AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGINGYENES LAPJA

XX. évfolyam 2. szám · 2013. pünkösd

HARANGSZÓ

Mindenkinek áldott pünkösdöt kíván az Orosházi Evangélikus Egyházközség!

B ábel tornya bizonyára impozánsépítmény lett volna, ha felépül. Ta-

lán az ókori világnak nem is hét, hanemnyolc csodájáról beszélnénk, és az épüle-tet sokkal inkább az egyetemes kultúrtör-ténet köréhez kapcsolnánk, mint a Bibliavilágához. De tudjuk, Bábelben valaminagyon elromlott. Mindenki úgy akart ki-ugrót, világraszólót alkotni, hogy közbenkét alapvető dologról megfeledkezett,ami az Istentől való elszakadás gyökeré-ről nőtt fel: saját korlátairól és a korláto-kat legyőzni képes közösség erejéről. Haa torony felépül, nyomasztó nagyság szü-letett volna, amely egy új vallás szimbó-lumává emelkedhetett volna. Új vallásé,amelyben nincs más, csak az ember, akimindenre képes, mindent megtehet, min-dennek mértékévé válhat. Bármikor, bár-milyen körülmények között. Felelősségnincs, akadály nincs, csak a dicsőség, akorlátlan birtoklás. Ezt ott a torony építé-sekor mindenki a maga módján akartamegvalósítani: a maga erejével, a magaritmusában, a maga nyelvén – magának.Éppen ezért az épület sohasem készülhe-tett el, és egy új vallás helyett a meg nemértés, a széthúzás, a zűrzavar szimbólu-mává vált.

Pünkösdkor néhány ismeretlen ha-lászra, kiugrott vámszedőre, megszelí-dült politikai szélsőségesre emlékezünk,akik nemhogy nem akartak tornyot, di-csőséget, ismertséget, hanem sokkal in-kább féltek. Mégis, kétezer éve tudunk ró-luk: ők voltak a názáreti Mester tanítvá-nyai. Azután egy jeruzsálemi ünnepna-pon titokzatos módon különös erőt kap-tak arra, hogy összeszedve bátorságukat,előálljanak azzal, amit már majdnem vég-képp eltitkoltak. Egyszerű szavakkal ért-hető dolgokat mondtak az ember korlá-

tairól, a közösség erejéről, és az egyetlenigazi megoldásról, az egyetlen igazi esély-ről. És láss csodát: akik négy égtáj felől,sok nemzetségből, más-más nyelvet be-szélve érkeztek a városba, mindent meg-értettek. Nem menekültek egymás elől,hanem közeledni kezdtek. Nem a külön-bözőségeket méregették, hanem meglát-

ták egymásban azt, akire szükség van.Nem valami új világbirodalom hatalmimámora érintette meg őket, hanem a bol-dog felismerés, hogy értelmes, megvál-tott, teljes életük, és biztos jövőjük van.

Pünkösd csodájára, az isteni Lélek ele-venségére van szüksége a mi korunknakis. Látnia kell a világnak, hogy vannak

olyan értékek, amiket nem lehet pénzbenkifejezni, nem lehet megvenni, de ame-lyeknek hiánya fájó, kiáltó űrt hagy azember életében. Meg kell mutatni avilágnak, hogy a sokszor tapasztalhatólelki, mentális sivatagban üdítő oázisokvirulnak, ahol alapérték a napról napravaló újrakezdés, a megbocsátás, az igaziközösségi lét, és nem utolsó sorban az ajövőorientált, életigenlő optimizmus,amely nem a holnaptalan hedonizmus-ban, hanem Krisztusnak az isteni szerete-tet bizonyító erejű áldozatában forráso-zik. Isten népe, a gyülekezet akkor lehethegyen épült város, világító fáklya, habelső életében mindig teret enged a Lélekáradásának. Nem szélsőséges, extatikus,ijesztő vagy megbotránkoztatóan nevet-séges jelek produkálásával, hanem a tisz-ta evangéliummal, az úrvacsorai asztal-közösség Istennel és emberrel összeková-csoló erejével, a közösség igazi életjelei-vel.

Gyülekezetünknek mindig anti-Bá-belnek kell lennie. Nem egy összeomlás-ra ítélt, nyomasztó szörnyetegtorony ár-nyéka mered felette fenyegetően, hanemaz elődök hitéből és szorgalmából épülttorony mutat az ég felé, Isten felé, az életfelé, a jövő felé. A kő pünkösd Lelkévelegyütt Krisztusra mutató bizonyságtétel-lé lesz, mint ahogyan a kőszív a Lélekmunkája nyomán átformálódva új re-ménységgel, hittel és szeretettel képesdobbanni egy emberibb, krisztusibb vilá-gért, Isten országának csendes honfogla-lásáért. Így legyen kézzelfogható megta-pasztalás a mi gyülekezetünkben is pün-kösd kétezer éves csodája! Ó, jöjj, teremtőSzentlélek, hozz közénk ma is megúju-lást, megtérést, hitet!

ÖRDÖG ENDRE

Adj erőt Bábel ellen!

A „Bábel tornya építése” id. PieterBrueghel németalföldi festő háromfestményének volt témája. Az elsőt,amely egy elefántcsontra festett mi-niatúra volt, Rómában őrizték, demára elveszett. A két fennmaradtfestmény közül a nagyobbik (képün-kön) a bécsi Szépművészeti Múze-umban, a kisebbik pedig Rotterdam-ban, a Museum Boijmans van Beu-ningenben található. (Wikipedia)

OROSHÁZI HARANGSZÓ2 2013. pünkösd

A z önszeretet látszólag ellene mond akeresztyén életfolytatásnak. Sokat

panaszkodó, sok nehézséggel teli életpe-riódusban lévő embertársunk beszámo-lója után kérdezte a csoportvezető: És mi-ként gondoskodsz magadról, hogy ezt asok megpróbáltatást kibírd? Mintha aHoldról jött volna a kérdés, de mi márkezdtük érteni. Ha nehéz az élet, Isten kö-zeledbe adja a túlélésben segítő örömfor-rásokat is, csak ki kell nyújtani a kezeidet.Ehhez a mozdulathoz azonban más látás-mód kell és személyes istenkapcsolat.

Egy kedves, lelkes idősebb hölgy szó-lított meg tavaly: Ha van Orosházán férfi-sátor, miért ne lehetne nősátor is? Plánemost, hogy női lelkésze is van a gyüleke-zetnek. A gondolat nem hagyott nyugod-ni, már csak a lehetőséget kerestem. ASOTE-n végzem most tanulmányaimat,és nem véletlenül csoportszervezést, cso-portdinamikát tanulunk. A csoportindí-tásnak számtalan célja lehet, én saját ta-pasztalatomból indultam ki: gazdagító acsoporterő megtapasztalása, a csoport-bölcsesség hatása. Amit személyes barátibeszélgetésben átélhetünk, az is sok báto-rítást adhat, de egyéni beszélgetésbengyakran tévedünk veszélyes utakra, azaztanácsoljuk a másikat, észre sem vesszükés megmondjuk a tutit: Én ezt így és ígycsinálnám a helyedben. Csakhogy nemvagyok a helyében, és az én megoldásommajdnem biztos, hogy nem alkalmazhatóaz ő helyzetében. Ezért régóta kerestemmár a megértésnek és segítésnek egy má-sik formáját.

A csoportfoglalkozásokban találtammeg azt a lehetőséget, hogy a bizalmi lég-kör kialakulásával személyiségünk egyremélyebb rétegeit érjük el, és bár nem tud-juk, hogy pontosan mikor és miért, de azisteni kegyelem folytán gazdagítjuk, to-vábblendítjük, más irányba fordítjuk amásikat. Az orosházi gyülekezetben –mondhatjuk kis jóindulattal – mindenkorosztály és érdeklődési körű embermegtalálja a neki alkalmas lehetőséget,szolgálati, lelki gyarapodási területet. Akicsinyekkel való foglalkozásokon át azidősek látogatásáig, a hagyományos al-kalmaktól az énekkaron át a ReménységIstentiszteletig, lehetőségekben nincsenhiány. Három területet találtam, ahol mégvan fejlődnivalónk: keresők, vagyis azegyház iránt érdeklődők integrálása, agyászolókkal való foglalkozás és a speci-ális női kérdések.

Most ez utóbbiakra esett a választá-

som. Olyan kört szeretettem volna létre-hozni, ahol bátran megoszthatjuk dilem-máinkat, nehézségeinket, netán fájdal-mainkat, könnyeinket is. Tizenketten in-dultunk, meghívással választottuk ki ahölgyeket, és mindannyian igent mond-tak személyes meghívásunkra. Hamarmegtaláltam vezetőtársamat Szekeresnédr. Rusznák Jolika személyében, aki men-tálhigiénés szakemberként megtapasz-talta a csoport erejét, miként én, és nagyörömmel üdvözölte az ötletet. Továbbikét segítőm a találkozások kiértékelésé-ben és a következő beszélgetések előké-szítésében hathatós támogatást adott.Zárt, női kört indítottunk, mert a bizalomlégkörének kialakulásához, az őszinte-séghez erre volt szükségünk.

Megszületett hát a gondolat, már csaka megvalósítás hiányzott. Tíz témakört istaláltunk, ami megbeszélésre alapot ad-hat, ebből kettőt választottunk, amit bő-ségesebben körbejártunk. Hat alkalom-mal két-két órát töltöttünk együtt.Az elsőhárom alkalom az ismerkedési és önis-mereti részt tartalmazta, a második há-rom alkalommal pedig a családról beszél-gettünk. A konvencionális női körök, bib-liakörök célkitűzésein túl fontos volt szá-momra, hogy baráti, hittestvéri kapcsola-tok alakuljanak ki. Egymás tapasztalataiáltal megtanultuk, hogy problémáinkmásnak is ismerősek. Hogy nem egyedülkell küzdenem zűrös származási csalá-dom problémájával, a családi titkokkal éstabukkal, és bevallhatom, ha valami na-gyon fáj, számomra most megoldhatat-lan. Rögtön az első alkalommal „szerző-dést kötöttünk”, felírtuk, hogy számunk-ra mi a legfontosabb ebben a női körben:titoktartás, csak a magam érzéseiről be-szélek, empátia, nem kell félnem, mertnincs rossz válasz, nincs negatív, rombo-ló, hanem csak és kizárólag építő kritika,nyitottság és őszinteség. Céljainkat ismegfogalmaztuk: léleképítés, önismeret-ben való előbbre jutás, saját érzések kife-jezése, azokra való reflektálás, Isten útjá-nak keresése, és a csoportbölcsességre va-ló törekvés.

Elindultunk hát az úton a következővezérigével: „… Szeresd felebarátodat,mint magadat.” Meggyőződésem, hogysok hölgytársam szocializációja azt az alt-ruista magatartást véste alapviselkedésecentrumába, amit nekem is tanítottak.Mindenképpen háttérbe kell szorítanomsaját szükségleteimet, mások igényeirekell koncentrálnom és mások boldogulá-

sát keresnem. Igen ám, de amíg másokatboldogítok, magam kiégek, boldogtalan-ná válok, ha nincs lelki munícióm, nincslelki töltőállomásom, ahol szeretettanko-mat újratölthetem. Ezért fontos, hogy sa-ját magunk jóllétéért is tegyünk valamit,erre alakítottuk a Hölgyválaszt.

A lelki egyensúly megtalálása és meg-tartása volt az elsődleges cél. Így beszél-tünk alapvető értékekről, mint boldog-ság, megelégedettség, szeretet. Különbö-ző szimbólumok segítettek nekünk ab-ban, hogy a témakörre összpontosítsunk(tükör, hátizsák, mérleg). Egyházi íróktólkölcsönzött idézetek alapján gondoltukát szükségleteinket, vágyainkat, fejeztükki pillanatnyi érzéseinket. Foglalkoztunkmúltunkkal, hordozott traumáinkkal ésfélelmeinkkel, szembenéztünk nehézsé-geinkkel és együtt örültünk a másik sike-reinek. Az önkifejezés különös módsze-réhez hozzátartozott a játék, pl. bizalom-játék, tánc, tagjaink megmozgatása, egykis bemelegítés is, és mindenféle kreatívtechnika, amivel teret adtunk a bennünkzajlódó folyamatok tisztázására. Mi a leg-fontosabb? Mi a legfájóbb? Mi a legöröm-telibb? Honnan jöttél és hová tartasz?Ahogy egymást hallgattuk, egyre jobbantudtunk kapcsolódni a másikhoz, és meg-történt a csoda: Isten tényleg egy csoport-tá formált minket. Soha nem felejtem elazt a feszült figyelmet és az együttérzéstapintható jeleit, amikor egyikünk nehézgyermekkoráról mesélt. Ekkor ért igazánössze a csoport. A félelmeinket jelképezőtárgyakat pedig együttes erővel raktukKrisztus keresztje alá. Nincs ennél kifeje-zőbb, emberibb, a remény felé vezető tett.

Csodálatos volt átélni azt az őszintelégkört, amiben szabadott sírni, szabadvolt gyengeségünket megmutatni, sza-bad volt kifejezni tanácstalanságot, csaló-dást. És mindig volt idő arra, hogy a re-mény is felcsillanjon, az öröm, a könnye-ken túli mosoly is megmutatkozzék. Fe-lejthetetlen együttlétek voltak ezek. S hatalálkozunk az utcán vagy boltban, szélesmosollyal, igazi örömet átélve üdvözöl-jük egymást. Egészen ismerősként tudoka másikra tekinteni, mert az együttlétekalatt közelebb kerültünk egymáshoz. Ahat alkalom eltelt… sírtunk és kacagtunkegyütt, de a legnagyobb sikermutató,hogy a Hölgyválasz csapata nem búcsú-zik el egymástól. Egy utolsó, rendhagyótalálkozásunk még lesz a nyár előtt, ésmár együtt gondolkodunk a folytatás le-hetőségén.

Hölgyválasz – Női kérdések, dilemmák, utakJézus mondja: „… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” [Mt 22,39]

2013. pünkösd 3OROSHÁZI HARANGSZÓ

Számomra igen fontos, hogy lelkünkegészségéért legalább annyit tegyünk,mint testünkért. Lelki és testi egészség ta-gadhatatlanul szorosan összefügg egy-mással. Figyelhetnénk jobban lelkünkrezdüléseire, hogy jobban értsük a testitünetekben megnyilvánuló tiltakozásun-kat. Betegség idején számtalan ötletünkvan: vitaminkúra, erőleves, sok-sok gyü-mölcs és zöldség, testmozgás… És mi ahelyzet a lelki jólétünkkel? Lelki táplálék,a bajban sem vagyok egyedül megerősítőérzése, felkutathatok más erőforrásokatis, amelyekre még nem is gondoltam… Ésa legfontosabb: egyikünk sem befejezett

egyéniség. 30–35–60 évesen sem mond-hatom: már nem vagyok alkalmas a fejlő-désre. Élethossziglan formálódunk, ala-kulunk, tapasztalataink átértékelődnek,látásmódunk változhat. Értékes, egyedi,megismételhetetlen, tökéletes teremtmé-nye vagy az Istennek, aki nem a földi pok-lot, hanem a szenvedéseken is túlmutatóbűnbocsánatot és örök életet ajándékoztaFián, Jézuson keresztül. Tanulhatunk tő-le, aki figyelmesen végighallgatta a hozzáodafordulót, tőle segítséget kérőt, és sen-kit nem utasított vissza, de megkérdezte:Akarsz-e meggyógyulni? Tudunk-e ígyegymásra nézni, tudok-e így magamra

gondolni, mint aki Isten megelőlegezőkegyelmének „birtokosa”, mint aki meg-tapasztalta már Isten feltétel nélküli sze-retetét? Ez erősít, helyemre billent, lelkiegyensúlyt ad.

Egy jövőbe mutató idézet C. G. Jung-tól: „… tény az, hogy a holnap fontosabb,mint a tegnap, és a honnan kevésbé lé-nyeges, mint a hová.”

Hogy mi lesz holnap és hová fejlődikaz orosházi evangélikus gyülekezetben acsoportmunka, az egyedül Isten titka, dea titok kifejtésén én magam szívesenmunkálkodom továbbra is.

IHÁSZ BEATRIX

A z előző részben három személyenkeresztül vázoltam fel az utóbbi há-

rom évszázad evangelizációinak történe-tét. Ebben a cikkben azokról beszélek,akikben megvolt a szándék Jézus misz-sziói parancsának véghezvitelére, de aki-ket ebben megpróbáltak megakadályoz-ni. Természetesen a legutóbb felsorolta-kat sem fogadták mindenhol tárt karok-kal, ám a most sorra kerülő keresztyéneka börtönt sem kerülhették el, miközbentanúskodtak megváltó Urukról.

Az igazi prédikáció nemcsak szavak-ban áll, hanem sziklaszilárd életpéldák-ban is. Az apostolok közül egyedül Jánosvolt az, aki nem erőszakos halállal haltmeg, de ő sem kerülhette el a száműze-tést. Jézus tanítványai közül Pál apostolvolt a legaktívabb, jóllehet korábban őmaga is üldözte a Megváltó követőit. Jé-zus őt megállította a damaszkuszi úton,és többek között kijelentette neki, hogymeg kell majd tanulnia, hogy mennyitkell szenvednie az ő nevéért. Pál apostolsokfelé alapított gyülekezetet, szinte ál-landóan úton volt. Az akkori hatóság eztmégsem nézte jó szemmel, ezért többszörbörtönbe vettette. Ilyenkor látszólag aka-dályoztatva volt az evangelizálásban, őmégis azt mondta, hogy Isten igéje nincsbilincsbe verve. Pál a börtönökben is Jé-zusról beszélt, vitte a jó hírt a raboknak is,és több levele ott, bilincsviselés közbeníródott.

A mártírok sokasága hozzátartozik akeresztyénség történetéhez, s most olyanszemélyekről lesz szó, akik bár sokakhozküldettek, de igehirdetői szolgálatuk erő-szak folytán akadályoztatva volt.

Az egyik legfontosabb előreformátort,Jan Hust erőszakkal hallgattatták el, mégkonstanzi megégetése sem tudta meg-akadályoznia a reformációt, de annak be-következtét majd egy évszázaddal hát-ráltatta.

Gályarab prédikátor bátor helytállásasokak számára mutatott példát a követ-kező évszázadokban, noha akkor az őhiányuk jócskán hátráltatta az evangéli-um terjedését és elősegítette az ellenrefor-mációt.

John Bunyan feltehetően cigány szár-mazású prédikátor nem hallgatott el, bárszabadulásának kulcsa a kezében volt,csak abba kellett volna hagynia az igehir-detést, hogy ne töltsön 12 évet börtönben,de ő erre nem volt hajlandó. Fogsága éveialatt írta meg a világirodalom egyik leg-

szebb alkotását a című mű-Zarándok útjavét, amely sokak számára segítséget je-lent a lelki élet buktatói között.

A 20. század sok keresztyén mártíréletét követelte. Közülük két személytemelek ki jelen cikkben, mindketten a ná-ci Németország rezsimjével szálltakszembe.

Dietrich Bonhoeffernek többször lehe-tősége nyílt arra, hogy a biztonságos

Nyugaton maradjon, de ő nem futott el afeladat elől, és Pál apostolhoz hasonlóanmegfutotta pályáját. Először még a Hit-valló Egyház számára képzett lelkésze-ket, majd később már csak az íróasztalszámára írta műveit, ma azonban sokakforgatják ezeket. Sajnos a birodalom vé-gét már nem érhette meg, mert többéviraboskodás után Himmler személyes pa-rancsára kivégezték.

Az evangelizáció története II.

OROSHÁZI HARANGSZÓ4 2013. pünkösd

Wilhelm Busch evangelizátor is szemetszúrt a nemzeti szocialistáknak, noha őapolitikus volt, csak a feladatát végezvesok fiatalt Jézushoz vezetett.Az ő munká-ját is akadályozták, ő is többször börtönbekerült. Erről a kísértésekkel teljes időrőlígy írt később: „Egyszer Essenben ültem abörtönben, és igen nyomorultul éreztemmagamat. Láz gyötört, rázott a hideg, éh-ség kínozott, teljesen »magam alatt« vol-tam, készen az abszolút vereségre. Akkorkihoztak a cellából, és felvittek kihallga-tásra. Előttem ült három vezető személy.Megtévesztően nyájasak voltak. Görcsbeszorult a szívem. Arra gondoltam: Ha tiilyen barátságosak vagytok… »Busch lel-kész – mondták –, látjuk, hogy magaegyáltalán nem olyan rossz ember. Egye-düli butasága, hogy mindenáron ifjúságilelkész akar lenni. Garantáljuk önnek,hogy tíz éven belül Németországbanegyetlen fiatal sem fogja tudni, ki az ön el-képzelt Jézusa. E felől biztosítjuk önt.Mert erről gondoskodni fogunk. És ezértnem lesz többé szükség ifjúsági lelkészre.Felajánljuk önnek, Busch lelkész: azonnalszabadon engedjük, és tanácsosi állástkap, ha megígéri, hogy bibliás üzenetérőlsenkinek nem beszél többet. Hinni hihet,amit akar. Adunk önnek 24 óra gondolko-dási időt.« Barátaim, ez valami irtózatos.Ott ül az ember kimondhatatlanul éhe-sen, dideregve, lázasan a cellában, és arragondol: ki innen! Hihetek, amit akarok,csak ne beszéljek többé. Holnap kikerül-hetek, lesz rendes állásom, és az egésznyomás, üldözés megszűnik. Egyszerű-

en nem bírtam tovább, igazán nem bír-tam. Csupán annyit kellene mondanom,hogy nem szólok többé, a magam számá-ra hihetek, amit akarok. A pokol összesdémona ott volt a cellámban. Meg tudjákérteni ezt? Mind arra noszogattak: »Teddmeg, tedd meg!« És akkor hozzám lépettaz élő Úr, elém tárta, milyen dicsőséges azélet az Ő szolgálatában. Világossá tette,hogy nem lehet megalkudni: magambanhinni, amit akarok, de hallgatni róla?Nem, az kizárt dolog! Akkor mondj lerólam! Lemondani arról, Aki a Golgotánmegvásárolt? Elveszteni az Istennel valómegbékélést, a Megváltót, az üdvösséges

halál lehetőségét, az örök életet? Lehetet-len! Másnap reggel odaléptem az embe-rek elé, és kijelentettem: »Nem tudom el-fogadni az ajánlatukat.«”

Wilhelm Bush később kiszabadult,majd ismételten börtönbe került, megéltea háború végét, és lehetősége nyílt arra,hogy tovább folytassa az evangelizációmunkáját, de ezt alázatosan tette, nemnagy mellénnyel. Később elmondta, hogyő sem tett meg mindent az antikrisztusirendszer ellen, hiszen sok szörnyűségrőlnem volt tudomása, és akkor mindenkibűnbánatra hívott, mert csak Jézus tudminket megújítani és megtartani a hitben.

Ma nem élünk elnyomórendszerben,ma szabadon lehet prédikálni. Az embe-rek sokszor mégsem keresik az élő igét.Miért van ez így? Azért, mert a tiltás, a tit-kolózás helyett ma szinte bármit lehetmondani és hallgatni. Beteljesedik hát Pálapostol mondása, miszerint: „Mert leszidő, amikor az egészséges tanítást nemviselik el, hanem saját kívánságaik sze-rint gyűjtenek maguknak tanítókat, mertviszket a fülük.Az igazságtól elfordítják afülüket, de a mondákhoz odafordulnak.”

Mit tehetünk akkor, ha az ókori világvallási pluralizmusa újra előjön? Ugyan-azt, amit Pál Timóteusnak tanácsolt: „Teazonban légy józan mindenben, a bajokatszenvedd el, végezd az evangélista mun-káját, töltsd be szolgálatodat.”

Isten adja, hogy az evangelizációmunkája közöttünk is tovább folytatód-jon!

LACZKI JÁNOS

H úsvét után vagyunk, pünkösd kö-zelít. Szent György napján, váro-

sunk alapításának 269. évfordulóján ép-pen fele útján voltunk annak az ötvennapnak, amely a két ünnepet elválasztjaegymástól. Az evangélikus templom ün-nepi hangulata a kutatónak eszébe juttat-ta, hogy pünkösd a régi pergamenek ta-núsága szerint aratási hálaadó ünnepvolt. Majd nevezték hetek ünnepének is,(7×7) húsvét után. A keresztény ünnep-körben pünkösd a Szentlélek eljövetelé-nek napja. Régi egyházi jegyzőkönyve-inkben még ! Piros pünköst napjaPünköst„a keresztény egyház kezdete, a múlt és jövőközti elválasztó határ.”

Amit a következőkben olvasmányulkínálunk, kívül esik naptárban jegyzettünnepeinken. Már háttal áll nekünk az amúlt idő, amelyről szólni akarunk. Ahelyszínhez vezető keréknyomokat is be-nőtte már az emlékezet, volt ideje hozzá,több mint másfél évszázad.

Ezúttal a kecskeméti evangélikustemplom alapkőletételének ünnepi pilla-natait kívánjuk szóba hozni. A legkeve-sebb, amit ilyen bevezető után az olvasókérdésként feltehet magában, hogy en-nek az eseménynek vannak-e orosházivonatkozásai. Vannak!

A kecskeméti ágostai hitvallású evan-gélikus egyház, időutazásunk idején alig700 lelket számlált, s többnyire szegényiparosokból, földművesekből, napszá-mosokból állt.

1862. július 9-én egy figyelmet érdem-lő egyházi szertartással tette le új templo-mának alapkövét, igen nagyszámú, val-láskülönbség nélküli közönség jelenlété-ben. Az ünnepély nagyságát emelte,hogy Orosháza neves szülötte, főtiszte-lendő szuperintendensSzékács József(püspök) úr, az alvidéki egyházak hivata-los látogatásait bevégezve, a kecskemétievangélikus egyház előzetes meghívásá-ra az ünnepélyen megjelent, s az alapkő

felszentelését és letételét megható szavakkíséretében végezte el.

Ugyancsak a gyülekezet felkérésére,az emlékezetes ünnepély részletes össze-állítását, Pest megyei,Juhász Ferenc TorkosKároly békési főesperes, orosházi evangé-likus lelkész és kecskeméti re-Fördős Lajosformátus lelkész urak, előre megállapí-tott program szerint, helybe-Torkos Istvánni evangélikus lelkész közbejöttével ma-gukra vállalták. Ebből következett, hogy„szívhez szóló, lelket megragadó szónoklatai-kat, s imáikat az elérzékenyült hallgatóság lel-ki épülésére irányozván, e napot a kisded egy-ház történelmében örökre emlékezetessé te-vék.”

Jelen voltak még az egyházi rendbőlSárkány János Láng Adolfkiskőrösi, szent-mártoni, s ceglédi lelkészZámolyi Józsefurak. A helybeli igen jeles dalárda pedigaz „Erős várunk nekünk az Isten”, majdvégül a Himnusz eléneklésével műkö-dött közre.

Ünnepi hangulatok nyomában

OROSHÁZI HARANGSZÓ

Az ünnepélyt 80 terítékű díszlakomakövette, melyen a meghívott jeles férfiakpohárköszöntői is elhangzottak. A társal-gás általában fesztelen és „kedélydús”volt, nem lehetett észrevenni, hogy a je-lenlévő vendégek legnagyobb része más-más vallásfelekezetekhez tartozott; külö-nös kiemelést érdemel, s ritka példaképülszolgálhat a meg nem háborított jó egyet-értés, s a testvéri szeretet, mely Kecske-mét város minden hitfelekezetbeli lakos-ságát ősidőktől fogva szorosan egymás-hoz kapcsolja.

Székács József főtisztelendő püspökúr délután 4 órakor hagyta el az asztaltszívélyes búcsúvétel után, mivel az ötóraivonattal visszautazott Pestre. Az ünnepipillanatok felvázolását követően nemtartható feleslegesnek magát a templomtervét is megemlíteni. A díszes építményYbl Miklós építész terve szerint készült,reneszánsz stílusban. A vállalkozó épí-tők: , ésHalász István Gál József Nemcsik Pálnagykőrösi mesterek voltak.

Az orosházi résztvevők emlékezeteSzékács József püspök úrról már szól-

tunk. Torkos Károly 1842-től történetesenmaga is kecskeméti pap volt, s innen

nyolc év múltán, 1850 márciusában ke-rült Orosházára, Mikolay István mellé.Újabb nyolc év elteltével az egyházme-gye esperesévé választották, kortársaiOrosháza egyik legtekintélyesebb polgá-

rát tisztelhették benne. Ő volt az a lelkész,aki 1878. szeptember 28-án kerületi gyű-lésre utazott Budapestre, és a mai napig(135 év után is) megfejthetetlen módon el-tűnt.

Torkos István „helybeni evangélikus lel-kész” is tevékeny résztvevője volt a kecs-keméti ünnepségnek. Személyében Tor-kos Károly édesapját (1789–1867) tisztel-hetjük, aki evangélikus lelkész és tanítóvolt. Igaz, az alapkőletétel idején már 73.életévében járt, de ez nem számított ritkaesetnek a lelkészi pályán. Az inkább,hogy (1856-tól 1863-ig) fiát követte a szol-gálatban.

Torkos Károly szülei Orosházán hal-tak meg. Édesanyja nemes Udvardy Te-rézia 1859-ben, édesapja nemes TorkosIstván pedig 1867. január 27-én hunyt el,77 éves és 2 hónapos korában, ahogyGyőry Vilmos a halottak anyakönyvébebejegyezte. Ilyen alakban jönnek elénk atörténetek, amikor már végéhez ér a kez-det.

VERASZTÓ ANTAL

Megjegyzés: Az alapkőletétel adataita Vasárnapi Újság (Pest, 1862. augusztus17-ei száma) nyomán közöltük.

2013. pünkösd 5

Székács JózsefFotó: Schrecker Ignác, 1865

Id. Koszorús Oszkárraés Tóth Lászlóra emlékezünk

E rős vár a mi Istenünk! Huszadik al-kalommal gyülekeztünk össze egy-

háztörténeti emlékparkunkban, váro-sunk és egyházközségünk 1744. április24-ei születésnapjához legközelebb esővasárnapon. Az 1990-es esztendők elejénhagyományteremtő szándék vezette ahelyi presbitériumot, mikor úgy határo-zott, őrizzük saját értékeinket is. 1994-bena települést alapító evangélikusok emlé-két örökítettük meg márványobeliszken,majd 1995-től minden évben egy beikta-tott lelkésznek és egy tanítónak állítunkemlékkövet.

Báró Harruckern Ferenc földesúr a la-katlanná vált vidékre érkezőknek vallás-szabadságot, szabad költözködést ésadómentességet ígért. Előrelátó birtokos-ként egy nemzetiségű és egy vallású tele-peseket toborzott földjeire. Orosházáramagyar és evangélikus honfoglalók jöt-tek. Az első évtizedekben szinte zárt etni-kai és felekezeti közösség alakult ki. Anemzeti és vallási azonosságtudat értékeia kialakított életvitelben, a magatartás-formákon keresztül érvényesültek. En-nek itt kezdetben az evangélikus egyházvolt a megfogalmazója és őrzője. Ezért

kaptak fontos szerepet a lelkészek és a ta-nítók. Mint szellemi vezetők, elsősorbanők voltak a nemzeti és a kulturális értékekhordozói, a helyi tudat életben tartói, erő-sítői. A közös hit tartotta össze Orosházalakosságát. Az evangélikus népoktatáskizárólagossága is közel egy évszázadigjelezte az egyházközségnek a településenbetöltött szerepét.

Most, a városalapítás 269. évforduló-ján a 37. és a 38. emlékkő elhelyezésévelédesapám, id. Koszorús Oszkár esperes-lelkész és Tóth László rubindiplomás kán-tortanító emléke előtt tisztelgünk. Tiszte-lettel köszöntők minden kedves jelenlé-vőt, külön nagy szeretettel a Koszorús és aTóth család tagjait, a helybelieket, a Pécs-ről, Budapestről, Oroszlányból, valamintSzarvasról ideérkezett leszármazottakatés hozzátartozóikat.

Édesapám jórészt olyan korban élt,amikor a frissen hatalomra jutott diktatú-ra mondta meg a kétezer éves egyháznak,miként cselekedjen. Komolyan vette Is-ten parancsát, felmérte a történelmi hely-zetet, s az evangélikusság továbbélése ér-dekében kereste a megoldásokat.

1914. június 10-én született a Krassó–Szörény vármegyei Resicabányán. Édes-apja Krón Ferenc evangélikus lelkész,édesanyja – az utolsó évtizedeit velünktöltő – Fellencz Irma. A család 1929-benSzarvasra költözött, ahol nagyapám azárvaház vezetője és az Evangélikus VajdaPéter Gimnázium vallástanára volt.Édesapám is itt érettségizett 1933-ban,majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemsoproni Hittudományi Karán tanult. Raf-fay Sándor püspök 1938-ban Budapesten,a Deák téri templomban szentelte lelkész-szé.

Gyulán, Tiszaföldváron, Szentetor-nyán volt segédlelkész, majd 1941-benmeghívták a Rákóczitelepi Missziói Egy-házközség papjának. Ugyanakkor felesé-gül vette édesanyánkat, Bartos Éva taní-tónőt, Bartos Pál szarvasi evangélikus lel-kész és Dubovszky Irén lányát. 1942-benmegszülettem én, 1943-ban Pál, akit fele-ségével, Bettyvel együtt köszöntök, 1947-ben László, 1954-ben Ferenc öcsénk.Édesapám napi munkája mellett az oros-házi Evangélikus Gimnáziumban és aleány polgári iskolában is hitoktatott.

1943-tól Szentetornyán már beiktatott

OROSHÁZI HARANGSZÓ6 2013. pünkösd

lelkésze volt a gyülekezetnek. Rövid időnbelül behívták katonának, két esztendeigtábori lelkészként tevékenykedett. Kór-házvonattal járt Fehéroroszországtól Dá-niáig. Németországban amerikai fogság-ba esett, 1945 novemberében térhetett ha-za. A körülmények akkorra teljesen meg-változtak. Nemcsak az egyházközséget,hanem híveit, a szentetornyai gazdatár-sadalmat is fokozatosan megfosztottákvagyonától.

A hatalom – szovjet mintára – az egy-házat ellenségként tartotta számon, fel-számolását egyik fontos céljának tekin-tette. Ennek ellenére édesapámnak hitele-sen kellett szólnia, meg kellett felelnie akor nem könnyű kihívásainak, a sokféleelvárásnak. Mindvégig a gyülekezet tag-jai között élt, találkozott napi gondjaik-kal, sokan tőle vártak tanácsot, segítséget.Rendületlenül hirdette Isten igéjét, pász-torolta az evangélikusságot, ösztönöztehíveit, hogy a vallási elvekkel összhang-ban éljenek. Saját gyülekezete mellett azegyházmegyében is feladatokat kapott,előbb alesperes, majd egyházmegyei fő-jegyző és a zsinat tagja.

1956-ban nagy változás történt saját éscsaládja életében is. Februártól ismét al-esperes volt, majd szeptember 2-án beik-tatták az orosházi evangélikus gyüleke-zet lelkészének. Öt pályázó közül, hu-szonnégy szavazatból húszat kapott, és akitűnő teológus, a nagy tekintélyű FürstErvin lelkésztársa lett. Prédikációi tartal-masak voltak, mindig felkészült, töreke-dett az ige helyes értelmének a kibontásá-ra. Igyekezett kerülni a bonyolult szó-használatot, mondanivalóját világosanfejezte ki, valóban megszólította az embe-reket. Hétről hétre tartott igehirdetéseibeépültek az orosházi evangélikusság lel-

kébe és tudatába. Arra törekedett, hogyaz ige eljusson a hívek értelméhez és szí-véhez.

Évekig húzódott az esperesválasztás,míg 1959. április 2-án Káldy Zoltán püs-pök beiktatta az új egyházmegyei fel-ügyelővel, a dr. Nádor Jenőt váltó oros-házi Torda Molnár Sándorral együtt. Azévek peregtek, az 1956-os forradalom bu-kása után továbbra is folytatódott az egy-házak fokozott ellenőrzése, a vallásos vi-lágnézet elleni harc. Istenbe vetett hite so-ha nem rendült meg, hűséges maradt,példát mutatott. A feljegyzések szerint1400 keresztelést, 600 esketést, 3000 teme-tést végzett.

1962-től két évtizedig új lelkésztársaBenkő István lett, aki egy-két év kivételé-vel igazgatólelkész volt, egyetértésbenvezették az orosházi gyülekezetet. Édes-apámnak az esperesi munka, az anya-gyülekezetek állandó látogatása, pászto-rolása és a leányegyházakban felmerülőgondok komoly odafigyelést igényeltek.1982. január 1-jétől vonult nyugdíjba, de1986 végéig régi gyülekezetében, Szente-tornyán szolgált, ott is laktak a parókián,majd édesanyámmal együtt orosházi la-kásukba költöztek.

Nyugdíjasként még szolgálatot vég-zett a másik emlékkövet kapó Tóth Lász-ló kántortanító, Fürst Ervin lelkésztársaés Fürst Ervinné temetésén. Megkeresz-telte két pécsi unokáját, Zsófit és Lacit,Évike unokáját és Zolit megeskette, há-rom dédunokáját (Gergőt, Petrát, leg-utóbb 1993-ban Ákost) is megkeresztelte.Ezek voltak utolsó örömteli szolgálatai.

1939-ben jött Szentetornyára, s ettőlkezdve – a rákóczitelepi időszakot is bele-számítva – élete végéig itt élt. Megszeret-te Orosházát, az orosháziak is elismerték,tisztelték, becsülték. Kórházi ágyán, nemsokkal halála előtt mondta el nekem édes-apám, hogy egész életében Illés prófétapéldája volt a vezérfonal, e szerint igye-kezett végezni munkáját. Ezt a Királyokelső könyve 17,24-ben találtam meg: „Azasszony így felelt Illésnek: Most már tudom,hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a teszádban az ÚR igéje!” Így élt. Jó pásztorvolt, őrizte és gondozta a nyájat, utána-ment az elkóborolt juhoknak. Hozzájá-rult ahhoz, hogy a helyi evangélikusságotátvezesse a túlsó partra.

László testvérünk, majd szeretettÉdesanyánk és Ferenc öcsénk halála után,utolsó éveiben visszavonultan élt. Kellőbölcsességgel viselte az öregkort, az egy-re szaporodó betegségeket. Az utolsó órafelkészülten érte, közelgő halálát meg-érezve, családi körben úrvacsorát vett. 81.születésnapja után két nappal, 1995. júni-us 12-én az orosházi kórházban visszaad-ta lelkét Teremtő Urának. Az evangélikustemplomban elhelyezett ravatalánál,majd az Alvégi temetőben szépszámú,

Luther-kabátba öltözött lelkész volt jelen.A temetési szolgálatot Pintér János espe-res, Győri Gábor és Ribár János lelkészekvégezték.

A másik kő a példás életű kántor-taní-tóra, Tóth Lászlóra emlékeztet bennün-ket. Fasang Árpádné Orbán Éva írta rólahalálakor az Evangélikus Élet című heti-lapban: „Teljes életet élt. Hatékony személyi-sége szép példája annak az alapigazságnak,mely szerint az emberek tudatának formálásá-ban nem a tárgyi feltételek, módszerek sokasá-ga, hanem egyedül csak a … lélek … tesz csu-da dolgokat.” Valóban. Tóth László eszmé-lésétől kezdve a tanítói hivatásra készült.Iparoscsaládba született Orosházán,1895. március 9-én, Tóth János ácsmesterés Dömötör Ida varrónő gyermekeként.Tízesztendős volt, mikor szülei úgy dön-töttek, szerencsét próbálnak Ameriká-ban. Három gyermekük nevelését roko-nokra bízták. Laci keresztapjához, TóthSándor lakatoshoz került, aki a négy pol-gári iskolai osztály elvégzése után iparostszeretett volna belőle nevelni. Egy-egyhétig kipróbálta az asztalos, a bádogos, azórás és a szobafestő mesterségeket. Egyiksem tetszett neki. Ez meg keresztapjánaknem tetszett, ezért kiadta az egyik nagy-szénási rokonhoz, ahol kora hajnaltól ké-ső estig kellett őriznie a rábízott hetvenbirkát. Nehezen teremtett kapcsolatot a

szarvasi tanítóképzővel. Már elkezdő-dött a tanév, mikor értesítették, beiratkoz-hat. Rokona erre elzavarta a háztól,egyetlen használt gépészruhájában, éj-szakai gyaloglás után érkezett meg azevangélikus tanítóképzőbe. Így indult ta-nítói pályája. 1913 júniusában kapta megoklevelét. Az első tanévben két orosházitanyai iskolában, majd 1914 márciusátólPusztaszentetornyán tanított.

Időközben elkezdődött a nagy hábo-

L assan kezd ismertté válni, hogygyülekezeti házunkban van egy kis

levéltára is az Orosházi Evangélikus Egy-házközségnek. 1995-től nyilvános ma-gánlevéltári besorolást kapott, azóta láto-gatható.

Városunk sajátos helyzetben van: egynapon, 1744. április 24-én alapítottákOrosházát és az evangélikus egyházköz-séget is, ami azóta folyamatosan él. Amindenkori lelkészek rendszeresen ve-zették a keresztelési, az esketési, majd ahalotti anyakönyveket.

A jelenleg 82 iratfolyóméternyi gyűj-teményünkben őrizzük a testületi jegyző-könyveket, a közigazgatási iratokat, a lel-készek levelezéseit is. Sok érdekes dolgottartalmaznak a különböző gazdasági ira-tok, egyesületi, iskolai dokumentumok.Figyelünk az 1700-as és az 1800-as évek-ben keletkezett iratok fizikai és kémiaivédelmére, hiszen ezek egyedi és pótol-hatatlan anyagok. A nemzeti örökség ré-szét képezik.

• Augusztus 28-ig levéltárunk zavar-talanul működött, amikor is SzáraznéKőrösy Edit levéltárosunk hirtelen szív-leállás következtében elhunyt.

• Szeptember 15–16-án, a KulturálisÖrökség Napja alkalmából a Győry Vil-mos-teremben cím-Gyülekezetünk kincseimel rendeztünk kamara-kiállítást, ahol

levéltárunk több muzeális értékű darab-ját mutattuk be.

• Szeptember 28-án fogadtuk dr. Sza-badi István levéltári szakfelügyelőt, akikimagaslónak értékelte az eltávozott le-véltáros szakmai munkásságát.

• Október elejétől e sorok íróját bíztákmeg a levéltár vezetésével.

• Október 5-én Csehi József hivatalve-zető segítségével két pályázatot nyújtot-tunk be 700 ezer forint összegre, végül228 ezer forintot kaptunk. Ebből az 1825-től 1852-ig vezetett esketési anyakönyvettudjuk restauráltatni.

• Október 26-án a helyi református is-kola három csoportban érkező 41 felső ta-gozatos tanulóját fogadta a levéltáros,szólva nekik az itt folyó munkáról.

2012-ben 39 beiratkozott kutató for-dult meg nálunk 178 alkalommal, s 783dokumentumot kértek helybeli tanulmá-nyozásra.

Szépszámú publikáció született meglevéltárunk segítségével. Az OrosháziHarangszóban 22 gyülekezettörténetiírás látott napvilágot. Verasztó AntalVisszalopott idő című, 21. önálló köteteanyagának egy részét levéltárunkbangyűjtötte. E sorok írójának a Gádorosi Fü-zetek 12. számában megjelent egy tanul-mánya A mai Gádoros első lakosai az oroshá-zi anyakönyvekben (1833–1844) címmel.

Ugyancsak ő írt Darvas József és az evangé-likus egyház címmel az Evangélikus Élet-ben, ugyanott közölték Emlékezés Száraz-né Kőrösy Edit levéltárosra című írását, amita Levéltári Szemle 2012/4. számában ismegjelentettek.

Levéltárunk nyitva: hétfőn 8–16 óráig,kedden fél 9-től 16 óráig, csütörtökön 8–12 óráig. Várja a kutatókat:

KOSZORÚS OSZKÁR

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 7

rú, 1914 szeptemberében őt is behívták,1915-ben orosz fogságba esett. Jaranszk-ba hurcolták őket, ahol 853 fő torlódottössze egy táborban. Akitört tífuszjárványután mindössze 48-an maradtak életben.Amegfagyott holttesteket gúlákba rakva,ők temették el társaikat. Ez egész életéreszóló megrendítő élménye volt. Megszö-kött, 1918 nyarán érkezett haza.

Pusztaszentetornyán folytatta tanítóipályáját. Egy gyulai polgárcsalád lányát,Démusz Terézt vette feleségül, s 1919-benmegszületett Lenke, 1921-ben Klára lá-nyuk. Utóbbi négy gyermekét, Béla Lász-lót és feleségét, Hajnalkát, Klárit, Erzsit ittköszönthetjük. 1922-ben életének egé-szen új szakasza kezdődött, megválasz-tották az Orosházi Evangélikus Egyház-község tanítójának. Kezdetben a meszes-kisközi központi iskolában, majd 1926őszétől a Hajnal utcai evangélikus népis-kola I–II. vegyes osztályában tanított. El-mondhatjuk róla, hogy egész életével pél-dát adott, tanított és nevelt. Képzett, ki-egyensúlyozott, elhivatott pedagógusvolt, különösen figyelt a tehetségekre.Tudta azt, hogy a jó oktatás kulcsa a jó ta-nító. Minden tanítványában az értéket, a

jót kereste, türelmesen segítette botlado-zó növendékeit. Igyekezett őket lelkiis-meretesen, jóindulattal, következetesennevelni. Olyan új világot nyitott meg előt-tük tudásban és emberségben, amit egészéletükben nem felejtettek el.

Tanítói munkája mellett 1926-tól azegyházközség jegyzője, bibliakör-vezetőlett, majd 1929-től bekapcsolódott azevangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesü-let (KIE) munkájába – 1931-ben Oroshá-zán is megalapították a helyi csoportot,amelynek főtitkára lett. Támogatta a nép-főiskola eszméjét, Raffay püspök rövididőre megbízta a nagytarcsai iskola igaz-gatásával is. Itthon a nőegylet pénztáro-sa, majd főtitkára, 1947-től az evangéli-kus árvaház igazgatója volt.

Az 1948-as államosítást követőenmint tanító nyugdíjba ment. Nem tudtaelfogadni, hogy a két évszázad alatt kiala-kított orosházi evangélikus iskolákat egytollvonással felszámolták. Az egyház-községnél kántor és pénztáros lett, biblia-órákat vezetett. Mikor 1953-ban MacherLajos főkántor eltávozott, Tóth László azegyháznál emellett még többféle felada-tot is ellátott: gondnok, jegyző, énekkar-

vezető egy személyben. 1955-ben Lenkelánya hazajött a Dunántúlról, segédkán-tor lett mellette és részt vállalt a hivatalimunkából.

Tóth László 1922-től 1975-ig, 53 esz-tendeig volt az egyház jó munkása. Ez aszolgálat volt az élete. 80 éves kora utánlányai, unokái, dédunokái szeretetétőlkörülvéve, visszavonultan élt. Földi életeutolsó esztendeiben lassan elhagyta ereje,1984. március 31-én az élet és halál Urahazahívta. A temetési szolgálatot PintérJános esperes, Kis János és Gyarmati Ist-ván lelkészek mellett a két, már nyuga-lomba vonult munkatárs, id. KoszorúsOszkár és Benkő István végezték.

1941 karácsonyára feleségének új Bib-liát ajándékozott, amelybe ezt a Mátéevangéliumából vett igét írta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, a kik megfáradta-tok és megterheltettetek, és én megnyu-gosztlak titeket.”

Hajtsunk fejet id. Koszorús Oszkár ésTóth László emlékköve előtt! Álljanakpéldaként előttünk! Áldott legyen emlé-kük!

KOSZORÚS OSZKÁR

Levéltárunk 2012. évi krónikája

Vasárnapi istentiszteleteink igehirde-téseit az oroshaza.lutheran.hu olda-lon a kedves testvérek meghallgathat-ják, hiszen 2008. augusztus 31. ótamindig felkerülnek oda (eltekintveegy-két technikai hibától), így rend-szeres a közkinccsé tételük. Isten ál-dása legyen minden olyan alkalmon,ahol az Ő igéje hangzik!

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁSEgyházközségünk ezúton köszöniGajda Istvánnak és Sára Károly-nak, hogy cégeik megkeresésünkreadományként vállalták az általunkkért munkák elvégzését.

OROSHÁZI HARANGSZÓ8 2013. pünkösd

E zzel a címmel új sorozatot indítunk. Várjuk azok jelentkezését, akik szívesen közzéten-nék lapunkban régóta őrzött fotóikat. Olyan, a 19. és 20. században készült fényképekre

gondolunk, amelyek evangélikus egyházközségünkhöz vagy a leányegyházakhoz kapcso-lódnak. Lehetnek régi orosházi evangélikus iskolai fotók, konfirmációról, esküvőről, temetés-ről készült felvételek. Ábrázolhatják templomunkat, egykori iskoláinkat, egyházi épületein-ket. Örülnénk annak is, ha eddig ismeretlen képeket kapnánk régi egyházi alkalmainkról, lel-készeinkről, tanítóinkról, más tisztségviselőinkről.

Fontos annak pontosítása, hogy kit vagy mit ábrázol a beadott felvétel, hol és mikor ké-szült. Feltüntetjük a fotó tulajdonosának nevét és – ha tudjuk – a fotográfusét is.

Kérjük Olvasóinkat, hogy Csehi József hivatalvezetőhöz (Orosháza, Thék E. u. 2.) juttassa-nak el, válogatás után, egy jól másolható érdekes fényképet. Most pedig gyönyörködjünk a ré-gi felvételekben!

A Katona utcai evangélikus iskola IV. osztályos tanulói Orbán János tanítóval(Orosháza, 1942) Beküldő: Tompa Pál

A Hajnal utcai evangélikus elemi iskola I. osztályos tanulói Tóth László tanítóval(Orosháza, 1941) Beküldő: Dér Jánosné Mórocz Etelka

F O T Ó A L B U M

A Gyopárhalma-Rákóczitelepi MisszióiEgyházközség Torda Lajos által készítettelső oltára 1940-ben (Rákóczitelep, 1942)Beküldő: Torda Lajosné

E lőző lapszámainkban közzétettükaz 1744-es városalapítástól kezdve

vezetett első keresztelési, majd az 1745-től írt házasságkötési bejegyzéseket.Ebben az ún. ben 1771-Vegyes anyakönyvtől lajstromozta Horváth András lelkész ahalottakat is. Rejtély, hogy 1744-től 1770-ig vezették-e Orosházán a halottak anya-könyvét. Netán egy másik kötetben? Eztnem tudjuk. Veres József esperes-lelkész1886-ban Orosházáról írott könyvébenmegállapította, hogy „a halottakat 1771-ben kezdte a lelkész bejegyezni”.

Ha mégis volt halotti anyakönyv, ak-kor feltételezhető, hogy nem Horváthpap, hanem a tanítók vezették. Sok eset-ben – különösen a gyakori gyermekhalálmiatt – a soros tanító prédikáció nélkülhelyezte örök nyugalomra a korán elhal-takat. Az szintén feltételezés, hogy példá-ul az egyik tanító elköltözésekor az ép-pen nála lévő, külön kötetben vezetett ha-lotti anyakönyvet is a szekérre helyezettegyik ládába csomagolták és ott maradt.Aztán elkerült a tanító újabb állomáshe-lyére. Nem csoda, ha az eseményekhez130 évvel közelebb járó Veres nagytiszte-letű úr sem tudott már róla.

Most pedig következzenek az oroshá-zi evangélikus halotti anyakönyv első kéthónapjának bejegyzései. A szövegbenelőforduló latin szavak: Catalogus Defunc-torum Ao xsti/anno= a halottak névsora;xsti anno christi= = Krisztus születéseután … évben; = januárMensis Januariushónap; = életkor; = a ka-atat (aetas) papistatolikusok korabeli elnevezése a protes-táns hívek körében; = ugyanott,dic eodugyanaz; = napos.dies

I.N.I Catalogus DefunctorumAo xsti 1771

Mensis Januarius

1.1. Jan. Bolla Mihal leank. atat 2.

2.d. 4. Varga András leánk.

3.d. 12. jan. Horvát István leánk.

atat 10 hete, neve Julinka

4.özv. Horvat Adáné, atat 62. 12 Jan. pred.

5.Kis Mihály özv. atat 76. 13 Jan. pred.

6.Bogdán Örmeny, Földvári László István

Gondviselője 25. Jan.

7.Kasziba András feles. Riv Örse atat 27.

dic K. Jan. predikatioval

8.Tót Péter fiats. Pál atat 10 napi 16. Jan.

9.Pap Mihály leank. Jutka

atat 4 és fél fertál eszt. 16 Jan.

10.Horvát András leánk. Eva anos 3.

predik. 23. Jan.

OROSHÁZI HARANGSZÓ

Levéltárunk kincseiből III.

2013. pünkösd 9

11.Csurgai Mihály fia

atat 1 eszt. d. 24 Jan.

12.Szalai István Ilonája

atat 6. d. 25. Jan. pred.

13.Kováts Ferentz leank d. eod.

14.Dimák István leánk. atat 2 ½

Februárius

Szalai István fiats. Jánosatat 28. heti d. 3. Febr. predik.

Kéri István kováts leánk.atat 29. napi d. 4. Febr.

Ravasz Mihály leánk.at. 3. hete d. 5. Febr. Kettős gyermek

Szőke Gergely feles. Takáts Örseatat d. 5. febr.

Sitkei György pitzin fiats.atat 5 dies d. 16. Febr.

Orbán István leankájaatat 1 ½ d. 17. Febr.

Német Andrásatatis 63. d. 17. Febr. predik.

Kis János fiatskaja János 3 hét múlva2 eszt. lett volna d. eod. pred.

Szarka Adan leánk.atat 2. eszt. 6. heti d. 18. Febr.

Dér Jánosné Mészáros Kató Aszsz,atat 52. d. 19. Febr. pred.

Deák András leánk. Örseatat 2 ½ d. 20. Febr. pred.

Szabó András öreg koldusatat 102. d. 22. Febr.

Lődi István leánk.atat 1 eszt. Kata neve d. 23. Febr.

Nagy Ferentz fiats. Ferentzatat. 5. napi d. 24. Febr.

Ravasz György felesége, Tobak Örseatat 40. d. 26. Febr. pred.

Orbán István fiats.atat 5. napi d. 26. Febr.

Szűts Márton leánk.atat 6. hete d. 27. Febr.

OROSHÁZI HARANGSZÓ10 2013. pünkösd

Várjuk a tavaszt az egyházon belül is

„A kegyelem legyen mindazokkal,akik el nem múló szeretettel szeretika mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.”[Ef 6,24]

E z évben megismerhettük a 2011-esnépszámlálás adatait, de részletek-

be nem kívánok belemenni, mert az egykülön tanulmány lenne. ANyugat-BékésiEvangélikus Egyházmegye egyházköz-ségeinek lakossága 7%-kal csökkent 10 évalatt (az ország népessége 2,5%-kal). Egy-házmegyénkben 35,28%-kal kevesebbenvállalták evangélikus hitüket, míg az or-szágos csökkenés 29,45%. Sajnos a miegyházmegyénkben az országos átlagnális nagyobb a visszaesés, ezen feltétlenülel kell gondolkodnunk. Tudom, hogy astatisztika sohasem a valóságot adja visz-sza, de mégsem mehetünk el mellette be-csukott szemmel. Ha templomaink telelennének, akkor nyugodtan hátradőlhet-nénk. Viszont aki rendszeresen jár temp-lomba, az saját szemével is láthatja, hogybaj van, és a statisztika nem hazudik.Gyülekezeteink kivétel nélkül öregednekés zsugorodnak. Lehet, hogy az egyházéletében most köszönt be az ősz? Abbanbízom, hogy ez az időszak nem tart soká-ig, s itt is újra eljön a tavasz, és virágzás-nak indulnak gyülekezeteink. Addig isápolnunk kell a még megmaradtakat.

Beiktatási székfoglalómban elmond-tam, hogy van egy álmom: a temploma-ink teljenek meg újra. Ezt nem csak hang-zatos szlogennek szántam. Mi mindany-nyian felelősek vagyunk azért, hogy atemplomok ne ürüljenek ki, hanem meg-

teljenek. Mi az, amit egyházmegyei fel-ügyelőként fontosnak tartok, s szerintemelőre viheti a gyülekezet-építő munkát?Akövetkezők:

• Lelkészi látogatások: Nagyon nagyjelentősége van a látogatásoknak. Fontos,hogy ne csak a templomban találkozza-nak a hívek és a lelkészek. Szükség van aszemélyes beszélgetésre. A gyülekezet-látogatások során a gyülekezeti tagok je-lezték ennek hiányát. Javaslom, hogy apresbiterek közül látogassanak meg min-denkit, ha még nem történt meg! A lel-

kész ismeri a presbitereket és tisztségvi-selőket, s így láthatja, hogy milyen gyak-ran járnak istentiszteletre. A családtagok-kal együtt mennek (ha mennek), vagycsak egyedül? Nemcsak azok után kellmennie a pásztornak, akik eltévelyegtek,hanem a megmaradtakkal is szorosabbrakell fűzni a viszonyt, amíg lehet.

• Példamutatás: A lelkészeken kívülfelelőssége van a nem lelkészi tisztségvi-selőknek is. Úgy gondolom, hogy elvár-ható mindenkitől, aki az egyházi életbenszerepet vállal, hogy az istentiszteleti al-kalmakat rendszeresen látogassa. Mini-

mális elvárás az ünnepnap megszentelé-se. Luther Márton írja a Nagykátéban:„Nekünk, keresztyéneknek bizony min-dig ilyen ünnepnapot kellene tartanunk,csupa szent dologgal foglalkoznunk,vagyis mindennap kellene Isten igéjét ta-nulnunk, szívünkben, s ajkunkon hor-doznunk.”

Családi élete rendezett legyen, ahogyPál apostol írja az 1Tim 3,5-ben: „Mert havalaki a maga háza népét nem tudja vezetni,hogyan fog gondot viselni az Isten egyházá-ra?”

• Az ifjúság nevelése: Az istentisztele-teket jórészt csak idősek látogatják, an-nak ellenére, hogy evangélikus óvodák ésiskolák vannak egyházmegyénkben. Va-lóban egyházi óvodák, iskolák, vagy csaknévlegesen azok? Szülőként, nagyszülő-ként élen kell járnunk az egyházi nevelés-ben.

• Vissza az alapokhoz: Megítélésemszerint vissza kell térnünk Luther Mártonteológiai tanításához, a lutheri alapokhozannak érdekében, hogy sikeres építkezésthajtsunk végre. Akinek még nincs meg,javaslom beszerezni a Luther Márton négyhitvallása című könyvet D. Dr. Prőhle Ká-roly fordításában. Az előrelépésünkhöznagyon fontos útmutatást kaphatunk be-lőle.

• Élő egyház: A pietista Philip JakobSpener kérdése volt a 17. század végén,hogy „hogyan lehetne vonzereje a passzív éstradicionális gyülekezeteknek?” Ugyanezt akérdést ma is feltehetjük. Természetesennem elsődlegesen a tradícióval van gond,hanem a passzivitással, amely unalmassáteheti a tradíciót. Csakis az élő, lélegző,

Özv. Horváth Györgyné papista aszsz.atat 59. d. 27. Febr.

György Szolga legény palinka italbameg fulladott, dost… és minden Szokott

ceremoniák nélkül temető kívül eltemettetett d. ult. Febr.

Ma igen furcsának találjuk, hogy az el-halt gyermeknél az anya nevét nem je-gyezték fel, csak az apáét. Találunk egyébhiányosságokat is. Például Varga András,Kováts Ferentz, Dimák István leánykájá-nak a nevét nem írták be. Földvári LászlóIstván gondozójának, Bogdán Örmény-nek és Szőke Gergely feleségének, TakátsÖrsének az életkorát nem tudták. (Továb-bi kutatást igényelne az, hogy ez a Bog-dán Örmény nem egy Bogdán nevű ör-mény nemzetiségű földbérlő volt-e aföldvári pusztán lakó László Istvánnál?)

Ami meglepő, hogy Szabó András öregkoldus 102 éves, özvegy Szalai Jánosné87, Győri István 82 éves volt az anya-könyv tanúsága szerint. Utóbbi valószí-nűleg az egyik városalapító.

Lakcímet egyáltalán nem, foglalkozá-sokat alig találunk. Kéri István kovács le-ánya halt meg, Sós János szűcs mesterle-gény 25 esztendős, Barna András szolga-legény mindössze 15, Kováts János ka-nász halálakor 50 éves volt.

Legtöbb helyen a halál oka sem szere-pel. Olvashatunk tragédiákról is. Egyasszonyt a férje , felte-„gyilkosul megölt”hetően erős felindulásban, mert ugyanottszerepel, hogy gyermekük „böltső kötél ál-tal meg folytódott”. Bizonyára megrázta afalu népét az, mikor elterjedt a hír, hogySzalai József 1 és fél esztendős gyerek „vé-letlenül tüzes verembe esett és megholt”. Igensok volt a gyermekbaleset. Némedi Ist-

ván fiacskája, az 5 éves Sándor halálánakoka, . 1771. no-„megégetődvén tűz által”vemberi feljegyzés: „Kis Jánosnak egy has-sal lett két leánykája”, akik egyszerre hal-hattak meg.

Érdekes összevetni a statisztikai ada-tokat. 1771-ben – az akkor még tisztaevangélikus Orosházán – meghalt 120 fő,kereszteltek 243 gyermeket, eskettek 42párt. Orosháza lakossága ekkor már 3000–3200 lélek lehetett.

Végezetül: az mindenképpen hatal-mas szenzáció lenne, ha valahonnan elő-kerülne egyházközségünk 1744-től 1770-ig mégis vezetett halotti anyakönyve.Legalább akkora, mintha végre megtud-nánk azt, hogy 1785– 1786-ban ki tervezteés építette fel evangélikus templomun-kat.

KOSZORÚS OSZKÁR

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 11

mozgásban lévő gyülekezeteknek vanvonzereje. Ami feladatunk, hogy a gyüle-kezeti életet megmozgassuk, az evangéli-kus tradíciókat megőrizve a gyülekezete-ink életét aktívvá tegyük. A mai fiatalokéa jövő. Bennük élhet tovább az egyház. Afiatalok aktív bevonásával érhetjük el,hogy megfiatalodva éljen tovább mindengyülekezet.

• Jubileumra készülünk: Gyülekeze-teinkben használjuk ki a közelgő 500 évesévfordulót! Készítsük fel a településeket,a települések evangélikusait az ünneplés-re! Óriási lehetőség ez a misszióhoz.

• Közös gondolkodás: Bárkinek javítóötlete, javaslata van, nagyon szívesenvárjuk Lázár Zsolt esperes úrral, és igyek-szünk azt megvalósítani. Az egyházatcsakis közösen, együttgondolkodássalépíthetjük. Ehhez az építkezéshez kívá-nom mindenkire, minden gyülekezetreIsten áldását.

MADARÁSZ GÉZAegyházmegyei felügyelő

Testvérgyülekezeti kapcsolataink

G yülekezetünk küldöttségének finn-országi útja óta megelevenedtek

más irányokban meglévő kapcsolataink.Ugyan már a 2011-es lelkésziktatáson je-len volt Székely Levente, a tatrangi gyüle-kezet lelkésze (Koszorús Oszkárral és fe-leségével reformáció ünnepén már viszo-noztuk is látogatását), de az erdélyi test-vérekkel a közelmúltban született közöselhatározás a kapcsolat aktívabbá és hi-vatalosabbá tételéről. Gyülekezetünk lel-készei április elején találkoztak a tatran-giakkal, ahol megszületett annak gondo-lata, hogy a május 18-ai lelkésziktatásiközgyűlésen ünnepélyes formában aláír-juk a két egyházközség testvérgyülekeze-ti megállapodását. Ennek végleges szö-vege írásommal egyidejűleg készül el, ésreméljük, hogy az aláírás eseménye nem-

csak egy ünnepélyes pillanat, hanem egytartós és tartalmas kapcsolat kezdete lesz.

Ugyanakkor a németországi Orten-burg gyülekezetének vezetőségében ismegfogalmazódott az igény, hogy az óvo-dánkkal immár tíz éve meglévő kapcso-latot terjesszék ki az egyházközségre is.Szívélyes meghívásuknak eleget téve azidén kiutazott óvodai delegáció mellettáprilis 28–29-én Bánki-Horváth Györgypresbiterrel részt vettünk Ortenburgban areformáció 450. évfordulója alkalmábólmegrendezett ünnepségsorozat egyik je-les alkalmán. Az óvoda megtekintése és agyülekezet életébe való bepillantás utánhosszú tárgyalást folytattunk a gyüleke-zet lelkészeivel, és kölcsönösen kifejez-tük elkötelezettségünket a kapcsolatoképítése terén, aminek különös területe le-

het a zenei és az ifjúsági munkaág. Első lé-pésként egy később egyeztetendő időben,de még idén várjuk Orosházára az orten-burgi gyülekezet vezetőit. Terveink és re-ményeink szerint 2014-től pedig elindul-hat egy rendszeres, gyülekezeteink széle-sebb rétegét érintő együttműködés. A né-metországi kapcsolatépítéssel összefüg-gő minden segítségért,s támogatásért kü-lön köszönet illeti Révész Ritát.

Isten áldja meg testvérgyülekezetikapcsolatainkat, s adja annak megtapasz-talását, hogy különbözőségek és azonos-ságok, távolság és közelség mind felol-dódhatnak az egy Krisztusba vetett hi-tünkben, s új élményeket, tapasztalato-kat, indíttatásokat ajándékozhatunk egy-másnak.

ÖRDÖG ENDRE

„Amit pedig szóltok vagy cselekesztek,mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálátadva az Atya Istennek őáltala.” [Kol 3,17]

V alóban, mindig hálát adunk Isten-nek, hogy hétről hétre összegyüle-

kezhetünk a Fénysugár Nyugdíjas Egye-sületben. Folyamatosan tapasztaljuk,

hogy az idős emberek igénylik az érzelmitámogatást, a szeretetet, a gondoskodást,a közös élményeket. Most a húsvét és apünkösd előtti lapzárta között eltelt idő-szakról számolunk be.

Nemzeti ünnepünkre, március 15-érekészültünk. Szép időre és tavaszra. Hosz-szú életünkben most történt meg először,hogy ezen a napon a hó fogságába kerültaz egész ország. A katasztrofális időjárás-ra tekintettel központilag leállítottakminden ünnepséget. Orosházán mégismegtartották a megemlékezést a művelő-dési ház színháztermében, ahova PleskóJózsefné tagunk elvitte előre beszerzettkoszorúnkat, majd elhelyezte a Kossuth-szobor talapzatánál.

Mindnyájunknak kedves alkalomvolt, amikor a Liszt Ferenc Alapfokú Mű-vészetoktatási Intézmény növendékeihangversenyt adtak egyesületünk nyug-díjasai számára.

A teljes április hónap a városalapításjegyében telt el. Ahó elején jeles alkalmonvehettünk részt a Művészetek Házában.Három helyi lelkész (Hajdú Andrea re-formátus, Ördög Endre evangélikus ésdr. Laurinyecz Mihály római katolikus)osztotta meg velünk gondolatait hitről,művészetről, az egyházi oktatásról és ne-velésről. A beszélgetést Kőszegi-NémethJózsef, a művészeti iskola igazgatója ve-zette, közben a felekezeti iskolák tanulóihangszeres zenével színesítették az estet.

Szépszámú gyülekezet előtt avattuk

fel egyháztörténeti emlékparkunkban id.Koszorús Oszkár esperes-lelkész és TóthLászló rubindiplomás kántortanító em-lékkövét. (Az ott elhangzott beszédet újsá-gunk 5–7. oldalán közöljük. – Szerk.)

A városalapítási ünnep előestéjén, azOrosházi Fúvószenekar adott hangver-senyt templomunkban. Klubfoglalkozás-ra összegyűlt tagjaink teljes létszámbanvettek részt ezen a hagyományos és fel-emelő alkalmon. Ugyanúgy, mint április24-én, a város születésének 269. évfordu-lóján, a helyi kitüntetések ünnepélyes át-adásán.

Néhányan jelen voltunk az orosházigimnáziumi oktatás indulásának 80 évesévfordulóján, ahol a gimnáziumi tanfo-lyam és a Táncsics gimnázium mellett szóesett az 1937-től 1948-ig működött, majdállamosított Orosházi Evangélikus Gim-náziumról is.

Legutóbb egyesületünk harminc tagjarészt vett a szintén templomunkban,anyák napja tiszteletére tartott koncerten,ahol Balázs Fecó énekes adta elő közis-mert dalait.

Lapzártánk után került sor egyesüle-tünk anyák napi ünnepségére, ahol azevangélikus óvoda apróságai köszöntöt-ték a nagymamákat és dédnagymamá-kat.

Az Orosházi Harangszó minden ked-ves olvasójának áldott pünkösdi ünnepetkívánunk!

KOSZORÚS OSZKÁRNÉ

Fénysugár-híradó

OROSHÁZI HARANGSZÓ12 2013. pünkösd

„Szüntelenül imádkozzatok!”

P ál apostolnak a thesszalonikaiak-hoz írott első levelében (5,17) olvas-

ható igét választottam gyülekezetünk újalkalmára való hívogató írásom címéül.

A gyülekezet istentiszteleti életénekannyira természetes velejárója az imád-ság, hogy aktivitásának, elevenségénekkönnyen ellenségévé válhat a megszo-kás. Liturgikus imádságok istentisztele-teinken, lelkész és gyülekezet közösimádsága, kezdő és befejező fohászegyéb alkalmainkon, bibliaórán vagy ép-pen presbiteri ülésen: mind-mind he-lyénvaló alkalmak, de nem helyettesíthe-tik az elmélyült személyes vagy közössé-gi imádkozást. Sok-sok feladat, ügy, tör-ténés, legyen az magánéleti vagy gyüle-kezeti, saját vagy segítőtársaink erején,anyagi hozzáállásán is múlik, de mindendolgunkban tudnunk kell, hogy van, aminem rajtunk múlik. Van, amit nem lehetkétkezi munkával, gondos tervezésselvagy anyagi áldozattal elérni. Vannakdolgok, amelyekhez több, méghozzá fe-lülről való segítség szükséges. Márpedigha Jézus biztató szavai szerint a zörgető-nek ajtó nyittatik és a kérőnek adatik,nem szabad elhanyagolnunk a zörgetés, akérés alkalmait sem.

Sajátos alkalom az imaóra: hangzik Is-ten igéje, szól az ének, és személyes be-szélgetés is helyet kap, de a döntő, az időtés a lelki rákészülést leginkább igénybe

vevő rész az imaközösség. Olyan perce-ket él át az ember, amikor megtapasztalja,hogy még az imaóra hosszú, imádkozás-ban töltött percei is milyen kevesek ahhoza sok kéréshez, bűnbánathoz, hálaadás-hoz és dicsérethez, ami a szívben van, ésIsten elé kívánkozik kimondott szavaink-ban. Szükséges hát, hogy Istennel valórendszeres kapcsolatunk elevenségét és agyülekezet egymás terhét hordozó kö-zösségének valóságát így is átélhessük.

Új tárgy is megjelent ezzel kapcsolato-san a templomban, illetve a gyülekezetiházban: egy sajátos funkciójú persely.

Mellette kis cédulák és toll van elhelyez-ve. Imakéréseket gyűjtünk. Bárki bármi-kor felírhatja kérését, örömét, háláját, ésbedobhatja ebbe a gyűjtőbe, ha szeretné,hogy mások is vigyék azt Isten színe elé.Sokszor nehezen állunk a másik ember, aközösség elé problémánkkal, bajunkkal.Lehet, hogy nem is tartozik másra, de jótudni, hogy van segítő együttérzés irá-nyunkban. Ezért született meg ez a lehe-tőség: a bekerülő imatémák mindig meg-jelennek a közösség imádságában.

Természetesen az imaórán nem csakezek a kérések kerülnek elő. Személyes,bennünket érintő vagy foglalkoztató té-mák is megfogalmazódnak az imaközös-ségben, így is erősítve a gyülekezeti kö-zösséget. Az alkalom végén pedig az ép-pen jelenlévők megfogalmaznak négy-öttémát, amire mindig gondolnak hét köz-ben, a következő imaórán külön imád-koznak érte, s a vasárnapi istentiszteletimádságai közé is bekerül, sőt még gyüle-kezetünk honlapján is olvasható.

Külön öröm számomra, hogy gyüle-kezetünk tagságától eredő kezdeménye-zésként indíthattuk útjára az imaórát.Buzdítok és bátorítok mindenkit, hogy él-jen ezzel a nagyszerű lehetőséggel.

Alkalmaink minden kedden 17 órakorkezdődnek, a gyülekezeti házban.

ÖRDÖG ENDRE

E lőször is örömmel jelentjük, hogymár van nevünk! Meghívón, beszá-

molón, hivatalos helyeken mostantól ez amegszólításunk: „Segítő Kezek” Gyüle-kezeti Nővéri Szolgálat. Mivel indulá-sunk óta havi rendszerességgel készül je-lentés és statisztika ügyünk állásáról,élünk a lehetőséggel, hogy ezt most agyülekezeti újságban tehessük meg. Ne-héz osztályozni a feladatokat, körülírni ateendőket, de munkánk többnyire azalábbi szerint oszlik meg, pl. áprilisban:

– otthoni ellátás: 89– orvos, kórház: 8– segítő beszélgetés: 90– sürgősségi ellátás: 15– betegedukáció, prevenció: 16– adminisztráció, ügyintézés: 12.Az otthoni ellátásba a teljes körű be-

teggondozásban, sebkötözésben, hely-hez kötött ápolásban részesülők érten-dők. Minden beletartozik: gyógyszerbe-adás, tornáztatás-mobilizálás, masszíro-zás, fürdetés, edukáció, étkezés biztosítá-sa, sebkötözés, segítő-lelki-spirituális be-szélgetés, személy körüli higiéné. Ez idő-igényes, nagy empátiát, erőt és figyelmetigénylő feladat. Ebből komplikált, súlyoseset 4, sebkötözés, paraméterek ellenőr-zése 39 testvérnél volt. Sokszor ez a betegegyetlen kapcsolata az élet és a külvilágfelé.

Továbbra is fontos nővéri feladat a be-tegkísérés orvoshoz, illetve az orvossal,orvosi dolgokkal összefüggő ügyintézés.Van, akinek csak a havi gyógyszereit kellfelíratni, kinek beutalót, időpontot kérniszakvizsgálatra. Ekkor nyílik alkalom a

vizsgálattal kapcsolatos kérdések meg-válaszolására, a szorongás kezelésére.Másvalakinek gyógyászati segédeszközkellene, de még nem járt le a kihordásiidő… Hogy is legyen hát, hogy sikerül-jön? Vagy megfelelő áru – lehetőleg in-gyenes – inkontinencia elleni „védőesz-közt” kell beszerezni. Hála a nagyon elfo-gadó és segítő szándékú gyülekezeti ésháziorvosi kapcsolatnak, eddig még megsikerült oldani. Csak azt az esetet emlí-tem, amikor reggel 8-kor derült ki, hogy afelülvizsgálatra mégis kell beutaló, indu-lás 9-kor egy másik városba, de a házior-vos szabadságon van… Köszönettel tar-tozom mind a magam, mind a beteg ne-vében a gyors, megértő, emberséges hoz-záállásért!

Segítő, lelki beszélgetés mintegy 90

Miben segítenek a „Segítő Kezek”?Összefoglaló a Gyülekezeti Nővéri Szolgálat elmúlt hónapjáról

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 13

történt. Számukat igazából csak megsac-colni lehet. Az ágyhoz kötött beteg eseté-ben magától értetendő, és minden alka-lommal szükség is van rá. Elmondhatómindemellett, hogy majd az összes nő-vér-beteg találkozás természetszerűlegide „torkollik”. Ehhez jön még a konkrétkrízissel, pl.gyásszal küszködők gondo-zása. Külön figyelmet kap, és személye-sen ápolom azt az édesanyát, aki a télenveszítette el egyetlen fiát. Bátorítom,hogy amikor csak tud, jöjjön az istentisz-teletre. Ilyenkor, az alkalom előtt módvan egy kis beszélgetésre. Elmondta,hogy milyen sokat jelent neki egy pár jószó és kézszorítás. Ez ad neki erőt újra ésújra eljönni és kimondani: „Az Úr adta, azÚr elvette…” Ilyen beszélgetések alkal-mával nyílik lehetőség lelkészi, lelki gon-dozói találkozás megszervezésére, háziúrvacsora vételére.

Aztán vannak, akik telefonon „beszél-getnek”. Semmitmondó kezdés, néhányátlagos mondat után érkezik a lényeg:„Te, én olyan gondban vagyok! Elmond-hatom?” Fontos pillanatok!

Feltűnően emelkedett az ún. sürgős-ségi ellátások száma. Áprilisban 15 ilyenesetben kellett elővenni az esettáskát, ésgyógyszert adni. Ez nemcsak a nővéri je-lenlét ismertségének köszönhető, hanemannak a tél végi, tavasz eleji vírushadnakis, ami közösségünket bombázta. Nemtudok ellenállni, hogy ne vegyem egy ki-csit humorosra a dolgot. Jól állunk, mertvan már gyülekezeti vírusunk is! És agyülekezeti vírus okozta bajokat a gyüle-

kezeti nővér a gyülekezeti gyógyszereskészletből próbálta a gyülekezet tagjaiközt csillapítani… Jó lenne már kikerget-ni falaink közül! Láz- és fájdalomcsillapí-tásra 12, emésztőszervi problémákra 2esetben, egyszer pedig mozgásszervi baj-ra kellett „rásegítőt” adni.

Tanácsadásra is bőven van mód, min-denhol és mindenkor. Külön jó lehetőségvolt a szolgálatunk által szervezett egész-ségnap is, ahol közös gondolkodásra ishívtuk a testvéreket. Vendégünk volt RyllCecília, a gyülekezeti nővéri szolgálatmagyarországi adoptálója, aki mesélt ahazai és az amerikai nővéri tevékenységkompetenciabeli különbségeiről, a mun-kaág honosításának nehézségeiről. Be-szélt néhány olyan szívszorító ápolói fel-adatról, mint amikor azt kellett tehetetle-nül végignézni, hogy hitbeli okok miattutasítottak vissza betegek életmentő ke-zeléseket. Lélegzetvisszafojtva hallgat-tuk, és kérdeztük: „Mit lehet ilyenkor ten-ni?” Semmit. Láthatatlan kezek fogtak leminket. Csak imádkozhattunk.”

Ezen a délutánon született meg a dia-kóniai csoporttal közös, „Én is eljuthas-sak a templomba!” program ötlete is. Lé-nyege, hogy azok az idősek vagy betegek,akik elvágynak az istentiszteletre, demozgásukban már erősen korlátozottak,legalább nagyobb egyházi ünnepek al-kalmával és a betegmozgató csoport, va-lamint az egyházközségi járművek segít-ségével eljuthassanak az Úr házába. Fi-gyelembe véve a betegséget, a fájdalma-kat és a lehetőségeket. Kérjük, fogadják

bizalommal ezt az újszerű kezdeménye-zést, és éljenek vele! Hogy mindenki ottlehessen az istentiszteleten.

Örömmel adunk hírt az imakör bein-dulásáról, ami szintén szolgálati águnk-ból nőtt ki. Keddenként délután 5 órakorül össze a kis csoport, mely egyéni kérése-kért és az egy hétre meghatározott, na-gyobb, közösséget érintő ügyekért imád-kozik. Ekkor áll össze a következő hétrevaló 4-5 pontos imalista is. Ez hallható avasárnapi hirdetésekben, és a záró oltáriszolgálatban. Hívunk mindenkit, kapcso-lódjanak be!

A kérések gyűjtésére az urna rendel-kezésre áll, hétköznap a gyülekezeti ház-ban, vasárnap a templomban.

Továbbra is gyűjtünk mindent, amihasznos lehet: járókeretet, decubitus mat-racot, szemüveget, sőt! Itt fordulunk ked-ves mindnyájukhoz új kéréssel: gyűjtünkfel nem használt, de még lejárati időn be-lüli gyógyszereket is, szűkösen élő társa-ink számára. Kezelésüknek természete-sen különleges garanciái vannak, amitgyülekezeti orvosunk, dr. Rusznák Jolánszívesen vállalt és felelősséggel végez.

Kérjük, segítsenek! Akik jártasak azelektronikus világban, vagy már egyene-sen „netfüggők”, azok bizonyára tudják,hogy webnővérünk jelen van a világhá-lón. Ismét leírom e-mail címünket, aholkérdésekkel és kérésekkel lehet hozzáfordulni: evnover@gmail.com.

Szeretettel várunk minden segítségreés segíteni vágyót!

SZÖLLŐSINÉ KASSAI JUDIT

Karnagyként a lelkészek között

T avaly érkeztünk a gyülekezetbe.Számomra magával ragadó, hogy

közelről szemlélhetem azt a folyamatot,ahogy az orosházi evangélikus közösséga mindennapok munkája mellett a jövőjé-ért is tevékenykedik. Megnyugtató azt ta-pasztalni, hogy a jövőkép kialakításánálelsődleges a múlt értékeinek megőrzése,melyekért sokat tettek a korábbi vezetőkés önkéntesek. Ám ha itt megállna a csa-pat, félúton tenné azt, a ma kihívásairanem keresné a jelenleg kínálkozó vála-szokat.

Megtisztelő és izgalmas számomraabban a lelkes munkában részt venni,amit a lehetőségek feltérképezése jelent.Mert az igények és a távlatok közé kívánhidat emelni Ördög Endre igazgatólel-kész munkatársaival. A fejlődőképes kö-zösség számot vet saját értékeivel, felis-meri tennivalóit a fejlesztésre alkalmasterületeken. Tesz mindennap azért, hogymegfelelő tapasztalatokra tegyen szert

munkája elvégzéséhez. Pontosan ez az aterület, amiben nagy lehetőségeket lá-tunk. A korábban kiépült partnerkapcso-latok megerősítést kapnak határokon in-nen és túl egyaránt. Sőt, az eddig mármegvalósult együttműködések kiszéle-sedni látszanak, példának okáért az óvo-dák között meglévő németországi szak-mai szálat gyülekezeti kapcsolattá igyek-szik nemesíteni a jelenlegi vezetés.

Ihász Beatrix lelkész férjeként „hiva-talból” és a gyülekezeti kórus vezetője-ként alkalmam volt egy lelkészi találko-zón is részt venni, Mezőberényben.Az er-délyi evangélikus egyház küldöttségé-nek tagjaként jelen levő Székely Leventé-vel, Tatrang evangélikus lelkészével ter-vezhettük közösen 2013 adventjét. Ha-marosan már arra terelődött a szó, hogyaz orosházi evangélikus Vivit kórus ven-dégszerepelhetne Erdélyben… Igen, me-rész lépésnek tűnhet, hogy egy évvel amegalakulása után a „dalos torkú kis csa-

pat” már külföldi turnéban gondolkod-jon, ám aki ismeri a hetente próbára ösz-szegyűlő csupa szív embereket, az nemlepődik meg ezen. Szakmai szemponto-kat mérlegelve is indokolt, hogy előre-mutató célokat tűzzünk ki magunk elé.Ha kicsit visszatekintünk, az első CD fel-vétele után a passió megvalósításán ke-resztül így folytatódhatna ennek a sokrahivatott amatőr együttesnek a jövője. Per-sze addig még sok apró lépést kell egy-másután megtennünk, hogy igazi, nemesértelembe vett váljunk. Vár mégénekkarráránk sok-sok próba, hétvégi kórusössze-tartás, fellépés a gyülekezet jeles esemé-nyein és önbizalom-erősítő koncertek tel-jesítése a környékbeli gyülekezetekben.Ám pontosan ezáltal bízhatunk majd ab-ban, hogy az orosházi evangélikus gyüle-kezetet továbbra is méltóképpen képvi-selhetjük itthon, vagy akár külföldön is.Mi a dalokkal szeretnénk szolgálni!

KŐSZEGI-NÉMETH JÓZSEF

H a május, akkor Árpád-kert és ke-resztény könnyűzene. 2011-ben

Pintér Béla varázsolta tavaszi ünneppé aváros központját egy napfényes szombatdélutánon, 2012-ben Csiszér László és ba-rátai szólaltattak meg komoly és elgon-dolkodtató hangokat egy borongósabbpénteken. Ez évben egy vadonatúj fiatalcsapatot köszönthetünk itt Orosházán,május utolsó szombatján: a HELYES_BEAT zenekart.

Az élő hitű fiatalokból álló csapat 2013januárjában tűnt fel a hazai keresztényzene porondján friss, új színt keverve adicsőítő dalok világába. Első lemezükmárciusban jelent meg Nincs más Istencímmel, amelyen magyar és külföldi fel-dolgozások hallhatóak. A héttagú zene-kar frontembere Ferencz Péter (Peet), akia hegedű és szólóének mellett a produceri

és szervezői háttérfeladatokat is ellátja. Akeresztény könnyűzenei együtteseknélmegszokott felállásban itt is billentyűshangszerek, gitár, dob és vokál alkotják adicsőítő dalok magját. Ezek mellett egyesdalokban meglepetésszerűen klasszikushangszerek is megszólalnak, amelyekegyedülálló varázst kölcsönöznek a meg-szokott harmóniáknak.

A zenekar kreatív fantáziájáról tanús-kodik a névválasztás is: HELYES_BEAT,

ami annyit tesz, könnyűzene, kicsit más-képpen. BEAT-zene, egy picit HELYES-ebben. Mert hiszem, hogy a mai fiatalokzenéje sem rossz önmagában, csak egy kis„helyesbítésre” szorul. Hogy hogyan, ésmit is jelent mindez, megtudhatjuk ven-dégeinktől egy hét múlva.

A profi hangzás és a lenyűgöző virtu-óz egyéni teljesítmények mellett mégsem

csupán a zenei élmény az, amivel Oros-házát meg szeretnénk ajándékozni ezen aszombaton. A dalok között a fiatalok me-sélnek eddigi életükről, útkeresésükről ésarról, hogyan találták meg azt a bizonyosfelfelé mutató dimenziót Jézus Krisztus-ban. Megtudhatjuk, hogyan élheti át na-ponként Isten szeretetét egy huszonévesfiatal a mai Magyarországon. Mi az azerő, amely ezeket az életerős, vidám fiata-lokat Isten felé hajtja ahelyett, hogy kor-társaikhoz hasonlóan elmerülnének a vi-lág vonzásában, saját céljaikat és vágyai-kat hajszolva? Hogyan lehet valaki bol-dog és reménnyel teljes ebben a bizonyta-lanságtól és teljesítménykényszertől haj-szolt világban ahelyett, hogy szüntelen agazdasági válságra és a kilátástalanságrapanaszkodik?

Elmondják nekünk dalban és szóban.Mosolyogva, egyszerűen, hitelesen. MertIsten országa nem itt van vagy ott van,hanem Isten országa ésközöttetek közöt-tünk van! Éljük át együtt Isten szeretetét aHELYES_BEAT zenekarral 2013. május25-én, 17.00 órakor, Orosházán az Árpád-kertben. Szeretettel várunk!

További információ a zenekarról:www.helyesbeat.hu

BÁNKI-HORVÁTH GYÖRGY

OROSHÁZI HARANGSZÓ14 2013. pünkösd

Kvartett protestáns háttérrel

A z Alföld Vonósnégyes Dél-Magyar-ország különböző városaiban élő,

elkötelezett protestáns fiatal zeneművé-szekből alakult 2012 októberében. Tagjaiaz ezt megelőző időszakban az országkülönböző szimfonikus zenekaraiban ját-szottak, de közös munkáik és a kamara-zene iránti elkötelezettségük szinte azon-nal magával hozta azt a gondolatot, hogya továbbiakban vonósnégyesként foly-tassák a közös muzsikálást. HoffmannÁgnes Orosházára költözése előtt a Buda-foki Dohnányi Zenekar szólamvezetőjevolt, Benedekfi Zoltán a világhírű Szecső-di Ferenc növendékeként végzett a Sze-gedi Egyetem Zeneművészeti Karán,Szomor István és felesége, Szomorné Bu-dai Mariann a Békés Megyei SzimfonikusZenekar szólamvezetői voltak, előttetöbb évig svájci ösztöndíjasként vettekrészt barokk zenei mesterkurzusokon.

Az együttes – apparátusából kifolyó-

lag – alapvetően a négy vonósra íródottrepertoárt szólaltatja meg a barokktól akésőromantikáig. A kvartett templomikoncerthelyszíneken egyházi témájú,bibliai ihletésű zenedarabokat ad elő –ahogyan tette ezt virágvasárnap az oros-házi evangélikus templomban Haydn AMegváltó hét szava a kereszten című művé-nek előadásával –, de nem zárkózik el akönnyedebb hangvételű zeneművek(operettátiratok, népszerű musical dalla-mok) bálokon, gálaesteken történő elő-adásától sem. Az Alföld Vonósnégyes si-keres hangversenyeket tudhat maga mö-gött. Ezek közül kiemelkedő a Csaba-gyöngye Kulturális Központ megnyitó-ján történt fellépésük, ahol klasszikus ze-nével fogadták az érkező közönséget, ésrészt vettek a külön a megnyitóra kompo-nált mű előadásában. Több ízben adtaktemplomi hangversenyeket az orosházi,illetve a kondorosi evangélikus és a bé-

késcsabai református templomban. Jövő-beli terveik, felkéréseik között szerepel –többek között – több orosházi kulturáliseseményen való közreműködés (pl. kiál-lítás-megnyitó, a főtér ünnepélyes átadá-sa), pusztaföldvári, nagybánhegyesi tem-plomi koncertek, a Csabagyöngye Kultu-rális Központ által szervezett szabadtérikoncert, és ősszel a zene világnapja és areformáció hónapja köré szerveződő ze-nei eseményeken való részvétel.

Az együttes azzal a céllal alakult,hogy az együttmuzsikálás öröme melletta zeneirodalom rendkívül gazdag vonóskamarazenei anyaga ne csak az ismerthelyszíneken, hanem régiónk minél többtemplomában, kultúrközpontjában éshangversenytermében értékmegőrző, ér-tékteremtő módon, professzionális szin-ten szólalhasson meg.

HOFFMANN ÁGNES

Újra szól a gospel

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 15

CSIT, játszóház, közös keresztelő

A tavaszi hónapokban, húsvét ünnepeután is folytatódtak gyülekeztünk-

ben a gyermekek számára szervezett al-kalmak. A vasárnapi Családi Istentiszte-leten a feltámadás ünnepe után új téma-körbe kezdtünk, mely az emberi testré-szekkel foglalkozik, a bibliai igék tükré-ben. Érzékszervek, testrészek, melyeketajándékba kaptunk Istentől. Mit tehetünka kezünkkel? Mit láthatunk a szemünk-kel? Hová tegyük a lábunkat? Mire fülel-jünk? Ezekre a kérésekre keressük a vá-laszt vasárnapról vasárnapra a Győry Vil-mos-teremben, reggel 9 órától. Az alka-lom, ahol interaktív módon találkozha-tunk Isten üzenetével, nyitott mindengyermek, szülő és nagyszülő előtt.

Hátralévő alkalmak:• Május 19.: Váll (Gal 6,2

Egymás terhét hordozzátok)• Május 26.: Láb (Jn 13,3–8

Lábmosás története)• Június 2.: Szív (Zsolt 51,12–15

Teremts bennem tiszta szívet)• Június 9.: Utolsó, záró alkalom.A vasárnapi istentiszteletek mellett

április 27-én anyák napi játszóházat is tar-tottunk az iskolában, ahol a gyerekek kü-lönféle ajándékokat készíthettek, és lep-hették meg velük édesanyjukat.

A tavasz egyik legáldottabb alkalmavolt, mikor május 5-én teljesen megtelt aGyőry Vilmos-terem, hiszen erre a napraközös keresztelőt hirdettünk az óvodá-ban és az iskolában. Így összesen 22 kis-gyermek állt az oltár elé szüleivel és ke-resztszüleivel együtt, hogy a keresztségszentségében részesüljön. Isten hoztaőket ebben a nagy családban, életükre,növekedésükre az Ő áldását kívánjuk!

Itt köszönjük meg hálás szívvel a Sá-muel csoportnak az istentiszteleteken ésa játszóházban nyújtott segítséget!

A Sámuel csoport tagjai: Tóth Linda,Héjja Réka Kaczkó Rita Földesiné Erős, ,Klára, Juhászné Stréling Judit, FeketénéVarga Mónika, Jankó Mónika, SzencziMariann, Ravaszné Horváth Marianna.

Bemutatkozás„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!

A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” [Zsolt 142,10]

Szeretettel köszöntöm a Harangszó újság olvasóit! Óvodás korom óta gyermekek-kel szerettem volna foglalkozni. Édesanyám abban az óvodában dolgozott, ahol énóvodás voltam, s ő mesélte, hogy már akkor gyermekeket rajzoltam magam köré,amikor az óvó néni azt kérte, hogy rajzoljuk le, hogy mik szeretnénk majd lenni. Ez agyermekek iránti szeretet, s a velük való önzetlen törődés azóta is töretlen, és éle-tem meghatározó része.

Pályámat óvónőként kezdtem, majd 1993 óta, a tanítói diploma megszerzése utána Székács József Evangélikus Óvoda Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa va-gyok. Két gyermekünk van, akik ebben az iskolában tanulnak. Jelenleg a 3. a osz-tályfőnöke vagyok.

Az évek folyamán tovább képeztem magam. Mi-vel 10 évig az Alföld Néptáncegyüttes tagja vol-tam, úgy gondoltam, hogy szívesen elvégzem agyermek-táncoktatói szakot. Az újabb diplomamegszerzése után, 2001 óta tanítom is a néptán-cot iskolánkban. Nagyon nagy örömmel és lelke-sedéssel készítem fel a gyermekeket a fellépések-re. Iskolánkban már hagyomány a Márton-bál, aSzékács-gála, a Pünkösdi gála, ahol néptánccal isszínesítjük a műsort. Rendszeresen lépünk fel vá-rosi rendezvényeken, fesztiválokon, bálokon. Na-gyon nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogyez év februárjában az 5. a és az 5. b osztályosgyermekekkel felléphettünk Budapesten, a FasoriEvangélikus Gimnáziumban az Evangélikus Isko-lák Népművészeti Találkozóján.1992 óta rendszeresen részt veszek az evangéli-kus egyház istentiszteleti alkalmain. Abban az év-ben esketett meg férjemmel Győri Gábor lelkész,

s előtte jegyesoktatáson vettünk részt, majd konfirmáltunk.2008 óta vagyok a Sámuel csoport tagja, ahol szívesen veszek részt a vasárnapi szol-gálatokban a családi istentiszteleteken és az ünnepekhez kapcsolódó játszóházak-ban. Ezek az alkalmak jók arra, hogy a hétköznapi rohanás után az ember (legyenszó gyermekről vagy felnőttről) belépve a templom falai közé (amelynek számomrakülön atmoszférája van), kívül hagyva az élet zaját és baját, elcsendesedjen, átadjamagát az ige és az énekek megnyugtató, magával ragadó hatásának.Bízva az Úrban nagyon sokáig szeretnék még az iskolai, s az egyházi szolgálatbanrészt venni, és ezen keresztül gyermekek nevelésével, oktatásával foglalkozni.

RAVASZNÉ HORVÁTH MARIANNApedagógus

KONFIRMÁCIÓ• Május 25-én (szombat) 15 órakorkonfirmációi vizsga templomunk

Győry Vilmos-termében.

• Május 26-án (vasárnap) 10órakor konfirmációi istentisztelet

templomunkban.

Mindenkit szeretettel várunk!

Pünkösd előtt – sóvárgás titkos mélye.Pünkösd előtt – ígéretek zenéje.Pünkösd előtt – esedezés, esengés.Pünkösd előtt – halk hajnali derengés.Pünkösd előtt – szent vágyak mozdulása.Pünkösd előtt – koldusszív tárulása.Csendesen várni – várni, hinni, kérni!Aztán – boldog pünkösd utánba érni!

S pünkösd után – szent égi erőt vetten,pünkösd után – Lélekkel telítetten.pünkösd után – bátor tanúvá lenni,pünkösd után – régit kárnak ítélni.Krisztusnak élni és másoknak élni,minden mennyei kincset elfogadni,és pünkösd után – adni, adni, adni!

Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után

OROSHÁZI HARANGSZÓ16 2013. pünkösd

Szegedi kirándulás

2 013. április 20-án a rákóczitelepi if-júság kirándulást tett Szegedre.

Megtekintettük a város néhány neveze-tességét, amelyek hozzátartoznak Szegedmúltjához és jelenéhez.

Kirándulásunkat a vármúzeumbankezdtük, melyről kevesen tudnak, hiszenalig valami maradt meg a vár épületéből.Az 1879-es szegedi nagy árvíz után le-bontatták a várat, felhasználva tégláit abelváros felépítéséhez. Az vitathatatlan,hogy nagyon szép a szegedi belváros je-len állapotában is, mégsem volt jó ötlet agyors eredmény érdekében lebontani arégit. Rombolni mindig nagyon könnyű,s a lassú, időtálló építkezés mindig nehéz(ez lelki téren is így van). A várból a vár-börtön egy része maradt meg, ahol annakidején a híres betyár, Rózsa Sándor is ra-boskodhatott. A börtön környezetébenmegmaradt egy középkori templom is, ahozzá tartozó temető maradványaivalegyütt. Ennek feltárása nemrég fejező-dött be. A fiatalok számára az egyik leg-érdekesebb az ott talált emberi csontok-ból következtetett középkori életmód is-mertetése volt. A vármúzeum ma nagy-

részt kőtár, mivel a bontás idején mégisvolt olyan, aki a középkori faragványokatmegőrizte, nem hagyta, hogy mindenttönkretegyenek.

Ezután a dómot látogattuk meg. Miprotestánsok természetesen látjuk, hogynem minden díszítőelem biblikus a temp-lomban, azonban le kell szögezni, hogy atemplom, méretei miatt, impozáns. Adómban nyugszik Klebelsberg Kunó,volt vallás- és közoktatásügyi miniszter,aki sokat tett a nagyarányú analfabetiz-mus ellen: három év alatt ötezer tanyaitanterem épült Magyarországon. A mo-dern épületek fala már téglából készült,hatalmas ablakaik voltak és palatetőjük.Háromszobás tanítói lakás is tartozotthozzájuk, az udvaron téglából épült WC-vel. Ezek az új tanyasi iskolák lettek atanyavilág kultúrközpontjai, ahol könyv-tár is volt, valamint gramofonnal és film-vetítővel lettek felszerelve. Gazda-, ipa-ros- és olvasókörök tarthatták itt összejö-veteleiket.

A dóm mellet van a Dömötör-torony,Szeged legidősebb, 11. századi alapokonnyugvó építménye, a mai dóm helyén állt

Demeter-templom egyetlen meghagyotttornya.

Amagunkkal vitt ebéd előtt egy közösbelvárosi fagyizás édesítette a nap prog-ramját.

Délután az Alsóvárosban található fe-rences kolostor látogatóközpontját néz-tük meg. A kiállítóhelyeken végigkövet-tük a ferences rend történetét, annak sze-gedi jelenlétével együtt.Akolostor bemu-tatótermei elgondolkodtatták az embertabban a tekintetben is, hogy még jócskánfellelhetők azon kegyességi elemek, ame-lyeket annak idején Luther a Bibliávalösszhangban bírált. Az ereklye- és kép-tisztelet egyértelmű jelei mindenki szá-mára nyilvánvalóak, és a keresztyén em-ber számára mindmáig elfogadhatatla-nok is. Az épületet pályázati forrásból újí-tották fel, és az előző év őszén nyitottákmeg a nagyközönség számára.

Amintegy húszfőnyi fiatalság jól érez-te magát ezen a napon, sokat tanult amúltból, azért hogy a jövőben helyesen,Istennek tetsző módon tudjon élni.

LACZKI JÁNOS

TÁBOROK:– Hittanos napközi tábor felsős tanulók számára

Szentetornyán, 2013. június 24–28. Ennek keretébenkirándulás Romániába, céllövészet, számháború és sokérdekes program. Mindhárom leánygyülekezetből ésOrosházáról lesznek gyermekek. A tábor költségeihezszerény hozzájárulást kérünk.

– Hittanos napközis tábor alsósok számára Szentetornyán,2013. július 1–5. A tábor ingyenes, sok játék, sport lesza gyermekek számára.

– Országos cigánymissziós hét Telekgerendáson2013. július 18–22. A boldogmondások témája köréépül a hét programja. Szentetornyáról és Orosházárólhárom autóval fogunk menni.

– EKE gyermek- és ifjúsági csendeshét Lucfalván,2013. augusztus 4–10. Egy kisbusznyi és egy autónyigyermeket, illetve fiatalt viszünk el Kardoskútról,Orosházáról és Rákóczitelepről.

RENDEZVÉNYEK:– Kardoskúti hősök napja 2013. május 26-án, vasárnap.

13.30-tól ünnepség a falutáblánál, majd ünnepiistentisztelet a templomban. Az emlékműnél gyermekekműsora, utána koszorúzás, majd a kardoskútiművelődési házban I. világháborús haditudósítókgrafikáiból kiállítás-megnyitóval egybekötött vendégséglesz. A nap vendége Póka Angéla gospelénekes.

– Kardoskúton – július folyamán – a falunap alkalmábólökumenikus istentisztelet lesz.

HETI RENDSZERESSÉGGEL TERVEZETT ALKALMAK:– Vasárnaponként 8.30-kor Szentetornyán, 10 órakor

Rákóczitelepen és 14 órakor Kardoskúton istentisztelet.– Péntekenként 17 órától ifi óra Rákóczitelepen,

a gyülekezeti teremben.

KÉTHETI RENDSZERESSÉGGEL TERVEZETT ALKALMAK:– Hétfőnként 17 órakor házi bibliaóra kardoskúti

családoknál (Timotheushoz írt első levél).– Keddenként 16 órakor házi bibliaóra Szentetornyán,

Szabó Józsefné presbiter testvérünknél (Jób könyve).– Keddenként 17 órakor házi bibliaóra Gyökeresben,

a Petrilla családnál (Júdás levele).

HAVI RENDSZERESSÉGGEL TERVEZETT ALKALMAK:– Szerdánként 17 órakor szülői bibliaóra Rákóczitelepen,

a gyülekezeti teremben.

Nyári leánygyülekezeti programjaink

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 17

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Újabb Comenius iskolai együttműködés

A Székács József Evangélikus Óvoda,Általános Iskola és Gimnázium is-

mét nagyszabású projektbe kezdett. Egyújabb sikeres pályázat kapcsán az intéz-mény 20 000 eurót nyert a Tempus Köz-alapítványtól, ezúttal egy angol nyelvűComenius nemzetközi együttműködésmegvalósításához.

Évről évre óvodák és iskolák ezrei fog-nak össze, és egyenrangú partnerkéntműködnek együtt szerte Európábanazért, hogy egy általuk közösen kidolgo-zott projektet minél eredményesebbenvalósítsanak meg. Ezekben a nemzetköziegyüttműködésekben a közoktatási in-tézmények diákjai, tanárai, nevelői, mun-katársai folyamatosan tartják a kapcsola-tot egymással, közösen dolgoznak a pá-lyázatban vállalt feladatok teljesítésén. Aprojekt része az is, hogy a partnereknekidőnként személyesen is találkozniukkell, így lehetőségük nyílik jobban meg-ismerni egymást.

2012 és 2014 között hét európai országismerkedik meg közelebbről egymással.Svéd, finn, belga, olasz, lengyel és törökdiákok tapasztalják meg a kultúrák és or-szágok közötti hasonlóságokat, különb-ségeket.

A projekt címe: A trip in Europe with asuitcase full of games, songs and stories. Aprojekt azonosítója: 2012/CIMP-307. Amegvalósítás időszaka: 2012. augusztus 1.és 2014. július 31.

A személyes utazások mellett a diá-kok az internet és a modern technológianyújtotta lehetőségeket kihasználva, a tá-volságokat percek alatt áthidalva dolgoz-nak majd együtt. A projekt legkézzelfog-hatóbb eleme egy bőrönd, melyet mindenországnak fel kellett töltenie hazai saját-ságokkal, játékokkal, képregényekkel,valamint egy, az országra jellemző plüss-állattal, ami két évig fog utazni Európa-szerte.

Az ra Svédországban,első találkozásStockholm egyik peremvároskájában ke-rült sor, ahol az iskolát Fehér Borbálaigazgatónő, Schmittinger Anikó intézmé-nyi kapcsolattartó, valamint A kockásfülűnyúl képviselte, aki Belgium felé vette út-ját. Magyarországra a svéd bőrönd érke-zett, benne utazott , egy rénszarvas,Mosesaki megismerkedett a Székács Evangéli-kus Iskola diákjaival, Orosháza jellegze-tességeivel, útinaplójában dokumentálvaélményeit.

A Lengyelországba veze-második út

tett. Iskolánk 5 tanulója (KecskemétiKrisztina, Szabó Edina, Kishonti Pál,Szász Dániel, Veres Bence) két tanáruk(Fazekasné Jankov Ildikó, Dér Tamás) kí-séretében december 7-én, a hajnali órák-ban indultak útnak. Közel tízórányi uta-zás után érkeztek meg Krakkóba, ahol kétnapot töltöttek. Különleges élménytnyújtott az adventi díszbe öltözött vásár-tér, az alatta elhelyezkedő földalatti mú-zeum, a hatalmas Mária-bazilika méretestornyaival és a Collegium Maius (képünk-

ön), ahol annak idején Kopernikusz vé-gezte tanulmányait. A csoport lelkesedé-sét nem csökkentette a nagy hideg sem,igyekeztek minél több nevezetességetmeglátogatni, megismerni, többek közötta királyi palotát is Wawelben.

Két napot a Czerwionka–Leszczyny-iiskolában töltöttek a résztvevők, a diákoktanórákat látogattak, részt vettek egy ké-zilabda-mérkőzésen, valamint kiselőadá-sok alkalmával beszámoltak hazánkról,városunkról, iskolánkról.

Kölcsönös szimpátia alakult ki a kétország fiataljai között, elismerő szavak-kal köszöntek el egymástól, miután az otttöltött néhány nap szinte egy pillanatalatt elillant. A diákok hálás szívvel gon-dolnak vissza a Lengyelországban eltöl-tött 6 napra, melynek során rengeteg él-ménnyel és tapasztalattal gazdagodtak.

A célja Olaszország volt. Aharmadik útprojekt keretében március utolsó hetét

két pedagógus (Feketéné Varga Mónika,Kovácsné Misurda Ilona), valamint kéttanuló (Belán Rita, Krcsméri Zsuzsanna)egy festői kisvárosban, San Marco in La-misban töltötte.

A látogatás keretében szívmelengetőpillanatokat éltek át a kisiskolások üd-vözlőműsora közepette. Bepillantástnyerhettek a városka iskoláinak életébe, stermészetesen bemutatták hazánkat, vá-rosunkat a projektben résztvevő többi or-szágnak. A bemutatkozás mellett játékrais hívták a résztvevőket, körmönfonásttanítottak és a jellegzetes körtemuzsika ismegszólalt.

Aprojekt részeként továbbadták a bel-ga játékokat tartalmazó koffert a svédkollégáknak, ők pedig hazahozták a len-gyel bőröndöt, hogy a következő idő-szakban tanulóink ezekkel a játékokkalismerkedhessenek.

A szakmai munka után kikapcsoló-dás, feltöltődés következett. Bebarangol-ták San Marco zegzugos kis utcáit. Kirán-dulást tettek a San Giovanni Rotondóba(képünkön), valamint a Szent Máté-kolos-torba is.

Nagypénteken este részt vettek az ún.Fracchién, ami a világon egyedülálló. Ezegy Mária-menet, ahol hatalmas fáklyá-kat gyújtanak, hogy utat világítsanak aSzűzanyának. Lélegzetelállító volt a lo-bogó fracchiék látványa.

Ez az út is életre szóló élményt nyúj-tott a résztvevőknek, akik az olasz csalá-dok, kollégák vendégszeretete mellettmegtapasztalhatták a kulturális hasonló-ságokat és a nagyfokú különbségeket anemzetek között.

SCHMITTINGER ANIKÓprojektmenedzser

OROSHÁZI HARANGSZÓ

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

Útinapló – Kahl am Main

I skolánk 2009-ben vette fel a kapcsola-tot a Paul Gerhardt Schuleval, egy

evangélikus általános és középiskolávalKahl am Mainban. Először a német iskolatanári küldöttségét láttuk vendégül. A ta-lálkozás alkalmával megterveztük a kö-zös jövőt. Akövetkező évben magyar diá-kok kis csoportja utazott ki Németország-ba. Ezt követte a német diákok érkezéseMagyarországra. Azóta évente, felváltvalátogatjuk egymás iskoláját, töltve elegyütt egy közös és felejthetetlen hetet.Az idén hat gimnazista két pedagógus kí-séretében utazott Kahl am Mainba. A lá-togatásról készült útinaplójuk itt olvas-ható.

Április 15.13 órás utazást követően este 7 órakor

megérkeztünk Kahl am Mainba. A csalá-dok a bemutatkozás után hazavitték di-ákjainkat. Az első estét ismerkedéssel töl-tötték, melyről másnap lelkesen mesél-tek.

Április 16.A nap iskolalátogatással kezdődött,

tanórákra mehettünk be. Az elsőn a né-met diákok az előző heti gyakorlatonszerzett tapasztalataikról számoltak be.Az itteni tanulók két hetet egy cégnél töl-tenek, ahol feladatot kapnak. A munkavégeztével beszámolót írnak, majd pedigreferálnak az osztály előtt tapasztalataik-ról.

Amásodik óra matematika volt.Adiá-kok kimentek az udvarra, és méréseketvégeztek, majd az osztályteremben foly-tatták a munkát, további számításokatvégezve. Az órákat követően a menzánebédeltünk.

Ez után elindultunk, hogy feltérké-pezzük a várost. Rövid séta után a város-házára értünk, ahol találkozhattunk apolgármesterrel, aki sok érdekeset mesélta városról, majd megmutatta Kahl egyik

nevezetességét, a víztornyot. Ezután aKahl mentén tettünk egy sétát Seligen-stadtig. Óvárosa legalább annyira belop-ta magát szívünkbe, mint fagyizója. A ko-lostor megtekintése után min-(képünkön)denki hazatért vendéglátó családjához.

Április 17.Délelőtt ismét órákat látogattunk. Elő-

ször a második osztályba kaptunk meg-hívást, ahol matematika- és írásórát lát-tunk. Azután mindenki a vendéglátó di-ákjával tartott. Páran egy dupla angolórátnéztünk meg. Ezután természetesen jólesett a finom ebéd. Délután vonattalFrankfurtba utaztunk. Sétánkat az állat-kertben kezdtük. Megnéztük a gyönyörűfőteret a városháza patinás épületével,majd mindenkinek lehetősége nyílt átsé-tálni az Eiserne Stegen keresztül a Majnatúlpartjára, s egy másik hídon vissza aszámtalan felhőkarcolójáról híres bank-negyedbe. Persze aki e helyett mégis azajándékboltokat választotta, az sem jártrosszul, csak esetleg néhány élménnyelszegényebben tért haza.

Április 18.Ezen a napon egésznapos kirándulás-

sal leptek meg minket vendéglátóink.Wartburg várába mentünk, ahol elmesél-ték Thüringiai (Szent) Erzsébet történe-tét, és beléphettünk abba a szobába (ké-pünkön), ahol Luther Márton a Bibliát gö-rögről németre fordította. A vár megte-kintése után Eisenach városában abba aházba is ellátogattunk, ahol Luther Már-ton a tanulóéveit töltötte.

Április 19.Délelőtt a szokásos óralátogatások kö-

vetkeztek, először a kicsiknél, aztán a na-gyobbaknál. Volt, aki főzésórára kukkan-tott be, másnak matematikaóra jutott.Meghallgattunk egy, külön a mi szá-munkra rögtönzött koncertet, melyet a

gyerekek műanyag csöveket ütögetveadtak elő. A délutánt Aschaffenburgbantöltöttük. Vonattal érkeztünk, majd elsőutunk a Pompejanumba vezetett (képünk-

ön). Ez a csodálatos római kori épület egypompeji lakóház hű mása. Igényes, min-denre kiterjedő tárlatvezetést követőenkorabeli öltözékekbe bújhattunk. Követ-kező állomásunk a főtéren megrendezettFischmarkt, a hamburgi halkereskedőkkirakodóvására volt. Itt a legkülönfélébbhalakat, rákokat és egyéb tengeri herken-tyűket kóstolhattunk.

A hétvégét a fogadócsaládok egyéni-leg szervezték. Voltak, akik kempinge-zést, mások strandolást vagy kalandpar-kot építettek a hétvégi programba.

Április 21.A vasárnap a búcsúzásról szólt. Igazi

gasztronómiai élményben volt részünk, aszülők által készített sok finom salátának,grillezett húsnak és kolbásznak köszön-hetően.

Április 22.Hétfőn a valódi búcsú pillanata is el-

jött. Az itt eltöltött egy hét méltó lezárásavolt a hétfő reggeli áhítat, és az a kis mű-sor, amellyel a német gyerekek megaján-dékoztak minket. Ezután vettünk búcsútvendéglátóinktól, és az iskolától, ahol azegész hetet töltöttük.

Az élmény nem is megfelelő szó arra,amivel gazdagodtunk az út által. A diák-cserénk révén olyan tapasztalatokat sze-reztünk, melyek – remélem – meghatáro-zóak lesznek a jövőre nézve, és ez alatttermészetesen nem csak a nyelvgyakor-lást értem. Köszönjük a támogatást ven-déglátóiknak, iskolánknak és a bajor egy-háznak.

SZITÓ TIMEAmunkaközösség-vezető

18 2013. pünkösd

OROSHÁZI HARANGSZÓ

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

2013. pünkösd 19

Csodákra emlékezni jó!

A Székács-napon emlékezünk isko-lánk névadójára, Székács József

evangélikus püspökre. Az elmúlt évek-ben azt a kort idéztük meg, amelyben őélt, ismerkedtünk a híres kortársakkal is.Az idei, március 22-én megtartott Szé-kács-nap témája az iskola volt. Több jelesiskolatörténeti esemény indokolta a vá-lasztást: 80 éves a gimnáziumi oktatás avárosban, 75 esztendővel ezelőtt nyíltmeg az evangélikus gimnázium, és 20 éveindult újra az evangélikus iskola.

Aváros legfiatalabb iskolája vagyunk,hiszen történetünk mindössze 20 éves.1992-ben, az akkor még önkormányzati(ma állami) iskolában az első osztályoskisdiákok már egyházi tagozaton tanul-tak, a mindennapjaik áhítattal kezdőd-tek, szép egyenruhájuk volt, és a hétköz-napokon kék iskolaköpenyt viseltek. Ezakár jelen időben is elhangozhat, hiszenma is így történnek a dolgaink. Aztán év-ről évre növekedtünk, és ma már 12 évfo-lyamon, 24 osztályban 551 diák tanul. Hahozzáadjuk az óvódások létszámát, ak-kor összesen 702 gyermek és diák vála-szol arra a kérdésre, hogy hová jársz óvo-dába, iskolába, így: a Székács Evangéli-kus Óvodába, a Székács Evangélikus Is-kolába.

A város legfiatalabb iskolája va-gyunk? Ha fellapozzuk a város történetéttartalmazó írásokat, ezt találjuk:

1744. április 24-én a Zombáról elüldö-zött evangélikus családok megalapítot-ták Orosházát. A zombaiak Dénes Sándortanító vezetésével jöttek Orosházára, újotthont teremteni. Ez a tény önmagábanis jelzi, hogy az első telepesek fontosnaktartották gyermekeik tanítását. Az evan-gélikus iskoláztatás tehát a letelepedésévében elkezdődött az ő vezetésével, akita krónikák „tudós és jámbor iskolames-ter”-nek neveznek. Büszkék lehetünk ar-ra, hogy Orosháza legősibb, legnagyobbmúlttal rendelkező iskolája a mienk, hi-szen a kezdete 1744.

Orosházán már a 19. században fel-merült egy gimnázium létesítésének gon-dolata, azonban megvalósítására nem ke-rült sor. A gimnáziumi oktatás alapjaitMusulin Béla okleveles középiskolai tanártette le, akinek kezdeményezésére 1933-ban újabb próbálkozás indult gimnáziumlétesítésére. Ebben az időben tanártársa isakadt, a tótkomlósi születésű, állás nél-küli középiskolai tanár, .Péterfia ZoltánŐk ketten szervezték meg a gimnáziumi

tanfolyamot. Alelkes iskolaépítőknek kö-szönhetően a tanfolyam az 1937/1938.tanévtől kezdődően rendes gimnázium-ként működhetett tovább. A neve Oroshá-zi Evangélikus Gimnázium, a fenntartója azOrosházi Evangélikus Egyházközségvolt.

1948-ig lehetett evangélikus iskolája,gimnáziuma a városnak. A kommunistadiktatúra megszüntette az egyházi isko-lákat, Orosházán is az állam kezébe ke-rült a teljes oktatás és nevelés.

Csak 1990 után kapták vissza iskolái-kat az egyházak. Az ország egyik legné-pesebb evangélikus gyülekezetében, azorosháziban is megszületett az elhatáro-zás: legyen újra iskolája az egyházköz-ségnek. esperes,Pintér János Győri Gáborigazgatólelkész és Musztafáné HorváthGyörgyi voltak a kezdeményezők, akikkérelmükben szorgalmazzák, hogy létre-jöjjön egy evangélikus szervezésű keresz-tyén egyházi iskola Orosházán. Az akkorkormánypárti többségű képviselő-testü-let tagjai a kérelmet benyújtókkal együttkeresték a lehetséges megoldást.

Megszületett egy olyan törvény,amely lehetővé tette, hogy az egyházakvisszakapják az 1948-ban elkobzott ingat-lanjaikat. Orosháza Város Önkormány-zata az Orosházi Evangélikus Egyház-község birtokába és tulajdonába adta az1948-ban elvett ingatlanokat, illetve a voltiskolaépületek helyett csereingatlankéntátadta a Hajnal utcai óvodát és a 2. Sz. Ál-talános Iskola épületét. Ez utóbbi a Baj-csy-Zsilinszky utcán áll, a lebontott evan-gélikus gimnázium helyén épült.

Az iskola igazgatója Jantos Istvánnélett. Az ő titulusa az alapítóigazgató, hi-szen iskolát kellett létrehoznia, melynekörökérvényű jelzője, hogy egyházi, hogyevangélikus. Társa az iskolaépítésbenszámtalan akadt: igazga-Nagy Sándornétóhelyettes, Musztafáné Horváth Györ-gyi és tanító nénik,Maczkó Lászlóné Dér-né Csepregi Klára Ujj Máriaés délutánostanító nénik, illetve pedagó-Berta Tündegiai asszisztens. Ők voltak az első kis csa-pat, amely mára óvodai és iskolai tantes-tületté bővült.

Az 1992-ben újrainduló evangélikusiskolánkban az oktató-nevelő munka so-rán igyekeztünk az evangélikus egyháziiskolai nevelésben rejlő egyedi evangéli-kus jelleget megvalósítani, a keresztyénnevelés nemes hagyományait követni.Orosházán ez különösen nagy hangsúlyt

kap, mivel elődeink becsülték a tudomá-nyokat, felismerték, hogy egyedül kegye-lemből, egyedül hit által, egyedül Krisz-tuson át lehet eljutni a szeretet Istenéhez.Így természetesen a szeretetet, a krisztusiszeretetet állítottuk iskolai nevelésünkközéppontjába.

Az iskolaindítás minden időben hatal-mas lehetőség és felelősség. Most haddidézzem fel az evangélikus gimnáziumelső félévének értékeléséről készült jegy-zőkönyvből Dr. Benkő István, a tapasztaltiskolavezető akkori tanároknak szólógondolatait: „A mi mostani kezdeti mun-kánk minőségétől függ intézetünk (és amagunk!) jövője. Evangélikus vallásos ésa magyar nemzeti világnézetünkön kiala-kult tradíciót kell megalapoznunk és fej-lesztenünk itt bent, és az iskolánk kapu-ján kilépve, Orosháza minden kulturálistevékenységébe bekapcsolódva […] azÖnök helyzete tagadhatatlanul nehe-zebb, mint azoké a szerencsésebb kortár-saké, akik megállapodott, patinás múltúiskolában kezdhetik pályájukat. De eznem jelenti, hogy kishitűen megtorpanja-nak, kétségbe essenek, hanem legyen azelőbb vázolt szép feladat az Önök tennivágyó, fiatal lelke számára nemes indí-ték, mely lankadatlanul sarkall, hajszol akitűzött cél elérésére. Mindenekelőtt jólvéssék a szívükbe, hogy a mi pályánknemcsak kenyéradó hivatal, hanem ma-gasztos hivatás. Akit Isten, Haza, igaz tu-domány, tiszta erkölcs szent eszméje nemhevít, akinek lelkében nem lobog a gyer-mek iránti megértő szeretet, az – ha még-úgy bevágja is a pedagógiát, a didaktikaszáraz szabályait – legfeljebb tanító mes-terember lehet idővel, de hivatásos, igazitanár soha!”

Evangélikus iskolánk és gimnázium-unk újraindulásakor Dr. Benkő István in-telmei nekünk is szóltak, erőt adtak,irányt mutattak. Ez a szellemiség tette le-hetővé, hogy a Székács József Evangéli-kus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázi-um immár 20 éve áll az evangélikus okta-tás-nevelés szolgálatában. Újraindulásaóta százak sajátították el falai között azt akrisztusi alapokon nyugvó tudást és vi-láglátást, melyre mindenkor bátran épít-hetik kiegyensúlyozott egyéni és családiéletüket.

A Székács-napon az alsó tagozatosokaz evangélikus népiskolák világával is-merkedtek, a nekik megfelelő módon, já-tékosan. A felsősök témája a mai iskolánk

OROSHÁZI HARANGSZÓ

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

20 2013. pünkösd

története volt.Agimnazisták napja a gim-náziumi oktatás múltjáról szólt.

A nap zárása az evangélikus temp-lomban történt. Emlékeztünk és hálát ad-tunk. Az igehirdetés szolgálatát Ribár Já-nos nyugalmazott esperes úr végezte. Azigehirdetés alapigéje az iskola indulása-kor választott volt: „A bölcsesség kezdete azÚrnak félelme…” [Péld 9,10]

Másnap este a Székács-gálán fellépőifjú tehetségek mutatkoztak be a szülők,

vendégek és diáktársak előtt. Olyan diá-kok, akik reményeink szerint az Istentőlkapott talentumaikat oly módon gyara-pítják majd, hogy az nemcsak a szemé-lyes boldogságukat fogja megalapozni,de hasznára lesz jövőnk számára is.

Iskolánk az elmúlt években sok-sokmunkával, nehézséggel, gonddal, demindig Istenbe vetett hittel, bizalommalkivívta hírnevét, tekintélyét, megszereztea szülők bizalmát.

Céljaink elérésében, megvalósításá-ban sokat köszönhetünk fenntartónknak,az Orosházi Evangélikus Egyházközség-nek és a Magyarországi Evangélikus Egy-háznak. Ha visszatekintünk az évek so-rán, akkor láthatjuk, hogy alulról építke-ző iskolánkat áldás kísérte. Ezt az áldástkérjük továbbra is gyermekeink életére,oktató-nevelő munkánkra!

FEHÉR BORBÁLAigazgató

Fegyelmi szabályzat a régmúltból

T isztelt Olvasók! Az alábbi doku-mentumot egyházközségünk levél-

tárában találtam. Szeretném Önökkel ismegosztani ezt a felfedezést. Tartalma el-gondolkodtató, napjainkban is aktuális.

1937/51AZ OROSHÁZI EVANGÉLIKUS

GIMNÁZIUM FEGYELMI SZABÁLYAI

Ev. középiskoláink Rendtartásának24. §-a így intézkedik: „Minden középis-kola tanári testülete, az intézet viszonyai-nak megfelelően, egybefoglalja azokat aszabályokat, melyeket az iskolai rend, a jószokás és erkölcs ápolására alkalmasak-nak tart.”

Az 1934. évi XI. t.c. 1. §-a pedig a kö-zépiskola céljait így jelöli meg: „A ma-gyar középiskola feladata, hogy a tanulótvallásos alapon erkölcsös polgárrá nevel-je, a magyar nemzeti művelődés szelle-mének megfelelő általános műveltséghezjuttassa, s az egyetemi és más főiskolai ta-nulmányokra képessé tegye.”

Az orosházi Evang. Gimn. alább kö-vetkező fegyelmi szabályaival a középis-kola ezen magasztos feladatának elérésé-re való törekvésében kívánja támogatni,segíteni növendékeit. Atanulók szüleit ésezek helyetteseit arra kérjük, hogy a taná-ri kar nevelő és tanító munkáját azzal istámogassák, hogy az intézetünkbe járógyermekeiket a fegyelmi szabályokbanközölt irányelvek szerint vezetik, neve-lik, hogy azok majdan magyar hazánk-nak, evangélikus egyházunknak hasznospolgárai, vezetői lehessenek.

1. § A gimn. tanuló, mint minden mű-velt ember, elsősorban a mindenható Is-ten iránt tartozik háláját, tiszteletét, imá-datát teljesíteni. Ezért az istentisztelete-

ken kellő áhítattal vesz részt, s mindenmás vallási, egyházi ténykedését ponto-san, lelkiismeretesen teljesíti. Ezirányúkötelmének elmulasztását csak komolybetegség mentheti, amit a szülő jelenteniés igazolni tartozik.

2. § Ne feledje a tanuló, hogy Istenután szüleinek köszönhet legtöbbet.Igyekezzék tehát szülei iránti háláját az-zal is kimutatni, hogy jó magaviselete ésszorgalma által nekik örömet szerez.

3. § Tisztelje és szeresse tanárait, kik-nek gondjaira van bízva erkölcsi és tudo-mányos fejlesztése: azok tanácsait, utasí-tásait és rendeleteit készséggel, híven, sazon tudattal teljesítse, hogy azok helyesbelátásból, jóakaratból, s az ő javára tör-ténnek. A tanár szigorúságát tartsa a jó-akarat és szeretet nyilvánulásának: visel-je azt önmegadással és a javulásra való el-határozással. Tisztelje tanárait mindenvelük való érintkezésekor illedelmes ma-gaviselete által is.

4. § Tisztelettel viseltessék a felsőbbszemélyek, az egyházi és világi hatóságtagjai, a többi tanintézetek tanárai, az ér-demei által kitűnt férfiak, s általában azidősebbek iránt. Legyen udvarias min-denkivel szemben, mert ez a tanulónál akívánt műveltség elengedhetetlen köve-telménye.

5. § Szeresse és becsülje tanulótársait,hogy azok viszontszeressék és becsüljék.Ha valaki magát tanulótársa által sértett-nek gondolja, óvakodjék minden megtor-lástól, mert senki sem lehet bíró a magaügyében, hanem terjessze panaszát azosztálytanár elé, hogy az igazságosan in-tézkedhessék, s ha szükségesnek találja,az ügyet az igazgatóság elé vigye.

6. § Ha több tanulónak van panasza,sohasem tömegesen, hanem csak egyen-ként jelenhetnek meg az illető tanárnál,osztályfőnöknél vagy igazgatónál.

7. § A szüleinek kifogástalan gyerme-ke nem barátkozik olyanokkal, akiketszülei nem ismernek. Mindenki mutassabe szüleinek barátait. Ha a szülők azezekkel való barátságot gyermekükre ká-rosnak tartják, a barátságot azonnal szün-tessék be.

8. § A tanintézet épületében, s tanter-mekben kerülendő minden lárma, illet-lenkedés, fütyülés és éneklés. Tilos a fo-lyosókon futkosni, a tanteremben az abla-kokat kinyitni, s azokon kinézni, a kala-pot fenntartani, a padokra, táblákra, fa-lakra firkálni, egymással pörlekedni, ve-szekedni. Az ajtókat, tanszereket, függö-nyöket rongálni, az iskolai padokat farag-ni, a tantermek, folyosók és árnyékszékekfalait befirkálni szigorú büntetés terhealatt tilos. A kárt a tettes megtéríteni tar-tozik, s ha az illető nem tudódik ki, a kártaz egész osztály fizeti.

9. § Minden tanuló az iskolában tisz-tán és illedelmes öltözetben jelenjék meg,hogy külsejével is tanuló ifjúhoz illő mű-veltséget mutasson.

10. § A jó rend hozza magával, hogy akiszabott időben minden tanuló osztályatermében kijelölt helyén legyen, s ott fel-adatait ismételve csendben várja be azelőadás kezdetét.

11. § Az osztályfő által rendelt helyétsenki meg nem változtathatja. Aki nagyothall vagy rövidlátó, jelentse ezt az osz-tályfőnöknél, hogy az első padokbankapjon helyet.

12. § Mindenki a szükséges és tisztán-tartott könyvekkel és írószerekkel ellátvajöjjön iskolába. Más könyvet vagy játék-szert, melyre ott szükség nincs, iskolábahozni elkobzás terhe alatt tilos.

13. § Ha egyszer a tanuló osztálya ter-mében helyét elfoglalta, onnan folyosóravagy udvarra többé kimennie nem sza-bad.

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 21

14. § Az előadásokat a legnagyobbcsendben és figyelemmel kell hallgatni,mert csak így lehet a tudományokban kel-lő eredményt elérni.

15. § Minthogy a komolyabb tudomá-nyok megszerzése gyakorlati tevékeny-ségtől is függ, szigorúan tilos az írásbelifeladatokat mástól átcsempészni vagymáséról leírni. A felelőnek súgni, s általá-ban idegen tollakkal dicsekedni tilos.

16. § Az előadásokra későn jönni vagyazokat szükség nélkül kijárással, egymáskikopogtatásával vagy bármi más mó-don megzavarni nem szabad. A későn jö-vők szigorúan büntettetnek.

17. § Minden óra után a tanulók 10percnyi szünetre elhagyják a termet, s azudvaron vagy rossz idő esetén a folyosónidőznek; a termekben rendetlenséget csi-nálni szigorúan tilos. Előadás közben ésórák közötti időben az épületből távozninem szabad.

18. § Hanyagságból a tanulónak egyet-len tanórát sem szabad elmulasztania.

19. § Ha az iskolamulasztás előre nemlátott akadály miatt történik, ennek okátmég a mulasztás tartama alatt tartoznak aszülők vagy helyetteseik az igazgatónálvagy osztályfőnöknél késedelem nélkülibejelentésekor igazolni.

20. § Előre látott akadályoztatás eseté-ben a tanuló az igazgatónál vagy helyet-tesénél tartozik az engedélyt előre kiesz-közölni, mindenkor szüleinek vagy azokhelyettesének írásbeli kérelme alapján.

21. § Az a tanuló, aki, habár megsza-kítva, annyit mulaszt igazolatlanul,amennyit a heti órák összege kitesz, az in-tézetből kilépettnek tekintendő.

22. § A tanintézetbe jövés és abból tá-vozás mindenkor a legnagyobb csendbenés rendben történjék.

23. § Az utcákon és az iskolai épület,valamint vasárnap és ünnepnapokon atemplom előtti csoportosulás, ácsorgás,futkározás, fütyülés, egymás taszigálásaoly tettek, melyek az ifjúság szégyenére

válnak és büntetésre szolgáltatnak okot.Tilos más intézetbe való tanulókkal perle-kedni, viszálykodni vagy civakodni.

24. § Ruhát, könyveket, írószereket,főképp az intézet könyvtárából kölcsön-zött könyveket vagy egyéb tárgyakat el-idegeníteni, cserébe adni, elzálogosítaninem szabad. Tilos a csereberélés és pénz-kölcsönzés.

25. § Más tulajdonát megrongálnivagy azt jogtalanul eltulajdonítani nemszabad.

26. § Egyesületeket s társulatokat csaka tanári kar ellenőrzése mellett, s csak azIskolai Bizottság, illetve Püspök Urunkengedélyével lehet alakítani.

27. § Az iskola körén kívül levő egye-sületeknek vagy társulatoknak tanulóknem lehetnek tagjai.

28. § Vendéglők, cukrászdák és kávé-házak látogatása kizáratás terhe alatttilos.

29. § Színházba, moziba, hangverse-nyekre és műveltkörű táncmulatságokbaa tanulók csak szüleikkel vagy ezek he-lyetteseinek kíséretében mehetnek, decsak akkor, ha erre az igazgató engedé-lyét előzetesen megkapták. Ha azonbanaz említett helyek látogatása a tanulószorgalmát csökkentené, jogában áll azigazgatónak őt azoktól eltiltani.

30. §Adohányzás egyáltalán tilos.31. § Tilos a fegyverek, botok, sétapál-

cák, jelvények hordása; veszélyes és til-tott helyeken fürödni, csónakázni vagykorcsolyázni szintén nem szabad.

32. § Szállást fogadni vagy a fogadot-tat elhagyni a szülők vagy megbízottaikengedelme nélkül nem szabad. E részbenminden változás az igazgatónak bejelen-tendő.

33. § Vendéglőben és kávéházi helyi-ségekben lakást fogadni tilos.

34. § Ha a felfogadott szállás vagy aházigazdák ellen kellő felügyelet hiányavagy egyéb fontos ok miatt a tanári testü-letnek kifogása lenne, az ilyen szállást a

tanuló záros határidő alatt odahagyni tar-tozik.

35. § Gyanús és erkölcsöt sértő helyeklátogatása, rossz egyénekkel való társal-gás, pajtáskodás, szövetkezés kizáratásterhe alatt tilos.

36. § A tanuló szállását télen 8, nyáron9 órán túl csak szülei vagy ezek helyette-sei kíséretében hagyhatja el. Kizárás terhealatt tilos az esti órákban kóborolni, egyestanulók lakásán csoportosan összejönni,tivornyázni, kártyázni.

37. § Főként a bejáró tanulók viselked-jenek váróteremben, vonaton, autóbu-szon stb. gimnáziumi tanulókhoz méltó-an: szerényen, csendesen, idősebbekkel,nőkkel szemben udvariasan, mert panaszesetén az igazgató a bejárási engedélytmegvonja.

38. § Az intézeti deáksapka viseléseminden tanulóra kötelező.

39. § Könyveire, füzeteire és egyéb ta-nítási eszközeire, tornacipőjére mindentanuló mindjárt az év elején írja fel a ne-vét.

40. § A fertőző betegségben szenve-dett tanuló csak akkor jöhet újra iskolába,ha tiszti orvosi bizonyítvánnyal igazolja,hogy társait már nem fertőzi.

41. § Ezen fegyelmi szabályok megtar-tása szünidőben is kötelező.

Az Orosházi Evangélikus GimnáziumIskolai Bizottsága ezen fegyelmi szabá-lyokat 1937. nov. hó 3-án tartott ülésén jó-váhagyta és életbe léptette: ezek tehát azOrosházi Evangélikus Gimnázium min-den (nyilvános és magán) tanulójára kö-telezők.

Orosháza, 1937. nov. hó 22-én

Adokumentumot megtalálta, elolvas-ta, archiválta:

PATAKFALVI JÁNOSkönyvtáros

Föld napja

1 970. április 22-én Denis Hayes ameri-kai egyetemi hallgató mozgalmat in-

dított el a Föld védelmében. Azóta az al-ternatív energiaforrások világhírű szak-értője lett. Már mozgalmának megindítá-sakor több mint 25 millió amerikai álltmögé, ma pedig szinte az egész Földre ki-terjed az általa kezdeményezett mozga-lom. Ezernél is több szervezet vesz részt

benne. A Föld napja-rendezvények célja,hogy tiltakozóakciókkal hívják fel a fi-gyelmet a környezetvédelem fontosságá-ra. Hazánkban 1990 óta rendezik meg, ésmára a legnagyobb önszerveződő kör-nyezeti megmozdulássá vált. Cselekvő-ünnep, ami mindnyájunk jövőjéről szól.

Földünk és mi, akik rajta élünk, sok-sok problémával küzdünk. Ökológiai té-

ren is változik az a bolygó, amely szá-munkra a legfontosabb, és ezekről a vál-tozásokról nagyrészt mi tehetünk. Fenn-áll a veszélye, hogy Földünk lassan hasz-nálhatatlanná, lakhatatlanná válik. Ezek-re a problémákra, ezekre a veszélyekrepróbálta felhívni a figyelmet iskolánk kö-zössége is, amikor április 22-én első alka-lommal rendezte meg a Föld napját.

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

OROSHÁZI HARANGSZÓ22 2013. pünkösd

Projektnapunk áhítattal kezdődött,ahol Ördög Endre igazgatólelkész a te-remtett világ védelmére hívta fel tanuló-ink figyelmét. Ezt erősítették azok az állo-mások, amelyeken az alsó és felső tagoza-tos diákok jártak. Rejtvények, fejtörők,dalok, kirakójátékok, activity hozták kö-zelebb számukra az állatok, növények,vizek életét és azok védelmét. Kihasznál-ták az interaktív tábla lehetőségeit, és akörnyezeti tudatosságot mélyítették se-gítségével. A mozgásos állomáson újra-

hasznosított játékokkal játszhattak, ver-senghettek. A kézműves állomáson hala-kat hajtogattak, és azokból „akváriumot”rendeztek be. Megtervezhették e jelesnap zászlóját, logóját.

A gimnázium 8 osztálya 8 témát fel-dolgozva (ivóvízhiány, szegénység, glo-bális felmelegedés, hulladékkezelés,anyag- és energiaválság, túlnépesedés,élelmiszerválság, a környezet gyors üte-mű leromlása), kreatívan hívta fel a fi-gyelmet arra, hogy mi mindent tehetünk

Földünkért, hogy nem mindegy, milyenállapotban adjuk át azt utódainknak.

A délelőtt virágültetéssel zárult. Isko-laudvarunkat színes palántákkal gazda-gítottuk, melyek gondozása, öntözése azosztályok feladata lesz. Minden tanulógazdagabban térhetett haza. Afelelősség-tudatnak ha csak egy kis szeletkéjét vittékis magukkal a diákok, már jobb lesz álta-luk a világ. Hiszünk benne, hogy ha te-szünk érte, egy szebb jövő vár majd ránk.

Az ÖKO munkacsoport

Ballagás

A Székács József Evangélikus Óvoda,Általános Iskola és Gimnázium 21.

tanévében, az iskola történetének 10. bal-lagásán, 2013. május 4-én 44 végzős tanu-ló számára utoljára szólalt meg az iskolaharangja, mely határozott hangon jeleztea középiskolai diákélet végét. Felcsen-dültek a ballagási énekek, majd tanítvá-nyaink tarisznyával a vállukon útra kel-tek, hogy elbúcsúzzanak tanáraiktól, di-áktársaiktól és az alma matertől.

12/6 (Osztályfőnök: Hajdu Attila)Béres Bence Zoltán,

Csepregi Szabolcs, Gombkötő Bence,Gombkötő Klaudia, Hajdú Petra,

Horváth Angelika, Horváth Renáta,Hudák Viktória, Juhász Ákos,

Kecskés Gergő,Krámli Lola Krisztina,

Nyemcsok Adrienn, Pataki Gergő,Rajki Zsolt, Rakács Alexandra,Reskó Annamária, Sajben Zsolt,

Sándor Manuella, Sarkadi Krisztina,Tódor Tibor Sándor

12/4 (Osztályfőnök: Deák Péter)Antali Imre Ákos, Balla Roland,Balla Viktória, Borzsák Gergely,

Bubik Balázs, Drahota-Szabó Eszter,Fabisz Elisabeth Erzsébet,

Grénus Erzsébet Veronika,Gulyás-Szabó Éva,

Győrfi Nándor Sándor,Hanusz Zoltán, Holecska Odett,

Laszli Nikolett, Lipták-Galló Balázs,Mizsur Gergő Dávid,

Palócz Renáta Lilla, Piti Nikolett,Szabó Dominika, Szecskó Szilárd,

Szilágyi Anita Georgina, Szűcs Richárd,Tóth Bence, Tóth Dániel, Tuska Máté.

Részlet a végzős Nyemcsok Adriennbeszédéből: „Az út mint szimbólum éle-

tünk szerves építőköve. Lehet rögös, si-ma, kanyargós vagy egyenes, a lényeg,hogy eljött az idő, hogy elinduljunk rajta.

Tanáraink! Önökhöz fordulok most,ahogy az útról beszélek, hiszen itt az isko-lában Önök készítettek fel minket az előt-tünk álló nagy útra. Igyekeztek nekünkmegmutatni az élet napos és felhős olda-lát, megtanították nekünk azt, ami a kez-dethez szükséges. Meg kell hagyni, miolykor nem voltunk nyitottak erre, mégis

úgy gondolom, magunkkal visszük azÖnök fáradságos és odaadó munkájánakgyümölcsét, a tudást. A tanórai anyagonkívül gondolok itt a lelki és érzelmi neve-lésre, ami által felkészítettek minket azéletre. Reméljük, örömmel gondolnakmajd vissza az együtt töltött évekre.

Kedves Diáktársaink! Itt az idő, hogyTőletek is elbúcsúzzunk. Könnyű lennecsupán elköszönni, de mégsem az, hiszen

sokan nemcsak iskolatársaink vagytok,hanem barátaink is. A jövőre tekintve aztkérjük Tőletek, hogy ne felejtsetek el min-ket, a közös munka örömét, az együtt töl-tött napokat, perceket és a mosolyt, melymindennél többet jelent, mikor búcsúrakerül a sor.

Végezetül pedig, Isten áldását kéremtanárainkra, szüleinkre és diáktársaink-ra, hiszen nélkülük nem lenne ez a bú-csúzás öröm a bánatban. Áldást kérek a12. évfolyamosok nevében a közelgőérettségire és egész életünkre is.”

Az iskolai közösség nevében FehérBorbála igazgató búcsúztatta a diákokat:„A ballagás különleges ünnep, hiszen le-zár egy korszakot. Többen vagytok, akik-nek ez 12 esztendőt jelent, hiszen az álta-lános iskola első osztály óta ez az iskolagondoskodik rólatok. (Ha az óvodai éve-ket is hozzáadjuk, akkor már 15 évnél tar-tunk.) De nemcsak lezár egy korszakot,hanem egyben kezdete is a most mégnem teljesen ismert, de remélt szép jövő-nek. Éppen ezért azt szeretnénk, ha az is-kolai élet minden szereplőjének – tanu-lóknak, tanároknak, szülőknek, csalá-doknak – maradandó emléke lenne a bal-lagás. Sokan sokat dolgoztunk azért min-den évben, hogy ez így legyen. Hiszenfontos szerepet tölt be az iskola egy gyer-mek, egy fiatal életében. Igen, az iskolaegy olyan fundamentuma életeteknek,amelyre nyugodtan alapozhattok, és bát-ran kijelenthetem, hogy a Székács Evan-gélikus Iskola gondos szülőként óvottbenneteket a bajtól, adta meg számotokraa hasznosítható tudást és jó iskolakéntgondoskodott rólatok.

Tisztesség, hűség, becsületesség,megbízhatóság, hit. Ezek a mi legfőbbhozzáadott értékeink, amiket igyekez-tünk átadni nektek. Ez jelenti az iskolaszellemiségét, hiszen régóta tudjuk, hogy

SZÉKÁCS JÓZSEF EVANGÉLIKUS ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS GIMNÁZIUM

OROSHÁZI HARANGSZÓ 2013. pünkösd 23

a hely értéke nem a falak erejében va-gyon, hanem a falak közt munkálkodókszellemiségében. Minden rangsornál, or-szágos versenynél többet ér az az érték,amit mi tudtunk nektek adni. Ez pedig aszeretet. A társnak, a családnak és a hazá-nak a szeretete.

Kedves 12/4! »Csak olyan célt tűzzmagad elé, ami elérhető, de az elérhetőérttegyél meg mindent. Ez a bölcs gondolat«díszíti az osztályotokat és ez került rá aszalagavatós pólótokra is. A cél adott ésaz iskolai statisztikák azt mutatják, hogyelérhető. Persze nem mellékes, hogy mi-lyen eredménnyel. Ez attól függ, hogy va-lóban megtettél-e érte mindent. Lassan itta számadás ideje. Hol tartotok céljaitokelérésében? Néhányan jól gazdálkodtakadottságaikkal, mertek olyan célt találni,amiért sokat tettek: Holecska Odett, Piti Ni-kolett, Fabisz Elizabeth, Mizsur Gergő, LaszliNikolett Tóth Dani. tehetséges futballista,az NB II-es OFC alapjátékosa, emellettNB II-es válogatott játékos. A közösségmotorja , ésHolecska Odett Szabó DominikaGrénus Veronika Tóth Bencevolt. nem a ta-nulásban volt első, hanem abban, hogyankell mozgósítani az osztályt, annak életétirányítani, szervezni. Ő ebben tehetséges.Szilágyi Anita hűségesen látogatta a klub-ot, szolgálatával akár a megtisztelő „házi-asszony” címet is kiérdemelheti.

Kedves 12/6! Minden perhatos osz-tály vezérigéje Lukács evangéliumábanolvasható: »Akinek sokat adtak, attól sokatkívánnak, és akire sokat bíztak, attól többetkérnek számon.« [Lk 12,48b] Nem könnyű,

de nem is lehetetlen az ige szerinti élet.Vannak, akiknek ez sikerül. Néhányanközületek különösen szép eredményt ér-tek el, ki-ki abban jeleskedett, amiben Is-tentől kapott talentumai szerint a legte-hetségesebb. A 12. év végén ketten közü-letek kitűnő bizonyítványt kapnak: BéresBence Horváth Renáta, . Jeles lesz a bizo-nyítványa a következő tanulóknak: Hor-váth Angelika Gombkötő Klaudia Kecskés, ,Gergő Nyemcsok Adrienn, .

Az évek során számos versenyen kép-viseltétek az iskolát: 2012-benBéres Benceaz Ordass Lajos Retorikaversenyen Pri-mer Kategóriában 1. helyen végzett. Szin-tén 2012-ben az I. Országos ÖkomenikusFilmszemle 3. helyezettje lett, valamintSzarvason, a megyei német nyelvi verse-nyen 1. helyezést ért el. Sarkadi Krisztinaangol nyelvi vers- és prózamondóverse-nyen 1. lett, s a Kölcsey-szavalóverse-nyen többször is dobogós helyezést ért el.A Justh Zsigmond Vers- és Prózamondó-versenyen 2. helyig jutott. Kriszti számosalkalommal szerepelt még iskolai és vá-rosi rendezvények műsorközlőjeként is.Horváth Renáta az evangélikus iskolák kö-zötti országos angol nyelvi versenyen lett3. helyezett. városi ki-Gombkötő Klaudiatüntetettként Orosháza testvérvárosa,Szenttamás vendégeként montenegróijutalomutazáson vett részt, 2011-ben. AMEE által létrehozott Sztehlo Gábor-ösz-töndíj közületek három tanuló továbbta-nulási szándékát segíti elő: ,Krámli LolaGombkötő Klaudia Nyemcsok Adriennéskapták meg ebben az évben. A másik osz-

tályból élhetett ezzel a lehe-Mizsur Gergőtőséggel.

Kedves Fiatalok! Számotokra elérke-zett a szárnypróbálgatás ideje. JobbágyKároly egyik versében elhagyott repülő-térhez hasonlította az iskolát, melynekdiákjai messzi, távoli célokat készülnekmeghódítani. Kérdezhetitek: mit kap-tunk az iskolától? A hasonlatnál marad-va: az »üzemanyag« és a »motor« a ti ki-tartásotok és erőtök. Az iránytű az, amitmi igyekeztünk számotokra jól érzékel-hetően biztosítani. Az iránytű, ami nélküla célok elvéthetők. Külső és belső iránytűszükségeltetik ma mindannyiótoknak. Akülső iránytű az itt megszerzett tudás, abelső iránytű a hit legyen. Az a hit, amimindig képes az eget kémlelni, és meg-szólítani azt a hatalmat, mely őrködikmindannyiunk felett.

Kívánom, hogy a jövőbe vetett hittel,bizalommal és akarattal – no meg némiszerencsével – lépjétek át a felnőttkor kü-szöbét! Erőfeszítéseiteket kísérje áldás!Egyéni életetek legyen boldog!

Ha szükségetek van jó tanácsra, segít-ségre, jó szóra, ha meg akarjátok osztanisikereiteket, örömeiteket, vagy ha csakpihenni akartok a régi kedves helyen, ak-kor visszavárunk benneteket!

Minden Székácsos nevében szeretet-tel búcsúzom tőletek. Kérlek benneteket,amerre csak jártok, öregbítsétek a SzékácsJózsef Evangélikus Óvoda, Általános Is-kola és Gimnázium jó hírnevét! Kívánom,hogy egyszer majd érjetek mindnyájancélba!”

I sten iránti hálával gondolunk arra,hogy a hittanverseny kerületi fordu-

lójáról iskolánk mindkét alsó tagozatoscsapata bejuthatott az országos döntőbe(ez a 2. b és a 4. b osztály volt).

2013. április 20-án nem mindennapiélmények részesei lehettünk. Életük elsőországos bibliaismereti versenyére indulta négy 2. b-s és a négy 4. b-s tanuló kísérő-ikkel (Berta Tünde és Balczó Jánosné).Budapestre, a hittudományok fellegvárá-ba, az Evangélikus Hittudományi Egye-temre.Avárakozás izgalmát a korai indu-lás fokozta. A szerencsés érkezés utánmindjárt láttuk, hogy sok érdekesség várránk, hiszen az udvaron már előkészítet-ték számunkra a gyermeknapi progra-

mokat. A bibliaverseny feladatait korcso-portonként különböző helyeken oldottukmeg. A szendvicsek elfogyasztása utánrészt vettünk a játékokban. Legjobban azugrálóvárnak és arcfestésnek, valamint acsillámtetoválásnak örült minden gyer-mek. A szép rajzokért sokan plüssállato-kat kaptak. A templom hűvösében azegyetemisták kézjátékát láthattuk, majdIlyés Szabó Anna székely mesemondógyönyörű tájnyelven elmondott meséjeragadta meg a gyerekek képzeletét és re-pítette őket a mese világába. Aprogramo-kat áhítat és kellemes hangulatú koncertzárta. Ezután következett a nap legizgal-masabb pontja, az eredményhirdetés.Csak reménykedni tudtunk, hogy mi is az

„érmesek” közé jutunk. Kitörő örömmelértesültünk róla, hogy 2. b osztályos csa-patunk országos 3. helyezést, 4. b osztá-lyosaink pedig megosztott 1. helyezéstértek el.

Iskolánkat 1–2. osztályos korcsoport-ban a 2. b osztály csapata (Darvasi Diána,Kalmár Zita, Kecskés Judit, Szász Gergő),3–4. osztályos korcsoportban pedig a 4. bosztály csapata (Madarász Laura, NagyLuca, Nagy Viktória, Szász Fanni) képvi-selte. Felkészítő tanáruk: Balczó Jánosné.

Köszönet a segítőknek, Dérné Csepre-gi Klárának, valamint a támogató szülők-nek is.

BALCZÓ JÁNOSNÉhittantanár

XXII. Országos Evangélikus Hittanverseny„Minden lélek dicsérje az Urat!” [Zsolt 150,6]

Összeállította: Pleskó Józsefné

NÉPEGYHÁZI HÍREK

KERESZTELÉS (3 éven aluli gyermekek)

Palotás Tamás és Éliás Henrietta fia:GERGŐ 2013. április 13.

Gera Ferenc Attila és Molnár Márta Ágnes fia:CSANÁD 2013. április 28.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A GYERMEKEKEN ÉS CSALÁDJUKON!

TEMETÉS (2013. március 15.–2013. május 5.)

Kiss Ferenc (99) · Urbán Tamás (64) · Sin Lajos (98) · DévaiJózsefné (Horváth Erzsébet 92) · Darók Istvánné (ZalaiJusztina 90) · Gombkötő István (87) · Kakuk József (92) ·Balogh Sándorné (Dimák Etelka 84) · Fábián Ferencné(Keresztes Irén 90) · Takács Istvánné (Balogh Julianna 87) ·Köblös Józsefné (Horváth Lenke 70) · Szekeres IstvánnéMolnár Irén (86) · Mórocz Mihály László (68) · Szabó MihályLajos (72)

A VILÁG PEDIG ELMÚLIK […] DE AKI AZ ISTEN AKARATÁTCSELEKSZI, MEGMARAD ÖRÖKKÉ. [1Jn 2,17]

HARANGSZÓKiadja: az Orosházi Evangélikus Egyházközség (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.)

Felelős kiadó: Ördög Endre igazgatólelkész és Koszorús OszkárTördelőszerkesztő: Szatmári László · Nyomtatás: PERGAMEN Kft., Orosháza

ADOMÁNYOK AZ OROSHÁZI

HARANGSZÓ ÚJSÁGRA2013. március 9.–2013. május 5.

Tompa Pál és családjaSzékács Evangélikus Közoktatási IntézményBánki-Horváth György és családjaDénes Lóránd (Budapest)Szula MáriaZsiros SándornéKovács Lajos és feleségeZsiros IbolyaSonkolyos IbolyaBérczes Elemér és feleségeDr. Bálint KatalinKovács ImrénéDeák FerencnéVerasztó JózsefnéCsomor FerencnéHorváth KálmánnéFábián Klára (Budapest)vitéz lovag Tóth ImrePál Istvánné Dr.Dr. Horváthné Csepregi TerézNév nélkül, de Istennél tudva lévő egy testvértől

2500 Ft5000 Ft5000 Ft

20000 Ft2000 Ft2000 Ft1000 Ft2000 Ft1000 Ft5000 Ft2000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft1000 Ft2000 Ft2000 Ft5000 Ft3000 Ft1000 Ft5000 Ft

Kirándulás Ortenburgba

O vodánknak az ortenburgi evangéli-kus óvodával 10 évre visszatekintő

kapcsolata van, melyet közös szakmai to-vábbképzésekkel, kölcsönös látogatások-kal építgetünk. Ortenburgban idén ün-neplik a reformáció 450. évfordulóját. En-nek kapcsán jubileumi ünnepségsoroza-tot szerveznek, melynek nyitó ünnepsé-gére nevelőközösségünk is meghívást ka-pott. Óvodánkat hat óvó néni képviselteezen a szép alkalmon.

Pénteken a hosszú út után fáradtanérkeztünk az ortenburgi óvodába, aholmeleg szeretettel és finom falatokkalvártak bennünket, így hamar feledtettékvelünk az utazás fáradalmait.

Az esti beszélgetés után egy gyönyörűfenyőerdő közepén foglalhattuk el szállá-sunkat, ahol kellemes pihenés várt ránk.

Utazásunk 2. napján Passauba kirán-dultunk, ahol egy magyar származásúidegenvezető segítségével megismerhet-

tük a város nevezetességeit. Elzarándo-koltunk Gizella, Szt. István feleségéneksíremlékéhez, ahol tiszteletadásunk jelé-ül elénekeltük a magyar Himnuszt. Gyö-nyörködtünk a világ legnagyobb dómor-gonájának játékában, amely a Szt. István-dómban található. A városnézés után sé-tahajóra ültünk és közelről láthattuk aDuna, az Ilz és az Inn hármas torkolatát,gyönyörködhettünk a város gyönyörűépületeiben. Délután az óvodában folyta-tódott a program, az óvodavezető részle-tesen bemutatta a felújított óvodát, beszá-molt a náluk honos óvodai nevelésről, abajor kolléganők munkájáról. A napothangulatos vacsorával zártuk, ahol alkal-munk nyílt kötetlen beszélgetésekre.

Vasárnap kezdetét vette az ünnepirendezvénysorozat. Részt vettünk az ün-nepi istentiszteleten. A délutáni progra-mok a templomban és annak környékénzajlottak. Nekünk is volt egy kis stan-dunk, ahol képeken mutattuk be óvodán-kat és a 10 éves partnerkapcsolatot, vala-

mint városunkat és gyülekezetünket. Be-mutatkozásunkat színesítve az óvó nénikkórusa is énekelt a templomban. A bajorkolléganők kedves meglepetése volt,hogy a gyerekeknek megtanítottak kétmagyar dalt is, melyeket az oltár előtténekeltek el nekünk. A rendezvény zárá-saként az összes fellépő kórus az oltár elégyűlt egy közös éneklésre, ami méltó be-fejezése volt a programnak. Ezek után miegy 4 km-es emléktúrán vetünk részt, me-lyen megismerhettük Ortenburg törté-nelmét.Anapot egy jó hangulatú tekézés-sel egybekötött vacsorával zártuk.

Hétfőn reggel búcsúzóul a templom-ban részt vehettünk a gyerekek hittanfog-lalkozásán, és az úti áldás után hazain-dultunk. Hálás szívvel gondolunk visszaa szívélyes fogadtatásra, a sok színesprogramra, melyeket örökre megőrzünkkedves emlékeink között.

KOVÁCS ERZSÉBET ésÁRUSNÉ SERES ANGELIKA óvónők