446
1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1 01/2013:10000 1. ALAPELVEK 1.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az Alapelvek az Európai Gyógyszerkönyv valamennyi cikkelyére és fejezetére érvényesek. Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos szövege angolul és franciául jelenik meg, de az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezményt aláíró országok más nyelvre is lefordíthatják. Kétséges vagy vitás esetekben kizárólag az angol és a francia változat a mérvadó. Az Európai Gyógyszerkönyv szövegeiben a jelző nélkül álló „Gyógyszerkönyv” szó az Európai Gyógyszerkönyvet jelenti. Az Európai Gyógyszerkönyv jelölésére a Ph. Eur. hivatalos rövidítés használható. Valamely cikkely címének vagy alcímének használata azt a tényt is magában foglalja, hogy a szóban forgó terméknek meg kell felelnie a vonatkozó cikkely követelményeinek. Amikor a Gyógyszerkönyv valamely szövegben cikkelyekre hivatkozik, a cikkely címe és sorszáma dőlt betűkkel szedett. A gyógyszerkészítményeknek teljes felhasználhatósági időtartamuk alatt, azaz lejárati idejük végéig, meg kell felelniük a cikkely követelményeinek; az illetékes hatóság a kinyitott vagy felbontott gyógyszerkészítményekre vonatkozó, külön lejárati időt és/vagy specifikációt is megállapíthat. Az egyéb cikkelyek tárgyát képező termékeknek felhasználásuk során kell megfelelniük. A felhasználhatósági időtartamot, valamint azt az időpontot, amelytől ezt az időtartamot számítani kell, az illetékes hatóság határozza meg, ill. hagyja jóvá a stabilitási vizsgálatok kísérleti eredményeinek ismeretében. Ha az Alapelvekben vagy a cikkelyekben nincs más utalás, a cikkelyekben közöltek kötelező erejű követelményeket képeznek. Az általános fejezetek akkor válnak kötelezővé, amikor egy cikkely hivatkozik rájuk, kivéve, ha a hivatkozás utal arra, hogy a szöveg idézésének célja nem annak kötelező erejűvé tétele, hanem csak tájékoztatás. A cikkelyekben leírt hatóanyagok, segédanyagok, gyógy-szerkészítmények és egyéb termékek mind ember-, mind állatgyógyászati célra használhatók (kivéve, ha használatukat kifejezetten az egyik területre korlátozzák), és csak akkor tekinthetők gyógyszerkönyvi minőségűnek, ha a cikkelyekben előírt valamennyi követelménynek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy egy cikkely összes vizsgálatának elvégzése szükségszerű előfeltétele annak, hogy a gyártó a termék felszabadítása előtt megállapítsa a Gyógyszerkönyvnek való megfelelést. A gyártó közvetett adatokból – pl. a gyártási eljárás validálási vizsgálataiból és a gyártásközi ellenőrzésekből – is megbizonyosodhat a termék gyógyszerkönyvi minőségéről. A Gyógyszerkönyvnek való megfelelés szükségessége tehát nem zárja ki eleve a gyártási paramétereken alapuló ún. paraméteres gyártási tétel felszabadítást, ha ezt az illetékes hatóságok adott körülmények között megfelelőnek ítélik. A Gyógyszerkönyvben előírt tartalmi meghatározások és egyéb vizsgálatok képezik azokat a hivatalos módszereket, amelyeken a Gyógyszerkönyv követelményei alapulnak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával más vizsgálati módszerek is alkalmazhatók az ellenőrzésben, feltéve, ha ezen módszerek alapján egyértelműen eldönthető, hogy a hivatalos módszerek alkalmazása esetén teljesülnének-e a cikkely követelményei. Kétes vagy vitás esetben kizárólag a Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei mérvadók. Egyes, a Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok, különböző felhasználási célnak megfelelően különböző minőségfokozatban fordulhatnak elő. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a benne foglalt követelmények az anyag összes minőségi fokozatára vonatkoznak. Tájékoztatás céljából néhány cikkelyhez, különösen a segédanyagokéhoz, az anyag felhasználása szempontjából lényeges sajátságokat tartalmazó lista csatlakozik. A cikkely – szintén tájékoztatás végett – esetleg egy vagy több ilyen lényeges sajátság vizsgálatára alkalmas módszert is megad.

1. ALAPELVEK - ogyei.gov.hu anyaga pdf_ek_7_2012/Osszevont... · 1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Minőségügyi rendszerek. A cikkelyek által megjelenített minségi

  • Upload
    lydien

  • View
    227

  • Download
    0

Embed Size (px)

Citation preview

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:10000

1. ALAPELVEK

1.1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK

Az Alapelvek az Európai Gyógyszerkönyv valamennyi cikkelyére és fejezetére érvényesek.

Az Európai Gyógyszerkönyv hivatalos szövege angolul és franciául jelenik meg, de az Európai Gyógyszerkönyvi Egyezményt aláíró országok más nyelvre is lefordíthatják. Kétséges vagy vitás esetekben kizárólag az angol és a francia változat a mérvadó.

Az Európai Gyógyszerkönyv szövegeiben a jelző nélkül álló „Gyógyszerkönyv” szó az Európai Gyógyszerkönyvet jelenti. Az Európai Gyógyszerkönyv jelölésére a Ph. Eur. hivatalos rövidítés használható.

Valamely cikkely címének vagy alcímének használata azt a tényt is magában foglalja, hogy a szóban forgó terméknek meg kell felelnie a vonatkozó cikkely követelményeinek. Amikor a Gyógyszerkönyv valamely szövegben cikkelyekre hivatkozik, a cikkely címe és sorszáma dőlt betűkkel szedett.

A gyógyszerkészítményeknek teljes felhasználhatósági időtartamuk alatt, azaz lejárati idejük végéig, meg kell felelniük a cikkely követelményeinek; az illetékes hatóság a kinyitott vagy felbontott gyógyszerkészítményekre vonatkozó, külön lejárati időt és/vagy specifikációt is megállapíthat. Az egyéb cikkelyek tárgyát képező termékeknek felhasználásuk során kell megfelelniük. A felhasználhatósági időtartamot, valamint azt az időpontot, amelytől ezt az időtartamot számítani kell, az illetékes hatóság határozza meg, ill. hagyja jóvá a stabilitási vizsgálatok kísérleti eredményeinek ismeretében.

Ha az Alapelvekben vagy a cikkelyekben nincs más utalás, a cikkelyekben közöltek kötelező erejű követelményeket képeznek. Az általános fejezetek akkor válnak kötelezővé, amikor egy cikkely hivatkozik rájuk, kivéve, ha a hivatkozás utal arra, hogy a szöveg idézésének célja nem annak kötelező erejűvé tétele, hanem csak tájékoztatás.

A cikkelyekben leírt hatóanyagok, segédanyagok, gyógy-szerkészítmények és egyéb termékek mind ember-, mind állatgyógyászati célra használhatók (kivéve, ha használatukat kifejezetten az egyik területre korlátozzák), és csak akkor tekinthetők gyógyszerkönyvi minőségűnek, ha a cikkelyekben előírt valamennyi követelménynek megfelelnek. Ez nem jelenti azt, hogy egy cikkely összes vizsgálatának elvégzése szükségszerű előfeltétele annak, hogy a gyártó a termék felszabadítása előtt megállapítsa a Gyógyszerkönyvnek való megfelelést. A gyártó közvetett adatokból – pl. a gyártási eljárás validálási vizsgálataiból és a gyártásközi ellenőrzésekből – is megbizonyosodhat a termék gyógyszerkönyvi minőségéről. A Gyógyszerkönyvnek való megfelelés szükségessége tehát nem zárja ki eleve a gyártási paramétereken alapuló ún. paraméteres gyártási tétel felszabadítást, ha ezt az illetékes hatóságok adott körülmények között megfelelőnek ítélik.

A Gyógyszerkönyvben előírt tartalmi meghatározások és egyéb vizsgálatok képezik azokat a hivatalos módszereket, amelyeken a Gyógyszerkönyv követelményei alapulnak. Az illetékes hatóság jóváhagyásával más vizsgálati módszerek is alkalmazhatók az ellenőrzésben, feltéve, ha ezen módszerek alapján egyértelműen eldönthető, hogy a hivatalos módszerek alkalmazása esetén teljesülnének-e a cikkely követelményei. Kétes vagy vitás esetben kizárólag a Gyógyszerkönyv vizsgálati módszerei mérvadók.

Egyes, a Gyógyszerkönyvben hivatalos anyagok, különböző felhasználási célnak megfelelően különböző minőségfokozatban fordulhatnak elő. Ha a cikkely nem rendelkezik másként, a benne foglalt követelmények az anyag összes minőségi fokozatára vonatkoznak. Tájékoztatás céljából néhány cikkelyhez, különösen a segédanyagokéhoz, az anyag felhasználása szempontjából lényeges sajátságokat tartalmazó lista csatlakozik. A cikkely – szintén tájékoztatás végett – esetleg egy vagy több ilyen lényeges sajátság vizsgálatára alkalmas módszert is megad.

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Minőségügyi rendszerek. A cikkelyek által megjelenített minőségi standardok csak abban az esetben érvényesek, ha a kérdéses cikkelyek tárgyát képező termékeket megfelelő minőségügyi rendszer keretében állítják elő.

Általános cikkelyek. Az egyedi cikkelyekben szereplő anyagokkal és készítményekkel szemben követelmény, hogy megfeleljenek a rájuk vonatkoztatható általános cikkelyek követelményeinek is. Az egyedi cikkelyekben általában nem található utalás az alkalmazandó általános cikkelyekre.

Az általános cikkelyek minden olyan anyagra és készítményre vonatkoznak, amelyek az általános cikkely „Definíció” részében leírtaknak megfelelnek, kivéve, ha az általános cikkely bevezető része (preambuluma) például a Gyógyszerkönyvben egyedi cikkellyel rendelkező anyagokra és készítményekre korlátozza alkalmazásukat.

A gyógyszerformákkal foglalkozó általános cikkelyek minden olyan készítményre vonatkoznak, amelyek az ott meghatározott típusokhoz tartoznak. Ezek nem szükségszerűen tartalmazzák az egyedi készítményekre vonatkozó összes követelményt, az illetékes hatóság azonban az általános cikkelyben foglaltakon túlmenően további követelményeket is előírhat.

Az általános és egyedi cikkelyek kiegészítik egymást. Amennyiben egy általános cikkely rendelkezései nem érvényesek egy adott termékre, akkor ezt az egyedi cikkely egyértelműen közli.

A gyógyszerkönyvi módszerek validálása. A cikkelyekben és általános fejezetekben szereplő vizsgálati módszereket az elfogadott tudományos gyakorlattal és az analitikai validálásokra vonatkozó aktuális ajánlásokkal összhangban validálták. A vizsgálatokat, hacsak az adott általános fejezetben vagy a cikkelyben nincs más előírás, az analitikusnak nem szükséges validálnia.

Gyógyszerkönyvi módszerek alkalmazása. Gyógyszerkönyvi módszer alkalmazása esetén a felhasználónak értékelnie kell, hogy a releváns cikkelyek, általános fejezetek és minőségügyi rendszerek alapján szükség van-e, és ha igen, milyen mértékben, a módszer alkalmasságának igazolására az adott körülmények között.

Hagyományos kifejezések. Az „illetékes hatóság” azt a nemzeti, nemzetek feletti vagy nemzetközi testületet, ill. szervezetet jelenti, amely az adott kérdésben döntéshozói hatalommal rendelkezik. Ilyenek lehetnek pl. a nemzeti gyógyszerkönyvi hatóság, a gyógyszerengedélyező hatóságok vagy a hivatalos gyógyszerellenőrző laboratóriumok.

Az „indokolt és engedélyezett esetek kivételével” kifejezés azt jelenti, hogy a készítménynek meg kell felelnie a követelményeknek, hacsak az illetékes hatóság egyedi, megindokolt esetben nem engedélyezi a követelmény módosítását vagy nem ad felmentést az alól.

Egyes cikkelyekben vagy egyéb gyógyszerkönyvi szövegekben az „alkalmas” vagy „megfelelő” kifejezés használatos bizonyos reagensek, mikroorganizmusok, vizsgálati módszerek, stb. megjelölésére. Ha a cikkely nem közli az alkalmassági kritériumokat, az alkalmasságot az illetékes hatóság számára bizonyítani kell.

Gyógyszer. Gyógyszernek nevezünk a) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, melyről azt közlik, hogy rendelkezik az emberek és/vagy állatok betegségeinek kezelésére vagy megelőzésére alkalmas tulajdonságokkal b) minden olyan anyagot vagy azok keverékét, amelyet embereknek és/vagy állatoknak azzal a céllal adhatnak, hogy farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatása által helyreállítsa, javítsa vagy módosítsa azok élettani folyamatait, vagy, hogy az orvosi diagnózist lehetővé tegye.

Gyógynövény-készítmény. Minden olyan gyógyszer, amely hatóanyagként kizárólag egy, vagy több gyógynövényt, vagy gyógynövény-készítményt, vagy gyógynövény és gyógynövény-készítmény kombinációját tartalmazza.

Hatóanyag. Hatóanyagnak nevezünk minden anyagot, amelyet gyógyszer előállítására szánnak, és amely ily módon felhasználva a gyógyszer hatékony (aktív) alkotórésze lesz. Ezen anyagokat farmakológiai vagy egyéb közvetlen hatás kifejtésére használják a betegségek diagnosztizálásában, gyógyításában, enyhítésében, kezelésében, illetve megelőzésében, vagy annak érdekében, hogy a szervezetet és annak működését befolyásolják.

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Segédanyag. A hatóanyag kivételével a gyógyszer valamennyi összetevőjét segédanyagnak nevezzük. Így például segédanyagok az adjuvánsok, a stabilizáló szerek, a mikrobiológiai tartósítószerek, a hígító anyagok, az antioxidánsok.

Kölcsönösen felcserélhető módszerek. Néhány általános fejezetben utalás található arra, hogy a kérdéses szöveget egyeztették a Japán és/vagy az Amerikai Gyógyszerkönyv megfelelő szövegeivel, és ezek a szövegek kölcsönösen felcserélhetők. Ez azt jelenti, hogy az anyag vagy készítmény akkor is megfelel az Európai Gyógyszerkönyv követelményeinek, ha a vizsgálatokat a nevezett gyógyszerkönyvek vizsgálati módszerével végeztük. Bármely kétség vagy vita felmerülése esetén egyedül az Európai Gyógyszerkönyv a mérvadó.

Szabályozó dokumentumokra történő utalások. A cikkelyek és általános fejezetek hivatkozhatnak a gyógyszerhatóságok által kiadott dokumentumokra, például az Európai Unió irányelveire és útmutatásaira. Ezek a hivatkozások a Gyógyszerkönyv felhasználói számára tájékoztatásként szolgálnak. Az ilyen utalások nem változtatják meg a hivatkozott dokumentum státuszát, amely egyaránt lehet kötelező vagy útmutató jellegű.

1.2. AZ ÁLTALÁNOS FEJEZETEKRE ÉS A CIKKELYEKRE VONATKOZÓ EGYÉB RENDELKEZÉSEK

Mennyiségek. A számszerű határértékekhez kötött vizsgálatokhoz és a tartalmi meghatározásokhoz előírt anyag mennyisége közelítő értéknek tekintendő. A ténylegesen felhasznált anyagot, amelynek mennyisége legfeljebb 10 százalékkal térhet el a megadottól, pontosan kell tömeg vagy térfogat szerint bemérni, és az eredményt erre a pontos bemérésre kell kiszámolni. Olyan vizsgálatok esetén, amelyekben nincs előírt számszerű határérték, hanem csak az azonos körülmények között vizsgált összehasonlító anyag viselkedéséhez viszonyítunk, a megadott anyagmennyiséget kell bemérni. A reagenseket az előírt mennyiségben kell alkalmazni.

Az anyagmennyiségeket a jelzett pontosságnak megfelelően kell bemérni. Tömegméréskor a pontosság ±5 egység az utolsó megadott számjegy után (pl. 0,25 g-ot 0,245 és 0,255 g közé esőnek kell tekinteni). Térfogatméréskor, ha a tizedesvessző utáni számjegy nulla vagy a szám tizedesvessző utáni része nullára végződik (pl. 10,0 vagy 0,50 ml), a térfogatot célszerűen kétjelű hasas pipettával, mérőlombikkal vagy bürettával kell mérni; egyébként mérőhengert vagy osztott pipettát használhatunk. A mikroliterben megadott térfogatokat mikropipettával vagy mikrofecskendővel mérjük be.

Előfordul, hogy egyes esetekben az előiratban megadott mennyiségek pontossága nem felel meg a követelményben megadott értékes számjegyek számának. Ilyen esetben mind a tömeg-, mind a térfogatmérést kielégítően megnövelt pontossággal kell végezni.

Készülékek és eljárások. A térfogatmérő üvegeszközöknek a vonatkozó Nemzetközi Szabvány „A” osztályú követelményeinek kell megfelelniük; ez utóbbiakat a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) állapítja meg.

Ha más előírás nincs, az analitikai vizsgálatokat 15–25 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

Az összehasonlító vizsgálatokhoz – hacsak más előírás nincs – színtelen, átlátszó és semleges üvegből készült, lapos aljú, egyforma kémcsöveket használunk; az előírt folyadéktérfogatokat 16 mm belső átmérőjű kémcsövekre adják meg. Nagyobb belső átmérőjű kémcsövek is használhatók, ekkor azonban a folyadéktérfogatot arányosan meg kell növelni (2.1.5). Az összehasonlítandó folyadékok azonos térfogatait fehér vagy szükség esetén fekete alap felett, felülnézetben vizsgáljuk. A vizsgálatot szórt fényben végezzük.

Ha egy vizsgálat vagy tartalmi meghatározás során indikátort kell alkalmaznunk, az oldószert az előírt indikátorra nézve előzetesen semlegesítenünk kell, hacsak üres kísérletet nem írtak elő.

Vízfürdő. A „vízfürdő” kifejezés, hacsak más hőfokú víz nincs előírva, forrásban lévő vizet jelent. A melegítésnek más módja is lehetséges, feltéve, hogy a hőmérséklet megközelíti, de nem haladja meg a 100 °C-ot vagy az előírt hőmérsékletet.

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 Szárítás és izzítás tömegállandóságig. A „tömeg-állandóságig szárítunk” és a „tömegállandóságig izzítunk” kifejezések azt jelentik, hogy két, egymást követő mérés eredménye legfeljebb 0,5 mg-mal különbözhet egymástól. A második mérés előtt az anyagot tovább szárítjuk vagy izzítjuk; ennek időtartama a visszamaradó anyag minőségétől és mennyiségétől függ.

Ha a szárítási művelet leírásában az „exszikkátorban” vagy „vákuumban” kifejezés szerepel, azt a Szárítási veszteség (2.2.32) című fejezetben leírt módon végezzük.

Reagensek. A Gyógyszerkönyvben leírt analitikai eljárások megfelelő elvégzése és az eredmények megbízhatósága részben a felhasznált reagensek minőségétől függ. A reagenseket a 4. általános fejezet írja le. Kizárólag analitikai tisztaságú reagensek használhatók; néhány reagens esetében a reagens alkalmasságának megállapítására vizsgálatokat írnak elő.

Oldószerek. Ahol az oldószer neve nem szerepel, ott az „oldat” kifejezés vizes oldatot jelent.

Ha a gyógyszerkönyvi analitikai eljárásokhoz vagy reagensek készítéséhez víz használatát írják elő, akkor azon a Tisztított víz (0008) cikkelynek megfelelő minőségű vizet kell érteni, figyelembe véve, hogy bizonyos esetekben a bakteriális endotoxinvizsgálat (Letöltetlen tisztított víz) és a mikrobiológiai szennyezésvizsgálat (Letöltött tisztított víz) követelményeinek való megfelelés nem lényeges. A „desztillált víz” kifejezés desztillálással tisztított vizet jelent.

A külön megjelölés nélküli „etanol” kifejezés vízmentes etanolt jelent. A külön megjelölés nélküli „alkohol” kifejezés 96 %V/V-os etanolt jelent. Az etanol egyéb hígításait az „etanol” vagy „alkohol” kifejezés után a megfelelő etanol (C2H5O) térfogatszázalék adat jelöli.

A koncentráció kifejezése. A koncentráció megjelölésére utaló „százalék” kifejezés (illetve %-jel) az alábbi két lehetőség valamelyikét jelenti:

– %m/m (tömegszázalék) az anyag grammjainak száma 100 gramm végtermékben,

– %V/V (térfogatszázalék) az anyag ml-einek száma 100 ml végtermékben.

A „milliomodrész” („parts per million” ill. „ppm”) kifejezés, ha más előírás nincs, tömeg/tömeg arányra utal.

Hőmérséklet. Ha valamely analitikai eljárás előiratában a hőmérséklet számérték nélkül szerepel, akkor az általános kifejezések a következőket jelentik:

– mélyhűtőben: –15 °C alatt

– hűtőszekrényben: 2–8 °C

– hideg vagy hűvös helyen: 8–15 °C

– szobahőmérsékleten: 15–25 °C

1.3. ÁLTALÁNOS FEJEZETEK

Gyógyszeres tartályok. A gyógyszeres tartályokhoz használatos anyagokat a 3.1. általános fejezet írja le. Az egyes anyagokra, különösen a műanyagokra használt általános nevek mindegyike egész sor olyan terméket jelöl, amelyek nemcsak a fő alkotórész sajátságaiban, hanem az adalékanyagokat tekintve is különböznek egymástól. A vizsgálati módszerek és a határértékek az összetételtől függnek, és így csak azon anyagokra alkalmazhatók, amelyeknek összetétele megfelel a követelmények bevezető részében megadottaknak. Az ettől eltérő összetételű anyagok használatát, a rájuk vonatkozó vizsgálati módszerekkel és határértékkel együtt, az illetékes hatóság engedélyezheti.

A tartályokra vonatkozó követelményeket a 3.2. általános fejezet úgy fogalmazza meg, hogy azok az adott csoportba tartozó tartályokra általánosan alkalmazhatók. A beszerezhető tartályok sokfélesége és a további fejlődés miatt viszont az adott követelmények közzététele indokolt esetben nem zárja ki olyan tartályok felhasználását, amelyek más előírásoknak felelnek meg, ha ehhez az illetékes hatóság hozzájárul.

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5 A Gyógyszerkönyv cikkelyei a tartályokat illetően utalhatnak a 3.2. fejezetben található definíciókra és specifikációkra. A gyógyszerformák általános cikkelyei a „Definíció” ill. az „Előállítás” címszó alatt írhatják elő bizonyos típusú tartályok használatát, bizonyos egyéb cikkelyek pedig az „Eltartás” címszó alatt jelzik a használatra javasolt tartálytípust.

1.4. CIKKELYEK

CÍM

A cikkelyek főcíme az Európai Gyógyszerkönyvben a termék angol, ill. francia neve, ez alatt szerepel alcímként a latin név. (A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a cikkelyek főcíme a latin, alcíme pedig a magyar név – a szerk.)

RELATÍV ATOMTÖMEG ÉS RELATÍV MOLEKULATÖMEG

A relatív atomtömeg (Ar) vagy a relatív molekulatömeg (Mr) minden cikkely elején megtalálható, ahol az indokolt. A relatív atomtömeg és molekulatömeg, valamint az összegképlet és szerkezeti képlet nem jelent analitikai követelményt.

CHEMICAL ABSTRACT SERVICE (CAS) REGISZTRÁCIÓS SZÁM

A CAS Regisztrációs Számok adott esetben tájékoztatásként vannak feltüntetve, hogy a felhasználónak lehetővé tegyék a hasznos információk kényelmes elérését. A CAS Regisztrációs Szám (CAS Registry Number®) az Amerikai Vegyészeti Társaság (American Chemical Society) bejegyzett védjegye.

DEFINÍCIÓ

A „Definíció” címszó alatt a cikkely tárgyát képező gyógy-szeranyag, gyógyszerkészítmény, ill. egyéb termék hivatalos meghatározása található.

Tartalmi határértékek. Ha a cikkely tartalmi határértékeket ír elő, akkor ezek a „Tartalmi meghatározás” cím alatt előírt módszerrel kapott értékre vonatkoznak.

Növényi drogok. A növényi drogok cikkelyeiben a definíció például azt is jelzi, hogy az egész drog, vagy pedig annak porított formája képezi a cikkely tárgyát; ha a cikkely a drognak több formájára, például mind az egész drogra, mind a porítottra vonatkozik, a definíció ezt is rögzíti.

ELŐÁLLÍTÁS

Az „Előállítás” cím alatt közölt előírások a gyártási folyamatok bizonyos szempontjaira kívánják a figyelmet felhívni, de nem feltétlenül terjednek ki minden részletre. Ezek – hacsak nincs más előírás – kötelező követelmények a gyártó számára, és vonatkozhatnak például a kiindulási anyagokra, magára a gyártási folyamatra, annak validálására és ellenőrzésére, a gyártásközi ellenőrzésre vagy a végtermék vizsgálatára, melyet a gyártó felszabadítás előtt – akár kiválasztott tételekkel, akár minden egyes gyártási tétellel – köteles elvégezni. Ezen előírások betartását független analitikus a végtermékből vett minta alapján nem feltétlenül igazolhatja. Az illetékes hatóság pél-dául a gyártótól kapott adatok értékelésével, a gyártás ellenőrzésével vagy a megfelelő minták vizsgálatával állapíthatja meg, hogy követték-e az utasításokat.

Amennyiben az „Előállítás” rész hiányzik, abból még nem következik, hogy az előzőekben vázolt szempon-tok figyelmen kívül hagyhatók.

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 6 A vakcinatörzs és a vakcina összetételének kiválasztása. Egy adott cikkely „Előállítás” része definiálhatja a vakcinatörzset vagy a vakcina összetételét. Az ezen sajátságok igazolására szolgáló módszerek, hacsak nincs más előírás, az alkalmas módszerek példáiként szerepelnek és tájékoztatásul szolgálnak. Az illetékes hatóság hozzájárulásával más vizsgálati módszerek is használhatók, anélkül, hogy a cikkelyben megadott módszerre keresztvalidálást kellene végezni.

LEHETSÉGES HAMISÍTÁSOK

Az egyre terjedő tisztességtelen tevékenység és a hamisítási esetek növekvő száma miatt a hamisított anyagok (ti. hatóanyagok, segédanyagok, köztitermékek, letöltés előtti késztermékek és végtermékek) felismeréséhez az Európai Gyógyszerkönyv a felhasználói számára segítséget nyújthat.

E célból az olyan anyagok esetében, amelyekkel kapcsolatban korábban hamisítási eset történt vagy amelyeknél a szándékos szennyezés kockázata fennáll, az egyedi cikkely ezen része a potenciális szennyezők kimutatására alkalmas módszereket tartalmazhat, a releváns határértékekkel együtt, továbbá egy emlékeztetőt is, arra vonatkozóan, hogy az előállításnak és a kiindulási anyagok beszerzésének egyaránt egy megfelelő minőségbiztosítási rendszer részét kell képezniük. A gyártók vagy a felhasználók által végzett ellenőrző vizsgálatok gyakoriságának (pl. köztitermék-, letöltés előtti késztermék- és, ahol ez lényeges, végtermékgyártók) kockázatbecslésen kell alapulnia, mely figyelembe veszi a nemzeti követelményeket és a teljes ellátórendszerről rendelkezésre álló ismeretek szintjét.

Ez a szakasz a gyártótól a felhasználóig, a teljes ellátórendszerre vonatkozóan (pl. köztitermék-, letöltés előtti késztermék- és, ahol ez lényeges, végtermékgyártók,) tartalmaz követelményeket. E bekezdés hiánya nem jelenti azt, hogy a fent említett sajátosságok nyomon követése ne lenne szükséges.

SAJÁTSÁGOK

A „Sajátságok” cím alatt leírtakat nem kell szigorúan értelmezni, és azok nem tekintendők vizsgálati követelményeknek.

Oldékonyság. A „Sajátságok” címszó alatt az oldékonyság jellemzésére használt kifejezések 15–25 °C közötti hőmérsékletre vonatkoznak és jelentésük a következő:

Kifejezés 1 g oldott anyagra vonatkoztatott megközelítő oldószertérfogat milliliterben

Nagyon bőségesen oldódik <1

Bőségesen oldódik 1–10

Oldódik 10–30

Mérsékelten oldódik 30–100

Kevéssé oldódik 100–1000

Alig oldódik 1000–10 000

Gyakorlatilag nem oldódik >10 000

A „részben oldódik” kifejezés rendszerint olyan keverék leírásában szerepel, amelynek csak egyes alkotórészei oldódnak. Az „elegyedik” kifejezés olyan folyadékra vonatkozik, amely minden arányban elegyedik a megadott oldószerrel.

AZONOSÍTÁS

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 7 A vizsgálatok célja. Az „Azonosítás” címszó alatt leírtak nem a termék kémiai szerkezetének vagy összetételének maradéktalan igazolására szolgálnak, hanem arra, hogy elfogadható biztonsággal megerősítsék, hogy a termék megegyezik azzal, amit a címke feltüntet.

Első és második azonosítások. Egyes cikkelyekben az azonosítás „Első azonosítás” és „Második azonosítás” címen két részre oszlik. Az első azonosítást képező vizsgálat(ok) minden esetben alkalmazható(k) a termék azonosítására. A második azonosítást képező vizsgálat(ok) gyógyszertárakban alkalmazható(k) azonosításra, olyan esetekben, amikor igazolható, hogy az anyag, ill. készítmény egyértelműen olyan gyártási tételből származik, amelyről bizonylat igazolja, hogy megfelel a cikkely összes többi követelményének.

Egyes cikkelyek az azonosítási vizsgálatok két vagy több – egyenértékű és egymástól függetlenül alkalmaz-ható – kombinációját írják elő az első azonosítás céljára. Ezen kombinációk közül egy vagy több rendszerint utalást tartalmaz a cikkely „Vizsgálat” című részében található valamelyik vizsgálatra. Ez felhasználható az azonosítást és az előírt vizsgálatokat egyaránt elvégző analitikus munkájának egyszerűsítésére. Például az azonosítási vizsgálatok egyik kombinációja egy „Enantiomer tisztaság” vizsgálatra hivatkozik, míg a má-sik egy „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatra. A két vizsgálat célja ugyanaz, nevezetesen a meg-felelő enantiomer jelenlétének megerősítése.

Porított növényi drogok. A növényi drogok cikkelyei tartalmazhatják a porított drog sematikus rajzát. Ezek a rajzok a megfelelő azonosítási vizsgálatban található leírást egészítik ki.

VIZSGÁLATOK ÉS TARTALMI MEGHATÁROZÁSOK

A vizsgálatok célja. A követelmények nem terjednek ki valamennyi lehetséges szennyező figyelembevételére. Nem engedhető meg például olyan szennyező jelenléte, amely az előírt vizsgálati módszerekkel ugyan nem mutatható ki, de a józan felfogás és a jó gyógyszerészi gyakorlat megköveteli kizárását. Lásd még a „Szennyezők” címszó alatt leírtakat.

Számolás. Ha valamilyen vizsgálat vagy tartalmi meghatározás eredményét szárított vagy vízmentes anyag-ra, ill. egyéb megadott alapra vonatkoztatva kell kiszámolni, akkor a szárítási veszteség, a víztartalom vagy egyéb jellemzők meghatározását a cikkelyben előírt megfelelő vizsgálati módszer szerint kell elvégezni. A „szárított anyagra” vagy „vízmentes anyagra” kifejezéseket, az eredmény után, zárójelben kell feltüntetni.

Amennyiben oldószermaradvány meghatározást végzünk anélkül, hogy a szárítási veszteséget mérnénk, úgy a hatóanyag-tartalom, a fajlagos optikai forgatóképesség és a fajlagos abszorpciós koefficiens meghatározásánál az oldószermaradvány mennyiségét kell figyelembe venni.

Határértékek. Az előírt határértékek az általános analitikai gyakorlat során nyerhető adatokon alapulnak; figyelembe véve a szokványos analitikai hibákat, a gyártási folyamat elfogadható ingadozásait, valamint a megengedhető mértékű bomlást. Az előírt határértékeken túli engedmények nem tehetők, ha azt kívánjuk megállapítani, hogy a vizsgált termék megfelel-e a kérdéses cikkely követelményeinek.

Annak megállapítására, hogy egy anyag megfelel-e valamilyen számszerű határértéknek, a vizsgálat vagy meghatározás kiszámolt eredményét mindenek-előtt a követelményben megadott számérték utolsó értékes számjegyéig kerekítjük, amennyiben más előírás nincs. Ha az első elhagyandó számjegy 5 vagy 5-nél nagyobb szám, az utolsó számjegyet eggyel megnöveljük, ha viszont az első elhagyandó szám 5-nél kisebb, az utolsó számjegyet változatlanul hagyjuk.

A szennyezők megengedett határértékének jelölése. A rokon vegyületekre vonatkozó elfogadási követelmények kifejeződése az egyedi cikkelyekben vagy a csúcs alatti területek összehasonlításával (összehasonlításon alapuló vizsgálat), vagy számszerű érték megadásával történik. Az összehasonlításon alapuló vizsgálatoknál a megengedett szennyező, ill. a szennyezők összegének megadott megközelítő mennyisége, melyet zárójelben jelölnek, csak tájékoztató jellegű. Az elfogadás ill. elutasítás alapja az előírt vizsgálat követelményeinek való megfelelés vagy meg nem felelés. Ha valamilyen megnevezett szennyező kimutatásához nincs előírva a szennyező referenciaanyagának használata, a szennyező

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 8 mennyisége – ha nincs más előírás – a cikkelyben megadott összehasonlító oldat készítéséhez használt anyag névleges koncentrációjában fejezhető ki.

Növényi drogok. Növényi drogok esetében – ha a cikkelyben nincs más rendelkezés – a szulfáthamut, az összes hamut, a vízben oldódó részt, az alkoholban oldódó részt, a víztartalmat, az illóolaj-tartalmat és a hatóanyag mennyiségét a külön szárításnak alá nem vetett drogra vonatkoztatva számoljuk.

Egyenértéktömeg. Ahol az egyenértéktömeg meg van adva, ott gyógyszerkönyvi célokra csakis ezt szabad alkalmazni az eredmények kiszámolásához.

Táptalajok. A cikkelyekben és általános fejezetekben leírt táptalajokat az adott célra megfelelőnek találták. Ugyanakkor a táptalajok összetevői, különösen a biológiai eredetűek, változó minőségűek lehetnek, így az optimális teljesítőképesség érdekében szükségessé válhat egyes összetevők koncentrációjának módosítása, különösképpen a következőké:

– peptonok, illetve hús- vagy élesztőkivonatok, tápértékük figyelembevételével;

– tompító anyagok;

– epesók, epekivonat, dezoxikolát és festékek, szelektivitásuk alapján;

– antibiotikumok, aktivitásuk alapján.

ELTARTÁS

Az „Eltartás” címszó alatt található információk és ajánlások nem jelentenek gyógyszerkönyvi követelményeket; az illetékes hatóság azonban előírhat különleges eltartási körülményeket, amelyek azután kötelező erejűek.

A Gyógyszerkönyvben hivatalos termékeket úgy kell eltartani, hogy szennyeződésüket és bomlásukat – amennyire csak lehetséges – megakadályozzuk. Ha különleges eltartási körülmények javasoltak – beleértve a tartályok típusát (lásd jelen fejezet 1.3 Általános fejezetek részét) és a hőmérsékleti határokat is – ezeket az egyes cikkelyek tüntetik fel.

A cikkelyek „Eltartás” részében használt alábbi kifejezések értelmezése a következő.

A légmentesen záró tartályban kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket légmentesen záró tartályban (3.2) kell tartani. Ha a tartályt magas páratartalmú légtérben nyitjuk ki, akkor megfelelő elővigyázatossági intézkedések szükségesek. Szükség esetén az alacsony nedvességtartalom a tartályba helyezett szárítóanyaggal biztosítha-tó. A szárítóanyag nem érintkezhet közvetlenül a tárolt anyaggal.

A fénytől védve kifejezés azt jelenti, hogy a kérdéses terméket olyan tartályban kell eltartani, amelynek anyaga megfelelő mértékben elnyeli a bomlást előidéző fénysugarakat, vagy olyan tartályban, amely fényvédő burkolattal van ellátva. Megoldás lehet az is, hogy olyan helyen tartjuk a terméket, ahol minden károsító fényhatás kizárható.

FELIRAT

A gyógyszerkészítmények feliratozását általában nemzetek feletti és nemzeti előírások, valamint nemzetközi megegyezések szabályozzák. A „Felirat” címszó alatt közölt adatok ennek folytán nem képeznek mindenre kiterjedő felsorolást, és gyógyszerkönyvi szempontból csak azon adatok feltüntetése kötelező, amelyek nélkülözhetetlenek annak igazolására, hogy a termék megfelel vagy nem felel meg a cikkely követelményeinek. Minden egyéb, a „Felirat” címszó alatt közölt információt ajánlásnak kell tekinteni. Ami-kor a Gyógyszerkönyv a „Felirat” szót használja, a feliratnak a tartályra, a csomagolásra, a kísérőiratra vagy a termékhez mellékelt analitikai bizonylatra kell kerülnie, aszerint, hogy az illetékes hatóság hogyan határoz.

FIGYELMEZTETÉSEK

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 9 A cikkelyekben leírt anyagok és a gyógyszerkönyvi használatra előírt reagensek károsak lehetnek az egészségre, ha a szükséges óvintézkedéseket nem tartjuk be. A Helyes Minőségellenőrzési Laboratóriumi Gyakorlat (GCLP) irányelveit és a megfelelő rendelkezéseket mindig szem előtt kell tartani. Egyes cikkelyek szövegében külön figyelmeztetés utal bizonyos speciális veszélyekre, a külön figyelmeztetés hiánya azonban nem jelenti azt, hogy kockázat nem áll fenn.

SZENNYEZŐK

Egyes cikkelyek felsorolják azokat az ismert és lehetséges szennyezőket, amelyeket a cikkelyben szereplő vizsgálatokkal biztosan ki lehet mutatni. Lásd még A gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet. A szennyezőket az ábécé betűivel jelölik. Ahol egy adott betű hiányzik, ott az általa jelölt szennyezőt a cikkely közzétételét megelőző kidolgozási fázis vagy a cikkely felújítása során törölték a listáról.

A SEGÉDANYAGOK FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGAI

A segédanyagok cikkelyei tartalmazhatnak egy, a felhasználást befolyásoló sajátságokra vonatkozó részt. Ezen sajátságok, valamint a meghatározásuk céljára szánt módszerek és tűréshatáraik tájékoztató jellegűek és nem tartoznak a kötelező érvényű követelmények közé, mindazonáltal fontosak lehetnek az adott segédanyag felhasználásának szempontjából (lásd még az 1.1 Általános tudnivalókat).

REFERENCIASTANDARDOK

Egyes cikkelyek referenciastandardok (kémiai referenciaanyagok, biológiai referenciakészítmények, gyógynövény eredetű referenciaanyagok, referenciaspektrumok) alkalmazását írják elő. Lásd még az 5.12. fejezetet. A hivatalos referenciastandardokat az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság hozza létre; döntővizsgálatok esetén kizárólag ezek tekinthetők mérvadónak. A referenciastandardok az Európai Gyógyszerminőségi és Egészségügyi Igazgatóságtól (EDQM) szerezhetők be. A beszerezhető referenciastandardokról szóló információ, valamint a tételek érvényességére vonatkozó nyilatkozat az EDQM honlapján keresztül érhető el.

1.5. ÁLTALÁNOS RÖVIDÍTÉSEK ÉS JELEK

A Abszorbancia

A 1%1cm Fajlagos abszorpciós koefficiens

Ar Relatív atomtömeg

[ ]20Dα Fajlagos optikai forgatóképesség

fp Forráspont

BRP Biológiai Referenciakészítmény

CRS Kémiai referencianyag

d Relatív sűrűség 2020

NE Nemzetközi Egység (IU)

λ Hullámhossz

HRS Gyógynövény eredetű referencianyag

M Molaritás

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 10 Mr Relatív molekulatömeg

op Olvadáspont 20Dn Törésmutató

Ph. Eur. E. Európai Gyógyszerkönyvi Egység (Ph.Eur.U)

ppb Billiomodrész (mikrogramm/kilogramm)

ppm Milliomodrész (milligramm/kilogramm)

R A 4. Reagensek című fejezetben definiált anyag vagy oldat jelölése

RF Visszatartási (retenciós) faktor (lásd 2.2.46. fejezet)

Rst Az anyag által megtett út és a referenciaanyag által megtett út hányadosának jelölése a kromatográfiában

RV A térfogatos meghatározásban használatos titeralapanyag jelölése (4.2.1 fejezet)

Az immunglobulinok, immunsavók és vakcinák cikkelyeiben használatos rövidítések

LD50 Valamely anyag statisztikai módszerekkel meghatározott azon mennyisége, mely az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül várhatóan a kísérleti állatok 50%-ának elhullását okozza MLD Legkisebb halálos adag (Dosis letalis minima; DLM) L+/10 dózis Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE

antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza

L+ dózis Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az elő-írt vizsgálati körülmények között, 1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok elhullását okozza

lr/100 dózis Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,01 NE antitoxinnal elegyítve és intrakután alkalmazva, adott időtartamon belül a beadás helyén jellegzetes reakciót vált ki

Lp/10 dózis Az a legkisebb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, adott időtartamon belül a kísérleti állatok bénulását okozza

Lo/10 dózis Az a legnagyobb toxinmennyiség, mely az előírt vizsgálati körülmények között, 0,1 NE antitoxinnal elegyítve és az előírt módon alkalmazva, a megadott időtartamon belül nem okoz toxikus tüneteket a kísérleti állatokon

Lf dózis A toxin vagy toxoid azon mennyisége, amely 1 NE antitoxinnal a legrövidebb időn belül flokkulál

CCID50 Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely sejtkultúrákhoz adagolva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

EID50 Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely előkeltetett tojásokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

ID50 Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vírusmennyiség, amely a kísérleti állatokba oltva, várhatóan azok 50%-át megfertőzi

PD50 Az a statisztikai módszerekkel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-át megvédi azon mikroorganizmus vagy toxin felülfertőző (provokációra használt) dózisával szemben, amely ellen a vakcinát alkalmazzák

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 11 ED50 Az a statisztikai módszerrel meghatározott vakcinamennyiség, amely az előírt vizsgálati

körülmények között várhatóan a kísérleti állatok 50%-ában fajlagos ellenanyagképződést eredményez az adott vakcina antigénnel szemben

PFU Pock- vagy plakk-képző egység SPF Meghatározott mikroorganizmusoktól mentes

Mikroorganizmus-gyűjtemények

ATCC American Type Culture Collection 10801 University Boulevard Manassas, Virginia 20110-2209, USA

C.I.P. Collection de Bactéries de l’Institut Pasteur B.P. 52, 25 rue de Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France

IMI International Mycological Institute Bakeham Lane Surrey TW20 9TY, Great Britain

I.P. Collection Nationale de Culture de Microorganismes (C.N.C.M.) Institut Pasteur 25, rue du Docteur Roux 75724 Paris Cedex 15, France

NCIMB National Collection of Industrial and Marine Bacteria Ltd 23 St Machar Drive Aberdeen AB2 1RY, Great Britain

NCPF National Collection of Pathogenic Fungi London School of Hygiene and Tropical Medicine Keppel Street, London WC1E 7HT, Great Britain

NCTC National Collection of Type Cultures Central Public Health Laboratory Colindale Avenue, London NW9 5HT, Great Britain

NCYC National Collection of Yeast Cultures AFRC Food Research Institute Colney Lane, Norwich NR4 7UA, Great Britain

NITE Biological Resource Center Departement of Biotechnology National Institute of Technology and Evaluation 2-5-8 Kazusakamatari, Kisarazu-shi, Chiba,292-0818 Japan

S.S.I. Statens Serum Institut 80 Amager Boulevard, Copenhagen, Denmark

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 12

1.6. A GYÓGYSZERKÖNYVBEN HASZNÁLATOS NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI) EGYSÉGEI ÉS EGYENÉRTÉKŰSÉGÜK MÁS EGYSÉGEKKEL

A NEMZETKÖZI MÉRTÉKEGYSÉGRENDSZER (SI)

A nemzetközi mértékegységrendszer egységei három osztályba sorolhatók: alapegységek, származtatott egységek és kiegészítő egységek1. Az alapegységeket és definícióikat az 1.6-1. táblázat foglalja össze.

A származtatott egységek az alapegységekből képezhetők a megfelelő mennyiségek közti algebrai összefüggések felhasználásával. Néhány ilyen származtatott egységnek speciális elnevezése és jele van. Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos, alapegységeken kívüli SI-egységek az 1.6-2. táblázatban találhatók.

Néhány fontos és széleskörűen használatos, de az SI-rendszerbe nem tartozó mértékegységet az 1.6-3. táblázatban tüntettünk fel.

Az 1.6-4. táblázat azoknak a prefixumoknak a gyűjteménye, amelyekkel az SI-egységek tizes többszöröseit és törtrészeit képezzük.

MEGJEGYZÉSEK

1. A Gyógyszerkönyvben a Celsius fokokban kifejezett hőmérséklet (jele t) használatos. Ezt a

t = T - T0

egyenlet definiálja, ahol T0 = 273,15 K (definíció szerint). A Celsius hőmérsékletet Celsius fokokban (jele °C) fejezzük ki. A Celsius fok és a Kelvin, mint egységek, azonosak. 2. A koncentráció megadására a Gyógyszerkönyvben használatos gyakorlati kifejezések definíciói az Alapelvek című fejezetben találhatók. 3. A radián a kör két azon sugara által bezárt síkszög, melyek által kimetszett körív hossza egyenlő a sugár hosszával.

4. A Gyógyszerkönyv a centrifugáláshoz szükséges gyorsulást a nehézségi gyorsuláshoz (g) viszonyítva adja meg. A nehézségi gyorsulás értéke:

g = 9,80665 m·s–2

5. Gyógyszerkönyvben előfordulnak dimenzió nélküli mennyiségek, pl. a relatív sűrűség (2.2.5), az abszorbancia (2.2.25), a fajlagos abszorbancia (2.2.25) és a törésmutató (2.2.6).

6. Az enzimaktivitás egysége a mikrokatal. Egy mikrokatal az az enzimaktivitás, amely meghatározott körülmények között másodpercenként 1 mikromól szubsztrátum átalakulását (pl. hidrolízisét) eredményezi.

1 Az SI-egységek definíciói a Bureau International des Poids et Mesures, Pavillon de Breteuil, F-92310 Sevres által kiadott „Le Système International d’Unités (SI)” címû kiadványban találhatók.

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 13

1.6-1. táblázat – SI alapegységek

Mennyiség Mértékegység Definíció neve jele neve jele

Hosszúság l méter m A méter annak az útnak a hosszúsága, amelyet a fény vákuumban 1/299 792 458 másodperc alatt tesz meg.

Tömeg m kilogramm kg A kilogramm a nemzetközi kilogramm-etalon tömegével azonos.

Idő t másodperc s

A másodperc az alapállapotú 133Cs atom két hiperfinom energiaszintje közti átmenetnek megfelelő sugárzás 9 192 631 770 periódusának időtartama.

Elektromos áramerősség I amper A

Az amper az állandó áramerősség, amely két végtelen hosszúságú, egyenes, párhuzamos, elhanyagolhatóan kicsi körkeresztmetszetű, egymástól 1 m távolságban vákuumban elhelyezett vezetőben áramolva, a két vezető között méterenként 2·10-7 newton erőt hoz létre.

Termodinamikai hőmérséklet T kelvin K A kelvin a víz hármaspontja termodinamikai

hőmérsékletének 1/273,16-szorosa.

Anyagmennyiség n mól mol

A mól valamely rendszer azon anyag-mennyisége, amely annyi részecskét tartalmaz, amennyi a 0,012 kilogramm 12C-ben lévő atomok száma.*

Fényerősség Iv kandela cd

A kandela annak a fényforrásnak a fényerőssége adott irányban, amely 540·1012 hertz frekvenciájú monokromatikus sugárzást bocsát ki, és energiájának intenzitása ebben az irányban 1/683 watt/szteradián.

*Ha a mólt használjuk egységként, a részecskéket meg kell nevezni; ezek lehetnek atomok, molekulák, ionok, elektronok, egyéb részecskék, ill. e részecskék meghatározott csoportjai.

1.6-2. táblázat. – Az Európai Gyógyszerkönyvben használatos SI-egységek és kifejezésük más egységekben

Mennyiség Mértékegység

Neve Jele Neve Jele

Kifejezése SI-

alapegység-ben

Kifejezése egyéb SI-egységben

Átalakítás egyéb egységből SI-egységgé

Hullámszám ν reciprokméter 1/m m-1 Hullámhossz λ mikrométer

nanométer μm nm

10-6 m 10-9 m

Terület A, S

négyzetméter m2 m2

Térfogat V köbméter m3 m3 1 ml = 1 cm3 = 10–6 m3 Frekvencia ν hertz Hz s-1 Sűrűség ρ kilogramm/kö

bméter kg/m3

kg·m-3 1 g/ml = 1 g/cm3 = 103 kg·m–3

Sebesség v méter/szekundum

m/s m·s-1

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 14

Mennyiség Mértékegység

Neve Jele Neve Jele

Kifejezése SI-

alapegység-ben

Kifejezése egyéb SI-egységben

Átalakítás egyéb egységből SI-egységgé

Erő F newton N m·kg·s-2 1 din = 1 g·cm·s–2 = 10–5 N 1 kp = 9,806 65 N

Nyomás p pascal Pa m-1·kg·s-2 N·m–2 1 din/cm2 = 10–1 Pa = 10–1 N·m–2 1 atm = 101 325 Pa = 101,325 kPa 1 bar = 105 Pa = 0,1 MPa 1 Hgmm =133,322 387 Pa 1 Torr = 133,322 368 Pa 1 psi = 6,894 757 kPa

Dinamikus viszkozitás

η pascal szekundum

Pa⋅s m-1·kg·s-1 N·s·m-2 1P =10–1 Pa·s =10-

1N·s·m-2 1 cP = 1 mPa·s

Kinematikus viszkozitás

ν négyzetméter per szekundum

m2/s m2·s-1 Pa·s·m3·kg–1 N·m·s·kg–1

1 St = 1cm2·s-1 = 10–4 m2·s–1

Energia W joule J m2·kg·s-2 N·m 1 erg = 1 cm2·g·s-2 = 1 din·cm = 10-7 J 1 cal = 4,1868 J

Teljesítmény Sugárzott teljesítmény

P watt W m2·kg·s-3 N·m·s-1 J·s-1

1 erg/s = 1 din·cm·s–1 = 10-7 W = 10-7 N·m·s-1 = 10-7 J·s-1

Elnyelt sugárdózis

D gray Gy m2·s–2 J·kg–1 1 rad = 10–2 Gy

Elektromos feszültség, elektromotoros erő

U volt V m2·kg·s-3·A-

1 W·A-1

Elektromos ellenállás

R ohm Ω m2·kg·s-3·A-

2 V·A-1

Elektromos töltés- mennyiség

Q coulomb C A·s

Radioaktív anyag aktivitása

A becquerel Bq s-1 1 Ci = 37·109 Bq = 37·109 s-1

Koncentráció, Moláris koncentráció

c mól/köbméter mol/m3

mol·m-3 1 mol/l = 1M = 1 mol/dm3 = 103 mol·m–

3 Tömeg- koncentráció

ρ kilogramm per köbméter

kg/m3

kg·m-3 1 g/l = 1 g/dm3 = 1 kg·m–3

1. Alapelvek Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 15

1.6-3. táblázat – Az SI egységeken kívül használatos egyéb mértékegységek

Mértékegység Mennyiség Neve Jele

SI egységben kifejezve

Idő perc óra nap

min h d

1 min = 60 s 1 h = 60 min = 3600 s 1 d = 24 h = 86 400 s

Síkszög fok ° 1° = (π/180) rad Térfogat liter l 1 l = 1 dm3 = 10-3 m3

Tömeg tonna t 1 t = 103 kg Fordulatszám fordulat/perc r/min 1 r/min = (1/60) s-1

1.6.-4. táblázat – Az egységek tizes többszöröseinek és törtrészeinek jele

Szorzószám Előtag Jele Szorzószám Előtag Jele

1018 exa E 10-1 deci d 1015 peta P 10-2 centi c 1012 tera T 10-3 milli m 109 giga G 10-6 mikro μ 106 mega M 10-9 nano n 103 kilo k 10-12 piko p 102 hekto h 10-15 femto f 101 deka da (dk) 10–18 atto a

2.3.2. Zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:20302

2.3.2. ZSÍROS OLAJOK VÉKONYRÉTEG-KROMATOGRÁFIÁS AZONOSSÁGI VIZSGÁLATA

A MÓDSZER

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati-oldat. Hacsak nincs más előírás, kb. 20 mg (egy csepp) zsíros olajat 3 ml R diklórmetánban oldunk.

Összehasonlító oldat. Kb. 20 mg (egy csepp) R kukoricaolajat 3 ml R diklórmetánban oldunk.

Lemez: nagyhatékonyságú vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatra szánt, megfelelő oktadecil-szililezett szilikagél réteg.

Mozgófázis: – A-mozgófázis: R éter

– B-mozgófázis: R diklórmetán - R tömény ecetsav - R aceton, (20+40+50, V/V).

Felvitel: 1 µl.

Kifejlesztés: kétszer az A-mozgófázissal 0,5 cm-es fronttávolságig, majd kétszer a B-mozgófázissal 8 cm-es fronttávolságig.

Szárítás: levegőn.

Értékelés: R foszfor-molibdénsav R etanollal (96 %) készült, 100 g/l-es oldatával bepermetezzük, majd 120 °C-on kb. 3 percen át melegítjük. A kromatogramokat természetes fényben értékeljük.

A zsíros olajok a kromatogramon megjelenő foltok alapján, a 2.3.2.-1. ábra segítségével azonosíthatók.

B MÓDSZER

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27)

Vizsgálati-oldat. Hacsak nincs más előírás, kb. 20 mg (egy csepp) zsíros olajat 3 ml R diklórmetánban oldunk.

Összehasonlító oldat. Kb. 20 mg (egy csepp) R kukoricaolajat 3 ml R diklórmetánban oldunk.

Lemez: nagyhatékonyságú vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatra szánt, megfelelő oktadecilszililezett szilikagél réteg.

Kifejlesztőszer: R diklórmetán - R tömény ecetsav - R aceton, (20+40+50 V/V)

Felvitel: 1 µl 8 mm-es sávok formájában. Alkalmas automatizált eszköz is használható.

Kifejlesztés: 7 cm-es fronttávolságig.

Szárítás: levegőn.

Értékelés: R foszfor-molibdénsav R etanollal (96 %) készült, 100 g/l-es oldatával kezeljük, majd 120 °C-on kb. 3 percen át melegítjük. A kromatogramokat természetes fényben értékeljük.

A zsíros olajok a kromatogramon megjelenő foltok alapján, a 2.3.2.-2. ábra segítségével azonosíthatók.

2.3.2. Zsíros olajok vékonyréteg-kromatográfiás azonossági vizsgálata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

1. földimogyoróolaj 6. repceolaj (erukasav-mentes) 11. búzacsíraolaj

2. szezámolaj 7. lenolaj 12. borágó olaj

3. kukoricaolaj 8. olivaolaj 13. ligetszépe olaj

4. repceolaj 9. napraforgóolaj 14. sáfrányos szeklice olaj (I. típus)

5. szójaolaj 10. mandulaolaj 15. sáfrányos szeklice olaj (II. típus)

2.3.2.-1. ábra. – Zsíros olajok jellemző vékonyréteg-kromatogramjai (A módszer)

1. földimogyoróolaj 7. lenolaj 13. ligetszépe olaj

2. szezámolaj 8. olivaolaj 14. sáfrányos szeklice olaj (I. típus)

3. kukoricaolaj 9. napraforgóolaj 15. sáfrányos szeklice olaj (II. típus)

4. repceolaj 10. mandulaolaj 16. hidrogénezett földimogyoróolaj

5. szójaolaj 11. búzacsíraolaj

6. repceolaj (erukasav-mentes) 12. borágó olaj

2.3.2.-2. ábra. – Zsíros olajok jellemző vékonyréteg-kromatogramjai (B módszer)

2.5.12. Víztartalom meghatározása félmikro-módszerrel Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:20512

2.5.12. VÍZTARTALOM MEGHATÁROZÁSA FÉLMIKRO-MÓDSZERRREL

A víz félmikro-meghatározása a víz, a kén-dioxid és a jód közötti kvantitatív reakción alapul, amely megfelelő vízmentes közegben, kellő tompító kapacitással rendelkező bázis jelenlétében megy végbe.

Készülék

A készülék titráló edényből áll, amelynek részei:

− kettős platinatüske-elektród

− szorosan záró nyílások az oldószer és a reagens bejuttatására;

− nyílás a levegő szárítóanyagon keresztüli bevezetésére;

− dugóval, folyadékok esetében szeptummal ellátott nyílás a minta bejuttatására.

Bemenetrendszer csatlakoztatható továbbá a száraz nitrogén bevezetésére vagy az oldószerek beszívására.

A titrálás során figyelembe vesszük a készülék gyártójának használati utasításait. A meghatározás tartama alatt a reagenseket és az oldószereket óvni kell a légnedvességtől. A végpontot két egyforma indikátorelektród alkalmazásával határozzuk meg. Az elektródok olyan elektromos forráshoz csatlakoznak, amely a két elektród között állandó áramerősséget (2.2.65. Voltammetriás titrálás) vagy állandó feszültséget (2.2.19. Amperometriás titrálás) biztosít. Ha közvetlen titrálást végzünk (A-módszer), akkor a titráló reagens hozzáadása állandó áramerősség fenntartása esetén feszültségcsökkenést okoz, abban az esetben viszont, ha a feszültséget tartjuk állandó értéken, áramerősség-növekedést idéz elő mindaddig, míg a végpontot el nem érjük. Gyakran használatosak a végpontot automatikusan regisztráló készülékek is.

A vízegyenérték meghatározása. A titráló edénybe R metanolt − szükség esetén száraz formában − vagy a titráló reagens előállítója által ajánlott oldószert juttatunk. Ha az alkalmazott készülék lehetővé teszi, a víznyomokat eltávolítjuk a titráló térből, vagy előtitrálást végzünk. Ezután megfelelő mennyiségű vizet juttatunk be kellő formában (R víz vagy bizonylattal ellátott referenciaanyag formájában), majd a szükséges ideig tartó keverés alkalmazásával elvégezzük a titrálást. A vízegyenértéknek az előállító által jelzett érték legalább 80%-át el kell érnie. A titráló reagens vízegyenértékét az első felhasználás előtt, és azután megfelelő időközönként meg kell határozni.

Ha nincs más előírás, az A-módszert alkalmazzuk.

A-módszer. A titráló edénybe R metanolt, vagy a vonatkozó cikkelyben előírt, illetőleg a titráló oldat előállítója által javasolt oldószert juttatunk. Ha az alkalmazott készülék lehetővé teszi, a víznyomokat eltávolítjuk a titráló térből, vagy előtitrálást végzünk. A vizsgálandó anyagot ezután késedelem nélkül bejuttatjuk, és elvégezzük a titrálást; a víz kivonása céljából szükséges ideig tartó keverést alkalmazunk.

B-módszer. A titráló edénybe R metanolt, vagy a vonatkozó cikkelyben előírt, illetőleg a titráló reagens előállítója által javasolt oldószert juttatunk. Ha az alkalmazott készülék lehetővé teszi, a víznyomokat eltávolítjuk a titráló térből, vagy előtitrálást végzünk. A megfelelő mértékben elporított vizsgálandó anyagot ezután késedelem nélkül bejuttatjuk. A rendszerhez pontosan mért térfogatú, annyi titráló reagenst adunk, hogy az előírt térfogathoz viszonyítva kb. 1 ml feleslegben legyen. A folyadékot fénytől védve 1 percig vagy az előírt ideig tartó keverés közben állni hagyjuk. Ezután a titráló reagens feleslegét pontosan ismert mennyiségű vizet tartalmazó R metanollal vagy előírt oldószerrel titráljuk.

2.5.12. Víztartalom meghatározása félmikro-módszerrel Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Alkalmasság. Az adott titrálószerrel történő meghatározás pontosságát a vizsgálandó anyag-titrálószer-oldószer minden egyes kombinációja esetén igazolni kell. A következő, példaként szolgáló eljárás 2,5−25 mg vizet tartalmazó minták esetében alkalmazható.

Meghatározzuk a vizsgálandó anyag víztartalmát a választott reagens/oldószer rendszer felhasználásával. Ezután egymás után többször (legalább ötször) ugyanabban a titráló edényben, ismert mennyiségű vizet (amely a vizsgálandó anyag víztartalmának kb. 50–100%-a) adunk a rendszerhez, és az víztartalmat minden hozzáadás után meghatározzuk. A százalékos visszanyerést (r) minden hozzáadás után a következő képlettel számítjuk ki:

1

2

WW

r 100=

ahol W1 = a hozzáadott víz mennyisége, milligrammban;

W2 = a mért víz mennyisége, milligrammban.

Kiszámítjuk a százalékos visszanyerés átlagát ( r ). A reagens/oldószer rendszer alkalmasnak tekinthető, ha r étéke 97,5−102,5% között van.

Meghatározzuk a regressziós egyenest. Az x-tengelyen az egyesített hozzáadott víztartalmat az y-tengelyen pedig az anyag meghatározott kezdeti víztartalmának (M) és a minden hozzáadás után meghatározott egyesített víztartalom összege található. Kiszámítjuk az egyenes meredekségét (b), továbbá metszéspontját az y-tengellyel (a) és az extrapolált kalibrációs görbe metszéspontját az x-tengellyel (d).

A százalékos hibák (e1 és e2) kiszámításához az alábbi képleteket használjuk:

MM-ae1 100=

MM-d

e2 100=

ahol a = metszéspont az y-tengelyen, a víz milligrammjában;

d = metszéspont az x-tengelyen, a víz milligrammjában;

M = az anyag víztartalma, a víz milligrammjában.

A reagens/oldószer rendszer alkalmasnak tekinthető, ha:

− |e1| és |e2| nem nagyobb 2,5%-nál;

– b értéke: 0,975−1,025.

2.5.29. Kén-dioxid Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 1

01/2013:20529

2.5.29. KÉN-DIOXID

A vizsgálathoz a 2.5.29.-1. ábrán látható készüléket használjuk. A lombikba (A) 150 ml R vizet öntünk, majd 100±5 ml/perc sebességgel 15 percen át R szén-dioxidot vezetünk át a rendszeren. A kémcsőbe (D) 10 ml R hígított hidrogén-peroxid–oldatot öntünk, melyet - R brómfenolkék R 20 % V/V-os alkohollal készült oldatát (1 g/l) használva indikátorként - előzetesen semlegesítettünk. A tölcsért (B) - anélkül, hogy megszakítanánk a szén-dioxid áramoltatását - kiemeljük és a nyíláson keresztül 100 ml R víz segítségével 25,0 g vizsgálandó anyagot juttatunk a lombikba. A visszahelyezett tölcsér csapját elzárjuk és 80 ml R hígított sósavat öntünk bele, majd a savat a lombikba engedjük úgy, hogy mielőtt az utolsó néhány milliliter sósav lombikba kerülése előtt elzárjuk a tölcsér csapját, hogy ne szabaduljon ki a lombikból kén-dioxid a tölcséren keresztül, majd az elegyet felforraljuk és egy órán át forrásban tartjuk. Ezután a tölcsér csapját megnyitjuk, a szén-dioxid bevezetését megszüntetjük, a melegítést és a vízhűtést leállítjuk. A kémcső tartalmát kevés R vízzel egy 200 ml-es, szélesszájú Erlenmeyer-lombikba öblítjük. Az oldatot 15 percig vízfürdőn melegítjük. Lehűlés után R brómfenolkék R 20 % V/V-os alkohollal készült 1 g/l koncentrációjú oldatából 0,1 ml-t elegyítünk hozzá és a sárga színű oldatot 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal ibolyáskék színűre titráljuk (V1 ml). Üres titrálást is végzünk (V2 ml).

A kén-dioxid–tartalmat ppm-ben kifejezve a következő kifejezés segítségével adjuk meg:

( )mnVV ⋅−⋅ 2103032 , ahol

n = a 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat pontos koncentrációja.

2.5.29.-1. ábra Készülék a kén-dioxid meghatározásához.

2.5.29. Kén-dioxid Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 2

(méretek milliméterben.)

2.6.17. Immunglobulin antikomplement- aktivitásának vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6 –1

01/2010:20617 javított 7.6

2.6.17. IMMUNGLOBULIN ANTIKOMPLEMENT-AKTIVITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

Az immunglobulin antikomplement-aktivitásának (ACA) méréséhez meghatározott mennyiségű vizsgálati anyagot (10 mg immunglobulint) meghatározott mennyiségű tengerimalac-komplementtel (20 CH50) inkubálunk és a megmaradt komplement-aktivitást titráljuk. Az antikomplement-aktivitás a megkötött komplementnek a 100%-nak tekintett komplement-kontrollhoz viszonyított, százalékban kifejezett aránya.

A komplement-aktivitás (CH50) hemolitikus egysége az a komplement mennyiség, amely az adott kísérleti körülmények között 5.108 optimálisan szenzibilizált vörösvértestből 2,5.108 számúnak a hemolízisét eredményezi.

Magnézium-kalcium–alapoldat. 1,103 g R kalcium-kloridot és 5,083 g R magnézium-kloridot R vízben 25 ml-re oldunk.

Barbitál-tompító–alapoldat. 207,5 g R nátrium-kloridot és 25,48 g R barbitál-nátriumot 4000 ml R vízben oldunk és az oldat pH-ját 1 M sósavval 7,3-s értékre állítjuk be. Az oldathoz 12,5 ml magnézium-kalcium alapoldatot elegyítünk és R vízzel 5000 ml-re hígítjuk. Membránszűrőn (pórusméret 0,22 μm) megszűrjük. 4°C-on, üvegedényekben tároljuk.

Zselatin–oldat. 12,5 g R zselatint kb. 800 ml R vízben oldunk és az oldatot forrásban lévő vízfürdőben felmelegítjük. Ezután 20 °C-ra lehűtjük és R vízzel 10 literre hígítjuk. Membránszűrőn (névleges pórusméret 0,22 μm) megszűrjük. 4 °C-on tároljuk. Kizárólag tiszta oldatok használhatók.

Citrát–oldat. 8,0 g R trinátrium-citrátot, 4,2 g R nátrium-kloridot és 20,5 g R glükózt 750 ml R vízben oldunk. Az oldat pH-ját R citromsav 100 g/l töménységű oldatával 6,1 értékre beállítjuk és térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki.

Zselatin-barbitál–tompítóoldat. 4 térfogat zselatin oldatot 1 térfogat barbitál-tompító–alapoldattal elegyítünk. Szükség esetén az oldat pH-ját 1 M nátrium-hidroxid–oldattal vagy 1 M sósavval 7,3 értékre beállítjuk. 4 °C-on tároljuk. Az oldatot naponta frissen készítjük.

Stabilizált birkavér. 1 térfogat birkavért 1 térfogat citrát–oldatban felfogunk és elkeverünk. 4 °C-on tároljuk legalább 7, de legfeljebb 28 napig. (Stabilizált birkavér és birka-vörösvérsejt a kereskedelemből beszerezhető.)

Hemolizin. Nyulakból nyert birka-vörösvérsejt elleni antiszérum. (Ilyen antiszérum a kereskedelemből beszerezhető.)

Tengerimalac-komplement. Legalább tíz tengerimalac véréből készített szérumot egyesítünk. A szérumot a megalvadt vérből kb. 4 °C-os hőmérsékleten, centrifugálással különítjük el. Az egyesített szérumot kis részletekben, –70 °C alatt tároljuk.

VIZSGÁLAT

Standardizált, 5%-os birka-vörösvérsejt–szuszpenzió készítése. Megfelelő térfogatú, stabilizált birkavérből centrifugálással elkülönítjük a vörösvérsejteket. Legalább háromszor mossuk zselatin-barbitál–tompítóoldattal, majd ugyanezen oldattal készítjük el belőle az 5% V/V-os szuszpenziót. A szuszpenzió vérsejtkoncentrációját a következőképpen mérjük: a szuszpenzió 0,2 ml-ét 2,8 ml R vízhez adjuk és a hemolizált oldatot 5 percig 1000 g-vel centrifugáljuk; a vérsejtkoncentráció akkor megfelelő, ha a felülúszó folyadék 541 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) 0,62±0,01. A

2.6.17. Immunglobulin antikomplement- aktivitásának vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6 –2 vérsejtkoncentráció zselatin-barbitál–tompítóoldat hozzáadásával a következő képlet alapján korrigálható:

62,0AV

V if

⋅=

ahol

Vf = a végső, korrigált térfogat,

Vi = a kiindulási térfogat,

A = az eredeti szuszpenzió abszorbanciája 541 nm-en.

A standardizált szuszpenzió milliliterenként kb. 1.109 vértestet tartalmaz.

A hemolizin titrálása

A 2.6.17.-1. táblázat alapján elkészítjük a hemolizin-hígításokat.

2.6.17.-1. táblázat

A kívánt hemolizin-hígítás

A készítéshez felhasználandó

Zselatin-barbitál-tompítóoldat

hígítás (1/...)

Hemolizin

térfogat (ml)

térfogat (ml)

7,5 0,65 nem hígított 0,1

10 0,90 nem hígított 0,1

75 1,80 7,5 0,2

100 1,80 10 0,2

150 1,00 75 1,0

200 1,00 100 1,0

300 1,00 150 1,0

400 1,00 200 1,0

600 1,00 300 1,0

800 1,00 400 1,0

1200 1,00 600 1,0

1600 1,00 800 1,0

2400 1,00 1200 1,0

3200 1,00 1600 1,0

4800 1,00 2400 1,0

* az elegy 1,0 ml-ét elöntjük.

A hemolizin hígítási sorozatot tartalmazó kémcsövek mindegyikéhez, kezdve az 1/75 arányú hígítástól, 1,0 ml 5%-os birka-vörösvérsejt–szuszpenziót keverünk. A keverékeket 30 percig 37 °C-on inkubáljuk.

2.6.17. Immunglobulin antikomplement- aktivitásának vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6 –3 Az inkubált keverékek mindegyikéből 0,2 ml-t újabb kémcsövekbe mérünk, majd mindegyikhez hozzáadunk 1,10 ml zselatin-barbitál–tompítóoldatot és 0,2 ml hígított tengerimalac-komplementet (pl. 1/150). Párhuzamosan két sorozatot készítünk.

A nem-hemolizált vérsejt-kontrollhoz 3 kémcsövet készítünk elő: mindháromba 1,4 ml zselatin-barbitál–tompítóoldatot és 0,1 ml 5%-os birka-vörösvérsejt–szuszpenziót mérünk.

A teljesen hemolizált kontrollhoz szintén 3 kémcsövet készítünk elő: mindháromba 1,4 ml R vizet és 0,1 ml 5 %-os birka-vörösvérsejt–szuszpenziót mérünk.

Az összes kémcsövet 37 °C-on 60 percig inkubáljuk, majd 1000 g-vel 5 percig centrifugáljuk. A felülúszó folyadékok abszorbanciáját 541 nm-en mérjük (2.2.25). A hemolízis százalékos mértékét az alábbi képlet alapján minden egyes kémcsőre kiszámoljuk:

1

1100AAAA

b

a

−−

ahol

Aa = a hemolizin-hígításokat tartalmazó kémcsövek tartalmának abszorbanciája,

Ab = a 3 teljesen hemolizált kontroll oldat átlagos abszorbanciája,

A1 = a 3 nem-hemolizált vérsejt-kontroll átlagos abszorbanciája.

Lineáris beosztású milliméter-papíron az ordinátán ábrázoljuk a hemolízis százalékos mértékét a hemolizin-hígítás reciprokának függvényében, mely utóbbit az abszcisszára visszük fel. A görbéből meghatározzuk az optimális hemolizin-hígítást. Kiválasztjuk azt a hígítást, amelynél a hemolizin mennyiségének további növelése már nem befolyásolja észrevehetően a hemolízis mértékét. Ezt a hígítást nevezzük 1 minimális hemolitikus egységnek (1 MHE) 1,0 ml-ben. A szenzibilizált birka-vörösvérsejtek készítéséhez használt optimálisan hemolizáló hemolizin-hígítás ml-enként 2 MHE-t tartalmaz.

A hemolizin-titrálás csak abban az esetben értékelhető, ha a hemolízis maximális mértéke 50–70%. Amennyiben a hemolízis maximális mértéke ezen a tartományon kívül esik, a titrálást kisebb vagy nagyobb mértékben hígított komplement-oldattal meg kell ismételni.

Optimálisan szenzibilizált birka-vörösvérsejtek (hemolitikus rendszer) készítése Milliliterenként 2 MHE-t tartalmazó, hígított hemolizinből megfelelő térfogatú mennyiséget készítünk. Azonos térfogatú standardizált 5%-os birka-vörösvérsejt-szuszpenziót is készítünk. A hemolizin-hígítást a standardizált vörösvérsejt-szuszpenzióhoz keverjük. A keveréket 37 °C-on 15 percig inkubáljuk. 2–8 °C-on tároljuk és 6 órán belül használjuk fel.

A komplement titrálása Megfelelő komplement-hígítást (pl. 1:250) készítünk zselatin-barbitál–tompítóoldattal és a 2.6.17.-2. táblázat szerint járunk el. Két párhuzamos titrálást végzünk.

2.6.17. Immunglobulin antikomplement- aktivitásának vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6 –4

2.6.17.-2. táblázat

Kémcső jelzése A hígított (pl. 1:250) komplement térfogata ml-ben

A zselatin-barbitál-tompítóoldat térfogata ml-ben

1 0,1 1,2

2 0,2 1,1

3 0,3 1,0

4 0,4 0,9

5 0,5 0,8

6 0,6 0,7

7 0,7 0,6

8 0,8 0,5

9 0,9 0,4

10 1,0 0,3

11 1,1 0,2

12 1,2 0,1

Nem-hemolizált kontroll (három kémcső)

– 1,3

Teljesen hemolizált kontroll (három kémcső)

– 1,3 ml víz

Mindegyik kémcsőbe 0,2 ml szenzibilizált birka-vörösvérsejtet mérünk, alaposan elkeverjük és 37 °C-on 60 percig inkubáljuk. Ezután a kémcsöveket jeges vízben lehűtjük és 1000 g-vel 5 percig centrifugáljuk. A felülúszó folyadék abszorbanciáját 541 nm-en mérjük (2.2.25) és az alábbi összefüggés segítségével kiszámoljuk a hemolízis mértékét (Y):

1

1

AAAA

b

c

−−

ahol Ac = az 1.–12. jelzésű kémcsövek tartalmának abszorbanciája,

Ab = a teljesen hemolizált kontroll-oldatok átlagos abszorbanciája,

A1 = a nem-hemolizált vérsejt-kontrollok átlagos abszorbanciája.

Kettős logaritmusos milliméter-papíron az abszcisszára az Y/(1–Y) értékeket visszük fel, az ordinátára pedig a hígított komplement mennyiségét milliliterben. Megrajzoljuk a kapott pontokhoz legjobban illeszkedő egyenest és leolvassuk az Y/(1–Y)=1,0 értéknek megfelelő ordináta-értéket, hogy megkapjuk az 50 %-os hemolízishez tartozó komplement térfogatát.

Az alábbi kifejezés alapján kiszámoljuk a hemolitikus egységekben (CH50/ml) kifejezett aktivitást:

a

d

CC

5

ahol Cd = a komplement-hígítás reciproka,

2.6.17. Immunglobulin antikomplement- aktivitásának vizsgálata Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6 –5 Ca = az 50%-os hemolízist eredményező hígított komplement térfogata ml-ben,

5 = szorzótényező, a vörösvértestek számának figyelembe vételére.

A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az összefüggés a 15%-os és a 85%-os hemolízis közötti szakaszon egyenest ad, melynek meredeksége 0,15–0,40, kedvező esetben 0,18–0,30.

Az antikomplement-aktivitás vizsgálata A megtitrált tengerimalac-komplementet zselatin-barbitál–tompítóoldattal hígítva 100 CH50/ml aktivitású komplement-hígítást készítünk. A vizsgálandó immunglobulintól és a validálási adatoktól függően a vizsgálandó immunglobulin pH-ját szükség esetén 7 értékre beállítjuk. Az 50 mg/ml töménységű immunglobulin-készítmények vizsgálatához a következő inkubációs keverékeket készítjük:

2.6.17.-3. táblázat

Vizsgálandó immunglobulin Komplement-kontroll (két párhuzamos)

Immunglobulin (50 mg/ml) 0,2 ml –

Zselatin-barbitál–tompítóoldat 0,6 ml 0,8 ml

Komplement 0,2 ml 0,2 ml

Elvégezzük a vizsgálandó immunglobulin vizsgálatát és BRP humán immunglobulin (ACA és molekuláris méretű) felhasználásával ACA-negatív és ACA-pozitív kontrollokat készítünk a referenciakészítmény kísérőiratában leírtak szerint. Ha az immunglobulin-koncentráció eltér az 50 mg/ml értéktől, akkor a mintából és a zselatin-barbitál– tompítóoldatból kisebb vagy nagyobb mennyiségeket használunk; pl. egy 30 mg/ml koncentrációjú immunglobulin-készítményből 0,33 ml-es részletet veszünk és ehhez 0,47 ml zselatin-barbitál–tompítóoldatot adunk, hogy az össztérfogat 0,8 ml legyen. A kémcsöveket lezárjuk és 37 °C-on 60 percig inkubáljuk. Ezután az inkubációs keverékek mindegyikéből 0,2 ml-t 9,8 ml zselatin-barbitál–tompítóoldathoz elegyítünk, hogy a komplementet felhígítsuk. Az előzőekben leírtak szerint mindegyik kémcső esetében elvégezzük a komplement-titrálást a szabadon maradt komplement-aktivitás meghatározása céljából (lásd a 2.6.17.-2. táblázatot). A vizsgált készítmény antikomplement-aktivitását a 100%-osnak tekintett komplement-kontrollhoz képest az alábbi összefüggés segítségével számoljuk ki:

aba −100

ahol

a = a komplement-kontroll komplement-aktivitásainak (CH50/ml) középértéke,

b = a vizsgált minta komplement-aktivitása (CH50/ml).

A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha

– mind az ACA-negatív, mind az ACA-pozitív kontroll antikomplement-aktivitása a referenciakészítmény kísérőiratában feltüntetett határértékek közé esik,

– a komplement-kontroll átlagos komplement-aktivitása (a) 80 CH50/ml és 120 CH50/ml közé esik.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2009:20702 javított 7.6

2.7.2. ANTIBIOTIKUMOK MIKROBIOLÓGIAI ÉRTÉKMÉRÉSE

Az antibiotikumok hatóértékét úgy állapítjuk meg, hogy összehasonlítjuk a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag ismert koncentrációinak az antibiotikumra érzékeny mikroorganizmusok szaporodására kifejtett gátló hatását.

Az értékmérésekben alkalmazott referenciaanyagok olyan anyagok, amelyeknek aktivitását a megfelelő nemzet-közi standardhoz vagy nemzetközi referenciakészítményhez viszonyítva pontosan meghatározták.

Az értékmérést úgy kell megtervezni, hogy a hatóérték kiszámításának alapját képező matematikai modell érvényességét (validitását) ellenőrizhessük. Ha a párhuzamos egyenesek módszerét választjuk, akkor a vizsgálandó készítményre és a referenciaanyagra kapott 2 log dózis-válasz (vagy transzformált válasz) görbéknek a számolás alapjául szolgáló koncentrációtartományban lineárisnak, valamint egymással párhuzamosnak kell lenniük. Ezen feltételek teljesülését adott valószínűségi szinten (rendszerint P=0,05) végzett validitási próbákkal igazolni kell. Más matematikai modell, iránytangens-hányados módszer is alkalmazható, ha annak érvényessége bizonyított.

Ha a vonatkozó cikkelyben nincs más előírás, az érték-mérés során kapott megbízhatósági határok (P=0,95) a becsült hatóérték 95–105%-án belül legyenek.

A vizsgálatot az A- vagy a B-módszerrel végezzük.

A. DIFFÚZIÓS MÓDSZER

A meghatározáshoz alkalmas táptalajt felolvasztjuk, és megfelelő hőmérsékleten, vegetatív alakok esetében pl. 48–50 °C-on, beoltjuk a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójának ismert mennyiségével, úgy, hogy a meghatározáshoz használt antibiotikum-koncentrációk hatására megfelelő átmérőjű, egyértelműen mérhető gátlási zónák alakuljanak ki. A beoltott táptalajból a szükséges mennyiséget azonnal Petri-csészékbe vagy nagyméretű négyszögletes edényekbe öntjük, oly módon, hogy 2–5 mm-es, egyenletes vastagságú réteg keletkezzék. Kétrétegű táptalajjal is dolgozhatunk, ez esetben csak a felső réteget oltjuk be.

A csészéket, illetve edényeket ezután úgy tároljuk, hogy felhasználás előtt a mikroorganizmusok ne szaporodjanak, de ne is pusztuljanak észrevehető mértékben, és amikor a felhasználásra sor kerül, a táptalaj felülete száraz legyen.

A 2.7.2.-1. táblázatban megadott oldószer és tompítóoldat felhasználásával a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból azonos hatáserősségűnek feltételezett, ismert koncentrációjú oldatokat készítünk. Ezeket az oldatokat a táptalaj felületén elhelyezett, pl. porcelánból, rozsdamentes acélból vagy más alkalmas anyagból készült steril hengerekbe, vagy az agarban kialakított lyukakba visszük. Minden hengerbe vagy lyukba azonos térfogatú oldatot mérünk be. Úgy is eljárhatunk, hogy megfelelő minőségű, steril szűrőpapírkorongokat használunk; a korongokat átitatjuk a referenciaanyag, illetve a vizsgálandó antibiotikum oldatával és az agar felületére helyezzük.

Annak érdekében, hogy az értékmérés validáltságát ellenőrizhessük, a referenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget kell vizsgálnunk, a vizsgálandó antibiotikumból pedig három akkora mennyiséget, melyeknek hatáserőssége feltehetőleg a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével azonos. Célszerű a koncentrációsorozatokat mértani sor szerint készíteni. Rutinvizsgálatok esetében, ha a rendszer linearitása megfelelő számú, háromdózisos értékméréssel bizonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig a fent leírt, háromdózisos értékmeghatározást kell alkalmazni.

Petri-csészékbe vagy a négyszögletes edényekbe a statisztikai szempontoknak megfelelően rendezzük el az oldatokat, a kisméretű Petri-csészék esetében viszont – amelyekbe csak hat-hat oldat mérhető be – arra kell ügyelni, hogy a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag oldatai úgy váltakozzanak, hogy a töményebb oldatok egymást zavaró hatása ne érvényesülhessen.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Kb. 18 órán át megfelelő hőmérsékleten inkubáljuk. Annak érdekében, hogy az oldatok bemérése közötti időeltolódás kihatását a lehető legkisebbre csökkentsük, és hogy a regressziós egyenesek meredekségét növeljük, ajánlatos az inkubálást megelőzően időt hagyni a diffúzióra, ami – az adott esettől függően – szobahőmérsékleten vagy 4 °C körül rendszerint 1–4 óra.

A kör alakú gátlási zónák átmérőit legalább 0,1 mm pontossággal lemérjük, vagy területüket megfelelő pontossággal megállapítjuk, és a szokásos statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket.

Az egyes meghatározások folyamán annyi párhuzamos mérést végzünk egy-egy mennyiséggel, amennyi a megkövetelt pontosság biztosításához elegendő. A megkövetelt pontosság elérése érdekében és annak megállapítására, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e a megkövetelt minimális értéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményeit statisztikai módszerekkel egyesíthetjük.

B. TURBIDIMETRIÁS MÓDSZER

A megfelelő táptalajt oly módon oltjuk be a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójával, hogy a vizsgálati körülmények között a mikroorganizmusok növekedésére kifejtett gátló hatás elegendően nagy legyen. A kiválasztott szuszpenzióból akkora ismert mennyiséget használunk, hogy a kb. 4 órás inkubálás után mutatkozó zavarosság jól mérhető legyen.

A beoltott táptalajt elkészítése után azonnal felhasználjuk.

A 2.7.2.-2. táblázatban megadott oldószerrel és tompítóoldattal a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból olyan ismert koncentrációjú oldatokat készítünk, amelyeknek hatáserőssége feltehetőleg azonos.

A meghatározás validáltságának igazolására a referenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget mérünk be; a vizsgálandó antibiotikumból szintén három különböző mennyiséget veszünk, amelyek hatáserőssége feltehetőleg azonos a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével. A mennyiségeket mértani sor szerint célszerű megválasztani. A kívánt linearitás elérése érdekében szükség esetén nagy-számú koncentráció közül kell három egymást köve-tőt úgy kiválasztani, hogy a referenciaanyag és a vizsgált antibiotikum mennyiségei megfeleljenek egymásnak.

Egyforma kémcsövekbe mindegyik oldatból azonos térfogatot mérünk, majd mindegyik kémcsőbe azonos térfogatú mennyiséget adagolunk a beoltott táptalajból (például 1 ml oldathoz 9 ml táptalajt). A tirotricin értékmérésénél 9,9 ml beoltott táptalajhoz 0,1 ml oldatot mérünk.

Kontrollként egyidejűleg két kémcsövet készítünk elő a beoltott táptalajjal, de antibiotikum nélkül, és az egyikhez azonnal 0,5 ml R formaldehid–oldatot keverünk. Ezeket a kémcsöveket használjuk a zavarosság meghatározására szolgáló optikai eszköz beállítására.

A kémcsöveket – randomizált, latin négyzetes vagy randomizált blokk elrendezés szerint – vízfürdőbe vagy más olyan készülékbe helyezzük, amely alkalmas arra, hogy az összes kémcsövet egyidejűleg és gyorsan a megfelelő inkubálási hőmérsékletre melegítse, majd 3–4 órán át ezen a hőmérsékleten tartsa. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet és az inkubálási időtartam mindegyik kémcső esetében azonos legyen.

Inkubálás után mindegyik kémcső tartalmához 0,5 ml R formaldehid–oldatot elegyítünk vagy hőkezelést alkalmazunk a mikroorganizmusok növekedésének leállítása céljából, majd alkalmas optikai eszköz segítségével három tizedesjegy pontossággal meghatározzuk az opacitást. Olyan mérőmódszert is alkalmazhatunk, amely lehetővé teszi, hogy a zavarosságot mindegyik kémcsőben pontosan azonos inkubációs idő-tartam után mérjük.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3

2.7.2.-1. táblázat – Diffúziós módszer

Antibiotikum Referenciaanyag

A törzsoldat -készítéséhez

használt oldószer

Tompítóoldat(pH) Mikroorganizmus

Táptalaj és végső pH

(±0,1 pH-egység)

Inkubációshőmérséklet

Amfotericin B

CRS mikro-biológiai

értékmérésre szánt amfotericin B

R dimetil -szulfoxid

pH 10,5 (0,2 M)

Saccharomyces cerevisiae

ATCC 9763 IP 1432-83

F – pH 6,1 35–37 °C

Bacitracin-cink CRS bacitracin-cink 0,01 M sósav pH 7,0

(0,05 M)

Micrococcus luteus NCTC 7743 CIP 53.160

ATCC 10240

A – pH 7,0 35–39 °C

Bleomicin-szulfát

CRS bleomicin- szulfát R víz pH 6,8 (0,1 M)

Mycobacterium smegmatis ATCC 607

G – pH 7,0 35–37 °C

Framicetin- szulfát

CRS framicetin- szulfát R víz pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18

E – pH 7,9

E – pH 7,9

30–37 °C

30–37 °C

Gentamicin- szulfát

CRS gentamicin- szulfát R víz pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18

Staphylococcus epidermidis NCIB 8853 CIP 68.21

ATCC 12228

A – pH 7,9

A – pH 7,9

35–39 °C

35–39 °C

Jozamicin CRS jozamicin R metanol (l. a cikkelyt) pH 5,6

Bacillus subtilis CIP 52.62

ATCC 6633 NCTC 10400

A – pH 6,6 35–37 °C

Jozamicin- propionát

CRS jozamicin-propionát

R metanol (l. a cikkelyt) pH 5,6

Bacillus subtilis CIP 52.62

ATCC 6633 NCTC 10400

A – pH 6,6 35–37 °C

Kanamicin- monoszulfát

Savanyú kanamicin-

szulfát

CRS kanamicin- monoszulfát R víz pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

Staphylococcus aureus

NCTC 7447 CIP 53.156

ATCC 6538 P

A – pH 7,9

A – pH 7,9

30–37 °C

35–39 °C

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

Antibiotikum Referenciaanyag

A törzsoldat -készítéséhez

használt oldószer

Tompítóoldat(pH) Mikroorganizmus

Táptalaj és végső pH (±0,1 pH-egység)

Inkubációshőmérséklet

Kolisztimetát-nátrium

CRS kolisztimetát-nátrium R víz pH 6,0 (0,05M)

Bordetella bronchiseptica

NCTC 8344 CIP 53.157 ATCC 4617

Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127

ATCC 10536

B – pH 7,3

B – pH 7,3

35–39 °C

35–39 °C

Kolisztin szulfát

CRS mikro-biológiai

értékmérésre szánt kolisztin szulfát

R víz pH 6,0 (0,05M)

Bordetella bronchiseptica

NCTC 8344 CIP 53.157 ATCC 4617

Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127

ATCC 10536

B – pH 7,3

B – pH 7,3

35–39 °C

35–39 °C

Neomicin-szulfát

CRS mikro-biológiai

értékmérésre szánt neomicin-szulfát

R víz pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

E – pH 7,9

E– pH 7,9

30–37 °C

30–37 °C

Netilmicin-szulfát

CRS netilmicin-szulfát R víz pH 8,0 ± 0,1

Staphylococcus aureus

ATCC 6538P CIP 53.156

A – pH 7,9 32–35 °C

Nisztatin CRS nisztatin R dimetil- formamid

pH 6,0 (0,05 M);

5 %V/V R dimetil-

formamidot is tartalmaz

Candida tropicalis CIP 1433-83 NCYC 1393

Saccharomyces cerevisiae NCYC 87

CIP 1432-83 ATCC 9763

F – pH 6,0

F – pH 6,0

30–37 °C

30–32 °C

Rifamicin- nátrium

CRS rifamicin-nátrium R metanol pH 7,0 (0,05 M)

Micrococcus luteus NCTC 8340 CIP 53.45

ATCC 9341

A – pH 6,6 35–39 °C

Spiramicin CRS spiramicin R metanol pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

A – pH 7,9 30–32 °C

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5

Antibiotikum Referenciaanyag

A törzsoldat -készítéséhez

használt oldószer

Tompítóoldat(pH) Mikroorganizmus

Táptalaj és végső pH (±0,1 pH-egység)

Inkubációshőmérséklet

Sztreptomicin- szulfát

CRS sztrepto-micin-szulfát R víz pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 8236

CIP 1.83

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

A – pH 7,9

A – pH 7,9

30–37 °C

30–37 °C

Teikoplanin CRS teikoplanin pH 6,0 (0,05M) pH 6,0 (0,05M)

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

H – pH 7,8–8,0 35–37 °C

Tilozin, állat-gyógyászati

célra Tilozin-tartarát,

állat-gyógyászati célra

CRS tilozin

R metanol R 0,1 M foszfát-

tompítóoldattal (pH 7,0) készült

2,5 %V/V-os- oldata

40 térfogatrész R metanol és 60 térfogatrész R 0,1 M foszfát-tompítóoldat

(pH 8,0) elegye

Micrococcus luteus NCTC 8340 CIP 53.45

ATCC 9341

A – pH 8,0 32–35 °C

Vankomicin–hidroklorid

CRS vankomicin–hidroklorid R víz pH 8,0

Bacillus subtilis NCTC 10400

CIP 52.62 ATCC 6633

Megfelelő statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket.

A dózis–válasz összefüggés – akár transzformáljuk, akár nem – gyakran csak nagyon szűk tartományban lineáris. Ezt a tartományt kell a hatóérték kiszámításához felhasználni. A tartománynak legalább három, egymást követő koncentrációt kell tartalmaznia, hogy a vizsgálat alkalmas legyen a linearitás igazolására. Rutinvizsgálatok esetén, ha a rendszer linearitása megfelelő számú, háromdózisos értékméréssel bi-zonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig háromdózisos meghatározást kell alkalmazni.

Az egyes meghatározások során dózisonként annyi párhuzamos mérést végzünk, amennyi a szükséges pontosság eléréséhez elegendő. Annak érdekében, hogy a kívánt pontosságot elérjük, és megállapítsuk, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e az előírt alsó határértéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményét statisztikai módszerekkel egyesíthetjük.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 6

2.7.2. -2. táblázat – Turbidimetriás módszer

Antibiotikum Referencia-anyag

A törzsoldat készítéséhez

használt oldószer

Tompítóoldat(pH) Mikroorganizmus

Táptalaj és végső pH

(±0,1 pH-egység)

Inkubációs hőmérséklet

Framicetin- szulfát

CRS framicetin-

szulfát R víz pH 8,0

Staphylococcus aureus

NCTC 7447 CIP 53.156

ATCC 6538 P

C – pH 7,0 35–37 °C

Gentamicin- szulfát

CRS gentamicin-

szulfát R víz pH 7,0

Staphylococcus aureus

NCTC 7447 CIP 53.156

ATCC 6538 P

C – pH 7,0 35–37 °C

Gramicidin CRS gramicidin R metanol pH 7,0*

Enterococcus hirae CIP 58.55

ATCC 10541 Staphylococcus

aureus ATCC 6538 P

C – pH 7,0 35–37 °C

* Szükség esetén detergenst, pl. 0,1 mg/ml R poliszorbát 80-at kell a tompítóoldathoz adni, hogy a hígítások folyamán elkerüljük az adszorpciót az anyagon.

Jozamicin CRS jozamicin R metanol

(l. a cikkelyeket)

pH 5,6

Staphylococcus aureus

CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447

C –pH 8,0 35–37°C

Jozamicin- propionát

CRS jozamicin-propionát

R metanol (l. a

cikkelyeket) pH 5,6

Staphylococcus aureus

CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447

C – pH 8,0 35–37°C

Kanamicin- monoszulfát

Savanyú kanamicin-

szulfát

CRS kanamicin-monoszulfát R víz pH 8,0

Staphylococcus aureus

NCTC 7447 CIP 53.156

ATCC 6538 P

C – pH 7,0 35–37 °C

Kolisztimetát- nátrium

CRS kolisztimetát-

nátrium R víz pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8666

CIP 2.83 ATCC 9637

C – pH 7,0 35–37 °C

Kolisztin szulfát

CRS mikro-biológiai

értékmérésre szánt kolisztin

szulfát

R víz pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8666

CIP 2.83 ATCC 9637

C – pH 7,0 35–37 °C

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 7

Antibiotikum Referencia-anyag

A törzsoldat készítéséhez

használt oldószer

Tompító-oldat (pH)

Mikroorganizmus Táptalaj

és végső pH (±0,1 pH-egység)

Inkubációs hőmérséklet

Neomicin-szulfát

CRS mikrobiológiai értékmérésre

szánt neomicin-szulfát

R víz pH 8,0

Staphylococcus aureus

NCTC 7447 CIP 53.156

ATCC 6538 P

C – pH 7,0 35–37 °C

Rifamicin-nátrium

CRS rifamicin-nátrium R metanol pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127

ATCC 10536

C – pH 7,0 35–37 °C

Spiramicin CRS spiramicin R metanol pH 7,0

Staphylococcus aureus

NCTC 7447 CIP 53.156

ATCC 6538 P

C – pH 7,0 35–37 °C

Sztreptomicin- szulfát

CRS sztreptomicin-

szulfát R víz pH 8,0

Klebsiella pneumoniae NCTC 7427 CIP 53.153

ATCC 10031

C – pH 7,0 35–37 °C

Tilozin, állatgyógyászati

célra Tilozin-tartarát, állatgyógyászati

célra

CRS tilozin

R metanol R 0,1 M foszfát-tompítóoldattal (pH 7,0) készült

2,5 %V/V-os oldata

pH 7,0

Staphylococcus aureus

NCTC 6571 ATCC 9144 CIP 53.154

C – pH 7,0 37 °C

Tirotricin CRS gramicidin R alkohol R alkohol Enterococcus hirae

ATCC 10541 C – pH 7,0 37 °C

Vankomicin- hidroklorid

CRS vankomicin-hidroklorid

R víz pH 8,0

Staphylococcus aureus

CIP 53.156 ATCC 6538 P

C – pH 7,0 37–39 °C

A fejezet következő részei tájékoztató jellegűek.

Ajánlott mikroorganizmusok

A következőkben ismertetjük az ajánlott mikroorganizmusokat és azok felhasználásának körülményeit. Ezeken kívül más, a vizsgálandó antibiotikumra bizonyítottan érzékeny mikroorganizmusokat is felhasználhatunk, ha biztosítjuk a megfelelő táptalajt, valamint a megfelelő hőmérsékletet és pH-t. A felhasznált oldatok koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy a vizsgálati körülmények között a dózis logaritmusa és a biológiai válasz közti összefüggés lineáris legyen.

Inokulumok készítése. Bacillus cereus var. mycoides; Bacillus subtilis; Bacillus pumilus. Az inokulumként használandó mikroorganizmusok spóraszuszpenzióját az alábbiak szerint készítjük.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 8 A mikroorganizmust 35–37 °C-on, 7 napon át tenyésztjük alkalmas táptalaj felszínén; a táptalajhoz előzetesen literenként 0,001g R mangán(II)-szulfátot adunk. A tenyészetet, amely főként spórákból áll, steril R vízzel lemossuk. A szuszpenziót 30 percig 70 °C-on melegítjük, majd úgy hígítjuk, hogy a spórakoncentráció megfelelő – általában milliliterenként 10·106 és 100·106 közötti érték – legyen. A spóraszuszpenziók 4 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten hosszú ideig eltarthatók.

Spóraszuszpenziót úgy is készíthetünk, hogy a mikroorganizmusokat a C-táptalajon, 26 °C-on, 4–6 napon át tenyésztjük, majd aszeptikus körülmények között literenként 0,001 g R mangán(II)-szulfátot adunk a táptalajhoz, és további 48 órán át folytatjuk az inkubálást. A szuszpenziót – hogy a megfelelő mennyiségű spóra (kb. 80%) képződéséről meggyőződjünk – mikroszkóposan megvizsgáljuk, majd centrifugáljuk. Az üledéket annyi steril R vízben szuszpendáljuk, hogy a spórakoncentráció milliliterenként 10×106 és 100×106 között legyen, majd a szuszpenziót 30 percig 70 °C-on melegítjük, és 4 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk.

Bordetella bronchiseptica. A teszt-mikroorganizmust a B-táptalajon, 35–37 °C-on, 16–18 órán át tenyésztjük. A baktériumtenyészetet steril R vízzel lemossuk és olyan mértékben hígítjuk, hogy a szuszpenzió opacitása megfelelő legyen.

Staphylococcus aureus; Klebsiella pneumoniae; Esche-richia coli; Micrococcus lutens; Staphylococcus epidermidis. A B. bronchiseptica tenyésztésére elő-írtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az A-táptalajt használjuk, és az opacitást úgy állítjuk be, hogy turbidimetriás meghatározás esetében kielégítő dózis–válasz összefüggést kapjunk, a diffúziós módszer esetében pedig úgy, hogy megfelelő átmérőjű, jól körülhatárolt gátlási zónákat kapjunk.

Saccharomyces cerevisiae; Candida tropicalis. A teszt-mikroorganizmusokat F-táptalajon, 30–37 °C-on, 24 órán át tenyésztjük. A tenyészetet R nátrium-klorid 9 g/l töménységű, steril oldatával lemossuk, és a kellő opacitás elérése érdekében ugyanilyen oldattal hígítjuk.

Tompítóoldatok. Az 5,8 és 8,0 közötti pH-értékű tompítóoldatokat úgy készítjük, hogy 50,0 ml R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot a 2.7.2.-3. táblázatban megadott mennyiségű 0,2 M nátrium-hidroxid–oldattal elegyítünk. Az oldatokat frissen készített R desztillált vízzel 200,0 ml-re hígítjuk.

A 2.7.2.-1. táblázatban felsorolt valamennyi mikrobiológiai értékméréshez, a bleomicin-szulfát és az amfotericin B kivételével, ezeket a tompítóoldatokat használjuk.

2.7.2.-3. táblázat

pH 0,2 M nátrium-hidroxid–oldat (ml)

5,8 3,72

6,0 5,70

6,2 8,60

6,4 12,60

6,6 17,80

6,8 23,65

7,0 29,63

7,2 35,00

7,4 39,50

7,6 42,80

7,8 45,20

8,0 46,80

A bleomicin-szulfáthoz a tompítóoldatot (pH 6,8) úgy készítjük, hogy 6,4 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 18,9 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk.

Az amfotericin B-hez a következő módon készítjük a 0,2 M foszfát-tompítóoldatot (pH 10,5): 35 g R dikálium-hidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldathoz 20 ml 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldatot elegyítünk, és az így nyert oldat térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re kiegészítjük.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 9 Táptalajok. Az alábbiakban megadott vagy velük egyen-értékű táptalajok használhatók.

A-táptalaj Pepton 6 g

Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 4 g

Marhahúskivonat 1,5 g

Élesztőkivonat 3 g

Glükóz-monohidrát 1 g

Agar 15 g

Víz ad 1000 ml

B-táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum) 17 g

Szójapepton (papain-hidrolizátum) 3 g

Nátrium-klorid 5 g

Dikálium-hidrogén-foszfát 2,5 g

Glükóz-monohidrát 2,5 g

Agar 15 g

Poliszorbát 80 10 g

Víz ad 1000 ml

A poliszorbát 80-at a többi alkotórész felforralt, még forró oldatához adjuk, közvetlenül az adott térfogatra történő hígítást megelőzően.

C-táptalaj Pepton 6 g

Marhahúskivonat 1,5 g

Élesztőkivonat 3 g

Nátrium-klorid 3,5 g

Glükóz-monohidrát 1 g

Dikálium-hidrogén-foszfát 3,68 g

Kálium-dihidrogén-foszfát 1,32 g

Víz ad 1000 ml

D-táptalaj Szívkivonat 1,5 g

Élesztőkivonat 1,5 g

Kazein-pepton 5 g

Glükóz-monohidrát 1 g

Nátrium-klorid 3,5 g

Dikálium-hidrogén-foszfát 3,68 g

Kálium-dihidrogén-foszfát 1,32 g

Kálium-nitrát 2 g

Víz ad 1000 ml

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 10 E-táptalaj Pepton 5 g

Hús-kivonat 3 g

Dinátrium-hidrogén-foszfát 12 H2O 26,9 g

Agar 10 g

Víz ad 1000 ml

A dinátrium-hidrogén-foszfátot steril oldat formájában adjuk az előzetesen sterilezett táptalajhoz.

F-táptalaj Pepton 9,4 g

Élesztőkivonat 4,7 g

Marhahúskivonat 2,4 g

Nátrium-klorid 10,0 g

glükóz-monohidrát 10,0 g

Agar 23,5 g

Víz ad 1000 ml

G-táptalaj Glicerin 10 g

Pepton 10 g

Húskivonat 10 g

Nátrium-klorid 3g

Agar 15g

Víz ad 1000 ml

A táptalaj pH-ja sterilezés után 7,0±0,1 legyen.

H-táptalaj Pepton 5,0 g

Agar 15,0 g

Marhahúskivonat-por 3,0 g

Víz ad 1000 ml

A táptalaj pH-ja, 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal beállítva, 7,0–8,0 legyen.

2.7.9. Immunglobulin Fc-funkciójának vizsgálata Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 7.6-1

07/2009:20709 javított 7.6

2.7.9. IMMUNGLOBULIN FC-FUNKCIÓJÁNAK VIZSGÁLATA

Immunglobulin Fc-funkciójának vizsgálatára az A- vagy a B-módszert használjuk. A B-módszer az A-módszer szerinti eljárás alkalmazása komplement közvetítésével létrejött hemolízis méréséhez, mikrotiter-lemezek használatával. A vizsgálat kitér az A- és a B-módszer szerinti eljárások közötti különbségekre.

REAGENSEK

Stabilizált emberi vér. ACD alvadásgátló oldatba 0 (nulla) vércsoportú emberi vért gyűjtünk. A tartósított vért 4 °C-on, legfeljebb 3 hétig tároljuk.

Nátrium-klorid–tartalmú foszfát-tompítóoldat (pH 7,2). 1,022 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,336 g vízmentes R nátrium-dihidrogén-foszfátot és 8,766 g R nátrium-kloridot 800 ml R vízben oldunk, majd az oldat térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki.

Magnézium-kalcium–alapoldat. 1,103 g R kalcium-kloridot és 5,083 g R magnézium-kloridot R vízzel 25 ml-re oldunk.

Barbitál tompító alapoldat. 207,5 g R nátrium-kloridot és 25,48 g R barbitál-nátriumot 4000 ml R vízben oldunk és az oldat pH-ját 1 M sósav–oldattal 7,3-re állítjuk be. Az oldathoz 12,5 ml magnézium-kalcium alapoldatot elegyítünk, majd R vízzel 5000 ml-re hígítjuk. A kapott oldatot 4 °C-on, átlátszó tartályokban tároljuk.

Albumin-barbitál–tompítóoldat. 0,150 g R szarvasmarha-albumint 20 ml barbitál tompító–alapoldatban oldunk és az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Csersav-oldat. 10 mg R csersavat 100 ml nátrium-klorid–tartalmú foszfát–tompítóoldatban (pH 7,2) oldunk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Tengerimalac-komplement. Legalább tíz tengerimalac véréből kevert szérumot készítünk. A szérumot a megalvadt vértől kb. 4 °C-on, centrifugálással különítjük el. A szérumot kis adagokban –70 °C alatt tároljuk. Közvetlenül a komplement által megindított hemolízis előtt a szérumot albumin-barbitál–tompítóoldattal 125-200 CH50/ml értékre hígítjuk és a vizsgálat időtartama alatt jeges vízben tartjuk.

Rubeola-antigén. Hemagglutináció-gátlás titer vizsgálathoz (HIT) alkalmas rubeola-antigén. Titere legalább 256 HA-egység.

Csersavval kezelt humán vörösvértestek készítése. Megfelelő térfogatú tartósított emberi vérből centrifugálással leválasztjuk a vörösvérsejteket. A sejteket nátrium-klorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) legalább háromszor átmossuk, majd ugyanilyen tompítóoldattal 2 %V/V-os szuszpenziót készítünk belőlük. 0,2 ml csersav–oldatot 14,8 ml nátrium-klorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) elegyítünk. 1 térfogatrész frissen készített hígítás és 1 térfogatrész humán vörösvértest-szuszpenzió keverékét 10 percig 37 °C-on inkubáljuk. A vérsejteket centrifugálással (800 g, 10 perc) elkülönítjük, a felülúszót elöntjük és a vérsejteket nátrium-klorid–tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) egyszer mossuk. A csersavval kezelt vörösvérsejtekből nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,2) 1 %V/V-os szuszpenziót készítünk.

Csersavval kezelt humán vörösvérsejtek bevonása antigénnel. Megfelelő térfogatú (Vs) csersavval kezelt vörösvérsejt szuszpenzióhoz milliliterenként 0,2 ml rubeola-antigént keverünk és a keveréket 30 percig 37 °C-on inkubáljuk. A vérsejteket centrifugálással (800 g, 10 perc) leválasztjuk, a felülúszó folyadékot elöntjük, majd a vérsejtekhez az elöntött felülúszó térfogatával azonos mennyiségű albumin-barbitál–tompítóoldatot adunk. A vérsejteket újraszuszpendáljuk, a leírt módon leválasztjuk és a mosási

2.7.9. Immunglobulin Fc-funkciójának vizsgálata Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 7.6-2

eljárást megismételjük. Ezután a Vs térfogat háromnegyedének megfelelő térfogatú albumin-barbitál–tompítóoldattal a sejteket újraszuszpendáljuk, ily módon megkapva a kiindulási térfogatot (Vi). 900 µl albumin-barbitál–tompítóoldatot 100 µl Vi-vel elegyítünk, utóbbi ezáltal a maradék térfogatra (Vr) csökken; ezután 541 nm-en meghatározzuk az elegy kezdeti abszorbanciáját (A). A Vr térfogatot albumin-barbitál–tompítóoldattal A-szorosára hígítjuk. A szenzibilizált emberi vörösvérsejt végső térfogata tehát Vf = Vr·A lesz, és tízszeres hígításának abszorbanciája A = 1,0 ± 0,1.

Antitest kötés az antigénnel bevont, csersavval kezelt humán vörösvérsejtekhez. A következő oldatokból rendre két-két párhuzamost készítünk. Mindegyik oldathoz külön félmikro küvettát (például egyszer használatosat) vagy megfelelő kémcsövet használunk.

(1) Vizsgálati oldatok. Szükség esetén a vizsgálandó immunglobulin pH értékét 7-re állítjuk.

Ha az A-módszert alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény 30 és 40 mg immunglobulinnak megfelelő térfogatait albumin-barbitál–tompítóoldattal 900 µl-re hígítjuk.

Ha a B-módszert alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény 15 és 30 mg immunglobulinnak megfelelő térfogatait albumin-barbitál–tompítóoldattal 1200 µl-re hígítjuk.

2.) Referenciaoldatok. A vizsgálati oldatokkal azonos módon készítjük, de BRP humán immunglobulin (Fc-funkció és molekuláris méret) felhasználásával.

3.) Komplement kontroll oldat. Albumin-barbitál–tompítóoldat.

Ha az A-módszert alkalmazzuk, mindegyik küvetta, ill. kémcső tartalmát alaposan elkeverjük 100 µl szenzibilizált humán vörösvérsejttel. A keverékeket 15 percig állni hagyjuk, majd mindegyikhez hozzáadunk 1000 µl albumin-barbitál–tompítóoldatot, a vérsejteket a küvetta, ill. kémcső centrifugálásával (1000 g, 10 perc) elkülönítjük és a felülúszó 1900 µl-ét elöntjük. Az 1900 µl folyadékot albumin-barbitál–tompítóoldattal pótoljuk és megismételjük a teljes mosási eljárást úgy, hogy végül 200 µl térfogat maradjon. A vizsgálati minták gondosan lezárt küvettákban/kémcsövekben 4 °C hőmérsékleten legfeljebb 24 órán át tarthatók el.

Ha a B-módszert alkalmazzuk, mindegyik kémcső tartalmát alaposan elkeverjük 300 µl szenzibilizált humán vörösvérsejttel (a végső immunglobulin koncentráció a 10-20 mg/ml tartományban van). A keveréket 15 percig állni hagyjuk, majd mindegyikhez 1500 µl albumin-barbitál–tompítóoldatot adva, enyhén kevergetve homogenizáljuk. A sejteket a kémcső centrifugálásával (1000 g, 10 perc) elkülönítjük, a felülúszót elöntjük és a sejtekhez kb. 3 ml albumin-barbitál–tompítóoldatot adunk. A teljes műveletet négyszer megismételjük úgy, hogy végül 300 µl térfogat maradjon. A vizsgálati minták gondosan lezárt kémcsövekben, 4 °C-on, legfeljebb 24 órán át tarthatók el.

Komplement által megindított hemolízis.

Az A-módszer alkalmazása esetén a hemolízis mérésére a vizsgálati mintához 600 µl 37 °C-ra melegített albumin-barbitál–tompítóoldatot keverünk, és a vérsejteket ismételt (legalább ötszöri) pipettázással óvatosan újraszuszpendáljuk. A küvettát spektrofotométer termosztált küvettatartójába helyezzük. 2 perc elteltével hozzáadunk 200 µl hígított tengerimalac-komplementet (125-200 CH50/ml) és kétszeres pipettázással jól elkeverjük. A második pipettázás után azonnal megkezdjük az abszorbancia időbeli regisztrálását 541 nm-en. Összehasonlító oldatként albumin-barbitál–tompítóoldatot alkalmazunk. A mérést akkor fejezzük be, amikor az idő-abszorbancia görbe egyértelműen túlhaladt az inflexiós ponton.

A B-módszer alkalmazása esetén a hemolízis mérésére mindegyik kémcsőhöz 900 µl, 37 °C-ra melegített albumin-barbitál–tompítóoldatot adunk, és a vérsejteket ismételt (legalább ötszöri) pipettázással óvatosan újraszuszpendáljuk. A vizsgálat elindítása előtt a mikrotiter lemezt 37 °C-ra előmelegítjük. A mikrotiter lemez 4 mélyedésébe mindegyik oldatból 240 µl-t mérünk, majd a lemezt 6 percig 37 °C-on inkubáljuk. Inkubálás közben 10 másodpercenként enyhe keverést alkalmazunk. Ezután mindegyik mikrotiterlemez-mélyedésbe 60-60 µl hígított tengerimalac komplementet (150 CH50/ml) mérünk. 10 másodpercig tartó keverést követően késedelem nélkül elkezdjük az

2.7.9. Immunglobulin Fc-funkciójának vizsgálata Ph. Hg. VIII. – Ph. Eur. 7.6-3

abszorbancia mérését 541 nm-en, 37 °C-on. A mérést 20 másodperces időközönként végezzük és akkor fejezzük be, amikor az idő-abszorbancia görbe egyértelműen túlhaladt az inflexiós ponton.

Értékelés. Minden egyes küvetta/kémcső/mélyedés esetében meghatározzuk a hemolízis-görbe meredekségét (S) az inflexiós pont közelében úgy, hogy a legmeredekebb részt megfelelő Δt intervallumokra (pl. Δt = 1 perc) osztjuk, és két-két szomszédos metszéspont között sorra kiszámoljuk a ΔA/perc-ben kifejezett S-értékeket. S legnagyobb értéke jelenti az Sexp-értéket. Az első néhány percben közel lineáris és az időtengellyel csaknem párhuzamos görbe extrapolálásával meghatározzuk a vizsgálat kezdeti időpontjára eső abszorbanciát (AS) is. Az Sexp értékét az alábbi kifejezés segítségével korrigáljuk:

sAS

S exp' =

Valamennyi készítményre (vizsgálati és referencia oldatok) kiszámoljuk az S'-értékek számtani középértékét. Az Fc-funkció indexét (IFc) az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki:

cs

cFc SS

SSI ''

'' )(100−

−⋅=

ahol 'S = a korrigált meredekség számtani középértéke a vizsgált készítmény esetében, 'sS = a korrigált meredekség számtani középértéke a referenciakészítmény esetében,

'cS = a korrigált meredekség számtani középértéke a komplement kontroll oldat esetében.

A vizsgált készítmény Fc-funkciójának a fentiek szerint kiszámolt indexe nem lehet kisebb, mint a referenciakészítmény kísérőiratában megadott érték.

2.9.34. Porok tömörítetlen és tömörített sűrűsége Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-1

01/2013:20934

2.9.34. POROK TÖMÖRÍTETLEN ÉS TÖMÖRÍTETT SŰRŰSÉGE

Tömörítetlen sűrűség

Tömörítetlen sűrűségnek nevezzük a tömörítetlen porminta tömegének és térfogatának hányadosát; a térfogathoz tartozónak tekintjük a részecskék közti üregeket is. Ezért a tömörítetlen porok sűrűsége nem csak az egyes porrészecskék sűrűségétől, hanem a részecskéknek a porágyon belüli, térbeli elrendeződésétől is függ. Mivel a méréseket mérőhengerrel végezzük, a tömörítetlen porok sűrűségét g/ml-ben fejezzük ki annak ellenére, hogy az SI egység a kg/m3 (1 g/ml = 1000 kg/m3). A g/cm3 egység is használható.

A tömörítetlen porok tulajdonságai függnek a minta készítésétől, kezelésétől és tárolásától. A por különböző betöltése a tömörítetlen sűrűség-értékek széles skáláját eredményezheti, és a porágy legkisebb megbolygatása megváltoztathatja a tömörítetlen sűrűséget. Ebből következik, hogy a tömörítetlen porok sűrűségét többnyire igen nehéz reprodukálható módon meghatározni, és a vizsgálati jegyzőkönyvben az eredmények mellett elengedhetetlen a meghatározás módjának feltüntetése is.

A porok tömörítetlen sűrűségének meghatározásához vagy ismert tömegű, s esetenként átszitált porminta térfogatát mérjük mérőhenger segítségével (1. módszer), vagy ismert térfogatú, voluméteren keresztül pohárba töltött (2. módszer), vagy mérőedénybe juttatott (3. módszer) por tömegét mérjük.

Az 1. és a 3. módszert részesítjük előnyben.

1. MÓDSZER: MEGHATÁROZÁS MÉRŐHENGERREL

Vizsgálat. A vizsgálathoz szükséges mennyiségű port szükség esetén átszitáljuk egy legalább 1,0 mm-es fonálközű szitán, hogy a tárolás során esetleg csomóssá vált port fellazítsuk; ezt a műveletet kíméletesen kell végezni, nehogy megváltoztassuk az anyag tulajdonságait. A 0,1% pontossággal lemért, kb. 100 g (m) vizsgálandó mintát kíméletesen, tömörítés nélkül egy 250 ml-es (legalább 2 ml-es beosztású), száraz mérőhengerbe töltjük. Ha szükséges, óvatosan – a tömörítést kerülve – lesimítjuk a por felszínét, és a mérőhenger beosztása által megengedett pontossággal, még tömörülés előtt leolvassuk a látszólagos térfogatot (V0). Az m/V0 képlet alkalmazásával g/ml-ben kiszámoljuk a tömörítetlen por sűrűségét. A tömörítetlen sűrűség meghatározásához általában ajánlatos párhuzamos méréseket végezni.

Ha a por sűrűsége túl kicsi vagy túl nagy, azaz a vizsgálandó minta tömörítetlen, látszólagos térfogata nagyobb, mint 250 ml vagy kisebb, mint 150 ml, akkor nem lehet 100 g pormintát használni. Ilyen esetben a vizsgálandó porból annyit mérünk be, hogy a kivett minta tömörítetlen, látszólagos térfogata 150 és 250 ml között legyen (azaz, a látszólagos térfogat a mérőhenger térfogatának legalább 60%-a legyen); az eredmények mellett a vizsgálati minta tömegét is fel kell tüntetni.

Az 50–100 ml látszólagos térfogatú minták vizsgálatához 1 ml pontossággal leolvasható, 100 ml-es mérőhengert használunk; az eredmények mellett a mérőhenger térfogatát is fel kell tüntetni.

2. MÓDSZER: MEGHATÁROZÁS VOLUMÉTERREL

Készülék. A készülék (2.9.34.-1. ábra) részei: egy „terelődoboz” fölé szerelt, 1,0 mm-es szitával ellátott felső tölcsér; a terelődobozban 4 db üveg terelőlemez található, az áthaladó por a terelőlemezeken csúszik le, illetve azoknak ütközve esik le. A terelődoboz alján lévő tölcsér összegyűjti a port, és a közvetlenül alá illesztett pohárba engedi. A pohár hengerformájú (térfogata 25,00±0,05 ml, belső átmérője 30,00±2,00 mm) vagy négyzetes alapú (térfogata 16,39±2,00 ml, belső méretei: 25,400±0,076 mm).

Vizsgálat. Olyan mennyiségű port engedünk át a készüléken keresztül a mintatartó pohárba, hogy az túlcsorduljon a poháron; ha a szögletes poharat használjuk, akkor legalább 25 cm3 port, ha a henger alakú poharat, akkor legalább 35 cm3 port használunk. Egy spatula lapátjának élével a pohár szélét érintve, és arra merőlegesen, óvatosan, simító mozgatással eltávolítjuk a pohár széléről a por feleslegét, miközben a spatula merőlegesen tartásával ügyelünk arra, hogy a por lenyomódását vagy éppen kisodródását a pohárból

2.9.34. Porok tömörítetlen és tömörített sűrűsége Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-2 elkerüljük. A pohár oldaláról mindennemű anyagot eltávolítunk, és 0,1% pontossággal meghatározzuk a por tömegét (M). Az M/V0 képlet segítségével (ahol V0 a pohár térfogata) kiszámoljuk a tömörítetlen por g/ml-ben kifejezett sűrűségét, és a három különböző pormintával végzett három meghatározás eredményének átlagát feljegyezzük.

A. 1,0 mm-es szita B. portölcsér C. töltő tölcsér D. terelődoboz E. üveg terelőlemez F. pohár G. állvány

2.9.34.-1. ábra – Voluméter

3. MEGHATÁROZÁS MÉRŐEDÉNYBEN

Készülék. A készülék rozsdamentes acélból készült, hengeralakú, 100 ml-es edény. Méreteit a 2.9.34.-2. ábra tünteti fel.

2.9.34.-2. ábra – Mérőedény (baloldalon) és kupak (jobboldalon)

Méretek milliméterben

Vizsgálat. A vizsgálathoz elegendő pormennyiséget szükség esetén 1,0 mm-es szitán átszitáljuk, hogy a tárolás során esetleg keletkezett csomók szétessenek, és az így kapott mintát addig folyatjuk szabadon a mérőedénybe, míg túl nem csordul. A porfelesleget a 2. módszernél leírtak szerint, óvatosan eltávolítjuk az edény szájáról. A por tömegét, az üres mérőedény előzetesen lemért tömegének levonásával, 0,1%-os pontossággal meghatározzuk (M0). Az M/100 képlet segítségével kiszámoljuk a tömörítetlen por g/ml-ben

2.9.34. Porok tömörítetlen és tömörített sűrűsége Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-3 kifejezett sűrűségét, és a három különböző pormintával végzett három meghatározás eredményének átlagát feljegyezzük.

Tömörített sűrűség A tömörített sűrűség – a pormintát tartalmazó edény mechanikus ütögetésével elért – megnövekedett tömörítetlen sűrűség.

A tömörített sűrűséget a pormintát tartalmazó mérőhenger vagy mérőedény mechanikus ütögetésével nyerjük. Miután feljegyeztük a por kezdeti térfogatát vagy tömegét, a mérőhengert vagy mérőedényt mechanikusan ütögetjük, és közben térfogat- illetve tömeg-meghatározásokat végzünk, mindaddig, amíg már csak csekély további térfogat- vagy tömegváltozás figyelhető meg. A mechanikus ütögetést a mérőhenger vagy mérőedény meghatározott mértékű felemelésével, majd saját súlya alatt történő leejtésével érjük el, az alább leírt három módszer egyikével. Előnyös lehet olyan eszközök alkalmazása, amelyek ütögetés közben forgatják a mérőhengert/mérőedényt, ezzel a lehető legjobban visszaszorítva az anyag esetleges fajtázódását az ejtegetés folyamán.

1. MÓDSZER

Készülék. A készülék (2.9.34.-3. ábra) részei:

– 250 ml-es (2 ml-es beosztású) 220±44 g tömegű mérőhenger;

– tömörítő berendezés, amely a következő névleges teljesítményre képes: percenként 250 ± 15 ütés 3 ± 0,2 mm magasságból, vagy 300 ± 15 ütés 14 ± 2 mm magasságból. A mérőhengertartó tömege a nyelével együtt 450±10 g.

2.9.34.-3. ábra – Tömörítő berendezés porminták vizsgálatához. Méretek milliméterben

2.9.34. Porok tömörítetlen és tömörített sűrűsége Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-4 Vizsgálat. A tömörítetlen sűrűség (V0) meghatározására fentebb leírtak szerint járunk el. A mérőhengert rögzítjük a tartóban. Egyazon pormintával 10, 500 és 1250 ütögetést végzünk, és a mérőhenger beosztásának megfelelő legnagyobb pontossággal leolvassuk a megfelelő térfogatokat. Ha a V500 és a V1250 közti különbség kisebb, vagy egyenlő, mint 2 ml, akkor V1250 a tömörített térfogat. Ha a V500 és a V1250 közti különbség nagyobb, mint 2 ml, akkor lépcsőzetesen, pl. további 1250-nel növeljük az ütögetések számát, mindaddig, amíg két egymás utáni mérés különbsége kisebb, vagy egyenlő nem lesz 2 ml-rel. Néhány por esetében, ha a validálás ezt megengedi, kevesebb ütögetés is elegendő lehet. Az m/Vf képlet segítségével kiszámoljuk a g/ml-ben kifejezett tömörített sűrűségét, ahol Vf a végső tömörített térfogat. A tömörített sűrűség meghatározásához általában párhuzamos mérésekre van szükség. Az eredmények mellett az ejtési magasságot is fel kell tüntetni.

Ha nincs lehetőségünk arra, hogy a vizsgálathoz 100 g mintát használjunk fel, akkor csökkentett mennyiséget vizsgálunk, és ehhez megfelelő, 100 ml-es (1 ml-es beosztású) mérőhengert használunk, amelynek tömege 130±16 g, tartójának tömege 240±12 g. Az eredmények mellett fel kell tüntetni a módosított vizsgálati körülményeket is.

2. MÓDSZER

Vizsgálat. Az 1. módszer előírásai szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy e vizsgálathoz 3 ± 0,2 mm-es ejtési magasságra és 250 ütés/perc névleges sebességre állítjuk be a mechanikus tömörítő berendezést.

3. MÓDSZER

Vizsgálat. A tömörítetlen sűrűség meghatározására leírt 3. módszer szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy kupakkal ellátott mérőedényt használunk (lásd a 2.9.34.-2. ábrát). A kupakkal lefedett mérőedényt az erre alkalmas vizsgáló berendezésben percenként 50-60-szor rázatjuk függőleges irányban. 200 ütés után levesszük a kupakot, és a por feleslegét, a tömörítetlen sűrűség meghatározás 3. módszerében előírtak szerint, óvatosan eltávolítjuk a mérőedény szájáról. Az eljárást, további 400 ütést alkalmazva, megismételjük. Ha a 200 és a 400 ütés utáni tömegmérés eredménye közti eltérés nagyobb, mint 2%, akkor újabb 200 ütéssel mindaddig ismételjük a vizsgálatot, amíg két egymásutáni mérés különbsége kisebb nem lesz, mint 2%. Az Mf /100 képlet segítségével kiszámoljuk a g/ml-ben kifejezett tömörített sűrűségét, ahol Mf a mérőedényben lévő por tömege. Három különböző porminta felhasználásával, három meghatározás alapján kiszámoljuk a mérések átlagát.

A porok préselhetőségének mérőszámai Mivel azok a részecskék közötti kölcsönhatások, amelyek valamely pornak a tömöríthetőséggel összefüggő tulajdonságait befolyásolják, a porfolyást is befolyásolják, a tömörítetlen és tömörített sűrűség arányával jellemezni lehet az ilyen kölcsönhatások mértékét. A kétféle sűrűség arányát gyakran alkalmazzuk a porok folyási képességének mennyiségi jellemzésére; példa erre a préselhetőségi index vagy a Hausner-arány.

A fentiek értelmében a préselhetőségi index, és a Hausner-arány valamely por összenyomhatóságának mérőszámai. Mint ilyenek, a por ülepedőképességének mértékét is jelzik, és lehetővé teszik a részecskék közötti kölcsönhatások viszonylagos fontosságának becslését. Szabadon folyó porban ezek a kölcsönhatások kevésbé szignifikánsak, és a tömörítetlen sűrűség csaknem megegyezik a tömörített sűrűséggel. Kevésbé gördülékeny anyagokban többnyire nagyobbak a részecskék közötti kölcsönhatások, és nagyobb különbség figyelhető meg a tömörítetlen és a tömörített sűrűség között. Ezek a különbségek tükröződnek a préselhetőségi indexben és a Hausner-arányban.

Préselhetőségi index:

0

0 )(100V

VV f−,

ahol

V0 = a tömörítetlen por látszólagos térfogata;

2.9.34. Porok tömörítetlen és tömörített sűrűsége Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-5 Vf = a végső tömörített térfogat.

Hausner-arány:

fVV0

A préselhetőségi index – a vizsgálandó anyagtól függően – V0 helyett V10 alkalmazásával is meghatározható.

3.1. A gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 1

01/2013:30100

3.1. A GYÓGYSZERES TARTÁLYOK ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ HASZNÁLT ANYAGOK

Az e fejezetben ismertetett anyagokat gyógyszeres tartályok előállításához használják. Felhasználhatók lehetnek ezen kívül belgyógyászati és sebészeti eszközök, illetve ezek egyes részeinek gyártására is.

Egyéb, a Gyógyszerkönyvben nem szereplő anyagok és polimerek csak azzal a feltétellel használhatók fel gyógyszeres tartályok gyártásához, ha az illetékes hatóság az ilyen anyagokból készült tartályokban eltartott készítmények felhasználását minden egyes esetben engedélyezi.

Fertőző szivacsos agyvelőbetegség (5.2.8). A terméket illetően a fertőző szivacsos agyvelőbetegségre vonatkozó kockázatbecslést kell végezni, és megfelelő lépéseket kell tenni e kockázat minimálisra csökkentése érdekében.

4.1.1. Reagensek Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-1

01/2013:40101

4.1.1. REAGENSEK

Cérium(IV)-szulfát. Ce(SO4)2.4H2O. (Mr 404,3). 1017300. [10294-42-5]. Cérium(IV)-szulfát–tetrahidrát.

Küllem: sárga vagy narancssárga, kristályos por, illetve kristályok.

Oldékonyság:Vízben alig oldódik, hígított savakban lassan oldódik.

Edotreotid. C65H92N14O18S2. (Mr 1422). 1182400. [204318-14-9]. N-[[4,7,10-Trisy*karboximetil(-1,4,7,10-tetraazociklodekán-1-il]acetil]-D-fenilalanil-L-ciszteinil-L-tirozil-D-triptofil-L-lizil-L-treonil-N-[(1R,2R)-2-hidroxi-(1-hidroximetil)propil]L-ciszteinamid ciklikus (2→7) diszulfid. DOTSTOC. DOTA-[Tyr3]-oktreotid.

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Tartalom: legalább 95,0%.

Gallium(68Ga)-klorid oldat. 68GaCl3. (Mr 174,3). 1182500.

Gallium-68-t GaCl3 formájában tartalmazó R híg sósavval készült oldat.

Tartalom: A cimkén feltüntetett napon és időpontban deklarált gallium-68 radioaktivitás 90–110%-át tartalmazó oldat.

Ginzenozid Rg2. C42H72O13. (Mr 785). 11826800. [52286-74-5]. [(3β,12β)-20-Trihidroxidammar-24-en-6-il]-[2-O-(6-dezoxi-α-L-mannopiranozil)-β-D-glükopiranozid].

N-Izobutildodekatetraenamid. C16H25NO. (Mr 247,4). 1159500. [866602-52-0]. (2E,4E,8Z,10EZ)-N-(2-Metilpropil)dodeka-2,4,8,10-tetraenamid.

Küllem: fehér vagy csaknem fehér – színtelen kristályok.

op: 70 °C.

Lanatozid C. C49H76O2. (Mr 985). 1163300. [17575-22-3]. 3β-[(β-D-Glükopiranozil)-(1→4)-3-O-acetil-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil-(1→4)-2,6-didezoxi-β-D-ribo-hexopiranozil)oxi]-12β,14-dihidroxi-5β-kard-20(22)-enolid.

Küllem: hosszúkás, lapos prizmák, etanolból (96%) történő átkristályosítás után.

Oldékonyság: piridinben és dioxánban bőségesen oldódik.

Magnolol. C18H18O2. (Mr 266,3). 1182800. [528-43-8]. 5,5'-Di(prop-enil)bifenil-2,2'-diol. 5,5'-Diallil-2,2'-dihidroxibifenil. 5,5'-Di-2-propenil-[1,1'bifenil]-2,2'-diol.

Metilénkék. C16H18ClN3S.xH2O. (Mr 319,9; a vízmentes anyagra vonatkoztatva). 1055800. [122965-43-9].

Schultz No. 1038.

Colour Index No. 52015.

Dimetil-[7-(dimetilamino)-3H-fenotiazin-3-ilidén]ammónium-klorid.

Különböző kristályvíztartalmú összetételekben fordul elő. Víztartalma legfeljebb 22% lehet.

Küllem: sötétzöld vagy bronzszínű, kristályos por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik, etanolban (96%) oldódik.

4.1.1. Reagensek Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-2 Oktreotid acetát. C49H66N10O10S2.xH2O. 1182900. [79517-01-04]. (Acetát-mentes peptid: Mr 1019 [83150-76-9]).

D-Fenilalanil-L-ciszteinil-L-fenilalnil-D-triptofil-L-lizil-L-treonil-N-[(1R,2R)-hidroxi-1-(hidroximetil)propil]-L-ciszteinamid.

Változó mennyiségben ecetsavat tartalmaz.

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Oldékonyság: vízben és ecetsavban bőségesen oldódik.

Tartalom: legalább 96,0%.

Oleanolsav. C30H48O3. (Mr 456,7) 1183000. [508-02-1]. Asztrantiagenin C. 3β-23-hidroxioleán-12-én-28-sav.

Pentetinsav. C14H23 N3O10. (Mr 393,3) 1183100. [67-43-6]. [[Karboximetil]imino]bisz(etilénnitrilo)tetraecetsav. Diaetilén-triamin-tetraecetsav.

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik.

op: 219–220 °C bomlás közben.

Piperin. C17H19 NO3. (Mr 285,3) 1183200. [94-62-2].

(2E,4E)-1-(Piperidin-1-il)-5-(1,3-benzodioxol-5-il)penta-2,4-dién-1-on. 1-Piperoil-piperidin. 1-[(2E,4E)5-5(3,4-Metiléndioxifenil)-1-oxo2,4-pentadienil]piperidin. 1-[5-(1,3-benzodioxol-5-il)-1-oxo-2,4-pentadienil]piperidin.

Pirazin-2-karbonitril. C5H3N3. (Mr 105,1). 1183300. [19847-12-2]. 2-Cianopirazin.

Küllem: tiszta halványsárga folyadék.

Tartalom: legalább 99%.

fp: kb 199 °C.

Szilikagél, kromatográfiás célra (szánt), aminopropilszililezett. 1077000.

Nagyon kis szemcseméretű (3–10 µm), aminopropilszilil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A szemcseméret az egyes vizsgálati elő-írásokban a reagens neve után szerepel.

Finom, fehér vagy csaknem fehér, egynemű por. Vízben és alkoholban gyakorlatilag nem oldódik.

Szilikagél, kromatográfiás célra (szánt), aminopropilszililezett R1. 1077001.

Kb, 55 µm szemcseméretű, aminopropilszili-csoportok bevitelével a felületén módosított szilikagél.

Szimonenin. C19H23NO4. (Mr 329,4). 1183400. [115-53-7].

7,8-Didehidro-4-hidroxi-3,7-dimetoxi-17-metil-9α,13α,14α-morfinán-6-on. Kukolin.

4.1.3. Tompítóoldatok Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.6-1

01/2013:40103

4.1.3. TOMPÍTÓOLDATOK

0,2 M Deuterált nátrium-foszfát–tompítóoldat (pH 5,0). 4013900.

2,76 g R nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrátot 90 ml R deutérium-oxidban oldunk, a pH-t R tömény foszforsav deuterált oldatával, vagy R nátrium-hidroxid deuterált 1 M-os oldatával beállítjuk, majd az oldatot R deutérium-oxiddal 100 ml-re hígítjuk.

Tompítóoldat (pH 11). 4014000.

6,75 g R bórsavat, 4,00 g R nátrium-hidroxidot és 3,70 g R kálium-kloridot 500 ml R vízben oldunk majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

5.16. Kristályosság Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 1

04/2012:51600 javított 7.6

5.16. KRISTÁLYOSSÁG

E fejezet általánosságban tárgyalja a kristályosságot, és utal a különböző eljárásokra, amelyeket az Európai Gyógyszerkönyv a kristályosság meghatározására alkalmaz.

BEVEZETÉS – A KRISTÁLYOSSÁG FOGALMA

A gyógyszerészeti fontosságú szerves és szervetlen vegyületek többsége szilárd anyag, melynek rendezettsége a tökéletes rendezettségű kristály és az amorf anyag között található.

A valódi kristályok az ideális kristályos állapot és az amorf állapot között helyezkednek el. Adott kristálynak e két szélső állapot által meghatározott skálán elfoglalt helyzetét nevezzük a kristály kristályosságának.

A tökéletes rendezettségű kristály nagyon ritka, ha egyáltalán elérhető állapot. Adott kristály szerkezeti egységei – az elemi cellák – a tér mindhárom dimenziójában szabályosan és korlátlanul ismétlődnek. Az elemi cellának meghatározott irányítottsága és alakja van, amelyeket transzlációs vektorok (a, b és c), valamint szögek (α, β és γ) határoznak meg, következésképpen meghatározott – a kristály képződéséhez szükséges atomokat és molekulákat tartalmazó – térfogata (V) van. Egy kristályrendszert 3 hosszútávú rendezettségű (transzlációs, orientációs és konformációs) szimmetriaoperátor határoz meg; A különböző mezofázisoknak (folyadékkristály, kristály és plasztikus kristály) 1 vagy 2 hosszútávú rendezettségű szimmetriaoperátora van, az ideális amorf állapotot pedig mint mindhárom operátor hiányát határozzuk meg.

Minden kristály besorolható a 7 lehetséges kristályrendszer valamelyikébe, amelyeket az elemi cella egyedi méretei (a, b és c) és szögei (α, β és γ) között fennálló kölcsönös összefüggések határoznak meg. Adott kristályszerkezet besorolható a 7 kristályrendszer vagy a 14 Bravais-rács vagy a 230 tércsoport egyikébe. A Nemzetközi Krisztallográfiás Táblázatokban (International Tables for Crystallography) a 230 lehetséges tércsoport mindegyike, ezek szimmetriái és diffrakciós mintázatuk szimmetriái összefoglalva megtalálhatók.

Sok anyag több kristályrács típusban is képes kristályosodni; ez a jelenség polimorfia néven ismert. Szerves molekulák körében gyakran előfordul a polimorfia, ami eltérő fizikai-kémiai tulajdonságokat eredményez. A polimorf kristályok kémiai összetétele azonos, de belső kristályszerkezetük különböző, ezért térnek el a fizikai-kémiai tulajdonságok. A polimorf anyagok különböző kristályszerkezete az atomcsoportok különböző elrendeződésének és/vagy a molekulák különböző konformációjának köszönhető (lásd Polimorfia, 5.9. fejezet).

A másik szélsőséges kristályállapot az ideális vagy valódi amorf állapot, amelyből mindennemű hosszútávú rendezettség hiányzik. A szerves rendszerek többségében megmarad bizonyos mértékű, rövidtávú rendezettség, de nem várható, hogy ez a legközelebbi szomszédnál (NN; nearest neighbour) vagy következő legközelebbi szomszédnál (NNN; next nearest neighbour) sokkal hosszabb távú kölcsönhatásokra is kiterjed; e távolság kis méretű szerves molekulák esetében általában kisebb, mint 2–2,5 nm.

Az amorf anyagokra jellemző, hogy röntgen pordiffrakciós (XRPD; X-ray powder diffraction) képükből hiányoznak az elkülönülő reflexiók (2.9.33).

Egy valóságos por kristályosságát két modellel írhatjuk le. Az 1. modellben minden részecske kristályossága azonos, míg a 2. modellben az egyes részecskék vagy kristályosak vagy amorfok, tehát a por aktuális kristályosságát e két szélsőséges kristályosság súlyozott átlaga fejezi ki. Ilyen port előállíthatunk tisztán kristályos és tisztán amorf fázis fizikai összekeverésével. A valóságban egy por valószínűleg különböző fokú kristályossággal rendelkező részecskéket tartalmaz, mint ahogy különböző méretű és alakú részecskéket is tartalmazhat.

5.16. Kristályosság Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 2 A szilárd kristályos anyagokban jelenlevő rendezetlenség mértéke hatással van a gyógyszeranyagok számos fizikai-kémiai tulajdonságára. E tulajdonságok fontossága miatt szükséges, hogy alkalmas kvantitatív módszerekkel megbecsülhessük a szilárd anyagokban uralkodó rendezetlenség vagy kristályosság mértékét.

MÓDSZEREK A KRISTÁLYOSSÁG FIGYELEMMEL KÍSÉRÉSÉRE ÉS MEGHATÁROZÁSÁRA

Szilárd anyagok kristályosságának meghatározására különböző módszerek állnak rendelkezésre. Vannak eljárások, amelyek önmagukban nem alkalmasak ezen tulajdonságok független kimutatására, illetve mennyiségi meghatározására, ezért hasznos néhány alább ismertetett módszert összekapcsolni. Az ilyen módszerek sok esetben nem adnak pontos eredményt, és a mennyiségi meghatározások határértékei általában jóval nagyobbak, mint kémiai szennyezők esetében. Ráadásul bizonyos hipotézisünk kell, hogy legyen a kalibrálásra használt standardok (melyek rendszerint kristályos és amorf részecskék keverékei (2. modell)) és a vizsgálandó minták közötti rokonságról (ez utóbbiakban feltehetően az anyagnak legalább egy kis összetevője az 1. modell tulajdonságait mutatja). Végül, az ilyen módszerek validálását a jól definiált standardok – 100%-ban kristályos és 100%-ban amorf anyagok – hiánya is bonyolítja. A fentiekből nyilvánvaló, hogy adott szilárd por akár egymás mellett, egyidejűleg tartalmazhat különböző amorf vagy nemkristályos fázisokat. A szilárd anyagnak ezek a különböző, nemkristályos formái különböző válaszokat adhatnak a kristályosság mértékének megállapítására alkalmazott eljárástól függően.

Röntgen pordiffrakció (2.9.33). A röntgen pordiffrakció (XRPD) még mindig a leggyakrabban alkalmazott módszer a kristályosság mértékének meghatározására, annak ellenére, hogy ezt a módszert némileg hátrányosan korlátozza a sávszélesedés, az amorf fényudvar és a kitüntetett orientáció; ezek ugyanis megnehezítik az értelmezést és a mennyiségi meghatározást.

Az XRPD önmagában ritkán elegendő ahhoz, hogy a különböző nemkristályos fázisokat megkülönböztessük. A tisztán amorf és nanokristályos fázis röntgendiffrakciós mintázatára jellemző egy széles, diffúz fényudvar A röntgen pordiffrakciós mintázat részletes analízise rávilágít, hogy nanokristályos anyag mintázatában a diffúz fényudvar valamelyes korrelációt mutat az eredeti kristályos fázis mintázatával, míg tisztán amorf fázis esetében nincs ilyen korreláció. A röntgen pordiffrakcióval amorfnak mutatkozó anyagok valódi természetének megállapítására egyéb eljárásokat is be kell vonni.

Termoanalízis. Kristályos anyagok termoanalízise (2.2.34) alkalmas a gyakran bomlással vagy oldószer elpárolgásával társuló olvadási folyamatok követésére. Valódi amorf anyagok esetében a termoanalízis kimutatja az üvegesedési folyamatot, míg nanokristályos anyagok esetében csak olvadás várható.

Mikrokalorimetria (2.2.61). A mikrokalorimetria igen érzékeny módszer, amely lehetővé teszi kémiai reakciók, valamint fázis- és szerkezet-átalakulások sebességének és mértékének meghatározását. Ha egy mintát nagyobb relatív nedvességtartalmú térbe vagy szerves vegyület gőzterébe helyezünk, az anyag amorf részei átkristályosodhatnak. Az átkristályosodási hő mérése az átkristályosodási entalpia révén lehetővé teszi az amorf rész mennyiségi meghatározását. Mikrokaloriméterrel – a mintára kapott értékeket egy amorf standardra kapott értékhez viszonyítva – kvantitatíve meghatározhatjuk a minta amorf részének mennyiségét. Az amorf-tartalomnak a módszer által vizsgálható tartománya függ magától a vizsgálandó anyagtól; kedvező esetben 1% alatti kimutatási határ elérhető.

Oldat kalorimetria (2.2.61). Az oldat kalorimetria alkalmas szilárd anyagok oldási entalpiájának megározására. A vizsgálandó szilárd minta kristályosságát megkapjuk, ha a szilárd minta oldási entalpiájából (ΔH s ) kivonjuk az ugyanazon anyag kiválasztott referenciastandardjának azonos

körülmények között mért oldási entalpiáját (ΔH ). Mivel a referenciastandardot nagyfokúnak tartott kristályossága alapján szokás megválasztani, oldási entalpiája algebrailag általában nagyobb (inkább endoterm vagy kevésbé exoterm), mint a vizsgálandó szilárd mintáé ugyanazon oldószerben. Következésképpen, a mért kristályosság SI egységekben (kJ/mól-ban vagy J/g-ban) kifejezve negatív

xsr

5.16. Kristályosság Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.4 - 3 mennyiség (a J/kg-ot nehézkes kezelhetősége és hibalehetősége miatt kerüljük). Az, hogy egy nagy mértékben kristályos referenciastandarddal szemben mérve legtöbbször negatív a kapott érték, összhangban van azzal a ténnyel, hogy a minták többségének kristályossága kisebb, mint a referenciastandardé.

Közeli infravörös (NIR) spektroszkópia. A kristályosság fokának mérésére közeli infravörös (NIR) spektroszkópia (2.2.40) is alkalmazható, ezért e módszer is hasznosnak bizonyult a polimorfia tanulmányozására. Adott minta NIR-spektruma fizikai és kémiai információkat egyaránt tartalmaz. Mivel e módszer noninvazív, nondestruktív, és szobahőmérsékleten is alkalmazható, értékes eszközt jelent az amorf és kristályos átalakulások értékelésében.

Infravörös abszorpciós spektrofotometria és Raman spektrometria. Az infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24) és a Raman spektrometria (2.2.48) szintén használatos módszer a kristályosság fokának mérésére, és mindkettő alkalmasnak bizonyult a polimorfia tanulmányozására is. Adott minta IR spektruma és a Raman spektruma fizikai és kémiai információkat egyaránt tartalmaz.

Szilárd fázisú NMR. A szilárd fázisú magrezonancia spektroszkópia (ss NMR; solid-state NMR) alkalmas a polimorfia és az ezzel összefüggő relatív molekulakonformációk vizsgálatára. Az eredmények értelmezése során azonban óvatosan kell eljárni, minthogy nem mindig egyszerű különbséget tenni a különböző fizikai állapotú formák keverékét tartalmazó minták (2. modell) és azon minták között, amelyekben a kristályok rendezetlensége változik, és ez a változás az NMR időskálán lassú. Hasonlóképpen, az olyan minták spektrumában, amelyeknek kristályrácsában a különböző molekulakonformációk vagy a kissé eltérő rendezettség (1. modell) miatt hibák vannak, többlet jel mutatkozhat. A szilárd fázisú NMR meglehetősen lehet érzékeny erre, olyankor is, amikor a rács-paraméterek alig érintettek, és ezért az XRPD nem mutat ki változást. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszeranyagok kristályossága bonyolult lehet, és hibás kristályok és amorf anyagok akár egymás mellett létezhetnek.

Optikai mikroszkópia. A részecskék kristályos vagy nemkristályos volta polarizáló mikroszkóppal (2.9.37) kimutatható; a mikroszóp állványát forgatva a részecskék kettőstörést és kioltási helyeket mutatnak.

Acesulfamum kalicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1282

ACESULFAMUM KALICUM

Aceszulfám-kálium

C4H4KNO4S Mr 201,2 [55589-62-3]

DEFINÍCIÓ

Kálium-(6-metil-1,2,3-oxatiazin-2,2-dioxid-4-olát).

Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben oldódik; acetonban és etanolban (96%) alig oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, C.

Második azonosítás: B, C.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS aceszulfám-káliummal.

B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 5 mg-ját R vízzel 5 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS aceszulfám-káliumot R vízzel 5 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS aceszulfám-káliumot és 5 mg R szacharin-nátriumot R vízzel 5 ml-re oldunk.

Lemez: réteganyagként R kromatográfiás célra szánt cellulóz.

Kifejlesztőszer: R tömény ammónia – R aceton – R etil-acetát (10+60+60 V/V)

Felvitel: 5 μl, sávok formájában. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig; kétszeri kifejlesztés.

Acesulfamum kalicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Szárítás: meleg levegőáramban.

Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő sáv látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható fősáv – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható fősávval. C. A káliumion b) pont szerinti azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A

vizsgálatot 0,5 ml S oldattal (lásd „Vizsgálatok”) végezzük.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 10,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen.

Savasság, lúgosság. 20 ml S oldatot 0,1 ml R1 brómtimolkék−oldattal elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,01 M sósav−mérőoldat vagy 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldat hizzáadására az indikátor színének meg kell változnia.

A-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,80 g-ját R vízzel 10 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 50 mg R acetilacetamidot (A-szennyező) R vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat 5 ml-éhez 45 ml R vízet elegyítünk, majd a kapott oldatot R metanollal 100 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 10 ml a) összehasonlító oldathoz 1 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, majd a kapott oldatot R metanollal 20 ml-re hígítjuk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Kifejlesztőszer: R víz – R etanol (96%) – R etil-acetát (2+15+74 V/V).

Felvitel: 5 μl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: levegőn, az oldószerek teljes eltávozásáig.

Előhívás: bepermetezés R foszforsavas vanillin–oldattal, majd melegítés 120 °C-on 10 percen keresztül; nappali fényben értékeljük.

Rendszeralkalmasság: az a) összehasonlító oldat kromatogramján egy tisztán látható folt jelenik meg, és a b) összehasonlító oldat kromatogramján két, egymástól jól elkülönülő folt látható.

– A-szennyező: az A-szennyezőnek megfelelő bármely folt nem lehet intenzívebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható folt (0,125%).

B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R vízzel 10,0 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 4,0 mg CRS aceszulfám-kálium−B-szennyezőt R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 0,100 g vizsgálandó anyagot az a) összehasonlító oldattal 10,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

Acesulfamum kalicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).

Mozgófázis: R acetonitril (40 térfogatrész) és R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 3,3 g/l töménységű oldatának (60 térfogatrész) elegye.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 234 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: az aceszulfám retenciós idejének kétszerese.

Relatív retenció az aceszulfámra (retenciós ideje kb. 5,3 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 1,6.

Rendszeralkalmasság:

– jel/zaj viszony: legalább 10, a) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyező csúcsára számolva;

– hegy-völgy arány: legalább 1,2, ahol Hp a B-szennyező alapvonaltól számított csúcsmagassága és Hv az ezen csúcsot az aceszulfám csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmények:

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (20 ppm),

Fluorid : legfeljebb 3 ppm.

Potenciometria (2.2.36, I. módszer)

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 3,000 g-ját R desztillált vízben oldjuk, az oldatot 15,0 ml R1 ionerősséget beállító tompítóoldattal elegyítjük, majd R desztillált vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldatok. R fluorid−mértékoldat (10 ppm F) 0,5 ml, 1,0 ml, 1,5 ml és 3,0 ml-es részleteihez 15,0 ml R1 ionerősséget beállító tompítóoldatot elegyítünk, majd az egyes oldatokat R desztillált vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Indikátorelektród: fluorid-szelektív.

Referenciaelektród: ezüst-ezüst-klorid.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 5 ppm.

Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. 1,000 g anyagot 3 órán keresztül szárítószekrényben 100−105 oC-on szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,150 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav− mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 20,12 mg C4H4KNO4S egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált): A, B.

Acesulfamum kalicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

A. 3-oxobutánamid (acetilacetamid),

B. 5-klór-6-metil-1,2,3-oxatiazin-4(3H)-on 2,2-dioxid.

Acidi methacrylici et ethylis acrylatis polymerisati Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1 1:1 dispersio 30 per centum

01/2013:1129

ACIDI METHACRYLICI ET ETHYLIS ACRYLATIS POLYMERISATI 1:1 DISPERSIO 30 PER CENTUM

Metakrilsav–etil-akrilát-kopolimer (1:1), 30%-os diszperzió

DEFINÍCIÓ

Metakrilsav és etil-akrilát kopolimerjének vizes diszperziója; átlagos relatív molekulatömege kb. 250000. A karboxil- és az észtercsoportok aránya kb. 1:1.

Tartalom: 46,0–50,6% metakrilsav egység (a bepárlási maradékra vonatkoztatva).

Az anyag alkalmas felületaktív anyagokat (pl. nátrium-dodecilszulfátot vagy poliszorbát 80-at) tartalmazhat.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, átlátszatlan, kissé sűrűnfolyó folyadék.

Oldékonyság: vízzel elegyedik. Egyes oldószerek, pl. aceton, vízmentes etanol vagy 2-propanol hozzáadására csapadék keletkezik, amely az oldószer feleslegének hatására feloldódik. Nátrium-hidroxid 40 g/l töménységű oldatával elegyedik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a metakrilsav–etil-akrilát–kopolimer (1:1) 30%-os diszperzió Ph.Eur. referenciaspektrumával. B. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek.

VIZSGÁLATOK

Viszkozitás (2.2.10): legfeljebb 15 mPa⋅s. A viszkozitást rotációs viszkoziméterrel 20 °C-on határozzuk meg, 50 s–1 nyírási sebesség alkalmazásával.

A film külleme. Az anyag 1 ml-ét üveglapra öntjük és hagyjuk megszáradni. Tiszta, törékeny film képződik.

Szemcsés anyag. 100,0 g anyagot, előzetesen lemért rozsdamentes acél szitán (90) átszűrünk. A szitát R vízzel mindaddig mossuk, míg tiszta szüredéket nem nyerünk. Ezután a szitát 100–105 °C-on szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 1,00 g lehet.

Etil-akrilát és metakrilsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Üres oldat. 50,0 ml R metanol és 25,0 ml mozgófázis elegye.

Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó diszperziót 50,0 ml R metanolban oldunk, majd az oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk.

Acidi methacrylici et ethylis acrylatis polymerisati Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 1:1 dispersio 30 per centum Összehasonlító oldat. 10 mg R etil-akrilátot és 10 mg R metakrilsavat R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 0,1 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk, majd az így nyert oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R metanol – R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) (30+70 V/V).

Áramlási sebesség: 2,5 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 202 nm-en.

Injektálás: 50 µl.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, az etil-akrilát és a metakrilsav között, az összehasonlító oldat kromatogramján;

– az üres oldat kromatogramján nem jelenhet meg az etil-akrilátéval vagy a metakrilsavéval megegyező retenciós idejű csúcs.

Követelmény:

– etil-akrilát- és metakrilsavtartalom összesen: legfeljebb 0,1%.

Bepárlási maradék: 28,5–31,5%.

1,000 g anyagot 110 °C-on, 5 órán át szárítunk. A maradék tömege: 0,285–0,315 g.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

Mikrobiológiai szennyezés

TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12).

TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 1,500 g-ját 40 ml R víz és 60 ml R 2-propanol elegyében oldjuk. Az oldatot, R fenolftalein–oldatot alkalmazva indikátorként, lassú ütemben, keverés közben, 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 43,05 mg C4H6O2 (metakrilsav-egység) egyenértékű.

ELTARTÁS

5−25 °C-on., fagytól védve.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű

Acidi methacrylici et ethylis acrylatis polymerisati Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 1:1 dispersio 30 per centum részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Ahol az ellenőrző módszerekre hivatkozás található, azok megfelelőnek bizonyultak arra a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a gyomornedv-ellenálló bevonószerként használt metakrilsav–etil-akrilát-kopolimer (1:1) 30%-os diszperzió esetében.

Viszkozitás (lásd Vizsgálatok).

A film külleme (lásd Vizsgálatok).

A film oldékonysága: „A film külleme” pont szerint előállított film egy részét keverés közben R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatát tartalmazó edénybe helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel. A film egy másik részét keverés közben R foszfát–tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó lombikba helyezzük. A mintának egy órán belül fel kell oldódnia.

Acidum ioxaglicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2011:2009 javított 7.6

ACIDUM IOXAGLICUM

Joxaglinsav

C24H21I6N5O8 Mr 1269 [59017-64-0]

DEFINÍCIÓ

3-[[[[3-(Acetil-metilamino)-2,4,6-trijód-5-(metilkarbamoil)benzoil]amino]acetil]amino]-5-[(2-hidroxietil)karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoesav.

Tartalom: 98,5−101,5% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben alig oldódik; alkoholban kevéssé oldódik; diklórmetánban alig oldódik. Híg alkálilúgok oldják.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS joxaglinsavval.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1).

1,0 g anyagot R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldatával 20 ml-re oldunk.

Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,18, 40% vízmentes joxaglinsavat tartalmazó oldatra számolva.

10,0 g anyagot R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldatának kb. 8 ml-ében oldunk. A pH-t R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldatával vagy 1 M sósavval 7,2−7,6 értékre állítjuk be. Ezután az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk, és 0,45 μm pórusméretű szűrőn megszűrjük. Kompenzáló folyadékként R vizet használva, a szüredék abszorbanciáját 450 nm-en mérjük.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.27): normalizációs eljárást alkalmazunk.

Acidum ioxaglicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot 5 térfogatrész R acetonitril és 95 térfogatrész R víz elegyének kb. 40 ml-ében oldunk. Az oldatot R nátrium-hidroxid 4 g/l-es oldatának 0,5±0,1 ml-ével elegyítjük, majd 5 térfogatrész R acetonitril és 95 térfogatrész R víz elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Az anyag teljes feloldódásáig rázogatjuk az elegyet; szükség esetén ultrahanggal segítjük elő az oldódást.

Összehasonlító oldat (a). 0,10 g CRS joxaglinsavat 5 térfogatrész R acetonitril és 95 térfogatrész R víz elegyének kb. 40 ml-ében oldunk. Az oldatot R nátrium-hidroxid 4 g/l-es oldatának 0,5±0,1 ml-ével elegyítjük, majd 5 térfogatrész R acetonitril és 95 térfogatrész R víz elegyével 50,0 ml-re hígítjuk. Az anyag teljes feloldódásáig rázogatjuk az elegyet; szükség esetén ultrahanggal segítjük elő az oldódást.

Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS joxaglinsav-A-szennyezőt 5 térfogatrész R acetonitril és 95 térfogatrész R víz elegyével 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét 5 térfogatrész R acetonitril és 95 térfogatrész R víz elegyével 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: 10 nm pórusméretű, legalább 335 m2/g fajlagos felületű, R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök),

– hőmérséklet: 25 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát − R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított − 136 mg/l töménységű oldata,

– B-mozgófázis: R acetonitril,

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 − 5 95 → 90 5 → 10

5 − 40 90 10

40 − 85 90 → 70 10 → 30

85 − 115 70 30

115 − 120 70 → 50 30 → 50

120 − 125 50 50

125 − 130 50 → 95 50 → 5

130 − 140 95 5

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc.

Detektálás: 242 nm-en regisztráló spektrofotométerrel.

Injektálás: 10 μl.

Rendszeralkalmasság:

– retenciós idő: joxaglinsav kb. 65 perc (a) összehasonlító oldat), A-szennyező kb. 22 perc (b) összehasonlító oldat),

– az a) összehasonlító oldat kromatogramja egyezzék meg a CRS joxaglinsav kromatogramjával,

– hegy-völgy-arány: legalább 1,3, ahol Hρ = a C-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága és Hν = ugyanezen csúcsot és a joxaglinsav csúcsát elválasztó görbeszakasz minimumán mért, alapvonaltól számított magasság az a) összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmények: A szennyezőket a CRS joxaglinsav kromatogramja alapján azonosítjuk.

– A-szennyező: legfeljebb 0,1%,

Acidum ioxaglicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – B-szennyező: legfeljebb 0,3%,

– −C-szennyező: legfeljebb 0,3%,

– E-szennyező: legfeljebb 0,7%,

– F-szennyező: legfeljebb 0,4%,

– D-szennyező: legfeljebb 0,7% (a D1,D2,D3 és D4 csúcs összege),

– egyéb szennyezők egyenként: legfeljebb 0,2%,

– szennyezők összesen: legfeljebb 2%,

– elhanyagolási határ: 0,05%; a 125 percnél nagyobb retenciós idejű csúcsokat figyelmen kívül hagyjuk.

Jodid: legfeljebb 50 ppm.

10,0 g anyagot 50 ml R vízben diszpergálunk. A szuszpenzióhoz 8 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldatot adunk. Az anyag oldódása és az oldat homogenizálása után 1,0 ml R tömény ecetsavat adunk az elegyhez. Ezután az oldatot késedelem nélkül 0,001 M ezüst-nitrát−mérőoldattal titráljuk. Ezüst indikátor-elektród és megfelelő összehasonlító elektród alkalmazásával a végpontot potenciometriásan állapítjuk meg (2.2.20).

1 ml 0,001 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 0,1269 mg jodid egyenértékű.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

2,0 g anyagot R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldatának 4 ml-ében oldunk, és az oldatot R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Gömblombikba mért 0,100 g vizsgálandó anyaghoz 5 ml R tömény nátrium-hidroxid−oldatot, 20 ml R vizet, 1 g R cinkport és néhány üveggyöngyöt adunk. A keveréket, visszafolyóhűtő alkalmazásával, 30 percig forraljuk. Lehűlés után a hűtőt 20 ml R vízzel a lombikba mossuk. A keveréket megszűrjük, a szűrőt 3×15 ml R vízzel átmossuk, és a mosófolyadékokat egyesítjük a szüredékkel. 40 ml R hígított kénsav hozzáadása után az oldatot késedelem nélkül 0,05 M ezüst-nitrát−mérőoldattal titráljuk. Megfelelő elektródrendszert alkalmazva, ilyen pl. az ezüst/higany(I)-szulfát, a végpontot potenciometriásan határozzuk meg (2.2.20).

1 ml 0,05 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 10,58 mg C24H21I6N5O8 egyenértékű.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Acidum ioxaglicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 A. Ar-NH2: 3-amino-5-[(2-hidroxietil)karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoesav,

B. 3-[[[[3-(acetil-metilamino)-2,6-dijód-5-(metilkarbamoil)benzoil]amino]acetil]amino]-5-[(2-hidroxietil)karbamoil]- 2,4,6-trijódbenzoesav,

C. ismeretlen szerkezetű egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező,

D. D1, D2, D3 és D4: 3-[[[[3-(acetil-metilamino)-5-(dimetilkarbamoil)-2,4,6-trijódbenzoil]amino]acetil] amino]-5-[(2-hidroxietil)karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoesav,

E. 3-[[[[3-[[[[3-(acetil-metilamino)-2,4,6-trijód-5-(metilkarbamoil)benzoil]amino]acetil]amino]-5-[(2-hidroxietil)karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoil]amino]acetil]amino]-5-[(2-hidroxietil)karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoesav,

F. ismeretlen szerkezetű egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező,

Acidum ioxaglicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5 G. 3-[[[[3-(acetil-metilamino)-2,4,6-trijód-5-(metilkarbamoil)benzoil]amino]acetil]amino]-5-[[2-(acetiloxi)

etil]karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoesav,

H. 3,3’-[[5-(acetil-metilamino)-2,4,6-trijód-1,3-fenilén]bisz(karboniliminometilénkarbonilimino)]bisz[5-[(2-hidroxietil)karbamoil]-2,4,6-trijódbenzoesav].

Albumini humani solutio Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0255

ALBUMINI HUMANI SOLUTIO

Humán albumin oldat

DEFINICIÓ

Humán albumint tartalmazó plazmafehérje-frakcióból előállított steril, folyékony készítmény. Az előállításhoz használt plazma megfelel a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek. A készítmény segédanyagokat, például nátrium-kaprilátot (nátrium-oktanoát), N-acetiltriptofánt vagy ezek keverékét tartalmazhatja.

ELŐÁLLÍTÁS

Az albumin elválasztása ellenőrzött körülmények között történik, különös tekintettel a pH-ra, az ionerősségre és a hőmérsékletre, annak érdekében, hogy a végtermék összfehérje-tartalmának legalább 95%-a albumin legyen. A humán albumint 150–250 g/l összfehérje-tartalmú koncentrált oldatként vagy 35–50 g/l összfehérje-tartalmú izotóniás oldatként készítik. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, majd aszeptikus körülmények között steril tartályokba töltik, melyeket azután a szennyeződés elkerülése céljából lezárnak. Az oldatot a végső tartályban 60±1,0 °C-ra melegítik, és legalább 10 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartják. A tartályokat ezután 30–32 °C-on legalább 14 napig, vagy 20–25 °C-on legalább négy hétig inkubálják, végül vizuálisan vizsgálják mikrobiológiai szennyeződésre.

SAJÁTSÁGOK

Tiszta, enyhén viszkózus, csaknem színtelen, sárga, borostyánszínű vagy zöld folyadék.

AZONOSÍTÁS

Az oldatot megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt, melyeket 10 g/l fehérjetöménységűre hígítottunk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum fő összetevőjének. A készítményben kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek.

VIZSGÁLATOK

pH (2.2.3): 6,7–7,3.

A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetöménységű oldatot nyerjünk.

Összes fehérje. Szükség esetén a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával

Albumini humani solutio Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. A készítménynek a címkén megjelölt fehérjemennyiség 95–105%-át kell tartalmaznia.

Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31).

Hordozóközegként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolitoldatként R1 barbitál–tompítóoldatot (pH 8,6) használunk.

Amennyiben cellulóz-acetát a hordozóközeg, az alábbi módszer alkalmazható. Agaróz gél használata esetén, és mivel ezek rendes esetben egy automatizált rendszer részei, az alábbiakban leírtak helyett a gyártó utasításait kell követni.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat fehérjekoncentrációja 20 g/l legyen.

Összehasonlító oldat. BRP elektroforézisre szánt humán albumint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 20 g/l fehérjekoncentrációjú oldatot nyerjünk.

10 mm széles sávban 2,5 µl, vagy keskenyebb csíkot használva milliméterenként 0,25 µl vizsgálati oldatot viszünk fel a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Megfelelő nagyságú elektromos térerőt alkalmazunk, úgy, hogy a leggyorsabb sáv legalább 30 mm-t vándoroljon. Ezután 5 percen keresztül R amidofekete-10B–oldattal, majd 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével kezeljük a csíkokat, amíg a háttér éppen el nem színtelenedik. A csíkokat ezután 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük, majd 600 nm-en megmérjük a sávok abszorbanciáját, olyan műszerrel, mely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Csíkonként 3 mérés átlagából számítjuk az eredményt.

Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldat cellulóz-acetáton vagy agaróz gélen felvett elektroferogramján a fősávban található fehérjék aránya az összehasonlító készítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen.

Értékelés: a vizsgálati oldat cellulóz-acetáton vagy agaróz gélen felvett elektroferogramján a fehérjék legfeljebb 5%-ának lehet a fő sávétól eltérő mozgékonysága.

Molekulaméret eloszlás. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, hogy a használt kromatográfiás rendszerben alkalmazható legyen. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő.

Oszlop:

– méretei: l = 0,6 m, Ø = 7,5 mm, vagy l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm,

– állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.

Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk.

Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc.

Detektálás:spektrofotométerrel, 280 nm-en.

A polimerek és aggregátumok csúcsa a kromatogram azon részén helyezkedik el, amely a kizárási térfogatot képviseli. A stabilizátor csúcsát nem vesszük figyelembe. A polimereknek és aggregátumoknak megfelelő csúcs területe a kromatogram teljes területének legfeljebb 10%-a lehet. Ez, figyelembe véve az albumin monomer, illetve a polimerek és aggregátumok válaszfaktora közötti különbséget, fehérjében kifejezve legfeljebb 5%-nak felel meg.

Albumini humani solutio Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Hem. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy literenként 10 g fehérjét tartalmazó oldatot kapjunk. Az oldat 403 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,15 lehet. Kompenzáló folyadékként R vizet használunk.

Prekallikrein aktivátor (2.6.15): legfeljebb 35 NE/ml.

Alumínium. legfeljebb 200 µg/l.

Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. vagy II. módszer).

Atomizáló egységként grafitkemencét használunk.

Az oldatok elkészítéséhez műanyag tartályokat, és ahol csak lehetséges, műanyag eszközöket használunk. Használat előtt az üvegeszközöket (vagy -berendezést) salétromsavval (200 g/l HNO3) mossuk.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt használjuk, amelyet szükség esetén hígítunk.

Összehasonlító oldatok. Legalább három összehasonlító oldatot készítünk – pl. úgy, hogy R alumínium–mértékoldatot (10 ppm Al) R oktoxinol-10 1 g/l töménységű oldatával hígítunk – olyan koncentrációtartományban, amelybe a vizsgálandó készítmény alumíniumkoncentrációja várhatóan beleesik.

Monitoroldat. A vizsgálati oldathoz R alumínium–mértékoldatot (10 ppm Al) vagy egyéb alkalmas bizonylatolt referenciaanyagot adunk olyan mennyiségben, hogy az oldat alumíniumtartalmát 20 µg/l-rel növeljük.

Üres oldat. R oktoxinol-10 1 g/l töménységű oldata.

Hullámhossz: 309,3 nm vagy más alkalmas hullámhossz.

Résszélesség: 0,5 nm.

Grafitcső: pirolitikusan bevont; beépített platformmal.

Háttérkorrektor: kikapcsolva.

Atomizáló egység: grafitkemence; a leolvasások között kiizzítjuk.

A 0255.-1 táblázatban példaként megadott működési beállítások egy adott készülék esetében megfelelőnek bizonyultak. Az optimális körülmények létrehozása érdekében a beállítások módosíthatók.

0255.-1. táblázat. – Megfelelőnek bizonyult működési beállítások (példa).

Lépés Végső hő-mérséklet (°C)

Hőmérséklet beállási idő (s)

Hőmérséklet tartási idő (s) Gáz

1 120 10 80 argon

2 200 5 20 argon

3 650 5 10 argon

4 1300 5 10 argon

5 1300 1 10 nincs

6 2500 0,7 4 nincs

7 2600 0,5 3 argon

8 20 12,9 3 nincs

Injektálás: a következő oldatokból 3–3 alkalommal injektálunk: üres oldat, összehasonlító oldat, vizsgálati oldat, monitoroldat.

Albumini humani solutio Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 Rendszeralkalmasság:

– a monitoroldathoz adott alumínium visszanyerése 80–120%.

Az összehasonlító oldat segítségével kapott eredményekből kalibrációs egyenest készítünk, és a kalibrációs egyenes felhasználásával meghatározzuk a vizsgálandó készítmény alumíniumtartalmát.

Kálium: legfeljebb 0,05 mmol K, 1 gramm fehérjére számítva.

Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. módszer).

Hullámhossz: 766,5 nm.

Nátrium: legfeljebb 160 mmol Na/liter; a deklarált Na-tartalom 95–105%-a.

Atomemissziós spektrometria (2.2.22, I. módszer)

Hullámhossz: 589 nm.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriláis endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint a bakteriális endotoxin vizsgálat.

Pirogén vizsgálathoz literenként 35–50 g fehérjét tartalmazó oldat esetén a nyulaknak testtömeg kilogrammonként 10 ml-t, literenként 150–250 g fehérjét tartalmazó oldat esetén pedig testtömeg kilogrammonként 5 ml-t fecskendezünk be a vizsgálandó készítményből.

Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény literenként legfeljebb 50 g fehérjét tartalmazó oldatotok esetén kevesebb, mint 0,5 NE/ml endotoxint, literenként 50–200 g fehérjét tartalmazó oldatok esetén kevesebb, mint 1,3 NE/ml endotoxint, literenként 200–250 g fehérjét tartalmazó oldatok esetében pedig kevesebb, mint 1,7 NE/ml endotoxint tartalmazhat.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a készítmény nevét,

– a készítmény térfogatát,

– a fehérjetartalmat, g/l-ben kifejezve,

– a nátriumtartalmat, mmol/l-ben kifejezve,

– hogy a terméket nem szabad felhasználni, ha az zavaros, vagy ha üledék képződött benne,

– minden adalékanyag nevét és mennyiségét.

Alcohol benzylicus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0256

ALCOHOL BENZYLICUS

Benzil-alkohol

C7H8O Mr 108,1 [100-51-6]

DEFINÍCIÓ

Fenilmetanol.

Tartalom: 98,0–100,5%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: tiszta, színtelen, olajszerű folyadék.

Oldékonyság: vízben oldódik; etanollal (96%), zsíros olajokkal és illóolajokkal elegyedik.

Relatív sűrűség: 1,043–1,049.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS benzil-alkohollal.

VIZSGÁLAT

Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

2,0 ml anyag 60 ml R vízben – rázogatás közben – tökéletesen oldódjék fel.

Savasság. 10 ml anyag, 10 ml R etanol (96%) és 1 ml R fenolftalein–oldat elegye legfeljebb 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására rózsaszínűre változzék.

Törésmutató (2.2.6): 1,538–1,541.

Peroxidszám (2.5.5): legfeljebb 5.

Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag.

Standard oldat (a). 0,100 g R etilbenzolt a vizsgálati oldat 10,0 ml-ében oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk.

Alcohol benzylicus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Standard oldat (b). 2,000 g R diciklohexilt a vizsgálati oldat 10,0 ml-ében oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 0,750 g R benzaldehidet és 0,500 g R ciklohexilmetanolt a vizsgálati oldattal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 2,0 ml a) standard oldat és 3,0 ml b) standard oldat elegyéhez mérjük és az így nyert elegyet a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 0,250 g R benzaldehidet és 0,500 g R ciklohexilmetanolt a vizsgálati oldattal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 2,0 ml a) standard oldat és 2,0 ml b) standard oldat elegyéhez mérjük és az így nyert elegyet a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg,

– méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm,

– állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,5 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Lineáris áramlási sebesség: 25 cm/másodperc.

Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0 – 34 50 → 220

34 – 69 220

Injektor 200

Detektor 310

Detektálás: lángionizációval.

Nem parenterális célra szánt benzil-alkohol.

Injektálás: légdugó nélkül, 0,1 μl vizsgálati oldat és 0,1 μl a) összehasonlító oldat.

Relatív retenciók a benzil-alkoholra (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: etilbenzol kb. 0,28; diciklohexil kb. 0,59; A-szennyező kb. 0,68; B-szennyező kb. 0,71.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és a B-szennyező között.

A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő, az etilbenzoléval, vagy diciklohexiléval azonos retenciós idejű csúcsok területét az a), vagy b) összehasonlító oldatok kromatogramján, azonos retenciós időnél megjelenő csúcsok területéből levonjuk (az etilbenzol és a diciklohexán korrigált csúcsterülete). A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő bármely ilyen csúcs területét az egyéb csúcsok összes területének számításánál vesszük figyelembe.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható A-szennyező-csúcs területe közötti különbség (0,15%);

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható B-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható B-szennyező csúcsterülete közötti különbség (0,10%);

– a benzil-alkoholénál kisebb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének négyszerese (0,04%);

Alcohol benzylicus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – a benzil-alkoholénál nagyobb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük

összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható diciklohexil (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterülete (0,3%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének századrésze (0,0001%).

Parenterális célra szánt benzil-alkohol.

Injektálás: légdugó nélkül, 0,1 μl vizsgálati oldat és 0,1 μl b) összehasonlító oldat.

Relatív retenciók a benzil-alkoholra (retenciós ideje kb. 26 perc) vonatkoztatva: etilbenzol kb. 0,28; diciklohexil kb. 0,59; A-szennyező kb. 0,68; B-szennyező kb. 0,71.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és a B-szennyező között.

A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő, az etilbenzoléval, vagy diciklohexiléval azonos retenciós idejű csúcsok területét az a), vagy b) összehasonlító oldatok kromatogramján, azonos retenciós időnél megjelenő csúcsok területéből levonjuk (az etilbenzol és a diciklohexán korrigált csúcsterülete). A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő bármely ilyen csúcs területét az egyéb csúcsok összes területének számításánál vesszük figyelembe.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható A-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható A-szennyező csúcsterülete közötti különbség (0,05%);

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható B-szennyező-csúcs területe és a vizsgálati oldat kromatogramján látható B-szennyező csúcsterülete közötti különbség (0,10%);

– a benzil-alkoholénál kisebb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének kétszerese (0,02%);

– a benzil-alkoholénál nagyobb relatív retencióval megjelenő, egyéb csúcsok összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható diciklohexil (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterülete (0,2%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható etilbenzol (szükség esetén a fentiek szerint korrigált) csúcsterületének századrésze (0,0001%).

Bepárlási maradék: legfeljebb: 0,05%.

Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a vizsgálandó anyag megfelel a „Peroxidszám” vizsgálatban előírt követelménynek, 10,0 g-ot fűtőlapra helyezett letárált kvarc- vagy porcelántégelyben vagy platinatálban 200 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten szárazra párologtatunk. Biztosítjuk, hogy a vizsgálandó anyag a bepárlás során ne forrjon. A maradékot a fűtőlapon 1 órán keresztül szárítjuk, majd exszikkátorban hagyjuk lehűlni. A maradék tömege legfeljebb 5 mg lehet.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,900 g (m g) anyagot 1 térfogatrész R ecetsav-anhidrid és 7 térfogatrész R vízmentes piridin frissen készített elegyének 15,0 ml-ével – visszafolyóhűtőt alkalmazva – 30 percig vízfürdőn forralunk. Az oldatot lehűtjük, 25 ml R vizet adunk hozzá, és 0,25 ml R fenolftalein–oldatot alkalmazva indikátorként, 1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk (n1 ml). Üres titrálást is végzünk (n2 ml).

A százalékos C7H8O-tartalmat a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

Alcohol benzylicus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

mnn )(81,10 12 −

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2–8 °C-on.

FELIRAT

A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag felhasználható parenterális gyógyszerkészítmények előállítására.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

A. benzaldehid,

B. ciklohexilmetanol.

Amoxicillinum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0260

AMOXICILLINUM TRIHYDRICUM

Amoxicillin-trihidrát

C16H19N3O5S.3H2O Mr 419,4 [61336-70-7]

DEFINÍCIÓ

(2S,5R,6R)-6-[[(2R)-2-Amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav-trihidrát.

Fermentációs termék félszintetikus származéka.

Tartalom: 95,0−102,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik; zsíros olajokban gyakorlatilag nem oldódik. Híg savak és híg alkáli-lúgok oldják.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A.

Második azonosítás: B, C.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS amoxicillin-trihidráttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat: 25 mg vizsgálandó anyagot 10 ml R nátrium-hidrogén-karbonát–oldatban oldunk.

Összehasonlító oldat (a): 25 mg CRS amoxicillin-trihidrátot 10 ml R nátrium-hidrogén-karbonát–oldatban oldunk.

Összehasonlító oldat (b): 25 mg CRS amoxicillin-trihidrátot és 25 mg CRS ampicillin-trihidrátot 10 ml R nátrium-hidrogén-karbonát–oldatban oldunk.

Lemez: R szilanizált szilikagél lemez.

Kifejlesztőszer: 10 térfogatrész R acetont R ammónium-acetát − R tömény ecetsavval pH 5,0 értékre beállított − 154 g/l töménységű oldatának 90 térfogatrészével elegyítünk.

Amoxicillinum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

Felvitel: 1 μl.

Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: a foltok megjelenéséig jód-gőztérbe helyezzük és nappali fényben értékeljük.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával.

C. Kb. 2 mg anyagot egy kb. 150mm hosszú, 15 mm átmérőjű kémcsőben 0,05 ml R vízzel átnedvesítünk, majd 2 ml R kénsav−formaldehid−reagenst adunk hozzá. A kémcső tartalmát rázogatással összekeverve, gyakorlatilag színtelen oldatot nyerünk. A kémcsövet ezután 1 percre vízfürdőbe helyezzük. Az oldat sötétsárgára színeződik.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,100 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldást ultrahanggal vagy enyhe melegítéssel segítjük elő.

pH (2.2.3): 3,5−5,5. Az S oldatot vizsgáljuk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +290 és +315 között (vízmentes anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Tompítóoldat (pH 5.0). 250 ml R nátrium-dihidrogén-foszfát–oldat pH-ját 5,0-ra állítjuk R híg nátrium-hidroxid–oldattal, majd R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat (a). 30,0 mg vizsgálandó anyagot A–mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk.

Vizsgálati oldat (b). 30,0 mg vizsgálandó anyagot A–mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Összehasonlító oldat (a). 30,0 mg CRS amoxicillin trihidrátot az A–mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 4,0 mg CRS cefadroxilt az A–mozgófázissal 50 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-éhez 5,0 ml a) összehasonlító oldatot adunk és az elegyet az A–mozgófázissal 100 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 2,0 ml a) összehasonlító oldatot az A-mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 5,0 ml-ét az A-mozgófázissal tovább hígítjuk 20,0 ml-re.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R acetonitril – tompítóoldat (pH 5,0) (1+99 V/V),

– B-mozgófázis: R acetonitril – tompítóoldat (pH 5,0) (20+80 V/V),

Amoxicillinum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

Rt−0 92 8

( )25+− RR tt 92 → 0 8 → 100

( ) ( )4025 +−+ RR tt 0 100

( ) ( )5540 +−+ RR tt 92 8

Rt = az amoxicillin retenciós ideje a c) összehasonlító oldattal meghatározva

Amennyiben a megfelelő csúcsfelbontás biztosítására módosítottuk az eluens összetételét, a gradiens programot és a tartalmi meghatározást is ezzel a módosított összetétellel kezdjük.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 50–50 μl-t a b) és c) összehasonlító oldatból; az amoxicillin-csúcs megjelenéséig izokratikus elúciót végzünk. 50 μl-t injektálunk a b) vizsgálati oldatból, majd a Mozgófázis pontban leírtak szerinti gradiens elúciót alkalmazzuk; üres kísérlethez az A-mozgófázist injektáljuk és a Mozgófázis pontban leírtak szerinti gradiens elúciót alkalmazzuk.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– felbontás: legalább 2,0 az amoxicillin és a cefadroxil csúcsa között (szükség esetén az eluensben módosítjuk az A- és a B-mozgófázis arányát).

Követelmények:

– egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1%);

N,N-Dimetilanilin (2.4.26 A vagy B-módszer): legfeljebb 20 ppm.

Víztartalom (2.5.12): 11,5−14,5%. 0,100 g anyagot vizsgálunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29). A „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módszer szerint járunk el, a következő módosításokkal:

Mozgófázis: az A- és B-mozgófázis kezdeti összetétele, ha szükséges, módosítva.

Injektálás: a) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– ismételhetőség: az RSD legfeljebb 1,0% lehet, 6 injektálásból számolva.

A százalékos C16H19N3O5S-tartalmat a CRS amoxicillin-trihidrát feltüntetett tartalma alapján számoljuk ki.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban.

Amoxicillinum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

SZENNYEZŐK

A. (2S,5R,6R)-6-amino-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6-

aminopenicillánsav),

B. (2S,5R,6R)-6-[[(2S)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-

azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (L-amoxicillin),

C. (4S)-2-[5-(4-hidroxifenil)-3,6-dioxopiperazin-2-il]-5,5-dimetiltiazolidin-4-karbonsav (amoxicillin-

diketopiperazin-származékok),

D. R = CO2H: (4S)-2-[[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-karboximetil]-5,5-dimetiltiazolidin-4-

karbonsav (amoxicillin penicillosavjai ),

és C* epimere

E. (2RS,4S)-2-[[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino] metil]-5,5-dimetiltiazolidin-4-karbonsav

(amoxicillin penillosavjai),

Amoxicillinum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

F. 3-(4-hidroxifenil)pirazin-2-ol,

G. (2S,5R,6R)-6-[[(2R)-2-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-

3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (D-(4-hidroxifenil) glicilamoxicillin),

H. (2R)-2-[(2,2-dimetilpropanoil)amino]-2-(4-hidroxifenil)ecetsav,

I. (2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)ecetsav,

J. amoxicillin és amoxicillin-penicillosavak ko-oligomerei,

Amoxicillinum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 6

K. amoxicillin-penicillosavak oligomerei.

L. (2S,5R,6R)-6-[[(2S,5R,6R)-6-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-

azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonil]amino]- 3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karbonsav (6-APA amoxicillin-amid).

Amylum hydroxypropylum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:2165

AMYLUM HYDROXYPROPYLUM

Hidroxipropil-keményítő

[9049-76-7]

DEFINÍCIÓ

A hidroxipropil-keményítő a Kukoricakeményítő (0344), a Burgonyakeményítő (0355), a manióka-keményítő, a Rizskeményítő (0349), illetve a Borsókeményítő (2403) részlegesen szubsztituált 2-hidroxipropilétere; a keményítő éteresítésére propilén-oxidot alkalmaznak. Az így nyert, kémiailag módosított keményítőt savakkal vagy enzimekkel esetenként részlegesen hidrolizálják, annak érdekében, hogy csökkent viszkozitású, „hígított keményítőt” nyerjenek.

Tartalom:

– hidroxipropil-csoportok: 0,5–7,0%

ELŐÁLLÍTÁS

A hidroxipropil-keményítőt az élelmiszeradalékokra vonatkozó európai jogszabályi követelmények-nek megfelelően kell előállítani.

A botanikailag különböző eredetű keményítőket a kémiai módosítást megelőzően tilos keverni.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy kissé sárgás por.

Oldékonyság: hideg vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Az anyag, mikroszkóp alatt legalább 20-szoros nagyítással, R glicerin és R víz egyenlő térfogatarányú elegyében vizsgálva, botanikai eredetétől függően a következő sajátságokat mutatja:

– Kukorica alapú hidroxipropil-keményítő: különböző nagyságú, 2–23 µm átmérőjű, sokszögletű, illetve különböző nagyságú, 25–35 µm átmérőjű, gömbölyű vagy kerekded szemcsék figyelhetők meg. A lerakódási központban jól látható mélyedés vagy 2–5 sugarú hasíték jelenik meg, koncentrikus rétegezettség nem figyelhető meg. Keresztezett polarizáló lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemcséken fekete kioltási kereszt jelenik meg, melynek szárai a szemcsék lerakódási centrumában metszik egymást.

–– Burgonya alapú hidroxipropil-keményítő: szabálytalan alakú, tojásdad vagy körte formájú, általában 30–100 µm átmérőjű szemcsék figyelhetők meg, de ritkán 100 µm feletti, illetve kerekded, 10–35 µm átmérőjű szemcsék is előfordulnak. Néha 2–4 részszemcséből álló összetett szemcsék is láthatók. A tojásdad és körte alakú szemcsék lerakódási központja excentrikusan, a kerekded szemcséké centrálisan, vagy enyhén excentrikusan helyezkedik el. Minden szemcse jól láthatóan koncentrikus rétegezettséget mutat. Keresztezett polarizáló

Amylum hydroxypropylum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemcséken fekete kioltási kereszt jelenik meg, melynek szárai a szemcsék lerakódási centrumában metszik egymást.

– Manióka alapú hidroximetil-keményítő: egyik oldalán csonka, jellemzően 3–35 µm átmérőjű, gömbszerű szemcsék, melyeken körkörös, vagy többsugaras, koncentrikusan elhelyezkedő hasíték látható. Néhány szemcse tojásdad, vagy süveg alakú. A lerakódási centrum koncentrikus, néha kissé repedezett. Keresztezett polarizáló lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemcséken fekete kioltási kereszt látható, melynek szárai a lerakódási centrumban metszik egymást.

– Rizs alapú hidroximetil-keményítő: sokszögletű, 1–10 µm-es, de többnyire 4–6 µm méretű magányos szemcsék figyelhetők meg, melyek gyakran tojásdad, 50–100 µm átmérőjű csoportokká állnak össze. A szemcsék lerakódási központja gyengén látható, koncentrikus rétegezettség nem figyelhető meg. Keresztezett polarizáló lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemcséken fekete kioltási kereszt látható, melynek szárai a lerakódási centrumban metszik egymást.

– Borsó alapú hidroximetil-keményítő: benne túlnyomórészt nagy, 25–45 µm-es, elliptikus keményítőszemek figyelhetők meg, melyek olykor szabálytalanok vagy vese alakúak. Ritkábban láthatók még kisebb, 5–8 µm méretű kerekded szemcsék is. Ezeken esetenként repedések, egyéb szabálytalanságok, valamint halvány koncentrikus rétegzettség is megfigyelhető. Ritkán a főtengelyük mentén hasíték látható. Keresztezett polarizáló lemezek vagy prizmák között vizsgálva, a keményítőszemeken jól látható fekete kioltási kereszt jelenik meg.

B. 1 g anyagot 50 ml R vízben szuszpendálunk; a szuszpenziót 1 percig forraljuk, majd lehűtjük. Áttetsző vagy tiszta nyák képződik.

C. A B. pont szerinti azonosítás során kapott nyák 1 ml-éhez 0,05 ml R1 jód–oldatot elegyítünk. Narancsvörös vagy sötétkék színeződés keletkezik, amely melegítésre eltűnik.

D. 0,1 g anyagot 100 ml-es mérőlombikba mérünk, és 12,5 ml R hígított kénsavat adunk hozzá. A lombikot vízfürdőbe merítjük, és a minta feloldódásáig melegítjük. Ezután lehűtjük, és az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1 ml-ét 25 ml-es, beosztásokkal ellátott, üvegdugós kémcsőbe mérjük, és miután a kémcsövet hideg vízbe merítettük, cseppenként 8 ml R tömény kénsavat adagolunk az oldathoz. Gondos elegyítés után a kémcsövet forrásban lévő vízfürdőbe merítjük, majd pontosan 3 perc elteltével haladéktalanul jeges vízfürdőbe helyezzük, és mindaddig ott tartjuk, amíg az oldat meg nem dermed. Ezután – a kémcső falán óvatosan lefolyatva – R2 ninhidrin–oldat 0,6 ml-ét mérjük hozzá, majd a kémcsövet azonnal alaposan összerázzuk, és 25 °C-os vízfürdőbe helyezzük. 100 perc elteltével az oldatot R tömény kénsavval 25 ml-re hígítjuk; a jó keveredést a kémcső többszöri megfordításával biztosítjuk, de nem rázzuk. 5 percen belül ibolya színeződés keletkezik.

VIZSGÁLATOK

pH (2.2.3): 4,5–8,0.

5,0 g anyagot 25,0 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 60 másodpercig rázogatunk. A szuszpenziót 15 percig állni hagyjuk.

Idegen anyagok. Az anyagot mikroszkóp alatt, R glicerin és R víz azonos térfogatarányú elegyében vizsgáljuk. A keményítőszemcséken kívül más anyag legfeljebb nyomokban lehet jelen.

Oxidáló anyagok (2.5.30): legfeljebb 20 ppm, H2O2-ban kifejezve.

Kén-dioxid (2.5.29): legfeljebb 50 ppm.

Amylum hydroxypropylum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Vas (2.4.9).

– Kukoricából, burgonyából, maniókából, illetve rizsből nyert hidroxipropil-keményítőben: legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot 20 ml R hígított sósavval összerázunk. A keveréket megszűrjük, és a szüredéket vizsgáljuk. – Borsóból nyert hidroxipropil-keményítőben legfeljebb: 50 ppm.

1,0 g anyagot 50 ml R hígított sósavval összerázunk. A keveréket megszűrjük, és a szüredéket vizsgáljuk.

Szárítási veszteség (2.2.32): az anyag 1,000 g-ját 90 percen át 130 °C-os szárítószekrényben szárítjuk:

– kukoricából, maniókából, rizsből, illetve borsóból nyert hidroxipropil-keményítő esetében: legfeljebb 15,0%;

– burgonyából nyert hidroxipropil-keményítőben: legfeljebb 20,0%.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,6%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

Mikrobiológiai szennyeződés

TAMC: elfogadási követelmény: 103 CFU/g (2.6.12).

TYMC: elfogadási követelmény: 102 CFU/g (2.6.12).

Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).

Salmonella nem lehet jelen (2.6.13).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Mágneses magrezonancia spektroszkópia (2.2.33).

Belső standard oldat. 50,0 mg CRS 3-trimetilszilil-1-propánszulfonsav–nátriumsót 0,1 mg pontossággal mért, kb. 5 g R1 deutérium-oxidban oldunk. Az oldatot leforrasztott üvegcsében tároljuk.

Vizsgálati oldat. 20 g vizsgálandó anyagot 200,0 ml R szén-dioxid-mentes vízben szobahőmérsékleten diszpergálunk. A keveréket 15 percen át rázatjuk, majd megszűrjük. E műveletet kétszer megismételjük. Kis mértékű diszpergálhatóság és lassú szűrés esetén a mosási művelethez hűtött R szén-dioxid-mentes vizet használunk. A mosott keményítőt legalább 4 órán át szárítószekrényben, csökkentett nyomáson, 30±5 °C-on szárítjuk. A „Szárítási veszteség” vizsgálat eredménye alapján kiszámoljuk az így mosott és szárított minta 5 g-jának nedvességtartalmát (W). A mosott és szárított minta 12,0 mg-ját (száraz bázis) 5 mm-es NMR-csőbe mérjük, 0,1 ml R deutérium-klorid–oldatot és 0,75 ml R1 deutérium-oxidot adunk hozzá, lefedjük, tartalmát összekeverjük, és forrásban lévő vízfürdőbe merítjük. Miután az oldat feltisztult (legalább 3 perc, de legfeljebb 1 óra) szobahőmérsékletűre hagyjuk lehűlni. A csövet – miután a külsejét leszárítottuk – 0,1 mg pontossággal lemérjük, majd 0,05 ml belső standard oldat hozzáadása után 0,1 mg pontossággal ismét lemérjük. Kiszámoljuk a hozzáadott belső standard oldat tömegét. Az elegyet gondosan összekeverjük.

Készülék: legalább 300 MHz-es FT-NMR spektrométer.

A 1H NMR spektrumok felvétele. A következő paraméterekkel dolgozhatunk:

– spektrális szélesség: 8 ppm (–1,0 és 7 ppm között),

– besugárzási frekvencia: nincs,

– időtartomány: legalább 64 K,

– pulzusszélesség: 90°,

Amylum hydroxypropylum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 – pulzuskésleltetés: 10 s,

– próbafelvételek száma: 0,

– felvételek száma: 8.

Referenciaként a belső standard CH3-jelét használjuk. A szingulett kémiai eltolódását 0 ppm-re állítjuk.

A FID jelet rögzítjük.

A fázis- és az alapvonal-korrekció után –0,5 és +6 ppm között integráljuk a csúcsterületeket.

Megmérjük a hidroxipropil-csoportok metil-csoportjaitól származó dublett területét +1,2 ppm-nél (A2) és a belső standard metilcsoportjaitól származó jelek területét 0 ppm-nél (A1), a 13C-szatelitek nélkül.

Értékelés: a hidroxipropil-csoporthoz tartozó metilcsoport három protonjának jelét mérjük; a következő képlet alapján kiszámítjuk a hidroxipropil-csoportok mennyiségét, %m/m-ban kifejezve (szárított anyagra):

WmmWP

AA

−⋅⋅⋅

⋅⋅⋅

10010010059

2181003 11

1

2

,

ahol:

3 = a belső standard három metilcsoportját jelző számérték;

A1 = a belső standard metilcsoportjainak csúcsterülete;

A2 = a hidroxipropil-csoport metilcsoportjának csúcsterülete;

P = a CRS 3-trimetilszilil-1-propánszulfonsav–nátriumsó százalékos koncentrációja;

W1 = a belső standard tömege a belső standard oldatban (mg/g);

m1 = a belső standard oldat tömege az NMR-csőben (g);

218 = a belső standard móltömege (g/mól);

59 = a hidroxipropil-csoport móltömege (g/mól);

m = a mosott és szárított vizsgálati minta tömege az NMR-csőben (mg),

W = nedvességtartalom (%m/m).

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni a keményítő botanikai eredetét és a módosítás típusát.

Antithrombinum III humanum densatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2012:0878 javított 7.6

ANTITHROMBINUM III HUMANUM DENSATUM

Humán antitrombin-III koncentrátum

DEFINÍCIÓ

A humán antitrombin-III koncentrátum olyan, humán plazmából nyert glikoprotein-frakció, steril liofilizált készítmény, amely heparin felesleg jelenlétében inaktiválja a trombint. A Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából állítják elő.

A készítmény stabilizáló anyagokat tartalmazhat.

A címkén megjelölt térfogatú oldószerben feloldva a készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 25 NE antitrombin-III legyen.

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárásnak olyannak kell lennie, hogy megőrizze az antitrombin III funkcionális integritását. Az előállításnak olyan lépés(eke)t is tartalmaznia kell, amely(ek)ről igazolták, hogy az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására alkalmas(ak). Ha az előállítás során vírusinaktiváló anyagokat alkalmaznak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény biztonságosságát a betegek szempontjából.

A fajlagos aktivitás legalább 3 NE antitrombin-III az albumin nélkül számított összes fehérje 1 mg-jára vonatkoztatva.

Az antitrombin-III-at tisztítják, töményítik.

Mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem alkalmazható.

Az antitrombin-III koncentrátumot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan töltik a végső, steril tartályokba, majd azonnal lefagyasztják. Ezután liofilizálják, és a tartályokat vákuumban, vagy inert gáztérben lezárják.

Bizonyítani kell, hogy a gyártási eljárás eredményeként létrejött termék az antitrombin-III olyan frakcióját tartalmazza, mely következetesen képes heparinhoz kötődni. Ezt olyan megfelelő analitikai vizsgálatokkal értékelik, melyeket az előállítási eljárás kifejlesztése során határoztak meg, mint például:

Heparinkötő frakció. Agaróz gélelektroforézist (2.2.31) végzünk. R elektroforézis céljára szánt agarózból R barbitál–tompítóoldattal (pH 8,4) olyan 10 g/l töménységű oldatot készítünk, mely ml-enként 15 NE R heparint tartalmaz. Ezen oldatból 5 ml-t egy 5×5 cm nagyságú üveglemezre öntünk, és 30 percen keresztül 4 °C-ra hűtve tartjuk. A gél-lemezbe 2 db, 2 mm átmérőjű lyukat vágunk 1 és 4 cm-re a lemez szélétől, ill. 1 cm-re a katódtól. Az egyik lyukba a vizsgálandó készítmény kb. 1 NE/ml antitrombin-III aktivitású hígításából 5 μl-t, a másikba pedig 5 μl jelzőfesték oldatot, pl. R brómfenolkék–oldatot mérünk. Az elektroforézist 4 °C-on, állandó, 7 V/cm elektromos térerősséget használva, addig folytatjuk, amíg a festék el nem éri az anódot.

1,5 cm-re a lemez azon szélétől, ahol a vizsgálandó készítményt felvittük, átvágjuk az agarózgélt, és eltávolítjuk a gél nagyobbik részét. Így egy 1,5 cm széles gél-sáv marad, benne a vizsgálandó anyaggal. Az eltávolított darabot újabb egyenletes géldarabbal helyettesítjük. Ez a réteg 3,5 ml R barbitál–tompítóoldattal (pH 8,4) készített, R elektroforézis céljra szánt agaróz 10 g/l töménységű oldatából áll, mely nyúl humán antitrombin-III elleni antiszérumot tartalmaz megfelelő

Antithrombinum III humanum densatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 koncentrációban. Az antiszérum megfelelő koncentrációját előzetesen határozzuk meg, úgy, hogy legalább 1,5 cm-es csúcsmagasságot adjon. Az eredeti gélt tartalmazó lemezt olymódon helyezzük a katód oldalhoz, hogy az elsőhöz képest derékszögben egy második elektroforézist végezhessünk. Ezt a második elektroforézist állandó, 2 V/cm-es elektromos térerőt használva, 16 órán keresztül folytatjuk. A lemezeket szűrőpapírral, és több réteg vastag, R nátrium-klorid oldattal (9 g/l) átitatott gézzel takarjuk le, és 2 órán keresztül préseljük össze őket, a sóoldatot folyamatosan pótolva. A lemezeket végül R vízzel leöblítjük, megszárítjuk, majd R savkék 92–oldattal megfestjük.

Kiszámítjuk a heparinhoz kötött antitrombin-III frakció – mely az anódhoz legközelebb eső csúcs – arányát. A számításkor tekintetbe kell venni az összes antitrombin-III tartalmat, a 2 precipitációs csúcs által meghatározott terület megmérésével.

Az antitrombin-III heparinhoz kötődni képes frakciója legalább 60% legyen.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, porlékony szilárd anyag vagy por.

A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonosítás, a tisztasági vizsgálatok (az oldhatóság, az összes fehérje és a víztartalom kivételével) ill. a tartalmi meghatározás előtt.

AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont határértékeinek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A vizsgálandó készítmény egy tartályának tartalmához az ajánlott hőmérsékleten betöltjük a címkén megjelölt térfogatú oldószert. A készítmény, a címkén megjelölt oldószer megadott térfogatában kíméletes körkörös mozgatás közben 10 percen belül, teljesen oldódjék fel. Az oldat tiszta, vagy enyhén zavaros, színtelen vagy csaknem színtelen legyen.

pH (2.2.3): 6,0–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Összes fehérje. Amennyiben szükséges, a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R vízzel úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Gömbölyű aljú centrifugacsőben az oldat 2,0 ml-éhez R nátrium-molibdenát 75 g/l-es oldatának 2 ml-ét valamint 30 térfogatrész R víz és 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav elegyének 2 ml-ét adjuk. Az így kapott elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra helyezzük, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogén tartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat.

Heparin (2.7.5): a készítmény 1 Nemzetközi Egység antitrombin-III aktivitásra számítva legfeljebb 0,1 NE heparin-aktivitást tartalmazhat.

A heparin tartalmi meghatározásának módszerét minden egyes vizsgálandó készítmény esetén validálni kell, hogy tekintetbe vegyük az antitrombin-III zavaró hatását is.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32), vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Antithrombinum III humanum densatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok.(2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat követelményeinek vagy, ha előnyösebb és amennyiben indokolt és engedélyezett, egy validált in vitro, mint pl. bakteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek.

A pirogén vizsgálathoz a nyulaknak a vizsgálandó készítményből testtömeg kilogrammonként legalább 50 NE antitrombin III-nak megfelelő térfogatot adunk be.

A bakteriális endotoxin vizsgálatot csak olyan esetben lehet alkalmazni, melyben a vizsgálandó készítmény 1 Nemzetközi Egység antitrombin III-ra számítva legalább 0,1 NE endotoxint tartalmaz.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

A humán antitrombin-III (2.7.17). A becsült hatóérték a címkén deklaráltnak 80–120%-a legyen. A megbízhatósági intervallum (P=0,95) a becsült hatóérték legfeljebb 90–110%-a lehet.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartályban lévő antitrombin-III mennyiséget, Nemzetközi Egységekben kifejezve,

– a készítmény feloldására használt oldószer nevét és térfogatát,

– adott esetben, a stabilizátorként jelen levő albumin mennyiségét.

Calcifediolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1295

CALCIFEDIOLUM

Kalcifediol

C27H44O2.H2O Mr 418,7 [63283-36-3]

DEFINÍCIÓ

(5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-3β,25-diol−monohidrát.

Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). Az oldott anyag − hőmérséklettől és időtartamtól függően − reverzibilis izomerizációval pre-kalcifediollá alakul. Mindkét komponens biológiailag aktív.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik, zsíros olajokban oldódik.

Az anyag levegőre, hőre és fényre érzékeny.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Mintakészítés: 2 mg vizsgálandó anyagot összekeverünk 225 mg R kálium-bromiddal.

Összehasonlítás: a kalcifediol Ph.Eur. referenciaspektrumával.

B. A „Tartalmi meghatározás” pontban kapott kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal.

VIZSGÁLATOK

2

Calcifediolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3 - 2 Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk.

A vizsgálatot a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől és levegőtől védve végezzük.

Vizsgálati oldat. 1,00 mg vizsgálandó anyagot – melegítés nélkül – a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,00 mg CRS kalcifediolt – melegítés nélkül – a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk.

Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 2 ml-ét 80 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 2 órán keresztül melegítjük, majd lehűtjük.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,

– állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R víz − R metanol (200+800 V/V).

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en.

Injektálás: 50 μl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat.

Kromatografálási idő: a kalcifediol retenciós idejének kétszerese.

Relatív retenció a kalcifediolra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,85; B-szennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,2; pre-kalcifediol kb. 1,3; A-szennyező kb. 1,6.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 5,0 a pre-kalcifediol és a kalcifediol között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis összetevőinek arányát.

Követelmények:

– A-, B-, C- és D-szennyező: egyenként legfeljebb 0,5%;

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: legfeljebb 0,1%;

– összes szennyező: legfeljebb 1,0%;

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%); a pre-kalcifediol csúcsát nem vesszük figyelembe.

Víztartalom (2.5.32): 3,8–5,0%. Az anyag 10,0 mg-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint a következő módosításokkal.

Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– ismételhetőség: a hatszori injektálás során kapott kalcifediol-csúcs területének relatív szórása legfeljebb 1%.

3

Calcifediolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3 - 3 A százalékos C27H44O2-tartalmat az a) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS kalcifediol deklarált tartalmi értéke alapján, számítjuk ki, és amennyiben szükséges, a pre-kalcifediol csúcsát is figyelembe vesszük.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, nitrogén gáztérben, fénytől védve, 2 és 8 °C között.

A felbontott tartály tartalmát késedelem nélkül fel kell használni.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. 9β,10α-koleszta-5,7-dién-3β,25-diol,

B. koleszta-5,7-dién-3β,25-diol,

C. (6E)-9,10-szekokoleszta-5(10),6,8-trién-3β,25-diol,

Calcifediolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3 - 4

4

D. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-3β,25-diol.

Calcii gluconas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0172

CALCII GLUCONAS

Kalcium-glükonát

C12H22CaO14,H2O Mr 448,4 [18016-24-5]

DEFINÍCIÓ

Kalcium-bisz[(2R,3S,4R,5R)-2,3,4,5,6-pentahidroxihexanoát]–monohidrát. Kalcium-di(D-glükonát)–monohidrát.

Tartalom: 98,5–102,0% C12H22CaO14.H2O.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos vagy szemcsés por.

Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; forrásban lévő vízben bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot, szükség esetén 60 °C-os vízfürdőben melegítve, 1 ml R vízben oldunk.

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS kalcium-glükonátot, szükség esetén 60°C-os vízfürdőben melegítve, 1 ml R vízben oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez (5–40 μm) [vagy R VRK szilikagél lemez (2–10 μm)].

Kifejlesztőszer: R etil-acetát – R tömény ammónia–oldat – R víz – R etanol (96%) (10+10+30+50 V/V).

Felvitel: 1 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: 100 °C-on 20 percig, majd hagyjuk lehűlni.

Előhívás: lemezt, literenként 10 g R cérium(IV)-szulfátot és literenként 25 g R ammónium-molibdenátot tartalmazó R higított kénsav oldattal bepermetezzük, majd 105°C-on 10 percen át melegítjük.

Calcii gluconas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Értékelés: 5 perc elteltével a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Az S oldattal (lásd „Vizsgálatok”) a kalciumion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt

változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 1,0 g anyagot 60 °C-os R vízben oldunk, majd az oldatot R vízzel 50 ml-re hígítjuk.

Az oldat külleme. 60 °C-on az S oldat színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín-mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Lehűtés után az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1).

Szerves szennyezők és bórsav. 0,5 g anyagot R tömény kénsavval kiöblített és jeges vízfürdőbe helyezett porcelántálba mérünk. A tálba mért anyag, 2 ml lehűtött R tömény kénsavval elkeverve, nem színeződhet sem sárgára, sem barnára; 1 ml R kromotrop-2B–oldat hozzáadására a keverék ibolyaszínű lesz, sötétkékre azonban nem színeződhet. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint 1 ml R kromotrop-2B–oldat és 2 ml lehűtött R tömény kénsav elegye.

Szacharóz és redukáló cukrok. 0,5 g anyagot 2 ml R1 sósav és 10 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot 5 percig forraljuk, majd lehűlés után 10 ml R nátrium-karbonát–oldatot adunk hozzá és állni hagyjuk; ezután R vízzel 25 ml-re hígítjuk és megszűrjük. A szüredék 5 ml-éhez 2 ml R réz(II)-tartarát–oldatot elegyítünk, és az így nyert oldatot 1 percig forraljuk, majd 2 percig állni hagyjuk. Az oldatból nem válhat le vörös színű csapadék.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm.

A vizsgálathoz az S oldat 12,5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 100 ppm.

Az anyag 10,0 g-ját 10 ml R ecetsav és 90 ml R desztillált víz elegyében melegítéssel oldjuk.

Magnézium és alkálifémek: legfeljebb 0,4%.

1,00 g anyagot 100 ml forrásban levő R vízben oldunk. Az oldathoz 10 ml R ammónium-klorid–oldatot, 1 ml R ammónia–oldatot elegyítünk, majd cseppenként 50 ml forró R ammónium-oxalát–oldatot adagolunk hozzá. 4 órás állást követően a csapadékos folyadékot R vízzel 200 ml-re hígítjuk, majd megszűrjük. A szüredék 100 ml-ét szárazra párologtatjuk, majd kiizzítjuk. A maradék tömege legfeljebb 2 mg lehet.

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 10 ppm.

Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. A vizsgálandó anyagot fokozatosan és óvatosan hevítjük addig, míg csaknem teljes egészében fehér tömeggé alakul, majd kiizzítjuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Mikrobiológiai szennyezés.

TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU /g (2.6.12).

TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,8000 g-ját 20 ml forró R vízben oldjuk. A lehűlt oldatot R vízzel 300 ml-re hígítjuk. A kalciumot komplexometriásan titráljuk (2.5.11).

1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 44,84 mg C12H22CaO14.H2O egyenértékű.

Calcii gluconas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0979

CALCII GLUCONAS AD INIECTABILE

Injekcióhoz való kalcium-glükonát

C12H22CaO14.H2O Mr 448,4 [18016-24-5]

DEFINÍCIÓ

Kalcium-bisz[(2R,3S,4R,5R)-2,3,4,5,6-pentahidroxihexanoát]–monohidrát. Kalcium-D-glükonát−monohidrát.

Tartalom: 99,0–101,0% C12H22CaO14.H2O.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, illetve szemcsés por.

Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; forrásban lévő vízben bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot – szükség esetén 60 °C-os vízfürdőben melegítve – 1 ml R vízben oldunk.

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS kalcium-glükonátot – szükség esetén 60 °C-os vízfürdőben melegítve – 1 ml R vízben oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez (5-40μm) [vagy R VRK szilikagél lemez (2-10μm)].

Kifejlesztőszer: R tömény ammónia−oldat − R etil-acetát − R víz − R etanol (96%) (10+10+30+50 V/V).

Felvitel: 1 μl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: a lemezt 100 °C-on 20 percig melegítjük, majd lehűlésig állni hagyjuk.

Előhívás: a lemezt, literenként 10 g R cérium(IV)-szulfátot és literenként 25 g R ammónium-molibdenátot tartalmazó R higított kénsav oldattal bepermetezzük, majd 105°C-on 10 percen át melegítjük.

Calcii gluconas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

Értékelés: 5 perc elteltével a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat főfoltjával.

B. Kb. 20 mg anyaggal a kalciumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 10,0 g anyaghoz 90 ml forrásban lévő R desztillált vizet adunk, majd a folyadékot kevergetés közben teljes feloldódásig, de legfeljebb 10 másodpercig forraljuk. Végül az oldatot R desztillált vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Az oldat külleme. A 60 °C hőmérsékletű S oldat színe nem lehet erősebb, mint a B7 szín-mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A 20 °C-ra lehűtött oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1).

pH (2.2.3): 6,4–8,3.

1,0 g anyagot 20 ml R szén-dioxid-mentes vízben vízfürdőn melegítve oldunk.

Szerves szennyezők és bórsav. 0,5 g anyagot R tömény kénsavval kiöblített porcelántálba mérünk. A tálat jeges vízfürdőbe helyezzük. Az anyag 2 ml lehűtött R tömény kénsavval összekeverve nem színeződhet sem sárgára, sem barnára. 1 ml R kromotrop-2B–oldat hozzáadására ibolya színeződés keletkezik, mely nem változhat sötétkékre. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint 1 ml R kromotrop-2B–oldat és 2 ml lehűtött R tömény kénsav elegyének színe.

Oxalát. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, majd az oldathoz R nátrium-oxalát R kromatográfiás célra szánt vízzel készült, 0,152 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét adjuk. Az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Előtétoszlop:

– méretei: l = 30 mm; ∅ = 4 mm;

– állófázis: megfelelő, erősen bázisos anioncserélő gyanta (30−50 µm).

Első és második oszlop:

– méretek: l = 0,25 m; ∅ = 4 mm;

– állófázis: megfelelő, erősen bázisos anioncserélő gyanta (30−50 µm).

Anion-elnyomó oszlop: az előtétoszlop és az analitikai oszlopok után sorbakötve; az anion-elnyomó oszlop mikromembránja választja el egymástól a mozgófázist és a mozgófázissal ellenáramban áramló, az anion-elnyomó oszlopot regeneráló oldatot.

Mozgófázis: 0,212 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 63 mg R nátrium-hidrogén-karbonátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000,0 ml-re oldunk.

A mozgófázis áramlási sebessége: 2 ml/perc.

Regeneráló oldat: R tömény kénsav R kromatográfiás célra szánt vízzel készült, 1,23 g/l töménységű oldata.

A regeneráló oldat áramlási sebessége: 4 ml/perc.

Detektálás: vezetőképességi detektorral.

Calcii gluconas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Injektálás: 50 μl.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– ismételhetőség: az ötszöri injektálás során kapott oxalát-csúcs területének relatív szórása legfeljebb 2,0%.

Mindegyik oldatból háromszor 50 µl-t injektálunk. A ppm-ben kifejezett oxaláttartalmat az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

TR

T

SSS−⋅50

,

ahol:

ST = az oxalát-csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

SR = az oxalát-csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmény:

– oxalát: legfeljebb 100 ppm.

Szacharóz és redukáló cukrok. 0,5 g anyagot 2 ml R1 sósav és 10 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot 5 percig forraljuk, majd lehűlés után 10 ml R nátrium-karbonát–oldatot adunk hozzá, és 10 percig állni hagyjuk. Ezután R vízzel 25 ml-re hígítjuk, majd megszűrjük. A szüredék 5 ml-ét 2 ml R réz(II)-tartarát–oldattal 1 percig forraljuk. 2 perc elteltével az oldatban nem lehet jelen vörös színű csapadék.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 50 ppm.

Az előzetesen megszűrt S oldat 10 ml-éhez 5 ml R vizet adunk.

Foszfát (2.4.11): legfeljebb 100 ppm.

Az S oldat 1 ml-ét R vízzel 100 ml-re hígítjuk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 50 ppm.

Az előzetesen megszűrt S oldatot vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 7,5 ml R szulfát–mértékoldat (10 ppm SO4) és 7,5 ml R desztillált víz elegyével készítjük.

Vas: legfeljebb 5,0 ppm.

Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer).

Vizsgálati oldat. 2,0 g anyagot 100 ml-es teflon főzőpohárba mérünk, majd 5 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá, és forralva majdnem szárazra párologtatjuk. A maradékhoz 1 ml R tömény hidrogén-peroxid–oldatot adunk, és ismét majdnem szárazra párologtatjuk. A hidrogén-peroxidos kezelést addig ismételjük, míg tiszta oldatot nem kapunk. Az oldatot 2 ml R tömény salétromsavval 25 ml-es mérőlombikba mossuk át, majd a lombik tartalmát R hígított sósavval 25,0 ml-re egészítjük ki. Azonos módon, de a vizsgálandó anyag helyett 0,65 g R1 kalcium-kloridot alkalmazva, kompenzáló oldatot készítünk.

Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R vas–mértékoldatot (20 ppm Fe) R hígított sósavval különböző mértékben hígítunk.

Fényforrás: vas vájtkatód lámpa.

Hullámhossz: 248,3 nm.

Atomforrás: levegő−acetilén láng.

Calcii gluconas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 Deutérium lámpa alkalmazásával háttérkorrekciót végzünk.

Magnézium és alkálifémek: legfeljebb 0,4%.

0,50 g anyaghoz 1,0 ml R hígított ecetsav és 10,0 ml R víz elegyét adjuk, majd a keveréket gyorsan felforraljuk, és rázogatás közben teljes oldódásig forrásban tartjuk. A forró oldathoz 5,0 ml R ammónium-oxalát–oldatot elegyítünk. Az elegyet legalább 6 órán át állni hagyjuk, majd zsugorított üvegszűrőn (1,6) (2.1.2) keresztül porcelántégelybe szűrjük. A szüredéket óvatosan szárazra párologtatjuk, majd kiizzítjuk. A maradék tömege legfeljebb 2 mg lehet.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 167 NE/g.

Mikrobiológiai szennyezés

TAMC elfogadhatósági követelmény 102 CFU/g (2.6.12).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,350 g-ját 20 ml forró R vízben oldjuk. A lehűlt oldatot R vízzel 300 ml-re hígítjuk. A kalciumot, 50 mg R kalkonkarbonsav–porhígítást alkalmazva indikátorként, komplexometriásan titráljuk (2.5.11).

1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 44,84 mg C12H22CaO14.H2O egyenértékű.

Calcii hydrogenophosphas anhydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:0981

CALCII HYDROGENOPHOSPHAS ANHYDRICUS

Kalcium-hidrogén-foszfát, vízmentes

CaHPO4 Mr 136,1 [7757-93-9]

DEFINÍCIÓ

Tartalom: 98,0−103,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg sósav és híg salétromsav oldja.

AZONOSÍTÁS

A. 0,1 g anyagot 10 ml R hígított sósavban melegítés közben oldunk. Az oldatot 2,5 ml R1 hígított ammónia−oldattal összerázzuk, majd R ammónium-oxalát 35 g/l töménységű oldatának 5 ml-ével elegyítjük. Fehér csapadék keletkezik.

B. 0,1 g anyagot 5 ml R hígított salétromsavban oldunk. Az oldatot 2 ml R ammónium-molibdenát−oldattal elegyítjük, majd 2 percig 70 °C-on melegítjük. Sárga csapadék keletkezik.

C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,5 g anyagot 20 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük, majd csapadék keletkezéséig R1 hígított ammónia−oldatot adagolunk hozzá. Ezután, a csapadék feloldásához éppen elegendő R hígított sósavval elegyítjük, végül R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk.

Savban oldhatatlan anyagok: legfeljebb 0,2%.

5,0 g anyagot 40 ml R vízben oldunk. Az oldatot 10 ml R tömény sósavval elegyítjük, majd 5 percig forraljuk. Lehűtés után az oldhatatlan anyagokat hamumentes szűrőpapírra gyűjtjük, R vízzel addig mossuk, míg a szüredék R2 ezüst-nitrát−oldat hozzáadására már nem zavarosodik meg. A 600 ± 50 °C-on kiizzított maradék legfeljebb 10 mg lehet.

Karbonát. 0,5 g anyagot 5 ml R szén-dioxid-mentes vízzel összerázunk. 1 ml R tömény sósav hozzáadása nem okozhat pezsgést.

Klorid: legfeljebb 0,25%.

Vizsgálati oldat. 0,20 g anyagot 20 ml R víz és 13 ml R hígított salétromsav elegyében oldunk, szükség esetén melegítjük. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 50 ml-ét vizsgáljuk.

Calcii hydrogenophosphas anhydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Összehasonlító oldat. 0,70 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 6 ml R hígított salétromsav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk.

A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz 1−1 ml R2 ezüst-nitrát−oldatot elegyítünk, és az oldatokat fénytől védett helyen tartjuk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté.

Fluorid: legfeljebb 100 ppm.

Potenciometria (2.2.36, II. módszer).

Kelátképző oldat. 45 g R ciklohexiléndiamintetraecetsavat 75 ml R nátrium-hidroxid−oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 250 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat. 1,000 g anyagot 4 ml R1 sósavban oldunk. Az oldathoz 20 ml kelátképző oldatot, 2,7 ml R tömény ecetsavat és 2,8 g R nátrium-kloridot adunk. Ezután a pH-t R nátrium-hidroxid−oldattal 5−6 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. Előzetesen 300 °C-on 12 órán át szárított R nátrium-fluorid 4,42 g-ját R vízzel 1000,0 ml-re oldjuk. Az oldat 50,0 ml-ét R ionerősséget beállító tompítóoldattal 500,0 ml-re hígítjuk (200 ppm F).

Indikátorelektród: fluoridszelektív elektród.

Összehasonlító elektród: ezüst/ezüst-klorid elektród.

A vizsgálati oldat 20,0 ml-ét vizsgáljuk. Az oldathoz legalább három ízben 0,10−0,10 ml összehasonlító oldatot elegyítünk, és minden hozzáadás után elvégezzük a vizsgálatot. A fluorid koncentrációját a kalibrációs görbe segítségével számítjuk ki.

Szulfát: legfeljebb 0,5%.

Vizsgálati oldat. 0,5 g anyagot 5 ml R víz és 5 ml R hígított sósav elegyében oldunk. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 20 ml-ét 1 ml R hígított sósavval elegyítjük, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. 1,0 ml 0,005 M kénsav−mérőoldat és 1 ml R hígított sósav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük.

A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 2−2 ml-ét elegyítjük. 10 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté.

Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 2 ml-ét vizsgáljuk.

Bárium. 0,5 g anyag és 10 ml R víz keverékét forrásig melegítjük, majd kevergetés közben 1 ml R tömény sósavat csepegtetünk hozzá. A lehűlt oldatot szükség esetén megszűrjük, R kálium-szulfát 10 g/l töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítjük, majd 10 percig várakozunk. Az oldat nem zavarosodhat meg.

Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm.

Az S oldat 0,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 40 ppm.

Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Izzítási veszteség: 6,6−8,5%. Az anyag 1,000 g-ját 800−825 °C-on tömegállandóságig izzítjuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Calcii hydrogenophosphas anhydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 Az anyag 0,4 g-ját 12 ml R hígított sósavban oldjuk (szükség esetén vízfürdőn melegítjük), és az oldatot R vízzel 200 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 20,0 ml-éhez 25,0 ml 0,02 M nátrium-edetát−mérőoldatot, 50 ml R vizet, 5 ml R ammónium-klorid−tompítóoldatot (pH 10,7) és kb. 25 mg R eriokrómfekete-T−porhígítást adunk. A nátrium-edetát feleslegét 0,02 M cink-szulfát−mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk.

1 ml 0,02 M nátrium-edetát−mérőoldattal 2,72 mg CaHPO4 egyenértékű.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Ahol az ellenőrző módszerekre hivatkozás található, azok megfelelőnek bizonyultak arra a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tablettákban és kapszulákban töltőanyagként használt vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát esetében.

Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38).

Tömörítetlen és tömörített sűrűség (2.9.34).

Porfolyás (2.9.36).

Calcii hydrogenophosphas dihydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:0116

CALCII HYDROGENOPHOSPHAS DIHYDRICUS

Kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát

CaHPO4.2H2O Mr 172,1 [7789-77-7]

DEFINÍCIÓ

Tartalom: 98,0−105,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg sósav és híg salétromsav oldja.

AZONOSÍTÁS

A. 0,1 g anyagot 10 ml R hígított sósavban melegítés közben oldunk. Az oldatot 2,5 ml R1 hígított ammónia−oldattal összerázzuk, majd R ammónium-oxalát 35 g/l töménységű oldatának 5 ml-ével elegyítjük. Fehér csapadék keletkezik.

B. 0,1 g anyagot 5 ml R hígított salétromsavban oldunk. Az oldatot 2 ml R ammónium-molibdenát−oldattal elegyítjük, majd 2 percig 70 °C-on melegítjük. Sárga csapadék keletkezik.

C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,5 g anyagot 20 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük, majd csapadék keletkezéséig R1 hígított ammónia−oldatot adagolunk hozzá. Ezután a csapadék feloldásához éppen elegendő R hígított sósavval elegyítjük, végül R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk.

Savban oldhatatlan anyagok: legfeljebb 0,2%.

5,0 g anyagot 40 ml R vízben oldunk. Az oldatot 10 ml R tömény sósavval elegyítjük, majd 5 percig forraljuk. Lehűtés után az oldhatatlan anyagokat hamumentes szűrőpapírra gyűjtjük, R vízzel addig mossuk, míg a szüredék R2 ezüst-nitrát−oldat hozzáadására már nem zavarosodik meg. A 600±50 °C-on kiizzított maradék legfeljebb 10 mg lehet.

Karbonát. 0,5 g anyagot 5 ml R szén-dioxid-mentes vízzel összerázunk. 1 ml R tömény sósav hozzáadása nem okozhat pezsgést.

Klorid: legfeljebb 0,25%.

Vizsgálati oldat. 0,20 g anyagot 20 ml R víz és 13 ml R hígított salétromsav elegyében oldunk, szükség esetén melegítjük. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 50 ml-ét vizsgáljuk.

Calcii hydrogenophosphas dihydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Összehasonlító oldat. 0,70 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 6 ml R hígított salétromsav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk.

A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz 1−1 ml R2 ezüst-nitrát−oldatot elegyítünk, és az oldatokat fénytől védett helyen tartjuk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté.

Fluorid: legfeljebb 100 ppm.

Potenciometria (2.2.36, II. módszer).

Kelátképző oldat. 45 g R ciklohexiléndiamintetraecetsavat 75 ml R nátrium-hidroxid−oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 250 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat. 1,000 g anyagot 4 ml R1 sósavban oldunk. Az oldathoz 20 ml kelátképző oldatot, 2,7 ml R tömény ecetsavat és 2,8 g R nátrium-kloridot adunk. Ezután a pH-t R nátrium-hidroxid−oldattal 5−6 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. Előzetesen 300 °C-on 12 órán át szárított R nátrium-fluorid 4,42 g-ját R vízzel 1000,0 ml-re oldjuk. Az oldat 50,0 ml-ét R ionerősséget beállító tompítóolattal 500,0 ml-re hígítjuk (200 ppm F).

Indikátorelektród: fluoridszelektív elektród.

Összehasonlító elektród: ezüst/ezüst-klorid elektród.

A vizsgálati oldat 20,0 ml-ét vizsgáljuk. Az oldathoz legalább három ízben 0,10−0,10 ml összehasonlító oldatot elegyítünk, és minden hozzáadás után elvégezzük a vizsgálatot. A fluorid koncentrációját a kalibrációs görbe segítségével számítjuk ki.

Szulfát: legfeljebb 0,5%.

Vizsgálati oldat. 0,5 g anyagot 5 ml R víz és 5 ml R hígított sósav elegyében oldunk. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 20 ml-ét 1 ml R hígított sósavval elegyítjük, majd R vízzel 50 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. 1,0 ml 0,005 M kénsav−mérőoldat és 1 ml R hígított sósav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük.

A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 2−2 ml-ét elegyítjük. 10 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté.

Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 2 ml-ét vizsgáljuk.

Bárium. 0,5 g anyag és 10 ml R víz keverékét forrásig melegítjük, majd keverés közben 1 ml R tömény sósavat csepegtetünk hozzá. A lehűlt oldatot szükség esetén megszűrjük, R kálium-szulfát 10 g/l töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítjük, majd 10 percig várakozunk. Az oldat nem zavarosodhat meg.

Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm.

Az S oldat 0,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 40 ppm.

Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Izzítási veszteség: 24,5−26,5%. Az anyag 1,000 g-ját 800−825 °C-on tömegállandóságig izzítjuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Calcii hydrogenophosphas dihydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 Az anyag 0,4 g-ját 12 ml R hígított sósavban oldjuk, szükség esetén vízfürdőben melegítjük. Az oldatot R vízzel 200 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 20,0 ml-éhez 25,0 ml 0,02 M nátrium-edetát−mérőoldatot, 50 ml R vizet, 5 ml R ammónium-klorid−tompítóoldatot (pH 10,7) és kb. 25 mg R eriokrómfekete-T−porhígítást adunk. A nátrium-edetát feleslegét 0,02 M cink-szulfát−mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk.

1 ml 0,02 M nátrium-edetát−mérőoldattal 3,44 mg CaHPO4.2H2O egyenértékű.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Ahol az ellenőrző módszerekre hivatkozás található, azok megfelelőnek bizonyultak arra a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a tablettákban és kapszulákban töltőanyagként használt kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát esetében.

Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38).

Tömörítetlen és tömörített sűrűség (2.9.34).

Porfolyás (2.9.36).

Calcitriolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0883

CALCITRIOLUM

Kalcitriol

C27H44O3 Mr 416,6 [32222-06-3]

DEFINÍCIÓ

(5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β,25-triol.

Tartalom: 97,0−103,0%.

Az oldott anyag − hőmérséklettől és időtartamtól függően − reverzibilis izomerizációval pre-kalcitriollá alakul. Mindkét vegyület hatékony.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; zsíros olajokban oldódik.

Az anyag levegőre, hőre és fényre érzékeny.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: kalcitriol Ph. Eur. referenciaspektrumával. B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főcsúcsa − retenciós idejét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával.

Calcitriolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. A vizsgálatot a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől és levegőtől védve végezzük.

Vizsgálati oldat. 1,00 mg vizsgálandó anyagot 10,0 ml mozgófázisban melegítés nélkül oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,00 mg CRS kalcitriolt 10,0 ml mozgófázisban melegítés nélkül oldunk.

Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 2 ml-ét 30 percen át 80 °C-on melegítjük.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

– állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 μm),

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R trometamol 1,0 g/l-es oldata, amelynek pH-ját R tömény foszforsavval 7,0–7,5 értékre állítottuk be − R acetonitril (450+550 V/V).

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en.

Injektálás: 50 μl.

Kromatografálási idő: a kalcitriol retenciós idejének kétszerese.

Relatív retenció a kalcitriolra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; pre-kalcitriol kb. 0,88; A-szennyező kb. 0,95; B-szennyező kb. 1,1.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 3,5, a kalcitriol és a pre-kalcitriol között a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

– elméleti tányérszám: legalább 10 000, az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő kalcitriol-csúcsra számolva.

Követelmények:

– A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,5%;

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,10%;

– összes szennyező: legfeljebb 1,0%;

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%); a pre-kalcitriol csúcsát nem vesszük figyelembe.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint a következő módosításokkal.

Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– ismételhetőség: a hatszori injektálás során kapott kalcitriol-csúcs területének relatív szórása legfeljebb 1%.

Calcitriolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 A százalékos C27H44O3-tartalmat a CRS kalcitriol deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki, és amennyiben szükséges, a pre-kalcitriol csúcsát is figyelembe vesszük.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2−8 °C hőmérsékleten.

A tartály tartalmát felnyitás után azonnal felhasználjuk.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β,25-triol (transz-kalcitriol),

B. (5Z,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1β,3β,25-triol (1β-kalcitriol),

Calcitriolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 C. (6aR,7R,9aR)-11-[(3S,5R)-3,5-dihidroxi-2-metilciklohex-1-enil]-7-[(1R)-5-hidroxi-1,5-

dimetilhexil]-6a-metil-2-fenil-5,6,6a,7,8,9,9a,11-oktahidro-1H,4aH-ciklopenta[f][1,2,4]triazolo[1,2-a]cinnolin-1,3(2H)-dion (a pre-kalcitriol triazolin-adduktja).

Caryophylli floris aetheroleum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:1091 javított 7.6

CARYOPHYLLI FLORIS AETHEROLEUM

Szegfűszegolaj

DEFINÍCIÓ

A Syzygium aromaticum (L.) Merr. és L.M. Perry (syn. Eugenia caryophyllus (Spreng.) Bullock és S.G. Harrison) szárított virágbimbóiból vízgőzdesztillációval előállított illóolaj.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: tiszta, sárga folyadék, amely levegőn megbarnul.

Oldékonyság: diklórmetánnal, toluollal és zsíros olajokkal elegyedik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B.

Második azonosítás: A.

A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20 μl-ét 2,0 ml R toluolban oldjuk.

Összehasonlító oldat. 15 μl R eugenolt és 15 μl R acetil-eugenolt 2,0 ml R toluolban oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.

Kifejlesztőszer: R toluol.

Felvitel: 20 μl vizsgálati oldat és 15 μl összehasonlító oldat t sávok formájában.

Kifejlesztés: a lemezt kétszer fejlesztjük ki, telítetlen kamrában 10 cm fronttávolság eléréséig; a két kifejlesztés között a lemezt 5 percre félretesszük.

Szárítás: levegőn.

A-előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben; megjelöljük a kioltási zónákat.

A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának középső részén látható kioltási zóna (eugenol), helyét tekintve, egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramja középső részén látható kioltási zónával; közvetlenül az eugenol alatt egy gyenge kioltási zóna (acetil-eugenol) található, amely, helyét tekintve, feleljen meg az összehasonlító oldat kromatogramján az acetileugenol zónájának.

B-előhívás: a lemezt R ánizsaldehid−oldattal bepermetezzük és 100−105 °C-on 5−10 percig tartó melegítés közben, nappali fényben értékeljük.

B-értékelés: a vizsgálati és az összehasonlító oldat kromatogramján az eugenolnak megfelelő zóna erős barnásibolya színű, míg a vizsgálati oldat kromatogramján az acetil-eugenol zónája halvány ibolyáskék színű. A vizsgálati oldat kromatogramján további színes zónák láthatók, például egy halványvörös zóna a lemez alsó részén és egy vöröses-ibolya (β-kariofillén) a felső részén. B. A „Kromatográfiás profil” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható három főcsúcs, retenciós idejét tekintve, egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának három csúcsával.

Caryophylli floris aetheroleum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 VIZSGÁLATOK

Relatív sűrűség (2.2.5): 1,030−1,063.

Törésmutató (2.2.6): 1,528−1,537.

Optikai forgatóképesség (2.2.7): −2° és 0° között.

Zsíros olajok és elgyantásodott illóolajok (2.8.7). Az anyag feleljen meg a „Zsíros olajok és elgyantásodott illóolajok kimutastása illóolajokban” vizsgálatban előírt követelménynek.

Oldékonyság alkoholban (2.8.10). 1,0 ml illóolaj 2,0 ml vagy nagyobb mennyiségű R alkoholban (70 % V/V) oldódik.

Kromatográfiás profil. Gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28): a normalizációs eljárást alkalmazzuk.

Vizsgálati oldat. 0,2 g vizsgálandó anyagot 10 g R hexánban oldunk.

Összehasonlító oldat. 7 mg R β-kariofillént, 80 mg R eugenolt, és 4 mg R acetil-eugenolt 10 g R hexánban oldunk.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg;

− méretei: l = 60 m, Ø = 0,25 mm;

– állófázis: R makrogol 20 000.

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.

Mintaáram-elosztási arány: 1:100.

Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0 – 8 60

8 – 48 60 → 180

48 – 53 180

Injektor 270

Detektor 270

Detektálás: lángionizációs detektor.

Injektálás: 1,0 μl.

Elúciós sorrend: az összehasonlító oldat készítésénél megadott sorrend. Regisztráljuk a komponensek retenciós idejét.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5az eugenol és az acetil-eugenol csúcsai között.

– elméleti tányérszám: legalább 30 000, a 110 °C-on megjelenő β-kariofillén csúcsra számítva.

A komponensek azonosítása: az összehasonlító oldat kromatogramjából megállapított retenciós idők felhasználásával a vizsgálati oldat kromatogramján azonosítjuk az összehasonlító oldat komponenseit.

A három komponens százalékos mennyiségét normalizációs eljárással határozzuk meg. A komponensek mennyisége az alábbi határok közé essék:

Caryophylli floris aetheroleum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – β-kariofillén: 5,0−14,0%,

– eugenol: 75,0−88,0%,

– acetil-eugenol: 4,0−15,0%.

ELTARTÁS

Hőtől védve.

Caryophylli flos Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0376 javított 7.6

CARYOPHYLLI FLOS

Szegfűszeg

DEFINÍCIÓ

A Syzygium aromaticum (L.) Merr. et L.M.Perry (Eugenia caryophyllus (Spreng.) Bullock et S.G.Harrison) vörösesbarna színűre szárított egész virágbimbója.

Tartalom: illóolajtartalma legalább 150 ml/kg.

SAJÁTSÁGOK

A szegfűszeg jellegzetes, aromás illatú.

AZONOSÍTÁS

A. A virágbimbó vörösesbarna színű, egy négyszögletes, kocsánnyal rendelkező részből, a 10–12 mm hosszú és 2–3 mm átmérőjű vacokból, és az ezen elhelyezkedő négy szétálló csészecimpa által körülvett 4–6 mm átmérőjű, gömb alakú fejecskéből áll. A számos magkezdeményt tartalmazó kétüregű magház a kiszélesedett vacok felső részében helyezkedik el. A fejecske gömbös, kupola alakú, és négy fedelékes sziromlevél alkotja, melyek körülveszik a számos meggörbült porzót, és a rövid, egyenes, az alapjánál nektárium koronggal rendelkező bibeszálat. A magházat is magába foglaló vacokrész az ujjak körmével mélyen belehasítva illóolajat bocsát ki.

B. A drogot elporítjuk (355) (2.9.12). A drogpor színe sötétbarna, illata és íze az aprítatlan drogéval megegyező. A drogport mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát–oldatban vizsgáljuk. Benne a következő diagnosztikai jellemzőket figyelhetjük meg: a vacok, illetve a magház töredékei láthatók, melyek bőrszövetből, és az alatta elhelyezkedő, nagy olajmirigyeket tartalmazó parenchimából állnak; magányosan vagy kis csoportokban rövid rostok vannak jelen, melyek fala fásodott és gödörkésen vastagodott. Gyakran tűnnek fel kalcium-oxalát rozetta-kristályokat tartalmazó parenchima-töredékek. Számos háromszögletű virágporszem is megfigyelhető, melyek átmérője körülbelül 15 μm, és három, a sarkokon elhelyezkedő csírakapuval rendelkeznek. Keményítőszemcsék nem lehetnek jelen.

C. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 0,1 g porított drogot (500) (2.9.12) 2 ml R diklórmetánnal 15 percig rázogatunk. A keveréket megszűrjük, és a szüredéket vízfürdőn óvatosan szárazra párologtatjuk. A maradékot 2 ml R toluolban oldjuk.

Összehasonlító oldat. 20 μl R eugenolt 2 ml R toluolban oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez.

Kifejlesztőszer: R toluol.

Felvitel: 10 μl összehasonlító oldat, 20 μl vizsgálati oldat, 20×3 mm-es sávok formájában.

Kifejlesztés: a lemezt kétszer fejlesztjük ki, telítetlen kamrában 10 cm fronttávolság eléréséig; a két kifejlesztés között a lemezt 5 percre félretesszük.

Caryophylli flos Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Szárítás: levegőn.

A-előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük és megjelöljük a kioltó zónákat.

A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának középső részén látható kioltó zóna (eugenol), helyét tekintve egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján található kioltó zónával. További, kevésbé intenzív kioltó zóna (acetil-eugenol) is jelentkezhet közvetlenül az eugenolnak megfelelő zóna alatt.

B-előhívás: a lemezt, 200 mm2-ére 10 ml oldatot számolva, R ánizsaldehid−oldattal bepermetezzük, és 100−105 °C-on 5−10 percig melegítve nappali fényben értékeljük.

B-értékelés: az eugenolnak megfelelő zóna mind a vizsgálati oldat, mind az összehasonlító oldat kromatogramján erős, barnásibolya színű; a vizsgálati oldat kromatogramján az acetil-eugenolnak megfelelő zóna halvány ibolyáskék színű. A vizsgálati oldat kromatogramján további színes zónák láthatók, elsősorban egy halvány vörös zóna a kromatogram alsó részén, és egy vörösesibolya színű zóna (kariofillén) a felső részén.

VIZSGÁLATOK

Idegen anyagok (2.8.2). Kocsány, levélnyél és termés: legfeljebb 6%; romlott szegfűszeg: legfeljebb 2%; egyéb, idegen eredetű anyag: legfeljebb 0,5%.

Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 7,0%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

A Növényi drogok illóolaj-tartalmának meghatározása (2.8.12) c. fejezetben előírt vizsgálatot végezzük el. 250 ml-es lombikot használunk; a desztilláló folyadék 100 ml R víz; a beosztott mérőcsőbe 0,50 ml R xilolt töltünk. 5,0 g drogot 5,0 g R diatomafölddel finom, homogén porrá őrlünk. A porkeverékből 4,0 g-ot haladéktalanul bemérünk a vizsgálathoz. 2,5–3,5 ml/perces sebességgel 2 órán át desztillálunk.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

Cefoxitinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0990

CEFOXITINUM NATRICUM

Cefoxitin-nátrium

C16H16N3NaO7S2 Mr 449,4 [33564-30-6]

DEFINÍCIÓ

Nátrium-[(6R,7S)-3-[(karbamoiloxi)metil]-7-metoxi-8-oxo-7-[[(tiofén-2-il)acetil]amino]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát].

Fermentációs termékből készült félszintetikus készítmény.

Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, erősen nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS cefoxitin-nátriummal.

B. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1); színe nem lehet erősebb, mint a hozzá színárnyalatban legközelebb álló, 5-ös számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

pH (2.2.3): 4,2–7,0.

2 ml S oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re hígítunk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +206 és +214 között (vízmentes anyagra).

0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük.

Cefoxitinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 A-oldat. 1,0 g R dikálium-hidrogén-foszfátot és 1,8 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot 1000 ml R vízben oldunk. Az oldat 100 ml-éhez 800 ml R vizet elegyítünk és pH-ját R tömény foszforsavval vagy R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldatával 7,0-re állítjuk be, majd az így nyert oldat térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki.

Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot az A-oldattal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az A-oldattal 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt cefoxitint (amely A-, B-, E-, H-, I- és J-szennyezőt is tartalmaz) az A-oldattal 5 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett szilikagél (3 μm);

– hőmérséklet: 35 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R ammónium-formiát 1,0 g/l-es oldatát R vízmentes hangyasavval 2,7 pH-értékűre állítjuk be;

– B-mozgófázis: R acetonitril,

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–5 92 8

5–50 92 → 74 8 → 26

50–85 74 26

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Szennyezők azonosítása: az A-, B-, E-, H-, I- és J-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt cefoxitinhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a cefoxitinra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,83; I-szennyező kb. 0,98; H-szennyező kb. 1,06; E-szennyező kb. 1,11; B-szennyező kb. 1,18; J-szennyező kb. 1,66.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, a H- és az E-szennyező között;

– hegy-völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp az I-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv az I-szennyező csúcsát a cefoxitin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.

Követelmények:

– I-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);

– E- és H-szennyező: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%);

– J-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,3%);

Cefoxitinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat

kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,2%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (3,0%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,05%);

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 0,500 g anyagot vizsgálunk.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 0,13 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak megfelelő eljárást a bakteriális endotoxinok eltávolítására – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS cefoxitin-nátriumot R vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg R 2-(2-tienil)ecetsavat R vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot és 5,0 ml b) összehasonlító oldatot elegyítünk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R ecetsav – R acetonitril – R víz (1+19+81 V/V).

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat, valamint az a) és a c) összehasonlító oldat.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,5, a két főcsúcs között.

A százalékos C16H16N3NaO7S2-tartalmat a CRS cefoxitin-nátrium deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikus) szennyezők: A, B, E, H, I, J.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés

Cefoxitinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, F, G.

A. (6R,7S)-3-(hidroximetil)-7-metoxi-8-oxo-7-[[(tiofén-2-il)acetil]amino]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-

2-karbonsav (dekarbamoilcefoxitin),

és C*-epimere

B. (2RS,6R,7S)-3-[(karbamoiloxi)metil]-7-metoxi-8-oxo-7-[[(tiofén-2-il)acetil]amino]-5-tia-1-

azabiciklo[4.2.0]okt-3-én-2-karbonsav (delta-3-cefoxitin),

C. (5aR,6R)-6-[[(tiofén-2-il)acetil]amino]-5a,6-dihidro-3H,7H-azeto [2,1-b]furo[3,4-d][1,3]tiazin-1,7(4H)-

dion (cefalotin-lakton),

D. (5aR,6S)-6-metoxi-6-[[(tiofén-2-il)acetil]amino]-5a,6-dihidro-3H,7H-azeto[2,1-b]furo[3,4-d][1,3]tiazin-

1,7(4H)-dion (cefoxitin-lakton),

E. (6R,7S)-3-[(karbamoiloxi)metil]-7-metoxi-7-[[(2R)-2-metoxi-2-(tiofen-2-il)acetil]amino]-8-oxo-5-tia-1-

azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav ((R)-metoxi-cefoxitin),

F. (6R,7S)-3-[(karbamoiloxi)metil]-7-metoxi-7-[[(2S)-2-metoxi-2-(tiofen-2-il)acetil]amino]-8-oxo-5-tia-1-

azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav ((S)-metoxi-cefoxitin),

Cefoxitinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

G. (6R,7S)-3-[[[[[[(6R,7S)-2-karboxi-7-metoxi-8-oxo-7-[[2-(tiofen-2-il)acetil]amino]-5-tia-1-

azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-3-il]metil]oxi]karbamoil]oxi]metil-7-metoxi-8-oxo-7-[[2-(tiofen-2-il)acetil]amino]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (cefoxitin dimer),

H. ismeretlen szennyező,

I. ismeretlen szennyező,

J. ismeretlen szennyező.

Cefprozilum monohydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:2342

CEFPROZILUM MONOHYDRICUM

Cefprozil-monohidrát

és (Z)-izomere

C18H19N3O5S.H2O Mr 407,4 [121123-17-9]

DEFINÍCIÓ

A (6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-8-oxo-3-[(1EZ)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav–monohidrát két diasztereomerének elegye.

Fermentációs termék félszintetikus származéka.

Tartalom: 96,0–102,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy sárga, kristályos, kissé nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben és metanolban kevéssé oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS cefprozillal.

VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Vizsgálati oldat (a). 0,125 g vizsgálandó anyagot R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatának 1 ml-ében oldunk, és az oldatot az A-mozgófázissal 25,0 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat (b). 30,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt cefprozilt (amely B-, H- és M-szennyezőt is tartalmaz) R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ében oldunk, és az oldathoz 1 ml A-mozgófázist elegyítünk.

Cefprozilum monohydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Összehasonlító oldat (c). 3 mg CRS cefprozilt és 6 mg CRS cefprozil-szennyezőkeveréket (amely D- és F-szennyezőt tartalmaz) R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatának 2 ml-ében oldunk, és az oldatot az A-mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (d). 30,0 mg CRS cefprozilt R vízzel 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (e). 10,0 mg CRS cefadroxilt (B-szennyező) R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (f). 10,0 mg CRS cefprozil-A-szennyezőt R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 11,5 g R ammónium-dihidrogén-foszfátot R vízben oldunk; az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 4,4-re állítjuk be, majd térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki.

– B-mozgófázis: R acetonitril – A-mozgófázis (50+50 V/V); Idő

(perc) A-mozgófázis

(%V/V) B-mozgófázis

(%V/V) 0 – 8 81 19 8 – 20 81 → 36 19 → 64

20 – 25 36 64

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en.

Injektálás: 10 μl az a) vizsgálati oldatból, valamint az a), b), c), e) és f) összehasonlító oldatokból.

Szennyezők azonosítása: a B-, a H- és az M-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt cefprozilhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; a D- és az F- szennyezőt a CRS cefprozil-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; a G- és az I-szennyezőt relatív retencióik alapján azonosítjuk.

Relatív retenciók a cefprozil (Z)-izomerére (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; B-szennyező kb. 0,5; D-szennyező kb. 0,7; F-szennyező kb. 0,9; cefprozil-(E)-izomer kb. 1,4; G-szennyező kb. 1,7; H-szennyező kb. 2,0; I-szennyező kb. 2,1; M-szennyező kb. 2,9.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,4, az F-szennyező és a cefprozil-(Z)-izomer között.

Követelmények:

– korrekciós faktorok: a D-szennyező mennyiségének kiszámításához a csúcsterületét szorozzuk 2,3-al;

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);

– D-, G-, H-, I- és M-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható két főcsúcs összterületének 0,3-szerese (0,3%);

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az f) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

Cefprozilum monohydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 – egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat

kromatogramján látható két főcsúcs összterületének 0,2-szerese (0,2%);

– szennyezők összesen: legfeljebb 2,0%;

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható két főcsúcs összterületének 0,05-szorosa (0,05%).

(E)-izomer-arány. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a Tartalmi meghatározás szerint.

Az (E)-izomernek megfelelő csúcs területét a b) vizsgálati oldat és a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján határozzuk meg. Az (E)-izomer részarányát a cefprozil-izomerpárban a Tartalmi meghatározásban előírtak szerint számoljuk ki.

Követelmény:

– (E)-izomer-arány: 0,06–0,11.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.

Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Víztartalom (2.5.12): 3,5–6,5%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosításokkal.

Mozgófázis: B-mozgófázis – A-mozgófázis (18+82 V/V).

Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en.

Injektálás: 10 µl, a b) vizsgálati oldatból, valamint a d) összehasonlító oldatból.

Kromatografálási idő: a cefprozil-(Z)-izomer retenciós idejének kétszerese.

Elúciós sorrend: (Z)-izomer, (E)-izomer.

Retenciós idő: cefprozil-(Z)-izomer: kb. 8 perc.

Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,5, a cefprozil-(Z)- és (E)-izomere között.

A cefprozil (C18H19N3O5S) két izomerének százalékban kifejezett összmennyiségének számolásakor figyelembe vesszük CRS cefprozil (E)-,és (Z)-izomerjének deklarált tartalmi értékét.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, D, G, H, I, M.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi

Cefprozilum monohydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 4 határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, E, F, J, K, L, N.

A. (2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)ecetsav (p-hidroxifenilglicin),

B. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (cefadroxil),

és C*-epimere

C. (6RS)-3-(aminometilén)-6-(4-hidroxifenil)piperazin-2,5-dion,

D. (6R,7R)-7-amino-8-oxo-3-[(1Z)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

E. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-[(4-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)-acetil]oxi]fenil]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1Z)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

Cefprozilum monohydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 5 F. (6R,7R)-7-amino-8-oxo-3-[(1E)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

G. (2R)-2-[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)-acetil]amino-2-[(2R)-4-karboxi-5[(1Z)-prop-1-enil]-3,6-dihidro-2H-1,3-tiazin-2-il]-ecetsav,

H. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)-acetil]amino]-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino]-8-oxo-3-[(1Z)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

I. (2R)-2-[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)-acetil]amino]-2-[(2R)-4-karboxi-5-[(1E)-prop-1-enil]-3,6-dihidro-2H-1,3-tiazin-2-il]-ecetsav,

J. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-[[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)-acetil]amino]-2-(4-hidroxifenil)acetil]amino-8-oxo-3-[(1E)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

és C*-epimereik

Cefprozilum monohydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 6 K. a (3RS,6RS)-3-[(2R,5R)-5-etil-7-oxo-1,2,5,7-tetrahidro-4H-furo[3,4-d][1,3]tiazin-2-il]-6-(4-

hidroxifenil)piperazin-2,5-dion négy diasztereomerének elegye,

L. 2-hidroxietil-[(2R)-2-amino-2-(4-hidroxifenil)acetát],

M. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-[(4-[(etoxikarbonil)oxi]fenil]acetil]-amino]-8-oxo-3-[(1Z)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

N. (6R,7R)-7-[[(2R)-2-amino-2-[(4-(etoxikarbonil)oxi]fenil]acetil]-amino]-8-oxo-3-[(1E)-prop-1-enil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav.

Cefadrinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

07/2010:0814 javított 7.6

CEFRADINUM

Cefradin

Vegyület R/ Összegképlet Mr

cefradin

C16H19N3O4S 349,4

cefalexin

C16H17N3O4S 347,4

4',5'-dihidrocefradin

C16H21N3O4S 351,4

Cefadrin:[38821-53-3]

DEFINÍCIÓ

Főkomponens: (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (cefradin).

Fermentációs termék félszintetikus származéka.

Tartalom:

– cefradin: legalább 90,0% (vízmentes anyagra),

– cefalexin: legfeljebb 5,0% (vízmentes anyagra),

– 4',5'-dihidrocefradin: legfeljebb 2,0% (vízmentes anyagra),

– cefradin, cefalexin és 4',5'-dihidrocefradin százalékos tartalmának összege: 96,0−102% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy enyhén sárga, nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és hexánban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Cefadrinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Összehasonlítás: CRS cefradinnel.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyag és az összehasonlító anyag 30 mg-ját külön-külön 10 ml R metanolban feloldjuk, az oldatokat 40 °C-on 2 kPa-t meg nem haladó nyomáson bepárologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,50 g anyagot R nátrium-karbonát−oldattal 25,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Az S oldat abszorbanciája 5 perc állás után, 450 nm-en mérve (2.2.25) legfeljebb 0,60 lehet.

pH (2.2.3): 3,5−6,0.

0,100 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +80,0 és +90,0 között (vízmentes anyagra).

0,250 g anyagot R acetát−tompítóoldattal (pH 4,6) 25,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,300 g vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS ciklohexa-1,4-dienilglicint (B-szennyező) az A-mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 3 mg vizsgálandó anyagot és 3 mg CRS cefalexin monohidrátot A-mozgófázissal 25 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (d). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt cefradin (C-,D-, és E-szennyezőt is tartalmaz) tartalmát az A-mozgófázis1,0 ml-ében oldunk.

Összehasonlító oldat (e). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt szennyezőkeverék (A- és G-szennyező) tartalmát az A-mozgófázis1,0 ml-ében oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm),

− hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: – A-mozgófázis: R dikálium-hidrogén-foszfát 2,72 g/l töménységű, R hígított foszforsavval pH 3,0-re

beállított oldata;

– B-mozgófázis: R2 metanol;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–2,5 95,5 → 97 0,5 → 3

2,5–11 97 → 75 3 → 25

11–13 75 → 60 25 → 40

13–16 60 40

16–19 60 → 20 40 → 80

19–19,1 20 → 99,5 80 → 0,5

Cefadrinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3

19,1–25 99,5 0,5

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en.

Injektálás: 25 μl.

Szennyezők azonosítása: a C-, a D- és az E-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt cefradinhez mellékelt kromatogram, valamint a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Az A- és G-szennyező csúcsát a CRS cefradin szennyezőkeverékhez melllékelt kromatogram és az e)összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk.

Relatív retenciók a cefradinre (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,27; B-szennyező kb. 0,32; C-szennyező kb. 0,53; D-szennyező kb. 0,63; E-szennyező kb. 0,80; F-szennyező kb. 0,92; cefalexin kb. 0,95; 4',5'-dihidrocefradin kb. 1,06; G-szennyező kb.1,32.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, a cefalexin és a cefradin között.

Követelmények:

− B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,25%);

– A-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,25%);

– egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,25%);

– összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%);

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének huszadrésze (0,05%); a cefalexin és a 4',5'-dihidrocefradin csúcsát nem vesszük figyelembe.

N,N-Dimetilanilin (2.4.26, B-módszer): legfeljebb 20 ppm.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 6,0%. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS cefradint (4',5'-dihidrocefradint tartalmazó cefradin) R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS cefalexin monohidrátott R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 1 ml-ét R foszfát−tompítóoldattal (pH 5,0) 10 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5 ml-ét a b) összehasonlító oldat 5 ml-ével elegyítjük.

Oszlop:

– méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R metanol − R foszfát−tompítóoldat (pH 5,0) (25+75 V/V).

Cefadrinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 5 μl.

Kromatografálási idő: a cefradin retenciós idejének kétszerese.

Relatív retenciók a cefradinre (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: cefalexin kb. 0,7; 4',5'-dihidrocefradin kb. 1,5.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, a cefalexin és a cefradin között.

A cefadrin százalékos tartalmát az a) összehasonlító oldat kromatogramjának és a CRS cefradin deklarált tartalmának figyelembe vételével számítjuk ki. A cefalexin százalékos tartalmának kiszámításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját és a CRS cefalexin-monohidrát deklarált tartalmát vesszük figyelembe. A 4',5'-dihidrocefradin százalékos tartalmának kiszámításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk, figyelembe véve a meghatározott CRS cefalexin monohidrát-tartalmat, és a 4',5'-dihidrocefradin csúcsterületét 1,6-es korrekciós faktorral szorozzuk.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2−8 °C-on.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G.

A. (6R,7R)-7-amino-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (7-aminodezacetoxicefalosporánsav, 7-ADCA),

B. (2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)ecetsav (D-dihidrofenilglicin, ciklohexa-1,4-diénglicin),

C. (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)acetil]amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1-

azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (1. izomer),

D. (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(ciklohexa-1,4-dién-1-il)acetil]amino]-3-metil-5,8-dioxo-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav (2. izomer),

Cefadrinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

E. (6R,7R)-7-[[(2R)-amino-(2-hidroxifenil)acetil]amino]-3-metil-5,8-dioxo-tia-1-

azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav,

F. 3-hidroxi-4-metiltiofén-2(5H)-on,

G. (6R,7R)-7-[(2,2-dimetilpropanoil)amino]-3-metil-8-oxo-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-

karbonsav (7-ADCA-pivalamid).

Ceftazidimum pentahydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1405

CEFTAZIDIMUM PENTAHYDRICUM Ceftazidim-pentahidrát

. 5H2O

C22H22N6O7S2.5H2O Mr 637 [78439-06-2]

DEFINÍCIÓ

[(6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-Aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1-metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát]–pentahidrát.

Fermentációs termék félszintetikus származéka.

Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben és metanolban kevéssé oldódik; acetonban és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Savas és lúgos oldatok oldják.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS ceftazidimmel.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,25 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

pH. (2.2.3): 3,0–4,0. Az S oldatot vizsgáljuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,150 g vizsgálandó anyagot 5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk.

Ceftazidimum pentahydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldathoz 5,0 ml R acetonitrilt elegyítünk, majd az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A B szennyező helyben történő előállításához 5 ml vizsgálati oldatot 24 órán át 254 nm UV fénnyel megvilágítunk.

Összehasonlító oldat (c). 3 mg CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimet (amely A-, és G-szennyezőt tartalmaz) 0,5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, R víz hozzáadásával oldunk, majd az oldatot R vízzel 2 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: – A-mozgófázis: 1 liter R vízben 3,6 g R dinátrium-hidrogén-foszfáot és 1,4 g R kálium-dihidrogén-

foszfátot tartalmazó, R tömény foszforsav 10 %V/V töménységű oldatával pH 3,4-re beállított oldat;

– B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 4 96 → 89 4 → 11 4 – 5 89 11 5 – 8 89 → 84 11 → 16

8 − 11 84 → 80 16 → 20

11 − 15 80 →50 20 →50

15 − 18 50 →20 50 →80

18 − 22 20 80

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 10 μl.

Relatív retenciók a ceftazidimre (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,4; G-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,4.

Szennyezők azonosítása: az A-, és G-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimhez mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. A B- szennyező csúcsát a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, az A-szennyező és a ceftazidim között.

Követelmények:

− korrekciós faktor: a G-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 3,0-val szorozzuk;

– A-, B-, G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

Ceftazidimum pentahydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet

nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (1,0%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,05 %); az F-szennyező csúcsát nem vesszük figyelembe.

F-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Foszfát-tompítóoldat: Készítsünk 10 %V/V-os R4 foszfát–tompítóoldatot (pH 7,0)

Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot foszfát–tompítóoldattal 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,00 g R piridint R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez foszfát–tompítóoldat 10 ml-ét elegyítjük, majd az így nyert elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1 ml-ét foszfát–tompítóoldattal 200,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1 ml-éhez az a) összehasonlító oldat 20 ml-ét elegyítjük, majd az így nyert elegyet foszfát–tompítóoldattal 200 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R ammónium-dihidrogén-foszfát – R ammónia–oldattal előzetesen pH 7,0-re beállított – 28,8 g/l töménységű oldata (8 térfogatrész), R acetonitril (24 térfogatrész) és R víz (68 térfogatrész) elegye.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc,

Detektálás: spektrofotométerrel, 255 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: 10 perc.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 7,0, a ceftazidim és az F-szennyező között.

Követelmény: – F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján

megjelenő főcsúcs területe (500 ppm).

Nehézfémek: (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,0 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Víztartalom (2.5.12): 13,0–15,0%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,10 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

Ceftazidimum pentahydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS ceftazidimet a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimet (amely A-, és G-szennyezőt tartalmaz) 5,0 ml mozgó fázisban oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, hexilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: 4,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot és 2,7 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 980 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 20 ml R acetonitrilt elegyítünk.

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 245 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: 6 perc.

Relatív retenció a ceftazidimre (retenciós ideje kb. 4,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a cefazidim csúcsai között.

A ceftazidim-tartalmat (C22H22N6O7S2) a CRS ceftazidim deklarált C22H22N6O7S2-tartalmából számítjuk ki.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban tartjuk.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, G.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, E, H.

Ceftazidimum pentahydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

és C*-epimere

A. (2RS,6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1-metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-

oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-3-én-2-karboxilát (Δ-2-ceftazidim),

B. (6R,7R)-7-[[(2E)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1-metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-

[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

C. (6R,7R)-7-amino-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

E. (6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[[1-(1,1-dimetiletoxikarbonil)-1-

metiletoxi]imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

F. piridin,

Ceftazidimum pentahydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 6

G. 2-[[[(1Z)-1-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(2-oxoetil)amino]-2-oxoetilidén]amino]oxi]-2-metilpropánsav,

H. (6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(2-metoxi-1,1-dimetil-2-oxoetoxi)imino]acetil]amino]-

8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát.

Ceftazidimum pentahydricum et natrii carbonas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 1

01/2013:2344

CEFTAZIDIMUM PENTAHYDRICUM ET NATRII CARBONAS AD INIECTABILE

Ceftazidim-pentahidrát és nátrium-karbonát injekciós célra

DEFINÍCIÓ

Ceftazidim-pentahidrát (1405) és Vízmentes nátrium-karbonát (0773) steril keveréke.

A ceftazidim-pentahidrát fermentációs termékből előállított félszintetikus származék.

Tartalom:

– ceftazidim: 93,0–105,0% (szárított és kabonátmentes anyagra);

– nátrium-karbonát: 8,0–10,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy halványsárga por,

Oldékonyság: vízben és metanolban bőségesen oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. A „Tartalmi meghatározás” során kapott kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldattal kapott kromatogram főcsúcsa – retenciós idejét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával.

B. A karbonátok azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,6 g anyagot R szén-dioxid-mentes-vízzel 20,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). 425 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) nem lehet nagyobb 0,50-nél.

pH (2.2.3): 5,0–7,5. Az S oldatot vizsgáljuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,150 g vizsgálandó anyagot 5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, a szuszpenziót R víz hozzáelegyítésével oldjuk és R vízzel 100 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldathoz 5,0 ml R acetonitrilt elegyítünk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A B-szennyező in situ előállításához 5 ml vizsgálati oldatot 24 órán keresztül 254 nm-es ultraibolya fény hatásának tesszük ki.

Összehasonlító oldat (c). 3 mg CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimet (A-, B- és G-szennyezőt tartalmaz) 0,5 ml R acetonitrilben szuszpendálunk, R víz hozzáelegyítésével oldjuk, majd R vízzel 2 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

Ceftazidimum pentahydricum et natrii carbonas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 2 – méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 3,6 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot és 1,4 g R kálium dihidrogén-foszfátot tartalmazó 1 liter R vizes oldat pH-ját R tömény foszforsav 10 %V/V töménységű oldatával 3,4 értékre beállítjuk;

– B-mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 4 96 → 89 4 → 11

4 – 5 89 11

5 – 8 89 → 84 11 → 16

8 – 11 84 → 80 16 → 20

11 – 15 80 → 50 20 → 50

15 – 18 50 → 20 50 → 80

18 – 22 20 80

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Relatív retenció a ceftazidimre (retenciós ideje kb.8 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,4; G-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,4.

Szennyezők azonosítása: az A- és G-szennyező csúcsának azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját, a B-szennyező csúcsának azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használuk

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, az A-szennyező és a ceftazidim között.

Követelmények:

– korrekciós faktor: a G-szennyző mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 3,0-del szorozzuk;

– A- B- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 5-szöröse (1,0%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyedrésze (0,05%); az F-szennyező csúcsát nem vesszük figyelembe.

F-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük.

Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10 %V/V töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,00 g R piridint R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10,0 ml-ét elegyítjük, majd az így kapott oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Ceftazidimum pentahydricum et natrii carbonas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 3 Összehasonlító oldat (b).1,0 ml vizsgálati oldatot R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10 %V/V töménységű oldatával 200,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét 20,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük, majd R4 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) 10 %V/V töménységű oldatával 200,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m; Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R ammónium-dihidrogén-foszfát 28,8 g/l töménységű, előzetesen R ammónia–oldattal pH 7,0 értékre beállított oldatát (8 térfogatrész), R acetonitrilt (24 térfogatrész) és R vizet (68 térfogatrész) elegyítünk.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 255 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: 10 perc.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 7,0, a ceftazidim és az F-szennyező között.

Követelmény:

– F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,3%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 13,5%. Az anyag 0,300 g-ját vákuumban, 25 °C-on, 0,67 kPa-t meg nem haladó nyomáson 4 órán át szárítjuk. A maradékot vákuumban, 100 °C-on, 0,67 kPa-t nem meghaladó nyomáson 3 órán át melegítjük.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,10 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat kövtelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Ceftazidim. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS ceftazidimot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt ceftazidimet (A- és G-szennyzőt is tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt hexilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 4,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot és 2,7 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 980 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 20 ml R acetonitrilt elegyítünk.

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 245 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: 6 perc.

Relatív retenció a ceftazidimre (retenciós ideje kb. 4,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7.

Ceftazidimum pentahydricum et natrii carbonas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 4 Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A-szennyező és a ceftazidim között.

A ceftazidim (C22H22N6O7S2)-tartalmat a CRS ceftazidim deklarált C22H22N6O7S2-tartalma alapján számítjuk ki.

Nátrium-karbonát. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, I. módszer).

Cézium-klorid–tompítóoldat. 12,7 g R cézium-kloridhoz 500 ml R vizet és 86 ml R tömény sósavat adunk, és az oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk.

Nátrium–mértékoldat (1000 mg/l). 3,70 g R nátrium-nitrátot R vízzel 500 ml-re oldunk. Az oldathoz 48,5 g R tömény salétromsavat elegyítünk, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat. 650,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-éhez 5,0 ml cézium-klorid–tompítóoldatot elegyítünk, és az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. Négy egyforma, egyenként 20,0 ml cézium-klorid–tompítóoldatot tartalmazó lombikba rendre 0, 5,00, 10,00 és 15,00 ml nátrium–mértékoldatot (1000 mg/l) elegyítünk, és a lombikok tartalmát R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk.

Fényforrás: nátrium vájtkatód lámpa.

Hullámhossz: 330,2–330,3 nm.

Atomizáló egység: levegő-acetilén láng.

Kiszámítjuk a százalékos nátrium-karbonát-tartalmat.

ELTARTÁS

Steril, légmentesen zárt, garanciazáras tartályban, fénytől és nedvességtől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni a %m/m-ban kifejezett ceftazidim-tartalmat.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, F, G.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet is): C, E, H.

és C*-epimere

A. (2RS,6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1-metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-

[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-3-én-2-karboxilát (∆-2-ceftazidim),

Ceftazidimum pentahydricum et natrii carbonas ad iniectabile Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 5

B. (6R,7R)-7-[[(2E)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(1-karboxi-1-metiletoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-

piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

C. (6R,7R)-7-amino-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

E. (6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[[2-(1,1-dimetiletoxi)-1,1-dimetil-2-

oxoetoxi]imino]acetil]amino]-8-oxo-3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát,

F. piridin,

G. 2-[[[(1Z)-1-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(2-oxoetil)amino]-2-oxoetilidén]amino]oxi]-2-metilpropánsav,

H. (6R,7R)-7-[[(2Z)-2-(2-aminotiazol-4-il)-2-[(2-metoxi-1,1-dimetil-2-oxoetoxi)imino]acetil]amino]-8-oxo-

3-[(1-piridinio)metil]-5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karboxilát.

Cholecalciferolum Ph. Hg. VIII. −Ph. Eur. 7.6 - 1

01/2013:0072

CHOLECALCIFEROLUM

Kolekalciferol

C27H44O Mr 384,6

[67-97-0]

DEFINÍCIÓ

(5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-3β-ol.

Tartalom: 97,0–102,0%.

Oldatban pre-kolekalciferollá történő reverzibilis izomerizáció megy végbe, hőmérséklettől és időtől függően. Az aktivitásban mindkét vegyületnek szerepe van (lásd "Tartalmi meghatározás").

A kolekalciferol 1 milligramja 40 000 NE antirachitisz aktivitással (D-vitamin) egyenértékű, patkányon vizsgálva.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; trimetilpentánban és zsíros olajokban oldódik.

Levegővel, hővel és fénnyel szemben érzékeny. Antioxidánst nem tartalmazó oldószerekkel készült oldatai instabilak és azonnal felhasználandók.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS kolekalciferollal.

VIZSGÁLATOK

Cholecalciferolum Ph. Hg. VIII. −Ph. Eur. 7.6 - 2 Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +105 és +112 között. A vizsgálatot az oldat elkészültétől számított 30 percen belül el kell végezni.

0,200 g anyagot R aldehid-mentes alkohollal, gyorsan és melegítés nélkül, 25,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük, és óvjuk a bomlást előidéző fénytől és levegőtől.

Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot R trimetilpentánnal − melegítés nélkül − 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS kolekalciferolt R trimetilpentánnal − melegítés nélkül − 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt kolekalciferolt (amely A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re hígítunk. Az oldatot 90 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 45 percig melegítjük, majd lehűtjük (pre-kolekalciferol-képzés).

Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R pentanol − R hexán (3+997 V/V).

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en.

Injektálás: 5 μl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat.

Kromatografálási idő: a kolekalciferol retenciós idejének kétszerese.

Relatív retenció a kolekalciferolra (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: pre-kolekalciferol kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,6.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, a pre-kolekalciferol és az A-szennyező között.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlítóoldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%); a pre-kolekalciferol csúcsát nem vesszük figyelembe.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint, az alábbi módosítással.

Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat.

A kolekalciferol (C27H44O) százalékos mennyiségét a CRS kolekalciferol deklarált tartalma alapján számítjuk ki. Szükség esetén a pre-kolekalciferol csúcsát is figyelembe vesszük.

Cholecalciferolum Ph. Hg. VIII. −Ph. Eur. 7.6 - 3 ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2 és 8 °C között. A felnyitott tartály tartalmát haladéktalanul fel kell használni.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, E.

A. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-3β-ol (transz-kolekalciferol, transz-D3-vitamin),

B. koleszta-5,7-dién-3β-ol (7,8-didehidrokoleszterin, D3-provitamin),

C. 9β,10α-koleszta-5,7-dién-3β-ol (lumiszterin3),

Cholecalciferolum Ph. Hg. VIII. −Ph. Eur. 7.6 - 4

D. (6E)-9,10-szekokoleszta-5(10),6,8(14)-trién-3β-ol (izo-tachiszterin3),

E. (6E)-9,10-szekokoleszta-5(10),6,8-trién-3β-ol (tachiszterin3).

Colistini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0320

COLISTINI SULFAS

Kolisztin-szulfát

DAB= 2,4-diaminobutánsav

polimixin X R1 R2 R3 Összegképlet Mr

E1 D-Leu CH3 CH3 H C53H100N16O13 1170

E2 D-Leu CH3 H H C52H98N16O13 1155

E3 D-Leu H CH3 H C52H98N16O13 1155

E1-l D-Ile CH3 CH3 H C53H100N16O13 1170

E1-7MOA D-Leu H CH3 CH3 C53H100N16O13 1170

DEFINÍCIÓ

Bizonyos Bacillus polymyxa var. colistinus törzsek által termelt, vagy más módon nyert polipeptidek szulfátjainak elegye.

Tartalom: legalább 19 000 NE/mg (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; acetonban és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav és R víz azonos térfogatarányú elegyének 1 ml-ében oldunk. Az oldatot leforrasztott kémcsőben, 5 órán át 135 °C-on melegítjük. Ezután vízfürdőn szárazra párologtatjuk, és a melegítést addig folytatjuk, amíg a megnedvesített R kék lakmuszpapír már nem színeződik pirosra. A maradékot 0,5 ml R vízben oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 20 mg R leucint R vízzel 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 20 mg R treonint R vízzel 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 20 mg R fenilalanint R vízzel 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (d). 20 mg R szerint R vízzel 10 ml-re oldunk.

Colistini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Lemez: R VRK szilikagél G lemez.

A következő műveleteket fénytől védett helyen végezzük.

Kifejlesztőszer: R víz – R fenol (25+75 V/V).

Felvitel: 5 μl, 10 mm-es sávok formájában. Felvitel után a lemezt úgy helyezzük el a kromatografáló kamrában, hogy ne érintkezzék a kifejlesztőszerrel, és legalább 12 órán át a kifejlesztőszer gőzterében hagyjuk telítődni.

Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig.

Szárítás: 105 °C-on.

Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük, majd 5 percen át 110 °C-on melegítjük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelennek az a) és a b) összehasonlító oldat kromatogramjainak megfelelő zónák, de a c) és a d) összehasonlító oldat kromatogramjainak megfelelő zónák nem láthatók. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenik továbbá egy nagyon kis RF-értékű zóna is (2,4-diamino-vajsav). B. Az "Összetétel" vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján mind a polimixin E1-nek, mind a polimixin E2-nek megfelelő csúcs retenciós ideje megegyezik az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő, megfelelő csúcsok retenciós idejével. C. Kb. 5 mg anyagot 3 ml R vízben oldunk, és az oldatot 3 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldattal

elegyítjük. Az elegyet összerázzuk, majd R réz(II)-szulfát 10 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét adjuk hozzá. Az oldat ibolyaszínű lesz.

D. Kb. 50 mg anyagot 1 ml 1 M sósav–oldatban oldunk, majd 0,5 ml 0,01 M jód–oldatot adunk hozzá. Az oldat színe megmarad.

E. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

pH (2.2.3): 4,0–6,0.

0,1 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): – 63 és – 73 között (szárított anyagra).

1,25 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 25,0 mg-ját 40 ml R vízben oldjuk, majd az oldatot R1 acetonitrillel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). CRS kolisztin-szulfát 25,0 mg-ját 40 ml R vízben oldjuk, majd az oldatot R1 acetonitrillel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot 20 térfogatrész R1 acetonitril és 80 térfogatrész R víz elegyével 100,0 ml-re hígítunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett, szilikagél (3,5 μm),

– hőmérséklete: 30 °C.

Colistini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Mozgófázis: 4,46 g R vízmentes nátrium-szulfátot 900 ml R vízben oldunk; az oldatot R hígított foszforsavval pH 2,4-re állítjuk be, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; ezen oldat 78 térfogatrészét 22 térfogatrész R1 acetonitrillel elegyítjük.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat.

Kromatografálási idő: a polimixin E1 retenciós idejének 1,5-szerese.

Csúcsazonosítás: a polimixin E1, E2, E3, E1-I és E1-7MOA azonosításához a CRS kolisztin-szulfáthoz mellékelt kromatogramot használjuk.

Relatív retenciók a polimixin E1-re (retenciós ideje kb. 16 perc) vonatkoztatva: polimixin E2 kb. 0,45; polimixin E3 kb. 0,5; polimixin E1-I kb. 0,8; polimixin E1-7MOA kb. 1,1.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 8,0 a polimixin E2 és a polimixin E1 között; legalább 6,0 a polimixin E2 és a polimixin E1-I között; legalább 2,5 a polimixin E1-I és a polimixin E1 között; legalább 1,5 a polimixin E1 és a polimixin E1-7MOA között.

A polimixin E3, a polimixin a E1-I, és a polimixin E1-7MOA százalékos mennyiségét, valamint a polimixin E1, E2, E3, E1-I és E1-7MOA együttes százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:

Ei

EiEiEi Bm

DmAC

⋅⋅⋅

=1

2

ahol

EiC = a polimixin Ei százalékos mennyisége;

EiA = a polimixin Ei csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

1m = a vizsgálandó anyag tömege (szárított anyagra vonatkoztva) a vizsgálati oldatban, milligrammban;

EiB = a polimixin Ei csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

2m = a CRS kolisztin-szulfát tömege az a) összehasonlító oldatban, milligrammban;

EiD = a polimixin Ei deklarált százalékos mennyisége a CRS kolisztin-szulfátban.

Követelmények:

– polimixin E3: legfeljebb 10,0% (szárított anyagra);

– polimixin E1-I: legfeljebb 10,0% (szárított anyagra);

– polimixin E1-7MOA: legfeljebb 10,0% (szárított anyagra);

– a polimixin E1, E2, E3, E1-I és a E1-7MOA együttes mennyisége: legalább 77,0% (szárított anyagra).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29) az "Összetétel" vizsgálat előírásai szerint, a következő módosításokkal. A normalizációs eljárást alkalmazzuk.

Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat.

Követelmények:

– szennyezők egyenként: legfeljebb 4,0%;

– szennyezők összesen: legfeljebb 23,0%;

Colistini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján a polimixin E1-nek megfelelő csúcs

területe; a polimixin E2-nek, E3-nak, E1-I-nek, E1-nek és E1-7MOA-nak megfelelő csúcsokat nem vesszük figyelembe.

Szulfát: 16,0–18,0% (szárított anyagra).

0,250 g anyagot 100 ml R vízben oldunk, majd az oldat pH-ját R tömény ammónia–oldattal 11-re állítjuk. 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldat hozzáadása után az oldatot, kb. 0,5 mg R ftaleinbíbort alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk. Amikor az oldat színe változni kezd, 50 ml R etanolt (96%) elegyítünk hozzá, és az elegyet az ibolyáskék szín eltünéséig titráljuk.

1 ml 0,1 M bárium-klorid mérőoldattal 9,606 mg SO4 egyenértékű.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 3,5%. 1,000 g anyagot 3 órán keresztül 60 °C-on R foszfor(V)-oxid felett 0,67 kPa-t meg nem haladó nyomáson szárítunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése (2.7.2) vizsgálat előírásai szerint járunk el.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-1

01/2013:0478

TABLETTÁK

Compressi

E cikkely követelményeit a nem bevételre szánt tablettákra nem kell feltétlenül alkalmazni. Ezekre a készítményekre esetenként más általános cikkelyek, pl. a „Végbélben alkalmazott (rektális) gyógyszerkészítmények” (1145), a „Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények” (1164) és a “Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények (1807) cikkelyei adják meg a követelményeket. Jelen cikkely követelményeit a szopogató tablettákra, a belsőleges liofilizátumokra, a belsőleges pasztákra, a belsőleges gumipasztillákra, valamint indokolt és engedélyezett esetekben, az állatgyógyászati felhasználásra szánt tablettákra nem kell alkalmazni.

DEFINÍCIÓ

A tabletták egy vagy több hatóanyag egyszeri dózisát tartalmazó, szilárd, bevételre szánt gyógyszerkészítmények, melyeket rendszerint azonos térfogatú szemcsemennyiség préselésével, vagy egyéb megfelelő gyártástechnológiával – extrudálás, sajtolás vagy fagyasztva szárítás (liofilizálás) – állítanak elő. A tablettákat szájüregen át történő beadásra szánják. Többségüket egészben, másokat elrágás után kell lenyelni; vannak olyan tabletták is, amelyeket bevétel előtt vízben kell oldani vagy diszpergálni, bizonyos fajtákat pedig a szájban kell tartani, hogy hatóanyaguk itt szabaduljon fel.

A tablettázásra szánt szemcsemmyiség egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak, segédanyagokkal vagy azok nélkül. A segédanyagok lehetnek: töltő- és kötőanyagok, szétesést elősegítő anyagok, csúsztató és síkosító anyagok, olyan anyagok, amelyek módosítják a készítmény viselkedését az emésztőcsatornában, lehetnek ezenkívül az illetékes hatóság által engedélyezett színezékek, továbbá ízjavítók is.

A tabletták rendszerint korong alakú, szilárd készítmények; felszínük lehet sík vagy domború, éleik pedig olykor letompítottak. Felületükön esetenként vonalak, törési bemetszések, szimbólumok vagy egyéb jelzések láthatók. A tablettákon bevonat is lehet.

A tabletták tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) valamint a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek, ha ezek előírásai vonatkoztathatók a felhasznált tartályokra.

Az orális tabletták több csoportra oszthatók:

– bevonat nélküli tabletták;

– bevont tabletták;

– pezsgőtabletták;

– oldódó tabletták;

– diszpergálható tabletták;

– szájban diszpergálható tabletták;

- gyomornedv-ellenálló tabletták;

– módosított hatóanyagleadású tabletták;

– szájüregben alkalmazott tabletták;

– szájüregben alkalmazott liofilizátumok.

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-2 ELŐÁLLÍTÁS

A tablettákat rendszerint szemcsék vagy granulált szemcse-aggregátumok azonos térfogataiból préseléssel állítják elő. A gyártási műveletekkel biztosítani kell, hogy a tabletták megfelelő mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek ahhoz, hogy kezelésük ill. a velük végzett műveletek során ne morzsolódjanak és ne töredezzenek. Ezek a tulajdonságok a Bevonat nélküli tabletták kopási vesztesége (2.9.7) és a Tabletták törési szilárdsága (2.9.8) vizsgálatokkal igazolhatók. A rágótabletták előállítása során a tabletták könnyű szétrághatóságát kell biztosítani.

A tabletták oszthatósága: A tablettákon 1 vagy több törővonal/törőbemetszés található, mely(ek) segítségével a tabletták részekre oszthatók, akár azért, hogy a gyógyszer bevételét megkönnyítsük, vagy azért, hogy a gyógyszer adagolását biztosítsuk. Az utóbbi esetben az oszthatóságot az illetékes hatóság írja elő és engedélyezi. Annak érdekében, hogy a beteg az előírt adagot kapja, a termékfejlesztés során az osztott részek tömegegységességének meghatározásával értékelni kell a törővonalak/törőbemetszések megfelelőségét. Minden engedélyezett adagot a következők szerint kell vizsgálni.

30 darab véletlenszerűen kiválasztott tablettát a törővonal/törőbemetszés mentén kézzel eltörünk, és mindegyik tablettából egy osztott részt veszünk, a többit elvetjük. A 30 tablettadarab tömegét egyenként lemérjük, majd kiszámítjuk az átlagtömeget. A tabletta megfelel a követelményeknek, ha az egyes tablettadarabok közül legfeljebb egy darab tömege esik az átlagtömeg 85–115%-án kívül. Ha több, mint egy tablettadarab tömege esik kívül a megadott határokon, vagy ha egy tablettadarab tömege kívül esik az átlagtömeg 75–125%-án, a tabletta nem felel meg a követelményeknek.

A tabletták gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása folyamán megfelelő módon biztosítani kell a mikrobiológiai tisztaságot; erre nézve Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) fejezetben találunk ajánlásokat.

VIZSGÁLATOK

Az adagolási egységek egységessége (2.9.40). A tablettáknak meg kell felelniük a vizsgálatban előírtaknak, illetve indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt követelményeinek. A gyógyszerkészítményekben jelenlevő növényi drogokra és a növényi drogkészíményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak.

A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2 %-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó tablettáknak meg kell felelniük az A vizsgálatában előírt követelményeknek. Amennyiben a készítmény többféle hatóanyagot tartalmaz, a követelmény csak azokra a hatóanyagokra vonatkozik, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek.

Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a bevont tablettáknak − a filmtablettákat kivéve − hatóanyagtartalmuktól függetlenül meg kell felelniük az A vizsgálatában előírt követelményeknek.

A tömeg egységessége (2.9.5). A bevonat nélküli tablettáknak, valamint - indokolt és engedélyezett esetek kivételével - a filmbevonatú tablettáknak meg kell felelniük a vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a hatóság a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra előírja, ill. indokolt esetekben azt engedélyezi, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni.

Kioldódás. A megfelelő hatóanyagleadás bizonyítása alkalmas vizsgálattal történhet (ilyen pl. a Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.3.) fejezetben alatt leírt valamelyik vizsgálat).

Amennyiben kioldódási vizsgálatot írnak elő, a szétesésvizsgálat elhagyható.

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-3 Bevonat nélküli tabletták

DEFINÍCIÓ

A bevonat nélküli tabletták közé soroljuk a szemcsék egyszeri préselésével előállított, ún. egyrétegű tablettákat és a különböző összetételű szemcsék egymást követő préselésével nyert, koncentrikusan vagy párhuzamosan elhelyezkedő rétegekből álló, ún. többrétegű tablettákat. A felhasznált segédanyagok alkalmazásának általában nem az a célja, hogy módosítsák az emésztőnedvekben történő hatóanyagleadást.

A bevonat nélküli tabletták megfelelnek a tabletták általános definíciójának. Nagyító alatt az egyrétegű tabletták törési felülete viszonylag egyneműnek látszik, a többrétegű tabletták réteges szerkezetet mutatnak, de semmi nem utalhat bevonat jelenlétére.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). A bevonat nélküli tablettáknak meg kell felelniük vizsgálat követelményeinek. Vizsgálófolyadékként R vizet használunk. Mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 15 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha a tabletták azért nem felelnek meg, mert a korongokhoz tapadtak, az eredmények érvénytelenek. A vizsgálatot további hat tablettával, de korongok nélkül megismételjük.

A rágótablettáknak nem kell megfelelniük e vizsgálat követelményeinek.

Bevont tabletták

DEFINÍCIÓ

A bevont tabletták különböző anyagok keverékének egy vagy több rétegével ellátott tabletták. A bevonat alkotórészei lehetnek pl. természetes vagy mesterséges gyanták, mézgák, zselatin, inaktív és oldhatatlan töltőanyagok, cukrok, lágyítók, többértékű alkoholok, viaszok, az illetékes hatóság által engedélyezett színezékek, esetenként ízjavító anyagok és hatóanyagok. A bevonásra használt anyagokat rendszerint oldat vagy szuszpenzió formájában alkalmazzák és gondoskodnak a vivőanyag elpárologtatásáról. A nagyon vékony polimerbevonattal ellátott tablettákat filmtablettáknak nevezzük.

A bevont tabletták felülete sima, gyakorta színes, esetenként fénylő; törési felületükön - nagyító alatt vizsgálva - megfigyelhető a mag, amelyet egy vagy több, egymástól eltérő szerkezetű, összefüggő réteg borít.

ELŐÁLLÍTÁS

Indokolt esetekben a bevont tabletták tömegének egységessége vagy hatóanyagtartalmának egységessége − a filmtabletták kivételével − a tablettamagok ellenőrzésével is igazolható.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). A bevont tablettáknak - a filmtabletták kivételével - meg kell felelniük a vizsgálat követelményeinek. Vizsgálófolyadékként R vizet használunk. Mindegyik csőbe egy-egy korongot

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-4 helyezünk. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 60 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha nem esett szét mindegyik tabletta, a vizsgálatot - R víz helyett 0,1 M sósavat alkalmazva - további hat tablettával megismételjük. Ha egy vagy két tabletta nem felelt meg a vizsgálat követelményeinek a vizsgálatot megismételjük újabb 12 tablettával.

A tabletták abban az esetben felelnek meg a vizsgálat követelményeinek, ha a vizsgált 18 db tablettából legalább 16 db szétesik.

A filmtablettákra a bevonat nélküli tablettákra előírt szétesésvizsgálatot kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készüléket 30 percig működtetjük.

Ha a bevont tabletták vagy a filmtabletták azért nem felelnek meg, mert a korongokhoz tapadtak, a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot további hat tablettával, de korongok nélkül megismételjük.

A bevont rágótablettáknak nem kell megfelelniük e vizsgálat követelményeinek.

Pezsgőtabletták

DEFINÍCIÓ

A pezsgőtabletták bevonat nélküli tabletták; általában savtermészetű anyagokat és karbonátokat vagy hidrogén-karbonátokat tartalmaznak, amelyek víz jelenlétében gyorsan, szén-dioxid fejlődése közben reagálnak. A pezsgőtablettákat bevétel előtt vízben kell oldani vagy diszpergálni.

VIZSGÁLATOK

Szétesés. Egy tablettát 200 ml 15 – 25 °C-os R vizet tartalmazó főzőpohárba ejtünk; élénk buborékképződés tapasztalható. Mire a tabletta vagy annak darabkái körül megszűnik a gázfejlődés, a tablettának oldódás vagy diszpergálódás közben, nagyobb szemcsék visszamaradása nélkül szét kell esnie. A vizsgálatot további öt tablettával megismételjük. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a tabletta akkor felel meg a vizsgálat követelményeinek, ha az előírás szerint eljárva mind a hat tabletta 5 percen belül szétesik.

Oldódó tabletták

DEFINÍCIÓ

Az oldódó tabletták bevonat nélküli tabletták vagy filmtabletták lehetnek, amelyeket bevétel előtt vízben kell feloldani. Oldatuk a tablettagyártás során használt adalékanyagoktól esetleg kissé opálos lehet.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). Az oldódó tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként 15 – 25 °C-os R vizet használunk.

Diszpergálható tabletták

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-5 DEFINÍCIÓ

A diszpergálható tabletták bevonat nélküli tabletták vagy filmtabletták lehetnek, amelyeket bevétel előtt vízben diszpergálni kell; ennek során homogén diszperziónak kell képződnie.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). Az diszperziós tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként 15 – 25 °C-os R vizet használunk.

Diszperzitásfok. Két tablettát 100 ml R vízben teljes szétesésig keverünk. Egyenletes szuszpenziónak kell keletkeznie, amely egy 710 μm névleges fonalközű szitán maradéktalanul átfolyik.

Szájban diszpergálható tabletták

DEFINÍCIÓ

A szájban diszpergálható tabletták a szájba helyezendő, bevonat nélküli tabletták, melyek a szájban, lenyelés előtt gyorsan diszpergálódnak.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). A szájban diszpergálható tablettáknaknak, 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként R vizet használunk.

Módosított hatóanyagleadású tabletták

DEFINÍCIÓ

A módosított hatóanyagleadású tabletták bevont vagy bevonat nélküli tabletták. A hatóanyagleadás sebességének, helyének vagy időtartamának módosítása céljából a tabletták speciális segédanyagok hozzáadásával vagy speciális eljárással, illetve ezek együttes alkalmazásával készülnek. A nyújtott, a késleltetett és a szakaszos hatóanyagleadású tablettákat is a módosított hatóanyagleadású tabletták közé soroljuk.

ELŐÁLLÍTÁS

A megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal kell bizonyítani.

Gyomornedv-ellenálló tabletták

DEFINÍCIÓ

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-6 A gyomornedv-ellenálló tabletták késleltetett hatóanyagleadású tabletták, amelyek a gyomornedvvel szemben ellenállóak, és hatóanyagtartalmuk csak a bélnedvben szabadul fel. A tablettákat rendszerint gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott granulátumokból, ill. szemcsékből állítják elő, bizonyos esetekben azonban a tablettákat látják el gyomornedv-ellenálló bevonattal (bélben oldódó tabletták).

A gyomornedv-ellenálló bevonatú tabletták megfelelnek a bevont tablettákra megadott definíciónak.

ELŐÁLLÍTÁS

A gyomornedv-ellenálló bevonatú granulátumokból vagy szemcsékből előállított tabletták megfelelő hatóanyagleadását alkalmas vizsgálattal bizonyítani kell.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). A gyomornedv-ellenálló bevonatú tabletták szétesésének vizsgálatát, a következő módosítással vizsgáljuk. Vizsgálófolyadékként 0,1 M sósavat használunk és a készüléket 2 órán át, ill. esetenként a hatóság által engedélyezett ideig működtetjük, mégpedig korongok nélkül. Ezután megvizsgáljuk a tabletták állapotát. A savas közeggel szemben mutatott ellenállás időtartama a vizsgálandó tabletták összetételétől függ. Ez rendszerint 2 – 3 óra, de az engedélyezett eltéréseket figyelembe véve sem lehet 1 óránál rövidebb. Ezen időtartamon belül egy tablettán sem mutatkozhatnak szétesés vagy a hatóanyag kiáramlását lehetővé tevő repedés jelei. (A bevonat esetleges töredékeitől eltekintünk.) Ezután a savat R foszfát–tompítóoldattal (pH 6,8) helyettesítjük és mindegyik csőbe egy-egy korongot helyezünk. A készüléket 60 percig működtetjük, majd megvizsgáljuk a tabletták állapotát. Ha a tabletták azért nem felelnek meg, mert a koronghoz tapadtak, akkor a vizsgálat érvénytelen. A vizsgálatot korongok nélkül, további hat tablettával meg kell ismételni.

Kioldódás. A gyomornedv-ellenálló bevonattal ellátott granulátumokból vagy szemcsékből előállított tabletták hatóanyagleadását alkalmas vizsgálattal pl. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.3) című fejezetben leírt vizsgálatok egyikével kell bizonyítani.

Szájüregben alkalmazott tabletták

DEFINÍCIÓ

A szájüregben használt tabletták általában bevonat nélküliek. Megfelelő formulálással biztosítani kell, hogy a hatóanyag(ok) lassan szabaduljanak fel és lokálisan fejtsék ki hatásukat, illetve, hogy a hatóanyag(ok) leadása és felszívódása a száj meghatározott részében történjék. Meg kell felelniük a Szájnyálkahártyán alkalmazott gyógyszerkészítmények (1807) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Szájüregben alkalmazott liofilizátumok

DEFINÍCIÓ

Tabletták Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-7

A szájüregben alkalmazott liofilizátumok olyan készítmények, melyeket vagy szájüregbe téve, vagy vízben diszpergálva (illetve oldva), alkalmazunk.

ELŐÁLLÍTÁS

A szájüregben alkalmazott liofilizátumokat fagyasztva szárítással (liofilizálással) állítják elő, beleértve a rendszerint vizes, folyékony vagy félszilárd készítmény egyszeres adagokra osztását, fagyasztását, szublimálását és szárítását.

VIZSGÁLATOK

Szétesés. Egy darab szájüregben alkalmazott liofilizátumot 200 ml 15–25 C-os R vizet tartalmazó főzőpohárba teszünk. A készítmény 3 percen belül szétesik. A vizsgálatot 5 további szájüregben alkalmazott liofilizátummal elvégezzük. A készítmény akkor felel meg a vizsgálatoknak, ha mind a 6 készítmény szétesett.

Víztartalom (2.5.12). A szájüregben alkalmazott liofilizátum megfelel a vizsgálatnak; a határértékeket az illetékes hatóság hagyja jóvá.

Copolymerum macrogolo et alcoholi poly(vinylico) constatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:2523

COPOLYMERUM MACROGOLO ET ALCOHOLI POLY(VINYLICO) CONSTATUM

Makrogol-poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimer

DEFINÍCIÓ

Makrogol és poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimerje, amelynek átlagos relatív molekulatömege kb. 45 000.

Kb. 75% poli(vinil-alkohol) egységből és 25% makrogol egységből áll. A porfolyás javítása érdekében hozzáadott Vízmentes kolloid szilicium-dioxidot (0434) is tartalmazhat.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy kissé sárgás por. A vizsgálatok során készült oldatok vízmentes kolloid szilicium-dioxid-tartalom miatt opálosak lehetnek.

Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; vízmentes etanolban és acetonban gyakorlatilag nem oldódik; híg savak és híg lúgok oldják.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS makrogol-poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimerrel.

Mintakészítés: 0,2 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Néhány csepp oldatot tallium-bromid-jodid lemezen szétterítünk. Az oldószert 110 °C-on 30 percig tartó melegítéssel elpárologtatjuk. B. 0,4 g anyagot 2 ml R vízben oldunk. Az oldat 1 ml-ét üveglemezre visszük, és hagyjuk beszáradni.

Átlátszó film képződik.

VIZSGÁLATOK

pH (2.2.3): 5,0–8,0.

5,0 g anyagot R szén-dioxid–mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Észterszám: 10–75.

Meghatározzuk a savszámot (IA): 5,00 g anyagot mágneses keverő segítségével 100 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) alkoholos 0,01 M kálium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Azonos körülmények között üres kísérletet is végzünk.

( )m

nn 21A

561,0I

−=

ahol

n1 = a vizsgált oldatra fogyott mérőoldat térfogata, ml-ben;

n2 = az üres kísérletben fogyott mérőoldat térfogata, ml-ben;

m = a minta tömege, grammban.

A szappanszám (IS) meghatározásához (2.5.6) 5,00 g anyagot mérünk be, 50,0 ml alkoholos 0,5 M kálium-hidroxid–mérőoldatot használunk, és az oldatot, mágneses keverőt alkalmazva, erőteljesen kevertetjük.

Az észterszámot (IE) a szappanszámból (IS) és a savszámból (IA) számoljuk ki:

Copolymerum macrogolo et alcoholi poly(vinylico) constatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

ASE III −=

Etilén-oxid és dioxán (2.4.25): legfeljebb 1 ppm etilén-oxid és 10 ppm dioxán.

A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,250 g-ját 10 ml-es mérőlombikba mérjük, és kb. 1 ml R2 metanolt adunk hozzá. Az elegyet ultrahanggal kezeljük. Ezután kb. 8 ml R kromatográfiás célra szánt vizet adunk hozzá, és ezt az elegyet R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldatot megszűrjük.

Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS vinil-acetátot (A-szennyező) R2 metanollal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 5 mg R vinil-acetátot (A-szennyező) és 5 mg R 1-vinilpirrolidin-2-ont 10 ml R2 metanolban oldunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 50 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1 ml-ét R kromatográfiás célra szánt vízzel 20 ml-re hígítjuk.

Amennyiben mátrix-jelenség észlelhető, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagéllel (5 μm) töltött előtétoszlopot alkalmazhatunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

– hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R1 acetonitril – R2 metanol – R kromatográfiás célra szánt víz (5+5+90 V/V);

– B-mozgófázis: R2 metanol – R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (5+45+50 V/V);

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 2 100 0

2 – 40 100 → 85 0 → 15

40 – 42 85 → 0 15 → 100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en.

Injektálás: 10 μl.

Retenciós idők: A-szennyező kb. 19 perc; 1-vinilpirrolidin-2-on kb. 25 perc.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és az 1-vinilpirrolidin-2-on között.

Követelmény:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (100 ppm).

B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot összekeverünk R kromatográfiás célra szánt vízzel, majd a keveréket az R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. 30 mg R citromsavat és 0,100 g R ecetsavat (B-szennyező) óvatos rázogatás közben a mozgófázisban oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Copolymerum macrogolo et alcoholi poly(vinylico) constatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

Mozgófázis: R tömény kénsav 0,50 g/l-es oldata.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en.

Injektálás: 20 μl. Az oszlopot minden egyes injektálás után átmossuk R kromatográfiás célra szánt acetonitrilnek és R tömény kénsav 0,50 g/l-es oldatának azonos térfogatarányú elegyével.

Retenciós idők: B-szennyező kb. 5 perc; citromsav kb. 7 perc.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B-szennyező és a citromsav között.

Követelmény:

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján (1,5%);

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 3,0%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban 105 °C-on szárítjuk.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

A. etenil-acetát,

B. ecetsav.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). Néhány sajátság, amelyet A felhasználást befolyásoló sajátságok című rész előír, a cikkely kötelező erejű részében is előírás, mivel ezek kötelező minőségi követelményeket fejeznek ki. Ilyen esetekben A felhasználást befolyásoló sajátságok című rész utalást tartalmaz a kötelező részben található vizsgálatra. E sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszerkészítmény minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. A hivatkozott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátság lényeges lehet, ha a makrogol-poli(vinil-alkohol) fésűs kopolimert filmképző segédanyagként alkalmazzák filmbevonatú tablettákban.

Viszkozitás (2.2.10): jellemzően kevesebb, mint 250 mPa⋅s. Az anyag 20%-os (m/m) oldatát rotációs viszkoziméterrel 25 °C-on vizsgáljuk, 100 1/perc rotációs sebességet alkalmazva.

Copolymerum methacrylatis butylati basicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1975

COPOLYMERUM METHACRYLATIS BUTYLATI BASICUM

Bázisos butil-metakrilát-kopolimer

DEFINÍCIÓ

Az anyag 2-(dimetilamino)etil-metakrilát, butil-metakrilát és metil-metakrilát kopolimerje; átlagos relatív molekulatömege kb. 150 000. A 2-(dimetilamino)etil-metakrilát-, butil-metakrilát- és metil-metakrilát-csoportok közötti arány kb. 2:1:1. 2-(Dimetilamino)etil-csoport-tartalom: 20,8–25,5% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: színtelen vagy sárgás színű szemcsék, illetve fehér vagy csaknem fehér por; kissé nedvszívó. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik. Etanol (96%) lassan oldja.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS bázisos butil-metakrilát-kopolimerrel. B. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 12,5 g anyagot 35,0 g R aceton és 52,5 g R 2-propanol elegyében oldunk.

Viszkozitás (2.2.10): 3–6 mPa·s. Az S oldatot vizsgáljuk. Készülék: rotációs viszkoziméter. Méretek:

– orsó: ∅ = 25,15 mm, l = 90,74 mm, tengelyátmérő = 4 mm,

– henger: ∅ = 27,62 mm, l = 0,135 m.

Forgási sebesség: 30 1/perc. Az oldat térfogata: az S oldat 16 ml-e. Hőmérséklet: 20 °C.

Abszorbancia (2.2.25): 420 nm-en legfeljebb 0,30. Az S oldatot vizsgáljuk.

A film külleme. 1,0 ml S oldatot üveglemezen egyenletesen szétterítünk. Beszáradás után átlátszó film képződjék.

Monomerek: butil-metakrilát, metil-metakrilát, illetve 2-(dimetilamino)etil-metakrilát az A és a B pont szerinti vizsgálattal meghatározva: egyenként legfeljebb 0,1%.

A. Butil-metakrilát és metil-metakrilát. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy: R1 acetonitril – R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) (40+60 V/V).

Copolymerum methacrylatis butylati basicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 20,0 mg CRS butil-metakrilátot (A-szennyező) és 10,0 mg CRS metil-metakrilátot (B-szennyező) 3,0 ml R butanolban oldunk, és az oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 250,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (7 µm).

Mozgófázis: R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) – R metanol (45+55 V/V).

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en.

Injektálás: 50 µl.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 5, az A- és a B-szennyező között.

Az egyes monomerek százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján számoljuk ki:

R

T

AA

MC

⋅⋅⋅⋅ − 5010100 6

ahol

C = a monomer koncentrációja az összehasonlító oldatban, µg/ml-ben;

M = a vizsgálandó anyag tömege a vizsgálati oldatban, grammban;

AT = a monomer csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

AR = a monomer csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján. B. 2-(Dimetilamino)etil-metakrilát. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 10,0 mg R 2-(dimetilamino)-etil-metakrilátot (C-szennyező) R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop: – méretei: l = 0,125 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (7 µm).

Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát 3,404 g/l töménységű oldata – R tetrahidrofurán (25+75 V/V).

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 50 µl.

A C-szennyező százalékos mennyiségét az A pontban megadott módon számoljuk ki.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.

2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 4,0 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben, 110 °C-on, 3 órán át szárítunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

Copolymerum methacrylatis butylati basicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,200 g-ját 4 ml R víz és 96 ml R vízmentes ecetsav elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 7,21 mg C4H10N egyenértékű.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban.

SZENNYEZŐK

A. butil-(2-metilprop-2-enoát) (butil-metakrilát),

B. metil-(2-metilprop-2-enoát) (metil-metakrilát),

C. 2-(dimetilamino)etil-(2-metilprop-2-enoát) (2-(dimetilamino)etil-metakrilát).

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). Néhány sajátság, amelyet A felhasználást befolyásoló sajátságok című rész előír, a cikkely kötelező erejű részében is előírás, mivel ezek kötelező minőségi követelményeket fejeznek ki. Ilyen esetekben A felhasználást befolyásoló sajátságok című rész utalást tartalmaz a kötelező részben található vizsgálatra. E sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszerkészítmény minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. A hivatkozott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátságok fontosak lehetnek, ha a bázisos butil-metakrilát-kopolimert filmképző segédanyagként alkalmazzák tabletták előállításához.

Viszkozitás (lásd Vizsgálatok).

A film külleme (lásd Vizsgálatok).

A film oldékonysága. "A film külleme" vizsgálat során nyert filmet leszedjük, egy 0,1 M sósav-oldatot tartalmazó lombikba helyezzük, és az oldatot kevertetjük. A filmnek 1 órán belül fel kell oldódnia. Egy másik film mintát R foszfát–tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó lombikba helyezünk, és az oldatot kevertetjük. A film 2 órán belül nem oldódhat fel.

Doxylamini hydrogenocuccinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1589

DOXYLAMINI HYDROGENOSUCCINAS

Doxilamin-hidrogén-szukcinát

és enantiomere

C21H28N2O5 Mr 388,5 [562-10-7]

DEFINÍCIÓ

[N,N-Dimetil-2-[(1RS)-1-fenil-1-(piridin-2-il)etoxi]etánamin]-hidrogén-butándioát.

Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS doxilamin-hidrogén-szukcináttal.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön feloldjuk R metanolban, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

0,4 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Gázkromatográfia (2.2.28).

Vizsgálati oldat. 0,650 g vizsgálandó anyagot R tömény sósav 10,3 g/l-es oldatának 20 ml-ében oldunk. Az oldatot R nátrium-hidroxid 100 g/l-es oldatának 3 ml-ével elegyítjük, majd 3×25 ml R diklórmetánnal kirázzuk. Az egyesített diklórmetános kivonatot megfelelő hidrofób, fázisszétválasztó szűrőpapíron megszűrjük. A szűrőt 10 ml R diklórmetánnal átmossuk, és a mosófolyadékot egyesítjük a diklórmetános kivonattal. Az oldószert 40 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot 20,0 ml R vízmentes etanolban oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízmentes etanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízmentes etanollal 10,0 ml-re hígítjuk.

Doxylamini hydrogenocuccinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Összehasonlító oldat (b). 50 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt doxilamint (amely C-szennyezőt is tartalmaz) R tömény sósav 10,3 g/l-es oldatának 10 ml-ében oldunk. Az oldatot R nátrium-hidroxid 100 g/l-es oldatának 1,5 ml-ével elegyítjük, majd 3×25 ml R diklórmetánnal kirázzuk. Az egyesített diklórmetános kivonatot megfelelő hidrofób, fázisszétválasztó szűrőpapíron megszűrjük. A szűrőt 10 ml R diklórmetánnal átmossuk, és a mosófolyadékot egyesítjük a diklórmetános kivonattal. Az oldószert 40 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten, csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot 5,0 ml R vízmentes etanolban oldjuk.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg;

– méretei: l = 30 m, ∅ = 0,53 mm;

– állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (a filmbevonat vastagsága: 1,5 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Áramlási sebesség: 7 ml/perc.

Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0–12 160 → 220

12–27 220

Injektor 250

Detektor 250

Detektálás: lángionizációval.

Injektálás: 1 µl.

Szennyezők azonosítása: a C-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt doxilaminhoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenció doxilaminra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,96.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5 a C-szennyező és a doxilamin között.

Követelmények:

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a főcsúcs területe az a) összehasonlító oldat kromatogramján (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hétszerese (0,7%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 2,00 g anyagot vizsgálunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

Doxylamini hydrogenocuccinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,150 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 19,43 mg C21H28N2O5 egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikus) szennyezők: C.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, D.

és enantiomere

A. N,N-dimetil-2-[1(RS)-1-fenil-1-(piridin-4-il)etoxi]etánamin,

és enantiomere

B. (1RS)-1-fenil-1-(piridin-2-il)etanol,

és enantiomere

C. N,N-dimetil-2-[(1RS)-1-fenil-(piridin-2-il)metoxi]etánamin,

D. fenil-(piridin-2-il)metanon (2-benzoilpiridin).

Factor humanus von Willebrandi Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2011:2298 javított 7.6

FACTOR HUMANUS VON WILLEBRANDI

Humán von Willebrand-faktor

DEFINÍCIÓ

Plazmafehérje-frakcióból előállított steril, fagyasztva szárított készítmény, mely von Willebrand-faktor glikoproteint és változó mennyiségben VIII. véralvadási faktort tartalmaz, az előállítás módjától függően. Az előállításhoz olyan humán plazmát használnak, amely megfelel a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek. A készítmény segédanyagokat, például stabilizálószereket tartalmazhat.

Jelen cikkely azon készítményekre vonatkozik, amelyeket a von Willebrand-faktor aktivitás alapján formulálnak.

A feliraton előírtaknak megfelelően feloldott készítmény hatóértéke legalább 20 NE von Willebrand faktor milliliterenként.

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárást úgy kell kialakítani, hogy a humán von Willebrand-faktor funkcionális inegritása ne sérüljön. Az eljárásnak olyan lépéseket kell tartalmaznia, melyekről igazolták, hogy képesek eltávolítani vagy inaktiválni az ismert kórokozókat; amennyiben az előállítás során vírusinaktiváló anyagokat alkalmaznak, igazolni kell, hogy az inaktivációt követő tisztítási folyamat ezen anyagok koncentrációját a megfelelő szintre csökkenti, valamint hogy az esetleges maradékok nem befolyásolják a készítmény ártalmatlanságát.

A készítmény fajlagos aktivitása legalább 1 NE von Willebrand-faktor, a stabilizáló fehérje esetleges hozzáadása előtti összes fehérje 1 mg-jára számítva.

A von Willebrand-faktor-frakciót megfelelő oldószerben oldják. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják keresztül, majd aszeptikusan a végső tartályokba töltik és késedelem nélkül lefagyasztják. Ezt követően a készítményt fagyasztva szárítják, és a tartályokat vákuum vagy inert gáz alkalmazása mellett lezárják.

AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA

Igazolni kell, hogy a gyártási eljárás olyan terméket eredményez, amelynek összetétele a von Willebrand-faktort, a VIII. faktort, valamint a kettő arányát tekintve állandó. Ehhez olyan alkalmas analitikai módszereket kell alkalmazni, amelyeket a gyártási folyamat kifejlesztése során határoztak meg, és amelyek legalább az alábbiakat maguban foglalják.

Humán von Willebrand-faktor multimerek. A különböző von Willebrand-faktor multimerek megoszlását alkalmas módszerrel, például nátrium-dodecil-szulfát (SDS) agaróz gélelektroforézissel (Western-blottal vagy anélkül) kell meghatározni. Standardként alkalmas normál humán plazmát kell használni. A multimermintázat például immunenzimatikus módszer segítségével tehető láthatóvá; a kvantitatív meghatározás denzitometriás analízissel történhet.

Humán von Willebrand-faktor aktivitás (2.7.21). A von Willebrand-faktor aktivitás a risztocetin kofaktor aktivitás meghatározása, valamint egy vagy több egyéb alkalmas eljárás, például a kollagénkötő aktivitás megfelelő referenciakészítmény alkalmazása mellett végzett meghatározása alapján számítható ki.

Factor humanus von Willebrandi Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Humán von Willebrand-faktor aktivitás/antigén arány. A gyártási eljárás állandóságát a von Willebrand-faktor aktivitás és a von Willebrand-faktor antigéntartalom arányának tekintetében is igazolni kell.

FELOLDÁS UTÁN SZEMCSÉKET TARTALMAZÓ TERMÉKEK. Ha a feloldást követően a termékben néhány szemcse megmarad, a validálás során igazolni kell, hogy a készítmény hatóértéke a mellékelt szűrőn történő átbocsátás után nem változik lényegesen.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por vagy porlékony tömeg.

A vizsgálandó készítményt a feliraton előírtaknak megfelelően, közvetlenül az „Azonosítás”, a „Vizsgálatok” (az oldékonyság és a víztartalom kivételével) és a „Tartalmi meghatározás” elvégzése előtt, a feliraton előírtaknak megfelelően fel kell oldani.

AZONOSÍTÁS

A „Tartalmi meghatározás” pont egyben azonosításként is szolgál.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A vizsgálandó készítményt tartalmazó tartályhoz a feliraton előírtnak megfelelő mennyiségű oldószert adunk, az ajánlott hőmérsékleten. A készítménynek enyhe kevertetés mellett 10 percen belül fel kell oldódnia. Az így kapott folyadék tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy halványsárga lehet.

Ezen kívül, ahol a feliraton az szerepel, hogy a feloldást követően az oldat néhány szemcsét tartalmazhat, a készítményt a feliraton előírtak szerint feloldjuk, és a mellékelt szűrőn keresztülbocsátjuk. A megszűrt oldat tiszta vagy enyhén opálos lehet.

pH (2.2.3). 6,5–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Összes fehérje. Szükség esetén a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan mértékben hígítjuk, hogy a kapott oldat 2 ml-enként kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az így nyert oldat 2,0 ml-ét kerek aljú centrifugacsőbe mérjük, és R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk hozzá. A keveréket összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a lefelé fordított csöveket szűrőpapíron hagyjuk megszáradni. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolással (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a készítmény fehérjetartalmát. Néhány termék, különösen a fehérjestabilizátort nem tartalmazó készítmények esetében ez a módszer nem alkalmazható. Ilyen esetekben a fehérjetartalom meghatározására más validált módszerek alkalmazása szükséges.

Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20). A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan mértékben hígítjuk, hogy milliliterenként 6 NE von Willebrand-faktor aktivitású oldatot kapjunk. Az 1:64 arányú hígítások nem mutathatnak agglutinációt.

Víztartalom. A készítményt alkalmas módszerrel, például félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) vizsgáljuk. A víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértéken belül kell lennie.

Factor humanus von Willebrandi Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének.

Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat, illetve lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy validált in vitro vizsgálat, például a bekteriális endotoxin vizsgálat követelményének.

A készítményből a nyulakba testtömeg-kilogrammonként legalább 100 NE von Willebrand-faktor aktivitásnak megfelelő térfogatot fecskendezünk.

Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítménynek a von Willebrand faktor egy Nemzetközi Egységére vonatkoztatott endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,05 NE.

HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

Humán von Willebrand-faktor (2.7.21). A számított hatóérték a deklarált hatóérték 80–120%-a közé essen. A megbízhatósági intervallum (P = 0,95) a számított hatóérték 80–120%-a között legyen.

Amíg nem áll rendelkezésre a kollagénkötés meghatározására kalibrált „von Willebrand-faktor-koncentrátum Nemzetközi Standard”, addig csak a risztocetin-kofaktor meghatározás használható.

Humán VIII. véralvadási faktor (2.7.4). A tartalmi meghatározást akkor kell elvégezni, ha a VIII. faktor-tartalom nagyobb, mint 10 NE VIII. faktor/100 NE von Willebrand-faktor aktivitás. A számított hatóérték a deklarált hatóérték 60–140%-a közé essen. A megbízhatósági intervallum (P=0,95) a számított hatóérték 80–120%-a között legyen.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartály von Willebrand-faktor-tartalmát, Nemzetközi Egységekben;

– a tartály VIII. faktor-tartalmát, Nemzetközi Egységekben, illetve hogy a VIII. faktor-tartalom kisebb vagy egyenlő, mint 10 NE VIII. faktor/100 NE von Willebrand-faktor aktivitás;

– a tartályonkénti fehérjetartalmat;

– a hozzáadott anyagok nevét és mennyiségét;

– a feloldásra használandó folyadék nevét és térfogatát;

– adott esetben, hogy a készítmény feloldás után néhány szemcsét tartalmazhat;

– hogy a humán vérből és plazmából előállított gyógyszerkészítmények alkalmazása esetében a kórokozók átvitelének lehetősége teljesen nem zárható ki.

Factor IX coagulationis humanus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2011:1223 javított 7.6

FACTOR IX COAGULATIONIS HUMANUS

Humán IX. véralvadási faktor

DEFINÍCIÓ

A humán IX. véralvadási faktor a plazmafehérje frakció steril liofilizált készítménye amely a IX. véralvadási faktort tartalmazza; előállítása során a IX. faktort hatékonyan elkülönítik a protrombin komplex többi tényezőjétől (a II., VII. és X. faktortól). A készítményt a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából nyerik. A készítmény stabilizáló anyagokat, heparint és atitrombint tartalmazhat.

A címkén megjelölt módon feloldott készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 20 NE IX. faktor.

ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉS

Az előállítási eljárásnak olyannak kell lennie, hogy megőrizze a IX. faktor teljes aktivitását, és más véralvadási faktorok aktiválódását minimálisra csökkentse (a trombogén hatás lehetőségének minimalizálása érdekében). Az előállításnak olyan lépés(eke)t is magába kell foglalnia, amely(ek)ről igazolták, hogy az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására alkalmas(ak). Ha az előállítás során vírusinaktiválásra szolgáló anyagokat használnak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és hogy az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény ártalmatlanságát.

A fajlagos aktivitás – a stabilizáló fehérje esetleges hozzáadása előtt – legalább 50 NE IX. faktor az összes fehérje 1 mg-jára számítva.

A humán IX. faktor frakciót megfelelő folyadékban oldják. Mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem alkalmazható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan letöltik a végső tartályokba, majd azonnal lefagyasztják. Ezután fagyasztva szárítják és a tartályokat vákuum, vagy inert gáz alatt zárják le.

AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA

Az előállítási eljárás állandóságát megfelelő analitikai vizsgálatokkal értékeljük, melyeket az előállítási eljárás kifejlesztése során határozunk meg, és amelyek általában a következők:

– a IX. faktor tartalmi meghatározása,

– az aktivált véralvadási faktorok meghatározása,

– a II., VII. és X. faktorok aktivitásának meghatározása; ezek aktivitása bizonyítottan nem lehet több, mint a IX. faktor aktivitásának 5%-a.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por vagy porlékony, szilárd anyag.

A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonosítás, a tisztasági vizsgálatok (az oldékonyság és a víztartalom kivételével), ill. a tartalmi meghatározás elvégzése előtt.

Factor IX coagulationis humanus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont követelményeinek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A vizsgálandó készítmény egy tartályának tartalmához az ajánlott hőmérsékleten betöltjük a címkén megjelölt térfogatú oldószert. A készítménynek – az oldódást enyhe körkörös mozgatással elősegítve – 10 percen belül teljesen fel kell oldódnia. Az oldat tiszta vagy enyhén opálos, színtelen legyen.

pH (2.2.3): 6,5–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Összes fehérje. Amennyiben szükséges, a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az így kapott oldat 2 ml-e várhatóan kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Ezen oldat kerek aljú centrifugacsőbe mért 2,0 ml-éhez R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 30 térfogatrész R víz és 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Bizonyos termékek, különösen a stabilizáló fehérjét, pl. albumint nem tartalmazó készítmények esetében a módszer nem alkalmazható, ezért más validált fehérjemeghatározási eljárást kell használni.

Aktivált véralvadási faktorok (2.6.22). Amennyiben szükséges, a vizsgálandó készítményt úgy hígítjuk, hogy az oldat milliliterenként 20 NE IX. faktort tartalmazzon. A hígításokkal kapott alvadási idő legalább 150 másodperc legyen.

Heparin (2.7.12). A vizsgálandó készítmény nem tartalmazhat a címkén megjelöltnél több heparint, és semmi esetre sem többet, mint 0,5 NE heparint, a IX. faktor egy Nemzetközi Egységére vonatkoztatva.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Pirogének (2.6.8) vagy bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat, illetve indokolt és engedélyezett esetben lehetőleg egy validált in vitro vizsgálat, például a bakteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek.

A pirogén vizsgálat esetében a nyulaknak testtömegkilogrammonként legalább 50 NE IX. faktor aktivitásnak megfelelő mennyiséget adunk be.

Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítménynek a IX. faktor egy Nemzetközi Egységére számított endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,1 NE.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Humán IX. véralvadási faktor (2.7.11). A mért hatóérték a deklarált 80–125%-a legyen. A megbízhatósági intervallum (P=0,95) a számított hatóérték 80–125%-a között legyen.

ELTARTÁS

Factor IX coagulationis humanus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartályonkénti IX. faktor aktivitást, nemzetközi egységekben,

– a tartályonkénti fehérjetartalmat,

– minden adalékanyag nevét és mennyiségét, beleértve adott esetben a heparinét is,

– a feloldásra használandó folyadék nevét és térfogatát,

– azt, hogy az emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén a kórokozók átvitele nem zárható ki teljesen.

01/2011:1224 javított 7.6

FACTOR VII COAGULATIONIS HUMANUS

Humán VII. véralvadási faktor

DEFINÍCIÓ

A humán VII. véralvadási faktor a plazmafehérje-frakció steril, folyékony vagy fagyasztva szárított készítménye, amely az egyláncú VII. faktor glikoproteint tartalmazza, illetve kis mennyiségben tartalmazhatja a belőle származó kétláncú aktivált formát, a VIIa faktort is. Tartalmazhat továbbá II., IX. és X. véralvadási faktort, valamint C- és S-fehérjét is. A Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából nyerik.

A címkén megjelölt módon feloldott készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 15 NE VII. faktor.

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárásnak olyannak kell lennie, hogy megőrizze a human VII. véralvadási factor teljes aktivitását, és más véralvadási faktor aktivációját minimálisra csökkentse (a trombogén hatás lehetőségének minimalizálása érdekében). Az eljárásnak olyan lépést, ill. lépéseket is tartalmaznia kell, melyről, ill. melyekről igazolták, hogy ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására alkalmas, ill. alkalmasak. Ha az előállítás során vírusinaktiváló szereket adnak a termékhez, az ezt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény biztonságosságát a betegek szempontjából.

A fajlagos aktivitás legalább 2 NE VII. faktor az összes fehérje 1 mg-jára számítva, a fehérjestabilizátor esetleges hozzáadása előtt.

A humán VII. faktor frakciót megfelelő oldószerben oldják. Heparin, antitrombin, illetve egyéb segédanyagok, pl. stabilizáló anyagok hozzáadása megengedett. Mikrobiológiai tartósítószer nem alkalmazható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan végső tartályokba töltik, majd azonnal lefagyasztják. Ezután a terméket liofilizálják és a tartályokat vákuum vagy inert gáz alatt lezárják.

AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA

Bizonyítani kell az előállítás módjának állandóságát, a készítményben levő II., IX. és X. faktor Nemzetközi Egységekben kifejezett, és a VII. faktor aktivitásához viszonyított mennyisége tekintetében.

Igazolni kell az előállítás módjának állandóságát a készítmény VIIa faktor aktivitásának tekintetében is. A VIIa faktor aktivitását meghatározhatjuk például rekombináns oldható szöveti faktor segítségével, mely nem aktiválja a VII. faktort, de rendelkezik a VIIa-ra jellemző kofaktor funkcióval. A rekombináns oldható szöveti faktorból és foszfolipid reagensből, valamint a vizsgálati minta VII. faktor-hiányos plazmával készült hígításából nyert elegyet inkubáljuk. Ezután kalcium-kloridot adunk hozzá, és meghatározzuk az alvadási időt. Az alvadási idő fordítottan arányos a vizsgálati minta VIIa faktor aktivitásával.

SAJÁTSÁGOK

Nedvszívó por vagy porlékony szilárd anyag, mely lehet fehér vagy csaknem fehér, halványsárga, zöld vagy kék színű.

A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonosítás, a tisztasági vizsgálatok (az oldékonyság és a víztartalom kivételével), ill. a tartalmi meghatározás előtt.

AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont követelményeinek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A vizsgálandó készítmény egy tartályához a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk, az ajánlott hőmérsékleten. A készítmény, kíméletes körkörös mozgatás közben, 10 percen belül teljesen oldódjék fel. Az oldat tiszta vagy enyhén opálos, esetleg színes lehet.

pH (2.2.3): 6,5–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Összes fehérje. Amennyiben szükséges, a feloldott készítmény pontosan mért térfogatát 9 g/l töménységű R nátrium-klorid-oldattal úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat várhatóan kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Gömbölyű aljú centrifugacsőben az oldat 2,0 ml-éhez R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 30 térfogatrész R víz és 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra helyezzük, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat.

Aktivált véralvadási faktorok (2.6.22). A hígításokkal az alvadási idő legalább 150 másodperc legyen.

Heparin. Amennyiben a készítés során heparint adtak a készítményhez, annak mennyiségét a Heparin értékmeghatározása véralvadási faktor koncentrátumokban (2.7.12.) fejezet szerint határozzuk meg. A vizsgálandó készítmény ne tartalmazzon a címkén megjelöltnél több heparint, és semmi esetre se többet, mint 0,5 NE heparint VII. faktor Nemzetközi Egységenként.

Trombin. Amennyiben a vizsgálandó készítmény tartalmaz heparint, mennyiségét a „Heparin” pontban leírtak szerint meghatározzuk. Ezután R protamin-szulfát hozzáadásával semlegesítjük a heparint (10 µg protamin-szulfát 1 NE heparint semlegesít). Két kémcső mindegyikében a feloldott készítményből és R fibrinogén 3 g/l töménységű oldatából egyenlő térfogatnyit elegyítünk. Az egyik kémcsövet 6 órán keresztül 37 °C-on tartjuk, a másikat 24 órán át szobahőmérsékleten. Egy harmadik kémcsőben egy térfogat fibrinogén oldatot egyenlő térfogatú R humán trombinnal (1 NE/ml) elegyítünk, majd a kémcsövet 37 °C-os vízfürdőbe helyezzük. A vizsgálandó készítményt tartalmazó kémcsövekben ne történjék alvadás. A trombint tartalmazó kémcsőben az alvadás 30 mp-en belül menjen végbe.

II. faktor. Elvégezzük a humán II. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.18).

A mért tartalom a deklaráltnak legfeljebb 125%-a lehet. A mért tartalom megbízhatósági intervalluma (P=0,95) a deklarált hatóérték 90–111%-a között legyen.

IX. faktor. Elvégezzük a humán IX. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.11).

A mért tartalom a deklaráltnak legfeljebb 125%-a lehet. A mért tartalom megbízhatóságí intervalluma (P=0,95) a deklarált hatóérték 80–125%-a között legyen.

X. faktor. Elvégezzük a humán X. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.19).

A mért tartalom a deklaráltnak legfeljebb 125%-a lehet. A mért tartalom megbízhatósági intervalluma (P=0,95) a deklarált hatóérték 90–111%-a között legyen.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének.

Pirogének (2.6.8) vagy bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat, illetve indokolt és engedélyezett esetben lehetőleg egy validált in vitro vizsgálat, például a bekteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek.

A pirogén vizsgálat esetében a nyulaknak testtömegkilogrammonként legalább 30 NE VII. faktor aktivitásnak megfelelő mennyiséget adunk be.

Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítménynek a VII. faktor egy Nemzetközi Egységére számított endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,1 NE.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Elvégezzük a humán VII. véralvadási faktor hatóértékének meghatározását (2.7.10). A mért hatóérték a deklaráltnak 80–125%-a legyen. A mért hatóérték megbízhatósági intervalluma (P=0,95)a deklarált hatóérték 80–125%-a között legyen.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

− a tartályban lévő VII. faktor aktivitást, Nemzetközi Egységekben,

− a tartályban lévő maximális II. faktor-, IX. faktor- és X. faktor-tartalmat, Nemzetközi Egységekben,

− a tartályban lévő fehérjetartalmat,

− minden adalékanyag nevét és mennyiségét, beleértve adott esetben a heparinét is,

− a feloldásra alkalmazott folyadék nevét és térfogatát,

− hogy az emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén kórokozók átvitele nem zárható ki teljesen.

Factor VIII coagulationis humanus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2010:0275 javított 7.6

FACTOR VIII COAGULATIONIS HUMANUS

Humán VIII. véralvadási faktor

DEFINICIÓ

Plazmafehérje-frakcióból előállított steril, fagyasztva szárított készítmény, mely a VIII. véralvadási faktor glikoproteint tartalmazza, az előállítás módjától függően változó mennyiségű von Willebrand faktorral együtt. A Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából állítják elő. A készítmény segédanyagokat, például stabilizálószereket tartalmazhat.

A címkén megjelölt módon feloldott készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 20 NE VIII:C faktor.

ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Az előállítási eljárást úgy kell kialakítani, hogy a humán VIII. véralvadási faktor funkcionális integritása ne sérüljön, és hogy a potenciális neoantigenitás minimálisra csökkenjen. A folyamatnak olyan lépés(ek)et is tartalmaznia kell, mely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Ha az előállítás során vírusinaktiválásra szolgáló anyagokat használnak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény ártalmatlanságát.

A fajlagos aktivitás legalább 1 NE VIII:C faktor, a stabilizáló fehérje esetleges hozzáadása előtti összes fehérje 1 mg-jára számítva.

A VIII. faktor frakciót megfelelő oldószerben oldják. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan letöltik a végső tartályokba, majd azonnal lefagyasztják. Ezután fagyasztva szárítják és a tartályokat vákuum vagy inert gáz alatt lezárják.

AZ ELŐÁLLÍTÁSI ELJÁRÁS ÁLLANDÓSÁGA

von Willebrand faktor aktivitással rendelkező termékek (von Willebrand betegség kezelésére szánt termékek). Bizonyítani kell, hogy a gyártási eljárás eredményeképpen olyan termék nyerhető, melynek összetétele a von Willebrand faktor szempontjából állandó. Az összetétel többféle módon is jellemezhető. A különböző multimerek száma és viszonylagos mennyisége meghatározható pl. nátrium dodecilszulfát (SDS) agaróz gélelektroforézis (kb. 1% agaróz) révén Western blot analízissel vagy anélkül, kevert normál humán plazma mint referenciaanyag alkalmazásával. A multimerek mintázata immun-enzimatikus módszerrel teehető láthatóvá, a kvantitatív értékelés pedig denzitometriás módszerrel végezhető.

A felhasználást megelőző oldást követően pelyheket vagy szemcséket tartalmazó termékek. Ha a készítmény oldását követően kis mennyiségű pehely vagy szemcse marad az oldatban, a validálás során igazolni kell, hogy a rendelkezésre álló szűrőn történő átbocsátás nem befolyásolja jelentős mértékben a készítmény hatóértékét.

Factor VIII coagulationis humanus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por vagy porlékony szilárd anyag.

A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az „Azonosítás”, a „Vizsgálatok” (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálata kivételével), ill. a „Tartalmi meghatározás” elvégzése előtt.

AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont követelményeinek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. Egy, a vizsgálandó készítményt tartalmazó tartály tartalmához a címkén megjelölt oldószer megadott térfogatát adjuk, az ajánlott hőmérsékleten. A készítmény 10 percen belül enyhe keverés mellett teljesen oldódjék fel. Az oldatnak tisztának vagy enyhén opálosnak, és színtelennek vagy enyhén sárgának kell lennie.

Abban az esetben, ha a címkén feltüntették, hogy a készítmény az oldás után kis mennyiségben apró pelyheket vagy szemcséket tartalmazhat, a címkén előírtak szerint feloldjuk a készítményt, majd átbocsátjuk a rendelkezésre álló szűrőn. A szűrt oldat tiszta vagy enyhén opálos legyen.

pH (2.2.3): 6,5–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Összes fehérje. A vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát szükség esetén R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítjuk, úgy, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított centrifugacsövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Bizonyos termékek, különösen a stabilizáló fehérjét, pl. albumint nem tartalmazó készítmények esetében előfordulhat, hogy a módszer nem alkalmazható, ezért más validált eljárást kell használni a fehérjetartalom meghatározására.

Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20). A vizsgálandó készítményt R nátrium klorid 9 g/l töménységű oldatával 3 NE VIII:C faktor/ml töménységűre hígítjuk. Az 1:64-es hígítás nem mutathat agglutinációt.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriláis endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat követelményeinek, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálatnak, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat.

Factor VIII coagulationis humanus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Pirogén vizsgálathoz nyulaknak testtömeg-kilogrammonként legalább 50 NE VIII:C faktornak megfelelő térfogatot adunk be a készítményből.

Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény kevesebb, mint 0,03 NE endotoxint tartalmazhat VIII:C faktor Nemzetközi Egységenként.

HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

VIII. faktor (2.7.4): a becsült hatóérték a deklaráltnak 80–120%-a legyen. A konfidencia-intervallum (P = 0,95) a becsült hatóérték 80 és120%-a között legyen.

von Willebrand faktor (2.7.21): a von Willebrand betegség kezelésére szánt készítmények esetében el kell végezni a humán von Willebrand faktor-tartalom meghatározását.

A becsült hatóérték a deklaráltnak 60–140%-a legyen.

Amíg nem áll rendelkezésre kollagénkötés meghatározásra kalibrált von Willebrand faktor koncentrátum Nemzetközi Standard, kizárólag a risztocetin kofaktor meghatározása végezhető el.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartályban lévő VIII:C faktor aktivitást Nemzetközi Egységekben, és adott esetben a von-Willebrand faktor-aktivitást is,

– a tartályban lévő fehérjetartalmat,

– minden adalékanyag nevét és mennyiségét,

– a feloldásra használható folyadék nevét és térfogatát,

– adott esetben, hogy a készítmény kis mennyiségben apró pelyheket vagy szemcséket tartalmazhat,

– hogy az emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén a kórokozók átvitele nem zárható ki teljesen.

Fenantyli citras Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 1

01/2013:1103

FENTANYLI CITRAS

Fentanil-citrát

C28H36N2O8 Mr 528,6 [990-73-8]

DEFINÍCIÓ

[1-(2-Feniletil)-4-(N-fenilpropánamido)piperidin-1-ium]-dihidrogén-(2-hidroxipropán-1,2,3-trikarboxilát). Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben oldódik; metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. op: kb. 152 °C (bomlás közben).

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a fentanil-citrát Ph. Eur. referenciaspektrumával.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 0,2 g vizsgálandó anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R metanollal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS rendszeralkalmassági vízsgálatra szánt fentanilt (amely A-, B-, C- és D-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:

– méretei: l = 0,1 m, ∅ = 3,0 mm;

Fenantyli citras Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 2 – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 térfogatrész tetrahidrofurán és 90 térfogatrész R víz elegyével készült, 5 g/l töménységű oldata;

– B-mozgófázis: R1 acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–15 90 → 40 10 → 60

15–20 40 60

Áramlási sebesség: 0,64 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C- és D-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vízsgálatra szánt fentanilhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók fentanilra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,1; A-szennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,1.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, a fentanil és a D-szennyező között.

Követelmények:

– A-, B-, C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,25%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%); azon csúcsokat, amelyeknek fentanilra vonatkoztatott relatív retenciója 0,05 vagy ennél kisebb, nem vesszük figyelembe.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson, 60 °C-on szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,300 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 52,86 mg C28H36N2O8 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Fenantyli citras Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 3 Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E.

és N*-epimere

A. N-fenil-N-[cisz,transz-1-(2-feniletil)piperidin-N-oxid-4-il]propánamid,

B. N-fenil-N-(piperidin-4-il)propánamid,

C. N-fenil-N-[1-(2-feniletil)piperidin-4-il]acetamid,

D. N-fenil-1-(2-feniletil)piperidin-4-amin,

E. benzaldehid.

Fentanylum Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 1

01/2013:1210

FENTANYLUM

Fentanil

C22H28N2O Mr 336,5 [437-38-7]

DEFINÍCIÓ

N-Fenil-N-[1-(2-feniletil)piperidin-4-il]propánamid.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) és metanolban bőségesen oldódik.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a fentanil Ph. Eur. referenciaspektrumával.

Amennyiben a szilárd anyag spektruma eltér a referenciaspektrumtól, a vizsgálandó anyagot a lehető legkisebb mennyiségű R vízmentes etanolban feloldjuk, az oldatot szobahőmérsékleten levegőárammal szárazra párologtatjuk és a maradékból új spektrumot veszünk fel.

VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R metanollal 10,0 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS rendszeralkalmassági vízsgálatra szánt fentanilt (amely A-, B-, C-, D- és H-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:

– méretei: l = 0,1 m, ∅ = 3,0 mm;

Fentanylum Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 2 – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 térfogatrész tetrahidrofurán és 90 térfogatrész R víz elegyével készült, 5 g/l töménységű oldata;

– B-mozgófázis: R1 acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–15 90 → 40 10 → 60

15–20 40 60

Áramlási sebesség: 0,64 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D- és H-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vízsgálatra szánt fentanilhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók fentanilra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,1; A-szennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,1, H-szennyező kb. 1,2.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, a fentanil és a D-szennyező között.

Követelmények:

– A-, B-, C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,25%);

– H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson, 50 °C-on szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,200 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 33,65 mg C22H28N2O egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

Fentanylum Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 3 SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, H.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E, F, G.

és N*-epimere

A. N-fenil-N-[cisz,transz-1-(2-feniletil)piperidin-N-oxid-4-il]propánamid,

B. N-fenil-N-(piperidin-4-il)propánamid,

C. N-fenil-N-[1-(2-feniletil)piperidin-4-il]acetamid,

D. N-fenil-1-(2-feniletil)piperidin-4-amin,

E. benzaldehid,

F. anilin (fenil-amin),

Fentanylum Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur. 7.6 4

G. N-fenilpropánamid

és enantiomere

H. (2RS)-2-klór-N-fenil-N-[1-(2-feniletil)piperidin-4-il]propánamid.

Ferrosi gluconas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0493

FERROSI GLUCONAS

Vas(II)-glükonát

C12H22FeO14.xH2O Mr 446,1 (vízmentes anyagra)

DEFINÍCIÓ

Vas(II)-bisz[(2R,3S,4R,5R)-2,3,4,5,6-pentahidroxihexanoát]–monohidrát. Vas(II)-di(D-glükonát).

Tartalom: 11,8−12,5% vas(II) (szárított anyagra). Változó mennyiségben vizet tartalmaz.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: zöldessárga vagy szürke por, illetőleg szemcsék.

Oldékonyság: vízben bőségesen, de lassan oldódik, zöldesbarna oldatot képezve; forró vízben könnyebben oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot 2 ml R vízben, szükség esetén 60 °C-os vízfürdőben melegítve, oldunk.

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS vas(II)-glükonátot 2 ml R vízben, szükség esetén 60 °C-os vízfürdőben melegítve, oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez (5–40μm) [vagy R VRK szilikagél lemez (2–10μm)].

Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R etil-acetát – R víz – R etanol (96%) (10+10+30+50 V/V).

Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: a lemezt 105 °C-on 20 percig melegítjük, majd lehűlésig állni hagyjuk.

Előhívás: a lemezt literenként 10 g R cérium(IV)-szulfátot és literenként 55 g R ammónium-molibdenátot tartalmazó R hígított kénsavval készült oldattal permetezzük be, majd 105°C -on 10 percig melegítjük.

Értékelés: 5 perc elteltével a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

Ferrosi gluconas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 B. Az S oldat (lásd „Vizsgálatok”) 1 ml-ével a vas(II)ion a) pont szerinti azonossági reakcióját

elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízben, kb. 60 °C-ig melegítve oldunk, majd lehűtés után az oldatot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re hígítjuk.

Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1).

Az S oldat 2 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. A hígított oldatot áteső fényben vizsgáljuk.

pH (2.2.3): 4,0−5,5. Az S oldatot készítése után 3−4 óra elteltével vizsgáljuk.

Szacharóz és redukáló cukrok. 0,5 g anyagot 10 ml meleg R vízben oldunk. Az oldatot 1 ml R1 hígított ammónia−oldattal elegyítjük, R hidrogén-szulfidot vezetünk át rajta és 30 percig állni hagyjuk. Ezután megszűrjük és a csapadékot 2×5 ml R vízzel mossuk. A mosófolyadékkal egyesített szüredéket R hígított sósavval, indikátorként R kék lakmuszpapírt alkalmazva, megsavanyítjuk, majd feleslegben még 2 ml savat adunk hozzá. Az oldatot addig forraljuk, amíg a keletkező gőzök az R ólom(II)-acetátos papírt már nem sötétítik meg. Szükség esetén a forralást addig folytatjuk, míg a folyadék térfogata kb. 10 ml-re csökken. Lehűtés után az oldatot 15 ml R nátrium-karbonát−oldattal elegyítjük, 5 percig állni hagyjuk, majd megszűrjük. A szüredéket R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 5 ml-ét 2 ml R réz(II)-tartarát−oldattal elegyítve, 1 percig forraljuk, majd 1 percig állni hagyjuk. Az oldatban nem keletkezhet vörös csapadék.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,06%.

A vizsgálathoz az S oldat 0,8 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Oxalát. 5,0 g anyagot 10 ml R hígított kénsav és 40 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot 50 ml R éterrel 5 percig rázzuk. Az elkülönített vizes réteget 20 ml R éterrel 5 percig ismét rázzuk. Az éteres rétegeket egyesítjük, szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 15 ml R vízben feloldjuk. Az oldatot megszűrjük és a szüredéket addig forraljuk, míg térfogata 5 ml-re nem csökken. Ezt követően 1 ml R hígított ecetsavat és 1,5 ml R kalcium-klorid−oldatot adunk hozzá, majd 30 percig állni hagyjuk. Az oldatban nem képződhet csapadék.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 500 ppm.

Az S oldat 3,0 ml-éhez 3 ml R ecetsavat elegyítünk, és az R desztillált vízzel 15 ml-re hígított oldatot áteső fényben vizsgáljuk.

Arzén (2.4.2, A-módszer): legfeljebb 2 ppm. Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk.

Bárium. 10 ml S oldatot R desztillált vízzel 50 ml-re hígítunk, és az oldathoz 5 ml R hígított kénsavat elegyítünk. 5 perc elteltével az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a 10 ml S oldat és 45 ml R desztillált víz elegyítésével készült oldaté.

Vas(III)-ion: legfeljebb 1,0%.

Az anyag 5,00 g-ját üvegdugós lombikban 10 ml R tömény sósav és 100 ml R szén-dioxid-mentes víz elegyében oldjuk. Az oldathoz 3 g R kálium-jodidot adunk. A lombikot lezárjuk, majd 5 percig fénytől védett helyen tartjuk. Az oldatot, 0,5 ml R keményítő−oldatot használva indikátorként, 0,1 M nátrium-tioszulfát−mérőoldattal titráljuk. Az indikátort a titrálás vége felé adjuk az oldathoz. Üres titrálást is végzünk. Legfeljebb 9,0 ml 0,1 M nátrium-tioszulfát−mérőoldat fogyhat.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.

Ferrosi gluconas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Az anyag 2,5 g-ját kvarctégelyben gondosan összekeverjük 0,5 g R1 magnézium-oxiddal. A keveréket sötét vörösizzásig izzítjuk, míg egynemű tömeget nem kapunk. Ezután az anyagot 800±50 °C-on kb. 1 órán át izzítjuk, majd lehűlésig állni hagyjuk. A maradékot forró R tömény sósav 20 ml-ében felvesszük. A lehűlt folyadékot választótölcsérbe visszük és 3×20 ml, sósavval telített izobutil-metil-ketonnal (készítése: 100 ml frissen desztillált R izobutil-metil-ketont 1 ml R tömény sósavval összerázunk) 3−3 percig kirázzuk. A rétegek szétválásáig várakozunk, majd a vizes réteget elkülönítjük és térfogatát forralással felére csökkentjük. Lehűlés után az oldatot R vízzel 25 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 10 ml-ét, indikátorként R piros lakmuszpapírt használva, R1 hígított ammónia−oldattal semlegesítjük, majd R vízzel 20 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): 5,0−10,5%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 5 órán keresztül szárítjuk.

Mikrobiológiai szennyezés

TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU /g (2.6.12).

TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,5 g R nátrium-hidrogén-karbonátot 30 ml R hígított kénsav és 70 ml R víz elegyében oldunk. A gázfejlődés megszűnése után az oldatban, enyhe rázogatás közben, 1,00 g vizsgálandó anyagot oldunk. Az oldatot, indikátorként 0,1 ml R ferroin−oldatot alkalmazva, 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát−mérőoldattal a piros szín eltűnéséig titráljuk.

1 ml 0,1 M ammónium-cérium(IV)-nitrát−mérőoldattal 5,585 mg vas(II) egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

Fibrin ragasztó készlet Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-1

01/2008:0903 javított 7.6

FIBRINI GLUTINUM

Fibrin ragasztó készlet

DEFINÍCIÓ

Plazmafehérje-frakciókból előállított steril, fagyasztva szárított, fagyasztott vagy folyékony készítmény, mely lényegében két összetevőből áll: fibrinogén koncentrátumból (1. összetevő), amely humán fibrinogént tartalmazó fehérjefrakció, és humán trombint tartalmazó készítményből (2. összetevő). A két felolvasztott vagy feloldott összetevő elegyítésekor rövid idő alatt fibrin alvadék alakul ki. A készítményhez más alkotóelem, (pl. humán XIII. véralvadási faktor, fibrinolízisgátló vagy kalciumion) és stabilizáló anyag (pl. Humán albumin oldat (0255)) is adható.

A humán alkotóelemeket olyan plazmából nyerik, amely megfelel a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely követelményeinek.

A címkén feltüntetett előírás szerint végzett felolvasztást vagy feloldást követően az 1. komponens legalább 40 g/l alvadó fehérjét tartalmaz; a 2. komponens trombin-aktivitása széles határok között változik (kb. 4–1000 NE/ml).

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárást úgy tervezték meg, hogy a komponensek funkcionális integritása ne sérüljön. Olyan lépéseket kell magában foglalnia, amelyekről igazolták, hogy ismert fertőző ágensek eltávolítására vagy inaktiválására alkalmas. Ha az előállítás során vírusinaktiváló anyagokat használnak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradvány nem csökkenti a készítmény ártalmatlanságát.

Az alkotóelemeket vagy ezek elegyét baktériumszűrőn bocsátják át, és aszeptikusan steril tartályokba töltik le. A készítményhez mikrobiológiai tartósítószer vagy antibiotikum nem adható. Az alkotóelemeket vagy azok keverékét baktériumszűrőn bocsátják át, majd aszeptikus körülmények között steril tartályokba töltik. A fagyasztva szárított alkotóelemeket tartalmazó tartályokat vákuum alatt zárják le, vagy lezárás előtt oxigénmentes nitrogénnel vagy más megfelelő inert gázzal töltik fel.

Amennyiben az 1. komponens humán XIII. véralvadási faktor tartalma több, mint 10 egység/ml, a „Tartalmi meghatározás” XIII. faktorra vonatkozó vizsgálatát is el kell végezni.

SAJÁTSÁGOK

Küllem:

– fagyasztva szárított összetevők: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por vagy porlékony szilárd anyag,

– fagyasztott összetevők: színtelen vagy halványsárga, opálos szilárd anyag,

– folyékony összetevők: színtelen vagy halványsárga folyadék.

Fibrin ragasztó készlet Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-2 A fagyasztva szárított vagy fagyasztott alkotóelemeket, közvetlenül az „Azonosítás” és a „Vizsgálatok” elvégzése előtt, a címkén feltüntetett módon fel kell oldani, ill. olvasztani, az „Oldékonyság” és a „Víztartalom” vizsgálatok kivételével.

1. összetevő (fibrinogén koncentrátum)

AZONOSÍTÁS

A. A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” rész fibrinogénre vonatkozó követelményeinek.

B. A készítmény adott esetben feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” rész XIII. faktorra vonatkozó követelményeinek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A fagyasztva szárított koncentrátumoknak a címkén megjelölt oldószertérfogatban és hőmérsékleten, csaknem színtelen, tiszta vagy enyhén zavaros oldat keletkezése közben, 20 percen belül fel kell oldódniuk.

pH (2.2.3): 6,5–8,0.

Az oldat stabilitása. A felolvasztást vagy feloldást követő 120 perc alatt szobahőmérsékleten gélképződés ne legyen megfigyelhető.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, például félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértéken belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Fibrinogén (alvadó fehérje). Az alvadó fehérje milligrammban mért mennyisége a címkén megjelölt érték 70–130%-a legyen.

A feloldott készítmény 0,2 ml-ét 2 ml megfelelő tompítóoldattal (pH 6,6–7,4) elegyítjük, amely elegendő R humán trombint (kb. 3 NE/ml) és kalciumot (0,05 mol/l) tartalmaz. Az elegyet 20 percen keresztül 37 °C-on tartjuk, a csapadékot centrifugálással (5000 g, 20 percig) elválasztjuk, R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával alaposan átmossuk, majd a fehérjetartalmat a nitrogéntartalom mérése útján, kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk. A fehérjetartalom kiszámításához az eredményt 6,0-del megszorozzuk. Bizonyos készítmények esetében előfordulhat, hogy a módszer nem alkalmazható, ilyenkor más validált eljárást kell használni a fibrinogén meghatározására.

Humán XIII. alvadási faktor. Az olyan készítmények esetén, amelyeknek a feliraton feltüntetett humán XIII. véralvadási faktor aktivitása nagyobb 10 egység/ml-nél, a mért aktivitás a címkén jelzett aktivitás 80–120%-a legyen.

A felolvasztott vagy feloldott 1. összetevő, illetve a humán normál plazma (összehasonlító készítmény) legalább 3-3 megfelelő hígítását készítjük el. A hígításhoz XIII. véralvadási faktor-hiányos plazmát vagy más megfelelő hígítószert használunk. Minden hígításhoz a következő reagensek megfelelő mennyiségét adjuk:

Fibrin ragasztó készlet Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-3 – aktivátor reagens, mely szarvasmarha vagy humán trombint, megfelelő tompítóanyagot, kalcium-

kloridot, illetve megfelelő inhibitort, pl. Gly-Pro-Arg-Pro-Ala-NH2-t tartalmaz, amely megakadályozza a minta alvadását, de nem akadályozza meg a XIII. véralvadási faktor trombin általi aktiválódását,

– detektáló reagens, mely megfelelő XIIIa-faktor-specifikus peptid szubsztrátumot, pl. Leu-Gly-Pro-Gly-Glu-Ser-Lys-Val-Ile-Gly-NH2-t, illetve második szubsztrátumként glicin-etil-észtert tartalmaz, megfelelő tompítóoldatban,

– NADH reagens, mely glutamát-dehidrogenázt, α-ketoglutarátot, és NADH-t tartalmaz, megfelelő tompítóoldatban.

Elegyítés követően, a reakció lineáris szakaszának elérése után, 340 nm-es hullámhosszon mérjük az abszorbancia változását (ΔA/perc).

1 egység XIII. faktor 1 ml humán normál plazma aktivitásával egyenértékű.

A vizsgálati készítmény aktivitását a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számítjuk ki. A megbízhatósági tartománynak (P = 0,95) a becsült aktivitás 80 és 125%-a között kell lennie.

2. összetevő (trombin készítmény)

AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” rész trombinra vonatkozó követelményeinek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményeknek a címkén megjelölt oldószertérfogatban, csaknem színtelen, tiszta vagy enyhén zavaros oldat keletkezése közben, 5 percen belül fel kell oldódniuk.

pH (2.2.3): 5,0–8,0.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértéken belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Trombin. A becsült aktivitás a címkén feltüntetett aktivitás 80–125%-a legyen.

Amennyiben szükséges, a feloldott vizsgálandó készítményt kb. 2-20 NE trombin/ml töménységűre hígítjuk; a hígításra megfelelő tompítóoldatot (pH 7,3–7,5), pl. 10 g/l R humán albumint vagy R szarvasmarha albumint tartalmazó R imidazol–tompítóoldatot (pH 7,3) használunk. A hígítás megfelelő térfogatához megfelelő térfogatú 37 °C-ra melegített fibrinogén oldatot (1 g/l alvadó fehérje) elegyítünk, és az alvadási időt azonnal mérni kezdjük. A műveletet egy Nemzetközi Egységekben kalibrált összehasonlító trombin készítménynek a fent megadott tartományba eső legalább 3 hígításával is elvégezzük. A vizsgálati készítmény aktivitását a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számítjuk ki. A megbízhatósági tartomány (P = 0,95) a becsült aktivitás 80 és 125%-a között legyen.

Fibrin ragasztó készlet Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-4 ELTARTÁS

Fénytől védve, a liofilizált készítményeket légmentesen záró tartályban.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

− a tartályban levő fibrinogén mennyiségét (alvadó fehérje, milligrammban), a trombin (Nemzetközi Egységben), illetve a XIII. véralvadási faktor mennyiségét, ha ez utóbbi 10 egység/ml-nél több,

− adott esetben, a komponensek feloldására használandó oldószer nevét és mennyiségét.

Humán fibrinogén Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-1

01/2011:0024 javított 7.6

FIBRINOGENUM HUMANUM

Humán fibrinogén

DEFINÍCIÓ

Plazmafehérje-frakcióból előállított steril, fagyasztva szárított készítmény, mely a humán plazma azon oldott összetevőjét tartalmazza, amely trombin hozzáadására fibrinné alakul. A Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából állítják elő. A készítmény segédanyagokat, például sókat, tompítókat és stabilizálószereket is tartalmazhat.

A címkén jelzett módon feloldott készítmény literenként legalább 10 g fibrinogént tartalmaz.

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárást úgy kell kialakítani, hogy a humán fibrinogén funkcionális integritása ne sérüljön. A folyamatnak olyan lépés(eke)t is tartalmaznia kell, mely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Ha az előállítás során vírusinaktiválásra szolgáló anyagokat használnak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény ártalmatlanságát.

A stabilizáló fehérje hozzáadását megelőzően a fajlagos aktivitás (az összes fehérjéhez viszonyított fibrinogéntartalom) legalább 80%. A fibrinogéntartalmat alkalmas módszerrel, például a „Tartalmi meghatározás” pontban leírt módon, kell meghatározni. Hasonlóképpen az összes fehérje mennyiségét is alkalmas módszerrel, például a Humán albumin oldat (0255) cikkely „Összes fehérje” pontjában leírt vizsgálattal kell meghatáozni. A frakcionálás során albumin is kísérheti a fibrinogént. Ilyenkor megfelelő immunkémiai eljárással (2.7.1.) el kell végezni az albumin specifikus meghatározását. A fajlagos aktivitás kiszámításakor a mért albuminmennyiséget kivonjuk az összes fehérje tartalomból.

A fehérjafrakciót megfelelő oldószerben oldjuk. A készítményhez sem mikrobiológiai tartósítószer, sem antibiotikum nem adható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják keresztül, aszeptikus körülmények között a végső tartályokba töltik és azonnal lefagyasztják. Ezt követően a készítményt fagyasztva szárítják, és a tartályokat vákuum vagy inert gáz alatt lezárják.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér, vagy halványsárga nedvszívó por, vagy porlékony szilárd anyag.

A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az „Azonosítás”, a „Vizsgálatok” (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálata kivételével), ill. a „Tartalmi meghatározás” elvégzése előtt.

AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont követelményeinek.

Humán fibrinogén Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6-2

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A tartály tartalmához a címkén feltüntetett oldószertérfogatot adjuk, az ajánlott hőmérsékleten. A készítmény 20–25 °C-on 30 percen belül oldódjék fel. Az oldat csaknem színtelen, enyhén opálos.

pH (2.2.3): 6,5–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Az oldat stabilitása. A feloldott folyadékot 20–25 °C-on állni hagyjuk. A feloldást követő 60 percen belül gélképződés ne legyen megfigyelhető.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, például félmikro-vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A feloldott készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A feloldott készítmény feleljen meg a pirogén vizsgálat, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy olyan validált in vitro vizsgálat követelményeinek, mint például a bakteriális endotoxin vizsgálat.

Pirogén vizsgálathoz a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként legalább 30 mg fibrinogénnek megfelelő térfogatot fecskendezünk be a feloldott készítményből.

Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálandó készítmény kevesebb, mint 0,03 NE endotoxint tartalmazhat, 1 milligramm fibrinogénre vonatkoztatva.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

A feloldott készítmény 0,2 ml-ét a megfelelő tompítóoldat (pH 6,6–6,8) 2 ml-ével elegyítjük; a tompítóoldatnak megfelelő mennyiségű trombint (kb. 3 NE/ml) és kalciumot (0,05 mol/l) kell tartalmaznia. Az elegyet 20 percen keresztül 37 °C-on tartjuk; a csapadékot centrifugálással (5000 g, 20 perc) elkülönítjük, majd R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával alaposan átmossuk. A nitrogéntartalmat kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg, és az eredményt 6,0-del szorozzuk a fibrinogén (kicsapható fehérje) mennyiségének kiszámításához. A készítmény fibrinogéntartalma a címkén feltüntetett érték 70–130%-a legyen.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartályban lévő fibrinogén mennyiségét,

– a készítmény feloldásához használandó oldószer nevét és térfogatát,

– adott esetben a készítményben található stabilizáló fehérje nevét és mennyiségét.

Filgrastimi solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

07/2010:2206 javított 7.6

FILGRASTIMI SOLUTIO CONCENTRATA

Tömény filgrasztim-oldat

C845H1339N223O243S9 Mr 18 799 [121181-53-1]

DEFINÍCIÓ

A készítmény olyan fehérje oldata, melynek primer szerkezete a granulocita kolóniastimuláló faktoréval azonos, azzal az eltéréssel, hogy egy N-terminális metionin formájában 1 többlet aminosavat tartalmaz (r-met HU G-CSF). A természetben előforduló változatával ellentétben ez a fehérje nem glikozilált. A humán G-CSF-et az endothelium, a monociták és egyéb immunsejtek termelik és választják ki. A fehérje stimulálja fehérvérsejt-őssejtek differenciálódását és érett granulocitákká válását.

Tartalom: legalább 0,9 mg fehérje milliliterenként.

Hatóérték: legalább 1,0×108 NE/mg fehérje.

ELŐÁLLÍTÁS

A tömény filgrasztim-oldatot rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel állítják elő, amelynek során gazdasejtként baktériumokat használnak.

Felszabadítás előtt a letöltés előtti végtermék minden egyes gyártási tételén el kell végezni az alábbi vizsgálatokat, kivéve ha az illetékes hatóság ez alól felmentést adott.

Gazdasejt eredetű fehérje. A határértéket az illetékes hatóság állapítja meg.

Gazdasejt eredetű, illetve vektor eredetű DNS. A határértéket az illetékes hatóság állapítja meg.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: tiszta, színtelen vagy kissé sárgás folyadék.

AZONOSÍTÁS

A. A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” részben előírt követelményeknek.

B. A „Filgrasztimtól eltérő töltésű szennyezők” vizsgálat során nyert elektroferogramokat értékeljük.

Filgrastimi solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Értékelés: a vizsgálati oldat elektroferogramján látható fősáv helye egyezzék meg az a) összehasonlító oldat elektroferogramján megjelenő fősáv helyével.

C. A „Filgrasztimnál nagyobb molekulatömegű szennyezők” vizsgálat során nyert kromatogramot értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs retenciós idejével.

D. A „Filgrasztimtól eltérő molekulatömegű szennyezők” vizsgálat során – mind a redukáló, mind a nem redukáló körülmények között – nyert elektroferogramokat értékeljük.

Értékelés: az a) vizsgálati oldat elektroferogramján látható fősáv helye egyezzék meg a b) összehasonlító oldat elektroferogramján megjelenő fősáv helyével.

E. Peptidtérkép-vizsgálat (2.2.55).

A PEPTIDKÖTÉS SZELEKTÍV HASÍTÁSA

Vizsgálati oldat. a vizsgálandó készítményből 25 µg fehérjének megfelelő térfogatot polipropilén kémcsőbe mérünk. A keverékhez R peptidtérkép-vizsgálatra szánt glutamil-endopeptidáz 0,1 mg/ml töménységű oldatából 25 µl-t adunk. Ezen oldatot R 0,02 M foszfát–tompítóoldattal (pH 8,0) 100 µl-re egészítjük ki. A kémcsövet lezárjuk és 17 órán át kb. 37 °C-on inkubáljuk. A vizsgálatig 2-8 °C-on hűtjük.

Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldattal azonos módon és egyidejűleg készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó készítmény helyett CRS filgrasztimot használunk.

KROMATOGRÁFIÁS ELVÁLASZTÁS. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oszlop: − méretei: l = 0,10 m, Ø = 2,1 mm;

− állófázis: 20 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

− hőmérséklet: 60 °C.

Mozgófázis: − A-mozgófázis: 0,5 ml R trifluorecetsavat 950 ml R vízzel hígítunk, majd az oldathoz 50 ml

R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt elegyítünk,

− B-mozgófázis: 0,5 ml R trifluorecetsavat 50 ml R vízzel hígítunk, majd az oldathoz 950 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt elegyítünk;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–8 97 → 94 3 → 6 8–25 94 → 66 6 → 34 25–40 66 → 10 34 → 90 40–45 10 90

Áramlási sebesség: 0,2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldat kromatogramja egyezzék meg a hidrolizált filgrasztimnak a CRS filgrasztimhoz mellékelt kromatogramjával.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának profilja egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának profiljával.

Filgrastimi solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 VIZSGÁLATOK

Filgrasztimnál nagyobb molekulatömegű szennyezők. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30): a normalizációs eljárást alkalmazzuk.

A-oldat. 4,1 g R nátrium-acetátot 400 ml R vízben oldunk, az oldatot R ecetsavval pH 4,0-re állítjuk be, majd R vízzel 500 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt az A-oldattal úgy hígítjuk, hogy koncentrációja 0,4 mg/ml legyen.

Összehasonlító oldat. A CRS filgrasztimot az A-oldattal úgy hígítjuk, hogy koncentrációja 0,4 mg/ml legyen.

Csúcsfelbontás vizsgálatára szánt oldat. Az összehasonlító oldat egy részletét, vortex-keverőt alkalmazva, kb. 30 másodpercig kevertetjük.

Oszlop:

− méretei: l = 0,3 m, Ø = 7,8 mm;

− állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas, R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél (5 µm);

− hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: 7,9 g R ammónium-hidrogén-karbonátot 1000 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 7,0-re állítjuk be, majd R vízzel 2000 ml-re hígítjuk.

Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Relatív retenciók a filgrasztim monomerre (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: aggregátumok kb. 0,60; filgrasztim oligomer-1 kb. 0,75; filgrasztim oligomer-2 kb. 0,80; filgrasztim dimer kb. 0,85.

Rendszeralkalmasság: csúcsfelbontás vizsgálatára szánt oldat:

− retenciós idő: filgrasztim monomer: 17–20 perc;

− csúcsfelbontás: legalább 3, a filgrasztim dimer és a filgrasztim monomer között.

Kiszámoljuk a dimer, az oligomerek és az aggregátumok százalékos mennyiségét.

Követelmény:

− a főcsúcsénál kisebb retenciós idejű csúcsok összesen: legfeljebb 2%.

Filgrasztimtól eltérő molekulatömegű szennyezők. Poliakrilamid gélelektroforézis (2.2.31) redukáló és nem-redukáló körülmények között.

A gél mérete: vastagsága 1 mm.

Elválasztó gél: 13%-os akrilamid.

Mintaoldó tompítóoldat (nem redukáló körülmények): R víz és R tömény, SDS-PAGE-hoz szánt mintaoldó tompítóoldat azonos térfogatarányú elegye.

Mintaoldó tompítóoldat (redukáló körülmények): redukálószerként 2-merkaptoetanolt tartalmazó, R tömény, redukáló, SDS-PAGE-hoz szánt mintaoldó tompítóoldat.

Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó készítményt a mintaoldó tompítóoldattal úgy hígítjuk, hogy az így nyert oldat fehérjetartalma 100 µg/ml legyen.

Vizsgálati oldat (b). 0,20 ml a) vizsgálati oldatot 0,20 ml mintaoldó tompítóoldattal elegyítünk.

Vizsgálati oldat (c). 0,20 ml b) vizsgálati oldatot a mintaoldó tompítóoldattal 1 ml-re hígítunk.

Filgrastimi solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 Vizsgálati oldat (d). 0,20 ml c) vizsgálati oldatot a mintaoldó tompítóoldattal 1 ml-re hígítunk.

Vizsgálati oldat (e). 0,20 ml d) vizsgálati oldathoz 0,20 ml mintaoldó tompítóoldatot elegyítünk.

Összehasonlító oldat (a). SDS-poliakrilamid gélek kalibrálására szánt molekulatömeg-markerek (14,4–94 kDa tartomány) oldata.

Összehasonlító oldat (b). CRS filgrasztimot a mintaoldó tompítóoldattal úgy hígítjuk, hogy koncentrációja 100 µg/ml legyen.

A minta kezelése: forralás 5 percig.

Felvitel: 20 µl.

Előhívás: ezüst-festéssel.

Rendszeralkalmasság:

− a) összehasonlító oldat: a validálási követelményeknek teljesülniük kell;

− az e) vizsgálati oldat elektroferogramján egy sávnak meg kell jelennie;

− a vizsgálati oldatok elektroferogramjain a)-tól e)-ig a festődés intenzitásváltozása fokozatos legyen.

Követelmény: a) vizsgálati oldat:

− filgrasztimnál kisebb vagy nagyobb molekulatömegű szennyezők: egyetlen sáv sem lehet intenzívebb, mint a d) vizsgálati oldat elektroferogramján megjelenő fősáv (2,0%).

Filgrasztimtól eltérő töltésű szennyezők. Izoelektromos fókuszálás (2.2.54).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt úgy hígítjuk R vízzel, hogy az így nyert oldat koncentrációja 0,3 mg/ml legyen.

Összehasonlító oldat (a). CRS filgrasztimot úgy hígítunk R vízzel, hogy az így nyert oldat koncentrációja 0,3 mg/ml legyen.

Összehasonlító oldat (b). CRS filgrasztimot úgy hígítunk R vízzel, hogy az így nyert oldat koncentrációja 0,03 mg/ml legyen.

Összehasonlító oldat (c). A 2,5–6,5 pI-tartományban alkalmazható izoelektromos pont (pI) kalibráló oldatot használunk, melyet a gyártó utasítása szerint készítünk.

Fókuszálás:

− pH-grádiens: 4,5–8,0;

− katolit: R nátrium-hidroxid 1 M oldata;

− anolit: R glutaminsav 0,04 M oldata, amelyet R tömény foszforsav 0,0025 %V/V-os oldatával készítünk;

− felvitel: 20 µl.

Detektálás: a 2.2.54. fejezetben leírtak szerint.

Rendszeralkalmasság:

− a c) összehasonlító oldat elektroferogramján az izoelektromos-pont-markereknek a gél teljes hosszát le kell fedniük;

− az a) összehasonlító oldat elektroferogramján a fősáv izoelektromos pontja 5,7–6,3 között legyen.

Követelmény:

− szennyezők: egyetlen sáv sem lehet intenzívebb, mint a b) összehasonlító oldat elektroferogramján látható fősáv (10%).

Filgrastimi solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5 Rokon fehérjék. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk.

A-oldat. 0,1 M nátrium-acetát–tompítóoldat (pH 4,0), amely 0,1 mg/ml R poliszorbát 80-at és 50 mg/ml R szorbitot tartalmaz.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt úgy hígítjuk az A-oldattal, hogy a kapott oldat koncentrációja 0,2 mg/ml legyen.

Összehasonlító oldat (a). A CRS filgrasztimot úgy hígítjuk az A-oldattal, hogy a kapott oldat koncentrációja 0,2 mg/ml legyen.

Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 500 µl-éhez 4,5 g/l koncentrációjú hidrogén-peroxid–oldat 2,0 µl-ét elegyítjük; az elegyet – keverés után – 30 percen át 25 °C-on inkubáljuk, majd 1,5 mg R L-metionint adunk hozzá.

Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

− állófázis: 30 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt butilszililezett szilikagél (3 µm);

− hőmérséklet: 60 °C;

Mozgófázis:

− A-mozgófázis: 1,0 ml R trifluorecetsavat 900 ml R vízhez elegyítünk, majd 100 ml R acetonitrilt adunk az elegyhez;

− B-mozgófázis:. 1,0 ml R trifluorecetsavat 200 ml R vízhez elegyítünk, majd 800 ml R acetonitrilt adunk az elegyhez;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–35 34 → 27 66 → 73 35–50 27 → 10 73 → 90 50–60 10 → 34 90 → 66

Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 50 µl.

Relatív retenciók a filgrasztimra (retenciós ideje kb. 28 perc) vonatkoztatva: oxidált forma-1 kb. 0,85; oxidált forma-2 kb. 0,95, dezamidált formák kb.1,1.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 1,5, az oxidált forma-1 és az oxidált forma-2 között.

Követelmények:

− szennyezők egyenként: legfeljebb 2,0%.

− szennyezők összesen: legfeljebb 3,5%.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 2 NE, 1,0 mg fehérjét tartalmazó térfogatban.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Fehérje. Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon fehérjék” vizsgálat előírása szerint, az alábbi módosítással.

Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat.

Filgrastimi solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 6 A filgrasztim (C845H1339N223O243S9) tartalmat a CRS filgrasztim deklarált C845H1339N223O243S9-tartalma alapján számoljuk ki.

Hatóérték. A vizsgálandó készítmény hatóértékének meghatározásához a készítményből vett minta hígításait a filgrasztim Nemzetközi Standardjának hígításaival vagy egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítménnyel hasonlítjuk össze.

A Nemzetközi Egység a megfelelő Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg.

A meghatározást valamely megfelelő módszerrel végezzük. Ilyen például a következő, amely egy tetrazólium-só (MTS) átalakulását használja színképzésre. Egyéb, a sejtosztódás kvantitatív meghatározására alkalmas módszerek, mint például az intracelluláris ATP luciferáz-biolumineszcenciával való mérése, szintén megfelelőnek bizonyultak, és megfelelő validálás után használhatók a hatóérték megállapítására. Ilyenkor a meghatározás körülményeit (például a sejtkoncentrációt, az inkubálás időtartamát és a hígítási fokozatokat) megfelelően módosítani kell.

Filgrasztimra érzékeny, ismert sejtvonalat használunk. E célra M-NFS-60 sejtek (ATCC No. CRL-1838) alkalmasnak bizonyultak. Ezeket először a filgrasztim vizsgálati mintájának és referenciakészítményeinek különböző hígításaival, majd R tetrazólium-só oldatával is inkubáljuk. Ez a citokémiai festék a sejt-dehidrogenázok hatására színes formazán-származékká alakul, amely azután spektrofotometriásan meghatározható.

A hígító oldatból 50 µl-es részleteket mérünk egy 96 helyes mikrotiterlemez valamennyi mélyedésébe. Az üres kísérletre szánt mélyedésekbe további 50 µl-es részleteket mérünk ugyanebből az oldatból. Valamennyi vizsgálandó oldatból 50 µl-t mérünk a mélyedésekbe (a vizsgált készítményből és a referenciakészítményből egyaránt kb. 800 NE/ml koncentrációjú oldatot készítünk, továbbá készítünk egy kétszeres léptékű, tíz különböző koncentrációból álló hígítási sorozatot is, kalibráció céljára); mindegyik oldat esetében három párhuzamos mérést végzünk. Az MNFS-60 sejtekből milliliterenként 7×105 sejtet tartalmazó szuszpenziót készítünk, közvetlenül felhasználás előtt 0,1 mM végső koncentrációhoz szükséges mennyiségű 2-merkaptoetanolt adunk hozzá, és az elkészített sejtszuszpenzióból valamennyi mélyedésbe 50 µl-t mérünk, ügyelve arra, hogy eközben a szuszpenzió homogén maradjon.

A lemezt 44–48 órán át 36,0–38,0 °C-on, 6±1% CO2-ra beállított, párásított inkubátorban inkubáljuk. Ezután valamennyi mélyedésbe 20 µl-t juttatunk R tetrazólium-só 5,0 g/l töménységű oldatából, majd az inkubálást 4 órán át folytatjuk. A keletkezett formazán mennyiségét mikrotiterlemez leolvasó segítségével 490 nm-en mérjük.

A vizsgálandó készítmény hatóértékét valamelyik szokásos statisztikai módszerrel, pl. a párhuzamos egyenesek módszerével (5.3) számítjuk ki.

A becsült hatóérték a deklarált hatóérték 80–125% között legyen. A mérés megbízhatósági határainak (P = 0,95) a becsült hatóérték 74-136%-a közé kell esniük.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

− a fehérjetartalmat, ml/mg-ban;

− a hatóértéket, NE/mg fehérje értékben.

Fluconazolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2008:2287 javított 7.6

FLUCONAZOLUM

Flukonazol

C13H12 F2N6O Mr 306,3 [86386-73-4]

DEFINÍCIÓ

2-(2,4-Difluorfenil)-1,3-bisz(1H-1,2,4-triazol-1-il)propán-2-ol.

Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, kristályos por.

Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban bőségesen oldódik; acetonban oldódik.

Polimorfiára (5.9) hajlamos.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS flukonazollal.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és az összehasonlító anyagot külön-külön kis mennyiségű R diklórmetánban feloldjuk, az oldatokat vízfürdőn szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

1,0 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot a mozgófázissal − szükség esetén ultrahangos kezelést alkalmazva − 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Fluconazolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt flukonazolt (amely A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal − szükség esetén ultrahangos kezelést alkalmazva − 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 3,0 mg CRS flukonazol-B-szennyezőt a mozgófázissal − szükség esetén ultrahangos kezelést alkalmazva − 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 2,0 mg CRS flukonazol-C-szennyezőt a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a vizsgálati oldat 1,0 ml-ével elegyítjük, majd az elegyet a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R acetonitril − R ammónium-formiát 0,63 g/l töménységű oldata (14+86 V/V).

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 260 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: a flukonazol retenciós idejének 3,5-szerese.

Szennyezők azonosítása: az A-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt flukonazol kromatogramja és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; a B-szennyezőt a c) összehasonlító oldat kromatogramja, a C-szennyezőt pedig a d) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével azonosítjuk.

Relatív retenció a flukonazolra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,4; A-szennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,8.

Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, a C-szennyező és a flukonazol között.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,8-szerese (0,4%);

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,3%);

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,1%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,2-szerese (0,6%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizedrésze (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/B): legfeljebb 10 ppm.

2,0 g anyagot 15 térfogatrész R víz és 85 térfogatrész R metanol elegyével 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

Fluconazolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,125 g anyagot 60 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 15,32 mg C13H12 F2N6O egyenértékű.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb szennyezőkre, illetve a nem-specifikált szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges azonosítani az anyag megfelelő voltának bizonyításához. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, E, F, G, H, I.

A. (2RS)-2-(2,4-difluorfenil)-1-(1H-1,2,4-triazol-1-il)-3-(4H-1,2,4-triazol-4-il)propán-2-ol,

B. 2-[2-fluor-4-(1H-1,2,4-triazol-1-il)fenil]-1,3-bisz(1H-1,2,4-triazol-1-il)propán-2-ol,

C. 1,1'-(1,3-fenilén)di-(1H-1,2,4-triazol),

Fluconazolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

D. 2-(4-fluorfenil)-1,3-bisz(1H-1,2,4-triazol-1-il)propán-2-ol,

E. 1(2,4-difluorofenil)-2-(1H-1,2,4-triazol-1-il)etanon,

és enantiomere

F. (2RS)-2-(2,4-difluorfenil)-3-(1H-1,2,4-triazol-1-il)propán-1,2-diol,

és enantiomere

G. 1-[[(2RS)-2-(2,4-difluorfenil)oxirán-2-il]metil]-1H-1,2,4-triazol,

és enantiomere

H. (2RS)-1-bróm-2-(2,4-difluorfenil)-3-(1H-1,2,4-triazol-1-il)propán-2-ol,

és enantiomere

I. 4-amino-1-[(2RS)-2-(2,4-difluorfenil)-2-hidroxi-3-(1H-1,2,4-triazol-1-il)propil]-4H-1,2,4-triazolium.

Furosemidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0391

FUROSEMIDUM

Furoszemid

C12H11ClN2O5S Mr 330,7 [54-31-9]

DEFINÍCIÓ

4-Klór-2-[(furán-2-ilmetil)amino]-5-szulfamoilbenzoesav.

Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. Híg alkálilúgok oldják.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B.

Második azonosítás: A, C.

A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25).

Vizsgálati oldat. 50 mg anyagot R nátrium-hidroxid oldatával (4 g/l) 100 ml-re oldunk, majd az oldat 1 ml-ét R nátrium-hidroxid oldatával (4 g/l) 100 ml-re hígítjuk.

Hullámhossztartomány: 220–350 nm.

Abszorpciós maximumok: 228, 270 és 333 nm-en.

Abszorbancia-arány: A270/A228 = 0,52–0,57. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS furoszemiddel.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön feloldjuk R acetonban, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Kb. 25 mg anyagot 10 ml R etanolban (96%) oldunk. Az oldat 5 ml-éhez 10 ml R vizet elegyítünk. Az

így nyert oldat 0,2 ml-ét 10 ml R hígított sósavval, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 15 percig melegítjük. Lehűlés után az oldathoz 18 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot és R nátrium-nitrit oldatából (5 g/l) 1

Furosemidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

ml-t elegyítünk; 3 perc elteltével R szulfamidsav oldatának (25 g/l) 2 ml-ét, majd R naftiletiléndiamin-dihidroklorid oldatának (5 g/l) 1 ml-ét adjuk hozzá. Ibolyásvörös színeződés keletkezik.

VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük, és fénytől védjük.

Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 2,0 mg CRS furoszemid-A-szennyezőt a mozgófázisban oldunk, az oldathoz 2,0 ml vízsgálati oldatot elegyítünk, és az elegyet a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 0,5 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt furoszemidet (amely C- és D-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázis 2,0 ml-ében oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 2,0 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 2,5 g R cetrimidet 700 ml R vízben oldunk. Miután az oldat pH-ját R ammónia–oldattal 7,0-re beállítottuk, 300 ml R 1-propanolt elegyítünk hozzá.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 238 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: a furoszemid retenciós idejének háromszorosa.

Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C- és a D-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt furoszemidhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a furoszemidre (retenciós ideje: kb. 9 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,8; D-szennyező kb. 1,5.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, az A-szennyező és a furoszemid között.

Követelmények:

– korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő faktorral szorozzuk: C-szennyező 1,4; D-szennyező 2,0;

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

Furosemidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-

szerese (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm.

0,5 g anyagot 0,2 ml R tömény salétromsav és 30 ml R víz elegyével 5 percig rázogatunk. A keveréket ezután 15 percig állni hagyjuk, majd megszűrjük.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm.

1,0 g anyagot 0,2 ml R ecetsav és 30 ml R desztillált víz elegyével 5 percig rázogatunk. A keveréket ezután 15 percig állni hagyjuk, majd megszűrjük.

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm.

Oldószerelegy: R víz – R aceton (20+80 V/V).

0,25 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 0,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,250 g-ját 20 ml R dimetilformamidban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva, 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 33,07 mg C12H11ClN2O5S egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, D.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, E, F.

A. 2-klór-4-[(furán-2-ilmetil)amino]-5-szulfamoilbenzoesav,

Furosemidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 B. 2,4-diklór-5-szulfamoilbenzoesav,

C. 2-amino-4-klór-5-szulfamoilbenzoesav,

D. 2,4-bisz[(furán-2-ilmetil)amino]-5-szulfamoilbenzoe-sav,

E. 2,4-diklórbenzoesav,

F. 4-klór-5-szulfamoil-2-[[((2RS)-tetrahidrofurán-2-il)metil]amino]benzoesav.

68Gallii ( Ga) edotreotidi solutio iniectabilis Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:2482

GALLII (68GA) EDOTREOTIDI SOLUTIO INIECTABILIS

Gallium (68Ga)-edotreotid injekció

C65H8968GaN14O18S2 Mr 1487

DEFINÍCIÓ

A készítmény gallium-68 edotreotiddel (N-[[4,7,10-trisz(karboximetil)1,4,7,10-tetraazaciklododekan-1-il]acetil]-D-fenilalanil-ciszteinil-L-tirozil-D-triptofil-L-lizil-L-treonil-N-[(1R,2R)-2-hidroxi-1-(hidroximetil)propil]-L-ciszteinamid ciklikus (2→7)-diszulfid (gallium-68 DOTATOC)) képezett komplexének steril oldata.

Tartalom:

– gallium-68: a feliraton feltüntetett napon és órában, a deklarált gallium-68 radioaktivitásának 90,0%-110,0%-a.

– edotreotid: legfeljebb 50 μg a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózisban.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: Tiszta, színtelen oldat.

A gallium-68 felezési ideje és sugárzásának jellemzői: lásd (5.7). Az Európai Gyógyszerkönyvben hivatalos radionuklidok fizikai jellemzőinek táblázata című általános fejezetben.

AZONOSÍTÁS

A. Gamma-spektrometria.

Értékelés: a spektrumban a legintenzívebb gamma foton csúcsok 0,511 MeV és 1,077MeV energiájúak, valamint, a mérési geometriától függően egy 1,022 MeV energiájú összegző-csúcs is megjelenhet. B. Mintánként legalább három radioaktivitás-mérés alapján, ugyanazon geometriai feltételek között,

alkalmas időtartamon (pl. 15 percen) belül közelítőleg meghatározzuk a felezési időt.

Értékelés: 62−74 perc. C. Az egyéb radiokémiai szennyezők vizsgálat során kapott kromatogramot értékeljük (lásd

Vizsgálatok).

68Gallii ( Ga) edotreotidi solutio iniectabilis Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Eredmények: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs relatív retenciója 1,3-szorosa legyen az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő, spektrofotometriásan detektált főcsúcshoz viszonyítva.

VIZSGÁLATOK

pH. 4,0–8,0. R pH indikátor papírt használunk.

Edotreotid, gallium edotreotid és más rokon vegyületek: Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény.

Összehasonlító oldat (a). Készítsünk egy 50 μg/V R edotreotid oldatot 10,3 mg/ml R sósav oldatban, ahol V a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis.

Összehasonlító oldat (b). Készítsünk egy 50 μg/V R oktreotid-acetát oldatot 10,3 mg/ml R sósav oldatban, ahol V a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis.

Összehasonlító oldat (c). 0,1 ml a) összehasonlító oldatot és 0,1 ml b) összehasonlító oldatot elegyítünk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m; ∅ = 3,0 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R trifluorecetsav – R víz (0,1+99,9 V/V);

– B-mozgófázis: R trifluorecetsav - R acetonitril (0,1+99,9 V/V);

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 8 76 24

8 – 9 76 → 40 24 → 60

9 – 14 40 60

Áramlási sebesség: 0,6 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en és sorba kötött radiokémiai detektor.

Injektálás: 20 μl.

Relatív retenció az edotreotidre vonatkoztatva (retenciós idő kb. 3,3 perc): gallium-edotreotid kb. 1,3; okreotid kb. 2,6.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat, spektrofotométert használva:

– csúcsfelbontás: legalább 5,0, az edoteotid és oktreotid csúcsai között.

Követelmények: a spektrofotométerrel kapott kromatogramon:

– edotreotid és az edotrerid fémekkel alkotott komplexei: (azon csúcsterületek összege, melyek relatív retenciója az edotreotidre vonatkoztatva 0,8 és 1,4 között van) nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (50μg/V);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: minden egyes szennyező csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (50μg/V); egy olyan csúcsot sem veszünk figyelembe, melynek relatív retenciója az edotreotidre vonatkoztatva legfeljebb 0,5.

68Gallii ( Ga) edotreotidi solutio iniectabilis Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3

D-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény.

Összehasonlító oldat. R HEPES (D-szennyező) 10 mg-ját R vízzel V ml-re oldjuk, ahol V a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez, alumínium lapot használunk.

Kifejlesztőszer: R víz – R acetonitril (25+25 V/V).

Felvitel: (V/2000) ml, ahol V a milliliterben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis; 1 μl-es részletekben, minden felvitel után meleg levegővel megszárítva.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Detektálás: 4 percig, jódgőz atmoszférában.

Retenciós faktor: D-szennyező kb. 0,3.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– a kromatogramon jól elkülönülő folt látható.

Követelmények:

– D-szennyező: a D-szennyező foltja nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő folt (200 μg/V);

Etanol. Gázkromatográfia (2.2.28).

Belső standard oldat. 1 ml R 1- propanolt R vízzel 1000 ml-re oldunk.

Vizsgálati oldat. 0,10 ml vizsgálandó anyagot 10,0 ml-re hígítunk a belső standard oldattal.

Összehasonlító oldat. 1,0 ml R vízmentes etanolt a belső standard oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg,

– méretei: l = 30 m, Ø = 0,53 mm,

– állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 1,0 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Áramlási sebesség: 10 ml/perc.

Mintaáram-elosztási arány: 1:10.

Hőmérséklet:

– oszlop: 35 °C,

– injektor: 140 °C,

– detektor: 220 °C.

Detektálás: lángionizáció.

Injektálás: 1,0 µl.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– retenciós idő: etanol kb. 2–4 perc;

– csúcsfelbontás: legalább 5,0, az etanol és a 1-propanol csúcsai között.

68Gallii ( Ga) edotreotidi solutio iniectabilis Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

Követelmény:

– etanol: legfeljebb 10,0 %V/V, illetve alkalmazott dózisonként 2,5 g, 0,790 g/ml-es sűrűség (2.2.5) értékkel számolva.

Sterilitás. Az anyag feleljen meg a Radioaktív gyógyszerkészítmények (0125) cikkelyben előírt „Sterilitás” vizsgálat követelményeinek. Az injekció a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 175/V NE/ml, ahol V a ml-ben kifejezett legnagyobb ajánlott dózis. Az injekció a vizsgálat befejezése előtt felszabadítható.

RADIONUKLIDOS TISZTASÁG

A készítmény a B vizsgálat befejezése előtt felszabadítható.

Gallium-68: az összes radioaktivitásnak legalább 99,9%-a.

A. Gamma-spektrometria.

Követelmény: a regisztrált gamma-spektrumban megjelenő csúcsok, melyeknek energiája különbözik 0,511MeV, 1,077MeV, 1,022MeV, és 1,883MeV energiáktól, legfeljebb az összes radioaktivitás 0,1%-a lehet. B. Germánium-68 és gammasugárzást kibocsátó szennyezők.

Gamma-spektrometria.

Meghatározzuk a gallium-68, germánium-68 és az 5 óránál hosszabb felezési idejű radionuklid szennyezők mennyiségét. A szennyezők kimutatásához és meghatározásához a vizsgálandó készítményt legalább 48 órán át állni hagyjuk, hogy a gallium-68 radioaktivitása olyan kicsire csökkenjen, amely lehetővé teszi a szennyezők kimutatását.

Értékelés: A germánium-68-ionnak és a gamma-sugárzást kibocsátó szennyezőknek megfelelő radioaktivitás nem haladhatja meg a teljes radioaktivitás 0,001%-át.

RADIOKÉMIAI TISZTASÁG

– [68Ga]gallium-edotreotid: a gallium-68-tól származó összes radioaktivitásnak legalább 91%-a.

A-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítmény.

Összehasonlító oldat (a). R gallium (68Ga)-klorid oldatot annyi R vízzel hígítunk, hogy R sósav-oldatra nézve 10 g/l töménységű oldatot kapjunk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez 1,5 ml 4 g/l töménységű R nátrium hidroxid-oldatot adunk. Az oldatot készítésétől számított 30 percen belül használjuk.

Összehasonlító oldat (b). R gallium (68Ga)-klorid oldatot annyi R vízzel hígítunk, hogy R sósav-oldatra nézve 10 g/l töménységű oldatot kapjunk. Ezen oldat 1,0 ml-éhez 1,0 ml 10 g/l R pentetinsavat és 4 g/l R nátrium hidroxidot tartalmazó oldatot adunk. Az oldatot készítésétől számított 30 percen belül használjuk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez; üvegszálas lemezt használunk.

Kifejlesztőszer: R vízben oldott 77 g/l R ammónium-acetát oldat – R metanol (50+50 V/V).

Felvitel: 5 μl.

Kifejlesztés: azonnal, a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: levegőn.

Gallii (68Ga) edotreotidi solutio iniectabilis Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5 Detektálás: megfelelő radioaktivitás-eloszlás detektorral.

Retenciós faktorok: A-szennyező 0,0–0,1; gallium [68Ga]-edotreotid 0,8–1,0.

Rendszeralkalmasság: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő fő jel retenciós faktora nem lehet nagyobb, mint 0,1; a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő fő jel retenciós faktora nagyobb, mint 0,7.

Követelmény:

– A-szennyező: a gallium-68-tól származó összes radioaktivitás legfeljebb 3%-a.

Egyéb radiokémiai szennyezők. Folyadékkromatográfia (2.2.29) az edotreotid, gallium-edotreotid és más rokon vegyületek vizsgálatban leírtak szerint. Ha szükséges, annak érdekében, hogy a kapott oldat radioaktivitása mérhető legyen a radioaktivitás detektorral, vizsgálati oldatot R-vízzel hígítható.

A kromatogramot radioaktivitás-detektor felhasználásával értékeljük. A [68Ga]-edotreotid csúcsának azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját és a spektrofotométert használjuk.

Relatív retenció [68Ga]-edotreotidre vonatkoztatva (retenciós idő kb. 4,2 perc): B-szennyező kb. 0,3.

Követelmény:

– B-szennyező: a gallium-68-tól származó összes radioaktivitás legfeljebb 2%-a.

A [68Ga]-edotreotid százalékos radioaktivitását az alábbi kifejezéssel számítjuk ki:

( ) TA ⋅−100 ahol

A = az A-szennyező százalékos radioaktivitása, a Radiokémiai tisztaság rész "A-szennyező" vizsgálatával meghatározva;

T = a gallium[68Ga]-edotreotid csúcs az összes csúcsterülethez viszonyított aránya, a vizsgálati oldat kromatogramából számolva.

RADIOAKTIVITÁS

Kalibrált készülékkel meghatározzuk a radioaktivitást.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni a készítmény százalékos etanol tartalmát.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. [68Ga]gallium kolloid formában,

B. [68Ga]gallium (III) ion,

C. germánium-68,

D. 2-[4-(2-hidroxietil)piperazin-1-il]etán–szulfonsav (HEPES).

Genatmicini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

07/2012:0331 javított 7.6

GENTAMICINI SULFAS

Gentamicin-szulfát

Gentamicin Összegképlet R1 R2 R3

C1 C21H43N5O7 CH3 CH3 H

C1a C19H39N5O7 H H H

C2 C20H41N5O7 H CH3 H

C2a C20H41N5O7 H H CH3

C2b C20H41N5O7 CH3 H H

[1405-41-0]

DEFINÍCIÓ

A gentamicin-szulfát a Micromonospora purpurea által termelt antimikrobás hatású anyagok szulfátjainak keveréke. Fő összetevői: gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b.

Tartalom: legalább 590 NE/mg (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por.

Olddékonyság: vízben bőségesen oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: C, D.

Második azonosítás: A, B, D.

A. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R vízben oldunk. Az oldatot R tömény kénsav oldatának (400 g/l) 5 ml-ével 100 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtés után R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat spektrumában, 240 és 330 nm között vizsgálva (2.2.25), abszorpciós maximum nem található.

B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. CRS gentamicin-szulfát egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 5 ml-re oldjuk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Genatmicini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat, R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú keverékének alsó fázisa.

Felvitel: 10 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük és 5 percig 110 °C-on melegítjük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának 3 főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható 3 főfolttal. C. Az „Összetétel” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós idejével. D. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,8 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a hozzá színárnyalatban legközelebb álló 6-os számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

pH (2.2.3): 3,5–5,5. Az S oldatot vizsgáljuk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +107 és +121 között (vízmentes anyagra).

2,5 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást csak a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok figyelembe vételével alkalmazzuk.

Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk.

Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 25.0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt gentamicint (B-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 25 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS szizomicin-szulfátot (A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (d). 1 ml b) összehasonlító oldathoz 5 ml a) vizsgálati oldatot adunk és a mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

–    méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5μm);

–  hőmérséklet: 35 °C.

Mozgófázis: 900 ml R szén-dioxid-mentes vízhez 7,0 ml R trifluorecetsavat és 250 μl R pentafluorpropánsavat és R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldatot adunk, az elegyet állni hagyjuk az egyensúly beálltáig, majd pH-ját R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldattal (1:25 arányban hígított) 2,6-ra állítjuk be. Az oldathoz 15 ml R acetonitrilt adunk, és R szén-dioxid-mentes vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Genatmicini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 Oszlop utáni oldat: 1:25 arányban hígított, előzetesen gázmentesített R karbonátmentes nátrium-hidroxid–oldat, amelyet egy 375 μl-es polimer keverőspirál segítségével pulzálásmentesen adagolunk az oszlopról távozó eluenshez.

Áramlási sebesség: 0,3 ml/perc.

Detektálás: pulzáló amperometriás detektor vagy más, ezzel egyenértékű detektor, arany indikátorelektróddal, ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektróddal és egy – a cellatestet képező – rozsdamentes acél segédelektróddal; az elektródokat rendre +0,05 V detektáló, +0,75 V oxidációs, illetőleg –0,15 V redukciós potenciálon tartjuk, mégpedig az adott műszernek megfelelő pulzálással.

Injektálás: 20 μl, b) vizsgálati oldat, a), c) és d) összehasonlító oldat.

Kromatografálási idő: a gentamicin C1 retenciós idejének 1,2-szerese.

Csúcsok azonosítása: a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot használjuk.

Relatív retenciók az A-szennyezőre (retenciós ideje kb. 23 perc) vonatkoztatva: gentamicin C1a kb. 1,1; gentamicin C2 kb. 1,8; gentamicin C2b kb. 2,0; gentamicin C2a kb. 2,3; gentamicin C1 kb. 3,0.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legfeljebb 1,2 az A-szennyező és a gentamicin C1a között, és legfeljebb 1,5 a gentamicin C2 és a C2b között a d) összehasonlító oldat kromatogramján; amennyiben szükséges a mozgófázis acetonitril-tartalmát – összesen literenként 50 ml-rel – módosíthatjuk.

–    jel/zaj viszony: legalább 20 a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva.

Követelmények:

–    gentamicin C1: 25,0–45,0%,

– gentamicin C1a: 10,0–30,0%,

– gentamicin C2, C2a és C2b összesen: 35,0–55,0%,

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29), az „Összetétel” pontban előírtak szerint, a következő módosításokkal; a c) összehasonlító oldatot használjuk a szennyezők százalékos tartalmának meghatározásához.

Injektálás: 20 μl a) vizsgálati oldat, a) és c) összehasonlító oldat.

Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját, a B-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Követelmények

– A-, B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),

– szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),

– szennyezők összesen: csúcsterületül összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 10-szerese (10%),

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele (0,5%)

Metanol (2.4.24, B-rendszer): legfeljebb 1,0%.

Szulfát: 32,0–35,0% (vízmentes anyagra).

0,250 g anyagot 100 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldat pH-értékét R tömény ammónia–oldattal 11-re állítjuk be. 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldat és kb. 0,5 mg R ftaleinbíbor hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk. Amikor az oldat színe változni kezd, 50 ml R alkoholt adunk hozzá, és a titrálást az ibolyáskék szín eltűnéséig folytatjuk.

Genatmicini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 1 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldattal 9,606 mg SO4 egyenértékű.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 15,0%. 0,300 g anyagot vizsgálunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 0,71 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Elvégezzük az „Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése” (2.7.2) fejezetben előírt vizsgálatot.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, D, E.

A. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,3,4,6-tetradezoxi-α-

D-glicero-hex-4-enopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin (szizomicin),

B. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-L-sztreptamin (garamin),

Genatmicini sulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5

C. 4-O-(6-amino-6,7-didezoxi-D-glicero-α-D-glüko-heptopiranozil)-6-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-

dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-D-sztreptamin (gentamicin B1),

D. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,6-didezoxi-α-D-glüko-hexopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin,

E. 2-dezoxisztreptamin.

Glibenclamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0718

GLIBENCLAMIDUM

Glibenklamid

C23H28ClN3O5S Mr 494,0 [10238-21-8]

DEFINÍCIÓ

1-[[4-[2-[(5-Klór-2-metoxibenzoil)amino]etil]fenil]szulfonil]-3-ciklohexilkarbamid.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és metanolban kevéssé oldódik.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: C.

Második azonosítás: A, B, D, E.

A. Olvadáspont (2.2.14): 169–174 °C.

B. Ultraibolya és látható spektrofotometria (2.2.25).

Vizsgálati oldat. 50,0 mg anyagot, szükség esetén ultrahangot alkalmazva, R metanolban oldunk, majd az oldatot R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 10,0 ml-ét R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatának 1,0 ml-ével elegyítjük, és az elegyet R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk.

Hullámhossztartomány: 230-350 nm.

Abszorpciós maximumok: 300 nm-en egy nagyobb, 275 nm-en pedig egy kisebb abszorpciós maximum található.

Fajlagos abszorpciós koefficiensek ( ) az abszorpciós maximumokon: A cm11%

– 300 nm-en: 61–65,

– 275 nm-en: 27–32.

Glibenclamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS glibenklamiddal.

Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanollal megnedvesítjük, eldörzsöljük, majd 100–105 °C-on megszárítjuk, és új spektrumokat veszünk fel. D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 10 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat. 10 mg CRS glibenklamidot R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú elegyével 10 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez.

Kifejlesztőszer: R etanol (96%) – R tömény ecetsav – R ciklohexán – R diklórmetán (5+5+45+45 V/V). Felvitel: 10 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: a lemezeket 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

E. 20 mg anyag 2 ml R tömény kénsavval készített oldata színtelen és 365 nm-es ultraibolya fényben kéken fluoreszkál. Az oldatban 0,1 g R klorál-hidrátot oldunk. Kb. 5 perc mulva az oldat mélysárgára szineződik és további, kb. 20 perc elteltével az oldat barnás árnyalatú lesz.

VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük, vagy 5 ºC-on, legfeljebb 40 órán át tároljuk.

Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot, szükség esetén ultrahang alkalmazásával, R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS glibenklamid-A-szennyezőt és 3 mg CRS glibenklamid-B-szennyezőt R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 12,5 mg CRS csúcsazonosításra szánt glibenklamidot (amely C-szennyezőt is tartalmaz), szükség esetén ultrahang alkalmazásával, R metanollal 5,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm-es gömbök);

– hőmérséklet: 35 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R2 trietil-amin 100,0 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított oldatának 20 ml-ét R acetonitril 50 ml-ével elegyítjük, és az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

Glibenclamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – B-mozgófázis: A-mozgófázis – R víz – R acetonitril (2+6,5+91,5 V/V).

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–15 45 55

15–30 45 → 5 55 → 95

30–40 5 95

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt glibenklamidhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a glibenklamidra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; B-szennyező kb. 0,6; C-szennyező kb. 0,7.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A- és a B-szennyező között.

Követelmények:

– korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 1,8-del szorozzuk;

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,3%);

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%),

– szennyezők összesen: 0,8%;

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/G): legfeljebb 20 ppm.

0,250 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 0,5 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,400 g-ját 100 ml etanolban (96%) melegítéssel oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 49,40 mg C23H28ClN3O5S egyenértékű.

Glibenclamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, D, E.

A. 5-klór-2-metoxi-N-[2-(4-szulfamoilfenil)etil]benzamid,

B. metil-[[[4-[2-[(5-klór-2-metoxibenzoil)amino]etil]fenil]szulfonil]karbamát],

C. 1-ciklohexil-3-[[4-[2-[(ciklohexilkarbamoil)amino]etil]fenil]szulfonil]karbamid,

D. 1-butil-3-[[4-[2-[(5-klór-2-metoxibenzoil)amino]etil]fenil]szulfonil]karbamid,

E. 1-ciklohexil-3-[[4-[2-[(3,5-diklór-2-metoxibenzoil)amino]etil]fenil]szulfonil]karbamid.

Glucosamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:2446

GLUCOSAMINI HYDROCHLORIDUM

Glükózamin-hidroklorid

C6H14ClNO5 Mr 215,6 [66-84-2]

DEFINÍCIÓ

2-Amino-2-dezoxi-D-glükopiranóz–hidroklorid.

Természetes forrásokból izolálják, vagy fermentációval állítják elő.

Tartalom: 96,0–102,0% (vízmentes anyagra).

ELŐÁLLÍTÁS

A glükózamin-hidroklorid kinyerésére felhasznált állatoknak meg kell felelniük az emberi fogyasztásra alkalmas állatokkal szemben támasztott egészségügyi követelményeknek

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy sárga, kristályos, kissé nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben és metanolban kevéssé oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS glükózamin–hidrokloriddal. B. 1 ml S oldattal (lásd Vizsgálatok) a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve

(2.3.1) az előírt változás észlelhető.

C. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az oldat legyen tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer).

5,0 ml S oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítunk.

pH (2.2.3): 3,0–5,0. Az S oldatot vizsgáljuk.

Glucosamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +70,0 és +74,0 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk.

A vizsgálatot 3 órával az S oldat készítése után végezzük.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,300 g anyag és 80 ml mozgófázis keverékét 10 percen át ultrahanggal kezeljük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS 2-metilpirazint a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 15 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt glükózamint (amely B- és C-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).

– hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: 0,5 g R nátrium-heptánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Az oldathoz 0,5 ml R tömény foszforsavat adunk, majd R kálium-hidroxid 56 g/l-es oldatából 4 ml-t. Az így kapott oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk, majd 50 ml R1 acetonitrilt elegyítünk hozzá.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 195 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: a 2-metilpirazin retenciós idejének kétszerese.

Retenciós idő: 2-metilpirazin kb. 9 perc.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B- és a C-szennyező között.

Követelmények: – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet

nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm.

Oldószer: R víz.

Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 2 órán át 105 °C-os szárítószekrényben szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

Mikrobiológiai szennyezés

Glucosamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 TAMC: elfogadhatósági követelmény 103 CFU/g (2.6.12).

TYMC: elfogadhatósági követelmény 102 CFU/g (2.6.12).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag Escherichia colit nem tartalmazhat (2.6.13).

0,200 g anyagot 50 ml R vízben oldunk; az oldatot 1,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldat-fogyást.

1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 21,56 mg C6H14ClNO5 egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, E.

A. 2-(acetilamino)-2-dezoxi-D-glükopiranóz (N-acetil-glükózamin),

B. (1R,2S,3R,1'R,2'S,3'R)-1,1'-pirazin-2,5-diilbisz(bután-1,2,3,4-tetrol) (fruktoszazin),

C. (1R,2S,3R)-1-[5-[(2S,3R)-2,3,4-trihidroxibutil]pirazin-2-il]bután-1,2,3,4-tetrol

(dezoxifruktoszazin),

E. 5-(hidroximetil)furán-2-karbaldehid (5-hidroximetil-furfural)

Glucosamini sulfas natrii chloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:2447

GLUCOSAMINI SULFAS NATRII CHLORIDUM

Glükózamin-szulfát–nátrium-klorid

C12H28Cl2N2Na2O14S Mr 573,3

DEFINÍCIÓ

Bisz(2-amino-2-dezoxi-D-glükopiranóz)-szulfát-bisz(nátrium-klorid).

Természetes anyagokból izolálással, vagy fermentációval nyert glükózamin-hidrokloridból és nátrium-szulfátból állítják elő.

Tartalom: 96,0–102,0% % (szárított anyagra).

ELŐÁLLÍTÁS

A glükózamin-szulfát–nátrium-klorid előállítására felhasznált állatoknak meg kell felelniük az emberi fogyasztásra alkalmas állatokkal szemben támasztott egészségügyi követelményeknek.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS glükózamin-szulfát–nátrium-kloriddal. B. Az anyaggal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás

észlelhető.

C. 1 ml S oldattal (lásd Vizsgálatok) a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

D. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

E. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok).

Glucosamini sulfas natrii chloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az oldat legyen tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer).

5,0 ml S oldatot R-vízzel 25,0 ml-re hígítunk.

pH (2.2.3): 3,0–5,0. Az S oldatot vizsgáljuk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +50,0 és +55,0 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk.

A vizsgálatot 3 órával az S oldat készítése után végezzük.

Rokon vegyületek.

Vizsgálati oldat. 0,400 g anyag és 80 ml mozgófázis keverékét 10 percen át ultrahanggal kezeljük, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS 2-metilpirazint a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 15 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt glükózamint (amely B- és C-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm).

– hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: 0,5 g R nátrium-heptánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Az oldathoz 0,5 ml R tömény foszforsavat, majd R kálium-hidroxid 56 g/l-es oldatából 4 ml-t adunk. Az így kapott oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk, majd 50 ml R1 acetonitrilt elegyítünk hozzá.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 195 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: a 2-metilpirazin retenciós idejének kétszerese.

Retenciós idő: 2-metilpirazin kb. 9 perc.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B- és a C-szennyező csúcsai között.

Követelmények:

– egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm.

Glucosamini sulfas natrii chloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 Oldószer: R víz.

Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 2 órán át 105 °C-os szárítószekrényben szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): 23,5–26,0%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

Mikrobiológiai szennyezés

TAMC: elfogadhatósági követelmény 103 CFU/g (2.6.12).

TYMC: elfogadhatósági követelmény 102 CFU/g (2.6.12).

Az anyag Escherichia colit nem tartalmazhat (2.6.13).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,250 g anyagot 50 ml R vízben oldunk; az oldatot 1,0 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldat-fogyást.

1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 28,67 mg C12H28Cl2N2Na2O14S egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, C, E.

A. 2-(acetilamino)-2-dezoxi-D-glükopiranóz (N-acetil-glükózamin),

B. (1R,2S,3R,1'R,2'S,3'R)-1,1'-pirazin-2,5-diilbisz(bután-1,2,3,4-tetrol) (fruktoszazin),

Glucosamini sulfas natrii chloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 4

C. (1R,2S,3R)-1-[5-[(2S,3R)-2,3,4-trihidroxibutil]pirazin-2-il]bután-1,2,3,4-tetrol

(dezoxifruktoszazin),

E. 5-(hidroximetil)furán-2-karbaldehid (5-hidroximetil-furfural).

Glyceroli distearas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:1428

GLYCEROLI DISTEARAS

Glicerin-disztearát

DEFINÍCIÓ

Az anyag diacil-gliceridek keveréke; fő alkotórésze glicerin-disztearát; emellett változó mennyiségű mono- és triacil-gliceridet is tartalmaz. Palmitinsav (hexadekánsav) és sztearinsav (oktadekánsav) triacil-gliceridjeit tartalmazó növényi olajok részleges glicerolízisével állítják elő, vagy glicerint észteresítenek sztearinsavval. A zsírsavak növényi vagy állati eredetűek egyaránt lehetnek.

Tartalom:

 – monoacil-gliceridek: 8,0–22,0%;

– diacil-gliceridek: 40,0–60,0%;

– triacil-gliceridek: 25,0–35,0%

SAJÁTSÁGOK

Küllem: szilárd, viasszerű tömeg vagy por, illetőleg fehér vagy csaknem fehér, zsíros tapintású lemezkék.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; forró etanolban (96%) részben oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Olvadáspont (2.2.14): 50–60 oC (I. és II. típus), 50–70 °C (III. típus).

B. Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok) a feliraton feltüntetett típusnak megfelelően.

C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek (diacil-glicerid-tartalom).

VIZSGÁLATOK

Savszám (2.5.1): legfeljebb 6,0. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

Oldószerként R etanol (96%) és R toluol azonos térfogatarányú elegyét alkalmazzuk, és az oldódást enyhe melegítéssel segítjük elő.

Jódszám (2.5.4, A-módszer): legfeljebb 3,0.

Szappanszám (2.5.6): 165–195. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Titrálás közben az oldatot melegíteni kell.

Szabad glicerin: legfeljebb 1,0%. A meghatározást a „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint végezzük.

Zsírsavösszetétel (2.4.22, C-módszer). A 2.4.22.-1. táblázatban feltüntetett kalibráló anyagok keverékét használjuk.

Glyceroli distearas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2

A vizsgálandó anyag zsírsavfrakciójának összetétele:

Glicerin-disztearát Zsírsavösszetétel

I. típus Sztearinsav: 40,0–60,0%; Palmitinsav és sztearinsav összesen: legalább 90,0%

II.típus Sztearinsav: 60,0–80,0%; Palmitinsav és sztearinsav összesen: legalább 90,0%

III. típus Sztearinsav: 80,0–99,0%; Palmitinsav és sztearinsav összesen: legalább 96,0%

Nikkel (2.4.31): legfeljebb 1 ppm.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk; oldószerként R piridint alkalmazunk.

Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,1%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30).

Vizsgálati oldat. 0,200 g (m) vizsgálandó anyagot egy 15 ml-es lombikba mérünk, majd az anyaghoz 5,0 ml R tetrahidrofuránt adunk. Az oldódást rázogatással segítjük elő. A lombikot ismét lemérjük, és kiszámoljuk az oldószer és az anyag együttes tömegét (M).

Összehasonlító oldatok. Három, 15 ml-es lombikba sorra bemérünk 2,0 mg, 5,0 mg, ill. 10,0 mg R glicerint. A lombikokba 5,0–5,0 ml R tetrahidrofuránt mérünk. Egy negyedik lombikba kb. 2,0 mg R glicerint mérünk be, majd hozzámérünk 10,0 ml R tetrahidrofuránt. A lombikokat ismét lemérjük, és kiszámoljuk valamennyi összehasonlító oldat mg/g-ban kifejezett glicerinkoncentrációját.

Oszlop:

–    méretek: l = 0,6 m, Ø = 7 mm;

– állófázis: 10 nm-es pórusméretű R sztirol-divinil-benzol-kopolimer (5 μm).

Mozgófázis: R tetrahidrofurán.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: differenciál-refraktométerrel.

Injektálás: 40 μl.

Relatív retenciók a glicerinre vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 15 perc): triacil-gliceridek kb. 0,75; diacil-gliceridek kb. 0,80; monoacil-gliceridek és szabad zsírsavak kb. 0,85.

Számolás:

– szabad glicerin: az összehasonlító oldatok alapján szerkesztett kalibrációs görbe segítségével meghatározzuk a vizsgálati oldat mg/g-ban kifejezett glicerin-koncentrációját (C). A vizsgálandó anyag százalékos szabad-glicerin-tartalmát (A) az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki:

10⋅⋅

mMC

Glyceroli distearas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 – szabad zsírsavak: a szabad zsírsavak százalékos mennyiségét (D) a következő kifejezés alapján

számoljuk ki:

1,561340⋅AI

ahol

savszám=AI . – monoacil-gliceridek: a monoacil-gliceridek százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján

számoljuk ki:

( ) DBAZYX

X−⎥⎦

⎤⎢⎣⎡ −−

++100

ahol

B = százalékos víztartalom (lásd Vizsgálatok);

X = a monoacil-glicerideknek és a szabad zsírsavaknak megfelelő csúcs területe;

Y = a diacil-glicerideknek megfelelő csúcs területe;

Z = a triacil-glicerideknek megfelelő csúcs területe. – diacil-gliceridek: a diacil-gliceridek százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján

számoljuk ki:

( )BAZYX

Y−−

++100

– triacil-gliceridek: a triacil-gliceridek százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján számoljuk ki:

( )BAZYX

Z−−

++100

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni a glicerin-disztearát típusát.

Goserelinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:1636

GOSERELINUM

Goszerelin

C59H84N18O14 Mr 1269 [65807-02-5]

DEFINÍCIÓ

1-Karbamoil-2-[5-oxo-L-prolil-L-hisztidil-L-triptofil-L-szeril-L-tirozil-O-(1,1-dimetiletil)-D-szeril-L-leucil-L-arginil-L-prolil]diazán.

A goszerelin a gonadorelin (a hipotalamusz által termelt dekapeptid) szintetikus nonapeptid analógja. Kémiai szintézissel állítják elő, és acetát formában kerül forgalomba.

Tartalom: 94,5–103,0% C59H84N18O14 -peptid (víz- és ecetsavmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Oldékonyság: vízben oldódik; tömény ecetsavban bőségesen oldódik. Híg ásványi savak és alkálilúgok híg oldatai oldják.

AZONOSÍTÁS

Vagy az A és B, vagy a B és C vizsgálatot végezzük el. A. Mágneses magrezonancia-spektrometria (2.2.33).

Mintakészítés: a vizsgálandó anyagból 13 mg/ml töménységű oldatot készítünk; oldószerként milliliterenként 20 µg R deuterált nátrium-trimetilszililpropionátot tartalmazó, 0,2 M deuterált nátrium-foszfát–tompítóoldatot (pH 5,0) használunk.

Összehasonlítás: CRS NMR-azonosításra szánt goszerelinből 13 mg/ml töménységű oldatot készítünk; oldószerként milliliterenként 20 µg R deuterált nátrium-trimetilszililpropionátot tartalmazó, 0,2 M deuterált nátrium-foszfát–tompítóoldatot (pH 5,0) használunk. (A kívánt koncentrációjú oldat készítéséhez egy üvegcse CRS NMR azonosításra szánt goszerelint oldunk ezen oldószerben).

Vizsgálati körülmények:

– térerősség: legalább 300 MHz;

– hőmérséklet: 25 °C.

Értékelés: a 1H NMR spektrumot 0 és 9 ppm között értékeljük; a kapott 1H NMR spektrum minőségileg egyezzék meg a CRS NMR-azonosításra szánt goszerelin 1H NMR spektrumával. B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük.

Goserelinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. C. Aminosav-analízis (2.2.56). A hidrolízisre és az analízisre egyaránt az 1. Módszert alkalmazzuk.

Az egyes aminosavak mennyiségét mólban fejezzük ki. Az aminosavak relatív arányának kiszámításához a glutaminsav, a hisztidin, a tirozin, a leucin, az arginin és a prolin móljai összegének egyhatodát 1-nek tekintjük. Az értékeknek a következő határok közé kell esniük: glutaminsav, hisztidin, tirozin, leucin, arginin és prolin 0,9–1,1; szerin 1,6–2,2. A triptofán kivételével egyéb aminosavak legfeljebb nyomokban lehetnek jelen.

VIZSGÁLATOK

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –56 és –52 között (víz- és ecetsavmentes anyagra).

A vizsgálandó anyagból R vízzel 2 mg/ml töménységű oldatot készítünk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyagból R vízzel 1,0 mg/ml töménységű oldatot készítünk.

Összehasonlító oldat (a). Egy üvegcse CRS goszerelinből R vízzel 1,0 mg/ml töménységű oldatot készítünk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat (a). Egy üvegcse CRS 4-D-Ser-goszerelinből R vízzel 0,1 mg/ml töménységű oldatot készítünk. A kapott oldatot azonos térfogatú c) összehasonlító oldattal elegyítjük.

Csúcsfelbontás-ellenőrző oldat (b). Egy üvegcse CRS goszerelin validálásra szánt keveréket 1,0 ml R vízben oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: 12,5 nm pórusméretű, R oktadecilszililezett, amorf szilikon–kvarc-polimer (3,5 µm);

– hőmérséklet: 50–55 °C.

Mozgófázis: R trifluorecetsav – R kromatográfiás célra szánt acetonitril – R víz (0,5+20+80 V/V).

Áramlási sebesség: 0,7–1,2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en.

Injektálás: 10 µl; vizsgálati oldat, b) összehasonlító oldat, valamint a) és b) csúcsfelbontás-ellenőrző oldat.

Kromatografálási idő: 90 perc.

Relatív retenciók a goszerelinre vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,67; C-szennyező kb. 0,78; B-szennyező kb. 0,79; D-szennyező kb. 0,85; E-szennyező kb. 0,89; F-szennyező kb. 0,92; G-szennyező kb. 0,94; H-szennyező kb. 0,98; I-szennyező kb. 1,43; J-szennyező kb. 1,53; K-szennyező kb. 1,67; L-szennyező kb. 1,77.

Rendszeralkalmasság:

– retenciós idő: goszerelin: 40–50 perc, a b) csúcsfelbontás-ellenőrző oldat kromatogramján; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis áramlási sebességét; amennyiben az áramlási sebesség módosítása nem eredményezi a főcsúcs megfelelő retenciós idejét, a goszerelin kívánt retenciós idejének elérése érdekében módosítjuk a mozgófázis acetonitriltartalmát;

– csúcsfelbontás: legalább 7,0, az A-szennyező és a goszerelin között, az a) csúcsfelbontás-ellenőrző oldat kromatogramján;

Goserelinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 – szimmetriafaktor: 0,8–2,5, az A-szennyező és a goszerelin csúcsára vonatkozóan, az a) csúcsfelbontás-

ellenőrző oldat kromatogramján;

– a b) csúcsfelbontás-ellenőrző oldat kromatogramja egyezzék meg a CRS goszerelin validálására szánt keverékhez mellékelt kromatogrammal. A főcsúcs előtt eluálódó, az E-szennyezőnek és a G-szennyezőnek megfelelő két csúcs jól látható legyen. A főcsúcs után eluálódó három csúcs jól látható legyen.

Követelmények: – E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható

főcsúcs területe (1,0%);

– egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,5%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 2,5-szerese (2,5%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%).

Ecetsav (2.5.34): 4,5–15,0%.

Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot 5 térfogatrész B-mozgófázis és 95 térfogatrész A-mozgófázis elegyével 10,0 ml-re oldunk.

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 10,0%.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 16 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosításokkal:

Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat.

Kromatografálási idő: 60 perc.

A goszerelin-(C59H84N18O14)-tartalmat a CRS goszerelin deklarált C59H84N18O14-tartalma alapján számítjuk ki.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-on.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartályban lévő peptid tömegét;

– adott esetben azt, hogy az anyag alkalmas parenterális készítmények előállítására.

SZENNYEZŐK

Goserelinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 4 Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L.

A. [4-D-szerin]goszerelin,

B. [6-[O-(1,1-dimetiletil)-L-szerin]]goszerelin,

C. [9-D-prolin]goszerelin,

D. dez-9- L -prolin-goszerelin,

E. goszerelin-(1-8)-peptidil-L-prolinohidrazid,

F. [5-D-tirozin]goszerelin,

G. [2-D-hisztidin]goszerelin,

Goserelinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 5

H. [1-(5-oxo-D-prolin)]goszerelin,

I. endo-8a,8b,-di-L-prolin-goszerelin,

J. endo-8a-L-prolin-goszerelin,

K. [4-(O-acetil-L-szerin)]goszerelin,

L. [7-D-leucin]goszerelin.

Haloperidolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:0616

HALOPERIDOLUM

Haloperidol

C21H23ClFNO2 Mr 375,9 [52-86-8]

DEFINÍCIÓ

4-[4-(4-Klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%), metanolban és diklórmetánban kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B, E.

Második azonosítás: A, C, D, E.

A. Olvadáspont (2.2.14): 150–153 °C.

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS haloperidollal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS haloperidolt R metanollal 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS haloperidolt és 10 mg CRS brómperidolt R metanollal 10 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tetrahidrofurán – R metanol – R nátrium-klorid 58 g/l töménységű oldata

(10+45+45 V/V). Felvitel: 1 µl.

Kifejlesztés: telítetlen tartályban, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a kromatogramokat 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük.

Haloperidolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– a kromatogramon két, esetleg nem teljesen elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 5 ml R vízmentes etanolban oldunk, majd az oldathoz 0,5 ml R dinitrobenzol–oldatot

és 0,5 ml R alkoholos 2 M kálium-hidroxid–oldatot elegyítünk. Ibolya színeződés keletkezik, amely 20 perc elteltével barnásvörösre változik.

E. Platinatégelybe mért, 0,1 g anyagot 0,5 g R vízmentes nátrium-karbonáttal elkeverünk és a keveréket nyílt láng felett 10 percig hevítjük. A maradékot lehűlés után 5 ml R hígított salétromsavban oldjuk; az oldatot megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet elegyítünk. Az így kapott oldattal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

0,2 g anyagot R tejsav 1 %V/V töménységű oldatának 20 ml-ében oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük és fénytől védjük.

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt haloperidolt (amely B- és D-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldunk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk, majd a hígított oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt haloperidolt (amely G- és H-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml R metanolban oldunk.

Oszlop: – méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R1 tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 17 g/l töménységű oldata;

– B-mozgófázis: R acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–2 90 10

2–17 90 → 50 10 → 50

17–22 50 50

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Haloperidolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 Szennyezők azonosítása: a B- és a D-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt haloperidolhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a G- és a H-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt haloperidolhoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk;

Relatív retenciók a haloperidolra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,6; G-szennyező kb. 1,8; H-szennyező kb. 2,0.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, a B-szennyező és a haloperidol között.

Követelmények:

– korrekciós faktor: a B-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,7-del szorozzuk.

– D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

– G- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk; a meghatározáshoz platinatégelyt használunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,300 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldjuk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 37,59 mg C21H23ClFNO2 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, D, G, H.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés

Haloperidolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 4 bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, C, E, F.

A. 1-(4-fluorfenil)-4-(4-hidroxi-4-fenilpiperidin-1-il)bután-1-on,

B. 4-[4-(4-klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(2-fluorfenil)bután-1-on,

C. 4-[4-(4-klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(3-etil-4-fluorfenil)bután-1-on,

D. 4-[4-(4-klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-[4-[4-(4-klórfenil)-4-hidroxipiperidin-1-il]fenil]bután-1-on,

E. 4-[4-(4’-klórbifenil-4-il)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on,

F. 4-[4-(3’-klórbifenil-4-il)-4-hidroxipiperidin-1-il]-1-(4-fluorfenil)bután-1-on,

G. ismeretlen szennyező,

H. ismeretlen szennyező.

Hydrochlorothiazidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:0394

HYDROCHLOROTHIAZIDUM

Hidroklorotiazid

C7H8ClN3O4S2 Mr 297,7 [58-93-5]

DEFINÍCIÓ

(6-Klór-3,4-dihidro-2H-1,2,4-benzotiadiazin-7-szulfonamid)-1,1-dioxid.

Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben alig oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Híg alkálilúgok oldják.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B.

Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25).

Vizsgálati oldat. 50,0 mg anyagot 10 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatban oldunk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 2,0 ml-ét 0,01 M nátrium-hidroxid–oldattal 100,0 ml-re tovább hígítjuk.

Hullámhossztartomány: 250–350 nm.

Abszorpciós maximumok: 273 és 323 nm-en.

Abszorbancia-arány: A273/A323 = 5,4–5,7. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS hidroklorotiaziddal.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön, a lehető legkisebb mennyiségű R1 etanolban feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R acetonnal 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 50 mg CRS hidroklorotiazidot R acetonnal 10 ml-re oldunk.

Hydrochlorothiazidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Összehasonlító oldat (b). 25 mg R klorotiazidot az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.

Kifejlesztőszer: R etil-acetát.

Felvitel: 2 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig.

Szárítás: levegőáramban.

Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– a kromatogramon két, jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 1 mg anyagot R kromotrópsav-dinátriumsó 0,5 g/l töménységű – 35 térfogatrész R víz és 65

térfogatrész R tömény kénsav lehűtött elegyével, frissen készített – oldatának 2 ml-ével óvatosan melegítve, ibolya színeződés keletkezik.

VIZSGÁLATOK

Savasság, lúgosság. 0,5 g elporított vizsgálandó anyagot 25 ml R vízzel 2 percig rázogatunk, majd a folyadékot megszűrjük. A szüredék 10 ml-e 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal és 0,15 ml R metilvörös–oldattal elegyítve sárga színű legyen, majd legfeljebb 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vörösre színeződjék.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy. R1 acetonitril és R2 metanol azonos térfogatarányú elegyének 50,0 ml-ét R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 200,0 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat (a). 30,0 mg vizsgálandó anyagot R1 acetonitril és R2 metanol azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 3 mg CRS klorotiazidot (A-szennyező) és 3 mg CRS hidroklorotiazidot R1 acetonitril és R2 metanol azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg CRS hidroklorotiazidot R1 acetonitril és R2 metanol azonos térfogatarányú elegyének 5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (d). 3 mg CRS csúcsazonosításra szánt hidroklorotiazidot (amely B- és C-szennyezőt is tartalmaz) R1 acetonitril és R2 metanol azonos térfogatarányú elegyének 0,5 ml-ében – szükség esetén ultrahangos vízfürdő alkalmazásával – oldunk, majd az oldatot R1 foszfát–tompítóoldattal (pH 3,2) 2,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

Hydrochlorothiazidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 – méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis. 940 ml R1 foszfát–tompítóoldathoz (pH 3,2) 60,0 ml R2 metanolt és 10,0 ml R tetrahidrofuránt elegyítünk;

– B-mozgófázis. 500 ml R2 metanol és 500 ml R1 foszfát–tompítóoldat (pH 3,2) elegyéhez 50,0 ml R tetrahidrofuránt elegyítünk;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–17 100 → 55 0 → 45

17–30 55 45

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc:

Detektálás: spektrofotométerrel, 224 nm-en.

Injektálás: 10 µl; a) vizsgálati oldat, valamint a), b) és d) összehasonlító oldat.

Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B- és a C-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt hidroklorotiazidhoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a hidroklorotiazidra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb. 2,8.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,5, az A-szennyező és a hidroklorotiazid között.

Követelmények:

– A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 100 ppm.

1,0 g anyagot 25 ml R acetonban oldunk, majd az oldatot R vízzel 30 ml-re hígítjuk. Az összehasonlító oldatot 15 %V/V R vizet tartalmazó R aceton 5 ml-ével és 10 ml R klorid–mértékoldattal (5 ppm Cl) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben, 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírásai szerint, a következő eltérésekkel.

Mozgófázis:

Hydrochlorothiazidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–4 80 20

4–10 80 → 20 20 → 80

Áramlási sebesség: 1,6 ml/perc.

Injektálás: b) vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat.

Relatív retenció a hidroklorotiazidra (retenciós ideje kb. 2,2 perc) vonatkoztatva: A-szennyező: kb. 0,9.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a hidroklorotiazid között.

A százalékos C7H8ClN3O4S2-tartalmat a CRS hidroklorotiazid deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. (6-klór-2H-1,2,4-benzotiadiazin-7-szulfonamid)-1,1-dioxid (klorotiazid),

B. 4-amino-6-klórbenzol-1,3-diszulfonamid (szalamid),

C. [6-klór-N-[[[(6-klór-7-szulfamoil-2,3-dihidro-4H-1,2,4-benzotiadiazin)-4-il]-1,1-dioxid]metil]-3,4-

dihidro-2H-1,2,4-benzotiadiazin-7-szulfonamid]-1,1-dioxid.

Hydrogenii peroxidum 3 per centum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0395

HYDROGENII PEROXIDUM 3 PER CENTUM

3 %-os hidrogén-peroxid-oldat

DEFINÍCIÓ

Tartalom: 2,5–3,5 %m/m H2O2 (Mr 34,01).

A 3%-os hidogén-peroxid-oldat 1 térfogatrésze kb. 10 térfogatrész oxigénnek felel meg. Megfelelő stabilizátort tartalmazhat.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: színtelen, tiszta folyadék.

AZONOSÍTÁS

A. 2 ml oldathoz 0,2 ml R hígított kénsav adunk. 0,2 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldat hozzáadása után 2 percen belül elszíntelenedik vagy halvány rózsaszínű lesz.

B. 1 ml oldathoz 0,1 ml R hígított sósavat és 0,1 ml R kálium-jodid–oldatot elegyítünk. Barna szín jelenik meg. Fekete részecskék képződhetnek.

C. Az anyag feleljen meg a H2O2-tartalomra előírt követelménynek.

VIZSGÁLATOK

Savasság. 10 ml oldathoz 20 ml R vízet és 0,25 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk. Legalább 0,05 ml, de legfeljebb 1,0 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia.

Szerves stabilizátorok: legfeljebb 250 ppm.

Az oldat 20 ml-ét először 10, majd 2×5 ml R kloroformmal kirázzuk. A kloroformos fázisokat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson, 25 °C alatti hőmérsékleten bepárologtatjuk. Az exszikkátorban szárított maradék legfeljebb 5 mg lehet.

Nem-illékony anyagok: legfeljebb 2 g/l.

Az oldat 10 ml-ét platinatálban a pezsgés teljes megszűnéséig állni hagyjuk, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. A 100–105 °C-on szárított maradék legfeljebb 20 mg lehet.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az oldat 10,0 g-ját R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 10,0 ml-ét 20 ml R hígított kénsav hozzáadása után 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal rózsaszínig titráljuk.

1 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal 1,701 mg H2O2 vagy 0,56 ml oxigén egyenértékű.

Hydrogenii peroxidum 3 per centum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

ELTARTÁS

Fénytől védve; ha az oldat nem tartalmaz stabilizátort, 15 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten.

FELIRAT

Amennyiben az oldat stabilizátort tartalmaz, ezt a feliraton fel kell tüntetni. Az illetékes hatóság megkövetelheti a stabilizátor nevének feltüntetését a feliraton.

FIGYELMEZTETÉS

Az anyag bomlik, ha oxidálható szerves anyagokkal és bizonyos fémekkel érintkezik, illetve, ha lúgossá válik.

Hydrogenii peroxidum 30 per centum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0396

HYDROGENII PEROXIDUM 30 PER CENTUM

30%-os hidrogén-peroxid–oldat

[7722-84-1]

DEFINÍCIÓ

Tartalom: 29,0 – 31,0 %m/m H2O2 (Mr 34,01). 1 térfogatrész hidrogén-peroxid–oldat (30%) kb. 110 térfogatrész oxigénnek felel meg. Az anyag megfelelő stabilizátort is tartalmazhat.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: tiszta, színtelen folyadék.

AZONOSÍTÁS

A. 1 ml oldat és 0,2 ml R hígított kénsav elegye a hozzáadott 0,25 ml 0,02 M kálium-permanganát–oldatot gázfejlődés közben elszínteleníti.

B. 1 ml oldathoz 0,1 ml R hígított sósavat és 0,1 ml R kálium-jodid–oldatot elegyítünk. Barna szín jelenik meg. Fekete részecskék képződhetnek.

C. Az anyag feleljen meg a H2O2-tartalomra előírt követelménynek.

VIZSGÁLATOK

Savasság. 10 ml oldatot 100 ml R vízzel és 0,25 ml R metilvörös–oldattal elegyítünk. Legalább 0,05 ml, de legfeljebb 0,5 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia.

Szerves stabilizátorok: legfeljebb 500 ppm.

Az oldat 20 ml-ét először 10, majd 2×5 ml R kloroformmal kirázzuk. A kloroformos fázisokat egyesítjük, majd csökkentett nyomáson, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten elpárologtatjuk; a maradék tömege, exszikkátorban történő szárítás után, legfeljebb 10 mg lehet.

Nem-illékony anyagok: legfeljebb 2 g/l.

Az oldat 10 ml-ét platinatálban, a pezsgés teljes megszűnéséig – szükség esetén hűtést alkalmazva – állni hagyjuk, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk; a maradék tömege 100–105 °C-on történő szárítás után legfeljebb 20 mg lehet.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az oldat 1,00 g-ját R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 10,0 ml-ét, 20 ml R hígított kénsav hozzáadása után, 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal rózsaszínig titráljuk.

Hydrogenii peroxidum 30 per centum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 1 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal 1,701 mg H2O2, vagy 0,56 ml oxigén egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve. Ha az oldat nem tartalmaz stabilizátort, 15 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten.

FELIRAT

Amennyiben az oldat stabilizátort tartalmaz, ezt a feliraton fel kell tüntetni. Az illetékes hatóság megkövetelheti a stabilizátor nevének feltüntetését a feliraton.

FIGYELMEZTETÉS

Oxidálható szerves anyagokkal és bizonyos fémekkel érintkezve, valamint lúgossá válva, az oldat heves bomlással reagál.

Hyperici herbae extractum siccum quantificatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1874

HYPERICI HERBAE EXTRACTUM SICCUM QUANTIFICATUM

Közönséges orbáncfű száraz kivonat, beállított

DEFINÍCIÓ

A beállított közönséges orbáncfű száraz kivonatot Közönséges orbáncfű virágos hajtásból (1438) állítják elő.

Tartalom:

– összes hipericin, hipericinben (C30H16O8; Mr 504,5) kifejezve: 0,10–0,30% (vízmentes kivonatra);

– flavonoidok, rutinban (C27H30O16; Mr 610,5) kifejezve: legalább 6,0% (vízmentes kivonatra);

– hiperforin (C35H52O4; Mr 536,8): legfeljebb 6,0% (vízmentes kivonatra) és legfeljebb a címkén feltüntetett mennyiség.

ELŐÁLLÍTÁS

A kivonatot a növényi drogból, megfelelő eljárással, etanol (50–80 %V/V) vagy metanol (50–80 %V/V) felhasználásával állítják elő.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: barnásszürke por.

AZONOSÍTÁS

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 0,25 g vizsgálandó kivonatot 5 ml R metanolban eloszlatunk.

Összehasonlító oldat. 5 mg R rutint és 5 mg R hiperozidot R metanollal 10 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez (5-40 µm) [vagy R VRK szilikagél lemez (2-10 µm)].

Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R víz – R etil-acetát (6+9+90 V/V).

Felvitel: 10 µl, 10 mm-es sávok formájában [vagy 5 µl, 8 mm-es sávok formájában].

Kifejlesztés: 10 cm-es [vagy 7,5 cm-es] fronttávolságig.

Szárítás: 100-105 °C-on, 10 percig.

Előhívás: a lemezt előbb R 2-aminoetilészter-difenilborinát R metanollal készült 10 g/l töménységű oldatával, majd R makrogol 400 R metanollal készült, 50 g/l töménységű oldatával kezeljük. Kb. 30 perc elteltével a kromatogramot 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük.

Értékelés: az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbi ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján további fluoreszkáló zónák is megjelenhetnek.

Hyperici herbae extractum siccum quantificatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

A lemez teteje

Sárgás-narancsszínnel fluoreszkáló zóna

2 vörösszínnel fluoreszkáló zóna (hipericin és pszeudohipericin)

__________ __________

3 sárgás-narancsszínnel fluoreszkáló zóna

__________ __________

Hiperozid: sárgás-narancsszínnel fluoreszkáló zóna

Sárgás-narancsszínnel fluoreszkáló zóna (hiperozid)

Sárga és kék, esetleg egymást fedő fluoreszkáló zónák

Rutin: sárgás-narancsszínnel fluoreszkáló zóna Sárgás-narancsszínnel fluoreszkáló zóna (rutin)

Összehasonlító oldat Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%, 0,5 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Összes hipericin. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 70,0 mg vizsgálandó kivonatot 25,0 ml R metanolban oldunk. Ultrahangos kezelés után az oldatot centrifugáljuk, majd 8 percig xenonlámpa kb. 765 W/m2 intenzitású sugarai hatásának tesszük ki.

Összehasonlító oldat. HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonat 0,15 mg hipericinnek megfelelő mennyiségét 25,0 ml R metanolban oldjuk. Az oldatot ultrahangos kezelés után centrifugáljuk, majd 8 percig xenonlámpa kb. 765 W/m2 intenzitású sugarai hatásának tesszük ki.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R etil-acetát (39 térfogatrész), R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 15,6 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 2 értékre beállított oldata (41 térfogatrész) és R metanol (160 térfogatrész) elegye.

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 590 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: 15 perc.

Csúcsok azonosítása: a pszeudohipericin és a hipericin csúcsának azonosítására a HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonathoz mellékelt kromatogramot, valamint az összehasonlító oldat kromatogramját használjuk fel.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

Hyperici herbae extractum siccum quantificatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – a kapott kromatogram egyezzék meg a HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonathoz

mellékelt kromatogrammal;

– csúcsfelbontás: legalább 2, a pszeudohipericin és a hipericin csúcsai között.

A hipericinben kifejezett százalékos összes hipericin-tartalmat a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

13

221 )(mA

pmAA⋅

⋅⋅+

ahol

A1 = a pszeudohipericin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A2 = a hipericin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A3 = a hipericin csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján;

m1 = a vizsgálati oldat készítéséhez felhasznált vizsgálandó kivonat tömege, grammban;

m2 = az összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonat tömege, grammban;

p = a HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonat százalékos hipericintartalma.

Hiperforin és flavonoidok. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A meghatározást fénytől védett helyen végezzük.

Oldószerelegy: R víz – R metanol (20+80 V/V).

Vizsgálati oldat. 75,0 mg vizsgálandó kivonatot 20,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldatot ultrahangos vízfürdőben kezeljük, majd centrifugáljuk.

Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS rutozid-trihidrátot 200,0 ml oldószerelegyben oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 75,0 mg HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonatot 20,0 ml oldószerelegyben oldunk. Az oldatot ultrahangos vízfürdőben kezeljük, majd centrifugáljuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R víz (3+1000 V/V);

– B-mozgófázis: R tömény foszforsav – R acetonitril (3+1000 V/V); Idő

(perc) A-mozgófázis

(%V/V) B-mozgófázis

(%V/V) Áramlási sebesség

(ml/min) 0–8 82 18 0,8

8–18 82 → 47 18 → 53 0,8

18–18,1 47 → 3 53 → 97 0,8

18,1–19 3 97 0,8 → 1,2

19–31 3 97 1,2

Detektálás: spektrofotométerrel, 360 nm-en, majd a biapigenin eluálódása után (kb. 22 perc) 275 nm-en.

Hyperici herbae extractum siccum quantificatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

Injektálás: 10 µl.

Csúcsok azonosítása: a rutin, hiperozid, izokvercitrozid, kvercitrozid, kvercetin, biapigenin, hiperforin és adhiperforin csúcsát a HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonathoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– a kapott kromatogram egyezzék meg a HRS standardizált közönséges orbáncfű száraz kivonathoz mellékelt kromatogrammal;

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, a rutin és a hiperozid csúcsai között, és legalább 2,0, a hiperforin és az adhiperforin csúcsai között.

A százalékos hiperforintartalmat a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

103,2

35

44

⋅⋅⋅⋅⋅

mApmA

ahol

A4 = a hiperforin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A5 = a rutin csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

m3 = a vizsgálati oldat készítéséhez felhasznált vizsgálandó kivonat tömege, grammban;

m4 = az a) összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált CRS rutozid-trihidrát tömege, grammban;

2,3 = korrekciós faktor a rutinnal kapott értékek hiperforinra történő átszámítására;

p = a CRS rutozid-trihidrát százalékos rutintartalma.

A flavonoidok rutinban kifejezett százalékos mennyiségét a következő kifejezés felhasználásával számítjuk ki:

10)(

53

111098764

⋅⋅+++++⋅⋅

AmAAAAAApm

ahol

A5 = a rutin csúcsterülete az a) összehasonlító oldat kromatogramján;

A6 = a rutin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A7 = a hiperozid csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A8 = az izokvercitrozid csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A9 = a kvercitrozid csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A10 = a kvercetin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján;

A11 = a biapigenin csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján,

m3 = a vizsgálati oldat készítéséhez felhasznált vizsgálandó kivonat tömege, grammban;

m4 = az a) összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált CRS rutozid-trihidrát tömege, grammban;

p = a CRS rutozid-trihidrát százalékos rutintartalma.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni a hiperforintartalmat.

Immunoglobulinum humanum anti-D ad usum intravenosum Ph.Hg. III. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:1527 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM ANTI-D AD USUM INTRAVENOSUM

Humán anti-D immunglobulin intravénás alkalmazásra

DEFINÍCIÓ

Az intravénás alkalmazásra szánt humán anti-D immunglobulin olyan steril folyékony vagy liofilizált készítmény, mely immunglobulinokat, elsősorban immunglobulin G-t tartalmaz. A készítmény vörösvérsejt Rh D-antigénje elleni specifikus antitesteket tartalmaz, továbbá kis mennyiségben tartalmazhat más vércsoport-antigének elleni antitesteket is. A készítményhez Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) és/vagy Humán albumin oldat (0255) adható.

A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot, a minimális összes fehérje tartalmat, az ozmolalitás illetve a prekallikrein aktivátor határértékét.

A Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben, az anti-D immunglobulinok meghatározására előírt (2.6.26) módszer helyett a "Hatóérték" pontban leírt humán anti-D immunoglobulinok meghatározást (2.7.13) kell alkalmazni.

Az olyan készítmények esetében, amelyeknek előállítása során eltávolították az anti-D-től eltérő specificitású immunglobulinokat, amennyiben az illetékes hatóság engedélyezte, a hepatitisz B felszíni antigén vizsgálata nem szükséges. Az Fc funkció vizsgálatára a 2.7.9. fejezetben leírt módszer helyett – amely ilyen termékre nem használható – más, megfelelő eljárást kell alkalmazni.

ELŐÁLLÍTÁS

A Humán anti-D immunglobulint elsősorban olyan donorok plazmájából nyerik, akik kellően magas, korábban szerzett anti-D antitest-titerrel rendelkeznek. Szükség esetén, a megfelelő mennyiségű humán anti-D immunglobulin biztosítása érdekében, a készítményt a releváns vércsoportrendszerekkel kompatibilis D-pozitív vörösvérsejtekkel immunizált donorok plazmájának felhasználásával állítják elő, elkerülendő a nemkívánatos antitestek képződését.

VÖRÖSVÉRSEJT DONOROK

A vörösvérsejt donoroknak meg kell felelniük a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkelyben leírt, donorokkal szemben támasztott követelményeknek.

IMMUNIZÁLÁS

A plazma-donor immunizálása megfelelő orvosi felügyelet mellett történik. A donor immunizálásával kapcsolatban, beleértve a vörösvérsejt donorok vizsgálatát, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tesz ajánlásokat. (A vér, vérkomponensek és plazmaszármazékok gyűjtésének, feldolgozásának, illetve minőségük ellenőrzésének követelményeiről a WHO Technical Report Series, No. 840, 1994, ill. ennek későbbi átdolgozása szól.)

KEVERT PLAZMA

Az anti-D immunglobulin előállításához használt plazmakeverék esetleges B19 vírus-szennyezettségének korlátozása érdekében a plazma keveréket B19 vírusra – validált nukleinsav-amplifikációs módszerekkel (2.6.21) – meg kell vizsgálni.

Immunoglobulinum humanum anti-D ad usum intravenosum Ph.Hg. III. – Ph.Eur.7.6 - 2 B19 vírus DNS: legfeljebb 10,0 NE/μl.

A vizsgálathoz egy 10,0 NE/μl B19 vírus DNS-t tartalmazó pozitív kontroll, illetve az inhibitorok vizsgálatára egy, a plazmakeverék mintájához megfelelő jelzőanyag hozzáadásával készített belső kontroll szükséges. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll nem reaktív vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal.

Pozitív kontrollként BRP NAT vizsgálatra szánt B19 vírus DNS alkalmazható.

Amennyiben a készítményhez Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) és/vagy Humán albumin oldat (0255) készítményt adnak, a plazmakeverék, amelyből származik, feleljen meg a B19 vírus DNS-re vonatkozó fenti követelményeknek.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Humán anti-D immunoglobulin (2.7.13, A módszer). A becsült hatóérték nem lehet kevesebb, mint a deklarált érték 90%-a. A becsült hatóérték megbízhatósági tartománya (P=0,95) 80–120% legyen.

A hatóérték meghatározásához a B vagy a C módszer (2.7.13) is használható, amennyiben az adott termékre vonatkozóan az A módszerrel nyert eredményekkel megfelelõ korrelációt állapítanak meg.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyt.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyt.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban levő anyag Nemzetközi Egységekben kifejezett aktivitását.

Immunoglobulinum humanum anti-D Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

07/2008:0557 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM ANTI-D

Humán anti-D immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán anti-D immunglobulin olyan steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, elsősorban immunglobulin G-t tartalmaz. A készítmény intramuszkuláris alkalmazás céljából készül. A vörösvérsejt Rh D-antigénje elleni specifikus antitesteket tartalmaz, továbbá kis mennyiségben tartalmazhat más vércsoport-antigének elleni antitesteket is. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) és/vagy Humán albumin oldat (0255) adható.

A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összes fehérje tartalmat.

A Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben az anti-D ellenanyagokra előírt vizsgálatot (2.6.26) nem kell elvégezni. Helyette az alábbiakban a „Hatóérték” részben leírtak szerint a humán anti-D immunglobulin hatóértékének meghatározását (2.7.13) végezzük el.

Az olyan készítmények esetében, amelyeknek előállítása során eltávolították az anti-D-től eltérő specificitású immunglobulinokat, amennyiben a hatóság engedélyezte, a hepatitisz B felszíni antigén vizsgálata nem szükséges.

ELŐÁLLÍTÁS

A Humán anti-D immunglobulint elsősorban olyan donorok plazmájából nyerik, akik kellően magas, korábban szerzett anti-D antitest-titerrel rendelkeznek. Szükség esetén a megfelelő mennyiségű humán anti-D immunglobulin biztosítása érdekében, a készítményt a releváns vércsoportrendszerekkel kompatibilis D-pozitív vörösvérsejtekkel immunizált donorok plazmájának felhasználásával állítják elő, elkerülendő a nemkívánatos antitestek képződését.

VÖRÖSVÉRSEJT DONOROK

A vörösvérsejt donoroknak meg kell felelniük a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkelyben leírt, donorokkal szemben támasztott követelményeknek.

IMMUNIZÁLÁS

A plazma-donor immunizálása megfelelő orvosi felügyelet mellett történik. A donor immunizálásával kapcsolatban, beleértve a vörösvérsejt donorok vizsgálatát, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tesz ajánlásokat. (A vér, vérkomponensek és plazmaszármazékok gyűjtésének, feldolgozásának, illetve minőségük ellenőrzésének követelményeiről a WHO Technical Report Series, No. 840, 1994, ill. ennek későbbi átdolgozása szól.)

Immunoglobulinum humanum anti-D Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 KEVERT PLAZMA

Az anti-D immunglobulin előállításához használt plazma keverék esetleges B19 vírus-szennyezettségének korlátozása érdekében a plazma keveréket B19 vírusra – validált nukleinsav-amplifikációs módszerekkel (2.6.21) – meg kell vizsgálni.

B19 vírus DNS: legfeljebb 10,0 NE/μl. A vizsgálathoz egy 10,0 NE/μl B19 vírus DNS-t tartalmazó pozitív kontroll, illetve az inhibitorok vizsgálatára egy, a plazmakeverék mintájához megfelelő jelzőanyag hozzáadásával készített belső kontroll szükséges. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll nem reaktív vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal.

Pozitív kontrollként BRP NAT vizsgálatra szánt B19 vírus DNS alkalmazható.

Amennyiben a készítményhez Humán normál immunglobulint (0338) és/vagy Humán albumin oldatot (0255) adnak, a plazmakeverék, amelyből származik, feleljen meg a B19 vírus DNS-re vonatkozó fenti követelményeknek.

HATÓÉRTÉK

Humán anti-D immunglobulin (2.7.13, A-módszer). A becsült hatóérték nem lehet kevesebb, mint a deklarált hatóérték 90%-a. A becsült hatóérték megbízhatósági tartománya (P=0,95) 80–120% legyen.

A hatóérték meghatározásához a B- vagy a C-módszer (2.7.13) is használható, amennyiben az adott termékre vonatkozóan az A-módszerrel nyert eredményekkel megfelelő korrelációt állapítanak meg.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyt.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyt.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban levő anyag Nemzetközi Egységekben kifejezett aktivitását.

Immunoglobulinum humanum hepatitidis A Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0769 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM HEPATITIDIS A

Humán hepatitisz A immunglobulin

DEFINÍCIÓ

Steril, folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény, mely immunglobulinokat, főként immunglobulin G-t tartalmaz. Intramuszkuláris alkalmazás céljából állítják elő. A készítményt olyan válogatott donorok vérplazmájából nyerik, akiknek vérében hepatitisz A vírus elleni antitestek találhatók. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) is adható.

A készítmény megfelel a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összes fehérjetartalmat.

HATÓÉRTÉK

A hatóérték meghatározásához a vizsgálandó immunglobulin antitest-titerét összehasonlítjuk egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitest-titerével. A vizsgálathoz megfelelően érzékeny és specifikus immunmeghatározást (2.7.1) alkalmazunk.

A Nemzetközi Egység az anti-hepatitisz-A immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A BRP humán hepatitisz-A immunglobulint Nemzetközi Egységekben kalibrálják a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján.

A deklarált hatóérték legalább 600 NE/ml. A becsült hatóérték nem lehet kevesebb, mint a deklarált hatóérték. A megbízhatósági határok (P = 0,95) becsült hatóérték 80 és 125%-a között legyenek.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyt.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyt.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban lévő készítmény aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum hepatitidis B ad usum intravenosum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:1016 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM HEPATITIDIS B AD USUM INTRAVENOSUM

Humán hepatitisz B immunglobulin intravénás alkalmazásra

DEFINÍCIÓ

Az intravénás alkalmazásra szánt humán hepatitisz B immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. A készítményt olyan válogatott és/vagy immunizált donorok vérplazmájából nyerik, akiknek vére hepatitisz B felszíni antigén elleni antitesteket tartalmaz. A készítményhez Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) is hozzáadható. A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot, a minimális összes fehérjetartalmat, illetve az ozmolalitás határértékét.

HATÓÉRTÉK

A hatóérték meghatározásához a vizsgálandó immunglobulin antitest titerét összehasonlítjuk a Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitest titerével. A vizsgálathoz megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai eljárást (2.7.1) alkalmazunk.

Egy Nemzetközi Egység a hepatitisz B immunglobulin Nemzetközi Referenciakészítmény meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A deklarált hatóérték legalább 50 NE/ml legyen. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80 és 125% között legyenek.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknál.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknál.

A feliraton fel kell tüntetni a hepatitisz B immunglobulin tartályonkénti minimális aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum hepatitis B Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 1

01/2008:0722 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM HEPATITIDIS B

Humán hepatitisz B immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán hepatitisz B immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, főként immunglobulin G-t tartalmaz. Intramuszkuláris alkalmazás céljára állítják elő. A készítményt olyan, válogatott és/vagy immunizált donorok vérplazmájából nyerik, akiknek vére hepatitisz-B felszíni antigén elleni antitesteket tartalmaz. A készítményhez Humán normál immunglobulint (0338) is hozzáadható. A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összes fehérjetartalmat.

HATÓÉRTÉK

A hatóérték meghatározása során a vizsgálandó immunglobulin antitest-titerét összehasonlítjuk egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitest-titerével. A vizsgálathoz megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai eljárást (2.7.1) alkalmazunk. Egy Nemzetközi Egység a hepatitisz-B immunglobulin Nemzetközi Referenciakészítmény meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A deklarált hatóérték legalább 100 NE/ml legyen. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80 és 125 % között legyenek.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtakat.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtakat.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban lévő készítmény aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum morbillicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0397 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM MORBILLICUM

Humán kanyaró immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán kanyaró immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. Intramuszkuláris alkalmazás céljából állítják elő. A készítményt olyan plazmából nyerik, amely kanyaró vírus elleni specifikus antitesteket tartalmaz. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) is adható.

A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összes fehérjetartalmat.

HATÓÉRTÉK

A folyékony és a címkén megjelölt módon feloldott liofilizált készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 50 NE kanyaró vírus elleni semlegesítő antitest legyen.

A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy megfelelő sejtkultúra-rendszerben a kanyaró vírus fertőző dózisának alkalmazásával összehasonlítjuk a vizsgálandó immunglobulin, illetve a Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitest-titerét. Használhatunk más, azonos érzékenységű és pontosságú módszert is, amennyiben az illetékes hatóság elfogadja, hogy annak eredménye korrelál a referenciakészítménnyel való összehasonlítással megállapított, kanyaró vírust semlegesítő hatással.

A Nemzetközi Egység a humán kanyaró elleni szérum Nemzetközi Standardja meghatározott mennyiségének fajlagos, kanyaró vírust semlegesítő aktivitása. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

Módszer

A vizsgálandó immunglobulinból és a referenciakészítményből felező hígítási sorozatot készítünk. Minden egyes hígítást a kanyaró vírus szuszpenziójának ugyanakkora térfogatával – mely 0,1 ml-ben körülbelül 100 CCID50-et tartalmaz – elegyítünk. Az elegyeket ezután fénytől védve 2 órán keresztül 37 °C-on inkubáljuk. Minden elegy 0,2–0,2 ml-ével legalább hat sejttenyészetet beoltunk, majd a tenyészeteket legalább 10 napon keresztül inkubáljuk. Megvizsgáljuk a sejttenyészetek vírus-aktivitását, és összehasonlítjuk a legkisebb mennyiségű immunglobulint tartalmazó – a vírust még semlegesítő –hígítást, a referenciakészítmény megfelelő hígításával.

Kiszámítjuk a vizsgálandó immunglobulin kanyaró vírust semlegesítő antitest aktivitásra vonatkozó hatóértékét, Nemzetközi Egység/ml-ben.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

Immunoglobulinum humanum morbilicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban levő készítmény aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum normale Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:0338

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM NORMALE

Humán normál immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán normál immunglobulin steril folyékony vagy fagyasztva szárított, immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t (IgG) tartalmazó készítmény. A készítményben más fehérjék is jelen lehetnek. A humán normál immunglobulin egészséges alanyok IgG antitestjeit tartalmazza. A terméket intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás céljára használják. Segédanyagokat, például stabilizálószereket tartalmazhat. A többadagos készítmények mikrobiológiai tartósítószert is tartalmaznak.

A termék a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából készül.

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárásnak olyan lépés(eke)t kell tartalmaznia, amely(ek)ről igazolták, hogy alkalmas(ak) az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására. Vírusinaktiváló szerek alkalmazása esetén igazolni kell, hogy esetleges maradékuk a végtermékben nem ártalmas az immunglobulinnal kezelt betegekre nézve.

A szubkután alkalmazásra szánt készítmények esetében az előállítási eljárásnak egy vagy több olyan lépést is tartalmaznia kell, amely(ek)ről igazolták, hogy eltávolítja/eltávolítják a trombózist előidéző ágenseket. Hangsúlyt kell fektetni az aktivált véralvadási faktorok és zimogénjeik, illetve azon előállítási lépések azonosítására, amelyek aktiválhatják azokat. Figyelembe kell venni továbbá a gyártási folyamat során esetlegesen bekerülő egyéb prokoaguláns ágenseket is.

Megfelelő állatkísérletekkel, illetve klinikai vizsgálatokkal bizonyítani kell, hogy a készítmény intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás esetén jól tolerálható. Bármilyen mikrobiológiai tartósítószer vagy stabilizátor alkalmazása esetén bizonyítani kell, hogy ezen anyagoknak, a hozzáadott mennyiségben, nincs káros hatásuk a végtermékre.

A humán normál immunglobulint legalább 1000 donor összegyűjtött plazmájából készítik, olyan módszerrel, melyről kimutatták, hogy az alkalmazásával előállított termék:

– nem terjeszt fertőzést,

– 160 g/l fehérjekoncentrációnál a kiindulási kevert plazmához képest legalább tízszeres koncentrációban tartalmaz legalább egy olyan virális és legalább egy olyan bakteriális antitestet, amelyből Nemzetközi Standard vagy Referenciakészítmény áll rendelkezésre,

– meghatározott IgG-alosztály-eloszlással rendelkezik,

– megfelel az immunglobulinok Fc funkciójára vonatkozó vizsgálat (2.7.9) követelményeinek, amennyiben a készítményt szubkután alkalmazásra szánják.

A humán normál immunglobulint stabilizált oldatként, pl. nátrium-klorid 9 g/l töménységű vagy glicin 22,5 g/l töménységű oldatában állítják elő, fagyasztva szárított készítmény esetén azonban a glicin–oldat töménysége 60 g/l. A felhasznált plazmához antibiotikum nem adható. Az egyadagos készítmények mikrobiológiai tartósítószert nem tartalmazhatnak. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át. A készítményt ezután fagyasztva szárítási eljárásnak vethetik alá. Ilyenkor a tartályokat vákuumban vagy inert gázatmoszférában zárják le.

A készítmény stabilitását még a kifejlesztés időszakában megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell.

Immunoglobulinum humanum normale Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 SAJÁTSÁGOK

Küllem:

– folyékony készítmény: tiszta, színtelen, halványsárga vagy világosbarna színű; eltartás közben enyhe zavarosság léphet fel, illetve kis mennyiségben szilárd részecskék keletkezhetnek az oldatban,

– fagyasztva szárított készítmény: nedvszívó, fehér vagy enyhén sárga por, vagy porlékony szilárd anyag.

A fagyasztva szárított készítményt a címkén feltüntetett módon – közvetlenül az azonossági és a tisztasági vizsgálatok előtt (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálata kivételével) – oldjuk fel.

AZONOSÍTÁS

A készítményt megfelelő immunelektroforézis technikával vizsgáljuk. Normál humán szérumfehérjék elleni antiszérumot használva összehasonlítjuk a normál humán szérumot és a vizsgálandó készítményt; az összehasonlításhoz mindkettőt 10 g/l fehérje töménységűre hígítjuk. A vizsgálandó készítmény fő összetevője feleljen meg a normál humán szérum IgG összetevőjének. Az oldatban kis mennyiségben más plazmafehérjék is jelen lehetnek.

VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítmény 1 tartályának megfelelő mennyiséghez a címkén megjelölt folyadék megadott térfogatát adjuk, a javasolt hőmérsékleten. A készítménynek 20–25 °C-on 20 percen belül teljesen fel kell oldódnia.

pH (2.2.3): 5,0–7,2.

A vizsgálathoz a vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 10 g/l fehérjetartalmú oldatot nyerjünk.

Összes fehérje. A készítmény fehérjetartalmának 100 és 180 g/l közé, illetve a címkén megjelölt tartalom 90 és 110%-a között kell lennie.

A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A maradék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat.

Fehérjeösszetétel. Zónaelektroforézis (2.2.31) vizsgálatot végzünk.

Hordozóként megfelelő cellulóz-acetát vagy agaróz gélcsíkokat, elektrolit oldatként pedig R1 barbitál–tompítóoldatot (pH 8,6) használunk.

Amennyiben cellulóz-acetátot használunk hordozóként, az alábbiakban leírt módszer alkalmazható. Ha agaróz géleket használunk, mivel ezek rendszerint egy automatizált rendszer részét képezik, a gyártó utasításai szerint kell eljárni.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy az oldat fehérjekoncentrációja 50 g/l legyen.

Összehasonlító oldat. BRP elektroforézis céljára szánt humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 50 g/l fehérje koncentrációjú oldatot nyerjünk.

A vizsgálati oldat 2,5 µl-ét 10 mm széles sávban visszük fel, vagy – ha keskenyebb csíkot használunk – milliméterenként 0,25 µl-t juttatunk a csíkra. Egy másik csíkra ugyanilyen módon, ugyanekkora térfogatú összehasonlító oldatot viszünk fel. Olyan elektromos térerőt alkalmazunk, hogy a kontrollcsíkra felvitt

Immunoglobulinum humanum normale Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 humán normál szérum albuminsávja legalább 30 mm-t vándoroljon. A csíkokat R amidofekete-10B–oldattal 5 percig festjük. A csíkokat ezután 10 térfogatrész R tömény ecetsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével addig kezeljük, amíg a háttér éppen elszíntelenedik. A csíkokat 19 térfogatrész R tömény ecetsav és 81 térfogatrész R metanol elegyével átlátszóvá tesszük. A sávok abszorbanciáját 600 nm-en mérjük olyan eszközzel, mely a méréstartományon belül lineáris választ ad. Az eredményt csíkonként 3 mérés átlagából számoljuk ki.

Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fősávban található fehérje aránya a referenciakészítmény kísérőiratában megjelölt határok közé essen.

Értékelés: a vizsgálati oldattal nyert cellulóz-acetát vagy agaróz gél elektroferogramon a fehérjék legfeljebb 10%-ának lehet a fő sávétól eltérő mozgékonysága..

Molekulaméret-eloszlás. Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával olyan töménységűre hígítjuk, hogy az használható legyen az alkalmazott kromatográfiás rendszerben. 4–12 g/l töménység és 50–600 µg injektált fehérje általában megfelelő.

Összehasonlító oldat. BRP (molekulaméret) humán immunglobulint R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítunk, hogy a vizsgálati oldatéval megegyező fehérjekoncentrációjú oldatot kapjunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,6 m, ∅ = 7,5 mm [vagy l = 0,3 m, ∅ = 7,8 mm],

– állófázis: 10 000–500 000 relatív molekulatömegű globuláris fehérjék frakcionálására alkalmas R kromatográfiás célra szánt hidrofil szilikagél.

Mozgófázis: 4,873 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot, 1,741 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 11,688 g R nátrium-kloridot és 50 mg R nátrium-azidot 1 liter R vízben oldunk.

Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en.

Az összehasonlító oldattal kapott kromatogram főcsúcsa az IgG monomernek felel meg. Egy további, a monomerhez viszonyítva kb. 0,85 relatív retenciójú csúcs a dimernek felel meg. A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjával összevetve azonosítjuk; a dimernél rövidebb retenciós idővel megjelenő csúcsok polimereknek és aggregátumoknak felelnek meg. A vizsgálandó készítmény megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a vizsgálati oldat kromatogramján:

– relatív retenció: a monomer és a dimer relatív retenciója, az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő megfelelő csúcsokra vonatkoztatva: 1±0,02;

– csúcsterület: a monomer és dimer csúcsok területének összege a kromatogram teljes csúcsterületének legalább 85%-a, a polimerek és aggregátumok csúcsterületének összege pedig a kromatogram teljes csúcsterületének legfeljebb 10%-a.

Anti-A és anti-B hemagglutininek (2.6.20, B módszer). A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulin feleljen meg a vizsgálat követelményeinek.

Anti-D ellenanyagok (2.6.26). A szubkután alkalmazásra szánt humán normál immunglobulinnak meg kell felelnie a vizsgálat követelményeinek.

Hepatitisz B felszíni antigén ellenanyag. Legalább 0,5 NE/g immunglobulin, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva.

Hepatitisz A vírus ellenanyag. Amennyiben a hepatitisz A profilaxisában való alkalmazásra szánták, a készítmény feleljen meg a következő követelményeknek is.

Megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározzuk az antitesttartalmat, egy Nemzetközi Egységekre kalibrált referenciakészítménnyel való összehasonlítás alapján.

Immunoglobulinum humanum normale Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 Egy Nemzetközi Egység a hepatitisz A elleni immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg.

A BRP humán hepatitisz A immunglobulint a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján Nemzetközi Egységekre kalibrálják.

A deklarált hatóérték nem lehet kevesebb, mint 100 NE/ml. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált hatóérték. A megbízhatósági határoknak (P = 0,95) a becsült hatóérték 80 és 125%-a között kell lenniük.

Immunglobulin A. Alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározott mennyisége nem haladhatja meg a feliraton feltüntetett értéket.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), szárítási veszteség vizsgálattal (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat, vagy lehetőleg, amennyiben indokolt és engedélyezett, egy validált in vitro vizsgálat, például a bakteriális endotoxin vizsgálat követelményének.

A pirogének vizsgálatához a vizsgálandó készítményből a nyulakba testtömeg-kilogrammonként 1 ml-t fecskendezünk be.

Amennyiben a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a termék megengedett endotoxintartalma milliliterenként kevesebb, mint 5 NE.

ELTARTÁS

Folyékony készítmény: színtelen üvegtartályban, fénytől védve.

Fagyasztva szárított készítmény: légmentesen záró, színtelen üvegtartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– folyékony készítményeknél a tartályban lévő folyadék térfogatát és a g/l-ben kifejezett fehérjetartalmát,

– fagyasztva szárított készítményeknél a tartályban lévő fehérjetartalmat,

– az alkalmazás módját,

– fagyasztva szárított készítményeknél a feloldásra használandó folyadék nevét vagy összetételét, valamint térfogatát,

– a készítményben jelen levő IgG alosztályok eloszlását,

– adott esetben, hogy a készítmény hepatitisz A fertőzés megelőzésére alkalmas,

– adott esetben a készítmény hepatitisz A vírus elleni aktivitását, NE/ml-ben,

– adott esetben a készítményhez adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét,

– az immunglobulin A legnagyobb megengedett mennyiségét.

Immunoglobulinum humanum rabicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0723 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM RABICUM

Humán veszettség elleni immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán, veszettség elleni immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. A terméket intramuszkuláris beadás céljából állítják elő. Veszettség ellen immunizált donorok vérplazmájából nyerik. Olyan specifikus antitesteket tartalmaz, amelyek megszűntetik a rabiesvírus fertőzőképességét. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) is adható. A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összes fehérjetartalmat.

HATÓÉRTÉK

Az immunglobulin hatóértékét úgy határozzuk meg, hogy a rabiesvírus szuszpenzió fertőzőképességének megszűntetéséhez szükséges dózisát összehasonlítjuk a Nemzetközi egységekben kalibrált összehasonlító készítmény ugyanilyen hatást kiváltó dózisával (2.7.1). A vizsgálatot érzékeny sejttenyészetekben végezzük el, és a fertőzőképességüket megtartó vírusokat immunfluoreszcenciás módszerrel mutatjuk ki.

A Nemzetközi Egység a veszettség elleni immunglobulin Nemzetközi Standardja meghatározott mennyiségének, a rabiesvírus fertőzőképességét megszűntető aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A BRP humán veszettség elleni immunglobulint Nemzetközi Egységekben kalibrálják a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján.

Módszer

A vizsgálatot megfelelő, érzékeny sejtekben végezzük el. Általában BHK 21 sejtvonalat használunk, melyet az alább leírt közegben tenyésztettek az ATCC törzstételtől számított 18. és 30. átoltás között. A sejteket 2-4 napi növekedés után learatjuk, tripszinnel kezeljük, és milliliterenként 500 000 sejtet tartalmazó szuszpenziót (sejtszuszpenzió) készítünk belőlük. Amennyiben szükséges, a szuszpenzióhoz, felhasználása előtt 10 perccel milliliterenként 10 μg R dietilaminoetildextránt adunk, a sejtek érzékenységének fokozása céljából.

Érzékeny sejtekben növesztett, állandó vírustörzset használunk, pl. a rabiesvírus CVS törzsét, mely a BHK 21 sejtvonalban való növekedéshez adaptálódott (törzs-vírusszuszpenzió). A törzs-vírusszuszpenzió titerét az alábbiak szerint mérjük.

A vírusszuszpenzióból hígítási sorozatot készítük. A hígítások mindegyikéből 0,1 ml-t, majd 0,1 ml táptalajt és 0,2 ml sejtszuszpenziót mérünk a sejtkultúra lemezek kamráiba (lemezenként 8 kamrába). Ezután a lemezeket szén-dioxid atmoszférában, 24 órán át, 37 °C-on inkubáljuk. Fixálás, és immunfluoreszcens festést követően elvégezzük az alább leírt mérést. Meghatározzuk a törzs-vírusszuszpenzió végpont titerét, és elkészítjük a vírusszuszpenzió 0,1 ml-enként 100 CCID50-nek megfelelő munkahígítását.

Minden mérésnél kontroll-titrálással ellenőrizzük a felhasznált vírus mennyiségét: a 0,1 milliliterenként 100 CCID50-nek megfelelő hígításból három, 1:10 arányú hígítást készítünk.

Immunoglobulinum humanum rabicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Mindegyik hígítás 0,1 ml-ét négy, 0,1 ml táptalajt tartalmazó kamrába visszük, és 0,2 ml sejtszuszpenziót mérünk hozzá. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a titer 30 és 300 CCID50 között van.

A referenciakészítményt nem-kiegészített táptalajjal 2 NE/ml töménységűre hígítjuk (–80 °C alatt tárolt, referencia törzshígítás).

A referencia törzshígításból két megfelelő előhígítást (1:8 és 1:10) készítünk, úgy, hogy a referenciakészítmény azon hígítása, amely 50%-kal csökkenti a fluoreszkáló mezők számát, a sejtkultúra lemezekre vitt négy hígítás közé essen. Minden kamrába 0,1 ml táptalajt mérünk, kivéve mindkét sor első kamráját; ezekbe 0,2–0,2 ml-t viszünk a referencia törzshígítás két előhígításából, melyekből a többi kamrába 0,1 ml-t viszünk tovább.

Nem-kiegészített táptalaj segítségével a vizsgálandó készítményt 1:100 arányban hígítjuk (immunglobulin törzshígítás), azért hogy a hígítatlan készítmény viszkozitásából eredő hibalehetőséget minimumra csökkentsük, és három megfelelő előhígítást készítünk, úgy, hogy a vizsgálandó készítmény azon hígítása, mely 50%-kal csökkenti a fluoreszkáló mezők számát, a sejtkultúra lemezekre vitt négy hígítás közé essen. A kamrák mindegyikébe 0,1 ml táptalajt mérünk be, kivéve három sor első kamráját; ezekbe az immunglobulin törzsoldat három előhígítását visszük be egyenként. Ezekből kiindulva felező hígítási sorozatokat készítünk, úgy, hogy a többi kamrába 0,1 ml-t viszünk tovább.

Minden kamrába, mely az összehasonlító készítmény hígítását és a vizsgálandó készítmény hígítását tartalmazza, bemérünk 0,1−0,1 ml-enként 100 CCID50-nek megfelelő – vírusszuszpenziót (vírus munkahígítást); a lemezt ezután kézzel megrázzuk, majd 37 °C-on, szén-dioxid atmoszférában 90 percen keresztül állni hagyjuk. Ezután a kamrákba 0,2 ml sejtszuszpenziót mérünk, s a lemezt újból megrázzuk, és 37 °C-on szén-dioxid atmoszférában 24 órán át állni hagyjuk.

24 óra múlva a kamrákból eltávolítjuk a táptalajt és a műanyag falakat. Az egysejtréteget előbb R nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4), majd 20 térfogatrész R víz és 80 térfogatész R aceton elegyével lemossuk; ezt követően az egysejtréteget 20 térfogatrész R víz és 80 térfogatrész R aceton elegyében –20 °C-on 3 percen keresztül fixáljuk.

A lemezeket ezután használatra kész R fluoreszceinnel-konjugált, veszettség elleni-szérummal borítjuk, majd magas páratartalmú, 37 °C-os légkörben 30 percen keresztül hagyjuk állni. Ezután R nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) lemossuk, majd megszárítjuk. Fluoreszcens mikroszkóp segítségével minden kamrában 20-20 mezőt 250-szeres nagyításban vizsgálunk meg. Feljegyezzük a legalább egy fluoreszkáló sejtet tartalmazó mezők számát. Ellenőrizzük a vírus-titráló lemezben használt vizsgálati dózist, és meghatározzuk a referenciakészítmény, illetve a vizsgálandó készítmény azon hígítását, mely 50%-kal csökkenti a fluoreszkáló mezők számát. A számítást – probit analízis módszerével – a két ill. három hígítás együttes figyelembe vételével végezzük el. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a statisztikai elemzés a dózis – hatás görbe meredekségének szignifikáns voltára mutat, illetve nincs a linearitástól ill. a párhuzamosságtól való eltérésre utaló jel.

A deklarált hatóérték legalább 150 NE/ml legyen. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált hatóérték, de legfeljebb annyi, mint annak kétszerese. A becsült hatóértékre vonatkozó megbízhatósági határértékek (P = 0,95) 80 és 125% között legyenek.

Immunoglobulinum humanum rabicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3

TÁPTALAJ A BHK 21 SEJTEK TENYÉSZTÉSÉHEZ

Felhasználhatunk olyan kereskedelmi forgalomban levő táptalajt is, melynek összetétele az alábbitól kismértékben tér el. nátrium-klorid 6,4 g kálium-klorid 0,40 g vízmentes kalcium-klorid 0,20 g magnézium-szulfát-heptahidrát, 0,20 g nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrát 0,124 g glükóz-monohidrát 4,5 g vas(III)-nitrát-nonahidrát 0,10 mg L-arginin-hidroklorid 42,0 mg L-cisztin 24,0 mg L-hisztidin 16,0 mg L-izoleucin 52,0 mg L-leucin 52,0 mg L-lizin-hidroklorid 74,0 mg L-fenilalanin 33,0 mg L-treonin 48,0 mg L-triptofán 8,0 mg L-tirozin 36,0 mg L-valin 47,0 mg L-metionin 15,0 mg L-glutamin 0,292 g i-inozit 3,60 mg kolin-klorid 2,0 mg folsav 2,0 mg nikotinamid 2,0 mg kalcium-pantotenát 2,0 mg piridoxál-hidroklorid 2,0 mg tiamin-hidroklorid 2,0 mg riboflavin 0,2 mg fenolvörös 15,0 mg nátrium-hidrogén-karbonát 2,75 g víz 1000 ml-re

A táptalajt kiegészíti: magzati borjú szérum (30 percen át 56 °C-on kezelt) 10% triptóz-foszfát tartalmú folyékony táptalaj 10% benzilpenicillin-nátrium 60 mg/l sztreptomicin 0,1 g/l

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban levő hatóanyag aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum rubellae Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0617

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM RUBELLAE

Humán rubeola immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán rubeola immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. Intramuszkuláris alkalmazás céljára állítják elő. A készítményt rubeola vírus elleni specifikus antitesteket tartalmazó plazmából nyerik. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) is adható. A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összes fehérjetartalmat.

HATÓÉRTÉK

A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó készítmény megfelelő hemagglutináció-gátlás vizsgálattal mért aktivitását összehasonlítjuk a Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény aktivitásával.

A Nemzetközi Egység az anti-rubeola immunglobulin Nemzetközi Standardja meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A mért hatóérték legalább 4500 NE/ml legyen. A meghatározott hatóértékre vonatkozó megbízhatósági határértékek (P = 0,95) a deklarált hatóérték 50 és 200%-a között legyenek.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban lévő készítmény aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum tetanicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

07/2011:0398 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM TETANICUM

Humán tetanusz immunglobulin

DEFINICIÓ

A humán tetanusz immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, elsősorban immunglobulin G-t (IgG) tartalmaz. A készítményt intramuszkuláris alkalmazás céljából állítják elő, és a Clostridium tetani toxinja elleni specifikus ellenanyagokat tartalmazó plazmából nyerik. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) adható. A készítmény megfelel a Humán normál immunglobulin (0338) cikkely követelményeinek, kivéve a minimális donorszámot és a minimális összfehérje-tartalmat.

ELŐÁLLÍTÁS

A fejlesztés folyamán igazolni kell a „Hatóérték-meghatározás” részben leírt immunmeghatározás eredményeként kapott hatóérték és az alábbiakban ismertetett, egérben végzett toxinsemlegesítő-képesség vizsgálattal nyert hatóérték között megfelelő összefüggés áll fenn.

Toxinsemlegesítő kapacitás egérben. A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a készítménynek azt a mennyiségét, amely a tetanusz toxin meghatározott adagjának bénulást okozó hatása ellen az egerek megvédéséhez szükséges, összehasonlítjuk a humán tetanusz immunglobulin Nemzetközi Egységben kalibrált referenciakészítményének ugyanilyen védőhatás eléréséhez szükséges mennyiségével.

Az antitoxin Nemzetközi Egysége a liofilizált humán immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének tetanusz toxint specifikusan semlegesítő aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg.

A BRP humán tetanusz immunglobulint a Nemzetközi Standarddal való összehasonlítás alapján Nemzetközi Egységben kalibrálják.

Módszer

Az állatok kiválasztása. 16-20 g testtömegű egereket használunk.

A vizsgálati toxin készítése. A vizsgálati toxint C. tetani folyékony táptalajban készített tenyészetének steril szüredékéből, megfelelő módszer alkalmazásával készítjük. Az alábbiakban bemutatott két módszer csupán példaként szolgál, és bármely más megfelelő módszer is alkalmazható.

(1) Kb. 9 napos tenyészet szüredékéhez 1–2 térfogatrész R glicerint adunk, és az elegyet folyékony állapotban, kevéssel 0 °C alatti hőmérsékleten tároljuk.

(2) A toxint a szüredékhez adott R ammónium-szulfáttal kicsapjuk. A csapadékot vákuumban, R foszfor(V)-oxid fölött szárítjuk, elporítjuk, és száraz állapotban leforrasztott ampullákban vagy R foszfor(V)-oxid fölött vákuumban tároljuk.

A toxin vizsgálati adagjának (Lp/10 adag) meghatározása. A referenciakészítményből megfelelő oldószerrel 0,5 NE/ml antitoxint tartalmazó oldatot készítünk. Ha a vizsgálati toxint szárítva tároljuk, akkor megfelelő oldószerben feloldjuk. A referenciakészítmény oldatából és a vizsgálati toxinból

Immunoglobulinum humanum tetanicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 elegyeket készítünk, úgy, hogy azok a referenciakészítmény oldatából 2,0 ml-t, a tetanusz toxinból fokozatosan emelkedő térfogatokat, a megfelelő oldószerből pedig annyit tartalmazzanak, hogy végső térfogatuk 5,0 ml legyen. Az elegyeket fénytől védve 60 percen át állni hagyjuk. Mindegyik elegy 0,5-0,5 ml-ével 6-6 egeret szubkután oltunk. Az egereket 96 órán át megfigyelés alatt tartjuk. A bénulást mutató egereket kíméletesen leöljük. A toxin vizsgálati adagja annak a legkisebb toxinmennyiséggel készített elegynek a 0,5 ml-ében levő mennyiség, amely a referenciakészítménnyel történő részleges semlegesítés ellenére képes a megfigyelési időszak alatt az eleggyel oltott mind a 6 egérben bénulást előidézni.

Az immunglobulin hatóértékének meghatározása. A referenciakészítményből megfelelő oldószerrel 0,5 NE/ml antitoxint tartalmazó oldatot készítünk. A vizsgálati toxinból megfelelő oldószerrel milliliterenként 5 vizsgálati adagot tartalmazó oldatot készítünk. A vizsgálati toxin oldatából és a vizsgálandó immunglobulinból elegyeket készítünk úgy, hogy azok a vizsgálati toxin oldatából 2,0 ml-t, a vizsgálandó immunglobulinból fokozatosan emelkedő térfogatokat, a megfelelő oldószerből pedig annyit tartalmazzanak, hogy végső térfogatuk 5,0 ml legyen. A vizsgálati toxin oldatából és a referenciakészítmény oldatából is elegyeket készítünk úgy, hogy azok a vizsgálati toxin oldatából 2,0 ml-t, a referenciakészítmény oldatából fokozatosan emelkedő térfogatokat, a megfelelő oldószerből pedig annyit tartalmazzanak, hogy végső térfogatuk 5,0 ml legyen. A referenciakészítmény térfogatait úgy választjuk meg, hogy a sorozat középpontja az 1 NE-t tartalmazó mennyiség (2,0 ml) legyen. Az elegyeket fénytől védve 60 percen át állni hagyjuk. Mindegyik elegy 0,5-0,5 ml-ével 6-6 egeret szubkután oltunk. Az egereket 96 órán át megfigyelés alatt tartjuk. A bénulást mutató egereket kíméletesen leöljük. Az a legnagyobb immunglobulin mennyiséget tartalmazó elegy, amely nem képes az egereket megvédeni a bénulástól, 1 NE-t tartalmaz. Ezt a mennyiséget használjuk az immunglobulin Nemzetközi Egység/milliliterben kifejezett hatóértékének kiszámítására.

A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a referenciakészítmény 2,0 ml-ét vagy ennél kevesebbet tartalmazó eleggyel kezelt egerek mindegyike bénulást mutat, és azok az egerek, amelyeket ennél nagyobb térfogatot tartalmazó eleggyel kezeltünk, nem bénulnak meg.

HATÓÉRTÉK

A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó készítmény ellenanyag titerét Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény titerével hasonlítjuk össze, megfelelő immunkémiai módszerek (2.7.1), például enzimmel kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA) vagy toxoid gátlási meghatározás (TIA) alkalmazásával.

Az antitoxin Nemzetközi Egysége a liofilizált humán immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének tetanusz toxint specifikusan semlegesítő aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

Referenciakészítményként a Nemzetközi Egységekben kalibrált BRP humán tetanusz immunglobulin használható.

A névleges hatóérték legalább 100 NE/ml tetanusz antitoxin legyen. A becsült hatóérték nem lehet kisebb, mint a névleges hatóérték. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80 és 125% között legyenek.

Az A és B módszer leírása példaként szolgál.

A módszer: közvetlen enzim-immunmeghatározás

A tetanusz toxoiddal bevont mikrotiter lemezre kötődő tetanusz immunglobulin mennyiségét peroxidázzal konjugált poliklonális humán IgG ellenes antitest segítségével határozzuk meg.

Immunoglobulinum humanum tetanicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 Anyagok

– Nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,1) (PBS). 0,2 g R kálium-kloridot, 0,2 g R kálium-dihidrogén-foszfátot, 1,15 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot és 8,0 g R nátrium-kloridot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

– PBS-T. 0,05 %V/V R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS.

– Karbonát–tompítóoldat (pH 9,6). 1,4 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 3,0 g R nátrium-hidrogén-karbonátot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

– Tetanusz toxoid. Tisztított és kémiai úton inaktivált tetanusz toxin.

– Mikrotiter lemez. Nagy fehérjekötő képességű, lapos aljú mikrotiter lemezt használunk.

Módszer

A mikrotiter lemez minden mélyedésébe tetanusz toxoid karbonát–tompítóoldattal (pH 9,6) készült, 0,2 Lf/ml koncentrációjú oldatából 100 µl-t mérünk. A lemezt 4 °C-on mintegy 18 órán át inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. A szabadon maradt kötőhelyek blokkolása céljából a lemez valamennyi mélyedésébe 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS 200 µl-ét mérjük. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken1 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk.

A referenciakészítményt és a vizsgálandó készítményt az előírásnak megfelelően feloldjuk. Minden egyes készítményből, több hígítási lépést alkalmazva, PBS-sel 2 független, 0,004 NE/ml töménységű előhígítást készítünk. Az egyes előhígításokból PBS-sel, 1,5-es hígítási faktort alkalmazva, 5 tagból álló hígítási sort készítünk. Így 6 hígításból álló hígítási sort nyerünk 0,0005-0,004 NE/ml tartományban. A felhasznált reagenstől függően, a statisztikai modell feltételeinek való megfelelés érdekében, szükségessé válhat a hígítási sorozatok kismértékű módosítása.

A hígítási sorok minden egyes tagjából 100 µl-t mérünk a lemezre. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 2 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. Minden egyes mélyedéshez peroxidázzal konjugált anti-humán IgG antitest 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-T-vel megfelelő mértékben hígított oldatának 100 μl-ét adjuk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán, át 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. Minden mélyedésbe megfelelő 3,3’,5,5’-tetrametilbenzidin (TMB) szubsztrát100-100 µl-ét mérjük, és a lemezt 10 percen át szobahőmérsékleten, sötétben inkubáljuk. A reakció leállítása céljából minden egyes mélyedésbe R kénsav 196,2 g/l töménységű oldatának 100 µl-ét pipettázzuk. Az abszorbanciát 450 nm-en, valamint a 630 nm-es referencia-hullámhosszon mérjük. A készítmények hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számítjuk ki.

B módszer: közvetett meghatározás a toxoid kötő-képesség gátlásának mérésével

A toxoid és a tetanusz immunglobulin elegyében jelen levő nem kötött toxoid mennyiségét, mely fordítottan arányos a jelen lévő tetanusz immunglobulin mennyiségével, enzim-immunmeghatározással mérjük. A vizsgálatot két egymást követő napon végezzük.

Anyagok

– Nátrium-klorid tartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,1) (PBS). 0,2 g R kálium-kloridot, 0,2 g R kálium-dihidrogén-foszfátot, 1,15 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot és 8,0 g R nátrium-kloridot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

– PBS-T. 0,05 %V/V R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS.

Immunoglobulinum humanum tetanicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 – Karbonát–tompítóoldat (pH 9,6). 1,4 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 3,0 g R nátrium-hidrogén-

karbonátot R vízben oldunk; szükség esetén beállítjuk a pH-értéket (2.2.3). Az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

– Tetanusz toxoid. Tisztított és kémiai úton inaktivált tetanusz toxin.

– Mab. Egérből származó monoklonális tetanusz toxoid antitest, melyet az előírásoknak megfelelően használunk fel. A Mabból PBS-sel megfelelő, például 1/5000 hígítást készítünk.

– Peroxidázzal konjugált antitest. Peroxidázzal konjugált anti-egér IgG (H+L) antitest, affinitással tisztított F(ab)2 fragmentum, mely a humán savófehérjékkel nem ad keresztreakciót; az előírásoknak megfelelően használjuk fel. A peroxidázzal konjugált antitestből 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS-sel megfelelő hígítást készítünk.

– Mikrotiter lemez. Közepes fehérjekötő képességű, kerek aljú mikrotiter lemezt használunk.

– ELISA lemez. Nagy fehérjekötő képességű, lapos fenekű mikrotiter lemezt használunk.

Módszer

1. nap

A mikrotiter lemez fehérjekötő képességének gátlása céljából a lemez minden mélyedésébe 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS 200 µl-ét mérjük. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk.

A referenciakészítményt és a vizsgálandó készítményt az előírásoknak megfelelően feloldjuk. Minden egyes készítményből, több hígítási lépés alkalmazásával, PBS-sel 2 független, 0,4 NE/ml előhígítást készítünk. Az előhígításokból 0,04 NE/ml, 0,10 NE/ml, 0,12 NE/ml, 0,14 NE/ml, 0,16 NE/ml, 0,18 NE/ml és 0,20 NE/ml koncentrációjú oldatokat tartalmazó hígítási sorozatot készítünk. Minden egyes hígítást közvetlenül a 0,4 NE/ml előhígításból készítünk.

A blokkolt lemez egy-egy mélyedésébe a hígítási sorozat minden egyes hígításából 100 µl-t mérünk, majd minden mélyedéshez a tetanusz toxoid karbonát tompítóoldattal (pH 9,6) készített, 0,2 Lf/ml töménységű oldatának 50 µl-ét adjuk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken, 37 °C-on, mintegy 18 órán át inkubáljuk.

Az ELISA lemez bevonása céljából a lemez minden mélyedésébe humán tetanusz immunglobulin karbonát tompítóoldattal (pH 9,6) készített, 1 NE/ml koncentrációra hígított oldatának 100 µl-ét mérjük. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken, 37 °C-on, mintegy 18 órán át inkubáljuk.

2. nap

A bevont ELISA lemezeket PBS-T-vel ötször mossuk. A szabad kötőhelyek blokkolása céljából a lemez minden egyes mélyedésébe 5 g/l R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS 200 µl-ét adjuk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 37 °C-on, 1 órán át inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. A mikrotiter lemezről a toxoid és a tetanusz immunglobulin minden egyes elegyének 100 µl-ét átvisszük a bevont ELISA lemezre. Az ELISA lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 2 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd a PBS-T-vel ötször mossuk. Minden mélyedéshez 100-100 µl Mab-ot adunk, majd a lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, végül PBS-T-vel ötször mossuk. Ezt követően minden mélyedésbe 100-100 µl hígított peroxidázzal konjugált antitestet mérünk. A lemezt 120 r/min sebességre beállított rázó készüléken 1 órán át, 37 °C-on inkubáljuk, majd PBS-T-vel ötször mossuk. Minden mélyedésbe megfelelő 3,3’,5,5’-tetrametilbenzidin (TMB) szubsztrátum 100-100 µl-ét mérjük, és a lemezt 10 percen át szobahőmérsékleten, sötétben inkubáljuk. A reakció leállítása céljából minden egyes mélyedésbe R kénsav 196,2 g/l töménységű oldatának 100 µl-ét pipettázzuk. Az abszorbanciát 450 nm-en, valamint a 630 nm-es referencia-

Immunoglobulinum humanum tetanicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5 hullámhosszon mérjük. A készítmények hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számítjuk ki.

ELTARTÁS

Lásd Humán normál immunoglobulin (0338).

FELIRAT

Lásd Humán normál immunoglobulin (0338).

A feliratnak tartalmaznia kell a tartályban levő Nemzetközi Egységek mennyiségét.

Immunoglobulinum humanum varicellae Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0724 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM VARICELLAE

Humán varicella immunglobulin

DEFINÍCIÓ

A humán varicella immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. Intramuszkuláris alkalmazás céljára állítják elő. A készítményt olyan válogatott donorok vérplazmájából nyerik, akiknek vérében Herpesvirus varicellae elleni antitestek találhatók. A készítményhez Humán normál immunglobulin (0338) is hozzáadható.

A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot, a minimális összes fehérjetartalmat, és ha az illetékes hatóság jóváhagyja, a hepatitisz-B felszíni antigén elleni antitest vizsgálatot.

HATÓÉRTÉK

A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó immunglobulin antitest titerét – megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai módszert (2.7.1) alkalmazva – összehasonlítjuk egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitest-titerével.

A Nemzetközi Egység az anti-varicella-zooster immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A deklarált hatóérték legalább 100 NE/ml legyen. A becsült hatóérték nem lehet kevesebb, mint a deklarált hatóérték. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80 és 125% között legyenek.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin (0338) cikkelyben leírtaknál.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályban lévő készítmény aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Immunoglobulinum humanum varicellae ad usum intravenosum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:1528 javított 7.6

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM VARICELLAE AD USUM INTRAVENOSUM

Humán varicella immunglobulin intravénás alkalmazásra

DEFINÍCIÓ

Az intravénás alkalmazásra szánt humán varicella immunglobulin steril folyékony vagy liofilizált készítmény, mely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. A készítményt olyan válogatott donorok vérplazmájából nyerik, akiknek vérében humán herpeszvírus 3 (1-es varicella-zooster vírus) elleni antitestek találhatók. A készítményhez Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) is hozzáadható.

A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot, a minimális összes fehérjetartalmat, illetve az ozmolalitás határértékét.

HATÓÉRTÉK

A hatóértéket úgy határozzuk meg, hogy a vizsgálandó immunglobulin antitest titerét – megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai módszert (2.7.1) használva – összehasonlítjuk egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitest-titerével.

A Nemzetközi Egység az anti-varicella-zoster immunglobulin Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg.

A deklarált hatóérték legalább 25 NE/ml legyen. A becsült hatóérték nem lehet kevesebb, mint a deklarált hatóérték. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P = 0,95) 80 és 125% között legyenek.

ELTARTÁS

Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknál.

FELIRAT

Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknál.

A feliraton fel kell tüntetni a tartályonkénti aktivitást, Nemzetközi Egységekben.

Interferoni beta-1A solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2009:1639 javított 7.6

INTERFERONI BETA-1A SOLUTIO CONCENTRATA

Tömény béta-1a-interferon-oldat

* a glikoziláltság helye

C908H1406N246O252S7 Mr kb. 22 500

DEFINÍCIÓ

A tömény béta-1a-interferon-oldat egy glikozilált fehérje oldata; a fehérje aminosav-sorrendje és a diszulfidhíd helye azonos, glikozilációs mintázata pedig hasonló a humán diploid fibroblasztok által a vírusos fertőzések ellen és egyéb kiváltó okok hatására termelt béta interferonéval. A készítmény antivirális, antiproliferatív és immunmoduláns hatású.

Tartalom: milliliterenként legalább 0,20 mg fehérje.

Hatóérték: fehérje-milligrammonként legalább 1,5⋅108 NE.

Tompító(só)kat tartalmazhat.

ELŐÁLLÍTÁS

A tömény béta-1a-interferon-oldatot rekombináns DNS (rDNS) technológián alapuló módszerrel, emlőssejtek tenyészetében állítják elő.

Felszabadítás előtt a termék valamennyi letöltés előtti gyártási tételét meg kell vizsgálni az alábbi vizsgálatok előírásai szerint, kivéve, ha az illetékes hatóság ez alól felmentést ad.

Gazdasejt eredetű fehérje. A követelményt az illetékes hatóság állapítja meg.

Gazdasejt eredetű, illetve vektor eredetű DNS. A követelményt az illetékes hatóság állapítja meg.

N-terminálison hasított formák. Az anyagot megfelelő technikával, például N-terminális szekvenciaanalízissel vizsgálni kell bizonyos, N-terminálison hasított formákra. A követelményeket az illetékes hatóság állapítja meg.

Dimer és nagyobb molekulatömegű rokon vegyületek: legfeljebb az illetékes hatóságok által megállapított mennyiség lehet jelen. Megfelelő, validált folyadékkromatográfiás módszert alkalmazunk.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: tiszta vagy kissé opálos, színtelen vagy kissé sárgás folyadék.

Interferoni beta-1A solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2

AZONOSÍTÁS

A. A készítmény a várt biológiai aktivitással rendelkezik (lásd a „Tartalmi meghatározás” pontot).

B. Izoformák megoszlása. Tömegspektrometria (2.2.43).

Mintabevitel: közvetlen bevitel a sómentesített vizsgálandó készítmény esetében, vagy folyadékkromatográfiával kombinált tömegspektrometria.

Ionizációs mód: elektroporlasztásos ionizáció.

Adatgyűjtés: teljes spektrum üzemmódban, az 1100–2400 m/z tartományban.

Kalibrálás: mioglobin, a 600–2400 m/z tartományban; a készüléken validált beállításokat alkalmazva elvégezzük a minta vizsgálatát. A mért tömeg eltérése a deklarálttól nem lehet nagyobb, mint 0,02%.

Az eredmények értelmezése: a jellemző spektrum 6 fő glikoformából áll (A-tól F-ig), amelyek abban különböznek egymástól, hogy szializáltsági fokuk és/vagy antennaritásuk típusa eltérő (lásd a 1639.-1 táblázatot).

1639-1. táblázat

MS-csúcs Glikoforma* Várt Mr A szializáltság foka

A 2A2S1F 22 375 diszializált

B 2A1S1F 22 084 monoszializált

C 3A2S1F és/vagy 2A2S1F

+ 1 HexNacHex ismétlődés

22 739 diszializált

D 3A3S1F 23 031 triszializált

E 4A3S1F és/vagy 3A3S1F

+ 1 HexNacHex ismétlődés

23 400 triszializált

F 2A0S1F 21 793 nem szializált * 2A = biantennáris komplex típusú oligoszacharid; 3A = triantennáris komplex típusú oligoszacharid; 4A =

tetraantennáris komplex típusú oligoszacharid; 0S = nem-szializált; 1S = monoszializált; 2S = diszializált; 3S = triszializált; 1F = fukozilált.

Értékelés: a vizsgálandó készítmény tömegspektruma a 6 fő csúcs tekintetében feleljen meg a CRS béta-1a-interferon tömegspektrumának.

C. Peptidtérkép-vizsgálat (2.2.55) és folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. R trometamol 242 g/l töménységű oldatából 5 μl-t, a vizsgálandó készítményből pedig 20 μg fehérjének megfelelő térfogatot 0,5 ml-es polipropilén kémcsőbe mérünk. A keverékhez R endoproteáz LysC 1 mg/ml töménységű, 0,05 M trometamol-hidroklorid–tompítóoldattal (pH 9,0) készített oldatából 4 μl-t mérünk. Óvatos elegyítés után az elegyet 2 órán át 30 °C-on inkubáljuk, majd R ditiotreitol 15,4 g/l töménységű oldatából 10 μl-t adunk hozzá. Az elegyet R guanidin–hidroklorid 573 g/l töménységű oldatának azonos térfogatával hígítjuk, és az így nyert oldatot 3-4 órán át 4 °C-on inkubáljuk.

Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldattal azonos módon és egyidejűleg készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó készítmény helyett CRS béta-1a-interferont használunk.

Előtétoszlop:

– méretei: l = 0,02 m; Ø = 2,1 mm;

Interferoni beta-1A solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 – állófázis: 30 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök);

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 2,1 mm;

– állófázis: 30 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök);

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 1 ml R trifluorecetsavat R vízzel 1000 ml-re hígítunk;

– B-mozgófázis: 1 ml R trifluorecetsavat 700 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel hígítunk, majd ezt az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 30 100 → 64 0 → 36

30 – 45 64 → 55 36 → 45

45 – 50 55 → 40 45 → 60

50 – 70 40 → 0 60 → 100

70 – 83 0 100

83 – 85 0 → 100 100 → 0

Áramlási sebesség: 0,2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en.

Injektálás: 20 μg hidrolizált fehérjének megfelelő térfogat.

Rendszeralkalmasság: az összehasonlító oldat kromatogramja kvalitatíve egyezzék meg a hidrolizált béta-1a-interferonnak a CRS béta-1a-interferonhoz mellékelt kromatogramjával.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának profilja egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának profiljával.

VIZSGÁLATOK

A béta-1a-interferon molekulatömegétől eltérő molekulatömegű szennyezők. Poliakrilamid gélelektroforézis (2.2.31), redukáló körülmények között.

Elválasztó gél: 12%-os akrilamid.

Tömény mintaoldó tompítóoldat: redukálószerként 2-merkaptoetanolt tartalmazó, R tömény, SDS-PAGE-hoz szánt mintaoldó, redukáló tompítóoldat.

Mintaoldó tompítóoldat: R tömény, SDS-PAGE-hoz szánt mintaoldó, redukáló tompítóoldat és R víz azonos térfogatarányú elegye.

Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó készítményt megfelelő módszerrel betöményítjük; az így nyert oldat fehérjetartalma 1,5 mg/ml legyen.

Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat és a tömény mintaoldó tompítóoldat azonos térfogatarányú elegye.

Vizsgálati oldat (c). Az a) vizsgálati oldatot úgy hígítjuk, hogy fehérjetartalma 0,6 mg/ml legyen. Ezen oldatot azonos térfogatrész tömény mintaoldó tompítóoldattal elegyítjük.

Vizsgálati oldat (d). 8 μl c) vizsgálati oldat és 40 μl mintaoldó tompítóoldat elegye.

Interferoni beta-1A solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 Vizsgálati oldat (e). 15 μl d) vizsgálati oldat és 35 μl mintaoldó tompítóoldat elegye.

Vizsgálati oldat (f). 18 μl e) vizsgálati oldat és 18 μl mintaoldó tompítóoldat elegye.

Vizsgálati oldat (g). 12 μl f) vizsgálati oldat és 12 μl mintaoldó tompítóoldat elegye.

Összehasonlító oldat. SDS-PAGE gélek kalibrálására (15–67 kDa tartomány) szánt relatív-molekulatömeg-markerek oldata. Az oldatot a mintaoldó–tompítóoldatottal készítjük.

A minta kezelése: forralás 3 percen át.

Felvitel: 20 μl, a b)–g) vizsgálati oldatokból, valamint az összehasonlító oldatból.

Előhívás: Coomassie-festés a következő módon: a gélt 33-37 °C-os R1 Coomassie-festőoldatba merítjük, 90 percen át enyhe rázogatás közben ott tartjuk, majd eltávolítjuk a festőoldatot. A gélt 1 térfogatrész R tömény ecetsav, 1 térfogatrész R 2-propanol és 8 térfogatrész R víz nagy feleslegben alkalmazott elegyével festékmentesítjük.

Látszólagos molekulatömegek: béta-1a-interferon kb. 23 000, részlegesen glikozilált béta-1a-interferon kb. 21 000; deglikozilált béta-1a-interferon kb. 20 000; béta-1a-interferon dimer kb. 46 000;

Sávok azonosítása: A CRS béta-1a-interferonhoz mellékelt elektroferogram felhasználásával.

Rendszeralkalmasság:

– a validálási követelmények teljesülése (2.2.31);

– a g) vizsgálati oldat elektroferogramján megjelenik egy sáv;

– a vizsgálati oldatok elektroferogramjainak festődésében b)-től g)-ig lépcsőzetes intenzitásváltozás figyelhető meg.

Követelmények: – a c) vizsgálati oldat elektroferogramján a részlegesen glikozilált béta-1a-interferonnak megfelelő

sáv nem lehet intenzívebb, mint az e) vizsgálati oldat elektroferogramján látható fősáv (5%);

– a b) vizsgálati oldat elektroferogramján a deglikozilált béta-1a-interferonnak megfelelő sáv nem lehet intenzívebb, mint az e) vizsgálati oldat elektroferogramján látható fősáv (2%); a béta-1a-interferonnál kisebb molekulatömegű szennyezőknek megfelelő sávok egyike sem lehet intenzívebb, mint az f) vizsgálati oldat elektroferogramján megjelenő fősáv – eltekintve a részlegesen glikozilált béta-1a-interferonnak megfelelő sávtól (1%).

Oxidált béta-1a-interferon: legfeljebb 6%.

Az „Azonosítás” C pontjában kapott vizsgálati oldat kromatogramját értékeljük. A 34–45. aminosavakat tartalmazó peptidfragmensnek és oxidált formájának megfelelő csúcsokat az oxidált béta-1a-interferon hidrolizátumnak a CRS béta-1a-interferonhoz mellékelt kromatogramja alapján azonosítjuk.

Az oxidált béta-1a-interferon százalékos mennyiségét a következő kifejezés alapján számoljuk ki:

10045344534

4534 ⋅+ −−

ox

ox

AAA ,

ahol

A34-45ox = az oxidált 34–45 peptidfragmensnek megfelelő csúcs területe;

A34-45 = a 34–45 peptidfragmensnek megfelelő csúcs területe.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,7 NE, 1⋅106 NE béta-1a-interferont tartalmazó térfogatban. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a

Interferoni beta-1A solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5 készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – felejen meg e vizsgálat követelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Fehérje. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Valamennyi oldatból három független hígítást készítünk.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt úgy hígítjuk, hogy az így nyert oldat koncentrációja 100 μg/ml legyen.

Összehasonlító oldat. Egy üvegcse CRS béta-1a-interferont úgy hígítunk, hogy az így nyert oldat koncentrációja 100 μg/ml legyen.

Előtétoszlop:

– méretei: l = 0,02 m; Ø = 2,1 mm;

– állófázis: 30 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt, butilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 2,1 mm;

– állófázis: 30 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt, butilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R trifluorecetsav 0,1 %V/V-os oldata;

– B-mozgófázis: 300 ml R vízhez 1 ml R trifluorecetsavat adunk, majd az oldatot R kromatográfiás célra szánt acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 20 100 → 0 0 → 100

20 – 25 0 100

25 – 26 0 → 100 100 → 0

26 – 40 100 0

Áramlási sebesség: 0,2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 214 nm-en.

Injektálás: 50 μl.

Retenciós idő: béta-1a-interferon kb. 20 perc.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– szimmetriafaktor: 0,8–2,0 a béta-1a-interferon csúcsára számolva.

– ismételhetőség: legfeljebb 3,0 % relatív szórás, a három független hígítás injektálása után kapott csúcsterületekre számolva.

A béta-1a-interferon-tartalmat (C908H1406N246O252S7) a CRS béta-1a-interferon deklarált C908H1406N246O252S7-tartalma alapján számoljuk ki.

Hatóérték

Interferoni beta-1A solutio concentrata Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 6 A béta-1a-interferon hatóértékét a sejtekre gyakorolt, virális citopátiás hatással szembeni védőhatásán keresztül mérjük, összehasonlítva ezt a tulajdonságát a humán rekombináns béta-1a-interferon megfelelő Nemzetközi Standardja, vagy egy Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény ugyanilyen tulajdonságával.

A Nemzetközi Egység a megfelelő Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet állapítja meg.

A hatóérték meghatározását alkalmas módszerrel, a következő vizsgálati terv alapján végezzük.

A vizsgálathoz olyan, standardizált tenyésztési körülmények között kialakított sejtvonalat használunk, amely egy alkalmas vírus citopátiás hatására érzékeny, és interferonra reagál. A következő sejttenyészetek és vírusok alkalmasnak bizonyultak e célra:

– WISH sejtek (ATCC No. CCL-25) és vezikuláris stomatitis vírus VSV, Indiana törzs (ATCC No. VR-158) mint fertőző ágens;

– A549 sejtek (ATCC No. CCL-185) és encephalomyocarditis vírus EMC (ATCC No. VR-129B) mint fertőző ágens.

A vizsgálandó készítményt és az összehasonlító készítményt három vagy több koncentrációban, legalább négy sorozatban – valamennyi sorozatban megfelelő kezeletlen kontroll-sejttel együtt – mikrotiterlemezen inkubáljuk. A készítmények koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a virális citopátiás hatással szemben a legkisebb koncentrációnak is legyen némi védőhatása, a legnagyobb koncentráció védőhatása pedig kisebb legyen a maximális védőhatásnál. A citopátiás hatású vírust megfelelő időpontban bejuttatjuk valamennyi mélyedésbe, kivéve bizonyos – elegendő – számú mélyedést, amelyeket minden sorozatban a nem fertőzött kontrollsejteknek tartunk fenn. Megfelelő módszerrel mennyiségileg meghatározzuk a vírus citopátiás hatását. A vizsgálandó készítmény hatóértékét a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számítjuk ki.

A becsült hatóérték a deklarált hatóérték 80–125% között legyen. Az alsó konfidenciahatár (P = 0,95) nem lehet kisebb, a felső pedig nem lehet nagyobb a becsült hatóérték 64, ill. 156%-ánál.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, –70 °C alatti hőmérsékleten. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a béta-1a-interferon-tartalmat, milligramm/milliliterben;

– az antivirális aktivitást, NE/milliliterben;

– adott esetben azt, hogy az anyag alkalmas parenterális készítmények előállítására.

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:1114

IOHEXOLUM

Johexol

C19H26I3N3O9 Mr 821 [66108-95-0]

DEFINÍCIÓ

5-[Acetil-(2,3-dihidroxipropil)amino]-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarboxamid.

Az anyag diasztereomerek és atropizomerek elegye.

Tartalom: 98,0–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy szürkésfehér, nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; metanolban bőségesen oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS johexollal. B. A „Rokon vegyületek” A pontja szerinti vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük (lásd

Vizsgálatok).

Értékelés: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsok – retenciós idejüket és méretüket tekintve – egyezzenek meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő johexol-csúcsokkal.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 5,0 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Rokon vegyületek

A. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Megjegyzés. A johexol kromatogramján endo-exo-izomériának tulajdoníthatóan két, egymástól nem elváló csúcs mutatkozik. Továbbá, az első főcsúcs felszálló oldalán rendszerint megjelenik egy, ugyancsak a johexolhoz tartozó kis csúcs is. E kis csúcs retenciós ideje kb. 1,2 perccel kisebb az első főcsúcs retenciós idejénél.

Vizsgálati oldat. 0,150 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 15,0 mg CRS johexolt és 15,0 mg CRS johexol-A-szennyezőt 0,05–0,1 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 10 ml R víz elegyében oldunk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt johexolt (amely B-, C-, D- és E-szennyezőt is tartalmaz) R vízzel 5,0 ml-re oldunk.

Üres oldat: R víz.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R víz;

– B-mozgófázis: R acetonitril; Idő

(perc) A-mozgófázis

(%V/V) B-mozgófázis

(%V/V)

0–60 99 → 87 1 → 13

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Retenciós idők: A-szennyező és H-szennyező kb. 17 perc; johexol (az endo-exo-izomériának megfelelő csúcsok) kb. 20 perc.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és a johexol második, nagyobb csúcsa között.

Követelmények:

– B-, C-, D- és E-szennyező (melyeknek a johexol második, nagyobb csúcsára vonatkoztatott relatív retenciói 1,1 és 1,4 közé esnek): csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsok összterületének 0,6-szerese (0,6%); az egyes csúcsokat a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk;

– A- és H-szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcsok összterületének fele (0,5%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsok összterületének tizedrésze (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsok összterületének 1,5-szerese (1,5%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsok összterületének 0,03-szorosa (0,03%); az üres oldattal kapott csúcsokat figyelmen kívül hagyjuk.

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkelyben "Rokon vegyületek" címszó alatt feltüntetett határértékeket (2034.-1. táblázat) nem alkalmazzuk. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 50 mg CRS johexol-J-szennyezőt és 50 mg CRS johexolt R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Előkezelés: a lemezt a kifejlesztőszer vándoroltatásával átmossuk, utána 30 percen át szobahőmérsékleten, majd 1 órán át 90 °C-on szárítjuk. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R 2-propanol – R aceton (16+16+28+40 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt jelenik meg.

Követelmények:

– szennyezők: a vizsgálati oldat kromatogramján, a főfolton kívül, egy folt sem lehet erősebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő foltnál (0,2%).

A Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkelyben "Rokon vegyületek" címszó alatt feltüntetett határértékeket (2034.-1. táblázat) nem alkalmazzuk.

3-Klórpropán-1,2-diol. Gázkromatográfia (2.2.28).

Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot 1,0 ml R vízben oldunk. Az oldatot 4×2 ml R metil-acetáttal kirázzuk, az egyesített felső réteget R vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd megszűrjük. A szüredéket 60 °C-os vízfürdő és nitrogénáram alkalmazásával kb. 0,7 ml-re bepárologtatjuk, és R metil-acetáttal 1,0 ml-re egészítjük ki.

Összehasonlító oldat. 0,25 g R 3-klórpropán-1,2-diolt 100,0 ml R metil-acetátban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R metil-acetáttal 100,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg;

– méretei: l = 25 m, ∅ = 0,33 mm;

– állófázis: R polimetilfenilsziloxán (a filmbevonat vastagsága 1 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0–2 80 2–8 80 → 170 8–10 170

Injektor 230 Detektor 250

Detektálás: lángionizációval.

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 4 Injektálás: 2 µl (30 másodpercig, mintaáram-elosztás nélkül).

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

– retenciós idő: 3-klórpropán-1,2-diol kb. 8 perc.

Követelmény:

– 3-klórpropán-1,2-diol: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsé (25 ppm).

Szabad aromás amin: legfeljebb 500 ppm.

Vizsgálati oldat: 25 ml-es mérőlombikba mért, 0,200 g vizsgálandó anyagot 15,0 ml R vízben oldunk.

Összehasonlító oldat. 5,0 mg CRS johexol-J-szennyezőt R vízzel 5,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 10,0 ml-ét 25 ml-es mérőlombikban 5,0 ml R vízzel elegyítjük.

Üres oldat. 15,0 ml R vizet 25 ml-es mérőlombikba mérünk.

A következő műveletek folyamán a lombikokat valamennyi reagens hozzáadásáig jeges vízben tartjuk, és lehetőség szerint fénytől védjük. A vizsgálati oldatot, az összehasonlító oldatot és az üres oldatot tartalmazó lombikokat fénytől védett helyen jeges vízbe helyezzük; 5 perc elteltével az oldatokhoz 1,5 ml R1 sósavat adunk, melyet a lombikot körkörösen forgatva keverünk el. Ezután R nátrium-nitrit 20 g/l töménységű oldatának 1,0 ml-ét, majd 4 perc várakozás után R szulfamidsav 40 g/l töménységű oldatának 1,0 ml-ét elegyítjük az oldatokhoz; az oldatokat a gázfejlődés megszűnéséig óvatosan kevergetjük, majd 1 percig állni hagyjuk. (VIGYÁZAT! Jelentős nyomás keletkezik.) Ezután R naftil-etiléndiamin–dihidroklorid 3 g/l töménységű – 30 térfogatrész R víz és 70 térfogatrész R propilénglikol elegyével frissen készített – oldatának 1,0 ml-ét elegyítjük az oldatokhoz. A lombikokat kiemeljük a jeges vízből, tartalmukat R vízzel 25,0 ml-re kiegészítjük, összekeverjük, és 5 percig állni hagyjuk. A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat abszorbanciáját (2.2.25) 5 cm-es küvettákban 495 nm-en egyidejűleg mérjük; kompenzáló folyadékként az üres oldatot használjuk. A vizsgálati oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté.

Jodid: legfeljebb 10 ppm.

6,000 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk, és az oldathoz 2,0 ml 0,001 M kálium-jodid–mérőoldatot mérünk. Az elegyet ezüst indikátorelektród és megfelelő összehasonlító elektród alkalmazásával 0,001 M ezüst-nitrát–mérőoldattal titráljuk; a végpontot potenciometriásan (2.2.20) jelezzük. A titrálás során fogyott mérőoldat térfogatából levonjuk a 2,0 ml 0,001 M kálium-jodid–mérőoldatnak megfelelő térfogatot, amelyet 2,0 ml 0,001 M kálium-jodid–mérőoldatot is tartalmazó "üres"oldat titrálásával határozunk meg. A kapott különbségből kiszámítjuk a jodidtartalmat.

1 ml 0,001 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 126,9 µg jodid ( ) egyenértékű. −I

Ionos vegyületek (2.2.38): legfeljebb 0,01 %m/m, nátrium-kloridban kifejezve.

Használat előtt minden üvegeszközt ötször átöblítünk R desztillált vízzel.

Vizsgálati oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 20,0 mg R nátrium-kloridot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat elektromos vezetését alkalmas konduktométerrel mérjük. A vizsgálati oldat elektromos vezetése nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 5 Az anyag 0,500 g-jához 125 ml-es gömblombikban R nátrium-hidroxid 50 g/l töménységű oldatából 25 ml-t, R cinkporból 0,5 g-ot és néhány üveggyöngyöt adunk. A keveréket visszafolyóhűtő alkalmazásával 30 percig forraljuk, majd hagyjuk lehűlni. A hűtőt 20 ml R vízzel átöblítjük, és az öblítőfolyadékot a lombikba juttatjuk. Az így kapott oldatot zsugorított üvegszűrőn (2.1.2) megszűrjük, és a szűrőt R vízzel néhányszor átmossuk. A mosófolyadékkal egyesített szüredéket 5 ml R tömény ecetsavval elegyítjük, és az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), késedelem nélkül titráljuk 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal.

1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 27,37 mg C19H26I3N3O9 egyenértékű.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől és nedvességtől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, H. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): F, G, I, J, K, L, M, N, O, P, Q.

A. 5-(acetilamino)-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

B. 5-[acetil-[3-(2,3-dihidroxipropoxi)-2-hidroxipropil]amino]-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-

trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

C. 5-[acetil-[2-(2,3-dihidroxipropoxi)-3-hidroxipropil]amino]-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-

trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 6

D. 5-[acetil-(2,3-dihidroxipropil)amino]-N-[3-(2,3-dihidroxipropoxi)-2-hidroxipropil]-N’-(2,3-

dihidroxipropil)-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

E. 5-[acetil-(2,3-dihidroxipropil)amino]-N-[2-(2,3-dihidroxipropoxi)-3-hidroxipropil]-N’-(2,3-

dihidroxipropil)-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

F. 5-amino-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)dijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

G. 5-(acetilamino)-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)dijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

H. 5-[acetil(2,3-dihidroxipropil)amino]-N,N’-bisz-(2,3-dihidroxipropil)-dijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 7

I. N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-2-(hidroximetil)-5,7-dijód-3,4-dihidro-2H-1,4-benzoxazin-6,8-

dikarboxamid,

J. 5-amino-N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

K. 5-amino-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarbonsav,

L. (5-amino-2,4,6-trijódbenzol-1,3-dikarbonil)-diklorid,

M. N,N’-bisz(2,3-dihidroxipropil)-5-[(2,3-dihidroxipropil)amino]dijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

N. 5-[acetil-(2,3-dihidroxipropil)amino]-N-[2-(acetiloxi)-3-hidroxipropil]-N’-(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-

trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

Iohexolum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 8

O. 5-[acetil-(2,3-dihidroxipropil)amino]-N-[3-(acetiloxi)-2-hidroxipropil]-N’-(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-

trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

P. 5-(diacetilamino)-N-[3-(2,3-dihidroxipropoxi)-2-hidroxipropil]-N’-(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-

trijódbenzol-1,3-dikarboxamid,

Q. 5-(diacetilamino)-N-[2-(2,3-dihidroxipropoxi)-3-hidroxipropil]-N’-(2,3-dihidroxipropil)-2,4,6-

trijódbenzol-1,3-dikarboxamid.

Ivermectinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:1336

IVERMECTINUM

Ivermektin

Komponens R Összegképlet Mr

H2B1a CH2-CH3 C48H74O14 875

H2B1b CH3 C47H72O14 861

Ivermektin B1a: [71827-03-7] Ivermektin B1b: [70209-81-3]

DEFINÍCIÓ

(2aE,4E,5’S,6S,6’R,7S,8E,11R,13R,15S,17aR,20R,20aR,20bS)-7-[[4-O-(3-O-Metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)-3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino- hexopiranozil]oxi]-20,20b-dihidroxi-5’,6,8,19-tetrametil-6’-[(1S)-1-metilpropil]-3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-tetradekahidrospiro[11,15-metano-2H,13H,17H-furo[4,3,2-pq][2,6]benzodioxaciklooktadecén-13,2’-[2H]pirán]-17-on (vagy 5-O-dezmetil-22,23-dihidroavermektin A1a) (H2B1a komponens) és (2aE,4E,5’S,6S,6’R,7S,8E,11R,13R,15S,17aR,20R,20aR,20bS)-7-[[4-O-(3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil)-3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino-hexopiranozil]oxi]-20,20b-dihidroxi-5’,6,8,19-tetrametil-6’-(1-metiletil)-3’,4’,5’,6,6’,7,10,11,14,15,17a,20,20a,20b-tetradekahidrospiro[11,15-metano-2H,13H,17H-furo[4,3,2-pq][2,6]benzodioxaciklooktadecén-13,2’-[2H]pirán]-17-on (vagy 25-(1-metiletil)-5-O-dezmetil-25-dez(1-metilpropil)-22,23-dihidroavermektin A1a) (H2B1b komponens) keveréke.

Fermentációs termék félszintetikus származéka.

Tartalom:

– ivermektin (H2B1a+H2B1b): 95,0–102,0% (vízmentes anyagra),

– H2B1a/(H2B1a+H2B1b) - arány (a folyadékkromatográfiás csúcsterületek aránya alapján): legalább 90,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy sárgásfehér, kristályos por; kissé nedvszívó.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik.

AZONOSÍTÁS

Ivermectinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS ivermektinnel.

B. A „Tartalmi meghatározás” pont szerint nyert kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható két főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzen meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható két főcsúccsal.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

1,0 g anyagot 50 ml R toluolban oldunk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –20 és –17 között (vízmentes anyagra).

0,250 g anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 40,0 mg-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 40,0 mg CRS ivermektint R metanollal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (c). 5,0 ml b) összehasonlító oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (d). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R víz – R metanol – R acetonitril (15+34+51 V/V).

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, az a) összehasonlító oldat kromatogramján az első csúcs (H2B1b komponens) és a második csúcs (H2B1a komponens) között,

– jel/zaj viszony: legalább 10, a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva,

– szimmetriafaktor: legfeljebb 2,5, az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra vonatkozóan.

Követelmények: – szennyező 1,3–1,5 relatív retencióval (a főcsúcsra vonatkoztatva): csúcsterülete nem lehet

nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (2,5%);

– egyéb szennyezők (a 2 főcsúcs kivételével): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (5%);

Ivermectinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 – elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Etanol és formamid. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,5 ml R 1-propanolt R vízzel 100 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 0,120 g vizsgálandó anyagot centrifugacsőben 2,0 ml R m-xilolban oldunk (szükség esetén 40–50 °C-os vízfürdőben melegítve). Az oldatot 2,0 ml R vízzel alaposan összerázzuk, majd centrifugáljuk. A felső fázist elválasztjuk, és 2,0 ml R vízzel kirázzuk. A felső fázist ezután elöntjük, a vizes fázisokat egyesítjük és 1,0 ml belső standard oldattal elegyítjük. Az elegyet centrifugáljuk, és az esetleg visszamaradó m-xilolt elvetjük. Összehasonlító oldat (a). 3,0 g R vízmentes etanolt R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 g R formamidot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 ml a) összehasonlító oldat és 5,0 ml b) összehasonlító oldat elegyét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 2,0 ml-ét centrifugacsőbe mérjük, 2,0 ml m-xilollal alaposan összekeverjük, majd centrifugáljuk. A felső fázist elválasztjuk, és 2,0 ml R vízzel kirázzuk. A felső fázist ezután elöntjük. A vizes fázisokat egyesítjük és 1,0 ml belső standard oldattal elegyítjük. Az elegyet centrifugáljuk, és az esetleg visszamaradó m-xilolt elvetjük. Összehasonlító oldat (d). 10,0 ml a) összehasonlító oldatot és 10,0 ml b) összehasonlító oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. A hígított oldatot a c) összehasonlító oldatnál előírt módon kezeljük (onnan kezdődően, hogy „Az így készült oldat 2,0 ml-ét…”). Oszlop: – anyaga: kvarcüveg,

– méretei: l = 30 m, ∅ = 0,53 mm,

– állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság: 1 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 7,5 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:10. Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0–2 50 → 80

2–8 80 → 240

Injektor 220

Detektor 280

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 1 µl; a vizsgálati oldatot, valamint a c) és a d) összehasonlító oldatot injektáljuk.

Követelmények:

– etanol: legfeljebb 5,0%,

– formamid: legfeljebb 3,0%.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

Ivermectinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálat előírásainak megfelelően.

Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint a) és d) összehasonlító oldat.

A százalékos ivermektin-tartalmat (H2B1a+H2B1b), valamint a H2B1a/(H2B1a+H2B1b) arányt a CRS ivermektin-H2B1a-összetevő deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki. Az ivermektin-H2B1a-összetevő mennyiségét az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő H2B1a-összetevő csúcsterületéhez viszonyítva határozzuk meg. Az ivermektin-H2B1b-összetevő mennyiségét pedig a d) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő H2B1a-összetevő csúcsterületéhez viszonyítva határozzuk meg.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban.

SZENNYEZŐK

A. 5-O-dezmetilavermektin A1a (avermektin B1a),

B. 25-(1-metiletil)-5-O-dezmetil-25-dez(1-metilpropil)-avermektin A1a (avermektin B1b),

C. (23S)-23-hidroxi-5-O-dezmetil-22,23-dihidroavermektin A1a (avermektin B2a),

Ivermectinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5

D. 28-oxo-5-O-dezmetil-22,23-dihidroavermektin A1a (28-oxo-H2B1a),

E. 12-etil-5-O,12-didezmetil-22,23-dihidroavermektin A1a (12-etil-12-dezmetil-H2B1a),

F. 12-etil-25-(1-metiletil)-5-O,12-didezmetil-25-dez-(1-metilpropil)-22,23-dihidroavermektin A1a

(12-etil-12-dezmetil-H2B1b),

G. (6R,13S,25R)-13-hidroxi-25-[(1S)-1-metilpropil]-5-O-dezmetil-28-dezoxi-6,28-epoxi milbemicin B (H2B1a aglikon),

Ivermectinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 6

H. 4’-O-dez(3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-arabino-hexapiranozil)-5-O-dezmetil-22,23-

dihidroavermektin A1a,

és C*-epimere

I. 5-O-dezmetil-2,3-didehidro-3,4,22,23-tetrahidroavermektin A1a (Δ2,3 H2B1a),

és C*-epimere

J. 25-(1-metiletil)-5-O-dezmetil-25-dez(1-metilpropil)-2,3-didehidro-3,4,22,23-tetrahidroavermektin

A1a (Δ2,3 H2B1b),

és C*-epimere

K. (4R) és (4S)-5-O-dezmetil-3,4,22,23-tetrahidroavermektin A1a (H4B1a izomerei).

Kalii nitras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:1465 javított 7.6

KALII NITRAS

Kálium-nitrát

KNO3 Mr 101,1 [7757-79-1]

DEFINÍCIÓ

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por vagy színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; forrásban lévő vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. A nitrátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

B. A káliumion azonossági reakcióit elvégezve (2.3.1) az előírt változások észlelhetők. Az S oldatot (lásd Vizsgálatok) vizsgáljuk.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 10,0 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-ét 0,05 ml R1 brómtimolkék–oldattal elegyítjük. Legfeljebb 0,5 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vagy 0,5 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia.

Redukálható anyagok. Az S oldat 10 ml-éhez 0,5 ml R hígított kénsavat és 2 ml R cink-jodid–keményítő–oldatot elegyítünk. Az oldat 2 percen belül nem kékülhet meg.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 20 ppm, szemészeti felhasználásra szánt anyag esetében.

A vizsgálathoz 2,5 g anyagot R vízzel 15 ml-re oldunk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 150 ppm.

A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Ammónium (2.4.1/A): legfeljebb 100 ppm. Az S oldat 1 ml-ét vizsgáljuk. Szemészeti felhasználásra szánt anyag esetében legfeljebb 50 ppm megengedett.

Kalcium (2.4.3): legfeljebb 100 ppm. Szemészeti felhasználásra szánt anyag esetében legfeljebb 50 ppm megengedett.

A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Kalii nitras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm. Szemészeti felhasználásra szánt anyag esetében legfeljebb 10 ppm megengedett.

A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk.

Nátrium: legfeljebb 0,1%.

Atomemissziós spektrometria (2.2.22, II. módszer).

Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nátrium–mértékoldatot (200 ppm Na) a szükséges mértékben R vízzel hígítunk.

Hullámhossz: 589 nm.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Egy 0,3 m hosszú, 10 mm belső átmérőjű, 10 g R erősen savas ioncserélő gyantával töltött kromatográfiás oszlopra annyi R szén-dioxid-mentes vizet töltünk, hogy a víz a gyantát ellepje. A meghatározás folyamán ügyelünk arra, hogy a gyanta felett mindig legyen egy 1 cm-es folyadékréteg. Kb. 5 ml/perc áramlási sebességgel 100 ml R hígított sósavat engedünk át az oszlopon. Ezután, a csapot teljesen nyitva tartva, R szén-dioxid-mentes vízzel mossuk az oszlopot mindaddig, amíg az eluátum – R kék lakmuszpapírral vizsgálva – semleges nem lesz. A vizsgálandó anyag 0,200 g-ját kis főzőpohárban 2 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldjuk. Az oldatot az oszlop tartályába öntjük és kb. 3 ml/perc áramlási sebességgel átengedjük az oszlopon. Az eluátumot felfogjuk. A főzőpoharat 10 ml R szén-dioxid-mentes vízzel mossuk; a mosófolyadékot, mielőtt a töltet kiszáradna, az oszlopra visszük és az oldatéval megegyező áramlási sebességgel átengedjük rajta. Végül az oszlopot, a csapot teljesen nyitva tartva, 200 ml R szén-dioxid-mentes vízzel mossuk, hogy az eluátum – R kék lakmuszpapírral vizsgálva – semleges legyen. A mosófolyadékkal egyesített eluátumot, 1 ml R fenolftalein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 10,11 mg KNO3 egyenértékű.

FELIRAT

A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag felhasználható szemészeti gyógyszerkészítmények előállításához.

Levothyroxinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0401

LEVOTHYROXINUM NATRICUM

Levotiroxin-nátrium

C15H10I4NNaO4.xH2O; x ≈ 5 Mr 799 (vízmentes anyag) [25416-65-3]

DEFINÍCIÓ

Nátrium-[(2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propanoát]. Tartalom: 97,0–102,0 % (vízmentes anyagra). Változó mennyiségű vizet tartalmaz.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: csaknem fehér vagy enyhén barnássárga por, illetve finom, enyhén nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg alkáli lúgok oldják.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS levotiroxin-nátrium spektrumával.

B: 200 mg anyagot 2 ml R hígított kénsavat adunk, először vízfürdőn, majd óvatosan nyílt lángon melegítünk. A hőmérsékletet kb. 600±50 °C-ig fokozatosan emeljük, és az anyagot addig izzítjuk, míg a fekete részecskék csaknem teljesen eltűnnek. A maradékot 2 ml R vízben oldjuk. Az oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,500 g anyagot 1 térfogatrész 1 M sósav és 4 térfogatrész R etanol (96%) enyhe forrásban lévő elegyének 23 ml-ében oldunk. A lehűtött oldat térfogatát 1 térfogatrész 1 M sósav és 4 térfogatrész R etanol (96%) elegyével 25,0 ml-re egészítjük ki.

Az oldat külleme. A frissen készített S oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS3 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +16 és +20 között (vízmentes anyagra). A frissen készített S oldatot vizsgáljuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A meghatározást fénytől védve végezzük.

Oldószerelegy: A-mozgófázis – R etanol (96%) (1+2 V/V).

Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 25,0 ml-re.

Levothyroxinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS levotiroxin-nátriumot és 2,5 mg CRS liotironin-nátriumot (A szennyező) az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Az így készített oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 50,0 ml-re.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (c). 25,0 mg CRS levotiroxin-nátriumot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 25,0 ml-re.

Összehasonlító oldat (d). 2,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt levotiroxint (F- és G-szennyezőt tartalmaz) az oldószerelegy 10,0 ml-ében oldunk és 10 percig ultrahanggal kezeljük.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m; Ø = 4,0 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (3 μm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 1,97 g R foszforsavat R vízzel 2 literre hígítunk;

– B-mozgófázis: 1,97 g R foszforsavat R1 acetonitrillel 2 literre hígítunk;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

A-mozgófázis (%V/V)

0–10 70 30

10–40 70 → 20 30 → 80

40–50 20 80

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en.

Injektálás: 25-25 μl a vizsgálati oldatból, az a), b), és d) összehasonlító oldatból

Szennyezők azonosítása: az F- és G- szennyezőket a CRS csúcsazonosításra szánt levotiroxinhoz mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk.

Relatív retenciók a levotiroxinra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; F-szennyező kb. 2,0; G-szennyező kb. 2,4.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat.

– csúcsfelbontás: legalább 5,0 az A-szennyező és a levotiroxin csúcsai között.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (1,0%);

– F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének ötszöröse (0,5%);

– G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének háromszorosa (0,3%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének kétszerese (0,2%);

– szennyezők összesen: legfeljebb 2,0%,

– elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének a fele, nem vesszük figyelembe (0,05%).

Levothyroxinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak.

Víztartalom (2.5.32): 6,0–12,0 %. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosításokkal.

Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat.

Az anyag százalékos C15H10I4NNaO4-tartalmát a CRS levotiroxin-nátrium deklarált tartalma alapján számoljuk.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2−8 °C-on.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, F, G.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): B, C, D, E, H, I, J, K.

A. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav (liotironin),

B. (2S)-2-amino-3-[4-(3-kloro-4-hidroxi-5-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav,

C. [4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]ecetsav (trijódtiroecetsav),

Levothyroxinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

D. [4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenil]ecetsav (tetrajódtiroecetsav),

E. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxifenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav (dijódtironin),

F. (2S)-2-amino-3-[4-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenoxi]-3,5-dijódfenil]propánsav,

G. ismeretlen szerkezet,

H. 4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódbenzoesav,

I. 4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódbenzaldehid,

J. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3-jódfenil]propánsav,

Levothyroxinum natricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

K. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3-jódfenil]propánsav.

Magnesii peroxidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1540

MAGNESII PEROXIDUM

Magnézium-peroxid

DEFINÍCIÓ

Magnézium-peroxid és magnézium-oxid keveréke.

Tartalom: 22,0−28,0% MgO2 (Mr 56,30).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy enyhén sárga, amorf, könnyű por.

Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg szervetlen savak oldják.

AZONOSÍTÁS

A. Kb. 15 mg anyagot 2 ml R hígított salétromsavban oldunk és az oldatot R hígított nátrium-hidroxid−oldattal semlegesítjük. Az oldattal a magnézium azonossági reakcióját (2.3.1) elvégezve az előírt változás észlelhető.

B. 50 mg g anyagot 2 ml R hígított kénsavban oldunk. Az oldathoz R kálium-permanganát 5 g/l koncentrációjú oldatának 2 ml-ét adjuk és összerázzuk. Az oldat, gázfejlődés mellett, színtelenné válik.

VIZSGÁLATOK

S1 oldat. 5,0 g anyagot 40 ml R1 sósavban óvatosan oldunk. Az oldatot 10 ml-re óvatosan bepárologtatjuk, majd R ecetsav és R desztillált víz 1:1 térfogatarányú elegyével 100 ml-re hígítjuk. Az oldatot szükség esetén egy előzetesen kiizzított és lemért, megfelelő porozitású porcelán vagy kvarc szűrőtégelyen tisztára szűrjük. A maradékot megtartjuk a "Savban oldhatatlan anyagok" vizsgálathoz.

S2 oldat. Az S1 oldat 5 ml-ét R desztillált vízzel 25 ml-re hígítjuk.

Magnesii peroxidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.4. - 2 Az oldat külleme. Az S1 oldat színe nem lehet erősebb, mint a B4 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. 2,0 g anyaghoz 100 ml R szén-dioxid mentes vizet adunk, a folyadékot 5 percig forraljuk, majd zsugorított üvegszűrőn (40) (2.1.2) forrón átszűrjük. A szüredéket – miután lehűlt – R szén-dioxid mentes vízzel 100 ml-re kiegészítjük. A szüredék 15 ml-éhez 0,1 ml R fenolftalein−oldatot elegyítünk. Az oldat piros színű. Legfeljebb 0,2 ml 0,1 M sósav−mérőoldat hatására az oldatnak színtelenre kell változnia. A szüredéket megtartjuk az "Oldódó anyagok" vizsgálathoz.

Savban oldhatatlan anyagok: legfeljebb 0,1%.

Az S1 oldat készítése során nyert, mosott, szárított és 600±50 °C-on kiizzított maradék tömege legfeljebb 5 mg.

Oldódó anyagok: legfeljebb 1,5%.

A "Savasság, lúgosság" vizsgálat során nyert szüredék 50 ml-ét szárazra párologtatjuk, majd 100–105 °C-on szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 15 mg lehet.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,1%.

A vizsgálathoz 50 mg anyagot 5 ml R hígított salétromsavban oldunk és az oldatot R vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,5%.

A vizsgálathoz az S2 oldat 3 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 4 ppm. Az S1 oldat 5 ml-ét vizsgáljuk.

Kalcium (2.4.3): legfeljebb 1,0%.

A vizsgálathoz az S2 oldat 1 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Vas (2.4.9): legfeljebb 500 ppm.

A vizsgálathoz az S2 oldat 2 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 30 ppm.

Az S1 oldat 20 ml-éhez 15 ml R1 sósavat elegyítünk és 25 ml R izobutil-metil-ketonnal 2 percig rázzuk. Állni hagyjuk, majd a vizes fázist elválasztjuk és szárazra párologtatjuk. A maradékot 1,5 ml R ecetsavban feloldjuk és az oldatot

Magnesii peroxidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.4. - 3 R vízzel 30 ml-re hígítjuk. 12 ml oldatot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldat (1 ppm Pb) felhasználásával készítjük.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

80,0 mg anyagot 10 ml R tömény kénsav és 90 ml R víz előzetesen 20 °C-ra hűtött elegyében óvatos rázással oldunk. Az oldatot 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat színe rózsaszínűre változik.

1 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal 2,815 mg MgO2 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

Medroxyprogesteroni acetas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:0673

MEDROXYPROGESTERONI ACETAS

Medroxiprogeszteron-acetát

C24H34O4 Mr 386,5 [71-58-9]

DEFINÍCIÓ

(6α-Metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát.

Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS medroxiprogeszteron-acetáttal.

VIZSGÁLATOK

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +47 és +53 között (szárított anyagra).

0,250 g anyagot R acetonnal 25,0 ml-re oldunk.

F-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot 5,0 ml R1 acetonitrilben oldunk. Az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt medroxiprogeszteron-acetátot (amely F-szennyezőt is tartalmaz) 3,0 ml R1 acetonitrilben oldunk, és az oldatot R kromatográfiás célra szánt vízzel 5,0 ml-re hígítjuk.

Medroxyprogesteroni acetas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2

Oszlop:

– méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz – R1 acetonitril (44+56 V/V).

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 200 nm-en.

Injektálás: 25 µl.

Szennyezők azonosítása: az F-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt medroxiprogeszteron-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenció a medroxiprogeszteron-acetátra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonakoztatva: F-szennyező kb. 1,8.

Követelmények:

– korrekciós faktor: az F-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,8-del szorozzuk;

– F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy: R acetonitril – R víz (50+50 V/V).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 4 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt medroxiprogeszteron-acetátot (amely A-, B-, C-, D-, E-, G- és I-szennyezőt is tartalmaz) az oldószereleggyel 2,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 3,0 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 60 °C.

Mozgófázis: R tetrahidrofurán – R acetonitril – R víz (12+23+65 V/V).

Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Kromatografálási idő: a medroxiprogeszteron-acetát retenciós idejének kétszerese.

Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E-, G- és I-szennyezők csúcsának azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt medroxiprogeszteron-acetáthoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Medroxyprogesteroni acetas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 Relatív retenciók a medroxiprogeszteron-acetátra (retenciós ideje kb. 20 perc) vonakoztatva: A-szennyező kb. 0,3; I-szennyező kb. 0,5; H-szennyező kb. 0,65; B-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,8; G-szennyező kb. 0,85; D-szennyező kb. 0,9; E-szennyező kb. 0,95.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– hegy-völgy arány: legalább 2,5, ahol Hp az E-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága, Hv az E-szennyező csúcsát a medroxiprogeszteron-acetát csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának alapvonaltól mért távolsága.

Követelmények:

– korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorokkal szorozzuk: A-szennyező: 1,5; G-szennyező: 2,6;

– D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%);

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,7-szerese (0,7%);

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

– C-, E-, G- és I-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (1,5%);

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját szárítószekrényben 3 órán keresztül 105 °C-on szárítjuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

50,0 mg anyagot R etanollal (96%) 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat abszorbanciáját (2.2.25) a 241 nm-es maximumon mérjük.

A C24H34O4-tartalmat a fajlagos abszorpciós koefficiens (= 420) alapján számítjuk ki.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, I.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket

Medroxyprogesteroni acetas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) címû általános fejezetet) H.

A. (6β-hidroxi-6-metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (6-hidroxi-medroxiprogeszteron-acetát),

B. 17-hidroxi-6α-metilpregn-4-én-3,20-dion (medroxiprogeszteron),

C. (6α,17a-dimetil-3,17-dioxo-D-homoandroszt-4-én-17aα-il)-acetát,

D. (6β-metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (6-epimedroxiprogeszteron-acetát),

E. (6-metilidén-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (6-metilénhidroxiprogeszteron-acetát),

Medroxyprogesteroni acetas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5

F. (6α-metil-3,20-dioxo-5β-pregnán-17-il)-acetát (4,5-dihidromedroxiprogeszteron-acetát),

G. (6-metil-3,20-dixopregna-4,6-dién-17-il)-acetát (megesztrol-acetát),

H. (3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (hidroxiprogeszteron-acetát),

I. 17aβ-hidroxi-6,17a-dimetil-D-homoandroszt-4-én-3,17-dion.

01/2013:1593

MEGESTROLI ACETAS

Megesztrol-acetát

C24H32O4 Mr 384,5 [595-33-5]

DEFINÍCIÓ

(6-Metil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát.

Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik.

op: kb. 217 °C.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS megesztrol-acetáttal.

VIZSGÁLATOK

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +14,0 és +17,0 között (szárított anyagra).

2,50 g anyagot R diklórmetánnal 25,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy: R ecetsav – R víz – R1 acetonitril (0,1+20+80 V/V).

Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk.

Vizsgálati oldat (b). 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 10 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt megesztrol-acetátot (amely A-, D-, G-, H-, I-, J- és L-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS csúcsazonosításra szánt megesztrol-acetátot (amely B-, C- és E-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk.

Összehasonlító oldat (d). 50,0 mg CRS megesztrol-acetátot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

− méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

− állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm);

− hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis:

− A-mozgófázis: R tetrahidrofurán – R1 acetonitril – R víz (7,5+12,5+80 V/V);

− B-mozgófázis: R víz – R tetrahidrofurán – R1 acetonitril (20+30+50 V/V);

Idő (perc)

A-mozgófázis (% V/V)

B-mozgófázis (% V/V)

0 – 16 70 30

16 – 42 70 → 30 30 → 70

42 – 49 30 70

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel 245 nm-en, a J-szennyező esetében pedig 210 nm-en.

Injektálás: 20 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a), b), és c) összehasonlító oldat.

Szennyezők azonosítása: az A-, D-, G-, H-, I-, J- és L-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt megesztrol-acetáthoz mellékelt kromatogramot, és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B-, C- és E-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt megesztrol-acetáthoz mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a megesztrol-acetátra (retenciós ideje kb. 22 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,75; E-szennyező kb. 0,8; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,11; A-szennyező kb. 1,14; I-szennyező kb. 1,2; G-szennyező kb. 1,3; J-szennyező kb. 1,4; H-szennyező kb. 1,5; L-szennyező kb. 1,9.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

− hegy-völgy arány: legalább 5,0, ahol Hp = a D-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a D-szennyező csúcsát az A-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.

Követelmények:

− korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületeiket szorozzuk a megfelelő korrekciós faktorral: A-szennyező 0,2; D-szennyező 0,4; E-szennyező 0,4; I-szennyező 0,5; L-szennyező 0,6;

− A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

− D- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

− J-szennyező 210 nm-en: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat 210 nm-en felvett kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

− G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

− B-, C-, E-, I- és L-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

− egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

− összes szennyező, a J-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

− elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben, 105 °C-on szárítunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint, a következő eltéréssel:

Injektálás: b) vizsgálati oldat, valamint d) összehasonlító oldat.

A százalékos C24H32O4-tartalmat a CRS megesztrol-acetát deklarált tartalmának figyelembevételével számoljuk ki.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikus) szennyezők: A, B, C, D, E, G, H, I, J, L.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): F, K.

A. (6α-metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (medroxiprogeszteron-acetát),

B. 6-metil-17-hidroxipregna-4,6-dién-3,20-dion (megesztrol),

C. (6,17α-dimetil-3,17-dioxo-D-homoandroszta-4,6-dién-17aα-il)-acetát (D-homo-megesztrol-acetát),

D. (6-metilén-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát (6-metilén-hidroxiprogeszteron-acetát),

E. (6-metil-3,20-dioxopregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,

F. (6β-metil-3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát,

G. (2β,6-dimetil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát,

H. (2α,6-dimetil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát,

I. (2,6-dimetil-3,20-dioxopregna-1,4,6-trién-17-il)-acetát,

J. (6-metil-3,20-dioxopregn-5-én-17-il)-acetát,

K. (3,20-dioxopregn-4-én-17-il)-acetát,

L. 2ξ-[[17-(acetiloxi)-3,20-dioxopregn-4-én-6ξ-il]metil]-6-metil-3,20-dioxopregna-4,6-dién-17-il)-acetát (megesztrol-acetát dimer).

Methylphenidati hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:2235

METHYLPHENIDATI HYDROCHLORIDUM

Metilfenidát-hidroklorid

és enantiomere . HCl

C14H20ClNO2 Mr 269,8 [298-59-9]

DEFINICIÓ

Metil-[(2RS)-fenil[(2RS)-piperidin-2-il]acetát]–hidroklorid.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finom, kristályos por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, C.

Második azonosítás: B, C.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS metilfenidát-hidrokloriddal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot 1,0 ml R metanolban oldunk.

Összehasonlító oldat. 5 mg CRS metilfenidát-hidrokloridot 1,0 ml R metanolban oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R diklórmetán (1+4+95 V/V).

Felvitel: 5 μl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: 5 percig 60 °C-on.

Előhívás: a lemezt R diazokék B só 5 g/l-es, frissen készített oldatával bepermetezzük, majd 1 percig 60 °C-on melegítjük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal.

Methylphenidati hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás

észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Oldószerelegy. 20 térfogatrész R1 acetonitrilt elegyítünk a következő módon készített oldat 80 térfogatrészével: 1,36 g R nátrium-oktánszulfonátot 950 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, és 1,0 ml R2 trietil-amin hozzáadása után az oldatot R tömény foszforsavval pH 2,7-re állítjuk, majd R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS metilfenidát-C-szennyezőt 100,0 ml oldószerelegyben oldunk.

Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS metilfenidát-szennyezőkeveréket (amely A- és B-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml a) összehasonlító oldatban oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,075 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: – A-mozgófázis: 2,16 g R nátrium-oktánszulfonátot 950 ml R kromatográfiás célra szánt vízben

oldunk, és 1,0 ml R2 trietil-amin hozzáadása után az oldatot R tömény foszforsavval pH 2,7-re állítjuk, majd R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

– B-mozgófázis: R1 acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 15 80 20

15 – 30 80 → 60 20 → 40

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosításához a CRS metilfenidát-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a C-szennyező azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a metilfenidátra (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,35; C-szennyező kb. 0,40; B-szennyező kb. 0,6.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, az A- és a C-szennyező között;

Követelmények:

Methylphenidati hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 – A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat

kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– egyedi határértékhez nem kötött (ne -specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tízszerese (1,0%);

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs 0,5-szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 4 órán át 60 °C-on vákuumban szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,250 g anyagot 50 ml R etanolban (96%) oldunk. Az oldatot, 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadása után, nemvizes sav-bázis titrálásra alkalmas elektródot alkalmazva, 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal potenciometriásan titráljuk (2.2.20). Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 26,98 mg C14H20ClNO2 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, E, F.

és enantiomere

A. (2RS)-fenil[(2RS)-piperidin-2-il]ecetsav,

Methylphenidati hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

és enantiomere

B. metil-[(2RS)-fenil[(2SR)-piperidin-2-il]acetát],

és enantiomere

C. (2RS)-fenil-2-[(2RS)-piperidin-2-il]acetamid,

és enantiomere

D. (2RS)-fenil-2-[(2SR)-piperidin-2-il]acetamid,

és enantiomere

E. etil-[(2RS)-fenil[(2RS)-piperidin-2-il]acetát],

és enantiomere

F. (2RS)-2-fenil-2-(piridin-2-il)acetamid.

Metoprololi succinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2012:1448

METOPROLOLI SUCCINAS

Metoprolol-szukcinát

és enantiomere

C34H56N2O10 Mr 653 [98418-47-4]

DEFINÍCIÓ

Bisz[(2RS)-1-[4-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]-butándioát.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; etil-acetátban alig oldódik.

AZONOSÍTÁS

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a metoprolol-szukcinát Ph. Eur. referenciaspektrumával.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1).

pH (2.2.3): 7,0–7,6. Az S oldatot vizsgáljuk.

M-, N-, O-szennyezők. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 1 ml vizsgálati oldatot R metanollal 50 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Metoprololi succinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R metanol és 80 térfogatrész R etil-acetát elegyét tartalmazó kromatografáló kamra aljára két, egyenként 30 térfogatrész R tömény ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk.

Felvitel: 10 µl.

Kifejlesztés: legalább 1 órán át telített kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: levegőn, legalább 3 órán át.

Előhívás: a lemezt legalább 15 órán át jód-gőztérben tartjuk.

Követelmények:

– szennyezők: a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%), – figyelmen kívül hagyjuk a startvonalon látható foltokat.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS metoprolol-A-szennyezőt és 5,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm;

– állófázis: 10 nm pórusméretű, 19% széntartalmú, R1 kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 3,9 g R ammónium-acetátot 810 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml R trietil-amint, 3,0 ml R tömény foszforsavat, 10,0 ml R tömény ecetsavat és 146 ml R acetonitrilt elegyítünk.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: a metoprolol retenciós idejének háromszorosa.

Relatív retenciók a metoprololra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; A-szennyező kb. 0,8.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a metoprolol között.

Követelmények:

– korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,1-del szorozzuk;

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

Metoprololi succinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,250 g-ját 40 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 32,64 mg C34H56N2O10 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: C, M, N, O.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, D, E, F, G, H.

és enantiomere

A. (2RS)-1-(etilamino)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

B. 4-(2-metoxietil)fenol,

és enantiomere

C. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]benzaldehid,

Metoprololi succinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

és enantiomere

D. (2RS)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-1,2-diol,

és enantiomere

E. (2RS)-1-[2-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

F. (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3-fenoxipropán-2-ol,

G. 2-(4-hidroxifenil)etanol,

és enantiomere

H. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

J. 1-[2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

és enantiomere

M. 1,3-bisz[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

N. (2RS)-3-[(1-metiletil)amino]propán-1,2-diol,

Metoprololi succinas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5 O. 1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol].

Metoprololi tartras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1028

METOPROLOLI TARTRAS

Metoprolol-tartarát

és enantiomere

C34H56N2O12 Mr 685 [56392-17-7]

DEFINÍCIÓ

Bisz[(2RS)-1-[4-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]-(2R,3R)-2,3-dihidroxibutándioát.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetőleg színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok).

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS metoprolol-tartaráttal.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, újabb spektrumokat veszünk fel. Mindkét anyagból R diklórmetánnal 100 g/l töménységű oldatot készítünk, melynek 25 µl-ét R kálium-bromid pasztillára helyezzük, majd az oldószert elpárologtatjuk. A vizsgálatot azonnal elvégezzük.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B8 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Metoprololi tartras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 pH (2.2.3): 6,0–7,0. Az S oldatot vizsgáljuk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +7,0 és +10,0 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk.

M-, N- és O-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1 ml vizsgálati oldatot R metanollal 20 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 4 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 10 ml-re hígítunk.

Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R metanol és 80 térfogatrész R etil-acetát elegyét tartalmazó kromatografáló kamra aljára két, egyenként 30 térfogatrész R tömény ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk.

Felvitel: 5 µl.

Kifejlesztés: legalább 1 órán át telített kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: levegőn, legalább 3 órán át.

Előhívás: a lemezt legalább 15 órán át jód-gőztérben tartjuk.

Követelmények:

– szennyezők: a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,5%), és közülük legfeljebb egy folt lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%),

– figyelmen kívül hagyjuk a startvonalon látható foltokat.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS metoprolol-tartarátot és 3,0 mg CRS metoprolol-A-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm;

– állófázis: 10 nm pórusméretű, 19% széntartalmú, R1 kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 3,9 g R ammónium-acetátot 810 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml R trietil-amint, 3,0 ml R tömény foszforsavat, 10,0 ml R tömény ecetsavat és 146 ml R acetonitrilt elegyítünk.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: a metoprolol retenciós idejének háromszorosa.

Relatív retenciók a metoprololra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: H-szennyező kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,4; G-szennyező kb. 0,45; F-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,8; J-szennyező kb. 1,4; D-szennyező kb. 1,6; E-szennyező kb. 1,8; B-szennyező kb. 2.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

Metoprololi tartras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a metoprolol között.

Követelmények:

– korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,1-del szorozzuk;

– A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H- és J-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%); a borkősavnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 4 órán keresztül, R vízmentes kalcium-klorid felett, vákuumban szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,250 g-ját 30 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 34,24 mg C34H56N2O12 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, J, M, N, O.

és enantiomere

A. (2RS)-1-(etilamino)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

B. 4-(2-metoxietil)fenol,

Metoprololi tartras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

és enantiomere

C. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]benzaldehid,

és enantiomere

D. (2RS)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-1,2-diol,

és enantiomere

E. (2RS)-1-[2-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

F. (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3-fenoxipropán-2-ol,

G. 2-(4-hidroxifenil)etanol,

H. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

J. 1-[2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

M. 1,3-bisz[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

N. (2RS)-3-[(1-metiletil)amino]propán-1,2-diol,

Metoprololi tartras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

O. 1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol].

Metronidazoli benzoas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2013:0934

METRONIDAZOLI BENZOAS

Metronidazol-benzoát

C13H13N3O4 Mr 275,3 [13182-89-3]

DEFINÍCIÓ

2-(2-Metil-5-nitro-1H-imidazol-1-il)etil-benzoát.

Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy enyhén sárgás, kristályos por vagy pelyhek.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonban oldódik; alkoholban kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: C.

Második azonosítás: A, B, D.

A. Olvadáspont (2.2.14): 99–102 °C.

B. 0,100 g anyagot R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R tömény sósav 103 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készített oldat spektrumát 220 és 350 nm között vizsgálva (2.2.25), 232 és 275 nm-en abszorpciós maximum található. A 232 nm-es maximumon mért fajlagos abszorpciós koefficiens ( ): 525–575. %1

1cmA

C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a metronidazol-benzoát Ph. Eur. referenciaspektrumával.

D. Kb.10 mg anyaghoz 10 mg R cinkport, 1 ml R vizet és 0,3 ml R tömény sósavat adunk. A keveréket vízfürdőn 5 percig melegítjük, majd lehűtjük. Az aromás primér aminok azonossági reakcióját (2.3.1) elvégezve, az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Metronidazoli benzoas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 Az oldat külleme. Az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS3 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R dimetilformamiddal 10 ml-re oldunk.

Savasság. 2,0 g anyagot 20 ml R dimetilformamid és 20 ml R víz, előzetesen 0,2 ml R metilvörös–oldat jelenlétében, 0,02 M sósavval vagy 0,02 M nátrium-hidroxiddal semlegesített elegyében oldunk. Legfeljebb 0,25 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy. A B-mozgófázis 45 térfogatrészét az A-mozgófázis 55 térfogatrészével elegyítjük.

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS metronidazolt (A-szennyező), 5,0 mg CRS metronidazol A-szennyező (B-szennyező) és 5,0 mg R benzoesavat (C-szennyező) az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

– állófázis: 180 m2/g fajlagos felületű, 8 nm pórusméretű és 10% széntartalmú R kromatográfiás célra szánt di-izobutiloktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök),

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát R tömény foszforsavval pH 3,2-re beállított, 1,5 g/l töménységű oldata,

– B-mozgófázis: R acetonitril,

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 5 80 20

5 –15 80 → 55 20 → 45

15 – 40 55 45

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Relatív retenciók a metronidazol-benzoátra (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,17; A-szennyező kb. 0,20; C-szennyező kb. 0,7.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a B-szennyező között.

Követelmények:

– A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területe (0,1%),

– egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%),

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%),

Metronidazoli benzoas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének

tizedrésze (0,01%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 3 órán keresztül szárítószekrényben 80 °C-on szárítunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,250 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 27,53 mg C13H13N3O4 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. 2-(2-metil-5-nitro-1H-imidazol-1-il)etanol (metronidazol),

B. 2-metil-4-nitroimidazol,

C. benzolkarboxilsav (benzoesav).

Natrii cromoglicas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

04/2012:0562 javított 7.6

NATRII CROMOGLICAS

Nátrium-kromoglikát

C23H14Na2O11 Mr 512,3 [15826-37-6]

DEFINÍCIÓ

Dinátrium-[5,5’-[(2-hidroxipropán-1,3-diil)bisz(oxi)]bisz(4-oxo-4H-1-benzopirán-2-karboxilát)].

Tartalom: 98,0–101,0% (száratott anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por.

Oldékonyság: vízben oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B, D.

Második azonosítás: A, C, D.

A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25).

Vizsgálati oldat. 10,0 mg anyagot R foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) 100,0 ml-re hígítjuk.

Hullámhossztartomány: 230–350 nm.

Abszorpciós maximumok: 239 nm-en és 327 nm-en.

Abszorbancia arány: A327/A239 = 0,25–0,30. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS nátrium-kromoglikáttal. C. Kb. 5 mg anyagot 0,5 ml R metanolban oldunk. Az oldathoz 3 ml, 5 g/l töménységben R amino-

pirazolont és 1 %V/V töménységben R tömény sósavat tartalmazó R metanolos oldatot elegyítünk. Az oldat 5 perc elteltével intenzív sárga színű lesz.

D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Natrii cromoglicas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1) színe pedig nem lehet erősebb, mint a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,1 ml R fenolftalein–oldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen. 0,2 ml 0.01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására az oldat rózsaszínű legyen. 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadása után az oldat színtelen legyen. 0,25 ml R metilvörös–oldat hozzáadása után az oldat vörös legyen.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy: R víz – R acetonitril (40+60 V/V).

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re tovább hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 7 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt nátrium-kromoglikátot (C-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R acetonitril – 10 g/l töménységű R tetrabultilamónium-hidrogén-szulfát oldat (5+95 V/V).

– B-mozgófázis: R acetonitril – 10 g/l töménységű R tetrabultilamónium-hidrogén-szulfát oldat (50+50 V/V).

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–15 100 → 0 0 → 100 51–20 0 100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 330 nm-en.

Injektálás: 10 μl.

Relatív retenció a nátrium-kromoglikátra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 1,1.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 5,0, a nátrium-kromoglikát és a C-szennyező között.

Követelmények:

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

Natrii cromoglicas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele

(0,05%).

Oxalát: legfeljebb 0,35%.

0,10 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldatot, 5,0 ml R vas(III)-szalicilát–oldat hozzáadása után, R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 480 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) nem lehet kisebb, mint az azonos módon készített, de a vizsgálandó anyag helyett 0,35 mg R oxálsavat tartalmazó összehasonlító oldaté.

Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm.

Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. Az anyag 1,000 g-ját R foszfor(V)-oxid felett 105 °C-on, 0,3–0,6 Pa nyomáson szárítjuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,200 g anyagot 5 ml R 2-propanol és 25 ml R etilénglikol elegyében melegítéssel oldunk. Az oldatot lehűtjük, 6 ml R tetrahidrofuránt és 24 ml R acetonitrilt elegyítünk hozzá, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 25,62 mg C23H14Na2O11 egyenértékű.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B.

A. 1-(2,6-dihidroxifenil)etanon,

B. dietil-[5,5'-[(2-hidroxipropán-1,3-diil)bisz(oxi)]bisz(4-oxo-4H-1-benzopirán-2-karboxilát)],

C. ismeretlen szerkezet.

Natrii perboras hydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1997

NATRII PERBORAS HYDRICUS

Nátrium-perborát-hidrát

NaBO3.4H2O vagy NaBO2.H2O2.3H2O Mr 153,9

DEFINÍCIÓ

Tartalom: 96,0–103,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: színtelen, hasáb alakú kristályok vagy fehér vagy csaknem fehér por; kristályos formájában stabil.

Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik (lassú bomlás közben). Híg ásványi savak oldják.

AZONOSÍTÁS

A. 20 mg anyagot 1 ml R hígított kénsav és 1 ml R víz elegyében oldunk, majd 1 ml R kálium-jodid–oldatot adunk hozzá. Az oldat vöröses-barnára színeződik.

B. A kb. 100 mg anyagból 0,1 ml R tömény kénsav és 5 ml R metanol hozzáadásával készített keverék meggyújtva zöldes lánggal ég.

C.A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Klorid (2.4.4): legfeljebb 330 ppm.

A vizsgálathoz 0,15 g anyagot 15 ml R vízben oldunk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 1,2%.

0,13 g anyagot 150 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldat 15 ml-ét vizsgáljuk.

Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm.

2,5 g anyagot 10 ml R hígított sósavban melegítéssel oldunk. Az oldatot keverés közben szárazra párologtatjuk, majd a maradékot 25 ml forró R vízben oldjuk. Az oldat 5 ml-ét R vízzel 10 ml-re egészítjük ki. Az így elkészített oldatot vizsgáljuk.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

A vas vizsgálathoz készített oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük.

Natrii perboras hydricus Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,300 g anyagot 50,0 ml R vízben oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re egészítjük ki, és 10 ml R hígított kénsavat elegyítünk hozzá. Az oldatot 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldattal 7,693 mg NaH8BO7 egyenértékű.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban.

Natrii picosulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:1031

NATRII PICOSULFAS

Nátrium-pikoszulfát

C18H13NNa2O8S2.H2O Mr 499,4

DEFINÍCIÓ

Dinátrium-[(piridin-2-ilmetilén)bisz(4,1-fenilén)]-biszulfát]–monohidrát.

Tartalom: 98,5–100,5% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, D.

Második azonosítás: B, C, D.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS nátrium-pikoszulfáttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS nátrium-pikoszulfátot R metanollal 5 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez.

Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav–R víz–R metanol–R etil-acetát (2,5+12,5+25+60 V/V).

Felvitel: 5 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság feléig.

Szárítás: meleg levegőáramban 15 percig.

Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.

Natrii picosulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzen meg az összehasonlító oldat főfoltjával. C. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 5 ml-éhez 1 ml R hígított sósavat elegyítünk és az elegyet forrásig

melegítjük. Az oldathoz 1 ml R1 bárium-klorid–oldatot adunk. Fehér csapadék válik le.

D. Az S oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-éhez 0,05 ml R fenolftalein–oldatot elegyítünk. Az oldat színtelen legyen. Legfeljebb 0,25 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat színének rózsaszínűre kell változnia.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29)

Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt pikoszulfát (amely A- és B-szennyezőt is tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 1,0 ml mozgófázisban oldjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél, gömbalakú (5µm);

– hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: 2,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot 800 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Az oldathoz 0,2 g R cetil-trimetilammónium-bromidot adunk, majd pH-ját R tömény foszforsavval 7,5-re beállítjuk; az oldat térfogatát R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re hígítjuk; az így kapott oldat 550 ml-ét 450 ml R acetonitrillel elegyítjük (szükség esetén – a csúcsfelbontás követelményét kielégítendő – a tompító/acetonitril arányát 10 ml-es adagokban változtatjuk).

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 263 nm-en.

Injektálás: 40 µl.

Kromatografálási idő: a pikoszulfát retenciós idejének kétszerese.

Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező csúcsának azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt pikoszulfáthoz mellékelt kromatogramot és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenció a pikoszulfátra (retenciós ideje kb. 7,4 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,7.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, a B- és az A-szennyező között.

Követelmények:

Natrii picosulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 – korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő

korrekciós tényezővel szorozzuk: A-szennyező = 0,7; B-szennyező = 0,5;

– A- és B-szennyező: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 200 ppm.

5 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 400 ppm.

7,5 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk.

Víztartalom (2.5.12): 3,0–5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,400 g anyagot 80 ml R metanolban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 48,14 mg C18H13NNa2O8S2 egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet is): C.

és enantiomere

A. nátrium-[4-[(RS)-(4-hidroxifenil)-(piridin-2-il)metil]fenil]-szulfát,

Natrii picosulfas Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

és enantiomere

B. 4,-4’-[(piridin-2-il)metilén]difenol,

és enantiomere

C. dinátrium -[2-[(RS)-(piridin-2-il)-[4-szulfonátooxi)fenil]metil]fenil-szulfát.

Olibanum indicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:2310

OLIBANUM INDICUM

Indiai tömjén

DEFINÍCIÓ

Az indiai tömjénfa – Boswellia serrata Roxb. ex Colebr. szabad levegőn száradó gumigyantája, mely a fatörzs vagy az ágak bemetszése révén nyerhető ki.

Tartalom:

– 11-keto-β-boswelliasav (C30H46O4; Mr 470,7): legalább 1,0% (szárított drogra);

– acetil-11-keto-β-boswelliasav (C32H48O5; Mr 512,7): legalább 1,0% (szárított drogra).

AZONOSÍTÁS

A. Az indiai tömjént áttetsző, gömbölyded vagy szabálytalan alakú, legfeljebb 3 cm nagyságú, változatos méretű, sárgás vagy vörösesbarna szemcsék alkotják. Ezek felszínét szürkés drogpor borítja. A törési felszín matt vagy kissé fényes.

B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 1,0 g elporított droghoz (355) (2.9.12) 90 ml R metanolt adunk. A keveréket 10 percen át ultrahangos vízfürdőben kezeljük, miközben háromszor-négyszer erőteljesen összerázzuk. Ezután R metanollal 100 ml-re hígítjuk, majd centrifugáljuk, és a tiszta felülúszót használjuk.

Összehasonlító oldat. 2 mg R 11-keto-β-boswelliasavat és 2 mg R acetil-11-keto-β-boswelliasavat 20 ml R metanolban oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez (5-40 μm) [vagy R VRK szilikagél F254 lemez (2-10 μm)].

Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R heptán – R etil-acetát – R toluol (3+10+20+80 V/V).

Felvitel: 10 μl [vagy 3 μl], sávok formájában.

Kifejlesztés: 8 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.

Értékelés: az összehasonlító és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje a következő ábrán látható. A vizsgálati oldat kromatogramján a 11-keto-β-boswelliasavnak és az acetil-11-keto-β-boswelliasavnak megfelelő zónák közel azonos intenzitásúak. A vizsgálati oldat kromatogramján további gyengén kioltó zónák is megjelenhetnek.

Olibanum indicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2

A lemez teteje –––––– ––––––

–––––– ––––––

Kioltó zóna (acetil-11-keto-β-boswelliasav) Acetil-11-keto-β-boswelliasav: kioltó zóna

11-Keto-β-boswelliasav: kioltó zóna Kioltó zóna (11-keto-β-boswelliasav)

Összehasonlító oldat Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 8,0%. A porított drog (355) (2.9.12) 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 3 órán át szárítjuk.

Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 10,0%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 1,0 g elporított droghoz (355) (2.9.12) 90 ml R metanolt adunk. A keveréket 10 percen át ultrahangos vízfürdőben kezeljük, miközben háromszor-négyszer erőteljesen összerázzuk. Ezután R metanollal 100 ml-re hígítjuk, majd 5 percig centrifugáljuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázis (16 térfogatrész) és a B-mozgófázis (84 térfogatrész) elegyével 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. 1,0 mg R 11-keto-β-boswelliasavat és 1,0 mg R acetil-11-keto-β-boswelliasavat 20,0 ml R metanolban oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázis (16 térfogatrész) és a B-mozgófázis (84 térfogatrész) elegyével 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R tömény foszforsav – R víz (0,1+99,9 V/V);

– B-mozgófázis: R tömény foszforsav – R acetonitril (0,1+99,9 V/V);

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 12,5

12,5 – 13,5

13,5 – 28

16 → 6

6 →0

0

84 → 94

94 → 100

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 250 nm-en.

Olibanum indicum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Injektálás: 20 µl.

Retenciós idő: 11-keto-β-boswelliasav kb. 8 perc; acetil-11-keto-β-boswelliasav kb. 12 perc.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 6,0, a 11-keto-β-boswelliasav és az acetil-11-keto-β-boswelliasav csúcsai között.

A 11-keto-β-boswelliasav százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés szerint számítjuk ki:

mApmA

⋅⋅⋅

2

1115,

ahol:

A1 = a 11-keto-β-boswelliasavnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján;

A2 = a 11-keto-β-boswelliasavnak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján;

m = a vizsgálandó anyag tömege, grammban,

m1 = az R 11-keto-β-boswelliasav tömege az összehasonlító oldatban, grammban;

p1 = az R 11-keto-β-boswelliasav százalékos 11-keto-β-boswelliasav-tartalma.

Az acetil-11-keto-β-boswelliasav százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés alapján számítjuk ki:

mApmA

⋅⋅⋅

4

2235,

ahol:

A3 = az acetil-11-keto-β-boswelliasavnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján;

A4 = az acetil-11-keto-β-boswelliasavnak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján;

m = a vizsgálandó anyag tömege, grammban,

m2 = az R acetil-11-keto-β-boswelliasav tömege az összehasonlító oldatban, grammban;

p2 = az R acetil-11-keto-β-boswelliasav százalékos acetil-11-keto-β-boswelliasav-tartalma.

Oxaliplatin Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2012:2017 javított 7.6

OXALIPLATINUM

Oxaliplatin

C8H14N2O4Pt Mr 397,3 [61825-94-3]

DEFINÍCIÓ

(SP-4-2)-[(1R,2R)-Ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-[etándioáto(2-)-κO1,κO2]-platina(II).

Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban alig oldódik; etanolban gyakorlatilag nem oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS oxaliplatinnal. B. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatban előírt követelménynek

(lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

0,10 g anyagot R vízzel 50 ml-re oldunk.

Savasság. 0,10 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat, 0,5 ml R1 fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,60 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldat hozzáadására rózsaszínűre változzék.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +74,5 és +78,0 között (szárított anyagra).

0,250 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS oxaliplatin-D-szennyezőt R metanollal 100,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 15,0 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 50,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (c). 75 mg CRS oxaliplatint R metanollal 100,0 ml-re oldunk.

Oxaliplatin Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Összehasonlító oldat (d). 5,0 ml c) összehasonlító oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (e). 40 ml c) összehasonlító oldathoz 1,0 ml b) összehasonlító oldatot elegyítünk és az oldatot R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (f). 4,0 ml a) összehasonlító oldathoz 5,0 ml d) összehasonlító oldatot adunk és az elegyet R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 25 cm, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R királis elválasztás céljára szánt szilikagél OC.

Hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R etanol – R metanol (3+7 V/V).

Áramlási sebesség: 0,3 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.

Injektálás: 20 µl; a vizsgálati oldatot, valamint az e) és az f) összehasonlító oldatot injektáljuk.

Kromatografálási idő: az oxaliplatin retenciós idejének kétszerese.

Retenciós idők: oxaliplatin kb. 14 perc; D-szennyező kb. 16 perc.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, az oxaliplatin és a D-szennyező között az f) összehasonlító oldat kromatogramján,

– jel/zaj viszony: legalább 10, a D-szennyezőre számolva, az e) összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmények:

– D-szennyező: csúcsmagassága nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs magasságának háromszorosa az e) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%).

Rokon vegyületek

A. A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálandó anyag oldása érdekében élénk rázást és igen rövid ideig tartó ultrahangos kezelést alkalmazunk. A vizsgálati oldatot a készítést követő 20 percen belül injektáljuk.

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 14,0 mg R oxálsavat (A-szennyező) R vízzel 250,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 200,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (c). 12,5 mg R nátrium-nitritet R vízzel 250,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét 25,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük és az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 25 cm, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R acetonitril 20 térfogatrészét a következő módon készített oldat 80 térfogatrészével elegyítjük: R tetrabutilammónium-hidroxid 320 g/l töménységű oldatának 10 ml-éhez 1,36 g R

Oxaliplatin Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 kálium-dihidrogén-foszfátot adunk, majd az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; ezen oldat pH-ját R tömény foszforsavval 6,0-ra állítjuk be.

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en.

Injektálás: 20 µl; a vizsgálati oldatot, valamint a b) és a c) összehasonlító oldatot injektáljuk.

Kromatografálási idő: az A-szennyező retenciós idejének kétszerese.

Retenciós idők: nitrát kb. 2,7 perc; A-szennyező kb. 4,7 perc.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 9,0, a nitrát és az A-szennyező között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján,

– jel/zaj viszony: legalább 10, az A-szennyezőre vonatkoztatva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,15%).

B. B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálandó anyag oldása érdekében élénk rázást és igen rövid ideig tartó ultrahangos kezelést alkalmazunk. A vizsgálati oldatot a készítést követő 20 percen belül injektáljuk. Valamennyi oldat készítéséhez és injektálásához megfelelő polipropilén tartályokat használunk. Az oldatok hígításához üvegpipetták használhatók.

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS oxaliplatin-B-szennyezőt 25 ml R metanolhoz adjuk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk, majd 1,5 órára ultrahangos fürdőbe tesszük, míg az anyag fel nem oldódik (A oldat). Ezen oldat 3,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). Az E-szennyező in situ előállítása céljából az A oldat 50,0 ml-ének pH-ját R nátrium-hidroxid 0,2 g/l töménységű oldatával 6,0-ra állítjuk be. Ezután az oldatot 70 °C-on 4 órán keresztül melegítjük, majd hagyjuk lehűlni.

Oszlop:

– méretei: l = 25 cm, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R acetonitril 20 térfogatrészét a következő módon készített oldat 80 térfogatrészével elegyítjük: 1,36 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 1 g R nátrium-heptánszulfonátot 1000 ml R vízben oldunk; az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 3,0±0,05-ra állítjuk be.

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: a B-szennyező retenciós idejének 2,5-szerese.

Retenciós idők: B-szennyező kb. 4,3 perc; E-szennyező kb. 6,4 perc.

Rendszeralkalmasság:

Oxaliplatin Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

– csúcsfelbontás: legalább 7, a B-szennyező és az E-szennyező között a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

– jel/zaj viszony: legalább 10, a B-szennyezőre vonatkoztatva, az a) összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmények:

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,15%).

C-szennyező és más rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálandó anyag oldása érdekében élénk rázást, és nagyon rövid ideig tartó ultrahangos kezelést alkalmazunk. A vizsgálati oldatot a készítést követő 20 percen belül injektáljuk.

Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Vizsgálati oldat (b). 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 500,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS oxaliplatin-C-szennyezőt és 5,0 mg CRS oxaliplatint R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk.

Összehasonlító oldat (c). 50,0 mg CRS oxaliplatint R vízzel 500,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS diklór-diaminociklohexán-platinát a c) összehasonlító oldattal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (e). 5 ml d) összehasonlító oldatot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (f). 0,100 g vizsgálandó anyaghoz 1,5 ml a) összehasonlító oldatot adunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25, ∅ = 4,6 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: 0,6 ml R hígított foszforsavat 1000 ml R vízzel hígítunk, majd az oldat kémhatását R nátrium-hidroxid oldattal, ill. R tömény foszforsavval pH 3,0-ra állítjuk be. Az előbbi oldat 99 térfogatrészét 1 térfogatrész R acetonitrillel elegyítjük.

Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en.

Injektálás: 10 µl a) vizsgálati oldatot, valamint b), e) és f) összehasonlító oldatot injektáljuk.

Kromatografálási idő: az oxaliplatin retenciós idejének háromszorosa.

Retenciós idők: C-szennyező kb. 4,4 perc; diklór-diaminociklohexán-platina kb. 6,9 perc; oxaliplatin kb. 8,0 perc.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, a diklór-diaminociklohexán-platina és az oxaliplatin között, a e) összehasonlító oldat kromatogramján;

– jel/zaj viszony: legalább 50 a C-szennyezőre, és legalább 10 az oxaliplatinra vonatkoztatva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.

Követelmények:

Oxaliplatin Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a C-szennyezőnek megfelelő csúcsterület 0,5-szerese az f) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az oxaliplatinnak megfelelő csúcsterület kétszerese a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,10%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az oxaliplatinnak megfelelő csúcsterület háromszorosa a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%);

– elhanyagolási határ: az oxaliplatinnak megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%); azokat a csúcsokat, melyeknek retenciós ideje kisebb, mint 2 perc, nem vesszük figyelembe.

D. Szennyezők összesen, a D-szennyezőt kivéve: legfeljebb 0,30%.

Ezüst: legfeljebb 5,0 ppm.

Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer).

Vizsgálati oldat. 0,1000 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 20 µl-ét 0,5 M salétromsav–oldattal 40 µl-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 1000 ppm ezüstöt tartalmazó, 0,5 M salétromsav–oldattal készített R ezüst-nitrát oldatát 0,5 M salétromsav–oldattal úgy hígítjuk, hogy a keletkező oldat 10 ppb ezüstöt tartalmazzon.

Összehasonlító oldat (b). 20 µl vizsgálati oldat és 8 µl a) összehasonlító oldat elegyét 0,5 M salétromsav–oldattal 40 µl-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 20 µl vizsgálati oldat és 16 µl a) összehasonlító oldat elegyét 0,5 M salétromsav–oldattal 40 µl-re hígítjuk.

Fényforrás: ezüst vájtkatód lámpa.

Hullámhossz: 328,1 nm.

Atomizáló egység: grafitkemence.

A vizsgálati oldat, valamint a b) és a c) összehasonlító oldat abszorbanciáját mérjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 2 órán keresztül szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1,0 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „C-szennyező és más rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosításokkal.

Injektálás: 20 µl; a b) vizsgálati oldatot, valamint a d) és az e) összehasonlító oldatot injektáljuk.

Rendszeralkalmasság:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, a diklórdiaminociklohexán-platina és az oxaliplatin között, a d) összehasonlító oldat kromatogramján,

– ismételhetőség: c) összehasonlító oldat.

Oxaliplatin Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 6 A százalékos oxaliplatintartalmat a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján számoljuk ki.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E.

A. etándisav (oxálsav),

B. (SP-4-2)-diakva-[(1R,2R)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-platinát (diakva-diaminociklohexán-

platina(II)),

C. (OC-6-33)-[(1R,2R)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-[etándioáto(2-)-κO1,κO2]-

dihidroxidoplatina(II),

D. (SP-4-2)-[(1S,2S)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-[etándioáto(2-)-κO1,κO2]-dihidroxidoplatina(II),

(az oxaliplatin S,S-enantiomere),

E. (SP-4-2)-di-µ-oxidobisz[(1R,2R)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-diplatina(II) (diakva-

diaminociklohexán-platina(II)dimer).

Oxitropii bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:2170 javított 7.6

OXITROPII BROMIDUM

Oxitropium-bromid

C19H26BrNO4 Mr 412,3 [30286-75-0]

DEFINÍCIÓ

[(1R,2R,4S,5S,7s,9s)-9-Etil-7-[[(2S)-3-hidroxi-2-fenilpropanoil]oxi]-9-metil-3-oxa-9-azóniatriciklo [3.3.1.02,4]nonán]-bromid (etilhioszcin).

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS oxitropium-bromiddal.

Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között – kb. 1700 cm–1-en és kb. 3300 cm–1-en – eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –24 és –26 között (szárított anyagra).

1,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 75,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 7,5 mg CRS oxitropium-bromid-B-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk.

Oxitropii bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 5,0 ml vizsgálati oldatot és 5,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk.

Összehasonlító oldat (d). 15,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (e). 5,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,0 mm;

– állófázis: 350 m2/g fajlagos felületű, 6 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R acetonitril (1 térfogatrész) és R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 7,8 g/l töménységű oldatának (10 térfogatrész) elegye.

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en.

Injektálás: 50 µl; vizsgálati oldat, valamint b), c), d) és e) összehasonlító oldat.

Relatív retenció az oxitropiumra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8; B-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb. 1,3.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,6, a B-szennyező és az oxitropium között.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,1%);

– C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,5%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők összege: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– elhanyagolási határ: az e) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 75,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 6,0 mg CRS oxitropium-bromid-D-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 200,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 5,0 ml vizsgálati oldatot 5,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítünk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,0 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Oxitropii bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril (185 térfogatrész) és R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 7,8 g/l töménységű oldatának (1000 térfogatrész) elegye.

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en.

Injektálás: 50 µl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, a D-szennyező és az oxitropium között.

Követelmény:

– D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,2%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,350 g anyagot 100 ml R vízben oldunk, majd az oldatot, 5,0 ml R hígított salétromsav hozzáadása után, 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal titráljuk. A végpontot potenciometriásan határozzuk meg (2.2.20), ezüst indikátor-elektródot és ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektródot alkalmazva.

1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 41,23 mg C19H26BrNO4 egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyzők: A, B, C, D.

A. [(1R,2R,4S,5S,7s)-9-etil-3-oxa-9-azatriciklo[3.3.1.02,4]nonán-7-il]-[(2S)-3-hidroxi-2-fenilpropanoát]

(N-etilnorhioszcin),

B. (1R,2R,4S,5S,7s)-7-[[(2S)-3-hidroxi-2-fenilpropanoil]oxi]-9,9-dimetil-3-oxa-9-azóniatriciklo

[3.3.1.02,4]nonán (metilhioszcin),

C. (1R,2R,4S,5S,7s,9s)-9-etil-7-[[(2S)-3-hidroxi-2-fenilpropanoil]oxi]-9-metil-3-oxa-9-azóniatriciklo

[3.3.1.02,4]nonán (pszeudo-izomer),

Oxitropii bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 D. (1R,2R,4S,5S,7s,9r)-9-etil-9-metil-7-[(2-fenilprop-2-enoil)oxi]-3-oxa-9-azóniatriciklo[3.3.1.02,4]nonán

(apo-N-etilhioszcin).

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0943

OXYMETAZOLINI HYDROCHLORIDUM

Oximetazolin-hidroklorid

C16H25ClN2O Mr 296,8 [2315-02-8]

DEFINÍCIÓ

[3-[(4,5-Dihidro-1H-imidazol-2-il)metil]-6-(1,1-dimetiletil)-2,4-dimetilfenol]−hidroklorid.

Tartalom: 99,0−101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, D.

Második azonosítás: B, C, D.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS oximetazolin-hidrokloriddal.

B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot R etil-acetát és R metanol azonos térfogatarányú elegyében 5 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS oximetazolin-hidrokloridot R etil-acetát és R metanol azonos térfogatarányú elegyében 5 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél G lemez.

Kifejlesztőszer: R dietil-amin – R ciklohexán – R vízmentes etanol (6+15+79 V/V).

Felvitel: 5 μl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Szárítás: 5 percig meleg levegőáramban, majd hagyjuk kihűlni.

Előhívás: a lemezt R kálium-[hexaciano-ferrát(III)] 5,0 g/l töménységű, R2 vas(III)-klorid−oldattal frissen készített oldatával bepermetezzük; nappali fényben értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Kb. 2 mg anyag 1 ml R vízzel készített oldatához R nitroprusszid-nátrium 50 g/l töménységű

oldatából 0,2 ml-t és R hígított nátrium-hidroxid−oldatból ugyancsak 0,2 ml-t elegyítünk. 10 perc várakozás után az oldathoz 2 ml R nátrium-hidrogén-karbonát−oldatot adva, az oldat ibolyaszínű lesz.

D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

2,5 g anyagot R vízzel 50 ml-re oldunk.

Savasság, lúgosság. 0,25 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R metilvörös−oldatot és 0,2 ml 0,01 M sósav−mérőoldatot elegyítünk. Az oldat vörös színű legyen. Legfeljebb 0,4 ml 0,01 M nátrium-hidroxid−mérőoldat hozzáadására az oldat színének sárgára kell változnia.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 5,0 ml vizsgálati oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS oximetazolin-A-szennyezőt és 5 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítunk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt, poláros csoportokat tartalmazó oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát R tömény foszforsavval pH 3,0-ra beállított, 1,36 g/l töménységű oldata;

– B-mozgófázis: R1 acetonitril;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 5 70 30

5 – 20 70 →15 30 → 85

20 – 35 15 85

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en.

Injektálás: 10 μl.

Relatív retenció az oximetazolinra (retenciós ideje kb. 5,0 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,9.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, az A-szennyező és az oximetazolin csúcsai között.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs terület másfélszerese (0,15%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– szennyezőK összesEN: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,3%. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,200 g-ját 20 ml R vízmentes ecetsav és 20 ml R ecetsav-anhidrid elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 29,68 mg C16H25ClN2O egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C, D, E.

A. N-(2-aminoetil)-2-[4-(1,1-dimetiletil)-3-hidroxi-2,6-dimetilfenil]acetamid,

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

B. 2-[[4-(1,1-dimetiletil)-2,6-dimetilfenil]metil]-4,5-dihidro-1H-imidazol,

C. 2-[4-(1,1-dimetiletil)-3-hidroxi-2,6-dimetilfenil]acetamid,

D. 2-[4-(1,1-dimetiletil)-3-hidroxi-2,6-dimetilfenil]ecetsav,

E. 2-[4-(1,1-dimetiletil)-3-hidroxi-2,6-dimetilfenil]acetonitril.

Gyóygnövényteák Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 1

01/2013:1435

GYÓGYNÖVÉNYTEÁK

Plantae ad ptisanam

DEFINÍCIÓ

A gyógynövényteák kizárólag egy vagy több növényi drogból álló, főzéssel, forrázással vagy áztatással készült vizes készítmények, melyeket közvetlenül felhasználásuk előtt kell elkészíteni.

A gyógynövényteákat általában ömlesztve vagy adagolt formában, egyszer használatos tasakokban, forgalmazzák.

A gyógynövényteáknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv vonatkozó, egyedi cikkelyeinek vagy ezek hiányában a Növényi drogok (1433) általános cikkely követelményeinek.

AZONOSÍTÁS

A gyógynövényteák növényi drog összetevőit alkalmas módszerekkel, mint pl. botanikai vizsgálatok és/vagy kromatográfiás profilok alapján kell azonosítani.

VIZSGÁLATOK

A gyógynövényteák mikrobiológiai tisztaságára vonatkozó ajánlások (5.1.8) figyelembe veszik a az előírt elkészítési módot (forró vagy nem forró víz használata).

Amennyiben a gyógynövényteák több növényi drogból állnak, az alkotórészek arányát megfelelő módszerrel kell ellenőrizni.

A tasakokban forgalmazott gyógynövényteáknak meg kell felelniük az alábbi vizsgálatnak:

A tömeg egységessége. A következő módon meghatározzuk húsz, véletlenszerűen kiválasztott csomagolási egység tartalmának egyedi- és átlagtömegét: Megmérünk egy teli tasakot, azután veszteség nélkül kinyitjuk és ecset segítségével teljesen kiürítjük. Az üres tasakot is lemérjük és a két mérés különbségéből megkapjuk a tasak tartalmának tömegét. A műveletet a többi 19 tasakkal megismételjük és kiszámoljuk a 20 tasak átlagtömegét. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a húszból legfeljebb két egyedi tömeg térhet el az alábbi táblázatban megadott százalékos eltérésnél nagyobb mértékben az átlagtömegtől, és egyetlen egyedi tömeg eltérése sem haladhatja meg a megadott százalékos eltérés kétszeresét.

Átlagtömeg Eltérés (%)

1,5 g-nál kevesebb 15

1,5 – 2,0 g 10

2,0 g-nál több 7,5

ELTARTÁS

Fénytől védve.

Plasma humanum ad separationem Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

07/2008:0853 javított 7.6

PLASMA HUMANUM AD SEPARATIONEM

Humán plazma frakcionálás céljára

DEFINÍCIÓ

A frakcionálás céljára szánt humán plazma az emberi vér folyékony része, amely az alvadásgátló oldatot tartalmazó tartályba gyűjtött vér sejtes elemeinek elválasztása után megmarad, vagy amelyet aferezis eljárásban folyamatos szűréssel vagy centrifugálással választanak el; plazmából származó termékek előállítására használják.

ELŐÁLLÍTÁS

DONOROK

A frakcionálás céljára gyűjtött plazma donorai csak olyan, gondosan válogatott egészséges emberek lehetnek, akik – amennyire ez orvosi vizsgálatokkal, laboratóriumi vérvizsgálatokkal, illetve a donor kórtörténete alapján megállapítható – mentesek a plazma-eredetű termékekkel átvihető kórokozóktól. Ezen a területen az Európa Tanács tett közzé ajánlásokat [R (95) 15-ös számú ajánlása a vérkészítmények előállításáról, felhasználásról, minőségük biztosításáról ill. ennek későbbi átdolgozása]; az Európai Unió következő irányelve szintén foglalkozik a problémával: az Európa Parlament és az Európa Tanács vérre és annak alkotóelemeire vonatkozó szakmai követelményeket rögzítő 2002/98/EC Irányelvét 2004 március 22-én hatályba helyező 2004/33/EC Bizottsági Irányelv.

Donorok immunizációja. Amennyiben természetes úton immunizálódott donoroktól nem lehet elegendő mennyiségben megfelelő minőségű anyaghoz hozzájutni, a specifikus aktivitással rendelkező immunglobulinok előállítása érdekében a donorokat immunizálhatják. Az ilyen célú immunizálásra az Egészségügyi Világszervezet fogalmaz meg ajánlásokat (A vér, vérkészítmények és plazmaszármazékok gyűjtésére, feldolgozására és minőségellenőrzésére vonatkozó követelmények, WHO Technical Report Series/No. 840, 1994 vagy ennek későbbi átdolgozása).

Nyilvántartás. A donorokról és a véradományokról szóló dokumentumokat úgy kell kezelni, hogy a donor személyazonosságának titkosságát a szükséges mértékben megőrizzék, ugyanakkor a kevert plazmába került minden adományozott anyag eredete, illetve a vonatkozó átvételi eljárások és laboratóriumi eredmények visszakereshetők legyenek.

Laboratóriumi vizsgálatok. Minden véradományt laboratóriumi vizsgálatoknak vetnek alá a következő vírusmarkerekre:

1. 1-es humán immunhiány vírus elleni antitestekre (anti-HIV-1-re),

2. 2-es humán immunhiány vírus elleni antitestekre (anti-HIV-2-re),

3. hepatitisz-B felszíni antigénre (HbsAg-re),

4. hepatitisz-C vírus elleni antitestekre (anti-HCV-re).

A vizsgálati módszerek megfelelően érzékenyek és specifikusak legyenek, illetve feleljenek meg az érvényben lévő szabályoknak. Amennyiben a fentiek közül bármelyik vizsgálat ismételten pozitív eredményt ad, az adományozott anyag nem fogadható el.

Plasma humanum ad separationem Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 EGYEDI PLAZMA EGYSÉGEK

A plazmát olyan módszerrel készítik, amely a lehető legteljesebb mértékben eltávolítja a sejteket és a sejttörmeléket. A plazmát – akár teljes vérből, akár plazmaferezissel készül – olyan módszerrel választják el a sejtektől, amely megakadályozza a mikroorganizmusok bejutását. Antibakteriális vagy gombaellenes szer nem adható a plazmához. A tartályok feleljenek meg az üvegtartályokra (3.2.1) vagy a vér és vérkészítmények műanyag tartályaira (3.2.3) vonatkozó követelményeknek. A tartályokat úgy kell lezárni, hogy a szennyeződés lehetősége kizárt legyen.

Amennyiben fagyasztás előtt két vagy több egységet egyesítenek, a műveletet steril összekötő eszközökkel vagy aszeptikus körülmények között végzik, előzőleg nem használt tartályok alkalmazásával.

Amennyiben a plazmaferezissel vagy teljes vérből (a sejtes elemektől történt elválasztás után) nyert plazmát instabil – a plazmában bomlékony – fehérjék kinyerésére szánják, a plazmát legkésőbb a begyűjtést követő 24 órán belül gyors hűtéssel lefagyasztják validált körülmények között, annak biztosítására, hogy a hűtőberendezésbe helyezve 12 órán belül minden egyes plazmaegység belseje –25 °C vagy annál alacsonyabb hőmérsékletet ér el.

Amennyiben a plazmaferezissel nyert plazmát kizárólag stabil (a plazmában nem bomlékony) fehérjék kinyerésére használják, a plazmát a lehető leghamarabb, de legkésőbb a begyűjtést követő 24 órán belül –20 °C vagy alacsonyabb hőmérsékletű hűtőkamrában gyors hűtéssel lefagyasztják

Ha a teljes vérből nyert plazmát kizárólag stabil fehérjék kinyerésére szánják, a plazmát elválasztják a sejtes elemektől, és a lehető leghamarabb, de legkésőbb a begyűjtést követő 72 órán belül –20 °C vagy alacsonyabb hőmérsékletű hűtőkamrában lefagyasztják.

Az alábbiakban leírt összes fehérje- illetve VIII. véralvadási faktor-meghatározást nem szükséges minden egyes plazmaegységen elvégezni. Ezek inkább a helyes gyártási gyakorlathoz nyújtanak iránymutatást. A VIII. faktor vizsgálata akkor lényeges, ha a plazma labilis fehérjék koncentrátumainak készítésére szolgál.

Egy plazmaegység összes fehérjetartalma függ a donorvér szérumfehérje-szintjétől és a vérvételi eljárással járó hígulás mértékétől. Ha a plazma megfelelő donortól származik, és az alvadásgátló oldatot az előírt arányban használjuk, a követelménynek megfelelő 50 g/l összes fehérjetartalmú plazmát nyerünk. Amennyiben a tervezettnél kisebb térfogatú vért vagy plazmát gyűjtünk az alvadásgátló oldatba, a nyert plazma nem szükségszerűen alkalmatlan a frakcionálás céljából történő egyesítésre. A helyes gyártási gyakorlat céljaként azt kell kitűzni, hogy az előírt követelményt minden szabályos véradásnál elérjünk.

A VIII. faktor megőrzése az adományozott vérben a vételi eljárástól és a vér és plazma azt követő kezelésétől függ. Helyes gyakorlattal általában 0,7 NE/ml koncentráció érhető el, de alacsonyabb aktivitással rendelkező plazmaegységek is megfelelőek lehetnek az alvadási faktor koncentrátumok előállítására. A helyes gyártási gyakorlat célja, hogy a labilis fehérjéket a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük.

Összes fehérjetartalom. A vizsgálathoz legalább 10 egységből álló keveréket használunk. A készítmény megfelelő térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Az oldat 2,0 ml-éhez kerek aljú centrifugacsőben R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának 2 ml-ét, valamint 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav és 30 térfogatrész R víz elegyének 2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra állítjuk, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) meghatározzuk, és a nitrogéntartalmat 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Az összes fehérjetartalom legalább 50 g/l legyen.

VIII. faktor. A vizsgálathoz legalább 10 egységből álló keveréket használunk. A vizsgálandó mintát, amennyiben szükséges, 37 °C-on felolvasztjuk. A VIII. faktor tartalmi meghatározását (2.7.4) olyan

Plasma humanum ad separationem Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 összehasonlító plazma felhasználásával végezzük, melyet a plazma VIII. véralvadási faktora Nemzetközi Standardjával kalibráltak. Az aktivitás legalább 0,7 NE/ml legyen.

ELTARTÁS ÉS SZÁLLÍTÁS

A fagyasztott plazmát olyan körülmények között tároljuk és szállítjuk, ami biztosítja a –20 °C-os vagy alacsonyabb hõmérséklet fenntartását; a tárolási hőmérséklet az eltartás vagy a szállítás során egyszer-kétszer esetleg –20 °C fölé is emelkedhet, mindazonáltal a plazma felhasználható frakcionálás céljára, amennyiben a következő követelmények mindegyike teljesül:

− a teljes időtartam, amelynek során a hőmérséklet meghaladja a –20 °C-ot, nem lehet több 72 óránál,

− a hőmérséklet legfeljebb 1 alkalommal emelkedhet –15 °C fölé,

− a hőmérséklet egyszer sem emelkedhet –5 °C fölé.

KEVERT PLAZMA

A plazmatermékek gyártása során az első homogén plazmakeveréket (például a krioprecipitátum eltávolítása után) megfelelő érzékenységű és specificitású vizsgálati módszerekkel HBsAg-re és HIV-antitestekre vizsgálják; ezekben a vizsgálatokban a keveréknek negatív eredményt kell adnia.

A plazmakeveréket hepatitisz-C vírus RNS-re is vizsgálni kell, validált nukleinsav sokszorozó technikát (2.6.21) használva. A vizsgálat egy 100 NE/ml hepatitisz-C vírus RNS pozitív kontrollt, és az inhibitorok vizsgálatához egy belső kontrollt is tartalmaz, melyet úgy készítenek, hogy a plazmakeverék mintájához megfelelő jelzőanyagot adnak. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pozitív kontroll negatív eredményt ad, vagy ha a belső kontrollal kapott eredmény inhibitorok jelenlétére utal. A plazmakeverék akkor felel meg a vizsgálat követelményeinek, ha az a hepatitisz-C-vírus RNS-re negatív eredményt ad.

Pozitív kontrollként BRP Hepatitisz C Vírus RNS NAT vizsgálathoz alkalmazható.

SAJÁTSÁGOK

Fagyasztás előtt a folyadék tiszta vagy enyhén zavaros, a hemolízis látható jelei nélkül; színe halványsárgától zöldig változhat.

FELIRAT

A címkének lehetővé kell tennie, hogy minden egyes egység visszavezethető legyen a konkrét donorra.

01/2013:0733

POLYACRYLATIS DISPERSIO 30 PER CENTUM

Poliakrilát diszperzió, 30%-os

DEFINÍCIÓ

Etil-akrilát és metil-metakrilát kb. 800 000 átlagos relatív molekulatömegű kopolimerének vizes diszperziója.

Tartalom: 28,5–31,5 %m/m (bepárlási maradék).

Megfelelő emulgenst tartalmazhat.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: átlátszatlan, fehér vagy csaknem fehér, kissé sűrűnfolyó folyadék.

Oldékonyság: vízzel elegyedik; acetonban, vízmentes etanolban és 2-propanolban oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A.

Második azonosítás: B, C, D, E.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a poliakrilát Ph. Eur. referenciaspektrumával.

B. 1 g anyaghoz 5 ml R vizet keverünk; az elegy átlátszatlan marad. Az anyagból három 1–1 g-os részletet veszünk, melyekhez külön-külön 5–5 g R etanolt, R acetont, illetve R 2-propanolt keverünk. Áttetsző oldatokat kapunk.

C. 1 g anyaghoz 10 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatot adunk. Az elegy átlátszatlan marad.

D. Az anyag feleljen meg a „A film külleme” (lásd Vizsgálatok) vizsgálatban előírt követelménynek.

E. 4 g anyagot Petri-csészében, 60 °C-os szárítószekrényben, 4 órán keresztül szárítunk. Az eredményül kapott tiszta filmet kis kémcsőbe (100×12 mm) visszük. A kémcsövet láng felett melegítjük, és a fejlődő gőzt az első

kémcső szája fölé tartott második kémcsőben fogjuk fel. A kapott kondenzátummal az észterek azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Relatív sűrűség (2.2.5): 1,037–1,047.

Viszkozitás (2.2.10): legfeljebb 50 mPa·s, rotációs viszkoziméterrel 20 °C-on, 10 s–1 nyírási sebesség alkalmazásával meghatározva.

A film külleme. 1 ml anyagot üveglapra viszünk, és hagyjuk megszáradni. Tiszta, rugalmas film képződik.

Szemcsés anyag. 100,0 g anyagot lemért tömegű rozsdamentes acélszűrőn (90) keresztül megszűrünk. A maradékot R vízzel addig mossuk, míg tiszta szüredéket nem kapunk, majd 80 °C-on tömegállandóságig szárítjuk. A maradék tömege legfeljebb 0,500 g.

Monomer maradványok. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét állandó keverés közben R nátrium-perklorát 35 g/l töménységű oldatának 5,0 ml-éhez csepegtetjük. A keveréket centrifugáljuk, majd a tiszta felülúszó folyadékot megszűrjük. Az így kapott elegy 5,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. 10–10 mg R etil-akrilátot és R metil-metakrilátot R tetrahidrofuránnal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R tetrahidrofuránnal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 10,0 ml-éhez R nátrium-perklorát 35 g/l töménységű oldatának 5,0 ml-ét elegyítjük. Az elegy 5,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

− méretei: l = 0,12 m, Ø = 4,6 mm,

− állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5–10 µm).

Mozgófázis: R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (15+85 V/V).

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en.

Injektálás: kb. 50 µl.

Követelmény:

– monomer maradványok: legfeljebb 100 ppm.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,4%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

Mikrobiológiai szennyezés

TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU/g (2.6.12).

TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12).

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 1,000 g-ját 110 °C-on 3 órán keresztül szárítjuk, majd a maradék tömegét mérjük.

ELTARTÁS

5 és 25 °C között, fagyasztástól védve.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban szereplő egyes sajátságok, amennyiben maguk is kötelező minőségi követelményeket jelentenek, a cikkely kötelező érvényű részében is jelen lehetnek. Ilyen esetekben a „Felhasználást befolyásoló sajátságok” pontban hivatkozás található a kötelező érvényű részben szereplő megfelelő vizsgálatra. A sajátságok ellenőrzése hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességét. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni.

Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek a késleltetett hatóanyag-leadású gyógyszerformákban filmbevonatképzőként vagy mátrixszerkezet-képzőként használt 30%-os poliakrilát diszperzió esetében.

Viszkozitás (lásd Vizsgálatok).

A film külleme. (lásd Vizsgálatok).

A film oldékonysága: „A film külleme” pont szerint előállított film egy részét keverés közben R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatát tartalmazó edénybe helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel. A film egy másik részét keverés közben 0,33 M foszfát–tompítóoldatot (pH 7,5) tartalmazó lombikba helyezzük. A minta 2 órán belül nem oldódhat fel.

Prilocaini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2012:1363 javított 7.6

PRILOCAINI HYDROCHLORIDUM

Prilokain-hidroklorid

és enantiomere, HCl

C13H21ClN2O Mr 256,8 [1786-81-8]

DEFINÍCIÓ

(RS)-N-(2-Metilfenil)-2-(propilamino)propánamid–hidroklorid.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, vagy színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik; acetonban alig oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B, D.

Második azonosítás: A, C, D.

A. Olvadáspont (2.2.14): 168–171 °C.

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS prilokain-hidrokloriddal.

C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS prilokain-hidrokloridot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg CRS prilokain-hidrokloridot és 20,0 mg R lidokain-hidrokloridot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez.

Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R terc-butil-metil-éter (1+5+100 V/V).

Felvitel: 10 µl.

Prilocaini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Kifejlesztés: 12 cm fronttávolságig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat.

– a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Érkelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. Az S oldat 4 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Az oldat 0,1 ml R brómkrezolzöld–oldattal és 0,40 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve kék színű legyen, de 0,80 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól sárgára színeződjék.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (a). 3 mg vizsgálandó anyagot és 3 mg CRS prilokain-E-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk, majd a kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 30,0 mg CRS prilokain-B-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R acetonitril (26 térfogatrész) és a következő összetételű oldat (74 térfogatrész) elegye: 0,180 g, R nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrátot és 2,89 g R dinátrium-hidrogén-foszfát–dihidrátot 1000 ml R vízben oldunk.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Kromatografálási idő: a prilokain retenciós idejének kétszerese.

Retenciós idő: prilokain kb. 7 perc.

Szennyezők azonosítása: az E-szennyezőt az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogram, a B-szennyezőt a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk.

Relatív retenciók a prilokainra (retenciós ideje kb. 25 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,3; E-szennyező kb. 1,2.

Prilocaini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 3,0, az E-szennyező és a prilokaincsúcsai között.

Követelmények:

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (100 ppm);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kéteszerese (0,2%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm.

Oldószer: R etanol (96%).

Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,200 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldat-fogyást.

1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 25,68 mg C13H21ClN2O egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D, E, F.

és enantiomere

A. (RS)-2-klór-N-(2-metilfenil)propánamid,

Prilocaini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

B. 2-metilbenzamin (o-toluidin),

és enantiomere

C. (RS)-2-etilamino-N-(2-metilfenil)propánamid,

és enantiomere

D. (RS)-N-(3-metilfenil)-2-(propilamino)propánamid,

és enantiomere

E. (RS)-N-(4-metilfenil)-2-(propilamino)propánamid,

és enantiomere

F. (RS)-N-fenil-2-(propilamino)propánamid.

Prothrombinum multiplex humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 1

01/2011:0554 javított 7.6

PROTHROMBINUM MULTIPLEX HUMANUM

Humán protrombin komplex

DEFINÍCIÓ

A humán protrombin komplex olyan steril plazmafehérje frakció, amely tartalmazza a IX. véralvadási faktort a II., VII. és X. véralvadási faktor változó mennyiségeivel együtt. A járulékos faktorok jelenléte és aránya a frakcionálási eljárás módszerétől függ. A készítményt a Humán plazma frakcionálás céljára (0853) című cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából nyerik.

A címkén megjelölt módon feloldott készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 20 NE IX. faktor.

Amennyiben egy adott faktorra vonatkozó tartalom egyetlen értékként van megadva, a becsült hatóérték a deklaráltnak legalább 80 és legfeljebb 125%-a legyen; amennyiben egy adott faktorra vonatkozó tartalom egy tartományként van megadva, a becsült hatóérték a tartomány alsó határértékénél nagyobb, felső határértékénél kisebb legyen.

ELŐÁLLÍTÁS

Az előállítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy a készítmény releváns véralvadási faktorainak funkcionális integritása ne sérüljön, és más véralvadási faktorok aktiválódásának lehetősége minimális legyen (a trombogén hatás lehetőségének csökkentése érdekében). Az eljárásnak olyan lépést, ill. lépéseket is tartalmaznia kell, melyről, ill. melyekről igazolták, hogy az ismert kórokozók eltávolítására vagy inaktiválására alkalmas, ill. alkalmasak. Ha az előállítás folyamán hozzáadott anyagokat használnak vírusinaktiválásra, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény biztonságosságát a betegek szempontjából.

A fajlagos aktivitás legalább 0,6 NE IX. faktor, a stabilizáló fehérje esetleges hozzáadása előtti összes fehérje 1 mg-jára számítva.

A protrombin komplex frakciót megfelelő oldószerben oldják. Mikrobiológiai tartósítószer és antibiotikum nem alkalmazható. Az oldatot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan letöltik a végső tartályokba, majd azonnal fagyasztják. Ezután fagyasztva szárítják, és a tartályokat vákuumban vagy inert gáztérben lezárják.

SAJÁTSÁGOK

Fehér vagy enyhén színes por vagy porlékony szilárd anyag, mely rendkívül nedvszívó.

A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonossági, a tisztasági vizsgálatok (az oldékonyság és a víztartalom vizsgálata kivételével), ill. a hatóérték-meghatározás előtt.

AZONOSÍTÁS

A készítmény feleljen meg a IX. és a II. véralvadási faktor, illetve adott esetben a VII. és a X. faktor hatóértékére vonatkozó követelményeknek.

Prothrombinum multiplex humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 2 VIZSGÁLATOK

Oldékonyság. A vizsgálandó készítmény egy tartályához a címkén megjelölt oldószer megadott térfogatát adjuk az ajánlott hőmérsékleten. A készítmény 10 percen belül, kíméletes körkörös mozgatás közben teljesen oldódjék fel. Az oldat tiszta legyen; színeződés megengedett.

pH (2.2.3): 6,5–7,5.

Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg.

Összes fehérje. Amennyiben szükséges, a feloldott készítmény pontosan mért térfogatát R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat várhatóan kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Kerek aljú centrifugacsőben az így készített oldat 2,0 ml-éhez R nátrium-molibdenát 75 g/l töménységű oldatának, valamint 30 térfogatrész R víz és 1 térfogatrész R nitrogénmentes kénsav elegyének 2-2 ml-ét adjuk. Az elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, majd a felülúszó folyadékot leöntjük, és a fejjel lefelé fordított csövet szűrőpapírra helyezzük, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogéntartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat.

Aktivált véralvadási faktorok (2.6.22). Amennyiben szükséges, a vizsgálandó készítményt olyan mértékben hígítjuk, hogy az oldat milliliterenként 20 NE IX. faktort tartalmazzon. A hígítások mindegyikével kapott alvadási idő legalább 150 másodperc legyen.

Heparin. Amennyiben az előállítás során heparint adtak a készítményhez, annak mennyiségét a Heparin értékmeghatározása véralvadási faktor koncentrátumokban (2.7.12) fejezet előírásai szerint határozzuk meg. A vizsgálandó készítmény ne tartalmazzon a címkén megjelöltnél több heparint, és semmi esetre se többet, mint 0,5 NE heparint, IX. faktor Nemzetközi Egységenként.

Trombin. Amennyiben a vizsgálandó anyag tartalmaz heparint, annak mennyiségét meghatározzuk a „Heparin” pontban leírtak szerint. Ezután R protamin-szulfát hozzáadásával semlegesítjük a heparint (10 µg protamin-szulfát 1 NE heparint semlegesít). Két kémcső mindegyikében a feloldott készítményből és R fibrinogén 3 g/l töménységű oldatából egyenlő térfogatot elegyítünk. Az egyik kémcsövet 6 órán keresztül 37 °C-on, a másikat 24 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. Egy harmadik kémcsőben egy térfogat fibrinogén oldatot azonos térfogatú R humán trombinnal (1 NE/ml) elegyítünk, majd a kémcsövet 37 °C-os vízfürdőbe helyezzük. A vizsgálandó készítményt tartalmazó kémcsövekben ne történjen alvadás. A trombint tartalmazó kémcsőben 30 másodpercen belül alvadás menjen végbe.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32) vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határértékeken belül kell lennie.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Pirogének (2.6.8) és bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat, illetve indokolt és engedélyezett esetben lehetőleg egy validált in vitro vizsgálat, például a bakteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek.

A pirogénvizsgálat során a nyulaknak testtömeg-kilogrammonként legalább 30 NE IX. faktornak megfelelő térfogatot adunk be a feloldott készítményből.

Ha a bakteriális endotoxin vizsgálatot alkalmazzuk, a vizsgálati készítmény egy Nemzetközi Egység IX. faktorra vonatkoztatott endotoxintartalma kevesebb legyen, mint 0,05 NE.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Humán IX. véralvadási faktor (2.7.11).A becsült hatóérték a deklaráltnak 80–125%-a legyen. A megbízhatósági tartomány (P=0,95) a becsült hatóérték 80–125%-a között legyen.

Prothrombinum multiplex humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 – 3 Humán II. véralvadási faktor (2.7.18). A becsült hatóérték a deklaráltnak 80–125%-a legyen. A megbízhatósági tartomány (P=0,95) a becsült hatóérték 90–111%-a között legyen.

A II. faktor becsült hatóértéke a IX. faktor becsült hatóértékének 70–165%-a legyen.

Humán VII. véralvadási faktor (2.7.10). Ha a címkén az áll, hogy a készítmény VII. faktort tartalmaz, a becsült hatóérték a deklaráltnak 80–125%-a legyen. A megbízhatósági tartomány (P=0,95) a becsült hatóérték 80–125%-a között legyen.

Humán X. véralvadási faktor (2.7.19). Ha a címkén az áll, hogy a készítmény X. faktort tartalmaz, a becsült hatóérték a deklaráltnak 80–125%-a legyen. A megbízhatósági tartomány (P=0,95) a becsült hatóérték 90–111%-a között legyen.

ELTARTÁS

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a tartályban lévő IX. faktor aktivitást és a II. faktor aktivitás értékét vagy tartományát, Nemzetközi Egységekben,

– adott esetben a tartályban lévő VII. és X. faktor aktivitás értékét vagy tartományát, Nemzetközi Egységekben,

– a tartályban lévő fehérje mennyiségét,

– minden adalékanyag nevét és mennyiségét, beleértve adott esetben a heparint és az antitrombint is,

– a feloldásra használt folyadék nevét és térfogatát,

– hogy az emberi vérből vagy plazmából előállított készítmények alkalmazása esetén a kórokozók átvitele nem zárható ki teljesen.

Pyrazinamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0859

PYRAZINAMIDUM

Pirazinamid

C5H5N3O Mr 123,1 [98-96-4]

DEFINÍCIÓ

Pirazin-2-karboxamid.

Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por.

Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban kevéssé oldódik.

Polimorfiára hajlamos (5.9).

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: C.

Második azonosítás: A, B, D.

A. Olvadáspont (2.2.14): 188–191 °C.

B. Ultraibolya és látható spektrofotometria (2.2.25).

Vizsgálati oldat (a). 50,0 mg anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk.

Vizsgálati oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk.

Vizsgálati oldat (c). 2,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk.

Spektrumtartomány: a b) vizsgálati oldat esetében 290–350 nm, a c) vizsgálati oldat esetében 230–290 nm.

Abszorpciós maximumok: a b) vizsgálati oldat esetében 310 nm, a c) vizsgálati oldat esetében 268 nm.

Fajlagos abszorpciós koefficiens ( )%1 cm1A a 268-as abszorpciós maximumon: a c) vizsgálati oldat

esetében 640–680. C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS pirazinamiddal.

Pyrazinamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R etanolban (96%) feloldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. D. 0,1 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldat, 1 ml R2 vas(II)-szulfát–oldattal elegyítve,

narancsszínű lesz, majd 1 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat hozzáadására sötétkékre színeződik.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 0,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. 25 ml S oldat 0,05 ml R1 fenolftalein–oldattal és 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve vörös színű legyen. Az oldat 1,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat hozzáadására színtelen, majd 0,15 ml R metilvörös–oldattal elegyítve vörös színű legyen.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük.

Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 10 mg R pirazin-2-karbonitrilt (B-szennyező) R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-éhez 5,0 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, és az elegyet R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 30 °C.

Mozgófázis: 6,80 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 800 ml R vízben oldunk, majd 1,84 g R nátrium-hidroxidot adunk az oldathoz. Ezután a pH-t R hígított foszforsavval 3,0-ra állítjuk be. Az így nyert oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, végül 10,0 ml R acetonitrilt és 1,0 ml R tetrahidrofuránt elegyítünk hozzá.

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 270 nm-en.

Injektálás: 40 µl.

Kromatografálási idő: a pirazinamid retenciós idejének négyszerese.

Szennyezők azonosítása: a B-szennyező azonosításához a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenció a pirazinamidra (retenciós ideje: kb. 5 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 1,6.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 4,0, a pirazinamid és a B-szennyező között.

Követelmények:

– B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

Pyrazinamidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet

nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm.

Oldószerelegy: R víz – R etanol (96%) (50+50 V/V).

Az anyag 0,25 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldat készítéséhez 0,25 ml R ólom–mértékoldatot (10 ppm Pb) használunk.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 2,00 g-ját vizsgáljuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,100 g-ját 50 ml R ecetsav-anhidridben oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 12,31 mg C5H5N3O egyenértékű.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A.

A. pirazin-2-karbonsav,

B. pirazin-2-karbonitril.

Pyridostygmini bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 1

01/2013:1255

PYRIDOSTIGMINI BROMIDUM

Piridosztigmin-bromid

C9H13BrN2O2 Mr 261,1 [101-26-8]

DEFINÍCIÓ

[3-(Dimetilkarbamoiloxi)-1-metilpiridinium]-bromid.

Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, elfolyósodó por.

Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) nagyon bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS piridosztigmin-bromiddal. B. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer).

Savasság, lúgosság. Az S oldat 40 ml-éhez néhány csepp R metilvörös−oldatot adunk. Ezen oldat 20 ml-e 0,2 ml 0,02 M nátrium-hidroxid−mérőoldattal elegyítve sárga legyen; az oldat másik 20 ml-e 0,2 ml 0,02 M sósav−mérőoldat hozzáadására vörösre színeződjék.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázisban kb. 40 °C-on feloldunk, majd az oldatot lehűlés után a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 4 mg CRS piridosztigmin-A-szennyezőt, 4 mg CRS piridosztigmin-bromidot és 4 mg CRS piridosztigmin-B-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

2 Pyridostygmini bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 2 Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (5−10 μm).

Mozgófázis: R acetonitril (30 térfogatrész) és R nátrium-dodecil-szulfát 4,33 g/l töménységű, előzetesen R tömény foszforsavval pH 2,0-re beállított oldatának (70 térfogatrész) elegye.

Áramlási sebesség: 1,1 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Kromatografálási idő: a piridosztigmin retenciós idejének kétszerese.

Szennyezők azonosítása: az A- és B-szennyezők csúcsainak azonosításához az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a piridostigminre vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 32 perc): B-szennyező kb 0,7; A-szennyező kb. 0,9.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,5, a piridosztigmin és az A-szennyező között.

Követelmények:

– A-,B-szennyező: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,4%); közülük legfeljebb az egyik csúcs területe lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%), és legfeljebb egy további csúcs területe lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,1%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált szennyezők): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs fele (0,10%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%);

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.

Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,230 g-ját 10 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot 40 ml R ecetsav-anhidriddel elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 26,11 mg C9H13BrN2O2 egyenértékű.

ELTARTÁS

Pyridostygmini bromidum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 3

3

Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban, fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A,B.

A. (piridin-3-il)-dimetilkarbamát,

B. 3-hidroxi-1-metilpiridinium.

Végbélben alkalmazott/rektális gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 1

01/2008:1145 javított 7.6

VÉGBÉLBEN ALKALMAZOTT (REKTÁLIS) GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK

Rectalia

DEFINÍCIÓ

A rektális gyógyszerkészítményeket szisztémás vagy helyi hatás elérésére, illetve esetenként diagnosztikai célokra, a végbélbe juttatva alkalmazzák.

A rektális gyógyszerkészítmények tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) és a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek, ha ezek előírásai vonatkoztathatók a felhasznált tartályokra.

A végbélben alkalmazott gyógyszerkészítményeket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

– végbélkúpok,

– végbélkapszulák,

– végbéloldatok, -emulziók és -szuszpenziók,

– porok és tabletták végbéloldatokhoz, ill. -szuszpenziókhoz

– félszilárd rektális gyógyszerkészítmények,

– végbélhabok,

– végbéltamponok.

ELŐÁLLÍTÁS

Ha a rektális gyógyszerkészítmény mikrobiológiai tartósítószert tartalmaz, akkor a készítmény kifejlesztése során a választott tartósítószer szükségességét és hatékonyságát az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani kell. A felhasznált anyagok tartósító tulajdonságainak megítélésére alkalmas vizsgálati módszer és követelmények A mikrobiológiai tartósítás hatékonyságának vizsgálata (5.1.3) című fejezetben találhatók.

A készítmény kifejlesztése során igazolni kell, hogy az egyadagos tartályban kiszerelt folyékony és félszilárd rektális gyógyszerkészítmény a tartályból a névleges tartalmának megfelelő mennyiségben kivehető.

A rektális gyógyszerkészítmények gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása folyamán megfelelő módon biztosítani kell a mikrobiológiai tisztaságot; erre nézve Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezetben találunk ajánlásokat.

Diszpergált részecskéket tartalmazó félszilárd és folyékony rektális készítmények gyártásakor megfelelő módon biztosítani kell, hogy a részecskeméret az alkalmazási módnak megfelelő és ellenőrzött legyen.

VIZSGÁLATOK

Az adagolási egységek egységessége (2.9.40). Az egyadagos folyékony és félszilárd végbélben alkalmazott gyógyszerkészítményeknek meg kell felelniük az adagolási egységek egységességére vonatkozó vizsgálatnak. Az egyadagos szilárd rektális gyógyszerkészítményeknek meg kell felelniük az adagolási egységek egységessége (2.9.40) vizsgálatban előírt, illetve indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt követelményeinek. A

Végbélben alkalmazott/rektális gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 2 gyógyszerkészítményekben jelenlevő növényi drogokra és a növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak.”

A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2%-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó, egyadagos, szilárd készítményeknek meg kell felelniük az Egyadagos gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának egységessége című fejezet A (tabletták) vagy B (kúpok, végbélkapszulák) vizsgálatában előírt követelményeknek. Amennyiben a készítmény egynél több hatóanyagot tartalmaz, a követelmények csak azokra a hatóanyagokra vonatkoznak, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek.

A tömeg egységessége (2.9.5). Az egyadagos, szilárd készítményeknek meg kell felelniük az egyadagos gyógyszerkészítmények tömegének egységességére vonatkozó vizsgálatnak. Amennyiben a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra előírják, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni.

Kioldódás. A szilárd, egyadagos készítmények hatóanyagleadását megfelelő vizsgálattal, pl. Szilárd lipofil gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.42) bizonyítani kell.

Amennyiben kioldódási vizsgálatot írnak elő, a szétesésvizsgálat elhagyható.

FELIRAT

A feliraton adott esetben fel kell tüntetni a mikrobiológiai tartósítószer(ek) nevét.

Végbélkúpok

DEFINÍCIÓ

A végbélkúpok szilárd, egyadagos gyógyszerkészítmények. Formájuk, méretük és állományuk révén alkalmasak a rektális felhasználásra.

A végbélkúpok megfelelő készítményalapban (kúpmasszában) oldott vagy diszpergált állapotban 1 vagy több hatóanyagot tartalmaznak. A kúpmassza vízben oldható, ill. diszpergálható vagy testhőmérsékleten megolvad. A készítmények szükség esetén segédanyagokat - pl. töltőanyagokat, adszorbenseket, felületaktív anyagokat, lubrikánsokat, mikrobiológiai tartósítószereket, valamint az illetékes hatóság által engedélyezett színezéket - tartalmazhatnak.

ELŐÁLLÍTÁS

A végbélkúpokat préseléssel vagy öntéssel állítják elő. A hatóanyagokat szükség esetén előzetesen porítják, és megfelelő szitán átszitálják. Az öntéssel készülő kúpok esetében a hatóanyagot is tartalmazó kúpmasszát melegítéssel megfelelően felolvasztva, alkalmas formákba öntik. A kúpok lehűlés közben szilárdulnak meg. Az előállításhoz különböző vivőanyagokat alkalmaznak, így pl. szilárd zsírt, makrogolokat, kakaóvajat és különböző gélszerű keverékeket (amelyek pl. zselatinból, vízből és glicerinből állnak). Egyes esetekben elvégezzük a lipofil kúpok lágyulási idejének meghatározását (2.9.22)

A módosított hatóanyagleadású és a nyújtott helyi hatású végbélkúpok esetében a megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal igazolni kell.

A diszpergált hatóanyagokat tartalmazó végbélkúpok gyártása során megfelelő módon biztosítani kell a megfelelő és ellenőrzött részecskeméretet.

VIZSGÁLATOK

Végbélben alkalmazott/rektális gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 3 Szétesés (2.9.2). A módosított hatóanyagleadású és a nyújtott helyi hatás kifejtésére szánt végbélkúpok kivételével, a készítményeknek meg kell felelniük a végbélkúpok és hüvelykúpok szétesésére vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a zsiros kúpmasszával készült kúpokat 30 perc, a vízben oldódó kúpmasszával készült kúpokat pedig 60 perc elteltével vizsgáljuk.

Végbélkapszulák

DEFINÍCIÓ

A végbélkapszulák általában a Kapszulák (0016) cikkelyben definiált, lágy kapszulákhoz hasonló, szilárd, egyadagos készítmények, azzal a különbséggel, hogy csúszást elősegítő bevonattal rendelkezhetnek. Formájuk hosszúkás, felszínük sima, egységes külső megjelenésűek.

ELŐÁLLÍTÁS

A szabályozott hatóanyagleadású és a nyújtott helyi hatású készítmények esetében a megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal igazolni kell.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.2). A módosított hatóanyagleadású és a nyújtott helyi hatás kifejtésére szánt végbélkapszulák kivételével, a készítményeknek meg kell felelniük a végbélkúpok és hüvelykúpok szétesésére vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a kapszulák állapotát 30 perc elteltével vizsgáljuk.

Végbéloldatok, -emulziók és -szuszpenziók

DEFINÍCIÓ

A végbéloldatok, - emulziók és - szuszpenziók szisztémás vagy helyi hatás elérésére, esetleg diagnosztikai céllal, a végbélbe juttatva alkalmazott, folyékony gyógyszerkészítmények.

A végbéloldatok, - emulziók és - szuszpenziók egy vagy több hatóanyagot tartalmazó, egyadagos tartályokban forgalmazott készítmények. A hatóanyago(ka)t vízben, glicerinben, makrogolokban vagy egyéb, alkalmas oldószerben oldva, ill. diszpergált állapotban tartalmazzák. Az emulziók szétválhatnak ugyan, de rázogatásra könnyen újra kell képződniük. A szuszpenziókban előfordulhat üledék, ennek azonban rázogatás hatására könnyen diszpergálódnia kell, és az újraképződött szuszpenziónak elég stabilnak kell maradnia ahhoz, hogy a dózis teljes mennyisége bevihető legyen.

A végbéloldatok, - emulziók és - szuszpenziók segédanyagokat is tartalmazhatnak, pl. a viszkozitás beállítása, a pH beállítása ill. stabilizálása, a hatóanyag(ok) oldhatóságának növelése, valamint a készítmény stabilizálása céljából. A segédanyagok nem befolyásolhatják kedvezőtlenül a kívánt gyógyhatást, és az alkalmazott töménységben nem válthatnak ki túlzott helyi irritációt.

A végbéloldatokat, - emulziókat és - szuszpenziókat 2,5 - 2000 ml-es tartályokban forgalmazzák. A tartályok kiképzése többnyire alkalmas a készítmény végbélbe juttatására, vagy ha mégsem, akkor a készítményhez megfelelő szereléket mellékelnek.

Végbélben alkalmazott/rektális gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 4

Porok és tabletták végbéloldatokhoz ill. -szuszpenziókhoz

DEFINÍCIÓ

A végbéloldatok, ill. - szuszpenziók készítésére szánt porok és tabletták közvetlenül a felhasználás előtt vízben vagy más megfelelő oldószerben oldandó, ill. diszpergálandó, egyadagos gyógyszerkészítmények. Tartalmazhatnak olyan segédanyagokat is, amelyek elősegítik az oldódást vagy diszpergálódást, illetve megakadályozzák a szemcsék összetapadását.

Oldás, ill. szuszpendálás után meg kell felelniük a végbéloldatokra, ill. - szuszpenziókra vonatkozó követelményeknek.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1). A végbéloldatok ill. szuszpenziók készítésére használt tablettáknak 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként 15–25 °C hőmérsékletű R vizet használunk.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a végbéloldat ill. - szuszpenzió készítési módját,

– azt, hogy az oldat, ill. szuszpenzió a készítést követően milyen körülmények között és mennyi ideig tartható el.

Félszilárd rektális gyógyszerkészítmények

DEFINÍCIÓ

A félszilárd rektális gyógyszerkészítmények kenőcsök, krémek vagy gélek lehetnek.

A készítmények többnyire egyadagos formában, a használatukhoz alkalmas eszközzel együtt kerülnek forgalomba.

A félszilárd rektális készítményeknek meg kell felelniük a Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd gyógyszerkészítmények (0132) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Végbélhabok

DEFINÍCIÓ

A végbélhaboknak meg kell felelniük a Gyógyszeres habok (1105) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Végbéltamponok

DEFINÍCIÓ

Végbélben alkalmazott/rektális gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 5 A végbéltamponok szilárd, egyadagos gyógyszerkészítmények, amelyeket meghatározott időtartamra kell a végbél alsó részébe helyezni.

A végbéltamponoknak meg kell felelniük a Gyógyszeres tamponok (1155) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Ricini oleum raffinaum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:2367

RICINI OLEUM RAFFINATUM

Ricinusolaj, finomított

DEFINÍCIÓ

A Ricinus communis L. magvaiból hidegen sajtolással nyert, finomított zsíros olaj. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat.

ELŐÁLLÍTÁS

A sajtolás folyamán a hőmérséklet nem haladhatja meg az 50 °C-ot.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: tiszta, csaknem színtelen vagy enyhén sárga, viszkózus folyadék; nedvszívó.

Oldékonyság: petroléterben kevéssé oldódik; etanollal (96%) és tömény ecetsavval elegyedik.

Relatív sűrűség: kb. 0,958.

Törésmutató: kb. 1,479.

Viszkozitás: kb. 1000 mPa·s.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B, C.

Második azonosítás: A, B.

A. 2 ml vizsgálandó anyag és 8 ml R etanol (96%) elegye tiszta legyen (2.2.1).

B. Fajlagos abszorpciós koefficiens (lásd Vizsgálatok).

C. Zsírsavösszetétel (lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK

Küllem. A vizsgálandó anyag tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a következő összetevőkből készített elegy 20 ml-ének színe: 0,25 ml kék törzsoldat, 0,25 ml piros törzsoldat, 0,8 ml sárga törzsoldat és 18,7 ml olyan oldat, amely 4,0 ml R1 sósavnak R vízzel 100,0 ml-re történő hígításával készült (2.2.2, II. módszer).

Optikai forgatóképesség (2.2.7): +3,5° és +6,0° között.

Fajlagos abszorpciós koefficiens (2.2.25): 0,7-nél nagyobb, de legfeljebb 1,5. Az abszorpciót a 270 nm-en lévő maximumon mérjük.

1,00 g anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk.

Savszám (2.5.1): legfeljebb 0,8.

5,00 g anyagot az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldunk.

Hidroxilszám (2.5.3, A módszer): legalább 160.

Ricini oleum raffinaum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Peroxidszám (2.5.5, A módszer): legfeljebb 5,0.

El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 0,8%. Az anyag 5,0 g-ját vizsgáljuk.

Kivonással és hamisítással nyert olaj. 125 mm hosszú és 18 mm belső átmérőjű csiszoltdugós kémcsőben 3 ml vizsgálandó anyagot 3 ml R szén-diszulfiddal gondosan elegyítünk. Az elegyet 1 ml R tömény kénsavval 3 percig rázzuk. A kapott oldat színeződése nem lehet olyan mértékű, mint a 3,2 ml R1 vas(III)-klorid–oldat, 2,3 ml R víz és 0,5 ml R1 hígított ammónia–oldat elegyítésével frissen készített oldaté.

Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfia (2.4.22) az alábbi módosításokkal.

A 2.4.22.-3. táblázatban leírt kalibráló keverékeket használjuk.

Vizsgálati oldat. 75 mg vizsgálandó anyagot 10 ml-es, csavaros kupakkal ellátott centrifugacsőbe mérünk. Az anyagot 2 ml R1 terc-butil-metil-éterben rázogatás közben, enyhe melegítéssel (50–60 °C) oldjuk. A még meleg oldathoz R nátrium R vízmentes metanollal – a szükséges elővigyázattal – készített, 12 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük. Az elegyet legalább 5 percig erőteljesen rázzuk. Ezután 5 ml R desztillált vizet adunk hozzá, és kb. 30 másodpercig erőteljesen rázzuk, majd – 1500 g-t alkalmazva – 15 percig centrifugáljuk. A vizsgálathoz a felső folyadékréteget használjuk.

Összehasonlító oldat. 50 mg CRS metil-ricinoleátot és 50 mg CRS metil-sztearátot oldunk 10,0 ml R1 terc-butil-metil-éterben.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg;

– méretei: l = 30 m, ∅ = 0,25 mm;

– állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság 0,25 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc.

Mintaáram-elosztási arány: 1:100.

Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0–55 215

Injektor 250

Detektor 250

Detektálás: lángionizációval.

Injektálás: 1 µl.

Az egyes zsírsavfrakciók százalékos mennyiségét a normalizációs eljárással számítjuk ki.

A metil-ricinoleát csúcsterületét a következő kifejezés felhasználásával számított faktorral (R) szorozva korrigáljuk:

12

21

mAAm⋅⋅

ahol

m1 = a metil-ricinoleát tömege az összehasonlító oldatban;

m2 = a metil-sztearát tömege az összehasonlító oldatban;

A1 = a metil-ricinoleát csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján;

Ricini oleum raffinaum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 A2 = a metil-sztearát csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján.

Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele: – palmitinsav: legfeljebb 2,0%;

– sztearinsav: legfeljebb 2,5%;

– olajsav és izomerjei: 2,5–6,0%;

– linolsav: 2,5–7,0%;

– linolénsav: legfeljebb 1,0%;

– eikozénsav: legfeljebb 1,0%;

– ricinolsav: 85,0–92,0%;

– egyéb zsírsavak: legfeljebb 1,0%.

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,3%; amennyiben az anyagot parenterális gyógyszerformák előállítására szánják, akkor legfeljebb 0,2%. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

ELTARTÁS

Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve.

FELIRAT

A feliraton adott esetben fel kell tüntetni, hogy az anyag felhasználható parenterális gyógyszerformák előállításához.

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:0051

RICINI OLEUM VIRGINALE

Ricinusolaj, natív

DEFINÍCIÓ

A Ricinus communis L. magvaiból hidegen történő sajtolással előállított zsíros olaj. Megfelelő antioxidánst tartalmazhat.

ELŐÁLLÍTÁS

A sajtolás folyamán az olaj hőmérséklete nem haladhatja meg az 50 ºC-ot.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: 40 ºC-on tiszta, enyhén sárga, viszkózus folyadék; nedvszívó.

Oldékonyság: petroléterben kevéssé oldódik; etanollal (96%) és tömény ecetsavval elegyedik.

Relatív sűrűség: kb. 0,958.

Törésmutató: kb. 1,479.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B, C.

Második azonosítás: A, B.

A. 2 ml vizsgálandó anyag és 8 ml R etanol (96%) elegye tiszta legyen (2.2.1).

B. Fajlagos abszorpciós koefficiens (lásd Vizsgálatok).

C. Zsírsav-összetétel (lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK

Optikai forgatóképesség (2.2.7): +3,5° és +6,0° között.

Fajlagos abszorpciós koefficiens (2.2.25): legfeljebb 0,7. Az abszorpciót a 270 nm-en lévő maximumon mérjük.

1,00 g anyagot R etanollal (96%) 100,0 ml-re oldunk.

Savszám (2.5.1): legfeljebb 1,5.

5,00 g anyagot az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldunk.

Hidroxilszám (2.5.3, A módszer): legalább 160.

Peroxidszám (2.5.5, A módszer): legfeljebb 10,0.

El nem szappanosítható rész (2.5.7): legfeljebb 0,8%. 5,0 g anyagot vizsgálunk.

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Zsírsavösszetétel. Gázkromatográfia (2.4.22.), az alábbi módosításokkal.

A 2.4.22.-3. táblázatban látható kalibráló keverékeket használjuk.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 75 mg-ját 10 ml-es, csavaros kupakkal ellátott centrifugacsőbe mérjük. Az anyagot 2 ml R1 terc-butil-metil-éterben, rázogatással és enyhe melegítés (50–60 °C) közben oldjuk. A még meleg oldatot R nátrium R vízmentes metanollal – megfelelő elővigyázattal – készített 12 g/l-es oldatának 1 ml-ével elegyítjük. Az elegyet legalább 5 percig erőteljesen rázzuk. Ezután 5 ml R desztillált vizet adunk hozzá és kb. 30 mp-ig erőteljesen rázzuk, majd – 1500 g-t alkalmazva – 15 percig centrifugáljuk. A vizsgálathoz a felső folyadékréteget használjuk.

Összehasonlító oldat. 50 mg CRS metil-ricinoleátot és 50 mg CRS metil-sztearátot 10,0 ml R1 terc-butil-metil-éterben oldunk.

Oszlop:

– anyaga: kvarcüveg;

– méretei: l = 30 m, ∅ = 0,25 mm;

– állófázis: R makrogol 20°000 (filmvastagság 0,25 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium.

Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc.

Mintaáram-elosztási arány: 1:100.

Hőmérséklet:

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

Oszlop 0–55 215

Injektor 250

Detektor 250

Detektálás: lángionizációval.

Injektálás: 1 µl.

Az egyes zsírsavak százalékos mennyiségét a normalizációs eljárással számítjuk ki.

A metil-ricinoleát csúcsterületét az alábbi összefüggésből számolt korrekciós faktorral (R) szorozzuk:

21

mAAm

1

2

⋅⋅

ahol

m1 = a metil-ricinoleát tömege az összehasonlító oldatban;

m2 = a metil-sztearát tömege az összehasonlító oldatban;

A1 = a metil-ricinoleát csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján;

A2 = a metil-sztearát csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján,

Az olaj zsírsavfrakciójának összetétele:

– palmitinsav: legfeljebb 2,0%;

– sztearinsav: legfeljebb 2,5%;

– olajsav és izomerjei: 2,5–6,0%;

Oxymetazolini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 – linolsav: 2,5–7,0%,

– linolénsav: legfeljebb 1,0%;

– ejkozénsav: legfeljebb 1,0%;

– ricinolsav: 85,0–92,0%,

– egyéb zsírsavak: legfeljebb 1,0%.

Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,3%. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

ELTARTÁS

Légmentesen záró, színültig töltött tartályban, fénytől védve.

Rutosidum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:1795

RUTOSIDUM TRIHYDRICUM

Rutozid-trihidrát

C27H30O16·3H2O Mr 665 [250249-75-3]

DEFINÍCIÓ

3-[[6-O-(6-Dezoxi-α-L-mannopiranozil)-β-D-glükopiranozil]oxi]-2-(3,4-dihidroxifenil)-5,7-dihidroxi-4H-1-benzopirán-4-on.

Tartalom: 95,0–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: sárga vagy zöldessárga, kristályos por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; metanolban oldódik; etanolban mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. Alkálilúgok oldják.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: B.

Második azonosítás: A, C, D.

A. 50,0 mg anyagot R metanollal 250,0 ml-re oldunk, az oldatot szükség esetén szűrjük. Az oldat 5,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat spektrumát 210 és 450 nm között vizsgálva (2.2.25) 257 és 358 nm-en abszorpciós maximum található. A 358 nm-es maximumon a vízmentes anyagra vonatkoztatott fajlagos abszorpciós koefficiens ( ): 305–330. %1

1cmA

B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS rutozid-trihidráttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat. 25 mg CRS rutozid-trihidrátot R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Lemez: R VRK szilikagél G lemez.

Mozgófázis: R 1-butanol – R vízmentes ecetsav – R víz – R etil-metil-keton – R etil-acetát (5+10+10+30+50 V/V).

Rutosidum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Felvitel: 10 µl.

Kifejlesztés: 10 cm-es fronttávolságig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: A lemezt R kálium-[hexacianoferrát(III)] 10 g/l töménységű oldatának 7,5 ml-ét és 2,5 ml R1 vas(III)-klorid–oldatot tartalmazó eleggyel bepermetezzük és 10 elteltével vizsgáljuk.

Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. 10 mg anyagot 5 ml R alkoholban oldunk. Az oldathoz 1 g R cinket és 2 ml R1 sósavat adunk, melynek

hatására vörös színeződés alakul ki.

VIZSGÁLATOK

Fényelnyelő szennyezők (2.2.25): az abszorbancia legfeljebb 0,10, a 450 és 800 nm közötti hullámhossz tartományban.

A vizsgálathoz 0,200 g anyagot 40 ml R 2-propanolban oldunk. 15 perc keverés után az oldatot R 2-propanollal 50,0 ml-re hígítjuk és szűrjük.

Metanolban nem oldódó anyagok: legfeljebb 3%. 2,5 g anyagot 50 ml R metanolban 20–25 °C-on 15 percig rázunk. A folyadékot, előzetesen 15 percig 100–105 °C-on szárított és exszikkátorban történt lehűlés után lemért, zsugorított üvegszűrőn (1,6) csökkentett nyomáson szűrjük. A szűrőt 3-szor 20 ml R metanollal mossuk, majd 30 percig 100–105 °C-on szárítjuk és lehűlés után mérjük. A maradék tömege legfeljebb 75 mg lehet.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot 20 ml R metanolban oldunk. Az oldatot a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS rutozid-trihidrátot 2,0 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot a B-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a B-mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 µm), – hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 5 térfogatrész R tetrahidrofuránt 95 térfogatrész R nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát 15,6 g/l-es oldattával elegyítünk, miután az utóbbi oldat kémhatását R tömény foszforsavval pH 3,0-ra állítottuk,

– B-mozgófázis: 40 térfogatrész R tetrahidrofuránt 60 térfogatrész R nátrium-dihidrogénfoszfát-dihidrát 15,6 g/l-es oldattával elegyítünk, miután az utóbbi oldat kémhatását R tömény foszforsavval pH 3,0-ra állítottuk,

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–10 50 → 0 50 → 100

10–15 0 100

15–16 0 → 50 100 → 50

16–20 50 50

Rutosidum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en.

Injektálás: 20 µl.

Relatív retenció a rutozidra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 1,1; A-szennyező kb. 1,2; C-szennyező kb. 2,5.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,5 a rutouid és a B-szennyező csúcsa között. Követelmények: a szennyezők helyét a CRS rutozid-trihidrát kromatogramjával összehasonlítva állapítjuk meg.

– korrekciós faktorok: a tartalom kiszámításához a következő szennyezők csúcsterületét a megfelelő korrekciós faktorokkal szorozzuk: A-szennyező: 0,8; C-szennyező: 0,5,

– A-szennyező: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%), – B-szennyező: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%), – C-szennyező: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%), – szennyezők összesen: legfeljebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének

kétszerese (4,0%), – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa

(0,1%).

Víztartalom (2.5.12): 7,5–9,5%. 0,100 g anyagot vizsgálunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,200 g anyagot 20 ml R dimetilformamidban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 30,53 mg C27H30O16 egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

A. 2-(3,4-dihidroxifenil)-3-(β-D-glükofuranoziloxi)-5,7-dihidroxi-4H-1-benzopirán-4-on (izokvercitrozid),

Rutosidum trihydricum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

B. 3-[[6-O-(6-dezoxi-α-L-mannopiranozil)-β-D-glükopiranozil]oxi]-5,7-dihidroxi-2-(4-hidroxifenil)-4H-1-

benzopirán-4-on (kempferol 3-rutinozid),

C. 2-(3,4-dihidroxifenil)-3,5,7-trihidroxi-4H-1-benzopirán-4-on (kvercetin).

Sulfadimidinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 1

01/2013:0295

SULFADIMIDINUM

Szulfadimidin

C12H14N4O2S Mr 278,3 [57-68-1]

DEFINÍCIÓ

4-amino-N-(4,6-dimetilpirimidin-2-il)benzolszulfonamid.

Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér por, illetve kristályok.

Oldékonyság: vízben alig oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Alkálilúgok és híg ásványi savak oldják.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A.

Második azonosítás: B, C, D.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS szulfadimidinnel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Oldószerelegy: R tömény ammónia–oldat – R metanol (4+96 V/V).

Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálati anyagot 3 ml oldószerelegyben oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat. 20 mg CRS szulfadimidint 3 ml oldószerelegyben oldunk, majd az oldatot az oldószereleggyel 5,0 ml-re hígítjuk.

Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez.

Kifejlesztőszer: R1 hígított ammónia–oldat – R víz – R nitrometán –R dioxán (3+5+40+50 V/V).

Felvitel: 5 µl.

Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig.

Szárítás: 30 percig 100–105º-on.

Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal.

Sulfadimidinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 2 C. 3 g anyagot száraz kémcsőbe mérünk. A 45°-os szögben megdöntött kémcső alsó részét

szilikonolaj fürdőbe mártjuk és kb. 270 °C-ra hevítjük. A vizsgálandó anyag elbomlik és a kémcső falára fehér vagy sárgásfehér szublimátum válik ki. Az R toluolból átkristályosított, majd 100 °C-on szárított szublimátum olvadáspontja 150–154 °C (2.2.14).

D. Kb. 5 mg anyagot R tömény sósav 103 g/l-es oldatának 10 ml-ében oldunk. Az oldat 1 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Ezen oldattal, további savanyítás nélkül elvégezve az aromás primer aminok azonossági reakcióját (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK

Az oldat külleme. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az S5, a BS5 vagy a ZS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

0,5 g anyagot 5 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat és 5 ml R víz elegyében oldunk.

Savasság. A finoman elporított vizsgálandó anyag 1,25 g-jához 25 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk és a keveréket 5 percig kb. 70 °C-on melegítjük. Ezután kb. 15 percig jeges vízben hűtjük, majd megszűrjük. A szüredék 20 ml-éhez 0,1 ml R1 brómtimolkék–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Oldószerelegy: R nátrium-hidroxid 40 g/l-es oldata – R acetonitril – R víz (2,5+25+75 V/V).

Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószerelegy 41 ml-ében oldunk. Az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS szulfacetamid-nátriumot (E-szennyező) és 5 mg CRS szulfaguanidint (C-szennyező) az oldószerelegy 41 ml-ében oldunk. Az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a B-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a B-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). 20 mg CRS csúcsazonosításra szánt szulfadimidint (amely G-szennyezőt is tartalmaz) az oldószerelegy 16,4 ml-ében oldunk. Az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktilszililezett szilikagél (5 µm);

– hőmérséklet: 35º.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 10 térfogatrész R acetonitrilt R ecetsav olyan, 0,6 %V/V-os oldatával elegyítünk (90 térfogatrész) amelynek pH-ját előzetesen R ammónia 250 g/l-es oldatával pH=6,5-re állítottunk be;

– B-mozgófázis: R acetonitrilt azonos térfogatarányban elegyítünk R ecetsav olyan, 0,6 %V/V-os oldatával, amelynek pH-ját előzetesen R ammónia 250 g/l-es oldatával pH=6,5-re állítottunk be;

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

Sulfadimidinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 3

0 – 25 100 0 25 – 35 100 → 0 0 → 100 35 – 45 0 100

Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 241 nm-en.

Injektálás: 20 μl.

Szennyezők azonosítása: a G-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt szulfadimidinhez mellékelt kromatogramot és a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenciók a szulfadimidinre (retenciós ideje kb. 20 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,13; C-szennyező kb. 0,15; D-szennyező kb. 0,2; G-szennyező kb. 1,7.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 2,0, az E- és a C-szennyező között.

Követelmények:

– C-, D- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm.

1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%.

1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,250 g anyagot 20 ml R hígított sósav és 50 ml R víz elegyében oldunk. Az oldatot jeges vízben lehűtjük, majd amperometriás végpontjelzést alkalmazva meghatározzuk az aromás primer aminocsoportot (2.5.8).

1 ml 0,1 M nátrium-nitrit–mérőoldattal 27,83 mg C12H14N4O2S egyenértékű.

ELTARTÁS

Fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, D, G.

Sulfadimidinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur. 7.6 - 4 Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, E, F.

A. 4-amino-N-(4-metilpirimidin-2-il)benzolszulfonamid (szulfamerazin),

B. 4-amino-N-pirimidin-2-il-benzolszulfonamid (szulfadiazin),

C. (4-aminofenilszulfonil)guanidin (szulfaguanidin),

D. 4-aminobenzolszulfonamid (szulfanilamid),

E. N-[(4-aminofenil)szulfonil]acetamid (szulfacetamid),

F. 4-aminobenzolszulfonsav (szulfanilsav),

G. ismeretlen szennyező.

Thiamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2008:0303 javított 7.6

THIAMINI HYDROCHLORIDUM

Tiamin-hidroklorid

C12H18Cl2N4OS Mr 337,3 [67-03-8]

DEFINÍCIÓ

[3-[(4-Amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazolium]-klorid–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; glicerinben oldódik; alkoholban kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, C.

Második azonosítás: B, C.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS tiamin-hidrokloriddal.

Amennyiben a spektrumok között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és az összehasonlító anyagot külön-külön 10 ml R vízben feloldjuk, bepárologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B Kb. 20 mg anyagot 10 ml R vízben oldunk, az oldathoz 1 ml R hígított ecetsavat és 1,6 ml 1 M

nátrium-hidroxid–oldatot elegyítünk, és az elegyet vízfürdőn 30 percig melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. A folyadékot 5 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldat, 10 ml R kálium-[hexaciano-ferrát(III)]–oldat és 10 ml R 1-butanol hozzáadása után 2 percig erőteljesen rázzuk. A felső, alkoholos fázis intenzív világoskék fluoreszcenciát mutat, különösen 365 nm-es ultraibolya fényben. A vizsgálatot megismételjük, 1,6 ml 1M nátrium-hidroxid–oldat helyett 0,9 ml 1 M nátrium-hidroxid–oldatot és 0,1 g R vízmentes nátrium-szulfitot alkalmazva. Az oldat gyakorlatilag nem fluoreszkál.

C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

Thiamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 VIZSGÁLATOK

S oldat. 2,5 g anyagot R desztillált vízzel 25 ml-re oldunk.

Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 vagy ZS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

A vizsgálathoz az S oldat 2,5 ml-ét R vízzel 5 ml-re hígítjuk.

pH (2.2.3): 2,7–3,3.

A vizsgálathoz az S oldat 2,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

A-oldat. 5 térfogatrész R tömény ecetsavat 95 térfogatrész R vízhez elegyítünk.

Vizsgálati oldat. 0,35 g vizsgálandó anyagot 15,0 ml A-oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS tiamin-E-szennyezőt az A-oldat 4 ml-ében oldunk, és az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R vízzel 25 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,0 mm,

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm-es gömbök), 350 m2/g fajlagos felülettel és 10 nm pórusmérettel,

– hőmérséklet: 45 °C.

Mozgófázis: – A-mozgófázis: R nátrium-hexánszulfonát 3,764 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 3,1-re

beállított oldata,

– B-mozgófázis: R2 metanol,

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 – 25 90 → 70 10 → 30

25 – 33 70 → 50 30 → 50

33 – 40 50 50

40 – 45 50 → 90 50 → 10

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 248 nm-en.

Injektálás: 25 μl.

Relatív retenciók a tiaminra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb.1,2.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,6, az E-szennyező és a tiamin között.

Thiamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Követelmények:

– szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,4%),

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (1,0%),

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,125-szerese (0,05%).

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm.

A vizsgálathoz az S oldat 5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm.

Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldat (2 ppm Pb) felhasználásával készítjük.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,400 g-ját vizsgáljuk.

Szulfáthamu (2.4.14); legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,110 g anyagot 5 ml R vízmentes hangyasavban oldunk, és 50 ml R ecetsav-anhidridet elegyítünk hozzá. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal azonnal titráljuk. A titrálást 2 percen belül kell elvégezni. Üres kísérletet is végzünk.

1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 16,86 mg C12H18Cl2N4OS egyenértékű.

ELTARTÁS

Nem fémből készült tartályban, fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

Egyéb kimutatható szennyezők: a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): D, E, F, G, H.

A. 3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-4-metil-5-[2-(sulfonatooxi) etil] tiazolinum (tiamin-

szulfát-észter),

Thiamini hydrochloridum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

B. [3-[4-aminopirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazolium] (dezmetiltiamin),

C. [3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-klóretil)-4-metiltiazolium] (klórtiamin),

D. 3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-2(3H)-on (oxotiamin),

E. 3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-2(3H)-tion (tioxotiamin),

F. [3-[(4-amino-2-etilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazolium] (etiltiamin),

G. 5-[2-(acetiloxi)etil]-3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-4-metiltiazolium] (acetiltiamin),

és enantiomere

H. [(3RS)-3-[[[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]tiokarbamoil]szulfanil]-4-oxopentil]-acetát

(ketoditiokarbamát).

Thiamini nitras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:0531

THIAMINI NITRAS

Tiamin-nitrát

C12H17N5O4S Mr 327,4 [532-43-4]

DEFINÍCIÓ

[3-[(4-Amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-3-ium]-nitrát.

Tartalom: 98,0−101,0% (szárított anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetőleg apró, színtelen kristályok.

Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; forrásban lévő vízben bőségesen oldódik; alkoholban és metanolban kevéssé oldódik.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, C.

Második azonosítás: B, C.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: a tiamin-nitrát Ph. Eur. referenciaspektrumával.

B. Kb. 20 mg anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldatot 1 ml R hígított ecetsavval és 1,6 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldattal elegyítjük, majd 30 percig vízfürdőn melegítjük. Lehűlés után 5 ml R hígított nátrium-hidroxid−oldatot, 10 ml R kálium-[hexaciano-ferrát(III)]−oldatot és 10 ml R 1-butanolt mérünk hozzá és 2 percen át erőteljesen rázzuk. A felső, alkoholos réteg − különösen 365 nm-es ultraibolya fényben − intenzív, világoskék színben fluoreszkál. Megismételjük a vizsgálatot olymódon, hogy az 1,6 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldat helyett 0,9 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldatot és 0,2 g R nátrium-szulfit–heptahidrátot alkalmazunk. Ez esetben gyakorlatilag nem észlelhető fluoreszcencia.

C. A nitrátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Kb. 5 mg anyagot vizsgálunk.

VIZSGÁLATOK

S oldat. 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk.

Thiamini nitras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer).

pH (2.2.3): 6,8 − 7,6. Az S oldatot vizsgáljuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

A-oldat. 95 térfogatrész R vízhez 5 térfogatrész R tömény ecetsavat elegyítünk.

Vizsgálati oldat. 0,35 g vizsgálandó anyagot 15,0 ml A-oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS tiamin-E-szennyezőt 4 ml A-oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,0 mm,

– állófázis: 350 m2/g fajlagos felületű és 10 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (4 μm-es gömbök),

– hőmérséklet: 45 °C.

Mozgófázis:

– A-mozgófázis: R nátrium-hexánszulfonát 3,764 g/l töménységű, R tömény foszforsavval pH 3,1-re beállított oldata,

– B-mozgófázis: R2 metanol,

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0 − 25 90 → 70 10 → 30

25 − 33 70 → 50 30 → 50

33 − 40 50 50

40 − 45 50 → 90 50 → 10

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 248 nm-en.

Injektálás: 25 μl.

Relatív retenciók tiaminra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb. 1,2.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 1,6, az E-szennyező és a tiamin között.

Követelmények:

– szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%),

– szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének másfélszerese (1,5 %),

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének huszadrésze (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm.

Thiamini nitras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 1,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Az anyag 0,140 g-ját 5 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk, és az oldathoz 50 ml R ecetsav-anhidridet elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), késedelem nélkül 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. A titrálást 2 percen belül be kell fejezni. Üres titrálást is végzünk.

1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 16,37 mg C12H17N5O4S egyenértékű.

ELTARTÁS

Nem fém tartályban, fénytől védve.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

Egyéb kimutatható szennyezők: D, E, F, G, H.

A. 2-[3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-4-metil-tiazol-3-ium-5-il]etil-szulfát (tiamin-szulfát-észter),

B. 3-[(4-aminopirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-3-ium (dezmetiltiamin),

C. 3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-klóretil)-4-metiltiazol-3-ium (klórtiamin),

D. 3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-2(3H)-on (oxotiamin),

Thiamini nitras Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 E. 3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-2(3H)-tion (tioxotiamin),

F. 3-[(4-amino-2-etilpirimidin-5-il)metil]-5-(2-hidroxietil)-4-metiltiazol-3-ium (etiltiamin),

G. 5-[2-(acetiloxi)etil]-3-[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]- 4-metiltiazol-3-ium (acetiltiamin),

és enantiomere

H. [(3RS)-3-[[[(4-amino-2-metilpirimidin-5-il)metil]tiokarbamoil]szulfanil]-4-oxopentil]-acetát

(ketoditiokarbamát).

Tretinoinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

07/2011:0693 javított 7.6

TRETINOINUM

Tretinoin

C20H28O2 Mr 300,4 [302-79-4]

DEFINÍCIÓ

(2E,4E,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav.

Tartalom: 98,0–102,0 % (szárított anyagra vonatkoztatva).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: sárga vagy világos narancsszínű, kristályos por.

Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban alig oldódik; alkoholban kevéssé oldódik.

op: kb. 182 °C (bomlás közben).

Levegőre, hőre és fényre érzékeny, különösen oldott formában.

Minden műveletet a lehető leggyorsabban végzünk, és védjük az anyagot a bomlást előidéző fénytől; az oldatokat frissen készítjük.

AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A.

Második azonosítás: B, C.

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS tretinoinnal.

B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R diklórmetánnal 10 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat. A CRS tretinoin 10 mg-ját R diklórmetánnal 10 ml-re oldjuk.

Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez.

Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R aceton – R peroxidmentes éter – R ciklohexán (2+4+40+54 V/V).

Felvitel: 5 µl.

Tretinoinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig.

Szárítás: levegőn.

Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával.

C. Kb. 5 mg anyagot 2 ml R antimon(III)-klorid–oldatban oldunk. Az oldat intenzív vörös, majd később ibolyaszínű lesz.

VIZSGÁLATOK

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS izotretinoint R metanollal 10,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a vizsgálati oldat 0,5 ml-ével elegyítjük, és az elegyet R metanollal 25,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c). A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk.

Oszlop:

– méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;

– állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (5+225+770 V/V).

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc.

Detektálás: spektrofotométerrel, 355 nm-en.

Injektálás: 10 µl.

Kromatografálási idő: a tretinoin retenciós idejének 1,2-szerese.

Szennyezők azonosítása: az A-szennyező csúcsának azonosítására a a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk.

Relatív retenció a tretinoinre (retenciós ideje kb. 29 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,75.

Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 5,0, az A-szennyező és a tretinoin között.

Követelmények:

– A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,5%);

– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,2%);

– szennyezők összesen: a csúcsterületek összege nem lehet nagyobb a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (1,0%);

– elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének tizede (0,05%).

Tretinoinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkelyben - a "Rokon vegyületek" minősítéséhez - megadott határértékeket (2034.-1. táblázat) itt nem alkalmazzuk.

Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm.

Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját csökkentett nyomáson 16 órán keresztül szárítjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS

0,200 g anyagot 70 ml R acetonban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M 2-propanolos tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk.

1 ml 0,1 M 2-propanolos tetrabutilammónium-hidroxid–mérőoldattal 30,04 mg C20H28O2 egyenértékű.

ELTARTÁS

Inertgáz alatt, légmentesen záró tartályban, fénytől védve.

Ajánlatos a felnyitott tartály tartalmát a lehető leggyorsabban felhasználni és az anyag fel nem használt részét inertgáz atmoszférával védeni.

SZENNYEZŐK

Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.

Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D, F, G.

A. (2Z,4E,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav (izotretinoin),

B. (2Z,4E,6Z,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav

(9,13-di-cisz-retinoinsav),

Tretinoinum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4

C. (2Z,4Z,6E,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav

(11,13-di-cisz-retinoinsav),

D. (2E,4E,6Z,8E)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetilciklohex-1-enil)nona-2,4,6,8-tetraénsav

(9-cisz-retinoinsav),

és enantiomere

F. (2E,4E,6E,8E)-9[(3RS)-3-metoxi-2,6,6-trimetilciklohex-1-enil]-3,7-dimetilnona-2,4,6,8-tetraénsav

(rac-4-metoxitretinoin),

és enantiomere

G. (2E,4E,6E,8E)-9[(3RS)-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-7-oxabiciklo[4.1.0]hept-1-il)nona-2,4,6,8-

tetraénsav (rac-5,6-epoxitretinoin).

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:0153

EMBERGYÓGYÁSZATI VAKCINÁK

Vaccina ad usum humanum

DEFINÍCIÓ

Az embergyógyászati vakcinák olyan antigéneket tartalmazó készítmények, amelyek specifikus és aktív immunitást képesek előidézni az emberi szervezetben egy fertőző kórokozóval, vagy az általa termelt toxinnal vagy antigénnel szemben. Az immunválasz során aktiválódhat a veleszületett és a szerzett (celluláris és humorális) immunitás is. A tervezett program szerint végezett oltás esetén az embergyógyászati vakcináknak az emberi szervezetben bizonyítottan kielégítő immunizáló aktivitással kell rendelkezniük, és megfelelően ártalmatlannak kell lenniük.

Az embergyógyászati vakcinák tartalmazhatnak: kémiai vagy fizikai módszerekkel inaktivált teljes mikroorganizmusokat (baktériumokat, vírusokat vagy parazitákat), amelyek a kívánt immunizáló sajátságaikat megőrizték; élő mikroorganizmusokat, amelyek természetüknél fogva avirulensek vagy amelyeket virulenciájuk gyengítése céljából előkezeltek, anélkül, hogy a kívánt immunizáló sajátságaikat elvesztették volna; mikroorganizmusokból kivont, vagy azok által kiválasztott, illetve rekombináns DNS technológiával vagy kémiai szintézissel termelt antigéneket. Az antigének felhasználhatók natív állapotukban vagy kémiai, illetve fizikai módszerekkel detoxifikálva, továbbá – immunizáló hatásuk növelése érdekében – aggregálhatók, polimerizálhatók vagy valamilyen hordozóhoz is kapcsolhatók. A vakcinák adjuvánst is tartalmazhatnak. Az olyan vakcinát, ahol az antigént ásványi adjuvánshoz kapcsolták, „adszorbeált” vakcinának nevezik.

Az embergyógyászati vakcinák cikkelyeiben használatos fogalmak definícióit az 5.2.1 fejezet tartalmazza.

A teljes sejteket tartalmazó bakteriális vakcinák színtelen vagy csaknem színtelen folyadékfázisú, különböző opacitásfokú szuszpenziók, vagy fagyasztva szárított termékek. A termékek adszorbeáltak lehetnek. Az élő vagy inaktivált baktériumok koncentrációját az opacitás Nemzetközi Egységében fejezzük ki, illetve adott esetben közvetlen sejtszámlálással, vagy élő baktériumok esetében az életképes mikroorganizmus-szám mérésével határozzák meg.

A bakteriális összetevőket tartalmazó bakteriális vakcinák szuszpendált vagy fagyasztva szárított termékek, amelyek adszorbeáltak lehetnek. Antigéntartalmukat alkalmas validált módszerrel határozzák meg.

A bakteriális toxoidokat toxinokból állítják elő, olyan fizikai vagy kémiai eljárással, amely – immunizáló tulajdonságaik megőrzése mellett –

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2

toxicitásukat elfogadható szintre csökkenti vagy teljesen megszünteti. A toxinokat meghatározott mikroorganizmus-törzsekből nyerik. Az előállításra alkalmazott eljárásnak olyannak kell lennie, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A toxoidokat tisztítják. A tisztítást a detoxifikálás előtt és/vagy után végzik. A toxoid vakcinák adszorbeáltak lehetnek.

A vírusvakcinákat állatokban, előkeltetett tojásokban, megfelelő sejttenyészetekben, alkalmas szövetekben vagy géntechnológiával módosított sejtek tenyészeteiben szaporított vírusokból állítják elő. A vírusvakcinák előállításuk módjától függően változó opacitású folyadékok, de lehetnek fagyasztva szárított termékek is. A vírusvakcinák adszorbeáltathatók. Mind a folyékony, mind a reszuszpendált fagyasztva szárított készítmények lehetnek színesek is, ha az előállításukhoz használt táptalaj sav-bázis indikátort, pl. fenolvöröst tartalmaz.

A szintetikus antigénvakcinák általában tiszta vagy színtelen folyadékok. Az összetevők koncentrációját általában a specifikusantigén-tartalom formájában fejezik ki.

A kombinált vakcinák együtt adagolt, különböző antigéneket tartalmazó többkomponensű készítmények. A különböző antigénkomponensek adagolásának célja, hogy ugyanazon organizmus különböző törzsei vagy típusai és/vagy különböző organizmusok ellen nyújtsanak védelmet. A kombinált vakcina forgalomba kerülhet többkomponensű folyadékként, fagyasztva szárított készítményként vagy különálló összetevőkként, amelyeket felhasználás előtt a mellékelt utasítás szerint kell elegyíteni. Amennyiben az adott kombináció nem rendelkezik egyedi cikkellyel a Gyógyszerkönyvben, a vakcinának meg kell felelnie az egyes komponensek cikkelyeiben előírt, és az illetékes hatóság által szükség szerint módosított követelményeknek.

Az adszorbeált vakcinák szuszpenziók, melyek a tartály alján üledéket képezhetnek.

ELŐÁLLÍTÁS

Általános rendelkezések. Bizonyítani kell, hogy egy adott termék előállítási eljárásával mindig a klinikailag hatékonynak, immunogénnek és ártalmatlannak bizonyult gyártási tételhez hasonló tételek állíthatók elő. A termékjellemzőket, beleértve a gyártás közbeni ellenőrzést is, rögzíteni kell. Az előállításra vonatkozó követelményeket, beleértve az előállítás folyamán végzendő vizsgálatokat is, az egyedi cikkelyek tartalmazzák. Indokolt és engedélyezett esetekben bizonyos vizsgálatok elhagyhatók, ha – pl. validációs tanulmányokkal – igazolható, hogy az előállítási módszer következetesen biztosítja az adott vizsgálat követelményeinek való megfelelést.

Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a vakcinák előállítása oltócsíra-rendszer alkalmazásával történik. Az előállítási módszereket úgy kell kialakítani, hogy a műveletek során a megfelelő immunizáló tulajdonságok

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3

megmaradjanak, a készítmény ártalmatlan legyen és idegen kórokozókkal ne szennyeződjék.

Amennyiben az embergyógyászati vakcinákat emberi vagy állati eredetű anyagok felhasználásával állították elő, az 5.1.7. Vírusmentesség című fejezet általános követelményeit együtt kell alkalmazni jelen cikkelynek a vírusmentességre vonatkozó specifikusabb követelményeivel, illetve az 5.2.2. Vakcinák előállítására és minőségellenőrzésére szánt, meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományok, az 5.2.3. Embergyógyászati vakcinák előállítására szánt sejtszubsztrátumok, a 2.6.16. Vizsgálat idegen kórokozókra humán élővírus-vakcinákban fejezetek és az egyedi cikkelyek vírusmentességre vonatkozó követelményeivel.

Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a vakcina gyártási tételeinek előállításakor a vírusátoltások vagy a baktérium-szubkultúrák száma (az oltócsíra-törzstételtől számítva) nem haladhatja meg azt az átoltásszámot, amelyet a klinikai vizsgálatok során ártalmatlanság és hatékonyság vagy immunogenitás tekintetében megfelelőnek bizonyult vakcina előállításánál alkalmaztak.

A vakcináknak, amennyire csak lehetséges, mentesnek kell lenniük az olyan anyagoktól, amelyek emberben – ismereteink szerint – toxikus, allergiás vagy egyéb nemkívánatos reakciót válthatnak ki. A vakcinák tartalmazhatnak megfelelő segédanyagokat, így tartósítószereket és adjuvánsokat is. Penicillin és sztreptomicin sem az előállítás egyes lépései során, sem a végtermékhez adva nem használható fel. Ugyanakkor penicillint vagy sztreptomicint tartalmazó táptalajjal készült oltócsíra-törzstétel – indokolt és engedélyezett esetekben – felhasználható az előállításhoz.

A vakcinatermelés fontos jellemzője a termelés állandósága. Az embergyógyászati vakcinák cikkelyei az előállítás alatt és a kész gyártási tételen elvégzendő különböző vizsgálatokra vonatkozó határértékeket írnak elő. Ezek a határértékek megadhatók a megengedett legnagyobb, illetve legkisebb értékekként, illetve egy megadott értéktől való megengedett legkisebb és legnagyobb eltérés formájában. Bár a terméknek meg kell felelnie ezen határértékeknek, ez még nem szükségszerűen biztosítja egy adott vakcina termelésének állandóságát. Ezért az adott vizsgálatokra vonatkozóan az előállítónak minden egyes termékre megfelelő beavatkozási vagy felszabadítási követelményt/követelményeket kell előírnia, amely(ek) a klinikai vizsgálatok során, illetve a termelés állandóságának igazolására használt gyártási tételek eredményein alapul(nak). Ezek a határértékek a későbbiekben a gyártási tétel adatok statisztikai értékelésének ismeretében kismértékben módosíthatók.

A szaporításhoz használt szubsztrátumok. A szaporításhoz használt szubsztrátumoknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv ide vonatkozó követelményeinek (5.2.2, 5.2.3) vagy – ilyen követelmények hiányában – az illetékes hatóság által előírt követelményeknek. A sejtbankokkal és a sejtbankból származó sejttenyészetekkel végzett műveleteket aszeptikus

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4

körülmények között, olyan helyen kell végezni, ahol más sejtekkel nem dolgoznak. A sejtszuszpenziók készítéséhez használt szérumnak és tripszinnek idegen kórokozóktól bizonyítottan mentesnek kell lennie.

Oltócsíra-tételek/sejtbankok. Az adott oltócsíra-törzstételt vagy sejtbankot a nyilvántartási adatok – így a törzs eredetére és kezelésére vonatkozó adatok – alapján kell azonosítani. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az oltócsíra-törzstételben vagy -szaporítótételben idegen kórokozó vagy nemkívánatos anyag ne legyen jelen.

Táptalajok. A táptalajoknak, amennyire csak lehetséges, mentesnek kell lenniük az olyan anyagoktól, amelyek az emberi szervezetben – ismereteink szerint – toxikus, allergiás vagy egyéb nemkívánatos reakciót válthatnak ki; amennyiben ilyen összetevőkre mégis szükség van, bizonyítani kell, hogy mennyisége a kész gyártási tételben olyan kicsi, hogy a végtermék már ártalmatlan. A sejttenyészetekhez használt táptalaj tartalmazhat engedélyezett állati eredetű szérumot (humán szérumot nem), az a táptalaj azonban, amelyet a vírusszaporítás közben használnak a sejtnövekedés fenntartására – ha nincs más rendelkezés – nem tartalmazhat szérumot. A sejttenyészetekhez használt táptalajok tartalmazhatnak sav-bázis indikátorokat, pl. fenolvöröst, valamint engedélyezett antibiotikumokat (a legkisebb hatékony koncentrációban), előnyösebb azonban, ha az előállítás folyamán a táptalaj antibiotikummentes.

Szaporítás és aratás. A sejttenyészetek szaporítását és az aratást pontosan meghatározott körülmények között kell végezni. Az aratás tisztaságát a cikkelyben megadott megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell.

Kontrollsejtek. Sejttenyészetekben előállított vakcinák esetében a kontrollsejteket az előírások szerint kell fenntartani és vizsgálni. Az értékelhető kontroll biztosítása céljából a sejtek fenntartásához az előállításra használt sejttenyészetekével lényegében megegyező körülményeket kell fenntartani, beleértve azt is, hogy a tápfolyadékoknak azonos gyártási tételből kell származniuk, és a tápfolyadék cseréjét/módosítását is azonos körülmények között kell végezni.

Kontrolltojások. Tojásokban előállított élő vakcinákhoz a kontrolltojásokat a cikkely előírásai szerint kell inkubálni és vizsgálni.

Tisztítás. A tisztítási eljárásnak, adott esetben, validáltnak kell lennie.

Inaktiválás. Az inaktivált vakcinákat bizonyított hatékonyságú és megbízhatóságú, validált inaktiválási eljárással kell előállítani. Amennyiben az aratás várhatóan idegen kórokozókat tartalmazhat (pl. ha a vakcinát egészséges, nem SPF állományból származó tojásokban állítják elő), az inaktiválási eljárást a potenciális szennyezőket illetően is validálni kell. Az inaktiválás hatékonyságára vonatkozó vizsgálatot az inaktiválás után a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni.

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5

A letöltés előtti késztermék vakcinát megelőző köztitermékek sterilitásának vizsgálata. Egyes embergyógyászati vakcinák egyedi cikkelyei előírhatják a köztitermékek sterilitásának vizsgálatát.

Az illetékes hatóság jóváhagyásával a letöltés előtti késztermék vakcinát megelőző köztitermékek sterilitási vizsgálat helyettesíthető a gyártási tétel adatain és folyamatvalidáláson alapuló, alacsony határértékű bioburden -vizsgálattal, feltéve, hogy az előállítás későbbi lépései során steril szűrésre is sor kerül.

Előfeltétel, hogy a köztiterméket a tárolást megelőzően baktériumszűrőn kell átszűrni, hogy erre a szűrési folyamatra jóváhagyott bioburden-határértékek legyenek megállapítva, a szűrés előtti állapotra vonatkozóan, valamint hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek a köztitermék mikroorganizmusokkal való szennyeződésének, illetve a mikroorganizmusok szaporodásának elkerülésére a tárolás során.

Letöltés előtti késztermék vakcina. A letöltés előtti késztermék vakcinát az alkotórészek aszeptikus elegyítésével kell előállítani. A nem parenterális alkalmazásra szánt, nem folyékony vakcinák esetében a letöltés előtti készterméket a vakcina alkotórészeinek alkalmas körülmények között történő elegyítésével kell előállítani.

Adjuvánsok. Az antigén(ek)re adott immunválasz fokozása és/vagy módosítása céljából a vakcinakészítmény egy vagy több adjuvánst tartalmazhat. Az adjuvánst tartalmazhatja maga a késztermék, de külön tartályba is kerülhet. A termelés állandósága szempontjából alapvető fontosságú az adjuvánsok minőségének ellenőrzése, külön és az antigénekkel kombinációban egyaránt. Minden egyes adjuvánsra minőségi követelményeket kell rögzíteni, a külön kiszerelt és az antigénnel/antigénekkel együtt alkalmazott formára vonatkozóan.

Adszorbensek mint adjuvánsok. A vakcinák alumínium-hidroxidra, alumínium-foszfátra, kalcium-foszfátra vagy más alkalmas adszorbensre adszorbeáltathatók. Az adszorbenseket olyan különleges körülmények között állítják elő, amelyek biztosítják a megfelelő fizikai állapotot és adszorpciós tulajdonságokat.

Ha adszorbenst alkalmaznak adjuvánsként és ezt a vakcina gyártása során in situ állítják elő, úgy a minőségi követelményeket a vakcina minden egyes komponensére és a vakcinában az előállított adszorbensre vonatkozóan is meg kell állapítani. A minőségi követelmények elsősorban az alábbiak ellenőrzésére szolgálnak:

– kémiai összetétel (minőségi és mennyiségi);

– ahol lényeges, a fizikai szerkezet és az ezzel kapcsolatos adszorpciós tulajdonságok, különösen abban az esetben, amikor az adjuváns adszorbensként funkcionál;

– az adjuváns és az antigén közötti kölcsönhatás;

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 6

– a tisztaság, beleértve a bakteriálisendotoxin-tartalmat és a mikrobiológiai tisztaságot;

– a vakcina működése szempontjából kritikusnak tartott egyéb paraméterek.

Minden egyes – külön és az antigénnel kombinált formában alkalmazott – adjuváns stabilitását, különösen a kritikus paraméterek tekintetében, a készítményfejlesztési tanulmányok során meg kell állapítani.

Mikrobiológiai tartósítószerek. A mikrobiológiai tartósítószereket azért alkalmazzák, hogy megakadályozzák a vakcinának a felhasználás során bekövetkező, mikrobiológiai szennyeződésből eredő minőségromlását, és az ebből fakadó káros mellékhatások kialakulását. A fagyasztva szárított készítmények mikrobiológiai tartósítószereket nem tartalmazhatnak. Egyadagos folyékony készítmények esetében a mikrobiológiai tartósítószerek alkalmazása általában nem elfogadható. Többadagos folyékony készítmények esetében a hatékony mikrobiológiai tartósítás szükségességének megítéléséhez figyelembe kell venni a felhasználás során esetlegesen előforduló szennyeződést és a tartály felbontásától számított leghosszabb ajánlott felhasználhatósági időtartamot. Mikrobiológiai tartósítószer használata esetén bizonyítani kell, hogy az nem befolyásolja kedvezőtlenül a vakcina ártalmatlanságát és hatékonyságát. Antibiotikumokat mikrobiológiai tartósítószerként általában nem lehet alkalmazni

A készítményfejlesztés során az illetékes hatóságok részére elfogadható módon igazolni kell, hogy a mikrobiológiai tartósítószer a teljes felhasználhatósági időtartam alatt megőrzi hatékonyságát.

A mikrobiológiai tartósítószer hatékonyságát az 5.1.3. fejezetben leírtak szerint kell értékelni. Ha sem az A-, sem a B-követelmény nem teljesül, akkor az embergyógyászati vakcináknál indokolt esetben az alábbi követelményeket kell alkalmazni: a baktériumszám 24 óra – 7 nap között ne növekedjék, 14 nap elteltével 3 logaritmus egységgel csökkenjen, 28 nap elteltével ne legyen növekedés; gombák esetében 14 nap és 28 nap elteltével se legyen növekedés.

A köztitermékek stabilitása. Köztitermékeket a vakcinagyártás különböző fázisaiban nyernek, és ezeket esetenként akár hosszabb ideig is tárolják. Ilyen köztitermékek:

– oltócsíra-tételek és sejtbankok;

– élő vagy ínaktivált aratások;

– toxinokból vagy toxoidokból, poliszacharidokból, baktérium- vagy vírusszuszpenziókból álló, tisztított aratások;

– tisztított antigének;

– adszorbeált antigének;

– konjugált poliszacharidok;

– letöltés előtti késztermék vakcina;

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 7

– a végső, lezárt tartályban, a stabilitási vizsgálatok során alkalmazott hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten tárolt, és ismételt vizsgálat nélküli felszabadításra szánt vakcina.

Ha a köztiterméket nem használják fel rövid időn belül, bomlásuk várható mértékének megállapítására a tervezett tárolási körülmények között stabilitásvizsgálatokat kell végezni. A letöltés előtti késztermék vakcina stabilitásvizsgálata, a tervezett tárolási körülményekkel egyenértékű körülmények között, reprezentatív mintákkal végezhető. Az oltócsíra-tételek és sejtbankok kivételével a tervezett tárolási körülményekre vonatkozó lejárati időt minden köztitermékre meg kell állapítani, amennyiben lehetséges, a stabilitási tanulmányok alapján.

Kész gyártási tétel. A kész gyártási tételt a letöltés előtti késztermék vakcinának steril, garanciazáras tartályokba, aszeptikus körülmények között történő szétosztásával állítják elő; a tartályokat – adott esetben fagyasztva szárítás után – szennyezést kizáró módon lezárják. Nem parenterális alkalmazásra szolgáló, nem folyékony vakcinák esetében a kész gyártási tételt a letöltés előtti késztermék steril, garanciazáras tartályokba, megfelelő körülmények között történő szétosztásával állítják elő. Indokolt és engedélyezett esetben bizonyos, a kész gyártási tételre előírt vizsgálatok a letöltés előtti készterméken is elvégezhetők, amennyiben igazolták, hogy az azt követő gyártási műveletek nem befolyásolják a követelményeknek való megfelelést.

Küllem. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a kész gyártási tételt tartalmazó minden egyes tartályt (üvegcse, fecskendő vagy ampulla) vizuálisan vagy mechanikusan meg kell vizsgálni, a küllem elfogadhatóságának ellenőrzésére.

Az adszorpció mértéke. Adszorbeált vakcina esetében – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – az adszorpció mértékére vonatkozó felszabadítási specifikációt a klinikai vizsgálathoz felhasznált gyártási tételekre kapott eredmények alapján kell előírni. A vakcinára kapott stabilitási adatok alapján igazolni kell, hogy az adszorpció mértéke a lejárati idő végén sem lesz kisebb, mint a klinikai vizsgálatokhoz felhasznált gyártási tételekre kapott érték.

Hőstabilitás. Amennyiben az élő, gyengített vakcinák esetében az egyedi cikkely előírja a hőstabilitás vizsgálatot, azt a végső gyártási tételen kell elvégezni azért, hogy a gyártási tételek hőstabilitási állandósága a termékben levő vírus/baktérium-komponensek esetén nyomon követhető legyen. A megfelelő körülményeket az egyedi cikkely írja elő. A vizsgálat rutinszerű alkalmazása adott termék esetén elhagyható, ha az előállítási folyamat állandóságát az illetékes hatóság jóváhagyásával bizonyították, olyan releváns paraméterek alkalmazása mellett, mint hozamállandóság, az életképes baktériumszám a fagyasztva szárítás előtt és után, a hatóérték a felszabadításkor és a tényleges stabilitás a hőstabilitásnál előírt paraméterek

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 8

alkalmazása mellett. Amennyiben az antigének előállítási folyamata vagy a formulálás jelentősen megváltozik, a vizsgálatot újra be kell vezetni.

Stabilitás. A termékfejlesztés során végzett vizsgálatokkal igazolni kell, hogy a kész gyártási tétel a felhasználhatóság teljes időtartama alatt megőrzi hatóértékét; a javasolt tárolási körülmények között bekövetkező hatóérték-csökkenés mértékét meg kell állapítani. Túl nagy csökkenés arra utalhat, hogy a vakcina nem megfelelő, még akkor sem, ha hatóértéke az elfogadhatóság határain belül marad.

Lejárati idő. Amennyiben nincs más rendelkezés, a lejárati időt a hatóérték-meghatározás megkezdésétől, kombinált vakcinák esetében pedig az első hatóérték-meghatározás megkezdésétől kell számítani. A stabilitásvizsgálatoknál alkalmazott hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten tárolt, és ismételt hatóérték-meghatározás nélküli felszabadításra szánt vakcinák esetében a lejárati időt az erről a hőmérsékletről való áthelyezéstől kell számítani. Amennyiben adott vakcinával nem végeznek hatóérték-meghatározást, a kész gyártási tétel lejárati idejét az engedélyezett stabilitásjelző vizsgálat időpontjától, vagy ennek hiányában a fagyasztva szárítás, illetve a végső tartályokba töltés időpontjától kell számítani. Az olyan kombinált vakcinák lejárati ideje, amelyek összetevőit külön tartályokba töltik, a legrövidebb lejárati idejű komponensével azonos.

A lejárati idő csak az előírt körülmények között tárolt vakcinákra érvényes.

Állatokon végzett vizsgálatok. A Kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló Európai Egyezmény (European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental and Other Scientific Purposes) rendelkezésének megfelelően a vizsgálatokat úgy kell elvégezni, hogy a lehető legkevesebb állatot használják fel, és azoknak a legkevesebb fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet vagy tartós károsodását okozzák. Az egyes cikkelyekben a vizsgálatok eredményének megítélésére alkalmazott követelményeket ezeknek megfelelően kell alkalmazni. Például, ha egy cikkely előírása szerint az állatot akkor kell „pozitív”-nak, fertőzöttnek stb. tekinteni, ha a jellemző klinikai tüneteket mutatja, vagy kimúlik, akkor amint világossá válik, hogy az eredmény már nem változik, a szóban forgó állatot kíméletesen le kell ölni, vagy megfelelően kezelni kell, hogy felesleges szenvedését elkerüljük. Az Alapelvekkel (General Notices) összhangban a cikkelynek való megfelelés igazolására lehet alternatív vizsgálati módszereket használni. Az ilyen vizsgálatok használata különösen indokolt, ha ezzel helyettesíthető, vagy csökkenthető az állatfelhasználás, illetve csökkenthető az állatok szenvedése.

VIZSGÁLATOK

A vakcináknak meg kell felelniük az egyedi cikkelyekben található előírásoknak, adott esetben beleértve az alábbiakat is:

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 9

pH (2.2.3). A folyékony vakcinák – adott esetben reszuszpendálás után – feleljenek meg az adott készítményre jóváhagyott követelményeknek.

Adjuváns. Amennyiben a vakcina adjuvánst tartalmaz, annak mennyiségét meg kell határozni, és bizonyítani kell, hogy az a várt mennyiségnek megfelelő határértékek között van (lásd az alábbiakban az alumíniumra és kalciumra vonatkozó vizsgálatokat is).

Alumínium (2.5.13): amennyiben a vakcina alumínium adszorbenst tartalmaz, legfeljebb 1,25 mg alumínium (Al) a készítmény egy emberi adagjában, ha nincs más előírás.

Kalcium (2.5.14): amennyiben a vakcina kalcium adszorbenst tartalmaz, legfeljebb 1,3 mg kalcium (Ca) a készítmény egy emberi adagjában, ha nincs más előírás.

Szabad formaldehid (2.4.18): ha a vakcina előállítása során formaldehidet használnak, legfeljebb 0,2 g/l szabad formaldehid a végtermékben, amennyiben nincs más előírás.

Fenol (2.5.15): ha a vakcina előállítása során fenolt használnak, legfeljebb 2,5 g/l a végtermékben, amennyiben nincs más előírás.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0 %m/m, fagyasztva szárított vakcinák esetében, ha nincs más előírás.

Kivehető térfogat (2.9.17). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményének.

Bakteriális endotoxinok. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készterméken el kell végezni a bakteriális endotoxin vizsgálatot. Ha az egyedi cikkelyben nincs határérték előírva, a megfelelő módszerrel (2.6.14) meghatározott bakteriálisendotoxin-tartalom kevesebb legyen, mint az adott készítményre engedélyezett határérték.

ELTARTÁS

Fénytől védve. Amennyiben nincs más rendelkezés, 5 ± 3 °C hőmérsékleten. A folyékony halmazállapotú adszorbeált vakcinák esetében nem engedhető meg, hogy a vakcina megfagyjon.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 10

– a készítmény nevét;

– a kész gyártási tétel azonosítására alkalmas jelzést;

– a javasolt humán dózist és az alkalmazás módját;

– az eltartási körülményeket;

– a lejárati időt;

– a vakcinához adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét;

– a vakcinához adott antibiotikum, adjuváns, ízjavító anyag, illetve stabilizátor nevét;

– adott esetben, hogy a vakcina adszorbeált;

– az esetlegesen ártalmas reakciót okozó összetevő nevét és a vakcina használatára vonatkozó minden ellenjavallatot;

– fagyasztva szárított vakcinák esetében:

– a reszuszpendáláshoz használandó folyadék nevét vagy összetételét és térfogatát;

– azt az időt, amelyen belül a reszuszpendált vakcinát fel kell használni.

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 1

07/2012:0537

VACCINUM FEBRIS FLAVAE VIVUM

Sárgaláz vakcina (élő)

DEFINÍCIÓ

A sárgaláz vakcina (élő) a sárgaláz vírus 17D törzséből készített, előkeltetett tyúktojásban szaporított, fagyasztva szárított készítmény. A vakcinát a feliratnak megfelelő módon, közvetlenül felhasználás előtt kell feloldani, hogy tiszta folyadék keletkezzen.

ELŐÁLLÍTÁS

A vakcina előállítása vírus oltócsíra-tétel rendszeren alapul. Igazolni kell, hogy az előállítás módszere emberre nézve mindig megfelelő immunizáló képességű és ártalmatlan élő sárgaláz vakcinát eredményez.

Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az embergyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek. A tengerimalacokra vonatkozó vizsgálatot a következőképpen módosítjuk: minden egyes tengerimalacot a vakcina tíz emberi adagjával, két-két különböző helyre beadva oltunk, majd 21 napig megfigyelés alatt tartunk.

Referenciakészítmény. A neurotropizmus vizsgálatban a vakcina olyan gyártási tételét használjuk referenciakészítményként, amelynek esetében ismert, hogy emberben megfelelő eredményeket adott.

A virémia (viszcerotropizmus) és az immunizáló képesség vizsgálatokban a vírus inoculum titerének vizsgálatához, valamint a hatóérték-meghatározás során a vakcina gyártási tétel titrálásához Nemzetközi Egység/ampulla egységekben kalibrált referenciakészítményt kell használni.

A Nemzetközi Egység a Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségében levő aktivitás. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) határozza meg.

A VÍRUS SZAPORÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ KÖZEG

Az oltócsíra-törzstétel és az oltócsíra-szaporítótétel, valamint minden egyes vakcina gyártási tétel előállítására a vírust meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományból (5.2.2) származó csirkeembrió szöveteken szaporítják.

OLTÓCSÍRATÉTELEK

A 17D törzset az adott törzs eredetére és az izolálást követő műveletekre vonatkozó feljegyzések alapján kell azonosítani. A vírus oltócsíratételeket nagy mennyiségben állítják elő, és –60 °C alatti hőmérsékleten tárolják. Az oltócsíra-törzstétel és az oltócsíra-szaporítótétel nem tartalmazhat humán eredetű fehérjét, illetve hozzáadott szérumot vagy antibiotikumot.

Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a vírusnak a kész gyártási tételben a 17D törzs eredeti izolátumának 204. és 239. átoltása közötti átoltásokból kell származnia. Az oltócsíra-szaporítótétel csak az oltócsíra-törzstételből végzett első átoltás lehet. A vakcina gyártási tétel előállítása során a szövetek fertőzésére felhasznált oltócsíratételt köztes átoltás nélkül használjuk, így a vakcinavírus nem

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 2 származhat az ártalmatlansági vizsgálatokban megfelelőnek bizonyult oltócsíratételből végzett egynél több átoltásból.

Csak az az oltócsíratétel használható fel vírusszaporításra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. A sárgaláz vírust minden egyes oltócsíra-törzstétel és oltócsíra-szaporítótétel esetében sejttenyészetben specifikus antitestekkel végzett szérumneutralizációval vagy molekuláris módszerekkel (pl. nukleinsav amplifikációs módszerekkel (NAT) vagy szekvenálással) kell azonosítani.

Idegen kórokozók (2.6.16). Minden egyes oltócsíra-törzstétel feleljen meg az alábbi vizsgálatok követelményeinek:

− baktériumokra és gombákra vonatkozó sterilitási vizsgálat (a 2.6.16 fejezetben, a Vírus-oltócsíra és vírusaratások pontban leírtak szerint),

− mikoplazmákra vonatkozó vizsgálat (a 2.6.16 fejezetben a Vírus-oltócsíra és vírusaratások pontban leírtak szerint),

− mikobaktériumok ra vonatkozó vizsgálat (a 2.6.16. fejezetben a Vírus-oltócsíra és vírusaratások pontban leírtak szerint).

Madárleukózis vírusok (2.6.24). Minden egyes oltócsíra-törzstétel feleljen meg a madárleukózis vírusokra vonatkozó vizsgálat követelményeinek.

Idegen kórokozók (2.6.16). Minden egyes oltócsíra-szaporítótétel feleljen meg az alábbi vizsgálatok követelményeinek:

− vizsgálat felnőtt egereken (csak intraperitoneális beadás esetén) (a 2.6.16 fejezetben, a Vírus-oltócsíra pontban leírtak szerint),

− vizsgálat tengerimalacokon (a 2.6.16 fejezetben, a Vírus-oltócsíra pontban leírtak szerint),

− baktériumokra és gombákra vonatkozó sterilitási vizsgálat (a 2.6.16 fejezetben, a Vírus-oltócsíra és vírusaratások pontban leírtak szerint),

− mikoplazmákra vonatkozó vizsgálat (a 2.6.16 fejezetben, a Vírus-oltócsíra és vírusaratások pontban leírtak szerint),

− mikobaktériumokra vonatkozó vizsgálat (a 2.6.16 fejezetben, a Vírus-oltócsíra és vírusaratások pontban leírtak szerint),

− egyéb idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálat sejttenyészetekben: 5 ml semlegesített oltócsíra-szaporítótételt, mely legalább 500 000 (5,7 log10) Nemzetközi Egységnek felel meg, folyamatosan fenntartott majomvese- és humán sejttenyészetekre, valamint elsődleges csirkeembrió fibroblaszt sejtekre oltva vizsgálunk idegen kórokozók jelenlétére; a sejteket 36 ± 1 °C-on inkubáljuk és 14 napig megfigyelés alatt tartjuk; az oltócsíra-szaporítótétel megfelel a vizsgálat követelményének, ha nincs idegen kórokozó jelenlétére utaló bizonyíték; a vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a sejttenyészeteknek legalább 80%-a életképes marad,

− madárvírusok: 1 ml semlegesített oltócsíra-szaporítótételt, mely legalább 100 000 (5,0 log10) Nemzetközi Egységnek felel meg, legalább 20 előkeltetett, 9-11 napos SPF tojás (5.2.2) allantoisz-üregébe, valamint legalább 20 előkeltetett, 5-7 napos SPF tojás (5.2.2) szikzsákjába oltva vizsgálunk madárvírusok jelenlétére; az oltócsíra-szaporítótétel megfelel a vizsgálat követelményének, ha sem az allantoisz-, sem a szikzsák-folyadékban nem mutatható ki

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 3

hemagglutináló ágens, továbbá ha az embriók és a korioallantoisz-membránok a makroszkópos patológiai vizsgálatban típusosak; a vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a beoltott tojásoknak legalább 80%-a 7 nap után is életképes marad.

Madárleukózis vírusok (2.6.24). Minden egyes oltócsíra-szaporítótétel feleljen meg a madárleukózis vírusokra vonatkozó vizsgálat követelményeinek.

Vizsgálatok majmokban. Minden oltócsíra-törzstétel és oltócsíra-szaporítótétel feleljen meg a következő, majmokban végzett virémia (viszcerotropizmus), immunizáló képesség és neurotropizmus vizsgálatok követelményeinek.

A majmok a Macacus alfajból származó egyedek, melyek a sárgaláz vírusára fogékonyak, és az oltócsíra-vírus beadásakor nem rendelkeznek sárgaláz elleni védettséggel. Az állatoknak egészségeseknek kell lenniük, és korábban nem részesülhettek intracerebrális vagy intraspinális beavatkozásban. Továbbá az állatok egyéb módon nem kaphattak neurotróp vírus tartalmú készítményt vagy a sárgaláz vírussal kapcsolatban álló antigént. Minden egyes vizsgálathoz legalább tíz majmot használunk.

Vizsgálati adagként 0,25 ml-t használunk, mely legalább 5000 (3,7 log10), de legfeljebb 50 000 (4,7 log10) Nemzetközi Egységgel egyenértékű; a fertőző vírus meghatározása in vitro titrálással, sejttenyészetben történik. A vizsgálati adagot, érzéstelenítést alkalmazva; az egyes majmok egyik frontális lebenyébe fecskendezzük, és a majmokat legalább 30 napon át megfigyelés alatt tartjuk.

Virémia (Viszcerotropizmus). A viszcerotropizmust a szérumban jelen lévő vírusmennyiséggel jellemezzük. A beoltás utáni második, negyedik és hatodik napon minden vizsgált majomtól vért veszünk, és a mintákból a szérumot elkülönítjük. Minden szérumból 1:10, 1:100 és 1:1000 hígítást készítünk, és az egyes hígításokat legalább 4-4, a vírusmennyiség meghatározására használt sejttenyésztő edénybe oltjuk. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményének, ha egyik szérum sem tartalmaz 500 (2,7 log10) NE/0,03 ml-nek megfelelő vírusmennyiségnél többet, és legfeljebb egy szérum tartalmaz 0,03 ml-ben 100 (2,0 log10) NE-nek megfelelő vírusmennyiséget meghaladó értéket.

Immunizáló képesség. A vizsgálati adag beadása utáni 30. napon minden egyes majomtól vért veszünk, majd a vérmintákból a szérumot minden egyes mintában elkülönítjük. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a védettség a vizsgált majmok legalább 90%-ában kimutatható. A védettséget a szérum sárgaláz vírus-neutralizációjával igazoljuk, az alábbiakban leírtak szerint.

Mivel bizonyított, hogy a szérum kis hígításai (pl. 1:10) a vizsgálatot befolyásoló, nem specifikus gátló anyagokat tartalmazhatnak, az ilyen szérumot a gátló anyagok eltávolítása érdekében kezelni kell. Minden egyes majom szérumának 1:10, 1:40 és 1:160 arányú hígítását 17D vakcinavírus azonos térfogatainak olyan hígításával keverjük össze, amely az alkalmazott titrálási módszerben optimális plakkszámot fog eredményezni. A szérum–vírus keverékeket vízfürdőben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd jeges vízben lehűtjük; minden szérum–vírus keverék 0,2 ml-ét 4-4 sejttenyésztő lemezre visszük, és a továbbiakban a vírusmennyiség meghatározásnál megadottak szerint járunk el. Hasonló módon tíz lemezre a vírus ugyanilyen mennyiségét oltjuk, majd a lemezekre olyan majomszérum 1:10 arányú hígításának azonos térfogatát visszük, amelyről ismert, hogy sárgaláz vírusneutralizáló ellenanyagot nem tartalmaz. A megfigyelési szakasz végén összehasonlítjuk a vírussal és az ellenanyagot nem tartalmazó szérum keverékével oltott lemezeken észlelt plakkok számának középértékét a vírussal és az egyes majmokból származó immunszérum keverékével oltott lemezeken észlelt plakkok számának középértékével. A vizsgált majmok legfeljebb 10%-ának széruma esetében engedhető meg, hogy 1:10 arányú hígításban ne csökkentse 50%-kal a plakkok számát.

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 4 Neurotropizmus. A neurotropizmust az enkefalitisz megjelenésének klinikai bizonyítékai, a klinikai tünetek előfordulása és a hisztológiai léziók értékelése alapján értékeljük, tíz, a referenciakészítménnyel oltott majommal összehasonlítva. Az oltócsíra-tétel nem megfelelő, ha vagy a lázas reakciók megjelenése és időtartama, vagy az enkefalitisz klinikai tünetei és a patológiás elváltozások a vírus tulajdonságainak megváltozására utalnak.

Klinikai értékelés

A majmokat 30 napon át naponta, a főemlősök enkefalitiszének klinikai jeleit jól ismerő személynek kell vizsgálnia (ha szükséges, a majmokat a motoros gyengeség vagy a spasztikus állapot vizsgálatára a ketrecükből ki kell venni). Az oltócsíratétel nem megfelelő, ha az adott oltócsíratétellel oltott majmokban az enkefalitisz súlyos tünetei (például a bénulások előfordulása vagy az, hogy az állat stimuláció hatására sem képes állva maradni) gyakoribbak, vagy az elhalálozási arány nagyobb, mint a referenciavakcinával oltott állatok esetében. Ezek, illetve az enkefalitisz egyéb jelei, például részleges bénulás, összehangolatlan mozgás, levertség, remegés vagy spasztikus állapot a tünetek súlyossága szerint egy skála segítségével számszerű értékekkel jelölhetők. Minden nap minden egyes, a vizsgálatban résztvevő majom kap egy pontértéket a következő skálán:

− 1. fokozat: borzas szőr, az állat nem eszik,

− 2. fokozat: hangja visító, nem aktív, mozgása lassú,

− 3. fokozat: reszkető mozdulatok, remegés, összehangolatlan mozgás, végtaggyengeség,

− 4. fokozat: képtelen állni, végtagbénulást mutat vagy halál (az elhullott majomnak minden nap 4 pontot adunk, az elhullás napjától a 30-ik napig).

Egy adott majom esetében a klinikai pontérték az állat napi pontértékeinek átlaga; a csoport klinikai pontértéke az egyes majmok pontértékeinek számtani középértéke. Az oltócsíratétel nem megfelelő, ha a vele beoltott majmok csoportjára jellemző klinikai súlyossági értékek átlaga szignifikánsan nagyobb (P = 0,95), mint a referenciakészítménnyel oltott majomcsoportra kapott átlagérték. Az adott oltócsíratétel elfogadhatóságáról hozandó döntéskor ezen felül kiemelt figyelmet kell fordítani azokra az állatokra, amelyeknél szokatlanul súlyos tünetek jelentkeznek.

Szövettani értékelés

Az agyat öt szinten vizsgáljuk, ezek:

− I. tömb: corpus striatum, a chiasma opticum szintjén,

− II. tömb: a talamusz, a mamilláris testek szintjén,

− III. tömb: a mesencephalon (középagy) a felső colliculusok (ikertestek) szintjén,

− IV. tömb: a híd (pons) és a kisagy (cerebellum), a felső olivák szintjén,

− V. tömb: a nyúltvelő (medulla oblongata) és a kisagy (cerebellum), az oliva magok középalsó szintjén.

A gerincvelő nyaki és ágyéki duzzanatait egyenként hat egyenlő blokkra osztjuk. A paraffinba ágyazott szövetblokkokból 15 µm-es metszeteket készítünk, melyeket gallocianinnal festünk. A gerincvelő minden hemiszekciójához, valamint az agy minden hemiszekciójához számszerű pontértéket rendelünk, az alábbiakban felsoroltak szerint. A károsodásokat a következőképpen értékeljük:

− 1. fokozat – minimális: 1-3 kis, helyi gyulladásos beszűrődés; csak néhány neuron degenerációja vagy kiesése,

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 5

− 2. fokozat – mérsékelt: 4 vagy több fokális gyulladásos beszűrődés; a neuronoknak a sejtek legfeljebb egyharmadát érintő degenerációja vagy kiesése,

− 3. fokozat – súlyos: mérsékelt fokális vagy diffúz gyulladásos beszűrődés; a neuronok 33–90%-ának degenerációja vagy kiesése,

− 4. fokozat – igen súlyos: változó mértékű, de gyakran súlyos gyulladásos reakció; a neuronok több, mint 90%-ának degenerációja vagy kiesése.

Megfigyelték, hogy a sárgaláz vakcina a majom agyába beadva a központi idegrendszer különböző anatómiai képződményeiben okoz szövettani elváltozásokat, változó gyakorisággal és súlyossággal (I. S. Levenbook et al., Journal of Biological Standardization, 1987, 15, 305-313). Ezen két indikátorra alapozva, az anatómiai struktúra célterületekre, megkímélt és megkülönböztetett területekre osztható. A célterületek azok, amelyek a majmok többségében súlyosabb specifikus elváltozásokat mutatnak, tekintet nélkül az oltócsíratétel neurovirulenciájának fokára. Megkímélt területek azok, amelyek csupán minimális specifikus elváltozást mutatnak és csak a majmok kis részében. Megkülönböztetett területek azok, ahol a súlyosabb specifikus elváltozások gyakoriságában szignifikáns emelkedés figyelhető meg olyan oltócsíratételek esetében, ahol a neurovirulencia magasabb fokú. A Macacus cynomolgus és Macacus rhesus majmok esetében a megkülönböztetett és célterületek az alábbi táblázatban találhatók.

Majom típusa Megkülönböztetett terület Célterület Macacus cynomolgus globus pallidus substantia nigra putamen elülső/mediális talamuszmag laterális talamuszmag Macacus rhesus nucleus caudatus substantia nigra globus pallidus nyaki duzzanat putamen ágyéki duzzanat elülső/mediális talamuszmag laterális talamuszmag nyaki duzzanat ágyéki duzzanat

Az oltócsíratétel végső értékelésénél a megkülönböztetett és a célterületekre vonatkozó pontértékeket vesszük figyelembe. Az egyes majmok pontértékét úgy számítjuk ki, hogy minden egyes hemiszekció egyedi célterületére kapott pontértékeket összeadjuk, és elosztjuk a vizsgált területek számával. A pontértéket a megkülönböztetett területekre ugyanilyen módon számítjuk ki.

A pontok átlagértéke a vizsgált csoportra kétféle módon számolható: (1) az egyes majmokra számolt megkülönböztetett területek pontértékeinek összegét osztjuk a majmok számával, és (2) az egyes majmok cél és megkülönböztetett pontértékeinek összegekét osztjuk a majmok számával. Ezt a két pontérték átlagot vesszük figyelembe az oltócsíratétel elfogadhatóságának megállapításakor. Az oltócsíratétel nem megfelelő, ha bármelyik lézió pontértékének átlaga szignifikánsan nagyobb (P = 0,95), mint a referenciakészítménnyel oltott állatokban kapott átlagérték.

VÍRUSSZAPORÍTÁS ÉS ARATÁS

Az előkeltetett tyúktojásokkal végrehajtott minden műveletet aszeptikus körülmények között végzünk el, olyan területen, ahol az előállítás ideje alatt egyéb kórokozókkal vagy sejtekkel nem dolgoznak. A tojások legalább 2%-át, de nem kevesebb, mint húsz és nem több mint nyolcvan tojást nem fertőzött kontroll tojásként félreteszünk. Az ellenőrzött hőmérsékleten végzett beoltás és inkubálás után csak az élő és típusos embriók arathatók. Az aratás idején a kontroll tojásokat a fertőzött tojásokkal megegyező módon kezeljük, így állítjuk elő a kontroll embriómasszát. Az embriók korát az aratás idején a tojások inkubátorba helyezésének időpontjától számítjuk; az embriók kora nem lehet több,

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 6 mint 12 nap. Homogenizálás, majd centrifugálással végzett tisztítás után az embriómassza kivonatot az alábbiakban leírtak szerint vizsgáljuk, és további feldolgozásig –70 °C-on, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk. A vírusaratások egyesíthetők. Emberi fehérjék a vírusszuszpenzióhoz a termelés egyik szakaszában sem adhatók. A készítményhez csak olyan stabilizátor adható, amely emberben bizonyítottan nem rendelkezik antigén és érzékenyítő tulajdonságokkal.

Csak olyan egyszeri aratás, illetve adott esetben egyesített egyszeri aratások használhatók fel letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amelyek megfelelnek az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. A sárgaláz vírust minden egyszeri aratás esetében sejttenyészetben, specifikus ellenanyagokkal végzett szérum-neutralizációval, vagy molekuláris módszerekkel (pl. NAT, szekvenálás) azonosítjuk.

Bakteriális- és gombaszennyezettség (2.6.1). Az egyszeri aratás feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének; minden táptalaj esetében 10 ml készítményt vizsgálunk.

Mikoplazmák (2.6.7). Az egyszeri aratás vagy egyesített egyszeri aratások feleljenek meg a mikoplazma vizsgálat követelményének; 10 ml készítményt vizsgálunk.

Mikobaktériumok (2.6.2). Az egyszeri aratás vagy az egyesített egyszeri aratások 5 ml-ét Mycobacterium spp. jelenlétére olyan tenyésztéses módszerekkel vizsgáljuk, amelyekről ismert, hogy érzékenyek az adott mikroorganizmus kimutatására.

A kontroll tojások embriómasszájának vizsgálata. Az alábbi vizsgálatok alapján a kontroll tojások kivonata semmilyen idegen kórokozó jelenlétére utaló jelet nem mutathat.

Vizsgálat egyéb kórokozók kimutatására sejttenyészetben. A kontroll tojások embriómasszájának 5 ml-es mintáját folyamatosan fenntartott majomvese és humán sejttenyészetekre, valamint elsődleges csirkeembrió fibroblasztokra oltjuk. A sejteket 36 ± 1°C-on inkubáljuk, és 14 napon át megfigyelés alatt tartjuk. A kontroll tojások embriómasszája megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha igazolható, hogy semmilyen idegen kórokozó nincs jelen. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a sejttenyészetek legalább 80%-a életképes marad.

Madárvírusok. A kontroll tojásokból származó embriómasszából tojásonként 0,1 ml-t 10 db előkeltetett (9-11 napos) SPF tojás (5.2.2) allantoisz-üregébe, valamint 10 db 5-7 napos előkeltetett SPF tojás (5.2.2) szikzsákjába oltunk, majd a tojásokat 7 napon át inkubáljuk. A kontroll tojások embriómasszája megfelelő, ha sem az allantoisz- sem a szikzsák-folyadékban nem mutatható ki hemagglutináló ágens, továbbá ha a makroszkópos patológiai vizsgálat során a vizsgált embriók és korioallantoisz-membránok normális állapotúnak bizonyulnak. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha a 7 napos megfigyelési idő alatt a vizsgált tojások legalább 80%-a életképes marad.

Víruskoncentráció. A letöltés előtti késztermék vakcina készítéséhez szükséges hígítás kiszámítására minden egyes egyszeri aratást a Hatóérték-meghatározás pontban leírtak szerint titrálunk.

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 7 LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA

A fentiekben leírt vizsgálatokban megfelelőnek bizonyult egyszeri aratásokat, illetőleg egyesített egyszeri aratásokat egyesítjük és újra tisztítjuk, majd meghatározzuk a fehérje-nitrogén tartalmat. Megfelelő stabilizátor alkalmazható és az egyesített aratás megfelelő mértékben hígítható.

Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Bakteriális- és gombaszennyezettség (2.6.1). A letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének; minden táptalaj esetében 10 ml készítményt vizsgálunk.

Fehérjenitrogén-tartalom: emberi adagonként legfeljebb 0,25 mg, a stabilizátor hozzáadása előtt.

KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL

A letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között, steril, garanciazáras tartályokba töltjük, majd fagyasztva szárítjuk, olyan nedvességtartalom eléréséig, amely a vakcina stabilitása szempontjából már elfogadható. A tartályokat ezután úgy kell lezárni, hogy az anyag szennyeződéstől és nedvességtől védve legyen.

Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel a hőstabilitás vizsgálat, valamint az Azonosítás, Vizsgálatok és Hatóérték-meghatározás pontok alábbiakban előírt követelményeinek. Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcinában az ovalbuminra vonatkozó vizsgálat megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

Hőstabilitás. A fagyasztva szárított vakcina kész gyártási tételének legalább 3 tartályát száraz állapotban 14 napon át 37 ± 1 °C-on tartjuk. A felmelegített és a tároláshoz előírt hőmérsékleten tartott mintákban párhuzamosan meg kell határozni a vírustartalmat, a Hatóérték-meghatározás pontban leírtak szerint. A felmelegített vakcina víruskoncentrációja legfeljebb 1,0 log10 egységgel lehet alacsonyabb, mint a nem felmelegített vakcináé.

AZONOSÍTÁS

A feliraton feltüntetett módon feloldott vakcinát specifikus sárgaláz vírus antitesttel elegyítve, ezek fogékony sejtkultúrák fertőzésének képessége jelentős mértékben csökken. Más lehetőségként: a feliraton feltüntetett módon feloldott vakcinában jelen levő vírus molekuláris módszerekkel (pl. NAT, szekvenálás) sárgaláz vírusként azonosítható.

VIZSGÁLATOK

Ovalbumin: emberi adagonként legfeljebb 5 µg ovalbumin, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%.

Bakteriális- és gombaszennyezettség. A feloldott vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): emberi adagonként legfeljebb 5 NE.

Vaccinum febris flavae vivum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.5 - 8 HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

A fertőzővírus-tartalom meghatározásához a vakcina legalább 3 tartályának tartalmát sejttenyészeteken titráljuk. Minden egyes meghatározás validálására a megfelelő vírus referenciakészítmény egy tartályának tartalmával 3 párhuzamos titrálást végzünk. A referenciakészítmény vírustartalmát kontrollgrafikon segítségével kell nyomon követni, és a készítmény titerét minden laboratórium a történeti feljegyzések alapján állapítja meg. A vakcina minden egyes tartályának víruskoncentrációját, a referenciakészítmény párhuzamos titrálásai során kapott víruskoncentráció értéket, valamint az ennek megfelelő kombinált víruskoncentrációt a szokásos statisztikai módszerek (például 5.3) segítségével számítjuk ki. A vakcina 3 tartályára kapott kombinált víruskoncentrációt a referenciakészítmény párhuzamos titrálásai alapján kapott értékhez viszonyítjuk, az eredményt Nemzetközi Egységekben fejezzük ki. A vakcina kombinált víruskoncentrációja nem lehet kevesebb, mint 3,0 log10 NE emberi adagonként, és nem lehet nagyobb, mint az adott termékre az illetékes hatóság által jóváhagyott felső határérték.

A meghatározás nem értékelhető, amennyiben:

– a referenciakészítmény 3 párhuzamos meghatározásból számított becsült víruskoncentrációjának konfidencia intervalluma (P = 0,95) nagyobb, mint ± 0,3 log10 NE;

– a referenciakészítmény víruskoncentrációja 0,5 log10 NE-nél nagyobb mértékben eltér a megállapított értéktől.

A meghatározást meg kell ismételni, amennyiben a vakcina kombinált víruskoncentrációjának konfidencia intervalluma (P = 0,95) nagyobb, mint ± 0,3 log10 NE. A minta víruskoncentrációjának a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) történő kiszámításához csakis az érvényes meghatározások eredményei használhatók fel. A vakcina kombinált víruskoncentrációjának konfidencia intervalluma (P = 0,95) nem lehet nagyobb, mint ± 0,3 log10 NE.

Indokolt és engedélyezett esetekben más hatóérték-meghatározási módszer is alkalmazható; ilyenkor előfordulhat, hogy eltérő validitási és elfogadhatósági kritériumokat kell alkalmazni. A vakcinának azonban, amennyiben vizsgálnák, ebben az esetben is meg kell felelnie a fenti vizsgálat követelményeinek.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– az előállításhoz használt vírustörzs nevét,

– hogy a vakcinát csirkeembrióban állították elő,

– a minimális vírustartalmat,

– hogy kerülendő a vakcina érintkezése fertőtlenítőszerekkel.

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 1

01/2013:1219

VACCINUM HAEMOPHILI STIRPI B CONIUGATUM

Konjugált b típusú hemofilusz vakcina

DEFINÍCIÓ

A konjugált b típusú hemofilusz vakcina folyadék halmazállapotú vagy fagyasztva szárított készítmény, mely megfelelő b típusú Haemophilus influenzae törzsből származó, kovalensen hordozófehérjéhez kötött poliszacharidot tartalmaz. A poliszacharid rész poliribozilribitol-foszfát (PRP), meghatározott molekulaméretű lineáris kopolimer, mely ismétlődő 3-β-D-ribofuranozil-(1→1)-ribitol-5-foszfát [(C10H19O12P)n] egységekből áll. A PRP–hordozófehérje konjugátum a poliszacharid összetevőre T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki.

ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

Bizonyítani kell, hogy az előállítási eljárás emberre nézve mindig megfelelő immunizáló képességű és ártalmatlan konjugált b típusú hemofilusz vakcinát eredményez. A PRP és a hordozófehérje előállítása oltócsíra-rendszeren alapszik.

Az előállítási módszert validálni kell annak bizonyítására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az emberigyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9), valamint a pirogén vizsgálat (2.6.8) követelményeinek. A pirogén vizsgálatot a következőképpen végezzük: a nyulakba testtömeg kilogrammonként a vakcinának az alábbiakkal egyenértékű mennyiségét fecskendezzük: 1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként diftéria toxoidot vagy CRM 197 diftéria fehérjét tartalmaz; 0,1 µg PRP, ha a vakcina hordozóként tetanusz toxoidot tartalmaz; 0,025 µg PRP, ha a vakcina hordozóként OMP-t (B csoportú meningococcus külső membrán fehérje komplex) tartalmaz.

A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina mindig T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki.

A kész gyártási tétel és a fontosabb köztitermékek stabilitását egy vagy több indikátorvizsgálattal ellenőrizni kell. Ilyen vizsgálat lehet többek között a molekulaméret-meghatározás, a konjugátum szabad PRP-tartalmának meghatározása vagy az immunizáló képesség vizsgálata egerekben. A stabilitási vizsgálatok alapján úgy kell meghatározni a gyártási tétel ezen indikátorok alapján történő felszabadítására vonatkozó követelményeket, hogy a vakcina a felhasználhatósági időtartam végén is megfelelő legyen.

BAKTERIÁLIS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK A b típusú H. influenzae oltócsíra-tételek szennyeződésmentességét megfelelő érzékenységű módszerekkel igazolni kell. Ez magában foglalhatja a megfelelő közegre való oltást, a telepmorfológia értékelését, Gram-festett kenetek mikroszkópos vizsgálatát, illetve tenyészet-agglutinációt megfelelő specifikus antiszérummal.

A törzs életképességének megóvására alkalmazott stabilizátor nem tartalmazhat állati eredetű termékeket, sem fagyasztva szárítás, sem fagyasztásos tárolás esetén.

Ajánlatos az oltócsíra-tétel által termelt PRP szerkezeti jellemzése mágneses magrezonancia spektrometriával (2.2.33).

b TÍPUSÚ H. INFLUENZAE POLISZACHARID (PRP)

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 2 A b típusú H. influenzae-t nagy molekulatömegű poliszacharidot nem tartalmazó folyékony táptalajban kell szaporítani; ha a táptalaj bármely összetevője vércsoport-anyagokat tartalmaz, eljárásvalidálással bizonyítani kell, hogy a tisztítási lépés után ezek már nem mutathatók ki. A tenyészet bakteriális tisztaságát megfelelő módszerekkel igazolni kell. Ez magában foglalhatja a megfelelő közegre való oltást, a telepmorfológia értékelését, Gram-festett kenetek mikroszkópos vizsgálatát, illetve tenyészet-agglutinációt, megfelelő specifikus antiszérummal. A tenyészet inaktivált is lehet. A PRP-t megfelelő módszerrel kell a táptalajból kivonni, majd tisztítani. Az illékony anyagok, például víz mennyiségét a tisztított poliszacharidban megfelelő módszerrel meg kell határozni, és az érték felhasználásával kell bizonyos, az alábbiakban leírt vizsgálatok szárított anyagra vonatkoztatott eredményeit kiszámítani.

A konjugátum előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő PRP alkalmazható.

Azonosítás. A PRP-t immunkémiai (2.7.1) vagy más alkalmas módszerrel, például 1H mágneses magrezonancia spektrometriás vizsgálattal (2.2.33) azonosítjuk.

Molekulaméret-eloszlás. Az adott K0 érték előtt, vagy az adott K0 tartományon belül eluálódó PRP százalékos mennyiségét méretkizárásos kromatográfiával (2.2.30) határozzuk meg; bizonyítani kell, hogy a PRP minden egyes gyártási tétele megfelel az adott készítmény esetében megállapított határértékeknek. A jelenleg engedélyezett készítmények határértékei tájékoztatásul a 1219.-1. táblázatban láthatók. A megadott határértékek a jelzett állófázis esetében érvényesek. Adott esetben a poliszacharid kémiai módosítása után szintén meg kell határozni a molekulaméret-eloszlást.

A molekulaméret-eloszlás meghatározására sokszögű lézerfény-szóródásos detektálást alkalmazó folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) is használható.

A molekulaméret-eloszlás meghatározása helyett a polimerizációs fok vagy a súlyozott átlagos molekulatömeg és a molekulatömegek szórásának valamely validált módszerrel történő meghatározása is alkalmazható.

Ribóz (2.5.31): az illetékes hatóság által az adott készítményre jóváhagyott határértékek között, szárított anyagra vonatkoztatva.

Foszfor (2.5.18): az illetékes hatóság által az adott készítményre jóváhagyott határértékek között, szárított anyagra vonatkoztatva.

Fehérje (2.5.16): legfeljebb 1,0%, szárított anyagra vonatkoztatva. A meghatározáshoz olyan mennyiségű PRP-t használunk, ami lehetővé teszi az 1% vagy az ennél nagyobb mennyiségű fehérje kimutatását.

Nukleinsav (2.5.17): legfeljebb 1,0%, szárított anyagra vonatkoztatva.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 10 NE/mikrogramm PRP.

Reagensmaradványok. Adott esetben vizsgálatokat kell végezni az inaktiválás és tisztítás során alkalmazott reagensek maradványainak meghatározására. Az egyes reagensekre vonatkozó elfogadhatósági értéket minden egyes készítmény esetében külön kell megállapítani, és a PRP minden egyes gyártási tétele esetén bizonyítani kell, hogy az megfelel a követelményeknek. Amennyiben egy adott reagens eltávolítását validációs vizsgálatokkal bizonyítottuk, a PRP vizsgálata elhagyható.

HORDOZÓFEHÉRJE

A hordozófehérjét úgy kell megválasztani, hogy a PRP-vel kialakuló konjugátum képes legyen a T-sejt-függő B-sejtes immunválasz kiváltására. A jelenleg engedélyezett hordozófehérjék és a kapcsolási technikák tájékoztatásul a 1219.-1. táblázatban láthatók. A hordozófehérjéket megfelelő mikroorganizmusok tenyésztésével állítják elő; a tenyészet bakteriális tisztaságát igazolni kell; a tenyészet inaktivált is lehet; a hordozófehérjét megfelelő módszerrel tisztítani kell.

A konjugátum előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő hordozófehérje alkalmazható.

Azonosítás. A hordozófehérjét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk.

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 3 Diftéria toxoid. A diftéria toxoidot a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443) cikkely előírásai szerint kell előállítani. A toxoid feleljen meg a cikkelyben a tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek, kivéve a sterilitási vizsgálatot (2.6.1), mely nem képezi a követelmény részét.

Tetanusz toxoid. A tetanusz toxoidot a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) cikkelyben előírtak szerint kell előállítani. A toxoid feleljen meg a cikkelyben a tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek, kivéve a sterilitási vizsgálatot, illetve hogy antigéntisztasága legalább 1500 Lf/mg fehérje nitrogén legyen.

CRM 197 diftéria fehérje: legalább 90%, megfelelő módszerrel meghatározva. Annak igazolására, hogy a termék nem toxikus, a validálás, illetve a rutinvizsgálatok során megfelelő vizsgálatokat kell végezni.

OMP (B csoportú meningococcus külső membrán fehérjekomplex). Az OMP feleljen meg a lipopoliszacharidokra és a pirogénekre vonatkozó alábbi követelményeknek.

Lipopoliszacharid: legfeljebb 8%, megfelelő módszerrel meghatározva.

Pirogének (2.6.8). Minden vizsgált nyúlba testtömeg kilogrammonként 0,25 μg OMP-t fecskendezünk.

1219-1. táblázat – A jelenleg engedélyezett készítmények jellemzői, illetve az alkalmazott PRP és hordozófehérje leírása

Hordozófehérje Hemofilusz poliszacharid Konjugálás Típusa Tisztasága Adagonkénti

névleges mennyisége

A PRP típusa Adagonkénti névleges

mennyisége

Kapcsolási módszer

Eljárás

Diftéria toxoid >1500 Lf/mg nitrogén

18 μg Méretcsökkentett PRP

K0: 0,6-0,7 R

kromatográfiás célra szánt

térhálós agaróz

25 μg a PRP cianogén-bromidos aktiválása

Aktivált diftéria toxoid (D-AH+), cianogén-bromid

aktivált PRP

Tetanusz toxoid

>1500 Lf/mg nitrogén

20 μg PRP ≥50%

K0 ≤0,30, R kromatográfiás

célra szánt térhálós agaróz

10 μg Karbodiimid közvetítés

ADH-aktivált PRP (PRP-kov.-

AH)+tetanusz toxoid+EDAC

CRM 197 diftéria fehérje

>90% diftéria fehérje

25 μg Méretcsökkentett PRP

Dp= 15-35 vagy 10-35

10 μg Reduktív aminálás

(egylépéses módszer),vagy

N-hidroxi-szukcin-imides

aktiválás

A PRP közvetlen kötése a

(cianobórhidrid aktivált) CRM 197-

hez

B csoportú Meningococcus

külső membrán-

fehérje (OMP)

Külső membránfehérje

vezikulumok:≤8% lipopoliszacharid

125 vagy 250 μg

Méretcsökkentett PRP

K0<0,6, R kromatográfiás

célra szánt térhálós agaróz vagy Mw>50·103

7,5 vagy 15 μg

Tioéter kötés PRP aktiválás CDI PRP-

IM+BuA2+BrAc=prp-BuA2-

BrAc+tioaktivált OMP

ADH = adipinsav dihidrazid BrAc = brómacetil-klorid BuA2 = bután-1,4-diamid CD1 = karbonil-diimidazol

Dp = polimerizációs fok EDAC = 1-etil-3-(3-dimetilaminopropil)karbodiimid IM = imidazolium Mw = súlyozott átlagos molekulatömeg

KÉSZTERMÉK KONJUGÁTUM

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 4 A PRP kémiai módosítás révén válik képessé a konjugációra; a molekulát a módosítás előtt vagy közben rendszerint részlegesen depolimerizálják. A hordozófehérjébe vagy a PRP-be a konjugációt megelőzően reaktív funkciós csoportokat, vagy térközszabályozó molekulákat vihetnek be. A származékképzés mértékét, amely a minőség állandóságát tükrözi, folyamatosan monitorozni kell. A konjugátum a PRP és a hordozófehérje kovalens kötésével alakul ki. Adott esetben a nem reagált, de potenciálisan reakcióképes funkciós csoportokat alkalmas molekulákkal történő lefedéssel reakcióképtelenné teszik; a reagensek eltávolítására a konjugátumot tisztítják.

A letöltés előtti késztermék vakcina előállítására csak olyan késztermék konjugátum alkalmazható, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Minden egyes készítményre és minden egyes vizsgálatra elfogadhatósági határértéket kell megállapítani, és bizonyítani kell, hogy a konjugátum minden gyártási tétele megfelel ezen követelményeknek. A jelenleg engedélyezett készítmények egyes vizsgálatok esetében érvényes határértékei tájékoztatásul a 1219.-2. táblázatban láthatók. Fagyasztva szárított vakcina esetén egyes vizsgálatokat javasolt a késztermék konjugátum helyett a kész gyártási tételen elvégezni, mivel a fagyasztva szárításos eljárás hatással lehet a vizsgálandó komponensre is.

PRP. A PRP-tartalmat a foszfor- (2.5.18) vagy ribóztartalom (2.5.31) meghatározásával vagy immunkémiai módszerrel (2.7.1) határozzuk meg.

Fehérje. A fehérjetartalmat alkalmas kémiai módszerrel határozzuk meg (például 2.5.16).

PRP/fehérje arány. Számítással határozzuk meg.

Molekulaméret-eloszlás. Méretkizárásos kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.30).

Szabad PRP. Számos módszer alkalmazható a szabad PRP elválasztására a konjugátumtól, például precipitáció, gélszűrés, méretkizárásos, anioncserés vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy ultracentrifugálás. A nem kötődött PRP-t különböző eljárásokkal, például pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó nagyhatékonyságú anioncserés kromatográfiával (HPAEC-PAD) vagy anti-PRP antitesteket alkalmazó immunmeghatározással határozhatjuk meg.

Szabad hordozófehérje. A szabad hordozófehérje-tartalmat alkalmas módszerrel vagy közvetlenül, vagy más vizsgálatok eredményeiből számítva határozzuk meg; mennyisége az adott készítményre elfogadott határértékeken belül legyen.

1219.-2.-táblázat – A jelenleg engedélyezett készítmények előállítására használt késztermék konjugátumokra vonatkozó követelmények

Vizsgálat Hordozófehérje Diftéria

toxoid Tetanusz

toxoid CRM 197 OMP

Szabad PRP <37% <20% <25% <15%

Szabad fehérje <4% adott esetben <1%

<1% vagy <2%, a kapcsolási módszertől függően

nem alkalmazható

PRP/fehérje arány 1,25-1,8 0,30-0,55 0,3-0,7 0,05-0,1

Molekulaméret (K0):

R kromatográfiás célra szánt térhálós agaróz

R1 kromatográfiás célra szánt térhálós agaróz

95%<0,75

0,6-0,7

60%<0,2

85%<0,5

50% 0,3-0,6

85%<0,3

Nem reagált funkciós csoportok. Nem reagált funkciós csoportok nem lehetnek jelen a késztermék konjugátumban, kivéve, ha az eljárás validálása során bizonyossá válik, hogy az előállítás e lépésében kimutatható nem reagált funkciós csoportok a következő előállítási lépésekben eliminálódnak (például rövid felezési idejük miatt).

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 5 Reagensmaradványok. A reagensmaradványok, például a cianid, az EDAC (etildimetilamino-propilkarbodiimid) és a fenol eltávolítását alkalmas vizsgálatokkal vagy az eljárás validálásával bizonyítani kell.

Sterilitás (2.6.1). A vizsgálathoz minden táptalajra az anyag 10 ml-ét vagy 100 dózisnak megfelelő mennyiségét visszük, aszerint, hogy melyik a kevesebb.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A késztermék konjugátumhoz – megfelelő oldószerrel végső koncentrációra történő hígítása előtt – adjuváns, mikrobiológiai tartósítószer és stabilizátor adható.

A kész gyártási tétel előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő letöltés előtti késztermék vakcina használható.

Mikrobiológiai tartósítószer. Adott esetben a mikrobiológiai tartósítószer mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége az előírt érték 85–115%-a legyen.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálatot minden táptalaj esetében 10 ml vakcinával végezzük.

KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL

Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel használatra, amely megfelel az alábbiakban leírt, illetve az „Azonosítás” és „Vizsgálatok” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a mikrobiológiai tartósítószer vizsgálatra már a letöltés előtti késztermék vakcina esetében sor került, a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

pH (2.2.3). A vakcina pH-ja, adott esetben reszuszpendálás után, az adott készítmény esetében elfogadott határértékeken belül legyen.

Szabad PRP. Számos módszer alkalmazható a szabad PRP elválasztására a konjugátumtól, például precipitáció, gélszűrés, méretkizárásos, anioncserés vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy ultracentrifugálás. A nem kötődött PRP-t különböző eljárásokkal, például pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó nagyhatékonyságú anioncserés kromatográfiával (HPAEC-PAD) vagy anti-PRP antitesteket alkalmazó immunmeghatározással határozhatjuk meg. A szabad PRP mennyisége nem haladhatja meg az adott termékre jóváhagyott értéket.

AZONOSÍTÁS

A vakcinát a PRP-re alkalmazott megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk.

VIZSGÁLATOK

PRP-tartalom: a feliraton feltüntetett érték legalább 80%-a. A PRP-tartalmat a ribóz- (2.5.31) vagy foszfortartalom (2.5.18) meghatározásával, immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg.

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg, amennyiben az alkalmazott adszorbens alumínium-hidroxid vagy víztartalmú alumínium-foszfát.

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai vagy fizikai-kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a jelzett érték 115%-ánál.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított vakcinára vonatkoztatva.

Vaccinum haemophili stirpi b coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6 - 6 Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A bakteriális endotoxin tartalomnak az illetékes hatóság által az adott termékre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie. Ha a vakcina bármely komponense nem teszi lehetővé az endotoxin-meghatározást, az Általános előírásokban leírt pirogén vizsgálatot kell elvégezni.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a PRP mikrogramm/emberi adagban kifejezett mennyiségét,

– a hordozófehérje típusát és egy emberi adagra vonatkoztatott névleges mennyiségét.

Vaccina meningococcale classis S coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:2112

VACCINUM MENINGOCOCCALE CLASSIS C CONIUGATUM

C csoportú meningococcus konjugált vakcina

DEFINÍCIÓ

A C csoportú meningococcus konjugált vakcina a Neisseria meningitidis C csoportjába tartozó, megfelelő törzsből származó, hordozófehérjéhez kovalensen kötött, tisztított tok-poliszacharidból előállított folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény. A C csoportba tartozó meningococcus poliszacharid részlegesen O-acetilált vagy O-dezacetilált, ismétlődő sziálsavegységekből áll, amelyek 2α→9 glikozid kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A hordozófehérje, amennyiben C csoportú poliszacharidhoz kötött, képes kiváltani a poliszacharidra adott T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt. A vakcina adjuvánst tartalmazhat.

ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

Igazolni kell, hogy az előállítás módszere emberre nézve folyamatosan megfelelő immunizáló képességű és biztonságos C csoportú meningococcus konjugált vakcinát eredményez. A meningococcus C poliszacharid és a hordozó fehérje előállítása oltócsíra rendszeren alapul.

A vakcina kifejlesztése során, illetve amennyiben újravalidálás szükséges, pirogén vizsgálatot kell végezni nyúlon (2.6.8), a kész gyártási tétel megfelelő mennyiségét injektálva. A vakcinának bizonyítottan pirogén aktivitástól mentesnek kell lennie.

Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az embergyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek.

A készítményfejlesztés során és a gyártási folyamat esetleges újravalidálása esetén állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki.

A kész gyártási tétel és a megfelelő köztitermékek stabilitásának értékelése egy vagy több indikátorvizsgálat eredményei alapján történik. Ezek a vizsgálatok magukban foglalhatják a molekulaméret meghatározását, a konjugátumban lévő szabad szacharid meghatározását vagy az állatokon végzett immunogenitási vizsgálatot.

BAKTERIÁLIS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK

Az oltócsíra-törzstételek előállítására használt baktériumtörzseket korábbi feljegyzések alapján kell azonosítani, mely feljegyzések tartalmazzák a törzs eredetére és jellemzésére alkalmazott vizsgálatokra vonatkozó adatokat. Az oltócsíra-szaporítótételből származó átoltások ugyanazon tulajdonságokkal rendelkezzenek, mint az oltócsíra-törzstétel előállítására szolgáló törzs.

A baktériumtenyészetek tisztaságát megfelelő érzékenységű módszerekkel kell igazolni. Ezek a vizsgálatok magukban foglalhatják pl. a megfelelő közegre való ráoltást, a telepek morfológiai vizsgálatát, a Gram-festett kenetek mikroszkópos vizsgálatát, valamint a tenyészet megfelelő specifikus antiszérumokkal végzett agglutinációját.

Vaccina meningococcale classis S coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 C CSOPORTÚ MENINGOCOCCUS POLISZACHARID

A N. meningitidist olyan folyékony közegben szaporítják, amely nem tartalmaz nagy molekulatömegű poliszacharidokat és mentes olyan alkotórészektől, amelyek cetil-trimetil-ammónium-bromid (CTAB) hozzáadására csapadékot képeznek. A tenyészet hővel inaktiválható és szűrhető, mielőtt CTAB hozzáadásával megtörténik a poliszacharid kicsapása. A kicsapott anyagot tovább tisztítják, a nukleinsavak, fehérjék és lipopoliszacharidok eltávolítására alkalmas módszerekkel. A végső tisztítási lépés az etanolos kicsapás, illetve egy O-dezacetilezési lépés is elvégezhető. A gyorsan párolgó anyagok, ide értve a vizet is, a tisztított poliszacharidban alkalmas módszerrel, például termogravimetriával (2.2.34) határozhatók meg. Az érték a szárazanyagra vonatkoztatott egyéb eredmények számítására használható, az alábbiakban leírtak szerint.

Csak az a C csoportú meningococcus poliszacharid használható fel konjugátum előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Fehérje (2.5.16): legfeljebb 1,0%, szárított anyagra vonatkoztatva.

Nukleinsav (2.5.17): legfeljebb 1,0%, szárított anyagra vonatkoztatva.

O-acetil csoportok. Mennyiségét alkalmas módszerrel vizsgáljuk (pl. 2.5.19). Meg kell állapítani az adott termékre vonatkozó elfogadhatósági értéket; a C csoportú meningococcus poliszacharid minden egyes tételének esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Sziálsav (2.5.23): legfeljebb 0,800 g, 1 gramm C csoportú meningococcus poliszacharidra számolva. A referenciaoldat készítéséhez R N-acetilneuraminsavat használunk.

Reagensmaradványok. Adott esetben vizsgálatot kell végezni az inaktiválás és tisztítás során használt reagensek maradványainak meghatározására. Minden egyes reagens esetében meg kell állapítani az adott készítményre vonatkozó elfogadhatósági értéket, és igazolni kell, hogy a C csoportú meningococcus poliszacharid minden egyes tétele megfelel ennek a határértéknek. Amennyiben validálással igazolt a reagensmaradványok eltávolítása, a tisztított C csoportú meningococcus poliszacharid esetében a vizsgálat elhagyható.

Molekulaméret-eloszlás. Méretkizárásos kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.30). Meg kell állapítani az adott készítményre vonatkozó elfogadhatósági értéket, és igazolni kell, hogy a C csoportú meningococcus poliszacharid minden egyes tétele megfelel ennek a határértéknek. Adott esetben a molekulaméret-eloszlás a C csoportú meningococcus poliszacharid kémiai módosítása után is meghatározható.

Azonosítás és szerológiai jellemzés. Az azonosságot és a szerológiai jellemzőket alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy más megfelelő eljárással, például 1H mágneses magrezonancia-spektrometriával (2.2.33) igazoljuk.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 100 NE, 1 mikrogramm C csoportú meningococcus poliszacharidra számolva.

HORDOZÓFEHÉRJE

Olyan hordozófehérjét kell választani, amely C csoportú meningococcus poliszacharidhoz kötve képes T-sejt függő immunválaszt indukálni. Erre a célra megfelelő a tetanusz toxoid és a diftériatoxin-szerű fehérje CRM 197 jelű nem toxikus mutánsa. A hordozófehérjét olyan megfelelő mikroorganizmus tenyészetéből állítják elő, amelynek baktériális tisztaságát igazolják.

Csak az a hordozófehérje használható fel konjugátum előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosság. A hordozófehérjét alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk.

CRM 197. Amennyiben hordozófehérjeként CRM 197-et használnak, az legalább 90%-ban CRM 197-et tartalmazzon, alkalmas módszerrel meghatározva. Megfelelő vizsgálatok szükségesek a termék nem toxikus jellegének igazolására a validálás, illetve a rutinszerű vizsgálat során.

Vaccina meningococcale classis S coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 Tetanusz toxoid. Amennyiben hordozó fehérjeként tetanusz toxoidot használnak, azt a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) cikkelyben leírtak szerint kell előállítani. A termék feleljen meg az adott cikkelyben a tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek, kivéve a sterilitási vizsgálatot, illetve hogy az antigén tisztaság (2.7.27) értéke legalább 1500 Lf fehérje-nitrogén legyen milligrammonként.

KÉSZTERMÉK KONJUGÁTUM

A C csoportú meningococcus poliszacharidot kémiailag úgy módosítják, hogy képessé váljon a konjugációra; általában részlegesen depolimerizálják a folyamat előtt vagy a folyamat közben. A konjugátum az aktivált C csoportú meningococcus oligoszacharid és a hordozófehérje kovalens kötésével jön létre. A konjugátum tisztítását célzó eljárások a kapcsolás során alkalmazott reagensmaradványok eltávolítására szolgálnak. A reagensmaradványok és reakció-melléktermékek eltávolítását megfelelő vizsgálatokkal vagy a tisztítási folyamat validálásával kell igazolni.

Csak az a késztermék konjugátum használható fel letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Minden egyes vizsgálat és minden egyes készítmény esetében meg kell állapítani az elfogadhatósági határokat; minden egyes konjugátum gyártási tétel esetében igazolni kell a határértékeknek való megfelelést.

Molekulaméret-eloszlás. Méretkizárásos kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.30). A készítményre vonatkozóan meg kell állapítani az elfogadhatósági határt; minden egyes konjugátum gyártási tétel esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Szacharid. A szacharidtartalmat megfelelő validált módszerrel kell meghatározni (például 2.5.23). Pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserés folyadékkromatográfia (2.2.29) szintén alkalmas a szacharidtartalom meghatározására. A készítményre vonatkozóan meg kell állapítani az elfogadhatósági határt; minden egyes konjugátum gyártási tétel esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Fehérje. A fehérjetartalmat alkalmas kémiai módszerrel kell meghatározni (például 2.5.16). A készítményre vonatkozóan meg kell állapítani az elfogadhatósági határt; minden egyes konjugátum gyártási tétel esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Szacharid–fehérje arány. Az arányt számítással határozzuk meg.

Szabad szacharid. A nem kötött szacharid mennyiségét a konjugátum eltávolítása után határozzuk meg, például anioncserés folyadékkromatográfiával, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiás módszerrel, ultraszűréssel vagy egyéb validált eljárással. A készítményre vonatkozóan meg kell állapítani az elfogadhatósági határt; minden egyes konjugátum gyártási tétel esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Szabad hordozófehérje. A mennyiséget vagy valamely alkalmas módszerrel, közvetlenül határozzuk meg, vagy az egyéb vizsgálatok eredményeiből számítás útján nyerjük. A készítményre vonatkozóan meg kell állapítani az elfogadhatósági határt; minden egyes konjugátum gyártási tétel esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Reagensmaradványok. A reagensmaradványok, például cianid eltávolítását megfelelő vizsgálatokkal vagy az eljárás validálásával igazoljuk.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek, mindegyik táptalajra 10 ml vagy 100 adagnak megfelelő mennyiségű mintát oltva, aszerint, hogy melyik kevesebb.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA

A késztermék konjugátumhoz adjuváns és stabilizátor adható a végső koncentráció megfelelő hígítófolyadékkal történő beállítása előtt.

Vaccina meningococcale classis S coniugatum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek, illetve az adott készítményre vonatkozó határértékeknek.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek, mindegyik táptalajra 10 ml mintát oltva.

KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL

Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az adott termékre vonatkozó, illetve az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban megadott követelményeknek.

AZONOSÍTÁS

A vakcinát megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk.

VIZSGÁLATOK

pH (2.2.3). A – szükség esetén reszuszpendált – vakcina pH értéke az adott termékre elfogadott értéktől legfeljebb ± 0,5 pH egységgel térhet el.

Alumínium (2.5.13): legfeljebb 1,25 mg emberi adagonként, amennyiben adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy víztartalmú alumínium-foszfátot alkalmaznak.

Víz (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított vakcinában.

Szabad szacharid. A nem kötött szacharid mennyiségét a konjugátum eltávolítása után határozzuk meg, például anioncserés folyadékkromatográfiával, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfiás módszerrel, ultraszűréssel vagy egyéb validált eljárással. A készítményre vonatkozóan meg kell állapítani az elfogadhatósági határt, amely klinikai vizsgálatokkal igazoltan még megfelelő immunogenicitást eredményez; minden egyes gyártási tétel esetében igazolni kell a határértéknek való megfelelést.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 25 NE emberi adagonként.

HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

Szacharid: a feliraton feltüntetett C csoportú meningococcus poliszacharid tartalom legalább 80%-a. A szacharidtartalmat megfelelő validált módszerrel, például a sziálsavtartalom meghatározásával (2.5.23) vagy pulzáló amperometriás detektálást alkalmazó anioncserélő folyadékkromatográfiával (2.2.29) határozzuk meg.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a C csoportú meningococcus poliszacharid mennyiségét mikrogrammban, emberi adagonként,

– a hordozó fehérje típusát és mennyiségét mikrogrammban, emberi adagonként.

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 1

01/2013:2150

VACCINUM PNEUMOCOCCALE POLYSACCHARIDICUM CONIUGATUM

Konjugált poliszacharid pneumococcus vakcina (adszorbeált)

DEFINÍCIÓ

Az adszorbeált, konjugált pneumococcus poliszacharid vakcina a Streptococcus pneumoniae szerotípusaiból nyert, tisztított, egyedileg hordozófehérjéhez kötött tok antigének (poliszacharidok) steril szuszpenziója. A többkomponensű vakcinákban jelen levő különböző poliszacharid konjugátumok esetében a hordozófehérje eltérő lehet. A vakcina alkalmas adjuvánsra vagy adszorbensre adszorbeáltatható.

Minden egyes, a S. pneumoniae megfelelő patogén törzseiből kinyert szerotípust alkalmas közegben tenyésztenek.

Az egyes poliszacharidokat megfelelő tisztítási eljárásokkal (például centrifugálás, kicsapás, ultraszűrés és oszlopkromatográfia) tisztítják.

Minden egyes poliszacharid meghatározott összetétellel és meghatározott molekulaméret-tartománnyal jellemezhető.

A poliszacharid kiválasztása az aktuális járványügyi helyzetet előidéző szerotípusok előfordulási gyakoriságától és azok földrajzi megoszlásától függ. A vakcina immunkémiailag különböző tok poliszacharidokat tartalmaz.

ELŐÁLLÍTÁS

ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

Bizonyítani kell, hogy az előállítási módszer az emberre nézve folyamatosan megfelelő immunizáló képességű és ártalmatlan S. pneumoniae konjugált vakcinát eredményez. A poliszacharidok és a hordozófehérje előállítása oltócsíra-rendszeren alapszik.

A készítményfejlesztés során, illetve amennyiben az előállítási eljárás újravalidálása szükséges, nyulakon pirogénvizsgálatot végzünk (2.6.8). A vakcina akkor megfelelő, ha pirogén aktivitás nem mutatható ki.

Az előállítási módszert validálni kell annak bizonyítására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az embergyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek.

A készítményfejlesztés során, illetve amennyiben az előállítási eljárás újravalidálása szükséges, állatkísérletekkel kell igazolni, hogy a vakcina következetesen T-sejt-függő B-sejtes immunválaszt vált ki.

A késztermék konjugátum és/vagy a kész gyártási tétel, továbbá a pneumococcus szacharidok stabilitását alkalmas indikátorvizsgálatokkal ellenőrizni kell. Ilyen vizsgálatok lehetnek többek között a molekulaméret-meghatározás, a konjugátumban lévő szacharid vagy a szabad poliszacharid tartalom meghatározása.

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 2 BAKTÉRIUM OLTÓCSÍRA-TÉTELEK

Az oltócsíra-törzstételek előállítására használt baktériumtörzsek azonosítása történeti feljegyzések alapján történik, melyek az adott törzs eredetére és jellemzésére használt vizsgálatokra vonatkozó információkat tartalmaznak.

Az oltócsíra-szaporítótételből származó átoltásoknak ugyanazon jellemzőkkel kell rendelkezniük, mint az oltócsíra-törzstétel előállítására szolgáló törzsnek.

A baktériumtenyészetek szennyeződésmentességét megfelelő érzékenységű módszerekkel igazolni kell. Ez magában foglalhatja a megfelelő közegre való oltást, a telepmorfológia értékelését, Gram-festett kenetek mikroszkópos vizsgálatát, illetve tenyészet-agglutinációt megfelelő specifikus antiszérummal.

PNEUMOCOCCUS POLISZACHARIDOK

A S. pneumoniae szerotípusok egyes törzseit nagy molekulatömegű poliszacharidot nem tartalmazó folyékony táptalajban, külön-külön kell szaporítani; ha a táptalaj bármely összetevője vércsoport-anyagokat tartalmaz, eljárásvalidálással bizonyítani kell, hogy a tisztítási lépés után ezek már nem mutathatók ki. A tenyészet bakteriális tisztaságát megfelelő módszerekkel igazolni kell. A tenyészet inaktivált is lehet. A poliszacharidot megfelelő módszerrel kell a táptalajból kivonni, majd tisztítani. Az illékony anyagok – beleértve a vizet is – mennyiségét a tisztított poliszacharidban megfelelő módszerrel, például termogravimetriásan (2.2.34), félmikro-vízmeghatározással (2.5.12) vagy, adott esetben, az oldószer- és/vagy alkoholtartalom spektrometriás meghatározásával kell meghatározni. Az értékek felhasználásával kell bizonyos, az alábbiakban leírt vizsgálatok szárított anyagra vonatkoztatott eredményeit kiszámítani.

Csak az alábbi követelményeknek megfelelő poliszacharidok használhatók fel a konjugátum előállítására.

Azonosítás. A poliszacharidot immunkémiai (2.7.1), vagy más alkalmas módszerrel, pl. 1H mágneses magrezonancia spektrometriás vizsgálattal (2.2.33) (funkcionális csoport vizsgálata) azonosítjuk.

Fehérje (2.5.16): az alkalmazott szerotípustól függően nem több, mint az adott termékre jóváhagyott határérték, szárított anyagra vonatkoztatva.

Nukleinsav (2.5.17): az alkalmazott szerotípustól függően nem több, mint az adott termékre jóváhagyott határérték, szárított anyagra vonatkoztatva.

Molekulaméret. A molekulaméret meghatározására sokszögű lézerfény-szóródásos detektálást (MALLS) alkalmazó folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29), vagy egyéb alkalmas módszer, például R kromatográfiás célra szánt térhálós agarózt vagy R1 kromatográfiás célra szánt térhálós agarózt alkalmazó méretkizárásos kromatográfia (2.2.30) használható. Értéke az adott szerotípusra jóváhagyott határértékek között legyen. A molekulaméret-eloszlás meghatározása helyett a polimerizációs fok vagy a súlyozott átlagos molekulatömeg és a molekulatömegek szórásának valamely validált módszerrel történő meghatározása is alkalmazható.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,5 NE, a poliszacharid mikrogrammban kifejezett mennyiségére vonatkoztatva.

Reagensmaradványok. Adott esetben vizsgálatokat kell végezni az inaktiválás és tisztítás során alkalmazott reagensek maradványainak ellenőrzésére. Az egyes reagensekre vonatkozó elfogadhatósági értéket minden egyes készítményre külön kell megállapítani, és minden egyes poliszacharid gyártási tétel esetén bizonyítani kell, hogy azok megfelelnek a követelményeknek. Amennyiben validációs vizsgálatokkal bizonyították, hogy a reagensmaradványokat eltávolították, a poliszacharidok vizsgálata elhagyható.

Víztartalom. A megfelelő módszerrel meghatározott víztartalom adott esetben az egyes szerotípusokra jóváhagyott határértékeken belül legyen.

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 3 A pneumococcus poliszacharid szerotípus kémiai összetételétől függően nem feltétlenül alkalmazható valamennyi, alábbiakban felsorolt vizsgálat. Az értékeknek a jóváhagyott határértékeken belül kell lenniük. Néhány pneumococcus poliszacharid szerotípusra a Poliszacharid pneumococcus vakcina (0966) cikkely ad meg alkalmas határértékeket.

Összes nitrogén (2.5.9).

Foszfor (2.5.18).

Uronsavak (2.5.22).

Hexózaminok (2.5.20).

Metilpentózok (2.5.21).

O-Acetil-csoportok (2.5.19).

MÓDOSÍTOTT PNEUMOCOCCUS POLISZACHARIDOK

A kívánt molekulaméret-tartomány elérése céljából a poliszacharid a konjugációt megelőzően kémiai vagy mechanikus úton depolimerizálható, majd koncentrálható. A poliszacharidokat vagy a depolimerizált poliszacharidokat aktiválási eljárással módosítják.

A konjugátum előállításához csak olyan módosított poliszacharidok használhatók fel, melyek megfelelnek az alábbi követelményeknek.

Molekulaméret. Méretcsökkentett módosított pneumococcus poliszacharid esetében a molekulaméret meghatározására sokszögű lézerfény-szóródásos detektálást (MALLS) alkalmazó folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) vagy egyéb alkalmas módszer, például R kromatográfiás célra szánt térhálós agarózt vagy R1 kromatográfiás célra szánt térhálós agarózt alkalmazó méretkizárásos kromatográfia (2.2.30) használható. A kapott értékeknek az adott szerotípusra jóváhagyott határértékek között kell lenniük.

Oxidációs fok. Az oxidációs fokot, adott esetben, az ismétlődő szacharid-egységek mólszámának az aldehid egységek mólszámára vonatkoztatott aránya fejezi ki, és arra alkalmas módszerrel határozzák meg. A kapott értékeknek az adott szerotípusra jóváhagyott határértékek között kell lenniük.

HORDOZÓFEHÉRJE

A hordozófehérjét alkalmas mikroorganizmus-tenyészettel (beleértve az indukálható rekombináns törzseket) állítják elő; a tenyészet bakteriális tisztaságát igazolni kell. A tenyészetet inaktiválják és a hordozófehérjét alkalmas módszerrel tisztítják. Validálási céllal vagy rutinszerűen megfelelő vizsgálatokat kell végezni annak igazolására, hogy a termék, adott esetben, meghatározott toxinoktól mentes.

Amennyiben diftéria toxoidot használnak, azt a Diftéria vakcina (adszorbeált) (0443) cikkelynek megfelelően kell előállítani, és meg kell felelnie a cikkely által a tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek, kivéve a sterilitási vizsgálatot (2.6.1), mely nem képezi a követelmények részét.

Amennyiben hordozófehérjeként CRM197-et használnak, annak legalább 90%-os tisztaságúnak kell lennie, alkalmas módszerrel meghatározva.

Amennyiben hordozófehérjeként tetanusz toxoidot használnak, azt a Tetanusz vakcina (adszorbeált) (0452) cikkelynek megfelelően kell előállítani, és meg kell felelnie a cikkely által a tisztított toxoid késztermékre előírt követelményeknek, kivéve, hogy az antigén-tisztaságnak 1 milligramm fehérjenitrogénre számolva legalább 1500 Lf-nek kell lennie, továbbá hogy a sterilitási vizsgálatot (2.6.1), mely nem képezi a követelmények részét, nem kell elvégezni.

Amennyiben D-fehérjét használnak, a Haemophilus influenzae ezen külső membrán fehérjéjének a kifejezése céljából egy meghatározott Escherischia coli törzset úgy módosítanak, hogy plazmid segítségével bejuttatják a D-fehérjét kódoló génszakaszt. A D-fehérjét kifejező módosított törzset

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 4 alkalmas folyékony táptalajon tenyésztik. A tenyésztés végén a D-fehérjét tisztítják, és alkalmas módszerrel sterilizálják. A termék D-fehérje-tartalma nem lehet kevesebb, mint 95%.

A konjugátum előállítására csak az alábbi követelményeknek megfelelő hordozófehérje alkalmazható.

Azonosítás. A hordozófehérjét megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE, a fehérje mikrogrammban kifejezett mennyiségére vonatkoztatva.

Hordozófehérje: az összfehérje-tartalomnak legalább 90%-a, megfelelő módszerrel meghatározva.

MONOVALENS KÉSZTERMÉK KONJUGÁTUM

A konjugátum az aktivált poliszacharid és a hordozófehérje közti kovalens kötés kialakításával jön létre.

A konjugátum tisztítására használt eljárások a kötés kialakításánál alkalmazott reagensmaradványok eltávolítására szolgálnak. A reagensmaradványok eltávolítását megfelelő vizsgálatokkal vagy a tisztítási eljárás validálásával igazolni kell.

A letöltés előtti késztermék vakcina előállítására csak olyan késztermék konjugátum alkalmazható, amely megfelel az alábbi követelményeknek. Az adott készítmények mindegyikére és azok minden vizsgálatára elfogadhatósági határértéket kell megállapítani, és bizonyítani kell, hogy a konjugátum minden tétele megfelel ezen követelményeknek.

Szacharid. A poliszacharidtartalmat megfelelő fizikai vagy kémiai módszerrel vagy immunkémiai eljárással (2.7.1) határozzuk meg. Az értéknek meg kell felelnie az adott szerotípusra jóváhagyott követelménynek.

Fehérje. A fehérjetartalmat alkalmas fizikai vagy kémiai módszerrel (például 2.5.16) határozzuk meg. Az értéknek meg kell felelnie az adott szerotípusra jóváhagyott követelménynek.

Szacharid–fehérje arány. A szacharid–fehérje arányt számítással határozzuk meg. Az értéknek meg kell felelnie az adott szerotípusra jóváhagyott követelménynek.

Szabad szacharid. A szabad poliszacharid-mennyiséget a konjugátumtól történő eltávolítás után határozzuk meg, pl. anioncserélő, méretkizárásos vagy hidrofób kromatográfia, ultraszűrés vagy egyéb validált módszer alkalmazásával. A kapott értéknek minden egyes szerotípus minden egyes gyártási tétele esetén meg kell egyeznie a klinikai vizsgálatok során igazolt megfelelő immunogenitási értékkel.

Szabad hordozófehérje. A szabad hordozófehérje tartalmat alkalmas módszerrel közvetlenül, vagy más vizsgálatok eredményeiből számítva határozzuk meg; mennyisége feleljen meg az adott szerotípusra jóváhagyott követelménynek.

Molekulaméret. A molekulaméret meghatározására MALLS detektálást alkalmazó folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) vagy egyéb alkalmas módszer használható. A kapott értékeknek az adott szerotípusra jóváhagyott határértékek között kell lenniük.

Reagensmaradványok. Adott esetben vizsgálatokat kell végezni az inaktiválás és tisztítás során alkalmazott reagensek maradványainak ellenőrzésére. Az egyes reagensekre vonatkozó elfogadhatósági értéket minden egyes készítményre külön kell megállapítani, és minden egyes poliszacharid gyártási tétel esetén bizonyítani kell, hogy azok megfelelnek a követelményeknek. Amennyiben validációs vizsgálatokkal bizonyították, hogy a reagensmaradványokat eltávolították, a poliszacharidok vizsgálata elhagyható.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek. A vizsgálathoz minden táptalajra az anyag 10 ml-ét, vagy 100 dózisnak megfelelő mennyiségét visszük, aszerint, hogy melyik kevesebb.

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 5 Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,75 NE, a poliszacharid mikrogrammban kifejezett mennyiségére vonatkoztatva.

ADSZORBEÁLT MONOVALENS KÉSZTERMÉK KONJUGÁTUM

A letöltés előtti késztermék vakcina előállítását megelőzően az egyes monovalens késztermék konjugátumokhoz alumínium-tartalmú adjuváns adható. Amennyiben a konjugátomokat steril adjuvánsra adszorbeáltatják, a sterilitást aszeptikus körülmények alkalmazásával kell biztosítani.

Csak az adszorbeált monovalens késztermék konjugátum használható a letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Minden egyes adszorbeált poliszacharid konjugátumot immunkémiai módszerrel (2.7.1) vagy más alkalmas módon azonosítunk.

Sterilitás (2.6.1). A konjugátum feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálathoz minden egyes táptalajra a konjugátum 10 ml-ét vagy 100 adagnak megfelelő mennyiségét visszük, aszerint, hogy melyik kevesebb.

Szacharid. A poliszacharid-tartalmat megfelelő fizikai vagy kémiai módszerrel vagy immunkémiai módszerrel (2.7.1) kell meghatározni. A kapott értéknek meg kell felelnie az adott szerotípusra jóváhagyott követelménynek.

Szabad szacharid. Az adszorbeált monovalens késztermék konjugátumot lecentrifugáljuk. A konjugátum elávolítása után meghatározzuk a felülúszóban a nem kötött poliszacharid mennyiségét. Ehhez például anioncserés, méretkizárásos vagy hidrofób folyadékkromatográfis, ultraszűrés vagy más validált módszer alkalmazható. Minden egyes szerotípusra meg kell állapítani azt az elfogadhatósági határt, amely klinikai vizsgálatokkal igazoltan még megfelelő immunizáló képességet eredményez. A megállapított határértéknek való megfelelést minden egyes gyártási tétel esetében igazolni kell.

Adszorpciós fok. Az adszorpció fokát minden egyes poliszacharid konjugátum esetében értékelni kell.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA

A letöltés előtti késztermék vakcina előállítható az egyedileg adszorbeált monovalens késztermék konjugátumokból, vagy monovalens késztermék konjugátumok olyan keverékéből, amelyet alumínium-tartalmú adjuvánsra adszorbeáltattak.

Amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcina felszabadításra szánt köztitermékként állítják elő, meg kell felelnie az alábbi követelményeknek, továbbá az adott termékre jóváhagyott határértékeken belül kell lennie.

Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel kész gyártás tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. A vizsgálatot minden egyes táptalaj esetében a vakcina 10 ml-ével vagy 100 adagnak megfelelő mennyiségével végezzük, aszerint, hogy melyik kevesebb.

KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL

Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely belül van az adott termékre jóváhagyott határértékeken, illetve megfelel az „Azonosítás”, a „Vizsgálatok” és a „Hatóérték meghatározás” pontokban előírt minden egyes követelménynek.

AZONOSÍTÁS

A vakcinában jelen levő összes poliszacharidot alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) azonosítjuk.

Vaccina ad usum humanum Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.6- 6

VIZSGÁLATOK

Alumínium (2.5.13): egy emberi adagban legfeljebb 1,25 mg.

Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14): egy emberi adagban kevesebb, mint 12,5 NE, indokolt és engedélyezett esetek kivételével.

HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS

Szacharid-tartalom. A poliszacharidok mennyiségét minden egyes szerotípus esetén alkalmas immunkémiai módszerrel (pl. nefelometriás vizsgálattal vagy enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározással (ELISA)) határozzuk meg. A készítménynek az egyes poliszacharidokból a feltüntetett mennyiség 70–130%-át kell tartalmaznia; a konfidenciahatárok (P = 0,95) a becsült mennyiség 80 és 120%-a között legyenek.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– az egyszeri humán dózisban jelen levő pneumococcus szerotípust és hordozófehérjét,

– az egyes poliszacharidok mikrogramm/humán dózisra kifejezett mennyiségét,

– a hordozófehérje egy humán dózisra vonatkoztatott mennyiségét,

– adott esetben az adszorbens nevét és mennyiségét,

– adott esetben, hogy a vakcina használat előtt felrázandó,

– adott esetben, hogy a vakcinát tilos lefagyasztani.

Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 1

01/2008:1164 javított 7.6

HÜVELYBEN ALKALMAZOTT (VAGINÁLIS) GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK

Vaginalia

DEFINÍCIÓ

A hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények rendszerint helyi hatás elérésére szánt, folyékony, félszilárd vagy szilárd készítmények. Megfelelő vivőanyagban/készítményalapban egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak.

A vaginális gyógyszerkészítmények tartályainak meg kell felelniük a Gyógyszeres tartályok előállításához használt anyagok (3.1 és alfejezetei) és a Gyógyszeres tartályok (3.2 és alfejezetei) című fejezetek követelményeinek, ha ezek előírásai vonatkoztathatók a felhasznált tartályokra.

A hüvelyben alkalmazott gyógyszerkészítményeket az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

– hüvelykúpok,

– hüvelytabletták,

– hüvelykapszulák,

– hüvelyoldatok, - emulziók és - szuszpenziók,

– tabletták hüvelyoldatokhoz, ill. - szuszpenziókhoz,

– félszilárd vaginális gyógyszerkészítmények,

– hüvelyhabok,

– gyógyszeres hüvelytamponok.

ELŐÁLLÍTÁS

A készítmény kifejlesztése során igazolni kell, hogy az egyadagos tartályban kiszerelt folyékony és félszilárd hüvelyben alkalmazott (vaginális) készítmény a tartályból a névleges tartalmának megfelelő mennyiségben kivehető.

A vaginális gyógyszerkészítmények gyártása, csomagolása, tárolása és forgalmazása folyamán megfelelő módon biztosítani kell a mikrobiológiai tisztaságot; erre nézve Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezetben találunk ajánlásokat.

VIZSGÁLATOK

Az adagolási egységek egységessége. Az egyadagos folyékony és félszilárd vaginális gyógyszerkészítményeknek meg kell felelniük az adagolási egységek egységességére vonatkozó vizsgálatnak. Az egyadagos szilárd vaginális gyógyszerkészítményeknek meg kell felelniük az adagolási egységek egységességére vonatkozó vizsgálatnak, vagy indokolt és engedélyezett esetekben a hatóanyagtartalom egységessége és/vagy a tömeg egységessége vizsgálatok alább leírt

Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 2 követelményeinek. A gyógyszerkészítményben jelenlevő növényi drogokra és növényi drogkészítményekre ezen bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak.

A hatóanyagtartalom egységessége (2.9.6). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a 2 mg-nál vagy az össztömeg 2%-ánál kevesebb hatóanyagot tartalmazó, egyadagos, szilárd készítményeknek meg kell felelniük az Egyadagos gyógyszerkészítmények hatóanyagtartalmának egységessége című fejezet A (hüvelytabletták) vagy B (hüvelykúpok, hüvelykapszulák) vizsgálatában előírt követelményeknek. Amennyiben a készítmény egynél több hatóanyagot tartalmaz, a követelmények csak azokra a hatóanyagokra vonatkoznak, amelyek megfelelnek a fent említett feltételeknek.

A tömeg egységessége (2.9.5). Az egyadagos, szilárd készítményeknek meg kell felelniük az egyadagos gyógyszerkészítmények tömegének egységességére vonatkozó vizsgálatnak. Amennyiben a hatóanyagtartalom egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra előírják, a tömeg egységességét nem kell vizsgálni.

Kioldódás. A szilárd, egyadagos készítmények hatóanyagleadását megfelelő vizsgálattal bizonyítani kell. Erre alkalmas lehet pl. a Szilárd gyógyszerformák kioldódási vizsgálata (2.9.3) vagy a Szilárd lipofil gyógszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata (2.9.42) című általános fejezetekben leírt vizsgálatok egyike.

Amennyiben kioldódási vizsgálatot írnak elő a szétesésvizsgálat elhagyható.

Hüvelykúpok

DEFINÍCIÓ

A hüvelykúpok szilárd, egyadagos gyógyszerkészítmények. Formájuk sokféle, rendszerint tojás alakúak, méretük és állományuk révén alkalmasak a hüvelybe juttatásra. A kúpok megfelelő alapban (kúpmasszában) oldott vagy diszpergált hatóanyago(ka)t tartalmaznak. A kúpmassza vízben oldható, ill. diszpergálható vagy testhőmérsékleten megolvad. A készítmények szükség esetén segédanyagokat - pl. töltőanyagokat, adszorbenseket, felületaktív anyagokat, lubrikánsokat, mikrobiológiai tartósítószereket, valamint az illetékes hatóság által engedélyezett színezéket - taralmazhatnak.

ELŐÁLLÍTÁS

A hüvelykúpokat általában öntéssel állítják elő. A kúpok előállítása során esetenként megfelelő módon biztosítani kell, hogy a hatóanyag(ok) részecskemérete megfelelő és ellenőrzött legyen. A hatóanyago(ka)t szükség esetén előzetesen porítják, és megfelelő szitán átszitálják.

Az öntéssel készülő kúpok esetében a hatóanyagot is tartalmazó kúpmasszát melegítéssel megfelelően felolvasztva, alkalmas formákba öntik. A kúpok lehűlés közben szilárdulnak meg. Az előállításhoz különböző vivőanyagokat alkalmaznak, így pl. szilárd zsírt, makrogolokat, kakaóvajat és különböző gélszerű keverékeket (amelyek pl. zselatinból, vízből és glicerinből állnak).

A nyújtott helyi hatású hüvelykúpok esetében a megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal igazolni kell.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.2). A nyújtott helyi hatás kifejtésére szánt hüvelykúpok kivételével, a készítményeknek meg kell felelniük a végbélkúpok és hüvelykúpok szétesésére vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a hüvelykúpok állapotát 60 perc elteltével vizsgáljuk.

Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 3

Hüvelytabletták

DEFINÍCIÓ

A hüvelytabletták szilárd, egyadagos gyógyszerkészítmények. Rendszerint megfelelnek a Tabletták (0478) című cikkelyben a bevonat nélküli vagy a filmbevonatú tablettákra megadott definíciónak.

ELŐÁLLÍTÁS

A nyújtott helyi hatású hüvelytabletták esetében a megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal igazolni kell.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.2). A nyújtott helyi hatás kifejtésére szánt készítmények kivételével, a hüvelytablettáknak meg kell felelniük a Végbélkúpok, hüvelykúpok szétesése (speciális módszer a hüvelytablettákra,) fejezetben előírt követelményeknek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a hüvelytabletták álapotát 30 perc elteltével vizsgáljuk.

Hüvelykapszulák

DEFINÍCIÓ

A hüvelykapszulák szilárd, egyadagos gyógyszerkészítmények. Általában a lágy kapszulákhoz hasonlóak, csak formájuk és méretük különböző. A hüvelykapszulák formája sokféle lehet, általában tojás alakúak. Felszínük sima és egyenletes.

ELŐÁLLÍTÁS

A nyújtott helyi hatású hüvelykapszulák esetében a megfelelő hatóanyagleadást alkalmas vizsgálattal igazolni kell.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.2). A nyújtott helyi hatás kifejtésére szánt hüvelykapszulák kivételével, a készítményeknek meg kell felelniük a végbélkúpok és hüvelykúpok szétesésére vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a kapszulák állapotát 30 perc elteltével vizsgáljuk.

Hüvelyoldatok, -emulziók és -szuszpenziók

Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 4 DEFINÍCIÓ

A hüvelyoldatok, - emulziók és - szuszpenziók helyi hatás elérésére, öblítésre, esetleg diagnosztikai céllal a hüvelybe juttatva alkalmazott, folyékony gyógyszerkészítmények. Tartalmazhatnak segédanyagokat is, pl. a viszkozitás beállítása, a pH beállítása ill. stabilizálása, a hatóanyag(ok) oldhatóságának növelése, valamint a készítmény stabilizálása céljából. A segédanyagok nem befolyásolhatják kedvezőtlenül a kívánt gyógyhatást, és az alkalmazott töménységben nem válthatnak ki túlzott helyi irritációt.

A hüvelyemulziók szétválhatnak ugyan, de rázogatásra könnyen újra kell képződniük. A hüvelyszuszpenziókban előfordulhat üledék, ennek azonban rázogatás hatására könnyen diszpergálódnia kell, és az újraképződött szuszpenziónak elég stabilnak kell maradnia ahhoz, hogy az egynemű készítmény bevihető legyen.

A hüvelyoldatokat, - emulziókat és - szuszpenziókat egyadagos tartályokban forgalmazzák. A tartályok kiképzése többnyire alkalmas a készítmény hüvelybe juttatására, vagy ha mégsem, akkor a készítményhez megfelelő szereléket mellékelnek.

ELŐÁLLÍTÁS

A hüvelyszuszpenziók előállítása során megfelelő módon biztosítani kell, hogy a részecskeméret az alkalmazási módnak megfelelő és ellenőrzött legyen.

Tabletták hüvelyoldatokhoz és -szuszpenziókhoz

DEFINÍCIÓ

A hüvelyoldatok és - szuszpenziók készítésére szánt tabletták közvetlenül a felhasználás előtt vízben oldandó, ill. diszpergálandó, egyadagos gyógyszerkészítmények. Tartalmazhatnak olyan segédanyagokat is, amelyek elősegítik az oldódást vagy diszpergálódást, illetve megakadályozzák a tömör üledék képződését.

A hüvelyoldatok és - szuszpenziók készítésére szánt tabletták, a szétesési vizsgálat követelményének kivételével, megegyeznek a Tabletták (0478) cikkelyben leírt definícióval.

Oldás, ill. diszpergálás után meg kell felelniük a hüvelyoldatokra, ill. - szuszpenziókra vonatkozó követelményeknek.

VIZSGÁLATOK

Szétesés (2.9.1.) A hüvelyoldatok és szuszpenziók készítésére használz tabletták 3 percen belül szét kell esniük. A vizsgálat során, vizsgálófolyadékként 15 – 25 °C-os R vizet használunk.

FELIRAT

A feliraton fel kell tüntetni:

– a hüvelyoldat ill. -szuszpenzió elkészítésének módját,

Hüvelyben alkalmazott (vaginális) gyógyszerkészítmények Ph.Hg.VIII- Ph.Eur.7.6. - 5 – azt, hogy az oldat, ill. szuszpenzió a készítést követően milyen körülmények között és mennyi

ideig tartható el.

Félszilárd vaginális gyógyszerkészítmények

DEFINÍCIÓ

A félszilárd vaginális gyógyszerkészítmények kenőcsök, krémek vagy gélek lehetnek.

A készítmények többnyire egyadagos tartályokban, a használatukhoz alkalmas eszközzel együtt kerülnek forgalomba.

A félszilárd vaginális készítményeknek meg kell felelniük a Bőrfelületre szánt (dermális), félszilárd gyógyszerkészítmények (0132) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Hüvelyhabok

DEFINÍCIÓ

A hüvelyhaboknak meg kell felelniük a Gyógyszeres habok (1105) című cikkelyben előírt követelményeknek.

Gyógyszeres hüvelytamponok

DEFINÍCIÓ

A gyógyszeres hüvelytamponok szilárd, egyadagos gyógyszerkészítmények, amelyeket meghatározott időtartamra kell a hüvelybe helyezni.

A készítményeknek meg kell felelniük a Gyógyszeres tamponok (1155) című cikkelyben előírt követelményeknek.