AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

XVI. évfolyam 1. szám · 2009. böjt–húsvét

HARANGSZÓ

E lõbb még a böjt fontos idõszaka,utána a nagyhét drámája, de azért

már arccal a feltámadás ünnepe felé kellfordulnunk. Majdcsak elbúcsúzik tõlünka tél, és a természet moccanásából is sejte-ni kezdjük a legnagyobb titkot, a feltáma-dás, az újraéledés csodálatos titkát. Deazért is, mert a Názáreti Jézus legkedve-sebb apostola a Lélek által így szólaltmeg:

[1Jn 5,11]Rövid, tömör, de az egyik legtartalma-

sabb mondat a Szentírásban. Életrõl,méghozzá örök életrõl beszél az ige. Fe-lülmúlhatatlan titok jelzõs szerkezetben.Jelzõ nélkül sem fejthetõ meg az élet titka,mennyivel inkább titok így jelzõsen,hogy „örök” élet. Jelzõ nélkül könnyedénkimondjuk, hogy „élet”, és rácsodálko-zunk létére, létünkre, ha filozofikus han-gulatban vagyunk. Diákosan mondva„biosz”, érett értelmet kihívó talány: hon-nan van, meddig van, miért van? Köny-nyedén ejtjük a szót, hogy „élet” – és ko-runk legnagyobb biológusai azt mond-ják, nem ismerjük ezt a titkot. Látjuk azélet jelenségeit, de nem ismerjük a titkát.Találgatásaink vannak, de fogalmunknincs. Egyszerûen van. Ködös, távoli ho-mályba vész keletkezése. Mert igaz, hogynem értjük az életet, nem tudjuk miben-létét, eredetét – de ez nem minden. Mertitt nemcsak általánosságban kell az élet-rõl beszélni, hanem van egy még na-gyobb titok: egy sokkal hatalmasabb, anem értett élethez képest. Az a titok, hogyez az élet nemcsak él – mint fû és fa vagybogár és madár –, hanem ez az élet emberi

személlyé, egyénné válik. Ez még sokkalnagyobb titok. Van a biosz-élet és lététnem értjük, de ez nem elég, mert van aperszonális élet, a személyes élet, a sze-méllyé váló élet. Akicsit is gondolkodó éslátó ember elõtt grandiózus folyamat.Igaz a kiindulás is titok – mi az élet? – deaz igazi, fantáziát lenyûgözõ, áhítatoscsodálkozásra indító titok, a személyesséváló élet. A csodálkozást folytathatjuk to-vább, mert nemcsak úgy általánosságbanválik személyessé az élet, hanem érzõ ésgondolkodó, megszólaló, beszélõ életlesz. S arca lesz. Ez még grandiózusabb ti-tok, és egy olyan spirituális, szellemi fo-lyamat bontakozik ki itt, hogy tilos pusz-ta matériáról, önszervezõdõ anyagról be-szélni, mert aki lát, azt a látása elvezeti azIstenig, aki nem lát, az pedig vakon be-szél színekrõl. A biosz-élettõl a megsze-mélyesült életen át egy csodafolyamat agondolkodó és érzõ élet, amely arccalrendelkezik, tekintettel, mosollyal. S egy-szer csak ennek is be kell fejezõdnie.

Ott állunk olykor nagy bánattal a te-metõben, és ha érzékeltünk valamit azélet-titok grandiozitásából, nagyszerûsé-gébõl, akkor nem beszélhetünk felelõtle-nül puszta megsemmisülésrõl, semmivéválásról, mert nem az anyagot ítéljük el,hanem valakinek az arcát, tekintetét tör-jük össze lelki vakon. Azért, hogy szeret-teink arcát ne törjük össze a halál látszatá-val, forduljunk arccal a feltámadás istenitette felé, sõt a Feltámadott felé. Igaz,elõbb kell a böjti idõszak, és át kell élni anagyhét drámáját. Nagypéntek nélkülnincs feltámadás ünnepe.

Fontos a böjt kérdésének tartalmi tisz-tázása is, még ha csak pár sorban is. Aböjtegy olyan önkritikus idõszak, amikor aszentige fényében vizsgálat tárgyávátesszük saját magunkat, hétköznapi való-ságunkat, családi, társadalmi szerepünkmegélésének minõségét, és tesszük ezt Is-ten színe elõtt. A magunkba szállás idejeez, amikor nem a saját sebeinket kellszámlálgatnunk, hanem az általunk ütöttsebeket felmérnünk és – ha lehetséges –gyógyítgatnunk. Mások sebeinek gyó-gyítása által gyógyulhatunk Isten segítsé-gével. Mégsem pusztán rólunk szól azönvizsgálat, hanem életterünkbe kerülõszeretteinkrõl, barátainkról, ismerõse-inkrõl, sõt ellenségeinkrõl is. Ezért semmagánügy a vallás, a hit.

A jól kihasznált böjti idõszak önvizs-gálata után alázatosan el kell indulni anagyhét drámai stációján: lélekben kö-vessük Jézust a keresztúton! Tudva azt,hogy Isten Báránya értünk vállalta ezt azutat. A kálvária útja azért a legnehezebb,mert az ártatlan Jézusnak, Isten bûntelenFiának minden idõk összes emberénekbûnét magára kellett vállalnia az isteniítélet igazsága és a mennyei atyai szívszeretete feszültségének meg- és feloldá-sára.

Egyszerûen szólva: Jézus értünk vál-lalt kálváriát, korbácsot, töviskoronát,gúnyt, vitte a keresztet, elfogadta a szöge-ket, az ecetet. Mindezt azért, hogy a szí-vünket megszólítsa páratlan és áldozat-kész szeretetével. Ha még nem halott aszívünk, egészen biztosan reagál erre ahatalmas szeretetre. Vagy megvan a ve-

„Isten örök életet adott nekünk, és ez azélet az Õ Fiában van.”

Arccal a feltámadás ünnepe felé

Minden Kedves Olvasónak és családtagjaiknak áldottfeltámadási ünnepet kíván az Orosházi Evangélikus Egyházközség

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2009. böjt–húsvét

Egyedül Jézus!

A Biblia kimeríthetetlen kincsestár.Akár hányszor olvassuk, akárhány

igehirdetést hallgatunk, mindig elénk ke-rülnek olyan igék, amelyekre korábbannem figyeltünk fel, de egyszer csak várat-lanul megszólítanak minket. Mi lehet en-nek az oka?

Egyrészt emberi okokra vezethetõvissza: amikor kézbe vesszük a Bibliát,akkor hétrõl hétre változik a világ ben-nünk és körülöttünk. Egyszer örömmelés lelkesedéssel vagyunk tele, máskor pe-dig anyagi gondok vagy a gyász bilincseszorít. Ma Jézus tanítványaként me-gyünk boldogan, holnap pedig

keressük majd nehézzévált életünkben. Más gondolatokkal, ál-mokkal és gondokkal olvassuk ma aSzentírást, mint fél évvel ezelõtt. Más igé-re rezonál a lelkünk, más szentírási sza-kasz szólít meg minket.

Nem-csak mi választunk igéket, hanem meg-halljuk azt is, amit az Isten nekünk készít.(Sõt kényszerít meghallani!) Lelkiállapo-tunktól függetlenül (!) bátorít, figyelmez-tet, tanít, nevel vagy vigasztal minketegy-egy új ige. Igen, olyan igék is szíventalálnak minket, amelyeket mi soha nemválasztanánk. Ez így van jól, mert ezek afigyelmeztetõ igék segítenek nekünk azúton maradni.

Istentõl én is kaptam egy igét, amelyi-ket korábban sokszor olvastam, de mosthasított belém igazán:

A Máté evangéliuma 17. fejezeténekelején szereplõ történet jól ismert: Jézus(három tanítványával) felmegy a hegyre,ahol megjelenik Mózes és Illés. Meg-szólal az isteni szózat:

Majd így folytatódik Máté beszámo-

lója:

Mi van ebben az igében, miért foglal-koztat engem? Feszültséget érzek a sorokközött. Mintha Máté beszámolója csaló-dottságot sugallna! Eltûnt a csoda, pedigannyira élvezték a tanítványok! Sátratakartak építeni, hogy ott maradhassanaka hegyen Mózessel, Illéssel, Jézussal.Ata-nítványok csalódottak voltak, pedig ez azige a legcsodálatosabb igehirdetés mind-annyiunk számára.

Mennyi mindent lát a mi szemünk!Milyen sokféleképpen próbáljuk megol-dani a gondjainkat, keressük a helyesmegoldást, tele vagyunk zavarral és féle-lemmel! S ebben a helyzetben megszólítminket ez az ige:

Márk tudósítása két fontos szóval töb-bet mond a párhuzamos igehelynél:

Melletted csak Jézus áll! Mellettedtényleg csak Jézus áll? Csak Õt látod, csakÕ vezet, csak az Õ szavára hallgatsz?

Böjtben járunk. Sok külsõség kapcso-lódik ehhez az idõszakhoz, éppen ezértezeket a napokat sokféleképpen lehet át-élni. De ne feledjük, a legfontosabb kér-dés így hangzik: eljutunk-e Jézus Krisz-tusig? Megértjük-e a nagypénteki és hús-véti csodát? El tudunk-e hagyni mindenlátszatsegítséget és megoldást, és rá tud-juk-e bízni magunkat az Úrra?

Ez a néhány gondolat most csak kér-déseket szeretne elindítani. Gondolkoz-zunk el ezeken, és adja Isten, hogy ki tud-juk mondani:

„Isten elfö-dött lábnyomát”

„

„Ez az én szeretettFiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassa-tok!”

„Amikor a tanítványok ezt hallották,arcra borultak, és nagy félelem fogta el õket.Ekkor Jézus odament, megérintette õket, ésígy szólt hozzájuk: »Keljetek fel, és ne félje-tek!«”

„Nézz körbe, tekints fel, snézz egyedül Jézusra! Õt lásd egyedül!”

„Éshirtelen, amint körülnéztek, már senki mástnem láttak , csak Jézust egye-dül.”

Vegyük komolyan: ez a megszólítóüzenet nemcsak tõlünk függ, hanem aSzentlélek munkája is bennünk!

Amikor föltekin-tettek, senkit sem láttak, csak Jézustegyedül.”

Amikor föltekintettek, senkit semláttak, csak Jézust egyedül.”

maguk mellett

Nekem is egyedül Jézusravan szükségem!

[Mt 17,8]

DEÁK LÁSZLÓ

szedelme, hogy lelki nagyothallókká let-tünk?

Szomorú tény: még Jézus sem tudottmindenkit megtéríteni. Valaki azt írtaegyszer, hogy meglepõnek tartja, Jézusnem tudta megtéríteni a farizeusokat.Vagyis az önmagukkal elégedetteket, ésakik önnön sorsuk szûk határain nem lát-tak túl. S az emlékeiben felidézett forrás-ban még az is ott van, hogy Jézus „csak”övéit tudta megtéríteni.

Újra János apostolra hivatkozunk: Is-

ten örök életet adott nekünk. Vajon miért?Mert ez egy nagyon titokzatos kérdés!Miért döntött így Isten? Atyai szíve ígydöntött. S az is megrendítõ döntése, hogyez az örök élet az Õ Fiában van!

Tehát arccal a feltámadás ünnepe felé,hogy megérkezzünk majd az Örök Ott-honunkba. Ne felejtsük a böjti idõszakgyógyító hatását és a nagyhét drámai út-ját! A keresztfa titka tündököl, a Feltáma-dott pedig így szól: Békesség néktek!

RIBÁR JÁNOS

Egy csepp Anna

Derûs mosoly, nyugalmat, szerete-tet sugárzó tekintet. Jól ismert, ked-ves arc tekint rám a kezembe simulócsinos kis kötet borítójáról.Nagy örömömre már személyesismeretség is fûz hozzá, néhány ta-lálkozás emlékét szívesen õrzöm.Mégis, elõbb a rádióból hallott ked-ves hangja ragadott meg. Mindigszívesen hallgattam világos monda-tait, lényeglátó, gondolatébresztõkérdéseit, tiszta, szép magyar beszé-dét. Attól kezdve, hogy elõször felfi-gyeltem reggel fél hétkor megszóla-ló sorozatára, gondosan ügyeltemarra, hogy el ne mulasszam az „Egycsepp emberség” üdítõ pillanatait.Most, hozzátartozóim ajándékozószeretetének köszönhetõen, ked-vemre lapozgathatok Lengyel Annaleveleskönyvében. Tanúja lehetekértékes emberi kapcsolatok kialaku-lásának, megérint a lelkek rezdülé-seinek találkozása, a „közös hullám-hossz” varázsa.Minden levél, minden találkozás,minden beszélgetés azt a bizonyos

sugározza, amit annakidején a minden reggeli útravalógondolatok üzentek a hallgatónak.Azt az , ami – úgy látszik– napjainkban kiveszõben van a vi-lágból.Ahogyan a cseppben a tenger, úgy anapfény egyetlen sugárszálában isbenne van az éltetõ napsugár özö-ne. Az emberség, a szeretet egyet-len sugárszálában ott van Isten sze-retetének, Jézus Krisztus világmeg-váltó áldozatának ragyogása. Jó len-ne ezekbõl a sugárszálakból egyóriási hálót szõni… akkorát, hogybeburkolja az egész világmindensé-get. Hogy védve öleljen körül min-dent, ami jó, és kívül rekessze mind-azt, ami gonosz. Tudom, álom, áb-ránd, de gyönyörû, és talán szabadnéha szépet álmodni úgy, ahogyanAnna tette és teszi ma is.Egy sugárszálban a napfény, egycseppben a tenger, egy cseppben az

. Egy csepp Anna. Köszönjük!

emberséget

emberséget

ember

FÜRST ENIKÕ

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 3

Nem feledkezem meg rólad…

Ima a csillagok alattSzembenézés egykori önmagammal

K edves Testvérek! Nemrégiben ol-vastam egy számomra megragadó

gondolatot: mi sokszor szeretnénk, hogyIsten tegyen valamit, de nem teszi. Más-kor azt szeretnénk, hogy ne törõdjön ve-lünk, mégis megteszi. Milyen gyakrangondolkodunk így mi is? És azután? Két-ségbeesünk, ha valami nem elképzelése-ink szerint alakul. Ézsaiás próféta köny-vében olvashatjuk a következõt:

[Ézs 49,14]Néha nem így érezzük magunkat,

amikor a gondjaink leküzdhetetlen aka-dályként tornyosulnak elõttünk? Vajonnem kísért-e meg bennünket a gondolatidõnként, hogy az Úr nem törõdik velünkeléggé? Sokszor az is elõfordul, hogy ér-telmetlen, irreális gondolatok gyötörnekminket. Ilyenkor nem valóságos gondja-ink vannak, hanem a szívünkben van egyjó adag félelem, kétségeskedés, békétlen-ség, és ez úgy mûködik ott, mint egy ti-tokzatos vetítõgép, amelyik ezt a félel-met, békétlenséget rémképekké változ-tatja és kivetíti. Minél nagyobb a belsõrendezetlenség valakiben, annál ször-nyûbb rémképeket lát, és mennél ijesz-tõbbek ezek a rémképei, annál jobbanmegrémül tõlük, annál nagyobb lesz abelsõ félelme. Ez egy ördögi kör. Kígyó,amely ismételten belénk mar. Elképzeltesetek, amelyeket mi ráadásul még jól kiis színezünk.

Különösen nehéz helyzetekben, ami-ben nem tudunk megoldást találni, ké-zenfekvõ a válasz részünkrõl, hogymindez azért van így, mert Isten elfeled-kezett rólunk, különben nem tört volnaössze ilyen hirtelen, váratlanul az éle-tünk, családunk, egészségünk.

Mit válaszol erre Isten?

[Ézs49,15]

Amikor olvasom ezt az igét, mélyenmegérinti szívem Isten hatalmas szerete-te. Talán jobban megvilágítja ezt az

képet, ha arra gondolunk, milyenmélységes szeretet van az anya és a gyer-meke között. Amikor a lányaimra gon-doltam, mélyebb értelmet kapott elõttemez az ige. Amikor kicsik voltak, minden-ben rám voltak utalva. Kisgyermekesédesanyák naponta megtapasztalják,hogy a szülõnek szinte állandóan a gyer-meke körül kell forgolódnia. Felkelni ha-marabb, elõkészíteni az ételt, a pelenkát,el kell tervezni a napot, mit is csináljunk,elõ kell készíteni a ruhát, felöltöztetni, és

„De Si-on ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, meg-feledkezett rólam az én Uram!”

„Megfeledke-zik-e csecsemõjérõl az anya, nem könyörül-eméhe gyermekén? Ha mások megfeledkezné-nek is, én nem feledkezem meg rólad!”

Ézsai-ási

ugyanilyen fontos a fizikai szükségletekmellett, hogy a gyermek lelkével is törõd-jön az ember: legyen megfelelõ elfoglalt-ság, a kívánságait – ha teljesíthetõk – ak-kor teljesíteni kell, és még valami rend-kívül fontos: érezze az a gyermek, hogyszeretjük, akkor is ha már 7, vagy akár 17éves. „Teljes munkaidõs” elfoglaltság egykisgyermek gondozása. „

Ha nem viselünk gondot egygyermekre, akkor mi történik: ha, kicsi ésmagatehetetlen akkor meghalhat, ha márnagyobb, de nem kap elég szeretetet ésodafigyelést, akkor lelkileg sérül.

Mi is szüntelenül Isten gondviselésé-tõl függünk, egy pillanatig sem marad-hatna fenn az életünk, ha Isten nem gon-doskodna rólunk állandóan. Olyan cso-dás lenne, ha mindnyájan el tudnánk en-gedni az aggodalmainkat és teljes szívvelIsten felé fordulnánk.

[Fil 4,6] Akkor Õ is lehetõ-séget kapna, hogy bebizonyítsa, hogy hûahhoz, amit megígért.

Saját tapasztalatom mondatja velem:amikor azt érezzük, hogy Isten elhagyottbennünket, akkor tulajdonképpen mihagytuk el saját magunkat. Amikor nemtaláljuk a helyünket egy-egy helyzetben,amikor nem látjuk a saját magunk felada-tát, felelõsségét, hogyan lehetne másképpaz adott helyzetben, s amikor nem látjuk,mi lesz mindebbõl, akkor kiúttalanság,reménytelenség vesz körül bennünket.Ilyenkor nem vagyunk urai a helyzetnek,úgy érezzük, kicsúszott a lábunk alól a ta-laj, s ilyenkor Istent is könnyen szem elõltévesztjük. Szerintem meg kellene fordí-tanunk magunkban a kérdést: nem Istenfeledkezett el rólunk, hanem mi feledke-zünk el olykor Istenrõl.

Ha nehézségeink vannak, ha megkí-sért a gondolat, hogy Isten elfeledkezettrólunk, vagy nem tartja fontosnak a kö-rülményeinket, akkor jusson eszünkbe ezaz ige: „Megfeledkezik-e csecsemõjérõlaz anya, nem könyörül-e méhe gyerme-kén? Ha mások megfeledkeznének is, énnem feledkezem meg rólad!” Ha az Úr el-feledkezne rólunk, akkor ez azt jelentené,hogy nem vagyunk elég fontosak számá-ra, de akkor miért halt meg értünk a ke-reszten? Ne feledjük, Isten új szövetsége,hûsége örökké tart! Véssük jól szívünkbe,elménkbe Jézus ígéretét:

[Mt 28,20]

Megfeledkezik-ecsecsemõjérõl az anya, nem könyörül-e méhegyermekén?”

„Semmiért se aggód-jatok, hanem imádságban és könyörgésbenmindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseite-

ket Isten elõtt.”

„… íme, én vele-tek vagyok, minden napon, a világ végeze-téig.”

DEÁK GABRIELLAForrás: angelico.hu

1 5 éve történt. Más volt akkor a világ,más sztárokért rajongtak a fiatalok és

más gondok foglalkoztatták a felnõtteket.Más voltam én is. Nem voltam lelkész,

de még teológus sem, csupán egy 20 évesfiatal, aki nyár végén éppen egy Balaton-parti keresztyén táborból tartott hazafelé.

A vonat befutott a pályaudvarra és énkésõ este ültem a hazafelé tartó BKV bu-szon gondolataimba merülve. Azokra anapokra gondoltam, amelyeket Gyenes-diáson töltöttem. Olyan szép volt min-den, kicsit úgy éreztem magam, mintÁdám és Éva a Paradicsomban – a bûn-eset elõtt. Erõsnek éreztem magam és egyszebb, jobb életre vágytam.

Ekkor kinyílt a busz ajtaja, és egy kiscsapat szállt fel. Három gyermek lépke-dett fel a lépcsõkön két ötven év körülifelnõtt társaságában. Az elsõ hölgy sze-mén egy feltûnõen vastag szemüveg volt,és az õt követõ férfi, valamint a gyerme-kek kezében fehér bot. Egymás könyökétfogva, ügyetlenül, tapogatózva kerestekülõhelyet a lassan elinduló jármûvön.Néhány perc múlva elrendezõdött a kiscsapat, s öt szegényesen öltözött emberbeszélgetett csendesen.

A busz ezek után elért a következõmegállóhoz. Újra kinyílt az ajtó és 20 évkörüli fiúk, lányok száguldottak fel a jár-mûre. A legújabb divat szerint voltak

OROSHÁZI HARANGSZÓ4 2009. böjt–húsvét

Kérdés:

Válasz:

Kérdés:

Válasz:

Kérdés:

Válasz:

Kérdés:

Válasz:

Van-e olyan törvény azevangélikus egyházban, hogyvasárnaponként kötelezõ templombajárni?

„Mertállhatatosságra van szükségetek, hogy az Is-ten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljönrajtatok az ígéret.”

Csak az tekinthetõ hívõkeresztyénnek, aki minden alkalommalmegszenteli az ünnepnapot?

Olvashatunk-e a Szentírásbanarról, hogy minden bûnt megbocsátIsten, de a Szentlélek elleni bûnt nem?Mit értsünk ez alatt?

„Még havalaki az Emberfia ellen szól, annak is megbo-csáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annaknem bocsáttatik meg sem ebben a világban,sem az eljövendõben.”

Tehát hogyan fogalmazzuk mega törvény és az evangélium viszonyátevangélikus módon?

Van! Nem szüntettük meg atízparancsolatot, annak érvényességétsenki nem vonhatja kétségbe. Luther aKiskátét a tízparancsolat magyarázatávalkezdi, jelezve a bibliai törvény fontossá-gát. A harmadik parancsolat pedig ígyhangzik: „Szenteld meg az ünnepnapot!”Isten rendelte ezt a parancsolatot, és nemszabad elfelejteni, hogy az Úr Jézus Krisz-tus kijelentette a hegyi beszédben, hogynem eltörölni, hanem betölteni jött a tör-vényt (Mt 5,17). Ez pedig azt is jelenti,hogy értelmesen kell betölteni a törvényt,ezt a parancsolatot is. Vagyis, ha valaki-nek egy-egy adott vasárnapon vagy ün-nepnapon konkrét – munkahely, beteg-ség, utazás, egyéb valóságos és nem kita-lált – akadály áll az útjában, természete-sen nem tekinthetjük törvényszegõnek,Istennel szemben hûtlenkedõnek, de aki-nek csak „olyan kedve van”, vagy éppen„olyan kedve nincs”, azaz lustaságból, ér-dektelenségbõl, közömbösségbõl nemszenteli meg a vasárnapot, azt el kell ma-rasztalni Isten igéjének a fényében.

[Zsid 10,36]

Igen! Természetesen nemcsaka templomba jövetel biztosíthatja a meg-szentelést, hanem a teljes lelki odaszánásis. Hangsúlyozzuk: ne keressen senki ki-

fogást a lelki lustaságra vagy hányaveti-ségre. A vasárnap vagy ünnepnap meg-szentelése egyszerûen azt jelenti, hogyazon a napon kiemelten is Isten dolgai-nak szentelem idõm jelentõs részét. Eztkivételesen biztosíthatja egy-egy tévésvagy rádiós istentisztelet is, de egyszerû-en nem tekinthetõ normális képletnek,mert a hitélet feltételeihez hozzátartozikaz imádkozó élet, a Szentírás forgatása ésa gyülekezeti (lelki) közösségben valórészvétel.

A válasz nem könnyû, mert aLélek vezetésére van szükségünk hozzá,de egy alapvetõ igazságot szívleljünkmeg. Nézzük meg a szent igét:

[Mt 12,32]. Azt nemtudjuk pontosan, hogy mi lehet egészenkonkréten a Szentlélek elleni megbocsát-hatatlan bûn, de akkor fordítsuk meg aválaszt és ne kockáztassunk! Vagyis alig-ha kapunk egy lelki kényelmességet biz-tosító, leszûkítõ választ a kérdésünkre,hanem törekedjünk élõ hitéletre, gyakor-latra – igehallgatásra, szentségünneplés-re –, és akkor kizárjuk annak kockázatát,hogy vétkezzünk a Szentlélek ellen. Merta Szentlélek Isten indít bennünket hitre,és amennyiben elfogadjuk ösztökélését,hívását, indítását, és járjuk a hitélet Krisz-tus által tanított keskeny útját, akkor alig-ha véthetünk a Szentlélek ellen. Vegyünk

szemügyre egy illusztrációt: Pál apostolSaul korában nagyon keményen üldözteaz Úr Jézus tanítványait, természetesenharciasan szólt az Emberfia ellen. De ami-kor a nagy lélektörténés bekövetkezett adamaszkuszi kapu elõtt, és az Úr Jézus aSzentlélek által konkréten megszólítottaaz apostolt, nem mondott ellent, hanemelfogadta átmeneti vakságát, hogy az-után emberi lelke teljesen megnyíljon azIsten Lelke elõtt.

Az Úr Jézus által is megerõsí-tett törvény segít, medret ad az evangéli-um megélésére, átélésre, megtapasztalá-sára. A törvény egyrészt a Krisztushozvezérlõ mesterünk, másrészt lelki önis-mereti eszközünk és életünk közlekedésiszabálya. Ennek szerepe a mindennapiéletre vonatkozik, az evangélium tartal-ma – a bûnbocsánat kegyelme – pedig azörök életre, üdvösségünkre.Atörvény se-gíti hitéletünket, az evangélium biztosítjaaz örök életünket (Jn 3,16 szerint). A ket-tõt nem szabad egymással szembeállíta-ni, ezért nem jó az „és” kapcsolás (tör-vény és evangélium), hanem: a törvényismerete nélkül nincs evangélium, ezért atörvény is jelentõs szerepet kap a hitéletalakításában, de egyedül az evangéliumbiztosítja annak boldog felszabadultsá-gát és az örök üdvösséget mindezt hit ál-tal.Atörvény a hitélet segítõje, az evangé-lium a kegyelembõl fakadó bûnbocsánatjó híre, ezért az üdvösség hordozója min-den hívõ ember számára.

RIBÁR JÁNOS

Törvény és evangélium viszonya a hitéletben

öltözve, elegáns ruhákba, drága cipõkbeés nadrágokba.

Hangoskodva lökdösõdtek, beszélge-tésükbõl csak ennyit hallottam:

15 év telt el azóta, de még ma is felseb-zi lelkem ez a kép és ez a történet. Emlék-szem a vakokra, néztem szegényes, el-nyûtt ruhájukat. Az arcuk nem árult elsemmit, pedig lehet, hogy abban a hónap-ban õk öten ennyi pénzbõl éltek. Nem lát-tam rajtuk semmit, de bennem hirtelen el-pattant valami. Valami, amitõl befelé – stalán néhány csepp erejéig kifelé is – sírnikezdtem.

A következõ megállónál leszálltam ésrám szakadt a sötét éjszaka. Álltam a csil-lagok alatt, s olyan távolinak éreztem

Gyenest. Néztem a Holdat és kérdeztemIstent:

Akkor, azon azestén úgy éreztem, hogy igen. Igen, ilyenvagyok én is, Istenem.

Most, így másfél évtized távlatábólvisszatekintve talán nem volt igaz, de ak-kor rettenetesen fájt mindezt átélni. Em-lékszem, újra és újra feltettem a kérdést:

Hazaértem és nem bírtam magambantartani ezt az élményt. Elõvettem egy sza-kadt „kockás” papírt és leírtam mindazt,amit akkor gondoltam. Ez a papír most isitt van az asztalomon. Különös érzésmindezt újra elolvasni. Elém lép az alighúszéves egykori önmagam, aki bukdá-

csolva – de valahogy talán tisztábban ésõszintébben – járt az Isten útján. Ezt ír-tam akkor:

A húsz éves, tapasztalatlan ifjúból lel-kész lett, de ma sem mondhatok mást:

„– Meny-nyibe került a dezodorod? – Tízezer forintba.– Áááá, az nem is drága!”

Uram, ilyen vagyok én is? Ilyen érzé-ketlen, felszínes és ostoba?

Mit teszek én a talentumaimmal? Hálás va-gyok az egészségemért, az Istentõl kapott kin-cseimért?

„Naponta kiáltom neked Uram:Nem kell a te utad, a saját fejem után megyek!Vagy nem is a saját fejem után megyek ilyen-kor, hanem a bûn szorongat engem? De tenem hagysz el, Istenem! Végtelen távolságbólis utolérsz, megsimogatod a szívem és vissza-vezetsz a durva kereszt tövébe. Ezen a keresz-ten az Isten szenved értem. Így szólsz: »Eny-nyire szeretlek téged! Gyere vissza hozzám!«Mit tehetnék mást: Sírva borulok le a kereszttövébe. Köszönöm, Istenem!”

Köszönöm, Istenem! S kérlek, mindig fi-gyelmeztess, ha felszínes lenne a hitem ésaz életem!

DEÁK LÁSZLÓ

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 5

U nneplõs szavak után kutatok, mireez az írás megjelenik Székács József

(1809–1876) születésének jeles dátumátfebruár másodikát, már meghaladjuk.Ünneplõs szavak után kutatok, mivel vá-rosunkban nincs sem szobra, sem emlék-táblája, ahová e jeles nap alkalmából egyszál virágot elhelyezhetnék. Pedig ennélis többel, valódi, rangjához és munkássá-gához méltó értékeléssel tartozunk Szé-kács József emlékének.

Január végi borongós napokon azokata számomra elérhetõ forrásokat olvasga-tom, melyek Székács József életpályájá-nak állomásait foglalják össze. Közülük isaz általam egyik leghitelesebbnek tartottmellett, Benkõ István Székácsról szólókönyvénél maradtam, mely Székács hát-ra maradt kézirataira és a család birtoká-ban lévõ eredeti dokumentumokra tá-maszkodva íródott, s már több mint százéve, 1901-ben Marosvásárhelyt hagyta ela nyomdát.

Választásom szerencsés voltát igazol-ja, hogy a modern technika révén széleskörben hozzáférhetõ egy, Székácsról szó-ló életrajzi írásnak már a bevezetõ sorai-ban sajnálatos tévedésre akadtam:

Lehettek volna, de nem ez az igazság.Az orosházi evangélikusok 1809. évi ke-resztelési anyakönyvébe Székács Józsefkeresztelésénél ma is az olvasható, amit200 évvel ezelõtt bejegyeztek:

(atyja): (anyja):(keresztszülõk):

Folkusházy Sá-muel községi jegyzõ és felesége, MarthonErzsébet, az anyakönyv szerint többszörvállaltak komaságot más orosházi csalá-doknál is.

Mivel az anyakönyvben csak a keresz-telés dátumára van rovat, így Székács Jó-zsefnél is február ötödike van a kereszte-lés napjaként bejegyezve. A gyermekekszületésének idejét a kor szokása szerint acsaládi Biblia belsõ oldalára, vagy a ka-lendáriumba jegyzeték fel.

Székács József születésének 200 évesévfordulója alkalmából vélhetõen Oros-házán is megemlékezések sora fog elkö-vetkezni. Ezért írásomban csak emlékétkívánom felidézni, s azokat a történése-ket, melyek nem kerülhetõk ki, ha õrólaszólunk.

Székács József családja nem volt azorosházi új honfoglalók között. DédapjaLiptó megyébõl települt Orosházára. Szé-kács Józsefet pedig jótevõje, Szigethy Já-nos lelkész hathatós közbenjárásának kö-szönhetõen szülei nem tímárinasnak ad-ták, hanem gimnáziumba járhatott, s el-indulhatott a „felsõbb tudományokhoz”vezetõ úton. Vágya, hogy „a szent hely-nek szolgája legyen” 1837-ben a pestievangélikus egyház lelkészévé választá-sával következett el. Megválasztása utánOrosházára utazott, hogy szüleit, s elag-gott jótevõjét, Szigethy lelkészt megláto-gassa. Öreg barátja

és szülei áldásától kísérve1837 novemberében a pesti egyház létesí-

tésének félszázados évfordulóján kö-szöntött be, mint a gyülekezet rendes lel-késze.

1860 júliusában bányakerületi püs-pökké választották. Tisztségét 1872-igtöltötte be, ekkor leköszönt, fiatalabberõknek engedve át a „tért”, mert mint„Pályánk” címû epigrammájában mond-ja:

A közelismerés hálája nyilvánult megazon a szép ünnepen, melyet egyházi hí-vei lelkészi mûködésének huszonötödikévfordulójára, 1862-ben rendeztek. Úgyszintén abban, hogy az orosházi kerület1865-ben országgyûlési képviselõnek vá-lasztotta.

1876-ban, szakadatlan munkában töl-tött élet után nagy részvét mellett kísértékörök nyugalomhelyére, a Kerepesi úti te-metõbe. Sírjára egy orosházi ember ken-dõnyi orosházi földet is borított, hogynyugodtabb legyen pihenése a szülõföldhantjai alatt.

Helyi források írják: az „orosháziszobrára gyûjtött pénzt elvitte az elsõ vi-lágháború”, „emlékét ma utca õrzi szülõ-helyén”. Hogy mióta? Ennek idõpontjá-val az életrajzírók adósok maradtak.

Az utcaelnevezésre 1926-ban kerültsor, amikor is a község nagyobb arányúutcaelnevezéseket hajtott végre. Szél Ist-ván községi mérnök javaslatát, hogy azevangélikus templom elõtti teret GyõryVilmos térnek, a katolikus templom elõt-tit pedig Széchényi térnek, a Meszes-kis-közt Székács József utcának nevezzék el,a községi testület elfogadta.

Az egyház képviselõ-testülete július26-ai ülésén viszont megütközéssel vettetudomásul Kálmán Rezsõ lelkész elnökbejelentését, hogy a község a legszebb,legnagyobb terét Széchényi Miklós tér-nek, míg a kis Meszes-közt Székács Józsefutcának akarja elnevezni. A testület meg-bízta az elnökséget, hogy az utca elneve-zésére tegyen javaslatot a községi képvi-selõ-testületnek.

Az egyház módosító javaslatát a köz-ségi képviselõ-testület szeptemberi ülé-sén elfogadta, így lett az igen hosszúSzarvasi utca egy része Székács Józsefrõlelnevezve, 50 évvel halála után, bár nemebbõl az alkalomból. 1927. január 10-én akeresztelési anyakönyvben tûnik fel elõ-ször a III. ker. Székács József utca bejegy-zés.

Székács József evangélikus püspök,egyházi író, költõ, mûfordító a MagyarTudományos Akadémia tagja, több ma-gas kitüntetés birtokosa, érezhetõen mél-tatlanul maradt ki az orosházi díszpolgá-rok sorából. Egy sûrû évszázad szülötte,az élet különbözõ területein végzett alko-tómunkáját embertársai méltánylása ésIsten áldása kísérte.

„Ke-resztszülei: Szimonidesz János orosházi lel-kész és felesége voltak…”

„febr. 5. Jo-sephy Joh. Szekáts Eva Plen-ter” „Sam. Folkusházy nó-tárius és Elis Marthon.”

(A két dátumnyilván csak abban a ritka estben esett egybe,ha az újszülöttet a születése napján meg is ke-resztelték.)

(Szigethy ekkor mind-össze 60 éves)

„Van dele pályánknak s vagyon alkonya.Bölcs ki szerényen, hogyha közelg az est, ön-maga visszavonul.”

VERASZTÓ ANTAL

Gondolatok egy születésnap körül200 éve született Orosháza kiemelkedõ személyisége

A z „Életpályája ismeretében nyugod-tan állíthatjuk, hogy Székácsot a

korszellem erejének és tendenciáinak he-lyes felismerése, a tevõleges hazaszeretetprogramjának vállalása és buzgó hirdeté-se, a keresztyén ideológia magabiztossá-ga és kitartó, következetes terjesztése, azegyház történeti hivatásának sziklaszi-lárd hite és tudata, a társadalmi jelensé-gek objektív szemlélete a haza és haladás– a haza és emberiség lelkes katonájávátette.” – írta róla az orosházi Elek Lászlóaz 1994-ben kiadott, „Székács József” cí-mû értékes kötetében.

Kövessük azt a folyamatot, hogy egyorosházi tímármester fia – Székács József– tehetségének, szorgalmának, kitartó ta-nulmányainak köszönhetõen miként tu-dott környezetébõl kiemelkedni. Hogyantudott olyan szellemi magaslatokra, tár-sadalmi elismertségre jutni az 1820-asévektõl kezdve, hogy az akadémia levele-zõ tagja, elsõ pesti magyar lelkész, bánya-kerületi püspök és „az ország papja” le-hessen. Ezt az elismerõ címet 1860-ban, ahazafias ódáiról híres Berzsenyi Dánielsíremlékének avatásakor elmondott be-széde után érdemelte ki. Nem mástól,mint egy katolikus püspöktõl!

Az 1809. február 2-án, Orosházán szü-letett és evangélikus templomunkbanmegkeresztelt Székács Józsefre is az a jö-võ várt volna, mint sorstársaira: szülõfa-lujában marad, kicsinyke földjét mûveli,állatokat tenyészt, vagy apja mesterségétfolytatja: betagozódik a helyi társadalom-ba.

Élete azonban más irányba indult el.Az egyház tanítója, Raksányi Imre és lel-késze, Szigethy János – a kötelezõ négyelemi osztály elvégzése után – a tímár-mesterséggel ismerkedõ 11 éves SzékácsJóskát hazahívták Tótkomlósról. Talánnem véletlenül. Õt találták a legalkalma-sabbnak arra, hogy az év végi templomivizsgán megtartsa a beköszöntõt. Hibanélkül oldotta meg a feladatot. Nyílt te-kintettel, értelmesen beszélt, nem félt semtanítóitól, sem a szépszámú közönségtõl.

Szigethy nagytiszteletû úr tudta, mostrajta a sor, ennek a kivételes képességûgyereknek nem szabad elkallódnia.Többször beszélt errõl a szülõkkel, akikazonban a további taníttatásra gondolnisem mertek. Így aztán 1820. október kö-zepén lovas kocsival indultak Gyulára,hogy Jóskát az egyik ismert tímármester-hez adják inasnak. A falu szélén összeta-lálkoztak Szigethy lelkész úrral, aki ösz-

szeszedte minden szónoki képességét, aszívhez, az észhez és a lélekhez szólt. Szószót követett, Székács János uram vissza-fordította a kocsit. Arendkívül tehetségesfiú nem Gyulára, hanem pár nap múlva amegye egyetlen gimnáziumába, a mezõ-berényibe utazhatott. Szorgalmával, tisz-ta, nemes jellemével megnyerte tanárai éstanulótársai bizalmát. A háromnyelvû te-lepülésen egyformán gyakorolhatta amagyar, a német és a tót nyelvet. A gim-názium nyolc évét hat esztendõ alatt vé-gezte el.

Ezután a „legmagyarabb” iskolába,Sopronba indult. Itt lakott ugyanis Szige-thy lelkész testvérhúga, Ihász Imréné, akifia mellé keresett nevelõt. Machula Gábor

esperes úr pedig Kis János szuperinten-dens figyelmébe ajánlotta a mezõberényigimnázium büszkeségét, a 17 éves Szé-kács Józsefet. Három esztendeig élt Sop-ronban, a líceum évfolyamait (logikai-fi-lozófiai, fizikai, teológiai) kitûnõ ered-ménnyel zárta. Magántanítványainak ok-tatása mellett a Magyar Társaságban isszerepet vállalt. 1829. június végén hagy-ta el Sopront, s az egyházkerület székhe-lyén, Besztercebányán hitjelölti vizsgáttett Lovich Ádám (felesége Szigethy Já-nos másik lánytestvére volt) püspök elõtt.

Ezután néhány napra hazatért Oros-házára. Újabb evangélikus felekezetikapcsolatok révén, Mikolay István nagy-

tiszteletû úr ajánlására, a temesvári Si-mon Sámuel lelkésznél jelentkezett. Köz-benjárásával a Torontál vármegyei Rud-nán, majd a szerémségi Karlócán meg-kezdte nevelõi pályáját özv. Nikolics Já-nosné 12 éves, Péter nevû fia mellett.

Megismerkedett a szerb népi kultúrá-val, Sztratimirovics érsekkel és más értel-miségiekkel, egy Nikosz nevû görög teo-lógussal. Székács latinra oktatta Nikoszt,õ meg ó- és újgörögre Székácsot. KözbenVuk Karadzsics szerb dalait olvasgatvamindketten elsajátították a szerb nyelvet.

Versei már 1830-ban megjelentek aVörösmarty által jegyzett Koszorúban, il-letve a Kisfaludy szerkesztette Aurorá-ban. 1831 õszén Székács két évre Pestrement tanítványával, ahol személyes kap-csolatba került a magyar szellemi élet je-les képviselõivel, Vörösmarty Mihállyal,Bajza Józseffel, Toldy Ferenccel. Lefordí-totta Plutarkhosz munkáját, a

at, illetve számos görög epi-grammát.

1833–34-ben egy tanévet Eperjesen, azevangélikus kollégiumban töltött, Ni-kolics Péterrel. Székács magyar nyelvetés irodalmat tanított, maga is beült az is-kolapadba, jogot hallgatott, ugyanakkorfelélesztette a Magyar Társaságot.

Ötéves nevelõi pályájának végén bú-csút vett a Nikolics családtól, annyi pénztösszegyûjtött, hogy nekivághatott régiterve megvalósításának, külföldi tanul-mányútra indult. 1835 tavaszán egy hó-napig Bécsben idõzött, majd Prágán átBerlinbe ment, ahol beiratkozott az egye-temre. Ezután rövid idõt Londonban,majd Hollandiában töltött, aztán végig-utazott a Rajna völgyén Frankfurtig.Meglátogatta a lutheri reformáció fontosvárosait: Eisenach, Wartburg, Erfurt, Wei-mar után Jénán át Lipcsébe érkezett. Ok-tóbertõl december közepéig a lipcseiegyetem hallgatója volt, filozófiai doktoricímet szerzett, majd hazaindult.

1836. február 2-án, 27. születésnapjánbemutatkozó prédikációt tartott az ala-kuló pesti magyar evangélikus egyház-községnél. Kedvezõ tapasztalatai voltak,azonban meg kellett élnie valamibõl, Ni-kolicsék hívására ismét Rudnára utazott,a másik fiú nevelését bízták rá.

Idõközben Pesten napvilágot látott acímû úttörõ je-

lentõségû mûfordításkötete. 1836. szep-tember 10-én a Magyar Tudós Társaság(az MTA jogelõdje) levelezõ tagjává vá-lasztotta.

Párhuzamoséletrajzok

Szerb népdalok és hõsregék

OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2009. böjt–húsvét

200 éve született „az ország papja”,Dr. Székács József

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 7

Az 1837-es esztendõ teljesen megvál-toztatta életpályáját. Nem tanár, hanempap lett. Júniusban a nemzeti szellem erõ-sítésére is hivatott pesti magyar evangé-likus gyülekezet lelkészévé hívták meg,novemberben Szeberényi János szuper-intendens iktatta hivatalába. Bár fizetésePesten jóval kevesebb volt, mint Rudnán,bekerült a pezsgõ szellemi életbe, gyüle-kezete pedig lassan valóban erõs várráalakult. Egyházközsége szépen fejlõdött,céltudatos belmissziói munkájánakszámszerû eredményei is lettek, egyháziés világi tekintélye nõtt. 1838-as árvízi be-széde tette nevét országosan ismertté,megválasztották szuperintendensi fõ-jegyzõnek és a Kisfaludy Társaság tagjá-nak is.

A budai káplánságból önálló gyüleke-zetet szervezett. Az ügynek megnyerteMária Dorottyát, József nádor evangéli-kus feleségét, aki jelentõs adományávalmegvetette a budai várban építendõ tem-plom alapjait. A kis létszámú pesti ma-gyar egyházközség életrevalóságának bi-zonyítéka volt, hogy Székács vezetésévelkomoly összeget gyûjtöttek össze a szlo-vák ajkú hívek önállósodásához. Ugyan-csak jelentõs szerepe volt a mai Deák térigimnáziumi telek megszerzésében, az is-kola alapjainak lerakásában, ahol el is in-dult az oktatás.

Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban Szé-kácsot és Török Pált kérte fel a

elindítására, amely1842-tõl 1848 végéig látott napvilágot.(Sok más szolgálata mellett Székács ke-

resztelte meg Kossuth két fiát, õ temetteel Petõfi édesapját, majd édesanyját is).

Üdvözölte az 1848-as forradalmat, ta-nácskozott a Batthyány-kormány leendõtagjaival, Eötvös Józseffel és Klauzál Gá-borral a vallásegyenlõség törvénybe ik-tatatásról. A szabadságharc bukása utánOrosházára menekült, német lelkésztársaállt ki mellette, nem kapott börtönbünte-tést. Balassa Pál elbocsátása után meghív-ták orosházi lelkésznek, de a felkéréstnem fogadta el, így Torkos Károly kecske-méti pap érkezett ide.

A protestáns teológiai intézetet együttszervezte meg a református Török Pállal,ahol Székács egyházi szónoklattant, exe-gézist és neveléstant adott elõ.

Az evangélikus egyházra súlyos nyo-más nehezedett. Székács bátran védte aprotestáns önkormányzatot, tagadta azállam jogát, „

1860. május 15-én elismerték a pro-testáns egyházak autonómiáját, harcát si-ker koronázta. A pátens elleni küzdelemgyõztes vezérét, Székács Józsefet 1860. jú-lius 17-én bányakerületi püspökké vá-lasztották. Esküjének szövegét az oroshá-zi esperes, Torkos Károly olvasta fel.Egyik elsõ dolga volt, hogy megalakítottaaz Egyetemes Gyámintézetet, az egyházönsegélyezõ szervezetét, valamint sokattett a Protestáns Országos Árvaház elin-dításáért is.

Szülõfalujával családi kapcsolataimellett is érintkezett. 1862-ben õ iktattahivatalába Gyõry Vilmos orosházi lel-

készt, 1865-tõl 1869-ig pedig elnyerte azorosházi választókerület bizalmát: or-szággyûlési képviselõvé választották.

Egyházi beszédei, imakönyvei láttaknapvilágot, törvényjavaslatokat készí-tett, névtárakat szerkesztett. Kidolgoztaaz egyházi közigazgatás egységes rend-jét, valamint összeállította és megjelent-tette a címû kézi-könyvét.

Életének utolsó éveiben a jénai egye-tem teológiai doktori címmel tüntette ki,a Magyar Tudományos Akadémia tisz-teleti tagjává fogadta. Ferenc József a ki-rályi tanácsosi címet és a Lipót rendjeletadományozta neki.

1872-ben lemondott püspöki címérõl,minden erejét szépen megerõsödött pestilelkészi szolgálatára fordította. 67 és féléves korában, 1876. július 29-én fejezte beföldi életét. Az Akadémián Ballagi Mór, aKisfaludy Társaságban Gyõry Vilmosméltatta munkásságát. A budapesti ma-gyar evangélikus gyülekezet pedig 1877.október 31-én, a reformáció napján em-lékkõvel jelölte meg sírját a Kerepesi útitemetõben. Itt is Gyõry Vilmos, veje és lel-készutóda mondott beszédet a Királyokmásodik könyve 23. fejezete 17. versealapján:

Születésének bicentenáriumán hittelmondhatjuk, Székács József valóban Is-ten embere volt!

ProtestánsEgyházi és Iskolai Lap

hogy az egyház beleegyezésenélkül törvényt hozhasson az egyház számá-ra.”

Bányakerületi Utasítások

„Miféle síremlék ez, amelyet itt lá-tok? A városbeliek így feleltek neki: Isten em-berének sírja ez…”

KOSZORÚS OSZKÁR

D r. Salacz Pál 1969-ben elkészítette aSzékács család leszármazását. Ren-

geteg munkával összeállította néhai püs-pökünk családfáját, ami elé bevezetõkénta következõ gondolatokat írta:

Amikor lelkészként az orosházi gyü-lekezetbe kerültem, még nem tudtam afeltett kérdésre a választ, csak azt, hogyõseim Orosházán éltek. Szobám faláról,

egy régi fotóról mosolyogtak rám déd-szüleim, s emellett volt egy kósza családilegenda arról, hogy Székács püspök úr tá-voli rokonunk volt.

Mára a legenda valósággá vált. A le-véltárban végzett kutatásaim alapján las-san sikerült visszafelé vezetni a családfá-

mat, és egy, Salacz doktor által fel nemtárt családi ágat találtam. (Õ elsõsorbanSzékács püspök egyenes ági leszármazot-tait nézte, és nem az összes, vér szerintirokonát.)

Legnagyobb meglepetésemre család-fám egészen Székács püspök úr édesap-jáig (Székács János) és édesanyjáig (Plen-ter Éva) megy vissza, õk voltak az én he-tedik õseim, vagyis Székács József szüleiaz én szépanyám nagyszülei.

Székács püspöknek 11 testvére szü-letett, közülük 8 érte meg a felnõttkort.1815. február 4-én született

Székács József püspök úr húga,aki az én hatodik õsöm. (Erre már nincsmagyar kifejezés, talán azt lehet írni:szépanyám édesanyja.) Erzsébetrõl keve-set tudunk. Amit kiderítettem, hogy Ho-lecska János kerékgyártó mester lett a fér-je, s 1837. szeptember 7-én született szép-

„Igen ér-tékes adatok származhatnának az orosházievangélikus egyház születési-, házassági- éshalálozási anyakönyveiben végzett kutatások-ból. Az ott elfekvõ, eddig ismeretlen adatok lé-nyegesen kiegészíthetnék, akár módosíthat-nák is az eddig tudottakat. Vajon nem vállal-koznék-e Orosházán élõ Székácsok közül va-laki, akinek véletlenül éppen jó barátja az ottmûködõ evangélikus papok egyike, s aki e ku-tatásokban segédkezet is nyújtana!?

”

Nincsvéletlenül a papok közt egy Székács le-származott?! Mily elõnyös lenne!

Székács Er-zsébet,

Rokonom, Székács püspökA bicentenárium margójára

anyám, Holecska Julianna, aki Vitéz Já-nos ácsmesterrel kötött házasságot.

A teljesség kedvéért leírom: Vitéz Já-nos szépapámnak volt egy testvére, VitézMihály. Õ is egy Székács lányba szeretettbele: 1848 júliusában feleségül vette Szé-kács püspök legfiatalabb (?) húgát,

Aminek ezen túl külön örülök még,hogy így – igaz, nem vér szerint – rokonikapcsolatba kerültem az általam nagyontisztelt Gyõry Vilmos lelkésszel is, aki he-tedik õsöm (Erzsébet) testvérének, Jó-zsefnek volt a veje.

(Mivel Gyõry Vilmos Orosházán isszolgált, talán nem tévedek nagyot, ha el-képzelem, hogy õseim milyen örömmelhallgatták rokonuk igehirdetését, s min-den bizonnyal nagyobb ünnepekenegyütt is ebédeltek azon a parókián, aholGyõry Vilmos élt, s ahol ma én élek csalá-

dommal. Hogy ne csak fantázia legyenmindez, leírom: 1866. március 2-án Gyõ-ry Vilmos megkeresztelte Katalin nevûrokonát, az én üknagymamámat.)

A családom az 1700-as évek végétõlbecsületes iparosemberekbõl állt: szintemindenki ács, asztalos vagy kovács volt,de akadt közöttük egy kerékgyártó és egycsizmadia is. (Nincs ebben semmi kü-lönleges: Székács János – a püspök úrédesapja – a tímár mesterséget ûzte, de apüspök úr ebbõl a családból, atöbbiek maradtak Orosházán, megháza-sodtak, dolgoztak, s bizonyára örömmelnézték testvérük lelkészi pályájánakemelkedését. 1860 júliusában azt is meg-élték, hogy a bányakerületipüspök lett.)

Mit jelent számomra, hogy az a vér fo-lyik bennem, ami püspök úrban? Örömötés felelõsséget. Jó tudni, hogy honnét jöt-

tem, ki járt elõttem, kinek a példáját kellkövetnem.

Még egy gondolat zárásként: ugyan-ilyen büszke vagyok Holecska János (ke-rékgyártó) õsömre, Vitéz János (ács) szép-apámra, Kovács Lajos (kovácsmester) ük-nagypapámra, Ágoston János (ács) déd-apámra, Deák Béla (pék) nagypapámra ésDeák László (villanyszerelõ) édesapám-ra, valamint feleségeikre.

Nekik is sokat köszönhetek abból, amivagyok.

Köszönöm Szárazné Kõrösy Editnekés Koszorús Oszkárnak a kutatáshoznyújtott segítséget.

Szé-kács Katalint

S ami még fontosabb: Veleegyütt követhetem és szolgálhatom azt aJézus Krisztust, akinek õ is a munkatársavolt! Õ akkor, én ma, s azért imádkozok,hogy odaát majd együtt!

.

„kirobbant”

„kis Jóskából”

DEÁK LÁSZLÓ

OROSHÁZI HARANGSZÓ8 2009. böjt–húsvét

S zékács József püspök születésének200. évfordulóján, február 8-án ün-

nepi istentisztelet volt a Deák téri evan-gélikus templomban. Az alkalmon résztvett városunk polgármestere kedves fele-ségével és gyülekezetünk vezetõsége is.Iskolánk diákjai énekükkel szolgáltak ajeles ünnepen. Még Koszorús Oszkár elõ-adásával tette a délutáni asztali beszélge-tést nemcsak élvezetessé, hanem tudo-mányossá is. Az esti alkalmat Deák Lász-ló ébresztõ igehirdetése zárta, akirõl azonaz estén kiderült, hogy a jeles és nagyrabecsült püspök leszármazottja.

Kétszáz évvel ezelõtt Orosháza adottegy csodálatos lelkészt és püspököt a De-ák téri gyülekezetnek, és lám, csak Istentudja, milyen kifürkészhetetlenek és fan-tasztikusak útjai: pont a Deák téri gyüle-kezet szeretõ közösségébõl érkezett mos-tani igazgatólelkészünk.

Székács József nevét ma Orosházáncsupán egy utca és egy alapítvány õrzi.Pedig neves püspökünk ennél sokkal töb-bet érdemelne. Szeretett városunkban 17éven át nevelkedett, templomunkban ésiskolánkban tanulta és õrizte az Istentõlkapott erõs hitét. Egyszerû fiú volt õ, ámaz ország szellemi óriásává nõtte ki ma-gát. Nemcsak hogy Európa legnevesebbegyetemein tanult, de nevét a teológiánkívül az irodalom is jegyzi.

Gyülekezeti lelkészként is ámulatbaejtõ, amit véghez vitt. Õ volt az elsõ ma-gyar nyelvû lelkipásztor a Deák téren, sigehirdetései olyan Lélekkel átitatottakvoltak, hogy a közösség évrõl évre növe-kedett, míg több ezresre nem duzzadt. Aziskola ügyét minden másnál fontosabb-

nak tartotta. Gimnáziumot szervezett ésiskolai lapot adott ki a református testvé-rekkel közösen.

Mindezen munkássága mellett voltereje küzdeni a bécsi elnyomó diktatúrá-val. Harcolni azért, hogy egyenlõ elbírá-lás alá essen az evangélikus egyház a ka-tolikussal. Õ volt az elsõ, aki elõször meg-áldott egy olyan párt, amelyiknél más fe-lekezetû volt a hitves.

Székács József olyan ember volt, hogy,habár barátjának tudhatta Arany Jánost,mégsem feledkezett meg az egyszerû em-berek szükségérõl. Mikor a jeges Duna el-sodorta Pestet, nyomorúságba és fájda-lomba döntve sokakat, nem állt tétlenülszemlélve embertársai szenvedését, ha-nem lelkesített prédikációival, segített,küzdött, befogadott sok-sok szerencsét-lent. Õ nemcsak beszélt róla, hanem tevé-keny munkálója volt a keresztyén ma-gyarság megszületésének. Errõl tanúsko-dik, hogy egy hithû zsidó ember – akitmegmentett az árban – hálából egy úrva-

csorai kelyhet készíttetett és a püspökgyülekezetének ajándékozta. Milyengyönyörû csodája Istennek, ahogy a leg-fõbb Krisztusi szeretet elõtt hajt méltónfejet egy izraelita, akit Székács Józsefenkeresztül a mi Megváltónk mentett meg.

Ebbõl a kehelybõl vehettünk mi úrva-csorát azon a vasárnapon, amikor gyüle-kezetünk és iskolánk delegációjávalegyütt ünnepeltünk Budapesten. Ott tér-deltünk az Úr oltáránál: iskolánk igazga-tó asszonya, diákjaink és magam is. Ak-kor, ott éreztük mi is Urunk hatalmánakcsodáját. Jantos Istvánné közösségünk-ben az istentisztelet után megvallotta,hogy az ünnepi alkalom után már boldo-gan enged Gáncs Péter püspökünk azonkérésének, hogy drága iskolánk felvegyeSzékács József nevét. Hisz benne egyesülmindaz, ami számunkra fontos: magyar-ságunk szeretete – ami jelenti kultúránkés népünk iránti elkötelezettségünket – ésa Krisztus Urunkhoz való õszinte és tisztaragaszkodás. A szeretetvendégség meg-terített asztalánál ülve egyet értett ebbenigazgató, tanár és diák. Megértettük,mekkora ereje van egy hiteles emberiéletnek. Ezen felismerés teljes bizonyos-ságában buzdítom és lelkesítem közössé-günk – gyülekezetünk és intézményünk –minden tagját, hogy együtt örüljünk an-nak, hogy Székács Józsefben ilyen keresz-tyén ember adatott gyermekeink számá-ra példaképként.

Soraimat az õ jelmondatának átiratá-val zárom: szóljuk hát az igazságot szere-tetben, osztálytermeinkben és egész éle-tünkben.

KOPF ANDRÁS

„Igazságot szólni szeretetben”

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 9

N em tudom, mi végbõl, talán az el-múlás közeledésének érzése foly-

tán, de állandóan visszatérõ gondolat-ként a létezés ténye foglalkoztat. Hiábahessegetem el magamtól, mondván,hogy kis ember vagyok én ehhez a témá-hoz. Mit törõdök vele, amikor nagy tu-dású bölcsek sem boldogulnak ezzel.Meg ott vannak a nagy mûvek, olvassamel azokat, és legyen az elég.

De érdekes módon mindig elõjön egysugallat, hogy miért ne gondolkodhatnékén is a magam ismeretei, „érzései” alap-ján arról, hogy hogyan is van az, hogy énlétezem és létezik a körülöttem lévõ vi-lág? Hogyan lett? Ki alkotta? Vagy csakúgy lett magától, a semmibõl?

Azt be kell látnom, hogyMi, hívõ emberek

hisszük és valljuk, hogy a világ a minden-ható alkotása. Az „ateisták”azonban azt állítják, hogy mindez az

szüleménye. Még Madách is aztkérdezteti az Úr által Lucifertõl: „Nemszült-e az anyag?”

Hogy miért is foglalkozom mind-ezzel, hiszen én is hívõember vagyok? Degondolkodnom azért szabad!

Van egy felismerésem, éspedig az,hogy földi világunk (kettõs) rend-szerû. Minden egyszerre megduplázva –egymással ellentétes formában – jelenikmeg: pl. tûz és víz, anyag és energia, hegyés völgy, tenger és szárazföld, vagy ég ésföld. S lehetne hosszan folytatni. Kicsi ésnagy, erõs és gyenge, szép és csúnya. Sõt,férfi és nõ. De itt meg kell állni, mivel aSzentírás szerint az Úr elõbb Ádámot te-remtette, majd rájött, hogy „nem jó az em-bernek egyedül lenni”. És nézetem sze-rint itt van a teremtés bináris rendszeré-nek lényege: a teremtett világ csak binárisformában létezhet! Mert mi lenne, ha csakférfi, csak víz, csak hegy, csak tenger, csak

gyenge, csak csúnya stb. lenne. Gondol-juk ezt végig!

Azt hiszem, világos! Egy személybenlétezik, létezhet! Ne-

ki nincs, nem lehet ellenpárja! Hiábamondatja Madách Luciferrel, hogy„Együtt teremténk, add ki a részemet…”Van ugyan Jó és Rossz, avagy Ördög ésAngyal, de õk is csak így párban, az ál-tal teremtve léteznek. Ha ezt a gondolat-sort tovább folytatom, eljutok a miUrunkhoz, : hiszen Õ isegyedül van. Nincsen ellenpárja. Õ az

jött és Õhozzá tért vissza. Nem le-het kétségünk tehát az Õ isteni létérõl.

, külön-külön és mégis !A fenti végeredményhez nemcsak hit

által, hanem ismert tények és eseményeklétezõ összefüggéseinek sorrendjében ju-tottam el. Úgy vélem, talán mégis érde-mes volt .

„semmibõlnem születik semmi!”

Úristen

anyag

bináris

csak a Teremtõ Úristen

Úr

Jézus Krisztushoz

AtyátólÕk

egyek együtt

gondolkodniTÓTH SÁNDOR ISTVÁN

H osszú évek óta folynak megbeszé-lések evangélikus egyházunkban a

konfirmáció megújításáról. Ennek ered-ményeként októbertõl új elgondolás ésrend szerint történik a konfirmációi okta-tás gyülekezetünkben, és új lesz a vizsgalebonyolítása is.

Az órákon, a témák megbeszélésénél ajól ismert konfirmációi káté háttérbe szo-rult, a kérdezz-felelek feldolgozási módhelyett jóval több a beszélgetés, nagyobbhangsúly van az illusztrációk, hang- ésképanyagok felhasználásán. (Természe-tesen ezeket a dolgokat eddig is alkal-maztuk, de most még koncentráltabbanjelen vannak a felkészítésben.)

Ahangsúly nemcsak egyházi tanítása-ink megismerésén van, hanem az Isten-nel való találkozás megélésén és új im-pulzusok elindításán a fiatalokban.Antoine de Saint-Exupery ezt így fejeziki:

Errõl a csodálatos utazásról beszélek agyerekeknek, s ha közben megértik, hogymit jelent az Isten közelében lenni, akkormaguk fognak , vagyis közös-ségbe járni, Isten igéjét olvasni és aztegyre jobban megismerni.

Az oktatás szerves része lesz májuselején a háromnapos szegedi konfirman-dustábor, ahol természetesen tanulni isfogunk, de ugyanilyen hangsúlyos lesz aközösség megerõsítése is. (Jól tudjuk,hogy összeszokott, baráti társaságba szí-vesebben jön egy fiatal, mint idegenekközé.)

A konfirmációi vizsga is változni fog,elsõsorban nem a gyermekek ismeret-

anyagán lesz a hangsúly, hanem a szemé-lyes bizonyságtételeiken.

Ebben az esztendõben közel harmincfiatallal készülõk péntekenként a május17-ei konfirmációi ünnepélyre. Jelentõsrészük evangélikus iskolánk diákja, demás iskolákból is érkeznek gyermekek.

(A konfirmáció külön kedves mozza-nata, hogy az oktatásokon rendszeresenrészt vesz és diákjaival együtt fog konfir-málni Domjánné Szólik Anikó, a 6. b osz-tályfõnöke.)

Megkezdtük a továbblépés szervezé-sét is, hiszen fontos számunkra, hogyezek a gyermekek a konfirmációi oktatásután is jelen legyenek gyülekezetünkben.Éppen ezért októbertõl a konfirmációraszervesen ráépül a Mustármag ifjúsági al-kalom, amelyen egyrészt többen ottma-radnak a mostani konfirmandusok közül,és hozzájuk jönnek vissza a tavalyi cso-portból néhányan. Nagyon jó hangulatúalkalmak szoktak lenni, reménység sze-rint egy összeszokott közösség fog belõ-lük kialakulni a nyár elejére. (Nyáron tá-borozásra szeretném vinni õket.)

Kísérje Isten áldása a felkészülést és akonfirmációi ünnepi istentiszteletet!

„Ha hajót akarsz építeni, akkor az embere-ket elõször nem favágáshoz kell összeszedni,nem feladatokkal kell õket ellátni, hanem be-szélni kell nekik a tengeren utazás gyönyörei-rõl.”

„fát vágni”

Szeretettel várunk erre az alkalomraminden 11–14 év közti fiatalt pénteken-ként 15.00 órától az ifi lakásban!

DEÁK LÁSZLÓ

Cogito ergo sum

Konfirmáció, Mustármag

OROSHÁZI HARANGSZÓ10 2009. böjt–húsvét

ProChristmûholdas evangelizáció az orosházi evangélikus

templomban 2009. március 30.–április 6.

ProChrist, hogy Jézus Krisztust minél többen megismerjék,s hogy gyülekezeteink virágozzanak!

(Forrás: A ProChrist magyarországi honlapja)

A ProChrist az evangelizációnak egy különös és modern formája, amely a legkor-szerûbb technika felhasználásával juttatja el a Jézus Krisztusról szóló örömüzenetetEurópa számos országába. Élõ mûholdas közvetítés segítségével több száz gyüleke-zet kapcsolódhat be a központi rendezvény nyolc alkalomból álló programjába.2009. március 30. és április 6. között az Orosházi Evangélikus Egyházközség is be-kapcsolódik a ProChrist evangélizációba, melyet ezúttal a szászországi ChemnitzArenából közvetítenek majd. Az igehirdetést, színdarabokat, interjúkat városunk-ban szinkrontolmácsolással, magyar nyelven hallgathatja a gyülekezet. Az istentisz-teleten német és angol nyelvû énekek hangzanak el, melyek feliratozva olvashatók.Az istentiszteletek magját Ulrich Parzany hitébresztõ igehirdetése alkotja, az egyestémákban való elmélyülést pedig a profi színjátszás és pantomim, a különbözõ ha-gyományos zenei mûfajok, valamint a gospel és a dicsõítõ énekek is elõsegítik.A közvetítések megkezdése elõtt negyedórás ráhangoló programokat szervezünk.Szolgálni fognak énekkarok, ifjúsági csoportok, bibliakörök, akik rövid szolgálatok-kal fogják segíteni a lelki ráhangolódást.(A szervezõk plakátokat, szórólapot biztosítani fognak, ezeket március elején ki-osztjuk a gyülekezeti tagoknak. Mindenkit kérünk, hogy – felekezeti határoktólfüggetlenül – hívogassuk hozzátartozóinkat, munkatársainkat, szomszédjainkat.)

Az egyes esték témái:– március 30., hétfõ: Merészség – Hihetek-e még valakinek?– március 31., kedd: Meghívás – Elszalasztjuk a legjobbat?– április 1., szerda: Vágyódás – Bizonyítható-e Isten?– április 2., csütörtök: Megfeszítés – Hogyan engedheti meg Isten?– április 3., péntek: Feltámadás – Megtörténhet a lehetetlen?– április 4., szombat: Meglepetés – Hogyan lehet újrakezdeni az életet?– április 5., vasárnap: Megtérés – Mennyi változásra van szükség?– április 6., hétfõ: Kötõdés – Mely kapcsolataink létfontosságúak?

A z elõzõ félévben Orosházán, a szer-dai bibliaórán a hegyi beszéddel

foglalkoztunk. Vezérfonalunk John Stottazonos címû könyve volt. Abibliaórákontermészetesen nem csupán elõadásokhangoztak el, hanem a felvetett témákrólbeszélgettünk, és a felvetõdõ kérdéseketmegtárgyaltuk. A következõk fordultakelõ: Mi is a hegyi beszéd? Egy idealistavalóságtól elrugaszkodott ábrándja? Amennybe való bejutás feltételeit elénk tá-ró követelményrendszer, vagy magátólértetõdõ erkölcsi elvek gyûjteménye? Kiez a Jézus és honnan vette a bátorságotahhoz, hogy áldást osszon és feltétlen en-gedelmességet követeljen? Ezekre és máskérdésekre választ keresve elemeztük kia bibliai szöveget.

A hegyi beszéd, melyet Máté evangé-liumának 5–7. fejezete közöl nagyobbrészletességgel (rövidebben megtalálha-

tó Lk 6,20–49-ben) fõként a tanítványok-nak szólt, de a sokaság elõtt hangzott el.Elmondásának célja az volt, hogy megvi-lágítsa: a rabbik által félrevezetett soka-ság rossz nyomon jár. Jézus nem azértjött, hogy földi királyságot alapítson. Ahegyi beszédben elhangzottak segítenekabban, hogy eloszlassuk a téves nevelésokozta nézeteket, és helyes képet alkos-sunk Isten országáról és jellemérõl.

John Stott kiemeli, hogy Jézus egyfajtaellenkultúrát kínált tanítványai számára,és ez nekünk ma is út lehet. Ne olvadjunkbele a hétköznapokba! Ne süllyedjünk ela világban! Ne kövessük a vallási konfor-mizmus útját sem! Ne alkudjunk meg avilággal! Ne fogadjuk el feltétlenül annaknormáit!

Fõbb témáink voltak:1. A keresztyén jellem: a boldogmon-

dások. Mi adja az igazi boldogságot? A

A hegyi beszéd

keresztyén ember nem rövidtávú sikerrevágyik, hanem mennyei cél lebeg a szemeelõtt.

2. A keresztyének szerepe: só és vilá-gosság.Apéldaadás fontossága.Aszavakés tettek összhangja. A só, amely tartósít,és ha kell, mar. A keresztyének Jézus fé-nyének visszatükrözõi.

3. Keresztyén erkölcs: Krisztus, a ke-resztyének és a törvény. Az antinomiz-mus és a törvényeskedés veszélye.

4. Keresztyén erkölcs: a harag és a bû-nös vágy elutasítása. Hogyan uralkodha-tunk érzelmeinken?

5. Keresztyén erkölcs: házastársi hû-ség és igazmondás. A keresztyén emberotthon is keresztyén.

6. Keresztyén erkölcs: a könyörület ésaz áldozatkész szeretet. Mennyire fontosa segítõkészség, de ugyanakkor ne hasz-nálják ki naivitásunkat.

7.Akeresztyén vallás nem képmutató,hanem õszinte: a farizeussá válás lehetõ-sége.

8. Akeresztyének imádsága nem gépi-es, hanem átgondolt. Az imamalmok és arutin.

9. A keresztyének életcélja nem azanyagi biztonság, hanem Isten uralmá-nak megvalósulása: a pénztárca megtéré-sének nehézsége.

10. A keresztyének kapcsolata feleba-rátjaikkal és Atyjukkal: az elidegenedéskultúrája.

11. A keresztyének és a hamis prófé-ták: a szekták tanításának veszélyei.

12. Akeresztyének kötelessége: a radi-kális választás, a megtérés szükségszerû-sége.

13. Befejezés: ki ez a prédikátor? JézusKrisztus személye.

Afenti beszámoló – terjedelménél fog-va – töredékes. Ez a sorozat Orosházánbefejezõdött és új témát kezdünk, amely-rõl még olvashatnak a kedves testvérek.A leánygyülekezeti (négy helyszínen zaj-ló) bibliaórák közül Kardoskúton a csalá-doknál tartandó bibliaórákon és Szente-tornyán a Szabó Etelka néninél tartandóalkalmakon a következõ félévben a hegyibeszéd lesz a vezérfonal.

A bibliaórák hangulatát papíron ke-resztül nem lehet átadni. Ezért buzdítokmindenkit, hogy jöjjön el és maga is le-gyen ennek részese!

LACZKI JÁNOS

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 11

J ézus nyilvános szolgálatának háromesztendejét nagyrészt azzal töltötte,

hogy 12 tanítványt felkészített a szolgá-latra, a Róla szóló örömhír, evangéliumhirdetésének szolgálatára. Kétségtelenülsokszor vette õt körül nagy sokaság. Nemtanított õ sohasem titokban, mégis idejétarra szentelte, hogy kiképezze a késõbbiküldötteket, az apostolokat.

Úgy gondolom, hogy ma isnagy tömegeket megszólító, meg-

mozgató alkalmakra, de ama is úgyannyira elengedhe-

tetlen, mint Jézus korában. Az elkövetke-zõ fél évben a szerdai bibliaórákon SimonPéter életével fogunk foglalkozni. Végig-követjük pályafutását gyerekkorátólkezdve, elhívásán, felkészítésén, tagadá-

sán, megtérésén és helytállásán keresztülegészen földi életének befejezéséig.

Péter személye nálunk, evangéliku-soknál kissé háttérbe szorult, mivel a ró-mai katolikus egyház kisajátította magá-nak. Afélévben többek között megbeszél-jük azokat az igéket, amelyekre a pápákhatalmuk eredetének indoklásaként hi-vatkoznak. A téma apropója a nemrég el-hunyt német evangélikus teológus, PeterCarsten Thiede könyve, melynek címe„Péter apostol nyomában”.

Meglévõ és újonnan nyert irodalmi ésarcheológiai források alapján a könyvmeglepõ képet rajzol Péter apostolról,Róma elsõ püspökérõl. Bemutatja kör-nyezete kultúráját, életútját Kapernau-mon át Rómáig, miközben értelmezi,

megmagyarázza cselekedeteit. Németalaposság és angolszász könnyedség öt-vözõdik egymással Peter Carsten Thiede(1952–2004) neves ókortörténésznek azsidó halászról, Simonról, a Názáreti Jé-zus által késõbb Péternek nevezett tanít-ványról írt mûvében, aki az egyháztörté-nelem legnagyobb alakjai közé sorolható.

Ez a cikk ízelítõ akar lenni a szerdán17.00-tól kezdõdõ bibliaórára. Nem késõmég csatlakozni a bibliatanulmányozócsoporthoz! Reményeim szerint akáregy-egy alkalmon vesz részt valaki, akárvégig, minden bibliaórán: egymás hite ál-tal lelki házzá épülésünket elõsegíthetikezek az órák.

szükségvan

minõségi tanít-ványképzés

LACZKI JÁNOS

Péter apostol nyomában

DIAKÓNIAI CSOPORTKérés mindenkihez, aki magányosról vagy betegrõl tud! Ked-ves Testvéreink! Orosházi evangélikus gyülekezetünk életébenmég hangsúlyosabb szerepet szánunk az egyedülálló, idõs,ágyhoz kötött vagy kórházban fekvõ gyülekezeti tagok testvérilátogatására, hogy lelki támaszt nyújthassunk számukra a ne-héz idõben. Ezt a szolgálatot nemcsak lelkészek végzik, hanemDeák Gabriella gyülekezeti munkatárs, valamint a diakóniaicsoport tagjai is. Természetesen örvendetes az is, ha hitbõl fa-kadóan gyülekezeti tagok egymást látogatják és imádsággal,igével lelki támaszt nyújtanak a rászorulóknak, de ezt a diakó-niai szolgálatot szeretnénk átgondoltabbá, szervezettebbé ten-ni.Ezzel függ össze kérésünk: ahhoz, hogy ez a látogatószolgálatmaradéktalanul betöltse megszentelt feladatát, elengedhetet-len a megfelelõ információáramlás, vagyis az, hogy a LelkésziHivatalba vagy a szolgálatot végzõkhöz megérkezzenek a híreka szükséget szenvedõkrõl. Sajnos nem egyszer elõfordul, hogycsak késõbb tudjuk meg, hogy valaki beteg volt, vagy éppenkórházban feküdt. Szívesen felkerestük volna, de nem jutott elhozzánk a hír.Ezért és újra hangsúlyozottan kérünk mindenkit: ha valaki be-tegrõl vagy kórházban fekvõ(k)rõl tud, jelezze számunkra akára Lelkészi Hivatalban dolgozóknak is, mert akkor felkeressükõket, és úgy módunkban áll a lelki segítség mellett egyéb segít-ségnyújtásra is (ezért van szeretetszolgálatunk). Figyeljünk egy-másra, vegyük észre, ha valaki hiányzik az alkalmakról, segítsükezzel is az evangélium szolgálatát!Köszönjük azoknak, akik eddig is nyitott szemmel és nyitottszívvel jártak közöttünk, és tájékoztatásukkal segítették lelkimunkánkat!

GYÕRI VILMOS EVANGÉLIKUS SZERETETSZOLGÁLATLócziné Krajczár Emese vezetésével szépen végzi szolgálatát eza gyülekezeti fenntartású szeretetszolgálat, immáron második

éve. Sokan vannak, akik ebédet kérnek, és szállítjuk is nekikmindig idõben. Olyanok is vannak, akik otthoni ápolást igényel-nek, és a szeretetszolgálat alkalmazottai erre a szolgálatra is felvannak készülve, tisztába tételtõl kezdve borotválkozásig, delakástakarítás is szóba jöhet. Ennek a hivatalosan mûködõ sze-retetszolgálatunknak szórólapja is van részletes tájékoztatással,amelyet bárki bármikor elvihet a gyülekezeti terembõl, aholdolgozóink 8.00–16.00 óráig jelen vannak.Ide napközben bármikor be lehet térni, van mód újságolvasás-ra, teázásra, melegedésre, tévénézésre, beszélgetésre. Mindezigény szerint. Minden egyéb részletrõl szívesen adnak felvilágo-sítást a szolgálat nyitvatartási idõben mindig jelenlevõ munka-társai. A szeretetszolgálat klubtevékenységet is folytat különfé-le alkalmankénti rendezvényekkel vagy egészségügyi tornával,és – szintén igény szerint – sokféle lehetõség megszervezhetõ,akár irodalmi, mûvészeti elõadássorozatok vagy kézimunka-kör.Különösen egyedül élõ, magányos testvérek figyelmét hívjukfel arra, hogy hétfõtõl péntekig mindennap nyitva van a gyüle-kezeti ház klubja 8.00–16.00 óráig, szombatonként 10.00 és12.00 óra között vannak jelen az alkalmazottak.

FÉNYSUGÁR EVANGÉLIKUS NYUGDÍJASKLUBMinden kedden és csütörtökön 14.00 órai kezdettel nyitvaklubunk ajtaja (a gyülekezeti teremben) Koszorús Oszkárné,Hajnalka vezetésével. Kiváló alkalom a közösségmegélésre, be-szélgetésre, közös éneklésre vagy érdekes elõadások hallgatá-sára. A klub minden nyugdíjas elõtt nyitott, és bárkit szeretettelfogadnak felekezeti hovatartozás nélkül. Érdekes kirándulásokés egyéb alkalmak szervezésére is sor kerül, mondható, hogyigény szerint. A klubnak, mint civil szervezetnek önálló gazdál-kodása van, s reménység szerint – a klubvezetõség igénylésealapján – a városi önkormányzat is anyagi támogatást nyújt eklubtevékenységhez. Természetesen a szeretetszolgálat segít-sége is tetten érhetõ a gyülekezeti helyiség téli fûtésének és vi-lágításának a biztosításában, valamint az egyházközség isigyekszik segítségére lenni az önálló civilszervezetnek. Hívoga-tó szeretettel fordul minden nyugdíjas felé a klub vezetõsége.

Deák László igazgatólelkész és a lelkészekDeák Gabriella gyülekezeti munkatárs

a diakóniai csoport tagjai

FELHÍVÁSOK

OROSHÁZI HARANGSZÓ12 2009. böjt–húsvét

Ökumenikus imahét volt

Istentisztelet télen is, de hol?

Ilovszky Béláné festõmûvészkiállítása

„Az ország papja” 200 éveszületett OrosházánA január egyik legkiemelkedõbb egy-

házi eseménye az ökumenikus imahétvolt, közösen a baptista, református, ka-tolikus és evangélikus gyülekezetekkel.Ezen belül kiemelkedõ eseményként tart-juk számon dr. Kiss-Rigó László katoli-kus megyéspüspök és Gáncs Péter evan-gélikus püspök közös szolgálatát, melyjanuár 21-én, szerdán volt az orosházi ró-mai katolikus templomban. Az igehirde-tés szolgálatát evangélikus püspökünkvégezte. Ez viszontlátogatás volt, mivel akatolikus megyéspüspök az ökumenikusimahét keretében elõzõleg a fõvárosi De-ák téri gyülekezetben volt igehirdetõ.

Elgondolkodtató kérdés: ha van öku-menikus összetartás, akkor miért nincs, sha nincs, akkor miért van? Ám legyünkmegértõk: ezek az alkalmak mégis jók ar-ra, hogy legalább az ellenségeskedés mé-regfogát kihúzzuk. A kölcsönös „démo-nizálás” ideje lejárt vagy legalábbis visz-szaszorult, de még nagyon messze va-gyunk attól, hogy valóban komolyan vé-tessék az összetartozás ténye. Még min-denkit megkísért a másik felekezet „igazhitre” való térítése. Még nem érkezett elannak az ideje, hogy tanulni lehetne egy-mástól. Ám a megtett út bizalmat ébreszt-het bennünk, hogy az Úr Jézus kívánsá-gát megközelítsük majd a távoli jövendõ-ben. János evangéliuma 17. fejezetébenJézus a fõpapi imádságban háromszorkéri az Atyát, hogy a tanítványai „egyeklegyenek” a mennybe való távozása utánis .

Örömmel állapítottuk meg, hogy azimahét alkalmai jobban látogatottak vol-tak, mint bármikor korábban.

A vasárnapi istentiszteleteket a go-romba idõjárás miatt mégis felvittük atemplomon belüli Gyõry Vilmos-terem-be. Sajnálatos örök vitatéma, hogy télenhol tartsuk ezt az alkalmat? Amikor azidõjárás téli tapintatlansággal még a tem-plomtéren belül is a mínusz felé hajlik,nem segít rajtunk a roppant gyenge, denagyon költséges padfûtés, amit alig le-het érezni, de közben a leheletünk meg-látszik. Sokan félnek a hidegtõl. A GyõryVilmos-terem az orgona mögötti kóruste-rületen szintén súlyos kritika tárgya.Egyrészt a kicsinysége miatt, hiszen 150résztvevõvel zsúfolásig telik meg, ami alevegõtlenség érzését adja asztmatikusszorongást okozva, másrészt a kellemet-len lépcsõ alig mászható meg nehezenközlekedõ testvéreink számára.

Roppant kellemetlen dilemma: sokana templom hidege miatt nem merik télenmegszentelni az ünnepnapot istentiszte-let-látogatással, sokan pedig a Gyõry Vil-mos-termet utasítják el, és inkább lemon-danak az igehallgatásról.

Egyetlen jó megoldás lenne: ha a gyü-lekezet közössége minden erejét megfe-szítve, anyagi lehetõségeit kihasználvaarra koncentrálna, hogy építsünk egyolyan gyülekezeti termet, ahová mini-mum 300 résztvevõ befér, és kellemesenfûthetõ. A jelenlegi gyülekezeti termünk-ben maximum 70-80 fõ fér el, a Gyõry Vil-mos-teremben legfeljebb 180 testvér, deez már szinte a lépcsõt is jelenti. Mindezazért is elgondolkodtató, mert ma márnincs olyan valamire való gyülekezet,hogy ne lenne megfelelõ módon fûthetõhelyisége, ahol normális és kellemes kö-rülmények között ünnepelhetné az igeszentségét. Véleményem szerint ez csak agyülekezeti közösség szándékának a kér-dése.

Istenáldotta tehetségû festõmûvészkiállításának megnyitására került sor2009. február 15-én a gyülekezeti ter-münkben, istentisztelet után. Csendéle-tek, itthoni tájképek, vallásos tárgyú al-kotások színpompája gazdagítja a látoga-tót. A kiállítást Koszorús Oszkár nyitottameg (beszéde a 16–17. oldalon olvasha-tó). Érdemes mindegyik kép elõtt elidõz-ni, mert ezek egyszer csak valóságosanmegszólalnak, és vigasztaló módon be-szélnek hozzánk. Nem tudom, kitõl szár-mazik a mûvészet lényegének klasszikusmegfogalmazása, de itt is igaz: a mûvé-szet az, ami elviselhetõvé teszi az életet.Nagyon jó szemlélni ezeket a festménye-ket, nézni az alakokat, a színeket, ame-lyek azután jótékony hatásukkal békessé-get ébresztenek a gyönyörködõ emberszívében. A kiállítás húsvétig tekinthetõmeg az egyházközség gyülekezeti termé-ben, a szeretetszolgálat keretében.

Itt említjük meg, hogy a kiállítás alkal-mából evangélikus egyházközségünkIrénke nénitõl három – bibliai témájú –festményt kapott ajándékba: 1. „Jézusmegáldja a gyermekeket”, 2. „Jézus le-csendesíti a háborgó tengert”, 3. „Enged-jétek hozzám jönni a gyermekeket, mertilyeneké az Isten Országa” címekkel. Kö-szönettel tartozunk a kedves ajándékért,mindháromnak méltó helyet keresünk.Érdemes a festmények elõtt elgondol-kodva megállni.

Székács József-év kezdõdött 2009. feb-ruár 8-án, vasárnap a Deák téri evangéli-kus templomban. Az Evangélikus Életbeszámolója olvasható az ünnepséget kö-vetõ heti szám elsõ oldalán, ahol orosháziiskolánk kórust képezõ diákjainak fény-képe látható. Gyülekezetünk delegációjátDeák László igazgatólelkész és Jantos Ist-ván felügyelõ vezették. Jelen volt mégKoszorús Oszkár egyházmegyei felügye-lõ, helytörténész, aki értékes elõadásávalgazdagította az esti alkalmat (Orosházánis lesz). A szépen szereplõ diákkórust is-kolánk igazgatója, Jantos Istvánné is elkí-sérte. Megtisztelte jelenlétével a Deák térialkalmat Németh Béla polgármester ésfelesége. (Harangszó újságunk e számá-ban az 5–8. oldalon foglalkozik SzékácsJózsef püspök alakjával.)

Gyülekezetünk munkatervében többolyan alkalmat tervezünk, amelyek Szé-kács József püspökkel szorosan össze-függnek:

– március 28-án, szombaton iskolánkdísztermében diákok és minden érdeklõ-dõ számára 9.00 órai kezdettel tart elõ-adást Koszorús Oszkár helytörténész,egyházmegyei felügyelõ. Ezt az alkalmat– kiegészítve igei és irodalmi résszel – is-mételjük meg másnap, március 29-én, va-sárnap a gyülekezet és vendégek számá-ra a Gyõry Vilmos-teremben 16.00 óraikezdettel.

– április 19-én, vasárnap délelõtt az is-tentisztelet után kerül sor a „Gyülekeze-tünk kincsei” címû kiállítás megnyitásáraa gyülekezeti teremben, és ennek a tárlat-nak egy jelentõs része lesz a Székács Jó-zseffel összefüggõ rész. Kiállításra kerülaz idén felújított Székács-portré (fest-mény) is.

– szeptember 25-én, pénteken délutánDr. Kertész Botond egyháztörténész Ko-szorús Oszkár helytörténésszel beszél-getve bemutatja Székács József Naplóját avárosi könyvtárban, 17.00 órai kezdettel.

– a Székács József-év lezárásaként ok-tóber 31-én, a reformáció ünnepén, szom-baton délelõtt a 10.00 órakor kezdõdõ is-tentiszteleten emléktábla-szentelés leszSzékács József tiszteletére az evangélikustemplomban.

Iskola- és óvodafenntartó evangélikusegyházközségünk és összevont intézmé-nyei arra a gondolatra jutottak, hogy azegységes oktatási intézmények SzékácsJózsef nevét vegyék fel. Az ünnepi „ke-resztelõre” terveink szerint ugyancsak2009. október 31-én,

(Jn 17,11.21.22.)

10 órai kezdettel,

Gyülekezeti életünkbõl

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 13

püspöki szolgálattal kerül sor, azaz igéthirdet és a szentelés szolgálatát Gáncs Pé-ter püspök végzi.

„Férfiak sátra” címmel minden hónapmásodik csütörtökén, az esti istentiszteletután (Sitkei Ferenc szervezésében) tartjukezt az alkalmat. Téma a Szentírás férfialakjai. Például a februári alkalmon „Já-kob és Ézsau – családi feszültségek” cím-mel beszélgettek a jelenlevõk.

A bibliai történet jó kiindulást biztosítegy tartalmas beszélgetés számára, hi-szen van szó benne a testvérek közöttikonfliktusról, haspókságról, apa és fia fe-szültségérõl, a gyermekei között váloga-tós anyáról, annak majomszeretetérõl, ro-koni összeütközésekrõl, s egyéb krízisek-rõl.

A legutóbbi alkalom február 14-énvolt a Gyõry Vilmos-teremben. Utána be-szélgetésre, teázásra került sor az ifjúságilakásban.

A legközelebbi alkalom március 22-én, vasárnap lesz, 18.00 órai kezdettel,szintén a Gyõry Vilmos-teremben. Ez azifjúsági istentisztelet egyúttal az Imma-nuel zenekar koncertje is lesz.

Az Orosházi Evangélikus Egyházköz-ség egyházjogi szerkezete demokratikus,ami azt jelenti, hogy nem egy vagy kétszemély irányítja a gyülekezeti életet, ha-nem egy nagyobb közösség, mégpedig azelnökség (igazgatólelkész és felügyelõ)mellett a presbitérium, és ennek ellenõr-zõ szerve, a képviselõ-testület, illetve agyülekezeti közgyûlés.

2009-ben ez a presbiteri és képviselõ-testületi ülés február 21-én, szombaton,15.00 órától kezdõdõen történt meg. El-hangzott a lelkészi jelentés a múlt eszten-dõrõl, valamint megtárgyalásra került azárszámadás és az új esztendõ költségve-tése. A zárszámadást megelõzte a gyüle-kezeti számvevõszéki ellenõrzés, Szeme-nyei Ferencné egyházmegyei gazdaságivezetõ irányításával. Az SZVSZ mindentrendben levõnek talált. A zárszámadás ésköltségvetés elõkészítésében jelentõs se-gítséget kaptunk egykori dolgozónktól,Ribár Jánosnétól.

Megállapítást nyert, hogy az ország-ban tapasztalható gazdasági válság azegyházközség anyagi életén is meglát-szik, mint például a rezsiköltségek jelen-tõs megemelkedése, ugyanakkor Isteniránti hálával és a hûséges gyülekezeti ta-goknak köszönettel állapíthattuk meg,hogy minden szükséglet megfelelõen ki-elégíthetõ volt.

Minden héten két alkalommal talál-kozhatnak e klub keretében a nyugdíja-sok, felekezeti hovatartozástól függetle-nül. Keddenként és csütörtökönként14.00 órától a gyülekezeti terem átalakí-tott része ad otthont a klubnak. Mindenkedden 16.00 órai kezdettel van számuk-ra bibliaóra, csütörtökön pedig istentisz-telettel fejezõdik be a klubfoglalkozás. Azistentiszteletek a téli idõszámítás idején17.00, nyáron 18.00 órakor kezdõdnek.

Kéthetente péntekenként 17.00 óraikezdettel (nyári idõszámításban szintén18.00 órától) tartjuk a belsõ gyülekezetiteremben a bibliaiskolát teológiai kérdé-sek iránt érdeklõdõ, nagyobb keresztyénmûveltségre igényt tartó gyülekezeti ta-gok számára. A következõ alkalmakraszámíthatunk még az újságunk megjele-nése után:

– március 20., péntek, 17.00 óra: Amegváltás (krisztológia) – (Ribár János);

– április 3., péntek, 18.00 óra: Az Ószö-vetség felépítése részletesen, rétegei és azÓszövetség szerepe és helye életünkben –(Deák László);

– április 17., péntek, 18.00 óra: Istengondviselése (RJ);

– május 1., péntek, 18.00 óra: Áttekin-tés Mózes elsõ könyvétõl Eszter könyvéig(Tóra és történeti könyvek) – (DL);

– május 15., péntek, 18.00 óra: Pün-kösd és az egyház (RJ);

– május 29., péntek, 18.00 óra: Áttekin-tés Jób könyvétõl Malakiás könyvéig.(Bölcsességirodalom és próféták) – (DL);

– június 12., péntek, 18.00 óra: Közöszáró beszélgetés – (RJ és DL).

Illendõ az emlékezés 1848. március15-re, szeretetvendégség keretében, 15.00órai kezdettel. Fontos a közös felkészülésa ProChrist mûholdas evangelizációra. ACREDO énekkar szolgálata mindig ünne-pivé teszi az alkalmainkat.

Minden szerdán 17.00 (illetve nyáron18.00 órától) kezdõdõen. A bibliaórátLaczki János másodlelkész vezeti. Téma:„Péter apostol élete”. Helyszín: a gyüle-kezeti terem.

Figyelemre méltó két adat: az elmúltesztendõben, azaz 2008-ban 595 igei alka-lom volt gyülekezetünkben. És 214 láto-gatást, illetve lelkipásztori beszélgetésttartottak a lelkészek.

Ehhez két gondolat: egyrészt hála Is-tennek, hogy ennyiszer hangzott az ige,

másrészt érdemes elgondolkozni, hogymiként élt a gyülekezet ezekkel az alkal-makkal. Az igazgatólelkészi jelentés kü-lön foglalkozik ezzel a témával. Lesznekapróbb, de nem lényegtelen változások,programok átcsoportosítása, szolgálat-végzõk bevonása az egyetemes papságjegyében.

2009. március 21-én, szombaton, 14.00órai kezdettel játékos és vidám húsvét-váró délután lesz egyházi iskolánkban,már megszokott módon. Gyerekeket ésszüleiket egyaránt szeretettel várjuk erreaz alkalomra is.

2008 novemberétõl egy új alkalom in-dult óvodánkban: a babazene foglalko-zás. Hogy pontosan mit is takar ez a foga-lom és hogyan kapcsolódik gyülekeze-tünkhöz, megpróbálom bemutatni azalábbiakban.

A babazene „receptje” tulajdonkép-pen nagyon egyszerû: végy néhány babátanyukával vagy apukával (esetleg mind-kettõvel), egy termet, ahol lehet kúszni-mászni, tégy hozzá sok-sok éneket, mon-dókát, egy adag jókedvet, és máris kész ababazene-foglalkozás. (Persze, valójábanmég sok egyéb dologra is szükség van, deezen alapokból egy sem hiányozhat.)

Gyülekezetünkben szerencsésen öt-vözõdött minden az alapvetõ „hozzáva-lókból” ahhoz, hogy elindíthassunk egyolyan alkalmat, amelyen keresztül a leg-fiatalabb korosztályt és szüleiket szólít-juk meg. A babazene 0-3 éves korú gyer-mekeknek és szüleiknek ad lehetõségetegyrészt arra, hogy egymáshoz közelebbkerüljenek, másrészt arra, hogy megis-merkedjenek óvodánkkal, gyülekeze-tünkkel, hiszen az alkalmak helyszíne azevangélikus óvoda különterme. Hetenteegyszer, kedd délutánonként, immár kétcsoportban zajlanak a foglalkozások,amelyeknek elsõdleges célja az, hogy arégi néphagyományokat felelevenítve,azokat új elemekkel gazdagítva „megta-nítsuk” a szülõket arra, hogyan töltsenekminõségi idõt gyermekeikkel, hogyangazdagítsák õket értékes lelki-zenei él-ményekkel. Közismert tény, hogy a gyer-mekek személyiségének fejlõdésében ki-emelt fontosságú az elsõ három életév, éstalán azt sem kell különösebben bizony-gatni, hogy milyen fontos a zene léleképí-tõ szerepe. Éppen ezért a babazene elsõd-leges célja a szülõ és a gyermek egymásfelé fordítása a dalok, mondókák, játékokáltal.

Minden foglalkozásunknak megvan asajátos menete: van egy üdvözlõdalunk,amelyben minden résztvevõ gyermeketnév szerint köszöntünk, majd mondókák,dalok, játékok sorozata indul, amelyeket

Sátorozó férfiak

Ifjúsági istentiszteletekhavonta egyszer

Presbiteri és képviselõ-testületi ülés

Fénysugár EvangélikusNyugdíjasklub

Bibliaiskola

Szeretetvendégség

Gyülekezeti bibiliaóra

Részlet az igazgatólelkészijelentésbõl

Húsvétváró délután

Babazene

OROSHÁZI HARANGSZÓ14 2009. böjt–húsvét

egyenként is többször ismétlünk. Egy-részt azért, hogy segítsünk a szülõknek arögzítésben, másrészt azért, mert a babáka második, harmadik alkalommal kezdikigazán élvezni a játékot, amikor már tud-ják, mi következik. Elsõdleges eszközünka saját énekhangunk, de alkalmanként ki-sebb figyelemfelkeltõ eszközöket, illetvehangszereket (gitárt, furulyát, hegedût) isbevonunk a muzsikálásba. A foglalkozásvégén mindig elénekeljük záró dalunkat,és egy nagy integetéssel köszönünk elegymástól.

Öröm látni azt, hogy azok a gyerme-kek, akik rendszeresen járnak, már isme-rõsként üdvözlik egymást, otthonosankúsznak-másznak vagy akár szaladgál-nak a teremben. A csillogó gyermeksze-mek, mosolygó arcok pedig valódi fel-üdülést jelentenek minden alkalommal.Foglalkozásvezetõként és édesanyakéntis mondhatom: élmény minden perc, ésebben fontos szerepe van remek segítõ-társamnak, Deák Gabriellának is, aki gi-tárkísérettel, énekével teszi színvonala-sabbá találkozásainkat. Köszönet ezértneki, és természetesen mindenkinek, akiaz elsõ gondolattól a megvalósításig tá-mogatta/támogatja az ügyet!

Mivel ez egy mindenki számára nyi-tott gyülekezeti alkalom, szívesen látunka foglalkozásainkon bárkit, aki szeretneegy zenés-babás délutánt eltölteni, ve-lünk együtt énekelni, játszani!

Részletes információk:az evangélikus óvoda külön-

terme (Orosháza, Hajnal u. 7.)minden két csoport-

ban: 0-18 hónapos korig: 15.30–16.30-ig,18-36 hónapos korig: 16.30–17.30-ig

Jelentkezés, további információ:

Aktuális információk, képek a foglal-kozásról az interneten is elérhetõk a

címen, az óvoda ol-dalán.

Templomunkban ritkán járó vagy elõ-ször belépõ testvéreink bekapcsolódásátaz istentiszteletbe szeretnénk segíteni az-zal, hogy vasárnaponként két testvér vár-ja az érkezõket a templomkapuban.

Az õ feladatuk a templomba belépõkköszöntése, valamint a gyászoló csalá-doknak és a templomba ritkán járó embe-reknek egy-egy papír átnyújtása. Ezen alapon olyan információk találhatóak,amelyek segítik a liturgia követését és azistentiszteleten való részvételt.

Erre a szolgálatra keresünk jelentke-zõket. Várunk mindenkit, aki egy-egy va-sárnapon szívesen jönne korábban, hogyköszöntse a templomba érkezõket. Jelent-kezni a Lelkészi Hivatalban lehet.

A vasárnap esti istentiszteltek helyén– az egyetemes papság jegyében – tervez-zük megszervezni áhítatos alkalmainkat.Annak örülnénk, ha minél több testvé-rünk merné vállalni azt a szolgálatot,hogy egy-egy adott héten behatóbbanfoglalkozik a Szentírással, azaz Isten igé-jével, és egy-egy áhítat, liturgia keretébenmegosztaná a többiekkel igei gondolata-it. Ezek az alkalmak is mindig igei alkal-mak, és a liturgiai keretet a lelkészek és akántor biztosítják. Célunk a közös igeiszolgálat, személyes bizonyságtétel azélõ hitrõl. Hangsúlyos, hogy nem egyéniélmények, történetek elbeszélésrõl vanszó, bár azt sem zárhatjuk ki teljesen, ha-nem elsõsorban a szent ige szívünkre tetthatásáról, s ezt kell megfogalmazni Istenszíne elõtt, de a lelkészek segítségével.

2009. május/június egyik hétvégéjéna nagyszénási Fecske-ház látja

vendégül a fiatalokat, akik egy egész na-pos lelki alkalmon vesznek részt kelle-mes környezetben. A kirándulás célja aközösség erõsítése, valamint beszélgetéslelki és mindennapi dolgainkról.

2009. május 9–10-én, szombaton és va-sárnap a Hittudományi Egyetem diákjailátogatnak gyülekezetünkbe a hagyomá-nyos teológusnapi alkalomra, amely egy-ben a szupplikációt is jelenti. Tavaly el-maradt ez a szolgálat, és most ezzel újra-indítjuk ezt a gyülekezetünk számárakedves alkalmat. A vendégek ezen a va-sárnapon a leánygyülekezeteket is meg-látogatják, és végeznek ott szolgálatot is.Reménység szerint a gyülekezet tisztes-séges offertóriummal tudja majd támo-gatni a lelkész- és a hittanárképzés jelesügyét.

2009. május 23-án, szombaton Kerüle-ti Missziói Nap lesz Kondoroson. Mind-három egyházkerület ezen a napon tartjaezt a jeles alkalmat, s már elõre jelezzük,hogy tekintettel a földrajzi közelségre, amegszokott jelentõs létszámunknál istöbben mehetünk. Tavaly Hartán volt egynagyon építõ, kellemes missziói nap.Igény esetén buszszervezés is lehetséges.

Egyházközségünkben már hagyo-mány, hogy településünk megalapításá-nak évfordulójáról minden esztendõbenmegemlékezik az április 24-éhez legköze-lebb esõ vasárnapon, amikor az istentisz-teleti igehirdetés tartalmát is meghatá-rozza ez az esemény, illetve a templom-kert emlékparkjában két újabb emlékkö-

vet helyezünk el: egy helyi lelkész és egytanító emlékére, akiknek életmûvét Ko-szorús Oszkár helytörténész az istentisz-teletet követûen foglalja össze.

Az is hagyománynak tekinthetõ, hogyaz idén 80 esztendõs Orosházi Fúvósze-nekar K. Tóth László karnagy vezetéséveligyekszik az emléknapot ünnepélyeseb-bé tenni. Idén, a 265. évforduló alkalmá-val április 23-án, csütörtökön, 19.00 óraikezdettel toronyzenét adnak, illetve ápri-lis 24-én, 18.00 órától a templomban ün-nepi koncertjükre kerül sor.

Ella István orgonamûvész koncertjérekerül sor 2009. június 25-én, vasárnap,19.30 órakor, s egy hétre rá, július 5-én,vasárnap, 20.00 órai kezdettel TolcsvayLászló „Magyar Mise” címû mûvénekelõadása lesz templomunkban. Mindkétalkalomra jegyek vásárlását idõben biz-tosítjuk.

– Minden vasárnap 9.00 órai kezdettelgyermek-istentisztelet (köszönet a Sámu-el csoport tagjainak a sok és lelkes segítsé-gért).

– Minden vasárnap 10.00 órakor ün-nepet megszentelõ istentisztelet a 3. pa-rancsolat szerint. (Böjtben minden vasár-nap ünnepeljük az Úr szent vacsoráját, évközben minden hónap elsõ vasárnapján.)

– Minden vasárnap este (téli idõszá-mítás szerint 17.00, nyári szerint 18.00órakor) elcsendesedés Isten igéjét hall-gatva.

– Minden kedden és pénteken reggel8.00 órai kezdettel reggeli áhítat.

– Minden kedden 16.00 órakor biblia-óra a nyugdíjasklubban.

– Minden szerdán 17.00, illetve 18.00órakor bibliaóra a gyülekezeti teremben.

– Minden csütörtökön 17.00, illetve18.00 órai kezdettel istentisztelet.

– Minden szombaton 18.00 órai kez-dettel ifjúsági bibliaóra az ifjúsági lakás-ban.

– Minden második csütörtök este is-tentisztelet után férfiak közössége.

– Minden harmadik csütörtöki isten-tisztelet úrvacsorai alkalom is.

– Minden hónap elsõ keddjén 14.00órakor bibliaóra a Teréz utcai idõsek ott-honában.

– Minden hónap elsõ csütörtökön14.00 órakor bibliaóra az Ezüst Fenyõidõsek otthonában.

– Megbeszélés szerint bibliaóra vagyistentisztelet Pusztaszõlõsön.

– Minden hónap elsõ keddjén presbi-teri és képviselõ-testületi bibliaóra 17.00,illetve 18.00 órai kezdettel.

Helyszín:

Idõpont: kedden

Bán-kiné Révész Adrienn – 20/824-57-40

A RÉSZVÉTEL DÍJTALAN!

http://evoh.lutheran.hu

Legyetek vendégszeretõkés -fogadók

Az egyetemes papság jegyében

Ifjúsági Nap Nagyszénáson aFecske-házban

Teológusok napja

Kerületi Missziói Nap

265 éves Orosháza

Az Orosháza Fesztiválelõzetese

Állandó alkalmainkismételten

Hetente:

Havonta:

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 15

2009. tavaszi programjainka leánygyülekezetekben

Rendszeres alkalmak:– Szentetornyán minden vasárnap 8.30 órakor tartunk istentiszteletet, a hónap

elsõ vasárnapján úrvacsoraosztással.– Rákóczi-telepen minden vasárnap 10.00 órakor istentisztelet, a hónap elsõ

vasárnapján itt is úrvacsoraosztással.– Kardoskúton minden vasárnap 14.00 órakor istentisztelet, kivéve a hónap elsõ

vasárnapját, mivel olyankor református istentisztelet van. Minden hónapharmadik vasárnapján úrvacsoraosztással is várjuk a testvéreket.

Kiemelkedõ alkalmak:– Szentetornyán és Rákóczi-telepen: április 5-én passióelõadás.– Kardoskúton május 24-én Hõsök Napja.– Rákóczi-telepen május 31-én pünkösdi koncert.

Bibliaórák:– március 16-án Rákóczi-telepen, a gyülekezeti teremben 17.00 órakor;– március 17-én Szabóné Etelkánál 16.30 órakor;– március 23-án Petrilláéknál 17.00 órakor;– március 24-én Kardoskúton családoknál;– március 30-án Rákóczi-telepen, a gyülekezeti teremben 17.00 órakor;– március 31-én Szabóné Etelkánál 16.30 órakor.

Passiópróbák: március 21-én és április 4-én.

Kézmûves-foglalkozások: március 14-én, március 28-án.

LACZKI JÁNOS

– Minden hónap utolsó hétfõjén 16.00órai kezdettel a diakóniai csoport tartjamegbeszélését.

– április 5–11. és feltámadás ünnepe:április 12–13.

– virágvasárnap, április 5.: az Úr Jézusszamárháton bevonul Jeruzsálembe, ésezzel megkezdõdik a nagyhét.

– nagyhéten április 7-tõl, kedd estétõlkezdõdõen minden este tartunk igei al-kalmat. Április 7-én, kedden a hónap elsõkeddjén 18.00 órakor a nagyhét esemé-nyeit követjük. Szerdán, április 8-án,18.00 órai kezdettel a megszokott biblia-órai idõben folytatjuk ezt.

– nagycsütörtökön, április 9-én, 18.00órakor az úrvacsora szereztetésének ün-

nepi istentisztelete, e szentség ünneplése.– nagypénteken, április 10-én, 10.00

órakor istentisztelet Jézus kereszthalálá-nak emlékére az úrvacsora szentségénekünneplésével, 18.00 órakor passióelõadásiskolásaink szolgálatával.

– nagyszombaton, április 11-én esti el-csendesedés 18.00 órai kezdettel. Teljes li-turgiájú istentisztelet a gyülekezeti te-remben.

– feltámadás ünnepe (hagyományo-san húsvét) április 12-én, vasárnap 10.00órai kezdettel és április 13-án, hétfõn10.00 órai kezdettel. Mindkét alkalommalünnepeljük az úrvacsora szentségét.

Passió hete:

RIBÁR JÁNOSBÁNKINÉ RÉVÉSZ ADRIENN (Babazene)

„Nem alakíthatjuk gyermekeinketolyanra, amilyennek szeretnénk.Úgy kell elfogadnunk és szeretnünkõket, ahogy Isten adta.”[Goethe]

Magyar Ökumenikus Segélyszerve-zet 2007 szeptemberében indította el

támogató szolgáltatásait Miskolcon,Szolnokon, Orosházán, a családok átme-neti otthonaiban. Ezek a szolgáltatások a„Nem vagy egyedül” címû dán projekt-nek köszönhetõen valósulhattak meg azadott intézményekben, kiterjesztve aszolgáltatásokat a város és a kistérséghátrányos helyzetû lakosaira is. A pályá-zat célkitûzése ezen családok gazdaságiés társadalmi életkilátásainak javítása, azaktuális élethelyzetek megoldásáhozszükséges szociális készségeik erõsítése,a hatékony kríziskezelés biztosítása, va-lamint a munkanélküliek munkaerõ-pia-ci reintegrációjának támogatása.

Az orosházi intézményben mûködõkrízisambulancia a nyitás óta eltelt idõ-szakban több mint kilencszáz gyermeketés felnõttet látott el.

Nagyon sokan igénybe veszik a szol-gáltatások közül az ingyenes jogi és pszi-chológiai tanácsadást. A pszichológus se-gít feldolgozni a különbözõ traumákat,megerõsíteni a meggyengült családszer-kezetet, megtanítja a családokat, hogyandolgozhatnak együtt egy közös cél érde-kében. A jogász segítséget nyújt bíróságieljárásokban, rendõrségi vagy bíróságifeljelentéseknél, válásoknál, gyermek-el-helyezési és munkaügyi problémák meg-oldásában.

Aszociális munkások a szociális mun-ka eszközeivel támogatják a családokatgondjaik megoldásában. A fejlesztõpeda-gógus a hozzá forduló családok gyerme-keinek részképességeit méri fel, és a to-vábbiakban a hiányosságokat fejleszti.

Egy pályázatnak köszönhetõen az in-tézmény úgynevezett „kiléptetõházakat”tudott vásárolni, egyet Pusztaföldváron,egyet Orosházán. A „félutas ház” célja,hogy a családokat támogassa szociálisstátuszuk visszaállításában úgy, hogy 1-5éves lakhatást biztosít nekik.

Mindkét kiléptetõházunkba megtör-tént a családok kiköltözése, akik sikere-sen beilleszkedtek a helyi közösségbe.Összehasonlítva a bérlakásban élõkkel el-mondható, hogy a helyes életviteli szo-kások kialakításában sikeresebbek azok a

A

„Nem vagyegyedül”

OROSHÁZI HARANGSZÓ16 2009. böjt–húsvét

Tisztelt Evangélikus Gyülekezet!Vendégeink! Kedves Irénke Néni!

A Gyõry Vilmos Evangélikus Szeretet-szolgálat által szervezett kiállításon

szeretettel köszöntöm mindnyájukat, azistentiszteletrõl jövõket, és azokat is, akikerre a bemutatóra érkeztek. Megkülön-böztetett tisztelettel köszöntöm IlovszkyBéláné Irénke nénit, aki nem titkolja, ha-marosan 92 éves. Két esztendõvel ezelõtt,a felújított Mûvészetek Házában voltgyûjteményes kiállítása, zsúfolásig meg-telt az egykori zsinagóga. Ma is örömmelmondhatjuk, sokan vagyunk. SzeretiIrénke nénit a város lakossága és Irénkenéni is hûséges Orosházához, az oroshá-ziakhoz, egész életét közöttünk töltötteel.

Most Ilovszky Béláné 25 olajfestmé-nyében gyönyörködhetünk. Mások talánészre sem veszik környezetünk szépsé-gét, míg Irénke néni a mindennapi életkellékeit mûvészi színvonalra emeli alko-tásain.

Tudjuk, nagy várakozással és szeretet-tel készült a mai bemutatkozásra. Mikorelfogadta a felkérést az evangélikus gyü-lekezeti házban rendezendõ kiállítására,három bibliai témájú festménnyel gazda-gította életmûvét. Mindhárom ihletõjeMárk evangéliuma. A legnagyobb mére-tû festmény címe:

és a mellette elhelye-zett alkotás is, a

, Márk evangéliuma 10. fejezetében, apedig a 4. feje-

zetben van megírva.Elõszeretettel fest csendéleteket is. Vi-

rágcsendéleteiben olyan apró részletekettár fel, amit a felületes szemlélõ észre semvesz. Tudja, mikor milyen virág bont szir-mot, mikor tarkállanak a mezei virágok,

milyen virág meddig él. Csendéletei de-koratívak, tekintsük meg itt, fõ helyen a

címû képét; az,

mind-mind harmóniát sugároznak. A vö-rös, a barna, a sárga, a lila színek játékávalnyûgöz le bennünket. Említést érdemelaz címû alko-tás is, ami szépen megkomponált munka.Csak akkor hagyja abba a festést, ha márminden részletet tökéletesen kidolgozott.

Elénk varázsolja a természet szépsé-geit, tájképei is egyre erõteljesebbek. Te-kintsük meg a címûfestményét, mintha vörös láng lobogna aképen. Mindig elõre megtervezi a kom-pozíciót, hova helyezi a kép súlypontját,azután aprólékos gondossággal adjavissza, amit lát.

A tavasz a növekedés ideje, lombo-sodnak a fák, szirmot bontanak a mezeivirágok, új élet sarjad. Hangulatos képei-rõl a tavasz lehelete árad. Ezt sugározzáka , illetve aés a címû képei.

A színekben igen gazdag õszt is elõ-szeretettel ábrázolja, a különbözõ fákszínpompás leveleit, így az ésaz címû képein. Mindenüttügyel a részletekre, az élénk színû lom-

bokra. Mondják, a téli idõszak ábrázolá-sa, a hó és a nap együttes megjelenítése atájképen biztos siker. Azt hiszem,

, valamint a kisebb méretûcímû munkája alátámasztja ezt.

Irénke néni sokáig tanyán élt, szeretiaz állatokat, a madarakat. Derûs alkotásaa egyedüli madarat ábrázol, a

szintén a régi emlékeket idézi, acímû festménye pe-

dig a lovakhoz való ragaszkodását jelzi.Igyekszik az õt körülvevõ világ lénye-

gének megragadására, a látvány minélteljesebb kifejezésére. Nem elégszik mega szolgai másolással, minden képe szub-jektív vallomás, önkifejezés, bemutatva,hogyan tükrözõdik tudatában a látvány.

Korán megismerkedett a szakmaalapjaival. Pontosan 83 éve, 1926-banSass Ferenc tanító bácsi, a Táncsics utcaievangélikus elemi iskola harmadikos ta-nulói közül egyedül az õ, Csizmadia Irén-ke rajzát küldte el egy budapesti gyer-mekrajz-kiállításra. Ez volt az elsõ „kép-zõmûvészeti” sikere. Aztán a polgári is-kola elvégzése után Incze Ilona rajztanár-nõ javasolta, menjen Budapestre, folytas-son mûvészeti tanulmányokat. Szüleinem engedték el egyedül a 14 éves lányt,otthon maradt a tanyán. Belenyugodottsorsába.

1938 augusztusában házasságot kö-tött Ilovszky Bélával, itt az evangélikustemplomban, 1939-ben pedig megszüle-tett egyetlen fiuk, Béla.

Az 1942-es ár- és belvíz elöntötte há-zukat, a Kristó téglagyár szomszédságá-ban fekvõ Ilovszky tanyán fogadták beõket a szülõk.

Újra festeni kezdett Irénke néni, sok-szor éjjel 2-ig, közben férje pedig hango-san olvasta a magyar klasszikusok regé-nyeit: Jókait, Mikszáthot, Gárdonyit, Mó-ricz Zsigmondot és mások írásait.

Engedjétek hozzám jönnia kisgyermekeket…

Jézus megáldja a gyermeke-ketJézus lecsendesíti a tengert

Napraforgók Orgonacsokor,Árvácskák, Nagyalföldi vidám pipacsok

A mi mindennapi kenyerünk

Csendes alkonyi táj

Körös-parti részlet MegnyugvásNaplemente

Õszi alkonyÕszi levelek

Az ud-varunk télen Tél

Tavaszt váróLudaimKetten együtt, vidáman

Ilovszky Béláné festõ kiállítás-megnyitója

családok, akik kiléptetõházban élnek,ugyanis a környezetnek, szomszédság-nak nagyon nagy szerepe van az életmód,életvitel formálásában.

A szociális fórumoknak, konferenci-áknak, kerekasztal-beszélgetéseknek,egyházi segítségnek, médiának köszön-hetõen kistérségi szinten nagy ismeret-ségnek örvendhetünk. A partnerszerve-zetekkel való jó együttmûködés szintén asikert jelzi. Az alultáplált gyermekek fel-kutatásában és megsegítésében, illetve agyermekek tanulmányainak, hiányzásai-nak nyomon követésében kiemelt part-

ner az iskola és az óvoda. A fejlesztésre,pszichológusra szoruló gyermekek eseté-ben szintén.

A krízisambulancia tevékenységénekköszönhetõen sok száz gyermeken, illet-ve szüleiken tudtunk segíteni. Ismertsé-günknek köszönhetõen karácsony kör-nyékén rengeteg adományt kaptunk cé-gektõl, magánemberektõl, amelyekkelújabb családokat tudtunk megsegíteni.Partnerszervezeteink segítségével a dánruhaadományokból 1200 gyermek és 300felnõtt részesült.

Mindezek mellett sikernek tekintünk

minden kis elõrelépést egy-egy családéletében, pl. munkahelyi elhelyezkedést,egy-egy sikeres talpra állást, a karácsonyiünnepségünkön részt vevõk nagy szá-mát, a sok karácsonyi üdvözletet mind-azoktól, akik nem felejtették el az intéz-ménytõl kapott segítséget.

Munkánk nem könnyû, magas fokúempátia szükséges hozzá, hogy átérez-zük embertársaink problémáit, és ezekenszeretettel, megbecsüléssel, szakszerûenigyekezzünk segíteni.

A CSÁO munkatársai

Szalagavató 2009 – Igazgatói beszédTisztelt Vendégeink!Kedves Szalagtûzésre Váró12.-es Diákjaink!

Kedves Végzõs Diákok!

Kedves Vendégeink, Szülõk,Hozzátartozók!

Hogy múlik az idõ! Mi felnõttek, szü-lõk, nevelõk önkéntelenül ezzel a már-már közhelynek tûnõ felkiáltással, gon-dolattal nézünk rátok, végzõs diákokraezekben az ünnepi pillanatokban.

Nevelõiteknek – az óvónõktõl kezdvea tanítókig, a középiskolás tanáraitokig –mindannyiunknak eszünkbe jutnak a kis-gyermekarcok, egy-egy esemény, s ön-kéntelenül hasonlítunk, emlékezünk,idézünk.

Ti, akik számára lassabban pereg azidõ homokja – sok minden lassítja: egy-egy kínosan lassúnak tûnõ számonkérésés dolgozat vagy éppen tanítási óra – tihogyan gondoljátok?

Ötödikesek voltatok, amikor elõszörláttátok a szalagavató fõpróbáját. Akkormég ábrándozásnak tûnt a gondolat: va-jon én milyen ruhában leszek, milyen fri-zurát csináltatok, milyen mûsorral lépekmajd fel.

Számotokra ez volt a legfontosabb.Most megvalósult az álom. Itt vagytokünnepi megjelenéssel. Mégiscsak gyor-san elszaladt az idõ. Vajon most is ez alegfontosabb? Hogy múlik az idõ?

Itt álljunk meg egy kicsit nyelvészked-ni. Csodálatos a mi magyar anyanyel-vünk. Erre a jelenlegi helyzetre két kifeje-zést szoktunk használni: „múlik” vagy„telik” az idõ. Nem mindegy, hogy me-lyik kifejezés igaz ránk most. Ha csak úgyelmúlt a mögöttünk hagyott 12, 6 vagy 4

esztendõ, akkor bizony sok hiábavalópercet, órát, napot töltöttünk együtt. Soka kihagyott lehetõség, az elmulasztott fel-adat. Bizony – önkritikusan – ilyen diá-kok is vannak közöttetek. Ha viszont ér-telmesen teltek az évek, elmondhatjuk,hogy hasznosan eltöltött idõszak volt –értelemben, lelkiekben gyarapodtatok.Hála Istennek, legtöbben ilyen múltattudhattok magatok mögött.

Érdekes és különleges alkalom a sza-lagavató ünnepség. Még semmi sincs le-zárva, még úgy lehet számot vetni az el-múlt idõszakkal, hogy lehet ez akár for-dulópont is a végsõ lezárás elõtt. Ki-ki el-döntheti, hogy mi van mögötte: elmúltakvagy elteltek számára a mögöttünk ha-gyott évek. A következõ idõszakot pediglehet eszerint tervezni és megtölteni szá-motokra hasznos cselekedettel úgy, hogyév végén ne legyen senkiben az elmulasz-tott és kihagyott lehetõség csalódottsága.

Elárulok egy titkot. Napjaink vizsga-rendszerében nem nehéz érettségit sze-rezni. Kettesre érettségizni akár kevés ta-nulással is lehet, persze azért érhetnek

meglepetések bárkit. De jól érettségizni,kiváló eredménnyel egyetemre kerülni ésott megfelelõ alapokkal helytállni na-gyon nehéz. Egyáltalán: az életben helyt-állni, biztos megélhetést szerezni semkönnyû. Ez utóbbi legyen számotokra acél, ezért küzdjetek az elõttünk álló idõ-szakban.

De most, ma este legyetek felhõtlenülboldogok, élvezzétek az örökké emléke-zetes pillanatokat. Ezt kívánják azok is,akik üdvözléssel gondoltak rátok: Musz-tafáné Györgyike néni, iskolánk egykoritanítója, a Táncsics Gimnázium igazgató-ja és nevelõi közössége, az orosházi álta-lános iskolák igazgatója tantestületévelegyütt és az orosházi önkormányzat kul-turális osztálya.

Gondoljatok hálával szüleitekre, kö-szönjétek meg az anyagi áldozatot is,mellyel lehetõvé tették számotokra a mél-tó ünneplést. Gondoljatok osztályfõnö-keitekre, akik segítettek a felkészülésben,a szervezésben, és most veletek együtt iz-gulnak, hogy minden sikerüljön. Én is iz-gulok értetek és szívbõl kívánom, hogytöltsük együtt a mai alkalmat úgy, hogymindannyiunk számára szép emlék ma-radjon.

Az iskola közössége és a szalagtûzésreváró 12.-es diákok nevében is kívánokmindenkinek szép estét, kikapcsolódást,kellemes idõtöltést.

JANTOS ISTVÁNNÉigazgató

1944. október 6-án a második világhá-ború elérte Orosházát. A szovjet csapatokmegszállták az õ tanyájukat is, fosztogat-tak, elvitték négy gyönyörû lovukat. Va-lami addig soha nem érzett fájdalom lettúrrá rajtuk. Irénke néni is összeroppant.Letette az ecsetet. Úgy érezte, végleg. Adr. Kiss A. Sándor szerkesztette:

. kötetbõl Irénke néni visszaem-lékezésének egy sorát idézem: „…

. Küzdelmes évtizedek következtek, anegyvenes évek második fele, az ötvenesés a hatvanas évek.

1977-ben férje elérte a nyugdíjkorha-tárt, kicsit normalizálódtak a viszonyok,Irénke néni 33 év kihagyás után ismét fes-teni kezdett. 60 évesen! Megismerkedettaz orosházi festõkkel, s mint írja:

” Szorgalmasan képezte ma-gát, igyekezett pótolni az elvesztett idõt.

Az 1980-as években jöttek az alkotótá-borok: Gárdony, Lovasberény, Zomba,majd itt Orosházán és Gyopároson több-ször is. 1990-ben az orosházi festõkkel el-jutott Spanyolországba, az innen elszár-mazott fotómûvész, Müller Miklós meg-hívására, majd 1995-ben Hollandiába, az-után Aradra is. Felejthetetlen élményeketszerzett. Festményei sok nyugat európailakást díszítenek, vásároltak tõle ameri-kaiak és újzélandiak is. Az 1980-as évek-tõl jöttek a csoportos és az egyéni kiállítá-sok, itthon és külföldön. Az elismeréseksem maradtak el. Több kitüntetése mel-lett büszke arra, hogy 2006-ban az Oros-háza Város Kultúrájáért elismerést vehet-te át, majd 2008-ban a Magyar KultúraNapján kapott egy újabb kitüntetést.

Befejezésül ismét Irénke néni megha-

tó sorait idézem:

Szívbõl kívánjuk, hogy még sokáigtessék élni és festeni! Béla bácsinak, aki 96éves, és 71 éve házasok, köszöntésünketküldjük és egészséget kívánunk a fiata-lokkal, az unokával, a dédunokákkal, acsalád tagjaival együtt, akik mindnyájanszeretettel veszik körül.

Kedves Vendégek! Ilovszky Béláné ki-állítását ezzel megnyitom, gyönyörköd-jenek festményeiben! Köszönöm figyel-müket!

Mi, oros-háziak III

ez arendszer gondolkozás nélkül tette tönkre asokmillió becsületes, szorgalmas ember éle-tét”

„azt csi-náltam, amit annyira szeretek még ma is.

Festhettem! „Amíg meglátom a szépetés ecsetet foghatok a kezembe, hogy megörö-kítsem, és a férjem is itt lesz mellettem ésegyütt örülhetünk minden új festménynek,addig élek!”

(Elhangzott 2009. február 15-én, Orosháza,evangélikus gyülekezeti ház)

KOSZORÚS OSZKÁR

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 17

OROSHÁZI HARANGSZÓ18 2009. böjt–húsvét

M indig fájdalmas dolog az elválás.Fõleg 12 év elteltével, amelyet jó-

ban, rosszban együtt töltöttünk. Aszalag-avató a búcsúzás elsõ jele, amely felhívjaa figyelmünket arra, hogy ez az utolsóévünk az intézményben, és hogy néhányhónapon belül életünk eddigi legfonto-sabb vizsgája, az érettségi következik.

A szalagavató egy olyan nap, amit so-ha nem felejt el az ember. A mi napunk2009. február 7-e volt, amire hetekig ké-szültünk. A díszterem telis-tele lett roko-nokkal, ismerõsökkel, tanárokkal és bará-tokkal. Az öltözõkben már egy órával arendezvény elõtt zsongott az élet. Izgulóvégzõsök futkároztak fel és alá a folyosó-kon, egészen addig, míg el nem jött anagy pillanat.

Bevonultunk a díszterembe és helyetfoglaltuk, majd megkezdõdött a programa köszöntésekkel. Az igazgatónõ, JantosIstvánné tartotta meg elõször ünnepi be-

szédét. Megemlékezett az elsõ szalagava-tóról, amit mi 5. osztályos kisdiákkéntnézhettünk végig, majd párhuzamotvont az akkori gyermekek és a mostaniifjú felnõttek között. Az igazgatónõ sza-vai után KopfAndrás iskolalelkész tartottáhítatot. A lelkész úr csiszolatlan gyé-mántoknak, illetve útrakész fiatal felnõt-teknek nevezett minket.

A köszöntések után a szalagtûzés kö-vetkezett. A 11. évfolyamosok adták át aszalagot, amely azt jelképezi, hogy utolsógimnáziumi évünkhöz érkeztünk, és elégérettek vagyunk már az érettségi vizsgaletételéhez.

Aszalagtûzés megható pillanatai utána videóink és a mûsoraink következtek.Elõször a 12/4 videója került levetítésre,ezután adta elõ táncos mûsorát az osztály.Ezt követõen a 12/6 videója következett,majd western hangulatot varázsoltunkmûsorunkkal a díszterembe.

A program a közös éneklésünkkelfolytatódott, amely során egy egyházi ésegy világi énekkel örvendeztettük meg aközönséget.

Késõbb az elsõ maturandus osztályajándékát vehettük át, egy kendõt, amelyjelképezi, hogy nemsokára mi is az öreg-diákok népes táborába tartozunk majd.Ez a kendõ egyben egy indíttatás arra,hogy létrehozzák az öregdiákok szövet-ségét, amely rendezvényeket fog szer-vezni az öregdiákok számára, hogy sohane felejtsék, illetve egykoron mi se felejt-sük majd el, hogy honnan jöttünk és hogymennyi mindent köszönhetünk ennek aziskolának.

A szalagavatót bál zárta, amelynek anyitótáncát, a keringõt mi adtuk elõ.Abálhajnalig tartott és ennek az estének az em-léke számunkra örök élmény marad.

NAGY OLGA 12/6

Kedves Szüleink, Tanáraink,Vendégeink! Kedves Diáktársaink!

Engedjék meg, hogy a mai ünnepi al-kalmat egy versrészlettel kezdjem:

Az elmúlt években mindent megtet-tünk azért, hogy megfeleljünk Berzsenyiidézett felszólításának. Igyekeztünk ki-bújni a szülõi és tanári szigor alól. Bizo-nyítani akartuk: meg tudunk állni a sajátlábunkon, nem kell segítség, egyedül is eltudjuk dönteni mi a jó és helyes. Máramár úgy érzem, mindannyian felismer-tük ennek az ellenkezõjét: tehát igenisszükségünk van az Önök támogatására,segítségére, hogy eligazodjunk a min-dennapokban.

Az élet múlandósága életünk egyiklegalapvetõbb tapasztalata. Erre mutat ráJózsef Attila most idézett gondolata is. Amúlandóságra azonban csak akkor esz-

mélünk rá, ha annak valami kézzel fogha-tó jele van, mint most a szalagavatónak, skésõbb a ballagásnak.

E tanév végén lezárjuk gimnáziumiéveink idõszakát, ami alatt oly sok emlék-kel gazdagodtunk. Új emberekkel ismer-kedtünk meg és barátkoztunk össze. Ré-szesei lettünk egymás életének, minden-napjainak. Emlékszem az órák utániörömteli együttlétekre, a véget nem érõ

beszélgetésekre a barátokkal és az átvir-rasztott éjszakákra az osztálykirándulá-sokon, az Operába, a Nemzeti Színházbavezetõ út élményeire, a DÖK-napok vígperceire, a Móricka-bál mókáira, a klub-ban eltöltött délutánokra, a csendesna-pok meghittségére. Gazdag tehát a múlt-ban átélt élmények sora, s ez kiegészül amai este felemelõ eseményével: a szalag-tûzéssel.

Diáktársaink hamarosan mellünkretûzik a szalagot, mely jelképe annak,hogy viselõi már nem sokáig élvezik az efalak adta biztonságot, védelmet. Fél évelteltével új környezetben kell helytáll-nunk, de bízunk abban, hogy sikerülnifog, hiszen Önöktõl, kedves nevelõink,megkaptunk minden alapot ehhez. Igye-keztek a jó és helyes útra terelni bennün-ket, s megértetni velünk: aki nem vet, aznem is arat. Számunkra hamarosan elér-kezik az aratás ideje, s le kell aratnunk azta búzatáblát, melyet hosszú évek alatt azÖnök vezetésével bevetettünk.

Azzal, hogy egyházi iskolába jártunk,nagy felelõsség hárul ránk, hiszen a maiközömbös, érdektelen világban bizony-ságot kell tennünk arról, hogy a keresz-tyén értékek megõrzésével egy élhetõbbvilágot teremthetünk.

Bízom abban, hogy Isten segítségévellesz elég kitartásunk célunk eléréséhez!Végül – társaim nevében is – egy Márai-idézett köszönöm meg áldozatos munká-jukat:

„Holnappal ne törõdj, messze ne álmodozz,Légy víg, légy okos; míg lehet, élj és örülj!”

„Ifjúságom, e zöld vadontszabadnak hittem és öröknekés most könnyezve hallgatom,a száraz ágak hogy zörögnek.” „… mely nem vár jutalmat, sem babért,

sem utókort.Csak éppen megtörténik veled, ha nem térsz

ki elõle,s nem törõdsz sorsával sem.

Csak a fáradság a tiéd, a verejték, az áldozat”.

A szalagavató egy végzõs diák szemével

A 12. osztályosok beszéde

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 19

„Volt egyszer egy ember, aki az õháza udvarán oszlopot épített az õIstenének. De az oszlopot nemmárványból faragta, nem kõbõlépítette, hanem ezer meg ezer apró,csillámló homokszemcsébõl, és ahomokszemcséket köddel kötötteössze. És az emberek, akik arra járvalátták, nevettek rajta és azt mondták:bolond. De az oszlop csak épült,egyre épült, mert az ember hittel aszívében építette az õ Istenének.

Amikor az oszlop készen állott,az emberek még mindig nevettek ésazt mondták: majd a legelsõ szélösszedönti!

Jött az elsõ szél, és nem döntötteössze. Jött a második szél, és az semdöntötte össze. Akárhány szél jött,egyik sem döntötte össze, hanemmindegyik szépen kikerülte azoszlopot, amely hittel épült.

Az emberek, akik ezt látták,csodálkozva összesúgtak, és aztmondták: varázsló. Egy naponberohantak az udvarára ésledöntötték az õ oszlopát. Az embernem szitkozódott és nem sírt, hanemkiment megint az õ udvarára, éshittel a szívében kezdett új oszlopotépíteni az õ Istenének.”

a van értelme egy olyan ünnepnek,mint a Magyar Kultúra Napja, az

csak az lehet, hogy elmondjunk egy imáta magyar kultúráért. Egy olyan imát,amely számba veszi az elmúltakat, meg-tervezi az eljövendõt és a beteljesedéshezkéri Isten áldását. S ez az ima nem más,mint Kölcsey Ferenc Himnusza, melyet1823. január 22-én fejezett be Szatmárcse-kén, s amellyel áldást kér minden egyesmagyarra, határon innen és határon túl.Mélyen átélte történelmi múltunk viha-ros eseményeit, és szenvedélyes szabad-ságszeretettel szólaltatta meg a jobb jövõvágyát, az egész magyarság sóvárgását.Ezért válhatott a Himnusz az egész nem-zet énekévé. Ennek emlékére 1989-tõl ja-nuár 22-én ünnepeljük a Magyar KultúraNapját.

Wass Albert 1926-ban leírt bevezetõszavai találóan fejezik ki a szellemi életörökös küzdelmének lényegét. Így írmég: „Számomra a kultúráról, Lélekrõl,építõkrõl beszélni egyet jelent. Ahogyanaz irodalom mûvelhet teológiát, ugyan-úgy a teológia is szólhat a költészet nyel-vén anélkül, hogy bármit is veszítene ere-detiségébõl.

Hiszem, hogy végig lehet dolgozni

egy emberöltõt – akár csavarkészítõ esz-tergapad mellett – úgy is, hogy mindenegyes elkészült csavar egy költemény, shogy munkája közben emberségében ki-teljesedjék az alkotó.”

A kultúra eredeti jelentésében ott rej-lik a latin „mûvelni” szó, mégpedig a ma-ga teljességében: az embernek, hogy iga-zán ember lehessen, folytonosan mûvel-nie kell magát. Minden elolvasott könyv-vel, meghallgatott zenemûvel, megtekin-tett képzõmûvészeti alkotással többé vál-va, gazdagodva, új, teljesebb szellemilénnyé válik.

De tulajdonképpen, kit nevezhetünk akultúra mûvelõjének? Nem a hangos ve-zetõket, nem is az üres szólamok pufogta-tóit, hanem a mélyépítõket, a látók csapa-tát, a megtartókat és a megerõsítõket. Akultúra és nyelv, az identitástudat és anemzettudat elválaszthatatlanok egy-mástól!

A magyar kultúra életünk érdekébenkifejtett cselekvés és nemzeti azonosság-tudat egyszerre. A kulturális hagyományés érték – amelyet történelmünk soránlétrehoztunk – ad igazolást fennmaradá-sunkhoz. Ebben a folyamatban nemese-dett kultúránk, õrizte meg a falvak ha-gyományát, a nép ajkán születõ dalokat, akeze által formált eszközöket, s minde-nekelõtt talán a legfontosabbat, az anya-nyelvet, amely egyformán szól minden-

kihez, s amelynek megkülönböztetettszerep jutott.

A kultúra forrása a becsület és tisztes-ség, az Istenes élet, melynek mércéje a fej-lõdés és haladás.

Épül-e az oszlop, a Templom család-jainkban és társadalmunkban? Tegyük fela kérdést magunkban! Mely csoportbatartozom: az építõkhöz vagy pedig a rom-bolókhoz?

A Magyar Kultúra Napja akkor válikigazi ünneppé, ha feladataink jegyébenszámvetést készítünk, vagy legalábbis ki-jelöljük – ki-ki önmagában –, hogy milyenmódon kell a ránk hagyott kulturálisörökségünkkel felelõsséggel bánni.

S ezt kell továbbadnunk az utánunkkövetkezõ nemzedéknek, nyomatékosantanítani és ismételten hangsúlyozva,hogy mely értékeket kell társadalmi alap-normává tenni! Nekünk kell az értékesmintát felmutatni: a kultúra értékeit be-csülni, a törvény szerint élni és tanulsá-gait érvényesíteni. Mert ez a kultúra nem-csak tudást, mûveltséget hordoz, hanemerkölcsöt is.

Az évfordulóval kapcsolatos megem-lékezések alkalmat adnak arra, hogy na-gyobb figyelmet szenteljünk évezredeshagyományainknak, gyökereinknek,nemzeti tudatunk erõsítésének, felmu-tassuk és továbbadjuk a múltunkat idézõtárgyi és szellemi értékeinket.

Ez az a nap, amikor fõhajtással emlé-kezhetünk meg legfontosabb közös kin-csünkrõl, arról, amely jelzõjét és minõsí-tését adhatja létünknek, arról, amelymegkülönböztet bennünket más népek-tõl. Ahogy Füst Milán írja „A magyarok-hoz” címû versében:

H

„Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bíztákrád a századokS azt meg kell védened. Hallgass reám. Egyláthatatlan lángolásTeremté meg e nagy világot s benned azlobog. Mert néked is

van lángod:Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked!Oly csodás nyelv

a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön,visszasüllyedjen a ködbe,

melybõl származott

(A Magyar Kultúra Napján, 2009. január21-én, az iskolában elhangzott rádiósmegemlékezés anyaga.)

KONCSEK ÁRPÁDNÉmagyartanár

A Magyar Kultúra Napja

Kölcsey-verseny

I skolánk immár hetedik alkalommalrendezte meg január 23-án – a

elõtt tisztelegve – a KölcseyVersmondó- és Népdaléneklési Versenytaz ország összes evangélikus, valamintorosházi és környékbeli diákja számára.A versmondó- és énekversenyhez kap-csolódóan – a hagyományokhoz híven –egy rajzpályázatot is meghirdettünk. Aszavalóversenyre és a rajzpályázatra a7–12. osztályos tanulók, az énekverseny-re pedig az 5–12. osztályos tanulók jelent-kezését vártuk.

A szavalóversenyen a kötelezõ versKölcsey Ferenc a volt. A szaba-don választott verssel a Kazinczy-évhezkívántunk kapcsolódni, így egy,

tolmácsolása volt a ta-nulók feladata.

Az énekesek kötelezõ dala I. kategóri-ában (5–6. osztály) a ;II. kategóriában (7–8. osztály) az

; III. kategóriában (9–12. osztály)a címû mûvek elõ-adása volt.

A rajzpályázaton a tanulók egy Him-nusz-illusztrációval vagy egy, a Kazin-czy-évhez kapcsolódó plakát tervezésé-vel indulhattak. A beküldött munkákatiskolánk dísztermében tekinthették megaz érdeklõdõk.

Az ének- és szavalóversenyre össze-sen 57 diák jelentkezett, a rajzpályázatra61 tanuló küldte el munkáját.

Az iskola igazgatójának, Jantos Ist-vánnénak köszöntõ szavai után kezdetétvette a verseny, mely igen felemelõ pilla-natokat tartogatott a hallgatóságnak. Aszép szavalatok és éneklések után azeredményhirdetés izgalmas percei követ-keztek. A versenyzõk teljesítményét azsûrielnökök minõsítették. A szavalók7–8. osztályos kategóriájában VetésinéPetrányi Erzsébet (a Kossuth Lajos Köz-oktatási Intézmény nyugalmazott ma-gyartanára), a 9–12. osztályos kategóriá-ban Varga Zoltán (a Magyar Rádió mun-katársa); az éneklõk 5–12. osztályos kate-góriájában Kákay István (a Magyarorszá-gi Evangélikus Egyház Országos Irodá-jának igazgatója) értékelt. A képzõmûvé-szeti alkotásokat Celuskáné Csepregi Alí-cia (iskolánk tanára) és Mezei Fehér Juditkulturális tervezõ, rajztanár minõsítette.

7–8. osztályos korcsoport:Borka Balázs (Deák Téri

Evangélikus Gimnázium, Budapest;felkészítõ tanára: Õze Sándorné)

Fülöp Sarolta (Budapest-FasoriEvangélikus Gimnázium; felkészítõtanára: Kliment Zsuzsanna)

Fekete Zoltán (Péterfy SándorEvangélikus Oktatási Központ, Gyõr;felkészítõ tanára: Ottné Kazsóki Judit)

AzLövei Mercédesz (Orosházi

Evangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimnázium; felkészítõ tanára: CsomorJózsefné)

AzFrank

Evelin (Petõfi Sándor EvangélikusGimnázium és Kollégium, Bonyhád;felkészítõ tanára: Unti Judit)

9–10. osztályos korcsoport:Szabó Zoltán (Petõfi Sándor

Evangélikus Gimnázium és Kollégium,Bonyhád; felkészítõ tanára:Kutnyánszkiné Bacsakai Eszter)

Palacsik Kinga (OrosháziEvangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimn.; felkészítõ tanára: Oláh Rita)

Bognár Ildikó (Budapest-FasoriEvangélikus Gimnázium; felkészítõtanára: Kliment Zsuzsanna)

AzMetál

Patrícia (Berzsenyi Dániel EvangélikusGimnázium és Kollégium, Sopron;felkészítõ tanára: Takács Andrea)

ABereczki Bianka (Táncsics

Mihály Gimnázium és Szakközépiskola,Orosháza; felkészítõ tanára: KaczkónéKorim Olga Ramóna)

AzPapp Ákos (Péterfy Sándor

Evangélikus Oktatási Központ, Gyõr;felkészítõ tanára: Ottné Kazsóki Judit)

11–12. osztályos korcsoport:Lakatos Dorina (Péterfy Sándor

Evangélikus Oktatási Központ, Gyõr;felkész. tanára: Miklósné Jancsó Hanna)

Mészáros Bettina (Petõfi SándorEvangélikus Gimnázium és Kollégium,Bonyhád; felkész. tanára: Bognár Cecil)

Csizmadia Kristóf (OrosháziEvangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimn.; felkészítõ tanára: Oláh Rita)

AzHargitai Renáta (Berzsenyi

Dániel Evangélikus Gimnázium ésKollégium, Sopron; felkészítõ tanára:Szendrei Krisztina)

5–6. osztályos korcsoport:Kárai Zsanett (Orosháza Város

Általános Iskolája Vörösmarty MihályTagintézmény; felkészítõ tanára:Göblyös Miklósné)

Bukovinszky Alíz (Benka GyulaEv. Általános Iskola és Óvoda, Szarvas;felkészítõ tanára: Paraszt Attiláné)

Andrássy Anna (Deák TériEvangélikus Gimnázium, Budapest;felkészítõ tanára: Kardos Anna)

AzRózsa Boglárka (Orosháza

Város Általános Iskolája VörösmartyMihály Tagintézmény; felkészítõ tanára:Göblyös Miklósné)

AzUngár

Rebeka (Deák Téri EvangélikusGimnázium, Budapest, felkészítõtanára: Kardos Anna)

7–8. osztályos korcsoport:Vági Dóra (Orosháza Város

Általános Iskolája Vörösmarty MihályTagintézmény; felkészítõ tanára:Göblyös Miklósné)

Fendrik Gyula (Petõfi SándorEvangélikus Gimnázium és Kollégium,Bonyhád; felkész. tanára: Stargl Szilvia)

Bakos Bettina (Orosháza VárosÁltalános Iskolája József AttilaTagintézmény; felkészítõ tanára:Verasztóné Kis Gabriella)

AzFábián Sarolta (Deák Téri

Evangélikus Gimnázium, Budapest;felkészítõ tanára: Kardos Anna)

AzGajdán

Márta (Orosháza Város ÁltalánosIskolája Vörösmarty MihályTagintézmény; felkészítõ tanára:Göblyös Miklósné)

9–12. osztályos korcsoport:Mezei Boglárka (Péterfy Sándor

Evangélikus Oktatási Központ, Gyõr;felk. tanára: Módosné Hatvani Zsófia)

Markó Anita (Petõfi SándorEvangélikus Gimnázium, Aszód;

MagyarKultúra Napja

Himnusz

az anya-nyelvrõl szóló vers

Repülj madár, repüljAz, hol én

elmenyekBús a kis gerlice madár

I. díj:

II. díj:

III. díj:

Evangélikus Pedagógiai Központkülöndíja:

Orosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium különdíja:

I. díj:

II. díj:

III. díj:

Orosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium különdíja:

Bonyhádi Evangélikus Egyházközségkülöndíja:

Evangélikus Pedagógiai Központkülöndíja:

I. díj:

II. díj:

III. díj:

Evangélikus Pedagógiai Központkülöndíja:

I. díj:

II. díj:

III. díj:

Evangélikus Pedagógiai Központkülöndíja:

Orosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium különdíja:

I. díj:

II. díj:

III. díj:

Evangélikus Pedagógiai Központkülöndíja:

Orosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium különdíja:

I. díj:

II. díj:

Eredmények versmondáskategóriában

Eredmények ének kategóriában

OROSHÁZI HARANGSZÓ20 2009. böjt–húsvét

felkészítõ tanára: Szabó Andrásné)Nagy Vivien (Táncsics Mihály

Gimnázium, Orosháza; felkészítõtanára: Mosolygó Miklós)

AzRadvan Eszter (Petõfi Sándor

Evangélikus Gimnázium, Aszód;felkészítõ tanára: Szabó Andrásné)

AzVida

Zsóka (Petõfi Sándor EvangélikusGimnázium és Kollégium, Bonyhád;felkészítõ tanára: Stargl Szilvia)

7–8. osztályos korcsoport:8. b osztály: Keserü Vivien,

Pados Patrik, Kiss Júlia, DrávaiDorottya, Orbán Eszter, Hart Amanda,Ács Balázs, Rák Alida, Schmidel Réka,Sánta Lúcia, Kránitz Bendegúz, BalogEmese, Lénárt Anna és Galambos

Alexandra munkája (Berzsenyi DánielEv. Gimnázium és Kollégium, Sopron)

Kiss Brigitta (Benka GyulaEv. Általános Iskola és Óvoda, Szarvas)

Berta Vivien Kitti (OrosháziEvangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimnázium)

Nagy Anna (Petõfi SándorEvangélikus Gimnázium, Aszód)

9–10. osztályos korcsoport:Császár Ilona

(Budapest-Fasori EvangélikusGimnázium) és Takács Anna (PetõfiSándor Evangélikus Gimn., Aszód)

Szabó Áron(Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium,Aszód) és Vincze Délia (OrosháziEvangélikus Óvoda, Általános Iskola ésGimnázium)

Katona Eszter(Budapest-Fasori EvangélikusGimnázium) és Bugyi Dávid (Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium)

11–12. osztályos korcsoport:Kovács Ágnes (Péterfy Sándor

Evangélikus Oktatási Központ, Gyõr)

Amint az az eredményekbõl is látszik,tartalmas és eredményekben gazdag na-pot tölthettünk el mindazokkal, akikmegtiszteltek bennünket jelenlétükkel.Bízunk abban, hogy jövõre is találko-zunk, s együtt ünnepeljük meg a MagyarKultúra Napját, de addig se feledjük Köl-csey üzenetét:

III. díj:

Evangélikus Pedagógiai Központkülöndíja:

Orosházi Evangélikus Óvoda, ÁltalánosIskola és Gimnázium különdíja:

I. helyezett:

II. helyezett:

III. helyezett:

Különdíj:

Megosztott I. helyezett:

Megosztott II. helyezett:

Megosztott III. helyezett:

Különdíj:

„Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe,s fiadnak

Hagyd örökûl, ha kihúnysz:

A rajzpályázat díjazottjaiA HAZA MINDEN ELÕTT.”

OLÁH RITAhumán munkaközösség-vezetõ

Kedves Szülõk, Leendõ Elsõ Osztályosok!„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.”

A mi iskolánka város egyetlen egyházi iskolája, s egyben az egyetlen olyan intézmény, ahol elsõ osztálytól érettségiig folyamatos képzés folyik.

Iskolánkban központi szerepet kap a nyelvoktatás.

Korszerû számítógépparkunk elsõ osztálytól segíti tanulóinkat

A tanítási órákon a sikeres életpályához szükséges képességeket fejlesztjük változatos munkaformák alkalmazásával (egyéni, pár-és csoportmunka).

Iskolaotthonos foglalkozásainkon a néptánc,a kézügyesség, a mozgáskultúra fejlesztése a célunk. Tehát a középpontban a gyermek és az õ képességeinek, készségeinek fej-lesztése áll.

[Péld 9,10]

Az Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium szeretettel várja a jövõ tanév kis elsõseit, a most nagycsoportosóvodásokat.Az iskolakezdés nagy és egyben csodálatos változás egy gyermek életében. Nagy a szülõk felelõssége is, hiszen a lehetõ legjobbatszeretnék gyermekeiknek. Bizalommal, ugyanakkor izgalommal adják õket kiválasztott iskolájuk nevelõinek kezébe.

Akeresztyén értékek elsajátításával és betartásával, szeretetteljes légkörben, a jézusi elvárásoknak megfelelõen boldog embereketszeretnénk nevelni. Bízunk abban, hogy az Istenre mutató keresztyén nevelésünk biztos fogódzót nyújt gyermekeink érzelmi fejlõ-désének útján. Intézményünk ezt a lelki többletet nyújtja diákjainak pedagógusai és lelkészei által. Nálunk, a szeretet iskolájában,minden gyermek egyformán fontos! A neveléssel együtt a minõségi oktatásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Hiszünk abban, hogyminden gyermek tehetséges valamiben.

Angol és német nyelv közül választhatnak a gyermekek. Elsõ osztályban heti 1órában, játékos formában ismerkednek a nyelvvel. Harmadik osztálytól emelt óraszámban tanulnak, melyhez negyedik osztálytól amásodik idegen nyelv is csatlakozik.

a naprakész ismeretek megszerzésében. Az internet segítségéveltanórán kívül is lehetõség nyílik tudásuk elmélyítésére.

Az olvasás- és írástanításban kiemelt szerepe van a cselekvéses tanulásnak. Játékos formában, sok mozgással, a gyermekekfejlettségéhez igazodó tempóban haladunk. Mindent alaposan begyakorlunk. A gyermekek tanulása a tapasztalatszerzésre és azegyéni fejlettséghez igazodó differenciálásra támaszkodik. A beszédtechnika fejlesztésének kiemelt szerepe van. A cél, hogy mer-jenek és tudjanak beszélni a gyerekek. Az olvasástanulás a gyermek élõbeszédére épül. Lehetõséget teremtünk arra, hogy a gyer-mekek az olvasás elsajátításában saját tempójuk szerint haladhassanak. Ehhez olvasásra ösztönzõ légkört teremtünk. Az írás tanu-lása késleltetetten – a finommozgások összerendezetté válásakor – kezdõdik. A sikeres írásmunka eléréséhez alapos, türelmes elõ-készítés szükséges. Így jut el a kisgyermek a rajzolástól az írásig.Délután különbözõ sportolási lehetõségek, szakkörök közül választhatnak tanulóink.

Szeretettel várunk minden érdeklõdõt! A leendõ elsõ osztályos tanítónõk: Dérné Csepregi Klára és Ujj Mária

NYÍLT NAP intézményünkben MÁRCIUS 3-ÁN lesz 8.00–10.00 óráig: 2. a osztály: Ujj Mária, 2. b osztály: Dérné Csepregi KláraBEISKOLÁZÁSI TÁJÉKOZTATÓ

a leendõ elsõ osztályosok szülei számára, az önkormányzati iskolákkal együtt.BEIRATKOZÁS: ÁPRILIS 20–21-ÉN.

Elérhetõségünk telefonon: 68/419-269

2009. MÁRCIUS 17-ÉN, 17.00 ÓRAKORa Petõfi Mûvelõdési Központban lesz

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 21

OROSHÁZI HARANGSZÓ22 2009. böjt–húsvét

T úl a farsangi idõszak színes forgata-gán, a vicces versek, mókás mondó-

kák, csalimesék és vidám farsangi gyer-mekdalok, tarka-barka álarcok, huncutjelmezek, csillogó lampionok, girlandokés persze a fergeteges farsangi mulatságután kezdetét vette a böjt.

Az óvodás korú kisgyermekek idõér-zéke szerint még nagyon távoli alkalom ahúsvét, így egyelõre a böjti idõszak elsõfelében egyéb változatos projekttémákfeldolgozása folyik – sok tartalmas ese-ménnyel – a következõ hetekben is.

Március 21-én, szombaton óvodánkad otthont az I. Evangélikus Oviolimpiaegyik helyszínének. A rendezvény moz-gásos ügyességi vetélkedõ és hittanver-seny lesz egyben. A körzetünkbe tartozóevangélikus óvodákat 10-10 kisgyermekképviseli majd, így 60 óvodás örömétõllesz hangos a környék.

Nálunk a mi óvodásaink, valamint atótkomlósi, hódmezõvásárhelyi, soltvad-kerti és a kettõ szarvasi evangélikus óvo-

da gyermekei mérik össze tudásukat ésügyességüket.

Márciusban vándorszínház vendég-szerepel óvodánkban, a komédiások máregy tavaszi-húsvéti történetet hoznak,amivel kiválóan be tudjuk vezetni a hús-véti témakört.

Az ünnep elõtti hetekben a húsvéti ké-szülõdés határozza meg a csoportokbanfolyó nevelõmunkát, tevékenységet. Ter-mészetesen húsvéti meséket dolgozunkfel: énekeket, verseket, mondókákat, lo-csolóverseket tanulnak a gyerekek. Szóbakerülnek a húsvéti népszokások, egyik-másikat el is játsszuk, ki is próbáljuk, ígypéldául tojást festünk, díszítünk külön-bözõ technikával. Az egyéb manuális te-vékenységek is az ünnepi szokásokhozkötõdnek.

Nagycsoportosaink hagyományosböjti teázásra látogatnak iskolánkba.

A böjti idõszakban is szervezünk hús-véti nyílt napot csoportjainkban a szülõkbevonásával. Ezeken az alkalmakon kö-zös készülõdés, munkálkodás zajlik. Pél-dául tojásfestés, húsvéti díszek, képesla-pok készítése stb.

A húsvét elõtti vasárnapokon óvodaicsoportjaink a szülõkkel együtt felváltva,szervezetten látogatnak el a gyermek-is-tentiszteletekre.

Areggeli áhítatok alkalmával a húsvétés a nagyhét történéseirõl, Krisztus feltá-madásáról, az értünk vállalt keresztáldo-zatáról beszélgetünk.

Az óvodások sok más bibliai történetmellett egy, Jézusról szóló meseként fo-gadják be az üdvtörténetet is. Számukra akeresztáldozat, a feltámadás és a bennerejlõ megváltás, üdvösségünk és örök éle-tünk lehetõségét magába rejtõ csodájamég nem logikus értelemmel bíró fogal-mak, de azt már õk is értik és érzik, hogyminden keresztyén ember számára a leg-nagyobb ünnep a húsvét, a feltámadásünnepe, mellyel Jézus mindnyájunk elõttmegnyitotta a mennyország kapuját.

[Jn 3,16]

Óvodánk sokszínû, változatos,eseménydús és örömtelihétköznapjai folyamatosanfigyelemmel kísérhetõk megújultés rendszeresen frissítetthonlapunkon, melynek címe:http://evoh.lutheran.hu/ovoda

Március 26-án, 15.30 órai kezdettelnyitott húsvéti játszóházatszervezünk óvodánkban, amelyrevárosszerte szeretettel invitálunkminden 2-3 éves korú, óvodába

készülõ kisgyermeket és szüleiket.A gyermekek ismerkedhetnek azóvodával, s közös játékban, húsvétikészülõdésben vehetnek részt.

„Úgy szerette Isten a világot, hogyegyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne,

el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

VAJER TÍMEAóvodavezetõ

M ég mindig keresem a helyénvalókifejezést, milyen is volt a szent-

földi kirándulás. Az, hogy „szép”, nemfejez ki semmit, talán a „tanulságos” alegjobb jelzõ. Mert nagyon sokat láttamés még több dolgot figyelhettem meg; eb-bõl adok most néhány ízelítõt – ahogymondani szokás – a teljesség igénye nél-kül. Ám mert nagyon nagy lelki élmény,nagyon tanulságos lehetõség volt, ma-gamnak is öröm újra felidézni az esemé-nyeket, helyszíneket, és mindazt a szelle-mi tartalmat, ami átjárta egész lényemet aSzentföldön, Izraelben.

Idén február 26-án, csütörtök délelõttnem sokkal 9 óra után a Malév repülõgé-pe békésen felemelkedett 11 582 km ma-gasba, hogy legyõzze azt a mintegy 2600km-es távolságot, amely Budapestet Tel-Avivtól elválasztja. Az alig 3 órás repülõ-út után csendes landolás következett, és

máris Tel-Aviv modern városában talál-tuk magunkat. Busz és idegenvezetõ vártránk, a következõ 8 nap alatt tõlük függ-tünk teljes egészében. 18 utas kis csoport-nak számít, és összetételében is kellemes-nek bizonyult.

Mi volt a cél? Egyszerû: olyan zarán-dokút, amely során – az adott idõkeret-ben – végigjárjuk (részben buszozzuk)azokat a szent helyeket, ahol a bibliai pró-féták Isten igéjét hirdették, ahol az Úr Jé-zus is megfordult, tanított, csodát tett,ahol az apostolok éltek, ahonnan elindul-tak világméretû missziói útjukra, hogyhozzánk is megérkezzen az evangélium.

Ezért nem volt meglepõ, hogy a Tel-Aviv-közeli Jaffába mentünk elõször,még az érkezésünk napján, és megálltunkazon a ponton, ahol a Szentlélek Isten kü-lönös, álomszerû látomással gyõzte megPéter apostolt arról, hogy a pogányoknak

is hirdetnie kell az evangéliumot, a JézusKrisztusról szóló jó hírt. Az ApostolokCselekedetének 10. fejezetét kinyitottukazon a helyen, egy szûk kis udvarban, aházacska elõtt, amelynek tetején Péter alátomást látta a tisztátalan, de neki mégiselfogyasztásra rendelt csúszómászókról:Péterhez megérkezik a római (pogány)Kornéliusz százados küldöttsége, és Pé-ter – pogányságuk ellenére – nemcsak fo-gadja õket, hanem – megértve az isteniutasítást – felkerekedik embereivel és akövetekkel együtt, hogy Kornéliusz há-zában hirdesse az üdvösség igéjét.

Álltunk tehát a régies, szürke kövek-bõl épült házacska elõtt, s az igét hallgat-tuk a Szentírás lapjairól. Már itt szembe-sültünk a mai valósággal: a házba nemléphettünk be, a lapos tetõre – ahol Péterszunyókált – nem mehettünk fel, idegen-vezetõnk szerint nekünk egyáltalán nem

Böjti idõszak óvodánkban

Szentföldi élmények

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2009. böjt–húsvét 23

örülõ arab – mohamedán – ember kezé-ben van az egész, úgyhogy csendesenvisszaindultunk a buszunkhoz.

Csütörtök este felé megérkeztünk aszent városba, Jeruzsálembe, ahol a hote-lünk neve (egy közismert héber-zsidószó) latin betûkkel messzirõl virított, hir-detve az emberi élet egyik legfontosabbelemét: „Salom”, azaz Béke.

Pénteken reggel hûvös, esõs idõ volt,de felmentünk arra a hegyre, ahonnan Jé-zus – a hagyomány szerint – a mennybement, és kiküldte tanítványit az õ nevéthirdetni, szerte az egész világban.Amisz-szióparancs helyszíne ez, de sajnos nemvolt sok idõ elcsendesedésre, elmélyülés-re, mert valóban: a világ minden tájáróláradnak, tódulnak ide a látogatók. Itt él-tem át életemben elõször, hogy nem turis-tákról beszélhetünk, hanem valóban za-rándokokról. Rengeteg ember mindenfe-lé, és a vezetõnk egy egyensapkával aján-dékozott meg bennünket, hogy ne veszít-sük egymást szem elõl ebben az ember-folyamban. Pedig – nyugtatott bennün-ket – most a zarándokok nincsenek so-kan, ugyanis a gázai események többeketvisszariasztottak a lelki kirándulástól, smég a keresztyén húsvét ideje sem érke-zett el; ha látnánk, akkor mennyi emberlesz majd, mondta. Mi csak azt láttuk,hogy így is alig lehet haladni, és minden-féle nyelven szólnak az emberek egymás-nak, ahogy mi is: gyertek, ne maradjunkle. S mindenféle nyelven énekeltek a kü-lönbözõ csoportok: voltak ott katolikuslengyelek misézõ papjaikkal együtt, fran-ciák ugyancsak énekelve és imádkozva,belebotlottunk több német csoportba, devoltak olaszok, spanyolok és rengeteg af-rikai.Afrikában óriási ébredés van!

De a nagy tömeg csendes, türelmes,lelkével figyel. Egymásra is, hogy el nevesszenek, de legfõképpen felfelé. Lát-szik az arcokon az áhítat, a megérintett-ség, az imádkozó lelkület. Gyönyörû voltlátni, mennyi istenfélõ, Jézust imádó test-vérünk van, más nyelven, más szabásúruhában, más testtartással, de ott és akkorigazán mindenki az Úr Jézus felé fordul.

Rossz közhely, de kénytelen vagyokleírni: titokzatosan szép élmény lemenniaz Olajfák hegyén, át a Getsemáne-ker-ten, a nemzetek, a népek templomáig. Ti-tokzatossága abban van, hogy tudjuk, azÚr Jézus valahol ezen a helyen vívta megértünk a megváltás nagy csatáját, amikorkérte az ítélet poharának elvételét, és köz-ben a tanítványai – az utolsó vacsora utánvoltak – elaludtak. A zarándoknak mind-egy, hogy pár méterrel idébb vagy odább,lejjebb esetleg, vagy kicsit amoda. Mind-egy, mert ott állunk abban a légkörben ésérezzük, hogy „a szent helyen, itt” tör-tént.

Közben persze állandóan elénk tolak-szik a kereskedelem, a kereskedés furcsaszelleme is, mert az út mentén értéktelencsecsebecséket kínáló arab árusok han-goskodnak, tesznek ajánlatokat. Pár szótminden nyelven tudnak. Minket magya-rul igyekeztek rábeszélni a bizsuikra. Spersze vevõk is mindig vannak, hiszenkell egy kis emlék, szuvenír. De a legfõbbemlék az a különös élmény, hogy az Olaj-fák hegyérõl lenézhetünk, át a Kidron-völgyön, ahol valaha a zsidók templomai(volt három is) büszkélkedtek. Most azOmar mecset, azaz a mohamedánok tem-ploma áll a maga elszomorító fenségé-ben, aligha Isten tudta nélkül. De miért isegy mohamedán templom áll Morijja he-gyén? Ott, ahol Ábrahámnak fel kellettvolna áldoznia Izsákot! S onnan nemmessze a Sion-hegy, az Olajfák hegyérõlnézve a templomhelyhez képest balra.

Pénteken délben értünk le az egyik ré-gi városkapuhoz: fegyveres õrök, fiatal fi-úk és lányok válláról fegyverek lógtak.Mi békésen haladtunk el mellettük, de alevegõben érezni, hogy a helyzet nemkönnyû. Az arab és zsidó konfliktus kibé-kíthetetlennek látszik. Mindegyik a ma-

gáénak érzi ezt a szent területet, és hiábaféltestvérek, a békés egymás mellett élés-nek sok akadálya van. Miért féltestvérek?Mert mindkét nép õsatyjának vallja Ábra-hámot, csak a nehezen megszületõ Izsákelõtt Száraj (Sára, Ábrahám felesége) két-ségbeesett kísérlete volt, hogy férjénekkarjai közé lökje Hágárt, a cselédlányt, ésmajd annak szülését az õ ölében levezet-ve a gyermeket – Izmaelt – magáénakvallhatja. Errõl Hágárnak is, de Istennekis más volt a véleménye. A lényeg, hogyIzmael lett az arab ág kezdete, és Ábra-hám késõn született fia, Izsák lett az izra-elita ág kezdete. S a féltestvérek nehezenjönnek ki egymással.

Éppen a Betesda-tó kiásott (Jn 5) helyefelé igyekeztünk, már átjutva a másodikfegyveres ellenõrzõponton, amikor mo-hamedánokat láthattunk – csak férfiakat– a mecset felé hömpölyögni imádságra.A müezzin hangját hangszóró erõsíti ki agyaurok felé, és a muszlin imádság jajgat-va hasítja a levegõt, visszaverõdve az újés a régi falakról. Meglepett, hogy meny-nyi fájdalom van ebben a kiáltásban is,amely úszva és kúszva hatol be a lélekmélyére, s talán eljut Istenhez is. Mint

ahogy a Siratófal melletti zsidó imák isszívbõl szaggatódnak, még ha imaköny-vek is sorjáznak ott mázsaszámra.

Nem sorolhatok fel minden átélt állo-mást, de különös élmény volt a sabbát. Is-ten hat nap alatt teremtette a világot és ahetediket megszentelte, hogy pihenõ-napja legyen az embernek is – errõl a tíz-parancsolatban is olvashatunk: szenteldmeg az ünnepnapot. A hetedik nap tehátpihenõnap, amikor Isten dolgaival illen-dõ foglalkozni, és ezt nem szabad meg-szegni. Mindezt tudtam, sõt azt is, hogyJézus hogyan kezelte a sabbátot, a szom-batot, de eddig nem éltem át az igazi zsi-dó sabbátot.

Éppen az utolsó vacsora helyszínérõljöttünk ki, s a macskaköves utcán baktat-tunk, amikor megszólalt egy kürtszerûhang hosszan, elnyújtottan. Ez volt a sab-bát elõhírnöke. A busz azonnal a ShalomHotel felé vette az irányt, és látni lehetett,ahogy lassan, fokozatosan eltûnik a for-galom az utcákról.Az egyik utcát – láttam– kordonokkal zárták le, de feltehetõenmáshol is ez történt; a hotelszoba ablaká-

ból az este sötétségében csak állófényeketlehetett látni, mozgó fényt (azaz autót)egyetlen egyet sem. Jeruzsálem lakosai-nak száma 750 ezer, és ez a város teljesszent csendbe merült Istene elõtt! Ámul-va néztem és hallgattam ezt a jeruzsálemiszent csendet.Ahotelben olyan lift is volt,amelyre kiírták: „sabbath”. Ugyanis min-den emeleten magától megállt, ajtót nyi-tott-csukott, egészen a 20.-ig, hogy a hívõ,Istenét imádó zsidónak még annyi mun-kát se kelljen végeznie, ami a felvonógombjának megnyomásával jár együtt!

Mi minden volt még? Massada vára,Qumran, fürdés a Holt-tengerben, Betle-hem – mindezekrõl nagyon sok élmény.Mint Názáretben is, Kánában is, Haifá-ban is. Újabb szálláshelyünk Tiberias vá-rosában, a Golan Hotelben volt…

S egyszer csak újra itthon. Valakinekígy fogalmaztam: a Szentföldön jártunk,amit nem a szépsége miatt látogat az em-ber, hanem amiatt, ami ott történt mint-egy 2000 évvel ezelõtt és azelõtt. Újsá-gunkban még visszatérünk e témára.

Jeruzsálemi kirándulások

Sabbát-élmény

RIBÁR JÁNOS

Összeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREKÖsszeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREK

KERESZTELÉSEK

HÁZASSÁGKÖTÉSEK

TEMETÉSEK

(3 éven aluli gyermekek)

(2008. november 23.–2009. február 28.)

Mészáros Csaba és Miszlai Erika fia:CSABA

Zsótér Mihály és Szenczi Mariann fia:MIHÁLY

Németh Zoltán és Fejes Erzsébet

Karkus János · Tóth Benedek Józsefné Szász Emília· Gálosi János · György Andrásné Csentes

Julianna · Korbely Györgyné Sutyinszky Mária ·Bánki Horváth Ferenc · Papp Gábor · CsapóJózsefné Szabó Mária · Laki Sándor · SzabóJánosné Holecska Piroska · Tóth Józsefné Fekete Irén

· Orbán Mihályné Asztalos Mária · SzemenyeiFerencné Kovács Judit · Süle Józsefné Németh Etelka

· Fekete Ferenc József · Fejõs Mihályné DeákJolán · Szendi Horváth József · Hári Antal ·Makocsai József · Hegedûs Etelka · Faskó Pál· György Julianna · Ilovszky Sándorné Ács Julianna

· Tóth Ferencné Urbán Erzsébet · CsizmadiaFerencné Szabó Julianna · özv. Gyarmati FerencnéKiss Erzsébet · özv. Dudás Györgyné Fiam Mária ·Csizmadia István · Szatmári László · BánkiHorváth Sándor

2008. december 21.

2008. december 21.

2008. december 8.

(47)(81) (70)

(82) (72)(83) (46)(100) (70)

(88)(73) (73)

(89)(101) (81)

(82) (81) (79)(83) (48) (80)(58)

(86) (76)(95)

(84) (64)(88) (69)

(90)

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKEN ÉS CSALÁDJUKON!

ISTEN VEZESSE ÉS IRÁNYÍTSA ÕKET ÉLETÚTJUKONÉS SEGÍTSEN MEGTARTANI FOGADALMUKAT!

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK DE AKI AZ ISTEN AKARATÁTCSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ.

[…][1Jn 2,17]

ADOMÁNYOK AZ„OROSHÁZI HARANGSZÓ”

ÚJSÁGRA2008. november 23.–2008. február 18.

Vetési ImrénéSzász István és nejeSin János és nejeSzikora Lajos és nejePásztorcsik JánosnéGombkötõ PálnéPál TamásnéDeák FerencnéPapp VilmosnéBánkiné Révész AdriennEvangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimn.Szabados Tóth GábornéSzabados Tóth Gábor és nejeSzabados Tóth Lászlódr. Misurda MihálynéTóth JánosnéTorda M. SándornéKovács PálnéSzekeres JózsefnéKiss SándornéCsepregi Ervin és nejeHéjja Bálint és nejeözv. Sáró GábornéÁdász FerencnéPleskó PálVeres Zoltán és nejeHankó BálintTóth SándornéVarga László és nejeSzenczi JolánNagy DénesnéKirály BélaDr. Ravasz KárolyMucsi IstvánnéDénes JózsefnéKarkus ZsuzsaAntali ZoltánLovas ÉvaÉgetõ LászlónéDobsa JózsefnéDér TamásDérné Csepregi KláraBrebovszki IstvánSüle JózsefPál IstvánnéKovács Ferenc és nejeBerta KárolynéTóth Sándor és nejeGyömrei Antal (Kardoskút)Gyõri Dani JózsefNémeth AndrásnéBencze Géza és nejeÉliás DávidnéZalai MihályBérczes Elemér és nejeJuhász N. Mihály és nejeSzekeres JánosDr. Szabó ErvinnéKissné Betkó Katalin

1000 Ft3000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft3000 Ft4000 Ft500 Ft500 Ft500 Ft

1000 Ft2000 Ft1000 Ft500 Ft

1000 Ft1000 Ft2000 Ft3000 Ft500 Ft

2000 Ft1500 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft3000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft500 Ft

2000 Ft500 Ft500 Ft500 Ft500 Ft500 Ft

4000 Ft4000 Ft2000 Ft2000 Ft4000 Ft5000 Ft1000 Ft4000 Ft1000 Ft

10000 Ft2000 Ft5000 Ft3000 Ft1000 Ft500 Ft

4000 Ft2500 Ft

HARANGSZÓKiadja:Felelõs kiadó:Tördelõszerkesztõ:

az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.) ·Ribár János lelkész, esperes és Koszorús Oszkár egyházm. felügyelõ ·

Szatmári László · Yes-Press 2001 Bt., TótkomlósNyomtatás:

Dr. Szabó Sándor (Budapest)Gál JózsefAmbrus Antalvitéz Vági AndrásDr. Formann IstvánKovács MáténéTarr IstvánZsíros SándornéKiss JánosKertai JánosnéSzalay JuditSzekeres IstvánnéTörök Lajos (Budapest)Fábián Ferencné (Budapest)Pintér János (Szombathely)Brebovszky Gyula (Budapest)Baranyai Béla (Hódmezõvásárhely)Név nélkül, de Istennél tudva lévõ 15 testvértõl

5000 Ft500 Ft

1000 Ft5000 Ft5000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft3000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft4000 Ft5000 Ft2000 Ft2000 Ft

20900 Ft