Upload
others
View
3
Download
0
Embed Size (px)
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ
A történeti hivatkozások szerepe a kistérségi önszervezıdések kialakulásában
Magyarországon (1990-2004)
- különös tekintettel Zala megyére –
BUSKÓ Tibor László
2008
2
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ
BUSKÓ Tibor László
A történeti hivatkozások szerepe a kistérségi önszervezıdések kialakulásában
Magyarországon (1990-2004)
- különös tekintettel Zala megyére –
„Történettudományi” Doktori Iskola
„Dr. Gergely Jenı DSc., egyetemi tanár” Doktori Iskola vezetıje
„ATELIER” Program
„Dr. Sonkoly Gábor CSc., egyetemi docens” program vezetıje
A bizottság elnöke: Dr. Granasztói György DSc., professor emeritus
Hivatalosan felkért bírálók: Dr. Czoch Gábor CSc.
Dr. Csite András PhD.
A bizottság titkára: Dr. Pozsgai Péter PhD.
A bizottság további tagjai: Dr. Horváth Gyula DSc.
Dr. Hajdú Zoltán DSc., Dr. Korompay Attila CSc.
Témavezetı:„Dr. Sonkoly Gábor CSc.”
Budapest, 2008
3
ELİSZÓ (6)
Bevezetés (9)
A kistérségi szint Magyarországon 1990-tıl napjainkig (9)
Központilag definiált és lehatárolt versus önszervezıdı kistérségek (17)
A kutatás logikája és forrásai (20)
(1) Általános módszertani megjegyzések (20)
(1. 1.) A humanista kiindulópont (23)
(1. 2.) A strukturalista értelmezési keret (28)
(1. 3.) A történeti hivatkozások hozzájárulása a kutatás logikájához (34)
(2) Specifikus módszertani problémák (38)
(2. 1.) Elızetes reflexiók: a kutatás tárgya (38)
(A kistérségi szint elhelyezése a regionális diskurzus keretein belül)
(2. 2.) Elızetes reflexiók: a kutatás terepe (40)
(Kistérségi önszervezıdések Zala megyében 1990 és 2004 között)
(3) Kitekintés a kutatás során felhasznált fontosabb forrástípusokra (45)
(3. 1.) A humanista kiindulóponthoz köthetı forráscsoport (45)
(3. 2.) A strukturalista értelmezési kerethez köthetı forráscsoport (48)
Kistérségi önszervezıdések Zala megyében I. (51)
(A standard vonzáskörzet-alapú megközelítés)
(1) A városi vonzáskörzet (52)
(1. 1) A közigazgatási-területfejlesztési diskurzus alapkategóriái (52)
(1. 2.) A kistérségi önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek perspektívája (55)
4
(a) Egykori városkörnyékek – városok nélkül (57)
Kitérı: a Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társulás (61)
(c) Városok – városkörnyék nélkül (65)
(2) A városi vonzáskörzet legfontosabb alternatívája: a mikrokörzet (69)
(2. 1.) A közigazgatási-területfejlesztési diskurzus alapkategóriái (69)
(2. 2.) A kistérségi önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek perspektívája (75)
(a) Az egykori közös községi tanácsokhoz kapcsolódó öndefiníciók (76)
(b) Az egykori kiemelt alsófokú vonzáskörzetekhez
kapcsolódó öndefiníciók (78)
(3) Egy általános történeti magyarázó séma (85)
(3. 1.) Kistérségi vonzáskörzetek Zala megye területén –1925 (85)
(a) Az adatbázis összeállítása (87)
(b) A vonzáskörzetek rövid jellemzése (96)
(3. 2.) Kistérségi vonzáskörzetek Zala megye területén –1960 (101)
(a) Az adatbázis összeállítása (101)
(b) A vonzáskörzetek rövid jellemzése (105)
(3. 3.) Kistérségi vonzáskörzetek Zala megye területén – a kistérségi vonzás-
körzetek kontinuitása (109)
Kistérségi önszervezıdések Zala megyében II. (118)
(Esettanulmányok általános történeti magyarázó sémánk korrekciójához)
(1) A „természetes közösség” – Gellénháza házasodási vonzáskörzete 1870-1980 (118)
(1. 1.) A „természetes közösség” metaforája (120)
(1. 2.) Az adatbázis összeállítása (122)
(1. 3.) A „súlyozatlan” modell eredményei (126)
(1. 4.) A „súlyozott” modell eredményei (130)
(1. 5.) A struktúrák tartóssága (133)
Kitérı: vonzáskörzet versus „természetes közösség” (136)
(1. 6.) Konklúzió (140)
5
(2) A „kistáj” – Néhány göcseji kistérség példája (143)
(2. 1.) Néhány elızetes megjegyzés a „kistáj” fogalmához (144)
(2. 2.) A történeti örökségre vonatkozó fogalomhasználat kontinuitás-, illetve diszkon-
tinuitás-modellje (149)
(2. 3.) „A Göcsejhez tartozni” – a kontinuitás-modell korlátai (152)
(2. 4.) „A Göcsejhez tartozni” – egy diszkontinuitás modell (158)
(2. 5.) Konklúzió helyett: A „Göcsejhez tartozás” fogalomtörténete (164)
(3) A tartósabb struktúrákba nem illeszkedı anomáliák
– a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás példája (169)
(3. 1.) A Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás (170)
(3. 2.) „Direkt és célzottan egy útberuházás végett” (172)
(3. 3) Konfliktus Újudvar és Gelse között (174)
(3. 4.) A konfliktus történeti gyökerei (175)
(a) A közös községi tanácsok szervezésének
„egydimenziós” logikája a hatvanas évektıl (175)
(b) A konfliktus kirobbanása Gelsesziget
közös tanácsba szervezése kapcsán (177)
(c) Sértett öntudat és Gelse-ellenesség Újudvaron:
az 1972/1973-as közös tanácsba szervezés (180)
(d) A feszültségek átmeneti enyhülése
és az 1977-es közös tanácsba szervezés (181)
(3. 5.) Konklúzió (183)
A kutatás eredményeinek összefoglalása (185)
FELHASZNÁLT FORRÁSOK (199)
BIBLIOGRÁFIA (203)
ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE (216)
MELLÉKLETEK ÉS TÉRKÉPEK JEGYZÉKE (217)
MELLÉKLETEK (218)
TÉRKÉPEK (228)
6
ELİSZÓ
A Zala megyei önszervezıdı kistérségekkel kapcsolatos kutatásaim kezdete a 2000.
évre tehetı, amikor – egykori szakdolgozati konzulensem, a kiváló Zala megyei kapcsolatok-
kal rendelkezı Benda Gyula jóvoltából – mint végzıs történelem-földrajz szakos hallgató
bekerültem a Teleki László Intézet egyik, Sonkoly Gábor által vezetett kutatócsoportjába. Az
OTKA által is támogatott kutatási programunk „a XX. századi Közép-Európa területi-
statisztikai információs rendszerének kialakítása” címet viselte. Ma már kissé meglepınek
tőnik, de ennek a területi-statisztikai információs rendszer kialakítását megcélzó kutatásnak
2000-ben egyenes következménye volt a kistérségi önszervezıdések felé forduló figyelem:
már a pályázati lapon egyértelmően leszögeztük, „alapvetı jelentıséget kívánunk tulajdoníta-
ni a településcsoportoknál megjelenı önidentifikációnak”.
Persze, csak akkor lepıdhetünk meg ezen, ha eltekintünk a regionális politika néhány
akkori fejleményétıl. Az ezredforduló a kistérségi önszervezıdések iránt tanúsított felfoko-
zott érdeklıdés idıszaka volt, köszönhetıen azoknak az alulról szervezıdı (bottom-up) társu-
lási formáknak, amelyek fıként az Európai Unió elıcsatlakozási alapjainak (a PHARE-, illet-
ve a SAPARD-programoknak) köszönhetıen akkorra már általánossá váltak.
A sors furcsa fintora, hogy ez a kedvezı kontextus a disszertáció beadásakor már a
múlté. A regionális politika ma nemcsak hogy megkülönböztetett figyelmet nem tanúsít a
kistérségi önszervezıdések iránt, de lényegében háttérbe szorította ıket a központilag defini-
ált és lehatárolt, úgynevezett „többcélú kistérségi társulások” nevében. Ezért aztán a kortárs
kistérségi önszervezıdések történeti gyökereit feltárni igyekvı kutatásom mostanra egy másik
értelemben is „történeti” kutatássá vált; hiszen a kistérségi önszervezıdések rendszerváltást
követı sikerei ma már a múlt részét képezik. S ez még akkor is igaz, ha az alábbiakban – mint
látni fogjuk – komoly érvek hozhatók fel amellett, hogy háttérbe szorításuk több szempontból
sem indokolható.
Sajnos, a kedvezıtlen irányú változások nem csupán a regionális politika tágabb kon-
textusát érintették. Benda Gyula 2005-ben eltávozott az élık sorából, s ma már az egykor a
kutatást koordináló Teleki László Intézet sem létezik. Az alábbi disszertáció így csupán az
önhibánkon kívül torzóban maradt kutatási program egyik szeletét, „a településcsoportoknál
7
megjelenı önidentifikáció” egy lehetséges értelmezését mutathatja be, ami persze nem jelenti,
hogy ennek a kutatásnak az eredményei ne lennének értelmezhetık a kutatási program egé-
szétıl függetlenül is.1
Mielıtt megkezdeném a kutatás eredményeinek közlését, feltétlenül szeretnék köszö-
netet mondani mindazoknak, akik nélkül ez a disszertáció ebben a formában sosem születhe-
tett volna meg. Elsısorban néhai Benda Gyulának, akinek nem csak a kutatási program egé-
szének kidolgozásában, de abban is komoly szerepe volt, hogy e sorok írója a történettudo-
mány mellett kötelezte el magát. Köszönet jár továbbá „A XX. századi Közép-Európa területi
statisztikai információs rendszerének kialakítása” címet viselı kutatási programban közre-
mőködı további szereplıknek, név szerint témavezetımnek, Sonkoly Gábornak, valamint
Sebık László térképésznek, akinek keze munkáját a disszertációban szereplı térképek egyik
része dicséri. (A térképek másik részének megszerkesztéséért Jakobi Ákost illeti köszönet az
ELTE Regionális Tudományi Tanszékérıl.)
A disszertáció módszertanához szükséges elméleti-módszertani alapok megszerzése
lehetetlen lett volna doktori iskolám, az ATELIER Magyar-Francia Társadalomtudományi
Központ nélkül, amelybıl név szerint – mivel az iskola összes tagjának kimerítı felsorolása
meghaladná ennek a rövid bevezetınek szőkre szabott kereteit – csupán az alapító Granasztói
György professzort emelném ki. Nem szabad megkerülni Ile-de-France régió szerepét sem,
amelynek ösztöndíja lehetıvé tette, hogy egy évet a párizsi EHESS-ben töltve mélyítsem el az
ATELIER-ben megszerzett elméleti-módszertani alapokat. Ezt leginkább francia témaveze-
tım, a kistérségi szint elismert kutatója, Marie-Vic Ozouf-Marignier, illetve a kelet-közép-
európai regionális diskurzust kiválóan ismerı Marie-Claude Maurel szakmai útmutatása tette
lehetıvé.
Emellett köszönetet mondanék a Zala Megyei Levéltár összes munkatársának, vala-
mint Tóth Árpádnak, az idıközben megszüntetett KSH Levéltár vezetıjének, akik a levéltári
források felkutatásához nyújtottak nélkülözhetetlen segítséget. Az MTA RKK Alföldi Tudo-
mányos Intézetében dolgozó Gaborjákné Vidareny Klára, valamint a VÁTI Kht. egykori Vi-
dékfejlesztési Fıosztályának vezetıje, Jávor Károly engedélye nélkül csak jóval nehézkeseb-
ben férhettem volna hozzá a KTM-PHARE Területfejlesztési Program által kiírt 1993-94-es
pályázat, és a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által a SAPARD program-
ban való részvételre kiírt 1999-es pályázat dokumentációjához. Pótolhatatlan segítséget nyúj-
tottak továbbá Zala megye kistérségi önszervezıdéseinek azon irányítói-mőködtetıi, akik
1 A kutatás tárgyában eddig a következı publikációk jelentek meg a szerzı tollából: Buskó T. L. 2006a, 2006b, 2008a, 2008b.
8
hajlandók voltak interjút adni nekem. S végül minden más, a fentiekben külön nem említett
személyt és intézményt is köszönet illet, akik/amelyek valamilyen formában mellettem álltak
a disszertáció elkészítésének hosszú és fáradságos munkája során.
9
BEVEZETÉS
A kistérségi szint Magyarországon 1990-tıl napjainkig
A kistérség fogalma a jelenlegi magyar közigazgatási-területfejlesztési diskurzus egyik
centrális fontosságú eleme. Maga a „kistérség” kifejezés a kilencvenes évek elejétıl kezdve, a
rendszerváltást követı folyamatok eredményeképp honosodott meg, nagyjából négy szakasz-
ban:
(1) Az elsı szakasz határait a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv.
(ezentúl: az önkormányzati törvény) és az 1996. évi XXI. tv. a Területfejlesztésrıl és a Terü-
letrendezésrıl (ezentúl: a területfejlesztési törvény) jelöli ki, kulcsfogalma az úgynevezett
„önkormányzati társulás”. Az önkormányzati törvény kezdıpontként való szerepeltetése két
okból is indokolt, hiszen egyszerre tette lehetıvé és kényszerítette ki a kistérség kifejezés
megjelenését. Lehetıvé tette, hiszen az önkormányzati törvény kimondta, hogy „a helyi ön-
kormányzat a törvény keretei között szabadon társulhat más helyi önkormányzattal”,2s ennek
nyomán részletezte a különféle társulási formákat, megteremtve a különféle önkormányzati
társulások kialakulásának lehetıségét. Azonban lehetıség puszta megteremtésén túl ki is
kényszerítette az önkormányzati társulások megjelenését, hiszen a decentralizáció jegyében
nemcsak szétforgácsolta a helyi igazgatási struktúrát, de szinte az összes alapfokú humán és
kommunális szolgáltatás terhével is megterhelte azt. Ez a szétforgácsolt közigazgatási struktú-
ra pedig az együttmőködés jelentıségének felismerése irányába terelte az önkormányzatokat,
különösen a kis- és aprófalvas térségekben.
Mindazonáltal ezt az elsı szakaszt nem szabad sokkal többnek tekintenünk, mint a ha-
zai kistérségi szint bevezetı, „embrionális” szakaszát. Elıször is jegyezzük meg, hogy az ön-
kormányzati törvény sem a különféle társulási formák részletezése során, sem másutt nem
használja (nem teszi jogi kategóriává) a kistérség kifejezést; ez utóbbi ekkoriban még szinte
kizárólag néhány alulról építkezı társulás alapító okiratában bukkan fel.3 Vizsgálatunk szem-
2 Forrás: 1990. évi XXI. tv. I. fejezet 1§. 6. c. pont 3 A kevés kivétel legfontosabbika az 1070/1992 (XII. 29) Korm. sz. Határozat a Borsod-Abaúj-Zempén és Heves Megyei fejlesztési program feladatairól , amelynek 1(b) pontja kifejezetten „kistérségi társulások” létrehozását ajánlja az illetékes önkormányzatoknak.
10
pontjából azonban még ennél is fontosabb az a tény, hogy a rendszerváltást követı néhány
évben az önkormányzati társulások – tekintet nélkül arra, hogy kistérségnek nevezték-e ma-
gukat, vagy másképp – egyáltalában nem váltak általánossá. Különösen igaz ez az egy-egy
nagyobb volumenő közmőberuházásnál, vagy valamely intézmény közös üzemeltetésénél
komplexebb, területfejlesztési célzatú célkitőzéseket is megfogalmazó együttmőködési for-
mákra. Ennek legfontosabb oka a rendszerváltást követı évek bizalmatlansággal teli légkör-
ében keresendı. A kisebb, önálló beruházásokra képtelen települések még jól emlékeztek a
rendszerváltást megelızı évek közös községi tanácsaira, ahol az „együttmőködés” többnyire a
gesztortelepülésnek való egyoldalú alárendelıdést, konkrétabban: a kistelepülések intézmé-
nyeinek elsorvasztását jelentette. A bizalmatlanság enyhülését ráadásul a központi intézkedé-
sek sem ösztönözték kellı mértékben. Csupán néhány igen esetlegesen hozzáférhetı pályázati
forrás állt a megalakuló társulások rendelkezésére, járult hozzá a kistérségi szint intézménye-
süléséhez.4
(2) A második szakaszt némi leegyszerősítéssel a területfejlesztési törvény, valamint
az ezt módosító 1999. évi XCII. tv. közötti idıszakban jelölhetjük ki. Kulcsfogalma az úgy-
nevezett „területfejlesztési társulás” . A kezdı korszakhatár kijelölése azonban némi pontosí-
tásra szorul. Igaz ugyan, hogy a kistérség kifejezés jogi kategóriává válása szigorúan véve a
területfejlesztési törvényben történt meg, de nem minden elızmény nélkül. A Központi Sta-
tisztikai Hivatal (KSH) 1992-1993 során kialakított és 1994. január 1-jén hatályba léptetett
statisztikai kistérségi rendszere ugyanis már használja a kistérség kifejezést, és az itt alkalma-
zott definíció és lehatárolás a késıbbiek során döntı fontosságúvá válik. Eszerint:
„A statisztikai kistérségek rendszere az ország egész területét átfogó, megyehatárokat át nem
lépı rendszer. Egy-egy kistérség olyan földrajzilag is összefüggı települések együttese, amely
a települések közötti valós munka -, lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egész-
ségügy, kereskedelem) stb. kapcsolatokon alapul. A kistérségi rendszerben a települések kap-
csolataik révén egy vagy több központi településhez vonzódnak. A rendszerben minden város
egyúttal vonzásközpont (társközpont), de vannak községi jogállású vonzásközpontok (falusi
kulcstelepülések) is. Megnevezésük a központi település neve alapján történik”. 5
4 Leginkább az Országos Foglalkoztatási Alap (OFA) pályázatait kell itt kiemelnünk, amelyek – igaz, mindössze néhány társulás számára, és csupán határozott, többnyire egy-egy éves idıtartamra – lehetıvé tették a fıfoglal-kozású kistérségi menedzser alkalmazását. 5 Forrás: a 9006/1994 (s.k.3) KSH elnök közleménye.
11
A logikájában leginkább a rendszerváltás elıtti városkörnyéki igazgatási rendszer ha-
gyományait folytató KSH-beosztás 138 kistérsége6– szemben az elsı szakasz alulról építkezı
önkormányzati társulásaival – egy teljesen másfajta, központilag definiált és lehatárolt kistér-
ségi szint elsı megfogalmazásává vált. A kétfajta logika ütközése elıször magában a terület-
fejlesztési törvénynek a szövegében érhetı tetten. Eszerint a kistérség „a települések között
létezı funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység,
egymással intenzív kapcsolatban lévı, önszervezıdı, egymással határos települések összessé-
ge”.7 A definícióban tehát egyszerre érhetı tetten a KSH logikája („funkcionális kapcsolat-
rendszerek által behatárolható”) és a már meglévı, alulról építkezı társulási formák gyakor-
lata (az „önszervezıdı” kifejezés megléte). Ennek ellenére a területfejlesztési törvény nyo-
mán jogi kategóriává váló kistérség kifejezés döntıen mégis az 1994-es KSH-definíció által
javasolt kritériumok közvetítésével ment át a gyakorlatba. Így a decentralizált pénzügyi támo-
gatások elosztásának szempontjából kulcsfontosságú megyei területfejlesztési tanácsokban a
törvény nyomán képviseletet kapó kistérségek a KSH statisztikai vonzáskörzetei szerint jutot-
tak képviselethez,8mint ahogy a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek lehatárolása is
ezek határainak figyelembevételével történt meg.9 Mivel azonban a területfejlesztési törvény
sehol nem írta elı kötelezı jelleggel a KSH-beosztáson alapuló kistérségi szint intézményesí-
tését, a megyei területfejlesztési tanácsokban való részvétel, illetve az azzal együtt járó de-
centralizációs pénzügyi támogatások10elnyerésének reménye inkább az eddig csupán itt-ott
jelen lévı önkormányzati társulások általánossá válását segítette elı. A területfejlesztési tör-
vényben rejlı indirekt ösztönzés – tudniillik, hogy a meglévı önkormányzati társulások hatá-
rai alkalmazkodjanak a KSH által megállapított vonzáskörzetek határaihoz – a törvényalkotó
igyekezete ellenére tehát a visszájára fordult: az egyes statisztikai vonzáskörzetekben találha-
tó önkormányzati társulások legtöbb helyen a rotációs képviselet útjára léptek.
Azonban a megyei területfejlesztési tanácsban való részvételhez főzött remények túl-
zottnak bizonyultak. A helyzet az 1999. évi XCII. törvényben vált egyértelmővé, mégpedig
két okból is. Egyrészrıl az uniós igényeknek megfelelı regionális fejlesztési tanácsok megje-
lenésével megkezdıdött a megyei fejlesztési tanácsok jelentıségének relatív csökkené- 6 Az 1994-ben létrehozott statisztikai kistérségek számát elıször 1998-ban (9002/1998 (s.k.1) KSH elnök közle-ménye – 150 kistérség), másodszor 2003-ban (244/2003 (XII.18) Korm. Rendelet – 168 kistérség), legutóbb pe-dig 2007-ben (2007. évi CVII. tv. – 174 kistérség) módosították. 7 Forrás: 1996. évi XXI. tc. 5. §. h. pont 8 Forrás: 1996. évi XXI. tc. 14. §. 1. f. pont 9 Elsıként a 106/1997. sz. kormányrendeletben, majd évi rendszerességgel. 10 Részletezve: (1) a Területi Kiegyenlítést szolgáló Fejlesztési Célú Támogatás, (TEKI), (2) a Területfejlesztési [1999-ben Vidékfejlesztési] Célelıirányzat, (TCF), valamint a (3) Céljellegő decentralizált támogatás (CÉDE).
12
se,11másrészrıl a törvény módosítása még a meglévı megyei területfejlesztési tanácsokon
belül is erısen korlátozta a kistérségi szint képviselet szerepét. Míg korábban a megyében
mőködı területfejlesztési önkormányzati társulásoknak statisztikai vonzáskörzetenként egy-
egy képviselıje kapott helyet a tanács tagjai között, addig ettıl kezdve a képviselet megyén-
ként három fıre csökkent le. A statisztikai kistérségek és az alulról építkezı önkormányzati
társulások harmonizációja így egyelıre kudarcba fulladt, a kormány pedig egészen 2004-ig
nem tett kísérletet a „többcélú”, vagyis az önkormányzati-közszolgáltatási, államigazgatási és
területfejlesztési funkciókat egyaránt ellátó kistérségek megalakítására. Ezért a kistérségek
történetének harmadik, 1999-tıl 2004-ig tartó szakaszáról szólva inkább egy másik formára,
nevezetesen a vidékfejlesztési társulásokra kell kitérnünk.
(3) A harmadik, 1999-tıl 2004-ig (a 65/2004 (IV.15.) Korm. Rendeletig) terjedı sza-
kasz a kistérségek számára is az Európai Uniós csatlakozáshoz való felkészülés jegyében telt
el. Természetesen nincs szó arról, hogy az Európai Unió, egészen pontosan: az Európai Unió
elıcsatlakozásai alapjainak keretében kiírt pályázatok hatása ne lett volna már 1999 elıtt is
figyelemreméltó a hazai kistérségi szint intézményesülésének szempontjából. Az elsı szakasz
alulról építkezı önkormányzati társulásainak professzionalizációjában például igen fontos
állomás volt az 1993 és 1994 közötti idıszak, amikor is a PHARE program keretén belül a
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) két fordulóban – minden fordu-
lóban két-két szakasszal – pályázatot írt ki a hazai kistérségi együttmőködések számára. Az
elsı szakaszokban nyertes kistérségek hamar, gyakran már a második fordulóra, vagy közvet-
lenül azután korszerő, egyre inkább szakosodott szervezeti formákat hoztak létre, jövıterve-
zésük tudatosabbá vált, valamint a térségmarketing területén is jelentıs fejlıdést értek el.
1999-ben, a SAPARD elıcsatlakozási programra12való felkészülés jegyében a kistér-
ségi szint egy újabb, igen nagy jelentıségő formája jelent meg: az úgynevezett „vidékfejlesz-
tési társulások” rendszere. A SAPARD elıcsatlakozási program célja a mezıgazdaság és a
vidék fejlesztése, támogatásai lényegében a közös agrárpolitikára való felkészülést szolgálták
a tagjelölt országokban.13Magyarország a SAPARD elıcsatlakozási program keretében a
kilencvenes évek végén kezdett hozzá saját vidékfejlesztési tervének elkészítéséhez, ami
végül 2000 szeptemberében látott napvilágot. Fontos megjegyezni, hogy Magyarország
SAPARD tervében egyetlen szó sem esik kistérségekrıl, vagy kistérségi szintrıl. Ennek 11 Különösen a Területfejlesztési Célelıirányzat szerepe csökkent le regionális fejlesztési tanácsok kezelésébe kerülı Térség- és Településfelzárkóztatási Célelıirányzat (TTCF) 2003-as megjelenésével. 12 A Special Action Programme for Pre-Accession Aid for Agricultural and Rural Development (SAPARD) tulajdonképpen a LEADER uniós vidékfejlesztési program elıiskolájának tekinthetı. 13 Bıvebben: Forman B. 2001.
13
tervében egyetlen szó sem esik kistérségekrıl, vagy kistérségi szintrıl. Ennek ellenére az elı-
csatlakozási program mégis fordulópontot jelentett a hazai kistérségek történetében, mégpedig
azért, mert a hazai vidékfejlesztés néhány kulcspozícióban lévı alakja – Európában egyébként
egyedülálló módon – a SAPARD programban való részvételt kistérségekbe szervezıdéshez,
pontosabban bizonyos kistérségi programok (helyzetfeltárás, stratégiai és operatív programok)
megírásához kötötte. Az ötlet egyik atyja, Jávor Károly, a VÁTI Kht. Vidékfejlesztési Fıosz-
tályának vezetıje így indokolta ezt a döntést: „valóban úgy tőnik, hogy Európában egyedülál-
ló módon csak mi készítünk kistérségi programokat, sıt többen nekem szegezték kritikaként,
hogy miért erıltetjük mi a térségi szemléletet, ha ezt sehol másutt nem teszik. Meggyızıdé-
sem, hogy hatékony vidékfejlesztés csak programok, és programfinanszírozás révén jöhet lét-
re. Ugyanakkor Magyarországon, de valamennyi tagjelölt országban hasonlóképpen, az át-
menet produkálta sajátos helyzetben a vidéki népesség túlélése függ az együttmőködésre való
képességtıl. Ebben van ugyanis a legnagyobb hiányunk [...] Ne hasonlítgassuk magunkat
olyan országokkal, ahol például a valódi szövetkezeteknek, a valódi érdekvédelemnek évszá-
zados hagyományai vannak, és ahol a szociális gondoskodás messze magasabb színvonalú,
mint nálunk”.14
Akár igaza van Jávor Károlynak, akár nem, a SAPARD támogatásokban való részesü-
lés reménye óriási lökést adott a kistérségi szint említett új eleme, a vidékfejlesztési társulások
megalakításához.15 Ezek a társulások – az elsı szakasz önkormányzati társulásaihoz hasonló-
an – lényegében alulról építkeztek, a központ ugyanis ebben az esetben sem kívánt egy felül-
rıl lehatárolt kistérségi beosztást létrehozni. A helyi szintnek azonban mégsem adott korlátlan
szabadságot. Egyrészrıl megszabta, hogy egy önkormányzat csupán egy vidékfejlesztési tár-
sulás tagja lehessen, hogy ezzel elejét vegye az önkormányzati társulásokat olyannyira jel-
lemzı párhuzamosságok kialakulásának. Másrészrıl a célok megfogalmazása felett gyakorolt
folyamatos kontroll szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vidékfejlesztési társulások
megfelelhessenek a SAPARD programban való részvétel kritériumainak.16 Így az ezredfordu-
ló környékén létrejöhetett egy Magyarország területét többé-kevésbé egészét lefedı, párhu-
zamosságokat nem tartalmazó, de mégiscsak alulról építkezı kistérségi szint, a vidékfejleszté-
si társulások rendszere.17 Az 1999-tıl 2004-ig tartó idıszak azonban végül mégsem a vidék-
fejlesztési társulások sikertörténetérıl szólt. A SAPARD támogatások folyósítása rendkívül
14 Jávor K. 1999: 43-44. o. 15 Farkas T. 2000. 16 Ezért válhattak a vidékfejlesztési társulások méretüket tekintve – szemben az önkormányzati társulások elap-rózott struktúrájával – kompatibilisebbé a pályázatokban megfogalmazott célokkal. 17 Farkas T. 2000: 215.o. szerint „A SAPARD program a települések bevonása és a lefedettség tekintetében már-is sikeresnek mondható, ugyanis az ország településeinek döntı többségét sikerült bevonni a programba.”
14
sokat késett, a pályázatírás során létrejött helyi akciócsoportok ezért számos esetben szétestek,
rendszeres támogatás híján intézményesülésük – hasonlóan a kistérségi szint eddig ismertetett
formáihoz – minimális maradt. A harmadik szakasz tehát végeredményben csak egy újabb
alulfinanszírozott típussal bıvítette az egyre kuszábbá váló hazai kistérségi szintet. Kétségte-
len pozitívumként legfeljebb annyi említhetı meg, hogy a Földmővelési és Vidékfejlesztési
Minisztérium (FVM) segítségével végre a vidékfejlesztési társulások mindegyikében lehetıvé
vált a fıfoglalkozású vidékfejlesztési menedzser alkalmazása.18
(4) A negyedik, jelenleg is tartó szakasz kezdıpontjának a 65/2004 (IV.15.) Korm.
Rendelet, kulcsfogalmának az úgynevezett „többcélú kistérségi társulás” tekinthetı, amely a
központilag definiált és lehatárolt kistérségi szint intézményesítésének rendszerváltás utáni
legjelentısebb kísérletét takarja. Kissé pontosabban: a többcélú kistérségi társulások megjele-
nése a kistérségi közigazgatási rendszer három sarkkövének, nevezetesen az önkormányzati-
közszolgáltatási szerepkörnek, a területfejlesztési funkciónak és egyes speciális szaktudást
igénylı államigazgatási feladatok és hatáskörök ellátása egységesítésének kísérletét jelenti
egy egész országra kiterjedı és átfedésmentes kistérségi szint keretein belül. A 65/2004
(IV.15.) Korm. Rendelet jelentıs, 80-120 millió forint közötti támogatást helyezett kilátásba
azoknak a statisztikai kistérségeknek (ettıl kezdve: többcélú kistérségi társulásoknak) a szá-
mára, amelyek:
(i) egyaránt vállalják legalább három közszolgáltatás és a kistérségi területfejlesztési fel-
adatok ellátását;
(ii) amelyekhez a statisztikai kistérség területén található valamennyi települési önkor-
mányzat csatlakozik. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a törvény szerint többcélú
kistérségi társulásnak tekinthetı – korlátozott értelemben véve – az a kettı vagy több önkor-
mányzatot tömörítı társulás is, amely a statisztikai kistérség lakosságának legalább 60%-át
tömöríti.19 Ez utóbbi kategória azonban csupán 20 és 50 millió forint közötti támogatást igé-
nyelhetett a 2004. évben.
18 A továbblépés részben azért nem valósulhatott meg, mert a kistérségi szint 1998 és 2002 között a Fidesz és az Független Kisgazdapárt közötti belsı koalíciós csatározások terepévé vált. A kisgazda vezetés alatt álló FVM a vidékfejlesztési társulások, míg a Miniszterelnöki Hivatal statisztikai vonzáskörzetenként kinevezett megbízot-tak segítségével próbálta erısíteni pozícióit, lehetetlenné téve az egységes kistérségi politika kidolgozását és megvalósítását. 19 Ha a statisztikai kistérséghez tartozó önkormányzatok legalább 60%-a részt vesz bennük, akkor 50%-os lakos-ságarány is elegendı volt.
15
A kormányrendeletet némi huzavona után – a törvényjavaslatot elıször a minısített par-
lamenti többség hiánya, majd pedig a köztársasági elnök által kért alkotmánybírósági norma-
kontroll miatt kellett itt-ott megváltoztatni – a települési önkormányzatok többcélú kistérségi
társulásairól szóló 2004. évi CVII. törvény követte, amely már a mindenkori éves költségveté-
si törvényben elkülönített ösztönz� támogatást irányozott el� azon többcélú kistérségi társulá-
sok számára, amelyek legalább az oktatáshoz és neveléshez, a szociális és egészségügyi ellá-
táshoz, valamint a területfejlesztéshez tartozó egyes feladat- és hatáskörök ellátásáról gondos-
kodnak.20 A 2005. évi költségvetés ennek alapján már 9 milliárd forintot biztosított az addig
megalakult többcélú kistérségi társulásoknak,21valamint 6,4 milliárd forintot az újonnan létre-
jötteknek, illetve különféle kistérségi modellkísérletek finanszírozására.22 A jelent�s mérték�
indirekt ösztönz�k hatására a többcélú kistérségi társulások rendszere a 2005. év folyamán
nagyjából-egészében általánossá vált.
A különféle önkormányzati-közszolgáltatási (pl. oktatás, szociális és egészségügyi)
feladatok mellett az egységes kistérségi szint kialakításának második sarkköve a területfej-
lesztéshez kapcsolódik. A területfejlesztési törvény 2004 szeptemberében hatályba lépett mó-
dosítása23minden statisztikai kistérségben – akár rendelkeztek többcélú kistérségi társulással,
akár nem – egy-egy kistérségi fejlesztési tanács megalakítását irányozta elı. Hasonlóan a me-
gyei, illetve a regionális fejlesztési tanácsokhoz, a kistérségi fejlesztési tanácsok is elsısorban
a hozzájuk tartozó térség területfejlesztési és területrendezési feladatait látják el; ide tartozik
többek között a kistérség területfejlesztési koncepciójának kidolgozása, illetve az egyéb szin-
tekkel (önkormányzatok, önkormányzati társulások, megyei és regionális fejlesztési tanácsok)
való kapcsolattartás. A törvény kimondja, hogy „azokban a kistérségekben, ahol a kistérség
valamennyi települési önkormányzatának részvételével külön jogszabályban meghatározott
többcélú kistérségi társulás m�ködik, a kistérségi fejlesztési tanács feladatait a többcélú kis-
térségi társulás láthatja el”.24 A kistérségi fejlesztési tanácsok tehát a törvényalkotó szándékai
szerint a többcélú kistérségi társulások egyfajta elıszobájaként vagy katalizátoraként is fel-
foghatók ott, ahol a 65/2004 (IV.15.) Korm. Rendelet, illetve a 2004. évi CVII. tv. szándékai
még nem mentek át a gyakorlatba.
20 Forrás: 2004. évi CVII. tv. 2 §. (2) bekezdés 21 Részletezve az 5/2005. (I. 19.) Korm. sz. Rendeletben 22 2005-ben hat többcélú kistérségi társulásban folytak ilyen modellkísérletek. A többcélú kistérségi társulások létrehozásának általános folyamatát a bajai, makói és marcali kistérségekben, az agglomerációból fakadó prob-lémákat a miskolci, az oktatással összefüggı kérdéseket a tabi, végül pedig az egységes integrált önkormányzati költségvetési gazdálkodási rendszerrel összefüggı feladatokat a zalaegerszegi kistérségben tanulmányozták. 23 A 2004. évi LXXV. tv. a területfejlesztésrıl és a területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. Törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról 24 Forrás: 2004. évi LXXV. tv. 10/G &. 1. bekezdés
16
Végül szenteljünk némi figyelmet az egyes speciális szaktudást igénylı államigazgatá-
si feladatok és hatáskörök problematikájának is. Az 1990. évi LXV. tv. óta igencsak szétfor-
gácsolt önkormányzati struktúra aránytalanul nagy terhet rakott az államigazgatás helyi szint-
jére, az egyes önkormányzatok keretein belül mőködı polgármesteri hivatalokra, illetve kör-
jegyzıségekre. Az önkormányzati törvény ajánlása az 1000 fınél népesebb települések szá-
mára tette lehetıvé az önálló jegyzıségek létrehozatalát.25 A gyakorlatban azonban – részben
az ajánlás fakultatív jellege, részben a rendszerváltás elıtti közös községi tanácsok rossz em-
léke miatt – a körjegyzıségek szervezése még a legelaprózódottabb településstruktúrával ren-
delkezı területeken sem vált általánossá. Éppen ezért hamar felmerült a racionalizáció igénye,
és a közigazgatási diskurzus joggal tartotta egy ilyesfajta racionalizáció természetes keretének
a statisztikai kistérségeket. A folyamat elsı állomását a 244/2003. (XII. 18.) Korm. Rendelet
jelentette, amely kimondta, hogy az államigazgatási hatósági feladatokat ellátó szervek illeté-
kességi területe csak kivételesen térhet el a statisztikai kistérségek területétıl.26 A 1075/2004.
(VII. 21.) Korm. Határozat pedig már nemcsak elıirányozta az államigazgatási körzethatárok
és a statisztikai kistérségek határának harmonizációját, de konkrétan nevesítette is azokat az
államigazgatási feladatokat, amelyeket a késıbbiekben célszerő lenne a kistérségi székhelyte-
lepülések jegyzıinek illetékességi körébe utalni.
Mivel a többcélú kistérségi társulások döntéshozó szervében, az úgynevezett „társulá-
si tanácsok”-ban az illetı kistérség önkormányzatainak polgármesterei vesznek részt,27ez a
társulási forma felfogható egyfajta speciális önkormányzati társulásként is. Ennek ellenére az
új rendszer az egyes önkormányzatok részérıl nem váltott ki osztatlan elismerést. Egyes sta-
tisztikai kistérségen belül természetesen megvalósulhat a tartós konszenzus, mindezek ellené-
re mégis reális a veszélye annak, hogy az indirekt ösztönzés finom kényszere által felülrıl
létrehozott többcélú kistérségi társulások inkább a támogatások elosztásáról szóló állandósult
és terméketlen viták színtereivé válnak város és vidéke között. Az ellenzék a városok súlyá-
nak túlzott mértékő növekedésére, a kistelepülések elsorvadásnak veszélyére hívja fel a fi-
gyelmet, Szelényi Iván és Ladányi János pedig egyenesen „a kései államszocialista terület-
gazdálkodási rendszer EU-köntösbe bújtatott restaurációjáról” ír.28 Mindezek alapján sejthe-
tı, hogy a többcélú kistérségi társulások rendszere aligha élne túl egy esetleges kormányvál-
tást, a jelenlegi formájában legalábbis biztosan nem. A lényeg azonban nem ez: a kistérségi
szint lényege körüli állandó viták mögött a fogalom mélyen problematikus volta húzódik meg.
25 Forrás: 1990. évi XXI. tv. 39. §. 26 Forrás: 244/2003. (XII. 18.) Korm. Rendelet 2 §. 2. bekezdés 27 Forrás: 2004. évi CVII. tv. 5. &. 1. bekezdés 28 Szelényi I. – Ladányi J. 2005: 5. o.
17
Központilag definiált és lehatárolt versus önszervezıdı kistérségek
A hazai kistérségi szint rendszerváltás utáni történetének mérlege mind ez ideig rop-
pant ellentmondásos. A magunk részérıl úgy véljük, hogy ennek a bizonytalanságnak egyik,
ha nem a legfontosabb oka, hogy kistérség fogalma nagyjából-egészében kétféleképp – köz-
pontilag definiált és lehatárolt versus önszervezıdı kistérségek – közelíthetı meg, és ezeket
az alternatív megközelítéseket a hazai közigazgatási-területfejlesztési diskurzus általában in-
kább hajlamos szembeállítani, mint kibékíteni egymással.
Noha elsı pillantásra úgy tőnik, hogy a többcélú kistérségi társulások intézményesíté-
sével a törvényalkotó lényegében megoldotta a problémát, a látszat megtévesztı lehet. Az
önkormányzati társulások statisztikai kistérségekhez való hozzáigazításának kudarca a kilenc-
venes évek második felében, valamint az a tény, hogy a vidékfejlesztési társulások nem elha-
nyagolható mértékben tudták mobilizálni helyi erıforrásaikat (ideértve a helyi vállalkozások,
a civil szféra stb. bevonását a helyzetfeltárások, stratégiai és operatív programok kidolgozásá-
ba) egyértelmően mutatják, a kistérségi szint önszervezıdı formáit célszerő figyelembe venni
a közeljövıben is. Ráadásul ezt a megállapítást az Európai Unió területfejlesztési filozófiája is
megerısíteni látszik. Annak ellenére ugyanis, hogy a magyar közigazgatási-területfejlesztési
diskurzus fıárama a központ által definiált és lehatárolt kistérségi szintet igen gyakran az EU-
konformitás kifejezésének segítségével próbálja legitimálni – kimondva vagy kimondatlanul
azt sugallva, hogy a hazai kistérségeknek valamiképpen a NUTS 4.(LOC 1.)29 szintjét kellene
jelenteniük –, a területfejlesztés kistérségi szintjének uniformizálása az EU-konformitásra
hivatkozva nem csupán indokolatlannak tőnik, de a tények mintha éppen az ellenkezıt állíta-
nák. Pálné Kovács Ilona helyesen jegyezte meg, hogy „miután […] az Unió lényegében a
NUTS 3 alatti egységekkel nem foglalkozik […] a kistérség az uniós forrásoknak nem a leha-
tárolás alapján lesz közvetlen kedvezményezettje (mert az legfeljebb megyei lépték lesz), ha-
nem tényleges pályázóként, projektek gazdájaként”.30 Ehhez mi még azt is hozzátehetjük,
hogy éppen az Európai Unió elıcsatlakozási programjai közé tartozó PHARE vagy SAPARD-
programok voltak azok, amelyek alapvetı módon járultak hozzá a kistérségi szint önszerve-
29 A NUTS 1-5. (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) – az Európai Tanács 1059/2003 EK rende-lete óta NUTS 1-3., ill. LOC 1-2. – az Európai Unió ötfokozatú statisztikai rendszere, amely az egységesített statisztikai adatszolgáltatás mellett a Strukturális Alapok támogatásinak odaítélésének, illetve a kedvezményezett térségek meghatározásának szempontjából is kulcsfontosságú szerepet tölt be. 30 Pálné dr. Kovács I. 2003.
18
zıdı formáinak megjelenéséhez és megerısödéséhez Magyarországon. Ha tehát a kistérsége-
ket a helyi társadalom legalsó, még optimálisan mőködtethetı szintjéhez kapcsoljuk, akkor
egész egyszerően elhibázottnak tőnik központilag – akár a definíció, akár pedig a lehatárolás
tekintetében – korlátokat szabni a különféle helyi projektekben, programokban is kifejezıdı
önszervezıdés logikájának.
Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kistérség fogalmán
– összhangban a jelenlegi közigazgatási-területfejlesztési diskurzus fıáramának szándékaival
– egy olyan közszolgáltatási, területfejlesztési és államigazgatási célok betöltésére szakoso-
dott regionális egységet is érthetünk, amely létével tagadhatatlanul racionálisabbá teheti a
közigazgatási-területfejlesztési intézményrendszert. A legnagyobb problémának tehát nem is
annyira a többcélú kistérségi társulások léte, mint inkább a kistérségi szint alternatív formái-
nak elsorvasztása tőnik. A legjobb példa erre a de iure ma is létezı területfejlesztési társulá-
sok rendszere. Az 1996. évi XXI. tv-ben még nagy jelentıséggel (közös területfejlesztési kon-
cepció és programok kidolgozásának lehetısége, közös pénzalap létrehozásának lehetısége a
fejlesztések megvalósításának érdekében, részvétel a megyei területfejlesztési tanácsban) bíró
intézmény a 2004. évi CVII. tv-ben, a többcélú kistérségi társulások elıtérbe kerülésével lé-
nyegében súlytalanná vált: a törvényalkotó már semmi konkrét feladatot, illetve jogosítványt
nem említ velük kapcsolatban, csupán annyit mond ki, hogy „a települési önkormányzatok
képvisel�-testületei a közös területfejlesztési célok kidolgozására és megvalósítására jogi
személyiséggel rendelkez� területfejlesztési társulást hozhatnak létre”.31
A helyzet csak valamivel biztatóbb a vidékfejlesztési társulások tekintetében. Egyrész-
r�l örvendetes fejlemény, hogy a LEADER programhoz kapcsolódva 2007 és 2013 között évi
9-10 milliárd forintos támogatáshoz juthatnak nemcsak a központilag definiált és lehatárolt
kistérségek, de az egyéb „kistelepülési társulások” is.32 Az összképet azonban jócskán árnyal-
ja, hogy a központ még ezeket a vidékfejlesztési társulásokat is szívesen hozzáigazítaná a
statisztikai kistérségek határaihoz, és ehhez a legkülönfélébb indirekt ösztönz�ket hajlandó
mobilizálni. Egy vidékfejlesztési menedzserek foglalkoztatásához nyújtandó 2005-ös támoga-
tás például statisztikai kistérségenként csupán egy szervezet pályázatát fogadta el. S�t,
amennyiben nem a többcélú kistérségi társulás, illetve a kistérségi fejlesztési tanács pályázott,
úgy a pályázónak mellékelnie kellett a területileg illetékes többcélú kistérségi társulás, illetve
31 Forrás: 2004. évi CVII. tv. 10. & (1) bekezdés 32 Forrás: LEADER 2005.
19
ennek hiányában a kistérségi fejlesztési tanács elnöki aláírással ellátott támogató nyilatkoza-
tát.33
Természetesen történtek arra nézve kísérletek, hogy legalább tompítsák a központilag
definiált és lehatárolt kistérségi szint, és az alulról építkezı kistérségi szervezıdések között
fennálló ellentéteket. A 2007. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok képvisel�testü-
leteinek számára az önkormányzati választásokat követ� hat hónapon belül lehet�séget bizto-
sít arra, hogy az illetékes minisztériumnál kezdeményezhessék egy másik statisztikai kistér-
ségbe való átsorolásukat. A végs� döntést persze ezekben az esetekben is az Országgy�lés
hozza meg, mégpedig a szakért�kkel konzultáló kormány el�terjesztése alapján. A helyi sze-
repl�k lehet�ségei tehát ezután is kimerülnek a javaslattételben, s valós érdekeiket legfeljebb
a döntéshozók felé irányuló lobbytevékenység révén érvényesíthetik.
xxx
Összefoglalva az eddig leírtakat: a hazai közigazgatási-területfejlesztési politika f�-
árama számára némi túlzással egyfajta, és csakis egyfajta kistérségi felosztás, a többcélú
kistérségi társulásokon alapuló felosztás létezhet. A kistérségi szint alternatív formáinak
háttérbe szorítása azonban csak akkor lenne egyértelm�en helyeselhet�, ha ez a minden
alternatív formát kizáró kistérségi szint bizonyíthatóan több lenne egy leegyszer�sít�
absztrakciónál. Kutatásunkban amellett fogunk érvelni, hogy korántsem ez a helyzet: a
kistérség kifejezés mögött jóval komplexebb jelentéstartalmak állnak. Talán jelzésérték�,
hogy a kistérség definícióját a tudományos diskurzus mind ez idáig nem tisztázta kielégítı
módon tisztázni, mint ahogy arról Dr. Bekényi József, Dr. Bércesi Ferenc és Dr. Németh Jenı
alábbi megjegyzése tanúskodik: „a jelen körülmények között eluralkodott a terminológiai
sokszínőség, bizonytalanság. A szakirodalom esetenként a kistérség szinonimájaként
használja – többek között – a korábbi jogi szabályozásból ismert járás, a városkörnyék, vagy
a körzet, a kisrégió fogalmát. […] A pontatlanságok megnehezítik a kistérség
meghatározását, tartalmának egységes felfogását, az egyértelmő szakmai nyelvhasználat
kialakulását.”34 Elöljáróban tehát úgy körvonalazhatjuk feladatunkat, mint egy hozzájárulást
egy efféle meghatározás kimunkálásához, mégpedig az 1990 után megjelenı hazai kistérségi
önszervezıdések példáján keresztül.
33 Forrás: TKH2005. 34 dr. Bekényi J. – dr. Bércesi F. – dr. Németh J. 2003.
20
A KUTATÁS LOGIKÁJA ÉS FORRÁSAI
1. Általános módszertani megjegyzések
A kistérség definíciója „terminológiai sokszínőséggel, bizonytalansággal” terhelt.
Feltételezhetı, hogy a zavarok alapvetı oka a megközelítésmód egységességének hiányában
keresendı. Kutatásunkat tehát egyáltalán nem haszontalan a kistérség fogalmával kapcsolatos
néhány módszertani reflexióval kezdenünk. A következıkben tehát elsısorban azt tekintjük
feladatunknak, hogy a kistérség-fogalom megközelítésének egy olyan módszertanát dolgoz-
zuk ki, amelynek segítségével kibékíthetık egymással a forgalomban lévı, s ma még egymás
riválisának számító kistérség-meghatározások is.
Induljunk ki a közigazgatási-területfejlesztési diskurzus kistérség-fogalmát mind a mai
napig alapvetı módon befolyásoló 1994-es KSH-definícióból. Mint már a bevezetı fejezetben
rámutattunk, a definíció logikájában az 1990 elıtti városkörnyéki igazgatási rendszer hagyo-
mányait folytatta, lényegében tehát egyenlıségjelet tett statisztikai kistérség és a magyar geo-
gráfiai szakirodalomban nagy hagyományokkal rendelkezı „városi vonzáskörzet” közé.35 Egy
ilyesfajta definíció legalább két okból kifolyólag kérdıjelezhetı meg: egyrészrıl városhálóza-
tunk mind a mai napig nem alkot egy egész Magyarország területét lefedı és átfedésmentes
vonzáskörzet-rendszert. A városhiányos területekkel, illetve az átfedésekkel természetesen
számot vetett a definíció, ezért is engedte meg ideiglenes jelleggel a községi jogállású von-
zásközpontok létét, valamit az érintett települések több központi településhez vonzódását.
Ebbıl azonban könnyen eljuthatunk az olyasféle – és az 1994-es KSH-definíciót alapjaiban
35 A városi vonzáskörzet fogalmát preferáló megközelítés mögött álló „központi helyek elmélete” a várost mint központi funkciókra berendezkedett települést fogja fel. Walter Christaller klasszikus munkája (Christaller, W. 1933.) szerint a központi funkciók – a központi szerepkörő intézmények – a településhálózat „középponti” he-lyein helyezkednek el, a funkciók hatása/vonzása azonban a középponti hely határain túlra, egy szőkebb-tágabb vidékre is kiterjed. A központi helyek elméletének továbbfejlesztéséhez elsısorban Lösch A. 1940, Bos, H. 1964, Tinbergen, J. 1964, illetve Beckmann, M. – Mc. Pherson, J. 1970 munkái járultak hozzá, míg az elmélet empirikus tesztelésének klasszikus példája Berry, B. 1967. Jelenleg talán az elméletnek a globalizált világra és/vagy az információs társadalomra való alkalmazhatósága váltja ki a legszenvedélyesebb vitát (pl. Hall, P. 2002) A „vonzáskörzet” fogalma a magyar geográfiai szakirodalomban különösen Mendöl T. 1931; Beluszky P. 1967; 1974; Berta B. 1975; Papp A. 1978; Beluszky P. – Sikos T. T. 1981; Papp A. 1981; Kiss A. 1986; Pozder P. 1986; Nagy R. 1988, történeti és/vagy történeti-földrajzi aspektusból: Dövényi Z. 1977; Hajdú Z. 1981; Bács-kai V. – Nagy L. 1984.; Tímár L. 1986; Beluszky P. 1990; Vadász I. 1995, vagy Beluszky P. – Gyıri R. 2005 munkáiban jelenik meg.
21
megkérdıjelezı – kijelentésekig, melyek szerint az „azonos elemekbıl felépülı,
átfedésmentes, a közigazgatási területbeosztáshoz hasonló vonzáskörzet-rendszer” puszta
absztrakció, tehát egész egyszerően „nem létezik, s nem is hozható létre.” 36
Másrészrıl arra is felhívhatjuk a figyelmet, hogy a kistérség definíciója nem csupán a
„város és vidéke” típusú funkcionális kapcsolatok felhasználásával alkotható meg. A nem
feltétlenül ilyesfajta logika alapján szervezıdı alulról építkezı társulási formák elsıként az
1993-94-es KTM-PHARE pályázatnak köszönhetıen kerültek a figyelem középpontjába. A
két típus összehasonlítása során az a meglepı eredmény született, hogy a statisztikai módsze-
rekkel definiált és lehatárolt kistérségek határai nemigen egyeznek meg a KTM-PHARE pá-
lyázat önszervezıdı közösségeivel. Jól mutatja ezt Répássy Helga ekkoriban végzett vizsgála-
tainak eredménye, mely szerint a két típus közötti átfedések aránya még a 20%-ot sem érte
el.37 Egyesek ebbıl azt a tanulságot vonták le, hogy az alulról építkezı kistérségek határait –
ha máshogy nem, indirekt ösztönzés segítségével – a statisztikai kistérségekhez kell igazítani.
A területfejlesztési törvény 14. §. (1) fejezet (f) pontja részben ennek a szándéknak köszönhe-
tı. Számunkra azonban sokkal fontosabbak azok, akik arra a következtetésre jutottak, mely
szerint azok a különféle alternatív kritériumok, amelyek az alulról szervezıdı kistérségeket a
kistérségi szint részeivé teszik, önmagukban is figyelemreméltóak. A KSH definíciójában
kizárólagos funkcionális kapcsolatok mellett vagy helyett a „kulturális közösség”, a „közös
történeti múlt” és a „regionális identitástudat” is fontos helyet kapott ezekben az új típusú
definíciókban. Példaként G. Fekete Éva és Bodolai Éva 1995-ben megjelent könyvét, az alul-
ról építkezı kistérségekkel foglalkozó elsı hazai monográfiát említhetjük meg, amelyik a
kistérség fogalmát – továbbgondolva a KSH-definícióját – már a következıképp definiálja:
„Kistérség alatt a földrajzi tér azon, az ott élı népesség mind szélesebb csoportjai
számára átlátható és személyesen megélt darabját értjük, melyen belül a települési közössége-
ket szoros, a közös múltra, az abból felépülı kultúra közös vonásain, az ugyanazon, a gazda-
sági és társadalmi tevékenységüknek keretet adó földrajzi tájhoz való tartozáson, a funkcioná-
lis (gazdasági, humán szolgáltatási, infrastrukturális, közösségi) egymásrautaltságon és in-
tenzív kommunikáción alapuló horizontális kapcsolatok, az ezek tudatosulásaként jelentkezı
közös érdek és regionális identitástudat főzik össze és ugyanezen alapon más település már
nem köthetı hozzájuk.”38.
36 Vö. Beluszky P. 1980: 22. o. 37 Dr. Répássy H. 1995 38 G. Fekete É. – Bodolai É. 1995: 11. o. A szerzıpáros természetesen nem csak magyar példákra, de a legkülön-félébb nemzetközi elızményekre is támaszkodott definíciójának megalkotása során. Így a társadalom perifériájá-ra került, hátrányos helyzető népességcsoportoknak az 1960-as évektıl, elsısorban az USA-ban megjelenı önse-
22
Egyelıre csak annyit jegyezzünk meg, hogy az 1994-es KSH-definícióval szemben G.
Fekete Éva és Bodolai Éva definíciója számára a kistérség már nem redukálható „a települé-
sek közötti valós munka -, lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy,
kereskedelem) stb. kapcsolatokon alapuló” települések együttesére. A KSH 1994-es definí-
ciójában kizárólagos szerephez jutó funkcionális kapcsolatok mellett egyebek, fıleg a „közös
múlttal”, az „abból felépülı kultúra közös vonásaival” kapcsolatos tényezık is a kistérség
definíciójának fontos alkotóelemeiként jelennek meg. Másképpen: úgy is mondhatjuk, G. Fe-
kete Éva és Bodolai Éva definíciójához viszonyítva az 1994-es KSH-definíció túlzottan le-
egyszerősítette a kistérség fogalma mögött álló jelentéstartalmak bonyolult sokféleségét, a
funcionális kapcsolatok elıtérbe tolásával tehát valamiféle extrém redukcionizmus bőnébe
esett. De egészen pontosan mit is kell értenünk a „redukcionizmus”, illetve – ennek elfajuló
eseteként – a redukcionizmus extrém formája alatt?
Jürgen Habermas szerint „a redukcionista program célja, hogy mindazon elméleti
irányzatokat, amelyek belülrıl, a résztvevı perspektívájából kívánják feltárni a szimbolikusan
prestrukturált világot, fokról fokra olyan elméletekkel pótolja, amelyek a megfigyelı perspek-
tívájából, tehát kívülrıl közelítik meg a jelenségtartományt”.39 A redukcionizmus mint ma-
gyarázó séma természetesen számos esetben komoly szolgálatokat nyújthat egy kutató számá-
ra. Viszont kétségkívül a redukcionizmus extrém, s ezért feltétlenül kerülendı esetét képviseli
egy olyan kutatási program, amely a résztvevık perspektíváját a megfigyelı perspektívájához
kötıdı valamely elmélet – kutatásunkban: a kívülrıl definiált funkcionális kapcsolatok nevé-
ben – már a kezdet mellızi vagy negligálja.
A regionális diskurzus felıl megközelítve a problémát: a résztvevık esı megkülön-
böztetett figyelem sok tekintetben összeegyeztethetı az úgynevezett „humanista földrajz”
(„humanistic geography”) nézıpontjával, ezért a „kistérség” kifejezés mögött álló komple-
xebb jelentéstartalmak feltárását egyfajta humanista keretbıl kiindulva próbáljuk megközelí-
teni.
gítı szervezıdéseire (vö. Blau, P. M. – Scott, W. R. 1962; Gordon C. W. – Babchuk, W. 1966; Austin, D. 1968), a harmadik világ országainak fejlesztéséhez kapcsolódó térségi önsegítı szervezıdésekre (vö. Esman, M. I. – Uphoff, N. T. 1984), és fıleg a fejlett országok – kiemelten az Európai Közösségek – elmaradott és depressziós kistérségeinek településközi összefogáson alapuló fejlesztési szervezeteire (vö. Clout, H. D. 1975.; Richardson, H.W. 1984; Clout, H. 1989) 39 Habermas, J. 1994: 293. o.
23
1. 1. A HUMANISTA KIINDULÓPONT
A hetvenes évek elejétıl, elsısorban angolszász területen kibontakozó, leginkább Anne
Buttimer40és Yi-Fu Tuan41nevével fémjelezhetı humanista földrajz definíciója a földrajztu-
domány egyik mértékadó kézikönyvének számító The Dictionary of Human Geography sze-
rint a következı: „az emberföldrajzra jellemzı megközelítés az emberi tudatosság és cselek-
vés, az emberi öntudat és az emberi kreativitás központi és aktív szerepével jellemezhetı. A
humanista földrajz ugyanakkor kísérlet arra, hogy megértsük ’az élet eseményeinek jelentését,
értékét és az ember számára való jelentıségét’, valamint egy elterjedt nézet arról, hogy mi az
az emberi személy, illetve mit tud tenni ı”.42
Tuan a következıképp teszi még érzékletesebbé az elıbbieket: „a téranalízis mővelı-
jével szemben, akinek az emberrıl szóló leegyszerősítı feltevésekbıl kell kiindulnia, a huma-
nista már a kezdet kezdetén mély elkötelezettséget vállal az emberi természetnek a maga bo-
nyolultságában való megértése mellett”.43 Ez a megjegyzés egyszerre tartalmaz egy negatív,
illetve egy pozitív komponenst. Ami a negatív komponenst illeti, a humanista földrajz legin-
kább az emberi tényezı „leegyszerősítı”, vagy ahogy az elızıek alapján mi mondanánk:
redukcionista felfogását hirdetı téranalízissel (spatial analysis) áll szemben. Pozitív oldalról
viszont elsıbbséget ad egy alternatív, az embert a maga bonyolultságában szemlélı megköze-
lítésnek. Ebbıl következıen válik a humanista földrajz kulcsfogalmává a „megértés”
(„understanding”). A regionális tudomány mővelıje inkább „külsı” elméletek segítségével
kívánja megmagyarázni térbeliség bizonyos jellegzetességeit; ez viszont humanista szem-
szögbıl egyet jelent azzal, hogy nem történik megértés, vagy ha mégis, akkor nem a világ
eredendı összetettségének megértése megy végbe. A humanista földrajz megértésének tárgya
így csakis az ember mindennapi földrajzi tapasztalatának világa lehet.44
40 Vö. Buttimer, A. 1976, 1978, 1979. 41 Vö. Tuan, Y-F. 1971, 1974, 1975, 1977, 1978. 42 Gregory, D. 1994: 263. o. „An approach to human geography distinguished by the central and active role that it gives to human awareness and human agency, human consciousness and human creativity. Humanistic geography is at once an attempt at ’understanding meaning, value and the human signifiance of life events’ and an expansive view of what the human person is and can do”. 43 Tuan, Y-F. 1977: 421. o. „Unlike the spatial analyst, who must begin by making simplyfiing assuptions concerning man, the humanist begins with a deep commitment to the understanding of human nature in all its intricacy”. 44 Ley, D. 1977. ezért beszélhet a földrajzi tények „perszonális” voltáról.
24
Az antiredukcionizmus, illetve a mindennapi tapasztalat világának centrális pozíciója
szinte törvényszerően kötelezi el a humanista földrajzot egyfajta fenomenológia, illetve feno-
menológiai módszer alkalmazása mellett45. A humanista földrajz „fenomenológiá”-ján azon-
ban – mint ahogy arra kiváló elemzésében John Pickles is rámutat – nem a husserli értelem-
ben vett „szigorú tudomány”-t kell értenünk. „Ez a fenomenológia nem tekinthetı a husserli
projektnek, de nem is annak valamelyik származéka, sokkal inkább egyfajta tudományos rea-
lizmus, amely egy elızetes fenomenológára épül – a fennálló jelenségek leírására úgy, ahogy
azok valójában vannak (azaz úgy, ahogy megjelennek). Vagyis, a fenomenológia kantiánus és
machiánus fogalmához kanyarodunk el.”46A mindennapi tapasztalat leírásának (description)
túlhangsúlyozása tehát egyúttal azt is jelenti, hogy a humanista földrajz fenomenológiája
mintegy félúton megáll: a mindennapi földrajzi tapasztalat (tudás) konstitúciójának elemzését
már nem követi a földrajztudomány tudásának hasonló elemzése. Ami viszont egy olyasféle
következményhez vezet, amit Nicholas Entrikin jegyzett meg a humanista földrajzról szóló
összefoglaló tanulmányában: „a humanista geográfusok szerint a mindennapi tapasztalat,
illetve a társadalomtudományok mővelıinek errıl alkotott modelljei két szeparált világot al-
kotnak”.47
Ehhez azért mi hozzátehetjük, hogy két, tökéletesen szeparált világról csakis akkor be-
szélhetnénk mindenfajta fenntartás nélkül, ha a humanista földrajz által feltárt és leírt min-
dennapi földrajzi tapasztalat sohasem lépne fel azzal az igénnyel, hogy valamilyen mértékben
maga a számára elfogadhatóbb irányba befolyásolja a redukcionista/pozitivista tudományt.
Azonban hiba lenne ezt állítani. Bár bizonyos helyeken a humanista elıszeretettel állítja
szembe módszerét a pozitív („objektív”) tudománnyal, néha egyenesen anti-tudományként
definiálja önmagát, általában mégis fenntartja a két világ közötti átjárás egy bizonyos lehetı-
ségét. Tuan például egyértelmően errıl beszél: „Lehet bármilyen értéke a humanista munkái-
nak a pozitivista számára? Állítom, hogy igen […] mert felhívhatják a figyelmet az emberi
45 Kutatásunk természetesen nem térhet ki a fenomenológiai mozgalom részletes ismertetésére. Itt és most csu-pán azt emeljük ki, hogy a fenomenológiai mozgalom mind az antiredukcionizmussal, mind pedig mindennapi tapasztalat világának centrális pozíciójával egyetért. Herbert Spiegelberg mértékadó összefoglaló munkája, Spiegelberg, H. 1982: 679-680. o. szerint: „the phenomenological movement has a negative and a positive aspect […] Negatively, it expresses a revolt against an approach to philosophy that takes its point of departure from crystallized and theories handed down by tradition which only too often perpetuates preconceptions and prejudgements”, illetve „the first objective of the phenomenological approach in the enlarging and deepening of the range of our immediate expreience”. 46 Pickles, J. 1985: 44. o.” This phenomenology is not the Husserlian project, nor any derivation of it, but is a form of scientific realism based on to a prior phenomenology – a description of extant phenomenena as they really are (that is, as they appear). That is, we turn to a Kantian and Machian conception of phenomenology.” 47 Entrikin J. N. 1976: 627. o.: „Humanist geographers argue that everyday experience and the models of it created by the social scientists constitute two separate worlds.”
25
tapasztalat egyes formáira, illetve tisztázhatnak bizonyos ezekkel kapcsolatos problémákat,
legalábbis amennyiben azok beilleszthetık a pozitivista saját módszertanába”.48
Tuan szerint a humanista felfogás értéke világosan megmutatkozik abban, hogy annak
egyes elemeit még a pozitivista is beillesztheti saját módszertanába. Azt azonban már nem
magyarázza – és a humanista földrajz „szigorú tudományának” hiányában nem is igen magya-
rázhatja meg –, miképpen is kellene beépítenie a pozitivistának a humanista felfogás eredmé-
nyeit. Ebbıl a belátásból két dolog következik a humanista földrajzra nézve. Egyrészrıl fel
kell adnia univerzális szerepét, másképpen: be kell ismernie, hogy – legalábbis fejlıdésének
jelenlegi szakaszában – bizonyos feladatokra nem alkalmas, és azokat át kell engednie a pozi-
tív tudományoknak. Másrészrıl azonban éppen ennek az univerzális szerepnek a feladása
járulhat hozzá ahhoz, hogy tisztázza az „objektív” tudományokhoz való ellentmondásos vi-
szonyát.
Itt most csak egy ilyen kísérletet említenék meg. Anne Buttimer szerint a humanista ál-
tal alkalmazott fenomenológiai módszer – ha nem is léphet a pozitív tudomány helyébe – „a
tudományos módszerek fontos preambulumának tekinthetı”.49 Mit is jelenthet a
„preambulum” („ preamble”) kifejezés? A jogi szaknyelvben a törvények elé írt bevezetı in-
doklást szokás preambulum néven illetni. Tuan még arról beszélt, hogy a humanista felfogás
egyes elemei „beilleszthetık” („ may be amenable”) a pozitivista saját módszertanába. A
preambulum kifejezés ennél jóval óvatosabb: eszerint a fenomenológiai módszer csupán se-
gítséget ad a pozitív tudományoknak abban, hogy elkerülje a redukcionizmus extrém formáit.
Vagyis a humanista földrajz szigorú tudományának hiányában egyelıre nem kívánja alapvetı
módon átformálni a pozitív tudományok bevett módszertanát.
Nem haszontalan a KSH 1994-es kistérség-definícióján keresztül megvilágítani, mit is
jelenthet mindez a hagyományos kiindulóponttal összevetve. Az 1994-es KSH-definíció az
egyes konkrét kistérségeket egy kistérséggé kovácsoló tényezık közül elsısorban „a települé-
sek közötti valós munka -, lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy,
kereskedelem) stb. kapcsolatokat” említette meg. Ezekkel a kifejezésekkel szemben azonban
– amellett, hogy ezek egytıl-egyig a „város és vidéke” típusú funkcionális kapcsolatokra ve-
zethetık vissza – számos probléma merülhet fel, mint például:
48 Tuan, Y-F. 1977: 421. o. „Do the works of the humanist have any value for the positivist? I suggest that they do for […] they draw attention to, and clarify, certain kinds of human experience, at least some of which may be amenable to the positivist’s own methods of research.” 49 Buttimer, A. 1976: 281. o. „[…] the phenomenological method is seen as an important ’preamble’ to scientific procedures.”
26
(i) Túlságosan általánosak, vagyis nem adnak magyarázatot arra, hogy egy konkrét
kistérség esetében pontosan milyen típusú funkcionális kapcsolatokat kell releváns tényezı-
nek tekintenünk és melyeket nem;
(ii) nem adnak felvilágosítást arról sem, hogy egy konkrét kistérség esetében a rele-
vánsnak bizonyuló tényezık közül mely kritériumokat kell hangsúlyosabban figyelembe ven-
ni, s melyeket kevésbé;
(iii) végül pedig: elképzelhetetlen, hogy az (i), illetve (ii) pontok kapcsán felmerülı
bizonytalanságokat egyszer s mindenkorra lezárjuk. Hiszen megtörténhet, hogy egy jelenleg
irrelevánsnak ítélt tényezı a késıbbiekben egy vagy több konkrét kistérség esetében mégis
meghatározóvá válik, mint ahogy a ma még meghatározónak ítélt tényezık is jelentıségüket
veszthetik.
Mindebbıl az következik, hogy ha az 1994-es KSH-definícióból indulunk ki, akkor
vizsgálatunk lényegében már a kezdet kezdetén egy önkényes – a „város és vidéke” típusú
funkcionális kapcsolatok kizárólagosságát valló – definíció önkényes interpretációján fog
alapulni. Célszerő tehát a kezdet kezdetén a résztvevık – elsı lépésben: a kistérségi
önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek – perspektíváját is igénybe venni, hiszen
segítségükkel talán kikerülhetık a fenti prekoncepciók.
Egy efféle humanista kiindulópont ellen persze felhozható egy olyasféle ellenérv, mely
szerint a helyi szereplık kistérség-definíciói szintén torzulhatnak, a humanista preambulum
segítségül hívásával tehát nem tőnik el a probléma lényege. Nyilvánvalónak tőnik például,
hogy a kistérségi önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek maguknak is érdekében áll –
ha másért nem, bizonyos pályázati pénzek elnyerésének reményében –, hogy saját kistérség-
definíciójukat tudatosan vagy kevésbé tudatosan a központ által elvárt ideáltípushoz igazítsák.
Azonban ez az ellenvetés egy megfelelıen gondos megfigyelést és leírást nem érinthet. Ha
megértésünk nem jut el a kellı mélységig – például ha kritikátlanul azonosulunk ezeknek
vagy azoknak a résztvevıknek a definícióival –, akkor természetesen elıfordulhat, hogy kiin-
dulópontunk újra csak elhibázottá válik. Azonban egy megfelelı összetettségő és mélységő
megfigyelés/leírás után ezek a minden bizonnyal torzult tapasztalati formák már nem önma-
gukban, hanem a maguk feszültségekkel terhes, sıt mi több: ellentmondásos kontextusában –
így például egy tágabb közigazgatási-területfejlesztési diskurzusba beágyazva – mutatkoznak
meg. S éppen ezek a feszültségek és ellentmondások teszik szükségessé az objektív tudomány
27
magyarázati sémáinak alkalmazását, hogy segítségükkel a feszültségek feloldhatók, az el-
lentmondások pedig kiküszöbölhetık legyenek.
A humanista földrajz megközelítése tehát jogos kiindulópontnak tekinthetı, de csupán
kiindulópontnak, hiszen – mivel jelenlegi állapotában még nem tekinthetı egy husserli érte-
lemben vett szigorú tudománynak – kétségkívül rászorul bizonyos objektív magyarázati sé-
mákra. Mielıtt azonban ezek felé a magyarázati sémák felé vennénk az irányt, utóbbiak ér-
telmezését elısegítendı célszerő röviden reflektálni a humanista földrajz két kulcsfogalmára,
a „hely”-re (place) és az „identitás”-ra (identity):
(a) Reflexió a „hely” fogalmához. A humanista fenomenológiai módszerének célja,
hogy hagyja a mindennapi tapasztalatban konstituálódó „életvilágot” (Lebenswelt; lifeworld) a
„saját fogalmai által megmutatkozni”.50 Ez úgy érhetı el, hogy a közvetlen, mindennapi ta-
pasztalatban átélt, térbelileg konstituálódó világ (benyomások, képzetek, emlékek és az ezek-
tıl nem függetleníthetı cselekvések) minél gondosabb megfigyelése és leírása során a lehetı
legteljesebb mértékben felfüggesztjük az „objektív” tudomány elıítéleteit. Ha ezt a problémát
a térbeliség felıl közelítjük meg, akkor máris megérkeztünk a humanista földrajz egyik kulcs-
fogalmához, a „hely”-hez („place”). A hely még véletlenül sem azonosítandó az objektív
„ tér” -rel („space”). A hely voltaképpen a személyesen megélt (megtapasztalt) tér, és mint
ilyen eredendıen szubjektív. A személyesség természetesen nem azt jelenti, hogy az indivi-
duumok mellett az emberek egy tetszıleges csoportjának, vagy akár egész közösségeknek ne
lehetne saját helyük. A husserli eredető, és Alfred Schütz által a szociológiában is meghonosí-
tott „interszubjektivitás” (Intersubjektivität; intersubjectivity) fogalma alkalmas lehet arra,
hogy a humanista az ilyesféle megosztott, közösségi jellegő helyeket is értelmezni tudja.51
Mindezek figyelembevételével a humanista megközelítése szerint hely lehet „bármely, szemé-
lyek vagy személyek egy csoportja számára jelentıséggel bíró helyszín”.52
(b) Reflexió az „ identitás” fogalmához. Az identitás fontosságát a humanista földrajz
számára jól mutatja, hogy Anne Gilbertnek az „Új Regionális Földrajz”-ról („ New Regional
Geography”) írott összefoglaló cikke egyenesen arról beszél, hogy a humanista földrajz az Új
Regionális Földrajz nagy áramlatai közül ahhoz tartozik, amely regionális vizsgálatait vala-
50 Buttimer, A. 1976: 277. o. „to reveal itself in its own terms” 51 Vö. Schütz, A. 1970 52 Tuan Y-F. 1978: 13. o. „any locality that has significance for a person or a group of persons”
28
miképpen az identitás fogalmára kívánja építeni.53 Az identitás ilyesfajta központi szerepe az
elızıek fényében egyáltalán nem tekinthetı meglepınek. Induljunk ki abból, hogy magát az
identitást a kortárs szociológia gyakran határozza meg a következıkhöz hasonlóan: „identitá-
son, amennyiben ez társadalmi cselekvıkre vonatkozik, olyan jelentést konstruáló folyamatot
értek, amely egy kulturális sajátosságon, vagy kulturális sajátosságok egymással kapcsolat-
ban lévı csoportján alapul, amennyiben ez(ek) a sajátosság(ok) más jelentésforrásokkal
szemben prioritást élvez(nek)”.54 A konstrukciós folyamatra tett utalást egyelıre figyelmen
kívül hagyva itt és most csupán annyit emeljünk ki, hogy az identitás az emberi szubjektumok
vagy azok egy csoportja55önmeghatározásának szempontjából prioritással bíró „ jelentés”-ek
(„meanings”) minél gondosabb megfigyelésén és leírásán/megértésén keresztül közelíthetı
meg. Ha pedig a regionális identitást kívánjuk meghatározni, akkor azokig a jelentésekig cél-
szerő eljutnunk, amelyek alapján az emberi szubjektumok és/vagy csoportok magukat egy
adott regionális egységhez tartozónak definiálják. És mivel a jelentések a megértése mindig
egyet jelent annak megértésével, ahogy ezek az emberi szubjektumok és/vagy csoportok szá-
mára, azok mindennapi tapasztalatában konstituálódnak, az identitásnak az olyasfajta, látszó-
lag objektív fogalmaknak a definíciójában is fontos szerephez kell jutniuk, mint amilyen pél-
dául a kistérség.
1. 2. A STRUKTURALISTA ÉRTELMEZÉSI KERET
A humanista földrajz számára a térbeli létezés kulcsfogalma az eredendıen szubjektív
„hely”. A szubjektivitás nem csupán az individuumok szubjektivitását jelenti, hiszen egész
csoportoknak és közösségeknek is lehet saját helyük. A hangsúly inkább azon van, hogy a
hely olyan módon adott, ahogy az a szubjektumok – legyen szó individuumokról, csoportok-
ról vagy közösségekrıl – számára megmutatkozik. Azt azonban láttuk, hogy az efféle szub-
jektív tapasztalatok önmagukban nem elegendıek. Úgy is mondhatnánk, hogy rászorulnak
bizonyos külsı (objektív) magyarázati sémákra. Bár az angolszász humanista geográfusok
53 Gilbert, A. 1988. 54 Castells, M. 1997: 6. o. „By identity, as it refers to social actors, I understand the process of construction of meaning on the basis of a cultural attribute, or related set of cultural attributes, that is /are given priority over other sources of meaning”. 55 Humanista keretek között mozogva egyelıre még szerencsésebbnek tőnik a „emberi szubjektum” kifejezést használni az objektív társadalom létét már elıfeltételezı „társadalmi cselekvı” kifejezés helyett.
29
ennél a felismerésnél általában megtorpannak56és inkább az Entrikin által leírt „szeparáció”
taktikájához folyamodnak, más szerzık megpróbálnak továbblépni ezen a felismerésen. Itt
elsıként azokat a francia geográfusokat kell megemlítenünk, akik valamiképpen szintén az
identitás fogalmából indulnak ki vizsgálataik alapján. Igaz, az identitás fogalmának elsıdle-
gessége ezekben az esetekben már kevésbé egyértelmő, mint az eddig említett humanisták
esetében, s ez már az eltérı fogalomhasználatban is megmutatkozik. Jellemzı módon ezekben
a munkákban a „hely” helyett már egy másik, az „objektív” földrajztudomány által szíveseb-
ben használt fogalom kerül elıtérbe, nevezetesen a „régió”.
A „régió” jelentése természetesen leginkább annak függvénye, hogy mit jelent a kü-
lönbözı szerzık számára a különféle identitásformák elsıdlegessége. Egyesek még abból
indulnak ki, hogy a különféle regionális egységeket (elsısorban természetesen: a régiót) fıleg
kulturális alapú identitásuk teszi régiókká.57 Armand Frémont régió-definíciója szerint például
„a definíció, amelyhez kötıdöm, az emberek által megélt régió definíciója, azaz egy definíció,
amely egy olyasféle teret reprezentál, amelyben egy közösség él; ez a térben élı közösség (sa-
ját kifejezésemmel élve) egy úgynevezett kapcsolati hálóval – másképpen: nagymértékben
fragmentált helyek összességével – rendelkezik. Ez az összesség túllép az egyszerő geometriai,
materiális összességen, ugyanis olyan pszichológiai értékeket is magában foglal, amelyeket
ezek a terek a szóban forgó közösségben élı személyek által hordoznak”.58 Márpedig a régiót
a pszichológiai értékek segítségével definiálni vitathatatlanul a régió és a regionális identitás
terének azonosítását (vagy legalábbis kvázi-azonosítását) jelenti. Az identitás elsıdlegessége
ebben az esetben tehát még kétségtelennek tőnik.
Más szerzık ellenben már mintha hajlanának bizonyos külsı (objektív) magyarázati
sémák elfogadására. Charles Ricq például a regionális identitást már csupán származtatja az
egyéb, például történeti, politikai és kulturális jellegő tényezıkbıl: „ ha részletesen elemzés
alá vetjük a régiót, különféle történeti, politikai kulturális stb. jellegő kapcsolatokhoz jutunk.
A regionális identitás jellemzıit ezeknek a különféle kapcsolatoknak a típusai fogják kijelöl- 56 Akadnak persze ellenpéldák is, így a „hely” fogalmát a társadalmi relációk szempontjából értelmezı Gibson, E. 1978, vagy Duncan, J. S. 1980. 57 Vö. Gilbert, A. 1988: 210. o.: „A […] view of the region holds that, within social relations, culture is the prime objet of the regional studies. […] According to this view, the region is defined as a specific set of cultural relationships between a group and particular places.” Az angolszász földrajztudományban Zelinsky, W. 1973, a frankofón földrajztudományban Pivateau, J-L. 1969., illetve Claval, P. 1981 különösen jól szemlétet egy efféle megközelítési módot. 58 Frémont, A. 1979: 28. o. „la définition à laquelle je suis attaché est celle de la région vécue par les hommes, c’est à dire celle qui représente un espace dans lequel vit une communauté; elle a sur cet espace ce que j’appelle son réseau de relations, autrement dit l’ensemble des lieux de plus grande fregmentation. Cela dépasse le simple ensemble géometrique, matériel, car c’est en plus un ensemble de valeurs psychologiques portées sur ces lieux par les personnes de la communauté en question”. (Frémont koncepciójának szisztematikus kifejtése : Frémont, A. 1976. )
30
ni”.59 Megint mások maguk mutatnak rá egy egyoldalúan szubjektivista – vagyis a szélesebb
értelemben vett „társadalmi gyakorlat”-ot („ pratique sociale”) elhanyagoló, etnokulturális
jellegő – megközelítés tarthatatlanságára. Így Bernard Poche kritikus hangnemben jegyzi
meg: „régóta mondják, az etnológia és a nyelvjáráskutatás által megnyitott különféle utak
nem képesek [...] egymással kompatíbilis határok kijelölésére […] A kultúrába emiatt tehát
bele kell sorolni más tényezıket is, mégpedig azokat, amelyek a valóságos tényezık társadal-
mi gyakorlata körül összpontosulnak. […] A kutatóknak természetszerőleg el kell kötelezniük
magukat, hogy ez a gyakorlat foglalja el elıfeltevéseikben a kiemelt pozíciót”.60
Úgy tőnik tehát, hogy a Frémont után idézett szerzık már nem abszolutizálják a regio-
nális identitás szerepét. Hiszen amikor Ricq arról beszél, hogy „a régió mint ’totalitás” két
dimenziót tartalmaz, az elsı a létéhez, az identitásához, a személyiségéhez, az egységéhez, a
másik a szervezetéhez és a mőködéséhez kapcsolódik”,61 akkor inkább egyenrangúságot, mint-
sem asszimmetriát fedezhetünk fel a hagyományos, vidali emberföldrajzból kölcsönvett fo-
galmak („être”, „identité”, „personnalité”, „unité” ), és a már inkább az Új Regionális Föld-
rajz társadalmi fordulatát tükrözı fogalmak („organisation”, „fonctionnement”) között.62 A
humanista földrajzhoz viszonyítva a legnagyobb újdonságot minden bizonnyal ez a társadalmi
fordulat jelenti. Az imént idézett szerzık ugyanis külsı (objektív) magyarázati sémáikban már
egyértelmően – tudatos vagy kevésbé tudatos módon – felhasználják a társadalomtudomány
néhány nagyjelentıségő elméletét. Úgy is mondhatnánk, hogy hajlamosak elfogadni az identi-
tás egy olyasfajta értelmezését, amit Castells definíciójának kapcsán már elırebocsátottunk:
az identitás nem más, mint egy társadalmilag konstruált folyamat eredménye.
A francia szakirodalom kapcsán Guy di Méo elsısorban Pierre Bourdieu strukturaliz-
musának hatására mutat rá: „a jelenségek, amelyekhez az embertudományok kötıdnek, a va-
lódi és tényleges emberekhez kapcsolódnak, azokhoz, akik egy olyan adott történeti korban és
társadalmi szervezetben élnek, [...] amely meghatározza viselkedésüket. Ezek az emberek sem
nem tehetetlen tárgyak, sem nem olyan tiszta és transzcendentális alanyok, amelyek nincsenek
a társadalmi törvények alá vetve. Egy komplex valóságot formálnak, elválaszthatatlanul tár-
59 Ricq, Ch. 1982-83 : 116. o. : „[…] en décortiquant la région par secteur, l’on arrive á autant de relation historiques, relations politiques, relations culturelles etc. Les caractères de l’identité régionale […] seront marqués par ces différents types de relations.” 60 Poche, B. 1983 : 5. o. „[…] il a été dit depuis longtemps que les diverses voies ouvertes par l’ethnologie ou la dielectologie ne permettent pas […] de positionner semblables frontières […] Il faut donc inclure dans la culture en cause d’autres éléments, qui tournent autour de la pratique sociale des éléments formels. […] Les chercheurs évidemment ont obligés de mettre cette pratique au premier rang de leurs préoccupations”. 61 Ricq, Ch. 1982-83 : 116. o. „la région comme „totalité” […] compte deux dimensions, l’une par rapport à son être, à son identité, à son personnalité, à son unité […] l’autre, par rapport à son organisation, à son fonctionnement”. 62 A hagyományos vidali emberföldrajz fogalmaihoz vö. Vidal de la Blache, P. 1922.
31
gyak és alanyok. Így individuális szinten, a társadalmi közösséggel való kapcsolatukban vál-
nak valóságossá, amit Pierre Bourdieu a ‘külsı valóság belsıvé tétele’ és a ‘belsı valóság
külsıvé tétele’ dialektikájának nevez. Ez folyamatosan hozza létre az emberi tényezıt és –
ebbıl következıen – a térbeliség rendjét. Összességében, ha a társadalmi folyamat által meg-
erısített és módosított társadalmi struktúrák szabályozzák a szubjektivitás struktúráit, ez
utóbbiak a maguk részérıl autonómmá válnak [...] és visszahatnak azokra a társadalmi struk-
túrákra, amelyeknek a stabilitása és a súlya bizonyos pillanatokban objektivitásuk illúzióját
kelti bennünk. Márpedig, az efféle struktúrák sohasem megváltoztathatatlanok. Folyamatosan
konstruálódnak, s a térben és az idıben aktualizálódnak”.63 Bourdieu strukturalizmusa szá-
munkra fıként azért lehet fontos, mert anélkül teszi lehetıvé a külsı (objektív) magyarázati
sémákra való hivatkozást, hogy fel kellene adnunk az „emberi tényezı” („ l’ordre humain”,
„human agency”) kitüntetett szerepét. Úgy is mondhatjuk, hogy a humanista földrajz „ huma-
nizmusát” Bourdieu strukturalizmusának keretein belül sikeresen egyeztethetjük össze a tár-
sadalomtudományok „ objektivizmusával”. 64
Lényegében ezen az úton haladnak azok a többnyire angolszász kultúrkörben fogant
elméletek is, amelyek Anthony Giddens strukturalista elméletének hatása alatt fogalmazzák
újra a regionális földrajz problematikáját a nyolcvanas évek elejétıl kezdve.65 Az objektív
magyarázati sémák értelmezésében ezek az angolszász koncepciók általában véve jelentısebb
eredményeket mutatnak fel, mint az imént idézett francia szerzık, ezért mindenképpen érde-
mes megismerni és hasznosítani legfontosabb eredményeiket.
Giddens elmélete – Bourdieu strukturalizmusához hasonlóan – az emberi tényezı és a
társadalmi struktúrák dialektikájára épül. Számunkra talán az az állítása a legfontosabb, hogy
63 Di Méo, G. 1996: 40-41. o. „les phènomenes auxquels s’attachent les sciences humaines concernent des hommes bien réels et actuels, vivant dans une époque historique et dans une organistation sociale données qui déterminent leurs comportement. Ces hommes ne sont ni des objets inertes, ni des sujets purs et transcendantaux échappant aux lois sociales. Ils forment une réalité complexe, à la fois indissociablement objets et sujets. Ainsi se réalise à l’échelle individuelle, dans son rapport à la collectivité, ce que Pierre Bourdieu appelle une dialectique ‘d’intériorisation de l’extériorité’ et ‘d’extériorisation de l’intériorité’. Celle-ci produit en permanence l’ordre humain et, par conséquent, l’ordre spatial. En somme, si les structures sociales, renforcées et modifiées par leur procès social, conditionnent les stuctures de la subjectivité, celles-ci, à leur tour, s’autonomisent [...] et agissent en retour sur des structures sociales dont la stabilité et le poids, à certains moments, nous donnent l’illusion de leur objectivité. Or, de telles structures n’ont pourtant rien d’immuable. Elles se construisent en permanence, s’actualisent dans l’espace et dans le temps”. Bourdieu szociológiájának általános kereteit kül.: Bourdieu, P. 1972, 1979a, 1979b, 1980b, 1980c, 1987 jelöli ki. A regionális diskurzus, illetve kutatásunk témájának szempontjából Bourdieu, P. 1980a bír még nagy jelentıséggel. 64 A legújabb frankofón regionális diskurzuson belül leginkább maga Di Méo és kutatócsoportja munkái segítsé-gével mutathatunk rá erre a szemléletre. A legérdekesebb mővek ezek közül: Di Méo, G. 1985, 1990-91, 1991, 1993, illetve Di Méo, G – Guérit, F. 1992; Di Méo, G. – Barnèche-Miqueu, L. 1993; Di Méo, G – Castaigts, J. P. – Ducournau, C. 1993; Di Méo, G – Garat, I. 1993. Újabban Di Méo és kutatócsoportjának érdeklıdése többnyi-re egy speciális – de továbbra is a strukturális értelmezési keret szemléletében fogant – témára, az „ünnepek”, „ fesztiválok” földrajzára (Di Méo, G. 2001, 2004; Di Méo, G. szerk. 2001) összpontosít. 65 Giddens elméletének szisztematikus kifejtése megtalálható: Giddens, A. 1984.
32
a társadalom idıben és térben strukturálódik.66 Mindebben jól felismerhetı Throsten
Hägerstrand az ember tér-idı koordináták közötti mozgásformáit leíró „idıföldrajz”-ának
(„ time-geography”) hatása,67azonban Giddens a hägerstrandi premisszák mellett természete-
sen saját szociológiai elméletének tanulságait is felhasználja. A térbeliség általa használt
alapkategóriáján, a “színhely”-en („locale”) így már nem a humanista földrajz és/vagy a
hägerstrandi idıföldrajz szubjektív hely-fogalmát, sokkal inkább a társadalmi interakciók
olyan terét kell érteni, amelyek keretei között bizonyos alapvetı társadalmi intézmények
strukturálódnak. „A színhelyek a tér használatára utalnak a célból, hogy biztosítsák az inter-
akciók kereteit. Mindazonáltal ezeknek a kereteknek a sajátosságai, megszokott módon, az
interakció szempontjából jelentéssel bíró tartalom konstrukciójára is felhasználhatók. A kon-
textus így az interakció legbensıbb és leginkább részletes elemeihez kapcsolja a társadalmi
élet intézményesülésének tágabb sajátosságait”.68 Giddens szerint a régió is egyfajta „szín-
hely”,69éppen ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az Új Regionális Földrajz Giddens ha-
tása alatt álló legfontosabb képviselıi, így Allan Pred, Nigel Thrift, vagy Anssi Paasi maguk
is a társadalmi interakciók ilyesfajta színhelyeként értelmezik a régió (Prednél kivételesen
még: a hely) fogalmát.
Allan Pred számára a hely – csatlakozva Giddens idıföldrajz-recepciójához – nem
más, mint ahol „a társadalmi és kulturális formák reprodukciója, a biográfiák és a természet-
átalakítás, és ezzel együtt a tér-idı specifikus aktivitások és a hatalmi relációk is szakadatlan
átalakulásban vannak.” 70Nigel Thrift definíciójában a giddensi strukturalizmus egy mélyebb
reflexiója tükrözıdik. Eszerint a régió „a társadalmi struktúrák és az emberi tényezı ’aktív
módon passzív’ találkozási helye, eléggé független ahhoz, hogy a struktúra létrehozója és
irányítója legyen, de eléggé meghitt ahhoz is, hogy biztosítsa az emberi létezık ’teremtmény-
66 Giddens, A. 1985: 283. o. „All social life occurs in, and constituted by, intersections of presence and absence in the ‘fading away’ of time and ‘shading off’ of space.” 67 Lásd például: Hägerstrand, Th. 1975. 68 Giddens, A. 1985: 272-273. o. „Locales refer to the use of space to provide the settings of interaction. [....] But the features of settings are also used, in a routine manner, to constituate the meaningful content for interaction. Context thus connects the most intimate and detailed components of interaction to much broader properties of the institualisation of social life” 69 Bár a „régió” egzakt definíciójának megfogalmazását Giddens A. 1985. nem tartja feladatának, a 274-275. oldalon annyit mindenképpen megjegyez, hogy „’Regionalisation’ should not be understood merely as localisation in space, but as reffering to the zoning of time-space relation to routinised social practices”, illetve „All regions […] involve extension in time as well as space.” 70 Pred, A. 1984: 282. o. “the reproduction of social and cultural forms, the formation of biographies and the transformation of nature ceaselessy become one another at the same time that time-space specific activities and power relations ceaselessly become one another.”
33
szerő tulajdonságainak’ fennmaradását”.71A következıkben mi fıleg a finn Anssi Paasi
munkásságára fogunk koncentrálni. Egyrészrıl, mivel a régió fogalmának talán legszisztema-
tikusabb elemzését adja, másrészrıl, mert vizsgálataiban rendkívül nagy hangsúlyt fektet arra
a „regionális identitás”-ra, amely a legfontosabb összekötı kapcsot jelenti a humanista kiin-
dulópont, illetve a strukturalista értelmezési keret között.
Paasinál a régió „a ’longue durée’ egy intézményes szférája, amely a társadalom tér-
beli struktúrájának egy specifikus dimenzióját jeleníti meg. Bár a régió a társadalmon belül
egy véletlenszerő történelmi folyamatnak tekinthetı, […] a társadalomban betöltött intézmé-
nyes szerepének következtében egy tartósabb struktúrában nyilvánul meg.”72Vagyis a régió
meghatározásához elsısorban bizonyos társadalmi intézményeket kell figyelembe vennünk.
Itt jegyezzük meg, hogy a „társadalmi intézmény” kifejezést Paasi bevallottan abban az érte-
lemben használja, ahogy a következı – Peter R. Bergertıl és Thomas Luckmanntól származó
– idézet. Eszerint „minden olyan alkalommal intézmény születik, amikor a cselekvık típusai
habitualizált cselekvéseket kölcsönösen tipizálnak. Minden ily módon létrejövı tipizáció in-
tézmény. [...] Ha a habitualizált cselekvések intézményeket alapítanak, úgy a megfelelı
tipizációk mindig közösek. Mindenki számára, az adott társadalmi csoport számára elérhetık,
s maga az intézmény is típusokat formál az egyes cselekvıkbıl és cselekvésekbıl. Az intéz-
mény azt tartalmazza, hogy X típus cselekedeteit X típusú cselekvık végzik.”73Az efféle tipi-
zált cselekvések tehát azért tekinthetık intézményeknek, mert függetlenednek ettıl vagy attól
a cselekvéstıl, ami viszont a történeti dimenzió felé vezet minket. A társadalmi intézmények-
nek ugyanis – eltérıen az egyedi, tipizálatlan cselekvésektıl – történetiségük van, amely a
régiót egy tartós létezési formával ruházza fel. Ez persze a giddensi strukturalizmus hatása
alatt álló Paasinál sem jelenti az emberi tényezı társadalmi struktúráknak való egyoldalú alá-
rendelıdését. Számára a régió inkább „egy folyamat eredménye, amely által a társadalmi
struktúrák és a cselekvık közötti interakciók szándékolt cselekvések következményeképp régi-
ókat hoznak létre”.74Az intézményesülés során minden régió szert tesz:
71 Thrift, N. 1983: 23. o. „ the ‘actively passive’ meeting place of social structure and human agency, substantive enough to be the generator and conductor of structure, but still intimate enough to ensure that the ‘creature like aspects’ of human beings are not lost.” 72 Paasi, A. 1986: 114. o. „is an institutional sphere of ’longue durée’ representing one specific dimension of the spatial structure of the society. Although a region is a contingent historical process within the society […] because of its institutional role in the society, manifests itself in a more permanent structure.” 73 Berger, P.L. – Luckmann, Th. 1998: 83. o. 74 Paasi, A. 1984: 119. o. „results of a process whereby the interaction between the structures of society and actors create regions as a consequence of intentional actions.”
34
(i) egy „területi formára” („ territorial shape”), amely lényegében a régiót egyéb régi-
óktól elválasztó határok segítségével adható meg;
(ii) egy „szimbolikus formára” („ symbolic shape”). Leginkább régió neve, és a legkü-
lönfélébb egyéb regionális szimbólumok tartoznak ebbe a kategóriába;
(iii) egy „intézményes formára” („ institutional shape”). Azok a társadalmi intézmé-
nyek tartoznak ide, amelyek nélkülözhetetlenek a területi forma és a szimbolikus forma fenn-
tartásához, másképpen: a régió létéhez;
(iv) és végül, de nem utolsósorban az „elfogadott identitásra” („ established identity”),
amelyre a régió a különféle társadalmi intézményeken és a regionális tudaton keresztül tesz
szert mind a régión belül, mind pedig azon kívül.
1. 3. A TÖRTÉNETI HIVATKOZÁSOK HOZZÁJÁRULÁSA KUTATÁSUNK
LOGIKÁJÁHOZ
Paasi a régiót „tartós” („ permanent”) létezési formával ruházza fel. Mivel a régiót leg-
inkább a stabilitás, a változatlanság és az állandóság fogalmainak segítségével kívánja megra-
gadni, szinte magától értetıdı módon rendeli alá a régió léte szempontjából releváns társa-
dalmi intézményeket a „hosszú idıtartam” („ longue durée”) braudeliánus fogalmának.
A következıkben mi is amellett fogunk érvelni, hogy a történeti dimenzió figyelembe-
vétele elengedhetetlenül szükséges egy, az eddigieknél komplexebb kistérség-definíció kidol-
gozásához. Ezért fogjuk kiemelt figyelemmel kísérni az úgynevezett történeti hivatkozásokat,
vagyis azokat a regionális identitásformákat, amelyek keretein belül mozogva a résztvevık az
egyes regionális egységek (itt: a kistérségek) létét történetileg indokolják, illetve amelyek
megnyitják az ezeket létrehozó társadalmi struktúrák felé vezetı utat.
Másrészrıl azonban a Paasi által javasolt egydimenziós – mert csupán a hosszú idıtar-
tamra alapozott – értelmezési keret a régió történetiségének megragadásához nem tőnik ele-
gendınek. A Paasi régió-definíciójában szereplı történeti dimenziót így egy-két ponton feltét-
lenül el kell mélyítenünk. Kiindulópontként tekintsük a Paasi értelmezésében szereplı „hosz-
szú idıtartam” fogalmát. A kifejezés eredetileg a vidali örökség keretében fogant. A francia
emberföldrajz alapító atyja elemzései során ugyanis elkülönített egymástól bizonyos
változékonyabb, illetve tartósabbnak tekinthetı emberi aktivitásformákat. Ez pedig –
Krzysztof Pomian szavaival – annyit jelent, hogy egy „nagy jövı elé nézı megkülönböztetést
elılegezett meg: a rövid, illetve a hosszú idıtartamét”.75 A „hosszú idıtartam” fogalmának
35
meg: a rövid, illetve a hosszú idıtartamét”.75 A „hosszú idıtartam” fogalmának explicit hasz-
nálatát, illetve strukturalista keretek közé helyezését azonban Fernand Braudel nevéhez kell
kötni. Hasonló címő cikkében a következıképpen ír errıl: „ Bizonyos struktúrák stabil ele-
mekké válnak generációk végtelen során keresztül. Ezek akadályozzák a történelmet, meg-
akasztva, tehát uralva a dolgok folyását. Mások sokkal gyorsabban morzsolódnak szét. […]
Mindannyian támasztékok és gátak. […] Gondoljunk bizonyos földrajzi keretek, bizonyos bio-
lógiai adottságok, bizonyos termelési lehetıségek, sıt mi több, ilyen vagy olyan spirituális
kényszerek áthágásának nehézségeire: a mentális keretek szintén a hosszú idıtartam börtö-
nei” .76 Braudel tehát a generációk hosszú során keresztül is stabilnak tekinthetı struktúrákat
utalja a hosszú idıtartam fogalomkörébe, élesen szembeállítva azokat a „rövid idıtartam”
(„courte durée”) kevéssé stabil struktúráival. Bár az iménti idézet mintha a hosszú idıtartam-
hoz kötıdı struktúrák valamiféle kitüntetett szerepét sugallná a történeti vizsgálódások kere-
tei között (hiszen a legstabilabb, következésképp a legnehezebben áthágható struktúrákról van
szó), ez azonban már Braudelnél sem azt jelenti, hogy valamiféle kizárólagosságra tennének
szert. Épp ellenkezıleg: pár oldallal késıbb egyértelmően kiderül, hogy „a történelem minden
lehetséges történelem összessége”.77
S hogy mit jelenthet ez a kutatásunk tárgyát képezı különféle regionális egységek, ki-
váltképp természetesen a kistérség szempontjából? Elsısorban azt, hogy Paasi értelmezése –
ha az ott szereplı longue durée kifejezést többnek kívánjuk tekinteni egyszerő metaforánál –
még Braudelnél is „braudeliánusabb”. Másképpen: mintha csak azokat a társadalmi intézmé-
nyeket tekintené relevánsnak a régió létének szempontjából, amelyek valamiképpen a hosszú
idıtartamra emlékeztetı tartósabb struktúrákból származtathatók. Márpedig egyáltalán nem
tőnik szerencsésnek, ha egy adott térbeli egység létét csupán egyfajta idıbeliség eredményé-
nek tekintjük. A braudeli koncepció egyik legjelentısebb továbbgondolója, Bernard Lepetit
például a teret már kifejezetten a különféle idıtartamok jelenben akkumlálódó eredményének
tekintette: „a különféle korokhoz tartozó elemek akkumlálódnak a városban […] egymás köze-
lében léteznek, ugyanazon jelenben, egy olyanban, amelyik egységben tartja ıket. A jelenben
75 Pomian, K. 1997: 915. o. „ il introdusait le germe d’une distinction appelée à un grand avenir: celle du temps court et de la longue durée.” 76 Braudel, F. 1958: 731. o. „Certaines structures, à vivre longtemps, deviennent des élements stables d’une infinité de générations: elles encombrent l’histoire, en gênent, donc en commandent l’écoulement. D’autres sont plus promptes à s’effriter. [...] Toutes sont à la fois soutiens et obstacles […] Songez à la difficulté de briser certains cadres géographiques, certaines réalités biologiques, certaines limites de la productivité, voire telles ou telles contraintes spirituelles: les cadres mentaux, aussi sont des prisons de longue durée.” 77 Braudel, F 1958: 734. o. „ l’histoire est la somme de toutes les histoires possibles.”
36
ennek az ’egységben tartás’-nak a modalitásait kell megpróbálnunk elemezni”.78 Hasonló
eredményekre jutnak a braudeli örökség által ugyancsak nagymértékben érintett frankofón
földrajztudomány egyes képviselıi is. Így például a svájci Jean-Luc Piveteau, aki – kissé me-
taforikus módon ugyan, de igen szemléletesen – az egy adott idıpillanatban megfigyelt tere-
ket a különféle idıbeliségek eredıje által meghatározottnak, azok egyfajta „palimpszeszt”-
jének és/vagy „keresztmetszeti vetület”-ének értelmezi: „a tér szervezıdése egy adott pillanat-
ban […] egyszersmind palimszeszt, ’keresztmetszeti vetület’, amelyet igen nagyszámú ritmus
mőködtet. Építı és/vagy romboló ritmusok, a felépítettség egy bizonyos szinten általában
együtt jár egy ezt kísérı leépítettséggel egy másik szinten; ciklikus ritmusok és/vagy egy bizo-
nyos irányultsággal rendelkezı tendenciák (azaz visszafordíthatatlanok – egyelıre visszafor-
díthatatlanok); rövid ritmusok, átlagos ritmusok, végül, de nem utolsósorban, hosszú és na-
gyon hosszú ritmusok. A rövid idıhöz kötıdı tendenciák vagy egy olyan mozgást jelenítenek
meg, amely hosszabb idıtartamokba tolódik bele, vagy pedig egy független és önmagában
álló folyamatot testesít meg”.79
Ha a számunkra ismerıs strukturalista értelmezési keretben mozgunk, akkor azt kell
mondanunk, hogy ezeket a különféle idıbeliségeket különféle társadalmi intézmények konst-
ruálják. Ezek közül egyesek meglehetısen stabilak. Az anyagi kultúrát, valamint a mentális
jellegő struktúrákat konstruáló intézményeket Braudel nyomán általában ide szokás sorolni,
bár a késıbbiek során feltétlenül meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szerepet szán nekik
gyors ütemben modernizálódó világunk. Más struktúrák ezeknél kétségkívül törékenyebbek, s
ebbıl a szemszögbıl a különféle regionális egységek gyakran mint „véletlenszerő történeti
folyamat”-ok eredményének látszanak. Ezt a véletlenszerőséget csak elsı pillantásra tőnhet
helyesnek oly módon kiküszöbölni, ha a rövidebb idıtartamokhoz kötıdı, esetlegesebb struk-
túrákat stabilabb struktúrákra vezetjük vissza. A történetelmélet legújabb eredményeinek –
fıleg a káoszelmélet történetírói praxisra való alkalmazásának – fényében ugyanis egy efféle
startégia nemigen tőnik kivitelezhetınek.80 Bernard Lepetit helyesen mutatott rá arra, hogy
78 Lepetit, B. 1999a: 272. o. „En ville, des éléments relevant de différentes époques s’accumulent [...] ils se retrouvent proches les uns des autres, dans un même présent qui les fait tenir ensemble. Ce sont les modalités de ce ‘ tenir ensemble’, au présent, qu’il faut essayer d’analyser.” 79 Pivetau, J-L. 1990: 211. o. „[...] l’organisation de l’espace à un moment donné [...] est en même temps que palimpseste, ‘ coupe transversal’ pratiquée à travers de très nombreux rythmes. Rythmes structurants et/ou déstructurants, la structuration à une certaine échelle correspondant généralement à une déstructuration concomitante à une autre échelle ; rythmes cycliques et/ou tendances orientées (c’est-à-dire irréversibles – irréversibles jusqu’à nouvel ordre...) ; rythmes courts, rythmes moyens, rythmes longs et très longs, enfin et surtout. Les tendences du temps court, ou bien représentent un mouvement qui s’emboîte dans de plus longues durées [...] ou bien elles constituent un processus indépendant et émergent.” 80 A káoszelmélet történettudományra gyakorolt konzekvenciáinak egyik legvilágosabb összefoglalása magyar nyelven: Reisch, G. A. 1997.
37
„egy felületes társítás fordított arányosságot tételez egyrészrıl a kettéágazások száma, jelen-
tısége, másrészrıl a rendszer mérete, a vizsgálatba vont kronologikus sorozat hossza között.
Tekintsük azonban a Lorenz-modellt, az idı elırejelzésének modellezésére hivatott olyan
differnciálegyenletek rendszerét, amelyek a kezdıpontban instabil állapottal jellemezhetık. A
rendszer legkisebb módosulása a mozgás során úgy erısödik fel, hogy végül egy teljesen más
fejlıdési pályát eredményez”.81A társadalomtudományokban leginkább „pillangó-hatás”-ként
ismeretes jelenség kutatásunk szempontjából legfontosabb következménye az, hogy a rövid
idıtartam leginkább esetleges, véletlenszerő változásai is döntıen tudják befolyásolni (átfor-
málni) a komplex rendszerként felfogott kistérség jövıjét. Ezért is tőnhetnek a forgalomban
lévı kistérség-definíciók valamilyen szempontból egytıl-egyig tökéletlennek; hiszen a „mi
teszi ezt a konkrét kistérséget egy kistérséggé?” kérdésre adott válasz kistérségekként teljesen
eltérı lehet attól függıen, hogy a különféle egyedi esetekben mely idıbeliségek szerepét ítél-
jük a leghangsúlyosabbnak. Ezek skálája a „hosszú idıtartam”-hoz köthetı struktúráktól a
szinte már „véletlenszerő”-nek tőnı eseményekig terjedhet. Ha tehát bizonyos sajátosságok
nem magyarázhatók az úgynevezett tartósabb struktúrák segítségével, akkor – ahelyett, hogy
egyszerő anomáliákként kezelnénk ıket, s a továbbiakban nem vennénk tudomást róluk – az
idıbeliségek pluralitásának egyidejő figyelembevételére, végeredményben az eseti történeti
leírás módszerére célszerő áthelyezni a hangsúlyt.
81 Lepetit, B. 1999b: 181. o. „Une association spontanée établit une corrélation inverse entre le nombre et l’importance des bifurcations d’une part, la taille du système et la longueur de la séquence chronologique considérés d’autre part. Voyez pourtant le modèle de Lorenz, système d’équations différentielles destinées à prévoir le temps par simulation, dotées d’une propriété d’instabilité par rapport à une position initiale. Une modification très peu importante de celle-ci est amplifiée au cours du mouvement pour aboutir à une trajectoire complètement différente.”
38
2. Specifikus módszertani problémák
2. 1. ELİZETES REFLEXIÓK: A KUTATÁS TÁRGYA
(A kistérségi szint elhelyezése a regionális diskurzus keretein belül)
Amikor az elızı alfejezetben a kistérséget hallgatólagosan egyfajta régióként – ponto-
sabban: regionális szintként/egységként – próbáltuk megközelíteni, eltekintettünk a regionális
szintek sokféleségétıl. Pedig a kortárs regionális diskurzus általában evidenciaként kezeli a
regionális szintek sokféleségét. Kovács Tibor szavaival: „a ’ régió’ mint fogalom más és más
területi egységet jelölhet: régióként definiálhatunk országon belüli területi egységeket, orszá-
gok határmenti területeit, de akár hasonló jellemzıkkel bíró országcsoportokat is. ”.82 Ezek-
nek a szinteknek közös tulajdonsága, hogy – Paasi szóhasználatával – intézményesülésük so-
rán egyaránt szert tesznek a régió mind a négy ismérvére: a területi, szimbolikus és intézmé-
nyes formákra, illetıleg az elfogadott identitásra. Mindazonáltal a regionális szintek sokféle-
ségébıl magától értetıdı módon következik, hogy az „intézményesülés” nem pontosan
ugyanazt jelenti a különféle regionális szintek esetében. Kérdésünket tehát úgy is átfogalmaz-
hatjuk: mi a kistérség intézményesülésének a differentia specificája?
A neves francia geográfus, Jacques Lévy hierachikus térfelosztása jó kiindulópontul
szolgálhat egy ilyen definíció megalkotásához. Ennek megalkotásakor Lévy különös figyel-
met fordított a hägerstrandi idıföldrajz tanulságaira, amely jelen esetben az ember tér-idı
koordináták közötti mozgásformáinak hierarchizálását jelenti. A modell alapvetı hierarchia-
szintjeinek a „kontextuális” („ contextuel”), illetve a „referenciális” („ référentiel”) szintek
tekinthetık. A kontextuális szint Jacques Lévy szerint „az ott található individuumok életének
egy konkrét és sokdimenziós keretét rögzíti”,83és két további alszintre bontható, nevezetesen a
„ lokális szint”-re („ l’échelle locale”) és a „regionális szint”-re („ l’échelle régionale”).
A lokális szint „az egyetlen olyan szintet jeleníti meg, ahol a mindennapiság lehetsé-
ges: azt, hogy mi mindennek kell körülbelül minden nap megtörténnie ahhoz, hogy jelentést
nyerjen az, ami ott kibontakozhat. Ez a szint kölcsönös átjárhatóságot foglal magában az eb-
82 Kovács, T. 2003: 161. o. Noha „régión” mostanában legtöbbször egy nagyon is jól elkülöníthetı – nagyjából-egészében a NUTS 2 szinttel azonosítható – területi egységet szokás érteni, ez inkább jelenti a régió tudományos fogalmának egy speciális területfejlesztési diskurzus általi kisajátítását, mint a probléma megoldását. 83 Lévy, J. 1996: 383. o. „fixent un cadre concret et multidimensionnel à la vie des individus qui y sont localisés”.
39
ben a térben lévı helyek között, és nem csupán a lakóhelyi és munkakapcsolatokat, hanem
más mindennapi mozgásformákat is: a ’helyi ügyek’ intézését, a kereskedelmet, a szabadidıt,
a személyes kapcsolatokat”.84 A regionális szint ezzel szemben „mint életrajzi szintő létezı a
legkisebb tér, amelyhez minden olyan strukturális foglalatosság (képzés, munka, kultúra, sze-
mélyközi kapcsolatok, állampolgárság) hozzákapcsolható, amellyel egy individuumnak kell
tudni rendelkeznie élete folyamán”.85 Vagyis többnyire kontextuális szinten mennek végbe a
társadalmi cselekvık mindennapi (lokális), valamint életrajzi szintő (regionális) mozgásfor-
mái, szembeállítva azokat az úgynevezett referenciális szinttel – ez utóbbiba sorolható például
a „nemzeti” („ nationale”), „zonális” („ zonale”), vagy „globális” („ mondiale”) szint –, ame-
lyek elképzelt közösségei sokkal kevésbé kötıdnek konkrét életvilágunkhoz, s inkább egy
szélesebb politikai, kulturális stb. diskurzus konstrukciós folyamatának eredményével hozha-
tók kapcsolatba.
Ha azonban Jaques Lévy hierarchikus térfelosztását a kistérség fogalmának definíció-
jához ténylegesen is fel kívánjuk használni, két fontos kiegészítést okvetlenül meg kell még
tennünk:
(a) Az elsı kiegészítés a „lokális – regionális” ellentétpárra vonatkozik. Alighanem
hibát követnénk el, ha azt gondolnánk, hogy a kontextuális szint a gyakorlatban is kimerítıen
leírható a lokális (ideális esetben: a NUTS 5/LOC 2 településszint) és a regionális (ideális
esetben: a NUTS 2 régiók szintje) szintek kettısségével. Az egyértelmően a „mindennapi-
hoz”, valamint az „életrajzi szinthez” sorolható mozgásformák között bizonnyal léteznek át-
meneti kategóriák, mint például a mikrorégiók (így: a statisztikai kistérségek), illetve a
mezorégiók (így: a megyék) szintjéhez kapcsolhatók. A bennünket érdeklı kistérségi szintrıl
intuitív módon annyit feltétlenül tudunk, hogy valahol a településszint (a NUTS 5/LOC 2) és
a megyei szint (NUTS 3) között helyezkedik el,86de arról elöljáróban természetesen még
semmit nem szabad mondanunk, hogy pontosan melyek azok a tér-idı koordináták segítségé-
vel leírható mozgásformák (társadalmi intézmények) amelyek a kistérségi szint helyét ponto-
84 Lévy, J. 1996: 383. o. „représente le seul niveau où le quotidien soit possible: ce qui doit être fait à peu près tous les jours pour prendre sens peut s’y déployer. Cela implique une interaccessibilité suffisante entre les lieux de cet espace, et ce non seulement pour les relations domicile / travail, mais aussi pour les autres mobilités quoitidiennes: ‘affaires’, commerce, loisirs, relations interindividuelles” 85 Lévy, J. 1996: 383. o. comme étant de niveau biographique: c’est le plus petit espace proposant toutes les opportunités structurelles (formation, emploi, culture, relations intersubjectives, citoyenneté) dont un individu doit pouvoir disposer au cours de sa vie” 86 Hasonlóan nyilatkozik Csatári B. 1995: 11. o.: „A fogalom egy állandó jelzıs szerkezető térbeli egységre utal: ’kis-térség’. A mérete viszonylagosan adott, mindenki egy, a települések közigazgatási területénél nagyobb, de a megyénél kisebb térbeli egységre gondol általa.”
40
san kijelölik. Nem szabad, hiszen ez a résztvevık perspektívájának a megfigyelı perspektívá-
jához kötıdı valamely elmélet nevében történı negligálásával lenne egyenértékő.
(b) A második kiegészítés a „kontextuális – referenciális” ellentétpárra vonatkozik.
Noha csábító lenne a kontextuális szintet mindenestül a résztvevık konkrét mozgásformáihoz
kötni, s mint ilyet egyértelmően szembeállítani a referenciális szint elképzelt közösségeivel,
ebben az esetben igencsak mereven járnánk el. Csak egyetérthetünk Anssi Paasival abban,
hogy „a régiók intézményesülése minden térbeli szinten végbemehet, nem csupán a helyi szint
és az állam között”.87 Vagyis a kistérség helyes megközelítése során feltétlenül ki kell tágíta-
nunk a „résztvevık” kifejezés mögött álló jelentéstartalmakat: nem csupán a helyi szereplık
(elsı lépésben: a kistérségi önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek) perspektívájára,
hanem a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési diskurzus tágabb (nemzetállami és/vagy
uniós) kontextusára, illetve annak a helyi szereplıkre gyakorolt hatására is tekintettel kell
lennünk.
2. 2. ELİZETES REFLEXIÓK: A KUTATÁS TEREPE
(Kistérségi önszervezıdések Zala megyében 1990 és 2004 között)
A bevezetı fejezetben arról írtunk, hogy a kistérség meghatározásához az 1990 után
megjelenı hazai kistérségi önszervezıdések kapcsán nyert tapasztalatok segítségével szeret-
nénk hozzájárulni. A módszertani fejezetben leírt humanista kiindulópont (a résztvevık pers-
pektívájának megfelelı összetettségő és mélységő megfigyelése/leírása) miatt azonban célsze-
rőbbnek tőnik, hogy kutatásunk terepe ne a hazai önszervezıdı kistérségek szint egésze, ha-
nem egy kisebb, és ennek következtében átláthatóbb/kezelhetıbb terület, mégpedig Zala me-
gye legyen.
Zala megyére alapvetıen két okból kifolyólag esett a választásunk. Az elsı ok a me-
gye településszerkezetével hozható összefüggésbe. Az önkormányzati törvény az „egy telepü-
lés – egy önkormányzat” elvét vallva egy igencsak szétforgácsolt igazgatási struktúrát hozott
létre, amely fıleg az elaprózott településstruktúrával rendelkezı térségekben vetette fel a kü-
lönféle (kistérségi) társulási formák megalakításának szükségességét. Célszerőnek tőnt tehát
kutatásunk terepéül egy ilyen elaprózott településstruktúrával rendelkezı térséget választani.
87 Paasi, A. 2002: 805. o. „the institutionalisation of regions may take place on all spatial scales, not only between the local level and the state ”.
41
Az önkormányzati törvény megszületésének évében elvégzett népszámlálás eredményei vilá-
gosan mutatják, hogy Zala megye ebbıl a szempontból ideális kutatási terepnek tekinthetı.
Az itt található települések átlagos nagysága ekkor mindössze 1205 fı volt, amely a hazai
megyék között a legalacsonyabb értéket jelentette. (Ugyanez az érték a városi jogállású tele-
püléseket – az 1990-es állapotok szerint: Zalaegerszeget, Nagykanizsát, Keszthelyt, Lentit,
Letenyét és Zalaszentgrótot – leszámítva már csupán 587 fı.) De a legérzékletesebb adatokat
akkor kapjuk meg, ha a megye 1000 fı alatti kisfalvainak, 500 fı alatti aprófalvainak és 200
fı alatti törpefalvainak arányát mutatjuk be:
1. táblázat
Kisfalvak, aprófalvak és törpefalvak Zala megyében (1990)88
Számuk
Arányuk a nem városi jogállású
települések között% Kisfalvak (1000-500 fı) 63 25, 3 Aprófalvak (500-200 fı) 83 33, 3
Törpefalvak (200 fı alatt) 61 24, 5
Eszerint 1990-ben Zala megye nem városi jogállású településekeinek 83,1%-a tarto-
zott az 1000 fı alatti települések közé, amelyhez hasonló értéket Magyarországon csupán Ba-
ranya, és Vas megyék produkáltak. Ha csak az 500 fı alatti településeket nézzük, ez az arány
még mindig 57%, sıt még a legcsekélyebb népességgel rendelkezı településkategória, a 200
fı alatti törpefalvak aránya is alig-alig marad el a nem városi jogállású települések egynegye-
détıl.
A rendkívül elaprózott településszerkezet azonban önmagában még nem indokolná vá-
lasztásunkat. Éppen ezért kell hozzátenni mindehhez, hogy a kilencvenes évek elejétıl kezdve
Magyarország legtöbb kistérségi önszervezıdése - köztük a legprofesszionálisabban mőködık
– ebben a megyében jöttek létre. Ennek a sikertörténetnek egyik legfontosabb közvetlen kivál-
tó oka a Zalai Falvakért Egyesület 1990-es megalapítása volt. Az 1988-ban létrejött, a Zalai
Népfıiskolai Egyesületbıl kinövı Zalai Falvakért Egyesület megalakuló ülésén a következı-
képp fogalmazta meg misszióját: „Ma hazánkban történelmi okok, és politikai diszkrimináci-
ók következtében szakadék tátong a városok és falvak lakosságának helyzete között. A közsé-
gek lakossága az infrastrukturális ellátottság, a szolgáltatások, az esélyegyenlıség, az érdek-
érvényesítés terén hátrányban van a városi lakosság nagy részével szemben. A területi elhe-
88 Forrás: Népszámlálás 1990.
42
lyezkedésbıl fakadó hátrányokat a központi és a területi elosztási politika tovább erısítette. A
rendszer léte hivatalosan deklarálta a falun élık másod-, harmadrangúságát. Az antidemok-
ratikus községi tanácsi intézményrendszer pedig szembeállította egymással a falvakat. Az
egyesületünk a helyzet megváltoztatása érdekében kíván tevékenykedni. Azért, hogy a telepü-
lések közötti esélyegyenlıség társadalmi mérvő megteremtésével lehetıvé váljon a magyar
falvak felemelkedése”.89
A misszió deklarálását rövidesen tettek követték. A fıképp pályázati pénzekbıl mő-
ködı, tagjai között önkormányzatokat, civil szervezeteket és magánembereket egyaránt tömö-
rítı egyesület 1990-tıl Zalai Falu címmel önálló újságot jelentetett meg, amely egyszerre vált
az átmenet idején a helyi önkormányzatok egyik legfontosabb információforrásává (pályázat-
figyelı szolgálat) és a professzionalizáció katalizátorává (szakmai segédanyagok közzététele).
1991-tıl pedig aktívan segédkezett a megye talán elsı, de mindenképpen leghíresebb és legsi-
keresebb kistérségi szervezıdésének, a Türje központú ZalA-Kar Térségi Innovációs Társu-
lásnak a megszervezésében.90 Ennek eredményeit az egyesület a Zalai Faluban, valamint az
ahhoz kapcsolódó Zalai Falu füzetekben publikálta is, ami ösztönzıleg hatott számos ugyan-
csak ekkoriban szervezıdı alulról építkezı társulásra. Részben ennek köszönhetıen az 1993-
94-es KTM-PHARE pályázatra már – az országban egyedülálló módon – 11 alulról szervezı-
dı társulás küldött anyagot Zala megyébıl.91 (1. TÉRKÉP) A pályázat jelentıségét jól jellem-
zi, hogy az itt felbukkanó társulások három kivételtıl eltekintve (Hévíz-Felvidéki Területfej-
lesztési Társulás, Dráva-Mura Mente Társulás, İrségi Határmenti Területfejlesztési Társu-
lás) egészen a kutatásunk végpontját jelölı 2004. évig – a 2004. évi CVII. törvény hatálybalé-
péséig – fennmaradtak, sıt Zala megye legprofesszionálisabban mőködı társulásaivá tudtak
válni.
89 Forrás: Egy évtized 2001: 7. o. 90 Forrás: Egy évtized 2001: 9. o. Ma már nehezen eldönthetı, mikor és hol jött létre az elsı kistérségi társulás Zala megyében. Andróczi M. 2001. a Zalai Falvakért Egyesület dokumentációjának segítségével megkísérli ugyan az egyes Zala megyei kistérségek alapításának sorrendbe állítását – ezek szerint az 1993-ban alapított ZalA-KAR lenne az elsı – az alapító okiratok dátumából azonban nemigen lehet kiolvasni a kistérségi együtt-mőködések elızményeit. Személyes interjúk alapján még további három kistérség pályázhat az „elsı zalai kistér-ség” címre. A Csesztreg székhelyő İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás elnöke, Bagó József az általa 1991 áprilisától kezdve szervezett társulást „az ország elsı kistérségi társulásának” (Forrás: Bagó J. 2002.) nevezte. A Sármellék székhelyő Kis-Balaton Térségi Területfejlesztési Társulás elnöke, Szabó Vendel az 1990 márciusában megalakult – igaz, rövidesen alapítása után meg is szőnı – Kis-Balatoni Településszövetségig vezette vissza a társulás elızményeit (Forrás: Szabó V. 2001.), A Zalaszántó székhelyő Tátika-Rezi Kistérségi Társulásnak ráadásul az alapítását is 1993 elıttre, egészen pontosan 1992. július 30-ára tette Huszti Zoltán Fe-renc, a társulás alapító elnöke (Forrás: Huszti Z. F. 2001.). 91 Név szerint: a Dráva-Mura Mente Társulás, a Hévíz-Felvidéki Területfejlesztési Társulás, a Kis-Balaton Tér-ségi Társulás, a Kerkamenti Települések Szövetsége, a Keszthely-Hévíz Kistérségi Területfejlesztési Társulás, a Közép-Zalai Területfejlesztési Társulás, a Muramenti Nemzetiségi és Területfejlesztési Társulás, az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás, az İrségi Határmenti Területfejlesztési Társulás, a Tátika-Rezi Regionális Együttmőködési Társulás és a ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás.
43
Az alulról építkezı társulások megalakulásának második és harmadik nagy hulláma –
a területfejlesztési törvény és a SAPARD-programban való részvételre kiírt 1999-es pályázat
hatására – már nagyjából-egészében az országos trendeknek megfelelıen ment végbe. Egy-
részrıl ekkor történt meg Zala megyében is a kistérségi szint általánossá válása; 1995-96 so-
rán Zala megye alulról építkezı társulásainak száma rövid idı több mint kétszeresére emelke-
dett. A Zala Megyei Közgyőlés „Kistérségi Társulások Zala megyében” címő, 2000. évi álla-
potokat tükrözı címlistája már 23 alulról építkezı társulásról tud, amelyek a megye nagyobb
részét már lefedték: Zala megye 257 településébıl 226 (88%) ekkor már valamely kistérségi
társulás tagja volt.92 (2. TÉRKÉP) Végül az 1999-es SAPARD programban való részvételre
kiírt pályázat Zala megyében is megteremtette a vidékfejlesztési társulások egész megyét le-
fedı, és párhuzamosságokat nem tartalmazó kistérségi szintjét. A kistérségi társulások 2000.
évi címlista szerinti állapotát ábrázoló térképünkhöz viszonyítva – amellett, hogy lényegében
eltőntek a fehér foltok, illetve a többes tagság intézménye – legfıképp az önállóságukat to-
vábbra is megtartó területfejlesztési társulások némelyikének a projektek hatékonyabb megva-
lósítása érdekében történı egyesülését kell kiemelnünk.93 (3. TÉRKÉP) Ebbe a csoportba so-
rolandók:
(1) a Salomvár-Zalaháshágy és Térsége Területfejlesztési Társulás, illetve a Zalalövı és Tér-
ségének Gazdasági és Idegenforgalmi Társulása egyesülése (Göcsej és Határvidéke –
Zalalövı);
(2) Principális-Mente Térségi Területfejlesztési Társulás, illetve a Közép-Zalai Kistérségi
Társulás egyesülése (Közép-Zalai Kistérségi Társulás és Principális-Mente Térségi Területfej-
lesztési Társulás – Pacsa);
(3) a Tátika-Rezi Kistérségi Társulás, illetve a Keszthely-Hévíz Térségi Társulás egyesülése
(Keszthely-Hévíz Térségi Fejlesztési Társulás és Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulás
– Keszthely)
(4) a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás, a Göcsej-Becsvölgye Kistérségi Társulás és a
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás egyesülése (Göcsej Térsége – Becsvölgye)
92 Forrás: Címlista 2000. 93 Emellett a mindössze három településbıl álló Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás – mint azt a disszertáció ké-sıbbi szakaszában látni fogjuk, a Zala megyei kistérségi szint legproblematikusabb eleme – olvadt bele a Nagy-kanizsa és a környezı települések Területfejlesztési Társulásába (Újudvar, Nagybakónak), illetve a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulásába (Zalaújlak).
44
A szó szoros értelmében csupán két új kistérség kialakulása köthetı a SAPARD-
programban való részvételre kiírt pályázathoz. A Bak központtal 1999-ben megalakult
Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulás hovatartozásán ugyan
lehetne vitatkozni – 1999-ben még területfejlesztési társulásként lett bejegyezve –, de a sze-
mélyes interjúk tanúsága szerint a kistérség megalapítása elválaszthatatlan a SAPARD-
programban való részvételre kiírt pályázattól.94Vitathatatlanul a vidékfejlesztési társulások
közé sorolandó viszont az İrség Kapuja – Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulás. A
hivatalosan az İriszentpéter székhellyel bejegyzett İrvidéki Civil Szövetség, gyakorlatban
azonban Szentgyörgyvölgy által vezetett társulás kifejezetten mint a SAPARD-programban
való részvételre kiírt pályázatot önállóan elkészítı programgazda vált ki a csesztregi székhe-
lyő İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulásból, a Csesztreg és
Szentgyörgyvölgy közötti rivalizálás eredményeképp.95 Kistérségi társulásként való bejegyzé-
sére csak 2000-ben került sor.96
Zala megye tehát a kortárs kistérségi önszervezıdések szinte teljes spektrumát felöleli.
Egyszóval ideális kutatási terepnek tekinthetı, amelyen belül mozogva biztonsággal tetten
érhetık a hazai kistérségi szint legfontosabb jellemzıi, kezdve a rendszerváltást követı elsı
tapogatózásoktól a kistérségi önszervezıdések aranykorát – legalábbis egyelıre – sajátos mó-
don lezáró 2004. évi CVII. törvényig.
94 Marton Csabáné, a Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulás titkára szerint a társulást „a vidékfejlesztés és az idegenforgalmi célok, illetve a SAPARD-programra való felkészülés” hozta össze (Marton Cs. 2002). A bizonytalanság miatt kistérséget a 2. és a 3. térképen egyaránt feltüntettem. 95 Részletezve az I. fejezet 2. 1. a. pontjában. 96 Forrás: Címlista 2003.
45
3. Kitekintés a kutatás során felhasznált fontosabb forrástípusokra
A kutatás forrásainak elızetes bemutatása során mindenekelıtt kutatásunk logikai vá-
zát kell szem elıtt tartanunk. Eszerint a felhasznált forrásokon belül némi leegyszerősítéssel
két típus különíthetı el:
(i) A humanista kiindulóponthoz köthetı források azt a célt szolgálják, hogy segítsé-
gükkel megfelelı összetettségben és mélységben tudjuk megfigyelni/leírni, mit értenek „kis-
térség”-en a kistérségi diskurzus résztvevıi. Résztvevıkön – mint már említettük – elsı lé-
pésben a kistérségi önszervezıdésekhez legszorosabban kötıdı résztvevıket (a kistérségek
irányítóit-mőködtetıit) értjük, de a megfelelı összetettség/mélység eléréséhez feltétlenül fi-
gyelembe kell vennünk azt is, hogy az általuk megfogalmazott kistérségi identitásformák
csakis a tágabb értelemben vett, nemzetállami és uniós szintő közigazgatási-területfejlesztési
diskurzus keretein belül értelmezhetık.
(ii) A strukturalista értelmezési kerethez köthetı források segítségével pedig arra ke-
ressük a választ, hogy milyen sajátos történetiséggel jellemezhetı társadalmi intézmények
állnak a humanista kiindulóponthoz köthetı források kistérség-definíciói mögött.
3. 1. A HUMANISTA KIINDULÓPONTHOZ KÖTHETİ FORRÁSCSOPORT
Az alulról szervezıdı kistérségi társulások elsı nagy csoportját az úgynevezett terület-
fejlesztési társulások jelentik. Kutatásunk alapvetı forrásául ezekben az esetekben azok a
személyes interjúk szolgálnak, amelyeket 2001. augusztus 13. és 2003. április 16. között rög-
zítettük a Zala megyei területfejlesztési társulások felelıs pozícióban lévı funkcionáriusaival,
többnyire azok (alapító) elnökeivel.97 2003. április 16-ig a 2000. évi címlistában98szereplı
minden kistérség valamelyik felelıs pozícióban lévı funkcionáriusával sikerült interjút rögzí-
tenem. Az interjúk során – a minél jobb összehasonlíthatóság kedvéért – ragaszkodtunk ugyan
egy elıre kigondolt sémához, de az interjú sajátosságainak megfelelıen ezek szigorú rendjétıl
97 A lábjegyzetekben az egyes interjúkat az interjúalany nevével, illetve az interjúfelvétel évével fogjuk jelölni, pl. Forrás: Bagó J. 2001. 98 Forrás: Címlista 2000.
46
itt-ott el kellett térni; bizonyos kérdésekre az interjúalanyok nem válaszoltak vagy megkerül-
ték azokat, más esetekben viszont teljesen egyedi dimenziók tárultak fel. Kutatásunkban a
feltett kérdések közül fıleg két csoport szolgálhat különösen fontos kiindulópontként:
(i) Az elsı kérdéscsoport: „Mi teszi az Önök kistérségét egy kistérséggé? Mi a kistér-
séghez tartozás alapja?” egy saját, ösztönösen megfogalmazott kistérség-definíciót igyekezett
elıhívni az interjúalanyokból. Az általános módszertani megjegyzésben leírtaknak megfelelı-
en megkülönböztetett figyelmet fogunk fordítani az ösztönös kistérség-definíciókban esetle-
gesen elhangzó történeti hivatkozásokra, elıkészítve a terepet a strukturalista értelmezési ke-
ret számára.
(ii) A második kérdéscsoport: „Vissza tudna emlékezni a kistérség megalakulásának
konkrét körülményeire? Mikor alakult a kistérség és miért ekkor? Milyen fı célkitőzéseket
fogalmazott meg a kistérség a megalakulásakor?” már a kistérség intézményesülésének konk-
rét körülményeire volt kíváncsi, beleértve a tágabb (nemzetállami, uniós szintő) közigazgatá-
si-területfejlesztési diskurzus hatását, illetve az ekkor megfogalmazott célkitőzéseket. A kér-
déscsoport segítségével az ösztönös kistérség-definíciókban szereplı tudatos vagy tudattalan
torzításokra – a megfelelı összetettségő és mélységő megfigyelés/leírás legfontosabb gátjaira
– próbáltunk rávilágítani.
Az alulról szervezıdı kistérségi társulások másik nagy csoportjába az Európai Unió
elıcsatlakozási alapjai (PHARE, SAPARD) által létrehívott kistérségi önszervezıdések tar-
toznak. Ezek esetében lényegében ugyanazokra a kérdésekre kerestük a választ, amelyekre a
területfejlesztési társulások esetében.99 Tehát ismét csak a már említett ösztönös kistérség-
definíciókból indultunk ki. Mindezeket a definíciókat a különféle pályázati anyagokban is
tetten értük, bár nem olyan tiszta formában, mintha egy interjúban kérdeztünk volna rájuk.
Ezért számos esetben felhasználtuk (korrekció és/vagy pontosítás végett) a területfejlesztési
társulásokként is funkcionáló vidékfejlesztési társulások irányítóival-mőködtetıivel készített
interjúkat.
A kilencvenes évek elsı felében megjelenı elsı önszervezıdésekrıl a már említett,
Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM)-PHARE Területfejlesztési Prog-
99 A legtöbb kistérség ugyanis egyszerre tekinthetı területfejlesztési, illetve vidékfejlesztési társulásnak. A terü-letfejlesztési, illetve a vidékfejlesztési társulások sajátosságainak elkülönítésére ezért legfeljebb azokban az ese-tekben fordítunk megkülönböztetett figyelmet, amikor a kistérségek létrejötte és/vagy megfogalmazott céljai kifejezetten a területfejlesztési (pl. a városi vonzáskörzetekkel nagyjából-egészében kompatibilis kistérségek esete), illetve a vidékfejlesztési diskurzus (pl. az ún. göcseji kistérségek esete) alapján érthetık meg.
47
ram által kiírt 1993-94-es pályázat (ezentúl: KTM-PHARE pályázat) jelentette a legfontosabb
forrást. A kilátásba helyezett jelentıs összegő támogatás hatására rövid idın belül Magyaror-
szág egész területén komoly mennyiségő pályázati anyag készült: mint már láttuk, Zala me-
gyében ez tizenegy kistérségi önszervezıdés részvételét jelentette. Ezekhez a pályázati anya-
gokhoz a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja (MTA RKK) Al-
földi Tudományos Intézetében (Kecskemét) Dr. Gaborjákné Vidareny Klára szíves engedé-
lyével sikerült hozzájutnom. Maga a pályázat két fordulóból, mindkét fordulóban két-két sza-
kaszból állt. Az elsı szakaszban egy egységes formátumú pályázati adatlapot kellett kitölteni-
ük az illetı kistérségeknek; a második szakaszban az elsı szakasz nyertesei egy hosszabb lé-
legzető, az elıbbinél szabadabb felépítéső pályázati anyag megírására kaptak lehetıséget és
támogatást. A kutatás során fel fogjuk ugyan használni a pályázati adatlapok bizonyos tanul-
ságait (hiszen azokat minden pályázó kivétel nélkül kitöltötte), de az ösztönös kistérség-
definíciók tettenérése részben az adatlap terjedelme, részben a kérdések irányított jellege mi-
att itt még komoly nehézségekbe ütközik.100 Éppen ezért számunkra fıleg a négy Zala megyei
nyertes pályázat – İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás, Kis-Balaton Tér-
ségi Társulás, ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás, Tátika-Rezi Regionális Együttmőködé-
si Társulás – második szakaszban kidolgozott pályázati anyagai lehetnek érdekesek.101
A vidékfejlesztési társulások ösztönös kistérség-definícióinak feltárásához a Földmő-
velésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által a SAPARD programban való részvételre kiírt
1999-es pályázat (ezentúl: SAPARD-pályázat) tőnik a legalkalmasabbnak. A pályázat – le-
számítva a pályázók elbírálás céljából beküldött adatlapjait – három fordulóban ment végbe: a
pályázók elıször a kistérségek erısségeire-gyengeségeire, illetve lehetıségeire-veszélyeire (a
kistérség ún. SWOT analízisére)102koncentráló helyzetfeltárást készítették el. Ezt a fejlesztés
általános irányvonalát rögzítı stratégiai program, majd a már konkrét projekteket tartalmazó
operatív program követte. A pályázati anyagokba az VÁTI Kht. azóta megszőnt Vidékfejlesz-
tési Fıosztály vezetıje, Jávor Károly szíves engedélyével nyertem betekintést. A források
feldolgozását hasonló logika alapján végezzük el, mint a KTM-PHARE pályázat anyagainak
100 A lábjegyzetekben az egyes adatlapokat a következıképp fogjuk jelölni. Forrás: KTM-PHARE_Adatlap [Keszthely-Hévíz Kistérségi Területfejlesztési Társulás] 1993-94. 101 A lábjegyzetekben a második szakaszban elkészített pályázati anyagokat a következıképp fogjuk jelölni. Forrás: KTM-PHARE_2.szakasz [ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás] 1993-94. 102 Nemes N. J. szerk. 2005: 212. o. ismertetése szerint: „A SWOT analízis a területfejlesztési helyzetértékelés legelfogadottabb rendszerezı eszköze. […] A tervezés körülményeit a külsı és belsı tényezıkre bontja fel. A fejlesztés belsı környezetének esetében az erısségekre (Strengths) és gyengeségekre (Weaknesses) koncentrál, mint elınyökre és problémákra. A fejlesztés külsı körülményeinek esetében a lehetıségeken (Opportunities) és veszélyeken (Threats) van a hangsúly. Mint a stratégiai menedzsmentben általában, a belsı adottságok által kínált erıs, illetve gyenge pontokkal való tervezés mozgásterét a külsı adottságok lehetıségei és korlátjai hatá-rozzák meg”.
48
esetében; vagyis az adatlapok helyett inkább a helyzetfeltárásokban, illetve a stratégiai prog-
ramokban kifejezettebbé tett és pontosított, a kistérség identitása szempontjából is releváns
történeti hivatkozások feltárásán és elemzésén keresztül. Szerencsére – ellentétben a korábbi
KTM-PHARE pályázattal – az esetleges hiányosságok pótlása után itt már mindegyik kistér-
séget „továbbjuttatták” a pályázati adatlapok elbírálásának szakaszán, s elkészíthették a ma-
guk helyzetfeltárását, stratégiai és operatív programjukat.103
3. 2. A STRUKTURALISTA ÉRTELEMZÉSI KERETHEZ KÖTHETİ
FORRÁSCSOPORT
A humanista földrajz mint preambulum kutatásunk jogos kiindulópontjának tekinthe-
tı, de csupán kiindulópontnak, hiszen kétségkívül rászorul bizonyos objektív magyarázó sé-
mákra. A humanista kiindulóponthoz köthetı források rámutathatnak tehát a kistérségek léte
szempontjából kulcsfontosságú történeti struktúrákra, de ezek pontos meghatározásához más
forrásokat is igénybe kellett vennünk. Kutatásunknak ebben a bevezetı szakaszában már csak
azért sem lenne helyénvaló részletekbe menıen kitérnünk ez utóbbi forráscsoportra, hiszen
nehezen függetleníthetık a humanista kiindulóponthoz köthetı, számunkra itt és most még
ismeretlen vizsgálatok eredményeitıl. Így hát a strukturalista értelmezési kerethez köthetı
forrásokkal kapcsolatban csak néhány rövid megjegyzés engedtessék meg.
A történeti hivatkozások által megnyitott struktúrák az általános magyarázati sémáktól
egészen az egyedi, s következésképp véletlenszerőnek tetszı esetekig terjedhetnek. Látni fog-
juk, hogy az általunk javasolt, lényegében a „vonzáskörzet” fogalmához köthetı általános
történeti magyarázó séma (részletezve: I. 3. alfejezet) jelentıs, de korántsem kielégítı mérté-
kő magyarázatot ad a Zala megyei kistérségek alapvetı jellemzıire, ezért a komplex kistér-
ség-definíció megalkotásához szükségünk lesz bizonyos korrekciókra. (II. fejezet) Magának a
második fejezetnek a forrásbázisáról – hiszen egyelıre még nem ismeretesek a vonzáskörzet
fogalmához köthetı általános történeti magyarázó séma korlátjai – még nem mondhatunk túl
sokat: ezeket inkább az általános történeti magyarázó séma értékelését követıen (az I. fejezet
végén), illetve – részletezve – a korrekció egyes esettanulmányai során célszerő bemutatni.
Az általános történeti magyarázó sémához köthetı alapvetı forrásokat azonban röviden már
103 A lábjegyzetekben az egyes helyzetfeltárásokat, illetve stratégiai programokat a következıképp fogjuk jelöl-ni. Forrás: SAPARD_helyzetfeltárás és/vagy stratégiai [İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás] 1999.) Az operatív programok szellemi jogvédelem alatt állnak, vagyis csak az illetı kistérségek vezetıinek engedélyével lettek volna kutathatók. Ezért utóbbiak felhasználásától ezért eltekintettünk.
49
most bemutathatjuk, hiszen a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési diskurzus által hasz-
nált vonzáskörzet-fogalom eleve kijelöli a legoptimálisabbnak tőnı választást.104
Az elsı fejezet alapját tehát a vonzáskörzet, a kistérség fogalmának ez a leginkább elfoga-
dott, és minden bizonnyal a legjobban általánosítható megközelítési kísérlete adja. A kistérség
vonzáskörzet-alapú megközelítése mögött álló bonyolult jelentéstartalmak feltárása után fıleg
azokra a tartósabb struktúrákra fogunk koncentrálni, amelyek mintegy létükkel alapozták meg
a hatvanas-hetvenes évek fordulójától formálódó, máig is érvényes kistérségi struktúra alapja-
it. Ehhez két forrás segítségét kívánjuk igénybe venni:
(1) A két világháború közötti korszakra vonatkozóan105 legfontosabb forrásunkat a tria-
noni békeszerzıdés megkötése után szükségessé vált közigazgatási reform elıkészületeihez
kapcsolódó, a Belügyminisztérium rendeletére 1925-ben a községi jegyzık által kitöltött
nyolc oldalas községi közigazgatási tájékoztató lapok jelentik, amelyek a közigazgatási és
szakigazgatási információk mellett a községek infrastrukturális állapotáról, lakosságának ösz-
szetételérıl, mozgásáról és vagyoni helyzetérıl is átfogó képet nyújtanak. Kutatásunk logikája
szempontjából ezek közül az információk közül elsısorban azokat fogjuk felhasználni, ame-
lyek segítségével a vonzáskörzet-alapú diskurzushoz köthetı funkcionális kapcsolatok model-
lezhetık. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában kutatható közigazgatási tájékoztató
lapokat eddig elsısorban geográfusaink, így Hajdú Zoltán, Kovács Zoltán vagy Gyıri Róbert
dolgozták fel különféle történeti földrajzi tárgyú vizsgálataikban. 106
(2) A szocialista korszakra (a jelenlegi kistérségi szint közvetlen elızményeire) vonatko-
zóan elsıdleges forrásként a Központi Statisztikai Hivatal 1960-as községi
helyzetképstatisztikai adatgyőjtésének eredményeit használjuk fel. A korabeli szóhasználat
szerint az adatgyőjtés a „gazdasági munka megszervezésében, irányításában”107kívánt segít-
séget nyújtani a tanácsszervek számára, ami akkor elsısorban a mezıgazdaság kollektivizálá-
sának – ennek lezárulta után: a kollektivizálást követı téesz-összevonások – megszervezését
jelentette. A községek 1960. január 1-jei állapotát 11 szempont – igazgatás, ipar, mezıgazda-
ság-állategészségügy, kereskedelmi jellegő adatok, oktatási, mővelıdési, egészségügyi, szoci-
ális és hitelintézmények, közlekedés, mőszaki és kommunális infrastruktúra, üdülıhelyi jelleg
104 Természetesen a források feldolgozása során felmerülı módszertani jellegő problémákat csak azután tudjuk vázolni, hogy a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési diskurzus vonzáskörzet-fogalmát a helyi szereplık – elsı lépésben a kistérségi önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek – perspektívájával is kiegészítjük. 105 Az ennél korábbi idıszakokra vonatkozó hivatkozások a vonzáskörzet-alapú megközelítés keretein belül maradva legfeljebb kivételesen kerültek elı. 106 Hajdú Z. 1981, Kovács Z. 1987., illetve Gyıri R. 2000. 107 Barabás M. 1961: 243. o.
50
– szerint rögzítı helyzetképstatisztikai adatgyőjtés ezzel együtt azonban az ország, így Zala
megye községeinek a felemás szocialista modernizáció elıtti állapotáról is átfogó képet fest.
Az 1925-ös községi közigazgatási tájékoztató lapokhoz hasonlóan ez esetben is a Zala megyei
települések funkcionális kapcsolatrendszerét igyekeztünk rekonstruálni. Kutatásunkban fel-
használtuk az adatgyőjtés teljes dokumentációját, amelyet a KSH levéltárában ırizték egészen
a levéltár 2008. január 1-jei megszüntetéséig, s jelenleg a KSH Irattárában kutatható.108
108 Az adatgyőjtés legfontosabb eredményei (Községeink 1966.) nyomtatott formában is hozzáférhetık.
51
KISTÉRSÉGI ÖNSZERVEZİDÉSEK ZALA MEGYÉBEN (1990-2004) I.
– a standard vonzáskörzet-alapú megközelítés –
A hazai közigazgatási-területfejlesztési diskurzus fıárama a kistérséget 1994 óta lé-
nyegében vonzáskörzetként, egészen pontosan városi vonzáskörzetként definiálja. (4.,
TÉRKÉP, ill. 5. TÉRKÉP) Egy efféle megközelítés nincs szükségszerően ellentmondásban az
általunk választott humanista kiindulóponttal: „a települések közötti valós munka -, lakóhelyi,
közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy, kereskedelem) stb. kapcsolatok” a min-
dennapi tapasztalat világára is hatást gyakorolhatnak, tehát nem feltétlenül zárják ki egymást.
Semmi sem akadályoz meg tehát bennünket sem abban, hogy a vonzáskörzet-alapú megköze-
lítésbıl, s ezen belül is az aktuális közigazgatási-területfejlesztési diskurzuson belül domináns
pozíciót elfoglaló városi vonzáskörzet fogalmából induljunk ki a kistérség fogalmának kidol-
gozása során. Mindez természetesen nem jelenti, hogy eleve elköteleznénk magunkat a „kis-
térség = városi vonzáskörzet” definíció mellett. Épp ellenkezıleg: a közigazgatási-
területfejlesztési diskurzus domináns megközelítésével kapcsolatban felmerülı esetleges
problémákra éppen a helyi szereplık perspektíváján keresztül mutathatunk rá a legnagyobb
biztonsággal.
S hogy miben állnak ezek a problémák? Egyelıre csak annyit bocsássunk elıre, hogy
a vonzáskörzet-alapú megközelítést legalább két szempontból kérdıjelezhetjük meg. Felhív-
hatjuk a figyelmet arra, hogy funkcionális kapcsolatok nem csupán a város, illetve tágabb
környezete között létezhetnek. A mikrokörzet fogalmának bevezetésével elsıként egy ilyen, a
vonzáskörzet-alapú megközelítésbe még beilleszthetı alternatíva létét próbáljuk igazolni.
Azonban azt is látni fogjuk, hogy nem csupán a „kistérség = városi vonzáskörzet” definíció,
de sok esteben maga a vonzáskörzet-alapú megközelítés sem képes kimerítı magyarázatot
adni a kistérségi szint legfontosabb jellegzetességeire.
52
1. A városi vonzáskörzet
A jelenleg domináns pozícióban lévı „kistérség = városi vonzáskörzet” típusú definíció
kritikai vizsgálata során az tőnik a legcélszerőbbnek, ha a mindenkori közigazgatási-
területfejlesztési diskurzus által intézményesített alapkategóriák valamelyikébıl indulunk ki.
Eszerint a város és tágabb környezete közötti vonzáskapcsolatok intézményesített formáját – a
jelenlegi statisztikai kistérségek közvetlen elızményét – az 1971. évi I. tv. (ezentúl: harmadik
tanácstörvény), és az önkormányzati törvény közötti idıszakban létezı városkörnyéki igazga-
tási rendszerben találhatjuk meg.
1. 1. A KÖZIGAZGATÁSI-TERÜLETFEJLESZTÉSI DISKURZUS ALAPKATEGÓRIÁI
A városkörnyéki igazgatási rendszer ugyan mindössze 1971 (az egész országot lefedı
rendszerként: 1984) és 1990 között állt fenn, ennek ellenére a középszintő igazgatási formák
komoly történeti hagyományokra tekinthetnek vissza: többnyire a több évszázados múlttal
rendelkezı járást szokás itt megemlíteni még akkor is, ha a járások „funkcionálisan nézve nem
voltak […] túlságosan stabil térségi képzıdmények. Gyakran változott a határuk, sıt a szék-
helyük is, vagy az ún. járási szintre telepített közigazgatási vagy ellátási intézmények szerepe,
száma, fontossága.”109 Az önkormányzattal rendelkezı nemesi vármegyékkel szemben a járá-
sok a kezdetektıl kizárólag igazgatási funkciót láttak el: a vármegyék méretei miatt célszerő-
en tőnt, hogy egy meghatározott központtól egynapi (kb. 15-20 km) járóföldre fekvı területe-
ket a fıszolgabíró vezetése alatt járás néven fogják össze.110 A járás kategóriája a polgári köz-
igazgatás korában is fennmaradt: a középszintő igazgatás kereteit lefektetı 1870. évi XLII. tv.
(ezentúl: a törvényhatósági törvény), valamint a helyi szintő közigazgatás alapjait lefektetı
1871. évi XVIII. tv. (ezentúl: a községi törvény), és módosításai a vármegye
kültisztviselıjeként szolgálatot teljesítı fıszolgabíró vezetése alatt a járást továbbra is igazga-
tási egységekként kezelték; ettıl kezdve sem lett több a megye irányítása alatt álló „kihelye-
zett” szervek olyan illetékességi területénél, amelynek létezését elsısorban az akkori közleke-
dési nehézségek – tudniillik, hogy lehetıvé tegye a különféle ügyek egynapi járóföldön belüli 109 Csatári Bálint 2005: 11. o. A kistérségek – városkörnyéki igazgatási rendszer – járások közötti kontinuitáshoz az igazgatástudományi diskurzusban vö. például Hoffmann I. 2003. dolgozata I. 1. részének sokatmondó címét: „A kistérségi (járási) közigazgatás múltja.” 110 Hoffmann I. 2003.
53
elintézését – kényszerítették ki.111 Az 1949-es alkotmány, illetve az 1950. évi I. tv. (ezentúl:
az elsı tanácstörvény) nyomán azonban a járás a megyével és a településsel teljesen egyen-
rangú, saját tanácsszervekkel rendelkezı közigazgatási szintté vált („háromszintő közigazga-
tás”), amelynek fıként a stratégiai fontosságúnak tekintett községi mezıgazdasági tevékeny-
ség ellenırzésében hárult különleges szerep.
A közigazgatási értelemben vett járás, illetve a funkcionális értelemben vett városkör-
nyék közé azonban nem szabad egyenlıségjelet tenni: a járás területén belül ugyanis nem va-
lósult meg a város és környékének közigazgatási egysége. A polgári korszakban a járásnak
nem képezték részeit, hanem azzal megegyezı jogállást élveztek a járás székhelyeként is
funkcionáló törvényhatósági jogú, illetve rendezett tanácsú (1929-tıl kezdve megyei) város-
ok. Ezt a gyakorlatot kezdetben a szocialista közigazgatás sem változtatta meg. Az elsı ta-
nácstörvény rendelkezései értelmében a járási tanácsokkal egy tekintet alá esı városi tanácsok
felett – igaz, ekkor mindösszesen 24 ilyen városról volt szó – közvetlenül a megyei tanács
gyakorolta felügyeletet és ellenırzést.112 A hatvanas évek második felétıl kezdve azonban
megkezdıdött a járási szint szerepének újraértékelése. Jól ismert tény, hogy 1958 és 1961
között került sor a mezıgazdaság kollektivizálására. A téeszesítés alapjaiban rajzolta át az
elsı tanácstörvényben lefektetett háromszintő közigazgatási struktúrát. Utaltunk már arra,
hogy a járásokra fıként a községek mezıgazdasági tevékenységének ellenırzésében hárult
különleges szerep. A gazdaságirányítás központosított rendszerében a téeszesítés átmenetileg
nemhogy nem csökkentette, de még növelte is a termelıszövetkezetek irányításában kulcssze-
repet játszó járási szervek jelentıségét, hiszen az akkori községi igazgatás szakmailag nem
bizonyult teherbíróképesnek. A helyzet az új gazdasági mechanizmus 1968-as meghirdetésé-
vel változott meg gyökeresen. Az új termelésirányítási rendszerben jelentıs mértékben nıtt a
gazdasági szféra, ezen belül a mezıgazdasági üzemek önállósága. Megkezdıdött az irányítási
viszonyok közvetetté válása, és megyei szintre koncentrálódása. A járási funkció ezen a téren
kezdett leszőkülni az ellenırzésre és a felügyeletre.113
A döntı változást a harmadik tanácstörvény készítette elı a járási tanács kategóriájának
megszüntetésével. Ez azonban akkor még nem jelentette a járások teljes megszüntetését: a
harmadik tanácstörvény szerint a járásban a tanácsi hatáskörbe tartozó államigazgatási felada-
tokat a járási hivatal látja el mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának egységes, önálló
111 Hoffmann I. 2003. 112 1950. I. tv. 10. § (1) bekezdés 113 Szoboszlai Gy. 1976: 65. o. A folyamatnak kezdıpontjaként értékelhetı az 1017/1969. (IV. 29.) Korm. sz. határozat, amely megteremtette egyes községek városi irányításának lehetıségét.
54
hatáskörő szerve.114 A járási hivatal a törvényalkotó szándékai szerint nem jelentett többet egy
olyan ideiglenes konstrukciónál, amelynek legfontosabb célja, hogy a járási hatáskörök leadá-
sának fokozatosságát biztosítsa. Ez már csak az alapján is nyilvánvaló, hogy a törvényben
egyúttal a járási szint utódjának, az úgynevezett városkörnyéki igazgatásnak a lényege is ki-
fejtésre kerül. Eszerint a városokhoz sokoldalú funkcionális kapcsolatokkal kötıdı községek
kérvényezhették a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályánál városkörnyéki községgé nyil-
vánításukat. A városkörnyéki község tekintetében a járási hivatalt, vagy annak elnökét megil-
letı hatáskört azonban már a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára, illetıleg szak-
igazgatási szervei gyakorolták, így az kikerült a járási hivatal hatókörébıl.115 Ezzel tehát a
város és vidéke közigazgatási egységének is megteremtıdtek a feltételei, és 1984. január else-
jétıl a városkörnyékek teljes mértékben át is vették az egykori járások szerepét; létrejött a 139
igazgatási körzetet, ebbıl 105 városkörnyéket és – ideiglenes jelleggel – 34 városi jogú nagy-
községkörnyéket magában foglaló, az egész országra kiterjedı és átfedésmentes városkörnyé-
ki igazgatási struktúra.116
A vizsgálatunk tárgyát képezı Zala megyében Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely,
Lenti és Zalaszentgrót székhellyel 5 városkörnyék, illetve Letenye székhellyel 1 városi jogú
nagyközségkörnyék alakult. (6. TÉRKÉP). Eltekintve a Letenyei járás Nagykanizsai, illetve a
Lenti járásba olvasztásának 1970-1983 közötti, illetve a Zalaszentgróti járás Keszthelyi járás-
ba olvasztásának 1979-1983 közötti intermezzójától, ezek a városkörnyékek az egykori járá-
sok területével egyeztek meg.117
1984. január elsejétıl tehát a hazai közigazgatási-területfejlesztési diskurzus látszólag
eljutott odáig, hogy elhárítsa a legfontosabb akadályt – a város és járásának indokolatlan elvá-
lasztását – a város és környéke közötti sokrétő funkcionális térkapcsolatok minél akadálytala-
nabb érvényesülése elıl. A városkörnyéki igazgatás öröksége – mint azt a kilencvenes évek
elejétıl formálódó kistérségi önszervezıdések mőködtetıinek perspektíváján keresztül rövi-
desen látni fogjuk – azonban jóval több problémát vet fel, mint ahogy azt az 1994-es KSH-
definíció alapján gondolnánk. De mit jelent egészen pontosan ez az örökség? És egyáltalán,
mennyiben tekinthetı a rendszerváltás után formálódó „kistérségi szint” a városkörnyéki
igazgatási rendszer örökségének? A következıkben az efféle kérdésekre keressük a választ.
114 1971. évi I. tv. 66. §. (1) bekezdés 115 1971. évi I. tv. 66. §. (2) bekezdés 116 Hajdú Z. 2001: 228. o. 117 Forrás: Gaál A. 1986.
55
1. 2. A KISTÉRSÉGI ÖNSZERVEZİDÉSEK IRÁNYÍTÓINAK-MŐKÖDTETİINEK
PERSPEKTÍVÁJA
A „kistérség = városi vonzáskörzet” definícióval összhangba hozható kistérségi ön-
szervezıdéseket ideális esetben az egykori városkörnyék-központok mőködtetnék, területük
pedig többé-kevésbé lefedné az egykori városkörnyékek területét. A 2., illetve a 3.
TÉRKÉPEK alapján azonban a vizsgálatunk tárgyát képezı Zala megye területén meglehetı-
sen kevés ilyen ideális esetet találhatunk. A legjelentısebb anomália talán az egykori Lenti
városkörnyék tekintetében mutatkozik: az 1990 és 2004 közötti idıszakban Lenti városa egy-
általán nem állt kistérségi önszervezıdés élén, csupán egyszerő tagként vett részt a csesztregi,
illetve a lovászi központú kistérségekben.
Nem sokkal kedvezıbb a helyzet akkor sem, ha a többi egykor volt városkörnyék-
központot vizsgáljuk. Leginkább még az 1993-ban megalakult Letenye központú Dél-Zala
Murahíd Kistérség esetében mutatható ki jelentıs mértékő kontinuitás az egykori városkör-
nyék, valamint a kistérségi önszervezıdés között: a társulásban résztvevı 17 település közül
2000-ben 14 az egykor 27 települést számláló Letenye városkörnyéknek is tagja volt. Az 1990
elıtt az egykori Lenti városkörnyékhez tartozó Tornyiszentmiklós kiválásával, illetve az egy-
kori Letenye városi jogú nagyközségkörnyékhez tartozó Csörnyeföld csatlakozásával a
SAPARD-pályázat kiírása még egy kissé javított is ezen az arányon. Letenye azonban az
egyetlen olyan város Zala megyében, amelyrıl elmondható, hogy 1990 és 2004 között az álta-
la mőködtetett kistérségi önszervezıdés legalább 50%-ban lefedte egykori városkörnyékének
településállományát.
A többi egykor volt városkörnyék-központ közül esetleg még Keszthely képes felmu-
tatni figyelemreméltó területi kontinuitást. Ezt azonban már csak komoly fenntartásokkal je-
lenthetjük ki. Az 1994-ben, a KTM-PHARE pályázat ösztönzésére megalapított Keszthely-
Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás megalakulásakor mindössze öt településbıl, a 27 telepü-
lésbıl álló egykori keszthelyi városkörnyék településállományának 18,5%-ából állt.118 S nem
véletlenül: úgy tőnik, a kistérség megalapításában az egykori városkörnyék öröksége csupán
marginális szerepet játszott.119Az alapítók inkább a várospáros, és közvetlen környezetének
idegenforgalmi potenciálját igyekeztek kiaknázni. A Keszthely-Hévíz Kistérségi Fejlesztési
118 S még Címlista 2000. szerint is csupán 7 település, 25,9%. 119 Bubla Zoltán, a Keszthely-Hévíz Társulás munkájában a kezdetektıl részt vállaló térségmenedzser még 2002-ben is „agyrémnek” nevezte a statisztikai vonzáskörzetek rendszerét, amiért az a keszthelyi statisztikai vonzás-körzet teljesen más problémákkal küszködı településeit kívánja egyetlen mesterséges társulás keretei közé kény-szeríteni. (Forrás: Bubla Z. 2002.)
56
Társulás ennek megfelelıen az úgynevezett „Nyugat-Balatoni kistáj” tágabb környezetébe
illeszkedve igyekezett megtalálni önálló arculatát: „kultúra, természet, termálvíz etc. mindez
különösen hatékony lehet, amennyiben a kapcsolódó kistérségekkel Nyugat-balatoni Kistáj-
ként fogalmazza meg a specifikus versenyfaktorait”.120 A Keszthely és Zalaszántó vezette kis-
térségek SAPARD-pályázatnak köszönhetı összefogásával megalakult Keszthely-Hévízi Kis-
térségi Fejlesztési Társulás és Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulás, illetve az ebben
szereplı 13 település viszont már megközelítette a hajdani városkörnyék településállományá-
nak 50%-át, de erısen kétséges, az így létrejött vidékfejlesztési társulás mennyiben tekinthetı
egy önálló arculattal rendelkezı kistérségnek. Az elnevezés, pontosabban az egységes elneve-
zés hiánya már önmagában is árulkodó lehet. A helyzetfeltáró tanulmány pedig – rendkívüli
óvatossággal – már rögtön a kezdet kezdetén leszögezi, hogy bár „a Keszthely-Hévízi Kistér-
ség és a Tátika-Rezi Régió földrajzilag nagyon közel helyezkedik el egymástól”, csupán „n é m
i [kiemelés tılem – B.T.L.] összefonódás […] tapasztalható a települések között”.121 S talán
még ennél is beszédesebb az a szakasz, amely egyenesen arról ír, hogy a Tátika-Rezi Régió
névadójának tekinthetı „Tátika-Kovácsi-hegy-Rezi-várhegy övezet mind geológiai, mind tele-
pülésszerkezeti szempontból sajátos, viszonylag önálló régiót alkot”.122
A többi egykor volt városkörnyék-központhoz kapcsolható kistérségek esetében azon-
ban már kifejezetten gyenge a területi kontinuitás. A Zalaszentgrót által 1995-ben megalakí-
tott Zalavölgye Kistérségi Társulás a társulásban való részvételre hat, de még a SAPARD-
pályázat megírására is csupán nyolc települést, az egykor 24 településbıl álló Zalaszentgrót
városkörnyék településállományának 1/4-ét (1/3-át) nyerte meg.123 Hasonló a helyzet az 1996-
ban – tehát már egyértelmően a területfejlesztési törvény indirekt ösztönzésének következmé-
nyeképp – megalakított Nagykanizsa központú kistérség, a Nagykanizsa és a környezı telepü-
lések Területfejlesztési Társulása esetében is. Az ebben részt vevı 17 település 2000-ben az
egykori városkörnyék településállományának (48 település) 35,4%-át fedte le, a SAPARD-
120 Forrás: KTM-PHARE_Adatlap [Keszthely-Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás], 1993-94. 121 Forrás: SAPARD_Helyzefeltárás. [Keszthely-Hévízi Kistérségi Fejlesztési Társulás és Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulás.] 1999, 1. 1. 122 Forrás: SAPARD_Helyzefeltárás. [Keszthely-Hévízi Kistérségi Fejlesztési Társulás és Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulás.] 1999, 1. 4. Érdemes továbbá említést tenni a Keszthely, illetve az általunk vizsgált idıszakban az egyik leggazdagabb magyar várossá fejlıdı – s „másodhegedősi” szerepkörével egyre elégedetle-nebb – Hévíz közötti rivalizálás elmélyülésérıl is. Bubla Zoltán már 2002-ben arról beszélt, hogy a várospáros két tagja között „tavaly ısztıl […] sok nézeteltérés volt, amit persze a polgármesterek és a politika megold egy darabig, de […] ilyesmikben vannak kisebb bökkenık”. (Forrás: Bubla Z. 2002) Valószínőleg ezekkel az egyre komolyabbá váló „bökkenıkkel”, illetve Hévíz sikeres lobbytevékenységével magyarázható az, hogy a 2007. évi CVII. tv. nyolc település (Alsópáhok, Cserszegtomaj, Felsıpáhok, Hévíz, Nemesbük, Rezi, Sármellék és Zalaköveskút) Keszthelyi statisztikai kistérségbıl való kiválásával létrehozta a Hévízi statisztikai kistérséget. Mivel azonban a statisztikai kistérségek 2007. évi korrekciója már túlnyúlik vizsgálatunk végpontján, a Keszt-hely és Hévíz közötti konfliktus részleteiben itt és most nem merülünk el. 123 Forrás: Címlista 2000, illetve Címlista 2004.
57
pályázat közös megírására viszont már csupán 14 település összefogását sikerült elérni.124 S
ha lehet még ennél is gyengébb kontinuitás áll fenn a Zalaegerszeg vezetésével szintén 1996-
ban alapított Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társulás, és az egykori Zalaeger-
szeg városkörnyék között. A 2000. évi címlista szerinti állapotok szerint a társulásban részt-
vevı 21 település (a 78 településbıl álló egykori városkörnyék településállományának 26,9%-
a) önmagában véve még nem lenne vészesen alacsony arány. Figyelemreméltó azonban, hogy
a SAPARD-pályázat megírására Zalaegerszegnek már csupán 11 települést sikerült összefog-
nia.125
Az eddig leírtak alapján nyilvánvaló, hogy a Zala megyei önszervezıdı kistérségeket
aligha lehet az egykori városkörnyéki igazgatási rendszer feltétel nélküli örököseiként értel-
mezni. Mintha a „kistérség = városi vonzáskörzet” definíció a kistérségi önszervezıdések
oldaláról szemlélve alapjában elhibázott lenne. Rövidesen látni fogjuk azonban, hogy a fele-
más kontinuitás ellenére a városi vonzáskörzet fogalma nemcsak a közigazgatási-
területfejlesztési diskurzusban, hanem a kistérségi önszervezıdések irányítóinak-
mőködtetıinek perspektívájában is fontos szerepet tölt be.
(a) Egykori városkörnyékek – városok nélkül
Említettük már, hogy az „elsı Zala megyei önszervezıdı kistérség” címére a Türje
központú ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás, illetve a Csesztreg központú İrség-
Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás egyaránt eséllyel pályázhatna. A „kistérség =
városi vonzáskörzet” definíció ellen jó ellenérvként szolgálhatna, ha ezek a valóban alulról
építkezı – a hazai (statisztikai kistérségek), illetve az uniós diskurzustól (KTM-PHARE, illet-
ve SAPARD-pályázatok) többé-kevésbé független módon létrejött – együttmőködések egyike
sem lenne köthetı az egykori városkörnyékekhez. A személyes interjúk, illetve a különféle
pályázati anyagok azonban arról tanúskodnak, hogy egy efféle elhamarkodott következtetés
nemigen állná meg a helyét.
Elsıként tekintsük át, miben látta a Türje központú ZalA-KAR Térségi Innovációs Tár-
sulás (az interjú idején tiszteletbeli) elnöke, Guitprechté Molnár Terézia az általa alapított
kistérség egységét.126 A több mint árulkodó válasz szerint a Zalaszentgróti statisztikai körzet-
124 Forrás: Címlista 2000., illetve Címlista 2004. 125 Forrás: Címlista 2000., illetve Címlista 2004. 126 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Guitprechtné M. T. 2001.
58
be tartozásban: „A ZalA-KAR a Zalaszentgróti statisztikai körzetbe tartozik. A Zalaszentgróti
statisztikai körzetben 24 település van, itt a legnagyobb település Zalaszentgrót város 8000
lakosával”. Ezzel azonban rögtön bejelentkezik egy vizsgálatunk szempontjából kulcsfontos-
ságú történeti hivatkozás is: eszerint a Zalaszentgróti statisztikai körzet (következésképp a
ZalA-KAR maga is) az egykori Zalaszentgrót városkörnyék, illetve a Zalaszentgróti járás
utóda. „Annak idején, amikor a ZalA-KAR szervezıdött, ezt még úgy hívtuk, hogy kistáji be-
szélgetés. Ezeken a beszélgetéseken a statisztikai körzet – vagy annak idején a régi járási kör-
zetnek neveztük inkább ıket – valamennyi települését meghívtuk. Benne volt Zalaszentgrót
városa is. Nos, Zalaszentgrót városa sosem vett részt ezeken a beszélgetéseken. […] Ezek a
beszélgetések, amelyek nagyon spontának voltak és kistérségi társulásokról még nem beszél-
tünk, közel egy évig tartottak, tehát rendszeres találkozásokról volt szó minden olyan problé-
ma megbeszélésével, amely az önkormányzatokat érinti. […] Amikor ezek a települések 2 na-
pot együtt töltöttek egy tréningen, és úgy döntöttek, hogy valamivé szervezıdnek.”
A kistérség alapítói tehát eredetileg az egykori Zalaszentgrót városkörnyék, illetve a
Zalaszentgróti járás önkormányzatainak összefogását célozták meg. Az összefogás konkrét
céljai, illetve intézményes keretei csak egy hosszú folyamat, az úgynevezett kistáji beszélge-
tések során kristályosodtak ki. A megkeresett települések közül azonban egyesek nem reagál-
tak. Ezek az egykori városkörnyék településeinek csupán kisebbségét alkották, hiszen a 2000.
évi állapotok szerint a ZalA-KAR az egykori Zalaszentgrót városkörnyék településállomá-
nyának 2/3-át fedte le.127 Ehhez a kisebbséghez tartozott azonban az egykori-városkörnyék
központ, Zalaszentgrót is; márpedig egy olyan társulás, amely kifejezetten az egykori város-
környék településeinek összefogását célozza meg, aligha lehet teljes az egykori központ nél-
kül. Ezért a ZalA-KAR a megalakulásától kezdve állandó – de lényegében hiábavaló – küz-
delmet folytatott Zalaszentgrót megnyeréséért. Az 1993-94-es KTM-PHARE pályázat máso-
dik szakaszában elkészített ZalA-KAR turisztikai program például külön projektet szentelt
ennek a problémának „Zalaszentgrót bevonása a ZalA-KAR turisztikai programjába” címmel.
A program megalkotói alig titkolt reménykedéssel és várakozással írnak Zalaszentgrótnak a
kistérség irányába tett tapogatózásairól: „Zalaszentgrót már a pályázatunk I. szakaszának
megírásakor kinyilvánította együttmőködési szándékát. A térség és szomszédos területeknek
térségfejlesztésében és ezen belül a turizmus fejlesztésében egységesnek kell lenni”.128 Számí-
tásaik azonban nem váltak valóra, hiszen Zalaszentgrót és az egykori városkörnyék ZalA-
127 Forrás: Címlista 2000. A Türje köré szervezıdı 18 település közül a rendszerváltás elıtt mindössze 2 nem képezte részét Zalaszentgrót városkörnyékének. 128 Forrás: KTM-PHARE_2.szakasz [ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás] 1993-94, A ZalA-KAR turisztikai programja. 2. 1.
59
KAR-ból kimaradó települései 1995-ben saját kistérséget alapítottak Zalavölgye Kistérségi
Társulás néven, és az összefogás a késıbbiekben sem valósult meg. Türje és Zalaszentgrót a
SAPARD-pályázatban is külön-külön vett részt annak ellenére, hogy még a Zalaszentgrót
vezette kistérség helyzetfeltárásában is azt olvashatjuk, hogy a „Zalavölgye
Kistérségfejlesztési Társulás és a ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás együttesen egy sta-
tisztikai körzetet alkot, Zalaszentgrót és térsége statisztikai vonzáskörzetét, valójában egy
kistérség két kistérségi társulásáról van szó.”129
Önkéntelenül is felmerül a kérdés, miért volt képtelen egymásra találni a két társulás?
A ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás alapító elnöke igen változatos magyarázatokkal
szolgált az ezt firtató kérdésemre.130 Egyfajta magyarázat lehet a Zalaszentgrót és Türje kö-
zötti, történeti dimenziókba visszanyúló rivalizálás: „Lehet, hogy belemagyarázott dolog,
Zalaszentgrót és Türje hosszú idın keresztül rivális volt, ennek történelmi hagyományai van-
nak […] azután a hatvanas években megindult egy ilyen nagy fázis, Türjén elég sok üzem te-
lepedett le, Zalaszentgróton ez kevésbé sikerült, ugyanakkor Zalaszentgrót népessége lényege-
sen nagyobb volt”. „ Lehet, hogy belemagyarázott dolog” – Guitprechtné Molnár Terézia ezzel
a fordulattal is jelzi, hogy nem ezt érzi az igazi oknak, ı a kilencvenes évek elsı felében telje-
sen másképp élte meg Zalaszentgrót és Türje rivalizálását. Kezdetben valamiféle fölényessé-
get vélt felfedezni Zalaszentgrót magatartásában. „Kezdetektıl fogva tudatosan ajánlottuk fel
a városnak a csatlakozást, felajánlva akár, hogy legyen a térségnek a központja, mert meg-
gyızıdésünk, hogy annyira kicsik ezek a települések, és annyira kevés a lakónépesség, hogy
eredményes térségfejlesztési munkát nem lehet csinálni egy ilyen kicsi térségben. De a város
elzárkózott, akkor értelmetlennek látta”. Késıbb – a ZalA-KAR sikeressé válása után – már
Zalaszentgrót sértıdöttségét tekintette a fı mozgatórugónak. „Fel lehet vetni, hogy miért nem
csatlakoztak [azaz: miért nem csatlakozott Zalaszentgrót – közbevetés tılem. B. T. L.] inkább
hozzánk? Az már akkor presztízskérdés volt. Az 1993-ban megalakult ZalA-KAR olyan prog-
ramokat tudott indítani, amelyekben gyakorlatilag már akkor hírnevet szerzett magának és azt
mondta Zalaszentgrót város, hogy nem, ı nem csatlakozik a társuláshoz.” Végül a közötte és
a zalaszentgróti polgármester között fennálló személyes ellentét esetleges szerepét sem kíván-
ta kétségbe vonni: „volt benne […] meg nem értés is, ami a két polgármesterhez kötıdött, a
város polgármesteréhez és hozzám”.
A zalaszentgróti polgármester, Császár József sajnos kevésbé volt közlékeny, s ha dip-
lomatikusan is, de rendre kitért a Türje és Zalaszentgrót közötti rivalizálásra vonatkozó kérdé-
129 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás. [Zalavölgye Kistérségfejlesztési Társulás] 1999, 1. 1. 130 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Guitprechtné M. T. 2001.
60
seim elıl.131 A két fél véleményét tehát nem sikerült azonos súllyal megismerni, de annyi a
Guitprechtné Molnár Teréziával felvett interjúból is világos, hogy az efféle rendellenes szitu-
ációknak számos oka lehet, kezdve a hosszú idıtartamhoz köthetı struktúráktól (a két telepü-
lés „hosszú idın keresztül” való rivalizálása) egészen a véletlenszerőnek tetszı eseményekig
(a polgármesterek közötti személyes konfliktus). A legkülönfélébb idıbeliségek torlódhatnak
tehát egymásra, s a Türje és Zalaszentgrót közötti rivalizálás alighanem csak ezeknek az idı-
beliségeknek az eredıjeként, egy eseti történeti leírás útján lenne felfedhetı. Kutatásunk jelen
fázisában azonban még nem az egyediség érdekel bennünket, sokkal inkább az általánosítha-
tóság. Tehetjük ezt annál is inkább, mivel a városnak egykori városkörnyéke/vonzáskörzete
iránt mutatott viszonylagos érdektelensége egyáltalán nem volt egyedi jelenség a kilencvenes
évek elején.
x x x
Leghelyesebb a Csesztreg központú İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési
Társulás kistérség példáján keresztül szemléltetni iménti kijelentésünket. Ennek alapító elnö-
ke, Bagó József a ZalA-KAR-ra kísértetiesen emlékeztetı módon látta nemcsak a kistérség
definícióját, de megalakulásának konkrét körülményeit is.132 „Az 1990-es önkormányzati vá-
lasztásoknál kerültem közszolgálatba. A feladatok megismerése után két hónap után kiderült,
hogy számtalan feladat van az új önkormányzati törvény és az új irányítás mellett, amelyet
egy-egy település nem tud kezelni úgy, hogy az hatékony legyen, úgy, hogy az pénzügyileg-
közgazdaságilag a legolcsóbb, éppen ezért 1991 tavaszán az önkormányzati törvényre hivat-
kozva elkezdtem szervezni az ország elsı kistérségi társulását. A megközelítés az volt, hogy a
lenti statisztikai körzetben a volt járás területén a települési önkormányzatokat megkerestem,
[…] azért […] mert ezek a hagyományok alapján nagyjából együttmőködtek: hiszen egy járá-
si tanácshoz tartoztak az önkormányzatiság elıtt és így tovább. Kialakultak bizonyos közleke-
dési egyebek [...] De döntıen a megalakuláskor a statisztikai régiót figyelembe véve inkább
egy gazdaságföldrajzi körzet volt”. Guitprechtné Molnár Teréziához hasonlóan tehát Bagó
József is az egykori városkörnyék (illetve: járás) területén található önkormányzatokat próbál-
ta összefogni, és nem véletlenül: a kistérség fogalma számára az egykori Lenti városkör-
nyék/járás által kijelölt „gazdaságföldrajzi körzet”-et jelentette. És neki is sikerült csatlako-
131 Forrás: Császár J. 2002. 132 Az ebben, illetve a következı bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Bagó J. 2002.
61
zásra bírnia az egykori lenti városkörnyék 50 – Csesztreggel együtt: 51 – településének több-
ségét, a 2000. évi adatok szerint 58, 8%-át (Csesztreg nélkül: 30 települést).133
Kezdetben nagyon hasonlóan alakult Csesztreg az egykori vonzáskörzet-központ kap-
csolata, amennyiben Lenti is érdektelenséget mutatott a Bagó József által szervezett kistérség
iránt. „Az elején egyedül Lenti város nem csatlakozott ebbıl a harmincból, ami ide tartozik. A
városi képviselık és talán az akkori polgármester is […] nem látták a szükségét annak, hogy
ide belépjenek, hiszen a város ereje, a több iskola, a középfokú intézményei, a gazdasági ereje
is jobban megvolt ahhoz, hogy azt mondja, én önállóan megvagyok, nem kényszerülök arra,
hogy társuljak, ti azt csináltok, amit akartok”. A kistérség elsı sikerei hallatán azonban Lenti
városa Zalaszentgróttól eltérıen feladta elzárkózását, talán azért, mert az 1994-es önkormány-
zati választások után az új lenti képviselıtestület/polgármester, illetve Csesztreg között már
kevésbé volt éles a rivalizálás. „Na, most akkor kezdett el Lenti érdeklıdni, amikor egyrészt
egy másik testület volt, de elsısorban a polgármester személyén sok múlik. Mit sugall, mit visz
a testület elé. Például ı rájött arra, hogy lesznek itt olyan pályázati lehetıségek vagy vannak,
amelyeket én mint Lenti nem tudok megszerezni egyedül, de a térségbe koordinálva igen. A
telefonfejlesztés már ilyen volt például, aztán ilyen volt az ivóvízhálózat-fejlesztés […] a csa-
tornahálózat-fejlesztés”.
Az alapító kistérség-központ, valamint az egykori városkörnyék-központ közötti ellen-
tétek tehát fennmaradhattak akár tartósan is (Türje és Zalaszentgrót), más esetben viszont egy
viszonylag rövid idıszakra, a kilencvenes évek elejére korlátozódtak (Csesztreg és Lenti). De
mivel magyarázhatjuk rendszerváltást közvetlenül követı évek passzivitását? A válaszhoz az
egykori városkörnyéki igazgatási rendszerrel leginkább kontinuus kistérség, a Letenye köz-
pontú Dél-Zala Murahíd Kistérség ellenpéldájára kitérve juthatunk közelebb.
(Kitérı: a Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társulás)
A Letenye központú Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társulás az egyet-
len olyan egykori városkörnyék-központ – Letenye esetében egészen pontosan: városi jogú
nagyközségkörnyék-központ – által mőködtetett kistérség, amely a 2000. évi kistérségi cím-
133 Forrás: Címlista 2000. Ez az arány a SAPARD-pályázat kiírását követıen természetesen csökkent, ami a Szentgyörgyvölgy központú İrség Kapuja – Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társuláshoz csatlakozó telepü-lések kiválásával magyarázható.
62
lista szerint a hozzá tartozó városkörnyék településállományának több mint 50%-át lefedte.
Ennek megfelelıen egyáltalán nem tőnik meglepınek, hogy a Letenye központú kistérség
öndefiníciói is az egykori városkörnyékkel (járással) való kontinuitást hangsúlyozzák, mint
például: „a Dél-Zala Murahíd Kistérségi Fejlesztési Társulás nagyrészt a régi Letenyei járás-
hoz tartozó településeket fogja össze”.134Persze a Türje, valamint a Csesztreg központú kistér-
ségek esetében is hasonló a helyzet, különbséget jelent viszont az egykori városkörnyék-
központ aktív szerepvállalása. De mivel magyarázható ez a szerepvállalás Letenye központú
kistérség esetében?
A válaszhoz elsıként a városkörnyéki rendszer örökségét kell kissé részletesebben is
megvizsgálnunk. Meglehetısen ismert tény, hogy az államszocialista településfejlesztési poli-
tika egészen az 1980-as évekig aránytalanul nagy figyelmet fordított a legalább járásközpont-
jogállású települések fejlesztésére. Vági Gábor kutatásai az úgynevezett felsıbb tanácsi hoz-
zájárulás (a városi, községi hozzájárulásból, a telekadóból, illetve a telekhasználati és igény-
bevételi díjból a megye által elvont és újraelosztott rész), illetve az állami hozzájárulások te-
lepülésnagyság-kategóriák szerinti visszaosztásának arányairól jól szemléltetik ezt a hetvenes
évek végéig/nyolcvanas évek elejéig fennálló gyakorlatot:
2. táblázat
A tanácsi fejlesztési alapok forrásai az 1971-75 közötti idıszakra vetítve, egy meg nem nevezett megye
példáján, 1971-75135
Megnevezés Saját be-vételek
Meg-osztott be-vételek
Felsıbb tanácsi hozzá-járulás
Állami hozzá-járulás Együtt
Bank-hitel + amorti-záció
Fejlesztési alap össze-sen
Községek 528 0 23 0 551 0 551 Nagyközségek 602 41 31 17 691 0 691 Járásközpont nagyközségek 712 219 423 869 2223 0 2223 Városok 790 486 445 2357 4078 6 4084 Megyeközpont 874 1390 939 6931 10134 2401 12535 Megyei átlag 660 292 249 1359 2560 299 2859
Ez a gyakorlat természetesen igen negatív hatást gyakorolt a járásközponti jogállással
már nem rendelkezı települések fejlıdésére, ezért a hetvenes évek településfejlesztési politi-
káját alapvetı módon meghatározó 1007/1971. (III.16.) Korm. sz. határozat nyomán életbe
léptetett Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepciót136 a kormány 1981-ben elıször
134 Forrás: SAPARD_Stratégiai [Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társulás] 1. 3. 135 Forrás: Vági G. 1991a: 130. o. 136 Részletezve az I. fejezet 2. 1. szakaszában.
63
módosítani volt kénytelen (1018/1981. (VI. 19.) Mt. h.), 1985-ben pedig végleg hatályon kí-
vül helyezte. A nyolcvanas évek második felében ennek nyomán, ha megkésve is, de alapvetı
változások mentek végbe a településfejlesztési politika rendszerében, amelyek tágabb lehetı-
séget nyújtottak az alulról induló kezdeményezéseknek. Nagy számban alakultak meg az úgy-
nevezett „városkörnyéki bizottságok”, a helyi tanácsok tervszerőbb és hatékonyabb együttmő-
ködését segítı véleményezı, javaslattevı, kezdeményezı és összehangoló szervei. Ezek a
bizottságok azonban csak ott tudtak érdemi tevékenységet kifejteni, ahol a résztvevık önkén-
tes jelleggel városkörnyéki alapokat képeztek.137A letenyei központú kistérség alapító elnöke,
a már a rendszerváltás elıtt is a letenyei tanács élén álló Rostonics László saját emlékein ke-
resztül a következıképp számol be a helyi városkörnyéki bizottság (városkörnyéki alap) mő-
ködésérıl: „ a tanácsi rendszer utolsó idıszakában egy városkörnyéki bizottságot hoztunk létre
[…] vagy kötelezı volt, vagy nem, de itt mőködött. Annak is én voltam az elnöke. Üzemeltet-
tünk egy alapot, mindenki befizetett X mennyiségő pénzt, ez tagdíj volt, lakosságarányosan.
Nyilván Letenye 1/3-nál is több pénzt fizetett be, és kölcsön lehetett venni útépítésre stb., de a
ciklus végén vissza kellett fizetni. Kamatmentes hitel volt. Kikötés az volt, hogy ebbıl egyedül
Letenye nem vehet igénybe. Mi mint legnagyobb befizetık közremőködtünk abban, hogy le-
gyen egy pénzalap ebben a térségben.” 138Nem egyedi jelenségrıl volt szó. Pfeil Edit kutatásai
megerısítik, a városkörnyék-központok többnyire valóban nettó befizetıvé váltak ebben a
rendszerben, noha a korábbi fejlesztési politika által teremtett egyenlıtlenségeket aligha lehe-
tett ezzel egy csapásra meg nem történtté tenni: „statisztikák bizonyítják, hogy aki rosszul járt
ebben az osztozkodásban, az a városkörnyék központja volt, ami nem volt súlyos hibának te-
kinthetı az évtizedek óta zajló városcentrikus fejlesztési politika közepette. Fogalmazhatunk
úgy is, hogy a városkörnyék – a községek szők fejlıdési lehetıségeit ellensúlyozandó – sze-
rény eszközül szolgált a fejlesztési források újraelosztásában.”139
Fontos kihangsúlyozni, hogy szó sem volt a városkörnyéki alap létrehozásának felsıbb
kényszerérıl. Az önkéntes jelleggel mőködtetett alapok létezését a város részérıl inkább egy
olyan felismerés mőködtette, mely szerint a funkcionális egységet képezı városkörnyék egé-
szének fejlesztésében a város még akkor is érdekelt, ha az rövid távon áldozatvállalással jár.
Nem lenne helyes tehát azt mondani, hogy a városok rendszerváltás utáni passzivitását a vá-
roskörnyéki igazgatási rendszer rossz emléke motiválta. Sokkal inkább arról lehetett szó, hogy
a rendszerváltás környékékének válságos idıszakában a város számára úgy tőnt, hogy az effé-
137 Pfeil E. 1990: 55. o. 138 Forrás: Rostonics L. 2002. 139 Pfeil E. 2003: 56. o.
64
le, csupán hosszabb távon megtérülı áldozatvállalást nem engedheti meg magának. Emlékez-
zünk vissza a város nélküli városkörnyékek vizsgálata során nyert eredményeinkre:
(i) Guitprechtné Molnár Terézia – itt és most eltekintve a Türje és Zalaszentgrót közöt-
ti rivalizálásra vonatkozó fejtegetéseitıl – annak a meggyızıdésének adott hangot, hogy a
kilencvenes évek elején a város „értelmetlennek látta” a ZalA-KAR Térségi Innovációs Tár-
sulásban való részvételt.140 De idézhetjük a KTM-PHARE pályázat ezzel egyenértékő meg-
jegyzését is: „a ZalA-KAR megalakulása idején a város saját gondjaival volt elfoglalva és
nem tulajdonított jelentıséget az apró falvak ez irányú kezdeményezésének”.141
(ii) Bagó József hasonlóképpen fogalmazott. Beszámolója szerint Lenti az 1990 és
1994 közötti idıszakban azzal áltatta magát, hogy gazdasági erejének, megfelelı mértékő
intézményes ellátottságának köszönhetıen nem szorul rá a kistérségi együttmőködésekben
való részvételre, pedig – mint a telefonfejlesztés, az ivóvízhálózat-fejlesztés vagy a csatorna-
hálózat-fejlesztés példája a késıbbiekben rámutatott – saját erejébıl még ı sem volt képes
mindent megoldani. 142
És most térjünk vissza a Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társuláshoz.
A Rostonics Lászlóval készült interjú tanúságai alapján Letenye Zalaszentgróttal, illetve Len-
tivel ellentétes magatartása fıként annak köszönhetı, hogy a Bagó József által említett köz-
ponti funkciók az 1971-ben egyébként járásközponti rangjától is megfosztott Letenye eseté-
ben alig-alig álltak fenn, s ez mintegy kikényszerítette a rendszerváltás elıtti tradíció tovább-
vitelét, illetve – alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez – egy társulás létrehozatalát.
„1971-ben […] szétrúgták ezt a járást, fele a kanizsai járáshoz került, fele Lentihez. Ez a já-
rás 15 év alatt 20 évet ment vissza. Elment a bíróság, a rendırség, az ügyészség, megszőnt a
gimnázium, ezt a települést úgy herélték ki, ahogy volt.” 143A Letenyénél fajsúlyosabb egykori
városkörnyék-központok esetében azonban már több idı kellett az összefogás szükségességé-
nek felismeréséhez. Lenti esetében ez a felismerés viszonylag korán (az elsı önkormányzati
ciklust követıen, tehát 1994-ben) meg is történt, s talán ez lett volna a helyzet Zalaszentgrót
esetében is, ha a már említett személyes és/vagy településközi konfliktusok nem szóltak volna
közbe. A saját problémáit leginkább kezelni képes két megyei jogú várost, Zalaegerszeget és
140 Forrás: Guitprechtné M. T. 2001. 141 Forrás: KTM-PHARE_2.szakasz [ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás] 1993-94, A ZalA-KAR turisztikai programja. 2. 1. 142 Forrás: Bagó J. 2002. 143 Rostonics L. 2002.
65
Nagykanizsát viszont – úgy tőnik – tényleg semmi sem terelte a kistérségi társulások meg-
szervezése felé.144 Ne feledjük, 1996 elıtt a központi intézkedések csak rendkívül korlátozott
mértékben segítették elı a városi vonzáskörzetek újbóli intézményesülését a kistérségi szint
keretei között.
(b) Városok – városkörnyékek nélkül
A „kistérség = városi vonzáskörzet” definíció kritikai vizsgálatának következı fontos
iránya az 1996. évi XXI. tc. utáni idıszak. Egészen pontosan a két, kifejezetten a területfej-
lesztési törvény hatására létrehozott kistérség: a Zalaegerszeg központú Észak-Zalai Terület-
fejlesztési Önkormányzati Társulás, illetve a Nagykanizsa és a környezı települések Terület-
fejlesztési Társulása példája.
A Zalaegerszeg, illetve a Nagykanizsa központú kistérségek a 2000. évi kistérségi
címlista szerint az egykori városkörnyékek településállományának mindössze 26,9%-át, illet-
ve 35,4%-át foglalták magukban. Azonban még ezeknél a nyers adatoknál is többet mond, ha
az igen gyenge kistérségi kohézióra hívjuk fel a figyelmet. Legegyszerőbb a többes tagság
intézményébıl kiindulni. A bevezetı fejezetben utaltunk már arra, hogy a SAPARD-pályázat
elıtt semmi akadálya nem volt a többes tagságnak, vagyis annak a gyakorlatnak, hogy egy
önkormányzat egyszerre több kistérségi önszervezıdéshez is csatlakozhasson. 2000-ben az
Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társulásához 21, a Nagykanizsa és a környezı
települések Területfejlesztési Társulásához 17 település tartozott.145 Az esetek felében – a
Zalaegerszeg központú társulás esetében ez tíz, a Nagykanizsa központú társulás esetében
kilenc települést jelentett – ezek a települések azonban legalább egy további társulásnak is
részét képezték. A többes tagság persze még nem feltétlenül jár együtt gyenge kistérségi ko-
hézióval, hiszen nem zárható ki eleve, hogy egy önkormányzat egyszerre több társulás mun-
kájában is hatékonyan közre akarjon/tudjon mőködni. A személyes interjúk tanúsága alapján
azonban jó okunk van annak feltételezésére, hogy a két megyei jogú város vezetése alatt álló
területfejlesztési társulások esetében nem ez volt a helyzet.
Henics Attila, a Zalaegerszeg központú Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati
Társulás térségmenedzsere a vele készült interjú kezdetén az 1994-es KSH-definíció szelle-
144 Mint már láttuk, a szabályt erısítı kivételként viszonylag korán – 1994-ben – létrejött Keszthely-Hévíz Kis-térségi Fejlesztési Társulás megalakulását egy speciális ok, a „Nyugat-Balatoni kistáj”-ban rejlı idegenforgalmi potenciál motiválta. 145 Forrás: Címlista 2000.
66
mében azonosította a kistérség egységének alapját, illetve a város és tágabb vonzáskörzete
közötti funkcionális kapcsolatokat: „a város és vonzáskörzeti kapcsolatrendszer az alap, s
minden ebbıl fakadó közös ügy. Ami jelent infrastruktúrát, jelenti, hogy a városnak vannak a
városi létébıl fakadóan olyan funkciói, amit a kistelepülések egyedül nem tudnak ellátni”.146
Késıbb azonban érezhetıen elbizonytalanodott, különösen akkor, amikor a nagyváros és a
környezı kistelepülések együttmőködésének konkrét dimenzióira terelıdött a szó. „Nagyon
nehezen sikerült konkrét térségfejlesztési projektekben gondolkodni. Sokkal könnyebben tud-
nak azonos fejlettségő és azonos mérető települések ilyen típusú dolgokat, tehát gazdaság- és
térségfejlesztési akciókat lebonyolítani, mint egy 60 ezres nagyváros és a 300 lelkes falu”.
Egy efféle megjegyzés azután szinte szükségszerően hívott elı a kérdezıbıl egy „akkor ho-
gyan megy végbe mégis az egyeztetés?” típusú kérdést. Ekkor az interjúalany váratlanul visz-
szakérdezett: „Ez egy ıszinte beszélgetés?” Az igenlı válasz után a következıképp folytatta:
„akkor azt mondom, hogy sehogy. Ez olyannyira így van, hogy – hosszú évekig, én azt gondo-
lom – még egyetlen alkalommal sem fordult elı, hogy határozatképesen összegyőlt volna az
észak-zalaiaknak ez a sok-sok települése. Ezért sem véletlen, hogy a vonzáskörzetben több
társulás létrejött, és abszolút jellemzı a többes társulási tagság intézménye”. Az ezt követı
lesújtó konklúzió – „közvetlen hasznot nem tudott felmutatni az […] ebben a szervezetben
való részvétel” – azonban már inkább tükrözte Henics Attila személyes elkeseredettségét,
mint a teljes igazságot. Hiszen a Zalaegerszeg vezette kistérséghez tartozásnak – korrigálta
magát interjúalanyunk – lehetnek elınyei, még abban az esetben is, ha a minden települést
egyformán érintı ügyek spektruma viszonylag behatárolható: „ami talán jellemzı lehet, hogy
milyen típusú napirendek váltanak ki nagyobb érdeklıdést. A rendırség beszámolója, az
olyan infrastrukturális fejlesztések, amelyek minden települést érinthetnek itt a vonzáskörzet-
ben. Ilyen a hulladékelszállítással, -tárolással kapcsolatos dolgok, csatornázással kapcsolatos
dolgok.”
x x x
Kísértetiesen hasonló eredményekre vezetett a Nagykanizsa és a környezı települések
Területfejlesztési Társulása térségmenedzserével, Horváth Jácinttal felvett interjú.147 Az in-
terjúalany itt – a kistérségi önszervezıdések mőködtetıivel készített interjúk között szokatlan
módon – még a társulás kistérség-voltát is kétségbe vonta: „[A Nagykanizsa és a környezı
146 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Henics A. 2003. 147 A bekezdésben szereplı idézet forrása: Horváth J. 2001.
67
települések Területfejlesztési Társulása – közbevetés tılem. B.T.L.] nem a hagyományos föld-
rajzi értelemben vett kistérség. Itt ez másodlagos. Olyan nagy, hogy ... nem kezelhetetlen, mert
kezelhetı, csak nem ennyi ember számára. [...] El kellene osztani, hogy összefogjon 5-6-7-8
település a kistérségi társuláson belül. [...] Az az elvárás, hogy pályázatokat írjunk a települé-
seknek ... kimenni, segíteni nekik, vázlatot írni. [...] Tehát konkrétan az egész kistérségre jövı-
képet nem lehet mondani.”. A vonzáskörzet minden települését egyformán érintı ügyek a
késıbbiekben természetesen itt is elıkerültek, például egy munkaerı-piaci szervezıhálózat
képében, a kistérség egészére vonatkozó jövıkép hiányát tehát ebben az esetben sem szabad
szó szerint értelmezni, inkább az 1996-ban még nagy reményekkel induló, de a hozzá főzött
reményeket be nem váltó kistérség mőködtetıje megkeseredettségének jeleként.
Hogyan értelmezhetjük ezeket az interjúkat? Leginkább azt emeljük ki, hogy a Henics
Attilával, illetve a Horváth Jácinttal készült interjúkból áradó megkeseredettség csalóka, hi-
szen a beszélgetések a kistérségi szint 1990 és 2004 közötti történetének harmadik szakaszá-
ban hangzottak el, vagyis a városi vonzáskörzetek kistérségi diskurzusból való átmeneti ki-
szorulásának idején. Láttuk, hogy ezt a szakaszt a 65/2004 (IV.15.) Korm. Rendeletig a régió
fogalmának elıretörése – ezzel együtt a megyei területfejlesztési tanácsok jelentıségének
relatív csökkenése, a statisztikai kistérségek szerinti képviselet eróziója –, az önszervezıdı
kistérségek esetében pedig a vidékfejlesztési társulások jellemezték. Egyáltalán nem tekint-
hetjük tehát véletlennek azt a tényt, hogy az Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati
Társulásnak a SAPARD-pályázat megírására már csupán 11 települést sikerült összefognia, és
a helyzetfeltárás öndefiníciójában a városi vonzáskörzetet egy ennél sokkal szerényebb kiter-
jedéső „agglomerációs övezet” váltotta fel: „Zalaegerszeg környékén egyre dinamikusabban
alakul ki, többek között a jelzett településekbıl álló agglomerációs övezet. A városból egyre
többen választják az urbánus infrastruktúrájú községeket lakóhelyül. Másrészt a Göcsej belse-
jébıl elköltözık egy része is a város környékén keres megélhetést”.148A 65/2004 (IV.15.)
Korm. Rendelettıl a „többcélú kistérségi társulásoknak” juttatott támogatások azonban ismé-
telten pozitív hatást gyakoroltak az egyes városi vonzáskörzetek egészére kiterjedı beruházá-
sok lehetıségeire, így „a minden települést egyformán érintı ügyek” spektrumára is. A kistér-
ség városi vonzáskörzettel való azonosítása tehát ezt követıen új lendületet vett, az úgyneve-
zett „többcélú kistérségi társulások” keretein belül. De ezek az események már kívül esnek
jelen vizsgálatunk végpontján.
148 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás [Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társulás] 1999, 1. 1.
68
A „kistérség = városi vonzáskörzet” típusú definíciók problematikus voltát állító kez-
deti megjegyzésünket tehát legalább egy fontos észrevétellel sikerült árnyalnunk. Eszerint a
városkörnyéki igazgatási rendszer, illetve az egykori városkörnyékek örökségéhez köthetı
kistérségek közötti gyenge területi kontinuitás inkább magyarázható az 1990 és 2004 közötti
idıszak közigazgatási-területfejlesztési politikájának hatásaival – 1990 és 1996 között a kis-
térségi szint általában véve vett elhanyagolásával, 1996 és 2004 között a területfejlesztési tör-
vényben megfogalmazott célok elégtelen mértékő megvalósulásával –, mint valamiféle fel-
oldhatatlan ellentéttel a város és tágabb környezete között. A Zalaegerszegen, illetve Nagyka-
nizsán rögzített interjúk alapján nyilvánvaló, hogy még a leginkább fajsúlyos városok tágabb
környezete sem feltétlenül mutat passzivitást a statisztikai vonzáskörzet „minden települését
egyformán érintı ügyek” iránt.
A rendelkezésünkre álló címlisták átböngészése alapján azonban az is tagadhatatlan,
hogy „azonos fejlettségő és azonos mérető települések” közötti összefogásra – és az ennek
alapján szervezıdı alternatív társulási formákra – is jócskán találunk példákat Zala megye
területén.149 Ezeknek az alternatív társulási formáknak a megértéséhez azonban célszerő be-
vezetni egy új fogalmat – az úgynevezett „mikrokörzet”-et.
149 Gyıri József, az Egervár köré szervezıdı Észak-Nyugat-Zalai Kistérségi Társulás elnökének szavai különö-sen jól példázzák azt, hogy egy város – példánkban: Zalaegerszeg – vonzáskörzetébe tartozás miért nem teszi feleslegessé az „azonos fejlettségő és azonos mérető települések” közötti összefogást: „Zalaegerszeg körül van az összes település, 5 és 15 km távolságban, és majdnem minden településen ugyanaz a helyzet, igazából munka-nélküliség nincsen. Az infrastruktúra viszont elég hiányos volt […] Nem volt a településen gáz, szennyvízrend-szer, tehát nem volt szennyvízcsatorna építve, illetve kezelve. […] Hasonlóak voltak az adottságaink, szinte min-denki Zalaegerszegen dolgozik, nagyobb cégek nincsenek a térségben, ami egyszerre hátrány is, meg elıny is, mert Zalaegerszegen minden elérhetı, 5-15 km már nem probléma, ma már millió busz van. De Zalaegerszeggel nagyon nehéz, mert nem akar minket összefogni-összegyőjteni, hanem akkor mi magunk kezdtük ezt a találkozást, beszélgettünk róla, mi lenne a fontos, milyen célokat fogalmazzunk meg, azóta óriási eredményeink lettek”. (For-rás: Gyıri J. 2002.)
69
2. A városi vonzáskörzet legfontosabb alternatívája: a mikrokörzet
A városi vonzáskörzettel azonosított kistérség legfontosabb – de még mindig a vonzás-
körzet fogalomköréhez kapcsolható – alternatíváját a továbbiakban a „mikrokörzet” elneve-
zéssel fogjuk illetni. Csakúgy, mint a városi vonzáskörzetet, ideális esetben a mikorkörzetet is
egy körzetközpont, illetve a hozzá vonzódó települések közötti funkcionális térkapcsolatai
alapján rajzolhatjuk meg. Ezek a kapcsolatok azonban már nem a város és tágabb környezete
között strukturálódnak, hanem – Jacques Lévy szavait kölcsönvéve – sokkal inkább a társa-
dalmi cselekvık mindennapi (itt: a „lokális” szinthez közelebb álló) mozgásformáihoz kötıd-
nek. Másképpen: a mikrokörzet valahol a városi vonzáskörzet (járás), illetve a településszint
között intézményesül.
2. 1. A KÖZIGAZGATÁSI-TERÜLETFEJLESZTÉSI DISKURZUS ALAPKATEGÓRIÁI
A mikrokörzet – ellentétben a városi vonzáskörzettel, amelyet nagyjából-egészében
meg tudtunk feleltetni az egykori városkörnyékeknek és/vagy járásoknak – csupán nagy ne-
hézségek árán azonosítható a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési diskurzus által in-
tézményesített alapkategóriák valamelyikével. Az elsı lehetıség, hogy a községi törvény által
intézményesített „körjegyzıség”-ekig vezessük vissza elızményeit. Az 1871. évi XVIII. tv. a
törvényhatósági jogkörrel nem bíró alsófokú közigazgatási egységeken belül három típust
különböztetett meg: rendezett tanácsú városokat, nagyközségeket és kisközségeket. A nagy-
községek, illetve a kisközségek közötti határvonalat a törvényalkotó a községek teherbírása
alapján húzta meg: ennek alapján a törvény által rájuk ruházott teendık ellátására saját ere-
jükbıl képtelen kisközségek jegyzıi feladatait a több kisközség által együttesen alkalmazott
körjegyzıknek, illetve a körjegyzıségeknek kellett ellátniuk.150 Ezeket a körjegyzıségeket
azonban még aligha lenne helyes az általunk bevezetett mikrokörzet-fogalommal azonosítani.
Ennek legfontosabb oka, hogy a körjegyzıségek a legritkább esetben rendelkeztek a szó szo-
ros értelmében vett mikrokörzet-központokkal. A körjegyzıségekben ugyanis csupán kisköz-
ségek vehettek részt, körzetközpontként számba vehetı jelentısebb települések – általában: a
nagyközségek – egyáltalán nem. A községi törvény 1886. évi módosítása ugyan kivételesen
150 Csizmadia A. 1976: 125-135. o., ill. Pfeil E. 2003: 28-31. o.
70
lehetıvé tette azoknak a kisközségeknek, melyek elkülönített helyzetük vagy közlekedési ne-
hézségeik miatt más kisközséggel szövetkezni nem tudnak, hogy a szomszédos nagyközség-
gel közös jegyzıséget tartsanak fenn,151de a tanácsrendszer bevezetése elıtt Magyarország
nagyközségeinek csupán töredéke tartozott ebbe a kategóriába. A kutatásunk terepét jelentı
Zala megyében különösen igaz volt mindez: 1950. április elsején Zala megyében (az akkor
már Veszprém megyéhez csatolt Keszthelyi járás nélkül) 14 nagyközség mőködött, de ezek
közül egyetlen egy sem volt körjegyzıség székhelye.152
Az elsı tanácstörvény, amely elıírta, hogy „az ötszáz fınél kevesebb lakosú több köz-
ség részére rendszerint közös községi tanácsot kell alakítani”,153látszólag a körjegyzıség tra-
dícióját vitte tovább. A gyakorlatban azonban – hogy a tanácsok ellenırzı tevékenységét az
ötvenes évek szigorúan centralizált településpolitikájának megfelelıen a lehetı legtöbb eset-
ben településen belül oldják meg – számos 500 fı alatti községben is önálló tanácsot szervez-
tek: az elsı tanácstörvény hatályba lépését követıen a Magyarország területén található 3169
településbıl mindössze 361 község (11, 4%) számára alakult közös tanács.154 A szigorúan
centralizált gazdaságirányítási reflexek, illetve a járások gazdaságirányító szerepének csökke-
nésével párhuzamosan azonban egyre többen vetették fel, hogy a járási szinten folyó elsı fokú
hatósági munka jó része a településszint megerısítésével kiküszöbölhetı lenne. Mivel az elsı
tanácstörvény egy szélsıségesen atomizált tanácsrendszert hozott létre, a decentralizációhoz
feltétlenül szükségesnek mutatkozott a településszint átfogó reformja. Láttuk, a jogszabályok
már a kezdetektıl lehetıséget adtak a hatékony formában nem mőködtethetı kistelepülések
tanácsszerveinek közös községi tanácsok formájában történı összevonására, ezért a reformok
legjellemzıbb irányává a tanácsi körzetesítés vált. Az elsı kísérleti jellegő összevonásokra
1962-63-ban került sor, amelynek tapasztalatai alapján a Minisztertanács Tanácsszervek Osz-
tálya 1965-ben irányelvet bocsátott ki a közös tanácsok létrehozásának feltételeirıl, majd
1966-ban utasítással szabályozta a megalakítás folyamatát.155 A legjelentısebb összevonási
kampányra az 1969-70-es évben került sor, de a közös tanácsok kialakítása több kisebb hul-
lámban egészen a 1980-as évek elsı feléig folytatódott.
1987-ben Magyarország 3057 települése közül már 2271 (74, 3 %) volt társközsége
valamely közös községi tanácsnak.156 A közös községi tanácsok intézménye az elaprózott
településhálózattal rendelkezı területeken lényegében általánossá vált: Zala megye 261 nem
151 Forrás: 1886. évi XXII. tv. 160-161. § 152 Forrás: Gaál A. 1986. 153 Forrás: 1950. évi I. tc. 9. § (2) bekezdés 154 Forrás: Hajdú Z. 2001: 185. o. 155 Szoboszlai Gy. 1976: 66. o. (11. végjegyzet) 156 Forrás: saját számítás Pfeil E. 2003: 58. o alapján.
71
városi jogállású települése közül 1985-ben például mindössze kettı (az 1650 lakosú Hahót és
a 2093 lakosú Türje) nem volt része valamely közös községi tanácsnak.157
De megfeleltethetık-e a funkcionális értelemben vett mikrokörzetnek ezek a közös
községi tanácsok? Mivel a kevésbé elaprózott településszerkezettel rendelkezı területeken a
tanácsok körzetesítése a legkevésbé sem nem volt általános jelenségnek tekinthetı – Bács-
Kiskun megye 114 településébıl 1987-ben például mindössze 20 volt valamely közös tanács
társközsége158– könnyen megfogalmazható egy olyasféle ellenvetés, mely szerint a közös
községi tanácsok inkább a lokális szint közigazgatási megfelelıinek tekinthetık, s csupán
egyszerő településszerkezeti adottságokkal magyarázható, hogy a lokális szint nem azonosít-
ható a településszinttel. S mivel a módszertani fejezet 2. 1. pontjában mi is sejtetni engedtük,
hogy a kistérségi szintet nem a lokális (település-) szinten, hanem valahol a településszint,
illetve a megyei szint között kell keresnünk, a „mikrokörzet” kifejezés jelentését az egykori
közös községi tanácsok szintje közelében keresı definíciókat megfelelı óvatossággal kell
kezelni.
A két világháború közötti idıszakban számos olyan intézmény létezett, amelyek több
körjegyzıséget fogtak át, de ezek területi beosztásában meglehetıs összevisszaság uralko-
dott.159 Az efféle intézmények – a polgári korszak „anarchikus” viszonyait többé-kevésbé
megırizve – tovább éltek a tanácsrendszer idején is. Úgy tőnt, a közös községi tanácsok meg-
szervezésével a problémák egy jelentékeny hányada felszámolhatóvá válhat: ennek megfele-
lıen határozták meg a közös tanácsok székhelyközségeiben az úgynevezett „minimálislétesít-
mény-jegyzék”-et. Eszerint távlatilag minden székhelyközségben létre kellett volna hozni ta-
nácsházát, tőzoltószertárt, postahivatalt, OTP-fiókot, házkezelıséget, egészségügyi tanács-
adót, gyógyszertárat, tisztasági fürdıt, állatorvost, bölcsıdét, óvodát, általános iskolát, diák-
otthont, mővelıdési házat, könyvtárat, mozit és sportpályát.160 Ezeknek a terveknek a jó része
azonban – talán a közös községi tanácsok szintjének túlságos elaprózottsága miatt is – a ta-
nácsrendszer végéig papíron maradt, s akkor még nem szóltunk azokról az intézményekrıl,
amelyek nem szerepeltek a minimálislétesítmény-jegyzékben, illetve azokról az egyéb
157 Pfeil E. 2003: 58. o., illetve dr. Gaál A. 1986. 158 Forrás: saját számítás Pfeil E. 2003: 58. o alapján. 159 A közigazgatás területi beosztásában uralkodó „anarchiáról” lásd Hantos Gy. 1931. Magyary Z. 1932. ennek alapján javasolta bizottság kiküldését a területi beosztás rendezésének elıkészítésére. 160 Forrás: A szocialista… 1967.
72
mikrokörzet szintő funkcionális (gazdasági, ellátási) kapcsolati formákról, amelyek nem a
szoros értelemben vett közigazgatási diskurzus illetékességi körébe tartoztak.161
x x x
Ahhoz, hogy további adalékokkal szolgálhassunk a hazai közigazgatási-
területfejlesztési diskurzus mikrokörzet-fogalmához, el kell hagynunk a szoros értelemben
vett közigazgatási diskurzus területét. Abból indulunk ki, hogy a tanácsrendszer idején a tele-
pülések megyén/országon belüli hierarchiájában kétféle hierarchia érvényesült. Az elsıt a már
megismert közigazgatási státus alakította ki, míg a másikat az úgynevezett településhálózat-
fejlesztési koncepciók definiálták. Ez utóbbiakhoz tartozott a községek és városok 1951. de-
cember 21-i osztályokba sorolása, az 1963-ban elkészült Településhálózat-fejlesztési Tanul-
mányterv, és végül az 1972. január 1-jén életbe lépetetett, az I. fejezet 1. 2. 2. pontjában már
futólag érintett Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK), amely alapjaiban
határozta meg a mikrokörzeti szint közelmúltját.162
Az 1007/1971. (III. 16.) Korm. sz. határozat nyomán életbe léptetett Országos Telepü-
léshálózat-fejlesztési Koncepciót a hazai településhálózat fejlesztésének differenciált, rend-
szerszerő megfogalmazásaként célszerő megközelíteni. Alapját a települések úgynevezett
szerepkör szerinti besorolása adta. Eszerint Magyarország településhálózatát szerepkörük sze-
rint 11 kategóriába sorolták, úgymint országos központ (Budapest), kiemelt felsıfokú köz-
pont, felsıfokú központ, részleges felsıfokú központ, középfokú központ, részleges középfo-
kú központ, kiemelt alsófokú központ, alsófokú központ, részleges alsófokú központ, buda-
pesti agglomerációba tartozó település, illetve a központi szerepkörrel nem rendelkezı „egyéb
települések” csoportja. Mindezt még kiegészíthetjük azzal a megjegyzéssel, hogy az OTK
tulajdonképpen csak a középfokú szintig bezárólag jelölte ki az egyes központi szerepkörrel
bíró településeket, az alsófokú központokká fejlesztendı településeknek a megyei település-
hálózat-fejlesztési tervekben történı meghatározását a megyei tanácsok hatáskörébe utalta.
161 A közös községi tanácsi struktúrába nem illeszkedı monolit és komplex (azaz egy- vagy többcélú) hatósági igazgatási társulások, illetve a különféle egyéb gazdasági-ellátási tárgyú együttmőködések bonyolult sokféleség-éhez a késıi államszocializmus idején lásd Pfeil E. 2003: 42-51. o. 162 Részletezve Hajdú Z. 1992.
73
3. táblázat
A települések száma központi szerepkörük szerint az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció besorolása alapján (1972. I. 1.)163
A besorolt települések száma Az összes település százalék-ban
Országos központ 1 0,03 Kiemelt felsıfokú központ 5 0,15 Felsıfokú központ 7 0,22 Részleges felsıfokú központ 11 0,34 Középfokú központ 65 2,02 Részleges középfokú központ 41 1,28 Kiemelt alsófokú központ 142 4,43 Alsófokú központ 530 16,52 Részleges alsófokú központ 292 9,1 Budapesti agglomerációba tartozó települések 44 1,37 Egyéb települések 2071 64,54 Összes település 3209 100
A kutatásunk terepét jelentı Zala megye jelenlegi területén az illetékes megyei taná-
csok 1985-ig négy (2000-ig összesen hét) kiemelt alsófokú központot, 29 (2000-ig összesen
34) alsófokú központot és 23 (2000-ig összesen 32) részleges alsófokú központot jelöltek
ki.164 Ezek közül a ketegóriák közül különösen a hét kiemelt alsófokú központ (Pacsa,
Zalakomár, és Zalalövı és Letenye; ideértve a csupán távlatilag kiemelt alsófokú központtá
fejlesztendı Bakot, Lovászit és Csesztreget is) tőnik alkalmasnak arra, hogy a két részleges
felsıfokú központtal (Nagykanizsa, Zalaegerszeg), a két középfokú központtal (Lenti, Keszt-
hely-Hévíz) illetve az egy részleges középfokú központtal (Zalaszentgrót) kiegészítve egy
optimális mikrokörzet-beosztás alapját képezhessék.
Az OTK szerepkör szerinti beosztása, illetve az általunk definiált mikrokörzet között
azonban ismét csak megfelelı óvatossággal szabad párhuzamot vonni. Mint ahogy azt az
OTK számos korabeli kritikusa, köztük Bibó István és Vági Gábor megjegyezte, az
1007/1971. (III.16.) Korm. sz. határozat pusztán rangokat adott az egyes településeknek, de a
központokhoz nem társított vonzáskörzeteket.165 A középfokú szint alatt persze ennél jóval
bonyolultabb a helyzet, hiszen a megyei tanácsok itt jelentıs szabadságot kaptak a részletek
163 Forrás: Hajdú Z. 1992. 34. o. 164 Beleértve az akkor még Veszprém megyéhez tartozó területeket (a keszthelyi járást, illetve a Sümegi járás egy részét) is. Forrás: MOL_Zala, 1971-81 ill. MOL_Veszprém, 1970-80. Zala megye településhálózatfejlesztési-terve 1971., illetve Veszprém megye településhálózatfejlesztési-terve 1970. adatai alapján. 165 Bibó I. 1975, Vági G. 1991b.
74
kidolgozásában. Így Zala megye jelenlegi területén az illetékes helyi tanácsok 46 alsófokú
vonzáskörzetet jelöltek ki.166 Ezek lényegében a közös községi tanácsok szintjével voltak
kompatíbilisek, hiszen az egyes alsófokú körzeteket magukban foglaló „kiemelt alsófokú kör-
zetek” fogalmát a tervezet egyáltalán nem ismerte – ez utóbbiak köré csupán az alsófokú köz-
pontokéhoz hasonló nagyságrendő alsófokú vonzáskörzeteket rendelt. (1. MELLÉKLET) Az
1971-es településhálózat-fejlesztési terv készítıinek szavaival: „egy alsófokú körzethez átla-
gosan 4, 3 község tartozik. A körzetesítés lehetıvé teszi a lakosság ellátását szolgáló intézmé-
nyek hatékony felhasználását, egyúttal a beruházások központosítását”.167
A helyzet csak némileg megváltozott az OTK 1981-es módosításának következté-
ben.168 (2. MELLÉKLET) Legfontosabb újdonságnak talán a társközpont kategóriájának be-
vezetése tekinthetı, amely lehetségessé tette, hogy a kiemelt alsófokú központok a közös köz-
ségi tanácsok szintjénél nagyobb egységeket is maguk köré szervezhessenek. A Zalaegerszegi
középfokú körzetben Pacsa mellé Felsırajkot és Dióskált; Bak mellé Zalatárnokot, Tófejt és
Söjtört szervezték alsófokú társközponttá, ezzel mindkét település vonzáskörzete jelentıs
mértékben megnıtt.169 Még jelentısebb változások történtek a Nagykanizsai középfokú kör-
zetben, a Zalakomár-Zalakaros-Galambok KAK (=kiemelt alsófokú központ) körzet megszer-
vezésével. Zalakomár, amely eddig csupán Balatonmagyaród községgel alkotott alsófokú
vonzáskörzetet (1970-ben mindössze 4719 fı), 1981-tıl Zalakaros-Galambok kiemelt
alsófokú társközponttal együtt 12 település (1980-ban 11971 fı) kiemelt alsófokú központjává
vált.170 Persze ezeket a példákat nem általánosíthatjuk nemhogy az ország, de még Zala me-
gye egészére sem: kiemelt alsófokú vonzáskörzetek továbbra is csak bizonyos területeken
léteztek, s az összes (kiemelt és nem kiemelt) alsófokú körzet száma 46-ról mindössze 39-re
166 A Sümeg részleges középfokú központhoz társított alapfokú vonzáskörzet megoszlik Veszprém és Zala me-gye jelenlegi területe között. Ma Sümeg, Zalagyömörı, Bazsi, és Sümegprága Veszprém megyéhez, Kisgörbı, Nagygörbı, Döbröce, Kisvásárhely, Mihályfa, Sümegcsehi és Óhíd pedig Zala megyéhez tartozik. 167 Forrás: MOL_Zala, 1971-81. Zala megye településhálózatfejlesztési-terve 1971. 14. o. 168 Forrás: MOL_Zala, 1971-81. Zala megye településhálózatfejlesztési-tervének korszerősítése 1980. 169 Felsırajk ugyan részleges alsófokú központként addig is Pacsa alá volt rendelve tartozott, Dióskál (Egeraracsával és Zalaszentmártonnal) viszont Zalaapáti alapfokú vonzáskörzetébıl került átsorolásra, ezzel Pacsa kiemelt alsófokú vonzáskörzet lakosságszáma 6334 fırıl (Forrás: Népszámlálás 1970) 8993 fıre (Forrás: Népszámlálás 1980) nıtt. Bocfölde, Csatár és Botfa községeket ugyan Baktól Zalaegerszeghez sorolták át, az 1971-ben csupán négy településbıl álló 5108 fı lakosságszámú (Forrás: Népszámlálás 1970) Bak alsófokú vonzáskörzet Söjtör alsófokú vonzáskörzet (Söjtör és Tófej alsófokú társközpontok, illetve a hozzájuk tartozó települések), illetve az addig Nova alsófokú körzethez tartozó Zalatárnok alsófokú társközpont, illetve a hozzá tartozó Szentkozmadombja átsorolásával így is 8139 fıre (Forrás: Népszámlálás 1980) nıtt. Igaz, egy ellenpélda is akad. A korábban részleges alsófokú központként Zalalövı alá sorolt Zalacséb, illetve Vaspör alsófokú társ-központokká való átminısítésével nem nıtt Zalalövı vonzáskörzete, sıt még csökkent is – 8427 fırıl (Forrás: Népszámlálás 1970) 6192 fıre (Forrás: Népszámlálás 1980) –, ugyanis a korábban Zalacséb alá sorolt Zalaszentgyörgy és Kávás községeket Bagodhoz sorolták át. 170Forrás: Népszámlálás 1970, 1980
75
csökkent. 1981-tıl 1985-ig, az OTK hatályon kívül helyezéséig terjedı idıszakban a lokális
szint, illetve a mikrokörzet elkülönítését továbbra is problematikusnak tekinthetjük.
A következıkben tehát vizsgálatunkat feltétlenül ki kell egészítenünk a kistérségi ön-
szervezıdések mőködtetıinek perspektívájával. Elsısorban arra a kérdésre keressük a választ,
hogy tekinthetık-e a közös községi tanács, illetve a kiemelt alsófokú vonzáskörzet szintjének
közigazgatási-területfejlesztési kategóriái az imént vázolt problémák ellenére mégis a Zala
megyei kistérségi önszervezıdések közvetlen elızményeinek.
2. 2. A KISTÉRSÉGI ÖNSZERVEZİDÉSEK IRÁNYÍTÓINAK-MŐKÖDTETİINEK
ALAPKATEGÓRIÁI
Mindenekelıtt tisztáznunk kell, melyek azok a Zala megyei kistérségi önszervezıdé-
sek, amelyeket összhangba hozhatjuk a „kistérség = mikrokörzet” definícióval. Mivel a
mikrokörzet közigazgatási-területfejlesztési diskurzus alapkategóriáin alapuló meghatározása
korántsem olyan egyértelmő, mint a városi vonzáskörzet (a városkörnyék és/vagy a járás)
esetében, egyetlen olyan kistérségi önszervezıdést sem kívánunk eleve kizárni, amelyek az
elızıekben nem bizonyultak a városkörnyéki igazgatási rendszer örököseinek.
A kistérségi öndefiníciók egy részében azonban a vonzáskörzethez köthetı hivatkozá-
sok nemcsak hogy a definíció kizárólagos, de még uralkodó összetevıjének sem tekinthetık.
Ezek közül a hivatkozások közül egyesek elismerik ugyan, hogy a rendszerváltás elıtt voltak
bizonyos kapcsolatok a kistérség települései között, de ezeket legfeljebb erıszakkal tudnánk
beilleszteni a vonzáskörzet-alapú diskurzusba. Huszti Zoltán Ferenc, a Zala megye egyik elsı
kistérségi társulásaként ismeretes Tátika-Rezi Kistérségi Társulás elnökének szavai például
inkább a kistérség homogenitását, mintsem a Zalaszántó és vonzáskörzete között strukturáló-
dó centrum-periféria kapcsolatok létét hangsúlyozzák: „A termelıszövetkezetnek volt itt több
faluja, […] akkor sportrendezvények, bizonyos kulturális (énekkari) együttmőködési formák is
voltak, szerintem ezek nem voltak definiálva. Ez az együttmőködés valami szabadon mozgó
valami volt, de nem volt lefektetve, hogy mi együtt akarunk mőködni”.171 Mások viszont már
kifejezetten tagadják, hogy a kistérség megalakulása elıtt bármiféle vonzáskörzet-jellegő
kapcsolat lett volna a kistérséget alkotó települések között. Ez a szelektív emlékezet különö-
sen azokban az esetekben jellemzı, amikor a történeti hivatkozások a kistérség egységét egy,
171 Forrás: Huszti Z. F. 2001.
76
a vonzáskörzet fogalmától független tényezıre vezették vissza. A gyökereit már nevébıl kö-
vetkezıen is valami másban keresı Szepetnek központú Muramenti Nemzetiségi Területfej-
lesztési Társulás elnöke, dr. Nagy Árpádné például a következı lakonikus választ adta az
1993-as megalakulás elıtti településközi kapcsolatok létét firtató kérdésemre: „Nem volt
elızmény”.172
Persze most még semmi különösebb okunk sincs arra, hogy kritikátlanul azonosuljunk
az efféle hivatkozásokkal. Ha egyelıre tartani akarjuk magunkat ahhoz a meggondoláshoz,
hogy a vonzáskörzethez köthetıség a kistérségeknek általános, ha nem is kizárólagos vagy
uralkodó jellemzıje, akkor nem szabad eleve kizárnunk ezeknek a kistérségeknek a vonzás-
körzet-alapú diskurzusba illesztését sem.173
(a) Az egykori közös községi tanácsokhoz kapcsolódó öndefiníciók
A Zala megyei kistérségi önszervezıdések történeti hivatkozásait legcélszerőbb a I. fe-
jezet 2. 1. pontjában megismert két alapkategória – a közös községi tanács, illetve a kiemelt
alsófokú vonzáskörzet – felhasználásával csoportosítani. Elsıként azokat az önszervezıdése-
ket mutatjuk be, amelyek a kistérség elızményeit a rendszerváltás elıtti közös községi taná-
csokban vélik megtalálni.
Mindenekelıtt sajátos színfoltként említsük meg a Szentgyörgyvölgy központú İrség
Kapuja – Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulását, hiszen ez annak ellenére tartja a kis-
térség legfontosabb elızményének a rendszerváltás elıtti Csesztreg központú közös községi
tanácsot, hogy az egykori központ nem vesz részt az együttmőködésben: „a zalai települések
a tanácsi rendszer idején egy közös községi tanácsot alkottak, Csesztreg és Nemesnép kiegé-
szítéssel, melynek központja Csesztreg volt”.174 Az paradoxon úgy oldható fel, ha tekintetbe
vesszük: Szentgyörgyvölgy korábban maga is a Csesztreg által mőködtetett İrség-Göcsej-
Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás tagja volt. A pályázati pénzek elosztása miatt azon-
ban ellentétek keletkeztek a két település között, amely végül Szentgyörgyvölgy és néhány
172 Forrás: Nagy Á. 2001. 173 Meggondolásunkat legegyszerőbben a Göcsej Térsége példáján szemléltethetjük. Noha a kistérség elnevezése látszólag egy történeti-néprajzi alapú identitásra utal, Gellénháza egyúttal a Göcsej Térsége Vidékfejlesztési Társulás 1999-es helyzetfeltárásában a térség legfontosabb mikrokörzet-központjaként is feltőnik: „a térség települései Zalaegerszeg munkapiacának részét képezik […] az itt lakó népesség több, mint 90%-a a térségben, vagy többségében Zalaegerszegen dolgozik. Zalaegerszegnél jóval kisebb jelentıséggel további 5 alközpontot azonosíthatunk. Ezek egyike a térség legnagyobb települése, Gellénháza”. (Forrás: SAPARD_Stratégiai [Göcsej Térsége Vidékfejlesztési Társulás] 1999, 1. 3.) 174 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: SAPARD_Helyzetfeltárás. [İrség Kapuja – Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulása.] 1999, 1. 1. 5.
77
hozzá kötıdı település kiválásával, illetve az İrség Kapuja – Kerkavölgyi Aprófalvak Kistér-
ségi Társulásának megalapításával végzıdött: „a kistérségben EU-s fejlesztés nem történt az
elmúlt idıkben. Ennek elsısorban az volt az oka, hogy a tárgyalt települések egy másik kistér-
séghez tartoztak. A társulás túl nagy volt, ezért a nagyobb, hangsúlyos települések jobban
tudták érdekeiket érvényesíteni, a kicsik kimaradtak a fejlesztésbıl”. Mivel az efféle ellenté-
tek – Türje és Zalaszentgrót esetéhez hasonlóan – aligha függetleníthetık a településközi,
és/vagy személyes konfliktusoktól,175az egykori közös községi tanácsok örökségének általá-
nos problematikáját aligha célszerő a Szentgyörgyvölgy központú kistérség példájából kiin-
dulva értelmezni. Forduljunk inkább a magukat egyértelmően valamely az egykori közös köz-
ségi tanácsok örököseként definiáló kistérségekhez.
Igazság szerint azonban meglehetısen nehéz efféle kistérségi önszervezıdéseket találni.
Leginkább még a Csonkahegyhát központú Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás, illetve a
Gellénháza központú Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás tartozhat ebbe a kategóriába:
(i) Minorics István, a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás elnöke a következıképp határoz-
ta meg a Csonkahegyhát vezetéső kistérség összetartozásának alapját. „1996-ban Csonka-
hegyhát, Dobronhegy, Milejszeg, Németfalu és Pálfiszeg, a régi tanácsi rendszerben is össze-
kovácsolt falvak, az együttlétükbıl kifolyólag is elhatározták, hogy a törvényileg részben sza-
bályozott társulást alakítsák meg”.176
(ii) Ha egyelıre eltekintünk a „természetes közösség”-re tett hivatkozás jelentıségé-
tıl,177hasonló módon utalt az egykori közös községi tanács örökségére Batha Zoltánné, a
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás elnöke is. „Ez egy természetes közösség, ugyanis ez a
hét község [Gellénháza, Nagylengyel, Petrikersztúr, Lickóvadamos, Ormándlak, Iborfia,
Gombosszeg – közbevetés tılem. B. T. L.] már a tanácsi idıkben is közös községi tanácsot
alkotott és más területekhez képest szokatlan módon mindig nagy békességben volt ez a hét
község”.178
175 A személyes interjúk alapján gyanítható, hogy a Csesztreg, illetve a Szentgyörgyvölgy központú társulások közötti konfliktus elmélyülésében bizonyos személyi ellentétek játszották a fı szerepet. Az erre vonatkozó in-formációkat azonban – interjúalanyunk kérésére – kénytelenek vagyunk bizalmas közlésként kezelni. 176 Forrás: Minarics I. 2002. 177 Részletezve: II. 1. alfejezet. 178 Forrás: Batha Z. 2001.
78
A közös tanácsi múltban gyökerezı kapcsolatokat179a rendszerváltás után kétségkívül
kamatoztatni lehetett bizonyos infrastrukturális fejlesztések, illetve a közös intézményfenntar-
tás terén. Minarics István például a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulásnak „a vezetékes vízháló-
zat, a gázhálózat és a közös érdekeltségő úthálózat” fejlesztése terén elért 1990 utáni sikereire
mutatott rá, mint ahogy Batha Zoltánné is kiemelte az „iskola”, „ közmőhálózat”, vagy az
„utak” összetartó erejét.180 Az interjúalanyok által felemlegetett példák egy része (pl. az alap-
fokú oktatás) egyértelmően a közös községi tanácsok örökségéhez kapcsolhatók, mások (pl. a
közmőberuházások egyes típusai) azonban a városi vonzáskörzet szintjéhez köthetı kistérsé-
gek esetében is felbukkanhatnak. Ez utóbbi típusba tartozó, nagyobb volumenő beruházások –
a komplex területfejlesztési célokról nem is beszélve – természetesen jóval kifizetıdıbbek, ha
nem csupán néhány település összefogásával valósítják meg ıket. S ez a tény talán meg is
magyarázza, miért számítanak ritka kivételeknek a magukat egyértelmően a közös községi
tanácsok örököseként feltüntetı kistérségek, mint ahogy azt is, hogy még ez a két kistérség
sem egyedül, hanem a Becsvölgye központú Göcsej Térsége vidékfejlesztési társulás keretei
között vett részt az 1999-es SAPARD pályázatban.181 Úgy tőnik tehát, hogy ha még ezeknek a
kistérségeknek az irányítói-mőködtetıi is hajlamosak arra, hogy némi fenntartással kezeljék a
közös községi tanácsok örököseinek kistérség-voltát, akkor célszerőbb, ha máshol, a kiemelt
alsófokú vonzáskörzetek szintjén folytatjuk a „mikrokörzet” kifejezés mögött álló jelentéstar-
talmak vizsgálatát.
(b) Az egykori kiemelt alsófokú vonzáskörzetekhez kapcsolódó öndefiníciók
Az I. fejezet 2. 1. szakaszában láttuk, az 1007/1971. (III.16.) Korm. sz. határozat
iránymutatása alapján négy kiemelt alsófokú központot (Pacsa, Zalakomár, Zalalövı, és
Letenye), míg távlatilag további hármat (Bak, Lovászi és Csesztreg) jelöltek ki Zala megye
jelenlegi területén. Az OTK 1981-es módosítása aztán már „kiemelt alsófokú vonzáskörzete-
ket” ezen települések némelyikéhez. A most következıkben arra a kérdésre keressük a vá-
laszt, mennyiben járulhatnak hozzá az egykori kiemelt alsófokú központok (vonzáskörzetek)
kötıdı kistérségek öndefiníciói a „kistérség = mikrokörzet” definíció megalkotásához.
179 Gaál A. 1986: 55-56. o., illetve 57-58. o. alapján a Csonkahegyhát vezetése alatt álló közös községi tanács 1970 és 1990 között, alapján a Gellénháza vezetése alatt álló közös községi tanács 1973 és 1990 között valóban megegyezett a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulással, illetve a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás települései-vel.. 180 Forrás: Minarics I. 2002., ill. Batha Z. 2001. 181 A Göcsej Térsége vidékfejlesztési társulást létrehívó okokat – más megközelítésben, a „kistáj” fogalma kap-csán – a II. 2. alfejezetben fogjuk részletezni.
79
A szó szoros értelmében vett kiemelt alsófokú vonzáskörzetekre történı hivatkozások
ismét csak meglehetısen csekély számban fordulnak elı. Kifejezett módon ugyanis mindösz-
sze egyetlen kistérség hivatkozik ezek örökségére: a Bak központú Válicka-völgye és Térsége
Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulás. Az 1999-es SAPARD-pályázat helyzetfeltárá-
sában a következık olvashatók az OTK 1981-es módosításáról: „Az 1980-as korszerősített
tervváltozat a ’települések regionális szerepkörének’ lehatárolásával, Bak ’kiemelt alsófokú
központ’ megjelöléssel – az északon Zalaegerszeg vonzáskörzetéhez tartozó Bocfölde és Csa-
tár kivételével – a jelen Válicka-völgye kistérség területét rajzolja ki ’kiemelt alsó fokú von-
záskörzetként’”.182 Azonban még ez az egyértelmő hivatkozás sem képes arra, hogy egyértel-
mően megfeleltesse egymásnak a kistérséget, illetve az egykori kiemelt alapfokú vonzáskör-
zetet. Az 1981-ben még Zalaegerszeg alapfokú vonzáskörzetéhez sorolt két település
(Bocfölde és Csatár) részvétele a Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenfor-
galmi Társulásban nem magyarázható a kiemelt alsófokú vonzáskörzet fogalmának segítségé-
vel, másféle magyarázat viszont – amíg az öndefiníció erre az egyetlen, OTK által intézmé-
nyesített alapkategóriára támaszkodik – nem is kerülhet elı; az öndefiníciónak meg kell elé-
gednie azzal, hogy „kivételes” jelenségként utaljon Bocfölde és Csatár esetére.
Éppen ezért tőnnek használhatóbbnak azok az öndefiníciók, amelyek a kiemelt
alsófokú vonzáskörzet helyett a mikrokörzet szintő funkcionális kapcsolatok sokféleségére
helyezik át a hangsúlyt. A Zalalövı központú Göcsej és İrség Közös Határvidéke Zalalövı
vidékfejlesztési társulás (1999-ben még: Salomvár-Zalaháshágy-Zalalövı Kistérségi Társulás)
elnöke lényegében így kerüli el a Bak központú társulás önmagának állított csapdáját.183 Az
OTK 1981-es módosítása szerint Zalalövı kiemelt alsófokú vonzáskörzetét kilenc – az 1982.
január 1-jei hatállyal Zalalövıhöz csatolt Budafa nélkül nyolc – község alkotta. A SAPARD-
pályázat kiírásának hatására megalakult társulásban viszont már csupán 7 település vett részt:
az 1981-ben még Zalalövı vonzáskörzetébe sorolt Vaspör, valamint Ozmánbük inkább a Za-
laegerszeg központú Észak-Zalai Önkormányzati Fejlesztési Társulást választotta, a vidékfej-
lesztési társuláshoz tartozó Kávás viszont 1981-ben még Bagod alsófokú vonzáskörzet részét
képezte. A Zalalövı központú kistérség elnöke, Kozma János a vele készített interjúban nem
182 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás [Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulás] 1999, 1. 5. 183 Az egyszerőség kedvéért együtt tárgyaljuk a Zalalövı vezetésével 1998-ban megalakult Zalalövı és Térségé-nek Gazdasági és Idegenforgalmi Társulását, illetve az 1999-ben megalakult Salomvár központú Salomvár-Zalaháshágy és Térsége Területfejlesztési Társulást (Címlista 2000. szerint Zalalövı a Salomvár központú kis-térségben is részt vett egyfajta „külsı tagként”).
80
is utal egyetlen helyen sem az OTK-ra, illetve annak 1981-es módosítására.184 A hangsúly
inkább Zalalövı hagyományos központi szerepére, illetve az ebbıl levezethetı funkcionális
kapcsolatok sokféléségére tevıdik át: „Ezek a települések, amelyek hozzánk tartoznak, ezek a
környék települései és az intézményeket [Zalalövı intézményeit – közbevetés tılem. B. T. L.]
használják. Iskola, vásárolni idejárnak, posta itt van, ide járnak dolgozni. Ez már nagyon
régen így van, évtizedek óta. Vásárolni idejártak, intézmények, egészségügy, orvos, hétvégi
ügyelet, iskola, óvoda, bölcsıde, fogorvos, gyógyszertár. Tudni kell, hogy aprófalvas vidék,
Zalalövı 3300-as lélekszámával már nagynak számít”.
Azzal azonban, hogy egy jól meghatározott intézményes alapkategória helyett a funk-
cionális kapcsolatok eredendı sokféleségére helyezıdik át a hangsúly, könnyen elmosódhat-
nak a mikrokörzet, illetve a városi vonzáskörzet szintje közötti határok. Ennek itt-ott már a
Zalalövın rögzített interjúban is megvoltak a maguk jelei, például amikor Kozma János
Zalalövıt a Zalaegerszegi statisztikai kistérségen belüli ellenpólusként – tehát nem egyszerő
alközpontként – igyekezett megjeleníteni: „[A Zalaegerszegi statisztikai kistérség – közbeve-
tés tılem. B. T. L.] nagyon nagy, szerintem. A Zalaegerszegi járásnak az utóda ez, szerintem.
Ebben benne van egy kicsit, ıszintén, meg kell mondani, hogy […] legyen egy másik pólus itt,
a másik végén.” 185
A mikrokörzet, illetve a városi vonzáskörzet szintjéhez kötıdı funkcionális kapcsola-
tok összemosódására azonban nem itt, hanem a Pacsa központú Közép-Zalai Kistérségi Tár-
sulás esetében találhatjuk meg a legjellemzıbb példát. A társulás elnöke, Nagy Kálmán
ugyanis inkább a városi vonzáskörzet fogalomköréhez kapcsolható, 1950. június 1-jei hatály-
lyal megszüntetett Pacsai járás, mintsem a pacsai kiemelt alsófokú vonzáskörzet örököseként
definiálta a kistérséget: „Valamikor ez a rész járás volt, tehát a pacsai járás, ahová ezek a
települések, és ezen kívüli települések is tartoztak. Ez az ötvenes évek elején megszőnt, de a
Pacsához való kötıdés ilyen értelemben, ez az ügyintézés, ez a közigazgatási dolog megma-
radt az emberek emlékezetében. Ez a hagyománya a dolgoknak. Hogy Pacsa környékén ez a
15-20 település egy irányban kíván menni, ez a hagyományból is ered.”186A települési ön-
kormányzatok többcélú társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvényt módosító 2007. évi CVII.
tv. a Pacsai statisztikai kistérség létrehozásával végül akceptálta Pacsa ide vonatkozó igényét.
Ettıl persze a 2001-ben mindössze 1883 fıs lakónépességgel rendelkezı Pacsa sem jogi, sem
184 Forrás: Kozma J. 2002. 185 Forrás: Kozma J. 2002. 186 Forrás: Nagy K. 2002.
81
pedig funkcionális értelemben véve nem vált várossá, mint ahogy a Pacsai statisztikai kistér-
ség 20 települését sem helyes városi vonzáskörzetnek nevezni. A Pacsai kistérség sokkal in-
kább sajátos fekvésének – Zalaegerszeg, illetve a Nagykanizsa városi vonzáskörzete között
félúton lévı periféria – köszönheti megalakulását. A Közép-Zalai Kistérségi Társulás kissé
abszurd helyzetének legékesebb bizonyítéka az 1999-es SAPARD-pályázat, amelybe a magát
a városi vonzáskörzet szintjére helyezı Pacsa központú társulás egyedül képtelen volt bele-
vágni, s inkább a hasonló cipıben járó Gelse központú Principális-mente Térségi Területfej-
lesztési Társulással együtt hozott létre egy közös jövıképpel alig-alig rendelkezı szervezı-
dést, a magának jellemzı módon még saját nevet sem találó Közép-Zalai és Principális menti
Térségfejlesztési Társulást.187 Mindezek fényében aligha tévedünk, ha a Pacsai statisztikai
kistérség 1994 és 2004 közötti elıdjét, a Közép-Zalai Kistérségi Társulást részben Pacsa ki-
emelt alsófokú vonzáskörzet örökségéhez kapcsoljuk, természetesen fenntartva magunknak
azt a lehetıséget, hogy a két világháború közötti idıszakra gondolva késıbb elıtérbe helyez-
zük az egykori Pacsai járással való kontinuitás problematikáját is.
Itt feltétlenül ki kell térni arra, hogy a „mikrokörzet” és a „városi vonzáskörzet” közöt-
ti különbségek elmosódottságát nemcsak a Közép-Zalai Kistérségi Társulás, de (mintegy a
másik oldalról) az I. 1. 2. alfejezetben a városi vonzáskörzetek közé sorolt Letenye, Csesztreg,
de talán még a Türje központú kistérségek esetében is megtapasztalhattuk:
(i) Letenye az OTK szerepkör szerinti beosztása alapján 1971-ben, illetve 1981-ben
még csupán kiemelt alsófokú központ, 1984. január 1-jétıl viszont egy városi jogú nagyköz-
ségkörnyék székhelyévé nyilvánították, s ezzel tulajdonképpen egy városi vonzáskörzet köz-
pontjává – igaz, Zala megye legkevésbé fajsúlyos városkörnyék-központjává – vált. A Dél-
Zalai Murahíd Térségi Területfejlesztési Társulást mindenesetre az eddigiek alapján célsze-
rőbb inkább a városi vonzáskörzet örökségéhez kapcsolni.
(ii) Már jóval nehezebb egy kétértékő („mikrokörzet” versus „városi vonzáskörzet”)
értelmezési keretben elhelyezni a városkörnyék-központ funkcióval sosem bíró, de a Lenti
központú városkörnyék bizonyos ügyeit kénytelen-kelletlen átvevı Csesztreget, illetve az
İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulást. Ha Csesztreg szerepére helyezzük a
hangsúlyt, akkor inkább a kiemelt alsófokú körzet, ha viszont a Bagó József által megkeresett
187 Egy jellemzı, a pályázat elbírálóinak jóindulatát kissé sajátos módon megnyerni kívánó mondat SAPARD_Stratégiai [Közép-Zalai és Principális menti Térségfejlesztési Társulás] 1999, 1. pontjából: „A térségi összefogásnak hagyományai nincsenek, az együttmőködés szükségességét civil szervezetek, önkormányzatok és vállalkozók mára már felismerték.”
82
51 településbıl indulunk ki, akkor inkább az egykori városkörnyék örökségét kell domináns-
nak tartanunk.
(iii) S lényegében ugyanezeket mondhatjuk el a ZalA-KAR Térségi Innovációs Társu-
lással kapcsolatban is azzal a különbséggel, hogy Türje – ellentétben Csesztreggel – sosem
tartozott a kiemelt alsófokú központok közé. Az a tény azonban, hogy az átmenet idején épp
Türje karolta fel az egykori Zalaszentgróti városkörnyék magukra maradt településeit, aligha
függetleníthetı annak hagyományos (s legfeljebb az OTK által nem akceptált) mikrokörzet-
központi szerepkörétıl.
Persze, ha hajlunk a kompromisszumokra, fogalmazhatunk úgy is, hogy a Letenye
központú Dél-Zalai Murahíd Térségi Területfejlesztési Társulás, a Csesztreg központú İrség-
Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás, valamint a Türje központú ZalA-KAR Tér-
ségi Innovációs Társulás speciális átmenetet képeznek a városi vonzáskörzet, illetve a
mikrokörzet fogalma segítségével megragadható kistérségi önszervezıdések között. S ez –
ötvözve a városi vonzáskörzetekre jellemzı optimális méreteket, illetve a mikrokörzet szintjé-
re jellemzı érdekazonosságot – sok mindent megmagyarázhat a két kistérség sikerességébıl.
A Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulás – hasonlóan a Csesztreg,
illetve a Türje központú kistérségekhez – szintén a központi település kontinuitásának hiánya
miatt minısíthetı problematikus esetnek. Az OTK 1981-es módosítása idején a terület lénye-
gében a Zalakomár-Zalakaros-Galambok KAK (=kiemelt alsófokú központ) körzettel egye-
zett meg. Zalakomár ugyan ekkor még a körzet kiemelt alsófokú központja, de már megfi-
gyelhetı jelentıségének relatív csökkenése a gyógyfürdıje révén idıközben országos jelentı-
ségő üdülıhellyé váló Zalakarossal szemben; a Zalakaros-Galambok kiemelt alsófokú társ-
központhoz rendelt vonzáskörzet lakosságszáma (7553 fı) 1980-ban már jóval meghaladta
Zalakomár és Balatonmagyaród együttes lakosságszámát (4414 fı).188 A rendszerváltást kö-
vetıen azután az ellentmondások még jobban elmélyültek az egykori Zalakomár-Zalakaros-
Galamboki Kiemelt Alsófokú Körzet területén. Az átmenet egyik nagy vesztesének tekinthe-
tı, kedvezıtlen társadalmi szerkezettel rendelkezı Zalakomár egyre messzebb és messzebb
került attól a lehetıségtıl, hogy a mikrokörzet tényleges központjává váljék, de a továbbra is
egyoldalúan idegenforgalmi profilú Zalakaros sem volt képes vele szemben megfelelı alter-
natívát nyújtani. Ahogy a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulása
SAPARD-pályázatra írt stratégiai programjában olvasható: „Zalakaros ugyan központ,
188 Forrás: Forrás: MOL_Zala, 1971-81. Zala megye településhálózatfejlesztési-tervének korszerősítése 1980., illetve Népszámlálás 1980.
83
ugyanakkor a kistérség településein élık számára nem képes megfelelı arányban munkahelyet
biztosítani”.189Mindez alighanem az egyik legfontosabb okává volt annak, hogy a mikrokörzet
hagyományos központjának számító Zalakomár, illetve Zalakaros között kenyértörésre kerül-
jön sor. A Zalakaros központú kistérség alelnöke, Pintér Lajos a konfliktus részleteirıl sze-
mérmesen hallgatva csak annyit jegyzett meg, hogy „Zalakomár bizonyos okoknál fogva kilé-
pett”, és a SAPARD-pályázat idején már inkább a Nagykanizsa és Környezı Települések Te-
rületfejlesztési Társulásának a keretein belül képzelte el a jövıjét, noha még csak területileg
sem volt határos vele.190 Szorosan véve túlnyúlik ugyan kutatásunk 2004-es végpontján, de
érdemes megjegyezni, hogy a statisztikai kistérségek 2007-es reformja idején éppen
Zalakomár volt az a település, amely a legerısebben tiltakozott a Nagykanizsaiból a
Zalakarosi statisztikai kistérségbe való átsorolása miatt: „Alkotmánybírósághoz fordulunk.
Nem hiszem, hogy rákényszeríthet valami arra egy önkormányzatot, hogy aláírjon egy általa
nem kívánt szerzıdést” – nyilatkozta Varga Miklós, Zalakomár polgármestere.191 A Zalakaros
vezetése alatt álló kistérséget tehát tekinthetjük akár a hagyományosan Zalakomár központú
mikrokörzet örökösének is, a mikrokörzet funkcionális kapcsolatainak az utóbbi évtizedekben
megbomló rendje miatt azonban a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulás
történeti fejlıdése egy általános történeti magyarázó séma keretein belül aligha érthetı meg
teljes mélységben.
Legvégére hagytuk annak az egykori kiemelt alsófokú központnak (Lovászinak), illet-
ve a jelenleg hozzá kötıdı kistérségnek (a Kerka menti Települések Szövetségének) a bemuta-
tását, amelyeknek már a vonzáskörzet-alapú diskurzusba illesztése is alapvetı problémákat
vet fel. Leginkább azt furcsállhatjuk, hogy a kistérséghez kapcsolható történeti hivatkozások
egyáltalán nem tesznek említést Lovászi hagyományos központi szerepkörérıl. Helyettük
inkább az általában véve vett térség „hosszú távú szeparációja és deprivációja
(határmentiség, határsáv, zárt határok)” kerül elıtérbe.192 Ez talán nem is véletlen: a Zala
megyei kıolajbányászat csökkenı jelentısége miatt az OTK 1981-es módosítása ugyanis le-
tett Lovászi kiemelt alsófokú központtá fejlesztésérıl,193vagyis – ne feledjük, az OTK 1971-
ben még csupán „távlatilag” kívánta Lovászit kiemelt alsófokú központtá fejleszteni – Lová-
189 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás [Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulása] 1999, 1. 3. 1. 190 Forrás: Pintér L. 2003., illetve Címlista 2004. 191 Forrás: Ki hová…? 2007 192 Forrás: KTM-PHARE_Adatlap [Kerkamenti Települések Szövetsége], 1993-94. Hasonlóképp nyilatkozott a szmelyes interjú során Tóth S. 2001. is. 193 Forrás: MOL_Zala, 1971-81. Zala megye településhálózatfejlesztési-tervének korszerősítése 1980.
84
szi vezetése alatt a szó szoros értelmében sohasem létezett kiemelt alsófokú vonzáskörzet.
Persze ez nem jelenti azt, hogy Lovászi ne rendelkezhetett volna akár 1981 után is olyan köz-
ponti funkciókkal, amelyek indokolttá teszik, hogy a kistérséget egy Lovászi központú „ki-
emelt alsófokú körzet” örököseként értelmezzük. Az persze megint más kérdés, hogy az ága-
zat összeomlásán keseregve az egykori olajipari központ köré szervezıdı kistérség irányítói-
mőködtetıi az általunk vizsgált forrásokban inkább a negatív indentitásformákat (mint például
a már említett „szeparáció”-t és a „depriváció”-t) hangsúlyozták.
xxx
A kései államszocializmus közigazgatási-területfejlesztési diskurzusa által intézmé-
nyesített mikrokörzet-szintő alapkategóriák – az egykori közös községi tanácsok, illetve a
kiemelt alsófokú vonzáskörzetek – magyarázóereje tehát igencsak behatárolt: az eddig meg-
ismert kistérségi öndefiníciók meglehetısen ritkán hivatkoznak rájuk, de településszinten je-
lentkezı anomáliák – mint ahogy azt a Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Ide-
genforgalmi Társulás példáján láttuk – még ezekben az esetekben is jócskán elıfordulnak.
S nem sokkal kedvezıbb a helyzet a városi vonzáskörzet esetében sem. A városkör-
nyék és/vagy a járás alapkategóriái ugyan már jóval gyakrabban kerülnek elı az általunk idé-
zett öndefiníciókban, a településszinten jelentkezı anomáliák ez utóbbi esetekben szintén le-
hetetlenné teszik a kontinuitás egyszerő felmutatását. Ne feledjük: még a városkörnyékkel
leginkább kontinuus kistérségi önszervezıdés, a Letenye központú Dél-Zalai Murahíd Térségi
Településfejlesztési Társulás is alig több, mint az egykori Lenti városkörnyék településeinek
50%-át fedte le. Bizonyos kistérségi önszervezıdések esetében (pl. Zalalövı, Pacsa, Letenye,
Csesztreg, Türje) ráadásul a városi vonzáskörzet, illetve a mikrokörzet szintjének egyértelmő
elkülönítése is meglehetısen nehézkesnek tőnhet. S végül ne feledjük, egyelıre semmit sem
tudunk mondani azokról a kistérségi önszervezıdésekrıl (pl. Zalaszántó, Szepetnek), amelyek
öndefiníciói nem vették figyelembe, vagy éppenséggel tagadták a vonzáskörzetiség jelentısé-
gét.
Mindezek a nehézségek szükségessé teszik a városi vonzáskörzet, illetve a
mikrokörzet szintjének továbbgondolását. A következıkben egy általános történeti magyarázó
séma segítségével erre teszünk kísérletet, az eddigiekhez képest nagyobb jelentıséget tulajdo-
nítva a funkcionális kapcsolatok eredendı sokféleségének, valamint a közvetlen elızménye-
ken túllépı, úgynevezett „tartósabb struktúrák”-nak.
85
3. Egy általános történeti magyarázó séma
.
Vizsgálatunk most következı szakaszában magunk mögött hagyjuk a humanista
preambulumot, s az objektív magyarázó sémák irányába lépünk tovább. Ennek során nagyobb
jelentıséget kell tulajdonítanunk a funkcionális kapcsolatok eredendı sokféleségének, hiszen
ezekrıl a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési diskurzus által intézményesített alapka-
tegóriák mellett még meglehetısen kevés szó esett. Vegyük továbbá észre azt is, hogy az ed-
dig idézett történeti hivatkozások (függetlenül attól, hogy kitértek-e a funkcionális kapcsola-
tok eredendı sokféleségére vagy sem) alig-alig léptek túl a megalakulás közvetlen elızmé-
nyein. A városkörnyéki igazgatási rendszer, illetve a közös tanácsba szervezések elıtti idı-
szak legfeljebb kivételesen került elı, mint például a gyökereit a második világháború elıtti
Pacsai járásban megtalálni vélı Közép-Zalai Kistérségi Társulás esetében. Természetesen
nem kell furcsának tartanunk, hogy a kistérségi önszervezıdések irányítóinak-mőködtetıinek
emlékezetében a közvetlen elızmények túlsúlya érvényesül. Ha azonban nem kívánjuk eleve
kizárni, hogy az általunk vizsgált kistérségek kialakulása bizonyos tartósabb struktúrákkal is
magyarázható, akkor érdemes kitérni ez utóbbiakra is.
A „hosszú idıtartamban” gyökerezı struktúrákra azonban egyelıre még nem, inkább a
következı fejezetben, a kistáj fogalma kapcsán célszerő sort kerítenünk. Csupán arra a von-
záskörzet-alapú megközelítés szempontjából is releváns két korszak funkcionális kapcsolatai-
ra terjesztjük ki vizsgálódásainkat, amelyek létükkel mintegy megalapozzák a történeti hivat-
kozások között domináns módon szereplı közvetlen elızményeket: elsıként a két világháború
közötti idıszak, majd az államszocializmus elsı, kollektivizálást megelızı idıszakát vonjuk
beható elemzés alá.
3. 1. KISTÉRSÉGI VONZÁSKÖRZETEK ZALA MEGYE TERÜLETÉN (1925)194
Mint már említettük, az 1925-ös községi közigazgatási tájékoztató lapok felhasználá-
sával széleskörő betekintést nyerhetünk a kutatásunk terepét jelentı Zala megye községeinek 194 Az I. fejezet 3. 1. szakasza vizsgálatának alapjául – hacsak kifejezetten nem teszünk utalást egy másik forrás-ra és/vagy forráscsoportra – NM_Közig 1925.
86
közigazgatási, szakigazgatási, infrastrukturális állapotába, lakosságának összetételébe, moz-
gásába és vagyoni helyzetébe.195Mivel a jelenlegi fejezetben a vonzáskörzet-alapú diskurzus
keretei között mozgunk, a vonatkozó információk közül azokat használjuk fel, amelyek a köz-
ségek kistérségi szintő vonzáskapcsolatainak feltérképezésében nyújthatnak segítséget.
Az ilyen típusú vizsgálatok eddig többnyire a közigazgatási tájékoztató lap III. 9. pont-
jának második kérdése alapján („Hová gravitál a község?”) próbálták tisztázni a problémát.
Egy efféle választás nemcsak egyszerő, de látszólag magától értetıdı is. A kérdés ugyanis
épp az iránt tudakozódik, amire a kutató kíváncsi: a község vonzódásának irányára. Ez a le-
fegyverzıen egyszerő megoldás azonban aligha fogadható el fenntartások nélkül. Tekintsük,
mire kíváncsiak egészen pontosan a III. 9. pont kérdései:
(i) Hol van a község állandó piaca? Milyen távol fekszik ez az állandó piac?
(ii) Hová gravitál a község?
(iii) Milyen vásárok, országos és heti vásárok találhatók az illetı község területén? Milyen
rendszerességgel és milyen típusú vásárokról (pl. kirakodó-, állatvásár) van szó? Kié a vásár-
tartás joga?
(iv) Hol található az illetékes mérték- és hordóhitelesítı hivatal székhelye?
Nyilvánvaló, hogy a III. 9. kérdései közé ágyazott „Hová gravitál a község?” kérdés ab-
ba az irányba terelte az adatlapot kitöltı jegyzıket, hogy a vonzásközpontot a piacközponttal
azonosítsák. Vagyis ha pusztán erre az egy kérdésre hagyatkoznánk, kritikátlanul kötelezıd-
nénk el egy „kistérség = piackörzet” típusú definíció irányába. És ami talán még ennél is fon-
tosabb: figyelmen kívül hagynánk, hogy eddigi vizsgálataink eredményeképp a kistérségek-
nek már most legalább két altípusát (a városi vonzáskörzetet, valamint a mikrokörzetet) tud-
juk elkülöníteni. Egy cseppet sem lenne szerencsés tehát, ha figyelmünket erre az egyetlen
irányított kérdésre korlátoznánk. Sokkal járhatóbb útnak tőnik, ha az 1925-ös közigazgatási
tájékoztató lapokból kinyerhetı vonzáskapcsolatok eredendı sokféleségére koncentrálunk, s
ezt a sokféleséget próbáljuk redukálni olyasféleképp, hogy legalább a városi vonzáskörzetnek,
illetve a mikrokörzetnek helyet találjunk általános történeti magyarázó sémánk keretein belül.
195 A két törvényhatósági jogú város, Zalaegerszeg és Nagykanizsa adatlapjai ennek megfelelıen nem szerepel-nek a községi közigazgatási tájékoztató adatlapok között.
87
(a) Az adatbázis összeállítása
Adatbázisunk alapját a községi közigazgatási tájékoztató lapokon szereplı településál-
lomány jelenti azzal a megszorítással, hogy csupán azokat a községeket vettük figyelembe,
amelyek a jelenlegi Zala megye területén helyezkednek el.196 Az adatbázis összeállítása során
mindenekelıtt rendezett párokat hoztunk létre: ezek mindegyikének elsı tagja egy település,
míg második tagja egy olyan változó, amely az illetı településhez egy kistérségi szintő von-
zásközpontokat rendelnek.
De mit kell „kistérségi szintő” vonzásközpontokon érteni? Magáról a kistérségi szint-
rıl annyit feltétlenül tudunk, hogy valahol a településszint (ma NUTS 5 / LOC 2), illetve a
megyei szint (ma: NUTS 3) között helyezkedik el. Tehát az adatbázisunkban szereplı telepü-
lésekhez csupán regionális központokat (pl. Szombathely: a kataszteri felmérési felügyelıség
székhelye), csupán megyeszékhelyeket (pl. Zalaegerszeg, Szombathely, Kaposvár: megye-
székhelyek), vagy csupán törvényhatósági jogú városokat (pl. Zalaegerszeg, Nagykanizsa: a
királyi törvényszék székhelye) rendelı változókat tehát kihagytuk az adatbázisból. Mindezek
fényében „n” = 21 hasznosítható változónk maradt, úgymint:
4. táblázat
A községek kistérségi szintő vonzáskapcsolatainak feltérképezéséhez segítséget nyújtó változók (1925)197
jegyzıség székhelye körállatorvos székhelye Járásszékhely a község lakosai által leggyakrabban látogatott piac országgyőlési választókerület székhelye a község vonzódásának (gravitációjának) iránya törvényhatósági bizottság székhelye utolsó posta csendırırs székhelye utolsó távírda körorvos székhelye utolsó vasútállomás (kör)bába székhelye római katolikus anyaegyház székhelye leggyakrabban igénybe vett gyógyszertár református anyaegyház székhelye leggyakrabban igénybe vett közkórház ágostai anyaegyház székhelye járásbíróság székhelye izraelita anyakönyvi kerület székhelye királyi pénzügyıri szakasz székhelye
196 Nem vettük tehát figyelembe a 4330/1945. M.E. sz. rendelet, a 4343/1949. M.E. sz. rendelet alapján Veszp-rém megyébe átcsatolt Balatonfüredi, illetve Tapolcai járás teljes területét, valamint az ugyancsak a 4343/1949. M.E. sz. rendelet alapján Veszprém megyéhez csatolt Sümegi járást annak a néhány községnek (Döbrıce, Sümegcsehi, Óhid, Kisvásárhely, Nagygörbı, Mihályfa, Szalapa, Kisgörbı, Vindornyaszılıs) a kivételével, amelyek az 1979. január 1-jei korrekció – a Keszthelyi járás Veszprém megyétıl való visszacsatolása – része-ként a Keszthelyi járás (s egyúttal Zala megye) részévé váltak. Adatbázisunk részévé tettük viszont azokat a településeket (Somogyszentmiklós, Bagolasánc, Liszó, Surd, Belezna, Nemespátró, Miháld, Sand, Pat, valamint Egervár, Gısfa, Vasboldogasszony), amelyek a 4343/1949. M.E. sz. rendelet értelmében Somogy, valamint Vas megyébıl Zala megyéhez kerültek. (Forrás: Gaál A. 1986.) 197 Forrás: NM_KÖZIG 1925. Az utolsó posta, utolsó távírda, illetve utolsó vasútállomás forrása – mivel ezeket eredeti forrásunk kitöltıi igen gyakran nem jelölték meg – Dr. Halász L. – Várady K. 1926.
88
Ezt a 21 változót ezek után egy olyan változószetté kellett átalakítanunk, amely min-
den adatbázisunkban szereplı településhez két központot rendel: (a) az illetı település városi
vonzáskörzet szintő, illetve (b) mikrokörzet szintő központját. De miképpen oldható meg egy
ilyesfajta átalakítás? A 21 rendelkezésünkre álló változó tömörítését egy olyasfajta hipotézisre
támaszkodva kívántuk végrehajtani, mely szerint ez a nagyon különbözı 21 változó két lá-
tens, azaz közvetlenül meg nem figyelhetı változóra (a „városi vonzáskörzet-központ”, illetve
„mikrokörzet-központ” változóira) redukálható. Az efféle látens struktúrák feltárására legin-
kább a faktoranalízisnek nevezett többváltozós matematikai-statisztikai eljárás tőnik alkal-
masnak, ezért az adatbázis összeállítása során mi is erre az elemzési technikára támaszkod-
tunk.198
A következıkbıl indultunk ki. Az 1925-ös közigazgatási tájékoztató lapok alapján – a
két törvényhatósági jogú várost, Nagykanizsát és Zalaegerszeget egyelıre figyelmen kívül
hagyva – 329, a jelenlegi Zala megye területén fekvı települést tudtunk felvenni adatbázi-
sunkba. A településekhez rendelt változók elvileg 329*21 különbözı értéket vehetnek fel.199
A „ településnév –> kistérségi szintő vonzásközpont (1→n)” jellegő rendezett párok azonban
ebben a formájukban még nem kvantifikálhatók, ezért a kvantitatív változók jelenlétét meg-
követelı faktoranalízis hasznosításáról egy ilyen formájú adatbázis esetében még nem lehet
szó.
A továbblépéshez szükségünk volt egy úgynevezett segédadatbázis összeállítására,
amely eredeti adatbázisunktól csupán abban különbözik, hogy a településekhez vonzásköz-
pontjuk helyett „n” számú kétértékő (statisztikai mőszóval: „dummy”) változót rendel. Egy
dummy-változó „2” értéket vesz fel abban az esetben, ha a település egy adott változó tekinte-
tében a vonzásközponti szerepkört tölt be, s „1” értéket máskor. Tehát míg az eredeti adatbá-
zis az abban szereplı települések vonzásközpontjait tartalmazza, addig a segédadatbázis csu-
pán arról tájékoztat, hogy ezek a települések vonzásközpontok-e vagy sem egy adott változó
198 A faktoranalízis matematikai-statisztikai alapjainak ismertetését itt nem tekintjük feladatunknak, hiszen az utóbbi idıkben a társadalomtudományokban is örvendetesen emelkedett azoknak a publikációknak a száma, amelyek felhasználják ezt az elemzési technikát. Itt csak röviden utalnánk két olyan munkára, amelyeket e sorok írója leginkább hasznosított a faktoranalízissel való ismerkedése során. Elsıként természetesen Bácskai V. – Nagy L. 1984. munkájára utalnánk, amely a hazai történettudományi szakirodalomban elsıként mutatta be a faktoranalízis lényegét, s hasznosította eredményeit. A technikai részletek megismeréséhez, illetve a számításo-kat roppantmód megkönnyítı számítástechnikai apparátus helyes kezeléséhez fıleg Székelyi M. – Barna I. 2004 nyújtott segítséget. 199 A gyakorlatban nem minden település jegyzıje válaszolt az összes kérdésre, így egyes települések esetében nem minden változóhoz rendelhetı érték.
89
tekintetében. S ezzel be is fejeztük segédadatbázisunk kiépítését.200 Mindezek után már felte-
hettük a kérdést: felismerhetı-e a segédadatbázisunkban szereplı 21 dummy változó mögött
két olyan látens változó, amelyek segítségével közelebb juthatunk az adatbázisunkban szerep-
lı települések városi vonzáskörzet-központ, illetve mikrokörzet-központ jellegéhez?
A vonatkozó szakirodalom az efféle látens változókat többnyire faktor néven illeti,
feladatunk tehát könnyőszerrel átfordítható a faktoranalízis nyelvezetére. Az SPSS program-
csomag segítségével a leginkább elterjedt, „maximum likelihood” típusú faktorelemzést kíván-
tuk végrehajtani, amelynek során elsıként rögzítettük, hogy elızetes meggondolásunk fényé-
ben két látens változóra (faktorra) kívánjuk redukálni a rendelkezésünkre álló 21 dummy-
változót. A sikeres faktoranalízis feltételként legalább két követelményt szokás megemlíteni:
(i) Az elsı követelmény a faktoranalízisbe léptetett változókra vonatkozik. Eszerint
csakis azokat a változókat célszerő figyelembe venni, amelyek kellıen szoros kapcsolatban
állnak a faktorokkal. Hogy mit jelent ez a „kellıen szoros kapcsolat”, szubjektív megítélés
kérdése, de a szakirodalom általában a 0,25-ös végsı kommunalitás-értéknél húzza meg a
határt, vagyis csakis azokat a változókat lépteti be a faktoranalízisbe, amelyek heterogenitását
a létrehozott faktorok legalább 25%-ban megmagyarázzák. Az SPSS programcsomag által
kinyomtatott kommunalitás-értékek alapján a 21 dummy-változó közül három, mégpedig a
„ (kör)bába”, illetve a „református anyaegyház” és az „ágostai anyaegyház” székhelyére vo-
natkozók nem álltak kellıen szoros kapcsolatban a faktorokkal. A (kör)bába székhelyével
kapcsolatban annyit jegyezzünk meg, hogy túlságosan sok – 200 feletti – település kapott „2”
értéket, vagyis az egyes (kör)bábaszékhelyekhez rendelhetı települések a legjobb indulattal
sem alkotnak mikorkörzeteket – inkább a lokális (település-) szinthez köthetık. A református,
illetve az ágostai anyaegyházak székhelyeinek elhelyezkedése a dominánsan római katoliku-
sok által lakott Zala megyében pedig sokkal inkább függött a református és/vagy evangélikus
lakosság lététıl vagy nemlététıl, mint az általában véve vett központi funkciótól. Mindezek
alapján 18 dummy-változó maradt fenn a rostán. Az ezekhez tartozó – a 0,25-ös határt egytıl-
egyig átlépı – kommunalitás-értékek a következık:
200 A két törvényhatósági jogú város ugyan nem szerepelt eredeti adatbázisunkban, ettıl függetlenül azonban – az eredeti adatbázisban szereplı települések vonzásközpontjait szem elıtt tartva – mégis teljes bizonyossággal kikövetkeztethetı, hogy melyek azok a változók, amelyek esetében a „2”, s melyek azok, amelyek esetében az „1” értéket kell hozzájuk rendelni. A segédadatbázisban tehát ez utóbbiak is helyet kapnak.
90
5. táblázat
A dummy-változókhoz tartozó kommunalitás-értékek (1925) 201
Iniciális kommunalitás-
értékek202
Végsı kommunalitás-
értékek Jegyzıség ,582 ,616 Járásszékhely ,931 ,873 Ogy. Választókerület ,426 ,337 Törvényhat. Bizottság ,497 ,431 Csendırırs ,483 ,459 Körorvos ,733 ,641 Gyógyszertár ,805 ,707 Közkórház ,887 ,447 Járásbíróság ,915 ,505 Kir. pénzügyıri sza-kasz
,715 ,654
Körállatorvos ,656 ,506 Állandó piac ,886 ,852 Gravitáció iránya ,946 ,818 Utolsó posta (1926) ,634 ,701 Utolsó távírda (1926) ,755 ,484 Utolsó vá. (1926) ,701 ,340 Rk. Anyaegyház ,486 ,525 Izraelita ak. ,755 ,578
(ii) A második követelmény magára a faktoranalízisbe léptetett változószettre vonatko-
zik. Eszerint biztosítani kell, hogy a faktorok megırizzék a változószett heterogenitásának
elegendı mennyiségét, a szakirodalom ajánlása alapján minimum 33%-át, vagy – ha szigo-
rúbban járunk el – 50%-át.203 A két faktort tartalmazó látens struktúra a változószettben meg-
testesülı információtartalom több mint 50%-át (egészen pontosan: 58,19%-át) ırizte meg.
Ezek után már csak a faktorok interpretációja maradt hátra, vagyis meg kellett vizsgálni, az
általunk feltárt két faktor mennyiben nevezhetı a városi vonzáskörzet-, illetve a mikrokörzet-
központok faktorjainak.
A két faktor interpretációjára az úgynevezett faktormátrix kinyomtatása után került
sor:
201 Forrás: NM_KÖZIG 1925., ill. Dr. Halász L. – Várady K. 1926 202 Az iniciális kommunalitás értékei azt mutatják, hogy egy adott változó heterogenitásából mennyit képes megmagyarázni az összes többi változó. 203 Viszonylag kis mérető (pl. a vizsgálatunkban szereplı, mindössze 329 települést, illetve 18 változót tartalma-zó) adatbázisok esetében célszerő a szigorúbb küszöbértékhez tartani magunkat.
91
6. táblázat204 A faktormátrixban szereplı faktorsúlyok (1925)
Faktor 1 2 Jegyzıség ,394 ,679 Járásszékhely ,912 -,202 Ogy. Választókerület ,575 ,078 Törvényhat. Bizottság ,571 ,324 Csendırırs ,585 ,341 Körorvos ,791 ,122 Gyógyszertár ,841 ,027 Közkórház ,631 -,220 Járásbíróság ,683 -,196 Kir. pénzügyıri szakasz ,788 -,180 Körállatorvos ,711 ,028 Állandó piac ,918 -,094 Gravitáció iránya ,886 -,180 Utolsó posta (1926) ,417 ,726 Utolsó távírda (1926) ,542 ,437 Utolsó vá. (1926) ,428 ,396
Rk. Anyaegyház ,431 ,583 Izraelita ak. ,746 -,148
A faktormátrixban faktorsúlyok szerepelnek, amelyek azt jelzik, hogy az egyes válto-
zók mekkora súllyal és milyen irányban alakítják a faktorjainkat: a 0,25/-0,25 feletti/alatti
faktorsúly-értékeket a szakirodalom általában már szignifikánsnak szokta tekinteni. A faktor-
analízis során azonban gyakran elıfordulhat, hogy a faktormátrix nem teszi lehetıvé a fakto-
rok azonosítását. De még ha – mint a 6. táblázat esetében – nem is ennyire kétségbeejtı a
helyzet, a modell további javítgatására irányuló erıfeszítéseket ezekben az esetekben sem
szabad feleslegesnek nyilvánítani.
A faktorok interpretációját megkönnyítendı mindenképp célszerő tehát a faktorok ro-
tációjához fordulni. A rotálással nem változnak meg az egyes változók végsı kommunalitás-
értékei, valamint annak az információtartalomnak a mennyisége, amelyet a faktorok együtte-
sen ıriznek meg. Megváltozik viszont az a mód, ahogyan az egyes faktorok a megırzött in-
formáció mennyiségén osztozkodnak. A jobb megértés végett a rotációs eljárást faktormátri-
xunk terében úgy szemléltethetjük, mint a faktorokat jelképezı F1 és F2 koordinátatengelyek
elforgatását – F1’ és F2’ tengelyekké való transzformációját – olyan szögben, hogy a változó- 204 Forrás: NM_KÖZIG 1925., ill. Dr. Halász L. – Várady K. (1926)
92
kat jelképezı 18 pont a lehetı legkönnyebben legyen interpretálható, azaz a lehetı legegysze-
rőbben el lehessen dönteni, hogy F1’, illetve F2’ tengelyekhez állnak-e közelebb. A
VARIMAX rotáció205módszerének segítségével nyert rotált faktormátrixunk kinyomtatása
után már meglehetıs biztonsággal kezdhetünk neki a két faktor interpretációjának:
7. táblázat A rotált faktormátrixban szerepl ı faktorsúlyok206
Faktor 1 2 Jegyzıség ,067 ,782 Járásszékhely ,911 ,206 Ogy. Választókerület ,487 ,315 Törvényhat. Bizottság ,379 ,536 Csendırırs ,385 ,558 Körorvos ,664 ,447 Gyógyszertár ,749 ,382 Közkórház ,665 ,070 Járásbíróság ,702 ,113 Kir. Pénzügyıri szakasz ,790 ,172 Körállatorvos ,631 ,328 Állandó piac ,871 ,306 Gravitáció iránya ,878 ,215 Utolsó posta (1926) ,069 ,835 Utolsó távírda (1926) ,304 ,626 Utolsó vá. (1926) ,219 ,540 Rk. Anyaegyház ,142 ,711 Izraelita ak. ,738 ,183
Ha csak az egyes faktorokat legnagyobb súllyal alakító két változóra vetünk pillantást
(elsı faktor: „járásszékhely” 0,911-es faktorsúllyal; második faktor: „utolsó posta” 0,835-ös
faktorsúllyal), már akkor is világos, hogy az elsı faktor a városi vonzáskörzet, míg a második
faktor a mikrokörzet jellegő változókkal áll szoros összefüggésben. Ezért nyugodt szívvel
elnevezhetjük az elsı faktort „városi vonzáskörzet-központ faktor”-nak (az eredeti
változószett 36,46%-át tömörítı információtartalommal), a második faktort „mikrokörzet-
központ faktor”-nak (az eredeti változószett 21,73%-át tömörítı információtartalommal) an-
nak ellenére is, hogy bizonyos változók esetében az egyik, illetve a másik faktorra illeszkedés
nem teljesen egyértelmő. Különösen az „országgyőlési választókerület”, a „körorvos”, a „tör-
vényhatósági bizottság” és a „csendırırs” változói ülnek rajta többé-kevésbé mindkét fakto-
205 A VARIMAX rotáció a leginkább elterjedt rotációs módszer, amely Székelyi M. – Barna M. 2004. 54. o. alapján az egy változóhoz tartozó valamennyi faktorsúly négyzetösszegét maximalizálva kívánja elérni, hogy minden változóra igaz legyen, hogy egy és csakis egy faktoron „ül rajta”. 206 Forrás: NM_KÖZIG 1925., ill. Dr. Halász L. – Várady K. 1926
93
ron. Ilyen esetekben két lehetıség közül választhatunk: megpróbálkozhatnánk azzal, hogy a
szóban forgó változók elhagyásával javítsunk modellünk illeszkedésén, vagy nemes egyszerő-
séggel elfogadhatjuk, hogy a szóban forgó változók többé-kevésbé mindkét faktorra befolyást
gyakorolnak. Mivel a magunk részérıl nem hiszünk abban, hogy a városi vonzáskörzet-, illet-
ve a mikrokörzet-központ funkciói egyértelmően elhatárolhatók egymástól, a rotált faktormát-
rixban szereplı változók számát nem csökkentettük tovább.
A vizsgálatot ezek után két irányban folytathatnánk: ha a városi vonzáskörzet, illetve
mikrokörzet szintő központok rangsorára lennénk kíváncsiak, akkor faktoranalízis szokásos
menete szerint az egyes településekhez tartozó faktorértékek (itt: a központi funkció erısségét
jelzı értékek) kinyomtatásával kellene folytatnunk. Mi azonban nem a városi vonzáskörzet-,
illetve a mikrokörzet-szintő központok erısorrendjére voltunk kíváncsiak, hanem magukat a
városi vonzáskörzeteket, illetve a mikrokörzeteket kívántuk meghatározni. S ha ez így van,
akkor nem szükséges bajlódnunk a faktorértékek kiszámításával, hiszen az eredeti problé-
mánk már a rotált faktormátrix segítségével is megoldható.
Gondolatmenetünk a következı. Az eredeti adatbázisunkban szereplı települések
mindegyike mellé rendelhetünk 18 „településnév –> kistérségi szintő vonzásközpont (1→n)”
jellegő rendezett párt. Elıször próbáljuk azt meghatározni, hogy egy adott település melyik
városi vonzáskörzet szintő központhoz vonzódik. A feladat könnyen megoldható, pusztán arra
kell figyelnünk, hogy az egyes vonzásközpontokat nem súlyozatlanul, hanem az a városi von-
záskörzet-központ faktorhoz tartozó faktorsúlyok felhasználásával összegezzük. A közigazga-
tási tájékoztató lapok alapján tudjuk például, hogy Alibánfa község jegyzıségi székhelye
1925-ben Zalaszentivánon volt. A jegyzıségi székhely változója azonban csak meglehetısen
kicsi, 0,067-es súllyal mutat rá a városi vonzáskörzet szintő központra, ezért a jegyzıségi
székhely apropóján mindössze 1*0,067 pontot rendelünk Zalaszentivánhoz. A rotált faktor-
mátrixban szereplı második változó, a járásszékhely viszont már 0,911-es súllyal mutat rá a
városi vonzáskörzet szintő központra. Ezért az illetékes járásszékhelyhez, Zalaegerszeghez a
járásszékhely változó apropóján 1*0,911 pontot rendelhetünk és így tovább, mind a 18 válto-
zó esetében. Utána már csak az egyes vonzásközpontokhoz rendelt pontszámok egyszerő ösz-
szegzése van hátra, s megállapíthatjuk, hogy melyik az a városi vonzáskörzet-szintő központ,
amelyhez az illetı település a leginkább vonzódik. A késıbbiek során fontos lesz, hogy ha
ennek a vonzáskörzet-központnak az összesített pontértéke magasabb, mint az utána követke-
zı összes többié együttvéve, akkor az illetı települést az illetı vonzáskörzet-központ „abszo-
lút vonzáskörzet”-ébe tartozónak tekintettük, egyéb esetekben viszont csupán az illetı von-
záskörzet-központ „relatív vonzáskörzet”-ébe tartozónak. Alibánfa például Zalaegerszeg ab-
94
szolút városi vonzáskörzetének képezi részét: a közeli nagyváros 8,086-os összesített pontér-
tékével szemben az összes többi utána következı település együttesen is csupán 1,565 pontot
tudott összegyőjteni.
A mikrokörzet-központhoz való vonzódást ugyanígy számolhatjuk ki azzal az apró kü-
lönbséggel, hogy ezúttal a második faktorhoz tartozó faktorsúlyok szerint összegezzük az
egyes központi településekhez tartozó pontértékeket. Az eredmény természetesen teljesen
eltérı lesz, mint az elızı esetben, hiszen a mikrokörzet-központ faktor nem ugyanazokkal a
változókkal áll szoros kapcsolatban. Maradjunk Alibánfa példájánál. Az elsı faktorral ellen-
tétben a jegyzıségi székhely változójának faktorsúlya meglehetısen nagy, 0,782-es súlyú
hatásfokkal mutat rá Alibánfa mikrokörzet-központjára, míg a járásszékhely változójának
faktorsúlya a maga 0,206-es súlyával sokkal kisebb jelentıséggel bír. A jegyzıségi székhely-
hez (Zalaszentivánhoz) tehát ebben az esetben 1*0,782 pontot, a járászékhelyhez (Zalaeger-
szeghez) viszont csupán 1*0,206 pontot rendelhetünk, és így tovább, mind a 18 változó eseté-
ben. Mindezek alapján azt kapjuk, hogy Alibánfa Zalaszentiván község mikrokörzetének ré-
szét képezi, de csupán relatív értelemben: Zalaszentiván összesített pontszáma (3,494) ugyan-
is valamivel elmarad az utána következı települések: Zalaegerszeg, Kemendollár és Szepetk
összesített pontértéke (3,831) mögött.
Végül, a jobb tájékozódás végett szükségünk volt egy apró korrekció végrehajtására is.
Eredeti adatbázisunkban az 1925-ös közigazgatási állapot szerinti településnevek szerepeltek.
Mivel bennünket elsısorban a történeti múlt jelenre gyakorolt hatása érdekel, célszerőnek
tartottuk, hogy eredményeinket a jelenlegi közigazgatási beosztásra vonatkoztatva adjuk meg.
A vonzásközpontok esetében viszonylag egyszerő dolgunk volt: ha a vonzásközpontok között
egy ma már nem létezı településnév (fenti példánkban ilyen például Szepetk) szerepel, akkor
az illetı vonzásközpontot arra a jelenlegi településre – példánkban: Pókaszepetkre – vonat-
koztattuk, amelynek területén az egykori vonzásközpont található. Csak némileg volt nehe-
zebb dolgunk az egyéb települések esetében. Az 1925-ös közigazgatási beosztáshoz viszonyí-
tott eltérések az esetek döntı többségben az idıközben történt település-összevonásoknak
voltak köszönhetık. Az adatbázis tanúsága szerint azonban igen gyakran elıfordult, hogy az
összevont település egykor önálló részei más és más központhoz – illetve ugyanahhoz a köz-
ponthoz, de nem minden esetben abszolút vagy relatív módon – vonzódtak. Ezekben az ese-
tekben az 1925-ös közigazgatási tájékoztató lapokon feltüntetett település-lélekszámok szerint
súlyozva összegeztük a különbözı vonzásközpontokhoz rendelt összpontértékeket. Ha például
a ma Esztergályhorváti község részét képezı Esztergály községet 1925-ben 725 fı, Nagyhor-
váti községet pedig 175 fı lakta, akkor elıbbi pontértékeit 725/(725+175) = 0,81-es súllyal,
95
utóbbi pontértékeit pedig 1-0,81 = 0,19-es súllyal vettük figyelembe.207 A korrekciók befeje-
zése után Zala megye jelenlegi területén található 255 – a közigazgatási tájékoztató lapokban
nem szereplı, illetve csak részlegesen kitöltött Alsónemesapáti, illetve Zebecke községek
tájékoztató lapjait figyelmen kívül hagyva az összes – település városi vonzáskörzet, illetve
mikrokörzet szintő vonzásközpontját, és ezzel együtt magukat az 1925-ös állapotok szerinti
városi vonzáskörzeteket/mikrokörzeteket is meg tudtuk meghatározni.208
Végül röviden ki kell térnünk a jelenlegi Zala megye területén kívül esı vonzásköz-
pontok problematikájára. Már az eredeti adatbázis összeállításakor is gyanítható volt, hogy a
települések némelyikének városi vonzáskörzet-, illetve mikrokörzet-szintő központja 1925-
ben nem a jelenlegi Zala megye területén helyezkedett el. Leginkább az ekkor még Somogy
megyéhez (Somogyszentmiklós, Bagolasánc, Liszó, Surd, Belezna, Nemespátró, Miháld, Sand,
Pat), illetve Vas megyéhez tartozó települések (Egervár, Déneslak/Lakhegy Gısfa,
Vasboldogasszony), valamint az 1925-ben még teljes egészében Zalához tartozó Sümegi járás
1979. január 1-jén visszatért településeinek esetében (Döbrıce, Sümegcsehi, Óhid, Kisvásár-
hely, Nagygörbı, Mihályfa, Szalapa, Kisgörbı, Vindornyaszılıs) várhattuk az efféle anomáli-
ák felbukkanását. Az adatbázis összeállítása során az elsı ötletünk az volt, hogy el kell kerül-
nünk a rész-vonzáskörzetek szerepeltetését, tehát ki kell egészítenünk az eredeti adatbázist
nemcsak a problémás települések vonzásközpontjaival (a városi vonzáskörzet-szintő közpon-
tok esetében például Vasvárral, Csurgóval és Sümeggel; a mikrokörzet-szintő központok ese-
tében például Zákánnyal vagy Iharosberénnyel), de a Vasvári, a Csurgói és a Sümegi járások
teljes területével is. Csakhamar azonban kiderült, hogy egy efféle korrekció a gyakorlatban
szinte kivitelezhetetlen, hiszen a Vasvári, Csurgói és Sümegi járások területén található tele-
pülések egy része néhány változó tekintetében megint más, a kibıvített adatbázis területén
kívül esı településekhez vonzódik, amely újabb települések (járások) adatbázisunkba való
felvételét tenné szükségessé, és így tovább, ad infinitum. Helyesebbnek tőnt tehát, ha ezt a
jelenlegi Zala megye területén túlmutató néhány vonzáskapcsolatot is az eredeti – tehát a je-
207 Egyes települések esetében másfajta korrekciókra is szükség volt. A jelenlegi közigazgatási beosztásban két olyan település (Pusztaapáti, illetve Zalaköveskút) szerepel, amelyek 1925-ben még egy másik, ma is létezı település (Salomvár, illetve Nemesbük) részét képezték. Ezekben az esetekben a késıbb önállósuló település vonzásközpontjait jobb híján annak a településnek a vonzásközpontjaival voltunk kénytelenek azonosítani, amelynek az 1925-ben képezte részét. Végül becslésekhez kellett folyamodnunk Böde, Hottó és Zalaszentmihály községek esetében is. Az 1949-ben Böde (1925-ben 555 fı) és Hottó (1925-ben 390 fı) községekbe olvasztott, 1925-ben egyébiránt mindössze 163 fıs Zalaszentmihályfa község pontértékeit Bödénél ((163/2) / (555 + (163/2)))=0,128-es súllyal, illetve Hottónál ((163/2) / (390 + (163/2)))= 0,173-es súllyal vettük figyelembe. 208 Feltételezve azt a kézenfekvı tényt, hogy az eredeti adatbázisunkban nem szereplı két település, Nagykanizsa és Zalaegerszeg a városi vonzáskörzet, illetve a mikrokörzet szintjén egyaránt abszolút értelemben vonzódott saját magához.
96
lenlegi Zala megye területére vonatkozó – adatbázis alapján nyert faktorsúlyok segítségével
becsüljük meg.
(b) A vonzáskörzetek rövid jellemzése
Az eredmények bemutatását érdemes a városi vonzáskörzet-központ faktor alapján
nyert eredmények értelmezésével kezdenünk. (7. TÉRKÉP) Induljunk ki az abszolút és relatív
városi vonzáskörzetek arányából. Ezek szerint a jelenlegi Zala megye általunk vizsgált 255
települése közül 1925-ben 169 (a településállomány 66,3%-a) abszolút értelemben vonzódott
valamely városi vonzásközponthoz, míg 86 település esetében (33,7%) a vonzódás iránya nem
volt egyértelmő. Ha nem a megye településállományát, hanem a népesség számát tekintjük
viszonyítási alapnak, némileg kedvezıbb arányszámokat kapunk. Eszerint valamely abszolút
városi vonzáskörzet területén a Zala megye jelenlegi területén élı népesség 78,8%-a – a von-
zásközpontok nélkül: 70,6%-a – élt.
Ezek az arányszámok egyelıre még nem mondanak túl sokat. Jelentıségüket csak ké-
sıbb, az 1960-as adatokkal való összehasonlításban fogják elnyerni. Itt és most még sokkal
érdekesebbek számunkra a megyén belüli különbségek. A jobb tájékozódás érdekében osszuk
fel Zala megyét egy a Zalaegerszegen áthaladó délkörtıl keletre, illetve az ettıl nyugatra elhe-
lyezkedı területeket magukban foglaló részre. Ezt az egyszerő felosztást csupán egyetlen
esetben korrigáltuk. Az 1925-ben még Somogy megyéhez tartozó településeket (Liszót,
Surdot, Beleznát, Nemespátrót, Miháldot, Sandot és Patot) annak ellenére soroltuk a nyugati
területhez, hogy földrajzi értelemben Zalaegerszegtıl keletre helyezkednek el.209A Zalaeger-
szegtıl keletre elhelyezkedı területeket viszonylag jól strukturált centrum-periféria kapcsola-
tok jellemzik, míg nyugatabbra már sokkal nagyobbak a bizonytalanságok. Önmagában is
sokat elárul, hogy a keleti területeken elhelyezkedı települések 76,1%-a tartozott valamely
abszolút értelemben vett városi vonzáskörzethez, míg nyugaton ez az érték mindössze 54,7%.
A népességszámhoz viszonyítva ugyanezek az értékek: keleten 88,7% (a vonzásközpontok
nélkül: 81,9%), nyugaton pedig 58,4% (a vonzásközpontok nélkül: 55,3%).
A keleti terület világosabban strukturált centrum-periféria relációiból sok mindent
megmagyaráz a szó szoros értelmében vett városok túlsúlya. Az 1925-ben 30 444 (a késıbbi-
ekben ide csatolt településekkel együtt: 34 569) fıs becsült lélekszámmal rendelkezı Nagyka-
nizsa, illetve a 10 103 fıs Keszthely városi vonzáskörzetének egésze, a 13 153 (a késıbbiek-
209 Az 1963-ban, illetve 1981-ben Nagykanizsához csatolt Bagolasáncot, illetve Somogyszentmiklóst természete-sen már nem érinti ez a korrekció. Ez utóbbiakat – mint Nagykanizsa részeit – a keleti résznél vettük figyelembe.
97
ben ide csatolt településekkel együtt: 19 578) fıs becsült lélekszámmal rendelkezı Zalaeger-
szeg városi vonzáskörzetének a keleti fele ugyanis ezeken a területeken helyezkedik el.210A
városi vonzáskörzet-központoknak tágabb környezetükre gyakorolt hatását legegyszerőbben a
hozzájuk abszolút módon vonzódó környékbeli települések számával, illetve összlakosságával
szemléltethetjük. Eszerint Nagykanizsa felé 29 környékbeli település (29 522 fı), Keszthely
felé 20 környékbeli település (23 403 fı), míg Zalaegerszeg felé – egyelıre a keleti területekre
korlátozva figyelmünket – 18 környékbeli település (15 879 fı) vonzódott abszolút értelem-
ben.
A vonzáskapcsolatok egyértelmőségérıl talán még többet mond, ha a városhoz abszo-
lút értelemben vonzódó környékbeli települések számának/összlakosságának, valamint a vá-
roshoz vonzódó összes környékbeli település számának/összlakosságának egymáshoz viszo-
nyított arányát vizsgáljuk. Ebbıl a szempontból nézve igen világosan strukturált vonzáskörze-
tet produkált Keszthely városa: a Keszthely felé abszolút értelemben vonzódó 20 környékbeli
településen élt a Keszthely felé vonzódó összes, szám szerint 25 környékbeli település lakos-
ságának 87%-a. De hasonlóan magasak a zalaegerszegi vonzáskörzet keleti felének értékei is
(18 abszolút orientációval jellemezhetı környékbeli település; a Zalaegerszeg felé vonzódó
összes, szám szerint 22 környékbeli település lakosságának 83,8%-a). Egyedül Nagykanizsa
abszolút vonzáskörzetének aránya marad el ezektıl az értékektıl, hiszen a Nagykanizsa felé
abszolút értelemben vonzódó 29 környékbeli település a Nagykanizsa felé vonzódó összes,
szám szerint 38 település lakosságának mindössze 75,3%-ával jócskán elmarad Keszthely és
Zalaegerszeg fenti arányszámaitól.
A világosan strukturált centrum-periféria relációk azonban nem szorítkoznak Keszt-
helyre, Zalaegerszegre és Nagykanizsára, hanem – némileg talán meglepı módon – a keleti
rész városnak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetı további két „városi vonzásköz-
pontjára”, Zalaszentgrótra és Pacsára is érvényesek. Bár Zalaszentgrót csupán a késıbbiekben
hozzá csatolt településekkel együtt érte el a 10 16 fıs lakosságot (összehasonlításképp: az
1925-ös közigazgatási beosztás szerint csupán 2463 fıs lakossággal rendelkezett), abszolút
értelemben vett városi vonzáskörzetéhez ekkor még így is 12 környékbeli település, 12 593 fı
tartozott. Hasonló mutatókkal büszkélkedhet a csupán 1677 fıs – az 1928-ban hozzá csatolt
Pacsatüttıs községgel együtt 2232 fıs – lakossággal rendelkezı Pacsa is: vizsgálataink tanú-
sága szerint 11 környékbeli település (11 471 fı) vonzódott hozzá abszolút értelemben. Egé-
210 Nagykanizsa, illetve Zalaegerszeg 1925-ös lélekszámát csupán az 1920., illetve az 1930. évi népszámlálások alapján becsülhettük meg, hiszen a két törvényhatósági jogú város esetében a közigazgatási tájékoztató lapok nem álltak rendelkezésünkre.
98
szítsük ki ezeket a számokat az abszolút, illetve relatív városi vonzáskörzetek százalékos
megoszlásával. Zalaszentgrót teljes városi vonzáskörzetében egyetlen olyan település, az ek-
kor még a Sümegi járáshoz tartozó Vindornyaszıllıs akadt, amely csupán relatív értelemben
orientálódott Zalaszentgrót felé, s ezzel Zalaszentgrót és tágabb környezete 1925-ben Zala
megye legvilágosabban strukturált városi vonzáskörzete. Pacsa eredménye ennyire ugyan nem
látványos, de a Pacsa felé abszolút értelemben vonzódó 11 környékbeli településen így is a
Pacsához vonzódó összes, szám szerint 16 környékbeli település lakosságának 77,2%-a élt. S
ezzel – hogy mást ne mondjunk – a Pacsa központú városi vonzáskörzet Nagykanizsát azért
maga mögé utasította.
Joggal soroltuk a keleti területhez az egykori Sümegi járás ma Zala megyéhez tartozó
részét. Az imént már említett Vindornyaszıllıs kivételével az itt található települések egytıl-
egyig Sümeg abszolút értelemben vett városi vonzáskörzetének képezték részét. Az 1925-ben
még Vas megyéhez tartozó egervári körjegyzıség esetében viszont kevésbé volt egyértelmő a
vonzódás iránya: Gısfa és Vasboldogasszony ugyan Vasvár abszolút értelemben vett vonzás-
körzetéhez sorolható, Egervár és Lakhegy (1925-ben még: Déneslak) esetében azonban Zala-
egerszeg közelsége már bizonytalanná tette a vonzódás irányát.
Teljesen más képet mutatnak Zala megye nyugati területei. Mint már említettük, itt a
településállomány 54,7%-a, a lakosság 58,4%-a (a vonzásközpontok nélkül: 55,3%-a) nem
rendelkezett egyértelmően eldönthetı városi vonzásközponttal. Az erre a területre hatást gya-
korló egyetlen valódi város 1925-ben Zalaegerszeg, de a keleti, illetve a nyugati területek
közötti különbség még a megyeszékhely vonzáskörzetén belül is megmutatkozik. Bár a nyu-
gati területeken nem kevesebb, mint 36 környékbeli település (21 037 fı) vonzódott ekkor
abszolút értelemben Zalaegerszeg felé, a Zalaegerszeg felé vonzódó vonzódó összes, szám
szerint 51 környékbeli település lakosságának (31 175 fı) ez az érték csupán 67,5%-a, amely
jócskán elmarad még a keleti terület leggyengébb mutatókkal rendelkezı vonzáskörzete, a
nagykanizsai mögött is. Emellett csupán az 1925-ben 2300 – a késıbb hozzá csatolt Béccel,
illetve Egyedutával együtt 4480 – fıs Letenye körül alakult ki egy jelentısebb, 11 környékbeli
településbıl (11 485 fı) álló abszolút értelemben vett városi vonzáskörzet. A városi és tágabb
környezete közötti centrum-periféria kapcsolatok rosszul strukturált voltát azonban már jól
jelzi, hogy egyértelmően eldönthetı orientáció híján 14 további települést (9921 fıt) voltunk
kénytelenek Letenye relatív vonzáskörzetéhez sorolni, vagyis a Letenye felé vonzódó összes,
szám szerint 25 környékbeli település keretei között csupán az összlakosság 53,7%-a vonzó-
dását tudtuk egyértelmően kijelölni. Még kevésbé tekinthetı teljes értékő vonzásközpontnak
99
Lenti, amelynek szerepét 1925-ben még csupán a trianoni békeszerzıdés következtében elcsa-
tolt Alsólendva szerepének ideiglenes betöltésében látták.211 Az 1925-ös közigazgatási állapo-
tok szerint Lenti 1768 fıs lakossággal rendelkezett, s csupán a szocialista korszakban hozzá
csatolt településeket is ide számítva érte el a 4696 fıt. Az 1609 fıs lakossággal rendelkezı
Rédics mellett azonban csupán hat további aprófalu (Rédiccsel együtt: 3315 fı) vonzódott
hozzá abszolút értelemben, amely a Lentihez vonzódó összes, szám szerint 17 környékbeli
település lakosságának mindössze 43,6%-át jelentette.
Sajátos vonása Zala megye nyugati felének a mindössze néhány településnyi vonzerıt
kifejteni képes virtuális városi vonzásközpontok jelenléte. Ide tartozik az 1925-ben már csu-
pán járásszékhelyi rangját ırzı Nova (1552 fı), amelynek abszolút vonzáskörzetét három
környékbeli település (2014 fı) jelentette. Az 1459 fıs lakossággal rendelkezı Csesztreg felé
két környékbeli település, Kerkafalva és Kerkakutas (együttesen: 1168 fı) orientálódott ab-
szolút értelemben, míg a 3165 fıs Zalalövı (az 1981-ben hozzá csatolt Budafa községgel:
3491 fı) esetében ez az abszolút vonzáskörzet a csupáncsak a 236 fı által lakott Csödével volt
egyenlı. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi településeket csupán a kutatás logikája avatta városi
vonzáskörzet szintő központokká, valójában képtelenek voltak arra, hogy tágabb környezetük-
re érdemleges hatást gyakoroljanak. De Zala megye nyugati területeit nem is elsısorban a
világosan strukturált városi vonzáskörzetek jellemzik, hanem az a periferikus helyzetben lévı
60 település, amelyek vagy túlságosan távol feküdtek a funkcionális értelemben vett városok-
tól, vagy pedig – miként a Nagykanizsa közvetlen környezetében fekvı, de közigazgatási ér-
telemben Somogy megyéhez tartozó települések esetében – a közigazgatási területszervezés
ésszerőtlen vonásai miatt vált bizonytalanná orientációjuk iránya.
x x x
És most térjünk át a mikrokörzet-központ faktor alapján nyert eredmények értelmezé-
sére. (8. TÉRKÉP) Vegyük észre, hogy a mikrokörzet szintő centrum-periféria kapcsolatok
sokkal kevésbé strukturáltak, mint a városi vonzáskörzetek esetében: 1925-ben az általunk
vizsgált 255 település közül mindössze 80 település, a településállomány 31,4%-a orientáló-
dott egyértelmően valamely mikrokörzet-központ felé. A megye összlakosságához viszonyít-
va is csupán addig kapunk nagyjából-egészében kedvezı értéket (59,5%), amíg a városi von-
záskörzet szintő központokat is figyelembe vesszük. Ezek nélkül az önmaguk mikrokörzet
211 A tájékoztató lapokat kitöltı jegyzık a közigazgatási változók esetében gyakran nem a csupán „ideiglenes” központként feltüntetett Lentit, hanem Alsólendvát jelölték meg elsıdeleges székhelytelepülésként.
100
szintő központjaiként is funkcionáló települések nélkül ugyanis az egyértelmő orientációval
jellemezhetı lakosság aránya rögtön 39,1%-ra csökken le.
A Zala megye keleti, illetve nyugati területei között fennálló regionális különbségek
értelmezése meglehetısen nehéz feladat. Ha a települések számából indulunk ki, akkor a kele-
ti rész mikrokörzet szintő vonzáskapcsolatait kell strukturáltabbnak tekintenünk: az itt
elhelyezkedı települések 34,4%-a, nyugaton viszont csak 28,2%-a tartozott valamely
mikrokörzet-központ abszolút vonzáskörzetéhez. E tekintetben tehát a Zala megyén belüli
regionális különbségek a városi vonzáskörzet-központ faktor alapján nyert eredményeket rep-
rodukálják. A népességszám-megoszlás tekintetében érdekes módon viszont már fordított a
helyzet: a városi vonzáskörzet-központokat leszámítva keleten a lakosság 34,8%-ának, nyuga-
ton viszont 36,9%-ának határozható meg egyértelmően a vonzódása. Mindez azonban csak
elsı pillantásra tőnik meglepınek. Mivel a települések átlagos lélekszáma az 1925-ös adatok
szerint a keleti területeken volt magasabb (a városi vonzáskörzet-központokat nem számítva
keleten 957, míg nyugaton 683 fı), ez azt is jelentette, hogy keleten számos jelentısebb lélek-
számú – de mikrokörzet-központ jellegő funkciókat csupán részlegesen birtokló – település
képtelen volt egyértelmő orientációt kialakítani. Nyugaton viszont a jelentısebb lélekszámú
települések többnyire automatikusan váltak saját abszolút értelemben vett mikrokörzet-
központjukká.
A mikrokörzetek kimerítı leírása tehát meglehetısen komoly nehézségekbe ütközne
pusztán a forrásban szereplı adatok alapján. De ha az 1925-ös községi közigazgatási tájékoz-
tató lapok alapján maguk a mikrokörzetek nem is írhatók le biztonsággal, a késıbbiek szem-
pontjából érdemes lehet legalább a mikrokörzet-központokra vetni egy futó pillantást. Esze-
rint vizsgálatunk során 60 mikrokörzet-központot tudtunk elkülöníteni, amelyek közül 27 te-
lepüléshez tartozott abszolút értelemben is vonzáskörzet. Az utóbbi csoportba sorolt települé-
sek közül azonban Pacsa, Sármellék, Söjtör, Türje, Zalabér, valamint Zalaszentgrót felé azon-
ban csupán saját maguk vonzódtak abszolút értelemben, de még a többi település esetében is
ritkán jelentett többet ez az abszolút vonzáskörzet néhány településnél. Az egyetlen kivétel-
nek Zalaegerszeg tekinthetı, amelyhez további 11, közigazgatásilag ma is önálló település
vonzódott abszolút értelemben.
A továbbiakban röviden tekintsük át az egyes városi vonzáskörzetek területén fekvı
abszolút értelemben véve vett mikrokörzet-központokat. Elsıként a keleti területeket mutas-
suk be, amelyek meglehetısen szabályos rendben strukturálódnak: az egyes városi
vonzáskörzeteken belül a saját mikrokörzettel is rendelkezı várost nem számítva többnyire
két-három további abszolút értelemben véve vett mikrokörzet-központot különíthetünk el.
Zalaegerszeg városi vonzáskörzet területén a megyeszékhely mellett ilyen központok
101
városi vonzáskörzet területén a megyeszékhely mellett ilyen központok Bucsuszentlászló,
Pókaszepetk és Söjtör; Nagykanizsa városi vonzáskörzetén belül Gelse és Zalakomár; Keszt-
hely városi vonzáskörzetén belül Sármellék és Zalaapáti; végül Zalaszentgrót városi vonzás-
körzetén belül Türje, Zalabér és Zalaszentlászló. Az egyetlen – e tekintetben már inkább a
nyugati területekre emlékeztetı – kivétel Pacsa városi vonzáskörzete, ahol Pacsa mellett nem
találunk további abszolút értelemben vett mikrokörzet-központot.
A megye nyugati területein alapvetıen más viszonyok uralkodtak: itt ugyanis a városi
vonzáskörzet-központok, illetve az abszolút értelemben véve vett mikrokörzet-központok
lényegében megegyeztek. Az két ellenpélda Zalabaksa, valamint Rédics, amelyek abszolút
értelemben véve vett mikrokörzet-központtá tudták kinıni magukat Zalaegerszeg és Lenti
városi vonzáskörzetén belül. Igaz, ez az „abszolút vonzáskörzet” mindkét esetben csupán egy-
egy környékbeli települést (Külsısárd/Kerkabarabás) jelentett. Letenye mellett azonban már
nem található egyéb mikrokörzet-központ, az úgynevezett virtuális városi vonzásközpontok
(Nova, Csesztreg, Zalalövı, valamint az abszolút városi vonzáskörzettel nem is rendelkezı
Páka) esetében pedig szinte természetesnek tekinthetı a városi vonzáskörzet, illetve a
mikrokörzet funkciójának összemosódása.
3. 2. KISTÉRSÉGI VONZÁSKÖRZETEK ZALA MEGYE TERÜLETÉN (1960)212
Az 1960-as községi helyzetképstatisztikai adatgyőjtés eredményeinek feldol-
gozását az 1925-ös közigazgatási tájékoztató lapok esetében ismertetett módszert megismé-
telve végeztük el, úgymint:
(a) Az adatbázis összeállítása
Az adatbázis összeállítása során elsı feladatunk a községek kistérségi szintő vonzás-
kapcsolatainak feltérképezéséhez segítséget nyújtó változók kiválogatása volt. Az 1925-ös
kérdıívhez képest lényegesen több, összesen 32 változó maradt fenn a rostán:
212 Az I. fejezet 3. 2. szakasza vizsgálatának alapjául – hacsak kifejezetten nem teszünk utalást egy másik forrás-ra és/vagy forráscsoportra – NM_Közig 1925.
102
8. táblázat
A községek kistérségi szintő vonzáskapcsolatainak feltérképezéséhez segítséget nyújtó változók (1960)213
Járásszékhely A tejfelvásárlás központja Adóügyi székhely A község lakosai által leggyakrabban látogatott malom Állatorvos székhelye A község lakosai által leggyakrabban látogatott daráló Az illetékes gépállomás székhelye Az illetékes általános iskola székhelye (alsó tagozat) A gépállomási brigádszállás székhelye Az illetékes általános iskola székhelye (felsı tagozat) Az illetékes földmővesszövetkezet székhelye Körorvos székhelye A község lakosai által leggyakrabban látogatott piac Villanyszelıi székhely A község lakosai által leggyakrabban látogatott iparcikkbeszerzı hely Kórház székhelye A szarvasmarha-felvásárlás központja Mentıállomás székhelye A sertésfelvásárlás központja Szülész székhelye
A baromfifelvásárlás központja A község lakói által leggyakrabban látogatott gyógyszer-tár
A tojásfelvásárlás központja Legközelebbi vasútállomás A szemestermény-felvásárlás központja Legközelebbi teherpályaudvar A burgonyafelvásárlás központja Legközelebbi buszmegálló A zöldségfelvásárlás központja Teherfuvarozó-iroda székhelye A gyümölcsfelvásárlás központja Utolsó posta
A jelenlegi Zala megye területén 1960-ban 283 település kistérségi szintő vonzásköz-
pontjaira vonatkozóan tudtunk adatokat győjteni: a rendelkezésre álló kérdıívek hiánya miatt
csupán az 1960-ban városi jogállással rendelkezı települések, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és
Keszthely, valamint Alsópáhok község adatait nem tudtuk vettük figyelembe. Az eredeti adat-
bázis összeállítását a 32 dummy-változót tartalmazó segédadatbázis összeállítása követte,
amelynek befejeztével végrehajtottuk a változók tömörítését, illetve a „városi vonzáskörzet-
központ”, és a „mikrokörzet-központ” faktorok létrehozását.214
Természetesen ez esetben is teljesítenünk kellett a sikeres faktoranalízis két alapköve-
telményét: a végsı kommunalitás legalább +/- 0,25-ös értékeit az egyes faktoranalízisbe lépte-
tett változók esetében, illetve az eredeti változószett információtartalmának lehetıleg 50%-át
megırzı faktorstruktúrát. Ezek a követelmények jelentıs mértékben, 32-ról 21-re csökkentet-
ték a relevánsnak értékelhetı változók számát, viszont mindkét alapkövetelményt sikerült
teljesítenünk:
213 Forrás: KSH_Stat 1960 214 Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Keszthely dummy-változóihoz az 1925-ös kérdıív adatbázisának összeállítá-sánál már ismertetett módszerrel – a dummy-változók meghatározása az adatbázisban szereplı egyéb települések segítségével – próbáltunk közelebb kerülni. Alsópáhok községet természetesen a dummy-változók meghatározá-sánál sem vehettük figyelembe.
103
9. táblázat
A dummy-változókhoz tartozó kommunalitás-értékek (1960)215
Iniciális kommunalitás-
értékek
Végsı kommunalitás
-értékek Adóügyi székhely ,654 ,664 Állatorvos ,628 ,577 Gépállomás ,434 ,392 Földmővesszövetkezet ,617 ,620 Piac ,734 ,752 Iparcikk beszerzés ,579 ,401 Szarvasmarhafelv. ,905 ,398 Sertésfelv. ,906 ,403 Szemestermény-felv. ,484 ,402 Burgonyafelv. ,647 ,456 Zöldségfelv. ,631 ,343 Gyümölcsfelv. ,676 ,328 Körorvos ,665 ,641 Kórház ,832 ,645 Mentıállomás ,776 ,512 Szülész ,381 ,366 Gyógyszertár ,646 ,456 Teherfuvarozóiroda ,731 ,677 Posta ,512 ,474 Járásszékhely ,833 ,853 villanyszerelıi székhely ,371 ,327
(a két faktor által megırzött információtartalom = 50,9%)
Nem szükséges részletesebben elemezni a 12 relevánsnak végül nem bizonyult válto-
zót, pusztán annyit említsünk meg, hogy az esetek döntı többségében ezek a lokális (telepü-
lés-) szinthez kötıdtek, így az 1960-ban már majdnem minden településen megtalálható okta-
tási intézmények, a buszmegálló, a (takarmány)daráló, illetve a baromfi-, a tojás-, és a tejfel-
vásárlás központjai. Az egyéb esetekben pedig többnyire arról volt szó, hogy a leggyakrabban
használt vasútállomások (pályaudvarok), malmok, illetve az illetékes gépállomási brigádszál-
lás székhelyeinek léte vagy nemléte a szükségesnél kevésbé kapcsolódott össze az egyéb köz-
ponti funkciókkal.
Fontos még számunkra a rotált faktormátrixban szereplı faktorsúlyok bemutatása.
Eszerint az eredeti változószett információtartalmának nagyobb, 28,93%-át megırzı elsı fak-
215 Forrás: KSH_Stat 1960.
104
tor – az 1925-ös eredményekkel ellentétben – ezúttal a mikrokörzet-központ faktornak, míg a
21,97%-os megırzött információtartalommal rendelkezı második faktor a városi vonzáskör-
zet-központ faktornak feleltethetı meg. Állításunkat az alábbi faktorsúlyok is igazolják azzal
a megszorítással, hogy bizonyos változók – leglátványosabban: az iparcikk-beszerzésre, illet-
ve a legközelebbi gyógyszertárra vonatkozók – többé-kevésbé mindkét faktoron rajta ülnek:
10. táblázat216 A rotált faktormátrixban szerepl ı faktorsúlyok (1960)
Faktor 1 2 adóügyi székhely ,804 ,134 Állatorvos ,717 ,250 Gépállomás ,143 ,609 Földmővesszövetkezet ,761 ,202 Piac ,125 ,858 Iparcikk beszerzés ,414 ,480 Szarvasmarhafelv ,552 ,306 Sertés ,550 ,317 Szemestermény ,624 ,113 Burgonya ,674 ,037 Zöldség ,583 ,061 Gyümölcs ,573 ,015 Körorvos ,776 ,199 Kórház ,043 ,802 Mentıállomás ,082 ,711 Szülész ,599 ,085 Gyógyszertár ,505 ,448 Teherfuvarozóiroda ,215 ,794 Posta ,687 ,044 Járásszékhely ,127 ,915 Villanyszerelıi szék-hely
,500 ,278
A továbbiakban az 1925-ös adatbázis összeállítása során már ismertetett módszert kö-
vetve határoztuk meg a jelenlegi Zala megye területén található 256 – Alsópáhokot nem szá-
mítva az összes – település városi vonzáskörzet-, illetve mikrokörzet-szintő vonzásközpontját,
és ezzel együtt magukat az 1960-as állapotok szerinti városi vonzáskörzete-
ket/mikrokörzeteket is.
216 Forrás: KSH_Stat 1960. A VARIMAX rotációs módszerének segítségével.
105
(b) A vonzáskörzetek rövid jellemzése
Az 1960-as eredmények bemutatását célszerő ismételten a városi vonzáskörzet-
központ faktor alapján nyert eredményekkel kezdeni (9. TÉRKÉP). Az 1925-ös eredmények-
hez viszonyítva elsı pillantásra nem tapasztalhatunk jelentıs mértékő elmozdulást: a vala-
mely városi vonzásközpont felé abszolút értelemben orientálódó települések aránya, mindösz-
sze 1,9%-kal (66,3%-ról 64,4%-ra), azaz 169 településrıl 165 településre csökkent. Az elha-
nyagolhatónak tőnı különbségek azonban máris élesebbé válnak, ha a településállomány he-
lyett a lakosságszámot tekintjük viszonyítási alapnak. A változás iránya különösen akkor lesz
nyilvánvaló, ha nem vesszük figyelembe az abszolút városi vonzásközpontként funkcionáló
településeken (1960-ban: Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Keszthelyen, Zalaszentgróton, Len-
tin és Letenyén) élıket.217 Ebben az esetben az abszolút vonzásközponttal rendelkezı telepü-
lések aránya 70,6%-ról 63,4%-ra (7,2%-kal) csökkent, amely már egy figyelemreméltó ten-
denciát jelöl. Az eredményt célszerő a területi különbségek feltárásán keresztül értelmezni.
A jobb érthetıség kedvéért újra felosztottuk Zala megyét egy keleti, illetve egy nyuga-
ti részre. Az 1925-ös állapotokhoz hasonlóan ezúttal is a Zalaegerszegen áthaladó délkört te-
kintettük a keleti, illetve a nyugati területek határának, ezúttal viszont földrajzi fekvésüknek
megfelelıen már Liszót, Surdot, Beleznát, Nemespátrót, Miháldot, Sandot és Patot is a keleti
területekhez soroltuk. Az említett településeket ugyanis 1949-ben Somogytól Zala megyéhez
csatolták át, s ennek megfelelıen vonzáskapcsolataik megosztottsága megszőnt (1925-ben
még közigazgatásilag Csurgóhoz, az egyéb funkcionális kapcsolatok tekintetében viszont
Nagykanizsához kötıdtek), s átsorolhatókká váltak az egyértelmőbb irányultsággal jellemez-
hetı keleti területekhez. De még ezzel együtt is visszaesett kissé a keleti területek vonzáskap-
csolatainak egyértelmősége. A vonzásközpontok felé egyértelmően orientálódó települések
aránya (105 település; a településállomány 76,1%-a) ugyan változatlan maradt, de ne felejt-
sük, ez az arány az 1949-ben Zalához kapcsolt somogyi települések nélkül máris kissé alacso-
nyabb, 74,8% lett volna. Tekintsük ezek után az össznépességszámhoz viszonyított arányszá-
mokat. 1925-ben a keleti területeken élık 88,7%-a (a vonzásközpontok nélkül: 81,9%-a) la-
217 A számítások eredményeképpen sajátosnak bizonyult Zalalövı helyzete. A település 1960-ban a közeli me-gyeszékhely, Zalaegerszeg vonzereje miatt csupán relatív értelemben vonzódott önmagához, a mellette fekvı, mindössze 247 fıs lakossággal rendelkezı aprófalu, Csöde számára viszont abszolút értelemben véve vett von-zásközpontnak bizonyult. Ezért Zalalövı 4004 fıs népességét nem vontuk le a megye össznépességszámából akkor, amikor Zala megye abszolút vonzásközpontok nélküli népességére voltunk kíváncsiak, Csödét viszont az abszolút vonzásközponttal rendelkezı települések között vettük figyelembe.
106
kott egyértelmő orientációval jellemezhetı településeken, 1960-ra azonban ezek az arányok
85,3%-ra, illetve 74,8%-ra csökkentek.218
S hogy miért? Pacsa teljesen megszőnt abszolút értelemben vett városi vonzáskörzet-
központként funkcionálni, míg a Zalaszentgróthoz 1925-ben abszolút értelemben vonzódó 12
településbıl 1960-ra egyetlen egy (Bezeréd) maradt. Úgy tőnik, elsısorban Zalaegerszeg (és
kisebb mértékben Nagykanizsa) hirtelen megnövekvı vonzereje zavarta meg a kisebb lélek-
számú központok 1925-ben még meglehetısen jól strukturált rendjét. Mindazonáltal a két
nagyváros vonzereje meglehetısen féloldalas módon terjedt át ezekre a területekre. Az 1925-
ben Pacsát, valamint 11 környékbeli települést magában foglaló Pacsa abszolút városi von-
záskörzetbıl csupán Pacsa és Nemesrádó került át Zalaegerszeg abszolút értelemben vett von-
záskörzetébe, Nagykanizsa felé pedig mindössze egy település, Pötréte volt képes egyértelmő
orientációt kialakítani – az összes többi település esetében a vonzódás iránya bizonytalanná
vált.
Zalaszentgrót városi vonzáskörzetének esetében hasonló a helyzet. Az 1925-ben
Zalaszentgróthoz még abszolút értelemben vonzódó települések orientációja – az egyetlen
Bezeréd kivételével – szintén bizonytalanná vált 1960-ra. A döntı ok ebben az esetben is Za-
laegerszeg vonzásának benyomulása – úgy tőnik azonban, csupán elégtelen mértékő benyo-
mulása – Zalaszentgrót vonzáskörzetének területére. Kisebb mértékben ugyan, de szintén
csökkent a Keszthely felé abszolút értelemben vonzódó környékbeli települések száma (1925-
ben 20 település; 1960-ban már csak 18 település), illetve népessége (1925: 23 403 fı; 1960:
22 662 fı). Csak Sümeg Zala megye jelenlegi területére esı abszolút városi vonzáskörzetéhez
sorolhattunk 1925-ben és 1960-ban is ugyanannyi (szám szerint: nyolc) környékbeli telepü-
lést.
Összegezve: a két nagyváros vonzerejének növekedése önmagában nem volt képes ki-
egyenlíteni Pacsa és Zalaszentgrót városi vonzáskörzetének szétesését. Pedig a megyeszék-
helyhez abszolút értelemben vonzódó környékbeli települések száma a keleti területeken 1925
és 1960 között jelentıs mértékben, 18-ról 31-re, lakosságuk pedig 15 879 fırıl 26 980 fıre
nıtt, s Nagykanizsa esetében is hasonló volt a helyzet: utóbbi 1925 és 1960 között 29-rıl
(29 522 fı) 44-re (42 813 fı) növelte a hozzá abszolút értelemben vonzódó települések szá-
mát, illetve lakosságát.
218 Az egykori somogyi települések nélkül ugyanezek az értékek: 84,9%, illetve 73,4%.
107
A nyugati területeken az abszolút városi vonzáskörzetek arányának visszaesése még
ennél is karakteresebb. Az abszolút értelemben vett vonzásközpontok felé orientálódó telepü-
lések száma ugyan 64-rıl csupán 60-ra csökkent, a lakosságszámhoz viszonyítva azonban a
visszaesés ennél jóval egyértelmőbb. Ha eltekintünk a városi vonzásközpontok – illetve a 7,
egykor Somogy megéhez tartozó település – figyelembevételétıl, 1925-ben a Zala megye
jelenlegi területének nyugati részén élık 57,8%-a vonzódott abszolút értelemben valamely
központi település felé; 1960-ra viszont ugyanez az érték 45,1%-ra csökkent.
Az egyetlen kivétel az államszocializmus elsı évtizedében jelentıs fejlıdésen keresz-
tülmenı Lenti esete. 1925-ben még csupán 7 környékbeli település (3315 fı) vonzódott ab-
szolút értelemben Lentihez, 1960-ben viszont már 13, 5192 fıs lakossággal. Zalaegerszeg
esetében már korántsem ilyen egyértelmő a helyzet. A megyeszékhelyhez abszolút értelemben
vonzódó környékbeli települések száma a nyugati területeken 1925 és 1960 között 37-rıl 36-
ra csökkent, s csupán lakosságuk tekintetében mutatkozott szerény, 1635 fıs növekedés. Ér-
dekes lehet még megemlíteni, hogy Zalaegerszeg relatív értelemben vett vonzáskörzete jócs-
kán összezsugorodott: az 1925-ben még ide sorolható települések 1960-ra többnyire Lentihez
kerültek át, ám két kivételtıl (Hernyék, Kerkabarabás) eltekintve csupán Lenti relatív vonzás-
körzetéhez, vagyis orientációjuk továbbra sem vált egyértelmővé. Lenti esete tehát sok tekin-
tetben Zalaegerszegnek a keleti területeken betöltött szerepére emlékeztet: vonzereje érezhe-
tıen megnıtt, viszont jelentıs területeken féloldalas maradt.
Látványos visszaesést tapasztalhatunk Letenye abszolút értelemben vett városi von-
záskörzetében is. 1925-ben Letenyéhez még 11 környékbeli település (11 485 fı) vonzódott,
ez a szám azonban 1960-ban 8 településre (8564 fı) csökkent. Mindennek fı oka Nagykani-
zsa ezekre a területekre is átterjedı vonzereje, de ez – Zalaegerszegnek a keleti területeken
játszott szerepéhez hasonlóan – arra volt elegendı, hogy meggyengítse az 1925-ben még vi-
szonylag jól strukturált vonzáskörzetet: Nagykanizsa abszolút értelemben vett vonzása to-
vábbra sem érvényesült itt. Az úgynevezett virtuális vonzásközpontok pedig (Nova,
Csesztreg, Zalalövı) – eltekintve a Zalalövıhöz továbbra is abszolút értelemben vonzódó
Csödétıl – pedig teljességgel eltőntek. Eltőnésüket önmagukban véve persze nem kell negatív
jelenségként értékelnünk, hiszen a mindössze néhány településbıl álló „városi vonzáskörze-
tek” már 1925-ben sem tudták betölteni a városhiányos területeken jelenlévı őrt. Az igazi
probléma, hogy az 1925-ben még ezekhez a településekhez vonzódó települések – magukat az
egykori virtuális városi vonzásközpontokat is beleértve – semerre sem voltak képesek egyér-
telmő vonzódási irányt kialakítani. A nyugati területeken tehát 1925-höz képest további jelen-
108
tıs területek orientációja vált bizonytalanná, s ezzel a keleti, illetve a nyugati területek közötti
szakadék tovább mélyült.
x x x
Térjünk át a mikrokörzet-központ faktor segítségével nyert eredmények bemutatására.
(10. TÉRKÉP) Az 1925-ös eredményekhez képest figyelemreméltó változást jelöl a
mikrokörzet szintő kapcsolatok egyértelmőbbé válása. Már önmagában is sokatmondó, hogy
amíg 1925-ben a jelenlegi Zala megye területén található település közül mindössze 80-nak
volt abszolút értelemben vett vonzásközpontja, addig ez az érték 1960-ra 135 településre, a
településállomány 52,7%-ára nıtt. Az össznépességszámhoz viszonyítva hasonlóan kedvezı-
ek az adatok: a városi vonzáskörzet-központok lakosságszámát is beleértve 59,5%-ról 74,8%-
ra, míg ezek nélkül 39,1%-ról 62,4%-ra nıtt a valamelyik mikrokörzet-központ felé
egyértelmően vonzódó települések aránya. Vessünk egy pillantást a megyén belüli
különbségekre. A településállományt tekintetbe véve keleten a településállomány 55,8%-a,
míg nyugaton csupán 49,2%-a rendelkezett világosan meghatározható mikrokörzet-
központtal, ami az 1925-ös eredményekkel összehasonlítva nem is okoz különösebb
meglepetést. A lakosság tekintetében viszont fordulat következett be: a városi vonzáskörzet-
központokat nem számítva keleten a népesség 65,7%-ának, nyugaton viszont csak 57,1%-
ának volt világosan eldönthetı orientációja.
A fordulat megértéséhez vegyük tekintetbe, hogy már 1925-ben láttuk, a
mikrokörzetek sok esetben inkább a lokális szinthez, mintsem az általunk keresett kistérségi
szinthez álltak közelebb. Az elsı tanácstörvény a közös községi tanácsok felállításának elvi
lehetıségétıl eltekintve lényegében az „egy település – egy tanács” elvének megfelelıen
szervezte újjá Magyarország közigazgatását, ezért egyáltalán nem okozhat meglepetést, hogy
az alapfokú funkcionális kapcsolatok segítségével megrajzolható „mikrokörzetek” tovább
közeledtek a lokális szinthez. A keleti területeken a mikrokörzet-központ jellegő funkciókat
eddig csupán részlegesen birtokló jelentısebb lélekszámú települések többsége abszolút érte-
lemben vett mikrokörzet-központtá lépett elı, a vonzáskörzetek nagysága azonban, ha lehet,
még inkább behatárolttá vált: 2-3 településnél nagyobb mikrokörzetek ettıl kezdve már csak
tényleg kivételesen fordultak elı (Zalaegerszeg: 8 település; Csonkahegyhát: 5 település;
Egervár, Keszthely, Nagykanizsa: 4-4-4 település).
Mindezt leginkább Zalaegerszeg városi vonzáskörzete területének átalakulásával
szemléltethetjük. 1925-ben Zalaegerszeget is beleértve még csupán négy abszolút értelemben
109
vett mikrokörzet-központot különíthettünk el itt, 1960-ban viszont ez a szám 19-re (!!!) emel-
kedett (Bagod, Bak, Becsvölgye, Bucsuszentlászló, Csonkahegyhát, Egervár, Nagykapornak,
Nagylengyel, Pacsa, Pókaszepetk, Salomvár, Söjtör, Zalaegerszeg, Zalaszentgyörgy,
Zalaszentiván, Zalatárnok, Gutorfölde, Pölöske, Zalaszentmihály). S ez még akkor is figye-
lemreméltó, ha tudjuk, a 19 közül 8 település 1925-ben még más városi vonzáskörzet (több-
nyire Pacsa) részét képezte, hiszen ez utóbbiak – Pacsa kivételével – 1925-ben sem voltak
abszolút értelemben vett mikrokörzet-központok. Hasonlóan látványos változások zajlottak le
Nagykanizsa környezetében: 1925 és 1960 között az itt található mikrokörzet-központok szá-
ma 3-ról 15-re emelkedett (Felsırajk, Galambok, Garabonc, Gelse, Hahót, Miháld,
Murakeresztúr, Nagykanizsa, Nagyrécse, Surd, Szepetnek, Zalakomár, Zalaszentbalázs,
Orosztony, Zalaszabar). A többi városi vonzáskörzet területén végbemenı változások kevéssé
voltak látványosak, de néhány új mikrokörzet-központ még ezeken a területeken is megjelent:
Zalaszentgrót városi vonzáskörzetében ilyen település Dióskál, Kehidakustány és
Szentpéterúr; Keszthely környezetében Hévíz és Zalaszántó; Sümeg jelenlegi Zala megye
területére esı városi vonzáskörzetében pedig Mihályfa.
Nyugaton a településszerkezeti adottságok miatt valamivel kevesebb települést lehetett
az abszolút értelemben vett mikrokörzet-központ rangjára léptetni elı, de ellenpéldák még itt
is akadnak. Leginkább Letenye városi vonzáskörzet területén belül, ahol Becsehely,
Muraszemenye, Dobri, Lispeszentadorján, Tornyiszentmiklós és Tótszerdahely (illetve az
1960-ban már saját relatív „városi vonzáskörzettel” is rendelkezı olajipari központ,
Bánokszentgyörgy) tartozott ebbe a kategóriába, a leginkább elaprózott településszerkezettel
rendelkezı Lenti környezetében viszont csupán az 1925-ben még Csesztreg felé orientálódó
Szentgyörgyvölgy vált abszolút értelemben mikrokörzet-központtá.
3. 3. KISTÉRSÉGI VONZÁSKÖRZETEK ZALA MEGYE TERÜLETÉN
(A kistérségi vonzáskörzetek kontinuitása)
Általános történeti magyarázó sémánk megalkotásának utolsó lépésében azt kell tisz-
táznunk, milyen kontinuitás mutatható ki az 1925-ös és 1960-as állapotok, valamint az 1990
után megjelenı kistérségi önszervezıdések között. Az 1990 utáni kistérségi önszervezıdések
meghatározása korántsem problémamentes: bizonyos települések több kistérséghez is csatla-
koztak, sokáig viszont jelentıs számban akadtak olyanok is, amelyek egyetlen társulás mun-
kájában sem kívántak részt venni. Ráadásul a területileg össze nem függı önszervezıdések is
110
elıfordultak: a legjobb példa erre a Pacsa központú Közép-Zalai Kistérségi Társulás, amely-
hez az 1993-94-es PHARE-pályázat idején, de még a 2000. évi állapotokat tükrözı címlista
tanúsága szerint is számos távoli exklávé (például Zalalövı) tartozott. Ez utóbbiak csatlakozá-
sa a Közép-Zalai Kistérségi Társuláshoz aligha magyarázható a Pacsa, illetve az exklávék
közötti funkcionális vonzáskapcsolatokkal, sokkal inkább bizonyos egyedi (például személyes
ismeretségen alapuló) tényezıkkel. Nagy Kálmán, a Közép-Zalai Kistérségi Társulás elnöke
például így emlékezett vissza a távoli Zalalövı csatlakozásának motivációjára: „Személyes
kapcsolat [volt az ok – közbevetés tılem. B.T.L.] … valamikor dolgozott itt Pacsán a
zalalövıi polgármester.”219
Célszerőnek tőnik tehát az 1990 után megjelenı kistérségi önszervezıdéseket egy
olyan pillanatfelvétellel azonosítani, amelyeket az efféle esetlegességek a lehetı legkevésbé
zavartak meg. Választásunk a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapotára esett,220hiszen a
SAPARD-pályázat felett gyakorolt központi kontroll Zala megyében is nagymértékben mér-
sékelte az imént említett problémákat. Azoknak a vidékfejlesztési társulásoknak az esetében,
amelyek kettı vagy több, önállóságukat továbbra is megtartó kistérségi önszervezıdés össze-
fogásával jöttek létre, természetesen az említett önszervezıdésekre (mint részkörzetekre) is
megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk.221 Ide tartoznak a Közép-Zalai és Principális
menti Térségfejlesztési Társulás Pacsa, és Gelse központú részkörzetei; a Keszthely-Hévíz
Kistérségi Fejlesztési Társulás és Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulás Keszthely, és
Zalaszántó központú részkörzetei; végül a Göcsej Térsége Vidékfejlesztési Társulás Becsvöl-
gye, Gellénháza, és Csonkahegyhát központú részkörzetei.222
Elsı lépésben azt kell megvizsgálnunk, hogy megfeleltethetık-e a 2004. évi állapotok
szerinti vidékfejlesztési társulások az 1925-ös, valamint az 1960-as adatok alapján nyert váro-
si vonzáskörzeteknek. A városi vonzáskörzetekkel való kontinuitás problematikájára legin-
kább az egykori városkörnyékek örököseinek esetében kell koncentrálnunk. Az eddigi vizsgá-
lataink alapján 8 önszervezıdı kistérség tartozhat ebbe a csoportba. Az 1990 elıtti városkör-
nyék-központok (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, Letenye és Zalaszentgrót) köré szer-
vezıdı kistérségek nyilvánvalóan ide sorolhatók. Az I. fejezet 1. 2. a. pontjának tanulságai
alapján azonban kiegészíthetjük ezt a listát a két „város nélküli városkörnyékkel” (azaz a
219 Forrás: Nagy K. 2002. 220 Forrás: Címlista 2004. 221 Forrás: Címlista 2003. 222 A Göcsej és İrség Közös Határvidéke Vidékfejlesztési Társulást szoros egybefonódásuk miatt ez esetben sem bontottuk szét Zalalövı, illetve Salomvár központú részkörzetekre.
111
Türje, illetve a Csesztreg központú kistérségekkel), valamint azzal a Közép-Zalai Kistérségi
Társulással is, amely az 1950. június 1-jei hatállyal megszüntetett Pacsai járás örököseként
határozta meg önmagát. Így azonban a magát a városi vonzáskörzet örököseként értelmezen-
dı Pacsa központú kistérséget, illetve az erre a szintre semmilyen formában nem hivatkozó
Gelse központú Principális-menti Térségfejlesztési Társulást – dacára annak, hogy az 1999-es
SAPARD-pályázatot közösen nyújtották be – külön egységekként fogjuk kezelni.223
És most lássuk konkrétan, mennyiben tekinthetık ezek a kistérségek az 1925-ös, illet-
ve az 1960-as állapotok örököseinek (3. MELLÉKLET, ill. 4. MELLÉKLET). Legkevésbé a
két nagyváros, Zalaegerszeg és Nagykanizsa köré szervezıdı kistérségek (az Észak-Zalai
Önkormányzati Társulás, és a Nagykanizsa és a Környezı Települések Területfejlesztési Tár-
sulása) területét illetıen mutatható ki egyértelmő kontinuitás. Az ide tartozó települések
ugyan 1925-ben kivétel nélkül, 1960-ban pedig mindössze két kivétellel Zalaegerszeg, illetve
Nagykanizsa abszolút értelemben vett városi vonzáskörzetéhez tartoztak,224az abszolút érte-
lemben vett városi vonzáskörzetek mindkét nagyváros esetében messze túlterjedtek a 2004.
évi vidékfejlesztési társulások határain. I. fejezet 1. 2. c. pontjának tanulságai alapján ezért
elsısorban az 1990 és 2004 közötti idıszak közigazgatási-területfejlesztési politikájának hatá-
sai a felelısek. Egy kedvezı közigazgatási-területfejlesztési politikával a háttérben alighanem
mindkét város elindulhat affelé, hogy történetileg meghatározott városi vonzáskörzetének
minél nagyobb részét tudja integrálni egy-egy kistérségi önszervezıdés keretei között.225
A Letenye központú, 2004-ben 18 települést magában foglaló Dél-Zala Murahíd Kis-
térségi Társulás esetében viszont éppen egy ellenkezı típusú nehézséget kell feloldanunk.
Letenye abszolút értelemben vett városi vonzáskörzetének területén 1925-ben és 1960-ban is
5-5 olyan települést találunk, amely 2004-ben is a vidékfejlesztési társulás részét képezte.226
Ez pedig nem tőnik túlságosan magas arányszámnak. A hagyományosan városhiányos nyugati
területeken nem szabad azonban megfeledkezünk a relatív jellegő vonzáskapcsolatokról sem.
223 Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a városi vonzáskörzet, illetve a mikrokörzet szintjének öröksé-ge egyes kistérségek esetében összemosódhat. Ennek ellenére az egyszerőség kedvéért feltételeztük, hogy bár-melyik vidékfejlesztési társulás egyértelmően besorolható ebbe vagy abba a kategóriába. 224 Nemeshetés és Ozmánbük ekkor már csupán relatív értelemben vonzódtak Zalaegerszeghez. 225 Itt jegyezzük meg, hogy az Észak-Zalai Önkormányzati Társulás, illetve a Nagykanizsa és a Környezı Tele-pülések Területfejlesztési Társulása az egykor Zalaegerszeg/Nagykanizsa köré szervezıdı mikrokörzetek utóda-inak sem tekinthetı. 2004-ben a Zalaegerszeg központú vidékfejlesztési társuláshoz – nem számítva a központi települést – 11 település, a Nagykanizsa központú vidékfejlesztési társuláshoz pedig 14 település tartozott. 1925-ben ezek közül viszont csupán 3, illetve 1 település tartozott a Zalaegerszeg/Nagykanizsa központú mikrokörzet belsı magjához. (Ugyanezek az értékek 1960-ból: 1, illetve 3 település.) A két megyei jogú város létrehozott vidékfejlesztési társulások történeti gyökereit tehát nagy valószínőséggel azokhoz az újabban kibontakozó agg-lomerációs folyamatokhoz köthetjük, amelyekrıl a Zalaegerszeg központú vidékfejlesztési társulással kapcsolat-ban az I. fejezet 1. 2. c. pontjában tettünk említést. 226 A központi települést (Letenyét) is beleértve.
112
S ha ez így van, akkor a Letenye felé irányuló vonzódásnak komoly elızményeit tudjuk kimu-
tatni a Dél-Zala Murahíd Kistérségi Társulás területén. A vidékfejlesztési társulás 18 települé-
se közül ugyanis 1925-ben 14, 1960-ben pedig 13 valamilyen – abszolút vagy relatív – for-
mában Letenyéhez vonzódott, ami viszont már a települések döntı többségét (78, illetve 72%-
át), tehát az egyértelmő kontinuitást jelöli ki.
Megint más jellegő, de szintén nem feloldhatatlanok a késıbbi Zalaszentgrót város-
környék területén felmerülı problémák. Úgy tőnik, az egykori Zalaszentgrót központú város-
környék/járás egészét integráló kistérségi önszervezıdés létrejöttének hiánya talán nem csu-
pán Türje és Zalaszentgrót viszályával magyarázható. A ZalA-KAR Térségi Innovációs Tár-
sulás területe – a Zalavölgye Kistérségi Társuláséval ellentétben – ugyanis már 1925-ben sem
Zalaszentgrót, hanem inkább Sümeg felé orientálódott. Zalaszentgrót abszolút vonzása lénye-
gében már 1960-ra megszőnt ezeken a területeken, a Sümegi járás 1979-es szétszabdalása
után pedig az eddig Sümeg felé egyértelmő orientációt kialakítani képes települések is légüres
térbe kerültek. Nem sokkal a rendszerváltást követıen a magukat „magukra maradottaknak”
érzı települések közül az egykor inkább Sümeg felé vonzódók Türjéhez, a terület hagyomá-
nyos alközpontjához csatlakozva megalakították a ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulást.
A „ Zalától délre esı részen” 227ellenben – ahová Türje hatósugara az egykori városkörnyék-
központ közbeékelıdése miatt már nem ért el, Zalaszentgrót pedig sokáig inkább a „saját
gondjaival volt elfoglalva” – a települések csak jóval késıbb jutottak el a Zalavölgye Kistér-
ségi Társulás megalapításáig. Vagyis Zala megye egyik elsı kistérségi önszervezıdésének
kialakulásához, illetve az egykori városkörnyék egészét magában foglaló kistérség hiányához
– anélkül persze, hogy tagadnánk a Zalaszentgrót, illetve Türje közötti konfliktus magyarázó-
értékét – már egy általános történeti magyarázó séma keretein belül is fontos adalékokkal tu-
dunk szolgálni.
A többi esetben viszont már vitathatatlan kontinuitás mutatható ki a 2004. évi, illetve
az 1925-ös és/vagy az 1960-as állapotok között. A Pacsa központú Közép-Zalai Kistérségi
Társulás esetében ez a kontinuitás az 1949. június 1-jei hatállyal megszüntetett Pacsai járással
kapcsolatban mutatható ki. Mint ismeretes, 1925-ben Pacsa abszolút értelemben vett városi
vonzáskörzete 12 településbıl állt,228s ezek döntı többsége, 9 település 2004-ben is a Közép-
Zalai Kistérségi Társulásnak képezte részét. A szocialista korszakban látszólag teljesen eltőnt
a Pacsa központú városi vonzáskörzet. Könnyen lehetséges azonban, hogy – Nagy Kálmán
szavaival – „a Pacsához való kötıdés” valamilyen formában ténylegesen is „továbbélt az em-
227 Forrás: Császár J. 2002. 228 A központi települést (Pacsát) is beleértve.
113
berek emlékezetében”,229s ez akár valóságos szerepet is játszhatott a Közép-Zalai Kistérségi
Társulás megalakításában.
A Bagó Józseffel felvett interjú tanúsága szerint az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Terü-
letfejlesztési Társulás elızményei leginkább a Lenti járáshoz (városi vonzáskörzethez) köthe-
tı funkcionális kapcsolatok segítségével tárhatók fel. És valóban: az 1925-ös, illetve az 1960-
as adatfelvétel egyaránt arra mutat rá, hogy a Lentihez abszolút értelemben vonzódó települé-
sek többsége (1925-ben 8 településbıl 7; 1960-ban 14 településbıl 10)230 2004-ben is az İr-
ség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társuláshoz tartozott. Komolyabb anomáliák leg-
feljebb a tágabb vonzáskörzettel kapcsolatban mutathatók ki: a Lentihez relatív értelemben
vonzódó települések többsége (1925-ben a 11 településbıl 7; 1960-ban a 20 településbıl 12)
2004-ben más vidékfejlesztési társulásoknak képezte részét.
Mégis, a kontinuitás talán a Keszthely központú Keszthely-Hévíz Kistérségi Fejlesztési
Társulás és Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulást esetében a legnyilvánvalóbb. Anél-
kül, hogy hosszasan elemeznénk a vonatkozó adatokat, szögezzük le, hogy a 15 településbıl
álló vidékfejlesztési társulás, illetve az egykori abszolút értelemben vett városi vonzáskörze-
tek között csupán csak azért nem mondhatjuk ki a teljes kontinuitást, mert néhány (1925-ben
6; 1960-ban 4) Keszthely városához abszolút értelemben vonzódó település a rendszerváltás
után után inkább a Sármellék központú Kis-Balaton Térség felé orientálódott.231 Mindezek
fényében talán még kissé meglepınek is tőnhet, hogy a Keszthely központú vidékfejlesztési
társulás 2004-ben nem volt több két önállóságát továbbra is megtartó kistérségi önszervezı-
dés, a Keszthely-Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás és a Tátika-Rezi Régió Önkormányzati
Társulás összefogásánál. Mivel 1925-ben a mikrokörzet szintjén is csak egy abszolút értelem-
ben vett vonzásközpont (Keszthely) volt található ezen a területen, a magyarázathoz legfel-
jebb az 1960-as helyzetképstatisztikai felmérés által juthatunk közelebb. Ez utóbbi forrás se-
gítségével ugyanis már kimutatható a kilencvenes évek elejétıl a Tátika-Rezi Régió motorjá-
nak számító Zalaszántó mikrokörzet-központi jellege is.
A végére hagytunk egy eddig egyáltalán nem említett önszervezıdı kistérséget, a
Gutorfölde központú Közép-Zala Kistérségi Társulást. Gutorföldén felvett interjúnkban Nya-
229 Forrás: Nagy K. 2002. 230 A központi települést (Lentit) is beleértve. 231 Mondanunk sem kell: a 2007. évi CVII. törvény által statisztikai kistérségi székhellyé tett, még ma is egyol-dalúan idegenforgalmi profilú Hévíz sem az 1925-ös, sem pedig az 1960-as adatok alapján nem bizonyult városi vonzáskörzet központnak, még relatív értelemben sem. A Keszthelyi statisztikai kistérség 2007-es kettébontását tehát általános történeti magyarázó sémánk helyett inkább az I. fejezet 1. 2. szakasz 122. sz. lábjegyzetében leír-tak alapján tehetjük érthetıbbé.
114
kas István a kissé kényszeredettnek tőnı névválasztás – a „Közép-Zala” elnevezés a megyén
belüli földrajzi elhelyezkedésen kívül semmiféle lényeges történeti, néprajzi stb.
konnotációval nem bír – helyett leginkább valamiféle negatív identitással, a Zalaegerszeg,
illetve Lenti városi vonzáskörzet közös perifériájához tartozással jellemezte a kistérséget. „Ez
a kistérség jellemzıen Zalaegerszeg és Lenti között helyezkedik el, ezeknek a településeknek
egy része Zalaegerszeg vonzáskörzet, másik része Lenti vonzáskörzet, és annyira viszont távol
van mindkét várostól, hogy nem tartozik szorosan vett vonzáskörzetbe, tehát ilyen magára
maradt települések”.232És valóban, az interjúalany kijelentése átfogó történeti magyarázó sé-
mánk keretein belül is igazolható. A Közép-Zala Kistérségi Társulás 13 települése közül
1925-ben három (Gutorfölde, Mikekarácsonyfa, Nova), 1960-ban pedig mindösszesen egy
településnek (Hernyék) volt abszolút értelemben véve vett városi vonzáskörzet-központja .233
Vagyis ha a „magára maradottság”-ot is egyfajta vonzáskörzet-alapú diskurzushoz köthetı
identitásképzı erınek tekintjük, akkor még ez a talán legproblémásabbnak tekinthetı vidék-
fejlesztési társulásnak is találhatunk helyet általános történeti magyarázó sémánk keretein
belül.
x x x
Mint azt a mikrokörzet-központ faktor segítségével nyert eredmények alapján vártuk, a
mikrokörzet szintjéhez köthetı 11 kistérség kontinuitásának tettenérése (5. MELLÉKLET, ill.
6. MELLÉKLET) összehasonlíthatatlanul több nehézséget vet fel. A legfontosabb probléma,
hogy az 1925-ös, de még inkább az 1960-as adatok segítségével nyert mikrokörzetek túlságo-
san közel állnak a lokális szinthez. Nyilvánvaló tehát, hogy nem sok hasznosítható eredmény-
re vezetne, ha a 2004. évi vidékfejlesztési társulások, illetve az 1925-ös és/vagy az 1960-as
forrásaink segítségével rekonstruált mikrokörzetek közötti kontinuitást vizsgálnánk. Vizsgála-
tunk jelenlegi fázisában legfeljebb az abszolút értelemben vett mikrokörzet-központok konti-
nuitásának vizsgálata vezethet néhány hasznosítható eredményhez. Elsısorban a még nem túl
nagy mennyiségő abszolút központot eredményezı 1925-ös állapotokra kell koncentrálnunk.
Mindezek alapján három markáns csoportot különíthetünk el:
232 Forrás: Nyakas I. 2001. 233 Ennél gyengébb eredményt csupán az İrség Kapuja Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulás területén fekvı települések esetében mutattunk ki (1925: 2 település; 1960: 0 település).
115
(i) Az elsı – általános történeti magyarázó sémánkba leginkább beilleszthetı – cso-
portba azok a vidékfejlesztési társulások tartoznak, amelyek legjelentısebb települése (abszo-
lút értelemben vett mikrokörzet-központja) már 1925-ben is a 2004. évi állapotoknak megfe-
lelı volt. Ide sorolható az Egervár központú Észak-Nyugat Zalai Kistérségi Társulás, a Gelse
központú Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társulás, valamint a Zalalövı központú
Göcsej és İrség Közös Határvidéke Kistérségi Társulás. Ezekben az esetekben joggal tételez-
hetjük fel a mikrokörzet kontinuitását, s csupán annyit kell mindehhez hozzátennünk, hogy az
1925-ös községi közigazgatási adatlapok kérdéseinek segítségével nem határozható meg pon-
tosan az illetı mikrokörzetek területe. Végül említést tehetünk itt a Szentgyörgyvölgy közpon-
tú İrség Kapuja Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulás esetérıl is. Ennek területén
1925-ben Csesztreg, 1960-ban viszont már Szentgyörgyvölgy volt az egyetlen abszolút érte-
lemben vett mikrokörzet-központ. Mivel azonban az1960-as állapotok szerinti mikrokörzet-
központok inkább köthetık a lokális, mintsem a kistérségi szinthez, egyáltalán nem biztos,
hogy az İrség Kapuja Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulás területén található telepü-
lések a szocialista idıszakban valóban kikerültek Csesztreg mikrokörzetébıl.
Szentgyörgyvölgy lokális központtá (közös községi tanácsi székhellyé) válása azonban már
általános történeti magyarázó sémánk keretei között maradva is sok mindent megmagyaráz
abból, hogy miért Szentgyörgyvölgy volt az a település, amely a „fejlesztésbıl kimaradó kis-
települések” nevében 1999 környékén szembefordult Csesztreggel, s néhány közvetlen kör-
nyezetében fekvı településsel együtt az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társu-
láson kívül képzelte el a jövıjét.234
(ii) A második csoport már jóval problematikusabb. Az ebbe a csoportba sorolható te-
lepüléseknek ugyan már 1925-ben is egyetlen mikrokörzet-központjuk volt, ez azonban már
nem azonos a 2004. évi vidékfejlesztési társulások központjával. Efféle belsı átrendezıdés
figyelhetı meg az 1925-ben még Lentihez vonzódó Kerkamenti Kistérség (a Lenti → Lovászi
átrendezıdés Lovászi olajipari központtá válásához köthetı), illetve a Válicka Völgye és Tér-
sége Területfejlesztési Társulás esetében (Söjtör helyére a szocialista korszakban kiemelt
alsófokú központtá fejlesztett Bak lépett). Végül ide sorolható egy az I. fejezet 2. 2. b. pontjá-
nak tanulságai alapján jól magyarázható eset is. Elsı pillantásra úgy tőnik ugyan, hogy 1925-
ben a késıbbi Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulásának területén belül
nem volt abszolút értelemben vett mikrokörzet-központ, de ezzel eltekintenénk attól, hogy
234 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás. [İrség Kapuja – Kerkavölgyi Aprófalvak Kistérségi Társulása.] 1999, 1. 1. 5.
116
Zalakomárt csupán egyedi okok (a Zalakaros és Zalakomár közötti rivalizálás, illetve
Zalakomárnak a Zalakaros központú társulásból való kilépése miatt) miatt voltunk kénytele-
nek „abszolút értelemben vett külsı központ”-ként interpretálni. S ha ez igaz, a Zalakaros
Környéki Települések Területfejlesztési Társulása területén pusztán annyi történt, hogy a
mikrokörzet hagyományos központjaként funkcionáló Zalakomár helyére az országos jelentı-
ségő idegenforgalmi központtá elırelépı Zalakaros került.
(iii) A harmadik csoportba sorolható három vidékfejlesztési társulás esetében általános
történeti magyarázó sémánknak már nemigen vesszük hasznát. A Sármellék központú Kis-
Balaton Térség területén 1925-ben két abszolút értelemben vett mikrokörzet-központot (Sár-
mellék, Zalaapáti) találhattunk, a Becsvölgye központú Göcsej Térsége vidékfejlesztési társu-
lás, illetve a Szepetnek központú Dél-Nyugat Zala – Muramente Vidékfejlesztési Társulás
területén viszont egyet sem. S itt tulajdonképpen el is érkeztünk azokhoz a kistérségekhez,
amelyek a legkevésbé sem illeszthetık be egy vonzáskörzet-alapú diskurzusba. Ez a kijelentés
már kistérségi önszervezıdések nevébıl kiindulva is igazolhatónak tőnik. A Sármellék köz-
pontú – s jellemzı módon a kutatásunk terepét jelentı Zala megye határán is jócskán átnyúló
– Kis-Balaton Térség egy földrajzi tájra (a Kis-Balatonra), a Göcsej Térsége Vidékfejlesztési
Társulás pedig egy kulturális-néprajzi tájegységre (a Göcsejre) hivatkozik. Végezetül ebbe a
csoportba sorolandó az a Szepetnek központú vidékfejlesztési társulás, amely a társulás terü-
letén élı, elsısorban horvát kisebbségben kívánta megtalálni identitásának gyökereit. Az effé-
le problémákra a II. 2. alfejezetben, a kistáj apropóján fogunk visszatérni.
xxx
Összefoglalva az eddig elmondottakat: általános történeti magyarázó sémánk kétség-
kívül megfelelı alapot szolgáltathat a kilencvenes évek elejétıl megjelenı Zala megyei ön-
szervezıdı kistérségek kialakulásának megértéséhez, vizsgálatunkat mégsem zárhatjuk le
ezen a ponton. Nyilvánvaló, hogy felvetett problémáinkra csupán részleges válaszokat kap-
tunk. A városi vonzáskörzet faktor alapján ugyan képesek voltunk valamiféle – igaz, koránt-
sem a tökéletes – kontinuitás kimutatására, a mikrokörzet-központ faktor alapján viszont még
az egyes mikrokörzetek kontinuus központjának felmutatását sem minden esetben sikerült
elérnünk. Egyszóval: általános történeti magyarázó sémánk tehát korrekcióra szorul.
A következıkben a korrekció lehetséges irányait három esettanulmányon keresztül
igyekszünk bemutatni:
117
(1) Elsı esettanulmányunkban az általunk vizsgált kistérségi önszervezıdést (a
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulást) egyfajta „természetes közösség”-ként fogjuk fel,
vagyis a résztvevıkön nem csupán a kistérségi önszervezıdés irányítóinak-mőködtetıinek,
sokkal inkább a helyi társadalom egészét fogjuk érteni. A „helyi társadalom egészének
perspektívájá”-t Gellénháza házasodási vonzáskörzetének vizsgálatán keresztül igyekszünk
tetten érni. 235
(2) Második esettanulmányunk magát a vonzáskörzet-alapú megközelítést (egészen pon-
tosan: a centrum-periféria dualitást) vonja kritikai vizsgálat alá, mégpedig a földrajzi, néprajzi
stb. diskurzusban igen sőrőn felbukkanó „kistáj” kifejezés segítségével. Az esettanulmá-
nyunkban szereplı göcseji kistérségek példáján keresztül azonban látni fogjuk, hogy a „kis-
táj” fogalmának beillesztése a kistérségi diskurzus keretei közé számos speciális – elsısorban
a történeti örökség használatával kapcsolatos – problémát vet fel.236
(3) Végül a harmadik esettanulmány az eseti történeti leírás módszeréhez kíván fontos
adalékokkal szolgálni. Könnyen elıfordulhat ugyanis, hogy jól általánosítható fogalmaink (a
„városi vonzáskörzet”, a „mikrokörzet”, a „természetes közösség” vagy a „kistáj”) egyike sem
magyarázza meg kielégítıen a jelenlegi kistérségi szint valamely alapvetı sajátosságát. Az
efféle anomáliák az általános történeti magyarázó sémák stabilnak tetszı struktúráinak fényé-
ben gyakran tőnnek fel egy vagy több véletlenszerő történeti esemény – esettanulmányunk-
ban: egy Újudvar és Gelse községek közötti, történeti dimenziókba nyúló konfliktus – ered-
ményének. Ez azonban nem zárja ki, hogy az anomáliák egy másik, a történeti kutatás számá-
ra is hozzáférhetı sajátos logikából – példánkban: a szocialista területpolitika bizonyos sajá-
tosságaiból – legyenek levezethetık.237
235 A vizsgálat alapjául szolgáló alapvetı forrás – a nagylengyeli-gellénházi anyakönyvi kerület, illetve a kör-nyezı anyakönyvi kerületek felekezeti (1894-tıl: állami) házassági anyakönyveinak másodpéldányai –a Zala Megyei Levéltárban kutathatók. A II. fejezet 1. 3. szakaszában részletezett forrás megjelölésére ezentúl az Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894, és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980 rövidítést használjuk. 236 Az úgynevezett göcseji identitás gyökereit, illetve a göcseji identitás szocialista korszakban történı tovább-élésének problematikáját elsısorban egy soha el nem készült, a Zala Megyei Levéltárban kutatható Zala Megyei Helytörténeti Lexikon 1967 és 1972 között rögzített adatbázisa (ezentúl: ZML_Helyt 1967-72), illetve az 1920 és 1990 közötti népszámlálások bizonyos adatainak (pl. a foglalkoztatási átrétegzıdés) segítségével kíséreljük meg feltárni. 237 Újudvar és Gelse konfliktusának rekonstrukcióhoz a személyes interjúk mellett a helyi képviselıtestületek-nek, termelıszövetkezetek és falugyőlések a Zala Megyei Levéltárban (kisebb részben: a Magyar Országos Le-véltárban) kutatható jegyzıkönyveit, valamint a korabeli sajtó beszámolóit fogjuk felhasználni.
118
KISTÉRSÉGI ÖNSZERVEZİDÉSEK ZALA MEGYÉBEN (1990-2004) II.
– esettanulmányok általános történeti magyarázó sémánk korrekciójához –
1. A „természetes közösség”
(Gellénháza házasodási vonzáskörzete 1870-1980)
Elsıként egy olyan korrekcióval próbálkozunk meg, amely még nem tagadja a von-
záskörzet-alapú megközelítés legalapvetıbb prekoncepcióját (a centrum-periféria dualitást),
de azt már igen, hogy ez az eddig igénybe vett forrásaink segítségével is kimerítı módon leír-
ható. Mert tőnjenek bármilyen jó indikátoroknak az 1925/1960-as adatlapokon regisztrált
funkcionális kapcsolatok, azok elsıdlegesen a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési
diskurzus számára releváns kapcsolatokat, s nem pedig az ezekkel nem feltétlenül kompatíbi-
lis „mindennapi tapasztalat”-ot, a helyi társadalom egésze által megélt kapcsolatokat írják le.
Márpedig nyilvánvaló, hogy az 1990 után megjelenı kistérségi önszervezıdések kialakulásá-
hoz és/vagy mőködésének sajátosságaihoz – már csak az önszervezıdések „bottom-up” jelle-
gébıl kifolyólag is – ez utóbbi kapcsolatok szintén hozzájárulhatnak. A helyi társadalom egé-
sze által megélt funkcionális kapcsolatok számbavétele azonban összehasonlíthatatlanul na-
gyobb munkát igényel, mint néhány közigazgatási tájékoztató adatlap feldolgozása. Emiatt le
kell mondanunk arról, hogy a Zala megyei kistérségek mindegyikét megvizsgáljuk ebbıl a
szempontból, s kénytelenek leszünk figyelmünket csupán egy kiválasztott kistérségi önszer-
vezıdésre összpontosítani.
Az esettanulmány terepének kiválasztásakor két szempontot tartottunk szem elıtt:
(i) Célszerőnek tőnt egy, a mikrokörzet szintjéhez köthetı kistérségi önszervezıdéshez
fordulnunk, hiszen általános történeti magyarázó sémánk tapasztalatai alapján leginkább a
mikrokörzet kategóriája szorul korrekcióra.
(ii) Olyan, a mikrokörzet szintjéhez köthetı kistérségi önszervezıdést kerestünk,
amelynek létét az általános magyarázó séma a lehetı legkevésbé magyarázza meg. Példának
okáért: a Csonkahegyhát központú Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás ugyan a mikrokörzet
szintjéhez köthetı, de mivel létét az 1960-as községi helyzetképstatisztikai adatgyőjtés ered-
119
ményei alapján is bizonsággal megmagyarázhatjuk,238a korrekciónak ezt a kistérséget nem
szükséges érintenie.
A Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás (tagjai 2000-ben: Gellénháza, Gombosszeg,
Iborfia, Lickóvadamos, Nagylengyel, Ormándlak és Petrikeresztúr)239tökéletesen megfelel
céljainknak. Az 1925-ös községi közigazgatási tájékoztató lapok alapján még egyetlen
mikrokörzet-központot sem tudtunk kijelölni ezen a területen. Az 1960-as községi
helyzetképstatisztikai adatgyőjtés alapján ugyan találhatunk már abszolút értelemben vett
mikrokörzet-központot a leendı társulás területén belül is, de ez a központ – Nagylengyel, s
még mindig nem Gellénháza – csupán két településre: önmagára, illetve Ormándlakra gyako-
rolt egyértelmő vonzerıt. Mindezek alapján levonhatnánk egy olyan következtetést, mely
szerint a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás együvé tartozását semmi más nem magya-
rázza, mint Gellénháza olajipari központtá válása az ötvenes évektıl; és ha ez így van, akkor
eleve elhibázott az 1925-ös, sıt, talán még az 1960-as adatfelvétel idején is valamiféle
mikrokörzetet keresni errefelé. Érvelhetünk viszont úgy is, hogy a helyi társadalom egészének
perspektívájából mindvégig létezett itt „mikrokörzet”, de ez pusztán az 1925-ös községi köz-
igazgatási tájékoztató lapokra, illetve az 1960-as községi helyzetképstatisztikai adatgyőjtésre
hagyatkozva nem tárható fel.
Igen ám, de milyen forrásokra hagyatkozva igazolható ez utóbbi hipotézis? Az I. feje-
zetben a közigazgatási-területfejlesztési diskurzus számára releváns funkcionális kapcsolatok-
ra építettük rá általános történeti magyarázó sémánkat. Most viszont itt az ideje egy másik
útra lépni. Vegyük ugyanis észre, hogy az interjúszövegek, illetve pályázati anyagok történeti
hivatkozásaiban nem csupán a közigazgatási-területfejlesztési diskurzus kulcsfogalmai szere-
pelnek. Elıfordulnak olyan utalások is, amelyek esetében az interjúalanyok, illetve a pályázati
anyagok összeállítói nem elsısorban a közigazgatási-területfejlesztési diskurzus szereplıje-
ként, hanem a helyi társadalom egyik tagjaként nyilatkoznak meg. S az efféle megnyilatkozá-
sok – persze csak akkor, ha megfelelı óvatossággal kezeljük ıket, azaz egy megfelelı
összetettségő és mélységő megfigyelés/leírás után – megnyithatják az utat általános történeti
magyarázó sémánk elsı korrekciója felé.
238 A 6. mellékletben szereplı Csonkahegyháthoz abszolút módon vonzódó települések teljességgel megegyez-nek a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás településeivel. 239 Forrás: Címlista 2000.
120
1. 1. A „TERMÉSZETES KÖZÖSSÉG” METAFORÁJA
A Gellénházi Térsége Kistérségi Társulás elnökével, Batha Zoltánnéval felvett interjú
szerint a kistérségi társulás megalakulása a rendszerváltás utáni területfejlesztési politika kis-
térségeket preferáló fordulatának, elsısorban az 1996-ban hatályba lépı területfejlesztési tör-
vénynek köszönhetı.240 „Akkor kezdıdött, hogy az ország az Európai Unióhoz akart csatla-
kozni, tisztában voltunk azzal, hogy […] változik a világ […] s úgy fogunk fejlesztési pénzek-
hez jutni, hogy összefogunk […] ezt felerısítették a magyarországi események is […] ekkor
indultak meg a [kistérségi – közbevetés tılem. B. T. L.] szervezıdések […] Zala megyében
különösen erısek voltak.”. Ez a közvetlen elızményekre tett utalás azonban csupán általában
véve magyarázza a társulás megalakulását, s egyáltalán nem segít annak megértésében, hogy
miért éppen Gellénháza, valamint Gombosszeg, Iborfia, Lickóvadamos, Nagylengyel,
Ormándlak és Petrikeresztúr alkotja a szóban forgó kistérséget. Az ezt firtató kérdésemre az
interjúalany a kistérségi kohézió történeti gyökereihez nyúlt vissza. Elsıként a rendszerváltást
megelızı idıszak, konkrétabban a Gellénháza irányítása alatt álló egykori közös községi ta-
nács szerepe került elı: „ez egy természetes közösség, ugyanis ez a hét község már a tanácsi
idıkben is közös községi tanácsot alkotott és más területekhez képest szokatlan módon nagy
békességben volt ez a hét község. A legnagyobb Gellénháza, a legkisebb Iborfia 15 lakójával.
És mindig olyan községi vezetık voltak, akik partnernek tekintették a társközségeket”.241A
„ természetes közösség” metaforája azonban már sejtetni engedte, hogy a történeti hivatkozá-
sok között régebbi struktúrák is fel fognak bukkanni. Hiszen mindenképpen meg kell magya-
rázni, hogyan tudott a fent említett hét község a többi közös községi tanácshoz viszonyítva
mindig is „szokatlan módon nagy békességben” élni, mint ahogyan azt is, miért maradtak ki
belıle mások.
A kérdést úgy is átfogalmazhatnánk, hogy mit jelent „ természetes közösségnek” lenni.
Batha Zoltánné ennek a kifejezésnek a jelentését a távolabbi múlt olyan struktúráiban leli fel,
amelyek valamiképp a mai napig hatnak, érvényesülnek a kistérség területén. „ […] Én itt nem
a háború utáni, inkább az elıbbi idıszakról [beszélek – közbevetés tılem. B.T. L.], amíg ha-
gyományos paraszti életmód volt, egymásrautaltság volt. Megvolt a munkáknak a rendje […]
itt, mivel nem voltak uradalmi birtokok a környéken sem […] itt az emberek a megélhetésben
240 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Batha Z. 2002. 241 És valóban: Gaál A. 1986: 57-58.o. alapján a Gellénháza vezetése alatt álló közös községi tanács területe 1973 és 1990 között megegyezett a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulással.
121
egymásra voltak utalva […] ellenségeskedés sem alakult ki a szomszéd falvak között.” 242Igen
ám, de létezett-e valóban egy efféle egymásrautaltságon alapuló természetes közösség a
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás területén? Esetleg csupán a valóság megszépítésével
van dolgunk? Különösen jogos lehet ez a kérdés egy végsı soron mégiscsak a közigazgatási-
területfejlesztési diskurzus közvetítésével intézményesült kistérség esetében, hiszen egy ideá-
lis kistérségi identitásforma meggyızı felmutatásán komoly pályázati pénzek elnyerése, vég-
eredményben az illetı kistérség fennmaradása múlhat. Ennek ellenére látni fogjuk, hogy „ide-
ális” (fiktív) és „faktuális” (tényleges) identitás között243Gellénháza és térsége esetében talán
még sincs akkora távolság, mint ahogy az egyes kistérségi önmegnyilatkozásokat szkeptikus
módon olvasva feltételezhetnénk. Abból kell kiindulni, hogy az „egymásrautaltság” minden
bizonnyal sokféleképp intézményesül, s nekünk ebbıl a sokféle intézményesült formából azt
célszerő kiválasztanunk:
(i) amelyet a narratíva centrális fontosságúnak tekint
(ii) amelyik beilleszthetı a vonatkozó szakirodalom diskurzusába is
Koncentráljunk elsıként magára az interjúszövegre. Amikor az interjú során rákérdeztem
a „természetes közösség” kritériumára, a következı választ kaptam: „Az emberek […] háza-
sodni nem mentek el mondjuk két megyével arrébb, legfeljebb a szomszéd faluig. Családi kap-
csolatok révén átszövıdtek ezek a kapcsolatok. Mezıgazdaságból éltek, mielıtt az olajipar
megjelent. […] Tehát amikor mezıgazdasági munkák voltak, természetes volt, hogy segítenek.
Még talán most is megvan az itt élı emberekben. […] Ha látja valahol, hogy a szomszéd csi-
nál valamit, és segítségre szorul, nem kell különösebben szólni neki, segít. Nem közömbösek
az emberek. […] Mőködik az összetartás”. Batha Zoltánné szerint tehát a házasodási kapcso-
latrendszer a természetes közösség alapvetı indikátora lehet. Egy efféle indikátorral azonban
nemcsak az interjúalany, de a nemzetközi szakirodalom egy nem elhanyagolható hányada is
messzemenıen egyetértene.244 A téma egyik jeles kutatója, Peter Perry a házassági anya-
242 Forrás: Batha Z. 2002. 243 A regionális egységek „faktuális” és az „ideális” identitásáról („factual” vs. „ideal identity” ) lásd Paasi, A. 2002. 244 Az ide kapcsolható munkák hagyományosan abból a hipotézisbıl indulnak ki, hogy a házasságkötések gyako-risága, illetve a házasulandó felek lakóhelyének távolsága között fordított arányosság tapasztalható, pl. Bossard J. 1932; Clark A. 1952; Perry P. 1969a; Coleman D. 1977; Coleman D. – Haskey J. 1986, ill. Kalminj M. – Flap H. 2001. Más esetekben a különféle társadalmi-etnikai csoportok exogám és/vagy endogám szokásainak a házas-ságkötések és/vagy a partnerkapcsolatok térbeliségére gyakorolt hatása felé fordul az érdeklıdés, pl. Kennedy R. 1943; Perry P. 1969b; Liberson S. – Waters M. 1988; Sigelman L. et al. 1996, ill. Houston, S. et al. 2005. Ez utóbbi érdeklıdési irány, vagyis az interjúalany által homogénnek tételezett „természetes közösségbe” tartozó
122
könyvek jelentıségére reflektálva például teljes joggal jegyzi meg, hogy „az anyakönyvek
rámutatnak az egyének és általában véve az egészként értelmezett közösség mindennapi életé-
nek földrajzi kontextusára”.245
A hazai szakirodalomban elsısorban a Fél Edit nyomán kiinduló társadalomnéprajzi kuta-
tásokra érdemes felhívni a figyelmet. Fél többek között az etnikai alcsoport fogalmának beve-
zetésével kapcsolatosan utal a házasodási kapcsolatok meghatározó voltára: „a népi társada-
lom tárgykör második csoportjául a helytıl mint tényezıtıl meghatározott csoportokat vettük;
azokat a pozícióközösségeket, amelyeknek alcsoportjául Maunier a falut, a várost, nemzetet
jelölte meg. Mi módosítottuk megjelölésén és idetartozónak vettük a szomszédságokat, falu- és
városrészeket, majd a faluközösséget; ide soroltuk azt a 3-6, esetleg több faluból álló, etnikai
alcsoportnak nevezhetı nagyobb közösségeket, mely egy falu körül csoportosuló, azonos jel-
legő falukat foglal magában, miket többnyire exogám, illetve egymás között endogám házas-
sági szokások is összekötnek”.246 A következıkben Gellénháza, illetve a körötte csoportosuló
falvak példáján mi is egy efféle „etnikai alcsoport” magyarázó erejét kívánunk felhasználni
általános történeti magyarázó sémánk elsı korrekciójához.
1. 2. AZ ADATBÁZIS ÖSSZEÁLLÍTÁSA
Mindenekelıtt nem tőnik haszontalannak rövid kommentárt főzni vizsgálatunk alapve-
tı forrásául szolgáló házassági anyakönyvekhez.247 Elsıként a korszakhatárok problémáját
kell röviden tisztázni. Az 1870-es kezdıpontot a nagyjából évtizedes rendszerességgel vég-
zett, és nyomtatott formában is megjelenı népszámlálások jelölik ki.248 A késıbbiek során
vizsgálatunk egy részét – az úgynevezett „súlyozott modell” megalkotását – ugyanis kizárólag társadalmi csoportok házasodási szokásainak megkülönböztetésére a továbbiakban nem kívánunk kitérni, de kutatásunk egyik érdekes folytatási lehetıségeként vehetjük számításba. 245 Perry P. 1969a: 36. o. „Registers […] provide some indication of the geographical context of the everyday life of […] individuals, and in general of the community as a whole”. 246 Fél E. 2001: 398. o. A lokális endogámia magyarországi alakulásáról Tamásy J. 1969, az ezzel foglalkozó szakirodalomról Örsi J. 1983 ad igényes összefoglalást. A különféle etnikai (al)csoportok kutatásáról szóló mő-vek közül kiemelendı: Kodolányi J. 1958; Nemeskéri J. – Walter H. 1966; Zentai J. 1967. Andrásfalvy B. 1972; Szabó L. 1979. Tárkány Szőcs E. 1981. A bennünket leginkább érdeklı „házassági vonzáskörzet” fogalmát fı-ként a különféle településmonográfiák megfelelı fejezeteiben, és/vagy a különféle településszintő vizsgálatok-ban találhatjuk meg, úgymint: Kapros M. – Kovács B. é. n.; Nemeskéry J. 1965; Dávid Z. 1975. Kakuk M. 1977; Mándoki L. 1972; Vetési L. 1977; Holmes, B. 1978; Varga Gy. 1978.; Örsi J. 1978, 1979; Kovács Z. 1981. és Örsi J. 1984. 247Az alfejezet vizsgálatának alapjául – hacsak kifejezetten nem teszünk utalást egy másik forrásra és/vagy for-ráscsoportra – Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894. és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980. szolgál. 248 Az 1894 elıtti felekezeti anyakönyvek viszgálatát különösebb torzítás nélkül megfeleltethetjük a római kato-likus egyház anyakönyveinek vizsgálatának Gellénháza község döntıen katolikus lakossága (1870-ben a 332 fıs összlakosságból 324 fı katolikus – Forrás: Népszámlálás 1870.) miatt.
123
Gellénháza és a környezı települések lélekszámának ismeretében végezhetjük el. Az 1980-as
végpont oka ennél jóval prózaibb: 1980 után a vonatkozó anyakönyvek csakis az illetékes
önkormányzatoknál találhatók meg, ezért egy tudományos kutatás számára gyakorlatilag hoz-
záférhetetlenek.
Vizsgálatunk elsıdleges célja Gellénháza 1870 és 1980 közötti házasodási vonzáskör-
zetének meghatározása, még ha a „természetes közösség” (házasodási) vonzáskörzettel való
azonosítása miatt könnyen megfeledkezhetünk az egyéb települések között fennálló házasodá-
si kapcsolatokról. Vagyis arra a kérdésre kívánunk választ kapni, hogy 1870 és 1980 között a
gellénháziak mely települések lakosaival preferálták leginkább a házasságkötéseket.249 Ez
alatt a bı évszázad alatt Gellénháza környezetének közigazgatási beosztásában jelentıs válto-
zások történtek. A magunk részérıl Gellénháza házasodási vonzáskörzetének meghatározása
során továbbra is az aktuális közigazgatási beosztást tekintjük alapnak, vagyis – ha csak nem
jelöltük külön ennek ellenkezıjét – a ma már nem létezı települések lakóival kötött házassá-
gokat mindig ahhoz a településekhez rendeltük, amelyeknek a területe jelenleg magában fog-
lalja ezeket a ma már nem létezı településeket. Ha eltekintünk az anyakönyvi adatok kigyőj-
tésének fáradságos munkájától, feladatunk igen egyszerőnek tőnik, az anyakönyvezés bizo-
nyos sajátosságai azonban legalább két alapvetı nehézség elé állíthatják az adatbázis létreho-
zóját:
(1) Az elsı nehézség a „születési hely – lakóhely” dichotómiájára vezethetı vissza.
Bár a házasulandók születési helye számos értékes információval árnyalhatná vizsgálatunkat,
az egyszerőség kedvéért itt és most mégis csupán a menyasszony, illetve a vılegény házas-
ságkötéskor bejegyzett lakóhelyét vettük figyelembe. Ezek a bejegyzések azonban a vizsgálat
korai szakaszára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre, vagy legalábbis nem eléggé egyér-
telmőek. 1880-ig a házassági anyakönyvek Gellénházát érintı bejegyzései csupán egyetlen
településnevet tüntetnek fel a házasulandó felek mellett, amelyrıl nem dönthetı el teljes biz- 249 Itt ismételten utalni kell arra, hogy a mikrokörzet legjelentısebb települése az olajmezı felfedezése elıtt nem Gellénháza, hanem Nagylengyel volt. Mindezt nem csupán az általános történeti magyarázó sémánk erısíti meg (emlékezzünk, még 1960-ban is Nagylengyel volt az egyetlen abszolút értelemben vett mikrokörzet-központ ezen a területen), de a Batha Zoltánnéval készített interjú is: „Nagylengyelben volt a jegyzıség. […] Itt változást igazán az olajipar hozott, addig 8-900 fı volt a falu lakosainak a száma. Utána felment 2000-re.” (Forrás: Batha Z. 2002.) Az általunk követett módszerrel szemben tehát megfogalmazható egy olyasfajta ellenvetés, mely sze-rint az olajmezı felfedezését megelızı idıszakra nézve helyesebb lenne inkább Nagylengyel házassági vonzás-körzetére koncentrálni. Ha csupán a Gellénházát, Gombosszeget, Iborfiát, Lickóvadamost, Nagylengyelt, Ormándlakot és Petrikeresztúrt magában foglaló mikrokörzet történetére lennénk kíváncsiak, kétségkívül el kel-lene ismernünk egy efféle ellenvetés jogosságát. Mi azonban inkább egy Gellénháza központú kistérségi társu-lás, és ezzel együtt sok tekintetben: a Gellénháza felé vonzódás gyökereihez kívántunk visszanyúlni. Így hát célszerőbb választásnak tőnik, hogy ha arra az idıszakra vonatkozóan is elsısorban Gellénháza házasodási kap-csolatrendszerére koncentrálunk, amikor a mikrokörzet tényleges súlypontja még Nagylengyelre eshetett.
124
tonsággal, hogy a születési vagy a lakóhelyet jelenti-e. 1880-tól 1895-ig felváltva fordulnak
elı olyan kettıs bejegyzések, amelyek a születési és a lakóhelyet egyaránt feltüntetik, vala-
mint olyanok, ahol csupán egyetlen település szerepel. 1895-tıl már minden esetben egyér-
telmően meghatározható a menyasszony, illetve a vılegény lakóhelye.
Az 1880-tól 1895-ig terjedı idıszakra vonatkozóan joggal feltételezhetjük, hogy csak-
is akkor történt kettıs bejegyzés, ha a születési és a lakóhely nem egyezett meg. Egyéb ese-
tekben ezt az egyetlen településnevet nagy biztonsággal azonosíthatjuk a lakóhellyel.250
Egyedül az 1880 elıtti 10 évvel kapcsolatban lehetünk bizonytalanok: itt csupán feltételezhet-
jük, hogy a házasulandó felek mellett található településnév a lakóhelyet jelenti. Mivel az
1880 és 1884 közötti 5 évben a kettıs bejegyzések száma még a 10 százalékot sem érte el, az
1880 elıtti néhány évbejegyzéseinek azonosítása a lakóhellyel aligha torzítja számottevı mér-
tékben adatbázisunkat.
(2) A második – az elızınél jóval komolyabb – nehézség oka az exogám házasságok re-
gisztrációjának sajátosságaira vezethetık vissza. Az exogám házasságkötések összessége
ugyanis nem győjthetı ki pusztán a helyi házassági anyakönyvi kerület bejegyzéseinek segít-
ségével, hiszen ebben az esetben nem kapnának helyet adatbázisunkban a gellénházi lakosok
egyéb anyakönyvi kerületekben kötött házasságai.251 A legkézenfekvıbb megoldást az jelen-
tené, ha kizárólag a gellénházi nık házasodási vonzáskörzetére koncentrálnánk. Jól ismert
jelenség, hogy (2a) az általunk vizsgált idıszakban a házasságkötések többnyire a menyasz-
szony lakóhelyén (illetve az illetékes anyakönyvi kerületben) történtek. S ha ez Gellénháza
esetében is igaz, akkor legalább a gellénházi nık házasodási vonzáskörzetének egy többé-
kevésbé teljes mintáját összeállíthatnánk a helyi anyakönyvi kerület bejegyzéseinek segítsé-
gével. A gellénházi nık házasodási vonzáskörzetébıl pedig már jó közelítéssel következtet-
hetnénk Gellénháza házasodási vonzáskörzetének egészére, persze csak abban az esetben, ha
(2b) a gellénházi nık és a férfiak házasodási szokásai többé-kevésbé hasonlóak lennének.
Sajnos mindkét feltétel esetében komoly kétségek merülhetnek fel:
250 Hipotézisünket az támaszthatja alá, hogy egyetlen kivételtıl eltekintve a kettıs bejegyzéseknél nem fordult elı ismétlıdı településnév. 251 1950-ig Gellénháza a nagylengyeli anyakönyvi kerület részét képezte. Csupán 1950-ben alakíthatott önálló tanácsot, vagyis a szocializmus elsı két évtizedében a Gellénháza házassági anyakönyvei valóban csak a Gellénházán kötött házasságokat regisztrálták. 1969-ben azonban Lickóvadamos és Iborfia, 1973-ban pedig már Nagylengyel, Ormándlak, Petrikeresztúr és Gombosszeg is részévé vált a Gellénháza irányítása alatt álló közös községi tanácsnak / anyakönyvi kerületnek. (Gaál A. 1986: 57-58. o.)
125
(ad 2a) Bár a házasságok többségét a vizsgált korszakban valóban a menyasszony lakó-
helyén kötötték meg, ez a kijelentés korántsem tekinthetı egy legfeljebb néhány kivételt meg-
engedı egzakt szabálynak. Az 1870 és 1980 közötti idıszakra vonatkozóan 141 olyan, leg-
alábbis „gyanúba vonható” exogám házasságot regisztráltak a nagylengyeli-gellénházi anya-
könyvekben, ahol a vılegény gellénházi, míg a menyasszony más település lakója volt. (Tájé-
kozódásul: az 1870 és 1980 között a gellénháziak által a helyi anyakönyvi kerület területén
kötött összes exogám házasság 26%-áról van szó). Ez a magas szám önmagában persze még
nem mond túl sokat. A nagylengyeli-gellénházi anyakönyvi kerületen belül kötött exogám
házasságokról ugyanis csak annyit tudunk, hogy valahol az anyakönyvi kerület területén belül
történt meg a házasságkötés. Arról azonban, hogy ez a „valahol” a vılegény vagy a menyasz-
szony lakóhelyét jelentette-e, semmiféle felvilágosítást nem ad a forrás. Éppen ezért válik
különösen fontossá számunkra, hogy a nagylengyeli-gellénházi anyakönyvekben jelentıs
számban regisztráltak olyan házasságkötéseket is, ahol a vılegény gellénházi lakos, a meny-
asszony viszont más anyakönyvi kerülethez tartozó település lakója volt. A 141 gyanúba vont
esetnek körülbelül egyharmada tartozik ebbe a már minden kétséget kizáró csoportba. Ennek
alapján pedig már több mint valószínősíthetı, hogy gellénházi nık is jelentıs számban kötöt-
tek házasságot más anyakönyvi kerület területén. Ha tehát vizsgálatunkat kizárólag a nagy-
lengyeli-gellénházi anyakönyvekben elıforduló nık házasodási vonzáskörzetére korlátoz-
nánk, a gellénházi nıknek a nagylengyeli-gellénházi anyakönyvi kerület egyéb településein
élı férfiakkal kötött házasságai túlreprezentáltakká válnának, amit feltétlenül el kell kerül-
nünk.
(ad 2b) Ráadásul korántsem biztos, hogy a gellénházi nık és férfiak ugyanolyan házaso-
dási szokásokat követtek. A legkézenfekvıbb módon talán a közeli nagyváros, Zalaegerszeg
lakóival kötött exogám házasságok segítségével mutatható ki az anomália. Míg a zalaegersze-
gi házassági anyakönyvek tanúsága szerint 1870-tıl 1980-ig 44 gellénházi férfi kötött zala-
egerszegi nıvel házasságot, addig a nagylengyeli-gellénházi anyakönyvi kerület anyakönyvei
csupán 24 gellénházi nı zalaegerszegi férfival kötött házasságáról tudnak.252 Vagyis úgy tő-
nik, hogy a legkülönfélébb, itt most nem részletezendı okok miatt (a bennszülött férfiak na-
gyobb mobilitási hajlandósága a város felé; az ötvenes évektıl Gellénházán letelepedı, domi-
nánsan férfi olajipari dolgozók eltérı házasodási szokásai stb.) a nık és a férfiak házasodási
252 A házasságkötés megtörténte után a Zalaegerszeghez csatolt települések lakosságával kötött házasságokat itt nem vettük figyelembe.
126
vonzáskörzete közötti szimmetriára vonatkozó hipotézis – és ha ez így igaz, talán nem csak
Zalaegerszeg esetében – komoly kétségekkel illethetı.
Mindezek alapján: a nagylengyeli-gellénházi anyakönyvi kerület bejegyzései alapján nyert
eredményeinket korrigálni kellett néhány, a vizsgálatunk szempontjából el nem hanyagolható
egyéb település eredményeivel. Természetesen nem nézhettük végig az összes olyan telepü-
lést (anyakönyvi kerületet), amelynek lakóival gellénházi nı 1870 és 1980 között kötött há-
zasságot, hiszen ez irreális mennyiségő munkát jelentett volna. Mivel ugyanez a helyzet az
egyszerő ismétlıdésekkel is, egy némileg önkényes, de kivitelezhetı alsó küszöbérték mellett
kellett döntenünk. Elsı lépésben azokkal és csakis azoknak a településekkel egészítettük ki
adatbázisunkat, amelyek elıfordulási gyakorisága a nagylengyeli-gellénházi anyakönyvekben
elérte a gellénházi nık által kötött házasságok 1%-át. Mint látni fogjuk, ezzel a módszerrel a
Gellénháza legszorosabb házasodási vonzáskörzetéhez tartozó 13 település korrigált adatbázi-
sát tudjuk összeállítani, amely pedig – mivel a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás,
Gellénházát is ide számítva, mindössze 7 településbıl áll – a narratíva igazolására vagy meg-
kérdıjelezésére feltétlenül elégséges, nagyjából kétszeres mérető mintának tekinthetı.
1. 3. A „SÚLYOZATLAN” MODELL EREDMÉNYEI
Kezdjük vizsgálatunkat egy jobb híján „súlyozatlan”-nak nevezhetı modell megalkotásá-
val, amely csak és kizárólag a gellénháziak, és a vonzáskörzethez tartozó egyéb települések
lakosai között kötött házasságok abszolút számára koncentrál. Ehhez ki kell választanuk az
összes olyan, kutatásunk logikája szempontjából releváns házasságkötést, ahol az egyik fél
gellénházi illetıségő. Ezt követıen nem marad más dolgunk, mint a másik házasulandó fél
lakóhelyeként feltüntetett települések rangsorolása a hozzájuk tartozó házasságkötések csök-
kenı gyakorisági sorrendbe állításának segítségével, ami egyértelmően kijelöli Gellénháza
házassági vonzáskörzetének „súlyozatlan” variánsát.
Induljunk ki a gellénházi nık által kötött exogám házasságok számából. Az 1870-tıl
1980-ig terjedı idıszakra nézve összesen 394 olyan házassági bejegyzést találtunk a nagylen-
gyeli-gellénházi anyakönyvekben, ahol a menyasszony gellénházi lakos. Mivel a korrigált
adatbázis összeállításánál csupán azokat a településeket kívánjuk figyelembe venni, amelyek
elıfordulási gyakorisága elérte a gellénházi nık által kötött összes házasságkötés 1%-át, fi-
gyelmünket a legalább hét bejegyzéssel rendelkezı településekre korlátozzuk. Mint már emlí-
127
tettük, ilyen településbıl 13-at találtunk, amelyeket az 1. diagramon (nıdiagram, „súlyozat-
lan” variáns) mutatunk be:
1. diagram
Nıdiagram (Gellénháza), „súlyozatlan” variáns (1870-1980)253
Egészítsük ki a nıdiagram „súlyozatlan” variánsának adatait a küszöbértéket túllépı
települések (anyakönyvi kerületek) adataival (összdiagram, „súlyozatlan” variáns – 11.
TÉRKÉP). Az itt és az elızı diagramon szereplı települések természetesen megegyeznek, az
egymáshoz viszonyított arányuk, illetve sorrendjük viszont bizonyos esetekben módosult:
253 Forrás: Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894, és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980.
0
10
20
30
40
50
60
70
Zalaegerszeg Bocfölde Nagylengyel Petrikeresztúr Lickóvadamos Zalatárnok Babosdöbréte Ormándlak Bak
Milejszeg Söjtör Becsvölgye Csatár
128
2. diagram
Összdiagram (Gellénháza), „súlyozatlan” variáns (1870-1980)254
A gyakorisági táblázatot Zalaegerszeg jelentıs, több mint háromszoros elınnyel vezeti
az utána következı Nagylengyelhez, valamint a tıle nem sokkal elmaradó Lickóvadamoshoz
képest. Nagylengyel, valamint Lickóvadamos – csakúgy, mint a házasodási vonzáskörzet ha-
todik legfrekventáltabb települése, Petrikeresztúr – tagja ugyan a Gellénháza Térsége Kistér-
ségi Társulásnak, a negyedik, illetve az ötödik helyezést elérı Bocfölde, illetve Babosdöbréte
azonban az interjúfelvétel idején inkább a szomszédos társulások irányába orientálódott:
Bocfölde a Bak központú Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenforgalmi Tár-
sulás, valamint a Zalaegerszeg központú Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társu-
lás, Babosdöbréte pedig a Becsvölgye központú Göcsej-Becsvölgye Kistérségi Társulás tagja
volt.255 Ha tehát az elsı hat helyezettre tekintünk, Batha Zoltánné narratívája a kistérség ter-
mészetes egységérıl csak felerészben nyert igazolást. Ormándlak 23 exogám házasságkötésé-
vel már kiszorulni látszik a házasodási vonzáskörzet legbelsıbb magjából, a két törpefalu,
Gombosszeg és Iborfia pedig, mivel nem érték el az egy százalékos küszöbértéket (mindösz-
szesen 6, illetve 4 házasságkötés), fel sem kerülhettek diagramunkra.
Bár ezek az eredmények már önmagukban is meglehetısen sokatmondóak, könnyen
elleplezhetik a vonzáskörzethez tartozó települések eltérı nagyságából fakadó problémát. Ha
ugyanis Gellénháza házasodási vonzáskörzetét csak és kizárólag a házasságkötések abszolút
számai segítségével próbáljuk megrajzolni, akkor eltekintünk attól, hogy a szóban forgó tele-
254 Forrás: Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894, és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980. 255 Forrás: Címlista_2000.
0
20
40
60
80
100
120
140
160
180
Zalaegerszeg Nagylengyel Lickóvadamos Bocfölde Babosdöbréte Petrikeresztúr Ormándlak Zalatárnok Bak
Milejszeg Becsvölgye Söjtör Csatár
129
pülésekkel kötött házasságok nem hasonlíthatók össze ilyen egyszerő módon. Tekintsünk egy
fiktív példát. A vizsgálatunk végpontjának tekinthetı 1980. évben a Gellénháza közvetlen
közelében lévı Iborfia községet mindösszesen 55 fı lakta, míg Zalaegerszeg 55 348 fıs né-
pességgel rendelkezett. Ha ebben az évben Iborfia, illetve Zalaegerszeg lakosaival a
gellénháziak egyaránt 2-2 házasságot kötöttek volna, ez egyáltalán nem jelentené azt, hogy
Iborfia és Zalaegerszeg egyenlı mértékben vonzódik Gellénházához. Az a két anyakönyvi
bejegyzés, amely Iborfián szinte biztosan a házasságkötések összességét jelentené, Zalaeger-
szegen szinte elsikkadna az egyéb településekkel kötött exogám házasságok sokaságában. A
megoldást az jelentheti tehát, hogy súlyozzuk a házasságkötések abszolút számait, vagyis a
házasságkötések számát a Gellénháza házassági vonzáskörzetéhez tartozó települések 1870 és
1980 közötti átlagos lélekszámához viszonyítva is célszerő megadni.256
Mielıtt azonban áttérnénk a „súlyozott” modell ismertetésére, érdemes megvizsgálni,
felhasználhatók-e egyáltalán valaminek a szemléltetésére az imént nyert „súlyozatlan” ered-
mények? Úgy tőnik, igen. Hiszen arra feltétlenül rámutatnak, hogy melyek azok a települések,
amelyekhez Gellénháza a leginkább vonzódik: minél nagyobb egy adott idıszak alatt a von-
záskörzet egy tetszıleges településével kötött exogám házasságok száma, annál szorosabb
kapcsolatot létesítenek a gellénháziak az illetı településsel, vagyis annál szorosabban kötıd-
nek hozzá. Természetesen minél kisebb településrıl van szó, annál valószínőtlenebb egy ilyen
Gellénháza részérıl megnyilvánuló erıteljes vonzódás, azon egyszerő okból kifolyólag, hogy
egy apró- vagy törpefaluval a gellénháziak nemigen tudnak a nagyobb településekkel is ösz-
szehasonlítható mennyiségben házasságot kötni.
Következésképpen az apró- vagy törpefalvaknak Gellénháza házasodási vonzáskörze-
tében betöltött valódi szerepére fıleg egy súlyozott modell segítségével mutathatunk rá, hi-
szen ez utóbbi már arra mutat rá, hogy melyek azok a települések, amelyek leginkább von-
zódnak Gellénházához. A Gellénházánál nagyobb települések esetében elsısorban a súlyozat-
lan modell eredményeit (a Gellénháza részérıl megnyilvánuló vonzódást), a Gellénházánál
kisebb települések esetében a súlyozott modell eredményeit (a Gellénháza felé irányuló von-
zódást), a Gellénházához hasonló nagyságú települések esetében pedig mindkét modell ered-
ményeit célszerő figyelembe venni a házasodási vonzáskörzet értelmezése során. Hiszen a
centrum-periféria jellegő kapcsolatokra általánosan jellemzı a periférikus helyzetben lévı (itt:
256 A legegyszerőbb megoldásnak az tőnt, ha a korszak tizenkét, tízévenként megtartott népszámlálásának szám-tani átlagával dolgozunk. Természetesen a népszámlálások nem mindig pontosan tízévenként mentek végbe (vö. az 1941-es, és 1949-es népszámlálás esetét), ezért a település-lélekszámra vonatkozó értékeket ezekben az eset-ben egy kissé „igazítani” kellett, így például az 1930-as, és az 1941-es népszámlálás értékeibıl meghatározható fiktív 1940-es év becsült településlélekszám-értékeivel számoltunk.
130
a kisebb lélekszámú) települések egyoldalú vonzódása, míg a hasonló nagyságú települések
között jóval nagyobb szerepet kaphat a kölcsönösség.
Összefoglalva az eddig nyert eredményeket: a „súlyozatlan” modell legfontosabb ta-
nulsága az, hogy Gellénháza az 1870-tıl 1980-ig terjedı idıszakban leginkább a közeli vá-
roshoz, Zalaegerszeghez vonzódott. Emellett még azt is megállapíthatjuk, hogy a Gellénháza
Térsége Kistérségi Társuláshoz tartozó, és Gellénházával nagyjából-egészében azonos nagy-
ságrendő települések – név szerint Nagylengyel, Petrikeresztúr és Lickóvadamos – ugyanúgy
helyet kaptak a „súlyozatlan” diagram elsı felében, mint a társulás részét nem képezı
Bocfölde és Babosdöbréte. Az apró- és törpefalvakra (Ormándlakra, valamint Iborfiára és
Gombosszegre) mindez már nem igaz, de megjelenésükre nem is elsısorban itt, hanem a sú-
lyozott modell esetében számíthatunk.
1. 4. A „SÚLYOZOTT” MODELL EREDMÉNYEI
A „súlyozott” modell megalkotása során lényegében ugyanazt az eljárást követtük, mint a
„súlyozatlan” modell esetében. Az egyetlen különbség, hogy a vonzáskörzethez tartozó tele-
pülések rangsorolása során nem az exogám házasságkötések abszolút számát vettük figye-
lembe, hanem annak az illetı település 1870 és 1980 közötti átlagos lélekszámával alkotott
hányadosát. Ha például a bocföldi lakosok 1870 és 1980 között összesen 30 exogám házassá-
got kötöttek gellénházi lakosokkal, valamint tudjuk, hogy Bocfölde átlagos lélekszáma az
1870 és 1980 közötti népszámlálások tanúsága szerint 799 fı, akkor Bocfölde községhez a 30
/ 799 = 0,038 házasságkötés / átlagos település-lélekszám értéket rendeltünk.
Csakúgy, mint a „súlyozatlan” modell esetében, ez esetben is a gellénházi nık által a
nagylengyeli-gellénházi anyakönyvi kerületben kötött exogám házasságok számából indul-
tunk ki. Egyetlen apró korrekciót kellett végrehajtanunk: az adatbázis összeállítása során fi-
gyelembe vettünk néhány olyan kisebb települést is, amelyek a nıdiagram „súlyozatlan” vari-
ánsában nem érték el ugyan az 1%-os küszöbértéket, de csekély népességük miatt mégsem
volt kizárható, hogy fontos szerepet tölthetnek be „súlyozott” modellünkben. Elsısorban a
Gellénháza közvetlen közelében fekvı két törpefalura, Gombosszegre és Iborfiára kell gon-
dolnunk (6, illetve 4 bejegyzés, de mindössze 141, illetve 121 fıs átlagnépesség 1870 és 1980
között). Fenti kritériumok alapján azonban még az 1%-os küszöbértéktıl alig-alig elmaradó
Sárhida (6 bejegyzés, 621 fıs átlagnépesség), illetve Baktüttös (5 bejegyzés, 514 fıs átlagné-
pesség) figyelembevételétıl sem tekintettünk el. Azonban – hogy adatbázisunk a lehetı leg-
131
könnyebben összehasonlítható maradjon a „súlyozatlan” modellel – továbbra is csak a 13 leg-
frekventáltabb települést ábrázoljuk a „súlyozott” modell korrigált eredményeit ábrázoló diag-
ramon, illetve a „12. TÉRKÉP”-en (összdiagram, „súlyozott” variáns).
3. diagram
Összdiagram (Gellénháza), „súlyozott” variáns (1870-1980)257
Látható, hogy Gellénháza házasodási vonzáskörzete lényegesen megváltozott. Zala-
egerszeg egyáltalán nem található meg a diagramon, a legfrekventáltabb hat település pedig
jelentıs mértékben közeledett a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás névsorához. Ennek
legfontosabb oka a házasságkötések abszolút száma segítségével nyert diagramokon alacsony
lélekszámuk miatt még marginális helyzetben lévı apró- és törpefalvak elıretörése: a 2. diag-
ramon csupán hetedik helyet elfoglaló Ormándlak Gellénháza házasodási vonzáskörzetének
harmadik legfrekventáltabb településévé lépett elı. A még nála is csekélyebb átlagos telepü-
lés-lélekszámmal Iborfia és Gombosszeg pedig nemcsak megjelent a táblázaton, de rögtön
ennek második, illetve ötödik helyéig jutott. Mivel az apró- és törpefalvak esetében bıven
elegendı a „súlyozott” modell élbolyában végezni, ezek az eredmények egyértelmően
Gellénháza házasodási vonzáskörzete belsı magjának részévé teszik ıket.
Ezt követıen irányítsuk figyelmünket a Gellénházához hasonló nagyságrendő telepü-
lésekre. A Gellénháza Térsége Kistérségi Társuláshoz tartozó Lickóvadamos vitathatatlanul a
Gellénházához legerıteljesebben vonzódó településnek tekinthetı, de negyedik helyezésével
Nagylengyel is stabilan ırzi pozícióját a házasodási vonzáskörzet belsı magjában. Egyedül
Petrikeresztúr nyolcadik helyezése esetében mutatkozik eltérés Batha Zoltánné narratívájához
257 Forrás: Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894, és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980.
0
0,02
0,04
0,06
0,08
0,1
0,12
0,14
Lickóvadamos Iborfia Ormándlak Nagylengyel Gombosszeg Babosdöbréte Bocfölde Petrikeresztúr Milejszeg Sárhida Baktüttös Csatár
Becsvölgye
132
képest: az összdiagram „súlyozatlan” variánsához hasonlóan Petrikeresztúrt a társuláshoz nem
tartozó Babosdöbréte és Bocfölde egyaránt megelızi, s így az apró- és törpefalvak elıretörése
miatt kiszorulni látszik a házasodási vonzáskörzet legfrekventáltabb települései közül.
Végül vessünk egy pillantást a diagram második felére is. Az ott található települések
azt példázhatják, hogy Gellénháza házasodási vonzáskörzete belsı magjához egy átmeneti
zóna is csatlakozik. Ezeknek a településeknek a lakói ugyan már nem ápoltak az iménti tele-
pülések lakóihoz hasonló intenzitású házassági kapcsolatokat a gellénháziakkal, de az általunk
vizsgált vonzáskörzet perifériájához többé-kevésbé még hozzátartoztak. Házasodási kapcso-
latrendszerükre azonban már a szomszédos mikrokörzetek is hatást gyakoroltak. Ha ezeket a
mikrokörzeteket a Gellénháza szomszédságában lévı kistérségi önszervezıdésekkel azonosí-
tanánk, akkor azt kellene mondanunk, hogy Milejszeg a Csonkahegyhát központú Felsı-
Göcsej Kistérségi Társulással, Babosdöbréte és Becsvölgye pedig a Becsvölgye központú
Göcsej Becsvölgye Kistérségi Társulással közös perifériát alkotja. A legfontosabbnak azon-
ban a Bak központú Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulás-
sal közös periféria tőnik: ide tartozik az egyébként a Zalaegerszeg központú Észak-Zalai Te-
rületfejlesztési Önkormányzati Társulás felé is orientálódó Bocföldén kívül további három
település, név szerint Sárhida, Csatár és Baktüttös. Végezetül érdemes hozzátenni mindehhez
azt is, hogy az említett mikrokörzetek központjai (Bak, Becsvölgye és Csonkahegyhát) már
nemigen kötıdnek Gellénházához még akkor sem, ha – mint Bak esetében – közvetlenül
Gellénháza szomszédságában helyezkednek el: a tizenharmadik helyezést éppen csak elérı
Becsvölgye kivételével még a diagramra sem kerültek fel.
A „súlyozatlan” modellhez viszonyítva tehát – legalábbis ami a vonzáskörzet elsı felét
illeti – két komolyabb eltérést tapasztalhatunk. Negatív értelemben Zalaegerszeg visszaszoru-
lásáról, pozitív értelemben pedig Ormándlak, Gombosszeg és Iborfia elıretörésérıl van szó.
Lickóvadamos és Nagylengyel pozíciója nagyjából-egészében változatlan maradt,
Petrikeresztúr viszont éppen az apró- és törpefalvak elıretörése miatt szorult ki a házasodási
vonzáskörzet hat legfrekventáltabb települése közül. Ami a vizsgálatunk szempontjából külö-
nös jelentıséggel bíró Zalaegerszeg térvesztését illeti, nyilvánvalónak tőnik, hogy a nagyvá-
ros kapcsolatrendszerét kissé másképpen kell értelmezni, mint a vonzáskörzetében lévı,
Gellénházához hasonló alközpontokét. Az 1870 és 1980 között 22 868 fıs átlaglélekszámmal
rendelkezı Zalaegerszeg – amelynek lakossága a rendszerváltás idején meghaladta a 60 ezer
fıt – természetszerőleg nem vonzódhat olyan mértékben egyetlen településhez, mint ahogy
Gellénháza vagy bármelyik más környezetében lévı település vonzódik ıhozzá. Egy nagyobb
város számára inkább a vonzáskörzetéhez tartozó települések összességéhez főzıdı kapcsolat-
133
rendszer lehet fontos, amely leginkább Zalaegerszeg városi vonzáskörzetében (jelenlegi elne-
vezéssel: a „statisztikai kistérség”-ben vagy a „többcélú kistérségi társulás”-ban) testesül
meg. A környék településeinek kissé egyoldalú vonzódása a nagyvároshoz, illetve a nagyvá-
ros vonzódása a vonzáskörzetébe tartozó települések összességéhez tehát együttesen megfele-
lı indokot szolgáltathat a városi vonzáskörzetek kistérségeknek nevezésére. Ez azonban nem
jelenti, hogy a Gellénházához hasonló alközpontok köré szervezıdı kistérségek ezektıl füg-
getlen létezése ne lenne indokolt. Láttuk, a vizsgált korszak folyamán Lickóvadamos,
Ormándlak, Iborfia, Nagylengyel, Gombosszeg – de talán még a Babosdöbréte és Bocfölde
mögé szoruló Petrikeresztúr is – igen szorosan vonzódott Gellénházához. Úgy tőnik tehát,
hogy Gellénháza házasodási vonzáskörzetének vizsgálata segítségével máris igazoltuk kutatá-
sunk kiinduló sejtését: a kistérség forgalomban lévı két értelmezését – központilag definiált
és lehatárolt „statisztikai kistérségek” versus „kistérségi önszervezıdések” – inkább kibékíte-
ni, mintsem szembeállítani kellene egymással.
Ezzel azonban még nem értünk vizsgálatunk végére. Gellénháza házasodási vonzás-
körzetének példáján keresztül rámutattunk ugyan a kistérségi önszervezıdések figyelembevé-
telének létjogosultságára, de teljes mértékben még nem sikerült igazolnunk, miért pontosan a
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás hét települése alkotja ezt a történetileg meghatározott
regionális egységet. Ehhez meg kell mutatnunk, hogyan oldható fel a Babosdöbréte és
Bocfölde, valamint Petrikeresztúr között fennálló – mint látni fogjuk, vizsgálatunk általános
logikája szempontjából is fontos tanulságokkal szolgáló – anomália.
1. 5. A STRUKTÚRÁK TARTÓSSÁGA
Gellénháza házasodási vonzáskörzetét mindeddig csupán az 1870 és 1980 közötti évek
összességére nézve adtam meg, ami elıfeltételez egy prekoncepciót arról, hogy a történeti
meghatározottság hátterében hosszú generációkon keresztül is stabilnak tekinthetı struktúrák
– jelen esetben a többé-kevésbé konstans házasodási szokások – állnak. Nehezen hihetı azon-
ban, hogy az 1870-tıl 1980-ig tartó bı évszázad folyamán Gellénháza házasodási vonzáskör-
zetét változatlan struktúrák uralták. Célszerőnek tőnik tehát, ha a továbbiakban továbbosztjuk
az általunk vizsgált idıszakot. Korrigált adatbázisunkban összesen 974 olyan házasságkötés
szerepel, ahol legalább az egyik fél gellénházi illetıségő. Ez összességében elegendı nagysá-
gú adattömegnek tőnik, de további részletes bontást már nemigen tesz lehetıvé, hiszen ezzel
igencsak megnıne a véletlen ingadozások szerepe. Ezért csupán arra vállalkozhattunk, hogy
134
az 1870 és 1980 közötti idıszak elsı, illetve második felét külön-külön vizsgáljuk meg. Elsı
lépésben idırend szerint szétbontottuk a 974 házassági bejegyzést két egyenlı nagyságú, 487
bejegyzést magában foglaló csoportra. Mivel a két csoport közötti határvonal 1942 áprilisában
következett be, egy 1870-tıl 1942-ig tartó elsı, valamint egy 1942-tıl 1980-ig tartó második
alcsoportot hoztunk létre. Az endogám házasságkötések kiszelektálása után ez az egyenlıség
már nem állt fenn. Jól ismert tény, hogy az endogámia csökkenése a modernizáció egyik fok-
mérıjének tekinthetı, vagyis az 1942 és 1980 közötti idıszakra nézve azonos nagyságú min-
tán belül valamivel több exogám házasságot regisztrálhattunk: 368 házasságot a korábbi idı-
szak 332 házasságához képest.
4. diagram Az endogámia százalékos aránya Gellénházán a korrigált adatbázisunkban szereplı házasságkötések
alapján (1870-1980)258
Ha az 1870-tıl 1980-ig tartó idıszak házasodási vonzáskörzete nagyjából-egészében
megfeleltethetı az 1870 és 1942, illetve az 1942 és 1980 közötti alcsoportok házasodási von-
záskörzetének, akkor el kell fogadnunk, ha viszont jelentıs mértékben eltérnek egymástól,
akkor az eltérés mértékének megfelelıen revízió alá kell vonnunk a hosszú generációkon ke-
resztül is stabilnak tekinthetı struktúrákra vonatkozó prekoncepciót. Mivel számunkra itt és
most Gellénháza házasodási vonzáskörzete (a Gellénháza felé irányuló vonzódás) tőnik iga-
zán fontosnak, korlátozzuk figyelmünket a „súlyozott” összdiagram felhasználásával nyert
eredményekre.259
258 Forrás: Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894, és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980. 259 Az egyszerőség kedvéért a településnagyság-súlyok meghatározásánál eltekintettünk attól, hogy a két alcso-port közötti határ nem pontosan 1939/40 fordulóján húzódik, azaz mindkét alcsoport esetében a fiktív 1940-es év becsült adatait használtam fel az egyes települések átlagos lélekszámának meghatározásakor.
0
10
20
30
40
50
60
1870 1876 1882 1888 1894 1900 1906 1912 1918 1924 1930 1936 1942 1948 1954 1960 1966 1972 1978
endogámia
Lineáris (endogámia)
135
5. diagram
Összdiagram (Gellénháza), „súlyozott” variáns (1870-1942)260
6. diagram
Összdiagram (Gellénháza), „súlyozott” variáns (1942-1980)261
Összehasonlítva az 5., illetve a 6. diagramok eredményeit, a számunkra legfontosabb
különbséget Babosdöbréte és Bocfölde, valamint Petrikeresztúr helyezései jelentik. A megye-
székhely közvetlen szomszédságában fekvı, s ennek következtében az államszocialista kor-
szak folyamán Zalaegerszeg befolyása alá kerülı Bocfölde az 1870 és 1942 közötti ötödik
260 Forrás: Anyakönyvek_Gellénháza 1870-1894, és Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980. 261 Forrás: Anyakönyvek_Gellénháza 1894-1980.
0 0,01 0,02 0,03 0,04 0,05 0,06 0,07 0,08 0,09
0,1
Ormándlak Lickóvadamos Nagylengyel Gombosszeg Bocfölde Iborfia Babosdöbréte Milejszeg Petrikeresztúr Baktüttös Sárhida Csatár Bak
0
0,01
0,02
0,03
0,04
0,05
0,06
0,07
Iborfia Nagylengyel Lickóvadamos Gombosszeg Ormándlak Petrikeresztúr Sárhida
Babosdöbréte Milejszeg Becsvölgye Csatár Bocfölde Baktüttös
136
helyrıl 1942 és 1980 között a tizenkettedik helyre esett vissza. A vonzódás ilyen mértékő
átrendezıdése jól indokolhatja, hogy a település az interjúfelvétel idején már inkább a Zala-
egerszeg központú Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társulás felé orientálódott.
Kevésbé látványos a másik, Zalaegerszeggel szomszédos – de Bocföldével összehasonlítva
jóval periférikusabb helyzetben lévı – település, Babosdöbréte visszaesése: utóbbi 1942 és
1980 között csupán egy hellyel (a hetedikrıl a nyolcadikra) lépett hátrébb. A Gellénházához
főzıdı, eredetileg sem túl szoros kapcsolatai tehát az államszocializmus idején szintén lazáb-
bá váltak, Bocföldével ellentétben azonban a zalaegerszegi orientáció sem tudott igazán
meghatározóvá válni. Mindez megfelelı mértékben magyarázhatja, hogy Babosdöbréte sem
Gellénházához, sem pedig Zalaegerszeghez, hanem – jobb híján – a „magukra maradott tele-
püléseket” összegyőjtı Becsvölgye központú Göcsej Becsvölgye Kistérségi Társuláshoz csat-
lakozott 1996-ban.262
A Zalaegerszegtıl távolabb fekvı, 1942 és 1980 között a kilencedikrıl a hatodik hely-
re elırelépı Petrikeresztúr viszont – a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás többi települé-
séhez hasonlóan – a szocialista korszakban az olajipari központtá elırelépı Gellénházához
kapcsolódott mind erısebb szálakkal. Gellénháza növekvı vonzerejét végül az 1969-es és az
1973-as közös községi tanácsba szervezések (Lickóvadamos és Iborfia, majd pedig további
négy település, Nagylengyel, Ormándlak, Petrikeresztúr és Gombosszeg Gellénháza alá ren-
delésével) közigazgatási értelemben is szentesítették.263 Ezzel tulajdonképpen el is jutottunk
az 1996-ban Gellénháza központtal létrejött Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás történeti
gyökereihez.
(Kitérı: „vonzáskörzet” versus természetes közösség)
Mindeddig a „természetes közösség” kifejezést Gellénháza házasodási vonzáskörzeté-
nek szinonímájaként értelmeztük, vagyis nagyvonalúan azt feltételeztük, hogy a Batha
Zoltánné narratívájában264felbukkanó „családi kapcsolatok” döntıen Gellénháza (a centrum)
és a környezı települések (a periféria) között strukturálódnak. Nyilvánvaló, hogy egy, a
vonzáskörzetiségre már nevében hivatkozó kistérségi önszervezıdés, a „Gellénháza Térsége”
Kistérségi Társulás esetében magától értetıdı a centrum-periféria dualitásra fektetni a hang-
262 A Göcsej-Becsvölgye Társulás megalakulásának elızményeit bıvebben a II. fejezet 2. 4. szakaszában részlezezzük. 263 Forrás: Gaál A. 1986: 57-58.o. 264 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Batha Z. 2002.
137
súlyt. Ráadásul Batha Zoltánné narratívája is többször összekapcsolta a „természetes közös-
ség” metaforáját Gellénháza központi szerepével (Gellénháza mint a „legnagyobb” település,
a kistérség mint az egykori Gellénháza által „vezetett” közös községi tanács örököse, stb).
Óvatosságra inthet viszont, hogy amikor az interjúalany nem elsısorban a közigazgatási-
területfejlesztési diskurzus egyik szereplıjeként, inkább a helyi társadalom egyik tagjaként
nyilatkozott meg, a „természetes közösség” többnyire már többet jelentett számára, mint a
Gellénháza, illetve a hozzá vonzódó települések közötti centrum-periféria relációkat. Batha
Zoltánné „természetes közösség”-ét ezekben a megnyilatkozásokban teljességgel – azaz: bár-
mely települést bármely más településsel – „átszövik” a házasodási kapcsolatok. Úgy tőnik
tehát, hogy a narratíva megfelelı teszteléséhez nem elegendı Gellénháza házasodási vonzás-
körzetét bemutatni, hanem legalább egy gondolat erejéig ki kell térni a Gellénháza Térsége
Kistérségi Társulás egyéb (nem központi jellegő) településeit átszövı házasodási kapcsolatok
problematikájára is.
Az adatgyőjtés és -feldolgozás fáradságos folyamata miatt itt és most nem térünk ki
mind a hat egyéb településre, csupán egyetlen, találomra kiválasztott település, Nagylengyel
példáján keresztül próbáljuk tesztelni a természetes közösségnek a centrum-periféria jellegő
kapcsolatokon túlmutató értelmezését.265 Fordítsuk figyelmünket elsıként a „súlyozatlan mo-
dell” tanulságaira. Ha megvizsgáljuk, hogy a fent jelzett idıszakban a nagylengyeliek mely
települések lakóival preferálták a házasságkötéseket, a következı eredményekhez jutunk:
265 A diagramok megszerkesztésénél a „súlyozatlan”, illetve a „súlyozott” modell esetében már bemutatott mód-szertani irányelveket követtük. A gellénházi adatokkal való minél jobb összevethetıség kedvéért a diagramra való felkerülés alsó határát a 13. (a „súlyozatlan” modell esetében Söjtör és Zalatárnok azonos eredménye miatt a 14.) legfrekventáltabb településnél húztuk meg.
138
7. diagram
Összdiagram (Nagylengyel), „súlyozatlan” variáns (1870-1980) 266
Nem meglepı módon Nagylengyel is a közeli nagyváros, Zalaegerszeg felé orientáló-
dik a legerısebben. Azonban figyelemreméltó a mikrokörzet központjaként funkcionáló
Gellénháza felé irányuló orientáció erıssége is: a második legfrekventáltabb település,
Gellénháza eredménye jóval kiugróbb (75 bejegyzés a harmadik legfrekventáltabb település,
Babosdöbréte 51 bejegyzésével szemben), mint a Gellénháza súlyozatlan összdiagramja ese-
tében (ott a második Nagylengyel, illetve a harmadik Lickóvadamos között nincs lényeges
differencia). Így máris rámutathatunk arra, hogy a központi jellegő település (jelen esetben:
Gellénháza) felé vonzódás megkülönböztetett jelentıséggel bír, vagyis a Gellénháza Térsége
Kistérségi Társulás történeti gyökereit vizsgálva mi is joggal részesítettük megkülönböztetett
figyelemben a a centrum-periféria dualitást. Persze ez még nem azt jelenti, hogy az egyéb
települések között fennálló kapcsolatok ne járulhatnának hozzá a terület belsı kohéziójához.
Gellénháza és Nagylengyel „súlyozatlan” eredményei ugyanis igen hasonlóan strukturáltak, s
ez igazolni látszik a természetes közösség a centrum-periféria jellegő kapcsolatokon túlmutató
értelmezését. A jelentısebb lélekszámú települések – Nagylengyel/Gellénháza mellett
Petrikeresztúr és Lickódvadamos – felé vonzódás Nagylengyel esetében is igen erıs; az apró-
és törpefalvak hátrébbszorulásában sem mutatkoztak komoly eltérések, bár ez utóbbiakról a
266 Forrás: Anyakönyvek_Nagylengyel 1870-1894, és Anyakönyvek_Nagylengyel 1894-1980.
0
20
40
60
80
100
120
140
Zalalegerszeg Gellénháza Babosdöbréte Petrikeresztúr Milejszeg Lickóvadamos Ormándlak Bocfölde Bak
Becsvölgye Pálfiszeg Gombosszeg Söjtör Zalatárnok
139
„súlyozatlan” modell keretein belül mozogva még nem feltétlenül kell tudomást vennünk. A
strukturális hasonlóságok a „súlyozott” összdiagram, vagyis a Nagylengyel felé vonzódás
vizsgálata során sem tőntek el:
8. diagram Összediagram (Nagylengyel), „súlyozott” variáns267
Ha a Gellénházához, illetve a Nagylengyelhez vonzódó települések sorrendje nem is
teljesen ugyanaz, a két súlyozott összdiagram felépítése igen hasonló. A belsı mag mindkét
esetben lényegében reprodukálja a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás névsorát azzal a
kivétellel, hogy a társuláshoz nem tartozó Babosdöbrétre itt is, ott is maga mögé utasít egy-
egy Gellénházától, illetve Nagylengyeltıl viszonylag távolabb fekvı települést
(Petrikeresztúrt, illetve Iborfiát).
Ha mindezek ellenére mégis fenntartást akarunk megfogalmazni a természetes közös-
ség centrum-periféria jellegő kapcsolatokon túlmutató értelmezésével szemben, akkor a két
törpefalu (Gombosszeg, illetve Iborfia) 1942 utáni szerepére kell egy rövid pillantást vetnünk.
Mint már Gellénháza esetében láttuk, 1942 és 1980 között a gellénháziak 6 gombosszegi, il-
letve 4 iborfiai lakóval kötöttek házasságot, így vált a két törpefalu az 1942-tıl 1980-ig terje-
dı idıszakra vonatkozóan a Gellénháza felé vonzódó negyedik, illetve hatodik legfrekventál-
tabb településsé. Nagylengyel esetében azonban más a helyzet: 1942 és 1980 között
gombosszegi lakossal mindössze két alkalommal, iborfiai lakossal pedig egyetlen egy alka-
lommal sem kötöttek házasságot nagylengyeliek, s ez azt jelenti, hogy az 1942 utáni idıszakra
267 Forrás: Anyakönyvek_Nagylengyel 1870-1894, és Anyakönyvek_Nagylengyel 1894-1980.
0
0,02
0,04
0,06
0,08
0,1
0,12
Ormándlak Gellénháza Petrikeresztúr Babosdöbréte Gombosszeg Lickóvadamos Iborfia Milejszeg Pálfiszeg Bocfölde Becsvölgye Bak Zalatárnok
140
vonatkozóan Batha Zoltánné narratívájának a centrum-periféria jellegő kapcsolatokon túlmu-
tató értelmezése – a bármely települést bármely más településsel hasonló módon összeszövı
kapcsolatok narratívája – a két aprófalu esetében biztosan nem állja meg a helyét. S ehhez
hasonló kisebb anomáliák minden valószínőség szerint a többi, itt most nem vizsgált település
esetében is felbukkanhatnak.
Összefoglalva tehát a Nagylengyel apropóján elmondottakat: aligha haszontalan, ha a
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás házasodási kapcsolatrendszerének vizsgálatát a „ter-
mészetes közösség” centrum-periféria jellegő kapcsolatokon túlmutató értelmezésére is kiter-
jesztettük. Hiszen a találomra kiválasztott Nagylengyel példájának segítségével láttuk,
Gellénháza és Nagylengyel házasodási vonzáskörzetei között komoly strukturális hasonlósá-
gok lelhetık fel. A Gellénháza felé irányuló tagadhatatlanul intenzívebb kapcsolatok, illetve
néhány egyéb anomália azonban arra mutat rá, hogy a „ természetes közösség” a centrum-
periféria jellegő kapcsolatokon túlmutató értelmezése inkább a vonzáskörzet alapú diskurzus
kiegészítéseként,mint alternatívájaként kezelendı.
1. 6. KONKLÚZIÓ
Batha Zoltánné narratívájának a centrum-periféria jellegő kapcsolatok kistérségképzı
erejét kihangsúlyozó változata mindazonáltal – s igencsak meglepı módon azok számára,
akik az efféle identitásformák idealizált voltát várnák – az 1942 és 1980 közötti idıszakra
vonatkozóan teljes mértékben igazolást nyert: Gellénháza, Gombosszeg, Iborfia,
Lickóvadamos, Nagylengyel, Ormándlak és Petrikeresztúr egyaránt a Gellénháza központú
házasodási vonzáskörzet legbelsıbb magjához tartozónak vallhatja magát. Gellénháza és köz-
vetlen környezete az elmúlt bı évszázad házassági anyakönyvei alapján tehát csakugyan egy-
fajta „természetes közösség”-et alkot, amelynek rendjét legfeljebb a közeli nagyváros, Zala-
egerszeg növekvı vonzereje zavarta meg valamelyest. Erre mutat Gellénháza mind erısebb
vonzódása Zalaegerszeg felé az 1942 és 1980 közötti korszakban (1870 és 1942 között még
csupán 48, 1942 és 1980 között pedig már 121 házasságkötés), valamint az a tény, hogy a
Zalaegerszeg közvetlen közelében fekvı Bocfölde, s kisebb mértékben Babosdöbréte fokoza-
tosan eltávolodott Gellénházától.
A kistérséget a helyi társadalom egésze által személyesen megélt, illetve létében törté-
netileg meghatározott regionális egységként értelmezı definíció szempontjából mindezek
alapján két tanulságot vonhatunk le:
141
(a) A mindenkori közigazgatási-területfejlesztési diskurzustól többé-kevésbé függet-
len narratívákra is érdemes komoly figyelmet fordítani, hiszen ezek a kistérségi kohézió szá-
mos centrális fontosságú elemére hívhatják fel a figyelmet: mint láttuk, a Gellénháza Térsége
Kistérségi Társulás például valóban megközelíthetı a házassági kapcsolatok által történetileg
meghatározott „természetes közösség”-ként.
(b) Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a helyi társadalom tagjaiként megnyilat-
kozó kistérségi szereplık által megfogalmazott narratívákban – különösen, ha egyúttal az ille-
tı kistérségek irányítóiról-mőködtetıirıl van szó – nemcsak a „faktuális” (tényleges), de az
„ideális” (fiktív) komponens is jelen lehet. Batha Zoltánné például egészen a második világ-
háború elıtti idıszakig vezette vissza a kistérségi kohézió gyökereit, a Babosdöbréte és
Bocfölde, valamint Petrikeresztúr között fennálló anomália azonban arra mutatott rá, hogy a
társulás inkább az államszocialista korszak házasodási vonzáskörzetét reprodukálja, s akkor
még nem is beszéltünk a természetes közösséget teljes egészében átszövı házasodási kapcso-
latok problémáiról. A faktuális, illetve az ideális komponensek szétválasztását természetesen
a kutatónak, illetve az általa megszólaltatott forrásoknak kell megoldaniuk.
xxx
S ezzel tulajdonképpen be is fejeztük a „természetes közösség” fogalmához kapcsoló-
dó esettanulmányunkat. Az esettanulmány mőfajának megfelelıen azonban legalább annyi
további problémát hagytunk nyitva, mint amennyit megoldottunk. Hogy mást ne említsünk: a
„ természetes közösség” fogalmára építı narratívák nem csupán a Gellénháza Térsége Kistér-
ségi Társulás esetében fordulnak elı, de egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a kü-
lönféle „természetes közösség”-eket minden esetben a házasodási kapcsolatrendszer definiál-
ja.268 Pintér Lajos, a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulása alelnöke
például a kistérségrıl mint a fejlıdés „természetes közeg”-érıl (lényegében tehát szintén a
„természetes közösségrıl”) beszélt. Narratívája azonban egy szót sem ejtett a házasodási kap-
csolatokról, inkább az „emberek életformájának” (bármit is jelentsen ez) azonosságára, illetve
bizonyos szolgáltatási-ellátási kapcsolatokra (így az „ÁFÉSZ”-ra, a „takarékszövetkezetek”-re)
268 Például a dominánsan endogám házasodási szokásokat követı települések, illetve a vallási okok miatt terüle-tileg össze nem függı házasodási vonzáskörzettel rendelkezı települések (például a Zala megyei református falvak) esetében nyilvánvalóan más utakat kell keresnünk.
142
helyezte a hangsúlyt.269 Természetesen itt és most nem tartjuk feladatunknak a „természetes
közösség” efféle alternatíváinak feltárását, rendszerezését és tesztelését. Ezt a késıbbi kutatá-
sok egyik fontos feladatának tekintjük.
269 Forrás: Pintér L. 2002.
143
2. A „kistáj”
(Néhány göcseji kistérség példája)
A vonzáskörzet-alapú megközelítés legfontosabb sajátossága, hogy a kistérséget egy
vonzáskörzet-központ, illetve a hozzá vonzódó települések funkcionális egységeként értelme-
zi. A regionális diskurzus egyes képviselıi azonban felismerték, hogy a rendszerváltás után
megalakuló kistérségi önszervezıdések egy része nem vonzáskörzet-alapon szervezıdött. Egy
efféle felismerés következményei a legvilágosabban talán Szörényiné Kukorelli Irén alábbi
munkahipotézisében érhetı tetten: „Az árnyaltabb vizsgálat úgy érhetı el, hogy több változót
figyelembe véve a városkörnyéknél homogénebb téregységeket vizsgálunk. Hogyan lehetséges
ez? A fent említett alulról építkezı térszervezıdéseket kell figyelembe venni, hiszen ezek sok
esetben az összetartozás történelmi gyökereibıl, az identitástudatukból, az azonosságukból
táplálkoznak”.270A szerzı bevallottan a történeti kontextus, pontosabban az 1994-es KSH-
definíció dominanciájának hatása alatt – egészen pontosan: annak ellenében – alkotta meg
munkahipotézisét, s ezért bocsássuk meg kisebb következetlenségeit (például egyáltalán nem
világos, miért ne lehetnének „történeti gyökerei”, „ identitástudata”, s ebbıl következıen
„azonossága” a városkörnyékeknek is), s fordítsuk figyelmünket talán a legfontosabb ben-
nünket érdeklı fogalom, a „homogenitás” felé.
Követve Szörényiné Kukorelli Irén gondolatmenetét, elöljáróban csak annyit szögez-
zünk le, hogy a vonzáskörzeteket elsıdlegesen valamiféle heterogenitás – a központ, illetve
vonzáskörzetének különbségei, még ha azok ki is egészítik egymást – jellemzi. A városi von-
záskörzeteknek már a nevében is benne rejlik a „város”, illetve a „vonzáskörzet” közötti hete-
rogenitás. A mikrokörzetek ugyan „homogénebb” regionális egységek, hiszen a mikrokörzet-
központ és közvetlen környezete között fennálló különbségek kevésbé élesek, a munkahipoté-
zis mégsem elsısorban ezek miatt a vonzáskörzet-alapú diskurzusba szintén beilleszthetı re-
gionális egységek miatt hivatkozhatunk. Léteznek ugyanis olyan kistérségi önszervezıdések,
amelyek uralkodó identitásformái nem egyszerően a városi vonzáskörzettıl, hanem a vonzás-
körzet-alapú megközelítéstıl mint olyantól függetlenek. A vonzáskörzetiségtıl független
identitásformák esetében a „valahová tartozás” mögött álló jelentéstartalmak lényegileg ho-
mogének, olyannyira, hogy igen gyakran egyetlen nem-összetett kifejezés (például: a „Gö-
270 Szörényiné K. I. 1997: 151. o. Alighanem hasonló okokból zárta ki G. Fekete É. – Bodolai É. 1995: 8. o. is a „város és vidéke közötti hierarchikus kapcsolatrendszeren” alapuló vonzáskörzetet a kistérség definíciójából.
144
csej”) segítségével utalhatunk rájuk.271 A következıkben az efféle kistérségi szinthez köthetı,
többé-kevésbé homogén regionális egységeket a „kistáj” elnevezéssel fogjuk illetni.
2. 1. NÉHÁNY ELİZETES MEGJEGYZÉS A „KISTÁJ” FOGALMÁHOZ
A kistáj iménti meghatározása még igencsak elvont szinten mozog, hiszen semmit sem
mondtunk a „valahová tartozás” mögött álló, többé-kevésbé homogén jelentéstartalmak jel-
lemzıirıl. Tekintetbe véve azt, hogy a „kistáj” kifejezés elsıdlegesen térbeli konnotációval
bír, célszerőnek tőnhet a kistájakat egyfajta földrajzi entitásokként megközelíteni. Már csak
azért is, mivel az általunk vizsgált kistérségi önszervezıdések elnevezésében sok esetben bi-
zonyos természetföldrajzi tájegységek köszönnek vissza.272
A természetföldrajzi jellemzık önmagukban azonban még aligha járulnak hozzá döntı
mértékben az illetı kistérségek intézményesüléséhez. Állításunkat a Kis-Balaton Térség pél-
dájával tehetjük világossá. Noha ezt a társulást értelmezhetjük akár egy természetföldrajzi
kistáj alapján szervezıdı kistérségként is, mégis nyilvánvaló, hogy nem annyira a természet-
földrajzi kistájhoz (a Kis-Balatonhoz) tartozás, mint inkább a terület 1985-90-es elárasztása,
illetve az ebbıl fakadó problémák hívták életre. A különféle problémákat a következıképpen
foglalta össze Szabó Vendel, a társulás elnöke: „A Kis-Balatonnal kapcsolatos problémák
hozták össze ezt a társulást. 1985-ben a Kis-Balaton elsı üteme létrejött, elárasztották, ko-
rábban már létrejöttek a kisajátítások és a rendszerváltás elıtti faluvezetés sem tudott semmit
az itteni elképzelésekrıl, és az 1990 utáni években is hiányosak voltak az információk, ezért a
társulás alapító okiratában azt a célt jelöltük meg, hogy minden olyan Kis Balatonnal kapcso-
latos problémát, legyen az tervezés, környezet- vagy természetvédelmi, azt megpróbáljuk meg-
tudni két irányban: a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság [irányába – közbevetés tılem.
B. T. L.], ami a vízi létesítményeket hozta létre, a másik pedig az akkor még nem nemzeti
park, hanem természetvédelmi területigazgatóság. Szerettünk volna az önkormányzati igé-
nyeknek hangot adni minden olyan fejlesztési elképzelésben, ami a térséget érinti.”273A Kis-
Balaton 1985-ös, illetve 1990-es elárasztása természetesen komoly, elsısorban idegenforgal-
mi lehetıségeket is megnyitott. A társulás 1993-94-es KTM-PHARE pályázatra beadott prog-
ramja már egyértelmően leszögezi, hogy „új turisztikai üdülıkörzet alakul ki a Kis-Balaton I-
271 A vonzáskörzetekre utaló kifejezésekben viszont mindig egyfajta belsı összetettség rejlik, úgymint „X vá-ros/mikrokörzet-központ és vonzáskörzete”. 272 Vö. Marosi S. – Somogyi S. 1990. kistájkataszterében szereplı toponímiákkal. 273 Forrás: Szabó V. 2002.
145
II. tározó teljes üzembeállításával. A világméretben is jelentıs természeti regeneráció a nö-
vény- és állatmegfigyelés, kirándulás és környezeti nevelés új desztinációja”.274Vagyis nem
célszerő pusztán a közös természeti tájegységhez való tartozás puszta tényére helyezni a
hangsúlyt, hanem – a SWOT-analízis kulcsfogalmait kölcsönvéve – inkább arra kell koncent-
rálnunk, hogy miképpen tudják kezelni a helyi szereplık a közös természetföldrajzi tájegy-
séghez tartozásból adódó erısségeket, gyengeségeket, lehetıségeket és veszélyeket. S nem
szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a kihívások jó része – mint például a Kis-Balaton
1985-90-es elárasztása – gyakran maga is csupán egy szélesebb társadalmi kontextus keretei
között értelmezhetı.
Disszertációnk témája szempontjából azok a kistérségi önszervezıdések a leginkább
figyelemreméltóak, amelyek esetében a természetföldrajzi hovatartozás helyett az illetı kis-
térségi önszervezıdések történeti örökségére – például a tájegységet jellemzı hagyományok-
ra, népi kultúrára és más hasonlókra – esik a hangsúly. Az ebbe a csoportba sorolható hivat-
kozások közös jellemzıje, hogy igen erısen kötıdnek a „hosszú idıtartam” fogalmához, s így
az efféle „kistáj”-akat az elsısorban Paul Vidal de la Blache nevéhez kapcsolható „pays”-
fogalmának segítségével világíthatjuk meg.275 Említettük már, a francia emberföldrajz alapító
atyja a változékonyabb, illetve tartósabbnak tekinthetı emberi aktivitásformák elkülönítésével
lényegében megelılegezte a Braudel által megalkotott rövid/hosszú idıtartam dichotómiát. A
„pays” nehezen lefordítható fogalmát276Vidal eredetileg ebben a kontextusban, a tartósabb
emberi aktivitásformák segítségével definiálta: „Minél inkább elemezzük a talajt, annál in-
kább eljutunk ahhoz az érzéshez, amelybıl a helyi élet alakult ki Franciaországban. A helyi
folyamatok is […] spontán módon formálódnak a talaj különbségeinek köszönhetıen. Ezeknek
a folyamatoknak ritkán vannak távolabbi céljai: piacok, vásárok és ünnepek a szomszédság-
ban, idıszakosan ismétlıdı körutak a holtszezonban, toborzások aratás idején. Ezek a várt és
remélt pillanatok azonban az élet mindennapi törekvései között helyezıdnek el. A különbsé-
gek, amelyek ezekhez kapcsolódnak, nem nyitnak meg távoli horizontokat; egyszerő és csalá-
dias különbségekrıl van szó, amelyek szólásokban, közmondásokban és csúfolódásokban nyil-
vánulnak meg”.277Egyelıre csupán annyit jegyezzünk meg, hogy a klasszikus vidali ember-
274 Forrás: KTM-PHARE_2. szakasz [Kis-Balaton Térségi Társulás] 1993-94, 5. 1. 275 Vidal de la Blache legfontosabb, a „pays” fogalmát is érintı mővei: Vidal de la Blache, P. 1888, 1903, 1904a, 1904b, 1909. Érdemes lehet továbbá néhány egyéb korabeli szerzı ide vonatkozó munkáját is megemlíteni, úgymint: Blanchard, R. 1926; Fèvre J. – Hauser H. 1909; Foncin P. 1898, 1900, 1903; Gallois, L. 1901, 1904, 1908, 1909; Franck J. 1877; Sion J. 1909. 276 A „pays” kifejezés magyarul országot, vidéket, tájat, (szülı)földet egyaránt jelenthet, de a francia közigazga-tási-területfejlesztési diskurzus a kistérség fogalmát is gyakran ezzel az elnevezéssel illeti. 277 Vidal de la Blache, P. 1903, 15. o. „Plus on analyse le sol, plus on acquiert le sentiment de ce qu’a pu être en France la vie locale. Aussi des courants locaux […] se sont formés spontanément à la faveur de la variété des
146
földrajz még evidenciaként kezelte – s a 20. század elején talán még evidenciaként is kellett
kezelnie –, hogy léteznek a modernizáció által nem vagy csak kevéssé érintett helyi társadal-
mak, amelyek mindennapi életvilágában az adott regionális egységhez való kötıdés, és maga
a regionális tudat is mintegy organikus módon létezik. Jean Renard szavaival: „a terület
ugyanannyi ’pays’-re osztható fel, mint amennyi ’múltjába gyökerezett’ (’enracinées’) helyi
társadalom létezik”.278
A hazai szakirodalomban a hasonló jellegő megközelítések, illetve az ezekkel kapcso-
latosan felmerülı legfontosabb problémák kiemelten a néprajztudomány keretein belül érhe-
tık tetten. A néprajzi diskurzus kiindulópontja a földrajztudománnyal szemben nem egy regi-
onális egység (példánkban: a „pays”), hanem az annak területén élı „etnikai csoport”, amely-
nek lényegét Viski Károly alapvetı munkája a következıképp ragadja meg: „[…] az ilyen
többé-kevésbé sajátos népiségő csoportokat etnikai csoportoknak szokás nevezni jellegzetes-
ségeik, meghatározó jegyeik foglalatát pedig etnikumnak. De bármely nép etnikuma valójá-
ban nem egyéb, mint akár mai, akár régi (tárgyi, szellemi) néprajza, azaz lényeges néprajzi
jellemzıinek összessége”.279Viski Károly Magyarország „etnikai vidék”-einek lehatárolásával
már felismerte a különféle etnikai csoportok/etnikumok térbeli vonatkozásait, noha ez sok
esetben a népi tájszemlélet elnevezéseinek túlhangsúlyozását, illetve a néprajz (valamint a
kapcsolódó tudományok) kutatásai háttérbe szorulásának veszélyeit is magában rejtette.280A
probléma egyik lehetséges megoldását Kósa László kutatásaihoz köthetjük.281
Kósa László a „néprajzi” vagy „etnikai csoport” fogalmát a tudati kritérium („mi”-
tudat, és/vagy külsı, legtöbbször gúnynévi megbélyegzettség) által elkülöníthetı valós cso-
portokra korlátozta, megkülönböztetve tılük a néprajzi vizsgálatok által meghatározott nem
valós (az úgynevezett „etnokulturális”) csoportokat. A néprajzi (etnikai), illetve az
etnokulturális csoportok természetesen nem különítendık el mereven, hiszen „az elkövetkezı
vizsgálatok kideríthetik a néprajzi csoportok bármelyikérıl, hogy etnokulturális csoport is, de
ugyanez áll viszont, a más szempontú kutatások megkérdıjelezhetik az etnokulturálisnak talált
terrains. Leurs buts sont rarement éloignés: marchés, foires ou fêtes dans le voisinage, tournées périodiques aux époques de morte-saison, enrôlements au temps des moissons. Mais ces dates attendues et espérées prennent place dans les préoccupations ordinaires de la vie. Les différences qui sont mises par là en rapport ne sont pas de celles qui ouvrent des horizonts lointains; ce sont des contrastes simples et familiers, qui s’expriment par dictons, proverbes ou quolibets” 278 Renard, J. 1995, 71.o. „le territoire est décupé en autant de pays qu’il y a de sociétés locales enracinées”. A „pays” kifejezést historiográfiai szempontból megközelítı a legutóbbi munkák: Gonzalez, D. (1993); Robic, M-C. (1996); Puzelat, M. (1996); Louault, F. (2004). 279 Viski K. é. n.: 34. o. 280 Viski K. 1938. 281 Kósa L. 1975
147
csoportok valóságos közösségi létét”.282A harmadik általa bevezetett fogalom, a „táji csoport”
ennek megfelelıen a néprajzi (etnikai), illetve az etnokulturális csoport fogalmához is szoro-
san kapcsolódik. Bár a népi tájszemlélet kínálta vidékek (így: kistájak, középtájak és nagytá-
jak), valamint az általuk meghatározott népesség sajátságos etnográfiai karakterére vonatkozó
feltevést Kósa László nem utasítja el, az „etnokulturális csoport” definíciója rámutat arra,
hogy az egyes táji csoportok lehatárolásánál a legkülönfélébb néprajzi – és ezzel szoros össze-
függésben történeti, földrajzi, mővelıdéstörténeti és nyelvi – kutatások eredményeire is tekin-
tettel kell lenni.
A következı probléma már a kistájak heterogenitásához, illetve homogenitásához kap-
csolódik. Kósa László ugyan megjegyzi, hogy „a kultúra táji integrálásában igen nagy szere-
pük lehet a közigazgatási és kulturális központoknak, különösen azoknak a helységeknek,
amelyek huzamos ideig az illetı terület vásáros helyeként funkcionáltak, tehát vonzáskörük
volt és a népesség rendszeres heti vagy havi találkozási alkalmául szolgáltak”,283de ezzel a
megjegyzéssel aligha kerültünk közelebb ahhoz, hogy miért állnak bizonyos esetekben hete-
rogénebb (a vonzáskörzetiséghez köthetı), más esetekben homogénebb jelentéstartalmak a
különféle regionális egységek identitásformái mögött. Ehhez megfelelı segítséget nyújthat
számunkra Andrásfalvy Bertalan figyelemreméltó tanulmánya, amely három számunkra már
ismerıs fogalom, tudniillik a „néprajzi csoport”, a „kistáj” és a „régió” saját meghatározására
tesz kísérletet.284
A „ néprajzi csoport” definíciójánál Kósa Lászlóval szemben a hagyományos értelme-
zés által kijelölt nyomvonalon halad, vagyis a népnek olyan egységét érti ide, mely „kulturáli-
san nagyjából egynemő, tagjaik valamilyen közösséget alkotnak, kapcsolat van köztük, tehát
’közlekednek’, ’kommunikálnak’ egymással”.285Andrásfalvy Bertalan számára a néprajzi cso-
port fogalma tehát feltételezi a homogenitást, azaz a kulturális egynemőséget. Ezzel szemben
a kistájat már a kistáji munkamegosztás, a parasztgazdaság mindig viszonylagos és gyenge
autarkiája hívta életre, vagyis „nem feltétele a mőveltségbeli, életmódbeli homogenitás, inkább
éppen különbözıségeket tételez fel, melyek szükségképpen kiegészítik egymást”.286 A kistáj
fogalmában benne rejlı heterogenitás nem csupán az ökológiai környezet változatait, az
azokhoz alkalmazkodó eltérı termelés, életmód, s többé-kevésbé a mőveltség heterogenitását
jelenti, hanem a kistájak központjaként funkcionáló mezıvárosok és vásáros helyek, illetve az
282 Kósa L. 1975: 45. o. 283 Kósa L. 1975: 50. o. 284 Andrásfalvy B. 1980 285 Andrásfalvy B. 1980: 48. o. 286 Andrásfalvy B. 1980: 51. o.
148
azok felé vonzódó falvak centrum-periféria dualitását is. Egészen az indusztrializációig, ami-
kor is „a falvak, kistájak közigazgatását is ellátó kisebb-nagyobb mezıvárosok és vásáros
helyek lassan ilyen irányú funkcióikat is a régió központját jelentı városra ruházzák át”.287A
„ régió” tehát Andrásfalvy Bertalan értelmezésében az indusztrializáció nyomán keletkezı,
„egy központból rendezıdı, különbözı értelemben megrajzolható övezetek rendsze-
re”,288amely a hagyományos társadalmakra jellemzı „néprajzi csoportokkal” (ahol a mővelt-
ség cserélıdik ki), illetve „kistájakkal” (ahol az anyagi javak cserélıdnek ki) egyaránt szem-
beállítható.289
Andrásfalvy terminológiájából ugyan még nem következik, hogy a „régió”, illetve a
„néprajzi csoportok” és „kistájak” a modernizáció (indusztrializáció) idején ne létezhettek
volna párhuzamosan, a rendszerváltás után megjelenı kistérségi önszervezıdések öndefiníció-
iban rejlı efféle párhuzamosságok azonban már egyáltalán nem tekinthetık problémamentes-
nek. Úgy tőnik, mintha bizonyos kistérségi önszervezıdések esetében még most, a moderni-
záció lényegi lezárulta után is a „pays”-re, illetve a hagyományos társadalmakra jellemzı
identitásformák lennének meghatározók. Mint látni fogjuk, ez a paradoxon a kistáj-fogalom
szemanikája mélyén rejlı nehézségek lényegére vet fényt, így célszerő részletesebben tár-
gyalni a problémát. S bár egyéb alternatívák is kínálkoznának – mint például a már többször
említett, önmagát elsısorban a nemzetiségi hagyományok segítségével definiáló Muramenti
Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás – egy olyan térséghez (kistérség-csoporthoz) fordu-
lunk, amelynek példáján keresztül a kistáji problematika talán legvilágosabban szemléltethe-
tı: a „Göcsej”-hez.
287 Andrásfalvy B. 1980: 55. o. 288 Andrásfalvy B. 1980: 55. o. 289 Az Andrásfalvy Bertalan, illetve az általunk használt terminológia különbözıségébıl adódó félreértések elke-rülése végett szögezzük le, hogy az általa használt „néprajzi csoport”, illetve a „kistáj” fogalmai közül közül mi csupán a „néprajzi csoportok” térbeli vetületét azonosíthatjuk fenntartás nélkül azzal a kistáj-fogalommal, amely számunkra egy kistérségi szinthez köthetı, többé-kevésbé homogén regionális egységet jelent.
149
2. 2. A TÖRTÉNETI ÖRÖKSÉGRE VONATKOZÓ FOGALOMHASZNÁLAT
KONTINUITÁS-, ILLETVE DISZKONTINUITÁS-MODELLJE
A következıkbıl indulunk ki: egy magát a „kistáj” fogalmának segítségével definiáló
kistérségi önszervezıdés vizsgálata során nem elegendı az egyes kistájakhoz tartozás puszta
tényére helyezni a hangsúlyt, sokkal inkább azokra az erısségekre-gyengeségekre, illetve
lehetıségekre-veszélyekre célszerő koncentrálnunk, amelyeket egy adott kistájhoz tartozás
maga után von. A következıkben az egyes kistérségek léte szempontjából magyarázóerıvel
bíró történeti folyamatok eredményét az adott kistérség „történeti örökség”-ével, egészen pon-
tosan a kistérség léte szempontjából releváns történeti örökséggel azonosítjuk.
A történeti örökséget persze semmi esetre sem tanácsos egyfajta homogén masszaként
elképzelni, sokkal inkább valamilyen szempontból rokon vonásokat mutató, egymással kap-
csolatba hozható összetevık laza konglomerátumaként. Ezeket az összetevıket fogjuk a to-
vábbiakban a „történeti örökség komplexum”-ainak nevezni. A vizsgálat szempontjából külö-
nös fontossággal bír, hogy egy adott kistérség történeti örökségének valamely komplexumára
gyakran egyetlen fogalom segítségével utalhatunk. A most következı esettanulmány feladata
tulajdonképpen egy ilyen, a kistáj-alapú megközelítéshez kapcsolható fogalom, a „Göcsejhez
tartozás” fogalmának, illetve a mögötte álló komplexum kritikai vizsgálata néhány Zala me-
gyei kistérség példáján keresztül.290 A konkrét vizsgálat megkezdése elıtt röviden vizsgáljuk
meg a „Göcsejhez tartozás” történeti örökségre utaló fogalomhasználatának két lehetséges, és
a késıbbiek során hasznosítandó modelljét.
Induljunk ki egy alulról szervezıdı településközi együttmőködés történeti örökségébıl.
Mint már utaltunk rá, a történeti örökség nem homogén, így azt felbonthatjuk különféle, töb-
bé-kevésbé rokon vonásokat mutató komplexumokra. Egy lehetséges csoportosítási szempont
lehet a történeti örökség szempontjából releváns történeti folyamatok hozzánk viszonyított
távolsága az idıben. Némi leegyszerősítéssel: egy adott kistérség létét egyaránt befolyásolhat-
ja a modernizációs folyamatokhoz köthetı közelmúlt, illetve a „hosszú idıtartam”
braudeliánus fogalmához kapcsolható távolabbi múlt történeti örökségének komplexuma.
290 A Csonkahegyhát központú Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás, a Becsvölgye központú Göcsej Becsvölgye Kistérségi Társulás, a Gellénháza központú Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás (együtt: a Göcsej Térsége Vidékfejlesztési Társulás), a Csesztreg központú İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás, végül (kevésbé hangsúlyosan) a Zalalövı központú Göcsej és İrség Közös Határvidéke Zalalövı vidékfejlesztési társulás.
150
(a) A közelmúlt örökségét leginkább az 1990 utáni kistérségi önszervezıdésekre domi-
náns hatást gyakorló szocialista korszak örökségével azonosíthatjuk, bár nem szabad figyel-
men kívül hagyni törvényhatósági törvény, valamint a községi törvény kezdıpontjai által kije-
lölhetı polgári korszak hatását sem.291
(b) Egy másik komplexumot alkot a távolabbi múlt öröksége. Ide tartoznak a kistérség
„hagyományos”, vagyis a közelmúlt modernizációs hullámát megelızı gazdálkodási formái-
nak, életmódjának, szokásainak, népmővészetének azon jellegzetességei, amelyek számos
kistérségi önmegnyilatkozásban – így az általunk vizsgált interjúkban, pályázati szövegekben
– a kistérség léte szempontjából releváns történeti örökségeként jelennek meg. A történeti
örökség távolabbi múltra vonatkozó komplexumára történı hivatkozások különösen azoknak
a kistérségeknek az esetében gyakoriak, amelyek már nevükben is viselik valamely történeti–
néprajzi tájegység nevét: Zala megyében kétségtelenül a legjelentısebb ilyen történeti–
néprajzi tájegység az általunk vizsgált kistérségek öndefinícióját lényegileg megszabó Göcsej.
Annak ellenére, hogy a történeti örökség közelmúltra, illetve távolabbi múltra vonatkozó
komplexumai jól elkülöníthetık egymástól, a hazai regionális diskurzus a történeti (kulturális)
örökség kapcsán általában nem tesz hasonló distinkciókat.292 Hogy egy konkrét példával is
illusztráljuk az efféle felfogást: „a múlt [...] dinamikus tényezı, amely a jelenben is hat, érvé-
nyesül. Összefüggésbe hozható a társadalmi-gazdasági tér konfigurációjának szerkezetével,
ami bizonyos folyamatok eredményeként alakul ki, s kiindulópontja a további fejlıdés-
nek.” 293Mindez a történeti örökség közelmúltra vonatkozó komplexuma esetében egyáltalán
nem ellentétes intuícióinkkal, hiszen könnyen elképzelhetı, hogy a közelmúlt bizonyos ese-
ményei – éppen a jelenkorral való idıbeli érintkezésükbıl kifolyólag – közvetlen módon be-
folyásolják egy kistérség létét. Ha azonban idézetünket a történeti örökség távolabbi múltra
vonatkozó komplexumára alkalmazzuk, a helyzet jóval problematikusabbá válik. Feltehetjük
291 Nem soroltuk viszont a közelmúlthoz a rendszerváltás utáni korszak történéseit. Ezeket – mivel az önkor-mányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. tulajdonképpen a ma is érvényes közigazgatási struktúra alapjait fektette le – már inkább a jelenkor részének tekintettük. 292 A „kulturális örökség” fogalmának szabatos meghatározása – már csak a „kultúra” kifejezés meg-határozásában rejlı nehézségek miatt is – meghaladja az esettanulmány célkitőzéseit. Most csak annyit szögez-zünk le, hogy egy kistérség „kulturális öröksége” – például az épített örökség, a néphagyományok stb. – bizo-nyos történeti folyamatok összességének eredményeként van jelen az adott kistérség területén, tehát – ha nem is egyenlı vele –, de mindenképpen az általunk definiált „történeti örökség”- fogalom egy speciális esetének te-kinthetı. 293 Czene Zs. 2002: 28. o.
151
ugyanis a kérdést: miképpen „hat”, „ érvényesül” ma egy távolabbi múltra vonatkozó történeti
örökség?
Kérdésünkre két válasz adható. Az elsı válasz szerint ugyanúgy, mint a közelmúltra vo-
natkozó történeti örökség; hiszen ellentmondás nélkül állíthatjuk, hogy a távolabbi múltban
keletkezett régi gazdálkodási formák egy része, a hagyományos életmód, szokások vagy a
népmővészet bizonyos elemei túlélik a modernizációt és valamilyen módon relevánsakká vál-
nak egy jelenlegi kistérség léte szempontjából. Vagyis – feltéve, hogy a távolabbi múltban
keletkezett régi gazdálkodási formák egy része, a hagyományos életmód, szokások, a népmő-
vészet bizonyos elemei túlélték a közelmúlt eseményeit – a „Göcsejhez tartozás” ma lényegé-
ben ugyanazt jelenti, mint amit a távolabbi múltban jelentett, így a történeti örökség távolabbi
múltra vonatkozó komplexumát, és vele együtt a történeti örökségre utaló fogalomhasználat
szabályszerőségeit ebben a kontinuus szemantikai mezıben kell megértenünk. Az elsı választ
mindezek alapján akár a „történeti örökségre vonatkozó fogalomhasználat kontinuitás-
modell”-jének is nevezhetjük.
A második válasz azonban teljesen másból indul ki, nevezetesen abból, hogy a „Göcsej-
hez tartozás” fogalmát elsısorban annak korszakonként változó használatai módjaiból kiin-
dulva közelíthetjük meg. Azokból a használati módokból, amelyeket bizonyos társadalmi cse-
lekvık – ma elsısorban: az adott kistérségi önszervezıdések irányítói-mőködtetıi – különféle
társadalmi diskurzusok – ma elsısorban: a közigazgatási-területfejlesztési diskurzus tágabb
kontextusának – keretei között hoznak létre saját céljaik elérése érdekében. Ha viszont ez így
van, akkor a „Göcsejhez tartozás” fogalmának kistérségi önmegnyilatkozásokban megtapasz-
talható jelentését elsısorban az illetı diskurzus szabályrendszere határozza meg. Nem várható
el tehát, hogy a „Göcsejhez tartozás” fogalma kontinuus legyen. Éppen ellenkezıleg: a „Gö-
csejhez tartozás” teljesen mást jelent egy kistérségi pályázattal kapcsolatba hozható dis-
kurzusban, mást a néprajztudomány számára, és megint mást egy valaha a hagyományos pa-
raszti kultúra világában élt göcsejinek, ha ugyan jelentett ez számára egyáltalán valamit. A
„Göcsejhez tartozás” fogalma tehát a különféle történetileg és társadalmilag tagolódó diskur-
zusoknak megfelelıen állandóan változtatja jelentését: vagyis diszkontinuus. Michel Foucault
szavaival: „egy fogalom története [...] szól [...] különféle szerkesztési és érvényességi mezıinek
váltakozásáról, egymást követı használati szabályairól, azokról a sokszínő elméleti környeze-
tekrıl, ahol az adott fogalmakat kidolgozták”.294 Ezt a megközelítést a „történeti örökségre
vonatkozó fogalomhasználat diszkontinuitás-modell”-jének fogjuk nevezni, és a tanulmány to-
294 Foucault, M. 2001: 9. o.
152
vábbi részében arra teszünk kísérletet, hogy a „Göcsejhez tartozás” fogalma kapcsán a disz-
kontinuitás-modell mellett érveljünk.
2. 3. A „GÖCSEJHEZ TARTOZNI” – A KONTINUITÁS-MODELL KORLÁTAI
A Göcsej Magyarország egyik legismertebb történeti-néprajzi tájegysége, amelynek kiter-
jedését Gönczi Ferenc nyomán (13. TÉRKÉP) a szakirodalom általában a következıkhöz ha-
sonlóan határozza meg: „Göcsej természetes határa északon Zalalövıtıl Zalaegerszegig a
Zala folyó mentén, keleten Pusztamagyaródtól fölfelé folyó Válicka-csatorna és az ugyancsak
Pusztamagyaródtól Bánokszentgyörgyig délnek folyó Válicka patak, délen
Bánokszentgyörgytıl Pákáig szintén a Válicka patak. További határául délen, Páka környé-
kén túl egy darabig – a Kerkával való egyesülésig – a Cserta patakot, azután Lentiig a Kerka
patakot tekintik. Nyugati határául a Lentitıl északra futó megyei, azután a varasd-pozsonyi
országutat tekintik. Azonban, ha etnographiailag vesszük a vidéket, területe keleten, délen és
nyugaton kibıvül. Keleten hozzászámítjuk még Zalabesenyı [ma: Zalaegerszeg része – köz-
bevetés tılem. – B. T. L.], Söjtör, Bucsuta, Nemeshetés, Oltárc, délen Valkonya, Báza [ma:
Bázakerettye része közbevetés tılem. – B. T. L.], Lispe, Erdıhát, Szentadorján [ma: mindhá-
rom Lispeszentadorján része – közbevetés tılem. B. T. L.] és Maróc, nyugaton Lenti,
Lentikápolna [ma: Lenti része – közbevetés tılem. B. T. L.], Kerkabarabás községeket. Észa-
kon azonban csak a Zala folyó jobb partján fekvı községeket vettük fel. A balfelıl fekvı közsé-
gek is többé-kevésbé göcsejies szokásokat gyakorolnak, azonban ezeket leírásunk körébıl
kihagytuk.” 295
Hasonlítsuk össze mindezt azoknak a kistérségi önszervezıdéseknek az elhelyezkedésé-
vel, amelyek a vidékfejlesztési társulások 2004-ben készült listája szerint a Göcsejhez tarto-
zónak mondják magukat.296 Ehhez az úgynevezett „kistérségi Göcsej”-hez soroltam a Göcsej
Térsége vidékfejlesztési társulást (illetve az ennek területén belül elhelyezkedı, önállóságát
megtartó három önkormányzati társulást: a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulást, a Göcsej Becs-
völgye Kistérségi Társulást, és a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulást), amely egyértel-
mően nevében hordozza a Göcsej elnevezést. Nehezebb dolgunk volt az İrség-Göcsej-Hetés
Térségi Területfejlesztési Társulással, hiszen az ide sorolt települések a toponímia tanúsága
szerint nemcsak göcsejinek, de hetésinek, netán ırséginek is tudhatják magukat. Éppen ezért a
társulás települései közül csak azokat vettem figyelembe, amelyek a soha el nem készült Zalai
295Gönczi F. 1914: 17-19. o. 296 Forrás: Címlista 2004.
153
megyei helytörténeti lexikon elkészítése során kiküldött 1972-es községsoros kérdıívben gö-
csejinek vallották magukat (14. TÉRKÉP),297vagy amelyek Gönczi Ferenc leírásában mint a Gö-
csejhez tartozó települések szerepelnek. Hasonlóképp jártam el az İrség és Göcsej Közös Ha-
tárvidéke Zalalövı elnevezéső vidékfejlesztési társulás esetében is: bár a toponímiában szereplı
„határvidék” kifejezés némileg elbizonytalaníthat bennünket a Göcsejhez tartozás tekintetében,
a helyzetfeltárás bizonyos szakaszai alapján (például: „a térség a Göcsej szélén gazdag néprajzi
hagyományokkal rendelkezett”)298úgy tőnik, „a Göcsejhez tartozás” a Zalalövı központú kistér-
ség identitásának esetében is kaphat némi szerepet. S ha a toponímia alapján ez a szerep Göcsej
Térsége vidékfejlesztési társulás, illetve az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Tár-
sulás meghatározóbbnak tőnik is (késıbbi részletes elemzésünket ezért ezekre a kistérségekre
korlátozzuk), a „kistérségi Göcsejt” kiegészítettük az İrség és Göcsej Közös Határvidéke
Zalalövı vidékfejlesztési társulás három göcseji településével, nevezetesen Kávással,
Keménfával valamint Salomvárral is. Ezzel igyekeztünk a lehetı legszélesebben értelmezni a
„kistérségi Göcsej” fogalmát, hiszen mindazon településeket ide soroltuk, amelyek ön-
magukat göcsejinek tartják, vagy amelyeket a szakirodalom fıárama göcsejiként identifikál.
A módszer természetesen nem tökéletes, hiszen:
(i) a kistáji önidentifikáció idıben változhat, így a kérdıív beérkezett válaszait nem feltétlenül
kell elfogadnunk, különösen nem most, 36 évvel késıbb.
(ii) Az 1972-ben készült kérdıív megfelelı kérdését nem minden település töltötte ki, vagy
magát a kérdıívet sem küldte vissza, így egyes települések kistáji önidentifikációjáról semmit
sem mondhatunk.
(iii) A szakirodalom vitathatja és helyenként vitatja is a Gönczi-féle meghatározás érvényes-
ségét.
Ennek ellenére bizonyos következtetéseket mégis levonhatunk a „kistérségi Göcsejt” áb-
rázoló 15. TÉRKÉP, illetve a Gönczi leírása alapján megrajzolt 13. TÉRKÉP összehasonlítá-
sából. Elsıdleges tanulság, hogy, a „kistérségi Göcsej” egyértelmően része a Gönczi Ferenc
által meghatározott Göcsejnek, de – és ez szintén egy igen fontos adalék – jóval kisebb annál.
Gyakorlatilag egy északkelet-délnyugati irányú keskeny sávra korlátozódik, amelybıl kima-
radnak azok a központi és délkeleti területek – közöttük a Gönczi által még a „Göcsej szívé-
nek” 299mondott Nova –, amelyek annak idején még vitán felül a Göcsej intergáns részének
297 Forrás: ZML_Helyt. Zala megye helytörténeti lexikonához. 1972. 17. pont 298 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás [İrség és Göcsej Közös Határvidéke Zalalövı] 1999, 1. 17. 2. 299 Gönczi, 1914: 52. o.
154
számítottak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a szakirodalom fıárama által leginkább göcse-
jinek tartott „szegek vidéke” teljes egészében a „kistérségi Göcsej” területén fekszik. 300 A
következıkben tehát abból kell kiindulnunk, hogy az általunk vizsgált kistérségek a Gönczi által
meghatározott Göcsej területén fekszenek, tehát a „Göcsejhez tartozás” kontinuitás-modelljét
nem zárhatjuk ki eleve.
De fenntartható-e egy ilyen modell a történeti folyamatok behatóbb elemzése után is? A
következıkben elsıként a kontinuitás lehetıségét kívánjuk tesztelni esettanulmányunk keretei
között. Ehhez tekintsük az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás egy olyan
kistérségi önmegnyilatkozását, amelyik egyértelmően állítja, hogy a „Göcsejhez (illetve a He-
téshez, az İrséghez) tartozás” fogalmát a történeti folyamatok kontinuus rendjén keresztül ért-
hetjük meg. Az említett önmegnyilatkozás az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési
Társulás 1999-es helyzetfeltáró tanulmánya. Ennek számunkra kulcsfontosságú részlete a kö-
vetkezı: „A térség természeti adottságai, épített értékei az idegenforgalom vonzására alkalma-
sak. Az itt lakók máig ırzik a régi gazdálkodási formákat, életmódot, szokásokat, népmővé-
szetet. Ma is élı néphagyomány a Luca napi kotyolás, betlehemezés, húshagyó keddi maszkajá-
rás, húsvéti tojásdobálás, májusfaállítás, rönkhúzás.”301A szöveg alapján a kistérség épített
értékei – ezek feltétlenül a történeti örökség részét képezik – „alkalmasak az idegenforgalom
vonzására”: az idegenforgalom viszont kulcsfontosságú a kistérség léte szempontjából. A kö-
vetkezı mondat talán még fontosabb, hiszen a „Göcsejhez (illetve a Hetéshez, az İrséghez)
tartozás” fogalma itt már nem korlátozódik az épített értékekre, hanem ennél jóval többet jelent:
a ma is élı néphagyományokat, tulajdonképpen a távolabbi múltból, a népi kultúrából fennma-
radt életvilágot, amelyet még a modernizációs folyamatok sem tudtak végérvényesen eltüntetni
a kistérség területérıl. Lényegében tehát azt állítja a szövegrészlet, hogy a modernizáció ese-
ményei ellenére a „Göcsejhez tartozás” fogalmának jelentése valahogyan mégis kontinuus tu-
dott maradni.
A kontinuitás ilyesfajta szemléletét persze már a kezdetek kezdetén sem árt némi fenn-
tartással kezelni. Az a megállapítás ugyanis, hogy a népi kultúra életvilágából a modernizáció
mára csupán nyomokat hagyott, szinte közhelynek tekinthetı. Ugyanakkor nem szükséges
megmaradni a közhelyek szintjén. A Zalai megyei helytörténeti lexikon elkészítése során ki-
küldött 1967-es kérdıívekbıl302kiindulva értékes következtetéseket lehet levonni a közelmúlt
modernizációs eseményeirıl, illetve az annak nyomában járó életmódváltozásokról is. A kér-
300 Bíró F. 1988, 42-56. o. alapján „szegek vidékén” általában a Becsvölgye, Milejszeg és Petrikeresztúr körüli,
esetleg abból kirajzott, zömében kisnemesek által lakott szórványtelepüléseket értik. 301 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás [İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás] 1999. 1. 11. 302 Forrás: ZML_Helyt. Kérdıív a Helytörténeti Lexikon számára a zalai falvakról. 1967. 85. pont
155
dıíveket a „kistérségi Göcsej” 28 településébıl 20 település (78,6%) küldte vissza, illetve
ennyi található meg a Zala Megyei Levéltárban. A kérdıív egyik – vizsgálatunk szempontjá-
ból legfontosabb – kérdése azoknak a népszokásoknak a létére kérdez rá, amelyeket az İrség-
Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás még 1999-ben is egyértelmően élınek minı-
sít. 303 A 20 településbıl 18 település (64,3%) válaszolt erre a kérdésre. E 18 településbıl már
1967-ben is mindössze egy állította egyértelmően, hogy élı népszokásokkal rendelkezik, öt
település arról számolt be, hogy a népszokások eltőnıben vannak, míg 12 település – tehát a
többség – semmiféle néphagyományról nem tett említést.
11. táblázat
Élı népszokások, illetve a már nem élı népszokások eltőnésének ideje a „kistérségi Göcsej” településein (1967)304
* = a rovatot nem töltötték ki
303 Forrás: ZML_Helyt. Kérdıív a Helytörténeti Lexikon számára a zalai falvakról. 1967. 85. pont V. 3-4. 304 Forrás: ZML_Helyt. Kérdıív a Helytörténeti Lexikon számára a zalai falvakról. 1967. 85. pont V. 3-4.
Településnév
Jelen vannak-e élı népszo-kások?
Ha nincsenek, meddig marad-tak fenn? Településnév
Jelen van-nak-e élı népszokások?
Ha nincsenek, meddig ma-radtak fenn?
Németfalu * * Csonkahegyhát Nincs 1940 óta nincs
Kávás * * Barlahida Nincs 1945 óta nincs
Kálócfa Nincs * Iborfia Nincs 1945 és 1959 között maradt el
Keménfa Nincs * Salomvár Nincs felszabadulás után és az ötvenes évek-ben
Ormándlak Nincs * Lickóvadamos Nincs 1945 és 1960 között maradt el
Pusztaapáti Nincs 1929 óta nincs Hottó Van 1945 óta kezd elmaradni
Böde Nincs 1930 és 1959 között maradt el
Kerkabarabás Van 1945 óta kezd elmaradni
Pórszombat Nincs 1938 óta nincs Milejszeg Van 1955 óta kezd elmaradni
Petrikeresztúr Nincs 1939 óta nincs Dobronhegy Van 1958 óta kezd elmaradni
Csonkahegyhát Nincs 1940 óta nincs Gellénháza Van Lassan kezd elmaradni
Barlahida Nincs 1945 óta nincs Babosdöbréte Van még nem kezdett elma-radni
156
Az efféle megnyilatkozásokhoz természetesen nem árt némi kritikával hozzáállni, hiszen
könnyen meglehet, a „szocialista modernizáció” eredményeit kihangsúlyozandó a kérdıív
kitöltıi a még létezı néphagyományok jelentıségét az indokoltnál is jobban igyekeztek
marginalizálni. A néphagyományok eltőnése azonban csupán a népi kultúra bomlásának egyik
aspektusa, amelynek kontextusát az illetı települések életformaváltása jelöli ki. Magának az
életformaváltásnak az ideje viszont már nagy biztonsággal kikövetkeztethetı néhány megbíz-
hatóbb forrás, például a népszámlálási adatok segítségével is. Itt és most tekintsük az életfor-
maváltás egyik beszédes indikátorát, a mezıgazdasági keresık305arányának csökkenését:
12. táblázat
A mezıgazdasági keresık arányának csökkenése a „kistérségi Göcsej” településein (1920-1990)306
1920 1949 1960 1970 1980 1990 Németfalu 0,97 0,96 0,84 0,84 0,56 0,31 Kávás 0,92 0,98 0,77 0,71 0,34 0,2 Kálócfa 0,96 0,93 0,79 0,84 0,59 0,5 Keménfa 0,94 0,95 0,84 0,82 0,47 0,33 Ormándlak 0,93 0,95 0,7 0,8 0,37 0,45 Pusztaapáti 0,85 0,96 0,87 0,95 0,77 0,52 Böde 0,93 0,94 0,78 0,66 0,34 0,15 Pórszombat 0,95 0,87 0,78 0,87 0,35 0,26 Petrikeresztúr 0,94 0,86 0,61 0,67 0,22 0,21 Csonkahegyhát 0,86 0,94 0,67 0,66 0,35 0,21 Barlahida 0,92 0,87 0,85 0,82 0,43 0,41 Iborfia 0,96 0,98 0,7 0,87 0,44 0,25 Salomvár 0,85 0,91 0,71 0,71 0,47 0,27 Lickóvadamos 0,97 0,92 0,72 0,77 0,37 0,31 Hottó 0,92 0,89 0,77 0,73 0,41 0,14 Kerkabarabás 0,9 0,89 0,75 0,78 0,45 0,39 Milejszeg 0,95 0,95 0,76 0,74 0,41 0,37 Dobronhegy 0,99 0,9 0,76 0,76 0,44 0,33 Gellénháza 0,91 0,88 0,26 0,52 0,07 0,07 Babosdöbréte 0,92 0,95 0,68 0,63 0,24 0,24
Az életformaváltás legjelentısebb okait pedig még szemléletesebbé tehetjük az 1967-es
kérdıív ingázással, illetve az elvándorlással kapcsolatos kérdéseinek segítségével:
305 1970-tıl: aktív mezıgazdasági keresık; 1980-tól: a mezı- és erdıgazdaság aktív keresıi. 306 Forrás: Népszámlálások 1920-1990.
157
13. táblázat
A nagyobb arányú ingázások és elvándorlások kezdete és legfontosabb okai „kistérségi Göcsej” települése-in (1967)307
* = a rovatot nem töltötték ki
Úgy tőnik, legyünk bármennyire is bizalmatlanok a kérdıív néphagyományok teljes eltő-
nését állító megnyilatkozásaival szemben, a szocialista korszak folyamán a „kistérségi Gö-
csej” szinte mindegyik településén olyan mértékő életformaváltás játszódott le, amely tör-
vényszerően járt együtt a hagyományos struktúrák, így a különféle néphagyományok erózió-
jával. Ez persze nem jelenti azt, hogy a települések szintjén ne léteztek volna bizonyos kü-
lönbségek: a Zalaegerszeg közelében fekvı települések (például Böde, Hottó), illetve az ipari
központok és közvetlen vonzáskörzetük (például Gellénháza, valamint és a tıle nem messze
fekvı Petrikeresztúr) esetében ez az erózió igen gyorsan végbement. A városoktól távolabb
esı, a szocialista korszakban egyre inkább apró- és törpefalvakká zsugorodó településeken
ellenben az iparosítás hatása inkább az elvándorlásban, mint az ingázásban jelentkezett, és a
helyi „modernizáció” többnyire kimerült a helyi mezıgazdasági termelıszövetkezet megala-
kulásában. Itt a hagyományos struktúrák bomlása jóval hosszabb ideig elhúzódhatott, és jelen-
307 Forrás: ZML_Helyt. Kérdıív a Helytörténeti Lexikon számára a zalai falvakról. 1967. 85. pont III. 6.
Településnév Az ingázás, illetve az el-vándorlás kezdete
Az ingázás, illetve az elvándorlás oka
Településnév Az ingázás, illetve az
elvándorlás kezdete
Az ingázás, illetve az elvándorlás oka
Németfalu * * Barlahida 1946– iparosítás
Kávás * * Iborfia 1950– Nagylengyel és Zalaegerszeg fejlı-dése
Kálócfa 1957–1959, 1961
Termelıszövetkezet Salomvár 1954 *
Keménfa 1955 után * Lickóvadamos 1950-es évek után
Nagylengyel: olaj
Ormándlak 1950-es évek Olaj Hottó 1950-es évek Mem látták biztosí-tottnak a jövıt
Pusztaapáti 1950-es évek állami gazdaság, gépesítés
Kerkabarabás 1960– Termelıszövetkezet
Böde 1950– rossz útviszonyok Milejszeg * *
Pórszombat 1949–1950 Építı- gyáripar fellendülése
Dobronhegy * *
Petrikeresztúr 1945–1949 elvándorlás, bejárás Gellénháza * helyi kıolaj
Csonkahegyhát * Termelıszövetkezet Babosdöbréte 1962– *
158
tıs nyomai maradhattak fenn akár a jelenkorban is. Ennek ellenére mégis kijelenthetjük, hogy
az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás fentebb bemutatott önmegnyilatko-
zásával – amely egyértelmően az „élı néphagyományok” létezését állította – valami nincs
rendben. Élı néphagyományokról beszélt ott, ahol ma már nem, vagy legalábbis nem ugyan-
olyan értelemben voltak jelen, mint annak idején, a hagyományos népi kultúra életvilágában.
Elmondható tehát, hogy a „kistérségi Göcsej” esetében a múlt hatását, érvényesülését
semmi esetre sem érthetjük meg egy kontinuus szemantikai mezı keretein belül maradva,
hiszen a távolabbi múlt öröksége ma már erodáltnak tekinthetı. Bár mi most csupán a komp-
lexum egy elemére, nevezetesen az élı népszokásokra helyeztük vizsgálatunk súlypontját, a
komplexum többi eleme, így például a régi gazdálkodási formák, az életmód, a népmővészet
stb. is nagy valószínőséggel hasonló sajátosságokat mutat, hiszen ez utóbbiak szintén beleil-
leszthetık a már említett eróziós folyamatba. Azonban a kétségtelen erózió ellenére a történeti
örökség távolabbi múltra vonatkozó komplexuma – a „Göcsejhez tartozás” erre utaló fogal-
mával együtt – nagyon is jelen van az általunk vizsgált kistérségek bizonyos önmegnyilatko-
zásaiban. A továbbiakban ezt a paradox jelenséget próbáljuk megmagyarázni a fogalomhasz-
nálat diszkontinuitás-modelljének segítségével.
2. 4. A „GÖCSEJHEZ TARTOZNI” – EGY DISZKONTINUITÁS-MODELL
Az imént arra tettünk sikertelen kísérletet, hogy a történeti örökség távolabbi múltra vo-
natkozó komplexumát a történeti események kontinuus rendjén keresztül értsük meg. Most,
hogy a kudarc tényét rögzítettük és okait úgy-ahogy megértettük, érdemes továbblépni. Míg
az elızıekben szándékoltan választottuk ki az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési
Társulás egyik olyan önmegnyilatkozás-részletét, amely a „Göcsejhez tartozás” fogalomhasz-
nálatának kontinuitását sugallta, addig most egy másik önmegnyilatkozást, nevezetesen a Gö-
csej Térsége vidékfejlesztési társulás 1999-ben elkészített stratégiai programjának egy részle-
tét vesszük szemügyre. Konkrétan a térség fejlesztési prioritásai között szereplı, „a Göcsej
kulturális örökségének vállalása és védelme” címő intézkedéscsoportról van szó. Az idézet a
következıképp hangzik: „A Göcsej-imázs megteremtése a néprajzi hagyományok felújításá-
val, a falvak megújításával, a tájegység szépségének népszerősítésével, újra felfedezésével. A
civil közösségek számára jelentıs aktivitási mezı biztosítása a község fejlesztéséért, a falu-
159
megújításért dolgozók és a hagyományırzést vállaló mővészeti együttesek kiemelt támogatá-
sával.”308
Az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás, és a Göcsej Térsége Vidékfej-
lesztési Társulás önmegnyilatkozásai mintha egymással ellentétes állításokat fogalmaznának
meg. Az elsı önmegnyilatkozás a távolabbi múlt történeti örökségének élı voltát hangsúlyoz-
ta, míg a második a néprajzi hagyományok „felújítás”-át szorgalmazza, márpedig teljesen
nyilvánvaló, hogy ha ezeket fenntartás nélkül élınek tekintenénk, akkor nem lenne mit „fel-
újítani” rajtuk. Lehetne persze azt mondani, hogy – például a Zalaegerszegtıl, illetve az ipa-
rosodottabb területektıl (az olajvidéktıl) való nagyobb távolsága miatt – a Csesztreg közpon-
tú kistérség néprajzi hagyományai élıbbek, mint a Becsvölgye központú kistérségé, de a mo-
dernizáció általános hatásainak fejtegetése után ez csupán részigazság lenne. Helyezzük el, és
értsük meg inkább a két önmegnyilatkozás hasonlóságait és eltéréseit maguknak az önmeg-
nyilatkozásoknak a tágabb kontextusából.
A rendszerváltást követı idıszak a Zala megyéhez hasonló apró- és törpefalvas területe-
ken talán még az általános magyarországi helyzethez viszonyítva is komoly megrázkódtatást
okozott. „A rendszerváltást követı elsı évek a kistérség számára a kollapszus idıszaka: az
amúgy is elmaradott határmenti terület három fı gazdasági potenciálja (vasipari kisüzemek,
termelıszövetkezetek, olajipar) szinte az egyik napról a másikra összeomlott. Óriási létszám-
ban kerültek utcára az alkalmazottak”– olvashatjuk például az İrség-Göcsej-Hetés Térségi
Területfejlesztési Társulás helyzetfeltáró tanulmányában.309 A sorok aligha túloznak, hiszen
ismeretes jelenség, a rendszerváltást követı nagy leépítések során a munkaadók elsısorban az
alacsony szakképzettségő, valamint az ingázó dolgozóktól, zömében az egyébként is hátrá-
nyosabb helyzetben lévı falvak lakóitól igyekeztek megszabadulni. A helyi termelıszövet-
kezetek felbomlása csak tovább súlyosbította a helyzetet. Lényegében ebben a helyzetben
kezdtek megalakulni az általunk vizsgált kistérségi társulások: nem sokkal a rendszerváltás
után a Csesztreg központú kistérség, majd 1996-ban Csonkahegyhát, Gellénháza és Becs-
völgye is társulási keretbe szervezte saját holdudvarát. A kistérségek a történeti Göcsej terüle-
tén helyezkedtek el, ám ez a tény kezdetben nemigen befolyásolta a megalakulás konkrét kö-
rülményeit. Sok tekintetben jellemzı például, hogy amikor a Csesztregen készített interjú so-
rán rákérdeztem a társulás nevében szereplı történeti-kulturális tájegységek (nevezetesen az
İrség, a Göcsej, a Hetés) kistérségi identitásban betöltött szerepének fontosságára, Bagó Jó-
308 Forrás: SAPARD_Stratégiai [Göcsej Térsége vidékfejlesztési társulás] 1999. 3. 2. 309 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás [İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás] 1999. 1. 7.
160
zsef a falon lévı térképre mutatva csupán ennyit válaszolt: „Ha a térképre nézünk, ez a rész
innentıl idáig, ez az İrség. Innen ez a síkság, ez a Hetés. Itt ez a belsı rész, ez a Göcsej. Most
milyen nevet adjunk neki? Bagó Józsi akármilyen klub?”310Az általunk vizsgált kistérségek
elnökei a megalakulás legfontosabb okaként általában a közelmúlt örökségét, leginkább a
tanácsi rendszert nevezték meg: mint már korábban rámutattunk, a Felsı-Göcsej Kistérségi
Társulás, illetve a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás egy-egy közös községi tanács, míg
İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás az egykori Lenti városkörnyék
folytatásának tekinthetı. Egyedül a Becsvölgye központú Göcsej Becsvölgye Kistérségi
Társulás jelent ebbıl a szempontból kivételt. Ez a társulás kifejezetten a területfejlesztési
törvény kistérségeket preferáló támogatási rendszerének hatására jött létre hat, 1996-ban más
társulásokhoz valamilyen okokból még nem csatlakozott település közremőködésével,
komolyabb elızmények nélkül.311
A megalakulást követıen aztán rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy a Göcsej területén
fekvés bizonyos lehetıségeket is rejt magában. Hogy pontosan mit is, azt leginkább a nemzet-
közi területfejlesztési diskurzus bizonyos sajátosságain keresztül érthetjük meg. Nagyjából az
1970-es évekig, egészen pontosan az 1975. évi 268. számú közöspiaci stratégiapolitikai irány-
elvig kell visszamennünk, amikor is az Európai Közösség agrárpolitikájában egy nagyjelentı-
ségő – úgy is fogalmazhatjuk: vidékfejlesztési – fordulat játszódott le. 1975 elıtt az Európai
Közösség – az 1962-ben elfogadott Közös Agrárpolitika keretein belül – elsısorban arra for-
dította figyelmét, hogy javítsa az egyébként is kedvezıbb lehetıségekkel rendelkezı birtoko-
sok és birtokok piaci esélyét. 1975-tıl azonban – fıként az egyre ijesztıbb mértékben elnépte-
lenedı perifériális területek miatt – mind nagyobb figyelmet szentelnek a kedvezıtlen adott-
ságú területeknek, illetve az ezeken a helyeken alkalmazandó, és az agrárpolitikánál sokkal
szélesebb dimenziókat felölelı úgynevezett vidékfejlesztési stratégiáknak. Az ilyen stratégiák
keretében került egyre inkább elıtérbe a kulturális örökség, illetve az ezzel szoros kapcsolat-
ban álló tájkarakter fogalma. Úgy vélték, egy térség felruházása valamiféle egységes karakter-
rel hozzásegíthet ahhoz, hogy az egyébként nehezen eladható helyi mezıgazdasági stb. ter-
mékeket keresettebbé tegye, illetve, hogy megindítsa a falusi turizmust, jelentıs többletjöve-
delmet biztosítva ezzel a pusztán gazdasági tevékenységébıl megélni nem tudó térségnek.312
Néhány fontos dokumentum az 1990-es évekbıl, amelyek tartalmazzák a vidékfejlesztés
310 Forrás: Bagó J. 2002. 311 Magai Ágota, a Göcsej-Becsvölgye Kistérségi Társulás elnökének szavaival: „Itt az elızmény ennyi volt, a 96’-os területfejlesztési törvény rendezi [...] akkor az volt az ideológia, [...] hogy muszáj, hogy összefogjanak ezek a falvak, hogy társuljanak egymással.” Forrás: Magai Á. 2002. 312 Rekonstruálva: Elek S. 1993. alapján.
161
ilyesfajta stratégiáját a megszületı Európai Unió területén belül is: a Corcki Nyilatkozat a
vidékfejlesztésrıl (1992), az ECOVAST (European Council for Villages and Small Towns) stra-
tégiája a vidéki Európáét (1994). És végül az Unió vidékfejlesztési politikája szempontjából
kulcsfontosságú LEADER-program, amely a vidéki innováció támogatásának keretében töb-
bek között fontos szerepet szán a terület „kulturális identitása” kiaknázásának.313 A
LEADER-program megemlítése azért is fontos számunkra, mert logikáját és céljait tekintve a
SAPARD elıcsatlakozási program a LEADER egyfajta elıiskolájának tekinthetı a csatlako-
zásra váró közép-európai országok területén.
Magyarország tehát a SAPARD-program keretében – Brüsszel hathatós koordinációja
mellett – elkészíthette saját vidékfejlesztési tervét, ami végül is 2000 szeptemberében látott
napvilágot.314 Számunkra a terv legérdekesebb fejezete a „Falufejlesztés és -felújítás, a vidék
tárgyi és szellemi örökségének védelme és megırzése” címet viseli. 315 Az intézkedések között
szerepel többek között „a falvak történelmi és építészeti emlékeinek, értékeinek helyrehozata-
la, védelme, revitalizációjának” anyagi támogatása, hiszen az a „vidéki turizmus élénkülésén”
keresztül sokat segíthet a rendszerváltás óta foglalkoztatottsági gondokkal küszködı vidék
gazdasági állapotán. Ez tehát dióhéjban az a tágabb, nemzetközi léptékő területfejlesztési dis-
kurzus, amelynek következtében a kulturális örökségre való hivatkozások ugrásszerően felér-
tékelıdtek, s amely – legalábbis Magyarországon – a kistérségi szint sajátosságaira is komoly
befolyást gyakorolt.
Mint ahogy a bevezetı fejezetben már említettük, a SAPARD-program Magyarországon
– Európában egyébként páratlan módon – annak ellenére kötötte a programban való részvételt
kistérségekbe szervezıdéshez, pontosabban kistérségi programok elkészítéséhez, hogy Ma-
gyarország SAPARD tervében egyetlen szó sem esett a kistérségekrıl, vagy kistérségi szint-
rıl. 1999-ben megkezdıdött tehát az uniós normákat figyelembe vevı helyzetfeltárások, stra-
tégiai programok és operatív programok írása. Ehhez a különféle kistérségek – miként a hazai
vidékfejlesztés Brüsszeltıl – szintén hathatós segítséget kaptak a vidékfejlesztés hazai szervei-
tıl, ajánlások, tréningek, bírálatok stb. formájában. Így hát az 1999-ben elkészített kistérségi
programokban – így például annak kulturális örökségrıl szóló részeiben – már maradéktala-
nul az EU vidékfejlesztési filozófiája tükrözıdött.
Az általunk vizsgált kistérségek közül csupán az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfej-
lesztési Társulás készíthette el egyedül a szóbanforgó kistérségi programokat. Becsvölgye,
313 Forman B. 2001: 161. o. 314 Forrás: SAPARD 2000-2006. 315 Forrás: SAPARD 2000–2006: 121-122. o.
162
Gellénháza és Csonkahegyhát 6, 7, illetve 5 települést tömörítı társulásai méreteiknél fogva
legfeljebb kisebb volumenő beruházásaikra – közös intézmények felújítása, kisebb infra-
strukturális beruházások stb. – nyerhettek volna támogatást, de a SAPARD-programban sze-
replı nagyobb igényő vidékfejlesztési prioritásokat egy csupán néhány településbıl álló társu-
lás még akkor sem fogalmazhatta volna meg komolyan, ha történetesen az egyes projektekhez
biztosítandó önrész elıteremtésére külön-külön is lett volna remény. Hogy a Gellénházi pol-
gármesterrel készített interjúból idézzünk: „Ha volna pénz, akkor sem készítenénk el egyedül a
SAPARD programokat. Ez a 7 település kicsi”.316 Eljött az összefogás ideje, mégpedig a leg-
aktívabbnak mutatkozó Becsvölgye vezetésével. A csonkahegyháti polgármester a követke-
zıképp így emlékezett vissza erre a vele készített interjúban: „A Magai Ági, a gellénházi pol-
gármesterasszony meg én [...] szoktunk találkozni, beszélgetni és elhatároztunk [...] kezdemé-
nyeztünk együttesen valamit”.317 Az elhatározás talán nem is volt olyan hosszú folyamat, hi-
szen a szomszédok a nagyon is konkrét SAPARD-ígéretek hatására hamar rádöbbentek, bizo-
nyos lehetıségek tényleg csak egy nagyobb egység keretében realizálhatók. Ismét a
Gellénházán készült interjúból idézünk: „Vannak nekünk [...] gondolok itt iskolára, közmőhá-
lózatra, utakra [...] az életminıség szempontjából fontos dolgaink, ami esetleg nekünk más-
képp fontos, mint Csonkahegyháton. Mert én miért egyeztessek és húzzam magam után a 18
községet olyan cél érdekében, ami csak nekünk fontos? De vannak olyan célok, amelyek túl-
lépnek rajtunk, amiben fontos, hogy a másikak is részt vegyenek [...] mint például a falusi tu-
rizmus, meg mondjuk a kerékpárutak [...] abban fogjunk össze.”318 Megszületett tehát – érin-
tetlenül hagyva az eddigi három kistérség önállóságát– a Göcsej Térsége vidékfejlesztési tár-
sulás Becsvölgye vezetésével, bizonyos nagyobb léptékő célok – gyakorlatilag a SAPARD-
támogatások – elnyerésének reményében. A készülı kistérségi programok prioritásai között
pedig – összhangban az EU vidékfejlesztési filozófiájával, illetve Magyarország SAPARD-
tervével – törvényszerően szerepelnie kellett a „kulturális örökség” fejezetnek. Mivel mind az
İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás, mind pedig a Göcsej Térsége Vidék-
fejlesztési Társulás egy vagy több történeti–néprajzi tájegység területén helyezkedett el,
SAPARD-programjaik kulturális örökségrıl szóló fejezeteit szinte törvényszerően az illetı
történeti–néprajzi tájegységek(ek)hez való tartozás fogalmára építették fel. Azonban láttuk,
hogy a fogalom mögött álló komplexum a SAPARD-programok megírásakor már jelentıs
mértékben erodálódott. Voltak ugyan nyomai – néhány mőemlék, fıleg az idısebb generáció
316 Forrás: Batha Z. 2002. 317 Forrás: Minorics I. 2002. 318 Forrás: Batha Z. 2002.
163
(illetve hagyományırzı csoportok) által életbenntartott szokások –, de a jövıbeni lehetıségek
realizálásához bizonyos mértékő revitalizáció mindkét társulás területén elkerülhetetlen volt.
És itt lépett be a „Göcsejhez tartozás” fogalma a vidékfejlesztési diskurzusba. A fogalomhasz-
nálat szabályai egyszerően leírhatók. A programkészítınek – a késıbbi pályázatok írójának –
meg kellett gyızni a bírálókat arról, hogy a „Göcsejhez tartozás” fogalmával jelölt komp-
lexum igenis lehetıségeket rejt magában. A meggyızést esetünkben leginkább a történeti
örökség erodált volta nehezítette meg. A problémát megoldandó némi leegyszerősítéssel két-
féle stratégiát lehetett alkalmazni:
(1) Az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás igyekezett a valóságosnál
szerényebb mértékőnek feltüntetni az eróziót; az élı néphagyományokra való utalások célja
ebben az esetben elsısorban az, hogy minél jobban ráirányítsa a pályázatok bírálóit – ha kell,
a valóság megszépítésén keresztül is – a még meglévı nyomokra. Az épített örökségre, az
idısebb generáció, illetve a hagyományırzı csoportok által életbenntartott szokásokra és más
hasonlókra történı utalásoknak ennek megfelelıen az funkciójuk, hogy jelezzék, a történeti
örökség még nem annyira erodált, hogy kellı anyagi segítséggel ne lehetne ezt életben tartani,
esetleg még teljesebbé tenni.
(2) A Göcsej Térsége vidékfejlesztési társulás egy másik utat választott: nem a még meg-
tapasztalható nyomokra, hanem sokkal inkább a „Göcsejhez tartozás” azon – fıleg a szaktu-
dományok által archivált – emlékeire irányította rá a figyelmet, amelyeket kellı anyagi segít-
séggel fel lehet még újítani, esetleg újból létre lehet hozni. Igaz ugyan, hogy ezeknek az em-
lékeknek a többsége jelenleg már nem tapasztalható meg a kistérség területén, de a
„revitalizáció” után – a még megtapasztalható nyomokkal együtt – a jövıben akár kulcs-
szerephez is juthatnak a kistérség vidékfejlesztési irányvonalának kijelölésében.
A két kistérség strtégiája tehát a retorika mindenfajta különbsége ellenére mélyen rokon,
hiszen egyaránt a SAPARD-támogatásokat kívánják felhasználni arra, hogy a legfeljebb nyo-
mokban jelenlévı történeti örökségüket újrakonstruálják. Ez az újrakonstruálás elıtt álló „Gö-
csej” azonban a pályázati szövegek mögött álló vidékfejlesztési diskurzus szabályrendszeré-
nek megfelelıen egy teljesen új jelentést kap. Ahhoz, hogy ezt az újdonságot megérthessük,
befejezésül – Szentmihályi Imre kutatásait kiindulópontként használva – át kell tekintenünk a
„Göcsejhez tartozás” vázlatos történetét.
164
2. 4. KONKLÚZIÓ HELYETT: A „GÖCSEJHEZ TARTOZÁS” FOGALOMTÖRTÉNETE
Szentmihályi Imre figyelemreméltó tanulmányában319a „Göcsejhez tartozás” fogalomtör-
ténetének durván két állomását különítette el. Eszerint a „Göcsej” elnevezés elıször 1689-ben
bukkan fel; ekkoriban azonban a „Göcsejhez tartozó”-nak még kizárólag a „szegek vidéké”-n,
élı kisnemesi lakosság definiálta önmagát. Ez a helyzet a 19. század folyamán változott meg
alapvetıen: a Göcsej-kutatás úttörıi – név szerint Pálóczi Horváth Ádám, Plánder Ferenc,
valamint a folyamatot beteljesítı Gönczi Ferenc – egyre inkább azt a bıvebb földrajzi-
néprajzi egységet kezdte a Göcsejhez tartozónak érteni, amit az „13. TÉRKÉP”-en mi is be-
mutattunk. A leglényegesebb változásnak azonban talán nem is a Göcsej földrajzi kibıvülését,
sokkal inkább jelentésének radikális átalakulását kell tekintenünk. Míg ugyanis a korai Gö-
csej-fogalom az önidentifikáción alapult, a 19. századtól kezdve a Göcsej kutatásának úttörıi,
majd nyomukban a köztudat is egyre inkább bizonyos tudományos ismérvek – nyelvjárástan,
néprajzi jellegzetességek, illetve az elıbbiek elhelyezkedését kijelölı földrajzi földrajzi hatá-
rok – alapján: kívülrıl kezdte definiálni az ott élı lakosságot. Szentmihályit idézve: „Ez a
közfelfogás nem lehetett népi (jobbágyi-kisnemesi), nem a Göcsejben élı nép tudatát tükrözi,
hiszen az gyökeresen más [...] a nép nem a [...] folyóvizekkel bezárt nagyobb területet tekinti
Göcsejnek, hanem annak csak magvát, a ’szegek vidékét’. [...] Ez a felfogás nem a népre, ha-
nem az értelmiségivé váló nemesi úri osztályra jellemzı. A késıbbi kutatók a ’pontatlan’ népi
fogalmak helyett ezt teszik magukévá és egyre ’tökéletesítik’: ha vannak fix határok, akkor
meghatározható az adott terület nagysága, a települések száma, a lakosság lélekszáma stb. Ez
a statisztikai szemlélet Göcsejben már a XIX. század elején feltőnik, s késıbb egyre jobban
elterjed”.320 Úgy is mondhatjuk, hogy a „Göcsejhez tartozás” fogalmában a 19. század folya-
mán végbement az elsı diszkontinuus váltás: területét tekintve kibıvült, jelentését tekintve
pedig a népi tudat önidentifikációs fogalmából egyfajta szaktudományos (földrajzi-néprajzi)
fogalommá vált. A változás mélyebb mozgatórugóihoz természetesen csak a korszak szaktu-
dományos formában is megmutatkozó társadalmi diskurzusainak segítségével – így a nemzeti
tudományok, mint például a néprajz és a földrajztudomány 19. századbéli fellendülésének
vizsgálata után – kerülhetnénk még közelebb. 319 Szentmihályi I. 1976 320 Szentmihályi I. 1976: 112-133. o.
165
Érdekes módon az egyes szaktudományok a 20. század második felére jelentıs mértékben
átalakították a „Göcsejhez tartozás” önidentifikációs fogalmát is. Az 1967/1972-ben készült
kérdıíves felmérés ezt firtató kérdésére például már a „szegek vidékén” kívül esı, de a Gönc-
zi által Göcsejhez sorolt települések körében is teljesen általánossá vált a „Göcsejhez tarto-
zás” tudata, amit az esetek döntı többségében – ahol nem a köztudat (térségi identitás) homá-
lyos és részben szintén a szakirodalomtól átvett fogalmára apelláltak – földrajzi vagy néprajzi
érvekkel indokoltak meg, néhol explicit utalásokkal a vonatkozó szakirodalomra:
14. táblázat
A magát „Göcsejinek” valló 37 település közül hovatartozásához kommentárt is főzı 18 település hovatar-tozása kommentárjával (1972)321
Alsószenterzsébet Az öregek szerint és Zalaegerszeghez közel, a Zalától délre található
Babosdöbréte Az öregek szerint és Zalaegerszeghez közel, a Zalától délre található
Bánokszentgyörgy A Válickáig tart a Göcsej
Böde Az öregek szerint és Zalaegerszeghez közel, a Zalától délre található
Gellénháza A Válickától a Kerkáig tart a Göcsej a köztudat szerint
Hottó Az öregek szerint és Zalaegerszeghez közel, a Zalától délre található
Iborfia A Válickától a Kerkáig tart a Göcsej a köztudat szerint
Lickóvadamos A Válickától a Kerkáig tart a Göcsej a köztudat szerint
Mikekarácsonyfa Plánder Ferenc néprajzi feldolgozása alapján
Nova Plánder Ferenc néprajzi feldolgozása alapján
Páka Az öregek szerint és a néphagyományok alapján
Pórszombat Az elbeszélések alapján
Pördefölde A néphagyományok alapján
Pötréte A néphagyományok alapján
Pusztaapáti A néphagyományok alapján
Salomvár A köztudat alapján
Szentkozmadombja Gönczi Ferenc győjteménye és a néphit alapján
Teskánd Az öregek szerint és Zalaegerszeghez közel, a Zalától délre található
A „Göcsejhez tartozás” Gönczi-féle szaktudományos fogalmának önidentifikációs foga-
lommá való visszaváltozását nevezhetjük a „Göcsejhez tartozás” második diszkontinuus vál-
tásának, amelynek hátterében minden bizonnyal a szaktudományok 20. században egyre erı-
södı köztudatformáló ereje állt. Esettanulmányom tulajdonképpen a harmadik, rendszerváltás
utáni diszkontinuus váltás történetét mutatta be. Ennek hatására Göcsej területe újra összezsu-
321 Forrás: ZML_Helyt 1967-72. Zala megye helytörténeti lexikonához. 1972. 17. pont
166
gorodott, és az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás (esetleg a Göcsej és
İrség Közös Határvidéke Zalalövı vidékfejlesztési társulás) néhány települését nem számítva
ismét csak megközelítette a szegek vidékét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a „Göcsejhez
tartozás” jelentése is visszanyerte volna eredeti, a 19. század elıtti alakját. Szó sincs arról
ugyanis, hogy a „kistérségi Göcsej” társulásai az itt élık térségi önidentifikációja nyomán
szervezıdtek volna göcsejivé. Láttuk, hogy az itteni kistérségek kialakulását inkább a tanács-
rendszer öröksége, illetve a vidékfejlesztési politika kistérségeket preferáló támogatási rend-
szere határozta meg.
Zárásként érdemes megvizsgálni, hogy mit válaszoltak az illetı kistérségek elnökei a kis-
térség területén található „göcseji identitás” létezését firtató kérdésre:
(i) Göcsej Becsvölgye Kistérségi Társulás: „Bennem már van. Egyébként nem nagyon.” 322
(ii) Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás: „A három kistérség együttmőködése nem fakad
mélyrıl, inkább a megyei területfejlesztési tanácsból.”323
(iii) Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás: „Azonos volt az életmód [...] a változások
igazán csak az ötvenes években kezdıdtek. Ide az olajipar berobbant, egy hagyományos pa-
raszti életformát talált, erdımővelı meg mezıgazdasággal foglalkozó embereket. Erre jött a
hatvanas években az urbanizáció, Zalaegerszeg 10 ezres lakossága felduzzadt 60 ezresre,
tehát itt rendesen megkeveredetek a dolgok.” 324
(iv) İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás: „A kistérségi identitástudat a
települések lokális identitástudatából fakad, ami kezd kialakulni, [...] de csak az eredmények
hozzák meg az identitástudatot.”325
Egyáltalán nem biztos, hogy a négy kistérség elnökei pontosan látják a térségben élık
göcseji identitástudatának hiányát. Az egyes diszkontinuus váltások nem feltétlenül járnak
együtt a régi struktúrák teljes eltőnésével. A lényeg azonban nem ez, hanem sokkal inkább az,
hogy az 1990-es évek elejétıl megalakuló kistérségi önszervezıdések „Göcsejhez tartozásá-
nak” fogalma – amelyet az illetı társulások nevükben viselnek, s amelyre önmegnyilatkozása-
ikban lépten-nyomon utalnak – elsıdlegesen egy olyan vidékfejlesztési játszmában használa-
tos és értelmezendı, amelynek tétje egy, a falusi turizmus szempontjából hasznosítható Gö-
csej-imázs megteremtése. Persze egyáltalán nem lehetetlen, hogy ez a „revitalizált” Göcsej-
322 Forrás: Magai Á 2002. 323 Forrás: Minorics I. 2002. 324 Forrás: Batha Z. 2002. 325 Forrás: Bagó J. 2002.
167
fogalom – hasonlóan ahhoz, ahogy Gönczi Ferenc Göcseje szivárgott bele a köztudatba a 20.
század folyamán – elıbb-utóbb az itt élık identitásának is fontos alkotóeleme lesz, például ha
a falusi turizmus tényleg jelentıs mértékben meg fogja határozni az itteni kistérségek arcula-
tát, foglalkoztatási struktúráját. Ám ez a stilizált, az ide látogató turisták szája íze szerint át-
szabott „népi kultúra” már csupán a Göcsejhez tartozás fogalomtörténetének újabb, immár
negyedik diszkontinuus váltását fogja jelenteni.
xxx
Az alfejezet elején a „kistáj” fogalmát a Vidal de la Blache által bevezetett pays segít-
ségével próbáltuk megalapozni. Láttuk, hogy a pays eredeti definíciója erısen kötıdött az
úgynevezett „múltjába gyökerezett” (enracinées) helyi társadalmakhoz. Láttuk azonban, hogy
egy efféle megközelítés – legalábbis a történeti örökségre vonatkozó fogalomhasználat konti-
nuitás-modelljén belül maradva – igen nehezen tartható. Figyelemreméltó, hogy a „pays” ki-
fejezés a jelenlegi közigazgatási-területfejlesztési diskurzus számos képviselıje számára még-
sem tőnik túlhaladottnak. A francia szakirodalom egyik mértékadó kézikönyvének számító
„La politique d’aménagement du territoire” (Területfejlesztési politika) címő kötetben
Bernard Leurquin például a következıképpen helyezi el a vidali-braudeli hagyományt a terü-
letfejlesztés nagyon is praktikus keretei között: „a kistérségi (’pays’) politikának az a célja,
hogy mozgósítson minden szereplıt egy közösen meghatározott fejlesztési projekt ügyében.
Fontosnak tartjuk, hogy itt hivatkozzunk a braudeli iskolára: az egy azonos ’területhez’, vagy
a motivációk legjavát ennek a kollektív eredménynek a szolgálatába állító ’vidékhez’ való
tartozás érzésére”.326 Szörényiné Kukorelli Irén munkahipotézise kapcsán pedig azt is bemu-
tattuk, hogy az 1994-es KSH-definíció – s tágabb értelemben véve: a vonzáskörzet-alapú
megközelítés – kizárólagosságát elfogadni nem képes szerzık Magyarországon is eljutottak a
történeti gyökerekre, az identitástudatra, az azonosságra a városkörnyékeknél nagyobb hang-
súlyt fektetı kistáj-alapú megközelítésig. A „Göcsejhez tartozás” fogalmát boncolgató esetta-
nulmányunk természetesen nem kívánta vitatni ennek az alternatív megközelítésnek a létjogo-
sultságát. Pusztán arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy az egyes kistájak történeti gyökereit,
az identitástudatát és azonosságát nem csak – és talán nem is elsısorban – egy, a történelmi
örökség kontinuus hatását, érvényesülését állító modell keretei között maradva érdemes leírni.
326 Leurquin, B. 2002: 281. o. „La politique de pays ayant pour vocation de mobiliser tous les acteurs autour d’un projet-destin décidé en commun, on comprend l’intérêt de cette référence à l’école ’braudelienne’, le ’sentiment d’appartenance’ à un territoire identique ou à un ’terroir’ devenant la meilleure des motivations pour cet effet collectif”.
168
Célszerőbb a történeti örökséget egyfajta „tıkének” tekinteni, amely alapjaiban határozhatja
meg a szóban forgó kistérségek lehetıségeit.327 Ebben az esetben viszont a történeti örökség
továbbélésének problematikáját máshogy – a múlt kontinuus hatását, érvényesülését állító
megközelítésénél jóval árnyaltabban – célszerő értelmezni.
327 A pays fogalmát kutató frankofón szerzık legújabb kutatásai szintén ebbe az irányba mutatnak. A teljesség igénye nélkül ide kapcsolhatjuk Guy Baudelle (Baudelle G. 1995), Annie Bleton-Rouge (Bleton-Rouget, A. 2002a, 2002b; Bleton-Ruget, A. – Boudineau, J. – Sylvestre, J-P. szerk. 2002) kutatásait, valamint az EHESS Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Kutatócsoportja (Groupe de Géographie sociale d’études urbaines), illetve a CNRS Történelmi és Antropológiai Csoportja (Laboratoire d’antropologhie et d’histoire) nevével fémjelzett párizsi kutatások eredményeit (Ozouf-Marignier, M-V. m. e.; Ozouf-Marignier, M-V. 2002; Robic, M-C. 1982). Kutatásunk szempontjából különös jelentıséggel bírnak továbbá Marie-Claude Morel lengyel és magyar példá-kat feldolgozó esettanulmányai, különösen Maurel, M-C. 2005.
169
3. A tartósabb struktúrákba nem illeszkedı anomáliák
(A Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás példája)
Az eddigiekben a kistérség fogalmának kimunkálása során megkülönböztetett figye-
lemben részesítettük a „tartósabb struktúrák”-at, illetve az ezeket konstruáló társadalmi in-
tézményeket. Általános történeti magyarázó sémánk azonban csupán meglehetıs bizonytalan-
ságokkal volt képes feltárni az 1990 után megalakuló Zala megyei kistérségi önszervezıdé-
sek, illetve az 1925/1960-as állapotok közötti kontinuitást. A különféle korrekciók jelentıs
segítséget nyújtottak ugyan az efféle bizonytalanságok kiküszöbölésében, mégsem mondhat-
juk, hogy az úgynevezett „tartósabb struktúrák” – legyen szó a „vonzáskörzet”, a „természe-
tes közösség”, vagy a „kistáj” fogalmához kapcsolódó struktúrákról – minden esetben kielégí-
tı magyarázatot adnak a kistérségi szint alapvetı sajátosságaira. A tartósabb struktúrák hatá-
sát-érvényesülését felülíró anomáliák a legtöbb esetben egy-egy „rendellenes” vonásokat mu-
tató településre korlátozódnak, de néha egy egész kistérség (vagy kistérségek) rendjét is meg-
zavarhatják. Ilyen esetekben kielégítı magyarázat csupán az eseti történeti leírás segítségével
érhetı el.
A következı esettanulmány arra a kérdésre keresi a választ, miért vált a Nagykanizsá-
tól északra fekvı Újudvar község köré szervezıdı Zalapáti-Háti Kistérségi Társulás 2001-re
egy lényegében mőködésképtelen (és ami kutatásunk szempontjából legalább ennyire fontos:
egy semmiféle eddig megismert tartósabb struktúrába bele nem illeszkedı) szervezıdés szék-
helyévé, s miért ragaszkodott Újudvar makacsul a kistérség fennmaradásához annak ellenére,
hogy ezt a felületes személı számára szinte semmilyen érv nem támasztja alá. Rámutatunk
arra, hogy a furcsa szituációt nem érthetjük meg anélkül, hogy tekintetbe ne vennénk Újudvar
és a tıle északra fekvı – nem mellékesen egy szomszédos kistérség, nevezetesen a Principá-
lis-mente Térségi Területfejlesztési Társulás székhelyeként is funkcionáló – Gelse közötti,
történeti dimenziókba nyúló ellentétet: hiszen leginkább ez az ellentét akadályozta meg Újud-
vart abban, hogy csatlakozzék a számára 1990 után még leginkább racionális megoldásnak
tőnı Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társuláshoz. S bár csábító lenne az anomália
okát pusztán a személyes és/vagy településközi konfliktusokkal magyarázni, látni fogjuk,
ezeknek a konfliktusoknak a mélyén végsı soron egy sajátos – és ami a legfontosabb: a törté-
170
nész számára is jól értelmezhetı – logika, az államszocialista rendszer közigazgatási-
területfejlesztési politikája, illetve annak öröksége328 húzódik meg.
3. 1. A ZALAAPÁTI-HÁTI KISTÉRSÉGI TÁRSULÁS
A Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás elnökével, Gregor Tibornéval készített inter-
jú329felvételekor a kistérségi társulást mindössze három, Nagykanizsától északra-északkeletre
fekvı település alkotta: a Principális-csatorna völgyében fekvı Újudvar (a központi telepü-
lés), valamint tıle keletre Nagybakónak és Zalaújlak. Az a tény, hogy az 1996-os megalaku-
láskor Újudvar vált a központi településsé, legalább három tényezıvel magyarázható:
(i) Elıször, a legnépesebb mindhárom település közül. A 2001. évi népszámlálás tanúsága
szerint lélekszáma ekkor 965 fı volt.330
(ii) Másodszor, egy helyi jelentıségő ipari telep, nevezetesen a TOTÁLGÁZ kft. 2000-ben
kb. 80 fıt alkalmazó töltıüzeme is a község területén üzemelt.331
(iii) Végül, nemcsak a legközelebb fekszik Nagykanizsához, de fekvése közlekedésföldrajzi
szempontból is a legkedvezıbb: a Nagykanizsát Pacsán át Zalaegerszeggel összekötı megyei
jelentıségő közút, illetve a Nagykanizsát Szombathellyel összekötı vasúti fıvonal egyaránt a
község mellett halad el.
Ha azonban eddigi vizsgálataink eredményeire kívánunk támaszkodni, mégis inkább a
tanácstalanságunkat fejezhetjük ki a tekintetben, hogy ez a három település miért alapított
Újudvar központtal egy közös társulást. A rendszerváltás elıtt Újudvar a Gelse központú, míg
Nagybakónak és Zalaújlak a Nagyrécse központú közös községi tanácshoz tartozott.332 A kis-
térség leendı települései között ráadásul sem az 1925-ös községi közigazgatási tájékoztató
lapok, sem az 1960-as helyzetképstatisztikai felmérés adatai alapján nem tudtunk kimutatni
érdemleges kohéziót. A mikrokörzet-központ faktor eredményei alapján Újudvar sem 1925-
328 Esettanulmányunkban: a tsz-összevonások, a közös községi tanácsba szervezések, az iskolakörzetesítések, vagy az önkormányzati törvény elfogadását követı évek forrásmegosztási vitái. 329 Forrás: Gregor T. 2001 330 Forrás: Népszámlálás 2001. Összehasonlításképpen ugyanakkor Nagybakónak lakosságszáma 483 fı, Zalaújlaké 129 fı. 331 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás 2000. [Nagykanizsa és a Környezı Települések Területfejlesztési Társulá-sa] 1999, 1. 1. 5. 4. 1. 332 Forrás: Gaál A. 1986
171
ben, sem pedig 1960-ban nem volt mikrokörzet-központnak tekinthetı, még relatív értelem-
ben véve sem.333
Mindezek alapján már nem is olyan meglepı, hogy a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társu-
lás az interjú felvétele idején már csupán papíron mőködött. A társulás elnöke, Gregor
Tiborné maga is beismerte, hogy „1 éve nem pályáztunk”. 334 A szomszédos és nagyobb lélek-
számú településsel, Nagybakónakkal ráadásul akkor már olyan mélységő ellentétek jelentkez-
tek, amelyek az egyszerő kommunikációt is roppantmód megnehezítették: „Volt egy közös
körjegyzıség Nagybakónakkal, de két év után úgy döntöttek, hogy [...] szóval nem jönnek ki
Újudvarral. Hogy miért? Ezt ık tudnák megmondani”. A kistérség létét a többes tagság in-
tézménye még inkább illúzióvá tette. Kivétel nélkül mindhárom település tagja volt legalább
egy másik kistérségi társulásnak is: Újudvar a Nagykanizsa és a Környezı Települések Terü-
letfejlesztési Társulásának, Nagybakónak és Zalaújlak pedig – a Nagykanizsa központú társu-
lás mellett – a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulásának is.
Újudvar az interjúfelvétel idején azonban nemigen volt képes boldogulni pusztán a
Nagykanizsa központú kistérség keretein belül. Mindez szorosan összefüggött a Nagykanizsa
és a Környezı Települések Területfejlesztési Társulásának az I. fejezet 1. 2. b. pontjában már
részletezett problémáival. Emlékezzünk vissza: Nagykanizsa 2001-ben lényegében arra várt,
hogy saját területén belül szervezıdjön meg néhány további „kistérség”, s ezeknek Nagykani-
zsa központtal mintegy koordináló szervévé válhasson. Ebbıl következıen Újudvar nem is
igen tudott mit kezdeni a nagykanizsai kistérséghez tartozással. Ismét Gregor Tibornét idézve:
„ [A nagykanizsai kistérséghez tartozásnak – közbevetés tılem. B. T. L.] elınyét nem látom”.
335 Vagy ha mégis, akkor nem a kistérségi együttmőködés offenzív szintjén (Horváth Jácint
maga is elismerte, a nagykanizsai kistérségben az egész kistérség szintjén eddig „közös beru-
házás nem volt”),336 sokkal inkább néhány olyan közhasznú társaság formájában (munkaerı-
piaci szervezıhálózat, családsegítı központ stb.), amelyek legfeljebb defenzív módon és rész-
legesen tudják orvosolni a Nagykanizsa funkcionális vonzáskörzetéhez tartozó – részben a
Nagykanizsa Környezı Települések Területfejlesztési Társulása hivatalos határán is túlnyúló
– települések legégetıbb problémáit, így a munkanélküliséget és a szegénységet.
333 Forrás: NM_Közig 1925., illetve KSH_Stat 1960. A kistérség leendı települései közül Újudvar 1925-ben relatív, 1960-ban pedig abszolút értelemben vonzódott Nagykanizsa mikrokörzet-központ felé. Nagybakónak 1925-ben, illetve 1960-ban egyaránt saját relatív értelemben vett mikrokörzet-központjának szerepét töltötte be, míg Zalaújlak esetében ugyanezek az értékek: 1925-ben Zalakomár (relatív értelemben), 1960-ban Zalaújlak (relatív értelemben). 334 A bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: Gregor T. 2001 335 Forrás: Gregor T. 2001 336 Forrás: Horváth J. 2001.
172
Vagyis Újudvarnak néhány szorosabb szövetségest is kellett találnia abból a célból,
hogy sajátos problémáira megoldást találjon. Látni fogjuk, a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társu-
lást már 1996. október 26-án ilyen meggondolásokból alapította meg. Ez a kísérlet azonban
2001-re teljes kudarcba fulladt. Újudvar egyedül maradt, Nagybakónak és – az Újudvarral
egyébként közvetlenül nem is határos Zalaújlak – pedig inkább a Zalakaros Környéki Telepü-
lések Területfejlesztési Társulását választotta. De miben keresendık a kudarc okai?
3. 2. „DIREKT ÉS CÉLZOTTAN EGY ÚTBERUHÁZÁS VÉGETT”
Azt mondottuk, hogy a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás törekvései problémáinak
megoldására 2001-re teljes kudarcba fulladtak. A következıkben ezt a kijelentést kell részle-
tesebben kifejtenünk. Ehhez azonban néhány kérdésre okvetlenül választ kell kapni: melyek
voltak tehát azok a konkrét problémák, amelyek létrehívták a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társu-
lást? Miért nem sikerült ezeket a problémákat megoldani? És egyáltalán, szükségszerőnek
tekinthetjük-e a kudarcot?
A Nagykanizsán készült interjú tanúsága szerint a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás
legfontosabb célja megalakulásakor egy bizonyos út, mégpedig egy Újudvart Nagybakónakon
és Zalaújlakon keresztül Zalakarossal összekötı út megépítése volt. Horváth Jácint szavaival:
„Direkt és célzottan egy útberuházás végett hozták létre ezt a társulást”. 337 Mindezt lényegé-
ben az Újudvaron felvett interjú is megerısítette. Gregor Tiborné élesen szembeállította a
kistérség természetföldrajzi alapú kohézióját („Három olyan település, amelynek a határa
tényleg összetartozik. Van egy összetartó erı a három településben: a természet. Egy erdıvo-
nulat, egy hegy: tehát így kapcsolódik a három település egymáshoz.”), valamint az út hiá-
nyát, ami mintha lehetetlenné tenné az ebben rejlı lehetıségek kiaknázását: „egy összekötı
utat szeretnénk [...] Zalakarosra.”338 Figyelemreméltó, hogy az elnökasszony a természetföld-
rajzi alapú kohézió retorikáján keresztül végül egy negyedik településig, a kistérséghez nem
tartozó Zalakarosig jutott el. A táj szépségének említése tehát fıleg azért kerülhetett elı, hogy
segítségével az interjúalany hathatósan érveljen egy olyan út megépítése mellett, amelyik a
kistérség három települését összekapcsolja a környék idegenforgalmi központjának számító
Zalakarossal.
337 Forrás: Horváth J. 2001. 338 Forrás: Gregor T. 2001.
173
Pintér Lajos, a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulás alelnöke a
vele készített interjúban az útépítés sikertelenségének két okát említette meg. Elıször is, a
hegyes-völgyes területen átívelı út megépítése – érvelt – túl drága lett volna. Másrészrıl a
Zalakaros központú társuláshoz is tartozó, Újudvarral szomszédos Nagybakónak, s gyanítha-
tóan Zalaújlak is egyre inkább úgy érezte ennek következtében, tulajdonképpen semmi érdeke
nem főzıdik ahhoz, hogy Újudvart (részben saját költségükön) közelebb hozzák a Zalakaros-
környéki idegenforgalom áldásaihoz. „Hatalmas, 660 milliós költséggel hegyeken keresztül
[...] egy gazdag állam engedhetné meg magának [...] Újudvar nincs úttal összekötve, nem illik
még Nagybakónakhoz sem. És Nagybakónak is elgondolkodik: [...] Újudvar ide, ebbe a tér-
ségbe sehogyan sem tartozik.”339.
Összefoglalva: a nagykanizsai kistérségen belül Újudvar nem talált magának olyan
partnert, amellyel a homogén érdekeken alapuló együttmőködés reális lehetıség lett volna.
Déli szomszédja, Nagykanizsa természetszerőleg teljesen más, nagyvárosi jellegő problémák-
kal küszködött, északi és nyugati szomszédai, Gelsesziget, Hosszúvölgy, Főzvölgy és
Magyarszerdahely pedig már a Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társulás tagjai
voltak.340 Így hát kelet felé fordult, a jelentıs idegenforgalmi potenciállal rendelkezı
Zalakaros irányába. Ezt az orientációt azonban az út hiánya, az út megépítését pedig a tetemes
költségek nem tették kivitelezhetıvé, nem is beszélve Nagybakónakkal való viszonyának
rosszra fordulásáról. Ezek után szinte elébünk tolakszik az a probléma, amely a helyzetet talán
a leginkább érthetetlenné teszi. Miért nem orientálódott Újudvar inkább az ıt északról és nyu-
gatról körbeölelı Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társulás irányába? A kérdés
már csak azért is jogos, mert egy ilyesfajta döntés tökéletesen racionális lett volna. A község
mellett haladó fıút a szomszédos társulás központja, Gelse felé vezet, s ugyanezt mondhatjuk
el a fıúttal párhuzamosan haladó vasúti fıvonalról is. Ráadásul az Újudvar és Gelse közötti
kapcsolatoknak meglehetıs hagyományaik is voltak: a rendszerváltás elıtt Újudvar Gelse
közös községi tanácshoz, az újudvari határ pedig a gelsei Március 15. Termelıszövetkezethez
tartozott.341 Gergor Tiborné válasza az ezt firtató vonatkozó kérdésemre jobbára az általános-
ságok szintjén mozgott, gyakorlatilag kitért elıle. Hiszen az, hogy „mi azt gondoltuk, hogy
339 Az Újudvar és Nagybakónak közötti viszony fagyossá válásának megértéséhez alighanem egy további ténye-zıt is figyelembe kell vennünk. Míg Újudvar a megye egyik igen fontos közútja mellett található, addig Nagyba-kónak Zalaújlakkal együtt zsáktelepülés. Ennek megfelelıen Újudvar csupán egy „kirándulóút”, míg a két utóbbi település inkább egy busz- és tehergépkocsi-közlekedésre is alkalmas, szélesebb közút megépítésének szüksé-gessége mellett állt ki. S bár Gregor Tiborné saját bevallása szerint „nem vet gátat” a szélesebb közútra vonatko-zó elképzelésnek, de „nem is ért vele egyet”, vagyis az érdekazonosság e téren tapasztalható hiánya aligha tett jót a kistérség egységes jövıképének. 340 Forrás: Címlista 2000. 341 Forrás: Gaál A. 1986., illetve Gaál A. – Vass F. 1987.
174
egy város vonzáskörzete nagyobb lehetıségeket ad”,342önmagában semmit sem magyaráz. A
SAPARD-programban való részvételre kiírt 1999-es pályázat elıtt semmi sem akadályozta az
egyes kistérségeket abban, hogy egyszerre akár több kistérségi társuláshoz is csatlakozhassa-
nak, ha ez valami miatt érdekükben állt.
3. 3. KONFLIKTUS ÚJUDVAR ÉS GELSE KÖZÖTT
A furcsa paradoxon okaihoz a Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társulás el-
nökével, Rácz Józseffel készített interjút felhasználva próbálunk közelebb jutni. Az interjú
során az esettanulmány két, eddig nem elemzett összetevıje nyílt meg: egyrészrıl az, hogy
Újudvar irracionális viselkedésére egyfajta emocionális magyarázat adható, másrészrıl pedig,
hogy ez az emocionális viselkedés csakis egy eseti történeti leírás segítségével magyarázható
meg kielégítı módon.
„A vagyonmegosztás vonatkozásában [...] szinte tíz éves per folyt Újudvar községgel”
– magyarázta Rácz József. „Amikor [Újudvart – közbevetés tılem. B. T. L.] a tanácsi rend-
szerben Gelséhez csatolták, megszőnt az iskola, a gyerekek ide jártak [...] óriási veszteséget
jelentett Újudvarnak, hogy egy iskolát be kellett zárni [...] ez köztudottan fájdalmas esemény,
és mindent elkövetett Újudvar annak érdekében, hogy azt vissza tudja állítani a maga 1000
fıs létszámával. 1995-re jutott el odáig [...] Szóval a vagyonmegosztás valóban élı probléma
volt. Az intézmények tekintetében biztos több település hátrányt szenvedett [...], de ez nemcsak
a tanácsi logikának volt betudható [...] Már akkor jelentkeztek azok a demográfiai problémák,
amelyek napjainkig jelen vannak. De az ott élı emberek ezt úgy élték meg, hogy ez a település
elleni támadás, illetve a település elsorvasztása”.343 Vagyis a tanácsi idıszakban bekövetke-
zett iskolakörzetesítésbe Újudvar nem nyugodott bele: 1990 után mindenképpen vissza kíván-
ta állítani saját iskoláját. S ennek érdekében – minél nagyobb részt akarván kihasítani az egy-
kori közös tanácsi vagyonból – a forrásmegosztás során még bírósághoz is fordult. Az elhú-
zódó per, a személyes és településközi ellentétek elmélyülése természetesen nem tett jót a két
település kapcsolatának, ami elvezethetett odáig, hogy Újudvar rövidesen semmilyen formá-
ban sem kívánt már együttmőködni Gelsével. Így a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás meg-
alakítása – legalábbis Rácz József gelsei szemüvegén keresztül nézve – csakis emocionális
alapon, vagy ha úgy tetszik: dacból történhetett: „[A Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás –
342 Forrás: Gregor T. 2001. 343 Forrás: Rácz J. 2001.
175
közbevetés tılem. B. T. L.] nem szakmai alapon, hanem kimondottan csak azért jött létre,
hogy megmutassuk [...] Gelse akkor sem kell, ha a fene fenét eszik.” 344
A tetszetıs magyarázat azonban nem kell, hogy teljes mértékben kielégítsen bennün-
ket. Már csak azért sem, mert az iskolakörzetesítés emlékei nemcsak Újudvaron, hanem az
egykor volt gelsei közös községi tanács többi településén is kísérthettek, de az efféle emlékek
ott nem váltották ki a tartós haragszomrád érzését, s pláne nem egy majdnem tíz évig tartó
pereskedést. Persze mondhatnánk, Újudvar helyzete speciális volt. De miért? Itt ugyan meg-
elégedhetnénk egy sematikus válasszal, például utalhatnánk Újudvar viszonylag jelentıs lé-
lekszámára, de talán nem haszontalan utánajárni, hátha összetettebb okok is munkálnak a
mélyben. A most következıkben megpróbáljuk igazolni ezt a sejtést, azaz az 1960-as évekig
visszamenıleg rekonstruálni az Újudvar és Gelse községek között fennálló konfliktus történe-
ti gyökereit. Azokat a gyökereket, amelyeknek – mint látni fogjuk – az iskola újraindítása
kapcsán fellángolt forrásmegosztási vita talán csak következménye volt, és amelynek segítsé-
gével Újudvar irracionális viselkedése még érthetıbbé válhat.
3. 4. A KONFLIKTUS TÖRTÉNETI GYÖKEREI
(a) A közös községi tanácsok szervezésének „egydimenziós” logikája az 1960-as évektıl
Az 1960-as évek második felétıl kezdve – szoros összefüggésben a kollektivizálás
befejezıdésével, illetve az elsı reformidıszak gazdaságpolitikai paradigmaváltásával – figye-
lemreméltó változás játszódott le a MSZMP településszintő közigazgatási politikájában. Ezt a
változást egy mondatban úgy adhatjuk vissza, mint kísérletet a településszinten igencsak elap-
rózott tanácsi rendszer racionalizálására, mégpedig az úgynevezett közös községi tanácsok
létrehozásán keresztül. A közös tanácsok létrehozásának szükségességét általában a
következıképp volt szokás indokolni: „A népgazdaság szerkezetében bekövetkezett
változások, de fıleg a mezıgazdaság szocialista átszervezése hatására a községekben jelentıs
gazdasági és társadalmi fejlıdés következett be. A községek fejlıdése az utóbbi években
meggyorsult, gazdasági alapjai megerısödtek. A lakosság életszínvonala, és ezzel együtt az
igények is nıttek. A községeknek tovább kell fejlıdniük ahhoz, hogy a lakosság növekvı
igényeit minél magasabb színvonalon elégíthessék ki. Ennek érdekében az állami támogatás
mellett fokozniuk kell saját erıforrásaikat is. Ehhez azonban biztosítani kell, hogy [...] 344 Forrás: Rácz J. 2001.
176
erıforrásaikat is. Ehhez azonban biztosítani kell, hogy [...] igazgatási szempontból optimális
községi szervezet alakuljon ki. [...] Mindezeket figyelembe véve a Kormány úgy határozott,
hogy a községi tanácshálózat jelenlegi elaprózottságát és egyenetlenségét tervszerően is foko-
zatosan meg kell szüntetni. Megállapította, hogy ahol a körülmények ezt indokolják, és az
elıfeltételek fennállnak [...] közös tanácsokat lehet szervezni.”345
Az elsı kérdés, ami a fentiekkel kapcsolatban felmerülhet, az a „hogyan” kérdése. Az
idézett dokumentum maga is utal a tervszerőségre. Bár történtek bizonyos lépések abba az
irányba, hogy a különféle központi elıterjesztések kapcsán a helyi szereplık véleményét is
kikérjék,346korszakunkban a fı hangsúly továbbra is a központi tervezésre esett. A közös ta-
nácsok szervezésének általános logikája ennek alapján a következıképpen nézett ki.347 Elı-
ször is a járási, illetve a megyei illetékes szervek elıterjesztették, hogy milyen közös községi
tanácsok kialakítása lenne célszerő, mely községek részvételével. Az elıterjesztés azután le-
került az egyes községi tanácsokhoz, ahol a helyi párt- és tömegszervezetek, valamint a helyi
lakosság véleményének kikérése után néhány kivételtıl eltekintve igenlı válasz született. Ezt
követıen a járási, illetve a megyei tanács meghozta a közös községi tanácsok létrehozását
engedélyezı határozatokat. Az így megszületett döntést végül a Népköztársaság Elnöki Taná-
csa szentesítette, és ezzel megkezdıdhetett a közös községi tanácsok tényleges létrehozatala a
részt vevı községekben. Látható tehát, hogy a kezdeményezés a járási, illetve a megyei szer-
vek kezében volt.
Milyen megfontolások alapján születtek meg az egyes elıterjesztések? Noha a kora-
beli dokumentumok a közös községi tanácsok szervezésének számos indokát felsorolják, a
döntı hangsúly szinte kivétel nélkül arra esik, hogy a kisebb mezıgazdasági termelıszövetke-
zetek egyesülésével keletkezı új nagymérető gazdaságok, és a közös községi tanácsok határa-
it egymással összhangba hozzák. A Lenti Járási Tanács egy 1966-os beszámolójában például
a következıket olvashatjuk: „A járás mezıgazdaságának szocialista átszervezése után a ter-
melıszövetkezetek megalakulása, még inkább [...] egyesülése, változást követel a helyi állam-
hatalmi és államigazgatási egységek területi szervezésében. [...] Az egyes termelıszövetkeze-
tek területe lényegesen megnövekedett, több község [...] területét foglalja magában. [...] Az
egységes gazdaság és e területen mőködı önálló tanácsi szervezet [...] ellentmondás.”348
Nyilvánvalónak tőnik, hogy az efféle „egydimenziós” szervezési logika könnyen elhanyagol-
345 Forrás: ZML_ZVÜ, 1969. február 11. Tájékozató jelentés az 1969. évi július hó 1. napjával végrehajtandó közös tanácsba szervezések elıkészítésérıl és feladatairól. 346 Az 1971. évi I. tv. 35. §-a által rendszeresített falugyőlés talán a legjobb példa erre. 347 A kutatás során felhasznált levéltári források alapján rekonstruálva. 348 Forrás: ZML_ZVÜ, 1966. március 2. A kis községek közös tanácsba szervezésének tapasztalatai a Lenti járásban
177
hat sok más, a közös községi tanácsba szervezés szempontjából szintén fontos tényezıt, pél-
dául az oktatási, orvosi, ellátó stb. körzetek elhelyezkedését. S látni fogjuk, hogy az Újudvar
és Gelse között jelenleg is meglévı konfliktus gyökerei minden valószínőség szerint épp erre
az „egydimenziós” szervezési logikára vezethetı vissza.
(b) A konfliktus kirobbanása Gelsesziget közös tanácsba szervezése kapcsán
A Nagykanizsától északra fekvı Újudvar az interjúfelvétel idején a nagyvárost kör-
nyezı vidék egyik helyi jelentıségő ipari központjának volt tekinthetı. Ez nem új fejlemény,
hiszen a község területén a gáztöltı állomás már 1938 óta üzemelt.349 A településszintő köz-
igazgatás racionalizálása során teljesen logikus lépésnek tőnt – fıképp a szocialista normák
szerint – az iparosodott községek központi szerepének növelésére tett kísérlet. Valószínőleg
ebbe a folyamatba tartozott az Újudvart északon határoló Gelsesziget község mezıgazdasági
termelıszövetkezetének egyesítése az Újudvari Búzavirág MGTSZ-szel 1964. január 1-jei
hatállyal;350bár helyesebb talán beolvasztásról beszélni, hiszen az új tsz neve továbbra is „Bú-
zavirág”, székhelye pedig Újudvar maradt.
Számunkra talán az a legfontosabb kérdés, hogyan fogadhatták a helyi tsz beolvasztá-
sának hírét Gelseszigeten. Mivel a „mezıgazdasági termelıszövetkezetrıl és a termelıszövet-
kezeti csoportokról szóló 1959. évi. 7. tv. r.” a tsz-ek egyesítését a közgyőlés – gyakorlatilag a
tsz-tagság – minısített többségének egyetértéséhez kötötte,351a gelseszigetieknek feltétlenül
meg kellett szavazniuk a szövetkezet beolvasztását. Persze a központtól érkezett elıterjeszté-
sek érdemi megvitatására, még inkább ellentmondásra a vizsgált korszakban legfeljebb kivé-
teles esetekben került sor. Ettıl függetlenül a tsz-ek egyesítésének – így a tsz-tagság megnye-
résének is – megvoltak a maguk íratlan szabályai, amelyeket a Gelseszigetre vonatkozó forrá-
sok hiánya miatt Gelse és Kilimán községek tsz-einek egyesítése példáján fogok bemutatni.352
Eszerint a tsz-elnök egy rendkívüli vezetıségi ülésen „ismerteti a vezetıséggel a két
tsz egyesülésének lényegét.” A beszámoló során fontos hangsúlyt kapnak azok a várható elı-
nyök, amelyek a két tsz egyesülésével járhatnak. Így például a gelsei tsz-elnök „70%-os álla-
mi támogatással megvalósítható szarvasmarha-tenyésztelep létesítésérıl, exportképes hízók
elıállításáról, nagyobb táblák kialakításáról” beszélt. Majd pedig felkérte az egyes vezetısé-
349 Forrás: SAPARD_Helyzetfeltárás 2000. [Nagykanizsa és a Környezı Települések Területfejlesztési Társulá-sa] 1999, 1. 1. 5. 4. 1. 350 Forrás: Gaál-Vass 1987 155. o. 351 Forrás: 1959. évi 7. tv. r. 352 A most következı bekezdésben szereplı idézetek forrása minden esetben: ZML_GTSZ, az 1968. augusztus 27-i vezetıségi ülés anyaga, 356. doboz.
178
gi tagokat és brigádvezetıket, tájékoztassák a tsz-tagokat is a várható elınyökrıl, hogy „a
közgyőlésen már egységes döntés születhessen.”
Nem tudni, milyen elınyökrıl beszélt a gelseszigeti vezetıség az Újudvarhoz való
csatlakozás kapcsán, de bizonyos, hogy ezek a remények 1969-ig nemigen váltak be. Az
egyesült Újudvari Búzavirág MGTSZ ugyanis ekkorra talán a megye legrosszabbul gazdálko-
dó szövetkezetévé vált. A Zalai Hírlap 1969 február 19-i cikkében hosszasan elemzi az áldat-
lan állapotokat: „A Gelseszigettel közösen gazdálkodó Újudvari tsz [...] hitelképtelen, tetemes
mérleghiányuk mutatkozik. A szövetkezetben 1,3 milliót mondanak, másutt 1,8 milliót tudnak.
Mindenképpen sok.” – írja a szerzı353. A be nem váltott ígéretek minden bizonnyal sokkolták
a gelseszigeti tsz-tagokat. És éppen ekkor – újudvari szempontból talán a legrosszabbkor –
köszöntött be a közös községi tanácsba szervezések elsı nagy, 1969-70-es idıszaka a nagyka-
nizsai járás területén.
Kezdetben úgy tőnt, hogy minden a szervezés megszokott menete szerint fog történni:
ezek szerint a gazdasági egység kialakítását a közigazgatási egység kialakítása követte volna,
vagyis Újudvar vezetésével meg kellett volna alakulnia Újudvar és Gelsesziget közös községi
tanácsának. A járási tanács elıterjesztésében legalábbis ez szerepelt és érkezett meg Újudvar-
ra, ahol azután a tanácsülés – tekintetbe véve a helyi párt- és tömegszervezetek, valamint a
helyi lakosság véleményét – „a közös tanács szervezésének szükségességét” annak rendje és
módja szerint „megértette [...] és ellenszavazat nélkül támogatta”354 Gelsesziget azonban – a
korszakban igencsak meglepı módon – ellenvéleményét nyilvánította ki. Ez részben magya-
rázható az egyesült tsz gazdálkodásának rossz tapasztalataival is,355az elıterjesztés „egydi-
menziós” szervezési logikája azonban talán egymaga is elég lett volna a konfliktus kirobbaná-
sához. Gelseszigetet ugyanis szinte minden szál az északi szomszédhoz, Gelséhez kötötte. Az
illetékes járási és megyei szervek azonban ezt nem vették figyelembe, vagy legalábbis Újud-
var központi helyzetének megerısítését fontosabbnak tartották ennél. Gelsesziget nem is kés-
lekedett felhívni a járás illetékes szerveinek a figyelmét: „Gelsesziget lakossága nem ért egyet
az Újudvar községgel való közös tanács szervezésével. orientációja úgy iskolai, mint orvosi,
353 Forrás: „Addig nyújtózkodj ...” 1969. 354 Forrás: ZML_UKJ, Elıterjesztés az Újudvari Községi Tanács 1969. február hó 13-án tartandó ülésének 4. napirendi pontjához. 355 Forrás: ZML_UKJ, Elıterjesztés az Újudvari Községi Tanács 1969. február hó 13-án tartandó ülésének 4. napirendi pontjához. Az ülésjegyzıkönyv a gelseszigeti lakosság közös tanácsba szervezéssel kapcsolatos „inga-dozó, egységtelen álláspontját” elsı helyen „a korábban egyesült tsz-ek kedvezıtlen gazdasági eredményeivel” indokolja.
179
áruellátási és egyéb vonatkozásban Gelse irányában hat.” Ebbıl pedig logikusan következett,
hogy „a lakosság ezért a közös tanács szervezését Gelse községgel tartaná célszerőnek.”356
Próbáljuk meg rekonstruálni a gelseszigetiek gondolkodását. A különféle iskolai, or-
vosi, áruellátási és egyéb szolgáltatóintézmények Gelsén már jelen voltak, ellenben Újudva-
ron ekkoriban még hiányoztak. Persze Újudvar mindent elkövetett – talán a megyétıl, illetve
a járástól kapott, a központi szerepére vonatkozó ígértetek hatására is –, hogy minél elıbb
behozza lemaradását. „Meg kell teremteni a székhelyközség jellegét kifejezı egészségügyi,
kulturális és egyéb kommunális létesítményeket. Sajnos Újudvar község a korábban is már
volt központi községekkel szemben hátrányosabb helyzetben van.” – olvashatjuk az újudvari
községi tanács ülésjegyzıkönyvében.357 Egy ilyen nagyszabású terv azonban természetszerő-
leg rendkívüli kiadásokkal járt volna. Gelsesziget lakossága pedig joggal tartott attól, hogy
ezeket a kiadásokat – mint az újudvari közös községi tanács egyik jövendıbeli tagjának –
részben neki kell finanszíroznia: „Úgy vélik, hogy közös tanácsba szervezése esetén
Gelsesziget községnek kell Újudvar község [...] ellátottságát pénzügyi eszközökkel segíte-
ni”. 358 S így végül Gelsesziget nem szavazta meg az Újudvarral való közös tanácsba szerve-
zést, s helyette inkább az ellátó intézményekkel már rendelkezı Gelsét választotta. A járási,
illetve a megyei tanács pedig az egyértelmő és hajlíthatatlan döntés miatt a következı évben
hosszas huzavona után akceptálni volt kénytelen a döntést. Ami pedig együtt járt azzal is,
hogy a felettes szervek letettek Újudvar helyi központtá fejlesztésérıl.
Újudvar szempontjából így viszont rövidesen igen rosszra fordultak a dolgok. A nagy
közös községi tanácsba szervezések idején ugyanis a megyei, illetve járási szintő szervek nem
akarták, hogy Újudvar önálló községi tanács maradjon. Ezért 1970 elején újabb elıterjesztés
érkezett Újudvarra. Ebben már az állt, hogy Újudvarnak kell csatlakoznia az ekkor szervezı-
dı – Gelse, Kilimán, Gelsesziget, Pölöskefı, Orosztony, Kerecseny és Kacorlak községeket
magában foglaló – gelsei közös községi tanácshoz.359 Döntı fontosságú szakaszhoz értünk.
Újudvaron maradandó sebeket okozott a hír, mely szerint az a Gelse, amely az elızı évben
úgymond – még akkor is, ha a kedvezıtlen döntéshez Gelsének volt a legkevesebb köze –
„megakadályozta” Újudvar közigazgatási központtá válását, most ıket kívánja közös tanácsba
szervezni, voltaképpen alávetni. A sértettségnek köszönhetıen Újudvar az elıterjesztésre
ugyanúgy reagált, mint egy évvel ezelıtt Gelsesziget: határozottan elvetette a közös tanácsba
356 Forrás: ZML_NVÜ, 1969. március 6. Tárgy: Közös tanácsok szervezése 357 Forrás: ZML_UKJ, Elıterjesztés az Újudvari Községi Tanács 1969. február hó 13-án tartandó ülésének 4. napirendi pontjához. 358 Forrás: ZML_UKJ, Elıterjesztés az Újudvari Községi Tanács 1969. február hó 13-án tartandó ülésének 4. napirendi pontjához. 359 Forrás: ZML_NVÜ 1970. március 19. Tárgy: Közös tanácsok szervezése
180
szervezést, és helyette a nagyvároshoz, Nagykanizsához való csatlakozást kérte a járási ta-
nácstól. A Nagykanizsához való csatlakozással viszont már a járási tanács nem értett egyet,
mondván „Újudvar község messze esik a várostól”. 360 Cserébe viszont a gelsei közös községi
tanácshoz csatolást sem hajtották végre. Újudvar egyelıre maradt, ami volt: önálló tanácsú
község.
(c) Sértett öntudat és Gelse-ellenesség Újudvaron: az 1972/1973-as közös tanácsba szervezés
Újudvarnak azonban csak a közös községi tanácsokba szervezés következı nagy hul-
lámáig, 1972/1973-ig sikerült megıriznie függetlenségét, amikor is Újudvart a községtıl ke-
letre-délkeletre fekvı főzvölgyi közös községi tanácshoz (Hosszúvölgy, Főzvölgy,
Homokkomárom és Magyarszentmiklós) csatolták.361 S hogy milyen visszhangja volt ennek a
döntésnek Újudvaron? Érthetı módon nem fogadták kitörı örömmel. Az 1972-es közös köz-
ségi tanácsba szervezés iratai között megtalálható választókerületi kisgyőlések jegyzıkönyve-
iben362három ellentétes lakossági vélemény olvasható ki a közös tanácsba szervezéssel kap-
csolatban.
(i) Az elsı vélemény egyértelmően önállóságpárti. A Tóth Lajos hozzászólásáról ké-
szült jelentés például a következıket tartalmazza: „A község vezetıinek az eljárását helytele-
níti. A községi tanács önállóságát meg kellett volna ırizni.” . Ekkorra azonban az önállóság
megırzése már aligha volt reális lehetıség. A megye minden bizonnyal éreztette Újudvarral, a
különbözı községi fejlesztések támogatásának mintegy alapfeltétele a közös tanácshoz való
csatlakozás. Bordás József hozzászólásában nem véletlenül kéri számon a községi tanácstól
néhány létfontosságú közmő eddig késlekedı megvalósítását: „A község vezetése arra töre-
kedjen, hogy vízmővet és gázt kapjon a község.”
(ii) A második vélemény már elfogadja a főzvölgyi közös községi tanácshoz való csat-
lakozást, de csak abban az esetben, ha Újudvar lesz a székhelyközség. Az 5., 6., illetve a 8.
választókerület hozzászólói egyértelmően ezt a megoldást támogatták, hiszen „Újudvar egy-
maga akkora, mint a másik négy társközség”. Az észrevétel – ha kis túlzással is – a valóságot
tükrözte. Újudvar 1084 fıs lakosságával szemben a főzvölgyi közös községi tanács egésze
csupán 1314 fıs lakosságot tudott felmutatni. A székhelyközség, Főzvölgy 244 fıs (!!!) lélek-
360 Forrás: ZML_NVÜ 1970. március 19. Tárgy: Közös tanácsok szervezése 361 Forrás: ZML_ZVÜ 1972. augusztus 22. 362 Az (i), (ii) és (iii) pontokban szereplı idézetek forrása minden esetben MOL_MTT 1972, A Főzvölgyi Közös Községi Tanács anyaga, 266/b. doboz
181
száma pedig még inkább fokozhatta az újudvariak sértettségét. Ennek ellenére Újudvar alá-
rendelését mégsem lehetett elkerülni. Fıleg azért nem, mert Főzvölgy akkor már több mint
két évtizede volt közös tanácsi székhely, s ezért a közös tanács településeinek igazgatását és
ellátását szolgáló központi jellegő intézmények Főzvölgyön régóta mőködtek. Ezek Újudvarra
való áttelepítése a megye számára túlontúl költséges megoldás lett volna.
(iii) A kérdés ezek után az: hogyan sikerült mégis elfogadtatni az alárendelt pozíciót az
újudvari lakosság, illetve a községi vezetés többségével, miért képviselték meglepıen sokan
ezt az Újudvar számára leghátrányosabbnak tőnı harmadik álláspontot? A válasz egyértelmő:
a megye éreztette, hogy a másik lehetıség Gelse. Nem tudjuk, milyen formában vetette fel a
megye ezt az alternatívát, de hogy valamilyen formában felvetette, ez jó néhány hozzászólás-
ból nyilvánvaló. Idézhetjük például Soós Károly hozzászólását a 4. választókerületbıl, amely-
ben a sértett újudvari öntudat egyfajta keserő belenyugvással párosul. „Újudvaron van a járás
legnagyobb ipari üzeme, fontosabb község, mint Gelse. A közelben egy községet sem ismernek
úgy, mint Újudvart, megilletné, hogy központ legyen. De ha már nem lehet központi község,
akkor inkább a főzvölgyi tanácshoz tartozzék.”.
Úgy tőnik, hogy az 1969-70-es átszervezések idején szerzett sebek, s az ennek nyo-
mán az újudvari lakosság soraiban tartóssá váló Gelse-ellenesség a gelsei közös községi ta-
nácshoz csatolást ekkor még egész egyszerően elképzelhetetlenné tette, és ezért inkább az
Újudvarnál jóval kisebb községnek (Főzvölgynek) való alárendelıdés mellett született meg a
döntés.
(d) A feszültségek átmeneti enyhülése és az 1977-es közös tanácsba szervezés
A történet 1977-ben – vagyis a közös községi tanácsba szervezések harmadik hulláma
idején – nem várt fordulatot hoz. Újudvart ugyanis ekkor mégis sikerült átcsatolni Főzvölgy-
tıl Gelséhez, vagyis keresztülvinni azt a megyei tervet, amely majdnem egy évtizeden keresz-
tül meghiúsult Újudvar ellenállása miatt. A következıkben megpróbáljuk rekonstruálni, ho-
gyan is történhetett a dolog.
A magyarázathoz vissza kell nyúlnunk 1972-ig, amikor – Újudvar közös községi ta-
nácsba szervezésével párhuzamosan – az újudvari tsz-ben is hasonló kérdés volt napirenden.
Sajnos a tsz-ben történt eseményeket a vonatkozó források hiánya miatt nem tudjuk részletez-
ni, csak a végeredményt ismerjük: „Egyesült 1973. január 1-jei hatállyal a gelsei Egyesült, az
újudvari Búzavirág és az orosztony-kerecsenyi Egyesült MGTSZ, Március 15. néven, Gelse
182
székhellyel.”363Vagyis az, ami a közös községi tanácsba szervezés terén végrehajthatatlannak
bizonyult (ti. Újudvar Gelséhez csatolása), az a tsz-ek esetében már 1973 elején megvalósult.
Nehéz kérdés, mi magyarázhatja a paradoxont. Annyi bizonyos, hogy míg Újudvar egyedül
állt ellen a gelsei közös községi tanácshoz csatolásnak, addig a Búzavirág MGTSZ a
gelseszigeti tagokkal együtt szavazta meg az egyesült Március 15. MGTSZ-hez való csatlako-
zást. Talán nem merész hipotézis kijelenteni, Gelsesziget jelenléte az egyesülést megelızı
vitákban komoly segítséget jelentett abban, hogy az újudvari sértettséggel szemben – amely
egyébként sem munkálhatott olyan erıvel, amikor csupán a két tsz egyesítése, s nem pedig
Újudvar „alárendelése” volt a téma – a gazdasági racionalitás gyızedelmeskedjen. Ne felejt-
sük, a rosszul mőködı Búzavirág tagsága döntésével egy optimális mérető gazdasági egység-
re, a Principális-völgy déli területeit egyesítı mezıgazdasági nagyüzemre is igent mondott. És
lassan elérkezett 1977., a közös községi tanácsokba szervezés harmadik hulláma.
Csupán két mondatot sikerült fellelni arról, hogyan viselkedett Újudvar lakossága a
gelsei közös tanácshoz való csatlakozást bejelentı falugyőlésen. Az említett két mondatra a
Hazafias Népfront falugyőlésekrıl tett jelentéseiben akadtunk, és a következıképp hangza-
nak: „[Újudvaron – közbevetés tılem. B. T. L] érdeklıdtek a vízmő építésérıl, az adózás vál-
tozásairól, az utak és árkok tisztításáról. Kérdéseket tettek fel a gelsei tanácshoz való csatla-
kozásról.”364A kérdésekrıl közelebbit nem tudunk meg. De azt azért valószínősíthetjük, hogy
valami efféle kérdésnek el kellett hangoznia: „Ugyan mondják meg, miért kell / miért jó Újud-
varnak Gelséhez csatlakozni?” Valószínősíthetjük, hiszen az efféle kérdéseket a hetvenes
évek szinte minden olyan falugyőlésén feltették, ahol egy közös községi tanácshoz való csat-
lakozás kérdése napirendre került. Az erre adott válasznak pedig minden esetben úgy kellett
hangzania, ahogy dr. Gaál Antal érvelt a közös községi tanácsok létrehozása mellett a Zalai
Hírlap korabeli számában: „Annak, hogy egyik vagy másik társközség más tanácshoz kerül, az
a jelentısége, hogy a kialakult nagy mezıgazdasági üzemekhez igazodik a közigazgatás. A
lakosság érdeke, hogy lehetıleg ott legyen a tanácsi székhely, ahol a tsz székhelye van. A kor-
rekció keretében kerül sor [...] a Főzvölgyhöz tartozó Újudvarnak a Gelsei Közös községi Ta-
nácshoz csatolására.”365
Egy ehhez hasonló válasz a korabeli szervezési logika fényében teljesen ésszerőnek
tőnt. S ha ésszerőnek tőnt, akkor esetleg képes is lehetett arra, hogy a tényleges beleszólási
lehetıséggel amúgy sem rendelkezı falugyőlésnek még az ellenségesebb érzülető tagjait is
363 Forrás: Dr. Gaál A. – Vass F. 1987, 155. o. 364 Forrás: ZML_HNF, Falugyőlések iratai, 52. doboz 365 Forrás: „Április 1-tıl…” 1977.
183
meggyızze, legalább a szavazás erejéig. Ehhez persze egyéb tényezık is hozzájárulhattak,
amelyek közül kettıt tartunk fontosnak kiemelni. Elıször is 1973 és 1976 között a két község
mégiscsak együttmőködött a Március 15. MGTSZ keretein belül, ami valamelyest oldhatta az
újudvari ellenérzéseket és elıítéleteket. Másodszor pedig 1977-ben már nem a függetlenségrıl
való lemondás, csupán egy társközségi korrekció volt a tét: a Gelséhez való csatlakozással
tulajdonképpen önállóságáról már nem, legfeljebb sértett büszkesége maradékaitól kellett
megválnia Újudvarnak.
3. 5. KONKLÚZIÓ
1977-tıl 1990-ig, az önkormányzati törvény hatályba lépéséig Újudvar a gelsei közös
községi tanács tagja volt. A községet ekkoriban ért sérelmek - így például a Rácz József által
említett iskolakörzetesítés - nem sokban különböztek az egyéb társközségeket ért vélt vagy
valós sérelmektıl. Az eredmény azonban, talán mert régi, nehezen gyógyuló sebeket szakított
fel, mégis egy furcsa, rendellenes szituáció lett, melynek következményeképp Újudvar a rend-
szerváltás után sem volt képes megtalálni helyét az alulról építkezı kistérségi társulások rend-
szerében.
Úgy tőnik, Újudvar történetébıl a kistérségi szint aktuális problémáival kapcsolatosan
kétfajta lehetséges, és egymással ellentétben álló tanulság olvasható ki. Egyrészrıl mintha az
aktuális közigazgatási-területfejlesztési politika központilag definiált és lehatárolt „többcélú
kistérségi társulásai”, illetve az alternatív, alulról építkezı formák háttérbe szorítása mellett
hozna fel érveket. Hiszen – mondhatnánk – ha a helyi szereplık nem képesek racionális kal-
kuláció segítségével kiválasztani partnereiket és megfogalmazni közös céljaikat, akkor semmi
sem támasztja alá, hogy a hazai kistérségi szint ne egy központilag definiált és lehatárolt logi-
ka szerint szervezıdjék.
Másrészrıl viszont arra is felhívhatjuk a figyelmet, hogy a problémák éppen akkor
kezdıdtek el, amikor a központi döntéshozók – vagy úgy is mondhatnánk: az államszocialista
közigazgatási-területfejlesztési rendszer sajátos logikája – a hatvanas évek közepén beleavat-
koztak a tartósabb struktúrák által uralt térbeli folyamatokba. Újudvar kudarcáért tehát ere-
dendıen nem a helyi szereplık a felelısek, ık csak elszenvedték – s szenvedik a mai napig is
– a következményeket. S ha ez így van, akkor különösen aggasztónak kell tekinteni, hogy az
alternatív formák felülrıl definiált és lehatárolt „többcélú kistérségekbe” kényszerítésében
mostanában újra ezek a centralizációs reflexek köszönnek vissza. Esettanulmányunk tehát arra
184
is figyelmeztethet, hogy az aktuális közigazgatási-területfejlesztési politika számos ma még
beláthatatlan, a jövıbeni optimális kistérségi szintő kooperációt hátráltató-akadályozó követ-
kezményt vonhat maga után.
Kétfajta lehetséges – és egymással ellentétben álló – tanulság áll elıttünk, de a végsı
konklúzió levonása nem a történész voltában megnyilatkozó szerzı, sokkal inkább a közigaz-
gatási-területfejlesztési döntéshozók (politikusok és/vagy szakemberek) feladata.
185
A KUTATÁS EREDMÉNYEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA
(A problémafelvetés)
A kistérséget a vonatkozó szakirodalom általában egy, a településeknél nagyobb, de a me-
gye méretét el nem érı területi egységgel azonosítja. Magyarországon alapvetıen két formáját
különböztettük meg ezeknek a kilencvenes évek elejétıl kezdve megjelenı területi egységek-
nek:
(i) a „felülrıl”, központilag definiált és lehatárolt kistérségek szintje
(ii) az „alulról”, helyi kezdeményezés alapján szervezıdı (bottom-up) kistérségek szintje
A központilag definiált és lehatárolt kistérségi szint legfontosabb elızménye a Köz-
ponti Statisztikai Hivatal 1994. január 1-jén hatályba léptetett statisztikai kistérségi rendszere,
amely a kistérséget a „települések közötti valós munka -, lakóhelyi, közlekedési, középfokú
ellátási (oktatás, egészségügy, kereskedelem) stb. kapcsolatokon alapuló” városi vonzáskör-
zetként határozta meg. Ez a gondolkodásmód az 1996. évi XXI. tv.-t (a területfejlesztési tör-
vényt) követıen meghatározó szerephez jutott a hazai közigazgatási-területfejlesztési diskur-
zusban. A folyamat végül a 2004. évi CVII. törvényben teljesedett ki, amely a kistérségi szin-
tő támogatási rendszer privilegizált elemének tekinthetı „ többcélú kistérségi társulások” hatá-
rait a statisztikai kistérségek rendszere alapján alakította ki.
Pedig a rendszerváltást követıen a kistérségi szint egy másik, helyi kezdeményezés
alapján szervezıdı formája is megjelent hazánk területén. Már az 1990. évi LXV. tv. (az ön-
kormányzati törvény) lehetıvé tette, illetve részletezte a helyi önkormányzatok különféle tár-
sulási formáit. Az „alulról” szervezıdı kistérségek szintjének kialakulása – különösen a
komplex célkitőzéseket megfogalmazó együttmőködési formák esetében – kezdetben megle-
hetısen vontatottan haladt. A tanácsrendszer kényszertársulásainak örökségétıl aligha függet-
leníthetı bizalmatlanság azonban rövidesen oldódni kezdett, s az ezredforduló környékére az
alulról építkezı kistérségek lényegében általánossá váltak. Ebben komoly szerephez jutottak
bizonyos országos, illetve uniós szintő kezdeményezések. Hogy csak a legfontosabbakat em-
lítsük, ilyen volt Országos Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium PHARE-
program keretén belül a hazai kistérségi együttmőködések számára kiírt 1993-94-es pályázat,
186
a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által a SAPARD programban való rész-
vételre kiírt 1999-es pályázat, vagy a fıfoglalkozású kistérségi menedzserek alkalmazását
lehetıvé tévı egyéb pályázatok.
A hazai közigazgatási-területfejlesztési politika már a kezdetektıl igyekezett, hogy az
alulról építkezı szervezıdéseket hozzáigazítsa a statisztikai kistérségek rendszeréhez. A 2004.
évi CVII. tv. végül elérte a célját. Mivel azonban a törvény a központi támogatásokat a „több-
célú kistérségi társulások”-ban való részvételhez köti, az alulról építkezı kistérségek statiszti-
kai kistérségekhez igazítása a többcélú kistérségi társulásoktól független támogatási formák
többségének eltőnéséhez, ezáltal pedig a helyi kezdeményezés alapján szervezıdı kistérségek
szintjének súlytalanná válásához vezethet.
A statisztikai kistérségek privilegizálása nem könnyíti meg a kistérség kifejezés tisztá-
zására irányuló elméleti reflexiókat. A közigazgatási-területfejlesztési diskurzus fıáramához
kapcsolódó kutatások általában kritika nélkül veszik át az 1994-es KSH-definíciót, illetve az
éppen aktuális statisztikai kistérség-lehatárolást. Mások felismerték ugyan a statisztikai kistér-
ségek rendszeréhez köthetı megközelítés korlátjait, de a privilegizált megközelítés eleve kizá-
rásával legalább annyi új problémát teremtenek, mint amennyit meg kívánnak oldani. A kis-
térségi diskurzusban tehát nagyfokú bizonytalanság uralkodik, s ez sürgetı igénnyel vetette
fel kutatásunk voltaképpeni célját, hozzájárulást a kistérség meghatározásához, tartalmának
egységes felfogásához, az egyértelmő szakmai nyelvhasználat kialakulásához.
Elsısorban az alulról építkezı kistérségekre koncentráltunk, hiszen – ellentétben a fe-
lülrıl defininiált kistérségi formákkal – a kistérség egysége szempontjából kulcsfontosságú
regionális identitás a priori szükségszerőséggel mutatkozik meg ezek keretei között. Kutatá-
sunk terepéül pedig azt a Zala megyét választottuk, ahol a rendszerváltást követı bı évtized-
ben talán a legtöbb hazai kistérségi önszervezıdés alakult meg, közöttük a legprofesszionáli-
sabban mőködık.
(A kutatás módszertana)
A kistérségi diskurzusban eluralkodó bizonytalanságok feloldása csakis úgy volt lehet-
séges, hogy nem köteleztük el magunkat eleve valamilyen forgalomban lévı meghatározás
mellett, inkább „belülrıl”, a „résztvevık perspektívájából” próbáltuk megközelíteni a kistér-
ség fogalmát. A regionális diskurzus felé közelítve a problémát úgy tőnik, hogy a „résztvevık
perspektívájának”, az „antiredukcionizmusnak” juttatott megkülönböztetett figyelem sok te-
187
kintetben összeegyeztethetı az 1970-es évek elejétıl, angolszász területen kibontakozó, leg-
inkább Anne Buttimer és Yi-Fu Tuan nevével fémjelezhetı humanista földrajz módszertaná-
val.
A humanista földrajz alapkategóriája a „hely”, azaz a szubjektív módon megtapasztalt
egyéni és/vagy közösségi jellegő tér, amelyhez a résztvevık perspektívájának minél gondo-
sabb megfigyelésén és leírásán keresztül vezet az út. A hely fogalma a „kistérség” kifejezés
mögött álló jelentéstartalmak sokkal összetettebb megragadását teszi lehetıvé, mintha egy
önkényesen definiált megközelítésbıl, például a város és tágabb környezete közötti funkcio-
nális kapcsolatok privilegizálásából indulnánk ki. Mindazonáltal a humanista földrajz még-
sem tekinthetı egy husserli értelemben vett „szigorú tudománynak”, vagyis többnyire el szo-
kott érkezni egy olyan pontig, amelyen túl rászorul az objektív tudományok külsı magyaráza-
ti sémáira.
Buttimer a pozitív tudományok egyfajta preambulumának tekinti a humanista mód-
szert. Igen ám, de milyen típusú objektív magyarázati sémák egyeztethetık össze a humanista
preambulummal? A magunk részérıl egyfajta strukturalista értelmezési keret mellett döntöt-
tünk. Az általunk idézett francia (Armand Frémont, Charles Ricq, Bernard Poche), és angol-
szász (Allan Pred, Nigel Thrift) szerzık, valamint a finn Anssi Paasi kutatásaiban Pierre
Bourdieu, illetve Anthony Giddens szociológiája, konkrétabban: az emberi tényezı, illetve a
társadalmi struktúrák dialektikája köszön vissza. A strukturalista értelmezési keretek között
mozogva tehát úgy válik lehetıvé az objektív tudományok külsı magyarázati sémáira való
hivatkozás, hogy nem kell feladnunk humanista kiindulópontunk kitüntetett szerepét.
A strukturalista értelmezési keret alapkategóriája a régió. Maga a kistérség felfogható
egyfajta regionális szintként, amely valahol településszint, illetve a megyei szint között he-
lyezkedik el. Nagymértékben támaszkodtunk a finn Anssi Paasi régió-definíciójára, aki a ré-
giót „a ’longue durée’ egy intézményes szférája”-ként definiálva rámutatott arra, hogy a kü-
lönféle regionális egységek (köztük a kistérség) definícióiban a történeti dimenzió esszenciá-
lis szerepet játszik.
A történeti dimenzió feltárása során különös hangsúlyt fektettünk az úgynevezett „tör-
téneti hivatkozások”-ra. Történeti hivatkozásoknak neveztük azokat a regionális identitásfor-
mákat, amelyek felhasználásával a helyi szereplık (elsı megközelítésben: az általunk vizsgált
kistérségi önszervezıdések irányítói-mőködtetıi) történetileg indokolják az illetı kistérségek
egységét. Ami a történeti hivatkozásokat pontosító külsı magyarázati sémákat illeti, az idıbe-
liségek pluralitásának problémájára hívtuk fel a figyelmet. Bár Paasi számára mintha kizáró-
lag a „longue durée” leginkább tartós struktúrái lehetnének relevánsak, mi – csatlakozva
188
Bernard Lepetit, illetve Jean-Luc Piveteau felfogásához – inkább arra hívtuk fel a figyelmet,
hogy néha a „rövid idıtartamhoz” kötıdı struktúrák is döntıen tudják befolyásolni (átformál-
ni) a regionális egységek alapvetı sajátosságait. S ha ez így van, ezekben az esetekben csupán
az eseti történeti leírás módszerét igénybe véve adható kielégítı magyarázat.
(A kutatás forrásai)
A humanista kiindulóponthoz köthetı forrásokat alapvetıen kétfajta típusra, szemé-
lyes interjúkra, illetve különféle pályázati anyagokra osztottuk fel:
(i) A személyes interjúkat mi magunk készítettük Zala megye kistérségi önszervezıdé-
seinek irányítóival-mőködtetıivel 2001 és 2003 között. A történeti hivatkozásokat a „Mi teszi
az Önök kistérségét egy kistérséggé?” típusú kérdésekkel igyekeztünk elıhívni, illetve a
„Vissza tudna emlékezni a kistérség megalakulásának konkrét körülményeire?”, Mikor ala-
kult a kistérség és miért ekkor?”, Milyen fı célkitőzéseket fogalmazott meg a kistérség a meg-
alakulásakor?” típusú kérdésekkel elmélyíteni és/vagy pontosítani.
(ii) A pályázati anyagok közül a két legfontosabbra: a Környezetvédelmi és Területfej-
lesztési Minisztérium (KTM) – PHARE Területfejlesztési Program által kiírt 1993-94-es pá-
lyázatra (megtalálható: a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja
Alföldi Tudományos Intézetében), illetve a Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
által a SAPARD programban való részvételre kiírt 1999-es pályázatra (megtalálható: a VÁTI
Kht. Vidékfejlesztési Fıosztály irattárában) koncentráltunk. Ezekben a dokumentumokban
történeti hivatkozások leginkább a SWOT-analízis alapkategóriáival („erısségek”, „gyenge-
ségek”, „lehetıségek”, „veszélyek”) kapcsolatosan bukkantak fel.
A strukturalista értelmezési kerethez köthetı források a történeti hivatkozások teszte-
léséhez nyújtottak segítséget. A vonzáskörzet-alapú diskurzushoz köthetı tartósabb struktúrá-
kat az 1925-ös községi közigazgatási tájékoztató lapok (megtalálható: a Néprajzi Múzeum
Ethnológiai Adattárában), illetve az 1960-as községi helyzetképstatisztikai adatgyőjtés (meg-
található: a Központi Statisztikai Hivatal Irattárában) felhasználásával, egy általános történeti
magyarázó séma keretei között teszteltük. Mivel azonban ez csupán részleges magyarázatot
adott az aktuális kistérségi szint alapvetı jellemzıire, bizonyos korrekciók is szükségessé
váltak.
189
A korrekció lehetséges irányait három esettanulmány segítségével szemléltettük. A
Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás kohézióját vizsgáló esettanulmányhoz Gellénháza
házassági anyakönyvei, a Göcsejhez tartozás problémáit vizsgáló esettanulmányhoz a Zala
megyére vonatkozó helytörténeti adattár egyes adatai, míg a tartósabb struktúrákba nem il-
leszkedı anomáliákat (példánkban Újudvar és Gelse községek konfliktusát) vizsgáló esetta-
nulmányhoz elsısorban a különféle (megyei, járási, községi) szocialista korszakbéli tanács-
ülés-jegyzıkönyvek szolgáltak alapvetı forrásul. Az esettanulmányok alapvetı forrásai a Zala
Megyei levéltárban kutathatók.
(A kutatás eredményei 1. – A kései államszocializmus öröksége)
Kutatásunk elsı szakaszában a „kistérség = vonzáskörzet” definíció relevanciáját tesz-
teltük a kései államszocializmus közigazgatási-területfejlesztési diskurzusa által intézménye-
sített alapkategóriák örökségén keresztül.
(a) A városi vonzáskörzet szintjéhez köthetı kistérségi önszervezıdések esetében leg-
inkább az 1984 és 1990 között létezı „városkörnyéki igazgatási rendszer” (az 1984-ben meg-
szüntetett járások utódainak) hatását tőnt célszerőnek megvizsgálni. Azonban meglehetısen
gyenge kontinuitást tudtunk csak kimutatni az egykori városkörnyék-központok által vezetett
Zala megyei kistérségi önszervezıdések, illetve az egykori városkörnyékek között: mindössze
a Letenye központú Dél-Zala Murahíd Kistérség fedte le az 1984 és 1990 közötti városkör-
nyék településeinek legalább 50%-át, a többi esetben ezek az arányok jóval szerényebbek
voltak. Sıt, az egyik hajdani városkörnyék-központ (Lenti) az 1990 és 2004 közötti idıszak-
ban egyáltalában nem állt kistérségi önszervezıdés élén.
1990 és 1996 között elsısorban a városok passzivitása miatt nem szervezıdtek újra az
egykori városkörnyékek: a rendszerváltás környékékének válságos idıszakában a városok
nem engedhették meg magának a kistérségi társulások menedzselésével együtt járó, csupán
hosszabb távon megtérülı áldozatvállalást, a közigazgatási-területfejlesztési politika pedig
nemigen nyújtott ösztönzést ehhez. Mindennek következtében a rendszerváltást követıen két
„város nélküli városkörnyék” alakult: a Türje központú ZalA-KAR Térségi Innovációs Társu-
lás az egykori Zalaszentgrót városkörnyék, míg a Csesztreg központú İrség-Göcsej-Hetés
Térségi Területfejlesztési Társulás az egykori Lenti városkörnyék hátrányos helyzető telepü-
190
léseinek többségét fogta össze. Lenti csupán megkésve, az 1994-es önkormányzati választá-
sok után, egyszerő tagként csatlakozott a Csesztreg központú társuláshoz, míg Zalaszentgrót
mindvégig távol maradt a ZalA-KAR-tól, s 1995-ben inkább saját társulást alapított
Zalavölgye Kistérségi Társulás néven.
A helyzet 1996-ban változott meg, amikor a területfejlesztési törvényben kilátásba he-
lyezett támogatások hatására még a két megyei jogú város, Zalaegerszeg és Nagykanizsa is
eljutott saját kistérségi társulásainak (az Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társu-
lásnak, illetve a Nagykanizsa és a környezı települések Területfejlesztési Társulásának) meg-
szervezéséig. A támogatások elmaradozása miatt 1996 és 2004 között azonban az egykori
városkörnyékek örökösei továbbra sem fejtettek ki érdemi tevékenységet. Pedig „a minden
települést egyformán érintı ügyek” iránt még azoknak a társulásoknak esetében is komoly
érdeklıdés mutatkozott, amelyeknek az irányítói-mőködtetıi az interjúkban igen szkeptikusan
nyilatkoztak az illetı kistérségek jövıképérıl. Vagyis tőnjenek bármilyen ellentmondásosnak
is az egykori városkörnyékek örököseinek 1990 és 2004 között elért eredményei, könnyen
meglehet, hogy egy megfelelıen mőködı közigazgatási-területfejlesztési politikának a segít-
ségével a jövıben mégis a kistérségi szint alapvetı fontosságú elemévé tudnak válni.
(b) Funkcionális kapcsolatok nem csupán a város és vonzáskörzete között léteznek,
hanem ennél jóval szerényebb léptékben, a társadalmi cselekvık mindennapi mozgásformái-
hoz köthetı mikrokörzet szintjén is. Zala megyében számos példát találhatunk ezekre a
mikrokörzet szintjéhez köthetı önszervezıdésekre. Leginkább az egykori közös községi taná-
csok, illetve a kiemelt alsófokú vonzáskörzetek örökségére hivatkozó kistérségi önszervezı-
déseket (a Csonkahegyhát központú Felsı-Göcsej Kistérségi Társulást, a Gellénháza közpon-
tú Gellénháza Térsége Kistérségi Társulást, illetve a Bak központú Válicka-völgye és Térsége
Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulást) soroltuk ebbe a kategóriába. Elıfordult továb-
bá olyan kistérségi önszervezıdés is (a Zalalövı központú Göcsej és İrség Közös Határvidé-
ke Zalalövı vidékfejlesztési társulás), amelynek öndefiníciója a kései államszocializmus köz-
igazgatási-területfejlesztési diskurzusa által intézményesített alapkategóriák helyett már in-
kább a funkcionális kapcsolatok eredendı sokféleségére helyezte a hangsúlyt.
A kései államszocializmus közigazgatási-területfejlesztési diskurzusa által intézmé-
nyesített alapkategóriák magyarázóereje tehát igencsak behatároltnak bizonyult. A
mikrokörzet szintjéhez köthetı kistérségi önszervezıdések esetében az egykori közös községi
191
tanácsokra és/vagy a kiemelt alsófokú vonzáskörzetekre vonatkozó hivatkozások meglehetı-
sen csekély számban fordultak elı. A városi vonzáskörzet szintjéhez köthetı kistérségi ön-
szervezıdések esetében az egykori városkörnyékekre és/vagy járásokra vonatkozó utalások
ugyan jóval gyakrabban kerültek elı, de településszinten komoly anomáliák mutatkoztak:
még a hajdani városkörnyékekkel leginkább kontinuus kistérségi önszervezıdés, a Letenye
központú Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társulás is csupán 50%-át fedte le
az egykori Letenye központú városi jogú nagyközségkörnyék településeinek. S éppen ezek a
problémák tették szükségessé a városi vonzáskörzet, illetve a mikrokörzet szintjének árnyal-
tabb, a funkcionális kapcsolatok eredendı sokféleségébıl kiinduló, s egyidejőleg a közvetlen
elızményeken is túllépı meghatározását. Általános történeti magyarázó sémánk kidolgozása
során ebbıl a meggondolásból indultunk ki.
(A kutatás eredményei 2. – Egy általános történeti magyarázó séma)
Célunk Zala megye kistérségi vonzáskörzeteinek (a városi vonzáskörzetek és a
mikrokörzetek) rekonstrukciója volt az 1925-ös, illetve az 1960-as évekre vonatkozóan. Az
egyes városi vonzáskörzet-központokat és mikrokörzet-központokat, illetve a hozzájuk tarto-
zó vonzáskörzeteket az egyes települések központi funkcióinak létérıl vagy nemlétérıl tanús-
kodó információk alapján, a faktoranalízis módszerének segítségével határoztuk meg.
• elsıként egy-egy „városi vonzáskörzet-központ faktort”, illetve „mikrokörzet-központ
faktort” hoztunk létre,
• majd pedig a rotált faktormátrixokban szereplı faktorsúlyok összegzésével település-
rıl településre meghatároztuk a hozzájuk tartozó városi vonzáskörzet-központokat, il-
letve mikrokörzet-központokat.
(a) Az így megalkotott általános történeti magyarázó séma különösen a városi von-
záskörzet-központ faktor esetében bizonyult sikeresnek. Az egykori városkörnyéki igazgatási
rendszer örökösei, illetve az 1925-as és/vagy az 1960-as adatok alapján reprodukált városi
vonzáskörzetek között ugyanis a legtöbb esetben jelentıs mértékő kontinuitás volt kimutatha-
tó. A Pacsa központú Közép-Zalai Kistérségi Társulás esetében az 1949-ben megszüntetett
Pacsai járás öröksége bizonyult fontosabbnak, míg a Letenye központú Dél-Zala Murahíd
192
Kistérségi Társulás, a Keszthely központú Keszthely-Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulás és
a Zalaszántó központú Tátika-Rezi Régió Önkormányzati Társulás esetében a második világ-
háború elıtti, és az azt követı korszak örökségét egyaránt hangsúlyosnak tekinthetjük.
Bizonyos fokú kontinuitást még a „város nélküli városkörnyékek” esetében is kimutat-
tunk. Az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás jelenlegi területén található
települések többsége 1925-ben és 1960-ban egyaránt Lenti városi vonzáskörzetének belsı
magjához tartozott. Az egykori Zalaszentgrót városkörnyék területe kettéosztottságának gyö-
kereit egészen az 1925-ös évig sikerült visszavezetnünk. A ZalA-KAR Térségi Innovációs
Társulás jelenlegi területén található települések ugyanis az 1925-ös községi közigazgatási
tájékoztató lapok tanúsága szerint inkább Sümeg, a Zalavölgye Kistérségi Társulás jelenlegi
területén található települések pedig inkább Zalaszentgrót felé orientálódtak. Általános törté-
neti magyarázó sémánk egyedül a két nagyváros, Zalaegerszeg és Nagykanizsa által vezetett
kistérségi önszervezıdések esetében vallott kudarcot: az 1925-as, és az 1960-as adatok alap-
ján reprodukált városi vonzáskörzetek mindkét esetben messze túlterjedtek az illetı
önszervezıdések határain.
(b) A mikrokörzet-központ faktor esetében már jóval több probléma merült fel. Már
az 1925-ös községi közigazgatási tájékoztató lapok is egy meglehetısen rosszul strukturált
mikrokörzeti szintrıl tanúskodnak, az 1960-as adatok pedig – szoros összefüggésben azzal,
hogy az 1950. évi I. tv. az „egy település – egy tanács” elvének megfelelıen szervezte újjá
Magyarország közigazgatását – inkább a lokális, mint a kistérségi szintet reprodukálják. Fi-
gyelmünket ezért a mikrokörzeti szint örökségéhez kapcsolható kistérségi önszervezıdések
központjainak, illetve az 1925-ös adatok segítségével nyert mikrokörzet-központok kontinui-
tására korlátoztuk, feltételezve, hogy a kontinuus módon létezı központok mögött kontinuus
módon létezı mikrokörzetek rejtıznek. S valóban, az Egervár központú Észak-Nyugat Zalai
Kistérségi Társulás, a Gelse központú Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társulás,
valamint a Zalalövı központú Göcsej és İrség Közös Határvidéke Kistérségi Társulás terüle-
tén belül a központi település már 1925-ben is az illetı mikrokörzet központjának szerepét
töltötte be. Nem zárhatunk ki bizonyos kontinuitást a Kerkamenti Kistérség, a Válicka Völgye
és Térsége Területfejlesztési Társulás, illetve a Zalakaros Környéki Települések Területfej-
lesztési Társulásának területén sem, noha a központi települések ez utóbbi esetekben (Lenti →
Lovászi; Söjtör →Bak; Zalakomár → Zalakaros) nem maradtak változatlanok. Azonban
olyan esetek is jócskán elıfordultak, amikor még a kontinuus mikrokörzet-központok egyér-
193
telmő meghatározása sem volt lehetséges: a Sármellék központú a Kis-Balaton Térség terüle-
tén két mikrokörzet-központot mutathattunk ki 1925-ben, a Szepetnek központú Dél-Nyugat
Zala – Muramente Vidékfejlesztési Társulás, illetve a Becsvölgye központú Göcsej Térsége
Vidékfejlesztési Társulás területén viszont egyetlenegyet sem. Mindezek nyomán nyilvánva-
lóvá vált, hogy általános történeti magyarázó sémánkat korrigálnunk kell. Azonban aligha
létezik egy minden esetre alkalmazható, „univerzális” korrekció. Ezért kutatásunk második
szakaszában fel kellett adnunk az általános történeti magyarázó séma megalkotására vonatko-
zó igényünket, s meg kellett elégednünk néhány egyedi példa bemutatásával.
(A kutatás eredményei 3. – a természetes közösség)
Az 1925/60-as adatlapok elsısorban a mindenkori közigazgatási-területfejlesztési dis-
kurzus számára relevánsnak tartott funkcionális kapcsolatokat rögzítették. Az általános törté-
neti magyarázó séma problémái azonban bebizonyították, a mindenkori közigazgatási-
területfejlesztési diskurzus perspektívája önmagában nem teszi érthetıvé az 1990 után megje-
lenı kistérségi szint legfontosabb sajátosságait. A korrekció elsı esettanulmánya ezért általá-
nos történeti magyarázó sémánk kiszélesítésére tett kísérletet, mégpedig a helyi társadalom
egésze által megélt kapcsolatok szem elıtt tartásával. Ezeket a kapcsolatokat azokból a törté-
neti hivatkozásokból kiindulva próbáltuk megragadni, amelyeket az önszervezıdések irányí-
tói-mőködtetıi nem a közigazgatási-területfejlesztési diskurzus szereplıiként, hanem a helyi
társadalom egyik tagjaként alkották meg.
Az esettanulmány tárgyául egy olyan kistérségi önszervezıdést, a Gellénháza Térsége
Kistérségi Társulást választottunk, amelynek esetében általános történeti magyarázó sémánk
egyértelmő kudarcot vallott: 1925-ben a jelenlegi társulás területén egyetlen mikrokörzet-
központot sem sikerült kimutatnunk. A kistérség elnöke, Batha Zoltánné szerint a Gellénháza
Térsége Kistérségi Társulás viszont mégis egyfajta „természetes közösség”, amelyen belül a
kohézió a települések közötti házasodási kapcsolatok szorosságával magyarázható. Batha
Zoltánné narratíváját Gellénháza 1870 és 1980 közötti házassági anyakönyveinek segítségé-
vel, két lépésben teszteltük:
(i) Az elsı, „súlyozatlan” modell kialakítása során a Gellénháza házasodási vonzás-
körzetébe tartozó települések rangsorolását a gellénházaikkal kötött exogám házasságok ab-
194
szolút száma segítségével oldottuk meg, s így lehetıvé vált azoknak a településeknek a meg-
határozása, amelyekhez a vizsgált idıszakban Gellénháza vonzódott a leginkább.
(ii) A második, „súlyozott” modell keretei között viszont már nem a házasságkötések
abszolút számait, hanem ezeknek az 1870 és 1980 közötti átlagos település-lélekszámokkal
alkotott hányadosait rangsoroltuk. Így vált lehetségessé a Gellénházához leginkább vonzódó
települések sorrendbe állítása.
Az eredmények nagyjából-egészében igazolták Batha Zoltánné narratíváját:
• A „súlyozatlan” modell segítségével a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás
(Gellénháza, illetve az egyéb települések) Zalaegerszeg felé irányuló vonzódásának
történeti gyökereire mutattunk rá. Így a „mindennapi tapasztalat” világából kiindulva
nem csupán a nagyváros vonzerejét, de talán a statisztikai kistérségek létjogosultságát
is igazoltuk.
• A „súlyozott” modell segítségével viszont a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás
belsı kohéziójának történeti gyökereire mutattunk rá. A Gellénházához leginkább
vonzódó hat település ugyanis az 1870 és 1980 közötti idıszakban egyetlen település,
Petrikeresztúr kivételével, 1942 és 1980 között pedig már teljes mértékben megegye-
zett a Gellénháza központú társulás további hat településével, Gombosszeggel,
Iborfiával, Lickóvadamossal, Nagylengyellel, Ormándlakkal és Petrikeresztúrral. Ez-
zel a városi vonzáskörzeteken belüli, a Gellénházához hasonló alközpontok köré szer-
vezıdı társulások létjogosultsága is igazolást nyert.
(A kutatás eredményei 4. – a kistáj)
A második esettanulmány már magát a vonzáskörzet-alapú megközelítést vette célba,
ugyanis az 1990 után kialakuló kistérségek között számos „homogén” jellegő önszervezıdés
is található. Az interjúszövegek és/vagy pályázati anyagok tanúsága szerint ezek identitását
általában valamely „kistájhoz” tartozás határozza meg. Számunkra elsısorban azok a kistérsé-
gi önszervezıdések bírtak különös jelentıséggel, amelyek a kistájhoz tartozásra a történeti
örökség fogalomkörével kapcsolatosan – például hagyományok, a népi kultúra és más hason-
lók segítségével – utaltak. A történeti-néprajzi alapon szervezıdı kistájak közül Zala megye
területén a Göcsej a legismertebb. Ezért a „kistáj” fogalmával kapcsolatos problémákat né-
195
hány göcseji kistérség, kiemelten: az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás,
illetve a Göcsej Térsége vidékfejlesztési társulás területén belül található társulások példáján
keresztül szemléltettük.
Milyen módon határozza meg a múlt a Göcsejhez tartozó kistérségi önszervezıdések
legfontosabb sajátosságait? A „kistáj” fogalmával kapcsolatos problémák lényege ezzel a kér-
déssel adható vissza. Egy leegyszerősített, de a hazai regionális diskurzus számára egyáltalán
nem idegen megközelítés a múlt közvetlen hatását emeli ki, vagyis azt állítja, hogy a régi gaz-
dálkodási formák, a hagyományos életmód és a szokások, a népmővészet bizonyos elemei
túlélhetik a modernizációt és valamilyen módon relevánsakká válhatnak a jelenlegi kistérsé-
gek léte szempontjából („a történeti örökségre vonatkozó fogalomhasználat kontinuitás-
modellje”). A Zala megyére vonatkozó helytörténeti adattár tanúsága szerint azonban a Gö-
csej területén fekvı települések döntı többsége már 1967-ben a hagyományos népi kultúra
erıteljes eróziójáról számolt be, s ezt a szocialista korszak népszámlálásainak eredményei, így
a jelentıs mértékő foglalkoztatási átrétegzıdés is igazolta.
Ezért mi egy teljesen másfajta megközelítés – „a történeti örökségre vonatkozó foga-
lomhasználat diszkontinuitás-modellje” – mellett érveltünk. Eszerint a „Göcsejhez tartozás”
fogalma csupán annak folytonosan változó használati módjaiból kiindulva érthetı meg. Va-
gyis nem azt tekintettük a legfontosabb kérdésnek, hogy valóban túlélték-e a hagyományos
népi kultúra bizonyos elemei a modernizációt, hanem inkább azt, hogy mi célból állították ezt
bizonyos 1990 utáni kistérségi önszervezıdések. Elsısorban az Európai Unió vidékfejlesztési
politikájának a szerepére mutattunk rá. Magyarország SAPARD-tervében ugyanis hangsúlyos
szerepet kapott „a falvak történelmi és építészeti emlékeinek, értékeinek helyrehozatala, vé-
delme, revitalizációja”, a „vidéki turizmus” anyagi támogatása, s ebbıl következıen egyálta-
lán nem meglepı, hogy a történeti-néprajzi értelemben vett Göcsej területén fekvı kistérségek
a „Göcsejhez tartozás” fogalmára építették vidékfejlesztési stratégiájukat. Egyesek - ha kell, a
valóság megszépítésén keresztül is – arról kívánták meggyızni a pályázatok elbírálóit, a tör-
téneti örökség még nem annyira erodált, hogy kellı anyagi segítséggel ne lehessen azt fenn-
tartani, esetleg még teljesebbé tenni. Mások viszont elismerték a történeti örökség erodált
voltát, s csupán annak „revitalizációjához” kérték a pályázat elbírálóinak segítségét. Akár-
hogy is van, a kistáj-alapú megközelítés fontos adalékokkal szolgálhat a kistérség fogalmának
kidolgozásához. Arra azonban okvetlenül fel kellett hívni a figyelmet, hogy a valamely kistáj-
hoz tartozás mögött álló jelentéstartalmak csupán a történeti örökségre vonatkozó fogalom-
használat imént bemutatott diszkontinuitás-modelljének felhasználásával közelíthetık meg
helyesen.
196
(A kutatás eredményei 5. – a tartósabb struktúrákba nem illeszkedı anomáliák)
Végül a harmadik esettanulmány annak a prekoncepciónak a kritikai elemzését tőzte
ki célul, mely szerint a tartósabb struktúrákra építı magyarázó sémák (a „vonzáskörzet”, a
„ természetes közösség” vagy a „kistáj” fogalmai) minden esetben kielégítı magyarázatot ad-
nak a kistérségi szint kialakulására, területi szerkezetére és mőködésének sajátosságaira. Lé-
teznek azonban olyan társulások és/vagy települések, amelyek esetében csupán az eseti törté-
neti leírás jelenthet kielégítı magyarázatot. A tartósabb struktúrák hatását-érvényesülését gát-
ló „rendellenességek” között kiemelt hely illeti meg azokat a személyes és/vagy településközi
konfliktusokat, amelyek megakadályozzák helyi szereplıket abban, hogy a kistérség egységét
kialakító tartósabb struktúrákhoz igazodva – ha úgy tetszik, racionális módon – válasszák ki
partnereiket, illetve fogalmazzák meg közös céljaikat
Mi az Újudvar köré szervezıdı Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás példáján keresztül
szemléltettük az efféle rendellenes vonásokat mutató települések és/vagy kistérségek esetét.
A mindössze három településbıl (Újudvar, Nagybakónak, Zalaújlak) álló társulás sem az
1925-ös községi közigazgatási tájékoztató lapok, sem pedig az 1960-as helyzetképstatisztikai
felmérés adatai alapján nem volt általános történeti magyarázó sémánkba illeszthetı. A
Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás elnökével, illetve a környezı kistérségek irányítóival-
mőködtetıivel készített interjúk tanúsága alapján az 1996-ben megalapított társulás legfonto-
sabb célja a szomszédos, Zalakaros központú társulással való kapcsolat megteremtése, konk-
rétabban: egy Újudvart Zalakarossal összekötı út megépítésének szándéka volt. Az útépítés
azonban túlságosan magas költségekkel járt volna, s Nagybakónak és Zalaújlak egyre inkább
úgy érezte, semmi érdeke nem főzıdik ahhoz, hogy részben a saját költségén közelebb hozza
Újudvart a zalakarosi idegenforgalom áldásaihoz. A társulás ezért 2001-ben már csupán papí-
ron létezett, s Újudvar számára – figyelembe véve Nagykanizsa városának a kistérségi ügyek
iránt akkoriban tanúsított passzivitását – a szomszédos, Gelse központú Principális-mente
Térségi Területfejlesztési Társuláshoz való csatlakozás tőnt volna a leginkább racionális meg-
oldásnak. Újudvar azonban mégsem kívánt részt venni a Gelse központú társulás munkájában.
Az általunk rögzített interjúk alapján ennek legfontosabb oka egy Újudvar és Gelse közötti, az
önkormányzati törvény elfogadását követı évek forrásmegosztási vitái által motivált telepü-
lésközi konfliktus. Esettanulmányunk azonban nem állt meg a konfliktus tényének egyszerő
rögzítésénél: számunkra a konfliktus történeti gyökereinek a feltárása volt igazán fontos,
197
amely mögött az államszocialista rendszer közigazgatási-területfejlesztési politikájának sajá-
tos logikája húzódik meg. Az ide vonatkozó levéltári források arról tanúskodnak, hogy a gáz-
töltı állomása miatt helyi jelentıségő ipari központnak tekinthetı Újudvart a szocialista köz-
igazgatási-területfejlesztési politika az 1960-as években termelıszövetkezeti, majd közös ta-
nácsi székhellyé igyekezett fejleszteni. Mivel azonban az Újudvar szomszédságában fekvı, de
funkcionális értelemben Gelse felé orientálódó Gelsesziget község 1970-ben mereven elutasí-
totta, hogy egy Újudvar vezetése alatt álló közös községi tanácshoz csatolják, Újudvar köz-
ponttá fejlesztése lekerült a napirendrıl, s hosszas huzavona után, 1977-ben végül Újudvart
tették a Gelse vezetése alatt álló közös községi tanács részévé. S a magukat többre hivatottnak
érzı újudvariak sértettsége egy idült Gelse-ellenességig vezetett el.
A közös községi idıszakot az egykori társközségek gyakran élték meg úgy, mint a
gesztortelepülések kísérletét településük elsorvasztására. Az ilyesfajta ellenérzések a rend-
szerváltást közvetlenül követı idıszakban nem ritkán akadályozták a kistérségi önszervezıdé-
sek kialakulását. A legtöbb esetben az ellenérzéseket elıbb-utóbb oldani tudta az a felismerés,
hogy az önmagukban túlságosan is gyenge helyi önkormányzatoknak szüksége van egy kis-
térségi léptékő összefogásra. Újudvar azonban idült Gelse-ellenessége miatt képtelen volt
megszabadulni ettıl a kellemetlen örökségtıl. Egy általános történeti magyarázó séma keretei
között maradva ez persze csak egyszerő anomália, de az eseti történeti leírás –
esettanulmányunkban: Újudvar és Gelse közötti konfliktus történeti gyökereinek megismerése
– még az efféle anomáliákat is érthetıvé tudja tenni.
(Következtetések, a kutatás további lehetséges irányai)
Kutatásunk eredményei közül elsısorban a következı felismerések járulhatnak hozzá a kis-
térség meghatározásához, tartalmának egységes felfogásához, az egyértelmő szakmai nyelv-
használat kialakulásához:
(ad 1) A kései államszocializmus közigazgatási-területfejlesztési diskurzusa által in-
tézményesített alapkategóriáinak (a városi vonzáskörzet szintjének esetében: a városkörnyé-
kek/járások; a mikrokörzet szintjének esetében: közös községi tanácsok/kiemelt alsófokú von-
záskörzetek) ugyan jelentıs segítséget adhatnak a kistérség fogalmának kidolgozásához, a
kortárs kistérségi önszervezıdések történeti gyökereinek feltárásának azonban feltétlenül túl
kell lépnie ezen a ponton.
198
(ad 2) Általános történeti magyarázó sémánk bebizonyította, hogy a városi vonzáskör-
zetek, illetve mikrokörzetek mögött tartósabb, történetileg meghatározott struktúrák állnak. A
felhasznált források bizonyos sajátosságai (fıleg a túlságosan is erıs kötıdés a mindenkori
közigazgatási-területfejlesztési diskurzus perspektívájához) azonban különféle korrekciókat
tettek szükségessé.
(ad 3) A korrekció elsı iránya rámutatott, hogy a „mindennapi tapasztalatának” vilá-
gára visszavezethetı kohézióból kiindulva, a „természetes közösség” fogalmának felhasználá-
sával (itt: Gellénháza házasodási vonzáskörzetének feltárása útján) a problematikusnak tőnı
kistérségi önszervezıdések egy részének esetében történeti magyarázat adható.
(ad 4) A korrekció második iránya arra mutatott rá, hogy néhány társulás számára va-
lamely homogén történeti-néprajzi tájegységhez (kistájhoz) tartozás jelenti a történeti hivatko-
zások referenciaalapját. Mivel azonban a valamely kistájhoz tartozásra építı narratívák nagy-
mértékben idealizáltak, a kistáj fogalmával kapcsolatos történeti hivatkozásokat inkább ma-
gyaráztuk a kortárs vidékfejlesztési diskurzus sajátosságaival, mint azzal, hogy a távolabbi
múlt struktúrái – túlélve a közelmúlt modernizációs hullámát – ma is változatlan formában
hatnak-érvényesülnek az említett kistérségek területén.
(ad 5) Végül a korrekció harmadik iránya – Újudvar és Gelse községek történeti di-
menziókba nyúló konfliktusát bemutatva – arra mutatott rá, hogy még a tartósabb struktúrák-
ba nem illeszkedı, „rendellenes” vonásokat mutató kistérségi önszervezıdések és/vagy tele-
pülések esetében sem lehetetlen a történeti magyarázat. Csakhogy ezekben az esetekben az
eseti történeti leírás módszerével kell kiegészítenünk általános történeti magyarázó sémánkat.
A kutatás további irányait elsısorban az esettanulmányok segítségével szemléltetett
korrekciós irányok elmélyítése jelentheti. Így: a „természetes közösség” fogalmára hivatkozó
különféle narratívák feltárása, rendszerezése és igazolása; a történeti örökséget egyfajta tıké-
nek tekintı különféle stratégiák elhelyezése a történeti örökségre vonatkozó fogalomhasználat
diszkontinuitás-modelljében; történeti magyarázat a „rendellenes” vonásokat mutató egyéb
kistérségi önszervezıdések és/vagy települések esetében is.
199
FELHASZNÁLT FORRÁSOK
1. CÍMLISTÁK
• Kistérségi társulások Zala megyében 2000. Összeállította a Zalai Falvakért Egyesület. A szerzı tulajdo-
nában, Guitprechtné Molnár Terézia (Zalai Falvakért Egyesület) szíves közlése alapján. (=Címlista
2000.)
• Zala megye funkcionális kistérségei társulásainak címlistája 2003. Forrás:
http://www.zmtt.zala.hu/3kotet/01.htm. Letöltés ideje: 2008-02-15 (=Címlista 2003.)
• Zala megye vidékfejlesztési társulásai 2004. Forrás:
http://www.celodin.org/read.php?lang=hu&pid=3290. Letöltés ideje: 2005-01-27 (=Címlista 2004.)
2. INTERJÚK
• Interjú Bagó Józseffel, az İrség-Göcsej-Hetés Térségi Területfejlesztési Társulás elnökével 2002. szep-
tember 12-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Bagó J. 2002.)
• Interjú Batha Zoltánnéval, a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás elnökével 2002. szeptember 3-án,
készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Batha Z. 2002.)
• Interjú Bubla Zoltánnal, a Gellénháza Térsége Kistérségi Társulás elnökével 2002. augusztus 3-án, ké-
szítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Bubla Z. 2002.)
• Interjú Császár Józseffel, a Zalavölgye Kistérségfejlesztési Társulás elnökével 2002. augusztus 7-én,
készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Császár J. 2002.)
• Interjú Gyıri Józseffel, az Észak-Nyugat Zalai Kistérségi Társulás elnökével 2002. június 19-én, készí-
tette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Gyıri J. 2002.)
• Interjú Gregor Tibornéval, a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társulás elnökével 2001. október 9-én, készítette
Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Gregor T. 2001.)
• Interjú Guitprechtné Molnár Teréziával, a ZalA-KAR Térségi Innovációs Társulás alapító elnökével
2001. augusztus 14-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Guitprechtné M. T.
2001.)
• Interjú Henics Attilával, a Észak-Zalai Területfejlesztési Önkormányzati Társulás térségmenedzserével
2003. április 16-án, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Henics A. 2003.)
• Interjú Horváth Jácinttal, a Nagykanizsa és a környezı települések Területfejlesztési Társulása térség-
menedzserével 2001. augusztus 13-án, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában)
(=Horváth J. 2001.)
• Interjú Huszti Zoltán Ferenccel, a Tátika-Rezi Kistérségi Társulás elnökével 2001. augusztus 17-én, ké-
szítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Huszti Z. F. 2001.)
200
• Interjú Kozma Jánossal, a Göcsej és İrség Közös Határvidéke Zalalövı vidékfejlesztési társulás elnö-
kével 2002. december 17-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Kozma J. 2002.)
• Interjú Magai Ágotával, Göcsej-Becsvölgye Kistérségi Társulás elnökével 2002. augusztus 7-én, készí-
tette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Magai Á. 2002.)
• Interjú Marton Csabánéval, a Válicka-völgye és Térsége Területfejlesztési és Idegenforgalmi Társulás
titkárával 2002. szeptember 11-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Marton Cs.
2001.)
• Interjú Minorics Istvánnal, a Felsı-Göcsej Kistérségi Társulás elnökével 2002. augusztus 13-án, készí-
tette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Minorics I. 2002.)
• Interjú dr. Nagy Árpádnéval, a Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás elnökével 2001.
szeptember 12-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Nagy Á. 2001.)
• Interjú Nagy Kálmánnal, Közép-Zalai Kistérségi Társulás elnökével 2002. szeptember 4-én, készítette
Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Nagy K. 2002.)
• Interjú Nyakas Istvánnal, a Közép-Zala Kistérségi Társulás elnökével 2001. augusztus 16-án, készítette
Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Nyakas I. 2001.)
• Interjú Pintér Lajossal, a Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulás alelnökével 2002.
március 27-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Pintér L. 2002.)
• Interjú Rácz Józseffel, a Principális-mente Térségi Területfejlesztési Társulás alelnökével 2002. október
4-én, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Rácz J. 2001.)
• Interjú Rostonics Lászlóval, a Dél-Zalai Murahíd Térségi Településfejlesztési Társulás elnökével 2002.
május 23-án, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Rostonics L. 2002.)
• Interjú Szabó Vendellel, a Zalaapáti-Háti Térségi Területfejlesztési Társulás elnökével 2002. június 3-
án, készítette Buskó Tibor László (a szerzı tulajdonában) (=Szabó V. 2002.)
3. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL LEVÉLTÁRA
(2008. január 1-jétıl KözpontiStatisztikai Hivatal Irattára)
• KSH Levéltár Helyzetképstatisztika 1960. Beszámoló jelentés a fıbb helyzetképstatisztikai adatokról.
A jelenleg Zala megyéhez tartozó községek adatai. Levéltári jelzet: B-2.2.3. 18, 19, 20 doboz
(=KSH_Stat 1960)
4. MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
• Városépítési Tudományos és Tervezı Intézet. Tervtári Iratok. Településhálózat-fejlesztési tervek. Zala
megye 1971-81. Levéltári jelzet: XXVI-D-8-f. 131. doboz. (=MOL_Zala, 1971-81)
• Városépítési Tudományos és Tervezı Intézet. Tervtári Iratok. Településhálózat-fejlesztési tervek.
Veszprém megye 1970-80. Levéltári jelzet: XXVI-D-8-f. 131. doboz. (=MOL_Veszprém, 1970-80)
201
• MT Tanácsszervek Osztálya. Az 1972-es községi közös tanácsokba szervezés iratai. Levéltári jelzet:
XIX-A-28-a (=MOL_MTT, 1972)
5. NÉPRAJZI MÚZEUM ETHNOLÓGIAI ADATTÁR
• Községi közigazgatási tájékoztató lapok 1925. (=NM_Közig 1925)
6. VÁTI KHT. IRATTÁRA
• A Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által a SAPARD programban való részvételre kiírt
1999-es pályázat dokumentációja (=SAPARD_helyzetfeltárás/startégiai [kistérség] 1999.)
7. MTA RKK ALFÖLDI TUDOMÁNYOS INTÉZETE
• A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) – PHARE Területfejlesztési Program
által kiírt 1993-94-es pályázat dokumentációja. Adatlapok (=KTM-PHARE_Adatlap [ kistérség] 1993-
94.), illetve a második szakaszhoz kapcsolódó pályázati anyagok (=KTM-PHARE_2.szakasz [kistér-
ség] 1993-94)
8. ZALA MEGYEI LEVÉLTÁR
• Zala megyére vonatkozó helytörténeti adattár. Levéltári jelzet: XV/14. (=ZML_Helyt )
• Zala vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak levéltári győjteménye. Gellénháza, illetve a
környezı települések házassági anyakönyvei 1870-1894. Levéltári jelzet: IV. 435.
(=Anyakönyvek_GELLÉNHÁZA 1870-1894)
• A Zala (vár)megye anyakönyvi kerületei állami anyakönyvi másodpéldányainak győjteménye.
Gellénháza, illetve a környezı települések házassági anyakönyvei 1894-1980. Levéltári jelzet: XXXIII.
(=Anyakönyvek_GELLÉNHÁZA 1894-1980)
• Zala vármegye felekezeti anyakönyvi másodpéldányainak levéltári győjteménye. Nagylengyel, illetve a
környezı települések házassági anyakönyvei 1870-1894. Levéltári jelzet: IV. 435.
(=Anyakönyvek_NAGYLENGYEL 1870-1894)
• A Zala (vár)megye anyakönyvi kerületei állami anyakönyvi másodpéldányainak győjteménye. Nagy-
lengyel, illetve a környezı települések házassági anyakönyvei 1894-1980. Levéltári jelzet: XXXIII.
(=Anyakönyvek_NAGYLENGYEL 1894-1980)
• A Zala megyei Tanács vb. ülési jegyzıkönyvei 1950-1980. Levéltári jelzet: XXIII. 2. (=ZML_ZVÜ )
202
• A Nagykanizsai járási Tanács vb. ülésjegyzıkönyvei 1950-1970. Levéltári jelzet: XXIII. 151. a.
(=ZML_NVÜ )
• Újudvar Község Tanácsának iratai. Jegyzıkönyvek 1950-1969. Levéltári jelzet: XXIII. 884. a.
(=ZML_UKJ )
• Zala Megyei Levéltár, Gelse „Egyesült” Mg. Termelıszövetkezet iratai 1961-1970. Levéltári jelzet:
XXX. 128. (=ZML_GTSZ )
• Zala Megyei Levéltár, HNF Zala Megyei Bizottsága és szervezeteinek iratai. Falugyőlések iratai 1971-
1989. Levéltári jelzet: XXVIII. 3. (=ZML_HNF )
203
BIBLIOGRÁFIA
1. NYOMTATOTT ÉS ON-LINE FORRÁSOK
• Gaál Antal (1986): Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztviselıi 1950-1985. Zalai
Győjtemény 22. sz. Zalaegerszeg
• Gaál Antal -Vass Ferenc (1987): A mezıgazdasági tsz-ek 40 éve Zala megyében. Mezıgazdasági Ter-
melıszövetkezetek Zala Megyei Szövetsége, Zalaegerszeg.
• Dr. Halász Lajos – Várady Károly. szerk. (1926): A magyar szent korona országainak helységnévtára. I.
rész: Csonkamagyarország. Fıvárosi Nyomda Rt., Budapest
xxx
• Az 1870., a 1880., a 1890. a 1900., a 1910. a 1920. a 1930., a 1941., a 1949., a 1960. a 1970., a 1980., a
1990., és a 2001. évi népszámlálások eredményei. KSH, Budapest (=Népszámlálás (év))
• „Addig nyújtózkodj ... Egy <aranyszabály> megsértésének súlyos következményei Újudvaron” Zalai
Hírlap (1969. február 19.) 3. o. (= „Addig nyújtózodj…” 1969 )
• „Április 1-tıl városkörnyéki tanácsok, társközségi korrekciók, közös tanácsba szervezés, községegyesí-
tés.” Beszélgetés dr. Gaál Antallal, a megyei tanács vb. titkárával. Zalai Hírlap (1977. március 13). 4.
o. (= Április 1-t ıl… 1977)
• Egy évtized a zalai falvak szolgálatában. 10 éves a Zalai Falvakért Egyesület. Zalai Falvakért Egyesület
2001. (=Egy évtized 2001.)
• Ki hová tart(ozik)? Zalai Hírlap 2007. szeptember 19. 3. o. (=Ki hová…? 2007.)
• Községeink fıbb adatai 1960-1964. Statisztikai Idıszaki Közlemények (80. 1966/1) (=Községeink
1966.)
• Magyarország SAPARD terve, 2000–2006. Földmővelési és Vidékfejlesztési Minisztérium. Budapest
2000. Forrás: http://www.fvm.hu/doc/upload/200503/sapard-terv.pdf. Letöltés ideje: 2006-05-13.
(=SAPARD 2000-2006)
• A LEADER programhoz kapcsolódó támogatások 2007-2013. Forrás:
www.magyarorszag.hu/gazdasag/leader20050513.html Letöltés ideje: 2005-11-06. (=LEADER2005.)
• A szocialista községpolitikáról. A Hazafias Népfront és a Közalkalmazottak Szakaszervezetének közös
kiadványa. Budapest, 1967. (= A szocialista… 1967)
• A Területpolitikai Kormányzati Hivatal THK-VMT-3-2005 számú pályázata. Forrás:
http://misc.meh.hu/binary/7377_palyazati_felhivas_051005.pdf. Letöltés ideje: 2008-10-31.
(=TKH2005.)
204
2. FONTOSABB JOGSZABÁLYOK
• Az 1870. évi XLII. tv. a köztörvényhatóságokról
• Az 1871. évi XVIII. tv. a községek rendezésérıl
• Az 1886. évi XXII. tv. a községek rendezésérıl
• A 4330/1945. M.E. sz. rendelet a közigazgatás területi beosztásának ideiglenes rendezésérıl
• A 4343/1949. M.E. sz. rendelet a megyék székhelyének és területének megállapításáról
• Az 1949. évi XX. tv. A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról
• Az 1950. évi I. tv. a helyi tanácsokról
• Az 1959. évi 7. tv. r. a mezıgazdasági termelıszövetkezetrıl és termelıszövetkezeti csoportról
• Az 1971. évi I. tv. a tanácsokról
• Az 1017/1969. (IV. 29.) Korm. sz. határozat egyes községek városi irányításáról
• Az 1007/1971. (III.16.) Korm. sz. határozat a településhálózat fejlesztésének koncepciójáról, illetve an-
nak módosítása (Az 1018/1981. (VI. 19.) Mt. Sz. határozat)
• Az 1034/1978. (X. 6.) Mt. Sz. határozat Veszprém és Zala megyék közötti területátcsatolásról
• Az 1990. évi LXV. tv. a helyi önkormányzatokról
• Az 1070/1992 (XII. 29) Korm. sz. Határozat a Borsod-Abaúj-Zempén és Heves Megyei fejlesztési
program feladatairól
• A KSH elnök 9006/1994 (s.k.3) sz. közleménye a statisztikai kistérségek lehatárolásáról, illetve annak
módosításai (a KSH elnök 9002/1998 (s.k.1) sz. közleménye; a 244/2003 (XII.18) Korm. Rendelet; a
2007. évi CVII. tv.)
• Az 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésrıl és a területrendezésrıl
• A 106/1997. Korm. sz. Rendelet a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek lehatárolásáról
• Az 1999. évi XCII. törvény a Területfejlesztésrıl és a Területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. törvény
módosításáról
• A 244/2003. (XII. 18.) Korm. sz. Rendelet a kistérségek megállapításáról, lehatárolásáról és megváltoz-
tatásának rendjérıl
• A 1075/2004. (VII. 21) sz. Korm. sz. Határozat a regionális és kistérségi szervezést igénylı államigaz-
gatási feladat- és hatáskörök, valamint a területi államigazgatási szervek átalakítására vonatkozó intéz-
kedésekrıl
• A 65/2004 (IV.15.) sz. Korm. sz. Rendelet a többcélú kistérségi társulások 2004. évi támogatása mérté-
kének, igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának és elszámolásának részletes feltételeirıl
• A 2004. évi LXXV. törvény a területfejlesztésrıl és a területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. tv. és
egyes kapcsolódó törvények módosításáról
• A 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásairól
• Az 5/2005. (I. 19.) Korm. sz. Rendelet a többcélú kistérségi társulások által ellátott egyes közszolgálta-
tások 2005. évi normatív m�ködési támogatásáról
205
3. IDÉZETT ÉS HIVATKOZOTT IRODALOM
• Andrásfalvy B. (1972): Néprajzi jellegzetességek az észak-mecseki bányavidék gazdasági életében. In:
Babics A. szerk.: Az észak-mecseki bányavidék regionális vizsgálata. Akadémiai Kiadó, Budapest. 123-
167. o.
• Andrásfalvy B. (1980): Néprajzi csoport, kistáj és régió. In: Népi kultúra – Népi társadalom XI-XII.
Akadémiai Kiadó, Budapest. 39-58. o.
• Andróczi M. (2001): Kistérségi társulások Zala megyében. Comitatus. (11/7-8) 45-52. o.
• Austin, D. (1968): Environmental Influence on Neighborhoods Activity. In: Turner, J. B. szerk:
Neighboorhood Organisation for Community Action. National Association of Social Workers 2 Park
Avenue, New York.
• Bácskai V. – Nagy L. (1984): Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Aka-
démiai Kiadó, Budapest
• Barabás M. (1961): A Központi Statisztikai Hivatal területi szerveinek 1960. évi munkája. Megyei és
Városi Statisztikai Értesítı. (XI/ június) 241-253.o.
• Baudelle, G. (1995): De l’intercommunalité au pays. Les régions atlantiques entre traditions et projet.
La Tour d’Aigues, Editions de l’Aube/IAAT
• Beckmann, M. – Mc. Pherson, J. (1970): City size distribution in central place hierarchy. Journal of
Regional Science (10/1) 25-33. o.
• Bekényi J., dr. - Bércesi F., dr. - Németh J., dr. (2003): A kistérség fogalma, funkciói, intézményrend-
szere. Forrás: http://www.celodin.org/read.php?lang=hu&pid=5290 (Letöltés ideje: 2005-02-13)
• Beér J. (1962): A helyi tanácsok kialakulása és fejlıdése Magyarországon (1945-1960) Közgazdasági
és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
• Beluszky P. (1967): Magyar városok központi szerepköre. Statisztikai Szemle (45) 543-563. o.
• Beluszky P. (1974): Nyíregyháza vonzáskörzete. Földrajzi Tanulmányok 13. Akadémiai Kiadó, Buda-
pest.
• Beluszky P.: (1980) A közigazgatási területi beosztás földrajzi-térszerkezeti alapjai. Gazdasági körzetek
– vonzáskörzetek – közigazgatás. Rövidített anyag. Államigazgatási Szervezési Intézet, Budapest
• Beluszky P. (1990): Magyarország városhálózata 1900-ban. In: Tóth József szerk.: Tér-Idı-
Társadalom. Huszonegy tanulmány Enyedi Györgynek. MTA RKK, Pécs.
• Beluszky P. – Sikos T. T. (1981): Vonzáskörzeti vizsgálatok Heves nagyközségben. Területi Kutatások
4. MTA FKI, Budapest. 75-98. o.
• Beluszky P. – Gyıri R. (2005): Magyar városhálózat a 20. század elején. Dialóg-Campus Kiadó. Buda-
pest-Pécs.
• Berry, B. (1967): Geography of market centers and real distribution. Englewood Cliffs, Prentice Hall.
• Berta B. (1978): Dombóvár vonzáskörzete. Studia Geographica 2. KLTE, Debrecen.
206
• Bibó I. (1975): Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció –
MTA Igazgatástudományi Bizottsága Közigazgatástudományi Szekció; A közigazgatás fejlesztésének
komplex tudományos vizsgálata címő, országos szintő kutatási fıirány keretében. Budapest
• Bíró F. (1988): Göcsej. Gondolat Kiadó, Budapest
• Berger, P. L. – Luckmann, Th. (1998): A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés.
Jószöveg Mőhely Kiadó. Budapest. (Eredeti megjelenés: Berger, P. L. – Luckmann, Th. (1966): The
Social Construction of Reality. A Treatise in the Sociology of Knowledge. Garden City, Doubleday)
• Blanchard, R. (1926): Sur les noms des régions naturelles des Alpes françaises. Revue de géographie
alpine (1926). 455-462. o.
• Blau, P. M. – Scott, W. R. (1962): Formal Organisations: a Comparative Approach. Chandler
Publishing Company. San Fransisco.
• Bleton-Rouge, A. (2002a): Pays et frontières culturelles en Bresse. Pierre-de-Bresse. Publication de
l’Ecomusée de la Bourguignonne.
• Bleton-Rouge, A. (2002b): Le pays et l’écriture de la localité: l’histoire des lieux et l’aménagement du
territoire. Les études Sociales (139-140.) 139-159. o.
• Bleton-Ruget, A. – Boudineau, J. – Sylvestre, J-P. szerk. (2002): Pays et territoires. De Vidal de la
Blache aux lois d’aménagement et de développement du territoire. Dijon, EUD.
• Bourdieu, P. (1972): Esquisse d’une théorie de la pratique. Droz, Genève et Paris.
• Bourdieu, P. (1979a): La distinction. Editions De Minuit, Paris.
• Bourdieu, P. (1979b): La misère du monde. Editions Le Seuil, Paris.
• Bourdieu, P. (1980a): L’identité et la représentation. Élements pour une reflexion critique sur l’identité
de région. Actes de la recherche en sciences sociales. (35/ Novembre). 63-73. o.
• Bourdieu, P. (1980b): Questions de sociologie. Editions De Minuit, Paris.
• Bourdieu, P. (1980c): Le sens pratique. Editions De Minuit, Paris.
• Bourdieu, P. (1987): Choses dites. Editions De Minuit, Paris.
• Bos, H. (1964): The spatial dispersion of economic activity. University Press, Rotterdam.
• Bossard, J. (1932): Residential propinquity as a factor in marriage selection. American Journal of
Sociology (38) 219-224. o.
• Braudel, F. (1958): Histoire et sciences sociales. La longue durée. Annales ESC (XIII) 725-753. o.
• Buskó T. L. (2006a): A „Göcsejhez” tartozni. A történeti örökségre utaló fogalomhasználat diszkonti-
nuitás-modelljének tanulságai. In: Rendi társadalom – Polgári társadalom (17) Szombathely. 113-132.
o.
• Buskó T. L. (2006b): A kistérségi szint fejlıdése Magyarországon 1990-tıl napjainkig. ÁVF Tudomá-
nyos Közlemények (14-15) 107-114. o.
• Buskó T L. (2008a): Egy mőködésképtelen kistérség Zala megyében: a Zalaapáti-Háti Kistérségi Társu-
lás. Kísérlet egy kistérségi konfliktus történeti dimenzióinak megragadására. In: Atelier-iskola
Granasztói György tiszteletére. Atelier, Budapest. 175-194. o.
• Buskó T. L. (2008b): Gellénháza házasodási vonzáskörzete (1870-1980): fikció avagy a kistérségi iden-
titás reprezentációja? Comitatus (18/1) 66-82. o.
207
• Buttimer, A. (1976): Grasping the dynamism of lifeworld. Annals of the Association of American
Geographers (66/2) 277-292. o.
• Buttimer , A. (1978): Charisme and context. The challenge of la géographie humaine. In: Ley, D. –
Samuels, M. W. szerk.: Humanistic geography – prospects and problems. Maroufa Press, Chicago. 58-
76. o.
• Buttimer, A. (1979): Le temps, l’espace et le monde vécu. L’espace géographique (VIII/4) 243-254. o.
• Castells, M. (1997): The Information Age: Economy, society and culture. Volume II. The Power of
Identity. Blackwell.
• Christaller, W. (1933): Die zentralen Orte in Süddeutschland. Gustav Fischer Verlag, Jena.
• Clark, A. (1952): An examination of the operation of residential propinquity as a factor in mate
selection. American Sociological Review (17) 17-22. o.
• Claval, P. (1981): Les géographes et les réalités culturelles. L’espace géographique (X/4) 242-248. o.
• Clout, H (1989): Rural Policy for the EEC? Methuen, London – New York
• Clout, H. D. szerk. (1975): Regional Development in Western Europe. John Wiley and Sons. London –
New York – Sydney – Toronto
• Coleman, D. (1977): Geography of marriage in Britain 1920-1960. Annals of Human Biology. (4/2)
101-132. o.
• Coleman D. – Haskey J. (1986): Marital Distance and its geographical orientation in England and Wa-
les, 1979. Transactions of the Institute of British Geographers (II) 337-355. o.
• Csatári B. (1995): A kistérség fogalma. In: Kistérségekrıl kistérségeknek. Dunaholding City Menedzser
Kft. 11-15. o.
• Czene Zs. (2002): A kulturális örökség területfejlesztési megközelítése. Tér és Társadalom (15/4) 25-
37. o.
• Csite A., dr. – Kovács E., dr. – Lıke Zs. (2002): Kavarók. Az európaizáció aktorai: a helyi és a térségi
fejlesztési koalíciók létrejöttének föltételei, mőködésük és társadalmi kihatásai. OKTK kutatás. Záróje-
lentés.
• Csizmadia A. (1976): A magyar közigazgatás fejlıdése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig.
Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Dávid Z. (1975): Hajdúszoboszló népesedéstörténete. In: Hajdúszoboszló monográfiája. 187-254. o.
Hajdúszoboszló
• Di Méo, G. (1985): Le contrat ville moyenne régionale, pièce maîtresse d’un nouvel urbanisme
oloronais. Hégoa (2) 23-94. o.
• Di Méo, G. (1990-1991): De l’espace subjectif à l’espace objectif: l’itinéraire du labyrinthe. L’espace
géographique (XIX-XX/4-1) 359-373 o.
• Di Méo, G. (1991): L’Homme, la société, l’espace. Anthropos, Paris.
• Di Méo, G. (1993): Les paradigmes du quartier urbain, Les cahiers du LERASS (29) 54-71 o.
• Di Méo, G. – Barnèche-Miqueu, L. (1993): Système industriel localisé et developpement économique
8le centre de ressources des entreprises d’Oloron-Sainte-Marie. Hégoa (17)
• Di Méo, G. (1996): À la recherche des territoires du quotidien In: Di Méo, G. szerk.: Les territoires du
quotidien. L’Harmattan, Paris. 35-48. o.
208
• Di Méo, G – Castaigts, J. P. – Ducournau, C. (1993): Territoire, patrimoine et formation socio-spatiale.
Annales de géographie (573)
• Di Méo, G. – Garat, I. (1993): Le quartier dans la ville, idéologie territoire ou espace vécu? Villes et
Territoires. Presses universitaires du Mirail, Toulouse.
• Di Méo, G. – Guérit, F. (1992): La ville moyenne dans sa région. Editions de la Maison des Sciences de
l’Homme d’Aquitanie, Bordeaux.
• Di Méo, G. (2001): Le sens géographique des fêtes. Annales de Géographie (622) 624-646. o.
• Di Méo, G. (2001): La géographie des fêtes. Éditions OPHRYS, Paris/GAP.
• Di Méo, G. (2005): La renouvellement des fêtes et des festivals, ses implications géographiques. Anna-
les de Géographie (643) 227-243. o.
• Dövényi Z. (1977): A vonzáskörzetek történeti kialakulásának és változásának vizsgálati lehetıségeirıl.
Alföldi Tanulmányok I. Békéscsaba. 132-142. o.
• Duncan, J. S. (1980): The superorganic in american cultural geography. Annals of the Association
American Geographers (70) 181-198. o.
• Elek S. (1993): Az agrárpolitikától a vidékpolitikáig. Agrárpolitikai fordulat az EK-ban. A falu. (Tél) 7-
14. o.
• Entrikin J. N. (1976): Contemporary humanism in geography. Annals of the Association of American
Geographers (66) 615-632. o.
• Esman, M. I. – Uphoff, N. T. (1984): Local Organisations – Intermediaries in Rural Development.
Cornell University Press, Ithaca-London.
• Faluvégi A. (1994): Kistérségi területi vonzási rendszer (Statisztikai célú alkalmazás). Comitatus (4/2)
31-39. o.
• Faluvégi A. (1995): A NUTS-rendszer – az EU regionális támogatási rendszere – hazai statisztikai kis-
térségek – kistérségi projektek rendszere – 1995 elıadásai. KTM Területfejlesztési Program Iroda,
Budapest.
• Farkas T. (2000): A „SAPARD-kistérségek” Tér és Társadalom (14/2-3) 209-217. o.
• Fél E. (2001): A magyar népi társadalom életének kutatása. In: Fél Edit: Régi falusi társadalmak. Fél
Edit néprajzi tanulmányai. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. 323-369. o. (Eredeti megjelenés: Fél E.
(1948): A magyar népi társadalom életének kutatása A Magyar Népkutatás Kézikönyve II. 13. Néptu-
dományi Intézet. Budapest)
• Fèvre J. – Hauser H. (1909): Régions et pays de France. Félix Alcan, Paris.
• Foncin, P. (1898): Les pays de France. Projet de fédéralisme administratif. Armand Colin, Paris.
• Foncin, P. (1900): Introduction à l’étude de régions et pays de France. Revue synthèse historique 14-20.
o.
• Foncin, P. (1903): Régions et pays. Société d’édition, Toulouse.
• Forman B. (2001): Az Európai Unió strukturális és elıcsatlakozási alapjai. Európai Tájékoztatási Köz-
pont, Budapest.
• Foucault, M. (2001): A tudás archeológiája. Ford., jegyz. összeáll. Perczel István; szerk. Miklós Tamás.
Atlantisz Kiadó, Budapest. (Eredeti megjelenés: Foucault, M. (1969): L’archéologie de savoir,
Gallimard, Paris)
209
• Franck, J. (1877): Une carte de France à faire. Les départements. Les départements actuels et les
ancients pays. Revue de géographie (1) 341-352. o.
• Frémont, A. (1976): La région, espace vécu. PUF, Paris.
• Frémont, A. (1979): A chacun sa définition. Espaces Temps (10-11) 27-29. o.
• G. Fekete É. – Bodolai É. (1995): Együtt! – De hogyan? Kistérségi fejlesztések megjelenése a terület-
fejlesztésben. MTA-RKK – PHARE. Miskolc.
• Gallois, L. (1901): Le Bassigny. Étude d’un nom de pays. Annales de géographie. 115-122. o.
• Gallois, L. (1904): Le Woëvre et la Haye. Étude des noms de pays. Annales de géographie. 207-222. o.
• Gallois, L. (1908): Régions naturelles et noms de pays. Étude sur la région parisienne. Armand Colin,
Paris.
• Gallois, L. (1909): Les noms de pays. Annales de géographie. 1-13. o.
• Gibson, E. (1978): Understanding the subjective meaning of places. In: Ley, D. – Samuels, M. W.
szerk.: Humanistic geography prospects and problems. Maroufa Press, Chicago. 138-254. o.
• Giddens, A. (1984): The Constitution of Society. Outline of the Theory of structuration. University of
Columbia Press, Berkeley and Los Angeles.
• Giddens, A. (1985): Time, space and regionalisation In: Gregory, D.-Walford R. szerk.: Social
Relations and Spatial Structures. Macmillan, London. 265-295. o.
• Gilbert, A (1988): The new regional geography in English and French-speaking countries. Progress in
Human Geography (12/1) 209-228. o.
• Gonzalez, D. (1993): L’idée de pays dans le géographie et la culture française au tournant du siècle. In:
Claval, P. szerk.: Autour de Vidal de la Blache. La formation de l’école française de géographie. CNRS
Éditions, Paris. 123-129. o.
• Gordon, C. W. – Babchuk, W. (1966): Typology of Community Organisations. In: Glaser, W. A. – Sills,
D. A. szerk.: Government of Community Organisations. The Bedminster Press, Totowa, New Jersey.
• Gönczi F. (1914): Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Ka-
posvár.
• Gregory, D. (1994): Humanistic Geography. In: Johnson, R.J. – Gregory, D. – Smith: The Dictionary of
Human Geography. Blackwell.
• Gyıri R. (2000): A Kisalföld kereskedelmi vonzáskörzet-rendszere 1925-ben. Tér és Társadalom (14/
2-3) 303-309. o.
• Hall, P. (2002): Christaller for a global age: redrawing the urban hierarchy. In: Mayr, A. – Meurer, M. –
Vogt, J. szerk.: Stadt und Region: Dynamik von Lebenswelten. Tagungsbericht und wissenschaftliche
Abhandungen, 53. Deutscher Geographentag Leipzig, 29. September bis 5. Oktober 2001. Deutscher
Gesselschaft für Geographie. Leipzig. 110-128. o.
• Habermas, J. (1994): Objektivizmus a társadalomtudományokban (Töredék) In: Jürgen Habermas: A
társadalomtudományok logikája. Fordította: Adamik Lajos et al. Atlantisz Kiadó Budapest. (Eredeti
megjelenés: Habermas, J. (1982): Ein Fragment: Objektivismus in den Sozialwissenschaften 1977.
Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main)
• Hägerstrand, Th. (1975): Space, time and Human Conditions. In: Karlquist, A. – Lundquist, L. and
Snickars, F. szerk.: Dynamic Allocation of Urban Space. Saxon House, Farnborough.
210
• Hajdú Z. (1981): A Dél-Dunántúl 1925. évi vonzáskörzet-rendszere. In: MTA RKK DTI Közlemények
28. szerk. Tóth Tibor. Pécs. 183-213. o.
• Hajdú Z. (1987): Településhálózat és közigazgatási területszervezés a Dél-Dunántúlon. Akadémiai Ki-
adó, Budapest.
• Hajdú Z. (1992): Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializ-
mus idıszakában. Földrajzi Közlemények (40/1-2) 29-37. o.
• Hajdú Z. (2001): Magyarország közigazgatási földrajza. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
• Hantos Gy. (1931): A magyar közigazgatás területi alapjai. Budapest.
• Hoffman I. (2003): A kistérségi (körzeti) igazgatás múltja, jelene, jövıje különös tekintettel a hatósági
igazgatásra. Forrás: http://www.celodin.org/read.php?lang=hu&pid=5292 (Letöltés ideje: 2003. no-
vember 20.)
• Holmes, B. (1978): Házasságkötés és vándorlás Nyugat-Magyarországon. Féltorony, 1828-1895. De-
mográfia (21/2-3) 347-365. o.
• Houston, S. – Wright R. – Ellis M. – Holloway S. – Hudson, M. (2005): Places of possibility: where
mixed-race partners meet. Progress in Human Geography (29/6) 700-717. o.
• Jávor K. (1999): A SAPARD-ról és viselt dolgainkról. A Falu. (İsz) 37-47. o.
• Kakuk M. (1977): A legrégibb kunszentmártoni anyakönyv (1718-29) vizsgálatának tanulságai. Múze-
umi Levelek (35-36) Szolnok. 19-56. o.
• Kalminj, M. – Flap, H. (2001): Assortative meeting and mating: uninteted consequences of organized
settings for partner choices. Social Forces (79) 1289-1312. o.
• Kapros Mária – Kovács Béla (é. n.): Visonta község társadalomtörténete és néprajza az egyházi anya-
könyvek alapján 1692-tıl 1945-ig. In: Elızetes beszámoló a Visontán folyó régészeti és monografikus
kutatásokról. 1967-1969. Eger
• Kennedy, R. (1943): Premarital residential propinquity and ethnic endogamie. American Journal of
Sociology (48) 580-584. o.
• Kiss A. (1986): Dunaújváros mint ipari centrum vonzási hatásai. Alföldi Tanulmányok X., Békéscsaba.
307-325. o.
• Kistérségi vonzáskörzetek. A regionális térszerkezet jellemzıi az átmenet éveiben. KSH, Budapest.
1995.
• Kodolányi J. (1958): Problémák az ormánsági etnikai csoport körülhatárolásában. Néprajzi Értesítı. 5-
18. o.
• Kósa L. (1975): Néprajzi csoportok és tájak a magyar népismeretben. In: Kósa László – Filep Antal: A
magyar nép táji-történeti tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest
• Kovács T. (2003): A régióalkotás kérdései, problémái és jelenlegi állása Magyarországon. In: Süli-
Zakar István szerk.: A terület- és településfejlesztés alapjai. Dialóg-Campus Budapest-Pécs. 141-162.
o.
• Kovács Z. (1981): A népesség története. In: Berettyóújfalu története. Berettyóújfalu. 141-198. o.
• Kovács Z. (1987): Kereskedelmi centrumok és vonzáskörzetek Heves megyében. Földrajzi Értesítı
(37/3-4) 253-272. o.
211
• Krajkó Gy. (1971): A gazdasági mikrokörzetek elvi és módszertani kérdései. Földrajzi Értesítı (22/2-3)
259-276. o.
• Lepetit, B. (1999a): Le présent de l’histoire. In: Lepetit, B.: Carnet de croquis. Sur la connaissance
historique. Bibliothéque Albin Michel Histoire, Paris. 252-283. o.
• Lepetit, B. (1999b): Passé, présent et avenir des modèles urbains d’auto-organisation. In: Lepetit, B.:
Carnet de croquis. Sur la connaissance historique. Bibliothéque Albin Michel Histoire, Paris. 252-283.
o.
• Leurquin, B. (2002): La politique des pays: points clés et difficultés d’application. In: Patrice Caro, P.
–Dard, O. – Daumas, J-C. szerk.: La politique d’aménagement du territoir. Racines, logiques et
résultats. Presses Universitaires de Rennes. 265-298. o.
• Lévy, J. (1996): Territoires et résaux. In: Le monde des villes. Panorama urbain de la Plànete.
Complexe, Paris. 375-389. o.
• Ley, D. (1977): The personality of a geographical fact. Professional Geographer (29) 8-13. o.
• Liberson S. – Waters M. (1988): From many strands. Ethnic and racial groups in contemporary
America. Russel Sage, New York.
• Louault, F. (2004): Variations sur un concept: le pays. L’information géographique 2000. (4) 347-362.
o.
• Lösch, A. (1940): Die raumlische Ordnung der Wirstschaft. Fische, Jena.
• Magyary Z. (1932): A magyar közigazgatás racionalizálásának programja. Budapest.
• Mándoki L. (1972): A kölkedi reformátusok házassági kapcsolatai és házassági szerzıdései. In: Janus
Pannonius Múzeum Évkönyve 1971. Pécs. 279-285. o.
• Marosi S.– Somogyi S. szerk. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I.-II. kötet. MTA Földrajz-
tudományi Kutató Intézet. Budapest
• Maunier, R. (1928): Essais sur les groupements sociaux. Félix Alcan, Paris.
• Maurel, M-C. (2005): Intercommunalité et projets territoriaux: la micro-région de Mohacs en
Transdanubie méridionale. Bulletin de l’Association des géographes français ( juin) 182-196. o.
• Mendöl T. (1931): Debrecen közlekedésföldrajzi helyzete és az izokrón térkép. Debreceni Szemle (2)
1931. 81-95. o.
• Nemes Nagy J. (1998): A tér a társadalomkutatásban. Hilscher Rezsı Szociálpolitikai Egyesület, Buda-
pest
• Nemes Nagy J. szerk. (2005): Regionális elemzési módszerek. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék –
MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport
• Nemeskéri J. (1965): Az ivádi népesség rokonházasságairól. Demográfia (8) 163-175. o.
• Nemeskéri J. – Walter H. (1966): Demográfia és populáció – genetikai kutatások a Bodrogközben. De-
mográfia (9) 336-365. o.
• Nagy R. (1988): Szolnok város vonzásviszonyai 1949-1980. Alföldi Tanulmányok XII. Békéscsaba.
219-236. o.
• Ozouf-Marignier, M-V. (m. e.): Territoire et localité dans la France contemporaine. Autour de la notion
de „pays”.
212
• Ozouf-Marignier, M-V. (2002): La re-naissance des pays. De la géographie à la politique. In: A.
Berque, A. – Lassus B. szerk.: Actualité du paysage, (1). Actes du séminaire du DEA „Jardins, paysage,
territoire”. Ecole d’Architecture de Paris-La Villette, Paris.
• Örsi J. (1978): Házassági kapcsolatok szerepe az etnikai jegyek meghatározásában. In: Mátraderecske.
Néprajzi tanulmányok. Eger.
• Örsi J. (1979): Karcag házassági kapcsolatai a XVIII-XIX. században. In: Szolnok megyei Múzeumi Év-
könyv 1978. 203-214. o.
• Örsi J: (1983): Exogámia és endogámia Magyarországon a XVIII-XX. században. Demográfia. (26)
572-597. o.
• Örsi J. (1984): Kecel népe mint közösség. In: Kecel története és néprajza. Kecel. 821-848. o.
• Paasi, A. (1986): Institutionalization of regions: a theoretical framework for undesstanding the
emergence of regions and the constitution of regions and the constitution of regional identity. Fennia
(164/1) 105-146.
• Paasi, A. (2002): Bounded spaces in the mobile world: deconstructing ’regional identity’. Tijdschrift
voor Economische en Sociale Geografie (93) 137-148. o.
• Paasi, A. (2003): Place and region: regional worlds and words. Progress in Human Geography (26/6)
802-811
• Pálné dr. Kovács I. (2003): A kistérségek a területi igazgatás komplex összefüggésrendszerében.
Forrás: http://www.celodin.org/read.php?lang=hu&pid=5289 (Letöltés ideje: 2005-02-03)
• Papp A. (1981): Debrecen vonzáskörzete. Alföldi Tanulmányok V. Békéscsaba. 177-203. o.
• Papp A. (1984): Az Alföld vonzásközpontjai és vonzáskörzetei a XX. században. In: Gurzó I. szerk.: Az
Alföld gazdaságföldrajzi kutatásának eredményei és a további feladatok 1. Békléscsaba. 147-199. o.
• Perry, P. (1969a): Marriage-Distance Relationships in North Otago 1875-1914. New Zealand
Geographer (26/1) 36-43. o.
• Perry, P. (1969b): Working-class isolation and mobility in rural Dorset 1837-1936: a study of marriage
distances. Transactions and Papers of the Institute of British Geographers (46) 121-141. o.
• Pfeil E. (1990): A kisközségek az önkormányzattá válás útján. MTA RKK kutatási eredményei (10)
MTA-RKK Pécs.
• Pfeil E. (2003): Önkormányzati integráció és helyi közigazgatás. Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs
• Pickles, J. (1985): Phenomenology, science and geography. Spatiality and the human sciences. Camb-
ridge University Press
• Pivetau, J-L. (1969): Le sentiment d’appartenance régionale en Suisse. Revue de Géographie Alpine
(57) 361-386. o.
• Pivetau, J-L. (1990): L’épaisseur temporelle de l’organisation de l’espace : „palimpseste” et „coupe
transversale” In: GEOPOINT 90. Histoire, temps et espace. Groupe Dupont Université d’Avignon. 211-
220. o.
• Plánder F. (1838): Göcseinek esmérete. Tudományos Győjtemény (6) 3-34. o.
• Poche, B. (1983): La région comme espace de référence identitaire. Espaces et Sociétés (42) 3-12. o.
• Pomian, K. (1997): L’heure des Annales. La terre – les hommes – le monde. In: Nora, P. szerk.: Lieux
de Mémoire 1. Éditions Gallimard. 903-952. o.
213
• Pozder P. (1986): Eger komplex vonzáskörzete. Földrajzi Közlemények (34) 96-106. o.
• Pred, A. (1984): Palce as a historically contingent process: structuration and time-geography. Annals of
the Association of American Geographers (74) 279-297. o.
• Puzelat, M. (1996): La notion de pays: un parcours historiographique. In: Rédon, O. szerk. Savoirs des
lieux. Géographies en histoire .Presses universitaires de Vincennes, Saint-Denis. 89-106. o.
• Reisch, G. A.: (1997): Káosz, történelem és elbeszélés. In: Fokasz N. szerk.: Rend és káosz. Fraktálok
és káoszelmélet a társadalomkutatásban. Replika Kör, Budapest. 117- 137. o. (Eredeti megjelenés:
Reisch, G. A. (1991): Chaos, history and narrative. In: History and Theory (30/1) 1-20. o.)
• Renard, J. (1995): Le retour au „pays” dans les Pays-de-la-Loire In: Guy Baudelle: De
l’intercommunalité au pays. Édition de l’aube/IAAT. 71-82. o.
• Répássy H. (1995): Kistérségi társulások Magyarországon a PHARE Kistérségi Együttmûködéseket
Támogató Program tükrében. In: OKTK/KTM PHARE-kutatás RÖM-Managament Kft., Budapest.
• Richardson, H. W. (1984): Regional Policy in Slow-Growth Economy. In: Demko, G. szerk.: Regional
Development: Problems and Policies in Eastern and Western Europe. St. Martin’s Press. New York
• Robic, M-C. (1982): Les pays et la défense du corps. Note à propos de Régions naturelles et noms de
pays. In: Géopoint 82: Les territoires de la vie quotidienne. Recherche de niveaux signifiants dans
l’analyse géographique. Groupe Dupont, Université de Genève, Univerité de Lausanne Avignon. 149-
161. o.
• Ricq, Ch. (1982-83): La région, espace institutionnel et espace d’identité. I-II. Espaces et Sociétés (41-
42) 113-29, illetve 65-78. o.
• Robic, M-C. (1996): La notion de pays chez Paul Vidal de la Blache. Signification populaire et
interprétation géographique. In: Rédon, O. szerk.: Savoirs des lieux. Géographies en histoire. Presses
universitaires de Vincennes, Saint-Denis. 107-123. o.
• Sigelman L. – Bledsoe T. – Welch S. – Combs, M. (1996): Making contact? Black-white social
intercation in an urban setting. American Journal of Sociology (101) 1306-1332. o.
• Sion, J. (1909): Les paysans de la Normandie orientale. Pays de Caux, Bray, Vexin normande, Vallée
de la Seine. Armand Colin, Paris
• Schütz, A. (1970): The problem of Racionality in the Social World. In: Emmet, D. – Macintyre, A.
szerk.: Sociological Theory and Philosophical Analysis. Macmillan, New York. 89-114.o.
• Spiegelberg, H. (1982): The Phenomenological Movement. A Historical Introduction. Martinus Nijhoff
Publishers, The Hague.
• Szabó L. (1979): A jász etnikai csoport. Szolnok
• Székelyi M. – Barna I. (2004): Túlélıkészlet az SPSS-hez. Többváltozós elemzési technikákról társada-
lomkutatók számára. Typotext Kiadó, Budapest.
• Szelényi I.-Ladányi J. (2005): Az újrakörzetesítés társadalmi ára. Kritika (január). 5-7. o.
• Szoboszlai Gy. (1976): A középszintő (járási-városi) területi igazgatás és a társadalmi környezet. MTA
Állam- és Jogtudományi Intézet, Budapest.
• Szörényiné Kukorelli I. (1997): A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemzõi és trendjei az Észak-
Dunántúlon. Tér és Társadalom (11/1) 147-181. o.
214
• Tinbergen, J. (1964): Sur un modèle de la dispersion géographique de l’activité économique. Revue
d’Economie politique (74) Numero Special. 30-44. o.
• Thrift, N. (1983): On the determination of the social action in space of time. Environnement and
Planning D: Society and Space (1) 23-57. o.
• Szentmihályi I. (1976): Göcsej területfogalmának alakulása. Deák Ferenc Göcsejrıl. In: Tanulmányok
Deák Ferencrıl. Szerk. Degré Alajos. Zalai Győjtemény (5) Zalaegerszeg.
• Tamásy J. (1969): A lokális endogámia alakulása Magyarországon. Demográfia (12) 79-86. o.
• Tárkány Szőcs E. (1981): Magyar jogi népszokások. Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Tímár L. (1986): A gazdaság térszerkezete és a városhálózat néhány sajátossága a két világháború kö-
zötti Magyarországon. MTA RKK, Pécs.
• Tuan, Y-F. (1971): Geography, philosophy and the study of human nature. The Canadian Geographer
(15/3). 181-192. o.
• Tuan, Y-F. (1974): Commentary on „Values in Geography”. In: Buttimer, A. szerk.: Phenomenology,
existentialisme and the study of values. „Values in Geography”. Commission on College Geography
Ressource Paper (24) Washington D.C. Association of American Geographers. 54-58. o.
• Tuan, Y-F. (1975): Place. An experimental perspective. Geographical Review (65) 151-165. o.
• Tuan, Y-F. (1977): Space and Place: Humanistic Perspective. In: Gole, S. – Olsson G. szerk.:
Philosophy in Geography. D. Reidel Publishing Company. Dordrecht. 387-428. o.
• Tuan, Y.-F. (1978): Space, time, palce. A humanistic frame. In: Carlstein, T. – Parkes, D. – Thrift, N.
szerk.: Making Sense of Time. Edward Arnold, London. 7-16. o.
• Vági G. (1991a): „Mit ér” egy község? „Mit ér egy megye?” (A tanácsi fejlesztések intézményi szerke-
zetérıl) In: Vági G. (1991): Magunk, uraim. Válogatott írások településekrıl, tanácsokról, önkormány-
zatokról. Gondolat Kiadó, Budapest. 125-146. o. (Eredeti megjelenés: Közgazdasági szemle, 1975. (22/
7-8) 882-898. o.)
• Vági G. (1991b): Versengés a tervezésért. (Feltételezések a helyi-területi érdekek érvényesítésének tár-
sadalmi mechanizmusairól). In: Vági G. (1991): Magunk, uraim. Válogatott írások településekrıl, ta-
nácsokról, önkormányzatokról. Gondolat Kiadó, Budapest. 147-177. o. (Eredeti megjelenés: Valóság,
1979. (22/3) 43-60. o.)
• Varga Gy. (1978): Egy falu az országban. Kismarja életrajza a felszabadulásig. Debrecen.
• Vadász I. (1995): A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX.-XX. században. A Jász-Nagykun-Szolnok me-
gyei Múzeumok Közleményei 54. Szolnok-Tiszafüred.
• Vetési L. (1977): Párválasztási mobilitás Bürkösön. Korunk. 979-984. o.
• Vidal de la Blache, P (1888): Des divisions fondamentales du sol francais. Bulletin littéraire. 49-57. o.
• Vidal de la Blache, P. (1903): Tableau de la géographie de la France. Hachette, Paris.
• Vidal de la Blache, P. (1904a): Les pays de France. La réforme sociale (5/8) 333-344. o.
• Vidal de la Blache, P. (1904b): De la signification populaire des noms de pays. Atti del congresso
internazionale di scienze storiche (Roma, 1-9 Aprile 1903). 11-17. o.
• Vidal de la Blache, P. (1909): Régions naturelles et noms de pays. Journal de savants (Semptembre-
Octobre) 389-401, ill. 454-462. o.
215
• Vidal de la Blache, P. (1922): Principes de géographie humaine. Libraire Armand Colin, Paris
• Viski K. (é. n.): A magyarság néprajzi képe és történeti alakulása. In: A Magyarság Néprajza I., Buda-
pest
• Viski K. (1938): Etnikai csoportok, vidékek. Budapest
• Zelinsky, W. (1973): The cultural geography of the United States. Englewood Cliffs, Prentice-Hall
• Zentai J. (1967): Adalékok az Ormánság néprajzi határának megállapításához. In: Janus Pannonius
Múzeum Évkönyve 1966. Pécs 77-128. o.
216
Ábrák és táblázatok jegyzéke
ÁBRÁK 1. diagram: Nıdiagram (Gellénháza), „súlyozatlan” variáns, 1870-1980. (128)
2. diagram: Összdiagram (Gellénháza), „súlyozatlan” variáns, 1870-1980. (129)
3. diagram: Összdiagram (Gellénháza), „súlyozott” variáns, 1870-1980. (132)
4. diagram: Az endogámia százalékos aránya Gellénházán a korrigált adatbázisunkban szereplı házasságköté-
sek alapján, 1870-1980. (135)
5. diagram: Összdiagram (Gellénháza), „súlyozott” variáns, 1870-1942. (136)
6. diagram: Összdiagram (Gellénháza), „súlyozott” variáns, 1942-1980. (136)
7. diagram: Összdiagram (Nagylengyel), „súlyozatlan” variáns, 1870-1980. (139)
8. diagram: Összdiagram (Nagylengyel), „súlyozott” variáns, 1870-1980. (140)
TÁBLÁZATOK
1. táblázat: Kisfalvak, aprófalvak és törpefalvak Zala megyében, 1990. (42)
2. táblázat: A tanácsi fejlesztési alapok forrásai az 1971-75 közötti idıszakra vetítve, egy meg nem nevezett
megye példáján, 1971-75. (63)
3. táblázat: A települések száma központi szerepkörük szerint az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncep-
ció besorolása alapján, 1972. I. 1. (74)
4. táblázat: A községek kistérségi szintő vonzáskapcsolatainak feltérképezéséhez segítséget nyújtó változók,
1925. (88)
5. táblázat: A dummy-változókhoz tartozó kommunalitás-értékek, 1925. (91)
6. táblázat: A faktormátrixban szereplı faktorsúlyok, 1925. (92)
7. táblázat: A rotált faktormátrixban szereplı faktorsúlyok, 1925. (93)
8. táblázat: A községek kistérségi szintő vonzáskapcsolatainak feltérképezéséhez segítséget nyújtó változók,
1960. (103)
9. táblázat: A dummy-változókhoz tartozó kommunalitás-értékek, 1960. (104)
10. táblázat: A rotált faktormátrixban szereplı faktorsúlyok, 1960. (105)
11. táblázat: Élı népszokások, illetve a már nem élı népszokások eltőnésének ideje a „kistérségi Göcsej” tele-
pülésein, 1967. (156)
12. táblázat: A mezıgazdasági keresık arányának csökkenése
a „kistérségi Göcsej” településein, 1920-1990. (157)
13. táblázat: A nagyobb arányú ingázások és elvándorlások kezdete és legfontosabb okai „kistérségi Göcsej”
településein, 1967. (158)
14. táblázat: A magát „Göcsejinek” valló 37 település közül hovatartozásához
kommentárt is főzı 18 település hovatartozása kommentárjával, 1972. (166)
217
Mellékletek és térképek jegyzéke
MELLÉKLETEK 1. melléklet: (Kiemelt) alsófokú körzetek a jelenlegi Zala megye területén 1971.
2. melléklet: (Kiemelt) alsófokú körzetek a jelenlegi Zala megye területén 1981.
3. melléklet: Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a városi vonzáskörzet-központ
faktor segítségével nyert eredmények (1925) között
4. melléklet: Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a városi vonzáskörzet-központ
faktor segítségével nyert eredmények (1960) között
5. melléklet: Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a mikrokörzet-központ faktor
segítségével nyert eredmények (1925) között
6. melléklet: Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a mikrokörzet-központ faktor
segítségével nyert eredmények (1960) között
TÉRKÉPEK
1. térkép: Az 1993-94-es KTM-PHARE programban részt vevı Zala megyei társulások, a Nyugat-Dunántúl
egyéb területeivel összehasonlításban
2. térkép: Zala megye kistérségi társulásai, 2000.
3. térkép: Zala megye vidékfejlesztési társulásai, 2004.
4. térkép: Zala megye statisztikai vonzáskörzetei, 1994-2007.
5. térkép: Zala megye statisztikai vonzáskörzetei, 2007-
6. térkép: A városkörnyéki igazgatás Zala megyében, 1984-1990.
7. térkép: Városi vonzáskörzetek a jelenlegi Zala megye területén, 1925.
8. térkép: Mikrokörzetek a jelenlegi Zala megye területén, 1925.
9. térkép: Városi vonzáskörzetek a jelenlegi Zala megye területén, 1960.
10. térkép: Mikrokörzetek a jelenlegi Zala megye területén, 1960.
11. térkép: Gellénháza házasodási vonzáskörzete 1870-1980, a „súlyozatlan” modell alapján
12. térkép: Gellénháza házasodási vonzáskörzete 1870-1980, a „súlyozott” modell alapján
13. térkép: A Göcsej Gönczi Ferenc szerint
14. térkép: A Göcsej az 1972-es kérdıíves felmérés szerint
15. térkép: A „kistérségi Göcsej” 2004-ben
218
1. melléklet (Kiemelt) alsófokú körzetek a jelenlegi Zala megye területén 1971.
rövidítések: r. f. k. = részleges felsıfokú központ; k.k. = középfokú központ; r.k.k. = részleges középfokú köz-pont; k.a.k. = kiemelt alsófokú központ; a.k.= alsófokú központ; r.a.k. = részleges alsófokú központ; e.t. = egyéb település. Zárójelben a távlatilag fejlesztendı települések elıreirányzott hierarchiaszintjét is feltüntettük. Zalaegerszeg r.f.k. Teskánd r.a.k. Hottó e.t. Böde e.t. Babosdöbréte e.t. Egervár a.k. Vasboldogasszony e.t. Gyırfa e.t. Nagykutas e.t. Kiskutas e.t. Nagypáli e.t. Kispáli e.t. Pókaszepetk r.a.k. (a.k.) Zalaistvánd e.t. Győrős e.t. Kemendollár e.t. Vöckönd e.t. Bezeréd e.t. Zalabér a.k. Batyk e.t. Zalavég e.t. Pakod e.t. Dötk e.t. Türje a.k. Zalaszentiván a.k. Alibánfa e.t. Zalaszentlırinc e.t. Petıhenye e.t. Alsónemesapáti e.t. Nemesapáti e.t. Zalaszentgrót r.k.k. Csáford e.t. Tekenye e.t. Zalaudvarnok e.t. Zalakoppány e.t. Kehida r.a.k. (a.k.) Kustány e.t. Kallósd e.t. Zalaszentlászló r.a.k. Gyülevész e.t. Sénye e.t. Zalacsány r.a.k. Tilaj e.t.
Ligetfalva e.t. Almásháza e.t. Nagykapornak a.k. Misefa e.t. Orbányosfa e.t. Padár e.t. Rádó e.t. Zalaapáti a.k. Bókaháza e.t. Esztergályhorváti e.t. Dióskál r.a.k. Egeraracsa e.t. Zalaszentmárton e.t. Pacsa k.a.k. Szentpéterúr e.t. Zalaigrice e.t. Zalaszentmihály e.t. Gétye e.t. Felsırajk r.a.k. Alsórajk e.t. Pötréte e.t. Bucsuszentlászló r.a.k. (a.k.) Nemesszentandrás e.t. Nemessándorháza e.t. Kisbucsa e.t. Nemeshetés e.t. Pölöske e.t. Söjtör a.k. Pusztaszentlászló e.t. Tófej e.t. Pusztaederics e.t. Baktüttıs e.t. Bak a.k. (k.a.k.) Sárhida e.t. Bocfölde e.t. Csatár e.t. Botfa e.t. Gellénháza a.k. Lickóvadamos e.t. Iborfia e.t. Nagylengyel e.t. Petrikeresztúr e.t. Gombosszeg e.t.
219
Ormándlak e.t. Csonkahegyhát r.a.k. (a.k.) Milejszeg e.t. Dobronhegy e.t. Pálfiszeg e.t. Németfalu e.t. Becsvölgye r.a.k. Kustánszeg e.t. Zalalövı k.a.k. Budafa e.t. Csöde e.t. Zalacséb r.a.k. Zalaszentgyörgy e.t. Kávás e.t. Salomvár e.t. Keménfa e.t. Vaspör r.a.k. Ozmánbük e.t. Zalaháshágy e.t. Bagodvitenyéd r.a.k. (a.k.) Felsıbagod e.t. Boncodfölde e.t. Zalaboldogfa e.t. Hagyárosbörönd e.t. Nagykanizsa r.f.k. Bajcsa e.t. Szepetnek r.a.k. Sormás e.t. Eszteregnye e.t. Zalaszentbalázs a.k. Börzönce e.t. Pölöskefı e.t. Kacorlak e.t. Magyarszerdahely e.t. Bocska e.t. Főzvölgy r.a.k. Magyarszentmiklós e.t. Hosszúvölgy e.t. Homokkomárom e.t. Hahót r.a.k. Gelse a.k. Kilimán e.t. Újudvar e.t. Gelsesziget e.t. Kerecseny e.t. Orosztony e.t. Nagyrada-Garabonc a.k. Zalaszabar e.t.
Zalamerenye e.t. Zalakaros a.k. Zalakomár k.a.k. Balatonmagyaród e.t. Galambok a.k. Zalaszentjakab e.t. Csapi e.t. Zalaújlak e.t. Miháld r.a.k. Pat e.t. Sand e.t. Miklósfa a.k. Bagola e.t. Liszó e.t. Surd r.a.k. Belezna e.t. Pátró e.t. Murakeresztúr a.k. Fityeháza e.t. Nagyrécse a.k. Kisrécse e.t. Zalasárszeg e.t. Nagybakónak e.t. Tótszerdahely r.a.k. (a.k.) Molnári e.t. Tótszentmárton e.t. Semjénháza e.t. Becsehely a.k. Petrivente e.t. Valkonya e.t. Rigyác e.t. Letenye k.a.k. Kistolmács e.t. Zajk e.t. Bánokszentgyörgy a.k. Várfölde e.t. Oltárc e.t. Borsfa e.t. Pusztamagyaród r.a.k. Bucsuta e.t. Szentliszló e.t. Lenti k.k. Lentiszombathely e.t.
220
Máhomfa e.t. Bárszentmihályfa e.t. Lentikápolna e.t. Nova a.k. Barlahida e.t. Mikekarácsonyfa e.t. Zalatárnok r.a.k. Szentkozmadombja e.t. Gutorfölde a.k. Csertalakos e.t. Szentpéterfölde e.t. Páka a.k. Dömefölde e.t. Ortaháza e.t. Kányavár e.t. Pördefölde e.t. Csömödér r.a.k. Hernyék e.t. Kissziget e.t. Zebecke e.t. Iklódbördıce e.t. Bázakerettye a.k. Lasztonya e.t. Lispeszentadorján e.t. Kiscsehi e.t. Maróc e.t. Muraszemenye a.k. Murarátka e.t. Csörnyeföld e.t. Szentmargitfalva e.t. Kerkaszentkirály e.t. Lovászi a.k. (k.a.k.) Szécsisziget e.t. Kerkateskánd e.t. Tormafölde e.t. Tornyiszentmiklós e.t. Dobri e.t. Rédics a.k. Külsısárd e.t. Lendvadedes e.t. Gosztola e.t. Gáborjánháza e.t. Bödeháza e.t. Zalaszombatfa e.t. Resznek r.a.k. Baglad e.t. Belsısárd e.t.
Lendvajakabfa e.t. Szíjártóháza e.t. Csesztreg-Zalabaksa a.k. (k.a.k.) Kerkakutas e.t. Alsószenterzsébet e.t. Felsıszenterzsébet e.t. Kerkafalva e.t. Ramocsa e.t. Kerkabarabás e.t. Pórszombat e.t. Szilvágy e.t. Kálócfa e.t. Kozmadombja e.t. Pusztaapáti e.t. Szentgyörgyvölgy r.a.k. Magyarföld e.t. Márokföld e.t. Nemesnép e.t. Sümeg r.k.k. Kisgörbı e.t. Nagygörbı e.t. Döbröce e.t. Kisvásárhely e.t. Mihályfa e.t. Sümegcsehi e.t. Óhid e.t. Keszthely-Hévíz k.k. Cserszegtomaj e.t. Alsópáhok e.t. Karmacs e.t. Vindornyafok e.t. Felsıpáhok e.t. Nemesbük e.t. Zalaköveskút e.t. Sármellék r.a.k. (a.k.) Szentgyörgyvár e.t. Zalavár e.t. Zalaszántó a.k. Vindornyalak e.t. Vindornyaszılıs e.t. Rezi e.t. Várvölgy e.t. Vállus e.t. Vonyarcvashegy a.k. Balatongyörök e.t. Gyenesdiás e.t.
221
2. melléklet (Kiemelt) alsófokú körzetek a jelenlegi Zala megye területén 1981.
rövidítések: f. t. k. = felsıfokú társközpont; k.k. = középfokú központ; r.k.k. = részleges középfokú társközpont; k.a.k. = kiemelt alsófokú központ; k.a.t.k. = kiemelt alsófokú társközpont; a.k.= alsófokú központ; a.t.k. = alsófokú társközpont; a.t. = alapfokú település. Zalaegerszeg f.t.k. Nagykutas a.t. Kiskutas a.t. Kispáli a.t. Nagypáli a.t. Bocfölde a.t. Botfa a.t. Csatár a.t. Teskánd a.t.k. Babosdöbréte a.t. Böde a.t. Hottó a.t. Boncodfölde a.t. Egervár a.k. Gısfa a.t. Vasboldogasszony a.t. Zalaszentiván a.k. Alibánfa a.t. Alsónemesapáti a.t. Nemesapáti a.t. Petıhenye a.t. Zalaszentlırinc a.t. Pókaszepetk a.k. Gyürüs a.t. Kemendollár a.t. Vöckönd a.t. Zalaistvánd a.t. Nagykapornak a.k. Misefa a.t. Orbányosfa a.t. Padár a.t. Bezeréd a.t. Pacsa k.a.k. Zalaigrice a.t. Zalaszentmihály a.t. Szentpéterúr a.t. Rádó a.t. Felsırajk a.t.k. Alsórajk a.t. Pötréte a.t. Dióskál a.t.k. Egeraracsa a.t. Zalaszentmárton a.t.
Bucsuszentlászló a.k. Kisbucsa a.t. Nemeshetés a.t. Nemessándorháza a.t. Nemesszentandrás a.t. Pölöske a.t. Bak k.a.k. Sárhida a.t. Zalatárnok a.t.k. Szentkozmadombja a.t. Tófej a.t.k. Baktüttös a.t. Pusztaederics a.t. Söjtör a.t.k. Pusztaszentlászló a.t. Gellénháza a.k. Gombosszeg a.t. Iborfia a.t. Lickóvadamos a.t. Nagylengyel a.t. Ormándlak a.t. Petrikeresztúr a.t. Becsvölgye a.k. Kustánszeg a.t. Csonkahegyhát a.t.k. Dobronhegy a.t. Milejszeg a.t. Németfalu a.t. Pálfiszeg a.t. Bagod a.k. Hagyárosbörönd a.t. Zalaboldogfa a.t. Zalaszentgyörgy a.t. Kávás a.t. Zalalövı k.a.k. Budafa a.t. Csöde a.t. Zalacséb a.t.k. Salomvár a.t. Keménfa a.t. Vaspör a.t.k. Ozmánbük a.t. Zalaháshágy a.t.
222
Nagykanizsa f.t.k. Bajcsa a.t. Bagola a.t. Főzvölgy a.t. Homokkomárom a.t. Hosszúvölgy a.t. Magyarszentmiklós a.t. Bocska a.t. Magyarszerdahely a.t. Újudvar a.t. Miklósfa a.k. Liszó a.t. Surd a.t.k. Belezna a.t. Pátró a.t. Nagyrécse a.k. Kisrécse a.t. Nagybakónak a.t. Zalasárszeg a.t. Csapi a.t. Zalaújlak a.t. Gelse a.k. Gelsesziget a.t. Kerecseny a.t. Kilimán a.t. Orosztony a.t. Zalaszentbalázs a.k. Börzönce a.t. Kacorlak a.t. Pölöskefı a.t. Hahót a.t. Bánokszentgyörgy a.k. Borsfa a.t. Oltárc a.t. Várfölde a.t. Pusztamagyaród a.t.k. Bucsuta a.t. Szentliszló a.t. Szepetnek a.k. Eszteregnye a.t. Sormás a.t. Murakeresztúr a.k. Fityeház a.t. Zalakomár k.a.k. Balatonmagyaród a.t. Zalakaros-Galambok k.a.t.k.
Zalaszentjakab a.t. Miháld a.t.k. Pat a.t. Sand a.t. Garabonc-Nagyrada a.t.k. Zalamerenye a.t. Zalaszabar a.t. Letenye k.a.k. Kistolmács a.t. Zajk a.t. Murarátka a.t. Szemenyecsörnye a.t.k. Szentmargitfalva a.t. Bázakerettye a.k. Kiscsehi a.t. Lasztonya a.t. Lispeszentadorján a.t. Maróc a.t. Becsehely a.k. Petrivente a.t. Rigyác a.t. Valkonya a.t. Tótszerdahely a.k. Molnári a.t. Semjénháza a.t. Tótszentmárton a.t. Keszthely k.k. Cserszegtomaj a.t.k. Rezi a.t. Hévíz k.a.t.k. Alsópáhok a.t.k. Felsıpáhok a.t. Nemesbük a.t. Vonyarcvashegy a.k. Balatongyörök a.t. Gyenesdiás a.t. Zalaszántó a.k. Vindornyalak a.t. Várvölgy a.t. Vállus a.t. Karmacs a.t.k. Vindornyafok a.t. Zalaköveskút a.t. Kehidakustány a.k. Kallósd a.t. Zalacsány a.t.k.
223
Almásháza a.t. Ligetfalva a.t. Tilaj a.t. Sármellék a.k. Szentgyörgyvár a.t. Zalavár a.t. Zalaapáti a.k. Bókaháza a.t. Esztergályhorváti a.t. Gétye a.t. Zalaszentgrót k.t.k Csáford a.t. Tekenye a.t. Zalakoppány a.t. Zalaudvarnok a.t. Zalaszentlászló a.t.k. Sénye a.t. Óhid a.t.k. Kisgöbrı a.t. Döbröce a.t. Nagygöbrı a.t. Vindornyaszılıs a.t. Kisvásárhely a.t. Mihályfa a.t. Kisvásárhely a.t. Sümegcsehi a.t. Türje a.k. Szalapa a.t. Zalabér a.k. Batyk a.t. Dötk a.t. Pakod a.t. Zalavég a.t. Lenti k.k. Nova a.t.k. Barlahida a.t. Mikekarácsonyfa a.t. Gutorfölde a.t.k. Csertalakos a.t. Szentpéterfölde a.t.
Csesztreg-Zalabaksa a.k. Alsószenterzsébet a.t. Felsıszenterzsébet a.t. Kerkafalva a.t. Kerkakutas a.t. Ramocsa a.t. Kálócfa a.t. Kerkabarabás a.t. Kozmadombja a.t. Pórszombat a.t. Pusztaapáti a.t. Szilvágy a.t. Szentgyörgyvölgy a.t.k. Márokföld a.t. Nemesnép a.t. Magyarföld a.t. Rédics a.k. Bödeháza a.t. Gáborjánháza a.t. Gosztola a.t. Külsısárd a.t. Lendvadedes a.t. Szijártóháza a.t. Zalaszombatfa a.t. Resznek a.t.k. Baglad a.t. Belsısárd a.t. Lendvajakabfa a.t. Lovászi a.k. Dobri a.t. Kerkateskánd a.t. Szécsisziget a.t. Tormafölde a.t. Tornyiszentmiklós a.t. Kerkaszentkirály a.t. Páka-Csömödér a.k. Dömefölde a.t. Kányavár a.t. Ortaháza a.t. Pördefölde a.t. Hernyék a.t. Iklódbördıce a.t. Kissziget a.t. Zebecke a.t.
224
3. melléklet
Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a városi vonzáskörzet-központ faktor segítségével nyert eredmények (1925) között
Kistérségi kp. (2004)
abszolút kp. (1925)
Ezekhez vonzódó települések száma
Relatív kp.(1925)
Ezekhez vonzódó települések száma
Csesztreg Lenti 7 Zalaegerszeg 7 Nova 1 Lenti 4 Csesztreg 2 Gutorfölde Nova 2 Nova 4 Zalaegerszeg 1 Páka 1 Zalaegerszeg 4
Keszthely Keszthely 15 Letenye Letenye 5 Letenye 9 Lenti 1 Nova 1 Nagykanizsa 1 Zalaegerszeg 1 Nagykanizsa Nagykanizsa 9 Csurgó 5 Pacsa Pacsa 9 Pacsa 4 Zalaszentgrót 1 Zalaegerszeg 2 Türje Sümeg 8 Zalaszentgrót 1 Zalaszentgrót 7 Zalaegerszeg 2
Zalaegerszeg Zalaegerszeg 7 Zalaegerszeg 2 Körmend 1 Zalalövı 1 Zalaszentgrót Zalaszentgrót 6 Keszthely 3
225
4. melléklet
Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a városi vonzáskörzet-központ faktor segítségével nyert eredmények (1960) között
Kistérségi kp. (2004)
abszolút kp. (1960)
Ezekhez vonzódó települések száma Relatív kp.(1960)
Ezekhez vonzódó települések száma
Csesztreg Lenti 10 Csesztreg 3 Lenti 8 Zalaegerszeg 1 Gutorfölde Lenti 1 Lenti 8 Nova 1 Páka 2 Zalaegerszeg 1 Keszthely Keszthely 15 Letenye Letenye 5 Letenye 8 Bánokszentgyörgy 3 Nagykanizsa 2 Nagykanizsa Nagykanizsa 14 Pacsa Zalaegerszeg 8 Zalaszentgrót 3 Zalaszentgrót 1 Zalaegerszeg 3 Pacsa 1
Zalaegerszeg Zalaegerszeg 9 Zalaegerszeg 2 Türje Sümeg 8 Zalaszentgrót 4 Zalaegerszeg 2 Zalaegerszeg 2 Sümeg 1 Türje 1 Zalaszentgrót Zalaszentgrót 1 Zalaszentgrót 7 Zalaegerszeg 1
226
5. melléklet
Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a mikrokörzet-központ faktor segítsé-gével nyert eredmények (1925) között
kistérségi kp. (2004)
abszolút értelemben vett bels ı központ (1925)
ezekhez vonzódó települések
Egyéb, belsı központokhoz vonzódó települések száma (1925)
abszolút értelemben vett küls ı központ (1925)
ezekhez vonzódó települések
egyéb, külsı központokhoz vonzódó települések száma
Bak Söjtör 1 3 Zalaegerszeg 1 6 Becsvölgye 6 Nova 1 8 Zalaegerszeg 3 Egervár Egervár 2 8 Zalaegerszeg 4 2 Gelse Gelse 4 10 Nagykanizsa 3 3 Lovászi Lenti 1 11 0 Sármellék Sármellék 1 2 Zalacsány 1 3 Zalaapáti 1 Szentgyörgyvölgy Csesztreg 4 3 Szepetnek 2 Zalaapáti 1 8 Letenye 1 Zalakaros 7 Zalakomár 2 1 Zalalöv ı Zalalövı 2 5 0 0
227
6. melléklet Kontinuitás a vidékfejlesztési társulások 2004. évi állapota, illetve a mikrokörzet-központ faktor segítsé-
gével nyert eredmények (1960) között
kistérségi kp. (2004)
abszolút érte-lemben vett bel-sı központ (1960)
ezekhez vonzódó települések
Egyéb, belsı központokhoz vonzódó tele-pülések szá-ma (1960)
abszolút értelemben vett küls ı központ (1960)
ezekhez vonzódó települések
egyéb, külsı központokhoz vonzódó tele-pülések szá-ma
Bak Bak 1 6 Zalaegerszeg 1 0 Söjtör 1 Zalatárnok 2 Becsvölgye Becsvölgye 1 6 Nova 1 3 Csonkahegyhát 5 Nagylengyel 2 Egervár Egervár 3 2 Zalaegerszeg 4 4 Zalaszentiván 2 Pókaszepetk 1 Gelse Gelse 4 4 5 Felsırajk 3 Zalaszentbalázs 2 Hahót 1 Orosztony 1
Lovászi Lenti Muraszemenye
1 2 6 0
Tornyiszentmiklós 2 Dobri 1 Lenti 1 Sármellék Sármellék 1 2 2 Zalaapáti 1 Zalaszabar 1 Szentgyörgyvölgy Szentgyörgyvölgy 2 Csesztreg 3 2 Szepetnek Murakeresztúr 2 4 Becsehely 1 2 Szepetnek 1 Zalaapáti 1 Tótszerdahely 1 Zalakaros Garabonc 2 3 2 Miháld 2 Galambok 1 Zalalöv ı Zalalövı 1 2 Zalaegerszeg 1 0 Salomvár 3
228
1.térkép
Az 1993-94-es KTM-PHARE programban részt vevı Zala megyei társulások, a Nyugat-Dunántúl egyéb
területeivel összehasonlításban
229
2. térkép
Zala megye kistérségi társulásai (2000)
230
3. térkép
Zala megye vidékfejlesztési társulásai (2004)
231
4. térkép
Zala megye statisztikai vonzáskörzetei (1994-2007)
232
5. térkép
233
Zala megye statisztikai vonzáskörzetei (2007-)
6. térkép
234
A városkörnyéki igazgatás Zala megyében (1984-1990)
7. térkép
235
Városi vonzáskörzetek a jelenlegi Zala megye területén (1925)
8. térkép
Mikrokörzetek a jelenlegi Zala megye területén (1925)
236
9. térkép
Városi vonzáskörzetek a jelenlegi Zala megye területén (1960)
237
10. térkép
Mikrokörzetek a jelenlegi Zala megye területén (1960)
238
11. térkép
239
Gellénháza házasodási vonzáskörzete (1870-1980)
A „súlyozatlan” modell alapján
12. térkép
240
Gellénháza házasodási vonzáskörzete (1870-1980)
A „súlyozott” modell alapján
13. térkép
241
A Göcsej Gönczi Ferenc (1914) szerint
14. térkép
242
A Göcsej az 1972-es kérdıíves felmérés szerint
15. térkép
243
A „kistérségi Göcsej” 2004-ben