Didaktikai alapelvek

DIDAKTIKAI ALAPELVEK

A tanári tevékenység IKT alapjai (hétfő 15:30)

5. Tananyag

Készítette: Marton Renáta

Tanár: Komló Csaba

A didaktika

• A didaktika fogalma: Az oktatás területén jelentkező elméleti és gyakorlati problematikák összességével foglalkozó tudományág.

• Mire jó?– Kritériumokat állít, útmutatást, mércét ad:

• az oktatás célja

• a tartalom• a folyamat• a szervezés

• a módszer

• az eszközök terén.

Az általánosan elfogadott didaktikai alapelvek 1.

• Az iskolai tanítás és az „élet" kapcsolatának elve;

• Elmélet és gyakorlat egysége;

• A tudományosság, szakszerűség és érthetőség harmóniája;

• A konkrétumok és absztrakciók egysége;

• A tanítás-tanulás útján folyó céltudatos nevelés elve.

Az általánosan elfogadott didaktikai alapelvek 2.

• A közösség nevelő erejének elve;

• Rendszeresség és fokozatosság elve;

• A tanulók fejlettségéhez való alkalmazkodás;

• Az ismeretek tartósságának elve;

• A szemléletesség elve;

• A pedagógus vezető szerepe és a tanulók fokozódó önállósága.

Didaktikai feladatok, funkciók

– A figyelem felkeltése,– a tanuló informálása a célról,– előismeretek felidézése,– az új ismeretek nyújtása,– a tények, jelenségek sokoldalú elemzése,– fogalomalkotás, következtetés absztrakciók,– rendszerezés és rögzítés,– alkalmazás,– ellenőrzés és értékelés.

• Ezek a tanítás-tanulás összefüggő folyamatának egységes lépései.• Jelentkezhetnek önállóan, vagy komplex módon is.• Bármelyik didaktikai feladat elhanyagolása a tanulás

eredményességét veszélyezteti!!!

A legfontosabb klasszikus didaktikai alapfogalmak 1.

- Tanítás: A pedagógus célirányosan megvalósított tervező, szervező, szabályozó és értékelő tevékenysége. Az ismeret-szerzésben való rendszeres vezetés, melyhez a gyermek érdeklődésének mesterséges, azaz didaktikai hatásokkal történő irányítása társul.

- Tanulás: A tanuló tudatos és aktív közreműködése az oktatás folyamatában. Az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, a képességek kialakulása, meghatározott viszonyulások, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, magatartásformálódás.

- Ismeret: A világmindenségről a megismerés kognitív folyamatának eredményeként az ember pszichikumában képződő lenyomatok: képek, adatok, tények, összefüggések, absztrakciók, normák és paradigmák.

- Tudás: A tudás a megismerés, a tanulás, illetve a tapasztalás folyamatának a végeredménye.[1] Tárgya a való világ és benne az ember önmaga.[1]Magyar Nagylexikon, 767. o


- Jártasság: Az ismeretek alkalmazásának egyik művelete, gyakorlottság, gyakorlati felkészültség. Új feladatok, problémák megoldása ismereteink kombinatív felhasználása útján.

- Készség: A tanulás (gyakorlás) eredménye: teljesítményképes

tudás. A cselekvés automatizált eleme, mely a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. Fajtái: írás-, olvasás-, beszéd-, manuális-, szenzomotorikus-, intellektuális és összetett készségek.

- Képesség: Egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révén történő kifejlődése. Területei: motoros, kognitív, kommunikációs, érzelmi.


- Oktatás: „A tanulás-tanítás egysége." (Nagy Sándor) A tanulás tudománya és a tanítás művészete. (Skinner) „Ismeretek szerzésére és alkalmazására irányuló közlés, magyarázat, rendszerezés, ismétlés, ellenőrzés és értékelés, vagyis rendszeres tanulásirányító tevékenység." (Pedagógiai Lexikon)

- Képzés: Az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazására irányuló pedagógiai tevékenység. Általános- ill. szakképzés, mint a társadalmi gyakorlatra történő felkészítés két fő területe.

Tudás, képesség, kompetencia• A jelenlegi didaktikai és oktatástechnológiai diskurzusok

értelmezhetőségéhez az információ, a tudás, a képesség, és a kompetencia (TKK) fogalmát kell kiemelnünk.

- Tudás: A tudás a megismerés, a tanulás, illetve a tapasztalás folyamatának a végeredménye. Tárgya a való világ és benne az ember önmaga.

- Képesség: Egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révén történő kifejlődése. Területei: motoros, kognitív, kommunikációs, érzelmi.

- Kompetencia: Képességeken és tanult ismereteken, attitűdökön és viselkedésen alapuló jártasságok és készségek összessége.

• Az első és legjelentősebb TKK tipológiát Bloom és munkatársai fejlesztették ki a 60-as évektől kezdődően.

• Az általánosan Bloom taxonómiaként ismert rendszer az oktatási tevékenység három területére épül:

– kognitív, – affektív, és a később hozzáadott – pszichomotoros területre.

• A kognitív terület a mentális képességekre (tudás)

• az affektív az érzelmi területen jelentkező fejlődésre (attitűdök)

• a pszichomotoros terület a manuális, fizikai tevékenységekre, készségekre vonatkozik.

• Ez a taxonómia jelentős hatást gyakorolt a képzés minden területére, s ezt gyakorta TKA modellnek (tudás, képességek, attitűdök) nevezik.

• A tanulási eredmények megalapozásához is hozzájárult ez a taxonómia, ugyanis azt igyekezett meghatározni, hogy egy adott képzési folyamat végére a tanulónak mit kell elsajátítania tudás, képességek és attitűdök formájában. Jó példa erre a matematikai tehetség modell.

A tudás összetevői• Az 1990-es évek végétől a kompetencia alapú humánerőforrás

menedzsment az Egyesült Államokban széleskörűen elterjedt, és ugyanez jellemzi a humánerőforrás fejlesztést is. A tudás egyre differenciáltabb összetevői:

A kompetencia

• A kompetencia minden eddiginél tágabb értelmezést kapott, felölelte a tudást és a képességeket a viselkedési és pszichoszociális jellemzőkkel együtt.

• Ma már a behaviorista szemléletben született kompetencia-modellek is magukba foglalják a tudást és a képességeket az attitűdökkel, cselekvésekkel, munkafogásokkal, képességekkel és személyiségjellemzőkkel együtt. Mindez, miként látni fogjuk, a tantervekben, tankönyvekben, taneszközökben és a pedagógiai gyakorlatban is változásokat hoz.

Documents

Didaktikai alapelvek