229
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM A BERLINI FAL ÉS A MENEKÜLTKÉRDÉS Történelemtudományok Doktori Iskola Dr. Erd dy Gábor DSc, az MTA doktora, egyetemi tanár a Doktori Iskola vezet je Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem Doktori Program Dr. Balogh András DSc, egyetemi tanár a Program vezet je A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk: Dr. Majoros István DSc, egyetemi tanár, a bizottság elnöke Dr. Székely Gábor DSc, egyetemi tanár, bíráló Dr. Kiss J. László CSc, egyetemi tanár, bíráló Dr. Búr Gábor PhD, habilitált egyetemi docens, a bizottság titkára Dr. Békés Csaba PhD, a bizottság tagja Témavezet és tudományos fokozata: Dr. Maruzsa Zoltán PhD, egyetemi adjunktus Budapest, 2014

DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

  • Upload
    others

  • View
    1

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

MASÁT ÁDÁM

A BERLINI FAL ÉS A MENEKÜLTKÉRDÉS

Történelemtudományok Doktori Iskola

Dr. Erd dy Gábor DSc, az MTA doktora, egyetemi tanár a Doktori Iskola vezet je

Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem Doktori Program

Dr. Balogh András DSc, egyetemi tanár a Program vezet je

A bizottság tagjai és tudományos fokozatuk:

Dr. Majoros István DSc, egyetemi tanár, a bizottság elnöke

Dr. Székely Gábor DSc, egyetemi tanár, bíráló

Dr. Kiss J. László CSc, egyetemi tanár, bíráló

Dr. Búr Gábor PhD, habilitált egyetemi docens, a bizottság titkára

Dr. Békés Csaba PhD, a bizottság tagja

Témavezet és tudományos fokozata: Dr. Maruzsa Zoltán PhD, egyetemi adjunktus

Budapest, 2014

Page 2: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

2

MASÁT ÁDÁM

A BERLINI FAL ÉS A MENEKÜLTKÉRDÉS

Page 3: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

3

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés …………………………………………………………… 5

2. Terminológiai és fordítási problémák ……………………………… 8

3. Berlin megosztottságának kialakulása……………………………… 16 3.1. Németország és f városának felosztása a gy ztes hatalmak által ………… 16

3.2. A kapituláció – ahogy a berliniek megélték ………………………………. 25

3.3. A berlini blokád …………………………………………………………… 28

4. A menekültkérdés története 1961-ig ……………………………….. 35 4.1. A német migráció kezdetei ………………………………………………... 35

4.2. A belnémet határ kiépülése ………………………………………………... 38

4.3. Terminológiai kérdések és statisztikai problémák ………………………... 47

4.4. A menekültkérdés számok tükrében ………………………………………. 52

4.5. A munkaer tömeges kiáramlása és ennek hatása ………………………… 64

5. A berlini fal megépítése ……………………………………………. 72 5.1. Az 1961. évi berlini események helye a hidegháború történetében ………. 72

5.2. Döntés a berlini fal megépítésér l ………………………………………… 73

5.2.1. A fal megépítésének okai …………………………………………... 73

5.2.2. A döntés megszületésének el zményei és körülményei ……………. 76

5.2.3. A fal megépítésének technikai el készületei ………………………. 83

5.3. Határzárás Berlinben ……………………………………………………… 85

5.4. A politikusok reagálása a határzárásra ……………………………………. 92

5.5. A nyugati hatalmak el zetes információi a berlini falról …………………. 97

5.6. Szektorhatárból államhatár ……………………………………………….. 103

5.6.1. A Berlinen belüli változások ………………………………………. 103

5.6.1.1. Az ellen rz pontok kialakítása és meger sítése ……………. 107

5.6.1.2. A szellemállomások létrejötte ……………………………….. 112

5.6.1.3. Kényszerkilakoltatások ……………………………………… 114

5.6.1.4. A határzárás egyéb következményei és a fal továbbfejlesztése 116

5.6.2. A Berlinen kívüli változások ………………………………………. 127

5.6.2.1. A belnémet határ meger sítése ………………………………. 129

5.6.2.2. Az exklávék sorsa …………………………………………… 133

Page 4: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

4

6. Menekültek és áldozatok (1961–1989) ……………………………. 136 6.1. A szabad költözési jog és a tiltott határátlépés jogi szabályozása az NDK-ban 136

6.2. A l fegyverhasználat szabályai a keletnémet államhatárnál ……………… 138

6.3. Dezertálások ……………………………………………………………… 141

6.4. Szökések és szökési kísérletek a határzárás után …………………………. 147

6.5. A berlini fal áldozatai ……………………………………………………… 150

6.6. Az NDK és a szocialista országok állambiztonsági együttm ködése …….. 160

7. A berlini fal leomlása és a két német állam egyesülése …………… 171 7.1. A kelet-közép-európai szocialista rendszerek összeomlása ………………. 171

7.2. A keletnémet rendszerváltozás dilemmája ………………………………... 177

7.3. Menekülés a követségekre ………………………………………………… 184

7.4. A menekültkérdés és a magyarországi határnyitás ……………………….. 191

7.5. A berlini fal leomlása ……………………………………………………... 199

7.6. A berlini fal leomlásának jelent sége …………………………………….. 203

7.7. A demokratizálódási folyamat és az egyesülés el zményei ………………. 204

7.8. A két német állam egyesülése és a közvetlen következmények ………….. 208

8. Összegzés…………………………………………………………… 213

A felhaszált levéltári források jegyzéke ………………………………. 217

A felhasznált szakirodalom jegyzéke …………………………………. 219

A táblázatok jegyzéke ………………………………………………… 228

Mellékletek ……………………………………………………………. 230

Page 5: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

5

1. Bevezetés

A disszertáció célja a berlini fal és a keletnémet menekültkérdés bemutatása. A keletnémet

menekültkérdésnek meghatározó szerepe volt a berlini fal megépítésében és leomlásában.

Ennek megfelel en a disszertáció nem párhuzamos leírásokból áll, hanem a

menekültkérdés és a berlini fal közötti összefüggést kívánja bemutatni. Ez az összefüggés

régóta ismert, mégsem kell en feltárt. Magyarországon a mai napig nem született

tudományos igényességgel megírt monográfia a menekültkérdésr l és a falról. A témával

foglalkozó német történészek is csak az elmúlt néhány évben végezték el azokat az

alapkutatásokat, amelyek számos, eddig megválaszolatlan kérdést tisztáztak. Fehér foltok

azonban továbbra is maradtak.

Azok a történeti munkák, amelyek a fal fennállásának idején születtek, számos

helyen pontosításra és jelent s b vítésre szorulnak a ma már hozzáférhet levéltári

anyagok alapján. A rendszerváltozás óta több tucatnyi élménybeszámoló jelleg

visszaemlékezés, nem tudományos céllal készült összefoglaló, zsurnalisztikai írás, illetve

propagandaanyag jelent meg a témában, amelyeket a kutatónak csak alapos forráskritikával

szabad tanulmányoznia. Az els sorban történészek által publikált tudományos munkák

viszont sokszor egymásnak ellentmondó adatokat és információkat tartalmaznak. A mai

napig számos alapvet kérdésben nincs egyetértés a történészek között, s t több

bizonyítottnak hitt állítás megkérd jelez dött az elmúlt id szakban. Vitatott például az az

alapvet kérdés is, hogy mikor és ki vagy kik hoztak döntést a fal megépítésér l.

A disszertáció el zményének tekinthet , hogy a történelem szakdolgozatomat az

1961. augusztus 13-i határzárás témájában írtam. A téma levéltári anyagának kutatását két

ösztöndíj tette lehet vé 2008-ban: el bb a Deutscher Akademischer Austauschdienst

(DAAD) ösztöndíjának, majd a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjnak köszönhet en négy

német levéltárban végezhettem kutatást. A freiburgi katonai levéltárban (Bundesarchiv,

Abteilung Militärarchiv) els sorban a Nemzeti Néphadsereg, a Népi Rend rség és a

határ rizeti szervek iratanyagát tanulmányoztam, ennek révén nyertem betekintést a

menekültkérdés számos vonatkozásába. A berlini fal megépítésére és leomlására

vonatkozóan fontos, részben a mai napig publikálatlan anyagot sikerült gy jtenem. A

berlini tartományi levéltár (Landesarchiv Berlin) iratanyaga a berlini blokáddal, a fal

megépítésének nyugat-berlini fogadtatásával és a határjárók ügyével kapcsolatban nyújtott

jelent s segítséget. Az állambiztonsági iratok levéltárában (BStU) els sorban az 1961 és

Page 6: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

6

1989 közötti menekültkérdéssel kapcsolatban kerestem és találtam iratokat, de itt tudtam

anyagot gy jteni a kelet-közép-európai szocialista országok állambiztonsági szerveinek

ködésér l is. A legrövidebb ideig a pártok és tömegszervezetek levéltárában

(Bundesarchiv, SAPMO) kutattam: itt Walter Ulbricht irodai anyagainak, illetve az 1989-es

pártanyagok feldolgozására koncentráltam. Rövid levéltári kutatást folytattam továbbá a

Magyar Országos Levéltárban. Bár a doktori témám alapvet en német vonatkozású, sok

fontos magyar szál van benne, ezért törekedtem a magyar szempontból fontos anyagok

válogatására.

A disszertáció öt nagy fejezetb l áll össze, melyek kronológiailag és logikailag

egymásra épülnek. Az els rész Berlin megosztottságának kialakulásával foglalkozik a

második világháború végét l a blokádon át egészen a két német állam létrejöttéig. Ha a

második világháború végén a nagyhatalmak más módon osztották volna fel Németországot

és annak f városát, akkor nem került volna sor a berlini fal megépítésére. A berlini blokád,

amely közismertsége ellenére a történészek által elhanyagolt kutatási területnek számít, az

els hidegháborús válság és Berlin megosztottságának problematikájába nyújt betekintést.

A második rész a menekültkérdés történetét mutatja be 1961-ig, és elemzi a fal

megépítéséhez vezet tendenciákat. A rendelkezésre álló menekültügyi információk,

statisztikai adatok és pártjelentések, beszámolók analizálásával lehetett szemléltetni azt,

hogy a munkaer tömeges kiáramlása milyen módon lehetetlenítette el az NDK gazdasági

ködését. Ezt követi a disszertáció legfontosabb fejezete: a berlini fal megépítését több

aspektusból ismertet rész. Ezen belül kiemelten vizsgáltam a fal megépítésére vonatkozó

döntést, a határzárás technikai kivitelezését és hatását. Az érdekelt különösen, hogy a

Berlinben él emberek életében milyen változást hozott a két városrész közötti átjárhatóság

megszüntetése, és hogy folyamatos modernizálással hogyan tudta a keletnémet pártvezetés

tökéletesíteni a határ rizeti rendszert. Az 1961 és 1989 közötti id szakkal a disszertáció

negyedik részében, több résztéma feldolgozásával foglalkozom. Megvizsgáltam, hogy mi

volt a tiltott határátlépésnek és a t zparancsnak a jogi háttere. Külön alfejezetben mutatom

be a dezertálásokat, a menekülések leggyakoribb módjait, különös tekintettel az 1980-as

évek végén feler söd menekülthullámra. A közelmúltban lezajlott történészi viták és a

publikált számadatok segítségével pedig a fal áldozatairól nyújtok áttekintést. Az utolsó,

ötödik rész a berlini fal leomlásával és a német egyesüléssel foglalkozik. Ebben külön

alfejezetet szántam a magyarországi határnyitásnak, amely nemcsak a menekültkérdésre

jelentett megoldást, hanem közvetett módon hozzájárult a berlini fal leomlásához is. A

Page 7: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

7

disszertáció elején és az egyes fejezetekben, ahol szükségesnek láttam, boncolgattam

elméleti kérdéseket, és törekedtem a terminológiai problémák tisztázására.

A disszertáció eredetileg felkért témavezet je Dr. Németh István volt. Köszönöm,

hogy éveken át figyelemmel követte kutatásaimat, és átolvasta, javította az egyes

fejezeteket. Köszönöm Dr. Maruzsa Zoltánnak, hogy a disszertáció megírásának végs

fázisában vállalta a témavezet szerepét úgy is, hogy a témaválasztást és a kutatási

irányokat már nem állt módjában befolyásolnia. Köszönöm Dr. Gerhard Sälternek, a

Dokumentationszentrum Berliner Mauer munkatársának, hogy szakmai tanácsokkal és

szakirodalommal segítette a kutatómunkámat és az egyes történeti problémák tisztázását.

Végül köszönöm munkatársaimnak és családom valamennyi tagjának, hogy éveken át

kitartó türelemmel támogatták doktori kutatásaim befejezését.

Page 8: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

8

2. Terminológiai és fordítási problémák

Az idegen nyelv kifejezések magyar nyelvre történ pontos fordítása hozzátartozik a

szakmai igényességhez. Nem elegend azonban megtalálni a megfelel kifejezést a

célnyelvben, tisztában kell lenni a fogalom tartalmával is. A berlini fal és a menekültkérdés

témájánál számos katonai, jogi és politikai szakkifejezéssel találkozunk. Bár a Német

Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság politikai és katonai rendszere, s t

jogrendje nagy általánosságban számos hasonlóságot mutat, minél inkább belemegyünk a

részletekbe, annál több eltérést találunk. Ezeknek a látszólag apró különbségeknek óriási

jelent sége lehet egy-egy konkrét esemény vagy jelenség helyes értelmezésénél.

A disszertáció megírásakor sokszor okozott számunkra nehézséget a terminus

technicusok szakszer fordítása. Tipikus fordítási probléma állt el például akkor, amikor

olyan jelenséget vizsgáltunk, amely kizárólag csak egy országban létezett. Példa erre az

NSZK-ban a menekültek befogadásával kapcsolatban bevezetett speciális jogi szabályozás,

a Notaufnahmeverfahren. A magyar nyelvben nincs annyi szinonimája a menekült szónak,

mint a németben, ezért a menekültek kategorizálása önmagában nehézkes. Ám gyakran

okozott fejtörést az is, ha több országban létez vagy nemzetközileg jól ismert jelenségr l,

fogalomról volt szó, amit valamilyen okból kifolyólag másként hívtak az NDK-ban és

Magyarországon. Egy harmadik tipikus eset az volt, amikor valaminek mindkét országban

megegyezett az elnevezése, mégis mást értettek rajta a forrásnyelven és a célnyelven.

A terminológiai problémák érzékeltetésére jó példa a nemzet és az állampolgárság

fogalmának használata az NSZK és az NDK gyakorlatában. A nemzet fogalmának

értelmezése még Magyarországon is problematikus volt: mást értettek rajta az 1956-os

forradalom és szabadságharc leverése után, és mást 20 évvel kés bb.1 A német helyzet

ennél jóval bonyolultabb volt, hiszen a második világháború után Németország

kettészakadt, és sem a Német Szövetségi Köztársaság, sem a Német Demokratikus

Köztársaság nem tudta önmagát a másik államra való hivatkozás, a másik állam létének

feltételezése nélkül meghatározni.2 Két ország jött létre, amelyek ugyanazt a nemzetet

foglalták magukban? Vagy a nemzet is kettészakadt? Eltér következtetésekre juthatunk,

1 1959-ben jelent meg „A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról” cím dokumentum, és 1974-ben az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkaközösségének az azt átértékel állásfoglalása „A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus id szer kérdései” címmel. Utóbbi fektette le a nemzeti-nemzetiségi kérdés új megközelítésének elvi alapjait. A második dokumentumot lásd VASS, 1978. 830–849. p. – Lásd még ROMSICS, 1999. 514. p. 2 MÖLLER, 2008. 27. p.

Page 9: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

9

ha alkotmányjogi, politikai és szociológiai szempontból vizsgáljuk a kérdést, és az sem

mindegy, hogy melyik id szakot milyen néz pontból vesszük górcs alá.

Az NSZK alaptörvényének preambulumában megfogalmazott nemzetfelfogás

hangsúlyai id nként változtak ugyan, de az össznémetséghez szóló, a megosztottságot

átmenetinek tekint , Németország egységének helyreállítását célzó felszólítás négy

évtizeden át érvényben maradt.3 A nyugatnémet jogfelfogás szerint az NSZK nem

utódállama volt a Német Birodalomnak, hanem azzal azonosnak min sült nemzetközi

jogalanyiságát tekintve. Területi kiterjedése nem ölelte ugyan fel a Német Birodalom

korábbi területét, de felel sséget érzett egész Németországért és az össznémet nemzetért.

Az NDK egy átmenetileg elszakadt területnek számított, amelynek önálló állami léte

ideiglenes állapotot tükrözött.4 Ebb l a jogfelfogásból természetesen kötelezettségek is

fakadtak: az NSZK vállalta például, hogy a nemzetiszocialista diktatúra áldozatainak

kárpótlást fizessen, míg az NDK ezt a felel sséget elhárította magától.5 Az NSZK egységes

német állampolgárságról vallott felfogása nem változott meg 1967 után sem, amikor az

NDK-ban elfogadták az állampolgárságról szóló törvényt. Az NDK-ból érkezett

menekülteknek így a kés bbiekben sem kellett német állampolgárságért folyamodniuk,

mert azzal a nyugatnémet jogértelmezés szerint eleve rendelkeztek: Németország

kettéosztása nem vezetett a német állampolgárság megosztásához. Utóbbi felfogásból

következett az is, hogy az NSZK sosem adott ki a menekülteket az NDK-nak, hiszen

ezeket az embereket saját állampolgárainak tekintette.

Két héttel az NDK megalapítása és alkotmányának elfogadása után, 1949. október

21-én Konrad Adenauer, az NSZK els kancellárja a Bundestagban fogalmazta meg, hogy

az NSZK a német egység megvalósulásáig a német nép egyedül legitim képvisel je, és

egyedüliként jogosult a német nép nevében beszélni.6 Érthet ezért, hogy az NSZK a

nyugati hatalmakkal karöltve tiltakozott például a szovjet nyomásra 1950. július 6-án aláírt

görlitzi egyezmény ellen, amelyben a lengyel és a keletnémet kormány megállapodott a

Lengyelország és Németország (!) között húzódó határvonalról.7 A nyugatnémet

jogfelfogás szerint az NDK nem volt jogosult Németország nevében ilyen tartalmú

nemzetközi szerz déseket kötni, erre csakis egy békeszerz dés keretében vagy annak

3 MÖLLER, 2008. 22. p. 4 SZEG , 1997. 122. p. 5 MÖLLER, 2008. 25. p. 6 A beszéd részletét lásd REDEN UND DOKUMENTE, 1996. 277. p. 7 Az Odera-Neisse határról szóló dokumentumokat lásd NÉMETH, 1993. 74–76. p. – Az NSZK kés bb az 1970. december 7-én aláírt varsói szerz désben elismerte a potsdami értekezlet határozatában kijelölt határokat. A dokumentumot lásd uo. 178–179. p.

Page 10: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

10

aláírása után kerülhetett volna sor. Az 1955 szeptemberében megfogalmazott, Walter

Hallstein külügyi államtitkárról elnevezett doktrína meger sítette az egyedüli képviselet

elvét: eszerint az NSZK barátságtalan aktusnak tekintette az NDK egy harmadik állami

elismerését.8 Ez a külpolitikai alapelv egészen 1968/1969-ig érvényben maradt.

Az NDK els , 1949-ben kihirdetett alkotmánya sem a két országra, sem a nemzeti

egységre nem tett utalást. Kimondta viszont, hogy Németország (!) oszthatatlan

demokratikus köztársaság, és hogy csak egy német állampolgárság létezik.9 A keletnémet

politikai vezetés az NDK megalakulása utáni évtizedben – ellentétben Adenauer

külpolitikájával, amely a nyugat-európai integrációt tekintette prioritásnak – többször tett

kísérletet a két ország egyesítésére. A szovjetek és a keletnémetek által javasolt feltételeket

azonban a nyugati hatalmak és az NSZK is rendre elutasította. Az 1950-es évek végére

nyilvánvalóvá vált, hogy a német újraegyesítés belátható id n belül nem megvalósítható

célkit zés, ezért az NDK változtatott külpolitikai céljain, és egyre hangsúlyosabban

törekedett a Hallstein-doktrínából is fakadó elszigeteltségb l való kitörésre. Az egy német

állampolgárság elve az 1950-es és 1960-as évek keletnémet jogszabályaiban

következetlenséget mutatott, és csak a Német Demokratikus Köztársaság

állampolgárságáról szóló, 1967. február 20-án kihirdetett törvény által nyert jogilag

értelmet a két német állampolgárság.10 Az 1968. évi új alkotmány preambuluma már

explicit módon megfogalmazta Németország kettéosztottságát. Az 1. cikk kimondta: „az

NDK a német nemzetnek egy szocialista állama”.11

Willy Brandt hatalomra kerülése, a Hallstein-doktrína feladása, a keleti politika

(Ostpolitik) meghirdetése vezetett többek között a két ország közeledéséhez az 1960-as

évek végét l. Számos kétoldalú megállapodás megkötése után Michael Kohl az NDK,

Egon Bahr pedig az NSZK részér l 1972. december 21-én írta alá a két ország közötti

kapcsolatok alapjairól szóló szerz dést (Grundlagenvertrag).12 A szerz dés kimondta:

8 Adenauer 1955. szeptember 22-én a Bundestagban elmondott beszédében fogalmazta meg az új külpolitikai irányelvet. A doktrínáról b vebben lásd HORVÁTH, 2005. 288. p. 9 Az 1949-ben elfogadott alkotmány szövegét lásd URL: http://www.documentarchiv.de/ddr/verfddr1949.html#a (2011. szeptember 5.). 10 Gesetz über die Staatsbürgerschaft der Deutschen Demokratischen Republik (Staatsbürgerschaftsgesetz) vom 20. Februar 1967. URL: http://www.verfassungen.de/de/ddr/staatsbuergerschaft67.htm (2011. szeptember 5.) 11 Az 1968. évi alkotmány szövegét lásd URL: http://www.documentarchiv.de/ddr/verfddr1968.html#0 (2011. szeptember 5.) 12 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 194–199. p.

Page 11: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

11

„4. cikk: A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság abból

indul ki, hogy a két állam egyike sem képviselheti nemzetközi téren a másikat, illetve nem

tárgyalhat annak nevében.

(…)

6. cikk: A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság abból az

alapelvb l indul ki, hogy mindkét ország felségjoga saját területére korlátozódik. Mindkét

állam tiszteletben tartja a másik függetlenségét és önállóságát bel- és külügyekben

egyaránt.

(…)

8. cikk: A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság állandó

képviseletet cserél.”13

A két kormány képvisel i nem tudtak megállapodni az el zetes tárgyalásokon a

nemzet egységére vonatkozó kérdésekben. A nyugatnémet szövetségi kormány kitartott az

egy és oszthatatlan nemzet koncepciója mellett, míg a keletnémet pártvezetés a „különböz

társadalmi rendszerben él két nemzet” felfogás mellett szállt síkra.14 Az Albert Norden

pártideológus által képviselt teóriának nem sok köze volt a klasszikus nacionalizmus

elméletekhez, hiszen a származás, a közös nyelv, a közös történelem és kultúra

szempontját félresöpörte. A szocialista és a kapitalista nemzet szembeállítása olyan

értelmezési keretet nyitott meg, ahol a két oldal érvei nem ütközhettek. Megállapodás híján

a szerz dés preambulumában a két ország kinyilvánította, hogy tiszteletben tartják egymás

eltér felfogását a nemzeti kérdésben.

A bajor kormány az alaptörvénnyel való összeegyeztethetetlenségre való

hivatkozással megtámadta a szerz dést a szövetségi alkotmánybíróságnál.15 A bajor

álláspont szerint semmisnek kellett volna kimondani a szerz dést, (többek között azért)

mert az NSZK az NDK de facto elismerésével feladja az alaptörvényben megfogalmazott

újraegyesítésre való törekvését. A szövetségi alkotmánybíróság nem osztotta ezt az

álláspontot. Részben azért, mert nem látta bizonyítottnak, hogy az alapszerz dés

aláírásával az NSZK valóban feladná a német egység helyreállítására irányuló politikáját.

Másrészt azért, mert az alapszerz dés aláírása az NSZK részér l az NDK de facto

elismerésének egy speciális típusát jelentette:16 az alkotmánybíróság sajátos indoklása

13 NÉMETH, 1993. 195. p. 14 MÖLLER, 2008. 32. p. 15 Az eset leírását lásd GLAEßNER, 1999. 104–105. p. 16 Az államelismerés fajtáit és formáit lásd SZEG , 1997. 135. skk.

Page 12: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

12

szerint a szerz dést köt két ország részét képezi egy létez , ámbátor cselekvésképtelen,

még nem újjászervezett, egységes nemzetet magába foglaló egyesült Németországnak.17

A szerz dés két legfontosabb gyakorlati következménye az volt, hogy 1973.

szeptember 18-án mindkét országot felvették az ENSZ-be, illetve állandó képviselet nyílt

Bonnban és Kelet-Berlinben. Az NSZK azonban nem járult ahhoz hozzá, hogy ezeket a

képviseleteket nagykövetségeknek hívják, és a saját képviseletét nem is a

külügyminisztérium, hanem a szövetségi kancellári hivatal alá rendelte.18 A NSZK a

jegyz könyvhöz kapcsolódóan kijelentette, hogy a szerz dés állampolgársági kérdéseket

nem szabályoz, az NDK pedig hozzátette, hogy „a Szerz dés meg fogja könnyíteni az

állampolgársági kérdések szabályozását”.19

1974 októberében, az NDK alapításának 25. évfordulóján egy új

alkotmánymódosítás lépett hatályba. Az NDK harmadik alkotmánya már sem a

preambulumban, sem az 1. cikkben nem utalt a német megosztottságra és a nemzeti

egységre. Az NDK-t ekkorra már számos ország elismerte nemzetközi jogi értelemben, az

NSZK is elfogadta önálló állami létét, s t megtörtént az ENSZ-be való felvétel is. A

normaszöveg egyfajta új öntudatnak a megnyilvánulása volt. Az NDK nem változtatott az

1967-es állampolgársági törvényen, amely a (kelet)német állampolgárság pontos

meghatározásával két német állampolgárság párhuzamos létezését valósította meg.

Ugyanakkor törölte az 1968. évi alkotmányban szerepl mondatrészeket, amelyek

Németország és a német nemzet megosztottságára utaltak.20

Ebb l a rövid történeti áttekintésb l látható, hogy az NSZK-nak a kezdeti „egy

állam, egy nemzet” felfogásából a „két állam, egy nemzet”-kép alakult ki, míg az NDK

értelmezésében a „két állam, egy nemzet”-b l „két állam, két nemzet” lett. Ett l

függetlenül általánosságban elmondható, hogy míg az NSZK a nemzet és az

állampolgárság tekintetében következetes álláspontot képviselt csaknem négy évtizeden át,

addig az NDK többször módosította nemzetfelfogását, és elutasítva az (össz)német

állampolgárságot bevezette a saját állampolgárságát. Az áttekintés arra is rávilágít, hogy az

értelmezésnél sosem elhanyagolható szempont, hogy melyik történelmi id szakot

vizsgáljuk, illetve hogy milyen néz pontból vizsgálunk egy eseményt vagy jelenséget. 17 Az indoklást idézi GLAEßNER, 1999. 105. p. 18 Az NDK többször is kísérletet tett a képviseletek nagykövetséggé való átmin sítésére – sikertelenül. A nyugatnémet gyakorlattól függetlenül a bonni diplomatát nagykövetnek hívták, és a keletnémet külügyminisztérium alá tartozott. GLAEßNER, 1999. 104. p 19 A nyilatkozatokat lásd NÉMETH, 1993. 196. p. – Az NSZK 1990-ig csak korlátozott mértékben fogadta el az NDK saját állampolgárságát. 20 Az 1974. évi alkotmány szövegét lásd URL: http://www.documentarchiv.de/ddr/verfddr.html#Pr%C3%A4ambel (2011. szeptember 8.)

Page 13: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

13

Nem feltétlenül ugyanazt a következtetést fogjuk levonni, ha szigorúan jogi szempontból

vizsgálunk valamit (például az alkotmányok szövege alapján), ha a politikai viszonyokat,

hatalmi tényez ket vesszük górcs alá (például a kormányzati döntéseket), és megint más

véleményt alakíthatunk ki, ha nem a politikai rendszerre fókuszálunk, hanem a társadalmat

vagy a társadalmi viszonyulást vizsgáljuk pusztán szociológiai szempontból.

Az alábbiakban a város és az ország nevének különböz írásmódját hozzuk fel

példaként a tipikus fordítási nehézségek szemléltetésére. Azért tesszük ezt, mert

tulajdonnevek esetében gondolná legkevésbé az ember, hogy bármilyen fordítási probléma

felmerülhet. Gyakran olyan apró különbségeket kellett volna magyar nyelven

érzékeltetnünk, amelyeket nem lehetett.

Berlin egyesítése el tt nem volt mindegy, hogy a megosztott város melyik felére

gondol valaki, és az sem, hogy miként írta le a város nevét. Berlin egyik fele ugyanis

város volt, a másik fele nem, és a fal két oldalán két teljesen különböz ideológiai

szemlélet érvényesült. Az NDK-ban hivatalosan a következ képpen kellett hivatkozni

Kelet-Berlinre: Berlin – Hauptstadt der DDR [Berlin – az NDK f városa].

A hivatalos keletnémet elnevezés – valószín leg a világon teljesen egyedi módon –

magában foglalta a város titulusát is. Nyugat-berliniek és nyugatnémetek ennek ellenére

gyakran használták írásban az Ostberlin vagy Ost-Berlin formulát. Teljesen érthet , hogy

ez miért váltott ki az NDK-ban ellenérzést: ott nem egy földrajzilag elkülöníthet

városrészt, hanem a f várost jelentette Berlin keleti fele. Különösen az egybeírt, kis „b”

bet s írásmód volt szemet szúró, de meg kell jegyeznünk, hogy ez valójában a

keletnémetek „találmánya” volt. Az NDK-ban ugyanis el bb terjedt el a Westberlin

írásmód, ami a városrész szerepét csökkenteni, és a földrajzi irányt („amerre az ellenség

van”) hangsúlyozni kívánta. Ezzel szemben a korrekt megjelölés a köt jeles formula lett

volna: West-Berlin, ami a szövetségesek által ellen rzött szektorokat jelentette Berlin

nyugati felében. A Berlin (West) írásmódot els sorban nyugat-berliniek, nyugatnémetek

használták, és egyfajta köztes megoldást jelentett a fenti két formula mellett. Így nem

érvényesült a „rész-szemlélet”, de a „nyugat” szó zárójelben való alkalmazása magától

értet en csökkentette Berlin teljességének a hangsúlyozását. A Berlin (Ost) formulát is

csak az NSZK-ban használták, de ez elfogadhatóbb, s t hivatalosabb volt, mint a fenti két

írásmód.

Az országneveknél hasonló kavalkádot találunk. 1949 után a két ország hivatalos

elnevezése a következ képpen hangzott: Deutsche Demokratische Republik [Német

Demokratikus Köztársaság] és Bundesrepublik Deutschland [Német Szövetségi

Page 14: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

14

Köztársaság21]. A rövidítéseket viszont inkább csak egymásra alkalmazta a két ország. A

DDR-formula ugyanis az NSZK-ban terjedt el jobban, és az NDK-ban csak 1974. január 1-

l fogadták el ezt a rövidítést az autókon az addig használt D-bet helyett.22 A teljes

elnevezést azért preferálták az NDK-ban, mert alkalmas volt az ország demokratikus

jellegének a hangsúlyozására. A hivatalos dokumentumokban gyakran el fordult a

„demokratikus Berlin”, „demokratikus Németország” szókapcsolat, amely mindig az

NDK-t és a város keleti felét jelentette. Az NDK tehát el szeretettel használta önmagára a

„demokratikus Németország” kifejezést, noha az ország hivatalos nevében nem szerepelt

az a szó, hogy Németország, és a jogutódlás kérdése nemzetközi jogi és alkotmányjogi

problémákat is felvetett. A legnagyobb példányszámú keletnémet pártlap (Neues

Deutschland – Új Németország) szintén használta címében ezt a szót. A BRD-megjelölés

az NDK-ban vált népszer vé, míg ezt az NSZK többnyire csak helyhiány miatt alkalmazta

ipari és élelmiszeripari termékeken. Helyette szívesebben használták a Bundesrepublik

[Szövetségi Köztársaság] csonkított megnevezést.

Az utóbbi megjelöléseknél lényegesen finomabb volt a nemzeti összetartozást

el térbe helyez Deutschland-Ost és Deutschland-West formula, de ezeket csak az NSZK-

ban használták. Az Ostdeutschland és Westdeutschland elnevezéseket a világháború után a

nyugati és a keleti megszállási övezetekben egymásra alkalmazták, némi pejoratív

tartalommal. Ma kizárólag földrajzi értelemben elfogadott a használatuk.23

Könnyen belátható, hogy a magyar nyelvben nem lehetséges ezeknek az apró

különbségeknek a visszaadása. A Nyugatberlin írásmód helytelen, a Németország-Kelet

elnevezés értelmetlen, a Berlin (Nyugat) kifejezés toldalékolhatatlan – hogy más problémát

ne említsünk. Ha a fordításnál átvennénk a német logikát, akkor a rövidítéseket (NSZK és

NDK) nem szabadna alkalmaznunk, és ezek helyett mindig ki kellene írnunk: Német

Szövetségi Köztársaság, Német Demokratikus Köztársaság. A két városrész

megnevezésénél vagy két egymással ellentétes néz pontot kellene ütköztetnünk, vagy

használhatnánk a Berlin (Nyugat) és Berlin (Kelet) formulákat, amelyeknek a bevezetése a

toldalékolási probléma miatt nem javasolt. A Nyugat- és Kelet-Németország megjelölések

használata pedig csak földrajzi értelemben lenne elfogadható.

21 Az ország hivatalos német és a magyar elnevezése nem egyezik teljes mértékben. A hidegháború idején az NSZK számos esetben tiltakozott a szocialista országoknál az ország (vagy követsége) nevének pontatlan fordítása miatt. A nyugatnémet álláspont szerint a nem pontos fordítás egy szintre helyezte a két német államot, ami több szempontból sem felelt meg a valóságnak. 22 SCHROEDER, 2000. 203. p. 23 LEITNER, 2002. 26–27. p.

Page 15: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

15

A magyar szakirodalomban nem találtunk olyan nyelvi megoldást, amely a fent

ismertetett problémákat kiküszöbölte volna. A disszertációban csak részben változtattunk a

szakirodalomban elterjedt tulajdonnév használaton. Arra törekedtünk, hogy lábjegyzetben

vagy f szövegben utaljunk arra, ha az írásmódnak jelent sége van az értelmezés

szempontjából.

Végül példaként hozzuk az 1989/1990-ben végbement egyesülési folyamat

terminológiai problémáját. A köznyelvben és a magyar szakirodalomban gyakran

szinonimaként használják a csatlakozás, egyesítés, egyesülés és újraegyesítés szavakat. Ez

a leegyszer sít fogalomhasználat mindenképpen helytelen.

1990. augusztus 31-én Kelet-Berlinben írta alá a két német állam képvisel je a

Németország egységének helyreállításáról szóló szerz dést.24 A szerz dés 1990.

szeptember 29-én lépett hatályba, de a német egységet október 3-án ünnepelték, mert a

szerz dés 2. cikke szerint ez lett a törvényes ünnepnap. Alkotmányjogi szempontból az

NDK csatlakozásáról (Beitritt) beszélhetünk, hiszen nemcsak az NSZK alkotmánya,

hanem meghatározó törvényei is érvényesek lettek az „új” szövetségi tartományokban és

Berlin keleti felében.25 Politikai, gazdasági és társadalmi értelemben egyesülésr l

(Vereinigung) van szó, bár ez utóbbi kifejezés nemcsak a fent leírtak miatt problematikus.

Míg a kiinduló helyzetben két „egyenl ” fél állt egymással szemben, a végeredmény az

NDK megsz nése lett. A gyakran használt újraegyesítés, újraegyesülés

(Wiedervereinigung) kifejezés az egységes Németország egy korábbi fennállására utal.

Függetlenül attól, hogy 1989/90-ben sokan nem ugyanarra az egységes Németországra

gondoltak, annak politikai rendszere és határai biztosan mások voltak, mint az 1990-ben

létrejöv államé.

A fenti példák alapján egyértelm en látható, hogy témánk kapcsán számos

terminológiai és fordítási probléma merül fel.

24 A dokumentumot lásd BANNAS ET ALII, 1990. – A szerz dést magyarul közli NÉMETH, 1993. 214–243. p. 25 A szerz dés néhány különösen vitás pontjában is a nyugatnémet álláspont érvényesült. WINKLER, 2005. 2. köt. 537. p.

Page 16: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

16

3. Berlin megosztottságának kialakulása

3.1. Németország és f városának felosztása a gy ztes hatalmak által

„Nincs a földön olyan hatalom, amely megakadályozhatna bennünket abban, hogy megsemmisítsük Németország hader it a szárazföldön, tengeralattjáróit

a tengeren és szétromboljuk hadianyaggyárait a leveg l.” (részlet a teheráni konferencia nyilatkozatából)

Vita tárgyát képezheti, hogy a második világháborúban melyik események hozták meg a

dönt fordulatot. Nincs nézetkülönbség azonban a hadtörténészek között abban, hogy

Németország szempontjából a meghatározó változások többsége 1943-ban történt.26 Ebben

az évben kapitulált a 6. német hadsereg Sztálingrádnál (1943. január 31., február 2.), rekedt

meg a Citadella-hadm velet névre keresztelt offenzíva (Unternehmen Zitadelle) a kurszki

kiszögellésben (1943. július 13.), és került fogságba több mint 250 ezer katona Észak-

Afrikában (1943. május 11–13.). 1943 nyarán Mussolinit leváltotta a király (1943. július

25.), pár hónappal kés bb pedig Olaszország hadat üzent Németországnak (1943. október

13.).27 Figyelembe véve továbbá az atlanti- és csendes-óceáni térségben végbement

változásokat, azt mondhatjuk, hogy a szövetségesek 1943 végén már biztosak lehettek

gy zelmükben. Churchill, Roosevelt és Sztálin önámítás nélkül, szilárd meggy déssel

állíthatta a teheráni konferencia nyilatkozatában: „Nincs a földön olyan hatalom, amely

megakadályozhatna bennünket abban, hogy megsemmisítsük Németország hader it a

szárazföldön, tengeralattjáróit a tengeren és szétromboljuk hadianyaggyárait a

leveg l.”28 A három nagyhatalom vezet je megalapozottan tárgyalhatott ekkor már arról, hogy

milyen politikát fog folytatni a háború után. Alig pár héttel az iráni találkozó el tt azonban

már egy másik konferencián is tanácskozott err l a témáról a három hatalom megbízott

képvisel je. 1943 októberében Moszkvában Cordell Hull amerikai és Anthony Eden brit

külügyminiszter megállapodott Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztossal arról, hogy

26 A háborúban beálló fordulatot (Kriegswende) a legtöbb történész 1942/1943-ra teszi, és általában a folyamat id beli elhúzódását, lassúságát hangsúlyozza. Vö. BENZ – GRAML – WEIß, 1998. 326. p. – Lásd továbbá CARTIER, 1985. 564. skk. vagy Geoffrey Jukes Stalingrad – Die Wende im Zweiten Weltkrieg cím munkáját (Rastatt, Moewig, 1982.). Ezzel szemben számos kutató, köztük több német történész azon az állásponton van, hogy a háborút 1941 decembere után a tengelyhatalmak már nem nyerhették meg. Err l az álláspontról lásd a Kriegswende – Dezember 1941 cím könyvet (herausgegeben von Jürgen Rohwer, Eberhard Jäcker, Bernard & Graefe Verlag, 1984.). Lásd még NÉMETH, 2002. 276. skk. 27 Az eseménytörténettel kapcsolatban lásd Raymond Cartier vagy Ivor Matanle A második világháború cím monográfiáját. CARTIER, 1985. és MATANLE, 1995. 28 Az 1943. december 1-i keltezés dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 7–8. p.

Page 17: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

17

Londonban létrehoznak egy testületet a három kormány európai együttm ködésének

céljából.29 Az Európai Tanácsadó Bizottság (European Advisory Commission – EAC)

1944. január 15-én terjesztette el azt a memorandumot, amely a brit elképzeléseket

tükrözte Németország katonai megszállásával kapcsolatban.30 A brit külügyminisztérium

háború utáni id szakra tervez albizottsága (Post Hostilities Planning Sub-Committee)

Németország 1937-es határait vette alapul, és olyan megszállási övezeteket javasolt, ahol

az egyes zónákban a meghatározó hatalom mellett a másik két szövetséges is képviseltetve

lett volna.31 Ebben a javaslatban jelent meg el ször Berlin közös megszállásának és

igazgatásának terve.

A szovjet állásfoglalás 1944. február 18-án látott napvilágot. Moszkvában

elfogadták ugyan a britek által javasolt zónahatárokat és Berlin közös irányításának

gondolatát, de a vegyes megszállási övezetek helyett a kizárólagosság elve mellett szálltak

síkra. Utólag feltételezhet , hogy a szovjet gondolkodást els sorban nem az egyszer

gyakorlati megvalósítás szempontja befolyásolta, hanem más politikai szándékok.32 Az

amerikaiak hosszas halogatás után végül elfogadták a zónahatárokat, anélkül hogy önálló

tervekkel álltak volna el . Makacsul ragaszkodtak azonban ahhoz, hogy a britekkel zónát

cseréljenek, és a megszállási övezetük északon legyen, ahol a tengeri kiköt k vannak.

Kés bb err l a szándékukról mégis lemondtak, mert Churchill beleegyezett abba, hogy

Bréma városánál egy amerikai enklávét hozzanak létre.33

Általánosságban megállapítható azonban, hogy egyidej leg több koncepciót

dolgoztak ki Németország jöv jével kapcsolatban, és így az amerikai diplomácia

álláspontja nem volt mindig egyértelm . A teheráni konferencián (1943. november 28.–

december 1.) Roosevelt még Németország öt autonóm államra való felosztását javasolta a

következ k szerint: 1. Poroszország, 2. Hannover és Németország északnyugati része, 3.

Szászország és Lipcse környéke, 4. Hessen–Darmstadt, Hessen–Kassel és a Rajnától délre

fekv terület, 5. Bajorország, Baden és Württenberg.34 A második quebeci találkozó

29 Az 1943. október 19-t l 30-ig tartó külügyminiszteri találkozó célja els sorban a teheráni konferencia el készítése volt, ám számos háború utánra vonatkozó kérdésben is sikerült megegyezni. A felek között egyetértés alakult ki Németország jövend területveszteségeit illet en. Az egyik legfontosabb döntést Ausztriával kapcsolatban hozták, kinyilvánítva, hogy visszaállítják függetlenségét. Vö. CHURCHILL, 1995. 2. köt. 280–297. p. 30 MEZEI, 1999. 18. p. – Mezei Géza Európai Tanácskozó Testületnek nevezi a bizottságot, véleményünk szerint a fordítása pontatlan. 31 MEZEI, 1999. 19. p. 32 Ha a szövetségesek a brit elképzelés szerint szállták volna meg Németországot, akkor nem kerülhetett volna sor Németország kettészakítására. MEZEI, 1999. 19. p. 33 Ezzel kapcsolatban lásd az 1944. november 14-i londoni jegyz könyv 3. pontját. NÉMETH, 1994. 163. p. 34 Kielt és a csatornaövezetet, továbbá Hamburgot, a Ruhr- és a Saar-vidéket Roosevelt az Egyesült Nemzetek ellen rzése alá helyezte volna. Churchill Poroszország elszigetelése miatt egyetértett a javaslattal,

Page 18: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

18

alkalmával (1944. szeptember 11–19.) viszont az amerikai elnök már a sokat vitatott

Morgenthau-terv elfogadását támogatta. Ennek el zményéhez tartozik, hogy a szövetséges

hader k európai f parancsnoka, Dwight David Eisenhower tárgyalásokat folytatott az

Egyesült Államok hadügyminisztériumával a Németországgal kapcsolatos irányelvekr l,

többek között arról, hogy mi történjen a német állami intézményrendszerrel és az iparral.

Ennek a híre eljutott ifjabb Henry Morgenthau pénzügyminiszterhez, aki a

hadügyminisztérium tudta nélkül megtette Rooseveltnek a saját javaslatát.35 Morgenthau a

német ipar teljes megsemmisítését és az ország agrárállammá való átalakítását

indítványozta. Elképzelésének radikális jellegét mutatta, hogy nemcsak gyárak, üzemek és

egyéb ipari vállalkozások lerombolását proponálta, hanem még az ipari nyersanyagok

gyártását is be akarta tiltani.36

Quebecben Churchill elfogadta a Morgenthau-tervet, az okmányt aláírták,

Roosevelt pedig az elnökválasztás közeledtével egyre jobban megbánta, hogy egyáltalán

felvetette ezt a javaslatot. A pénzügyminiszter koncepciójával szembeni ellenszenv

ugyanis rövid id n belül meger södött. Az ellenz Henry Stimson hadügyminiszter mellé

állt Cordell Hull külügyminiszter, John McCloy hadügyminiszter-helyettes, és kés bb

Eisenhowerrel és Harry Hopkinssel, az elnök tanácsadójával karöltve sikerült Rooseveltet

rábeszélniük arra, hogy ne a Morgenthau-terv legyen a Németországgal kapcsolatos

szövetséges irányelv.37

Az Európai Tanácsadó Bizottság 1944. szeptember 12-i ülésén egyhangúlag

fogadta el Londonban azt az egyezményt, amely rögzítette Németország megszállási

övezeteit és Berlin szektorhatárait.38 A dokumentum 1. pontja kimondta, hogy

Németországot az 1937. december 31-én fennállott határai szerint három kizárólagos

övezetre fogják osztani, Berlin körzetét pedig a három hatalom együttesen szállja majd

meg. A „Berlin körzete” kifejezés39 azt a területet jelentette, amelyet az 1920. április 27-i

törvény állapított meg.40

de Baden, Württemberg, Pfalz, Bajorország és Szászország elszakítása mellett érvelt. Úgy gondolta, hogy ezeknek a tartományoknak Ausztriával és Magyarországgal együtt egy dunai szövetséget kellene alkotniuk. Sztálin nem állt el önálló javaslattal, de kifejtette álláspontját, hogy miért vonzóbb számára az amerikai elképzelés. SHERWOOD, 1989. 2. köt. 252–253. p. és CHURCHILL, 1995. 2. köt. 347–348. p. 35 MATANLE, 1995. 340. p. 36 „Nem érdekel a [német] lakosság sorsa… nem mi akartuk ezt a háborút, nem mi küldtük gázkamrákba emberek millióit… a németek nem akarták, hogy másképp legyen” – így fogalmazott Morgenthau a javaslatát ért kritikákra. MEZEI, 1999. 24. p. 37 SHERWOOD, 1989. 2. köt. 283. p. és MATANLE, 1995. 341. p. 38 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1994. 160–163. p. 39 A használt német kifejezés: „Berliner Gebiet”. 40 Ezt a meghatározást az egyezmény szövege tartalmazta. Vö. NÉMETH, 1994. 161. p.

Page 19: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

19

A porosz tartományi gy lés által csekély többséggel megszavazott törvény 1920.

október 1-jén lépett hatályba.41 Berlin, 7 másik város (Charlottenburg, Wilmersdorf,

Schöneberg, Neukölln, Lichtenberg, Köpenick és Spandau), továbbá 59 község és 27

földkerület összevonásával egy új közigazgatási egység jött létre. A város lakossága

megkétszerez dött, a területe pedig tizenháromszorosára növekedett. A csaknem 4 millió

lakosú Nagy-Berlin ekkor vált a Föld egyik legnagyobb városává.42 A tiltakozás jelent s

volt, és még évekkel kés bb is jelentkeztek szeparációs törekvések, amelyek ugyanolyan

eredménytelenek maradtak, mint azok a tervek, amelyek újabb területek Nagy-Berlinhez

csatolását szorgalmazták.43 Az összevonással 20 kerület alakult, amelyb l mindössze 6

képezte a régi Berlint. Az 1944. szeptember 12-i londoni egyezmény tehát a 24 évvel

korábban meghatározott városterületet vette alapul, és a kés bbi viták elkerülése végett

még azt is kimondta, hogy a Nagy-Berlinen belüli kerületek határai azonosak az 1938.

március 27-i rendelet szerinti határokkal. A megállapodás 5. pontja deklarálta, hogy a

közös igazgatás céljából létrehoznak egy Szövetséges Kommandatúrát, amely „az illetékes

parancsnokok által kinevezett három parancsnokból áll.”44

Az egyezmény elfogadásakor még nem d lt el véglegesen, hogy a britek és az

amerikaiak Németországban és Nagy-Berlinben melyik kijelölt területet foglalhatják majd

el. Ekkor egyedül a Szovjetunió fegyveres er i által megszállandó területeket lehetett

írásban is rögzíteni. Nagy-Berlin keleti felében45 a Vörös Hadsereg 8 kerületet vonhatott

ellen rzés alá, ezek északról délnek haladva a következ k voltak:

1. Pankow

2. Weißensee

3. Prenzlauer Berg

4. Mitte

5. Friedrichshain

6. Lichtenberg

7. Treptow

8. Köpenick46

41 HOFFMANN, 1998. 37. p. 42 KOTOWSKI, Georg: Die Geschichte Berlins bis 1945. In: BERLIN SOWJETSEKTOR, 1965. 18. p. és HOFFMANN, 1998. 38. p. 43 HOFFMANN, 1998. 38. p. 44 NÉMETH, 1994. 162. p. 45 A londoni egyezmény az „északkeleti” jelz t használja. Vö. NÉMETH, 1994. 161. p. 46 Lásd a dokumentum 2. pontját. NÉMETH, 1994. 161. p.

Page 20: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

20

A második quebeci találkozón (1944. szeptember 11–19.) Roosevelt és Churchill

megállapodott a nyugat-németországi zónák és Nagy-Berlin nyugati felében lév

szektorainak felosztásáról. A megegyezést az a korábban már említett kompromisszumos

megoldás segítette, hogy a brit tárgyalófél hozzájárult a Bréma és Bremerhaven környéki

amerikai enklávé létrehozásához, továbbá biztosította az átmen forgalmat az északnyugati

övezeten keresztül. Így vált a kijelölt délnyugati zóna az amerikai, az északnyugati pedig a

brit hadsereg megszállási övezetévé.

Ennek megfelel en az Európai Tanácsadó Bizottság 1944. november 14-én

kiegészítette, illetve pontosította a szeptember 12-i jegyz könyvet.47 A módosító

egyezmény beiktatta a fent leírt változásokat, és deklarálta Nagy-Berlin nyugati felének

felosztását: Berlin északnyugati részét az Egyesült Királyság, a délnyugati és déli részét48

pedig az Egyesült Államok fegyveres er i szállhatták meg. A fennmaradó 12 kerületen az

angolszász hatalmak a következ képpen osztoztak:

Egyesült Királyság:

1. Reinickendorf

2. Wedding

3. Tiergarten

4. Charlottenburg

5. Spandau

6. Wilmersdorf

Amerikai Egyesült Államok:

1. Zehlendorf

2. Steglitz

3. Schöneberg

4. Kreuzberg

5. Tempelhof

6. Neukölln

A hivatalosan krími konferenciának hívott jaltai találkozón (1945. február 3–11.)49

Churchill vetette fel, hogy Franciaország is kapjon okkupációs zónát, és részt vehessen a

németországi Szövetséges Ellen rz Tanács munkájában. Sztálin nem ellenezte, hogy

Franciaország megszállási övezethez jusson, de feltételül szabta, hogy azt az angolszász 47 Az 1944. november 14-i londoni egyezményt lásd NÉMETH, 1994. 162–163. p. 48 Az egyezményben csak a „déli” jelz szerepel. Vö. NÉMETH, 1994. 161. és 163. p. 49 Az elnevezéssel és a konferencia terminusával kapcsolatban lásd a korabeli dokumentumokat és SHERWOOD, 1989. 2. köt. 333. p.

Page 21: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

21

zónákból hasítsák ki. A szovjet vezet ugyanakkor határozottan ellenezte, hogy

Franciaország bármilyen ellen rz tevékenységben közrem ködhessen. Roosevelt

kezdetben egyetértett a szovjet állásponttal, kés bb mégis megváltoztatta a véleményét, és

javasolta, hogy Franciaországot vegyék fel a „Három Nagy klubjába”.50 Sztálin látszólag

váratlanul, valójában az amerikai elnök el zetes értesítése után csatlakozott az angolszász

törekvéshez.

Ennek megfelel en a krími konferenciáról szóló kommünikébe és a találkozó

határozatait összegz dokumentumba egyaránt bekerült az a fejezet, amely mindkét

témában francia meghívást tartalmazott.51 Bár Franciaországot 1944. november 11-én

meghívták az Európai Tanácsadó Bizottságba, ennek ellenére az ideiglenes francia

kormány képvisel it számos tanácskozásról és konferenciáról kizárták, ami különösen de

Gaulle-nak rengeteg bosszúságot okozott.52 A „Három Nagy” Franciaországot nem

tekintette igazi nagyhatalomnak, a francia politikusok és diplomaták viszont folyamatosan

igyekeztek ennek az ellenkez jét bizonyítani.53 A britek és a szovjetek els sorban a

jövend európai stabilitás miatt hajlottak a franciákkal való tárgyalásra, az amerikaiak

viszont többnyire elutasítóak voltak, és a meghiúsult algíri Roosevelt–de Gaulle-találkozás

csak er sítette a francia–amerikai diplomáciai kapcsolatok viszonylagos elhidegülését.54

A krími konferencia kommünikéje és a határozatokat összegz dokumentum

összehasonlításakor egy eltérést találhatunk. A kommünikében ugyanis az olvasható, hogy

a francia megszállási övezet határait a négy kormány képvisel je az Európai Tanácsadó

Bizottságban fogja meghatározni,55 ezzel szemben a másik okmányból azt tudhatjuk meg,

hogy az angolok és az amerikaiak az ideiglenes francia kormánnyal folytatott

tanácskozáson állapítják majd meg a határokat.56 A valóságban valóban a londoni

külügyminiszteri testületben folytak az ezzel kapcsolatos tárgyalások, de a szovjet fél 50 SHERWOOD, 1989. 2. köt. 339–341. p. 51 A dokumentumokat lásd Crimea Conference Communiqué. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 4–5. p.; Jegyz könyv a krími konferencia munkájáról (1945. február 11.). In: NÉMETH, 1993. 9–13. p. 52 Err l de Gaulle többször említést tesz az emlékirataiban. Vö. például DE GAULLE, 1973. 516., 518., 542–549., 639. p. – Mezei Géza szerint a francia képvisel , René Massigli már 1944 októberének végét l bekapcsolódhatott az Európai Tanácsadó Bizottság munkájába. MEZEI, 1999. 34. p. 53 Vö. DE GAULLE, 1973. 512. skk., különösen 516., 519. és 522. p. – „Mérlegeltem azt is, hogy legyengültégünk miatt mennyi minden hiányzik politikai hitelemb l külföldön és a támogatásából belföldön. Mégis az volt a meggy désem, hogy e vonatkozásban Franciaország nagy tettet hajthat végre, nagy tekintélyre tehet szert, nagymértékben szolgálhatja mind a saját, mind az emberiség érdekeit.” – „Ily módon juttattam kifejezésre, hogy Franciaország újra megtalálta azt a befolyást, amelyre szüksége volt szerepének betöltéséhez. A legnagyobb államok egyikének szerepét kell betöltenie. Ennek hangsúlyozására felemlítettem az Egyesült Nemzetek jövend szervezetét, és leszögeztem, hogy helyet igénylünk magunknak a Szervezet irányító tanácsában.” – Lásd még MEZEI, 1999. 35. p. 54 Lásd err l DE GAULLE, 1973. 547–548. p. és SHERWOOD, 1989. 2 köt. 341. p. 55 Crimea Conference Communiqué. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 4. p. 56 Jegyz könyv a krími konferencia munkájáról (1945. február 11.). In: NÉMETH, 1993. 11. p.

Page 22: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

22

területi érdektelensége miatt lényegében csak az angol, amerikai és a francia

külügyminiszter tárgyalt egymással.

A németországi megszállási övezetekr l szóló 1945. június 5-i berlini nyilatkozat

deklarálta, hogy Németországot négy övezetre osztják fel.57 Ennek ellenére a francia zóna

határairól szóló egyezményt csak 1945. július 26-án írták alá.58 A franciák abban bíztak,

hogy a britekt l megkapják a Rajna bal partját Köln városával együtt, az amerikaiaktól

pedig Baden és Hessen tartományokat. Londonban azonban ragaszkodtak Kölnhöz és a

Ruhr-vidékhez, és Washingtonban is csak részben hajlottak a túlzottnak min sített francia

igények kielégítésére.59 Ennek ellenére de Gaulle az emlékirataiban olyan megoldásként

aposztrofálja a döntést, amely Franciaország számára „viszonylagos elégtételt”

szolgáltatott, és úgy állítja be a történteket, mintha egyedül a Kölnre vonatkozó igény nem

teljesült volna.60 A valóságban Franciaország csupán Baden és Württemberg tartományok

déli részét, továbbá a kés bbi Rheinland-Pfalz tartományt és a Pfalzról leválasztott Saar-

vidéket vonhatta ellen rzése alá.61

1. táblázat: Az amerikai, brit és francia megszállási övezet nagysága és lakosságszáma

Megszállási övezet Lakosság száma Terület nagysága Tartományok amerikai 16,7 millió 116.670 km2 Bayern, Bremen, Hessen,

Württemberg-Baden brit 22,7 millió 97.300 km2 Hamburg, Niedersachsen,

Nordrhein-Westfalen, Schleswig-Holstein

francia 5,8 millió 39.000 km2 Rheinland-Pfalz, Saarland, Südbaden, Württemberg-

Hohenzollern Összesen 45,2 millió 252.970 km2

57 A vonatkozó dokumentumot lásd Statement by the Governments of the United Kingdom, the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics and the Provisional Government of the French Republic on the zones of occupation in Germany. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 11. p. 58 NÉMETH, 1993. 19. p. 59 MEZEI, 1999. 36–37. p. 60 DE GAULLE, 1973. 641. p. 61 NÉMETH, 2002. 317–318. p. és MEZEI, 1999. 37. p. – Magyarázatként hozzá kell f zni, hogy a Saar-vidék 1940 óta közigazgatásilag Pfalzhoz tartozott. Rheinland-Pfalz tartomány csak 1946. augusztus 30-án alakult meg, Baden-Württemberg pedig 1951. december 9-én. Utóbbi tartomány Badenb l, Württemberg-Hohenzollernb l és Württemberg-Badenb l jött létre. Az el bbi két rész a francia övezet, az utóbbi az amerikai zóna része volt. Lásd ezzel kapcsolatban DIE FISCHER CHRONIK, 1999. II. és III. térképét, illetve a Das 20. Jahrhundert Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának német tartományokra vonatkozó történelmi adatbázisát.

Page 23: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

23

2. táblázat: A szovjet megszállási övezet nagysága és lakosságszáma

Megszállási övezet Lakosság száma Terület nagysága Tartományok szovjet 17,8 millió 121 600 km2 Brandenburg,

Mecklenburg-Vorpommern, Sachsen,

Sachsen-Anhalt, Thüringen

A négy szövetséges ország 1945. június 5-i nyilatkozatával hivatalosan is átvette a

„legf bb hatalmat” (supreme authority – oberste Regierungsgewalt) Németországban.62 A

jogkörök gyakorlása az egyes zónákban a f parancsnokokat illette meg, Németország

vonatkozásában pedig a négy f parancsnok által alkotott Ellen rz Tanácsot (Control

Council – Kontrollrat).63 Az Ellen rz Tanácsnak egyhangúan kellett döntéseket hoznia a

Németország egészét érint kérdésekben. A f parancsnokok egy-egy kijelölt képvisel je

alkotta az Egyeztet Bizottságot (Co-ordinating Committee – Koordinationsausschuß).64

Az Ellen rz Csoport (Control Staff – Kontrollstab) osztályokra tagozódott (katonai,

haditengerészeti, légügyi, politikai, közlekedésügyi, pénzügyi, jóvátételi stb.), az

osztálynak négy vezet je volt, akik közül mindegyik ország egy személyt jelölt ki.65 Az

Egyeztet Bizottságot és az Ellen rz Csoportot is az Ellen rz Tanács alá rendelték,

feladatkörük véleményezésre, végrehajtásra és a német szervek feletti ellen rzésre terjedt

ki.

Bár Berlin a szovjet megszállási övezetbe esett, az 1944. szeptember 12-i londoni

egyezmény alapján Nagy-Berlin területét a szövetségesek közösen szállták meg. Az 1945.

június 5-i berlini nyilatkozat deklarálta, hogy Nagy-Berlin igazgatását a Szövetségközi

62 A vonatkozó dokumentumokat lásd Declaration regarding the defeat of Germany and the assumption of supreme authority with respect to Germany by the Governments of the United Kingdom, the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics and the Provisional Government of the French Republic. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 7–9. p. és Statement by the Governments of the United Kingdom, the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics and the Provisional Government of the French Republic on control machinery in Germany. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 10. p. 63 A Szövetséges Ellen rz Tanács tagjai a következ személyek voltak: Dwight David Eisenhower amerikai, Georgij Konsztantyinovics Zsukov szovjet, Bernard Law Montgomery angol és Lattre de Tassigny francia részr l. Rendszerint tíz naponként tartották a tanácskozásokat, és havonként váltották az elnöki tisztet. GEGENWART UND RÜCKBLICK, é. n. 55–56. p. – Eisenhower emlékiratában 1945. július 10-re teszi az Ellen rz Tanács els munkaülésének a napját. EISENHOWER, 1982. 424. p. 64 A dokumentum magyar fordításában (NÉMETH, 1993. 21. p. és NÉMETH, 2002. 325. p.) az Állandó Egyeztet Bizottság elnevezés szerepel. Ez a bizottság valóban folyamatosan (permanent – ständig)

ködött, de az eredeti dokumentumokban a határozószó nem szerepel az elnevezésben. 65 Az elnevezés itt is magyarázatot kíván. A dokumentum magyar fordításában (NÉMETH, 1993. 21. p. és NÉMETH, 2002. 325. p.) az Ellen rz Bizottság megjelölés szerepel. A korabeli dokumentumokból kiderül, hogy nem egy bizottságot akartak a szövetséges hatalmak létrehozni. A Control Staff a munkát végz személyzeti állomány általános megnevezése volt. Erre utal a dokumentumban szerepl általános munkaköri leírás, illetve az a kitétel is, hogy milyen személyek vehetnek részt az osztályok munkájában (vö. 3. és 4. pont).

Page 24: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

24

Kormányzó Hatóság (Inter-Allied Governing Authority – Interalliierte Regierungsbehörde)

fogja irányítani.66 A Szövetséges Kommandatúra néven ismert grémium szintén az

Ellen rz Tanács alá tartozott, négy kinevezett parancsnok volt a tagja, akik rotációs

rendszerben látták el a f parancsnoki teend ket. A „kommandánsok” a saját szektorukban

kizárólagos jogkörrel rendelkeztek, a Nagy-Berlinre vonatkozó döntéseket viszont az

Ellen rz Tanács m ködéséhez hasonlóan konszenzuális eljárással kellett meghozniuk.

A Kommandatúra els , alakuló ülését 1945. július 11-én tartotta, amelyen

Alexander W. Gorbatov vezérezredes a Szovjetuniót, Floyd L. Parks vezér rnagy az

Amerikai Egyesült Államokat és Lewis D. Lyne vezér rnagy Nagy-Britanniát képviselte.67

Geoffroy M. du Bois de Beauchesne francia ezredes eleinte megfigyel ként vett részt az

üléseken, és csak 1945 augusztusától vált a Kormányzó Hatóság teljes jogú tagjává.

Franciaország ugyanis ekkor kapta meg a saját szektorát Berlin északnyugati részében, a

brit körzetb l kiszakított Reinickendorf és Wedding kerületeket.

3. táblázat: Az amerikai, brit és francia szektor a hozzá tartozó kerületekkel

Szektor Terület nagysága Kerületek amerikai 210,9 km2 Kreuzberg, Neukölln, Schöneberg, Steglitz,

Tempelhof, Zehlendorf brit 169,3 km2 Charlottenburg, Spandau, Tiergarten, Wilmersdorf

francia 104,9 km2 Reinickendorf, Wedding Összesen 485,1 km2

4. táblázat: A szovjet szektor a hozzá tartozó kerületekkel

Szektor Terület nagysága Kerületek szovjet 403,4 km2 Friedrichshain, Köpenick, Lichtenberg, Mitte,

Pankow, Prenzlauer Berg, Treptow, Weißensee Hellersdorf (1986-tól),

Hohenschönhausen (1985-t l), Marzahn (1979-t l)

A pontosság kedvéért meg kell említeni azt is, hogy az amerikai és a brit szektorhoz

tartozott két-két exklávé. Zehlendorfhoz Wüste Mark és Steinstücken, Spandauhoz pedig

Fichtewiesen, illetve Erlengrund.68 Utóbbi terület nagyságát mutatja, hogy mindössze 300

méteren volt határos az NDK-val, de az exklávék közül legnagyobbnak számító Wüste

Mark határvonala is éppen csak meghaladta a 2 km-t.

66 Lásd a dokumentum 7. pontját. Statement by the Governments of the United Kingdom, the United States of America and the Union of Soviet Socialist Republics and the Provisional Government of the French Republic on control machinery in Germany. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 10. p. 67 GEGENWART UND RÜCKBLICK, é. n. 57. p. 68 HILDEBRANDT, 2001. 32. p.

Page 25: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

25

A Szövetséges Ellen rz Tanács és a Szövetséges Kommandatúra m ködését

szakért k és fordítók százai tették lehet vé. 1948-ra egy szerteágazó bürokratikus rendszer

alakult ki: a németországi irányítást 49 bizottság, 21 albizottság és 32 munkacsoport

segítette, a berlini igazgatásban pedig 22 bizottság és még jó néhány kisebb grémium vett

részt.69 A kommandánsok meghatározó szerepet töltöttek be Berlin világháború utáni

fejl désében, miközben nemcsak politikai és diplomáciai, hanem katonai funkciót is

elláttak.

Azok az események, amelyek a világháború utolsó három esztendejében történtek,

lényegében meghatározták azt a mozgásteret, amely az elkövetkez évtizedekben eleinte a

nyugati hatalmaknak és a Szovjetuniónak, kés bb pedig az NSZK-nak és az NDK-nak

cselekvési lehet séget biztosított. Németország és Berlin kettéosztásának a története ezekre

az évekre nyúlik vissza. Ha 1945-ben az eredeti brit elképzelés szerint vegyes megszállási

zónák alakultak volna ki, elképzelhet , hogy nem került volna sor Németország

kettészakítására. Ha a szövetségesek Berlinben másképpen oldották volna meg az

ellen rzést, vagy a f várost egy zóna részévé tették volna, akkor sosem merülhettek volna

fel azok a problémák, amelyek kés bb a berlini légihídhoz, illetve a fal megépítéséhez

vezettek. A politikai szándékok elemzéséb l arra a következtetésre juthatunk, hogy a

vegyes zónák kialakításának nem volt reális esélye. Miután még jóval a meghatározó hadi

cselekmények el tt döntöttek Berlin közös igazgatásáról, nem merülhetett fel kés bb az

sem, hogy a megszálló hatalom jogán a német f város szovjet fennhatóság alá kerüljön.

3.2. A kapituláció – ahogy a berliniek megélték

„…törmelékpatkányok maradunk, amíg élünk…”

(Anonyma)

A második világháborúban már korántsem volt olyan nagy különbség a front és hátország

között, mint a korábbi katonai konfliktusok idején. S t el fordult az is, hogy nagyobb

biztonságban voltak a fronton harcoló katonák, mint a folyamatos bombázás alatt álló

hátország lakói. Kijelenthet azonban, hogy a harci vonalaktól való távolság miatt Berlint

hosszú id n át elkerülte a világháború zaja, és itt éveken át viszonylag nyugodt

körülmények között folyt az élet. Bár Berlint többször is bombázták a háború folyamán,

69 Vö. GEGENWART UND RÜCKBLICK, é. n. 55. és 58. p.; KOSTKA, 2007. 81. p.

Page 26: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

26

lényegében csak a frontokon bekövetkezett fordulat után vált egyre nehezebbé az élet a

birodalmi f városban.

1945 elejére a légitámadások folyamatossá váltak: a britek éjjel, az amerikaiak

pedig nappal bombázták a várost. A berlinieknek hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy

idejük jelent s részét a túlzsúfolt óvóhelyeken és a házak pincéiben töltsék, ahol sokszor

nemcsak a világítás és a f tés hiányzott, de WC híján még a legalapvet bb higiéniai

feltételek sem voltak biztosítva.70 Minél közelebb értek a szövetséges csapatok Berlinhez,

annál elviselhetetlenebbé vált az élet. Egyre gyakrabban akadozott az áram-, gáz- és

vízellátás, egyre kevesebb élelmiszer volt a városban, és olyan áruk, mint például a

gyertya, kifejezetten luxuscikknek számítottak.71

1945. április 20-án Hitler az utolsó születésnapját ünnepelte, és ez a nap a szovjet

csapatok bekerít hadm velete miatt az amerikai és angol légier utolsó el tti bevetését

jelentette.72 Megkezd dött a szovjet tüzérségi csapás. „Ami tegnap még távoli moraj volt,

mára szüntelen dübörgéssé vált. Fegyverropogást lélegzünk. A zúgó fül már csak a

legnagyobb kaliberek lövéseit hallja meg. Régóta nem lehet tudni, melyik irányból.

Ágyúcsövek egyre sz kül gy jében élünk.” – jegyezte fel naplójába a névtelen írón .73

A szovjet csapatok április 21-én Malchow-nál lépték át Berlin északkeleti városhatárát. Az

ostromgy néhány nap alatt teljesen bezárult, kitörni csak nyugat felé lehetett volna,

ahogy erre Wenck tábornok április 24-én kísérletet is tett. A Berlinben maradt civilek

számára a túlélés vált a legfontosabbá, bár többször el fordult, hogy a n k még a

legnagyobb tüzérségi t zben is vízért álltak sorba a kútnál.74 A romok között, a házak és

lakóépületek kertjeiben temet k létesültek, mert a sok halottat nem tudták sebtében

máshová eltemetni. A véres utcaharcok után általános jelenség volt a fosztogatás, és egyre

gyakrabban fordult el a pincékben és óvóhelyeken megbújó n k meger szakolása is. A

szovjet katonák el szeretettel vették el a berliniekt l a karórájukat és más, a

Szovjetunióban ritkaságszámba men értéktárgyakat (például gramofont). A berliniek

számára talán az egyetlen vigaszt az jelentette, hogy a szovjet hadsereg gondoskodott az

70 BEEVOR, 2002. 37–39. p. 71 Lásd err l Anonyma naplófeljegyzéseit (ANONYMA, 2005.)! 72 BEEVOR, 2002. 257. p. 73 ANONYMA, 2005. 9. p. 74 „Hosszú sor a kútnál, mindenki magának szivattyúzott: nehézkesen, nagy nyikorgások közepette mozgott a kar. Azután vissza a negyedórányi gyalogúton, a csordultig telt vödrökkel. »Teherbíró szamarak vagyunk mindannyian.«” ANONYMA, 2005. 43. p. – „Az áldozatok száma különösen a n k körében volt magas, mivel k még ekkor is sorban álltak a szemerkél es ben, hátha végre megkapják »válságadagjaikat«.

Megcsonkított testek hevertek szerteszéjjel a Berlin délnyugati részén álló Hermannplatzon, ahol az emberek a Karstadt Áruház el tt álltak sorba. Mások a vízcsapoknál várva vesztették életüket. Az utcákon immár csak rohanva lehetett közlekedni.” BEEVOR, 2002. 268. p.

Page 27: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

27

élelmezésükr l.75 A feketepiacon, ahol sokak szerint a penicillin számított a legkeresettebb

árunak, az átváltási árfolyamat gyakran egy doboz cigaretta határozta meg

(Zigarettenwährung).76

A kapituláció utáni napokban egy új elnevezés keletkezett: Trümmerfrau.77 Ezt a

kifejezést a romokat eltakarító n kre használták, akik emberláncot alkotva, egymás kezébe

vödröket adogatva nekiláttak az összed lt épületek eltakarításának. Eltakarítani pedig volt

mit, hiszen mindenütt törmelékhegyek álltak, és egyes kerületekben egy idegen fel sem

tudta volna ismerni, hogy a világháború el tt hol húzódtak az utcák.78 A berliniek keser

humorát mutatja, hogy átnevezték a kerületeket is: így lett Charlottenburgból

Klamottenburg (Klamotte = téglahulladék), Steglitzb l „steht nichts” („semmi sem áll”),

Lichterfeldéb l pedig Trichterfelde (Trichterfeld = bombatölcséres terület).79 Több mint

egymillió ember maradt otthon nélkül, akik továbbra is légoltalmi pincékben és

óvóhelyeken húzták meg magukat. A villamosvonalak 95%-a tönkrement, a földalatti és a

városi vasút állomásai víz alatt álltak. Amikor végül járni kezdtek a regionális vonatok,

nagyon sokan azért szálltak fel, hogy vidéken élelmet találjanak. Ezeket a vonatokat

nevezték el az 1918. évi éhínség nyomán „Hörcsög expressznek”.80 Bár a szovjet katonai

vezet k többször hivatkoztak arra, hogy a Vörös Hadsereg „a legel rehaladottabb

erkölcs sereg a világon”, a becslések és a kórházi adatok szerint a meger szakolt berlini

k száma 100 ezer körül mozgott. A teherbe esett áldozatok mintegy 90%-a abortusznak

vetette alá magát.81

A sok nélkülözés, éhezés és megaláztatás után a berliniek azt remélték, hogy a

szenvedéseik véget érnek. Az újrakezdésbe vetett hitre is utaltak a Stunde Null [a

kapituláció id pontja], Year Zero [az atomkor els éve]82 és Roberto Rossellini Germania

anno zero cím filmje nyomán a Jahr Null kifejezések. Berlin megosztása és az azzal járó

több évtizedes „szenvedések” azonban csak ekkor kezd dtek.

75 BEEVOR, 2002. 391. p. 76 BEEVOR, 2002. 394–395. p. 77 A Trümmer (rom) és Frau (n ) szavakból képzett kifejezés. A háború végén a német nagyvárosokban a 15 és 50 év közötti n ket arra kötelezték, hogy vegyenek részt a romok eltakarításában és az újjáépítésben. Ezeket a n ket hívta a köznyelv Trümmerfraunak. Vö. ANONYMA, 2005. 293. p. 78 „…úgy éreztem, Berlin soha többé nem áll talpra, törmelékpatkányok maradunk, amíg élünk.” ANONYMA, 2005. 201. p.; „Az egyik sarkon megindító kép fogad: két rozzant öregasszony szeneslapáttal piszkál egy náluk jóval magasabb törmelékhalmot. A lapátról egy kis talicskába dobják a törmeléket. Ha így folytatják, hetekig fog tartani, mire egy ilyen kupacot elhordanak. Jó bütykös a kezük, talán a végére érnek.” ANONYMA, 2005. 196. p. 79 BEEVOR, 2002. 397. p. 80 BEEVOR, 2002. 399. p. 81 BEEVOR, 2002. 392. és 394. p. 82 Vö. LUKACS, 1996. 174. p.

Page 28: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

28

3.3. A berlini blokád

„A berlini blokád az újkori történelem egyik legbrutálisabb kísérlete volt arra, hogy a tömeges éhínséget politikai nyomásgyakorló eszközként használja fel.”

(Lucius Clay)

1948. június 24-én szovjet katonai csapatok teljesen lezárták a Nyugat-Berlinbe vezet

utakat. Lucius Clay tábornok utasítására két nappal kés bb, június 26-án megkezd dött

Nyugat-Berlin légi úton történ ellátása. Ezzel kezdetét vette a csaknem egy éven át tartó

berlini blokád és az annál is tovább fennálló légihíd.

Sem a blokád, sem a légihíd nem volt azonban el zmények nélküli. A szovjetek

már hetekkel, hónapokkal korábban több alkalommal vezettek be különböz

korlátozásokat. Egyszer módja volt ennek, ha például lezártak egy fontos hidat felújítási,

vagy egy zsilipet helyreállítási munkákra hivatkozva. El fordult, hogy el zetes

figyelmeztetés nélkül kikapcsolták a nyugat-berlini víz- és áramszolgáltatást.83 Ezekkel a

lépésekkel nemcsak a város nyugati felének ellehetetlenítésére törekedtek, hanem

nyilvánvalóan tesztelni akarták a nyugati hatalmak reakcióját is.84 Az amerikaiak 1948.

április elején kipróbálták, hogy képesek-e légi úton ellátni az ott állomásozó katonáikat

(„Baby Airlift”).85 Ett l függetlenül Nyugat-Berlin blokád alá vonása legalább olyan

váratlan lépés volt a szovjetek részér l, mint a fal megépítése vagy leomlása.86 A szovjet

delegáció 1948. március 20-án elhagyta a Szövetséges Ellen rz Tanács ülését, június 16-

án pedig visszahívták a Kommandatúra szovjet képvisel jét is.87 Ezekkel a lépésekkel

véget ért a négy gy ztes hatalom közötti együttm ködés. A szovjet katonai közigazgatás a

nyugati megszállási övezetekben végrehajtott pénzreformra válaszlépésként június 18-án

állította le végleg a személyszállító vonatok forgalmát a szovjet megszállási övezetb l

kifelé és visszafelé. Ekkor tiltották meg a gépjárm vek számára a nyugati zónákból a

szovjet megszállási övezetbe való behajtást is, különös tekintettel a Berlin–Helmstedt

autóútra, amely Nyugat-Berlin számára a legfontosabb „köldökzsinórt” jelentette.

Korlátozták továbbá a vízi utakon való szállítást, illetve gyalogosok számára a szovjet

83 NÉMETH – TOLLAS, 2008. 74. p. 84 WETZLAUGK, 1998. 11–12. és 14. p. 85 SCHERFF, 1998. 24. p. – Dratvin tábornok 1948. március 30-i, a megszállási övezetek közötti közlekedést érint új rendelkezésekr l szóló levelét lásd DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE, 1962. 64–65. p. (45. sz. dokumentum) 86 Ez legalábbis Bernd von Kostka véleménye. KOSTKA, 2007. 83. p. 87 Szokolovszkij marsall március 20-i nyilatkozatát és a július 1-i közleményt lásd DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE, 1962. 63. p. (43. sz. dokumentum) és 66–67. p. (48. sz. dokumentum).

Page 29: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

29

zónába való belépést is.88 Június 24-én a Nyugat-Berlinbe vezet utak lezárása mellett

mindkét irányban megszüntették a személy- és teheráruforgalmat a Berlin–Helmstedt-

vonalon.89 Ugyanekkor állították le a klingenbergi er vet is, amely a Berlin nyugati

szektorait látta el elektromos energiával.90 A blokád a hajóforgalom június 29-i

leállításával vált teljessé.91

A blokád természetesen nemcsak a civil- és teherforgalmat korlátozta, hanem

megakadályozta azt is, hogy a nyugati hatalmak ellássák a Nyugat-Berlinben állomásozó

csapataikat. Egy visszaemlékezés szerint Szokolovszkij marsall munkatársai ujjongtak,

amikor a blokádot megvalósították. Meg voltak ugyanis gy dve arról, hogy a nyugati

hatalmak ezáltal a város elhagyására kényszerülnek.92 Számos nyugati katonai vezet , s t

maga Clay tábornok is válaszlépésként katonai er demonstrációt tartott helyesnek. Clay

washingtoni feletteseinek küldött helyzetelemz jelentésében egyenesen blöffként értékelte

a szovjetek blokádját, és azt javasolta, hogy tankokkal meger sített csapatok induljanak el

Nyugat-Berlin felé. Bár elismerte, hogy az akció kockázatos lehet, remélte és feltételezte,

hogy a szovjetek nem mernek majd feltartóztatni egy jól felfegyverzett konvojt, mert el

akarnak kerülni egy újabb háborút.93 Washingtonból azonban nemleges válasz érkezett,

mert Truman tanácsadói veszélyesnek ítélték az er demonstrációt, és úgy látták, hogy

könnyen bekövetkezhetne egy fegyveres konfliktus. A túlságosan kockázatosnak és

provokatívnak ítélt akció elvetése Clay tábornokot arra kényszerítette, hogy azonnal

nekiálljon a légihíd kiépítésének. Harminchat órával a blokádról szóló hírek beérkezése

után landoltak az els Douglas C-47 (Dakota) típusú kétmotoros szállítógépek Nyugat-

Berlin Tempelhof repül terén.94

A légihidat az 1946. októberi légi közlekedési el írások alapján lehetett kiépíteni,

amely három, egyenként 32 km széles légifolyosót jelölt ki.95 Kezdetben Kenneth C.

Royall hadügyminiszter, Hoyt S. Vandenberg, a CIA korábbi igazgatója és az amerikai

légier vezérkari f nöke, számos elemz és újságíró, de valószín leg maguk a nyugat-

berlini lakosok és a blokádot felállító szovjetek is lehetetlen vállalkozásnak tartották a több

88 ALMÁSI, 1970. 108. p. (35. sz. dokumentum: A szovjet katonai közigazgatás parancsa) 89 ALMÁSI, 1970. 109. p. (36. sz. dokumentum: A Berlin–Helmstedt vonal megszakadása) 90 NÉMETH, 2002. 346. p. – A hivatalos szovjet indoklás szerint a Golpa-Zschornewitz-i er ben történt technikai zavar miatt állt le az energiaellátás. 91 KOSTKA, 2007. 84. p. 92 WETZLAUGK, 1998. 37. p. 93 TURNER, 1992. 26. p. és SCHERFF, 1998. 29. és 36–37. p. 94 SCHERFF, 1998. 41. p. 95 Az 1946. október 22-i légi közlekedési el írásokat lásd DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE, 1962. 48–58. p. (37. sz. dokumentum)

Page 30: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

30

mint kétmilliós lakosú nyugati városrész légi úton történ ellátását.96 A blokád kezdetén

Nyugat-Berlin élelmiszertartalékai 36 napra, széntartalékai 45 napra voltak elegend ek,

beleértve a romlandónak számító gyümölcsöket és zöldségeket, illetve a hosszabb

min ségmeg rzési id vel rendelkez mélyh tött termékeket és konzerveket. Nyugat-

Berlin az elektromos energia legalább egy harmadát kívülr l kapta, és most ezen felül még

szénhiánnyal is számolni kellett, ami nélkül a nyugat-berlini er vek és gyárak nem

voltak képesek m ködni.97 Ennek felismerése természetesen kezdetben kisebb pánikhoz

vezetett: sokan az állásuk elvesztését l féltek, mások inkább a tartós élelmiszer- és

gyógyszerhiánytól tartottak. A nyugati szektorokban szinte azonnal elrendelték a (hajnali)

6 óra és éjfél közötti 18 órás áramkorlátozást, amely különböz mértékben vonatkozott az

ipari létesítményekre, a tömegközlekedésre és a háztartásokra. 1948. június 30-a után

azonban további szigorításokat kellett bevezetni: a háztartások energiafogyasztását napi két

órában korlátozták. A berliniek számára a legkeményebb megpróbáltatást az

élelmiszerhiány jelentette. Az alapélelmiszerek hiánycikké váltak, a legnehezebben friss

gyümölcsöt, zöldséget és húst lehetett beszerezni. A lakosok többsége a III. élelmiszerjegy-

csoportba tartozott, amelynek a napi adagja a következ képpen nézett ki: 400 gramm

kenyér, 50 gramm tápszer, 40 gramm hús, 30 gramm zsír, 40 gramm cukor, 400 gramm

burgonyapor, 5 gramm sajt.98 A nyugat-berliniek csaknem úgy élték meg a váratlan

nélkülözést, mint a második világháború végnapjait. Nem véletlen, hogy Clay tábornok

emlékiratában így foglalta kés bb össze az esemény lényegét: „A berlini blokád az újkori

történelem egyik legbrutálisabb kísérlete volt arra, hogy a tömeges éhínséget politikai

nyomásgyakorló eszközként használja fel.”99

A Royal Air Force 1948. június 28-tól kezdve vett részt a légihíd kiépítésében. A

brit gépek a brit szektorban lév Gatow reptéren landoltak, a Sunderland hidroplánok

pedig a Havel folyón és a Nagy-Wannsee tavon.100 A franciák els sorban az indokínai

háború miatt nem tudtak részt venni a logisztikai akcióban, de a gépeik sem voltak

megfelel ek a szállításhoz. Ezért a francia csapatok ellátását az amerikaiak vállalták

magukra.101 A franciák cserébe megengedték, hogy a szektorukban az egykori

rakétakilöv , illetve katonai gyakorlótér területén megkezd djön a lakosok aktív

96 BURKERT – HAMANN, 1998. 8. p. 97 SCHERFF, 1998. 33. p. 98 BURKERT – HAMANN, 1998. 11. p. 99 SCHERFF, 1998. 36. p. 100 A hidroplánok 1948. december 15-ig közlekedtek, ekkor a jegesedés miatt körülbelül 3 hónapra fel kellett függeszteni a berepülésüket. 101 JESCHONNEK – RIEDEL – DURIE, 2007. 233. p.

Page 31: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

31

közrem ködésével a Tegel repül tér megépítése. Három hónap alatt Európa akkori

leghosszabb kifutó- és leszállópályáját építették meg itt.102 Erre már csak azért is szükség

volt, mert Berlinben nem volt szilárd burkolatú kifutópálya.

A brit és amerikai légihíd közös irányítását (CALFT – Combined Airlift Taskforce)

egy specialistára, a második világháborúban a Himalája keleti láncolatánál logisztikai

akciókban már bizonyított tábornokra, William Henry Tunnerre bízták. A szállítógépek a

három, egyenként 32 km széles légifolyosón keresztül érkeztek Hamburg,

Hannover/Bückeburg és Frankfurt/Wiesbaden irányából. Tunner öt repülési szintet hozott

létre a légifolyosókban, melyekben kezdetben 15, kés bb 3 percenként követhették

egymást a gépek. Az id járási tényez kt l függ en rendszerint egy-két percenként szálltak

fel a gépek a nyugati zónákban lév repül terekr l (Hamburg környéki repül terek, Celle,

Faßberg, Wunstorf, Frankfurt am Main, Wiesbaden – összesen 11 reptérr l),103 és el re

meghatározott repülési sebességgel, szigorú menetrendet követve repültek Berlin felé.104

Ha egy gép menetidejében késés állt be, vagy nem tudott els re landolni, akkor azonnal

vissza kellett fordulnia a teljes rakománnyal együtt, mert egy újabb kísérlet veszélyeztette

volna a többi gép landolását.105 Ez a szigorú parancs is arra utal, hogy Nyugat-Berlin felett

a légtér olyan telített, mondhatni túlterhelt volt, hogy egy újabb landolás nemcsak

dugóhoz, hanem könnyen légikatasztrófához vezethetett volna.106 Ezek alapján érthet ,

hogy a berliniek számára mindennapossá vált a város feletti légtér állandó telítettsége, és el

kellett viselniük a folyamatos dübörgést, amelyet a gépek okoztak. Sokan lefekvés el tt

vattát dugtak a fülükbe, hogy ne riadjanak fel a házak felett elszálló gépek zajára.

Különösen az elektromos energia, a szén és az élelmiszerek tekintetében nem

beszélhetünk egyszer lakossági spórolásról, hiszen a blokád kezdetét l fogva sokkal

többr l, nélkülözésr l, s t a vészterhesebb id szakokban kifejezetten éhínségr l volt szó. 102 1948 szeptemberében már 19 ezer ember dolgozott a reptér építésén megfeszített tempóban. Meglep módon a munkások 40%-át n k alkották. BURKERT – HAMANN, 1998. 37. p. 103 BURKERT – HAMANN, 1998. 9. p. 104 A déli korridort (Frankfurt am Main/Wiesbaden) csak az amerikaiak használták, itt mindegyik gép 270 km/h-s sebességgel, 3 perces és 13,5 kilométeres követési távolságot tartva repült ugyanabban a magasságban. A középs légifolyosót (Hannover) lényegében csak a nyugati zónákba való visszarepülésre tartották fenn. Az északi korridorban (Hamburg) oda-vissza történtek repülések, ráadásul különböz magasságokban. A lübecki Dakota-gépek 5500 láb magasságban, a Cellében felszálló Skymaster-gépek 4000 láb magasságban, a Wunstorfból startoló gépek 3500 láb magasságban, a Faßbergb l induló gépek pedig 2000 láb magasságban repültek ugyanabban a légifolyosóban Berlin felé. SCHERFF, 1998. 69. és 234. p. 105 Ebb l arra lehet következtetni, hogy a gépeket úgy kellett feltankolni (természetesen egy gépenként meghatározott tartalék mennyiséggel), hogy az oda-vissza utat újratankolás nélkül tudják megtenni. Az újratankolásnak nem is lett volna értelme, hiszen az üzemanyagot ugyanezek a gépek szállították Berlinbe. A repülési távolságból, a repül k számából és egyéb adatokból könnyen kiszámítható, hogy egy-egy repül lánc els gépei már landoltak Nyugat-Berlinben, amikor a lánc utolsó gépei még a nyugati zóna repül terén álltak, és felszállási engedélyre vártak. 106 Egyes napokon több mint ezer landolást regisztráltak.

Page 32: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

32

A nyugat-berlini boltokban tartós élelmiszerhiány jelentkezett, a kelet-berlini üzletekben

viszont a nyugat-berliniek nem vásárolhattak. A vásárlások alkalmával a személyi

igazolványt fel kellett mutatni, és a nyugat-berlini személyigazolvány tulajdonosát nem

szolgálhatták ki a szovjet szektorban. A két városrész között persze éppen ezért jól

ködött a csempészet: ha a kelet-berlinieknek módjukban állt, szívesen adtak élelmiszert

különböz nyugati termékekért vagy gyógyszerért cserébe, amib l viszont a szovjet

szektorban és zónában volt hiány. A szovjetek azt remélték, hogy kiváló propagandafogás

lesz részükr l, ha a nyugat-berlini lakosok között keleti szektorbeli élelmiszerjegyeket

(ostsektorale Lebensmittelkarten) osztanak szét, illetve egyéb kedvezményekkel átcsábítják

ket a demarkációs vonal túloldalára. Azok számára, akik rendkívül nehezen viselték a

nélkülözést, kétségkívül rokonszenves ajánlat lehetett ez, de a statisztikákból egyértelm en

következtethetünk arra, hogy a nyugat-berlini lakosok elenyész százaléka döntött a keleti

szektorba való áttelepülés mellett. Élelmiszerjegyeket természetesen a nyugat-berlini

lakosok is kaptak, amihez 1948 karácsonyán és 1949 húsvétján kivételesen 100 gramm

csokoládé és egy kevés kávé is járt extraként.

Néha viszont az égb l hullt a csokoládé. Egy Halverson nev hadnagy ugyanis

szabadidejében kicsi ejt erny ket hajtogatott papírzsebkend kb l, majd mindegyikbe

édességet csomagolt, és landoláskor kidobta ezeket a repül gép ablakán. A berlini

gyerekek „csokoládépilótának” (Schokoladenflieger) nevezték el t, és karácsonykor több

ezer köszön levéllel halmozták el.107

Az élelmiszerhiányt alátámasztják a kényszerevakuálások példái is. A nyugati

zónákba visszatér repül gépek általában nem üresen, hanem – a költségek kiegyenlítése

céljából – különféle ipari termékekkel érkeztek. Néhány esetben viszont utasok szálltak ki

a gépekb l, akiket a Nyugat-Berlinben fennálló állapotok miatt kellett „kimenekíteni” a

városból. Egyes adatok szerint több mint 15 ezer gyermeket szállítottak a nyugati

megszállási övezetekbe (intézetekbe és családokhoz), mert a blokád alatt álló városban sem

elenged élelmet (például tejet), sem megfelel körülményeket (f tés, világítás) nem

tudtak nekik biztosítani a tanulásukhoz és a fejl désükhöz. Mintegy másfélezer TBC-s

került hasonló módon nyugatnémet szanatóriumokba.108

Annak ellenére, hogy több ezer tonna szén érkezett légi úton a városba, a nyugat-

berlinieknek különösen a tél beálltakor kellett nehéz id ket átvészelniük. A városvezetés

arra kényszerült, hogy a Tiergarten, a Grunewald és a tegeli erd faállományának egy

107 BURKERT – HAMANN, 1998. 13. p. 108 SCHERFF, 1998. 144. p.

Page 33: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

33

részét kivágassa, és a lakosok közt szétossza eltüzelés céljából. A visszaemlékezések

szerint azonban arra is volt példa, hogy a parkokból vagy megállókból a fapadok, illetve

fakerítések rejtélyes módon elt ntek.109 A nyugat-berlini lakosok már a blokád els

napjaiban felvásárolták a gyertyákat és az elemlámpákat, a lakások világításának

megoldására persze el kerültek a régi gáz- és petróleumlámpák is. A blokád feloldásáig

szállított legfontosabb termékek súlymegoszlása a következ volt: 62,8% szén, 27,9%

élelmiszer és 9,3% ipari termék.110

5. táblázat: A berlini légihíd számok tükrében111

A repülések száma

A repülések aránya (százalékban

kifejezve)

A szállított termék súlya (tonnában

megadva)

A szállított termékek aránya (százalékban

kifejezve) USAF 189.844 62,4 1.783.572,7 76,7 RAF 87.884 31,6 542.632,3 23,3 Összesen 277.728 100 2.326.205 100 USAF = United States Air Force RAF = Royal Air Force

A nélkülözések ellenére egyáltalán nem állt le az élet Nyugat-Berlinben. A Berlini

Filharmonikusok és a RIAS Szimfonikus Zenekar továbbra is teltházzal, a legnagyobb

karmesterek vezényletével (Wilhelm Furtwängler, Fricsay Ferenc, Otto Klemperer) tartotta

meg a koncertjeit. Az operaház a legismertebb darabokat mutatta be nagy sikerrel. Nem

szakadt meg a különféle sportesemények sora sem. A blokád alatt álló város kimen

postaforgalma jelent sen megn tt. Az élelmiszer, gyógyszer és szén mellett tonnaszám

érkezett papír a városba, hogy az újságkiadás biztosítva legyen. Persze a papírral is

spórolni kellett, ezért nem ritkán négy oldalra zsúfolták össze a legfontosabb napi

információkat. Ha az áramszolgáltatás hiánya miatt a rádió nem m ködhetett, akkor a

RIAS (Rundfunk im amerikanischen Sektor) hangszórókkal felszerelt autói járták a várost,

hogy a lakosság folyamatosan értesülhessen a legfrissebb hírekr l.

A fels fokú képzéssel kapcsolatban megemlítend , hogy a szovjet szektorban lév

Berlini Egyetem (1949-t l Humboldt Universität zu Berlin) 1946-tól – folyamatosan

er söd szellemi terror mellett – kezdhette meg újra a m ködését. A képzésbe, a

tananyagba, a tanári kar összetételébe és általában az egyetem m ködésébe való egyre

109 SCHERFF, 1998. 153. p. 110 WETZLAUGK, 1998. 103. p. 111 Az adatok nem a blokád id szakára, hanem a légihíd 462 napjára vonatkoznak. Az adatok forrása: JESCHONNEK – RIEDEL – DURIE, 2007. 240. p.

Page 34: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

34

er teljesebb kommunista befolyás számos tiltakozáshoz, majd konfliktushoz vezetett: a

szovjet hatóságok tanárokat és diákokat egyaránt eltávolítottak az intézményb l, s t

bírósági ítéletek is születtek. A diáktüntetések 1948. április 23-án érték el a csúcspontjukat,

ekkor már Lucius Clay is komolyan fontolóra vette egy nyugat-berlini egyetem

megalapítását. Végül a berlini blokád felgyorsította a folyamatokat, és 1948. december 4-

én megalakult a Freie Universität, ahová – néhány ezer nyugat-berlini fiatallal együtt –

rögtön több száz szovjet zóna- és szektorbeli diák kérte a felvételét.

A lakosság figyelmét többször felhívták arra, hogy a légihíd sikere az emberek

kitartásán is múlik. Ernst Reuter, nyugat-berlini f polgármester azzal nyugtatta a

szovjetekt l való segítségkérés miatt aggódó amerikaiakat, hogy a berliniek hozzá vannak

szokva a nélkülözéshez, és hajlandóak akár még több szenvedést is elviselni. A nyugati

szövetségesek szimbolikus lépésekkel próbálták er síteni a nyugat-berliniek önbizalmát és

kitartását. Egyrészt nem evakuálták az itt él amerikai és angol családokat. Másrészt

megszervezték számos nagyformátumú politikus látogatását: így érkezett például a blokád

alatt álló városba Clement Attlee miniszterelnök Nagy-Britanniából, Anthony Eden, a

világháborús brit külügyminiszter, Alben William Barkley amerikai alelnök és John Foster

Dulles kés bbi amerikai külügyminiszter.

A blokád alatt az amerikai és angol katonák, illetve civilek – a világháború után

el ször – sorsközösséget vállaltak a nyugat-berlini lakosokkal. A nyugati szövetségesek a

20. századi történelem talán legnagyobb logisztikai akciójával lehet vé tették, hogy a

blokád alá vont Nyugat-Berlinnek ne kelljen szovjet segítséget kérnie, és így a város

köt dése, hovatartozása ne változzon meg. Bár a nyugati szektorok lakóinak hosszú

hónapokon át nélkülözniük, s t szenvedniük kellett, kitartásukkal elérték, hogy a légihíd

sikeres legyen: a szovjetek 1949. május 12-én feloldották a blokádot.112

112 Az err l szóló dokumentumot lásd DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE, 1962. 108–109. p. (81. számú dokumentum).

Page 35: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

35

4. A menekültkérdés története 1961-ig

4.1. A német migráció kezdetei

„1918 novembere nem fog megismétl dni a német történelemben. (…)

Egy másodpercig sem kételkedem, hogy Németország gy zni fog.” (Részlet Hitler 1939. október 6-i beszédéb l)

Adolf Hitler alig egy hónappal Lengyelország megtámadása után, 1939. október 6-án a

Reichstagban elmondott programbeszédében körvonalazta, hogy miért látja szükségét a

keleten és délkeleten él német lakosság áttelepítésének.113 Egy nappal kés bb a „német

népesség meger sítése céljából” (zur Festigung deutschen Volkstums) már ki is adta az

utasítást, amely az áttelepítés irányelveit tartalmazta.114 Csakhogy a „germanizálódás”

fogalma a nemzetiszocialisták számára nemcsak azt jelentette, hogy a német népcsoportok

között „jobb választóvonalakat” kell létrehozni, miként a Führer fogalmazott, hanem azt is,

hogy a választóvonalat jelent szláv népességet el kell zni. Hitler ennek jegyében látott

neki Kelet-Európában az élettér-elképzelés megvalósításához.115

Az Észtországgal (1939. október 15.), majd Lettországgal (1939. október 30.)

kötött egyezmény alapján megkezd dött a Baltikumban él , körülbelül 128 ezer f s

németség áttelepítése. 1940 májusáig hozzávet leg 61 ezer baltikumi német hagyta el Észt-

és Lettország területét. Bár sokan – teljesen érthet módon – nem akarták otthonukat

elhagyni, a szovjet bevonulástól való megalapozott félelem és az életviszonyok jelent s

rosszabbodása miatt a legtöbb német végül az elvándorlás mellett döntött.116 A

nemzetiszocialista népességpolitika kigondolói a Baltikumból érkez németek letelepítését

a megszállt Lengyelország nyugati részén képzelték el, els sorban Nyugat-Poroszország és

Pozna környékén. Ezt el segítve történt meg Lengyelország felosztása is.

Az utolsó lengyel egységek még meg sem adták magukat (1939. október 6.),

Joachim von Ribbentrop piros szín aláírása már megszáradt azon a térképen, amelyen

Lengyelország feldarabolását jelölte be szovjet kollégájával együtt. Varsó elestével 113 A beszéd részleteit és elemzését lásd SYRING, 1997. 124–129. p. (19. sz. dokumentum) és KÖHLER, 1991. 19. p. 114 A dokumentumot lásd RÜRUP, 1997. 127–129. p. és Erlaß Hitlers zu Umsiedlungsmaßnahmen. In: Das 20. Jahrhundert. A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma. 115 Vö. BULLOCK, 1998. 711. p. és BENZ – GRAML – WEIß, 1998. 487. p. 116 1939 szén Észtország, Lettország és Litvánia kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kötött a Szovjetunióval, amelyben a baltikumi országok engedélyezték szovjet katonai támaszpontok létesítését területükön. A szovjet csapatok 1940 júniusában szállták meg a három országot. COOK – STEVENSON, 1995. 19. p.

Page 36: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

36

egyidej leg (1939. szeptember 28.) a német külügyminiszter Moszkvában tárgyalt

Vjacseszlav Molotovval, a Szovjetunió külügyi népbiztosával. A két ország – kijelölve egy

új demarkációs vonalat – határ- és barátsági szerz dést kötött, illetve a titkos kiegészít

jegyz könyvben megállapodott arról, hogy Litvánia szovjet érdekszférába kerül.117 A

közös kormánynyilatkozat bizalmas jegyz könyvében pedig a Szovjetunió kijelentette:

„nem támaszt nehézségeket a befolyási területein lév birodalmi személyek és német

származású más személyek Németországba vagy német érdekterületre való áttelepülési

kívánsága esetén.”118

A németek a hozzájuk került területeket két részre osztották. A gazdaságilag

fejlettebb északnyugati részt a birodalomhoz csatolták, és 1939. október 26-án a

nemzetiszocialista közigazgatási beosztásnak megfelel en létrehozták az új területi

egységeket. Délen a Visztula forrásvidéke (Olsagebiet) Sziléziához, Zichenau kerület

(Ciechanów), Soldau környéke és Sudauen (Suwa ki) körzete pedig Kelet-Poroszországhoz

került.119 A két új „Reichsgaut” Danzig–Nyugat-Poroszország és a Warta-vidék képezte.120

A másik, délkeleti részb l létrehozták Krakkó központtal az „elfoglalt lengyel területek

kormányzóságát” közel 12 millió lakossal.121

Thomas Urban adatai szerint az annektált területeken 10,6 millió ember élt: 87%

lengyel, 6,5% német, 6,4% pedig zsidó volt.122 Az SS birodalmi vezet jének

(Reichsführer-SS), Heinrich Himmlernek 1939. október 30-i parancsa értelmében ezekr l

az elfoglalt territóriumokról kellett négy hónap alatt minden zsidót és a lengyel lakosság

tekintélyes részét deportálni a F kormányzóság területére, hogy „helyet csináljanak” a

117 A dokumentumot és a hozzá tartozó titkos kiegészít jegyz könyveket lásd Deutsch–sowjetischer Grenz- und Freundschaftsvertrag vom 28. September 1939. In: Das 20. Jahrhundert. A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma. 118 A kormánynyilatkozatot és a bizalmas jegyz könyvet lásd NÉMETH, 1994. 142–143. p. 119 Az ezzel kapcsolatos térképet lásd RÜRUP, 1997. 131. p. és BENZ – GRAML – WEIß, 1998. 641. p. (A fent használt területi egységre utaló kifejezések nem szinonímák, hanem az általunk pontosnak vélt fordítás.) 120 Vö. URBAN, Thomas: Polen unter deutscher Besatzung. In: STUDT, 1997. 227. p. – A „Reichsgau” kifejezés a nemzetiszocialista közigazgatási egységet jelöli, pontos magyar megfelel je nincs, birodalmi tartományként, körzetként lehet lefordítani. A Hitler által még 1933-ban bevezetett közigazgatási rendszer mind a felépítését (Gau, Kreis, Ortsgruppe, Zelle, Block), mind a m ködését tekintve rendkívül sajátos – szinte lehetetlen a közigazgatási jogi szakfogalmak teljesen pontos magyar nyelv visszaadása. 121 SZOKOLAY, 1997. 176–177. p. 122 URBAN, Thomas: Polen unter deutscher Besatzung. In: STUDT, 1997. 227. p. – Feltételezhet , hogy Urban adata a F kormányzóságon kívüli összes elfoglalt területre vonatkozik. Máshol ugyanis 9,9 millió lakosról olvashatunk, 7,8 milliós lengyel részaránnyal. (Umsiedlung der Baltendeutschen. In: Das 20. Jahrhundert. A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma.) Nem tudjuk, hogy az utóbbi számadat pontosan mire vonatkozhat, de a két új tartományra biztosan nem, mert az Enzyklopädie des Nationalsozialismus „Warta-vidék” címszavánál azt találjuk, hogy a birodalom második legnagyobb népesség tartománya lett 4,2 millió lakossal (85% lengyel, 7% német, 8% zsidó). Vö. BENZ – GRAML – WEIß, 1998. 797. p.

Page 37: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

37

Baltikumból és a Szovjetunióból érkez németeknek.123 Ezt a tervet 1940 februárjáig nem

sikerült maradéktalanul teljesíteni, de a keletr l érkez kilométeres szekérkaravánok és a

kormányzóság területén id közben felépített gettók a világtörténelemben szinte példa

nélküli népességpolitika kezdetét jelentették.

Csak a kezdetét, mert Németország újabb szerz déseket kötött más országokkal,

el bb a besszarábiai és észak-bukovinai, majd a dél-bukovinai és dobrudzsai németség

áttelepítésér l, és id közben megállapodás született a dél-tiroli, szlovéniai és boszniai

német csoportok migrációját illet en is. A Baltikumhoz képest azonban egy jelent s

különbség volt az utóbbi vidékeken. Hitler ugyanis a német lakosság szovjet vagy szovjet

érdekszférába es területekr l való áttelepítéssel azt a látszatot tudta kelteni Sztálinban,

hogy Német Birodalom számára teljesen érdektelenek a keletre fekv régiók. Ma már

tudjuk, hogy az 1939. augusztusi megnemtámadási szerz déssel együtt az áttelepítési

politika egy körmönfont külpolitikai man ver részét képezte. Hitler így próbált biztosítékot

szerezni, hogy ne támadják hátba, amíg más hadszíntéren köti le Németország fegyveres

er it.

A német lakosság migrációjának a kezdete a második világháború elejére nyúlik

tehát vissza. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a külföldön él németek véleménye

az áttelepítésr l nem számított, lényegében a hatalmi politika eszközévé váltak függetlenül

attól, hogy örültek-e a nemzetiszocialista vezetés döntésének, vagy kárhoztatták azt. Tény

viszont, hogy az áttelepítést és a deportálást precizitással szervezték meg a németek. Ez a

szervezettség már nem jellemezte a német migráció második hullámát. Nem is

jellemezhette, hiszen a második világháború utolsó szakaszában a kelet-nyugati irányú

népmozgást legfeljebb evakuációnak hívhatnánk, de inkább pánikszer menekülésnek.

A folyamatosan visszavonuló Wehrmachtnak ugyanis nem volt sem lehet sége,

sem ideje arra, hogy a közeled szovjet csapatok el l menekül lakosságot biztonságos

módon evakuálja.124 A háború elvesztésével az átlagember ekkor már teljesen tisztában

volt, de a szovjetekt l való félelem olyan méreteket öltött, hogy családok ezrei hagyták el

az otthonukat csak azért, hogy amerikai vagy angol megszállás alá kerüljenek. Az 1945

után lengyel és szovjet közigazgatás alá vont keleti területeken, amelyek már a második

világháború el tt is Németországhoz tartoztak, körülbelül 9,6 millió lakos élt: 2,4 millió

Kelet-Poroszországban, 1,9 millió Kelet-Pomerániában, 600 ezer Kelet-Brandenburgban, 3

123 A dokumentumot lásd RÜRUP, 1997. 129. p. (43. számú dokumentum) 124 A Keleti-tengeren keresztüli evakuálás tragikus eseteir l lásd NÉMETH, 2002. 359. p.

Page 38: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

38

millió Alsó-Sziléziában és 1,7 millió Fels -Sziléziában.125 A 9,6 millió lakosból közel 3,6

millió lakos már a szovjet hadsereg közeledése el tt elmenekült, 3,5 milliót kés bb ztek

el, körülbelül 1,2 millió ember pedig meghalt.

A menekülésnek ez a hulláma még le sem csillapodott, amikor a potsdami

konferencia (1945. július 17.–augusztus 2.) döntése nyomán a gy ztes nagyhatalmak újabb

milliók el zésér l, illetve áttelepítésér l határoztak. A konferencia közleményének XIII.

fejezete rendelkezett a német lakosság Lengyelországból, Csehszlovákiából és

Magyarországról való áttelepítésér l.126 Az áttekinthetetlen helyzet miatt a szövetségesek

kezdetben leállították a menekülttranszportokat. A szovjet hatóságok támogatásával

azonban ezt sem Csehszlovákia, sem Lengyelország nem tartotta be. A nagyhatalmak

döntését l függetlenül pedig további milliókat ztek el a Szovjetunióból, Jugoszláviából és

Romániából.127 Ennek eredménye az lett, hogy az 1940-es évek végéig több mint 12 millió

német menekült érkezett Németországba. Körülbelül 8 millió a nyugati megszállási

övezetekbe került, 4,5 millió pedig a szovjet okkupációs zónába.128

Az áttelepítésekt l számos európai politikus a német kérdés megoldását várta. Ám

mire ez a folyamat befejez dött, addigra a Német Szövetségi Köztársaság és a Német

Demokratikus Köztársaság megalakulásával egy egészen új helyzet teremt dött. A német

kérdés most vált csak igazán problémává. Amíg a politikusok a kiutat jelent alternatívákat

mérlegelték és diplomáciai csatározásokba bonyolódtak, addig a keletnémet lakosság

„csendben” elkezdett áramlani az NSZK-ba.

4.2. A belnémet határ kiépülése

„Aki engedély nélkül elhagyja a Német Demokratikus Köztársaság területét (…),

három évig terjed szabadságvesztéssel büntetend .” (az NDK 1954. évi útlevél törvényének 8. § (1) bekezdése)

A megszállási övezetek és a berlini szektorok végleges határai 1945 nyarára kialakultak. A

határvonalak igazodtak a korábbi tartományi és a berlini kerületi határokhoz, ezeket

alapvet en közigazgatási határnak tekintették. Bár a zónákat összeköt utaknál sorompókat 125 Itt nem foglalkozunk azokkal a németekkel, akiket az elfoglalt lengyel területekre telepítettek át más országokból. A felsorolt területeken a németek aránya 90 és 100 százalék között volt. Az adatokat lásd KÖHLER, 1991. 21. p. 126 A dokumentumot lásd Report on the Tripartite Conference of Berlin. In: OFFICIAL GAZETTE, é. n. 13–19. p. 127 Lásd err l részletesebben BARK – GRESS, 1993. Vol. 1. 305–306. p. és NÉMETH, 2002. 360–365. p. 128 KÖHLER, 1991. 20. p. és NÉMETH, 2002. 358. p.

Page 39: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

39

helyeztek el, és egyes helyeken drótkerítést is felhúztak, a kijelölt átkel helyeken,

megfelel engedéllyel alapvet en szabad volt az átjárás.129 1945/46-ban több millió ember

áramlott nyugatra a kés bbi belnémet határon át. Csak 1945 októbere és 1946 júniusa

között 1,6 millió német állampolgár érkezett a szovjet megszállási övezetb l a britbe.130 A

kelet-nyugati irányú népmozgás kezdett l fogva nagyobb mérték volt, mint az ellentétes

irányú.

Bár a potsdami konferencia 1945. augusztus 2-ai közleménye mind a politikai,

mind a gazdasági elvek tekintetében Németország egységét („throughout Germany” – „in

ganz Deutschland”) hirdette, a szövetséges nagyhatalmak Németországra vonatkozó

divergáló elképzelései már ekkor megmutatkoztak. Alig telt el néhány hónap, a három

nyugati zóna és a keleti zóna közti határ demarkációs vonallá változott: 1946. június 30-án

négy hónapra lezárták a határt a fenti megszállási övezetek között.131 1946. október 29-én

az Ellen rz Tanács újabb korlátozást jelent direktívát adott ki, majd ezt 1947. április 23-

án pontosították: a zónák közötti magán vagy üzleti jelleg utazásokhoz a szövetséges

hatóságoknál kellett igazolványt igényelni, amelyet 30 napra állítottak ki. Ezzel

egyidej leg szovjet részr l meger sítették a nyugat-berlini szektorokba való beutazás

ellen rzését.132 Vaszilij Szokolovszkij marsall 1947. augusztus 23-án irányelveket adott ki

az id közben megszervezett rend rségi szerveknek a szovjet okkupációs zóna határainak

megvédésére: ismét megtiltotta a demarkációs határvonal átlépését. A t zparancs ebben a

dokumentumban jelent meg el ször, ekkor még egy sz ken részletezett formában.133 1948.

március 31-én a Németországi Szovjet Katonai Közigazgatás (Sowjetische

Militäradministration in Deutschland – SMAD) bevezette, hogy a katonai közigazgatásban

dolgozó amerikai, brit és francia civil vagy katonai személyek, illetve családtagjaik

kizárólag meghatározott dokumentumok felmutatása mellett léphetik át a szovjet

megszállási övezet határát.134 Egy nappal kés bb a brandenburgi tartományi rend rség egy

közel 800 f s egységet alakított, amelynek Nagy-Berlin küls gy jének az ellen rzését

kellett biztosítania. A közel 300 km-es városhatáron rövid id n belül 71 közúti és 17

vasúti, illetve vízi ellen rz pontot létesítettek.135 1948. július 13-án a Németországi

Szovjet Katonai Közigazgatás tovább korlátozta az utazási lehet ségeket a demarkációs 129 LEBEGERN, 2004. 19. p. és SCHULTKE, 2000. 18. p. 130 RITTER – LAPP, 2007. 13. p. 131 RITTER – LAPP, 2007. 14. p. és HEIDEMEYER, 1994. 75. p. 132 SCHULTKE, 2000. 166. p. 133 Lásd a dokumentum 20. §-át. Richtlinien für die Organe der deutschen Polizei zum Schutz der Demarkationslinie in der sowjetischen Okkupationszone Deutschlands. In: SCHULTKE, 2000. 174–182. p. 134 Vö. SCHULTKE, 2000. 14–15. p. 135 RITTER – LAPP, 1997. 18. p.

Page 40: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

40

vonalon keresztül. A szovjet megszállási övezetbe érkez knek ugyanis a helyi

hatóságoktól tartózkodási engedélyt kellett el zetesen kérvényezniük.136

A bevezetett korlátozások célja a megszállási övezetek közötti viszonylag könny

átjárhatóság meggátolása volt. A szovjet zóna lakossága viszont éppen ellentétesen, egyre

növekv számú kivándorlással reagált a foganatosított intézkedésekre. A szovjet

megszállási övezet német határrend rsége 1949 közepén körülbelül 15 ezer emberb l állt.

A határ védelmét ekkor még alapvet en a szovjet katonák látták el, és ez nem volt másként

a nyugati megszállási övezetekben sem, ahol amerikai és brit katonák teljesítettek

határvéd szolgálatot. 1948-tól a szovjet zónában szigorították a határsért kkel szembeni

fellépést. Ennek célja volt, hogy minél több állítólagos kémet vagy szabot rt, vélt vagy

valós b nöz t és csempészt elkapjanak, ami alapot teremthet az újabb korlátozásokra és

szigorításokra. A szovjet zóna határrend rsége 1948 második felében 228.947, 1949 els

felében pedig 256.272 határsért t fogott el.137 Az NDK megalakulásától (1949. október)

1950 márciusáig további 154.271 rizetbe vétel történt. 1949. július 1-je és 1950.

december 31-e között összesen 30 ember halt meg a szovjet megszállási övezet, illetve az

NDK határainál, és 65 sebesült meg súlyosan.138 A nyugati megszállási övezetekben

ugyanebben az id szakban a határok felszámolására törekedtek, és ezt végül sikerült is

megvalósítani.

James F. Byrnes-nak 1946. szeptember 6-ai stuttgarti beszéde az amerikai

megszállási politika megváltozását jelentette. Az amerikai külügyminiszter ekkor

nyilvánította ki, hogy kormánya (1) javasolja a zónakorlátozások eltörlését, (2) támogatja

egy ideiglenes német kormány megalakítását és (3) nem vonja ki egyel re megszálló

csapatait Németország területér l.139 Az amerikai és a brit külügyminiszter, Ernest Bevin

1946. december 2-án írta alá a Bizónia létrehozásáról szóló egyezményt.140 Az 1948.

június 20-i hatállyal bevezetett pénzreformot már Franciaország is támogatta, ami az els

lépést jelentette a Trizónia felé.141 Pár nappal kés bb a szovjet megszállási övezetben is

bevezettek egy pénzreformot, és csaknem egyidej leg lezárták a Nyugat-Berlinbe vezet

vasúti, közúti és vízi közlekedési útvonalakat. Kezdetét vette a berlini blokád egy olyan

pillanatban, amikor Németország gazdasági kettéosztottsága éppen megszilárdult.

136 RITTER – LAPP, 1997. 15. p. 137 RITTER – LAPP, 1997. 18. p. 138 DIEDRICH, 1998. 207. p. 139 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 37–45. p. 140 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 46–49. p. 141 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 57–59. p.

Page 41: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

41

A berlini blokád feloldása 1949 májusában a korábban bevezetett szigorú

határátlépési szabályok lazulásával járt. S t, 1949 nyarán tíz újabb határátkel hely

megnyitására került sor. A két német állam létrejötte azonban alapjaiban változtatta meg a

helyzetet: a demarkációs vonal állam- és rendszerhatárrá vált. Sztálin és a német

kommunisták ekkor még hittek abban, hogy a német egység létrejöhet, ezért az NDK

határ rzése kezdetben átmeneti jelleget öltött. Az államhatárt megjelölték és rizték (1950

januárjától a vízi határokat is), de szögesdrót akadályokat, rtornyokat ekkor még nem

állítottak fel. Csak 1950. június 10-én adták át a szovjetek a határellen rzés feladatát a

keletnémet határrend rségnek. A nyugati szövetségesek ellen rzése azonban az NDK

megsz néséig szovjet feladat maradt, és kezdetben a harmadik országbeliek ellen rzését is

fenntartották maguknak.142

Mi okozta végeredményben Németország négy évtizedes kettéosztottságát? Egy

konkrét oknak a megjelölése nem adhat kielégít feleletet a kérdésre, hiszen több tényez

együttes hatása vezetett a két német állam megalapításához.143 Azt viszont kijelenthetjük,

hogy Németország nem szakadt volna ketté, ha nincs a második világháború. Ebben a

tekintetben tehát nem a szövetséges nagyhatalmak döntései voltak az els dleges kiváltó

okok, hanem a nemzetiszocialista rendszer agresszív (kül)politikája.144 A belnémet határ

családokat, barátokat, ismer söket – egy egész nemzetet „vágott ketté” négy évtizeden át.

A Keleti-tengert l egészen Bajorországig 1393 km hosszan húzódó, részben elaknásított

határsáv naponta tízezrek életét keserítette meg.

A koreai háború kitörésével, majd az 1952. márciusi Sztálin-jegyzék nyugati

hatalmak általi visszautasításával a hidegháború kezdett elmélyülni.145 A keletnémet

politikai vezetés er teljes propagandakampányt folytatott az Adenauer-kormány ellen,

felel ssé téve azt Németország kettéosztásában. Egyre nagyobb bosszúságot jelentett

azonban számára az, hogy eközben százezrek távoztak az NDK-ból a berlini

szektorhatárokon vagy a zöld határon át. Ezért 1952-ben megkezd dött a demarkációs

vonal belnémet határrá történ átalakítása.146 Egy 5 km-es zárt zónát hoztak létre egy 10

méteres, egy 500 méteres és egy 5 km-es sávval.

142 RITTER – LAPP, 1997. 18. p. 143 A Német Szövetségi Köztársaság 1949. május 23-án, a Német Demokratikus Köztársaság 1949. október 7-én alakult meg. 144 Ezt a véleményt képviseli SCHROEDER, 2000. 589. p. és SCHULTKE, 2000. 10. p. 145 A szovjet–amerikai kapcsolatok „lázgörbéjét” lásd FISCHER, 2005. I–III. sz. tábla. 146 Kezdetben az NDK-ban és az NSZK-ban is használták a demarkációs vonal (Demarkationslinie) és a zónahatár (Zonengrenze) elnevezéseket. Az 1950-es évek második felét l kezdve az NDK-ban már csak az államhatár (Staatsgrenze) kifejezést használták a belnémet határra. Az eltér szóhasználat az eltér felfogásból fakadt: az NDK hangsúlyozni kívánta, hogy két szuverén állam közti államhatárról van szó, az

Page 42: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

42

A 10 méteres ellen rz sávot évente kétszer, tavasszal és sszel fel kellett szántani.

Ha a sáv erd s területen haladt át, a fákat ki kellett vágni (14. számú melléklet). Polgári

személyek semmilyen munkát nem végezhettek ebben a sávban, kizárólag határ rök

léphettek be ide. Meghatározott helyekre úttorlaszokat, drótakadályokat kellett telepíteni.

Az 500 méteres véd sávban lakó személyeket össze kellett írni. A határ mentén

lév mintegy 110 településen „ slakosnak” számító személyek maradhattak, de az újonnan

odaköltöz ket, reakciósokat, spekulánsokat, feketéz ket a „biztos” hátországba

telepítették. Az utakon és a véd sávba es munkahelyeken való tartózkodás kizárólag

napfelkeltét l napnyugtáig volt engedélyezett mindenki számára. Tiltották a gy lések és a

rendezvények megtartását, bezárták a vendégl ket, hoteleket, panziókat és üdül ket.

Az 5 km-es zárt zónában lakó személyeket szintén össze kellett írni. Kívülr l csak

külön igazolvánnyal lehetett belépni ebbe a sávba. A gy lések és rendezvények

megtartását este 10 órától tiltották. A zárt zónában lakók személyi igazolványába a Népi

Rend rség pecsétje került, számukra már nem adtak ki olyan engedélyt, amellyel korábban

a megszállási övezetek között át lehetett járni. Az NSZK-ban lakó személyek pedig nem

kaphattak tartózkodási engedélyt az 5 km-es zárt zónára vonatkozóan. A határsávra

vonatkozó szabályok be nem tartása esetén a határ rök használhatták fegyverüket. A 10

méteres ellen rz sáv területére, szökés esetére kiemelten vonatkozott a

fegyverhasználat.147

1952 májusában és júniusában 11 ezer (a hivatalos indoklás szerint) „ellenséges,

gyanús és b nöz elemet” telepítettek ki – részben er szakkal – a határ menti területekr l

az NDK belsejébe.148 Az akció során 3.000 ember tudott az NSZK-ba menekülni a

belnémet határon át. Akiknek nem sikerült, azok kés bb Berlinen keresztül szöktek

nyugatra. A visszaemlékezésekb l tudjuk, hogy a kitelepítési eljárást nem a humánusság

jellemezte. El fordult, hogy Népi Rend rség emberei éjjel azzal a felszólítással keltették

fel a lakosokat, hogy két órán belül hagyják el lakóhelyüket.149 Jellemz volt, hogy az

érintettekkel aláírattattak egy dokumentumot, amely az önkéntes távozásról szólt. Ha a

településen kollektív ellenállás alakult ki, akkor a rend rség nem riadt vissza sem a

NSZK pedig, mely átmenetileg elszakadt területként tekintett az NDK-ra, kerülni akarta az „állam” kifejezés bármilyen használatát. 147 RITTER – LAPP, 1997. 19–22. p. 148 RITTER – LAPP, 1997. 22. p. és SCHULTKE, 2000. 34. p. – Más helyeken 8.175 kitelepített személyr l lehet olvasni. Vö. LEBEGERN, 2004. 26. p. és DIEDRICH, 1998. 209. p. 149 Szerencsésebb esetben 48 órát hagytak a lakóhely elhagyására.

Page 43: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

43

vízágyúk bevetését l, sem a nyílt konfrontációtól.150 Azok a kitelepítésre ítélt személyek,

akik a fellebbezést adtak be az eljárás ellen, többnyire egy sablonlevelet kaptak. Ebben

általában – részletes indoklás nélkül – a kitelepítend k antidemokratikus magatartására

hivatkoztak, ami jogi alapot teremtett a hivataloknak arra, hogy a kormányhatározat

személyi hatályát kiterjesszék az érintett lakosokra.151

1952 májusában megkezd dött a 10 méteres ellen rz sáv kialakítása a belnémet

határ mentén. Minden fát, bokrot, épületet és egyéb akadályt, amelyek a terület

átláthatóságát zavarták, eltávolítottak. Kerítést építettek, árkot ástak, és jelz készülékekhez

kötött buktatódrótokat helyeztek ki. Ha valaki hozzáért az utóbbi dróthoz, vagy átvágta azt,

akkor a határ rt optikai vagy akusztikai jelzés azonnal riasztotta. Ekkor építették az els ,

átlagosan 10 méter magas megfigyel tornyokat, de ezek még fából készültek, és leginkább

a vadászok által használt magaslesekhez hasonlítottak.152 Lezártak 32 vasúti vonalat (ha

kellett, a sínek felszedésével), 3 autópályát, 171 közutat és több ezer földutat. Összesen

csupán 6 vasúti és 5 közúti átkel hely maradt a belnémet határon. Az ellen rz sáv

kiépítését 1952. október végéig lényegében befejezték. A drótkerítést a tényleges

határvonal el tt építették fel 0,3–8 méteres távolságban, 1,2–1,5 méter magasságban.153

A határ menti lakosság 1952 májusától mindkét országban perifériára került.154

Egyes településeket kerítéssel vágtak ketté, más községek „csak” a gazdasági

hátországukat veszítették el. Parasztok tucatjai soha többet nem tudtak kimenni a

term földjükhöz. Rokoni és baráti kapcsolatok szakadtak meg, a mindennapokban pedig

számos nehézséggel, kényelmetlenséggel kellett az itt él embereknek szembenézniük. A

vasúti személyforgalom szinte teljesen megsz nt a belnémet határnál.155 Az NDK területén

mintegy 500 település esett az 5 km-es zárt zónába, körülbelül 345 ezer ember élt itt. 50

határ menti üzemben csaknem 40 ezer ember dolgozott.156 A határ mentén él lakosság

nehéz életkörülményeinek ellensúlyozására az NDK-ban fizetési pótlékot,

adókedvezményt és nyugdíjjavító intézkedéseket vezettek be, s t 1958-ig külön

élelmiszerjegyeket osztogattak.

150 A Streudorfból 1952. június 5-én kitelepített Fritz Pfeifer beszámolóját lásd RITTER – LAPP, 1997. 22. p. – A konkrét esetben 12 ember került börtönbe, a legszigorúbb büntetés 8 év fogház volt. SCHULTKE, 2000. 35. p. – A visszaemlékezéseket lásd DIE SPERRMAßNAHMEN, 1987. 11. skk. 151 SCHULTKE, 2000. 36. p. – A kitelepítésekr l lásd még MAYER, 2002. 19–20. p. 152 LEBEGERN, 2004. 30. p. 153 LEBEGERN, 2004. 29. p. 154 Lásd err l DIE SPERRMAßNAHMEN, 1987. 17. skk. 155 A második világháború el tt hetente 808 gyorsvonat haladt át a belnémet határ vonalán. 156 SCHULTKE, 2000. 34. p.

Page 44: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

44

Ezzel párhuzamosan Berlinben is megnehezítették az átjárást. Összesen 277 út volt,

amelyek Nyugat-Berlinb l a város keleti felébe, illetve az NDK-ba vezettek. 1952

szeptemberéig mintegy 200 utat zártak le. A nyugat-berlini lakosok számára szigorították

az NDK-ba való belépést. Potsdam és Nyugat-Berlin között néhány helyen ugyanolyan

ellen rz sávot hoztak létre, mint amilyet a belnémet határnál kialakítottak. S t, kés bb sor

került a két városrész összeköttetését biztosító távbeszél vezetékek és elektromos kábelek

megszakítására is.157

A határvédelem er sítését szolgálta egy másik fontos politikai döntés: 1952. május

16-án a keletnémet határrend rséget szervezetileg leválasztották a Belügyminisztériumtól,

és Német Határrend rség néven (Deutsche Grenzpolizei) az Állambiztonsági Minisztérium

alá helyezték. Ez megfelelt a szovjet mintának, így külön irányítás alá került a Népi

Rend rség és a Határrend rség.158 A kiképzési programot jelent s mértékben átdolgozták,

a határ rök új egyenruhát és rendfokozatokat kaptak, és a korábbiakhoz képest jobban

felfegyverezték ket. Június 1-t l szovjet tanácsadók kezdték meg a munkájukat az

egységeknél, akiknek nemcsak a politikai átnevelésben, hanem a harci kiképzésben is

fontos szerepük volt. A személyi állomány létszámát megnövelték: 1954. január 1-én már

mintegy 34.000 ember szolgált a határrend rség kötelékében.159 Bár a Határrend rség

állományának csaknem négyötödét a belnémet határhoz és Berlinbe vezényelték, továbbra

sem sikerült megállítani a lakosság kiáramlását.160 A keletnémet politikai vezetés ezért a

jog eszközeihez nyúlt.

A Német Demokratikus Köztársaság 1954. évi útlevél törvénye deklarálta a tiltott

határátlépés b ncselekményét. A 8. § (1) bekezdése kimondta: „Aki engedély nélkül

elhagyja a Német Demokratikus Köztársaság területét (…), három évig terjed

szabadságvesztéssel büntetend .”161 Ehhez kapcsolódóan úgy szigorították meg az utazási

engedélyek kiadásával kapcsolatos gyakorlatot, hogy bizonyos kor- és foglalkozási

csoportok egyáltalán ne juthassanak ki az NSZK-ba. Ez egyben válaszlépés volt az NSZK

felé. 1953-ban ugyanis a nyugatnémet hatóságok eltörölték a keletnémetekre vonatkozó

beutazási korlátozásokat, és megn tt az NDK hatóságokhoz benyújtott kiutazási kérelmek

száma. 1956 augusztusában és 1957 decemberében a módosítottak az útlevél törvény

szövegén, de a várt elrettent hatás elmaradt. 1956-ban többek között a lengyelországi és a 157 RITTER – LAPP, 1997. 24. p. 158 SCHULTKE, 2000. 34. p. 159 RITTER – LAPP, 1997. 25. p. – Torsten Diedrich 30.745 f l ír tanulmányában. DIEDRICH, 1998. 210. p. 160 A maradék egységek a tengerpartnál, a csehszlovák és a lengyel határnál láttak el szolgálatot. 161 Paß-Gesetz der Deutschen Demokratischen Republik vom 15. September 1954. URL: http://www.verfassungen.de/de/ddr/passgesetz54.htm (2011. szeptember 6.)

Page 45: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

45

magyarországi rendszerellenes megmozdulások leverése miatt a menekülthullám újabb

csúcspontra ért.

Az NSZK 1955. május 5-én csatlakozott a NATO-hoz. A Német Szocialista

Egységpárt (Sozialistische Einheitspartei Deutschlands – SED) Központi Bizottsága erre

reagálva szorgalmazta a határvédelem meger sítését. Az elkövetkez években a m szaki

határzár számos elemét modernizálták, beleértve a drótkerítést, a jelz berendezéseket, a

rádiókat és a 10 méteres ellen rz sávot. A szögesdrótkerítés el tt mintegy 500 méterrel

egy újabb drótkerítést húztak fel, kijelölve ezáltal a véd sáv határvonalát. A mintegy 1,8

méter magas kerítés betonoszlopokból állt, a két betonoszlop között 13-14 szögesdrótot

feszítettek ki. Azokon a helyeken, ahol rögtön két sorban építették a kerítést, ott a két sor

egymástól 3-4 méteres távolságban, párhuzamosan futott.162 Több mint 500 megfigyel

tornyot, l résekkel ellátott betonbunkereket építettek, valamint árkokat alakítottak ki a

gépjárm vekkel történ áttörések megakadályozása érdekében.163 A jelz berendezések és

a rádiók modernizálására nemcsak azért volt szükség, mert a határ számos pontján

egyáltalán nem álltak rendelkezésre ezek az eszközök, hanem mert az 1950-es évek elején

a rendszeresen jelentkez anyaghiány miatt a határ rök gyakran technikai

szükségmegoldásokat alkalmaztak. A határ röket nehéz gépfegyverekkel és páncéltör

fegyverekkel látták el.

A Varsói Szerz dést néhány nappal az NSZK NATO-csatlakozása után hozták létre

a szocialista országok. Az NDK az alapítók között volt, de hivatalosan csak 1956

januárjában, a Nemzeti Néphadsereg (Nationale Volksarmee – NVA) megalakítása után

csatlakozott a katonai szervezethez.164 Ennek azonban több el zménye volt: 1. 1954.

március 25-én a Szovjetunió szuverénnek ismerte el az NDK-t.165 2. 1954. augusztus 6-án

a Szovjetunió hatályon kívül helyezte a Németországi Szovjet Katonai Közigazgatás, és

utódjának, a Szovjet Ellen rz Bizottságnak (Sowjetische Kontrollkommission – SKK)

1945 és 1953 közötti, NDK-t érint rendeleteit.166 3. 1955. január 25-én megsz nt a

hadiállapot a Szovjetunió és Németország között.167 4. 1955. szeptember 20-án a

Szovjetunió és az NDK aláírt egy szerz dést a két ország közötti kapcsolatokról. Ennek 1.

cikke kimondta, hogy az NDK „szabadon dönt bel- és külpolitikája kérdéseiben”. A 4. cikk

megfogalmazta, hogy a szovjet katonai csapatok továbbra is az NDK területén 162 LEBEGERN, 2004. 32. p. 163 SCHULTKE, 2000. 45. p. 164 HORVÁTH, 2005. 624–625. p. 165 DIE DDR, 2006. 30. p. 166 DIE DDR, 2006. 31. p. 167 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 113–114. p.

Page 46: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

46

állomásozhatnak, de nem fognak beavatkozni az NDK „bels ügyeibe és az ország

társadalmi-politikai életébe”.168 A szerz dés aláírásával egyidej leg levélváltás történt

Bolz külügyminiszter és Zorin külügyminiszter-helyettes között, amely többek között a

következ ket tartalmazta:

„…a moszkvai tárgyaláson létrejött megegyezés értelmében az NDK gyakorolja az rizetet

és az ellen rzést az NDK határain, az NDK és az NSZK közötti demarkációs vonalon,

Nagy-Berlin küls határán, Berlinben, valamint az NSZK és Nyugat-Berlin közötti, az

NDK területén áthaladó összeköt útvonalakon, kivéve az Egyesült Államok, Anglia és

Franciaország Nyugat-Berlinben állomásozó csapatai átmen közlekedését és átmen

teherforgalmát.

Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok nyugat-berlini hely rségei Nyugat-Berlin és

az NSZK közötti személy- és teherforgalmát ideiglenesen, a megfelel megegyezésig

továbbra is a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport parancsnoksága

ellen rzi.”169

Az NSZK NATO-hoz, az NDK Varsói Szerz déshez való csatlakozása

meger sítette Németország kettéosztottságát, s t, katonai értelemben fokozta a két ország

szembenállását. Utóbbi megállapítás még akkor is igaz, ha az 1955-ös esztend a

hidegháború id szakának az els enyhülését hozta el.170 A belnémet határ most már két

katonai szövetség demarkációs vonalát is jelentette. A Varsói Szerz désnek természetesen

nemcsak egy esetleges küls támadás elhárítása esetén lett volna szerepe. A katonai

szövetség a szocialista blokk egységének meger sítését, és a szovjet pozíciók meg rzését

is szolgálta. Ebben a helyzetben magától értet volt, hogy az NDK-nak még nagyobb

figyelmet kell a határvédelemre fordítania: 1960 végéig 48 ezer f re emelték a

Határrend rség személyi állományát.

1955. december 1-t l kizárólag a Német Határrend rség volt felel s az NDK

államhatárának és a Berlin körüli gy nek az ellen rzéséért. A Német Népi Rend rség

csupán a berlini szektorhatárokat kontrollálta. A szovjetek 1958 végéig folyamatosan

támogatták a Határrend rség munkáját, de egyre több bels probléma merült fel. 1956-ban

168 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 117–188. p. 169 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 119. p. 170 Számos eseményt lehet említeni ennek alátámasztására: a hadiállapot megsz nése a Szovjetunió és Németország között, az osztrák államszerz dés aláírása, Konrad Adenauer moszkvai látogatása, a diplomáciai kapcsolatok felvétele az NSZK és a Szovjetunió között, a négy gy ztes hatalom genfi csúcskonferenciája, Hruscsov Canossa-járása Titónál, 16 ország felvétele az ENSZ-be stb. Lásd err l FISCHER, 2005. 136. skk.

Page 47: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

47

a Határrend rség 252, 1957-ben 279 tagja nyugatra dezertált. További 1.000 határ r kérte

id el tti felmentését a szolgálat alól.171 Nyilvánvalóvá vált, hogy a határ röknek nem

feltétlenül a hivatástudata rendült meg, hanem számos esetben a konkrét elvégzend

feladatokkal kapcsolatban voltak morális problémáik. 1957 els felében 99 sikeres (NSZK

irányába történ ) határáttörés során 148 személy szökött nyugatra. Ugyanebben az

id szakban a határsértések száma 857-re n tt és 53.399 rizetbe vétel történt.172 A

dezertációk és határsértések száma nem csökkent 1958-ban sem, 1959-ben lehetett el ször

egy enyhe mérték visszaesést tapasztalni (11. és 12. számú melléklet).

4.3. Terminológiai kérdések és statisztikai problémák

„A három kormány, miután megvizsgálta a kérdés minden oldalát, elismeri, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságot

vagy annak egy részét át kell telepíteni Németországba. Egyetértenek abban, hogy mindenfajta áttelepítésnek, amelyre ténylegesen sor kerül,

szervezetten és humánus módon kell végbemennie.” (részlet a potsdami konferencia közleményéb l)

A potsdami konferencia közleményének XIII. fejezete rendelkezett a Lengyelországban,

Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosság (illetve annak egy részének)

áttelepítésér l.173 Az áttelepítések határidejét eredetileg 1946. augusztus 1-jére t zték ki,

ám számos tényez miatt lehetetlen volt ennek a terminusnak a betartása. A folyamat

egészen az 1940-es évek végéig eltartott. A Németországba érkez k számát rendkívül

nehéz pontosan meghatározni, mert a világháború után nem létezett intézmény, amelyik

központilag regisztrálta volna az országba érkez ket. Történészek becslése szerint legalább

12 millió menekülttel kell számolni, közülük mintegy 8 millióan a nyugati megszállási

övezetekben telepedtek le.174 1946/47-ben történtek ugyan felmérések, de megbízható

statisztika csak azután készült, hogy 1949 januárjában létrehozták az els menekülttábort

Berlinben, majd Konrad Adenauer kormányalakítását követ en felállították a

menekültügyi minisztériumot.175 Pontos adatokkal 1949. szeptember 1-je után

rendelkezünk, mert ekkor kezd dött meg a szovjet megszállási övezetb l érkez k

171 DIEDRICH, 1998. 215. p. 172 DIEDRICH, 1998. 215. p. 173 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 23–36. p. 174 Vö. például KÖHLER, 1991. 20. p. és NÉMETH, 2002. 358. p. 175 A minisztérium pontos neve Bundesministerium für Vertriebene, Flüchtlinge und Kriegsgeschädigte (El zöttek, Menekültek és Hadikárosultak Szövetségi Minisztériuma) volt.

Page 48: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

48

számbavétele. 1950. augusztus 22-én lépett hatályba a Notaufnahmegesetz, amely a

menekülttáborok feladatává tette a regisztrálást.176

Hibaforrás persze b ven akad mindegyik statisztikában, aminek számos oka lehet.

Gyakran el fordul, hogy nem tesznek különbséget a menekültek különböz kategóriái

között: összemossák például a harmadik országból áttelepített, el zött személyt a szovjet

megszállási övezetb l érkez lakossal. A köznyelvben kétségkívül mindkett t

menekültnek hívták. Tudományos munka keretei között azonban ez a leegyszer sítés nem

engedhet meg, hiszen téves következtetések levonásához vezetne.

Statisztikailag és jogilag kitelepítettnek (Aussiedler) számított az a német

nemzetiség személy, akinek a második világháború után nagyhatalmi döntések

következtében kellett elhagynia (nem németországi) lakóhelyét. A kitelepítettek

csoportjába tartoztak a lengyelországi, csehszlovákiai, magyarországi, danzigi, baltikumi

németek, és a Jugoszláviából, Albániából, Romániából, Bulgáriából és a Szovjetunióból

el zött német nemzetiség személyek (Vertriebenen). A kés bbiekben ebbe a kategóriába

sorolták az önként kitelepül német nemzetiség személyeket is. Egy statisztika szerint

1949 és 1990 között mintegy 46 ezer önként kitelepül érkezett Nyugat-Berlinbe, dönt

többségük Lengyelországból és a Szovjetunióból.177

Áttelepül nek (Übersiedler) nevezték az NDK vagy Kelet-Berlin azon lakosait,

akik állandó lakhelyüket a keletnémet hatóságok engedélyével Nyugat-Berlinbe vagy az

NSZK-ba tették át. Ezek a személyek közvetlenül a kiutazásuk el tt elveszítették

keletnémet állampolgárságukat. 1949 és 1990 között összesen 1 millió 832 ezer áttelepül t

regisztráltak, közülük 1 millió 650 ezer ember a fal megépítése el tt hagyta el az NDK-t.

1961 után a keletnémet hatóságok évente legfeljebb pár ezer áttelepülési kérelmet hagytak

jóvá. A rendszerváltozás közeledtével 1988-ban 9 ezerre, 1989-ben pedig 51 ezerre, 1990

els félévében pedig 17.400 f re n tt az áttelepül k száma. 1990. június 30-án a két német

állam közelg egyesülésére való tekintettel megszüntették ezt a jogi kategóriát.178

Menedékkér nek (Asylbewerber) nevezték azokat a nem német nemzetiség

személyeket, akik valamilyen okból menedéket kértek az NSZK-ban.

Helge Heidemeyer, aki az NSZK néz pontjából vizsgálta a menekültkérdést, élesen

megkülönbözteti az el zötteket (Vertriebenen) és a bevándorlókat (Zuwanderer).179 A

176 Vö. BERLIN HANDBUCH, 1993. 380. p. és DER BAU DER MAUER, 1986. 15. p. 177 BERLIN HANDBUCH, 1993. 1268. p. 178 BERLIN HANDBUCH, 1993. 1268. p. 179 HEIDEMEYER, 1994. 23. skk. – Az el zöttek pontos definícióját az el zöttek és menekültek ügyeir l szóló 1953. évi törvény (Bundesvertriebenengesetz) fogalmazta meg.

Page 49: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

49

kategorizálásának meghatározó alapja, hogy honnan érkeznek a menekültek az NSZK-ba:

1. egy harmadik országból (illetve a keleti német területekr l) vagy 2. a szovjet

megszállási övezetb l, illetve az NDK-ból. Mindkét csoport tagjaira igaz, hogy a második

világháború után (vagy utolsó hónapjaiban) érkeztek Németországba, illetve az NSZK-ba,

egy új egzisztenciát kellett felépíteniük, nehéz beilleszkedési folyamat várt rájuk, és

jelent s mértékben függtek az állami támogatástól. Arányuk 1950-ben megközelíthette a

20%-ot a nyugatnémet társadalmon belül.180 A berlini fal megépítésének évében csaknem 9

millió el zöttet és 3,1 millió NDK-ból érkezett németet tartottak nyilván az NSZK-ban.

Mindez arra utal, hogy a két csoport között jelent s aránybeli különbség volt, de 1950 után

csak az utóbbi csoport létszáma n tt jelent sen.

Fontos különbség figyelhet meg a menekülést kiváltó okok vizsgálatakor. Az

el zöttek számára nem volt más alternatíva, mint a lakóhely elhagyása. Akik nem

menekültek el a szovjet hadsereg el l, azokat a potsdami konferencia döntése nyomán

telepítették ki – a véleményüket senki nem kérdezte. A szovjet megszállási övezetb l,

illetve az NDK-ból érkez knél nem volt ilyen jelleg kényszer. Az esetükben egy

átgondolt egyéni döntésr l volt szó, amelynek hátterében különféle személyes motivációk

állhattak. A kitelepítés tömeges jellegével ellentétben az NDK határának átlépése

rendszerint egyénileg történt. Az NDK néz pontjából nézve természetesen tömeges

kivándorlásról volt szó, de ez mégsem hasonlítható össze a világháború utáni szervezett

kitelepítésekkel. Az egyéni döntések rendkívül nagy száma mögött sokféle ok húzódhatott:

politikai, gazdasági, lelkiismereti, családi, személyes stb.

1945 után nemcsak a köznyelvben, hanem a hivatalos iratokban is gyakran

menekültként hivatkoztak az el zöttekre és a szovjet megszállási övezetb l érkez kre.

1949/1950-t l egyértelm fordulat volt érezhet a szóhasználatban. Az el zötteket nem

nevezték többé menekültnek, hiszen nem önszántukból hagyták el lakóhelyüket. A helyzet

azonban nem volt ilyen egyszer , mert a szovjet megszállási övezetb l érkez kre ekkor

már más kifejezéseket is használtak.

1. Bevándorló (Zuwanderer). Az 1950-es évekt l egyre inkább elterjedt ez a

kifejezés egyfajta gy jt kategóriaként. Mindenkire használták, aki az NDK-ból érkezett az

NSZK-ba.

2. Illegális határátlép k (illegale Grenzgänger). Az illegális jelz nek azért volt

létjogosultsága, mert a lakóhely áthelyezése engedélyköteles eljárás volt, és a menekültek

ilyen engedéllyel nem rendelkeztek. Az els jogszabályokban így nevezték azokat a német 180 1950-ben mintegy 48,2 millió ember élt az NSZK-ban (Nyugat-Berlin lakosságát nem számítva).

Page 50: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

50

állampolgárságú vagy nemzetiség személyeket, akiknek az állandó lakóhelye hivatalosan

a szovjet megszállási övezetben vagy Berlin szovjet szektorában volt, de Németország

nyugati felében tartózkodtak.181

3. Szovjet zónából érkezett menekült (Sowjetzonenflüchtling). Az el zöttek és

menekültek ügyeir l szóló 1953. évi törvény (Bundesvertriebenengesetz) 3. §-a határozta

meg a fogalom pontos tartalmát.182 Így nevezték azokat a német állampolgárságú vagy

nemzetiség bevándorlókat, akiknél egyértelm en bizonyítottnak látták, hogy a szovjet

zónában való maradás esetén (els sorban politikai körülmények miatt) közvetlen

veszélynek lennének kitéve. A közvetlen veszély lehetett a személyes szabadság

korlátozása, súlyos lelkiismereti konfliktus vagy az egzisztenciális biztonság megsz nése.

Kizáró ok volt, ha valaki korábban támogatta a szocialista rezsimet, vagy ha az illet a

Harmadik Birodalomban vagy az NDK-ban magatartásával megsértette az emberiesség

vagy a jogállamiság elveit.

A bevándorlók gy jt kategóriájába jogi értelemben három csoport tartozott: 1. a

szovjet zónából érkezett menekültek, akiket a fenti törvény alapján elismertek

menekültnek, 2. azok a menekültek, akikre az 1950. augusztus 22-i törvény vonatkozott,183

és végül 3. az NSZK-ban illegálisan tartózkodók.

Az 1950-ben elfogadott törvény a menekültekre és az áttelepül kre egyaránt

vonatkozott. Azoknak a német állampolgároknak vagy német nemzetiség személyeknek,

akiknek a lakóhelye a szovjet zónában vagy a szovjet szektorban volt, tartózkodási

engedélyt kellett szerezniük az NSZK, illetve Nyugat-Berlin területére. Az erre vonatkozó

döntést egy bizottság hozta meg. A törvényalkotóknak több célja volt ezzel a jogszabállyal.

Minden menekültet egy pontosan meghatározott eljárás során regisztrálni akartak, hogy az

élethelyzetüket, személyes motivációjukat megismerjék. Így lehet ség nyílt a kémek,

ügynökök leleplezésére, de arra is, hogy kisz rjék azokat az embereket, akik kizárólag

életmin ségük javítása céljából érkeztek az NSZK-ba. Azt akarták ugyanis, hogy csak az

kaphasson állami támogatást, aki aláveti magát az eljárásnak, ennek során igazolja, hogy

„közvetlen veszélynek” volt kitéve az NDK-ban, és nem volt más lehet sége, mint a

menekülés. A hatóságok természetesen nem küldték vissza az NDK-ba azt, aki nem tudta

kielégít en bizonyítani a fenyegetettségét, de támogatást nem biztosítottak számára. Így

181 HEIDEMEYER, 1994. 29. p. 182 URL: http://www.gesetze-im-internet.de/bundesrecht/bvfg/gesamt.pdf (2011. szeptember 14.) (A link nem az 1953. évi szövegváltozatra utal!) 183 Gesetz über die Notaufnahme von Deutschen in das Bundesgebiet vom 22. Aug. 1950. A törvényt lásd EFFNER – HEIDEMEYER, 2005. 119. p.

Page 51: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

51

próbálták elérni, hogy az NSZK-ba való szökés ne t njön túlságosan vonzónak a

keletnémetek számára. Az alapszabály szerint a bizottság kijelölt egy lakóhelyet az

eljárásban részt vev menekültnek. A kijelölt lakóhelyre való költözés feltétele volt az

állandó tartózkodási engedély megszerzésének.

A belnémet határ 1952-ben történt lezárása ahhoz vezetett, hogy a legtöbb menekült

Nyugat-Berlinen keresztül próbált az NSZK-ba jutni. Ez olyan túlterhelést jelentett a

nyugat-berlini hatóságoknak, hogy id vel módosítani kellett nemcsak a jogszabályokat,

hanem a menekültekre vonatkozó eljárást is. Korábban már írtuk, hogy 1950-ben az NSZK

lakosságának 20%-át menekültek alkották, ami nagy terhet jelentett a társadalom számára.

Az NSZK vezet politikusai részben ezért, részben azért sem akartak eleinte nagy számban

menekülteket fogadni, mert féltek attól, hogy túlságosan meggyengül a keletnémet

ellenzék.184 Az 1950-es évek második felére azonban beindult a gazdasági növekedés, és a

gazdasági csoda (Wirtschaftswunder) megvalósításához munkaer re volt szükség. Ezt a

gazdasági szükségletet az NDK-ból folyamatosan érkez menekültek jól kielégítették.

A statisztikák nemcsak tisztázatlan fogalmi problémák miatt lehetnek pontatlanok,

hanem az adatfelvételi hiányosságok miatt is. A bevándorlási statisztikák a bejelentkezési

regiszterek alapján készültek. A rend rségi be- és kijelentkezés mindenhol kötelez volt,

de miután semmilyen szankcióval nem illették azokat a személyeket, akik ezt az eljárást

megkerülték, valószín síthet , hogy sokan nem tettek eleget ennek a kötelezettségnek.

Különösen a kijelentkezések száma hiányzik számunkra, mert abból talán következtetni

lehetne arra, hogy nagyságrendileg hányan tértek vissza az NDK-ba. A bevándorlási

statisztikáknál ráadásul Berlint egységesen kezelték, nem tettek különbséget a nyugati és a

keleti városrész között. Ám ha különbséget tettek volna, akkor is nehéz lenne

statisztikailag elkülöníteni a Nyugat-Berlinb l érkezett, az NSZK területén letelepedni

szándékozó lakost a Nyugat-Berlinb l érkez menekültt l.

A népszámlálási statisztikák menekültekkel kapcsolatos hibaforrása abban rejlett,

hogy az adatszolgáltatás önkéntes volt. Ha a megkérdezett személy nem min sítette magát

menekültnek, akkor kimaradt az összesítésb l. A népszámlálás vitathatatlan el nyének

számított viszont más statisztikákkal szemben, hogy nem volt lehetséges egy személynek a

kétszer való számolása.

Az általunk a kés bbiekben ismertetett statisztikák, amelyek a menekültügyi eljárás

(Notaufnahmeverfahren) során regisztrált személyekre vonatkoznak, szintén pontatlanok.

A statisztikák a felvételi kérelmet (Aufnahmeantrag) benyújtott személyek számát 184 EFFNER – HEIDEMEYER, 2005. 118. p.

Page 52: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

52

tükrözik. A pontatlanságok négy okból erednek: 1. Sok menekült nem vetette magát alá az

eljárásnak. Ez történhetett azért, mert az NSZK-ban lakás és munka várta ket, vagy mert

családegyesítési céllal érkeztek. 1956-ban a menekültügyi minisztérium a menekültügyi

eljárást kikerül bevándorlók arányát 10–15%-ra becsülte. A bevándorlási adatok és a

menekültügyi eljárás alapján készült statisztikák (1950-t l 1961-ig) összevetéséb l

mintegy 1 milliós különbség adódik. Ez alapján a bevándorlók körülbelül 27%-a nem adott

be felvételi kérelmet.185 2. Felvételi kérelmet benyújtók között el zöttek is lehettek. Az

1952. december 31-e el tt NSZK-ba érkezett személyek „el zött” státuszt kaptak, akik

ezen id pont után érkeztek, azokat jogilag ugyanúgy kezelték, mint az NDK-ból érkezett

németeket.186 3. Nem lehet tudni, hogy hány személyt regisztráltak kétszer. 4. Nincs

megbízható adat arról, hogy hány ember tért vissza az NDK-ba.

4.4. A menekültkérdés számok tükrében

„Értelmiségiek, szakmunkások, fiatalok hónapok óta folyamatosan

növekv számban hagyják el az országot. A minisztériumi elvtársak regisztrálják ezt, de úgy t nik, hogy ezt a tényt megváltoztathatatlanként fogadják el, és magukat azzal

az utólagos megállapítással nyugtatják meg, hogy ellenségekr l van szó.” (részlet Kurt Hager beszédéb l a Központi Bizottság 1955. október végi ülésér l)

Mint már említettük, az 1945 és 1949 közötti bevándorlásról pontos adatokkal nem

rendelkezünk. Hozzávet leges becslésre az 1946. és 1950. évi népszámlálási adatok

segítségével vállalkozhatunk. Az 1946. október 29-i népszámlálás szerint 1,02 millió, az

1950. szeptember 13-i népszámlálás szerint 1,56 millió személy tartózkodott a három

nyugati zóna (illetve az NSZK) területén, akiknek a lakóhelye 1939. szeptember 1-én a

kés bbi NDK területén feküdt.187 Ezt alapul véve, a három nyugati zónába minimálisan

érkez bevándorlók száma a következ képpen alakulhatott:

185 HEIDEMEYER, 1994. 39–41. p. – 1950 és 1961 között 3,5826 millió bevándorlót regisztráltak. Ugyanebben az id szakban 2,6093 millió ember vett részt a menekültügyi eljárásban. A különbség (0,9733 millió) 27,16%-nak felel meg. 186 HEIDEMEYER, 1994. 42. p. 187 HEIDEMEYER, 1994. 42–43. p.

Page 53: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

53

6. táblázat: A szovjet megszállási övezetb l a három nyugati zónába érkez bevándorlók száma (1944/45–1949)188

év a szovjet megszállási

övezetb l érkez lakosok száma

a szovjet megszállási övezetb l érkez el zöttek száma

a bevándorlók száma összesen

1944/45 290.300 523.400 813.700 1946 169.900 479.300 649.200 1947 133.000 198.400 331.400 1948 138.900 166.300 305.200 1949 144.100 129.000 273.100

Összesen 876.200 1.496.400 2.372.600

A számadatok a tényleges bevándorlás mértékér l nem adnak pontos képet, de az

arányok talán helyesek. 1949 lehetett az els esztend , amikor a menekültek aránya

meghaladta az el zöttekét. A kelet-nyugati irányú népességmozgás kezdett l fogva

többszörösét tette ki a nyugat-keleti irányúnak. Nem tudjuk, hányan voltak azok, akik a

háború közvetlen következményei miatt (kibombázás, evakuálás) kényszerültek erre, és

hányan távoztak kés bb politikai vagy egyéb okból. Az 1950-es években megfigyelhet

volt ugyan az NDK területére való visszatérésnek a növekedése, de a számadatok ekkor is

jelent sen kisebbek voltak az NSZK-ba való távozáshoz viszonyítva.

7. táblázat: Be- és kivándorlás az NSZK-ban és az NDK-ban (1949–1961)189

Év Bevándorlás az NSZK-ba és Nyugat-Berlinbe az NDK-ból és

Kelet-Berlinb l

Bevándorlás az NDK-ba és Kelet-Berlinbe az NSZK-ból és

Nyugat-Berlinb l 1949 nincs adat nincs adat 1950 337.300 56.700 1951 287.800 45.300 1952 232.100 30.900 1953 408.100 28.100 1954 295.400 49.000 1955 381.800 48.700 1956 396.300 46.700 1957 384.700 52.600 1958 226.300 38.700 1959 173.800 38.700 1960 225.400 28.500 1961 233.500 23.100

Összesen 3.582.500 487.000

188 Az adatok forrása: HEIDEMEYER, 1994. 43. p. 189 Az adatok forrása: HEIDEMEYER, 1994. 44. p.

Page 54: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

54

1953-ig csökken tendencia figyelhet meg az NDK-ba történ bevándorlásnál.

Ennek oka többek között, hogy az 1950-es évek elején a keletnémet hatóságok nem

engedték meg mindenkinek, hogy az NDK-ba költözzön. A háború következtében ekkor

még nem volt elég lakás az NDK-ban, s t az el zöttek befogadása miatt jellemz volt a

munkanélküliség. 1954 és 1957 között egyértelm változás állt be: az NSZK-ból

áttelepülni szándékozóknak kellett ugyanis ellensúlyozniuk a nagyszámú kivándorlást. A

keletnémet rezsim lakás- és munkaközvetítéssel, valamint pénzbeli támogatással próbált

segíteni abban, hogy a migránsok fel tudjanak építeni egy új egzisztenciát. Jelent sen

megn tt ekkor az NDK-ba visszatér k (Rückkehrer) száma is. Azokat a személyeket

nevezték így, akik korábban elmenekültek az NDK-ból. Számukra csábító lehetett, hogy a

keletnémet politikai vezetés 1953 júniusában meghirdetett „Új irány” („Neuer Kurs”)

politikája számos engedményt ígért a lakosságnak. A Politbüro ennek keretében javasolta

az NDK kormányának, hogy könnyítsenek a menekültek hazatérési lehet ségein, és adják

vissza nekik a kisajátított tulajdonukat.190

Az NDK-ba bevándorlók kétharmada visszatér menekült volt. Az összlétszámon

belül kétharmados többséget képviseltek a 25 év alatti férfiak, ami nem meglep , hiszen az

NSZK-ba menekült személyek legalább fele szintén 25 év alatti volt. Többnyire olyan

személyek jöttek vissza, akik különböz okok miatt nem tudták megvetni a lábukat az

NSZK-ban. Foglalkozási kategória szerint egyértelm en a munkások domináltak.191

Számuk 1957 után újra csökkenni kezdett. Ennek oka lehetett a bizonytalan politikai

helyzet (például a berlini válság), de az a tény is, hogy az NDK már nem nyújtott annyi

segítséget az országba érkez knek, mint korábban. A nyugat-keleti migrációra azonban az

is kétségkívül hatással lehetett, hogy 1957-t l a nyugatnémet menekültügyi eljárás során

szinte az összes keletnémet menekült kérelmét elfogadták: az elfogadási ráta

megközelítette a 100%-ot.

190 EFFNER – HEIDEMEYER, 2005. 99. p. 191 EFFNER – HEIDEMEYER, 2005. 100. p.

Page 55: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

55

8. táblázat: Menekültek az NDK-ból és Kelet-Berlinb l (1949–1961)192

év felvételi kérelmet benyújtó személyek

száma

ebb l elfogadtak

elfogadtak %-ban

ebb l elutasítottak

elutasítottak %-ban

1949 129.245 36.659 34,7 74.768 65,5 1950 197.788 54.449 37,4 91.174 62,6 1951 165.648 51.861 38,8 81.594 61,2 1952 182.393 113.611 78,7 30.670 21,3 1953 331.390 315.470 95,5 15.023 4,5 1954 184.198 142.855 81,4 32.560 18,6 1955 252.870 212.982 82,5 45.276 17,5 1956 279.189 245.292 88,0 33.367 12,0 1957 261.622 253.290 96,2 10.019 3,8 1958 204.092 215.056 99,1 1.941 0,9 1959 143.917 137.437 98,5 2.096 1,5 1960 199.188 186.640 98,7 2.537 1,3 1961 207.026 208.332 99,0 2.104 1,0

2.738.566193 2.173.934 – 423.129 –

Megállapítható, hogy 1949 szeptemberét l 1961 decemberéig több mint 2,7 millió

keletnémet menekült nyújtott be felvételi kérelmet. Szembet , hogy 1953-ban, a kelet-

berlini felkelés esztendejében, illetve 1956-ban, a magyar forradalom és szabadságharc

idején kiugróan megn tt a menekültek száma. Az elfogadási ráta kezdetben alacsony volt,

nem érte el a 40%-ot sem, az 1950-es évek második felében viszont már megközelítette a

100%-os arányt. Összesen a menekültek körülbelül négyötöd részének elfogadták a

beadványát. Helge Heidemeyer adata szerint 1961-ig összesen 2.137.095 bevándorló

kérelmét fogadták el, ez a kérelmet benyújtók 86%-át jelenti.194 1953. július 1-je és 1961.

december 31-e között összesen 1.704.041 kérelmet fogadtak el. Utóbbi id szakban a

kérelmez k több mint 30%-át jogszabály, csaknem 70%-át egyéni elbírálás alapján

fogadták. A meghatározó jogszabályi okok között szerepelt a kényszerhelyzet (14,2%), a

192 Az adatok forrása: RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 154. p. és HEIDEMEYER, 1994. 45. p. – Az adatok 1949 szeptemberét l 1961 végéig értend k. Ha a berlini határzárást vesszük alapul, akkor 1961. január 1-jét l 1961. augusztus 12-ig (!) 155.402, augusztus 15-ig (!) 159.730 felvételi kérelmet regisztráltak. Vö. DER BAU DER MAUER, 1986. 15. p. és HILDEBRANDT, 2001. 54. p. – Az összesítés saját számításunk eredménye, ett l RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. és HEIDEMEYER, 1994. adatai néhány helyen csekély differenciával eltérnek. Lásd még a következ lábjegyzetet! 193 A táblázatból kit nik, hogy az elfogadottak és az elutasítottak száma nem ugyanannyi, mint a kérelmet benyújtóké. A különbség a kérelem benyújtása és a döntés meghozatala közötti id beli eltolódásból fakad. Különösen a panaszesetek elbírálása tartott sokáig, nem ritkán évekig. Ebb l fakadóan nem lehet összesített százalékos arányt számolni. Vö. HEIDEMEYER, 1994. 45. p. 194 Vö. HEIDEMEYER, 1994. 46. p. – Nem sikerült kiderítenünk, hogy a szerz honnét vette az adatot, illetve nem jöttünk rá a számítás módjára.

Page 56: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

56

családegyesítés (3,3%) és az elégséges életfeltételek (13,8%), az egyéni mérlegelésnél az

egyéb családegyesítés (13,7%), a fiatalkorúság195 (15,2%) és a méltányosság (39,8%).196

A menekültkérdés egyik legfontosabb dimenziója az okok feltárása. A f kérdés,

hogy miért döntöttek keletnémet állampolgárok százezrei, s t milliói az ország elhagyása

mellett. A kérdésre nem lehet egyértelm választ adni, hiszen sokféle ok állt a háttérben.

Az NDK-ból való távozás mellett szóló érvek gyakran egymást er sítették, és ezek

összegz dése vezetett ahhoz, hogy egy keletnémet állampolgár akár az életét is

kockáztatva nekivágott a határnak. Egy azonban biztos: az NDK-ból NSZK-ba történ

menekülés nem tekinthet politikai emigrációnak. A menekültek elhagyták ugyan

otthonukat, de nem a szül hazájukat. Ezek az emberek nem egy teljesen eltér kultúrájú

területre menekültek, hanem hazájuknak egy olyan részébe, ahol a politikai, gazdasági

és/vagy társadalmi viszonyok számukra elfogadhatóbbak voltak az NDK-beli helyzethez

képest.

A menekültek túlnyomó többsége nem hirtelen felindulásból döntött az NDK

elhagyása mellett. Nagyon sokan alaposan felmérték helyzetüket, mérlegelték

lehet ségeiket és döntésük várható következményeit. Ezt azért is kellett megtenniük, mert

az NDK-ba való visszatérés lehetséges volt ugyan, de egyre több nehézséggel és

kiszámíthatatlan kockázattal jár(hatot)t.197 Az NDK-ból való távozás többnyire együtt járt

a rokonok, barátok, kollégák elhagyásával és a biztos munkahely feladásával. A menekülés

szándékának titokban tartása miatt gyakran nem nyílt lehet ség a személyes elbúcsúzásra.

A menekülés módjától függ en legfeljebb egy b röndnyi személyes holmit tudott magával

vinni a menekült. És mi várta a menekülteket Nyugat-Berlinben vagy a Német Szövetségi

Köztársaságban? Gyakran a bizonytalan jöv , és egy számukra jó esetben elfogadható, sok

szempontból ismeretlen politikai, gazdasági és társadalmi rendszer. A menekülés tehát sok

lemondással és feladással járt. Melyek voltak azok az okok, amelyek ennek ellenére a

menekülésre sarkallták a keletnémet állampolgárokat?

Az NDK vezetése Nyugat-Berlint gyakran ügynökközpontként aposztrofálta, és azt

állította, hogy a nyugatnémet propaganda disszidálásra buzdítja az NDK állampolgárait, és

nyugatnémet ügynökök hamis ígéretekkel elcsábítják a keletnémet munkaer t. A politikai

vezetés a menekültkérdéssel kapcsolatban saját felel sségét, a hibákat és a problémákat

ritkán ismerte el a nyilvánosság el tt, ezt inkább bels jelentésekben vagy sz kebb vezet i 195 A fiatalkorúság itt (vélhet en) a gyermekkorúsággal való szembeállítást jelenti, a fogalom nem azonos a kiskorúsággal. 196 HEIDEMEYER, 1994. 47. p. 197 EFFNER – HEIDEMEYER, 2005. 49. p.

Page 57: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

57

megbeszéléseken tette nyilvánvalóvá. Az NSZK alapvet en „lábbal szavazásnak”

tekintette a munkaer tömeges kiáramlását az NDK-ból. A hivatalos nyugatnémet

álláspont szerint a keletnémet állampolgárok szabad akaratukból távoztak az NDK-ból,

mert az NDK berendezkedése és m ködése nem kínált számukra vonzó életfeltételeket és

életkörülményeket. A nyugatnémet társadalomban id nként meger södött a

menekültkérdés gazdasági oldalát vizsgáló néz pont. Különösen az 1950-es években

fogalmazódott meg gyakran az a feltételezés, amely haszonles emberként állította be a

keletnémet menekülteket, akik kizárólag a pénzszerzés és a gyors meggazdagodás

reményében hagyták el az NDK-t. Természetesen mindhárom álláspont ebben a formában

leegyszer sít , illetve az NDK hivatalos álláspontjának igazságtartalma

megkérd jelezhet . A menekültekkel készült interjúk, a búcsúlevelek, a Stasi

iratanyagában fellelhet dokumentumok is lényegesen differenciáltabb képet mutatnak

err l a kérdésr l.

Az okok feltárásakor a kutató számára problémát jelent, hogy a rendelkezésre álló

adatok nem mindig tükrözik a valóságot. Ahhoz, hogy adekvát következtetéseket lehessen

levonni, olyan menekülteket kellene vizsgálni, akik megközelít leg ugyanabban az

id szakban hagyták el az NDK-t. Aki ugyanis 1953 szén, a kelet-berlini felkelés után

menekült, annak a döntésében olyan okok is közrejátszhattak, amelyek például egy 1961

szeptemberében „lábbal szavazó” esetében már nem álltak fent. Az adatfelvételre a

legalkalmasabb pillanat mindig a menekülttáborokban adódott, hiszen itt menekültek ezrei

voltak egyidej leg jelen, és a menekültügyi eljárás során nyilatkoztak arról, hogy miért

menekültek el az NDK-ból. Csakhogy a táborokban a menekültek többsége a pozitív

elbírálás reményében rendszerint politikai okot jelölt meg, ami sokszor nem felelt meg a

valóságnak.

Ezt alátámasztja egy 1961. júliusi felmérés adata, amelynek során 2.810 személy

közül 1.522, vagyis a megkérdezettek több mint fele politikai okot jelölt meg a menekülés

indokaként. Ha ezt összehasonlítjuk azoknak a számával, akik ténylegesen „C” típusú

menekültigazolványt kaptak, vagyis mint szovjet zónából érkez politikai menekültet

(politischer Sowjetzonenflüchtling) hivatalosan elismertek, akkor látjuk, hogy a fenti arány

gyanúsan magas. 1949 és 1961 között a bevándorlók kevesebb mint 20%-a kapott ilyen

igazolványt.198 Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egyes személyek

menekülésének valódi okai között a politikai indokoknak ugyanilyen arányban kellene

szerepelniük. 198 Vö. HEIDEMEYER, 1994. 53–54. p.

Page 58: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

58

Politikai okból menekülni és politikai menekültnek lenni mást jelentett. A kiállított

igazolványok száma alapján nem lehet pontosan következtetni a politikai indokok

arányára. A fent említett 20%-nál biztosan magasabb volt a politikai okból menekültek

aránya, de vélhet en más okok is közrejátszottak a döntésükben. Sokszor nem (kizárólag) a

politikai okok domináltak a menekülteknél, hanem a gazdaságiak vagy a családi jelleg ek.

Vélhet en nagyobb volt azoknak a személyeknek a száma, akik a jobb életfeltételek

reményében fordítottak hátat az NDK-nak. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a

többség az NDK gazdasági rendszerét negatívan, az NSZK-ét, illetve az ottani gazdasági

kitörési lehet ségeket pozitívan ítélte meg. Az 1950-es években folyamatosan növekv

munkaer hiány és a magasabb (érték ) bér csábítóan hathatott azokra a keletnémet

állampolgárokra, akik nem voltak megelégedve a fizetésükkel, vagy úgy gondolták, hogy

gyermekeiknek jobb el rejutási lehet ségeket tudnak majd teremteni az NSZK-ban.

Adatok hiányában nem tudjuk megadni azoknak a személyeknek a számát, akik a

keletnémet rezsim tényleges kárvallottjai voltak gazdasági értelemben. Azokét, akiket

politikai okokból a munkásosztály ellenségének nyilvánítottak, akiket megfosztottak

vagyonuktól, vagy a kollektivizálás során államosították üzemeiket, gyáraikat, földjeiket,

esetleg megszüntették magánvállalkozásaikat. Ezeknél a menekülteknél a politikai és

gazdasági okok nyilván er sítették egymást.

Henrik Bispinck szerint alapvet en két strukturális ok állt a menekültkérdés

hátterében.199 Mindkett a teljes keletnémet társadalmat érintette, és négy évtizeden át

kihatása volt: 1. az antidemokratikus viszonyok és a politikai elnyomás az NDK-ban, 2. az

NSZK gazdasági fölénye, amely már az 1950-es években is érezhet volt, de a kés bbi

évtizedekben tovább n tt – szélesítve ezáltal a két ország közti szakadékot. Bispinck

szerint szinte a legtöbb menekülési ok visszavezethet erre a két tényez re. A már említett

1961. júliusi felmérés során 2.810 menekültet kérdeztek meg. Az alábbiakban a felmérés

eredményeit összegezzük. Átvesszük annak vitatható kategorizálását, de itt jelezzük:

rendkívül nehéz a különböz okokat megfelel en csoportosítani, hiszen a személyes,

gazdasági és lelkiismereti indokok gyakran nem választhatók el a politikai

vonatkozásoktól. Egyes okok ráadásul csak bizonyos korcsoportokat vagy foglalkozási

csoportokat érintettek.

199 EFFNER – HEIDEMEYER, 2005. 51. p.

Page 59: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

59

9. táblázat: Az NDK-ból való távozás okának felmérése 1961 júliusában200

Menekülés indoka Megjelölés száma 1. Lelkiismereti okok, alapjogok korlátozása az ideológia elutasítása 44 a pártutasítások megtagadása etikai okokból 29 az egyház elhagyására való kényszerítés 21 a feln tté avatás (Jugendweihe) [intézményének] megtagadása 36 a papokat és egyházi szerveket érint besúgói megbízás 14 „Jehova tanúihoz” való tartozás 27 a kommunista nevelési rendszer elutasítása vagy a gyermekek továbbtanulásának megakadályozása

48

a fels fokú tanulmányok folytatásának nem engedélyezése 41 az NSZK-ba szóló utazási engedélyre vonatkozó kérelem vagy az NSZK-ba való legális áttelepülés elutasítása

68

2. A párt és a tömegszervezetek utasításainak és követelményeinek elutasítása besúgói megbízások vagy kötelezettségek 135 pártutasítások 84 kötelezettség a Nemzeti Néphadseregbe vagy a Népi Rend rségbe való belépésre

59

a fiatalok munkára vezénylése 12 társadalompolitikai tevékenységre való felszólítás 528 3. Egyéb politikai okok a rendszerrel való szembenállás 57 meggyanúsítás vagy üldöztetés nyugati kapcsolatok miatt 81 az útlevéltörvény megsértése 140 megbüntetés társadalompolitikai tevékenység elmulasztása miatt 22 politikai fogoly 44 az újjászervezés folyamán hozott intézkedések 14 a szabad költözési jog igénybevétele 18 4. Gazdasági okok a magángazdaság államosítása 59 konfliktusok a kollektivizálással vagy az állami részesedéssel kapcsolatban

136

bér- és munkaproblémák 47 elbocsátás az üzemi megszorítások miatt 17 normaemelések 26 hatáskörök, jogosultságok korlátozása 23 tervgazdálkodási nehézségek 22 a gazdasági törvények megsértése 32 5. Családi és személyes okok családegyesítés 343 házassági problémák 53 gyermeknevelési jog elveszítésének veszélye 14 nagyobb kereset és jobb lakókörülmények iránti vágy 205 munkafelvétel a Szövetségi Köztársaságban 19 kivándorlás 14 kelet-nyugati ingázó 53 büntetést l való félelem 63 6. Egyéb okok 162 Összesen: 2.810

200 Az adatok forrása: DER BAU DER MAUER, 1986. 21–22. p.

Page 60: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

60

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a megadott szempontok nem mindig tükrözték a

valóságot, mert a nyilatkozattételnél az volt a cél, hogy minél nyomósabb legyen a

menekülési ok. Ebb l az 1961. júliusi felmérésb l nem feltétlenül lehet általánosítani egy

másik id szakra. A válaszokból következtetni lehet az okok széles skálájára, de arra nem,

hogy az egyes személyeknél az okok hogyan „összegz dtek”.

Fontos következtetéseket vonhatunk le a menekültek életkorának vizsgálata

alapján.

10. táblázat: A menekültek életkori megoszlása201

13 éves korig

14–17 évesek

18–24 évesek

25–44 évesek

45–65 évesek

65 év felettiek

25 év alattiak aránya

1949 11,1 7,5 27,6 36,1 16,3 1,4 46,2 1950 10,7 7,7 23,4 38,8 17,9 1,5 41,8 1951 14,7 8,0 22,5 35,3 18,0 1,5 45,2 1952 19,9 8,7 19,1 32,2 18,6 1,5 47,7 1953 22,7 11,8 14,2 30,0 18,8 2,5 48,7 1954 21,0 12,9 15,2 29,4 17,2 4,3 49,1 1955 17,4 9,6 25,5 27,0 16,5 4,0 52,5 1956 17,5 9,4 22,1 27,4 18,9 4,7 49,0 1957 16,5 9,2 26,5 26,2 16,7 4,9 52,2 1958 17,3 8,1 22,7 25,2 20,5 6,2 48,1 1959 15,5 7,0 25,8 21,8 20,6 9,4 48,3 1960 17,4 5,7 25,6 23,4 20,7 7,1 48,7 1961 17,3 5,2 26,6 23,8 19,6 7,3 49,1 11. táblázat: A keletnémet társadalom életkor szerinti megoszlása 1957-ben202

13 éves korig

14–17 évesek

18–24 évesek

25–44 évesek

45–65 évesek

65 év felettiek

Életkori megoszlás az NDK-ban (1957)203

19,1 6,5 10,9 21,7 28,6 13,2

A táblázat adatai egyértelm en azt mutatják, hogy a menekülteknek majdnem a fele

25 év alatti személy volt, noha ennek a korosztálynak az NDK népességén belüli aránya

csak 36,5%-ot [19,1+6,5+10,9] tett ki. A 17 év alattiak a legnagyobb arányban 1953-ban és

201 Az adatok forrása: HEIDEMEYER, 1994. 49. p., DER BAU DER MAUER, 1986. 16. p. és RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 154. p. – A kerekítések 1959 és 1961 között Heidemeyernél pontatlanok voltak. A 25 év alattiak arányára vonatkozó számolásunkat ennek ellenére az általa megadott, részletesebb adatok alapján végeztük el. Heidemeyer könyvében vélhet en elírások vannak, illetve pontatlannak találjuk a hivatkozását is. Az általa hivatkozott és általunk megnézett statisztika évkönyvek adatainak elemzése szerintünk más végeredményre vezet. A fent megadott számok nagyságrendileg biztosan helyesek, de meggy désünk szerint nem pontosak. Az eltérések fakadhatnak eltér életkori csoportok vizsgálatából is. 202 Lásd az el lábjegyzetet! 203 Az adatok nem ilyen részletes, ám az 1955 és 1959 közötti id szakra (összesítve) vonatkoztatott ismertetését lásd DER BAU DER MAUER, 1986. 16. p.

Page 61: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

61

1954-ben menekültek az NSZK-ba, miközben a 18 és 24 év közöttiek ugyanebben a két

esztend ben távoztak az NDK-ból a legkisebb arányban. A 25 és 44 év közötti feln ttek a

legnagyobb arányban a két német állam megalakulása utáni id szakban döntöttek úgy,

hogy hátat fordítanak a keletnémet rezsimnek. Az ötvenes években ennél a korosztálynál

egy csökken tendencia érvényesült. Ha a 18 és 44 év közötti korcsoportot vizsgáljuk,

akkor azt látjuk, hogy 1949-ben és 1950-ben is csaknem kétszer annyi ember nyújtott be

felvételi kérelmet, mint amekkora részt ugyanezen csoport az NDK összlakosságán belül

kitett. A 45 év feletti generációknál minél inkább haladunk az id sebb korúak felé, annál

inkább igaz, hogy lényegesen kisebb a menekültek számaránya a többi menekült

korcsoporthoz és a keletnémet társadalomhoz viszonyítva.

Összességében megállapítható, hogy fiatalokat és középkor felé haladó feln tteket

jóval nagyobb arányban találunk a menekültek között, mint 45 évnél id sebbeket. Az

adatok és a beszámolók arra utalnak, hogy azok vállalkoztak inkább az NDK elhagyására,

akik hittek abban, hogy az NSZK-ban egy új életet tudnak kezdeni, vagy ott akartak

maguknak (egy új) egzisztenciát teremteni. Nincs adatunk arra vonatkozólag, hogy az

egyedülálló személyek, illetve a fiatal, gyermekes családok milyen arányban voltak a

„lábbal szavazók” között. A 18 év alattiak magas aránya azonban arra enged következtetni,

hogy családok is nagy számban választották a menekülést.

Berlin mindenféle szempontból külön vizsgálandó. Ahogy Günter Köhler találóan

megfogalmazta: Berlin „a Szabadság kapuja, a Nyugat szimbóluma, a Remény mágnese”

volt.204 1949-t l az 1961. augusztus 13-i határzárásig az NDK-ból az NSZK-ba a lehet

legkisebb veszély vállalásával Berlinen keresztül lehetett eljutni. A szektorok között a

növekv számú ellen rzések ellenére viszonylag szabad átjárás volt. A város nyugati és

keleti szektorai között szinte ellen rzés nélkül lehetett közlekedni a földalattival (U-Bahn)

és a városi vasúttal (S-Bahn). Nem véletlen, hogy keletnémet állampolgárok legalább 60%-

a választotta ezt a menekülési útvonalat.205

204 KÖHLER, 1991. 9. p. 205 A BERLIN HANDBUCH, 1993. (380. p.) és SIKORSKI – LAABS, 1997. (10. p.) szerint a keletnémet menekültek csak közel 50%-a próbált Berlinen keresztül az NSZK-ba jutni.

Page 62: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

62

12. táblázat: A Berlinen keresztül menekül keletnémet állampolgárok206

év felvételi kérelmet benyújtó személyek

száma 1949–1951 193.227

1952 118.300 1953 305.737 1954 104.399 1955 153.693 1956 156.377 1957 129.579 1958 119.552 1959 90.862 1960 152.291

1961 (aug. 13-ig) 125.053 összesen 1.649.070

Az adatokból arra lehetne következtetni, hogy Nyugat-Berlin lakossága jelent sen

növekedett az ötvenes években. A városi populáció alaposabb vizsgálata azonban azt

mutatja, hogy Nyugat-Berlin átjáróhely maradt.207 Az ide érkez több mint másfél millió

menekült legalább háromnegyed része ugyanis az NSZK területére távozott. Ezt

alapvet en a munkaer piaci lehet ségek határozták meg, de ahogy az el fejezetben

írtuk: a menekültügyi eljárás végén a felvételi kérelmét pozitívan elbíráló bizottság jelölte

ki a menekült lakóhelyét. Kétségtelen tény, hogy 1950 és 1962 között a szovjet szektor

lakossága folyamatosan csökkent, és ezzel szemben a három nyugati szektor népessége

alapvet en (legalábbis 1958-ig változatlan tendenciával) n tt.208 Két id pont között viszont

csupán 33 ezerrel n tt a nyugati városrész lakossága, ami nincs arányban a menekültek

számával.209 Az 1961-es nyugat-berlini népszámlálás szerint a lakosság 21,1%-a érkezett a

keleti városrészb l.210 A több mint két milliós populációt tekintve (2 millió 180 ezer 1962-

ben) ez az arányszám nem haladja meg a fél milliót. A hibaforrások (visszatérés Kelet-

Berlinbe, a felvételi eljárás kikerülése vagy többszörös igénybe vétele) és az ismeretlen

tényez k (az 1945 és 1949 közötti változások, a nyugat-berlini lakosok elköltözése)

figyelembe vételével azt állíthatjuk, hogy Nyugat-Berlin lakossága az ötvenes években a 206 Az adatok forrása: RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 155. p. és HILDEBRANDT, 2001. 54. p. 207 Lásd továbbá HOFFMANN, 1998. 14–15. p. 208 1950-ben Nyugat-Berlin lakossága 2 millió 147 ezer körül volt, 1962-ben pedig 2 millió 180 ezer, ami másfél százalékos növekedésnek felelt meg. Ugyanebben az id szakban a szovjet szektor lakossága 1 millió 189 ezerr l 1 millió 61 ezerre csökkent, vagyis kb. 128 ezer f vel, ami 11%-os „recessziót” jelentett. Vö. SCHINDLER, Hans-Georg: Gebiet und Bevölkerung. In: BERLIN SOWJETSEKTOR, 1965. 12. p. 209 Hans-Georg Schindler 27 ezer f s növekedésr l ír, ami a statisztikáknak nem felel meg. Lásd az el jegyzetet! 210 BERLIN HANDBUCH, 1993. 380. p.

Page 63: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

63

menekülteknek köszönhet en n tt, de a nyugat-berlini lakosok esetleges elköltözése és

egyéb népesedési tényez k (alacsony születési ráta, nagy halandósági arány) miatt ez a

növekedés nem volt jelent s. A Nyugat-Berlinbe érkez „lábbal szavazók” túlnyomó

hányada nem akart vagy tudott a megosztott városban letelepedni, ehelyett az NSZK egyik

tartományába távozott.

Az 1961. augusztus 13-i határzárás, majd a berlini fal megépítése lezárta azt a

menekülési utat, amelyet a keletnémet menekültek több mint 60%-a választott. A

statisztikák szemléletesen mutatják, hogy a fal megépülése után azonnal visszaesett, és

csaknem 28 esztend n át tartósan alacsony maradt a menekültek száma. 1962 és 1965

között még meghaladta az évi 10 ezer f t a menekültek száma, de 1966-tól kezd en

átlagosan évi 5.000 körül mozgott az illegálisan távozók száma. Változás 1988-ban

következett be, a menekültügyi kérelmet benyújtók száma ekkor 12 ezerre ugrott. A fal

leomlásának az évében részben harmadik országon keresztül, részben Berlinen vagy a

belnémet határon keresztül ismét több százezrek utaztak az NSZK-ba – igaz, jelent s

részük akkor már legálisan.211

13. táblázat: Menekültek az NDK-ból és Kelet-Berlinb l 1961-ben212

hónap (1961)

menekült személyek száma 25 év alatti fiatalok aránya

január 16.697 47,8 % február 13.576 49,5 % március 16.094 50,6 % április 19.803 49,4 % május 17.791 50,0 % június 19.198 50,2 % július 30.415 51,4 % augusztus 47.433 48,2 % szeptember 14.821 44,3 % október 5.366 50,0 % november 3.412 51,4 % december 2.420 52,8 % összesen 207.026 49,2 %

A fenti táblázat leginkább szembet adata az augusztus hónapi menekültszám. A

napi bontásokat is figyelembe véve213 a tendencia egyértelm irányt mutat. A határzárástól

való félelem miatt már 1961 nyarán megugrott a menekültek száma, és még közvetlenül

211 Vö. HILDEBRANDT, 2001. 55. p. 212 Az adatok forrása: RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 154. p. 213 A napi adatokat lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 154. p.

Page 64: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

64

augusztus 13-a után is, amikor még a fal nem állt, több ezer keletnémet állampolgár

próbálta meg az utolsó lehet ségeket kihasználni. Majd 1961 szeptemberét l drasztikusan

visszaesett a menekültek száma, ami a berlini fal fokozatos megépítésével, a belnémet

határ ellen rzésének szigorításával és a menekülés kockázatának jelent s növekedésével

volt összefüggésben. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága augusztus 16-

án döntést hozott az NSZK-val és Nyugat-Berlinnel érintkez határsáv meger sítésér l.214

Majd szeptember 1-én a belügyminiszter elrendelte az 5 km-es zárt zónából és az 500

méteres véd sávból meghatározott személyek (egykori SS-tagok, náci párttagok,

„reakciósok”, határátlép k, külföldiek, hontalanok) kényszerkitelepítését.215 Szeptember

21-én újabb döntés született a határsávban való tartózkodás szigorításáról. Ennek ellenére

1961. augusztus 13-a és október 10-e között csak a keletnémet hatóságok 372 esetet

regisztráltak, amelynek során 572 személy, köztük 123 n és 30 gyermek átszökött a

határon.216 A menekültek tényleges száma természetesen magasabb volt.

4.5. A munkaer tömeges kiáramlása és ennek hatása

„Az okok, amiért el akarták hagyni az NDK-t: (…) Mindenekel tt azzal érveltek, hogy Nyugat-Németországban »minden jobb«, nálunk »nincs lehet ségük, hogy

szakmai el relépésre«. Odaát akarják megpróbálni, mert Nyugat-Németországban »jobb munkát találnak.«”

(részlet Wolfgang Steinke beszédéb l a Központi Bizottság 1955. október végi ülésér l)

A szocializmus évtizedei alatt a kelet-(közép-)európai kommunista politikusok id nként

hangoztatták, hogy képesek az önkritikára. Ennek ellenére nem volt jellemz a hibák

nyilvánosság el tti beismerése, gyakoribb volt, hogy a negatívumok bels levelezésben,

sz kebb kör megbeszéléseken fogalmazódtak csak meg. Ez nem volt másként az NDK-

ban sem, de a menekültkérdés kapcsán találunk egy-két kivételt.

1953. június 9-én a Politbüro határozatot hozott a lakosság életszínvonalát javító

intézkedések meghozataláról. Ezzel összefüggésben a Politbüro elismerte: a múltban

számos hibát követtek el, aminek az eredménye az lett, hogy nagyon sokan hátat

fordítottak az NDK-nak. Javaslatok születtek arra nézve is, hogy miként kellene

visszacsábítani ezeket a személyeket. Az NDK illegális elhagyására egy addig csak párton

belül használt kifejezést kezdtek el hivatalosan is használni: Republikflucht [menekülés az 214 SCHULTKE, 2000. 60. p. 215 RITTER – LAPP, 1997. 29. p. 216 SCHULTKE, 2000. 60. p.

Page 65: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

65

NDK-ból]. A Központi Bizottság ülésein többször megfogalmazódott, hogy az NSZK-ba

menekül kre hogyan kellene a pártnak tekintenie, és hogyan kellene ezt a jelenséget

kommunikálni a keletnémet társadalom felé. 1957 októberében a Központi Bizottság 33.

ülésén Hanna Wolf, a Marx Károly F iskola igazgatója úgy vélte, hogy még a párton belül

sem egységes a lábbal szavazók megítélése. árulónak és dezertálónak nevezte a

menekülteket, de nem riadt vissza a disznó („Das ist ein Schwein!”) kifejezés

használatától sem – jelezve, hogy szerinte minden elvtársnak reflexszer en így kellene

reagálnia.217 Karl Krüger pedig egy másik KB-ülésen emlékeztetett: a Stasi részér l szinte

elvárás volt, hogy az állam ellenségének tekintsék ezeket az embereket.218

1955 októberében a Központi Bizottság 25. ülésén Walter Ulbricht mintegy

vitaindítóként feltette a kérdést, hogy miért hagyták ott mérnökök és tudósok a híres jénai

Zeiss gyárat.219 Úgy vélte, azért, mert nem láttak a gyárban perspektívát. Megjegyezte,

hogy más üzemekb l is hasonló híreket kapott, és nem akarja, hogy ez még egyszer

el forduljon. Míg Ulbricht az értelmiségre való odafigyelésre hívta fel a figyelmet,

párttársa, Albert Norden, a Politbüro tagja az ifjúság elveszítésére utalt. Példaként hozta a

Karl Liebknechtr l elnevezett gyárat, ahonnét 15 fiatal távozott. Úgy vélte, hogy a párt és

az állam által egyedüliként elismert ifjúsági szervezet, a Szabad Német Ifjúság (Freie

Deutsche Jugend – FDJ) korántsem tesz meg mindent a fiatalok igényeinek kielégítéséért,

legyen szó sportrendezvényekr l, utazásokról vagy táncestekr l. Az egyik legnagyobb

problémát abban látta, hogy a fiatalok között nincs meg a bizalom. Az ülésen jelen volt az

FDJ központi vezet ségének titkára, Wolfgang Steinke is, aki elmondta, hogy négy héten

át foglalkoztak olyan fiatalokkal, akik el akarják hagyni az NDK-t. Mintegy 10%-uk a

kötelez besorozástól félt, mondván „nem akarnak fegyvert kézbe venni”. A maradék 90%

viszont a szakmai és magánéletben jelentkez nehézségek miatt akart hátat fordítani az

NDK-nak. Steinke téves sztereotípiaként jellemezte azokat az okokat, amelyeket a

fiataloktól hallott: „Nyugat-Németországban minden jobb”, ott „jobb munkát lehet találni”,

az NDK-ban „nincs lehet ség szakmai el relépésre”. Kiemelte, hogy ezek a fiatalok nem

rendelkeztek megfelel ismeretekkel az NSZK politikai helyzetér l, és egyiküknek sem

volt kapcsolata a párttal vagy az ifjúsági szervezettel. Úgy vélte, ha többet tör dnének a

fiatalok személyes problémáival, akkor elejét lehetne venni ezeknek a káros

folyamatoknak.

217 DER BAU DER MAUER, 1986. 91. p. 218 DER BAU DER MAUER, 1986. 89. p. 219 Az ülés jegyz könyvét lásd DER BAU DER MAUER, 1986. 88–90. p. (101. sz. dokumentum)

Page 66: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

66

Kurt Seibt potsdami els titkár a Berlint l északnyugatra fekv Hennigsdorf

gyárainak (Stahl- und Walzwerk, Lokomotivbau-Elektrotechnische Werke – LEW) példáját

hozta fel a vitában, ahonnét többnyire normaemelések vagy fizetéssel kapcsolatos

problémák miatt menekültek nyugatra a szakképzett munkások. Elmondta, hogy olyan

üzemekb l is távoztak a dolgozók, ahol a párt odafigyelt az ideológiai tevékenységére.

Ebb l azt a következtetést vonta le, hogy a pártnak nem szabadna lebecsülnie az anyagi

juttatások szerepét. Straßfurti, oscherslebeni és magdeburgi gyárakban, üzemekben szerzett

személyes tapasztalatairól számolt be az ülésen Alois Pisnick, a magdeburgi els titkár.

Megemlítette, hogy a straßfurti munkások csalódottsága több okból fakadt: úgy érezték,

hogy 1. az életszínvonal emelésre vonatkozó ígéretek az ötéves terv után sem teljesültek,

t, 1953 óta romlott a helyzet; 2. a párt és a kormány nincs tisztában az emberek

hangulatával; és 3. a „kapitalisták” korábban sokkal jobban szervezték meg a munkát. Az

oscherslebeni gyárban, ahol szintén megfogyatkozott a létszám nyugatra menekülések

miatt, a munkások a megélhetési viszonyaik miatt voltak elégedetlenek. Az itt dolgozók

felmutatták azokat a leveleket, amelyeket az NSZK-ba távozott volt munkatársaik írtak. A

levelekben beszámoltak nekik arról, hogyan éltek az NDK-ban, és hogyan élnek az NSZK-

ban. Pisnick megjegyezte, hogy a munkások számára bizonyítékként szolgáltak ezek a

levelek, mert igazolva látták azt az állítást, hogy az NSZK-ban jobbak a körülmények.220

Pisnick két évvel kés bb, 1957 októberében is olyan jelenségekre, összefüggésekre hívta

fel a Központi Bizottság tagjainak figyelmét, amelyek sokszor „megindították” az

embereket a lábbal szavazás útján. Ekkor viszont már nemcsak a munkások, hanem az

értelmiség és a fiatalok néhány tipikus problémáját is kiemelte.221

Safrankó Emánuel berlini magyar nagykövet 1956. május 14-i keltezés levelében

arról számolt be, hogy az NDK belügy- és állambiztonsági minisztériumának nem voltak

saját felmérései a menekültek számáról. Leírta, hogy a keletnémet hatóságok csak a

nyugatnémet statisztikák túlzónak min sített számadatait ismerték, amelyek viszont

mindenki számára hozzáférhet ek voltak az újságokból. Safrankó szerint egyedül a

határmenti városok tettek néha közzé adatokat az NSZK-ból NDK-ba érkez kr l.222

220 Az ülés jegyz könyvét lásd DER BAU DER MAUER, 1986. 88–90. p. (101. sz. dokumentum) 221 A Központi Bizottság 33. ülésének (1957. október 16–19.) jegyz könyvét lásd DER BAU DER MAUER, 1986. 90–92. p. (102. sz. dokumentum) 222 MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 17. doboz 11/c. 005315. sz. irat – Véleményünk szerint Safrankó Emánuel tévedhetett, inkább azt lenne érdemes megnézni, hogy az NDK minisztériumainak mindenkori statisztikája mennyire volt pontos. Életszer és lehetséges, hogy az ország elhagyásáról (egy-egy sikeres menekülésr l) az NSZK hatóságai el bb értesültek, mint a Stasi munkatársai, de ez nem jelenti azt, hogy a keletnémet vezetés ne rendelkezett volna saját felmérésekkel.

Page 67: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

67

Már 1950-b l ismerünk jelentéseket, amelyek azt elemezték, hogy egyházak és

különböz szervezetek hogyan támogatták a menekülteket, és hogy a menekültek

szociológiai háttere milyen volt.223 Jelentések ezrei születtek, amelyek az állítólagos

„szervezett embercsempészetr l”, a „felforgató nyugatnémet aknamunkáról”, a

„zavarkelt , ellenséges hangvétel propagandáról” (stb.) szóltak. Ezekben a jelentéstev k

általában nem tagadták vagy leplezték az NDK tényleges bajait (alacsony életszínvonal,

megélhetési nehézségek, a politikai vezetés hibái), de a menekülthullám f okaként az

esetek dönt többségében a nyugatnémet politikát jelölték meg. Magyar példa erre Hajdú

József rendkívüli követ 1953. október 23-i keltezés beszámolója, amelyet a

külügyminisztériumnak írt egy nyugat-berlini és bonni ipari kiállításról.224 Beszámolójában

propaganda-kiállításként aposztrofálta a rendezvényt, ahol számos, NDK-ellenes

„rágalmakkal” teli filmet lehetett megtekinteni a „szabad világról”. Az osztogatott

brosúrákon szovjetellenes tartalmú szövegeket olvashattak a résztvev k – írja Hajdú –,

olyan rajzokkal tarkítva, amelyek kifigurázták a szovjet hadsereget. Hajdú szerint a

kiállítás azt bizonyította, hogy Nyugat-Berlinben minden alkalmat megragadnak arra, hogy

Kelet-Berlin lakosságát „átcsalják”, és számukra ellenséges hangvétel propagandát

terjesszenek. Utóbbival magyarázta azt is, hogy a kelet-berlini lakosság hétvégenként

rendszeresen átjár a nyugati városrészbe szórakozni.

Akármekkora jelent séget tulajdonítunk a nyugatnémet és a keletnémet

propagandának, az ötvenes évek második felében egy berlini lakos esetében

valószín tlennek t nik, hogy a Brandenburgi Kapunál állva, nyugatra és keletre pillantva

ne tudott volna különbséget tenni demokrácia és diktatúra, szabadság és elnyomás, jólét és

szegénység között. Még egy ideológiailag átképzett munkás is tudta, hogy Nyugat-

Berlinben ugyannak a gyári munkának elvégzésével adott esetben négyszer-ötször annyi

bevételre tehet szert, mint Kelet-Berlinben. Egy analfabéta paraszt is megértette, milyen

hátránya származik abból, ha a termel szövetkezetbe kényszerítik. Beszámolók szólnak

arról, hogy még a „szilárd erkölcs nek hitt” párttagok és családtagjaik is fontolóra vették

az ország elhagyását, s t, gyakran cselekedtek olyat (például rendszeres bevásárlás

Nyugat-Berlinben), ami felb szítette a pártvezetést. A keletnémet társadalom jelent s része

tisztában volt tehát azokkal az el nyökkel, amelyeket az NSZK az NDK-val ellentétben

nyújtani tudott. Amikor azonban egy keletnémet állampolgár komolyan fontolóra vette a

nyugatra menekülést, rengeteg szempontot kellett figyelembe vennie. Amint

223 MOL XIX-J-1-j. NSZK TÜK 4. doboz 16/d. 00713. sz. irat 224 MOL XIX-J-1-j. NSZK TÜK 3. doboz 11/d. 001992. sz. irat

Page 68: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

68

végiggondolta, hogy vagyontárgyait és ingatlanját elveszítené, már nem biztos, hogy az

NSZK-ban rá váró bizonytalan jöv ugyanolyan csábító volt számára. Amint megjelentek a

családi vagy egyéb személyes okok a mérleg serpeny jében, a politikai és gazdasági

jelleg érvek már nem feltétlenül nyomtak annyit a latban, mint korábban. Biztosra

vehetjük továbbá, hogy az NSZK-val szemben az NDK el nyeit hangsúlyozó keletnémet

propaganda érveit is mérlegelték azok, akik az ország elhagyásán gondolkodtak.

A döntés szempontjából jelent s szerepe lehetett az id múlásának is. Az 1950-es

évek elején nem lehetett tudni, hogy meddig tart a német megosztottság, és nem voltak

olyan jelent sek a különbségek a két ország között, mint az évtized második felében.

Eleinte még szinte szabad átjárás volt a két ország között, így nem volt olyan jelent sége

az NSZK-ba távozásnak, mint kés bb. Az NDK politikai és gazdasági irányvonala id vel

egyre markánsabb lett, a két ország közötti különbségek n ttek, a nemzetközi

szervezetekbe történ integrálódással megszilárdult a kettéosztottság, és a szigorú

határ rizeti rendelkezések életbe lépésével egyre nehezebbé, s t veszélyesebbé vált a

nyugatra menekülés. A keletnémet állampolgárok közül nagyon sokan világosan látták,

hogy egész életükre kihatással lehet a döntés, és valószín leg azt is érzékelték, hogy ennek

a tétje egyre nagyobb lesz.

Rostás István berlini magyar rendkívüli nagykövet 1958. november 17-i keltezés

levelében arról tájékoztatta Sík Endre külügyminisztert, hogy 1958 els felében ismét

növekedett a „disszidensek” száma, különösen az orvosok körében. A berlini Kábelgyár

pártbizottságának titkára szerint az említett id szakban csaknem 1.000 orvos és

gyógyszerész hagyta el az országot, és néhány kórházban osztályokat kellett azért bezárni,

mert nem maradt személyzet. A levélben két konkrét esetre történt utalás: egy Hallét l nem

messze fekv kisváros kórházára, ahol a szülészeti osztály összes dolgozója egyik napról a

másikra „lelépett”, illetve Drezdára, ahol csak két magánpraxist fenntartó szemorvos

maradt, és ezért a klinika zsúfoltság miatt nem tudta fogadni a betegeket.225

Vizsgált adataink alátámasztják, hogy az értelmiségi pályákon dolgozók közül az

orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek valóban nagy számban hagyták el az NDK-t. Náluk

nagyobb számban csak tanárok és mérnökök menekültek. Lényegesen kevesebb ügyvéd,

ügyész, bíró, jegyz döntött a „disszidálás” mellett. 1954 és 1961 els féléve között

legalább 3.371 orvos, 1.329 fogorvos, 291 állatorvos, 960 gyógyszerész, 132 bíró és

ügyész, 679 jegyz és ügyvéd, 752 f iskolai vagy egyetemi oktató, 16.724 tanár, 17.082

225 MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 17. doboz 11/c. 006345. sz. irat

Page 69: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

69

mérnök és technikus hagyta el illegálisan az NDK-t.226 A tudósoknál 1958-ban mérték a

csúcspontot: csak ebben az évben 410 tudós távozott az országból.227 1955 januárja és

1960 októbere között 22.884 NDK-ból érkez érettségizett diákot, fels oktatásban tanuló

vagy tanulni szándékozó hallgatót regisztráltak.228 Munkások, mez gazdaságban és

kereskedelemben dolgozók szintén nagy számban menekültek az NSZK-ba.229 A

mez gazdasági munkából él parasztoknál világosan megfigyelhet ek hullámok. Az els

menekülési id szak 1952 és 1953 közepe közé helyezhet , amikor a mez gazdasági

kollektivizálás megkezd dött. A második nagy hullám 1960 tavaszán, a

kényszerkollektivizálás idején indult: csak márciustól májusig 5.706 növénytermelésb l

vagy állattenyésztésb l él ember hagyta el az NDK-t.230 Végül érdemes megjegyezni,

hogy az NDK fegyveres er inél szolgálatot teljesít személyek közül 1952 és 1961 júniusa

között legalább 20 ezren menekültek az NSZK-ba.231

Az ötvenes évek közepét l az NDK megvalósíthatatlan fejlesztési tervekkel és a

mez gazdaság kollektivizálásával próbálta megszüntetni a gazdaságban lév óriási

aránytalanságokat. A Német Szocialista Egységpárt V. kongresszusának programja 1958

júliusában megfogalmazta, hogy nemcsak el kell érni, hanem túl is kell szárnyalni a

legfontosabb élelmiszerek és iparcikkek területén az NSZK egy f re es fogyasztását, hogy

bizonyítást nyerjen a „szocialista társadalmi rend fölénye”.232 A gazdasági versengés

szándéka és a rivalizálási politika éppen akkor jelentkezett az NDK-ban, amikor az NSZK

túl volt a gazdasági csoda („Wirtschaftswunder”) els (1957-ben végz ) kifutásán. Az

irreális terveket talán egy ízben sem sikerült teljesíteni, és ez a sikertelenség csak újra

gazdasági és politikai feszültségeket szült. A berlini magyar nagykövetség 1960/61-ben

folyamatosan beszámolt a tömeghangulat általános romlásáról. Mátyás László 1961. július

24-i keltezés levelében például arról számolt be a külügyminiszternek, hogy az utóbbi

hónapokban, hetekben érezhet en romlott a lakosság hangulata.233 Ennek okait a

következ kben látta: 1. A gazdasági feladatok megvalósítása és az életszínvonal emelése

irreális célkit zésnek bizonyult. 2. A békeszerz dés körüli aggályok. 3. Az ellátási

nehézségek. 4. „Az ellenséges propaganda nem kielégít visszaverése a fenti 226 DER BAU DER MAUER, 1986. 17. p. – A magyar nagykövetség jelentései szerint különösen 1960-ban növekedett meg a fels oktatás területén az NSZK-ba távozók száma. Lásd még 13. August 1961. 22. p. 227 DER BAU DER MAUER, 1986. 18. p. 228 A fels oktatásban tanulni szándékozó diákok többnyire olyan fiatalok voltak, akik számára politikai okból nem engedélyezték a tanulmányok megkezdését vagy folytatását. 229 Az adatokat lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 155. p. 230 DER BAU DER MAUER, 1986. 17. p. 231 DER BAU DER MAUER, 1986. 18. p. 232 RUFF, 1997. 165. p. 233 MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006151. sz. irat

Page 70: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

70

kérdésekben.” A fentiekb l arra következtetett a levél írója, hogy számolni kell az 1953.

júniusi felkeléshez hasonló megmozdulásokkal.

Különösen a gazdasági problémák miatt megváltozott az úgynevezett határátlép k,

határjárók (Grenzgänger) megítélése. Azokat a kelet-berlini embereket nevezték így, akik

a szektorhatár túlsó oldalán kerestek munkát a magasabb bér reményében. A hivatalos

adatok szerint körülbelül 50–55 ezer kelet-berlini dolgozott Nyugat-Berlinben, és még 10

ezer ember vállalt munkát illegálisan.234 Úgy gondoljuk, a keletnémet propaganda részét

képezte, hogy a határátlép k számát túlbecsülte a közvélemény el tt.

Számos gyárban, üzemben és egyéb munkahelyen azért „lehetetlenült el” a munka,

mert nagyon sokan „disszidáltak”, és nem sikerült pótolni a kies munkaer t.235 Egy nagy

méreteket ölt és éveken át folyamatosan tartó menekülthullám gazdasági és politikai

szempontból egyaránt tönkretehet egy országot. Belülr l roskad össze egy ország

gazdasága, ha az ipari és a mez gazdasági termelés tartósan csökken, ha az alapvet

szolgáltatások ellátása veszélybe kerül, mert nincs megfelel szakember, aki a munkát

elvégezze. Ha fels fokú végzettséggel rendelkez emberekb l, például orvosokból,

mérnökökb l, tanárokból, jogászokból is hiány van, akkor az államnak el bb-utóbb

ködésképtelenséggel kell számolnia, mert nem lesz képes ellátni alapfeladatait. Ha

megfelel vezet k is hiányoznak, akik a munkát az adott szektorban, területen irányítani,

koordinálni tudnák, akkor az összeomlás nem „szervezetten” megy végbe, hanem káosz

kíséretében.

Mindez nem elméleti fejtegetés, hanem az NDK-ban 1961-re kialakult valóság. Az

NDK-ban 1950-ben mintegy 18,4 millió lakos élt, egy évtized alatt 17,2 millió f re

csökkent ez a szám. Bár a foglalkoztatottak számát sikerült növelni ugyanebben az

id szakban (7,2 millióról 7,7 millióra), az ország gazdasága rendkívüli módon megérezte a

mintegy 3 millió embernek a távozását. A munkaer kiáramlása az egész országban, szinte

mindegyik ágazatban és korosztályban érezhet volt. Az NDK minden kétséget kizáróan

belülr l omlott volna össze el bb-utóbb, ha nem szab gátat valamilyen módon ennek a

folyamatnak. Ha ezt már csak presztízs okokból is meg akarta akadályozni a szovjet

politikai vezetés, hozzá kellett járulnia a határzáráshoz. Ezt meg is tette, noha tudatában

234 MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006847. sz. irat és MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006151. sz. irat. RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. (147. p.) szerint 1961 augusztusában 53 ezer határátlép t érintett a határzárás. Nem feltétlenül túlzó a kelet-berlini rend rf kapitány becslése, aki szerint naponta 300 ezer keletnémet állampolgár járt át Nyugat-Berlinbe: egyharmaduk munkát vállalt, kétharmaduk pedig vásárlási (vagy más) céllal járt át a nyugati városrészbe. RUFF, 1997. 171. p. 235 A Központi Bizottság ülésein elhangzottak idézését lásd korábban, Mátyás László jelentéseit lásd MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006442. sz. irat

Page 71: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

71

volt annak, mennyire népszer tlen lesz a meghozott döntés. Ami viszont a nagyhatalmi

politika számára egy „népszer tlen döntés” volt, az a mindennapi emberi kapcsolatokban

tragédiákhoz vezetett. A fal megépítésével ugyanis családok, barátok, ismer sök ezreit

választották el egymástól, és nemcsak Berlinben, hanem a két német állam viszonylatában

is.

Összegezve a leírtakat a következ általános megállapításokat tesszük:

1. 1949 és 1961 között legalább 2,7–2,8 millió ember menekült az NDK-ból és

Kelet-Berlinb l az NSZK-ba. A bátrabb becslések közel 3 millióra teszik a fenti

id szakban a keletnémet menekültek számát. Ez a szám mintegy 300 ezerrel nagyobb, mint

a hivatalos adat.236 Az indoklás szerint azért kell lényegesen több menekülttel számolni,

mert nagyon sokan nem vetették magukat alá a menekültügyi eljárásnak, hanem

közvetlenül rokonokhoz, barátokhoz költöztek.237 Figyelembe véve ezt a tényt és a

korábban említett hibaforrásokat, úgy gondoljuk, hogy a keletnémet menekültek száma a

vizsgált periódusban legfeljebb 3 millió lehetett, ám ennél nem több.

2. 1961 augusztusáig az NDK-ból a legkönnyebben és a legkisebb veszély

vállalásával Berlinen keresztül lehetett az NSZK-ba menekülni. Ennek magyarázata, hogy

a két városrész közötti közlekedés csekély mértékben volt ellen rzött. A keletnémet

menekültek körülbelül 60%-a választotta 1949 és 1961 között ezt az útvonalat. Más

szocialista országból is számos menekült jutott ki nyugatra Berlinen keresztül, ám

számukról nincsenek megbízható adataink.

3. A számadatok egyértelm en bizonyítják, hogy különösen a krízis id kben, mint

például az 1953. június 17-i berlini, az 1956. júniusi poznani felkelés, az 1956. októberi

magyar forradalom és szabadságharc után, vagy a NDK kényszerkollektivizálási

programjának befejeztével (1960. április 14.)238 ugrásszer en megn tt a menekültek

száma.

236 Az adatok 1961. december 31-ig értend k, és nem a határzárásig. 237 SIKORSKI – LAABS, 1997. 10. p. 238 Lásd err l LPG-Programm in der DDR abgeschlossen. In: A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma.

Page 72: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

72

5. A berlini fal megépítése

„Senkinek sem áll szándékában,

hogy egy falat emeljen.” (Walter Ulbricht)

5.1. Az 1961. évi berlini események helye a hidegháború történetében

1961. augusztus 13-a a történelmi köztudatban a berlini fal megépítését és a hidegháború

egyik nagy konfrontációját jelenti. Ez a nap kétségkívül jelent s dátum nemcsak a német,

hanem az egyetemes történelemben is. Az augusztus 13-ához kapcsolódó problémák

ugyanis egyaránt voltak belnémet vonatkozásúak és nemzetközi jelleg ek. Mindazonáltal a

berlini fal természetesen nem augusztus 13-án épült meg, hanem hosszú hónapokkal, végs

formájában pedig évekkel kés bb; 1961-ben pedig nem augusztus 13-a számított

hidegháborús konfrontációnak, hanem az október végi események, amikor csaknem 16

órán át „szemeztek” egymással az amerikai és szovjet páncélosok a Friedrichstrassén

kiépített Checkpoint Charlie-nál.239 A történelmi köztudat és a valóság nem fedi tehát

egymást teljes mértékben, mégis azt tapasztaljuk, hogy még a korszakkal foglalkozó

történészek között is teljesen elfogadott augusztus 13-át a berlini fal megépítésével

azonosítani.

A hidegháború történetében az 1961-es események a második berlini válság (1958–

1961) záró eseményeit, és áttételesen az 1962-es kubai válság nyitányát jelentik.240 Az

1961 januárjában hivatalba lép Kennedy elnöknek els jelent s külpolitikai döntéseit

éppen Berlinnel kapcsolatban kellett meghoznia, és ebben az esztend ben júniusban került

sor a bécsi csúcstalálkozóra az amerikai elnök és a szovjet pártvezet között.241 Az

úgynevezett Disznó-öböl akciót nem számítva a bécsi Kennedy–Hruscsov-találkozón az

els napirendi pont a berlini válság volt. Kennedy elnök és számos amerikai politikus a

rakétaválság idején komolyan tartott attól, hogy Kuba esetleges katonai inváziója Nyugat-

Berlin szovjet megtámadását eredményezné. Ez a félelem szerepet játszott abban, hogy az

amerikai elnök – számos katonai vezet álláspontjával szemben – végül Kuba blokád alá

vonása mellett döntött, és nem kockáztatott egy esetleges újabb berlini konfliktust. A

239 UHL, 2008. 146. skk. 240 Michael Lemke tágabban értelmezi a második berlini válságot, és annak kronológiai végpontját 1963-ra teszi. Vö. LEMKE, 1995. 241 Lásd err l FISCHER, 2005. 205–206. p.

Page 73: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

73

Berlin-kérdés tehát a néhai világháborús szövetségesek diplomáciai napirendjén maradt

1961. augusztus 13-a után is.

A második berlini válság beleilleszkedik a hidegháborús válságok történetébe, de

1961-ben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti konfrontáció nem volt

olyan jelent s, mint például a kubai válság idején. A berlini fal megépítése Berlinben és a

két német állam viszonyában hosszabb, a nemzetközi viszonyokban pedig rövid távon

„megnyugvást” hozott. A berlini fal viszont nemcsak az egykori birodalmi f város

kettéosztottságát jelentette fizikai valójában, hanem szimbolikusan a fejlett világ, Európa

és benne Németország kettéosztottságát is.

5.2. Döntés a berlini fal megépítésér l

5.2.1. A fal megépítésének okai Két f okból volt szükség a berlini fal megépítésére. Az egyik ok a Szovjetunió Berlin-

politikájából fakadt, a másik az NDK bels szükségszer ségéb l következett. Az 1958-as

Hruscsov-ultimátum óta a szovjet vezetés azt akarta elérni, hogy Berlint demilitarizált

szabad várossá nyilvánítsák. Ez a törekvés viszont több mint két esztend után sem

vezetett eredményre, és Hruscsov szeretett volna minél kevesebb presztízsveszteséggel

kikerülni a számára kényelmetlen külpolitikai szituációból. Az NDK-ban eközben egyre

mélyebb lett a válság. Ennek az egyik legnyilvánvalóbb jele és következménye volt a

keletnémet menekültek számának drasztikus növekedése, akiknek a többsége Nyugat-

Berlinbe vagy Nyugat-Berlinen keresztül az NSZK-ba szökött. A menekültek számának

folyamatos növekedése rendkívül hátrányosan hatott az NDK gazdaságának

teljesít képességére, és tovább mélyítette a válságot a keletnémet államban.

Nyugat-Berlin hermetikus körülzárására már az 1950-es évek elejét l fogva

léteztek tervek. Ezekr l a nyugati hírszerz szolgálatok is tudtak, 1961. augusztus 13-ig

mégsem tulajdonítottak nagy jelent séget az információnak.242 Mindenki számára

legfeljebb a határellen rzések szigorítása, szögesdrótakadályok és rtornyok kiépítése volt

elképzelhet . Nyilvánosság el tt senki sem beszélt falról, mert a falépítést nem tartották

242 STARITZ, 1996. 195. p. – „Emlékszem, kisebb-nagyobb viták során elhangzott, hogy a dolog fizikailag lehetetlen. Csak nem fogják Kelet-Berlint maguk elszigetelni? Senki se gondolt a falra. Azzal érveltek, hogy ott van a földalatti, különböz vonatok, úgyhogy technikailag kivitelezhetetlen a dolog.” Henry Kissinger visszaemlékezése a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l.

Page 74: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

74

reális alternatívának. Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt els titkára 1961.

június 15-én egy nemzetközi sajtótájékoztatón szólta el magát, amikor így felelt egy

újságírói kérdésre: „Senkinek sem áll szándékában, hogy egy falat emeljen.”243 A

Frankfurter Rundschau tudósítója, Annemarie Doherr által feltett kérdés csak az NDK

berlini államhatárára vonatkozott, a „fal” szó nem is szerepelt a kérdésben. Ulbricht

válaszában viszont végig „falról” beszélt, és egyáltalán nem átvitt értelemben. Nem a teljes

igazságot tárta fel válaszában, de nem is hazudott abban az értelemben, hogy a falépítésr l

ekkor még valóban nem született döntés, s t ezt az elképzelést a kelet-európai pártvezet k

le is szavazták korábban. Tervek viszont régóta léteztek, és éppen volt az a politikus, aki

az NDK presztízsveszteségére is apellálva folyamatosan érvelt 1961-ben a fal megépítése

mellett.244

Walter Ulbricht már 1961 márciusában, a Varsói Szerz dés országainak

találkozóján megoldást akart elérni Berlin ügyében. A menekültkérdésr l szóló

beszámolójának az volt a végkövetkeztetése, hogy radikális beavatkozás hiányában az

NDK nem fogja tudni teljesíteni gazdasági kötelezettségeit a KGST-országok felé.245 Jan

Šejna csehszlovák védelmi miniszterhelyettes visszaemlékezése szerint Ulbricht a

határellen rzések szigorítása mellett egy 45 kilométer hosszú szögesdrótakadály felépítését

javasolta a szektorhatárok mentén.246 A kelet-európai pártvezet k közül különösen Kádár

János és Gheorghe Gheorghiu-Dej román kommunista politikus tiltakozott Ulbricht

megoldási javaslata ellen. Ebben jelent s szerepet játszott az is, hogy Magyarország és

Románia érdekelt volt abban, hogy jó kapcsolatot tartson fenn a nyugati országokkal.

Hruscsovot meggy zték az ellenérvek, és (ekkor még) nem támogatta Ulbricht

elképzelését.

243 A sajtókonferencia anyagát lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 71–75. p. – Az óminózus mondat más fordításban: „Senkinek sincs olyan szándéka, hogy falat építsen.” („Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten.”) Természetesen kérdés marad, hogy Ulbricht elszólta-e magát, vagy taktikai megfontolásból szándékosan beszélt nyíltan a sajtóval. 244 Egészen másként értelmezte utólag Ulbricht kijelentését Fritz Schenk, az NDK egyik funkcionáriusa, aki 1957-ben – miután a Stasi kémtevékenység vádjával letartóztatta, majd beszervezte és szabadon engedte – Nyugat-Berlinbe szökött. „Ez rendkívül hatásos lélektani trükknek bizonyult. Ezek után senki nem hitte Nyugat-Németországban, hogy bármi is megtörténhet. Akkoriban sok emberrel beszéltem, és k mind azt mondták: a határok lezárása egy falat, egy kerítést jelentene, és tíz évvel Auschwitz, Buchenwald és a többi borzalom után, lehetetlen egy várost koncentrációs táborrá változtatni. Ezt nem engedheti meg magának Ulbricht. És mivel nyilvánosan is brutális szinteséggel nyilatkozott, elaltatta, majd teljesen meglepte a Nyugatot.” Fritz Schenk visszaemlékezése a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 245 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 17. p. 246 Jan Šejna a legmagasabb rangúnak tartott kelet-európai katonai vezet , aki nyugatra disszidált. 1968 februárjában, a „prágai tavasz” kezdetén hagyta el Csehszlovákiát.

Page 75: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

75

Ulbricht nem sokkal kés bb a berlini szovjet nagyköveten keresztül az NDK

gazdasági összeomlásának veszélyére hívta fel a figyelmet. Ennek ellenére a szovjet

vezetés kivárt. Hruscsov valószín leg 1961. július 20-a után döntötte el, hogy mégis

megépíti a falat, mert nem talált más megoldást a gazdasági válság és az országból

kiáramló munkaer problémájának kezelésére. Egyes történészek szerint az augusztusi, a

Varsói Szerz dés országainak els titkárai számára megrendezett moszkvai konferencián

már egy el re elkészített határozatot írtak alá a résztvev k, vagyis egy formális, utólagos

jóváhagyás történt akkor, amikor már javában folytak a falépítés el készületei.247 A

dokumentumokból azonban arra is lehet következtetni, hogy az utolsó szót ebben a

kérdésben csak a konferencián mondták ki, és Hruscsov valóban kivárt az utolsó

pillanatig.248 Nem zárható tehát ki, hogy a végs „igent” a szovjet pártvezet (legalábbis

formálisan) csak az augusztus 3-a és 5-e között megrendezett konferencián mondta ki.249

Itt fogalmazódott meg ugyanis az a „javaslat, hogy a nyugat-berlini határnál olyan rendet

teremtsenek, amely megbízhatóan útját állja a szocialista tábor országai ellen folyó

felforgató tevékenységnek, és amely Nyugat-Berlin egész területét körülfogva, beleértve a

demokratikus Berlin felé es határát, megbízható felügyeletet és hatékony ellen rzést

garantál”.250

Összegezve azt mondhatjuk, hogy az NDK az éveken át folyamatosan tartó,

tömeges munkaer kiáramlás következtében súlyos gazdasági válságba került, és az

összeomlás csak a berlini határok lezárásával t nt elkerülhet nek. 1961 nyarára a

gazdasági helyzet olyan súlyos mértékben romlott, hogy Ulbricht szinte zsarolhatta a

Varsói Szerz dés országainak els titkárait, hivatkozva arra, hogy az NDK nem fogja tudni

teljesíteni gazdasági kötelezettségeit a KGST-országok felé.251 A berlini fal megépítésér l

1961 augusztusában a moszkvai konferencián döntöttek a Varsói Szerz dés tagországai.

247 BONWETSCH – FILITOW, 2000. 158. p. 248 Vö. LEMKE, 1995. 165. skk. – Ezt az álláspontot támasztja alá többek között a Politbüro augusztus 7-i ülésének a jegyz könyve. Lásd még HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 120. p. 249 SIKORSKI – LAABS, 1997. 11. p. és BONWETSCH – FILITOW, 2000. 158. p. 250 Részlet a Varsói Szerz dés tagállamainak nyilatkozatából, amely a Neues Deutschland cím kelet-berlini napilap augusztus 13-i számában jelent meg. BERLIN HANDBUCH, 1993. 310. p. – A nyilatkozat teljes szövegét magyarul lásd NÉMETH, 1993. 153–155. p. 251 Az NDK gazdasági nehézségeir l szóló beszámolót lásd SAPMO-DDR, DY 30/3709.

Page 76: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

76

5.2.2. A döntés megszületésének el zményei és körülményei

A történészek között nincs egyetértés abban, hogy pontosan mikor született a döntés a fal

megépítésér l. Senki nem vitatja azonban, hogy már a döntést megel en jelent s

el készületek zajlottak. Még a források ismeretében is nehéz egyértelm en állást foglalni

abban a kérdésben, hogy Ulbrichtnak mekkora volt a mozgástere Berlin ügyében. Egészen

biztos, hogy Hruscsov és Ulbricht sokszor nem ugyanabból a néz pontból szemlélte a

berlini kérdést. Hruscsov számára Berlin alapvet en egy nemzetközi probléma volt. A

hidegháború kétpólusú világában mindig azt is szem el tt kellett tartania, hogy a politikai

döntésével milyen konfliktust vállal az amerikaiakkal. Ulbricht pozíciójából fakadóan

valószín leg nem mindig tekintett az NDK határain túlra. A fal megépítésével egy

belpolitikai problémára keresett megoldást.

A rendszerváltozás utáni határ r perek idején két egykori szovjet diplomatát

kérdeztek meg arról, hogy szerintük ki volt az augusztus 13-i események f

kezdeményez je. Valentin Mihajlovics Falin, aki 1961-ben Hruscsov tanácsadói köréhez

tartozott, és a Németországgal kapcsolatos kérdésekért volt felel s, a szovjet els titkárt

nevezte meg. Julij Kvicinszkij, volt bonni szovjet nagykövet viszont a keletnémet

pártvezet ben látta a f kezdeményez t.252 Hruscsov emlékirataiban magának vindikálja a

fal megépítésének ötletét, de ez nem feltétlenül igaz, vagy ha igaz, akkor sem jelenti, hogy

az értelmi szerz egyben a f iniciátora volt az eseményeknek.

Az angolszász szakirodalom meghatározó része kiemeli Ulbricht jelent s szerepét a

második berlini válságban, aki kitartó munkával elérte, hogy radikális megoldás szülessen

a berlini kérdésben. Bernd Bonwetsch és Alexei Filitow szerint kétségkívül er s volt a

keletnémet nyomásgyakorlás, de az utóbbi megközelítés talán túlbecsüli Ulbricht

befolyását és a szovjet politikára gyakorolt hatását.253 Egy másik szovjet diplomata, Oleg

Trojanovszkij viszont meger sítette az emlékirataiban, hogy a keletnémet vezet k a berlini

válság idején nem Moszkva „sakkfigurájaként” cselekedtek, hanem aktív résztvev i voltak

az eseményeknek.254 Ezzel szemben Michael Lemke arról ír, hogy az NDK különösen

1960 közepét l akuttá váló gazdasági problémái jelent sen csökkentették a keletnémet

politikai vezetés mozgásterét. Az ország kiszolgáltatottabbá vált, és er sebb lett a

Szovjetuniótól való gazdasági függés. A döntési kényszer akkor vált nyilvánvalóvá, amikor

252 BONWETSCH – FILITOW, 2000. 155. p. 253 BONWETSCH – FILITOW, 2000. 156. p. 254 Uo.

Page 77: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

77

az NDK bels gyengesége mélyponton volt. Lemke szerint ez kihatott a keletnémet vezetés

Moszkvával szembeni érdekérvényesít képességére is, és lehet vé tette, hogy a szovjetek

Ulbrichték igényeit, kéréseit ignorálják vagy elutasítsák.255

Ett l függetlenül megállapítható, hogy az NDK és a Szovjetunió kölcsönösen

egymásra volt utalva. Egy kivérzés el tt álló szatellit ország függése egy szuperhatalomtól

– teljesen érthet . A Kremlnek viszont a Németország politikája megvalósításához volt

szüksége az NDK-ra. S t, Hruscsov megfogalmazta: Berlin problémáját és a

békeszerz dés kérdését fel tudja használni világpolitikai színtéren is, mert ezek az ügyek

az Amerikai Egyesült Államok Achilles-sarkát képezik, és az ellenfél ezek által

tárgyalóasztalhoz kényszeríthet .256 Az egymásra utaltság eltér jellege a különböz

érdekeket is mutatja. Míg az NDK számára a berlini fal megépítése a gazdasági összeomlás

elkerülése miatt volt szükségszer , a Szovjetunió világpolitikai kérdésként kezelte az

ügyet. 1958 májusában Hruscsov meger sítette egy Ulbrichtnak írt levélben, hogy az NDK

léte azért is fontos számára, hogy bizonyítsa a szocializmus fölényét Németországban, és

hogy az NDK-t vonzóvá tegyék a nyugatnémet munkások számára is.257

Véleményünk szerint Ulbricht egyre inkább sürgette a döntés megszületését, ebben

a vonatkozásban volt a kezdeményez , Hruscsov pedig addig húzta az id t, amíg tehette.

A határellen rzések jelent s szigorítását a keletnémet pártvezet bármikor elrendelhette

volna. Nyugat-Berlin befalazása azonban annyira radikális lépés volt, hogy ehhez szükség

volt nemcsak a Szovjetunió vezet jének jóváhagyására, hanem a kelet-európai pártvezérek

legalább hallgatólagos támogatására is.

Nyilvánvaló, hogy a fal megépítését megel id szakban Hruscsov megpróbálta

végig irányítani az eseményeket, mert nem tudhatta, hogy Ulbricht nem dönt-e önkényesen

a szektorhatárok lezárása mellett. Erre utal többek között Hruscsov 1960. október 24-i

keltezés levele, amelyben felszólította Ulbrichtot, hogy semmilyen intézkedést ne hozzon

a nyugat-berlini határnál kialakult helyzetet érint en.258 A két pártvezet novemberben

találkozott egymással Moszkvában, ahol Hruscsov ismét elvetette Nyugat-Berlin

körülzárásának ötletét, mert meg akarta várni az id közben elnökké megválasztott, de még

nem beiktatott Kennedyvel való találkozást.259

255 LEMKE, 1995. 277. p. 256 BONWETSCH – FILITOW, 2000. 157. p. 257 LEMKE, 1995. 47. p. 258 UHL, 2008. 114. p. 259 John Fitzgerald Kennedy 1960. november 8-án nyerte meg az elnökválasztást, és 1961. január 20-án iktatták be elnöknek.

Page 78: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

78

A Kreml vezet je felajánlotta, hogy a Szovjetunió és az NDK írjon alá egy

békeszerz dést. Ez a javaslat az 1958. november 27-i Berlin-ultimátumban fogalmazódott

meg els ként.260 Hruscsov szövetséges hatalmakhoz intézett jegyzékében azt javasolta,

hogy Nyugat-Berlin váljon demilitarizált szabad várossá. Hat hónap haladékot adott a

berlini hatóságok és a két német állam közötti tárgyalások lefolytatására. Ha a fél éves

határid lejártával nem születne megegyezés – fogalmazott a jegyzékben –, akkor a

Szovjetunió különbékét köt az NDK-val, teljes mértékben átengedi a szuverenitással

kapcsolatos jogok gyakorlását, és megszakítja kapcsolatait a Németországban tartózkodó

szövetséges hatalmak képvisel ivel.261 Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy a

Nyugat-Berlint és az NSZK-t összeköt szárazföldi, vízi és légi közlekedési útvonalak

ellen rzését a keletnémet hatóságok vették volna át. Hruscsov ultimátuma sokakban a

berlini blokád képét elevenítette fel.

A nyugati hatalmak 1960. december 31-én visszautasították az ultimátumot, de

hajlandóak voltak a vitás kérdések megvitatására. A Szovjetunió válaszul megküldte

békeszerz dés tervezetét, amely a második világháború után kialakult határok végleges

rögzítését célozta.262 Érdemi el relépés azonban a genfi külügyminiszteri konferencián

sem történt: a nyugati hatalmak részletes javaslatot terjesztettek el a Berlin-kérdés

megoldására (1959. május 26.),263 a szovjetek is el álltak saját koncepciójukkal (1959.

június 9.),264 de a tárgyaló felek végül nem jutottak közös nevez re. Hruscsov néhány

hónappal kés bb újra a különbéke megkötésével kezdte el fenyegetni a nyugati

hatalmakat.265

Amikor a szovjet pártvezet 1960 novemberében felajánlotta keletnémet

kollégájának, hogy a két ország írjon alá egy békeszerz dést, Ulbricht határozott nemmel

válaszolt.266 Az NDK-t katonai szempontból még gyengének érezte, és azt is világosan

tudta, hogy a határzáráshoz szüksége lesz szovjet katonai támogatásra. Hruscsov nem

engedélyezte a nyugat-berlini határt érint intézkedések meghozatalát, ez azonban nem

akadályozta meg Ulbrichtot abban, hogy megkezdje az el készületeket. 1961 januárjában

utasította Heinz Hoffmann védelmi minisztert, hogy meghatározott katonai kérdésekben

egyeztessen a Németországban állomásozó szovjet fegyveres er k vezérezredesével, Iván 260 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 129–133. p. 261 A jegyzék természetesen diplomáciai nyelven íródott, számos helyen nem volt ennyire konkrét és markáns, de tartalmilag ezt az üzenetet közvetítette. 262 A dokumentumod lásd NÉMETH, 1993. 134–136. p. 263 A dokumentumod lásd NÉMETH, 1993. 139–141. p. 264 A dokumentumod lásd NÉMETH, 1993. 141–143. p. 265 NÉMETH, 2002. 509. p. 266 UHL, 2008. 116. p.

Page 79: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

79

Ignatyevics Jakubovszkijjal. A február 10-én létrejött találkozón részt vett Andrej

Antonovics Grecsko, a Varsói Szerz dés Egyesített Fegyveres Er inek f parancsnoka is,

aki a szovjet és keletnémet együttm ködés mellett állt ki, javasolta egy egységes terv

kidolgozását, illetve hogy a beavatott személyek száma ne haladja meg a 3-4 f t.267

Ulbricht 1961 tavaszán Erwin Kramer közlekedési minisztert azzal bízta meg, hogy

dolgozzon ki egy tervet a két városrészt közvetlenül összeköt valamennyi közlekedési

útvonal elvágására.268

A Varsói Szerz dés országainak már említett találkozóján, 1961. március 29-én

Ulbricht „nagy lyuknak” nevezte Berlint, és a békeszerz dés aláírása mellett érvelt. Bár

Hruscsov ekkor még nem támogatta a fal megépítését, Matthias Uhl szerint Ulbrichtnak

el ször sikerült meggy znie t a négyszemközti megbeszélésen arról, hogy a berlini

határzárás elkerülhetetlen lesz.269 A békeszerz dés megkötését november els felére t zték

ki. Április végén, május elején folytatódtak az el készületek. Jakubovszkij május 2-án

Moszkvába utazott, hogy részt vegyen a szovjet Védelmi Tanács ülésén. Készülve egy

újabb berlini konfliktusra, Jakubovszkij az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok

számának jelent s növelését, a jobb felfegyverzésüket és modern kommunikációs

eszközökkel való ellátásukat kérte.

1961. május 26-án Hruscsov találkozott a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)

Központi Bizottságának elnökségével. Vélhet en ekkor született döntés arról, hogy az

1958 szén a Berlin-ultimátummal megkezdett folyamatot egy békeszerz déssel zárják le.

Fal megépítésér l ekkor még mindig nem volt szó. A szovjet pártvezet nem félt a nyugati

hatalmak beavatkozásától, mert tudta, hogy háború kitörését senki sem kockáztatná, de

tisztában volt azzal is, hogy különösen az amerikaiak nem fogják annyiban hagyni, ha a

légi útvonalakat lezárják. Hruscsov úgy vélte, hogy a Berlin-ultimátumának azért sem lett

eredménye, mert nem tudott katonai er t felmutatni. 1961-ben egyértelm en katonai er vel

akart érvényt szerezni akaratának.270

A sikertelen Disznó-öbölbeli akció után (1961. április 17.) feszült légkörben került

sor az alig pár hónapja beiktatott Kennedy és Hruscsov bécsi csúcstalálkozójára 1961

júniusában. Miután ez volt a két szuperhatalom vezet jének az els találkozása,

mindketten törekedtek a másik kiismerésére, és vele szemben er felmutatására. Utóbbi

kétségkívül a néha agresszív hangnemet is megüt Hruscsovnak ment jobban, ekkor még 267 UHL, 2008. 116. p. 268 UHL, 2008. 122. p. 269 UHL, 2008. 116–117. p. 270 UHL, 2008. 119. p.

Page 80: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

80

megmutatkozott Kennedy tapasztalatlansága. A két vezet közvetlen munkatársai eltér en

látták és ítélték meg kés bb a találkozást, de abban a mai napig egyetértés van a

történészek között, hogy gyakorlati eredmények nélkül zárultak a schönbrunni kastélyban

tartott megbeszélések. Ez nemcsak azért jelenthet ki, mert a találkozó után megépült a

berlini fal, majd egy év múlva a hidegháború egyik legkomolyabb konfrontációjára került

sor a kubai válság idején. Kennedy, aki Gagarin rutazása és a kubai kudarc miatt eleve

presztízsveszteséggel érkezett a találkozóra, tárgyalófélként nem a legjobb formáját hozta,

és vélhet en külpolitikai járatlansága is megmutatkozott. Ugyanakkor Hruscsov sem

lehetett elégedett, mert nem ért el Kennedynél semmit például a Berlin-ultimátum kapcsán,

t, kifejezetten feszélyezte az elnök visszafogott viselkedése. Kennedy vélt vagy valós

határozatlansága mindenesetre meger sítette Hruscsovot abban, hogy az USA-val szemben

er politikát kell alkalmazni, mert a fiatal és tapasztalatlan elnök vélhet en kitér a

konfliktusok el l, és enged majd a szovjet nyomásnak.271 A moszkvai nyugatnémet követ

így írt err l:

„Hruscsov… Bécsb l való visszatérése után mondta nekem: Kennedyt határozatlannak,

ezen kívül rosszul tájékozottnak és általában kevéssé imponálónak találta. Ez alkalommal

is megmutatkozott, hogy Hruscsovnak csakúgy, mint a legtöbb orosz politikusnak nem

feküdt az angolszász mentalitás. Kennedy tartózkodottsága, visszafogottsága neki, a

temperamentumos, dinamikus és eltökélt tettek embere számára gyengeségnek, a bátorság,

keménység és eltökéltség hiányának t nt. Egy szóval: Kennedy Hruscsov számára csupán

egy sápadt értelmiségi volt.”272

Ha nem is a bécsi csúcstalálkozón, de azt követ en Kennedy Berlin kérdésében

nem sápadt értelmiségiként, hanem államférfiként cselekedett és nyilatkozott. Június 28-i

nyilatkozatában kristálytisztán megfogalmazta a berlini válság lényegét.

„…A berlini válságot a szovjetek mesterségesen idézték el . A szovjetek a várost 1948-ban

jogellenesen blokád alá helyezték, és ezt a blokádot 1949 tavaszán megszüntették. Ett l az

id ponttól kezdve 1958 novemberéig – azaz majdnem egy évtizedig – a helyzet Berlinben

viszonylag békés volt. (…)

1958 novemberében a Szovjetunió új kampányba fogott, hogy a szövetséges hatalmakat

Berlin elhagyására kényszerítse… Most ezt a kampányt újból felmelegítették. Felszólítanak

271 FISCHER, 2005. 205–206. p. és NÉMETH – TOLLAS, 2008. 175. p. 272 FISCHER, 2005. 206. p.

Page 81: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

81

bennünket, hogy – mint k nevezik – »békeszerz dést« kössünk azzal a rezsimmel,

amelyet Kelet-Németországban teremtettek. Ha erre nem vagyunk hajlandók, akkor –

ahogyan állítják – maguk írnak alá ilyen »szerz dést«. A nyilvánvaló cél itt nem az, hogy

béke legyen, hanem hogy Németország megosztottságát örökössé tegyék. A szovjetek

kijelentik továbbá, hogy egyoldalú eljárásuk, azaz a »békeszerz dés« aláírása Kelet-

Németországgal véget vet a szövetségesek azon jogának, hogy Berlinben

tartózkodhassanak, és szabad bejutásuk legyen a városba. Teljesen világos, hogy ilyen

egyoldalú eljárás nem érintheti e jogokat, mert azok a náci Németország kapitulációjából

származnak. Ez az eljárás szovjet részr l egész egyszer en azoknak a többoldalú

kötelezettségeknek egyoldalú felmondása, amelyek érdekében fejtik ki jogaikat a második

világháborúban részt vett fontosabb szövetséges hatalmak, és amelyeket a szovjetek

ünnepélyesen aláírtak, és ismételten meger sítettek. Ha a szovjetek így visszalépnek saját

kötelezettségeikt l, akkor egész egyértelm en a másik három szövetséges dolga dönteni a

tekintetben, hogyan gyakorolják jogaikat és felelnek meg kötelezettségeiknek. A szovjetek

azonban kijelentik, hogyha mi ezt tesszük, akkor meg kell hajolnunk a keletnémet rezsim

tervei el tt, és hogy ezeket a terveket er szakkal támogatni fogják. E rendszer vezet jének

legutóbbi kijelentései egészen világossá tették, hogy »a szabad városban«, mint ez

szemünk el tt lebeg, a nyugat-berliniek jogait lassanként, de könyörtelenül megszüntetik.

Más szavakkal, ez a város nem lenne szabad. Bizonyára senki nem érti félre e fenyegetés

komolyságát. (…) Itt Nyugat-Berlin lakosságának békéje és biztonsága forog kockán. (…)

… a szovjetek súlyos hibát követnének el, ha feltételeznék, hogy a szövetségesek egységét

és elszántságát fenyegetéssel vagy új agresszív cselekedetekkel alá lehet aknázni.

Németországban és Berlinben béke van. Ha megzavarják, akkor ezért közvetlenül a

Szovjetunió a felel s.”273

A világos helyzetértékelésnél is fontosabb volt azonban az amerikai Berlin-politika

három alapelvben való rögzítése. Kennedy 1961 júliusának végén rádió- és

tévényilatkozatában fogalmazta meg, hogy 1. a nyugati hatalmaknak joguk van a berlini

jelenlétre, 2. a nyugati hatalmaknak joguk van az összeköttetési útvonalak használatára,

hogy bejussanak Berlinbe, 3. a nyugati hatalmak kötelessége a nyugat-berlini lakosok

jogainak és biztonságának védelme.274 Hruscsov valószín leg ekkor végleg belátta, hogy a

különbékével való fenyegetéssel nem fog célt érni, és nem fogja tudni ki zni a nyugati

273 A dokumentumot lásd NÉMETH – TOLLAS, 2008. 210–211. p. 274 NÉMETH, 2002. 468. p.

Page 82: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

82

hatalmakat Berlinb l. Matthias Uhl szerint azonban a beszéd nem volt hatással a szovjet

döntéshozatalra, mert a határzárás ekkor már eldöntött tény volt.275

Közben Ulbricht nem maradt tétlen: június végén vagy július elején meghívta

Mihail Georgijevics Pervuhin berlini szovjet nagykövetet és Julij Kvicinszkij attasét a

döllnsee-i házába. Nyomatékosan kérte ket, hogy támogassák a berlini határzárást,

különben az NDK összeomlik, és nem tudja garantálni, hogy a válságos helyzetet

kontrollálni tudja. A nagykövet július 4-én írt helyzetértékel levelet Andrej Andrejevics

Gromiko szovjet külügyminiszternek. A nagykövet a határzárást technikailag nehezen

kivitelezhet nek, politikailag nem bölcs lépésnek tartotta, de alternatívát nem tudott

helyette javasolni. Julij Kvicinszkij visszaemlékezése szerint Hruscsov jóváhagyása július

6-án érkezett meg Berlinbe, vagyis egy hónappal a Varsói Szerz dés tagállamainak

találkozója el tt.276 A kutatás jelenlegi állása szerint más források nem er sítik meg

Kvicinszkij állítását, amely szerint a berlini fal megépítésér l Hruscsov július 6-án döntött.

Elképzelhet az is, hogy Moszkvából valóban megérkezett az els titkár beleegyezése, de

az csak a határzárás technikai el készítésére vonatkozott.

Gerhard Wettig ezzel szemben a szovjet els titkár visszaemlékezésére alapozva

azon a véleményen van – és álláspontja számunkra sokkal elfogadhatóbb –, hogy Hruscsov

csak július 24-én vagy röviddel korábban határozta el magát a berlini fal megépítésére.277

Wettig szerint a döntés a krími nyári szabadság idején született, amikor Hruscsov belátta,

hogy az összeköt utak lezárása valóban komoly konfliktushoz vezethetne a nyugati

hatalmakkal, és nem feltétlenül oldaná meg a menekültkérdés problémáját. Nem tudunk

igazságot tenni a dátum kérdésében. Annyi biztos, hogy az SZKP Központi Bizottságának

korábban említett 1961. május 26-i elnökségi ülésén elvi álláspontként megfogalmazódott:

szükség esetén katonai er vel kell megoldani a Berlin-kérdést. A megoldás módjáról

viszont döntés nem született, s t, ekkor még a különbékének jóval nagyobb esélye volt,

mint a határzárásnak.

275 UHL, 2008. 130. p. 276 UHL, 2008. 123. p. 277 UHL, 2008. 123. p.

Page 83: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

83

5.2.3. A fal megépítésének technikai el készületei

Amikor 1961. június 22-én a Nemzeti Védelmi Minisztérium operatív ügyekért felel s

vezet je, Horst Skerra alezredes találkozott Sigfrid Riedel vezér rnaggyal, akkor még

mindig nem a fal megépítésér l egyeztettek, hanem azokról az intézkedésekr l, amelyeket

a békeszerz dés megkötése esetén feltétlenül szükségesnek ítéltek. Ennek keretében

azonban olyan terveket dolgoztak ki, amelyek kés bb az augusztusi határzárásnál részben

vagy teljes mértékben megvalósultak. Ide tartozott például a Nemzeti Néphadsereg

harcképességének növelése, a nyugati államhatár és a Berlin körüli gy biztosítása.

Megállapodtak, hogy a hadsereg meger sítése érdekében november 1-jei határid vel fel

kell állítani 14 motorizált lövészzászlóaljat és 30 új harckocsi századot.278

A Nemzeti Néphadsereg vezetése számára ismertek voltak bizonyos határzárási

tervek. A hadseregnek a korábbi években rendszeresen voltak feladatai például a

határellen rzés szigorításával vagy útvonalak elvágásával kapcsolatban. A határzárás

el készítésével kapcsolatos részintézkedések önmagukban tehát nem feltétlenül okoztak

meglepetést a közkatonák számára sem. Vélhet en fels bb szinteken sem gondolták

azonban, hogy a határzárást most nem átmeneti id re tervezik, illetve hogy valósággá

válhat az, amire Ulbricht júniusi elszólásakor utalt: Nyugat-Berlin fallal történ

körülzárása. Matthias Uhl a rendszer m ködésével magyarázza, hogy az államigazgatáson

belül miért nem volt er sebb a gyanakvás.279 Az egyes minisztériumokban tervezéssel

megbízott csoportok részfeladatokat láttak el, nem volt rálátásuk mindenre. A csoport

tagjai általában a miniszterb l és néhány magas rangú vezet l álltak, akik közvetlenül

Ulbrichttól kapták az utasításokat, és akiknek személyesen kellett beszámolniuk az

elvégzett munkáról. Ulbricht így végig kézben tartotta az irányítást, neki Hruscsovnak

kellett jelentenie. Hruscsov hasonló módon irányította a saját embereit, akik kidolgozták a

szovjet részvételre vonatkozó terveket. A katonai hadm veletek közös (keletnémet és a

szovjet) koordinációjára 1961 júliusában került sor els alkalommal.

Hruscsov 1961 júniusának végén utasította Jakubovszkijt, hogy vizsgálja meg,

lezárható-e a szektorhatár teljes hosszában. Ekkor már térképes tervezés zajlott, ami azt

jelentette, hogy a fal tervezett vonalát utcáról utcára haladva be kellett jelölni a térképen.

Döntés született arról, hogy amennyiben sor kerülne a határzárásra, azt a Nemzeti

Néphadseregnek kell megvalósítania. Ebben az esetben a szovjet csapatoknak teljes harci

278 UHL, 2008. 121. p. 279 UHL, 2008. 122. p.

Page 84: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

84

készültségben kell állniuk, biztosítaniuk kell az akciót, de beavatkozásra vagy egyéb

feladat elvégzésére nincs szükség. Id közben Jakubovszkij május eleji kérésének

megfelel en szovjet páncélos és légvédelmi egységek érkezte az NDK-ba, a

Németországban tartózkodó szovjet csapatok pedig jobb felszerelést kaptak. 1961 májusa

és augusztusa között 37.500 katonával 380.000-re növelték a szovjet hader létszámát az

NDK-ban, és 700 tankkal gyarapították a harckocsi állományt. Lengyelország nyugati

határánál 70 ezer szovjet katonát állomásoztattak, és meger sítették 10 ezer f vel a

magyarországi kontingenst is. Így a berlini fal megépítése el tt 545 ezer f re n tt a szovjet

csapatok létszáma Kelet-Közép-Európában, ami a Szovjetunió teljes szárazföldi

haderejének csaknem egyharmadát jelentette.280 Nyilvánvaló, hogy Ulbricht nemcsak az

esetleges nyugati válaszlépést l tartott, hanem azt sem tudhatta, hogyan fog az NDK

lakossága reagálni a határzárásra.

Ulbricht 1961. július 24-én kapott írásos tájékoztatást arról, hogy a Berlin körüli

gy m szaki meger sítése hogy áll.281 54,1 km hosszan már megtörténtek a szükséges

veletek, de 92,2 km még hátra volt. A levelet aláíró Wansierski elvtárs 473 tonna

szögesdrótot, 31,9 tonna dróthálót, 6.700 kg köt drótot, 3.300 szeget, 145 folyóméter fát és

47.900 darab betonoszlopot igényelt a munkák befejezéséhez. Ezzel egyidej leg Ulbricht

elé került egy terv, hogyan lehetne toborzással rövid id n belül 6.000 fiatalt felvenni a

Német Határrend rség kötelékébe, és 3.000-et a készenléti rend rség egységeibe. A

Nemzeti Védelmi Tanács 1961. május 9-i határozata értelmében létrehoztak egy 1.500 f s

egységet a Német Népi Rend rségen belül, amelynek nemcsak a szektorhatárok védelme

volt a feladata, hanem az is, hogy a személy- és járm forgalmat minden átkel helyen

ellen rizzék. Vélhet en törekedtek arra, hogy megbízhatónak vélt személyeket vegyenek

fel ebbe az egységbe. Erre utalt legalábbis egy kimutatás, amely szerint az a tagok 33%-a

párttag, 90%-a pedig a Szabad Német Ifjúság tagja volt.282

Andrej Antonovics Grecsko, a Varsói Szerz dés Egyesített Fegyveres Er inek

parancsnoka július közepén elrendelte a Nemzeti Néphadsereg harckészültségének

fokozását. Ezzel egyidej leg átadta a Németországban állomásozó szovjet fegyveres er k

parancsnokának a keletnémet hader utasítási jogát. Utóbbi két hadsereg illetékes

parancsnokai 1961. július 25-én egyeztettek a szektorhatárok lezárásáról, a Berlin körüli 280 A számadatok forrása: UHL, 2008. 128. p. 281 Az összeállítás (Übersicht über den Umfang der Pioniermaßnahmen am westlichen Außenring von Berlin) a biztonsági kérdésekért felel s szervezeti egységt l érkezett. A dokumentumot lásd SAPMO-DDR, DY 30/3682. 282 Bericht über die Kampf- und Einsatzbereitschaft der Kräfte des Präsidiums der Deutschen Volkspolizei in Berlin. SAPMO-DDR, DY 30/3682.

Page 85: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

85

gy és a belnémet határ biztosításáról. Az általuk elkészített terv szerint a berlini

szektorhatárok közvetlen lezárásában sem a szovjet, sem a keletnémet hadsereg katonái

nem vettek volna részt, mert ezt a feladatot kizárólag a Belügyminisztérium egységei

hajtották volna végre. Készült azonban egy másik terv is arra az esetre, ha a

Belügyminisztérium egységei (különös tekintettel a Német Határrend rségre) nem tudnák

saját er l megoldani a határzárást. Július 27-én készült el a határzárás végleges térképe.

Ennek alapján július 31-én Karl Maron belügyminiszter utasította a Német

Határrend rséget, hogy a legszigorúbb titoktartás mellett biztosítsa az intézkedés

megvalósításához szükséges m szaki és technikai hátteret. Augusztus 7-e és 14-e között

18.200 betonoszlopot, 150 tonna szögesdrótot, 5 tonna köt drótot és 2 tonna szeget

szállított mintegy 400 teherautó Kelet-Berlinbe.283 A titkosszolgálati jelentések szerint az

építési anyag jelent s részét laktanyákban tárolták. Grecsko marsall elrendelte, hogy

augusztus 10-i hatállyal összesen 135 ezer tonna üzem- és ken anyagot bocsássanak a

Nemzeti Néphadsereg és a szovjet katonai egységek rendelkezésére. A Német

Határrend rségnek ugyaneddig az id pontig kellett biztosítania, hogy a berlini gy

védelmét ellátó 5. Határdandár újoncok beállításával és áthelyezésekkel teljes létszámban

elláthassa feladatát.284 Bár Hruscsov nem tartott katonai válaszlépést l, Grecsko az

Egészségügyi Minisztérium segítségével felmérette, hogy szükség esetén melyik

egészségügyi intézményeket lehetne katonai kórházzá átalakítani, hány szabad ágyat

tudnának ezek biztosítani, és hány betegszállító járm állna rendelkezésre.

5.3. Határzárás Berlinben

A Varsói Szerz dés országainak moszkvai találkozóján keletkezett iratokból és a pár

nappal kés bbi dokumentumokból történészek nem ugyanazokat a következtetést vonják

le. Eltér en látják, hogy ki és mikor hozta meg a falépítésr l szóló döntést. Hruscsov el re

meghozta a döntést, és a konferencia résztvev inek szerepe csak a formális beleegyezésre

korlátozódott? Vagy a Varsói Szerz dés országainak els titkárai közösen hoztak egy

határozatot? A konferencián nem készült mindenr l írásos anyag. A mai napig nem

rendelkezünk olyan dokumentummal, amely a fal megépítésér l szóló határozatot magában

283 UHL, 2008. 131. p. 284 Plan der Maßnahmen zur vorfristigen Auffüllung der Deutschen Grenzpolizei und der Bereitschaftspolizei. SAPMO-DDR, DY 30/3682.

Page 86: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

86

foglalná.285 Érthetetlen módon éppen a bennünket érint kérdésben nem egyeznek

szövegszer en a tanácskozásról készült jegyz könyvek. Kétségkívül zavart okoznak az

egymásnak néha ellentmondó visszaemlékezések. Jan Šejna csehszlovák védelmi

miniszterhelyettes például, aki szintén részt vett a találkozón a delegáció nem hivatalos

tagjaként, kés bb azt állította, hogy Ulbricht augusztus 4-én visszatért Berlinbe, hogy a

Politbüroval egyeztessen. Állításának ellentmond, hogy a konferencia jegyz könyve

szerint Ulbricht augusztus 4-én délel tt egy hosszú beszédet tartott, majd az esti ülésen az

elnöki teend ket látta el.286 Véleményünk szerint az sem zárható ki, hogy Ulbricht

Moszkvából hazatérve nem a valós történésekr l tájékoztatta a Politbürot, hanem egy

hivatalos álláspontról. Újabb források napvilágra kerüléséig valószín leg nem fog

kiderülni az igazság, mert mindegyik verziót alá lehet támasztani írásos dokumentumokkal.

1961. augusztus 3-án Hruscsov és Ulbricht megbeszélést folytattak közvetlenül a

konferencia megnyitása el tt.287 Ulbricht kézírásos feljegyzéseib l következtethetünk arra,

hogyan képzelték el a határzárást.288

„Sok a menekült

Adminisztratív intézkedések

Határt lezárni

1. A küls határgy t lezárni

NDK állampolgárok beutazása csak különleges átlépési igazolvánnyal […]

2. NDK lakosainak megtiltani Nyugat-Berlin engedély nélküli látogatását

Minden gyalog közleked t, utast,289 minden vonatot az ellen rzési pontoknál

ellen rizni

A városi vasút minden utasát ellen rizni a határállomásokon.

Minden Nyugat-Berlin felé utazónak ki kell szállnia a vonatból, kivéve a nyugat-

berlinieket.

3. Potsdami tranzitforgalom

Meger síteni a Nyugat-Berlint elkerül vasutat

4. Az NDK f városának és az NSZK-nak nyugat-berlini látogatóit a békeszerz dés

lezárásáig hagyni.

285 BONWETSCH – FILITOW, 2000. 158. p. 286 BONWETSCH – FILITOW, 2000. 159–160. p. 287 UHL, 2008. 135. p. 288 A nehezen olvasható kézírásos szöveg elolvasásában segítségünkre volt a Dokumentationszentrum Berliner Mauer kiállítási katalógusa (DIE BERLINER MAUER, é. n. 97. p.) és UHL, 2008. 135. p. 289 Nem olvasható ki egyértelm en, hogy Ulbricht a Passagen vagy a Passagiere szót írta-e fel magának. HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. szerint (315. p.) Passagen, de elismerik, hogy a kézírás nehezen olvasható.

Page 87: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

87

5. Rendet a berlini határnál szeptemberre […]”290

Matthias Uhl részben Ulbricht kézírásos feljegyzéseire alapozza azon állítását, hogy

a döntés már az ülés el tt megszületett, a konferencia résztvev i csupán tudomásul vették a

Szovjetunió és az NDK által el terjesztett terveket. A történész megemlíti azt is, hogy a

konferencia által (kés bb) elfogadott határozatokat és dokumentumokat az SZKP Központi

Bizottságának elnöksége 1961. augusztus 3-án délel tt jóváhagyta, amikor még meg sem

kezd dött a tanácskozás.291 Ennek ellentmond viszont a konferencia jegyz könyve.

Ulbricht augusztus 4-én rendkívül hosszan elemezte az NDK-ban kialakult helyzetet, és

kérte a szocialista vezet k támogatását a menekültkérdés megoldásához, a határzárás

végrehajtásához. Behatóan foglalkozott az NDK gazdasági helyzetével és a várható berlini

változások lehetséges gazdasági következményeivel. A határozathozatalra való

felterjesztésnél viszont hat másik témát javasolt, és nem javasolta a berlini falra vonatkozó

döntést. Megjegyzend továbbá, hogy a jegyz könyv végs szövegváltozatából elt nt a

berlini határ lezárására vonatkozó mondata. Hruscsov beszédében többször kérte, hogy a

szocialista országok támogassák az NDK-t. A fal megépítésér l azonban nem beszélt, csak

annyit mondott rendkívül homályosan, hogy az NDK-val egyetértésben néhány intézkedést

foganatosítanak, és várhatóan tankokkal fognak felsorakozni a teljes határ hosszában.292

Úgy véljük, hogy az említett ellentmondások nem véletlenek. A moszkvai

találkozón bizonyára számos olyan információ hangzott el, amelyet eleve nem akartak

jegyz könyvben rögzíteni, vagy utólag töröltek a jegyz könyvb l. A diktatúrák

ködésére jellemz volt, hogy ha a kommunista vezet k nem akarták, hogy írásos nyoma

maradjon egy ügynek, akkor bizonyos döntéseket nem írtak le, az utasításokat, parancsokat

pedig szóban adtak át. A berlini határzárás napján ehhez hasonló eljárási rend volt

érvényben, okkal feltételezzük, hogy Moszkvában sem akarták, hogy bizonyos

információk id el tt napvilágra kerüljenek.

Ulbricht hazaérkezése után azonnal összehívta a Politbürot, amely szigorú

határid ket szabva kiadta az els intézkedéseket, és elrendelte a népi kamara összehívását

augusztus 11-re. Az Állambiztonsági Minisztérium Rózsa fed névvel (Aktion Rose) kezdte

meg az augusztus 13-i akció szervezését.293 A Nemzeti Néphadsereg (Nationale

290 SAPMO-DDR, DY 30/3682. 291 A jegyz könyv szerint augusztus 3-án 15 órától kezd dött meg az els ülés. BONWETSCH – FILITOW, 2000. 171. p. 292 A konferencia kivonatos jegyz könyvét lásd BONWETSCH – FILITOW, 2000. 171–198. p. 293 WAGNER, Armin: Stacheldrahtsicherheit. Die politische und militärische Planung und Durchführung des Mauerbaus 1961. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 126. p. – Az amerikai és nyugatnémet

Page 88: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

88

Volksarmee – NVA) négy hadosztályát mozgósították, és teljes titoktartásban el készítették

az átjárók lezárását. Az akciót a szovjetek katonailag természetesen támogatták. Hruscsov

az irányítást a 63 esztend s Iván Sztyepánovics Konyev marsallra bízta, aki már 1945-ben

érdemeket szerzett Berlin elfoglalásakor.294

Augusztus 11-én a népi kamara felhatalmazta a minisztertanácsot, hogy az NDK

biztonsága érdekében tegyen meg minden szükséges intézkedést.295 A képvisel k minden

bizonnyal úgy szavaztak, hogy nem volt számukra világos az, hogy döntésük egyenes

következménye a határzárás lesz.296 Ennek alapján augusztus 12-én az NDK

minisztertanácsa határozatot hozott a berlini szektorhatárok lezárásáról.297 A határozat „az

antikommunizmus álarca alatt folytatott imperialista politikát” a „Harmadik Birodalom

kori fasiszta, német imperializmus agresszív célkit zései folytatásának” tekintette. Felhívta

a figyelmet arra, hogy

– „azok az NDK-állampolgárok, akik Nyugat-Németországba utaznak, fokozott

mérték terrorista üldözésnek vannak kitéve”

– „nyugatnémet és nyugat-berlini ügynökközpontok rendszeresen disszidálásra

buzdítják az NDK-állampolgárokat, és szabályos emberkereskedelmet folytatnak”

– „a nyugatnémet katonai körök minden lehetséges hazug man verrel, mint például

»szabad választásokkal« [»freie Wahlen«]298 ki akarják terjeszteni katonai bázisukat az

Oderáig, hogy azután megkezdjék a nagy háborút.”

A határozat kimondta, hogy a határt az NDK-állampolgárok csak „különleges

engedéllyel léphetik át”, és hogy „mindaddig, amíg Nyugat-Berlin nem lesz demilitarizált,

semleges, szabad város [»Freie Stadt«], addig az NDK f városának állampolgárai a

nyugat-berlini határok átlépésére csak külön engedéllyel jogosultak.”299 Nyugat-Berlin

titkosszolgálatok a „Kínai Fal-hadm velet” elnevezéssel illették az akciót, amelyr l 1958 óta pontos információkkal rendelkeztek. A falépítés gondolatát a nyugati politikusok közül sokan nem vették komolyan. PROKOP, 1992. 159. p. 294 Pályafutását Konyev serdül gyermekként a cári hadseregben kezdte, majd 1918-tól – ekkor már a bolsevik párt tagjaként – a Vörös Hadseregben szolgált. Túlélve a harmincas évek sztálini tisztogatásait, a hadsereg ezredeseként érdemeket szerzett Moszkva védelmében, majd 1943–1945 között Zsukov mellett arathatta le a szovjet offenzíva gy zelmeinek babérjait. A világháború után Konyev a népszer sége miatt leváltott Zsukov helyére került, lett a szovjet szárazföldi er k f parancsnoka (1946–1950), kés bb szovjet védelmi miniszterré választották (1955), és a Varsói Szerz dés katonai er inek f parancsnoki (1955/56–1960) tisztét is betöltötte. 1961-ben kifejezetten az NDK-ban állomásozó szovjet szárazföldi csapatok irányítása végett hívták vissza átmenetileg. Életútját részletesen lásd például WHEAL – POPE – TAYLOR, 1992. 264. p. 295 A népi kamara határozatát lásd NÉMETH, 1993. 155–156. p. 296 WAGNER, Armin: Stacheldrahtsicherheit. Die politische und militärische Planung und Durchführung des Mauerbaus 1961. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 128. p. 297 A határozat teljes szövegét lásd REDEN UND DOKUMENTE, 1996. 349–350. p. 298 Kiemelés az eredeti szövegben, feltételezhet en a kifejezés jelszó jellege miatt. 299 REDEN UND DOKUMENTE, 1996. 350. p. – Lásd még FISCHER, 2005. 206. p.

Page 89: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

89

lakosai számára pedig el írta, hogy a „demokratikus Berlinbe” való látogatáshoz a nyugat-

berlini személyi igazolvány felmutatása szükséges.

Ulbricht a fal megépítésének irányítását a Szabad Német Ifjúság (Freie Deutsche

Jugend – FDJ) egykori vezet jére, Erich Honeckerre bízta.300 Honecker a nyolc

pártfunkcionáriusból álló stábjával egy központot rendezett be a rend rség egyik

épületében.301 A teljes titoktartás biztosítása végett minden parancsot, amit a Honecker

vezette központban kiadtak, szóban kellett átadni, és minden feljegyzést kézzel kellett

elkészíteni. 1961. augusztus 12-én, szombaton délután 4 órakor kiadták a parancsot, amely

a szovjet és a keletnémet hadosztályok számára éjféli mozgósítást rendelt el.302 Este 9 óra

körül Heinz Hoffmann honvédelmi miniszter a wilkendorfi kastélyban ismertette az

akcióban résztvev egységek feladatát.303 Fél 11 és 11 óra között a minisztertanács

elfogadta a korábban idézett határozatot a szektorhatárok lezárásáról. Ez a döntés azonban

a katonai mozgósítástól teljesen függetlenül történt!

Ulbricht ugyanis augusztus 12-re meghívta vacsorára a döllnsee-i dácsára a

minisztertanács tagjait, továbbá számos vezet pártpolitikust, akik nem tudtak a készül

akcióról. Az este úgy nézett ki, mint egy nyári parti: mindenki szabadon sétált a tónál, a

politikusok jókedv en beszélgettek, és még egy szovjet játékfilmet is kikészítettek

vetítésre. A vacsorát követ en, körülbelül fél 10 órakor azonban Ulbricht váratlanul

bejelentette, hogy a minisztertanács egy rövid ülést tart. Ez bejelentés szinte mindenkit

meglepett, de a meghökkenés csak akkor ült ki igazán az arcokra, amikor Ulbricht

felolvasta az elfogadásra váró kész határozatot. Néhányan rövid megjegyzést f ztek a

szöveghez, majd egyhangúan elfogadták az el terjesztést. A társaság fél 12 és 12 óra

között indult haza, amikor az országúton már a szovjet páncélosok álltak. A

minisztertanács tagjai ekkor értették meg, hogy döntésük lényegében csak egy utólagos

jóváhagyás volt.304

Pontosan éjfélkor kiadták a parancsot az akció megkezdésére. A terv szerint három

óra alatt a különböz egységeknek minél nagyobb számban kellett a szektorhatárok mentén

300 Honecker 1946-tól 1955-ig volt az FDJ vezet je. 301 Köztük volt Willi Stoph, a minisztertanács elnökének a helyettese, Paul Verner, Heinz Hoffmann védelmi miniszter, Erich Mielke állambiztonsági ügyekért felel s miniszter, Karl Maron belügyminiszter, Erwin Kramer közlekedésügyi miniszter, Willi Seifert, a belügyminiszter helyettese, Fritz Eikemeier, a berlini népi rend rség vezet je (továbbá Horst Ende a belügyminisztérium részér l). Honecker visszaemlékezése alapján. RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 99. p. 302 SZIRTES, 1990. 44. p. 303 WAGNER, Armin: Stacheldrahtsicherheit. Die politische und militärische Planung und Durchführung des Mauerbaus 1961. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 128. p. 304 Werner Eberleinnek, a Központi Bizottság orosz nyelv tolmácsának visszaemlékezése alapján. OTTO, 1997. 87–88. p.

Page 90: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

90

elfoglalni állásaikat.305 Éjjel fél egykor érkezett az els jelentés, hogy a páncélosok és a

Nemzeti Hadsereg gyalogos egységei – átvonulva az Alexanderplatzon – benyomultak az

Unter den Linden utcába, amely egyenesen a Brandenburgi kapuba torkollik.306 A

keletnémet hírügynökség 1 óra 11 perckor egy rövid közleményt olvasott be, amely

tudatta, hogy a Varsói Szerz dés tagállamai döntést hoztak a keletnémet határ

meger sítésér l.307 1 óra 25 perckor Willi Stoph intézkedett, hogy a minisztertanács

határozata megjelenjen a közlönyben.308 Öt perccel kés bb Erich Mielke jelentette, hogy

egyes vasútállomásokon elvágták a vonalakat. 1 óra 54 perckor értesítették a nyugat-berlini

rend rséget, hogy a francia szektorban, a keletnémet városrészhez közel fekv (a Bernauer

Straßétól északra található) Gesundbrunnen nev S-Bahn állomáson teljesen leállt a

vasútforgalom.309 A szektorhatárok lezárásáról szóló hírek körülbelül 2 órára futottak be a

nyugat-berlini rend rségi posztokra.310 2 óra 16 perckor Albert Norden jelentette, hogy az

Általános Német Hírszolgálat (Allgemeiner Deutscher Nachrichtendienst) 3 órakor fogja a

Varsói Szerz dés országainak nyilatkozatát külföldre továbbítani.311 Fél három tájban a

nyugat-berlini rend rségi egységeket készenlétbe helyezték. Éjjel két óra és fél három

között került sor a Brandenburgi Kapu és a legtöbb Nyugat-Berlinbe vezet utca

lezárására, illetve az S-Bahn és az U-Bahn forgalom leállítására.312 A kisebb utcákat csak

fegyveres osztagok zárták le többnyire szögesdróttal, a fontosabb átkel helyeket

(Potsdamer Platz, Alexanderplatz, Unter den Linden, Swinemünder Straße), mint például

az egyik legdélibb hidat, a Varsói utcánál lév Oberbaumbrückét, páncélosok és/vagy

páncélozott egységek is megszállták, megakadályozva ezzel a közlekedést a két városrész

között.

Négy órakor az els külföldi újságírók tudósítottak a szektorhatárról.313 Fél ötig az

átkel helyeknek mintegy 75%-át sikerült lezárni.314 Öt óra tájban a nyugat-berlini lakosok

is megjelentek a szektorhatár mentén, különösen nagy számban a Brandenburgi Kapunál,

és tiltakozásuknak adtak hangot. Hajnalban a berlini lakosok tömegei szembesültek a

305 WAGNER, Armin: Stacheldrahtsicherheit. Die politische und militärische Planung und Durchführung des Mauerbaus 1961. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 129. p. 306 SIKORSKI – LAABS, 1997. 17. p. 307 SZIRTES, 1990. 44. p. 308 BArch-MA, VA-01/39575, 264. Fol. 309 SIKORSKI – LAABS, 1997. 15–17. p. 310 13. AUGUST 1961, 1988. 5. p. 311 BArch-MA, VA-01/39575, 265. Fol. 312 Más adatok szerint a Brandenburgi Kaput csak három órakor zárták le. RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 144. p. 313 13. AUGUST 1961, 1988. 5. p. 314 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 227.

Page 91: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

91

történtekkel a lezárt metróállomásokon. Az utolsó átkel helyet egy jelentés szerint fél 7-

kor zárták le.315

Bár Honecker visszaemlékezésében úgy írja le az augusztus 13-i akciót, mintha

minden zökken mentesen zajlott volna, valójában számos probléma merült fel. Hajnali 6

óráig azonban így is sikerült körülbelül 5.000 ezer rend rnek, 5.000 határ rnek, 4.500

munkás rnek és több mint 7.300 katonának Nyugat-Berlint szinte „hermetikusan”

körülzárnia.316

Nincsenek megbízható adataink arról, hogy a nyugat-berlini f polgármestert, Willy

Brandtot317 és a nyugati hatalmak képvisel it pontosan mikor értesítették az éjjeli akcióról.

Évtizedek távlatából visszatekintve az akkori politikai viszonyokra, egyáltalán nem

meglep , hogy éppen egy szombatról vasárnapra virradó nyári napon történik a keletnémet

határzárás, amikor a nyugati politikusok többnyire a szabadságukat töltik.318 Akár igaz,

akár nem, jelzésértéke volt annak a hír(esztelés)nek, hogy Kennedy amerikai elnök és de

Gaulle francia köztársasági elnök a vidéki házában pihent, Adenauer Olaszországban volt

szabadságon (noha 11-én Cadenabbiában tárgyalt Dean Rusk, amerikai

külügyminiszterrel), a brit kormányf , Harold MacMillan pedig skóciai fácánvadászaton

töltötte ezt a hétvégét.

Bármennyire is kés n, az éjjeli és hajnali órákban zajlott az akció, nem maradhatott

titokban sem a kelet-berliniek, sem a nyugat-berliniek el tt. Nem lehetett nem meghallani

az utcákon vonuló katonákat, dübörg tankokat vagy más katonai járm veket. Nem

lehetett gyanakvás nélkül észlelni, hogy egyik pillanatról a másikra megsz nt a két

városrész közti telefonos összeköttetés.319 Nem t nhetett szokványosnak, hogy leállt az S-

Bahn és az U-Bahn-forgalom. Akik pedig nem figyeltek fel a különös zajra, nem hallgatták

a rádiót, vagy nem olvasták a Neues Deutschland, illetve a Berliner Morgenpost aznapi

számát, azok a metrómegállóknál szembesültek a valósággal, amikor elolvasták a

kifüggesztett táblákat.

A kirendelt egységek a Nyugat-Berlinbe vezet utak közül egy autópályán, 6

autóúton, 37 f úton és további 149 alárendelt- vagy mellékúton akadályozták az áthaladást.

315 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 227. 316 WAGNER, Armin: Stacheldrahtsicherheit. Die politische und militärische Planung und Durchführung des Mauerbaus 1961. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 129. p. 317 Willy Brandtot 1957. október 3-án választották nagy többséggel Nyugat-Berlin polgármesterének, a tisztséget 1966-ig töltötte be. 318 Lásd KISSINGER, 1996. 576. p.; GRANT, é. n. 63. p. és SZIRTES, 1990. 44. p. 319 Vö. TURNER, 1992. 89. p. és BArch-MA, VA-01/39575, 259. Fol.

Page 92: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

92

Az összesített adatok szerint teljesen lezártak 55 szektorbeli és 129 zónahatárbeli utcát.320

Az alábbi táblázatból a szektorhatár hosszúságáról kapunk képet.321

14. táblázat: A berlini szektorhatárok hossza

Terület Szektorhatár hossza km-ben

NDK-határ hossza km-ben

Összhossz km-ben

Nagy-Berlin 45,9 (1989: 43,1) 232,0 (1989: 229,3) 277,9 (1989: 272,4) Nyugat-Berlin 45,9 (1989: 43,1) 114,6 (1989: 111,9) 160,5 (1989: 155,0) Kelet-Berlin 45,9 (1989: 43,1) 117,4 163,3 (1989: 160,5)

A szektorhatár a két városrész között 46 km hosszú volt, Nyugat-Berlin és az NDK

között pedig 115 km. A kivezényelt alakulatok és munkás rök akadályokat állítottak fel, és

a legtöbb helyen drótkerítést húztak fel. Az akadályok önmagukban azonban nem lettek

volna elegend ek a határok lezárására, ezért volt szükség olyan sok kivezényelt katonára,

munkás rre és egyéb fegyveres osztagra. A fényképek egyértelm en bizonyítják, hogy

annyi embert vezényeltek ki az új határvonalhoz, amennyi egy teljes sorfalhoz elegend

volt. A határ rök, munkás rök ugyanis a fontosabb átkel helyeknél nem 25, 15 vagy 5

méterre álltak egymástól, hanem közvetlenül egymás mellett.322 Tekintve az imént idézett

adatot a városrészek között húzódó határvonal hosszúságáról, figyelembe véve az akció

gyors végrehajtásának szükségességét és a várható reakciót, érthet , miért volt szükség

ennyi emberre a „Rózsa akció” biztosításához.

5.4. A politikusok reagálása a határzárásra

„Uraim, biztosíthatom Önöket, hogy bármi történjék is a közeljöv ben, ez a szövetséges

hatalmak jogait semmiképpen sem érinti.”323 Állítólag ezt a kijelentést tette Konyev

marsall még augusztus 7-én, amikor találkozott a nyugati hatalmak berlini katonai

képvisel ivel. A második világháború után olyan sok esetben történt már jogszabályokkal

vagy nemzetközi megállapodásokkal ellentétes cselekvés, hogy nem volt sok értelme arról

beszélni, hogy a pár nappal kés bbi, augusztus 13-i akció és annak következményei

320 HILDEBRANDT, 2001. 32. p. 321 HILDEBRANDT, 2001. 32. p. 322 Lásd a kivezényelt alakulatok sorfaláról készített képeket Berlin különböz pontjain. HILDEBRANDT, 2000. 32–34. p. (Brandenburgi Kapu); 37. p. (helymegjelölés nélkül); SIKORSKI – LAABS, 1997. 16. p. (Brandenburgi Kapu és Oberbaumbrücke [Varsói utca]); 17. p. (Treptow és Neukölln határán az Elsenstraße és a Heidelberger utca keresztez désénél) 323 MEZEI, 1999. 237. p.

Page 93: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

93

mennyiben sértették meg a Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezményeket. A korabeli

viszonyok között a nemzetközi jognak nehéz volt érvényt szerezni, a hidegháborús

nagyhatalmi politika határozta meg az események menetét, és adott sokszor értelmezési

keretet a történéseknek. A kérdés ezért nem az, hogy az egyezmények bet jének vagy

szellemének milyen mértékben felelt vagy nem felelt meg a határzárás, hanem hogy a

nyugati hatalmaknak lehet sége lett volna-e megakadályozni az augusztusi akciót. Willy

Brandt és a nyugat-berlini lakosság augusztus 13-a után ugyanis ezt követelte: számukra

elfogadhatatlan volt, hogy tettek helyett pusztán szavakkal reagáltak a nyugati hatalmak.

A fal építése nem augusztus 13-án kezd dött meg, hanem pár nappal kés bb.324

Valószín leg els ként az Ackerstraßéban kezdték meg a fal építését augusztus 15-én. A

legtöbb helyen viszont csak augusztus 17-én indult meg a k vesmunka. Hruscsov

állítólag „világosan utasította Ulbrichtot és Honeckert, hogy fokozatosan valósítsák meg a

»határbiztosítási« tervet: csak akkor kezdjenek a betonfal felhúzásához, ha elmarad a

nyugati hatalmak válasza.”325 Egyetértünk Henry Kissinger és Honoré M. Catudal

következtetéseivel, miszerint Kennedy elnök már korábban meghozta döntését: nem fogják

megakadályozni a határzárást.326 Ám az esetleges nyugati válaszlépést l függetlenül,

bármilyen gondos el készület esetén sem lett volna kivitelezhet egy fal azonnali

felhúzása. Ezzel magyarázható, hogy 1961 szeptemberének közepén a fal összhosszúsága

még csak 3 kilométer volt.327 Kissinger fejtegetését megtoldja egy érdekes érveléssel:

„Kennedy katonai lehet ségei valójában igen korlátozottak voltak. Ha az amerikai katonák

eltávolítják a szektor határán lév torlaszokat, akkor egy újjáépített fallal találják szembe

magukat néhány száz méterrel távolabb. S akkor már Kelet-Berlin területére kellene

lépniük, hogy lebontsák? Támogatna-e a nyugati közvélemény egy háborút csupán azért,

hogy Berlin területén belül szabad legyen a mozgás? A helyzetet még bonyolultabbá tette,

hogy Kelet-Berlint már jóval korábban a keletnémet csatlós állam f városaként fogadták

el.”328

324 Vö. SIKORSKI – LAABS, 1997. 149. p., illetve Zeittafel zur Berliner Mauer – Mauerpläne cím térkép 325 Vö. MEZEI, 1999. 238. p.; RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 98–100. p. és HILDEBRANDT, 2000. 52. p. 326 „…rendkívüli ostobaságnak t nik egymillió amerikai életét kockára tenni, egy autópálya megközelíthet ségének problémája miatt…, vagy mert a németek egyesíteni akarják Németországot. Ha én valaha nukleáris háborúval fenyegetem Oroszországot, annak nagyobb és fontosabb oka kell hogy legyen.” Kennedy a bécsi csúcstalálkozó után. Vö. RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 174. p. és KISSINGER, 1996. 577. p. 327 HILDEBRANDT, 2000. 40. p. 328 KISSINGER, 1996. 576. p. (Kiemelés az eredeti szövegben.)

Page 94: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

94

Feltételezzük, hogy amennyiben a nyugati hatalmak katonai er vel próbálták volna

eltávolítani a szögesdrót akadályokat és egyéb torlaszokat, az azonnal fegyveres

összeütközéshez vezetett volna – valószín leg nemcsak Berlinben. Ha Hruscsov az alapos

el készületek után sem lett volna biztos abban, hogy az akciót csak mély megdöbbenés,

heves kritika és kényszer tiltakozás fogja követni fegyveres konfliktus helyett, akkor

valóban felhúzhatták volna a falat Kelet-Berlinen belül, a szektorvonaltól néhány méterrel

távolabb. Brit, francia és/vagy amerikai katonák (esetleg nyugat-berlini rend rök) Kelet-

Berlin területére biztosan nem léptek volna az akadályok eltávolításának szándékával,

hiszen ez kimerítette volna az agresszió nemzetközi jogban ismert tényállását.

Willy Brandt polgármester választási kampányát megszakítva tért vissza augusztus

13-án hajnalban Hannoverb l repül vel.329 A kora reggeli órákban a repül térr l jövet

saját szemével láthatta gépkocsijából, hogyan állítják fel a határon a

szögesdrótakadályokat. Azonnali válaszlépést kért a nyugati hatalmaktól, és követelte

katonai csapatok küldését Nyugat-Berlinbe. A képvisel ház este fél hét órakor ült össze, a

polgármester ezen egy jogi megalapozottságú nyilatkozatot olvasott fel.330 A

nyilatkozatban nemzetközi megállapodásokra és az ENSZ okmányokban is deklarált

szabadságjogokra hivatkozott, és több pontban próbálta bizonyítani, hogy jogellenesek a

keletnémet kormány intézkedései.

Konrad Adenauer még augusztus 13-án közzétett egy rövid nyilatkozatot, amelyben

hangsúlyozta, hogy a naponként érkez menekültek példája mutatta meg a világ

közvéleményének, milyen elnyomásban élnek az emberek az NDK-ban, mert nem

biztosítják számukra az önrendelkezési jogot.331 Az önrendelkezési jogra hivatkozva

nyilatkozott Adenauer saját kormánya nevében a Bundestag augusztus 18-i rendkívüli

ülésén is. Határozottan elutasította a katonai beavatkozás bármilyen formáját, de

szükségesnek ítélte a NATO-országok katonai készültségének fokozását és támogatását,

illetve miel bbi tárgyalások kezdeményezését.332 A nyugatnémet kormányf csak kilenc

nappal a határzárás után, választási kampányának befejezése után látogatott Berlinbe.

Sokan támadták tétlenségéért, de úgy t nik, Adenauer tudatosan kerülte a korai berlini

329 DEUTSCHE GESCHICHTE, 1984. 266. p. – Willy Brandt visszaemlékezéseit Találkozások Kennedyvel (Begegnungen mit Kennedy) címmel 1965-ben jelentette meg. 330 A dokumentumot lásd Landesarchiv Berlin, B Rep. 010-02, Nr. 349–353. 331 Adenauer zum Mauerbau. In: Das 20. Jahrhundert. A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma. 332 A dokumentumot lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 107–108. p.

Page 95: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

95

látogatást. Valószín leg attól félt, hogy jelenlétével feleslegesen fokozná a feszültséget, és

ett l a nyugati hatalmakat is meg akarta kímélni.333

1961-es választási kampány hangulatát és témáit augusztus 13-a után jelent sen

meghatározta a határzárás. A politikusoknak muszáj volt reagálniuk az új helyzetre, ezért a

berlini események megjelentek a kampánybeszédekben is. Brandt el ször volt

kancellárjelölt, csaknem két évvel Bad Godesberg-i program elfogadása után ellenzéki

pozícióból, az eseményekben érintett polgármesterként könnyen támadhatta a

kereszténydemokrata kormányf t tétlenségéért.334 Adenauer vélhet en nemcsak a fent

említett okok, hanem a kampány miatt sem tette meg azokat a lépéseket, amelyeket t le

sokan elvártak.335

A határok lezárására a berliniek ambivalens érzelmekkel reagáltak. A kezdeti

félelmet és felháborodást csalódottság követte, amikor mindenki számára nyilvánvalóvá

vált, hogy a tiltakozó jegyzékek megküldésén túl sem a nyugatnémetek, sem az amerikaiak

nem fogják (tudni) megakadályozni a fal megépítését, s t, annak lebontását sem fogják

követelni.336 A kiábrándulás rövid id n belül újra haragba csapott át, ám most már

nemcsak a szovjet és a keletnémet, hanem az amerikai és a nyugatnémet politikai vezetés

irányába is. Augusztus 16-án a Bild Zeitung Der Westen tut nichts! [A Nyugat nem tesz

semmit!] címmel jelent meg. A címlapon a szerkeszt ségi álláspont kapott helyet, mely

címében és tartalmában egyaránt a csalódottságról szólt.337 Ugyanezen a napon becsült

adatok alapján mintegy 300 ezer f s tüntetésre került sor a berlini Schöneberger Rathaus

el tt, ahol pánikhangulat lett úrrá a tömegen.338 A tüntetés alapvet en a tétlenség ellen

irányult, erre utaltak a magasba tartott táblákon olvasható üzenetek is: Wo ist der Kanzler,

spielt er Boccia? [Hol van a kancellár, bocsa labdajátékot játszik?]339 Was muß noch

geschehen, damit etwas geschieht? [Minek kell még történnie ahhoz, hogy valami

történjen?] Papierene Proteste gegen Panzer? Nein! [Papíron tiltakozni tankok ellen? 333 Lásd err l SIKORSKI – LAABS, 1997. 27. p.; Proteste in Ost und West gegen den Mauerbau. In: A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma, illetve KISSINGER, 1996. 563. skk. 334 A szociáldemokrata párt 1959-ben Bad Godesbergben szakított az osztályharc elmélettel és a marxista gazdaságpolitikával. ALMOND – POWELL, 1996. 373. p. 335 Bár ez a kormányf és pártja népszer ségének csökkenéséhez bizonyosan hozzájárult, a Kereszténydemokrata Unió a bajorországi keresztényszocialistákkal karöltve így is megnyerte néhány héttel kés bb a választásokat. A szociáldemokrata párt viszont jelent sen növelte a szavazótáborát az 1957-es választásokhoz képest. 336 A három nyugati szektor kommandánsának tiltakozó levelét lásd BArch-MA, VA-01/39575, 251–252. Fol. 337 A dokumentumot lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 101. p. 338 Elírás SIKORSKI – LAABS, 1997. 21. oldalán olvasható 17-i dátum. 339 Ironikus utalás arra, hogy Konrad Adenauer 1957 és 1966 között rendszeresen az olaszországi Cadenabbiában töltötte szabadságát, ahol nem ritkán kamerák el tt is bocsát játszott.

Page 96: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

96

Nem!] Bundestag nach Berlin! [Jöjjön a Bundestag Berlinbe!] Wir sind schutzbedürftig.

Wo sind die Schutzmächte? [Védelemre szorulunk. Hol vannak a véd hatalmak?]340

Nem lehetett biztosan tudni, hogy a demonstrációt nem követi-e valamilyen

er szakos cselekmény, amelyet „rendészetileg” is nehéz lenne kezelni. Willy Brandt

polgármester megtalálta a megfelel hangot, egy átgondolt, ámbátor rendkívül

szenvedélyes hangvétel beszédet tartott. Szónoklatában elemezte a kialakult helyzetet, a

felel sség kimondásával Ulbrichtot a Szovjetunió „láncos kutyájának” nevezte, és

felszólította a szektorhatárhoz kivezényelt katonákat, hogy ne l jenek a honfitársaikra.

Elmondta továbbá, hogy személyesen – ez azt jelentette, hogy Adenauerrel való egyeztetés

nélkül – írt egy levelet Kennedy elnöknek, amelyben tetteket várt az Egyesült

Államoktól.341 Brandt levelében felhívta az elnök figyelmét, hogy a tétlenség növelné a

nyugati hatalmakkal szembeni bizalmatlanságot, és er sítené a keletnémet rezsim

önbizalmát. Attól félt, hogy Nyugat-Berlin id vel gettóvá válik,342 amelyet elszakítanak az

NSZK-tól, és a már nem Nyugat-Berlinbe, hanem Nyugat-Berlinb l fognak menekülni az

emberek.343

Kennedy augusztus 18-i keltezés válaszlevelében – amelynek tartalmát akkor

titokban tartották344 – egyértelm en megfogalmazta, hogy a szovjet döntés megvalósítását

csak egy háborúval lehetne megakadályozni. Egyik nyugati hatalom sem gondolja – tette

hozzá –, hogy ezért a konfliktusért háborút kellene indítani. Az amerikai elnök nem

becsülte le az események súlyosságát, ellenkez leg. A valódi helyzetet és a lehet ségeket

felmérve éleslátóan arra a következtetésre jutott, hogy minden – Brandt és mások által –

javasolt intézkedés (így az ENSZ-hez való fordulás is) gyakorlatilag eltörpül

340 A tüntetésr l készült képeket lásd például SIKORSKI – LAABS, 1997. 20–21. p. 341 Szónoklatában így fogalmazta meg az üzenetet: „Berlin erwartet mehr als Worte, Berlin erwartet politische Aktion.” [Berlin többet vár a szavaknál, Berlin politikai cselekvést vár.] A beszéd hangfelvétele elérhet : URL: http://www.chronik-der-mauer.de/index.php/de/Start/Index/id/631935/item/30/page/0 (2011. október 2.) 342 Korábbi, augusztus 13-i beszédében nem riadt vissza a koncentrációs tábor kifejezést l sem. URL: http://www.bpb.de/themen/58KKAK,0,0,Erkl%E4rung_des_Regierenden_B%FCrgermeisters_von_Berlin_Willy_Brandt_auf_einer_Sondersitzung_des_Abgeordnetenhauses_am_13_August_1961.html (2011. október 2.) 343 Proteste vor dem Schöneberger Rathaus. In: A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma. Brandt levelét lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 102–103. p.; Brandt beszédét lásd uo. 105–106. p. – „Figyelmeztetni akarta arra, hogy milyen mély lelki válság következett be, hogy megrendült az amerikai garanciákba vetett bizalom. Ez a levél megszületett, de nem aratott általános tetszést. Egy kis falusi polgármester levelet ír az Egyesült Államok nagyhatalmú elnökének? És még ki is oktatja, hogy hé, figyelj már ide, hogy mi történik itt?” EGON Bahr visszaemlékezése a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 344 BARK – GRESS, 1993. Vol. 1. 467. p. szerint Kennedy 17-én válaszolt Brandtnak, és a levelet 1985-ig nem hozták nyilvánosságra.

Page 97: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

97

jelent ségében a határzáráshoz képest.345 Ezt bizonyára Brandtnak is szomorúan tudomásul

kellett vennie. Kennedy Nyugat-Berlinbe küldte Lyndon B. Johnson alelnököt és Lucius

Clay tábornokot. Az utóbbi személy jól kiismerte magát Berlinben, hiszen hajdanában a

blokád idején szervezte meg a légihidat. Augusztus 19-én érkezett meg Berlinbe 1500

amerikai katona, jelenlétük azonban inkább csak szimbolikus er sítést jelentett.

Walter Ulbricht augusztus 18-i televíziós beszéde legitimációs célt szolgált: meg

kellett magyarázni a kelet-berlini és keletnémet lakosoknak, hogy miért volt szükség a

határzáró intézkedések meghozatalára. A 12-i minisztertanácsi határozat szellemében tett

indoklás félreérthetetlen volt: Nyugat-Berlin t zfészek, ahol embercsempészek, zsaroló,

hazug, rágalmazó, militarista emberek élnek, akikt l meg kell menteni az NDK-t. A

szögesdrót és fal tehát a nyugat-berliniek ellen irányul, akik most „szomorkodnak, mert

gonosztevéseiket nem folytathatják”, egyúttal pedig biztonságot nyújt, hogy „egy második

Szarajevó esetleges tüze nehogy átterjedjen Kelet-Berlinre”.346

Brandt egyébként utólag úgy vélte, hogy a nyugati politikusok, köztük Kennedy

elnök is, a kisebbik rossznak tartották azt, ami történt. „Ami nekünk Berlinben egy

embertelen változást jelentett, az mások számára szinte megkönnyebbülést jelentett” – írta

a visszaemlékezéseiben.347

5.5. A nyugati hatalmak el zetes információi a berlini falról

1961. augusztus 13-a óta nagyon sokakban felvet dött már a kérdés: tudtak-e a nyugati

hatalmak vezet i a fal megépítésének szándékáról? Rendelkeztek-e esetleg a

titkosszolgálatok konkrét információkkal, amelyeket valamilyen okból kifolyólag nem

továbbítottak a fels bb vezet knek? Vagy ha továbbították az információkat magasabb

szintre, akkor ott miért nem tulajdonítottak azoknak nagyobb jelent séget? A

kérdésfeltevés többek között azért is releváns, mert az egész nyugati világot váratlanul érte

a berlini fal megépítése. Tudtak a tervr l, csak megvalósíthatatlannak tartották, vagy

345 Kennedy válaszlevelét lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 103–105. p. 346 A beszédet lásd Ulbricht legitimiert den Mauerbau. In: A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és adatarchívuma. 347 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 174. p.

Page 98: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

98

egyáltalán nem volt err l ismeretük? A problémakör boncolgatása el tt számos alapvet

módszertani kérdést kell tisztázni.348

1. A f kérdés nem általánosságban a határzárásra vonatkozik, hanem konkrétan

berlini fal megépítésére. Utóbbi technikai kivitelezése ugyanis radikálisabb megoldást

jelentett a fennálló problémára, mint minden más elképzelés.

2. A berlini fal megépítése után korábbi információk értelmet nyertek, és számos

összefüggésre derült fény. A fenti kérdésekre viszont csak akkor adhatunk adekvát választ,

ha az utólagos értelmezéseket külön kezeljük.

3. 1961. augusztus 13-a után számos ember t nt fel, akik azt állították: k tudták,

hogy a fal megépítése bekövetkezik, csak nem beszéltek err l, vagy ha beszéltek err l,

nem hallgatták meg ket az illetékesek. Nagyon nehéz utólag tárgyilagosan megítélni

ezeket a nyilatkozatokat. Nem zárható ki, hogy adott esetben „szájh sökkel” van dolgunk,

akiket a saját utólagos értelmezésük is befolyásolt.

4. Ha a keletnémet kormány augusztus 12-én reggel bejelentette volna, hogy egy

nap múlva lezárják a határokat és egy falat építenek Berlinben, meg tudták-e volna

akadályozni ezt a nyugati hatalmak? Valószín leg nem, illetve biztosan kijelenthet , hogy

ezért nem vállaltak volna háborút.

A nyugatnémet politikai vezetés saját, illetve a nyugati hírszerz szolgálatok

információi alapján négy forgatókönyvet vizsgált.349 1. Egy az 1948/49. évihez hasonlító

totális blokád Berlin körül; 2. A nyugat-berlini repül terek ellen rzése a szovjetek vagy az

NDK által; 3. a szektorhatárok lezárása; 4. Nyugat-Berlin katonai megszállása.350 A

negyedik változatot kizártnak tartották. Nem látták realitását a második verziónak sem,

mert tudták, hogy a nyugati hatalmak sosem járulnának ahhoz hozzá, hogy reptereiken más

hatóságok is megjelenjenek. A szektorhatárok lezárása lehetséges volt, de technikailag

nehezen kivitelezhet , ezért nem t nt valószín forgatókönyvnek. Franz Joseph Strauß

szövetségi védelmi miniszter visszaemlékezése szerint Bonnban a blokád megismétlésével

számoltak, és a szovjet csapatmozgások elemzése is leginkább erre engedett

következtetni.351 Hasonló konklúzióra jutott a CIA is. Az amerikaiak viszont tarthattak

attól, hogy Hruscsov esetleg úgy zárja körül a várost, hogy közben egy légi blokádot is

felállít, megakadályozva ezzel egy légihíd kiépítését.

348 Szigorúan módszertani szempontból a problémakör hasonlít a 2001. szeptember 11-i események utáni vizsgálathoz, amikor azt próbálták kideríteni, hogy megel zhet lett volna-e a katasztrófa. 349 Mára bizonyítást nyert, hogy mind a négy lehet séget a Kremlben is vizsgálták. 350 UHL, 2008. 124. p. 351 Uo.

Page 99: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

99

1957 végén Fritz Schenk – aki az Állami Tervbizottság elnökének, a Politbüro

tagjának, Bruno Leuschnernek volt a személyes tanácsadója – elhagyta menekültként az

NDK-t.352 A kormányzati apparátusban dolgozó szakember 1951-ig visszamen leg

részletesen beszámolt az Állami Tervbizottság terveir l és elképzeléseir l, amelyek egy

Nyugat-Berlin körüli „hermetikus” határ létrehozására irányultak. Hosszasan elemezte

azon intézkedések hátterét is, amelyeket 1952 májusában hozott meg a szovjet és a

keletnémet vezetés, amikor Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár aláírta az ún. bonni

különszerz dést, és másnap (május 27-én) sor került az Európai Védelmi Közösségr l

szóló szerz dés párizsi parafálására.353 Ekkor ugyanis nemcsak a berlini utcákat kezdték el

lezárni a keletnémetek, hanem megkezdték az áram- és a vízszolgáltatás kettéválasztását,

t sor került a telefonhálózat szétkapcsolására is.354 S t, Nyugat-Berlin körül egy öt

kilométeres zárt övezetet hoztak létre, amelyben felszámolták a vasúti közlekedést.

Nyugat-Berlint így teljesen elszigetelték a keleti szektorból és az NSZK-ból odairányuló

forgalom el l. Schenk hangsúlyozta azt is, hogy a politikai vezetés már ekkor komolyan

foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a szektorhatárt egy fallal kellene meger síteni. A

nyugati titkosszolgálatok azonban egy túlbuzgó FDJ-funkcionárius355 agyszüleményének

min sítették Schenk állításait, és érdemben nem foglalkoztak a falról szóló intelemmel.356

A Nyugat-Berlinben m köd amerikai titkosszolgálatok munkáját koordináló

testület, az úgynevezett Berlin Watch Committee egyik fontos feladata az volt, hogy

bármilyen ellenségesnek t (katonai) akció esetén „megkongassa a vészharangot”.

Ennek a bizottságnak a tagjai visszaemlékezésükben szinte egyhangúan állították: biztosak

voltak abban, hogy az NDK meg fogja akadályozni a munkaer tömeges kiszivárgását, de

nem tudhatták pontosan, mikor és hogyan következik ez be.357 Annak ellenére sem, hogy a

bizottság olyan jelentések és fényképek birtokában volt, amelyek egyértelm en arra

utaltak, hogy nagy mennyiségben szállítottak Kelet-Berlinbe szögesdrótot és egyéb

épít anyagokat. A Berlin Watch Committee 1961. augusztus 9-i (!) ülésén úgy foglalt

állást, hogy egy fal megépítése kivitelezhetetlen, és a legvalószín tlenebb megoldás a

keletnémet politikai vezetés rendelkezésére álló lehet ségek közül. A bizottsági tagok úgy

352 Bruno Leuschner 1952 és 1961 között volt az Állami Tervbizottság elnöke. 1958-ban lett a Politbüro tagja, 1960-ban pedig az Államtanács tagjává választották. 1965 októberében halt meg. 353 Lásd err l részletesen MEZEI, 1999. 182. skk. 354 A keletnémet hatóságok 1952. március 5-én választották szét a két városrész áramellátását. BERLIN HANDBUCH, 1993. 503. p.; A telefonhálózat szétkapcsolására nyugati oldalról került sor, de ennek megvoltak az el zményei. DIE FISCHER CHRONIK, 1999. 123. p. – Lásd még SIKORSKI – LAABS, 1997. 148. p. 355 A Freie Deutsche Jugend jelentése Szabad Német Ifjúság. 356 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 18. és 20. p. 357 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 164. p.

Page 100: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

100

vélekedtek, hogy a Szovjetunió és az NDK semmiképpen sem kockáztatná egy esetleges

nemzetközi konfliktus kialakulását. Többségük reálisabbnak vélte azt, hogy a

békeszerz dés aláírására az NDK és Kelet-Berlin közötti határ lezárásával egyidej leg

kerül sor.358

Az NDK és Kelet-Berlin közötti határ lezárása els hallásra furcsa ötletnek t nt.

Hihet nek t nt azonban az az érvelés, hogy a keletnémetek ezáltal úgy tudnák megállítani

a menekülthullámot, hogy nem sértenék meg a nemzetközi megállapodásokat, és nem

okoznának konfrontációt a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Egy Berlint

kettészel fal Ulbricht politikai öngyilkosságát jelentené – vélte a CIA megbízott

képvisel je. Álláspontjáról – talán egyedül Ernest von Pawel ezredes kivételével –

meggy zte a bizottság többi tagját ezen az ülésen.359 Von Pawel ennek az alternatívának a

hátrányos következményeit mutatta be a szovjetek és a keletnémetek szemszögéb l.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az NDK és Kelet-Berlin közötti határ lezárása ahhoz

vezetne, hogy az NDK saját állampolgárait tartaná távol a f várostól. Megemlítette, hogy

továbbra is szabad lenne a két városrész közötti közlekedés, ami nem lenne sem a

Szovjetunió, sem az NDK vezetése számára megnyugtató. Utalva arra, hogy a németek

Varsóban falat építettek a zsidó gettó létrehozásakor, kifejtette, hogy szerinte a

szektorhatár mentén akarnak a keletnémetek egy falat felhúzni. Bizonyítékokat azonban

nem tudott a bizottság elé tárni, így álláspontját különvéleményként kezelték.360

Tudjuk, hogy a moszkvai amerikai nagykövet már 1961 tavaszán felhívta Dean

Rusk külügyminiszter (és Kennedy elnök) figyelmét a szektorhatárok várható lezárására.

Tommy Thompson március 16-án elküldött táviratával, amelyben a keletnémet

menekültkérdést és a nagyhatalmi politikát elemezte, azt szerette volna elérni, hogy az

amerikai külügyminisztérium nyomást gyakoroljon Adenauerre. A hírszerz csatornákon

még számos int jelentés érkezett be augusztusig, valószín azonban, hogy Kennedy elnök

már korábban meghozta a döntést: az amerikai kormány nem fogja megakadályozni a

határzárást.361 Míg Eisenhower idejében a feltartóztatás politikája érvényesült, Kennedy –

Henry Kissinger szerint – a berlini válságot akarta fordulópontként használni, hogy véget

358 URL: http://www.chronik-der-mauer.de/index.php/de/Chronical/Detail/day/9/month/August/year/1961 (2011. október 5.) és RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 165. p. 359 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 164–166. p. 360 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 165–166. p. 361 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 174. p.

Page 101: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

101

vessen a szovjet–amerikai konfliktusnak.362 Augusztus 13-a után Kennedy csupán annyit

tett, hogy megbízta katonai tanácsadóját, Maxwell Davenport Taylort, hogy ellen riztesse,

nem siklottak-e át a titkosszolgálatok valamilyen fontos információn. A bels vizsgálat

eredménytelenül zárult abban az értelemben, hogy új információk nem kerültek napvilágra.

Azok a sokszor töredékes információk pedig, amelyek a fal megépítésére vonatkoztak,

nem a legvalószín bbnek vélt forgatókönyvet támasztották alá.

A nyugatnémet titkosszolgálat is folyamatosan kapta a jelentéseket: augusztus 1-én

a szektorhatárok lezárását és a vasúti, földalatti forgalom leállítását jelezték el re,

augusztus 9-én pedig a közelg teljes lezárást jelentették Nyugat-Berlinb l.363 Nyilvánvaló

tehát, hogy a nyugati titkosszolgálatok tudtak a készül határzárásról és a fal tervér l, és

ezt annak rendje és módja szerint jelentették a nyugatnémet politikai vezetésnek. Mégis

nagyon kevés vezet politikus és hírszerz gondolta, hogy a fal megépítésér l szóló

hírekkel komolyan foglalkoznia kellene. Sokkal biztosabbak voltak abban, hogy a

szovjetek és a keletnémetek más eszközhöz nyúlnak a keleti tömb vasfüggönyén lév

berlini rés betöméséhez.

Egy korabeli titkosszolgálati szakért szerint a legmagasabb politikai szintre eljutó

jelentések és elemzések már nem írták le olyan plasztikusan a valóságot, mint ahogyan azt

a hírszerz k érzékeltetni szerették volna. Az elemz k ugyanis nemcsak tömörítették a

hírszerz k sokszor terjeng s írásos beszámolóit, hanem azokat stilisztikailag átdolgozták

és összefoglalták a fels vezetés számára.364 Bizonyos, hogy a döntéshozó politikusokhoz

sok információ eljutott, de a naponként érkez , visszafogottabb hangvétel , óvatosabban

fogalmazó, sokszor leegyszer sít rezümék azt a benyomást kelthették, hogy a falépítés

terve pusztán egy irreális elképzelés, amely valamelyik elvetemült kommunista vezet

fejében megszületett. S t, nem is biztos, hogy a fal szó szerepelt egy adott jelentésben,

mert lehet, hogy az elemz eleve csak a határzárás szót használta, nem tulajdonított ennek

nagy jelent séget, és inkább más lehetséges forgatókönyvekre helyezte a hangsúlyt.

1961 nyarán egy másik furcsa körülmény zavarta meg a nyugati titkosszolgálatok

ködését. Júniusban az NDK katonai hírszerzése amerikai osztályának vezet je, Günter

Männel Nyugat-Berlinbe szökött.365 Kiderült, hogy az illet kett sügynökként

tevékenykedett. Több hétig tartó kihallgatása során közel féltucat amerikai és nyugatnémet 362 KISSINGER, 1996. 577. p. – „A Kennedy-féle Fehér Ház ezért rugalmasabb, s ha lehetséges, egyoldalúbb berlini diplomáciát akart. Eisenhower számára Berlin olyan problémát jelentett, melyet el kellett viselni, és túl kellett élni; Kennedy számára az új világrend felé vezet úton az els állomás volt.” 363 UHL, 2008. 125. p. és RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 173. p. 364 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 174. p. 365 Az eset leírását ld. RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 164. p.

Page 102: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

102

magasrangú tisztvisel l és egy szovjet kett sügynökr l állította, hogy kémtevékenységet

folytatott az NDK vagy a Szovjetunió részére. Óriási botrány tört ki, mert Männel olyan

személyeket is megvádolt, akik betekinthettek NATO-aktákba, és akiket teljesen

megbízhatónak véltek az amerikaiak. Az amerikai titkosszolgálati hivatalnokok olyannyira

felháborodtak a leleplez hírek hallatán, hogy Männel többi információjának – így a

határzárásra vonatkozóknak is – alig akartak jelent séget tulajdonítani.

Összességében a következ megállapítások tehet k:

1. A nyugati politikusok pontosan tudták, hogy a keletnémetek cselekedni fognak,

hogy elkerüljék a gazdasági összeomlást. Nem tudták viszont, hogy pontosan mikor és mit

fognak tenni.

2. A fal megépítése a szektorhatárok mentén kivitelezhetetlennek t nt. Ennél

reálisabb alternatívának és komolyabb fenyegetésnek látszott Berlin ismételt blokád alá

vonása, egy légi blokád felállítása, a békeszerz dés megkötése és/vagy a határok lezárása

Kelet-Berlin és az NDK között.

3. A nyugati titkosszolgálatok ismerték a szovjet és keletnémet katonai egységek

mozgásait, és tudtak arról is, hogy nagy mennyiségben szállítottak épít anyagot Kelet-

Berlinbe.366 A meglév információk alapján azonban nem a fal megépítésére

következtettek, hanem egy új blokád felállítására.

4. A fal megépítése két okból váltott ki döbbenetet a nyugati világban. A lakosság

nem tudott semmit sem a fal megépítésének szándékáról, a vezet politikusok és

titkosszolgálatok pedig tévesen értelmezték a helyzetet. Az esemény bekövetkezése heves

reakciókat váltott ki. Másrészt senki nem számíthatott arra, hogy a fal megépítését

következetesen és könyörtelenül végigviszik a keletnémetek – embertelen szituációkat

teremtve nap mint nap.

5. Ha a fal megépítésével kapcsolatos információk összességét egy puzzle

kirakójátékhoz hasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a teljes kép Hruscsovon és

Ulbrichton kívül viszonylag kevés személy számára lehetett ismert. Nagyon sokan

ismerték, ismerhették a kép egyes részleteit, de nem biztos, hogy a teljes puzzle-t ki tudták

rakni fejben.

366 Az épít anyag tekintélyes részét a keletnémet laktanyákban tárolták.

Page 103: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

103

5.6. Szektorhatárból államhatár

5.6.1. A Berlinen belüli változások

A Neues Deutschland cím kelet-berlini napilap augusztus 13-i számában megjelent a

Varsói Szerz dés tagállamainak nyilatkozata, amely az intézkedések szükségességét

indokolta, és az NSZK kormányát tette felel ssé a kialakult helyzetért.367 Az NDK

közlekedésügyi minisztere368 és belügyminisztere369 a kormány augusztus 12-i határozatára

hivatkozva azonnali hatállyal életbe lép rendeletet adott ki a villamos- és

személyforgalom, illetve a vasúti, hajó- és buszforgalom korlátozása céljából.370 A kelet-

berlini magisztrátus pedig egy közleményt jelentetett meg, amelyben felhívta a figyelmet

arra, hogy „a demokratikus Berlin polgárai többé nem dolgozhatnak Nyugat-Berlinben”.371

Az NDK és közvetve a Szovjetunió politikai vezetése így jelezte: az eddigi

szektorhatárokat mostantól kezdve államhatárnak tekinti. Berlin teljes mérték

kettéhasítása a két német állam egyetlen „érintkezési pontjának” megszüntetését, és így az

NDK és az NSZK végleges kettészakítását is jelentette.

Az augusztus 12-i belügyminiszteri rendelet lényegében megismételte a

minisztertanács korábban kiadott határozatát. Az NDK és Kelet-Berlin polgárai csak az

illetékes népi rend rségi felügyel ség engedélyével léphettek be Nyugat-Berlin területére.

Nyugat-berliniek személyi igazolványuk felmutatásával látogathattak Kelet-Berlinbe,

nyugat-németországi lakosok pedig személyi irataik bemutatásakor napi tartózkodási

engedélyt kaptak a kijelölt átkel helyeknél.372 A rendelet természetesen sokkolta a

lakosságot. A berliniek félelme beigazolódott: többé nem kellett tartani a határok

lezárásától, az addigi bizonytalanságnak vége szakadt. Arra mégsem számított senki, hogy

pár nap múlva további szigorítások lépnek életbe igaz, az események után ezen már

kevesen csodálkoztak.

Augusztus 17-én ugyanis a rádióban bejelentették, hogy az augusztus 12-i

minisztertanácsi rendeletben említett, Nyugat-Berlinbe való látogatáshoz szükséges

367 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 153–155. p. 368 Az 1902-ben született, foglalkozására nézve mozdonyvezet Erwin Kramer 1953-tól vezette a közlekedésügyi tárcát. 369 Karl Maron 1903-ban született, lakatosmesternek tanult. 1949–50-ben az NSZEP lapjánánál, a Neues Deutschlandnál dolgozott szerkeszt ként. 1950 és 1954 között a rend rség egyik f nyomozója lett, majd 1954-t l 1963-ig belügyminiszter. 370 A rendeleteket lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 96–97. p. és NÉMETH, 1993. 157–159. p. 371 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 98. p. 372 A rendeletet lásd RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 96. p.

Page 104: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

104

„különleges engedélyek” kiadására a békeszerz dés aláírásáig nem kerül sor.373 Öt nappal

kés bb, augusztus 22-én pedig a Belügyminisztérium hozta nyilvánosságra, hogy a nyugat-

berliniek, akik addig személyi igazolványuk felmutatásával léphettek Kelet-Berlin

területére, 23-tól kezdve csak tartózkodási engedéllyel léphetik át a szektorhatárokat.374 Az

eredeti elképzelés szerint a Belügyminisztérium két irodát állított volna fel Nyugat-Berlin

területén, ahol 1 DM illeték fizetése esetén kérvényezni lehetett volna az el bb említett

tartózkodási engedélyeket.375 Az események azonban másként alakultak. A szövetséges

városparancsnokok augusztus 23-án reggel 9 órától egy megbeszélést folytattak Willy

Brandt f polgármesterrel, aki határozottan ellenezte, hogy olyan irodákra ruházzák át a

szovjet szektorba való belépést, amelyek egyáltalán nem léteznek. Brandt jogsért nek

nevezte továbbá azt az eljárást, amellyel a nyugat-berliniek számára a Kelet-Berlinbe való

belépéshez szükséges tartózkodási engedély rendszerét bevezették.376 A szenátus augusztus

23-án kiadott közleményében képtelenségnek min sítette, hogy egy olyan keletnémet

intézményt állítsanak fel Nyugat-Berlin területén, amely az NDK politikai vezetésének az

utasításait hajtja végre. Ennek alapján augusztus 25-én a Szövetséges Kommandatúra

megtiltotta, hogy a három nyugati szektorban olyan irodákat állítsanak fel, amelyek a

szovjet szektorba való belépéshez adtak volna ki engedélyeket a nyugat-berlini lakosok

számára.377

1961 augusztusának utolsó napjaitól tehát a berlini lakosok mozgásszabadságát

teljes mértékben korlátozták. Sem a szovjet szektorban, sem a három nyugati szektorban

lakók nem léphettek be többé a város másik felébe, és semmilyen módon nem vehették

igénybe a berlini fal mentén felállított ellen rz pontokat. A családok, barátok, ismer sök

kettészakítása ezzel véglegessé vált. Megható felvételeket és fényképeket ismerünk,

amelyek azt mutatják, hogyan próbáltak kezdetben a fal két oldalán állva kommunikálni

egymással az emberek. Kés bb aztán olyan széles határsávot építettek ki, illetve

deszkákkal úgy eltakarták a kilátást Nyugat-Berlin felé, hogy az érintkezés eme formája is

megsz nt.

Augusztus 13-a után napi szinten készültek részletes összefoglaló jelentések a

keletnémet politikai vezetés számára. A jelentések dönt többségét Ulbrichtnak, a Nemzeti

Védelmi Tanács elnökének címezték. A jelentések írói szinte kötelez jelleggel 373 BERLIN HANDBUCH, 1993. 311. p. 374 Uo. 375 Létezett egy másik elképzelés is, amely szerint keletnémet utazási irodák kihelyezett részlegeiben lett volna lehet ség az engedélyek beszerzésére, ám ez ellen (is) felszólalt a berlini szenátus. Uo. 923. p. 376 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 111. p. – Lásd ezzel kapcsolatban a 10. számú mellékletet! 377 Uo.

Page 105: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

105

beszámoltak a mozgósított keletnémet fegyveres er k számáról, az „ellenség”

tevékenységér l, az egyes városrészekben kialakult helyzetr l, valamint a lakosság és a

Népi Rend rség tagjainak körében kialakult hangulatról.378 Ezen kívül esetlegesen adtak

hírt a végrehajtott intézkedésekr l, az ellen rzések eredményér l, provokációkról és a napi

határátkelésekr l. A lakosság hangulatáról képet adó els beszámolók pánikszer

bevásárlásokról, az alapvet élelmiszerek (például cukor, liszt, hústermékek)

felvásárlásáról tudósítottak,379 de nincs okunk feltételezni, hogy ez kirívóan nagy mértéket

öltött volna. El fordultak kisebb tüntetések, illetve csoportos utcai vitatkozások a

szektorhatár mellett, de a rend rség ezeket hamar feloszlatta.380 A lakosság gyakran

hangos módon jelezte nemtetszését, amikor tankok vagy katonai járm vek végighaladtak

egy-egy utcán.381 Ulbrichték els sorban a berliniek reakcióira voltak kíváncsiak, de a többi

keletnémet állampolgár véleménye is számított, ezért az NDK nagyobb városaiban szintén

készültek felmérések.382 A visszajelzések segítséget jelentettek az NDK kormánya számára

a megfelel propaganda üzenetek megfogalmazásában. Az alábbi táblázat az augusztus 13-

án legtöbbször megfogalmazott véleményeket, els reakciókat összegzi.

378 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 227. 379 BArch-MA, VA-01/39576. és Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 032. Fol. 380 BArch-MA, VA-01/39577, 401. Fol. 381 BArch-MA, VA-01/39577, 403. Fol. 382 Berichte der Bezirkseinsatzleitungen zu den Maßnahmen vom 13. August 1961. BArch-MA, VA-01/40340. és BArch-MA, VA-01/40341.

Page 106: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

106

15. táblázat: A határzárással kapcsolatban legtöbbször megfogalmazott vélemények 1961. augusztus 13-án383

Pozitív véleménynyilvánítások Ideje volt, hogy a határjárók káros tevékenysége véget érjen.384 Véget kellett már vetni ennek.385 Végre lesz elegend munkaer nk. Rendben van, hogy ilyen átfogó és hatékony intézkedések történtek. Pozitív véleménynyilvánítások fenntartásokkal Az intézkedések rendben vannak, de nem helyénvaló, hogy a nyugat-berliniek ilyen könnyen átjöhetnek hozzánk. Hiszen így az egész fejvadász és ügynök cs cselék továbbra is zavartalanul mozoghat. Az intézkedések jók, de az id s embereket, akik közvetlenül nyugdíj el tt állnak, külön kellene kezelni. Kérdések és bizonytalanságok Miért kell ezt tankokkal és fegyverekkel (stb.) csinálni? Azoknak, akik valamilyen formában közvetlenül érintettek: Mi lesz a nyugdíjunkkal, a telkemmel, a holmijaimmal, amik még odaát vannak, mi lesz a beteg-, temet - és családlátogatásokkal? Negatív véleménynyilvánítások Most mindenki megnézheti, hogy ki mélyíti a kettészakítottságot. Egy újabb bizonyíték, hogy nálunk is militarizmus van. A helyzetnek ez a kiélezése helytelen, mert a nyugat-berliniek is mind békét akarnak. Ez nem fog tetszeni a nyugati hatalmaknak. Háború lesz. A nyugati hatalmak gazdasági represszáliákkal fognak válaszolni, és akkor még rosszabb lesz nálunk. Ez az egész azért történik, hogy a meneküléseket megakadályozzák. Ez a személyes szabadság megsértése. Az intézkedések nem demokratikusak, mert azok nem lettek egyeztetve a lakossággal. A határjáróknak persze egyáltalán nem tudtok munkát adni.

A határzárás után rengeteg levél érkezett a Nemzeti Néphadsereghez, a Népi

Rend rséghez és a politikai vezetéshez, amelyben els sorban a gyárak és üzemek

dolgozói, úttör k és iskolás diákok köszönetüket fejezték ki (8. és 9. számú melléklet).386

Ezekben bevett formula volt a kormány intézkedéseinek üdvözlése és a

köszönetnyilvánítás a határok védelméért, a béke meg rzéséért. Propaganda íz nek

számítottak azonban az olyan mondatok, mint hogy „az intézkedésekkel a bonni és a

nyugat-berlini ultrák megsemmisít vereséget szenvedtek”, és hogy „az intézkedésekkel

sikerült csatát nyerni a béke ügyéért”.387 1961 augusztusában kormány egy új kitüntetést

alapított, amely az „Érdemérem a béke védelméért folytatott harcért – 1961. augusztus 13.” 383 BArch-MA, VA-01/39575, 279–280. Fol. 384 A Népi Rend rség politikai osztályának 1961. szeptember 12-i összefoglaló jelentése szerint egyes rend rök azt hitték, hogy az intézkedésekre kizárólag a határjárók miatt volt szükség. Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 229, 095. Fol. 385 A megjegyzés vélhet en a feketéz kre vonatkozott. 386 Levelet írtak például a drezdai Küchenmöbelfabrik, a VEB Starkstrom-Anlagenbau és az erfurti Konsum Teigwarenfabrik alkalmazottai. Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 227. 387 BArch-MA, VA-01/39575.

Page 107: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

107

(„Medaille für den Kampf zur Verteidigung des Friedens – 13. August 1961”) nevet

viselte.388 Az érdemérmet a belügyminisztérium fegyveres szerveinek tagjai, a Nemzeti

Néphadsereg katonái, a Vámhivatal munkatársai és a munkás rök kaphatták meg,

amennyiben augusztus 13-án vagy azt követ en kiemelked en látták el feladatukat.

A nyugat-berlini lakosok részér l sokkal hevesebb reakciókat lehetett megfigyelni:

az indulatosabb szitkozódásokat néha k dobálás is követte.389 Augusztus 13-a után számos

szervezett és spontán tüntetés volt, a Brandenburgi Kapunál az is el fordult, hogy keleti

oldalról vízágyú bevetésére volt szükség.390 A keletnémet Népi Rend rség szeptember 16-i

beszámolója szerint nem egyszer megtörtént, hogy a nyugat-berliniek haragja a nyugat-

berlini rend rökre irányult, akik megpróbálták a tüntet tömeget kordában tartani.391

Augusztus 14-én néhány ezer nyugat-berlini lakos – személyigazolvány felmutatásával –

demonstratív módon lépte át a szektorhatárt.392 Különösen az els napokban nyugat-berlini

fiatalok rendszeresen megrongálták az épül falat és a városi vasút szerelvényeit. Betörték

a szerelvények ablakait és a világítótestek burkolatát, késsel felvágták az ül párnákat,

tönkretették a kapaszkodókat.393 Az egyik jelentés szerint arra is volt példa, hogy a

kocsikra kívülr l vagy belülr l olajfestékkel jelmondatokat írtak, például Nieder mit den

Kommunisten [Le a kommunistákkal], Russen raus [Ki az oroszokkal], Freiheit für die

Zone [Szabadságot a zónának].394

5.6.1.1. Az ellen rz pontok kialakítása és meger sítése

A szakirodalomban olvasható adatok eltér ek az augusztus 13-án lezárt utak és utcák

számát illet en is. Valószín sítjük, hogy ezen a napon összesen 193 f - és mellékutcát

zártak le a kivezényelt katonák, rend rök és munkás rök: 1 autópályát, 6 autóutat, 37

utat és 149 mellékutcát. Ezek közül 55 utca nyílt a szovjet szektorra, 129 pedig az NDK

területére.395 A többi helyen általában teljes térlezárás történt, mint például a Potsdamer

388 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 229. 389 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 032. Fol. 390 BArch-MA, VA-01/39576. 391 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 031. Fol. 392 BArch-MA, VA-01/39577, 401. Fol. 393 BArch-MA, VA-01/39577, 38., 117. és 254. Fol. 394 BArch-MA, VA-01/39577, 254. Fol. 395 HILDEBRANDT, 2001. 32. p. – A Kelet-Berlinre és az NDK-ra nyíló utcák száma közötti különbség egyáltalán nem meglep . 1962-ben a szektorhatár 45,9 km hosszú volt, Nyugat-Berlin és az NDK között pedig 114,6 km, vagyis az utóbbi határvonal két és félszer akkora volt. Ez a különbség arányaiban megfelel az utcák száma közti különbségnek.

Page 108: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

108

Platzon. Az összesen 81 átkel helyb l csupán 13 maradt nyitva, illetve a következ naptól

a Brandenburgi kapu lezárása miatt már csak 12, amelyeket természetesen fokozott

figyelemmel riztek. Ezek a következ k voltak északról délre haladva: 1. Kopenhagener

Straße; 2. Wollankstraße; 3. Bornholmer Straße; 4. Brunnenstraße; 5. Chausseestraße; 6.

Friedrichstraße; 7. Heinrich-Heine-Straße; 8. Oberbaumbrücke; 9. Puschkin-Allee; 10.

Elsenstraße; 11. Sonnenallee; 12. Rudower Straße.396 Augusztus 23-án azonban további 6

átlép helyet zártak le, és ezt követ en összesen 7 ellen rz pont (Kontrollpunkt) maradt: 4

nyugat-berlini, 2 nyugat-német és 1 külföldi állampolgárok számára. Hetedikként

megnyitották ugyanis a Brandenburgi Kaputól északra, a Nordhafen (Északi Kiköt ) és a

Humboldthafen (Humboldt Kiköt ) között fekv Invalidenstraßei átkel t. Így alakult ki az

a hét ellen rz pont, amely egészen 1989 novemberéig az egyedüli átkelési lehet séget

biztosította a városrészek között.397

16. táblázat: Ellen rz pontok Berlinben

Ellen rz pont Szektor Átkelési lehet ségek Bornholmer Straße francia–szovjet els sorban nyugatnémeteknek,

átkelés gépkocsival is lehetséges Chausseestraße francia–szovjet nyugat-berlinieknek,

átkelés gépkocsival is lehetséges Invalidenstraße brit–szovjet nyugat-berlinieknek,

átkelés gépkocsival is lehetséges Friedrichstraße

Checkpoint Charlie amerikai–szovjet külföldieknek, szövetségeseknek és

diplomatáknak Prinzenstraße

Heinrich-Heine-Straße amerikai–szovjet nyugatnémeteknek és diplomatáknak

Oberbaumbrücke amerikai–szovjet nyugat-berlinieknek, kizárólag gyalogosan

Sonnenallee amerikai–szovjet nyugat-berlinieknek, átkelés gépkocsival is lehetséges

A nyolcadik és egyben utolsó átkel helyet a Friedrichstraßén lév pályaudvar

(Bahnhof Friedrichstraße) jelentette, amely a sínen (az ún. Sonderbahnsteigre) érkez

nyugat-berlinieknek, nyugatnémeteknek és külföldieknek is belépést biztosított Kelet-

Berlinbe.398

396 A Der Bau der Mauer durch Berlin cím térkép, illetve az augusztus 13-i belügyminiszteri rendelet alapján. 397 A Mauerpläne cím térkép, a Westberliner Kontrollpunkte (Sektoren Übergänge) cím fotók és HILDEBRANDT, 2001. 34. p. alapján 398 Lásd err l SIKORSKI – LAABS, 1997. 38–39. p.

Page 109: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

109

A határzárás utáni napokban még nagyon sok sikeres szökés történt: augusztus 13-a

és szeptember 17-e között 243 személy távozását regisztrálta a Népi Rend rség,399

szeptember 30-ig pedig 361 f re n tt a határon áttör k száma.400 A politikai vezetés szerint

ennek két f oka volt: 1. A határ rök nem látták el el írásszer en a feladatukat.401 2. A

szögesdrót akadályok még nem voltak a földhöz rögzítve, a drótokat megemelve könnyen

át lehetett bújni az akadály alatt. Nem volt még elég magas az épül fal sem. Ezért

intézkedtek arról, hogy a határ rzését ellátó személyek munkáját – különösen éjjel –

bben ellen rizzék. Egyes határszakaszokon meger sítették a védelmet, és kutyákat is

alkalmaztak a Nyugat-Berlinbe menekülni szándékozók visszatartása céljából. Ahol pedig

még nem építették a falat, ott a szögesdrót akadályokat meger sítették és a földhöz

rögzítették.402

A gépjárm vel történt sikeres áttörések miatt a belügyminiszter 1961. szeptember

12-én elrendelte, hogy 56 átkel helyet betonlapokkal er sítsenek meg, a többit pedig úgy,

hogy megakadályozzák az áttörési kísérleteket.403 A honvédelmi miniszter 1961.

szeptember 23-i parancsával emelte a harckészültségi szintet a Nemzeti Néphadsereg

szárazföldi er inél és a Népi Haditengerészetnél. Szabadságolási tilalmat rendeltek el, a

szabadságon lév ket és a gyakorlatozó egységeket azonnali hatállyal visszahívták. A

fegyvereket készenléti állapotban kellett tartani, meger sítették meghatározott objektumok

védelmét, fokozták a rádiótechnikai felderítést, és biztosították az állandó összeköttetést a

szovjet egységekhez.404

A berlini államhatár meger sítése érdekében 1961. szeptember 27-t l október 8-ig

a 2. M szaki Ezred két századát vetették be. November 6-tól november 27-ig hozzájuk

csatlakozott az 1. Motorizált Lövészezred 300 katonája.405 1961. november 1-jén egy 10

l álló bizottság alakult, amelyben a Nemzeti Védelmi Minisztérium, a

Belügyminisztérium, az Állambiztonsági Minisztérium és az 1. Határdandár képviseltette

399 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 033. Fol. – A szakirodalomban más számadatokat is lehet találni (vö. például HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 292. p.), sokszor nem deríthet ki, hogy mib l fakadnak az eltérések. A számadatok esetleges pontatlanságát jól mutatja, hogy a Népi Rend rség szeptember 16-i összefoglaló jelentése szerint 637 határsért t fogtak el, ám a levéltári iratanyagban fellelt gépelt dokumentumban valaki áthúzta ezt a számot, és tollal 344-et írt fölé. Uo. 034. Fol. 400 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 058. Fol. 401 A dezertálásokkal külön fejezetben (6.3.) foglalkozunk. 402 BArch-MA, VA-01/39576. 403 BArch-MA, VA-01/40342. 404 Anlage Nr. 1. zum Befehl 67/61 (Maßnahmen der erhöhten Gefechtsbereitschaft). BArch-MA, DVW 1/5905. 405 BArch-MA, DVW 1/5908.

Page 110: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

110

magát. A bizottság a berlini államhatár meger sítésével kapcsolatban szervezési,

végrehajtási és ellen rzési feladatokkal lett megbízva:

1. Meg kellett határoznia, hogy milyen további intézkedések szükségesek a nyitott

ellen rz pontoknál, a már lezárt átkel helyeknél (például Potsdamer Platz, Brandenburgi

Kapu) és utcáknál.

2. Meg kellett határoznia a kiépítend m szaki zár jellegét, és gondoskodnia kellett

annak kipróbálásról is.

3. Meg kellett terveznie a kivitelezést, különös tekintettel a szükséges munkaer re,

id tartamra, technikára és anyagokra (18. számú melléklet).

4. Információkat kellett szereznie a rendelkezésre álló anyagokról és a berlini

építési vállalatok építési kapacitásáról.

5. A határ meger sítéséhez szükséges anyagokat el kellett készítenie a

munkálatokhoz.

6. Az építési munkálatok elvégzésénél ellen rz tevékenységet kellett folytatnia.406

A bizottság egy dokumentációt készített, amelyet Honecker a Nemzeti Védelmi

Tanács titkáraként november 17-én jóváhagyott. A Tanács döntése nyomán a november

19-r l 20-ra virradó éjjel hét lezárt átkel hely lett meger sítve a következ képpen:

17. táblázat: Az 1961. november 19/20-án meger sített berlini átkel helyek407

Az átkel hely neve A m szaki zár jellege A m szaki zár hossza Wollankstraße fal 21 folyóméter

Brandenburgi Kapu fal 234 folyóméter Potsdamer Platz fémsündisznó 400 folyóméter Wilhelmstraße fémsündisznó 165 folyóméter Lindenstraße fal 50 folyóméter

Adalbertstraße fal 80 folyóméter Eberswalderstraße fémsündisznó 61 folyóméter

A munkálatok zavartalan elvégzését az 1. Motorizált Lövészezred (MSR-1)

biztosította katonailag.408 Heinz Hoffmann honvédelmi miniszter parancsára november 19-

én, majd kés bb december 3-án is 28 tankot, 30 páncélozott járm vet és 1000

406 BArch-MA, DVW 1/5908. 407 BArch-MA, DVW 1/5908. 408 MSR-1 = Motorisiertes Schützenregiment 1. Az MSR-1 a Nemzeti Néphadsereg els ezrede volt, az egység kés bb a spanyol polgárháborúban meghalt kommunista német politikus, Hans Beimler nevét vette fel. Állosmáshelye a Berlint l északra fekv Oranienburgban volt.

Page 111: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

111

felfegyverzett katonát helyeztek harckészültségbe.409 Éles l szert nem mindenki kapott, de

a fegyverhasználatot egyébként is kategorikusan megtiltották. A tankok személyzete

számára el írt füstgránátokkal együtt mindez arra utal, hogy ellenállásra nem, legfeljebb

provokációra számítottak. Ezek az akciók egyúttal arra is alkalmasak voltak, hogy a

politikai és katonai vezet k felmérjék, mennyi id re van szükség a laktanyák felfegyverzett

módon történ elhagyására, és milyen anomáliák fordulhatnak el a harckészültség

elrendelésekor.

A fent említett id pontban, december 3-ról 4-re virradó éjjel került sor hét ellen rz

pont meger sítésére az alábbiak szerint.

18. táblázat: Az 1961. december 3/4-én meger sített berlini ellen rz pontok410

Az ellen rz pont neve A faltorlasz hossza A fémsündisznó vonal hossza Bornholmerstrasse – 19 folyóméter

Chausseestrasse 33 folyóméter 41 folyóméter Invalidenstraße 22 folyóméter – Friedrichstraße 97 folyóméter 70 folyóméter

Heinrich-Heine-Straße 24 folyóméter 245 folyóméter Oberbaumbrücke – 22 folyóméter

Sonnenallee 20 folyóméter 20 folyóméter Az akció biztosításához jelent s számú rend ri egységet mozgósítottak. Ezek

feladata volt többek között az „ellenség” mozgásának megfigyelése.411 Worbs alezredes

1961. december 5-i keltezés zárójelentéséb l kiderül, hogy a berlini államhatár

meger sítése mindkét éjjel sikeres volt: említésre méltó nehézségek nem voltak,

különleges események nem történtek (16. és 17. számú melléklet).412

409 Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 04/61 és Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 05/61. BArch-MA, DVW 1/5903. 410 BArch-MA, DVW 1/5908. 411 Befehl des Präsidenten der Volkspolizei Nr. 57/61. Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 002, 265. skk. 412 BArch-MA, DVW 1/5908.

Page 112: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

112

5.6.1.2. A szellemállomások létrejötte

„…és ha az ember hallotta az utca kövezete alatt öt perces

id közönként nyugatról nyugatra elzakatolni a metrót, akkor id vel abba kellett hagynia, hogy arra gondoljon: bárcsak én is Tegel vagy Neukölln irányába utazhatnék. Ahhoz, hogy bezárva egyáltalán élni tudjunk, meg kellett

próbálni úgy élni, mintha nem létezne a fal.” (Günter de Bruyn)

Miért volt jelent sége a vasúti hálózat elvágásának? A századfordulón a berlini

városvezetés diagonálisan futó észak-déli irányú vonalakat tervezett. A kivitelezés után

ezeket összekötötték a már meglév körgy vel. Így jött létre a „berlini pók”, amely

sokáig a világ egyik legkorszer bb forgalmi hálózatának számított. A második

világháborús pusztítás után 1946 elejére sikerült minden vonalon megindítani a forgalmat

Berlinben. 1948-ban kezd dtek az els problémák, amikor a Szovjetunió el bb a

Szövetséges Ellen rz Tanácsban, kés bb a berlini kommandatúrában is megszakította az

együttm ködést a nyugati szövetséges hatalmakkal. A két városrész egymástól függetlenül

kezdte meg az új vasútvonalak kiépítését egy olyan helyzetben, amikor a nyugat-berlini S-

Bahn (városi vasút) üzemeltetését Kelet-Berlinb l irányították.413

1961 augusztusáig azonban a közlekedési hálózat még így is meg rizte a második

világháború el tti struktúráját, és ez tízezreknek teremtett lehet séget az NDK elhagyására.

Nem kellett kockázatot vállalva éjjel nekivágni a zöld határnak ahhoz, hogy az NSZK-ba

jusson az ember, elegend volt Kelet-Berlinben felszállni a metróra vagy a városi vasútra,

és leszállni Nyugat-Berlin egyik megállójánál. A keletnémet hatóságok éppen ezért

legszívesebben egy Nyugat-Berlint l teljesen függetlenül m köd közlekedési hálózatot

építettek volna ki. Erre viszont sem technikailag, sem pénzügyi szempontból nem nyílt

lehet ség az 1950-es években. A keletnémet állami alkalmazottaknak megtiltották, hogy

munkába menet azokat a vonatokat használják, amelyek Nyugat-Berlinben megállnak.

Számukra reggel és kés délután rövidebb szerelvényeket biztosítottak, amelyek úgy

kötötték össze a központi friedrichstraßei megállót a peremkerületekkel, hogy nem álltak

meg Nyugat-Berlin területén. Ha egy keletnémet köztisztvisel például kés este egy

színházi el adás után hazafelé vette az útját, nem használhatta az interszektoriális S-Bahnt,

helyette a küls gy n közleked el városi vasúttal kellett utaznia, nem ritkán négyszer

hosszabb menetid vel számolva.414

413 BERLINER GEISTERBAHNHÖFE, 1994. 6. p. 414 BERLINER GEISTERBAHNHÖFE, 1994. 6. p.

Page 113: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

113

A közlekedésügyi miniszter rendelete nyomán összesen 8 S-Bahn és 4 U-Bahn-

vonal átmen forgalmát állították le a két városrész között.415 A szovjet szektorban

leállították mind a 48 S-Bahn állomás interszektoriális forgalmát, a 33 kelet-berlini U-

Bahn állomásból pedig 13-at zártak be a közforgalom el l.416 1961. augusztus 13-a után a

nyugat-berlini szenátus megoldást akart találni azon az emberek számára, akik nem tudtak

eljutni a munkahelyükre a megszokott útvonalon, és ezért kezdeményezte, hogy indítsanak

be újra néhány olyan vonalat, amelyek alapvet en Nyugat-Berlinben futnak, és csak egy

rövid szakaszon érintik a szovjet szektorba tartozó Mitte kerületet. A keletnémet vezetés

több millió márkás használati díj (eleinte 2,8 millió, kés bb 6 millió DM évente) ellenében

hajlandónak mutatkozott erre, és engedélyezte az úgynevezett „szellemállomásokon” való

áthaladást.417 Az észak-déli irányú S-Bahn-vonal esetében ez azt jelentette, hogy a

szerelvények egyedül a friedrichstraßei állomáson állhattak meg.418

A berliniek éveken át „szellemállomásnak” (Geisterbahnhof) nevezték azt a 15

megállót, amelyek Kelet-Berlin területén feküdtek, de csak a nyugat-berlini vonalakon

keresztül voltak érinthet ek. Azok az S-Bahn és U-Bahn-szerelvények ugyanis,

amelyekkel például Nyugat-Berlin déli (amerikai) részéb l az északi (francia) szektorba

lehetett eljutni Kelet-Berlin érintésével, nem állhattak meg 1961. augusztus 13-a után

ezeken a helyeken.419 A többnyire befalazott vagy rácsokkal teljesen lezárt

„szellemállomásokon” legfeljebb keletnémet rend rök vagy határ rök félhomályból

el alakját lehetett a szerelvényekb l kivenni. A szellemállomásokra beérkez

szerelvényeknek le kellett lassítaniuk, a kivezényelt röknek pedig figyelniük arra, nehogy

egy elrejt , szökni próbáló kelet-berlini felugorjon egy kocsira.420 A szolgálatot

rendszerint két rre bízták, akiknek egymást is ellen rizniük kellett, nehogy egyik vagy

másik szóba álljon egy nyugat-berlini utassal vagy beleolvasson egy a vonatból kidobott

nyugat-berlini lapba. Persze az is el fordult, hogy a lehúzott ablakon át nem egy újság

repült ki, hanem egy k darab, amellyel a határ röket célozták meg.

A fal megépülése után született keletnémet fiatalok egészen a rendszerváltozásig

nem láthatták ezeket az állomásokat, és legfeljebb id sebbek elbeszélése vagy a föld

mélyéb l feltör dübörgés alapján lehetett elképzelésük az egykori megállók helyér l. A

415 A városi vasút és a metró hálózatáról készült térképeket lásd SAPMO-DDR, DY 30/3684. 416 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 145. p. 417 BERLINER GEISTERBAHNHÖFE, 1994. 7. p. 418 ZWEIJAHRESBERICHT, 1963. 123. p. 419 BERLINER GEISTERBAHNHÖFE, 1994. 5. p. 420 SIKORSKI – LAABS, 1997. 34. p.

Page 114: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

114

kelet-berlini térképeken ugyanis ezeket a megállókat nem jelölték.421 A leghíresebb

szellemállomások a mai S1/S2-vonal mentén találhatóak, délr l északi irányban haladva

ezek a következ ek voltak: Potsdamer Platz, Unter den Linden, Oranienburger Straße,

Nordbahnhof és Bornholmer Straße.422

5.6.1.3. Kényszerkilakoltatások

Bár a kivezényelt katonák és más fegyveres alakulatok már 1961. augusztus 13-án, a

határzárás napján számos helyen szögesdrótkerítést húztak fel, s t betonelemeket is

kihelyeztek a szektorhatároknál, ekkor még nem kezd dött el a berlini fal megépítése. A

politikai döntések, illetve intézkedések súlyát és következményeit felmérve nagyon sok

kelet-berlini lakos gondolta úgy, hogy most adódik az utolsó lehet ség a Nyugat-Berlinbe

való szökésre. Különösen azokban a szektorhatáron lév utcákban volt még erre lehet ség,

ahol mindkét járda Nyugat-Berlinhez tartozott, és csak maga a lakóház feküdt Kelet-Berlin

területén. Ilyen, híressé vált utca volt például a francia szektorban lév Wedding és a

szovjet szektorban lév Mitte kerületek közötti, 1,4 km hosszú Bernauer Strasse.

Augusztus 17-én a szigorú ellen rzés mellett dolgozó keletnémet k vesek

el ször azon házak kapuinak és ablakainak a befalazásához, bedrótozásához fogtak hozzá,

amelyek Nyugat-Berlin felé nyíltak, illetve néztek.423 A Bernauer Strassén azonban

gyakorivá vált, hogy a lakosok nem riadtak vissza attól sem, hogy a harmadik, negyedik,

t ötödik emeletr l ugorjanak ki (szerencsés esetben egy ponyvába). Egy apa például

képes volt rávenni a mindössze 6 esztend s fiát arra, hogy a 4. emeletr l kiugorjon a

zoltók által kifeszített ponyvába. Majd a felesége ugrott ki, aki súlyos bels sérüléseket

szenvedett, végül pedig maga, és „megúszta” gerincsérüléssel.424 Persze nem mindenki

volt ilyen „szerencsés”. Tragikus halállal végz dött augusztus 22-én az 58 esztend s Ida

Siekmann menekülési kísérlete, miután egy Bernauer Strassén lév lakóház 3. emeletér l

az utcára ugrott.425

421 BERLINER GEISTERBAHNHÖFE, 1994. 5. p. 422 BERLINER GEISTERBAHNHÖFE, 1994. 67. skk. 423 A határzárás ellen rzéséért felel s bizottság (Kommission für Kontrolle der Grenzsperrmassnahmen) augusztus 22-i jelentése kiemelten említette a Dresdener/Luckauer/Waldemar utcák keresztez désénél lév sarokházat, amelynek a kiürítését és ablakainak befalazását megkezdték. Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 230, 168. Fol. 424 HILDEBRANDT, 2000. 95. p. 425 HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 291. p.

Page 115: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

115

A keletnémet rend rség rövidesen arra kényszerült, hogy elrendelje a

kényszerkilakoltatást. A Bernauer Strassén ez 1961. szeptember 24-én következett be,

amikor több mint 2000 embert ztek el a lakóhelyér l. Több mint 50 kapubejáratot, 37

üzletet és 1253 ablakot falaztak be.426 Ekkora viszont már több tucat embernek sikerült

Nyugat-Berlinbe menekülnie. Bár néhányan meghaltak az ugrás közben, többen pedig

súlyos sérüléseket szenvedtek, sokan azt mondták, hogy ha mégegyszer ilyen helyzetbe

kerülnének, újra kiugranának. A kényszerkilakoltatások, különösen a határ menti

területeken, tovább folytatódtak, ahogy ez az alábbi táblázatból is kiderül.

19. táblázat: A kényszerkilakoltatások helyszínei a határzárás után

Id pont Hely A kényszerkilakoltatás mértéke

1961. szeptember 20. Harzer Strasse (Neuköllnnel szemben)

20 ház kb. 250 családdal + 8 családi ház

1961. szeptember 24–27. Bernauer Strasse kb. 2.000 ember 1961. szeptember 30. Johannisthal (Treptow) számos határ menti ház 1961. október 14–19. Bernauer Strasse további határ menti házak és

saroképületek 150 méterig Kelet-Berlin felé

1962. február 26. Groß-Ziethen több mint 30 ház 1962. február 27. Staaken

(Spandauval szemben) körülbelül mint 20 ház

1962. július 18. Sebastianstrasse (Kreuzberggel szemben), Schiffbauerdamm (Tiergartennel szemben)

határ menti házak

1962. július 26. Bernauer Strasse Versöhnungskirche 1962. augusztus 9. Wollankstrasse

(Weddinggel szemben) határ menti bérházak

Különösen a szektorhatár mentén fekv utcáknál volt gyakori, hogy a kelet-berlini

oldalon több méteres magasságban egy teljesen hézagmentes „fakerítést” készítettek,

amelynek a célja az volt, hogy eltakarja a kilátást Nyugat-Berlin felé, és megakadályozza,

hogy a fal két oldalán álló emberek kommunikálni tudjanak egymással. Ugyanekkor

minden kilátást zavaró fát és bokrot kivágtak a határsávból, hogy a keletnémet határ rök

jól beláthassák az rizend területet.

426 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 146. p.

Page 116: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

116

5.6.1.4. A határzárás egyéb következményei és a fal továbbfejlesztése

„Ez a nap kész sorscsapás. Ulbricht az éjszaka folyamán

17 millió német számára egy óriási koncentrációs táborrá változtatta a zónát. Hogy a rezsim számára végzetes

menekülthullámot megállítsa, a »dolgozók és parasztok államának« polgárait a jöv ben állatként fogja bezárva tartani.”

(Wolfgang Schollwer 1961. augusztus 13-i naplóbejegyzése)

1961. augusztus 13-án a szektorhatárok lezárása egyetlen éjszaka alatt választott el

egymástól családokat, ismer söket, barátokat. A fal megépítése pedig (a szó nem átvitt

értelmében is) hosszú id re „bebetonozta” a kialakult helyzetet. A berlinieknek el kellett

fogadniuk az életüket gyökeresen megváltoztató döntéseket. Az elszakítottság és bezártság

érzésén túl körülbelül 1.100 szovjet szektorban lakó diák és 500 hallgató nem folytathatta a

tanulmányait Nyugat-Berlinben. Augusztus 19-én jelent meg egy felhívás, amely a város

nyugati felében tanult kelet-berlini diákok és hallgatók számára kötelez regisztrációt írt

el augusztus 26-ig.427 A szigorúan titkos min sítés végrehajtási utasításban felhívták a

figyelmet arra, hogy a szül ket csak el zetes felmérés és az iskolaigazgatókkal történt

egyeztetés után írásban szabad értesíteni arról, hogy hová iskolázták be a gyermeküket. Az

egyetemi hallgatókat nem vették át automatikusan a keletnémet fels oktatásba, hanem

munkalehet séget közvetítettek számukra. Kivételt legfeljebb a végz s egyetemi

hallgatókkal tettek, de az sorsukról államtitkársági szinten született döntés. A Nyugat-

Berlinben tanító tanároknak nem engedték meg, hogy munkájukat az NDK oktatási

rendszerében folytassák.428 Nyilvánvaló, hogy ezekkel a döntésekkel mindenkit büntettek,

akinek tanulói, hallgatói vagy oktatói jogviszonya volt egy nyugat-berlini intézményben.

Tízezer nyugat-berlini lakosnak tudomásul kellett vennie, hogy a fal megépítésével a

Kelet-Berlin területén lév kertjüket, földterületüket és/vagy víkendházukat

elveszítették.429 Több tízezer kelet-berlini lakosnak pedig azzal a gondolattal kellett

megbarátkoznia, hogy a szektorhatárok lezárásával a jól fizet , nyugat-berlini állásukat

veszítették el.

A köznyelvben a Grenzgänger (határjáró, határátlép , határon túl dolgozó)

kifejezést használták azokra az ingázókra, akik Kelet-Berlinben laktak, de Nyugat-

427 A felhívást lásd BArch-MA, VA-01/39575. 428 BArch-MA, VA-01/39575, 210–214. Fol. 429 Hasonló kisajátítás történt 1952-ben, amikor a szovjetek mintegy 40 ezer nyugat-berlini lakos földterületét vették el kárpótlás nélkül, amelyek az NDK és Nyugat-Berlin határán feküdtek. RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 147. p.

Page 117: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

117

Berlinben vállaltak munkát. 1961 augusztusában mintegy 53 ezer szovjet szektorbeli

lakosnak volt hivatalosan munkaviszonya a város nyugati felében.430 Már az 1950-es

években is köztudott volt, hogy az ingázók a Kelet-Berlinben lakókhoz és dolgozókhoz

viszonyítva sokkal jobban kerestek.431 Az éveken át tartó bérfeszültség, illetve a

szakképzett munkaer folyamatos csökkenése a kommunista vezet k figyelmét egyre

jobban a határjárókra irányította. 1957-ben felmerült, hogy különadókkal, illetve a

rezsiköltségek emelésével sújtsák ket.432 Vélhet en azért nem történt intézkedés, mert

Ulbrichték abban bíztak, hogy a Hruscsov-ultimátum eléri célját, és megoldást hoz az

ingázók problémájára is. 1959 májusában a kelet-berlini magisztrátus egy szakért i

véleményt kért az ügyben Dr. Hans Wemmert l. Az egyetemi oktató arra a következtetésre

jutott, hogy a határjárók problémája munkaer cserével lenne megoldható. Ha Nyugat-

Berlin nem lenne erre hajlandó, akkor álláspontja szerint következetes fellépésre volna

szükség a valutaspekuláció megszüntetése érdekében. Az NSZEP berlini gazdasági

szakért i ezt a véleményt kiegészítve hozzátették: 1949-ben kellett volna megakadályozni,

hogy a határjárók a Nyugat-Berlinben megkeresett pénzt ne hozhassák be az NDK

területére.433

Az NDK politikai vezetése, amely elveiben a szocializmus eszméjével az

egyenl séget, a testvériséget és a szolidaritást hirdette, illetve a társadalom hátrányosabb

helyzet osztályait támogatta, érthet módon nehezen fogadta el ezt az egyenl tlen

helyzetet, hiszen kiváltképpen a gazdasági különbségek motiváltak több tízezer NDK- és

szovjet szektorbeli lakost arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba meneküljenek. A

határjárókkal szembeni fellépés négy különböz területen indult meg: 1) ideológiai téren

(befolyásolás), 2) gazdasági és társadalmi területen (hátrányban részesítés), 3) a

nyilvánosság szintjén (megszégyenítés), 4) jogi-politikai szinten (állami szervek

intézkedései, például házkutatás, büntet eljárás, akár a hozzátartozókat is érint en).434 A

kommunista politikusok kezdetben megpróbálták számos alkalommal megnehezíteni a

Nyugat-Berlinben történ munkavállalást, illetve az ingázást, de a kés bbiekben,

különösen a fal megépítését megel id szakban már tudatos propaganda politikával

szítottak bérfeszültséget a szovjet szektor lakói között. A határon túl dolgozókkal szemben

számos megszorító intézkedést vezettek be: megtiltották nekik például a tartós fogyasztási 430 RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 147. p. 431 1961. augusztus 14-i árfolyam szerint 100 nyugatnémet márkáért körülbelül 510 keletnémet márkát adtak a pénzváltó helyeken. BArch-MA, VA-01/39577, 393. Fol. 432 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 433 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 434 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281.

Page 118: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

118

cikkek vásárlását.435 Ezen felül 1961. augusztus 1-t l a lakbérüket, a földjük bérleti díját, a

rezsiköltségeket (áram, gáz, víz) és egyéb díjakat (például gépjárm adó, szemétszállítás,

csatornadíj stb.) nyugati márkában kellett fizetniük.436 A szovjet hatóságok pedig 1961.

augusztus 2-ától egyenesen megakadályozták számukra a munkavégzést.

A határjárók számát nem tudjuk pontosan, bár az 1950-es években többször is

megpróbálták felmérni a számukat. 1961 augusztusára vonatkoztatva viszont a kutatók

elfogadják és pontosnak tartják a fent említett számot. Néhányan hozzáteszik, hogy ha

körülbelül 50–55 ezer ingázó volt hivatalosan, akkor statisztikailag 10 ezer illegális

munkavállalóval nyugodtan lehet még számolni.437 Ezek a számok mindenesetre

alacsonyabbak a keletnémet forrásokban szerepl adatoknál (60-tól 100 ezerig), és nem

egyeznek a kelet-berlini rend rf kapitány állításával sem, aki szerint naponta hozzávet leg

300 ezer NDK-állampolgár járt át Nyugat-Berlinbe. A rend rf kapitány becslése szerint

ezeknek az egyharmada dolgozott valamilyen munkahelyen, a kétharmada viszont

vásárlási vagy más céllal látogatott át a nyugati városrészbe.438 Egy 1960. augusztus 23-i

keltezés , nem publikus jelentés szerint 1960 júniusának végén 43.177 keletnémet

határjáró dolgozott Nyugat-Berlinben, és 13.028 nyugat-berlini lakos a szovjet megszállási

övezet területén.439 Az NDK f városában lakó ingázók (szektorlakók) száma mintegy

háromszorosa lehetett a f városon kívül lakó keletnémet állampolgárokénak (zónalakók).

A dokumentumban a következ adatokkal számoltak:

20. táblázat: A határjárók számának változása 1955 és 1960 között440

Id pont Határjárók keletnémet állampolgárok nyugat-berlini lakosok

1955. december 31. 37.000441 nincs adat 1956. december 31. 36.682 nincs adat 1957. december 31. 38.476 14.420 1958. június 15. 37.592 13.955 1959. szeptember 30. 40.083 13.599 1960. március 31. 41.131 13.461 1960. június 30. 43.177 13.028 435 RUFF, 1997. 171. p. – Egy összefoglaló jelentés szerint az ingázók nem vásárolhattak például bútort, gépjárm vet, elektrotechnikai eszközöket, televízió készüléket stb. Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 436 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. – Ez az intézkedés már 1957-ben megfogalmazódott, igaz akkor még csak a lakbér, gáz és a világítás vonatkozásában. Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12280. 437 Egy 1961. július 8-i becslés szerint mintegy 20 ezer kelet-berlini lakos dolgozott engedély nélkül Nyugat-Berlinben. Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 438 Vö. RUFF, 1997. 171. p. 439 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 440 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 441 Vélhet en becsült adat.

Page 119: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

119

A jelentés megállapította, hogy az 1959-ben és 1960-ban regisztrált adatok szerint a

Nyugat-Berlinbe, illetve az NSZK-ba szökött határjárók száma csökkent.442 Ez

tényszer leg igaz volt, de csak rövid ideig. 1961 januárjára ugyanis háromszorosára n tt a

disszidált ingázók száma a megel két év januárjához képest. Ekkorra már a politikai

vezetés közvetett módon nyomás alá helyezte a határjárókat: 1. Gyakori volt, hogy a

határjáró szül gyermekeinek nem biztosítottak szakmunkás tanulói foglalkoztatást. 2.

Korlátozták a hozzátartozóik szakmai el rejutási lehet ségeit. 3. A lakóközösség

közrem ködésével nyomást gyakoroltak rájuk. 4. A bírói ítélkezési gyakorlat szerint

hátrányt jelentett a határjárói státuszuk, ez akár az ítélet szigorítását is eredményezhette.

Kés bb nyílt kampányt indítottak ellenük, amelyben az NDK lakosságának érdekeit

eláruló személynek titulálták ket: „Cselekedetük nemcsak egoista és erkölcstelen, hanem

nemzetellenes és törvénytelen” – szólt az üzenet.443

Egy 1961. február 20-i keltezés , szintén nem publikus jelentés 54.065 keletnémet

és 11.096 nyugat-berlini ingázót mutatott ki.444 A dokumentumból egyértelm en kiderült,

hogy a határjárókkal szembeni er teljes fellépés ellenére 1960 második felében radikálisan

megn tt a keletnémet határjárók száma, és tovább csökkent a nyugat-berlini pendliz ké.

Néhány hónap leforgása alatt 43.177-r l (1960. június 30.) el bb 50.376-ra (1960.

szeptember 30.), majd 54.065 f re (1960. december 9.) n tt a számuk. 1961. február 1-ig

12.546 f re csökkent ugyanakkor a Nyugat-Berlinb l érkez ké, de közöttük is 1450 f

nyugdíjas volt már.

A határzárás utáni napokban minden kerületben regisztrálták a határjárókat, és

megpróbáltak nekik közvetítéssel új munkahelyet találni.445 A határjárók id vel

kénytelenek voltak beletör dni az új szituációba. Nem minden esetben fogadták azonban el

a felajánlott állást az állami tulajdonú gyárakban és üzemben, gyakori volt, hogy a magán-

vagy félállami szektorban próbáltak szerencsét. Sokan továbbra is abban reménykedtek,

hogy valamilyen kompromisszumos megoldás születik majd, és folytathatják a munkájukat

Nyugat-Berlinben. El fordult azonban az is, hogy a kelet-berlini gyárak, üzemek vezet i

jelezték, hogy nem áll módjukban határjárók foglalkoztatása.446 Augusztus 16-ig 19.716

határjárót regisztráltak, 8.253 esetben történt kiközvetítés, és 2.999 ember munkába is állt

442 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 443 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 444 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 12281. 445 BArch-MA, VA-01/39576. 446 BArch-MA, VA-01/39577. 61–63. Fol.

Page 120: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

120

az új munkaadójánál.447 Szeptember 14-ig 32.761 f re n tt a regisztrált határjárók száma,

közülük 24.474 f nek javasoltak új munkahelyet.448

Az NDK kormánya augusztus 14-én közzétett egy rendeletet, amely címe szerint a

személyi igazolványokkal való visszaélést hivatott meggátolni.449 A rendelet 2. §-a

kimondta, hogy a NDK állampolgárai – beleértve Kelet-Berlin lakóit – nem

rendelkezhetnek más ország személyi igazolványával. A tiltás az NSZK és Nyugat-Berlin

okmányaira is vonatkozott. A szabály megszeg it három évig terjed börtönnel és/vagy

pénzbírsággal büntették. Egy 1961. augusztus 15-i tájékoztatás szerint a határjárók csak

akkor tarthattak igényt társadalombiztosításra, ha igazolták az új munkaviszonyukat. Ha

ezt nem tudták megtenni, akkor fizetniük kellett az egészségügyi szolgáltatásokért.450

A Stasi több ezer f s osztályokat hozott létre a telefonbeszélgetések és a

levelezések ellen rzésére. John O. Koehler szerint az NDK minden postahivatalában

dolgoztak Stasi-tisztek, akiknek a munkája a nyugatra küldött és nyugatról érkezett levelek

titokban végzett felnyitásából és elolvasásából állt. A gyanús leveleket vegyszerekkel

kezelték, hogy kimutassák a láthatatlan tintát, és természetesen gondos átvizsgálásra

kerültek a nagyobb méret csomagok is.451 Koehler szerint az NDK ellenségeinek, illetve a

kémek elfogása érdekében kialakított eljárás id vel valóságos postarablássá fejl dött.452

Tudjuk továbbá, hogy a Stasi-tisztek a nap 24 órájában hallgattak le nyugatnémet és

nyugat-berlini telefonvonalakat. A személyes találkozáson túl tehát az érintkezés más

formáit is korlátozták Berlinben. A nyugat-berlini lakosok sosem lehettek biztosak abban,

hogy a Kelet-Berlinbe feladott leveleik és csomagjaik célba érnek. A telefonos hívásoknál

pedig senki sem tudhatta, hogy nem tapadt-e még valakinek a füle egy harmadik kagylóra.

Joggal érezhették a berliniek, hogy a mozgásszabadságuk korlátozásán túl folyamatos

megfigyelés alatt állnak.

A falnak meg kellett épülnie, a keletnémet vezetésnek ezért nem jelenthetett

akadályt egy templom vagy egy temet sem. Ha útban volt egy épület, azt el kellett

tüntetni és a föld színéig lerombolni. A fal építésével párhuzamosan kezdett kialakulni a

határ rizeti rendszer: rtornyok, ellen rz posztok és kutyafuttatók létesültek, különféle

mozgáskorlátozó akadályokat helyeztek ki, és id vel megépült a „hátországban lév ”

447 BArch-MA, VA-01/39577. 448 BArch-MA, VA-01/40342. – Ezt a nagyságrendet meger síti a Népi Rend rség összefoglaló jelentése is: Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 035. és 046. Fol. 449 BArch-MA, VA-01/39575, 229. Fol. 450 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 229, 020. Fol. 451 KOEHLER, 2005. 276. p. 452 Uo. 151. p.

Page 121: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

121

második fal is (Hinterlandmauer), amely már nem a szektorhatáron, hanem kelet-berlini

területen állt. Azok a k vesek, ácsok és egyéb szakmunkások, akikre – szigorú

ellen rzés mellett – a technikai kivitelezés feladata hárult, többnyire családosok voltak, a

kelet-berlini hatóságok ugyanis attól féltek, hogy az egyedülálló munkások nagyobb

valószín séggel próbálnának meg Nyugat-Berlinbe szökni.453

Semmi sem akadályozhatta meg a fal megépítését. Minden, ami a fal útjában állt,

el bb-utóbb lebontásra vagy felszámolásra került. Ha a falnak egy olyan házon kellett

keresztül mennie, amely egyaránt feküdt Kelet- és Nyugat-Berlin területén, akkor a keleti

részét általában lebontották, a csonka részt pedig befalazták. A már említett Bernauer

Strassén a kényszerkilakoltatások után a házakat kivétel nélkül lebontották, csak a

homlokzat egy részét hagyták meg az 1970-es évekig, hogy az egyfajta meger sített

falként szolgáljon. Itt esett a falépítés „áldozatául” 1985 elején egy evangélikus templom

is.454 Az 1894 óta álló templomot már az 1961-es falépítéskor sem szabadott

istentiszteletek megtartására használni, és ezért a gyülekezetnek egy új központot kellett

keresnie. Miután a templom a határsávba esett, megtiltották a megközelítését. Csaknem két

és fél évtizeden át üresen állt, bár a tulajdonjoga furcsa módon háromszor is

megváltozott.455 Végül 1985. január 28-án a keletnémet hatóságok a határsávban végzend

„modernizációs munkákra” hivatkozva a templomot felrobbantották.456

A keletnémet vezetés azonban nem kegyelmezett a két évszázados múltra

visszatekint temet knek sem. Ezeket többnyire a halottak kihantolása nélkül tették a

határsáv részévé: különböz munkagépekkel összetörték a sírokat, kidöntötték a fákat,

majd a talajt kiegyenesítették, hogy l terület (Schußfeld) teljesen szabaddá váljék. A

temet k megkímélt vagy nem határsávba es részét csak külön engedéllyel lehetett a

továbbiakban látogatni. A leírt módon vált „sivataggá” Berlin legrégebbi katolikus

temet je, a Szent Hedvig Közösség 1777 óta létez temet je. Részben hasonló sorsra jutott

az invalidusok 1784-ben alapított temet je is (Invalidenfriedhof), amely a német–porosz

történelem egyik kiemelt emlékhelyének számított. Tábornokok, hadügyminiszterek és

453 Ugyanez a kiválasztási módszer jellemz volt egyébként a keletnémet határ röknél is. „Határszolgálatra alapos válogatás után szemelték ki az embereket. A kiválasztást a Stasinak, az Állambiztonsági Minisztériumnak kellett meger sítenie. A politikai beállítottság nem az egyetlen és kizárólagos szempont volt. A katonák és tisztek kiválasztásánál szerepet játszott az illet családi helyzete, köt dése, hogy van-e háza, autója, hogy mi az, amit hátrahagy. Nem feltétlenül olyan emberre volt szükség, aki egész nap a szocializmus gy zelmét zengi. Akinek stabil családi helyzete volt, azt tekintették alkalmasnak.” Manfred Sens visszaemlékezése a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 454 A templom neve Versöhnungskirche volt, amit Kiengesztelés vagy Megbékélés Templomának lehet fordítani. 455 HILDEBRANDT, 2000. 60–61. p. 456 SIKORSKI – LAABS, 1997. 32–33. p.

Page 122: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

122

más magas rangú személyiségek nyugodtak itt híres m vészek által készített sírhelyekben.

A megkímélt sírokat csak engedéllyel lehetett a kés bbiekben látogatni. A fal leomlása

után az egykori 3.000 sírból már csak 230-at találtak, de azok sem voltak mind épek és

háborítatlanok. 1961-t l 1984-ig lezárták a reformátusok egyik temet jét, és 1967-ben

kihantolással és a halottak máshová temetésével ugyan, de megszüntették a Bernauer

Strassénál lév temet t is.457

Augusztus 13-a után létrehoztak egy bizottságot, amelynek a határzárás technikai

értelemben vett ellen rzése volt a f feladata (Kommission für Kontrolle der

Grenzsperrmassnahmen).458 Eleinte naponta készültek ellen rz jelentések, amelyek

javaslatokat tartalmaztak a döntéshozók számára. A jelentések pontosan leírták, hogy hol

szükséges a fal meger sítése, hol nem volt megfelel a kivitelezés, hol kell bokrokat

kivágni, hol és miért lenne szükség az állomány meger sítésére vagy átcsoportosítására,

vagy melyik tet l vagy erkélyr l lehet Nyugat-Berlinbe menekülni. A két városrész

közötti határ aktuális helyzetér l egy augusztus 28-i jelentés adott részletes leírást, amely

az ellen rz pontok felosztásához igazodva hat szakaszt különített el északtól dél felé

haladva a következ képpen: 1. A Tegel pataktól a Wollankstraßéig. 2. A Wollankstraßétól

a Bernauer és Gartenstaßéig. 3. A Bernauer és Gartenstraßétól a Stresemann és

Niederkirchnerstraßéig.459 4. A Stresemann és Niederkirchnerstaßétól a Spree-n átível

Schilling hídig. 5. A Schilling hídtól a Dammwegig. 6. A Dammwegt l a Schönefelder

Chaussee-ig.460 A szakaszok beosztásáról vélhet en a Népi Rend rség vezet jének 1961.

augusztus 25-i parancsa döntött.461

1961. augusztus 16-án összesen 21 helyen vizsgálták meg a kelet-berliniek számára

megközelíthet csatornanyílásokat.462 Mindegyik helyen ellen rizték a véd rácsot, a

befalazottság mértékét, illetve hogy a határ r által látható-e a nyílás. Két helyen, a

Heinrich-Heine-Strassén és a Lindenstraßén volt gond a véd ráccsal, így annak javítását,

illetve pótlását rendelték el. A berlini folyókba és tavakba hosszú szögesdróthálókat

süllyesztettek, nehogy úszva próbáljon valaki Nyugat-Berlinbe szökni. A Népi Rend rség

457 SIKORSKI – LAABS, 1997. 28–33. p. 458 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 230. 459 Ez a szakasz a Reichstag épülete mögött, a Marschallbrücke vonalában haladt át a Spree-n, és lényegében a Potsdamer Platz déli csücskéig tartott. 460 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 230, 226–230. Fol. 461 Befehl des Präsidenten der Volkspolizei Berlin Nr. 44/61. (25. August 1961) – A dokumentumot lásd Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 002, 196. skk. 462 Bericht über die durchgeführte Kontrolle der begehbaren Kanäle (Entwässerung) von Ost nach West und von West nach Ost. BArch-MA, VA-01/39577, 111–115. Fol. és Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 230. [096. skk.]

Page 123: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

123

összefoglaló jelentése szerint szeptember 13-án és 14-én újra átvizsgálták a teljes

csatornarendszert.463

Bár a berlini falat csaknem három évtizedes fennállása alatt folyamatosan

modernizálták, ett l függetlenül négy generációja különböztethet meg. 1961-ben és az azt

követ években gyakran a döntéshozók, illetve a helyi viszonyok szabták meg, hogy egy-

egy szakaszon milyen m szaki megoldást alkalmaztak a határ fizikai lezárására. A kezdeti

id szakban még viszonylag sok szökés és áttörési kísérlet volt. A tapasztalatok alapján

eleinte csak „toldozták-foltozták” a falat, és javították a határ rizeti rendszer felfedezett

hiányosságait. Az 1960-as évek közepét l azonban központi katonai tervezés alapján

megkezd dött egy egységes szerkezeti felépítés határ rizeti rendszer kiépítése. Ennek a

rendszernek az elemei (például megfigyel tornyok, betonlapok, jelz kerítések) már ipari

szériagyártásban készültek.464

21. táblázat: A berlini határ rizeti rendszer elemei egy évvel a határzárás után (1962. augusztus 13.)465

Megnevezés Hossz, mennyiség, terület Betonfal üreges falazóelemmel és szögesdróttal

12 km

Szögesdrót akadály hossza 137 km A felhasznált szögesdrót hossza kb. 8.000–10.000 km Halálsáv területe 450–500 km2

rtornyok a szektorhatárnál 32 darab rtornyok az NDK határánál 84 darab

Hangszórók nyugat-berliniek számára készített propagandaadások közvetítéséhez

216 darab

Az augusztus 13-án felhúzott szögesdrót akadályokat néhány nappal kés bb üreges

falazóelemekkel cserélték ki (els generáció). Ezek azonban sem a robbantásoknak, sem a

gépjárm vel történ áttöréseknek nem álltak ellent, ezért hamar meger sítették a

szektorhatárokat útépítésnél használt, egymásra fektetett betonlapokkal (19. számú

melléklet). 1962-ben kezdték el építeni a hátsó falat (második generáció). Az 1960-as évek

közepén döntöttek az újabb modernizáció mellett. 1965-t l folyamatosan áttértek az el re

elkészített panelelemek használatára. Ezek iparilag gyártott, a fal összméretéhez képest

kicsi betonelemek voltak, amelyeket egymás illesztettek, és a tetejére csövet raktak

(harmadik generáció). Végül 1975-t l kezdték el kiépíteni a szintén iparilag készített, 3,6

méter magas, L bet formájú betonelemekb l álló falat (negyedik generáció), amelyet 463 Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 228, 034. Fol. 464 HERTLE, 2007. 92. p. 465 HILDEBRANDT, 2001. 38. p.

Page 124: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

124

könnyebb volt megépíteni, és az id járási viszontagságoknak, nyugat-berlini oldalról

történ rongálásoknak is jobban ellenállt. A köztudatban ez utóbbi, az úgynevezett

„Grenzmauer 75” maradt meg leginkább, mert a leghosszabb ideig, egészen a

rendszerváltozásig szinte változatlan formában megmaradt.466

22. táblázat: A berlini határ rizeti rendszer elemei 1971-ben és 1981-ben467

Megnevezés Hossz, mennyiség, eset, létszám 1971 1981

Betonfal betoncs vel vagy anélkül468

99,8 km 107 km

Fémrácsos kerítés hossza 53,8 km 55,4 km Szögesdrót akadály hossza 8,5 km 4,8 km Megfigyel tornyok469 243 darab 287 darab Bunkerek 144 darab 137 darab Kutyafuttatók 221 darab 275 darab Gépjárm vel való áttörést megakadályozó árok hossza

106,2 km 108 km

Jelz kerítés hossza 120 km 123,5 km Közleked út hossza 122,7 km 123,5 km

fegyverhasználat határ r által

1.360 eset 1.591 eset

Ismertté vált rizetbe vételek száma

2.838 személy 3.097 személy

A határ rizeti rendszert teljes szélességében halálsávnak (Todesstreifen) is

nevezték.470 Ez a fal negyedik generációjának idejére rendszerint egy 15–150 méter széles

sávot jelentett a nyugat- és kelet-berlini épületek között. Kelet-Berlin fel l a 2 vagy 3

méter magas hátsó fallal (Hinterlandmauer) vagy hátsó zárókerítéssel

(Hinterlandsperrzaun) kezd dött. Sok helyen ezt egy-egy lakóépület fala helyettesítette.

Ezt követte egy elektromos feszültség alatt álló jelz kerítés (Signalzaun), amely érintéskor

akusztikai vagy optikai jelzéssel riasztotta a határ röket. A kés bbiekben ezt a kerítést 50

cm mélyen beásták a földbe, hogy megakadályozzák az alulról történ mászást. A helyi 466 HERTLE, 2007. 94. p. és HILDEBRANDT, 2000. 52. p. 467 HILDEBRANDT, 2001. 39. p. 468 A harmadik generációs fal betoncsövének átmér je 35 cm, a negyedik generációs fal betoncsövének átmér je 40 cm volt. 469 Különbséget kell tenni rtorony (Wachturm) és megfigyel torony (Beobachtungsturm) között. Utóbbiakat BT-jelöléssel látták el, és magasságuktól függ en egy számmal. Berlinben a harmadik generációs fal idején, 1966-tól épültek a 11 méter magas, gombaformájú tornyok (BT-11), a negyedik generációs fal idején, 1975/1976-tól pedig a 9 méter magas, négyszöglet tornyok (BT-9). El bbieket vihar esetén ki kellett üríteni, mert nem voltak kell en stabilan megépítve. Konstrukciós hibára utal, hogy a 4 és 6 méteres megfigyel tornyokra is vonatkozott a kiürítési parancs rossz id járás esetén. Egyes megfigyel tornyokat, így például a Brandenburgi Kapunál lév ket, sötétített, tükröz üvegfelületekkel látták, hogy ne lehessen belátni. RITTER – LAPP, 2007. 110. p. 470 Ez az elnevezés érthet módon Nyugat-Berlinben és az NSZK-ban terjedt el inkább.

Page 125: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

125

viszonyoktól függött, hogy a határ rizeti rendszer hogyan folytatódott. Gyakran itt

állították fel két sorban a harckocsik továbbhaladását akadályozó fémsündisznókat

(harckocsizár), illetve helyeztek el acéltüskesz nyegeket, amelyeket a nyugat-berliniek

egyszer en csak Sztálin-gyepnek („Stalinrasen”) hívtak.471 Egyes helyeken kutyafuttató

sávokat létesítettek, ahol egy magasan kifeszített drótkötélhez csúszópórázzal kötötték a

kutyákat.472 A jelz kerítés mögött megfigyel tornyokat állítottak fel, valamint egy éjjel

folyamatosan megvilágított közleked utat építettek a határ rök számára. A harckocsizár és

az rtornyokkal szegélyezett közleked út sorrendje határszakaszonként változott, általában

a helyi lehet ségek határozták meg a kialakítást. A halálsávban legalább egy rendszeresen

gereblyézett ellen rz sávot alakítottak ki, amelyben szükségszer en nyomot hagyott a

szökést megkísérl , ritkább esetben azt sikeresen végrehajtó ember. Egyes helyeken a

Nyugat-Berlinre néz fal el tt létesítették a gépjárm vek továbbhaladását akadályozó

árkokat. Míg a fent említett harckocsizár egy esetleges katonai támadás esetén a tankok

Kelet-Berlinbe való bejutását voltak hivatottak meggátolni, az árok a keletr l nyugati

irányba történ gépjárm áttörések ellen készült. Az árok keresztmetszetét tekintve

Nyugat-Berlin irányába lejtett, és szinte mer legesen álló betonlapokban végz dött. A

határ rizeti rendszer utolsó eleme volt a fal, amely néhány méterrel a szektorhatárok

mögött húzódott.

A fal negyedik generációját 1975-t l kezdték megépíteni. Ennek f oka az volt,

hogy a harmadik generációs fal, amely nem felelt meg minden igénynek, felújításra

szorult. Az új fallal szemben támasztott követelmények a következ k voltak: legyen

legalább 3 méter magas; ne lehessen felmászni rajta; ne lehessen átmászni alatta; ne

lehessen egyes elemeit külön megrongálni; minden terepen felállítható legyen; az

el állítása költségkímél legyen; masszív és id járásálló legyen; felállítását a határ rök is

el tudják végezni, ne kelljen küls munkaer t igénybe venni.473

Különböz faltípusokat teszteltek, a gy ztes az UL 12.41-es típusú lett. Vizsgálták,

hogy milyen mértékben áll ellent a különböz id járási viszonyoknak, a feszít vassal

történ rongálásnak, kalapácsütéseknek, robbanásnak, és hogy ki tud-e d lni, áttörhet -e

egyáltalán gépjárm vel. A 3,6 méter magas, 1,2 méter széles, 2,75 tonna összsúlyú

vasbeton elem 2,52 négyzetméter felület lábbal rendelkezett. A tetején lév betoncs 40

cm átmér volt. Ennek feladata az volt, hogy megnehezítse a mászást, ne lehessen 471 Az acéltüskék 14 cm hosszúak voltak. 472 1964-ben 102 kutyafuttató sáv létesült. HILDEBRANDT, 2000. 52. p. 473 SÄLTER, 2010. 1. p. URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/aufbau-der-grenzanlagen-49.html (2011. július 2.)

Page 126: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

126

mászókampó használatával átjutni a fal túloldalára, de felmászáskor a kézzel való túloldali

megkapaszkodás se legyen lehetséges.

Számos esetet ismerünk, amikor egyes emberek vagy csoportok tüntettek a berlini

falnál, nagyon keveset viszont, amikor a tiltakozásra Kelet-Berlin területén került sor. Az

indiai T. N. Zutshi már 1960-ban is tiltakozott Kelet-Berlinben a politikai

szabadságjogokért, 1962-ben pedig nyugat-berlini támogatóival együtt neki akart állni a fal

bontásának.474 1961-ben Edmont Khayat libanoni keresked számos alkalommal próbált

egy 40 kilogramm súlyú, Emberség-feliratú fakeresztet felállítani Kelet-Berlinben –

sikertelenül.475 1964-ben egy német Gandhi-követ , Carl-Wolfgang Holzapfel akart bejutni

a szovjet szektorba, hogy az életfogytiglanra ítélt, keletnémet állampolgárok Nyugat-

Berlinbe menekítésében aktívan közrem köd Harry Seidel szabadon bocsátását

követelje.476 1965. október 18-án a harmadszori próbálkozáskor azonban a keletnémet

határ rök letartóztatták, és kés bb 8 év börtönre ítélték.477 Harry Seidelért egyébként

máskor is tüntettek kisebb-nagyobb csoportok, mígnem a világ különböz pontjairól

érkez tiltakozásokkal sikerült elérni, hogy 1966-ban, négy év börtön után a keletnémet

hatóságok szabadon engedték az egykori kerékpárversenyz t.478 1964 augusztusában olasz

fiatalok helyeztek ki egy táblát Kelet-Berlinben, amelyen a „Berlin szabadsága nélkül

nincs európai egység” felirat szerepelt.479 Ulbricht kairói látogatása miatt pedig a –28

fokos hidegben egy egyiptomi diák, Mahmoud Kobtan kezdett éhségsztrájkba a Bernauer

Strassén.480 Különösen az 1960-as évek els felében voltak gyakoriak az augusztus 13-i

tüntetések. A határzárás évfordulóin rendszerint a nyugat-berlini rend rségnek kellett

megfékeznie a rendkívül népes, többségében fiatalokból álló, fal ellen tiltakozó tömeget. A

tüntetéseken felvonulók konkrét politikai követeléseket fogalmaztak meg,

transzparensekkel vonultak az utcára, és nem ritkán a falnál lel tt áldozatok nevét írták a

táblákra.481

A kés bbi években és évtizedekben is gyakran el fordultak tüntetések. 1983.

szeptember 1-jén a Brandenburgi Kapuba torkolló Unter den Linden utcában pacifista

tüntet k megpróbáltak él láncot alkotni az amerikai és a szovjet nagykövetség között.

1986. augusztus 9-én mintegy 150-en próbáltak a Checkpoint Charlie-nál Kelet-Berlinbe 474 HILDEBRANDT, 2000. 162. p. 475 HILDEBRANDT, 2000. 160. p. 476 SIKORSKI – LAABS, 1997. 80. p. 477 HILDEBRANDT, 2000. 170–171. p. 478 Lásd például HILDEBRANDT, 2000. 98–99. p. 479 HILDEBRANDT, 2000. 168–169. p. 480 HILDEBRANDT, 2000. 170. p. 481 HILDEBRANDT, 2000. 172–173. p.

Page 127: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

127

átjutni, hogy ott tiltakozhassanak és hangot adhassanak követeléseiknek. A legelszántabb

és mindegyik alkalommal nagy figyelmet kiváltó tüntet viszont egy id s korú asztalos

volt Seattle-b l. Az amerikai John Runnings az 1980-as évek második felében többször

utazott Nyugat-Berlinbe, még számos kiutasítás után is, és szinte mindegyik esetben

felmászott a falra. Egyszer 500 méter hosszan végigsétált rajta, egy másik esetben

kalapáccsal kezdte el bontani a falat. Bár az tette csak szimbolikus volt, senki sem

számított arra, hogy három évvel kés bb, 1989 novemberében kalapácsok nélkül fog

„leomlani” a fal.

5.6.2. A Berlinen kívüli változások

Az ország elhagyására kijelölt átkel helyeket az NDK-ban határátkel helynek

(Grenzübergangsstelle – GÜSt) nevezték. A nyugati szövetségesek és a nyugatnémetek

viszont az ellen rz pont (checkpoint – Kontrollpunkt) kifejezést preferálták, mert a

belnémet határt nem ismerték el államhatárnak. Az NSZK 1972-ben nemzetközi jogi

értelemben de facto elismerte az NDK-t. Ezt követ en nyugati oldalról megváltozott az

átkel helyek megnevezése, de csak Berlinen kívül.

1961. szeptember 22-én a nyugati hatalmak egy posztot állítottak fel az amerikai

szektorban, és elnevezték Checkpoint Charlie-nak. Bár ez az rhely a friedrichstrassei

ellen rz pont közvetlen szomszédságában volt, hangsúlyozandó, hogy a posztot eredetileg

nem határállomásnak szánták, és a nevét is csak az ábécének megfelel en kapta. A

belnémet határnál lév helmstedti ellen rz pont ugyanis az Alpha, a Berlin határnál lév

dreilindeni ellen rz pont pedig a Bravo nevet kapta, így a Charlie név maradt a

friedrichstrassei Kontrollpunktnak.482 A Checkpoint Charlie kés bb a legjelent sebb

határátlép hellyé n tte ki magát Berlinben, a külföldi állampolgárok ugyanis 1989-ig csak

itt közlekedhettek a berlini városrészek között.483

A Checkpoint Alpha (Helmstedt–Marienborn közötti átkel hely) a legfontosabb

átkel hely volt a belnémet határnál. A Német Szövetségi Köztársaság és Berlin közötti

tranzitforgalom jelent s része – Berlinhez való közelsége miatt – ezen a ponton keresztül

bonyolódott. A tranzitút Nyugat-Berlinig 167 kilométer hosszú volt, itt állt a Checkpoint

Bravo (Dreilinden–Drewitz közötti átkel hely). Nyugat-Berlin és az NDK között négy 482 BERLIN HANDBUCH, 1993. 258. p. 483 1962-t l már brit és francia katonák is állomásoztak itt.

Page 128: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

128

átkel helyen keresztül lehetett közlekedni. 1987/88 fordulóján ezek közül bezárták a brit–

szovjet átkel t, de egyidej leg megnyitottak egy másikat a francia szektor felé. A négy

közül a legjelent sebb átkel hely ett l függetlenül a Checkpoint Bravo maradt.484

23. táblázat: Átkel helyek Nyugat-Berlin és az NDK között

Átkel hely Szektor – zóna Átkelési feltételek Heiligensee / Stolpe Dorf

(1988. január 1-t l) francia–szovjet nyugatnémeteknek és

külföldieknek is Heerstraße / Staaken

(1987. december 31-ig) brit–szovjet nyugatnémeteknek és

külföldieknek is Dreilinden / Drewitz Checkpoint Bravo

amerikai–szovjet nyugatnémeteknek és külföldieknek is

Kirchhainer Damm / Mahlow amerikai–szovjet szemétszállítás az NDK területére, épít anyag szállítás

Nyugat-Berlinbe Waltersdorfer Chaussee /

Schönefeld amerikai–szovjet a schönefeldi keletnémet

repül térre nyugat-berlinieknek, buszközlekedés

Walter Ulbricht a Nemzeti Védelmi Tanács elnökeként az NDK vízi határainak

védelmével a Népi Haditengerészetet (Volksmarine) bízta meg. Ezt követ en Heinz

Hoffmann honvédelmi miniszter 1961. augusztus 26-án parancsot adott az NDK vízi

határvédelmének meger sítésére.485 A parancs szerint figyelmet kellett fordítani a parti

zóna védelmére a behatolni szándékozó ellenséges er kkel szemben, és külön meg kellett

er síteni a parti vizek védelmét, hogy senki se hagyhassa el illegálisan az országot. A Népi

Haditengerészet katonái figyelmeztet lövést adhattak le a határsért kre. A

fegyverhasználat ezen túlmen leg lényegében csak önvédelmi okból volt engedélyezett.

Heinz Neukirchen ellentengernagy szeptember 15-én jelentette, hogy a parancsot

végrehajtották.486 A határvédelem hatékonyságát azzal bizonyította a miniszternek küldött

táviratában, hogy érezhet en visszaesett az illegális határátlépési kísérletek száma, illetve

szeptember 9-e óta nem történt semmilyen incidens.

484 A táblázat a Mauerpläne cím térkép és HILDBRANDT, 2001. 34. p. alapján készült. 485 Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 56/61. Inhalt: Maßnahmen zur verstärkten Sicherung der Seegrenze der Deutschen Demokratischen Republik. BArch-MA, DVW 1/5904, 46. skk. 486 Eingehendes Telegramm. Eingangsdatum: 15.09.61 16.10 Uhr. Absender: Kommando Volksmarine. Empfänger: Minister für Nationale Verteidigung. BArch-MA, DVW 1/5904.

Page 129: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

129

5.6.2.1. A belnémet határ meger sítése

A honvédelmi miniszter 1961. október 19-én kelt parancsával elrendelte a NDK és NSZK

közötti határ meger sítését.487 A munkálatokat 1961. október 23-án kellett megkezdeni. A

parancs mellékletében a sematikus ábrák mellett egy részletes összesítés szerepelt, amely a

feladat elvégzéséhez szükséges eszközökr l nyújtott áttekintést, valamint pontosan

megszabta, hogy hány egységnek mib l mit kell építenie.

24. táblázat: A belnémet határ meger sítéséhez rendelkezésre álló m szaki eszközök (1961. október)488

Eszközök Rendelkezésre álló mennyiség Megjegyzések szögesdrót 1.958 tonna A teljes mennyiségb l 1000 tonna

szovjet, 100 tonna bolgár importból származott.

köt drót 26 tonna A teljes mennyiség a határ rség tulajdonában volt.

szög 20 tonna A teljes mennyiségb l 9 tonnát az Állami Tervbizottság bocsátott

rendelkezésre. betoncölöp 200 ezer darab A teljes mennyiségb l 60 ezer

darabot az Állami Tervbizottság bocsátott rendelkezésre.

facölöp 42 ezer darab A teljes mennyiséget az Állami Tervbizottság bocsátotta

rendelkezésre. szálfa

290 tömörköbméter489 A teljes mennyiségb l

126 tömörköbmétert az Állami Tervbizottság bocsátott

rendelkezésre. részelt fa

370 m3 A teljes mennyiségb l 70 m3-t az

Állami Tervbizottság bocsátott rendelkezésre.

A felsorolt eszközökb l a belnémet határ meghatározott szakaszát két

munkafázisban a következ akadályokkal kellett meger síteni (4. számú melléklet):

487 BArch-MA, DVW 1/5906. 488 BArch-MA, DVW 1/5906, 95. Fol. 489 A német nyelv dokumentumban 290 fm 290 Festmetert jelent, ez 290 tömörköbméter fának felel meg. 1 tömörköbméter 1 m3 különböz rönkfafajtákból álló szilárd fatömeg jelzéseként szolgál. A köbméter annyi rétegezett vagy ömlesztett fa mértékegysége, amely a légrésekkel együtt 1 m3 össztérfogatot tesz ki. 1 tömörköbméter hasábfa átlagosan 1,4 köbméternyi fának felel meg.

Page 130: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

130

25. táblázat: A belnémet határnál építend akadályok két munkafázisra bontva (1961)490

építend akadályok els munkafázis második munkafázis drótzár két cölöpsorban

dróthengerrel 45 km 63 km

drót- és aknazár 111,7 km 196,3 km úttorlasz 41 darab 76 darab

megfigyel torony – 40

Az akadályok kiépítése mellett szükség volt a terület megtisztítására, valamint egy

rendszeres boronálással és gereblyézéssel rendben tartott sáv létrehozására, amely a

szökések nyomainak felderítéséhez nagy mértékben hozzájárult.

26. táblázat: A belnémet határnál létrehozandó területek két munkafázisra bontva (1961)491

létrehozandó terület els munkafázis második munkafázis megfigyelésre és lövés leadására

alkalmas terep létrehozása, az erd s terület kiirtása

151,6 ha 502,4 ha

a 6 méter széles ellen rz sáv492 létrehozása

156,7 ha 264,9 ha

A kijelölt munkákat 20 m szaki századnak és 15 motorizált lövészzászlóaljnak

kellett elvégeznie a megadott határid n belül. A területet elaknásító egységek külön

kiképzést kaptak, az aknazárról pedig négy példányban készültek térképek.

A honvédelmi miniszter 1962. február 15-én újabb parancsot adott ki a belnémet

határ meger sítésével és megjelölésével kapcsolatban.493 El bb egy három hónapos (2.

szakasz: 1962. április 2-tól június 30-ig), majd egy négy hónapos (3. szakasz: 1962.

augusztus 1-t l november 30-ig) szakaszban alapvet en a korábban megadott séma szerint

kellett folytatni a határ meger sítését (3. számú melléklet). Ezen kívül határköveket,

határoszlopokat, valamint táblákat kellett kihelyezni a zárt zónában.

Az 1. szakaszban szerzett tapasztalatok alapján 1962. március 2-ig kellett

kidolgozni a terveket, amelyeknek pontosan tartalmaznia kellett, hogy a munkálatokhoz 490 BArch-MA, DVW 1/5906, 96. Fol. 491 BArch-MA, DVW 1/5906, 96. Fol. 492 Németül Kontrollstreifen vagy Spurensicherungsstreifen (nyomjelz sáv). A vasfüggöny magyarországi szakaszán ezt a sávot egyszer en csak nyomsávnak (Spurstreifen) hívták. Két f típusa volt: a K6 és a K2. A K6 egy 6 méter széles sáv volt, amely a jár rözés, a szolgálatváltás, valamint az er sítés biztosítása érdekében kialakított közleked út (Kolonnenweg) és a gépjárm vekkel való áttörést megakadályozó árok (Kfz-Sperrgraben) között helyezkedett el. A K2 egy többnyire 2 méter széles sáv volt, amelyet közvetlenül a jelz kerítés (Signalzaun) mellett alakítottak ki. 493 Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 10/62. (15. Februar 1962) Maßnahmen zur weiteren Verstärkung der Grenzsicherung und zur Kennzeichnung der Staatsgrenze und des Sperrgebietes. BArch-MA, DVW 1/6086, 67. skk.

Page 131: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

131

hány emberre, milyen eszközökre, anyagokra van szükség. Bár cél volt, hogy minél

olcsóbban épüljön ki az új határ rizeti rendszer, a hatékonyság els dleges prioritást

élvezett. Ennek megfelel en már a tervezéskor nagy körültekintéssel jártak el: figyelembe

vették a domborzati viszonyokat, gondoltak az erd s területekre, a tankállásokra, és

általánosságban kiemelten kezelték a biztonsági kérdéseket.

A honvédelmi miniszter tekintélyes mennyiség anyagot és eszközt biztosított a 2.

és a 3. szakasz munkálataihoz. 27. táblázat: A belnémet határ meger sítéséhez rendelkezésre bocsátott eszközök és anyagok (2. és 3. szakasz)494

Rendelkezésre bocsátott eszközök, anyagok

Mennyiség 1962. április 1-ig 1962. július 15-ig

szögesdrót (kéteres) 1500 tonna 1400 tonna köt drót 17 tonna 16 tonna

szög 17 tonna 16 tonna betoncölöp 185 ezer darab 175 ezer darab

szálfa

300 tömörköbméter 300 tömörköbméter

részelt fa

90 m3 90 m3

póznafa 160 tömörköbméter 164 tömörköbméter 8 méter hosszú, vízálló

faárbóc 370 darab 120 darab

véd akna 18 ezer darab 18 ezer darab aknajelz tábla cölöppel 6000 darab –

kéteres vezeték 25 km 8 km szigetel görbe tartóval 750 darab 250 darab

lámpatest 750 darab 250 darab fényszóró 16 darab 2 darab

robbanóanyag 10–15 tonna 10–15 tonna határk 12 ezer darab –

határoszlop 5 ezer darab – stop-jelzéssel ellátott tiltó

tábla cölöppel (zárt terület) 800 darab –

stop-jelzéssel ellátott tiltó tábla cölöppel (véd sáv)

800 darab –

tiltó tábla cölöppel (zárt terület)

5000 darab –

A 2. szakaszban elvégzett munkáról Horst Skerra ezredes 1962. július 14-én írt

zárójelentést a honvédelmi miniszternek.495 A terv szerint június 30-ig 340,35 km hosszan

494 BArch-MA, DVW 1/6086, 77–78. Fol.

Page 132: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

132

kellett volna megépíteni a m szaki zárat, ebb l 320,8 km-t sikerült teljesíteni. Az

alulteljesítés oka az volt, hogy három szakaszon a helyi adottságok miatt nem alakították ki

határid re a nyiladékokat. Ett l függetlenül jelent s eredménynek számított, hogy 1. az új

szaki zár az els szakaszban kiépítetthez képest min ségbeli változást hozott, 2. a

második szakasz végéig összesen 690,6 km m szaki zár készült el, ami a belnémet határ

teljes hosszának (1381 km) a felét jelentette.496

A 2. szakaszban 206 úttorlaszt és 32 megfigyel tornyot állítottak fel. A

dokumentáció felülvizsgálata miatt viszont nem készült el egy tankállás sem, és az 500

méteres véd sáv, valamint az 5 km-es zárt terület megjelölése is elmaradt, mert nem

érkeztek meg a tiltó táblák. A honvédelmi miniszter eredeti utasítása szerint tiltó táblákat

kellett volna kihelyezni az 5 km-es zárt terület és az 500 méteres véd sáv jelzésére is,

továbbá figyelmeztet táblák kerültek volna a drót- és aknazár mindkét oldalára (2. számú

melléklet).

Nincs pontos adatunk arról, hogy hány határkövet és határoszlopot helyeztek ki

ekkor.497 Az általában 1 méter hosszú, ám földb l csupán 60 cm-re kiálló határköveket

egyenes szakaszokon egymástól 150 méterre kellett kihelyezni a határvonal mentén. A

3,20 méter hosszú, a földb l 2,5 méterre kiálló, fekete-piros-arany szín határoszlopokat

pedig egymástól 450 méterre, egy méterrel a határvonal mögött (az NDK területén)

állították fel (1. számú melléklet). A dokumentumok alapján arra következtetünk, hogy az

eredeti tervhez képest módosulás történt. Öt évvel kés bb, 1967-ben ugyanis a belnémet

határ teljes hosszát újra megjelölték: 2622 határoszlopot, 9079 határkövet és 13 határbóját

helyeztek ekkor ki.498

495 Abschlußbericht über den Einsatz von Einheiten der Nationalen Volksarmee zur Erfüllung der Grenzsicherungsmaßnahmen an der Staatsgrenze „West” für die 2. Etappe. BArch-MA, DVW 1/6086, 102. skk. 496 A belnémet határ hosszáról eltér adatokat találunk. Az amerikai hadsereg 1345,9 km-rel számolt, a britek 1393 km-rel, a nyugat- és keletnémetek 1381 km-rel, számos keletnémet dokumentumban pedig 1378 km szerepel. A disszertációban az 1381 km-es hosszúságot fogadjuk el. Vö. ROTTMAN, 2008. 14. p. és SCHULTKE, 2000. 82. p. – Nem tudjuk, hogy mérési hibáról van-e szó, vagy pedig a Richardson-hatásról. Lewis Fry Richardson angol matematikus a 20. század közepén figyelt fel arra, hogy az országhatárok hosszát nem lehet egyértelm en megmérni. Egy ország államhatárának a hossza tetsz legesen hosszú lehet, ha elég rövid a méréséhez használt egység. URL: http://www.origo.hu/tudomany/20090825-miert-van-az-hogy-az-allamhataroknak-nem-letezik-pontos-hossza.html (2011. október 1.) – Egy rend rségi akta szerint az NDK nyugati határának hossza 1370,7 km. Ebb l 551,8 km nyílt terepen, 535,4 km erd s területen, 58 km településeken és 225,4 km tavakon és folyókon haladt át. A számokat összeadva 1370,6 km-t kapunk, ami 100 méteres eltérést jelent. BArch-MA, PT-7547, 216. Fol. 497 Két határszakasznál is el fordult, hogy a betonoszlopok csaknem 60 százaléka a szakszer tlen szállítás miatt összetört és használhatatlanná vált. Úgy véljük, hogy ezek között is voltak olyanok, amelyeket határk nek vagy határoszlopnak szántak. 498 RITTER – LAPP, 2007. 31. p. és SCHULTKE, 2000. 71. p.

Page 133: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

133

5.6.2.2. Az exklávék sorsa

Nagy-Berlin létrejöttekor (1920) összesen 10 exklávé jött létre, amelyek közigazgatási

szempontból a f városhoz tartoztak, de a város határain kívül, Brandenburg területén

helyezkedtek el. 1945 után ezek a területek megmaradtak szigetként a szovjet megszállási

övezetben, illetve 1949 után az NDK területén. Ebb l a helyzetb l egyre több probléma

fakadt, különösen Steinstücken esetében. Ez volt ugyanis az egyetlen állandóan lakott

terület, amelynek a megközelítése csak az NDK területén való áthaladással volt lehetséges,

ami rendszeres konfliktusokhoz vezetett a keletnémet és a nyugat-berlini hatóságok, az

amerikaiak és a lakosok között.

28. táblázat: Berlini exklávék 1945 után499

Az exklávé neve A nyugat-berlini kerület, ahová tartozik

A terület nagysága

Falkenhagener Wiese Spandau 45,44 hektár Wüste Mark Zehlendorf 21,83 hektár Laszinswiesen Spandau 13,49 hektár Steinstücken Zehlendorf 12,67 hektár Große Kuhlake Spandau 8,03 hektár Nuthewiesen Zehlendorf 3,64 hektár Fichtenwiesen Spandau 3,51 hektár Finkenkrug Spandau 3,45 hektár Erlengrund Spandau 0,51 hektár Böttcherberg Zehlendorf 0,30 hektár

Wüste Mark és Steinstücken az amerikai, Fichtewiesen és Erlengrund a brit

szektorhoz tartozott. Ez a négy volt a legjelent sebb exklávé: a három utóbbi területén

ugyanis emberek éltek. Erlengrund nagyságát mutatja, hogy mindössze 300 méteren volt

határos az NDK-val, de az exklávék közül a majdnem legnagyobbnak számító Wüste Mark

határvonala is éppen csak meghaladta a 2 km-t. A berlini fal megépítésével a csupán 21

hektár terület steinstückeni exklávé fizikálisan is elszakadt Zehlendorf kerülett l (15.

számú melléklet). 1961 augusztusában ezért megalapozottnak t nt a nyugat-berliniek

félelme, hogy a keletnémet rezsim teljesen be akarja kebelezni a katonai szempontból

teljesen jelentéktelen, kicsiny területet. 1961. szeptember 21-én Lucius Clay tábornok – aki

Kennedy utasítására a lakosság megnyugtatása céljából Johnson alelnökkel együtt érkezett

Nyugat-Berlinbe augusztus 19-én – egy katonai helikopterrel Steinstückenbe repült, és

személyes jelenlétével is demonstrálta a berlini lakosoknak, a keletnémet vezetésnek és a 499 BERLIN HANDBUCH, 1993. 436. p.

Page 134: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

134

nagyvilágnak, hogy az apró exklávé Nyugat-Berlinhez való tartozása nem lehet kétséges

senki számára sem.500

Az itt él mintegy 150 lakosnak mindazonáltal számos kényelmetlenséggel kellett

számolnia.501 Már 1961 augusztusa el tt is problémás volt a lakosok mindennapos

közlekedése, a fal megépítése után ez még inkább körülményes lett. Ha Zehlendorfba

akartak menni, akkor végig kellett menniük egy 1,2 km-es ösvényen, és eközben érinteniük

kellett két ellen rz pontot, ahol alapos átvizsgálás várt rájuk. El kellett továbbá

fogadniuk, hogy látogatókat nem fogadhattak. Csak 1967 májusától járt itt iskolabusz,

amely az exklávéban lakó 37 gyereket vitte napi rendszerességgel iskolába és óvodába.502

Az amerikaiak Clay látogatása után három katonát állomásoztattak állandóan

Steinstückenben, akik folyamatos rádiókapcsolatban álltak a f hadiszállással.

Meghatározott id közönként pedig – nem ritkán három-négy naponta – egy katonai

helikopter landolt Steinstückenben, hogy az rségváltást és az ellátást biztosítsák. A

steinstückeniek helyzete csak az 1972. június 3-i négyhatalmi megállapodás után javult

érdemben. 1972. augusztus 30-án Klaus Schütz polgármester felavatta azt a körülbelül 20

méter széles utat, amely a „köldökzsinórt” jelentette Nyugat-Berlin és Steinstücken között.

Meghosszabbítottak továbbá egy buszjáratot, amely most már Steinstückenig vitte el az

utasokat. Az exklávé lakosai innent l kezdve látogatókat is fogadhattak.

Nyugat-Berlin területén azonban enklávék is voltak. A mintegy 50 hektár nagyságú

Eiskeller a brit szektorban lév Spandau kerület északnyugati részén helyezkedett el.

Három, egymástól szeparált NDK exklávé volt ezen a területen, és nyugat-berlini részb l

csak egy keskeny összeköt úton lehetett eljutni Spandauba. 1959-ben mindössze 6 ember

élt itt, de 1967-ben is csak 12. Híressé vált egy Erwin Schabe nev 12 éves fiú, akit 1961

szén az iskolába menet keletnémet rend rök feltartóztattak. Válaszként a britek egy

páncélozott autóval egészen Spandauig kísérték napi rendszerességgel a keskeny összeköt

úton biciklivel közleked fiút. A rendszerváltozás után derült ki, hogy a fiú csak kitalálta a

rend rök általi megállítást, hogy aznap lóghasson az iskolából.503

Az 1971. szeptember 3-i négyhatalmi megállapodás két helyen is megfogalmazta,

hogy az enklávék problémáját területcserékkel lehet megoldani.504 A Szövetséges

500 SIKORSKI – LAABS, 1997. 35. p. 501 A Steinstückenben él lakosság számáról eltér adatokat találtunk. Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 7891. 502 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 7891. 503 HILDEBRANDT, 2001. 66. p. 504 Lásd a dokumentum II. részének C pontját és a III. melléklet 3. pontját. DAS VIERMÄCHTE-ABKOMMEN, é. n. 17. és 23. p.

Page 135: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

135

Kommandatúra felhatalmazta a nyugat-berlini szenátust, hogy kezdjen tárgyalásokat ebben

a kérdésben az NDK kormányával. Végül 1971. december 20-án született megállapodás a

területcserér l.505 Az NDK megkapta Finkenkrugot, Böttcherberget, Große Kuhlaket,

Nuthewiesent, valamint Eiskellernek egy 0,3 hektáros részét. Nyugat-Berlin számára a

legjelent sebb eredmény a már említett steinstückeni korridor megépítése volt, amely

mintegy 1 km hosszan és 20 méter szélességben kötötte össze Zehlendorfot

Steinstückennel. Ezen kívül Nyugat-Berlin kapta meg a frohnaui temet körüli területet,

valamint egy 10,7 hektáros részt Eiskellerben. Miután Nyugat-Berlin szektoraihoz

összesen 17,1 hektárnyi terület került, de az NDK-hoz csupán 15,6 hektár, a szenátus 4

millió márkát fizetett a keletnémet kormánynak.506

1972. július 21-én egy újabb megállapodást írt alá a két fél.507 31 millió márkáért

cserébe Nyugat-Berlin szektorai megkaptak az egykori Potsdamer Bahnhofnál egy 8,5

hektáros területet. Ez a megállapodás nem területcsere volt, ennek ellenére az 1971. évi

megállapodás kiegészítéseként fogták fel. 1988. március 31-én, több éven át tartó

tárgyalássorozat után írtak alá a felek egy újabb, területcserér l szóló megállapodást.

Nyugat-Berlin szektorai 14, összesen 96,7 hektárnyi területet kaptak. A 14 terület között

volt két fent említett exklávé, Fichtenwiesen és Erlengrund is, melyeket Nyugat-Berlinhez

csatoltak. Az NDK megkapta cserébe a három legnagyobb exklávét: Falkenhagener Wiese-

t, Wüste Markot és Laszinswiesent, Kelet-Berlin pedig a Schwedter Strasse egy 50 méter

széles részét a weddingi teherpályaudvarnál (5. számú melléklet).508 A szenátus a

megszerzett nagyobb kiterjedés összterület ellentételezéseként 76 millió márkát fizetett a

keletnémet kormánynak.509

505 A dokumentumot lásd DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE, 1987. 258–260. p. (141. sz. dokumentum) 506 Lásd a megállapodás 2. cikkének (1) bekezdését. 507 A dokumentumot lásd DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE, 1987. 299–300. p. (165. sz. dokumentum) 508 BArch-MA, DVW 1/67062. 509 BERLIN HANDBUCH, 1993. 437. p.

Page 136: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

136

6. Menekültek és áldozatok

6.1. A szabad költözési jog és a tiltott határátlépés jogi szabályozása az NDK-ban

A szabad költözési jogot az 1949. évi alkotmány 10. cikkének 3. pontja deklarálta: minden

állampolgárnak joga van kivándorolni.510 A gyakorlatban ez a jog korlátozottan

érvényesült, hiszen a hatóságok döntésén múlt, hogy kit engedtek legálisan távozni az

országból. Az elbírálás éveket vehetett igénybe, és eközben a Stasi mindenféle módon

megnehezíthette a kérelmez életét, s t rávehette kérelme visszavonására is. Gyakori volt,

hogy a kérelmez elveszítette munkahelyét, de nem ritkán a személyigazolványát is

bevonták. Nem volt véletlen, hogy az 1968-ban elfogadott új alkotmányból törölték a

kivándorlásra vonatkozó passzust. A 32. cikk deklarálta, hogy minden állampolgárnak joga

van a „törvények keretén belül a lakóhely szabad megválasztására az NDK államterületén

belül”.511 Ez mindenféle értelemben jelent s visszalépést jelentett az 1949. évi

alkotmányhoz képest, ráadásul a belnémet határ menti területek lakóira korlátozások

vonatkoztak.

Az NDK megalapítása után a hatóságok elég hamar konstatálták, hogy tömegek

menekülnek Nyugat-Berlinbe és Nyugat-Németországba. Az els id szakban még nem

volt jelent s különbség a két ország között. Nem lehetett tudni azt sem, hogy a német

megosztottság nem átmeneti állapotot jelent-e, és hogy tendenciát jelent-e egyáltalán a

jelent s létszámú nyugatra távozás. A keletnémet kormány els rendeletét 1951. január 25-

én hozta meg ebben a témában, amely hivatalos indoklás szerint a

„személyigazolványokkal való visszaélést” hivatott meggátolni.512 A rendelet kimondta,

hogy az a személy, aki Nyugat-Berlinbe vagy Nyugat-Németországba áttelepül, köteles

kijelentkezni a Népi Rend rségnél, és vissza kell adnia a személyi igazolványát. A

visszaélések elkerülésén túl nyilvánvalóan az is célja volt a keletnémet kormánynak, hogy

közvetve nehezítse az országból való távozást. A személyi igazolványok kötelez leadása

ugyanis er teljesebb szakítást jelentett az NDK-val, és megnehezítette a visszatérést az

országba.

510 URL: http://www.documentarchiv.de/ddr/verfddr1949.html (2011. október 3.) 511 URL: http://www.documentarchiv.de/ddr/verfddr1968.html (2011. október 3.) 512 Verordnung über die Rückgabe Deutscher Personalausweise bei Übersiedlung nach Westdeutschland oder Westberlin. Vom 25. Januar 1951. URL: http://www.documentarchiv.de/ddr/1951/rueckgabe-personalausweise_vo.html (2011. október 3.)

Page 137: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

137

1954. szeptember 15-én fogadták el az NDK útlevél törvényét, amely rögzítette a

„Republikflucht” b ncselekményét. A 8. § (1) bekezdése kimondta: „Aki engedély nélkül

elhagyja a Német Demokratikus Köztársaság területét (…), három évig terjed

szabadságvesztéssel büntetend .”513 Ekkor még „csak” a menekülés megpróbálását

büntették, három évvel kés bb, a törvény 1957. évi módosításkor viszont már a menekülés

el készülete is szigorú büntetést vont maga után. A tiltott határátlépés (és néhány ezzel

összefügg b ncselekmény) büntet jogi tényállását végül az 1968-ban elfogadott Büntet

Törvénykönyv 213. §-a szabályozta.514 Alapesetben két évig terjed szabadságvesztéssel

büntették a paragrafus megszeg it. Enyhébb esetekben csak felfüggesztett börtönbüntetés,

pénzbüntetés vagy megfeddés járt büntetésként. Szigorúbb megítélés alá esett, és öt évig

terjed szabadságvesztéssel büntették, ha a menekül személy megrongálta a határvédelmi

rendszert, fegyvert vitt magával, személyazonosító okmányt hamisított vagy vitt magával,

ha tettét csoportosan követte el, vagy nem el ször próbálkozott meneküléssel. Az 1979. évi

módosítás a paragrafus tartalmát érdemben nem változtatta meg, de nyolc évre emelte a

kiszabható maximális börtönbüntetés mértékét. Természetesen a „szökési” kísérlet és a

menekülés el készülete is büntetést vont maga után.

Megismételjük a korábban már leírt adatokat: Az 1961. augusztus 13-i határzárás,

majd a berlini fal megépítése lezárta azt a menekülési utat, amelyet a keletnémet

menekültek több mint 60%-a választott. A statisztikák szemléletesen mutatják, hogy a fal

megépülése után azonnal visszaesett, és csaknem 28 esztend n át tartósan alacsony maradt

a menekültek száma. 1962 és 1965 között még meghaladta az évi 10 ezer f t a menekültek

száma, de 1966-tól kezd en átlagosan évi 5 ezer körül mozgott az illegálisan távozók

száma.515 Változás 1988-ban következett be: a menekültügyi kérelmet benyújtók száma

ekkor 12 ezerre ugrott. A fal leomlásának az évében részben harmadik országon keresztül,

részben Berlinen vagy a belnémet határon keresztül ismét több százezrek utaztak az

NSZK-ba, igaz jelent s részük akkor már legálisan.516

513 URL: http://www.verfassungen.de/de/ddr/passgesetz54.htm (2011. szeptember 14.) 514 URL: http://www.verfassungen.de/de/ddr/strafgesetzbuch68.htm (2011. szeptember 14.) és RÜHLE – HOLZWEIßIG, 1988. 153. p. 515 Lásd err l b vebben a 6.4. és a 6.6. fejezeteket! 516 Vö. HILDEBRANDT, 2001. 55. p.

Page 138: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

138

6.2. A l fegyverhasználat szabályai a keletnémet államhatárnál

A köztudattal ellentétben a l fegyverhasználat már az 1940-es évek második felében is

viszonylag gyakori volt a szovjet megszállási övezet és a nyugati zónák közötti

demarkációs vonalnál. Bár a l fegyverhasználatról szóló 1947-es rendelkezések a

nöz kre és a fegyveres bandákra vonatkoztak, fegyvertelen civil áldozatok, sebesültek is

voltak a (kés bbi) belnémet határnál. 1949. július 1-je és 1950. december 31-e között 30

halottat és 65 sebesültet regisztráltak itt – köztük határ röket is. Csak az NDK

megalakulása utáni hónapokban, 1950 márciusáig 154.271 rizetbe vétel történt az NDK

határ rizeti rendelkezéseinek megsértése miatt.517 Ez a szám egyértelm en azt mutatja,

hogy nagyon sokan voltak azok, akik közvetlenül a két német állam létrejötte és a határok

kezdeti kiépítése után megpróbáltak az NDK-ból az NSZK-ba szökni.518

1952-ben került sor az NDK határ rizeti rendszerének kiépítésére. Ez alapvet en a

belnémet határt és a tengerpartot érintette, Berlinben csupán a két városrészb l való

átjárást nehezítették meg mindkét irányban. Az illegális határátlépések visszaszorítása

érdekében 1952 májusában egy új utasítást hoztak a fegyverhasználattal kapcsolatban,

amelyben a fegyverhasználati jog szökési kísérletek esetén deklarálva volt.519

1961. szeptember 1-jén a Német Határrend rség (Deutsche Grenzpolizei – DGP)

parancsnoksága levelet küldött Heinz Hoffmann honvédelmi miniszternek, amelyben a

belügyminiszter l fegyverhasználatról szóló, 39/60. számú rendelkezésének kiegészítését

javasolták.520 A levél a következ kre hívta fel a figyelmet: 1) 1961. augusztus 13-a óta

egyre többen próbálnak a nyugati határon át az NSZK-ba szökni. 2) A letartóztatások és a

határáttörések azt mutatják, hogy nemcsak határmenti települések lakói próbálnak az

NSZK-ba szökni, hanem az NDK más területein él személyek is. 3) Számos esetben azért

sikeresek a határáttörések, mert ezek a személyek kihasználják, hogy bejelentett munkájuk

van a határ közelében, vagy a helyi terepviszonyok miatt úgy tudják megközelíteni a

517 DIEDRICH, 1998. 207. p. 518 1949-ben 129.245, 1950-ben 197.788 keletnémet menekültet regisztráltak az NSZK-ban. 519 DIEDRICH, 1998. 209. p. 520 Vorschlag zur Ergänzung der Bestimmungen über die Anwendung der Schußwaffe in Ausübung des Dienstes zum Schutze der Staatsgrenze der DDR. BArch-MA, DVW 1/5905. – A Német Határrend rség jogel djét 1946-ban hozták létre. A határrend rség egy-két rövidebb periódust nem számítva 1961 szeptemberéig a belügyminisztériumhoz tartozott. 1961. szeptember 12-én a Nemzeti Védelmi Tanács elnöke, Walter Ulbricht a Tanács támogatásával úgy döntött, hogy a Német Határrend rséget átszervezéssel a Nemzeti Védelmi Minisztériumba integrálja. Ez hivatalosan szeptember 15-én történt meg. DIEDRICH, 1998. 219–220. p. és LAPP, 1998. 225. p.

Page 139: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

139

határt, hogy a jelenleg érvényben lév l fegyverhasználati rendelkezések betartása esetén a

határ rnek nincs módja a letartóztatásukra.521

A levél végén egy a korábbi rendelkezést kiegészít szövegjavaslat szerepelt. Ez a

nyugati határnál, a tengerpartnál és Nyugat-Berlinnél is egységesen engedélyezte volna a

fegyverhasználatot abban az esetben, ha a határsért k nem engedelmeskednének a

határ rnek. Bár a javaslat lényegi elemei – apróbb módosításokat és néhány kiegészítést

nem számítva – fellelhet ek a kés bbi szabályozásban, ez nem jelenti, hogy a politikai

vezetés a Német Határrend rség Parancsnoksága kérését teljesítette volna a

fegyverhasználat kérdésében. Az érvényben lév szabályozás megváltoztatására

valószín leg e levél nélkül is sor került volna, hiszen a politikai vezetés elkötelezett volt a

zparancs kiadásában.

Erich Honecker a Központi Stáb 1961. szeptember 20-i ülésén fogalmazta meg

világosan, hogy a t zparancs a határsért kre is vonatkozik. „Árulók és határsért k ellen

fegyver alkalmazandó. Olyan intézkedéseket kell hozni, hogy a b nöz ket elkaphassuk a

100 méteres zárt zónában. A zárt zónában megfigyelésre és lövés leadására alkalmas

[nyílt] terepet kell létrehozni.”522 Ugyanekkor azt is elmondta: a fegyveres er k összes

tagja számára ideológiai üzenetekkel kell világossá tenni, hogy az államhatárnál a béke

meg rzése érdekében teljesítenek harci megbízást.

A honvédelmi miniszter 76/61. számú, 1961. október 6-án kelt parancsában

rögzítette a fegyverhasználat szabályait a határ rök számára.523 Azonnali hatállyal életbe

lépett a DV-10/4-es szolgálati el írás.524 Ez három alapvet megállapítást tartalmazott: 1) a

Nemzeti Néphadsereg katonái minden esetben jogosultak voltak a fegyverhasználatra, ha a

szolgálatuk teljesítése során az NDK védelme érdekében cselekedtek; 2) a fegyvert csak

olyan mértékben szabadott használni, amennyire az a célok eléréséhez szükséges volt; 3)

jogos volt az önvédelmi fegyverhasználat például támadás elhárítása esetén, valamint ha

nöz k (különösen kémek, szabot rök, ügynökök, felbujtók) az rizetbe vételnél

fegyveresen ellenálltak vagy menekültek.525 A konkrétabb szabályozást nézve: ha az „Állj,

521 A fentiek alátámasztására három esetleírás szerepel augusztus 25-r l, 26-ról és 27-r l. BArch-MA, DVW 1/5905. 522 Tartalmi fordítás (M. Á.). Az utolsó mondat a német jegyz könyvben így szerepel: „Beobachtungs- und Schußfeld ist in der Sperrzone zu schaffen.” FILMER – SCHWAN, 1991. 379. 523 Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 76/61. Inhalt: Bestimmungen über Schußwaffengebrauch für das Kommando Grenze der Nationalen Volksarmee. BArch-MA, DVW 1/5905. 524 A DV a Dienstvorschrift (szolgálati el írás) szó rövidítése. 525 Lásd a 76/61. számú parancs mellékletét! BArch-MA, DVW 1/5905. és FILMER – SCHWAN, 1991. 382. p.

Page 140: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

140

vagy lövök!”,526 valamint a leveg be leadott figyelmeztet lövés után is folytatódott a

menekülés, a DV-10/4-es el írás szerint célzott lövést kellett leadni a menekül személy

„mozgásszabadságának korlátozása” végett.

A nyugati határnál és a tengerpartnál szolgálatot teljesít határ röknek a következ

esetekben kellett fegyvert használniuk:

1. Felfegyverzett személyek vagy b nöz i csoportok rizetbe vételéhez, foglyul

ejtéséhez vagy megsemmisítéséhez, akik behatolnak az NDK területére vagy a nyugati

zóna irányába megpróbálják elhagyni azt, és felszólításra nem teszik le a fegyvert, vagy az

rizetbe vételüket, foglyul ejtésüket fegyverrel való fenyegetéssel, fegyverhasználattal

próbálják megakadályozni.

2. Az NDK territóriumán a határterületen él lakosság, a határ rök vagy más

fegyveres testületek tagja ellen végrehajtott fegyveres támadások és rajtaütések

elhárításához.

3. Olyan személyek rizetbe vételéhez, akik nem engedelmeskednek a határ rnek

azáltal, hogy az „Állj, határ rség!”527 felszólításra vagy a figyelmeztet lövés leadása után

nem állnak meg, hanem egyértelm en megpróbálják megsérteni az NDK államhatárát, és

rizetbe vételükre nincs más mód.

4. Olyan személyek rizetbe vételéhez, akik bármilyen járm vel egyértelm en

megkísérlik az államhatár megsértését, miután figyelmen kívül hagyták a határ r

megállításra vonatkozó, el írásszer utasítását, vagy nem reagáltak a figyelmeztet

lövésre, valamint áttörték, félretolták vagy megkerülték az úttorlaszt, és nincs más mód az

rizetbe vételükre.

A határsért kkel szembeni fegyverhasználat csak az NDK államterülete irányába

vagy az államhatárral párhuzamosan volt engedélyezett. Értelemszer en Nyugat-Berlin

irányába sem szabadott lövéseket leadni.528 A határ rök nem használhatták fegyverüket

gyerekekkel, diplomáciai képviseletek vagy más hadseregek tagjaival szemben, és a

légteret megsért , idegen felségjel repül gépekre is csak engedéllyel tüzelhettek.

1965-ben a DV-10/4-es szolgálati el írást kib vítették. A határsért üldözésére

vonatkozó résznél bekerült a szövegbe a „határsért megsemmisítése” kifejezés, valamint

egy utalás a DV-30/10-es bels szolgálati el írásra, amely a belnémet határnál, valamint

526 A német felszólítás hosszabb („Halt! Stehenbleiben oder ich schieße!), mert a német nyelvben két szinonimát használnak a megállásra való felszólítás kifejezésére. 527 A német felszólítás itt is hosszabb („Halt – stehenbleiben – Grenzposten”). 528 Durchführungsanweisung Nr. 2 zum Befehl des Ministers des Innern Nr. 39/60. (19. März 1962) Inhalt: Bestimmung über Schußwaffengebrauch für die 1. und 2. Grenzbrigade. BArch-MA, DVW 1/5905.

Page 141: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

141

Berlinben szolgálatot teljesít határ röket érintette. Utóbbi többek között részletesen

szabályozta, hogy a határ rnek hogyan kell eljárnia a különböz irányokból érkez és

haladó határsért k esetében. Ebben szerepelt az is, hogy amennyiben a határsért nem

engedelmeskedik a határ rnek, akkor nem szabad engedni az államhatár átlépését, és

használni kell a l fegyvert. S t, a határ rök figyelmeztetés nélkül is l hettek, ha a

határsért már áthaladt a határnak egy meghatározott sávján. Különösen Berlinben volt

fontos, hogy a menekül személy ne érhesse el élve Nyugat-Berlint.

6.3. Dezertálások

„Ha valaki kora reggel kinézett az ablakon, és odaköszönt,

hogy »Jó reggelt!«, azt is jelenteni kellett volna üdvözlés címén megvalósult provokáció miatt, de ezt többnyire nem tettük.”

(Manfred Sens)

A Nemzeti Néphadsereg katonái sokszor nem az országban uralkodó politikai-gazdasági

viszonyok miatt, hanem a katonaságon belül tapasztalt állapotok miatt döntöttek a

dezertálás mellett. A szolgálat teljesítéséhez szükséges anyagi és technikai feltételek

hiánya, a nem megfelel orvosi ellátás és kulturális nevelés (különösen a félrees

szolgálati helyeken), a nyers hangnem, az általánosan elterjedt felel tlenség, illetve

részben a felettesek részér l tapasztalható önkényeskedés az egész hadseregen belül

gyakran vezetett rossz közhangulathoz.529 A demoralizáció hatása nemcsak a viszonylag

magas öngyilkossági arányban és a struktúra lazulásában mutatkozott meg, hanem a

dezertálások számában is.

29. táblázat: A dezertálások számának változása 1955 és 1959 között530

Év A dezertálások száma 1955 350 1956 233 1957 329 1958 213 1959 107

529 WENZKE, Rüdiger: Die Nationale Volksarmee (1956–1990). In: DIEDRICH – EHLERT – WENZKE, 19982. 440. p. 530 Uo.

Page 142: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

142

Aggasztónak ítélték azonban a nem engedélyezett eltávozások gyakoriságát is.531 A

hadseregben uralkodó viszonyok javítását a politikai vezetés az 1950-es évek végén kínai

minták alapján képzelte el. Ennek jegyében született 1959 januárjában egy Politbüro-

határozat, amely a katonatiszteket, tábornokokat, admirálisokat arra kötelezte, hogy

minden évben négy hetet közlegény módjára töltsenek el a hadseregben. Ilyenkor együtt

kellett enniük, aludniuk, dolgozniuk, azaz mindenféle értelemben élniük a közlegényekkel.

A kezdeményezés azonban más Kínából importált ötlettel együtt nem vált be, és még a

berlini fal megépítése el tt hatályon kívül helyezték az erre vonatkozó jogszabályokat.

1961. április 23-án katonák kirándultak Kelet-Berlinbe. A városnézés után a

találkozó helyszínén két katona nem jelent meg. Miután kés bb sem jelentkeztek,

feltételezték róluk, hogy Nyugat-Berlinbe szöktek. A korábbi viszonylag nagyszámú

dezertálás miatt az eset önmagában nem volt különleges. Ez az ügy azonban megadta a

végs elhatározást ahhoz, hogy szigorítsák a katonák tartózkodási és átutazási

engedélyének a kiadását Kelet-Berlin vonatkozásában. 1961. június 1-jét l gyakorlatilag

megtiltották a katonák kirándulását Kelet-Berlinbe.532 Az illetékes hatóságoknak a

korábbiaknál körültekint bben kellett eljárniuk az engedélyek kiadásakor, a kérelmez k

szigorúbb ellen rzésen estek át.

1961. november 30-án a honvédelmi miniszter parancsot adott ki, amelyben

gyakorlatilag a Nemzeti Néphadsereg összes katonájának megtiltotta az 500 méteres

véd sávba való belépést.533 Természetesen kivételt képeztek a véd sávban lakó katonák,

illetve az itt szolgálatot teljesít határ rök, de a parancs mindenki másra vonatkozott. Ha

egy katonának feladatot kellett teljesítenie a véd sávban, akkor is csak egy tiszt vagy

tiszthelyettes kíséretében léphetett be a területre. A parancs indoklását nem ismerjük, de

feltételezzük, hogy a dezertálások visszaszorítása volt a cél.

Augusztus 13-a után az NDK vezet i a korábbinál sokkal jobban odafigyeltek a

szökéseket vagy szökési kísérleteket megakadályozó katonák megjutalmazására. Az egyik

cél természetesen az volt, hogy a katonákat jutalommal (akár el léptetéssel) érdekeltté

tegyék a szökések felderítésében. A másik, ennél sokkal fontosabb cél az volt, hogy a

szökés megakadályozásának hazafias tettként való beállításával „helyes” viselkedésmintát

mutassanak a társadalomnak. Ezért nemcsak a hadseregen belül hirdették ki a 531 A hivatalos iratokban általában csak UE (Unerlaubte Entfernung) megjelöléssel utaltak a nem engedélyezett eltávozásokra, amiért az NDK-ban szabadságvesztést lehetett kiszabni. 532 BA-MA, DVW 1/5092. 533 Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 103/61. (30.11.1961) Inhalt: Betreten des 500-m Schutzstreifens an der Staatsgrenze der DDR zu Westdeutschland durch Angehörige der Nationalen Volksarmee. BArch-MA, DVW 1/5907.

Page 143: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

143

megjutalmazott katonák nevét, hanem a tévé- és rádióadásokban is kiemelt helyet kaptak

az adott esetr l szóló beszámolók.

A határzárás utáni id szakból rengeteg esetet lehetne felsorolni, amikor a katonák

megakadályoztak egy-egy szökést vagy szökési kísérletet.534 A Nemzeti Védelmi

Minisztériumban hosszú listákat gyártottak, és sokszor táblázatszer en tüntették fel a

megjutalmazandók nevét, a jutalom formáját, összegét és esetleg a hazafias tett rövid

leírását. Példaként álljon itt egy augusztus 23-i parancsban leírt eset, amelyben egy

bizonyos Horst May nev f hadnagy kitüntetésér l esik szó. A f hadnagy feleségének

felajánlották a nyugatra szökés lehet ségét, aki vélhet en élni is akart ezzel. Ezért szólt a

férjének, viszont feljelentette az emberkeresked t, akir l a jelentés szerint hamar

kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálattal állt kapcsolatban.535

A leírt eset több okból is tanulságos. Egyrészt rávilágít erkölcsi kérdésekre és

lelkiismereti dilemmákra: hogyan viselkedjen, mit tegyen egy keletnémet katona, ha

tudomására jut, hogy egy családtagja, felesége, gyermeke, rokona, szomszédja, legjobb

barátja disszidálni készül. Másrészt óvatosságra inti a történészt, hogy ne higgye el

feltétlenül azt, ami egy hivatalos parancsban, jelentésben áll. A konkrét esetben nem

tudjuk, hogy az emberkeresked valóban kapcsolatban állt-e az amerikai titkosszolgálattal,

de feltételezzük, hogy nem. A keletnémet propaganda el szeretettel mutatta ki az országon

belüli „ellenségek” nyugati titkosszolgálatokhoz f kapcsolatát, mert így az ellenséget

még veszélyesebbként tüntethették fel, és ez alapot teremthetett egy súlyosabb büntetés

kiszabására, vagy ezáltal a Stasi általi zsarolásra, beszervezésre.

A fal fennállásának 28 esztendejében folyamatosan tüntettek kisebb-nagyobb

csoportok és magánemberek az embertelen építmény és az annak megépítéséb l fakadó

tragikus következmények ellen. A tiltakozás legegyszer bb formáját az jelentette, amikor

egy-egy ember átkiabált a kelet-berlini határ röknek, és (nem ritkán szidalmazó) szavakkal

juttatta kifejezésre a fallal szembeni ellenérzéseit. A tiltakozás már agresszívebb jelleget

öltött, amikor a nyugat-berlini lakosok dühük kifejezéseképpen kövekkel vagy italos

üvegekkel dobálták meg a fal rzésére kivezényelt embereket. A legveszélyesebbnek

viszont az számított, amikor nagyobb csoportok ver dtek össze, és konkrét követeléseket

fogalmaztak meg. A tüntet k között nyugat-berliniek, nyugatnémetek és más

nemzetiség ek egyaránt voltak. Nem egy esetben a nyugat-berlini rend rségnek kellett

534 Lásd például a BArch DVW-MA, 1/5904-ben felsorolt eseteket! 535 BArch-MA, DVW 1/5904.

Page 144: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

144

megakadályoznia egy-egy veszélyes incidens kialakulását, de az is el fordult, hogy a

szovjet szektorból vízágyúval válaszoltak a tüntet knek.

„Mindig akadt egy-két részeg, aki átüvöltött, hogy: »B nöz k!« »Gazemberek!«”

„»Kommunista disznók! Titeket is a gázba kellett volna küldeni« – kiabálta valaki.

»B nöz k!« – meg ilyenek… »Sztálinisták!«” „»Gyilkosok!« »Ulbricht-bérencek!«

»Zsaruk!« – ilyesmik tartoztak a szótárukba.” „»Ruszki-bérencek! Tudtok ti egyáltalán

németül?«” A visszaemlékezések szerint ilyen és ehhez hasonló bekiabálások gyakoriak

voltak a falnál.536 A határ röknek minden említésre méltó eseményt le kellett írniuk a napi

jelentésben. Ezeket továbbították az illetékes szerveknek, akik többnyire provokációnak

min sítették a bekiabálásokat, és az esetleírásokat felhasználták propaganda célokra.

„Különbséget tett az ember, hogy csak a szolgálati szabályzat szerinti vagy

tényleges provokációról van-e szó. Természetesen ha valaki üveget dobált át vagy sörös

dobozt, az nyilván provokációt követett el. De a szolgálati szabályzat szerint

provokációnak min sült az is, ha valaki »Jó reggelt!« kívánt. De mi azzal nem tör dtünk.

Ha valaki kora reggel kinézett az ablakon, és odaköszönt, hogy »Jó reggelt!«, azt is

jelenteni kellett volna üdvözlés címén megvalósult provokáció miatt, de ezt többnyire nem

tettük. Nyilvánvaló provokációnak vettük a dobálózást, a szidalmazást, de ez ritkán fordult

el .”537 Manfred Sens visszaemlékezése arra utal, hogy a keletnémet szervek hajlamosak

voltak még azt is provokációnak min síteni, ami nyilvánvalóan nem volt az (például a

„disszidálást”). Tényleges provokációk persze mindkét oldalról történtek, de alapvet en az

volt a jellemz , hogy a valódi tüntetésekr l vagy egyáltalán nem adtak hírt Kelet-Berlinben

(elhallgatás), vagy provokációnak titulálták azokat (átmin sítés).

A propagandaháború eközben folyamatosan zajlott a fal mentén: el ször a szovjet

szektorban jelentek meg a hangszórókkal felszerelt autók, majd a nyugati-berlini szenátus

döntése nyomán a Szögesdrót Stúdió (Studio am Stacheldraht) kocsijai kezdtek el járni a

demarkációs vonal mellett.538 Mindkét oldalon hírek és politikai témájú információk

zengtek az autók tetejére szerelt hangszórókból, s t a propagandisztikus célt id vel már-

már háttérbe szorította egyfajta hanger -verseny, hiszen a másik túlharsogása vált fontossá.

A Szögesdrót Stúdió adásaival nemcsak azt akarta elérni, hogy a keletnémet határ rök

objektívebb képet kapjanak az eseményekr l. Az els dleges cél az volt, hogy felszólítsák

ket: ne l jenek azokra a menekül honfitársaikra, akik az egyik Németországból a 536 Günter Bazyli, Kurt Frotscher és Manfred Sens visszaemlékezése Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 537 Manfred Sens visszaemlékezése a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 538 PRAGAL – STRATENSCHULTE, 1999. 36–42. p.

Page 145: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

145

másikba akarnak szökni. Az engedélyezett l fegyverhasználat, a t zparancs miatt a falhoz

kivezényelt határ rök így nemcsak a tiltakozások, tüntetések célpontjaivá váltak, hanem

egyúttal a propagandaháború kell s közepén találhatták magukat.

Nem csoda, hogy számos keletnémet határ r lelkiismereti konfliktussal küzdött, és

sokan csak úgy tudtak megszabadulni a gyötr bels vívódástól, ha dezertáltak. Az 1961-

ben gyakori dezertálások miatt a keletnémet hatóságok elrendelték, hogy a határ rök

kettesével vagy hármasával menjenek ellen rz körútra. Szigorították a megfigyelésüket

is, és létrehoztak a Stasin belül egy külön csoportot, amelynek az volt a feladata, hogy

besúgók segítségével megpróbálja kideríteni, kik, hogyan és mikor akarnak Nyugat-

Berlinbe szökni. 1961. november 5-én a honvédelmi miniszter 104/61. számú parancsával

a határ rség hírszerz szerveit az Állambiztonsági Minisztérium alá helyezte december 10-

i hatállyal.539 A hírszerz szervek munkatársai innent l kezdve nem a határ rség

parancsnokainak beosztottjai voltak, és nem is tartoztak nekik semmilyen beszámolási

kötelezettséggel. A hírszerz szervek vezet i részt vehettek a határ rség parancsnokainak

szolgálati megbeszélésén, és javaslatokat terjeszthettek el . A parancsnokok pedig

információkat igényelhettek a hírszerzést l a határ rség megfelel irányításához, s t

bizonyos ügyekben (például a kihallgatások eredményeinek kiértékelésében) kötelez volt

együttm ködniük.

Sok katona számára egyáltalán nem volt kérdés a dezertálás, csupán a megfelel

alkalomra vártak. A jelenlegi adatok szerint 1961 és 1989 között több mint 2.100 határ r

dezertált.

539 Befehl des Ministers für Nationale Verteidigung Nr. 104/61. (05. November 1961) Inhalt: Regelung der Unterstellung der Aufklärungsorgane im Kommando Grenze. BArch-MA, DVW 1/5907.

Page 146: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

146

30. táblázat: A dezertált határ rök száma 1961 és 1989 között540

Év A dezertált határ rök száma

1961 285 1962 455 1963 317 1964 134 1965 194 1966 158 1967 112 1968 54 1969 73 1970 57

1971–1975 149 1976–1980 37 1981–1985 66 1986–1989 65 Összesen 2.156

A történészek számos esetet dokumentáltak már, amit megkönnyített, hogy

hajdanában több határ r menekülését fényképészek vagy filmesek is megörökítették.

Híressé vált Martin Löffler alezredes esete, akinek a dezertálása után az egész fal mentén

riadót fújtak. 1962 novemberében Nyugat-Berlinben fényképes plakátokat készítettek róla,

amelyeket úgy helyeztek ki, hogy a keletnémet határ rök jól láthassák a rajta lév Löffler-

idézetet: „Nem tudok már Ulbricht alatt szolgálni.”541 A média többször megszólaltatta azt

a keletnémet határ rt, aki kamerák el tt mászott át egy vaskerítésen, majd a tévében

leplezetlen nyíltsággal beszélt a katonáknak kiadott parancsokról és utasításokról például a

fegyver használattal kapcsolatban.542 A leghíresebb történet talán mégis a 19 éves

Conrad Schumann tiszthelyettesé, aki 1961. augusztus 15-én a Bernauer Strassén

provizórikusan kihelyezett szögesdrót akadályt átugrotta, és ugrás közben eldobta a

fegyverét. Az ugrás pillanatát megörökít fénykép bejárta az egész világot, és 25 évvel

kés bb a fényképész és a néhai határ r barátságot is kötött egymással.543 „Büszke vagyok

arra, hogy a szabadságot testesítem meg” – nyilatkozta évekkel kés bb Schumann.544

540 HILDEBRANDT, 2001. 60. p. – Egyes becslések viszont ennél magasabbak, és olyan adatot is lehet találni, amely szerint csaknem 2.700 dezertálás történt az említett intervallumban. 541 Szabad fordítás, az idézet eredetiben így hangzott: „Unter Ulbricht kann ich nicht mehr Offizier sein”, azaz Ulbricht alatt nem tudok már katonatiszt lenni. HILDEBRANDT, 2000. 120–121. p. 542 Az eset ismertetését lásd a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmben. 543 A 20 esztend s Peter Leibing 1961-ben a Conti Press nev hamburgi ügynökség kezd fényképész gyakornoka volt. Nyugat-berlini rend rök tanácsára a Bernauer Strasséra ment, ahol felhívták a figyelmét egy idegesen dohányzó határ rre. „Hirtelen elkezdett futni. Csupán néhány másodpercig tartott, és én csak egy képet tudtam csinálni… Én voltam az egyetlen, akinek sikerült a felvétel, mert hozzászoktam ahhoz, hogy akadályokat átugró lovakat fényképezzek” – emlékezett vissza a fényképész, aki az egész világot bejárt

Page 147: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

147

6.4. Szökések és szökési kísérletek a határzárás után

A belügyminiszter által kiadott 1961-es jogszabály alapján a berlini Népi Rend rség

vezet je 1962 elején egy végrehajtási utasítást adott ki, amely az „emberkereskedelem” és

„demokratikus Berlin” illegális elhagyása ellen irányult.545 Létrehoztak egy irányító

csoportot, amelynek feladata az volt, hogy hatékony intézkedéseket dolgozzon ki a fenti

cél megvalósítása érdekében, és közben megvalósítsa a Népi Rend rség együttm ködését

az államhatalom többi szervével. Ez a csoport havonta, az irányításával m köd

munkacsoportok viszont hetente üléseztek. Utóbbiaknak kellett minden hónap 5. napjáig

írásos elemzést adniuk egy megadott sablon alapján. A jelentésben a statisztikai adatokon

túl meg kellett adniuk a disszidensek kor szerinti összetételét és foglalkozási megoszlását,

különös tekintettel az orvosokra, kutatókra, tanárokra, diákokra, szakmunkásokra,

vérekre, mérnökökre és technikusokra. Fel kellett tüntetniük azt is, hogy a menekült

személyek között hány egykori határjáró volt.

Minden szökésr l, határáttörésr l, illetve annak kísérletér l részletes jelentést

kellett a keletnémet határ röknek készíteniük. A feletteseiket leginkább az érdekelte, hogy

az adott határszakaszon milyen módszerrel próbáltak a keletnémet állampolgárok Nyugat-

Berlinbe szökni. A jelentésnek általában részét képezte egy térkép, amelyen be kellett

rajzolni a határ vonalát, az egységek elhelyezkedését és természetesen menekül személy

haladási irányát (6. számú melléklet).546 Gyakori volt az is, hogy az eset után felállítottak

egy vizsgálóbizottságot, amelynek feladata annak megállapítása volt, hogy a határ r vagy

határ rök a szolgálati szabályzatban foglaltaknak megfelel en cselekedtek-e.

Az illetékes szervek napi szinten összesítették a határsértések, szökési kísérletek és

határáttörések számát. Folyamatosan elemezték, hogy mely határszakaszokon, mikor és

milyen módon próbálnak Nyugat-Berlinbe, illetve az NSZK-ba jutni a keletnémet

állampolgárok (13. számú melléklet).547 Magától értet dik, hogy csak az ismert eseteket

vizsgálhatták. Egy 1962. évi jelentés szerint csak február hónapban összesen 193 kelet-

berlini és Potsdam körzetéb l származó „disszidensr l” tudtak. Arról viszont nem volt

fényképért végül semmit sem kapott, mert a negatív az t betanító ügynökség tulajdonát képezte. ROBIN, 1999. 40. p. 544 Uo. 545 A dokumentumot lásd Landesarchiv Berlin, C Rep. 303-26-01, Nr. 022, 000051–000060. Fol. 546 BArch-MA, VA-07/8447. 547 Néhány 1962. évi jelentést a BArch-MA, VA-07/5992 jelzet aktában lehet találni.

Page 148: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

148

megbízható információjuk, hogy a 193 személy mikor, hol (azaz melyik határszakaszon) és

hogyan hagyta el az NDK-t.548

Az 1961. októberi összesítés szerint a leggyakoribb szökési módok, módszerek a

következ k voltak: átcsörl zés a falon, a határkerítésen vagy a drótzáron; a drótzár

átvágása; átugrás a határkerítésen; átmászás a falon; átúszás egy vízi szakaszon; átugrás a

falon teherautóról; kiugrás emeletr l Nyugat-Berlin területén kifeszített ugróponyvába.549

A jelentés nem említette az okmányhamisítást, noha egy kutatás szerint 1961. augusztus

13-a és augusztus 22-e között körülbelül 4.500 ember hagyta el nem valódi nyugat-berlini

papírokkal az NDK-t, majd ezt követ en, 1962. január 6-ig további 2.200 személy távozott

hamisított nyugatnémet vagy harmadik ország nevében kiállított okmánnyal.550 Minél

jobban korszer sítették a határ rizeti rendszert, annál inkább sz kültek a szökési

lehet ségek, illetve n tt a kockázat, amit a disszidálni szándékozó személyeknek vállalniuk

kellett. A szerencsés keletnémet menekültek egyre kreatívabb ötletek segítségével jártak

túl a határ rök eszén, amelyekr l a nyugat-berlini és nyugatnémet sajtó általában

szenzációként tudósított. Ennek is köszönhet , hogy a sikeres szökéseket meglep

alapossággal dokumentálták.

A berlini Checkpoint Charlie-nál lév múzeum (Museum Haus am Checkpoint

Charlie) számos fényképpel, kiállítási tárggyal, esetleírással dokumentálja a mai napig a

sikeres szökéseket és a szökési kísérleteket.551 Néhány példa ezek közül: áttörés vagy

áttörési kísérlet gépjárm vel, személy elrejtése gépjárm ben, szovjet katonatisztnek való

öltözés, áthajtás alacsony karosszériamagasságú autóval a sorompó alatt, átcsörl zés

Nyugat-Berlinbe stb. 2001-ben Roland Suso Richter Der Tunnel címmel rendezett egy

politikai filmdrámát, ami a közvélemény figyelmét ráirányította az alagutas szökésekre.552

Talán a film sikerének is köszönhet , hogy ma már külön szakirodalma van a témának.553

Csak 1962 és 1964 között több mint 50 alagutat ástak Berlinben. Ez a periódus az

alagútásás „virágkorának” nevezhet , de a kés bbi id szakokban is, különösen az 1970-es

évek els felében sokan vállalkoztak alagútfúrásra. A fal megépítése és leomlása közötti

id szakban legalább 70 alagútról van információnk, az utolsó ismert menekülési tervet

1982 áprilisában leplezték le.554 Átlagosan minden negyedik alagútásás sikeres szökést

548 BArch-MA, VA-07/5992, 69. Fol. 549 BArch-MA, VA-07/8448. 550 VEIGEL, 2011. 35. és 409. p. 551 URL: http://www.mauermuseum.de (2011. október 3.) és HILDEBRANDT, 2000. 88. skk. 552 Der Tunnel. Rendez : Roland Suso Richter. Német politikai dráma. (2001) 160 perc. 553 ARNOLD – KELLERHOFF, 2008. 554 Uo. 279–288. p.

Page 149: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

149

eredményezett.555 Becslésünk szerint legalább 300 ember menekült alagúton át Nyugat-

Berlinbe, de számuk bizonyosan 272 felett van. Általánosságban megállapítható, hogy a

leginkább érintett határszakaszoknál, így a Heidelberger Straßén (Treptow–Neukölln),

Kreuzberg–Mitte kerületek határánál és a Bernauer Straßén (Wedding–Prenzlauer Berg) a

legtöbb ásás Nyugat-Berlin fel l indult. A halálsáv fokozatos szélesedésével egyre

hosszabb alagutakat kellett (volna) ásni, és számolni kellett a Stasi egyre hatékonyabb

felderítésével is. Egyes helyeken ugyanis a Stasi ellenalagutakat fúrt, és olyan technikai

eszközöket helyezett el bennük, amelyek lehet vé tették az alagútásás felderítését.

1979 szeptemberében h légballonnal repült át valaki az NSZK-ba. Arra is volt

azonban példa, hogy a meneküléshez helikoptert vagy sportrepül gépet használtak, s t

gépeltérítési kísérlet is történt. A Stasi ezért 1980-ban megvizsgálta, hogy a belnémet határ

közelében hol vannak repül terek, illetve leszállásra alkalmas pályák, területek.556

Bodo Müller két könyvében is foglalkozott a szökések történetével – igaz, nemcsak

berlini aspektusból.557 Amellett, hogy – szubjektív válogatás alapján – összegy jtötte a

legérdekesebb menekülési történeteket,558 11 esetet részletesen megvizsgált – nem

tudományos indíttatásból.559 A másik könyvében levéltári kutatások alapján a Keleti-

tengeren keresztül nyugatra menekül személyek történetét elemezte behatóan. Burkhart

Veigel a disszidálni szándékozó emberek egykori segít jeként részben

visszaemlékezésként, részben alapos levéltári kutatómunkát folytatva tudományos

igényességgel írt monográfiát a berlini csoportos menekülésekr l.560 Könyvében a

menekülés módja szerinti tematikai bontásban ismerteti azokat a legjelent sebb

szökéseket, amelyeknél szükség volt menekülést segít , hozzá hasonló tevékenységet

végz ember vagy emberek (Fluchthelfer) munkájára.

Az NDK ügyészségi adatai szerint 1961 és 1988 között mintegy 110 ezer eljárás

indult tiltott határátlépés vagy disszidálás (illetve annak szándéka) miatt. 1960 és 1988

között több mint 71 ezer esetben börtönbüntetést szabtak ki ezeknek a

ncselekményeknek az elkövetéséért.561

555 Uo. 11. p. 556 MfS HA VII 6049. 557 MÜLLER, 2002. és MÜLLER, 2006. 558 MÜLLER, 2002. 217–236. p. 559 MÜLLER, 2002. 11–216. p. 560 VEIGEL, 2011. 561 HERTLE – SÄLTER, 2006. 676. p.

Page 150: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

150

6.5. A berlini fal áldozatai

Ha a szabad költözési joggal ténylegesen nem rendelkez keletnémet állampolgárok el

akarták hagyni az NDK-t, sokszor nem tehettek mást, mint hogy megpróbáltak a berlini

falon vagy a vasfüggönyön át az NSZK-ba szökni. A t zparancs, illetve a

fegyverhasználatra vonatkozó szolgálati szabályok miatt azonban ez rendkívül

kockázatos volt, 1949 és 1989 között több százan vesztették életüket a menekülés során.

Pontos számadatokkal valószín leg soha nem fogunk rendelkezni. Ennek két f oka van: 1.

A nemzetközi elszigeteltségb l kitörni szándékozó NDK hírnevének nem tettek jót a

halálesetekr l beszámoló külföldi tudósítások.562 Éppen ezért a Stasi a határ rséggel

együttm ködve arra törekedett, hogy titokban tartsa a falnál vagy a vasfüggönynél lel tt

személyek kilétét, és lehet ség szerint magát az incidenst is. 2. Ha az eset az NDK

területén történt, akkor Nyugat-Berlinb l vagy az NSZK-ból nem feltétlenül lehetett látni

(például a fal miatt), megállapítani vagy megtudni, hogy mi történt, és ki vagy kik

sebesültek, esetleg haltak meg. Ebb l a két okból kifolyólag sem a keletnémet, sem a

nyugatnémet statisztikák nem szolgálnak pontos adatokkal.563

A rendszerváltozás idején az NSZK-ban hivatalosan mintegy 200 személyr l

tudtak, akik a berlini fal vagy a belnémet határ mellett haltak meg l fegyver, akna,

önm köd fegyver, esés vagy fulladás következtében. Amint megnyíltak az NDK

levéltárai, az 1990-es években megkezd dött a halálesetek történeti feltárása és a

büntet jogi felel sségre vonás. Ez a megkülönböztetés fontos, mert a történészek és a

büntet jogászok mást értettek áldozat fogalmán. A történészek alapvet en a köznyelvi

értelmezést használták: minden haláleset, amely az NDK határainál menekülés közben

következett be, számukra növelte a regisztrált áldozatok számát. Ezzel szemben a 562 Az NDK már az 1950-es évekt l kezdve törekedett a külpolitikai elszigeteltségb l való kitörésre. A korabeli külpolitikai elképzelések szerint a harmadik világ szovjetbarát és el nem kötelezett országai felé való nyitással lehetett volna ezt a legkönnyebben elérni. Az NSZK azonban 1955-ben az egyedüli képviselet elve alapján meghirdette a Hallstein-doktrínát, és azt követ en „barátságtalan aktusnak” tekintette az NDK egy harmadik állam általi diplomáciai elismerését. Amikor 1963. január 12-én az NDK felvette a diplomáciai kapcsolatot Kubával, az NSZK azonnal válaszlépésre szánta el magát, és két nappal kés bb a Hallstein-doktrína alapján megszakította a diplomáciai kapcsolatot Kubával. A hidegháború mélypontját jelent kubai válság után a Szovjetunió és az NDK politikai vezetésén belül megfogalmazódott az a törekvés, hogy egy enyhülési folyamat keretében jó kapcsolatokat alakítsanak ki az NSZK-val. A szándék els sorban a konfrontatív Berlin-politika megváltoztatásában ölthetett testet. Bár most már nem merült fel a „szabad várossá nyilvánítás” ötlete, a végs cél azonban érdemben nem változott: a szovjetek továbbra is azt akarták elérni, hogy Nyugat-Berlin „önálló” legyen, de legalábbis csökkentsék a Nyugathoz f kapcsolatait. Számos javaslat merült fel: a Szövetséges Kommandatúra feloszlatása, a megszálló csapatok ENSZ-fennhatóság alá helyezése, egy szovjet f konzulátus létrehozása Nyugat-Berlinben (függetlenül a kelet-berlini nagykövetségt l), továbbá különböz ötletek a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok javítása érdekében. 563 HERTLE – SÄLTER, 2006. 667. p.

Page 151: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

151

büntet jogi felel sségre vonásnál csak az számított az áldozatnak, aki lövés vagy akna által

halt meg.564

Az ismertté vált áldozatok száma évr l évre folyamatosan n tt. Példát említve: Uwe

Gerig 1989-ben megjelent könyvében még 128 halálesetet említett a belnémet határnál az

1949 utáni id szakra vonatkoztatva,565 Dietmar Schultke 1999-ben megjelent

kismonográfiájában ugyanennél a kategóriánál már 376 f vel számolt,566 Alexandra

Hildebrandt 2001-ben pedig már csak 369 f vel számolhatott, mert id közben kiderült,

hogy halottnak hitt személyek életben maradtak.567 Werner Filmer és Heribert Schwan

1990-ben els ként fértek hozzá addig a Népi Rend rség és a határ rség addig zárt levéltári

anyagaihoz. 1991-ben megjelent könyvükben568 deklaráltan nem törekedtek, törekedhettek

a teljességre, arra viszont igen, hogy kizárólag hivatalosan dokumentált eseteket

mutassanak be, amelyeknél nemcsak az áldozatokat, hanem a tetteseket is név szerint

megjelölik. 217 általuk megvizsgált halálesetb l 95-en haltak meg Berlinben 1961 és 1989

között, 97-en a belnémet határnál és a Keleti-tengernél 1949 és 1989 között, 25-en pedig a

fegyveres testületek tagjai közül szintén az utóbbi intervallumban. Filmer és Schwan nem

definiálták, hogy kiket tekintenek áldozatnak, így számításukban megjelentek a balesetek,

a fulladásos halálok és határ menti vizekben talált holttestek is.569

Különböz statisztikák készültek tehát, amelyek számadatai általában nem

egyeztek. Az eltérések több okból is fakadhattak: 1. Az áldozat fogalmának eltér

értelmezéséb l. 2. Nem feltárt vagy nem pontosan dokumentált esetek beszámításából. 3.

A nem azonos vizsgált id intervallumból (például: 1961. augusztus 13-a el tt és után, 1949

és 1989 között stb.). 4. A nem azonos területi vizsgálatból (például: csak a belnémet határ

és Berlin vizsgálata, de a többi államhatáré nem). Ezért a kormány megbízásából 1991-t l

állami szerv, a berlini rend rség egyik hivatala (Zentrale Ermittlungsgruppe für

Regierungs- und Vereinigunskriminalität – ZERV) kezdte meg az NDK történetének,

kiemelten az államhatárnál történt haláleseteknek a feltárását. A ZERV a 2000. évi, utolsó

éves jelentésében 421 büntet jogi szempontból releváns esetet említ. A 421 személyb l

152-en haltak meg Berlinben – 30-an a határzárás el tt, 122-en a határzárás után. A

jelentés érthet módon nem kalkulált a balesetekkel, számításba vette viszont azokat az

eseteket, amelyeknél nem bizonyított, csupán megalapozott volt a b ncselekmény gyanúja. 564 HERTLE – SÄLTER, 2006. 668. p. 565 GERIG, 1989. 11. skk. 566 SCHULTKE, 2000. 194. p. 567 Bilanz der Todesopfer des DDR-Grenzregimes. In: HILDEBRANDT, 2001. (Melléklet) 568 FILMER – SCHWAN, 1991. 569 HERTLE – SÄLTER, 2006. 669–670. p.

Page 152: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

152

Az ügyészség 1999. évi jelentésében 270 halálesettel számolt – 23 berlini halálesettel

1961. augusztus 12-ig és 86 esettel 1961. augusztus 13-tól. Ezeknél az eseteknél

bizonyított volt a l fegyver használata vagy a halál er szakos cselekmény általi

bekövetkezése.570 Sem a ZERV, sem az ügyészség által közzétett jelentések nem

tartalmazták az áldozatok névsorát.

Név szerinti listák és adatok közzétételével dolgozik viszont hosszú évek óta az

Arbeitsgemeinschaft 13. August nev egyesület, amely a Checkpoint Charlie-nál a már

említett múzeumot üzemelteti. Az államhatárnál és a berlini falnál bekövetkezett

halálesetek számát lényegesen magasabbra teszik a többi statisztikához képest, de

forrásaikat sosem tették közzé, ezért a történészek nem fogadják el hitelesnek a

számításukat. A nagyságrendbeli különbséget az alábbi számadatokkal szemléltetjük:

31. táblázat: Az Arbeitsgemeinschaft 13. August szerint ismertté vált halálesetek számának növekedése

(1989–2005)571

Id pont Ismertté vált halálesetek száma az Arbeitsgemeinschaft 13. August

szerint 1989. augusztus 197 1992. augusztus 372 1993. augusztus 588 1994. augusztus 807 1995. augusztus 825 1996. augusztus 899 1997. augusztus 916 1998. augusztus 938 1999. augusztus 943 2000. augusztus 957 2001. augusztus 960 2002. augusztus 985 2003. augusztus 1.008 2004. augusztus 1.065 2005. augusztus 1.135

Az Arbeitsgemeinschaft 13. August adatai sok esetben hallomásból, menekültek

beszámolóiból vagy nem ellen rzött forrásból származtak. A számadatok növekedése

nemcsak abból fakadt, hogy új esetekre derült fény. Kiterjesztették a vizsgált intervallumot

570 HERTLE – SÄLTER, 2006. 670–671. p. 571 Bilanz der Todesopfer des DDR-Grenzregimes. In: HILDEBRANDT, 2001. 6. p. (Melléklet) és HERTLE – SÄLTER, 2006. 672. p.

Page 153: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

153

(nem 1949-t l, hanem 1945-t l vizsgálták a haláleseteket) és b vítették a kategóriákat is.

2001-ben az egyesület szerint a halálesetek megoszlása a következ volt:

32. táblázat: A halálesetek megoszlása az Arbeitsgemeinschaft 13. August szerint (2001)572

Szempont (hely, személy, mód)

1961. augusztus 13-a el tt

1961. augusztus 13-a után

Összesen

Berlin: szektorhatár/fal 16 241 257 belnémet határ 106 263 369 Keleti-tenger 15 174 189 bolgár, cseh, lengyel vagy magyar határ

4 45 49

keletnémet határ rök 11 16 27 szovjet katonaszökevények 11 10 21 sikeres szökés után Nyugaton megölt személyek

0 1 1

sikeres szökés után vissza-hurcolt és megölt személyek

12 1 13

szökési kísérlet miatt megölt személyek

0 5 5

egyéb (repül gép lelövés a határsávban, más szökési módok, például tranzitút, áruexport stb.)

18 11 29

Összesen 193 767 960

Az egyesület 2002-ben „megtisztította” a statisztikáit, és törölt számos nem

bizonyított, illetve dokumentált esetet, az ismertté vált halálesetek száma azonban tovább

tt. Ennek oka els sorban a kategóriák kiterjesztésében rejlik: a statisztikába

beleszámolták ugyanis az egyéb sikertelen szökési kísérleteket, a dezertálásokat, az

ügynökök és kett sügynökök, valamint a visszahurcolt személyek halálát. Kalkuláltak

továbbá az öngyilkos határ rökkel, a l fegyverrel kapcsolatos balesetekkel, a

gondatlanságból elkövetett emberöléssel, számos, jórészt beazonosítatlan vízihullával és a

határállomáson bekövetkezett természetes halállal (például szívroham) is. Egyáltalán nem

volt bizonyított, hogy a kiterjesztett kategóriákba es személyek halála a határ rséghez

vagy annak tevékenységéhez köt dik. Ezért az egyesület 2003-tól a német megosztottság

áldozatainak nevezi a listáján szerepl halottakat.573

Az összeállított lista azonban így is számos sebb l vérzik. A történészek találtak

ugyanis olyan személyeket a listán, akik az egyesület állításával ellentétben nem haltak

572 Bilanz der Todesopfer des DDR-Grenzregimes. In: HILDEBRANDT, 2001. 6. p. (Melléklet) 573 HERTLE – SÄLTER, 2006. 673. p.

Page 154: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

154

meg. Voltak olyan személyek is, akik két helyen is szerepeltek a listán.574 A Zentrum für

Zeithistorische Forschung (ZZF) és a Verein Berliner Mauer munkatársai, akik egy közös

tudományos kutatási projektet folytattak a témában, nem fogadták, fogadhatták el a fent

ismertetett számokat. Alexandra Hildebrandt az Arbeitsgemeinschaft 13. August részér l

viszont azzal vágott vissza, hogy a ZZF szándékosan alulbecsüli az áldozatok számát, hogy

pozitívabb képet fessen az NDK-ról. Véleménye szerint ezt azért teszi a potsdami jelenkor

történeti kutatóközpont, mert a kutatási pénzeket a baloldali többség berlini szenátustól

kapta, akiknek nem áll érdekében az NDK múltjának befeketítése. Látva az

Arbeitsgemeinschaft 13. August vitatható módszertanát és a tudományos

szempontrendszer, illetve igényesség nélkülözését, egyértelm en ZZF és a Verein Berliner

Mauer történészeinek adunk igazat ebben a vitában, és nem gondoljuk helyesnek a fent

bemutatott statisztikákat.

Utóbbi két intézmény munkatársai a korábbi kutatásokkal ellentétben öt kategóriát

különböztettek meg:575

1. Azok a személyek, akiket az NDK fegyveres testületeinek tagjai a határ

területén menekülés közben megöltek, vagy akik a határ rizeti rendszer elemei

által (például akna) meghaltak.

2. Azok a személyek, akik a határ területén menekülés közben nem valamilyen

küls hatás, hanem baleset miatt haltak meg (például esés, fulladás, szívleállás).

3. Azok a személyek, akik nem menekülési vagy határátlépési céllal tartózkodtak

a határ területén, és akiket az NDK fegyveres testületeinek tagjai lel ttek (kelet-

és nyugatnémet, illetve nyugat-berlini személyek egyaránt).

4. A határ rség azon tagjai, akik egy menekülési akció közben meghaltak a határ

területén.

5. Azok a személyek, akik a határ területén a határ rség munkavégzése közben

(például ellen rzés során) meghaltak.

Ezek a meghatározások számos olyan eset figyelembe vételét kizárták, amelyek az

Arbeitsgemeinschaft 13. August szempontjai miatt a fenti adatok között szerepeltek

(például a határ rök öngyilkossága, l fegyverrel kapcsolatos balesetek, beazonosítatlan

vízihullák stb.). A közös kutatás eredményeként megállapították, hogy 1949 és 1989 között

270 és 780 f közé tehet a keletnémet határoknál meghalt személyek száma. 1961. 574 URL: http://www.berliner-zeitung.de/archiv/museums-chefin-hildebrandt-legt-ihre-jaehrliche-maueropfer-statistik-vor--aber-einige-opfer-haben-nachweislich-ueberlebt-die-lebenden-toten-vom-checkpoint-charlie,10810590,10579268.html (2011. október 3.) 575 HERTLE – SÄLTER, 2006. 675. p.

Page 155: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

155

augusztus 13-a és 1989. november 9-e között legalább 138 személy halt meg a berlini

falnál.576 Közöttük 98-an próbáltak Nyugat-Berlinbe szökni, de a menekülés közben

életüket vesztették. 30 személy halt meg úgy, hogy nem állt szándékában a határ átlépése,

illetve a menekülés (22 nyugat-berlini és 8 kelet-berlini). Nyolc határ r halt meg

szolgálatteljesítés közben. A meghalt személyek csaknem 60%-a 1961 és 1966 között halt

meg, 1966-tól a fal korábban már említett modernizálása miatt esett vissza radikálisan a

menekülések száma. A száz Nyugat-Berlinbe disszidálni szándékozó személyb l 67-et

ttek le a keletnémet határ rök.

576 A kutatás eredménye 2011. április 27-i állapot szerint. 136 Todesopfer an der Berliner Mauer 1961 – 1989. URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/todesopfer-240.html (2011. október 3.)

Page 156: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

156

33. táblázat: A berlini fal áldozatai (1961–1989)577

Év Összesen Menekülni szándékozók

Határátlépést nem tervez k (Kelet-Berlin)

Határátlépést nem tervez k

(Nyugat-Berlin)

Határ rök

1961 12 11 1 1962 22 15 1 2 4 1963 10 8 1 1 1964 10 8 1 1 1965 12 8 1 3 1966 12 9 3 1967 2 2 1968 7 4 1 1 1 1969 3 3 1970 9 5 2 2 1971 4 1 3 1972 4 3 1 1973 5 4 1 1974 3 1 1 1 1975 4 2 1 1 1976 – – 1977 2 2 1978 – – 1979 – – 1980 2 1 1 1981 4 3 1 1982 1 – 1 1983 1 1 1984 1 1 1985 – – 1986 4 4 1987 1 1 1988 – – 1989 3 3 Összesen 138 100 8 22 8

A halálesetek kétharmada a két városrész közötti határszakaszon történt. A

menekül személyek dönt többsége kelet-berlini vagy Berlin vonzáskörzetében él

személy volt.

577 A két intézmény közös kutatási eredményét összefoglaló jelentést lásd: Die Todesopfer an der Berliner Mauer 1961–1989. URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/todesopfer-240.html (2014. március 20.)

Page 157: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

157

34. táblázat: A berlini fal áldozatai a menekülés vagy a haláleset helye szerint (1961–1989)578

A menekülés vagy a haláleset helye

Menekülni szándé-kozók

Határátlépést nem tervez k (Kelet-Berlin)

Határátlépést nem tervez k

(Nyugat-Berlin)

Határ-rök

A két városrész közötti határszakasz / kelet-berlini kerületek

Pankow 10 9 1 Prenzlauer Berg 7 6 1 Berlin-Mitte 35 26 6 3 Friedrichshain 17 10 7 Treptow 23 15 3 4 1 A két városrész közötti határszakasz összesen

92 66 3 19 4

Berlin küls gy je / keletnémet települések

Schönefeld 2 2 Großziethen 2 2 Mahlow 2 2 Teltow 4 3 1 Kleinmachnow 4 4 Potsdam 13 8 2 1 2 Sacrow 3 2 1 Groß Glienicke 1 1 Staaken 2 1 1 Falkensee/Falkenhöh/

Falkenhagen 3 1 1 1

Schönwalde 2 1 1 Niederneuendorf 1 1 Hennigsdorf 1 1 Hohen Neuendorf 2 2 Bergfelde 2 2 Glienicke/Nordbahn 2 1 1 Berlin küls gy je 46 34 5 3 4 Összesen 138 100 8 22 8

A berlini fal els áldozatának nagyon sokan Günter Liftint tekintik, pedig ez az

állítás vitatható. Nem értünk egyet azzal sem, hogy mások Rudolf Urbant tekintik a fal els

áldozatának.579 A határzárás utáni els ismert halálesetre már az 5.6.1.3. fejezetben

utaltunk. A Bernauer Straßén lakó 58 éves Ida Siekmann 1961. augusztus 22-én – Nyugat-

Berlinbe menekülési szándékkal – kiugrott a lakóháza 3. emeletér l. Súlyos sérüléseket

szenvedett, a kórházba szállítás során meghalt. Rudolf Urban 1961. augusztus 19-én –

578 Die Todesopfer an der Berliner Mauer 1961–1989. URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/todesopfer-240.html (2014. március 20.) 579 Vö. HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 291. p.

Page 158: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

158

tehát három nappal Siekmann el tt – feleségével együtt egy kötélen próbált leereszkedni a

Bernauer Straßén lév bérházuk el tti járdaszakaszra. A 47 éves sof r lecsúszott, és a

járdára eséskor súlyos sérüléseket szenvedett. Urban azonban nem ekkor halt meg, ahogy

ezt sokan feltételezik. Kórházba került, és egy tüd gyulladás következtében egy hónap

múlva, 1961. szeptember 17-én hunyt el.580 A halál id pontját tekintve tehát nem Rudolf

Urban a fal els áldozata.

Günter Liftin sem, de az els , akit ismereteink szerint augusztus 13-a után

lel ttek. 1961. augusztus 24-én megpróbált két állomás, a Friedrichstraße és a Lehrter

Bahnhof között Nyugat-Berlinbe szökni. A rend rök akkor vették észre, amikor már a

Spree partján volt. A megállásra való felszólítás, illetve a figyelmeztet lövések után Liftin

a folyóba vetette magát. Egy tarkólövés állította meg, miel tt elérte volna a túlpartot (7.

számú melléklet).581 Az eset nemcsak azért kapott figyelmet, mert ez volt az els

„gyilkosság” a határzárás óta. Günter Liftin holttestének elszállítását sokan látták Nyugat-

Berlinb l, és a nyugati média több napon át foglalkozott az üggyel és elemzésével.

A legismertebb haláleset a 18 éves korában meghalt Peter Fechteré. 1962.

augusztus 17-én nem sokkal 14 óra után lövések dördültek a Checkpoint Charlie közvetlen

közelében lév Zimmerstraßén, amikor két fiatal megpróbált Nyugat-Berlinbe szökni. Az

egyiküknek sikerült is a szökés, a másik menekül t, Peter Fechtert azonban eltalálták –

közvetlenül a fal el tt a földre esett. Fechter mintegy 50 percen át könyörgött segítségért

kiáltozva, de kelet-berlini oldalról senki sem ment oda hozzá segíteni. Nyugat-berlini

oldalról kommunikáltak vele a fal túloldaláról, és létrára állva kötszert is átdobtak neki, de

a falon senki sem mert átmászni. Az esetnek számos szemtanúja volt a fal mindkét oldalán.

Mire a keletnémet határ rök odamentek segíteni, Fechter gyakorlatilag elvérzett, és nem

sokkal kés bb a kórházban meghalt. A fal mellett haldokló Fechterr l készült képek

bejárták a világsajtót, és az eset az emberietlenség szimbólumává vált.582

A nyugat-berlini szenátus az 1960-as években átvállalta a berlini fal áldozatainak

temetési költségét.583 A szenátus általában a temetés teljes költségét állta, ha az áldozatnak

egyáltalán nem volt vagyona Nyugat-Berlinben. Hozzájárultak azonban akkor is a

temetéshez, ha a meghalt személy nyugat-berlini lakos volt. A Büro für Gesamtberliner

Fragen hagyta jóvá a támogatások összegét, amit meghatározott költségvetési keretb l

580 URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/1961-299,334,2.html (2012. január 9.) 581 URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/1961-299,302,2.html (2012. január 9.) 582 A képeket lásd HILDEBRANDT, 2000. 112–119. p. – Peter Fechter történetét lásd URL: http://www.berliner-mauer-gedenkstaette.de/de/1962-300,353,2.html (2012. január 9.) 583 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 11724.

Page 159: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

159

fizettek ki. Számos haláleset a média révén hamar ismertté vált, ezek közé tartozott Heinz

Schmidt, Heinz Schöneberger, Paul Schultz, Hans-Dieter Wesa, Hermann Döbler és Adolf

Philipp története.584

Heinz Schmidt (1919–1966) egy pszichés zavarokkal küzd nyugat-berlini

hajléktalan volt, aki az Északi Kiköt nél átúszott kelet-berlini területre, majd amikor

visszafelé tartott, öt lövés érte. Schmidt vélhet en nem határsértést akart elkövetni,

valószín leg betegsége akadályozta abban, hogy felfogja, mit csinál. Vele ellentétben

Heinz Schöneberger (1938–1965) teljes mértékben tisztában volt a veszélyekkel, amikor a

testvérével együtt két hölgyet akart egy gépjárm ben átcsempészni Nyugat-Berlinbe.

Amikor az egyik hölgyet rejtekhelyét felfedezték, megpróbált a gépjárm vel áttörni a

határon – sikertelenül. Néhány méterrel a határ átlépése el tt érte a halálos lövés. Paul

Schultz (1945–1963) fiatalon, egy ismer sével együtt döntött úgy, hogy megpróbálnak

Nyugat-Berlinbe szökni. Szinte mindkettejüknek sikerült már a halálsávon átjutniuk,

amikor az utolsó ugrás el tt, a fal tetején találat érte Schultzot. A nyugat-berlini járdára

zuhant, kórházba szállították, de az életét nem tudták megmenteni. Hans-Dieter Wesa

(1943–1962) a keletnémet rend rség kötelékében szolgált, egy szellemállomás rzése volt

a feladata. Nem egyértelm , hogy hirtelen felindulásból vagy el re tervezett módon

mászott át a határkerítésen. Nála alig fiatalabb társa akkor vette észre a szökést, amikor

Wesa már a nyugat-berlini oldalon tartózkodott. Közvetlen közelr l több lövéssel végzett

vele. A haláleset Peter Fechter halála után hat nappal jelent s felháborodást váltott ki

Nyugat-Berlinben, Willy Brandt is elment a tett színhelyére. A polgármester volt az, aki

három évvel kés bb „hidegvérrel végrehajtott gyilkosságnak” nevezte Hermann Döbler

(1922–1965) lelövését. A nyugat-berlini lakos egy fiatal hölgy társaságában

motorcsónakkal közlekedett a griebnitzi tó sz k folytatásában. Döbler egy vízi határzár

el tt akart megfordulni a motorcsónakjával, nem tudta azonban, hogy a határ valójában

100 méterrel a határzár el tt húzódik. A kirándulók észrevettek két keletnémet határ rt, és

integettek nekik. A határ rök, akik talán provokációként fogták fel az üdvözlést, felszólítás

nélkül tüzet nyitottak a hajóra. Döbler még a hajóban életét vesztette, a fiatal hölgy

megsérült, de életben maradt. Döbler biztosan nem akart semmilyen összeütközésbe

keveredni a határ rökkel. Ez nem feltétlenül igaz viszont a nyugat-berlini Adolf Philippre

(1943–1964), aki a határsávban tartózkodott, és állítólag gázpisztollyal támadt két

keletnémet határ rre. t is lel tték, majd egy nappal kés bb átadták a holttestét a nyugat-

584 Landesarchiv Berlin, B Rep. 002, Nr. 11724.

Page 160: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

160

berlini hatóságoknak. A nyugat-berlini szenátus mindegyik esetben hozzájárult a temetési

költségekhez.

Azt gondolhatnánk, hogy a halál bekövetkeztével egy-egy (élet)történet

befejez dött. A valóságban azonban egy-egy fentihez hasonló tragikus esemény nem ritkán

további „áldozatokat” teremtett. Lehet, hogy az „újabb” áldozat (például családtag) nem is

akarta elhagyni az NDK-t, de a Stasi gondoskodott arról, hogy az életét megkeserítse, vagy

egyenesen tönkretegye. A meghalt határsért k b nöz kként való nyilvános beállítása rövid

id n belül tiltakozási hullámot indított el a nyugati hatalmaknál, és ez egyáltalán nem tett

jót az NDK hírnevének. A keletnémet politikai vezetés ezért id vel inkább a halálesetek

elhallgatására törekedett. A Stasi munkatársainak pedig az volt a feladata, hogy a meghalt

személy családtagjait, rokonait, barátait, szomszédjait, munkatársait (stb.) szabályzatokban

rögzített vagy a konkrét eset kapcsán kitalált álinformációkkal ellássák, reagálásukat,

magatartásukat megfigyeljék, napi tevékenységüket pedig folyamatosan ellen rizzék. Nem

ritkán hazugságra kényszerítették a hozzátartozókat a halál okával kapcsolatban, és

lehallgatások során ellen rizték, hogy eleget tettek-e az állambiztonsági szolgálat szigorú

utasításainak. A holttestet szinte sosem adták ki a gyászoló családnak, és alapesetben a

gyászszertartás megtartását sem engedélyezték. A Stasi vállalta az urnás temetés költségeit,

de ezt gyakorta abból a pénzb l fizették, amelyet a lel tt személynél találtak. A

hozzátartozók akár életük végéig szankciókra számíthattak, és a haláleset körülményeit

többnyire csak a német újraegyesítés után, az iratanyag hozzáférhet vé tételét követ en

ismerhették meg.

6.6. Az NDK és a szocialista országok állambiztonsági együttm ködése

Az NDK és a többi szocialista ország állambiztonságának együttm ködése bilaterális

szerz déseken és jogsegély szerz déseken alapult. Az 1980-as években a kooperáció

kereteit a vizsgálati osztályok által megkötött munkamegállapodások, illetve

jegyz könyvek tovább szabályozták. Az együttm ködés alapvet en a szocialista

országokban b ncselekményt elkövet keletnémet állampolgárok átadására és átvételére

koncentrálódott. Ezt a tényt azok a statisztikák is egyértelm en alátámasztják, amelyek a

Stasi által átvett, illetve átadott személyek számát összegzik: 1983-ban és 1984-ben

Page 161: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

161

mintegy kilencszer, illetve hétszer több keletnémet állampolgárt vett át az NDK, mint

ahány külföldi állampolgárt a szocialista országoknak kiadott.585

35. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma (1983–1984)586 Kiadó ország 1983 1984 Csehszlovákia 376 283 Magyarország 178 153 Bulgária 72 65 Lengyelország 1 12 Románia 15 11 Szovjetunió – 1 Összesen 642 keletnémet állampolgár 525 keletnémet állampolgár 36. táblázat: Az NDK által kiadott és a szocialista országok által átvett b nelkövet k (1983–1984)587 Átvev ország 1983 1984 Csehszlovákia 16 21 Lengyelország 32 31 Magyarország 5 6 Vietnam 1 10 Kuba 19 6 Összesen 73 személy 74 személy

A keletnémet állampolgárok esetében a „b ntett” az esetek túlnyomó többségében

tiltott határátlépés volt. Nem véletlen, hogy a statisztikák élén Csehszlovákia és

Magyarország állt, hiszen ez a két ország közvetlenül a vasfüggöny mellett feküdt. Egy

1983-as állambiztonsági információs anyag szerint az egyedül menekül keletnémet

személyek inkább Csehszlovákián, a keletnémet családok viszont Magyarországon

keresztül próbáltak az NSZK-ba szökni.588 Korábban már leírtuk: a belnémet határ

meger sítése és a berlini fal modernizálása után nagyon sokan egy harmadik (szocialista)

országon keresztül próbáltak a szigorúan ellen rzött vasfüggöny túloldalára jutni. Ez a

folyamat az 1970-es években egyértelm en feler södött.589

A Stasi legkés bb 1983-ban felismerte, hogy els sorban a nyugatnémet médiának

tulajdoníthatóan az a hamis kép alakult ki a keletnémet állampolgárokban, mintha a

585 A sajtóban is megjelent 1982-es és 1983-as esetleírásokat lásd MfS ZAIG/1 9301/1. 586 Bericht über das Jahr 1984 (3. Januar 1985). MfS HA IX 17599. 587 Uo. 588 Information über den Mißbrauch von Reisen in die CSSR, UVR, VRB und SRR zu Straftaten gemäß § 213 StGB durch Bürger der DDR sowie operative Erfahrungen zu ihrer wirkungsvolleren Verhinderung (22. September 1983). MfS HA VII 6049. 589 TANTZSCHER, 1998. 9. p.

Page 162: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

162

csehszlovák, a magyar, a román és a bolgár határ rizeti rendszer jóval kevésbé lenne

kiépítve a belnémet határhoz és a berlini falhoz képest. A Stasi szerint ez a manipuláció a

szocialista országokon keresztül történ sikeres szökések médiabeli értékelésével együtt

ahhoz vezetett, hogy a keletnémetek egyre nagyobb számban próbáltak az NDK területén

kívül áttörni a vasfüggönyön.590 Az is beigazolódott, hogy nyugatnémetek, nyugat-

berliniek és a kapitalista országok állampolgárai sokkal nagyobb hajlandóságot mutattak a

keletnémetek szökési terveinek támogatására egy szocialista országban, mint az NDK-ban.

Ennek a támogató tevékenységnek a Stasi szerint a következ elemei voltak:

– az államhatáron való átszökés lehet ségeinek felderítése (akár mindkét oldalról)

– a szökést tervez személy áttörési ponthoz való szállítása

– a szökést tervez személy gépjárm ben való elrejtése

– a szökést tervez személy tulajdonának szállítása

– a nyugatnémet nagykövetség közös felkeresése nyugatnémet útlevél szerzése

céljából

– a szökést tervez személy készpénzzel való ellátása, számára menetjegy vagy

repül jegy beszerzése591

A Stasi a harmadik országon keresztül menekülést potenciálisan tervez személyek

körét több éves elemzés után a következ k szerint határozta meg:

– az orvos és m szaki értelmiség tagjai, beleértve a hozzátartozóikat, akiknek

kapcsolataik vannak az NSZK-ban és/vagy Nyugat-Berlinben

– hölgyek, akik valós vagy színlelt szerelmi kapcsolatban állnak nyugatnémet

vagy nyugat-berlini férfival, hogy segítséget kapjanak t le a disszidáláshoz

– keletnémet állampolgárok, akik a szocialista országokban gyakran találkoznak

az NDK-ból kiutasított vagy onnét disszidált személyekkel

– büntetett el élet és aszociális fiatalok vagy fiatal feln ttek, akik ellenséges

magatartást tanúsítanak

– házasemberek, akik egyedül utaznak, és a tiltott határátlépéssel személyes

problémáik megoldására törekednek

– keletnémet állampolgárok, akik korábban megpróbálták külföldre áttelepülni

– keletnémet férfiak, akik homoszexuális kapcsolatot tartanak fenn nyugatnémet

vagy nyugat-berlini lakosokkal592 590 Information über den Mißbrauch von Reisen in die CSSR, UVR, VRB und SRR zu Straftaten gemäß § 213 StGB durch Bürger der DDR sowie operative Erfahrungen zu ihrer wirkungsvolleren Verhinderung (22. September 1983). MfS HA VII 6049. 591 Uo.

Page 163: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

163

Magyarország már 1966-ban az egyik legkedveltebb úticélja volt a keletnémet

turistáknak: ebben az évben mintegy 125 ezer keletnémet és 130 ezer nyugatnémet turista

látogatott az országba.593 Ez jelent s növekedés volt 1962-höz képest, amikor 11 ezer

keletnémet turista szervezett út keretében és mintegy 30 ezer egyénileg érkezett

Magyarországra.594 Ennek el zményeként említend , hogy 1954-ben az IBUSZ és a

keletnémet utazási iroda, a Deutsches Reisebüro (DER) úgynevezett turista megállapodást

kötött.595 A DER hamar felfigyelt arra, hogy a megállapodástól eltér en gyakran egy

helyen szállásolnak el nyugat- és keletnémet turistákat. Ez nemcsak az esetleges „káros

kapcsolatok szöv dése” miatt volt elfogadhatatlan, hanem mert a keletnémet turistáknak el

kellett „t rniük, hogy az tányérjaikra nem kerül paradicsom, ágynem jüket és terít iket

ritkábban cserélik, mint a nyugatiakét”.596

Ett l függetlenül Magyarország egyre népszer bb úticéllá vált. A szervezett utak

számát tekintve Csehszlovákia és Szovjetunió állt az élen, de Csehszlovákiába –

ellentétben Magyarországgal – általában csak nagyon rövid id re, egy-két napra utaztak a

keletnémetek. Volt még egy fontos különbség: egy 1975-ös felmérés szerint

Magyarországra négyszer annyi turista érkezett egyénileg, mint szervezett út keretében.

Budapesten olcsóbb szállodákban, a Balatonnál pedig kempingekben szálltak meg.597 A

keletnémetek szívesen utaztak a Balatonhoz, mert ott mindig találkozhattak nyugatnémet

barátokkal, ismer sökkel, hozzáfértek nyugatnémet napilapokhoz, és meg tudtak vásárolni

olyan (esetleg nyugatról érkezett) árukat, amelyeket az NDK-ban nem lehetett. 1980-ban

csak az els 9 hónap alatt mintegy fél millió keletnémet turista érkezett Magyarországra.

Claudia Müller megállapítása szerint Magyarország összességében a második leggyakoribb

úticél volt a szocialista táboron belül.598

1983-ban 178, 1984-ben 153 keletnémet állampolgár ellen indítottak eljárást

Magyarországon tiltott határátlépési kísérlet vagy annak gyanúja miatt. Számos esetben

hamis osztrák vagy nyugatnémet útlevéllel próbáltak Ausztriába, illetve ritkább esetben

Jugoszláviába jutni.599 Az esetleírások szerint ezeknek az embereknek gyakran voltak

osztrák vagy nyugatnémet segít ik. A másik leggyakoribb szökési mód az volt, amikor a

592 MfS HA VII 6049. 593 TANTZSCHER, 1998. 9. p. 594 DUNAI, 2009. 414. p. 595 DUNAI, 2009. 412. p. 596 DUNAI, 2009. 414. p. 597 DUNAI, 2009. 411. p. 598 HAASE – TOGAY, 2009. 25. p. 599 1984-ben a 153 ember közül 86-an próbáltak Ausztria, 59-en Jugoszlávia, 8-an pedig Csehszlovákiába jutni. MfS HA IX 17599.

Page 164: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

164

gépjárm ben rejtekhelyet alakítottak ki a határon átszökni akaró ember számára. 1984-ben

összesen 31 autót foglaltak le a magyar hatóságok.600

A Stasi IX/10-es osztályának 1987 januárjában készült éves jelentéséb l kiderült,

hogy 1985-ben és 1986-ban csökkent a keletnémet állampolgárok által külföldön elkövetett

ncselekmények száma az el két évhez képest. A tendencia azonban mégsem volt

ilyen egyértelm . Az említett két esztend ben 34-r l 61-re emelkedett éves szinten (!)

azoknak a keletnémet állampolgároknak a száma, akik hivatalosan kérték az áttelepülésük

engedélyezését az NSZK-ba vagy Nyugat-Berlinbe. Ezekkel az emberekkel a Stasi

belügyekkel foglalkozó részlegének munkatársai rendszerint hosszan elbeszélgettek, és

különböz érvekkel az otthon maradásra buzdították ket, vagy nyíltan közölték velük,

hogy miért nem fogják jóváhagyni a kérelmüket. A beszélgetéseknek volt hatása, mert

sokan visszavonták a beadott áttelepülési kérelmüket. Ezt azonban egyesek már abban a

tudatban és azzal az elhatározással tették, hogy ha nem tudnak legális módon távozni az

NDK-ból, akkor megpróbálják azt illegálisan egy harmadik országon keresztül. A beadott

kérelem visszavonása mintegy el feltétele volt a Csehszlovákiába való legális kiutazási

lehet ség meg rzésének, és talán azt a benyomást kelthette, hogy a Stasi munkatársainak

sikerült meggy zni az áttelepülni szándékozót. Az említett 61 személyb l egyébként 16

így is illegálisan, megfelel papírok nélkül lépett be kés bb Csehszlovákia területére.601

37. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma (1985–1986)602 Kiadó ország 1985 1986 Csehszlovákia 197 243 Magyarország 106 135 Bulgária 50 25 Lengyelország 14 1 Románia 2 – Szovjetunió – 1 Összesen 369 keletnémet állampolgár 405 keletnémet állampolgár

600 MfS HA IX 17599. 601 MfS HA IX 17599. 602 MfS HA IX 17599. – A Csehszlovákiában 1986-ban rizetbe vett 243 keletnémet állampolgár közül 131 volt 26 évnél fiatalabb feln tt, további 62 pedig 26 és 40 év közötti. Összesen 63 személy volt büntetett el élet , közülük 16 éppen tiltott határátlépésért lett korábban elítélve. A statisztika egyértelm en alátámasztja, hogy dönt többségben fiatalok próbáltak meg átjutni a vasfüggöny túloldalára.

Page 165: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

165

38. táblázat: Az NDK által kiadott és a szocialista országok által átvett b nelkövet k (1985–1986)603 Átvev ország 1985 1986 Csehszlovákia 17 13 Lengyelország 27 32 Magyarország 5 3 Kuba 10 32 Vietnam 16 15 Bulgária 3 – Románia 2 – Mongólia 1 5 Afganisztán – 2 Laosz 1 – Összesen 82 személy 102 személy 1985 áprilisában a magyar állambiztonság vizsgálati részlegének delegációja a Stasi

IX-es f osztályának vezet jével találkozott. A tanácskozás célja az együttm ködés

er sítése és a tapasztalatok kicserélése volt a kémkedés, az emberkereskedelem és az

illegális határátlépések felderítése, leküzdése érdekében. Bár a megbeszéléseket és a

kés bbi kooperációt a Stasi bels jelentése pozitívan értékelte, rendkívül negatívan szólt

arról, hogy 1986-ban nem sikerült Magyarországon felszámolni az

„emberkereskedelemmel foglalkozó bandákat”. A jelentés nem részletezte, hogy a Stasi

ezzel kapcsolatban pontosan milyen bizonyítékokkal rendelkezett, de „tekintélyes számú

keletnémet állampolgár kicsempészését” említette.604 A magyar hatóságok 135 keletnémet

állampolgárt vettek rizetbe ebben az évben tiltott határátlépési kísérlet vagy az el készítés

gyanúja miatt. Az esetekkel kapcsolatban nyolc nyugatnémet, egy holland, egy jugoszláv

állampolgárt, továbbá két nyugat-berlini lakost is letartóztattak. Más országok

állampolgárai egy-egy esetben biztosan megpróbáltak segíteni a keletnémeteknek, de az

esetek részleteinek ismerete nélkül nem állítható, hogy a magyarországi tiltott

határátlépéseket „b nöz i csoportok” szervezték volna rendszeresen.

Ezt a feltételezést támasztja alá az 1986-os esetek elemzése is. Megállapítható

ugyanis, hogy 114 keletnémet állampolgár érvényes útiokmányokkal érkezett

Magyarországra. Közülük 59-en Ausztriába, 56-an Jugoszláviába próbáltak átjutni. 45

személy Hegyeshalom, Sopron, illetve K szeg és Bucsu térségében kísérelte meg a

határátkelést. A választás nem volt véletlen, hiszen a felsorolt települések, illetve

környékük kedvelt turistacélpontok voltak, továbbá számos kemping volt a közelben, ahol

603 MfS HA IX 17599. 604 MfS HA IX 17599.

Page 166: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

166

hasznos tanácsokat, s t segítséget lehetett kapni más turistáktól vagy a helyiekt l az

átkelési lehet ségekkel kapcsolatban. Jugoszlávia felé egyértelm en Szeged és Mohács

térsége képezte a kitörési pontokat. A keletnémetek itt is els sorban a kempingekben

szerezték az információkat a határról, ami sokkal inkább a spontaneitásra utal, mintsem

szervezett embercsempészetre. A m szaki határzár hiánya miatt a jugoszláv határt gyalog

sokkal könnyebb volt megközelíteni, mint az osztrákot. Jugoszláviát azonban nemcsak

azért választották, mert úgy vélték, hogy oda könny átjutni. A múltban volt arra példa,

hogy a keletnémet állampolgárok a belgrádi nyugatnémet nagykövetségt l vagy a zágrábi

konzulátustól nyugatnémet útlevelet kaptak, amivel kockázat vállalása nélkül az NSZK-

ba távozhattak.605 Ez a tény minden disszidálni szándékozó számára reménykelt lehetett.

A 135 rizetbe vett személyb l 98 volt 25 év alatti, ami azt jelenti, hogy

Magyarországról Csehszlovákiánál is magasabb arányban próbáltak meg fiatal feln ttek

Nyugatra szökni. A leggyakoribb szökési módok megegyeztek a korábbiakkal: ha nem állt

rendelkezésre hamisított nyugati útlevél, akkor a leggyakrabban gépjárm ben vagy

kisbuszban kialakított rejtekhellyel próbálkoztak a keletnémetek. Utóbbit alátámasztja az

is, hogy a Stasi XIV-es osztálya 1985-ben 27, 1986-ban 18 gépjárm vet szállított vissza

Magyarországról az NDK-ba.

Az ellenkez irányban nem volt jelent s „forgalom”, hiszen az NDK 1985-ben öt,

1986-ban csupán három magyar állampolgárt adott ki Magyarországnak. Köztük volt

viszont az a Kovács nev úriember, aki nem a hamis papírokban és a csempészésben

bízott, hanem saját erejében: 1986 júniusában megpróbált a Keleti-tengeren átúszni

Dániába. Az ehhez szükséges fizikai edzettséggel bizonyára rendelkezett, ám nem számolt

a vízi határ szigorú ellen rzésével.

1987 volt az els év, amikor ugrásszer en megn tt a keletnémetek által

Magyarországon elkövetett határsértések száma. Az el évhez képest 172%-os

növekedés történt: a magyar hatóságok 246 keletnémet állampolgárt vettek rizetbe a tiltott

határátlépés különböz formái miatt. Közülük 14 n , aki a gyermekével együtt próbált

átszökni a határon, rövid id n belül ki lett utasítva az országból.606 A Stasi dicsérte a

magyar állambiztonság nyomozati munkáját, amelynek során számos NDK-ban elkövetett

ncselekményre is fényt derítettek.607

605 MfS ZAIG 16708. 606 Monika Tantzscher leírása szerint bevett gyakorlat volt az elfogott személyek légi úton történ visszaküldése az NDK-ba. TANTZSCHER, 1998. 52. p. 607 A 246 személy közül 21 már büntetve volt, és 55 nyújtott be korábban áttelepülési kérelmet a vasfüggönyön túlra. A 21 büntetett el élet közül két személyt ítéltek el illegális határátlépésért.

Page 167: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

167

A Stasi két okkal magyarázta a drasztikus emelkedést. Egyrészt hibáztatta a

nyugatnémet médiát, amely a sikeres szökésekr l általában szenzációként tudósított, és azt

a hamis képet sugallta, mintha a magyar határ rség nem használna fegyvert a határsért k

feltartóztatása érdekében. Másrészt úgy vélte, hogy a Magyarországon tartózkodó nyugat-

és keletnémet turisták találkozása és „célzott társalgása” a korábbiaknál nagyobb

mértékben járult hozzá az illegális határátlépésekhez.608 Utóbbi állítás azon alapult, hogy

számos keletnémet állampolgár csak a Magyarországra érkezés után, mondhatni „hirtelen

felindulásból” döntött a szökés mellett, miután kapcsolatba került nyugatnémetekkel. A

velük folytatott mindennapi beszélgetések az NDK- és NSZK-beli hétköznapokról, az

életszínvonalról, az utazási szabadságról és általánosságban a társadalmi viszonyokról

motivációs alapként szolgálhattak a szökéshez.609 A Stasi szerint ezt az elhatározást

er síthette a magyar szolgáltatóiparnak a nyugat- és keletnémet turistákkal szemben

tanúsított eltér magatartásmódja, és minden bizonnyal a frusztráltságnak is szerepe volt

abban az értelemben, hogy ami a nyugatnémeteknek Magyarországon olcsó volt, az a

keletnémetek bosszantóan drága.610 1987-ben mindkét fent említett hatást bizonyítani

lehetett egyes eseteknél.

A magyar–osztrák határnál 137, a magyar–jugoszláv határnál pedig 82 keletnémet

állampolgárt vettek rizetbe. Az ország nyugati részén Hegyeshalom és Sopron (összesen

78 személy), Szombathely és K szeg (összesen 49 személy), és Körmend, illetve

Szentgotthárd térségében (összesen 10 személy) voltak a gócpontok. A Hegyeshalom és

Sopron közötti szakaszon történt határsértések koncentrálódása nagyrészt egy 1987. júliusi

soproni, a nyugatnémet média által bemutatott sikeres szökésnek volt tulajdonítható.

Bizonyíthatóan szerepet játszott azonban ebben az is, hogy a határ közvetlen közelében

számos turista központ m ködött, ahol a nyugati és keleti kommunikációs csatornák

összefutottak. A déli határszakaszon Lenti és Letenye (összesen 23 személy), Szeged

(összesen 31 személy), továbbá Barcs és Mohács (összesen 28 személy) térségében

koncentrálódtak a szökések.

Az elmúlt évek gyakorlatához képest a legnagyobb változást a határ gyalog történ

megközelítése jelentette. Az rizetbe vett 246 személyb l 207-en mindenféle segédeszköz

608 Bericht über die Zusammenarbeit der Brüderorgane (1987). MfS HA IX 17599. – 1987 februárjában írásban fogalmazódott meg a kérés, hogy a nyugatnémet repül járat ne ugyanakkor érkezzen Magyarországra, amikor a keletnémet, hogy ne találkozhassanak már a repül téren a két német állam turistái. MfS ZKG 13051. 609 HAASE – TOGAY, 2009. 26. p. és 37. skk. 610 HAASE – TOGAY, 2009. 78. p.

Page 168: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

168

nélkül vágtak neki a határnak.611 Egyértelm en háttérbe szorult tehát a rejtekhelyes szökési

mód, bár így is 48 gépjárm vet kellett az év végéig visszaszállíttatni az NDK-ba. A szökést

segít személyek közül hét nyugatnémet, egy osztrák, egy olasz és egy magyar

állampolgárt, továbbá egy nyugat-berlini lakost tartóztattak le. K szegnél két addig

szokatlan er szakos áttörési kísérlet történt: egy házaspár teherautóval, egy harmadik

keletnémet pedig a motorkerékpárjával akart átjutni osztrák területre. Kiderült továbbá,

hogy az NSZK budapesti nagykövetsége nyugatnémet útleveleket készített keletnémet

állampolgároknak, illetve telefonon is segítséget nyújtott az illegális határátlépésre

készül knek. Egy esetben pedig egy NSZK-ban dolgozó guineai diplomata a

gépjárm vében próbált meg egy keletnémet állampolgárt „átcsempészni” – sikertelenül.612

1988 folyamán tovább n tt a keletnémetek által elkövetett határsértések száma a

szocialista blokkon belül. A Stasi munkatársai már a nyári hónapokban szembesültek

azzal, hogy az ügyek száma messze meghaladja a korábbi évekét. A harmadik negyedévi

(évközi) jelentés elkészítésekor mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ismét

ugrásszer növekedésr l van szó, hiszen 1988. szeptember 30-ig több keletnémetet

tartóztattak le a szocialista országokban, mint bármelyik korábbi naptári évben összesen. A

Stasi IX-es számú f osztálya (Untersuchungsorgan – Nyomozó szerv) ráadásul ekkor már

további 39 keletnémet állampolgárról tudott, akik Csehszlovákiában (5 f ),

Magyarországon (25 f ) és Bulgáriában (9 f ) letartóztatásban voltak. A szocialista

országok által regisztrált sikeres szökések kétharmadát Magyarországról hajtották végre a

keletnémet turisták.613

39. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma 1987 és 1988 els három negyedévében Kiadó ország 1987. jan. 1.-1987. szept. 30. 1988. jan. 1.-1988. szept. 30. Csehszlovákia 239 453 Magyarország 188 303 Bulgária 39 70 Lengyelország 1 6 Románia 4 6 Mongólia 0 2 Összesen 471 keletnémet állampolgár 840 keletnémet állampolgár

611 126 személy csoportban (például családdal), 94 személy pedig egyedül próbált átjutni a határon. MfS HA IX 17599. 612 A jelentésb l nem derül ki egyértelm en, de feltételezzük, hogy a nyugat-afrikai állam diplomatájáról volt szó. 613 MfS ZKG 11233.

Page 169: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

169

Az 1989. szeptemberi magyarországi határnyitásig minden további negyedévben –

évszaktól függetlenül – megfigyelhet volt a növekv tendencia. 1989 els negyedévében

a megel évek hasonló id szakához képest egyértelm növekedést lehetett tapasztalni. 40. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma 1989 els negyedévében Kiadó ország 1987 (els negyedév) 1988 (els negyedév) 1989 (els negyedév) Csehszlovákia 20 53 87 Magyarország 8 14 55 Bulgária - 3 2 Összesen 28 személy 70 személy 144 személy

1989. május 31-ig tovább n tt a kiadott keletnémet „b nelkövet k” száma: a Stasi

Csehszlovákiából 202, Magyarországról pedig 174 keletnémet állampolgárt szállított

vissza az NDK-ba.614 Az el évek els öt hónapjához képest a statisztikák növeked

tendenciát mutattak. A Stasi ekkor készült jelentése szerint a csehszlovák és magyar

hatóságok teljes mértékben eleget tettek az NDK-val szembeni kötelezettségeiknek a

keletnémet állampolgárok illegális határátlépésének megakadályozása során. Ugyanakkor

nyilvánvaló volt a csehszlovák és a magyar állambiztonság túlterheltsége. S t, számítani

lehetett arra, hogy a nyár folyamán még többen próbálnak majd meg a lebontásra ítélt

vasfüggöny mögé jutni. Az érintett szocialista országok állambiztonsági szerveinek már

ekkor sem volt elegend kapacitása a keletnémet menekültkérdés kezelésére, ezért

els sorban arra törekedtek, hogy minél el bb átadják a Stasi embereinek az NDK-ba

visszaszállítandó személyeket. Ez viszont azzal járt, hogy az átadással kapcsolatos

dokumentumokat már nem tudták el írásszer en elkészíteni, s t nem lehetett magát az

átadást sem olyan precízen megszervezni, mint a múltban.615

A Stasi azt is tudta, hogy id közben Csehszlovákiában és Magyarországon már

el készítették azokat jogszabály módosításokat, amelyek a határsértés jogi megítélésének

enyhítését célozták. A tiltott határátlépési kísérlet szabálysértéssé min sítésén túl a magyar

belügyi szervek azt is el re jelezték, hogy a jöv ben nem feltétlenül fogják közölni a

kiutasítás okát a keletnémet hatóságokkal. Ez a gyakorlatban az útlevélbe való bepecsételés

elmaradását jelentette.616 A Stasi azzal számolt, hogy a magyar hatóságok csak azokat a

keletnémet állampolgárokat fogják menekültként kezelni, akik Csehszlovákián át

614 MfS HA IX 17599. 615 MfS HA IX 17599. 616 Vö. TANTZSCHER, 1998. 52. p.

Page 170: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

170

illegálisan érkeztek Magyarországra.617 Az NDK-ba visszatérni nem akaró állampolgárok

száma azonban olyan drasztikusan növekedett, hogy Magyarországon gyakorlatilag

menekültnek számított az is, aki az NDK-ban beutazási engedélyt és magyar valutát kapott.

617 MfS HA IX 17599.

Page 171: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

171

7. A berlini fal leomlása és a két német állam egyesülése

7.1. A kelet-közép-európai szocialista rendszerek összeomlása

„Magyarország, Lengyelország és az összes többi ország úgy csinálja,

ahogy akarja. Eldönthetik, hogy milyen utat választanak.” (részlet a szovjet f titkár szóviv jének sajtótájékoztatójából)

A vasfüggöny mindkét oldalán él nemzeteket meglepte a kelet-közép-európai diktatórikus

rendszerek hirtelen összeomlása. Számos NDK-val foglalkozó kutató még az 1980-as évek

végén is rendkívül stabilként írta le a keletnémet rendszert, ezért ért sokakat váratlanul,

hogy a diktatúra kártyavárként omlott össze 1989 végén.618 Az NDK politikai rendszere az

1980-as évek második felében valóban stabilabb és merevebb volt Magyarországhoz vagy

Lengyelországhoz viszonyítva, de mindegyik szocialista országot – különösen gazdasági

téren – valójában bels gyengeség jellemzett.619

Több kelet-közép-európai ország már jóval korábban megpróbált szabadulni a

ráer szakolt diktatórikus rendszert l. 1953-ban az NDK-ban, 1956-ban Magyarországon,

1968-ban Csehszlovákiában, Lengyelországban pedig több ízben is voltak olyan

rendszerellenes megmozdulások voltak, amelyeket kíméletlenül levertek. A szocialista

tábor országainak az 1960-as évek második felében megfogalmazott Brezsnyev-doktrína

értelmében már egymást segítve kellett elfojtaniuk a demokratizálást célzó felkeléseket és

forradalmakat.620 Moszkva jóváhagyása minden fontos döntés meghozatalához szükséges

volt. A peresztrojka és glasznoszty jelszavakkal a liberalizálódás útjára lép Gorbacsov

azonban a Brezsnyev-doktrína fokozatos feladására kényszerült.621

Az SZKP KB Nemzetközi Osztálya 1989 februárjában feljegyzést készített

Alekszander Jakovlev KB-titkár részére a kelet-közép-európai szocialista országokkal

kapcsolatban. Ebben világosan leírták szovjet néz pontból a szocialista országok

fejl désének három lehetséges forgatókönyvét:

618 SCHROEDER, 2000. 627. p. és LÖW, 1991. 124–126. p. 619 GLAEßNER, Gert-Joachim: Am Ende des Staatssozialismus – Zu den Ursachen des Umbruchs in der DDR. In: JOAS – KOHLI, 1993. 70–71. p. 620 Az SZKP Központi Bizottságának ülésén Brezsnyev világossá tette, hogy a Szovjetunió saját felségterületének tekinti a „baráti szocialista országokat”. Egyrészt kész azokat megvédeni a külföldi támadásoktól, másrészt ha valamelyik testvérországban „veszély fenyegetné a szocializmust”, az minden szocialista ország közös ügyeként kezelend . Ha a szocialista tábor valamelyik országában veszély fenyegetné tehát a szocialista rendszert, az nem tekinthet az adott ország belügyének, hanem az egész „szocialista tábor” problémájaként kezelend . Lásd még HORVÁTH, 2005. 101. p. 621 A szovjet kül- és védelmi politika megváltozásáról lásd WEBER, 2004. 191–196. p.

Page 172: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

172

„Az egyik lehetséges változat: zökken mentes demokratizáció és a szocializmus egy új

formájának bevezetése az uralkodó párt vezetésével. Nem lehet kizárni, hogy ez a változat

magával hozza azt, hogy a kormányzati hatáskörök kérdésében engedményeket kell tenni,

hogy az önkormányzatiság szerepe jelent s mértékben növekedik, hogy a politikai életben

megn a súlya a képviseleti szerveknek, ami a konstruktív ellenzéket tulajdonképpen

bevonja a társadalom irányításába, s t, akár a hatalomért folyó küzdelem egyik erejévé

teszi ket. Ez a parlamentáris vagy elnöki szocializmus felé vezet út néhány ország

(Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia) esetében számunkra kedvez lenne.

Amennyiben a demokratikus változásokat az uralkodó párt kezdeményezi, igen komoly az

esélye, hogy a bels stabilitás megmarad, illetve hogy a szövetségeseik irányában meglév

kötelezettségeiknek továbbra is eleget tesznek.

Egy másik lehetséges forgatókönyv szerint a reaktív módszer lesz jellemz , ami az eddig

történtek egyszer folytatása volna – eszerint az újabb és újabb miniválságokra reagálva az

uralkodó párt újabb és újabb engedményeket tesz. Ez a forgatókönyv lehet vé teszi

számunkra, hogy elkerüljük a legrosszabbat – a politikai földindulást, ám végs soron a

politikai élet perifériájára taszítja a pártot, er síti a pesszimizmust, er síti a kételkedést a

szocializmusban, egyre mohóbb követelésekre ingerli az ellenzéket, és fokozatosan

fölkészíti a társadalmat a szocializmus kereteib l történ kilépésre. (…)

Végül, elképzelhet egy harmadik út is – meg rizni a társadalom irányításának jelenlegi

rendszerét, elnyomni a tömegek társadalmi és politikai tevékenységét. Ennek a

forgatókönyvnek az a legfontosabb jellegzetessége, hogy nyíltan konzervatív cselekvési

tervre épülne, korlátozott reformokat eredményezne, leginkább csak a gazdaságirányítás

területén, és a szovjet peresztrojka aktív elutasítását jelentené. Ez az irány azt is jelenti,

hogy a jöv ben nem lehetne kizárni egy adott válsághelyzet er szakos megoldását sem,

mely akár a társadalmi feszültségek kirobbanásával is együtt járhat, aminek

kiszámíthatatlan következményei lennének az adott ország belpolitikájára és külpolitikájára

egyaránt. Egy ilyen válság legfontosabb kiváltó oka az lehet, hogy a lakosság

elégedetlensége az egyre rosszabb gazdasági helyzet és a romló életszínvonal miatt

fokozódik.”622

1989 júliusában, egy hónappal a pekingi tüntetések vérbe fojtása után a Varsói

Szerz dés országainak bukaresti tanácskozásán hivatalosan is hatályon kívül helyezték az

érvényben lév külpolitikai irányelvet, és Gorbacsov a „nemzeti problémák önálló

622 GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 408–409. p. (29. sz. dokumentum)

Page 173: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

173

megoldásának” szükségességét hangsúlyozta.623 Gorbacsov már 1989. június 12-én, a

Német Szövetségi Köztársaságban tett látogatásakor beszélt Helmut Kohl kancellárral a

kelet-közép-európai változásokról: „Minden ország maga dönti el, hogyan csinálja. A saját

belügyük. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy az ember nem szívesen nyúl a

hangyabolyba. Ez beláthatatlan következményekkel járna.”624 Gennagyij Geraszimov, a

szovjet f titkár szóviv je 1989 októberében a sajtó képvisel i el tt jelentette be az új,

Sinatráról elnevezett doktrínát: „Frank Sinatrának volt egy nagyon népszer dala, a »My

Way«. Magyarország, Lengyelország és az összes többi ország úgy csinálja, ahogy akarja.

Eldönthetik, hogy milyen utat választanak. Ez az ügyük. Mi ezt figyelemmel kísérjük, de

nem avatkozunk be.”625

A szocialista országok tehát 1989-ben „zöld utat” kaptak a reformok

megvalósításához és a rendszerváltó folyamatok elindításához. A szovjet jelz lámpa éppen

akkor váltott zöldre, amikor a Szovjetunióhoz hasonlóan ezekben az országokban is

negyven év után a legélesebben nyilvánult meg a politikai, gazdasági és társadalmi válság,

a szocialista rendszer m ködésképtelensége és bels gyengesége.626 Az NDK-ban a

reformok kései megindulása azzal magyarázható, hogy a politikai vezetés makacsul

ragaszkodott a hatalom megtartásához, és a korábban jól bevált hazugságokkal, illetve

gondosan megszervezett propagandamunkával megpróbálta a válságot elkend zni és az

„er s állam” képét sugallni.627 Az SZKP KB Nemzetközi Osztálya a fent idézett, 1989.

februári keltezés feljegyzésében elemezte az NDK-ban kialakult helyzetet. Ekkor még

nem lehetett el re látni, hogy az NDK a felvázolt három forgatókönyv közül a harmadikat

fogja követni, de bizonyos int jelek már ekkor is megfigyelhet ek voltak:

623 SCHROEDER, 2000. 285. p. – A Brezsnyev-doktrína hatályon kívül helyezését (szó szerint nem említve) Gorbacsov 1989 júliusában az Európa Tanács el tt elmondott beszédében is megfogalmazta. Informationen zur politischen Bildung, 2000. 50–52. p. 624 GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 562. p. (52. sz. dokumentum) – Gorbacsov NSZK-beli látogatásáról Borisz Sztukalin szovjet nagykövet Grósz Károlyt és a Politikai Bizottságot is tájékoztatta, írásos beszámolójában szinte szó szerint megismételve Gorbacsov szavait a változásokról. Vö. GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 585. p. (56. sz. dokumentum) 625 A beszédet hasonló tartalommal, de eltér szöveggel idézik: KISSINGER, 1996. 795. p. és BUCKLEY, 2004. 161. p. – Lásd még a Gennagyij Geraszimovval készült interjút! http://findarticles.com/p/articles/mi_qa3996/is_200504/ai_n15328179 (2008. október 2.) 626 Az NSZEP pénzügyi szakért jének, Günter Ehrenspergernek 1989. november 9-i beszámolója szerint az NDK eladósodása (legkés bb) 1973-ban kezd dött, és ett l kezdve minden évben nagyobb volt a fogyasztás, mint a termelés. WIRSCHING, 2008. 371. p. 627 Az NSZK kelet-berlini Állandó Képviseletének vezet je, Franz Bertele a Központi Bizottság 1989. június 22/23-i ülése után táviratban jelezte Bonn számára, hogy Honecker nem akarja önként átadni a pozícióját. Az ülésen a legkeményebb kritikát a párt fels vezetésének legismertebb másként gondolkodója, Hans Modrow drezdai els titkár kapta. Bertele jelezte továbbá, hogy a Német Szocialista Egységpártban meglév , reformokat váró vagy el rejelz kapcsolatai szkeptikusan nyilatkoztak az ülés után, és úgy látták, hogy a reformokkal ki kell várni a Honecker utáni id szakot. Honecker személye tehát a változások gátjává vált. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 319. p. (11. sz. dokumentum)

Page 174: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

174

„Az NDK-ban [kiemelés az eredeti szövegben – M. Á.] különlegesen összetett helyzet van

kialakulóban a látszólagos jólét ellenére. Annak ellenére, hogy az NDK kit nik a többi

szocialista ország közül gazdaságának jobb állapotával és magasabb életszínvonalával, az

ország gazdaságának a helyzete valójában rosszabbodik. Nyomasztó az adósságteher, és az

NSZK-tól való növekv függ ség. A pártvezetés nagyrészt személyes ambíciók nyomása

alatt igyekszik elkerülni a megújulás problémakörét. Az NDK vezetés

konzervativizmusának kritikus elemzésekor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy

annak igenis van objektív alapja. Az NDK nem nemzeti alapon jött létre, hanem ideológiai,

osztály-alapon szervez dött, tehát a demokratizációba, a nyíltságba, a szólásszabadságba

való gyors átmenet speciális problémákat vonhat maga után ebben az országban.”628

Az NDK-ban 1989/90-ben végbemen folyamatokat periodizációs és terminológiai

szempontból is érdemes megvizsgálni. Az els szakasz 1989 szét l 1990 tavaszáig tart, a

második szakasz 1990 tavaszától 1990. október 3-ig, a két német állam egyesüléséig. Az

els szakasznál 1989. szeptember 4-i lipcsei tüntetést szokták kiindulópontnak és az 1990.

március 18-án megtartott parlamenti választásokat záróeseménynek tekinteni. Nem szabad

azonban megfeledkezni az el zményekr l és az utóhatásokról sem, illetve arról, hogy a

rendszerváltó és az egyesülést el segít folyamatok párhuzamosan zajlottak. Bár a

rendszerváltozás (Systemwechsel) kifejezés természetesen létezik németül, ezt más

politológiai terminus technicusokkal (Systemwandel, Transformation, Transition) együtt

inkább csak a politikaelméleti szakirodalomban használják. A németek a köznyelvben és a

történeti szakirodalomban is többnyire politikai fordulatnak (politische Wende) nevezik a

rendszerváltozást, vagyis azt az id szakot, amelynek során diktatúrából demokrácia lett az

NDK-ban. Az egykori keletnémet állampolgárok többsége békés, demokratikus

forradalomként élte meg a változásokat. Ezért nem mindenki fogadja el a fordulat

kifejezést, amely annak a programnak volt a jelszava, amelyet a kommunista párt újonnan

kinevezett f titkára, Egon Krenz 1989. október 18-án meghirdetett. A kifejezést egyrészt

már régóta használták az NSZK-ban az 1982. évi kormányváltásra, amikor egy hosszú

szociálliberális korszak után a kereszténydemokrata Helmut Kohl lett kancellár. Másrészt

ez a szóhasználat Egon Krenz és a Német Szocialista Egységpárt változásokban játszott

628 GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 407–408. p. (29. sz. dokumentum)

Page 175: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

175

szerepét indokolatlanul felnagyítja, ezért nem feltétlenül alkalmas az NDK-ban 1989/90-

ben végbemen folyamatok pontos megjelölésére.629

Bruszt László és David Stark egy tipológiát készített annak alapján, hogy a kelet-

közép-európai szocialista rezsimek hogyan reagáltak az 1980-as évek végén végbemen

változásokra.630 A vezetés és az ellenzék konfrontációját vizsgálva megállapították, hogy

1989 forradalmai között alapvet en két csoport különíthet el: 1. a kínai vezetés, amely

er szakkal lépett fel az ellenzékkel szemben, illetve 2. a kelet-közép-európai rezsimek

vezet i, akik talán az eltér geopolitikai helyzetb l fakadóan nem akartak, vagy nem

voltak képesek fellépni az ellenzékkel szemben. Az utóbbi nagy csoporton belül

megkülönböztették azokat az országokat, amelyekben a vezetés kapitulált vagy nem

kapitulált. Az el bbi kategóriára példa az NDK és Csehszlovákia, ahol kezdetben

alkalmaztak ugyan korlátozott er szakot a tüntet k ellen, de az egyre jelent sebbé váló

tömegdemonstrációk hatására a vezetés kapitulált, a rezsim pedig összeomlott. Nem

kapitulált a vezetés a többi országban, ehelyett Lengyelországban kompromisszumokat

kötött az ellenzékkel, Magyarországon pedig választási versenyben próbálta meg rizni

korábbi hatalmát és befolyását.631 Bruszt és Stark felfogása szerint tehát a vezetés és az

ellenzék konfrontációja szempontjából a keletnémet pártvezetés magatartását

meghátrálásként, egyfajta kapitulációként lehet értelmezni a berlini fal leomlása után.

A tranzitológiával foglalkozó kutatók közül sokan elfogadják azt az elméletet,

amely szerint (1) a német, olasz és japán, (2) a dél-európai és (3) a dél-amerikai átmenetek

után a kelet-közép-európai országokban végbemen átalakulások képezik az átmenetek

negyedik típusát. Claus Offe hármas átmenetr l beszél: szerinte nemcsak a diktatúrából a

demokráciába és az államszocializmusból a kapitalizmusba való átmenetr l van szó,

hanem a térség számos országában felvet dik a területi kérdés rendezésének problémája

is.632 A Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia esetében is kétségkívül err l az

utóbbiról volt szó, de ezek a példák mégsem tartoznak ugyanabba a kategóriába, mint

Németország. Nemcsak azért, mert az el bb említett három ország esetében szétválásról

629 Ezt a felfogást képviseli például az egykori keletnémet ellenzéki vezéralak, Rainer Eppelmann, aki az egyesülés után meghatározó politikus lett a Bundestagban. EPPELMANN – GRÜNBAUM, 2004. – Lásd err l még LINDNER, 2001. 148–153. p. 630 Lásd BOZÓKI, 2000. 56. p. 631 Bruszt és Stark szerint Bulgária, Románia és Albánia esetében korlátozott választási verseny alakult ki, míg Magyarországon nyílt és szabad választási küzdelemhez vezetett a vezetés és az ellenzék viaskodása. 632 OFFE, 1992.

Page 176: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

176

kell beszélnünk, hanem azért is, mert a két német állam egyesülése a nemzetközi jog

szerint az államutódlás szempontjából nem tekinthet egyesülésnek.633

Az 1990. augusztus 31-én aláírt, Németország egységének helyreállításáról szóló

szerz dés634 ugyanis azt a felfogást tükrözte, amely szerint a Német Szövetségi

Köztársaság 1949. évi létrejöttével nem alakult meg új állam, csupán az ország egy része

újjászervez dött. Az NSZK tehát nem a Német Birodalom utódállama volt, hanem a

nemzetközi jogalanyiságát tekintve vele azonosnak min sült, noha a területi kiterjedése

nem ölelte fel a birodalom korábbi területét. Az NDK pedig ideiglenesen elszakadt

területnek számított, s t a keletnémet állam létét is ideiglenes állapotként értelmezték a

nyugatnémet jogtudósok. Ez a szemlélet nyilvánult meg egyébként már az 1949-ben

elfogadott alaptörvényben (Grundgesetz) is. A preambulumban megfogalmazták, hogy 1.

az alkotmány átmeneti id re szóló új rend megalapozására törekszik és 2. a német nép

feladata marad az egység megteremtése. Ezen túlmen leg pedig a 23. cikkely deklarálta,

hogy Németország többi részében csak a területek csatlakozása után lesz hatályos az

alaptörvény.635

A 2. fejezetben már leírtuk, most megismételjük: alkotmányjogi szempontból az

NDK csatlakozásáról (Beitritt) beszélhetünk, hiszen nemcsak az NSZK alkotmánya,

hanem meghatározó törvényei is érvényesek lettek az „új” szövetségi tartományokban és

Berlin keleti felében.636 Politikai, gazdasági és társadalmi értelemben egyesülésr l

(Vereinigung) van szó, bár ez utóbbi kifejezés nemcsak a fent leírtak miatt problematikus.

Míg a kiinduló helyzetben két „egyenl ” fél állt egymással szemben, a végeredmény az

NDK megsz nése lett. A gyakran használt újraegyesítés, újraegyesülés

(Wiedervereinigung) kifejezés az egységes Németország egy korábbi fennállására utal.

Függetlenül attól, hogy 1989/90-ben sokan nem ugyanarra az egységes Németországra

gondoltak (vissza), annak politikai rendszere és határai biztosan mások voltak, mint az

1990-ben létrejöv államé. Látható tehát, hogy számos terminológiai probléma merül fel,

amikor az 1989/90-ben végbemen folyamatok pontos megjelölésén gondolkodunk.

Amennyiben az NDK-ban 1989/90-ben végbemen folyamatokat a kelet-közép-

európai rendszerváltozások keretén belül vizsgáljuk, az id tartam tekintetében érdekes

következtetésekre juthatunk: 1. A keletnémet rendszerváltozás lényegesen rövidebb ideig 633 SZEG , 1997. 122. p. 634 BANNAS ET ALII, 1990. – A szerz dést magyarul közli NÉMETH, 1993. 214–243. p. 635 Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland. Lásd a Präambelt és az Artikel 23-at, illetve a XI. fejezetet! Az egyesítés alkotmányjogi problémáiról lásd még GLAEßNER, 1999. 552–557. p. 636 A szerz dés néhány különösen vitás pontjában is a nyugatnémet álláspont érvényesült. WINKLER, 2005. 2. köt. 537. p.

Page 177: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

177

tartott például a lengyel és a magyar átalakuláshoz viszonyítva. 2. Az NDK-ban

végbemen politikai fordulat legfontosabb ismérve, hogy a változások hirtelen történtek.

Olyannyira, hogy szinte egyetlen naphoz viszonyíthatjuk az eseményeket: 1989. november

9-hez. Ezt megel en csekély változások történtek a diktatórikus rendszerben, a Berlint

kettéválasztó építmény el bb jelképes, majd fizikai leomlása után viszont rövid id alatt

minden megváltozott. A válságjelek és a kelet-európai térségben meginduló változások

ellenére az NDK politikai rendszere hosszú ideig intakt állapotban maradt: Erich Honecker

1989. január 19-én arról beszélt, hogy a berlini fal még 50–100 év múlva is állni fog, ha a

felépítésének okai fennmaradnak, 1989. október 7-én pedig a politikai vezetés olyan

felh tlen örömmel ünnepelte az ország fennállásának 40. évfordulóját Gorbacsov

jelenlétében, mintha az utcákra vonuló tüntet k tízezrei a szocializmust éltették volna.637

Amennyiben a geopolitikai szempontot vesszük górcs alá, azt látjuk, hogy a

vasfüggöny mellett fekv országokban a határnyitás meghatározó szerepet játszott, és

fontos láncszemet képzett a rendszerváltozás eseménysorozatában. Az NDK helyzete

azonban a német kettéosztottság miatt alapvet en más volt. A keletnémet állampolgárok –

ellentétben a többi kelet-közép-európai szocialista ország lakóival – nem egy „idegen”

nyugati országba utaztak, hanem egy olyan országba, ahol ugyanazt a nyelvet beszélték,

ahol ismer söket, rokonokat, barátokat láttak viszont, és amelyet akkor is magukénak

érezhettek, ha az utolsó negyven esztend ben nem ott laktak. Egy keletnémet

állampolgárnak tehát más perspektívát kínált a határnyitás, mint egy magyar, lengyel vagy

csehszlovák számára. A határon túl nemcsak a szabad világ tárult fel a keletnémetek

számára, hanem az elszakított országrész és nemzettest.

7.2. A keletnémet rendszerváltozás dilemmája

„Aki elkésik, azt megbünteti az élet…”

(Gorbacsov) Az NDK politikai vezetése 1989 elejét l kezdve többszörösen állt nyomás alatt. Egyrészt a

társadalom részér l, másrészt a reformokat beindító baráti szocialista országok irányából,

harmadrészt a különösen politikai, gazdasági és emberi jogi területen változásokat követel

nyugati országok fel l. Az id haladtával mindhárom irányból érkez nyomás fokozódott,

a politikai vezetés hatalma gyengült, az NDK gazdasági kiszolgáltatottsága (különösen az 637 SCHROEDER, 2000. 296. és 298. p.

Page 178: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

178

NSZK felé) pedig er södött. A nyugati országok követeléseit az NDK a belügyeibe való

beavatkozásként értékelte, és rendre visszautasította. A szocialista országok fel l érkez

nyomás eleinte inkább csak a kelet-közép-európai változásokat figyelemmel követ

keletnémet társadalom várakozásában, követeléseiben nyilvánult meg. Kés bb aztán

Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió irányából közvetlenül érkeztek egyértelm

jelzések.638 Az NDK-nak els sorban a Szovjetunióval, a többi szocialista ország közül

pedig leginkább Lengyelországgal kellett jó kapcsolatokat ápolnia.639 Utóbbira jó példa a

Lengyelország és az NDK között 1989 májusában aláírt tengerjogi szerz dés a

Pomerániai-öböl határainak pontos meghúzásáról.640 Az NDK korábbi jó viszonya

Magyarországgal viszont megromlott 1989 folyamán. Ennek hátterében nemcsak a

Magyarországon megkezd és az NDK-ban elmaradó változások álltak, hanem olyan

magyar kormányzati döntések, amelyek sokszor nem közvetlen módon, ám egyértelm en

hozzájárultak az NDK-ban fennálló politikai struktúra gyengüléséhez.641 Kisebb-nagyobb

diplomáciai ütközések többnyire abból fakadtak, hogy a különböz kétoldalú

megbeszéléseken az NDK politikusai rendszerint megfogalmazták észrevételeiket, és

konkrét kérésekkel álltak el , amelyeket a magyar vezetés nem támogatott. A konfliktusok

forrásának másik oka az volt, hogy a magyar kormány egyre gyakrabban hozott egyoldalú

döntéseket (például a menekültekkel kapcsolatban), és a döntések el tt nem konzultált a

keletnémet féllel.642 A Politbüro ülésein megfogalmazott mondatok szemléletesen

tükrözték a megromlott viszonyt: „Magyarország elárulja a szocializmust” (Erich

Mielke),643 „A magyarok kett s játékot znek” (Kurt Hager),644 „Amit Magyarország tett,

az az NDK-val kötött megállapodások megszegése a humanizmus leple alatt (…), Ez

szélhámosság” (…), „Magyarország árulása” (Günter Mittag),645 „Az NSZK a f ellenség,

nem Magyarország” (Hermann Axen)646 stb. Andreas Wirsching szerint a Politbüro

legszívesebben megtiltotta volna a magyarországi beutazást a keletnémet állampolgárok

638 Erre utal többek között Kohl kancellár Bush elnöknek írt, 1989. június 28-i levelében is. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 320–321. p. (12. sz. dokumentum) 639 Ennek hátterér l lásd WIRSCHING, 2008. 362. skk. 640 URL: http://www.verfassungen.de/de/ddr/deutschpolnischesabkommen89.htm (2013. január 3.) 641 Lásd a Külügyminisztérium tájékoztatóját Lothar Späth tartományi miniszterelnök magyarországi látogatásáról (1989. június 20.). GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 572–578. p. (55. sz. dokumentum) 642 Kurt Hager a Politbüro 1989. szeptember 12-i ülésén még az NDK budapesti nagykövetének visszahívását is felvetette, de a többség inkább egy diplomáciai jegyzék átadását támogatta. STEPHAN, 1994. 148. skk. (30. sz. dokumentum) 643 A Politbüro 1989. szeptember 5-i ülésén hangzott el. STEPHAN, 1994. 124. p. (20. sz. dokumentum) 644 A Politbüro 1989. szeptember 5-i ülésén hangzott el. STEPHAN, 1994. 121. p. (20. sz. dokumentum) 645 A Politbüro 1989. szeptember 12-i ülésén hangzott el. STEPHAN, 1994. 147–148. p. (30. sz. dokumentum) 646 A Politbüro 1989. szeptember 12-i ülésén hangzott el. STEPHAN, 1994. 149. p. (30. sz. dokumentum)

Page 179: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

179

számára, de ezt azért nem merte megtenni, mert attól tartott, hogy az NSZEP még

népszer tlenebbé válik a lakosság körében.647

Ett l függetlenül természetesen nem kevés aggodalmat okozott a keletnémet

politikai vezetésben, hogy Magyarországon a kommunista párt vezet szerepe

megkérd jelez dött,648 s t maga az állampárt is egyre inkább elfogadta azt, hogy választási

versenyben mérk zzön meg az újonnan létrejöv pártokkal. Honecker és párttársai

számára nem volt elfogadható a szocializmusnak egy felpuhított változata sem, mert az

hatalmuk, illetve az NDK önálló állami létének megkérd jelez déséhez vezetett volna.649

Tudták, hogy a Szovjetunióban Gorbacsov döntései nyomán végbemen demokratizálódás

nem lehet minta az NDK számára, mert az alapvet szabadságjogok megadása az NDK

azonnali végét jelentené. Abban az országban, ahol az állampolgárok „lábbal szavaznak”,

egy elemi jog, a szabad elköltözés biztosítása is a rendszer gyors agóniájához vezetne. A

nemzeti függetlenségi alapon történ demokratikus megújulás, ami néhány kelet-közép-

európai ország számára a rendszerváltozás útját jelentette, szintén nem volt követhet

alternatíva az NDK számára. A nemzeti kérdések el térbe kerülése sokkal inkább veszélyt

jelentett az NDK önállóságára nézve, mintsem kiutat.

A fent említett hatásokon kívül volt még egy tényez , amelynek a szerepe négy

évtized után feler södött: az NDK és az NSZK közti különbség elmélyülése. Az NSZK az

NDK-ban feler söd válság miatt is egyre vonzóbb célponttá vált a keletnémetek számára.

Jelent sen megn tt az áttelepülni szándékozók és a beutazni kívánok száma. Helmut Kohl

kancellár 1989. június 14-én világosan megfogalmazta félelmeit Gorbacsovnak:

„Kertelés nélkül szeretném tudomására hozni, hogy Erich Honecker komolyan aggaszt

engem. A felesége éppen mostanában szólította fel az NDK fiatalságát arra, hogy fogjon

fegyvert, és szükség esetén védje meg a szocializmus eredményeit a küls ellenséggel

szemben. Egyértelm en arra célzott, hogy azok a reformokat végrehajtó szocialista

országok alkotják ezt az ellenséget, amelyek a demokratikus folyamatokat ösztönzik, és a

saját fejl désük útját járják. Els sorban Lengyelország és Magyarország járt a fejében. Ez

mindenképpen furcsa kijelentés volt.”650

647 WIRSCHING, 2008. 370. p. és DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 350. p. (18. sz. dokumentum) 648 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 317. p. (11. sz. dokumentum) 649 Az NSZK kelet-berlini Állandó Képviseletének vezet je, Franz Bertele 1989. június 27-i táviratában utalt arra, hogy az NDK-ban nem engedtek teret Sztálin hibás döntéseir l való vitának sem, mert attól félt a keletnémet vezetés, hogy Sztálin Németország-politikáját is kritikával illetik. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 317. p. (11. sz. dokumentum) 650 GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 566. p. (53. sz. dokumentum)

Page 180: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

180

Kohl a beszélgetések folyamán a lengyel és magyar változásokkal

összehasonlításban kijelentette azt is, hogy az NDK-ban „a megújulási folyamatok (…)

lefékez dtek”.651

Honecker 1989. július 4-én Kelet-Berlinben találkozott Rudolf Seiters-szel, a

Szövetségi Kancellária Hivatal vezet jével, és átnyújtott neki egy statisztikát, amely 1988

és 1989 els félévének utazási számait hasonlította össze. A dokumentum szerint 1988 els

félévéhez képest 1989. január 1. és június 30-a között 11,5%-kal n tt a nem szocialista

országokba történ kiutazás, 9,1%-kal az NSZK-ba és 20,1%-kal pedig a Nyugat-Berlinbe

történ kiutazás.652 Áttelepül nek azt a német állampolgárt vagy német nemzetiség

személyt tekintették, aki elhagyta az NDK-t vagy Kelet-Berlint, és az NSZK-ban vagy

Nyugat-Berlinben állandó lakóhelyet kívánt létesíteni. 1989 els hét hónapjában (július 31-

ig összesen 55.970 f t) több áttelepül t regisztráltak az NSZK-ban, mint 1962 és 1988

között bármikor.653 Az NSZK kelet-berlini Állandó Képviseletének vezet je, Franz Bertele 1989.

június 27-én táviratot küldött Rudolf Seitersnek.654 Helyzetelemzésében úgy becsülte, hogy

1989 végéig legalább 60 ezer keletnémet személy fog áttelepülni az NSZK-ba. Az

áttelepül k között voltak olyan jól ismert ellenzéki személyiségek, akiket a pártvezetés

gyakorlatilag kényszerített az ország elhagyására. A dönt többséget azonban olyan

reményvesztett áttelepül k alkották, akik Bertele véleménye szerint – a harmadik országon

keresztül szökni kívánó menekültekhez hasonlóan – nem hittek már abban, hogy az NDK-

ban valódi változás történik, vagy négy évtizednyi szocialista uralom után élni kívántak az

egyszerinek t lehet séggel.655 Néhány héttel kés bb, Bertele helyettese, Jürgen Staab

írt Seitersnek, és felhívta a figyelmet arra, hogy az NSZK-ban a keletnémet menekültekr l

zajló vita csak feler síti a kiutazást és a menekülést. Az a feltételezés ugyanis, hogy az

NSZK id vel nem fogja tudni fogadni az NDK-ból és a kelet-közép-európai országokból

érkez keletnémetek tömegeit, azt a félelmet váltotta ki – írta Staab –, hogy az NSZK

el bb vagy utóbb le fogja zárni a határait.656 Ennek a félelemnek természetesen semmilyen

alapja nem volt, egyedül a nyugatnémet követségek esetében történt bezárás.

651 GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 585. p. (56. sz. dokumentum) 652 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 336. p. (13A. sz. dokumentum) 653 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 347–348. p. (17. sz. dokumentum) 654 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 316–320. p. (11. sz. dokumentum) 655 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 317–318. p. (11. sz. dokumentum) – Az egyszeri lehet ségen áttelepül esetében a hosszú várakozás után jóváhagyott kiutazási kérelmet értjük, a szökést tervez nél pedig például a magyar–osztrák határon lebontott vasfüggönyre gondolunk. 656 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 350. p. (18. sz. dokumentum)

Page 181: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

181

Az NSZK vonzó jellegét az NDK intenzív ellenpropagandával kívánta

ellensúlyozni különösen akkor, ha gazdasági mutatókról vagy teljesít képességr l volt

szó.657 Csakhogy az NDK egyre inkább rá volt utalva az NSZK-ra, és ez nyitottságot,

illetve fokozottabb együttm ködést igényelt volna. Az NDK-nak egyszerre kellett volna

közelednie és a távolságot tartania. Ez a dilemma azonban feloldhatatlan maradt, és a

keletnémet vezetés inkább a távolságtartást választotta. Honeckerék a legtöbb nyugatnémet

észrevételt, kérést és követelést az NDK belügyeibe való beavatkozásra hivatkozással

utasították vissza. Ezzel magyarázható, hogy a nyugatnémet kormány Honecker

elmozdítása után változtatott a politikáján, és a korábbiaknál jóval szigorúbb feltételeket

szabott az NDK-nak. Helmut Kohl 1989. november 8-án a Bundestagban jelentette ki,

hogy nem fogadják el többé a „kozmetikai korrekciókat”. Az NDK-nak nyújtandó

pénzügyi támogatásért cserébe átfogó és gyors reformokat várnak, többek között a pártok

szabadabb m ködését és a szabad választások ígéretét – fogalmazott a kancellár.658 A keletnémet rendszerváltozás el zményeit 1989 májusától datálhatjuk. Ekkor

kezd dtek a tüntetések az NDK-ban, illetve nyártól egyre több menekült megpróbált egy

harmadik országon keresztül az NSZK-ba jutni. 1989. május 7-én tartották az NDK-ban a

helyhatósági választásokat. A 10–20%-os ellenszavazati arány ellenére Egon Krenz –

ekkor még a választási bizottság elnökeként – 98,95%-os végeredményt hirdetett ki.659 A

választási csalás óriási felháborodást váltott ki. Az NDK történetében el ször fordult el ,

hogy a formálódó ellenzék képes volt bizonyítani a csalást, és nyilvános tiltakozást

szervezett. A május 7-i választási csalásra emlékezve júniustól minden hónap 7-én

tiltakozó megmozdulások voltak az NDK-ban. Szeptember 4-e után pedig megkezd dtek

az úgynevezett „hétf i tüntetések” is, amelyeken Lipcsében fokozatosan növekv számban

vettek részt az emberek.660 Ezeken a tüntetéseken fogalmazódott meg nyíltan a gyülekezési

jog és a szabad választások követelése.

657 A Politbüro ülésein többször szóba került, hogy mit kellene tenni a nyugatnémet „hecckampány” ellen. Régi bevált recept alapján gyakran az történt, hogy a keletnémet propaganda sötét képet festett az NSZK-ról és az ottani kilátásokról. A Politbüro 1989. szeptember 5-i ülésén Kurt Hager dícsérte a Junge Weltben megjelent interjút, amelyben egy NSZK-ba távozott, majd onnan visszatérni kívánó keletnémet férfi nyilatkozott. Hozzátette, hogy b ven van még mivel érvelni, hiszen Stuttgartban a munkanélküliek többsége egykori keletnémet állampolgár, a hamburgi hajléktalanok 40%-a pedig szintén az NDK-ból érkezett. STEPHAN, 1994. 122. p. (20. sz. dokumentum) 658 WIRSCHING, 2008. 357. p. 659 MAIER, 2000. 224. p. 660 NÉMETH, 2002. 544. p.

Page 182: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

182

1989. június 8-án a Népi Kamara a pekingi eseményeket „az ellenforradalom

leveréseként” értékelte.661 1989. augusztus 18-án pedig megjelent az NSZEP nyilatkozata,

amely a „prágai tavasz” vérbe fojtásának helyességét igazolta. Számos tüntet int jelnek

tekintette a kommunistaellenes megmozdulásokkal kapcsolatos hivatalos nyilatkozatokat.

Sokan féltek attól, hogy a rend rség brutális kegyetlenséggel fog fellépni az utcákon egyre

nagyobb számban felvonuló demonstrálókkal szemben. Ha a pekingi eseményeket az

NSZEP „a rend és a biztonság helyreállításaként” értékeli,662 akkor mire számíthatnak a

tüntet k? A félelmet er sítette az is, hogy a Stasi beépített emberi által a rend rség szinte

minden esetben pontos információkkal rendelkezett a tervezett megmozdulások helyszínét

és id pontját illet en.663 Az 1989. szi tüntetésekr l ráadásul legfeljebb a nyugatnémet

TV-csatornák számoltak be, a keletnémet Aktuelle Kamera adásait továbbra is

cenzúrázták.664 A lipcsei hétf i tüntetések alkalmával egyre többen vonultak az utcákra, és

a rend rség is egyre több embert tartóztatott le úgy, hogy a hírekben ennek nem volt

nyoma. Egy becslés szerint 1989. október 2-án 20 ezren, október 9-én 70 ezren, október

16-án pedig már több mint 100 ezren demonstráltak Lipcsében.665 A Honecker felmentését

követ hétf n, október 23-án már több mint félmillióra becsülték az NDK városaiban

tüntet k számát, és lényegében innent l kezdve Kelet-Berlinben is egyre gyakoribbá váltak

a különböz politikai megmozdulások. A tüntetéssorozatnak nem lehetett már gátat szabni,

a rend rség és a Stasi aktív m ködése sem bátortalanította el az embereket az utcára

vonulástól. A kommunista politikai vezetés elveszítette egyik legfontosabb hatalmi

forrását: a kollektív félelem az er szak nyers alkalmazásától és a büntet szankciók

érvényesítését l megsz nt, és ez el revetítette a diktatórikus rendszer bukását.

Amikor az NDK-ban megkezd dtek az els tüntetések, az utazási szabadságot

követel k egyik fontos célkit zését a „Wir wollen raus” („Ki akarunk menni”) mondat

fémjelezte. Az 1989. szeptemberi magyarországi határnyitás, a tüntet k és a rend rök közti

összecsapások gyakorivá válása és eldurvulása, majd az els igazi változások (különösen

Honecker leváltása október 18-án) egy új jelmondat megfogalmazásához vezetett. A „Wir

wollen raus” helyett egyre több tüntet a „Wir bleiben hier”-mondatot harsogta (szabad

fordításban: „Itt maradunk, mert változásokat akarunk”), ami azt jelezte, hogy a 661 A Honecker utódjának tartott Egon Krenz is ellenforradalomnak nevezte a pekingi történéseket saarbrückeni látogatásakor, a nyugatnémet média tudósításait pedig „horrorjelentésnek”. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 319. p. 662 WIRSCHING, 2008. 370. p. 663 WINKLER, 2005. 2. köt. 447. p. 664 Ennek a jelenségnek a hátterét szemléletesen mutatja be a Wir sind das Volk – Liebe kennt keine Grenzen cím német játékfilm (2008). Rendez : Thomas Berger. 665 SCHROEDER, 2000. 285–286. p.

Page 183: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

183

keletnémet állampolgárok már nem érték be a szigorú utazási szabályok lazításával, hanem

radikális reformokat és olyan mélyreható változásokat követeltek, amelyek ekkora

Lengyelországban és Magyarországon már bekövetkeztek.666

Annak ellenére, hogy a Brezsnyev-doktrína már nem volt hatályban, és Gorbacsov

októberi látogatásakor kifejezetten a reformok beindítására buzdította Honeckert („Aki

elkésik, [azt] megbünteti az élet…”), a politikai döntések elmaradtak.667 A keletnémet

állampolgárok azt tapasztalták, hogy amíg a „baráti szocialista” országokban jelent s

átalakulás zajlik, addig az NDK politikai vezetése szinte semmit sem tesz, s t egyenesen

gátja a változásoknak.668 Az NSZK jelent s gazdasági támogatást adott volna az NDK-nak,

ha Honecker hajlandó lett volna reformok meghozatalára, de a pártf titkár nem t rte, hogy

az NSZK bármilyen feltételeket szabjon.669 A lengyel vagy magyar út követése a

keletnémet pártvezetés szemében valószín leg egyet jelentett volna a politikai

öngyilkossággal. Az NSZK-val szembeni éles ideológiai, politikai, gazdasági és kulturális

elhatárolódás feladása ugyanis alapjaiban kérd jelezte volna meg az NDK állami

létjogosultságát.

666 Lásd err l DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 52. p. 667 Lásd err l részletesen WINKLER, 2005. 2. köt. 452. skk., különösen 454. p. – Lásd még WIRSCHING, 2008. 368. p. 668 Helmut Kohl kancellár így fejtette ezt ki (a kivonatos jegyz könyv tanúsága szerint) Jacques Delors-nak, az Európai Bizottság elnökének 1989. október 5-én: „A szövetségi kancellár [kiemelés az eredeti szövegben – M. Á.] ezután az NDK helyzetét elemzi. Nem tudja, merre fejl dik tovább az ország. A helyzet drámaian kiélez dött. Benyomása szerint már nem képes megbirkózni a helyzettel. A hangulat és a gazdasági helyzet jelent sen rosszabbodott. Az ellátási problémák növekednek. Az NDK lakossága a televízióban látja a képeket Gorbacsovval, Lengyelországról, Magyarországról. Összességében egy életveszélyes elegy jött létre, ami a lakosság körében abban a kérdésben csúcsosodott ki, hogy miért csak k egyedül veszítették el a második világháborút. A következmény a magasabb életszínvonal, a szociális igazságosság és a – de nem csak – több szabadság iránti igény. (…) Honecker számára azonban az az igazi katasztrófa, hogy az ifjabb generáció elfordul t le, bár a legtöbbet értük tette. Nem áll érdekünkben, hogy destabilizáljuk az NDK-t. (…) Nem érdekünk, hogy sok NDK-állampolgár elhagyja a hazáját, másrészt azonban mindenkit – aki ezt akarja – fogadunk országunkban. Más oldalról viszont a menekülési hullám egyértelm vé tette, hogy bürokráciánk abszurd helyzetbe juthat, s ez különösen érvényes a Szövetségi Munkaügyi Hivatalra. Politikánk célja az legyen, hogy a lakosság az NDK-ben maradjon, és továbbra is ott kívánjon élni. Az NDK-nak politikai és gazdasági reformokat kell bevezetnie. Ha ezt teszi, [a szövetségi kormány] készen áll a segítségre.” GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 667. p. (73. sz. dokumentum) 669 WINKLER, 2005. 2. köt. 454. p.

Page 184: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

184

7.3. Menekülés a követségekre

„Magatartásukkal valamennyien lábbal tiporták erkölcsi értékeinket,

és kirekesztették magukat a társadalomból. Egy könnycseppet sem érdemelnek.” (Erich Honecker)

1988. szeptember 9-én 18 keletnémet állampolgár a kelet-berlini dán követségre menekült.

A türingiai családok többszöri elutasítás után évek óta vártak kiutazási kérelmük

jóváhagyására. Néhányukkal szemben hosszabb ideje foglalkozási tilalmat vezettek be. Az

id pont megválasztása nem volt véletlen. A dán miniszterelnök Berlinbe érkezése három

nappal kés bb volt várható, és a türingiaiak azt remélték, hogy a miniszterelnök

Honeckerrel történ találkozása során diplomáciai megoldást talál majd kiutazási

problémájukra.670

A követségre való menekülés azonban nem alakult kedvez en a türingiaiak

számára. A követségi tanácsos, Henning Becker Hansen nem t nt megért nek, és a

keletnémet külügyminisztérium pozitív elbírálással kapcsolatos ígéretére hivatkozva

felszólította a családokat az épület elhagyására. Csak abban az esetben továbbította volna a

türingiaiak dán királyn nek írt levelét, ha azok az azonnali távozás mellett döntöttek volna.

Miután sikertelen volt a Stasival való egyezkedés is, szeptember 10-én éjjel 2 és 3 óra

között a Stasi munkatársai er szak alkalmazásával vitték ki a követségi épületb l a

türingiai személyeket, és a hátsó udvaron mindenkit letartóztattak.671 Ez nyilvánvalóan

nem történhetett volna meg dán beleegyezés és/vagy kérés nélkül.672

Az esetre nem derült egyb l fény, ez sem a Stasinak, sem Dániának nem állt

érdekében. Csak szeptember 20-án jelent meg az els cikk a témában egy nyugat-berlini

napilapban, ezt követ en viszont elindult a lavina: sorra jelentek meg az elmarasztaló

írások nemcsak nyugatnémet, dán, hanem európai lapokban is, és az ügynek végül politikai

következményei lettek Dániában. A türingiaiak ügye ráirányította a figyelmet a követségi

menedéknyújtásra. Az eset után a berlini fal leomlásáig keletnémet állampolgárok ezrei

670 MAYER, 2002. 391–392. p. 671 MAYER, 2002. 393–394. p. 672 A diplomáciai képviselet helyiségei a nemzetközi jog szerint sérthetetlenek. Ez azt jelenti, hogy a fogadó állam hatósági közegei a helyiségekbe csak a képviselet vezet jének engedélyével léphetnek be. A menedékjog kérése azonban már nem ilyen egyértelm . „A mai egyetemes nemzetközi jog nem ismeri a diplomáciai képviselet helyiségeiben nyújtott menedékjogot, az ún. diplomáciai asylumot. (…) Napjainkban is el fordult – kivételesen más földrészeken is –, hogy diplomáciai képviseleteken menedék nyújtására került sor politikai okokból üldözött olyan személyeknek, akinek az életét súlyos és közvetlen veszély fenyegett (pl. Mindszenty hercgprímásnak az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének épületében 1956-ban nyújtott menedék). E menedéknyújtások mögött nem nemzetközi jogi indokok húzódtak, hanem egyéb megfontolások.” SZEG , 1997. 262–263. p.

Page 185: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

185

menekültek a szocialista országokban m köd nyugati követségekre. A keletnémeteket

rendszerint a nyugatra való kijutás vezérelte. A személyes szándékon túl azonban egy

másik célja is volt ezeknek az akcióknak: a követségeken keresztül külföldi nyomás alá

akarták az NDK vezetését helyezni, hogy a lakóhely szabad megválasztásának jogát ne

vegye el állampolgáraitól.

Egy Stasi-jelentés megállapította: 1989 els félévében több mint háromszor annyi

menedékkér keletnémet állampolgárt regisztráltak a Német Szövetségi Köztársaság

berlini képviseletén, mint 1977 és 1988 között összesen.

41. táblázat: A Német Szövetségi Köztársaság Állandó Képviseletén regisztrált keletnémet állampolgárok száma 1989 els felében673

Év, hónap A Képviseleten összesen megfordult keletnémetek száma

A Képviseletet elhagyni nem kívánó keletnémetek száma

1989. január 1094 278 1989. február 721 122 1989. március 500 62 1989. április 605 62 1989. május 805 82 1989. június 1119 213 A menekültek száma július hónapban megugrott. A politikai vezetés a média

segítségével azt közvetítette a társadalom felé, hogy 1. a keletnémet állampolgárok

ügyeiért csak és kizárólag az NDK felel s, 2. az NSZK követségei nem gyakorolhatnak

jogokat a keletnémet állampolgárok felett, és 3. törvényen kívüli ügyintézés más országok

követségein nem lehetséges.674 Ez a szempontrendszer a kés bbiekben rendre megjelent a

keletnémet érvelésben, amikor a nyugatnémet követségek bezártak.

A Kohl-kormány arra kényszerült, hogy augusztus 8-án bezárja berlini Állandó

Képviseletét. Az épületben ekkor 130 keletnémet tartózkodott. A keletnémetek (19

egyedülálló személy és 39 család 15 gyermekkel) közül senki sem akarta elhagyni az

Állandó Képviseletet, az ottani lehet ségek pedig kimerültek.675 A helyettes

kormányszóviv , Herbert Schmülling nyilatkozata szerint embertelen körülmények

uralkodtak: nem volt elegend számú WC és mosdó, és problémát jelentett az étkezés

megoldása is.676

673 MAYER, 2002. 361. és 639. p. 674 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 349. p. (18. sz. dokumentum) 675 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 351. p. (20. sz. dokumentum) 676 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 353. p. (20. sz. dokumentum) és MAYER, 2002. 362. p.

Page 186: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

186

Augusztus 11-én a kelet-berlini külügyminisztérium épületében egyeztetés történt

az ügyben a két fél képvisel i között. Egyfajta patthelyzet alakult ki. A keletnémet fél az

NSZK-t hibáztatta azért, hogy a keletnémet állampolgárok az Állandó Képviseleten

illegálisan tartózkodhatnak, és nem hagyják el az épületet. A nyugatnémet fél ezzel

szemben hangsúlyozta, hogy az elviselhetetlen körülmények miatt kérték a keletnémet

állampolgárokat az Állandó Képviselet elhagyására, de a keletnémetek félnek az esetleges

büntet szankcióktól, amelyek az NDK-ban várhatnak rájuk. A nyugatnémet kormányzati

tisztvisel k jelezték: cselekvésük a Helsinki Záróokmányban megfogalmazott elveknek

megfelel, nem kényszeríthetik er szakkal a Képviseleten maradni szándékozókat az épület

elhagyására. A dán követség esetére hivatkozva kérték, hogy a keletnémet fél gondolja át,

milyen következményei lennének a belnémet kapcsolatokban a segítséget kér emberek

er szakos kiutasításának. A kancellár képvisel jén keresztül azt üzente a keletnémet fels

vezetésnek, hogy szerinte a két kormány közös politikai megoldása lenne célravezet a

kialakult helyzetben.677

Miután az augusztus 11-i megbeszélés eredménytelenül zárult, Kohl 14-én levelet

írt levelet Honeckernek. Ebben ismét közös politikai megoldást sürgetett, és javasolta,

hogy a két kormány megbízott képvisel i informális megbeszéléseket folytassanak

egymással.678 Kohl titokban akarta tartani az egyeztetéseket, ezért úgy gondolta, hogy nem

az NDK külügyminisztériumának épületében és nem munkaid ben kellene tárgyalni,

hanem diszkréten, szükség esetén akár négyszemközti formában. Honecker augusztus 17-i

válaszában „visszadobta a labdát”. Kifogásolta, hogy az NSZK megengedi a keletnémet

állampolgároknak az Állandó Képviselet épületében történ tartózkodást, és a megoldást a

haladéktalan kiutasításban látta. Honecker meger sítette, hogy az érintett személyeknek

nem kell félniük semmilyen szankciótól vagy hátránytól. Nem zárkózott el az informális

egyeztetésekt l, de – megismételve a korábban már többször hangoztatott elvet – jelezte,

hogy ezt csak olyan keretek között tudja elképzelni, ha egyik ország részér l sincs

beavatkozás a másik belügyeibe.679

A levélváltásnak köszönhet en a két kormányzat képvisel i augusztus 18-án

tárgyaltak egymással. Megfigyelhet volt az álláspontok egyfajta megmerevedése,

ugyanakkor új szempontok is felmerültek. A külügyminiszter els helyettese, Herbert

Krolikowski nehezményezte, hogy az NSZK budapesti nagykövetségén útleveleket

677 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 353–355. p. (21. sz. dokumentum) 678 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 355–356. p. (22. sz. dokumentum) 679 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 357–358. p. (23. sz. dokumentum)

Page 187: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

187

állítottak ki keletnémet állampolgárok számára. A f problémát nem abban látta, hogy az

útlevelek kiadása megsérti a nemzetközi egyezményeket. Úgy vélte, hogy a hír hallatán

újabb keletnémetek fognak érkezni a nyugatnémet követségekre abban a reményben, hogy

számukra létezik valamilyen egyedi megoldás, amelynek segítségével k az NSZK-ba

juthatnak. Krolikowski szerint egyszer és mindenkorra rendezni kell a kérdést a

követségekre menekült személyek kiutasításával, különben a probléma mindig újra és újra

fog termel dni.680

Franz Bertele, az NSZK kelet-berlini Állandó Képviseletének vezet je válaszában

hangsúlyozta, hogy a magyarországi útlevélkiadás megfelel a nemzetközi jogi el írásoknak

és a bilaterális egyezményeknek. Ennek a kérdésnek a megítélésében azonban nem volt

egyetértés a két fél között. Bertele megkérd jelezte az NDK ígéretének komolyságát a

követséget elhagyók büntetlenségével kapcsolatban. Elmondta, hogy a különböz

társadalmi réteghez tartozó keletnémet állampolgárok keser tapasztalatokról számoltak be

neki a keletnémet szervek és hatóságok általános eljárását illet en.681

A tárgyalás csaknem két órás egyeztetés után eredménytelenül fejez dött be, egyik

fél sem engedett az álláspontjából. A Szövetségi Kancellária Hivatal vezet je, Rudolf

Seiters személyesen tájékoztatta err l az Állandó Képviseleten tartózkodó keletnémeteket.

Közülük 115-en augusztus 20-án levelet írtak a kancellárnak.

„Tisztelt Kohl Kancellár Úr!

Mi, 115-en, akik a Szövetségi Köztársaság kelet-berlini Állandó Képviseletén tartózkodunk

és kiutazni szándékozunk, segítségért fordulunk Önhöz. (…)

Amit az emberek ebben az államban [az NDK-ban] megéltek és meg kell élniük, szinte

elképzelhetetlen. Nem mehetnek a feleségek a férjükhöz, a gyerekek a szüleikhez, az

ápolásra szorulók pedig nem kapnak segítséget a rokonoktól. A családi kötelékeket

megszakítják, az NDK hatóságai pedig önkényesen döntenek arról, hogy mi számít

humanitárius oknak. Sokunktól elvették a lehet séget, hogy a szakmájukat gyakorolják,

másokat a szakmájuk miatt tartanak akaratuk ellenére az NDK-ban.

Politikai véleményszabadságot nem biztosítanak számunkra. Nem ritkák a 2–5 év alatt

többszörösen negatívan elbírált kiutazási kérelmek. Egy újabb kérelem benyújtása csak

akkor lehetséges, ha a kérelem elutasításának okai már nem állnak fenn. A keletnémet

állam így tetsz legesen folytatja az emberi jogok megsértésének láncolatát. (…)

680 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 358–361. p. (24. sz. dokumentum) 681 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 358–363. p. (24. sz. dokumentum)

Page 188: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

188

Ezért mi mindannyian eltökéltek vagyunk, hogy egy számunkra elfogadható megoldásig az

Állandó Képviselet területén maradjunk. Ennek hiányában soha nem fogunk az NDK-ba

való önkéntes visszatérés útjára lépni. Ha a visszatérést választanánk, nem lenne sem

nekünk, sem a gyermekeinknek jöv je. (…) A keletnémet hatóságok tapasztalataink szerint

ritkán tartják be ígéreteiket. (…)

Minden reményünk az Ön tárgyalásaiban és az Ön erejében rejlik, hogy lehet vé tegye

számunkra az áttelepülést a szabadságszeret és demokratikus hazánkba. (…)”682

Az eredménytelenül zárult tárgyalások után azonban Franz Bertele úgy ítélte meg a

helyzetet, hogy megoldást egy Honecker–Kohl-találkozó sem hozna, mert az NDK

vezetése nem akar engedni az ügyben.683 Az Állandó Képviselet bezárása utáni két hétben

csupán néhányan hagyták el az épületet. Bertele felhívta Seiters figyelmét arra, hogy a

bizonytalanok egészen addig nem fogják elhagyni a Képviseletet, amíg politikai szinten

változások történnek. A helyzetet bonyolította, hogy a tárgyalások folytatásával

kapcsolatban megjelent napilapi utalások mindig új reményt adtak a Képviseleten

tartózkodóknak.

A Német Szövetségi Köztársaság prágai követségén 1989. január 2-a és július 14-e

között 448 személyt regisztráltak.684 A nyugatra utazni vágyók száma augusztusban, a

berlini Állandó Képviselet kényszer bezárása után ugrott meg: augusztus 19-én mintegy

800 menekültet számoltak össze a követségen. Az NSZK és Csehszlovákia

külügyminisztériumának képvisel i közben folyamatosan tárgyaltak egymással. A bonni

diplomaták, megismételve, hogy az alaptörvény szerint nem utasíthatnak ki német

állampolgárt német követségr l, többször kérték, hogy a csehszlovák vezetés a

Nemzetközi, a Csehszlovák vagy a nyugatnémet Vöröskereszt bevonásával 348 keletnémet

állampolgár kiutazását tegye lehet vé. A csehszlovák vezetés azonban hajthatatlan volt, és

vélhet en a magyarországi határnyitás miatt is a keletnémetek kiutasítása mellett döntött.

Szeptember 16-ig mintegy 490 f re csökkent a prágai követségi menekültek száma, mert

közel 300 személy – aktív csehszlovák és keletnémet állambiztonsági közrem ködéssel –

„hazautazott” az NDK-ba. Szeptember 25-re azonban ismét megn tt a menekültek száma a

követség épületében, illetve területén (kb. 1.100 f re). Közülük 200-an vélhet en a Stasi

agitálásának köszönhet en önként hagyták el szeptember 26-án a követséget.

682 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 365–367. és 371–372. p. (24. és 25. sz. dokumentum) 683 DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 372–373. p. (26. sz. dokumentum) 684 MAYER, 2002. 376. p.

Page 189: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

189

Nem tudjuk, hogy a Stasi és a keletnémet politikai vezetés sikerként könyvelte-e el,

ha sikerült elérnie néhány száz keletnémet hazatérését. Az mindenesetre biztos, hogy minél

több tudósítás jelent meg err l a médiában, annál többen indultak útnak Prágába. Néhány

nappal kés bb, szeptember 30-án ugyanis közel 8.000 keletnémet menekült ujjongva

hallgatta, ahogy Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter bejelentette a

keletnémet pártvezetés döntését a kiutazás engedélyezésér l. Október 4-r l 5-re virradóra

mintegy 14 ezer Prágában és Varsóban tartózkodó keletnémet menekült lezárt vasúti

szerelvényekben távozhatott a Német Szövetségi Köztársaságba.685 A vonatok nem a

legrövidebb úton, nem közvetlenül mentek az NSZK-ba, hanem az NDK-n keresztül. Az út

során az összes menekült személyi okmányait elvették a keletnémet hatóságok. Csak az

okmányok segítségével tudták ugyanis beazonosítani a kiutazókat, és így vált (volna)

számukra lehet vé, hogy különféle intézkedéseket foganatosítsanak velük vagy

hozzátartozóikkal szemben. Az NDK-ban kialakult helyzetért és a menekülthullámért is

felel ssé tehet Honecker így kommentálta az eseményeket: „Magatartásukkal

valamennyien lábbal tiporták erkölcsi értékeinket, és kirekesztették magukat a

társadalomból. Egy könnycseppet sem érdemelnek.”686

A Német Szövetségi Köztársaság budapesti követségének tevékenységére már az

1980-as évek els felében is érkezett panasz az NDK külügyminisztere, Oskar Fischer

részér l. A keletnémet politikus hevesen kritizálta, hogy a követség nyugatnémet

útleveleket állít ki keletnémet állampolgároknak.687 A kés bbiekben azért érte támadás a

nyugatnémet diplomatákat, mert els sorban tanácsokkal és térképek rendelkezésre

bocsátásával segítséget nyújtottak a keletnémeteknek szökések megvalósításához. 1984 és

1989 között folyamatosan n tt azoknak a száma, akik áttelepülési szándékkal keresték fel a

nyugatnémet követséget Budapesten.

685 HERTLE, 1996. 73–74. p. 686 Részlet a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 687 MAYER, 2002. 378. p.

Page 190: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

190

42. táblázat: A budapesti német nagykövetségen regisztrált keletnémet állampolgárok száma 1984 és 1989 között688

Év, hónap A budapesti követségen összesen regisztrált, áttelepülni szándékozó

keletnémetek száma

A budapesti követséget elhagyni nem kívánó keletnémetek száma

1984 41 11, 17 1985 97 17, 7, 11 1986 312 25 1987 925 68 1988 2774 (szept. 15-ig) 165 (szept. 15-ig)

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy míg a prágai követség épülete egy palota volt,

hatalmas bels térrel és udvarral, a budapesti követségen meglehet sen sz kösen fértek el

a keletnémetek. Kezdetben a pincében és az épület alsó szintjén szállásolták el a

menekülteket. A kés bbiekben azonban a fels szinteken lév irodákban is ágyakat kellett

felállítani ahhoz, hogy ne legyenek teljesen embertelenek a körülmények. A helyzet

egyáltalán nem volt rózsás: hatalmas teher hárult a követség dolgozóira, hiszen az épület

nem volt alkalmas ennyi ember befogadására, a mosási lehet ségek nem voltak biztosítva,

és illemhelyiségb l sem volt elég. Az épület adottságaiból és ebb l a kényszer helyzetb l

következett, hogy Magyarországon nagyságrendekkel többen laktak a budapesti és a

Balaton melletti menekülttáborokban, mint a nyugatnémet követségen.

Az osztrák hatóságok a bonni kormány kérésére 1989-ben nem adtak ki adatokat

arról, hogy hányan jutottak át épségben az osztrák–magyar határon. Ma már tudjuk, hogy

augusztus 4-ig legalább 400 keletnémet menekült jutott át az osztrák–magyar határon.689

Augusztus 10-e körül 117 keletnémet tartózkodott a budapesti követségén.690 Tíz nappal az

NSZK Állandó Képviseletének bezárása után be kellett zárni túlzsúfoltság miatt a

budapesti követséget is. Megoldást csak az augusztus 23/24-i akció hozott, melynek

keretében a követségen tartózkodó 117 keletnémet állampolgár vöröskeresztes

okmányokkal, repül gépen elhagyhatta az országot.

Az NSZK varsói követségére az 1980-as évek végéig nem nagyon menekültek

keletnémetek.691 Az 1980-as évek közepér l ismerünk néhány esetet, ezek azonban témánk

szempontjából nem relevánsak. A menekülthullám 1989 nyarán éreztette el ször a hatását.

1989. január 2-a és július 14-e között mindösszesen 11 keletnémet személy kért itt

688 MAYER, 2002. 381. p. 689 MAYER, 2002. 384. p. 690 HORVÁTH, 2009. 150–151. p. 691 Személyes véleményünk, hogy ebben szerepet játszhatott Varsó NSZK-tól való földrajzi távolsága.

Page 191: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

191

menedékjogot.692 Szeptember 13-án 50 menekült tartózkodott a követség épületében –

mindannyian kiutazási szándékkal érkeztek, és néhányan már hetek óta vártak a

megoldásra. A lengyel média részletesen beszámolt a magyarországi határnyitásról. Janusz

Reiter kifejezetten üdvözölte a magyarországi változásokat és a magyar kormány döntéseit,

de azt bizonygatta, hogy Lengyelországnak más úton kell járnia, mint Magyarországnak.

1989. szeptember 19-én 110 keletnémet menekült foglalta el a követséget. A bonni

kormány még a nap folyamán úgy döntött, hogy bezárja varsói képviseletét.

7.4. A menekültkérdés és a magyarországi határnyitás

„Magyarország elárulja a szocializmust.”

(Erich Mielke)

Az NDK menekültügyi problémájának szempontjából két magyar esemény volt különösen

jelent s: 1. Magyarország 1989. március 14-én csatlakozott a genfi nemzetközi

menekültügyi konvencióhoz. 2. 1989 áprilisának közepén megkezd dött a vasfüggöny

magyarországi szakaszának lebontása.

1988 második felét l Romániából egyre több magyar, német és román nemzetiség

személy érkezett Magyarországra, akik els sorban a Ceau escu-rezsim falurombolással

kapcsolatos, illetve a nemzeti kisebbségeket jogfosztással fenyeget intézkedései el l

menekültek. Az érvényben lév kétoldalú megállapodások szerint Magyarországnak át

kellett volna adnia Romániának a többségében magyar származású menekülteket. A

magyar kormány számára azonban nemcsak a román pártvezér politikája volt

elfogadhatatlan, hanem az is, hogy magyar nemzetiség személyeket kitoloncoljon.693 A

menekültügyi konvencióhoz való csatlakozással Magyarország vállalta, hogy védelmet

biztosít mindazok számára, akiket faji, vallási, nemzetiségi, politikai vagy egyéb okokból

üldöznek, és ezáltal szül hazájuk elhagyására kényszerülnek.694 A menekültügyi

konvenció a nemzetközi jogforrások hierarchiája szerint magasabb rend volt, mint a baráti

szocialista országok között megkötött kétoldalú megállapodások. Így a Romániából

érkezett emberek menekült státuszt kaphattak, Magyarország pedig nem szegte meg a

Romániával szembeni kötelezettségét.

692 MAYER, 2002. 385. p. 693 OPLATKA, 2008. 51–53. p. 694 HORVÁTH, 2009. 128. p.

Page 192: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

192

A vasfüggöny lebontásáról a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága

1989. február 28-án döntött.695 A döntés alapjául a BM Határ rség országos

parancsnokának jelentései szolgáltak, aki a határ rség magasabb rangú tisztjeivel már

korábban felmérette a vasfüggöny állapotát. Székely János vezér rnagy 1987 októberében

írt jelentésében több pontban foglalta össze, hogy miért javasolja a m szaki határzár

lebontását.696 1. a vasfüggöny erkölcsileg (és technikailag) elavult, 2. m ködési elve

kiismerhet vé vált, a határsért k egyre gyakrabban áthatoltak rajta úgy, hogy nem történt

riasztás, 3. a riasztások dönt többségét nem határsért okozta (hanem vadmozgás,

id járási körülmények, technikai hiba stb.), és a gyakori (téves) jelzés negatívan hatott az

állományra, 4. az elektromos jelz rendszer üzemben tartása, folyamatos

köd képességének biztosítása egyre költségesebb volt, 5. az alkatrész utánpótlás

jelent s devizakiadást eredményezett (a drótcseréhez szükséges rozsdamentes anyagot

nyugati importból, valutáért kellett beszerezni), 6. a rendszer egyre érzékenyebb volt az

id járás változásaira, 7. ahol a határsáv keskeny volt, ott rendkívül gyenge volt a

hatékonysága. Székely János a leírtak alapján két alternatívát javasolt: 1. egy teljesen új

rendszer kiépítése a Szovjetunióban és az NDK-ban már megvalósult minta alapján, 2. az

elektromos jelz rendszer lebontása. Jelentése zárómondatával az utóbbi megoldás mellett

szállt síkra: „A BM Határ rség vezetése a társadalmi, politikai helyzet elemzése és a

sokoldalú szakmai mérlegelés alapján az EJR [elektromos jelz rendszer]

megszüntetésében, viszont az MNK [Magyar Népköztársaság] államhatárának biztonságos

rizete érdekében a feltételek szükséges biztosításával új, a jár rök szolgálatát segít

technikai eszközök rendszerbe állításában, man verezési lehet ségeink javításában látja a

megoldást.”697

A m szaki határzár tehát az 1980-as évek végére teljesen elavult, fenntartása

hatalmas összegeket emésztett fel. 1987-ben felmerült azonban egy másik kérdés, amely az

elektromos jelz rendszer létét más irányból kérd jelezte meg. Miért kell egyáltalán

fenntartani az elavult, drága határ rizeti rendszert, ha a magyar állampolgárok minden

országra érvényes világútlevelet kapnak, és mindenki legálisan kiutazhat az országból?

Ellenséges nyugati kémek és ügynökök feltartóztatására már nem lehetett hivatkozni egy

695 OPLATKA, 2008. 47. skk. és HAASE – TOGAY, 2009. 154. p. – A minisztertanács csak 1989. május 18-án, a vasfüggöny lebontásának megkezdése után hozott err l döntést. Németh Miklós miniszterelnök visszaemlékezése szerint azért történt a döntéshozatal ilyen kés n, mert a kormány Moszkva esetleges negatív reakciójától való félelemb l kivárt. OPLATKA, 2008. 93. p. 696 A dokumentum megjelent a História cím folyóirat 2006/5. számában Andreas Schmidt-Schweizer kísér soraival. URL: http://www.historia.hu/archivum/2006/0605_07.htm (2012. január 13.) 697 Uo.

Page 193: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

193

olyan id szakban, amikor Magyarország külpolitikailag egyre jobban nyitott a nyugati

világ felé, és a szocialista rendszer válsága egyre szembet bb volt. A vasfüggöny léte

Magyarországon tehát alapjaiban megkérd jelez dött. Ennek ellenére Kádár János 1988.

májusi leváltásáig nem lehetett napirendre t zni ezt a kérdést, csak azt követ en.698

1989 áprilisában titokban – Ausztria tájékoztatása nélkül – kezd dött meg az

elektromos jelz rendszer felszámolása.699 A vasfüggöny lebontását hivatalosan 1989.

május 2-án, egy Hegyeshalomban megrendezett sajtótájékoztatón jelentette be Nováky

Balázs, a Határ rség országos parancsnokának helyettese. Elképzelhet , hogy kezdetben

nem is terveztek sajtótájékoztatót az ügyben, és csak azért került erre sor, mert az osztrák

sajtóban cikkek jelentek meg a vasfüggöny lebontásáról.700 Bár rengeteg újságíró volt

jelen, az eseménynek korántsem volt akkora sajtóvisszhangja, mint a szimbolikus

drótvágásnak 1989. június 27-én. Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák

külügyminiszter ezen a napon vágta át drótvágó ollóval a jelz rendszer drótzárát.701 Az

ekkor készült fényképek és felvételek bejárták az egész világot, és a mai napig gyakran

publikálják ket, ha a vasfüggöny lebontását akarják bemutatni. Oplatka András helyesen

hívja fel a figyelmet arra, hogy két téves állítást szoktak az eseménnyel kapcsolatban

megfogalmazni, miszerint „ezen a napon megnyitották a vasfüggönyt, s ezzel keletnémetek

tízezrei számára tették szabaddá a nyugatra vezet utat”.702 Az elektromos jelz rendszer

jelent s részét 1989 júniusára már felszámolták. Oplatka András szerint „a két miniszter

számára nem minden nehézség nélkül kellett egy néhány száz méter hosszú, még érintetlen

szakaszt keresni, ahol a drótvágó ollókkal fotogén módon m ködhettek”.703 Más

vélemények szerint azonban a Sopronhoz közeli helyszínen már csak a betoncölöpök áltak,

és egy új drótzárat kellett felhúzni ahhoz, hogy a szimbolikus aktusra egyáltalán sor

kerülhessen.704 Akárhogy is történt, a vasfüggöny lebontását nem lehet 1989. június 27-hez

kötni. Nem igaz továbbá az sem, hogy ezáltal megnyílt az út nyugat felé. A határ rség

továbbra is szigorúan rizte a határt, és arra törekedett, hogy megakadályozza a határ tiltott

módon történ átlépését. Erre nemcsak a sok meghiúsított szökési kísérlet bizonyíték,

698 HORVÁTH, 2009. 133. p. 699 A visszaemlékezések ellentmondanak egymásnak abban a tekintetben, hogy a magyar vezet k mikor, kit és mir l tájékoztattak. Vö. OPLATKA, 2008. 74. skk. 700 HAASE – TOGAY, 2009. 154. p. 701 ZSIGA, 1999. 76–78. p. és OPLATKA, 2008. 111. skk. – Lásd még Horn Gyula visszaemlékezését. HORN, 1994. 226–227. p. 702 OPLATKA, 2008. 112–113. p. 703 OPLATKA, 2008. 112. p. 704 Ezt a véleményt képviseli például Ungváry Krisztián. HAASE – TOGAY, 2009. 154. p.

Page 194: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

194

hanem a vasfüggöny utolsó magyarországi áldozatának, Kurt-Werner Schulznak a halála,

akit 1989. augusztus 21-én halálos lövés ért a határsávban.705

A 6.6. fejezetben statisztikák segítségével mutattuk be, hogy már 1989 els felében

is túlterhelt a magyar állambiztonság a keletnémet menekültek miatt. 1989 nyarától egyre

több keletnémet állampolgár kérvényezte a kiutazását, illetve megpróbált Magyarországon,

Csehszlovákián és Lengyelországon keresztül az NSZK-ba jutni.706 Egyre több keletnémet

állampolgár „szállta meg” az NSZK budapesti, prágai és varsói nagykövetségének az

épületét. A legtöbben Magyarországot választották, aminek els dleges oka a m szaki

határzár lebontása volt. A korábbi évekhez képest most már tömegek próbáltak a zöld

határon át Ausztriába szökni.707 A nyári szabadságukat Magyarországon tölt keletnémet

állampolgárok közül sokan ugyanilyen célból az országban maradtak. Az NDK és

Magyarország között érvényben lév megállapodás értelmében ki kellett volna toloncolni a

határon átszökni próbáló keletnémet állampolgárokat, és az útlevelükbe be kellett volna

pecsételni a tiltott határátlépésre utalást. A magyar kormány pontosan tudta, hogy retorziók

érhetik az NDK-ba visszatoloncolt személyeket, ezért kezdetben egy áthidaló megoldást

választott. Utasította a határ rizeti szerveket, hogy ne az útlevélbe bélyegezzék be a tiltott

határátlépés kísérletére való utalást, hanem egy külön lapon tegyék ezt meg, amelyet a

keletnémet állampolgár kedve szerint eldobhat.708

1989. június 12-én érvénybe lépett Magyarország számára a genfi menekültügyi

konvenció, amely lehet vé tette, hogy a keletnémet menekülteket ne kelljen a magyar

államnak kiadnia az NDK-nak. A Stasi Budapestre küldött képvisel i azzal érveltek, hogy

az NDK alkotmányos rendje, illetve jogszabályai eleve kizárják, hogy politikai (vagy

egyéb) okokból bárkit üldözzenek, ezért Magyarország nem ismerheti el az itt tartózkodó

keletnémet állampolgárokat menekültnek. A magyar fél ezzel szemben azt hangsúlyozta,

hogy a keletnémetek számára továbbra sem teszi lehet vé a távozást egy általuk választott

harmadik országba.

1989. augusztus 9-én és 10-én Budapesten a Belügyminisztérium épületében egy

kétoldalú megbeszélést tartottak. A magyar és keletnémet tárgyalófél megállapította, hogy

a menekültkérdés a „médiaterrorizmus” következtében élez dött ki, és az egyes események 705 OPLATKA, 2008. 181–182. p. 706 A nyugatnémet, illetve nyugat-berlini hatóságoknál 1989 els öt hónapjában havonta kevesebb, mint 100 német menekült nyújtott be kérelmet. Számuk 1989 júniusában 140-re, július hónapban pedig 463 f re n tt. 1988-ban össszesen 590 kérelmet nyújtottak be, az azt megel hét étvben pedig a 300-at sem érte a kérelmek száma. A növekedés mértéke tehát nyilvánvaló volt a nyugatnémet hatóságok számára is. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 347–348. p. (17. sz. dokumentum) 707 Lásd err l OPLATKA, 2008. 92. skk. 708 HORVÁTH – NÉMETH, 1999. 353. p. és KOHL, 1998. 43. p.

Page 195: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

195

merész értelmezései, illetve az azokkal kapcsolatos találgatások továbbra is jelent s

mértékben befolyásolják a menekülteket. Pallagi Ferenc belügyminiszter-helyettes felhívta

a figyelmet arra, hogy a magyar határon végbemen változások, illetve a genfi

menekültügyi konvencióhoz való csatlakozás az NDK-t is érintik. Hangsúlyozta:

Magyarországnak az az érdeke, hogy a két ország együttm ködése folytatódjon, és a

kialakult problémákat egyetértésben oldják meg.709

A magyar fél a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a menekültügyi egyezményb l

fakadó kötelezettségek 1989. június 12-e óta hatályosak, és ezeknek csak akkor tud eleget

tenni, ha a feltartóztatott határsért ket nem éri büntetés az NDK-ban. A magyar kormány

természetesen nem arról akart meggy dni, hogy tényleg nem érik-e retorziók a

kitoloncolt keletnémet menekülteket. A gyakorlatban az történt, hogy elfogott és kiutasított

határsért k szabadlábon maradtak, nem indítottak ellenük eljárást, és nem adták át ket

sem egyénenként, sem csoportosan a keletnémet állambiztonság embereinek. A magyar

hatóságok eljárása tehát már nem a korábbi módon zajlott. Megváltozott a

menekültkérdésr l való gondolkodás is: kevésbé érdekelte már a politikai vezet ket,

hogyan tudnak eleget tenni vagy éppenséggel kibújni kétoldalú megállapodásokból fakadó

kötelezettségek alól, el térbe került, hogy mi lenne a menekültkérdésnek a helyes kezelése,

humánus megoldása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez egy folyamat volt, nem egyik

pillanatról a másikra történt a változás. Nyáron zajlottak a Nemzeti Kerekasztal-

tárgyalások, aminek meghatározó szerepe volt a régi rendszer lebontásában és az új

demokratikus rendszer kialakításában. Folyamatban volt a Büntet Törvénykönyv

módosítása, de a tiltott határátlépés még nem volt szabálysértés, felszámolás alatt állt a

vasfüggöny, de még nem alakult ki az új határ rizeti rend, és bár Magyarország

csatlakozott a genfi konvencióhoz, még nem született jogszabály ennek alkalmazásáról.

A keletnémet fél az NDK f ügyészével egyeztetve négy pontban foglalta össze

javaslatait:

1. A Magyarországról kiutasított keletnémet határsért k ellen az NDK-ba való

visszatérésük után nem indítanak eljárást. A Stasi kihallgatja ket, és csak akkor

kezdeményezi a felel sségre vonást, ha egyéb b ncselekményekre derülne fény.

2. Amennyiben nem áll fenn egyéb b ncselekmény elkövetésének gyanúja, a Stasi

minden folyamatban lév eljárást megszüntet, amely 1989. június 12-e utáni tiltott

határátlépésb l fakad.

709 MfS Abt. X Nr. 61.

Page 196: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

196

3. Azok a keletnémet állampolgárok, akiket a magyar törvények megsértése miatt

kiutasítanak az országból, nem büntetik meg az NDK-ban.

4. A büntet eljárási gyakorlat változatlan marad a többi szocialista országban

keletnémet állampolgárok által elkövetett b ncselekmények esetén.710

A magyar fél látszólag elfogadta a keletnémet javaslatot. Csakhogy a keletnémetek

is tudták, hogy Magyarország nemcsak a határsért k átadásában nem közrem ködik,

hanem az 1969-es bilaterális megállapodással ellentétben a határsért k adatait sem adja ki

az NDK-nak. Ennek a megállapodásnak a titkos jegyz könyve írta el , hogy a két ország

szerveinek meg kell akadályozniuk a továbbutazást egy olyan országba, amelyre az úti

okmányok nem érvényesek. Magyarország ennek az utóbbi pontnak ekkor még eleget tett.

Az események azonban felpörögtek, és más irányt vettek. Az augusztus 19-én

Sopronban, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre védnökségével megtartott Páneurópai Piknik

alkalmával els alkalommal nyitották meg a határt Ausztria és Magyarország között.711

Sopronpuszta és Fert rákos közelében egy 1945-ig létezett, a rendezvény miatt most

ideiglenes megnyitott határátkel nél több száz keletnémet állampolgár jutott át a nyitott

kapun, akiket kés bb Bécsb l az NSZK-ba szállítottak.712 A határ rségi jelentés 190 f re

becsülte az átszökött keletnémet állampolgárok számát, a Páneurópai Unió képvisel i

viszont 661 f l beszéltek.713 Augusztus 19-én nem egy tudatosan szervezett kitörési

akció történt. A keletnémetek többsége röplapokból értesült a Piknikr l, és a menekülés

éppen azért váltott ki olyan nagy visszhangot, azért volt megható és döbbenetes, mert

spontán módon történt. Természetes emberi reakciók nyilvánultak meg, amikor a tömeg

egy emberként átnyomult a kapun, ahogy néhányan letérdeltek és megcsókolták a

„szabadság földjét”, vagy amikor egy keletnémet házaspárnak a kapu túlsó oldalán rekedt

gyermekét egy határ r „átcsempészte”.714

A magyar kormány 1989. augusztus 23-i döntése nyomán az NSZK budapesti

nagykövetségén tartózkodó több mint száz keletnémet menekült vöröskeresztes

okmányokkal elhagyhatta az országot. Az akció a 24-re virradó éjjel zajlott nagy titoktartás

mellett, a menekülteket a repül térre szállították, ahonnét egy különgéppel Bécsbe 710 MfS Abt. X Nr. 61. 711 Lásd err l KURUCZ, 2000. 712 ZSIGA, 1999. 86. p. 713 A határ rségi jelentés a 14:35 és 16:15 között Ausztriába menekült személyek számára vonatkozott. Uo. 87. p. – A Magyar Nemzet 1989. augusztus 21-i száma idézte Schumachert, az NSZK külügyi hivatalának szóviv jét, aki szerint 661 keletnémet menekültet regisztráltak az NSZK bécsi nagykövetségén. Magyar Nemzet, 1989. augusztus 21. – Lásd még HAASE – TOGAY, 2009. 156. p. és HORVÁTH, 2009. 152–153. p. 714 Lásd Friedrich Bohl nyugatnémet parlamenti képvisel és Johann Göltl f felügyel (klingenbachi vámhivatal) visszaemlékezését: KURUCZ, 2000. 60. és 132. p. – Lásd még Kohl utalását a Bild Zeitung beszámolójára! KOHL, 1998. 44. p.

Page 197: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

197

repültek.715 Ugyancsak titokban zajlott augusztus 25-én Kölnt l nem messze a gymnichi

kastélybeli találkozó, amelyen a két ország miniszterelnöke és külügyminisztere is részt

vett.716 Bár a feljegyzésekb l és a jegyz könyvb l kiderül, hogy nem a menekültkérdés

volt a f téma, Kohl kancellár és Horn külügyminiszter visszaemlékezéséb l tudjuk, hogy

a magyar fél ekkor nyilvánította ki: 1. nem fogja visszatoloncolni az NDK-ba a

menekülteket, 2. megnyitja el ttük a határokat.717 Andreas Wirsching megfogalmazása

szerint a magyar–osztrák határ a keletnémet rezsim halásos sebet okozó Achilles-sarkává

vált.718

Augusztus 29-én az NDK budapesti nagykövete tolmácsolta kormánya kérését: a

magyar külügyminiszter utazzon mihamarabb Berlinbe, és tárgyaljon a menekültkérdés

megoldásáról. A Horn Gyula vezette delegáció augusztus 31-én utazott Kelet-Berlinbe,

ahol két tárgyalást folytatott, az egyiket Oskar Ficher külügyminiszterrel, a másikat Günter

Mittaggal, a Politikai Bizottság tagjával, központi bizottsági titkárral.719 Horn a keletnémet

politikusok tiltakozása ellenére kifejtette, hogy a magyar kormány felfüggeszti az 1969-es

magyar–NDK utasforgalmi megállapodást, és lehet vé teszi a hazatérni nem kívánó

keletnémet állampolgárok távozását minden olyan országba, amely kész ket átengedni

vagy befogadni. Horn hajthatatlan volt, és látszólag csak abba egyezett bele, hogy a

határnyitás terminusát egy héttel, szeptember 4-r l 11-re eltolják. Valójában a magyar

kormány döntése az eredeti terv szerint is ekkor lépett volna hatályba.720

A keletnémet Aktuelle Kamera budapesti tudósítója, Dietmar Schumann állítólag

csak egyszer került adásba, a helyszíni bejelentkezést természetesen akkor is cenzúrázták,

715 HORVÁTH – NÉMETH, 1999. 360. p. és KOHL, 1998. 47. p. – Az egykori bonni nagykövet és Helmut Kohl 117 menekültr l ír, más források néhány f vel kevesebb menekültr l tudósítanak. Lásd még Horn Gyula visszaemlékezését. HORN, 1994. 239–242. p. 716 Genscher feljegyzését és a találkozó kivonatos jegyz könyvet lásd DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 377–382. p. (28. és 29. sz. dokumentum) Lásd még GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 630–633. p. (66. sz. dokumentum) és GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 634–636. p. (67. sz. dokumentum) 717 KOHL, 1998. 48–49. p.; OPLATKA, 2008. 209. skk.; HORVÁTH, 2009. 156–157. p. és HORN, 1994. 246. p. – Kohl, Horn és Horváth így emlékszik vissza: „»Németh biztosított bennünket arról, hogy szeptember közepéig minden német számára biztosítják a kiutazást.« »Amikor e szavakat hallottam, könnyek szöktek a szemembe« – folytatta a kancellár – »minden eddiginél bizonyosabbá vált számomra, mennyire fontos és helyes volt, hogy az eltelt hosszú évek során mindvégig kitartottunk amellett, hogy csak egyetlen német állampolgárság létezik, hogy nem engedtünk az ellenzék és még kevésbé a sajtó nyomásának, hogy fogadjuk el hosszú távon az ország megosztottságát.« (…) Kohl többször rákérdezett arra, vár-e Magyarország valamiféle ellenszolgáltatást ezért, Németh minden alkalommal azzal utasította vissza az ajánlatot, hogy »Magyarország nem folytat emberkereskedelmet«.” Utóbbi kapcsán megemlítend , hogy 1989-ben a szövetségi kormány személyenként 4.500 márkát fizetett az NDK kormányának családegyesítési/áttelepülési ügynél, politikai elítélt esetében 96.000 márkát, követségre menekült személy esetében pedig 10.000 márka volt a „tarifa”. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 349. p. (18. sz. dokumentum) 718 WIRSCHING, 2008. 370. p. 719 Günter Mittag feljegyzését a találkozóról lásd STEPHAN, 1994. 109–112. p. 720 OPLATKA, 2008. 227. skk. és HORN, 1994. 251. p.

Page 198: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

198

és nem lehetett eltérni az NDK hivatalos álláspontjától: „Hihetetlen, amit Budapesten

tapasztalok, és nem véletlenül hangsúlyozom a jelen id t, mert a zugligeti, úgynevezett

átmeneti tábor még most is nyitva áll. Hasonló táborok másutt is léteznek, f képp a

Balaton környékén. Az embert megszólítják, agitálják, csábító színekkel festik le el tte az

NSZK-beli életet. […] Ez itt a katolikus egyház zugligeti templomának udvara. Ki-be

járnak a Máltai Szeretetszolgálat egyenruhájába bújtatott NSZK-beli diplomaták és

konzulátusi tisztvisel k, és olyasféle tevékenységet folytatnak, amely egyáltalán nem

egyeztethet össze a diplomáciai státuszukkal.”721 Sajátos értelmezése volt ez a budapesti

eseményeknek, amikor a keletnémet politikusok éppen azért kérték Horn Gyulától a

határnyitás elhalasztását, hogy – mint Horn fogalmazott – „a[z] itt tartózkodó NDK

állampolgárai [sic!] körében megfelel kampányt folytathassanak annak érdekében, hogy

rábírják a hazatérésre ket”.722 Ez a gyakorlatban a Stasi embereinek a magyarországi

agitálását jelentette. A Politbüro szeptember 5-i ülésén többen is bírálták Magyarországot.

Kurt Hager egyértelm utalást téve a gymnichi találkozóra, úgy fogalmazott: „A magyarok

kett s játékot znek”. Erich Mielke pedig egyenesen a szocializmus elárulásával vádolta

meg Magyarországot.723

Horn 1989. szeptember 10-én a Magyar Televízió „A Hét” cím m sorában

jelentette be, hogy a kormány döntése értelmében 11-én 0 órától megnyitják a határt a

keletnémet menekültek el tt. A nyugatnémet televízióállomások a zugligeti máltai

vöröskeresztes menekülttábor örömujjongásban kitör lakóit mutatták, amint Csilla von

Boeselager az él adást magyarról németre fordítva tolmácsolta Horn bejelentését.724

Másnap hajnaltól több ezer keletnémet menekült hagyta el Magyarországot. Nem tudjuk

pontosan, hogy 1989-ben hány keletnémet menekült tartózkodott Magyarországon. Horn

Gyula a Központi Bizottság szeptember 1-jei ülésén 150-160 ezer keletnémet

állampolgárról beszélt.725 Ez a szám rendkívül magasnak t nik, de természetesen nagyon

sokan voltak, akik nem menekültként érkeztek, hanem nyaralni jöttek Magyarországra.

Szeptember 10-én Horn már csak 60 ezer keletnémetr l beszélt „A Hét” cím

tévém sorban, ami véleményünk szerint közelebb lehet a valósághoz.726 Annyi azonban

721 Dietmar Schumann tudósítása Budapestr l az Aktuelle Kamerában. Részlet a Die Mauer – Eine deutsche Geschichte cím dokumentumfilmb l. 722 Horn Gyula nyilatkozata „A Hét” cím m sorban. Lásd a 10 év beszédei cím dokumentumfilmet! 723 STEPHAN, 1994. 121. és 124. p. 724 HORVÁTH – NÉMETH, 1999. 372. p. 725 MSZMP KB, 1993. 2. köt. 1415. p. 726 Lásd Horn Gyula nyilatkozatát a 10 év beszédei cím dokumentumfilmben! Lásd még Gerd Vehres 1989. szeptember 10-i táviratát! STEPHAN, 1994. 141–142. p.

Page 199: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

199

bizonyos, hogy folyamatosan n tt azoknak a száma, akik a szabadságuk leteltével sem

mentek vissza az NDK-ba.

„A falból Magyarország verte ki az els követ.” Helmut Kohl méltatta így

Magyarország szerepét a belnémet határ megnyitásában 1989 decemberében a magyar

parlamentben. A magyar kormány az országban tartózkodó keletnémet menekültek

Ausztriába engedésével kiverte az els követ a berlini falból. A nyugati határ megnyitása

bizonyos tekintetben indokolatlanná tette a berlini fal fennmaradását. A magyar döntés

azért is volt jelent s, mert azt a politikai vezetés az NDK heves tiltakozása mellett önállóan

hozta meg egy olyan helyzetben, amikor a kommunista blokk még létezett, és az ország

területén több tízezer szovjet katona állomásozott.

7.5. A berlini fal leomlása

„– Nem hallottad? Leomlott a fal. – Melyik fal?”

(részlet egy német játékfilmb l)

A Központi Bizottság 1989. október 18-án „egészségügyi okokra” hivatkozva felmentette

tisztségéb l Erich Honecker f titkárt, és a korlátozott reformok iránt elkötelezett, jóval

fiatalabb Egon Krenzet ültette a helyébe.727 Az NSZEP Politikai Bizottságában a tagok

átlagéletkora folyamatosan emelkedett az NDK négy évtizede során: az Ulbricht-

korszakban átlagosan 52 év, Honecker id szakában 62 év körül mozgott. 1989-ben a

grémium tagjainak átlagéletkora már jócskán meghaladta a nyugdíjkorhatárt (67 év). Ez azt

mutatja, hogy ellentétben más térségbeli kommunista pártokkal még 1989-ben sem

cserél dött ki a vezet grémiumok tagsága, ami valószín leg a változások el feltétele lett

volna.728

A berögz dött szocialista szokások miatt Krenz jelent s pozíciókat foglalhatott el:

október 24-én az Államtanács elnökévé, illetve a Nemzeti Védelmi Tanács elnökévé

választotta a parlament. Az NSZEP vezetésére már azt megel en is számos összefonódás

jellemz volt. A Politbüro tagjai a személyi és intézményi összefonódások révén szinte az

összes fontos pozícióval rendelkeztek az NDK-ban. Ha csak Honecker példáját vesszük

alapul: a néhai „úttör vezér” volt egyidej leg a KB f titkára, az Államtanács és a Nemzeti

Védelmi Tanács elnöke. Ugyanekkor a KB-titkárok egyidej leg PB-tagok voltak, akárcsak 727 A Politbüro 1989. október 17-i ülésének kivonatos jegyz könyvét lásd STEPHAN, 1994. 166. p. 728 SCHROEDER, 2000. 397. p.

Page 200: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

200

az Államtanács, a Minisztertanács, a Nemzeti Védelmi Tanács vagy a Népi Kamara

legfontosabb személyiségei. Az összefonódás értelemszer en a KB-t is jellemezte: KB-tag

volt az összes kerületi els titkár, a KB 17 osztályvezet je, 36 miniszter, miniszterhelyettes

és államtitkár, 21 tömegszervezeti vezet , a Stasi néhány tábornoka, 30 ipari vagy TSZ-

vezet , a Nemzeti Néphadsereg 4 tábornoka és így tovább.729 Honecker elmozdítása volt az

els jelent s változás az állampárton belül, de az összefonódások is alátámasztják, hogy a

személycserével természetesen nem oldódtak meg a problémák, valódi reformokra volt

szükség.

1989. november 2-án, vagyis egy héttel a berlini fal leomlása el tt visszalépett

számos NSZEP-funkcionárius, és ez vezetett többek között november 7-én a Willi Stoph

vezette kormány lemondásához és a Politbüro újraválasztásához. November 4-én több

százezer ember vett részt az els engedélyezett tüntetésen a kelet-berlini Alexanderplatzon.

Ekkor nyílt el ször lehet ség arra, hogy a demonstrálók szabadon megfogalmazhassák a

legradikálisabb követeléseiket, például Egon Krenz azonnali távozását, a szabad

választások kiírását, a jogállamiság visszaállítását és a szólás-, illetve sajtószabadságot.

Krenz már a hivatalba lépésekor, október 18-án megígérte egy új utazási törvény

kidolgozását.730 A november 6-án nyilvánosságra hozott tervezet azonban a lakosság

részér l határozott elutasításra talált. A tervezet ugyanis évi 30 napban korlátozta az

utazási id tartamot, nem definiálta pontosan, hogy milyen esetekben lehet egy-egy

kérelmet elutasítani, túlságosan nagy teret hagyott a „hivatali önkénynek”, és

megoldatlanul hagyta az utazások finanszírozásának kérdését.731 Világossá vált, hogy azok

az engedmények, amelyeket néhány héttel azel tt még üdvözölt volna a lakosság, most

már inkább felháborodást váltottak ki.

Krenz és a sz kebb politikai vezetés úgy döntött, hogy módosítják az utazási

szabadságról szóló tervezetet. Ez hamar megtörtént, és Krenz már november 9-én délután

négy órakor felolvashatta a Központi Bizottság 216 tagjának az új utazási rendelet

tervezetét. A KB elfogadta a tervezetet, így annak a minisztertanács elé kellett volna

kerülnie végs jóváhagyásra. Krenz azonban továbbította a szöveget a sajtóközleménnyel 729 SCHROEDER, 2000. 397–399. p. 730 Franz Bertele korábban már idézett táviratában leírta, hogy a keletnémet hatóságok a saját hitelességüket járatták le, amikor az utazási szabadsággal kapcsolatban mutatott kezdeti nagyvonalúságukat különféle korlátozásokkal gyakorlatilag semmissé tették. Az NSZK kelet-berlini Állandó Képviseletének vezet je 1989 nyarán úgy látta, hogy egy következetes és a meglév korlátozásokat leépít politikára volna szükség az NDK-ban, amelynek az elemei a következ k lehettek volna: 1. A rokonlátogatásra vonatkozó korlátozások eltörlése. 2. Az NSZK-ban rokoni kapcsolatokkal nem rendelkez személyek számára turisztikai célú utazási lehet ségek biztosítása. 3. Az egykori keletnémet állampolgárok számára NDK-ba való beutazási lehet ség biztosítása. DEUTSCHE EINHEIT, 1998. 317–318. p. (11. számú dokumentum) 731 HERTLE, Hans-Hermann: Der Mauerfall. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 275. p.

Page 201: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

201

együtt Günter Schabowski PB-tagnak – aki tájékoztatáspolitikáért felel s KB-titkárként a

pártszóviv i feladatokat is ellátta –, és megbízta, hogy az új rendelkezésr l tájékoztassa a

média képvisel it a délután hat órakor kezd nemzetközi sajtótájékoztatón. Krenz azért

is sietett ennyire, mert küszöbön állt az NSZK kelet-berlini Állandó Képviseletének

megnyitása. A Politbüro tagjai teljes joggal féltek attól, hogy a f város szívében

megismétl dnek az augusztusi berlini vagy a néhány héttel korábbi prágai történések.

A rendeletet hivatalosan november 10-én hajnali négy órakor kellett volna

bejelenteni, ám Schabowski ezt nem tudta, még a szöveget sem ismerte, mert nem volt

jelen, amikor a PB-tagok jóváhagyták a tervezetet, sem akkor, amikor Krenz felolvasta

annak szövegét a KB plénuma el tt.732 Schabowski az inkább unalmasnak nevezhet , a

keletnémet tévé által is közvetített sajtótájékoztató végén, nem sokkal este hét óra el tt

olvasta fel a média képvisel inek a rendelet tervezetét.733 Mindezt egy olasz újságíró,

Riccardo Ehrman kérdésére válaszolva úgy tette, mintha már egy elfogadott jogszabályról

lenne szó, ami teljesen publikus mindenki számára. A hirtelen feleszmél újságírók rögtön

kérdésekkel kezdték el bombázni, és ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy Schabowski nem

kell en tájékozott a rendelet ügyében, s t egyenesen bizonytalannak t nt. Amikor a

rendelet hatályba lépésér l kérdezték, az el tte lév szöveg alapján próbált egyenes választ

adni a kérdésre, és pillanatnyi hezitálás után a „sofort” (azonnal) és „unverzüglich”

(haladéktalanul) szavakkal válaszolt, ami nem felelt meg a jogszabályalkotók eredeti

szándékának. A rendelet szerint feltétel nélkül lehetett az NSZK-ba és Nyugat-Berlinbe

utazni, az illetékes hatóságoknak pedig zökken mentes gyorsasággal kellett kiállítaniuk a

vízumot. Csakhogy a magáncélú utazásokat továbbra is kérvényezni kellett volna, másrészt

csak azok kaphattak volna vízumot, akik útlevéllel rendelkeztek. Schabowski a pontatlan

és részben téves válaszaival azt sugallta, hogy a keletnémet állampolgárok azonnal

átutazhatnak az NSZK-ba, illetve Nyugat-Berlinbe. A rendelet 3. pontja deklarálta, hogy az

NDK és az NSZK közti összes határátkel t igénybe lehet ehhez venni, beleértve a két

városrész közötti ellen rz pontokat.

A bejelentés megpecsételte a berlini fal sorsát. Tulajdonképpen nem Schabowski

hibái miatt, hanem mert az esti hírekben minden csatornán ez vált a f témává. Pontos

tájékoztatás hiányában a hírszerkeszt k kitöltötték az információs hézagokat, és a

sajtótájékoztatón hallottakat valamilyen általuk kreált összefüggésrendszerben értelmezték.

732 HERTLE, Hans-Hermann: Der Mauerfall. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 275–276. p. 733 Ennek szövegét lásd REDEN UND DOKUMENTE, 1996. 468. p. – A nap és a sajtótájékoztató eseményeit részletesen ismerteti HERTLE, 1996. 118. skk.

Page 202: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

202

A lényege azonban tulajdonképpen mindegyik hírnek az volt, hogy az NDK azonnali

hatállyal megnyitja a határait.734 Nem kellett másfél órának sem eltelnie a bejelentést l,

negyed kilenc tájban már körülbelül nyolcvan keletnémet állampolgár jelent meg három

ellen rz pontnál. A sajtótájékoztatóról mit sem tudó határ rök és az Állambiztonsági

Minisztérium útlevélkezel egységei zavarukban telefonálgatni kezdtek, de szerencsétlen

módon egy illetékes vezet t sem tudtak elérni, mert a Központi Bizottság meghosszabbított

ülése ekkor még tartott. Paradox módon azok a legfontosabb párt- és állami vezet k, akik

jóváhagyták az új utazási rendeletet, nem tudtak sem a sajtótájékoztatón történtekr l, sem a

médiavisszhangról, sem a berlini falnál kialakult szituációról. Mire véget ért a KB-ülés, és

az információk eljutottak a fels vezetéshez, addigra már kés volt. A médiaspirál

tökéletesen m ködött, és az újabb hírek hatására még több ember vonult az ellen rz

pontokhoz. Este fél 11 körül a Bornholmer Strassénél lév átkel helynél „Tor auf! Tor

auf!” kiáltásokkal kórusban követelte a tömeg a Nyugat-Berlinbe való átengedést, és a

határ rök ekkor már nem álltak ellen: megnyitották az átkel t. A berlini fal 28 év után

leomlott.

A berlini fallal behatóan foglalkozó német történész, Hans-Hermann Hertle szerint

a politikai vezetés meg tudta volna akadályozni a fal leomlását, ha sokkal korábban

döntésképes lett volna. A kormányszóviv még a KB-ülés alatt kiadhatott volna egy

sajtóközleményt, hogy a rendeletet tévesen interpretálták, de nem érezte magát feljogosítva

arra, hogy egy PB-tag értelmezését felülbírálja. Mire a KB-ülés befejez dött és a politikai

vezetés döntéshelyzetbe került, annyi ember vonult már a falhoz, hogy csak két alternatíva

maradt: vagy rend ri és katonai er ket vetnek be, vagy megnyitják a határokat.

Felmerülhet a kérdés: ha az utazási rendelet az el zetes tervek szerint 1989.

november 10-én hajnalban életbe lépett volna életbe, akkor hogyan és miért történt volna

másképpen a berlini fal leomlása? Mindenekel tt a határnyitás sokkal jobban ellen rzött

módon ment volna végbe. A határ röket és az Állambiztonsági Minisztérium

útlevélkezel it bizonyára nem érte volna teljesen váratlanul a tömegek felbukkanása,

hiszen ismerték volna az új rendeletet és a végrehajtási utasítás tartamát, illetve az

átengedés szempontjából felkészülten várták volna a kiutazni szándékozókat. Másrészt

érvényesültek volna az utazási szabadságot érint korlátozások, különösen a magáncélú

utazás kérvényezését és a vízumkiadást illet en (ti. hogy csak az a személy kaphat

vízumot, aki rendelkezik útlevéllel). Az események tehát sokkal lassabban és ellen rzött

módon alakultak volna. A berlini fal nem omlott volna le ilyen hirtelen, inkább egy 734 HERTLE, Hans-Hermann: Der Mauerfall. In: HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN, 2002. 277. p.

Page 203: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

203

rendkívül radikális változás következett volna be az utazási szabadság terén. Akik 1989.

november 9-én este megnézték a híreket a tévében, vagy hallgatták a rádió adását, és éppen

azért vonultak – talán némi kétkedéssel – a falhoz, hogy a történelmi pillanatot nehogy

elmulasszák, valójában egy olyan esemény bekövetkezéséhez járultak hozzá, amelynek a

politikai vezetés szándékai szerint meg sem kellett volna történnie. Schabowski hibája

nyomán a média egy fiktív politikai döntést kreált, amely tömegeket mozgósított, és ennek

következtében válhatott a fikció valósággá.

7.6. A berlini fal leomlásának jelent sége

„A határok nem arra valók, hogy az államok

polgáraikat ideológiai rezervátumokba zárják…” (Pozsgay Imre)

A fal, amely nemcsak fizikai valóságában, hanem szimbolikusan is jelezte Berlin,

Németország és a bipoláris világ kettéosztottságát, 1989. november 9-én „omlott le”. A

leomlás természetesen nem a több mint száz kilométer hosszú építmény egyik pillanatról a

másikra való megsz nését jelentette, csupán a berlini fal megnyitását. A fal lebontása jóval

kés bb kezd dött meg, s t néhány helyen még napjainkban is állnak egyes elemei

Berlinben.735 A történelmi köztudatban a mai napig él az a téves felfogás, amely szerint a

hidegháború végét a berlini fal leomlása jelentette. Minden bizonnyal szerepet játszik

ebben az, hogy a november 9-i eseményekr l az egész világban tudósítottak a tévés

társaságok, és az emberek emlékezetébe mélyen bevés dtek azok a filmkockák, amelyek

az ujjongó, örömükben könnyez , egymást meghatódottan átölel berlinieket mutatták. A

berlini fal megnyitása természetesen nem jelentette a hidegháború végét, de – ugyanúgy,

ahogy a francia forradalomban a Bastille elfoglalása – egy olyan szimbolikus esemény

volt, amely mintegy el re jelezte a két német állam egyesülését, tágabb értelemben pedig a

kommunista blokk megsz nését.

November 9-én este a Szovjetunió kelet-berlini követsége nem tájékoztatta azonnal

Gorbacsovot a váratlan eseményekr l, aki így állítólag átaludta a „világtörténelmi

jelent ség órákat”.736 Természetesen nem ezért omlott le a berlini fal, hiszen

Gorbacsovnak ekkor már egyáltalán nem állt szándékában meggátolni a keletnémet

735 Lásd err l SÄLTER, 2007. 736 FISCHER, 2005. 339. p.

Page 204: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

204

átalakulást. A Sinatra-doktrína az egész térségre vonatkozott, csak az NDK-ban a többi

kelet-közép-európai országhoz képest kés bb indultak meg a rendszerváltó folyamatok.

Bernd Eisenfeld és Roger Engelmann a fal megépítésér l szóló közös könyvük legvégén a

Német Szocialista Egységpárt politikai irányítás megtartására tett utolsó kísérleteként

aposztrofálják a fal megnyitását.737 Az események tükrében nem értünk teljes mértékben

egyet a megfogalmazásukkal, de a következtetésükkel igen: a fal leomlása a kommunista

vezetés uralmának végét jelentette.

November 9-e nemcsak a hidegháborúban, hanem a 20. századi német

történelemben is emblematikus dátum. 1918-ban ugyanezen a napon kiáltotta ki Philipp

Scheidemann a köztársaságot, illetve Karl Liebknecht a szocialista köztársaságot. 1923-

ban erre a napra id zítették a müncheni sörpuccsot, 1938-ban pedig a „kristályéjszaka”

esett november 9-re. Még az újraegyesítés el tt megjelent egy törekvés, hogy a berlini fal

megnyitására emlékezve november 9-e legyen az új német állam nemzeti ünnepnapja. Ezt

a napot azonban éppen a negatív történeti konnotációk – Hitler hatalomátvételi kísérlete és

a legnagyobb zsidóellenes pogrom – miatt nem lehetett nemzeti ünnepnappá emelni, ezért

esett a választás a német egység napjára. Október 3-hoz viszont szinte semmi se kötötte

érzelmileg a németeket, ez a történeti emlékezet szempontjából „új” nap tulajdonképpen

Helmut Kohl és a politikai elit választása volt.738

7.7. A demokratizálódási folyamat és az egyesülés el zményei

„Most összen , ami összetartozik…”

(Willy Brandt)

1989. november 10-én számos nyugatnémet politikus üdvözölte a fal leomlását. Ezek

közül az egykori nyugat-berlini f polgármester, Willy Brandt nyilatkozata aratta a

legnagyobb sikert, aki negyedszázaddal korábbi beszédének egy részletét idézve azt

mondta: „Most összen , ami összetartozik.”739 Pár nappal korábban, november 4-én Stefan

Heym írónak az Alexanderplatzon tüntet több százezres tömegnek elegend volt annyit

mondania: „Wir sind das Volk” („Mi vagyunk a nép”), és mindenki értette, hogy mire

gondolt. A berlini fal leomlása után kevesebb, mint egy hónappal már egy új jelmondat

737 EISENFELD – ENGELMANN, 2001. 111. p. 738 KOCH, 1998. 193–194. p. 739 WINKLER, 2005. 2. köt. 470. p.

Page 205: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

205

hangzott fel: „Wir sind ein Volk” („Egy nép vagyunk”). Egyre er sebbé vált a német

egyesülés iránti társadalmi igény, noha ekkor még senki sem tudta, hogyan valósítható ez

meg.740 November 27-én Lipcsében egy újabb hétf i tüntetésen már a német újraegyesítést

követelték a demonstrálók. Egy nappal kés bb Helmut Kohl el terjesztette a Bundestagban

tíz pontból álló programját, amelyben nemcsak az NSZK és az NDK kapcsolatával és az

egyesülés lehet ségével foglalkozott, hanem a német kérdést az európai ügyekkel és a

kelet–nyugati viszonnyal is összekapcsolta.741 Kohl több területen azonnali segítséget ígért

az NDK-nak, de feltételül szabta, hogy „visszafordíthatatlan átalakulás” induljon el: a

keletnémet politikai vezetés állapodjon meg az ellenzéki csoportokkal az alkotmány

módosításában és egy új választójogi törvényben, majd tartsanak szabad, egyenl és titkos

választásokat, a bürokratikus tervgazdaság leépítésével párhuzamosan pedig hajtsanak

végre alapvet reformokat a gazdaságban.742

A Népi Kamara november 13-án Hans Modrow-t választotta a Minisztertanács

elnökének. Egon Krenz 1989. december 3-ig meg rizte ugyan párttitkári pozícióját, de

addigra a párt már összeomlott. Az NSZEP 1989 decemberében szervezetileg átalakult, a

kongresszus Gregor Gysit választotta új pártelnöknek, és innent l kezdve a párt SED–

PDS-nek nevezte magát.743 Ez azonban nem jelentett igazi szakítást a múlttal, a párt

ugyanis továbbra is „marxista pártként” határozta meg magát az elfogadott

alapszabályzatában. 1990 februárjában történt az utolsó említésre méltó változás, ekkor a

SED-el tag „lekopott”, és a PDS-név futott tovább „szocialista párt” tartalommal.744 1989.

augusztus 31-én, vagyis a meghatározó események el tt az NSZEP-nek 2.296.775 tagja és

tagjelöltje volt.745 Szeptember elejét l 1990. január elejéig 1,436 millióra csökkent a

740 Helmut Kohl szerint 1989. november 9-e és 28-a között az NDK lakosságának több mint a fele, több mint 9 millió ember látogatta meg a Német Szövetségi Köztársaságot. „Az NDK-beli nagy demonstrációkon a szabadság, a szabad választások, a szabad szakszervezetek iránti felhívás még er teljesebben kiegészült az egység iránti kívánsággal. Ez még tovább hullámzik, ha a megígért reformok nem lesznek elegend ek.” Helmut Kohl levele George Bush elnöknek a kelet-közép-európai helyzetr l (1989. november 28.) GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 724. p. (88. sz. dokumentum) 741 A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 209–213. p. – Kohl kancellár 1989. november 17-én telefonbeszélgetést folytatott George Bush-sal. A kivonatos jegyz könyv szerint az NDK-val kapcsolatos álláspontját a következ képpen összegezte: „Semmi olyat nem fog tenni, ami a helyzetet destabilizálná. Még egyszer meg kell ismételnie, hogy az NDK kormánya valódi reformok nélkül nem tudja magát tartani. Gorbacsovval egy hosszú telefonbeszélgetést folytatott. A szovjetek nagyon nyugtalanok a jelenlegi fejlemények miatt. Közölte Gorbacsovval, hogy – amennyiben az NDK vezetését nem tudja abban az irányba befolyásolni, hogy Lengyelországhoz és Magyarországhoz hasonlóan reformokat hajtsanak végre – ez a vezetés meg fog bukni.” GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 710. p. (85. sz. dokumentum) 742 Vö. GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 723. p. (88. sz. dokumentum) 743 SED = Sozialistische Einheitspartei Deutschlands (Német Szocialista Egységpárt – NSZEP); PDS = Partei des Demokratischen Sozialismus (Demokratikus Szocializmus Pártja) 744 SCHROEDER, 2000. 333–334. p. 745 DIE FISCHER CHRONIK, 1999. 881. p

Page 206: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

206

párttagság száma, majd 1990 júniusáig 350 ezerre. Az NSZEP a tagságának 85%-át alig tíz

hónap alatt elveszítette.746

December 7-én lengyel és magyar minta alapján, de attól számos tekintetben eltér

módon megkezd dtek a kerekasztal-tárgyalások az NDK-ban. A f cél egy új alkotmány,

egy új választási törvény, egy új párttörvény, egy új egyesülési törvény tervezetének

kidolgozása, továbbá a büntet jogi felel sségre vonásról való gondoskodás, és a volt

Állambiztonsági Minisztérium feloszlatásának felügyelete volt. December 24-vel megsz nt

a vízum-kötelezettség az NDK-ba beutazó nyugatnémet és a nyugat-berlini lakosok

számára. A népmozgás persze a másik irányban er södött fel: 1989. december 31-ig

343.854 ember települt át (vagy menekült) a Német Szövetségi Köztársaságba, ami

csaknem nyolcszoros növekedést jelentett az 1988-as esztend höz viszonyítva.747

1990. január 15-én tüntet k ostromolták meg az Állambiztonsági Minisztérium

egykori épületét. Az esemény elbizonytalanította az egyébként is gyenge támogatottságú

Modrow-t, nem volt már biztos abban, hogy a forradalom békés jellege meg rizhet . Úgy

döntött, hogy a kerekasztalnál helyet foglaló ellenzéki csoportok bevonásával egyfajta

„nemzeti egységkormányt” alakít. Gorbacsov Modrow hó végi moszkvai látogatása

alkalmával közölte, hogy elismeri a németek önrendelkezési jogát, és támogatni fogja a két

állam egyesülését. A Modrow által február 1-jén el terjesztett egyesítési program viszont

feltételezte mindkét német állam katonai semlegességét, ami a nyugati hatalmak számára

elfogadhatatlan lett volna. Tárgyalások tucatjai kellettek ahhoz, hogy közeledjenek az

álláspontok, de Gorbacsov id vel hajlandó volt elfogadni az egyesített Németország

NATO-tagságát, Bush és a nyugatnémet politikusok pedig a NATO-tagsággal járó

korlátozásokat. A két állam egyesülésér l szóló tárgyalásokat amerikai javaslatra „kett

plusz négy” résztvev vel akarták folytatni, tehát a két német állam és a négy megszálló

hatalom résztvev jével.

A két német állam egyesülése alkotmányjogi szempontból két módon történhetett

meg.748 Az egyik lehet séget az alaptörvény már említett 23. cikkelye adta, amely

kimondta, hogy ha „Németország más részei” kinyilvánítják csatlakozásukat az NSZK-

hoz, akkor az alaptörvény a csatlakozott területeken is érvényes lesz. Egy másik

alternatívát jelentett a 146. cikkely, amely szerint egy össznémet alkotmányról való

döntéssel vesztette volna hatályát az alaptörvény. Csakhogy az utóbbihoz egy

746 Uo. 747 KOCH, 1998. 162. p. 748 Lásd err l GLAEßNER, 1999. 552–554. p.

Page 207: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

207

alkotmányozó nemzetgy lés összehívására és egy teljesen új, össznémet alkotmány

kidolgozására lett volna szükség, ami meglehet sen hosszú id t vett volna igénybe.

Ráadásul az új alkotmányt egy népszavazásnak kellett volna jóváhagynia, és ez bizonyos

kockázatot rejtett magában.

Az utóbbi megoldás kétségkívül a keletnémet állampolgárok érdekét szolgálta

volna, hiszen csak így lehetett volna elérni, hogy k is beleszólhassanak egy jöv beli

állami rend megalapozásába. 1990 elején viszont az id tényez t nem lehetett figyelmen

kívül hagyni. Egyrészt nem lehetett tudni, hogy az egyesülésnek szabad utat adó

Gorbacsov meddig marad hatalmon Moszkvában. Sokan féltek attól, hogy egy esetleges

vezet váltás visszatérést jelentene a konzervatív vonalhoz. Másrészt az NDK-ban

folyamatosan romlott a gazdasági helyzet, napról napra n tt a munkanélküliek és az

áttelepül k száma, és a társadalmi megmozdulásokon egyértelm en gyors megoldásokat

vártak a keletnémetek.749 Végül a Saar-vidék 1956. évi csatlakozása az alaptörvény 23

cikkelye alapján egyfajta mintát jelentett az NDK-nak, és a politikusok elkötelezték

magukat a gyorsabb, kockázatmentesebb megoldás mellett. Bár ez az 1949. évi, eredetileg

átmeneti id re szánt, de négy évtizeden át kipróbált alaptörvény meg rzésével járt,

ráadásul csorbította a keletnémetek beleszólási jogát az egyesülési folyamatba, az adott

viszonyok között ennek az alternatívának volt politikai realitása.

A kerekasztal-tárgyalások résztvev i többször is megfogalmazták fenntartásukat az

egyesülés módjával kapcsolatban. Id közben kidolgoztak az NDK-nak egy új

alkotmánytervezetet, ennek elfogadására azonban már nem volt mód. A parlamenti

választás id pontját, amelyet eredetileg 1990. május 6-ra t zték ki, március 18-ra hozták

el re. Meglehet sen magas (93,4%-os) választási részvétel mellett a Szövetség

Németországért (Allianz für Deutschland) elnevezés koalíció fölényes gy zelmet aratott

(48,05%), tagjai közül a Kereszténydemokrata Unió (Christlich-Demokratische Union –

CDU) a szavazatok 40,8%-át szerezte meg. Az els szabadon választott Népi Kamara

április 5-én tartotta alakuló ülését. Ekkor fogadták el az összes frakció által támogatott,

történelmi számvetésnek és morális alapnak szánt (közös) nyilatkozatot, amelyben az NDK

új képvisel i bocsánatot kértek a nemzetiszocializmus idején okozott szenvedésekért és a

népirtásért. A zsidóktól, a lengyelekt l, a Szovjetunió népeit l, a szintikt l és romáktól a

második világháborús b nökért, Csehszlovákia lakóitól pedig a „prágai tavasz” leverése

miatt. Április 12-én miniszterelnöknek választották Lothar de Maizière-t (CDU), aki egy

héttel a megválasztása után – a választók akaratának megfelel en – 749 WINKLER, 2005. 2. köt. 500. p.

Page 208: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

208

kormánynyilatkozatában az alaptörvény 23. cikkelye szerinti egyesülés mellett tette le a

voksát, továbbá javasolta az 1:1 arányú átváltási árfolyamot.750

Május 5-én Bonnban megkezd dtek a „kett plusz négy” tárgyalások. Az NSZK és

az NDK közötti valuta-, gazdasági és szociális unióról szóló államszerz dést 1990. június

21-én fogadták el a Bundestagban és a Népi Kamarában. Ennek július 1-i hatályba lépése a

nyugatnémet márka NDK-beli bevezetését jelentette. Ekkorra már tisztázódtak az

egyesülés legfontosabb bels és küls kérdései, és ezért július 6-án megkezd dhettek a

tárgyalások az egyesítési szerz désr l is. A Népi Kamarában augusztus 23-án született

döntés az NSZK-hoz való csatlakozásról. Augusztus 31-én Wolfgang Schäuble szövetségi

belügyminiszter és Günther Krause államtitkár Kelet-Berlinben aláírta az egyesítési

szerz dést.751 Október 3-át a német egység napjává nyilvánították, és ezzel egyidej leg

június 17-ét, a kelet-berlini felkelés napját és október 7-ét, az NDK megalakulásának

napját törölték a két országban, mint nemzeti ünnepnapot. Végül szeptember 12-én

Moszkvában írták alá a „kett plusz négy” szerz dést, amely békeszerz dés helyett

nemzetközi jogi értelemben lezárta a második világháborút.752 Franciaország, Nagy-

Britannia, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok a 7. cikkben kijelentette, hogy

befejezettnek tekintik Berlinre és Németország egészére vonatkozó jogaikat és

kötelezettségeiket. Az egyesült Németország ezzel az aktussal visszanyerte teljes

szuverenitását bel- és külügyei tekintetében.

7.8. A két német állam egyesülése és a közvetlen következmények

„Wir sind ein Volk.”

A német egység megvalósulása lezárta a második világháborút, és egyúttal egy olyan

ország megsz néséhez vezetett, amely nem a németek akaratából, hanem a gy ztesek

világháború utáni szembenállásából született. Az egység megvalósulásának külföldön nem

feltétlenül örültek az emberek, legalábbis biztosan nem annyira, mint maguk a németek.

Számos kérdés fogalmazódott meg Németország határain belül és kívül az új német állam 750 WINKLER, 2005. 2. köt. 512. p. 751 Szerz dés a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Németország egységének helyreállításáról (Egyesítési szerz dés) – A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 214– 243. p. 752 Szerz dés a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a Németország-kérdésr l szóló befejez szabályozásról – A dokumentumot lásd uo. 244–249. p.

Page 209: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

209

szerepér l, politikájáról, jöv jér l. Már 1989 nyarán több olyan beszéd hangzott el

nyugatnémet jobboldali politikusoktól, amelyek a német egységgel kapcsolatban félelmet

váltottak ki Európában. Az NSZK kormánya számára jelent s külpolitikai kárt okozott

például a CSU új elnökének, Theo Waigel pénzügyminiszternek az 1989. július 2-án

elmondott beszéde. A keresztényszocialista politikus a Sziléziai Németek Szervezetének

hannoveri országos találkozóján kifejtette, hogy a német kérdés kapcsán az Oderától és a

Neißét l keletre fekv területekr l is beszélni kell, és hogy az „1945. május 8-i

kapitulációval a Német Birodalom nem sz nt meg létezni”.753 A beszéd alapvet en

belpolitikai célokat szolgált, és nem a külpolitikai revizionizmus megnyilvánulása volt, és

még ha legalista alapokon állt is, számos európai országban aggodalmat váltott ki. Az

1937-es határokra történ német utalások Európában feler sítették azt az érzést, hogy talán

jobb lenne a status quo fenntartása, a két német állam egymás melletti továbbélése. Ezt

er sítették azonban a keletnémet reakciók is, amelyek az ilyen jelleg beszédeket „az

NSZK veszélyességének és az NDK nélkülözhetetlenségének bizonyítékaként” értékeltek.754

Több európai ország a két német állam fenntartásában volt érdekelt. Amikor 1989

novemberének végén Helmut Kohl szövetségi kancellár ismertette a német egységre

vonatkozó elképzeléseit, az USA reakciója kifejezetten pozitív volt. A brit, francia, olasz

és szovjet visszajelzésekben viszont a kritika és az aggodalom hangját is fel lehetett

fedezni: újra el térbe került a „német revansizmustól” való félelem.755

Kezdetben nemcsak véleményformáló (els sorban szociáldemokrata) értelmiségiek,

politikusok, hanem maga a német lakosság sem állt ki egyértelm en az egyesülés mellett.

A nyugatnémetek jelent s részét nem érdekelte, hogy mi történik az NDK-val, a

keletnémetek pedig els sorban a diktatórikus rendszer érdemi lazulását, nagyobb utazási

szabadságot, illetve nyugati márkát akartak, de nem feltétlenül az ország megsz nését. Az

egyesülési szándék el térbe kerülése alapvet en egy a keletnémet tüntetéseken

megfogalmazódó társadalmi igény és egy nyugatnémet politikai akarat megnyilvánulása

volt, amely az id el rehaladtával egyre nagyobb támogatást kapott külföldön és belföldön

egyaránt.756

753 WINKLER, 2005. 2. köt. 439. p. 754 Uo. 755 Horst Teltschik összefoglalója Helmut Kohl kancellár részére a 10 pontos rendezési terv visszhangjáról. (1989. november 30.) GECSÉNYI – MÁTHÉ, 2009. 727–731. p. (89. sz. dokumentum) 756 Vö. JOAS – KOHLI, 1993. 50. p.

Page 210: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

210

A két német állam egyesülésével a kulturális értelemben vett Európa ötödik

legnagyobb terület állama jött létre több mint 357 ezer km2-rel.757 Mintegy 80 milliós

lakosságával Németország a kontinens legnépesebb országává vált – a Szovjetuniót

leszámítva.758 A keletnémet Népi Kamara 1990. július 22-én úgy döntött, hogy

megszünteti az 1952-ben bevezetett közigazgatási rendszert, és a 14 kerületb l (Bezirk) – a

korábbiakkal csak részben megegyez határokkal – létrehozták a régi tartományokat

(Brandenburg, Mecklenburg–El -Pomeránia, Szászország, Szász-Anhalt, Türingia). Ezért

1990. október 3-án alkotmányjogi értelemben öt tartomány csatlakozott az NSZK-hoz,

Berlin pedig tizenhatodik tartományként az egyesített Németország f városa lett.

Richard von Weizsäcker szövetségi elnök és Helmut Kohl kancellár több

nyilatkozatban meger sítette, hogy Németország a békét kívánja er síteni, és semmilyen

területi igénnyel nem fog fellépni. Ennek szellemében írták alá 1990. november 14-én azt a

szerz dést, amelyben Németország és Lengyelország a „kett plusz négy” szerz dés 1.

cikkének megfelel en kijelentette, hogy a két ország között fennálló határ sérthetetlen, és

hogy nem támasznak egymással szemben területi igényt.759 Fontos rendezend kérdés volt

még a külföldi katonai csapatok kivonása. 1990 elején 1,2 millióra becsülték a két német

államban állomásozó külföldi katonák és hozzátartozóik számát. Az NSZK-ban összesen

399 ezer amerikai, brit, francia, belga, kanadai és holland katona állomásozott, az NDK-

ban pedig 363 ezer szovjet. Az Amerikai Egyesült Államokkal és Franciaországgal már

október 3-a el tt megszülettek a megállapodások a katonai csapatok részleges kivonásáról

és meghatározott kémiai fegyverek megsemmisítésér l. Nagy-Britannia, Kanada, Belgium

és Hollandia is bejelentette, hogy csökkentik Németország nyugati felében állomásozó

katonáik számát. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és Vladiszlav P. Teherov

nagykövet a „kett plusz négy” szerz dés 4. cikkének megfelel en 1990. október 12-én

Bonnban írta alá azt a német–szovjet szerz dést, amely 1994 végéig szabályozta a szovjet

katonai csapatok kivonását. Németországnak több milliárd márka értékben kellett állnia a

csapatkivonások költségeit, támogatást nyújtania a hazatér katonák lakásépítési

757 Franciaország, Spanyolország, Svédország és Norvégia után, a Szovjetunió kés bbi utódállamait és Törökországot nem számítva. 758 Az NSZK népessége 1950 és 1990 között 50,3 millióról 63,7 millióra n tt (beleértve Nyugat-Berlint), az NDK-é ugyanebben az id szakban 18,3 millióról 16 millióra csökkent (beleértve Kelet-Berlint). DATENREPORT, 1999. 27. p. 759 Szerz dés a Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a közöttük fennálló határok elismerésér l (Varsó, 1990. november 14.) – A dokumentumot lásd NÉMETH, 1993. 256–257. p.

Page 211: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

211

programjának beindításához, továbbá kamatmentes hitelt nyújtania a Németország

területén állomásozó szovjet katonák tartózkodásához.760

A „kett plusz négy” szerz dés 6. és 7. cikke kimondta, hogy az egyesített

Németország „teljes szuverenitással rendelkezik bel- és külügyei tekintetében”, és hogy a

szerz dés nem érinti Németország azon jogát, hogy szövetségekhez tartozzék.761 A korábbi

megállapodásokból, az egyesítési szerz dés szövegéb l és az NDK megsz néséb l

egyértelm en következett, hogy az egyesített Németország katonai, gazdasági és kulturális

orientációja megegyezik majd az egykori NSZK-éval. Az NDK szeptember 24-én kilépett

a Varsói Szerz désb l, és az egyesülés révén tagja lett a NATO-nak, és hasonlóképpen

felvétel nélkül vált az Európai Gazdasági Közösség részévé. Az ország megsz nése miatt

ez persze gyakorlatilag nem jelentett többet, mint a NATO és az EGK területének

vülését. Az egyesítési szerz dés több cikke foglalkozott a KGST-szerz désekkel, illetve

a „kett plusz négy” szerz dés 5. cikke kimondta, hogy az egyesített Németország az

egykori NDK területén a szovjet csapatok kivonásáig nem állomásoztathat NATO-

katonákat. A Varsói Szerz dés és a KGST közelg megsz nésére, továbbá a keleti piacok

összeomlására 1990 utolsó hónapjaiban már számítani lehetett, és ezért borítékolható volt,

hogy az egyesített Németország katonai, gazdasági és kulturális orientációjában

jelentéktelen szerepet fognak játszani az „örökölt” keleti kapcsolatok. Az NSZK

külügyminisztere 1990. június 19-én aláírta a schengeni megállapodást kiegészít

végrehajtási egyezményt. A schengeni megállapodás ezért 1990. október 3-a után

automatikusan érvényes lett az NDK egykori területére is.

Az egyesülés után hamar kiderült, hogy milyen gazdasági helyzet uralkodik

Németország keleti felében. A vállalatok többsége nem bizonyult m köd - és

életképesnek, a munkanélküliek száma pedig drasztikus növekedésnek indult. A helyzet

olyan gyorsan romlott, hogy 1991 tavaszán elkerülhetetlenné vált egy több milliárdos

támogatási program elfogadása, amely a keleti területek szanálását célozta. Többek között

építési beruházásokat, a közlekedési hálózat fejlesztését, környezetvédelmi és

munkahelyteremt intézkedéseket akartak ebb l az összegb l finanszírozni.762 Ekkorra

világossá vált már a több évtizedes szocialista társadalomfejl dés eredménye is: az 1980-as

évek végére az NDK-ban alig maradt önálló kisiparos és keresked , ráadásul hiányzott a

760 Egyezmény a Német Szövetségi Köztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetsége kormánya között egyes átvezet intézkedésekr l – A dokumentumot lásd uo. 250–255. p. 761 A szerz dés vonatkozó cikkeit lásd uo. 248. p. 762 WINKLER, 2005. 2. köt. 554. p.

Page 212: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

212

hivatásos hivatalnoki és a vállalkozói réteg.763 A volt keletnémet területeken óriási hiány

volt szakemberekb l. Nemcsak azért, mert az NDK-ban az NSZK-étól eltér képzettségi és

munkaadói elvárási szint, illetve munkavállalói teljesítmény színvonal alakult ki, hanem

mert a mindennapi életet teljesen átpolitizálták, és számos területen a szaktudás, a

szakértelem és a rátermettség szempontja helyett az ideológiai megbízhatóság volt a

munkahelyi alkalmazás egyik legf bb kritériuma. A közigazgatásban, az

igazságszolgáltatásnál, a rend rségnél és az oktatásban elkerülhetetlenek voltak a

személycserék. Miután az elbocsátott alkalmazottakat gyakran Németország nyugati

feléb l érkez szakemberekkel helyettesítették, a kommunista utódpárt, a Demokratikus

Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus – PDS) a keleti tartományok

gyarmatosítása ellen kezdett kampányolni.764 Feler södött az Ossi–Wessi-ellentét, és

megdöbbent eredménye lett egy 1993-ban végzett felmérésnek is: az egykori NSZK-

állampolgároknak csak 22%-a, az NDK-állampolgároknak pedig csupán 11%-a válaszolt

úgy, hogy „együtt németnek érzik magukat”, a dönt többség szerint „ellentétes érdekek”

választják el egymástól a két csoportot.765

A német egység megvalósulásának „kemény” ára volt, nemcsak anyagi, hanem

társadalmi értelemben is. A keleti területek szanálása, támogatása tulajdonképpen ma is

tart, és az egyesülés után jelentkez társadalmi problémák egy részét mostanáig sem

sikerült orvosolni. Míg 1945 után a nemzetiszocialista örökséggel kellett szembenézni,

1989/90 után a szocialista múlt feldolgozása került el térbe. Másik oldalon viszont

Németország Európa legnépesebb országává, leger sebb gazdasági hatalmává, az európai

összefogás és fejl dés motorjává vált. Németország lett a világ harmadik legnagyobb

gazdasági hatalma és export-világbajnoka.

1989-ben a berlini fal által is szimbolizált kettéosztottságot Európában már nem

lehetett fenntartani. A Brezsnyev-doktrína feladása, a vasfüggöny lebontása, a berlini fal

leomlása és a keletnémet diktatórikus rendszer összeomlása sem vezethetett automatikusan

a két német állam egyesüléséhez. A két országban hiába voltak közösek a történelmi

hagyományok, hiába kötötte össze ket számos gazdasági, kulturális, s t családi és rokoni

kapcsolat, a nagyhatalmak támogató döntése nélkül az egység nem jöhetett volna létre.

763 Uo. 556. p. 764 Uo. 557. p. 765 Uo. 567–568. p.

Page 213: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

213

8. Összegzés

Munkánk egyik alapmegállapítása volt a 3.1. fejezetben, hogy a második világháború

utolsó három esztendejében a szövetségesek által meghozott döntések Németország és

Berlin megosztottságát el re meghatározták. Ha az eredeti brit elképzelés szerint vegyes

megszállási zónákat hoztak volna létre, vagy Berlin felosztása másként történt volna, akkor

valószín leg Németország és Berlin nem lett volna kettéosztva több évtizeden át.

Feltételezzük, hogy ebben az esetben is számolni kellett volna a szövetségesek közötti

viszony megromlásával, de vélhet en sosem épült volna meg a berlini fal.

A két német állam létrejötte után, az 1950-es években a Szovjetunió többször

próbálta „megoldani” a német kérdést – különös tekintettel a békeszerz désre, a német

egyesítésre és Berlin demilitarizált övezetté alakítására. A nyugati hatalmak számára

azonban vagy a feltételek nem voltak elfogadhatóak, vagy a hidegháborús helyzetb l

fakadóan nem állt érdekükben a megegyezés. Ennek kapcsán olyan id szakokra is

gondolunk 1949 és 1961 között, amikor egy-egy hidegháborús konfliktus miatt egyáltalán

nem volt realitása annak, hogy a német kérdés kapcsán megfogalmazott nagyhatalmi

álláspontok közeledjenek egymáshoz. A szovjet és keletnémet törekvések

megvalósításában a szuverenitását elnyer NSZK sem volt partner. Az NSZK nem ismerte

el az NDK-t, és a Hallstein-doktrína meghirdetése után megszakította a kapcsolatokat az

NDK-t elismer államokkal is. Az Adenauer-kormány határozottan elkötelezte magát a

nyugati integráció mellett, és ennek oltárán hajlandó volt a német egységet feláldozni.

A kelet-közép-európai szocialista országokban sorra követték egymást a

rendszerellenes megmozdulások, amelyek a diktatórikus berendezkedés

megreformálásának vagy elutasításának jelszavát t zték zászlajukra. Az NDK-ban 1953-

ban, Magyarországon 1956-ban, Csehszlovákiában 1968-ban, Lengyelországban pedig

több évben is. Az NDK-ban két tekintetben azonban más volt a helyzet: itt a rendszer

elutasításának létezett egy másik formája is, ami az ország (többnyire Berlinen keresztül

történ ) elhagyását jelentette. Több millió keletnémet állampolgár lábbal szavazott (1), és

megtette azt, amire más kelet-európainak nem volt lehet sége: elmenekült egy másik

Németországba, amit akkor is magáénak érezhetett, ha nem ott született és n tt fel (2). A

disszertációban részletesen bemutattuk a menekülés kiváltó okait. Általánosságban

megállapítható volt, hogy a politikai, gazdasági, lelkiismereti, családi, személyes és egyéb

okok többnyire egymást er sítették, és nagyon sokan – különösen a fiatalabb nemzedékek

Page 214: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

214

soraiból – a veszélyek ismeretében is vállalták a kockázatos menekülést. A keletnémetek

legalább 60%-a Berlinen keresztül hagyta el az NDK-t. Egy karikaturista az NDK-t egy

nagy kádként rajzolta le, amelynek a lefolyója Berlin volt. Ezt a hasonlatot alapul véve: az

NDK politikai vezetésének meg kellett találnia a megfelel „dugót”, hogy az ország

bukását elkerüljék.

Az NDK a több mint egy évtizeden át folyamatosan tartó tömeges munkaer

kiáramlás következtében a gazdasági összeomlás szélére került, és ezt csak a határok

lezárásával kerülhette el. Már az ötvenes évek elején felmerült a fal építésének terve, ám

Walter Ulbricht – miután számos más politikai és diplomáciai lépés kudarcot vallott –

legel ször 1961 márciusában kérte a szovjet vezetés jóváhagyását. 1961 augusztusára a

gazdasági helyzet olyan súlyos mértékben romlott, hogy Ulbricht szinte zsarolhatta a

Varsói Szerz dés országainak els titkárait, mondván, az NDK nem fogja tudni teljesíteni

gazdasági kötelezettségeit a KGST-országok felé. Nem maradt más választás, mint a

határok lezárása. A fal megépült. Ez lehet vé tette az NDK szanálását, végérvényesen

pontot tett a német kérdés végére, és a nagyhatalmi politikában is nyugalmat hozott egy

rövid ideig. Az emberi kapcsolatokban viszont tragédiák sorát indította el, és

megakadályozta, hogy az emberek elmeneküljenek a diktatúrából.

A berlini fal és az ahhoz kapcsolódó határ rizeti rendszer technikai felépítés

tekintetében hasonlított az Európában végighúzódó vasfüggönyre, ám annál kegyetlenebb

és gy löletesebb építmény volt. Nem választott el egymástól annyi embert, mint a

vasfüggöny, a németek számára mégis jelent sebb szimbólummá n tte ki magát. Míg a

vasfüggöny – noha a belnémet határ szerepét is betöltötte – alapvet en két nagyhatalom

befolyási zónája közti demarkációs vonalnak számított, a fal egy nemzetet és annak

városát vágta ketté – szó szerinti és szimbolikus értelemben egyaránt. Az NDK hivatalos

szervei mindkét létesítményt hivatalosan másképpen nevezték, mint a lakosság, ezzel is

kerülni akarták annak sugalmazását, hogy valójában miért volt szükség azok építtetésére.

A vasfüggönyt szaki határzárnak hívták, a berlini falat pedig antifasiszta véd falnak.

Mindkett arra szolgált, hogy az illegális határátlépéseket meggátolja. A hidegháború

idején természetes volt, hogy mindegyik ország kiemelt figyelmet szentel a határai

védelmének, Berlinben azonban nem a hagyományos értelemben vett határvédelmi

okokból volt szükség a fal megépítésére. Bár a fal mentén fémsündisznók ezreit állították

fel, s t árkokat ástak, és egyéb akadályokat helyeztek ki, valójában sem a nyugati

szövetségesek katonai támadásától, sem a nyugat-berliniek felforgató tevékenységét l nem

kellett félni, ahogy ez a fal megépítésének hivatalos indoklásában szerepelt.

Page 215: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

215

Német kutatási eredményekre alapozva a fogalmi keretek alapos tisztázásával

kimutattuk, hogy 1961 és 1989 között legalább 138 áldozata volt a berlini falnak. A

disszertációban bemutatott esetek eltér sorsokat villantanak fel, általánosságban azonban

megállapítható, hogy a berlini falnál meghalt személyek dönt többsége egy jobb és

szabadabb élet reményében vállalt kockázatot, és vágott neki a határnak. Döntésük gyakran

lábbal szavazás volt: elutasítása egy folyamatos bezártságot okozó, gy lölt építménynek és

egy embertelen módon m köd rendszernek. A keletnémet politikai vezetés hatalmának

meg rzése, a rendszer fenntartása érdekében inkább vállalta az állampolgárok

meggyilkolását, mintsem hogy a szabad mozgás jogát, az ország önkéntes elhagyásának

lehet ségét biztosította volna számukra. Az 1990-es években Németországban megtörtént

a jogi felel sségre vonás, a különböz perek viszont inkább a tettesek személyét helyezték

el térbe. Több mint húsz évvel a berlini fal leomlása után legf bb ideje, hogy a történészek

az áldozatok arcát is megrajzolják.

A disszertációban annak az összefüggésnek a minél alaposabb bemutatására

törekedtünk, hogy a fal megépítésének végs soron a menekültkérdés volt a kiváltó oka.

Ugyanezt az összefüggést állítottuk el térbe az 1989-es események elemzésénél is. A fal

leomlásának magyar vonatkozásai viszonylag jól ismertek, kevésbé feltárt azonban a

menekültkérdés régiós vonatkozása. Ezért külön fejezetben foglalkoztunk kelet-közép-

európai nyugatnémet követségekre menekül k történetével, ennek kapcsán bemutattuk,

hogy miért alakult ki többször is patthelyzet az NSZK és az NDK között. Bizonyítani

kívántuk továbbá, hogy a keletnémet menekültkérdés kezelhetetlensége szükségszer vé

tette a magyarországi határnyitást. A határnyitás megkérd jelezte a berlini fal

fennmaradásának szükségszer ségét, és egyúttal nyomás alá helyezte a keletnémet

pártvezetést.

A keletnémet pártvezetés számára a gorbacsovi reform, Lengyelország,

Magyarország és a többi szocialista állam rendszerváltó útja nem kínált mintát. Az NSZK-

val szembeni éles ideológiai, politikai, gazdasági és kulturális elhatárolódás feladása

alapjaiban kérd jelezte volna meg az NDK állami létjogosultságát, és rövid id n belül

politikai öngyilkossághoz vezetett volna. A keletnémet vezetésnek ugyanakkor sürg sen

meg kellett hoznia olyan intézkedéseket, amelyek megnyugtatják az egyre nagyobb

számban utcára vonuló a tüntet ket. A reformok kései beindításakor elkövetett

bürokratikus kapkodás azonban váratlanul a berlini fal leomlásához vezetett. Az 1989-es

menekültkérdésnek így áttételesen ugyan, de egyértelm en volt kimutatható hatása a

berlini fal leomlására. A berlini fal leomlása az utazási szabályok könnyítése miatt

Page 216: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

216

valószín leg el bb-utóbb bekövetkezett volna, de nem ilyen váratlanul, hanem sokkal

lassabban és ellen rzött módon. A berlini fal leomlása utat nyitott a német egység

megvalósulásához, szimbolikusan jelezte a kommunista blokk megsz nését és a

hidegháború befejez dését.

1961-ben politikai döntés született a fal megépítésér l. Honecker (a disszertációban

idézett) híres, 1989-es mondata a fal elkövetkez 100 évér l azt vetítette el re, hogy a fal

lebontásáról is politikai döntés fog majd születni valamikor a távoli jöv ben. Az annus

mirabilis azonban a németek számára is tartogatott csodákat. Ezt érzékletesen szemlélteti

az a berlini párbeszéd, amelyet id közben számos játékfilmbe beillesztettek: „– Nem

hallottad? Leomlott a fal. – Melyik fal?” A berliniek 28 év után oly mértékben megszokták

a gy lölt építményt az utcájukban, hogy szinte elképzelhetetlennek tartották, hogy az még

az életükben megsz nik.

Németországban a történelmi gyökerekb l ered kelet–nyugati (Ossi–Wessi)

ellentét, az NDK és az NSZK között húzódó vasfüggöny és a berlini fal dacára négy

évtizedig lélekben egy nemzet maradt a két ország lakossága. Bár a két ország egyesítése

különösen a keletnémetek számára számos csalódással járt, a berliniek életében mindmáig

az egyik legboldogabb nap 1989. november 9-e, ami azt mutatja, hogy az összetartozás

érzésének még a fal sem szabhatott gátat.

Page 217: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

217

A felhasznált levéltári források jegyzéke

Magyar Országos Levéltár MOL XIX-J-1-j. NSZK TÜK 4. doboz 16/d. 00713. sz. irat MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006151. sz. irat MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006442. sz. irat MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 11. doboz 5/c. 006847. sz. irat MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 17. doboz 11/c. 005315. sz. irat MOL XIX-J-1-j. NDK TÜK 17. doboz 11/c. 006345. sz. irat Behörde des Bundesbeauftragten für die Stasi-Unterlagen (BStU) MfS HA IX 17599 MfS Abt. X Nr. 61 MfS ZAIG/1 9301/1 MfS ZAIG 16708 MfS HA VII 6049 MfS Abt. X Nr. 61 MfS ZKG 13051 MfS ZKG 11233 Bundesarchiv, Stiftung Archiv der Parteien und Massenorganisationen der DDR SAPMO-DDR, DY 30/3682 SAPMO-DDR, DY 30/3684 SAPMO-DDR, DY 30/3709 Landesarchiv Berlin B Rep. 002, Nr. 7891 B Rep. 002, Nr. 11724 B Rep. 002, Nr. 12280 B Rep. 002, Nr. 12281 B Rep. 002, Nr. 12297 B Rep. 010-02, Nr. 349–353 C Rep. 303-26-01, Nr. 002 C Rep. 303-26-01, Nr. 022 C Rep. 303-26-01, Nr. 227 C Rep. 303-26-01, Nr. 228 C Rep. 303-26-01, Nr. 229 C Rep. 303-26-01, Nr. 230

Page 218: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

218

Bundesarchiv, Abteilung Militärarchiv in Freiburg im Breisgau BArch-MA, DVW 1/5902 BArch-MA, DVW 1/5903 BArch-MA, DVW 1/5904 BArch-MA, DVW 1/5905 BArch-MA, DVW 1/5906 BArch-MA, DVW 1/5907 BArch-MA, DVW 1/5908 BArch-MA, DVW 1/6086 BArch-MA, DVW 1/67062 BArch-MA, VA-01/39575 BArch-MA, VA-01/39576 BArch-MA, VA-01/39577 BArch-MA, VA-01/40340 BArch-MA, VA-01/40341 BArch-MA, VA-01/40342 BArch-MA, VA-01/40343 BArch-MA, VA-07/5992 BArch-MA, VA-07/8447 BArch-MA, VA-07/8448 BArch-MA, VA-9067 BArch-MA, VA-8448 BArch-MA, VA-8449 BArch-MA, VA-14836 BArch-MA, PT-7547

Page 219: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

219

A felhasznált szakirodalom jegyzéke

13. AUGUST 1961 1988 GESAMTDEUTSCHES INSTITUT (Hrsg.): 13. August 1961. Seminarmaterial

zur deutschen Frage. Bonn, 19882. ALMÁSI 1970 A német kérdés. 1945–1965. Dokumentumgy jtemény. Szerk.: ALMÁSI

János. Budapest, Tankönyvkiadó, 1970. ALMOND – POWELL 1996 Összehasonlító politológia. Szerk.: ALMOND, Gabriel A. – POWELL, G.

Bingham. Budapest, Osiris, 1996. ANONYMA 2005 ANONYMA: Egy n Berlinben. Naplójegyzetek 1945. április 20-tól június

22-ig. Budapest, Magvet , 2005. ARNOLD – KELLERHOFF 2008 ARNOLD, Dietmar – KELLERHOFF, Sven Felix: Die Fluchttunnel von

Berlin. Berlin, Propyläen, 2008. BANNAS ET ALII 1990 Der Vertrag zur deutschen Einheit. Ausgewählte Texte. Erläutert von

Günter Bannas et alii. Frankfurt am Main, Insel – Nomos, 1990. BARK – GRESS 1993 BARK, Dennis L. – GRESS, David R.: A History Of West Germany. Vol. 1–

2. Oxford, Blackwell, 19932. BEEVOR 2002 BEEVOR, Antony: Berlin. 1945 – Az összeomlás. Budapest, Gold Book,

2002. BENZ – GRAML – WEIß 1998 BENZ, Wolfgang – GRAML, Hermann – WEIß, Hermann (Hrsg.):

Enzyklopädie des Nationalsozialismus. München, dtv, 19983. BERLIN HANDBUCH 1993 PRESSE- UND INFORMATIONSAMT DES LANDES BERLIN (Hrsg.): Berlin

Handbuch. Das Lexikon der Bundeshauptstadt. Berlin, FAB, 19932. BERLIN SOWJETSEKTOR 1965 Berlin Sowjetsektor. Die politische, rechtliche, wirtschaftliche, soziale

und kulturelle Entwicklung in acht Berliner Verwaltungsbezirken. Herausgegeben vom Büro für Gesamtberliner Fragen. Berlin, 1965.

BERLINER GEISTERBAHNHÖFE 1994 Berliner Geisterbahnhöfe. Text: LINKS, Christoph. Berlin, Ch. Links,

1994. BIENERT – SCHAPER – THEISSEN 2007 BIENERT, Michael – SCHAPER, Uwe – THEISSEN, Andrea (Hrsg.): Die Vier

Mächte in Berlin. Beiträge zur Politik der Alliierten in der besetzten Stadt. Berlin, Landesarchiv Berlin, 2007. (Schriftenreihe des Landesarchivs Berlin, Band 9)

BONWETSCH – FILITOW 2000 BONWETSCH, Bernd – FILITOW, Alexei: Chruschtschow und der

Mauerbau. In: Vierteljahreshefte für Zeitgeschichte, 48. (2000) Heft 1. 155–198. p.

Page 220: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

220

BOZÓKI 2000 Alkotmányos forradalom. Szerk.: BOZÓKI András – KARÁCSONY Gergely

– MASÁT Ádám. In: A rendszerváltás forgatókönyve: kerekasztal-tárgyalások 1989-ben. Sorozatszerk.: BOZÓKI András et alii. 7. köt. Budapest, Új Mandátum, 2000.

BUCKLEY 2004 BUCKLEY Jr., William F.: The Fall of the Berlin Wall. New Jersey, John

Wiley & Sons, 2004. BULLOCK 1998 BULLOCK, Alan: Hitler and Stalin. Paralell Lives. London, Fontana,

19982. BURKERT – HAMANN 1998 BURKERT, Hans-Norbert – HAMANN, Christoph (Hrsg.): „Völker der Welt,

schaut auf Berlin!” Blockade und Luftbrücke 1948/1949. Berlin, Berliner Institut für Lehrefort- und -weiterbildung und Schulentwicklung, 1998.

CARTIER 1985 CARTIER, Raymond: Der Zweite Weltkrieg. München – Zürich, Piper,

19857. CHURCHILL 1995 CHURCHILL, Winston S.: A második világháború. 1–2. köt. Budapest,

Európa, 1995. COOK – STEVENSON 1995 COOK, Chris – STEVENSON, John: Világtörténeti kézikönyv. 1914–1993.

Budapest, Akadémiai, 1995. DAS VIERMÄCHTE-ABKOMMEN é. n. PRESSE- UND INFORMATIONSAMT DER BUNDESREGIERUNG (Hrsg.): Das

Viermächte-Abkommen über Berlin vom 3. September 1971. Bonn, é. n. DATENREPORT 1999 Datenreport 1999. Zahlen und Fakten über die Bundesrepublik

Deutschland. Hrsg.: Statistisches Bundesamt. Bonn, Bundeszentrale für politische Bildung, 2001.

DE GAULLE 1973 DE GAULLE, Charles: Háborús emlékiratok. [Budapest] Gondolat, 1973. DER BAU DER MAUER 1987 Der Bau der Mauer durch Berlin. Die Flucht aus der Sowjetzone und die

Sperrmaßnahmen des kommunistischen Regimes vom 13. August 1961 in Berlin. Faksimilierter Nachdruck der Denkschrift von 1961. Bonn, Bundesministerium für innerdeutsche Beziehungen, 1986.

DEUTSCHE EINHEIT 1998 Deutsche Einheit. Sonderedition aus den Akten des Bundeskanzleramtes

1989/90. Bearbeitet von KÜSTERS, Hanns Jürgen – HOFMANN, Daniel. In: Dokumente zur Deutschlandpolitik. Hrsg.: Bundesministerium des Innern unter Mitwirkung des Bundesarchivs. München, R. Oldenbourg, 1998.

DEUTSCHE GESCHICHTE 1984 Deutsche Geschichte. Band 12. Geteiltes Deutschland nach 1945. Hrsg.:

PLETICHA, Heinrich. Gütersloh, 1984. DIE BERLINER MAUER é. n. Verein Berliner Mauer – Gedenkstätte und Dokumentationszentrum

(Hrsg.): Die Berliner Mauer. Dresden, Michael Sandstein Verlag, é. n.

Page 221: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

221

DIE DDR 2006 Die DDR. Eine Chronik deutscher Geschichte. St. Gallen, OTUS, 2006. DIE FISCHER CHRONIK 1999 Die Fischer Chronik Deutschland 1949–1999. Ereignisse, Personen,

Daten. Herausgegeben von der Weltalmanach-Redaktion. Frankfurt am Main, Fischer Taschenbuch, 1999.

DIE SPERRMAßNAHMEN 1987 Die Sperrmaßnahmen der DDR vom Mai 1952. Die Sperrmaßnahmen der

Sowjetzonenregierung an der Zonengrenze und um Westberlin. Faksimilierter Nachdruck des Weißbuches von 1953. Bonn, Bundesministerium für innerdeutsche Beziehungen, 1987.

DIEDRICH 1998 DIEDRICH, Torsten: Die Grenzpolizei der SBZ/DDR (1946–1961). In:

DIEDRICH – EHLERT – WENZKE, 1998. 201–224. p. DIEDRICH – EHLERT – WENZKE 1998 DIEDRICH, Torsten – EHLERT, Hans – WENZKE, Rüdiger (Hrsgs.): Im

Dienste der Partei. Handbuch der bewaffneten Organe. Berlin, Ch. Links, 1998.

DOKUMENTE ZUR BERLIN-FRAGE 1962 FORSCHUNGSINSTITUT DER DEUTSCHEN GESELLSCHAFT FÜR AUSWÄRTIGE

POLITIK (Hrsg.): Dokumente zur Berlin-Frage. 1944–1962. München, R. Oldenbourg, 19622. (Dokumente und Berichte, Band 18)

1987 FORSCHUNGSINSTITUT DER DEUTSCHEN GESELLSCHAFT FÜR AUSWÄRTIGE POLITIK (Hrsg.): Dokumente zur Berlin-Frage. 1967–1986. München, R. Oldenbourg, 1987. (Internationale Politik und Wirtschaft, Band 52/11)

DUNAI 2009 DUNAI Andrea: Nyaralók megfigyelés alatt. A Stasi a Balatonnál. In:

Kádárizmus mélyfúrások. Szerk.: TISCHLER János. Budapest, 1956-os Intézet, 2009. 410–437. p. (Évkönyv XVI.)

EFFNER – HEIDEMEYER 2005 EFFNER, Bettina – HEIDEMEYER, Helge (Hrsgs.): Flucht im geteilten

Deutschland. Erinnerungsstätte Notaufnahmelager Marienfelde. Berlin–Brandenburg, be.bra verlag [sic!], 2005.

EISENFELD – ENGELMANN 2001 EISENFELD, Bernd – ENGELMANN, Roger: 13. August 1961: Mauerbau.

Fluchtbewegung und Machtsicherung. Bremen, Edition Temmen, 2001. EPPELMANN – GRÜNBAUM 2004 EPPELMANN, Rainer – GRÜNBAUM, Robert: Sind wir die Fans von Egon

Krenz? Die Revolution von 1989/90 war keine »Wende«. In: Deutschland Archiv (Zeitschrift für das vereinigte Deutschland), 37. (2004) 5. sz. 864–869. p.

FILMER – SCHWAN 1991 FILMER, Werner – SCHWAN, Heribert: Opfer der Mauer. Die geheimen

Protokolle des Todes. München, C. Bertelsmann, 1991. FISCHER 2005 FISCHER Ferenc: A kétpólusú világ. 1945–1989. Tankönyv és atlasz.

Budapest, Dialóg Campus, 2005. EISENHOWER 1982 EISENHOWER, Dwight D[avid]: Keresztes háború Európában. Budapest,

Zrínyi, 1982.

Page 222: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

222

FILMER – SCHWAN 1991 FILMER, Werner – SCHWAN, Heribert: Opfer der Mauer. Die geheimen

Protokolle des Todes. München, Bertelsmann, 1991. GECSÉNYI – MÁTHÉ 2009 Sub Clausula 1989. Dokumentumok a politikai rendszerváltozás

történetéhez. A Grand Strategy. Szerk.: GECSÉNYI Lajos, Dr. – MÁTHÉ Gábor, Dr. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2009.

GEGENWART UND RÜCKBLICK é. n. Gegenwart und Rückblick. 50 Zeitzeugnisse zur Geschichte der

Westmächte und Berlin 1945–1994. Berlin, Alliierten Museum, é. n. GERIG 1989 GERIG, Uwe: Morde an der Mauer. Böblingen, Tykve, 1989. GLAEßNER 1999 GLAEßNER, Gert-Joachim: Demokratie und Politik in Deutschland.

Opladen, Leske + Budrich, 1999. GRANT é. n. GRANT, R. G.: The Rise And Fall Of The Berlin Wall. H. n., é. n. HAASE – TOGAY 2009 HAASE, Jürgen – TOGAY, János Can (Hg.): Deutsche Einheit am Balaton.

Die private Geschichte der deutsch-deutschen Einheit. Berlin-Brandenburg, be.bra Verlag, 2009.

HEIDEMEYER 1994 HEIDEMEYER, Helge: Flucht und Zuwanderung aus der SBZ/DDR.

1945/1949–1961. Die Flüchtlingspolitik der Bundesrepublik Deutschland bis zum Bau der Mauer. Düsseldorf, Droste, 1994.

HERTLE 1996 HERTLE, Hans-Hermann: Chronik des Mauerfalls. Die dramatischen

Ereignisse um den 9. November 1989. Berlin, Ch. Links, 1996. 2007 HERTLE, Hans-Hermann: Die Berliner Mauer. Monument des Kalten

Krieges. Bonn, Bundeszentrale für politische Bildung, 2007. HERTLE – JARAUSCH – KLEßMANN 2002 HERTLE, Hans-Hermann – JARAUSCH, Konrad H. – KLEßMANN, Christoph

(Hg.): Mauerbau und Mauerfall. Ursachen – Verlauf – Auswirkungen. Berlin, Ch. Links, 2002.

HERTLE – SÄLTER 2006 HERTLE, Hans-Hermann – SÄLTER, Gerhard: Die Todesopfer an Mauer

und Grenze. Probleme einer Bilanz des DDR-Grenzregimes. In: Deutschland Archiv, 39. (2006) 4. sz. 667–676. p.

HILDEBRANDT

2000 HILDEBRANDT, Rainer: Es geschah an der Mauer. Berlin, Haus am Checkpoint Charlie, 200019.

2001 HILDEBRANDT, Alexandra: Die Mauer. Zahlen. Daten. Berlin, Haus am Checkpoint Charlie, 2001.

HOFFMANN 1998 HOFFMANN, Hansjoachim: Berlin. Eine politische Landeskunde. Opladen,

Leske + Budrich, 1998. HORN 1994 HORN Gyula: Cölöpök. Budapest, Zenit, 19943.

Page 223: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

223

HORVÁTH 2005 Világpolitikai lexikon. (1945–2005). Szerk.: HORVÁTH Jen . Budapest,

Osiris, 2005. 2009 HORVÁTH István: Az elszalasztott lehet ség. A magyar–német kapcsolatok

1980–1991. [Budapest] Corvina, 2009. HORVÁTH – NÉMETH 1999 HORVÁTH István – NÉMETH István: …és a falak leomlanak. Magyarország

és a német egység (1945–1990). Budapest, Magvet , 1999. JESCHONNEK – RIEDEL – DURIE 2007 JESCHONNEK, Friedrich – RIEDEL, Dieter – DURIE, William: Alliierte in

Berlin. 1945–1994. Berlin, Berliner Wissenschaftsverlag, 20072. JOAS – KOHLI 1993 JOAS, Hans – KOHLI, Martin: Der Zusammenbruch der DDR.

Soziologische Analysen. Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1993. KISSINGER 1996 KISSINGER, Henry: Diplomácia. Budapest, Panem – McGraw-Hill –

Grafo, 1996. KOCH 1998 KOCH, Hans-Jörg: Der 9. November in der deutschen Geschichte.

Freiburg, Rombach, 1998. KOEHLER 2005 KOEHLER, John O.: Stasi. A keletnémet titkosszolgálat feltáratlan

története. [Budapest] Hamvas Intézet, 2005. KOHL 1998 KOHL, Helmut: Németország egységét akartam. Budapest, Zrínyi, 1998. KOSTKA 2007 KOSTKA, Bernd von: Die Berliner Luftbrücke 1948/1949.

Krisenmanagement am Beginn des Kalten Krieges. In: BIENERT – SCHAPER – THEISSEN, 2007. 81–92. p.

KÖHLER 1991 KÖHLER, Günter: Notaufnahme. Evangelische Flüchtlingsseelsorge.

Vierzig Jahre im Dienst für Umsiedler, Aussiedler und Übersiedler in Berlin. Berlin, Stapp, 1991.

KURUCZ 2000 Az els határnyitás. Sopron, 1989. augusztus 19. Szerk.: KURUCZ Gyula.

Budapest, Kortárs, 2000. LAPP 1998 LAPP, Peter Joachim: Die Grenztruppen der DDR (1961–1989). In:

DIEDRICH – EHLERT – WENZKE, 19982. 225–252. p. LEBEGERN 2004 LEBEGERN, Robert: Zur Geschichte der Sperranlagen an der

innerdeutschen Grenze. 1945–1990. Thüringen, Landeszentrale für politische Bildung Thüringen, 20042.

LEITNER 2002 LEITNER, Olaf: West-Berlin! Westberlin! Berlin (West)! Berlin,

Schwarzkopf & Schwarzkopf, 2002. LEMKE 1995 LEMKE, Michael: Die Berlinkrise 1958 bis 1963. Interessen und

Handlungsspielräume der SED im Ost-West-Konflikt. Berlin, Akademie, 1995.

Page 224: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

224

LINDNER 2001 LINDNER, Bernd: Die demokratische Revolution in der DDR 1989/90.

Bonn, Bundeszentrale für politische Bildung, 2001. LÖW 1991 LÖW, Konrad: Die bundesdeutsche politikwissenschaftliche DDR-

Forschung und die Revolution in der DDR. In: LÖW, Konrad (Hrsg.): Ursachen und Verlauf der deutschen Revolution. Berlin, Duncker & Humblot, 1991. 123–140. p.

LUKACS 1996 LUKACS, John: 1945 – A nulla év. Budapest, Európa, 1996. MATANLE 1995 MATANLE, Ivor: A második világháború. H. n., Et d, é. n. [1995] MAIER 2000 MAIER, Charles S.: Das Verschwinden der DDR und der Untergang des

Kommunismus. Frankfurt am Main, Fischer Taschenbuch Verlag, 2000. MAYER 2002 MAYER, Wolfgang: Flucht und Ausreise. Botschaftsbesetzungen als Form

des Widerstandes gegen die politische Verfolgung in der DDR. Berlin, Tykve, 2002.

MEZEI 1999 MEZEI Géza: Németország és a hidegháború. A szövetséges hatalmak és a

német kérdés 1945–1961. Budapest, Új Mandátum, 1999. MÖLLER 2008 MÖLLER, Horst: Zwei deutsche Staaten, eine Nation? In: WENGST –

WENTKER, 2008. 15–33. p. MÜLLER 2002 MÜLLER, Bodo: Faszination. Die spektakulärsten Fluchten aus der DDR.

München, Wilhelm Heyne, 2002. 2006 MÜLLER, Christine & Bodo: Über die Ostsee in die Freiheit. Bielefeld,

Delius Klasing, 20065. MSZMP KB 1993 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi

jegyz könyvei. Szerk.: S. KOSZTRICZ Anna – LAKOS János – NÉMETHNÉ VÁGYI Karola – SOÓS László – T. VARGA György. 1–2. köt. Budapest, MOL, 1993.

NÉMETH 1993 A német kérdés. 1945–1990. Dokumentumgy jtemény. Szerk.: NÉMETH

István. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. 1994 Németország nemzetközi szerz dései 1918–1945.

Dokumentumgy jtemény. Összeállította: NÉMETH István, Dr. Budapest, Universitas, 1994.

2002 NÉMETH István: Németország története. Egységt l az egységig (1871–1990). Budapest, Aula, 2002.

NÉMETH – TOLLAS 2008 Berlin, a megosztott város. Szerk.: NÉMETH István – TOLLAS Gábor.

Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2008. OFFE 1992 OFFE, Claus: Demokratikusan tervezett kapitalizmus? A

demokráciaelmélet szembesítése a kelet-közép-európai hármas átmenettel. In: Szociológiai Szemle, 1992/1. sz. 5–21. p.

Page 225: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

225

OFFICIAL GAZETTE é. n. Official Gazette Of The Control Council For Germany. Supplement

Number 1. Documents relating to the establishment of the Allied Control Authority. Berlin Allied Secretariat, é. n.

OPLATKA 2008 OPLATKA András: Egy döntés története. Magyar határnyitás – 1989.

szeptember 11. nulla óra. Budapest, Helikon – Századvég, 2008. OTTO 1997 OTTO, Wilfriede: 13. August 1961 – eine Zäsur in der europäischen

Nachkriegsgeschichte. In: Beiträge zur Geschichte der Arbeiterbewegung, 39. (Juni 1997) Heft 2. 55–92. p.

PRAGAL – STRATENSCHULTE 1999 PRAGAL, Peter – STRATENSCHULTE, Eckart D.: Der Monolog der

Lautsprecher und andere Geschichten aus dem geteilten Berlin. München, Deutscher Taschenbuch Verlag, 1999.

PROKOP 1992 PROKOP, Siegfried: Unternehmen »Chinese Wall«. Die DDR im Zwielicht

der Mauer. Frankfurt, R. G. Fischer, 1992. REDEN UND DOKUMENTE 1996 Reden und Dokumente des 20. Jahrhunderts. München, Chronik, 1996.

(Chronik Handbuch) RITTER – LAPP 2007 RITTER, Jürgen – LAPP, Peter Joachim: Die Grenze. Ein deutsches

Bauwerk. Berlin, Ch. Links, 20076. ROBIN 1999 ROBIN, Marie-Monique: Die Fotos des Jahrhunderts. Köln, Benedikt

Taschen Verlag, 1999. ROMSICS 1999 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest,

Osiris, 1999. ROTTMAN 2008 ROTTMAN, Gordon L.: The Berlin Wall and the Intra-German border

1961–89. New York, Osprey, 2008. RUFF 1997 RUFF Mihály: A magyar nagykövetség jelentései az 1961. évi NDK-beli

válságról. A berlini fal építése. In: Múltunk, 42. (1997) 4. sz. 164–238. p. RÜHLE – HOLZWEIßIG 1988 RÜHLE, Jürgen – HOLZWEIßIG, Gunter: 13. August 1961. Die Mauer von

Berlin. Köln, Verlag Wissenschaft und Politik, 19883. (Edition Deutschland Archiv)

RÜRUP 1997 RÜRUP, Reinhard (Hrsg.): Topographie des Terrors. Gestapo, SS und

Reichssicherheitshauptamt auf dem »Prinz-Albrecht-Gelände«. Eine Dokumentation. Berlin, Verlag Willmuth Arenhövel, 199711.

SÄLTER 2007 SÄLTER, Gerhard: Mauerreste in Berlin. Berlin, Verein Berliner Mauer,

20072. 2010 SÄLTER, Gerhard: Die Mauersegmente, aus denen die Mauer errichtet

wurde. Kézirat. Gedenkstätte Berliner Mauer, 2010.

Page 226: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

226

SCHERFF 1998 SCHERFF, Klaus: Luftbrücke Berlin. Stuttgart, Motorbuch, 1998. SCHROEDER 2000 SCHROEDER, Klaus: Der SED-Staat. Partei, Staat und Gesellschaft 1949–

1990. München, Propyläen, 2000. SCHULTKE 2000 SCHULTKE, Dietmar: »Keiner kommt durch«. Die Geschichte der

innerdeutschen Grenze. 1945–1990. Berlin, Aufbau Taschenbuch Verlag, 20002.

SHERWOOD 1989 SHERWOOD, Robert E.: Roosevelt és Hopkins. 1–2. köt. Budapest,

Magvet , 1989. SIKORSKI – LAABS 1997 SIKORSKI, Werner – LAABS, Rainer: Checkpoint Charlie und die Mauer –

Ein geteiltes Volk wehrt sich. Berlin, Ullstein, 1997. STARITZ 1996 STARITZ, Dietrich: Geschichte der DDR. 1949–1990. Frankfurt am Main,

Suhrkamp, 1996. STEPHAN 1994 „Vorwärts immer, rückwärts nimmer!” Interne Dokumente zum Zerfall

von SED und DDR 1988/89. Hrsg.: STEPHAN, Gerd-Rüdiger. Berlin, Dietz, 1994.

STUDT 1997 STUDT, Christoph (Hrsg.): Das Dritte Reich. Ein Lesebuch zur deutschen

Geschichte 1933–1945. München, C.H. Beck, 1997. SYRING 1997 SYRING, Enrico: Das nationalsozialistische Deutschland. 1933–1945.

Führertum und Gefolgschaft. Bonn, Bouvier, 1997. SZEG 1997 SZEG Hanna, Bokorné: Nemzetközi jog. [Budapest] Aula, 1997. SZIRTES 1990 SZIRTES I. János: Nyugat-Berlin fal nélkül. Budapest, Zrínyi, 1990. SZOKOLAY 1997 SZOKOLAY Katalin: Lengyelország története. Budapest, Balassi, 1997. TANTZSCHER 1998 TANTZSCHER, Monika: Die verlängerte Mauer. Die Zusammenarbeit der

Sicherheitsdienste der Warschauer-Pakt-Staaten bei der Verhinderung von „Republikflucht”. In: Reihe B: Analysen und Berichte, 1998. 1. sz. Berlin, BStU, 1998.

TURNER 1992 TURNER, Henry Ashby, Jr.: Germany from Partition to Reunification.

New Haven and London, Yale UP, 1992. UHL 2008 UHL, Matthias: Krieg um Berlin? Die sowjetische Militär- und

Sicherheitspolitik in der zweiten Berlin-Krise 1958 bis 1962. München, R. Oldenbourg, 2008. (Veröffentlichungen zur SBZ-/DDR-Forschung im Institut für Zeitgeschichte Band 73)

Page 227: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

227

VASS 1978 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1971–

1975. Szerk.: VASS Henrik. [Budapest] Kossuth, 1978. VEIGEL 2011 VEIGEL, Burkhart: Wege durch die Mauer. Fluchthilfe und Stasi zwischen

Ost und West. Berlin, Berliner Unterwelten, 20112. WEBER 2004 WEBER, Jürgen: Germany 1945–1990. A Parallel History. Budapest –

New York, CEU Press, 2004. WENGST – WENTKER 2008 WENGST, Udo – WENTKER, Hermann (Hg.): Das doppelte Deutschland.

40 Jahre Systemkonkurrenz. Berlin, Ch. Links, 2008. WENZKE 1998 WENZKE, Rüdiger: Die Nationale Volksarmee (1956–1990). In: DIEDRICH

– EHLERT – WENZKE, 19982. 423–535. p. WETZLAUGK 1998 WETZLAUGK, Udo: Berliner Blockade und Luftbrücke 1948/49. Berlin,

Landeszentrale für politische Bildung, 1998. WHEAL – POPE – TAYLOR 1992 WHEAL, Elizabeth-Ann – POPE, Stephen – TAYLOR, James: The Meridian

Encyclopedia of the Second World War. New York, Meridian, 1992. WINKLER 2005 WINKLER, Heinrich August: Németország története a modern korban. 1–

2. köt. Budapest, Osiris, 2005. WIRSCHING 2008 WIRSCHING, Andreas: Die Mauer fällt. Das Ende der doppelten

Deutschland. In: WENGST – WENTKER, 2008. 357–374. p. ZWEIJAHRESBERICHT 1963 Zweijahresbericht des Senats von Berlin. 1961/1962. Herausgeber: DER

SENAT VON BERLIN. Berlin, 1963. ZSIGA 1999 ZSIGA Tibor: A „vasfüggöny” és kora. Budapest, Hanns Seidel

Alapítvány, 1999.

Page 228: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

228

A felhasznált folyóiratok, napilapok jegyzéke Informationen zur politischen Bildung, 1991/3. (Die Teilung Deutschlands 1945–1955 232. sz.) Informationen zur politischen Bildung, 2000. (Internationale Beziehungen I. Der Ost-West-Konflikt

245. sz.) Magyar Nemzet, 1989. augusztus 21.

A felhasznált térképek jegyzése Der Bau der Mauer durch Berlin. Mauerpläne.

A felhasznált filmek, dokumentumfilmek jegyzéke

Die Mauer – Eine deutsche Geschichte. 10 év beszédei. Der Tunnel. Wir sind das Volk – Liebe kennt keine Grenzen

A felhasznált digitális adathordozók jegyzéke

DAS 20. JAHRHUNDERT Das 20. Jahrhundert. A Millenium-Chronik CD-ROM kiadásának történelmi forrás- és

adatarchívuma.

A táblázatok jegyzéke

1. táblázat: Az amerikai, brit és francia megszállási övezet nagysága és lakosságszáma 2. táblázat: A szovjet megszállási övezet nagysága és lakosságszáma 3. táblázat: Az amerikai, brit és francia szektor a hozzá tartozó kerületekkel 4. táblázat: A szovjet szektor a hozzá tartozó kerületekkel 5. táblázat: A berlini légihíd számok tükrében 6. táblázat: A szovjet megszállási övezetb l a három nyugati zónába érkez bevándorlók száma (1944/45–1949) 7. táblázat: Be- és kivándorlás az NSZK-ban és az NDK-ban (1949–1961) 8. táblázat: Menekültek az NDK-ból és Kelet-Berlinb l (1949–1961) 9. táblázat: Az NDK-ból való távozás okának felmérése 1961 júliusában 10. táblázat: A menekültek életkori megoszlása 11. táblázat: A keletnémet társadalom életkor szerinti megoszlása 1957-ben 12. táblázat: A Berlinen keresztül menekül keletnémet állampolgárok 13. táblázat: Menekültek az NDK-ból és Kelet-Berlinb l 1961-ben 14. táblázat: A berlini szektorhatárok hossza

Page 229: DOKTORI DISSZERTÁCIÓdoktori.btk.elte.hu/hist/masatadam/diss.pdf · 2014-04-15 · Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MASÁT ÁDÁM

229

15. táblázat: A határzárással kapcsolatban legtöbbször megfogalmazott vélemények 1961. augusztus 13-án 16. táblázat: Ellen rz pontok Berlinben 17. táblázat: Az 1961. november 19/20-án meger sített berlini átkel helyek 18. táblázat: Az 1961. december 3/4-én meger sített berlini ellen rz pontok 19. táblázat: A kényszerkilakoltatások helyszínei a határzárás után 20. táblázat: A határjárók számának változása 1955 és 1960 között 21. táblázat: A berlini határ rizeti rendszer elemei egy évvel a határzárás után (1962. augusztus 13.) 22. táblázat: A berlini határ rizeti rendszer elemei 1971-ben és 1981-ben 23. táblázat: Átkel helyek Nyugat-Berlin és az NDK között 24. táblázat: A belnémet határ meger sítéséhez rendelkezésre álló m szaki eszközök (1961. október) 25. táblázat: A belnémet határnál építend akadályok két munkafázisra bontva (1961) 26. táblázat: A belnémet határnál létrehozandó területek két munkafázisra bontva (1961) 27. táblázat: A belnémet határ meger sítéséhez rendelkezésre bocsátott eszközök és anyagok (2. és 3. szakasz) 28. táblázat: Berlini exklávék 1945 után 29. táblázat: A dezertálások számának változása 1955 és 1959 között 30. táblázat: A dezertált határ rök száma 1961 és 1989 között 31. táblázat: Az Arbeitsgemeinschaft 13. August szerint ismertté vált halálesetek számának növekedése (1989–2005) 32. táblázat: A halálesetek megoszlása az Arbeitsgemeinschaft 13. August szerint (2001) 33. táblázat: A berlini fal áldozatai (1961–1989) 34. táblázat: A berlini fal áldozatai a menekülés vagy a haláleset helye szerint (1961–1989) 35. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma (1983–1984) 36. táblázat: Az NDK által kiadott és a szocialista országok által átvett b nelkövet k (1983–1984) 37. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma (1985–1986) 38. táblázat: Az NDK által kiadott és a szocialista országok által átvett b nelkövet k (1985–1986) 39. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma 1987 és 1988 els három negyedévében 40. táblázat: A szocialista országok által kiadott és az NDK által átvett keletnémet b nelkövet k száma 1989 els negyedévében 41. táblázat: A Német Szövetségi Köztársaság Állandó Képviseletén regisztrált keletnémet

állampolgárok száma 1989 els felében 42. táblázat: A budapesti német nagykövetségen regisztrált keletnémet állampolgárok száma 1984 és 1989 között