B 21696 E

XLIII. évf. 12. szám (43. Jg. Nr. 12) Az európai magyar katolikusok lapja 2011. december

POSTVERSANDMÜNCHEN

Jacob de Backer (1555/60–1585/90):

Jézus születése

A H O L A Z I S T E N , O T T V A N J Ö V ÕÍrta: Cserháti Ferenc püspök

„ J Ö J J Ö N E L A T EO R S Z Á G O D ”

Mire várunk adventben tulajdonkép-pen? Krisztus elsõ eljövetelére? Az mármögöttünk van. Második eljövetelére?Attól félünk, nem kívánjuk. Karácsony-ra? Az ünnep várása vallásos esemény-bõl kereskedelmivé vált, utána pedig föl-váltja a következõ reklámkampány. Úgytûnik hát, hogy a keresztény semmiresem vár; a keresztény remény üres szó, séppen ezért a vákuum törvényét követi:más reményekkel tölteti fel magát.

De hát csakugyan nincs mit várnunk?Igazán az az abszurd „Godot-ra várás”, asoha meg nem érkezõ várása-e a keresz-tény hit, amilyennek Samuel Beckett da-rabja próbálta leleplezni? Valóban „mö-göttünk” van Krisztus elsõ eljövetele?Vagy nem élnek-e inkább egész földré-szek és mi magunk is alapjában vévemég „Krisztus születése elõtt”? Nincs-emég mindig éjszaka az istállóban – ésmi, akik házakban lakunk, nem tudunkróla, nem akarunk tudni, hiszen nekünksem lenne a számára helyünk? Vannakemberek, akik még Krisztus elõtt élnek:akik még sohasem találkoztak Istennel,azzal az Istennel, aki nem úgy gyógyítjameg szenvedésünket, hogy elveszi, ha-nem úgy, hogy velünk szenvedi; aki a vi-lág igazságtalanságát azzal gyõzi le,hogy õ maga csatlakozik az igazságta-lanság áldozataihoz. Vannak emberek,akik Krisztus után élnek – látták õt, és to-vább mentek. Nem jobb-e még mindigKrisztus „elõtt”, mint Krisztus „után” él-ni? Szabad-e, hogy elsõ eljövetele egy-szerûen „mögöttünk” maradjon? Nemmarad-e igen mély értelemben mindig„elõttünk”? Nem kell-e valójában egyéleten át feléje tartanunk, és nem abbankellene-e segítenie az adventnek, hogyezen az úton maradjunk? Így lassan az iskiderülne, hogy Jézus Krisztus elsõ ésmásodik eljövetelének várása legmélyé-ben egy és ugyanaz. Mind a kettõ végsõsoron nem más, mint beállás a Miatyánkkönyörgésének belsõ dinamikájába:„Jöjjön el a Te országod!”

Ha Jézus „elsõ eljövetele” egyszermindenkinek valósággá válik, akkor ép-pen ez lesz a „második eljövetel”.

Közös szentmisére gyûltek össze október 23-án a visegrádi négyek képviselõiaz államalapító magyar királyról elnevezett varsói Szent István-templomban az1956-os magyar forradalom és szabadságharc 55. évfordulója alkalmából.

A magyar nemzeti ünnepet idén elõ-ször kötötték össze a négy visegrádi or-szág imádságos összejövetelével, ahol anégy nép megbékéléséért, testvéri kap-csolatainak erõsítéséért fohászkodtak. Aközös szentmise a ma-gyar nagykövetség és ahelyi plébános közöskezdeményezése volt,tekintettel arra, hogyidén ünneplik a visegrá-di együttmûködés létre-jöttének 20. évforduló-ját. Elhatározták, hogyezentúl minden évbentartanak ilyen közös vi-segrádi istentiszteletet.

A Szent István-temp-lomban az elmúlt évek-ben rendszeresen tar-tottak magyar nyelvûszentmiséket a varsóimagyar kolónia számára.

A visegrádi országok zászlaival feldíszí-tett templomban képviseltették magukat aV4-ek nagykövetségei, a hívek között szépszámmal voltak magyarok is. Rövid beszé-det mondott Kiss Róbert, Magyarország ésJan Sechter, Csehország varsói nagyköve-

te, Iveta Hermysová, a szlovák nagykövet-ség elsõ titkára és Piotr Samerek, a lengyelkülügyminisztérium európai fõosztályánakképviselõje. A szónokok a szeretet és a szo-lidaritás fontosságát hangoztatták.

A szentmisét Miroslaw Jaworski plébá-nos – Leszek Kryza, a budapesti lengyeltemplom volt lelkészével, Benedykt Drevo-janek cseh szerzetespappal és a jelenleg Var-sóban dolgozó Nagy Gábor Emmanuel fel-vidéki magyar pappal együtt – mutatta be.

„ M E N J E T E K … ”XVI. Benedek pápa 2011. évi

missziós üzenetébõl

Boldog II. János Pál a kereszténységúj évezredének kezdetén határozottanmegerõsítette, hogy megújult elkötele-zettséggel, „az elsõ keresztények kezdetilendületével” kell hirdetnünk az Evan-géliumot mindenkinek. Ez a legértéke-sebb szolgálat, amit az Egyház tehet azemberiségnek és minden egyes ember-nek, aki keresi léte mélyebb értelmét,hogy életét a maga teljességében élje.Ezért minden évben ugyanaz a meghívásvisszhangzik újra a missziós világnapünneplésekor. Az Evangélium szüntelenhirdetése ugyanis magát az Egyházat isélteti, odaadó munkájának, apostoli lel-kületének forrása… „A hit a továbbadásrévén erõsödik!” (II. János Pál, Redemp-toris missio enciklika, 2.).

Ezt a célt folytonosan megújítja a li-turgia ünneplése, különösen a szentmise,mely mindig azzal a küldetéssel zárul,amit a feltámadt Jézus adott az aposto-loknak: „Menjetek…” (Mt 28,19). A li-turgia mindig kihív „a világból”, és újravisszaküld „a világba”, hogy tanúságottegyünk arról, amit megtapasztaltunk:Isten Igéjének és Krisztus húsvéti miszté-riumának üdvözítõ erejérõl. Mindazok,akik találkoztak a feltámadt Úrral, szük-ségét érezték, hogy ezt hirdessék mások-nak, ahogy a két emmauszi tanítvány tet-te: miután felismerték a kenyértörésben,„még abban az órában útra keltek, svisszatértek Jeruzsálembe, ott együtt ta-lálták a tizenegyet s társaikat”, és beszá-moltak arról, ami az úton történt velük(vö. Lk 24,33-34). II. János Pál pápa ar-ra buzdított, hogy legyünk éberek és ké-szek arcának felismerésére, hogy mi istestvéreinkhez szaladjunk és beszámol-junk nekik a nagy hírrõl: „Láttuk azUrat!” (Jn 20,25)

Az Evangélium üzenete minden nép-hez szól. Az Egyház „mivel az Atyaistenterve szerint a Fiú és a Szentlélek külde-tésébõl származik, missziós természe-tû” (Ad gentes dekrétum, 2.). „Az evan-gelizálás tehát az Egyház különleges is-teni ajándéka és hivatása; benne magaaz Egyház tükrözõdik vissza. Az Egyházlétjogosultságát éppen az evangelizálásadja” (VI. Pál, Evangelii nuntiandi14.). Következésképpen sohasem zár-kózhat be önmagába. Meghatározotthelyeken gyökeret ver, hogy onnan to-vább lépjen. Tevékenysége által –Krisztus parancsának engedelmesked-ve, a Szentlélek kegyelmének és szerete-tének ösztönzésére – egészen és hatéko-nyan jelenvalóvá lesz minden ember ésnemzet körében, hogy elvezesse õketKrisztus hitére (vö. Ad gentes, 5).

Az MKPK külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelõs püspökének 6.körlevele a külföldön élõ magyar, illetve magyarul beszélõ hívekhez és lelkipász-torokhoz, 2011 karácsonyán

Fõtisztelendõ Paptestvérek! KedvesMagyar Testvéreim!

A házasság és a család emberiségetmeghatározó intézményének, értékeinekvédelme, megbecsülése és hirdetése anyugati társadalmakban élõ magyar ke-resztények körében ugyancsak sürgetõ éségetõ feladat. Hiszen mindazokon az erõ-kön túlmenõen, amelyek általában ésmindenütt a házasság és a család meg-semmisítésére vagy eltorzítására irányul-nak, az idegenben még az elvándorlássaljáró és az új körülményekbõl adódó sajá-tos nehézségek is támadják, veszélyezte-tik, tépázzák a külföldre került, sokszoregszisztenciális gondokkal küzdõ keresz-tény családok életét. Az emigráció inkábbgyengíti, mint erõsíti a családi köteléke-ket: az elvándorló mindig idegen környe-zetbe távozik, elszakad az õsi gyökerek-tõl, a szülõföldtõl, az otthon maradt roko-noktól, szomszédoktól, barátoktól, ésmindezek egyéniségét, kultúráját, egészlényét meghatározó, fenntartó, éltetõ ere-jétõl. Sokan a jobb életfeltételek, a sokatígérõ jobb szakmai és hivatásbeli kilátá-sok reményében hagyták el hazájukat, dea legtöbbször õk is nagyon megküzdötteka minden kivándorlóra leselkedõ kezdetinehézségekkel, és óriási árat fizettek,amíg tapra álltak – ha egyáltalán – az újhazában. A túlélés és az új egzisztenciate-remtés küzdelmében nemegyszer érték

õket csalódások, visszaélések és traumák,amelyek valósággal ellehetetlenítettékszámukra az emberhez méltó, igazi szépcsaládi élet kibontakozását az idegenben.

Aztán gondoljunk a kivándorlók má-sodik és harmadik generációjára, amelymár elõszeretettel követi új hazája csábí-tó, legtöbbször mindent megkérdõjelezõ,hagyományos és keresztény értékekkelmit sem törõdõ, szabados eszméit. Ez ageneráció már idegenkedik a magyar szü-lõk hagyományos családi értékszemléle-tétõl és értékrendjétõl; fél a befogadókmegszólásától és megbélyegzésétõl, in-kább hasonul hozzájuk, nehogy azok úgytekintsenek rá, mint valamiféle bekerült,idegen, egzotikus jövevények furcsa ésmaradi nemzetségére; ez a nemzedék márnehezen alkalmazkodott és engedelmes-kedett, igyekezett minél hamarabb leráznimagáról a szülõi gyámkodást, önállósá-got követelt, új életformákat keresett, át-vette a szülõkétõl elütõ új környezet –családpártinak éppen nem mondható – di-vatos szólamait és szokásait. A kivándor-ló szülõk utódai nem kívántak beleszólásta magánéletükbe, életvitelükbe, élettár-suk kiválasztásába, a pályaválasztásba,mert õk már elég függetlennek éreztékmagukat ahhoz, hogy minden keresztényés szülõi értékrendtõl eltekintve, önállóandöntsenek saját ügyeikben.

(Folytatás a 2. oldalon)

(Folytatás a 7. oldalon)

(Folytatás a 6. oldalon)

1956-OS EMLÉKMISE VARSÓBANVisegrádi országok közös ünneplése

A Szent István-templom zászlódíszben

(Folytatás a 6. oldalon)

BOLDOGKARÁCSONYT

KÍVÁNOLVASÓINAKAZ ÉLETÜNK!

Általános szándék: Hogy a Föld va-lamennyi népe egymás ismerete és akölcsönös tisztelet révén növekedjékaz egyetértésben és a békességben.

Imádkozzunk a Föld népei közöttikapcsolatok kiteljesedéséért, négy kulcs-szó alapján – ezt kéri tõlünk a Szentatya.A Rómában dolgozó Elías López jezsuitaatya írása nyomán tekintjük át ezt aszándékot.

Egyetértés és béke a jó kapcsolatoklelke; egymás ismerete és a kölcsönöstisztelet valósítja meg. Az „egyetértés”szó más nyelveken „concordia”, ennekjelentése pedig a szívek összedobbanása.Nem szeretjük igazán, amit nem isme-rünk igazán; nem ismerjük igazán, amitnem tisztelünk egymás életmódjánakegyenlõségében és különbözésében. –Mivel a mély ismeret és a felismerõ sze-retet kölcsönös kapcsolata megtört,szükség van kiengesztelõdésre. A„reconciliatio” szó jelentése: felhívásarra, hogy újra egymáshoz kapcsolódja-nak azok, akiket igazságtalanság és erõ-szak szétválasztott. II. János Pál szerint„nincs békesség igazságosság nélkül, ésnincs igazságosság megbocsátás nél-kül”. – Valamennyiünknek elég nagy éserõs karja van ahhoz, hogy átölelje amegtört világot.

Ez a kiengesztelõdés Jézus gyökeresszeretetén alapul: „Atyám, bocsáss megnekik; nem tudják, mit tesznek”. Megbo-csátani, olaszul „perdonare”, azt jelen-ti: „fokozottan, túltengõen adni”. XVI.Benedek szerint a gyökeres rosszat amegbocsátás gyõzi le, ahogy Jézus általaz Atya tette a kereszt gyökeres gonosz-ságával kapcsolatban. Ez a gyökeres go-noszság van jelen az etnikai feszültsé-gekben, az ökológiai válságban, a vallá-si szembenállásban, embercsoportokhátrányos megkülönböztetésében, kire-kesztésében és a háborúkban.

Amikor imádkozunk, közvetlen kap-csolatba lépünk az isteni szeretettel,amely képes megbocsátani a megbocsát-hatatlant. Ettõl gyógyulnak az igazság-talanság, a megosztottság emberi sebei.

Missziós szándék: Hogy a gyerme-kek és a fiatalok az Evangélium hírnö-kei legyenek, és hogy emberi méltósá-gukat mindig tiszteletben tartsuk, ésminden erõszaktól és kizsákmányolás-tól megóvjuk.

Gyermekekrõl, fiatalokról van szó.Lássunk tõlük maguktól származó frisstanúságtételeket, az imaszándék kettõstémájának megfelelõen.

a) Erõszakról, kizsákmányolásról be-szélnek a Nemzetközi Karitász egy felmé-rése során a Kongói Demokratikus Köz-társaság fiataljai. – Egy Mulasi nevû le-ány beszéli el: anyjával és nõvéreivelmentek a kúthoz vízért és az üzletbe ri-zsért; az erdõbõl majmajok jöttek elõ,földre teperték õket, húgát több lövésselkivégezték, rimánkodó anyját szíven lõt-ték, õt elvitték szakácsnõnek és nemi rab-szolgának, hónapokon át napontaöten-hatan megerõszakolták. Végül sike-rült elmenekülnie, megtalálta nagyany-ját, most vele él, apjáról és fivéreirõlnem tud semmit. – Ngelima: „Attól félek,hogy nemi betegségeket kaptam: állan-dóan fáj a hasam. A majmajok 17-en vol-tak, sorban megerõszakoltak; azt hittem,meghalok. Olyan erõsen a földhöz ver-tek, hogy félig megsüketültem. Befogtakszakácsnak és énekesnek. Kitörölhetet-len sebhelyként emlékszem, ahogy teljessúlyukkal rám feküdtek; szeretném le-tépni a bõrömet. Azóta felnõttem; mi-lyen jó lenne, ha elalvás elõtt valaki me-sélne nekem! Néha úgy érzem, minthaötéves volnék, máskor meg mintha száz.

2 ÉLETÜNK 2011. december

I M A S Z Á N D É K O K

Decemberre

Közelebb kerülni a teremtés megér-téséhez, szembesítve azt a megváltás-sal. – Ez az, ami újra meg újra emberiés keresztény mivoltunk lelki és szelle-mi kihívása, egyben pedig keresztényhitünk nagykorúságának tesztpróbá-ja, ami Isten létérõl való gondolkodá-sunkat is alapjaiban érinti.

Európa népei körében jelenünkben szo-katlan méreteket kezd ölteni a gyakorlatiateizmus. Az iskolai oktatásba korábbanbevezetett „semleges nevelés” értelmiségifiataljaink egy részénél gyakorlati ateiz-mushoz vezetett. Egyikük például – máregyetemistaként – kioktatott, hogy miértne keletkezhetett volna a világ a semmi-bõl? Ez persze elfogadható, de csak akkor,ha hozzátesszük, hogy nem önmagától.Mert a semmi nem tud létet adni.

A gondolkodó ember eljuthat annakfelismerésére, hogy nem keletkezhet min-den, ami létrejön, mástól. Schütz Antal, akiváló piarista filozófus és teológus szel-lemesen így fogalmazta meg ezt – köz-mondás is lehetne –: nem keletkezhetminden mástól, mert a mindenen kívülnincs „más”. Heidegger kérdése azonbanegészen egyszerû, mégis mély és indo-kolt: „Miért nincs inkább a semmi, mint avalami?” Ezt azonban igazából meg kelltoldanunk egy még alapvetõbb kérdéssel:„Ha valami mégis van, miért kell akkorannak Abszolút Valónak lenni?” Naiv te-hát a kérdés: „Ki teremtette a Teremtõt?”Isten ugyanis Teremtõként csak úgy leheta kezdetek kezdete, ha õ az Abszolút Va-lóság és ezzel egyben a létrejövõ dolgok –a világ, az élet, az ember – végsõ oka ésmagyarázata is. Õ az, aki mindig volt, vanés lesz. Nem tudunk betelni a Mózesnekadott kinyilatkoztatással: „Én vagyok, akivagyok”. Isten a Teremtõ. Azért „Aki”,mert amit teremt, annak eszméjét, tervétmagában hordozza, mielõtt az létrejönne.S még teljesebben: azért „Aki”, mertnemcsak hordozza az eszmét, a tervet, agondolatot, hanem képes azt ténylegesenlétezõvé tenni is, tehát létrehozni, azáltal,hogy tud teremteni. Erre utal a „minden-ható” jelzõ. Az „önteremtés” értelmesvoltunkat megszégyenítõ nonszensz.

Csakhogy a filozófia története szerintvannak más magyarázatok is az „Abszo-lút Valóra”. Ilyen az Örök Anyag, és

ilyen az a panteista Világistenség, ami-nek/akinek mi, emberek, csak apró ré-szecskéi vagyunk. A részei, nem pedig ateremtményei. Mindkettõ úgynevezett„monista” elgondolás, mert egyetlen Va-lóságot, egyetlen Létszubsztanciát ismerel, amelynek jelentéktelen részecskéjévédegradálja az embert, megtagadva annakönállóságát. Olyan ez, mint az anya, akihordozza, de soha nem szüli a világragyermekeit. S ha megszülné is, soha nemengedné õket saját útjukra. A monista fi-lozófia tehát nem tudja elvágni a létezés„köldökzsinórját”, amikor a világ ésbenne az ember létrejön.

És itt értjük meg a teremtés egészenkivételes jelentõségét. Hiszen nincsolyan monista rendszer – akár materia-lista, akár spiritualista legyen is –, amelyaz ember autonóm létformáját meg tudnámagyarázni: azt, hogy az ember önállólény, akinek saját akarata van, aki képeséletformáját felelõsen alakítani, aki ké-pes megvallani vagy akár megtagadni isTeremtõjét, aki képes arra, hogy a vilá-got magát is formálja, és saját történel-mét kialakítsa. Egyszerûen fogalmazva:aki személyi kibontakozásának arányá-ban képes önálló döntéseket hozni, ésezért felelõs a saját életéért és mások éle-téért – tekintsünk el most a kivételektõl(mint például az elmebetegség, a súlyo-san ittas állapot, stb.).

S ebben a szembesítésben értjük megbehatóbban, mit jelent az, hogy nemcsak„vagyok”, de egyben „teremtmény va-gyok”. Sõt ez a sajátos emberi autonó-mia még azt is világossá teszi, hogy min-den más élõlénnyel szemben olyan önál-ló létformát, autonómiát kaptam, hogyfelelõs vagyok a döntéseimért. Nem atetteimért, hanem a döntéseimért. Mertnem minden tettemért vagyok felelõs. Adöntés azonban már feltételezi a meg-fontoltságot és vele a személyi fejlettségkellõ fokát. Ezt nevezi Aquinói SzentTamás „actus humanusnak”, vagyis sa-játosan emberi cselekedetnek.

Így aztán érthetõvé válik a Sartre-féleateizmus önellentmondása, amely az em-ber totális autonómiáját igényelné, mi-közben tagadja Istent és a teremtést. Éppaz ellenkezõje igaz: Istennek mint Terem-tõnek léteznie kell, hogy az ember –

szemben a monista koncepcióval – auto-nóm lény lehessen, persze a maga kerete-in belül. Ez az autonómia tehát emberi lé-tünk mértéke szerint értendõ. Ezért gyö-keresen hazug a beszédünk, ha az embert„abszolút szabad” lénynek tekintjük. Az„abszolút” jelzõ hitelesen egyedül Isten-re, az Abszolút Létezõre alkalmazható.Manapság azonban divat kisajátítatni azisteni tulajdonságokat is. Erre utal az „is-teni” jelzõ, amit jó ízû ételre, finom italraalkalmazunk, vagy amikor egy árut úgyreklámoz valaki, hogy az „mindenható”.

Ugyanakkor megvilágosodik elõttünkteremtett voltunk másik oldala, amelyviszont számos vallásos keresztényt ispróbára tesz. Ha nem értjük meg, hogy ateremtésben a Teremtõ mintegy „önálló-sítja” teremtményeit – elsõsorban az em-bert, akinek önálló döntésre képes sza-bad akaratot adott –, akkor a hitünk ke-rülhet válságba. A teremtõ Isten ugyanis– a szentmise prefációjának (dicsõítõénekének) szavait idézve – „rábízta a vi-lágot” az emberre. Ezért számos naivgondolkodású keresztényben is fölmerüla kérdés, amit olyan sokszor hallhatunk,olvashatunk, amit talán mi magunk is ki-mondunk: „Hogyan engedhette meg eztIsten?” És jön a felsorolás. Az emberitörténelem borzalmai, a háborúk iszo-nyata, a hatalmon lévõk visszaélései, asorozatgyilkosok rémtettei, a tûzhányókés az áradások pusztításai, és még lehet-ne sorolni, csupán a XX. század esemé-nyeit idézve. Csakhogy mindez szintén ateremtés következménye, amely önálló-vá tesz. Isten az emberre bízta a világot,és benne saját történelmének alakítását,amelyben – Madách szavait idézve –milliók szenvedhetnek egyetlen zsarnokönkénye miatt. S számosan a szenvedéstapasztalatában veszítik el Istenbe vetetthitüket és bizalmukat. Holott a szenve-dések özönét épp azok idézik elõ elsõ-sorban, akik szembeszegülnek a teremtõIsten akaratával és üdvösségi tervével.

Mindez következménye a világ és ben-ne az ember önállóságának, amit a terem-tésben kapott. Egyúttal azonban arra a fel-ismerésre is elvezet, hogy a teremtés „rá-szorul” a megváltásra, amely mintegy ki-egészíti és beteljesíti a teremtést. Vannak,akik hiányolják a teremtés külön ünnepét.S nem is alaptalanul. Nem lehet viszonthiányérzetünk a megváltás ünnepévelkapcsolatban, mert az megvan, és kivéte-lesen népszerû. Ez ugyanis a karácsony.

Boda László

(Folytatás a 4. oldalon)

H I T Ü N K K É R D É S E IElfogadjuk-e – következményeivel – a teremtést?

Ez a feladat ma is sürgetõ. Sõt „az Üd-vözítõ missziója, amelyet az Egyházra bí-zott, még nagyon messze van beteljesedésé-tõl. (…) az egyetemes emberiséget tekintve,ez a küldetés még csak a kezdeténél tart (és)arra kötelez minket, hogy állítsuk mindenerõnket a szolgálatába” (Redemptorismissio, 1). Nem nyugodhatunk bele abba agondolatba, hogy kétezer év elteltével mégvannak népek, akik nem ismerik Krisztust ésnem hallották üdvözítõ üzenetét.

De nem csak errõl van szó. Bõvül azok-nak a köre, akiknek bár hirdették az Evan-géliumot, azt elfelejtették és elhagyták,nem tartják magukat az Egyház tagjának.Sokan hagyományosan keresztény társa-dalmakban is képtelenek megnyílni a hitszavára. Kulturális átalakulás megy vég-be, amelyet többek között a globalizáció,a különbözõ eszmei áramlatok és az el-uralkodó relativizmus táplálnak. Olyanváltozás ez, amely az Evangélium üzene-tétõl eltérõ mentalitáshoz és életstílushozvezet, mintha Isten nem létezne, és elõtér-be állítják a jólét, a könnyû haszonszer-zés, a karrier, a siker keresését mint élet-célt, akár az erkölcsi értékek kárára is.

Az egyetemes misszió mindig mindenki-

re és mindenre vonatkozik. Az Evangéliumnem kizárólag annak a kincse, aki meg-

kapta, ezt az ajándékot meg kell osztanimásokkal, ezt a jó hírt tovább kell adni.Ez az ajándék és egyben kötelezettségnemcsak néhányakra van bízva, hanem

minden megkeresztelt emberre.Beletartozik minden tevékenység is. A

figyelem és a részvétel az Egyháznak a vi-lágban kifejtett evangelizáló mûvébennem korlátozódhat néhány különleges al-kalomra, és nem is tekinthetjük úgy azo-kat, mint a sok pasztorális tevékenységegyikét: az Egyház missziós dimenziójalényegi dolog, ezért mindig szem elõtt kelltartanunk. Fontos, hogy mind a megke-resztelt emberek, mind az egyházi közös-ségek ne csak szórványosan és alkalom-szerûen foglalkozzanak a misszióval, ha-nem folyamatosan, úgymond keresztényéletforma legyen számukra.

Az evangelizáció összetett folyamat éskülönbözõ elemeket foglal magába. Ezekközött a missziós tevékenység során min-dig külön figyelmet szenteltek a szolidari-tásnak. A missziós világnapnak is ez azegyik célja, és a Pápai Missziós Mûvekenkeresztül arra hív, hogy segítsük az evan-gelizációs feladatok ellátását a misszióstérségekben. Olyan intézmények fenntar-tását jelenti ez, amelyek szükségesek azEgyház megszilárdításához hitoktatókon,szemináriumokon, papokon keresztül.Emellett azt is jelenti, hogy amit tudunk,tegyük meg azért, hogy javuljanak az em-

berek életkörülményei azokban az orszá-

gokban, amelyekben a legnagyobb a sze-

génység, a gyermekek alultápláltsága,ahol súlyos problémát jelentenek a beteg-ségek, nincs megfelelõ egészségügyiellátás és oktatás. Ez is része az Egyházmissziós küldetésének. Az Evangéliumhirdetésekor az Egyház szívén viseli a tel-

jes emberi életet. Isten szolgája VI. Pálhangsúlyozta, hogy nem elfogadható,hogy az evangelizációban elhanyagoljukazokat a témákat, amelyek az emberi fej-lõdésre, az igazságosságra, az elnyomásminden fajtája alól való felszabadulásravonatkoznak, természetesen tiszteletbentartva a politikai szféra önállóságát. Hanem törõdnénk az emberiség földi problé-máival, az azt jelentené, hogy „elfeledke-zünk a szenvedõ embertársak iránti szere-tet evangéliumi tanításáról” (Evangeliinuntiandi, 31.); nem lennénk összhang-

ban Jézus magatartásával.A felmerülõ kihívások arra ösztönzik a

keresztényeket, hogy együtt haladjanak atöbbi emberrel. A misszió szerves részeennek a közös haladásnak. Ebbe bele-visszük – még ha cserépedényben is – ke-resztény hivatásunkat, az Evangélium fel-becsülhetetlen kincsét, a meghalt és feltá-madt Jézusról szóló élõ tanúságtételt, aki-vel az Egyházban találkoztunk, és akibenaz Egyházzal közösségben hiszünk.

XVI. Benedek pápa

„ M E N J E T E K … ”(Folytatás az 1. oldalról)

2011. december ÉLETÜNK 3

A Z E G É S Z E G Y H Á Z A T G A Z D A G Í T ÓL E L K I K I N C S

Keleti rítusú fõpapok találkozója Nagyváradon

K Ö S Z Ö N E T A B O L D O G G Á A V A T Á S É R T

Schönberger Jenõ püspök Rómában

A szatmári fõpásztor október 17. és21. között látogatást tett Rómában. Azoktóber 19-i általános kihallgatásonSchönberger Jenõ püspök a papok és ahívek nevében köszönetet mondott a pá-pának azért a nagy ajándékért, amelybenScheffler János boldoggá avatása általrészesültek.

Átnyújtotta a Szentatyának azt a dip-lomát, amelyet az egyházmegye nevé-ben állítottak ki köszönetképpen, vala-mint egy Boldog Scheffler Jánost ábrá-zoló ezüst emlékérmet és egy német szö-vegû képet.

„A Szentatya nagy örömmel fogadtaaz ajándékokat, és kifejezte: nagyonörül, hogy boldogot ajándékozhatottnekünk, és kéri, hogy egyre szorosabb-

ra fûzzük a kapcsolatunkat vele, mertakkor Istennel is intenzívebben tudjukélni azt a lelki kapcsolatot, ami mindenkeresztény embernek a kötelessége” –mondta a kihallgatást követõen a szat-mári püspök.

Római útja során Schönberger Jenõlátogatást tett a Német–Magyar Kollé-

giumban (Collegium Germani-cum–Hungaricum), a Pápai Ma-gyar Intézetben, a Szent IstvánHázban; találkozott a SchefflerJános boldoggá avatásának posz-tulátorát segítõ ügyvéddel, akifelajánlotta segítségét Hám Jánosügyéhez is. A SzenttéavatásiKongregáció prefektusának, An-gelo Amato érseknek ugyancsakköszönetet mondott a szatmáriboldoggá avatásban való közre-mûködéséért.

Schönberger püspök felkeresteaz Anima Kollégiumot is, aholnagy elõdje római tanulmányai ide-

jén lakott, és az intézmény rektorával egyjövõ évi Scheffler-konferencia terveirõlbeszélgettek, melynek fõ célja, hogy is-mertté tegyék a vértanú püspök nevét azegész német nyelvterületen. A szatmári fõ-pásztor végül részt vett a magyar nagykö-vetség fogadásán, melyet az október 23-inemzeti ünnep alkalmából rendeztek.

(Szatmári Egyházmegye)

Nagyváradon tartották találkozójukat november elsõ napjaiban a keleti rítu-sú katolikus egyházak képviselõi. Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püs-pök meghívására tizennégy egyház fõpapjai, illetve szakértõi érkeztek a Körös-parti városba, hogy részt vegyenek a konferencián, amelynek fõ témája az újevangelizáció volt.

A nagyváradi találkozó fon-tos alkalom volt a görögkatoli-kus fõpásztorok számára, hogya 2012 októberében Rómábanmegrendezésre kerülõ 13. püs-pöki szinódust megelõzõenegyüttesen megvitassák az újevangelizáció kérdését. Az ese-mény védnöke az Európai Püs-pöki Konferenciák Tanácsa(CCEE) volt, melynek elnöke,Erdõ Péter bíboros is részt vett atanácskozás elsõ két napján. Je-len volt Cyril Vasil érsek, a Ke-leti Egyházak Kongregációjá-nak titkára és Francisco Javier Lozano ér-sek, Románia és a Moldovai Köztársaságapostoli nunciusa, valamint a romániaipüspöki konferencia több latin szertartásúpüspöke is. Erdõ Péter köszöntõjébenhangsúlyozta: az új evangelizáció nemegy szociológiai módszert, hanem egyolyan missziós törekvést jelent, amelyreott van szükség, ahol a kereszténységetmár hírül adták, de a kultúra eltávolodó-ban van a hittõl.

A találkozó – melyen a magyarorszá-gi görögkatolikusokat Kocsis Fülöp,Orosz Atanáz és Keresztes Szilárd püs-pökök képviselték – célja volt, hogymegerõsítse a fõpásztorok közötti szere-tetközösséget, és jobban megismertesseEurópában a földrészen jelenlévõ katoli-kus részegyházak különbözõ keleti ha-gyományainak gazdagságát. A konfe-rencián megfogalmazódott: közös törté-nelem köti össze Európa keleti rítusú ka-tolikus egyházait. Totalitárius rendsze-rek idején sorra betiltották és jogilag el-lehetetlenítették õket; kirekesztésben,bántalmazásokban és szenvedésben voltrészük, akár a vértanúságig.

A keleti egyházaknak is szembe kellnézniük azzal a ténnyel, hogy korunkat

az egoizmus jellemzi. Ezzel szemben aszolidaritást, emberszeretetet kell képvi-selniük az egyházaknak. A szekularizá-cióval és a konzumizmussal, a kapitaliz-mus vadhajtásaival szemben meg kell is-mertetni az Egyház társadalmi tanítását,amely „a piacgazdaság mérgezõ mellék-hatásainak ellenszere” lehet.

Az elõadásokon és a megbeszélése-ken hangsúlyozták, hogy nagyon fontosa szolidaritás, az összetartozás érzésénekébrentartása csakúgy, mint a liturgikushagyományok ápolása és a katekézis el-mélyítése.

A plenáris ülésen résztvevõ püspökökköszönetüket fejezték ki XVI. Benedekpápának a novemberi imaszándékábanmegfogalmazott kezdeményezésért, hogyegyre többen megismerjék és értékeljéka keleti rítusú katolikus egyházak tiszte-letre méltó hagyományát, mely az egészEgyházat gazdagító lelki kincs.

Az Európai Püspöki Konferenciák Ta-nácsa (CCEE) a 2012 októberében, 7. és28. között Rómában megrendezésre kerü-lõ 13. püspöki szinódus alkalmával tesziközzé a nagyváradi találkozó eredménye-it összefoglaló hivatalos közleményt.

VR

A résztvevõk: keleti és latin rítusú fõpapok

I S T E N É S E G Y H Á Z A ZA L K O T M Á N Y B A N

Európai körkép

Több európai ország alaptörvénye hivatkozik a Szentháromságra, illetve biz-tosít államegyházi vagy kiemelt státuszt valamely felekezetnek. Ez derült ki aKeresztények Elleni Európai Intolerancia és Diszkrimináció Megfigyelõköz-pontjának az Európai Bizottság számára készült jelentésébõl, amely rövidenidéz is néhány (a német, a svájci, a görög és az ír) alkotmányból.

„A Legszentebb Háromság nevé-ben, Akitõl minden hatalom szárma-zik és Akire mint legvégsõ célunkra,mind az ember, mind az államok vala-mennyi tettét vonatkoztatni kell, Mi,Írország népe, Alázattal elismerve va-lamennyi kötelességünket Isteni Urunk-nak, Jézus Krisztusnak, aki atyáinkatévszázados megpróbáltatásainkon átmegtartotta, Hálásan emlékezve hõsiés nem szûnõ küzdelmükre nemzetünkjogos függetlenségének visszanyeré-séért, A közjót keresve, az Okosságra,Igazságosságra és a Könyörületesség-re való tekintettel, hogy az egyén mél-tósága és szabadsága biztosítva le-gyen, az igaz társadalmi rendért, az or-szág egységéért, más nemzettekkelegyetértésben a következõ alkotmánytfogadjuk el a magunk számára” – ez-zel a Szentháromsághoz írott versselindul az ír alkotmány preambuluma.

A dokumentum hozzáteszi: Görögor-szágban, Nagy-Britanniában, Dániában,Norvégiában, Finnországban és Izlan-don államegyházi státust élvez valamelyfelekezet, és Svédország is csak 2000-ben szüntette meg a Svéd LutheránusEgyház hivatalos államegyházi helyze-tét. Liechtensteinben, Monacóban ésMáltán a Római Katolikus Egyház az ál-lamegyház. Az olasz, az andorrai, a len-gyel és a spanyol alkotmány pedig speci-álisan kiemelt helyzetet biztosít aKatolikus Egyháznak.

De nézzük, mit találunk még az euró-pai alkotmányokban. Az idézett ír alap-törvény kifejezetten tiltja az abortuszt,amit pár éve népszavazás erõsített meg.Leszögezi, hogy a család védelme„minden pozitív jog felett áll”, a családa társadalom elsõdleges és alapvetõegysége. Az állam védi a házasságot,mint amire a család épül.

Az írott alkotmánnyal nem rendel-kezõ, alkotmányos monarchia Nagy-Britanniáról köztudott, hogy uralkodó-ja egyben az anglikán államegyház fejeis. Ezért van az, hogy ugyan nemrégenmódosították a trónöröklési törvényt,így már lehet uralkodó az is, akinek aházastársa katolikus, de az uralkodómaga anglikán kell, hogy legyen.

Az izlandi alkotmány 62. pontja úgyfogalmaz: „az Evangélikus LutheránusEgyház Izland államegyháza, és ezértaz állam védi és támogatja”. A követ-kezõ pont hozzáteszi: mindenki olyanvallást követ, amilyet szeretne, és nemkötelezhetõ semmilyen hit és rítus kö-vetésére. Aki azonban nem az állam-egyház tagja, annak az egyházi adónakmegfelelõ összeget az Izlandi Egyetemjavára kell megfizetnie.

„Isten és az ember iránti felelõssé-gének tudatában (…) a német nép…”– kezdõdik a német alkotmánypreambuluma. Az alkotmány hatodik,házasságra, családra és gyermekekrevonatkozó paragrafusa leszögezi,hogy a házasság és a család az államkülönleges védelmét élvezi. A gyer-mekek felnevelése a szülõk természe-tes joga – és kötelessége. A svájci al-kotmány preambuluma pedig úgy fo-galmaz: „a Mindenható Isten Nevé-ben, a Svájci Nép és a Kantonok, a te-remtésre vonatkozó kötelességeinektudatában…”.

A Norvég Királyság 2007-ben mó-dosított alaptörvénye deklarálja a val-lásszabadságot, de leszögezi: a luthe-ránus vallásnak ezzel együtt az állam

hivatalos vallásának kell maradnia, mitöbb, az ilyen vallású állampolgárokkötelesek gyermeküket is ezen vallás-ban felnevelni. A királynak is ezenvallást kell követnie. A dán alkotmányugyancsak leszögezi a vallásszabad-ság mellett, hogy a Dán EvangélikusEgyház államegyház, amelyet támo-gat az állam.

Az, hogy az alkotmány a vallássza-badság deklarálása mellett mégis „privi-legizál” egy keresztény felekezetet, tu-lajdonképp bevett szokás. Az andorraialkotmány a vallásszabadság elismerésemellett leszögezi, hogy a Római Katoli-kus Egyház „szabadon és nyilvánosan”tevékenykedhet, valamint „megõrzi kü-lönleges kapcsolatait és együttmûködé-sét az Állammal, az andorrai hagyomá-nyokkal összhangban”. Az alkotmánykülön kiemeli, hogy a házassággal kap-csolatban elismeri a kánonjog civil jogikövetkezményeit is.

A spanyol alaptörvény nem nevezmeg államvallást, ám hangsúlyozza: azállam vezetõinek figyelembe kell ven-niük „a spanyol társadalom vallásos hi-tét”, és ezért együtt kell mûködniük „aKatolikus Egyházzal és más felekeze-tekkel”. A portugál alkotmány sok máseurópai alaptörvényhez (például az an-dorraihoz) hasonlóan különleges véde-lemben részesíti a családot, a gyerme-keket, az anyákat.

Az olasz alkotmány hetedik para-grafusa kijelenti: „Az Állam és a Ka-tolikus Egyház független és szuveréna maga szférájában. Viszonyukat aLateráni Szerzõdés szabályozza.” Azolasz alkotmány védi „a Nemzet törté-nelmi és kulturális örökségét”, továb-bá „elismeri a családi jogait, mint ter-mészetes közösség, amely a házassá-gon alapul”.

A szlovák alkotmány preambulumahivatkozik Cirill és Metód örökségé-re, késõbb pedig leszögezi, hogy azemberi életet már a születés elõtt vé-delem illeti meg. A lengyel alaptör-vény 25. paragrafusa a vallásszabad-ság kinyilvánítása mellett leszögezi,hogy a Lengyel Köztársaság és a Ró-mai Katolikus Egyház kapcsolatait azállam és a Vatikán közti egyezményszabályozza. A 18. paragrafus szerinta „házasság, ami egy nõ és egy férfiszövetsége, valamint a család, azanyaság és a szülõi lét a Lengyel Köz-társaság védelme alatt áll”.

A bolgár alkotmány, miután kinyil-vánítja a vallásszabadságot, valamint azEgyház és állam szétválasztását, a 13.paragrafusban leszögezi, hogy a „keletiortodox kereszténység a Bolgár Köztár-saság hagyományos vallása”. A követ-kezõ pont szerint „a család, az anyaságés a gyermek a társadalom és az államvédelme alatt áll”.

A görög alkotmány az írhez hasonló-an a „Szent, Egylényegû és OszthatatlanSzentháromság nevében” született. Aharmadik paragrafus kimondja: „Görög-országban az uralkodó vallás KrisztusKeleti Ortodox Egyháza”. A máltai alap-törvény második pontja kijelenti: „Máltavallása a Római Katolikus Apostoli Val-lás. A Római Katolikus Apostoli Egyházvezetõinek joga és kötelessége, hogy ta-nítsák, mely alapelvek jók és melyekrosszak. A Római Katolikus ApostoliHit tanítása minden állami iskolában kö-telezõen tanítandó.”

Szilvay Gergely/MK

Mindenki örült a kapott ajándéknak

4 ÉLETÜNK 2011. december

Fiataloknak

K A R Á C S O N Y Ü Z E N E T E

G Y Ó G Y Í T Á S Õ S S E J T E K K E L –E G Y H Á Z I T Á M O G A T Á S S A L

Az emberi õssejtekrõl tartottak konferenciát november elején a Vatikánban.Vincenzo Paglia püspök, Terni-Narni-Amelia fõpásztora óriási jelentõségû kez-deményezésrõl számolt be: az olaszországi Terniben már klinikai kísérletek zaj-lanak az amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS) szenvedõ betegek kezeléséreõssejtek felhasználásával – egyházi támogatással.

Az olasz fõpap éveken keresztül tá-mogatta és koordinálta a tudósok mun-káját.

Paglia püspök 2001-ben találkozottAngelo Vescovi professzorral, akinekmunkatársaival együtt sikerült az emberiagyból õssejteket kivonniuk, és milliárd-számra szaporítaniuk az emberi szerve-zeten kívül. Ezek az õssejtek elvilegmindenféle neurológiai betegség kezelé-sében alkalmasak lehetnek a beteg sejtekhelyettesítésére. Vescovi és munkacso-portja kifejlesztett egy olyan technológi-át, amelynek segítségével ilyen õssejte-ket nyerhetnek spontán abortuszbanvagy anyaméhben történõ elhalálozásesetén. Olyan életek ezek, amelyek a ko-rai fázisban szûntek meg – de a tudósoktiszteletben tartják azt az alapelvet, hogyaz emberi élet a megtermékenyítésselkezdõdik, és innentõl kezdve szent éssérthetetlen. Érvényesül az a szabályo-zás, amely szerint természetes úton vagybalesetben meghalt emberek szervado-mányozás útján nyert sejtjeit használjákfel a kísérletekhez.

Az „alapanyag” tehát adott volt, er-kölcsileg is elfogadható módon nyerték,már csak el kellett jutni a terápiás kísér-let fázisába. Mivel a tudományos világ-ban egyre jobban terjedt az a nézet, hogycsakis a kifejezetten erre a célra létreho-zott és elpusztított embriókból nyert õs-sejtekkel érdemes kísérletezni, ezért isvált egyre fontosabbá és sürgetõbbé azalternatív módszer megvalósítása.

Szembe kellett tehát szállni az elter-jedt tudományos felfogással (amelyszerint elengedhetetlenül szükséges azemberi embriók elpusztítása), miköz-ben személyes érdekek és gazdaságilobbik is komoly akadályokat támasz-tottak a kísérletek elõtt. Az évek soránfokozatosan küzdötték le ezeket a ne-hézségeket, és közben folyamatosankeresték az anyagi forrásokat is. Végülsikerült létrehozniuk egy törvényilegelfogadott, klinikai kísérletekre alkal-mas õssejtbankot. Terniben ma már fo-lyamatosan termelik a kezelésre alkal-mas sejteket. Ezt követõen engedélytkaptak, hogy elkezdjék a klinikai kísér-letek elsõ fázisát.

Paglia püspök fontosnak tartja, hogyez a módszer úgy ad új reményt a bete-geknek, hogy nem kell az emberi embri-ókból õssejteket nyerni, vagyis olyanmódszerhez folyamodni, amely elfo-gadhatatlan módon erõszakot alkalmazaz emberi életen. A fõpap kifejezte örö-mét, hogy az Egyház tanítása és a tudo-mányos kutatás együttmûködésébõlilyen jelentõs haladás fakad. Ebben azesetben gyakorlatilag az Egyház finan-szírozta a tudományos kutatást a bete-gek gyógyulása érdekében. Elõadásavégén megosztotta hallgatóival az ál-mát: katolikus kórházak és kutatóinté-zetek hálózatát szeretné létrehozni,amelyek egy nagy fának, a reménységfájának az ágai lennének.

Magyar Kurír

Gyermekeknek

S Z Ü L E T É S N A P

A lengyel színésznõ, modell és televíziós mûsorvezetõ Ania Golêdzinowska csillo-gó karrierjét feladva Medjugorjéba költözött, ahol életét az imádságnak szenteli.

Silvio Berlusconi volt olaszminiszterelnök unokaöccsénekbarátnõje szeptemberben aCatholic Heraldnak nyilatkoz-va elmondta: az elsõ medju-gorjei útra egy barátja fizette be.„Szinte allergiás voltam a pa-pokra és az Egyházra. De az azelsõ út annyira megváltoztatta az életemet,hogy a következõ két évben nem voltnyugtom: rájöttem, hogy az életem egy il-lúzió, és sohasem voltam igazán boldog.Depresszióba estem. Aztán egyik reggelfelhívtam egy barátomat, és megkértem,szerezzen nekem szállást Medjugorjéban.Két bõrönddel jöttem el Olaszországból;nem szóltam senkinek. Június 25-én kez-dõdött volna egy munkám Szardínián, demivel ugyanez a nap volt a medjugorjei je-lenések 30. évfordulója, felmondtam aszerzõdést, és maradtam. Egy máriás kö-zösségben élek papokkal és szerzetesnõk-kel együtt.”

A kérdésre, hogyan telnek napjai, azegykori színésznõ elmondta: reggel ötórakor kelnek, felmennek a Jelenésekhegyére, ahol elimádkozzák a rózsafü-zért. Hazatérve reggeli ima, majd szent-mise következik, utána munka: takarítás,vasalás, krumplihámozás, majd újabbrózsafüzér. Délután pihenõ, este hatkormegint közös ima. „Régi barátaim nemértik, hogy lehetek boldog, miközbenolyan munkát végzek, mint korábban aházvezetõnõm. Pedig úgy érzem, sohanem voltam ilyen boldog. Bármit teszek,mindennek örülök. Érzem, hogy szeretIsten, és szeretnek a többiek; nem kellmásnak álcáznom magam, mint aki va-gyok. Tudom, hogy nem a haszonért sze-retnek, hanem azért, aki vagyok. Min-dent hátrahagytam. A Gondviselés öl-

töztet, sokszor a zarándokokáltal itt hagyott ruhákba, merta sajátjaim nem illettek ehheza helyhez. Ide nem jöhettemChanel cipõben…”

Barátja, Paolo EnricoBeretta elõször megdöb-bent, de aztán szeretettel el-

fogadta Ania döntését. „Õ az egyetlenférfi, aki mindig tisztelt. Bár három évejártunk, a kapcsolatunk tiszta volt; ta-lán éppen ezért annyira mély és õszin-te. Elhatároztam, hogy alapítok egyTiszta szívek nevû szervezetet azokszámára, akik – Istent és saját magukattiszteletben tartva – tisztán akarnak él-ni a házasságig.”

Ania nem sajnálja, hogy korábbiéletében sok olyasmit tett és élt át,amit Medjugorje után nem tenne.„Mindazt, ami jó és ami rossz volt amúltamban, át kellett élnem ahhoz,hogy ma tanúságot tehessek arról,hogy az ember képes megváltozni, éshogy az igazi élet valami más. Jézusnem az egészségesekért, hanem a bû-nösökért jött el és halt meg… Mostaniéletem nem menekülés; hat éve nemnyúltam droghoz. Tudom, hogy azigazi küzdelem kint van az életben. Demost meg kell erõsödnöm lélekben,hogy aztán másokon segíthessek, ésharcolni tudjak az Úr küzdõterén.”

A kérdésre, hogy mit üzen Me-djugorjéból az embereknek, Ania így vá-laszol: „Három dolgot: szeressenek, bo-csássanak meg és ne ítéljenek. Mindengyûlöletet és a neheztelést ki kell vet-nünk a szívünkbõl, mert Isten csak ígytud mûködni bennünk. Másként nemtudja hová helyezni a számunkra elõké-szített kegyelmeket. �

D I V A T M O D E L L – M E D J U G O R J É B A N

Hajlamosak vagyunk azt gondolni,hogy jobb lesz az életünk, ha híres egyete-meken tanulunk, s ezután megkapjuk avárva várt „álom-munkahelyet”, ha a part-nerünk megoldja a problémáit, ha végrekocsit cserélünk, ha csodálatos nyaralása-ink lesznek, ha nem kell dolgozni. Aztánmindig csak várunk, tervezünk, remélünk,s az elképzelt boldogság mégsem akar el-érkezni. Pedig ha most nem kezdünk elboldog és teljes életet élni, akkor mikor?Mert mindig lesznek különbözõ nehézsé-geink… Legjobb ezt tudomásul venni, éselhatározni: boldog leszek – az adott hely-zetben és körülmények között.

Alfred Souza mondta: „Sokáig abban ahitben éltem, hogy a valódi, igazi életemmég csak most fog elkezdõdni, és az eh-hez vezetõ úton mindig voltak megoldás-ra váró akadályok, gúnyos meg nem ér-tettség, idõigényes tennivalók, még nemtörlesztett kölcsönök. Majd aztán kezdõ-dik a valódi élet! Végül megértettem,hogy ezek az »akadályok« a valódi élet.”

S a valódi élet itt van most is, kará-csonykor is. Mit üzen ez a valódi élet ne-kem, mit üzen Isten ebben a valódi élet-ben, a Fia születésekor? Mirõl is beszé-lünk a család, a szeretet ünnepén? Mé-zeskalács, fahéj, forralt bor, fenyõillat?Gyönyörû dekorációk a boltokban, aján-dékozás – vagy a „már megint nem ka-pom meg, amit szeretnék karácsonykor”csalódottsága? Egy lélegzetvételnyi idõa vizsgaidõszak elõtt? Talán semmi, ma-gány, egyedüllét?

Valószínûleg mindenkinek egészenmást hoz a karácsony.

De mi is történt, amiért van a forraltbor, szeretet, szünet?

Pár hónapon belül az egyik paptársamnagybácsi lesz. Az egész család nagy iz-galomban van, és várják a babát. Jézustis várták több mint kétezer évvel ezelõtt.

Mária és József – akik tudták, hogy Is-tennek hatalmas terve van a születendõgyermekükkel – elég nagy izgalombanlehettek. Aztán várta a választott nép is.

Várta még Jézust Heródes is, és kerestet-te, hogy mielõbb megölethesse. Ez a törté-net nem a mézeskalács és sült alma andalí-tóan megnyugtató illata mellett zajlott.

Istálló meg tehenek? És már megintez a „jászolosdi” a „Kisjézussal”? Ezolyan unalmasnak, ósdinak is tûnik…

A „forradalmi” és korszakalkotó eb-ben a történetben az, hogy a „Kisjézus”honnan és miért jött, és hogy hová ment.Jézus, Isten Fia otthagyott minden lu-xust, kényelmet – valljuk meg, gyakranígy képzeljük – a mennyben, és ember-ként a Földre született. Azért, hogy job-ban megértsen téged, valamint azért,hogy felnõttként hirdesse a bûnök bocsá-natát, a kegyelmet, hogy gyógyítson, éséletét, valódi életet és boldogságot aján-dékozzon neked és nekem…

Igen, az örömünk, a boldogságunk igaziforrása az, hogy egy Látogató jött a világ-ba. A karácsony ugyanis nem valami, ha-nem Valaki, s az egész kereszténység egyszemélyhez kapcsolódik. Õ az, aki értel-met ad minden ünneplésnek, hiszen sors-közösséget vállalt velünk, emberekkel.Egy lett közülünk, megtestesült, és azono-sította magát velünk. Ezt akarta, ezért jöttközénk, és nemcsak látogatóba, hanemhogy itt maradjon köztünk, az Egyházban,hogy így mi legyünk a szeretet megtestesí-tõi és hírnökei! Kívánom, hogy ezen a ka-rácsonyon a szívünkben hordozott békét ésszeretetet, ezt az Istentõl kapott kincset,bõven és válogatás nélkül, mindenre ésmindenki felé tovább sugározzuk, hogy Is-ten rajtunk keresztül megszentelhesse a vi-lágot, s így mások is felfedezhessék a való-di életet és boldogságot a maguk életében!

Tomi atya

Nagyon szeretem az életet meg az embe-reket. Szeretném, ha másokhoz hasonlóannekem is normális érzéseim lennének, el-maradna emlékeim kitörölhetetlen gyötrel-me, és álmaim derûsre változnának.”

b) Hitrõl, Jézusról, Evangéliumról, ta-núságtételrõl szól néhány libanoni fiatal. –Georges Adem (16 éves): „Bizalomban ésfelelõsségtudatban nõttem fel. Tudok be-szélni az Evangéliumról és Krisztusról.Valóban Krisztus tanítványa vagyok, és

folytatni akarom küldetésemet a környeze-temhez kapcsolódó személyes életemben.”– Karen Abou Assi (16 éves): „Tudatosí-tottam, milyen esély az, hogy libanoni ke-resztény nõ vagyok. Hordom magammalannak boldogságát, hogy elhintettem azörömet a kisgyermekek között.” – NourNakhal (19 éves): „Új valaki vagyok! Hor-dom magamban a megelégedettséget, abelsõ békét, a szolgálat örömét, a barátsá-got – és mennyi szép emléket!”

Szerte a világon (és nemcsak Kongóbanmeg Libanonban) százezerszámra vannakezek a fiatalok. Mindnyájukért imádkozunk.

Nagy Ferenc SJ

I M A S Z Á N D É K O K

(Folytatás a 2. oldalról)

Emlékszem, nagyon vártam mindig aszületésnapomat. Már jó elõre kigondol-tam, mit fogok kérni, és alig gyõztem ki-várni, hogy végre megkérdezzék a szüle-im. Mert ajándékot kapni nagyon jó, ésaz embernek azért van születésnapja,hogy meg lehessen ajándékozni.

Így gondoltam ezt gyerekfejjel – ésma sem gondolom egészen másként.De amikor nagyobbacska lettem, igen-csak gondolkodóba estem, amikor akarácsony közeledtével eszembe ju-tott, hogy ez a gyönyörû ünnep Jézusszületésnapja.

A szüleim és a testvéreim születés-napjára én is mindig igyekeztem valami-lyen ajándékot készíteni, próbáltam kita-lálni, óvatosan megtudakolni tõlük, mi-nek örülnének, mit adhatnék nekik. Mertarra hamar rájöttem, hogy én is tudok ne-kik örömet okozni. Emlékszem, mennyi-re örült édesanyám, amikor egyszer egyrajzot kapott tõlem, „Tél és tavasz ” volt

a címe, egy jégvirágos ablak elõtt egy kisvázában álló hóvirágot ábrázolt.

Jól van ez így, hogy Jézus születés-napján neki nem adunk ajándékot? Sõt,mi kapunk, mintha minket ünnepelnénekkarácsonykor… Akkor kaptam választerre a kérdésre, amikor megtudtam, hogynem a Jézuska hozza, nem az angyalokteszik a csillogó karácsonyfa alá az aján-dékokat, hanem a szüleim, a testvéreim,és ekkortól kezdve én is a számukra. Az-óta tudom, hogy amikor egymást szeret-jük, azzal Õt is megajándékozzuk. Mertez az Õ kívánsága. És akit szeret az em-ber, annak teljesíteni akarja a kívánságát.

Azóta mikor meglátom a csillogó ka-rácsonyfát, mindig az az elsõ mondatom,hogy „Boldog születésnapot, Jézusom!”.És remélem, többé-kevésbé sikerül telje-sítenem a kívánságát. És ha örömet látoka gyerekeim, unokáim arcán, azt hiszem,Jézus örül az ajándékomnak.

Erzsébet néni

2011. december ÉLETÜNK 5

Floridai levél

Z A R Á N D O K L A TT I S Z T Á N L Á T N I

Kitörési pontok a magyar sikerhez

A müncheni Freundeskreis MariaGoretti (Goretti Mária Baráti Kör) idénünnepli alapításának 35. évfordulóját.„Szerény erejével 1976. szeptember 13.óta igyekszik a szülõk istenadta jogaiértés az ifjúság tisztaságban való felnöve-kedéséért munkálkodni.”

Értesítõje (FMG Information) mára következõ esztendõben megjelent:ebben ismertetik a Szentatya megnyi-latkozásait, püspökök határozatait, éstudósítanak a társaság életének jeleseseményeirõl, mint a legutóbbi „Sok-ország-zarándoklat”-ról.

A nyolcnapos út rengeteg magyar em-léket érintett, ezekbõl – a hely szûkössé-ge miatt – természetesen csak néhányattudok kiragadni.

Mindjárt az út elején megálltak aburgenlandi Güssingben, ahol az el-lenreformáció idején a Batthyány csa-lád egy ferences kolostort és templo-mot építtetett. Ma ebben a templom-ban õrzik a 2003-ban boldoggá ava-tott Batthyány-Strattmann László föl-di maradványait. A zarándokok tiszte-lettel adóztak a szent életû orvos emlé-kének, majd részt vettek a „zarán-dok-misén”.

Zágráb leírása így kezdõdik: A városeredete visszanyúlik a XI. századba, amagyar Szent László király által alapí-tott püspökséghez… További közös em-lék: késõ román stílusú katedrálisát1217-ben a tatárok tették tönkre. AXIV–XV. században felépítették, egy1880-as földrengés azonban megint le-rombolta. A XIX. század végére viszontmár ismét állt. Isten Anyjának és kétszent királyunknak, Istvánnak és László-nak szentelték.

Magyarországra érve Litér községtemetõjében meglátogatták a „tiszta-ság mártírja”, Bódi Magdolna sírját.Székesfehérváron felkeresték Prohász-ka Ottokár püspök emléktemplomát, ésimádkoztak a nagy püspök és KaszapIstván sírja elõtt. Budapesten elsõdle-ges céljuk a Szent István-bazilika volt.Nagy élményt jelentett számukra, hogya Szent Jobbot õrzõ kápolnában hall-gathattak szentmisét.

Esztergomban megemlékeztek Mind-szenty József hercegprímásról, majdBoldog Meszlényi Zoltán mártír püspökemléktáblája elõtt imádkozva vettek bú-csút a várostól.

Hazafelé a gyõri székesegyházbanfelkeresték Boldog Apor Vilmos sír-emlékét. És itt hadd térjek ki a GorettiMária Baráti Körnek az ugyancsakvértanú Apor püspökkel kapcsolatosmunkásságára.

Az 1980-as évek elején Apor püspöknevét otthon még mindig vészes voltemlíteni. Ebben az idõben élt Mün-chenben az elsõ Apor-életrajz írója,Közi Horváth József prelátus, vala-mint a mártír püspök ügyének elõre-haladását hathatósan támogató, demagát megnevezni nem akaró bajorúr. A szerencsés véletlennek köszön-hetõen szemtanúk emlékezéseivel, ti-tokban kijutatott személyes emlékek-kel, fényképekkel bõvítve 1984benmegjelent – a tavaly elhunyt SzamosiJózsef gondozásában – a Közi Hor-váth által írt életrajz bõvített kiadása,az Apor püspök élete és halála. Elõ-ször magyarul, majd német fordítás-ban, melynek ismertetése az FMG ér-tesítõjében látott napvilágot – de a köralaposan kivette részét a könyv ter-jesztésébõl is.

A zarándokokban Apor püspök sírjaelõtt megelevenedtek saját fájdalmasemlékeik is az áldatlan évtizedekbõl.Imádkozva volt miért hálát adjanak.

Bitskey Ella, Sarasota

Stefanovszky AndrásBudapesten nemrég meg-jelent, tetszetõs kiadásúkönyve középformátumú– akár lehetne egy kézi-könyv is. A közel kétszázoldalas kötet végére érve,az ott feltüntetett forrás-munkák széles spektrumatovább erõsíti az olvasó-ban a meggyõzõdést, hogya szerzõ – kimondatlanulis – tankönyvet írt, ame-lyet mindenkinek tanul-mányoznia kellene, aki amagyarság sorsának alakí-tásában nem önös érdek-bõl kiindulva szerepet vál-lal. Már az elõszóbanhangsúlyozza, hogy „hig-gadt elemzés és nem érzel-mi síkon való érvelés jel-lemzi a könyvet”, egybenpedig segít megbékélni sa-ját sorsunkkal is, mégpe-dig azáltal, hogy tudatosanne a nemzeti tragédiákat éssérelmeket tartsuk szemelõtt, hanem együttes erõ-vel munkálkodjunk a ko-rábban elkövetett melléfo-gások és hibák kiküszöbö-lésén a jobb jövõ megte-remtése érdekében.

A kötet jelentõs része amúlt elemzése, a szeren-csétlenségek és balsikerekokainak feltárása, azzal acéllal, hogy levonva ezek-bõl a tanulságot, a jövõbenelkerülhessük a buktató-kat. Könyvében ismétel-ten cáfolja az önsajnálat-ból fakadó, már-már ha-gyományos kesergést afe-lett, hogy Árpád apánk mi-ért nem ment egy kicsitnyugatabbra a honfoglalás

idején. A szerzõ elveti azta felfogást, hogy a magyartörténelem – legalábbisMátyás király óta – sors-szerûen alakult szeren-csétlenül. Abból a felte-vésbõl indul ki, hogy a po-

litikai és társadalmi vezetõrétegnek voltak rendszere-sen visszatérõ viselkedésinormái, amelyek okolhatóka kudarcokért. Stefanovszkyazonban nemcsak a ma-gyar múltból tár elénkmegfontolásra méltó ese-ményeket, hanem kitérmás országok történelmé-re is, sõt a követendõ pél-dák keresése közben meg-említi olyan népek sorsátis, amelyek nem rendel-keznek saját államisággal,mint a kurdok, bretonokvagy baszkok. A könyv al-címe Kitörési pontok amagyar sikerhez. Ehhezpontokba foglalja javasla-tait a magyarság tartós fel-emelkedésének biztosítá-sára, miután elõkészítetteaz olvasóban a talajt az el-

tökélt szándékra, hogy amúlt hibáiból okulva ké-szen álljon az együttmû-ködésre, olyan reformokbevezetésére, amelyekmagukban hordozzák a si-ker zálogát.

A szerzõ megítéléseszerint húsz-harminc évkell ahhoz, hogy alapjai-ban megújuljon a magyarnemzet, feltéve, ha sikerül– az általa javasoltakalapján – megalapozni atársadalom vallási erköl-csökre épülõ értékrendjét,amelyben a mûvelõdés, acsaládközpontú szociál-politika és a kis létszámú,szolgálatra választott, ha-tékony államapparátusjátssza a központi szere-pet. A könyv címe: Tisz-tán látni. Ehhez komoly,hatékony segítséget nyúj-tott Stefanovszkynak a„rálátás” lehetõsége, ami-ben a jelenleg Budapestenélõ szerzõ igencsak bõ-velkedik, mert magyar-osztrák vegyes házasság-ból született, tanulmánya-inak nagy részét a legte-kintélyesebb nyugati egye-temeken folytatta, szak-mai pályafutása alatt szá-mos európai országbanélt, tehát megszerezte azösszehasonlításhoz szük-séges tapasztalatot, és –mint soraiból egyértelmû-en kirí – a jobbítás szán-dékával közelít a magyar-ság problémáihoz.

(Stefanovszky András:Tisztán látni – KortársKiadó, Budapest 2010.)

Vincze András

Érthetetlen és lehangoló, hogy Ma-gyarországon a jelenlegi kormányzatsem emlékezik meg arról az óriási mun-káról, amelyet a nyugati emigráció vég-zett évtizedeken át a forradalom szelle-mének ébrentartása, megismertetése te-rén. Konferenciák sokaságát rendezték,irodalmi mûsorokat készítettek a világminden részén, nem beszélve a tanulmá-nyokról és könyvekrõl… Részletes felmé-résre nem vállalkozhatom, csak néhánynevet, életmûvet szeretnék kiragadni.

Kezdjük Tollas Tiborral, a Nemzetõrfõszerkesztõjével, aki egész életét hazá-ja és honfitársai ügyének szentelte. Vé-gül még nyugdíja sem volt… A GloriaVictis 1948–49 és 1956 összeállítása ki-sebb fajta csodának számít. Idegen köl-tõk rólunk írt verseit és azok magyarfordításait tartalmazza… Méray Tiborfontos mûvét, a Nagy Imre élete és halá-la címû tanulmányt mennyire ismerikszép hazánkban? Kiadták-e újra? Pedigerre a szerzõre nem lehet ráfogni, hogy„csendõrtiszt” lett volna: a kommunis-ta oldalról indult, de ’56 máglyatüzébenmegtisztulva örökre híve lett a forrada-lomnak. Nemigen említik ma a berniKelet-európai Intézet igazgatóját,Gosztonyi Pétert, aki könyvtárnyi doku-mentumot gyûjtött össze és publikáltforradalmunkról és a XX. század másfontos, magyar vonatkozású eseményei-rõl. Az 1956-ról szóló talán legalapo-sabb munka Csonka Emiltõl származik:A forradalom oknyomozó története.

De nem feledkezhetünk el az írókrólsem. Márait és Wass Albertet mégúgy-ahogy ismerik Magyarországon, dea többieket? Kabdebó Tamásnak szá-mos kötete jelent meg, mégsem lehet lát-ni ezeket a kereskedések polcain, az ut-cai árusoknál. Ferdinandy Mihály,Vajay Szabolcs nagy történelmi regé-nyei ismeretlenek. Fejtõ Ferenc érdekesönéletrajza sem kapta meg még az õtmegilletõ helyet. Borbándi Gyula össze-foglaló tanulmányait is inkább csak a„leárazott könyvek” soraiban találtam.Vaskos nyugati irodalmi lexikonját la-pozgatva megállapítható: a felsoroltszerzõk közül alig néhányan „vannakjelen” ma Magyarországon. Sorolhat-nám a neveket: Békés Gellért, BogyayTamás, Csernohorszky Vilmos, CzettlerAntal, Dénes Tibor, Domahidy Andrásés Miklós, Cs. Szabó László, Fáj Attila,Juhász László, Skultéty Csaba, SzamosiJózsef, Töttösy Ernõ, Vadnay Zsuzsa,Vándor Györgyi…

*Szép nekrológot olvastam a Bécsi

Naplóban a nemrég elhunyt Csokits Já-nosról, aki egy ideig nyugaton élt, aztánhazaköltözött. Odahaza számos kitünte-tést kapott: rendben is van, de vajon másjelentõs költõink miért nem kapnak sem-mit? Csiky Ágnes Mária, Elekes Attila,Tûz Tamás, Horváth Elemér, MózsiFerenc, Lökkös Antal, Tunyogi CsapóGábor (ezek is csak kiragadott nevek)semmit sem érdemelnek?

*A rendszerváltás után egy rövid ideig

úgy tûnt, hogy a határokon túli irodal-mak minden nehézség nélkül integrálód-ni tudnak a hazaiba: csupán a tehetségszámít. Hiszen így volt ez a két világhá-ború között is: Molnár Ferencnek vagyTamási Áronnak például senki nem ve-tette a szemére, nem tekintette hibájánakvagy hiányosságának, hogy nem pestipolgár...) De azóta brutálisan megválto-zott a helyzet. Az elszakított területekrõlérkezõket még idõnként figyelembe ve-szik, de a nyugatiak számára (egy-két ki-vételtõl eltekintve) nincs hely. Leírtákõket? Nincs szükség rájuk?

Saáry Éva

Két – legalábbis filmenmegörökített – legendásgólja van a magyar fut-balltörténetnek. Az egyi-ket Puskás Öcsi lõtte, amásikat Albert Flóri.

A Puskás-gól 1953-bankápráztatta el a világot,mindenekelõtt a londoniWembley stadion százez-res közönségét. A magyarválogatott balösszekötõjeegyetlen mozdulattal háromangol védõt küldött el háromirányba. Ez volt az a feled-hetetlen hátrahúzós csel.

Albert Flórián 1959-benejtette ámulatba a földgo-lyó futballszurkolóit – el-sõsorban a Népstadion het-venezres közönségét. Ma-gyarország az NSZK válo-gatottjával játszott – voltmiért visszavágni: Bernért,az 1954-es világbajnokságdöntõjében elszenvedettfelfoghatatlan vereségért.Svájcban magasan mi vol-tunk a jobbak, öt évvel ké-sõbb viszont már a néme-tek. Hiszen az Aranycsapat1956-ban odalett…

De a budapesti stadi-onban, a második félidõmásodik percében, a nyu-gatnémetek tizenhatosánfelbukkant egy tizen-

nyolc éves fiú. Egy cseljobbra, egy csel balra,öten rontottak rá. És õ ötnémetet küldött el ötirányba. Ott feküdtek aföldön elterülve, a labdapedig bevágódott a kapu-ba. Ez volt a feledhetet-len, a máig felülmúlha-tatlan Flóri-gól.

Lõtt Albert Flórián fon-tos, emlékezetes, gyönyörûgólokat késõbb is szépszámmal. De olyan gól,mint az 1959-es, csak egy-szer születhet. Miként ahátrahúzós cselt sem lehetmegismételni többé. Mertisteni ajándékban a kivéte-les tehetségek, a futballzse-nik is csak egyszer-egyszerrészesülhetnek életükben.

Másféle dicsõségek-ben, persze, igen. AlbertFlórián többszörös ma-gyar gólkirály volt. Voltvilágbajnoki gólkirályis, 1962-ben; volt olim-piai bronzérmes, UEFA-kupa gyõztes a Ferenc-várossal, volt Európa-válogatott, világváloga-tott – és 1967-ben el-nyerte az Aranylabdát.Egyedüliként a valahapályára lépett magyarlabdarúgók közül.

Most, hogy halottaknapján hozzám érkezett ahír a haláláról, elszorul aszívem. Olyan fájdalmatérzek, mintha a közeli ro-konomat, a barátomat, apajtásomat veszítettemvolna el. Pedig nem is-mertem õt személyesen.De a hírtõl felbolydulnakaz emlékek, és peregnikezd egy film. Az ifjúsá-gom filmje.

Micsoda szerencse –most érzem csak –, hogyazon a meccsen, diák-ként, ott ülhettem a lelá-tón, a nyugatnémetek ka-puja mögött, és közelrõlláthattam azt a fenségesjelenetet!

Hatalmas, szõke acél-tornyok az útban: a tizen-nyolc éves magyar betörközéjük. Néhány másod-perc, és az öt német gladi-átor az orrára vagy a hátá-ra esve hever a füvön.

Flóri pedig lõ. Belövia magyar futballtörténet– Puskás utáni – legen-dás gólját.

És most õ is elment. Afoci-emlékekbõl éltünkmár eddig is. Ezután méginkább.

Kósa Csaba

E M L É K E Z T E T Õ

F L Ó R I

6 ÉLETÜNK 2011. december

Reményik Sándor

A karácsonyfa énekel

Ha szûk szoba: hadd legyen szûk szoba.A szûk szobában is terem öröm,Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,Ó csak ne legyen sorsom bús közöny,Ó csak legyek a fény forrása én,Apró gyermekek bálványozott fája,Én az idegen, én a jövevény.Égõ fenyõfa, égõ áldozat,Akit az Isten õsi otthonábólEmberek örömére elhozat.Csak rajzolódjék mélabús árnyékomS imbolyogjon a szûk szobák falán.Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

(Kolozsvár, 1921 karácsony)

* * *

Hofmann Ádám

(csendes éj)

csendes az éjangyali szárnysuhogással verdesek

már lábujjhegyre emelkedtemvajon mi a határ?

az ég?a csillag?

egy kis meleget lehelekszívetek istállójába

– reggel a metrón valaki baromnaknevezett –

összenézünk a kibetûzhetetlentûlevelek alatt

„mit vitt a Jézuska?”drága volt – szóródnak a csillagok

„és mit hozott?”szemem fölemelem

az erõsen korlátozott bõség zavaráróla házban barlangnyi béke vana gyerekek csöngettyûcsöndben

alszanakfeleségem is – látom –

lábujjhegyen állangyalszárnysuhogás

kezében – nyújtja felém –talán a jászolbólegy szalmaszál

* * *

Babits Mihály

A felnõtt karácsony

Mit akarsz? Hová sietsz? Talánazt várod hogy a fal aminek nekirepülszmint gyermekjátékot rugója, visszadobutadnak elejére ahelyetthogy az Idõ fenéktelengödrébe suhintana?Karácsony csenget a szörnyû télben.Alig hallom csengését. Sárgaarcokat látok a hóverésbens koldus kezeket reszkedni, ujjaikonkékül a gyûrûk nyoma, s torkomatfojtja az ünnepek kalácsa.Nézd ezt a kort amelynek legnagyobbs elérhetetlen éden-álma hogyenni legyen kinek-kinekelég! nézz a gonosz nyájra melynaiv báránykora multánnem vél többé magáról semmi jót.Nem kell neki szalag és csengõ.A gyermek megnõtt s szép játékjaitelrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!A szív hideg és kemény mint a föld.Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.Nézd a bedugult idõt s hazug tereket:a földet mely a sírok rothadásáts csontok põreségét takarja,s az eget, a Mennyek csillagoshomlokzatát, a kivilágítottPotemkin-frontot, mely mögöttnincsen még levegõ sem...

A külföldi magyar családok nehéz-ségeit aztán csak fokozzák az eseten-ként zilált, hiányos szociális családikörülmények, amelyek persze minde-nütt megtalálhatók: a munkanélküli-ség, a kicsi lakás, a szigorú házirend,az elidegenedés a családban, az állandótévézés, a szótlanság, a közös szórako-zás és a meghitt családias légkör hiá-nya, vagy éppen a sok veszekedés,esetleg a nõi emancipáció, a válás, azúgynevezett vadházasság, a tekintély-ellenes nevelés, az egymás iránti bizal-matlanság, és még sorolhatnánk.

Mindezek után tehetünk-e még egy-általán valamit a keresztény házassá-gok, illetve a magyar családok védel-mében külföldön? Elõsegíthetjük-e aszép családi életközösségek kibontako-zását, és hogyan? Ez egy nagyon össze-tett, bonyolult kérdés. Kimerítõ megvá-laszolása meghaladja egy szûkös körle-vél kereteit. Arra azonban mégis emlé-keztetni szeretnék, hogy a családi életdolgaiban is elsõsorban Istenre kell sze-geznünk tekintetünket azért, hogy jö-võnk legyen, és jól menjen a sorunk. Acsaládi béke és boldogság Istentõl jön,mert mind Isten gyermekei vagyunk,szülõk és gyermekek egyaránt, és az ahivatásunk, hogy mint Isten eleven kép-másai és remekmûvei megvalósítsukTeremtõnk, legfõbb Mûalkotónk elgon-dolását és akaratát. Még a képzõmûvé-szek is sutba vetik félresikerült alkotá-saikat, vagy éppen addig formálgatjákazokat, amíg felragyog bennük a terem-tõ akarat! Az Isten is azt akarja, hogy te-remtményeiben tündököljön a Teremtõ(akarat), és szívünkben felragyogjon azÕ képmása. A tapasztalat azt mutatja:valahányszor az ember felrúgja Istenakaratát, figyelmen kívül hagyja elgon-dolását, tervét, azaz elhomályosítja azisteni Mûalkotó „eszmei mondanivaló-ját” az emberben, mindig torzóvá válikés rosszra fordul sorsa. Istennel viszontmindig van jövõnk.

A családi élet vonatkozásában ez aztjelenti, hogy „éljünk békében az Isten-nel” (vö. Róm 5,1), vagy amint a zsol-táros mondja: „Virul a teljes béke, aholszeretik az Úr törvényét, és botránykõott nincsen” (vö. Zsolt 118,165). „Ezt abékét a legbensõbb baráti viszonyban,illetve a legteljesebb összhangban levõlelkek sem mondhatják magukénak, haaz nem egyezik meg mindenben Istenakaratával. Ehhez a tökéletes békéhezsemmi köze sincs a gonosz szándékúegyességnek, sem a bûnös szövetke-zésnek és vétkes összefogásnak” – írjaNagy Szent Leó pápa, még ha kissémás vonatkozásban is, és így folytatja:„Akik viszont lélekben mindig kitarta-nak Isten mellett, akik arra törekednek,hogy a béke kötelékével fenntartsák alelki egységet (vö. Ef 4,3), azok sohameg nem sértik az örök törvényt, és hû-séges szívvel imádkozzák: Legyenmeg a te akaratod, amint a mennyben,úgy a földön is (Mt 6,10)” (Brevi IV,170. o.) Amikor Isten megteremtette aférfit és a nõt, a házasságban az életnekés a szeretetnek bensõséges közösségé-re hívta meg õket, és beléjük oltotta avágyat, hogy isteni terve szerint és en-nek segítségével valósítsák meg „a tö-kéletesség kötelékét” (Kol 3,14).

Isten és rendje nélkül ma sincs boldogcsaládi élet, mert ahhoz mindig szüksé-ges az irgalmasság, a jóság, a szelídség, atürelem, a megbocsátás és legfõképpen aszeretet gyakorlása, vagy ahogyan Pálapostol fogalmaz: „Krisztus tanítása él-jen bennetek” és „akár mondtok, akártesztek valamit, tegyetek mindent UrunkJézus nevében” (Kol 3,16-17).

Vajon szem elõtt tartjuk-e még az is-teni rendet a családban, a nevelésben?

Vagy talán már csak önzõ és egyéni ér-dekek vezérelnek? Törõdünk-e mégegyáltalán a fennvalókkal, ha testi élve-zetekrõl, anyagiakról, karrierrõl vanszó? Vajon Istenre irányítjuk gyerme-keink figyelmét szavainkkal, tetteink-kel, jó példánkkal, vonzó keresztényéletünkkel? Vagy talán már vallásossá-gunk is csak cinikus kompromisszu-mok egyvelege, vagy éppen álszentes-kedés, felszínes máz, riasztó példa,amibõl senki se kér? Egyáltalán talál-koznak-e még gyermekeink hitvestársihûséggel, irgalommal, megbocsátás-sal, áldozatkészséggel, hallanak-e tisz-tességrõl, Isten, Egyház, embertárs éshaza szeretetérõl?

XVI. Benedek pápa (újévi üzeneté-ben, 2011, 4. p.) emlékeztetett arra,hogy a vallásos nevelés a legmegfele-lõbb út arra, hogy az eljövendõ nemze-déket hozzászoktassuk ahhoz, hogyfelismerje a másik emberben testvérét,akivel aztán együtt kell élnie és együttkell dolgoznia az emberiség egyetlennagy családjában. Emlékeztetett arra,hogy a házasság egy férfi és egy nõbensõséges egységére, egymás kölcsö-nösen kiegészítõ szeretetére és önát-adására épül, mert valójában csak azilyen szilárd isteni alapokra épülõ csa-lád lehet a gyermekek társadalmi, kul-turális, erkölcsi és lelki képzésének ésnövekedésének az iskolája. A gyerme-keknek elsõsorban apjukban és anyjuk-ban kell megtalálniuk az elsõ tanítókat,akik mindenekelõtt saját magatartá-sukkal, saját viselkedésükkel, sajátpéldájukkal szerettetik meg gyermeke-ikkel az igazságra és az istenszeretetrealapozott szép életet.

Elsõsorban a szülõkre hárul a fel-adat, hogy gyermekeiknek továbbad-ják hitbeli, értékadó, nemzeti, kulturá-lis örökségünket, megmaradásunk zá-logát – ha úgy tetszik, a Szent István-iörökséget, amelynek mindig hasznátvesszük. A család valóban a harmoni-kus kapcsolatokra való felkészüléshelyszíne, az emberi együttélés min-den területén, a nemzeti összetartás ésegység terén éppúgy, mint a nemzetkö-zi szinten; az a helyszín, ahol felkészít-jük gyermekeinket és fiataljainkat fele-lõsségeik vállalására az életben.

Ebben az esztendõben a magyar csa-ládokra irányítottuk figyelmünket, ésazon fáradoztunk, hogy újra felfedez-zük azt a szeretetet és törõdést, amely

már a kereszténység kezdetén jelle-mezte a keresztény családot, és ezértúgy tekintettek arra, mint családegy-házra. Hiszen a keresztény család való-ban egyház, mert a megkeresztelt em-berek közössége, amelynek tagjai azonfáradoznak, hogy „a család a kegyelemés az imádság közössége legyen, azemberi és keresztény erények iskolája,s a gyermekek felé a hit elsõ hirdetésé-nek a helye” (KEK, 350). A család va-lóban az a hely, ahol a családtagok kö-zösséget alkotnak, gyakran találkoz-nak és – remélhetõleg – imádkoznak,szeretik és támogatják egymást. Mi-lyen szép lenne, ha legalább idõnként,mondjuk hétvégén vagy ünnepeken,közösen is imádkoznánk a Miatyánkota családi asztalnál, az otthon szentélyé-ben. A rendszeres és közös imádságmindig megerõsíti a család lelki össze-tartozását, és „Isten erõsségében” ré-szesíti annak tagjait.

Karácsony közeledtével különösenkérjük Urunkat, hogy jöjjön el csalá-dunkba; Szent Lelke költözzék a szí-vünkbe, és gyullassza lángra szerete-tünket egymás iránt; a szülõk és agyermekek szeretete által lakozzék új-ra otthonunkban, nemzetünkben és anemzetek nagy családjában, hiszenahol Isten, ott van jövõ, és szükségnincsen. Imádkozzuk gyakran: „le-gyen meg a te akaratod, amint amennyben, úgy a földön is”, és helyre-áll az áhított béke, egymásra találnak ahitvestársak, egymásra talál testvér éstestvér, szülõ és gyermek, kevesebblesz a meg nem értés, és több a szere-tet. A családi béke és boldogság alapjama is az Isten, az állandó és közös fá-radozás Atyánk dolgaiban, vagy amintaz angyalok hirdették: dicsõség a ma-gasságban Istennek és békesség a föl-dön a jóakaratú embereknek!

*Befejezésül most is megköszönöm,

hogy ez évben is lehetõvé tették lelki-pásztori látogatásaimat Európa szá-mos országában, az Egyesült Álla-mokban és Kanadában, és így sokfeléhirdethettem Krisztus Evangéliumát,népünk összetartozását, egyetemes ésnemzeti értékeink, édes anyanyelvünkés kultúránk, magyarságunk és ke-reszténységünk megbecsülését. Kö-szönöm a külföldön élõ magyar test-vérek, bérmálkozók, ministránsok,cserkészek, iskolások, csoportvezetõkés tanácstagok, fiatalok és felnõttek,hívek és lelkipásztorok minden buzgóhelytállását kereszténységünk és ma-gyarságunk szolgálatában. Köszönömminden figyelmességüket és szerete-tüket irántam, erkölcsi és anyagi tá-mogatásukat közös lelkipásztori szol-gálatunk érdekében. Isten fizesse megminden jóságukat.

A közelgõ ünnepek alkalmából kívá-nok mindenkinek lelkiekben gazdag,szép, bensõséges adventi szent idõt ésmegújulást, aztán kegyelemteljes kará-csonyi ünnepeket és boldog új évet!

Mindezek után pedig Nagyasszo-nyunk, a Boldogságos Szûz Mária, SzentIstván király és az összes magyar szentekközbenjárására, áldjon meg benneteket amindenható Isten: az Atya, a Fiú és aSzentlélek.

München, 2011. november 27.,advent elsõ vasárnapján

A H O L . . .

Tommaso Orsolino (1587–1675): Jézusszületése – Chiesa del Gesú, Genoa

A liturgia, a könyörgések egy része alengyel mellett magyar, szlovák és csehnyelven is elhangzott. E négy népnek –melyeket egyaránt meggyötört a történe-lem, és egymáshoz való viszonyuk semvolt mindig felhõtlen – fel kell ismernieközös keresztény gyökereit és egymásra-utaltságát.

Jaworski atya szentbeszédében végig-kísérte a közép-európai népek szabadsá-gért folytatott hosszú küzdelmét a ma-gyar ’56-tól a ’68-as prágai tavaszon át alengyel Szolidaritás mozgalomig, amelya végsõ gyõzelmet kivívta.

A templomban kisebb fotókiállítást isrendeztek a magyar forradalomról. Aszentmisét követõen a templom szom-szédságában élõ názáreti nõvérek aga-péval kedveskedtek a híveknek.

Kovács Péter/MK

1 9 5 6 - O S . . .

(Folytatás az 1. oldalról)

(Folytatás az 1. oldalról)

2011. december ÉLETÜNK 7

H Í R E K – E S E M É N Y E K

S Z Á J R Ó L S Z Á J R AHõség volt…

Csak ezt tudom felhozni mentsé-gemre, csak ezzel magyarázhatomzsörtölõdésemet. Az ötven fok körülinappali hõmérséklet estére is csak 20fokkal csökkent – ez ugyan mozgásun-kat minden vonatkozásban lassította,de abban nem akadályozott, hogy elé-gedetlenségemet iróniával bõven fû-szerezve közöljem az illetékesekkel.Történt mindez a tavalyi év nyarán Du-baiban. Persze a hibás én voltam, mertmiért megy az ember – feltéve, hogyépeszû – júliusban Dubaiba? Azért –hangzik válaszom –, mert akkorra szólta meghívásom. Megérkezve a dubai re-pülõtérre, az éjszakai óra ellenére szin-te beleütköztem a hõség falába. Kérdé-semre, érdeklõdésemre a válasz bámu-latos egykedvûséggel ez volt: ez márcsak így van ezen a vidéken… Megér-kezve a hotelbe az ötcsillagos luxus ésa légkondicionált hõmérséklet valame-lyest megvigasztalt.

Beszámolni tulajdonképpen az utolsónapról akarok, hiszen nem útinaplót,vagy – Mikes Kelemenhez hasonlóan –kedves nõvéremnek szóló levelet írok,pusztán akkori elégedetlenségem ott ésakkor írott történetét. Idézem:

Ha két beszélgetõ közül az egyik ha-dilábon áll a társalgás nyelvével, azmegnehezíti a dolgot. Ha mindkettõ, azlehetetlenné ugyan nem teszi az eszme-cserét, de utat nyit a félreértések töme-gének… Így történt, hogy a repülõtérreszállításra várva, szerettem volna leül-ni valahová, és jegyzeteket írni. Errevonatkozó kérdésemre a szállodai ille-tékes elmagyarázta, hogy amennyibenzuhanyozni szeretnék, hol és hogyantehetem, esetleg többször is a nap fo-lyamán. Ebbõl merész logikával követ-keztetve arra az eredményre jutottam,hogy az Arab Emirátusok idegenfor-galmi alkalmazottai szerint: a repülõ-gép indulására várakozó turista szeret-ne zuhanyozni – esetleg többször is –de esze ágában sincs leülni. Pláne – ésezt még meg is értem valahogy – jegy-zeteket írni… Mikor ennek hangot ad-

tam az egyetlen valamennyire németülis beszélõ „illetékesnél”, tájékoztatott,hogy a helybéliek, ha elfáradnak, le-guggolnak a fal mellett, és ebben a po-zitúrában képesek órákat eltölteni.

Sir Peter Ustinov válasza jutott eszem-be errõl. A lovaggá ütése alkalmával fel-tett kérdésre, hogy le tud-e térdelni, aztfelelte, „letérdelni tudok, de felállninem…” Ezt az esetet végül is nem mesél-tem el ott, Dubai repülõterén a segítõkésztisztviselõnek. Viszont ajánlom mindenkedves ismerõsömnek, hogy az Emirátu-sokba tervezett utazás elõtt idejében sajá-títsa el a guggolva pihenés mûvészetét.Könnyebb megoldásnak az arab nyelv ta-nulását javasolnám, de miután rövid ittlé-tem alatt egyetlen igazi helybélivel talál-koztam, viszont töméntelen indiaival, pa-kisztánival, Thaiföldrõl ideszármazottal,ez sem látszik megoldásnak. Õk ugyanisegymással és a helybéliekkel azon az an-gol nyelven érintkeznek, amelyet egyiküksem beszél anyanyelvi szinten. Milyenszerencse, hogy nekem a guggolva pihe-nést kell megoldanom, és azt is csak a ma-gam számára.

Eddig az idézet, az elégedetlenség.Eddig a hõség hatása… Most a téli kö-zép-európai hõmérsékletekben, néhánypárját ritkító adat:

Az ötmillió lakos húsz százaléka hely-

beli, a többi bevándorolt. Ezelõtt 35 év-vel nyolcvanötezer volt az összlakosság.A fõvárosban egyetlen régi ház áll, eb-ben van a múzeum, a többi mind mo-dern, összkomfortos, sok felhõkarcoló-val. Itt áll a világ legmagasabb épülete,magassága 818 méter. (Más források828 métert mondanak.) A terület, me-lyen az ötmillió ember él, nagyobbrészt atengertõl elhódított szárazföld. Sorolhat-nám még tovább is, de talán ennyi is elégmagyarázatnak, hogy miért mentem odajúliusban – és nem bántam meg. Fal mel-lett guggolni sem kellett!

Turistáknak ajánlom a mondást: Azemlékek örökké élnek, a napbarnítottszín elmúlik!

Ramsay Gyõzõ

M A G Y A R S Z E N T E K Ü N N E P E R Ó M Á B A NTestvéri együttlétre hívta a magyar

szentek és boldogok ünnepe alkalmábólnovember 14-én, hétfõn a Pápai MagyarIntézet közössége mindazokat, akik va-lamilyen módon kapcsolódnak a PMI-hez, hogy jobban megismerkedhesseneka magyar papi továbbképzés római intéz-ményével, és megköszönjék nekik fi-gyelmüket, amelyet az intézet és így amagyar egyház iránt tanúsítanak.

Az ünnepi eseményt megtisztelte je-lenlétével Angelo Acerbi érsek, aki arendszerváltás után, 1990 és 1997 közöttMagyarország elsõ apostoli nunciusavolt, Gyõriványi Gábor, hazánk szent-széki nagykövete, valamint jelen voltaka Vatikáni Államtitkárság, a NevelésiKongregáció és a Kultúra Pápai Tanácsaképviseletében is. Képviseltették magu-kat az ünnepségen azok a pápai felsõok-tatási intézmények – a Gergely Egyetem,a Szent Kereszt Egyetem és a Szent An-zelm Akadémia –, amelyekben a PMInövendékei tanulmányaikat folytatják.Ugyancsak eljöttek más nemzetek római

testvérkollégiumainak képviselõi, vala-mint jelen volt Németh László prelátus, aPMI volt rektora, aki annak idején elin-dította ezeket a találkozókat.

Este a magyar szentek és boldogokünnepe alkalmából hálaadó szentmiséttartottak, melynek fõcelebránsa a Rómá-ban tartózkodó Veres András szombat-helyi püspök, az intézet korábbi rektoravolt, aki szentbeszédében a tanulmányo-kon túlmutatató életszentség fontosságá-ra hívta fel a figyelmet. �

Ha mindenki eltalált az istállóba, ak-kor az istálló a dicsõség színhelye. Az is-tállónál válik két részre a világ. A kitaszí-tott gyermek az ítélet – és az üdvösség.

De mi van akkor karácsonnyal, azünneppel, az Egyház liturgiájával?Szabad-e örülnünk? Igen, szabad. Azünnep azt jelenti, hogy évünk nemcsaka csillagok jegyében folyik le, hanememberek jegyében, akik emberivé tet-ték, emberekében, akiknek történetébe

belépett az Isten. Az ünnep nemcsak acsillagzatok ritmusában részesít, ha-nem az elõttünk élt emberek szenvedé-sében és örömében, Isten titkában,amely összeforrt történetükkel. Ezértfelszabadító, ezért becses, ezért örven-detes. A világ abból él, hogy az ünne-pen örülni tud, hogy nem fúl bele a fo-gyasztásba, az élvezetbe, az ideológiáksötét komolyságába.

Az igazi öröm a közösség ajándéka,amelyet Isten magáénak ismer. Nemkell-e újonnan megtanulnunk, hogy errekészülõdjünk?

(Joseph Ratzinger)

„ J Ö J J Ö N E L . . . ”(Folytatás az 1. oldalról)

Hálaadó szentmise szentjeinkért

2 5 É V A V Á L T O Z Á S O K T Ü K R É B E NMariazellben mutatta be ezüstmiséjét

Molnár Ottó prelátus, gráci magyar lel-kész. 1986 szeptember 21-én itt szentleteõt pappá Jung Tamás nagybecskerekiapostoli adminisztrátor. Akkor még avasfüggöny szelte ketté Európát, de nyu-gaton fénykorát élte a magyar cserké-szet, sikeresen folyt a tanítás és a nevelõmunka a németországi kastli MagyarGimnáziumban, sugározott a Szabad Eu-rópa Rádió, számtalan magyar kulturálisés egyéb egyesület mûködött, bõ kínálatvolt sajtótermékekbõl, virágzott akönyvkiadás, és minden nagyobb nyu-gat-európai városban volt magyar lel-kész. Mindszenty bíboros földi marad-ványai és emlékmúzeuma hazaszállítá-sának gondolata fel sem merült.

Molnár Ottó a nyugati szórványma-gyarság szolgálatára jelentkezett. Huszon-öt évvel ezelõtti felszentelése nagy sereg-szemléje volt az akkori magyar poltikaiemigrációnak és a magyar lelkekért sokesetben végvári harcot vívó lelkészeknek,köztük volt Irányi László püspök is, a nyu-gati szórványmagyarság elsõ püspöke. Azezüstmisére 2011. szeptember 25-én máraz új, folyamatosan átalakuló európai lég-körben került sor. Nyugatiak csak Grácból

és Bécsbõl érkeztek. A magyar zarándo-kok nagy része az ünnepelt szûkebb hazá-jából, Vas megyébõl jött külön autóbu-szokkal, akárcsak a kárpátaljai csoport. Aszentmise fõcelebránsa Márfi Gyulaveszprémi érsek volt. Az ünnepség, mint25 évvel ezelõtt, a bazilika Szent Lász-ló-kápolnájában, vértanú bíborosunk sír-helyénél fejezõdött be.

A közel száz esztendõs múltra vissza-tekintõ nyugati magyar lelkipásztorimunka változását jól tükrözi, hogy Mol-nár atyát pappá szentelése után rögtönPárizsba küldték, hogy ott kizárólag amagyar hívek ellátásával törõdjék. Ezt afeladatot 23 évig látta el: elõbb káplán-ként, majd plébánosként, végül pedigmint franciaországi magyar fõlelkész.

A két év óta gráci plébánosként tevé-kenykedõ lelkipásztor szeptember 11-énosztrák híveivel is megünnepelte jubile-umát. Az ünnepi szentmise fõcelebránsa,Majnek Antal munkácsi püspök ferenceslelkülettel erõsítette meg a sok esetbenelbizonytalanodott osztrák hívek hitét.Német nyelven, magyar szívvel egy kár-pátaljai püspök és egy nagybecskerekiezüstmisés tett tanúságot a papi hivatásszépségérõl. �

Kondor Lajos tér – FatimábanAlig két évvel halála után a város

egyik terét Kondor Lajos atyáról, a kegy-hely magyar lelkészérõl nevezték elFatimában. A november 10-i megemlé-kezésen a fatimai püspök mutatta be aszentmisét, amelyen jelen volt a portugá-liai apostoli nuncius és Konkoly Nor-bert, Magyarország lisszaboni nagykö-vete is. Ez alkalommal mutatták be Kon-dor Lajos verbita atya posztumusz köny-vét, amelynek a címe magyarra fordítva:Készen állsz arra, hogy felajánld magadIstennek? Fatima üzenete hívás az en-gesztelésre.

Szászfalvi államtitkár BécsbenAz egyházi, nemzetiségi és civil tár-

sadalmi kapcsolatokért felelõs Szász-falvi László államtitkár október 20-ánBécsben találkozott a magyar anya-nyelvû pasztorációt folytató történelmiegyházak képviselõivel. Tájékozódotta magyar egyházi közösségek helyze-térõl, tekintettel arra, hogy a kormányki akarja építeni a dialógust a legkisebbmagyar egyházi közösségekkel is.Osztrák kollégáját, Oliver Henhapeltarra kérte Szászfalvi, hogy támogassaaz ottani magyar egyházi szervezetekkezdeményezéseit, az anyanyelvûpasztorációt, mert ezek szerepe ki-emelten fontos az identitásuk megõrzé-sében. Az államtitkár megbeszéléstfolytatott Christoph Schönborn bécsi

bíborossal és Ägidius Zsifkovics kismar-toni püspökkel is.

Szlovák–magyar találkozó

A szlovák és a magyar püspöki kon-ferenciák képviselõinek hagyományoséves találkozójára november 7-én ke-rült sor Budapesten, a Magyar Katoli-kus Püspöki Konferencia székházában.A testvéri légkörben zajlott megbeszé-lésen tapasztalatot cseréltek a fõpász-torok az új evangelizációval, valaminta kisebbségekkel kapcsolatos paszto-rális kérdésekrõl, a katolikus roma né-pesség pasztorációjáról, liturgikus kér-désekrõl, továbbá a Katolikus Egyházszociális, karitatív tevékenységérõl,valamint társadalmi és jogi helyzetérõla két országban.

Karácsonyfa – Kárpátaljáról

Kárpátaljáról érkezik idén a kará-csonyfa a Vatikánba. A szigorú zsûriáltal kiválasztott 30 méteres fenyõt arahói járási Tiszabogdányban vágjákki. A vatikáni Szent Péter téren elõször1982-ben állítottak karácsonyfát. Az-óta hagyománnyá vált, hogy a fát min-den évben valamelyik európai országadományozza a Szentatyának.

Az idei az elsõ esztendõ, hogy Uk-rajna az ajándékozó – a Szent Péter-ba-zilika elõtti térre szánt óriási fa melletttovábbi 44 tûlevelû érkezik a pápai fõ-városba. �

Ú J R A K O N Z U L Á T U S S Ã O P A O L Ó B A NA Latin-Amerika gazdasági fõvárosá-

nak számító São Paulóban hamarosan új-ra megnyílik az elõzõ kormány által be-zárt magyar konzulátus – jelentette beKövér László, az országgyûlés elnöke avárosban tartott 1956-os rendezvényen.

São Paulónak több tízezer fõs magyarközössége Kövér László társaságábanemlékezett meg 1956-ról. A rendezvényta Szent Imre nevét viselõ tanintézet dísz-termében tartották.

Becslések szerint a brazíliai magya-rok lélekszáma jelenleg 80-100 ezerre

tehetõ, döntõ többségük São Paulo szö-vetségi államban, azon belül is a nagyvá-rosban él.

1950-ben São Paulóban megalapí-tották a Szent Gellért apátságot és ko-lostort, majd 1951-ben a hozzá tartozóSzent Imre Kollégiumot (magán álta-lános és középiskola). Ide járt az or-szág egyik korábbi elnöke, FernandoHenrique Cardoso is. A Szent GellértApátságban szállt meg II. János Pálpápa az 1980. évi brazíliai látogatásasorán. �

8 ÉLETÜNK 2011. december

MAGYAR NYELVÛ SZENTMISÉKNYUGAT-EURÓPÁBAN

Itt közöljük a magyar lelkészségek telefonszá-mát és címét, ahol érdeklõdni lehet magyarnyelvû szentmisék helye és ideje után. Meg-található még az MKPK honlapján is:http://www.katolikus.hu/miserend

NYUGAT-EURÓPAI magyar lelkipásztoriközpont: Magyar Katolikus Delegatura – UngarischeKatholische Delegatur, Dr. Cserháti Ferenc delegá-tus, külföldi magyar lelkipásztori szolgálat ellátásávalmegbízott esztergom-budapesti segédpüspök, Land-wehrstraße 66, D-80336 München, Tel.: (49-89) 53282 88, Del.: (49-89) 530 96 27, Fax: (49-89) 532 8245, E-mail: ung.delegat@gmx.de

ANGLIA:London: Csicsó János fõlelkész, Hungarian

R.C. Chaplaincy, 62 Little Ealing Lane, GB Lon-don, W5 4EA, Tel./Fax: 0044-20/8566-0271.E-Mail: hungarian.chaplaincy@btinternet.comMisézõ helyek: London, South Croydon, Reading,Bristol, Luton, Brighton-Hove; Cambridge, Bir-mingham; www.magyarkatolikusok.co.uk

Észak-Anglia:Érdeklõdni: Ft. Fülöp Menyhért plébános, St.

John The Baptist Presbytery, Dowling Street,Rochdale, OL11 1EX, Tel./Fax: 0044-(0)1706/6459 37. Misézõ helyek: Rochdale, Wolverhamp-ton, Nottingham.

AUSZTRIA:Bécs: Ft. Simon Ferenc esperes, fõlelkész,

Wiener Ungarische Kath. Gemeinde, Döblergas-se 2/30b, A-1070 Wien, Tel.: 0043-1/526 49 72;Fax: 0043-1/526 49 72 25. Misézõ helyek: Bécs-újhely (Szent József-templom) 17.00-kor; Bécs,vasárnaponként 11.00-kor, Deutschordenskirche,Singerstr . 7. E-Mail: bmke@katolikus.at ,http://www.katolikus.at

Pázmáneum: Varga János rektor, A-1090 Wien,Boltzmanngasse 14, T.: 0043-1/3191403-18,E-mail: collegiumpazmaneum@gmail.com, Elõ-esti szentmise: szombatonként 17.00-kor.

Burgenland/Alsóõr: P. Keresztfalvi PéterOSB, Kath. Pfarramt, A-7501 Unterwart 226, Tel.:0043-3352/34108. E-Mail: kersztfalvi@freemail.huMisézõ helyek: Alsóõr, vasárnaponként 9.15-kor,Felsõõr, vasárnaponként 10.30-kor.

Graz: Msgr. Molnár Ottó, Tel.: 0043-316/6821 2421; szentmise a hónap elsõ vasárnapján 10.30órakor, a második vasárnap elõtti szombaton 18.00órakor, a többi vasárnapokon 17.00 órakor aKalvarienberg-Kirchében, Kalvarienbergstr. 155.

Innsbruck: Szentmise minden hónap 2. va-sárnapján, Richard Wagner Str. 3.

Linz: Ft. Szabó Ernõ, Ungarnseelsorgezentrum d.Diözese Linz, Petrinumstr. 12, Haus 7, A-4040 Linz,Tel.: 0043-732/736581-4492 (iroda), -4493 (lakás),-4494 (Fax), E-Mail: ernest.szabo@diozese-linz.at;Misézõ helyek: Linz, Wels.

Klagenfurt: Ft. Tatár Zoltán János, A-9854Malta 74, Tel.:0043-4733/232 v. 0043-6768 7727444, E-Mail: tzoltanjanos@gmail.com; Szentmi-se minden hónap utolsó vasárnapján 13.00-kor aKapuziner Kirchében, Waaggasse 15, A-9020Klagenfurt.

Salzburg: Szentmise havonta egyszer, 3.szombaton 17.00-kor az Orsolyita-zárdában,Aigner Str. 135. Érdeklõdni: Bohumy István,Tel.: 0043-699/81721232.

BELGIUMBrüsszel: P. Havas István Sch.P., Mission

Catholique Hongroise, Rue del’Arbre Bénit 123,B-1050 Bruxelles. Tel.: 0032-2/64 96 188.

Liege/Luxemburg: Ft. Dobai Sándor fõlel-kész, Aumõnier Hongrois, Rue des Anglais 33.,B-4000 Liége, Tel.: 0032-4/22 33 910; Fax:0032-4/22116 09.

FRANCIAORSZÁGPárizs: Ft. Kovács József, szentmise minden

vasárnap 11-kor, augusztust kivéve. MissionCatholique Hongroise, 42, rue Albert Thomas,F-75010 Paris, Tel.: 0033-1/42 086170, Fax:0033-1/42 067155, www.magyarmisszio.info

Dél-Franciaország: Ft. Fülöp Gergely,Mission Catholique Hongroise, 302, Avenue JeanJaures, F-69007 Lyon, Tel.: 0033-4/78 501636.

NÉMETORSZÁGAugsburgi Egyházmegye: Misézõ helyek:

Augsburg, Neuburg a. D., Kempten. Érdeklõdni:Ft. P. Szomszéd Tamás József SJ, UngarischeKath. Mission, Zirbelstr. 23, D-86154 Augsburg,Tel.: 0049-821/21 93 93 30 vagy 0049-821/21 9393 24, vagy mobil: 0049-151/14 23 28 06.

Bamberg-Eichstätt-Regensburgi Egyházmegyenürnbergi székhellyel: Misézõ helyek:

Bamberg, Coburg, Ingolstadt, Landshut, Nürn-berg, Regensburg. Érdeklõdni: Ft. Bereczki Bé-la, Ungarische Katholische Mission, Tucher-gartenstr. 2/A, D-90571 Schwaig. Tel.: 0049-911/507 57 96.

Esseni Egyházmegye:Misézõ helyek: Duisburg, Essen. Érdeklõdni:

Ung. Kath. Mission, Fraziskaner Str. 69a,D-45139 Essen. Tel.: 0049-201/28 47 40 vagyKölnben: 0049-221/23 8060.

Freiburgi érsekség:Ft. Lovász Reinholdt plankstadti kooperator,

cím: Schwetzinger-Str. 32, D-68723 Plankstadt,havonta magyar szentmisét tart Mannheimben.

Berlini és Hamburgi Fõegyházmegye,Hildesheimi és Osnabrücki Egyházmegye:

Misézõ helyek: Berlin, Hamburg, Hannover,Kiel, Lübeck, Braunschweig, Bremen. Érd.:Hamburgban: Ft. Rasztovácz Pál, Ungarische Ka-tholische Mission, Bürgerweide 35, D-20535Hamburg, Tel.: 0049-40/25 077 83.

Kölni Fõegyházmegye és Aachen:Misézõ helyek: Köln, Bonn, Düsseldorf,

Wuppertal, Bergisch-Gladbach, Aachen: Ér-deklõdni: Ft. Lukács József, Ung. Kath.Mission, Thieboldgasse 96, D-50676 Köln.E-Mail: ungarnzentrum@netcologne.de Tel.:0049-221/ 238060. Fax: 0049-221/ 232120;http://www.ungarnzentrum.de

Limburg-Fulda-Mainzi Egyházmegyefrankfurti székhellyel: Misézõ helyek: Frank-

furt-Rödelheim, Mainz, Wiesbaden, Darmstadt,Giessen. Érdeklõdni: Ft. Takács Pál, KatholischeUngarische Gemeinde, Ludwig-Landmann-Str.365, D-60487 Frankfurt. Telefon: 0049-69/24 7950 21, 069/24795022. Fax: 0049-69/97 78 26 84.www.magyar-katolikusok-frankfurt.de

München-Freisingi Fõegyházmegye:Misézõ helyek: München, Rosenheim, Erding.

Érdeklõdni: Ft. Merka János, Magyar KatolikusMisszió – Ungarischsprachige Katholische Missi-on, Oberföhringer Str. 40, D-81925 München.Tel.: 0049-89/982637, 982638, Fax: 0049-89/985419. E-Mail: info@ungarische-mission.de;www.ungarische-mission.de Nyugdíjas kisegítõ:Ft. Buchmüller István ny. plébános.

Münster-Padeborn-OsnabrückiEgyházmegyék:Misézõ helyek: Hagen, Menden, Osnabrück,

Bielefeld, Marl, Münster, Dortmund, Neukirchen-Vluyn. Érdeklõdni: Ft. Bagossy István, Kath.Ung. Mission, Middelfeld 24, D-48157 Münster-Handorf. Tel.: 0049-251/32 65 01; Fax: 0049-251/144 29 31. E-Mail: ungarische-mission@bistum-muenster.de

Passaui Egyházmegye:Érd.: Ft. Szabó Árpád, Götzendorferstr. 5,

D-94121 Salzweg, Telefon: 0049-8505/1229.Rottenburg-Stuttgarti Egyházmegye:Misézõ helyek: Stuttgart, Heilbronn-Hork-

heim, Balingen-Frommern, Ludwigsburg, Böb-lingen, Reutlingen, Schwäbisch Gmünd, Eislin-gen, Weingarten, Heidenheim, Friedrichshafen,Munderkingen, Ulm, Biberach. Érdeklõdni: Dr.Tempfli Imre és Ft. Pilis György, UngarischeKatholische Gemeinde, Albert-Schäffle-Str. 30,D-70186 Stuttgart. Tel.: 0049-711/2369190, Fax:0049-711/2367393, E-Mail: mission@stuttgarti--katolikusok.de; www.stuttgarti-katolikusok.de

Würzburgi Egyházmegye:Misézõ hely: Würzburg. Érdeklõdni: Ft. Dr.

Koncsik Endre, Domerschulstr. 2, D-97070 Würz-burg. Telefon: 0049-931/38 62 43, Fax: 386-405.

NORVÉGIAInformáció a magyar nyelvû lelkipásztori

szolgálatról: www.nufo.no/makaoOLASZORSZÁGRóma: Msgr. Dr. Németh László fõlelkész,

a római Szent István Ház igazgatója, Casa di SantoStefano, Via del Casaletto, 481, 00151 Roma, Te-lefon és fax: 0039 06 6530 796, mobil: 00 349 34879 52 165, italiamissiohu@gmail.com, Misézõ he-lyek: Róma – minden hó utolsó vasárnapján11-kor, S. Maria dell’Orazione (Via Giulia, ki-véve júl., aug., dec.) és a Szent Péter-bazilikaMagyarok Nagyasszonya-kápolnájában mindenkedden 8.00-kor. Milánó – minden hó elsõ va-sárnapján 16.00-kor, Szalézi oratorium (ViaTonale 19, kivéve jan., júl., aug., szept.). Ma-gyar misék helye: Bologna, Catania, Loreto,Padova, Palermo, Parma, Torino.

Firenze:P. Ruppert József SchP, Tel.: 0039/347344 5538, E-Mail: ruppert.jozsef@piarista.hu

SVÁJCZürich: Ft. Vizauer Ferenc, Röm. Katholische

Ungarnmission, Winterthurer Str. 135, CH-8057Zürich, Tel.: 0041-44/36 23 303. E-Mail:f.vizauer@gmx.ch; Misézõ helyek: Zürich, Win-terthur, St. Gallen, Wetzikon-Uster, Schaffhau-sen, Frauenfeld.

Fribourg: Ft. Popa Péter, Tel.: 0041-26/3211925. Szentmise minden hó 1. vasárnapján11.30-kor a fribourgi Krisztus Király-plébánia-templom jobb oldali részén található Miasszo-nyunk-kápolnájában (Rte du Comptoir 2,CH-1700 Fribourg). E-mail: abbe@petrupopa.ch;www.fribourgmise.ch

Genf: Szentmise minden hó 1. és 3. vasárnap-ján 10.30-kor. Tel.: 00 41-22/7910458.

Lausanne: Szentmise minden hó 1. és 3.szombat 18.00-kor. Tel.: 0041-21/6478 678.

Bern: Ft. Pál István Röm. Kath. Ungarnmissi-on, Pf. 102, CH-3073 Gümligen. E-Mail:info@katolikus.ch; www.ungarnmission.ch

Basel: Ft. Pál István, Röm. Kath. Ungarn-mission, Wasgenring 47, CH-4055 Basel; Tel.:0041/765185440. Szentmise: minden vasárnap8.50-kor. www. ungarnmission.ch; a SacréCouer-templomban, Feierabendstr. 68. �

Cõte d’Azur, Nizza. Kiadó minden igénytkielégítõ, a nizzai kikötõhöz (tengerpart-hoz) közel berendezett lakás, 450 EUR/hét(2 v. 4. sz.). T.: 0033-6/43 60 95 52.

Kiadó Budapest-Belváros, Ferenciek te-rénél színvonalas, minden igényt kielégítõ 2szobás lakás, 2 v. 3 személynek, 70 EUR/nap.T.: 0033-6/43 60 95 52.

Budapest, XVI. ker., Árpádföld csen-des, kertvárosi részén, közel a központhoz(31-es busz és üzletek) eladó kedvezõ áronegy 50 m2-es családi ház, melléképületek-

kel, amelyek 752 m2-es telken épültek. T.:0036-20/22 56 783.

R. k. vallását gyakorló, rendezett körül-mények között balatonfüredi házában élõ 65éves (160/70) gyógytornász hölgy, õszinteszándékkal 60-75 éves urat keres társául.E-mail: juh46@t-online.hu

Budapesttõl 25 kilométerre, Pilisszántón270 m2-es villa, panorámás telekkel 145 ezerEUR irányáron eladó. T.: 0036-30/304 21 75.

Budapesttõl 6 kilométerre fekvõ Nagy-kovácsiban közmûvesített, 931 m2 építési te-lek eladó. Érdeklõdni: 0049-(0)7141/484 569.

Magyar ajkú idõsebb hölgy, alapfokúnémet ismerettel 24 órás betegápolást vállal.T.: 0049-(0)179 690 8840.

H I R D E T É S E K

MINDSZENTY-MEGEMLÉKEZÉS BÉCSBEN

Az 1956-os forradalom és szabadság-harc 55., és Mindszenty József bíboros, her-cegprímás, esztergomi érsek Bécsbe érke-zésének 40. évfordulója alkalmából meg-emlékezést tartottak október 22–23-án, abécsi Pázmáneumban.

Az ünnep elõestéjének szentmiséjétCserháti Ferenc, a külföldön élõ katoli-kus magyarok lelkipásztori ellátásávalmegbízott esztergom-budapesti segéd-püspök mutatta be. Homíliájában hang-súlyozta a misszió fontosságát, és ki-emelte Mindszenty bíboros 1971 utánifáradhatatlan apostoli buzgóságát azemigráns magyarok körében, szerte a vi-lágon. „Vállalta számûzetésbe kénysze-rült honfitársai lelki és szellemi irányítá-sát, és minden Istenét, hazáját és Egyhá-zát szeretõ magyarnak ragyogó példaké-pe lett” – fogalmazott Cserháti Ferenc.Idézte, amit a hercegprímás a negyvenévvel ezelõtti eseményekkel kapcsolat-ban írt: „Amikor elindultam szomorúszámûzetésembe, némi vigasztalást ta-láltam abban a gondolatban, hogy ha Is-ten éltet és erõt ad, külföldön is szolgál-hatok három életfontosságú célt. Elõszörmint Magyarország fõpásztora gondja-imba veszem a több százezer hazátlanmagyar katolikust, másodszor Emlékira-taim kiadásával figyelmeztethetem amég szabad világot a bolsevizmusnakegyre növekvõ és terjeszkedõ veszélyé-re, harmadszor néha talán adódik alka-lom, hogy szószólója legyek tragikussorsú népünk ügyének.” Aztán így foly-tatja: „Nélkülözve a segédpüspököketmagam indultam el lelkipásztori körútra,helyrõl helyre magyar hívek közé, ésõket arra kértem, hogy õrizzék meg ide-genben is a magyarság, a keresztény er-kölcsiség kulturális hagyományát”.Cserháti Ferenc elmondta: ilyen értelem-ben Mindszenty utódjának érzi magát,hiszen a külföldi magyarok lelkipásztoriellátásában az õ munkáját folytatja, aki:„mindmáig meghatározza a nyugati ma-gyarság lelki szolgálatát és életét, és akia világban szétszóródott magyarság hûpásztora és igaz atyja volt”.

A mise után Haris László fotókiállítá-sának megnyitójára került sor: 1956 gyer-mekszemmel címmel. Ezt követõen a bu-dapesti Kovász Egyesület kulturális cso-portjának Mindszenty-elõadását tekint-hették meg az egybegyûltek. A vetítettké-pes, zenés mûsorban életrajzi adatok mel-lett szemelvények hangzottak el a herceg-prímás írásaiból, és Horváth Attila, aPPKE jog professzora, egyetemi docensbeszélt Mindszenty bíboros alakjáról.

Október 23-án délután Szuvenír cím-mel Benedikty Horváth Tamás ’56-os té-májú regénye alapján készült monodrá-mája hangzott el Erdélyi György szín-mûvész elõadásában.

A Ripka János csellóján megszólalóBach-mûvek jól illettek az est hangulatába.

Szabó Csaba, a Collegium Hungari-cum tudományos igazgatóhelyettese ün-nepi megemlékezés keretében idézte felMindszenty bíboros hõsiességét, és azt anehéz idõszakot, amelyben a fõpásztor amagyar egyház élén állt.

Ünnepi köszöntõjében Szalay-Bobrov-niczky Vince, a Magyar Köztársaság nagykö-

vete köszönetet mondott az ’56-osoknak,hogy magyarok tudtak maradni, és képviselika magyarság érdekeit. A program befejezése-ként a Pázmáneum falán lévõ Mindszenty--emléktáblánál hazánk bécsi nagykövetemellett Csuday Balázs ENSZ-nagykövet,valamint az Ausztriai Magyar Egyesületekés Szervezetek Központi Szövetségének el-nöke, Deák Ernõ és a Pázmáneum rektorahelyezte el a megemlékezés koszorúit.

Varga János, Bécs

HIRDESSEN AZ ÉLETÜNKBEN

Apró-, házassági-, általános hirdetések betûnként: 0,10 EUR

„Jelige” – postaköltség 5,00EUR

Üzleti, nyereséges hirdetés betûnként 0,20EUR

Nagybetûs sorok betûnként 0,40EUR

Egyszerû, 1 „pontos” keret 10,00 EUR

Kéthasábos hirdetés az összeg kétszerese.

Külön kívánságokat esetenként árazunk.

Egymás utáni háromszori hirdetésnél 10 %, hatszori

hirdetésnél 20 % , illetve egész évi hirdetés esetén 30 %

kedvezményt adunk!

ÉLETÜNK

Szerkesztõség és kiadóhivatal:

MAGYAR KATOLIKUS MISSZIÓOberföhringer Str. 40, D-81925 München

Telefon: (0049) 89/98 26 37Telefax: (0049) 89/98 54 19E-mail: eletuenk@gmx.de

www.ungarische-mission.de*

Fõszerkesztõ: dr. Cserháti FerencFelelõs kiadó: Merka János

Felelõs szerkesztõ: Czoborczy BenceA szerkesztõbizottság tagjai:

Ramsay Gyõzõ,Vincze András

*Redaktion und Herausgeber:

UNGARISCHSPRACHIGE KATHOLISCHE MISSIONOberföhringer Str. 40, D-81925 München

Verantwortlicher Herausgeber: Merka JánosTelefon: (0049) 89/98 26 37

Telefax: (0049) 89/98 54 19E-mail: eletuenk@ungarische-mission.de

eletuenk@gmx.de*

Abonnement für ein Jahr: 20 EUR11 Exemplare

nach Übersee mit Luftpost US$ 60*

ELÕFIZETÉS:

Az Életünket a helyi magyar lelkészek terjesztik,õk küldik szét, náluk is kell elõfizetni!

Tengerentúlra, vagy ahol nincs magyar lelkész,oda a kiadóhivatal küldi az újságot.

1 példány ára: 2 EURElõfizetési ár egy évre: 20 EUR

Tengerentúlra US$ 60

BANKSZÁMLÁNK:Ungarischsprachige Katholische Mission

Sonderkonto „ÉLETÜNK”.Postbank München

Konto-Nr.: 606 50-803 – BLZ 700 100 80

IBAN DE16 7001 0080 0060 6508 03BIC PBNKDEFF

*Erscheint 11 mal im Jahr.

Satz: ÉLETÜNK*

Druck: AMPER DRUCK GmbH

Am Fohlenhof 5.82256 Fürstenfeldbruck

*Beilagenhinweis: Dieser Auflage liegtzeitweise ein RUNDSCHREIBEN bei.

A KIADVÁNYHOZ KÖRLEVELETMELLÉKELTÜNK.