjsii.

Életmódjuk változó ritmusú, nyáron meleget,nedvességet, télen, virágzás előtt fényt,

száraz, hűvös körülményeket igényelnek. Ezutóbbiakhoz állnak közelebb az egyéb,ugyancsak hegyvidéki Dendrobiumok ,

amelyekre a kisebb-nagyobb fürtös virágzatés a többé-kevésbé kifejezett, mérsékelt vagyhűvös pihenési szakasz jellemző. A Dendrobiumok elterjedési területénmindenütt jellegzetes a monszun klíma, teháta tavaszi kihajtás után bőven kapnakcsapadékot, fényt és meleget. Ősszel

befejeződik a többnyire szivar alakú búibanövekedése, és pihenési idő után, a téli,száraz időben jelennek meg a virágok. Az észak -indiai és környéki hegyekben ho-

nos fajok hosszú, karcsú lombhullató szárgu-

móin a széles skála szerint változó színű

Cypripedium macranthum



193

virágok oldalt, az ízeken (nóduszban)egyesével- kettesével vagy négyesével, rövidszáron fejlődnek. Hogy ezek a virágokvalóban kinyíljanak, a növényeket

novembertől a bimbó kifejlődéséig teljesenszárazon kell tartani, különben a bimbókhelyett hajtások fejlődnek, és abban az évbennincs több virág. A Den. phalaenopsis ésrokonai viszont a szárgumó növekedése utánmár kora ősszel vagy nyár végén kezdikhozni a virágfürtöt, amely eléggé lassanfejlődik ki. De nincs hőkülönbség-igényük,mint a Den. nobile csoport tagjainak.

Virágzás után kifejezett száraz időszak

következik, amelyet szintén melegházbantölthetnek el.

A magról szaporított Dendrobiumok (másor chideákhoz viszonyítva) aránylag gyorsanfejlődnek. Jó tartás mellett három-négy éveskorban megjelennek az első virágok. Leg-többjük vegetatív úton is könnyen szaporít-ható. Az öregebb szárakon, a virágrügyekhelyén önállóan is kifejlődik egy-egy hosszúléggyökerű növény, amelyet a következő év-

ben, a pszeudobulba egy darabkájával együttlevágva, külön növényként nevelhetünk to-

vább (27. kép). Az idősebb növényeken álta-

lában elég sok a levél nélküli pseudobulba.

Ha ezekből néhányat tőből levágunk, és egé-szében, felezve, vagy kb. 8 — 10 cm-es dara-

bokra vágva élő Sphagnumra vagy mohárafektetünk, meleg és világos helyen (fóliávalvagy üveglappal letakarva) tartunk a szárakízesülései helyén, az alvó rügyből jó néhányúj növény fejlődik bőséges gyökérzettel.

A Dendrobiumokat általában vagy igen kisméretű, kellően kilyuggatott cserepekbentartják és nevelik, vagy kis lapos kosárkák -

ban. Sok faj azonban csak kéregre kötözve,kevés páfránygyökérrel felerősítve fejlődik

jól. Ültethetők pusztán kéregre vagy akárszéles, függesztett hungarocell lapra.Ilyenkor rendszeresen és bőven adjunk teljesműtrágyaoldatot. Legjobb, ha többkéregdarab közé kevés mohát és

páfránygyökeret szorítunk és erre ültetjük rá

a Dendrobiumot oly módon, hogy a

gyökerek egy része a kérgek közé szorítottközegbe kerül, míg a léggyökerek szabadonmaradnak. így kerülhető el leginkább a

túlöntözés vagy a téli levegőtlenség, ami agyökerek pusztulásával járhat. Legké-nyesebb tavasszal az az időszak, amíg az újhajtás el nem éri a 2— 3 cm-es nagyságot.Ha ilyenkor éjjel víz marad a fejlődőlevélkék közt, hűvösebb éjszakán az újhajtás elrothad, és a tőből csak igen nehezenfejlődik második hajtás. A közel ezer faj mindegyikének megvan amaga jellegzetes egyéni igénye.

A 11 legfontosabb és részletesebben leírt Dendrobiumon

kívül igen sok szép, hozzáférhető és amatőröknek is al -

kalmas faj és hibrid említhető, pl. Den. amboinense,

Den. amoenum, Den. aphrodite, Den. atroviolaeeum,

Den. bellatulum, Den. candidum, Den. crystallinum, Den. densiflorum, Den. devonianum, Den.

heterocarpum, Den. longieornu, Den. macrophyllum

(melegigényes, igen szép), Den. mosehatum, Den.

mutabile, Den. ochreatum, Den. parishii, Den. pierardii,

Den. sanguinolentum, Den. secundum, Den. speeiosum,

Den. speetabile, Den. thyrsiflorum, Den. violáéeoflavens stb.

Den. aggregátum. Indiai északi, magas he-gyeitől Dél-Kínáig honos, kis termetű, bájosnövény. A szárgumó csak kb. 7 cm, egy-egylevél kb. 6 cm, tavaszi virágfürtje 5— 15

virágú, a virág aranysárga, torkanarancsvörös. Den. chrysotoxum. Burmában, Dél-Kínáighonos. Szárgumója 10 cm, kétleveles. Egy-egy bőrszerű levél kb. 10 cm hosszú, virág-fürtje bókoló, 3—15 virága aranysárga színű,

mézillatú. Tavasszal virágzik. Den. fimbriatum. Vékony bulbája 1 m-nélis hosszabb, a levele 15 cm, a virágfürtlehajló, kb. tíz sötétsárga virággal. Pihenésután tavasszal virágzik. Den. infundibulum és Den. formosum. Akét fő típustól eltérnek, délkelet-ázsiaiak, de nemmagashegyiek, ezért egész évben melegben,20 —25 °C-on tartandók. A bulbájuk hosszú

és feketén szőrös. A téli virág fehér és a



194

virágzat igen tartós. Den. kingianum. Kelet-Ausztráliábólszármazik, közepesen kicsi, mutatós faj, sokváltozata, hibridje ismeretes. A szárgumók

csak 15 cm magasak, karcsúak, szivar ala-kúak, ibolyáspirosak, csúcsukon két-háromkb. 10 cm-es levéllel. A tavaszi virág szárafelálló, 3— 8 virágú, egy-egy virág kb. csak 1-3 cm, világos rózsaszín. Kifejezetten hűvös

pihenési időszak után áprilisban szokottvirágozni. Ha nem bolygatják, sok szárralelég gyorsan sűrű telepet képez, páraigényesem nagy, így szobaorchideaként akár cse-

répben, akár kéregre felkötve ablakpárkányon

is nevelhető ott, ahol világos, hűvös helyenteleltethető. Den. loddigesii. Dél-Kínának főleg Yunnantartományában honos. Csinos, kis termetű,igen ellenálló, könnyen tartható faj. Főleg fa-

kéregre felerősítve díszlik, párás környezet- ben sok léggyökeret fejleszt. Karcsú, elága-

zódó törzse kb. 10 — 20 cm-re nyúlik, több-nyire oldalt görbülve, váltakozó állású szike-szerű levelekkel. Hűvös, száraz nyugalmi időután kora tavasszal egyesével hozza a még le-

véltelen, előző évi szárgumókon virágait.Egy-egy virág 4 —5 cm átmérőjű, rózsaszínű,az ajak torka sárga, széle igen finoman csip-

kézett. Az egymás után nyíló virágok kb. 1-3hétig tartanak. Den. nobile (VII. tábla). Ugyancsak dél-kínaifaj, Yunnan hegyeiben és Assamban honos.Törzse kb. 40 cm magas, kb. ceruza vastagsá-

gú. A levelek a 10 cm-es hosszúságot is elér -hetik. A virágok csak szigorúan hideg, száraz

pihenési szakasz után jelennek meg. Amikora bimbó kb. 0,5 cm-re kifejlődik, már mérsé-

kelten melegebb helyre kerülhet a növény,ahol rövid száron egyesével, szinte az egészszárgumót beborítva, 5— 8 cm átmérőjű, cso-

dálatosan szép, a fehértől a rózsásbíborigváltozatos színű virágokat hoz, gyakran kö-

zépen, a torokban nagyobb, sötétebb folttal.A növény érdekessége, hogy szárából lázcsil-lapító alkaloida vonható ki. Szép és tartós vi-

rágzata miatt újabban igen sok hibridjét állí-

tották elő. A fajok és az értékes tetraploidhibridek igazán jól vándorol tat va tarthatók.

A tavaszi kihajtás után, májustól a szabadban, fák alatt, eleinte félárnyékban, bővenöntözve és táplálva fejlődnek. A fejlődésegyik feltétele a sok fény, a másik a táp-anyagarányok megfelelő változtatása (ahogya Cymbidiumok esetében is). Július végén anitrogéndús trágyázást át kell váltani kis nit-rogéntartalmú vagy nitrogénmentes, de bőkáli- és foszfortartalmú trágyázásra, kb. há-

romhetenként egyszer adagolva. Ekkor az

augusztusi, szeptemberi növekedés befejezé-séig teljes napfényben, ezután hideg kaktusz-házban, 12 °C alatt, teljesen szárazon,világosan tarthatók mindaddig, míg kb. 3— 4hónap után, újév tájban megjelennek a

bimbók. Mikor ezek már jól láthatóankifejlődtek, akkor kerül át a növénymérsékelten meleg helyre, azaz 12—20 °Cközötti hőmérsékletű ablakba, ahol tartósanvirágzik. Hasonló igényű a Den.

densiflorum és a Den. farmeri.

Dendrobium nobile



195

Den. phalaenopsis (VII. tábla). Ausztráliaészaki, forró tengerpartján, Timor és Uj-Guinea szigetén honos ez a gyönyörű virágú,melegkedvelő faj. Eredeti helyén a nyugalmi

időszakban az időjárás csapadékmentesugyan, de párás és meleg. Ezután tavasszalkihajt, erre az időszakra a sok eső és a forró-ság jellemző, végül a növekedés befejezéseután, a szárazságban lehull a fák lombja, és anövény sok fényben, ősszel virágzik. Termő-

helyén csaknem fél éven át hiányzik az eső,de a levegőnek mégis jelentős a

páratartalma. Ilyen körülményeket nálunknagyon nehéz megteremteni, és bármennyire

szép a virága, csak melegházban,különlegesen kezelve ér demes tartani. Az

első virágfürt a hajtáscsúcs végén fejlődik,20 —60 cm hosszú. 5— 20 virága fehér,ibolyáslilás vagy bíbor -meggyvörös, torkasötétebb bíbor. Egy-egy virág 3— 8 cmátmérőjű. A következő években a többilevélhónaljból még kettő-öt virágfürt nyílik.Két igen hasonló, de ritkább fajjal kereszte-zett számos hibridje közül jó néhány bejegy-

zett, szép virágú fajta van termesztésben. Akerekebb és sötétebb színű Den. bigibbum

(VII. tábla) a Fülöp-szigeteken honos, kisebb

növény, de ez adta a sötétebb színt és a leke-rekített formát, a Den. superbiens pedig a vi-

rágnagyságot és a növény termetét növelte.

Hasonló vér az új-guineai eredetű Den.discolor. Legelterjedtebb bíbor hibrid a’Mme de Pompadour’. A fajok és hibridekegészséges tartásának titka a vízáteresztőközeg, nyáron a sok meleg, sok fény — akártűző nap is —, a bőséges öntözés, gyakoritáplálás, majd a virágzás után a kihajtásig aszigorú nyugalom. Két kényes pont: a tavasziúj, néhány centiméteres hajtás éjjelre mindigmaradjon száraz, mert különben könnyen

elrothadhat. Az őszi ködös, sötét,fényhiányos időszak vagy füstgáz hatására anövény ledobhatja bimbóit. A levágott virághosszú heteken át tart, de a zárt bimbóklevágva már nemigen nyílnak ki, ezért avágással meg kell várni az utolsó egy-két

bimbó megfelelő fejlettségét. Menyasszonyicsokorba igen kedvelt, vázá ban kecses,tartós. Den. primulinum. Az indokínai félsziget,Thaiföld, Laosz, Vietnam, Burma és Nepál300 — 1300 m magas hegyoldalain, monszun

klímában, laza erdőkben honos epifita. Szár -gumói kisujjnyi vastagok, 20 — 40 cm-re nő-

nek és a kb. 8 cm hosszú levelek sűrűn borít- ják. A levelek ősszel lehullanak, majd végiga száron sok egyes virágbimbó fejlődik, hakellően szárazon, világoson és kb. 10— 16

°C-on teleltetjük. Az egyes virágok átmérőjekb. 5 cm, a szirmok rózsaszínek, a szélesajak sárga. Nevét primulaillatáról kapta.

Tavasszal virágzik, ezzel egyidejűleg kezdfejlődni az új hajtás. Nyáron nyirkos, meleghelyen, természetesen igen jó vízelvezetésűközegben, páfránygyökérrel, kéregre kötvevagy kis kosárban tartsuk, gyakran öntözzük

és műtrágyázzuk. Nyár közepétől legjobb aszabadba, fa alá, félárnyékba helyezni, ahol

befejezi fejlődését. Ősszel legalább 12 °C-igcsökkenő éjszakai hőmérsékletet és emellettsok fényt igényel. Dendrobium phalaenopsis



196

Den. pulchellum. Karcsú szárgumói 50 cm-

re nőnek. Csak meleg, napfényes körülmé-nyek között, kellő táplálás mellett fejezi beidőben fejlődését, többnyire csak november -

ben. Mérsékeltházi, de száraz nyugalmi idő-szak után a csúcson jelenik meg a kihajló,kb. 20 cm-es virágszár, ernyőszerűen elhe-lyezkedő

5-20, halványsárgás, kissé narancsosan ár -nyalt, csipkés szélű virágokkal, melyek mindegyszerre nyílnak és kb. három hétig tarta-nak.

Den. stratiotes és néhány rokona, az új-guineai ún. antilopszarvú orchideák

nevüket szarvszerűen felálló, két csavartsziromlevelükről kapták. Ez a Dendrobium

nem annyira melegigényes; késő ősszelfürtben virágzik. Egy-egy virág 5— 6 cm, éskét hónapig tart. A növény azonban elégkényes, beszerzése sem könnyű.

Encyclia • Érdekes virágú, Cattleyaalkatú, jó szobanövények

Újonnan elkülönített nemzetség, a legtöbbfaj az irodalomban még Epidendrum névenszerepel, mások más nemzetségben. Az Epi-dendrumok törzse azonban karcsú, nádszerű,több levéllel borított. Az Encyclia viszont a

Cattleyá hoz hasonló alkatú. Virága abbankülönbözik , hogy a columna az ajakkal csakrészben egyesül. Jelenleg kb. 100 fajt sorol-nak ide, és 2 —4 alnemzetséget különítenekel. Sok szerző külön nemzetségnek tekinti a

Hormidiumókat (H. citrinum, H. mariae, H.vitellinum stb.). Elterjedési területük Észak -Amerika déli sarkától Brazíliáig terjed, főlega közép-amerikai hegyvidéken élnek. Tartás-módjuk a Laeliákéhoz és a Cattleyákéhozhasonló, csak néhány faj tartandó a pihenésiidőszakban hűvösebb körülmények között. Avirágok csak közepes méretűek, vágóvirág-

nak alig alkalmasak, de igen sok közöttük azigen szép vagy bizarr virágú. A tartás szem-

pontjából kevésbé kényesek, gyűjtemények -

ben is kedveltek. Hat jellegzetes faj a legin-kább említésre méltó. Enc. baculus. Közép-Amerika több államá-

ban, az 500 — 1500 m magas csendes-óceánihegyoldalakon, ligetes, nyirkos erdőkben, fő-leg tölgyfákon található ott, ahol a tél aligcsapadékos. A szárgumók kb. 20 cm-esek,

karcsúak, a két keskeny levél 30 cm-ig nő,közülük — aránylag rövid száron — hüvely-

ből tör elő a 2 — 6, egyenként 8 cm nagyságú, porcelánfehér virág. A szirmok csillag ala-

kúak. A csúcsán kiszélesedő ajak vörösesbar -nás, küllősen csíkozott. Kezdőknek is ajánl-ható, könnyen kezelhető. Félárnyékos helyen

növekszik, szereti a légmozgást, nyáron a bő-séges vizet, de a permetet is. Virágát késő ta-

vasszal — az új hajtás növekedésének meg-indulása idején — az előző évi hajtáson hoz-

za. Szeptemberben az új hajtás kellő fényvi-szonyok közt érik be, s ilyenkor legjobb aszabadban, laza lombú fák alatt tartani. Télena pihenés mérsékelt. Csekély öntözéssel,50 — 70%-os páratartalom mellett, 15—20 °Cközött telelhető át. Minden rugalmas, levegős

közegkeverék megfelel számára, akár fel

39. kép. Az Encyclia ciliare kedvelt amatőrorchidea. Finoman csipkézett ajka hófehér



197

kötve, akár cserépben neveljük. A közeghezadhatunk bükklombot vagy nyáron kéthe-tenként műtrágyát. Enc. cíliare. A legtöbb gyűjteményben Epi-

dendrum ciliare néven szerepel. Közép-Amerikában és a dél-amerikaihegyvonulatokon sokfelé és nagyobbmennyiségben előfordul még, nemcsaklombhullató és örökzöld fákon, hanem

gyakran napsütötte, kopasz sziklákon is. Márebből is látszik, hogy szélsőségesviszonyokat tűr el. A szárgumó 15— 20 cm-

es, csúcsán egy-két kb. 15 cm-es, Cattleya-

szerű levéllel. A laza virágfürtben

1-10, egyenként 6 — 10 cm-es különleges, pókszerű virág nyílik. A vékony szirmok zöl-dessárgák, a három lebenyes ajak középrészekarcsú, megnyúlt, a két oldalsó lebeny pedigigen finoman csipkézett. A hófehér ajak azenyhén sárgás szirmokkal szemben törékeny

benyomást kelt, ám a virág három hétnél to-

vább is díszít, illatos. Vágásra aránylag rövidszára és rövid élettartama miatt csak külön-leges kötészeti célból alkalmas. A virágzásiidő eléggé változó, általában kora ősztől a télmásodik feléig tart, a beéréstől függően. Tar -tásának körülményei társaiéhoz hasonlóak,aránylag könnyen, változatos viszonyok kö-

zött nevelhető, kezdőknek is ajánlható. Vilá-gos helyen tartsuk, ahol lehetőleg délelőttvagy délután napot kap. Nyáron bőségesenöntözzük, de úgy, hogy a laza talaj közbenkiszáradhasson. Amikor ősszel befejezi a nö-

vekedést, már virágozhat, de ilyenkor mégtovább öntözgetjük, mert csak 2 —3 hónapos

könnyű pihenési időt igényel. Páraigényecsak 50 —60%. Télen 14—18 °C-os hőmér -sékletet kedvel. Nyáron szabadban is, egyéb-

ként ablakpárkányon is tartható. Virágzásidején azonban figyeljünk a páratartalomra,nehogy a szirmok összeragadjanak. Enc. citrina (XV. tábla). A legtöbb gyűjte-

ményben még mindig Cattleya citrina névenszerepel. Ez a mexikói tölgy- és fenyőerdők -

ben honos magashegyi faj leveleivel és

virágjával lefelé helyezkedik el, így is kell

felkötözni durva kérgű tölgy- vagy

fenyőkéregre, ágra. Szárgumója kb. 5— 6cm-es, kicsúcsosodó tojás, csúcsán két-három, esetleg négy levéllel, a levelek 15 —

20 cm hosszúak, szürkészöldek. Virágszáraelég hosszú ahhoz, hogy a leveleken túlérjen.Virága élénk citromsárga, kb. 6 cm átmérőjű,kellemes illatú, kifejezetten Cattleya jellegű,ajka szépen hullámos. Az átültetést nemszereti, mindig fejjel lefelé kell tartani. Az1500 — 2000 m-es hegyvidéknek megfelelőviszonyok között él, májustól októberig sokvizet kíván, novembertől áprilisig száraz éshűvös körülményeket igényel. Legjobb

hidegházban, de nem túl hidegen, 12-15 °C-os hőmérsékleten, 60-70% pára-

tartalom mellett tartani. Nyáron a szabad ban

jól nevelhető, azonban télen nehéz a szo-

bában olyan körülményeket teremteni, hogyáprilisra kivirágozzon. Lefelé lógó, egyleve-lű, mutatós faj az Enc. falcata (32. kép). Enc. cochleata (35. kép). Közép-

Amerik ában elég széles övezetben,Venezuelától Floridáig, változómagasságokban és különbözőerdőtípusokban fordul elő. A szárgumó kör tealakú, csúcsán két-három kb. 25 cm-es le-

véllel, közülük hüvelyből tör ki félméteresszáron a kettő-öt virágos fürt. Az 5— 6 cm-esvirágok szirmai zöldesek, sárgászöldek,karcsúak és kagylószerűen csavarodottak, azajak visszafordulva felfelé irányuló, sárgás-

zöld alapon bíboros erekkel, oldalt sárgásvö-

röses. Csaknem egész évben virágozhat, egyfürtön a virágok lentről felfelé fokozatosan

több héten át nyílnak. Tartása egyszerű, kez-dőknek is ajánlható, csupán a páratartalomra

igényesebb, 60—80% az optimális számára.

Mérsékeltházi, de a hőmérséklet tekintetében jól tűri a szélsőségeket. Világos helyet éslevegőt kedvel, a pihenési időszaka éppencsak jelzett. Enc. mariae (XII. tábla). Mexikóban, 1000m-es hegyekben, főleg tölgyfákon él, ez azegyik legszebb faj. A körte alakú, kb. 4 cm-

es szárgumóból két-három karcsú, kb. 15



198

Encyclia mariae

cm-es levél áll felfelé. Közülük tör elő májustáján a virágszár, melyen kettő-négy,

egyenként kb. 6-7 cm-es virág nyílik. A csillagosán elhe-lyezkedő öt szirom sárgászöld, de afeltűnően nagy, zacskószerű, hullámos szélűajak hófehér, csak torkában zöldesen erezett.Gyűjteményben értékes, hálás, nem is kívántúl sok párát, általában 70% a megfelelő,nyári napsütésben sokkal kevesebbtől semszenved. Világos helyet szeret, de a délinaptól — különösen a virágokat — óvni kell.

Nyáron bőséges öntözést kíván, időszakoskiszáradással. Ahol lehet, tartsuk nyáron aszabadban, fák alatt. Októbertől márciusigviszont pihen, ilyenkor 12 —18 °C a legjobb.Páfránygyökérrel kéregre felkötve minimális

bolygatás mellett érzi magát a legjobban. Enc. vitellina (XV. tábla). Mexikói eredetűfaj, 2000 m magasságban tölgyfákon él.Szárgumója 6 cm, két-három leveles. Laza,fél méterig is megnövő virágfürtjén nyártólkarácsonyig tucatnyi, legfeljebb 4 cm nagy,cinóberpiros, világítófesték -szerűen élénk

narancspiros, aranysárga ajkú, tartós virágnyílik. Még szobában is könnyen nevelhető,

nagyon szép, de nem szereti a kánikulát;télen hidegházi.

Epidendrum • Nyurga, tartósannyíló, színes kis virágú fürttel

A Mexikótól Argentínáig húzódó területenközel 800, igen változatos Epidendrum él.LINNÉ még valamennyi orchideát ezen a né-

ven írta le. Ez egyike a ma is rendezetlen

nemzetségeknek. Nem régen különítették eltőlük és a Cattleyáktól a rövidebb, kövérebbszárgumós, két-három leveles, kedvelt fajo-

kat az Encyclia nemzetségbe. Ezek a régebbiszakkönyvekben, sőt sok mai közleménybenis még az Epidendrum néven szerepelnek. Amegmaradt csoportba általában a hosszabb,karcsú szárgumójú fajok tartoznak, aszárgumón végig váltakozóan álló sok levél-lel, sok léggyökérrel, a csúcson végállóvirágfürttel. Általában méteres magasságranőnek, igen tartósan virágzanak, a virágok



199

40. kép. Az Epidendrum

secundum csoport tagjaiigen hasonlóak. Hónapo-kon át nyílnak virágaik(Fővárosi Állat- és Nö-vénykert)

fokozatosan nyílnak lentről felfelé, akár fél,háromnegyed éven át. A fürt vágásra is alkal-mas. Elég könnyű őket meleg, nyirkos helyentartani, a szubtrópusi hegyi fajok akár hideg-

vagy mérsékeltházi körülmények között isnevelhetők. Bőven sarjadzanak, a szárgumóoldalából is. Ládába ágyazva, kiültetve, sző-lőszemen támogatva és trágyázva bőségesenvirágoznak. Hawaii szigetén tömegesen ter -mesztik vágóvirágnak úgy, hogy lenyúlóléggyökerei leérjenek a nedvdús, tápdús kö-zegbe. Gyűjteménybe mégis csak néhány fajalkalmas, mert túl magasra nőnek és eléggéfényigényesek. Ezért a számtalan érdekes faj-

ból csak tízet említek. Epi. alatum. Mexikó, Nicaragua és Guate-

mala a hazája, nyáron virágzik, elágazó fürt-tel. Illatos virága 4 cm széles, sárgászöld, aj-ka rózsás. Epi. arachnoglossum. Kolumbiai faj, ősszelis és késő tavasszal is virágzik. Felálló fürtjetömött, a virág pirosas, ajka narancssárga. A var. candidum fehér. Hozzá hasonló, de

tömzsi az észak -brazíliai Epi. cinnabarinum.

Epi. atropurpureum. Mexikó, Peru,Brazília és Kuba lakója, tavasszal, nyár tájánvirágzik, egy fürtön átlag tíz, egyenként 6

cm-es virágot hoz, rózsás, sötét foltokkal, bíboros ajak kal.Epi. elegáns. Mexikói faj, törzse kb. 20 cm.Tavasszal virágzó fürtjén kb. öt sötét ibolya-

színű, vörös ajkú, 5 cm-es virág nyílik. Epi. fragrans. Mexikó, Ecuador, Peru ésBrazília területén szélesen elterjedt. Rövid,kb. 6 cm-es szárgumóján csak egy levél van,amely kb. 10 cm hosszú, kb. 3—5 virágúfürtje tavasszal nyílik. Sárgásfehér ajka

fehér -ibolyás csíkozású, illatos. Epi. ibaguense. Elterjedési területe igen szé-

les, Mexikótól Közép-Amerikán át Dél-Amerika közepéig megtalálható. Igen válto-

zatos, karcsú szárgumója 0,5— 1 m-es. A vi-

rágok hosszúra nyúló fürtben fokozatosannyílnak, általában narancssárgák, sárgás,szeldelt ajakkal, változatonként több-keve-



200

sebb vörös színnel. Az év folyamán csaknem bármikor virágzik, többnyire hideghatásra. Aleveles szárral együtt vágva kötészetben ishasználatos. Aránylag meleg- és páraigényes,de alkalmazkodóképes, kedvelt faj, az Epi.

secundum csoport tagja (40. kép). Epi. paniculatum. Az egész dél-amerikai

kontinensen elterjedt, Mexikótól Argentínáigszámos változatban előfordul. Főleg az An-

dok köderdeinek határán él. Virágfürtje el-ágazó, bókoló, sok virággal, amelyek egyen-

ként csak 2 —3 cm nagyok, rózsáslila szí-

nűek, az ajakon szép, sárga folttal.

Epi. radicans. Az Epi. ibaguenséhez

hasonló számos változata többnyire hosszúranövő, enyhén rózsaszín fürtű. Epi. stamfordianum. Mexikótól Panamáig

Közép-Amerikában honos, kb. 30 cmhosszú, karcsú szárgumóval, 2—4 levéllel. Atavaszi virágfürt alulról indul, gyakran elága-zódó, sárga színű, bíborral pontozott ajka fe-

hér és sárga. Az Epidendrumok nak elég sok természetesés még több mesterségesen előállítotthibridje van, könnyen keresztezhetők arokon nemzetségekkel. Különösen az

Encyclia fajok tarka, elég bizarr virágú

hibridjei ismertek Epicattleya, Epilaeliocattleya neveken. Újab ban a

hosszú, ún. vörös szárú, valódi Epidendrumok ( Euepidendrumók ) Laeliákkal keresztezett hibridjei váltak divatos virággá.A hawaii virágkertészetek nagy mennyiség-

ben termelik a helybeli ünnepségekre és ex-

portra is.

Eria

Délkelet-Ázsiában és a szigetvilágban Új-Guineáig több mint 600 faja ismert ennek a

Dendrobiumokkal rokon nemzetségnek. Anövény maga viszont inkább a nagyobb

Bulbophyllumokhoz hasonló, több rekeszesszárgumója van, hosszú virágfürtje felállóvagy lehajló, mutatós, de nem teljesen kinyí-ló sok virággal. Monszunvidékiek, van köz-

tük hideg-, mérsékelt- és melegházi. Télen

közepes nyugalmi időt igényelnek. Amatő-rök is könnyen tarthatják. Legtöbbjük epifita,mégis kevés faj népszerű, bár a fürt szép, dea virág kisebb és nem elég színes. Közép-

termetűek. Eria barbarossa. Melegházi faj, leveles,szőrös szára csüngő, a lándzsa alakú,fonákon szőrös levelek tövéből ősszel nyíliktömött fürtje, kb. nyolc kicsiny, fehér -rózsaszín hússzínű virággal.

Epidendrum secundum



201

Eria bractescens. Egész Délkelet-Ázsiában

előfordul. Szárgumója 8 cm, két-három le-véllel. Felálló virágszára 20 cm hosszú,virágja zöldes tejfehér, az ajakon kevés

rózsaszínibolyás színeződéssel. Hasonló az Eria rhodoptera. Eria javanica (21. kép). Dél-Kínától ésIndiától az indokínai országokon át aszigeteken is honos. Igen tűrőképes,alkalmazkodó, mérsékelt- vagy melegházi. Aszárgumók egymástól kb. 5 cm-re fejlődnek,tojásdadok, két karcsú, 50 cm-es, dárdaszerűlevéllel. Tavasszal és nyáron többször isnyílhat. Virágszára 60 cm, kb. húsz, 2 — 4

cm-es virággal. A keskeny, fehéressárga, bíboros csíkkal erezett szirmok csak félignyitottak, de illatosak.

Hasonló a kisebb virágú Eria floribunda, ésa fülöp-szigeteki Eria merrillii. Eria ornata (syn.: Eria armeniaca ). EgészDélkelet-Ázsiában elterjedt. Szárgumója

10 —15 cm, négy-öt leveles. Virágszára 50cm, vörösbarnán szőrös. Számos kis zöldes-sárga virágának szirmai nem nyílnak szét.Hasonló faj az Eria albidotomentosa.

Gongora • Lógó fürtű, visszafordulóvirágúak

Neotrópusi nemzetség, egy tucat faj főlegKözép- és Dél-Amerikában honos, a legtöbbMexikóban, Peruban, Brazíliában és Bolíviá-

ban. Felépítésük, mélyen lelógó virágfürtjükalapján a Stanhopeákhoz hasonlóak, tehátkosárba ültetve vagy kéregre felkötve tartha-

tók csak jól, hiszen a lógó virágfürthosszabb, mint a cserép. A szárgumókmélyen barázdásak, a virágok különlegesenérdekesek, bizarr formájúak, ajkaikkal alelógó szárról visszafelé, felfelé fordulnak. Avirágzat vágásra nem alkalmas, a tövön is

csak egy-két hétig tart, de bőségesen nyílik,kellemes illatú. A növénykedvelők számáraaránylag könnyű tartásuk miatt ajánlható. Alegtöbb nyáron és ősszel virágzik, de vannak

fajok, amelyek csaknem egész évbennyílnak. Nyáron félárnyas, nyirkos helyen aszabadban, a kertben is jól tarthatók, télen

pedig kissé szárazabban, mérsékeltházi vi-szonyok k özött nevelhetők. A fajokegyharmada melegigényes, a többi hegyi faj

kissé hűvösebben pihen. Gon. armeniaca. Nicaragua és Costa Ricaaz otthona. A szárgumó kb. 5 cm, a kétkarcsú, tojásdad levél szárral indul, kb. 25cm. A virágfürt laza, kb. 20— 50 cm-relecsüngő, egy virág kb. 2 —3 cm, aranysárgavagy narancsos, az ajak hasonló vagysötétebb lehet, esetleg halványsárga. Nyáronvirágzik.

Gon. atropurpurea. Venezuelai és guayanai faj,

valamivel erőteljesebb növekedésű, laza virágfürtje Eria ja vanica



202

meghaladja az 50 cm-t, bíborbarna virágja pirosfoltokkal tarkázott, nyáron virágzik.

Gon. galeata (IX. tábla). Mexikói, a Gon.

armeniacához igen hasonló, de a virágszár

rendesen rövidebb, és inkább ívelten hajlikkifelé. A virágszín barnássárga, a tojásdadszirmok tányérosak. Nyáron virágzik, kelle-mesen illatos. Könnyen tartható nyáron aszabadban is, a virágzás idején azonban gon-doskodjunk páráról, egyébként száraz idő bena virágok nem tartósak, beszáradásrahajlamosak. A virágok — mint ahogy vala-mennyi fajéi — a közvetlen öntözővizetrosszul tűrik.

Gon. quinquenervis. Közép-Amerika csak-

nem minden országában, a tengerszinttől1000 m-ig, meleg őserdőkben honos. Az ed-

digiekkel szemben egy másik,

melegigényesebb csoportot képvisel,amelynek alig van pihenési ideje, és kedvezőkörülmények között egész évben virágozhatakár háromszor -négyszer is. A növény atöbbi fajhoz hasonló, de nagyobb, vaskos, 10

cm-ig növő szárgumói vannak, levelei 40 cmhosszúak, 10 cm szélesek. A szárgumóaljából törnek elő a lecsüngő, 50 cm hosszúszárak, sok, egyenként kb. 5 cm-es virággal.A virágok szirma sárga, barnásvörös,

pontozott, az ajak világossárgán pontozott.Több szín változata ismeretes. Melegháziviszonyok közt, kosárban tartva elégigénytelen és alkalmazkodóképes, ha talaja

levegős és mindig nyirkos.

További fajok: Gon. bufonia, brazíliai eredetű, piros pontozott virágokkal; Gon. maculata, brazíliai faj, na-

gyobb méretű, változó barnásvörös színű, csaknemörökké virágzik; Gon. truncata mexikói, fehér, barnás-

vörös virágú, nyáron bőven virágzik.

Haemaria, Anoectochilus,

Macodes • Ékszerorchideák

Délkelet-Ázsiában, Malájföldön, Pápuaföl-dön és környékén, valamint Közép-Amerika

forró őserdeiben élnek azok a talajlakó, kistermetű orchideák, amelyek szépségét bárso-

nyos levélzetük és szép rajzolatuk adja. Vi-rágzatuk aránylag jelentéktelen, felállófürtöcske, többnyire kisebb fehér virágokkal.

A mély, árnyas dzsungelben nőnek, hő- és páraigényesek, ezért gyűjteményekben terrá-riumszerű tartást kedvelnek. Akadnak azon-

ban Szumátra és Jáva 1500— 2000 m magas

hegyeiből származó rokon fajok, amelyek in-kább a mérsékelt klímában díszlenek. Eléggékényesek a talaj vagy a víz mésztartalmára,ezért kevés faj honosodott meg, ezek is főleg

botanikus kertekben vagy magángyűjtőknéltalálhatók. A levéldíszorchidea-nemzetségek

közé tartozik még az Erythrodes és a Gongora galeata



203

Goodyera is.

Az öt rokon nemzetség 150-nél is több is-mert faja közül csak a három legismertebbetemlítem, mivel a többi sajnos nehezen be-

szerezhető. Ezeket mind melegen, üvegburaalatt, palackkultúrában, szobavitrinben éscsak árnyasán, nyirkosán, vagy hasonlómódon ér demes tartani.

Valamennyi ékszerorchidea termesztőköze-

gének jó vízelvezetésűnek kell lennie. Leg-

jobb az apró kéreggel és faszéndarabkákkalkevert bükklomb, amit célszerű élő Sphag-

num mohával borítani. Az öntözővízre igenérzékenyek, meszes, kemény vizet ne hasz-

náljunk. A meztelen és házas csigák egya-ránt megrágják levelüket, szárukat, gyöke-

rüket, valósággal vonzzák a csigákat. Leg-

jobb a növényeket külön kis edényben vagyakváriumban tartani, ritkán öntözni úgy,hogy a lecsa pódó és visszafolyó pára általközel 100%-os legyen a páratartalom. A le-

takart növények fényellátása megfelelő, mertezek a legkisebb fényigényű orchideák.Rosszul tűrik viszont a gyakori bolygatást,ezért legjobb, ha közegüket időnként csakkiegészítjük. Anoectochilus albolineatus.

Egyike a legszeb beknek. Levele sötétbíbor,aranyfoltos, közepén halvány foltokkal,virágja is szép. Malájföldi és burmai ere-detű, sajnos eléggé ritka és kényes faj. Me-legigényes, még kb. hét rokon indonéziaifaja található gyűjteményekben. Haemaria discolor (12. kép). E nemzetségegyetlen faja földrajzilag eléggé elterjedt,sok változata ismert, és tartása is igen kön-

nyű. Levele bársonyos, sötétzöld, hátul vö-rös, az erek ezüstösek. Virágzata gyöngyvi-rágszerű fürt, jácintra emlékeztető, kellemesillattal, kb. három hétig tart. Elég gyorsan,több irányba elágazva növekszik, széles,lapos cserépből is gyorsan kinő, osztható. Macodes petola (XV. tábla). Délkelet-Ázsia, főleg a Maláj-félsziget és Jáva melegőserdeiben, mély árnyékban, párában honos.A kb. tíz Macodes faj közül ez a

legismertebb. Le

velei kerekdedek, színük bársonyos, világos-zöld, hálózatosán mélyzöld érrajzolata

aranybronzos fényű. Az aranyló erek miattnevezik ékszerorchideának. Kis, fehér virágúfürtje kb. 10— 15 cm magasra emelkedik ki.

Laelia • Karcsú virágú királykisasszonyok

A Cattleyák és a Laeliák rendszertanilag az

Epidendreae tribus Laelieae alcsoportjábatartoznak. A Cattleyák négy, a Laeliák nyolc

porzótokjuk alapján különböztethetők meg.A két nemzetség igen közel áll egymáshoz,természetes kereszteződésük is gyakori. Akb. 75 Laelia faj Közép- és Dél-Amerikábanelég széles sávban elterjedt ugyan, de nem az

egyenlítő környékén, nem a forró, párás er -

acodes petola



204

dőkben honos, hanem az északi és déli térítőhatárán, a magasabb hegyeken, hűvösebbklímában él. Ezért a Cattleyáknál alkalma-

sabbak egyéni gondozásra, hűvös szobakul-túrára. Nem annyira páraigényesek, viszontsok fényt kívánnak. Előnyük, hogy többsé-gük kis termetű, és gyűjteményekben jóldíszük, ha életfeltételeiket megteremtjük.Elsősorban a szubtrópusi és közép-amerikai

fa jok (amelyek közül nem egy akaktuszokkal együtt található a természetben)maradnak meg olyan helyen, ahol sok fénytkapnak; a délbrazíl fajok napos, nyáronvilágos, félárnyékos, levegős helyen

díszlenek, télen pedig kifejezett pihenést,minél több fényt kívánnak; a közép-amerikai

magashegyiek pedig hűvös helyet

igényelnek. Hátrányuk, hogy — egy-két

kivétellel — a viráguk általá ban kisebb, a

szirmok keskenyebbek, tehát kevésbémutatósak, és legtöbbjük vágásra sem igenalkalmas, vázában hamarabb lankad, mint a

növényen. Általánosságban azonban nehézegységesen beszélni az összesről, mert hétszekcióra oszlanak. Ezek egy része Brazíliadéli részén honos, másik csoportjuk Mexikóés Közép-Amerika hegyeiben él.

A szekciók közül a Cattleoides csoportba kilenc faj tar-

tozik, ezek nagy növények, oldalt nyomott bulbával jel -

lemezhetők, és közülük került ki a keresztezésre leg-

inkább használatos L. purpurata, L. crispa és L.

xanthina. A Hadrolaelia szekcióra jellemző viszont,hogy nincs virágot védő hüvely, tehát a virág nem

tasakon belül fejlődik, hanem közvetlenül a mégösszehajló levél védelmében indul a virágszár. Ebben acsoportban a legkedveltebb faj a törpe L. pumilla. A

legnagyobb csoportra — amely 35 fajt ölel fel ésParviflorae néven ismert — jellemző a kicsiny,tojásszerű búiba és az aránylag kis számú virág.Közülük igen értékes a különleges virágszínű L.

cinnabarina. A Microlaeliae szekcióba viszont igen kisnövények tartoznak. Ezek kétlevelűek, kis virágúak,sziklán nőnek, és nem haladják meg a 10 cm nagyságot.

Az igen sok faj közül csak azt a kb. tucatnyitérdemes kiemelni, amelyik növénykedvelők

számára értékes és hozzáférhető. A kereszte-zésekben szülőként is ezek szerepelnek leg-

gyakrabban.L. albida. Mexikói eredetű, télen virágzó,középméretű faj. Virágszára 30— 50 cmhosszúságú, 3—7 halvány rózsaszín, 5 cm-esvirággal.L. anceps. Mexikóban a Kordillerák 1000 — 2000 m magasan elterülő erdeiben, nagyranövő fák ágvilláiban vagy félárnyékos

sziklákon található, ahol a virágzási idő bentélen gyakran 5 °C-ig is lehűl a levegő, degyakori a köd és a száraz időszakban is az éj-

jeli páralecsapódás. Sok különböző — a fe-

hértől a bíboribolyáig változó — virágszínűváltozata ismert. A virág általában rózsaszí-nes, az ajak mélyebben lilás rózsaszín, belülsárga. A növény aránylag kis termetű, kb. 15cm-es szárgumón egy ugyanolyan hosszú le-

véllel. Kúszva növekszik, tehát legjobbkéregre felkötve nevelni, annál is inkább,mert gyökérzete a tartós nedvességet

A Laelia fajok két előfordulási területe. Közép-

Amerikában és Dél-Amerika keleti oldalán, azegyenlítőtől kb. egyforma távolságra élnek



205

41. kép. Laelia sincoranakevés mohával parafárafelerősítve. Ritka faj,nagy lila virággal

rosszul bírja. A szárgumó jellegzetesennégyélű, a fás virágszár igen hosszú, 50— 80cm magasra nő. Kora nyár végén kezdnyúlni, lassan fejlődik, 2-6 virágát késő

ősszel, november, december táján hozza aszár végén. Levegős, félárnyékos helyen,nyáron szabadban is jól díszük, télenmérsékelten hűvös, párás helyen tartható,megbízhatóan virágzik még ablakközben is.Hasonló jellegű venezuelai faj a csipkésszirmú L. gloriosa. L. autumnalis. Dél-Mexikóban sziklákon

— néha alacsony fákon, bokrokon is — na-

pos helyen, magas, napsütötte hegyoldalakon

elég bőven fordul elő ez a szép, hűvös-ségkedvelő és karácsony tájt virágzó faj. L. cinnabarina. Brazília délebbi részén, kb.1000 m magasságban, sziklákon honos. Szár -gumója kb. 20 cm, ceruzavékony, felül vasta-

godó, csúcsán egy ugyanolyan hosszú levél-lel. A virágzati szár igen hosszú, 60 cm-es,

rajta kb. 5 — 10, egyenként 8 cm átmérőjű,tartós, tavasszal nyíló virággal. A virágok

különlegesen szép narancsvörösek, fényesen pirosas színűek. Mérsékeltházi viszonyokközött, kiadós pihenési idővel tartható, fény-

igényes faj.

L. crispa. Dél-Brazília kb. 1000 m magas he-gyein, nagy fák koronájában vagy sziklákonél, ahol sok fényt kap, s kellő a levegőmoz-gás. 30 cm hosszú, karcsú, nyomott szárgu-

móján egy felálló levél van. Nyár végén vi-rágzik, a virágzat hosszú tasakból fejlődik.Egy-egy fürtben 4— 6, egyenként 10— 15 cmátmérőjű, Cattleya-szerű tartós virágot hoz. Aszirmok fehéres rózsaszínek, csipkézettek, azajak hosszú és keskeny, ívelt, borvörös vagy

sötétbíbor színű és sávozott, torka sár ga.Mindenben igen hasonló hozzá a L. xanthina,

de virágja élénksárga. L. flava. Dél- brazíüai eredetű, kicsiny, csak 2-4 cm-es szárgumóján egy 7— 8 cm levélfejlődik. Kb. 20 cm virágszárán tavasszalvagy nyár elején 5—9 virág nyílik, egyenként5 — 6 cm-esek, karcsú szirmúak, sárgaszínűek, viszont eléggé tartósak. Jól



206

sarjadzó, gyűjteménybe való növény.Ugyanezen a néven egy nagyobb, 25 cmszárgumójú, hosszabb virágszárú növény isszerepel.

L. gouldiana. A szárgumó rövid, csak kb. 7-14 cm, bordás, csúcsán két, kb. 10 cm-eslevéllel. Ennek is viszonylag hosszú, 10— 70cm lehet a virágszára, rajta 3— 6 virág nyilik,egyenként kb. 10 cm nagyok, viaszos, válto-

zóan ibolyásvörös színűek, enyhén illatosakés kb. négy hétig nyílnak. Többen sikerreltartják ablakpárkányon. L. harpophylla. Dél-Brazíliában MinasGeras körzetében honos, a L. cinnabarinához

hasonló, igen vékony szárgumójú, egylevelűfaj, elég igénytelen. Sok, de nem direkt fényt,sok levegőt és mérsékeltházi viszonyokat

kíván, tavasszal virágzik, kb. 15 cm száron4 —7 igen tartós, középnagy, narancsos,vörössárgás, szépen színezett virágot hoz,majdnem fehér ajakkal. A mérsékeltházimellett még a hidegházi körülményeket iseltűri. L. pumilla (III. tábla). Dél-Brazíliában a ten-

ger mentén, sziklákon honos, de mérsékelt-házi körülmények között tartható, igen kisméretű, de óriási virágú faj. Igen sok változa-

ta van forgalomban, nem egy közülük külön-

legesen szép, és feltűnően drága. Kéregrevagy mohos kődarabra felerősítve tartható,akár ablakban is, a pozsgásokhoz hasonlóhőmérsékletet is kibír. Melegben is fejlődik,de ilyenkor a virágzás gyakran elmarad. Vanősszel és tavasszal virágzó változata. A szár -gumók kb. 4— 5 cm magasak, de csak 1 cm

átmérőjűek, egy húsos, merev levélkéje 5— 8cm-es. Elég sűrűn, csoportban fejlődik. A vi-rág formájában Cattleya-szerű, rövid száronnyílik, átlag 10 cm átmérőjű, élénkibolyásszínű vagy szinte pirosszinellentétekkel. A tartós virág nemtasaklevelekből, védetten, hanem közvetlenüla levéltőből fejlődik ki. Kellemesen illatos.Ennek a fajnak nincs igazi pihenése, tehátcsak kissé hűvösebben, szárazabban tartsuk.

Kevésbé fényigényes.

A Hadrolaeliák csoportjában a L. pumilla variánsokmellett több hasonló, szép virágú törpe faj van, de ezek

viszonylag ritkák, nehezen beszerezhetők, ilyen pl. a L.

dayana és a természetben már kipusztult L. jongheana

és L. sincorana.

L. purpurata. Brazília nemzeti virága. Igenellenálló, eredeti helyén, az Atlanti-óceán

partközeiében 2—4 °C-ot is elvisel, éjjel100%-os, nappal 40%-os párában él. Alegszebb virágú Laelia, a Cattleyákhoz igen

hasonló, színes, nagy virágú, igen variáló faj,40 változatát írták le. A fehértől azibolyásvörösig, a kékesvörösig változószínekben, nagyságban, formábanmegtalálható. Gyakori a színes, széles ajak

és a fehér szirmok ellentéte. Nagysága ésszépsége miatt kezdetben a legtöbbet hasz-

nált keresztező partner volt. A hibridek isfelismerhetők arról, hogy a virág feltűnőenhosszú, nagy tasakból fejlődik ki. Szobai tar-tásra kevéssé alkalmas, azonban többen si-kerrel tartják világos szobaablakban is. Aszárgumók 50—60 cm magasak, egy hosszú,

Laelia perrinii



207

Leptotes bicolor

felálló levéllel, amelynek hónaljából fejlődika fele olyan hosszú virágtakaró hüvely. Vi-rágzási ideje általában májusra—júniusraesik. Egy fürtben 3—5, átlag 15 cm átmérőjű

virág fejlődik, amely a növényen kb. háromhétig tart, vágható, de ilyenkor tíz nap alattlelankad.

Hasonló még a brazil L. perrinii (III. tábla), amelynekhosszú szárgumója, 15 cm-es, tartós, rózsásibolyás virá-ga van, és szintén brazil eredetű L. lobata, amely rövidszáron szép, 15 cm-es, rózsásibolyás, csíkos ajkú virágothoz.

L. speciosa. Mexikói faj, egyike alegszebbek nek. Nagy, 15 cm széles, vöröslila

vagy levendulás kékes virággal, de fehérváltozatban is előfordul. Sajnos tartása és

beszerzése nehéz, mert eredeti helyén 2000m feletti hegyeken, tölgyfákon él, aholkifejezetten hűvös a klíma, de igen sok a

fény. Télen októbertől májusig teljes pihenéstigényel. L. tenebrosa. Brazíliai, nagy virágú faj, aszárgumó hosszú, kb. 25 cm. Csúcsán egy

ugyanilyen hosszú levél. Egy szárontöbbnyire két, 15 cm átmérőjű Cattleya-szerűvirágot hoz. Színe sárgásbarna, rézvörös, azajak fehér, élénk lilásbíbor erekkel,decemberben virágzik. L. xanthina. Brazíliai faj, januárbanvirágzik. A Cattleya-szerű virág 7 cmátmérőjű, ajka vörös csíkos. A fajok közt természetes hibridek is létrejöt-tek. Igen nagy a más nemzetséggel kereszte-

zett hibridek száma is, többségük aCattleyával keresztezett Laelioeattleya (ott

említem őket).



208

Leptotes

A Laeliák csoportjához tartozó, törpe, kissé pozsgás jel-legű növénykék, hat porzótokjuk van. A hét faj mind

brazíliai, virágjai is Laelia- szerűek, a növényhez képestnagyok. Amatőrök gyűjteményeinek hálás díszei, a mér -sékelt- és melegház határán tarthatók, szobaüvegházbankevés helyet foglalnak el. (Ábra a 207. oldalon.) Lpt. bicolor. Brazília délkeleti hegyeiben, kb. 1000 mmagasságban elég gyakran fordul elő esőerdőkben. Aszárgumó csak 2— 3 cm-es, a levelek kb. 7 — 10 cm

hosszúak, ceruzaszerűen húsosak, mély árokkal. Febru-ár—március táján a levél eredési helyéről fejlődik azegykét virágú száron a kb. 5 cm nagy, kellemesen illatosvirág, amely kb. négy hétig nyílik. A szirmok fehérek, azajak széles, elmosódottan lilával rajzolt. Ha magot hoz,magtokjában vanillin van, szárítva fűszernek alkalmas.Meleg- vagy mérsékeltházban kéregre, ágra felkötve, he-tenként egyszer megmártva vagy bőven öntözve jólfejlődik. Nyáron szabadban is gondozható szélvédetthelyen. Télen kevés nedvesítéssel pihen, kb. 70%-os

páratartalmat kíván. Ilyenkor 15 °C körüli hőmérséklet alegmegfelelőbb, de a bimbóképződést az éjszakai és anappali hőmérséklet közötti különbség kedvezően

befolyásolja. Jól bírja az időszakos kiszárítást, mint a

rokon Brassavolák. Ha az ablakpárkányon kellően párása környezet, ott is eredményesen nevelhető ésvirágoztatható. Lpt. unicolor. Az előzőhöz hasonló, kisebb faj. Brazíliadéli részén és Argentínában honos, tél közepén virágzik,

egy száron. Két-három ibolyás rózsaszín virágot hoz.

Lycaste • Háromszirmú szépségek

Közép-Amerikában, az Andok elég magashegyeiben, valamint a környező szigetekenhonosak, általában talajközelben tüskökönfélepifitaként élnek. Tojás alakú, oldaltösszenyomott szárgumóik szorosan egymásmellett sorakoznak, csúcsukon évente lehullóegy-három nagy, puha, összefekvően gyűrötterezetű levél fejlődik. A szárgumók tövébőlelőtörő szárakon csak egy-egy jellegzetesen

kétszárnyú sziromzászlójú virág nő, két ki-sebb, az ajakhoz csatlakozó, zacskószerű szi-rommal.

A legtöbb virág szép színű, elég nagy, elégtartós, a növényen hosszan nyílik. Néhánynagyon illatos is, tehát értékes növények, bárvágóvirágnak csak kevés alkalmas közülük.

Annál fontosabbak a növénykedvelők, kez-

dők számára, mert ha igényeiket ki tudjukelégíteni, még szobában is tarthatók. Nem túlmelegigényesek, hiszen többségük magashegyvidékről származik. Közegük levegős

legyen, tartalmazzon páfránygyökeret, kérgetés korhadó tölgylombot is. A trópusokon afaágvillák vastag, nyirkos mohapárnáibanvan a gyökérzetük. Nyáron árnyékosán, le-

vegősen, közepesen párásán nevelhetjük. Akéső őszi, téli vagy kora tavaszi virágzásután

— az új hajtásig — száraz pihenési időt kell beiktatni.

A kb. 35 faj között elég sok olyan van, ame-

lyet érdemes gyűjteményben tartani, ha be-szerezhető, mert az ilyen növényekviszonylag olcsóbbak, mint a közkedveltvágásra termesztett fajták. A nagyobb virágú,hosszú szárú Lycasték vágott virágnak isalkalmasak, vágva 1 hétig tartanak. Lyc. aromatica. Mexikó, Honduras, Guate-

mala és Nicaragua atlanti-óceáni hegyeiben,átlag 1500 m magasságban, nyirkos, de elég-gé világos, ligetes erdőkben, sziklákon vagyfákon él. A szárgumók kb. 10 cm magasak,

bordázottak, levelei kb. 40x10 cm-esek,

durván erezettek. Az új hajtás növekedésévelegy időben virágzik, egyetlen szárgumótövéből akár 5— 10 virág is előjön, kb. 10

cm-es száron. A citromsárga, igen erősenfahéjillatú virágok kb. 5— 8 cm nagyok, azajak többnyire finoman, narancsosan

pontozott. A virág egy-két hétig tart. A pihenési idő december végétől márciusigszigorúan betartandó. Virág és bimbó csak

akkor fejlődik, ha ilyenkor nyirkos, hűvös,átlag 12 °C-os körülményeket teremtünkszámára. Pihenés nélkül kihajt talánkorábban, de elmarad a virágzás. Ha kell,

virágzás után átültethetjük. Ültetési közegekéreg, némi lombfölddel és adalékanyagokkal keverve, jó, ha harmada mű-

anyag. Eredményesnek találták a páfrány-gyökeres ültetést is. Tavasszal bőven fejlesztgyökeret, egyre többet öntözzük, majd bőven

adjunk híg műtrágyát, esetleg lebomlott trá-



209

gyát. Félárnyékos vagy világos, árnyékos he-

lyen tartsuk, óvjuk a kánikulában a túlmele-gedési ől. Alkalmas helyen a kertben igen jólérzi magát. Ősszel lehullatja a leveleit, de

még decemberig tartsuk a közegét nyirkosán.Ezután kezdődik a háromhónapos szigorú

pihenés. A májusban kinyíló virágok vágvaegy hétig tartanak vázában. Hasonló faj a

Lyc. citrina és a Lyc. cochleata.

Lyc. cruenta. Mexikói, guatemalai faj, acsendes-óceáni oldalon átlag 1000— 1500 m-es magasságban, tölgyesekben és fenyve-

sekben élő epifita. Itt található társaságábanaz ellenállóképességéről is ismert Brassia

verrucosa és az Odontoglossum pulchellum. A szárgumók kb. 10 cm-ig nőnek, a 2 — 3levél 40 × 10 cm, durván erezett, a hajtástövén rövide bb levelekkel. Szinténlombhullató, és csak késő tavasszal hozza ki

— egy gumóból átlag 2 —4 száron — halványsárga, egy-két hétig tartó virágait.Télen világos, hűvös helyen pihen, ezután azúj hajtás fejlődésével egyidejűleg indulvirágzásnak, majd ha szük séges, átültethető.

Nyáron sok nedvességet igényel. Szinténtartható fák alatt a szabad ban, de csak

árnyékban. Az őszi lombhullatás utánkezdődik a pihenési időszak, ezalattlehetőleg 12 °C körüli hőmérsékleten ésnyir kos helyen tartsuk, nehogy károsodjon.Az új hajtásfejlődés idején igen óvatosanöntözzük. Mint fán lakó, lazábbközegkeveréket kíván; a páfrány gyökér, akéreg és a műanyag mellett kevés

bükklombot is használjunk. Felkötve és

cserépben is nevelhető, jó vízelvezetésmellett. Akinek van alkalmas hűvösverandája vagy szobája, növényház nélkül istarthatja.

Hasonló zöld pettyes virágú faj a Lyc. candida és roko-

na, az ugyancsak zöldes alapon piros pettyes Lyc.

tricolor.

Lyc. costata. A perui Andokban honos, 10 — 15 cm

nagy, virága porcelánfehér, az ajak csipkés. Tavasszalvirágzik.

Lyc. deppei. Mexikói faj, kb. 1000 m magasan él. A nö-vény a többihez hasonló, de többnyire három-négy leve-

les, tavasszal virágzó. Virágszára 10—15 cm, a virág 8cm, színe halványzöld, ill. fehér, kis vöröses foltokkal.

Az ajakhoz előrenyúló két fehér szirom alatt a sárgásajak vörös foltos. Lyc. gigantea. Ecuadori faj, levele igen hosszú, virága

olajbarna vagy vörösen pontozott. Nyár elején virágzik.Lyc. macrophylla. A keleti hegyekben, Mexikón, CostaRicán és Perun át Bolíviáig honos, kb. 2000 m magas-ságban él. A szárgumók kb. 10 cm-esek, két-három átlag0,5 m-es levéllel. A virágszár is elég hosszú, kb. 20 cm,s a virág is meghaladja a 10 cm-t, de a szirmok

olajzöldek, csak az ajak és a belső kis szirmok fehér ek,

piros-rózsás foltokkal. Ez a faj viszont az előzőekkelellentétben már ősszel vagy tavasszal virágzik.

Lyc. skinneri (syn.: Lyc. virginalis ). Guate-

mala — amelynek nemzeti virága — és

Mexikó 1000 m-es hegyein honos. A bordázott szárgumók kb. 7— 10 cm magasak,

2 — 5 cm szélesek, széthajló levelei 0,5 m-nél

Lycaste skinneri



210

hosszabbak. A 10 — 30 cm-es száron fejlődővirágai egyenként 10—15 cm átmérőjűek,kissé törékenyek, viaszos fényűek, denyomásra foltosodnak. Igen szépek és

tartósak. Színváltozatai a rózsaszínkülönböző árnyalataiban fordulnak elő, afehértől a pirosig. Az ajak sötétebb, belülsötétpirosan, kívül pedig rózsaszín foltosánfehér. A legkedveltebb faj. Többé-kevésbévágó virágnak is alkalmas. Már novembertőlnyílhat, de többnyire karácsonytájt virágzik.A tövön egy hónapig marad meg a virág.Leveleit változó időben dobja le, lomb nélkülis pihenhet, de nyirkos, mérsékelt helyen az

új hajtás fejlődésének kezdetéigmegmaradhatnak a levelek. Nö-

vénykedvelőknek ajánlható, mert hálásan vi-

rágzik és nehézség nélkül pihentethető — akár lomb nélkül — az áprilisi kihajtásig.Számos sikerült és szép intergenerikushibridje van (pl. Zygopetalummal ) .

Masdevallia • Háromcsúcsos,tölcsérvirágú bohócok

A Közép- és Dél-Amerikán át húzódó Andok

magas hegygerincein, Kolumbia nyirkoshegyi erdeiben 1500 —3000 m magasságbanélnek. Háromszáznál több fajt írtak már leezekből a különös, kis termetű, szárgumónélküli orchideákból. Általában epifiták, detöbb faj sziklarepedésekben vagy lejtős, lazatalajban is megtelepszik, és csakgyökértörzses telepet képez; az egy-egy,

végén széles leveles száracska tövéből egy,röviden kiemelkedő virág nyílik. A virágazonban egészen különleges, mert a háromkülső szirom úgy nőtt össze, hogy háromhosszú csúcsú tölcsért alkot. Míg a többiszirom és az ajak középen jelentéktelen, ez aháromcsúcsos virágtölcsér igen feltűnő színűés rendkívül bizarr (sárkányálarcraemlékeztet). Tartásuk sajnos nem egyszerű,hiszen többségük számára a magashegyihűvös, párás köderdei klímát kellene

megteremteni, ami nyáron Közép-

Európában alig lehetséges. A hidegházi, ár -nyas, párás, levegős viszonyok közt azonban - akár a szabadban is, este öntözve — sok faj

nálunk is szépen virágoztatható közülük.

Akad azonban számos könnyebben tartható,mérsékeltházi, sőt melegházi faj is. A nö-vénykedvelők számára ajánlható fajokközül - ha röviden is — a legfontosabbakat

említem. (Ismertek kevésbé mutatósmérsékeltházi fajok is, mint a Masd.

angulifera, a Masd. bicolor , a Masd.edwallii, a Masd. infracta, a Masd. semialba,

a Masd. wenlandiana stb.)

Masd. bella. Kolumbiában 2000 m magas-

ságban, fákon tanyázik. Tavaszi, 9 cmhosszú virágja háromszög alakú,elkeskenyedő, farokszerű szirmokkal, sárga,

barna foltok kal. Hasonló, de nagyobb virágúa sötét, mély erdőkben élő Masd. caudata.

Masd. chimaera. Az egyik legnagyobbvirágú faj. Kolumbiában magas hegyeken él.Leginkább karácsonytájt nyílik, barnásvörösszirmai 20 cm-re kinyúlnak. Masd. coccinea. Kolumbiában kb. 3000 mmagasságban, sziklákon él. 20 cm magas

száron 6 cm-es nagy, változatos formájú ésszínű virága tavasszal nyílik. A háromszirom nem a nemzetségre jellemzőennyúlványos, színe a paprikapirostól az égőskarlátvörösig változó. Hasonló helyentanyázik a cinóberpiros virágú Masd.

militaris. Masd. erinacea (syn.: Masd. horridá ). Ko-

lumbia, Ecuador és Costa Rica melegebb,alacsonyabb völgyeiben él, melegházi, törpe

faj, csak 4 —5 cm magas, mohapárnaszerűennő. Sárga, szőrös virágocskái olyanok, mintkét fülbevalóval díszített, sisakos, álar c.Masd. gemmata és a sárga, kis virágúMasd. liliputiana igazi miniatűr növénykék. Masd. rosea. A Masd. coccineához hasonlóhelyen, de fákon él. Tavaszi virágának fonal-szerűen vékony nyúlványai világospirosak.Masd. scantiana. Szirmai kb. 8 cm-esek, a

sárga alapszínben sötétebben csíkozott és

foltos, ajka pirosán pettyezett.



211

Masd. tovarensis. Venezuelában fákon él,kb. 2000 m magasságban. Átlag háromvirágúfürtben nyílik, a sárga szirmok kihúzódónyúlványa karcsú, hosszú. Masd. veitchiana (X. tábla). Perubanegészen 4000 m-ig előfordul. Nyáron nyílik,a virág rendkívül nagy, a szélesebbtölcsérből a karcsú sziromnyúlványok 12

cm-re nyúlnak ki, cinóberpirosak, néha kékesárnyalattal. Hasonlóan nagy virágú faj akolumbiai Masd. macrura.

Maxillaria • Sáslevelűepifiták, rövid szárú, széptarka virággal

A trópusi Amerikában nagy területen többmint 300 kisebb termetű, fán lakó, főleg csaknövénykedvelőknek való faj él. Kúszó gyö-

kerükön vagy hiányzik a szárgumó, vagytöbbségüknél a tojásdad szárgumók sűrűb benvagy ritkábban helyezkednek el egymásmellett, rajtuk egy vagy néhány, sásszerű, el-lenálló, évekig megmaradó levéllel. Bár vál-

tozatos körülmények között találhatók a ter -mészetben, a legtöbb igen alkalmazkodóké-

pes, és ha elég sok fényt, levegőt ésnedvességet kap a fejlődés alatt, némi

pihenési időszakkal könnyen tarthatómérsékeltházi körülmények között.Hátrányuk, hogy a virágszár igen rövid. Egyszáron csak egy, karmoló kézfejreemlékeztető alakú, érdekes, színes, tarka, de

vágásra nem alkalmas virágot hoznak, de egytőből több virágszár fejlődik. A nagyobbtermetűek cserépben vagy kosárban érzik jólmagukat, a többi pedig kevés

páfránygyökérrel kéregre, ágra kötve vagy

széles, lapos edényben nevelhető. A mele-gebb vidékről származók szobavitrinben ér -zik jól magukat, a növekedési szakban bővenöntözve, virágzás után pihentetve. A számta-

lan faj közül csak néhányat érdemes felsorol-ni név szerint, hiszen tartásmódban sincsköztük lényeges különbség. Max. cucullata. Mexikói eredetű egyleveles,ősszel virágzik. Virágszára kb. 10 cm,virágja 5 cm, ibolyásbarna, háromcsúcsú. Max. grandiflora. Ecuadori, május végénvirágzik. Aránylag nagy, kb. 7 cm-es

tojásdad szárgumóján kb. 30 cm-es, sásszerűlevél van. A virágszár 12 cm. Az illatos,

tartós virág átmérője kb. ugyanennyi. Afehér szirmok ellentétesek a borvörös, sárgántarkázott ajak kal.Max. lepidota. Kolumbiai eredetű, nyáronvirágzó, aránylag hosszabb szárú, nagy virá-

gú faj. A sárga szirmok csúcsa barna, az ajak bíborfoltos és szőrös.

Max. luteo-alba. Venezuelai, magashegyi,egyleveles faj. Szárgumója kb. 5 cm. Avirágszár kb. 15 cm, és ugyanakkoraátmérőjű a virág. Nyelvszerű szirmai sárgák,de tövükön fehéresek, közepükön barnásak, aháromlebenyű ajak pedig alapszínében fehér,sárgával és vörössel rajzolt. Max. picta (XIV. tábla). Brazíliában ésGuayanában honos, melegebbet kedvelő faj.A kétleveles, tojásforma szárgumók tövéből

asdevallia tovarensis



212

axillaria punctata

bőven virágzik, kb. 20 cm-es száron, de a vi-rágok legfeljebb 6 cm átmérőt érnek el, a sár -gásfehér szirmok bíborosán keresztcsíkosak,

a sárgásfehér ajak viszont pirosán pettyezett.Max. pumilla. Az előzővel azonos igényűfaj, csak 2 — 3 cm magas telepet alkot.Ibolyásbarna virágja mindössze 1 cm-es, de

éppen törpesége miatt érdekes agyűjteményekben. Max. sanderiana. Peruban és Ecuadorban1500 m felett honos. Tojásdad szárgumójá-

ból 30 cm-es leveleket hoz. 10 cm-es szárán pedig ugyanakkora, a tövén ibolyás, végénfehér szirmú virág fejlődik, sárga ajkán

pirosasibolyás rajzolattal.

Max. striata. Perui, magashegyi faj az 5 cm-

es szárgumón egy karcsú levéllel. A virágszárazonban csaknem a levelek csúcsáig nyúlik

fel, és átmérőben meghaladja a 10 cm-t.Színe sárga, barnásvörös csíkokkal, az ajak pirosán erezett, fehéres, cafrangos. Max. tenuifolia. Mexikói eredetű faj, kes-

keny, 30 cm-es levelekkel. Nyáron virágzik,a kisebb, 3 cm-es virágok kívül sárgásak,

belül vörösbarnán sárgás vonalakkal, pontokkal tarkázottak. Igen hasonló,valamivel kisebb és szélesebb levelű aKözép-Amerikában és Venezuelában honos

Max. houtteana és Max. variábilis.



213

Max. venusta. A kolumbiai hegyekben 1500

m felett él. Nyomott, rövid szárgumón két,kb. 15 cm-es karcsú levele van. Majdnemilyen magasra nyúlik az aránylag nagy, kb.

15 cm átmérőjű, ősszel nyíló virága, amely-nek szirmai hófehérek, az ajak sárga, szélénvörös csíkkal.

Miltonia • Árvácskavirágú orchideák

A dél-amerikai Andok magas hegyeiben többmint 20 ismert faj honos. S mivel ezek ahóhatárról származnak, éppen ezért a tartás-

ban kényesek. Van azonban néhány szép

brazíliai faj, amelyik a meleget kedveli ésszo bai tartásra is alkalmas. Többségük kister metű, így kis kosárban vagy felkötve, decserépben is tartható. A virágok árvácskasze-rűek, laposak, színesek, néhány virágú fürt-

ben fejlődnek a szárgumó aljából. A laposszárgumókból csak egy-három karcsú, puhalevél nyúlik fel. A brazíliai fajokat Miit. can-

dida, Miit. clowesii és Miit. spectabilis) aCattleyák hoz vagy az Oncidiumok hoz hason-

lóan mérsékelt- vagy akár melegházi körül-mények között lehet jól tartani, de sokkal ár -nyékosabban. A többi magashegyi fajt hűvö-

sebben, párásán, nyirkosán, de levegősenkell kezelni. Ültetőanyaguk kéregre kötött

páfránygyökér és száraz lomb. Vágóvirágnakalig alkalmasak, a növényen viszont tartós avirág. A Miltoniák nak nagy jelentősége volta nemesítésben és a többszörös hibridizáció-

ban, különösen a rokon Cochliodá, Oncidium

és Odontoglossum fajokkal keresztezve állí-tottak elő rendkívül szép, tarka színes, nagyvirágú, fürtös hibrideket (Miltonida,

Miltonidium, Odontonia, Vuylstekeara), ezek

egyre kedveltebbek, vágó virágnak isalkalmasak.

Miit. anceps. Brazíliai eredetű, egyvirágos faj. Kb. 6cm-es virágja csak zöldessárga, de hegedűszerű ajka fe-

hér, liláspiros csíkokkal. Miit. candida. Ugyancsak brazíliai, kissé nagyobb ter -metű faj. Hosszabb virágszáron átlag négy, kb. 5 cm-es,

gesztenyeszínű, sárga foltos virágot hoz, amelynektrom bitaszerű, hullámos fehér ajkán két ibolyáspiros folt

van. Ősszel virágzik. Miit. clowesii. Hasonlóan melegkedvelő, de virágja sár -gásbarna, ajka fehér, alul ibolyáspiros. Miit. flavescens. Brazil eredetű, az egyetlenfénykedvelő faj, zömök, virágszára 50 cm, virágja

csillag alakú, sárga; ajka bíborvörösen rajzos. Miit. phalaenopsis. Kolumbiai magashegyi faj, de kb.

25 cm-es levelei fűszerűen vékonyak. Laza fürtjénnéhány fehér, bíborpiros ajkú, fehér szélű,árvácskaszerű, 6 cm-es virága ősszel nyílik.

Miit. spectabilis (XII. tábla). Ez a brazíliaifaj a legszebb, legkedveltebb és akereskedelem ben legtöbbször kínáltorchidea. A szárgumók kb. 7 cm-esek,

lapított tojás alakúak, a keskeny levelek kb.15 cm hosszúak. Nyár végén hozza aránylagrövid, 25 cm-es száron a közel 10 cm

átmérőjű krémfehér, tövénél rózsaszínesszélű virágát. Ajka bíborlila, barnásvörös,szélén világos, fehéres rózsaszín, a szélesajak sötétebben, vastagon erezett.

iltonia spectabilis



214

Több, nagyságban és színben eltérő alfaja ésszámos szép hibridje ismeretes.

Miit. vexillaria. Ez a kolumbiai, ecuadori, magashegyi,

világosságkedvelő, kb. 30 cm-re növő növény késő ta-vasszal virágzik, szép, kedvelt, és nem túl kényes.Hosszabb virágszáron két-három oldalszárat hoz,mindegyiken négy-hat lapos, lilarózsaszín, kb. 6 cmátmérőjű virággal. Ajka sötétebb. Miit. warscewiczii. Peru, Kolumbia és Panama közép-

magas hegyein élő, kisebb termetű, sok virágú faj. Ta-vasszal virágzik. A virágok kisebbek, legfeljebb 5 cm-

esek, barnásvörösek, a szirmok és az ajak széle fehéres.A panamai változat nagyobb virágú és ez vörös ajakszí-nét is átörökíti a vörös Odontoniákba.

Odontoglossum és Rossioglossum •Virághercegnők és tigrisorchideák

Az aránylag kis méretű, de nagy virágú or -chideák egyik legérdekesebb éslegkedveltebb nemzetsége az Oncideidae

szubtribusban. Közép- és Dél-Amerikamagas hegyein honosak, MexikótólBolíviáig. A kb. 300 faj közül a legtöbbhidegházi vagy hűvös, mérsékeltházikörülmények között tartandó télen, de vannéhány melegházi is. Sok faj nyáron jól érzimagát a szabadban, és télen hűvös szobábanvagy verandán is tartható. A legtöbb közép-

amerikai Odontoglossum nem nagyonigényes, néhány fajnak azonban igenkifejezett száraz, téli pihenésre van szüksége.A nagy nemzetségből hat közép-amerikai

fajt, a jellegzetes, sárga alapon vörösbarnánkeresztcsíkos szirmú tigrisorchideákat 1976-

ban új nemzetségbe emelte át GARAY ésK ENNEDY. A Rossioglossum hat faja annyira

hasonlít egymáshoz, hogy virágzás előtt aligkülöníthetők el. Három faj ritka, a háromközkedvelt közül késő ősszel virágzik a Ros.

grande, míg a Ros. schlieperianum és a Ros.

williamsianum nyáron. A Ros. grande és ro-

kon fajai jobban érzik magukat a szabadbanvagy hűvös szobában, 40—60% relatív ned-

vességben, mint párás üvegházban.

A talán egyik legszebb faj, az Odm. crispum

az igen magas hegyek köderdeiben honos,ezért rokonaival együtt nálunk nyáron elégnehezen tartható, valamennyi hűvös helyetkedvel, páraigényes. Számos hibridje azon-

ban rendkívül szép és kevésbé kényes. Azegész csoportra jellemző a tojásdad, oldalt

összenyomott, 4—10 cm magas szárgumó,csúcsán egy-két levéllel. A virágzat fürt,amelyben a többnyire nem túl sok, de muta-

tós virágok nagyok, gyakran fehér, sárga, barna csíkosak vagy tarkák. A kisebbtermetűek fakérgen, a nagyobbak széles,lapos cserepekben tarthatók a legjobban. Agyökereket és a virágokat nagyon kell óvni a

csigák tól. Az Odontoglossum, a Rossioglossum, az

Oncidium és a Miltonia nemzetségekfelépítésükben is annyira hasonlítanakegymáshoz, hogy szinte nehéz őketelhatárolni. Ezek egymással, valamint aCochliodáwal képzett — nemegyszertöbbszörös, intergenerikus — hibridjei a

korszerű vágóvirág-termesztésben is egyrenagyobb szerepet kaptak: Odontioda =

Odontoglossum × Cochliodá (X. tábla).Odontoniá = Odontoglossum × Miltonia,

Vuylstekeara = Miltonia × Cochliodá ×Odontoglossum, Odontocididium — Odonto-

glossum × Oncidium.

A legtöbb beszerezhető Odontoglossum és Rossioglossum hálás, szépen és jól virágzik,ha megfelelő körülményeket teremtünk szá-

mára. Az ismertetésre kerülő néhány fajonkívül jó néhány érdekes, különleges is akad.Odm. bictoniense. Mexikó és Guatemala ma-

gas hegyeiben, 2000 — 3000 m magasságbanhonos, gyakran sziklákon, esetleg talajon is,vagy bozótos bokrokon, nyirkos erdőkben él.A szárgumók aránylag magasak (10 — 20

cm), a karcsú levelek 20 — 30 cm hosszúak,de elérhetik az 50 cm-t is. Télen, októbertőltavaszig virágzik, felálló, 50 — 100 cm magas

fürtben egymást követően nyílnak felfelé azegyenként 2 — 4 cm-es virágok. A sárga, bar -násvörösen pettyes, hegyes sziromlevelekkel



215

különös ellentétben áll a lilásfehér vagy lilásrózsaszínű ajak. Több színváltozata van. Aszív alakú ajak lehet egészen fehér vagy sö-tétlila is. Nevelhető cserépben, laza közeg-

ben, de jól díszlik páfránygyökérrel kéregrefelkötve. Hűvös- vagy mérsékeltházban,szellősen, nyirkosán tartjuk, virágzás utánkifejezett pihenési idővel. Nyáron a

szabadban, fák alatt is jól fejlődik.Kezdőknek ajánlható, nem túl meleg és nemtúl száraz szobában is tartható növény. AzOdm. uro-skinneri guatemalai eredetű. Azelőző fajhoz minden szempontból igenhasonló. A bulbák valamivel kisebbek, avirág nagyobb, kb. 5 cm, az ajak rózsaszínű. Odm. cervantesii. Magashegyi, hidegháziepifita. A szárgumó 6 cm, a levél 15 cm,ősszel virágzik, a fürtön 6 cm-es hófehérvirágok kal.

Odm. citrosmum. Mexikó magas hegyeibőlszármazik. A szárgumók szélesek, kb. 10 cm

magasak, az ugyancsak széles levelek kb. 20cm hosszúak. Virágfürtje 60—80 hosszú, le-

csüngő, 10—30 virággal. A virágokszélesek, kerekek, fehérek vagyhúsrózsaszínűek, az ajak rózsaszín. Igenkellemes citromillatú. Aránylag könnyű

tartani a hideg- és mérsékeltházi viszonyokhatárán, azonban a virágzáshoz a hosszú,kiadós téli pihenő alatt olyan helyre kellfüggeszteni, ahol egyetlen csepp vizet semkap, míg a bimbó meg nem jelenik. Ha a

pihenés alatt megöntözik, abban az évbennem virágzik. Odm. crispum. A kolumbiai Kordillerák2000 — 3000 m-es, nyirkos, örökké nedvesvölgyeiből származik ez a gyönyörű faj,amelyet eredeti helyén szinte kiirtottak. A

Odontoglossum cervantesii



216

szárgumó kb. 10 cm magas, 5 — 10 cm szé-

les, csúcsán két-három kb. 20— 30 cm-es

levéllel. A virágfürt 40—80 cm, kissé hajlott,a virágok szélesek, csillagszerűen kerekek;az alapszín fehér, de gyakran rózsaszínűvagy pirosas foltokkal. Bár az év mindenszakában virágozhat, fő virágzási idejeleginkább tavaszra esik. Virágforma és szín

szerint több tucat változatát írták le, demanapság már kevés a tiszta faj, annál több ahibrid. Tartása azért nehéz, mert számára azörök tavasz volna az ideális. Hőmérsékletiigénye 8—18 °C, de 10 °C körül már nemcélszerű öntözni, 18 °C fölött pedig csak úgydíszük, ha éjjel is nedves a levele. Egyébkénta növény ne legyen mindig vizes, a lombozatnappal maradjon szárazon, és a talaj mindigcsak mérsékelten legyen nyirkos. Télen,

virágzás után egy rövid pihenő iktatható

közbe, de télen is sok fényre van szüksége. Célszerű kisebb cserépben, jó vízelvezetésű,alul kéreg, lomb, főleg durva páfránygyökér,műanyag és Sphagnum moha keverékéből

összeállított közegben tartani, majd ezt élőmohával vagy ismételten cserélt élőSphagnummal takarni. Az átültetés helyesidőpontja az új gyökerek fejlődésénekkezdete, amely — a többi orchideával

szemben — őszre esik. A legnehezebb anyári kánikula. Ilyenkor tartsuk mélyen ár -nyékos, hűvös helyen, mindig nyirkosán, desohasem túlöntözve, nappal permetezzük, es-

te locsoljuk meg esővízzel, és tegyük ki

reggelig a szabadba. Borús, esős napokon,árnyékos helyen nyáron is kint tarthatjuk.Késő ősszel egyre több fényt kíván.Ugyanezen tartási irányelvek érvényesek azemlített igen szép hibridekre is, azzal akülönbséggel, hogy több meleget bírnak(különösen a Miltonia és a többszöröshibridek) és kevésbé kényesek. Ilyenintergenerikus hibridek az Odontoniá,Odontioda (X. tábla), a háromszoros hibridVuylstekeara és a Miltasia és Odontoniá ke-

resztezéséből származó Beallara. Ezek

mérsékeltháziak, sőt az Odontoniá és egyesmás hibridek inkább melegháziak. Odm. pulchellum. Mexikóban és akörnyező országok magas hegyeibenepifitaként él. Felálló fürtben tavasszal nyíliknégy-nyolc hófehér, csak 8 cm-es,

gyöngyvirágillatú virágja. A Ros. grandéhoz

hasonlóan a szabadban és ablakpárkányon jóltartható, és jól virágoztatható. Egészen

hasonló az Odm. egertonii. Odm. rossii. Mexikóban és a környékbelior szágok 2000— 3000 m magas hegyeiben

honos. Aránylag kis termetű, de eléggé nagyvirágú, hidegházi orchidea. Az oldalt össze-

nyomott szárgumó kb. 5 cm magas, rajtaegyetlen, 10 —15 cm hosszú levéllel. A kb.15 cm hosszú, hajlott virágfürtön késő ősszelvagy télen kettő-öt gyöngyvirágillatú, egyen-

ként kb. 6 — 8 cm széles, nagy virág nyílik,

többnyire fehéres alapon, barnásan pettye-

42. kép. Odontoglossum citrosmum. A téli pihenésalatt egy csepp vizet sem kaphat, egészen a

bimbókezdemény fejlődésének megindulásáig



217

zett, de a szín és a rajzolat változó. Ez is al-kalmas szobaorchideának, a kiadós pihenésidején tartsuk hűvösen, szárazon, nyáron pe-

dig — ha lehet — kint a szabadban.

A sok nem részletezhető, de esetleg beszerezhető faj közül még említést érdemela sárga virágú Odm. cordatum és a barna-sárga Odm. cristatum, a kis, lila virágú Odm.

edwardii, és a gesztenyebarna Odm.

harryanum, a sárga piros Odm.

luteopurpureum, az Odm. crispum- szerű,vörös foltos ajkú Odm. nobile a tavaszi, sok

virágú Odm. triumphans és a dióbarna virágúOdm. maculatum. Rossioglossum grande. A

közismert, hidegházi epifita gyakran fényké- pezett tigrisorchidea. Mexikó déli határain ésGuatemala 1000 — 2400 m magas hegyein

tölgy- és fenyőfák vastag ágvilláiban él. Aszárgumó éles szélűén nyomott, tojás alakú,6 — 9 cm magas, fele olyan széles, csúcsánkét-három tojásdad levéllel. A kb. 20— 40

cm-es virágszár ősszel kezd fejlődni a bőr -szerű oldallevél hónaljából, és rajta októ-

ber —január közt nyílnak ki a kb. 10— 15 cm

széles virágok, egy fürtön három-hat. Színüksárga, keresztben csokoládészínű, barnásvö-

rös, széles csíkokkal. A belső szirmok külsőfele sárga, belül vörösbarnás. Az ajak fehé-

res, vörös kör vonalakkal. Kifejezetten hi-degházi fajnak mondható, nem páraigényes.Alkalmas helyen teleltetve jól tartható üveg-ház nélkül, ugyanis tavasztól őszig a szabad-

ban sokkal szebben és erélyesebben fejlődik,mint üvegházban. Nyáron félárnyékos helyenérzi jól magát, páfránygyökeres közege

legyen mindig nyirkos. Szeptembertől — ameddig lehet - tartsuk a szabadban napon,

majd világos, hűvös, szellős helyenteleltessük. A virág kinyílása idején kissémagasabb hőmérséklet, 14—18 °C amegfelelő. Tavasszal ugyancsak tartsuk kissémelegebben, mert az évi hajtás későn szokottindulni, és csak december végére érik be. A

bimbó már az előtt kezd fejlődni. Mígfejlődése tart, adjunk rendszeresen trágyát

vagy műtrágyát, meghálálja. Akárhol tartjuk,

védjük a növényt és gyökereit a

csigarágástól. A két igen hasonló — néhavele össze is tévesztett — rokon faj közül aCosta Rica-i Ros. schlieperianum virága

ugyan valamivel kisebb, de a fürt nagyobb, avirág színe halványabb sárga és inkább bar -nás foltos, mint erősen csíkos, emellett hajtá-sa és bimbója egyszerre tör elő. Nyáron vi-rágzik, az egyik oldalon hozza az új hajtást, amásikon a virágszárat az áttelelt előző évigumóból. A másik faj a guatemalai Ros.williamsianum (XI. tábla) ugyancsak kisebb,nyári, de színesebb virágú. Szárgumóiélesebben lapítottak. A legtarkább virágú, de

igen ritka mexikói faj a Ros. insleayi

Oncidium • Sárga pillefelhő

A nemzetség az Odontoglossumhoz igen kö-zel áll, tulajdonképpen csak a húsos virágzatitengely alakja, szerkezete alapján határoltákel. A kb. 800 faj egész Közép- és Dél-Ameri-kában elterjedt, Mexikótól Paraguayig. Álta-lában a középmagas hegyi erdőkben élnek,mérsékelt- vagy hidegházi viszonyok között

tarthatók. Éppen ezért elég sok olyan fajakad közöttük, mely a szárazabb levegőt iseltűri, nagyobb szélsőségeket is elvisel, ésszobai körülmények között is tartható. Ma-

guk a növények alakban és nagyságban igen eltérőek, de egyébként is nehéz egységesen

Oncidium marshallianum



218

jellemezni a sok fajt. Van köztük néhány tör - pe, amelyik kéregre felkötve érzi jól magát,és akadnak fél méternél hosszabb és széle-

sebb, sok léggyökeret fejlesztő fajok, ame-

lyek bőséges ültetőanyagot igényelnek. A vi-rágzat kevés kivétellel igen hosszú szárú,nemritkán elágazó fürt kis, lepkeszerű virá-gokkal. Színük általában sárga, barnásvörösrajzolattal és pontokkal díszítve, az ajak há-romlebenyes. Előnyük, hogy a virágok elégtartósak. A gyakran méteres, laza virágfürtmiatt kiállításokon is kedveltek. A termesz-

tőközeggel szemben különösebb igényüknincs, de a keveréknek mindenképpen laza

szerkezetűnek, jó vízáteresztőnek kell lennie,ugyanakkor kellő tartással is rendelkezzen,hogy a hosszú virágszár ne billentse ki belőlea növényt. Legtöbbjük vándoroltatást kíván,vagyis a nyugalmi szakaszban sok fényt éslevegőt, a virágzáskor párát igényel. Nyáron

jól fejlődnek a szabadban, fák alatt bővenöntözve, táplálva. Amikor visszakerülnek aszobába, keleti vagy nyugati fekvésű ablak -

ban tarthatók, a virágbimbó fejlődéséig pi-hentetve. Tavasszal az új hajtás könnyen el-rothadhat, ha éjjel víz marad alevélkezdemények közt. A sok száz faj alegváltozatosabb körülmények között honos,a forró nyirkos erdőktől a magas hegyekhóhatáráig fordulnak elő Oncidium fajok,ezért nehéz általánosságban beszélni róluk.Az azonban közös, hogy valamennyi

fényigényes, és öntözés után gyökereiknekgyorsan le kell száradniuk. A legtöbbnek jólfejlett szárgumója van, az évi hajtás csúcsán

egy-két levéllel. Csak a legfontosabb fajokkerülnek ismertetésre. A nemzetségetújabban több nemzetségre bontják. One. bicallosum. Guatemalában és Mexikó-

ban honos, mérsékeltházi. Szárgumója aligvan, de kb. 30 cm hosszú, bőrszerű, vastaghúsú levelei elárulják, hogy szárazságtűrő. Akb. 50 cm-es virágszáron 5— 15, kb. 5 cmszéles virág nyílik vagy ősszel, vagy januárés március között. Színük sárgászöld alapon

barnásvörösen pettyezett.

One. erispum. Brazíliai faj, 70 cm-es

elágazó virágszáron 30— 80 db kb. 6 cm-es,fodrosán hullámos, gesztenyebarna virágothoz, sárga pontos szirmokkal.

One. cucullatum. Az Andok magashegyigerincén honos, hidegházi faj, kb. 50 cm-es avirágszárán öt-tíz, egyenként 4 cm-es virágothoz, barnás szirmokkal és rózsaszín ajakkal.One. flexuosum (XI. tábla). Dél- brazíliai,uruguayi faj. Rizómája jellegzetesen kúszó,ezért célszerű hosszú faág tövéhez erősíteniúgy, hogy legyen helye felkúszni (13. kép).A szárgumó csak kb. 2— 4 cm magas, lapos,

tojásdad, egy-két levelű. A következő már

2 — 8 cm-rel magasabbra nyúlva fejlődik, sokléggyökérrel. Virágszára 40—80 cm hosszú,karcsú, fent elágazó. Sok, közepesen kicsiny,

kb. 3 cm-es, mutatós, élénksárga, barnáspiros

foltokkal díszített virágot hoz, az ajakaranysárga. Ősszel virágzik, egy gumóbólkét száron is. Nyáron a szabadban jófényben, télen szobában is tartható, elégszélsőséges viszonyokat eltűr. Ha jól fejlett,magától is gazdagon elágazik, tehátvegetatíve jól szaporítható. Ugyanitt, Dél-Brazíliában honos az One. maximum és atömöttebb, kis termetű One. baueri.

One. forbesii. Brazíliai, magashegyi, mérsé-

kelt- vagy hidegházi körülmények között te-leltethető, késő ősszel virágzó faj. Az One.

erispumhoz hasonló. Tojásdad, kb. 6 cm-esszárgumóin két karcsú, kb. 20 cm-es levélfejlődik. Virágfürtje laza, sok virágú, avirágok aránylag nagyok, 5—7 cm szélesek,a szir mok barnásak, sárga széllel. Virágzás

után kifejezett pihenési időt kíván, egyébkéntnyirkosán és félárnyékban tartsuk. One. kramerianum (XII. tábla). Kedveltlepkeorchidea. Ecuadorban és Kolumbiábanhonos epifita. Lapos szárgumón egy-kétlevelet hoz, amely kb. 20 cm hosszú,sötétzöld, szétszórt, vörösbarna foltokkal. Adrótszerű virágszár 50—80 cm hosszú.Három, igen keskeny, felálló szirmacsavarodó, vörösbarna, a két oldalsó széles

szirom aranysárga, csíkos, az ajak



219

kanárisárga, szélén vörösbar na foltokkal.

Külön érdekessége és értéke, hogyugyanannak a virágszárnak a csúcsánegymás után fejlődnek az új bimbók, az elő-

ző után egy-két hét múlva. Egy-egy pillangó-virág kb. 7— 10 napig tart, majd lehullik.Kedvező tartási viszonyok között egy virág-száron 3—4 éven át több mint 30—40 virágfejlődik ki, igen szorosan egymás felett.Közepesen fényigényes, legjobban fejlődik amérsékelt- és melegházi körülmények hatá-rán, tehát kb. 17—20 °C-on, nincs is igazi pi-

henési ideje. Hő- és fényviszonyokhozeléggé alkalmazkodó, közkedvelt, könnyen

tartható. Arra kell leginkább vigyázni, hogyaz új hajtás fejlődése idején ne maradjonrajta éjjelre álló víz, mert rothadhat. One. lanceanum. Az egyenlítő vidékén, Brazíliában, Guayanában, a tengerbetorkolló patakok mentén, magas fákon élő,nyáron virágzó faj. A többi Oncidiumnál

kissé melegigényesebb. Az One.

bicallosumhoz hasonló, kicsúcsosodólevelein ibolyás foltokkal. A kb. 50 cmmagas virágfürtön 6—15, egyenként 6 cm

átmérőjű, igen illatos, mutatós virág nyílik.Zöldessárgák, sűrűn, barnásvörösen fokozottak, az ajak bíborpiros. A többiOncidiumhoz viszonyítva melegebben,

párásabban tartandó, inkább csakszobaüvegházba való.

One. ornithorhynchum (XIV. tábla). A 3 — 5 cm, tojásdad, szorosan álló szárgumókonkét 15— 20 cm-es levél van. A Mexikó és

Guatemala középmagas erdeiből származótörpe orchidea aránylag rövid, lehajló virág-szárán karácsony tájban nyílnak a 0,5— 1 cm-

es virágok. Ezek a legtöbb Oncidiumétőieltérően rózsaszínűek, az ajakban élénksárgarajzolattál, az ajak széle sűrűn csipkézett. A virág feltűnő, intenzív vaníliaillata a 3— 4

Oncidiumornithorhynchum



220

hetes virágzási idő alatt betölti a helyiséget. Nyirkos er dőkben mint epifita él, ezért faké-regre erősítve díszük, de kis cserépben isnevelhető. Nyáron mérsékelt fényben és

hőmérsékleten, télen minél világosabban,kissé szárazon tartsuk. Egyike az üvegházonkívül is jól nevelhető orchideáknak, különö-sen ha nyáron a szabadban, télen kb. 15 °C-

os helyen, ablakban tudjuk tartani.

One. phalaenopsis. Ecuadori magashegyi

faj, hidegházi körülményeket igényel, azOne. cucullatumhoz leginkább hasonló. Koratavasszal a pihenési idő végén virágzik. Az

50 cm-es száron 6 — 10, kb. 4 cm-es, barna

szir mú virágot hoz rózsaszín ajakkal. One. papilio. Hazája Venezuela, Ecuador,Peru, Kolumbia és Trinidad. Zöldesbarnás

pseudobulbáján kb. 20 cm hosszú, tojásdad,de hegyes, húsos, merev, sötétzöld levélfejlődik, piros pontozással díszítve. Az 50— 100 cm-re növő, drótszerű virágszár végén3 —4 hetenként nyílik egy-egy lepkeszerű,12 cm széles virág. Az One. kramerianum virágához hasonlóan ennek is sárgás, bíbor -

barna pontokkal és csíkokkal díszített kétoldalsó, széles szirma és három karcsú, fel-álló, fogazottan keskeny, vörösbarna szirmavan. A virág valamivel nagyobb, de halvá-

nyabb, mint a rokon fajé. Kéregre erősítvef élárnyékban tartható, nincs igazi pihenésiszakasza. Viszonylag melegkedvelő.Páraigénye közepes, ezért szobaorchideakéntablakpárkányon is tartható, ha a páratartalom50% körül van. Ne legyen állandóan nedves,mert elrothadhat. Egész évben virágozhat, de

a virágok nem olyan szorosan követikegymást, mint az One. kramerianum szárán,hanem kissé szétágazóan, és egy száron csak6 —14 virág nyílik. One. sphaeelatum. Guatemalában és a kör -nyező országokban él. Viszonylag nagy ter -metű, sok léggyökeret, óriási virágszárat ésrengeteg apró virágot nevelő faj. A szárgu-

mók 10 —15 cm magasak, karcsú, hegyesedőtojás alakúak. A sásszerű levelek 40 — 60 cm

hosszúak. A virágszár 1—2 m magasságig

nő, gazdagon elágazó, rajta több száz, kb. 2 — 3 cm-es, sárga, vörösbarnán foltozottszirmú, sárga ajkú virág nyílik koratavasszal. A virágzás hetekig, hónapokig tart.Mivel sok léggyökeret fejleszt, szélesedénybe, tápdús, laza talajba ültessük, mertha a léggyökerek nem kapnak elégtáplálékot, elmarad a virágzás.Mérsékeltházi, de nyáron elég sok meleget ésfényt kíván, télen pedig világos helyen lassú

továbbfejlődésre van szüksége.

43. kép. Oncidium sphaeelatum. Széles edénybe,tápdús közegbe ültetve az évi hajtásoklevélhónaljából méteres virágszár fejlődik



221

One. splendidum (XI. tábla). ElsősorbanHondurasban, Közép-Amerikában él, el-szórtan Guatemalában is előfordul, ahol aszakadékos folyó menti sziklafalpárkányok

lapos részén telepszik meg, vagy az ott élőkaktuszokon és agávékon epifitaként él. Akicsiny, kerek bulbából 20 —30 cm hosszú,tompán hegyezett végű, inkább felfelé álló ésszögben összehajló, vastag bőrű levél nő. Azilyen pozsgás növényekhez hasonlóOncidiumokat nyúlfüllevelű orchideánakhívják, virágját pedig a helybeliek „sol yluna” névvel illetik, mert élénk, aranylószínű, széles ajkú virágfürtjük még a fehér

holdfényben is feltűnő és sárga. Virágátdecember és március közt vastag, erélyes,csak kissé elágazódó száron hozza. Avirágátmérő csak kb. 3 cm, a gesztenyebarnaszirmokon sárga foltokkal. A legfeltűnőbb arendkívül kiszélesedő, előrenyúló,aranysárga ajak. Gyengén ibolyaillatú virágjalevágva is hetekig tart. Tartható mérsékelt-vagy melegházi viszonyok közt, de szárazon

jól bírja a hűvöset is. Pozsgás jellege éskörnyezeti viszonyai alapján nyilvánvalóannem páraigényes, de kifejezett pihenési időtkíván. A gyökere szétterülő, ezért lapos tálbaültessük. Nyáron és télen kapjon sok fényt,közvetlen napfényt, meleget és táplálékot is.Hasonló napigényes faj az One. luridum ésaz One. microchilum.

One. tigrinum. Mexikói faj, mérsékeltházitartást kíván. Késő ősszel virágzik. A kb. 8

cm-es, gömbölyded szárgumón két hegyes,karcsú, kb. 25 cm-es levél fejlődik. Hosszú,

sok virágú szárán kb. 5 cm-es, illatos, azOne. splendiduméihez hasonló, széles ajkú,nagy és tartós virágokat hoz. One. varicosum. Ez a brazíliai, aránylag kistermetű, de igen nagy, szépen formált lazafürtfenyőben virágzó Oncidium faj egyike a

legkedveltebbeknek, különösen vágva és ki-állításokon. A szárgumók kb. 10 cm maga-sak, kife jezetten bordázottak. Levelei 10— 20 cm hosszúak, karcsúak. A virágszár 60—

100 cm hosszú, felső részén elágazódó, kissé

széthajtó, sok, akár ötvennél több virágot ishoz. A szirmok zöldessárgák, vörösbarnán

pettyezettek, a négylebenyes, széles ajakaranysárga. Késő ősszel, karácsony táján

virágzik. Legelterjedtebb az One. varicosum var. rogersii változata, amelynek virágai — atörzsfaj változatos, de 1 cm-nél is kisebbvirágaival szemben — lényegesennagyobbak, és szebb színellentétét a széles,aranysárga alap különösen kiemeli. Bár avirágzás után kifejezett

— 3 —4 hónapos — pihenést igényel hideg-

vagy mérsékeltházi viszonyok között, túlzot-tan ne szárítsuk be. Ha viszont nedvesen és

hűvösen tartjuk, könnyen elrothad a gyökerevagy maga a növény. Vágásra és szobaorchi-

deának egyaránt alkalmas. Nyáron a szabad-

ban, napos helyen kellő táplálással nevelhető(több fényt kíván, mint a Cattleyák). Télenablakpárkányon is tartható, ha a levegő nemtúl száraz. Számos, tűrőképesebb hibridjét istermesztik.

A sok, növénykedvelők által kedvelt faj közülmegemlíthető még az One. cavendishianum, amely az

One. bicallosumhoz hasonló, az One. harrisonianum,

amelynek bulbája kicsi, kerek, egy levele nyuszifüles,virágja apró. Az igen hosszú virágszárú, One.

lecoehilum virágának az ajka fehér, rózsaszín erezettel,tavasszal nyílik. Hasonló az One. pulehellum. A peruiOne. maeranthum a csoportban a legnagyobb, kb. 12

cm-es, tartós virágú. A fajokhoz még sok, részbenintergenerikus hibrid társul.

Paphiopedilum • Vénuszpapucsok

A közönség és a kereskedelem gyakran még

a régi, helytelen nevükön Cypripediumok nak nevezi, pedig jól elkülöníthetők. Formájuk,különlegességük, tartósságuk miatt vágóvi-rágként, szépségük és kis termetük miattszekrényben jól tartható orchideaként a leg-

kedveltebb csoportok egyike. Szaporításukazonban igen nehéz, évekig tart, ezért drágán

beszerezhetők. A közönségesebbek néhányszáz forintba kerülnek, az értékes hibridekára az ezer forintot is meghaladja, de egy-

egy igen ritka törzsfaj vagy változat érték e



222

manapság felér egy televízió, sőt akár egygépkocsi árával. Délkelet-Ázsiában, aHimalája környékén, Indiában, Indokínán ésa körülötte levő indonéz szigetvilágon át Új-Guineáig elterjedtek. A levélrózsák szorosan

egymás mellett fejlődnek, a levelek 10— 50cm hosszúak. A virág a 4— 8 leveles hajtásközepéből fejlődik, fajonként eléggé azonosidőpontban. A legtöbb faj egyvirágú, néhányfaj egy száron két vagy egy sorozat virágothoz. Az elvirágzás után többnyire két,esetleg három oldalról is megindul az ú jabbsarj, az új levélrózsák fejlődése. A virág azeredeti hatszirmos szerkezetből sajátságosánátalakult. A felső, takaró csészeszirom

kiszélesedő zászlóvá fejlődik, az alsó kettő

kicsi, többnyire összenőtt. A két belsőoldalszirom kar csú, fülszerűen szétáll, néhalelógó. A jellegzetes papucs alakú,kiöblösödő ajak olyan, mintha rovarfogóedény volna, ez veszi körül a húsos virágzati

tengelyt. A virág szépségét viaszos fénye isemeli, bár a színskála szűkebb, mint sok másorchideáé. Összesen mintegy 70— 80

Paphiopedilum faj ismeretes, ezek közülazonban mintegy húsz igen ritka, vagytermőhelyén már véglegesen kiirtották. Aszámtalan, többször is keresztezett hibridekmutatósak, virágformában és színbenváltozatosak, tartásuk is könnyebb, közked-

veltek.

A Paphiopedilumok többsége talajlakó. Az

Paphiopedilum spicerianum



223

igen laza, humuszos, mohás talajba kevés,vaskos, szőrös gyökérrel kapaszkodnak. Agyökérzet kényes, levegőigényes, nehezenregenerálódik. Elég sok faj él patakmedrek

oldalán, sziklafalon vagy padokon, néhányágvillákban tanyázik. Mivel a párás őserdőkaljnövényzetéhez tartoznak, nincs kifejezett

pihenési időszakuk, mert a helyi mikroklíma párás (még a monszunos vidékeken is, aholhónapokig nem esik eső). Talajuk tehát min-

dig legyen kissé nyirkos — még a viszonyla-gos pihenési időszakban is — , de sohase

lucskos, mert a túl nedves, levegőtlentalajban a gyökerek elpusztulnak,

megrothadnak. A nyirkosabb vagy aszárazabb tartásmódban azonban a fajok közt jelentős eltérés adódik. Egy kisebb részük azegyenlítői for r ó, tengerparti erdőbőlszármazik, ezek melegháziak, sok közöttük aritka faj. Az elter jedtebb fajok többségehegyvidéki, ezek mérsékeltházi tartástkívánnak, a magashegyiek kifejezettenhidegházi körülményeket. Ez utóbbiak csakakkor virágoznak, ha ősszel, a hajtáskifejlődése után, kb. egy hónapon át éjjel 8 — 14 °C alá csökken a hőmérséklet. Meleghelyen elmarad a virágindukció, és a növényabban az évben nem virágzik. Ezért is fontosa származási hely ismerete. Fényigényükáltalában csekély, 2000 — 12000 lux. Alegtöbb faj az árnyékos, párás, folyó mentitermőhelyen nem kap közvetlen napfényt,legfeljebb rövid ideig, amíg a fákon át kissé

besüt a nap. Több fényen tartva viszont jobban virágoznak, mint kevesebb fényen, de

ügyeljünk, nehogy megégjenek a levelek. Nyáron árnyékolni kell, télen viszont a lehetőlegtöbb fényre van szükségük, s mindösszeannyi légmozgást igényelnek, hogy éjjelre le-

száradjanak. A páraigény 40—80%, télen50 —60% is elég. Az ültetőközeg igen változatos lehet. Miutántöbbségük talajlakó, jól bírják a laza, aligkorhadó lombfölddel kevert közeget, és aszokásos keverékeket. Az utóbbi években

80% vegyes szemcsenagyságú fakéreg, 10%

műanyag, 5% faszéndarabka és 5% sóder, plusz lassan bomló alaptrágya keveréke vált be a legjobban. Sok más összetétel isajánlható az egyes fajok, hibridek

ültetéséhez, így pl. az agyagos földkeverék, atőzeges talaj, összeültetés élő páfránnyal, atölgylomb, a kéreg-, fagyökérvagdalék stb. Alényeg, hogy a talaj levegős maradjon, tehátöntözés után legyen nyirkos, de nem vizes,

és a gyökerek lélegezhessenek. Sok faj

meghálálja, ha a laza talajt tavasztól őszigmohával fedjük. Igen fontos a pH, amelyátlag 5,5 legyen, ugyanis a nagyon savanyúvagy a nagyon lúgos talajból a növények

képtelenek felszívni a tápanyagokat. Az erősműtrágyázást aránylag rosszul tűrik, de atápanyagszegényebb kéreg + műanyagkeverékbe ültetve a növekedési időszakbanigénylik. A jobban bevált műtrágyakeveréknitrogénben gazdagabb, az arány 3:1:1. Alegtöbb Paphiopedilumot célszerű évenként,de legalább kétévenként átültetni, nehogyösszeessen a talaj. A gyökerek sérülésmentesátültetése a fakérges, műanyagos, széthullótalajból a legkönnyebb. A jól bokrosodónövény 2—4 évenként szinte magátólszétválik 2 —3 tőre.

Néhány sziklán termő faj mészigényes, deszámos más Paphiopedilumnak rothadnikezd a gyökere a meszes öntözővíztől vagylúgosodó talajban. Ha nem tudjuk eldönteniaz öntözés szükségességét, inkább ne öntöz-

zük, csak reggelenként párásítsuk. Akad né-

hány faj, amely tűri a kemény öntözővizet, ésvan olyan savanyú talajkeverék, amelyik fél-

egy évig egyensúlyozni tudja a kemény vízkáros hatását, mégis tekintsük szabálynak,hogy a lágy víz és a megfelelő talaj-pH az

egészséges gyökérzet fontos feltétele. A kivételek, amelyek a semleges vagy gyen-

gén lúgos talajt kedvelik, és a meszet tűrik, akövetkezők: Paph. fairrieanum, Paph. callo-

sum, a ritkább Brachipetalumok , az ún. Paph.niveum csoport öt faja, a Paph. concolor , a

Paph. bellatum, a Paph. delenatii, a Paph.

godefroyae, a Paph. niveum és a Paph.



224

chamberlainianum, a Paph. curtisii, a Paph.

glacophyllum, valamint a Paph. tonsum fajokés ezek hibridjei. Ezek pH 6 körüli talajtkívánnak, célszerű bele mészkőzúzalékot

keverni, ill. a savanykás talajban keményebbvízzel öntözzünk. Mivel fontos vágóvirágok, és az orchidea-gyűjtők kis szobavitrinben sokat tarthatnakegyütt, mind érdekesek. Ezért — ha rövidenis — jó néhány faj kerül bemutatásra (előszöra legfontosabbak, majd a ritkábbak, végülnéhány hibrid). Hőigényük és tartásmódjukelég különböző: a hibridek többségeellenállóbb, mint akár a szélsőségesen

melegigényes, akár a magashegyvidéki,hidegkedvelő törzsfajok. A díszesen pettyezett levelűek és a széles, zöld levelűekinkább melegháziak, a karcsú, zöld levelűekink ább hidegháziak. Paph. appletonianum. A Himalája tövéből,Asszam és Thaiföld aránylag melegebb vidé-

kéről származik. Mérsékeltházi, szép, fino-man pettyezett levelű, kis termetű, de igenmagas, 50 cm-es száron hozza kb. 10 cm szé-

les virágát. A karcsú oldalszirmok rózsaszí-nesek, szépen tarkázottak, a zászló aránylagkicsiny, papucsajka zöldesbarna. Tucatnyihasonló, az „appletonianum” csoportba tar -tozó faj ismert. Paph. callosum (XIX. tábla). Thaiföld melegerdeinek gyakori aljnövényzete. 4— 5 cmszéles, világoszöld levelei sötétebb rajzolattal

pontozottak. A virágszár elég magas, átlag 30cm. A kb. 10 cm széles, igen szép virágzászlója fehér, hosszában bíborpiros vona-

lakkal csíkozott, papucsajka bíborbarna, alefelé hajló oldalszirmok szélén jellegzetes

bibircsókok láthatók. Virágzási ideje a tavaszés a nyár. Vágásra, szobaüvegházi tartásra isigen alkalmas, mérsékelt- vagy melegházikörülmények között, inkább kissé szárazonnevelhető. Sok hibridje megőrizte

jellegzetességét, különösen a hosszábancsíkozott zászlóról ismerhetők fel. Paph. delenatii. Észak -Vietnamból és a kör -

nyező szigetek forró őserdeiből származó faj,

melegigényesebb, ritka, kényes, és nehezen

— még leginkább élő Sphagnum közeg ben — tartható. Azért vált igen fontossá, mert kb.9 cm széles virágja a fehér -rózsaszínkülönböző árnyalataiban fordul elő, és mintkeresztező partner, éppen különleges színétés kerek formáját örökíti át. A piros-rózsa-szín és a részben fehér hibrideknek gyakranegyik szülője. Paph. fairrieanum (XVIII. tábla). Asszamés Bhután tartományok 1000— 2000 m ma-gas hegyeiben, a Himalája keleti lejtőin, me-

redek folyópartokon élő talajlakó faj, nyíl-tabb helyeken sűrűn előfordul. Éppen ezértmérsékeltházi körülmények között, világos,levegős, szellős helyen érzi jól magát, ésellentétben a többi rokonával, nyáron a sza-

badban, félig napos helyen is, télen pedigablakpárkányon, kevéssé párás szobában is

jól tartható, sőt jobban, mint üvegházban. (Ezaz egyetlen faj, amely a szobában különleges

párásítóberendezés nélkül is jól díszük.)Abban is különbözik a többitől, hogy meszes

talajt kedvel, és az öntözéshez nem kíván

Paphiopedilum delenatii



225

lágy (savanyú) vizet. Rokon fajállománybana többitől elkülönítve érzi jól magát. Leveleivilágoszöldek, kb. 15 cm hosszúak. Későősszel virágzik, kb. 16 cm-es száron. A virág

csak 5 — 6 cm széles, de különlegesen szép.Csavarodó zászlója fehér, ibolyás csíkokkal,az oldalszirmok lefelé íveltek, csavartak,

papucsa zöldes, pirosasibolya csíkokkal. Azegész virág olyan, mint egy kínai pagodadíszítménye.

Paph. glaucophyllum. A növény Jáva szi-getéről származik, melegigényes, de ne tart-suk túl nedvesen. A kékeszöld, széles levelekkb. 25 cm hosszúak. 40 cm-es virágszárán

egész éven át hozza virágait, amelyek egy-mást követik nyílásban, ezért vágásra nemalkalmas, de mint állandó virágzó, annál töb-

bet ér gyűjteményben. A virág zászlója csí-kos, zöldes színű, ibolyaszínnel futtatva, azoldalszir mok csavartak, lehajlóak, csúcsukonibolyásak és barnán pontozottak. A barna

papucsajak is ibolyás. Hozzá igen hasonló azugyancsak egész évben virágzó, ugyanazon aszáron sok virágát folyamatosan nyitó Paph.

chamberlainianum, amelynek kb. 45 cm

szárán négy-nyolc, egyenként 6 — 10 cm-es

virág nyílik egymás után, kb. háromnegyedévig. Vízigényes szumátrai faj, ahol kb. 1500m magas hegyeken honos; több változata

van.Paph. hirsutissimum. A Himalája keletioldalán honos, Indiából és az asszami hegy-vidékről származó, nem ritka mérsékeltházifaj. A levelek csak kb. 10 cm hosszúak, felülmárványozottak, a virágszár aránylag szinténrövid, 12 —18 cm, a virág azonban elég nagy,kb. 12 cm széles. Tavasszal, február és áprilisközött virágzik. Zászlója zöldes, ibolyaszín-

nel futtatott, az oldalszirmok erősen hullá-

mosak, szélén csavarulatosak, barnán ponto-zottak, csúcsukon ibolyásak. Eredeti helyén amagashegyi erdőkben, korhadó holt fatör -zseken telepszik meg, mély árnyékban él,ezért mérsékelten hidegházi körülményekközött, inkább szárazabban, jó fényben tart-ható, korhadó fakéregközegben érzi jól ma-

gát. Bőségesen és hálásan virágzik, és a virágelég tartós. Paph. insigne. A legismertebb és a legtöb-

bet termelt hidegházi orchidea, amelyneksok, igen mutatós, vörösbarnán pontozott,szép viaszfényű változata ismert. Megbíz-

hatóan, bőségesen és éppen Erzsébet-nap,

karácsony és újév között virágzik. Indiábana Himalájának és környékének 2000 m-esmagasságában, aránylag nyíltabb erdőré-szekben él, és sziklákon telepszik meg.Karcsú, zöld levelei 10 — 20 cm hosszúak, avirágszár kb. 20 cm-es. A zászló ugyanzöldes alapú, de gesztenyeszínű vagy

vörösbarna pontok díszítik, ' oldalán éscsúcsán szép fehér. A papucsa sárgászöld.Több mint száz változatát írták le, közöttükvan pontozottság nélküli is, tiszta sárgaszínű (Paph. insigne var. sanderianum).

Termesztőközegben nem válogatós, de anyári kiszáradást és a kánikulát nem tűri.Megbízhatóan csak akkor virágzik, ha ősszel amikor szeptemberre befejezte a növeke-

dését — az éjszakai hőmérséklet heteken át

13°C vagy alacsonyabb. Ha ez a lehűlés el-

44. kép. Paphiopedilum chamberlainianum. Avirágszáron háromnegyed éven át egymás utánnyílik egy-egy virág (Fővárosi Állat- és

Növénykert)



226

marad, elmarad a virágzás is. Igen sok fehérzászlójú és vörösen pontozott hibridnekegyik szülője, és ezek a hibridek már jobbantűrik a mérsékeltházi viszonyokat.

Paph. niveum. Thaiföldön és csak néhányszigeten honos, ahol tengerpart közelébenmészsziklákon és mészkavicsgörgeteg közöttél. Igen kényes, meleget, laza, meszesközeget és gyakori, nagyon finomvízpermetet vagy állandó párát igénylő faj,mégis fontos, mert ez a kis méretű, vöröslevélfonákú növény aránylag hosszú szárú ésnagy, kb. 8 cm-es virágja egészébenkerekded, tehát a legkívánatosabb formát

mutatja, színe fehér, a szir mokon finomanszórt vörös pontokkal. Az elterjedt Paph.

niveum hibridek a világosabb színű,kerekebb formájú virágok közt igen

jelentősek. Paph. spicerianum. Ugyancsak thaiföldi, azasszami hegyekben honos — mint sok hideg-

házi rokona —, de inkább csak a meszes hu-muszban és a meredek folyópartokon, kö-zépmagas vidéken fordul elő, tehát mérsé-

keltházi körülmények között tartható, és nemkülönösebben igényes. A levél zöld, karcsú,kb. 20 — 25 cm-es, a virág szára kb. 20 cmhosszú. A virág kb. 6 —7 cm széles, őszszel,

de főleg karácsonytájt nyílik. Szépségétkiemeli szépen formált, hófehér zászlója,amelynek közepén egyetlen ibolyásvöröscsík húzódik. Az oldalszirmok felső széleerősen hullámosán csavarodott, a papucsibolyásbarna, zöldesbarna erezettel. Számos,télen gazdagon virágzó hibridje a középen

csíkos, nagy, fehér zászlóról könnyenfelismerhető. Paph. sukhakulii (XVIII.

tábla). Thaiföld homokos, agyagos talajú

lombos erdeiben igen gyakori faj, ezért iskülönös, hogy csak 1968- ban ismerték fel ésírták le. A középnagy növény karcsú leveleimárványozottak, a kb. 20 cm-es virágszáronkb. 8 cm-es virágának zászlója csíkozott, akarcsú, szikeszerű, zöldes alapon nagy barna

foltokkal díszített két oldalsó szirom szélesen

nyúlik ki vízszintesen. A papucs barnászöld.

Termőhelyi adottságai szerint mérsékeltenmelegházi körülmények között, nem túlnedvesen tartva, jó fényben díszük, devirágzás előtt némi lehűlést igényel.

Paph. venustum (XIX. tábla). A Himalája1000 —1500 m magas hegyeiből, Indiábólszármazik ez a mutatós növény. A levelei fe-lül is foltosán tarkák, alsó felükön pedig vö-

rösen, sűrűn foltosak. A felül zöldesszürkés,márványos, alul piros levelek miatt a

virágtalan növény is díszes. Télen,karácsonytájt virágzik, a kb. 15 cm-es

száron, kb. 8 cm széles, igen színdús virágothoz. A zászló tojásdad, fehéreszöld

csíkokkal, az oldalszirmok vízszintesek,zöldespirosak, csúcsukon barnák, ésszélükön fekete bibircsókok láthatók. Asárgászöld papucs zöldesen erezett. Gyö-

kerei hűvös tartásban érzékenyek, a túlzottnedvességre viszont a virágindukáláshoz le-hűlésre van szüksége; egyébként mérsékelt-házi körülmények között tartsuk, nedvesen,világos helyen. Paph. villosum. Aránylag nagy termetű, In-

dia, Burma és Thaiföld magas hegyeibőlszármazó, hideg- és a mérsékeltházi viszo-

nyok közötti tartásmódot igénylő faj, a ter -mészetben egyre ritkul. Érdemes tudni róla,hogy eredeti helyén, a hegyi erdőkben nemtalajlakó, hanem csak inkább ágvillákban,epifitaként él, ahol gyökerei szabadon ma-radnak, vagy csak nyirkos, mohás felületenterjednek szét, és ahol a növény aránylag soklégmozgásnak van kitéve. Hasonló viszo-nyok között jó fényben, nyirkosán tartható

eredményesen. A zöld levelek kb. 30 cmhosszúak, a virágszár is átlag 25 cm-es. A vi-

rág feltűnően nagy, átlag 15 cm-es, de nem

túl színpompás. Zászlója olajbarna, fehérerekkel. Az oldalszirmok barnássárgák, kissélekonyulóak, a papucs barnássárga, világo-

sabb csíkokkal. Igen sok nagy virágú hibridegyik szülője.

Paph. amabile. Borneiói eredetű, mérsékeltházi faj. A

növény a Paph. hookeraehoz, hosszú szárú virága a



227

Paph. appletonianuméhoz hasonló. Paph. ang-thong. Thaiföldi eredetű, melegházikörülményeket igénylő faj. Igen hosszú száron nyílókerek, hófehér virága bíborpontozott. Paph. árgus. Fülöp-szigeteki, mérsékeltházi faj. Késő

tavasszal nyílik, hosszú szárú virágja 12 cm. Széles,fehér zászlós, zöldes virágán az oldalszirmok lógók,

bibircsókosak, papucsajka széles, bíborbarna. Paph. barbatum. Thaiföldön honos, kiveszőfélben levőfaj. Melegigényes, nyáron virágzó, a virág rövid szárú,teljesen kerek. A növény jó növekedési hajlamú, lazahumuszban, világos helyen, melegházban tartható.Kerek virágú hibridjei is melegháziak. Paph. bellatulum. Thaiföldről származik, kerekvirágformájú, rózsásfehér, pettyes. Paph. bullenianum. Borneói eredetű ritka faj. A virágés a növény a Paph. appletonianumhoz hasonló. Paph. charlesworthii. Indiában és Burmában honos.

Őszi virága viaszos, tartós, 7 cm-es. Zászlója széles,rózsáspiros.

Paph. ciliolare. Fülöp-szigeteki faj, tavaszi virágja kb. 9cm-es, zászlója igen széles, fehér, zölden vonalazott.Paph. concolor (XVIII. tábla). A Laosz—Thaiföld— Vietnam háromszögben mészkősziklák repedéseiben nő.Márványozott, levélfonákja bordó, rövid száron lila

pettyes, sárga virágot hoz. Melegházi. Paph. curtisii. Szumátrai eredetű, már ritka és értékesfaj. Virága 12 cm-es, zászlója csak rövid, zöld, aszirmok hátrahajlók, bíborral pontozottak.

Paph. dayanum. Borneón honos, nagy virágú, késő ta-

vasszal nyíló faj, ma már igen ritka. Hosszú száron

hosszú, zöld vonalas zászlójú virágot hoz. Paph. druryi. Dél-indiai, burmai eredetű, ritka, értékesfaj. Szirmai narancssárgák, közepén barna vonallal.

Sziklákon él. Paph. exul. Thaiföldi faj, mutatós, világossárga virágú.Paph. godefroyae. Thaiföldön honos a Paph.

bellatumhoz igen hasonló. Rövid szárú, virága kerek,szép színes nagy pontokkal. Tengerparti sziklákontavasszal virágzik.

Paph. gratrixianum. Borneóban honos ritka,mérsékeltházi faj. Zöldesfehér zászlóján vörösbarnavonalakkal.

Paph. haynaldianum. Fülöp-szigeteki faj. Luzon

szigetén tavasszal közel 1 m-es száron hozza sok, nagy,18 cm széles, viaszos, tartós virágát. Mérsékeltházi.

Nevét magyar botanikusról, HAYNALD bíborosról kapta. Paph. hennisianum. Fülöp-szigeteki eredetű, a Paph.

cilioraéhoz hasonló faj, van vörös és fehér változata. Paph. hookerae. Borneón élő, elég ritka faj, virága a

Paph. appletonianuméhoz hasonló. Paph. javanicum. Jáván és Borneón honos,mérsékeltházi félárnyékos tartást kíván. Virágja 20 cm-es, változékony. A zászló fehér, zöld csíkos. Paph. lawrenceanum. Borneón élő, melegházi, igenritka faj. Bíborvörös virágú, széles zászlójú. Paph. lowii (XVIII. tábla). Epifita növény,

mérsékeltházi tartást kíván. Kb. 1500 m magasságban,

folyóvölgyekben, nem napos, de világos helyen, magasfákon, néha talajon él. Késő tavasszal egy száron több,kb. 10 — 18 cm-es sárgásbarna virágot hoz. Van jávai ésmalájföldi formája. Paph. mastersianum. Jávától Malájföldig elterjedt, a

mérsékeltház határán tartható. Nagy előnye az igenhosszú, erős virágszár. Tavasszal virágzik, tojásdadzászlója fehér, kevés zölddel. Paph. nigritum. Borneón, Malájföldön honos, ma márigen ritka faj. A Paph. barbatumhoz hasonló, de mégtarkább. Paph. parishii. Indiai származású, 0,5 m-es száron 4 — 7szép, zöldesfehéres virágot hoz. Epifita, mérsékeltházikörülmények között szárazabban tartandó. Paph. philippinense. A nemzetség egyik (a Paph.

sanderianum a másik) olyan faja, amelynek kétoldalszirma hosszú bajuszhoz hasonló, igen mélyenlelógó. Hosszú szárú, 4—8 virággal. Melegigényes.

Szakállas, de csavart szirmú még a borneói, már igenritka Paph. stonei is.

Paph. praestans. Új-guineai eredetű faj, egy száron 2 — 4, 12 cm-es virágot hoz. Értékes, de ma már igen ritka.Paph. purpuratum. Hongkong-vidéki ritka faj,gyakorlatilag kiirtották, vörösbarna virágán fehéreszászlóval. Paph. superbiens. Szumátrai eredetű, gesztenyevörösvirágú, mérsékeltházi faj, a Paph. curtisiihez hasonló.Paph. tonsum. Szumátrai melegigényes faj.Levélrajzolata igen szép. Késő tavaszi, 12 cm-es virágjaszéles, sárgászöld, fehéres zászlója piros csíkos. Vanzöld csíkos is. Paph. victoriae-mariae. Szumátrai származású, ma márigen ritka faj. A Paph. chamberlainianumhoz hasonló.Paph. violascens. Új-Guineából származó,mérsékeltházi faj. Fehér zászlója zöld és bíbor vonalas.A szirmok ibolyásak, az ajak barnásbíbor. Paph. volonteanum. Borneói faj, mahagónibarna virágaa szirmok csúcsán élénkvörös. Talán ez a legritkább faj.

Hibridek. A sok törzsfajt napjainkban csakazért kell ismernünk, mert az oda-vissza ke-

resztezett, több generációs, sok ezer hibrid

között csak a szülőpárok szerint lehet eliga-zodni, a keresztezésbe viszont csaknem

mindegyik fajt bevonták. Az egyik régebbi, bevált, a Paph. insigne ésa Paph. villosum keresztezéséből atermészetben is előforduló hibrid a Paph.

leeanum (XIX. tábla), amely mérsékeltenhidegházi körülményeket kíván; s a szülők jótulajdonságain kívül nagy, széles, fehér,középen vörös csíkos zászlójával,karácsonytáji virágjai miatt közkedvelt. Amásik a Paph. maudiae, amely a



228

századfordulón született meg két albínóváltozat, a Paph. callosum var. sanderae és a

Paph. lawrenceanum var. hyeanum ke-

reszteződéséből. Azóta rendkívül elterjedt és

manapság is közkedvelt, mert virágtalanul isdíszít. Szép formájú levelei zöld alapon fehé-ren pontozottak és csíkozottak. A fehér ala-

pon finoman zöld csíkozású virág aránylaghosszú száron fejlődik, különlegesen finom.

Egyenletes melegben elég gazdagon virágzikaz év bármely szakában. A többszörösen ke-resztezett, 5 — 10 generációsak egyik igenszép, már a század elején létrehozott hibridjeaz igen nagy virágú, erős, vaskos száron 20

cm nagyságot is elérő 'Cygnei’ , amelynekszépségét a széles fehér zászlón a barnásvö-

rös kerek foltok különlegesen kiemelik.Manapság legelterjedtebbek a több mint tízgenerációs, nagy virágú angol és amerikaihibridek. Lekerekített formájú virágaik a

15 — 20 cm-es nagyságot is elérik. Azangol hibridek (XIX. tábla) azonbanrövidebb szárnak, de színesebbek, sárgásak,vagy a Paph. delenatii, Paph. niveum vérszerint pirosas vagy rózsaszínes fehérárnyalatúak. A hosszabb szárú amerikaihibridek előállításakor viszont az igencsillogóan fényes, gesztenye barna színekretörekedtek. Legnevezetesebbek a’Farnmoore’, a ’Chardmoore’, a ’HellasWestonbirt’, az ’Inca’. A pettyesek között alegkeresettebb a ’Winston Churchill’ ésennek számos ivadéka közt az’lndomblitable’ és a ’Redoubtable’,valamint a pirosak közt a ’Paeony’ és az

’Orchilla Chilton’.

Phaius

Délkelet-Ázsiában és az ahhoz közel esőmadagaszkári és afrikai területekenelőforduló, aránylag nagyobb méretű,talajlakó, fürtös virágzatú orchideák, aCalanthéhoz hasonlóak, amelyekkelegyébként közeli rokonság ban vannak. A kb.

40 faj eléggé hasonló, ál

talában füves sztyeppén vagy mészsziklákon,humusztalajban élnek, ezért ültetőközegük islegalább egyharmad részben tartalmazzonagyagos földet, a többi lazított páfránygyö-

kér, ill. nedvességtartó moha legyen. Fejlődé-

si idejük alatt nyáron félárnyas helyen tartsukőket. Ilyenkor minél több melegre, aránylag

bőséges trágyázásra van szükségük ahhoz,hogy ősszel és tavasszal kifejlődjön aliliomszerű, laza, tartós virágfürt. Ez csak né-

hány fajon igazán mutatós. Intergenerikushibridjei szebbek, könnyen nevelhetők, denövénykedvelőknek nagy méretűek, és ezérttermesztésük a kertészetekben sem bizonyultelég gazdaságosnak. Emiatt csak néhány faj

szerezhető be, és érdemes említésre.

Phaius grandifolius



229

Phaius callosus. Az indonéz szigetvilágbankb. 1000 m magasságban, hegyi erdők talajá-

ban honos. Szárgumói csak kb. 7 cm-esek,

karcsúak, tojásdadok, csúcsosak. 3— 4 levele

kb. 60 cm magasra nő. A virágszár kissé ma-gasabbra emelkedik, átlag nyolcvirágú, a vi-rág sárgásbarna színű, 8 — 10 cm széles, azajak zacskószerű, bíborvörös torkában fehér.Phaius grandifolius. A legismertebb, de a

régebbi könyvekben Phaius tankervilliae

néven szereplő faj. Indiától délkeletrenagyobb területen, füves szavannákon honos,

leginkább Indonéziában. A növény alakban atöbbihez hasonlít, de a virág nagyobb, a

szirmok kar csúan csúcsosak, világosgesztenyebarnák, az ajak pedig ibolyáspiros,torkában sötétebb. Tavaszi virágai tartósak,ennyhén illatosak.

Phaius maculatus (régebbi nevén Phaius

flavus). A Phaius callosushoz hasonló,mutatós virágú, Indonéziában honos,tavasszal virágzó faj, a fürtben kb. nyolc,egyenként csak 6 cm-es nagy sárga virágothoz, barnássárga, vörös rajzolatú ajakkal.Rendszeresen, gazdagon virágzik.

Phalaenopsis • Menyasszonyi, fürtöslepkeorchideák

Hosszú, karcsú, de erős virágszár oldalán azarányosan elhelyezkedő fürtökben nagy, lep-keszerű, kerek vagy csillag alakú, fehér, ró-zsáslila vagy más színekben pompázó virágaaz ünnepi és a menyasszonyi csokrok legim-

pozánsabb vágott virága. A Cymbidiumok hoz

hasonlóan nagy mennyiségben és gazda-

ságosan termeszthető üzemi szinten is. A nö-

vénykedvelők körében is egyike alegelterjedtebb orchideáknak, mivel sokatvirágzik és a virág nemcsak formájában

gyönyörködtető, hanem tartós, levágva ishetekig, esetleg egy hónapon túl is eltart. A legutóbbi, 1968-as revízió szerint 9 szek -cióban 43 Phalaenopsis faj ismeretes. Szár -mazási helyük Délkelet-Ázsia, az Indiától

Észak -Ausztráliáig terjedő terület, központ- jában a Fülöp-szigetekkel, ami az egyenlítőkörnyékének legesősebb, legmelegebb vidé-

ke. Igen szép fajok fordulnak elő Burmábanés az indokínai félsziget több országában,Dél-Kínában, Asszamban is. A többi csoportnál részletesebb tárgyalásu-kat elsősorban közkedveltségük indokolja. A növény törzse — a Vanda rokonságéhozhasonlóan — egytengelyű (monopodiális),szárgumó nélküli. Rövid, vastag törzsénaránylag kevés, 4—10 nagy felületű,

jellegzetesen széles, ovális, bőrszerűlevéllel. Gyökerei részben léggyökerek,részben hosszúra nyúlok, szalagszerűenellaposodva tapadnak a felületre, részbenelágazók, a talajba benyúlok fehéresek, afelületen húzódok ezüstösszürkék, csúcsukzöld, és a gyökérvég is asszimilál. Tibetben

léteznek levél nélküli, szaprofita Phalaenopsis fajok is, amelyeknek csak a

gyökere termeli fotoszintézissel a szer ves

anyagokat.

A növényeknek nincs igazi pihenési idejük,ezért valójában nincs jelentős tápanyagtarta-lékuk sem. A növekedési és a virágzási sza-

kasz azonban váltakozik. Jól tartott növé-nyek egy évben háromszor is virágoznak . Avirágfürt alatti 3— 8. csomóponton,

szártagon alvórügyek vannak. Egyes fajok

Phalaenopsis mariae



230

elágazó virágszárat hoznak. A legtöbb faj,különösen a „sokvérű” hibridek azonbancsak a virágszár elvágása után hajtanak ki, ésa legfelső alvórügyből kb. 90 nap múlva

fejlesztenek új virágszárat. Ezt avisszavágást két-háromszor vagy mégtöbbször megismételve a jól fejlettnövényeken a szár második, harmadik hajtá-

sa is megközelíti az elsőt virágbőségben. Ily

módon az év folyamán egy átlag növényrőlhárom virágszárat és legalább hathónaposvirágzási időt számíthatunk. Erős, jól tartottnövények pedig 8—9 hónapon átvirágozhatnak, egyszerre két száron is.

A törzsfajok közül négy nagy virágú jelentős, közülük az egyik fehér, három pedig rózsa-

színes vagy tarkázott; tőlük származnak anagy virágú hibridek. A többi, különbözőhelyekről származó, sárga, pontozott, csíko-

zott virágú 39 faj elsősorban növénykedve-lőknek való. Az utóbbi évtizedekben azon ban

ezeket is bevonták a termesztésbe, és kü-lönleges szépségű, csíkos, tarka, sárga és

egyéb nagy virágú hibridet hoztak létre. Igen jelentős eredményeket értek el a magashegy-vidéki, ellenállóbb fajok keresztezésével.Ezek a hibridek a szobai tartást viszonylag jól

tűrő és különösebb berendezés nélkül ne-velhető szobanövények. Az átlag növények sikeres neveléséhez éstar tásához bizonyos szempontokat irányadó-

nak kell tekintenünk. A fiatal, még nem vi-rágzó növényeket az üzemek cserepekbenvagy kiültetve, melegen tartva és jól táplálvanevelik, hogy már 4—5 éves korukra virág-

zóképesek legyenek. Szobaüvegházban vagylakásban viszont a fiatalabb vagy gyengébb

növények kevés páfránygyökérrel vagy anél-kül, kéregre felkötve és permetezgetve bizto-

sabban, sikeresebben nevelhetők fel, egészena négyleveles állapot és a 6— 8 cm-es, vagy

akár a virágzóképes levélnagyság eléréséig.Ily módon sok léggyökér fejlődik, de elkerül-hetjük a gyökérpusztulás veszélyeit. A legtöbb Phalaenopsis és hibrid hőigényeáltalában legalább 20 °C, amely nyáron lehet

A három fontos nagy vi-rágú Phalaenopsis faj föld-rajzi elkülönülése az indo-

néz szigeteken



231

több, 22—24 °C felett is, télen lehet valami-vel kevesebb, 16 °C is, de rövidebb időrekibírják a 10—12 °C-ot, és kánikulában a 40°C-ot. A neveléshez lapos, erősen lyukacsos

ültetőedényt használjunk, mert a gyökerekszeretnek felületesen terjedni. A gyökerekegy része lehetőleg maradjon léggyökér. Az ültetőanyag igen változatos lehet. A kö-

zeggel szemben a legfontosabb követelménya laza szerkezet és a jó vízáteresztő képesség.A kertészetekben leggyakrabban vagy táp-anyaggal dúsított tőzegbe kiültetve, vagyegészen durva fenyőkéregben tartják és neve-

lik; adalékok: szálas tőzeg, szaruforgács és

dolomit mész. Alkalmas azonban akár tisztaműanyag is, igen kevés tőzegmohával kever -ve, felül mohával takarva, de bármilyen laza,darabos ültetőanyag-keverék megfelel. A fe-

lület takarására a friss erdei moha jobb a tő-

zegmohánál. Élő Polypodiumban is jól érzikmagukat. Idősebb növényeket nem kell, denem is célszerű gyakran átültetni, ha nemesett össze, s még levegős, darabos az ültető-anyaguk. Ilyenkor egy kevés közeget ültes-

sünk csak köré. A Phalaenopsisok állandó nyirkosságot kí-vánnak, tehát naponta öntözhetők, perme-tezhetők, ugyanakkor azonban érzékenyek azállandó túlzott nedvességre, különösen alevélkoronában éjjel megálló vízre. Vigyáz-zunk tehát arra, hogy délutánra leszáradjanak.Az álló víz veszélyét elkerülhetjük, ha afelkötött növényeket, epifita helyzetüknekmegfelelően, nem felfelé, kehelyszerűen, ha-nem oldalt lógatva helyezzük el. A rendsze-

res öntözés mellett természetesen állandó pá-ra is kell, de korántsem olyan sok, mint aztrégebben gondolták. A relatív nedvesség op-

timuma inkább 70%, mint 90%, de a legtöbb Phalaenopsis kedveli a 60%-os, és eltűri azakár 50% páratartalmat is. Termőhelyükönigen magasan, a fakoronákban élnek, aholnincs olyan nagy páratartalom, mint lent atalajszinten, és több a légmozgás is. A Phala-enopsist nem kell a levegőmozgástól félteni,

és ugyancsak nem szabad túl sötéten tartani.

Ha nem virágzik, annak egyik oka a fénysze-

génység lehet. Az álló nedvesség és a nagyhőingadozások elkerülése mellett a virágin-

dukcióhoz tegyünk lehetővé számukra az év

folyamán 1—2 hónapos viszonylagos pihené-si időt a nyári levélnövekedés után. A legtöbbfaj virágzásához éjszakai lehűlés szükséges.Az állandó, egyenletes nagy melegben tartottnövények bőven hoznak levelet, fejlődnek, denem hoznak virágot mindaddig, amíg anappali és éjszakai hőmérséklet közt nincslegalább 8—10 °C különbség. Ez azt jelenti,

hogy a nappali 24 —26 °C-os meleg után akissé szárazabban, de világosan tar tott

növények éjszakára hűljenek le kb. 16-18 °Ckörüli hőmérsékletre. Egészséges, jó gyökerű Phalaenopsisok gaz-

dag virágzásához bőséges és optimális táplá-

lásra van szükség. A tápanyag összetételeter mészetesen nagymértékben függ az ültető-anyagtól. A tőzegbe, műanyagba ültetett nö-

vények fejlődése a teljes műtrágyázáson alapul, de kéregben élőket is gyakran és rend-szeresen, tehát hetenként akár kétszer is megkell trágyáznunk. Ehhez komplett 0,1%-os

komplett nitrogéndús műtrágyát használ junk.

Télen a két-három hetenkénti műtrágyázás iselegendő. A Phalaenopsisok ún. árnyékkedvelő növé-nyek, nyáron nem bírják a tűző napot. Ter -mőhelyükön magasan a fakoronákban élnek,és az egyenlítő környékén napi 12 órán átkapnak fényt, ezért nyáron a déli órákban jólárnyékolt, de világos helyen tartsuk őket , éstélen adjunk nekik pótvilágítást. Edzett, nem

elkényeztetett növények ezt jó virágzássalhálálják meg.

Növénykedvelőknek szobaüvegházba a ki-sebb méretű fajok és ezek hibridjei ajánlha-

tók. A nagy, hosszú fürtű Phalaenopsisókdii pedig úgy tarthatjuk szűkebb helyen, hogyvirágzás idején a szobaüvegházból kiemel-

jük, ablakba függesztjük, reggel és délbenmegpermetezzük. Némelyik szárazabblevegőt is tűrő hibrid szobaüvegház

hiányában kellő gondossággal aránylag jól



232

tartható meleg szobában. A növénykedvelők Phalaenopsisokra vonat-

kozó beszámolóiból érdemes kiemelni még akövetkezőket. Ha több hibrid fajtát tartunk,egész évben számíthatunk virágzó példányra.A tiszta fajok ugyanis inkább csak nyáron vi-rágzanak. A kisebb termetű és fürtű hibrideka leghálásabbak. A kedvező hőmérséklet nap-

pal 22 — 27 °C, éjjel 18—20 °C. Ilyenkor alegjobb a növekedés és a virágzás. Szobaitar tás esetén — akár a szobaüvegházban,akár az ablakpárkány alatt — ezt a

hőmérsékleti igényt ősszel és tavasszalcélszerű pótfűtéssel kielégíteni. Ebben azidőszakban a néhány fokkal alacsonyabbhőmérséklet azonban a növényeknek mégnem árt. A párásításhoz a növények alá

vízzel telt tálcát, kádat célszerű elhelyezni,mivel ha nem is túl nagy, de leg alább 50 — 60% páratartalom kell fejlődésükhöz ésvirágzásukhoz. Viszont ne permetezzünk túlsokat, mert ha a növényeken megáll a víz, azgombás vagy baktériumos megbetegedéshezvezethet. Szárazabb szobában a műanyag

cserép jobb, mint a lyukacsos vagy léckosár. Nyáron, a déli napsütés ellen mindenképpenárnyékolni kell, de egyébként kapjon sok

fényt, télen közelről, akár 30 cm-ről

pótvilágítást. A növekedési időben 7— 14

naponként teljes értékű tápoldattal kelltáplálni. Ha az egyébként egészséges növénya bimbóját füstgáztól vagy a közelifénycsőtől ledobja, a virágszár a csúcson to-

vábbnő és oldalágon később pótolja a kiesést. Phal. amabilis (XX. tábla). Indonéziábólszármazik, a Fülöp-szigeteken, Jáván és Bor -neón a nedves erdőkben, magas fák koroná-

jában él, eléggé a tengerközeiben. A kb. 30— 70 cm hosszú száron, 6—15 hófehér, 5— 10

cm átmérőjű, lepkeszerű virág fejlődik. A

keskenyebb, csészeszerűen hajló,háromlebenyes ajakon sárgás rajzolat és piro-sas csíkok vannak. E meglepően kecses virá-got hazájában szent virágként tartják számon,

s temetőkbe is telepítik őket. Számos

változata fordul elő, közülük több külön né-ven is szerepel ( Phal. aphrodite, Phal. rimes-tadiana, Phal. gloriosa stb.). A faj ésváltozatai jelentették a nemesítés alapját.Tiszta for mában azonban kertészetekben márnem is található. A jelenleg termesztettfehérek közt a legismertebbek: a ’ Doris’, ’ Doris Malibu’ a ’Graee Palm', ’ Elinor

Shajfer ’, ’Sonja’ Valamennyit a Phal.

amabilis említett változatainak

keresztezéseiből nemesítették. Fő virágzási

Phalaenopsis virágtípusok: 1. Phalaenopsis lueddemanniana 2. Phalaenopsis sanderiana 3. Phalaenopsis parishii



233

ideje ugyan az ősz és a tél, de máskor isvirágoztatható. Phal. lueddemanniana (XXI. tábla). Szinténindonéziai faj, de a viszonylag kisebb, köze-

pes termetű, kisebb virágúak közé tartozik. Alevelei feltűnően világoszöldek, kb. 5— 8 cmszélesek, csúcsuk lekerekített. Inkább nyáronvirágzik, egy-egy száron lazán elhelyezkedve

csak három-öt, egyenként mintegy 3-4 cm

átmérőjű virágot hoz. A sárgás szir mok

vörösesen pettyezettek, az ajak ibolyás piros.Külön érdekessége, hogy a virágszáron azoldalhajtásokból — új virág helyett — többnyire sarjnövény fejlődik, amely

meggyökerezve tovább nevelhető (15. kép).Aránylag tűrőképes, edzettebb, a szobában iskönnyebben tartható faj, ezért keresztező

partnerként fontos szerepet kapott az újabbtarka hibridek előállításában. Számos — a

virág rajzolatában és színében különböző — változata van (Phal. I. var. delieata, var.

ochracea). Phal. sanderiana. A Fülöp-szigetek déli sar -kán, kis területen, éppen az egyenlítő tájánhonos, tavasszal, nyáron virágzó, lilás rózsa-

szín faj. Színben, alakban elég változatos.Van teljesen fehér változata is, a hegyekennövő változatai pedig sötétebb rózsaszínűek.Az ajak csücskének vékony, ívelt nyúlványaigen jellegzetes, jól megkülönbözteti a másikkét nagy virágú rózsaszín fajtól. Phal. schilleriana. Szintén indonéziai faj, deJáva szigetének északi részén, Luzon környé-

kén, az egyenlítőtől mintegy 16 fokkal észa-kabbra honos. Csak egyetlen, igen magas nö-

vésű, hársfaszerű trópusi fán tanyázik, a ten-gerszint felett átlag 400— 1000 m magas

hegyoldalakon. Ezen a vidéken a téli hathónapban a hőmérséklet mérsékelt, és amonszun száraz időszaka jellegzetes. Még ameleg áprilisban sincs eső, de ez a fővirágzási időszak. Az öt-hat hónapig tartónyári időszakban viszont több ezermilliméter eső mossa. Különlegesklímaviszonyai miatt ez a szép rózsaszín faj

szobatartásra sokkal kevésbé alkalmas, mint

rokonai. Maga a növény igen mutatós, a levél20 —30 cm hosszú, kb. 10 cm széles, alulkifejezetten pirosas, felül fényesen barnás,sötétzöld vagy ibolyás; sűrűn márványozott,

szürkésezüst rajzolattal. Ezt a széplevélmintázatot hibridjeibe átörökíti. Virág-szára akár 1—1,5 m magas, elágazó, sok vi-rágú, de egy-egy virág csak kb. 5 cm átmérő-

jű. Színe kissé lilás, gyengén rózsaszín. A kétoldalszirom feltűnően széles. Főleg tavasszalvirágzik, de megfelelő tartásmóddal máskoris virágoztatható. Számos tarka levélzetű, ró-

zsaszínes hibrid egyik legfontosabb szülője.Phal. stuartiana (XX. tábla). A Fülöp-szige-

tek déli részén, éppen az egyenlítő táján ho-nos, de a Phal. sanderianátöl eltérőhelyeken, a tengerszint közelében, igenmagas fákon él. Meleg- és páraigényes. Anövény és virága - amely kb. 6 cm, s a Phal.

schillerianáéhoz igen hasonló — könnyenmegkülönböztethető, nemcsak fehéres színe,hanem azáltal is, hogy alsó harmada

barnásvörös foltos, és az ajakon vörösbarna pettyek láthatók. A két másik nagy virágú,rózsaszín Phalaenopsisszal együtt a modernhibridek szülőpárja. A Phal. amabilisszd

keresztezve a korszerű fehér virágúaknak isaz egyik szülője. Az apróbb termetű, kisebb virágú számos fajközül jó néhányat érdemes megemlíteni,mert részben a virágok rajzolata, színe ésszépsége, részben a növényekellenállóképessége miatt a növénykedvelőkszámára értékesek. Ugyanakkor az utóbbiévtizedekben közülük többet bevontak a

modern, sárga, csíkos és pettyezettkülönleges hibridek keresztezéséhez is. Phal. cornu-cervi. Burmái, de az összesindonéz szigeten előfordul. Zöld levelű,vir ágszára 25 cm-es, részben elágazó,lapított. A fokozatosan nyíló virágoktartósak, sárgászöld alapszínnel,vörösbarnásan pettyezettek, csíkosak. Aháromnyúl vány os ajak csúcsán sárga vagyfehér. Fényigényes, hűvösebben teleltethető.



234

Phal. violacea. K ét változata Szumátrán ésBorneón honos. Levelei és virága színben ésalakban változatos. Tavasszal, nyáron egyszáron, kettő-hét tartós, 6— 10 cm-es érdekes

virágot hoz, a zöldesfehér szirmok töve ibo-lyásvörös, az aranysárga ajakon ibolyás bí-

borral.Phal. mannii. Elég északon, Asszamban ho-

nos. Közepes termetű, levele 20— 25 cm is

lehet, de a virágszár sem hosszabb, ezen csakhárom-öt, egyenként 4 cm átmérőjű virágnyílik, amelyek sárgák, keresztbe futó barnáscsíkokkal, pettyekkel, a szirmok kihegyezet-ten csúcsosak.

Néhány további faj a Phal. amboinensis, a Phal. fasciata, a Phal. lowii, burmai, vörös ajkú; a Phal.

equestris (XX. tábla) rózsaszín, 3 cm-es virággal; a Phal. mariae, elég széles területen honos, de ritka,kevés, sárgás virágú széles barna keresztcsíkokkal, bíborajakkal; a Phal. parishii, kicsi, fehér virágú, burmai; a

Phal rosea, a Phal. sumatrana, fehéresbarna csíkos — utóbbi a sárga színt örökíti — 7 cm-es virágokkal.Valamennyi bájos, kisebb méretű, törzsfaj. Mégészakabbra, Tibetben élnek levéltelen, szárazságtűrő,talajlakó Phalaenopsis fajok, ezek botanikai

érdekességek.

A Phalaenopsis-nemesités az 1887-es kezdetóta csak a nagy virágú, fehér vágó virág javí-tására irányult. Ezek közül a fehér Phal.

sanderiana, a Phal. stuartiana változat és a Phal. amabilis ’ Doris’ keresztezésébőlkeletkezett 1950- ben a ’Grace Palm’. A fajta

egy negyedszázadon át egyedülállóanuralkodó helyet vívott ki magának igen nagy,kerek, fehér, tömött virágfürtjeivel. Ahibridek 50%-ának napjainkban is a ’Grace

Palm’ a kiindulási alapja. A másiknemesítési célkitűzés a liláspiros, finomrózsaszín vagy sötét, nagy virágú fürtöklétrehozása volt (XXL tábla). Ehhez a Phal.

schilleriana szolgált alapul, és így kerülttermesztésbe pl. 'Lippstadt’ , a ’ Zauberrose’, a ’ Lipperose’, a ’ Zada’ , a ’ Doris’ , a ’Wells’, az ’E. Shäf fer ’ s a piros csíkos ’ Rosy

Charm’. Célkitűzés volt a hófehér viráglétrehozása élénkpiros színű ajakkal(’ Rubilips’ stb.). Újabban már a kevesebb

virágú, de nagy tömött fürtök mellett főleg

a virágok tartósságára törekedtek.Amerikában pedig - főleg Kaliforniában — acsillag alak, a sárga, a csíkos és pettyezetttöbb generációs hibridek kerültek előtérbe a

Phal. mannii, a Phal. cornu-cervi és a Phal.

violacea alapfajok felhasználásával. A tiszta

45. kép. A Doritis pulcherrima bájos,

amatőröknek való, kis virágú, törpe orchidea. Phalaenopsisszl keresztezve piroslila színt ad(Fővárosi Állat- és Növénykert)



235

Phalaenopsis hibridek mellett a ke-

reskedelemben is jelentősekké váltak a Van-da csoport többi nemzetségével elégkönnyen létrehozható intergenerikus

hibridek. így pl. a Doritisszel keresztezvekisebb, de sok virágú, elágazó, igen tartós ésszép, bíborlila, vöröses virágfürtökkeletkeztek, s Doritaenopsis csoport névenma már jól ismertek.

Phragmipedium • Szakállas papucsok

Ez a nemzetség a délkelet-ázsiai Paphiopedilumók dél-amerikai társa. A

mérsékelt égövi Cypripediumokkal együttrendszertanilag összetartozik a háromcsoport. A Phragmipedium papucsszerűajkának nyílása begöndörödő. A Közép-

Amerikától Brazílián át Bolíviáig húzódómeleg, párás erdők aljnövényzetéheztartoznak ezek a különleges növények.

Kertészeti elterjedésüket az korlátozza, hogy

ugyanazon a száron egymás után nyílik a 4— 8 vagy több virág, de ezek egyenként csakkb. egy hétig tartanak, tehát vágóvirágnaknem alkalmasak. Ugyanakkor erősen meleg-

és páraigényesek, tehát még a növény-

kedvelők is csak a trópusi meleg erdőketutánzó környezetben tarthatják őket. Kb. 20faj, ill. még néhány változat ismeretes, több-

ségük talajlakó oly módon, hogy a hegyoldalleszivárgó vízzel folyton átnedvesedő szikla-

falán vagy kőgörgetegben élnek, de akadköztük néhány bokron vagy alacsonyabb fa-

törzsön élő epifita is. A növényekhasonlítanak a Paphiopedilumokhoz, de

Phragmipedium caudatum



236

többnyire bokrosabbak és jól felismerhetőkarról, hogy a levelek vége elkeskenyedőenhegyes. A virágok közül különösen azokkedveltek, amelyeknek a két oldalszirma

hosszan lenyúlik, esetleg egészen földignyúló, ezáltal igen különleges benyomástkelt.

Valamennyi Phragmipedium ültetőköze-

gének lazának és állandóan nyirkosnak kelllennie. A Phrag. caudatumé páfránygyökeres legyen, a többiében lehetlombföldes rész is. Gombás betegségekre éstőrothadásra érzékenyebbek, mint a

Paphiopedilumok, s több fényt is szeretnek.

Phrag. caudatum (XVII. tábla). Peru, Ecua-dor és Kolumbia 1500 m-es hegyei közötthonos ez az epifita. A levelek kb. 40 cm

hosszúak, 3 cm szélesek, a virágszár 1 m ma-

gasságot is elér, viszont csak két-három virá-

got fejleszt. Az eléggé nagy, változékony vi-rágok barnás zöldessárgán színezettek. A pa-

pucs széle fehér, piros pontokkal, de igaziszépségét földig lógó, szakáll- vagy bajusz-szerű szirmai adják, ezért hívják mandarin-

orchideának is. Rendesen tavasszal virágzik.Sajnos a szaga nem éppen kellemes, vizeletre

emlékeztető. Ennek ellenére megérdemelné,hogy gyűjteményekben elterjedtebb legyen.Phrag. longifolium (16. kép). Aránylagnagyméretű, levelei 60 cm-re nőnek, avirágszár is közel 1 m, és egymás után kb.nyolc, közel 20 cm-es virág nyílik, azoldalszirmok lelógók. Costa Rica-i

magashegyi faj, de mérsékeltháziviszonyokat is eltűr, gyűjteményekben sem

ritka.Phrag. philippinense. Igen szép színű,zászlója fehér, vörös csíkkal, az ajak is fehér,a két csavart, hosszú oldalszirom vörösbíborszínű. Phrag. schlimii. Kolumbiai, magashegyi faj,

levelei csak kb. 20 cm-esek, a virágszár 30— 50 cm, a 4 —8 virág néhány hetes időkö-zökkel nyílik. Ezek alakja nem különös, a

Paphiopediluméra emlékeztető. Fehér és ró-

zsapiros színben pompázó, pirosán pontozott

és csíkozott virágjai azonban, ha kisebbek is,

igen szépek. A kolumbiai Andokköderdeiben és az e feletti zónában honos,

bokros helyeken. Szép színe és eléggé biztos

virágzása miatt aránylag elterjedtebb, mint atöbbi faj, számos hibridje is van.

Pleione • Cattleya-virágú kerti törpék

Külsőleg a rokon Coelogyné:hoz hasonló, ta-

lajlakó orchideacsoport, valamennyi a Hi-malája környéki dél-kínai és tajvani közép-

magas hegyek talajlakója, ahol mészmenteshelyeken, füves sziklákon, mohás fatörzse-

ken telepednek meg, de nem igazi epifiták,sőt télre elhullatják leveleiket, behúzódnak.Csak a Coelogynééhez hasonló, tojásszerűszárgumójuk telel át. Törpe növények, puhalevelekkel, az egyes palack alakú bulbákcsak kb. két évig élnek. Közkedveltségüket a

for mában és színben a Cattleyákhoz hasonló,

Pleione hookeriana



237

Pleurothallis ospinae

viszonylag nagy, 6 — 10 cm-es viráguk éscsipkézett ajkuk indokolja. Növénykedvelőkszámára igen jó fajok, még kezdőknek is, vi-szonylag igénytelenek és téli tartásukkal

sincs különösebb nehézség. A tavasszal vi-rágzók zöld levelűek, és zöld bulbájúak, mígaz ősszel virágzók gömbölyű gumója barnafoltos. Ültetőanyagként egységesen használ-ható V3 erdei lombföld, l / 3 tőzeg és l / 3

stiromull műanyag. Átültetésre a tavaszikihajtáskor, február—március körül kerülhetsor, ezután mérsékelten meleg, világoshelyen hagy juk fejlődni, ill. a tavasziakatvirágozni. Má jus 10 —15. után lehetőleg

vigyük a szabadba félárnyas, csigáktól nemveszélyeztetett helyre, és a fejlődési időbenhetenként tápoldatozzuk őket. Ősszel a

behúzódás, a lombhullatás után fűtetlen,hűvös szobaablakban, polcon vagy akár

pincében is átteleltethetjük saját száraztalajukban, kora tavasszal az ablakpárkányonkezdhetjük a hajtatást, már február végén újközegbe ültetve. A kb. 20 faj erről aszubalpin dél-kínai vidékről, határte-

rületekről származik. A gumók a kereskede-

lemben többnyire beszerezhetők. Az ellenál-lóbbak a szabadban állandó helyre kiültetveis átteleltethetők, lombbal bőven takarva.Pln. formosana (VII. tábla). Tajvani, tavasz-szal, nyáron virágzó, virága a levelekkelegyütt jelenik meg, kb. 10 cm átmérőjű, derövid szárú, halvány, foltozott, rózsaszín, kb.két hétig tart. Átteleltetés után, kora tavasz-szal az ablakpárkányon cserépben is virágoz-tatható. Amíg ki nem hajt, ne öntözzük.

Pln. humilis. Himalájai, kb. 2000 m magas-ságban élő faj, a szárgumó kb. 5 cm magas,levele kb. 10 cm hosszú, aránylag nagyvirága fehéressárga és piros foltokkaltarkított. Késő ősszel, novemberben virágzik. Pln. limprichtii. Tibeti kerti orchideának is

hívják, mert alkalmas helyen lombbal, fale-

véllel takarva a szabadban is megmarad. Afagyveszély miatt azonban jobb cserépbenkisüllyeszteni, és hűvös ablakban átteleltetni.

Elénk ibolyaszínű virága kora nyáron nyílik.

Pln. maculata. A Himalája keleti lejtőin ésAsszamban kb. 1500 m magasan honos,szárgumója kétleveles. Ősszel virágzó.Virága nem túl nagy, csak 4 cm széles, fehér,

ibolyás csíkokkal, a háromlebenyes ajakaranysárga és ibolyás, bíboros foltokkaltarkított. Mutatós. Pln. praecox. Ugyancsak ősszel virágzó,ibolyáspiros virágú himalájai faj, két levele20 —25 cm hosszú. További gyakoribb fajok: Pln. delavayi, Pln.

hookeriana és Pln. reichenbachiana.

Pleurothallis • Párnás mini és midiszépecskék

A trópusi és a szubtrópusi Amerika erdeiben

mindenütt előfordulnak ezek a közepes vagytörpe, nagy párnákat alkotó orchideák. Többmint 500 fajuk ismeretes. Valójában csakamatőröknek valók, mert igen érdekesvirágaik néha oly kicsinyek, hogy nagyítókell ahhoz, hogy különlegességüket



238

megcsodáljuk. Mivel epifiták, felkötvenevelhetők, és mert Argentínától azamazonasi erdőkön át Mexikóig elterjedtek,származási helyüknek megfelelően melegen,

mérsékelt- vagy hidegházban érzik jólmagukat. Mindig félárnyékosan, igazi

pihenési idő nélkül, mérsékelten nyirkosán éslehetőleg bolygatás, tőosztás nélkül neveljük,hogy a párnaképződés zavartalan legyen. Szobában üvegbura alatti nevelésre alkalma-

sak. A növényekre jellemző, hogy nincs semigazi törzsük, sem szárgumójuk, hanem kis,drótszerű száron helyezkedik el egy-egy

levelük, s ennek hónaljából tör elő a kis

virágfürt, amely lehet egy- vagy sok virágú,igen változatos színű és alakú. A fajokatszinte lehetetlen volna felsorolni ezek — a

nemzetséggel rokon, de más nemzetségbetartozó törpékkel együtt — meghaladják azezret is.

Pleu. grandis. Costa Rica-i, egész különleges faj.Aránylag nagy növény, 50 cm magasra is nő. A szárnélküli levelek bőrszerűek, tompán tojásdadok. Avirágfürt felálló, 45 cm-es, sok virágú, de a virágok csak5 cm nagyok, barnás színűek. Pleu. pectinata. Brazíliai faj, nyár elején virágzik. Alevelek igen hosszú száron lelógnak, és ottzacskószerűen kiszélesednek, kb. 8 cm-esek. Ennek

mélyén rövid száron, váltakozó oldalállásban nyílikösszetett virágfürtje, 1 cm-nél kisebb, zöldesfehér,

pirosas ajkú virágokkal. Pleu. pulchella. A levélszár kb. 10 cm, a levélugyanilyen hosszú, közepéből kora tavasszal sok virágú,

bokros virágfürt nyílik ki, kb. 0,5 cm-es, világossárgavirággal. Hasonló, de ősszel virágzó a Pleu. elegáns.

Sophronitis • Piros törpe epifiták

A csoport hét faja Brazília aránylag szűkkör zeteiben, 1000 —2000 m magasságban,fákra telepedve található. Törpék, mégis igen

jelentősek az orchideakedvelők és -

termesztők körében, mivel kövérkés, 1— 3cm-es szárgumóik és néhány centimétereslevelük sűrű rizómában kis helyet foglal el agyűjteményekben. A végálló fürtön nyílóegy-hat virág formás, az egyforma szirmokkörben helyezked-nek el, és élénk színük a

pirosibolyás, a rózsaszín és a vérpiros között

változó, a virág a növényhez viszonyítvanagy. Az európai nyár idején hazájukbanszáraz, hűvös idő van, és a hegyekben azéjszakai hőmérséklet közel a fagypontigcsökken a mohos, nyirkos, árnyas erdőkben.Ezért mérsékelt- vagy hidegházikörülmények között egyaránt eltöltik a telet,felkötve, pihenve; és a mi nyári klímánk ismegfelel fejlődésükhöz. Jelentőségüketkiemeli szoros rokonságuk a Laeliákkal,

amely csoporton belül keresztezve nem törpealkatukat, hanem ragyogó piros színüket

örökítették át a hibridekbe. így keletkezett

sok Sophrolaelia, Sophrocattleya, Soph-rolaeliocattleya, és ezek továbbkeresztezésé-

ből származnak a legértékesebbnek tartott,nagy virágú, piros, többszörös Cattleya hib-

ridek.A bájos növénykék közül csak három fajgyakoribb és jelentősebb, ezek találhatókmeg a gyűjteményekben. Soph. cernua. A szárgumó és a virág együttis csak 3 —4 cm, a kettő-négy virágú, rövidszárú fürtön 1—3 cm átmérőjű, cinóberpirosvirág van, az ajak torka narancssárga. Ősszelvirágzó, könnyen nevelhető, nyáron a kert-

ben faágra is kiakasztható, sok fényt szeret.Soph. coccinea (III. tábla). Ez a faj nagyobb,árnyékigényesebb. A szárgumók 2— 3 cm-

esek, a levelek 5 —7 cm hosszúak, a virágokis nagyok. Egy száron általában csak egy vi-

rág van, átmérője meghaladhatja az 5 cm-t is,

Sophronitis coeeinea



239

élénkpiros. Keskenyebb, karcsú ajka vörö-

sessárga, de bíboros rajzolatú. Késő ősszel,télen, karácsonytájt virágzik, és remek színénkívül ezt az évi szakaszosságot is örökíti,

ezért a keresztezésekben ez a faj bizonyult a legeredményesebb partnernek. Több változa-ta van, a nagyobb, színesebb virágú Soph.

grandiflora szinonima név. Soph. violacea. Az előzőhöz csaknem min-

denben hasonlító, ugyancsak karácsonytájtvirágzik, de ez gyakrabban kétvirágú, színevilágosabb alapon ibolyás rózsaszín, az ajakis hasonló színű, de hosszúkás, a virág átlag

4-5 cm átmérőjű.

Stanhopea • Ökörfejvirágok

Közép-Amerikában és a dél-amerikai he-

gyekben honos nemzetség. Bár nagy termetűés igen rövid ideig tart a virága, mégis többszempontból érdemel figyelmet. A legtöbbfaj ugyanis annyira alkalmazkodó és tűrőké-

pes, hogy megfelelnek számára a mi klímavi-szonyaink, s még kezdő gyűjtők is sikeresen

termeszthetik. Kora tavasszal vagy nyáron alefelé csüngő virágfürtből kinyíló, fantaszti-kus alakú, viaszos, csúcsos szirmú, tarkázottszínű viráguk illattal tölti be a lakást és akörnyékét. A nem kényes fajok nyáron akárfélárnyas erkélyen, akár fák árnyékában istarthatók felakasztva. Átteleltetésre a hideg-

házitól a melegháziig változó körülményeket

viselnek el, bár átlagigényük mérsékeltházi.A virágzás ugyan rövid ideig tart, de a rövid

szárgumón fejlődő nyeles, erezett lemezű,széles, bőrnemű, formás és tartós leveleikszintén díszítenek. Több mint 50 fajuk isme-

retes, virágaik állatfejekre, ökörfejre emlé-

keztetnek. A virágok csak lefelé törnek ki,ezért léckosarakban vagy alul és oldalt is tá-gan lyukasztott cserépben, vagy műanyagedényekben tartsuk őket felakasztva, mertkülönben a lefelé törő virágbimbó, nemtalálva kibúvási helyet, elpusztul. Nevelésük,

tar tásuk elég egységes. A szobában keletivagy nyugati ablakban, párásán, 10—20 °C-os környezetben teleltessük őket, enyhénnedvesítve, hogy ne száradjanak ki.Vigyázzunk, hogy a korán virágzó fajokat neöntözzük erősen, különben a növény intenzívfejlődésnek indul, és elmaradhat a virágzása.

Nyáron adjunk bőven vizet, és ne sajnáljukegy-két hetenként a trágyát vagy műtrágyát,

hogy őszre nagy, ellenálló szárgumókfejlődjenek ki. Csak akkor ültessük át, ha aznagyon szükséges, mert a bőséges,

összegabalyodott gyökerek bolygatásától anövény szenved, visszaesik. Inkább nagyobbedénybe csak mellé ültessünk pótközeget.Előnyös az élő páfrány, amely leveléneklankadásával jelzi az öntözés szükségességét.Átültetéskor leválasztható néhány kiálló, jólfejlett szárgumó, amely akár már az első

évben is hozhat virágot. A virág

Stanhopea insignis



240

szerkezetében a vele közel rokonGongoméhoz hasonló. A szirmok többé-kevésbé visszahajlók, szélesek. Az ajakhúsos. A sok faj közül csak kettő terjedt el

igazán, a Stan. oculata és a Stan. tigrina. Ezek a legellenállóbbak, és könnyebben

beszerezhetők. A többi 25 között is vanrendkívül különös, de ezek vagy ritkák, vagykényesek. Nem virágzó állapotban egymástólalig elkülöníthetők, mert a hasonló ráncos,tojás alakú szár gumókból erős száronhasonló nagy tojásdad, bőrszerű, ráncos levéláll fel. Stan. devoniensis (syn.: Stan. hernandezii).

Mexikói faj. Nyár közepén virágzik, egy szá-ron két-három kb. 10 cm széles, sárga alapon piros foltos, igen illatos virág nyílik. Stan. eburnea. Guineái, ugyancsak két-három virágú, 15 cm-es virágának színe

porcelánfehér, csak az ajkakon vannak pirosfoltok, és a szirmok szélén ibolyás pettyek.

Nyár végén virágzik. Stan. grandiflora. Peruban és Ecuadorbanhonos, kb. 2000 m magasságban. A virág aStan. devoniensiséhez hasonló, de egy száronnégy-öt sárgás, bíborfoltos, narancsos, későősszel nyíló virága van. Stan. indora. Mexikói, sokkal kisebb a nö-

vény, virágja porcelánfehér és nem illatos.Stan. insignis. Ez a magashegyi, perui fajőszszel virágzik, aránylag hosszú, 20 cm-t

meghaladó száron, kb. 12 cm átmérőjűvirágot hoz. A ferdén visszacsapott szirmoksárgásfehérek, kerek, ibolyaszínű foltokkal.Az ibolyafoltos fehér ajakból feltűnő szerv

áll ki. Hasonló faj a Stan. infracta. Stan. oculata (XII. és XIII. tábla). Mexikói,nagyon igénytelen faj, gyűjteményekbengyakori. Hosszú, 30 cm-es szárán aránylagsok, öt-tíz vaníliaillatú virágot hoz. Azerősen visszacsapott, sárgásfehér szirmokonkis, ibolyás, néha karikás foltok láthatók. Stan. quadricornis. Kolumbiai faj. A kb. 25cm-es száron három, kb. 15 cm-es, erősen il-latos, sárga virága ritkásan bíborfoltos.

Stan. tigrina. Mexikó atlanti-óceáni oldalán

él, 2000 m magasan, ágvillákban. A szárgu-

mó 6 cm, a levélszár 16 cm, a levél kb. 35 ×20 cm. Valamennyi közt a legnagyobbvirágú, megközelíti a 20 cm virágátmérőt.

(Ez is előfordul Stan. hernandezii szinonimanéven.) Egy virág átlag csak három-négynapig nyílik, májusban vagy nyár közepén,de egy rövid száron kettő-öt, fokozatosanfelfúvódó bimbó fejlődik, s kb. két hétiggyönyörködtet. A virágok megdöbbentőenvalószínűtlenek. Porcelános, viaszosfényűek, vastag, húsos hátrahajló szirmúak,világossárga alapon barnásvörös foltokkal,rajzokkal, csíkokkal. A húsos, sárgásfehér

ajak igen bonyolult szerkezetű, finoman,lilásan pettyezett. Illata rendkívül erős,messzire terjedő, csokoládés vaníliaszerű,szobában fejfájást okozhat. Stan. wardii. Venezuelában ésGuatemalában honos, nyár közepén virágzik.Hosszú, 40 cm-es száron öt-tíz, a Stan.

grandifloráéhoz hasonló, nagyon erősenillatos virágot hoz.

Trichopilia

Ez a Közép- és Dél-Amerikában honos, azOncidium csoporthoz tartozó nemzetség kb.30 fán lakó fajt ölel fel. Előnyük, hogy csakkisebb vagy közepes méretű növények, denagy, illatos, lelógó, különleges, kissé Catt -leya- szerű virágaik igen érdekesek a zacskó-

szerű ajkukkal és néha csavarodott szirmaik -kal. Bár az Andok hegyein élnek, általában

mérsékeltházi viszonyok között, félárnyasan,nem túl nyirkosán jól érzik magukat. A pihe-

nési idő alatt sem száradhatnak ki teljesen. Jóvízáteresztő talajban, világos helyen, cse-

répbe ültetve esetleg még szobában is nevel-hetők, de párás körülmények között kéregrefelkötve biztosabban megtarthatók. Vágóvi-rágnak nem alkalmasak, de a növényen hete-kig tart a feltűnően nagy virág, és gyakran akezdő gyűjtőknél, növénykedvelőknél is jól

díszlenek.



241

Trpla. coccinea (syn.: Trpla. marginata) (18. kép). Guatemalai faj, hosszúkás,nyomott szárgumóján egyetlen, kb. 15 cm-eslevél fejlődik. Tavasszal virágzik. Bókolószáron két-három, 8— 10 cm-es fehéresrózsaszín virágot hoz. Az ajak zacskószerű,torkában sötétpiros.Trpla. fragrans. Kolumbiai eredetű faj, anövény az előzőhöz hasonló, a virágzat azon-

ban csüngő, kb. 30 cm-es száron négy-öt vi-rággal, amelyek 10 cm átmérőt is meghalad-nak. A zöldesfehér szirmok széle hullámos.Az ajak zacskószerű, hófehér, torkábanaranysárga folttal. Karácsonytájt virágzik.Hasonló a dél-mexikói Trpla. galeottiana, de

ez csak egy-két virágot hoz, és nyáron virág-zik.

Trpla. suavis. Közép-Amerikában 2000 m-

es hegyekben él, ezért hűvös helyenszobatar tásra is alkalmas. A növény elégkicsi, kb. 5 cm szárgumón 15— 20 cm-es

karcsú, tojásdad, de csúcsos levéllel.Tavasszal virágzik és igen mutatós. Hár om-

négy virágú, csüngő fürtje illatos, a virágok10 cm átmérőjűek, fehérek, rózsaszínen

pettyezettek.

Trpla. tortilis. Ez a Guatemalában és Mexi-kóban honos faj termetben a többihez hason-ló, de különleges virága miatt növénykedve-

lők körében a leginkább elterjedt. Az oldalt

kihajló száron télen általában csak egy vagykét virág nyílik. A halvány rózsaszín, kes-keny szirmok végig dugóhúzószerűen csava-rodottak. A hosszan kinyúló, torkos ajakszéle hullámos, fehér, a torok mélyén barnafoltos.

Érdekes fajok még a Trpla. laxa, a Trpla.

maculata, a Trpla. subulata.

Vanda • Vadgesztenye-virágfurt Ez a nemzetség a Himalája nyugati nyúlvá-nyaitól Délkelet-Ázsia monszunvidékein,Dél-Kínától egészen Űj-Guineáig megtalál-ható. Kb. 70 faj ismeretes, ezek ún. monopo-diális növekedésű, tehát egy tengellyel felfelénövekvő növények, kétoldalt legyezőszerűen,sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, hosszú,

bőrszerű, vályúszerűen összehajló levelekkel.A felső rész érett leveleinek hónaljából előre-

Trichopilia tortilis

Vcinda teres



242

törő virágszár fel- vagy oldalt álló fürtje min-

den fajon karcsú, piramis alakban elhelyez-kedő kisebb vagy nagyobb virágokkal, ame-

lyek ajkán egy sarkantyú vagy zsákszerű

kiöblösödés látható. Általában epifiták, sok léggyökérrel. Ezekvastagok, elágazódóak. Termesztésük, tartá-suk a divat szerint erősen változó volt. Anagy fürtű, nagy virágú fajok vágóvirágnak

alkalmasak, mutatósak, az újabb változatok

és hibridek valóban pompásak. Azon bannagyon fényigényesek, ezért üzemi ter -mesztésben igen nehéz valamennyiigényüket kielégíteni. Jelenleg kereskedelmi

célra a trópusokon, Dél-kelet-Ázsiában és acsendesóceáni szigeteken termelik alegnagyobb mennyiséget főleg Hawaiiban,ahol a turisták búcsúztató virágkoszorújátVanda virágokból kötik. A könnyebbentartható Vanda coerulea az egyetlen szép kékszínű orchidea. A Vanda sanderiana viszont

nagyobb, rajzolatos és pompás színe ésformája miatt a legfontosabb hibridizációs

partner, viszont az egyik leginkább fény-,

hő- és páraigényes faj. Gyűjteményekbe ésamatőröknek sokkal alkalmasabbak az Ázsiaészaki hegyvidékéről származó kisebb fajok,amelyek mérsékeltházi körülmények között,csak félig pihenő állapotban, nyirkosánteleltethetők, és nálunk nyáron a szabadbanis jól érzik magukat. Ebbe a csoportba

tartozik a nagyobb termetű, közismert Vanda

coerulea és a Vanda tricolor, valamint

számos, a Himalája környéki hegyekbőlszármazó féltörpe, gyűjteménybe alkalmas

faj. Ezektől eltérő igényű az igen szép virágúVanda teres, amelynek számos rokonávalegyütt pozsgás jellegű, hosszú pálcikaszerűlevelei vannak, de ezek meleg-, nedvesség, és főleg nagy fényigényük miatt nálunk csaknehezen virágoztathatók. Pedig érdekesalakú, ibolyás rózsaszín virágai tavasszal jóvágóvirágot szolgáltatnának. Termesztésecsak a trópusokon fizetődik ki. Akövetkezőkben csak a legérdekesebb Vanda

fajok kerülnek ismertetésre.

V. amesiana. Laoszban, Thaiföldön és Kam-

bodzsában 1000 m fölött, többnyire napossziklákon él, ahol a hőmérséklet a téli szárazidőszakban közel a fagypontig süllyedhet, te-

hát nem melegigényes. A növény száraaránylag rövid, 2 cm vastag. Sok vastag lég-gyökeret hoz, a levelek sűrűn állnak, húso-sak, kb. 20 cm hosszúak, közepükön mélyárok húzódik. A virágfürt 30—50 cm, ritkánelágazódó száron kb. tucatnyi virágot bont, amelyek egyenként 3— 5 cm-esek. Színük fe-hér, pirossal finoman pontozottak, az ajak

bíborpiros, világosabb széllel. Igen kellemesillata van. Tavasszal virágzik, ez időben is

félig szárazon', könnyű pihenési állapotbankell tartani, mert így tart el a virág több mintegy hónapig. V. coerulea (XVI. tábla). A kék Vanda. Ter-

mesztése a legelterjedtebb. Hazája a Himalá-

ja környéke, ahol többnyire ligetes tölgyesek - ben, fákon telepszik meg. A felfelé növekvőszár igen sűrűn levelezett. A levelek kb. 20cm hosszúak, 2,5 cm szélesek. A felálló, kb.40 cm-es száron 6—16 virág nyílik. Ezek ki-nyíláskor 5 cm átmérőjűek, de később akár10 cm szélesre növekedhetnek, miközbenszínük a világoskékből a sötétkékbe hajlik át.A kék szirmokon jellegzetes, finom, sötétebbhálózat látható. A kicsi ajak sötétlila, oldaltkissé fehéres. Igen sok változatban fordulelő. Ezek közül szelektáltak kisebb és na-gyobb, mélylila, világoskék, sőt fehér színva-

riánsokat, és gazdagon virágzókat. Mérsé-

keltházi, ősszel virágzó. Eredeti helyén álta-lában 600— 1000 m-es magasságban él, itt

kb. 1 m magasra nő, vastag ágak közt tapadmeg, s zömében léggyökerekkel táplálkozik.Ennek megfelelő ültetésmódot kíván. Leg-

jobb léckosárba vagy erősen lyukacsos, terje-

delmes műanyag edénybe középre helyezni,

alul jó vízelvezetéssel. A durva, darabos, le-

vegős ültetőközeget főleg kéregből és páf -ránygyökérből állítsuk össze. A talajba benö-vő léggyökerek egy része szívesentáplálkozik a talajfelszínre helyezett

mohapárnákból vagy lombcsomókból. A



243

gyökerek életben maradásához igen fontos adarabos, levegős, vízáteresztő szerkezet,ezért célszerű műanyaggal együtt kavicsot,cseréptörmeléket, faszéndarabokat stb. is az

ültetőközegbe keverni. Kerüljük agyökérlabda bolygatását, ezért átültetéshelyett inkább emeljük át nagyobb edénybe,amelyben kissé mélyebbre helyezve újközeggel körülültetjük, a léggyökerek köztfeltöltjük, de úgy, hogy ne kényszentsük azösszes léggyökeret a közegbe. Ha méternélmagasabbra nőtt, megfiatalítható. Világos,napos helyen télen jól érzi magátmérsékeltházban. Nem kíván sok meleget,

csak fényt. Nyárra is itt maradhat, de jobbanfejlődik a szabadban, a fák laza árnyékában,ahol bőven éri levegő és közvetlen napfényis. Megfelelő ápolás mellett megbízhatóanvirágzik ősszel is, tavasszal is. Virágzási haj-lamban elég nagy a különbség az egyesváltozatok között. Vannak lusta virágzásúakés olyanok, amelyek minden levélhónaljbólvirágszárat hoznak. Hibridjeivel, illetve aszelektált, értékesebb változatokkalgyakrabban találkozunk. A sok ezer közülkülönösen a schönbrunni kertészet ’Blaue

Donau változata vált népszerűvé, de az újabbdélkeletázsiai, kiválóan virágzó, szépváltozatok még értékesebbek. A virág tövön5 —6 hétig, vágva 2-3 hétig tart. V. coerulescens (XVI. tábla). Burmaiféltörpe faj, kb. 40— 50 cm magasra szokott

nőni, de már a 10 cm-es példányok isgazdagon virágoznak. Kora tavasszal,március—május között hozza virágait, egy

tövön többnyire a fejlődési állapotnakmegfelelően több, akár három-négyvirágszárral. A mindössze 3 cm-es,

orgonalila, sötétibolyával díszített ajkúvirágok igen mutatósak. Hálás, tűrőképes faj,növénykedvelőknek kifejezetten ajánlható,könnyen tartható, nyáron a szabadban is jólérzi magát. A virágzás idején azonbanügyeljünk a kellő páratartalomra, nehogy az

ablakpárkányon vagy a szobában tartott nö-

vények bimbói beszáradjanak, és a virágzási

idő lecsökkenjen. A téli viszonylagos pihenőalatt a mérsékeltházi és melegházi körülmé-nyeket egyaránt tűri, ha az kellően nyirkos,és elég a fény.

V. denisoniana. Burmai faj, kb. 700 mmagasan, fákon él. Az elég hosszú levelekközül tavasszal előbújó laza, ötvirágú fürtcsak kb. 15 cm hosszú és bókoló. A kb. 5cm-es virágok fehérek, az ajakonnarancssárga folt van. Hozzá igen hasonló aV. insignis, de ennek virágja sárgásbarna ésajka rózsapiros.

V. kimballiana. Burmai faj, nem melegigényes. A V .

amesianához nagyon hasonló, de ősszel virágzó. 40 cm-

es száron sok, 4 cm átmérőjű fehér virágot hoz. A sárgaajak rozsdásan pettyezett, közepén bíborszínű. V. pumilla. Himalájai eredetű, kb. 1000 m magasságbanélő faj. Nyáron virágzik, féltörpe. Virágszára 15 cm, raj-ta csak kettő-négy, egyenként 6 cm széles, zöldesfehér,

barnán pontozott virág nyílik. Ajka piros, csíkos. Ha-

sonló a V. cristata, amely ugyancsak himalájai, de újév-

tájt virágzik, sárgás, és a V. alpina, amely ugyanott ma-

gasabb régiókban honos, nyár elején virágzik, rövid für -tű, virága sárga.

V. sanderiana. Indonéziai eredetű, ősszel vi-rágzó, közepes termetű faj, pompás virág-

fürtje miatt igen jelentős. (Virágszerkezetemiatt külön nemzetségbe sorolták Euanthenéven.) A növény sűrűn leveles, a levelek 35cm hosszúságot is elérnek, a kb. 30— 40 cm-

es, felálló virágszáron tucatnyi, igen nagy,10 —12 cm átmérőt is elérő, lapos virágnyílik. A szirmok szélesek, tojásdadok, tar -kák, a három felső ibolyás, a két oldalsó szé-

les sárga alapon vörösbarnán vonalazott éserezett; az igen kicsiny, zöldes ajak pedig pi-

ros csíkos, elöl barnásvörös. Eléggé fény-, pára- és melegigényes, és ha nincs kifogásta-

lan állapotban, elmarad a virágzása. Sok hib-

ridje van Vandanthe néven.

V. teres. Burmából származik, de a környékbeli hegyek - ben, Thaiföldön, Laoszban is elterjedt, ahol meleg völ-gyekben szabadon is előfordul és termesztik is. Jellegze-

tessége, hogy több mint 2 m magasra növő, csavarodószárán, egymástól távolabb kb. 15 cm-es, sötétzöld, ce-

ruzaszerű, de árkolt levelek húzódnak. A kb. 30 cm-eskarcsú virágszáron négy-öt, egyenként 10 cm átmérőjű,

fehér, de vörössel erezett virág nyílik, amelyek széles aj-



244

ka rózsapiros, torkában sárgásvörös. Nálunk elég nehe-

zen lehet virágoztatni. Több hasonló (pl. a szumátrai V. hookeriana) és törpébb levelű, kisebb virágú rokonfaja ismert.

V. tricolor. Jáva szigetéről, kb. 500— 600 mmagas, laza erdőkből származik, deLaoszban is honos. Botanikus kertekben igen

gyakori, mert melegházakban jól díszlik, decsak nagyra nőtt, idős korban virágzik(amikor a növény már fél méternél isnagyobb és a levelek is 30 — 40 cm

hosszúak). Ezért magángyűjteménybekevésbé ajánlható. A felálló vagy kissé

bókoló száron kb. hat-tíz, egyenként 6 cm

átmérőjű, érdekes virágok nyílnak,alapszínük sárgásfehér, sűrűn, barnán folto-

zott, az ajak rózsaszínes, sötétbíbor csíkok -kal. Még hosszabb fürtű és több virágú vál-tozata, a V. tricolor var. suavis, vir ágszínefehér, sötétlila foltos, az ajak torkában mély-

lila.

Számtalan hibridjük van, ezek részben a fa-

jok közti, részben a közel rokon nemzetsé-

gek közti kereszteződésekből jöttek létre.Utóbbiak közt vannak különlegesen szépek,de főleg csak a szubtr ópusokon és trópusontermesztettek. Fontosabbak az

Ascocentrummal (Ascocenda), Renantherával (Renanthanda) kialakítottintergenerikus hibridek.

Vanília • Kúszó orchidea, termése fűszer

Az egyenlítő környékén, Ázsiában, Mada-gaszkárban, Afrikában, a csendes-óceáni szi-geteken és Amerika forró őserdeiben a ten-

gerszint magasságában, vagy legfeljebb ahegyoldalak 500 m-es magasságáig for dul-

nak elő. Kúszó, elágazódva fákra kapaszko-dó, hosszú léggyökerű, több méteres növé-nyek, amelyeket nem annyira aránylag nagy,fehér virágukért termesztenek, mint inkábbhosszúkás, húsos, beszárított terméséért,amely egyedülálló illata és aromája miatt fontos fűszer. Az egyetlen orchidea, melyet

gazdasági célból termesztenek. Kb. száz,egymáshoz eléggé hasonló faj ismert.Legelter jedtebb az a két, rendkívül hosszútörzsű faj, amelyet terméséért szaporítanak.Akad néhány kisebb termetű, szebb virágú,gyűjteményekbe való faj is, ezeknek előnyük,hogy kisebb helyet foglalnak el, s hamarabb

virágoznak. Mind melegháziak, sőt nagy

meleget és párát kívánnak, s csak idősebbkorban virágoznak, ezért nálunk ritkán látniezeket az egyébként mutatóskúszónövényeket virágzó állapotban. A virágalakra a Cattleyához hasonló, szirmaihalvány zöldessárgák. A meleg, párás helyet igénylő nagy vaníliák

botanikus kertekben is inkább csak az üveg-

házak falán végigfuttatva, dekorálásra alkal-masak. Ugyanilyen célra üvegházban a ki-sebb levelű afrikai fajok is szóba jöhetnek.

Vanília planifolia virággal, terméssel



245

Van. aphylla. Érdekessége, hogy levéltelenkúszónövény, amely Java szigetén a hegyi erdőkben afákra tapad. Virágai kb. 4 cm nagyok, zöldessárgák, aszakállszerű ajak fehér, piros rajzolattal. Van. africana. Karcsú, kisebb növésű faj, tojásdad leve-

lekkel. Afrika nyugati, nyirk os erdeiben honos. Fürtösvirágzatában kb. 4 cm-es sárga virágok nyílnak, ajkukon

piros rajzolattal.

Van. humbloti. Ez a Komora-szigeteken honos faj is

levéltelen, de nagy virágú. Sárga, 10 cm-t meghaladóvirágának ajka barnán rajzolt.

Van. planifolia (syn.: Van. fragnans). Amerikai faj, szárított termése világszerteelterjedt fűszer. Eredetileg Mexikóbólszármazik, nyirkos erdőkben a fakoronákonkúszik. Panamában, az Antilla-szigeteken,

Jamaicában is előfordul vadon, de azegyenlítő tájékán több helyen rendszeresen

termesztik. 10 — 20 m-nél messzebb kúszó,erőteljes, liánszerű szárán tojásdad, húsos,váltakozó állású levelei átlag 12 cm-nél ishosszabbak. Nyáron virágzik (ehhez azonbannálunk ritkán jut elegendő meleghez ésfényhez). Egy száron

5-15 virág is nyílik, színük világossárga vagysárgászöld, az ajak hasonló színnel rajzolt,

de rövidebb. A virágok egyenként 8 cm-esek és egymás után nyílnak. Érdekes, hogymagának a virágnak nincsen illata, csak atermésekben képződik vanillin. Amerikábana honos rovarok termékenyítik meg, a sziget-világban pedig gyerekek és asszonyokvégzik mesterséges beporzásukat, hogy aközel 20 cm hosszú, világoszöld terméskifejlődjön. Ezt leszedés után erjesztik,szárítják. Van. pomona. Uruguayi erdőkben volt ho-

nos, de Mexikóban, Brazíliában és a környe-

ző államokban elvadultan él. Igen nagy, 20cm-t elérő levelei szív alakúak. A kb.hatvirágú fürtben nagyobb, világossárgavirágok nyílnak, az ajak belül citromsárga. Atermése rövidebb, de szélesebb, és a vanillinmellett k evésbé kellemes vanillont istartalmaz, amelyet inkább azillatszergyártásban használnak (hyperonal =

heliotropin készítésre).

Zygopetalum • Illatos, tarka pettyes fürt

Kb. húsz faj ismeretes, ezek főleg Brazíliá- ban, de Guayanatól Bolíviáig előfordulnak ,

részben epifiták, részben sziklán, talajon la-kók. A növények sajátossága, hogy szárgu-mójuk tulajdonképpen csak egy tojásszerűenkiszélesedett szárköz. Ennek hónaljából törelő a laza fürtű virágszár, kettő-tíz igen érde-

kes és jellegzetes virággal. A szirmoknagyjából egyformák, tarkák, az ajakkiszélesedő, szakállra emlékeztet. A tartósvirágoknak igen erős, kellemes illatuk van.Gyűjteménybe csak két nagy virágú,közismert faj ajánlott. Tartásmódjuktermőhelyüknek megfelelően a félig nyirkos,félig árnyékos, melegházi vagy a mérsékelt-és hidegházi körülmények határa. Talajábantápanyagot is, egyesek szerint meszet iskíván. A túlöntözést nem tűri, de a legtöbbfajnak nincs igazi téli pihenője sem. Ha a

páraviszonyokat meg tudjuk teremteni,szobavitrinben vagy virágablakban is

tarthatók felkötözve, vagy nagyobblyukacsos edényben, amelyben elegendő

laza, levegős hely jusson a bő gyökérzetnek.Z. crinitum (18. kép). Brazíliai, hegyi faj,inkább epifita, alacsony fák vaskos ágán él.Kéregre felkötve, falombbal dúsított közeg-

ben, mérsékeltházban, árnyas helyen érzi jólmagát. Késő ősztől újévig virágzik. A 6 cm-

es tojásdad szárgumón két-három, egyenként30 cm hosszú, 4 cm széles levél fejlődik. Avirágszár új hajtásból jön elő, a levelek fölé nyúlik, átlag öt-hat elég nagy, 6 cm

átmérőjű, igen illatos virágot hoz. A virágsárgászöld alapon fehér és kékibolyás csí-kokkal és vörösbarna foltokkal tarkított. Azajak torka sárga. Z. mackayi és a vele közeli rokon, elterjed-

tebb Z. intermedium Brazíliában honos, ta-

lajlakó fajok. Szobai tartásra is ajánlott or -chideák, mégsem könnyen nevelhető növé-nyek. A szárgumó és a levél az előző fajéhozhasonló. Késő ősztől karácsonyig virágzik . A

virágok nagyobbak, 7—8 cm átmérőjűek, a



246

szirmok sárgászöldek, barna, ibolya és fehérfoltos változatban. Az ajak kékesibolyás,hosszanti csíkokkal és foltokkal. Illata há-

rom-négy hetes virágzási ideje alatt az egészhelyiséget betölti. Általában mérsékeltházikörülmények között, árnyékosán neveljük,de ha lehet, nyáron, ősszel kapjon némi köz-

vetlen napfényt is. Ültetőközegéhez kever - jünk némi gyepszintföldet is. Közege soseszáradjon ki teljesen.

A többi 16 faj közt is akad néhány növény-kedvelők számára érdekes. Ilyen a Z.brachypetalum, amely a Z. mackayihoz

hasonló, de karcsúbb, magasabb, lazábbvirágzatú. A Z. bolivianum és a Z. maxiilare ritkábbak. Ide sorolható még a tartós,zöldesfehér virágú, az ajak közepénlilásbíbor Z. wendlandii (syn.:

Chondrorrhyncha aromatica).

Zygopetalum mackayi



247

Még sok más érdekes orchidea van

Az előzőekben részletesebben ismertetett

nemzetségek és fajok kiemelése — a dologtermészete szerint — önkényes, hiszen anemzetségek száma több mint 700, a fajokszáma pedig meghaladja a 25 000-et. Közü-

lük mintegy 6000 van termesztésben vagygyűjteményekben s még számtalan igenszép, nagyon érdekes, sőt kertészetileg isfontos faj akad, de ezek nagy része vagy nemvágóvirág, vagy termesztése nemgazdaságos, vagy nehezen tarthatók,fényigényesek, igen kényesek atalajnedvességre, esetleg kevésbé mutatósak,vagy nehezen beszerezhetők, így kevésbéelterjedtek. Akad azonban jó néhány,amelyik a gyakorlott növénykedvelőkgyűjteményében, szobaüvegházában igazánértékes, hálás. Különösen népszerűek a kistermetű, de nagy virágú, kéregre felköthetőfajok. A választékbővítés és az áttekintéskedvéért még további, mintegy félszáz nem-zetség és faj érdemel figyelmet és említéstlegalább egy-két mondat erejéig. Bizonyáralesz érdeklődő, aki nemcsak a közismertekközt keresi a körülményeinek és igényeinekmegfelelő fajokat.

Acineta

A növény és hosszan lelógó virágfürtje, ígytartása is a Stanhopeához és a Gongomhoz

hasonló. Közép-amerikai, hegyvidéki, mér -sékeltházi orchideák. Az A. densa virágfürtje

kb. 40 cm hosszú: az A. chrysantha és az A

superba lazább fürtű, mindkettőnek 5 cm-

esek a virágai, pettyesek. Kilenc további faj

ismert.

Ada

Az Odontoglossummái közeli rokon nemzet-ség két faja a kolumbiai Andokban, kb. 3000m-en honos. Igényei az Odm. crispuméihoz

hasonlók. Ritkák és elég kényesek. Különle-

gességük, hogy harang alakú viráguk na-

rancsvörös, ezért a rokon nemzetségekkel ke-reszteződve érdekes hibridjei jöttek létre.

da aurantiaca



248

Az Ada aurantiaca télen virágzó faj, csüngőfürtjén kb. tíz pirosas virággal. Az Adalehmannii nyáron virágzik, öt-hat

narancsszínű virágot hoz.

Aerangis

Az Angrecummal igen közeli rokon nemzet-ség. Mintegy hetven faja Afrikában és Mada-gaszkáron honos, melegkedvelő. A növényekrövid törzsűek, a virágfürt hosszú, sok virá-gú, illatos. A virágok érdekesek, viaszosanfehérek, csillag alakúak, hosszú sarkantyú-

val. Legismertebb az A. citrata és az A. kotschyana.

Aeranthes

Kb. harminc madagaszkári eredetű, meleg-kedvelő, a Phalaenopsisszal közeli rokon fajtartozik ide. A növény a Phalaenopsisokhoz

hasonló, de a hosszú szárú, néhány virágosfürtben a karcsú szirmú, elég nagy virágok

színe csak zöld vagy fehér.

Anguola

A Lycastéval közeli rokon, ahhoz hasonlóvenezuelai, kolumbiai eredetű nemzetség tízfaja tartozik ide. A tulipánszerű, kb. 10 cm-

es nagy színes virágok egyenként kb. 20 cm-es száron nyílnak, kehelyszerűek, az ajakáltalában fehér. Mérsékelt- vagy hidegházi

körülmények közt, kifejezett pihenési idővel, bőséges ültetőanyagban könnyen tartható,hálás, szép növények. A fontosabb fajok: A.

clowesii, A. cyanea, A. rueckeri, A. uniflora. Jól sikerült intergenerikus hibridje az’ Angulocaste’ Lycastéval keresztezve.

Legnevesebb a ’Sanderae’.

Anota

Délkelet-ázsiai, a Vandákkal közeli rokonnemzetség. A növény csak kb. 20 cm magas,

virágfürtje az Aerideséhez hasonlóan róka-farkszerű, kisebb virágú, ibolyásan pettye-zett, illatos. Ismertebbek az A. densiflora ésaz A. violacea. (Több szerző a Rhynchostylis

nemzetségbe sorolja!)

Ansellia • Leopárdorchidea

Egyetlen, eléggé változatos afrikai orchidea-faj sorolható a nemzetségbe. Régebben több

fajt írtak le, ezek ma csak kelet- ésdélnyugatafrikai és hawaii kertészetiváltozatokként szerepelnek. Az A. africana

(XV. tábla) 20—60 cm magas, karcsú, szivaralakú évi szárgumói végig levelesek. Avégálló, laza fürt kb. 2,5 cm-es, mutatós,csokoládébarna pettyekkel tarkított virágainyár végén nyílnak. Vágva is tartós. Meleg-és páraigényes, nagyobb cserépben, lazakéreg- páfránygyökér keverékben

műtrágyázva jól tartható. Érdekességkéntemlítem, hogy egy amatőr kiállított példányán egyszerre száz virág is nyílott!

Arachnis • Skorpióorchidea

A Vandákkal rokon, de igen magasra, akár 2-4 m-re felkúszó meleg és fényigényes dél-kelet-ázsiai fajok (kb. 17). Igen népszerűek,mutatósak, a trópusokról sokat exportálnak,

így pl. a hollandiai virágpiacon évi másfél-millió vágott Arachnist adnak el. A laza fürt-

ben a kb. 5 cm-es virág szirmai patkószerűenhajlanak, sárga alapon keresztben barna csí-kosak. Szőlővenyige-szerű fás szárán válta-

kozó állású, 6— 10 cm-es tartós levelek fej-lődnek. A virágok változatosak, jellegzetes,

karcsú hajlottságuk miatt nevezik őket skor - pióorchideáknak. Legismertebb fajok az

A. flosaë ris, az A. hookeriana és a hibrid

’Maggie Oei’ . Vízáteresztő, de igen tápdús



249

ültetőanyagban, tűző napon fejlődik jól, decsak az idősebb növény virágzik.

Arophyllum

Közép-amerikai, ritka de igen szép, 2— 3 faj

tartozik a nemzetségbe. Egyleveles, magas,karcsú szárgumón arasznyi piros, tömött vi-rágfürtöt hoz. Jácintorchideának is hívják.Az A. spicatum kisebb, 1 cm-es, rózsaszínvirágú, az A. alpinum bíboros. Mérsékeltház-

ban, az Encycliához hasonlóan tarthatók.

Aspasia

Az Oncidiumokkal rokon, alakban is hason-ló, kb. 6—10 közép- és dél-amerikai faj

tartozik ide. Virágfürtjük aránylag rövidebbszárú, 20— 30 cm-es, és kevés virágú, deigen tar tós. Érdekes, a mérsékelt- és amelegház határán könnyen tartható, jólvirágzó, hálás faj az A. epidendroides és az

A. lunata. Virágai tarkák, barna pettyes

szirmokkal, lilásfehér ajakkal.

Barkeria

A nagy Epidendrum csoportból leválasztottnemzetség. Kb. tíz közép-amerikai, hegyi,

mérsékeltházi faj tartozik ide. Fürtjük sok vi-rágú, virágaik Laelia-szerűek, kisebbek -nagyobbak, 3 — 5 cm-esek, többnyire

rózsapirosak. Legkedveltebb a B. spectabilis, amely felkötve, szabad léggyökerekkelfejlődik jól, kifejezett pihenési idővel.

Bletia

Phaius-rokon újvilági nemzetség, amelybekb. ötven talajlakó faj sorolható. A szárgumócsúcsa felé karcsú leveleket hoznak, lazafürtű, vöröses viráguk eléggé zárt, a szirmoknem nyílnak teljesen szét. Mérsékeltháziak,

pihenési idővel. Növénykedvelőknek ajánl-

ható fajok, agyaggal kevert laza talajban,

Bletia purpurea



250

nyáron a kertben vagy napos ablakban köny-nyen tarthatók. Sok fényt, bő trágyázást kí-vánnak. A Bletia verecunda (Bletiapurpurea)

Közép-Amerikában réteken, ligeterdőkben

elterjedt. Szárgumója golyószerű, 4 cm-es,levele 50 cm, fürtje 1—1,5 m. Nyár elejénsok, ibolyásvörös, kb. 2 cm-es virággalnyílik.

Bollea

A Pescatoreához közel álló nemzetségből amély ibolyaszínű, kb. 7 cm-es virágú B.

violacea Guayana nemzeti virága. A még na-

gyobb, kék virágú B. coelestis kolumbiai. Atöbbi öt faj hűvös köderdőből származik, igenkényes, nehezen tartható.

Broughtonia

Egyetlen bájos jamaicai faj, a Laelia-rokon

B. sanguinea tartozik ide. Sűrűn álló, kb. 5cm-es szárgumóin a két levél arasznyi. Fél-méteres virágfürtjén tucatnyi, kb. 3 cm-es,

rózsástarka virága nyílik. Meleget, fényt, rit-ka öntözést szeret.

Campylocentrum

A nemzetségbe tartozó kb. húsz közép-ame-rikai, sok fürtös, de kis virágú faj azért is ne-vezetes, mert nagy részük levéltelen epifita.Virágszerkezetük az Angrecuméhoz áll közel.

Cattleyopsis

Három kubai és Kuba környéki, élénk színű,mutatós virágú faj alkotja a nemzetséget. A

Broughtoniával közeli rokonok, alakban ishasonlóak, de levelük széle fűrészes. A virág-

f ürt félméteres, végén nyolc-tíz 5 cm-es ró-

zsaszín virággal, amelyek hetekig tartanak.

Chondrorrhyncha

A nemzetség Pescatoriához és Bolleáhozigen hasonló, mutatós kb. 12 epifita faja a

középamerikai Andokban és főlegKolumbiában honos. A C. chestertoni és a C. fimbriata inkább melegkedvelő, a többiinkább hűvös köderdei faj. Viráguk kb. 10cm-es, különleges, lenyúló csipkézettajakkal. Árnyékosán, kosárban tartandók, azültetőanyag ne legyen kéreg és ne száradjonki.

Colax

A Zygopetalum ból leválasztott nemzetségkb. 3 —8 dél- brazíliai faja közül csak a C.

jugosus található gyűjteményekben.Kétleveles, 20 cm-es virágszárán kettő-négy,mintegy 5 cm-es fehér alapon sötét-ibolyásan

pontozott virág nyílik.

Comparettia

A nemzetség Jonopsisszal rokon és ahhozhasonló kb. 12 mutatós kis féltörpe epifitafaja az egyenlítő körül, a dél-amerikaiAndokban él. Növénykedvelőknek,amatőröknek való, de ritkán beszerezhetőnövények. Igen kis szárgumón viszonylagszéles, bőrszerű levelet fejlesztenek, a hosszúszáron feltűnő színű, szép virágok nyílnak,amelyek széles ajakán hátul két sarkantyúnyúlik ki. Mérsékeltházban, jó vízáteresztő

közegben, felkötve nevelhetők, de sohaseszáradjanak ki. A Comp. coccinea brazíliaifaj, levele 12 cm, fonákja bíboros. Későősszel, télen hosszú száron kb. öt, egyenként3 cm-es, skarlátpiros virágot hoz. A Comp.

falcata széles területen elterjedt, hasonlónövény, de virága kisebb, rózsás bíborszínű.A Comp. marcoplectrum kolumbiai faj,nagyobb virágú, ibolyásbíbor pettyekkel.



251

Coryanthes

A növények a Stanhopeához mindenben igen

hasonlóak. Az egyenlítő táján, főleg Vene-zuelában él a kb. tucatnyi faj. Lelógó virág-fürtjük fantasztikus. A szirmok viaszosak,vastagok, spriccelten hússzínűek. A nagy, si-sakszerű ajak nyeles, visszahajló, csészéhezhasonló. A legkülönlegesebb virágú fajok, desajnos a behozott növények nem hosszú éle-

tűek, talán a természetben velük együtt élőtüzesen csípő hangyák hiánya miatt. Csak

kosárban, melegben tartva virágoztathatók.Érdekes a Cor. maculata és a Cor. speciosa.

Cryptochilus

Hat himalájai, Eria-rokon faj tartozik ide, de

a viráguk más, csésze alakú. A tojásdad szár -gumón egy-két arasznyi levél fejlődik. A

C. sanguineus nepáli, kb. 3 cm-es virágai pi-

rosak, bíborvörösek. A mérsékelt- és a hideg-

ház határán tartható, mint a rövid szárgumójú

Dendrobiumok.

Cymbidiella

Három madagaszkári, melegigényes, nagyméretű faj sorolható e nemzetségbe. Rendkí-vül különös, mutatós virágfürtűek, ritkán be-

szerezhetők. A C. rhodochila fán tapadóagancspáfrányon él. Méteres levelei és még

hosszabb virágfürtje van, kb. húsz, 15 cm-essárgás és rózsaszín, tarkán pontozott virág-gal.

Cyrtopodium

A nemzetség 35 faja az amerikai trópusokon,főként Brazíliában elterjedt. Hosszú orsóalakú, vaskos szárgumójuk csúcsán sásszerű

levelek nőnek. Magas száron sok, sárga- bar na vagy piros virág nyílik. Az egy-két

hónapig tartó fürt lehet tarka is. Vágásra is

Comparettia falcata



252

alkalmas, újabban gyűjtők is kedvelik, bár

sok köztük a túl magas, nagyméretű növény,de ültetésük, tartásuk egyszerű, aCymbidiuméval szinte azonos. Jóvízáteresztő közeget kedvelnek, nyáron sokmeleget, fényt és öntözést, trágyázást és téli

pihenést kívánnak. Kertben is tarthatók. ACyrt. andersonii közel 1 m magas,zöldessárga virágú. A Cyrt. gigas mégmagasabb, a virágok 4 cm-esek, sárgák,

pirossal tarkázottak. A Cyrt. palmiformis

tömött fürtű, hasonló színű. A Cyrt.

punctatum bíborpontozott, a Cyrt. virescens

Catasetum-szerű , kisebb növény, hosszú szá-ron pettyezett virágokat hoz.

Dendrochilum • Kalászvirág

A mintegy 150 faj az indonéz szigetvilágbanél epifitaként. Közepesek vagy törpék, aCoelogynével állnak rokonságban. Szorosanálló szárgumóik 2— 5 cm-esek, egy levéllel.A virágfürt kalászszerű, többnyire meghajló,sok apró, zöldesfehér, illatos, nem nagyonmutatós virággal. Nincs pihenési idejük, me-

legen vagy mérsékelten melegen tarthatók,eléggé igénytelenek, ezért a növénykedvelőknek szobaüvegházba ajánlhatók.Laza, mohás közeget kívánnak. Gyakoribbfajok: a Dnch. cobhianum ősszel virágzik; a

Dnch.filiforme nyáron virágzik; a Dnch.

glumaceum téli-tavaszi virágzású; a Dnch.latifolium kora tavasszal virágzó faj.

Diacrium

(Syn.: Caularthron). Az Epidendrumok ról

leválasztott nemzetség, kb. hat közép-

amerikai fajjal. Hangyákkal együtt élőorchideák, belül üregesek. Hosszú, karcsúszárgumójukon kevés a levél. Virágfürtjükben tucatnyi, fehér, 3 cm-es

virág nyílik.

Dichea

Közép-amerikai, egytengelyesen növő epifi-ták, mintegy harminc fajuk ismert. A virágokrövid szárúak, 1— 2 cm-esek, csillagszemek,

az ajak szélesebb. Kevésbé színesek, de illa-tosak.

Cyrtopodium punctatum



253

Dimorphorchis

Két borneói, melegigényes faj tartozik ide,egészen fantasztikus, igen nagy, pettyes, für -tös, Arachnis-rokon virágokkal.

Disa • Dél-Afrika szépe

Kétszáz, többségében talajlakó faja Dél-Af rikától Madagaszkárig honos. Eltérőenmás orchideáktól, csak három jól fejlettszirom látszik, a hátsó felső nagyobb, az ajakis jelentéktelen. Egyetlen igazán érdekes faja,a Disa uniflora igen kényes, a vele együtt élőgombára van utalva. Dél-AfrikábanKapföldön él. Alsó levélrozettából 70 cmmagas száron késő ősszel nyílik egy-öt, 10— 14 cm nagy, skarlátrózsaszín, sárgás ajkúvirága, amely hat hétig is eltart, vágható.

Újabban európai botanikus kertekbenmagvetéssel szaporították. Aki hozzájut,ültetéskor gondoskodjon az együtt élő gombalétfeltételeiről is. A közegkeverék lehet

bükklomb, porított Sphagnum, kókuszrost,homok és l/3-nyi felaprított szalma. Nyáron atúl meleg ellen óvni kell, télen hidegházi,

behúzódik.

Doritis

Az egyetlen Phalaenopsis-rokon faj a D. pul -cherrima (XX. tábla) (syn.: Phal buyssonia-na, Phal . esmeralda). Kisebb termetű, sokle-

veles, virágszára 40 — 80 cm, 10 —20 virágúfürttel. A virágok nagysága 1—6 cm, színüka halvány rózsaszín, a fehéres és a

bíborvörös közt változó, a változatok értékeigen különböző, különösen a hibridizációban

jelentősen. A Phalaenopsishoz hasonlóan

Dendrochilum cobbianum



254

tartható, gyűjteményekben hálás növény. A’ Buyssoniana J tetraploid.

Epigenium

Délkelet-ázsiai, Dendrobium-rokon nemzet-

ség, kb. 35 faja ismert. Kétleveles, kúszógyökértörzsű. A szárgumó csúcsán előtörőfürtben aránylag nagy, 4 cm-es mutatósvirágok kal. Az E. lyonii a legnagyobb

virágú, bíboros színű.

Eriopsis

A Gongora csoportba tartozó, de a Zygopeta-

limokkal rokon dél-amerikai, főként kolumbiai, magashegyi hat-tíz f aj, epifita. A hideg-

ház és a mérsékeltház határán, elég árnyéko-

sán tartandók. A tojásdad, barnásfeketeszárgumókon kettő-négy felálló, zöld levélfejlődik, az álló virágszáron 3— 4 cm-es,

igen mutatós, sárga, narancs, piros virágok

nyílnak.

Esmeralda

Az Arachnis nemzetségből leválasztott há-

rom himalájai faj kb. 1500 m magasságbanél. A magasra növő növény hosszú, laza fürt- ben közel 10 cm-es, barna, sárga, sűrűn vé-kony keresztcsíkos virágokat hoz.

Euanthe

Egyetlen fülöp-szigeteki faj Vanda

sanderiana néven vált rendkívül népszerűvé

különös szépsége miatt. Sok hibrid egyikszülőpartnere. A Vandák közt kerültismertetésre.

Eulophia

Több mint háromszáz, Afrikában nagy terü-

leten elterjedt, főként talajlakó orchideafajsorolható ide. Eulophiella nemzetségben

négy madagaszkári, mocsárvidéki, Pandanusokon megtelepedő, igen szép,melegigényes faj ismert. Lombhullatószárgumókon a Cyrtopodiuméhoz hasonló,magas fürtben tucatnyi, 4-8 cm-es fehéres-rózsaszínes-sárga virágothoznak. Az E. guineensis talán a legsze bb.

Galeandra

Az Anselliával és az EulophiellávdiX rokonújvilági nemzetség. A csak egy évig leveles,hosszú, méteres szivarszerű szárgumó csú-

csán néha több, laza fürtvirágzat nyílik. Akb. 25 faj közt több szép brazíliai ismert,mint a G. devoniana, amelynek tucatnyi, kb.

8 cm nagy barnás virágján a feltűnően nagy,tölcsérszerű ajak fehér, ibolyacsíkos. Bárcsak 50 —60% páratartalmat — és sok fényt

— igényelnek, népszerűségük mégis

csökkent, mert igen terjedelmesek.

Disa uniflora



255

Gastrorchis

A nemzetségbe hat madagaszkári, igenritka, igen nehezen tartható, de igen szépfaj tartozik. Phaius-szerű, sűrűn hosszúleveles, földi, vagy Pandanuson

megtelepedő orchideák. A fürtben féltucattartós, a hosszú szárú Brassocattleyáhozhasonló virág nyílik. A legismertebb a G.

tuberculosa, széles fehér szir mokkal, igen

nagy, széles, lebenyes, narancsosan rajzolt,

bíborpontozott ajakkal.

Gastrochilus

A Srí Lankától Japánig húzódó monszunvidéken kb. húsz faj honos. Nem túl magasranövő, egytengelyes, sűrűn leveles növények.Közepesen hosszú virágfürtökön többnyiresűrűn nyílnak az apró virágok. A burmai G. bellinus fürtjén csak kb. hat virág nyílik,de ezek 4 cm nagyok, tarkán bíborpettyesek,az ajak széles, cafrangos.

Gomeza

Az Oncidiummsá közeli rokon, nyolc-tíz faj brazíliai. Törpe epifiták sok léggyökérrel, aszárgumón két-három levéllel. Sok virágúak,a bókoló virágszáron sárgászöld, de igen tar -tós virágok nyílnak. Növénykedvelőknekajánlhatók, világos helyen állandóan növe-

kednek. A G. crispa kb. 20 cm-es szárán a 2

cm-es, sárgászöld virágok szirmai igen hullá-mosak.

Grammangis

Öt nagyobb termetű, Grammatophyllummal

közeli rokon, Madagaszkáron, Jáván és Ma-laysiában honos, melegigényes faj tartozikide. A nagy virágú fürtben sok, különlegesformájú, tarkán színes, vörösbarnán pettye-

zett virág nyílik.

Grammatophyllum

Az óriás növésű, Vanda-külsejű, de aCymbidiummal rokon fajok igen érdekesorchideák, sajnos magángyűjteménybeegyáltalán nem ajánlhatók, mertszárgumójuk 2— 6 m magasra nő. A Fülöp-szigeteken és környékükön honos hat

melegigényes faj tartozik.

Habenaria

750 faja az egész földtekén előfordul. Gumó-szerű gyökerűek, kosborszerűek. A számos

mutatós ázsiai faj mérsékeltházban könnyentartható. Sok a bizarr, narancs vagy piros vi-rágú. A thaiföldi H. carnea virágfürtjében tu-

catnyi, 5 cm-es, sarkantyús, rózsaszín virágnyílik; a hasonló vietnami H. rhodocheila

narancspiros virágú.

Helicia

A Trichopiliátől csak kevéssé különböző kétecuadori faj tartozik ide. A H. sanguinolenta

az ismertebb, ez hidegházi, egyleveles,egyetlen virága kb. 7 cm nagy, sárga, aszirmokon keresztben szélesen foltos, ajkaszéles, fehér, finoman bíbor - és ibolyacsíkosés foltos.

Houlletia

A mintegy tíz Gongora-rokon, mérsékeltháziepifita faj, Közép- és Dél-Amerikában, fő-

ként a kolumbiai hegyekben él. Egyleveles,fejlett szárgumója van. A felálló virágszárona csinos fürtvirágzatban sárgás, barnás, vörösfoltos, húsos szirmú, 5—8 cm nagy virágoknyílnak.



256

Huntleya

Brazília és Costa Rica nevezetes, értékes,mérsékeltházi virágai. A sok nyelv alakú, le-

veles szárgumóból, a levelek hónaljából törelő a nem túl hosszú szárú, igen szép, csillagalakú, egy hónapig tartó virág. A H. burtii

virága barna alapon sárga foltos, azismertebb

H. meleagris hosszabb szárú, a Miltoniára isemlékeztető virágának szirmai elmosódottankockázottak, ajka tövén fehér, csúcsán bar na.

Kényes növények, a gyökerek nem tűrik alevegőtlenséget.

lonopsis • Ibolyaorchidea

Közép- és Dél-Amerikában, a tengerszinthez közeli erdőkben nagyobb területenelterjedt epifiták. A négy faj közül amagángyűjteményekben csak az Inps.

utricularioides (syn.: Inps.paniculata)

kedvelt. Igen bájos, brazíliai féltörpe faj.Rövid, 1,5 cm-es szárgumóján három-négy

húsos, lándzsás, kb. 12 cm hosszú levélfejlődik. Vagy késő ősszel, vagy kora

tavasszal nyílik, 50 cm-es, hosszú száron,sok, kb. 2 cm-es, ibolyaszerű virágot hoz, azajak széles. Színe igen változó, a sötét vagyvilágos ibolyáskéktől a fehérig, még ugyan-azon csoportban is variál. Aránylag száraz-ságtűrő. A pihenési időben kellően páráskörnyezetben még hűvösebb szobában istartható. Egyébként mérsékeltházi, fényigé-

nyes. Laza páfránygyökeres közegben vagy

ágra erősítve díszük, az átültetést rosszul tű-ri. Feltehetően rövid élettartamú, mert a be-hozott egyedek általában csak 5—10 évig él-nek. Ez az orchideáknál meglepő, hiszenegyébként évszázados élettartamokra számít-hatunk.

Ipsea

Egyetlen Sri Lanka-i, talajlakó, gumós fajaaz I. speciosa szegfűorchidea néven is

ismert. Egy-két aranysárga, 8 cm nagyvirága 50 cm hosszú szár végén nyílik.

Isabelia

Egyetlen, törpe, kúszó gyökértörzsű brazíliaifaja az I. pulchella (syn.: I. virginalis) golyó-szerű szárgumókkal, szőrszerű levelekkel,összenőtt szirmú hófehér virágokkal, kedvelta gyűjteményekben.

lonopsis utricularoides



257

Isochilus

A trópusi Amerikában mindenütt elterjedt anemzetség 2—6 faja. Gyűjteményekben leg-

inkább az I . lineáris található, amelynek 0,5m magas, karcsú, kevés leveles szárgumójá-nak végén nyílik a virágfürt, tíz piciny rózsa-

piros virággal.

Lacaena

Két közép-amerikai, a Gongorákkal közeli

rokon faj tartozik ide. Lógó fürtön öt-hat ha-rang alakú virágot hoznak. A L. bicoloré fe-

hér, bíborpettyezett, 5 cm nagy.

Laeliopsis

Igen közeli rokona a Broughtoniának. A kétkubai faj Laelia-szerű, 0,5 m-es hosszú szá-

ron több ibolyáspiros virág nyílik.

Liparis

A kb. négyszáz faj minden földrész szubtró- pusi és trópusi vidékén honos. Nagyrészt ta-

lajlakók. Van néhány mutatós, fürtös, de kisvirágú faj, mint pl. az ausztráliai L. reflexa.

Lockhartia

A trópusi Amerikában honos mintegy 35faj hasonló ugyan az Oneidiumok hoz , de a

feltűnően lapos szárat tobozszerűen ölelikörül sok apró levél. A virágok szára afelső levelek hónaljából tör elő, a virágáltalában piciny, sárga. A növények a 30— 35% páratartalmat is jól viselik el.

Mendonsella

A régebbi Galeottia nemzetség új neveMexikóban és Kolumbiában honos.

Zygopetalummal rokon néhány faj tartozikide. A lehajló, kb. 20 cm-es fürtön kettő-öt,kb. 10 cm nagy, sárgászöld, barna csíkozásúvirág nyílik, az ajak fehér, ibolyásan csíkos.

Mormodes

Igen érdekes, mintegy 30 közép-amerikai fajsorolható a nemzetségbe. A növények mindegyforma vastag szárgumójúak. A

Zygopetalum-szerű virágfürt alulról tör elő, pompás és illatos, sok virágú. A virág alakjaa Cymbidiuméra emlékeztet, devisszafor duló. Sajnos nem könnyen tarthatónövények. Kedvelt a M. unicolor és a sárga,

pirosán pontozott M. igneum.

Mérsékeltháziak, kiadós pihenést igényelnek.

Nagiella

(Syn.: Hartwegia.) Arasznyi, Pleurothallisszerű növények. A két fajhasonló, leveleik piros pettyesek. A mexikói

N. purpurea hosszú szárán féltucat 1 cm-es,

ibolyáspiros virág nyílik. A guatemalai N.

angustifolia harangszerű virágai bíborpirosak.

Neocogniauxia

A kubai és a jamaicai faj a Laeliával rokon.Mindkettő magas köderdőkben él. A N.

monophylla hosszú szárán egyetlen mutatós,kb. 4 cm-es narancsszínű virág nyílik.

Paphinia

Gongora-rokonok, de a növények inkább a Lycastéra hasonlítanak. A 4—5 nagy virágúfaj közül a P. cristata csillagszerű virága kb.



258

8 cm-es, barna foltos, csíkos; a P.

grandiflora szétnyíló, karcsú szirmai sűrűn bibircsókosak, a virág 15 cm átmérőjű.

Peristeria

Az Andokban honos mintegy tíz faj. A növé-

nyek és lógó virágzatuk az Acinetához ha-

sonló. Mérsékeltháziak. Csak egy felálló vi-rágfürtű van köztük, a Per. elata, melyen tu-catnyi, kb. 4 cm nagy, fehér virág nyílik, azajak vörösen pontozott. Panama nemzeti vi-rága.

Pescatorea

Az egyenlítő környéki Andokban él mintegytíz faj. Huntleya-rokonok és hasonlóan ked-veltek amatőrök körében. A rövid szárú,kerekded, viaszos f ényű virágok elérik a 10cm-es nagyságot, a szirmok fehérek, a ki-csiny ajak lilás vagy bíborpettyes. Meleg-vagy mérsékel tháziak. Leggyakoribb azaranysárga virágú Costa Rica-i Pes. cerinea.

Promenaea

Csak kb. 15 brazíliai, a Zygopetalummal kö-

zeli rokon faj tartozik ide, de ezek kisebb

termetűek. Viszonylag nagy, színes virágukmiatt gyűjteményben értékesek. Előnyük,hogy könnyen tarthatók, kezdők is jól boldo-

gulnak velük. Jó vízáteresztő közegben, pá-rában, bőségesen öntözve szobavitrinben

vagy ahhoz hasonló viszonyok közt mérsé-kelten melegen nevelhetők. Csak a virágzásután kívánnak rövid pihenést. A Prom.

xanthina (syn.: Prom. citrina) szárgumója2 —3 cm, levele 6 cm, nyáron virágzik. Avirágszár ugyanilyen hosszú, egyetlen virága6 cm-es, viaszos, igen tartós, citromsárga, azajak piros pettyes. Több hasonló faj ismert(Prom. microptera, Prom. rollinsoni, Prom.

stapelioi des), valamennyi viaszos, sárgás,

nyári virágú, főleg ajakban és pontozottságban különböznek.

Renanthera • Tűzorchideák

Több mint tizenkét, a Vandához hasonló fajaDélkelet-Ázsiában a Himalájától, Dél-Kíná-

tól Új-Guineáig honos. Két csoportra oszt-hatók. A rövid törzsűek a Vandához hason-

lóan nevelhetők, az igen hosszú, akár 2— 3 mmagasra nyúlok igényesebbek. Jelentőségükegyfelől, hogy skarlátvörös, narancsszínűvagy rózsaszín virágfürtjük (innen atűzorchidea elnevezés) igen sok virágú, 3— 4hónapig is tartós és igen mutatós, másfelől,

hogy rokon fajokkal keresztezett hibridjeik(Vandával: Renantanda, Phalaenopsisszal:

Renanopsis) gyakorlatilag egész évbenvirágzanak és különlegesen szépek, a trópusiországokban fontos vágóvirágok. A hosszútörzsű fajok nálunk nehezen tarthatók,nemcsak méretük miatt, hanem mert csakakkor virágzanak, ha teljes napfényt, sok

levegőt, párát és permetet kapnak, bőségestáplálás mellett. Ezekhez tartozik a thaiföldi

Ren. coccinea, 10 cm-es, vörössárgán

Promenaea xanthina



259

pettyezett virágfürtök kel; és a dél-kínai sárga Ren. elongata. A kisebb méretűek közül a sok virágú Ren.imsehootiana kb. 50 —70 cm magas, tartós,nagy, tűzpiros és sárga virága vörös pettyes;

a Ren. matutina és a Ren. pulchella csak 30cm magas és mindössze 3 cm-es sárga virá-guk kárminpirossal tarkított. Fontosabb fa jok

még a Ren. giganthea és az újabban felfe-

dezett Ren. isosepala. A hibridek közt akadkönnyebben tartható és virágoztatható.

Restrepia

A Pleurothallisok közül leválasztott nemzet-ség. Közép- és Dél-Amerikában honos, kb.negyven fajt sorolnak ide. Közülük kedvelt a

R. elegans, amely mintegy 10 cm-es növény,a virágszáron egy-egy, kb. 2 cm-es sárga,sötétpirossal pettyezett virág nyílik. Enemzetség érdekessége, hogylevéldugványról egy év alatt virágzónagyságú sarjnövény nevelhető.

Rhyncholaelia új nemzetségnév,lásd: Brassavola

Rhynchostylis

Az Aerideshez igen hasonló növények, de vi-rágszáruk többnyire felálló, és a virágszerke-

zetük is más. Néhány délkelet-ázsiai faj tar -tozik ide, közülük a R. coelestis virága kb. 3cm, fehér vagy kékes, a R. gigantea

valamivel nagyobb virágú, fehér szirmai bíborpontozottak.

Rodriguezia

(Syn.: Burlingtonia.) A kb. tíz dél-amerikai, jelentéktelenebb orchidea-nemzetségcsoport(Ionopsidinae) egyike. A csoportra a szélesajak és az összehajló rövid négy szirom jel-lemző. A kb. negyven faj többsége brazíliai,melegházi. Jellegzetesen epifiták, léggyöke-

rekkel. Közülük csak egy könnyen tartható,szép virágú terjedt el az orchideagyűjtők kö-

rében, ez a Rdza. deeora. Brazília délebbi,mérsékelten forró tengerpartján, de főleg a

folyóparti erdők szélén él, ágról ágra növe-

Renanthera imschootiana



260

kedve. Egy-egy hajtása kb. 30 cm hosszúrizómán fejlődik ki. A szárgumó laposan to-

jásdad, 2—3 cm, végén egy levéllel. A gumóalján, a tőlevélből kb. 10—30 cm hosszú vi-rágszáron ősszel fejlődik a 3— 4 cm

nagyságú 10—30 virág. A szirmok fehéralapon barnáspirosan pontozottak, akétlebenyes, szélesebb, fehér vagysárgásfehér ajak kinyúló. Október éskarácsony között a virág négy-öt hétig tart,még vágott virágnak is alkalmas. Miután anövény hosszúra nyúlva növekszik, kéregre,műanyagra vagy hosszú ágra felkötvenevelhető, ahol sok léggyökeret is fejleszt.Egész évben egyenletes, kb. 16—20 °C-oshőmérsékletet kíván, világos helyen, de nemtűző napon tartható, eléggé páraigényes,ezért lakásban alig, szobaüvegházban jólnevelhető. A gyakori permetezés közbenazonban hagyjuk leszáradni is. Ahogytovább „araszol” egy-egy új növényke, ameggyökerezés és a léggyökér kifejlesztéseután levágható, szétvágható. Hasonló faj a

Rdza. maculata és a vörös virágú Rdza.

secunda.

Saccolabium

Jávától Új-Guineáig a monszun vidéken él anemzetség hat faja. Melegigényes, rövid tör -zsű, sok, de kis virágú orchideák.

Legmutatósabb a S. acutifolium.

Sarcochilus

A Thrixspermumhoz, ill. kis Vandához ha-

sonló epifiták. A kb. ötven faj Srí Lankátólkeletre egész Ausztráliáig honos. Kis, sárga,de mutatós virágaik kevés virágú fürtbenegyszerre nyílnak, rövid életűek. A S.

unguiculatus a legkedveltebb.

Schomburgkia

A Laelia-szerű, de nagyra növő, kb. 15 fajMexikótól Peruig fordul elő. Tartásuk aCattleyá kéhoz hasonló. Jellegzetességük akét oldalszirom hullámossága. Egy száronsok, de aránylag kisebb virág nyílik, vágásra

nem alkalmasak. Igen fényigényesek. Leg-

Rodriguezia decora



261

kedveltebb a Sch. thomsoniana, hosszú szá-

rán 8 cm-es, fehér szirmú virágokat hoz, bor -vörös ajakkal.

Scuticaria

Két melegházi, Maxillaria-rokon, brazíliai fajtartozik ide. Leveleik ostorszerűek, a virágzatrövidebb szárú, 3— 5 cm nagy, mutatósvirágokkal.

Sombralia

Amerikában, az egyenlítő táján élő melegházinövények, kb. 10 cm nagy, Cattleya-szerű,tarkán pettyezett, rövid életű virágokkal. Kb.60 faj ismert.

Stelis

Kolumbiai eredetű, hidegházi, Pleurothallis-

rokon, egylevelű, miniatűr orchideák. A S.

bidentata gyűjteményekben kedvelt, karcsú,

kicsiny, csak éjjel nyíló, barnásvörös vi-rágokkal.

Stenorhynchus

Közép-Amerika trópusi tájain, Kubában ésGuatemalában él a kb. 20 talajlakó orchidea-

faj. Vaskos gyökerűek, pettyezett, széplevélrózsájúak. A Spiranthesszel közelirokonok. Virágzatuk értéke a felálló magasszáron fejlődő, színes, többnyire élénkpirosfelleveles fürt, a kis piros virágok aliglátszanak benne, de a virágzat tartós.Homokos lombföldben, melegházbantartandók.

Symphoglossum lásd Cochlioda sanguinea

Thrixspermum

A kb. 60 faj Srí Lankától keletre, egész Dél-kelet-Ázsiában honos. Kis termetű, karcsú,egytengelyes, léggyökeres, érdekes orchi-deák. Melegháziak, felkötve tartandók. Saj-nos a levélhónaljakból előtörő fürtben egy

pókszerű virág csak egy napig tart.

Thunnia

Az Indiában és a monszun vidéki Délkelet-Ázsiában honos nyolc faj a Phaiushoz igen

hasonló. Húsos, hosszú, sásleveles szárgu-

mókon végálló, 5—10 virágos fürtben nyíl-nak a fehér vagy sötétvörös, nagy,Cattleyaszerű virágok, amelyek egyenként5 —15 cm nagyok, tartósak, a tölcséres ajaktöbbnyire erősen eltérő színű és sugarasanrajzos. Melegháziak, elég könnyen tarthatók,népszerűek is, de fényigényesek és virágzás

után kiadós pihenési időt kívánnak.Legismertebb a burmai T . alba és a T.

marshalliana.

Trichocentrum

A kb. 20 faj Közép- és Dél-Amerikában,nagyrészt Brazíliában honos. Kisebb termetűepifiták, kis szárgumón egy levelet hoznak,aránylag nagy virágúak. A virágszár alulról

indul, rövid, egy-öt virágos. A virágszín vál-tozatos, az ajak igen széles. A T. albo-coccineum 6 cm nagy, szirmai sárgásbarnák,az ajak fehér, bíborral pontozott. A T.

tigrinum szirmai sárgák, barna pontokkal, akétlebenyes ajak rózsapiros.



262

Trichoglottis

Kb. 35 délkelet-ázsiai, főleg a Fülöp-

szigeteken honos, melegházi Vandopsis-

rokon faj tartozik ide. Átlag 0,5 m-es, sűrűnleveles törzsön, a levélhónaljakból előtörő,aránylag rövid száron csak egy-két virágúfürt nyílik, közepesen nagy, de tartós.Csinos a kétvirágú T. philippiensis, a virágkb. 5 cm és sárgabarna-piros.

Trigonidium

A Maxillariával közeli rokon, brazíliai fajok.A csúcsosan tojásdad szárgumó aljából elő-törő, nem hosszú száron egy, aránylag nagyvirág nyílik, amelynek csak három külsőszirma fejlett. A T. egertonianum virágacsinos, sárgásrózsaszín, gyakran csíkozott.

Vandopsis

Az Arachnisszal rokon, tucatnyi délkelet-

ázsiai, főleg új-guineai és thaiföldi,melegházi faj tartozik ide. Elég termetesek,0,5 — 2 m magasak, a Vanda-szerű,léggyökeres törzsön nyáron nyílik a laza, 5— 20 virágú fürt. A virágok 5— 7 cm nagyok,

kerekítetten szétálló, szép, bíborral sűrűn pettyezett szirmokkal, kis ajakkal.Érdekesek, szépek és igen tartósak.

Napigényesek és télen pihenést kívánnak.

Legismertebb a burmai V. parishii, hatvirágúfürttel, a V. lowii, a V. gigantea, amelynek

fürtjében 10 cm-es a virág, a szirmok sárgák,

körkörös, barnás gyűrűkkel. A V.lissochiloides sok, nagy virágú fürtje igentartós. Ezt használták leggyakrabban az egyrekedveltebb intergenerikus hibridekhez(Vandával: Opsisanda).

Warrea

A Cyrtopodium csoportban hat közép-ameri-

kai faj sorolható ide. Kis szárgumójúak,nagy, mutatós, színes virágokkal. Meleghá-

ziak. Kb. 30 cm-es fürtön fél tucat, kb. 6 cm-

es virágot hoznak, amelyek nem nyílnakteljesen szét. A kubai W. discolor

fehéribolyás.

Warsczewiczella a régebbi neve a Chondrorrhyncha

nemzetségnek.

Xylobium

Húsz közép-amerikai, Lycaste-rokon epifita

faj tartozik ide. Virágzatuk sűrű fürt. Egy vi-rág 2—5 cm, gyakran nem teljesen szétnyíló.



263

Nemesítés, keresztezés

A 19. században a trópusokról hajórakomány szám importált növé-

nyekből kezdődött az orchideák gyűjtése, de már a század másodikfelében megindult a sikeres szaporítással együtt a nemesítés. Az elő-

fordult változatok közül kikeresték a szebb, színesebb, nagyobb,egészségesebb, értékesebb egyedeket, és ezek a szelektált növényekszolgáltatták az alapot a tudatos kertészeti munkához. A különböző tulajdonságú egyedek mellett egyre nagyobb jelentősége lett a külön-

böző fajok keresztezéséből létrejövő „felemás növényeknek”, a hibri-deknek. Az orchideák körében a távoli fajok is meglepően sikeresenkeresztezhetők, sőt a hibridek nagy része nem válik terméketlenné. Azörökléstan általános törvényei természetesen az epifitákra is érvé-

nyesek. A felismert sejttani, fejlődéstani, élettani vonatkozások át-értelmezése azonban mégis igen jelentős volt, mert az orchideák köré-

ben sokkal tágabb lehetőségek adódtak mind a szelekcióra, mind azintergenerikus hibridizációra, mint más családokban. A céltudatostenyésztési, szaporítási eljárások során létrejött, az alapfajokénál ér -tékesebb tulajdonságú hibridek várakozáson felüli eredményt jelen-

tettek. Nagyon gondosan kell azonban a szülőket megválasztani,ugyanis a beporzástól a következő nemzedék virágzásáig többnyireközel egy évtizedig kell várni, és akkor a csalódás a hosszú munkaután igen keserves.

A MENDEL-féle alapelvek szerint az eltérő tulajdonságú szülők keresztezéséből létrejöttelső utódok, az F1 generáció, kevert tulajdonságú (tehát a fehér és piros virágú bab utódairózsaszínek lesznek), a második, F2 nemzedékben a tulajdonságok viszont már részbenszétválnak (50% rózsaszín mellett 25% a piros és 25% a fehér), tehát a megjelenő domináns tulajdonság mellett előtérbe kerül a rejtett tulajdonság, és a nagyszülőre visszaüt a recesszív

szín. Az öröklési anyagot a kromoszómák hordozzák, vagyis a sejtmagnak azok az óriásDNS-molekulái, amelyek kódolva tartalmazzák az öröklődő információkat, ezek határozzákmeg a fejlődés mikéntjét. Az ivarsejtekben a kétszeres kromoszómakészlet (diploid) felére(haploid) redukálódik. A hasonló, de különnemű haploidok találkozásakor, vagyis a hím ésnői gaméta egyesülésekor létrejött zigóta mindkét szülő rögzített tulajdonságait hordozza, s

benne alakul ki, melyik lesz domináns.



264

Természetes változatok, variációk elvétve maguktól is létrejöhetnek,de csak ritkán maradnak meg. Ezek között a ritka „túlélő” mutációkközött sokszor akadnak olyan előnyös tulajdonságúak, amelyek a ne-

mesítés céljára alkalmasak. Ezek kiválasztásával, a szelekcióval kez-

dődik a nemesítés. A mutációs hajlam vegyi és fizikai beavatkozások -kal mesterségesen is kiváltható vagy fokozható. Bonyolultabb a helyzet a keresztezések alkalmával. A hibridekbenugyanis egyes jó vagy rossz tulajdonságok előtérbe kerülnek, domi-nánsak, más tulajdonságok rejtettek, recesszíve visszaüthetnek, a kö-

vetkező nemzedékben visszatérhetnek. Az orchideák és a broméliákközt már igen sok a többszörös hibrid. A polihibridekben viszont azegyes tulajdonságok egymástól függetlenül, szabad rekombinálássalöröklődnek. Ezért van nagy jelentősége egyes értékes mutációnak, deezért nehéz kiszámítani a várható eredményt. A terméketlen

heterozigóta növények, valamint a tarka levelű rügyváltozatok márcsak vegetatív úton tarthatók fenn, és csak így szaporíthatok. Ezért isvált olyan nagyjelentőségűvé a merisztémaszaporítás, amellyel azazonos tulajdonságú utódok szinte korlátlanul reprodukálhatókivartalan úton. Ezek összességét klónnak nevezzük. A rögzültkertészeti változatot cv.-vel vagy a fantázianevet két ’felső vessző’közé téve jelölik. A véletlenül létrejövő mutációk, változatok anövényvilágban általában ritkák, ehhez képest az orchideák körébőlviszonylag gyakran kerülnek elő színváltozatok (pl. albínó példányok)vagy egyéb, életképesebb egyedek, esetleg eltérő nagyságú és színű

példányok, vagy éppen változatok. Többnyire ezek képezik anemesítés alapját. Ilyenkor már nem rovar viszi át véletlenül a

polleniumot a bibére, hanem a kertész, kis pálcikával vagy ecsettel. Atrópusi orchideák közt, de a hazai kosborok közt is viszonylag gyakoria természetben a fajok spontán kereszteződése. A sok változat éshibrid nemegyszer téves vagy érvénytelen fajleírásokra vezetett, s ezmanapság is bizonytalanságot vagy zavart okoz. A kromoszómák számának, sőt szerkezetének ismerete a fajazonosságés a keresztezhetőség szempontjából egyaránt lényeges, napjaink ban a

fajleírásokban szinte elengedhetetlen. A kromoszómaszámot a haploidivarsejtek kromoszómáinak (n) kétszeresében szokás megadni. (így alegtöbb Dendrobium: 2n = 38; de akad eltérés is, pl. a Dend.

thyrsiflorum: 40. Aránylag gyakori a 2n = 40 kromoszómaszám,amely több fajra is jellemző, ilyen pl. a Coelogyne flaecida és a Coel.

speeiosa, a Paphiopedilum suekhakuli, az Angraecum eburneum, az

Encyclia cochleata, a Lycaste aromatica, a Cattleya velutina és a C.loddigesii. Csaknem valamennyi Sarcanthinae (Vanda, Phalaenopsisstb.) k romoszómaszáma: 2n = 38, de az Angraecumoké 50. Vannak

fajok, amelyek kromoszómaszáma változó, így pl. a Laelia autumna-

lis: 2n = 40 —42 és 60; a Bifreniaria harrisoniae: 38 — 40. Egy



265

nemzetségen belül is igen változó lehet, pl. az Oncidium bicallosum:

28, az One. kramerianum: 38, az One. splendidum: 26.)

Mikor egy ismert fajon belül a kromoszómaszám megsokszorozódik, poliploidokról beszélünk. A természetes, kettőzött kromoszómájú sejt

diploid, a háromszoros triploid, a négyszeres tetraploid stb. Amegsokszor ozott kromoszómaszámú növény általában nagyobb,erősebb, ellenállóbb, a virágja nagyobb, tartósabb, értékesebb. Kro-

moszómaszám-sokszorosodást colchicinkezeléssel lehet mestersége-

sen előidézni, de más behatás (pl. sugárzás) is létrehozhatja. Diploidsejt szövettenyészetben is átalakulhat tetraploiddá. A korszerű, nagyvirágú kertészeti hibridek jelentős része triploid vagy tetraploid. Ezekharmonikusan nagyobbak, az utóbbiak szaporíthatok, tovább ke-

resztezhetők A triploidok a legéleterősebbek, de általában sterilek,

tehát csak merisztémakultúrával vagy tőosztással szaporíthatok. Akromoszómasokszorosodásnak is vannak hátulütői, így pl. az ötszöröskromoszómaszámú növény már többnyire torz, a normálistól eltérőkromoszómaszámúak keresztezésekor pedig gyakori a szabály-

talanság. Bizony nem minden keresztezés sikeres. Előfordulnak visz-

szaütések, felszínre kerülhetnek a rejtett rossz tulajdonságok, és ezsajnos többnyire csak hosszú évek múlva derül ki. A jól sikerült kiválasztás és keresztezés messze felülmúlhatja az ere-

deti növények tulajdonságait, nemcsak formában, színben és nagy-

ságban, hanem tartósságban, virágzási időben, sőt a könnyebb kezel-hetőségben, a környezethez való jobb alkalmazkodóképességben, ezekkevésbé kényesek, mint a törzsfajok, és akár lakásban is tarthatók. Azöröklési anyag megőrzése szempontjából viszont igen fontos azeredeti fajok fennmaradása, a tiszta fajok fenntartása, mind a ter -mészetben, mind a gyűjteményekben. A természetes öröklési anyag-

hoz így mindig vissza lehet nyúlni. A hibrideket általában a szülők közötti szorzójellel jelölik, a bejegy-

zett, elismert hibridek fantázianevet kapnak, pl. Paphiopedilum insig-

ne × Paph. spieerianum = Paph. × leeanum. Az orchideák hibridizá-

ciójával 1869 óta foglalkoznak, ettől kezdve egymás után jöttek létre ahibridek, az első egy Calanthe hibrid volt, a mesterségesen előállí-tottak közül pedig egy Paphiopedilum hibrid, a Paph. villosum × bar -

batum keresztezéséből származó Paph. × harrisianum volt. A modern,

nagy virágú Paphiopedilum hibr idek Angliából indultak útjukra,R ATCLIFF kertészetéből, amellyel még most is az élvonalban járnak. Avilágháború után Kaliforniába helyeződött át a nemesítés köz pontja,

ahol a hosszabb szárú virágokra törekedtek. Ezek a hibridek mégmanapság is igen drágák, van közöttük 1000 dolláros is, mertmerisztémával nem szaporíthatok úgy, mint más orchideák. A Catt-

leya, a Cymbidium, a Phalaenopsis és a Dendrobium vágó virág-ter-

mesztésben a hibridek teljesen kiszorították a törzsfajokat. Egy-egy



266

ilyen hibridet 5 — 14 generáción át is kereszteztek oda-vissza, míg lét-rehozták a kívánt tulajdonságokat. Régebben a fehér és félfehér változatok voltak a divatosak, újabban azélénk, ellentétes bársonyos színekre és a kerek formákra törekednek.

Bővebben virágzó és az európai növényházi klímára alkalmasabbhibrideket igyekeztek létrehozni. A négy legfontosabb vágóvi-rágcsoport mellett egyre nagyobb jelentősége lett a Vanda és rokonnemzetségeknek, a nagy virágú, mérsékelt- és melegházi Miltonia hib-

rideknek és az Odontoglossum és Oncidium hibrideknek is. A távolirokon nemzetségek keresztezésekor néha jelentkezik egy érdekes ha-

tás, az ún. heteróziseffektus, amikor a hibrid virága nagyobb, mint aszülőpároké volt, így pl. a kis virágú Sophronitis keresztezett utódaiközt nemcsak a piros szín, hanem a nagy virágú Sophrocattleyák is

megjelentek.

A faj fogalma az orchideáknál nem egész azonos más élőlényekével.Általában a fajra a rögzített kromoszómaszám és öröklési anyag mel -

lett az is jellemző, hogy míg a faj egyedei egymás közt párosítva ter-

mékenyek, más fajokkal, de még inkább más nemzetségekkel a ke -

resztezés általában nem sikerül, vagy terméketlen „öszvérek” jönneklétre. Az orchideák és broméliák nagy részére ez nem igaz, ugyanis azorchideák rokon nemzetségei, és még sokszor az alig rokon, távolinemzetségek is eredményesen keresztezhetők, sőt a hibridek nagyobbrésze termékeny is marad. A legfontosabb bigenerikus hibridek a

Laeliocattleya = LC, a Brassocattleya = BC, a Soprocattleya = SC ésaz Epicattleya = Epi. C. Az ezek kombinációiból származó háromnemzetségbeli hibridek: BLC, SBC, LBC stb., valamint a Potinara

néven szereplő négy nemzetségbeli hibrid. Az ilyen keresztezésekbena hangsúly egy-egy tulajdonság átörökítésén van. Pl. a Brassavola

dygbiana partner a BC-ben dominánsan örökítette az erősen csipkézett

ajkat. Az első ilyen keresztezések azonban viszonylag színtelenek,

halványak és csak a további keresztezésekkel érték el az élénkebb,

meleg színeket, majd a kis virágú Sophronitis coccineával a piros

színt. A Phalaenopsis-nemesítés kiindulási alapja három olyan szelektált

Phalaenopsis amabilis volt, amit az időben még külön fajnak hittek.Ehhez csatlakoztak a másik két nagy virágú faj fehér és félfehér vál -

tozatai, amelyekből létrejöttek a modern, szinte tökéletes fehér virágúnövények. A Phal. schilleriana utódaiból később sikerült szép lilásrózsaszín hibridgenerációkat létrehozni. Újabban váltak divatossá amás fajok bekeresztezésével létrehozott tarka, piros nyelvű, csíkozottés sárga hibridek, és a Dórit isszel keresztezett liláspiros Doritaenop-

sisok, közöttük a nevezetesebb ’Clarence Schubert ’ és ’ Ravenwood’ . A Cymbidium-nemesítés első fontos állomása a Cym. insigne volt, az

első hibridek fehér és rózsaszín virágúak voltak, majd kialakultak a



267

46. kép. NemesítettCymbidium hibridek fürt-

jei ből összeállított csokor(kötészeti verseny a Ker -tészeti Egyetemen)

sárgától a sötétvörösig terjedő színek, a nagy virágú, kerekítettfor májú, igen tartós virágok. Ezzel a Cymbidium a legfontosabb télivágóvirággá vált számos nyugati országban. Egyedül Hollandiábanévi 20 millió Cymbidium virágot termelnek! Még mindig nehézséget

jelent azonban az eléggé behatárolt virágzási időszak, ugyanis a leg-több hibrid január—április között virágzik, és a korábbiak tartósságaés szépsége alig éri el a késeiekét. Az utóbbi évtizedekben igen jelen -

tősekké váltak a törpe termetű Cymbidiumokkal keresztezett mini ésmidi hibridek, amelyek ugyan kisebb virágúak, de fürtben mutatósak,

gazdagon virágzók, és a növény nem olyan terjedelmes. Az Odontoglossumok közül az Od. crispum volt a legfontosabb kiin-

dulási alap. Számtalan változatából még a századfordulón tenyésztet-ték ki Angliában azt a nemes, formás fürtöt (premier type), amely atovábbi intergenerikus keresztezések alapja lett. A törzsfaj ugyanisigen kényes és hűvösségigényes. Cochliodával keresztezve azOdontiodák (X. tábla) már jól tarthatók, és szép pirostarkák. A

Miltoniásal keresztezett Miltoniodáknak pedig nagyobb, szélesebb azajka. 1904- ben egy belga kertész, VUYSTEK elsőként keresztezte azOdontoglossum, a Cochliodá és a Miltonia nemzetséget, az ebbőlszármazó Vuylstekeara (X. tábla) igen mutatós és divatos vágóvirágazóta is.



268

Szép, de vágóvirágnak már alig alkalmas a Wilsonara, amely az

Odontoglossum, a Cochliodá és az Oncidium keresztezéséből ered.Igen nagy kereskedelmi jelentőségűek lettek a Dendrobium

phalaenopsis nagy, kerek, tartós, bíborszínű hibridjei, amelyek köztlegnevesebb a ’ Mme. Pompadour ’ , ezeket azonban főleg a trópusokonter mesztik, igen olcsón, és repülőgépen szállítják a nyugati piacokra(pl. a holland virágpiacra egy évben 15 milliót). Ugyancsak a trópusiövezetben termesztik a szelektált Vanda fajokat, a repülőgépesszállítást jól viseli, az Arachnis hibrideket, valamint az igen színes éstartós Ascocenda hibrideket; köztük legnevesebb a narancsszínű, nagyvirágú ’Yip Sun Wah’. Sajnos ezek többsége a virágzásk or nemcsak

meleget, de sok fényt is kíván a pára mellett, ezért Európában csakkevés virágoztatható közülük. A különböző fajok és nemzetségek közt évről évre több a hibrid, ésnem ritka közöttük az érdekes és szép is. Számuk áttekinthetetlen. Azértékesebb, sikerült hibrideket fajtaminősítés után fantázianévenhozzák forgalomba és gyakran kiállításokon mutatják be. Az itt ka pott

érmek, kitüntetések rövidítve szerepelnek a hibrid neve után. így pl.az AM/AMOS azt jelenti, hogy az Amerikai Orchidea Társaság

(AMOS) adta a díjat (Award of Merít); az FCC/RHS pedig azt, hogya hibridet az angol Royal Horticultural Society tüntette ki első díjjal(first class certificate); GM/DOG — Gold Medal/Deutsche Orchidee

Gesellschaft. Hasonló díjjelzések: HOOS, HCC stb. Hosszú ideigcsak az Angol Kertészeti Társaság minősítette az orchideafajtákat,majd az ún. Sanders List- ben közölte nevüket és származásukat.

Napjainkban az elismert orchideakeresztezések száma lényegesenmeghaladja a százezret. Újabban az amerikai, a német orchideatársa-

ságok is adnak fajtaminősítést, és a szocialista országokban is alakí-tanak ki központot evégett. Tájékoztatás céljából felsorolom a két vagy több nemzetség kereszte-

zéséből létrejött fontosabb hibridek elnevezéseit.

Angulocaste = Anguola × LycasteAranda = Arachnis × Vanda

Ascocenda = Ascocentrum × VandaBeallara = Miltonia × Brassia × Odontoglossum × Cochlioda

Beaumontara = Brassavola × Cattleya × Laelia × Schomburgkia

Brassocatlaelia és Brassolaeliocattleya = Brassavola × Cattleya × Laelia

Brassocattleya = Brassavola × CattleyaCattleytonia = Cattleya × Broughtonia

Charlesworthara = Cochlioda × Miltonia × OncidiumColmanara = Miltonia × Odontoglossum × Oncidium

Doritaenopsis = Doritis × Phalaenopsis

Epicattleya = Epidendrum × Cattleya és Encyclia × Cattleya



269

Hawaiiara = Vanda × Renanthera × VandopsisHolttumara = Arachnis × Vanda × Renanthera

Kirchara = Laelia × Cattleya × Epidendrum × Sophronitis

Lowara = Brassavola × Laelia × Sophronitis

Miltassia = Brassia × MiltoniaMiltonioda = Miltonia × Cochlioda

Odontioda = Odontoglossum × Cochlioda

Odontocidium = Odontoglossum × OncidiumOdontoniá = Odontoglossum × Miltonia

Oncidioda = Oncidium × Cochlioda

Potinara = Sophronitis × Laelia × Cattleya × Brassavola

Renantanda = Renanthera × Vanda

Renanthopsis = Renanthera × Phalaenopsis

Rodritonia = Rodriguezia × Miltonia

Rolfeara = Sophronitis × Cattleya × BrassavolaSanderara = Brassia × Cochlioda × Odontoglossum

Selenocypripedium = Cypripedium × Selenipedium

Sophrocatlaelia = Sophronitis × Cattleya × Laelia

Sophrocattleya = Sophronitis × Cattleya

Tanakara = Phalaenopsis × Aerides × Vanda

Vandaenopsis = Phalaenopsis × Vanda

Vuylstekeara = Miltonia × Cochlioda × OdontoglossumWilsonara = Oncidium × Cochlioda × Odontoglossum

Yamadara = Brassavola × Cattleya × Epidendrum × LaeliaZygocaste = Zygopetalum × Lycaste

Zygocolax = Zygopetalum × Colax





271

Orchis gumók. 1. Orchis militaris tavasszal;

2. ugyanaz nyáron; 3. Dactylorhiza maculata gu-mója nyáron

A szerény hazai orchideák: a kosborok

Ismerjük és óvjuk őket!

Az Európába feltehetően csak 5—10 évezreddel ezelőtt felvándorolttalajlakó, télálló orchideák többsége a Földközi-tenger környékénhonos. Az ismert fajok száma 182, hazánkban közel 50 faj fordul elő(ezeknek szerencsére van magyar nevük). A fajokon kívül előfordul

számos hibrid és színváltozat. A hazai kosborok nem nagy virágúak, s bár vannak közöttük kevésbészínesek, többségük virágszerkezete rendkívül érdekes, formájaváltozatos, mézajka rajzolt. A vadvirágok legszebb csoportjakénttartjuk számon a kosborféléket. Védett növények , de sajnos többnyire csak elméletileg. Láttam kirán-

duló gyermekeket, kísérő tanárral, és mindegyiknek a kezében nagycsokor, már hervadozó kosbor. Pedig a virágszerkezet annyira jel-lemző, hogy illene mindenkinek felismernie. Az útépítések miatt fel-szántott réteken, az erdőszélen parcellázott telkeken, a műtrágyázott

legelőkön, a letarolt erdőkben, a lecsapolt vagy elárasztott mezőgaz-dasági területeken évről évre csökken az értékes állomány, amelyaligha pótolható. Egyes fajok — a legszebbek — már közel állnak ateljes kipusztuláshoz. Hozzájárul ehhez a tudatlan ember is, aki k ert-

jébe akarja telepíteni, kiássa a tövet, a gumót virágostul. A kosborokélete annyira függ a talajtól, a klímaviszonyoktól, főleg pedig a velükegyütt élő gombáktól, hogy a legtöbb faj áttelepítése nemcsak tilos,



272

hanem teljesen lehetetlen! Másoké pedig olyan kényes művelet,hogy szakértelem nélkül reménytelen. A kosborfélék a természetben igen változatos helyeken fordulnak elő.Megtalálhatók nyirkos, mocsaras területen, hegyi réteken, ahol sok a

csapadék, de laza a talaj; élnek száraz, köves, meleg hegyoldalakon éslegelőkön, száraz réteken, ahol csak kora tavasszal van bő csapadék,de később a talaj kiszárad; de előfordulnak meszes talajú, szárazerdőkben és enyhén lúgos talajú hegyi erdőszéleken egyaránt. A talajsavassága vagy lúgossága, az altalaj agyagos vagy meszes volta igen

fontos. Többnyire az 5,5-től 8,5-ig terjedő pH-tartomány megfelelő.Csak néhány lápréti faj él savanyúbb talajban. Az altalaj felett kell egyolyan, fűgyökerekből vagy levelekből, faágakból képződő hu-

muszrétegnek lennie, amelyben a csak szerves közegben életképescellulózbontó gombák megélnek. Minden orchideaféle csírázásához ésfelnevelkedéséhez nélkülözhetetlen az együttélő gomba. A gombatáp-lálás, szakkifejezéssel mikotrófia később változhat. Vannak fajok,amelyek idős korban kísérő gomba nélkül is megélhetnek, vagy leg-

alább csak részben függnek a gombáktól. Mások erősen mikotrófok, agomba nélkül életképtelenek. A télálló orchideafélék — kosborok — kerti nevelésének előfeltétele,hogy az együttélő gomba számára is megteremtsük az életfeltételeket,erre azonban nem alkalmas a trágyázott, ásott kerti föld. Sőt a föld -

labdával megfelelő helyre telepített növény is csak akkor maradhatmeg, ha a kísérő gomba folyamatosan megtalálja életlehetőségeit. Haismerjük az altalajt és rétegezünk fölé megfelelő, korhadó humuszt,telepíthetünk olyan kosborféléket, melyek nem szigorúan helyhez kö-

tötten mikotrófok. A telepítés egyik módja a magvetés. Ma már igensok kosborfélét laboratóriumban is magról nevelnek. A másik lehető-

ség, hogy Távol-Keletről vagy nyugati kertészetekből kertbe telepít-hető fajok kerülnek a kereskedelembe. A harmadik, egyben termé-

szetvédő megoldás is volna, ha a művelés alá vont vagy feltörés alákerülő rétekről, útépítés vonaláról, lecsapolandó mocsarakról stb.hozzáértők átmentenék az egyébként biztos pusztulásra ítélt példá-

nyokat. A kosbor nem kerti növény. A megművelt kertben mindennövény szebb lehet, mint a szabadban, a kosborokat kivéve. Ezeketcsak a megműveletlen kertészetekben, fák, bokrok alá, ott előkészítetttalajban lehet megtartani.

Ahhoz, hogy a hazai kosborféléket megismerjük, gyönyörködjünk bennük és védeni tudjuk őket, szükség van megismerésükre. A trópusi

orchideákról írva elengedhetetlenül fontos a hazaiakról is szólni. Ezértnagyobb rendszertani csoportokra osztva, azon belül betűrend benfelsorolom és röviden ismertetem az összes hazai kosborfélét. (Afajok pontos meghatározásához SOÓ R EZSŐ, illetve BORSOS OLGA

határozókulcsa és cikksorozata vehető segítségül.)





I. TÁBLA. Cattleya bowringiana virágfürtje



II. TÁBLA. 1. Cattleya intermedia 2. Laeliocattleya ’Barbara Belle’ 3. Cattleya dowiana var.

aurea (W. HENNIS, Hildesheim) 4. Cattleya labiata cv.1 2

3 4



III. TÁBLA. 1. Sophronitis coccinea 2. Laelia pumila (W. HENNIS, Hildesheim) 3. Laelia perrinii 4. Cattle ya mo ssiae

1 2

3 4



IV. TÁBLA. 1. Cymbidium lowianum 2. Cymbidium ’Kurun Trubaduf (Kertész Tsz,Szombathely) 3. Cymbidium ’ Betlehem’ állomány a szombathelyi Kertész Tsz növényházaiban 4. Cymbidium 'Sowgirl Mailibu’ miniatűr

1 2

3 4



V. TÁBLA. Korai Cymbidium nemes hibridek virágai a szombathelyi Kertész Tsztermesztéséből: 1. ’Kurun Mongo' 2. ’Orissa’ 3. ' Betlehem’ 4. ’Christmas Beauty’

1 2

3 4



l 3

VI. TÁBLA. Dendrobium phalaenopsis színváltozatok: 1. az eredeti faj 2. Dendrobium phalaenopsis album (W. HENNIS, Hildesheim) 3. Dendrobium phalaenopsis Richter hibrid (aSasad Tsz termesztése)

1 2

3



VII. TÁBLA. 1. Pleione formosana (W. HENNIS, Hildesheim) 2. Phalaenopsis ' Mad Hatter '

hibrid (HANGYÁS GÉZA gyűjteményéből) 3. Dendrobium bigibbum (Fővárosi Állat- és

Növényker t) 4. Dendrobium nobile var. wallideianum (W. HENNIS, Hildesheim)

1 2

3 4



VIII. TÁBLA. Cirrhopetalum medusae (W. HENNIS, Hildesheim)



IX. TÁBLA. 1. Bulbophyllum lobbii (Budapesti Botanikus Kert) 2. Gongora galeata(R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből) 3. Brassia lawrenceana Iongissima (W. HENNIS,

Hildesheim) 4. Gongora galeata egy virágfürtje (R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből)

1 2

3 4



X.TÁBLA. 1. Vuylstekeara ' Cambria Push' 2. Odontioda ' Marcet' (W. HENNIS, Hildesheim)3. Cata setum maculatum (W. HENNIS, Hildesheim) 4. Ma sde vallia veitchiana ' Prince deGolle' (W. HENNIS, Hildesheim)

iái

1 2

3 4



XI. TÁBLA.1.

Rossioglossum williamsianum (W. HENNIS,

Hildesheim)2.

Odontoglossum rossii3. Oncidium flexuosum (R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből) 4. Oncidium splendidum

1 2

3 4



XII. TÁBLA. 1. Stanhopea oculata virág (R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből) 2. Oncidiumkramerianum 3. Encyclia mariae (W. HENNIS, Hildesheim) 4. Miltonia spectabilis (R ESZLER

GÁBOR gyűjteményéből)

1 2

3 4



XIII. TÁBLA. Stanhopea oculata kosárban (R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből)



XIV. TÁBLA. 1. Oncidium ornithorhynchum 2. Calanthe 'Veitchii’ (Fővárosi Állat - és Növénykert) 3. Cycnoches chlorochilum ( R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből ) 4. Mixillaria picta ( R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből )

1 2

3 4



XV. TÁBLA. 1. Encyclia citrina (Budapesti Botanikus Kert) 2. Encyclia vitellina 3.

Macodes petola ékszerorchidea (DR . POPELKA ISTVÁN gyűjteményéből) 4. Ansellia africana

(R ESZLER GÁBOR gyűjteményéből)

1 2

3 4



XVI. TÁBLA. 1. Vanda coerulea, mellette a kisebb termetű Vanda coerulescens 2. Vandacoerulescens virágrészlet 3. Házhoz épített árnyékolt amatőr növényház

1

2 3



XVII. TÁBLA. Phragmipedium caudatum (W. HENNIS, Hildesheim)



XVIII. TÁBLA. 1. Paphiopedilum fairrieanum 2. Paphiopedilum lowii 3. Paphiopedilumconeolor var. hennisianum 4. Paphiopedilum sukhakuli (valamennyi W. HENNIS hildesheimi

kertészetéből)

1 2

3 4



XIX. TÁBLA. 1. Paphiopedilum leeanum 2. Paphiopedilum primer hibrid 3. Paphiopedilumcallosum (Sasad Tsz) 4. Kerek, pettyes virágú angol Paphiopedilum hibrid

1 2

3 4



XX. TÁBLA. 1. Doritis pulcherrima (Fővárosi Állat- és Növénykert) 2. Phalaenopsis stuartiana (W. HENNIS, Hildesheim) 3. Phalaenopsis amabilis cv. többszörös hibrid (Sasad Tsz)

1 2

3



XXI. TÁBLA. 1. Phalaenopsis lueddemanniana (Budapesti Botanikus Kert) 2. Phalaenopsis

equestris 3. Phalaenopsis rózsaszín Richter hibrid 1 2

3



XXII. TÁBLA. 1. Ophrys insectifera egy virága 2. Platanthera bifolia erdőtisztáson 3. Részletaz Orchis morio virágzatából (mindhárom kosbor HORTOBÁGYI TIBOR felvétele)

1 2

3



XXIII. TÁBLA. 1. Növényvitrin erkélyen (DR . POPELKA ISTVÁN) 2. Szoba-üvegszekrény(HORTOBÁGYI TIBOR ) 3. Amatőr növényházának részlete (R ESZLER GÁBOR )

1 2

3



XXIV. TÁBLA. 1. Aechmea miniata virágfürtje 2. Aechmea weilbachii termésbogyók 3.

Broméliák kerámia tálban (a zöld levelű, kihajló virágzatú az Aechmea racinae, a virágzó, borvörös levelű az Aechmea × fosters favorité, az evezős virágú a Vriesea psittacina) 4. Aechmeák

ablakban: Aechmea fosteriana, Aechmea marmorata és Aechmea fasciata cv. albolineata

1 2

3 4



XXV. TÁBLA. 1. Billbergia saundersii cv. 2. Billbergia decora (Budapesti Botanikus Kert) 3. Aechmea orlandiana 4. Aechmea fasciata cv. (Kertész Tsz, Szombathely)

1 2

3 4



XXVI. TÁBLA. 1. Nidularium billbergoides (Kertész Tsz. Szombathely) 2. Guzmanialingulata var. cardinalis (Kertész Tsz, Szombathely) 3. A piros virágú Guzmania minor és'Orang e’ fajtája

1 2

3



XXVII. TÁBLA. 1. Neoregelia prineeps 2. Neoregelia carolinae 3. Neoregelia carolinae ’Morobei’ (Ker tész Tsz, Szombathely) 4. Neoregelia carolinae tricolor (Kertész Tsz,

Szombathely)

1 2

3 4



XXVIII. TÁBLA. 1. Guzmania zahni (Fővárosi Állat- és Növénykert) 2. Tillandsia cyanea (MTA Vácrátóti Botanik us Kert) 3. Tillandsia flabellata (Fővárosi Állat- és Növénykert) 4.

Cryptanthus ’It’

1 2

3 4



XXIX. TÁBLA. 1. Tillandsia tenuifolia változat (Fővárosi Állat- és Növénykert) 2.

Tillandsia tenuifolia változat (Fővárosi Állat- és Növénykert) 3. TUlandsia brachycaulos virágzás idején (Fővárosi Állat- és Növénykert) 4. Tillandsia ’Oeseriana’ virága

1 2

3 4



XXX. TÁBLA. 1. Tillandsiák faágon, középen Tillandsia pruinosa (R ESZLER GÁBOR

gyűjteményéből) 2. Tillandsia ionantha virágzó vörös és növekvő állapotban 3. Virágzó Tillandsia

bulbosa 4. Virágzó Tillandsia sticta (az utóbbi három a Fővárosi Állat- és Növénykertben)

1 2

3 4



XXXI. TÁBLA. 1. Vriesea splendens 2. Vriesea incurvata



XXXII. TÁBLA. 1. Neoregelia marmorata (R ESZLER GÁBOR gyűjteménye) 2. Ékszerbéka(Dendrobates histrionicus) Vriesea tölcsérében ( DR . ZSILINSZKY SÁNDOR vivariumában) 3.

Guzmania monostachya (Kertész Tsz, Szombathely) 4. Guzmania ’Magnifierí hibrid (Kertész Tsz,Szombathely)

1 2

3 4





273

Kosborfélék (Orchideaceae)

Kosborok (Orchis)

Agárkosbor (O. morio) (XXII. tábla). Kistermetű, 10—35 cm magas virágfürtje tö-

mött, fehér, rózsaszín, kékibolya és pirosasszínben változó, de mindig van az oldalszir -mokban zöld csík. Sovány réteken, legelő-kön, tisztásokon, száraz és nyirkos erdőszé-len, de mészmentes talajon terem. Nálunk aleggyakoribb faj. Kevéssé mikotróf, májuselején virágzik. Bíboros kosbor (O. purpurea). Nyirkos

vagy szárazabb hegyi réteken, ligetes,hegyvidéki tölgyesekben és tisztásain,kristályos és mészkőtalajon található.Erőteljes, a 80 cm magasra is megnyúlóvirágzati hajtáson az illatos, bíbortarkavirágok tömött fürtben állnak. A szirmok

sisakszerűek, a mézajak széles, középső

cimpája kis csipkével osztott. Füles kosbor (O. mascula ssp. signifera).

Száraz, hegyvidéki, meszes tölgyesekben és

tisztásain él. Levele fényeszöld, tövénvöröses- ibolyás pontokkal. Korán, mármájus közepén virágzik. Majom kosbor (O. simia). Csak a Mecsek-

ben és a Villányi-hegységben található, aholmeleg karsztbokorerdőkben, mészkedvelőerdőkben él, május elején virágzik. Igen sűrűfürtű, a virágok felülről lefelé nyílnak. Nagyvirágú, halvány ibolyásbíbor színű. A méz-ajak négyosztatú, hosszú cimpákkal.

Mocsári kosbor (O. laxijiora ssp. palustris).

Mocsár - és lápréteken június elején virágzik.Laza fürtű virágja 2— 3 cm-es, vörösibolyás,a mézajak visszatört.

Poloskaszagú kosbor (O. coriophora). Szá-raz, valamint mészmentes mocsárréteken,lápréteken, homoki tőzeges, nyirkos gyepek -

ben június elején virágzik. Hosszú, tömöttfürtű virága szennyesen vörösbarna. Sápadt kosbor (O. pallens). A középhegysé-gekben és a Mecsekben meszes talajon, bük -kösben vagy ligetes, hegyvidéki tölgyesek -

ben, erdőszéli réteken május elején virágzik.

A füles kosbor (Orchis mascula) és egy-egy virága



274

a

Orchis tridentata (a); Or-chis militaris × purpurea

(b), egy természetes hibrid

Sárga virágai sűrű fürtben nyílnak. Murvale-

velei hártyásak. Sömörös kosbor (O. ustulata). Meszes,lúgos talajon, hegyi és homoki réteken,erdőszélen, május végén virágzik.Csokoládéillatú. Tarka kosbor (O. tridentata). Karsztbokor-erdők száraz tisztásain, füves lejtőkön májusközepén nyílik. Szép, tömött, világosbíborvirágú fürtje van. A virág háromosztatú méz-

ajka pettyezett.Vitéz kosbor (O. militaris). Főleg meszes,lúgos talajon, hegyi, homoki réteken, lápréte-

ken, ligetes erdőkben, hegyvidéki tölgyesektisztásain, hegyoldalain, félárnyas helyen él,május közepén virágzik. A virágzó szár kb.50 cm magas, virágai ibolyáspirosak. A méz-

ajak négyosztatú, középső cimpájakéthasábú, keskeny, hosszúkás.

Gömbös kosbor (O. globosa) (syn.:Traunsteinera globosa). Magas hegyvidékiréteken, legelőkön, sziklagyepekben él.Levele szürkészöld, virágzata rövid, tömött,gömbös, kéklila, rózsáslila. Május végétől

júliusig virágzik. A szirom felálló, hegyes,széles, a mézajak kihegyesedő.

A többi kosborhoz alakban, virágzatban ha-

sonlítanak, de gumói nem gömbölyűek, ha-

nem 2 — 4 ujjasan tagoltak.Bodzaszagú ujjas kosbor (D. sambucina).

Hegyi réteken, nyirkos erdőkben, száraztölgyesekben és tisztásain fordul elő. Virágamájus elején, aránylag rövid száron, tömött

kis fürtben nyílik, sárga, de előfordul pirosváltozat. Murvalevele zöld, hálós erű. Erdei ujjas kosbor (D. fuchsii). Hegyi réte-

ken, lápréteken, nyirkos erdőkben fordul elő,60 cm magas, tömött fürtje bíborlila, de vanfehér virágú változata is (ssp. soóiana), há-romkaréjos mézajkán ibolyás rajzolattal.Foltos ujjas kosbor (D. maculata). Kőszegkörül, gesztenyésekben, hegyi források kör -nyékén, erdőszéli réteken él, kb. május végé-

től júliusig virágzik. A levél vörösbarnán fol-tos, a virágzati fürt tömött, a virág bíborlila,lehet fehér is. Széles mézajka finoman ponto-zott.

Hússzínű ujjas kosbor (D. incarnata).

Meszes talajon, mocsár - és lápréteken, liget-és láperdőkben él, kevéssé mikotróf. A kb. 65cm száron a tömött virágfürt világosbíborvagy sárgásfehér, feltűnő vonalkákkal ra jzolt

mézajakkal. Május végén virágzik.

Ujjas kosborok (Dactylorhiza)



275

Széles levelű ujjas kosbor (D. majalis)

(syn.: D. latifoliá). Meszes altalajúlápréteken, átmeneti lápokon él. Levele

bíborbarnán pettyes. Május végén, júniusban

virágzik. A virág a bíboroslilától a fehérigváltozó lehet.

Bangók (Ophrys)

Szeretik a nyíltabb termőhelyet. Az ide tarto-zó húsz faj csak meszes talajon fordul elő. Alegtöbb földközi-tengeri. A fürt kevés virágú.Virágjuk különböző rovarokra emlékeztet.

Légybangó (O. insectifera) (XXII. tábla). Napos, homoki, tengeri rétekenkarsztbokorerdők tisztásain él, május végénvirágzik. A szirmok kicsik, az ajak hosszúszakállas, az oldalcimpák kétcsúcsosak, aközépső széles, osztott.

Méhbangó (O. apifera). Lápréteken, erdő-szélen található, június közepe után virágzik.A virág 3 cm, szirmai nagyobbak, kisebb, to-

jásdad ajka bíborbarna, sárgával.

Pókbangó (O. shpegodes). Homoki réteken,kiszáradófélben levő napos, nedves helyenmájusban, júniusban nyílik. A virágzati haj-tás 20—30 cm magas, laza fürtű. A mézajak

domború sötét vörösbarna, H alakú, világosfolttal.Poszméhbangó (O. fuciflora). Mésztalajoslápréteken, üde irtásréteken nő. Május végén,

június elején nyílik. A mézajak sárgásrajzolatú. Szarvasbangó (O. scolopax ssp. cornuta),

(syn.: O. oestrifera). Hegyvidéki tölgyesektisztásain, ligetekben, homoki szikes rétekenél, június elején virágzik. A mézajak tövénkét hosszan előrenyúló szarvacska van.

Egyéb kosborok

A három említett nemzetséggel közelebbi ro-konságban áll még további öt nemzetség.

Ezek virágszerkezete hasonló, és mindegyik -

ből csak egy, legfeljebb két faj fordul elő:Jószagú bibircsvirág (Gymnadeniaodoratissima). Nyirkos hegyi réteken él,

június—júliusban virágzik, aránylag ritka. A

kis virágú fürt színe változatos. Szúnyoglábú bibircsvirág (G. conopea). Meszes, agyagos talajú, nyirkos hegyiréteken, lápréteken, erdőszélen nő. Magas,laza, kar csú fürtje, igen tartós virágavörösibolyás, illatos, ajkán vékonysarkantyúban végződik. Sallang virág (Himantoglossum hircinum).

Karsztbokorerdőkben, laza, ligetes hegyvi-déki tölgyesekben, de csak meszes, lúgos,

igen meleg talajon, aránylag ritkán fordul előez a rendkívül különös kosbor. Igen erősenmikotróf. Magasra nyúló, sűrű virágfürtjé ben

a virágok keskenyek, zöldespirosak. Mézajkaközépső részén két hosszú, szálas cimpárahasadt. Érdekes, de kellemetlen szagú. Kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia)(XXII. tábla). Bükkösökben, tölgyesekben,fenyvesekben, sziklaerdőkben, szőrfűgyepek -

ben, hegyi réteken stb. egyaránt előfordul,aránylag gyakori és nagyobb állományok istalálhatók belőle. Kevéssé mikotróf. Azegyetlen faj, amely cserepes növényként iseltartható. Két zöld levele közül magasranyúlik porcelánfehér, vaníliaillatú, lazavirágfürtje. Májustól júniusig virágzik.Zöldesvirágú sarkvirág (P. chlorantha). In-kább mészkedvelő tölgyesekben, bükkösök -

ben, fenyvesekben, erdei és lápréteken, fél-árnyas helyeken fordul elő. Nagyobb termetűés zöldesfehér virágú. Május végén, június

elején virít. Vitézvirág (Anacamptis pyramidalis). Csak

meszes, lúgos talajon, karsztbokorerdők na-

pos tisztásain, homoki réteken, füves lejtő-

kön június közepe után nyílik. Csúcsos, tö-

mött, sötét bíborvörös virágú fürtje van.Zöldike (Coeloglossum viride). Hegyi réte-

ken, savanyú talajon (pH 5—6) júniuselejétől virágzik. Virágja jelentéktelen,zöldes színű.



276

Madárfészekfélék (Neottioideae)

Virágjuk kevésbé színes, a legtöbb faj annyi-

ra gombára utalt, mikotróf, hogy gyakorlati-lag egyáltalában nem telepíthetők át, csakeredeti élőhelyük biotopjához kötött gom-

bákkal együtt élhetnek. Nyolc nemzetség 15faja él nálunk. Avarvirág (Goodyera repens).

Fenyvesekben, mohás humuszon, kúszósarjakkal terjed. Tőlevelei hálós erezetűek.Június végén, júliusban virágzik, egyoldalas,laza fürtje mirigyszőrös. Virágja fehéralapon zöldes. Bajuszvirág (Epipogium

aphyllum). Bükkösökben, üde gyertyános-tölgyesekben július közepétől augusztusközepéig virágzik, levéltelen pikkelyes

száron. Békakonty (Listera ovata). Lápréteken, lige-

tekben, láperdőkben, bükkösökben, gyertyá-nos-tölgyesekben és erdő szélén is található.Kevéssé gombára utalt. Magas, laza fürtbenmájus legvégétől júliusig nyílnak kis zöld vi-rágai.

Nyári fiizértekercs (Spiranthes aestivalis).Lápréteken él, július közepétől augusztusigvirágzik, karcsú, nem mutatós, igen ritka.Őszi füzértekercs (S. spirális). Láprétekenaugusztus közepétől szeptemberig virágzik.Virágzata aprón mirigyes, kis fehér virágok -kal.

Gerbics (Limodorum abortivum). Mészked-

velő, hegyvidéki tölgyesek és karsztbokorer -dők erdei gombáihoz kötött. Június közepé-

től júliusig virágzik, 60 cm magas száronibolyásbíbor színű nagy virágokkal.Madárfészek (Neottia nidus-avis). Üde bük -kösökben, gyertyános-tölgyesekben és száraztölgyesekben él, klorofill nélküli, teljesen

barna, arasznál magasabb növény, barnás vi-rágú. Május végétől nyílik. Gyökérzete az er -dei fákkal együtt élő gombákhoz kötött, és azagyagtalajos humusz határán, de a humuszalatt helyezkedik el. Áttelepíthetetlen.

Madársisakok (Cephalanthera

Egyforma, laza fürtű, csak félig nyíló, csinos

virágaik vannak. Kedvelik a meszes talajt, ahumuszban gombával együtt élve fejlődnek,és nem minden évben bújnak elő. Fehér madársisak (C. damasonium). Szára-zabb bükkösökben, gyertyános-tölgyesekbenés fenyvesekben május végétől virágzik.Kardos madársisak (C. longifolia). Főleghegyvidéken, száraz tölgyesek, gyertyános-

tölgyesek nyirkosabb zugaiban május köze-

pén virágzik. Piros madársisak (C. rubra). Száraz tölgye-

sekben, bükkösökben, félszáraz, üde, de la-zább gyertyános-tölgyesekben, sőt napos er-

dőszélen is megtalálható: június végétől jú-

liusig nyílik, szép vörös virágú.

Nőszőfdvek (Epipactis)

Kis levelű nőszőfű (E. microphylla). Bükkö-

sökben, tölgyesekben, mésztalajon, humuszban él. Június végén nyílik. Mocsári nőszőfű (E. palustris). Lápréteken,tóparton, lúgos talajon (pH 7—8,5) júniuselejétől júliusig nyílik, virágfürtje piros, vö-

röses, kihegyesedő szirmokkal, fehér hullá-mos ajkú. Piros nőszőfű (E. purpurata). Bükkösökben,üde gyertyánosban augusztus elején nyílik,

bíboros virágú. Széles levelű nőszőfű (E. helleborine). Bük -

kösökben, gyertyános-tölgyesekben él, talajban nem válogatós (pH 4,5—8). Harangszerűvirága július végétől nyílik, zöldesibolyás.Vörösbarna nőszőfű (E. atrorubens). A töl-gyesekben, karsztbokorerdőkben és tisztásainél, de az E. a. var. Borbásii homokpusztákonés homoki tölgyesekben június végén nyílik.



277

Epidendroideae

Két nemzetség egy-egy faja tartozik ide.

Hagymaburok (Liparis loesellii). A

Velenceitóban, nádasban él. Kétpengéslevelű. Június közepén virágzik, kb. 20 cm,karcsú fürtű, sárgás, zöldesfehéres virággal. Korallgyökér (Corallorhiza trifida). Fenyve-

sekben, bükkösökben él, klorofillszegény, afák gyökeréhez kötött, félparazita. A felsoroltakon kívül előfordulnak — nem is

nagyon ritkán — színváltozatok vagy hal

vány, apochrom virágok is, és a fajok közötta természetben kereszteződő hibridek. A negyedik csoportból a papucsajkú, kúszógyökértörzsű Cypripediumokból egyetlen faj

él hazánkban. Ez a legnagyobb és legszebbhazai orchidea. Rigópohár vagy

boldogaszszony papucsa (C. calceolus) néven ismert. Meszes talajon, ligetes

tölgyesekben még itt-ott előfordul. Egzotikusrokonaival együtt a betűrendben tárgyaltuk.





279

Broméliák

Dél-Amerikából a lakásokba

Ez a különös növénycsalád kb. 2000 fajt ölel fe l, amelyek viszonylag

szűk földrajzi területen, csak Közép- és Dél-Amerikában honosak. Ottaz őslakók inkább kellemetlen, tüskés bozótnak tekintették ezeket a

haszontalan növényeket, s csak néhánynak a virágzatát kedvelték.Valószínűleg ez is egyik oka annak, hogy későn jutottak el Európába,és dísz- vagy szobanövényekként pedig valóban csak századunkmásodik felében terjedtek el. A világ leggazdagabb botanikuskertjében, a Kew-Gardenben — ahol orchideák ezreit és sok tízezeregyéb növényt gyűjtöttek össze — a századfordulón még csak száz

broméliafaj volt a gyűjteményben. Szerencsére a broméliákat nem tépik le virágcsokorba a helybeliek,nem irtották ki termőhelyükről a növény gyűjtők, még bőséges állo-

mány van belőlük hazájukban. Kertészeti hasznosításuk csak lassan

indult, először Belgiumban, majd több európai központban kezdtekhozzá, később átterjedt Észak -Amerikába is. Napjainkban a broméliáktérhódítása egyre rohamosabb, amelyhez az alkalmas fajok kivá-lasztása mellett a nagyszerű nemesitési eredmények is hozzájárulnak,méghozzá olyannyira, hogy eredeti hazájuk, Dél-Amerika állandóvásárlóként jelentkezik az európai és észak -amerikai kertészetekben.Térhódításukban bizonyára szerepet játszik az ízlés, a divat, az igé-

nyek és a lakástípusok megváltozása is. Díszítőértéküket egyfelől amerev, néha bizarr — a modern lakás és bútorzat dísztárgyai közé jól

beilleszkedő — levél tölcsérformák jelentik. Lényeges járulék a leve-

lek meglepő színe, fénye, rajzolata, a pikkelyzet okozta csillogása,szőrözöttsége, amiért a növények nem virágzó állapotban is változa-tos, tarka, jó szobanövények. Virágzás idején pedig a fellevelek és aszívlevelek különleges, ragyogó elszíneződése nyújtja a többletet.Számos faj lassan fejlődő, különleges, felleveles fürtvirágzata igen

tartós. Ez kárpótol azért, hogy maguk a múlékony kis virágok általá-

ban alig látszanak, jelentéktelenek, rövid életűek és többnyire nem il-latosak. A broméliák formája és tarkasága egymagában vagy hasonlótermetű rokonaikkal, és más növényekkel párosítva kitűnően érvé-nyesül, nemcsak a lakásokban, hanem a kirakatokban, szállodákban ésegyéb nagyobb helyiségben, hivatalokban is, ahol életünk egy részét

töltjük, és igényeljük az élő növények jó közérzet- és hangulatteremtő



280

jelenlétét. A broméliák könnyen tarthatók, kevés gondoskodással is jól nevelhetők, míg ezzel ellentétben a legtöbb növény tartásaaránylag sok gondoskodást, babrálást, hozzáértést kíván, emellettrövid ideig nyílik, és ha néhány napig elhanyagoljuk valamelyiket,helyrehozhatatlanul megcsúnyul. Amennyire nagyfokú szakismeretet,gondoskodást, emellett különleges klímaviszonyokat kívánnak meg afán lakó orchideák, annyira egyszerű a broméliák tartása, még amodern, központi fűtéses lakásokban is. Legtöbbjük sokat nyújt , dekeveset kíván. Tar tásuk egyszerű, nem kell átültetni őket, azelhanyagolást hetekig elviselik, és többségük igen jól alkalmazkodik aváltozó viszonyokhoz. A tölcsérében tárolt vízzel a legszárazabblakásban is megteremti a saját mikroklímáját, függetlenül a környezet

páratartalmától és a talajtól. A tölcsérből táplálkozik, és onnan pótoljaa kevés, elpárolgó vizet. Eleinte természetszerűleg idegenkedtek az emberek az addig ismeret-len növényektől, még ha kiállításokon, kirakatokban megcsodálták isőket. Az áttörés fokozatos, de gyors volt, és világszerte — így nálunkis — egyre több a broméliakedvelő. Sokat számít megfelelő elhelyezésük. Ezek a növények az ablakpár -kányon, egymás mellett, katonás sorban kevésbé mutatósak. Füg-

gesztve, felkötve, vagy tálkompozíciókban a színkontrasztok és for -mák ellentétében csoportosítva sokkal jobban érvényesülnek. A ké-

nyesebbek növényvitrinben, szobaüvegházban vagy epifitafa oldalán,más növényekkel együtt egészítik ki az orchideák és más, fán lakónövények csoportját.

47. kép. Ananász, fejlődőterméssel. A Bromeliaceaecsalád haszonnövénye sokfényt, meleget kíván (Fő-városi Állat- és Növény-

kert)



281

Alkalmazkodása környezethez

Ámítás volna azt a hitet kelteni, hogy minden broméliaféle ilyennagyszerű és mindent tűrő növény. Sok köztük a jelentéktelen, nemmutatós, viszont a szépek és érdekesek közt sok faj eléggé kényes is,és csak igazán alkalmassá tett környezetben díszük.

A broméliák tartásának hogyanjához és miértjéhez is sokat nyújt ere-deti életmódjuk ismerete. Kétharmad részük fán, egyharmad részüksziklán él vagy talajlakó. Trópusiak és szubtrópusiak, tehát nálunk atelet a szabadban nem bírják, de az átlagos szobahőmérséklet a leg-

többnek megfelelő. A fagypont feletti hűvöstől a túl meleg szobaklí -

máig a legtöbb igen alkalmazlcodóképes. Azok a fajok, amelyek a pá-

radús őserdőkben, az Amazonast övező őserdőkben, a „zöld pokol- ban” honosak, melegigényesek, termőhelyükön csak a magas fák ko-

ronájában találtak életteret, de ott is sokat kell elviselniük. A fajoktöbbsége viszont a Közép- és Dél-Amerikán végighúzódó, szinte égignyúló hegygerincek oldalain, sziklákon vagy erdőkben fákon él, Me-xikó, Kolumbia, Brazília és Bolívia hegyein és bozótos síkságain.Akad itt olyan terület, ahol fél évig sincs eső, de a broméliák meg -

élnek a tölcsérbe gyűjtött vízből és az éjszakai harmatból. Ahol a ter -mészetben sikerült egy broméliának megtelepednie, nemcsak magvaiszóródnak szét, hanem helyben sarjakat is hoz, telepeket képez. Rövid

idő után egymás hegyén-hátán nőnek, és az őserdőkben helyenkéntáthatolhatatlan tömeget képeznek. Nincs igazi nyugalmi időszakuk,

mint a legtöbb orchideának, legfeljebb alacsonyabb hőmérsékleten,

kevesebb csapadékkal időszakosan kissé pihennek. Ez is magya-

rázatot ad arra, hogy hűvös vagy meleg szobában, gyakran vagy rit-kán öntözve bírják a szobaklímát.

A spirálisan elhelyezkedő levelek rózsája alul olyan szorosan zár,hogy a víz ebből a tölcsérből csak túlcsuroghat, de ki nem szivárog.Az Andok keleti oldalán karácsony idején meleg, csapadékdús a klí-ma, a mi nyarunk idején viszont csapadékszegény. Az ilyen időszakosmonszun, ill. passzátszeles jellegű erdőkben a fák nagy része lehullat-

ja leveleit, csak a broméliák fejlődnek tovább, részben a ciszternáik - ban tárolt vízből, részben annak a különleges vízszívó, pikkelyszőrös

szerkezetnek a segítségével, amely egyedül ebben a növénycsaládbanalakult ki. Ezek a különös, ezüstösen csillogó pikkelyek díszítik aTillandsiákat, a Cryptanthusokat és csíkokban az Aechmeák,

Billber giák, Vrieseák stb. leveleit. Az éjszakai lehűlés idején ezek a pikkelyek nemcsak a képződő harmatcseppeket szívják fel, de alevegő nedvességét is képesek magukba szívni és a növénynek átadni.Vannak teljesen gyökértelen fajok, amelyek kizárólag a levegő pára-

tartalmából élnek. A Csendes-óceán tengerpartján, a kopár talajon aszél ilyen Tillandsiák ezreit hengergeti. Mások félsivatagok növényei-re telepszenek rá, a perui Andok száraz szikláin, kaktuszok között ta-

láljuk őket. A fél éven át bőven csapadékos területeken viszont a



282

Tartásmódjuk

ciszterna vizébe hulló por és a levelek mellett a tölcsérben élőszúnyoglárvák, ízeltlábúak, békák és más állatok ürüléke bőven adtáplálékot a fák koronájában vagy a sziklákon élő terjedelmesebbnövényeknek. A talajlakó vagy az alacsony bozóton megtelepedő

fajok nagy része a levelek szélén levő sűrű, szúrós, éles tüskékkelvédekezik a legelő állatok ellen.

Igaz ugyan, hogy a fajok felépítése elég egységes, és nagymértékben

alkalmazkodtak a száraz és a nedves, a forró és a hűvös klímaviszo-

nyokhoz és a változatos megtelepedési helyhez, az alkalmazkodó- éstűrőképesség azonban egy-egy fajra vonatkoztatva más-más határokközt mozog. Akadnak kifejezetten fényigényesek, amelyeket a lakás-

ban nehéz úgy nevelni, hogy teljes szépségükben jelenjenek meg, van-nak félárnyékos helyet kedvelők, és olyanok, amelyek a tűző napotegyáltalán nem tűrik. Hőigényesség szerint nagyjából elkülöníthetők ahideg-, a mérsékelt- és a melegházi körülményeket igénylő fajok.Egyes érzékenyebb fajok csakis a nekik megfelelő klímaviszonyokközt díszlenek, de elég sok faj akad, amely a hideg-, a mérsékelt- és amelegházi tartást egyaránt eltűri.

A szobai nevelés és tartás szempontjából néhány tényezőt külön kikell emelni. Valamennyi bromélia hosszabb megvilágítási időhöz szo-

kott otthonában, mint amit itt nálunk télen megkap, ezért télen szí-nüket vesztik, csúnyulhatnak, de csak kevés öntözést igényelnek. Igenhálásak a napi 12 órai fény tartamot és az asszimilációhoz elegendő

fénymennyiséget megközelítő mesterséges megvilágításért. A

48. kép. A Tillandsia bul-bosa szárazságtűrő, külö-nös alakú, igen kedveltfaj. Sok sarja telepet alkot(Fővárosi Állat- és Nö-vénykert)



283

49. kép. Tillandsia fajok

szépen fejlődnek a szabadban, nyírfaágonlógva

levegőmozgást általában mind kedvelik, sőt a huzatot is tűrik. Ha

lehet, minél többet szellőztessünk, sőt vigyük ki a növényeket nyárona szabadba. Sokkal zömökebbek, színesebbek lesznek.

Van jó néhány, amelyik kitehető nyáron a kertbe, az erkélyre, kisüly-

lyeszthető a sziklakertbe, ezek igazán szépen csak ilyenkor, napos he -lyen színeződnek. Ilyen pl. a Neoregelia sehulteziana, amely vérvöröslesz; a Neoregelia eoneentriea, amely sűrűn vörös foltossá válik, a

Billbergia decora, amely bronzossá színeződik; a Billbergia × fascinator, amelyből a zöld szín fokozatosan eltűnik; az Aechmea

orlandiana, amely feketésvörösre változik, az Aechmea recurvata,

amely csak napfényben igazán szép, az Aechmea spherocephala,

amely teljesen bepirul. A napra kívánkozik több pozsgás jellegűszúrós Dyckia stb. és sok sivatagi és bozótlakó, magashegyi Tillandsia

is, amelyek a tel jes napfényt nemcsak eltűrik, hanem igénylik is. Természetesen minden bromélia, még a talajlakók is laza, vízáteresztőültetési közegkeveréket kívánnak, az állandó közegnedvességet rosszultűrik. A közegre azonban nem olyan kényesek, mint az orchideák,mert ezeknek nincs velük együtt élő gombájuk. Az időszakosközegszáradást a legtöbb bromélia kedveli. Ezért is jobb a kicsinycserép, mint a nagy. A broméliákat mindig felülről öntözzük és a töl-csérbe csak annyi vizet töltsünk, hogy a túlfolyó víztől a közeg nyir -kos legyen, de levegős maradjon. Nincs szükség túl gyakori öntözésre,

ugyanis a közeg mélyebben megtartja a nyirkosságot akkor is, hafelszíne már száraz. Vásárolt növényeink termesztőközegét célszerűellenőrizni, mert a kertészetekben gyakran műtrágyával dúsított tő-

zegben nevelik a broméliát, és ez az ültetés a lakásban tartósan kevés-



284

A broméliákkiválasztásaés elhelyezésea lakásban

Nagyobb termetű, kiemel-

kedő virágú broméliák

tálban. Vriesea splendens,

Aechmea fasciata és a hát-

térben Billbergia macro-

calyx

bé alkalmas. Vannak ugyan valódi talajlakó broméliafélék is, de ezek nem dísznövények, és vannak talajt nem kívánó, fán, sziklán megka-

paszkodó vagy teljesen gyökértelen aerofita Tillandsiák, amelyeket

nem ültetünk, hanem függesztünk, mert ezek — legalább látszólag —

a levegőben és a levegőből élnek. A broméliák szobai tartásának talán legnagyobb nehézsége a helyesöntözés és pár ásítás. Öntözni — csak felülről — mindegyiket kell. A

szobalevegőben aránylag gyorsan párolog a víz, kicsapódnak belőle a

sók, és betöményedve csúnya, szürkésfehér foltokat hagynak, kérgetképeznek a leveleken, ami nemcsak a növény szépségét rontja, hanema vízszívó pikkelyek működését is akadályozza. Öntözésre az esővízvolna a legalkalmasabb, de városban nehezen gyűjthető, és ipari terü-

leteken a szennyezett esővíz mérgező lehet, rosszabb, mint a felforraltcsapvíz. A desztillált víz egymagában káros, ha azonban száraz fale-

veleket áztatunk vagy igen kevés tápsót oldunk benne, ak kor alkal-massá válik a növények permetezésére, öntözésére ott, ahol nincsesővíz, és a desztillált víz olcsón, könnyen beszerezhető. Egyébkéntigyekezzünk lágyított vizet használni. (Az epifiták öntözéséről ésműtrágyázásáról az általános részben volt részletesen szó.) A trágyá-

záskor, műtrágyázáskor soha ne a tölcsért töltsük fel betöménykedőműtrágyaoldattal, hanem a híg oldatot per metben, levél trágyakéntadjuk.

A lakásban tartott növények gyorsan porosodó leveleit időnként vö-

dörbe mártva vagy csap, zuhany alatt le kell mosni, s a tölcsér köze-

pében összegyűlt szemetet is ki kell öblíteni. Erre legalább negyed-

vagy félévenként kerüljön sor, de gyakrabban sem árt. Ellentétbenmás növényekkel, a legtöbb bromélia levelét a pikkelyek miatt nem

szabad vizes vattával vagy ruhával t örölgetni vagy más módon dör -zsölve letisztítani. Nehézséget jelenthet a kényes broméliák tartásaszáraz lakásban, mikor már párásításról kell gondoskodni, vagy időn-

ként permetezni kívánjuk őket. Ennek lehetőségeiről és az egyéb tud-

nivalókról szintén az általános részben volt szó. Itt legfeljebb csakannyit említek még meg, hogy a falra vagy ablakra függesztett egyné-

hány Tillandsia gondozása egyszerűen megoldható úgy, hogy időn-

ként — akár naponta — bemártjuk őket esővízbe, és lecsepegtetésután visszakerülnek a helyükre, vagy úgy, hogy környékükön a fal- ésa padlófelületnek azt a részét, ahová a permet eljuthat, fóliával, vízál-ló műanyag tapétával borítjuk, és reggelenként porlasztott lágy vízzel

permetezzük őket.

A legtöbb bromélia szerény nedvesség-, tápanyag-, termesztőközeg-

és fényigényét könnyű kielégíteni az átlagos lakásban. Nagyobb ré-

szük eltűri az ingadozásokat, a szélsőségeket, részben azért, mert fel-építésük, alkatuk folytán a levélrózsában tárolt vízből, a pikkelyekkel

felszívott nedvességből ki tudják elégíteni szükségletüket, emellett a



285

vastag bőrű levél, a pozsgás jelleg, a víztároló nyálkás szövet is elő-

segíti a változó viszonyokhoz való alkalmazkodást. Élni akarásukrendkívüli, egyik -másik szinte elpusztíthatatlan. Számos faj azzal is

kitűnik más növények közül, hogy több és kevesebb fényben egyarántképes fotoszintézisre. A meleg, száraz sztyeppekről vagy szikláshegyoldalakról származó broméliák jól tűrik a lakás száraz levegőjét.

Ellenben akad jó néhány különleges igényű, a lakásban cseppet semkönnyen tartható faj. Ilyenek a forró, párás őserdőben honos

broméliák, amelyek csak párás környezetben: terráriumbán vagyszobaüvegházban érzik jól magukat. A broméliák iránt érdeklődő olvasók a tartásmódhoz nélkülözhetetlen

ismeretek et: az epifitáknak az eredeti élőhely, a földrajzi környezet ésa klíma által meghatározott termesztőközeg-, víz-, tápanyag-, hőmér -sékletigényét stb. az általános részben találják meg. Itt legfel jebb arra

hívnám fel a figyelmet, hogy legyünk óvatosak a tápanyag-

utánpótlással, biológiai ritmusukat gyorsítani, erőltetni fokozott trá-

gyázással alig lehet, inkább arra vigyázzunk, hogy az öntözővíz lágylegyen.

A broméliákai a lakásban a szokásostól eltérően rendezzük el. Ezek anövények jól érvényesülnek faágakkal, gyökérrel, szikladarabokkalkombinálva, művészi kompozícióban, de mutatósak függesztve, ér -dekesek kerámia tálba összeültetve, a nagyméretűek pedig asztalon,

padlón, oszlopon helyezhetők el. Más növényekkel sokféleképpen párosítva, epifitafára erősíthetők. Alig van olyan meleg vagy hűvös, déli napos, vagy északi, árnyas fek -vésű lakás, olyan kert vagy erkély, ahova ne találhatnánk alkalmas

broméliafélét. A sok ismeretlen, latin nevű bromélia közt azonban

Nagyobb termetű, ki-emelkedő virágú bromé-liák tálban. Vriesea

splendens, Aechmea fascia ta és a háttérben Billbergia macrocalyx



286

nehéz a választás és az eligazodás, s ezt a betűrendes felsorolás semkönnyíti meg. Nem mindenki hajlandó átrágni magát az összes leírá-

son, hogy „kibogarássza”, melyik az a bromélia, amelyik igényeinekés ízlésének megfelel. Ezért a legérdekesebb, hozzáférhető fajo-

kat - legfeljebb egy jellemző adattal kiegészítve — díszítő jellegükalap ján csoportosítottam.

1. A tölcsérből kiemelkedő, mutatós és tartós virágfürtűek Aechmea compacta: félárnyas helyet igényel, kardvirágzatú. Aechmea

fasciata: félárnyas helyet kedvel, levél tölcsére is mutatós, virága ró-

zsaszín felleveles, borzas fejű, tartós. Aechmea fulgens var. discolor: könnyen tartható, fürtje laza, piros bogyós, kék virágú. Aechmea miniata var. discolor és Ae. × polianatha: az előzőhöz igenhasonlóak.

Aechmea chantinii: tölcsére igen szép, keresztcsíkos, virágzata érde-

kes, kúpos; melegigényes. Aechmea orlandiana: tölcsére sötét rajzolatú, igen szép, virágzata ér -dekes, kúpos, színes. Guzmania cárdinalis: melegigényes, fellevelei szökőkútszerűek,színesek.

Guzmania × magnifica: nagyobb termetű, nagy virágú hibrid.Guzmania minor: zöld levelű, a kiemelkedő fürt piros vagy narancs-

sárga. Guzmania × intermedia: nagyobb méretű, színes virágzatú növény.Guzmania zahnii: virágzata igen szép, kiemelkedő, meleg- és árnyék -igényes.

50. kép. A keskeny,szúrós levelű

canthostachys strobilaceát színestermése díszíti (MTAVácrátóti BotanikusKert)



287

echmea fulgens kiemel-

kedő virágfürttel

Nidularium billbergioides: tűrőképes szobanövény, kis termetű, ki-emelkedő, tartós, citromsárga virágzata van. Tillandsia cyanea: levelei középnagyok, karcsúak, megvörösödő, eve-

zőlapát-szerű virágtengelyéből nagy szirmú, kék virágok nyílnak.Tillandsia flabellata: érdekes, sugarasan elágazódó, karcsú vörös vi-rágfürtje tartós. Vriesea splendens: sötéten, szélesen keresztcsíkos levelei éppúgy dí-szítenek, mint piros, kardszerű, magas virágszára. Meleg- és árnyék -igényes. ’ Flammendes Sehwert’, ’Flamme’ és más hibridjeihasonlóak. Vriesea psittaeina: kis termetű; kiszélesedő, evezőlapát-szerű virágfürtje tarka. Hasonló a V. earinata.

Vriesea × poelmannii és hibridjei: kis termetűek, zöld levelűek, a vi-rágszár magasra nyúló, hengeres, vörös. Vriesea × perfeeta: az előzőekhez hasonló, virágszára elágazódó.

2. Virágzási idő alatt tartósan kiterülő, mutatós levélrózsájúak, a

torzsavirág a tölcsérből nem emelkedik ki, a szívlevelek színesek Neoregelia carolinae: ellenálló, fényigényes faj. Virágzáskor ragyogó piros.

Neoregelia carolinae var. tricolor: a levelek csíkozottak, már fiatalonrózsaszínesek, virágzáskor égővörösek. Az egyik legszebb faj.

Neoregelia concentrica és hibridjei: nagyobb termetűek, jó fénybenzöld alapszínen vörösbarnás foltokkal, a szívlevelek püspöklilák.

Neoregelia princeps: karcsú levelű, szívlevelei püspöklilák. Nidularium fulgens: márványozott, lapos szívlevelei vérvörösek. Nidularium innocentii és hibridjei: nagyobb levélrózsa közepén

égőpiros szívlevelekkel.



288

Nidularium kiterülő levél-rózsája és torzsavirágzata

3. Szépen formált, karcsú tölcsér, szép, de rövid virágzás

Billbergia amoena: fényigényes faj, a növény szürkéslilásan márvá-

nyozott.

Billbergia deeora: tölcsére keresztben csíkos, zárt, hasas. Billbergia rosea és B. × windii: zöld levelű, szinte elpusztíthatatlan,nagy csoportot alkot és bőven, gyakran virágzik.

Billbergia saundersii: egytengelyes, csőszerű tölcsére keresztcsíkos ésvörösesen fehér pettyes, piros felleveles virága karácsonytájt nyílik.

Billbergia viridiflora: nagyobb termetű növény, jó fényben szép fe-hér, vörös pettyezésű. Fürtje piros f elleveles.

Billbergia × fantasia: tölcsére vázaszerű, sűrűn sárgásfehér és pirosasfoltos, virágfürtje mutatós.

Billbergia × fascinator: zöldes levelei karcsúak, fehér - pirosan, sűrűn pontozottak, márványozottak. Igen mutatós. Guzmania monostaehya: zöld levelű, hegyesen feltörő, érdekes virág-

fürtjének csúcsa piros, fellevelei rajzoltak, virágai fehérek. Tillandsia braehyeaulos, T. erubeseens, T. ionantha: a virágzásnéhány hetes tartamára az egész növény fokozatosan égővörössé

válik, majd visszazöldül. Tillandsia strieta: bókoló virágszára néhány hétig igen mutatós.

4. Tarka levelű, szép formájú broméliák

Ananas eomosus var. variegatus: tarkán csíkozott, nagyméretű, szúrósnövény. Meleg- és fényigényes.

Aechmea chantinii; keresztcsíkos, virága is szép. Melegigényes. Aechmea marmorata: melegigényes, tölcsére barnán pontozott, zárt.

Sajnos ritka.



289

Aechmea pectinata: sűrűn pontozott, mutatós levelei kielégítő fény- ben pirosodnak.

Billbergia × fascinator, ’ Fantasia’, B. viridiflora: levelei karcsúak.széthajolnak, a tölcsér sűrű fehér -vörös pontozással rajzolatos.Cryptanthus zonatus: levele zöld és barna keresztcsíkozású.Cryptanthus fosterianus: közepes méretű növény, vörös, keresztbencsíkozott levelei szépen kiterülnek, sok hibridje is igen mutatós.Cryptanthus bromelioides var. tricolor: igen szép, zöld, fehér és piroshosszanti csíkozással. Cryptanthus bivittatus és C. vittatus: hosszában barnás rózsaszínesen

csíkozott. Neoregelia ampullacea, N. zonata, N. pauciflora: barnásvörös rajzola-tú törpe vázácskák.

Neoregelia marmorata: közepes méretű növény, levelén sötétzöld ala-

pon elmosott gesztenyevörös, feketés rajzolattal. Neoregelia chlorosticta var. sarmentosa: levele vörös csíkos és vörö-

sen pontozott.

Neoregelia tristis: törpe, tarka levelű faj. Neoregelia spectabilis: lilásan márványozott levelének csúcsán kö-

römlakkszerű piros folt látható.

Nidularium striatum: nagy termetű, hosszában fehér csíkos növény.Tartós felleveleinek vége piros. Vriesea fenestralis: nagyméretű faj, a finoman zöld levélrózsánfeketésbarna, sűrű rajzolat látható. Elég ritka. Vriesea hieroglyphica: nagy termetű növény, levélrózsája széles,élénk, cikcakkos rajzolattal. Elég ritka. Vriesea tesselata: nagy, mutatós növény, hálózatos rajzolattal. Elégritka.

Tarka levélrajzolatok



290

Kis termetű, ágra felerősí-tett broméliafélék

5. Felkötve vagy tálban tartható kis termetű, törpe fajok

Aechmea racinae: fényeszöld növény, fürtje kihajló. Cryptanthus (valamennyi faja ide sorolható). Cryptbergia rubra: szép forma, borvörös szín jellemzi.

Neoregelia ampullacea, Neo. zonata, Neo. paucijiora: a tölcsér mintá-

zott, r övid. Neoregelia ’Schultezianrf: törpe növény, csoportosan nő. Jó fénybenlevelei fényesek, vérvörösek.

Neoregelia tristis: levele szépen tarkázott. Tillandsia albida és számos középméretű, ellenálló, ezüst pikkelyes

faj tartozik ide.Tillandsia bulbosa, T. butzii és hagymatönkű rokonai: jellemzőek akülönleges, groteszk, szétágazó, csavart, karszerű levelek. Vriesea racinae: a levelek vörös foltosak, zöldek. Vriesea scalaris: a fürt laza, kihajló, tartós.

6. Csak a levegőben lógatva, általában ágra erősítve,gyűjteményben érvényesülnek

Tillandsiák



291

Virágoztatás

7. Dekoratív, de nagy méretű broméliák

Aechmea caudata ’ Variegeta’: hosszanti fehér csíkos növény. Aechmea ramosa: piros fellevelű, a virágfürt és a termés tartós.

Billbergia decora: a tölcsér magas, zárt. Billbergia zebrina és B. venezuelana: a levélrózsa széthajló, ezüstcsíkozású. Guzmania musaica: a levélrózsa szép tarka mintás.

Nidularium innocenti var. variegata: hosszában fehér csíkos növény.Vriesea glutinosa: vörösen, sűrűn pettyezett. Vriesea hieroglyphica: sűrűn rajzolt mintázat jellemzi. Vriesea platynema: lilás, csíkozott. Vriesea fosteriana ’Chest-nut: sűrűn mintázott, tarkán színezett nö-

vény.

Igen sok bromélia még trópusi hazájában is csak hosszú évek alattfejlődik ki és virágzik. Némelyik csak 50 éves korában hoz virágot.Más fajok virágzási ideje pedig azokra a nyári hónapokra esik, amikor

a kereskedelem számára kevésbé érdekesek. Ezért is jelentősek a

virágzást befolyásoló beavatkozások. Első helyen említendő a fejlődésgyorsításának lehetősége. Nálunk, a mérsékelt égöv alatt ehhez szük -ség van a megvilágítás meghosszabbítására. Télen tehát nagymérték -

ben növeljük a fénymennyiséget, és főleg a napi megvilágítási időt.

Az ananász termesztésekor már a század harmincas éveiben megfi-gyelték a gázosítás pozitív hatását, s a virágzás megindításához és atermés adott időpontra való beérésének elősegítésére alkalmazták is.Az etilén-oxid gáz, az acetilénes gázosítás növényházi alkalmazása adísznövénytermesztésben a második világháború után terjedt el. Azetilén-oxid robbanékony és igen mérgező, ezért csak szakképzett gáz-

mester alkalmazhatja. Az acetilénes gázosítás (C2H2) bár tűzveszé-

lyes, elég egyszerű, ez az acetilénlámpákhoz is használatos kalcium-karbidból (CaC2) víz hozzáadásával fejleszthető. Az összegyűjtöttgázt vagy 10 másodpercig bugyborékoltatva a broméliatölcsérek vi-

zébe vezetik, vagy az öntözővizet kezelik és telítik acetiléngázzal, ésöntözéskor ezzel az előkészített vizes oldattal töltik fel a broméliatölcséreket. Néhány növény úgy is kezelhető, hogy 1 1vízben 5 g karbidot oldunk, és ezzel töltjük meg a

broméliatölcséreket. Ha a növény kellően fejlett és megfelelő ahőmérséklet, fajuktól függően 2—5 hónap múlva kifejlődik a bimbó.A Vriesea splendensé kb. három hónap múlva, legkésőbb, kb. 120 — 150 nap múlva a Tillandsia cyaneáé. A sok hátránnyal járó gázosításimódszert a hidroxin-etil-hidrazinonos kezelés váltotta fel, amelyből a0,1%-os vizes oldat sokkal egyszerűbben alkalmazható. (A BOH

rövidítésű vegyszer nálunk nehezen szerezhető be.)



292

A különleges élettani hatású anyagok között újabban nagyüzemi cé-

lokra is elterjedt a klóretin-foszforsav, különböző összetételben. Eb-

ből — egyebek mellett — etilén hasad le, amely kiváltja a bimbókép-

ződést. A mezőgazdaságban elterjedten használt az Ethrel nevű'ké-

szítmény (amely a tiszta hatóanyagon kívül más kémiai szabályozóanyagokat is tartalmaz), a broméliák virágoztatására is igen alkalmas.

0,1%-os oldatával megtöltünk egy közönséges permetezőt, és finom permetcseppekkel befújjuk az egész növényt. Az esetek többségébenegyetlen ilyen permetezés biztosan kiváltja a fejlett növény

bimbóképződését. Csak néhány faj esetében szükséges 0,2%-os olda-

tot vagy kétszeri permetezést alkalmazni a biztos virágzáshoz. Ilyen aTillandsia cyanea, amelynek bimbóf ejlődési ideje is lényegesenhosszabb. A virágzást serkentő kémiai szerekkel azonban legyünkóvatosak, mert a fiatal növényekre károsak! Egyes növényekengátolja a hajtásnövekedést, más növényeken pedig virág- vagyrügyleválást, hervadást okozhat. így pl. etiléngáz vagy Ethrel-permet

hatására az orchideabimbók leeshetnek, elhervadhatnak. Amennyirefontos a virágzási időpont beállítása a kertészetekben, annyiragondoljuk meg, hogy házilag mikor, melyik növényre alkalmazzuk. A

broméliák jelentős része — formájánál és levélmintázottságánál fogva — többet mutat fejlődése alatt, mint rövid, virágzó szakaszában (pl. a Billbergiák ), vagy ha túl korán serkentjük a virágzást, az nem olyanfejlett és mutatós, mint a magától beérett növényeken. Főleg olyannövények et érdemes virágzásra serkenteni, mint a Neoregelia, a

Nidularium, amelyek igazi szépségüket csak a virágzás előttelszíneződő szívleveleikkel érik el, vagy olyan Aechmea fajokat,

amelyek egyébként lusta virágzók, és túl nagyra nőnének.

Billbergia virág



293

A broméliáksarjképzése

A broméliafélék a természetben sarjakkal is fennmaradnak, telepetképeznek, ezért ivartalanul, vegetatív úton könnyen szaporíthatokkorlátolt számban. A legtöbb bromélia elvirágzás után elpusztul, s fejlődő sarjaik veszik

át helyüket. Néhány nemzetség azonban (Dyckia, Hechtia) nem a le-vélrózsa közepéből virágzik, így nem is pusztul el virágzás után. Vantovábbá néhány igen szép más faj, amely többnyire csak egy sarjatfejleszt a fokozatosan pusztuló anyanövény közepe táján, és ez azanyanövény gyökerén, szárán továbbfejlődve egyszerűen elfoglalja azanyanövény helyét, és így tovább él. Ilyen pl. a Vriesea splendens, a

Guzmania sanguinea, a kissé hasonló tulajdonságú Tillandsia cyanea,

és még jó néhány Tillandsia faj, ezek nem a tövükön, hanem kö-

zepükön hoznak egy vagy két-három sarjat. A középen egyetlen, erős sarjat hozó fajt általában magvetéssel szok -ták szaporítani. Amennyiben ezeket házilag mégis szaporítani kíván-

juk, úgy az anyanövény nagyságának felét elért állapotban megkí-sérelhetjük a sarj kitörését — pontosa bban kioperálását — középről,oly módon, hogy a törésfelület az anyanövény szárrészének egy részétis magába foglalja. Ezt faszénporral behintve egy-két napig szárazontartjuk, majd száraz homokban, homok és kéreg vagy tőzeg keveré-

kében néhány hónap alatt meggyökereztetjük. Ilyenkor az anyanö-

vény a maradék levelek hónaljából még további 3— 5 sarjat fejleszt,

ezeket már sokkal könnyebb leválasztani. Ezektől a kivételektől eltekintve a sarjfejlesztésnek három különbözőmódját figyelhetjük meg. A broméliák többsége a gyökérnyak tájékánoldalt, közvetlenül az anyanövény mellett, annak szárával összefügg-

ve, számos sarjat fejleszt. Először többnyire 2 — 5 növénykét, amelyekfokozatosan elfoglalják a lassan pusztuló anyanövény helyét. Amikorelérik az anyanövény fele nagyságát, önálló gyökeret fejlesztenek, ígyélnek tovább. A gyökérfejlődés kezdete az a legkedvezőbb időpont,amikor ezeket az anyanövényről leválaszthatjuk. Ilyenkor a sarjat fe-

lülről le- és kifelé, oldalt nyomva úgy válasszuk le, hogy atermészetes töréshelyen kívül se az anyanövényt, se a sarjat ne sértsükmeg. A jól leválasztott sarj továbbnövekedése zavartalan lesz. Azanyanövényen ezután általában újabb sarjak fejlődnek. így kedvezőesetben akár 10—20 sarjat is leválaszthatunk a Billbergiáről , az

Aechmeáról, a Neoregeliá ról vagy a Tillandsiá ról. Ha az erősenelfásodott növényekről nehéz a sarjakat kézzel kitörni, éles késselmetsszük le őket a törzsről. Amelyik sarj nak már vangyökérkezdeménye, ültessük végleges közegükbe. A gyökértelensarjakat pedig a törésfelület behegedéséig és a gyökérképződésigóvjuk a rothadástól. Ezért ne ültessük túl mélyre és ne tartsuknedvesen.

Némelyik bromélianemzetség — főleg a Neoregelia — sarjait egy



294

hosszúra kinyúló, gyorsan elfásodó száron, az anyanövénytől akárarasznál hosszabb távolságra nyúlva fejleszti ki. Ez a sarj a gyökér nélküli, de a fás száron át bőven kap táplálékot, leválasztás nélkül

életben marad, megnő, virágzik. Ha különválasztjuk, a fás szárat ol-lóval metsszük át, s rövidítsük meg, mert a gyökérképződés csak köz-

vetlenül a sarj tövén indul meg. Hasonló módon fejlődnek egyes pár -naképző Tillandsiák vagy olyanok is, amelyek homokon összefüggőhálózattá alakulnak. Kissé hasonló néhány Cryptanthus, Aechmea ésmás fajok sarjképzése. Ezek sarjai a fokozatosan növekvő, felkopa-

szodó anyanövénynek a talajban maradó szárrészéből, mélyen alulról,hosszú szárral törnek ki, és a talajban már hamar önálló gyökeretfejlesztenek. Ilyen a Cryptanthus zonatus és a Crypt. bromelioides, ésennek tricolor változata is, de hasonló az Ae. orlandiana.

A sarjképzés másik típusa főleg Cryptanthuson, néhány Guzmanián,

A sarjfejlődés változatai.1. Aechmeán oldalt; 2.

Cryptanthuson a levelekhónaljában; 3. Neoregeli-

án hosszú, fás száron



295

Vrieseán és Tillandsián figyelhető meg. Ebben az esetben a fiatalsarjnövények a levélrózsa alsó vagy középső leveleinek belsőhónaljában fejlődnek. Ezek eleinte szorosan összenőttek azanyanövénnyel, majd önállósodnak, mások kiemelkednek, esetleg

könnyen kiemelhetők, sőt maguktól kihullanak és a már fejlődőgyökérkezdeményekkel gyorsan önálló fejlődésnek indulnak. Végül van néhány olyan bromélia (Vriesea reginae, V. guttata, Till.

lindenii stb.) is, amelyek már fiatalon, a virágzás előtt sok fiatal aprósarjat fejlesztenek, körben a gyökérnyakon. A sarjak csak lazán ta-

padnak az anyanövényhez. Leemelve — mint a magoncok — önállónövénnyé nevelhetők. Az ilyen növényeket nem szabad túl mélyreültetni. A korán kiemelt vagy leválasztott sarjak egy részének még nincs ön-

álló gyökere. Vannak fajok (pl. Cryptanthus sarjak), amelyek langyos

vízben, meleg talpon, nyirkos tőzegmohában vagy élő mohapárná banfejlesztenek legjobban gyökeret és ezután ültethetők át célszerűen avégleges talajba. Amelyeknek már gyökérkezdeménye van, azonnal avégleges, laza talajba ültethetők, majd hőigényük szerint hűvösebb,mérsékelt vagy meleg helyen neveljük őket tovább. Általá ban jobb

csak mérsékelt melegen és keveset öntözve tartani, mint túl párásán,mert akkor könnyen rothadnak, betegségre érzékenyebbek. A gyökérnélküli sarjak leginkább sóderben, kalluszképzés után fejlesztenek

gyökeret. A különleges, tarka levelű változatok csak sarjakkal szaporíthatok.Ilyenkor kívánatos a hosszú természetes fejlődési időt a mielőbbi, mi-nél több sarj képződésének elősegítésére lerövidíteni, tehát ne várjukmeg az elvirágzást, hanem a szaporításra kijelölt növény szívleveleiközül törjük ki a fejlődő bimbót. Ezután azonnal megindul a sarjfej -

lődés. Ugyancsak gyorsítható a folyamat a fiatalabb növények vegy-

szeres kezeléssel elérhető gyors kivirágoztatásával, majd a kifejlődővirágszár levágásával. Életerejük és regenerálódási képességük rend-

kívüli. Gyakran teljesen levéltelen, elhaltnak tűnő szár is képes mégsarjat fejleszteni. Mint érdekességet említem, hogy némelyik teljesenelpusztult törzsű, kirothadt közepű Vriesea és Tillandsia száraz ho-

mokba vagy hasonló keverékbe dugott lyukas levélrózsájából a leve-

lek tövén oldalt újabb kis sarj növényeket fejleszt. A magról nevelt broméliák bővebb gyökérzetet fejlesztenek, és kez-

dettől szélesebben formált a tölcsérük, mint a karcsúbb, magasabbnövésű sarj növényeké. Sok bromélia jobban mutat csoportban, telep-

ben, mások jobban érvényesülnek önállóan, egymagukban. Bőven vi-rágzó, szép telepeket nyerhetünk az egyébként kevéssé mutatós Bili-bergiákból ( B. nutans, B. rosea, B. × windii stb.), némelyiktelepképző Tillandsiá ból, ha nem igyekszünk a sok sarjat leválasztani,hanem felkötve vagy széles cserépben a sok sarjnövényből fejlődő



296

Szaporítás magvetéssel

Magvetés üvegbeállított faágon, mellette petricsé- szében a közegfelszínére vetett magvak

egész telepet együtt hagyjuk. Ugyancsak jól mutatnak a törpe Neoregeliák, ha a hosszú, fás száron a levegőbe kinyúló, talaj nélkülkifejlődő, virágzó sarjakat az anyanövényen hagyjuk.

A kertészeti nagyüzemekben a Vriesea splendens, az Aechmea fasciata és a hasonló, termesztett fajok tömegesen csak magvetésselszaporíthatok, és természetesen az újabb hibridek is csak mesterséges

bepor zással, keresztezéssel állíthatók elő. Magvetés után a legtöbb bromélia csak két-három, esetleg öt vagy több év múlva éri elvirágzóképes méretét, míg sarjról többnyire már egy év alattkifejlődik. A növénykedvelők számára érdekes kísérlet a magvetés,nem annyira tömeges elszaporítás, mint inkább a ritka fajok nevelése,esetleg hibridek előállítása végett. Míg az orchidea magvetéséhez steril laboratórium kell, a broméliákelég könnyen házilag felnevelhetők az érett magtokból nyert magvak -ról. Csíraképességük azonban csak rövid hetekre, hónapokra korlá-

tozott.

A repítőszőrös magvak (Tillandsia, Vriesea, Guzmania) fertőtlenített,

nyirkos tőzegre, tőzeges homokra vagy összekötözött faágakra,esetleg műanyag hálóra vethetők. A magvakat állandó párában, tehátvagy üveggel letakarva, vagy a faágköteget félujjnyira vízzel töltöttüvegbe helyezve, de időnként szellőztetve csíráztatjuk. A csírázáshozfényre van szükség, talajjal letakart magvak nem fejlődnek. A bogyóstermésű fajok magjáról vetés előtt a terméshúst le kell er jeszteni (a

bogyóból kinyomott terméshús és mag 2—3 napig kevés vízzel meleghelyen álljon), le kell tisztítani és többszörösen le kell mosni, majdmegszárítani, mert különben a penészgombák könnyen elpusztítják amagoncokat. A túl sűrűn kelt vagy algásodó talajú fiatal, fejlődő



297

növényeket új talajba kell tűzdelni. A talajnak savanykás

kémhatásúnak, lazának, levegősnek, de nyirkosnak, nem kiszáradónak

kell lennie. A kis növénykék is igényelnek levegőt és időszakosleszáradást. A kis magoncok érzékenyek gombás palántadőlés-

fertőzésre, ezért fertőtlenítésre és gondos tisztaságra van szükség.

A broméliák felépítése, rendszerezése ésegy kevés botanika

A szisztematika csak a szakemberek számára igazán érdekes, a kívül-állók unalmasnak, bonyolultnak, szinte felesleges rossznak tekintik.

Tény azonban, hogy tájékozódási és rendszertani alapfogalmak nélküleligazodni lehetetlen, és a megismétlés ott kezdődik, amikor vala-

minek neve van. Néhány alapvető rendszertani és alaktani tudnivalót

a broméliákról is meg kell ismerni. így hasznos, ha tudjuk, hogy aTillandsioideae alcsalád három nagy nemzetségének levelei tüskédé-

nek, míg a többi alcsalád levele csaknem mind fogazott. Ha kétségünkvan afelől, hogy növényünk Guzmania, Vriesea vagy hozzá alakilag

hasonló Aechmea, elég végighúzni ujjunkat a levél szélén. Ha tudjuk,milyen a Nidularium vagy a hozzá hasonló Neoregelia virág-

szerkezete, eligazodunk.

A broméliák korszerű rendszertanát az amerikai L. B. SMITH dolgozta ki. Európában W.R ICHTER , R. OESER , W. R AUCH és Floridában M. B. FOSTER fejlesztette. Utóbbi utazott,felfedezett, nemesített, és megalapította az ottani broméliatársaságot.

Az ananászféléknek is nevezett család elnevezését egy svéd botani-kusról, C. BROMELről kapta. Az ananász talajlakó növény, termésétfogyasztják. A többi bromélia nem haszonnövény, de sok közöttük amutatós dísznövény. Egyszikűek, jellemző rájuk a spirálisan elhelyezkedő levélrózsa, a fa-

jok többségén a növényvilágban egyedülálló vízfelvevő pikkelyekkel.Egy levélrózsából az egyed általában csak egyszer virágzik, végállóhajtáscsúcson. A broméliák sarjakat fejlesztenek, és ezekkel szintekorlátlanul szaporodnak. A hímnős virágokon a három csésze- és a

három sziromlevél gyakran csővé nő össze, két körben hat porzó ésközépen három bibe található összetapadva. A virágokat pikkelyszerűfellevél támasztja. A virágzati száron a színes fellevelek, a rozettaközepén pedig gyakran az elszíneződő szívlevelek adják a növénynekigazi díszítőértékét, és nem a múlékony, kicsiny virág. A termés a há-

rom alcsaládban különböző. A három alcsalád közt elég könnyű eligazodni. A Tillandsioideae alcsaládba három fontos rokon nemzetség tartozik:a Tillandsia, a Guzmania és a Vriesea, amelyek csak a virágszerkezetalapján különíthetők el egymástól. A fajok zöme epifita. A levelek

széle ép, sima, nem tüskés. A magokon ejtőernyőszerű repítő szőrko-



298

Tartós, szép virágzatok.Vriesea, Aechmea és Dyckia

szorú van, amelyekkel a szél a magvakat a faágakra áthordja. A Bromelioideae alcsalád kb. 28 nemzetsége közül a legfontosabbak:

Aechmea, Billbergia, Cryptanthus, Neoregelia, Nidularium és Ananas. Sűrű levélrozettájuk levelei általában tüskés szélűek, a

magok húsos bogyótermésben érnek. Vannak köztük epifiták,amelyek magját többnyire madarak szállítják ürülékükkel a faágakra,de sok faj talajvagy sziklalakó. A virágzat többnyire tömött, sok

virágú fürt. A Pitcairnioideae alcsalád tagjai szárazságtűrők, talajlakók, fogazottlevelekkel, a termésük toktermés, hártyás, szárnyas maggal. Csak ke-

vés fajnak van kertészeti értéke, szép formája vagy laza, színes virág-

fürtje. Vannak közöttük igen nagy méretűek. Broméliagyűjtők szá-

mára értékesek lehetnek a pozsgás Dyckia és Hechtia fajok, esetleg

még néhány apróbb méretű Puya és Pitcairnia faj is.

A broméliafélék felépítése és szerkezete életmódjuknak megfelelőensajátságos. A gyökér többnyire csak kapaszkodó, sőt az ún. atmosz-

ferikus, homoksivatagon tovagördülő, faágakra kapaszkodó 'fajokon

kifejlett korban már nincs is gyökér. Ezért a vizet nem gyökerek kel,

hanem különleges, bonyolult pikkelyrendszerükkel veszik fel. A szárés a levélállás jellegzetes. A spirális levélelrendezés mellett vannak

hagymás tönkűek, bár a legtöbb rozettás vagy tölcséres, de vannak

megnyúltabb növényformák is. Lényegében csaknem mindegyiksarjakat fejleszt, és nagy részük kúszó száron, szimpodiálisan, telep-

képzésre hajlamos.

A broméliák egy jelentős részének szépségét nem a múlékony virág,nem is a színes fellevelek, hanem a különleges forma és a tarka vagy



299

Vízszívó pikkelyeknagyítva. A középsőn —

átmet- szetben — látszika kapcsolódás a levélhez

színes levélzet adja. Szinte nem is kívánatos, hogy ezek hamar virá -

gozzanak (Vriesea hieroglyphiea, V. jenest ralis, Guzmania musaiea,

Aechmea marmorata, Neoregelia marmorata), mert virágzás után azigen szép növény elpusztul, és soká tart, míg a sarjakból új növénylesz.Vannak broméliák, amelyek hosszú száron, színes fellevelekkel igenszép virágfürtöt hoznak. A virágfürtben a virágot takaró, pikkely sze-

rű fellevelek a legszebbek. Vannak guggonülő, a rozetta közepénszinte eltűnő, jelentéktelen virágzatúak. Más broméliafélék — Neore-

gelia carolinae, Guzmania sanguinea, Tillandsia brachycaulos — díszértékét a bepirosodó levélrozetta vagy a ragyogóan színesközépső szívlevelek adják. A virág lehet egyes (pl. Tillandsia usneoides), lehet a rozetta közepénülő torzsa (Neoregelia, Canistrum, Nidularium), lehet igen rövid szá-

rú (Cryptanthus), lehet felálló fürt (Aechmea), felálló rúd (Guzmaniamonostachya), felálló lapát (Vriesea splendens, Tillandsia cyanea),

bókolóan kihajló, laza fürt (Billbergiák), vagy hosszan lelógó virág-

fürt (Vriesea scalaris, Aechmea jilicaulis, Tillandsia prodigiosa).

Kevés broméliának van jó illata, de néhány — Tillandsia purpurea, T.

cacticola, T. duratii, Aechmea cylindrata, Vriesea reginae — kelle-

mesen illatos.



300

A megtermékenyítést a fán élő broméliákon többnyire kolibrik végzik, a

többit rovarok porozzák be. A termés a három aicsaládra külön-külön jellemző: bogyó vagy tok, hártyás, szárnyas magokkal, illetve

repítőszőrős magvakkal. A magoncok fejlődése lassú. Élettartamuk elég

hosszú, sőt, ha a szimpodiális sarjképződést tekintjük, szinte végtelen. A broméliák felépítésének, szerkezetének tárgyalásakor külön kell szótejteni a pikkelyekről, amelyek a növényvilágban egyedülállóak. Mivelsok broméliának nincs is gyökere, ez az egyetlen vízfelvételi szerve.Lehetnek pikkelyek az egész levélen (Tillandsia, Cryptanthus) vagy csak

csíkokban (Aechmea, Billbergia), vagy csak a tölcsér belsejében, alevélrózsa tövében tömegesen (Guzmania, Vriesea). Minden pikkely két részből áll, alakja tölcsérszerű. Felső része pajzs,holt sejtekből áll. Ez igen változó, lehet 4— 8 — 16 — 64 sejt. Vastag fa-

lúak, harmonikaszerűen összehúzódhatnak, vizet vesznek fel, de védenek

a kiszáradás, a párolgás és a fény ellen is. Ehhez a laphoz alul — mint rajzszeghez a szára — kapcsolódnak élő sejtek, amelyek a levélepidermiszébe süllyednek, és a vizet szállítják. A pikkelyek kiszáradva

levegővel telten fehérek, átvizesedve átlátszóak. Vannak primitív éserősen fejlett pikkelyek. Utóbbiak annyira higroszkopikusak, hogy aholnincs eső, a páratelt levegőből is megszívják magukat nedvességgel. Arozettás, tölcséres broméliák levelei enzimeket is kiválasztanak, ezek

lebontják, vízben feloldják és felszívhatóvá teszik a szerves anyagokat.



301

A bromélianemzetségek és -fajok

Acanthostachys

Egyetlen dél-amerikai, sziklalakó faj tartozik a nemzet-ségbe, amelyet régebben az ananászokhoz soroltak. A. strobilacea. Illatos, tobozszerű termése édes, ehető(50. kép). Levelei nagyon megnyúltak, ezüstösen pikke-

lyesek és fogazottak, lazán széthajlók. A hosszú száron

fejlődő, fenyőtobozra emlékeztető virágzat narancsvörös,

szúrós, hosszú fellevelekkel. Az anyanövény mellettképződő számos sarj sűrű teleppé fejlődik, így igazánmutatós. A délbrazil és az argentin félsivatagos vidékklímájának megfelelően rendkívül ellenálló, alegtűrőképesebb szobanövények közé tartozik. Ültethetőfüggő kosárba vagy cserépbe is.

Acanthostachys strobilacea



302

Aechmea • Díszes, kiszélesedővíztölcsérek, kiemelkedő fürttel

A Mexikótól Argentínáig terjedő területen

több mint 150 faj tartozik ebbe a nemzetség- be, többségük délkelet- brazíliai epifita vagyfélepifita, de akad talajlakó is. Alakjuk széle-sen szétnyíló kehely. Vaskos, merev leveleitűrik a szárazságot, a zárt rozetta bőven tartvizet. A levelek széle fogazott. Sok faj leveleszínes vagy rajzolatos, néhány sűrű, ezüstös

pikkelyekkel díszített vagy csíkozott. Akad-

nak érdekes kertészeti változatok fehér csí-kos levelekkel. Némelyik igen nagy, de aker tészetekben termesztettek általábanközépméretűek, elég magasra kinyúló, fürtösvirágzatuk tartós, mutatós. Igen jószobanövények, közülük néhány fajt éshibridet nagy tömeg ben nevelnek a

kertészetekben. Az Aechmea fasciata a

legelterjedtebb, világszer te kedvelt

dísznövény. A virágszárat általában pirosra színeződőfellevelek díszítik, a virágszár lehetegytengelyű vagy elágazódó, ritkábban

hosszan kihajló fürt. A múlékony, kicsinyvirágok színe elég változatos: kék, ibolyás,

pirosas, sárgás és fehér. A rövid virágzásalatt és után gyakran színváltó. A

bogyótermésben jó néhány kis mag érik,maga a bogyó búzaszemnyi, borsónyi lehet.

Előfordul szépen színezett, vöröses, sárgás,fehér vagy fekete bogyó, a termés lehettartósan díszítő. Tartásmódjukra a

broméliákra általában leírtak érvényesek. Itt

kiemelendő, hogy sok faj aránylag nagygyökérlabdát, erősebb gyökereket fejleszt,ezért célszerű őket viszonylag nagyobb,széles cserépbe ültetni. Az emelkedő szár atalaj szinten új gyökérkoszorúkat fejleszt,ezeket laza talajjal újra takarjuk. Magvetéstőlszámítva három-négy év alatt válnakvirágzóképessé, de az aránylag könnyenleválasztható sarjak már egy-két év múlva.Öntözővíz, hőmérséklet és fény szem-

pontjából általában elég igénytelenek, tűrő-képesek. A legtöbb faj az ablakpárkányon jólérzi magát, de akad néhány árnyéktűrő éserősen napigényes is. A kb. tíz közismert és könnyen beszerezhetőfaj mellett néhány közkedvelt hibridet és to-vábbi harminc érdekes fajt érdemes — ha

igen röviden is — említeni.

Ae. bambusoides. Brazil faj. Zöld levelű, szára 1 m-ig

felnyúlik, egyszerű, vörösbarna virágfürtű. Ae. × bért. Az Ae. fosteriana és az Ae. orlandiana keresztezéséből keletkezett, mindkét szülő jótulajdonságát egyesíti. Tölcsérszerű, középmagaslevélrózsáját szürkészöld alapon sűrű, szabálytalan rajzú

barnásvörös csíkok és vonalak díszítik. Télen virágzik.Középen kiemelkedő virágzata a barnáspirosfellevelekkel kissé elágazó fejecske, halványsárgaszirmú virágokkal. Erős fényben különösen szép. Ae. × burgundy. Az Ae. racinae és az Ae. distichantha

változatainak sikerült hibridje. Kis termetű, leveleirézvörösek. Ae. bracteata. Közép-amerikai, fán lakó növény.Aránylag zárt, zöld leveles rozettája magasra, 70— 120

cm-re nyúlik, kb. 5—10 cm széles leveleit fehér pikkelyek borítják, a fürtszerű virágzat elágazó, az alsófellevelek pirosak, a felsők zöldek, a szirmok sárgák,legszebb kék bogyótermése. Érdekessége, hogy Közép-

Amerikában szent növény, a tölcsérben levő bőségesvizet szertartásokhoz használták.

Ae. bromeliifolia. Brazília déli részétől Ar -gentínáig eléggé elterjedt. Közepesen nagytermetű növény, sok levelű rozettája közelméteres magasságig felnyúlik. Az erősen

tűskés levelek hátát fehér pikkelyekechmea fasciata



303

51. kép. Az egyik legszebblevélrajzolatú Aechmea az

echmea chantinii (Fővá-

rosi Állat- és Növénykert)

borítják. Bunkóra emlékeztető virágzatasűrűn fehér gyapjas, egyszerű, tömött füzér,amely alatt a fellevelek csak zöldes-fehérekvagy gyengén pirosak, a múlékony virágok

sárgák. Inkább virágzás után díszít bizarr, bunkószerű termésével. Ae. calyculata. Brazíliától Argentínáig ho-

nos. Laza, 50 cm-re nyúló kevés levelű rozet-tája van, aprón fogazott, 3—4 cm széleslevelekkel. Felálló és elágazó, de aligkiemelkedő virágzatának érdekessége, hogyez is sűrűn fehér gyapjas. A múlékonyvirágok sárgák. Ae. candida. Brazíliából származik, de csak

termesztésben ismert. Merev, zömöklevélrozettája és gyengén fogazott, kb. 4 cmszéles levelei vannak. Virágfürtje karcsú,sárgásfehér, gyapjas. Árnyéktűrő, igen

ellenálló, kedvelt faj, karácsonykor virágzik. Ae. caudata. Brazíliai, igen nagy termetű faj.Széles levelei az 1 m-t is elérhetik. Felállóvirágszárán szép, narancssárga, tömött, kisséágazódó fürtből kis sárga virágok nyílnak.

A tőalaknál sokkal szebb, érdekesebbhosszanti fehér csíkozású változata, az Ae. c.var. variegata. Ez többnyire valamivel ki-sebb, a leveleken hosszában több-kevesebb,

változó szélességű sárgásfehér vagy tej fehércsík húzódik. Az aránylag nehezen virágzónövény önmagában díszes. Ae. chantinii. Brazíliai faj, de eredeti termő-

helyein már kiveszett. Szépségével talán azösszes Aechmea faj között az első helyen áll.

Nem olyan gazdaságosan termeszthető, mintaz Ae. fasciata, ezért tömeges termesztése rit-kább. Rozettája közepesen zárt, kb. tíz, 30 cmhosszú, 4 cm széles levélből áll. A zöld

alapszínű leveleket keresztben szabályosezüstpikkelyes csíkok borítják. Barna vagymajdnem feketés alapszínű változata is is-

mert. A levelek igen merevek és elég élesentüskések. A levelek fölé emelkedő, pár ágra

bomló, kissé laza virágszárát égőpiros felle-velek veszik körül, a virág vörösessárga. Há-

lás, szép szobanövény, kissémelegigényesebb és szereti a sok fényt. Jó



304

megvilágításban az élénk színellentétekkel ésa rózsaszínes-piros fellevelekkel igen feltűnő.

Ae. coelestis. Brazíliai eredetű kb. félméteres, hamvas

növény. Felálló karcsú virágszárát sárgás fellevelek öve-zik, a virágok égszínkékek.

Ae. comata. Brazíliai faj, több változata van,lehet törpe, de fél méternél magasabbra nyú-ló alak is előfordul. Termesztésbenleginkább az Ae. c. var. makoyana található,amely tömzsi, leveleit sűrű, hosszanti fehérvagy sárgásfehér csíkok díszítik. A merevlevelek hegyes tüskében végződnek, gyéren,

de hegyesen fogazottak. Érdekes virágaaránylag magasra kiemelkedő bunkófürt,amelyben a virágnál rövidebb, kis pirosfellevélkék közt nyílnak a múlékony,tojássárga virágok. Bőven sarjadzik.

Ae. × compacta. Az Ae. miniata és az Ae.

fulgens jól sikerült keresztezése.Középméretű, ezüstös, zöld rozettából télenvagy kora tavasszal emelkedik ki askarlátpiros fürt, kék virágokkal. Terméselila bogyó. Jól sarjadzik, évenkéntvirágoztatható.

Ae. conglomerata. Változataival együtt csak a termesz-

tésben ismeretes, az alapfaj zöld. Az Ae. c. var. disevlor

leveleinek alsó felszíne vörhenyesbarna, az Ae. c. var.

farmosa pedig sűrűn lisztes bevonatú. A felálló, merevvirágszár csak röviden, tömören ágazik szét, bennevérvörös fellevelekkel. Ae. cylindrata. Brazíliai eredetű mutatós, eléggé ritkafaj. Rozettája lapított, kb. 0,5 m átmérőjű, merev, zöldlevelű. A virágzat felálló, karcsún hengeres, kb. 25 cmhosszú. A csészelevelek rózsaszínűek, a szirom kék. Ae. distichantha. Brazíliától Argentínáig honos, közép-

méretű, sok leveles, változékony, erősen barnás, tüskéslevelű faj. Piramisszerű virágzata alig emelkedik ki, tö-

mött vöröspiros fellevelekkel díszített és vörösespirosvirágú.

Ae. fasciata (XXV. tábla). Brazília déli ré-szén volt valamikor honos. A közismert, kb.50 cm magas növény szépen kihajló, széles,hegyes végződésű, fekete tüskés levelei tövé-nél barnásvöröses, kissé lilás árnyalatú, kü-lönböző sűrűségben fehér pikkelyekkel díszí-

tett rozettát alkotnak. A pikkelydísz a kul-

túrváltozatokra jellemzően vagy egyenleteskeresztcsíkokat alkot, vagy teljesen, ezüstö-sen beborítja a leveleket, vagy — jó fény ben

— vörösödő, brönzos színt kölcsönöz nekik.

Vöröses levelű változat az Ae. f var. purpurea. Legismertebb ezüstös kertészetiváltozat a ’Super Auslese’ és a ’Silver King ’. Igen szép, de ritka változata a tejfehér vagysárgásfehér hosszanti csíkokkal díszítettlevelű Ae.f var. variegata, ill. az Ae. f cv.

albolineata (XXIV. tábla). A kiemelkedővirágzat több csúcsú bunkó, tehát közepén

piramisszerűen csúcsos, a jobb változatokontöbb oldalfürttel kiegészítve. A virág

szépségét kemény, sallangos, élénk parasztrózsaszín fellevelei adják, ezekelvirágzás után még több mint fél évig tartjákszínüket. A rózsaszín fellevelek között élénkellentéttel nyílnak a kék virágok, amelyekmásnapra, harmadnapra pirosra hervadnak.Ezután már csúfítják a virágzatot, érdemes azelnyíltakat kitépni. Hasonló virágú faj az Ae.

dealbata.

Ae. fernandae. A kb. 70 cm-es rozettából kiemelkedő

virágszáron tömött, tojásdad fürt nyílik, a fellevelek na -rancsszínűek, a virágok halványsárgák.

Ae. filicaulis. Középméretű növény,aránylag karcsú levelekkel. Szépségét alevelek rózsaszínes, rezes, pirosas árnyalata

jelenti, amellyel már az egész fiatal növényis díszít. Valamennyi Aeehmeáétói eltérővirágzata, igen vékony, hosszú virágszáraakár 1— 1,5 m-re lecsüngő. Az eléggé tartós,szép, piros fellevelek hónaljából 1— 2 cm-es

szárakon aránylag nagy, hófehér virágoknyílnak, egy-egy fürtrészletből kettő-ötvirág. Csak magasra akasztva érvényesüllelógó virágfürtje. Ae. fosteriana (XXIV. tábla). Brazíliai faj,alakja, levélmintázata szép, kb. 0,5 m magas,karcsú, tölcséres. Kb. 5 cm széles, zöldlevelei - főleg alsó harmadban — szürkés

pikkelyesek és sötétebb barna foltosak.Virágszára aránylag vékony, fürtje kb. 8 cm,

kihajló, laza, kevés virágú. Ae. × fosters favorité (XXIV. tábla). Az Ae.



305

racinae és az Ae. victoriana keresztezésébőlszármazó, igen szép, értékes hibrid. Árnyék -tűrő, levelei feltűnően fényesek, viszonylagsötétebb helyen a legszebbek, sötét bíborpi-

rosak, barnáspirosak. Erősebb fényben a le-velek fakóbbak, viszont hamarabb virágzik anövény. Aránylag gyenge, kihajló, csüngőszáron piros fellevelű, sötétkék virágok nyíl-nak. Barnáspiros bogyótermése díszítő. Vanegy igen ritka, háromszínű le vél változata is. Ae. fulgens. Brazíliai eredetű. Közepes, kb.40 cm-es növény. Aránylag puhább, zöldle-

velű. Virágzata elágazódó, a vöröses tőbőlnagy fürtcsomót hoz kék szirmú virágokkal.

Hasonló, de sokkal díszítőbb változata az Ae.f var. discolor, amelynek levele felül olaj-

zöld, de a fonák bíborpiros vagy liláspiros,fényes. Alakban és színben nagyon hasonlíthozzá az Ae. miniata, de ennek levélfonákjalisztes bevonatú. A színes levelű változat ke-resztezésével javított hibridjei az Ae. ×

polyantha és Ae. × rakete.

Ae. gigantea. Brazíliai faj, méteres, hosszú levelekkel,elágazó füzérvirágzattal, tartós, csinos fellevelekkel.

Ae. luddemanniana. Mexikói eredetű, kb. 0,5 mátmérőjű növény, széles levelekkel. Virágfürtje kb. 15cm, a zöldes takarólevélből rózsás virágok nyílnak, majdhelyükön fehér, megkékülő bogyók fejlődnek.

Ae. marmorata (XXIV. tábla). Brazíliai faj,alakja a csöves Billbergiáéhoz hasonló,kevés levelű, vázaszerű. A zöld levelektövén és oldalán feltűnő feketeibolyás vagyvörösbarna foltok vannak. Nehezen virágzik,

piros fellevelű, kevés kék virágot hoz.Lassan nő és alig fejleszt sarjakat. Ritka, de

igen szép. Ae. miniata (XXIV. tábla). Brazíliai faj, kb.30 — 40 cm-es levelei tölcséres, széleslevélrózsát alkotnak. Virágfürtje az Ae.

fulgenséhez hasonló, a piros szárú, sűrűnelágazó, szinte gömbszerű fürtben kékvirágok nyílnak. Kevésbé díszes, mintváltozata, az Ae. m. var. discolor, amelynek alevélfonákja lilásvörös és finom, fehér,lisztes bevonatú, pikkelyes.

Több változata és hibridje jól sarjadzó,

könnyen virágzó, a kertészetekben, a gyűjtőkáltal is kedvelt. Ilyen hibridek az Ae. ×compacta, az Ae. × exotica és az Ae. × royal

xvine. Ae. nudicaulis. Egész Közép-

Amerikában előfordul, kb. 0,5 m magas,kehelyszerű, merev levélrózsájaszabálytalan, sötétebb zöld foltokkaldíszített. Felálló virágzata baracksárga,aránylag széles, élénkpiros, hosszúra nyúlófellevelek ölelik körül. Van csíkozott levelűsportja és piros virágú változata is. Ae. orlandiana (XXV. tábla). Dél- brazíliai,igen érdekes faj, kb. 30 cm hosszú, elég szé-

les, erősen fogazott, zöldes leveleit sűrű raj-

zolat, pontozott és barna cakkos keresztcsí-kok tarkítják. Napos helyen vöröses árnyala-

tú lesz és vörös foltok díszítik. Felálló virág-

zata csak kissé emelkedik ki a vörösbarnánfoltos fellevelek közül, jelentéktelen, hal-ványsárga virágokkal. Jól sarjadzik. A sarjakalulról hosszú száron kinyúlva törnek elő(28. kép). Csak világos helyen nevelve leszmutatós és zömök, egyébként alsó leveleitúlzottan lecsüngenek, visszahajlanak.

Nyáron (szoktatva) a tűző napon bontakozikki igazi formája és szépsége, és ilyenkorvirágzik is. Ae. pectinata. Dél- brazíliai faj, nagyszámú,igen széles levelei akár 0,5 m hosszúaklehetnek, sűrű rozettát képeznek. Aszürkészöld levelek vörösen, bamásanfokozottak, virágzási időben és jó fénybenrózsáspirosasak, erősebben foltosak. Erősfényben már fiatalon szép színes, tarka.Kissé kiemelkedő bunkóvirágzata azonban

kevéssé mutatós, zöldes.

Ae. pineliana. Dél-Brazíliában honos, sok levelű faj,sűrű rozettája 0,5 m-nél nagyobb átmérőjű, feketéscsipkékkel. Virágszára kb. 40 cm, piros fellevelekkel,halványsárga virágokkal. Ae. polystachya és Ae. pulchra. Paraguayi fajok, nyílt,napos helyet kedvelnek.

Ae. purpureo-rosea: Dél- brazíliai faj, csőszerű, karcsú,kevés leveles, 0,5 m magas rozettája fekete tüskés.Virágszára oldalt hajló, a fürt arasznyi, elágazó. Arózsaszín, szúrós fellevelek közt bíborszínű kis virágoknyílnak.



306

Ae. romosa. Az Ae. giganteához hasonló,nagy termetű, széles, szúrós, 0,5 m-eslevelek kel, amelyek napon vörös foltosak.Magas, felálló és elágazó virágszárán igen

tartósak a piros fellevelek. Virágja fehér, bogyótermése rózsaszínes. Ae. racinae (XXIV. tábla). Dél- brazíliai,csak arasznyi növény, zártan tölcséres,világoszöld, fényes levélrózsája enyhénfogazott. Ágra felkötve jól díszlik, azanyanövényhez hasonló nagyságú, kissékinyúló szárú sarjakkal mutatós együttestalkot. Virágzata puha száron lecsüngő, laza,csak 8 —10 sárga virággal. A virágok

narancssárga, bogyószerű bimbókbólnyílnak. Egy kék virágú rokon faja vagyváltozata is előfordul. Elnyílás után a fejlődő

bogyók még hosszabb ideig barnás pirosak.

Ae. recurvata. Dél-Brazíliában ésUruguayban honos faj. Igen merev, tüskés*szinte pozsgás levelekből álló levélrózsája

fajtánként 20—40 cm hosszú lehet, azelkeskenyedő, szürkészöld levelek fonákja

pikkelyes, töve lilás. Van zártabb ésszétterülő változata, vörhenyesebb vagysötétebb levelekkel. Az egyik törpe,vörhenyes változat az Ae. r. var. ortgiesii. A

jó fényben feketésibolyás szívlevelek

körülveszik a csak kissé kinyúló virágzatot.A virágok pirosaslilák, de többnyire eléggé

bentülőek. Bőven sarjadzik, igen edzett,célszerű nyáron tűző napra kihelyezni.Ae. spectabilis. Zárt rozettájú, méteres ma-

gasságú, világoszöld alapon fehér foltos nö-vény. Virágfürtje laza, halványpiros

kehelyből sötétpiros virágocskák nyílnak. Ae. sphaerocephala. Az Ae. giganteá hoz

hasonló, dél- brazíliai faj, igen nagy méretű.A széles, merev levelek az 1 m-t is

meghaladhatják, erősen fogazottak, hegyük isszúrós. A télen zöldes levelek nyáron,napfényben vörös foltosak, majd égővöröseklesznek. A virágszár elágazó, élénkpiros,tartósan díszítő, lehajló fellevelekkel. Avörös száron végül feketés bogyók fejlődnek.

Ae. weilbachii (XXIV. tábla). Dél- brazíliaifaj, aránylag karcsú, kb. 30—40 cm hosszú,sok leveles, lazán szétálló levélrózsája van.A zöldes levelek jó fényben vörhenyesek. A

levelek fölé emelkedő száron, piros felleve-lek közt, laza fürtben helyezkednek el az ibo-lyáspiros kelyhekből kinyúló lila, de gyorsanelnyíló virágok, amelyek helyén szépvilágoslila bogyók díszítenek. A törzsfajzöldesebb, míg változata, az Ae. w. var.

leodiensis fiatalon is rózsás, később bíborpirosas. A sok Aechmea hibridet felsorolni aligha le-

het, számosnak nincs is külön neve, a

jelentősebb kertészeti változatok pedigformában és igényükben a tőalakokhozhasonlóak, legfeljebb a levélszíneződés vagya virágfürt mutatósabb.

Ananas

A családban az egyetlen haszonnövény, ter -mésének utolérhetetlen zamata miatt az

egész világon kedvelik, fogyasztják. Az öt

faj mind brazíliai, de azt nem lehet biztosantudni, hogy amit ma Ananas comosus névenismerünk, az eredetileg milyen lehetett,vadon már nem fordul elő. Az egyrenagyobb és ízesebb termés alapján

kiválogatott változatait szerte a trópusivilágban termesztik. Hawaiiban és Dél-Kínában óriási területen telepítik. A Hawaii-szigeten kb. 20000 ha-on évi 400 milliótonnát termelnek és dolgoznak fel. Atermesztett ananásznövény több mint 1,5 mátmérőjű, kardszerű tüskés levelei kb. 4— 5cm szélesek. A kb. 40 leveles rozetta kö-zepén, a bunkószerű virágból fejlődik adinnye alakú termés, amelynek bogyóiösszenőttek, felszíne tobozszerű, akultúrváltozatok általában mag nélküliek.Felső sarjhajtásokkal szaporítják, mert alulnem hoz ilyeneket. A termés csúcsán bóbitássarjnövény hajt ki, amely szintén továbbnevelhető (47. kép). Tápdús lávatalajban,

tűző napfényben, párás, forró, trópusi



307

klímában termesztik, szobanövénynek nemalkalmas. Van azonban az ananásznakcserepekben termeszthető törpe változata,amely (a trópusokról importálva) a virágzásután a lakásban fejleszti ki a közel 1 kg-os

termését. A változatok között van vörös vagycsíkozott levelű. Legszebb az A. c. var.variegatus tricolor, amely csak kb. 60 cm

átmérőjű, levelei zöld-fehér -rózsaszín és pi-ros csíkozásukat meleg, világos, napfényes

helyen megtartják. Dísznövényként valóbanmutatós. Meleg- és fényigénye miattazonban nehéz úgy teleltetni vagyszaporítani, hogy éveken át szép maradjon.

R okon nemzetségbe tartozik a keskeny, igen tüskés, mé-

teres, vöröses, mutatós levelű Pseudananas

macrodontes (syn.: P. sagenarius). Gyakranösszetévesztik az ananásszal, de kb. 15 cm-es, ehetőtermésének tetején nincs levélbóbita, és alulról fejlesztsok sarjat.

Billbergia • Karcsú vázabroméliák,gyorsan elvirágzanak

A kb. 60 Billbergia faj levéltölcsére általábanhosszú, karcsú, levelük pikkelyes. A csoport-ra leginkább virágzatuk jellemző, amelycsüngően kihajló, s piros vagy rózsaszínes,aránylag nagy fellevelek veszik körül, eleinte

bunkósan, majd ebből tüskeszerűen nyúlnakki lefelé a gyors egymásutánban, kék vagy

sárga színben nyíló bimbók, miközben már afellevelek elhalványulnak. A legtöbb faj dél- brazíliai, de akad néhány mexikói és argentinis. Kitűnő, ellenálló szobanövények, mérsé-kelten meleg, világos helyet kedvelnek. Hát-rányuk mindössze rövid virágzásuk (a kez-

dettől a hervadásig két-három hét), de ebbőlis csak a teljes kinyílás előtti állapotban iga-zán szépek. Ezt a hátrányt azonban ellensú-lyozza bőséges sarjadzásuk és a sűrűn együttmaradó sarjak bő virágzása, még inkább az

hogy rendkívül igénytelen szobanövények,

Ananas comosus



308

és formájukkal, levélzetükkel nem virágzóállapotban is díszítenek. Különösen szépnéhány olyan faj, amelynek leveleicsíkozottak, pettyezettek, színezettek.

Talajban kevéssé válogatósak, még kertitalajban is megélhetnek, és a gondozásihibákat inkább eltűrik, mint más epifita.

B. amoena. Kb. 0,5 m magas, széleslevelei félig nyitott, formás kelyhetképeznek. A levelek zöldeslila alapszínbensűrűn, elmosódottan keresztcsíkosak,szélük sűrűn tüskés. Jó fénybenlilásvörösre színeződik. Laza, kihajlófürtjének rózsapiros fellevelei szépek,sárgásfehér virága jelentéktelen. Kisebb-

nagyobb, különböző színű változatokismeretesek, a kisebb termetű, élénkpirosfellevelű a mutatósabb.

B. brasiliensís. Közel 1 m magas, de nem túl széleslevelű, a levelek csak alul keresztesikozottak.Tömött, alig meghajló virágzatának felleveleiélénkpirosak.

B. decora (XXV. tábla). Kevés, de széles,

0,5 m-nél is hosszabb levelei alkotta zárt,kehelyszerű rozettája főleg alsó, kissé hasasrészén fehér keresztcsíkos. A levelek csúcsa

visszahajló. Tartós, mutatós szobanövény, jófényben vöröses árnyalatot kap. Szabadban istartható. A virágzat a hosszú tölcsérből szintemeglepetésszerűen bújik ki, igen szép,

bolyhosan fehéres, lisztes; rózsaszín felleve-

lekkel.

Bármilyen edzett és jó szobanövény,virágában csak egy hétig gyönyörködhetünk.Aránylag kevés sarjat fejleszt.

B. distachia. Karcsú, fogazott, hegyes, hosszú zöld leve-leket hajt. Csüngő virágzata hosszú, piros fellevelekkel.Van több változata, egyiknek levelei sárga pontokkaldíszítettek. B. horrida. Kb. 0,5 m magas, kehelyszerű rozettája alulkeresztcsíkos, a levelek tüskések, fellevelei zöldesek,lila heggyel, fehér virágokkal. B. iridifolia. 40 cm magas, zárt, csőszerű kehelyből ki-hajló száron a fellevelek pirosak, a virágok halványak,csak csúcsuk kék

Billbergia nutans

52. kép. A magas, zárt tölcsérű Billbergia decora

kihajló, szőrös magtokjai



309

B. lietzei. Kisebb növény, csak 30—35 cm hosszú, alul pikkelyes, felálló levelei között skarlátvörös fellevelek -kel, zöldes rózsaszín virágokkal nyílik.

B. macrocalyx. A B. decorához igen

hasonló növény, kb. 80 cm magasraemelkedő, zárt, csőszerű rozettája van,visszahajló levélvégekkel, közepén gyakrankissé hasas. Az említett fajéhoz hasonló,vattaszerűen, fehéresen, púderozottan kibújókb. 15 cm-es virágzata a piros fellevelek

között, ibolyás csúcsú virágokkal nyílik.

B. morelii. Kis termetű növény, csak kb. 30 cm magas,fényeszöld, alig tüskés levelekkel. A virágzat felleveleiszélesek, nagyok, rózsapirosak, a virágok liláspirosak,

lisztes bevonatúak. B. nutans. A kb. 20 —30 cm hosszú, igenkeskeny, bőrszerű, alig tüskézett levelekszinte fűszernek, a sűrű sarjak egymásmellett gyor san telepet alkotnak. A kihajlóvirágot néhány rózsaszínű fellevél veszikörül, és kékes szélű, elég nagy, csüngővirágok díszítik. A szinte kiirthatatlan,„virágzó zab”-nak is nevezett bokros,tömeges tövek előnye, hogy télen hol az

egyik, hol a másik száron jönnek elő avirágok. Igénytelensége és egyéb jó tu-lajdonságai miatt gyakran használták keresz-

tező partnernek a Billbergiákon kívül mégmás nemzetséggel, pl. a Cryptanthusszal is:

Cryptbergia. B. pallida. Csak kb. 25 —30 cm magas, szépformájú, karcsú kehely, világoszöld leveleikívül ezüstösen lisztes bevonatúak. Kissé ki-hajló virágszárát világos rózsaszín fellevelekés múlékony, sárga virágok díszítik. Hasonlóa B. speciosa.

B. porteana. Méteresre növő, zárt kelyhű, a

B. decorához hasonló növény, sötétzöld leve-lei vörös árnyalatúak, alul fehér csíkokkal.Világospiros, nagy felleveleivel kibújó virág-zata fehéren bolyhos, púderos, mint a másikkét rokon fajé. B. pyramidalis. A csak kb. 60 cm magas,

alul fehér keresztcsíkos, finoman fogazottlevelekből álló rozettából lisztes virágzatú

száron, piros fellevelekkel, kék végű, pirosas

szirmokkal virágzik. Szépen formált kehelyalakja miatt kedvelt.

B. reichardtii. Kis termetű, karcsú, szürkészöldnövény. Fűszerű leveleivel, kevés virágú, csüngő

virágzatával a B. mutánshoz hasonlít. A fehéren nyílóvirágok megkékülnek.

B. rosea. Az elhegyesedő, zöld levelek fino-man fogazottak, gyengén fehér pikkelyesek.Levélrózsája laza. Csüngő virágzata szép,rózsaszín fellevelekkel borított, a virágokzöldessárgák. Általában hibridjei elterjedtek,különösen a B. nutans keresztezésével létre-

jött hibridje bőven virágzó, telepet alkotó ésigen tűrőképes B. × windii.

B. sanderiana. Kis termetű növény,aránylag széles, fekete tüskékkel sűrűn,fésűszerűen szegélyezett levelekkel, ősszelrózsaszín fellevelek között, laza fürtbennagy, de csak zöldes virágokkal. B. saundersii (XXV. tábla). A törzsfaj csakkb. 30 cm magas, levélrózsája csak néhánylevélből összetett, karcsú, vázaszerű cső,felül visszahajló levelekkel, amelyek barnántüskések és a sötétzöld alapon ritkásan,

fehéres és barnáspiros csíkokkal díszítettekés mindkét oldalukat elszórt, csontfehér

pettyek is tarkítják. A csüngő, kihajlóvirágzatot élénkpiros fellevelek díszítik. Avirágok zöldessárgák, de szélük élénkkék.Tarkasága miatt szépen színezett, kiválogatott példányainak keresztezésébőlszármaznak a leginkább elterjedt hibridek :B. × saundersii hybrida (a másik szülő a B.nutans). Zöld levele rózsaszínnel és fehérrel

bővebben foltos. Virágszíne sötétkék.Amerikában elterjedt, ésszivárványbroméliának hívják. B. × fantazia (másik szülő a B.

pyramidalis). Kb. 40 cm magasra nő, igenformás, arányos, kehelyszerű, kevés, deszéles levelű rozettája van. Sötétzöld leveleitejfehér és rózsaszín foltokkal tarkítottak. Jólsarjadzik, bőven virágzik, fellevelei

élénkpirosak, virágai kékek. Különösennapos helyen igen díszes.



310

B × fascinator (másik szülő a B. × windii; akeresztezés egyetlenegyszer sikerült).Egyike a legszebb hibrideknek. Igen karcsú,30 — 40 cm-es, merev tüskés leveleinek

alapszíne ugyan zöld, de sárgásfehérenmintázott, márványozott, pontozott, és jófényben teljesen bepirosodik, a zöld színszinte eltűnik. Ez is jól sarjadzik, csoportbanés egymagában is igen mutatós. Virágzataélénkpiros fellevelekkel és kék virágokkaldíszítő, de múlékony. Ritkán virágzik, deelég sokat sarjadzik.B. viridiflora. Közép-amerikai faj, kb. 0,5

m-es, aránylag karcsú, leveleinek alapszíne

zöld, ritkásan-sárgásan pettyezett, szélüktüskés, de változatosan piros árnyalatot kap, jó fényben barnáspiros. Világospiros felleve-lei közül felálló, laza fürtű virágai zöldes szí-nűek. Ennek az igen mutatós fajnak is többhibridje ismert, talán a legszebb a B.

amoenával és a B. saundersiiwú létrehozotthibridje.

B. vittata. Igen nagy termetű, fénykedvelőnövény. Merev, vöröses tüskékkel szegélye-zett, méteres leveleinek vége visszahajlik.Zöld alapszínű, fehér keresztcsíkos. Lassannövekszik, és így ritkán virágzik, világospi-ros fellevelekkel, számos piros-kék virággalnyílik. B. zebrina. A B. vittatához igen hasonló,ugyanolyan nagy, tüskés, ellenálló, fehérentarkázott faj, a levelek rajzolata a B.

zebrinán inkább keresztcsíkos s jó fénybenvörösödő, a B. vittatán inkább pontozott.Fellevelei világos rózsaszínűek, és ősszel

nyíló, kihajló, tömött fürtjében a virágokzöldek.

Bromélia

A csoport névadó nemzetsége aránylag ritkán szerepel agyűjteményekben, mert az erősen tüskés, hosszú, nagylevélrózsa mérete miatt nem szobába való dísznövények.A tűzpiros fellevelekkel körülvett szép virágfürt csak

hosszú évek múlva fejlődik ki ezeken a sztyeppéken ho nos, talajlakó növényeken. Kb. 50 fajt írtak le, közülük

csak néhány található meg, inkább csak botanikus ker -tekben vagy kiállításokon.

Canistrum

Széles, tüskés, pikkelyes levelei tányérszerű,

zárt rozettát alkotnak . A rövid szárú, besüllyedt, kosárkaszerű virágzatot kisebbfellevelek ölelik körül. A jelentéktelenvirágok zöldessárgák. A hét faj közt vannaktalaj- és fán lakók. A Nidulariumhoz állnakközel, ezek is mind Közép-Brazíliábanhonosak, a többi broméliával azonban alig

versenyképesek szépségben. Kisséigényesebbek is, sem a sötétet, sem a tűzőnapot nem tűrik. Előnyük, hogy a virágzás

idején a fellevelek szépen színeződnek. B. amazonicum. A kb. 60 cm átmérőjűrozetta levelei zöldes, pirosas színűek.Szívlevelei zöldespirosak. A virágoksárgásfehérek. B. aurantiacum. A foltos le vél tölcsérközepén a fellevelek narancspirosak, avirágok narancssárgák. B. lindenii (syn.: C. roseum). Közelméternyi átmérőjű növény, a zöld leveleksötét foltosak, a fellevelek sárgák, rózsáscsúccsal.

Bromelia balansae



311

Cryptanthus • Brazilerdők pikkelyes csillagai

Kis termetű broméliák. Valamennyi Brazíliakeleti részében, általában viszonylag száraz,ritkás erdőkben, a talajon, ledőlt fatörzsekenél, ahol a szárazságtűrő tölgyfák levelei köztátszűrődik időnként a napfény. Jellegzetesenrövid törzsük van, alacsony, laposra szétte-

rülő levélrózsáik többé-kevésbé csillag ala-kúak. Az általában vízszintesen álló, merevék alakú levelek szélesebben indulnak, foko-

zatosan elkeskenyednek, szélük hullámos ésfinoman tüskés. A levelek változatos alapszí-ne többnyire zöldes vagy barnás, de az igensűrű pikkelyzettől sávosan tarkás, mintázott.A középső fellevelek nem eltérő színűek,csak kisebbek, és közülük bújnak ki igen rö-

vid száron a viszonylag jelentéktelen, fehérvirágok. Elvirágzás után (néha már koráb ban

is) a levelek hónaljából aránylag sok, 2— 10sarjnövény fejlődik, amelyek vagy párnátalkotva együtt maradnak a fokozatosanelpusztuló anyanövényen, vagy kiesve a le-

vélhónaljból önállóan meggyökereznek. A Cryptanthusok díszítőértékét alakjuk és alevelek különleges színe és csíkozottsága ad-

ja. Az ellentétes színű és mintázatú fajok jólkiegészítik egymást. Kiállításokon vagy szo-

baüvegházban gyakran szokták őket

epifitafára vagy ágra felkötve nevelni, pedig

talajlakók, ezért sokkal jobban díszlenek ésgyökereznek lapos tálakban. Megfelelőhelykiválasztás és tartásmód mellettszobában is szép dísznövények, még inkább

szobaüvegházban vagy vitrinekben, ahol azegyéb bromélia- vagy orchideafajokatkiegészítik, és a talajszint díszítésére igenalkalmasak. Származási helyüknekmegfelelően kifejezetten melegkedvelők. A18 —20 °C-os hőmérséklet általában márkielégítő számukra, de 25 °C-on vagymelegebben még jobban érzik magukat,

feltéve, ha gyökereik kellő tál aj nyirkosság-

hoz jutnak időnkénti, rövid kiszáradással, és

alkalmanként permetet is kapnak, hogy anedvszívó pikkelyek segítségévelkiegészítsék természetes vízszükségletüketés tápanyagaikat. Egy-egy öntözéskor adott

híg tápoldat káliumban gazdag legyen. Alegtöbb faj a kemény, merev levelek és amajdnem pozsgás külső ellenére kifejezettenárnyékkedvelő. A tartós tűző napfénytrosszul tűrik. Van azonban néhány faj — különösen a legközönségesebb C. acaulis, az

igen mutatós C. bromeloides, valamint

színváltozatai és az új színes hibridek — ,amelyek nemcsak jól tűrik a napot, de igaziszépségük csak napos helyen bontakozik ki.

Összesen mintegy 24 faj és változat ismert,de egyre több a hibrid, mivel könnyenösszeporozhatók, s magról is nehézségnélkül nevelhetők. Egyik -másik hibrid

valóban mutatósabb a fajoknál, hiszenegyesítik azok formai és színeződésbeli érté-keit.

Talajlakók lévén ültetőanyaguk kissé eltér atöbbi broméliaféléétől, bár az őserdők tala jalaza, levegős szerkezetű, nem földszerű.Bármelyik, broméliának alkalmas keverék -közeg használható, de legmegfelelőbb az 1

rész fenyőtűből, 1 rész bükk - vagy tölgy-

lombból, 1 rész kéregből vagyágtörmelékből álló keverék. Ezt levegőzéscéljából kb. 10% laza, habosítottműanyaggal vagy sóderral és a nyirkosság

megőrzése céljából kb. 10 — 20% mohával

Canistrum aurantiacum



312

egészítjük ki, végül vagy szerves trágyát (pl.szárított marhatrágyát), vagy szaruforgácsot,vagy tartós hatású műtrágyát (Plantosan) ésegy kevés szénsavas meszet adunk hozzá.

Utóbbi főleg akkor szükséges, ha valamelyikalkatrész helyett tőzeget használunk.Kéregből a fenyő a legjobb, de más fakéregis megfelel, és alkalmasak a feldara bolt

fenyőágacskák is. Szobában igen előnyös ésegyúttal díszítő, ha a beültetett

Cryptanthusok talaj felületét zöld mohával borítjuk úgy, hogy a moha a levelek tövéntúlérjen, mert a Cryptanthusok fokozatosan

gyökereznek felfelé a levélrózsa oldalából.

Szaporítás céljából a sarjakat minél idősebbkorban válasszuk le, lehetőleg akkor, amikormár gyökérkezdeményük van. Ha mégis ko-

rábban emeljük ki őket, dug vány ózzuk alig

nyirkos homokba, homokkal kevert tőzegbe,de meggyökereztethetjük vízben is, és ezutánültetjük végleges ültetési közegükbe. A jól

begyökerezett Cryptanthusokat csak kifejlett

állapotban érdemes kéregre vagy faágra erő-

sítve epifitaként nevelni, mert egyébkéntágon gyatrán fejlődnek. Szeretnek nagyobbfelületen szélesen, laposan gyökerezni. Leg-

jobban ládába vagy lapos tálba ültetve nevel-hetők, a helyiség legmelegebb, legpárásabb

részén. C. acaulis. Kis termetű növény, 6 — 10 cm

széles; keskeny, kihegyezett, hullámos szélű,hamvas pikkelyekkel borított levelekkel. Aközépen ülő virágok fehérek. Különbözőszínváltozatok ismertek — zöldek, ezüstösek

—, de különösen kedvelt a barnásvörös (C.

a. var. ruber), a rózsaszínes (C. a. var.

purpureus) és az erősen pikkelyes ( C. a. var.

genuinus) változat. C. bahianus. Majdnem 40 cm hosszú leveleikb. 1,5 cm szélesek, csavartak, nemszárölelők. Színük tengerzöld vagy bőrsárga,a fonákon világosak. Az alulról kitörő sarjakhosszú nyélen túlnyúlnak az anyanövényen. C. beuckeri. Közepes, átlag csak 10 — 15

cm-es növény, levélrózsáját kehelyszerűenfelálló levelek alkotják. Igen jellemző erre afajra, hogy a levelek töve keskeny,nyélszerű, felül bemélyedéssel, majdtojásdadon kiszélesedő, hullámos, tüskés

szélű, csak kissé csúcsos. A levelekalapszíne zöldes, barnásrózsás árnyalattal, afehér pikkelyek érdekes, márványosrajzolatot adnak. Változata, a C. b. var.

atropurpureus még színesebb, vörösebb, de

alig csíkos. Különös alakja és színe sokhibridjén fellelhető, így pl. a ’ Morgen rot’ -on. A C. lacerdaevel létrehozott mutatóshibridje C. × lubbersianus néven ismert, ked-

velt növény, mindkettő színesebb a törzsfaj-

nál. Cryptanthus levélrajzolatok

Cryptanthus acaulis



313

C. bivittatus. Egyike a legszebb fajoknak,

levélrózsája lapos, aránylag kicsiny, 6— 15cm. Szikeszerű levelei 2—2,5 cm szélesek,szélük enyhén fogazott. Jellegzetessége,

hogy rózsaszínes árnyalatú, halványzöldalapszínű levélen két széles, fehéres rózsa-szín hosszanti sáv húzódik végig. Több vál-tozata van, köztük a C. b. var. atropurpureus

sötétvörös. Vitatott, hogy sokkal nagyobbméretű hasonmása külön faj-e, általában C.b. var. luddemannii néven szerepel, másuttmint C. vittatus. Ez két- háromszor akkora,mint a tőalak, lazább a levélrózsája, karcsú,csúcsosabb levelű, erősebben hullámos,

durvábban fogazott. A levél fonáka barna,felül zöld, két széles, rózsaszínű csíkkal,melyek a tőben vörösesek. Egyik legmutató-

sabb Cryptanthus, de nem gyakori, mert csak

kevés sarjat fejleszt. A C. bivittatusnak ésváltozatainak több hibridje ismeretes, az el-sők közt terjedt el a C. bivittatus és a C.

acaulis keresztezéséből létrejött C. ×makoyanus. Sok hibridjének nincs különneve.C. bromeloides. A többi fajtól eltérően ma-gasabbra törő, sok leveles szára eléri a 30— 40 cm magasságot, de még akkor is nehezenvirágzik. Aránylag karcsú levelei az alapnál1 cm szélesek, középen a legszélesebbek,fokozatosan csúcsosodnak. Színük eredetilegzöld. Változatának levele rézvörössel takartzöld, bronzzöld, főleg alsó felületén pikke-

lyes. Napfényben megpirosodik. Legkedvel-tebb a tarka változata, a C. b. var. tricolor,formában is mutatósabb, mert valamivel

zömökebb, levelein hosszában váltakoznak azöld, fehér és rózsaszín-piros csíkok. Ezekvilágos, napos helyen még erőteljesebbek,tar kábbak. Mélyen alulról, hosszú,nyúlványos száron hozza sarjait, tehátmélyre kell őket ültetni. Sajnos a háromszínűváltozat sem bőven sarjadzó. Hajlamos azelfehéredésre, ilyenkor könnyen tönkremegy,vagy esetleg visszaüt a törzsalakra. Ismeretesmég egy változata (a C. b. var. genuinus),

ennek felül is pikkelyes a levele.

C. fosterianus. Csak a II. világháború utánfedezték fel ezt a legszebb, legnagyobb fajt,amelynek azóta számtalan hibridje terjedt el.

Az eredetinek kb. nyolc-tíz, egyenként 25—

30 cm hosszú, 3 —4 cm széles levélből áll alevélrózsája. A levelek laposan helyezkednekel, merevek, de erősen hullámos szélűek,fogazottak. Színük barnásvörös, sűrűn borít-va hullámos, fehér -szürkésbarnás keresztcsí-kokkal, amelyeket aránylag nagy, fehér pik -kelyek képeznek. A levélfonák egyenletesen

pikkelyes. Virága ennek is fehér, de aránylagsok virágú. Számos hibridje között van

bronzszínű, ezüstös ('Silver Star'), égővörös

és sok más színváltozat. Az egyik legszebb,legtarkább ’Carneval de Rio’ néven ismere-

tes.

C. lacerdae. Kicsiny, viszonylag ritka, de

nagyon csinos növény. Levelei csak 4— 5 cm

hosszúak, aránylag szélesek, finoman foga-zottak, a sötétzöld alapszínen — a szélénigen vékonyan, középen szélesen húzódó — összefüggő ezüstös csíkkal. Hasonló, de kes-kenyebb levelű a C. sinuosus. A C.

beuckerivel keresztezve létrejött, világosfoltokkal díszített, rózsaszínű fényű hibridjea C. × osyanus, amelynek szülőjére utal alevelek elkeskenyedő töve. C. roseus. Kis termetű növény, sok karcsú,elhegyesedő levéllel, színe a fény szerint zöl-desebb vagy pirosabb rezes rózsaszín. Jól,sokat sarjadzik.C. undulatus. Közepesen nagy, törzse ki-emelkedő, levelei merevek és szélük kifeje-zetten hullámos. Van zöld, zöldesszürke és

vöröses bronzosbarna változata C. arboreus néven. Igen ellenálló. C. zonatus (19. kép). A legismertebb faj,

elterjedéséhez hozzájárult, hogy nagy ter -metű, mutatós, sok sarjat fejleszt, könnyenszaporítható. A levelek 10— 25 cm hosszúak,3 —4 cm szélesek, alapjuktól fokozatosankeskenyedők, erősen hullámosak, szélükvisszahajló, oldaluk fűrészes. A világoszöldalapszínű levél ezüstfehér, sűrű, cikcakkos

keresztcsíkos rajzolattal díszített (C. z. var.



314

viridis). Van olyan változata, amelynek pikkelyei kifejezetten sárgásak. A C. z. var.

fuscus csak a termesztésben ismert változat, barnásvörös színe miatt közkedvelt. A ’ Black Magie’ ennél még sötétebb barnásvörös éshatározott, ezüst keresztcsíkos változat.Akad olyan is, amelynek a többivelellentétben a levél alsó fonákja nem

pikkelyes. E fajnak és változatainak

hibridjeit alig lehetne felsorolni, a legtöbb

névtelen. Az új keresztezések közt nevezetes lett a há-

romszínű, a C. tricolorhoz hasonló, de sok kalmerevebb levélrózsájú C. × ’ I t ’ (XVIII.

tábla), mely szélétől hosszában piros-fehér -zöld csíkozású, míg a C. × ’Ti’’ levelének aközepén fut a széles, piros csík, és a szélezöld. A ’ Pink Starlight’ hosszában rózsaszínfehéres csíkozású, kisebb az ' I t ’ - nél. Ez isC. bivittatus hibrid. A C. fosterianus hibridek

közül legismertebbek a ’ Feuerzauber ’ és ahasonlóan tarka ’Carneval de Rio’.

A Cryptanthusokat más nemzetséggel is ke-resztezték. Elterjedt és közkedvelt a Billber-

gia nutans és a C. bahianus keresztezésébőlszármazó Cryptbergia rubra, amely

bronzvörös, virágszára rövid, felálló.Ugyancsak a Billbergia nutans, valamint a

C. beuckeri keresztezéséből jött létre aCryptbergia meadii, amelyet kertészetekbentermesztenek.

Dyckia • Szúrósak, pozsgások

Több mint 80 faj van ebben a furcsa, pozsgás jellegű nemzetségben, amely a Hechtia és Puya fajokkal együtt a broméliák különalcsaládját képezik. Valamennyi talajlakó,szárazságtűrő és — ellentétben a többi

broméliával — az anyanövény elvirágzásután sem pusztul el. Egymáshoz hasonlóak,nagy gyökereket fejlesztenek. Vastag, az

Agavééra hasonlító tüskés szélű, szúrósleveleik tömött levélrózsát alkotnak.

53. kép. A Cryptanthus zonatusnak is számos, változatos színű hibridje van (Fővárosi Állat- és Növénykert)



315

Kaktuszoknak és egyéb pozsgásoknakmegfelelően tarthatók, nyáron a sziklakertbeültethetők. Nyáron a levélrózsa oldalábólszép, magas virágfürt nyúlik ki, narancssárgavagy citromsárga virágokkal. Sok sarjat

fejlesztenek, és ezek egymás közelébengyökerezve párnát alkotnak. Nagyon lassannövekednek. Nyáron kint, télen világoshelyen, öntözés nélkül 5—15 °C között

bárhol tarthatók. A sok faj közül néhányatemlítek. A törpék közé tartozik a D. cinerea, amelytalán a legszebb, sötétzöld, ezüstös, fehér be-

vonatú levelű, csak kb. 10 cm átmérőjű. A D.

sulphurea és a D. brevifolia szürkészöldlevelű, fehér pikkelyes, levelük fonákja

zöldessárgán csíkozott. Laza fürtjükben,hosszú magas száron több mint egy hónaponát sárga virágok nyílnak. Méretük kb.arasznyi. Alig valamivel nagyobb a szép D.

fosteriana sok, fésűsen tüskés levéllel,feltűnően nagy sárga virágokkal, a D.

altissima barna tüskés, elágazó virágszárral,a D. rariflora narancssárga virágokkal, a D.

remotiflora sötétnarancsos virágokkal. Valamivel nagyobb a D. velascana kb. 30

cm-es levelekkel, piros végű sárga virágok -

kal. Az egészen nagy méretűek levele az 1

m-t is elérheti. Ilyen a D.frigida, a D. rubra,

a D. leptostachia. Igen mutatós növények, azutóbbi virágfüzérében a virágok élénkpiro-

sak.Guzmania • Puha tölcsérbőlborzas virágzat

Az esőerdők elsötétítő lombozata alatt, Kö-

zép- és Dél-Amerika trópusi őserdeibenfőleg északnyugaton élnek ezek az aránylag

puha, leginkább világoszöld, nem fogazottszélű, középméretű, csinos, fán lakó

broméliák. Bár jól formált levélrozettájuktartja a vizet, a szobában mégis több párátigényelnek a többi broméliánál. Esőerdeiszármazásuknak megfelelően árnyék - ésmelegkedvelők. Ablakpárkányon, másnövények társaságában, meleg szobában jóltarthatók, leginkább keleti vagy nyugati

ablakban, de még jobban érzik magukatszobavitrinben, ahol kb. 70%-os az átlagos

páratartalom. Csak néhánynak van tarkavagy színes levele, a legtöbb csak virágzásidején igazán mutatós, ilyenkor az elég

magasra kiemelkedő virágszárat széles,kehelyszerű, élénkpirosas fellevelek veszik

körül a legtöbb fajon, de akkor is mutatós avirágzat, ha zártabb. Legjellemzőbb rájuk ahónapokig tartó virágzási idő, amiért akereskedelemben is egyre kedveltebbek. A

fellevelek közül kibúvó, többnyire bent ülőfehér vagy sárga, csövesen összenőtt szirmúvirágok jelentéktelenek. Laza, jó vízáteresztő ültetési közeget kíván-

nak, de cserepük igen kicsi is lehet, mertaránylag kevés kapaszkodógyökeret fejlesz-

tenek, és a levélrózsa vizéből táplálkoznak.A közel száz fajnak több mint fele olyanszép és különleges, hogy a gyűjteményekbenérdemes nekik helyet adni. Számos igennagyra növő faj is akad köztük, de több mintegy tucat kisebb és közepes, szép, márelterjedt faj és keresztezés is beszerezhető.Egyre nagyobb szerepet játszanak a jólválasztott szülőpárok hibridjei, amelyek a

törzsfajoknál mutatósabbak.

Dyckia brevifolia



316

G. andreana. Kolumbiai faj, laza, nagyméretű, világos-

zöld ; alig kiemelkedő fürtjében a 6 cm hosszú, sárga vi -

rágokat kárminpiros levelek veszik körül. G. angustifolia. Az egyenlítő környékén, az Andokban1000 m körül, fákon él ez a kis törpe növény, amelynek

mindössze 1,5 cm széles, kb. 10 cm hosszú levelei sűrűn

állnak, de laza, felnyurguló rozettát képeznek. Rövidszárú, zömök, piros fellevelű kis virágfürtjéből csak né -

hány, 5—7 cm hosszú sárga virág nyílik. G. berteroniana. Puerto Ricó-i faj, kb. 60 cm-es rozettá-

ból, rövid száron cinóbervörös fellevelű virágfürtöt hoz.

G. cardinalis. A G. lingulata rokona vagy

változata. Világoszöld rozettájából aránylagrövid szárú virágfürt emelkedik ki, amelyélénkpiros, de kissé sárgás fényű, kisebbrozettába rendeződő fellevelekből áll. Ezek

cserépszerűen illeszkednek egymáshoz,csúcsuk kissé visszahajló. A virágok fehérek.Kifejezett virágzási ideje nincs, hakifejlődött, kinyílik.

G. conifera. Perui faj. Méteres átmérőjű, felállóvirágszárán a fellevelek skarlátpirosak, a virágok sárgák. G. coriostachya, G. daniellii, G. dissitiflora, G.callothyrsus, G. devansyana, G.fuerstenbergiana

mutatós, de ritka vagy igen nagy fajok.

G. dissitiflora. Középméretű, zöld levelű ro-

zettájából kb. 40 cm-re kiemelkedő,szokatlan virágfürtjén egyenes, piros száronigen lazán ágaznak el egyesével álló virágai.A virág citromsárga cső zöld csúccsal, rövidszáron. G. donell-smithii. Costa Rica-i, jelentős faj,sok hibridje is van. A rozetta 30 — 50 cm, a

levelek zöldek, tövükön ibolyás csíkokkal. Avirágzat nem kiemelkedő, de a szív- és fel-levelek szép pirosak, csúcsuk zöldes. G. lindenii. Perui, magashegyi, a G.musaicához hasonló, de igen nagy méretűfaj. Alul vörösen színezett, felül zöldfellevelekkel és 2 m-re kiemelkedő, tojásdad

virágzattal. Keresztezésekhez használják. G. × intermedia. A G. lingulata kétváltozatának javított hibridje, amely többszínváltozatban ismeretes. Aránylag nagyméretű, sok levelű. A kissé kiemelkedővirágszár tetején csészeszerűen kapcsolódnak

a narancsvöröses fellevelek, amelyek közülfehér színű, sárga hegyű virágszirmoknyílnak.



317

G. lingulata. A G. minorval rokon, de na-

gyobb növény. Kb. 30—40 cm hosszú,aránylag széles leveleinek fonákja piros csi-kós, ebből a nagy, tarka kehelyből

kétarasznyira emelkedik ki a virágzat: szélescsúcsos, skarlátpiros fellevelek alkotta fejbőlnyílik néhány fehér virág. Több változatavan, a G. I. var. splendens és a G. I. var.

cardinalis, sűrűbben piros csíkos, és a levélis vörösebb. Más változatának fellevelei

narancsszínűek. Egy ecuadori változatafeketészöld, csak tövénél piros leveleiveltűnik ki, a piros fellevélkoszorú sárga csíkos.Mindez feltűnő színellentéteivel egymagában

is érdekes, s hibridjeiben is érvényesül. Ilyen pl. a G. zahniival ké pzett hibridje, a G. ×lingulzahnii, ’Insignis’, ’Vietrix’ stb. néven;a G. minorral keresztezve a ’ Magnifica’(XXXII. tábla), a ’ Mignon’, a ’Symphonie’stb., újabbak a ’Claudiae’, az ’ Exodus’ stb. G. × Magnifica. A G. minor és a G.

cardinalis keresztezése. Sok levelű,középméretű, világoszöld, néha vörösesárnyalattal. A kiemelkedő virágszárfejecskétsok élénkpiros fellevél veszi körül. Virágzatafél évnél hosszabb ideig díszíti. Csak a kisfehér virágok múlékonyak. Tavasztól egésznyáron át virágzik. G. minor (XXVI. tábla). Nagy területen for -dul elő változatokban. Kis termetű, 10— 20

cm-es levelei csak 1 cm szélesek, világoszöl-dek, egyes változatokban kissé vörösesek.Borzas fejű virágzata a levelek fölé emelke-

dik, élénkpiros, kihegyesedő fellevelekk el,fehér virágokkal. Piros csíkos levelű

változata és több, színben eltérő fellevelűváltozata is van, pl. narancsszínű az’Orange’. Kertészetekben szívesentermesztik, mert hosszan tartja virágzatát, ésgyorsan virágzóképessé fejlődik. Igensokféle, csak számmal jelzett változata éshibridje gazdagította a kínálatot. G. monostachya (XXXII. tábla). A többiGuzmaniától eltérő, kevésbé melegigényesfaj, szélesebb, kb. 25 cm hosszú, zöldes leve-

lei jobban tűrik a szárazságot. Ha nem is jut

el gyorsan a virágzásig, és virágzata sem na-

gyon tartós, mégis egyike alegkülönösebbek nek. A kb. 15 — 40 cm

magasra emelkedő, tobozszerű, csúcsos

virágzat alsó részén az egymáshoz tapadó,zöld alapszínű, csúcsos felleveleket

párhuzamos fekete- barna vonalak díszítik. A toboz felső részén viszont a takarólevelek

sima égővörös színűek és ebből a különösszínellentétből nagy, szép, fehér virágok

nyílnak egymás után, alulról felfelé. Van afajnak egy fehéren csíkozott kertészeti vál-tozata, amely nem virágzó állapotban is mu-

tatós, de csak sarjakról szaporítható.

G. morreniana nagyméretű faj. G. melinonis, G.nicaraguensis, G. vittaía, G. variegaía és G.

strobilantha vagy ritkább, vagy nagyobb méretű fajok.

G. musaica. A panamai őserdőkben él. Atöbbi fajtól zöld alapon sötétzöld és bar na,hullámos keresztcsíkokkal és összekötőrajzolattal sűrűn mintázott leveleivel tér el. Afonák ibolyás árnyalatú. Talajlakó. 0,5 m-

esre növő levélrózsája rendkívül mutatós vi-rág nélkül is. Elég lassan növekszik, ha

virágzik, ősszel a levélrózsa közepérekiemelkedő, szabálytalan bunkósfejecskében, narancsrózsaszín, pirosfellevelekkel díszített virágot hoz. A virágokalul sárgák, szirmuk vége fehér. G. peacockii. Csak levélrózsája miatt tartják,igen karcsú levelei szép barnásvörösek. Vi-

rágzata csak kis fejecske. G. sanguinea. Costa Rica-i, széles, kb. 25— 30 cm-es, kihegyesedő levelei fiataloncsíkosak, virágzáskor mindkét oldalon

sárgából vérpirosak, csak tövüknél zöldesek.Van csíkozott és zölden foltozott változata is,virágzata bent ülő, de az egyes virágoksárgák, hosszúak. Virágzáskor különlegesenszép, de utána visszazöldül, és többnyirecsak egy sar ja él tovább. Feltűnően jó virágúés színellentétes kertészeti hibridje a’Mexico’ és kisebb méretű változata a G. s. var. brevipedicellata.

G. zahnii. Costa Rica-i faj, melegigényes.

Kihegyesedő levelei 40—50 cm hosszúak,



318

zöldek, de hosszában élénkpirosancsíkozottak, tövüknél világospirosak. Ebbőla szép, sötétpiros levélrózsából 30— 40 cm

magasra nyúló szár emelkedik ki, sárga

fellevelekkel, világospiros virágokkal.Keresztezésekhez alkalmas szülőnek

bizonyult.

A sok Guzmania hibrid és változat közülújabban kezdenek elterjedni a piros csíkos ésa fehér -zöld- piros hosszcsíkozású tricolorváltozatok is.

Hechtia

A Dyckiákhoz hasonló, kb. 30 faja mind ta-lajlakó, szárazságtűrő. Sarjakkal telepképzők.Az Agavéhoz hasonlóan sztyepplakók, főlegKözép-Amerika hegy óriásainak szikláinélnek. Csak sok fényben szépek, a kaktu-szokhoz hasonló körülmények közt tarthatók.Öt Mexikóban élő fajt említek, ezek levele

csak 15 —60 cm hosszú, virága vala-

mennyinek hosszú száron, füzérben fejlődik.

H. argentea. Levélrózsája jó fényben rózsaszínes. H. desmetiana. Virágai pirosak. H. ghiesbreghtii. Csak arasznyi növény, barnáspirosra

színeződő, ezüstpikkelyes. H. glomerata. Levelei csavartak, sűrűn tüskések.

H. stenopetala. Hosszú, visszahajló levelekkel, elágazószáron fehér kis virágokkal. A Bakerantha tillandsioides néven ismert ezüstös, vé-kony levelű, de tüskéden fajt e nemzetségbe vonták,úgyhogy most H. tillandsioides a neve.

Neoregelia

A több mint 40 fajt felölelő nemzetség csak -nem mind brazíliai, főleg hegyvidéki, ígyezek a gondozás szempontjából

igénytelenek. Vannak köztük fán élők, akadsziklalakó is. Jellegzetes, hogy a levélrózsaközepén bent ülő fürtvirágzatuk csakvízszintig emelkedő, torzsaszerűképződmény, amelyből egyenként nyílnak afehér vagy kék virágok. Nem a virágokdíszítik, értéküket részben a tányéros rozettaalakja, részben a levelek rajzolata,többségüket azonban a virágzás előtt elszíneződő szívlevelek teszik igen mutatóssá.

Ezek — különösen a válogatott változatok éshibridek — éppen ezért kedveltek a kertésze-

tekben és virágkereskedelemben. A közis-

mertek közé tartoznak a széles kehelyszerű,

de szépen rajzolt levelű fajok is, mint a N.

Hechtia glomerata Neoregelia concentrica



319

marmorata és a N. spectabilis. Gyűjtemé-

nyekben igen kedveltek a törpe fajok, így a N. ampullacea és társai, amelyek ágra felköt-ve szép csoportot alkotnak. A levél igen me-

rev, formájára jellemző, hogy nem fokozato-san elhegyesedő, hanem lekerekített, de rö-vid csúcsban végződik. A levelek széle foga-zott, de csak gyenge fogacskákkal. Ültetés-

ben, kezelésben nem különböznek azátlagbroméliáktól, legfeljebb abban, hogyszeretik a sok fényt és igen jól állják a szárazszobalevegőt. N. ampullacea (24. kép). Délkelet- brazíliaifaj, néhány levelecskéből álló karcsú rozettá-

ja csak kb. 10 cm magas, a zárt kehelyből afelső harmadban hajlanak szét a levelek,amelyeket zöld alapon vörösbarna foltoktarkítanak. A kb. 8—12, egymás után nyílóvirágocska torka fehér, szirma ibolyakék. Asarjak hosszú száron fejlődnek, az anyanö-vényen meghagyva is megnőnek. Igen csi-nos.N. binotii. Középméretű növény, sok merevlevéllel, amelyek zöld alapon világosabbancsíkozottak és piros foltokkal díszítettek.Hasonlít a N. sarmentosához. N. carolinae (XXVII. tábla). A törzsfaj kb. 0,5 m átmérőjű, fényes zöld levelű, virágzáselőtt a lapos rózsa szívlevelei élénk, fényes,vérvörös színűek. Sok, ibolyaszínű virágaegyenként nyílik. Igen tartós és több változa-ta tömegesen termesztett. Kertészetekbentöbbnyire a N. c. var. marechallit termesztik,

amelynek igen széles, sötétzöld leveleivelélénk ellentétben állnak a kárminpiros szívle-

velek, és az aránylag nagy, szélükön kékszir mú virágok . Igen kedvelt a csak ivartala-

nul szaporítható N. c. var. tricolor (XXVII.

tábla), amelynek vöröseszöld alapszínűlevelén sárgásfehér hosszanti csíkok húzód-

nak, és nemcsak a szívlevelek, hanem azegész növény pirosas rózsaszín árnyalatotvesz fel, ezért nem virágzó állapotban isrendkívül mutatós. A kereskedelemben vi-lágszerte közkedvelt. Értékes kertészeti

változat a szélén fehér csíkos cv. Morobei.

N. chlorosticta. A N. sarmentosával rokon,

esetleg annak csak egy változata. Kb. 30 cm-es leveleire jellemző a sűrű, barnáspiros,tarka foltozottság és a levelek fonákának

erős pikkelyezettsége. Napsütésben a levelekkontrasztos, szép színrajzolatot nyernek, vi-rágzáskor a szívlevelek pirosak. Ennek is sokhibridje van.N. concentrica. Aránylag nagy méretű, a le-

velek kb. 30 cm hosszúak, 10 cm szélesek,sötétzöld alapon vörösbarna vonalakkal ésvöröses pontokkal is díszítettek, fonákukonszintén mintázottak, a levélszél fekete tüskés.Virágzás előtt a szívlevelek sárgás

ibolyáslilára színeződnek el és barnásvörösfoltokkal díszítettek. A virágokvöröseskékek. Igen változékony, több kerté-

szeti változata és szép hibridje ismert. A N.

c. var. daemoniorum szívlevelei sárgászöl-dek, a N. c. var. proserpinae szívlevelei fehé-rek, a N. c. var. plutonis szívlevelei lilák; a

N. johannisszal keresztezve jött létre hib-

ridje, a N. × Vulcan, melynek szívleveleifeltűnő püspöklilák, vörösből elkékülve. N. cruenta. Széles levelei kb. 30— 50 cm-

esek, vérpiros csúccsal és vörös tüskékkeldíszítettek, szívlevelei kékesek .N. cyanea. A levelek csak kb. 20 cm-esek,

hosszúak, karcsúak, zöldek, laza levélrózsátalkotnak. A virág ibolyaszínű. Középméretűmutatós növény. N. farmosa. Sok levelű, nagyméretű, tüskésszélű, fonákján lisztes fehér bevonatú, a szív-

levél élénkpiros. N. makoyana. Brazíliai eredetű, ma már

csak kultúrában található. Jellemző, hogyzöld leveleit a fonákon hosszú fehér csíkokdíszítik. N. marmorata (XXXII. tábla). Egyike azigen szép, középnagy termetű, dekoratív fa-

joknak. A kb. 7 —8 cm széles, arasznál hos-

szabb levelek nyitottan, tányérszerűen illesz-

kednek, sötétzöld alapon vörösesbarna, fe-ketés, szabálytalan nagy foltok és ezeket ös-

szekötő rajzolatok díszítik. Széle tarkásan

fogazott. A szívlevelek csak barnáspirosak



320

lesznek. Világos és sötétebb helyen tartva

igen eltérő színűek lehetnek. A N. spectabilisszel és a N. chlorostictával is ke-

resztezték, hibridjei nagy termetűek, levelü-

kön a rajzolat is élénk, a levélcsúcs is piro-sabb, „rúzsos körmű”. N. olens. Az aránylag keskeny, kb. 30 cmhosszú levelekkel csészeszerű rozettát képez-

nek, a középsők élénk bíborvörösek lesznek.Igen mutatós növény. N. pauciflora (syn.: N. albida ). A N.ampullaceahoz igen hasonló, de valamivelnagyobb, és fehér virágú. N. pendula. Fogazott levelű, átmérője 20—

30 cm, a zöld levelek virágzáskor részbenvagy teljesen vörösek. Lógatható növény, jellemző a növekedésére a hosszú indás szá-

rakon akár fél méternél távolabb kifejlődőcsoportok kialakulása. Változata a N. p. var.

brevifolia, rozettája ampullaszerű, kevésbévörös. N. pineliana. Igen karcsú levelű, a 30— 40cm hosszan széthajló levelek az egész nö-vénynek lapos csillag alakot kölcsönöznek.Virágzáskor szívlevelei sötétbíborak. Ta-

vasszal virágzik, sötétibolyás virágokkal. N. princeps (syn.: N. Meyendorffii ) (XXVII.

tábla). Kertészeti szempontból fontos faj,aránylag nagyobb termetű, átmérője a 0,5 m-t is meghaladja, a levelek aránylag keske-

nyek, csak 2 —3 cm szélesek, tüskés szélűek,csak tövüknél szélesednek ki és alkotják a la-

pos rozettát. A szívlevelek a N. carolinaeéhoz hasonlóak, de élénk ibolyali-lás- pirosak. Sok változata van.

N. sarmentosa. Csak gyengén fogazott, kb.25 —30 cm hosszú, 3 cm széles levelei atörzsfajon zöldek, a szívlevelek pirosak, avirág kék. A N. s. var. chlorosticta levelei

vörhenyesek, vörösbarnás és zöld foltosak,fonákjuk sűrűn pikkelyes. Hasonlít a N.

marmoraiához is.

N. ’Schulteziana’ (28. kép). Igen csinostörpe „sport”. 10—15 levélből álló, eléggélapos levélrózsája csak 8—15 cm széles, a

kb. 1,5 cm széles, lekerekített végű levelek

színe a fény mennyiségétől függ. Nyáron,teljes napon már a fiatal sarj (a virágzásiidőtől függetlenül) fényes, csillogó bíborvö-

rös. Télen csaknem teljesen visszazöldül. Az

átmeneti időben a fényviszonyoktól függőentöbbé-kevésbé vöröses-pirosas. A vöröslevélrózsától élénken elütnek egymás utánnyíló búzakék virágai. Cserépben és felkötveegyaránt jól nevelhető. Azok közé a bromé-

liák közé tartozik, amelyek igen hosszú,elfásodó száron fejlesztik ki sarjaikat. Azanyanövény által táplálva a sarjak begyöke-

rezés nélkül is elérik vagy meghaladják azeredeti nagyságot, és gyorsan virágzanak.

Igen mutatós, elágazó csoport fejlődik azanyanövényen hagyott három-öt sarjból. Haa fás, kemény, kifutó szárat az anyanövény-

ről lemetsszük a sarjnövény kifejlődése előtt,talajba ültetve gyorsan gyökeresedik. A túlidős korban leválasztott sarjak gyökere-sedése már gyenge. Ha tehetjük, ültessük kinyáron sziklakertbe, vagy függesszük naposablakba, akkor válik „tűzlabdává”. N. spectabilis (28. kép). Középméretű nö-

vény, kehelyszerű levelei szépen díszítettek,felül zöld alapszínűek, a fonákon sűrű, ezüst-szürke keresztcsíkokkal és ibolyás árnyalat-tal. A legfeltűnőbb a levelek csúcsán a kb.körömnyi élénkpiros csúcs, emiattkörömlakk - broméliának is nevezik. Avirágzáskor azonban a szívlevelek nemváltoznak, csak a halványkék virágokatveszik körül kis piros fellevelek. Hasonlóan

piros a ritkább N. cruenta levélcsúcsa is. N. tristis. Aránylag kicsiny, csak arasznyi

növény, 10—15 levelű, kehelyszerű rozettájakülönböző mértékben pettyes, rajzolt, vörö-

ses foltokkal díszített, különösen a levelektövénél tarka. A virágzat mélyen benn ülő,halványkék virágokkal. Igen csinos, törpe, jófényben mutatós. Vannak pettyezettebb vál-tozata és hibridjei, pl. a N. sarmentosa var.

chlorostictával történt keresztezésből. N. zebrina. A N. ampullaceához igen hason-

ló, valamivel karcsúbb, rajzolata ritkásan vo-

nalazott.



321

N. zonata. A N. ampullaceához szintén ha-sonló, de karcsúbb, valamivel magasabb, vi-lágoszöld levelei ritkásan díszítik, barna ke-

resztcsíkos, a virágok halványkékek. Felköt-ve, hosszú száron kitörő sarjaival együtt mu-tatós telepet képezhet. Ugyanerre a célra al-kalmas a valamicskével nagyobb termetű,

hasonló alakú, de fehér virágú N. paucifloraalbida.

Nidularium

A Neoregeliához igen hasonló, merev, ke-

mény, fogazott levelű, többé-kevésbé lapítottrozettás bromélianemzetség. A legtöbb fajszívlevelei virágzás előtt szintén szépenelszíneződnek. A fő különbség, hogy alevelek - de főleg a végük — nem tompán

lekerekített, hanem elkeskenyedő, a kisfészkecskét alkotó (ahogyan a név is utal rá)összetett füzérvirágzat a levélrózsa közepénrövidebb vagy hosszabb száron, többnyire

mélyen helyezkedik el, de egynéhány fajon aszár kiemelkedik. A fellevelek változatosak.A virágok elég jelentéktelenek, középrőlkifelé fokozatosan nyílnak. A kb. 25 faj mindDélkelet-Brazília szárazabb fennsíkjainhonos. Számosat közülük kertészetekbentermesztenek, jó néhány mutatós hibrid isismert. A tarka levélváltozatok csak vegetatívúton szaporíthatok. Nid. billbergioides (XXVI. tábla). Az arány-

lag keskeny, zöld, kb. 25 cm-es levelek lazalevélrózsát képeznek. Ebből nő ki kb. 25 cm-

re kiemelkedő száron a virágfejecske,amelyet élénk citromsárga fellevelek

vesznek körül. Többnyire nyáron vagy ősszelvirágzik. Két változata kedvelt, a Nid. b. var.

citrinum citromsárga, és a kisebb termetű Nid. b. var. purpurea piros fellevelű. Asarjak aránylag gyorsan jutnak el avirágzásig. Virágzata tartós, ezért ak ertészetekben kedvelt, és akereskedelemben is beszerezhető. Hasonlóankiemelkedő virágú két nagyobb faj, a Nid

seidelii és a Nid. terminale.

Nid. burchellii. Sűrű, elég laza rozettájacsak arasznyi, jellemző, hogy a levelek felülzöldek, fonákuk ibolyaszínű. A virágzatazon ban rövid szárú, bennülő, fehér virágú,amelynél mutatósabb elég szép, narancsos-

sárga bogyókból álló, és hónapokig díszítőtermése.

Nid. × chantrieri. A N. fulgens és a N.innocentii keresztezése. Laza rozettájafényeszöld, de felül feketével, alul ibolyávalfoltozott, a szívlevelek cinóberpirosak.Másik hasonló keresztezés a ’ Francois Spa’ zöld levelű, a szívlevelek narancspirosak. Nid fulgens. Egyike a fontos és dekoratív fa-

joknak. A 3 —4 cm széles, kb. 30 cm-es leve-lek elég erősen fogazottak és felszínük sötét-zöld alapon világosan márványozott. A

fonák világosabb színű. Nyáron virágzik,

Neoregelia zonata



322

Nidularium innocenti

ilyenkor a szívlevelek csillogó pirosak,

vérvörösek, bár csúcsuk zöldes. A középenülő virágzatból a kb. 20—40 kék szélű,kiemelkedő virág hosszan nyílik.Színellentéte és tartóssága miatt kedvelt. Nid. innocentii. Kereskedelmileg a legfonto-sabb faj. Több változatát termesztik. Levél-rózsája aránylag lapos, amelyet sok, kb. 20cm hosszú és aránylag szélesebb, kb. 4— 5cm széles, erősen fogazott, zöld, a fonákánsötétvörös, liláspiros levél alkot. Télen éstavasszal virágzik, a szívlevelek többnyirenarancspirosak és a fehér virágok aránylagnagyok. Sok változata közül a virágszín lehetzöldes. A Nid. i. var. erubescens kevésbé la-

pos, és így jól látszik a szinte feketéslilalevélfonáka is. A Nid. i. var. lineatum

levelein hosszanti fehér csík díszíti a puhább,nagyobb leveleket. A Nid. i. var. striatum nagy széles leveleit széles, fehéressárgahosszanti csíkok tarkítják. Levélrózsájalazáb b, jellegzetes a fellevelek csúcsának

élénkpiros színe, amely a kissé kiemelkedő

száron szinte rózsaszerűen kiemelkedő

virágot mutat. A Nid. var. paxianum leveleivilágoszöldek, tövüknél rozsdabarnák. A Nid.

i. var. wittmackianum levelei egyenletesen

zöldek.Nid. microps. Gyengén fogazott, 40 cmhosszúságot is elérő keskeny levelei

pirosbarna színűek. Mutatóslevéldísznövény. A virágzat bennülő, fehérvirágokkal. Több változata van, a zöld és

bíborszínű a legismertebb. Nid. procerum. Igen nagy termetű, levelei a

80 cm-t is meghaladják, csak alapjukon szé-

lesek, zöldespirosak. Változata a Nid. p. var.

kermesianum, csak fele olyan nagy és keske-

nyebb levelű. Nid. purpureum. Kb. 35 cm hosszú, s csak3 cm széles, kardszerű levelei gyengéntüskézettek, a zöld alapszíntől többé-kevésbé

bíborbarna vagy pirosba áthúzódó színnel,csillagszerű, csinos, ötfelleveles belső koszo-

rúval övezett virágai pirosak.

Nid. scheremetiewii. Karcsú levelei 25 cm



323

hosszúak, világoszöldek, a csészét képző fel-levelek zöldek, világospirossal. A virágsötétkék. A hibridek közül a ’ Madame Marobe’ tűnik

ki fényes, világoszöld alapon sötétzöld foltosleveleivel és élénkpiros, szélén kissé tüskésszívleveleivel.

Tillandsia

A Tillandsia nemzetség a broméiiacsaládlegizgalmasabb, legnépesebb tagja. A

nemzetséget LINNÉ nevezte el egy finn

botanikusról, aki a szomjazást és az éhségethetekig, hónapokig tűrte. A több mint 500leírt faj állandóan gyarapodik az újonnanleírtakkal, de sok még ma sern ismert. AzUSA délkeleti államaitól az egészkontinensen át Argentína hideg síkságaihozlehúzódó területen előfor dulnak, azegyenlítői forró esőerdőktől (T. cyanea és T.

ionantha ) a 3500 — 4000 m magas

hegycsúcsokig ( T. oroyensis, T. caulescens,

T. sphaerocephala). A csendes-óceánihomoksivatagok tól (T. latifolia, T. paleacea)

az erdős övezeten át a bozótsztyeppig.Felépítésük elég egységes. A spirális levélró-

zsa közepén, többé-kevésbé kiemelkedő vi-rágzati száron vannak vagy hiányoznak a

szárlevelek. Maga a virágzat többnyire élénk pirosas-rózsaszínesre, narancsosraelszíneződő takaró fellevelekből és amögülük előbúvó jelentéktelen, csőszerű,

vagy esetenként három nagyobb szirmú, kék,sárga vagy fehér egyes virágokból áll.Virágzás idején számos fajra jellemző aszívlevelek, másokra (T. brachycaulos) a

teljes növény bepirosodása. Ciszternásanrozettás epifitafaj (ahogy azt a rokonVrieseák között látjuk) csak néhány akad anemzetségben. Nagyobb részük a levegőből

pikkelyekkel élő „aerofita”, ezeknek csaknéhány drótszerű kapaszkodógyökere van,

amellyel a kérgen vagy a sziklán megta- padnak. A nedvszívó, ezüstös pikkelyekkel borított laza spirál vastagabb vagy véko-

nyabb levelei fűre, ecsetre, pamacsra, sza-kállra, sündisznóra emlékeztetnek. A legtöbbkis méretű, legfeljebb arasznyi. A rendkívüliforma- és színváltozatosság következtében agyűjtők számára bizonyára ez a legérdeke-sebb csoport. Amatőröknek igazi élvezet,hogy belőlük a legkisebb lakásban is jelentősgyűjtemény helyezhető el, s ez állandóan ala-

kulhat. Ezeké a jövő, remélhetőleg már a kö-

zeljövő, ezért a többi csoportnál kissé bőveb-

ben foglalkozom velük. A Tillandsia- gyűjtés terjed, remélhető, hogy nálunk is egyre többfaj lesz hozzáférhető, hiszen hazájukbanegyes ritkább fajoktól eltekintve korlátlan azállomány. Furcsa, hogy a kertészetekből ed-

dig éppen a szobában a legnehezebben tart-ható Tillandsiák kerültek csak a kereskede-lembe.

A fajok részletes ismertetése előtt kiemeleknéhány — az eligazodást elősegítő — szem-

pontot.

• Biológiai szempontból (ami összefügg atar tásmóddal) sajátosságuk, hogy többnyire akülönleges pikkelyeikkel felszívott kevéscsa padékból, az éjjeli harmatból elégítik kivízszükségletüket és veszik fel minimálistáplálékukat. Ezért — de öröklött adottságukmiatt is — csak lassan, átlag 5—10 év alatt

érik el a virágzóképes állapotot. Ezután vi-

Tillandsia tricolor



324

szont sarjadzanak, s tovakúszva vagy tele-

pekben már gyorsabban növekednek, és szin-te örök életűek. Akad köztük néhány kifeje-

zetten melegkedvelő, páraigényes őserdei

faj, akad jó néhány igen magas hegyi,hidegházi is, a többség azonban változatoshelyen megél, rendkívüli szélsőségeket eltűr,és a lakásokban jól megtartható, haismerjük, megértjük életmódjukat, kielégítjükigényeiket, ha nem ültetjük cserépbe, földbeés ha nem tartjuk állandóan lucskosan, hogyelrothadjanak.

Tartásmód szerint három fő csoportot külö-

níthetünk el. Meg kell azonban jegyezni,

hogy tulajdonképpen több csoport van ésköztük az átmenet fokozatos, annyira, hogytöbbé-kevésbé az összes Tillandsia együtt iseltartható. 1. Meleg esőerdőből származó, rozettás, na-

gyobb méretű Tillandsiák Levelük puha, szélesebb, alig pikkelyes.Aránylag bőven gyökereznek, és ezért elő-nyös számukra a levegős, laza talaj, cserép-

ben vagy más edényben. Tartásmódjuk ishasonló a rokon Vriesea és Guzmania

fajokéhoz, azaz meleg, nyirkos, csak

időnként kissé kiszáradó. Legjellegzetesebbképviselője a csoportnak az egyenlítőkörnyéki őserdőkből származó T. eyanea, ésa hozzá hasonló, vele többszörösenkeresztezett, evezős virágzatú T. lindenii, a

T . anceps stb. Hasonló helyről származik éshasonló igényű a kisebb T. ionantha, a T.

monadelpha stb. Puha levelű, rozettás a T.leiboldiana és számos faj.

Az inkább szárazságtűrő csoportokhoz át-menetet képeznek a kisebb méretű, puha,széles, zöld levelű fajok, amelyek azonbanmind epifiták, és így ültetőtalajt nemigényelnek. Ilyenek a T. brachycaulos, a T.

balbisiana, sőt hasonló a már ezüstpikkelyesT. stricta és T. gardneri is.

2. A szavannákban, bokros, ligetes fennsíko-kon honos „atmoszferikus” Tillandsiák Gyökerük csak rögzítésre szolgál, levelük

sűrűn, ezüstösen pikkelyes. Időszakosan

száraz k límában élnek, ezért előnyösszámukra a téli pihenés. A napsütést, aforróságot, az erős éjszakai lehűlést egyaránttűrik, de ha nincs kellő megvilágítás , megcsúnyulhatnak. A lakásban valóeredményes tartásukhoz meg kell értenünk anedvességfelszívó pikkelyek szerepét.Ezeknek a növényeknek szükségük van aharmatszerű nedvességre, a bepermetezésrevagy még inkább a vízbemártásra, akár párórára is, hogy jól teleszívják magukat, majdkiszáradást igényelnek. Közben jól eltűrik azigen száraz, akár 20— 30%-os páratartalmúlevegőt. Állandó nyirkosságban viszont

elrothadnak. A legtöbb faj egyhetes ki-száradást, vagy akár többet is eltűr. Tavasz-

tól őszig legjobb a szabadban tartani őket,hogy sok fényt, közvetlen napfényt is kapja-

nak, és hogy sok mozgó levegő érje, eső

áztassa a növényeket. Ilyenkor ezüstösebbek

Tillandsia macdougallii



325

a pikkelyek, zömökebb a növekedés, színe-

sebbek a levelek és fejlődik a virág.Legelőnyösebb ágra, kéregre, szőlő- vagy

más gyökérdarabra rögzíteni, kevés páfrány-

gyökérrel ágnyalábba befogni őket. A na-gyobb méretűeket tövüknél lazaültetőközegkeverékkel együtt rögzítjük

bronzdróttal vagy vékony műanyag fonállal. A bozótlakó vagy szavannai fajok között az

előző csoportból átmenetiek a T. halbisiana,

a T. stricta, a nagyméretűek között van a T. fasciculata, a T. pulchella. A kicsik közt bájosak a T. juncea, a T. plumosa, a T.

filifolia, a T. tenuifolia, a T. duratii, a T.

decomposita. Végül részben ide sorolhatók akövetkező (már teljesen sivatagi) csoporthozfokozatos átmenetet jelentő pozsgás fajok,mint a T. andicola, a T. aloifolia.

A szavannai és a sivatagi csoport közt foko-

zatos átmenetet képeznek az inkább pozsgás jellegű, tövükön hagymaszerűén felfúvódó, szárgumószerűen megvastagodó fajok.Ezek nek gömbölyded, kígyószerűen

széthajló levelük van, de éppen ezenkülönlegességük miatt közkedveltek. Ilyeneka T. bulbosa, a T. butzii, a T. caput-medusae,

a T. pruinosa, a T. seleriana.

3. S zárazságtűrő, sivatagi xerofiták Van

közöttük pozsgás, de tölcséres, ciszternás faj,mint pl. a T. makoyana, a többségre azonbana karcsú pozsgás alak, az erős pik -kelyképződés, a kevés drótszerű gyökér vagyakár a gyökérnélküliség jellemző. A nedves-

séget az év nagy részében csak a hajnali har -matból kapják. Vannak köztük tengerpartiszáraz homokon élő fajok, amelyek szinte so-

hasem kapnak esőt. Ilyen a T. purpurea, a T.

paleacea, a T. latifolia. Ilyenek a sivatagi bozóton található, erősen szőrös, pikkelyesfajok, mint a T. tectorum, és hasonlóak azAndok szikláin megtelepedő, magashegyvi-déki, gyenge fagyot is eltűrő hidegházi fajok.Ezek ültetőközeget nem kívánnak. Legegy-szerűbb őket durva kéregre erősítve, világoshelyen tartani, lehetőség szerint csak esővíz-

zel permetezni, lakásban időnként beáztatni.Télen a vizesen maradó növények hűvös he-

lyen többnyire elrothadnak. Zárt szobaüveg-

házban az állandó pára árt nekik, de szellőz-

tetéssel, időszakos kiszáradás mellett még ittis megtarthatók. Valóságos csoda, hogy nagy részük azagyondédelgetett gyűjteményekben és bota-nikus kertekben mégis eléldegél. • Ma gassági szintek . A hőmérsékleti és ned -vességigény szerint több tartományt érdemesemeletenként megvizsgálni abban a sorrend-

ben, ahogy a Tillandsiák Közép- és Dél-

Amerikában a tengerpartról felfelé haladvaegészen a magas hegyekig megtalálhatók.Lent a tengerközeiben, kb. 500 m-ig, a

ciszternás evezősökön — a Cyanea

csoporton — kívül keleten a T. ionantha, a T.

balbisiana, a T. streptophylla, a T. caput-

medusae él, míg a csendes óceáni oldalsivatagjára a már említett T. purpurea, a T.

paleacea és társai jellemzők. Itt azonban aDéli-Jeges-tengerről jövő passzátszelek miatt

Tillandsia makoyana kaktuszon



326

nincs olyan forróság, mint a másik oldalon.Az örökzöld erdőhatárban, 800 m felett,egyre több a Tillandsia, különösenmegszaporodnak 1000 m és 1400 m között,ahol az évi középhőmérséklet 15 °C körülvan. Itt él a szép T. flabellata, a T.

leiboldiana, a párnaképző T. punctulata, a piros, osztott evezős T. multicaulis, a kishagymás, ezüstös T. argentea és a T filifolia,

a bepirosodó T. juncea, majd délebbre, azAndokban részben ugyanezen fajok (pl. a T.

juncea), részben társul hozzájuk a T.

didisticha, a T. ebracteata, kissé feljebb, a bozót ban a T. capillaris és a T. recurvata, a

száraz sziklaoldalakon a T. tectorum. Közép-Amerikában 1800— 2000 m-en egyharmadik lépcsőt érünk el, ahol állandó a fel-hő, a pára. Ezekben a hűvös köderdőkben te-

le vannak a fák orchideákkal és tölcséres broméliákkal, de ez a hazája sok érdekes,kedvelt, ismert Tillandsiának. Ilyen világos,nyirkos köderdőkben lógnak le a fákról améteres Tillandsia usneoides függönyök. Ittél a kényes T. prodigiosa, amelynek 1 m

hosszúra lelóg a bennszülöttek által

karácsonyi gyertyának nevezett vaskos,vörösbunkós fürtje, de itt él sok kis méretűcsoportos faj is, mint a T. bourgeaei, a T.

chaetophylla, amely fűszerű párnákat alkot.Az ugyancsak fűszerű T. festucoides, T.

lineáris, T. complanata és a kedves, hagymásT. butzii.

Ugyanilyen magasságban, kb. 1600 m-en, a

kontinens középső részére már nem jut el a pára. Ebben a száraz sivatagi fennsíkban, la-za bozót, szúrós cserjék, jukkák, agávék,kaktuszok közt a broméliák közül a Hechtián

kívül bőven van Tillandsia. Ilyenek a T.

dasylirifolia, a T. makoyana, a T. recurvata,

az Andokban délebbre még a T. tectorum, aT. cacticola is.

A 2000 m-t meghaladva kb. 2400 m-ig a ve-

gyes erdőket a párásabb, szárazságtűrő, ritkatölgyesek váltják fel. Ezek az erdők a hűvösfelhők felett még párateltek. Áthúzódik ideaz egyébként melegebbet kedvelő T. usneoi-

des, és az ezüstfehér T. plumosa, a T.

magnusiana és a T. plumosával rokon T.

atroviridipetala, de ez a hagymások és

álhagymások területe, tehát a T. caput-

Tillandsia purpurea ho-moksivatagon



327

medusae nagy for mája mellett a T. seleriana,

a T. matudai, a T. cicinnata, a kaktuszokon

élő T. utriculata, az ezüstös T. xerographica

és szárazabb helyen még a T. tectorum iselőfordul a déli Andokban. 2400 m felett,

4000 m-ig már csak fenyves vagy agavésfennsík van. Közép- Amerikában itt él azigen mutatós T. fasciculata, továbbá az elégnagy méretű T. carlsoniae, a hosszú fürtű T.macdougallii, a T. benthamiana, a T.

andrieuxii, a T. oaxacana, a déli Andokban a

szürke T. spherocephala, a T. oroyensis, a T.

tertrantha és bokrokon — 3000 m magas-ságban — a T. bryoides.

• Alak szempontjából igen nagy a változatos-

ság, és nehéz a csoportosítás. Érdekes, hogy

a legtöbb Tillandsia nem fölfelé nő, hanemoldalt vagy lefelé is, tehát szakkifejezéssel:ageotrop. Csak a ciszternásak felfelé irányu-ló geotropok. Sok a párnaképző faj. Homokon összefüggő

párnát alkot: T. purpurata, T. paleacea, T.

capillaris, T. recurvata, T. decomposita, T.duratii, T. tricholepis. Ágon lógva golyó-

szerű párnát alkot a T. ionantha. Vannak

gyökértelenek, így a szakállas T. usneoidesen

kívül a görbülő levelekkel ka paszkodó, lógó

majmoknak nevezett T. decomposita és T.

duratii, de gyökértelenné válik később a T.araujei, a T. cauligera, a T. straminea, a T.

tectorum stb. is. Talán legérdekesebb alak

szem pontjából a tövükön hagymásan meg-vastagodottak. A valódi tömött hagymástönkűek mind kicsinyek, ilyen a T. argentea,

a T. jilifolia, a T. plumosa, a T. didisticha, a

T. atroviridipetala. Az ún. álhagymások(melyek hagymás megvastagodásának kö-

zeibe víz is behatol), arról is nevezetesek,hogy a természetben hangyafészkek. Az ittélő hangyák ürüléke szolgáltatja számukra anitrogén tápanyagot. Ilyenek a kedvelt T.

bulbosa, a T. caput-medusae, a T. pruinosa, a T. seleriana, a T. butzii, a T. balbisiana, a

T. baileyi, a T. streptophylla.

Azokon a telepképző fajokon, amelyeknek

sarjai az anyanövényen gyorsan teljes nagy-

ságra növekednek, sőt a sarj nagyobb lesz,mint az anya, célszerű minél tovább rajtahagyni a sarjakat. Ilyenek a T. caput-

medusae, a T. pruinosa, a T. festucoides, a T.

chetophylla. Formai szempontból érdekescsoportot alkotnak azok a Tillandsiák , ame-

lyeknek rozettájából a virágszár igen mélyrelelóg. Ilyenek a T. prodigiosán kívül a T.

macdougallii, a T. oaxacana, a T. andrieuxii

és egy kicsit hasonló a T. stricta. Végülemlíthető a teljesen Vriesea- szerű, puhalevelű rozettások csoportja, mint pl. a T.

leiboldiana, a T. monadelpha. A virágtí pus

szerint négy csoport különíthető el : a) a levélrozettában bent ülő kis virágúak (T.

brachycaulos);

b) a hosszú, egytengelyű végálló fürtűek (T. plumosa);

c) az ehhez hasonló, de elágazó fürtűek ( T.

fasciculata);

d) az evezőszerűen megvastagodófellevelek kel körülölelt virágzatúak, a vi-rágzat lehet egytengelyű, felálló (T.

cyanea ) vagy ívelten csüngő (T. stricta). A Tillandsiák a lakásban széles ablakköz-

ben, terráriumbán vagy olyan szobaüveg-

házban tarthatók a legjobban, amelynek al-

Tillandsia atroviridipetala



328

ján vízzel, kaviccsal vagy koksszal töltött párásítókád van vagy alkalmas növényekkel — pl. Cryptanthusszal — beültetett tálcáthelyezünk el. Az ágakra felerősített

Tillandsiák környezetében szellőztetésre,állandó légcserére van szükség ahhoz, hogya permetezést és a nagy páratartalmat fel-váltsa a kiszáradás ; a meleget a hideg, eh-

hez azonban állandóan kedvező fényviszo-

nyok is kellenek. Aki csak teheti, tartsa a

pikkelyes fajokat nyáron a kertben vagy azerkélyen. A kifejlett növények egy részekinyúló sarjakkal terjed tova, más része csakelvirágzás után hoz sarjat, egyes fajok igen

keveset, mások sokat. A telepeket nem szabad korán megbolygatni, a sarjakat csakéretten és igen óvatosan lehet leválasztani.Ha a vegetatív szaporítást korán erőltetjük, asérült, gyökértelenül leválasztott, rosszul

kitört sarj többnyire elpusztul. Magról ne-velve viszont a fejlődés lassú. A kéregre,tujaágra erősített, esetleg tőzegre vetett magvak állandó párában csíráztathatok leg-

jobban (pl. egy üvegben, amelynek fenekénujjnyi víz áll), egy idő múlva azonban hasz-

nos lehet az időszakos kiszárítás, sőt ez azalgásodás ellen szükséges.

A Tillandsia fajok csoportosítása alaktani bé-

lyegeik alapján

Ábécésorrendben nehéz eligazodni ennyiváltozatos faj közt. Ennek megkönnyítésére — eltérően az összes eddig tárgyalt csoport-tól — a Tillandsiákat először alak szerint hat

csoportra bontva sorolom fel. (Sajnos semez, sem az ezt követő rövid ismertetés nemelegendő, annál kevésbé, hiszen még sokszáz, nem említett faj létezik. A pontos meg-

határozáshoz a szakirodalom és a szakembe-

rek segítsége nélkülözhetetlen.)

1. csoport. Puha, zöld (vagy vörösödő) leve-lűek, többnyire szabályosanrozettásak. Pik kelytelenek vagy

alig pikkelyesek

Közöttük fűszerű a T. festucoides, a T.

remota és a T. chetophylla; tövig pirosodó aT. brachycaulos; egyetlen nagy evezősvirágzattal feltűnő a T. cyanea, a T. lindenii,

a T. anceps, a T. monadelpha; több- ésszétálló fürtű a T. flabellata, a T. biflora, a

T. complanata, a T. imperialis, a T.

multicaulis, a T. rauchii, a T. ebracteata, a T.

polystacha; magas száron széles felleveles aT. leiboldiana.

2. csoport. Tömött kis hagymatönkbőlágaznak szét a pikkelyesen

szőrös levelek

T. argentea, T. atroviridipetala, T. disticha,

T. filifolia, T. ionantha, T. magnusiana, T.

plumosa.

3. csoport. Alhagymások. Felfúvódó tönk hagymából széthajló levelekkel

Begörbülő levelű, összetett virágzatú a T. streptophylla; medúzaszerű levélkarokkalrendelkezik a T. bulbosa, a T. butzii, a T.

baileyi, a T. caput-medusae, a T. circinnata,

a T. balbisiana, a T. adrepressa, a T. crispa,

a T. disticha, a T. punctulata, a T. seleriana,

a T. kirchoffiana, a T. pruinosa és asoklevelű, álhagymás T. oaxacana.

4. csoport. Tengely szárukon váltakozóoldal állásban vannak a

pikkelyes levelek

Hagymás tönkű Tillandsia és a tönk metszete



329

Közülük szakállszerű a T. usneoides; sárganagy virágú a T. crocata, vastag levelű a T.

andicola, a T. capillaris, a T. recurvata.

5. csoport. Tengelyes szárukon a pikkelyesle velek spirálisan rendeződnek, egyébként elég változatosak

Fűszerű a T. trieholepis és a J. bryoides;

hosszan kúszó telepes a T. purpurea, a T.

latifolia, a T. straminea, a T. tectorum;

majomkapaszkodók a T. duratii és a T.decomposita. Az új hajtás az anyatőközelében nő: T. capillaris, T. ixioides, T.

funckiana, T. streptocarpa, T. schiedeniana,

T. unca, T. xiphoides. Az egyszerű virágúak

között csak egy piros virága van a T. fűnekianának, mélykék virágú a T.

aeranthos; világosabb, fürtösebb virágú aT. araujei, a T. albida, a T. schiedeana, a T.

bergeri, a T. tenuifolia, a T. dura és a mo-

haszerű T. funebris.

6. csoport. Rövid szárú rozetta pikkelyeslevelekkel (lehet sűrű vagy laza)

Ilyen a legtöbb Tillandsia. A csoportosítás,az eligazodás ezért nehezebb, egyesek a 4. és

5. csoportba, a „tengelyszárúak” közé is be oszthatók. Egyszerű virágzatúak, a fürt

tobozszerű, tömöttebb: T. stricta, T.

ionantha, T. fasciculata, T. tricolor, T.chetophylla; az összetett fürt ujj-, kard- vagy

gömbszerű: T. bakeri, T. gardneri, T.

geminijiora, T. floribunda és a már említettT. purpurea és T. latifolia is. Egyszerű virágúmég a T. cacticola, a T. juncea, a T.

festucoides, a T. setacea, a T. spherocephala,

a T. tectorum. A virágfürt összetett, toboz

alakú, de laza: T. stricta, T. pohliana, T.

xyphoides, T. macdougallii, T. makoyana, T.ionantha, T. oaxacana, T. andrieuxii.

A fajok ábécésorrendben

T. achyrostachis. Mexikói, köderdei faj, közepesennagy rozettája szürkésbarnán pikkelyes, 30 cm-es

száron piros, rúdszerű virágzatot hoz. T. adpressa. Az Andokban magasan honos, álhagymástönkű faj. Összehajló levelei közül elég magas száronfurcsa, összetett, 5—10 ágú tömött fürtöt hoz.

T. aeranthos (a 49. képen jobbról amásodik). Nagyságban és színben igenváltozatos. Argentínától Brazíliáig honos. Alevelek rövidek, mereven kemények,elhegyesedők, pozsgás benyomást keltenek.A hosszúra nyúló tengelyen a levélrozetta30 — 40 cm átmérőt is elérhet. Kifejezettepifita, cserépben nem tartható, sőt kevésgyökere felkötve is fokozatosan elpusztul. A

kilógó száron kis tömött virágfürtje mutatós,a rózsaszín-piros fellevelek közül mélyibolyaszínű virágok nyílnak. Nyáron aszabadban, télen párás ablakköz ben,

üvegházban jól tartható. Elég sok a hozzáhasonló faj (T. bergeri stb.).

T. albida. Igen jellegzetes, dúsan pikkelye-zett, ezüstösen csillogó, fehéres a levélrozet-tája, amelyen a levelek spirálisan csavarod-nak és hegyes csúcsuk behajló. A virágszár20 — 80 cm-es is lehet. Mexikóban honos,ahol kaktuszokon és sziklákon nő, és így ná-

lunk nyáron a szabadban, egyébként világos,napos helyen jól fejlődik, ellenálló, még a

száraz szobalevegőt is jól tűri. A virágfürtA legyezőtengelyes növekedésű Tillandsia gilliesii



330

maga nem a legmutatósabb, virágai aprók,fehérek, de maga a növény igen szép, arány-lag gyorsan nő, sok sarjat hoz, már növeke-

dés közben is, így egyike azon fajoknak,

amelyeket könnyű szaporítani, elterjeszteni.T. anceps. Costa Rica-i, nagy levélrózsás,melegigényes faj, a T. cyaneához hasonló.Levelei keskenyek, kb. 20 cm hosszúak,hosszanti piros csíkosak. Evezős virágzatitengelye lapított, az összefekvő fellevelekszíne inkább fehér vagy zöldesfehér. Avirágszirmok karcsúak, a T. cyaneáénál sokkal kisebb, nem kék, hanem rózsaszín.Többnyire csak keresztezésekben látjuk, de a

rózsaszínes virágról, a levél vörös csíkjárólés a fehéres evezőről a rokon fajoktól jólmegkülönböztethető.

T. andicola. Ez a picinyke, legfeljebb 1 — 2 cm-esTillandsia jó néhány rokonával együtt a Diaphorathema

csoport tagja, amelyek az Andokban 2500 m felett

honosak. Szinte nagyító kell megcsodálásukhoz. Tartásszempont jából elég kényesek. T. andrieuxii. Mexikói faj, 3000 m-ről. Az ezüstös,laza, csak 10 cm-es rozetták csoportban nőnek.Egyszerű kihajló, rövid szárú piros fürtöt hoz (hasonló a

T. benthamianá).

T. araujei. Lefelé növő, majd íveltenfelhajló, sűrű, rövid levelei vannak. Hosszúranyúló rozettáját — mely olyan, mint egy

ívelt dupla fogú fésű — fehér pikkelyszőrök borítják. Kedves, jól sarjadzó, szárazságtűrő,Brazília délkeleti partvidékéről származó faj.Egyszerű virágszárának végén a fellevelekrózsaszínek, a kb. tíz virág fehér. T. argentea (22. kép). Perui és guatemalai,

ezüstösen szőrös, igen csinos faj.Golyószerű, hagymás tömör szárából előtörőkarcsú leveleivel sünre emlékeztet.Virágszára nem elágazó, mint a T. filifoliáé. T. atroviridipetala (49. képen középen).Mexikói, magashegyi, T. plumosa-szer ű faj.

Ezüstösszürke, szőrös, hagymás; virágzatacsak kb. 7 cm-es, nem kiemelkedő, a zöld fe

dőlevelek hegye piros. Csak egy-egy sarjathoz.

T. baileyii. Közép-amerikai, középméretű,zöldes, gesztenyebarnán csíkozott, álhagy-

más növény. T. balbisiana. Floridától Costa Ricáig

honos, kb. 30 cm-re növő, labdaszerű sűrűrozetta jellemzi. Levelei 1 cm szélesek, kb.15 cm hosszúak. A fellevelek sárgáspirosak,a virágszár a végén 12 rövid részre ágazik el.Az ibolyás virágok fehér foltosak. T. bergeri (49. képen középen). Argentínai.Spirálisan merev levelű, mint a T. aeranthos.Hosszú, egyszerű zöld fürt, kék virág jel-lemzi.

T. biflora. Középnagy, a puha levelű rozetta barnáspirosan pontozott, sok piros, derékszögben hajlóevezőcske és kék virágok jellemzik.

T. brachycaulos (XXIX. tábla). Mexikóbanés Közép-Amerikában honos, kb. 15 cm át-mérőjű, rozettája sok levelű. Levelei szélesalapból kiindulóan kihegyesedők,vályúszerűek, a rövid fürtből egyvirágszáron nyíló virágocskái a levelek köztéppen csak kibújnak, lilák, sárga porzóval.Érdekessége, hogy már virágzás előtt azegész növény a tövéig égőpirosra színeződik,

Tillandsia argentea metszetben



331

majd virágzás után visszazöldül. A többilevélrózsás növény zöld ' rozettái között akiugró skarlátpiros, virágzó növény igenmutatós, ezért ez a — nem is annyira

fényigényes — faj kereskedelmileg is egyikea kedvelt és értékes Tillandsiák nak . Hanyáron a szabadban tartjuk, és napot is kap, alevelek virágzás nélkül is vörösödnek. Atömött levélrózsák öntözésével — különösen

télen — legyünk óvatosak, mert elrot-hadhatnak. Több hibridje van, így pl. a T.ionanthával keresztezve a T. ’Victoria’ , a T.

streptophyllával keresztezve egy mutatóstömzsi, középméretű hibrid jött létre.

T. brachyphylla. Gyakran karomszerűenmeghajtó a levélrózsája. Virágfürtje össze-

tett, egy-egy száron kettő-négy virággal.

T. bryoides. A déli Andokban honos. Mohaszerű, sokágú telepet képez, egyes, pici, sárga virágokat hoz. Ha-

sonló, de lila virágú a T. pedicellata.

T. bulbosa (XXX. tábla). Mexikótól egészenKözép-Amerikán át Brazíliáig elterjedt, szá-razságtűrő, fán élő, különös alakú faj. Azegész növény 10—20 cm átmérőjű, avirágzási időn túl is igen érdekes. Tövénélnéhány centiméter átmérőjű, hagymaszerűmegvastagodást képeznek a kígyószerűenszétágazó levelek, amelyek az alapjukonkanálszerűén kiszélesedve alkotják azálhagymát. A csavarodott zöld levelekencsak kevés a pikkely. Az aránylag rövidvirágszár elágazódó, a felleveleknarancsosvörösek, a szirmok ibolyás színűek. T. butzii. A T. bulbosával együtt a medúza-

szerű, pozsgás csoportba tartozik. MexikótólCosta Ricáig él fákon, aránylag száraz terü-leten, bokros csoportokban. A hosszú, igenkarcsú, csavarodott leveleken a vörösbarnakeresztcsíkok és pettyek könnyen felismerhe-

tővé teszik, 10—30 cm hosszúra nő. A virág-

szár elágazó, jelentéktelen, a virág színe lila. A gyűjtők körében kedvelt, aránylag sok sar -

jat hoz, így házilag jól szaporítható.

T. cacticola. Nagyméretű növény, ezüstösencsillogó rozettája 50 cm is lehet. Kb. 50— 60cm-es virágfürtje elágazódó, élénk lilás ró-

zsaszínű, és ezt a színt hónapokig megőrzi. A

sárga virágok szirmainak csúcsa kék, a virágillatos. Észak - perui faj, még cserépben iseltartható, de csak óvatos öntözés mellett.

Nagyon szép, de még kevéssé elterjedt.

T. coerulea. Az Andokból származó, pici, de párnakép-

ző faj. Laza fürtben nagyobb kék virágokat hoz. T. calocephala. Magashegyi faj. Tömött rozettájú,elkeskenyedő levelekkel. A virág piros, de bentülő.Hasonló a T. cauligera, de ez kisebb és nem bentülő,nem összetett virágú. Hasonló még a T. edithae (54.

kép). T. capillaris. Elterjedt törpe faj, csoportot alkotó párná-

ja ezüstös, zuzmószerű. A T. recurvatahoz és a T.

andicolához is hasonló, de igen kicsi, sárga virágú.

T. caput-medusae. A T. bulbosához közelálló, egyik legszebb, poliphoz hasonló alakúfaj. A virágfürt elágazó, kb. 12 halványkékvirággal, de elég jelentéktelen. A vaskos,hajlítottan szétágazó, zöld-ezüstszürke, kb.20 cm hosszúra növő levelek alapjuknálgumószerűen összefekvő szárgumót,

álhagymát képeznek. Sajnálatosan lassan nőez az egyébként talán legkülönlegesebb faj. T. carlsoniae. Mexikói, magashegyi faj.Arasznyi rozettában furcsa, szár nélküli,nagy, négy-öt evező fejlődik, fellazult, rózsa-

színű, hosszú kék virágokkal. T. caulescens. Kefeszerű, hosszú törzsönsok sűrű, spirális levélke és egy vörös fürt

jellemzi. Magashegyi, igen ellenálló faj. T. cauligera. Magashegyi sziklákon honos,

hosszú, kúszó szár jellemzi, T. aeranthos-szerű. Virágát kis fürtben, hosszú száronhozza.

T. chetophylla. Mexikói epifita, de teljesenfűszerű. Gyorsan nő. Hasonlók a T. linearis

és a T. remota. T. circinnata. Igen elterjedt, álhagymás faj.Olyan, mint egy karcsú T. caput-medusae,

virágfürtje háromtagú, rövid evező.



332

T. complanata. Igen elterjedt hazájában, de sarjakatnem hoz! Vriesea-szerű, hosszú száron sok evezős fürtjevan, mint a T. multicaulison.

T. concolor. A T. fasciculatához igen közel áll, könnyentartható, robusztus. T. crocata. Argentin faj. Középkicsi, fehérezüstös,egysíkú törzsön élénksárga virágokat hoz.

T. cyanea (XXVIII. tábla). Talán az egyetlenfaj, amely a kertészetekben általánosan elter -

jedt, főleg többszörös hibridjei. Rozettája sű-

rűn leveles, kb. 40 cm átmérőjű, a levelekzöldek, vöröses beütéssel. A virágzat igenszéles, evezőszerű, megnyúlt. 6— 7 cm

széles és több mint 25 cm magas lehet. Széprózsaszínre színeződik. A néhány naposidőközökkel jobbról- balról egyenként előtörősötétkék virágok szirma feltűnően nagy,széles. Eredeti hazája Ecuador, ahol fákonnő. Nálunk kertészetekben cserépben szokásnevelni, laza, áteresztő közegben.

Félárnyékos helyet kedvel. Mérsékelt- vagy

melegházi hőmérséklet egyaránt alkalmasszámára, de a téli hónapokban némi levegőt,nedvességet vagy párásítást igényel. Magrólkönnyen nevelhető. A T. lindeniivel és a T.

ancepsszel keresztezve kisebb-nagyobbtermetű, különböző levél- ésvirágszíneződésű változatai ismeretesek. To-vábbi közel álló faj a T. esseriana.

T. decomposita. Brazília, Bolívia, Paraguayés Argentína széles területén elterjedt, he-

lyenként száraz, bozótos erdőkben, kövekközt is előfordul. Megnyúlt száron karcsú,erősen csavarodott, végükön kormosén be-

csavarodó, ezüstszürke levelei vannak. Vi-

rágszára kb. 50 cm, sok kis ágacskával, kékillatos virággal.

T. dura. Brazíliai eredetű, kb. 30 cm-es, spi-

rálos, szürke pikkelyes levelei ezüstösek,csaknem sukkulensek, de rövidek. Virágzatahét-tíz kis lándzsás, piros fürt. T. duratii (49. kép bal szélén). UruguaytólDél-Brazíliáig honos. Kb. 30 cm-es szárán 15 széles, csúcsos, becsavarodó hegyű,ezüstös pikkelyes levele van. Igen illatos,kék, tartós virága hosszú száron emelkedikki. A T. decompositával együtt Paraguaybanmajomnak hívják a bennszülöttek, mert

becsavarodó levélvégével az ágakon lóg. T. ebracteata. Perui faj, száraz erdőben éskaktuszon él. Középnagy, lapos rozettájasárgás. Fürtje sok ágú, de alig színes. T. fasciculata. Florida déli részétől Közép-

Amerikán át Brazíliáig előfordul ez a nagytermetű, 40—60 cm átmérőjű faj. Leveleimerevek, kihegyesedők, szürkészöldek.

Virágszára a levelek fölé emelkedik, öt-hathegyes evezőre ágazódik el, vöröseszöldreszíneződik. Virágai kékek. Több változatavan, pl. a T.f var. densispica, a T. f var.

rotundata, a T. f .. var. unispica, a T. f var.

tricolor stb. Hasonló a T. concolor, de evezőizöldek, virága hosszú csöves, világoslila. T. festucoides. Közép-Amerikában, tenger -közeiben él. Fűszerű, a T. remotához és a

54. kép. Az igen sűrűn ezüstszőrös Tillandsiaedithae újabban elkülönített faj



333

T. chetophyllához hasonló. Magasodó száronfelálló zöldespiros fürtök, kék csővirág

jellemzik.

T. filifolia. Hazája Mexikó és Costa Rica.

Egyike a legcsinosabb törpéknek. Töve go-lyószerű, amelyből számos, fűszerűen vé-kony, szürkészöld, hegyes, kb. 10 cm hosszú

levél tör elő gömbszerűen borzas rozettában.Virágszára elágazódó, karcsú, hosszú, szá-mos halvány, ibolyás virággal. Sajnos kevéssarjat hoz, azokat sem a tövén, hanem a ró-

zsa közepén. T. flabellata (XXVIII. tábla). Guatemalai,igen érdekes faj. A nagy termetűekhez tarto-zik, átmérője 30—50 cm, zöld levelei elárul-

ják, hogy árnyékkedvelő és nyirkos környe-

zetet szeret. Van kisebb és nagyobb, van vö-

rös levelű változata. Felkötve is, de cserép- ben, laza ültetésű keverékben is nevelhető.Elég gyorsan nő, és sok sarjat hoz. Virágzás-

kor feltűnő a legyezőszerűen elágazó, sok

ágú karcsú szár, amelyen 5—15 élénkpiros,igen karcsú, lapos ágon kék -sárga foltos virá-

gok nyílnak. Több hibridje hasonlóan érde-

kes. A T. tricolor ral keresztezve jött létre aT. × oeseriana, mely kevesebb ágú, rövidebbfürtű. T. funckiana (7. kép). Kolumbiai eredetű,kicsiny, elágazó, fenyőágszerűen vékonylevelű

Tillandsia duratii kapaszkodó végű levelekkel

Tillandsia fasciculata Tillandsia funckiana nagy, piros virággal



334

55. kép. Felkötött Tilland- sia gardneri, mögötte né-hány Tillandsia usneoidesfonál (Fővárosi Állat- és Növénykert)

növény, csak egy-egy, de nagy, 4 cm-nél na-

gyobb, égőpiros virággal (hasonló a T.andreand).

T. gardneri. Brazíliában és a csendes-óceániAndokban honos, középnagy termetű növény15 — 20 cm-es levelekkel, ezüstszürke

pikkelyekkel. Csoportképző. Kefeszerűenhúsz ágra elágazódó, kihajló virágszárral, ró-

zsaszín virágokkal. T. geminiflora. Az összes dél-amerikaiállamban előfordul. Aránylag széleseninduló, majd elkeskenyedő, kicsi,visszahajló, világoszöld levelei sűrű rozettátképeznek, amelyből felálló, sárga fellevelesvirágszáron kékes, inkább piros, harangszerű,körkörösen elhelyezkedő virág nyílik.Csinos, kedvelt faj.

T. imperialis. Mexikói, magas köderdőkben élő faj. Fél-méteres ciszternarozettából kiemelkedő, piros, toboz-

szerű, díszes fürtök jellemzik.

T. ionantha (XXX. tábla). A T. erubescensformagazdag csoport tagja. Közép-Amerika

országaiban, a tengerparttól 1300 m-ig

honos. Rövid törzsből kissé hagymaszerűénindulnak 3 — 5 cm-es, sűrűn szürkepikkelyeslevelei. Virágzáskor a belső levelek megpiro-

sodnak. Rövid szárú, egyes, csőszerű virágaiibolyáskékek, fehéres csúccsal. Sárga porzóikinyúlnak a virágból. Félárnyékban könnyentartható. Igen formagazdag: alig pirosodó,virágzatát száron hozó változatával, a T. i.

var. scaposával együtt közkedvelt.

T. ixoides. A déli államokban élő, kicsiny, csoportot al-kotó faj. Kinyúló száron kevés kénsárga virágot hoz.Alakra hasonló a T. didisticha és a T. meridionalis.

T. juncea. Florida déli részétől egészKözép- és Dél-Amerikán át, Kubában is

bőven előforduló faj, amelyből éppen ezértgyakran importálnak az európai országok.Emellett változó környezeti hatások közt,szobavitrin ben éppúgy jól fejlődik, mintnyáron a sza badban. 20 — 40 cm magas,

sok levelű növény. Tövüknél barna pikkellyel borított le velei fűszernek, de



335

merevek. A virágszár kétoldalas, kiemel-kedő, piros fellevelek közt bí borosbarna

virágokkal. Legjobban felkötve nevelhető.Alakban és tulajdonságaiban a T. stricta cso-

porthoz tartozik. Ehhez hasonló nem virágzóállapotban a T. floribunda is, amely azonban

lapos, evezős, összetett virágú. T. lamprodora. Közép-amerikai, virágzatahasonló a T. cyaneáéhoz, de a virág sárgacső. T. latifolia. A rozettából kimagasló felleve-

les száron a fürt kb. ötfelé elágazó, evező-

szerű. Alakilag hasonló a T. oroyensis és a T.

werdermannii, a rozettában a T. didisticha.

T. leiboldiana. Arasznyi, puha, zöld levelűtölcsére Vriesea-szer ű. A virágzat magasrafelnyúló száron nyílik karcsú, visszahajló vé-gű, megpirosodó fellevelekkel. Melegkedve-

lő, bőven gyökerező, cserépben is nevelhető,kereskedelmileg értékes faj. T. lindenii (syn.: T. lindeniand ). A T.

cyaneával gyakran összetévesztett, ecuadori, perui eredetű, nagy termetű faj, amely a T.cyaneától főleg abban különbözik, hogyvalamivel nagyobb, sokkal hosszabb, de

kevésbé piros az evezős virágszára, és kékvirágainak közepén egy fehér szem látszik. Alevelek töve vörösesen vonalazott, a

virágszáron a fedőlevelek zöldes

rózsaszínűek. Igen sok, a nagyobbkertészetekben szívesen termesztett változataés még több kertészeti hibridje ismeretes. T. macdougallii. Pikkelyes levelű, rövid ro-

zettás faj, mint a hozzá hasonló T. andrieuxi, T. benthamiana és T. oaxacana. T. magnusiana (49. képen jobb szélen). Kö-zép-amerikai faj, közepes, csinos, karcsú,ezüstös levelekkel. Virágzata kihajló, toboz-

szerű. T. makoyana (13. kép). Közép-Amerikaszáraz vidékein él. Nagy, merev tölcsér,kemény levelek, drótszerű gyökerek

jellemzik. Virágzata bunkós, hosszú. Érdekes

növény. Igen hasonló a T. dasylirifolia, devirágzata elágazó.

T. mauryana. Olyan, mint egy sok ágú, szürke csillag.

Virága bentülő, lapos gömböcskékből áll.

T. meridionalis. Kisebb termetű faj, 15— 20

cm-es ezüstös rozettával, bókoló virágszárán piros fellevelekkel. Félárnyékos, de inkábbnapos helyet szeret. Ezüstösfehér színévelnem virágzó állapotban is díszítő. T. monadelpha. Tengerparti, kb. 20 cm-es

növény. A felálló virágfürt egyszerű, karcsú,zöldes. Közel áll hozzá a T. narthecoides.

T. oaxacana. Mexikóban, kb. 2000 m-en él.A rozetta karcsú, ezüstös, kb. 20 cm. Rövid,egyszerű, tobozos, rózsás fürtű. T. plumosa. Mexikói eredetű. Szép, sűrűnezüst szőrös növény. Virága hosszú szárú,zöldes. Igen hasonló a T. magnusiana is, deez zöldebb, fürtje alig kiemelkedő.

T. pohliana. Dél-Amerika déli részén elterjedt.Rozettája ezüstszürke, kb. 15 cm magas, fürtje kilógó. T. prodigiosa. Mexikói, 2000 m-en élő, nagyobbméretű, hűvöset tűrő hegyi faj. Rozettája felálló, zöldtölcsér. Kilógó szárán sok, rózsászöld fürtös virágzata0,5 m hosszú.

T. pruinosa (XXX. tábla). FloridátólBrazília déli részéig eléggé elterjedt, medúzaformájú, a T. bulbosához hasonló alakú ésnövésű, hengeres levelű, de kisebb faj.Tövénél álhagymásan megvastagodott,

gömbölyded, kihegyesedő levelei

Tillandsia imperialis



336

kihegyesedő levelei kerekek, csavarodottak,de rövidek, és bőven díszítik nagy, ezüstös

pikkelyek. Vir ágszára rövid, kissé elágazódó,rózsaszínes fellevelekkel, ibolyás virágokkal.T. pulchella (syn.: T. tenuifolia). Egész Dél-Amerikában, az argentin sztyeppékig előfor -duló, bokros faj, kb. 10 cm-es szürkés,szőrös levelekkel. Virágszára a levelekcsúcsán túlemelkedik, rózsaszínű fellevelű,virágai fehérek.T. punctulata. Közép-amerikai faj, sok vé-kony, zöld levele sűrű, kb. 30 cm átmérőjű

rozettát alkot. Közepén laza, álhagymásmegvastagodás látható. A karcsú levelek vé-ge kissé visszahajló. A virágszár lehetegyszerű vagy elágazódó, végén zömökcsomóban csúcsos, evezőszerű, világospirosfellevelek kel, kék virágokkal. A sok sarj atövén rövid szárral indul. Nem virágzónolyan, mint a T. kirchhoffiana, ennek

azonban kisebb a virágzata. T. purpurea. Egyike az igen szép fajoknak.

Pozsgás levelű. Elég nagy, vaskos, elkeske-

nyedő, csúcsos levelei ezüstös, szőrszerű pik -kelyekkel sűrűn borítottak. Peruban honos,ahol tengerparti homoksivatagokban nagy,

összefüggő, laza párnákat alkot. Ültethető

homokos cserépbe, de jól díszük epifitakéntis. Nagyon érdekes a virága: 60— 70 cm-esszáron, lilás rózsaszín vagy bíborosfellevelek között aránylag nagy, kellemesenillatos, hófehér virágok díszítik. Akár egésznyáron át nyílik. Egészen hasonló a T.

staminea, amelyre 50 cm-es rozetta, magasszárú fürt jellemző.

T. rauchii. Perui, ritka faj. Virágfürtje óriási nagyra, 2m-re nő meg. Újabban számos óriás perui fajt írtak le.

T. recurvata. Chilétől Észak -Amerikáigigen gyakori ez a rövid törzsű, kb. 15 cmátmérőjű faj, amelynek fonálszerű,visszahajló, pikkelyes levélzete van.Virágszára kevéssé mutatós, és csak kevés,kék virág nyílik rajta. Hasonló a T.

capillaris, a T. bandensis és a nagy virágú T.

mallemontii. T. regneli néven szerepel gyűjteményekbenés árjegyzékben is egy Tillandsia, melyre

jellemző, hogy karomszerűen görbülőnövekedésű, középméretű, pikkelyes. Ilyenazonban sok van, elhelyezésétől sok függ,valószínűleg így nem is jó faj, sok esetben aT. gardneri alak változata!

T. schiedeana. Bőven sarjadzó, telepetalkotó ezüstös növény, hosszú, egyenes,enyhén rózsaszínű fürttel, sárga virággal.Közép-Amerikában, 2000 m körül él. Kb.húsz felálló, törékeny és rövid szárú virága

van. A T. sch. var. minor és a T. sch. var.major változata ismert. T. seleriana (17. kép). Igen vaskosanálhagymás, medúzaszerű növény. Közép-

Amerikában, 2000 m körül él. Felálló, kb. 20cm-es, ezüst pikkelyes, zöld, elkeskenyedőlevelek kel. Gyönyörű szép! T. setacea. 20 cm magas, párnás, kefe- vagy

fűszerű növény. Közép-amerikai eredetű, el-terjedt.

Tillandsia palacea



337

T. sphaerocephala. Bolíviában 3000 m-en él, sűrű, fel-göndörödő rozettájú, virágzata teljesen összehúzott,szép, golyószerű. Naposan tartsuk.

T. streptophylla (10. kép). Mexikó ésGuatemala igen magas hegyeiben él ez arendkívül különös alakú faj. Szára tövénélmegvastagodó. 15— 50 cm-es, aránylagszéles levelei rugószerűen csavarodottak,sűrűn borítottak vaskos, szürke pikkelyekkel.

A virágszár rövid, kb. öt-hat nagyobb fürtbeágazik el, enyhén piros fellevelek,

világosibolya virágok díszítik. T. stricta (XXX. tábla). Egyike a legkedvel-tebb fajoknak, amely Argentínától Közép-

Amerikáig több változatban előforduló (Ts.

var. violacea) epifita. Rövid törzséből a tövé-nél kb. 1 cm széles, vékonyodó,kihegyesedő, 10—15 cm hosszú leveleivelsűrű, szürke pikkelyes, zöld rozettát képez. Asarjak is együtt maradnak, nehezen

szétválaszthatok. Van zöld és ezüst levelűváltozata, zömökebb és hosszabb fürttel.Fürtszerű, bókoló virágzata eléggé tömött,igen csinos, tobozszerű, a széles, rózsaszínes,

piros fellevelekből ibolyakék, aránylag nagyvirágok bújnak elő. Virágzáskor rendkívülmutatós. Nem virágzó állapotban hasonló aT. pohliana. T. subuliflora és T. parensis. Karcsú,tojásdad álhagymások, leveleiken világos,

pikkelyes keresztcsíkokkal; virágzatukfelálló (utóbbié nem elágazó). Igenmutatósak a hasonló alkatú T . pueblensisszoi

együtt, amely 15 cm magas és levelei csak

hosszában csíkozottak. Mindhárom napos,száraz tartást kedvel. T. tectorum. Főleg Per u magas hegyeiben

honos ez a középnagy, 10— 15 cm-es,

hegyes, merev, de ezüstös pikkelyekkel igensűrűn borított faj. Szabályos, csillogórozettája nem virágzó állapotban is igazánszép dísz. Több változata is van. Virágzatakevésbé érdekes, elég hosszú száron néhakettéágazó, de a fellevelek csak gyengén

pirosak, a virág kívül fehéres, közepén kék. T. tenuifolia (XXVIII. tábla). Nagy területenelterjedt, sziklákon is, erdőkben is honos, ottahol a T. usneoides is él. Alakja ugyan a me-

rev bergeri-aeranthos csoportbeliekéhez ha-sonló, de levele puhább, karcsúbb, inkább aT. strictávdi hasonlít. Egytengelyű fürtönspirálisan helyezkednek el a fehér vagy kékvirágok. Több változata van, mint pl. a T. t.

var. disticha, a T. t. var. surinamensis, a T. t. var. vaginata.

T. tetrantha. Az egyenlítői Andokban élő rozettás nö-

vény. Magas száron bókoló spirálos virága van.

T. tricholepis. Dél-Amerika déli felében, T.

Usneoides-es erdőkben, mohaszerűen növőfaj, alig 1 cm-es levelekkel, felálló száronsárgászöld virágokkal. Hasonlóan törpe a T.loliacea.

T. tricolor. Közép-amerikai, elégközönséges, köderdei faj, a levélrozettamerev levelei kb. 20 cm hosszúak,

kihegyesedők, sötétzöldek, csak tövükön

Tillandsia streptophylla



338

vöröses árnyalattal. A virágszár karcsú, aleveleken túlemelkedő. A fellevelek inkábbsárgászöldesek, csak jó fényben pirosak. Avirágok ibolyaszínűek, de a szirmok csúcsa sa bibe is fehér.

T. unca. Argentínai, kicsiny, párnaképző faj. Kis fürtönhét-tíz nagy szirmú, piros virágot hoz.

T. usneoides (9. kép). Chilétől az EgyesültÁllamokig egész Közép- és Dél-Amerikában

előfordul ez a rendkívül különös, többnyiregyökértelen faj, amely méteresnél hosszabb,szakállszerű csoportokban lóg le a faágakról.A szél szétszaggatja, más faágakra viszi át,

de akár villanydrótokon is megakad, éstovább nő. A mély őserdőkben — ahol nincs

har matképződés — éppúgy nem él meg,mint állandóan száraz vagy állandóan vizeshelyen. Szereti a folyók menti erdősávot,ahol fényt is, párát is kap. A fordított Y

alakú, vékony szártagokat sűrűn borítják az

ezüstfehér pikkelyek, amelyek a vizet éstáplálékot felveszik. Bevizesítve a növényzöld, de gyorsan száradva ismét ezüstös.Páraigényessége miatt leginkább vitrinekben

vagy üvegházakban tartják, díszítésre. Haazon ban állandóan nyirkos, vizes és nemszáradhat ki, elrothad. A központi fűtéses,igen száraz szobában, napi egyszer

permetezve vagy bemártva is nehezen maradmeg hosszú ideig, de parásabb helyentartható. Igen jól alkalmazkodik a hő- ésfényviszonyokhoz. Nálunk pl. a szabadban,

nyáron a fák alatt kifüggesztve, szép, zömök,ezüstös fürtökké fejlődik, csak a téli

szobatartását kell kellő gonddal megoldani.A naponta lágy vízbe történő bemártásukonés a napi kiszáradásukon kívül legalábbnéhány órán át zárt, párás térben (pl. fóliafüggöny mögé akasztva) tartsuk, és időnkéntfél ezrelékes műtrágyaoldattal öntözzük.Kedvező helyen olyan tömegesen növekszik,hogy hazájában szárítva csomagolóanyagnaképpúgy használják, mint kárpitozott bútorokés párnák töméséhez. Vízbe mártva sajáttömegének kb. tízszeresét képes a vízbőlfelszívni. Két földrajzi alakja közül anagyobb méretű, sárgásabb kényesebb, mint

a rövidebb levelű ezüstös, de van többváltozata is, pl. a T. u. var. filiforme, a T. u.

var. viridiflora. Virágai a levelek elágazásihelyén egyesével fejlődnek, kedvesek, de

jelentéktelenek, alig 0,5 cm-esek, sárgászöl-dek.

T. vestita (syn.: T. schiedeneand). Közép-amerikai faj,

kb. 20 cm átmérőjű, ezüstszürkén pikkelyes. Igen rövid,vékony virágszáron sárga virágokkal. T. wagneriana. Perui eredetű növény. 40 cm magas,ugyanolyan széles rozettájú. Sok ágú fürtje a lila fedőle-

velekkel igen szép. T. xerographica. Közép-amerikai, érdekes, arasznyivagy nagyobb, igen szép és értékes növény. Ezüstös,hasas; szárán a fellevelek pirosak, s a száron végigszétáll 12—16 lándzsaszerű, zöldes fürtöcske. T. xiphioides. Dél-Amerika középső részén él, ezüst

pikkelyes, kb. 15 cm-es levelekkel. Tojás formájú,széles virágszárán néhány igen nagy, fehér, illatos virágnyílik.

Tillandsia tricholepis



339

Vriesea

A növénykedvelők számára és kertészetiszempontból is az egyik legfontosabb nem-

zetség, igen változatos. A több mint 150 fajközül nehéz kiválasztani és ismertetni az ér -demeseket, a bevált hibridek száma pedigmár a több százat is meghalad ja. ATillandsiák kal közeli rokonságban állnak, detöbbségük egész más jellegű, mert sok, széleslevélből összeálló, sűrű és a vizet jól tárolólevélrózsát képez, ellentétben a pikkelyesTil landsiák kal. Van azonban néhány ezüst

pik kelyes, szárazságtűrő Tillandsia- szerű fajis ( V. tillandsioides, V. rauchi és V. olmosa ).

Sok faj levele sötét színekkel pettyezett vagytarkázott, de elég sok közöttük az igen nagyméretű is. Ezek csak botanikus kertekben éskiállításokon érvényesülnek. A kisebb, fé-

nyesen zöld levelű fajok is igen díszítők,főleg virágzás idején, mert kiemelkedővirágszáruk kardszerű, evezős, a pirosasfellevelekkel feltűnő, hosszú ideig díszítő,igen tartós. Ez ellensúlyozza azt a hátrányt,hogy maguk a kis jelentéktelen és múlékony,

sárga, fehér vagy zöldes virágocskák afellevelek hónaljában alig láthatók. A Vrieseák általában epifiták, csak néhánydrótszerű, kevéssé fejlett gyökerük van. Mi-vel többségük a brazíliai őserdőkből szárma-zik, melegigényesek, tehát átlag 20 °C-os

szo bában vagy szobaüvegházban nevelhetők.A legtöbb csak kevés sarjat fejleszt, ezért in-

kább magról nevelik. Akad viszont néhányfaj, amely a tövén köröskörül már virágzás

előtt bőven hoz sarjat, és jó csoportot is ké- pez. Világos, de nem napos, meleg, kissé pá-rás helyen, lágy vízzel öntözve érzik jól ma-

gukat.

V. amethystiana. 0,5 m-nél nagyobb átmérőjű. Zöldlevelének alsó oldala ametisztlila. Karcsú, felállóvirágszárának fellevelei csak sárgászöldek. V. barilletii. Zöld levelű, középnagy, életerős faj. Virág-

zata a levéltölcsér fölé emelkedik, igen szép, kardformájú, zöldessárga alapon piros foltos. Mint hibrid

partner fontos. V. × morrenianával keresztezve jött létre

a V. × Rex.

V. carinata. Az egyik fontos törpe faj, szépfényes, zöld levelű rozettája 20— 30 cmátmérőjű. Érdekessége az elég magasrafelemelkedő száron, kevés virágból jobbra-

balra elágazódó, szinte négyszögletesvirágzata, amelyeknek a fellevelei tövükönégővörösek, a csúcsuk felé zöldencitromsárgák. Az alig kibúvó sárga virágokkevéssé feltűnőek. Hibridjei közül a V. ×cardinalis közkedvelt, de több változatban ésnagyságban ismeretes. Ezek a csak arasznyi,törpe, világoszöld levelű, de hosszú szárúváltozatok széles fürtű, igen tartós virágzatukmiatt kedveltek. Sarjakról jól szaporíthatok.

V. corcovadensis. Kb. 30 cm széles, 20 cmmagas rózsája merev, zöld, kardszerű leve-

lekből áll, kinyúló laza virágzatának felleve-

lei világospirosak, elég hosszúak, szélesek,de kevés virágúak. Ezt a fajt a V. ×

Poelmanniival keresztezve jött létre a széleslevelű, arasznyi V. × Gnom. Tavasszal

virágzik, rövid, tojásdad virágfürtjénekfellevelei szép pirosak. A virágok fehérek.Szobában is jól tarthatók. Másik hibridje a V.× Komét néven ismert, kb. 30 cm-es, zöldlevelei pirosas árnyalatúak, virágszára igenmagasra nyúlik, orsószerű, a fellevelek

pirosak, fehér csúcscsal. Hozzá igen hasonlóa V. × Flammea hibrid faj.

V. duvaliana. Kb. 30 cm átmérőjű, levelei zöldek, alul pirosasak, felálló, hosszú virágszárán a fellevelek pirosak, szélük sárgászöld és begörbülő.

V. ensiformis. Aránylag nagyobb, 0,5 m-es

levelei világoszöldek, tövükön lilásárnyalattal. Majdnem méter magasságranyúló szárán kb. 3 cm széles, citromsárgafellevelekkel borított, arasznál hosszabb,kardszerű virágzata van, sárga virágokkal. Jótulajdonságai miatt sok hibrid egyik szülője.így pl. a V. × Favoriteé, mely a törzsfajhozhasonlít.



340

V. erythrodactylon. Kb. 30 cm-es, levelei a tövükön bíborszínűek. Aránylag rövid száron fejlődő, kb. 15 cm-

es, felül lekerekített virágzatán fellevelei világospirosakzöld csúccsal.

V. fenestralis. Az egyik igen szép, tarkalevelű faj, azonban túl nagyra nő. Kb. 50 cm-

es levelei 5 —6 cm szélesek, halványzöldalapon hálózatosán erezettek, sötét rajzolattalsűrűn mintázóttak. A levelek tövén mégritkás vörös foltok is vannak. A virágzatanem jelentős, kb. 0,5 m-es száron barna

pettyes fellevelek, a fehér virágok csak éjjelnyílnak, de illatosak. V. fosteriana. Egyike a legmutatósabb, nagyméretű levéldísznövényeknek, az 1 m átmé-

rőt is meghaladja. A széles levelekethosszanti, sárgás csíkok, sötétebbkeresztcsíkok és rajzolat is díszíti. Főleg azUSA- ban vált divatossá. Kiállításokon ’Redchesnut’ néven a V. f var. seideliana rubra

szerepel, amelynek sűrűbb, erősebb arajzolata, és a levél gesztenyepiros színneltarkázott.

V. gladioliflora. Kb. 0,5 m-es, levelei szélesek, zöldek.Orsószerű, hosszú virágának zöld fellevelei bíborosán

pontozottak. A virág ibolyás színű.

V. × gloriosa. Hibrid faj. Továbbkeresztezve az igen csinos, sarjakról jólszaporítható V. × poelmannii (XXXI. tábla)egyik szülője; ez középméretű, zöld levelű.Kardszerű, hosszú virágzatát cseresznyepirosfellevelek díszítik. Virága sárga. V. glutinosa. Nagy, 1,5 m átmérőjű. Sötét-zöld, széles levelein a vörösbarna rajzolatok

és a pettyezettség igen díszes. Magas, felálló,négy-öt ágra ágazó, karcsú virágszára talánkevésbé mutatós. Nem így a V. splendensszel

keresztezett hibridjei. Közülük a V. ×brazilia többszörösen elágazó, csillogóansötétvörös, kardszerű fürtjei 1 — 1,5 mmagasra nyúlva igen mutatósak, tartósak. V. guttata. Kb. 30 cm-es zöld leveleinritkásan elszórt piros pettyek vannak,mutatós. Virágszára mélyen kihajló, szélesfellevelei világospirosak, a virág sárgás.

V. heliconioides. A kb. 30 cm-es levelek felül zöld, alul bíborpiros színűek. A felálló, orsószerű virágszár felle-

velei szélesek, középen pirosasak, egyébként zöld színű-

ek, a kibúvó virágok fehérek.

V. hieroglyphica. Szépsége miatt a broméliafélék királynőjének is nevezték, deezzel csak méteres rozettájánaklevélszépségét jellemezték, mert elágazódó,zöld felleveles virágzata jelentéktelen. A zöldleveleket sötétebb zöld, és alul csaknemfekete rajzolatok, vonalak és keresztcsíkoktarkítják, amelyek valóban az egyiptomiírásjelekhez hasonló sűrű mintázatot adnak.Melegigényes, lassan fejlődik, kevés sarjathoz.

V. × hoelscheriana. Középnagy, sötétzöld,hátoldalán vörhenyes leveleit vörös pontokdíszítik. Felkötve igen szép, virágzata kevés-

bé mutatós.

V. imperialis. Egyike az óriásoknak. Széles, 1— 1,5 m

hosszú, zöld leveleinek vége bekunkorodik. 2 m-nél ma-

gasabbra nyúló virágszára elágazódó, zöldesvörös felle-

velekkel díszített. Sárgásfehér virágai illatosak. V. incurvata. Rövid, széles zöld levelű, de aránylaghosszú, széles, kard alakú piros felleveles virágszáramutatós. Egészen hasonló a V. inflata.

Vriesea guttata



341

V. jonghii. Kb. 60 cm magas. Levelei felül zöldek, alulibolyásbarnásak. A virágszár fellevelei csak barnászöl-dek.

V. malzinei. Kivételesen nem forró övezetifán lakó, hanem mexikói, sziklán élő faj, en-

nek megfelelően a többinél könnyebben tart-ható. Mutatós, rozettája kb. tizenöt, közepe-sen széles, 30 cm hosszú levélből áll,amelyek felül világoszöldek, alulvörösbarnák és kissé csíkozottak, ez a szín aleveleken átüt. Formájával és levélszínévelegyaránt díszít, és virágzata is igen érdekes,magas, felálló, karcsú orsó. Zöldes alapú, decitromsárga hegyű, tobozszerű fellevelekkel,de van pirosas fellevelű változata is. Avirágok aránylag nagyok és a 10—20 fehérvirág egymás után nyílva díszít. V. × mariae. A V. carinata hibridje, közepesméretű, világoszöld leveleinek vörhenyes ár -nyalata van. A széles, lapos, evezős virágza-

ton a fellevelek közepe piros, csúcsuk sárga, barnán pontozott. V. morrenii. Nagyméretű. Zöld leveleiazonban finom, sötétebb vonalakkal

csíkozottak. A virágzat elágazó, de afellevelek csak szalmasárgák. V. paraibica. Zöld levelű, középméretű, fel-álló virágszárának széles, egymást takaró fel-levelei bíborvörösek. V. philippo-coburgii. Nagyméretű. Zöldleveleinek hegye vörös, virágszára elágazó,fellevelei alul sötétvörösek, felülvilágospirosak. V. platynema (syn.: V. bituminosa). Közel

0,5 m-es, széles levelei alul ibolyásak, felülzöldeskék színűek, sötétebb hullámosvonalak kal mintázottak. Sok változata van,

így csíkozott is. A V. p. var. rosea leveleikarcsúbbak és alul pirosasibolyásak. Avirágszár 0,5 m-re túlnyúlik, sok virágú,fellevelei ibolyáspirosak, de a kinyúlóvirágok csak sárgászöldek.

V. × perfecta. Hibrid faj, de szülői nem is-mertek biztosan. Sok levele tompa csúcsú,fényeszöld. A feltűnő, kiemelkedő,háromszorosan-négyszeresen elágazó,

világítóan piros, kardszerű virágzata igentartós, ebből kis, sárga virágok nyílnak.

V. poenulata. Csak arasznyi, zöld levelű faj, virágzata

egyoldalú, sárga. V. procera. Nagy termetű, számos változata közül a V.

p. var. rubra fellevelei vörösek, sárga csúcsokkal.

V. psittacina (XXIV. tábla). Valódi faj,szerepel V. carinata szinonim néven is. Atörzsfajra, de hibridjeire is jellemző azevezőszerűen lapított, kevés virágú, kissészögletes fürt, tarka, papagáj színű, alulvörös, felül sárgás fellevelekkel, tartósvirágzattal. Van csíkos ( V. p. var. striata ),

egészen zöld és egészen piros fellevelű ( V. p.

var. rubrobracteata) változata is, éskülönböző hibridjeinek különbözőszélességű, hosszúságú a virágfürtje. A belgakertészről elnevezett V. × Morreniana a V.

psittacina és V. carniata első sikereskeresztezése. V. racinae. Tarka törpe faj, csak kb. 10— 15cm-re nő. Zöld levelei alul barnásibolyás fol-tokkal díszítettek. Kb. arasznyi virágszárán a

sötét foltos, zöld fellevelek közül jelentékte-len, zöldesfehér virágok nyílnak. V. × rex. Többszörös hibrid, V. barilettii ésV. × Morreniana vérrel. Középméretű, fé-nyeszöld rozettájából igen hosszú, sötétvörös

fellevelekkel sűrűn borított, igen tartós, mu-

tatós virágfürtöt hoz.

V. regina. Óriás faj, 1,5 m-es rozetta, több mint 2 m-es

virágszár, rajta görbült, rózsaszín fellevelek, illatos fehérvirágok jellemzik. V. rodigasiana. Zöld levelein sötétvörös foltok vannak.

Virágszára igen magas, többször elágazódó, sárgászöldfellevelekkel.

V. saundersii. Közel 0,5 m átmérőig nő, tompa végű le-

velei zöldeskék alapszínűek, felül fehérén pettyesek,alul bíborbarnán foltosak. Laza fürtje kevésbé mutatós.

V. scalaris (syn.: V. simplex ) (3. kép). Ki-csiny, kb. 15 cm-es, zárt rozettás epifita,amely ágra felkötve nevelhető a legjobban.Kihegyesedő, vékony, fényeszöld levelei kb.

arasznyiak. A tölcsérből messze le- és kihaj-



342

lóan, lazán nyílik, csak néhány virággal. A bogyószerű fellevelek szép pirosak, a virá-gok sárgák. Hónapokig tart a virágzása.Függesztve igen mutatós és hálás. V. splendens (XXXI. tábla). Az eredeti fajkb. 30 —40 cm magas, aránylag széleslevelű, sötétzöld alapszínén feketésbarna,széles keresztcsíkokkal. A rövid száronfejlődő kb. 35 cm hosszú, lapított, kardszerűvirágzatának fellevelei sűrűn egymásratapadóak, pirosak. Sárga virágai

öntermékenyülőek. Számos változata van, mint pl. a V. s. var.

longibracteata, amelynek fellevelei narancs-

sárgák. A V. s. var. major sokkal szélesebbés hosszabb levelű, a széles keresztcsíkokvörösesbarnák és sokkal elmosódottabbak,mint a törzsfajon. Virágfürtje is métermagasra nyúlik. A törzsfajon és változatainkívül a kereskedelemben és a kertészetekbenegyre több hibridjével találkozhatunk, ezek

közül a ’Flammendes Schwert ’ (V.

barilletiivel ) különösen kedvelt. A rozettacsak középméretű, a keresztcsíkokvörhenyesek, a virágzat igen hosszúra nyúlt,kard alakú, kiszélesedik, és a fellevelek alul

narancsosak, feljebb pirosak. Atovábbkeresztezett V. × illustris kereszt-csíkjai feltűnően szabályosak, sötét színűek,a virágkard 1 m hosszú és végig égővörös, a'Favorite’ -é karcsúbb, a ’ Mayers favorité’ ta-

lán a legszebb. Igen jól sikerültek még a V. glutinosával lét-rehozott hibridek, amelyek lényegesen na-

gyobbak, megközelítik a méteres átmérőt, akeresztcsíkok elmosódottak, zöldesebbek, de

a leveleken pirosas pontozottság látszik. A főkülönbség, hogy a virágszárat végig vörös-

barna keresztcsíkos fellevelek díszítik, majdebből 50 cm magasság felett ágazik el a há-

rom-négy lapított, kardszerű, sötétvörös fel-levelű virágzat. Ezek szintén igen tartósandíszítenek. Ez is — mint a V. glutinosa — már fejlődés közben hoz a levelek tövébenkis sarjakat, tehát aki szaporítani akarja, netakarja talajjal a tövét. A V. splendens és alegtöbb hibridje elvirágzás után többnyirecsak középtájt hoz egyetlen sarjat, amely azanyatő gyökerein át táplálva növekszik, ésfokozatosan elfoglalja szülője helyét. Ezt a

sarjat igen nehéz sérülés nélkül kiemelni. Haazonban időben ügyesen kimetsszük, azalsóbb levelek hónaljából tövenként négy-ötsarjat nevelhetünk. Egyébként akertészetekben magról könnyen és jólszaporítható. V. × sceptre d’Or. A V. saundersii és a V. ×

gloriosa hibridje. Nagyméretű kiállításinövény, zöld levelei szépen, barnán ponto-zottak, és elágazódó virágszára is sárgával ésvörössel rajzolt fellevelekkel díszített. V. tessalata (syn.: V. gigantea ) (20. kép).Széles, 0,5 m-es levelekből óriási rozettátalkot, de éppen ezek a levelek jelentikdíszértékét, mert részben sötétzöld alaponhosszában csíkozott, részben zöldessárgaalapszínen lilás a fonák és a

sakktáblaszerűen váltakozó, néha

Vriesea scalaris



343

méhsejtszerű rajzolatú foltok egymástól elté-

rő színűek. A V. t. var. roseopieta

színkombinációjában még rózsaszín foltok isfeltűnnek, a V. t. var. sanderae leveleit pedig

hosszában fehér és sárga csíkok tarkítják.

V. viridiflora. Kisebb méretű, zöld, nyitott rozettájavan. Csinos, de lapított, kevés virágú fürtjének fellevelei

csak zöldek. V. × vigeri. A V. × rex és a V. rodigasiana

keresztezéséből ered. A zöld levelek vége becsavarodó,a virágzat elágazó, sötétpiros. V. wawreana. Középnagy, a kékeszöld levelek finomvonalakkal rajzoltak és a csúcsánál sötétbarna folttal

díszítettek, az egyszerű virágszár húsos felleveleizöldek. További fajok: V. appenii: magashegyi; V.

cereicola: Tillandsia-szem; V. chrysostachys, V.

cylindrica, V. espinose, V. flammea ( V. corcovadensis-szerű), V . friburgiensis: változatos, középméretű, V.

grandiflora, V. hainesiorum és rokona, a V. viridis, V.

heteranda: törpék; V. maxinoniana: kicsi, V. olmosana:

elágazó virágzatú; V. paluta: kicsi, Tillandsia- szerií; V. platzmannii: igen csinos, magas karddal; V. rauchii:

közepes, Tillandsia-szerű; V. tillandsioides: szürke pikkelyes levelű; V. vanhyningii: kicsiny.

Egyéb nemzetségek

A mind népszerűbb broméliafélék eddig fi-gyelemre alig méltatott nemzetségeibőlegyre több, szobanövényként is érdekes fajtvonnak be az amatőrök és a kertészek atermesztésbe. Ezért a további, mintegy 30nemzetség közül érdemes megemlíteniazokat, amelyekben díszítő értékű fajokakadnak.

Catopsis. A rozettás, tölcséresTillandsiák hoz állnak közel. A közepesnagyságú zöld levelek közül 2—3 tagú,kimagasló, színes felleveles virágfürt nyúlikki. A mintegy 30 faj mérsékelten nyirkosántartható. Talán a legszebb a C. brevifolia.

A Caraguata és a Schlumbergia

nemzetségek a Vriesia nemzetségbe kerültek. Pitcarina. A hártyásmagvúak alcsaládjábatartozó, igen fajgazdag, mintegy 180 fajt fel-

ölelő nemzetség. Van közöttük kicsi és nagy,de akad néhány igen mutatós, színes, kiemel-kedő fellevelű növény is, piros, ám nemtartós virágfürttel, világoszöld levelekkel. Atömöttebb virágú P. morelli és a laza fürtű P.

tomentosa kedveltebbek.

Puya a másik rokon nemzetség, ahová pozs-gás, szúrós növények (több mint 100 faj) tar -toznak. Ezek az Andok déli, magasgerincein, nagy területen honosak, talajlakók,

igen változó nagyságúak. Merev leveleikfogazottak, tüskések; szárazság- és

hidegtűrők. Csak igen idős korbanvirágzanak. Különlegességüknél fogvaújabban szívesen gyűjtik a kisebbeket.Igénytelenek és bizarr formájúak. Portea. A nemzetség hat bogyós termésű

brazil fajt ölel fel. Tüskés, zöld tölcsérből avirágszár kiemelkedő, de nem különleges.Fascicularia. Öt faja a Crypanthushoz

hasonlítható, sziklalakók. Elég szépek, decsak idős korban virágzanak. A chilei F.

bicolor középen bepirosodó. Hohenbergia. 30 középnagy, sűrűn levelesrozettájú faj tartozik ide, köztük vöröseslevelű is van. A felálló, elágazó virágszár

Aechmeára emlékeztet. Quesnelia. Tucatnyi brazil fajának rozettájasűrű, merev levelű. Virágzatuk többnyireAechmea- szerű, némelyikének nagy, pirosfellevele is díszít, és van lazán elágazó

virágú. Eléggé mutatósak, igen ellenálló, jószobanövények. Az Aechmea marmoratát sokan ide sorolják Quesnelia marmorata

néven.



FÜGGELÉK



347

A növények beszerzési lehetőségei

Az átlagember joggal kérdezheti, hogyan lehet orchidea- vagy bromé-

liatartásról, -gyűjtésről beszélni, sok száz fajt felsorolni, amikor a vi-rágüzletekben legfeljebb egy tucat kerül forgalomba, a nagyobb ker -tészetek pedig éppen a növénykedvelők számára alkalmatlan vágóvi-

rágokat termesztenek. A kérdés azonban csak az első pillanatban lát-szik-jogosnak. Broméliából pl. szinte rohamosan növekszik a vásá-

rolható fajok száma. Másik jelentős beszerzési lehetőség a gyűjtőkközti csere. Ha valahol valaki beszerez egy példányt, vagy külföldrőlmagokhoz jut hozzá, azokat felneveli, elszaporítja, egyetlen példány is

az évek folyamán sarjadzik, megsokszorozódik, s ha csak kétévenkéntfejlődik egy példányból négy sarj, az nyolc év alatt több mint 250növény, ezek pedig eljutnak egyik gyűjtőtől a másikhoz. Szerencsérea broméliák nagy része annyira ellenálló, hogy eltűri a kedvezőtlenlakásviszonyokat, s nemcsak megmarad, hanem az elvirágzás utánsegítség nélkül létrehozza utódait. Ha másképpen nem, lassan így ishozzájuthat mindenki sok szép, és igényének, ízlésének és lehe-

tőségeinek megfelelő, manapság még igen ritka fajhoz.

Az orchideákkal más a helyzet. Ezeket is lehet ivartalanul osztani, és aszaporulatot továbbadni vagy cserélgetni, de a magról történő fel-neveléshez már nemcsak türelemre, hanem berendezésre és nagyonsok szaktudásra van szükség, nem is beszélve arról, hogy a virágzásig6 —10 év és több türelem szükséges, mint amit általában egy növény-

kedvelőtől elvárhatunk. Van azonban néhány faj, amely üzletben,kertészetben, köz- vagy magángyűjteményből, a szaporulatból besze-

rezhető. Azt azonban szinte képtelen vagyok megérteni, hogy sokan tízezreketáldoznak lakásuk berendezésére és a szép környezetre, gondozzákotthonukat, jövedelmük jelentős részét költik rá, mégis elsatnyult,felkopaszodott, senyvedő növényeket tartva rontják le az egyébkéntízléses lakókörnyezet hatását, s nincs szívük egy-egy valóban szép, alakáshoz méltó növényért legalább annyit áldozni, mint egy-egy üvegitalért, amelyek tucatszám sorakoznak a bárszekrényben. Az termé-

szetes, hogy egy olyan orchidea, melynek felnevelése egy évtizedig

tartott, többe kerül, mint az olyan egyszerű szobanövény, amely fél év



alatt piacképes. Az is természetes, hogy a különleges igényekre, akülönleges szépségekért először áldozni kell, pénzt és időt. Ha azon-

ban kedvünk támad epifitákat tartani, alig lehet izgalmasabb és érde-

kesebb növénydíszeket a lakásban elképzelni, mint az ezek együttesé-

vel harmonikusan kialakított élősarkot. Még manapság is akad néhány orchidea, ami vagyont ér. így van egykiveszőben levő Paphiopedilum, amelynek árjegyzéki ára 10000 dol-

lár. Egy Cattleya dowiana új színváltozatához hozzávetőlegesenugyanenynyiért lehet hozzájutni, a nemesítéssel is foglalkozó kerté-

szeknek azonban ez különlegesen értékes, és megéri. A merisztémásszaporítás óta azonban az addig ritka és különleges növények ára zu-

hanásszerűen csökkenve nivellálódott. Érthető viszont, hogy egy többévtizedes, erős, több ágú orchideatő — amelynek évi virághozama

meghaladja az 1000 Ft-ot — ennél többe kerül, ha ugyan eladó. Néhány nem mutatós ritkaság ára is hasonló nagyságrendű. Viszontegy közönséges nagyobb pálma vagy úgynevezett csavarpálma semolcsóbb. Az átlag orchideák ára jelenleg csak kb. 100—800 Ft közöttvan, a fiatalabb példány vagy a közönségesebb esetleg még olcsóbb.Ha összevetjük, mennyibe kerül pl. egy ciklámen, egy azálea vagymás virágzó növény, amelyet néhány hét vagy hónap múlva kidobha-

tunk, s amelynek a felneveléséhez elegendő volt egy-másfél év, akkoregy orchidea — amely évtizedekig fejlődik a virágzásig, és egyember életet meghaladó korig élet ben maradhat — igazán nem luxus.A broméliák ára sokkal szűkebb határok közt, 20—800 Ft közöttmozog, legfeljebb egy-egy nagyon ritka, nagy növény lehet drágább.A Tillandsiák ára 40—500 Ft között van, legfeljebb nehezebben be-

szerezhetők. A broméliafélék lassabban nőnek, de új sarjakat hoznak.

Általában az epifiták előnyeként említhető, hogy más növényeknéltartósabbak, és számukra alkalmas helyen kevesebb gondozástigényelnek. A vágott orchideavirág is csak látszólag drágább. (Ha egyszál rózsa télen 20 Ft, és három napig tart, napi 7 Ft-ért díszít. Ha egyorchideavirág mondjuk 100 Ft, de egy hónapnál tovább tart, úgy csaknapi 3 Ft-ért díszít.) Mielőtt azonban beszerezzük a kívánt broméliát vagy orchideát, tájé-

kozódjunk igényeiről, és vessük össze azt megtartásának meglevővagy megteremthető lehetőségeivel, nehogy végül — minden igyeke-

zetünk ellenére — megcsúnyuljon és elpusztuljon. Növényegyüttes kialakításához legyen valamilyen alapelgondolásunk.

Hol és hogyan kívánjuk elhelyezni ezeket? Ha megszeretjük va-

lamelyiket, és érdekel egy csoport — pl. a Tillandsiák vagy a papucs-

orchideák — bizonyára megteremthetjük számukra a megfelelő kö-rülményeket. Kezdhetjük néhány szerényebb igényű növénnyel, ame-

lyeknek életlehetőségei már adottak otthonunkban. A tapasztalatok

bővítésével javíthatunk a feltételeken, és ahogy látjuk, hogy beválik



349

az öntözővíz, a párásítás, esetleg elkészült a pótvilágítás vagy egyablak vitrin, úgy térünk át a kényesebb növényekre. Az epifiták beszerzésének három lehetősége van. Legkönnyebben avirágüzletekben vagy kertészetekben megvásárolhatókhoz juthatunk

hozzá, és ezek száma is egyre bővül. Hazánkban a Fővárosi KertészetiVállalat, a Sasad Tsz, a Rozmaring Tsz, a Szombathelyi Kertész Tszés egyre több vidéki szövetkezet mellett a Fővárosi Állat- és Nö-

vénykert, a Vácrátóti Botanikus Kert, és néhány más botanikus kert bocsát áruba időnként felesleges példányt. Aki ennél többet akar,lépjen be az Agrártudományi Egyesület Orchidea Szakcsoportjába,ahol sok mindenről tájékozódhat, kapcsolatot létesíthet a többi taggal,

akikkel egy-egy példányt cserélhet vagy vásárolhat tőlük. A nálunk nem beszerezhető növények külföldről behozhatok akárúgy, hogy magunk hozzuk, akár úgy, hogy repülőpostán elküldetjük.A külföldi behozatalnak azonban sok nehézsége és feltétele van. Ezekismerete nélkül ne is kezdjünk hozzá. Mindenekelőtt behozatali enge-

délyt kell beszereznünk, amelyet a Mezőgazdasági és ÉlelmezésügyiMinisztérium ad ki. Emellett a külföldi kertészettől vagy termesztőtőlolyan hivatalos növényegészségügyi bizonylatra is szükség van, ame-

lyet az ottani hivatalos szerv állított ki, mert enélkül már a határrólvagy a vámon visszaküldik a szállítmányt. Végül itthon szükségesmég a növényegészségügyi ellenőrző vizsgálat. A külföldi behozatallehetőségét a hazánkban nem elérhető növények beszerzésére hasz-

náljuk fel. Ilyenkor erősebb tövet, egyszerre több példányt érdemesmegvenni. A kis fiatal növénykék házi felneveléséhez szakértelem ésnövényház szükséges.

56. kép. A Tillandsiák,mint ez a Tillandsia pala-cea is, sarjadzva telepetalkotnak. A szétválasztott példányok amatőröknél beszerezhetők, cserélhe-tők (Fővárosi Állat- és Növény kert)



Munkanaptár

Lehetőleg mindennap nézzük meg növényeinket. Ellenőrizzük,megfelelő-e a hőmérséklet, a pára, a szellőzés, a fény, azárnyékolás, szükséges-e permetezés, a pótvilágítás, elég nyirkos-e

a talaj, kell-e öntözni, nem találunk -e kártevőt, van-e bimbó,fejlődik -e a növény. Figyel jünk meg mindent, s ha más nincs,

egyszerűen élvezzük őket. Minden hónapban vegyük a növényeket egyenként kézbe, ésnézzük át őket. Havonta külön vizsgáljuk meg, nincs-e kártevő, sha nem is találunk, 2—3 havonta használjunk megelőzésrecsigairtót és ember re nem mérgező rovarirtó szert.

Növényállományunktól függően havonta különféle teendőkesedékesek. Az eltérő igényeknek megfelelően legalább a háromfő tartomány, a hidegházi, a mérsékeltházi és a melegháziviszonyok szerint kell a teendőket figyelembe venni még egyszobában is.

Január. A kívánatos hőmérséklet a hűvöset kedvelőknek 8—10—12 °C, a mérsékeltháziaknak 13 — 17 °C, a melegigényeseknek17 — 22 °C. Fontosabb az alsó határ; napsütéses időben lehetnéhány fokkal melegebb. Ez az alapelv az egész évre érvényes. Atéli nagy hidegben különösen az éjszakai lehűlésre kell figyelni.Szükség esetén az ablakokat duplázzuk meg fóliával, vagymásképp szigeteljük. Öntözni ilyenkor alig kell, ha igen, reggelöntözzünk. Annál inkább figyeljünk a páratartalomra, mert a fűtésmiatt a levegő túl száraz lehet. Ha szellőztetünk, vigyázzunk, neérje közvetlen hideg légáramlat a növényeket. Januárban még igenrövid a nappal, ha lehet, alkalmazzunk pótvilágítást, a napimegvilágítási időt 11—12 órára egészítsük ki. A bimbózó, virágzónövényeket áthelyezhetjük kissé melegebb helyre, adhatunk többnedvességet, hogy jobban fejlődjön a virág. Már kezdhetjükátültetni az elvirágzott Paphiopedilumokat , de vigyázzunk, hogy

az ültetőanyag ne legyen túl nedves. Átültetés után a növényttartsuk melegebben, enyhén permetezve, párásán. A későbbiültetésekhez szerezzünk be időben edényeket, készítsük elő azültetőközeget.



351

Február. Teendőink azonosak a januáriakéval, legfeljebb néha és ki-csit többet öntözzünk, de ha lehet, inkább a környezet párásításával

javítsuk a körülményeket. Pótvilágítást még legalább a hónap végéigadjunk. A levirágzott Cymbidiumokat , ha kell, mielőbb ültessük át.Március. A napfény egyre több, sőt március végén a zsenge hajtásokmár könnyen napégésfoltokat kaphatnak délben, tehát szükség lehetmár déli árnyékolásra! A pótvilágítást a hónap elején nyugodtan ab-

bahagyhatjuk. Az öntözést lassan fokozhatjuk, sőt a télen is fejlődő ésöntözött Cymbidiumok és hasonlóan növekvő fajok új hajtását már

rendszeres műtrágyázással erősíthetjük. Bővebben permetezzünk, demég szűkén öntözzünk. A hőmérséklet minden tartományban már 1— 2 °C-kal magasabb lehet a téli átlagnál, azaz a hűvösebbeknek éjjel10 —12 °C, nappal 15 °C, a mérsékeltháziaknak éjjel 15 °C, nappal18 —20 °C, a melegháziaknak 20—24 °C a kedvező. Megkezdődik azátültetés. Minden broméliát már nyugodtan átültethetünk — esetleg

előbb is — , de az enyhén nyirkos talajba történt ültetés után ezeketnem kell vízbe mártani, s öntözni is csak néhány hét múlva. A

pihentetve átteleltetett Calanthe-sz ár g gumókat beültetjük.Megkezdjük az Odontoglossum, Dendrobium, Coelogine stb. átülteté-

sét, hozzáültetését. A többi levirágzott Paphiopedilumok és a

57. kép. A Paphiopedilu-mok átültetését már janu-árban megkezdhetjük. Azerősebb tövek szétválaszt-va oszthatók is



Phalaenopsisok is átültethetők, sőt, a hónap közepétől megkezdhetjüka Cattleyák, Laeliák átvizsgálását. Amelyeken indul a hajtás vagy agyökérkezdemény, ideje, hogy átültessük, ha kell. Folytathatjuk aCymbidiumok átültetését, lehetőleg csak akkor, ha elkerülhetetlen.

Ilyenkor a nagyobb edénybe gyökérbolygatás nélkül helyezzük át, ül-tessük körül új ültetőközeggel. Április. A fejlődés mindenütt gyors ütemben indul újra. Ennek ellené-

re az öntözés még mérsékelt legyen, inkább a párát növeljük. Aminem történt meg március második felében, azt áprilisban kell pótolni,folytatni. Főleg a Cattleyákat, Dendrobiumokat és a hasonló, pihenéstigénylő fajokat vegyük sorba, vizsgáljuk át. Április az alkalmas idő akéregre vagy blokkra kötött miniatűr orchideák közegének pótlásáravagy tőosztására. A napsütés egyre erősebb. Ha délben öntözünk, avízcseppek — lencseszerűen összegyűjtve a napfényt — égésfoltokat

okoznak. Az árnyékigényes fajokat már mindenütt árnyékolni kell.Április közepén kezdenek megszűnni a fagyos éjszakák, ilyenkor máresetleg kihelyezhetjük, kifüggeszthetjük azokat a Till landsiákat,

Cymbidiumokat és más magashegyi fajokat az erkélyre vagy aszabadba, fák alá, amelyeknek a kisebb éjszakai fagy sem árt,különösen ott, ahol az esetleges fagy ellen takarva védeni tudjuk őket,vagy ha hűvösebbre fordul az idő, könnyen visszavihetők védetthelyre.

Május. A növények erélyesen, gyorsan kezdenek növekedni. Mindenorchidea és bromélia nekiindul. Bőven szellőztessünk, permetezzünkés adjunk táplálékot, főleg nitrogénben dúsabb híg műtrágyát. A délinap ellen még a szobaablakban is védeni kell a leveleket, az árnyéko-

lással ilyenkor elérhetjük a nyári maximumot, sőt eleinte sokkal in-

kább kell vigyázni, ősszel már sokkal több napot kibírnak. Az öntözésazonban nem lehet gátlástalan. Csak a talaj kiszáradását előzzük megés forró napokon adjunk minél több párát. Az öntözéskor különösenaz új hajtásokra kell a figyelmet fordítani. Azok az orchideahajtások(Dendrobium, Oncidium), amelyek finom kis levelei közt éjszaka

megáll a vízcsepp, elrothadhatnak. Úgy öntözzünk, párásítsunk, hogy

éjszakára a növények leszáradjanak. Május 10. után ki lehet tenni a

szabadba gyakorlatilag minden olyan növényt, amely ott jobban érzimagát, mint a szobában vagy a növényházban. Ilyen a Rossioglossum,

a Cymbidium, a Stanhopea, a Vanda, a Bifrenaria, a Coelogyne stb. A

broméliák közül fokozatosan a tűző naphoz szok tatjuk azokat,

amelyek igazi szépségüket csak fényben bontakoztatják ki, mint pl. az Aechmea spherocephala, az Ae. ramosa, az Ae. orlandiana, a

Neoregelia concentrica, a Neo. schultesiana, a Billbergia decora, a B.venezuelana, a B. fascinator, a Dyckia stb. A tavaszi melegben

nemcsak a növények indulnak szaporodásnak, hanem az állatikártevők is. A csigák és a pincebogarak a zsenge tavaszi gyökerek le -



353

rágásával igen nagy, szinte jóvátehetetlen kárt okozhatnak. Ellenük — már az előző hónapoktól kezdve — védekezni kell. A hőmérséklet-re alig kell figyelni, a természetes májusi hőmérséklet csak ritkán igé -

nyel kevés korrekciót. A trágyázás tavasszal nitrogéndúsabb legyen,

mint később. Június—július. A nyár e növények intenzív fejlődési időszaka. Már

befejeztük az átültetést, legfeljebb néhány nyáron virágzó Cattleya

kerülhet sorra, még június elején. A broméliasarjakat viszont ilyenkor

a legjobb leválasztani. Az árnyékolás állandó marad, különösen a Paphiopedilum, a Phalaenopsis, a Guzmania, a Vriesea szenvedhet a

túl erős naptól. Az öntözés most már bőséges lehet, legfeljebb a hő-

mérséklet-ingadozás szerint mérsékeljük időnként. De ilyenkor istartsunk a bő öntözések közt kellő szüneteket, hogy a közeg átleve-

gőzzön. A jó fejlődéshez rendszeres trágyázás és táplálás szükséges.Forró, száraz napokon permetezéssel emeljük a páratartalmat,ugyanakkor kellő levegőzést, bőséges szellőzést tegyünk lehetővé,nyári melegben éjszakánként célszerű az ablakot nyitva hagyni.Ilyenkor gondot okozhatnak viszont a magashegyi, hűvösségkedvelőnövények. Ezeket kánikulában legjobb a szabadban igen árnyékos,

párás, de szellős helyen tartani, és éjszakára bőségesen permetezni,locsolni. A nyár az ablakkert, a szobaüvegház vagy a növényház ja-

vítgatásának időpontja, mert ilyenkor a növényeket nyugodtan ki lehet

tenni, a festést, javítást, hegesztést el lehet végezni. Gondot okozhat a

több hetes nyaralás is. A szabadba kihelyezett növényekkel aligha van

baj, az epifiták különösen tűrőképesek. A szobában, védettebb,

árnyékos helyen a ciszternás broméliák — tölcsérükben vízzel — akáregy hónapot is kibírnak. A többi növényről azonban gondoskodni kell,

s ehhez olyasvalakit kell keresnünk, aki naponta elvégzi a szükséges párásítást, öntözést, szellőztetést, és érzéke is van hozzá. Augusztus. A legtöbb epifita évi hajtása ebben a hónapban befejezifejlődését, s a hó végére már beérik. Sok növényen indulhat másodikévi hajtás is, s ezek még egészségesen kifejlődhetnek. A második haj-tás megindulását elősegíthetjük, siettethetjük pl. olyan módon, hogyaz alvószemet takaró fedőlevelet időben óvatosan lebontjuk. Az ön-

tözés általában ugyanolyan, mint az előző két hónapban, de augusztus

második felében megkezdődik az edzés, és az árnyékolás csökkentése.Minél több levegőt adjunk. A fejlett hajtású növények bimbó-

képződésének elősegítésére áttérünk a tápanyagarányok cseréjére,azaz a műtrágyában csökkentjük a nitrogént, növeljük a kálium és afoszfor arányát, sőt Cymbidium esetén ezt a módosítást már a hónapelején kezdjük. A hónap második felében a Cymbidiumokat a Vandát és a hasonló fajokat naposabb helyre visszük át, és egyre kevesebbetöntözzük őket. Az árnyékolást máshol is fokozatosan kezdjük csök -kenteni. Már ilyenkor elkezdjük a következő tavaszon szükséges ülte-



58. kép. A Calanthe

vestita ősszel lehullatjalomb ját. A szárgumókcsere pükben a tavaszikihajtásig száraz helyenátteleltethetők .(Budapesti Botanikus

Kert)

tőanyagok, a kéreg, a moha, a páfránygyökér, majd a lomb begyűjtését, mert ha csak akkor gondolunk erre, amikor szükség leszrájuk, nem tudunk hozzájuk férni a szabadban, a sárban, a hó alatt.Szeptember. A legtöbb évi hajtásnak már szeptemberben be kell ér -

nie, a növényeket edzeni kell. Az árnyékolást fokozatosan megszün-tetjük. A fényigényes (Dendrobium, Phalaenopsis) fajokat minél többfény érje, de jót tesz a fény más fajoknak is. Az öntözés mértéke las -

san csökkenthető, a termesztőközeg is lehet valamivel szárazabb, demaradjon még nyirkos. A broméliák is kevesebb vizet igényelnek agyökérszintben. Azokat a növényeket, amelyek bimbóképződéséhezszükség van az éjszakai lehűlésre (mint pl. a Cymbidium, a hidegked-

velő Paphiopedilum stb.), olyan helyen tartsuk, ahol hűvösek az éjsza-

kák, s lehetőleg heteken át 10 °C körüli hőmérsékletre hűlhetnek, de

vigyázzunk, hogy fagy ne érje őket. A műtrágyázás még szükséges, dea kálium legyen túlsúlyban. Az ágra, blokkra felkötött, vagy nagyonlaza közegbe ültetett növények esetében ügyeljünk az átmenetre aszárazabb pihenési szakaszba, amit szeptembertől novemberig foko-

zatosan kell elérni. Azokat a broméliákat, amelyeket karácsonytájtakarunk virágoztatni, ilyenkor kezelhetjük virágzást indukáló szerek -kel.

Október. Egyre kevesebb a fény, a fűtés is elkezdődik, és ezáltalkevesebb a relatív páratartalom. Minél többet szellőztessünk —



355

amikor csak lehet —, és a lehető legtöbb fényt kapják növényeink,mert csak edzett, beérett állapotban vészelik át a fényszegény télihónapokat. A már pihenő növények (Cattleyák stb.) öntözésétfokozatosan csökkentjük, és teljes pihenést teremtünk azoknak a

beérett orchideáknak ( Dendrobium nobile, Odontoglossum citrosmum stb.), amelyek bimbófejlődéséhez ilyenkor teljes nyugalomra éslehűlésre van szükségük. Amíg a szabadban vannak még növényeink,figyeljük a meteorológiai előrejelzést, és fagyveszély esetén takarjukvagy fokozatosan időben szállítsuk be őket. Árnyékolás már nem kell,az októberi teljes napfény aranyat ér, sőt, amikor a napi fénytartam9 —10 óra alá csökken és borús az idő, kezdődhet a pótvilágítás. Ha a

Phalaenopsis és a Paphiopedilum magától nem hoz bimbót, néhányhetes szárazabb és hűvösebb tartással kikényszeríthető a

bimbófejlődés. November — december. A két legkritikusabb, fényszegény hónap.Ilyenkor a legnehezebb a növényeket egészségesen megtartani, s a ká-

rosodás is néha csak sokkal később mutatkozik, csaknem minden nö-

vény pihenjen. A kevés fényt használjuk ki, s ahol lehet, mennyiségétés tartamát növeljük pótvilágítással. A pihenő növények nem igényel-nek trágyázást (a néhány, növekedését csak késő ősszel befejező kivé-

teltől eltekintve, mint pl. a Rossioglossum grande ). Erősen csökkent- jük az öntözést, emellett a páratartalmat is mérsékeljük, ill. a fűtéshezigazítjuk. Meglankadás esetén a léggyökeres növényeknek elegendő agyökérvégét nedvesíteni a közeg megöntözése helyett. A broméliáköntözését is csökkentjük, talajuk csak kissé nyirkos legyen, a hűvösszobában tartottak tölcséréből időnként ürítsük ki a vizet. A kívánatos

hőmérséklet hidegházban éjjel 6—10 °C, nappal 8—12 °C. A mér -sékeltházban éjjel 12—15 °C, nappal 12—18 °C, melegházban éjjel15 —19 °C, nappal 17—21 °C. Az év vége alkalom arra, hogy a növé-

nyeket megtisztogassuk, a tavaszi ültetéshez előkészítsük az anyago-

kat, karácsonykor a többletnövényeket elajándékozzuk, mérleget,leltárt és a következő évre tervet készítünk, a szükséges edényzetet,műszereket bevásároljuk, sőt karácsonyi vágyainkat, kívánságainkatcsaládtagjainkkal, barátainkkal is közöljük.



Irodalom

Magyar nyelvű források

BORSOS OLGA: Tíz részből álló közleménysorozat a hazai kosborokról. Annales Uni-versit. Budapestiensis. Sectio Biolog. 1953 — 1970

DOMOKOS BORBÁLA: Broméliák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970DOMOKOS JÁNOS: Dísznövénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1967DOMOKOS JÁNOS: Páfrányok a lakásban és a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Buda-

pest, 1973DOMOKOS MÁRIA: Orchideák. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1973

NAGY BÉLA: Dísznövénytermesztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1975 NAGY BÉLA — SZABADI GUSZTÁV — SZÖRÉNYI BÉLA: Ablakkert. Mezőgazdasági Ki-adó, Budapest, 1971

Szücs LAJOS: A növényvilág csodái. Gondolat, Budapest, 1967 K ÓNYA Á.— BORDÁS S.: Engedélyezett növényvédő szerek. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1981

Idegen nyelvű források

BECHTEL, H.: Exotische Orchideen. Kosmos. Stuttgart, 1971

BURGEFF, A.: Samenkeimung dér Orchideen. Jena, 1936 DUNSTERVILLE, G. C. K. — GARAY, L. A.: Venezuelan Orchids Illustrated, Vol. I — V.

1962 — 1972

E NCKE, F.: Die schönsten Kalt u. Warmhauspflanzen. Ulmer, Stuttgart, 1958 — 61E NCKE, F.: Parey’s Blumengärtnerei. Berlin — Hamburg, 2. Aufl., 1961

FOSTER , M. B.: Brazil Bromelias of the Tropics. Ronald P. New York, 1946

GARAY, L. A. — SWEET, H. R.: Orchids of Southern Ryukyu Islands, 1974GRAF, A. B.: Exotic Pánt Manuel Lex. 1972 GRAF, A. B.: Exotic House Plants Illustrated. Rutherford, 1973HABER , W.: Orchideen im Haus. Bertelsmann, Hamburg, 1966

HAWKWES, A. D.: Encyclopedia of cultivated Orchids. Faber, London, 1965HENTING, W. — NOAK , D.: Pflanzen und Fenster. Parey, Berlin, 1964

NICOLAI, G.: Das Orchideenbuch. Schaper, Hannover, 1954

R AUCH, W.: Bromelien Bd. I — II. Ulmer, Stuttgart, 1970, 1973R ICHTER , W.: Sie schönsten aber sind Orchideen. Neumann, Radebeul, 1962

R ICHTER , W.: Zimmerpflanzen .. . Bromeliaceen. Neumann, Radebeul, 1961R ICHTER , W.: Orchideen pflegen-vermehren-züchten. Neumann, Radebeul, 1969R ICHTER , W.: Schöne u. seltsahme Pflanzen. Neumann, Radebeul, 1963

R ICHTER , W.: Blattpflanzen. Neumann, Radebeul, 1977SADOVSKY, O.: Orchideen im eignen Garten, BL. München, 1965



357

SCHLECHTER , R.: Die Orchideen. Parey, Berlin, 1. Aufl. 1914, 2. Aufl. 1927SCHLECHTER , R. — BRIEGER , F. G. — MAATSCH, R. — STENGHAS, K.: Lex. 18 Leief. I — V. Parey, Berlin, 1970 — 79

STEFFEN, A.: Handbuch d. Marktgärtnerei. Parey, Berlin, 5. Aufl. 1953 6. 1964SUNDERMANN, H.: Europäische und mediterrane Orchideen. Brucke, Hannover, 1970

ZIMMERMANN, A. — DOUNGOLD, R.: Tropische Orchideen, Künnerly, Bern, 1961

Folyóiratok

American Orchid Society Bulletin. Vol. I — XLVIII. 1931. Harvard Univ. CambridgeBromeloid Society Bulletin. Vol. I — XX, Los Angeles, USADie Orchidee, Zeitschr. u. Deutschen Orchidee Gesellschaft. Bd I — XXX. 1951 — 79

Gartenwelt

Orchid Digest.Orchideen. Kulturbund d. DDR. Leipzig, Bd. I. 1979, Lüders, Halberstadt The Orchid Journal.The Orchid Review.

Különlenyomatok: Orchideen Literatur Specialliste Krypto, No. 1, 2 F. Flück -Wirth,

Grünau Teufen (Schweiz)



Név- és tárgymutató

névmutatóban nem szerepel külön minden faj és változat; azok, amelyek egy nemzetségen belül betűrendben a szövegben megtalálhatók, a névmutatóból kimaradtak .

ablakkert 112, 113, 150

ablakkiképzés 111, 113

ablakpárkány 106, 108, 109, 145, 148,

150

— orchideái 146, 147, 152

Acantostachys 286, 301

acetilén 291

Acineta 247

Ada 247

— aurantiaca 247

adalék anyagok 92

Aechmea 38, 41, 52, 105, 283, 286,

288, 291, 292, 293, 294, 298, 302,

352

chantinii 303

— fajok 303

— fasciata 285, 302, 304, XXIV/4,

XXV/4

— albolineata 287, 305

— fosteriana 304, XXIV/4

— fosters favorite 305, XXIV/3

— fulgens 287, 305

— marmorata 305, XXIV/4

— miniata 305, XXIII/3, XXIV/1

— orlandiana 305, 352, XXV/3

— racinae 306, XXIV/3

— weilbachii 306, XXIV/2

Aerangis 248

Aeranthes 248

Aerides 51, 104, 151, 153, 162

— japonicum 162

— multiflorum 151, 162

— odoratum 162

Afrika 35

agárkosbor 273

ajak 138

alcsalád 142

alga 131

álhagymás Tillandsiák 61

állati kártevők 122, 126

állványok 109

áltengely 138

Amerika 35

Anacamptis 275

ananász 280, 288, 291, 306, 307

Anectochilus 203

Angrecum 23, 35, 58, 99, 104, 143,

157, 162, 163, 264

— eburneum 163, 263

— eichlerianum 17, 153, 162

Angulocaste 268

Anguoloa 248

Anselia africana 20, 35, 248, XV/4

anyagcsere 75

Arachnis 248

Aranda 268

árnyékolás 60, 352, 353, XVI/3

— hiánya 122

árnyéktűrők 60

Arpophyllum 249

árvácskavirágú orchidea 213

Ascocenda 164, 268

Ascocentrum 143, 163

— miniatum 164

Aspasia 249

ászka 129, 130

asszimiláció 75

asszimilálás és fény 62, 73

atkák 126

átültetés 80, 96, 98, 99, 102

— időpontja 81, 351, 352

— Ausztrália 43

— avarvirág 276

Baeria 249

bajuszvirág 276

baktériumos betegség 124

bangók 275

Beallara 268

Beaumontara 268

békakonty 276

beporzás 22, 23

betegségek 121

bibe 138

bibircsvirág 275

bíboros kosbor 273

Bifrenaria 153, 164

— harrisonae 145, 147, 164, 164, 264

Billbergia 105, 109, 288, 289, 291,

293, 307, 352

— decora 288, 308, 352, XXV/2

— fajok 308

— macrocalyx 285, 309

— nutans 308

— saundersii 288, 309, XXV/1

— virág 292, 308

bimbóképződés 51, 174

bimbóledobás 156

bioritmus 55, 75, 154

bläton 93

Bletia 249

— purpurea 249

— verecunda 19, 250

Bletilla 54, 153, 165



359

— hyacinthiana 165

— striata 165

bodzaszagú ujjas kosbor 274

boldogasszony papucsa 190, 277

Bollea 250

boszorkány orchideák 170

botanika 137, 297

Brassavola 143, 165

— dygbiana 38, 166, 266

— glauca 147, 166

— maritima 166

— nodosa 147, 166

Brassia 143, 166

— lawreceana IX/3

— maculata 147, 167

— verrucosa 37, 147, 167

— Brassocatlaelia 268

Brassocattleya 153, 166, 177, 266, 268

Brazília 40, 41, 281

Bromélia 310

— balanese 307

Broméliák 279, XXIII— XXXII

— alkalmazkodása 281

— ára 348

— átültetése 80, 96, 101

— beszerzése 347

— életmódja 280

— előfordulása 36, 277, 281

—

fajtaválasztéka 285, 287, 301 — felépítése 297

— felkötözése 99, 285, 290

— hazája 36, 277

—, kiemelkedő virágú 285, 286

—, kiterülő levélrózsás 287

— kiválasztása 285

— lakásban 285

— magja 23, 24, 25

— —, bogyós 296

— —, repítőszőrös 25, 296

— magvetése 296

— megtermékenyítése 22 — munkanaptára 350

— , nagyméretű 291

— nemzetségei 310

— pikkelyei 299, 300

— rendszerezése 297

— sarjai 105, 293, 294

— szaporítása 30, 104, 105, 296

— színes szívlevéllel 287

—, tarkalevelű 288, 289, 295

— tartása 55, 280, 282

—, törpék 290

— ültetőanyaga 96, 283

— virágformái 299

— virágoztatása 291

Bromeloideae 298

Broughtonia 250

Bulbophyllum 147, 168, 178

— barbigerum 168

— előfordulása 43

— gyökerei 33

— lobbii 88, 168, IX/1

Burlingtonia 259

bükklomb 90, 95, 96

Calanthe 143, 147, 153, 169, 350

— veitchii 4, 170, XIV/2

— vestita 4, 169, 170, 354

Campylocentrum 250

Canistrum 310 — auratiacum 311

Catasetum 143, 153, 170


— macrocarpum 271

— maculatum X/3

— pileatum 171

— Catopsis 343

Cattleya 143, 149, 150, 152, 153, 155,

156, 157, 160, 171, 264, 265, 351,

355

— aclandiae 172, 174

— átültetése 97, 98, 102 — aurantiaca 38, 174

— betegsége 124, 125

— bowringiana 145, 147, 174, 174, I

— dowiana 50, 58, 172, 175, II/3

— eldorado 40, 172, 176

— fajok eloszlása 40, 41, 52, 53

— fényigénye 63

— forbesii 147, 172, 175

— gombásodása 124

— harrisoniae 147, 152, 175

— hibridek 28, 177

— intermedia 145, 147, 152, 172,

175, II/l

— labiata 40, 147, 176, II/4

— loddigesii 147, 176, 261

— luteola 40, 172, 177

— merisztémaszaporítása 30

— mobilitor 40

— mossiae 28, 147, 176, III/4

— napégése 122

— nevelése 173

— percivaliana 177

— rex 172, 176

— schilleriana 36, 172, 177

— skinneri 38, 147, 176

— szobavitrinben 116

— ültetőközeg 173

— violacea 40, 172, 176

— warsczwiczii 172, 176

Cattleyoides 204

Cattleyopsis 250

Cattleytonia 268

Cephalanthera 276

Ceropegia 118

Charlesworthara 268

Chondrorrhyncha 246, 250

Chysis 178

— bractescens 178

Cirrhopetalum 178

— fascinator 178

— makoyanum 179

— medusae 179, VIII

— ornatissimum 179

Cochliodá 179, 267, 268, 269

— rosea 180

— sanguinicum 180

Coelogine 143, 148, 152, 160, 181,

264, 351

— cristata 53, 145, 147, 152, 153,

155, 181, 181

— dayana 183

— előfordulása 43, 44

—

fajok 182, 183 — flaccida 53, 182

—, hegyvidéki fajok 51, 53

— massangeana 83, 147, 182, 183

— ovalis 182

— speciosa 44

— ültetése 90

— ültetőkeveréke 95

Coeloglossum 275

Colax 250

Colmanara 268

columna 137, 138

Comparettia 250 — falcata 251

Corallorhiza 277

Coryanthes 251

Costa Rica 37, 38

Crypanthus 68, 105, 115, 127, 289,

294

— acalis 311

— bromeloides 105, 289, 294, 313

— fajok 312

— hibridek 314

— ’It’ 314, XXVIII/4

— levélrajzai 311



— szaporítása 106, 294, 295, 311

— ültetése 102

— ültetőközege 96, 312

— zonatus 68, 105, 289, 313, 314

Cryptbergia 314

Cryptochylus 251

cserép 82, 98

csigák 129, 130, 157, 350

csont 76

csontliszt 93

Cychnoches 41, 50, 143, 147, 184

— chlorochilum 184, XIV/3

— ventricosum 184

Cymbidiella 251

Cymbidium 143, 151, 152, 155, 157,

158, 159, 185, 265, 267, 350, 352,

353

— átültetése 98, 102, 187, 351

— ’ Bethlehem' IV/3, V/3

— devonianum 53, 188

— eburneum 53, 147, 188


— fényigénye 63

— gigántheum 53, 188

— grandiflorum 53, 153, 189

— hibridek 147, 185, 188, 190, 266

— — , korai nemes 267, V

— insigne 181, 266

—

’Kurun trubadur' 190, IV/2 — lowianum 146, 147, 153, 189, IV/1

— merisztémaszaporítása 30

—, miniatűr 153, 185, 189, 267

— — előfordulása 45, 147

— — ’Showgirl Malibu' 189, IV/4

— nagyüzemi termesztése 21, 185

— nemesítése 185, 190, 266

— pumillum 147, 189

— szaporítása gumóról 164

— tracyanum 147, 153, 189

— ültetése 90, 95

— ültetőedénye 83 — vírusos betegségei 125

— Cypripedium 142, 143, 190, 221

— calceolus 153, 190, 191, 277

— előfordulása 46, 54

— maeranthum 192

— reginae 153, 190, 192

Cypripedoideae 142, 143

Cyrtopodium 251

— punctulatum 252

Daetylorehis maculata 271

Daetylorhiza 274

Dél-Afrika 253

Dél-Amerika 35, 37, 39, 40, 49, 204,

279

— hegyvidékei 35, 36, 40, 41

Délkelet-Ázsia 42, 43

Dendroehilum 152, 252

— cobbianum 253

Dendrobium 23, 44, 50, 51, 77, 103,

116, 143, 149,150,152,154,157,

192, 264, 265,268,351,354

— bigibbum VI/3

— fajok 193

— fényigénye 63, 192

— fimbriatum 147

— , hidegkedvelők 52, 53, 193

— kingianum 147, 194

— loddigesii 147, 153, 194

— nobile 53, 147, 150, 153, 155, 194,

194, 355

— phalenopsis 50, 58, 103, 116, 160,

192, 193, 195, 195, 268

— — album VI/2

— — hibrid 268, VI/3

— speeiosum 147, 193

— szaporítása szárgumóról 104, 193

— thyrsiflorum 147, 193, 264

desztillált víz 71

Diaerium 252

Diehea 252 Diekia 293, 298, 314, 315, 352

— brevifolia 315

— fajok 315

Dimorphis 253

diploid 265

Disa 253

— uniflora 254

Doritaenopsis 235, 266

Doritis 143, 153, 235, 253, 266

— puleherrima 147, 234, XX/1

Ecuador 37

edényzet 82

édesgyökerű páfrány 87

égés naptól 122

égéstermékek 157

Egyenlítő környék 37, 42, 47

éjszakai hőmérséklet 58, 155

— leszárítás 66

— ékszerbéka 39, XXXII/2

ékszerorchideák 43, 45, 203

élettani hibák 112

Encyclia 53, 152, 153, 196

— ciliare 147, 153, 196, 197

— citrina 37, 147, 153, 197, XV/1

— cochleata 147, 154, 197, 264

— falcata 146

— mariae 37, 147, 197, 198, XII/3

— vitellina 37, 147, 198, XV/2

Epicattleya 260, 261, 268

Epidendroideae 145, 170, 277

Epidendrum 19, 52, 142, 143, 152, 198

— falcatum 146

— ibaguense 37, 199

— sarj 103, 104

— secundum 199, 200

— vitellinum 147, 198

epifita ágak 84, 112

— életmód 31

— elhelyezése 106, 109

— kísérő növényei 117

— otthona 34

— ültetése 94

epiphyton növények 15, 31

Epigenium 254

Epigonium 276

Epipactis 276

erdei ujjas kosbor 274

erdőirtás 27

Eria 153, 200

— armeniaca 201

— javanica 82, 201, 201

Eriopsis 254erkély 109, 112

Esmeralda 254

esőerdők 40

esővíz 67, 68, 69

Ethrel 292

etilén 157, 291

etilén-oxid 291

évi ritmus 154

évszakos tápigény 79

Euanthe 243, 254

Eucalanthe 169

Euepidendrum 200 Eupholia 254

fakéreg (1. kéreg) 85

— szerkezete 31

falevél 90

fán lakó növények 31

faszén 91, 95

fehér madársisak 276

felkötözött orchidea 52, 65

— bromélia 86, 89, 99, 290

fémes nyomelemek 77

fénycsőértékek 64



361

fénycsővilágítás 114

fényigény 59, 60, 154

fényintenzitás 62

fénykedvelő növények 60, 109, 154

fénymennyiség 62

— csökkenése szobában 62

fénymérés 60

fénypótlás 64, 109, 112

fenyőkéreg 85, 95

fenyőtű 96

fertőtlenítés 97, 125

fóliatakarás 116

fólia zacskó 67

foltos ujjas kosbor 274

foszfátészterek 132, 133

foszfor 76

foszforarány módosítása 79

fotoszintézis 64, 65

— mérése 63

föld 92

földi ászka 129

f üggesztett növény 109, 110, 111

füles kosbor 273

fűtés 115

fűtött szekrény 116

füzértekercs 276

Galeandra 254

Gastorchis 255genus 142, 144, 145

gerbics 176

gombás betegségek 123, 132

gomba és orchidea együttélése 25, 26,

27, 31, 75, 140, 272

gombaölő szer 124

Gomesa 255

Gongora 143, 153, 201

— armeniaca 201

— fajok 201

— galeata 37, 147, 202, 202, IX/2,

IX/4

Goodeyra 276

gömbös kosbor 274

Grammangis 255

Grammatophyllum 255

Guatemala 37, 38

gumó 139, 271

Guzmania 58, 286, 294, 315


— fajok 316

— lingulata 317, XXVI/2

— mag 25, 296

— magnifica 317, XXXII/3

— minor 317, XXVI/3

— monostachia 288, 316, 317,

XXXII/3

— sanguinea 104, 293, 317

Gymnadenia 275

gyapjastetvek 127

gyászszúnyog 127

gyepszintföld 92, 95

gyökératka 126

gyökér és gombafonál 25, 26, 140,

272

gyökérkapcsolt gomba 31, 140, 272

gyökérrágás 130

gyökérrothadás 123

gyökérzet fejlődése 67, 98, 140

Habenaria 255

Hadrolaelia 204

Haemaria 202

— discolor 45, 143, 153, 203

halogéngőzlámpa 64

hangyák 129

harmat 66

Hartwegia 257

havi hőmérséklet 57

Hawaiara 269

Hawaii 45 Hechtia 293, 318

— - fajok 318

— glomerata 318

hegyi őserdők 35, 51

Helicia 255

hibridek 147, 263, 266

— kitüntetései 228

— nevelése 28

hidegház 53, 56, 65

— hőmérséklete 57, 350

higrométer 66

Himalája 35, 44, 52 Himantoglossum 275

Holttumara 269

homok 91

Honduras 37

Hormidium 196

Houlletia 255

hozzáül tetés 100

hőmérséklet 56, 57

— -optimumok 63

— -tűréshatárok 57

Huntleya 256

hússzínű ujjas kosbor 274

ikebana 159, 160

import 19, 112

Indonéz-szigetek 230

intergenerikus hibrid 263, 268

ioncserélő gyanta 31

lonopsis 256

Ipsea 256

— utricularoida 256

Isabellia 256

Iscochilus 251

ivartalan szaporítás 102, 104, 106

izzólámpák 64

jácintorchideák 16

jarovizáció 62

jószagú bibircsvirág 275

kád 109

kalászvirág 252

kalcium 77, 93

kálium 77, 93

— aránymódosítása 79

kardos madársisak 276

Karib-tenger 36

kártevők 121

kelát 77

kénsav 70

kerámia tál 110 kéreg 85, 122

kéregkeverék 94, 95

kéregre ültetés 84, 85, 86

keresztezés 263, 264, 268

kerti tartás 53, 146, 148, 153

Kína 44

Kirchara 269

kísérő növények 117

kislevelű nőszőfű 276

kitüntetések 268

klíma és környezet 47

klíma, forró 48 —, hűvös 51

—, optimális 55

— , szakaszos 50

—, szubtrópusi 52

— -változás 26, 51

— -viszonyok 35, 47

— -zónák 48, 49

klorofill 64

klorotikus növény 78

Kolumbia 37

komposzt 85

korongcsiga 129



kosborok 34,139, '271,273, XXII/1 — XXII/3

köderdő 53

kötészet 160, 267

közeg 85

— - -kiegészítés 100

Közép-Amerika 34, 35, 36, 204

kromoszóma 263, 264

— - -szám 141, 264

labellum 137, 138

laboratóriumi szaporítás 28, 29

Lacaena 257

Laelia 143, 152, 153, 160, 203

— anceps 37, 147, 153, 204

— átültetése 102

— autumnalis 37, 147, 205, 269 — cinnabarina 147, 205

— előfordulása 51, 52, 53, 204

— fajok 204, 206

— fajok Brazíliában 40, 41

— flava 147, 205

— gouldiana 37, 205

— jongheana 36, 206

— perrinii 207, II1/3

— pumilla 147, 205, III/2

— purpurata 28, 40, 41, 147, 206

— sincorana 206

— speciosa 37, 206 Laeliocattleya 177, 266

— ’Barbara Belle’ II/2

— ’Budavár ’ II/2

— ’Canhamiana’ II/2

Laeliopsis 257

lágy víz 69

lakás páratartalma 67

lakásban orchideák 151, 152, 153

lámpák 64

léckosár 57, 83, 84, 88

léggyökér 52

— táplálása 80

légmozgás 65, 66

légybangó 275

leopárdorchidea 248

Leptotes 208

— bicolor 147, 208, 207

levélfolt 122

levélfoltosság 124

levélrajzolat 289, 311

levélrózsa 297

levél tetvek 127

levéltrágya 76, 79

Limodorum 276

Liparis 257, 277

Listera 276

Lockhartia 257

lomb 90

lombhullató orchideák 354

lombtrágyázás 76, 79

Lowara 269

Lycaste 148, 152, 160, 208

— aromatica 37, 147, 208, 264

— cruenta 209

— deppei 147, 209

— skinneri 38, 147, 209, 209


Macodes petola 58, 104, 153, 203,

203, XV/3

madárfészek 276 — -félék 276

madársisakok 276

magashegyi epifiták 53

magfejlődés 139, 140

magnézium 77

magvetés, broméliáké 272, 290, 297

—, orchideáké 27, 28, 139

majomkosbor 273

malathion 128, 133

Marantha 120

Masdevallia 143, 210

— előfordulása 41, 53 — fajok 208, 209

— tovarensis 211

— veitschiana X/4

Maxillaria 143, 211

— picta 147, 211, XIV/4

— punetulata 212

— tenuifolia 147, 212

megtermékenyítés 22, 23, 157, 300

megvilágítási érték 60, 64

— idő 59

— méhbangó 275

melegház hőmérséklete 57, 58, 350

meleg szoba 107

Mendsonella 257

merisztéma 29, 30

mérsékeltház 53, 57, 58, 350

mész 77

mészkőzúzalék 92

meztelencsiga 129, 130, 157

Mexikó 36, 37

mexifarn 86

Microlaeliae 204

mikroelemek 74

mik roklíma 34, 48, 55, 60, 111

Miltasia 269

Miltonia 143, 152, 158, 213, 266, 267


— fajok 213, 214

— fényigénye 63

— hibridek 147

— spectabilis 147, 213, XII/4

Miltonidium 213

Miltonioda 213, 267, 269

mocsári kosbor 273

mocsári nőszőfű 276

moha 88, 89, 95, 96, 122

monopodialis 99, 137, 139

monszun 43, 51

— szelek 43, 50

— vidék 27, 43, 51

Mormodes 257

mozgó ajak 168

műanyag talajkeverék 87, 93, 95, 96, 97

— edény 53

műfény 61, 62, 64

— mérése 60

műtrágya 78, 93, 154

műtrágyázás 69, 93

mycorrhiza 24, 25, 26

mykotrofia 272

Nagella 257

napégés 122 napfénykedvelő 109

napi fénymennyiség 59

nedvességmérés 66

nemesítés 273

nemzetség 142

Neocigniancia 257

neoncsövek 64

Neoregelia 109, 283, 287, 289, 292,

293, 294, 318

— ampullacea 89, 319

— carolinae 287, 319, XXVII/2

— — ’Morobeí 319, XXVII/3

— — tricolor 287, 319, XXVII/4

— concentrica 318


— fajok 318

— marmorata 289, 319, XXXII/1

— princeps 287, 320, XXVII/1

— sarjak 105, 106

— spectabilis 105, 289, 320

Neottis 276

Neottiodese 144

Neottioideae 276

Nicaragua 37



363

Nidularium 41,287, 288, 289, 292,

321

— billbergoides 321, XXVI/1

— fajok 321

— innocenti 322

nitrogén 75, 76, 93

— aránymódosítása 79

nőszőfűvek 276

növekedésritmus 75

növényablak 111

növény állvány 109, 110

növény beszerzés 347

növényház 112, 116, XVI/3, XXIII/3

— páratar talma 66, 149

növényszekrény 116

növénytálca 108

növényvédelem 121, 133

növényvédő szerek 131, 133

növényvitrin XXIII/1, XXIII/2

nyári füzértekercs 276

nyomelemek 74, 77, 93

Odontioda 153, 179, 214, 267, 269,

X/2

— fotoszintézise 63

Odontocidium 269

Odontoglossum 51, 52, 53, 139, 143,148, 152, 156, 159, 214, 266, 267,

351

— bictoniense 147, 152, 153, 214

— cervantesi 215

— citrosmum 147, 215, 216

— crispum 41, 152, 215, 267

— fajok 214

— fényigénye 63

— gyűrűsfoltossága 125

— pluchelum 38, 147, 152, 216

— rossi 152, 216, XI/2

Odontonia 213, 214, 269Oncidioda 269

Oncidium 143, 146, 148, 152, 153,

217, 265, 266

— átültetése 102

— crispum 147, 218

— fajok 217, 221

— — előfordulása 41, 52

— fényigénye 63

— flexuosum 52, 147, 218, XI/3

— kramerianum 218, 265, XII/2

— marschallianum 217

— ornitorhynchum 37, 147, 219,

XIV/1

— papilio 220

— sphacellatum 147, 220

— splendidum 147, 221, 265, XI/4

— tigrinum 37, 147, 153, 221

— varicosum 147, 153, 221

Ophrys 275

— insectifera 275, XXII/1

Orchidea ablakpárkányon 152

— , afrikaiak 35

—, antilopszarvú 196

— -árak 348

—, árvácska virágú 213

— átültetése 80, 81, 97, 351

— beszerzése 347

— , botanikai 247

— csírázása 24, 140

— csomagolása 160

— -darázs 128

— egyesület 349

— elhelyezése szobában 109, 115,

145, 147, 149, 152

— — vitrinben 115, 145

— elterjedése 34, 41, 46, 49

— faágon 52, 65

— fajok betűrendben 162, 247

— — száma 17, 142, 247

— felépítése 137

—

fotoszintézise 63 — , földlakó 34

— és gomba együttélése 25, 26, 140

— -gyökér 140, 141

— gyökérkapcsolata 25, 26, 140

—, havi teendők 350

— hazája 36

— hibridek 265, 268

— keresztezése 263

— kertben 53, 147, 148

— , kosborok 271

— -kötészet 267

— -kutatás 20 — laboratóriumi szaporítása 28, 29

— lakásban 17, 145

—, leopárd 248

— magfejlődése 23, 24, 139, 140

— -magoncok 21, 31

— -magtok 23

— magvetése 27, 28

— -meriklón 30

— -merisztéma 29, 30

—, mozgó ajkú 168

— munkanaptár 350

— -nemesítés 263, 265, 286

— - -növekedéstípusok 137. 138

—, papucsajkúak 46, 190, 221

—, páraigényesek elhelyezése 112

— pincében 150

—, pókvirágú 167

— rendszerezése 137, 142, 143

— -sarj növények 103

— szabadban 148, 153

— szaporítása 27, 28, 29, 102, 103

—, skorpió 248

— szobában 109, 145, 149, 152

— táptalaja 28, 29

— társaság 21, 349

— - -tartás 55, 145, 148, 149

—, télálló 272

— termesztése 28, 29, 30

— termesztőközege 94

— ültetése 80, 97, 98, 351

— -vadászat 19

— vegyi összetétele 75

— virága 137, 138, 158, 167

— virágkötése 160

— virágoztatása 153

— virágtartóssága 160, 161

Orchideaceae 142, 144, 273

Orchis 273

— fajok 273,

— - -gumók 271

—

hibrid 274 — mascula 273

— militaris 271, 274

— morio 153, XXII/3

— purpurea 274

— tridentata 274

Ortocatasetum 170

Osmunda 86

osztás 100

oxálsav 71

ökörfejvirágok 239

öntözés 72, 154, 283, 350

— műtrágyával 79, 154

öntözővíz 69, 70

örökléstan 263, 266

őserdők 35, 36, 48, 49

őszi füzértekercs 276

páfrány 118

— - -gyökér 86

— - -hozzáültetés 87

— keverékben 94

pajzstetvek 127



Panama 37

Paphinia 257

Paphiopedilum 115, 127, 139, 142,

143, 152, 153, 157, 160, 190, 221,

350, 354

— átültetése 82, 98, 102, 351

— callosum 58, 152, 153, 224, XIX/3

— chamberlainianum 225

— concolor XVIII/4

— delenati 58, 224

— előfordulása 44, 46, 50

— fairrieanum 53, 147, 152, 153,

224, XVIII/1

— fajok 222, 223, 226, 227

— fényigénye 63

— harrisianum 265

— hibridek 225, 228, 265

— — angol 228, 265, XIX/4

— hidegkedvelők 53, 147, 223, 354

— hirsutissimum 53, 147, 152, 153,

225

— insigne 53, 147, 153, 225

— — hőigénye 72

— leeanum 147, 152,227, 265, XIX/1

— lehűlése 227, XVIII/3

— lowii 227, XVIII/3

— maudiae 147, 153, 228

— primer hibrid XIX/2

—

spicerianum 147, 222, 226 — tartásmód 223

— ültetőkeveréke 95, 223

— vegyi összetétele 75

— venustum 53, 147, 226

— villosum 53, 147, 226

— virágja 159

papucsajkú orchideák 46, 190, 221

Parvifloridae 204

páraigényesek 109, 112, 114, 146,

149, 305, 352, XXIII

párásítás 66, 67, 73

— a szobában 111, 149 pár atartalom 66, 67, 149, 281, 352

passzátszél 47, 50

Peristeria 39, 258

perlit 92, 95

permet 74

permetezőszerek 131

Pescatorea 258

petalum 137, 138

pH 70, 272

Phaius 150, 228

— fajok 229

— tankervilliae 228

Phalaeonopsis 139, 143, 150, 152,

154, 229, 264, 265, 352, 354

— amabilis 153, 232, XX/3

— átültetés 82, 99, 230

— előfordulás 50, 229

— equestis XXI/2

— fajok 43, 229, 230, 234

— fényigénye 63, 231

— hibrid 145, 152, 153, 234, 266,

VII/2, XXI/3

— hőigénye 230, 232

— lehűlése 62

— lueddemanniana 57, 103, 232,

233, XXI/1

— ’ Mad. Hatter ’ VII/2

— magnéziumigénye 77

— mariae 229

— párisii 232

— sanderiana 229, 232, 233

— -sarjak 104

— schilleriana 153,155, 229, 233, 266

— stuartiana 229, 233, XX/2

— ültetőkeveréke 99, 231

— virága 23, 158, 160, 229, VII, XX,

XXI

— virágszáron sarj 104, 156

Phragmipedium 143, 235

— caudatum 235, XVII

—

előfordulása 46 — longifolium 59


pikkelyezettség 61, 68, 75, 281, 297,

299

piretrum 131, 133

piros madársisak 276

piros nőszőfű 276

Pitcairnea 298, 343

Pitcairnioideae 298, 343

Platantera 153

— bifolia 275, XXII/2

— chlorantha 275 Pleone 143, 236

— fajok 54, 153, 237

— fomosana 147, 237, VII/1

— hookeriana 236

Pleurothalis 50, 140, 237

— fajok 238

— ospineae 237

pókbangó 275

pókvirágú orchidea 177

polcok 109, 114

pollen 137, 138

pollenium 23

poloskaszagú kosbor 273

Polypodium 86, 87, 95, 96

porzó 137, 138

poszméhbangó 275

Potinara 177, 266, 269

pótvilágítás 64, 109, 112, 114, 146,

149, 350, 352, XXIII

Praepanthe 169

— xanthina 258

Pseudoananas 307

pseudobulba 139

Puja 298, 343

rács 109

Ráktérítő 37

red-wood 85

Renanthanda 269 Renanthera 46, 258

— imschootiana 259

Renanthopsis 269

rendszertan 242, 298

repítőszőrös magok 25, 296

Restrepia 219

Rhizoctonia 31

Rhynholaelia 1. Brassavola

Rhynchostylis 259

rigópohár 190, 277

Rodriguezia 259

— decora 260 Rodritonia 269

rókafarkú orchidea 262

Rolfeara 269

Rossioglossum 145, 147, 159, 214,

355

— grande 145, 147, 152, 153, 155,

217

— schlieperianum 153, 217

— williamsianum 217, IX/1

rothadás 65, 123, 124

rovarölő szerek 131, 133rozsdagomba 124

rövidnappalos 155

rügyátalakulás 155

Saccolabinum 260

sallangvirág 275

Salvador 37

Sanderana 269

sápadt kosbor 273

Sarcochilus 260

sarjak virágszáron 57

sarjfejlődés 293



365

sar jleválasztás 293

sarjnövény 102, 103, 104, 105, 106,

294

sarkvirág 275

Schomburgkia 260

Sarcanthinae 264

Scuticaria 261

Selenocypripedium 269

skorpióorchidea 248

sóder 90

sófelhalmozódás 279

Sombralia 261

Sophronitis 143, 153, 238, 266

— cernua 147, 238

— coccinea 147, 238, III/1

— violacea 239

Sophrocattleya 177, 266, 269

Sophrocatllaelia 269

sömörös kosbor 274

sphagnum 88, 94, 95

— tőzeg 91

Stanhopea 37, 41, 51, 83, 143, 239,

XII/1, XIII

— fajok 240

— insignis 239

— oculata 37, 147, 153, 240, XII/1,

XIII

— tigrina 37, 147, 153, 240

—

Stelis 261 — Stenorhynchus 261

— Symphoglossum 170

szakállas pa pucsok 226, 227, 235

szakaszosan száraz klíma 50

szaporítás 27, 97, 103

— magvetéssel 102, 296

szárazságtűrő broméliák 49, 54, 314,

318, 325

szárgumó 138

szárgumó sarj 103

szarvasbangó 275

szelekció 263

szellőztetés 114, 115, 116

széleslevelű nőszőfű 276

széleslevelű ujjas kosbor 275

Szepalum 137, 138

szén-dioxid levegőben 80

— termelés-fogyasztás 63

szimbiózis 26, 28, 31, 140

szimpodiális 139

szirmok 138

szívlevél 287

szobában tartható broméliák 280

— orchideák 152, 153

szobai üvegszekrény XXIII/2

szobatartás, meleg és hűvös 107, 149,150

szövőatka 126

szubtrópus 52

szúnyoglábú bibircsvirág 275

szürkepenész 124

takácsatkák 126

talajkeverék 94

talajlakók 45, 48, 72, 202

— ültetése 94

Tanakara 269

tarka kosbor 274

tarkalevelű 29

tápanyagok 32, 76, 93 — aránya 79, 154

— felvétele 74

— pótlása 74

— vízben 68, 70

tápdús ültetőanyag 95

táplálás 78

táplálékforrás 32, 93

táplálkozási egyensúly 63

termés 281

termesztőközeg 85, 94

terrárium 112

tetraploid 194, 265télikert 112

téli pihenés 156

Thrixspermium 261

Thunia 261

Tillandsia 69, 284, 288, 290, 293,

323, 352

—, álhagymás 282, 328

— --árak 348

— argentea 86, 229, 320

— atroviridipetala 327

— brahycaulos 288, 330, XXIX/3

— bulbosa 282, 290, 331, XXX/1,

XXX/3

— butzii 38, 290, 331

— caput-medusae 38, 331

— cyanea 287, 291, 292, 293, 332,

XXVIII/2

— duratii 332, 333

— edithae 332

— eligazodása 323— 328

— előfordulása 41, 42, 50, 51, 52, 53

— esőerdőből 324

— faágon 32, 61, 84, XXX/1

— fajok 329

— fasciculata 332, 333

— felkötözése 99, 101, 283

— filifolis 105, 333

— flabelatta 287, 333, XXVIII/3

— funckiana 32, 333, 333

— gardneri 334

— gilesii 329

—, hagymás tönkű 328

— imperialis 335

— incuvea 38

— ionntha 38, 334

— lakásban 327

— macdougallii 324

— mag 25, 296

— magaslaton 13

— makoyana 54, 325

—, nagyméretű 324

— nyáron a szabadban 283

— oeseriana XXIX/4

— palacea 336, 349

— párnaképző 327

— pruinosa 335, XXX/1

— puhalevelűek 50, 328

— pulchella 105, 336

— purpurea 326

— remota XXX/1

— sarj 104

— seleriana 61, 336

—

streptophylla 38, 42, 337, 337 — stricta 288, 337, XXX/4

— szárazságtűrők 37, 42, 54, 61, 324

— szavannán 324

— tenuifolia 38, XXIX/1, XXIX/2

— tridholepis 338

— tricolor 323

— usneoides 39, 338

Tillandsoideae 297

tőosztás 102

törpebroméliák 292, 295

tőzeg 91

tőzeges közeg 95 tőzegmoha 88, 89

trágyázás 78

triploid 265

Trichocentrum 261

Trichoglottis 262

Trichopilia 147, 240

— coccinea 38, 240

— fajok 241

— tortilis 241

Trigonidium 262

tropikárium 117

trópus 35



trópusi klíma 48

ujjas kosborok 274

ugróvillások 128

Új-Zéland 45

ültetés 80, 96, 97, 100

ültetőedényzet 82, 84

ültetőközeg 81— 90, 100

— kiszáradása 63

—,sófelhalmozódás 79

üvegezett erkély 112

üvegház 54, 66, 106, 112, 116, 149,

XVI/3, XXII1/3

üvegszekrény 106, XXIII/1, XXIII/2

vágóvirág 65, 153, 158, 159, 160,171, 185, 192, 242, 248, 265, 267

változat 264

Vanda 83, 99, 104, 139, 143, 153,

157, 241, 266, 268

— coerulea 53, 242, XVI/1

— coerulescens 243, XIII/2, XVI/1

— cristata 147

— előfordulás 45, 51, 242, 264

— fajok 242

— teres 241, 243

— tricolor 244

Vandaenopsis 269Vandoideae 145

Vandosis 262

Vanília 99, 104, 154, 244

— fajok 245

— planifolia 244, 245

— variációk 264

vas 77

védett növények 271

vegetatív szaporítás 102, 104, 105,

295

vegyszeres virágozta tás 291

velamen 141

Venezuela 37, 38

ventillátor 66, 116, 117

vénuszpapucs 221

virág 1. vágó virág is

virágállvány 108, 114

virágatkák 126

virágfürt-elhelyezkedés 139, 144

virágkötészet 160

virágoztatás 153

virágpusztulás 156

virágszár felkötése 157

— indulása 144

virágszáron sarj 57, 104, 156

virágszerkezet 137, 138

virágzás befolyásolása 291

—, broméliáké 291

vírusos betegségek 125

vitézkosbor 274

vitézvirág 275

vitrin 106, 112, 114, 115, 150, 153,

XXIII

víz 67

— keménysége 69

— -lágyítás 70

— -összetétel 69 — -tisztítás 69

— vegyhatása 70

vízszívó pikkelyek 299, 300

vörösbarna nőszőfű 276

Vriesea 287, 289, 290, 291, 298, 339


— fajok 339

— glutnosa 104

— guttata 340

— imperialis 104, 340

— incurvata 340, XXXI/2

— mag 25, 296

— psittacina 341

— -sarjak 105

— scalaris 3, 290, 341, 343

— splendens 104, 287, 291, 293, 342,

XXXI/1

— tessellata 73

Vuylsteckeara 180

— ’Cambria Push’ 180, 213, 214,

267, 269, X/l

Warscewiczella 1. Chondorryncha

Warrea 212

Wilsonara 268, 269

zöldesvirágú sarkvirág 275

zöldike 275

Zygoeaste 269

Zygocolax 269

Zygopetalum 143, 245

— erinitum 65, 245

— fajok 246

— mackayi 147, 153, 245, 246

— -sarj 103

xerofiták 314, 318, 325

Xylobium 262

Yamadara 269



SZOMBATHELYVÍZÖNTŐ U. 3. 9701

Az ország legnagyobb cserepesdísznövény- és orchideatermesztő üzeme.

80 —90 fajtát termeszt az alábbi növényekből:

ORCHIDEÁK,

BROMÉLIÁK,

CSEREPES VIRÁGZÓK,

PÁFRÁNYOK,

PÁLMÁK,

KÚSZÓNÖVÉNYEK,

EGYÉB LEVÉLDÍSZNÖVÉNYEK.

Termékeinek minőségét az európai és belföldi kiállításokon szerzett

érmek és ok levelek jelzik.

Virágszállító kamionjaival rendszeresen szállít az ország minden tájára.

Évente több városban virágkiállítást és -vásárt tart.



Ha öntözte, ápolta, gondozta…

Documents

Dr Makara Gyorgy - Orchideak Es Bromeliak