Az utolsó magyar

Az utolsómagyar

Csete Örs

Kallós Zoltánnépdalaival

www.csete.infomásodik könyv

előszó

A Mezőségen élő magyar ember mindennapos tapasztalata, hogy fogyatkozunk. Jönnek a hírek, hogyemitt meghalt a Mária néni, amott öt hónapja az Imre bácsi, s egyik faluban sincs többé egyetlen magyarlélek sem. Elmentek és ezzel visszavonhatatlanul magukkal vittek egy-egy morzsát a kultúránkból,dalainkból, imáinkból. A feladat ebből következik és aránylag egyszerű: fel kell gyűjteni az utolsó énekeseket,át kell örökíteni tudásukat a jövendő számára. Életem legszebb perceit ilyen emberekkel töltöttem.Megénekeltettem és gyakran megsirattam őket.

Csete Örs a következő oldalakon szórványhelyzetben, kisebbségben élő erdélyi magyarokat mutat be.Fotóalanyait nem valami különös tudás, például a hagyomány ismerete alapján válogatta, hanem a pusz-ta tény mentén, hogy hősei egy-egy falu utolsó magyarjai. Ők a hírmondói, a bizonyítékai annak, hogy ittmagyarok is éltek. A fotóesszé nyilvánvalóan agitatív szándékkal készült. Minden egyes magyar emberfontos! – ez az, amit a szétszórtságban élő szórványmagyarok megtaníthatnak ezzel az albummalmagyarországi honfitársainknak.

Unokanővérem, ahogy itt mondják a Mezőségen, egy nagydolgú asszony volt. Mindig kérdezték tőle– Te Róza, miért dolgozol ennyit? – Tán csak nem viszem az erőmet a földbe? – kérdezett vissza.Igaza volt. Senki ne vigye erejét a földbe!

Kallós Zoltán