M.A.G.U.S.KÖNYVEK

MANIFESZTÁCIÓS HÁBORÚVihar Ibara felettANTOLÓGIA

Sorozatszerkeszt : Igrain Reval

A Delta Vision kiadó gondozásában eddig megjelentM.A.G.U.S kiadványok

M.A.G.U.S – KLASSZIKUSOKWayne Chapman: A Halál havában

Wayne Chapman: Észak lángjaiRaoul Renier: Acél és oroszlánRay O'Sullivan: Sötét zarándok

Ray O'Sullivan: Sötét térít

M.A.G.U.S REGÉNYEKA hit városa (antológia)

Bíborgyöngyök – A fogadás (antológia)Eric Van Dien: Uwel nevében

A végzet masinériái (antológia)Bíborgyöngyök II. – Ármányok és álcák (antológia)

Manifesztációs háború – Vihar Ibara felett (antológia)

MANIFESZTÁCIÓS HÁBORÚ

VIHAR IBARA FELETTANTOLÓGIA

Delta Vision 2009

M.A.G.U.S.KÖNYVEK

MANIFESZTÁCIÓS HÁBORÚ: Vihar Ibarafelett antológia

Irodalmi szerkeszt : Gáspár András

A kötet szerz iCsaba TamásErdélyi IstvánGáspár AndrásGáspár PéterKornya Zsolt

Mártonffy MandulaMolnár GáborNémeth ÁronSellei GyörgyZelei Gábor

A dzsad naptár Goldoványi-Torma Írisz munkája

Borítófestmény: © Michal Iván, 2009Térkép: © Kocsis Levente és Dományi Bálint, 2009

© Delta Vision Könyvkiadó, 2009A kiadvány Wayne Chapman (Gáspár András és Nóvák Csanád), az

Ynev világát megalkotó szerz engedélyével került elkészítésre és kiadásra.A m.a.g.u.s., avagy a kalandorok krónikája

a Gameskút Kft. bejegyzett védjegye, feltüntetése a jogtulajdonoshozzájárulásával történik.

ISBN 978 963 9890 48 0ISSN 1789-5847

Minden jog fenntartva

Kötetünk f hajtásNyulászi Zsolt (Dale Avery)

ynevi munkássága el tt

S ne félj, hogy a lét vélünk elakad; serlege az örök Szákinak

olyat, mint mi, öntött már millióbuborékot – és önt még újakat.

Ha a Fátyol lehull rám és reád,soká, óh soká tart még a világ;

hogy jöttünk s távoztunk, úgy érzi csak,mint a tenger egy gyermek kavicsát.

Omár Khajjám: Rubáiyát1

1 részlet; Szabó L rinc fordítása

7

WAYNE CHAPMAN

HOLDKELTEA Kékarcú monológja

Közeleg az, id nk.Nem e világ porából vétettünk, de részeinket, ahogy sorra visszatérnek,

ismét béklyóba verik a létezés törvényei. A kezdetek óta lázadunkzsarnokságuk ellen. Nem mi alkottuk, de mind jobban kiismerjük ket. Ígyjavunkra fordíthatjuk azok hibáit, kiknek m vét oltalmazni rendeltettek – aNagyokét, kiket minden hajdani s majdani ellenségünknél jobbangy lölünk.

Gy löljük másságukat és megfejthetetlenségüket.Gy löljük kezük és akaratuk nyomát.Emléküket, mi méregként szivárgott Reefith testébe, elhomályosította

Theemeth ragyogását s kitaszított minket Nethiree szeretetéb l.Anyánk befogadott s elrejtett minket. Atyánk s n vérünk sugarai nem

mutatják a nyughelyünkhöz vezet Utat. Ok hárman azonban holtukban isdacolnak velünk, az örökkön elevennel, s míg újfent meg nem törjükakaratukat, mi sem lehetünk azzá, ami egykor voltunk.

Gy löljük a Nagyokat, amiért felettünk állanak. Gy löljük a félelmet,hogy sose lesz másképp, s gy löljük a várakozást is, de nincs mit tennünk:az emlékezés az egyetlen fogódzónk a létezéshez. A világhoz, mitelbirtokolni rendeltettünk.

Várakozunk hát… s emlékezünk.

* * *

Els ül a hamis istenekre, kik magukat a Nagyok örököseinek vallják, séppoly gy löletesek a szemünkben, mint k.

Úgy hitték, kisajátíthatják e világ javait, a termékeny földek s a rajtuktenyész élet áramait. Meglelték a forrást, mi eónokon át nálunkhatalmasabbakat táplált, a magunkféléknek az id k végezetéig elegend … s

8

azt remélték, a késve érkez k meghátrálnak majd a zárt s elreteszelt kapukláttán.

Nem ismertek minket.Nem ismerték éhünket s szomjunkat, mi világokat emészt el, s egyre

újabbak felé tör – így rendeltetett.Felfigyeltünk a síkok távolában aranyló fényre, s ered jénél olyan m re

leltünk, minek ódonat kristályszférái a mindenhatóság s az örökkévalóságígéretét zengték. Vágytuk, ahogy a föld vágyja a napot, bíbor holdnyugta azazúr holdkeltét – de láttuk sebhelyeit, a földjében porló csontokat, atilalomjeleket is, s tudtuk, hogy harc nélkül nem lehet a miénk.

Áttörtük a kapukat.Tanyát vertünk e világ magasságaiban és a mélységeiben, megízleltük a

szférákon túli éj hidegét és a világgerinc alatt megbúvó t zkutak forróságát.Láttuk, hogy mindez jó, s felkészültünk rá, hogy még jobbá – választottnépünk hónává, hatalmunk örökkévaló trónusává – tegyük.

Nem ismertük a bitorlókat.Nem ismertük éhüket s szomjukat, mit a b ség még olthatatlanabbá tett.Ez volt az els hiba, amit elkövettünk.

* * *

A világ gerince mentén sötétl rengetegeket érkezésünkkor az urrin-elíphimek. hosszú élet fajtája lakta. Hercegek voltak a veszend k között,de választott népünk tökélyéhez nem értek fel. Haragvó istenüket él s holtfákban, küldötteit szunnyadó bálványokban imádták, s kimondhatatlannevükben tagadták meg t lünk hódolatukat – el kellett bukniuk.

Erdeik, melyekre Theemeth perzsel tekintete hullt, hamuvá lettek.Városaik alatt Reefith mozdult s vonaglott; hamis bálványaikat azelevenekkel és a holtakkal együtt nyelte el a felbuzgó homok.

De sokan voltak, a gyökereket pedig, mikb l erejük táplálkozott, hiábapróbáltuk elsorvasztani. Túl mélyre nyúltak, s mikor megbolygattuk ket,oly pecsétek szakadtak fel, miknek jobb lett volna érintetlenül maradniuk –az így feltárult kapukon át szabadult ránk ismét a jannathik ádáznemzetsége.

Jövevények voltak, mint mi magunk, de éppoly kevéssé hajlottak azosztozkodásra, mint a Nagyok utódai. Félúton jártak veszend k sörökkévalók között: isteneiket – mérhetetlen dölyfük árnyképeit – sajáthasonlatosságukra álmodták meg, s oktalan fajzatok vakhitével táplálták,míg formát nem öltöttek. E hatalmas imágók lét s nemlét mezsgyéjénlebegtek, alkotóik hangján zengték a hatalom igéit… s míg választott

9

népünk urrin-elíphim és jannathi seregekkel csatázott, szent városainkrazúdították a szférák közt háborgó légtenger dühét.

A bitorlók rendjének megcsúfolása volt ez, k mégsem tettek semmit.Kajánul szemlélték, amint a világ – mely éppúgy volt a miénk, mint az

övék – felkelt ellenünk.

* * *

A förgeteg, mit a jannathi kevélység szabadított e síkra, sokáig tombolt.Erd ségeket s ormokat gyalult el, kiapasztotta vagy új mederbe terelte afolyamokat, s friss sebeket tépett a létezés szövétnekén. Mire csillapult,szent városaink titkos városok, a világgerinct l az óceánig húzódó rommezvándorai lettek, a nyomukat kutató ellenségre pedig oly fajzatok lestek asziklák réseib l, melyeket világok szakadékán túlról csalt ide hívó szavunk.

Igazak vérével tápláltuk s kötöttük magunkhoz ket, de bármilyenhasznosak voltak, nem fordíthatták javunkra a küzdelem menetét.

Választott népünk a létezés törvényeinek kelepcéjébe esett. Harcbanfogant nemzedékei mind tökéletesebbé váltak, s mind lassabbanszaporodtak. Homályban látó nagyjai nem tudtak összhangot teremteni anégyfel l érkez sugallatok között. Sorra nyerték a csatákat, de vesztésreálltak a háborúban; tartalékaikat lassan, de biztosan rölte fel a túler .

Ahol nincs összhang, nincs remény.Ahol nincs remény, nincs hit; ahol nincs hit, nincs célja és oka a

létezésének. Az elevenek holttá lesznek, a falak led lnek, a feliratok, azemlékek elhalványulnak… s id vel elmúlnak maguk az istenek is.

Ha az alkalmazkodás nem elég, változásra van szükség.Theemeth tündökl volt, de elkápráztatta önnön ragyogása.Reefith tiszta volt, de beszennyezte a Nagyok emlékezete.Nethiree ostoba volt, mikor azt képzelte, az utunkba állhat.Amheraamen hiányos volt, de teljessé lett, miután legy zte és magába

fogadta mindhármukat.Így lett az Azúr Arc réb l a titkos városok, bestiák s hadak legf bb ura.

Ammuni Ramu Menat-Kem Hefer, ki istenek vérét vette, veszend híveikvizét itta, s kékjével festette meg porló húsukat.

Egy név.Egy hang.Egy cél.Lobogók s fogazott pengék erdeje a vasszín hold alatt.Választott népünk felszegte fejét, ellenségei pedig megreszkettek.

Tudták, hogy ez csupán a kezdet – s nem sejtették, milyen közel a vég.

10

* * *

Teljességünkben hatalmassá, szinte mindenhatóvá lettünk. Nem kötöttektöbbé a bitorlók szabályai: alászálltunk a szférák magasából, hogyseregeinket diadalra vezessük. Hogy er t vegyünk az elípbimek és jannathiksokaságán, ledöntsük hamis bálványaikat, és új paktumot kényszerítsünk evilágra – olyat, mi szerzeményeinket jogos jussunknak, az igazak örökösbirtokának ismeri el.

Számos csatát vívtunk a világgerinc árnyékában. A legutolsót ama k vévált erd ség peremén, minek neve kimondhatatlan és gy löletes, mertgyalázat tapad hozzá – a helyen, ahol a bitorlók ármánya célt ért, ésmegfosztott bennünket a végs gy zelemt l.

A harcot az els hold alatt kezdtük, s a második alatt akartuk befejezni.Tervünk éppoly tökéletes volt, mint a rendszer, mi a szférákat örökösmozgásban, a holdakat megszabott pályájukon tartja. A változás lassú volt,szinte észrevétlen – mikor Nethiree fénye kilobbant s az éjközép sötétje aharcmez re borult, az igazak legbölcsebbjei sem sejtették, mi következik, sgyanútlanul sorakoztatták fel hadoszlopaikat a végs , mindent eldönttámadásra.

Csatakiáltásuk megremegtette a sziklák alapzatát, ahogy a horizontonfelderengett arcunk azúr mása – s zavarodott üvöltésbe csapott át, mid nhúgunk holdjának meneth-sarlója a teremtés összes törvényétmeghazudtolva visszatért, hogy orvul belemetsszen.

A sötétség falként száguldott felénk. Nyomában megrendült ésbömbölve ágaskodott a föld.

Nethiree elárult minket.Reefith elárult minket.Hadsoraink meginogtak. Csak választott népünk nagyjai látták az

elíphim arcvonalból felszálló nyilak fellegeit – figyelmeztet rikoltásaiknyomán a legderekabbak karjából is kiszállt az er . Százak rogytak a földre,és százakat nyeltek el a síkon támadt repedések. Csekélység a veszend kmérhetetlen sokaságához képest, de pótolhatatlan veszteség az azúr holdnépének, mi nemzedékek során át csiszolta tökéletes fegyverré az igazaktestét.

Néztük, ahogy küzdenek, ahogy ölnek és meghalnak értünk… s mikor avé vált rengeteg fel l indított jannathi támadás hulláma átcsapott felettük,

megértettük, hogy lejárt az id nk.Egy név.Egy hang.Egy akarat.

11

Megtöréséhez elég volt egyetlen szerencsés találat is.Porból vétetett testünkön nem fogott veszend fegyver. Épségét a

bitorlók uralta fajok s népek összes b vereje sem kezdhette ki.A lándzsa, mit a jannathi vezér a zászlók s köntösök sötét

kelmeörvényéb l szívünkbe vetett, atyánk, Theemeth fényének s hevénekdelej formálta pászmája volt.

Önként adta, vagy a szférák határán lebeg bábistenek ragadták ki öröktüzéb l, mit sem számít – ott és akkor valami véget ért.

Egy test. Egy halál.Atyánk, anyánk és n vérünk elárult minket. A világ elárult minket.Mire a Teremtés m ve újra mozgásba lendült, a csata, s vele a háború,

elveszett. A test azonban, mi valónkat hordozta, sosem került az ellenségkezére… így célja sem lett végleg az enyészeté.

A világ elárult és eltaszított minket, de meg nem ölt.Nem az els , s nem is az utolsó a bitorlók hibáinak sorában.Nem ismernek minket eléggé.Nem ismerik éhünket és szomjunkat. Nem ismerik gy löletünket; nem

ismerik a hatalmat, mit az emlékezésb l nyerünk.A világ leckét adott nekünk, s mi megtanultuk a leckét. Visszatérünk.

Eláruljuk, birtokba vesszük… s ha ismét ellenünk szegül, elpusztítjuk t.

* * *

Nem tudjuk visszaidézni eszmélésünk pillanatát, de tudjuk, mit jelent.Egyre több hív keresi kegyeinket, kutatja szándékunkat a szférában,

melyet magunk mögött hagytunk. Közeleg az id nk; választott népünkszent helyei s rejtekútjai holdkék mintázatként szövik át a homoktengervégtelenjét.

Ez volna a bitorlók diadalma? A jöv , melyért annyi veszendteremtmény vére hullt?

Nagy útról tértünk meg, de nem vágyunk az ott megízlelt békére.Mindenkinél jobban tudjuk, hogy a megalkuvás nem szül békét. Elvetjük abitorlók paktumait, nem kérünk az irgalmukból, és mi sem irgalmazunknekik. Tesszük, amire rendeltettünk, s míg akaratunk törvény, szavunkhatalom e világ térségein, nincs er , ami meggátolhatna minket ebben.

Halandó testünk megtöretett, gy zelmeink emléke azonban tovább él azigazak szívében. Eleik nevünket kántálták a diadal óráján, s azt süvöltöttékhaláluk percében, az árulás fekete éjébe is. Csontjaik tég elporlottak, de

ségüket sosem feledjük. Homályban látó szemmel, tökélyünk eleventükörképeiként fognak visszatérni, miután seregeink – az ágyékukból

12

fakadtak ágyékából fakadt légiók – ismét kirajzanak, hogy bosszútvegyenek a rajtunk esett gyalázatért.

Hamarosan.Sokat tanultunk, de semmit nem feledtünk. Mi vagyunk a kezdet, s mi

leszünk a vég.

13

JAN VAN DEN BOOMEN

ID MÉLYIB LSonion érkezése

A dzsad id számítás 7111. évének 1., Hamillen(P. sz. 3673; Kyel két párjának második) havában,

az Ibara mélyén

Emberi neve talán soha nem is volt a szürke k síknak.Járhatatlan távolságra feküdt az újnépek kitartásának határvonalát jelöl

karavánutaktól. Valaha hegyvölgyes táj lehetett, mára a néhai sziklákatelhordták, ellapogatták a szelek, porral, homokkal fújták tele a lekoppadt

szirtek maradványainak környékét.Mély, rezzenetlen csöndben érkezett az alkony az Ibarában. A leveg

meg sem moccant. A haldokló nap sugarai vörös húrokként remegtek azégen, de ez volt minden mozgás, csupán ez a forró reszketés vibrált, akárhaaz egész teremtett világ dermedten, leny gözve figyelné az el adást – avérszín korong búcsúját az éjszakára készül földekt l.

Az égbolt túlfelén már a sötétség gy jtögette az erejét. Mélykékkárpitján sorra gyúltak a sivatag mécsfény-csillagai. A Vigyázó, azÚtmutató, a Bosszuló. Igram Azeb. A Lámpásemel . A hatalmas égi óramelrendelt pályáin mozgó er k. Simán, végtelen lassúsággal forogtak akristályszférák, láthatatlan fogaskerekek kattantak újabb és újabbkonstellációkba, türelmes alkatrészeik közül néma porként szitált alá az id .

A vörös hold lassan a láthatár peremére kéredzkedett, félbetörtrézpénzhez hasonló alakja komótosan elvált a k sík fekete körvonalaitól.

Akárha ez lett volna a jel.Megtört a végtelen csönd, a moccanatlanság. Halkan, óvatosan

megremegett minden. Feltámadt a szél. Apró lábak neszezése hallatszott, segy csapat ugróegér t nt el – akárha a semmib l kerültek volna oda.

Riadt csendben menekültek, csupán lábaik vertek összevissza ritmust,ahogy elugráltak a homokon.

Megelevenedett, szinte forrni tetszett a talaj. Pókok, skorpiók, aprócskagyíkok evickéltek a felszínre mindenfelé, mintha valamely parancsnak

14

engedelmeskednének, s képességeikhez mérten gyors iramban iszkoltakminél távolabb. A hátuk mögött immár folyamatosan remegett a sík, akáregy roppant homokdob.

Aztán egyszerre felszakadtak a föld eleddig láthatatlan sebei.A szerteszórt sziklák megrogytak, mintha kirántották volna a lábuk alól

a talajt, körülöttük vörös, idegen homok fodrozódott, türemkedett el a földalól. Apró buzgárok fakadtak, gyorsan növekv kúpokat építettek vérszínporból. Vörös folyamok tekeregtek mindenfelé, kicsiny vulkánok formáltákmagukat mind nagyobbra és nagyobbra, oldalukon végeláthatatlan folyt aláa száraz áradat. Köhögött, rázkódott a világ, közönyösen lépdelt egyremagasabbra a vörös hold, hogy mire kijelölt útja végére érjen, öt mérföldszéles vérszín folt terjengjen alatta a szürke sivatag halott testén.

Ekkor, mintha nem bírná már tovább az idegen homok súlyát, felnyögöttés berogyott a föld, vörös porfelleg lövellt a magasba, s roppant horpadás,egy új völgy jelent meg a síkon, melynek mérföldes határait a vérszínhomok rajzolta meg.

Még nem ült el a porörvény, de a rézszín hold már elbújt a horizontmögé, és hideg, csillagszikrás sötétség borult a világra.

A mennyei óram zakatolt tovább. Üstökösök, látható és láthatatlanplanéták értek útjuk újabb pontjaira, közönyös zarándokokként haladtakegyre tovább makacs útjukon a soha el nem érhet eljövend felé,lábnyomukból porként pergett a múlt. Simán, végtelen lassúsággal forogtaka kristályszférák.

A kék hold kezdetben azúr ragyogás volt csupán, fényes glória, melyegy nagyobb homokd ne mögül festette világosra az ég neki rendeltkertjeit. Mihelyt magasabbra kapaszkodott a csillagmintás kárpiton, azújdonat völgy közepe is megmoccant, s felsóhajtott a mindenség.

Valami ki akart mászni a homok alól.Nem kapart, nem er lködött. Úgy t nt, egyszerre fogja kinyomni magát

a felszínre, akár valamely roppant, akaratos újszülött, akit az sem zavar, haszétrepeszti szül anyját.

Lilára festette a föld vérét a hold, amint az amund templompiramisfelhasította a horpadás alját. Nem állt meg, amikor az épület alja elérte arázkódó homokot. Újabb falak és lépcs k bukkantak el , oldalukrólpatakokban zubogott alá az idegen sivatag finom pora. A kék hold a sötétgúla csúcspontja fölött remegett, s ahogy lassan mozdult egyre feljebb, úgy

nt, lépésr l lépésre húzza maga után a föld alatt rejtez szörnyeteget.Rángatózott, sírt, hullámzott a vörössel festett roppant horpadás. Három

újabb piramis csúcsa tolult el kísérteties lassúsággal, majd rézsútos falak,csatornák és átjárók, amelyek egy id után egymásba kapaszkodtak, s egy

15

hatalmas város elkopott mintázatát rajzolták a völgyre. Szobrok és udvarokbukkantak el , végesincs aknák, melyek megállíthatatlanul egyre csaknyelték a rozsdás homokot, gúlaforma épületek, lépcs k, zömök, rámpástornyok, utak a falak tetején és az oldalukon.

söreg város volt. Falait évezredek homokviharai csiszolták ívesre, afelszíne rücskös, akár egy himl helyes vénember. A küls falakra vigyázóistenszobrok festése rég elkopott már, lábuk alól k csatornák torka nyílt afalakon kívülre, s vörös homok zuhant alá az egyre növekv mélységbebel lük.

Keleten óvatos fényekkel festette meg a sötét eget az új hajnal. A kékhold magasan tündökölt.

Mintha biztonságban érezné már magát, az amund város lassanmegnyitotta testnyílásait. Kapuk, ajtóívek sötét átjárók jelentek meg afalakon, ahogy a közelg nappal leseperte róluk az árnyakat. A városfelsóhajtott, akár az úszó, ha hosszú tengerfenéki útja végén a felszínre jut.

Poros lépcs aknák, sötét folyosók tárták fel magukat, vékonyablakrések, melyek mindegyike egy-egy állócsillagra nézett, bejárók,amelyek a város mélyére vezettek, kopott domborm vek és virágtalanudvarok közé. Járatokba, ahol szobrok strázsáltak a vaskos oszlopok között,arannyal és er s színekkel ékített gólemekhez, szörnyfej alakokkal festettárkádok közé, termekbe, ahol, hogy a szolganépek is láthassanak, homályosparázsfények éledeztek.

Mély álomból eszmél hangyabolynak rémlett a város. Bronztestalakok bukkantak fel a holt folyosókon, olajjal csillogóra kent szolgálók,roppant termet papok, mélykék, halántékig vágott szemükben a kék holdfénye ragyogott.

A város szívéhez vezet hosszú lépcs sorok felé igyekeztek. A legbelsrészek alá vezettek ezek a sötét, vak homállyal feltöltött járatok. Hatalmas

ívhez, mely mélyen a város alatt, roppant gy be fogta atemplompiramis alatt nyugvó k kamrákat.

A kör alakú folyosóról tizenkét k grádics vitt a tizenkét sírterembe,majd onnan is tovább, a templompiramis alatti végesincs aknáig, melybeminden irányból zuhogott a vörös homok. A fénytelen sírkamrák úgyízesültek egymáshoz láthatatlan tengelyükön, akár egy kaptár fonatai – alegalsó közepén hatalmas szarkofág feküdt álmos, langyos csendben. Tízember magas, simára csiszolt gránittömb. Fedelén az ezredévek óta halottisten halotti maszkja s fegyverzete.

Odakünn az els napsugár szikraívét a sivatag fölé vetette. A városelégedetten megremegett és megállt.

16

Sonion – egykor a nap, Theemeth elmúlása óta a kék arcú hold titkosvárosa – a neki rendelt id ben megérkezett.

A nagy égi szerkezet titkos kerekei tovább mozdultak. Simán, végtelenlassúsággal forogtak a kristályszférák.

17

WAYNE CHAPMAN

EGYÜTTÁLLÁSA nekromanta története

A Pyarron szerinti 3676. esztend ben,Darton tercének els havában,

az ibarai mélysivatagban

1.

A halál csak a kezdet, tanítja Abdul al-Sahred… és most már tudom,hogy igaza volt.

Aki sokáig él, óhatatlanul belefásul a lét változékonyságába, a halálazonban – a földi dolgok közül egyetlenként – sosem veszít varázsából.Több kérdést vet fel annál, amennyit megválaszol. Több kaput nyit megannál, amennyit bezár. Halandókra gyakorolt vonzerejével az istenek istisztában vannak – mi másért tették volna ilyen kínkeservessé a hozzávezet utat?

A fájdalom – ha az volt – rég elenyészett. Messze járok a létez kvilágától, de minél mélyebbre merülök az elmúlás sötét vizeibe, annáljobban zavar a felfordulás, amit magam mögött hagytam.

Nem így terveztem.Egy köznapi ember a sorsot hibáztatná, de mert sem köznapi, sem ember

nem vagyok, céltalan lenne ilyesmivel takaróznom. A kevélység b nébeestem. Ez Erion utcáin is végzetes lehet, az si nép tanyáján, a legendás So-nionban pedig szükségképp a vesztemet okozta. Az enyémet és mindazokét,akik átkeltek a sivatagon, hogy bemerészkedjenek oda, ahol az ötödkorimanifesztáció bukása óta egyetlen jóakaratú fajzat sem járt: a városnyisírboltlabirintusba, mely a legy zött istenség maradványait rejti.

Ismertük a jövendöléseket. Tudtuk, hogy visszatérése elkerülhetetlen, denem sejtettük, milyen kevés id nk maradt. Láttuk a zenit felé kúszni aDémon szemét, mégsem hátráltunk meg: tettük, amit Pyarron legkiválóbbelméi szerint tennünk kellett. Úgy terveztük, alászállunk a szörnyetegzsigereibe, utat találunk a Halál tizenkét terméig, és fegyverzetével együtt

18

gy zelmi esélyét l is megfosztjuk Amhe-Ramunt, miel tt övéi tudatáraébrednek jelenlétünknek.

Esztelen vállalkozás volt, de nem halogathattuk tovább: sorainkat éppeléggé megritkították a sivatagi csatározások és az Államszövetségveszedelmér l szóló hírek.

Az el bbiek – noha tucatnyi társunk életébe kerültek – feleannyit semártottak a harci szellemnek, mint az utóbbiak, melyek a Shibarán valóátkelést követ nyolcadik napon, Baht el-Gáb oázisában jutottak elhozzánk. Viharról, t zr l és a Fekete Határon át keletnek özönl ork-hordákról szóltak. Hogy mi igaz bel lük, csak találgatni tudtuk, hatásukatillet en azonban nem voltak kétségeink: Ibarában a szerencsétlenség pusztafelemlegetése is elég, hogy szétzilálja egy expedíció utánpótlási vonalait.

Dzsad kísér ink zöme a rákövetkez éjjelen odébbállt. Magukkal vittéka málhásokat és a készletek javát is – ehhez nagyon értenek. Akkor és ottúgy látszott, az évekig tartó felkészülés, a temérdek fáradozás és áldozathiábavalónak bizonyul. Tudtuk, hol keressük Soniont, de bármilyen közeljutottunk hozzá, kétségesnek látszott, elérjük-e valaha, a menekülésre pedig– térmágusok támogatása híján – elméleti esélyünk sem maradt.

– A Fehér Páholy nagyjai a szavukat adták – biztosított minket apyarroni legátus, egy szalmaszín hajú, aszkétaarcú Krad-lovag. Dísztelen

rvértben járt, de jeles személy lehetett, mert három kámzsás – két papmeg egy mágiaforgató – kísérte mindenhová. Némelyek Heliodornak, azAranykör társalapítójának vélték. Talán igazuk volt; ami engem illet, régletettem arról, hogy tetteik helyett legendájuk alapján ítéljem meg azembereket.

Az aszkétaarcú Krad-lovag nem szaporította a szót, nem zavartattamagát a nehézségekt l, és úgy itta a feketelevest, mint más a vizet. Azideúton csak kedveltem, a tizenkettedik nap reggelén már becsültem is: nemrendült meg hitében, pedig tudta, hogy városát pusztulás fenyegeti,rendtársaiért és szeretteiért pedig semmit sem tehet. Leny gözött Pyarronisteneibe és mágusaiba vetett bizodalma. Nyilván azért, mert én magamnem hittem semmiben… saját képességeimet és a dolgok múlandóságátkivéve.

– A Fehér Páholy nagyjai messze vannak – vetette ellene amacskaszem némber, aki Erion kalandozóit képviselte. – És ha akaravánvezet igazat beszélt, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogyvelünk tör djenek.

Leinthettem volna, de nem tettem: csak azt mondta ki, amit mindannyiangondoltunk. Fiús keblét mérhetetlen becsvágy feszítette. Egyikveszedelemb l a másikba szédült, mióta az eszét tudta – az éjjeli lepkék

19

tesznek így, miel tt a lángoktól való távolságot elmérve saját poklukraszállnak.

Az els pillanattól magamon éreztem macskaszemeinek fürkészpillantását, nem lepett meg különösebben, mikor a shibarai átkelést követéjszakán a sátramban találtam. Azt firtatta, igaz-e, amit rólam beszélnek.Hogy irtózom a nap és az eleven testek melegét l; hogy az Arowin-hegyalatti barlangok homályában élek, és egy ötödkori k szobor a szeret m.Valami olyasmit feleltem, hogy nem kell minden badarságot készpénznekvenni, de láttam a szemén, hogy nem hisz nekem, ezért közelebb vontam ésa magamévá tettem inkább. Sikerült kielégítenem kíváncsiságát, mert semakkor, sem azután nem kérdezett többet… és ritkán távolodott t lem egytevehossznál messzebbre.

Minden idegszálával figyelt a tanácskozás alatt is. Az érdekelte melletteállok-e – mintha számított volna ahhoz képest, hogy ha rosszul döntünk,maholnap valamennyiünket elnyel a homok.

Óvakodjunk az elhamarkodott következtetésekt l – mormolta Ordanküldötte. Tüzet élesztget jobbjának hamuszín b rén lángkígyók ölelkeztek.A gyötrelmes szertartást idézték, melynek során Sogron legh bb szolgáiemberi valójukkal fizetnek az uruktól nyert hatalomért. – Pyarronveszedelmének puszta ténye alapján sem a fenyegetés természetér l, semvalós mértékér l nem alkothatunk h képet.

A tény, hogy a Fehér Páholy napok óta hallgat, minden szónálékesebben beszél.

A sogronita az aszkétaarcú Krad-lovagra villantotta parázsszín szemét.– Próbáltál kapcsolatba lépni a tieiddel, equester?– Megtettünk minden t lünk telhet t – felelt ura helyett a mágiaforgató.

– A hagyományos módszerek nem jártak eredménnyel, aszükségmegoldások pedig még inkább szétzilálnák a manahálót, így csaknövelnék a leleplez dés és a kudarc kockázatát.

Néhai apám népének legátusa, a sirenari Yel'Amrith ház harcmestere abalján ül dzsennre sandított. Kettejük viszonya a pyarroni politikamesterm vének t nt, de a közelebbi vizsgálatot nem állta ki: az elf az utolsópillanatban ugrott be oilani fajtársa helyett (a Hatok nem szándékoztak azemberiség érdekében id el tt Ötökké lenni), a dzsenn pedig oly régóta ültállamszövetségi érdekszférába tartozó kalmárfejedelemsége trónján, hogytulajdon krónikásai is dzsadnak hitték. Nagyszámú kísér jét vörösbenjáratta, de a terredalik, a „szegény ember fayumái” közül verbuválta – enyilvánvaló sz kkebl ség nem fokozta iránta a társaság rokonszenvét.

– Milyen messze vagyunk Soniontól? – tudakolta bársonyos hangján,melyb l csak a magamfélék füle hallotta ki a borzongató mellékzöngéket.

20

Ha értesüléseink pontosak, legfeljebb háromnapi járóföldre.– Muszáj annak lenniük. – Az ordani úgy meredt az éledez lángokba,

mintha onnan várna meger sítést. – A készletek sem tartanak ki sokkaltovább.

A gazdájuk mögött kuporgó terredalikat figyeltem. Vagy nem értették aközöst, vagy a dzsenn csinált jobb vásárt mint bárki gondolta: arcizmuk serándult a hír hallatán.

– Tegyük fel, hogy célhoz érünk – hunyorgott a macskaszem némber. –Tegyük fel, hogy a kémek nem tévedtek, az si forrásokban említettfolyosók járhatók, és Sonion rei sem neszelnek fel a jövetelünkre. Hasikerül észrevétlenül utat találnunk a Halál tizenkét terméig, a fegyverzetmegbolygatásával óhatatlanul magunkra vonjuk az amundok figyelmét. Aválasz gyors lesz és könyörtelen. A Fehér Páholy segítsége nélkül sosemjutunk ki élve.

– Nem muszáj kijutnunk.A jelenlév k egyszerre fordultak felém. Az ideúton alig beszéltem –

meghagytam ket abbeli hitükben, hogy Quirin Den Jeir óta minden doranivarázsló némasággal fizet tudományáért.

– Megbocsáss, uram – kezdte a Krad-lovag jobbján ül kámzsás, akithanghordozása alapján lardorinak véltem. – Hallom, amit mondasz, de nemegészen értem…

– Dehogynem érted. – Az ordani alig észrevehet biccentéssel jelezte,hogy mellettem áll. Tehette: bárkinél kevesebb öröme telt a létezésben.

– Mindannyian értjük, és legf bb ideje, hogy szembenézzünk vele.Csend ereszkedett ránk. A csenevész pálmákon és a szélt l koptatott

kövekb l összerótt mellvéden túli pusztaságban porördögök járták lassútáncukat. Az itató köré gy lt tevék alig mozdultak, az óvó aura mezsgyéjéner tlenül dongtak a legyek: k érezték meg els ként a kelet fel l közelgvihar el szelét.

– Te döntesz, equester. – A dzsenn engem nézett, de a Krad-lovaghozintézte szavait. – Ez pyarroni vállalkozás.

– Többé nem az. – A szalmaszín hajú férfi kiitta feketelevese maradékát,és felemelkedett ültéb l. – A nekromantának igaza van. A küldetés alényeg, és azt csak Sonionban tudjuk sikerre vinni. Ha megtesszük, miénk agy zelem. .. tekintet nélkül arra, milyen árat kell fizetnünk érte.

A macskaszem némber felhúzott térdére támasztotta állát. Olyangyönyör volt, hogy még ez a gyermeki póz is jól áll neki.

– Ha nem tudunk kijutni a fegyverzettel…… elpusztítjuk. – Mindig kedveltem ezt a szót. Bármely

szövegkörnyezetben megvan a kell nyomatéka.

21

– Nem mi [eszünk az els k, akik megpróbálják – mutatott rá az elf. –Van gyakorlatod az isteni ereklyék elpusztításában, féltestvérem?

– Csak ködös elméletei vannak. – A dzsenn ámbraszín szemeimegrebbentek, ahogy újabb falakat emeltem kett nk közé, de így is többetlátott annál, amennyit valaha mutatni akartam neki. – Alig várja, hogymeger sítse vagy megcáfolja ket. Tisztában van az esélyekkel, de nemhagyja magát zavartatni t lük. Túl magasra emelkedett és túl sokat veszítettközben. Az élet, ahogy mi értelmezzük, mit sem jelent neki.

– Szerencsés fickó. – A pyarroni elmosolyodott, és hüvelybe dugottkardját nyújtotta, hogy talpra segítsen. Akkor és ott semmi furcsát nemtaláltam abban, hogy övéi zokszó nélkül harcba és halálba mennek érte.

– Eleget pihentünk. Ha nyomban indulunk, napközépre elérhetjük aBashiri-hátság peremét. Sziklás terepen gyorsabb a haladás, és menedékettalálni is könnyebb, ha a vihar…

Elhallgatott, és mereven bámult a messzeségbe. Láttam valamit az arcán,ami arra késztetett, hogy én is odapillantsak, s noha a nap mind hevesebben

zött, borzongás kúszott végig a hátgerincemen.Messze keleten, ott, ahol a Sheral vonulata végképp átolvadt a horizont

ködébe, árnyékként lebegett egy magányos viharfelh . Távolságát és valódiméretét lehetetlen volt megbecsülni, de minden múló pillanattal sötétebbneklátszott – mire a sivataglakók is felfigyeltek rá, néma üvöltésre kerekedettszájként feketéllett az égbolt kékjében. Egyszerre felfénylett;villámkoszorúja nyúlványok sokaságát növesztette az alant hullámzó d nékfelé, s ott, ahol a kisülések egyetlen fényoszloppá olvadtak össze, falkéntágaskodott fel az orkán kavarta homok.

Lábam alatt mintha megvonaglott volna a talaj, a közeli itató víztükreazonban rezzenetlen maradt. Tudtam, hogy valami rendkívüli történt… ésláttam, ahogy a rándulás szétfut a mana er vonalai mentén, felhevíti asziklákat átszöv ércereket, s valahol mélyen, a világ szívében összefonódógyökerek közt ül el. Visszhangjai úgy tárták elém a Teremtés rétegeit,ahogy a Szarvtorony boncnokainak szikéje teszi a holtak titkaival… s mirea nyomukban járó borzongás csillapult, végéhez közeledett a sivatagbannövekv tünemény ideje is.

– Vigyázz!Csak hittem, hogy kiáltok; torkomban összetorlódtak, kimondhatatlanná

váltak a szavak. Az, ami korábban felh nek látszott, mostanra annyi portszívott magába, hogy nem rejtegethette tovább igazi valóját: a sokágútölcsér úgy terpeszkedett ég és föld között, mint egy gyökerest lkiszaggatott, lombja vesztett ágaival a földet söpr óriás-fa. Biztosravettem, hogy torzmágia hívta létre, de képtelen voltam eldönteni, mire

22

szolgál – a küszöbön álló kitörés végletesen összekuszálta a manaháló ziláltmintázatát.

Arra eszméltem, hogy az aszkétaarcú férfi és a macskaszem némberegyszerre beszél hozzám. Egy szavukat sem értettem; megszédítettek, szintemaguk alá temettek a rám zúduló észleletek.

– Magiszter!– Nem vagyok az – közöltem, de tüstént meg is bántam: az a

valószín tlen benyomás gyötört, hogy e három szó borította fel végképp alétünket veszélyeztet er k egyensúlyát.

A tölcsér elérte legnagyobb kiterjedését.Középpontjában szétpattant a valóság szövedékét feszít buborék.A nap elsötétült, aztán dühödt er vel ragyogott fel ismét. .. a két pillanat

közt azonban mintha évezredek röppentek volna el.Az óriásfa földig lógó ágai és mennyekbe vesz gyökerei Anselmo

tüzébe öltöztek, majd lassan, szinte kelletlenül magukba roskadtak. Atünemény pusztulását kísér mennydörgés valódi volt, és annak rémlett alökéshullám is, mely a torzmágia fókuszából indult ki, és örvénylporgörgetegként lódult felénk a lapályon át.

Olyan gyorsan közeledett, hogy esélyünk sem volt a megfékezésére;csak annyi id nk maradt, hogy lekuporodjunk, és köpenyünkbe rejtsükarcunkat. Apró kövek zápora zúdult ránk, kopogva vert végig a terredalikpajzsain, az árnyékvet kön, a fák alatt kucorgó tevéken… a nyomábanérkez szélroham azonban éppoly er tlen volt, amilyen ritkás a por, amitmagával sodort.

– Nem földindulás ez – állapította meg a Krad-lovag. – A természetrosszalló sóhaja inkább; ahhoz is er tlen, hogy a tüzünket kioltsa.

– Valóban. – Felegyenesedtem, és leráztam a homokot mohazöldköpenyemr l. A t z csakugyan pislákolt még, mellette egykedv enkuporgott Ordan küldötte. Túlnan a terredalik mozgolódtak, a macskaszemnémbert azonban hiába kerestem: elt nt, akár a szürke felleghajtó, amit aszemem láttára borított magára, miel tt a porfelh átcsapott felettünk.

Akár a holmija, melyt l soha, még halálos veszedelemben semtávolodott el három lépésnél messzebbre.

Akár a lábnyomai, melyek egy perccel korábban még f szöveghez f zöttlapszéli jegyzetek módján sorjáztak az enyémek körül.

Elt ntek, mintha sosem lettek volna, s mikor idáig jutottam, egyszerremegértettem, hogy soha nem is voltak – hogy a szélroham érkezését atávozásától elválasztó nagytucat szívdobbanás alatt valami végérvényesenés visszavonhatatlanul megváltozott.

23

– Elment. – Az ordani száraz hangja olyan volt, akár a gallyakat emésztz ropogása. – Nem kényszerb l, azt hiszem. Felállt és mosolygott, mintha

tudta volna, mi következik. Aztán elt nt. Semmit sem tehettem ellene: amagamfélék csak hallomásból ismerik a szövedék újrarendezésénektudományát. – Hamuszürke ínye kivillant: egy mosoly kísértete. – Érdekesteremtés. Kár, hogy nem volt módom jobban megismerni.

Az aszkétaarcú férfi homlokráncolva pillantott ránk. Nagy harcos volt,de csupán harcos; elméjét semmi sem óvta a változás hatásaitól.

– Mi folyik itt?– Nem tudom biztosan, equester – feleltem az igazsághoz híven. – Csak

azt tudom, hogy elveszítettük egy társunkat. .. és hogy ehhez az imént látotttüneménynek is köze van.

A Krad-lovag zavartnak látszott. A torzmágia kitörése a valóságmintázatával együtt emlékeit is megváltoztatta, Pyarron sorsára azonbanláthatóan nem volt befolyással: aszkétaarcán ismét elmélyültek azaggodalom véste barázdák.

– Elveszítettünk valakit, azt mondod?– Erion kalandozóinak képvisel jét. – Tétováztam; nemigen tudtam, mi

egyebet mondhatnék. – Az utolsót azok közül, akik szabad akaratukbóltartottak velünk.

– Erion kalandozói megtagadták t lünk az együttm ködést –emlékeztetett a Krad-lovag. – Napokig próbáltuk jobb belátásra téríteni

ket, de hiába. Sosem rajongtak a vesztett ügyekért.– Ki hibáztathatná ket, equester! – Nem tudtam eldönteni, örüljek-e

vagy bánkódjak a macskaszem némber elt nése miatt. Mindkett re jóokom volt, ha úgy vesszük. Ami vele történt, lehetett véletlen is… de nemazért taníttattak annyi éven át, hogy beérjem a kézenfekvmagyarázatokkal. Ha az ordani igazat mondott, a némber tudta, mi történikvele. Nem áldozata, hanem cselekv részese volt a valóságmegváltoztatásának. Aki ilyesmivel b szíti maga ellen az isteneket, az vagyelvesztette a józan eszét…

Vagy olyasmit tud, ami mi, többiek, nem.– Akárhogy is – emelte fel hangját a pyarroni –, a mi teend nk világos.

Folytatnunk kell az utat Sonion felé. Ha nyomban indulunk…… napközépre elérhetjük a Bashiri-hátság peremét. –Elnéztem, ahogy a

dzsenn felsorakoztatja és megszámlálja embereit. Némi vigaszt találtam atényben, hárommal többen vannak, mint korábban: az új mintázat amacskaszem némber kiküszöbölésével több pihen höz juttatott, ígyelkerülhet vé tette a homoki elfek anzuli kelepcéjét. –Sziklás terepengyorsabb a haladás, és menedéket találni is könnyebb, ha a vihar…

24

Ezúttal rám került az elnémulás sora.Fél szemmel mindvégig a kitörés helyét figyeltem, így mindenkinél

el bb vettem észre a porfelh l el dübörg , hosszú vágtában felénk tattólovasokat.

2.

Az aszkétaarcú férfi egykett re lerázta magáról a kábultságot, és újfentbizonyította, hogy méltó tisztére: higgadtan, minden sietség nélkülosztogatta parancsait. Meghatározta a védelem zónáit és agyülekez helyeket a mellvéd mögött, s míg a terredalik alakzatbarendez dtek a dzsenn körül, kámzsásaival és velünk együtt húzódott visszaaz oázis legmagasabb pontjára, hogy azonosítsa – s ha lehet, harc nélkülimeghátrálásra bírja – a közeled ket.

– A pyar ösztönös fajta – figyelmeztetett Wolkum Naizerd, amágustanács diplomáciai testületének délvidéki referense, akinekmegbízásomat köszönhettem. – Ösztönös, ami nem zárja ki, hogy veszélyesetén a szükséges módszerességgel járjon el.

Bólintottam. Értékeltem a gesztust, mellyel az indulás el tti esténszállására invitált, hogy megvendégeljen és tanácsokkal lásson el. Nohaembernek született, azon kevesek közé tartozott Doranban, akiknek sikerültfelülemelkedniük származásuk korlátain. Ebben a vonatkozásban mindig ispéldaképemnek tekintettem, egyébiránt azonban ki nem állhattam… és sem szívelt engem, amit hiába próbált sima körmondatokkal és gyakorimosollyal elleplezni.

– A pyarroniakkal való együttm ködés kulcsa a beleérzés – mondtamost, és addig babrált az íróasztalán sorakozó szárnyas figurákkal, míg af'lyennarák – a let nt id k legendás madárlényei – kivétel nélkül feléjenéztek.

– Beleérzés híján a magunkfajta értékes tapasztalatok helyett csakellenségeket szerezhet odalent.

Megint bólintottam. Mindketten tudtuk, hogy a tapasztalatokért, melyekmegszerzésére lehet séget teremtett, jó eséllyel az életemmel kell fizetnem.

– Magasabb célt szolgáló önfeladás. – Naizerd mosolyra húzta vértelenajkait. – A pyarroni értékrendben ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint amienkben. Nem nagy fogódzó, de fogódzó; ezzel már lehet kezdeni valamit.

– Nem kétséges. – A f'lyennarák némelyike mintha továbbra is engemfigyelt volna. Ha a szobrokban csakugyan lelkek lakoztak, ahogy egyesekállították, különös örömük telt abban, hogy dacoljanak Naizerd akaratával.

– Egyéb útravaló, nagytisztelet ?

25

– Egy tanulság. – Az szül halántékú férfi beleunt játékába, ésösszefont ujjú kezeib l emelt falat maga és a figurák közé. – Affélepéldázat; gyakorta emlegetik a Gályák tengerének mellékén. – Már nemvette a fáradtságot arra, hogy mosolyogjon. – „Pyarron hite hegyeketmozdít – ez nem kérdés. A kérdés az, akad-e a közelben egy pyarroni, akimeggy z róla, hogy ami történt, a javadat szolgálja.”

Az esti beszélgetés összes momentuma közül ez maradt meg bennem alegelevenebben, és az oázisra néz magaslaton, a Krad-lovag oldalán állvamegint az eszembe jutott. Nem tudtam, miért. Szeretem hinni, hogy amulandó lények éppúgy urai gondolataiknak, mint az istenek, akiket hitükés karjuk ereje szolgál, de mérget nem vennék rá, hogy ez az igazság.Meglehet, Darton közölni akart velem valamit… vagy csak arra törekedett,hogy választottja felbukkanását minél emlékezetesebbé tegye.

– Vértesek – mormolta a legátus jobbján álló kámzsás anélkül, hogyfejét felemelte volna. Bármit látott, nem a szemével látta.

– Amundok?– Magunkfélék. – A lar-dori magába mélyedt, ajkai hang nélkül

mozogtak. – Hatan… nyolcan… legfeljebb egy tucatnyian. Némelyik lovonketten ülnek, némelyik pedig… – szemei tágra nyíltak; úgy meredt rám,mintha most ébredt volna jelenlétem tudatára. – Te is érzed?

Bólintottam. A Szarvtorony beavatottjai mindenki másnálérzékenyebbek a halál b bájára; és ilyen távolságból is képesek különbségettenni legalapvet bb formái közt.

– A lovak némelyike holt-eleven – feleltem meg az aszkétaarcú ki nemmondott kérdésére. – Életük virágában vették a vérüket, maradványaikatpedig urnába zárták, hogy bármikor Darton szolgáinak rendelkezéséreálljanak.

A Krad-lovag arcán árnyék rebbent végig.– Darton egyháza egy évezrede nem gyakorol ilyen méltatlan

praktikákat.– Valóban, equester. – Most már nem csak éreztem, láttam is a vágtában

közelg halált: a hamufakó csataméneken, noha két-háromszoros terhetcipeltek, ugyanannyi lóhosszal jártak a zömök dzsad tarpanok – szükségb lmegnyergelt vezetéklovak – el tt.

– Maremiták. – A lar-dori szenvtelennek mutatta magát, a bens jébenkavargó indulat azonban minden szónál ékesebben beszélt. Ösztönösek,jellemezte a pyarroniakat Wolkum Naizerd, s mint általában, ezúttal is igazavolt.

Az aszkétaarcú vonássá keskenyedett szájjal meredt a porfelh benközeled lovasokra. Úgy rémlett, hazája vesztének okozóit látja bennük…

26

aztán megemberelte magát, és ökölbe szorított balját megemelve jelezte adzsennek: nem szükséges felvonatnia az íjakat.

– Ez különös – mormolta. – Titkosszolgálatunk évtizedek óta figyeli azelhajtók tevékenységét, de nem jelezte, hogy a maremiták fegyveresexpedíciót indítottak a mélysivatagba. – El bb rám, majd a lar-dorirapillantott. – Gondoljátok, hogy közük van ahhoz, ami odakint történt?

– Az m vük volt. – A lovasok legfeljebb kétmérföldnyire jártak, mikora fel lük fújó szél íze megváltozott: elnehezült a másik, a nyers halál

zét l. – Pontosan tudják, kik vagyunk… és nyomós ok nélkül alighadiktálnának ilyen veszett tempót.

– Féltestvéremnek igaza van – közölte a sirenari. – Hogy honnan jönnek,nem tudom, de üldözik ket… és hamarosan a nyakunkon lesznek.

A legátus tekintete a vörös theubok négyszögeit l közrefogott dzsennrevillant.

– Zárótüzet mögéjük, amint ötszáz lábnyira megközelítik a falat! Bármijár a nyomukban, nem juthat sértetlenül a közelünkbe.

– Nem fog, szalah.A Krad-lovag kört rajzolt a szíve fölé, és sima mozdulattal kardot húzott:

a hajnalkor gdon kóborlóit ábrázolják így a délvidéki templomok faliképein.– Hétszáz láb – mormolta az elf, és kérés nélkül feszítette meg

embermagas íját. A vessz meredek ívben röppent fel, és ezüstös ívetrajzolva hullt alá, napfényt l fehérl tollai a kevésbé szemes sivataglakókszámára is félreérthetetlenné tették, hol húzódik a maremitákat láthatatlanüldöz ikt l elválasztó sáv küls határa.

– Hatszáz láb.A második nyílvessz röptét figyeltem, így elmulasztottam a pillanatot,

mikor az ordani felemelkedett a t z mell l. Nem fáradt azzal, hogymegkerülje, egyenesen átgázolt rajta, és halvány mosollyal nyugtázta, hogylába nyomán szikrákat, majd lobot vet a hamu alatt szunnyadó parázs.

– Lássuk.A maremiták már nem jártak messze a félmérföldes határvonaltól, mikor

a sereghajtó tarpan felbukott, és lovasával együtt beleveszett az általa vertpor felh jébe. A harmadik szememre boruló r t homályban pengék vagykarmok villantak, de a küzdelem véget ért, miel tt a fenyegetés határozottformát öltött bennem. Úgy rémlett, nem amund, és nem is az si népvalamely démona… vagy legalábbis nem egészen az. Olyan sebesenmozgott, hogy voltak pillanatok, mikor a tarpanok és a holt-elevencsatamének között járt, de nem próbált eléjük vágni, és nem is támadottújra. Mintha várt volna valamire – tán épp arra, hogy mi, oázisbanmeghúzódott betolakodók, színt valljunk.

27

Nem kellett sokáig várnia.Ahogy a maremiták els sora eldübörgött a közelebbi vessz mellett, a

terredalik felhúzták íjukat. A dzsenn ökölbe szorítva felemelt balja meg semrezdült – csak akkor nyitotta szét ujjait, mikor a tarpanok nyomábankavargó por az szeme el l is elrejtette az ezüstfehér tollakat.

A terredalik többnyire nyeregb l harcolnak, de a mieinket nemigenzavarta a szilárd talaj a lábuk alatt: két csoportjuk egymással versengvebocsátotta útjára nyilait, melyek kétfel l zuhogtak a lovasok nyománkígyózó porfelh be, és ötven lépés szélességben minden elevent a földhözszegeztek horgas acélhegyükkel.

A maremiták mostanra oly közel jártak, hogy tisztán láttam fedetlenfejüket, a fekete vértezetükön izzó rjeleket… és megpillantottam aszarkofágot is, melyet két holt-eleven csatamén vonszolt maga után az Ibaraporában. Nagyon súlyos lehetett, mert még a közömbösít varázs hatásaalatt is mély barázdát vájt a talajba. Hogy széthullását miféle b bájakadályozza, éppoly kétséges volt, amilyen hevenyészett a megoldás maga;átfutott az agyamon, hogy ilyesmivel csak szent rültek és közönségesfutóbolondok próbálkoznak.

Hogy a bal oldali csatamén nyergében ül férfi melyik csoportbatartozik, megjelenése alapján nemigen tudtam eldönteni. Szálas volt, csapotthomlokú és ég szem ; néma rikoltásra nyílt száját portól szesnek rémlkörszakáll keretezte. Portól szürkéllett a sörényes is, melyet a maremitákszokása szerint hosszú fonatba kötött a tarkóján, de az mostanra kibomlott,és hollószárnyként csapkodott mögötte. Nem az arcáról ismertem fel –Darton vitézl rendje nem tisztel festett vagy faragott képeket –, hanem afegyverér l: a kapához er sített pallos aurája olyan er s volt, hogyháromszáz-egynéhány lépés távolságból is arcomon éreztem a DöntésekHegyének dermeszt szelét.

Nem én voltam az egyetlen: az aszkétaarcú legátus jobbján álló kámzsása szemem láttára rezzent össze, s ahogy ura füléhez hajolt, olyanféleborzadályt láttam az arcán, ami újfent eszembe idézte Naizerd intelmeit.

– Airun Al Marem – dünnyögte a Krad-lovag. – A szent város szülötteés hitének árulója. Darton szakadár egyházának feje, akit övéi sötétzarándok néven emlegetnek.

– Hallottam a sötét zarándok hírét, equester – mondtam óvatosan. –Azon a lovon azonban csak egy fajtádbélit látok. Egy harcos-papot, akitucatnyi pengének parancsol… és nagy hasznunkra lehet ott, ahová utunkvezet.

Az aszkétaarcú a szemembe nézett és bólintott. Nála többet senki semtudott a vész idején alkalmazandó módszerességr l.

28

– Magam is így vélem. – Egyetlen kézmozdulattal csendet parancsolt akámzsásoknak, és az íjászok felé fordult.

– L jetek tovább!A dzsenn vérbeli stratéga módján járt el: parancs nélkül növelni kezdte a

távolságot a terredali alakzatok közt, hogy helyet adjon az étkez knek, éskeresztt zbe foghassa a halálzónán áttör ellenséget.

– Ahogy a manaörvény megritkította réteg engedett az asheralilégtömegek nyomásának, szélroham söpört végig a tájon. A lovasoknyomában terjeng porfelleg ritkulni kezdett – el bb az ötszáz lábnyiralet zött jelzés vált láthatóvá, majd felderengett a távolabbi is. A kett köztnagyjából félúton nyílvessz kkel átjárt tetem hevert körvonalaitelbizonytalanította a forró leveg hullámzása és a sebeket körülrajzó legyektömege. Utóbbi némán rebbent szét ahogy a test el tt és mögötte egy-egyporgejzír csapott fel; a hiénaforma fajzatok, melyek a laza talajban kerestekés találtak menedéket a nyílzápor el l, lerázták a port márgaszín irhájukról,és három fejük hat-hat szemének rezzenetlen pillantásával keresték társukgyilkosait.

– Menethik – sziszegte az elf. – Amhe-Ramun vérebei; a dzsadokmanase néven ismerik ket. Nem elég id sek ahhoz, hogy a tekintetükkel isölhessenek… de így sem lesz könny megfékezni ket. – A Krad-lovagrapillantott. –Rendeld vissza az íjászokat. Ez nem az harcuk.

– Egyetértek. – A legátus kerek hárítópajzsot vett át a kámzsásokegyikét l, és rezzenetlen arccal figyelte, ahogy a maremiták sorraátugratnak az oázis keleti oldalának alacsony mellvédjén. Ezt tette vezérükis, a maga után vonszolt szarkofággal azonban nem tudott mit kezdeni –eloldotta hát a nyeregkápájára rögzített kötelet. A mellén összefont karralhever amundot formázó kolonc a mellvédnek csapódott, átbukfencezettrajta, és a szétrebben tevék közt végigpattogva az ódon karavánszerájvályogfalában állapodott meg. Megrökönyödve állapítottam meg, hogy életpislákol a belsejében… és a hátráló terredalikkal együtt rezzentem össze,ahogy a simára csiszolt k re vörös csíkokat festett az illesztés menténkicsorduló vér.

Mire a Krad-lovag a megroggyant falhoz ért, a maremiták márodagy ltek, és szépszerével áthatolhatatlan félkört vontak a szarkofág körépáncélos testükb l.

– Tudod, ki vagyok? – A körszakállas egyházf kimerült volt, s talánsebesült is, de olyan t z lobogott a tekintetében, mintha az aszkétaarcú sötéttükörképe lett volna. Pallosa a keze ügyében lógott a nyeregkápán, de nemnyúlt érte, s nem hagyta magát zavartatni a kámzsások pillantásaitól sem.

– Tudom – felelte a Krad-lovag.

29

– Helyes. – Al Marem a szarkofághoz csörtetett, felhágott rá, s a foghíjasmellvéd felett a távolba kémlelt. A manasék sötét sziluettjét valósméretüknél is hatalmasabbnak mutatták a h ségt l remeg légrétegek. –Milyen évet írunk?

– Hogyan? – Az aszkétaarcú erre a kérdésre számított a legkevésbé. Amiengem illet, egy lépéssel közelebb jutottam a történtek megértéséhez… denem telt sok örömem benne.

– Azt kérdeztem, milyen év ez. – Al Marem leugrott a szarkofágról;hátán összecsattantak az olajban edzett acél varjúszárnyak. – Félreértésekelkerülése végett: nagyjából tudom a választ, de a történtek után szeretnékbiztosra menni.

– Az Égi Fény háromezer-kétszázhetvenhatodik esztendeje – közöltem alegátus helyett, és álltam a körszakállas férfi tekintetét. – Te magad aholnapból érkeztél, ha nem csalódom. Szorultságodban kaput nyitottál amára... és ezzel, ha mégoly kis mértékben is, megváltoztattad a Teremtés

vét.– A világ a helyén maradt… és itt vagytok ti is, igaz-e?– Nem mindannyian.– Ahol fát vágnak, hullik a forgács.– Szeretsz kockáztatni. Remélem megette… mert nagy árat fogsz fizetni

érte Dartonnak, ha egyszer kitelik az id d.A körszakállas úgy nézett rám, mintha csak most ébredt volna jelenlétem

tudatára.– Darton hitét vallod te is…?– Arkhon. Alyr Arkhon; nekromanta az északföldi Dórán városából.

Darton hitében nevelkedtem, de nem gyakorlom rítusait, legalábbis nemazokat, amiket hív ként gyakorolni szokás.

– Még egy elhajló. – Al Marem kedvtelve mért végig; aztán aszarkofághoz hajolt, és elvigyorodott a belsejéb l kisz neszekhallatán. – Gyógyító is akad köztetek, remélem.

– Pyarronról beszélj! – lépett közénk a Krad-lovag, miel ttválaszolhattam volna. – Mi történt a városommal?

– A városod halott – közölte Al Marem. – De népünk él, és mikorDovorból eljöttem, létezett az Államszövetség is. Egy hónapja sincs, hogy aPapi szék megháromszorozta a fejemre kit zött vérdíjat.

– Képtelenség. – A Krad-lovag keményen tartotta magát, tekinteteazonban zavaros volt a fájdalomtól. – Ha mártírt csinálunk bel led, azzalcsak elmélyítjük a szkizmát. Selmo és Elorand soha nem…

– A barátaid is halottak – mondta Al Marem, és halkabbra fogott hangontette hozzá: – Sajnálom.

30

Kiáltásra rezzentünk fel: a magaslaton hagyott megfigyel k jelezték így,hogy a manasék mozgásba lendültek.

– Melyik évb l jössz?– Háromezer-hatszáznyolcvannégyb l. – Az egyházf bátorítóan

paskolta meg a szarkofág falát, és az oldalán végigcsorgó vérrel rótt harcijelet ádázul villogó szemei közé. – Te, aki éjben jársz a sírok között, Te, akiörülsz a kutya ugatásának és a kiontott vérnek, ezerarcú hold, ó, Darton…

Gy löltem megzavarni… de még jobban gy löltem volna nem feltenni akérdést, ami Pyarron sorsánál is jobban foglalkoztatott.

– Sikerrel jártunk?– A szakadár egyházf rám nyitotta világos szemét. –Úgy érted,

Sonionban?– Pontosan tudod, hogy értem. Sikerült teljesítenünk a feladatunkat?

Megfékeztük a manifesztációt?– Nem.– Szeretem ezt a szót is, hisz méretéhez képest óriási nyomatéka van…

ott és akkor mégsem örültem, hogy hallhatom.– Mi történt?– Igazából senki sem tudja. Utoljára azok a teherhordók láttak

benneteket, akik múlt éjjel megléptek innét. Némelyikük – hogy milyenszándékkal, ne firtassuk – utóbb visszatért, de egy lelket sem talált Baht el-Gábban. Nekivágtatok a sivatagnak, és elt ntetek; a világ híreteket sehallotta többé. Al Marem holt-eleven csataménjéhez lépett, hogy leoldja akapáról szent pallosát. – De ne félj, amíg engem látsz. Ez a világ nem az avilág, és hála nekem az expedíció sem ugyanaz az expedíció többé.

– Azért jöttél, hogy segíts nekünk?– Hogy magamon segítsek. – Al Marem intett fegyvereseinek, akik a

páncélzatukra er sített hollószárnyak csattogása közepette ék alakzatbarendez dtek. – Van egy sebesültünk abban a szarkofágban. Az amundokkezéb l szabadítottuk ki, de csak a ti segítségetekkel tarthatjuk életben, mígelérjük az alaptáborunkat Arda k vé vált erdejének peremén.

– Alaptábor?– Az Ibarát átszöv si barlangrendszer egy zárványa. Valaha Reefith

hit amundok lakták; a sebesültünk is közülük való.Az aszkétaarcú meghökkent. Az elfet mintha ütés érte volna.– Egy amund?– Egy barát. Hittestvér, akit fajtársai megkínoztak, megcsonkítottak és

kis híján megöltek, amiért nem volt hajlandó a testét Amne Ramunnakátengedni. – Al Marem átvágott a terredalik által keményre tiport udvaron.

31

A dzsenn a mellvédnél várt ránk. Már megszabadult köntösét l; seipáncéljában, mindkét kezében egy-egy szablyával olyan volt, akár egymegelevenedett vasszobor. – Az életéért cserébe alkut ajánlok nektek.

– Miféle alkut? – firtatta a Krad-lovag.– Velünk tarthattok az alaptáborunkba. A Kapunkon át kijuttathatjátok

azokat, akik menni akarnak. – A körszakállas úgy mosolygott, mintha nemlátná a manasékat, melyek hosszú ugrásokkal közeledtek a mellvédtúloldalán. – A többieknek, ha ezt túléljük, személyesen mutatom meg aSonionba vezet rejtekutat.

3.

Napközép is elmúlt, mire végeztünk a két fenevaddal, és újabb egy órakellett ahhoz, hogy visszarángassuk az életbe Al Marem hittestvérét, aszarkofágból el került amundot. Mindkét térdét, valamennyi bordáját és azállkapcsát is összezúzták; bal karját a könyök alatt egyujjnyival csonkoltaegy meneth fogazott pengéje. Voltaképp ennek a sérülésnek köszönhettemegmenekülését: a kínméreg, mely egy embert órák alatt megölt volna, úgylelassította testében a nedvek áramlását, hogy mély kábulatba hullt, és aszöktetés alatt sem vérzett ki teljesen.

– Megmarad – közölte a Krad-lovag mindeddig szótlan kámzsása, akipappá szentelése el tt anatómiából és méregtanból doktorált a sigranomóiegyetemen. Hogy melyik században, és milyen céllal, senki nem firtatta:olyan embernek látszott, akinek jó oka van rá, hogy arcát és múltjátrejtegesse.

– Akik ezt tették vele, id vel bánni fogják, hogy félmunkát végeztek. –Al Maremre emelte savószín szemét. – Rabszolgabélyegeket és gorvikigladiátorjeleket láttam a testén. Az utóbbiak ismer snek t ntek. Nem Alephnéven küzdött az arénában annak idején?

– Mostanság Alexnek nevezi magát. – A szakadár egyházf nyersvasbólvert félmaszkot tartott a kezében, de nem vitte rá a lélek, hogyfelhelyezésével fokozza a sebesült kínjait. – És nem szenvedheti, ha az arcátbámulják.

– Igyekszem észben tartani.– Helyes. – Al Marem kifordult az árnyékvet alól, melyet terredali

köntösökb l rögtönöztünk a saroglya fölé. A zenitt l távolodó nap olyaner vel t zött, mintha cseppfolyós arannyá akarná változtatni a kárhozottaksivatagát.

– Betartottátok az alku rátok es részét – hunyorgott a tevéje mellettvárakozó Krad-lovagra. – Most rajtam a sor. – Végignézett emberein, akik

32

páncél nélkül, párosával szorongtak a holt-eleven csatamének hátán. –Indulás!

Napszállta el tt két órával felderengett el ttünk a Bashir-hátságtöredezett sziklaíve, melyet nyugat és dél – a Gyilokpuszta peremén futókaravánút és Abadana fel l egymást keresztez k görgetegek tettekmegközelíthetetlenné. Az egyetlen járható ösvény Arda k vé vált erdején, afajháborúban lábon elpusztult rengetegen át vezetett, melynek hajdanvoltfái, a let nt id k templomának d lt és csonka oszlopai közt homoki elfekleselkedtek az óvatlanokra.

Al Marem lehetett óvatlan, de nem volt ostoba: ahelyett, hogy a sziklaívpontját elérve északkeletnek, Arda k vé vált erdeje felé fordult volna,keletnek vezetett minket a görgetegek gyorsan növekv árnyékában, s mirea nap vörös korongja a nyugati horizont ívét érintette, baj nélkülmegmásztuk azt az egymásra csúszott palatömbök alkotta torlaszt is, melyetaz ibarai népnyelv Doldzsah grádicsának nevez. A legrégibb krónikák –köztük Roxund Homoki históriája. – szerint a közelben zajlott az azötödkori ütközet, melyben az els manifesztáció legy zetett és kiszorultYnev anyagi síkjáról. A grádics tetejér l a mélysivatagra visszatekintvekönny volt belátni, miért vált általánosan elfogadottá ez a változat: ahogyaz els hold felfedte arcát, a végeláthatatlanul hullámzó d nék helyénmintha vértenger háborgott volna.

Intelemnek is beillett, de nem értettünk bel le. Az istenek köztudottanvaksággal verik meg azokat, akiket bukásra szánnak.

4.

–A maremita alaptábor, melyet a vörös holdnyugta órájában, nem sokkaléjközép el tt értünk el, mélyen a sziklák talapzatában rejt zött, és keskenymesterséges kürt kön át kapta a fényt. Valaha az amundok egész Ibarátbehálózó barlangrendszerének része volt, a talajmozgások azonban véglegelszigetelték a központi járatoktól – ez kapóra jött az si nép renegátjainak,akik a sivatagon át érkeztek, hogy Amhe-Ramun akaratával dacolva régiisteneiket imádják; hogy férfiak és n k, szeret k és szül k, mindenekellenére önmaguk lehessenek.

– Mi történt velük? – kérdeztem Al Maremet, akivel a grádics ótaszótlanul ügettünk egymás mellett. Az én hátasom trágyaszagú volt, az övéhalott; semmit sem hányhattunk egymás szemére.

– Amhe-Ramun hívei rájuk találtak – felelte. – Mindannyiukat megölték,nem sokkal azután, hogy Alex megszületett.

33

– Különös.– Nem. Különös az lett volna, ha bárkit életben hagynak.– Nem erre gondoltam. – A mélybe vezet járat mennyezete olyan

alacsony volt, hogy le kellett szállnunk a nyeregb l. Az amund saroglyájátnégy maremita húzta-emelte; lábuk alatt újra és újra megroppantak ahomokban szikkadó csontok. – Téged talállak különösnek. Másnakképzeltelek annak alapján, amit Pyarron híresztel rólad.

– Egy okkal több arra, hogy Pyarron segítsége nélkül próbálj eligazodnia világban. – Al Marem a jó házigazda szívélyességével lépett félre a Krad-lovag és társai útjából, akik a helyi manafókuszt keresve rajzottak szét atemplombels nyi kavernában. – Meg fogsz lep dni, milyen hatalmas éssokszín .

– Eleget láttam a világból ahhoz, hogy ne legyek róla jó véleménnyel.– Ezért akarsz meghalni érte?Fogalmam sem volt, mire akar kilyukadni, s nem tudtam eldönteni azt

sem, örüljek-e hirtelen támadt érdekl désének.– Van olyan jó az is, mint fenekestül felforgatni egy barát kedvéért –

mondtam végül.– Látszik, hogy sosem volt barátod.– Nem volt – hagytam rá. – A halál kufárja vagyok; aki tud, nagy ívben

elkerül… és igen bölcsen teszi.– Mi a helyzet a n vel?– nem számít.– Fenét nem – közölte Al Marem. – Azzal áltatod magad, hogy miattam

vesztetted el, de mindketten tudjuk, hogy nem ez a helyzet. Amit tettem,csak alkalmat adott neki arra, hogy megváltoztassa a múltját – hogycsendben kilépjen a búval bélelt életedb l, miel tt az övét is tönkreteszed.Ki hibáztathatná ezért?

– A múltat nem olyan könny megváltoztatni.– Nekem sikerült… és nem is kellett a Vei-Shanice magasföldjére

zarándokolnom miatta.Izgatott kiáltozás jutott a fülünkig a kaverna távoli végéb l: a kámzsások

a jelek szerint meglelték a kapunyitásra alkalmas helyet.– A kolostorra gondolsz – dünnyögtem. – A helyre, ami kívül esik az

istenek fennhatóságán; ahol kortalan szerzetesek pennája formálja a világotolyan krónikává, amiben a halandók minden tette és gondolata számontartatik.

– Nem hiszel a létezésében?

34

– Nem számít, miben hiszek. Csak az számít, megteszem-e, amit tennemkell.

– Lehangoló vagy. Nyilván ez adott er t szíved hölgyének ahhoz, hogyzön-vízen át eljusson a kolostorba.– Hogy kiírassa magát a történetemb l?– Hogy nyilvánvalóvá tegye, mennyire nincs történeted.Homlokráncolva pillantottam fel.– Mit akarsz t lem?– Próbálom megérteni.– Micsodát?– Darton üzenetét. – Al Marem lámpást vett át egyik emberét l, és intett,

hogy kövessem a kaverna hátsó falán tátongó nyíláson át. – A prófétájavagyok, nem emlékszel? Gyakran küld sugallatokat, hogy az utamategyengesse. Olykor az alvás, máskor az ébrenlét óráiban szól hozzám. .. deAlex óta nem akadt senki, akit nálad gyakrabban emleget.

– Micsoda?– Tervei vannak veled. – Az egyházf simára koptatott homokk

alagúton át vezetett egy másik helyiségbe, melynek függélyes falait apadlótól a mennyezetig vörösben, aranyban és feketében tobzódó amundképírás borította. – Mindkett nkkel, ami azt illeti.

Nem tudtam, mit mondhatnék, ezért hallgattam inkább. A lámpásfényében a figurák megelevenedni látszottak; testük hullámzása irányítottaa figyelmemet az embernyi üregekkel borított hátsó falra, melynekhombárnyi benyílójában karcsú szoboralak derengett. Arcát és kebleitleverték, öltözéke azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az amundok néhaiföldistenn je, Reefith az. Könyökben csonkolt karjait kitárva állt ott, minthaa történtek dacára is örömét lelné a Teremtés m vében, melynekhomokk l kifaragott, márgával és indigóval színezett, jáspissal ésacháttal kivarrott mása húsz láb átmér körben terpeszkedett körülötte.

– Ezt a helyet is Darton mutatta meg nekem – közölte Al Marem. – Jóvalazel tt, hogy Alex el ször beszélt róla. Nézd csak!

Néztem, mert nézni kellett. Kezdetben úgy t nt, jöttünk szele fodrozza afelszínére rakódott homokot, aztán ráébredtem, hogy lassú, de állandómozgásban, változásban van – hogy éppoly eleven, amilyen halottak azok,akik megalkották. Nem puszta dísz volt, hanem az Ibara maga; végestelen-végig holdkéken derengett az alagutak szövevénye, s eleven fénnyelizzottak az si nép szüntelenül vándorló titkos városai.

– Amhe-Ramun hívei jártak itt – suttogtam. – Hogy hagyhattáképségben ezt?

35

– Nem hagyták – ingatta fejét Al Marem. – Elpusztították újra meg újra;legutóbb azután, hogy Alex a kezükre került. Mire ideértünk, ugyanígytaláltuk. Képes újraépíteni önmagát.

– Nem veszélyes?– Tud a kacsa úszni? – A sötét zarándok elemében volt; láthatóan

beletör dött hogy Darton akaratának eszközeként nem úr többé önnön sorsafelett. – Természetesen az.

– De csak az amundokra nézve. Ismert, és velünk is megismerteti atitkainkat.

– Ez az a rejtekút, amit említettél?– Csak az útjelz . – Al Marem a falon sötétl üregek felé intett. – A

titkos városokra nyíló kapuk amott vannak. Hogy mikor és melyiken átjutunk Sonionba, majd eldöntik az equester kísér i.

– Értsem úgy, hogy te magad nem jártál ott?– Alexet Bar Hichemben tartották fogva. – Al Marem pallosa hegyével

mutatott a világmodell egy apró gúlájára, mely mozdulatlanul derengett aDzseizan szikranyúlványának keleti peremén. – Kisebb városer d. Mostmég csak ébredezik, de a nyolcvanas évek elejére benépesül, és elfoglaljahelyét az amund védelmi rendszer bels körében.

– És Sonion?– Sosem marad egy helyben. Felemelkedik és alábukik, ahogy a

vándorló cetek, de innét mindig látható… és elérhet . – Az egyházf egymásik, nagyobb gúlára mutatott, mely nyílegyenes vonalban közeledett aBashir-hátsághoz Mahaliam messzi tanúhegye fel l. – Ha láttad apyarroniak térképeit, tudnod kell, hol volt tegnapig… és a ma történtek utánahhoz sem kell különösebb képzel er , hogy eldöntsd merre tart.

– Felénk – dünnyögtem. – Érzékelte az id kapudat, meghatározta avégpontját… és ha ideér, az egész kavernát eltörli a föld színér l.

– Ha tudja – vont vállat Al Marem. – Ha sikerül elbánnunk amanifesztációval, úgysem vesszük hasznát többé. Minél közelebb jutSonion, annál könnyebb lesz megnyitni az átjárót… és annál biztosabb,hogy elevenen érünk célhoz. Hajnalra odabent leszünk, és ha minden jólmegy, ki is jutunk, miel tt újra ránk esteledik.

– Miért csinálod ezt?– Megalkudtunk Krad szolgájával. Életet tudásért… esélyt esélyért.

Kölcsönösség, ahogy Pyarronban mondják.– Nem így értettem. – Hallottam, hogy a többiek közelednek, és volt egy

olyan érzésem, hogy vagy most kapom meg a választ, vagy sosem. – Nemhiszel a pyarroni módszerek eredményességében. Bar Hichemben kis híjánrajtavesztettél. Miért tartasz mégis velünk?

36

– Mert Darton így akarja – húzta el a száját a sötét zarándok. – Forralvalamit, de nem látok bele a lapjaiba. Csak azt látom, amit látnom enged…és minél tovább hallgatlak, annál kevésbé értem, miért ragaszkodik hozzá,hogy mi ketten barátok legyünk.

5.

A Krad-lovag mágiaforgatói nem kockáztattak. Noha a kaverna fókuszasziklaszilárd volt, a kaput alig egy percre nyitották meg – épp elég id reahhoz, hogy további harcra alkalmatlannak ítélt maremiták öntudattalantársukkal és a mi sebesültjeinkkel együtt odébbálljanak. Hogy hogyanboldogulnak Al Hidemában, és milyen úton-módon jutnak vissza acivilizáltnak mondott világba, egyikünk sem firtatta: beértük abizonyossággal, hogy olyan útra léptek, mely el ttünk örökre bezárult.

– Magunk vagyunk. – Az aszkétaarcú férfi végignézett az expedíciómaremita vértesekkel meger sített maradékán, majd a higanyfénybendereng kürt kre emelte pillantását. – Maradt egy óránk napkeltéig.Használjátok belátásotok szerint. Amint a Kék T z kilobban, indulunk.

A terredalik némán széledtek el, s csakhamar imáikba feledkeztekrezzenetlen arcú bálványuk, a dzsenn körül.

A sirenari a délkeletre néz sziklaplató legszélére telepedett, és úgyrévedt a távolba, mintha esélye lenne megpillantani Tallaren k tornyánakmaradványait a mélysivatag túlfelén. Az ordanit sehol nem láttam, debiztosra vettem, hogy lángfürd re készül: a finom homokot hordó szél,mely a kárhozottak sóhajával járta a barlangrendszer alsóbb szintjeit, idáigsodorta varázsa kesernyés szi avarszagát. Elt dtem, hogyan érzékelheti az én mágiámat. .. és összerezzentem a sötét zarándok kacaja hallatán:

paplovag létére olyan csendes volt a járása, mint egy embervadászé.– Van érzéke a drámához – intett a pyarroni felé, aki homokba szúrt

pengéje mellett térdepelve fohászkodott városáért és szeretteiért. – Tudja,hogy hiába, mégis zavartalanul éteti az isteneket vakbuzgó hitével. – Ajakbiggyesztve fordult felém. – Félte ne érts: annyival különb a többinél, hogyszinte sajnálom. Ha azok odafent valóban tör dnének velünk, nembánnának vele ilyen könyörtelenül.

– Pyarron elesik?– Nem azonnal – dünnyögte Al Marem, és intett körénk gy lt

embereinek, hogy tartsák a szájukat: óvakodott a sebzett oroszlántgyászában megzavarni. – Az ork és nomád támadás el bb a pajzsállamokonsöpör végig. A harcokban földönfutóvá lett tömegek els hulláma a hónapvégén, az ellenséges portyázók Uwel tercének derekán érik el a Szent

37

Várost. Az Államszövetség századok óta tisztában van a veszéllyel, de aligtett ellene. Elaprózta katonai erejét, és a világ legtávolabbi zugaibamenesztette-szám zte legderekabb bajnokait. Rászolgált a leckére. .. deamit idén és jöv re kap, sokkal több ennél: a délvidék embericivilizációjának gerincét roppantja meg.

– Az orkok…?– Krániak – köpte a szót a sötét zarándok. – Egyesek birodalmi

légiókról, mások rablólovagok hordáiról beszélnek. Némelyek esküsznekrá, hogy maguk a Tizenhármak is megjelentek a színen. Igaz vagy sem,egyre megy: az Államszövetséget tulajdon polgárai zabálják ki utolsótartalékaiból, katonái nélkülözést l szédelegve mennek a harcba és ahalálba, mely senki javát nem szolgálja – legkevésbé az isteneket, akiknekszimbólumait lobogóikon hordozzák. A várost kifosztják és négy sarkánfelgyújtják. A Fellegvárat véd ivel és a falak közt nyüzsg ellenséggelegyütt temeti maga alá a Gömbszentély. Selmót és Elorandot senki semlátja többé. A közvélekedés szerint ott vesztek k is, a tíz- és százezrekközött.

Hallgattam. Egy dolog volt tudni, hogy bekövetkezett. .. és egy másikmegízlelni az Al Marem szavaiban komorló nyomorúságot és halált.

– Te… láttad?– Jártam ott – bólintott a sötét zarándok. – Alig egy évvel a történtek

után. A holtak nagy része még mindig temetetlenül hevert, atörmelékhalmokba fúrt alagutak mélyén rültek zsolozsmáztak. Az orkok ésa nomádok odébbálltak persze. Godon legy i azonban így is célt értek:

ven juttattak a Dorlan mellékének húszezer éves kultúrájuk áldásaiból.Összerezzentem megint; harmadik szememet füstként fátyolozta a még

be sem következett katasztrófa árnya.– Miért mondod el mindezt?– Hogy tudd, mit veszítettünk egy istenek nélküli háborúban – közölte

Al Marem. – Hogy megértsd, mennyivel többet veszíthetünk, ha amegtestesült Amhe-Ramunnal kerülünk szembe.

– Tudom, mi forog kockán… és tudom azt is, mit kell tennem.– Ha így lenne, imádkoznál.– Dartonhoz?– Tudsz olyan istent, aki nála közelebb áll hozzád?Nemet intetem. Gyötört az érzés, hogy éppúgy belém lát, akár a

dzsenn… s mert ura szemével bámult, esélyem se volt védfalaimon kívülrekeszteni.

Nem én választottam Dartont. Darton választott engem, és bárhovámegyek, bármit teszek is, újra meg újra visszatalál hozzám: a magáénak

38

tekint, mióta azon a századévekkel ezel tti napon, K'Harkad ikerhegyeiközt el ször rám köszönt.

– Legyen – mormoltam, és elnéztem, ahogy a nehéz páncélba öltözötteretnekek térdre ereszkednek körülöttünk. Tucatnyi nép fiai és leányaivoltak, de egy testként mozdította ket az áhítat, s én irigyeltem ket ezért.Fivérem, Tret elmúlása óta nem voltam része egy nagyobb egésznek; szinteaz emlékét is elfeledtem, milyen érzés egymásnak vetett háttal küzdeni.

A sötét zarándok torokhangú invokációba kezdett, s én, akikölyökkorom óta egyszer sem léptem át Darton templomának küszöbét,egyszerre ismét magamon éreztem az tekintetét. A Szent Város egétsötétít fellegekb l pillantott rám; szeme annak az embernek a szeme volt,aki megóvott anyám sorsától – a férfié, aki a halált szolgálta, s az nevébenéletet ajándékozott nekem.

– Mit kívánsz? – kérdezte, s hangjában nyoma sem volt annak aközönynek, melyet tettei sugalltak. Ekkor értettem meg, hogy mindenható,de nem örökkévaló; hogy elodázhatja, de ki nem játszhatja a létezés általafelügyelt törvényeit.

– Sikert – feleltem dacosan, és összerezzentem az ítéletnapi dübörgésre,mely lehetett a Tizenhármak rontó varázsa, de akár az kacaja is.

Ahogy a pusztulásra ítélt Gömbszentély árnya rám vetült, azon kaptammagam, hogy nem vagyok – meglehet, soha nem is voltam – egyedül.Arcomon éreztem a Szent Várost emészt lángok hevét, gyomromban aföldhöz lapuló tíz- és tízezrek rémületét… de részt kaptam azoknyugalmából is, akik emelt f vel fogadták sorsukat, és áldozatukkalünnepelték az újrakezdés reménységét. Átláttam, hogy a sikerhez, melyértfohászkodom, számos út vezet, de nem volt érkezésem választani közülük:a márványglóbusz mennydörögve zuhant az Istenek Hegyére, én pedigborzongva eszméltem a maremiták félkörében.

Arra, hogy a sötét zarándok övéi sorában engem is néven nevez, és olyankenetesen ajánl Darton kegyébe, mintha máris halott lennék.

Mintha a ránk váró küzdelemben nem a világ sorsa, csupán azüdvösségem volna a tét.

6.

A hajnal els fényénél vágtunk neki.A Kapu, melyen át aláereszkedtünk Sonion portól és vért l szagló

zsigereibe, néma üvöltésre nyíló torok volt a Reefith-szentély falán sötétlüregek sorában – a feliratok sokat segítettek, de hasznunkra vált a titkosváros közelsége is.

39

Az els rándulást pirkadat el tt észleltük. Mire felsorakoztunk a falnál, atalaj úgy vonaglott a lábunk alatt, mintha a hátság sziklaalapzata alatt óceánháborogna. Az indulást megel percekben a Sonion jöttét kísér porfelh tis tisztán láttuk a délkeleti horizont távolában: amerre elhaladt, egész

nesorok rogytak meg és omlottak a mélysivatag semmib l támadt árkába.Felbukkanásának híre önmagában is aggasztó volt, de semmiségnek

fémlett a bizonyossághoz képest, hogy ura, a Halál tizenkét terménekegyetlen lakója sokkal éberebb alvó, mint Pyarron nagyjai hitték. Elméjétnem kötötték a létezés halandókra szabott korlátai: egyszerre élt ategnapban, a mában és mindazon holnapokban, ahol vállalkozásunkkudarccal végz dött. Sacrabként rágta magát a világ húsába… és halálraszánta a maremitákat, akik egy sosem volt – s minden perccelvalószín tlenebb – jöv ben megzavarták nyugalmát.

– Gy löl bennünket – állapította meg Al Marem, miközben övéi és aterredalik sorra érkeztek s lapultak a falhoz a kapu sonioni oldalán. –Lássuk, emlékszik-e, miért. ..

Új fogást kerestem unikornis szarvat formázó botomon, de óvakodtamattól, hogy világot gyújtsak: apámtól örökölt szemeimet összehúzva,tudatomat kiterjesztve kutattam az ellenség nyomát.

A rejt hold – valaha a nap – titkos városa hatalmasan és id tlenülterpeszkedett körülöttünk. Képtelen voltam eldönteni, mozog-e még, vagyjelenlétünket érzékelve tökéletes mozdulatlanságba dermedt; a barlangokatbeomlással fenyeget rengések a vaskos falak közé morajként sem találtakutat. Közel-távol egy lélek sem mozdult, csak a falakat borító írásjelekkékje lüktetett egy renyhe szív ritmusában, mely érzi és röstelli hogy eleventest helyett holt részekb l összefércelt homunkuluszt táplál. A szakrálisszövegek oszlopai közt, nagyjából húsz lépésenként, démonfej amundokéletnagyságú ábrái sorakoztak. K be vésett kontúrjaik valódi mélységétmegbecsülni sem tudtam; úgy rémlett, nem is egy küls sík távolábanyúlnak.

– Anke-thuueth – suttogta a lar-dori. – Idéz ábra. Egyirányú átjárókéntködik: magához vonzza és anyagi formába kényszeríti a köztes lényeket.

Keserves nekik… és bárkinek, akin haragjukat kitölthetik.– Több száz lehet bel lük.– Több ezer. – A Krad-lovag kíséretéhez tartozó pap lehunyta szemét, és

magába mélyedt: nyilvánvalóan nem csak a pyar szertartásrendben voltjártas. – Falak. Szintek tucatjai… folyosók sokasága. Kapuk, ajtóívek, sötétátjárók. Kopott domborm vek… virágtalan udvarok. Az egészet én semlátom át, de a közepén… a közepén…

– Ki vele!

40

– Mélybe nyúló, végesincs akna. – A pap ajkai alig mozogtak; szemmelláthatóan messze járt. – Torkába minden irányból pereg a homok. Felettefénytelen kamrák; úgy ízesülnek egymáshoz láthatatlan tengelyükön, akáregy kaptár fonatai. Tizenkét gy . A legfels ben hárman se férnek elegymás mellett, a középs átmér je hatvan, a legalsóé százhúsz könyök.Tíz ember magas, simára csiszolt gránittömböt látok benne.

– A Halál tizenkettedik terme. – A dzsenn hangja rekedt suttogás volt;így próbálta féken tartani a szavaiban feszül er t. – Magam is érzem aközelségét. Gratulálj a földidnek, equester: a segítsége nélkül napokba teltvolna idáig jutnunk… ha eljutunk idáig egyáltalán.

– A hatékonyság mintaképe vagy, Al Marem – sóhajtott az aszkétaarcúférfi. – Adják az égiek, hogy azt kapd az élett l, amit megérdemelsz.

– Van átjárás a szintek között? – firtatta a lar-dori, akit az erkölcsikérdéseknél immár jobban foglalkoztattak a gyakorlati problémák.

– A tengelyen át – lehelte a pap. – A tengely… Theemeth lándzsája…zár és pecsét. Aki megleli a nyitját, bebocsáttatik… ám aki téved,kitaszíttatik. Így rendeltetett.

– Amund id zár – húzta el száját a sirenari. – A régiek mézcsapdánaknevezték. Tallaren emlékirata is említi Thala-theia elveszett városa kapcsán,melynek „hét kapuját egyszerre füröszti nap és a holdak fénye.” Az si népmágiája képes új mederbe terelni az id folyamát. Aki a megfelelnyomvonalat követi, életben marad, aki letér róla, megvénül és elporlik,miel tt célhoz érne vagy visszakozhatna. Veszélyes, de az amund szakrálisgondolkodás ismeretében könnyen azonosítható, elkerülhet vagykijátszható. Azaz…

– Azaz micsoda? – A Krad-lovag megtorpant, és olyan szemeketmeresztett a sz k átjárót vigyázó félszobrokra, mintha eleven strázsákatsejtene bennük.

– Függ leges elrendezés mézcsapdáról sosem hallottam még. Egyedigyártmány lehet. Olyan hat-nebek munkája, akiknek a Halál tizenkéttermének lezárása után az írmagját is kiirtották, hogy a homok örök id kremeg rizze titkukat.

– Ha a közelben nyugszanak – dünnyögtem –, a csontjaikkal talánkezdhetek valamit.

– Nincs id nk. – A Krad-lovag félrebillentette fejét, mint a harci mén, hatávoli kürtszóra fülel. – Az amundok tudják, hogy itt vagyunk… debármennyi er összpontosul is a városban, a lakói még nem elég számosaka frontális támadáshoz. Hogy eleget tehessünk a feladatunknak, nemszóródhatunk szét, és nem is tágíthatunk a tengely mell l: ha megtesszük,

41

az ellenség végleg elzárja el ttünk az Amhe-Ramun nyughelyéhez vezetutat.

– A napközép el tti negyedik órában járunk. – A lar-dori aprókristályokkal kirakott fémtárcsával babrált. Ösztöneim azt súgták, godoniholmi lehet. – Marad tizennégy arra, hogy megtaláljuk a mézcsapda titkát,lejussunk a kas aljáig, és kimódoljuk, mihez kezdjünk Amhe-Ramunfegyverzetével. Napszálltáig talán nyugtunk lesz, az után aligha. És ha amásodik hold is felkel…

Nem kellett szavakba öntenie a nyilvánvalót: a Kék T z óráiban az urukhatalmától megittasult amundok egy hadsereget is lebírnának Sonion falaiközt.

Megszaporáztuk lépteinket, és elágazásonként négy f t – két lövészt éskét kardforgatót – hátrahagyva nyomultunk tovább a pap mutatta irányba.Az els védelmi zónát a f folyosó egy kiöblösödésében, a másodikat amézcsapda fels szintjéhez vezet járat apró agyagszobrokkal telezsúfoltel terében rendeztük be. Az ordani itt keresett helyet tüzének, melyen átvégszükség esetén a következ ig juthattunk. Ez utóbbi éppúgy loboghatott afelszínen, mint ugrásra kész amund lándzsások gy jében vagy egymanaseüreg fenekén; valami azt súgta, nem fogunk tülekedni az esélyért,hogy szerencsénket – nem el ször, de minden bizonnyal utoljára –megkísértsük.

A Halál tizenkét termének kapuját egyetlen holdgránit tömbb l faragtákki, és fajháborús témájú reliefekkel díszítették – ezek közül a pecsétekfeltörésén kívül csak Hanameth és Talleren párviadalát meg az elsmanifesztá-ció pusztulásával végz ardalai ütközetet tudom azonosítani.A tömb mozdíthatatlannak látszott, a dzsenn szavára azonbanmegrázkódott, s lassan, mintegy kelletlenül húzódott vissza a fal síkjába –Amhe-Ramun még holtában is ódzkodott attól', hogy engedjen mások nyerserejének.

Roxund munkáinak ismeretében tartottam t le, hogy a kapun túl zárókkövetkezik… de nem volt ott semmi, csak a járat maga, melyet hidegfényükbe vontak a földre szállt istenség végs kinyilatkoztatásának ötévezrede rejt karakteroszlopai.

– Mi áll ott? – tudakolta a lar-dori, akinek ezúttal nem sikerült kivonniamagát a pillanat hatása alól.

A dzsenn szavak helyett kurta, elutasító fejmozdulattal felelt. Láthatóanméltóságának alulinak ítélte a dolgot, az elfnek azonban nem voltak hasonlóaggályai; kelletlenül bár, de közösre fordította a Kékarcú üzenetét:

– Örök mivoltunk érzése minden korokban, csak a világot látjukváltozónak, mulandónak. Mi magunk az örökkévalóság letéteményesei

42

voltunk s maradunk; mi anyag volt, emlékké vált, de ideje elérkezténtestekké lesz megint. Csak er södést és világosodást érzünk, vénülést ésszánalmat soha. Harminc évezred süt rátok szemünkb l; termeink mélyén amindenhatóság szunnyadoz.

Némán összenéztünk. Egy dolog volt tudni, mire készül – és egy másikbe vésve látni, a saját szavaival.– Le kell másolni – találta meg hangját a Krad-lovag. – Kés bbi

tanulmányozásra.– Az enyémek már dolgoznak rajta. – Az ordani tekintete mozdulatlanul

pihent az amund írásjelek oszlopain. – A világ tudni fog err l… akkor is, hami magunk sosem tétünk vissza.

Valami arra indított, hogy Al Maremre pillantsak. volt az egyetlen,akit nem kötött le a látvány; inkább körénk és mögénk figyelt. Meglehet,csak el vigyázatos volt, de nem tudtam szabadulni az érzést l, hogy mindeznem jelent számára újdonságot. Hogy pontosan tudja, mi áll ott – talán éppaz ordani forrásból, mely ezekben a pillanatokban készül el, és a nyolcvanasévek elejére annak rendje-módja szerint közkinccsé válik.

– Nem a legjobb pozíció, de be kell érnünk vele. – Az aszkétaarcú férfiintett a dzsennek és az elfnek, hogy nyomuljanak tovább, és némán figyelte,ahogy kámzsásai Sonion kövére róják a maguk csapda- és rjeleit. – Ha azelágazásokból kiszorulunk, itt vetjük meg a lábunkat, és tartjuk a járathozvezet utat, amíg lehet. – Végighordozta pillantását a csapatmágiaforgatóin. – Megtettük, amit megtehettünk… és amíg er vel gy zzük,bármikor megtesszük megint. Addig is rajtunk a sor.

Bólintottam, mert tudtam, hogy ehhez szokott, de nem mindenbalsejtelem nélkül szeg dtem a többiek nyomába – és félúton sem jártam aHalál els termének pecsétje felé, mikor a város tudatára ébredtjelenlétünknek, lakói pedig megszólaltatták a riadót jelz homokdobokat.

A rezgés olyan er s volt, hogy egész valónkat áthatotta – aki járt valahaamund templomban, tudja, mir l beszélek. A talpunk alatt ébred feszültségsebesen terjedt, úgy futott szét a kövek illesztései mentén, mint kitágulterekben a fekete vér. Mire harmadik szememet rányitottam, márkörülöttünk, s t felettünk járt, és pillanatonként változó mintázatot hagyotthátra a fenyegetés nyers áramaiból.

Ahogy a dzsenn megtörte az els pecsétet, mintha üvöltést hallottamvolna. Lehetett Sonion hangja, vagy azoké az amundoké, akiknek testébe aterredalik els nyilai csapódtak – a folyosók szövevényéb l jellegzetesfüttyszó, a dzsenn arcán átfutó árnyék jelezte, hogy az elágazások reiharcban állnak az ellenséggel.

43

Tíz szívdobbanás kellett, hogy a homokká porló k felh jén át azalacsony mennyezet helyiségbe nyomakodjunk. A Halál els terme olyanvolt, akár egy gabonaszárító hombár. K padlatának közepén vakító fényfoltizzott, s csakhamar lábnyi fénykörré tágult: a kupolatet a szemünk láttáranyílt meg, hogy bebocsássa Theemeth sivatagra vetett tekintetének aranylókévéjét.

Közönséges fényoszlopnak t nt, nyomása mégis átrendezte a köveketátható er k mintázatát: a padlat egy öt láb átmér darabja megsüllyedt,majd fordult egyet láthatatlan tengelye körül, s elt nt, mintha sosem lettvolna. Az aranyló fényoszlop, mely Sonion gúlájának mérföldnyitávolságban lév csúcsán át hatolt a városszörny zsigereinek mélyébe, sorradöfte át a padlat rétegeit, s mi, akik a fels nyílás pereméig merészkedtünk,a lassan perg homok függönyén át olyasmit láttunk, amit teremtett lény azötödkor óta nem láthatott: az ékkövek csillogását az isteni porhüvely halottimaszkján és fegyverzetén.

– Százlábnyi ugrás az embernek, örök dics ség az emberiségnek –dünnyögte Al Marem, és miel tt bármelyikünk megakadályozhatta volnabenne, a mélybe ejtette a vaskeszty jét.

Az olajban edzett fém tükrét por homályosította el, a barnásvörös foltokazonban csak a harmadik terem magasságában jelent meg rajta. Félúton azabbit láncszövet is barnulni kezdett, és az illesztések sem bírták sokkaltovább: a súlyos holmi szi falevélként csavarodott össze a leveg ben, deAmhe-Ramun halotti maszkját sosem érte el: r t rozsdafelh vé porlott széta tízedik termet a tizenegyedikt l elválasztó nyílás peremén.

– Száz láb… és ezer év. Talán még több. – A dzsenn gyakorlatiasabbvolt annál, hogy szemrehányásokra vesztegesse az id t. – Félútigegyikünknek sincs esélye elevenen célba érni.

– A nekromancia segíthet.– Újonnan támadt érdekl déssel pillantottam a lar-dorira. Nem hittem,

hogy bárki számol ezzel az eshet séggel rajtam kívül.– Talán – mondtam óvatosan. – De nem valamennyiünkön… és nem is

azonnal.– Felejtsd el. – Az elf félrebillentett fejjel fülelt; mi többiek csak szívünk

súlyos lüktetését hallottuk a vaskos falak között. – Hogy kezdhessünkvalamit a fegyverzettel, együtt kell lejutnunk. – Önkéntelenülösszerezzentünk, ahogy el rehajolt; a fénykéve fels tizenkettedébenazonban már nem volt foga az id nek: az els pecsét feltörése óta ahelyhiány jelentette az egyetlen veszélyt idefent. – A második pecsétalattunk, kissé balra van. Négy egymásba foglalt tárcsa. Kék, sárga és vörösékkövek.

44

– Konstellációk. – A lar-dori sebesen dolgozott a maga tárcsájával. –Kék, sárga és vörös csillagok. Cor Chadra, a Vigyázó. Umenath, azÁllhatatos. Pagumen, a Tündökletes. Ychan Magreth, a Zsarátnok. A SötétEgyüttállás el tti utolsó évszázadban ezek alkotják Maharramot… a Kaput,melyen az Elátkozott utas e világ tereire lép.

Az elf gyors pillantást vetett az eredményre, s már ugrott is; mi többiekcsak akkor szeg dtünk a nyomába, mikor meghallottuk odalentr l azelfoszló kötések és a szétporló k moraját.

A Halál második terme tágasabb volt az els nél. Dísztelennek látszófalait a rettegés húsz stációját evokáló asztrális átkokkal rótták tele:mintázatuk szunnyadó állapotában is elég nyomasztó volt ahhoz, hogyelismeréssel adózzunk a lar-dori tudományának, mely megóvott t lük.

Az elf és a dzsenn már a harmadik pecsétet kereste az alattunk lév szintfalán, mikor Sonion ismét megrázta magát… és az állásainkra zúduló újabbrohammal egy-id ben hozzánk is utat nyitott az amundokkal csikorogvamozduló, – átrendez falain át.

A Halál második termének frissen támadt bejáratai közül kett zártfülkére nyílt, a harmadik azonban bronzszín b , holdkék szem

fajzatokat okádott ránk, akik némán, fogazott pengéiket magasra emelverontottak nekünk.

A lar-dorit, aki háttal állt nekünk, letaglózták, miel tt mozdulhatottvolna: harcra készült, de nem ilyen harcra. Láttam, ahogy kiszáll bel le azélet, de nem volt érkezésem utána kapni, hogy valamiképp megkössem – afogazott pengék túl közel voltak és minden szívdobbanással közelebbkerültek.

Ennyit a tárcsákról.Ennyit a csillagokról.Al Marem varjúszárnyával hárított egy oldalról jöv csapást, pallosa

gombjával sújtott a rárontó nebet arcába, s mikor az hátratántorodott, egyalulról indított egykezessel deréktól vállig hasította. A szinte ruhátlansznofrut, aki a mennyezeten át próbált a hátunkba kerülni, magam l ttemmellbe – a nyílásnál álló dzsenn felé zuhant, aki egy vágással végképpártalmatlanná tette… de második pengéjét már nem tudta el húzni: egysötét zarándok által megnyomorított hebet a halottak közül ugrott neki,kibillentette egyensúlyából, és magával rántotta a gyilkos id naparanybanszikrázó mélységeibe.

A sirenari magára maradt a nyílás peremén. Felém pillantott, biccentett –mintha mosolyt láttam volna az arcán, ahogy alászállt a tengely mentén,hogy élete feláldozásával utat nyisson nekünk.

45

Nem láthattam, mit tett, hány pecsétet tört fel – mire Al Marem végzett amegmaradt amundokkal, éppúgy halott volt, mint a dzsenn, akinekmaradványai rozsda- és csontporként szitáltak a manifesztációszarkofágjára odalent. Csak akkor döbbentem rá, hogy célt ért, mikor avárost átható hatalom mintázata ismét átrendez dött: a Halál másodiktermének falai egy eleven test izomzatának görcsös rándulásával zárultakössze, a résekben rekedt amundok sikolyát porló kövek moraja nyomta el.

– A dzsenn? – zihálta Al Marem, és kísérletet sem tett, hogy lerázza avért szent pallosáról.

– Vége. – A lar-dori mellé guggoltam, hogy magamhoz vegyem godoniszerét… aztán meggondoltam magam, és a szemét zártam le inkább. –

Akár féltestvéremnek, a harcmesternek. A kalahorái legyenek gyengédekhozzá!

– Végzett magával?– Mondhatni. – Felemeltem a padlóról egy menetht, és a fénybe

tartottam. Al Marem arca hátborzongató élességgel rajzolódott ki a pengesötét tükrében. – Hogy milyen mélységig jutott, miel tt az elmúlás legy rte,csak egyféleképp tudhatjuk meg. – Elhajítottam a kardot, éshátrapillantottam. – Készen állsz?

Ha voltak is fenntartásai, remekül titkolta: összeszorított szájjal lépettmellém, és némán figyelte a kévében táncoló porszemeket.

– Gyerünk.A sirenari a Halál hetedik termének padlóján, a tengely közvetlen

közelében hevert. Tudnia kellett, hogy nem jut el a következ pecsétig, deaz ereje fogytáig próbálkozott: ez az a fajta konokság, mellyel csak egyrejt , szenvedések iránt érzéketlen isten képes felruházni híveit.Láthatóan eltökélte, hogy karddal a kezében hal meg, de erejecserbenhagyta, miután el húzta – olyan közel hevert hozzá, hogy csak rákellett hajtanom a markolatra jobbjának vénségt l csomós ujjait. Többet istettem volna, de hasztalan kutattam emlékezetem kacattárában elf imákután: az elmúlás iránti vonzalmat leszámítva nem sok közöm volt atyámnépének hagyományaihoz.

– Gyengül a fény. – Al Maremr l lerítt, hogy nem rajong az elfekért; aharcmester iránti megbecsülését azzal fejezte ki, hogy mostanáig egyetlenszóval vagy mozdulattal sem zavart meg.

– Rohan az id – bólintottam. – Órák telhettek el odakint azóta, hogybeléptünk ide.

– Vagyis meglehet, hogy a többiek már…

46

– Nem. – Halványan bár, de érzékeltem társaink jelenlétét a falaktúloldalán. Vannak veszteségeik, de tartják az állásaikat. Míg a város er tnem gy jt, hogy ismét átrendezze magát, az id az egyetlen ellenségünk.

Az id .Nem sokat vesztegettem bel le a nyolcadik és a kilencedik pecsétre:

akolitáknak való kozmogóniai feladvány volt mindkett . A tizedikteremben jártunk, mikor felötlött bennem, hogy akár sikerülhet is, és mikoralkonyvörösbe hajló fényoszlopon átszökkenve megvetettük lábunkat atizenegyedik teremben, már biztosra vettem: én leszek az els hetedkorifajzat, aki a Halál tizenkettedik termébe lép… és az els eleven lény, akiegy holt istenség arcába néz.

A tizenegyedik pecsét.Simára csiszolt márványból álló körcikkek; érintésre hang nélkül

fordulnak valamely láthatatlan er tengelyén.Kilenc körcikk az obszidiánból metszett, enyhe domborulatot formázó

középpont körül.A világ kilenc szférája, mely óvón borul Reefith termékeny testére, s

megóvja a keblén ringatott életet a küls ég hidegét l.Olyan kézenfekv volt.Olyan átlátható.Azóta sem értem, hogyan hibáztam el.Hogy Sonion kezdett er re kapni, nem mentség, magyarázat csupán, s

annak sem a legjobb. Alyr Arkhon voltam, Dotan küldötte, a nagy Abdul al-Sahred tanítványa; az Eltávozottak réé, akit maga Quirin Den Jeirismertetett meg élet és halál igéivel. A fattyú, akit Urria népének egyhatalmassága nemzett a Livinai Gyülekezet kérészéi-t nagyasszonyának,hogy felé se nézzen többé. Volt id , mikor meg akartam ölni ezért – innétjóakaróinak meséje, hogy örökre elhajózott Ynev partjairól. Én hajóztam el,messzebbre, mint valaha szerettem volna. Pusztán azért, mert bizonyítaniakartam magamnak, a világnak… de f képp neki.

Mire Sonion falai ismét megremegtek, végeztem a kristályszférákrétegeinek szín szerinti rendezésével, a köveiknek elforgatásával felfedtemaz els , majd a második hold amund szimbólumát – és összerezzentem akondulásra, mely Theemeth aranyló fényével övezte a Teremtés el ttimozdulatlanságban leledz világmodellt. Láttam a bemélyedést a negyedikszféra bal alsó cikkelyén, de nem tulajdonítottam különösebb jelent ségetneki. Lehetett volna lényegtelen; egy megszaladt vés , egy félresújtókalapács nyoma. Lehetett volna ártalmatlan… én pedig lehettem volnabölcsebb, lehettem volna kevésbé elbizakodott, hogy átlássam: nem az.

47

– Érzékeltem a Soniont átható er k mintázatának változását, ahogyujjam az obszidiándomborulathoz ért. Hallottam a tengely és a fal köztfélúton rköd Al Marem hangját, de nem hallottam, mire figyelmeztet, smikor átellenben nyílás támadt a falon, már ügyet sem vetettem a Reefithtestét jelképez domborulat érményi darabjára, mely a középpontlegközepéb l a kézfejemre, onnét a padlóra hullt.

– Talán most is ott van, vagy az egyik mélyedésben t nt el, igazábólnem számít. Csak az számít, hogy elnéztem, s még csak nem is tudtam róla– hogy nem oda került, ahová a pecsét alkotói szánták.

– Doran neveltje, al-Sahred tanítványa voltam… de azt, aki azobszidiándomborulatot ütközésig nyomta a márvány síkjába, nem azértelem, hanem a megszokás vezérelte. Egy volt a hetedkori milliárdokközül, akik hallanak, de nem látnak – és mert nem látják, hinni sem hiszik,hogy világuknak három holdja van.

A kötés nem foszlott szét.A pecsét a helyén maradt.Az, aki az égbolt helyett átmenetileg Soniont lakta, a Halál tizenegyedik

termére nyitotta kékezüst szemeit, és kacagott. Kacagott rajtam.– Mi a fene ez? – perdült meg a sarkán Airun Al Marem.– Nem tudom.– Pedig tudhattam volna: rajtavesztettünk. Mindannyian.

7.

Tévedésem azonnali következménye a Halál tizenkét termét vigyázóenergiák robbanásszer kitörése volt – afféle függ leges orzóvihar, mely amézcsapda tengelye mentén szökkent a magasba, hogy közel-távol mindenél t élettelenné, minden befejezetlen ügyet lezárttá tegyen.

Olyan gyorsan történt, hogy csak a fény színeváltozását érzékeltükbel le. A görcsös rándulást, mely a láthatár peremén túlra lökte a napot,végigkergette égi pályáján Nethiree holdját, s miel tt bármelyikünkszólhatott vagy mozdulhatott volna, bátyja vészjósló kékjébe öltöztette avárost és a világot.

Botom felfénylett, de a csapástól nem óvhatott meg. Éreztem, ahogymegroppan a kezemben, ahogy széthullik, a nemlétbe fakul… de nem voltérkezésem megrettenni.

48

Láthatatlan er szakított ki a testemb l, mely úgy zuhant a porleptepadlóra, mintha összes inát és izmát egyszerre metélték volna el.Azt, ami ezután történt, már nem a saját szememmel, s nem is a magam

jószántából láttam. Amhe-Ramun utánam nyúlt és nem eresztett; különösöröme telt abban, hogy elém tárja mindazt, amit hibámmal el idéztem.

A kudarc, melyben Al Marem szerint már részem volt egyszer.A katasztrófát, melyet együttes er vel sem tudtunk elkerülni.Láttam meghalni Darton prófétáját.Láttam meginogni a vasba öltözött maremitákat, elhanyatlani a

rendíthetetlenül küzd terredalikat.Láttam fellobbanni a Feketeláng tüzét, mely széles rendet vágott a

menekülés útját elzáró amundok közt – és láttam Pyarron küldöttét, azaszkétaarcú Krad-lovagot is, akit megmaradt kámzsásai támogattak azordani kapuja felé, hogy vele együtt t njenek el egy kápráztató villanásban.

A folyosók elsötétültek.A tüzek kilobbantak.Sonion némán és mozdulatlanul hevert az ibarai éjben. A kék arcú hold

és a vesztemet okozó harmadik – a láthatatlan, amelyet az amund liturgiaReefith halva született gyermekének nevez – magasan állt a Dzseizan ormafelett; túlnan lassan, de megállíthatatlanul emelkedett a zenit felé a Démonszeme.

A Teremtés m ve riadót jelzett… de már nem nekem.Amhe-Ramun elbocsátott, én pedig zuhantam, egyre csak zuhantam oda,

ahová minden teremtett lény útja vezet: a feledés sötét vizeibe, ahol afájdalom az önváddal és a szégyennel együtt enyészik el.

8.

Elúsztam valahová és visszatértem – ez megrémített, de nem tudtammiért.

Nem én választottam a halált; a halál választott engem. A magáénaktekint azóta, hogy K'Harkad ikerhegyei közt el ször rám köszönt.

Akkor még nem ismertem t. Anyám méhében utaztam Trettel, afivéremmel. Nem ismertem mást, csak kett jüket; a hangok, az érintések, ahomály és az összetartozás biztonságát.

Anyánk a Livinai gyülekezet nagyasszonya volt. Tudós n , diplomata ésboszorkány – nem szükségképp ebben a sorrendben. Akik azon aszázadévekkel korábbi napon rajtaütöttek, és az ikerhegyek egybarlangszentélyébe hurcolták, a halálát akarták, a vérét és a szíve alatthordozott életet, azaz minket – k tudták, miért.

49

– Most nagyon er snek kell lennetek, üzente anyánk, ahogy azok azoltárra fektették.

Döbbenten hallgattunk. Ereztük a félelmét, de nem tudtuk, mit jelent…és nem tudtuk azt sem, mit jelent er snek lenni.

Az els dolog, amit életünkben láttunk, egy áldozót r pengéje, az elshang, amit életünkben hallottunk, anyánk sikolya volt.

Egy kéz megragadott, és a magasba emelt. Kiszakított a homályból, amiaz otthonom volt, elszakított Trett l, aki éppúgy hozzám tartozott, mint alábam és a kezem. Fájt, de nem sírtam – a hosszú élet ek eszmélésük elspillanatától fogva tudják, hogy semmire sem mennek vele.

Az, aki a t rt anyámba döfte, az arcáig emelt. Nem tudom, n vagy férfi,ember vagy szörnyeteg volt-e. A vonásaira nem emlékszem – a szemeitsosem fogom elfelejteni.

– Öld meg a fattyút! – mondta valaki.Nem ismertem a hangját, de tudtam, mi az engedelmesség. Nem tudtam,

mi a „fattyú”… de azt igen, hogyan kell ölni.Azt tettem, amit anyám tett, mikor a hatalmát használta; szabadjára

engedtem az er t, amit t le kaptam… és elg zölögtettem a t rt markolókézhez tartozó fejet.

Már tudtam, mit jelent er snek lenni.A fejetlen test elzuhant, és zuhantam én is… de nem törtem össze.

Valaki elkapott, a testéhez szorított és futni kezdett velem; valaki másTretet ragadta fel az oltárról, és másfelé lódult vele – ez volt az a pillanat,mikor mindketten ordítani kezdtünk. Mintha éreztük volna: félszáz évbe isbeletelik, mire viszontlátjuk egymást.

– Hallgass! – sziszegte az, aki engem cipelt. Felismertem a hangját; férfivolt, és harcos; egy a livinai test rség maroknyi túlél je közül. Követték atámadók nyomát, s mikor belátták, hogy úrn jükön már nem segíthettek,sorsot húztak, kik menjenek közülük a gyermekeiért... és kik maradjanakharcolni és meghalni, hogy amazok megmenekülhessenek.

Mindezt évekkel kés bb tudtam meg a férfitól, akit Darton küldöttértem. Akkor és ott azt tettem, amit parancsolt; némán töltekeztem testemelegével.

Vor Baylennek hívták, és nem nemzett… de elég konokul szerettehalott anyámat ahhoz, hogy apám helyett apám legyen.

Mikor Tret évtizedekkel kés bb felbukkant, hogy a köztünk lévköteléket kihasználva sötét üzelmei részesévé tegyen, Baylen volt az els ,aki átlátott rajta. Mikor belátta, hogy másként nem óvhat meg t le,rákényszerítette Tretet, hogy megölje t. Az volt az els és utolsó alkalom,hogy bárki könnyezni látott. Egyetlen éjszaka vesztettem el apámat,

50

fivéremet és Dartont, akinek hitében Baylen felnevelt. A szentszimbólumot, amit rám hagyott, sosem viseltem, a fohászokat, amikrekitanított elfeledtem. Tiszteltem a halált, de nem hódoltam neki többé;kitéptem szívemb l az istent, aki a szükség óráján elfordult híveit l, éskönyörgésükre hallgatással felel.

Végeztem Dartonnal, Darton azonban nem végzett velem – éppellenkez leg, ami azt illeti.

Abban a határtalanságban, ahol emlék és álom egyet jelent, arrarezzentem fel, hogy Baylen közelít felém. Nem az sz és tör dött Baylen,amilyennek a ravatalon láttam, hanem a férfi, aki köpenye alatt menekítettki az ikerhegyek barlangjaiból. Az ember, aki járni, lovagolni és írnitanított; aki a tizedik születésnapomra varját, a huszadikra nara táncosn tajándékozott nekem. Aki megtanított, hogy szeressek apámként valakit, akisosem volt az… és hogyan ne gy löljem nemz met, amiért sosem próbáltaz apám lenni.

Aztán eszembe ötlött, hol vagyok…és megértettem azt is, miért van itt .– Nem vagy Baylen.– Nem vagyok – intett lemondóan, és úgy mosolygott, ahogy csak

Baylen volt képes. – Darton vagyok, és azért jöttem, hogy kivigyelek innét.Hogy tudassam, dolgod van a világban. Hogy messze még a te id d.

Éppúgy zavart a figyelme, ahogy a közönye fájt annak idején, ilyengyanakvóvá tett a világ, amit magam mögött hagytam.

– Sosem tör dtél velem – mormoltam. – Mi változott?– A világ – felelte. – És azok, akik ragaszkodnak a létezéshez, együtt

változnak vele.– Rég nem ragaszkodom a létezéshez. Mindent elvettél t lem, amiért

létezni érdemes. Az anyámat. Az apámat. A testvéremet. Nem hagytálnekem mást, csak a vágyat, hogy tartozzak valahová. Bárhová, a te nyájadatkivéve.

Az, aki Baylennek látszott, hosszan hallgatott.– Nem adhatom vissza mindazt, amit elvesztettél – mondta végül. – De a

hitedet talán feléleszthetem. Ha nem az istenekben, hát a sorsban… abban,hogy semmi sem egészen cél és értelem nélkül való, abban a világban, amita magadénak ismersz.

– Al Maremet is ilyesmivel szédítetted el?– Bánt, ami vele történt – közölte Darton. – Ne is tagadd! Akinek az

emléke ide is elkísér, mélyen lakik a b röd alatt.– Megbízott bennem. Kockáztatott értem… én pedig a halálba vezettem

t.– Még nincs vége.

51

– Vége van – dünnyögtem. – Al Marem halott… akárcsak én ésmindenki más, aki elég rült volt ahhoz, hogy rám hagyatkozzon.

– És ha nem lennél halott? Meghökkentem.– Ezt nem teheted.– Változnak az id k – közölte Darton, – és változnak a szabályok is.

Ami Pyarronban és Ibarában történik, csak a kezdet. Az új szabályokhoz újmódszerek, új igék, és új igehirdet k kellenek. Neked megadatik az esély,hogy egy lehess közülük.

– Nem szolgálok neked.– Akkor szolgálj a világnak. Magadnak és mindenkinek akik fontosak

neked.– Nincsenek barátaim.– Áldozatnak hiszed magad.– Áldozat vagyok – közöltem. – A te áldozatod.Darton közelebb lépett. Csak most t nt fel, mennyivel magasabb

Baylennél… és mindenki másnál, akit valaha ismertem.– Hogy tudnálak meggy zni, hogy sosem hagytalak el? Hogy nem csak

elvenni, adni is tudok azoknak, akik leginkább rászorulnak?– Komolyan beszélsz?– A legkomolyabban.– Akkor adj valamit – sziszegtem. – Olyasmit, amit csak t led kaphatok

meg. Valamit, amim sosem volt… vagy oly rég elveszett, hogy nem isemlékszem rá. Ha megteszed, engedelmeskedem neked. Nem szolgállak, deengedelmeskedem – be kell érned ennyivel.

Legyen. – A hatalmas alak ellépett mell lem. Már nem viselte Baylenarcát. Ez újfent rádöbbentett, hogy bizonyos törvényeket sem hághat át, –hogy bármit mond vagy tesz, sosem pótolhatja, sosem hozhatja vissza t.

– Áldozatnak tartod magad, pedig két apát is kaptál a sorstól az anyádértcserébe. Mindkett szeretett… a maga módján. Mindkett kiállt érted,amikor kellett… és a halált is vállalta azért, hogy te tovább élhess.

– Hazudsz.– Sosem hazudok – közölte Darton. – A férfi, aki nemzett, nem

jószántából mondott le anyádról és arról, hogy az apád legyen. Háza ésbecsülete védelmében tette, mely a hozzá hasonlók számára az életüknél isdrágább. Többet szenvedett döntése miatt, mint anyád, a fivéred és te, desosem adta fel… és sosem tévesztett szem el l. Nagyra tartott, bízottbenned… és mikor belátta, hogy a segítsége nélkül nem boldogulsz, a haláltis vállalta, hogy megnyissa el tted az Amhe-Ramun nyughelyéhez vezetutat.

52

– A Yel’ Amrith-ház harcmestere…?– A shindarja. – helyesbített Darton. – volt az apád.Vannak pillanatok, mikor minden teremtett lény visszavágyik a

semmibe, amib l a világok anyaga vétetett – ez is azok közé a pillanatokközé tartozott.

– Miért… ?– Miért nem mondta el? – A hatalmas alak a sírszobrok tudó mosolyával

tekintett le rám. – Semmit nem nyerhetett, de mindent kockára tett volnavele. Világéletében mások javát szolgálta a magáé helyett – a halála semlehetett kivétel. – Várt. – Megkaptad, amit akartál, Alyr Arkhon?

Bólintottam.– Hajlandó vagy visszatérni a létez k világába, hogy ígéretednek eleget

tégy?Megint bólintottam. Nehezemre esett megbarátkozni a gondolattal, hogy

ennyi éven át félreismertem… és a semmiért káromoltam t.– Nem haragszom rád – morajlotta, mintha belém látott volna –

alighanem úgy is volt. – És hogy neked se legyen okod neheztelni, kapszlem még valamit. Ritka kincs… de nem ismerek senkit, aki jobban

rászolgált. –Vaskeszty s kezét nyújtotta felém; ujjai a kel nap fényébenizzottak. – Készen állsz?

– Óhajod szerint – feleltem.Érintése fagyként perzselt, hatalma forgószele porszemként ragadott

magával a határtalanság egeibe. Megkapta, amit akart; az alant sötétl vizektompán visszhangozták síkokat renget kacaját.

9.

Hideg kövön eszméltem Sonion szívében, orromban és számban a vérnehéz szagával.

A hátamon hevertem, fegyvertelenül és ruhátlanul. A helyiséget rézsútcsíkozó fénypászmák közt ágyékköt s óriások mozogtak, de nem ezértrezzentem össze: valahol mögöttem szárnyak verdestek, s ahogy a zajforrását kerestem, fekete alakot láttam kiválni a legközelebbi sarokbanmegs södött árnyak közül. Balját nyújtotta Darton szent madarának, melyhomályszárnyait széttárva ült meg inas csuklóján. Jobbjábanunikornisszarvat formázó botot tartott, de nem err l ismertem rá: azonszerencsés kevesek közé tartoztam, akiket tanulóéveik során álmaikbanrendszeresen felkeresett.

– Mester…?

53

Bólintott. Fekete szemei páros üregként sötétlettek ráncok szabdaltaarcában. Oromnyi homlokán smaragdfény pentagramma, állán ódonírásjelek; egy ragadvány-név legközelebbi rokonai, a veszett hír fayumáknyelvén: Dagar Reneb, az Eltávozottak re.

Abdul al-Sahred, a hajnalkor legendás nekromantája, a Szarvtoronyépít je; a dorani iskola alapítója, aki az emberiség fegyvertárának részévétette az snépek tudományát.

Tanítóm, aki arra intett, hogy a vég csupán a kezdet… s most itt voltmegint, hogy személyesen köszöntsön a Fátyol innens oldalán.

– Ne siess! – mondta, és árnykezével baj jelet rótt oda, ahol aszívemet hordtam egykor. – Adj id t a szellemednek, hogy visszavegye,ami az övé… és a testednek, hogy rádöbbenjen, ki az úr a háznál.

– Halott voltam.Kijelentésnek szántam, nem kérdésnek, mesterem azonban csak

mosolygott rajta.– Nem egészen… de épp eléggé ahhoz, hogy okulj bel le. Ismerned kell

a korlátaidat Alyr. Ez az egyetlen módja annak, hogy olykor áthághasdket.

Nem szálltam vitába vele.Mozdulatlanul feküdtem, s vártam, hogy tagjaimba visszatérjen az er .– Ezután mindig velem leszel?– Amikor szükséges. Az Elátkozottak re vagyok, te pedig, ha mégoly

rövid id re is, eltávoztál a létez k világából.– Kudarcot vallottam.– Melléfogtál – ingatta fejét al-Sahred. – Bárkivel megeshet. .. de csak a

szerencsés keveseknek adatik meg, hogy a vereséget gy zelembe, maguk ésmások javára fordítsák. – Összehúzott szemmel méregette az amundokat,majd jobbját nyújtotta felém. Az unikornisszarvat formázó bot nagyon isvalóságos volt; h vösen simult a tenyerembe. – Ideje munkához látnod,fiam.

Felültem. A zsírk tömb, melyen hevertem, éppúgy lehetett félkészszarkofág, mint kínzópad vagy boncasztal – bármi volt is, olyannyira amagáénak érzett, hogy sem kötelékekkel, sem b bájjal nem próbáltmarasztalni. Ahogy a botot két kézre kapva a földre siklottam róla,meztelen talpam alatt megcsikordult valami. Lepillantottam, ésönkéntelenül elmosolyodtam: a padlón szétszórt aranypénzekr l bajtársam,az Amhe-Ramun nyughelyéhez vezet úton elesett dzsenn nézett visszarám. A terredalik tisztességgel megszolgált járandósága volt. Tartoztamannyival az emléküknek, hogy érintetlenül hagyjam, de jó ómennek

54

tekintettem a dolgot; magamra maradtam a halottak között, mégsem voltamteljesen egyedül.

– El re a falig, aztán balra – visszhangzott fülemben a suttogás.Átosontam az érmék sz nyegén, el a vértek és fegyverek halmai, az

alvadó vér homokkal felszórt tócsái mellett, így jutottam a fal mellé hánytruhadarabokig, és már a b sivataglakó nadrág kötéseivel bajlódtam, mikora manaháló Sonion által eltorzított és megdermesztett mintázatamegelevenedett. Az ezt követ rándulások hevesek voltak, a nyomukbanjáró változások pedig nagyon különösek: bárki idézte el ket, nem azifjabb civilizációk módszereivel élt.

– Mi ez?– Lehet ség – suttogta a mesterem.Darton szent madara szárnyat bontott; árnyékként cikázott át a folyosók

szövevényén, és vadul csapongta körül a változás fókuszát: egy ideigleneskaput, melynek kyr eredet végjelei mérföldezrek távolából is átsejlettek avalóság elvékonyodó szövedékén.

A padlat üregeib l, a lejtaknákból és az oszlopok erdejéb l el rontóközamundokra t zzápor, az ébredez falidémonokra tértorzító varázslatoközöne hullt. Utóbbiakról akkor is felismertem volna a toroniakat, ha adiadalittas „Kyria örök” kiáltások helyett csak a csonkán testet öltött,megnyomorítva verg anke-thuuethek bömbölését hallom.

Harci felderítés, ahogy déli szomszédaink elképzelik.Friss hús a darálóba, mely története során számos expedíciót látott

érkezni – de távozni egyet sem.Táplálék a Sonion nev szörnyetegnek, mely álmában is zabál… és

maholnap az egész világot elemészti.Darton varjának visszatértére ocsúdtam arra, hogy a közelben folyó

mészárlás helyett magamat látom rezzenetlen szemén át.– A hat-nebek átcsoportosítják er iket – suttogta mesterem. – Tudják,

hogy nincsenek veszélyben: a toroniak érzékelték Sonion felbukkanását, desejtelmük sincs a Halál tizenkét termér l – csak a zászlót lengetik. Amhe-Ramun koncként egy szobordémont fog eléjük vetni, amit legy zhetnek, éstrófeaként cipelhetnek a császáruk elé… ha elég ostobák hozzá.

– Tehát nincs sok id m.– Vág az eszed – hümmentett elégedetten. – Igyekv diák voltál… és

most, hogy megszabadultál a démonaidtól, lidércnyomásnak is els rangúleszel, Alyr fiam.

Ahogy a legközelebbi amund – egy olajtól fényl test , csonka ujjainékköves toldatokat visel hebet – lépteim neszét hallva felém fordult,mesterem szótlanul húzódott vissza a falat csíkozó árnyak közé. Magával

55

vitte madarát is, de nem bántam: botja, tudása és bizodalma épp elég voltnekem.

Lépést váltottam, kitértem a meneth fejemre irányzott csapása el l, smiel tt az amund újra mozdulhatott volna, árnyékmarokra kaptam a szívét.Olyat rántottam rajta, hogy kiforduló szemekkel bukott el re, és halott volt,mire a földre zuhant.

Harmadik szemem a metszéspontig követte a helyiséget átszövmentális háló szálait. A formázatlan mana pörölye már félúton járt afénypászmák közt láthatatlan hat-neb felé, mire az, tisztje elvesztésétérzékelve, teleszívta tüdejét, hogy riadót kiáltson. A találat ökölnyi lyukatvágott a törzsébe, és alantasai gy jéb l a szemközti falig röpítette. Atúlél k olyan kábák voltak, hogy valamennyit megölhettem volna, ha ez acélom… de Abdul al-Sahred arra tanított, ne tékozoljam az életer t, hiszmindahhoz, ami mesterségünkben igazán érdekes, komolyabb mennyiségrevan szükség bel le.

– Kövessetek! – mordultam áldozataimra a sírokat fejt föld hangján, sahogy mellém zárkóztak, tüstént rohamra küldtem ket azok ellen, akikpapjaik akaratából a halottasház és az ideiglenes kapu közti folyosószakasztvigyázták.

A testvérharc javában dúlt, mire rábukkantam arra, amit kerestem: asötét zarándok testét páncél és rangjelek nélkül elég bajos volt társaiétólmegkülönböztetni. Szent pallosa az oldalsó helyiségek egyikéb l került el :szilárdan állt egy kivérzett hapet ágyékában, aki volt olyan könnyelm ,hogy markolatához érjen.

A megmaradt amundok, akik a pap halála óta üres szemekkel bámultak avilágba, és tétovaság nélkül engedelmeskedtek parancsaimnak, borzongatóegykedv séggel zökkentek térdre az emelvény körül, melyre Al Maremholttestét helyeztem. Már csak egy feladat várt rájuk az életben – meglehet,magasztosabb annál, amit Amhe-Ramun szánt nekik.

Akkor és ott olyasmit tettem, amit azel tt soha: Dartonhoz fohászkodtamolyan szavakkal, melyekre Baylen tanított, s melyeket már-már elfeledtem;szavakkal, melyek nem voltak a sajátjaim, de hittem, hogy id vel azzálesznek. Áldását kértem a sikerhez, segítségét a meneküléshez… ésirgalmába ajánlottam mindazok lelkét, akiknek halniuk kellett, hogyvisszaadhassak egyet a Sonion által elrabolt életek közül.

Elvégeztetett.Mire a próféta szemhéja megrebbent, elkészültem az er mmel: botomra

támaszkodva álltam a kiszipolyozott holtak félkörében, és szinte vártam,hogy egy meneth, mely gazdájával együtt elkerülte a figyelmemet,ragadozófogaival az oldalamba tépjen.

56

De a csapás késlekedett, s mert a harci zaj is távolodott, úgy ítéltem,ideje lezárnunk pályafutásunk e dicstelen fejezetét. Botomat és a pallost egyterredali köpenyb l mókolt batyuba kötöttem, aztán Al Marem hóna alányúltam, és támogatni kezdtem a kijárat felé.

– Arkhon…?– Ki más?Hosszan hallgatott; szinte láttam, hogyan pergeti vissza magában az id t

a Halál tizenegyedik termében történtekig.– Három hold – mormolta végül. – Három… nem kett . Átkozott hülye!– Szívesen – ziháltam, és ellenálltam a kísértésnek, hogy

visszafektessem a halottak közé.Ismét hallgatott egy sort; akkor szólalt meg legközelebb, mikor a vérrel

bemocskolt falú folyosók szövevényéb l a toroni behatolás helyszínére, akapu közvetlen közelébe értünk.

– Nem érzem a lábamat.– Halott voltál. Id kell hozzá, hogy talpra állj… de nem dúskálunk

benne, ami azt illeti.– Hová tartunk?– A pokolba. – A toroniak kapuját néztem; az ismeretlen messzeségben

izzó végjeleket. – A túloldalán nem számíthatunk irgalomra… de mégmindig jobbak az esélyeink, mint ideát, ha engem kérdezel.

– És aztán?– Mármint ha túléljük? – Éreztem, hogy Darton figyel, és tudtam, hogy a

történtek után illik a kedvére tennem.– Visszatérek Doranba, és teljes felel sséget vállalok a történtekért.

Szánalom és megvetés lesz az osztályrészem, de kibírom. Azel tt se voltamtúl népszer , ami azt illeti.

– Dovor kapuja… mindig nyitva áll el tted.– Darton szent városa a Gályák tengerének partján – dünnyögtem. –

Szép hely legalább?– A legyek imádják. – Al Marem velem együtt figyelt fel a közeled

dübörgésre, és megemelte ólomnehéz fejét.– Köszönöm.– Mit köszönsz?– Hogy visszajöttél értem.– Dartonnak köszönd – mondtam. – Én csak azt tettem, amit…Eddig jutottam, amikor átellenben a csarnok közepére vezet lépcs sor

tetején meghasadt a föld. Húszlábnyi résén márgaszín gigász bukott át: ahat-nebek szobordémona, melyet a magitorok folyamatos t zzel, a

57

kíséretüket alkotó fejvadászok meg-megújuló támadásokkal igyekeztek ahelyes irányba terelni.

– Mit mondtál Dartonról? – Al Marem hasztalan próbálta túlharsogni akheb-thueeth üvöltését.

– Hogy mindig eléri, amit akar – dünnyögtem. Aztán a hátamra vettem abarátomat, és futni kezdtem a kapu felé.

58

JAN VAN DEN BOOMEN

TÖRÉSVONALA sivataglakó története

A dzsad id számítás 7128. évének 7., Klivdzsar (P. sz. 3690; Adron kvartjának harmadik) havában,

Hidema földjén

1.

A fayuma kimért, lassú léptekkel haladt a halála felé.Szerette volna hinni, hogy a sziklák alatt nem azt fogja találni, amire

számított, de valahol egészen belül, a szíve alsó zugaiban, ahol a sötétgondolatok szunnyadnak, már jó ideje mocorgott egy árnyék. Kárörvend ,ostoba teremtmény volt, félelmekb l és eltitkolt érzésekb l szülte magát avilágra, és Hászír minden egyes lépésével er sebben kaparta húsbörtönét,hogy a férfinak zsibongani kezdett az érzést l a feje, akárha egy forrócserépkorsóból homokot szitáltak volna a homlokára.

Szikár, könny lépt férfi volt, fekete theubja alatt buggyos, a bokájánálmegkötött nadrágot, felette selyemhímes köpönyeget viselt. Fegyverövénfinom ív kard és csontberakásos markolatú t r függött. Fejére feketevászon ghábít csavart, két vége a mellkasáig lógott. Arca barna,napcserzette b rén fayuma hólyagtetoválások átlós és körkörös foltjaimutatták klánját és családi rangját. Fülében finoman faragott tevecsontdíszek jelezték a sikerrel túlélt hadjáratokat, homlokának, állának kékrajzolatai pedig a gonosz szellemekt l való védelmét. Mellkasáig kigombolttheubja látni engedte nyakékeit: rég holt tengerek rózsás héjú csigaházait

zte láncra valamely asszonyi kéz. Szája b rmozaikká repedt, szárazhasadék, körötte lassan nekivaduló fekete borosta burjánzott. Vékonyszemöldökét akárha korommal rajzolták volna a születésénél bábáskodó,láthatatlan máridok, alatta kihunyó tüz fekete parázs a pillantása.

Mindig úgy gondolta, hogy ha eljön majd az id , férfiként tudszembenézni a végzettel, de ezekben a képekben a dolog valahogy

59

másképpen esett meg, s most, amikor talán tényleg eljött az id , semmi nemúgy alakult, mint ahogy ezerszer is elképzelte.

Volt ezekben a halálról sz tt gondolataiban ehhez hasonló helyzet is, demost, hogy úgy t nt, ezúttal valóban bekövetkezik, mégis teljességgelhihetetlennek, idegennek és hidegnek érzett mindent. Álomnak.Káprázatnak.

A kárörvend és ostoba gondolat egészen belémárt ott legbelül, ésHászirnak meg kellett állnia, hogy néhány mély lélegzetet vegyen. Mármajdnem a sziklafal tövénél járt. A vörössel csíkozott homokk szirtfenyeget n magasodott el tte. Odafentr l, ahol a túlnan készül vihar azerejét próbálgatva keresztülfútt az elkopott repedéseken, színtelen porhullott alá meg-meger söd hullámokban. Hászír összeszorította a száját.Háta mögött a kerekre kopott városcsontváz kísértetfalai végig a meredek

lépcs mentén egészen a törésvonal pereméig.Puhán simult a talpa alá a homok.Már csak két lépés a szélfodrozta porsz nyegen.Nem álom volt. Nem káprázat. Hászír lehunyta a szemét. Szíve alsó

zugaiban a kárörvend és ostoba gondolat elvigyorodott.– Dzsah… – suttogta a fekete márid.

2.

A fayumák Náfet csapása néven ismerték a törésvonalat, ami amélysivatag szélkoptatta arcára hasított csorba perem vágást ötven mérföldhosszan a Keser d netenger mentén. Csontszín végtelen húzódott mögötte,amit homokkal rajzoltak fel annak idején valamelyik világkorszak istenei.Vízlel hely nélküli, forró mélyföld húsz nap és éjszaka járásra alegkitartóbb tevékkel, ameddig a szem ellát.

Hászír a másik irányból érkezett, a Máridföld satnya bokrokkal,csontkemény f vel és fejtett víznyer kkel pettyezett száraz katlanából.Náfet csapásáig harminckétszer látta felkelni a napot, harminckétszerkeresett menedéket a mélysivatag közelében megszaporodóhomokk sziklák árnyékában, míg elmúlt a legnagyobb h ség. A vize kétholdkeltével ezel tt fogyott el, de nem aggódott különösebben, mert tudta,hogy a Rózsaöbölnél friss és b forrásra bukkan majd.

Rózsaöbölnek a fayumák Náfet csapásának egy kicsiny horpadásátnevezték, ahol a mélyföld d néi közé szakadó vörös sziklák kicsiny,természetes menedéket öleltek körül, mely már ezredévek óta óvta az ottlakókat a d netenger komisz szélrohamaitól. Az elporló vörös szirtektöltötték fel az öblöt és környékét rózsás szín homokkal, ahogy a sziklák

60

pora elkeveredett a d netenger csontszín hullámaival. Rég holt város terültel ezen a helyen, ma már csak néhány fal és elkopott, tet nélküli házmaradt bel le. Számtalan mesében és legendában felbukkant, de a régi, avalódi nevére nem emlékeztek már a fayumák legöregebb beszél i sem.Hászír Hajnalváros néven ismerte, ahogy az apja, és minden se ezel tt,egészen a próféta, Huszejn Rumira idejéig, aki minden fayuma nemz jevolt.

Hajnalvárost nem véletlenül építették annak idején a törésvonalnak errea pontjára. Keletre t le komoly vádi húzódott, egykor b viz folyó lehetett,ami zöldell partokkal rohant a mélyföld irányába, ahol most keser d néksorakoztak csak a láthatárig – semmi más. A régi vízesést és a folyómedretpor és szél töltötte fel, s kétszáz lépésre Náfet csapásától már homokborította teljesen, csak egy bátortalan horpadás jelezte az útját a d nék alattmég egy darabig, azután már az sem.

Ebb l a régi vízb l maradt meg az a kevés, ami a Rózsaöblöt mindennéldrágább kinccsé tette. A vörös szirtfal tövében találta meg az, aki ismerte amódját, hogyan keresse – elegend volt néhány embernek és a tevéiknek, depár csenevész kóron kívül más nem maradt meg mellette. A fayumák többvízáldozatot soha nem adtak a sivatag növényeinek a kelleténél.

Hászír a törésvonal peremér l nézett le a katlanra. A vörös sziklákkaréjában remeg , forró csendben terült el a holt város. A szirt peremér lelkopott lépcs kanyargott a mélybe, a döglött falak közé, több foghíjjal,mint ahány ép k vel. A fayumától jobb kézre led lt romok árválkodtak,rtorony vagy talán egy egész er d lehetett egykoron, mára nem volt több

egy múlt korszak sírkövénél. A távolban viharnak készül porfellegek asivatag felett.

Hászír pillantása nagybátyja sátrát kereste a szirtfalak alján aszélárnyékban, de nem látott senkit és semmit odalent. Dzsáber, atyja fivérepedig rendszeresen itt ütött tábort az év ezen szakaszában, és Dzsah kétlámpása, a vörös és kék arcú holdak sem jelezték még az id t, amikor felkellett kerekedniük, hogy a mélysivatag konok rendszerességgel el törszelei el l másutt keressenek menedéket. De Dzsáber haqui volt, El Dzsiah,a sivatag forró leheletének pártfogoltja, akinél jobban senki nem értette ahirtelen haragú szelek szavát, és meglehet, neki másról beszéltek a

netenger fölött kavargó szellemek.Hászír megcsóválta a fejét. Ennél több nem jelezte csalódottságát, pedig

úgy t nt, hiába tette meg a hosszú utat, hogy beszámolhasson Dzsábernekaz anyja betegségér l. Nem látta a cserépkürt ket sem odalent a rózsáshomokon, ami azt mutatta volna, hogy a haqui családja a homok aláhúzódott volna valamely közelg porvihar el l. De hát nagybátyja b völ

61

volt, hirtelen haragú, aki kapcsolatban állt a túlvilági hatalmakkal, ám nemvolt a szolgájuk vagy az igehirdet jük. Akármit tanácsolhattak neki aszelek.

Amikor végül tevéit óvatosan maga után vezetve Hászír leereszkedett aholt város falai között a rózsás homokig, többet tudott meg nagybátyjáról,mint amit valaha szeretett volna.

3.

Nem tudta, hogy Dzsáber testét zöld tetoválások borítják a lába körmét la nyakáig. Zöld kacskaringók, valamely sosem látott növény indái, melyekúgy fonták be a kiszáradt testet, mint az a rózsabokor, amit egy festettképen látott gyerekkorában, amit a sivatagi világon kívülr l hozott egykaraván a Máridföldre valamikor. Nem tudta, hogy a nagybátyja háromezüstgy t is a b rébe varrt – egyet a szíve, egyet a köldöke és egyet anemz je fölé. Durván megmunkált, mélysivatagi fém volt, Hászírelképzelni sem tudta, vajon milyen célt szolgálnak.

Azt sem tudta, hogy a vén haqui testét vérszín porral töltötték fel azistenek – vagy akár El Dzsiah kegye –, hacsak nem egy különösen gonoszvarázslat lehetett, ami után homokként folyt lába elé minden bels sége arettenetes seben keresztül, ami a mellkasától a csíp jéig kettényitotta.

Apja fivérének és a többieknek a testét a romok között találta meg végül,miután hiába keresgélte a tábor nyomait a lépcs aljában. Családjánakcsonttá száradt tetemeit úgy ütötte le valamely alávaló kéz a romvároshomokkal telt házfalai közé, akár a sátrak fakaróit. Úgy álltak ott, mintMáridföld egyes elhagyott templomaiban a régid k szobrai – büszkén,megcsonkítva, moccanatlanul. Arcukon hitetlenkedés, fájdalom és rettenet.Mindannyiuk mellkasát egyetlen, durva csapással zúzták be, miutánlemeztelenítették ket, bordáik f részes, fakófehér fogsorként vicsorítottaka fayumára.

Hászír akkor már tudta, hogy hamarosan is meg fog halni – így vagyúgy. Egyel re nem gondolt a vízre, cserepesre száradt száját összeszorítvael ször a rokonai holttesteit fektette sorba az elkopott falak között. Akárörvend és ostoba teremtmény akkor már er re kapott szíve alsózugaiban, és hiába ellenkezett a fayuma, hiába próbálta másfelé terelni agondolatait, azok újra és újra el bukkantak, egyre követel bben éséhesebben. Szomjasabban.

Hászír már akkor felfedezte, hogy valami nincs rendben, amikor tevéinem váltottak ügetésre Náfet csapásának közelében, de akkor még nemmerte elgondolni, hogy mindez mit jelenthet. Szántszándékkal

62

kényszerítette magát, hogy el bb a hozzátartozóiról gondoskodjon, s csakutána érzett annyi er t magában, hogy szembenézzen a végzetével. Asátrakat végül megtalálta – homok fútta be valamennyit, köteleiketelvágták, tartóoszlopaikat elrabolták Dzsáber gyilkosai, hogy tüzetrakhassanak bel le valahol, amikor fagyos kezével utolérte ket az éjszaka.Egy kisebb sátorlappal takarta be végül a holttesteket, s azután indult csaklassú léptekkel a vörössel csíkos homokk fal tövébe.

– Dzsah… – suttogta a fekete márid, és térdre esett.A kis horpadásban, a gömböly re kopott kövek között csak port talált,

semmi mást. Szívesen áltatta volna magát, hogy ha elég mélyre ás, el bb-utóbb sarat markolhat majd, de jobban ismerte annál a homoknak ezt aszínét, semhogy efféle hazugságokkal áltassa magát.

Leült hát a porba és nagyot sóhajtott. Nem maradt hát más hátra, mintférfiként szembenézni a neki rendelt végzettel, s megtudni, miért akartaDzsah, hogy mindez így történjen.

Akhar, leggyorsabb és legkedvesebb tevéje óvatosan megbökte azorrával, s a vállhajlatába szuszogott. Hászír megpaskolta a fekete állatnyakát, s csak annyit suttogott neki:

– Feküdj, Akhar, feküdj…A teve engedelmeskedett, fejét csalódott mozdulattal nyújtotta végig a

forró homokon. Odakünn, a k szirtek túlfelén új er re kapott a szél.

4.

Kétségbeesett perceken át próbált kiutat találni, még az is eszébe jutott,hogy felkap Akhar hátára és belerohan a d netengerbe, hogy megtalálja agyilkosokat, de ez is csak egy lázas gondolat volt a sok közül, amit gyorsanelvetett. Végül felállt, leporolta fekete theubját, lecsatolta és a földre ejtetteköpenyét, és határozottan elindult a rózsahomokkal szórt sziklaöböl túlsóoldala felé. Száraz ajkait összeszorította, és megpróbált kitiltani fejéb lmindenféle képzetet, amelyben az ivás szerepelt. Semmiképpen nem jut el alegközelebbi víznyer ig, ezt mindennél biztosabban tudta, még akkor sem,ha második tevéjének vérét inná ameddig lehet, s most úgy kellettmegterveznie az utolsó óráit, hogy efféle ábrándképek ne zavarhassák meg.

Dzsah valamiért azt akarta, hogy itt legyen, Hászír feladata immároncsupán annyi volt, hogy ráismerjen az isteni sz nyeg mintázatában, miféleszerepet szán neki minden fayumák égi vezet je.

„Cselekedj jót, s helyesen, s én megsegítelek. Mert látok mindent,pillantásom nem homályosítja el a homokvihar, mert hatalmamban állmegtennem mindent, és karom nem bénítják hamis istenek”

63

– Ahogy akarod, uram – suttogta cserepes szájjal, és nekilátott, hogylépésr l lépésre átvizsgálja a katlant, hogy megtalálja mindazt, amit eddigmég nem vett észre, és amikor majd eljön az id , pontosan tudja, miértvezette idáig istene, s mi lesz az dolga ezután.

A fayumák satyjának, a próféta Huszejn Rumirának Dzsah maganyilatkozta ki a terveit, s nyújtott neki biztos menedéket is, amikor azátkos dzsennek mezítelenül zavarták ki a sivatagba. Hászír nem gondoltavolna, hogy maga méltó lenne hasonló kegyre, de abban bízott, felismeri,ha istene valamiféle jelet hagy neki.

Végül elegend töprengeni valóra bukkant.Az els gondolata az volt, hogy az eleffek végeztek Dzsáberrel és

családjával, ez a titokzatos és gonosz nép, akikkel a fayumák régr l húzódóvérbosszúháborúk okán számítottak engesztelhetetlen ellenségnek. Bár amódszerek és az okozott sebek nem rájuk vallottak, senki mást nem ismert asivatagban, akik lebírhatták volna Dzsábert, a Szárazvihar pártfogoltjai éscsaládját.

A rózsás homokba fulladt sziklaöböl túlfelén újra kellett gondolniamindent. A vörössel csíkos szirtfal homorú kanyarulatánál fekete írássalmocskolta valaki össze a sziklát. Az eleffek soha nem csináltak ilyesmitazel tt.

Furcsa, idegen képek voltak. Éjszín kacskaringók, amik valahogyrajzokká alakultak, félelmes alakzatokat öltöttek, melyekben Hászírembereket vélt felfedezni, és szarvas állatokat, és fekete hegyeket és nohalátni csak a szívével látta, fortyogó haragot, érthetetlen, taszító érzéseket,meg er t és diadalt.

Megszédült, de nem esett el, mert a rajz, bár megfagyasztotta a szívétegy pillanatra, már halott volt. Hászírról a megrogyó térdeivel egyszerrehullott le a varázs. Már látta a homokk be maró pengenyomokat, amelyekmeggyilkolták, tönkretették a hatalmas rajzolatot. Pontos, határozottvágások. Ezek lehettek az eleffek a kék kardjaikkal. Ilyen csapásokat Hászírmár látott, többet is talán a kelleténél.

Hosszan, mozdulatlanul állt az elpusztított rajz riasztóan idegen ábráiel tt. Még akkor is szánt erre b séggel id t, hogy tudta, életehomokmér jén halálos nyugalommal most peregnek le az utolsó szemek.Ezúttal nem hozhatott elhamarkodott döntéseket. Pontosan kell értelmeznieDzsah akaratát.

Körben, messze nyúló, vérszín árnyékokkal múlt el a nap. A katlansivatagra nyíló száján át er s lökésekkel kéredzkedett be a keser homok.Akár Alkonyvárosnak is nevezhették volna – ötlött fel Hászírban hirtelen,amint gondolatai közül kikászálódva, egyszerre megint a szirtfal tövében

64

találta magát, fölötte a fekete, döglött kép a sziklán. A lekoppadt, vöröshomokk l rakott romfalak káprázatos színekkel keltek életre, ezerárnyalattal, lassan csordogáló árnyakkal.

Hászír nyelni próbált, és elfordult a sziklától.Kett t azok közül, akik Dzsábert megölték, a homok alatt talált meg, a

romok keleti szélénél. El ször azt hitte, ezek is a családjához tartoztak, mertnem látott csupán két kiszikkadt lábfejet, amelyr l a szél elhajtotta ahomokot. De nem fayumák voltak. Még csak nem is emberek.

Még soha nem látott homokev t, de azonnal tudta, hogy ezek itt azok.Ugyanúgy csonttá száradtak, mint a haqui, rük lemezekre tört, s puhánpergett róluk, akár a hamu. Elsöpörte a homokot az egyik arcáról. Sárgánvicsorgott rá a szörnyeteg elporlott, húsavesztett szája, behorpadtszemgödrei a halántékáig rogytak. Fekete hajában csillogó, sötét kövek.Hászír óvatosan megfogta az egyiket. Még a forró alkonyatban is hidegvolt, mint a kavicsok éjközépkor. Opál.

A dögök nyakán és oldalán Dzsáberék pengéinek repedt szél szúrásaitlátta, és elmosolyodott.

– Már az tevéit vezetitek, hitványak… – motyogta kiszáradt szájjal,hogy még suttogásnak is alig hallatszott.

Több holttestet nem talált. Amíg a szél és a fények engedték,végigkutatta a romok egy részét is. A legtöbbször csupán szerteszórtsziklákat kerülgetett, s csak elvétve ért olyan helyekre, ahol komolyabbfalmaradványok is álltak, s daccal birkóztak a széllel. A bels részekig elsem jutott, a vihar els komolyabb hullámai maró homokkal vertek végigott, ahol átférk ztek a sziklák résein. Végül a tevéit kicsit feljebb vezette,egy laposabb, szélvédett teraszra, s egyiket a másik után lemálházta ésletérdeltette a homokra. Beletör n, csendben engedelmeskedtek azállatok, és Hászír ezért most külön hálás volt nekik.

A kavargó homok elnyelte az alkonyat utolsó fényeit és er södordítással feszegette a Rózsaöböl szikláit. Sietnie kellett. A homokev kholttesteit felrángatta egy nagyobb faldarab mögé, ahol kevésbé fújt a szél,és ahová jó rálátás nyílt arról a sziklateraszról, ahol a tevéket hagyta.

Még a szél süvítésén keresztül is hallotta a reccsenésüket, amikor – akára szívós gyökereket és ágakat szokás –, a falnak támasztotta, és néhányrúgással darabokra törte ket. Kezekb l és lábakból rakott azután kisebbgúlát, majd ennek döntötte a többi maradványt. A két fejet az egész tetejérerakta. Kisebb b rtöml t dugaszolt ki azután, amit Akhar hozott idáig.Savanyú, er s szagot kapott fel a szél, hogy Hászírnak a könnye iskicsordult. Sárkányhúgy maradéka lötyögött a töml alján, igen ritkafolyadék, amely csak a mélysivatag egy-két pontján gy lt kisebb

65

sziklatavakba a Máridföldt l délre. A fayumák szentként tisztelték, mertálmossá varázsolta a tüzet. Végiglocsolta vele a dögöket.

A Zöld Vidékekr l való szikrantókövet követ kotort el az övéb lazután. Egy dzsad karavántól zsákmányolta fél évvel ezel tt, amikor mégminden: a vihar, a homokev k, Dzsáber, és a saját halála is olyanmesszeségben volt, hogy most szinte egy egész életnek t nt. Kése acéljávalhirtelen felizzó zsarátnokot csiholt a k l. A sárkányhúgy felmordult.Lassú, ólmos mozdulatokkal csorgott végig a láng a homokev kmaradványain, füst nélkül, pernye nélkül. Akárha valóban álmodna,óvatosan tekergett, csendben araszolt egyre el re. Rettent öreg, megfáradt

znek rémlett, amely csak annyit mozog, amennyit elkerülhetetlenülmuszáj. Hászír úgy gondolta, reggelig mindenképpen kitart.Visszakapaszkodott a tevék mellé. Elégedetten nézte, a fel-feltámadóhomokfüggöny mögött, mint égnek Dzsáferék gyilkosai, mint lesznekhamuvá, hogy ne falhassák fel ket a dögev k, hogy ne térhessenek visszaDzsah nagy körforgásába többé, hogy végérvénnyel elpusztuljanak.

Ha Dzsah úgy látja jónak, ilyen szentségtelen tett láttán, talán a többihomokev is el kerül majd, hogy megtorolják a társaikon esett csúfságot.Hiszen az nem lehet, hogy ne hallják meg, mint sikítoznak a t zben alelkeik. Hászír hallotta ket és mosolygott.

Csak sejtette, hogy végleg lement a nap, de hosszú imát mondott, hogyDzsah kegyelmébe ajánlja apja fivérét és minden rokonát. Aztán az segítségét kérte, hogy világosítsa meg eltévedt elméjét. Hogy méltó halálalegyen, s biztosan tudja, hogy végül helyesen sikerült döntenie.

Komisz hideggel, gyorsan közeledett az éjszaka. Hászír maga alá terítettköpenyére, lába mellé helyezte a fegyvereit, majd kiegyenesedett s lehunytaa szemét, hogy számot vessen az életével. Mozdulatlanul ült, amíg az elshold fel nem kelt, és ki nem gyúltak körötte a rézszín égen a csillagok. Avörös hold jöttével valami mód elcsendesedett a d netenger fölöttkészül vihar is. Hirtelen, és vészjósló susogással, akárha akarata ellenéretörténne. De még hosszú ideig hullott a fayumára a forró homok, amit alegmagasabb egekig hajított fel a mélysivatagban született forgatag.Szemcséi parázsszikránként szállongtak alá, szikráztak a holdvilágban, mígföldet értek. Baljós csend maradt csak, amikor az utolsót is helyére ejtetteaz éj.

5.

Amikor kinyitotta a szemét, azonnal érezte, hogy valami megváltozott.Csend ült a romokon. Odafönt kevély méltósággal szikráztak a feketebársonykárpiton a csillagok. Hászír nem vette észre azonnal mi is az, ami

66

eddig nem volt ott, mi lehet az, ami a megtörte a sivatagi éjszaka eddigmegtapasztalt rendjét. A fényekkel történt valami. Hátravetette fejét ésföltekintett az égre.

Azonnal észrevette. A vörös hold arcától keletre, olyan közel hozzá,hogy az égi szellemek egyetlen ugrással átkelhettek volna rá, új, sosemlátott csillag ragyogott. Nagy volt, er s, olyan fényudvarral, amilyen csak aholdaknak jár, s most g gös egykedv séggel nézett le a magasból, mint azúj uralkodó, ha számba veszi a keze alá rendelt földeket. Más volt, mint atöbbi csillagok. Szinte óriás, szikrafény köpönyegbe burkolózott láng, s azégbolt más égköveit l eltér en körülremegte valamely baljós er , tapinthatórosszindulat, akárha megbomlott volna valami mód a belseje, s ez a romlottvilág sugározna most a sivatagra.

Hászír feldagadt nyelve szavakat formált volna, cserepes ajkai ismegmozdultak, de csak rekedt suttogásra futotta a férfi erejéb l arontás zés helyett.

Az új csillag kárörvend n nevetett le odafentt l, akárha édestestvérelenne a félelmekb l és eltitkolt érzelmekb l született lénynek, amely mostmár ismer s társként mocorgott a fayuma szívének homályos zugaiban.

A homokev k csillaga? Ez lenne az?Régi mesék, tábortüzek mellett született történetek szavai derengtek fel

újra a fekete márid gondolatai között, ezúttal minden eddiginél er sebben.Most nem szegült ellen nekik, miként az alkonyat idején, amikor úgygondolta, csak összezavarnák, az ártalmára lennének. Hagyta, hadd öntse elaz emlékezés, mely már naplemente óta gy jtögette az erejét, hogy most,amikor a férfi is úgy akarta végre, egyetlen lendülettel szakadjon a nyakábaés végérvénnyel, minden eddig elzárt félelmével törjön el .

A máridföldi fayumák szigorú rend szerint járták a sivatag nekik rendeltvidékeit, a kicsiny oázisok között elterül széles és forró vidékeket,sziklakanyonokat és titkos lapályokat, ahol kecskéiknek és tevéiknek csakannyi élelem jutott, ami arra volt elegend , hogy egészségben túléljék, amíga törzs újból felkerekedik. Ha a természet rendje szerint kitelt az idejük egyhelyen, újabb makacs élhetnékkel megvert legel k felé vették az irányt,miel tt az állatok mindent felfaltak volna. Ilyenkor a homok újabbharapással ette volna magát beljebb, s a fayumák tudták, meddig kérhetik aföldeket, hogy adjanak elég élelmet az állataiknak.

Hosszú vonulások voltak ezek, míg végül ismét álltak fekete sátraik –hol vörös sziklák árnyékában, hol rejtett oázisok pálmafái közt, aholharminc lépés hossza volt csak a mindenféle bogarakkal zsizseg zöld, sutána ismét homok terpeszkedett a láthatárig.

67

Lassú vándorlások, fölöttük végtelenül a csillagselymes ég,tábortüzeiknél az öregek halk szavú, komótos meséivel.

A homokev kr l szóló történetek ritkák voltak, bizonytalanok, akár ahírek, melyek nemzedékenként is csak elvétve szivárogtak el amélysivatag legtávolabbi zugaiból. Nem emlékezett pontosan, mikorhallotta az els mesét, amelyben ezek a titokzatos szörnyetegek szerepeltek,de bizonyosan kisgyerek lehetett, s a történet elég félelmetes volt ahhoz,hogy soha ne tudjon ugyanúgy aludni azután, ugyanazzal az ártatlansággal,amit a gyermekek úgy veszítenek el, hogy még a szül anyjuk sem látjaazonnal.

Miután megkapta az els tevéjét, egy homoksárga csikót, akkoribanbukkant fel valahonnan a legmélyebb sivatagból az a holdkóros, aki azutánel ször beszélt róluk úgy, mint más soha azel tt. Apja azt mondta, hogyvalamimód a rokonuk volt a naptól összeégett férfi, és a gyermek Hászírhitetlenkedve figyelte az árnyékvet k alatt piheg alakot, míg végül egyreggel megkönnyebbülve hallotta anyjától, hogy Dzsah magához szólította,s a holttestét még hajnalban kitették a dögev knek.

hozta az els igazán félelmetes meséket a homokev kr l, és Hászírmost bánta igazán, hogy nem emlékezett már rájuk pontosan. Csak képekderengtek fel az elméjében, meg egy-két történet, amit kés bb a tábortüzekmellett újra és újra és törzsenként egy kicsit mindig másként mondtak el. Ahomokev k egy asszonyáról, aki istent szült, a kék holdról, amelyik ordítanitud, homokba merül sivatagi városokról, és holtakról meg vérr l, arannyalés festékkel színes, járkáló szobrokról. Messzi, nagyon messzi vidékekr l,hová még talán az átkozott eleffek sem merészkednek.

Semmi kellemes emléke nem köt dött a naptól összeégett férfihoz, akiazt állította, hogy a homokev knek szolgált, amíg el nem tudott szökni, ésHászír mint minden kínos dolgot, ezt is igyekezett mihamarabb elfelejteni.

De kés bb is látott még ilyen, a sivatag mélyér l el kerül emberironcsokat, mint az összeégett férfi, és mindannyian hasonló hihetetlendolgokról zagyváltak, gyakorta éveken keresztül, megbomlott elmével, mégazután is, hogy kiszabadultak a fogságból, amíg Dzsah nagy kegyelmébenel nem engedte végül a kezüket. A homokev k királyságáról hazudoztak, akegyetlen harcosokról, akiknek szemében a kék hold fénye égett, arról,hogy hamarost újjászületik halott istenük.

Hászír mindezt nem hitte fontosnak, s valóban semmi jel nem utalt arra,hogy ezek a mesék igazak, vagy legalábbis megszívlelend k lettek volna, sazzal a gyerekkori félelemmel rekesztette el ket elméje titkos zugaiba,amellyel annak idején igyekezett megfeledkezni róluk.

68

Maradt ott éppen elegend más történet, melyek java része immár veleesett meg, s nem kellett kételkednie a valóságukban. Látott szellemlényeketaz oázisok harmatjában hancúrozni, valódi máridokat, akikr l a külvilágel tt a fayumák fekete nevüket kapták, hajnali fénnyel éled nayan-lányokpáratáncát, villámcsapásokból született dzsinneket, vagy El Dzsiahot, aszárazvihart, homokhegyeket söpr vízfüggönnyel, melyb l egy csepp nemsok, annyi nem érte el a kitikkadt földeket, s csak keser szelet és ordítóvihart hozott. És látott eleffeket is.

Hászír nagyot sóhajtott a gondolatra, s ismét felvillant el tte az immársötétben ázó szirtfal a homokev k rajzaival, a pontos kékacél csapásoknyomai, a döglött mágia. Az égre emelte a tekintetét, pillantása az újcsillagot kereste. Nem sokáig kellett kutatnia, még mindig ott volt, ezúttalmár a vörös arcú hold túlfelén, és a fayuma azon gondolkodott, vajonmilyen hasíték nyílt a kristályszférákon, hogy hirtelen ez a gonosz szemegyszer csak letekinthetett az Ibara végtelenjére.

Igen, egy szem volt az, s most már felrémlett benne egy másikbeszélgetés is, egy másik t z mellett, ahol nem homokev k teste topogott alángok között. Emlékei e távoli oázisaiban, ahol gödölyét sütöttek, éspálmabort ittak hozzá, agagagyökerekb l szállt az édeskés füst, apja éstestvérei ülték körül, arcukra töpreng árnyakat rajzolt a lassan billeg láng,és csöndben hallgatták a vén fayumát, akivel a víznyer mellett találkoztak.

A szférákról, holdakról és csillagokról beszélt az öregember, száraz,recseg hangon, olyan éleslátással boncolgatva az égi jelenségek mibenlététés magyarázatát, hogy egészen a szavukat vette. Pedig a fayumák sokattudnak a csillagmez kr l, kevesen akadnak rajtuk kívül a földeken, akiktöbbet bámulnák titkos mélységeit. A fekete máridok vándorlásainak örökkísér i a csillagok, hiszen ket követik, amikor a perzsel nap helyett azéjszakát választják társukul ha egyszer útra kelnek, k mutatják az irányt, slassan mozgó pályáik jelölik ki mikor és hol ragyog majd fel újra a reggel.

Ez a vén fayuma beszélt az égi szemr l, err l a magányos és ritka égitüneményr l, amely minden ezredévben csak egyszer tekint le odafentr l, spislantás nélkül szemléli az embernépek dolgait heteken keresztül, hogyazután csukja csak le kristályból vert szemhéját, s t njön el megint. Gonoszés romlott szem az – mondta akkor a vénember – a démon szeme. Úgyhívják.

Hászír ismét felpillantott. A démonszem kárörvend n visszahunyorgottrá. Talán ez hozta a balsorsot – gondolta Hászír. – A homokev k csillaga.

Nyelt volna, de torka lángolt, feldagadt nyelve élettelen döghúsnakrémlett a szájában, s remegve szakadt ki bel le a lélegzet. Már nem bírja

69

sokáig, ezt pontosan tudta, de ez az éjszaka még az övé volt, most még épelmével tudta elfogadni Dzsah akaratát.

A sárkányhúggyal álmos t z lassú, komótos mozdulatokkal hullámzottodalent.

6.

A homoki elfek harmincöten voltak.k Szélverem néven ismerték a fayumák Rózsaöblét, ennek falain

kuporogtak körben elszórva, homokk repedésekben, vékonysziklapárkányokon és a holt város lerontott falai között. Másfél napja nemmozdultak, csak annyit, hogy az ereikben kereng nedvek meg ne álljanak avégtagjaikban. Homokruhát viseltek valamennyien, a sivatag porából sz ttöltözetet, amir l lecsorgott a forróság. Vezet jük három hadjáratban jártamár meg a Végesincs Földeket, látta az ammuk városait és az Opálhajószemhatárig szórt szilánkmezejét.

Most az embert figyelte, a fekete ruhába bújt sivataglakót, akinek fajáraaz elfek népe mindig is ellenségként gondolt – bátor és kitartó harcosokvoltak, de mégiscsak ellenség. Az engesztelhetetlen fajtából. Az elf szememost az éjszakai fényekhez igazodott, a csillagok idejének színeivelfelfestett környezethez, amelyben az ember parázsvörös derengés volt.Csendben és moccanatlanul ült tevéi mellett, látszólag egykedv en és azamundokból rakott tüzét figyelte. Egyféle csapda volt ez is, de az elfelégedetten állapította meg, hogy a közelébe sem ért az kelepcéjüknek.

Az ember nem ismerte az ellenséget – legalábbis a homoki harcosokvezet je erre a következtetésre jutott, miközben végignézte a homokbankutakodó, halott társait csendben vizsgáló férfit. Amikor végül felgyújtottaaz ammukat, az elf helyesl en felhorkantott, majdnem olyan hangosan,hogy a legközelebb rejtez társa is hallhatta. Úgy. Szóval is várja ket.

Amikor az elfek megtalálták a szirtekre festett kapudémont, az emberekmár halottak voltak, s a homok harcosai nem tehettek, s nem is akartaktenni semmit értük.

ket a falra rajzolt szörny vonzotta ide, s azt minden valószín ségszerint az ammuk csak azután készítették, hogy az emberekkel márvégeztek. Semmi más nem számított.

Ugyan az ket ide rendel megtartók el re szóltak neki az új csillagról,mégis kirázta a hideg, amikor az felbukkant a lassan oszló homokfelh kmögött. Nem tudta egészen pontosan, mit is jelent, s miként változtat a sorskerekének fordulásán, de ahhoz épp eleget mondtak neki homokból építettotthona bels járataiban, hogy biztos legyen benne: semmi jót nem hoz az a

70

csillag. A legrosszabb pedig akkor jön majd, ha egy másik is megjelenik,szorosan a kék hold palástja mellett néhány nap múlva.

A maga módján a három hadjáratot megjárt elf is a halálra készült hát,csakúgy, mint az az ember odalent a városromok között, s ez olyasféle, kishíján baráti érzelmeket lobbantott fel az elfben, hogy maga is meglep dött.Nem akart most ilyesmivel foglalkozni.

Népe hosszú évek óta készült az együttállásra, s a harcosok vezet je méglegalább tucatnyi az övékhez hasonló csapatról tudott, akik a sivatagkülönböz pontjain most és az elkövetkez napokban le kell csapjanak azammuk egyes rejtekhelyeire. Egyik jük sem volt tisztában azzal, miféleláncszemei is k népük terveinek, ám arról, hogy most ennél semmi nemlehet fontosabb, mindennél inkább meg voltak gy dve.

A kapudémont megölni nem volt különösebben nehéz, ez már ahuszonkettedik volt hosszú élete során, és éppen ilyen pontosan meglehetett jövendölni azt is, hogy ennek milyen következményei lesznek. Csakazt kell kivárni, amíg a kék hold fölkel.

Ismét az égre pillantott. A csillagok állása szerint éjközép el tt jártaknéhány perccel, a vörös hold félig már elt nt az ég egy titkos horpadásában.Hamarosan.

Az ember továbbra sem mozdult odalent, türelemmel, víz nélkül várt,olyan konok elszántsággal, ami meglepte az elfet. Ha nem lett volnaképtelen a gondolat, azt hihette volna, hogy megsajnálta a lent kuporgóalakot. Életében el ször egy másik, egy közös ellenségre vártak, ki-ki amaga csapdájában bízva. Ám az ember még nem ismerte az ammukat, nemtudta, hogy akadnak közöttük, akik az éjszakában élesebben látnak, mintmás a napfény alatt – ha tudja, aligha ül ki arra a párkányra, ahol szinteazonnal észreveszik majd, ha megérkeznek. Márpedig jönni fognak, akapudémon elpusztítása után nem tehetnek majd másképp, ez olyasfajtabizonyosság volt az elf számára, mint az, hogy hamarost az éjközép sötétjeereszkedik alá az égb l, s néhány pillanattá a démonszem csillag lesz afekete égi üst legfényesebb ékköve.

Ideje felkészülni hát. Csak futó pillantást vetett a végig kikészítettfegyverekre, a lába mellé helyezett széljáró nyilakra, melyek fémtesténbogárlábnyom nagyságú jelek sorjáztak, hogy csak a leger sebb viharoklökhessék félre az útból, a kékre edzett pengékre, és a gömböly , ökölnyi,fekete kavicsra. Sírók volt, a megtartók idéztek szellemeket bele, ksuttogtak neki hosszú éjeken át, míg annyi varázsdalt szívott magába, hogymajd megrepedt. Ammu r zacskóba zárták azután, aminek száját vérb lsodort fonalakkal varrták le, amiket csak akkor fejthetett fel végül, amikor avörös hold felkelt az égen. A várakozás a végéhez közeledett.

71

Az éjközép csendben, bársonyos sötéttel érkezett. Megölte a színeket.Megérintette a szíveket. Az elf úgy étezte, az éjszaka elmosolyodik.

Hirtelen hangokat hallott. Emberi beszédet. Az odalent várakozó férfivolt az. Fejét félredöntve hallgatta a sötétséget, majd valamit válaszolt neki.Lassan, akadozó nyelvvel, érthetetlenül.

Az elf sóhajtott. Félrebeszélt a szerencsétlen.

7.

Hászír gondolatai elkalandoztak. Gyengült. Még a vörös hold elt ntétsem vette észre. Sokáig nem látta az el tte álló alakot sem.

Megrezzent.Egy férfi volt az, könny , légies, akár a szellemek, áttetsz , miként az

álmok. A nyugodt, magabiztos alak éj-kék theubba burkolózott, fejér lfehér ghábí, válláról homokszín köpönyeg tekergett alá. Bármennyire iskáprázatnak t nt csupán, a fayuma tudta, érezte, hogy ott van, hogyvalóságos, akár a homokev kb l rakott t z odalent. A férfi homlokánhólyagtetoválások mutatták, hogy Huszejn Rumirá vére: si családé, melymég a fayumák között is kiemelked tiszteletnek örvendett.

– Dzsah legyen veled! – köszöntötte a sivatag hidegét l remeg Hászírt.A fekete márid válaszolni akart volna, megfelel módon, hogy a másik

láthassa: felismerte a vért, tudja, mi ill , de a jelenés mosolyogva leintette.– Ne fáradj ilyesmivel most, neked más feladatot rendeltek az istenek.Hászír kérd n nézett a férfira.– Ki vagy? Ki küldött? – kérdezte volna, de szavai értelmetlen morgássá

szakadtak csupán. Mégis úgy t nt, a másik pontosan megértette, mit is akar.A nevem Rászil – suttogta a jelenés. – Én vagyok az Út, én vagyok a

Hádi, aki az igaz útra visz. Én vagyok a remény, ami kivezet a forgatagból.– Forgatag… – dadogta a fayuma.– A homokev k halott istene hamarosan újjászületik – felelte a jelenés.

Kicsit mintha az égre sandított volna, orcáján átragyogott a gonosz csillag.– Nemsokára. S olyan vihar támad a nyomában, mit ezredévek óta nemlátott a sivatag.

Hászír hallgatott. A hideget méregette, mely lassan elöntötte. De ez nemaz éjszakai fagy volt, sokkal inkább a bizonyosság érzete, a reménységé,mely cseppr l cseppre töltötte fel tagjait, hogy végül mozdulni is tudott, smár-már felemelkedett, de a jelenés a vállára tette a kezét.

– Maradj – suttogta a sivatagi szell . – Maradj, láss és vidd hírem atieidhez!

72

Hászír kétségbeesetten intett volna körbe, hogy mutassa, innen márnincs tovább, víz híján nemsokára moccanni sem tud majd, nemhogyhírekkel kelni át a homokon, de a jelenés csak mosolygott. Arca, szemeikék fénnyel teltek meg, szellemruháján új, hideg színek keltek, lassanfátyolos derengéssé oszlott, s nem maradt más utána, csak a csipkésre martsziklaszirtek fekete körvonalai a háttérben, s mögöttük a kék hold.

Feléledt a szél.Felmordult a sivatag.

8.

A tevék keresztülhúzták Hászír minden számítását. Pedig magaidomította ket, s ha ez nem lett volna elég, még oltalmazó jelekkel hímzettköt féket is vetett behajlított térdeikre. De mindez nem sokat számított. Asivatag morgásával újabb homokörvények törtek be a sziklakatlanba, marószéllel és faggyal. A tevék már nem csupán nyugtalankodtak, de b gvepróbáltak talpfa verg dni, s fél volt, hogy inkább lábukat törik, devalamimód kiszabadítják magukat a béklyóikból. Hászír elmorzsolt egyszitokszót a vaskosabbak közül, feltápászkodott, és megpróbáltamegnyugtatni az állatokat.

Mindhiába. A szél ordítva rontott a romok közé, furcsa szaggal és b rtmaró porkorbáccsal vert végig a katlanon. Akhar az oldalára d lve próbáltalerúgni magáról a varázshímes köt féket, mit sem tör dött gazdájanyugtatónak szánt szavaival és simogatásaival. Valamit érzett. Többet ésmást, mint amit a fayuma érzékei felfoghattak volna, s ez megijesztette aférfit.

– Forgatag… – morogta. Végül a t rét kellett használnia, azzal vágta el atevék köt fékét. A megriadt állatok azonnal talpra verg dtek, s eliramodtaka romok között, minél messzebb a katlan bejáratától. Hászír nem ordítottvelük, meg sem próbálta megállítani ket. Jobban ismerte annál a tevéit,hogy tudja, most semmire sem menne velük. Majd holnap megkeresi ket.Ha lesz egyáltalán másnap ezen az átkozott csillaggal fényes este után.Visszapillantott a Rózsaöböl bejáratához és megdermedt.

Fekete alakok nyüzsögtek a szirtek között, ahol a homokviharbeférk zhetett a sziklák mellett. Mintha maguk is szélb l és homokbólállnának csupán, s a sivatag hívta volna most egyszer csak életrevalamennyit. Talán így is történt. Nagydarab harcosok dülöngéltek ott azer s szélben – mert harcosok voltak, ezt Hászír szeme azonnal észrevette –alakjuk elt nt, feloldódott a homokviharban, s egyre csak sorjáztak el asziklák közül. Tizen, tizenöten… húszan…

73

Kezükben ormótlan fegyverek. Megremegtek. A kék hold mintha aszemükben gyúlt volna ki.

Hászír elsuttogott néhány oltalmazó igét, s visszaugrott saját kardjához.Kicsiny híján elkésett. A homokev k jobbára a tönkretett sziklarajz feléindultak, de amikor a fayuma ismét kiegyenesedett, mégis egy kékenragyogó szempárba bámult.

A szörnyeteg nem tartott a többiekkel, egyenesen a férfi rejtekhelye feléindult, s most ott tornyosult el tte, akár egy megelevenedett szobor asziklaperemen. Háta mögött álmos fényekkel bóbiskolt egy terasszallentebb a t z. Újabb árnyak moccantak kicsivel hátrébb, s Hászírmegértette, hogy elveszett, hogy egyszer csapdája hasznavehetetlenimmár, s csakis Dzsah kegyelmében bízhat.

A szörnyeteg kezében roppant fogakkal irdalt fegyvert tartott, azzalsújtott le a férfira, s Hászírnak az egész karja elzsibbadt a védésben. Kardjapanaszos hanggal sírt fel. A homokev mondott valamit, romlott, érthetetlenszavaiban gy lölet és harag zengett, s újból a férfi felé vágott. Hászírnakhátra kellett lépnie, hogy valamimód védekezhessen, kardja szikrát vetett,ahogy újból és újból megakadályozta, hogy a homokev fegyvere a testébemarjon, de visszatámadásra gondolni sem lehetett. A kék hold fényébenirtóztató óriásnak rémlett ellenfele, testének izomkötegeit nem fedte ruhavagy páncél, olajtól síkosán csorgott rajta végig a holdvilág. Haja kötegbefogott fekete kígyófészeknek t nt, nyakában opálgyöngyök sora, taszító,idegen szeme, akár két izzó azúr lámpás.

Hörögve vágott Hászírra. A fayumának most el ször támadt elegendtere, hogy visszatámadjon, de a homokev könnyedén hárította a szúrást,közelebb lépett, és ágyékon rúgta a férfit. A fayuma vinnyogva rogyottössze, kardját véd n tartotta a feje fölé, s hátrébb kúszott a homokban. Aszél újabb hullámban vert végig a katlanon, homokfellege egy pillanattámég a kék holdat és a romlott szem csillagot is elhomályosította.

A homokev közelebb lépett, s miközben háta mögött egyre újabbszörnyek léptek az egykor az ember rejtekhelyéül szolgáló teraszra, ismétcsapásra emelte fogazott fegyverét.

– Dzsah… – nyögte a fayuma.Halk sikollyal csapott a nyíl a homokev torkába. A szörny döbbenten

meredt Hászírra, a lövés ereje hátravetette, s néhány lépést tántorgott aterasz pereme felé. Selymes fénnyel lobogó ágyékköt je izmos lábairatekeredett, s tehetetlenül nézte, amint a férfi feltápászkodik. A másodikvessz Hászír füle mellett süvített el egy hüvelyknyire és a homokevszívét verte keresztül. Az végképp elveszítette egyensúlyát, súlyos kardja

74

csengve perdült meg a sziklán, még az ordító szél sem tudta elfojtani ahangját.

A többi szörnyeteg düht l ordítva rontott el re, míg az els harcosmegadóan hanyatlott le a terasz peremér l az ólmos tánccal alant lobogó

zbe. Zsarátnokdarabok, csontok perdültek ki alóla, vörös szikrákat kapottfel a szél.

Hászír elmosolyodott, amiért imája meghallgatásra talált. Talán maga ajelenés, akivel az el bb találkozott, talán valamely szolgája sietett asegítségére.

– Ya Huszejn! – kiáltotta diadallal, s most el ször volt a hangja er s. –Ya Rászil!

Már tudta, mit kell tennie. El relépett, s meg sem várva a homokevtámadását, maga sújtott le a vezet jük halálától talán még mindig döbbentszörnyek közül a hozzá legközelebb állóra.

Az védte az ütését, de megtorpant, mintegy bevárva társait.Hászírt immár nem érdekelte a biztos vereség sem. A halál sem. A

kárörvend és ostoba teremtmény szíve alsó zugaiban végleg elhallgatott. Afayuma szélesen vigyorgott.

A sírás valahonnan fentr l, az egekb l érkezett. Hosszú, elnyújtottzokogás volt, megrázta a sziklakatlant, elnyomta a tomboló szelet,megfakította a kék hold fényeit. Keserves, panaszos hanggal szállt,megremegtek belé az inak, eler tlenedtek t le a tagok. Hászír valamiért úgygondolta, egy k lehet az, egy zokogó szikladarab, amely talán pont mostáll meg égi pályája csúcsán, ahová Rászil keze vetette, s indul a Rózsaöbölhomokja felé.

Kétségbeesés, rettenet, csalódás, kiábrándultság és vereség zengettebben a sírásban, összegy jtött, megkötött érzelmek olyan vihara, melyhezfoghatót a fayuma soha eddig nem tapasztalt. Lábai megrogytak a zokogóhangra, elméje megremegett, szája elbiggyedt, s a nyelve alól végreel buggyanó nyál végigfolyt cserepes ajkán, ahogy összerogyott. Érzékeiperemén még egy darabig látta a billeg szörnyek alakjait, azután azérzelmekb l sz tt vihar maga alá temette. Kénytelen volt magát megadnineki, feje a kavargó porba süppedt, de ostoba mosollyal a száján még látta,amint a szörnyek tántorogva összerogynak, kezükkel a fülüket próbáljákbetapasztani, hogy kizárják, kirekesszék a jajgató zokogást.

Hászír elvesztette az eszméletét. Szeme sarkából könnycsepp gördültvégig az arcán. Víz.

***

75

Hajnalváros nevéhez méltón tündökölt. Az ébred nap rózsavörösfényekkel rajzolta meg körvonalait, az elkopott sziklákat, falakatlépcs sorokat. Az égb l még mindig a tegnapi homokvihar maradványaszitált. Ha olyasvalaki látja, aki a sivatagon kívülr l érkezett, azt mondtavolna rá, es szitál, úgy szikráztak a homokszemek az ébredez napfényében.

Két teve állt a romváros peremén, magasan a sziklakatlan fölött.Kényelmesen nézel dtek, pányváikat ért módon kötötte valaki néhány ottbúsuló nagyobb k tömbhöz. rtorony vagy talán egy egész er d lehetettegykoron, mára nem volt több egy múlt korszak sírkövénél. Az állatoksz rét kifésülték, talán még inni is adott nekik valaki egy keveset.

Hászír t z ropogására ébredt. Sírással telt álmai lassan párologtak csakel, de egyhamar felült, amikor a mellette parázsló máglyát megpillantotta.Csontok, koponyák üszkösödtek a mélyén, halántékig vágott szemüregek.Homokev k.

Felállt, leporolta magát és hirtelen mindenre emlékezett. Bizonytalanléptekkel járta körül a kihunyó zsarátnokhalmazt. Nyomokat, jeleketkeresett, de a hajnali szél mindent fodros homoksz nyeggel simított el.Csak két kisebb zsákféleség hevert nem messze t le a földön. Odabotorkált.

rb l készített töml nek látszottak, noha varrásnyomot hiába iskeresett rajtuk. Akkorák lehettek, mint egy gyermek feje, s mostmoccanatlan, petyhüdten feküdtek egy szikla árnyékában. Óvatosanmegböködte az egyiket. Folyadék töltötte meg, h vösen, lomhán lötyögött anyomásra.

Hászír nem ismerte fel, miféle állat b réb l készült. Tapintásra finomvolt, olajos és sima. Csontból faragott dugó reteszelte ket. A fayumaigyekezett higgadt maradni, s nem kapkodni, ahogy megpróbáltakidugaszolni az egyiket.

Könnyen sikerült. Szagtalan, h vös folyadék lötyögött benne. Óvatosanmegkóstolta. Akár víz is lehetett volna, de valahogy érezte, hogy bármikéntis hasonlít hozzá, mégsem az, vagy legalábbis nem valamely forrásbólmerítették. Gondolatai peremén egy hang azt súgta, olyan az íze, mintha ahomokev kb l sajtolták volna, mintha a szörnyetegek nedveit gy jtöttékvolna egybe ezekbe a furcsa töml kbe.

Azután már nem tör dött az efféle kóbor gondolatokkal, hanem óvatosankortyolni kezdte a folyadékot.

– Ya Rászil… – suttogta, amikor végül száját megtörölve visszanyomta acsontdugót a helyére. Felnézett.

A homokev k csillaga nem t nt el a hajnal érkeztével, nem rejtettemagát a kristályszférák valamely titkos rekeszébe.

76

Magasan, daccal, lebírhatatlanul remegett odafent a türkiz reggeli égen.

77

JOHN J. SHERWOOD

AL-AJUR VESZEDELMEA kalligráfus története

A dzsad id számítás 7130. évének 6., Doldzsernenn(P. sz. 3692; Adron kvartjának els ) havában,

Abadana földjén

1.

Rajíd épp Maidról ábrándozott, amikor meghallotta a zajt.Tompa puffanások sorozatának t nt, és nem is annyira hallotta, mint

inkább érezte, ahogy a föld megremegett, el ször azonban rá se hederített; alány mosolya gyönyör bb volt annál.

El este találkoztak a kútnál, mikor a kecskéket vitte megitatni. Maiaa többi lánnyal meg az asszonyokkal merte a vizet, fekete haja kibontva –csak egy pánt fogta fel a homlokánál –, apró keze er s, de kecses, éscsücsörített, ahogy nekihuzakodott a csörl nek. Rajíd megbabonázva nézte,s amikor összeakadt a tekintetük, Maia egy pillanatra megdermedt, majdgyöngyöz kacajra fakadt.

Rajíd olyan vörös lett ijedtében, mint az els hold – maga sem tudta,miért –, és szégyenszemre eliramodott. Sokáig kísérte az asszonyoknevetése, s csak azután mert visszaoldalogni a kúthoz, hogy elmentek;megérte egybeterelni a kecskéket.

A következ puffanás már hangosabb volt, s az állatok is fölkapták afejüket, rémülten bámultak a közeli dombra. Most már Rajíd is felfigyelt, éstenyerével árnyékolva a szemét is arra fordult.

Nem látott semmit, de már folyamatosan remegett a föld. A kecskékösszever dtek, riadtan mekegtek egymásnak. Rajíd ebb l tudta, hogy nemföldrengés; akkor elmenekültek volna.

persze akkor sem futott volna el, hiszen a kíváncsisága mindiglegy zte a félelmét. Négykézláb hágott fel a dombra, hogy onnan nézzenkörül.

78

Az újabb puffanást már tisztán hallotta, s nem is annyira tompa zajnaknt, mint inkább dörrenésnek. Valami fényt is látott a következ dombon

túl.Oda már lassabban jutott fel, hiszen inkább volt homokd ne, mint domb

– itt már kezd dött az oázist ölel sivatag –, a talaj meg-megcsúszott a lábaalatt, végül azonban elérte a tetejét.

Bamm!A robbanás ledöntötte a lábáról, oldalra hengeredett. Miel tt elkapta a

tekintetét, még látta a szakadt ruhás szalahokat futva közeledni, mögöttükpedig a porfelleget.

Összekuporodva a térde közé szorította a fejét, azt meg átkulcsolta akarjával. A szalahok ordítozva ugráltak át fölötte, hátra sem nézvemenekültek.

Rajíd kiegyenesedett, de miel tt is elszaladt volna, kíváncsisága isméter sebbnek bizonyult, s egy pillanatra még visszafordult a porfelh höz.

Nagyot csattant a világ, mintha apja százszoros erejével ütötték volnapofon. Ordítva emelkedett a leveg be, testét forróság borította el.

Végighengeredett a domboldalon, a napfény t zte a szemét, mintha ezerlégy repült volna bele.

Lábdobogást hallott maga mell l, és a saját, vagy valaki más zihálását.– Felcser! – üvöltötte a szalah.Aztán becsapódott egy újabb porlövedék.

2.

A kalligráfus könnyed, lendületes mozdulatokkal vetette papírra aszavakat, mintha nem is a Kit'had al-Hranit, a dzsenn filozófia legnagyobb

vét másolta volna. Szárítottnád-pálcája, a quaham, alig érintette a papírt,mégis éles, határozott vonalakat hagyott, sehol egy megszakadt bet , vagyegyetlen halványabb átkötés. Vízalapú, az olajfestéknél s bb tintákkaldolgozott, sz k nyakú kalamárisokban hat különböz színben, tizenkétárnyalatban sorakoztak el tte, s mindegyikhez saját pálca tartozott, ideálisméretre vágva. A kés, hogy minden újabb sor el tt igazítson rajtuk, ott volta keze ügyében, a másolóállvány szélén.

Világéletében állva dolgozott, mert vallotta, hogy miként a lelket, úgy atestet is fegyelmezni kell. Munkaszobájában tenyérnyi helyet sem engedetta fény zésnek, a s n megrakott, kódexekt l és könyvekt l roskadozópolcok között egyedül három állványnak – olvasó-, író-és másolóállvány,ebben a sorrendben, az ajtótól az ablak felé – hagyott teret, no meg azüvegtáblás szekrénynek, amelyben a másolóeszközeit tartotta.

79

Minden reggel, pontban pirkadatkor, el vette ket, és minden este,alkonyatkor, elpakolt. Ahogy életében semmi másból, ebb l sem engedett.

Az oázisban Kahír el Muhmed Isaba néven ismerték, azonban rég nemszemélyként gondolt magára, hanem eszközként, amely egy magasrendcélt szolgál. Otthonát is ezt szem el tt tartva építtette fel: ívben hajlóablakát úgy üttette, hogy reggelt l estig bet zzön rajta a nap, az oázist pedigazért választotta, mert évszázadok óta nem esett rá es , s a homokviharok iselkerülték. A nap tehát zavartalanul süthetett, pedig megszakítás nélküldolgozhatott.

A másolóállvány sarkán ott függött a sorvezet , amely az ablakraakasztva egyenes csíkokat vethetett volna a papírlapra, a kalligráfusazonban évtizedek óta nem használta; szeme már olyan biztosan látta aleend sótokat, hogy nem volt szüksége rá. Akárcsak a hibakaparó késekre,amelyeket minden reggel kirakott a kalamárisok mellé, ám immár húszesztendeje használatlanul tette el ket esténként.

Esti sétáin is mindig ugyanazt az utat követte, mindig ugyanoda ült leNadzser kif zdéjében, s ugyanazokon a napokon ugyanazt rendelte, nemzavartatva magát senkit l és semmit l, szertartásos szigorúsággal kanalazvaa leveseket, mintha még az étkezés is egy feladat lett volna számára.

Most azonban, holott épp csak elmúlt dél, megállt kezében a quaham,amint odakint kiáltások harsantak, és emberek szaladtak végig az utcán.

– Jönnek! Jönnek az amundok! – kiáltozták.És porfelh takarta el a napot.

3.

Robbanások rázták meg a falakat, ám azok egyel re kitartottak: a lar-dori varázsló szerint a helyi Dzsah-pap fohásza fogant meg, miel tt tmagát szétszaggatta egy porlövedék.

– Csak tudnám, miért porral l döznek kövek helyett – hüledezettmellette a predoci, mire a harmadik szalah megvonta a vállát:

– Fene tudja. Biztos a templomaikat takarítják. Homokbombákcsapódtak a falba, mintha csak erre akartak volna felelni, s árkok nyíltak aföldben, a talapzatnál azonban elakadtak. Pimasz szerencse, vagy istenigondviselés, egyre ment: kezdték elhinni, hogy megtalálták az egyetlenhelyet az Ibarában, amely ideig-óráig állta az amundok rohamát.

A falak alatt s porfelh nyelt el mindent, nem láthattak bele, a sivító-süvít hangokból ítélve azonban semmi sem maradhatott épen benne,percek alatt kaviccsá koptatta a termésköveket. Mint a mélysivatagszárazvihara, csak százszorta er sebb.

80

– Az istenek velünk vannak! – adott hálát a társa halálával rangid ssévált Dzsah-pap, hangjából azonban kiérz dött, hogy kivételesen örömmelcserélt volna bármely zarándokúton járó Galradzsa-prófétával. Háta mögötta helyiek már a tevéket szerszámozták, a gyerekek hordágyakateszkábáltak, az asszonyok összeszorított szájjal hordták ki az ingó vagyonta gerendatet s vályogházakból. Az égiek talán mellettük álltak, a dzsadoknépe azonban nemcsak istenfél , hanem szerfelett gyakorlatias is volt.

A harmadik szalah t dve nézte ket, aztán elvette arca el lelrongyolódott, homokszín sálját, és a mullahhoz fordult:

– Van neve ennek a helynek, atyám?A pap ajka még ebben a helyzetben is megrándult a kertelés nélkül

feltett kérdésre, de er t vett magán.– A Vándorok Gyönyörének mondják, de a térképeken Kashar al-Ajur a

neve. Annyit tesz: az Igazak Pihen je. Az utolsó a sobirai határ el tt. Háttéged… – egy pillanatig habozott, feltehet-e egy hasonlóan egyenes kérdést– … hogy hívnak?

– Abu Pannak – hazudta szemrebbenés nélkül a férfi, kihasználva, hogyküls re senki sem tudta megkülönböztetni egy született dzsadtól.

Újabb robbanás rázta meg a falakat, de még csak a vakolat sem pergettle t le. A lar-dori megvakarta a fejét.

Csak várd ki az igazi ostromot, testvér! – kacsintott rá a predoci. –Három szerencsevadász, egy félszem Dzsah-pap meg egy maroknyi hadrafogható karavánkísér és rabszolgakufár egy egész hadsereg ellen…! – vittefel a hangsúlyt szinte incselkedve.

A mullah megköszörülte a torkát:Bocsássatok meg, de feladatom van. El kell temetnem egy papot, egy

felcsert meg egy kecskepásztort.

4.

Kahír húsz év óta el ször gyújtott lámpást a másolóállványa fölött.Az abadanai síküveg megóvta a lángot a kinti leveg minden

rezdülését l, a lámpás talpára vésett varázsjelek pedig olyan pontosanszabályozták az égés folyamatát, hogy a láng meg sem rezzent odabent. Alámpás azonban néha meg-megremegett. Olyankor dörrenések hallatszottakodakintr l, s a másolóállvány is reszketni kezdett Kahír el tt. A kalligráfusilyenkor mindig megállt, egyetlen pillanatra félbehagyva a munkát, s csakazután folytatta, hogy el bb a remegés, majd a lámpa imbolygása isabbamaradt.

81

Odakint por- és homokfelh kavargott az oázis fölött, süvítve tombolt azamund vihar, a dzsadok pedig kiáltozva vagy jajongva menekítették avagyonukat, mintha elhitték volna, hogy valóban van hová. Kahír, hakinézett volna az ablakon, látta volna mindezt, azonban csak addigpillantott fel a másolóasztaláról, amíg behúzta a függönyt. Nem azért,mintha zavarta volna a látvány, hanem azért, hogy az övé ne zavarja akintieket.

Megint dörrent az ég, a lámpás pedig oldalra billent, de ezúttal le isfordult a szögr l, és a Kit'had al-Hranira – az eredeti példányra – esett.Kahír szándékosan úgy állította fel az állványt, hogy ilyen esetben ez ígytörténjen. Az sem lepte meg, hogy a lámpás leesett a szögr l, és tudta, hogyett l kezdve bármilyen hétköznapi megoldás haszontalan. A rengésekimmár túl er sek, egyetlen szög sem bírná már soká.

Tartójába tette az éppen használt quahamot – persze el bb gondosanmegtörölte a megfelel festékhez tartozó szivaccsal –, majd a lámpást kézbevéve határozott léptekkel egy távoli polchoz indult. Emlékezetb l nyúlt amegfelel kötet felé, kissé küszködve leemelte – jókora varázskönyv volt –,és az olvasóállványra tette.

Precíz mozdulattal a hatvannyolcadik lappárnál nyitotta ki, ujjátvégigfuttatta a sorokon, majd rábökött egyre, s halkan kiejtette a szavakat,miközben a könyv fölé tartotta a lámpást. Az egy pillanatra átmelegedett,aztán függve maradt a leveg ben azután is, hogy Kahír elengedte.

A kalligráfus ezután megfogta, visszavitte a másolóállvány fölé, és úgyhelyezte el, mintha még mindig a szögr l függött volna. Odakint újabbkiáltások harsantak, egy porlövedék pedig mintha átjutott volna a településtövez fal fölött, és a közelben robbant.

Kahír újra kézbe vette az el bb letett quahamot, akkurátusanmegmártotta a megfelel kalamárisban, majd folytatta a munkát. Bet ipontosan kanyarodtak, sorainál egy vonalzó sem lehetett volna egyenesebb.

Aztán süvöltés, majd tompa dördülés hallatszott, és sikkantva kitört azablaküveg: ezer szilánk szaggatta szét a függönyt, és sértette fel a könyvekgerincét a polcokon.

Kahír kezében megállt a quaham, maga pedig a homloka közepéighúzta fel a jobb szemöldökét. Hogy meglepettségében vagy dühében, aztnehéz lett volna eldönteni.

A kitört ablakon és a porfogó foszlányain át betolakodott a szél, éshomokot hordott magával. Kahír egy pillanatig mozdulatlanul állt. Aquahamra nézett, aztán a másolt szövegre, majd újra a quahamra. Aztánfogta a pálcát, és a tartójába tette; majd mindent összepakolt. Valamennyiírópálcát, az összes kalamárist, a szivacsokat és a javító- és pálcavágó

82

késeket egyaránt. Több mint húsz esztendeje most el ször ilyen korán,órákkal naplemente el tt. De be kellett látnia, nem tehet mást.

Miután mindent elpakolt, fogta a Kit'had al-Hranit, és föltette a helyére,a polcra, Danni il Delag Értelemtörténete és Miszad al-Benni Tökéletesnyelv cím grammatikája közé, oda, ahonnan több mint húsz évvel ezel ttlevette, s ahová azóta eddig egyszer sem tette vissza.

Azután fogta a másolatot, s miután kivárta azt a szükséges id t, amíg atinta megszáradt – addig kioltotta és eltette a lámpást –, összecsukta, és ahóna alá vette. Az üvegszilánkok feltakarítására, úgy döntött, jobb, ha mostnem szán id t.

Azután átment a tisztaszobába, és átöltözött. Kényelmes papucsa helyettsarut húzott, felöltötte utcai viseletét. Ellen rizte, nem csúszott-e félre fejénaz emáme a léglökett l. Aztán magához vette az erszényét, és elindult.

Odakint káosz uralkodott, sebesültek hevertek mindenfelé. Kahír háromhete rendelt egy míves bükkfa ládát az oázis asztalosától. Valószín nektartotta, hogy mostanra elkészült vele.

5.

A fal elesett.A lar-dori épp az egyik, bástyának alig mondható ki-szögellésen állt,

amikor egy porlövedék becsapódott, és akkora lyukat robbantott avályogba, hogy egy egész hadtest átmasírozhatott volna rajta.

– Jól vagy? – érkezett futva a predoci.A varázsló a fejét fogva éledezett. Húszlábnyit repült a robbanástól, és

hosszú percekig hevert mozdulatlanul, ösztönösen felhúzott varázspajzsaazonban felfogta a porlövedék nagyját. Csak azt az üvegablakot sajnálta,amit a róla lepattanó porzúzalék szétvetett.

– Jól – felelte a halántékát dörzsölgetve. Hogy is hívták? Kalefír, vagyCalomer. Megvan, Calemon. – Azt hiszem – tette hozzá bizonytalankodva,aztán hagyta, hogy a predoci eltámogassa az új védelmi vonalig, amelyet afaltól beljebb, a csirkeólaknál állítottak fel. Az oázisban mindenki itt tartottaa csirkéit, mert valami hittétel így írta el , bát hogy ez melyik szentszövegben szerepelt, arra még a Dzsah-pap sem emlékezett.

A félszem mullah vakkantgatva irányította az új védelmi vonalfelállítását, köveket hordatott egy halomba, ide vagy oda állíttatta azíjászokat, és egyáltalán, próbálta tartani a lelket a híveiben. A predociszerint egész szép eredménnyel.

– Eh – köpött egy nagyot a pap, mikor néhány pillanatra magukramaradtak. – Most bezzeg könnyen hisznek, amikor már csak egy csoda

83

segíthet. Láttátok, hogy teljesen körülzártak? Néhányan még pakolnak, demár nincs merre menekülni. Hé, te kölyök! El ne vidd azt a követ, az anyádélete múlhat még rajta…!

De hogy valóban azon múlt-e, jó darabig nem derült még ki, az amundokugyanis nem törtek be a résen, hanem csak tovább l tték az oázist a por- éshomokvet ikkel. Vagy ki tudja, az is lehet, hogy csak homokóriásokjátszottak a sivatagban.

– Láttuk, hogy amundok – felelte az ilyen reményked ötletekre aharmadik szalah, aki Abu Pannak hazudta magát. – Ámbraszín zászlaikvannak. A testük olyan, akár a szobroké, a szemük pedig kékebb, mint amélysivatag ege.

– Elveszed az utolsó reményüket is! – morrant rá a predoci, mire aztfelelte, hogy inkább harcol maroknyi reményvesztett férfi élén, mint ül aromok között arra várva, mikor vonul odább egy csapat mesebeli óriás.

Aztán otthagyta a társait, és félrevonta a mullahot, akinek a szakállavöröslött az els hold fényében.

– Mi olyan különleges ebben a helyben, hogy nem mernek bejönni,atyám?

– Mindig tiszta életet éltünk…Otthagyta, miel tt a pap igazán elkezdhette volna, de hiába tette fel

másoknak a kérdést, t lük sem kapott kielégít választ, és törhette egyedüla fejét.

Egészen addig, amíg meg nem látta a rózsakaftános, fekete emámésalakot, hóna alatt a roppant kódexszel, ráér sen gyalogolni.

6.

A kalligráfus köszönés és kopogás nélkül lépett be az asztalos házába.Az ajtó tárva-nyitva állt, ezért úgy ítélte, szükségtelen udvariaskodásrafecsérelnie az idejét. A ház el tt kikötött málhás teve is arra ösztökélte,hogy miel bb a tárgyra térjen.

Ekbír asszonya épp a legkisebb gyermekét tette tisztába, a többi pedigkörülötte ugrándozott. Mikor Kahír belépett, az asszony egy pillanatrafeléje fordult, aztán vissza a csecsem höz.

– Ekbír a m helyit pakolja – mondta, amit Kahír az összes lehet ségetvégiggondolva úgy értelmezett, hogy az asztalos nem a m helyét rakja átegyik helyr l a másikra, hanem csak a csomagját állítja össze az útra, ígyhát a ház közös tétén átvágva megkereste Ekbírt.

84

Épp mikor meglátta, odakint ismét becsapódott egy porlövedék,alapjaiban rázva meg a házat. Faforgács szitált Kahír fejére, egy pillanatigel is vakította. Ekbír prüszkölve lépett elé.

– Mi az…? Mester! Még itt…? Az istenek szakállára… Nem kellene…Az asszony meg ín… A könyve…? Ennek? Persze… a láda! Hát kísz,csak… nem kellene… menned?

Közben leszedte a terít t a ládáról, amely öt hüvelyk magas volt,egyharmad öl széles, és kétharmad öl hosszú, pontosan úgy, ahogy Kahírkérte. Oldalát és nyitható fedelét a Kahír által megadott minták díszítették,egy különleges írásjelet fogva közre. Egy másik kalligráfus alighanemfelismerte volna, hogy a duah és a ther, a dzsad ábécé kilencedik éstizenhetedik bet jének egyfajta kombinációja volt, központi elemét pedig amindkét bet ben meglév , a balduki írásmódszer szerint azörökkévalóságot szimbolizáló darukanyar motívum alkotta.

Kahír bólintott, s miután átadta az asztalosnak az el re kialkudottösszeget, a ládához lépett, hogy beletegye a Kit'had al-Hrani másolatát. Kétévtizeden át dolgozott rajta, most mégis minden tétovázás nélkül tettebefejezetlenül a ládába. A Kit'had al-Hraniról valaha készültlegtökéletesebb másolatot. Élete f vét.

A világ tizenhét különböz olyan írásmódot ismert, amellyel a dzsennfilozófia legjelent sebb szövegét eddig lejegyezték, ám pontosságban ésszépségben ezek nyomába sem értek Abu el Kitah gondolatainak.Többértelm jelek, rosszul megoldott átkötések torzították el a szavakértelmét, s még a legpontosabb is hemzsegett az esztétikai hibáktól. Kahíregész életét arra áldozta, hogy kidolgozza azt a végtelenül pontos, ámegyben szemet gyönyörködtet írásrendszert, amely nem csupán alegalkalmasabb, de az egyetlen tökéletes eszköz a Kit'had al-Hranilejegyzéséhez; miután pedig megalkotta, húsz esztend nél is többet szántarra, hogy elkészítse a saját változatát.

Most hat szín kavargott a kódex lapjain tizenkét árnyalatban, mindegyikönálló jelentéstartalommal. Állat- és ideakalligrammák olvadtak egymásbaaz oldalakon, Abu el Kitah mondandója szerint, a jobbról balra, fentr l le ésátlósan is értelmezhet sorok pedig h en tükrözték az érvelés három fcsapását. Kahír úgy számította, hogy ha elkészül, elég lesz csak rápillantani,s anélkül, hogy az olvasó magát a nyelvet vagy az írásrendszert ismerné, atökéletesség eme összjátéka révén nyomban felfogja és megérti Abu elKitah igazát.

Kahír azonban önmaga el tt sem hangsúlyozhatta elégszer, hogy mindezcsupán akkor lesz így, ha elkészül.

85

Mert befejezetlenül, anélkül, hogy a m önmagába záródna, miként Abuel Kitah gondolatai is, tökéletlen marad, egy elhanyagolt torzó, amelyet semaz istenek áldása, sem a profán mágia nem véd az id múlásától, s végképpnem az amund pusztítástól. Akkor pedig egy élet munkája válikfölöslegessé.

Odakint kiáltások harsantak, a távoli morajlás hirtelen föler södött,mintha valami átgázolt volna az oázist övez falakon. A homok süvöltvekavargott a házak között, hátrálásra kényszerítvén a véd k maroknyicsapatát. Csak maguk az amundok maradtak kívül továbbra is.

Kahír lezárta a ládát, és arra gondolt – életében el ször –, hogy milyenszeszélyes játékokat z is a sors. Mindössze még három napra lett volnaszüksége, hogy befejezze, három, kemény munkával töltött, mégis kurtanapra. Így azonban…

– Mester…? Nem mígy? Mink az asszonnyal…Kahír csak bólintott, hogy menjenek, s hogy ne is tör djenek vele,

meglesz magának, ahogy eddig is. Vagy legalábbis Ekbír ezt olvasta ki amozdulatból, és nyomban elszelelt.

A kalligráfus utána egy pillanatig még t dni látszott, de aztán a ládáthátrahagyva is elindult – hogy meg is torpanjon azonnal.

El tte, a m hely ajtajában, az a férfi állt, aki Abu Pannak nevezte magát.

7.

A szalah alig egy percet töltött a kalligráfus házában, miel tt a nyomábaeredt. A könyvállványokat sajnos üresen találta, a kitört ablak révénazonban könnyen kikövetkeztette, melyik kódexet másolhatta. A több százkötet közül csupán néhánynak a gerincét nem sértették fel azüvegszilánkok, s közülük is csak kett volt elég vaskos ahhoz, hogy szóbajöhessen. Az Átalakításos alkotó nyelvtan cím t rögtön elvetette, a másikatviszont…

– Calemon! Tessier! – intette magához a társait, akik futtábancsatlakoztak hozzá. – Van itt egy dzsenn!

– Egy micsoda?– Dzsenn! Az snép, ami a dzsadokat fölemelte. T lük tanultak mindent,

amit tudnak… de pont a lényeget nem lesték el, az istenit!– És miért rohanunk? – ordította túl a predoci az er söd homokvihart.– Miatta nem jönnek be! Ha lelép, itt halunk meg mind! Ez egy svér !

Az egész seregüket megállíthatja!– És hogy akarod itt tartani?– Mit tudom én!– Rendben!

86

8.

Amikor meglátta a szalahot az ajtóban, a kalligráfus pontosanugyanazzal a mozdulattal húzta fel a szemöldökét, mint azután, hogyszilánkokra robbant az ablak, amely mögött állt. Amikor bárki mástszétszaggattak volna az üvegcserepek, rajta azonban egy karcolás sem esett.

A szalah egyetlen fenyeget mozdulatot sem tett, s meg a kardjától istávol tartotta a kezét, Kahír azonban nemcsak a gesztusokból, hanem agondolatokból is tudott olvasni; az asztalos mondókáját is ezért nem kellettvégighallgatnia.

Egyetlen pillanatig t dött, hogy fecsérelje-e magyarázatra az id t,elvégre ha valaki képes falakkal övezni az elméjét, akkor talán megérdemelennyit; még ha olyan papírmasé falak is, mint a szalahé.

Több tényez is sürgette azonban, és úgy ítélte, minden másodpercceltöbbet veszít annál, amennyit bármilyen magyarázattal nyerhetne. Pislantotthát egyet, és elindult.

Gyakorlatilag átgyalogolt a szalahon. A férfinak nyikkanni sem maradtideje, egy láthatatlan er foglyul ejtette, majd megbillent, mint egysakkbábu, és a hátára zuhant. Kahír átgyalogolt fölötte. A predoci azel térben várta, de rá sem kellett néznie, és kioltotta az elméjét.Irgalmatlanul hasogat majd a feje, amikor magához tér, de legalább tanul adologból, és legközelebb elfogadja a társai segítségét az elméje védelmére.

A lar-dorival egy fokkal nehezebb dolga volt, és talán a másodperc egytört részével még többet is vesztegetett volna rá, ha el leg nem olvassa kia predoci emlékeib l, hogy a teve mögött rejt zött el. Feléje intett, áttörte apajzsait, beleplántálta az agyába az egyetlen menekülésre alkalmasútvonalat, majd álmot bocsátott rá a következ néhány percre. Neki annyiépp elég lesz.

Homokbombák robbantak körülötte, porlándzsák zuhogtak az égb l. Azamundok papjai mostanra nyilvánvalóan bel tték, de végtére is nemremélhette, hogy örökké rejtve marad. Ha a kalandozók nem lettek volna,talán másképp alakul, és fel tudta volna tartóztatni ket a falakon kívül,amíg befejezi a másolást, így azonban… de tulajdonképpen mindegy. Százszázalékig bizonyos volt abban, hogy a munkáját senki sem ismételhetimeg, s t még csak folytatni sem tudják majd – gyakorlatilag nulla ugyanisaz esélye annak, hogy akadjon még egy kalligráfus a maroknyi tisztavérközött –, így pedig Abu el Kitah Igaz Nyelve örök titok marad, jelenkörülmények között azonban nem látott más helyes döntést.

A lényeg végtére is nem a feladat, vagy annak teljesítése volt, hanem az,hogy a megfelel módszerrel a megfelel döntésre jusson. Azt a

87

lehet séget, hogy egymaga megvédje az oázist, és közben befejezze amunkát, elvetette: annyi ereje nincs. Mivel sem élt örökké, az amundokpedig könnyen megnyerhetik a kezd háborút, komoly esélyét láttaannak, hogy soha nem térhet már vissza ide, amely az egyetlen tökéleteshelyszín a munka befejezésére. Egyértelm en a harmadik lehet séget kelletthát választania.

Abu el-Kitah tanítása szerint egy megfelel en m köd közösség mindigéletrevalóbb, mint az egyén, hiszen egyének összeadott tudása ésképességei segítik. Ennek fényében, az ésszer ség szabályai szerint, azelérhet legnagyobb haszon érdekében az egyéneknek mindig a saját és aközösség érdekeit szem el tt tartva kell meghozniuk a maguk döntéseit. AzIgaz Nyelvnek nem sok haszna lenne azután, hogy az amundok mindenteremtett lelket kiirtanak az Ibarában; maga viszont sokat tehet a háborúszerencsésebb kimenetéért.

Az egyetlen ésszer döntés: id t nyerni al-Ajur lakóinak.Kimenekíttetni ket a kalandozókkal az oázisból, fedezni az útjukat,

amíg lehet, és hagyni, hogy elterjesszék a mesét a dzsennr l, aki megvédteket az amundoktól. Így mire a kék szem ek elérik a városokat, elszánt

dzsad seregek várnak majd rájuk, amelyek tudják, hogy van esélyük agy zelemre. S persze ami még fontosabb: feltétel nélkül megbíznak majddzsenn vezéreikben, akik eddig ugyanúgy rejt ztek, ahogyan .

Hogyan is gondolhatta az a kevert vér , hogy ilyen helyzetben önmagátvagy a munkáját mentené majd? Abu el Kitah tételei alól egyetlenésszer en gondolkodó lény sem vonhatja ki magát. Ez is csak aztbizonyítja, hogy neki és a hozzá hasonlóknak semmi joguk dzsennekneknevezniük magukat. Sem az erejük, sem az eszük nincs meg hozzá.

– Mester. Mit…? – A Dzsah-pap hápogva szaladt utána, de felbukott egyben, amit az parancsára hagyott ott egy kölyök. Kahír más

körülmények között fölsegítette volna, most viszont még csak hátra semnézett rá.

Megtorpanás nélkül belesétált a homokviharba, át a csirkeólak közt,egyenesen a rés felé, amely mögött az ámbraszín hadijelvények és azamundok várták.

88

ZELEI GÁBOR

HALADÉKAz akolita története

A dzsad id számítás 7130. évének 6., Dzsahrennen(P. sz. 3692; Sogron kvartjának els ) havában

Al Hidema falainál

1.

Alkonyatkor lépünk ismét a gyilokjáróra.Az amundok bronzszínben hullámzó tömege éppen visszahúzódik a

falak alól, de aki épesz , láthatja: nem mennek messzire. A d nék mögülutánpótlás érkezik, a hapet gyalogság idegenszer fegyelmezettséggel állújra alakzatba, a tisztek gyakorlottan teremtenek újra rendet a szefer senkikés az emberi cs cselék között. A narancsvörös alkonyatban az odalentkavargó tömeg olyan, mintha maga a sivatag homokja kelt volna életre AlHidema négy ember magas vályogfalai alatt.

A város még az éjjel elesik – láttam idefelé jövet elég sebesültet, hogytudjam. Az ispotály, a fürd , de még a szök kutak körüli épületek is telivannak velük. Az emír haderejének több mint fele odalett, de az amundokáradata nem akar elapadni. Az a másfél-kétezer elesett dzsad csak a kezdet:amint a zafírszem horda végleg legy ri a védelmet, végeznek majdmindenkivel, akit a falakon belül érnek, ahogy Abadanában és Sobirábantették.

Mindenkivel, beleértve engem is.Tegnap óta egyre s bben játszom el a gondolattal, hogy feladom a

küzdelmet. Hogy leülök a fal tetejére, és bevárom, hogy egy ostromlétránfelkapaszkodó hapet a mélybe ránt. Gyorsabb lenne. Nem kellenevégignéznem, ahogy a Kékarcú serege felprédálja a várost… és a világot.

Tudtuk, hogy bekövetkezik. Tudtuk azóta, hogy rendünk választottküldötte, az söreg Feketeláng dolgavégezetlenül tért vissza amélysivatagból. Csaknem húsz esztendeje már, hogy a Kékarcúfegyverzetének megszerzésére indult expedíció – soraiban az embernem és

89

a szövetséges fajok legderekabbjaival – ott veszett Sonionban. Készültünk aharcra, a Sötét Együttállás azonban jött és ment, mint bármikor azel tt… avárt földindulás pedig késlekedett.

Eleget ahhoz, hogy elhitessük magunkkal: a számításokban volt a hiba.Hogy hátralév életünkben nyugodtan alhatunk.

Pedig csak haladékot kaptunk, kegyelmet nem.Nem az amundok kerekedtek felül rajtunk – k csupán befejezik, amit

hat évezred megszokása elkezdett.Olyan kimerült vagyok, hogy érdemén felül csábít a halál… de elég egy

pillantást vetnem a sebesültekre, felidéznem magamban a falak alattnyüzsg ármádia látványát, hogy rájöjjek: ha a Tüzek Ura meg is bocsátanagyengeségemért, magamnak sosem tudnék megbocsátani.

Városom jele a rendíthetetlenség.Istenemé a mindent elemészt , soha meg nem fogyatkozó ser .Három nap: a földszín lobogók tegnapel tt alkonyatkor t ntek fel a

nék mögött. A küls fal még az els éjjel led lt, a bels t mostanra csakaz imádság tartja egyben. Galradzsa papjai és az emír mágusai tehetetlenek– csendes imákhoz, csillogó illúziókhoz szoktak, nem öldökl harchoz.Amhe-Ramun hatalma még azt is lehetetlenné teszi, hogy er tlen isteneikirgalmát kérjék. Így hát mi, a városban ragadt külhoniak harcolunkhelyettük.

Az aszisz zsoldos, a godorai diplomata és az ordani megfigyel .Hogy az els kett t mi szél fútta ide, nem tudni, és számítani se számít

már, úgy hiszem. A harmadik átutazóban volt; El Hiadába tartott, hogymesterei akaratából eredetiben tanulmányozza a neves amundológus,Fhaium il Karabe munkáit.

Céljáig sosem jutott el… de többet tudott meg az amundokról, mintvalaha remélte.

Három napja gyürk zünk vállvetve a bronztest papok hatalmávalminden éjjel. Hajnalban, amikor az ostromlók tömege visszahúzódik a falakalól, ájultan nyúlunk el a rongyokkal fedett priccseken, és mindenalkonyattal egyre fáradtabban, véreres szemekkel mászunk el a düledezvályogépület h vöséb l. Ha a mai napot túlélem is, nem kell már sok idahhoz, hogy a T zkobra színe elé járuljak.

Az amund sereg dübörg rohamba kezd. Az emír katonái, akikmegpróbáltak lángoló barikádot emelni a kapu elé, most fejvesztverohannak vissza a falak csalóka menedékébe. A hapetek fegyelmezetttempóban, zárt alakzatban közelednek, és láthatóan hidegen hagyja ket afrissen lángra kapott, öt láb széles félkörív a kapu el tti homokon.Átgázolnak az elesetteken, középütt néhányan gigászi faltör kossal törnek

90

el re. Valahonnan a távolból elnyújtott, nem emberi kiáltás harsan – a kapuel tt kialszanak a lángok, és a sivatag finom homokja kavargó pajzsot von arohamozók köré. Itt az id .

Körülöttünk az íjászok új vessz ket feszítenek az idegekre, mellettem azaszisz már kántál, és az erioni is elkezdte felvésni különös jeleit akövezetre.

Eszembe idézem Sogron hatodik kinyilatkoztatását, és miként az írásmondja, a saját lelkemben parázsló haragból merítek er t. A sors eszközevagyok. A félelem lassan elenyészik, ahogy az ismer s, eleven zsibbadásátjárja a mellkasomat, majd onnan komótosan jobb karomba kúszik. Afásultságot és kilátástalanságot elsöpri a mágia lángolása, és én mindennélbizonyosabban tudom, hogy az én uramnál hatalmasabb er nem létezikYnev egén innen és túl.

A T zkobra rendeléséb l a halál mindenkit elér.Amint az amund sereg képébe üvöltöm uram igéit, a karom körül

örvényl förgeteg engedelmesen ökörfej nagyságú golyóvá alakul atenyeremben.

– Pusztuljatok! – hörgöm, és a tömegbe vetem a Sogron lángjait.A t zgolyó a nehézgyalogság hátsó soraiba csapódik. A robbanás

végtagokat és elszenesedett testeket szór szét. Két, talán három tucatamundot is harcképtelenné tesz, az els sorok azonban rendületlenülvonulnak a kapu felé. Az erioni idézte jégverés és az aszisz villámainaksistergése és dübörgése halálos kórust alkot a gyilokjáróról kil tt nyilaksuhogásával. Az er feszítés azonban ma is – csakúgy, mint az elmúltéjjeleken – jóformán hasztalan. Az amundokat egyetlen nyíl sem találjameg, a villámok erejét elnyeli Amhe-Ramun óvó hatalma.

A jégverés azonban célhoz ér – a helyenként öt font súlyú jégtüskékszétzúzzák a kavargó porpajzsot és pusztító er vel döngölik a földbe afaltör kost cipel hapeteket. Kavarodás támad odalent, az ostrom egypillanatra megtorpan, éppen amikor útjára engedem következ t zlabdámat– a harc reménytelen, de ha sikerül meggátolnunk, hogy az amundok elsnekirugaszkodásra betörjék a kaput, talán van még remény, hogy túléljük azéjszakát.

Újabb t zlabda, újabb robbanás; a gazdátlanná lett faltör ért érkezgyalogosok elszenesedett tagokkal, összeégve penderülnek szét; füst éshomok örvényl felh je marad csak a helyükön. Az amund tömeg véglegmegtorpanni látszik, úgy t nik, az elemi mágia és a nyilak együttes ereje –bár elsöpörni nem képes –, azért megállíthatja a rohamot.

A zafírszem ek ellen persze semmi sem ilyen egyszer .

91

A förgeteget legel bb az aszisz látja meg. Hogy valami nincs rendben,azt csak a kántálásából veszem észre: a ritmus és a hangsúly furcsaegyensúlya megtörik, a higgadt, dallamtalan ének hadaró mantrába csap át.Hallottam már ezt a váltást az elmúlt két éjszaka, így mindössze néhánypillanatba telik, hogy testemet h palásttal vértezzem fel.

A gyilokjárón kárhozott lelkek sikolyával ver végig a számum. Tucatnyiíjászt taszít a mélybe, a többieknek húsába, arcába mar az örvényl homok.Az oltalmazó lángokon keresztül is látom, ahogy az erionit elragadja ésmesszire az amundok közé veti a gonosz szél – ha túl is élné, akkor iseltipornák odalent.

Az egész csak pár pillanat, de mire elmúlik, a támadók márújraszervez dtek a falak alatt. Valahol hátul, a gyalogság mögöttmegbecstelenítve rángatózik, örvénylik a manaháló: az imént lesújtó amundpap újabb csapásra készül. Mellettem és mögöttem befáslizott talpakduhognak a gyilokjáró kövén, ahogy az íjászok újabb, félelemt l b zlosztaga csatasorba áll a halottak és sebesültek helyett.

Az asziszra nézek – már csak ketten vagyunk.Sogron, adj er t…Sogron, adj dühöt!Ahogy az írás tartja, a megvilágosodás a harag hírnöke: hiszen ezek

odalent a falak alatt – ezek csak alantas férgek, akik eddig a ganajt görgetszkarabeuszok segge alatt lapítottak! Évezredekig nem mertek a felszínrejönni, most meg hirtelen ki znék az embernépeket az Ibarából? Ezek, akik amélysivatag gyomrában lapítva vinnyogtak vereségükben, akik generációkszázain keresztül gy jtögették kicsinyes gy löletüket és tevékével vetekedbátorságukat? Lányokat és asszonyokat áldoznak, emberhúst esznek egykorcs isten nevében, és ezek gy znek le minket? Ezek gy znek le engem?

Ezek a senkik mernek dacolni a T zkobra hatalmával?Az idéz szavak eleinte szinte öntudatlanul, végül már nagyon is

szándékosan törnek fel a torkomból. Nem állok még készen rá, ó nem. Deezeknek a bronztest állatoknak akkor is pusztulniuk kell, ha magam isvelük halok!

Odalent szempillantás alatt izzásig hevül az Ibara homokja: az amundgyalogságot halálos ölelésbe zárják a szemcsék közül el tör fehér t zlángjai. Százával égnek el pillanatok alatt, és velük égek én is, mindenporcikám együtt izzik a sivatag porával, ereimet forró láva, látóteremetvörös izzás önti el. És én kacagok, csak kacagok, amíg odalentr l szörnysikolyok szállnak az ég felé.

S miel tt eszméletem parazsát végleg felemésztenék a lángok, egyetlen,kajánul az éjszakába kiáltott mondattal üzenek a bronzb férgeknek:

92

– A t z így szeret benneteket!Az éjszaka h vös és csendes. Pernye szagát érzem, éji fuvallattal küzd

fáklyaláng sercegését hallom. Megborzongok, amint az Éjközép hidegevégigkarmolja lecsupaszított mellkasomat.

Minden tagom fáj.Ágyban fekszem, félhomályos szobában. A látásom még nem tisztult ki,

az egész világ vörös, mint a harci tüzek. A füstszagon túl dzsad gyógyfüvekés f zetek aromája áramlik a szoba leveg jében, valahol messzebb vízcsobog egy falikútból.

– Megmarad? – Parancsoláshoz szokott, furcsán megfáradt hang: azágyam mellett ketten állnak.

– Igen, szalah. Galradzsa kegyes volt hozzá.– Ehhez neki aligha volt köze. Mikor tér magához?– Néhány perc, talán fertályóra, nagyuram. A f zeteknek mostanra

hatniuk kellett.– Kivárom. Keríts bort és két kupát!Csoszogva távolodó léptek, súlyos függöny surrogása. Nehéz fából

faragott szék lába zörög a kövezett padlón.– Tudod, sosem hittem igazán, hogy a csatamágusok valóban képesek

megfordítani a csaták menetét. – A fáradt hang most közelebbr l hallatszik.– Mindig azt,hittem, hogy inkább értetek a megfélemlítéshez, mint apusztításhoz. Azt pedig legrosszabb pillanataimban sem gondoltam volna,hogy egy nap éppen egy t zimádó ajándékoz majd nekem és a városomnakmég egy napnyi létezést.

Szólni próbálok, csak suttogásra futja:– „A t z élet; a t z halál.”– Akárhogy is gondolod, ma éjjel életet és halált osztottál, magiszter.Ahogy elvigyorodom, arcb röm helyén mintha csontszáraz pergamen

feszülne, de végül megtalálom a hangomat:– Akolita. Csupán akolita.– Legyen.A csoszogó léptek visszatérnek, egy közeli asztalra fémes koccanással

boroskancsó és kupák kerülnek. A felcser hozzám lép, lecseréli akötéseimet és belém er ltet egy nagy pohárnyi keser gyógyteát. Mikorvégzett, szó nélkül távozik – hogy az emír biccentése bocsátotta el, vagydzsad létére szorult belé némi tapintat, nem is lényeges talán.

– szinte leszek veled, Ordan küldötte. A segítségedet kérem ismét…ám ezúttal nem a népem, hanem a családom élete a tét.

93

Kínkeservesen felülök, mélyeket lélegzem. Izzadok és reszketekegyszerre. Hidema emírje velem szemben ül, karikás szemeivel engemméreget, cicomás kaftánján furcsa táncot lejt a halódó fáklyafény.

– Ugyan mit tehetnék én a családodért, kegyes uram? Hiszen lábra semtudok állni.

– Egy-két óra, és rendben leszel. A kirurgusom nem a legjobb, akipénzért kapható… az szakértelme ugyanis megfizethetetlen. Órák ótaborogatja a sebeidet, pedig eleinte még sem hitte, hogy megmaradsz.

– Magam sem számítottam rá.Az emír az asztalhoz fordul ültében és mély sóhajjal bort tölt a két

kupába. Mikor végez, az egyiket nekem nyújtja:– A városom elveszett, ezt mindketten tudjuk. Innen már nincs kiút. De

az amundjárás egyszer véget ér, és én forognék a síromban, ha a majdanújjáépült Hidemán a szomszédos emírségek osztozkodnának. A családomévszázadok óta utalja ezt a talpalatnyi oázist. És, hogy értsük egymást, nemén leszek az a pont, ahol a bin Latif dinasztiának magva szakad.

– Azt várod t lem, nagyúr, hogy kimenekítsem a tieidet egy amundokostromolta városból?

Az emír savanyú képpel megemeli kupáját, aztán iszik egy kortyot.– Szó sincs róla. Csupán az els feleségemet kell kimenekítened, aki

fiúgyermekkel várandós.– Lehetetlent kérsz.– Sosem kérek lehetetlent. – Keser grimasz. – Olykor parancsba adom

persze. De nem lennék méltó rá, hogy ötvenezer lélek nevezzen azemírjének, ha nem tudnám pontosan felmérni az embereket. Te ki tudod tvinni innen.

Belekortyolok a borba. Túlságosan édes, hogy szeressem. Túl jólesikahhoz, hogy ne igyam meg.

– Egyedül talán ki tudnék jutni az ostromgy l – dörmögöm végül. –De a sivatagból soha. Ha pedig egy terhes asszony is van velem…

– Aila jól ismeri a sivatagot. Azért kérem, hogy menj vele, mert képesvagy megvédeni t. Jól figyelj rám. Hírt kaptam róla, hogy el-Haszraszabadcsapatai hatnapi járásra vannak, és er ltetett menetben közelednek.Ha feléjük indultok, legfeljebb három napot kell átvészelnetek ésbiztonságban lesztek. Ezzel megváltod a saját életedet – újabb fintor-, ésteljesíted egy halálraítélt utolsó kívánságát.

Pár hosszú pillanatig egymást méregetjük. Valóban jobban vagyok, bárnem tudom, milyen lesz, ha a felcser f zeteinek elmúlik a hatása.Fontolgatom magamban a döntést, megvizsgálom a balzsamokkal kezelthegeket a mellkasomon. Végül az emírhez fordulok ismét.

94

– Sogron azt tanítja, a halál is jobb a bizonytalanságnál. Aki azonbanönszántából választja a hamvak bizonyosságát, nem méltó a parázsmelegére. – Értetlen tekintetét látva biccentek, és még egy biztató mosolyrais futja.

– Megteszem, ami t lem telik, kegyes uram.

3.

Napkelte.A fénypászmák az égiek nyilaiként hasítanak a füstölg romok közé. A

dereng félhomályban olykor jajveszékelés, kósza kurjantások és azéjszakai fagytól diderg sebesültek nyögdécselése visszhangzik a kormos-fekete falak között. Halál rója Al Hidema utcáinak, sikátorainakszövevényes hálóját – ma többeket visz majd magával, mint azel ttbármikor.

A kapu rúnái mostanra narancsvörös derengéssel vonják be az uralkodóifürd legnagyobb medencéjének alját. A víz errefelé ritka kincs; amikor aztkértem, ereszszék le a medencét, az udvarmester kis híján elvitetett azrökkel. Aztán persze er t vett magán és engedett nekem – ura parancsával

dacolni még nagyobb rültség lett volna.Ekkora rúnakört amúgy sem igen tudtam volna a palota más részein

felrajzolni. Már csak azért sem, mert el ször és utoljára három éve, azordani akadémia udvarán alkalmaztam e kiszámíthatatlan varázslatot. A mifajtánk ritkán folyamodik térmágiához, így a siker is inkább múlik a

zkobra kegyén, mint a magiszter ügyességén – most azonban nemigenakad választásom. Ha hibázok, a gyors vég még mindig jobbmindkett nknek, mint kínhalált halni az amundok áldozóoltárán.

A medence mellett egyszer , fehér leplekbe burkolózva várakozik Aila,az emír els felesége. Szép arcú, egészen fiatal n , göndör fekete haja avállát verdesi, sötét szemében értelem és félelem csillog. Hogy kíséretnélkül bocsátja t útjára, jól mutatja az uralkodó elkeseredettségét éselszántságát – két napot túlélni a sivatagban békeid ben sem egyszerfeladat, pláne egy várandós asszonynak.

– Készen állsz, úrn m? Biccentés, aztán egy lépés hátra. –Kezdheted.Sorsomat uram kegyébe ajánlom, és kántálni kezdem a kapu litániáját.

Minden szóra szikrák pattognak, kisebb-nagyobb tüzek gyúlnak, futnakkörbe a rúnák felszínén; a teremben szélvihar kél, a kövezett falakon aszellemlángok narancsvörös fénye táncol. Amint az si szavak bejárják atestemet, a rúnakör lángok koszorúzta szívében ovális átjáró formálódik.

Megtorlóm gyöngyöz homlokomat, és Ailához lépek.

95

– Jöjj! Nincs sok id nk.– Hová visz ez?– Délre, talán egynapi járásra a Dzseizanra vezet ösvényekt l. Amíg a

falak alatt amund papok kántálnak, nem is tudnám messzebbre nyitni. – Akör széléhez terelem, vállára feladom a kisebbik málhát. – Ha belépsz,forróságot érzel majd, de a t z nem tesz kárt benned. Hunyd le a szemed, nenyisd ki amíg át nem érsz, és semmi esetre se fordulj vissza! Néhány lépésaz egész; itt leszek mögötted.

A n összeszorítja a száját, biccent, azután a kapuba lép – haját, lepleitrögtön táncoltatni kezdi a lángok kavarta szél, maga egy pillanatramegtorpan, aztán az átjáróba lép. Bátor teremtés.

A tér táncának ritmusa megtörik, a kapu lángkoszorúja összerándul Ailamögött. Tudom, mi következik, mégis készületlenül ér; a nyers mágiakitörése görcsbe rántja a gyomromat.

Megtántorodom, öklendezni kezdek. Mély moraj és kékes füst ölelkörül. A falak és a padló kövén repedések futnak szét; az egész épület, azegész világ remeg, mintha maga Sogron lépne át felettünk.

Az egész nem tart tovább néhány pillanatnál.Cseng füllel és káprázó szemmel egyenesedek fel. Az átjáró még

mindig nyitva áll, de láthatóan már nem sokáig – a rúnakör lángjai egyreer tlenebbek, és a kapu is kezdi elveszíteni szabályos formáját.

Megtörlöm a számat, vállamra kapom a málhámat, azután mély sóhajjala Kapuba lépek én is. Csak remélni tudom, hogy a n épségben átjutott, ésreménykedem, hogy Tüzek Ura nem az én lelkemet szólítja magáhozcserébe.

4.

Amikor magamhoz térek, sötétség vesz körül. Fülem cseng; a jéghidegkövön fekve is szédülök.

Beleszimatolok a leveg be, és nem érzem a sivatag szagát.Fejem felett nem ragyognak a csillagok.Belém villan, hogy valami baj van – hogy ezúttal nem lesz olyan

szerencsém, mint a múlt éjjel, Hidema falain.Nagy kínkeservvel felkönyökölök. Fejemben harci dobok dübörögnek,

ritmusukra táncol az egész világ. Hányingerem támad, de legy röm.Várok. Lassan tisztul a látásom – hatalmas, üres teremben vagyok,

néhány furcsa fény fáklyán és a gigászi homokk téglákból felhúzottfalakon kívül nincs itt senki és semmi.

Aila sehol.

96

Miközben újfent körbenézek a teremben, próbálom mederbe terelni agondolataimat. Valahol a távolban, mintha apró, szögletes ajtót rejtene afélhomály. Ahogy a fülem zúgása alábbhagy, eljut a tudatomig az egészhelyet uraló halk, folyamatos morajlás, a remegés, és az állott leveghalálszaga.

Zsibbadó tagokkal felállok, azután megtántorodok és visszarogyok are. Mélyet lélegzek, aztán nekirugaszkodom újra. Ezúttal sikerül talpon

maradnom, dülöngélve várom, hogy az újult er vel támadó hányinger ismétalábbhagyjon. Végül bizonytalan léptekkel az ajtóhoz indulok.

Bár úgy t nt, alig ötven lépés lehet a távolság, percekbe telik, mireodaérek. A homály ölelése ellen apró lángot idézek a tenyeremre: az ajtótszemlátomást ugyanabból a homokk l faragták, amib l a falakat.Burjánzó, nem emberi motívumok, írásjelek borítják az egészet. Ahogyvégignézek rajtuk, egyszerre támad fel bennem a düh, és a jeges félelem –középen, a többit l ölelve világosan kivehet a korcs isten szimbóluma.

Kezemben ellobban az apró láng; megtántorodok, a padlóra rogyok.Amundok!– Sogron, segíts! – suttogom a homályba vesz falaknak. Egy amund

városer d.Embertelen geometria, simára csiszolt homokk , felfelé keskenyed ,

holdkék derengéssel átjárt folyosók, képírással telirótt sztélék, ürességt lkongó csarnokok. De hogyan? Hogy kerülhettem ide? A kapu a felszínrenyílt, ebben biztos vagyok; ahhoz, hogy eltérítsék, Amhe-Ramunleghatalmasabb papjainak ereje sem lenne elegend .

Visszanézek a terem közepére, ahol magamhoz tértem.Vajon mennyi ideig feküdtem eszméletlenül? Vajon mennyi ideje, hogy

Hidema uralkodójának fürd jében megnyitottam a kaput? És mi történtAilával?

Feltápászkodom ismét. Az emírnek tett ígéretemre gondolok. Fejembenegyetlen gondolat motoszkál; soha nem vágytam jobban szembeszegülni atervezett hadviselés els számú szabályával: „Aki odavan, azt hagyd hátra!”

Egy halálraítéltt l kaptam vissza az életemet. Tartozom neki.Az ajtóhoz lépek, teljes súlyommal nekitámaszkodom. A homokk

lassan, csikorogva enged. A folyosó, ahová jutok, az iménti teremjellegzetességeit hordozza; a falakon fáklyák és si rajzolatok hosszú soranyúlik a végtelenbe. Er tlen léghuzat löki meg az áporodott leveg t;végigsimítja az arcomat, aztán elt nik a hátam mögött ásító sötétségben.

Körülnézek, aztán elindulok szél iránt.Sokáig bolyongok a kísérteties folyosókon. Néhol edényekbe, furcsa

késekbe és egyéb használati tárgyakba botlok – láthatóan ritkán járja bárki

97

is az er d ezen részét. Id vel, talán fertályóra elteltével az élet jeleimegsokasodnak, a folyosók porában friss lábnyomokat látni, a távolból torz– talán amund nyelv – kurjantásokat hoz a szél. Id nként rengések futnakvégig a talajon, mintha az egész hely folyamatos, lassú mozgással haladnavalamilyen egyenetlen felszínen; az állott szagú leveg hamarosan ismer s,émelyít b zzel telik meg – a friss vér és halál semmivel össze nemtéveszthet szagát érzem.

Az els korcsokba egy nagyobb, jobban kivilágított helyiségben botlok.Ketten vannak, görnyedt testüket ezernyi apró seb csúfítja; a terem közepénkupacba hordott emberi hullákat dobálják éppen egy széles verembe.Jöttömre megdermednek, mint aki kísértetet lát – azután annak rendje smódja szerint lángra kapnak mágiám tüzében.

Az egyik magától tántorodik a verembe, a másikat nekem kellbelerúgnom. Nem hallom, ahogy földet érnek; egyre távolodó ordításuk iscsak jó néhány szívdobbanás múltán hal el odalent.

Szétlökdösöm a testeket. Aila nincs közöttük.Még egy fohászra sem vesztegetem az id t, azonnal indulok tovább –

amíg szemernyi esély is van rá, hogy a n életben van, fel kell t kutatnom,és ha er mb l telik, ki kell innen mentenem.

Újabb folyosók, fáklyák és alkóvok végeláthatatlan sora a homálybavesz falak között. Vér- és elmúlásszag itat át mindent. Az amundkurjantások sokasodnak, közelednek, azután elhalnak; a zafírszem eknekazonban nyomuk sincs.

Hosszú percekig játszanak velem, mire rájövök, mire megy ki a játék:megpróbálnak bekeríteni. Ötletem sincs, honnan tudnak rólam; honnantudják, hol vagyok. Nem el ször nézek szembe a halállal, mégis borsódzik ahátam – Amhe-Ramun emberev hordája gyakorta vadászott rámnyomasztó álmaimban, miután mestereim megosztották velem a Feketelángsonioni emlékeit.

Behúzódom egy alkóv sötétjébe, fülelek, azután arrafelé indulok,amerr l a legkevesebb kiáltás hallik. Futva ugyan nagyobb zajt csapok,most mégsem tör döm vele. Néhány korccsal elbánni nem nehéz feladat, deilyen sz k helyen – hacsak nem akarom magamat is halálra égetni – két-három valódi harcos már könnyedén felülkerekedhet rajtam. Láttam azelmúlt néhány nap alatt elég hapetet harcolni, hogy ne legyenek illúzióim.

Az els hullám teljesen váratlanul ér; ereje majdnem a földre lök.Mágia!A falnak kell támaszkodnom, hogy el ne essek. Mélyeket lélegzem.

Valahol – nagyon is közel – egy pap amund b bájt használt; mindenidegszálam bizsereg az erejét l. Ahogy próbálom összeszedni magam,

98

meghallom a távolból a kántálást is. Bal fel l, egy kisebb folyosó mélyér ljön; három, vagy talán még ennél is több torokból szól a kísérteties ének.

Rituálé. Az amund rituálékhoz pedig állítólag gyakran társulemberáldozat is.

Körülnézek, azután a folyosó sötétjébe vetem magam, a hang irányába.Ha azok a bronzb férgek valóban áldozatot mutatnak be, nem mehetek elmellette, amíg nem tudom biztosan, hogy nem Aila az.

5.

A gigászi kristálykupola alatt hatan állnak, egyt l egyig óriás termet ,bronzb amundok – fajtájuk büszkeségei, aranydíszes, piszkosfehérkelmékben, áldozót rökkel felfegyverezve. Roppant zsírk oltárt fognakközre; egyikük kántál, a többi mozdulatlanul várakozik. Az enyhén lejt ,azúrban lüktet írásképekkel átsz tt oltárk vért l iszamós, közepénhosszában alvadtvérszín csatorna húzódik, alacsonyabb vége egészen a köralapú terem közepén sötétl lyuk fölé nyúlik. Körös-körül felkoncolttetemek hevernek – a zafírszem ek a jelek szerint nem voltak válogatósak,dzsadok, félelfek, gorvikiak hevernek szerteszét, temetetlenül.

A kántálás er södik, odafent az üvegkupola felett lassan megmozdul,majd egyre gyorsulva örvényleni kezd a homok. Zsigerig hatoló, távolidübörgés rázza meg a termet, mintha egy föld öreg bestia szívná tele atüdejét, majd halványkék fénypászmák döfik át odafent a homokréteget. Akántálás tovább er södik, azután úgy hallgat el, mintha elvágták volna. Ahirtelen beállott csendben csupán a kupola üvegének csiszolódó, örvénylporhomok sistergése hallatszik. Elmúlás b zét érzem a leveg ben.

Az egyik amund pap kiválik a többi közül; én pedig önkéntelenül isbeljebb húzódok az árnyékba. Az bronzb lép néhányat a terem átellenesoldala felé, azután saját népe követel szavaival belekiált valamit azegyik folyosó sötétjébe.

Hosszú percekig nem történik semmi. Hátam mögött lassan elhal akorcsok kiáltozása, amint eltávolodnak, hogy megpróbáljanak levadászni azer d útveszt jében.

El ször fel sem t nik a hang, csupán fokozatosan eszmélek rá – atúloldalon sötétl alagútból lánccsörgést, jajveszékelést hallok. Rabokatterelnek be egyesével, vasra verve a terembe. Tízet, tizenötöt, húszat,huszonkett t. Az utolsók között pillantom meg Ailát – halálra váltan,falfehéren, dacosan. Ruhája elny tt, szakadt, testét horzsolások észúzódások borítják, de a tekintete elárulja, nem sikerült megtörniük.

99

Felsorakoztatják ket a papok el tt. Az imént kántáló alak – hosszú hajú,zafír fülbevalós bestia – végigsétál el ttük, mustrálja ket. Néha belemarkolnémelyikük hajába, megtapogatja az izmaikat, mint a dzsad kufár atevepiacon.

Válogat a nyavalyás!Az amund egy nyurga elfre mutat, aztán továbbmegy. Az elfet az egyik

korcs strázsa a porba löki; a férfi hatalmas puffanással terül el a keménypadlón. A fülbevalós egy dzsad férfit, egy sötét hajú, talán gorviki n t,

majd Ailát is kiválasztja. Hosszasan vizsgálja ket, míg végül ajka gonoszmosolyra húzódik, és az elfre, aztán az oltárra bök.

Kétfel l két strázsa ragadja meg a férfit, és az oltárhoz vonszolják.Miközben a szótlanul t , nyúlánk alakot az oltárk re kötözik, a hárommásik kiválasztottat az rök a többi fogollyal együtt hátrébb terelik a teremfalához.

Az amund újra kántálni kezd, ám ezúttal a többi is csatlakozik hozzá. Azoltár vésetei felizzanak, és az iménti dübörgés újfent megrázza az er d falait– ezúttal azonban mintha jóval közelebbr l jönne.

Agyamban egymás követik a gondolatok. A túler elsöpr ; ha varázsolnikezdek, egészen biztosan észrevesznek, és pillanatok alatt végeznek velem.Ha nem teszek semmit, legjobb esetben is szem el l tévesztem Ailát. Hatovább várok, csak Sogron a tudója, miféle förmedvényt idéznek ide ezek afattyak.

Ki kell hoznom onnan a n t, minél hamarabb.Hogy mi lesz azután, a T zkobra majd eldönti.Pár halk szó, néhány mozdulat. Ennyit talán még nem vesznek id el tt

észre. Ökölbe szorított kézzel lépek ki a folyosó sötétjéb l, és futva induloka foglyok felé.

– Ide nézzetek! – üvöltöm teli torokból, hogy még a kántálást is sikerültúlkiabálnom. Minden tekintet rám szegez dik a teremben; még afülbevalós is rám villantja kifürkészhetetlen pillantását, noha a litániánakmég a ritmusa sem bicsaklik meg egyetlen pillanatra sem. – Ide nézzetek,ilyet többet nem láttok!

Behunyom a szemem, kinyitom a tenyerem. A termet bevilágító, vakítóerej elemi fényt l még így is csillagokat látok – aki ebbe belenézett, jobbesetben is percekre megvakult, legyen bár ember, elf, vagy amund. Csakegy pillanatig tart az egész, amikor kinyitom a szemem, mégis vigyorbagy ri arcomat a látvány: a kántálás abbamaradt, az oltárkövön repedésekfutnak végig. A kupola felett megvadult hangyabolyként örvénylik ahomok, a papok és az rök vaktában hadonásznak, saját nyelvükönszitkozódnak – az oltárra szíjazott elf pedig teli torokból röhög.

100

A z rzavart kihasználva Ailához rohanok, aki arcát kezébe temetvezokog a fájdalomtól.

– Sajnálom, úrn m – mondom szelíden, miközben markombanmegolvasztom, azután er teljes rántással eltépem a n t a többi fogolyhozbéklyózó vasláncot. – Ez volt az egyetlen mód.

Aila er t vesz magán; abbahagyja a sírást és hagyja, hogy a legközelebbifolyosó felé támogassam.

Szinte még el sem értük a járatot, mágia rántja össze a gyomromat.Hasra! – ordítom, és a földre rántom a n t.A lökéshullám így is kétembernyi távolságra taszít minket.

Csörömpölést hallok, aztán az egész hely megbillen, mint egy csónak avihar tépázta tengeren.

Hátrapillantok.A terem gomolygó porfelh be burkolózik; süvölt szél, lezúduló

törmelék és aláperg homok hangját hallom. Ahogy néhány pillanatrakitisztul az örvényl leveg , megpillantom az elfet, amint a terem közepénállva villámokat vet tenyeréb l a porfelh n túlra. Ahol az imént még

rszíjak szorították vézna csuklóját és bokáját, most fekete ujjasacafatokban lógó, vérfoltos bélése látszik csak. Körülötte mindenütt halottak:foglyok, amund rök és papok egyaránt.

Vele szemben, a porförgetegb l ekkor bontakozik ki a zafír fülbevalóspap megtermett alakja.

A zúgva örvényl porhomok ismét eltakarja el lem a történéseket, demiközben felállók, és a folyosó sötétje felé támogatom Ailát, tisztán hallom,ahogyan a nyúlánk elf kráni nyelv szitkok közepette a Kosfejes úr haragjátidézi az amund pap fejére.

101

6.

Az egész hely remeg, a homokk falak mállanak, a mágia pedig úgyörvénylik körülöttünk, mintha maga Amhe-Ramun gy jtené össze erejétegy mindent elsöpr csapáshoz. Velünk szemben a folyosó mélyér l amundnyelv kiáltozás és léptek csattogása hallatszik, hátunk mögött pedig talán alegnagyobb erej mágikus összecsapás zajlik, amit valaha is voltbalszerencsém megélni.

Balra kisebb helyiség nyílik a folyosóról. Amint belépek, már azidézés igéit mormolom. Óvatosságom helyénvalónak bizonyul – a

szemközti fal mentén sorakozó t zhelyek mell l karcsú derekú neferemelkedik fel. Az alakját körülörvényl pára dögletes b ze sehogy sem illika benne megtestesült tökéletességhez – az ilyen gyönyör teremtések az énvilágomban nem kotyvasztanak hullamérget.

Az alacsony k asztalokon, kivérzett tagok és bels ségek közt, fogazottpengék hevernek, de nem próbál értük nyúlni – nem ura a testnek, amitistenét l kapott. Szinte hallom, ahogyan tüdejébe tódul a leveg , hogy aztánsikolyként törjön el , és idecs dítse az összes bronztest átokfajzatot.

A nefer mégsem sikolt.A tüdejébe tóduló leveg t zforró. A zsigerei, a torka, a hangszálai a

pillanat törtrésze alatt szénné égnek; megroggyan a térde, füstöt okádórongybabaként terül el a k padlón.

Aila halálra váltan bámul. Csendre intem, és kapkodva tapogatom végiga bejárat melletti fal véseteit. Rálelek az emelty re, és balra rántom;dübörögve zárul a helyiség masszív k ajtaja.

– Csak egy asszony volt – suttogja Aila.– Küls re. – Nem megyek az asztalok és a t zhelyek közelébe: a

helyiség közepén szerencsére elegend a hely. – A Kékarcú vélhet legkönyörületes lesz hozzá. Addig is takard el a szádat és az orrodat, úrn m.

– Már láttad az arcomat…Ennek nincs köze a szeméremhez. Az asszony ztje aggaszt inkább. –

Lekuporodom, és elkezdem felvésni a rúnákat a padlóra. Igyekszem minélgyorsabban és pontosabban rajzolni; az id talán még sohasem dolgozottennyire ellenem. Némi id be telik, mire Aila rádöbben, hová kerültünk.Meginog, de hamar összeszedi magát. Rongyot kerít, megnedvesíti, aztán afalhoz húzódik, és elkerekedett szemekkel figyeli, mit csinálok.

– Azt már nem – nyögi. – Még egyszer nem!– Van elképzelésed róla, úrn m, milyen távolságban és milyen irányban

vagyunk Al Hidemától?

102

– Nem fogok újra átgyalogolni a Dzsah-verte tüzeden!Megragadom a vállát, a szemébe nézek. Sikerül még azel tt megfékezni

a hisztériás rohamot, miel tt igazán elkezd dne.– Vagy ez, vagy a biztos halál. Tudod, hol lehetünk? Mély lélegzetet

vesz; igyekszik megnyugodni.A rabok azt mondták, valamiféle amund városban vagyunk, ami a

homok alatt úszik.Elfintorodom.Ha így van, bárhol lehetünk.– Egyáltalán hogyan kerültünk ide? És hol voltál két napig?Megáll a kezemben a kréta.– Két napig? Alig három órája tértem magamhoz!– Az istenek szerelmére!…Elhallgat – éppen id ben. A folyosón nehéz léptekkel elvonul egy

csapatnyi amund. Néhány szívdobbanás erejéig kivárok, aztán folytatom arajzolást. Mikor befejeztem, elkántálom az igéket, és várom, hogy aszellemlángok végigfussanak a rúnákon.

– Megesik az ilyesmi – magyarázom a n nek. – Az er s managócokképesek megzavarni a térkapuk m ködését. Ha ez a város tényleg a homokalatt úszik, meg is van a magyarázat…

Eddig jutok, amikor a folyosón rikoltozás támad. Az ajtót elkezdikszétfeszíteni, a nyílásban bronzb kezek hadonásznak. Aila felsikolt,kizökkentve ezzel engem pillanatnyi dermedtségemb l. Hátrébbparancsolom a n t, mély leveg t veszek és megnyitom a kaput.

A sötétség megs södik a padló felett…Az els amund gúlaforma szegekkel kivert kardot lengetve ront be a

szobába, azután lángolva zuhan társai közé.Gomolygó förgeteg alakul, közepén az ovális kapu.A következ támadó görbe pengéje a vállamba mar, és végighasítja a

jobb oldalamat. Fájdalom lobban végig a testemen…– Menj! – hörg m a n nek. – Indulj már!Aila pillanatnyi habozás után a kapuba lép, és elt nik.Törlesztettem az adósságomat.Lökéshullám taszítja ki a leveg t a helyiségb l. Megszédülök, és a

földre zuhanok. Szemem sarkából látom, ahogy két amund harcos a nyitottkapu felé veti magát.

Mély leveg t veszek. Furcsán zsibbadok: a penge, ami az iméntmegvágott, mérgezett lehetett.

Nem számít már.

103

Két szót suttogok, a térkapu szemvillanás alatt összezsugorodik, azutánbezárul.

Kénfüst szagát érzem. Ez itt a vég. De nem csak nekem.Mire az amundok észbe kapnak, már újra az igéket sorolom. Körülöttünk

szempillantás alatt izzásig hevülnek a homokk téglák, azutánmindannyiunkat halálos ölelésbe zár a rések közül el tör t z.

Olyan hatalmas er feszül benne, hogy sem e terem, sem a város falainem állhatnak ellen neki. Ahogy testemet elemészti, még inkább er re kapmajd, és pusztít, míg az id – vagy a Kékarcú maga – meg nem fékezi.

Némi haladékhoz juttatja azokat, akik folytatják a harcot, és egy napon –helyettem is – befejezik.

Miel tt öntudatom végleg kilobbanna, er m maradékával Amhe-Ramunkínban vonagló bábjai felé fordulok, s átadom nekik uram üzenetét:

– Sogron így szeret titeket…

104

RAOUL RENIER

RANAGOL ÁRNYÉKAA halálraítélt története

A dzsad id számítás 7130. évének 6., Dzsahrennen(P. sz. 3692; Sogron kvartjának második) havában,

Hidema és Baldek határán

1.

Voltam én már minden, még akasztott ember is, most már tódítás nélkülállíthatom.

Úgy bizony: ott izzadtam a piactéren, a nyakamon hurok, a fejemencsuklya, és hallgattam a kádi cikornyás beszédét, miszerint bármennyirefelforgatták a világot a csupakék szem ördögfattyak, a törvény attól mégtörvény marad, és kíméletlenül lesújt a b nösökre, adott esetben erre ahárom hitetlen, külországbéli csavargóra – vagyis miránk –, akik aljasmódon kifosztottak és meggyilkoltak egy Hidemából meneküldrágak csiszolót. Szerintem inkább t le volt aljasság ilyesmiket szónokolni,elvégre el leg az egész rablást levajaztuk vele, azonban nem érte be aneki járó sáppal és csúnyán felrúgta az egyezségünket.

Az ékszerész halála is az lelkén száradt: t lünk csak egy kíméleteskupán vágást kapott a fickó, viszont habozás nélkül eltette láb alól,különben a kivégzésünk után vissza kellett volna adnia a szajrét. És a miderék ká-dink szerette volna követni vitéz emírje példáját, aki az amundokközeledésének els hírére összepakolt és kereket oldott Ramodából,

ségesen megrakodva különbnél különb értéktárgyakkal, amelyekre majdvalahol a Keresked Hercegségekben új életet alapozhat. Egy Vahtang nevzsoldosvezér, aki dzsad apjától kiváló üzleti érzéket, gorviki anyjától pedigrugalmas lelkiismeretet örökölt, ideiglenes térkaput nyitott az oázishatárában, s jó pénzért készséggel állt a menekül k szolgálatára. Az eredetielképzelés szerint a drágakövek fedezték volna mind a négyünk útiköltségéta messzi – és békés! – Isturnába. Meglehet s b ségesen, mivel a zsákmánygazdagabbnak bizonyult a vártnál; a kádi azonban sajnos ezzel semelégedett meg.

105

Hármas bitófát ácsoltatott számunkra a piactéren: nekem jutott aközéps hely, s mert béklyók és zárak terén szakért nek számítottam, az énkezemet el vigyázatos módon dróthuzallal kötötték hátra. El ször pokolianfájt, kés bb teljesen elzsibbadt, de ez volt a legkisebb gondom.

Mardin halkan imádkozott a jobb oldalamon, Brea káromkodott és akádit szidta túlfel l, a jámbor öszvér pedig álmosan szuszogott alattam, shosszú fülének suhintásaival a legyeket hajkurászta. szintén reméltem,hogy amikor majd megrántják a köt fékét és kibaktat a seggem alól, rögtönki fogom törni nyakam. Ellenkez esetben hosszú és kínos vonagláskövetkezne, míg megfulladok a saját testem súlyától, és Ramodábannincsenek barátaim, akik a lábamba csimpaszkodva siettetnék azelkerülhetetlent. Illetve talán Zuli; csakhogy a csuklya miatt nem láttam,kijött-e egyáltalán az akasztásra, és amilyen falatnyi egy lány, sokat úgysemszámítana. Hány követ nyomhat? Negyvenet vagy ötvenet?

– Teljesedjék be hát Dzsah igazsága! – harsogta a kádi mély átéléssel; ésa szavait kísér szisszenésb l tudtam, hogy színpadias szablyavágássaladott nekik nyomatékot.

Arról persze nem volt szó, hogy a kék szem ördögök – mintha csakjelre vártak volna – ebben a pillanatban kezdik meg támadásukat Ramodaellen.

2.

Az amundok messze nincsenek annyian, amennyinek a félelem mutatjaket, és a harcosaikat a nagy ütközetekre tartogatják, egyébként igen

takarékosan bánnak velük. Miel tt lerohannának egy települést, el bbtávolról felpuhítják: porbombákkal, földrengéssel, homokviharral. Hathatósmódszer, utána fölöttébb ritkán kell komolyabb ellenállással számolniuk.

Szokásos taktikájuktól Ramoda esetében sem tértek el, ami nagyjából aztjelentette, hogy a piacteret sívó homokförgeteg bontotta el, beszakadt alattaa föld és rád ltek a környez épületek. A hevenyészett bitó tartóoszlopaikifordultak a talajból, a keresztgerendája eltört, mégpedig éppen fölöttem, adúcolatoktól legmesszebb es ponton. Legalábbis ahogy utólagvégiggondolom, valószín leg ez történhetett: mert akkor nemigen voltamolyan állapotban, hogy figyelemmel kísérjem az eseményeket. A sokktólszó szerint elállt a szívverésem, és elvesztettem az eszméletemet. Amikapóra jött, így nem kellett szégyenkeznem gyengeségem miatt.

Igazából nem is tudom, mikor tértem magamhoz. Meglehet s hosszúfolyamat volt, nem afféle hirtelen ébredés, és beletelt egy id be, miretudatosult bennem, hogy még mindig élek. Onnan jöttem rá, hogy

106

rettent en fájt a karom, csorgott róla a vér: és akármi vár ránk a Fátyoltúloldalán, abban biztos vagyok, hogy testünk ott nincsen, következésképpnem is vérezhetünk. Miután ez a felismerés földerengett, nekiláttam számbavenni, milyen ingereket továbbítanak még az érzékszerveim a fájdalmonkívül.

Úgy t nt, hogy magzatpózba kuporodva fekszem valamikavicsgödörben, és homokvihar tombol körülöttem. A légzés nem mentkönnyen, különösen mivel a torkomat továbbra is elszorította a hóhérkötél,ám a fejemre húzott csuklya megsz rte a leveg t és megóvott afuldoklástól. Fél volt viszont, hogy ha nem evickélek arrébb, a homokel bb-utóbb elborít: már javában kúszott fölfelé a lábszáramon. Amintrádöbbentem a veszélyre, nyomban m ködésbe lépett az életösztönöm.Darton fekete tökére, nem azért úsztam meg az akasztást, hogy most élveeltemetkezzek!

A lábam szabadon mozgott, de a rúgkapálás nem sokat használt, akezemre lett volna szükségem. Szerencsére – mint már említettem – nemvagyok kezd ezen a téren. Nincs az a béklyó, amib l ki ne tudnék bújni –csak az a kérdés, mennyi id be és fájdalomba kerül. Jelen esetben…

Nos, maradjunk annyiban, hogy fogalmam sincs róla, meddig vesz dtemazzal az istenverte dróthuzallal. Eléggé lekötötte a figyelmemet; hiszik-evagy sem, de még azt se vettem észre, hogy közben valamikor elült ahomokvihar. Mire megszabadultam t le, teljesen egyértelm vé vált, hogyha nem akarok pályát módosítani, sürg sen találnom kell egy gyógyítót. Aszanaszét izzadt ingemet szaggattam csíkokra, azokkal tekertem körülmindkét karomat könyékt l lefelé; de a vérzést inkább a rákérgesült homokállította el.

A kötélhurkot aránylag könnyen sikerült meglazítanom, leráncigáltammagamról a csuklyával együtt. Zihálva néztem körül. Bal- vagy jósorsomra,de az istenek az átlagosnál élénkebb képzel er vel áldottak meg – különbenaligha ismertem volna rá a környez romokban Ramoda megboldogultpiacterére.

Mardint nem kerülte el az a szerencse, amiért én a kádi beszéde alattfohászkodtam: gyorsan és fájdalommentesen nyakát törte. Hogy így járt-eBrea is, azt nem lehetett megállapítani: csak a bal lába nagyujja kandikált kia homok alól. Végzetében az egyik öszvér is osztozott, ám ez nem igazántudott jobb kedvre deríteni.

A bitó roncsai körül szabálytalan hullámokba gy lt a törmelék, melybenmint kalácsban a mazsolák, feketélltek a holttestek. Az üleped porfátylakmögül jajgatás és nyöszörgés hallatszott. Nem én voltam az egyetlen túlél ,ahogy a gondolat egy kótyagos pillanatra átszökött az agyamon.

107

Lehajoltam a véres dróthuzalért, melyet félrelöktem a homokra, amintsikerült lehántanom magamról. Volt még egy kis dolgom Ramodában – éski tudja, talán hasznát vehetem hozzá.

3.

Az emír palotája a rengések középpontjában szétnyílt és hasábokratöredezett; fentr l nézve gigászi krizantémhoz hasonlíthatott, onnan pedig,amerr l én láttam, pöröllyel szétvert cseppkövek rengetegéhez. Ahomoklepel ellágyította a romok kontúrjait, itt-ott azonban, ahol kimarta aszeszélyes lökésekben elpihen szél, el bukkant alóla néhány szemfájdítóanéles törésvonal.

Az óriási, föld alatti ciszterna – az emír hatalmának záloga –gyakorlatilag hosszában kettéhasadt, a sivatag száraz porába bocsátvafelbecsülhetetlen kincsét, a nemzedékeken keresztül gy jtött es vizet.Valóságos ingovány támadt itt, árkokkal és gerincekkel tagolt sármez ,éppoly ritka és tünékeny jelenségként, amilyen a hullócsillag az égen; azirgalmatlan h ségben, ahogy a légmozgás elhordta fölüle a párát, a széleinmár kezdett kiszikkadni és fölrepedezni. Túlél k szorgoskodtak rajta, ahiggadt fajtából, akik a bajban is meg rzik lélekjelenlétüket: nagyvásznakban facsarták ki a vizet a sárból, miel tt mind kárba veszne. Engemazonban nem k érdekeltek: olyan embert kerestem, aki nem sivatagi útrakészül, hanem az isturnai kapun való átkelésre.

Könny volt megtalálni, hiszen úgy viselkedett, akár egy eszel s: fel-alágázolt a buzgárokban, és vadul csapkodta szablyájával a híg iszapot. Mikora penge szikrát vetett és csengve a markába tört, rekedt diadalüvöltésthallatott, eldobta a használhatatlan csonkot, s a tíz körmével kezdett ásni-kotorni. A vezérzsinórunkat ugyan elszaggatta a földrengés, ám anehezéknek használt láncok és tevepatkók így is elvezették t a byzonb riszákhoz, melyben zsákmányunkat a ciszterna mélyére süllyesztettük, biztosrejtekhelyre, ahol senki rá nem bukkanhat rajtunk kívül.

A mohóság elvette az eszét: se látott, se hallott, megfeledkezett mindenel vigyázatosságról. Hagytam, hogy el kaparja a sárból az iszákot; hogydzsambiájával felhasítsa rajta a varrást; hogy reszket ujjait, mint holmicsupasz férgeket, a szikrázó drágakövek közé fúrja. Csak ekkor léptem odahozzá hátulról, s vetettem a nyakába a dróthurkot.

– Üdvözletem, kádi! – súgtam a fülébe.Tébolyult elszántsággal küzdött, hörögve és habzó szájjal, utolsó csepp

erejéig. A huzal csontig vágta a tenyeremet, inakat-izmokat f részelt át,káprázott a szemem a fájdalomtól. Ám ekkor olyan érzésem támadt, mintha

108

a cimboráim állnának mellettem, Brea tartaná a bal kezemet, Mardin ajobbat; és nem lazítottam a szorításon, míg a gyilkos utolsót nem vonaglott.

4.

Mialatt én lezáratlan ügyeimnek jártam végére a palota mögött, afaluban megjelentek a fosztogatók.

Meglep en szervezetten és fegyelmezetten tevékenykedtek: párosávaljárták végig a telkeket, a zsákmányt egy lófarkas zászló tövébe hordva.Amennyire innen messzir l láttam, f leg a fém- meg a szárazáru érdekelteket, de módszeresen kirabolták a baromfiudvarokat is, egy nagyobb

különítményük pedig a lábasjószágot terelte össze a karavánszeráj kútjakörül. Nem fecsérelték az idejüket a túlél k megfélemlítésére; haakadékoskodtak, egy-két pofon elcsattant ugyan, vér azonban nem folyt, s t– néhány ramodai még csatlakozott is hozzájuk a fosztogatásban.

A zászlón leng öt lófarok független sivatagi urat jelzett, nagyobbat egyközönséges sejknél, de nem olyan el kel t, mint egy emír. Deji rangotpedig csupán egyvalaki viselt a Taba el-Ibarának ebben a fertályában:Juszaf fia Juszaf, a vén haramia, aki rabszolga- és áfiumkereskedésb lhúzott jövedelmét az áthaladó karavánoktól kicsikart védelmi pénzzelkerekítette ki. Alighanem a nyílt sivatag rejtekében várta ki az amundokbevezet támadását, s nyomban utána dögkesely módjára lecsapott, hogybetakarítsa a zsákmányt, miel tt ideérnek. A józan ész azt súgta, kerüljem elminél nagyobb ívben; igazán kár, hogy ezúttal nem hallgathattam rá.

Hálni járt belém a lélek, mindenképpen szükségem volt egy gyógyítóra –lehet leg olyanra, akinek a ráolvasásai m ködnek is. (Mert mióta a kékszem ördögfajzatok el rajzottak a mélysivatagból, a papok mágiájabolondabb dolgokat m velt errefelé, mint egy holdkóros n stényork.)Juszaf dej bandájában alighanem találok ilyet, ahogyan Vahtang zsoldosaiközött is, vagy éppenséggel az isturnai kapu túloldalán. A kérdés csak az,hol kisebb a kockázata, hogy fáradságos kúrálgatás helyett egyszer en fejbevernek és elszedik a drágaköveimet. És Juszaf dej kapzsi, hazug, véres kezlator volt ugyan, de legalább ismertem t: az évek során nyélbe ütöttünk párközös üzletet.

Továbbá úgy döntöttem, ha már ilyen gazdag lettem, magammal viszemZulit – feltéve persze, hogy életben van. Amir l csak akkorbizonyosodhatok meg, ha utánajárok.

5.

109

A bordélyház romjai között csupán egy konya bajszú martalócot találtama dej csapatából, akit – szintén gyakori vendég lévén – elég jól ismerteminnen, bár a neve nem jutott eszembe. Négykézláb túrta a törmeléket, kisfélkézi ásóval meg s szem rostával fölszerelkezve, és t ket megcérnatekercseket gy jtött egy zöld posztóval bélelt szakajtóba. Úgy láttam,talált néhány n i ékszert is – gy ket meg fülbevalókat –, de azokatvisszadobta a homokba.

– Vér szálljon a szádra, Rión! – nézett föl a munkából, mikor a közelébeértem. – Szarul festesz.

– Ma akasztottak – feleltem savanyúan. Furcsállottam, amit mondott;sokszor találkoztunk mát, de még sose köszöntött ezekkel a szavakkal.

– A kis szajhát keresed? – Bólintásomra folytatta. – A térkapunál van, azsoldosokat sorakoztatja, hátha átengedik cserébe. Ha engem kérdezel, nemtúl jók az esélyei. Ahány épkézláb n csak maradt Ramodában, most mindevvel próbálkozik.

Elfintorodtam, és kiköptem a porba a számba gy lt keser séget.– Van gyógyítótok?– A hosszú dervis. Ha meg bírod fizetni…– Az nem lesz gond – válaszoltam kissé elhamarkodottan; és ha

megnyúznak, se tudtam mire vélni, mit vigyorog olyan kajánul a konyabajszú.

6.

Juszaf dej a drágakövek közé markolt sz rös kezével, s megvetmozdulattal szétszórt bel lük félmaréknyit sátra sz nyegén.

– Ezzel akarsz fizetni? – horkantotta megvet en. – És úgy mégis, mihezkezdjek velük? Ültessem el magnak, hátha kikelnek?

Igyekeztem úrrá lenni megdöbbenésemen: életemben nem láttam mégolyan dzsadot, aki így lefitymálta volna az asztalára borított vagyont.Nyilván csak taktikázik, hogy fölverje az árat, gondoltam; s a szememsarkából egy lapos pillantást vetettem a vánkoson gubbasztó dervisre.Girhesebb és rongyosabb volt egy madárijeszt nél, egyetlen árva szót semszólt, mióta a sátorba léptem, és azt az istenverte kámzsát sem akaródzottneki hátravetni a képéb l. Nem túl bizalomgerjeszt , de nyilván érti adolgát, mert Juszaf dej bandájában nem láttam sem betegeket, semsebesülteket.

– Hozzál nekem egy kecskenyájat! – mennydörögte a pocakos haramia,és színpadiasan megrázta sz szakállát. – Vagy két olyan köször követ, ami

110

szárazon is élt fen az acélra! Vagy tíz vég vitorlavásznat, jó er skenderkötéllel!

– De, nagybecs dej – tiltakoztam feszengve –, ezekért a kövekért akárkétszáz kecskenyájat….

– Mutasd nekem azokat a kecskenyájakat! – vágott a szavamba Juszaf. –Hol vannak? –Hát…

– Azt hiszed, nekem nincsenek ilyen kacatjaim? – Belerúgott az asztalalatt egy feltört zárú ládikába, amelyb l csiszolt smaragdok sokasága borulta sz nyegre; egy emír váltságdíja kitelt volna bel lük, pedig jó néhánymegsérült, amikor kifeszegették a foglalatból. – Megenni nem tudom ket,tüzet nem rakhatok bel lük, az ellenségeimt l nem védenek meg. Tegnaptalán értek valamit, de ma nem jók semmire, holnap pedig csak koloncoklesznek a nyakamban!

Nagyot nyeltem. Kínosan tudatában voltam, mennyire szerencsétlennekés kiszolgáltatottnak látszok az alvadt vérrel borított, csontig szabdaltkezemmel. Mi több, a látszat ezúttal korántsem csalt.

– Tedd el az egészet, nemes dej! – mondtam rekedten. Nem voltamabban a helyzetben, hogy alkudozzak. – Mindet, az utolsó szemig, agyógyításért!

– Tartsd meg és dugd a seggedbe! – mordult rám Juszaf. – Az énsegítségemet nem vásárolhatod meg ilyen vacakokkal: testestül-lelkestülnekem kell adnod magad!

– Már úgy érted… – s itt az arcomba szökött a vér – … hogyrabszolgaként? – Kiszolgáltatottság ide vagy oda, a mondat végétveszedelmesen felcsaptam. Vannak dolgok, amire semmi áron nem vagyokhajlandó.

– Nevezd rabszolgaságnak, ha tetszik, de most olyan id k következnekránk, amikor az ilyen szavak értelmüket vesztik – rántott egyet a vállán azsz haramia. – Csak k lesznek és mi, nem számít semmi más. Te épkézláb

fickó vagy, er s és egészséges, nem is túl ostoba: hasznodat tudnám venni aháborúban.

Megfordult velem a világ; olyan szédülés fogott el, hogy meg kellettkapaszkodnom a sátorrúdban.

– Mármint… – motyogtam hüledezve. – Csak nem arra kegyeskedszcélozni, nagytisztelet dej, hogy te… hogy ti… hogy a sereged…

– Nem megyünk sehová – bólintott kurtán a dej. – Itt maradunk azIbarában, és harcolunk a kék szem démonokkal, amíg az er nkb l futja. Asivatag hálátlan otthon, nem kényeztet el minket és kevés örömünk telikbenne – de ez minden, amink van, és többet ér a színes köveknél. A korcsokés a véglények gyáván megfutamodnak, szám zetés és feledés vár rájuk;

111

bennünket viszont olyan halállal ajándékoz meg a Legnagyobb Úr, amelyreaz emelkedettek évszázadok múlva is emlékezni fognak.

Visszanyertem az egyensúlyomat, épp idejében, hogy a dervis arcábatekinthessek, aki végre fölállt a vánkosokról, és hátravetette a kámzsaszövetét. Meg sem lep dtem már, amikor megláttam a homlokán akosszarvakat.

7.

Néha el fordul velem, hogy késve vonom le a kézenfekvkövetkeztetéseket, ám mindent összevetve valóban nem vagyok túl ostoba.Végül megtaláltam a módját, hogy Juszaf dej hasznot húzzon adrágakövekb l, és én is megnyugtassam magamban azt a valamit, amit jobbnapjaimban lelkiismeretnek szoktam hívni.

Mikor a térkapu felé közeledtünk, volt néhány pillanat, amikor afeszültség szinte sistergett a leveg ben, és hajszálon múlt csupán, hogy nemcsapódott ki véres-er szakos robbanásban. A zsoldosok gyanakodvaméregettek minket, számszeríjakat és keszty re rótt varázsrúnákat emeltekránk, dzsad kísér im pedig komor fohászokat suttogtak, kezük az íjukhúrján babrált. Ekkor lassan, óvatosan a byzonb r iszákba nyúltam,kimarkoltam bel le egy adag drágakövet, és magasan a fejem fölé tartottamket, hadd szikrázzon rajtuk az ibarai napfény. A gesztus mintegy

varázsütésre megtörte a veszedelmes hangulatot: Vahtang embereimegértették, hogy nem akarjuk megtámadni ket, a dej harcosait pedigemlékeztettem, hogy üzletet kötni jöttünk. Az igazat megvallva inkább attóltartottam, hogy a menekültek fognak lerohanni minket; ket, ha egyszerelszánják magukat, semmi nem fogta volna vissza, nem lévénveszítenivalójuk. Az öreg haramia azonban kizárta ezt a lehet séget: avezet nélkül tömegnek az a legf bb gyöngéje, jelentette ki horkantva, hogysohasem képes a megfelel id ben cselekedni.

Kieresztettem a hangomat. Szépen betöltötte az egész baldekiországutat; indulás el tt a madárijeszt dervis meger sítette valamivajákolással.

– Dzsadok! A sivatag a tiétek. Hálátlan otthon, nem kényeztet el titeket,és kevés örömötök telik benne – de ez minden, amitek van.

Bosszús mormogás kélt a menekültek soraiban; nyilván azt hitték, holmiszentbeszédet akarok nekik tartani. Pedig mi sem állt t lem távolabb. Elégrégóta éltem az Ibarában, hogy tisztában legyek vele: bármin ékesen f zik,a szó önmagában kevés a dzsad lélek megindításához.

112

– Ki akar Isturnába menni? – rivalltam rájuk élesen, szemrehányón. – Énfizetem a kapudíjat!

Ez meglepte és elbizonytalanította ket, a fennkölt nyitószólam után –de gyorsan ki kellett használnom a lehet séget, miel tt észbe kapnak ésegymást taposva zsibongani kezdenek.

– Csak n knek és gyerekeknek, természetesen – tettem hozzá kissélekezel hangsúllyal, a hagyományos dzsad férfig gre apellálva. Abyzonb r iszák nem volt feneketlen, még Juszaf dej ládikóinak tartalmávalegyüttvéve sem, így hát az öregeket kihagytam: k már eleget éltek. – Ésvan még egy feltételem.

Elkaptam ket. Lélegzetvisszafojtva csüggtek a szavaimon, mind engembámultak: pisszenés sem kélt az egész sokaságban.

– Minden n t és gyermeket egy feln tt, fegyverbíró férfinak kellkiváltani – emeltem föl újra a hangomat. –Egy férfinak, aki itt marad, ésJuszaf dej zászlaja alatt harcol a sivatagért, ami a tiétek!

Erre felzúdultak, valahol félúton a lelkesedés és a felháborodás között;továbbra sem gy ztem meg ket teljesen, ebb l még ugyanúgy lehetettzendülés, mint népünnepély.

Tekintetem Zuli törékeny alakját kereste a tömegben, s meg is találtamt egy csapat fiatal n között, akik egymáshoz bújva, szánalmas

kiszolgáltatottságban kuporogtak a zsoldosok fegyveres arcvonala mellett.– az els ! – mutattam rá ellentmondást nem t en. Juszaf két

banditája azonnal leugrott a nyeregb l, és utat törtek hozzá a menekültekközött, hogy aztán jobbról-balról közrefogva a zsoldosokhoz kísérjék.Közben egy szívdobbanásnyi id re elkaptam a pillantását; a hála különös,már-már hátborzongató módon keveredett benne a haraggal és aszégyenkezéssel. Nem volt id m rá, hogy elgondolkodjak rajta: két csiszoltsmaragdot penderítettem át a leveg n, egyenest a baltakép Vahtangkezébe.

Amint keszty s ujjai összezárultak rajtuk, a saját kifeszített mellemreböktem, s elharsogtam azokat a szavakat, melyek végleg átbillentették amérleg nyelvét, beteljesítve gy zelmemet.

– És itt a férfi, aki kiváltja t a zászló alatt!

113

KEITH ALANSON-NORMAN FELLINGS

IBARA ARANY NAPJAA karavánvezet története

A dzsad id számítás 7130. évének 6.,Dzsahrennen (P. sz. 3692; Sogron kvartjának második) havától,

Ibara földjén

Olvassátok hát Habib, a Városvívó históriáját; Habibét, amundokvégzetéét, ki vitéz volt, bölcs és mértékletes, kinek lábai elé fejedelmeknekszánt rabn k omlottak tiszta jószántukból.

Nemes házból származott Habib al-Fulani, egyetlen szerelme pedig azérintetlen sivatag volt, hol Galradzsától áldott lelkének sólyma szabadonszárnyalhatott.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I. könyv, el beszéd

Világéletemben rühelltem a sivatagot.Évekkel ezel tt szilárdan eltökéltem, hogy amint – Galradzsa

segedelmével – megszerzem els ezer aranyamat, palotát veszek bel le aGályák tengerének északi partján, és közelébe sem megyek többé ahomoknak.

Galradzsa azonban nem csak kegyes, hanem bölcs is, így látnomengedte, hogy ezer arany csak aprópénz ezeken a földeken. A hamedibankházakban majd' ötször ekkora összeg várta, hogy végre visszavonuljak.És amikor összegy lt az ötezredik aranyam is, emlékszem, azt mondtam,viszlát, mélysivatag, és búcsúzóul a szerencsés út jelét vizeltem egyhomokbucka oldalába.

Aztán jött az a szerencsétlen eset, amikor valami jöttment kráni egyfejjel megrövidítette Jaszef emírt, a diplomácia nagymesterét, a messzeföldön híres pederasztát és megveszekedett barmot. Több sem kellett akifinomult Rahim el-Haszrának – Galradzsa rothassza le csontjairól a húst!

114

–, aki azon nyomban uralkodó nélküli haramiaállammá nyilvánítottaSobirát, és a káosz további el-harapózását megakadályozandóbefagyasztotta minden sobirai polgár vagyonát az új, törvényes emírmegválasztásáig. Szolgátok pedig, ha nem is büszke, de belenyugvóalattvalója volt Jaszefnek, a majmokkal fajtalankodó szerencsétlennek, így enemes intézkedés áldozatául esett. Ott álltam tehát valami doldzsahverteporfészekben, teljes vagyonom az a tucatnyi érme és apróbb drágak volt,amelyekb l az erioni utamat kívántam finanszírozni.

Természetesen óvakodtam balszerencsém hírét megosztani hembereimmel – hogy nyelné el ket a homok – így rögvest Erionbaindultam, remélve, hogy az ottaniak nem tudnak a kutyazabáló el-Haszratiltásáról. Nem is tudom, mi ütött belém. Az erioni Hercegi Bankház szorosösszeköttetésben áll a hamedi bankokkal, így már rég tudták, merr l fúj aszél. Mikor tehát teljesen szabályos értékleveleimet lobogtatva kivétetkezdeményeztem, udvariasan tájékoztattak a helyzetr l. Amikorfennhangon bizonygattam igazamat, megverettek a teremszolgákkal éskidobtak az utcára. Finom népek voltak, odakint már nem rugdostak meg aföldön. Belátó ember lévén nem kísértettem tovább a szerencsémet, pedigmegfordult a fejemben, hogy szerencsejátékon nyerem vissza a pénzem. Azels cégér azonban, mely szemem elé került, az Enrawell Csillagáé volt, amásodik pedig az Ékes Tegzek Házáé. Mindkét helynek veszett híre volt,ezért nem is próbálkoztam, inkább visszatértem a sivatagba.

Két napig vedeltem egyfolytában, és amikor kijózanodtam, új üzletbekezdtem.

Ebbe, ni.

* * *

– Ugye biztos vagy benne, hogy tudsz fizetni, Habib? – tudakolta az szhajú, savószín szem pyar mentalista.

– Hogyne – hazudtam csíp l. Savrian barázdált arca rezzenéstelenmaradt. Tiszta volt el ttem, hogy tudja, de mert az üzlethez kevesebbetértett, mint egy üzeked teve, és ezt is tudta magáról, jobb híján rámhagyatkozott. Az utolsó, oázisnak csúfolt porfészket egy napja hagytukmagunk mögött, idekint pedig bátran feldughatta magának az elmebefolyásolásának tudományát, ugyanis mindenki tudta, mit tesz amélysivatag a varázslatokkal. Van, hogy m ködnek, van, hogy nem ésel fordul, hogy teljesen máshogy sikerülnek, mint ahogy a mágiahasználótervezte… Ahhoz mindenesetre túlságosan óvatos volt, hogy éjszakaelvághassam a torkát, és civilizált környékre érve bármikor a nyakamraléphetett volna, így fel sem merült bennem, hogy átverjem.

115

– Ne aggódj, Savrian, amint visszaérünk, megkapod a kialkudottpénzedet.

– Jó – hagyta rám a dolgot a mentalista, és el reügetett. Ez kissémegnyugtatott, mert szívesebben néztem a tarkóját, mint a hideg halszemét.Patthelyzet volt, egyenesen a nagykönyvb l. Temérdek módon lehettünkvolna egymás ártalmára, de jelen pillanatban ez egyikünknek sem álltérdekében.

Dsemshyd léptetett mellém, baltaarcán aggodalom sejlett. Körbenézett,hogy van-e valaki hallótávolságon belül.

– Az egyik lány panaszkodik – mormogta kackiás bajusza alól, amelyr lnagy cseppekben olvadt a tevezsír.

– Menj vissza, és mondd meg neki, hogy az egész múló kellemetlenség.Ha ezzel sem éri be, akkor…

– Baj van, szalah. Azt mondja, nem Qusarma felé megyünk, és ha nemkap magyarázatot, elkezd sikoltozni, hogy megtudja a többi lány is.

– Mondd meg a ribancnak, hogy homokvihar van el ttük. Kikerüljük.És, ha továbbra sem nyugszik, gyere vissza ide.

– Nem lehetne talán… – vigyorodott el Dsemshyd.– De, lehet – néztem rá ártatlanul. – Feltéve, hogy nem bánod, ha úgy

jársz, mint al-Vászii, ha a kezeden kívül bármi mással is hozzáérsz.Dsemshyd láthatóan végiggondolta, mi történt al-Vásziival, és a

legcsekélyebb mértékben sem t nt kanosnak többé.– Eredj, és kerítsd el Savriant! Szükségem van a karaván másik

gondolkodó elméjére.– Ki az egyik, fényességes? – kérdezte ártatlan képpel Dsemshyd.

vös pillantást vetettem rá.– Aki megfizeti a szolgálataidat, te sakálok fattya. És most eredj; a

hercegn nk bizonyára türelmetlen.Savrian bevárt ötven lépéssel arrébb.– Mi történt már megint? – tudakolta türelmetlenül.– Az egyik vendégünk gyanakszik, hogy nem arra visszük ket, amerre

mondtuk nekik. Plántálj az elméjébe valami rózsaszínt, valami illatosat,valami puhát, valami hosszút, és vastagot. Szigorúan az elméjébe!Dsemshyd majd elmondja, melyik lány az.

– Lefogadom, hogy Laylathnak hívják – borongott a mentalista.Dsemshyd olyan buzgón bólogatott, hogy majdnem kiesett a tevéje

nyergéb l.– Szalah, honnan tudtad? Tényleg ez a neve!

116

– Egyrészt mentalista vagyok… másrészt nálatok minden második n tígy hívnak. – A pyarroni felsóhajtott. – Na, munkára. Dsemshyd, vezessahhoz a szukához!

Egy gonddal kevesebb – mormoltam, és kiköptem a számban összegy lthomokot. Galradzsa azonnal meg is büntetett botor der látásomért:kisvártatva Savrian léptetett mellém. A homlokát masszírozta.

– Gond van, Habib.Ett l vigyázzba állt bennem a reggeli füge.– Nem örül az én szívem, hogy ilyen szavakat kell t led hallanom –

mondtam, mert gy zött bennem a megszokás. Savrian megrovóan meredtrám a homokkend je fölül.

– Mondd már, mi a rosseb van! – fogalmaztam át a kedvéért.– Két lehet ség – vezette el a mondanivalóját. Mindig is szeretett sót

szórni a sebeimbe, különösen, ha késve fizettem neki. – Az els , hogylerombolom azt a rohadt er döt, ami az elméjét védi, de akkor valóbanvarázsolnom kell, nem elég csak szigorúan néznem.

Felnéztem a közönyös égre, amelyen fekete viharfellegek gyülekeztek,villámok cikáztak. Persze, egyetlen csepp es sem érte el a homokot. Ahorizonton porördögök táncoltak, pedig a karavánúton, alig százlépésnyire,szell sem rezdült. Az útjelz cölöpök egyikét a szemünk láttára nyelte el ahomok.

– Ugye jól gondolom, Galradzsa övének legfényesebb csatja – sz rte aszót a pyarroni a fogai között –, hogy itt nem a legjobb ötlet összevisszavarázsolgatni?

– Jól – csikorogtam, és utasítottam az egyik hadzsit, hogy pótolja azelsüllyedt cölöpöt.

– És mi a másik lehet ség?– Az, hogy teszed, amit az a csaló ribanc mond: odamész és beszélsz

vele.– Jó – hörögtem ismét, és irányba állítottam a tevémet.Az áruk a vezetéktevéken utaztak, b rüket árnyékvet k és egész testüket

fed ruhák óvták a naptól és a hajcsárok tekintetét l. A fegyelem drágadolog idekint. Al-Vászii nem az els volt, aki engedett a csábításnak, de egydarabig mindenképpen az utolsó. Igaz, nem vártuk meg, amíg a testétkörbefonó, vizes b rszíjak összeroppantották volna a csontjait, de asikoltozása sokáig kísérte a karavánt, mivel a vékonyabb, hamarabb száradószíjakat egészen más testrészeire köttettem.

Közelebb léptettem az engedetlen áru tevéjéhez, elég közel ahhoz, hogya sivatag síri csendjében elhangzó szavainkat ne hallja meg senki más.

– Laylath – kezdtem. – Ez a neved, igaz?

117

Ha akarod, szalah, úgy hívnak – búgta. Felsóhajtottam. Engem akarelcsábítani? Idekint? Egy teve hátán?

– Úgy hallom, beszélni kívántál a karaván vezet jével. Én vagyok az.– Nem tudtam nem észrevenni, hogy még véletlenül sem Qusarma felé

megyünk.– De igen! – közöltem, és mer n bámultam. Ez általában hatni szokott. –

Persze ha kételkedsz a szavaimban, akár meg is korbácsoltathatlak.– És csökkentenéd az értékemet? – kuncogott a n sténydémon. – Ugyan,

édes! Ennyi er vel akár a szüzességemet is elvehetned.Oldalra billentette a fejét, és elkezdte rebegtetni a szempilláit. A

haszonra koncentráltam, utána a teve szagára és a bolhacsípésekre. Ezutóbbi hatott, így h vös maradtam.

– És honnan veszed, Laylath, te engedetlen ribanc, hogy rossz iránybamegyünk?

– A csillagok állásából, kis szívem – magyarázta . –Atyám hajós volt,kora gyermekkoromban megtanított arra, hogy a Miramar állásábóltájékozódjak. Ráadásul a készletek sem elegend ek Qusarmáig… legalábbisnem ennyi embernek.

Ha igazat mondott, hiába is tagadtam volna. Elt dtem azon, hogymagam peckelem fel a száját, és megkorbácsolom, de nehéz lett volnatitokban tartani az esetet a többi lány el tt, akik még mindig azt hitték, egyfejedelmi udvar megbecsült rabn i lesznek. Ha pedig pánikba esnek, szöknipróbálnak, és elég, ha letévednek az ösvényr l, máris elnyeli ket amélysivatag. Persze, meg is ölhettem volna, de a vev im darabra fizettek,ötven arany pedig nem kevés.

– Akkor talán egyezzünk meg, büszke oroszlánom – lehelte, ésközvetlenül a fülemhez hajolt, mintha nem lett volna így is rohadtulmelegem. Enyhe ámbraillat csapta meg az orromat, hogy milyen szagotérezhetett rajtam két hét sivatagjárás után, arra gondolni sem mertem.Mindenesetre én már megszoktam.

– Mit javasolsz? – mondtam, de hangom rekedtebb volt, mint ahogyszerettem volna.

Mit szólnál, ha engem valóban Qusarmáig vinnél? Ott sem adnánakértem kevesebbet, mint bárhol másutt.

Fene sem tudja, hogyan érte el, hogy a leplek alatt is domborodjanak amellei.

– És ha nem?– Akkor sikoltozni kezdek, és búcsút inthetsz a lányoknak. Tudod, a

legtöbbjükkel már jól összebarátkoztam. Ha sikoltozni kezdek, a sivatagnakrohannak félelmükbe.

118

Faarccal néztem vissza rá.– Tudod, akár szíven is szúrhatlak.– Tudom, mennyit érek, Ibara rendíthetetlen sziklája. Ugyan miért

pazarolnál el ennyi pénzt, amikor velem meg is lehet egyezni?– Még megfontolom – morogtam, és el reléptettem.Megérkeztünk. Most következett a kockázatos rész.

Habib al-Fulani idejében népe fiai s leányai az égiekhez fohászkodtak:„Segélj meg minket, ó, magasságos Dzsah, halld meg könyörgésünket,könyörületes Doldzsah, és küldj hozzánk meg-ment t, bölcs Galradzsa, merta ti népeteket a homokba tiporták a kék hold fattyai, zászlóidatmegszaggatták a ganajtúrók ivadékai; amundok gyalázzák meg világszépvárosaitok falait'.”

Meghallotta volt népe panaszát a nemes lelk Habib al-Fulani,miközben a sivatag szépségében gyönyörködött, és a nap fényébenfürösztötte szépnek örvendez arcának élét. Futár érkezett hozzá, ki utolsóleheletével számot adott neki arról, hogy az amundok egy nagyura húszvilágszép dzsad szüzet tart fogva mételyes sivatagi odújában, kik nemreménykedhettek már sem eleven, sem holt segedelmében, sorsuk ígykizárólag a Sivatag Oroszlánjának kezeiben van.

Legott harag felh zte el Habib, az Igazságos homlokát, mennydörgszavára új alakba rendez dtek a d nék, és rémülten csitult el az örökköntomboló vihar.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I. könyv, 11. fejezet

El rementem, hogy felderítsem a terepet.A megbízóimtól kapott bronzszín érme olyan nehéz volt, hogy

használaton kívül kénytelen voltam a nyeregtáskában tartani, holott alig voltnagyobb féltenyérnyinél. Elöntött a bizonyosság, hogy közel járok acélomhoz. Er vel küzdöttem le a boldogságot, ami elöntött.

Nem volt ide való érzelem; a hideg is kirázott t le.Magam mögött hagytam a karavánt, és el rébb léptettem az úton.

Megéreztem, hogy a számomra megfelel hely az ösvényt l jobbra van. Azegyik cölöphöz kötöttem a tevémet, és gyalog mentem tovább. Reméltem,van annyi eszük, hogy biztosítják a számomra a terepet.

Haladásomat nem is akadályozta semmi. Nem nyelt el a homok, nemcsapott le rám szárazvillám, és nem ragadott el valami lidérces bestia.

119

Kezdetnek megteszi.Sajnos, nem voltam annyira biztos a dolgomban, mint ahogy mutattam,

elvégre most jártam itt el ször. Az érmét Abdülmecidt l, a hiénalelkuzsorástól szereztem, aki be akart venni az évszázad üzletébe. Ez alatt aztértette, hogy én izzadok és kockára teszem az életemet, pedig megkapja ahaszon nyolcvan percentjét. Jogos felháborodásomban vérét vettem, aztánvégeztem test reivel is. Azt azonban nem mulasztottam el kiszedni bel le,hogyan juthatok el titokzatos üzletfeleimhez. A mocskos vénember! Nemátallott amundokkal üzletelni! Én soha nem tettem volna ilyet, ha csak egykicsivel is több pénzem van, így azonban nem válogathattam. Még alányokat és a készleteket is a nála talált pénzb l kellett megvásárolnom. Amindig h vös bronzérme felforrósodott a kezemben. Most kellett volnamegpillantanom az irdatlan piramistemplomot, de nem láttam mást, csakegy örvényformára szilárdult homoktölcsért. Testvérek között is lehetettvagy félmérföldnyi széltében-hosszában. Vagy elnyelte ket a sivatag,vagy… Mindegy. Én ma itt ugyan egy vasat sem keresek!

– Hogy én is miért hittem, hogy valaha, valaha ebben a rohadt mocskoséletben egyszer szerencsém lehet? –nyögtem.

Átkoztam az amundokat, Abdülmecidet, a h séget, a hideget, Hamedet,Sobirát, az isteneket és a biztonság kedvéért az Erioni Hercegi Bankházatis, lihegtem kicsit, és folytattam. Rögtönöznöm kellett. Laylathnaktökéletesen igaza volt, a készleteink tényleg csak idáig voltak elegend ek.Élelem nélkül sokáig életben lehet maradni, a szomjhalál azonbantürelmetlenebb, két-három nap után eljön az emberért. A karaván tagjainaktermészetesen jutott víz a visszaútra is, de az árut magunk mögött kellettvolna hagynunk és ezt most nem engedhettem meg magamnak. A lányokatbárhol pénzzé tehetem, legfeljebb kevesebbért, mint az amundok ajánlata.Beleköptem a homoktölcsérbe és hetedíziglen szóló átkokat üvöltöttem amélységbe. Tudtam, hogy mit sem ér, de azért jólesett. Amikor kicsitmegnyugodtam, visszaindultam a többiekhez.

Ételt, italt nem vettek magukhoz tizennégy teljes napon és éjszakán át, denem éheztek, és meg sem szomjúhoztak, mert szívükben csak a kötelességtudata lobogott. A test fáradalmaival mit sem tör dtek. Elérték a roppanttemplompiramist, mely mérföldekre vetette árnyékát, és hangyákkéntnyüzsögtek körülötte az amund harcosok s papok.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I. könyv, 11. fejezet

120

– Tovább! – ordítottam. – Naplementéig el akarom érni El Tenadiyát.– De, szalah! – tiltakozott az egyik fegyveres. – Azt mondtad, itt

találkozunk a vev vel, és…– Hallgass vagy meghalsz! – bömböltem és kétujjnyira kihúztam

handzsáromat a hüvelyb l.A fickó elsápadt. A többiek igyekeztek sebesen eloldalazni mell le a

tevéjükkel. Úgy véltem, legalább egy napig még senki nem mer hasonlóanarcátlan módon zaklatni. Kivéve persze az átokverte pyarronit, aki már évekóra visszaél legendás türelmemmel. Sejthette a kurafi, hogy éppenugyanannyira félek t le, mint t lem. Nem sietett vissza a helyére, mint atöbbiek, szótlanul bámult inkább halszemeivel, aztán úgy t nt, döntésrejutott; vállat vont és visszatért az áru mellé.

Számba vettem lehet ségeimet. Nem tartott soká, hiszen két választásommaradt csak. Vagy visszafordulok, elismerve, hogy hibáztam, de akkor asaját embereim próbálják ki rajtam azt a módszert, amit al-Vásziinalkalmaztam. A másik lehet ség, amely egy leheletnyivel több esélyt adotta túlélésre, hogy valóban megpróbálom Qusarmában pénzzé tenni alányokat. Ehhez viszont miel bb pótolnunk kellett egyre fogyatkozóvízkészletünket.

Galradzsa különös tréfájából csak egyetlen oázist ismertem a közelben,azt azonban két évvel ezel tt a fayumák támadták meg, lakóit kardélrehányták vagy elhurcolták, azóta pedig a sajátjuknak tekintették. Mindenmás esetben az öngyilkosság különösen ostoba módjának tekintettem volna,hogy ujjat húzzak a fayumákkal, de most sokkal jobban aggasztott a sajátbandám.

Ismét tevére kaptunk hát és követtük az utat északnyugatnak. Keménytempót diktáltam, de senki nem panaszkodott. Az izzadság a szemembefolyt, elfehéredett bütykökkel markoltam a kantárszárat. El reküldtem azt akét embert, aki valamelyest tudott bánni az íjjal, egyikükre még alátcsövemet is rábíztam. Egy ideig még láttam a port, amit a tevék patáivertek, amikor azonban egy homokbucka mögé értek, leszálltak, ésmeglapultak. Savrian megállt mellettem, és röviden tájékoztatott mindarról,amit az el rs tagjainak elméjéb l kiolvasott.

– Amundok. Öten. Ez szerencsés szám, nem?– Ilyen esetben a nulla a szerencsés szám.– Halott fayumák mindenhol. N k és gyerekek is. Az egyik amund

megsebesült, egy másik pedig felemeli a kezét és kántál.– L jék le! Most!Savrian nem kérdezett vissza, csak közvetítette a parancsot.

121

– Támadás! Küzdjetek, barmok, ha valaha még hugyozni akartok!Többet nem kellett mondanom.Négyen hátramaradtak az áru rzésére, a többiek velem együtt vágtába

kapták a tevéjüket. Mire elértük a buckát, láttam, hogy a két el reküldöttíjászt telibe kapta, amivel az amundok válaszoltak a támadásra. Miutánelporzottam a buckák mellett, láttam, hogy a két nyíllövés is célt ért: egydöglött amund feküdt a homokon, az egyik vessz a mellkasát, a másik atorkát ütötte át. Szívesen mondtam volna, hogy h – és immár sajnálatosanhalott – embereim homoki elfeket megszégyenít célzótudományról tettektanúbizonyságot, de az igazság az, hogy a rohadék alig állt húszlépésnyire.

Handzsárt rántottunk, és a sivatagjárók si csatakiáltását hallatva a túlélamundokra vetettük magunkat.

– Halál rátok, kurafiak!Mellettem felüvöltött egy teve: oldalát hatalmas, f részfogas kard tépte

fel. Emberem visszakezes vágással elválasztotta a kék szem fejét a testét l,miel tt haldokló hátasa a földre rántotta volna. Nekem is meglett hirtelen amagam baja: az egyik porzabáló, úgy t nt, engem nézett ki magának. Még amaga fajtája között is hatalmasnak számíthatott; a feje az ágyékommagasságában volt. Épp, ahová Galradzsa teremtette.

Magasba emeltem handzsáromat, és irtóztató er vel lesújtottam. Az azostoba bronzb állat csak bámult azokkal az óriási, kék szemeivel, még akardját sem emelte fel – ehelyett üres bal kezével nyúlt felém, elkapta acsuklómat, és kiemelt tevém nyergéb l. Mire észbe kaptam, jónégylépésnyire nyekkentem a homokban a háta mögött.

Felmértem a csata állását. Bár ne tettem volna! Az én amundomon kívülmár csak egy volt talpon, az is eléggé vérzett, de a holdimádók is kitettekmagukért, embereim javát lemészárolták. Alig négyen maradtunk, és abandám maradékának is eléggé reszketett már a lába. Elfutni persze nemmertek, annyi eszük még volt.

Feltápászkodtam. Amikor a nagydarab a földhöz vágott, annak rendje ésmódja szerint kificamította a kardforgató karomat, és éreztem, hogylegalább két bordám elrepedt. Vért köptem a homokba.

Embereim a sebesülttel küzdöttek, aki láthatólag még nem fogta fel,hogy bal keze csuklóból hiányzik. Mindenesetre az alkarjára er sítettlánccal úgy vágta mellbe az egyik, hátasát vesztett emberemet, hogy azazonnal összeesett.

A nagydarab nem sietett, ráér sen sétált a harcolók felé. Aztán lépésközben úgy is maradt. Annyira meglep dtem, hogy egy pillanatig eszembesem jutott, hogy akár hátba is szúrhatnám. Végül észbe kaptam és tarkóndöftem, mire eld lt, mint egy zsák.

122

El ször nem értettem, mi üthetett belé, hogy hagyta, hogy a hátábakerüljek, aztán megpillantottam Savriant, amint halottsápadtan szédelgettegy homokbucka tetején. Barázdált arcáról néma diadal sütött.

– Azt a férget élve akarom! – üvöltöttem megmaradt embereimnek, majdaz oldalamhoz kaptam.

Az amundok láthatóan a fejükbe vették, hogy keresztülhúzzák aszámításaimat. A nagydarab eleste megrendíthette az egy szem túlél t, mertkörülnézett, és felemelte az egyik földön hever , gazdátlanná vált jatagánt.Már reménykedtem, hogy megjött az esze és valami tisztességes fegyverrevált, hogy az embereim ne darált húsként végezzék, de ennél valami sokkalrosszabbat m velt.

Egyetlen sima mozdulattal szíven szúrta magát.Öles léptekkel odasiettem. Mikor odaértem, még lélegzett. Üvegesed

szemével gúnyosan engem méregetett. Mintha megpróbált volna mondani isvalamit, de nem voltam rá kíváncsi: teljes er vel az arcába tapostam.

– És mondd meg az összes hiénának odaát, hogy készüljenek!Társaságot kapnak.

– Azt hiszem, mindannyiunk nevében beszélek, amikor azt mondom: miezért egyáltalán nem vagyunk megfizetve – hallottam Savrian hangját. –Igazság szerint ezeket is külön kellene felszámolnom.

Körbenéztem a csatatéren, magamban osztottam, szoroztam. .. majdszéles mosolyra húztam a számat. Csak kicsit biggyedt le a szélénél. A híregyszerre volt jó, és rossz. Jó, mert tizenhat emberrel kevesebbnek kellettfizetnem a végén. Rossz, mert velem és a pyarronival együtt már csak tízfegyverbíró férfi maradt a bandából. Ez megnehezítette az áru rzését,ráadásul elég lett volna egy jobban felkészült rablóbanda, hogy bevégezzéka munkát, amit az amundok elkezdtek.

Viszont legalább vizünk már volt.Utasítottam a túlél ket, hogy temessék el az elesetteket, a vízlel helyt l

biztonságos távolságra. Az amund és a fayuma dögöket csak arrébb cipeltéka víz mell l, és százlépésnyi távolságban halomba hordták ket.

– Senki nem nyúl az aranyhoz! – b dültem el, amikor láttam, hogy azegyik szemfüles fickó már az amundok ékszereinél matat. NéhányraSavrian vetett szemet, én pedig úgy döntöttem, kegyes leszek és nem szólokrá. Úgy éreztem, ha nem leszek kegyes, nem leszek semmi sem.

– De, szalah, hiszen ez csak réz, úgy éljek! – nézett rám megbántvaDsemshyd. Társa, egy abadanai égimeszel , buzgón bólogatott hozzá.

– Engem akarsz te hülyére venni, te sakálok fattya? Te még rézért sosemmozgattad meg a seggedet! De ha már amúgy is ott vagytok, vágjátok le azösszes amund fejét! Ritka fajzatok; tán még pénzmag is kerülhet bel lük.

123

Savrian kivételesen nem vitatkozott, s t elégedetten hümmögött. Ismertpár természettudóst odahaza, akik aranyakkal fizetnének meg egy-egyamundfejet. Milyen kár, hogy El Tenadiyában még az is ritka, hogy valakiírni-olvasni tud. De ha találunk egy képzett balzsamozót valamicivilizáltabb helyen, jó pénzért eladhatjuk ket.

Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan mekkora túlkínálatunk leszamundból. Él l és döglöttb l is egyaránt.

Miután kiosztottam az embereknek az ékszerek ket megillet részét,egyiküket visszaküldtem a karavánhoz, hogy hozza az árut.

A többieknek táborverésre adtam parancsot. Éjszaka az Ibara jeges, akára távoli Sheral csúcsai, de feleannyira se lakályos. Mindenki kihasználta aritka alkalmat, és a kút vizében lemostuk magunkról az út mocskát. Alányok paraván mögött mosdottak, hiszen nem jó, ha a kiéhezett férfinépmeztelen n ket lát. Hamarosan álltak a sátrak, égtek a tevetrágyából rakotttüzek, én pedig rséget állíttattam a megmaradt kevés fegyverforgatóból.

Habib legderekabb társa, a mindhalálig h es bátor Dsemshyd egymagaszáz amundot adott halálnak akkoron. S mikoron a nap alászállt, az amund

pap feje Habib al-Fulani dárdájának hegyére került. A húszgyönyör séges, hurikhoz hasonlatos dzsad sz z megszabadult a szörnyfogságból, és édes hangon hálálkodtak megment iknek. Mikor az átkozottpap kilehelte sakállelkét, a templom megremegett, és elnyelte a sivataghomokja; helyén ma is hatalmas homokörvény hirdeti a nagy Habibdics ségét.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I. könyv, IV. fejezet

A n k megbabonázva bámulták a lándzsák végére t zött amundfejeket.Szerencsére egyikük sem ismerte fel bennük a lényeket, amelyekr lgyermekkoruk rémmeséi szóltak. Kivéve persze a Laylath nev agyafúrtribancot.

– Elalélok – nyögte elhaló hangon. Biztos voltam benne, hogy ezt sokatgyakorolta. Egy kulacs vizet nyújtottam neki.

– Habib, én h söm, Sobira oroszlánja – lehelte a fülembe, és azillend nél sokkal szorosabban kapaszkodott a karomba. – Szörnyetegeklegy je. Jól látom, hogy azok ott… – olyan közel hajolt hozzám, hogyajkai a fülemet érintették – .. .amundok?

– Nem! – mondtam dacosan.

124

– El ször elt nnek a vev id, azután egy akkora csapat holdszem befutunk egy oázisban, amekkorát ezer évente egyszer, ha látni. Sok lesz ez avéletlenekb l, nem gondolod?

– Galradzsa útjai kifürkészhetetlenek – mondtam zordan, de torkomonakadt a szó, amikor ügyes kis kezével az ágyékomba markolt. Ösztönösenkörbenéztem, de a többiek messze voltak, mi pedig a tevék takarásában.Akkor sem láttak volna minket, ha véletlenül errefelé figyel valamelyikük.

Csak egy pillanatra fordítottam el a fejemet, de Laylath már el ttemtérdelt. Hagytam, hadd tegye, amit tenni akar. Lábaimból kifutott az er ;kénytelen voltam az egyik tevének támaszkodni.

Mikor végzett, felmosolygott rám.– Elégedett az én nagyuram?– Te aztán tudod, mit csinálsz…– Bizony.– Akkor vagy te sz zlány, amikor én! – kaptam a handzsárom után.– De kérlek! Már a feltételezés is sért. Sz z vagyok, immáron

negyedszer. És azt ne hidd, hogy olyan könny volt megfelel en képzettfelcsert találni.

– Te szuka – fújtattam. – Ha ezt az amundok megtudták volna…Elhallgattam, de túl kés n. Laylath mosolygott.– Tehát… amundok?– Csend! Vagy meghalsz – sziszegtem, nehogy meghallják a többiek. –

Tudod-e, mit tettél? Majdnem megöltél mindannyiunkat!– Amundoknak akartál eladni minket. Egyezzünk meg: te becsületes

keresked vagy, én pedig sz z.Átgondoltam a dolgot. – Érintetlen – bólintottam azután.Én is miért nem tudtam inkább tevékkel kereskedni!

Habib szeme megakadt a nemes, makulátlan szüzességit, szépségesLaylath fátyol fedte vonásain. „Most pedig az asszonyommá emellek,mennyei szépség huri!” Boldog öröm ragyogott fel Laylath, a Sz ziesvonásain. „Alig hittem, hogy méltónak találsz erre a kegyre, ó, SivatagHurrikánja! Füröszd meg arcomat fényedben, ó, Ibara Napja!” Adinasztiaalapító Habib al-Fulani és egyetlen felesége, az érintetlen Laylathal-Fulani, távol vonultak ekkor, és fennkölt, egekben fogant nászukat nemzavarta meg semmi e világról való.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,II. könyv, III. fejezet

125

Nyugovóra tértünk, és eljött a reggel, mi pedig délnek indultunk, ElTenadiya felé.

Galradzsának hála eseménytelen utunk volt; pár nap alatt oda is értünk.Még a gondosan besózott amundfejek is alig szikkadtak meg útközben. Úgygondoltam, megérdemeljük, hogy diadalmenetben vonuljunk be a városba.El reküldtem tehát az el védet, magasra emelt dárdáik hegyén a trófeákkal.Én a város falait kémleltem, és figyeltem a hatást. Senkit nem láttamrségben. Ünnepnap lenne?

Sebaj, gondoltam, annál nagyobb lesz a meglepetés.Áthaladtunk a kapun, de csak néhány elkerekedett szem utcagyereket

láttunk, akik jöttünkre szótlanul sarkon fordultak, és elrohantak.– Miféle dzsadok ezek? – morogtam. – Most még alamizsnát is

osztottam volna pedig…– Látod azokat ott? – pillantott rám Dsemshyd. – Mintha bujkálnának.

Ráadásul gyanúsan kevesen vannak a városban.A nyeregtáskám megmozdult, és még a b rön és a szöveten keresztül is

éreztem a combomon annak a nyavalyás érmének a h jét. Villámgyorsanreagáltam.

– Le a fejekkel, Doldzsah barmai! – üvöltöttem.Embereim engedelmesen behúzták a nyakukat, majd magasba lökték a

dárdáikat a fájuk t zött amund fejekkel egyetemben. Nem voltam büszkerájuk.

– Hadd el! – dünnyögte mellettem a pyarroni. – Kés .Amundok jelentek meg a f utca végén.Nem hasonlítottak azokra a meztelencsigákra, akiket a képeskönyvek

miniatúráin látni: vállukat-mellüket valamiféle vértezet fedte. Az elsgondolatom az volt, hogy teveszart kentek magukra a besték, mert úgy t nt,legyek rajzanak körülöttük. .. pedig nem legyek voltak, hanem furánkavargó por.

A bronzb állatok fegyvert markolva, minden sietség nélkülközeledtek felénk. Élükön bátran, büszkén menetelt az én papom. Biztosvoltam benne; az érme már a fülembe is dünnyögött.

– El re, barmok! – dörrentem embereimre. – Tán azt hiszitek, maguktólelpatkolnak?

Porfelh lepte el az elöl haladó harcosokat – szívdobbanásnyi id alattkígyózott el az árnyak közül. Mire melléjük értem, hátasom lába, márfehérre csupaszított csontokon tapodott, mégsem hátráltam meg – nem volthová hátrálnom. A sivatag si csatakiáltásával rontottam az amund papra.

126

Galradzsa, ha véletlenül életben maradnék, add, hogy ne beszélhessen eza fattyú!

Csodával határos módon már-már elértem az amundok vonalát. A hat-neb csak mosolygott, elvégre így vagy úgy, de házhoz hoztam az áruját,ahogy az jó szolgákhoz illik. Lenéz volt és fens bbséges, szemében a kékhold hatalma ragyogott; istene g gjével tekintett rohamunkra. Bronzszín ,olajjal borított, izmos fels teste a régmúlt id k h seinek szobra volt, ahúsba álmodott tökéletesség maga. Jobbjával úrias nemtör dömségévelemelte fel irdatlan fegyverét. És csak várt.

Ekkor dobták fejbe az emeletr l egy vízipipával.Az ablakokból a kézre es , lehet ség szerint nehéz tárgyak zápora zúdult

a megdöbbent amundokra. Felfelé figyeltek, így egy pillanattal kés bbreagáltak a kelleténél, amikor a kapualjakból késekkel, húsvágó bárdokkal,

rökkel és kalapácsokkal felfegyverezve tört el a férfinép, hogy vadharaggal rájuk rontson.

Az amundok vezére elkapta rólam a tekintetét, és rájuk pillantott. Minthamormolt volna valamit. El Tenadiya lakói megtorpantak, és kiüresedettszemeikkel minket kezdtek bámulni… aztán rögtönzött fegyvereiketlóbálva felénk indultak, akár egy él holt sereg.

Szólni akartam az embereimnek, hogy tartsanak ki, amíg lehet, de a hat-neb megel zött. Felénk fordult, az arcán rezzenetlen volt a mosoly.Valószín tlenül izmos karjával intett egyet karavánom felé, és ekkor…

Villámcsapásként hasított belém a felismerés, hogy senki és semmivagyok hatalma el tt; pondró, aki arra sem méltó, hogy az én zafírszemuram szétmorzsoljon, létezésem kegy, melyet nem érdemeltem ki, és sohanem is fogok. Hogy az én uram a maga kegyelmességében mégis méltónaktaláltatott, hogy El Tenadiya lakóinak kezeit l fogadjam a halált, hatalmasadomány volt érdemtelen személyemnek, mert kiérdemeltem figyelmét,még ha csak egy szívdobbanásra is. Tevémr l leugorva hasra vetettemmagam.

Anyád, az a füstös, tevékkel üzeked ribanc a méltatlan, te fösvény állat!– visszhangzott az elmémben. Viszont túl sokan vannak így együtt; nemtudom áttörni nyolcuk védelmét.

Bennem szakadt a lélegzet. Felálltam volna, hogy Savrian vérét vegyempimaszságáért, amiért az én parancsolómat káromolni merészelte, deengedély híján maradtam, ahol voltam.

Uram közelebb lépett, de egy pillantást sem pazarolt rám. Ill távolságottartva követte t a város népe. Az érme dalolt a nyeregtáskámban. Újabblépést tett, és én oldalt fordítottam a fejem, hogy tovább szemlélhessemdics ségét. Jelenléte boldogsággal töltött el. Szemem sarkából láttam, hogy

127

El Tenadiya népe közeledik, és a kezekben lév szerszámok magasbaemelkednek.

Öld meg! – érkezett a sugallat.Magamban megvet en felkacagtam. Hogyan is emelhetnék kezet a hat-

nebte, féreglétem teljhatalmú útára! Félresöpörtem a szentségtörgondolatot… ám hirtelen acél villant a kezemben, és fegyverem, akárhamagától mozdult volna, az el ttem álló szoboralak ágyékába mélyedt.

– Nem! – kiáltottam fel, amikor a dics hat-neb elhanyatlott, gyönyörarcát fájdalom torzította el – fájdalom, amit én, a méltatlan féreg okoztamneki. Hatalmas, istene hasonlatosságára formált teste d lni kezdett, atisztátalan porba… ahova való volt, hogy Galradzsa varrjon erszényt abronzszín irhájából!

Felegyenesedtem, és ugyanazzal a lendülettel térdkalácson rúgtam, hogybiztosan elhasaljon az az öntelt rohadék.

Úgy t nt, az öntudat szikrája munkál még benne, mert a tömeg nem álltmeg, noha lépteik elbizonytalanodtak. A legközelebbi jó háromkardtávolságnyira volt t lem. Szerencsémre épp a többi holdszem útjábanvoltak.

– Hé, marhák! – mondtam, és kezemmel letöröltem arcomról a veríték-és könnycsíkokat. – Az ellenség a hátatok mögött van! Mint általában. Degyertek csak! – Balommal a mellkasomra csaptam. – Kiontom a ti beleteketis!

Nem nagyon ijedtek meg.Egy és más viszont végigfutott az agyukon, mert egy emberként

fordultak sarkon, és üvöltve megrohamozták a döbbenten álló hét amundot,akik vajákosuk vesztét követ en egyáltalán nem is t ntek annyirafélelmetesnek. Embereim is rohamra indultak, én magam pedig lenéztem avinnyogó hat-nebre.

– Te anyaszomorító! – vigyorogtam le rá. – Ha nem érintetlen és nemkislány, már nem is jó neked, mi?

Reméltem, megérti, amit mondok. –Semmi vagy – nézett vissza rám. –Semmik vagytok mind.

– Te tudod – acsarogtam. – De van nálunk egy bölcs mondás; akövetkez életedben tán hasznát veszed. Mindenkit ott kell támadni, ahol aleggyengébb.

– Ölj meg!– Ugyan. A sietség tönkreteszi az élvezetet. – Páros lábbal a térdére

ugrottam, de csak harmadjára sikerült eltörnöm: pont olyan kemény volt,amilyennek látszott.

128

Közben El Tenadiya lakói és a bandám maradéka – mind a négyszázan –siesen megrohanták a megmaradt hét amundot.– Az én népem – mondtam a némán halódó hat-nebnek, és a büszkeség

könnyeit törölgettem a szemem sarkából.A tér túloldalán kavargó porfelh l csapások zaja és halálüvöltés

visszhangzott. Otthagytam a legy zött amundot, és arrafelé indultam.El ször egy tízf s csoportot láttam, amint vadul kerülgetnek egy

sebesült hebetet. A nyomorult még mindig veszedelmesnek t nt: legalábbhét ember hullája vette körül.

– Szúrjátok már hátba, az istenekre! Mintha az erszényére hajtanátok! –tanácsoltam, és továbbmentem.

Csürhém egész jól boldogult nélkülem: különválasztotta egymástól azamund fattyakat, és a leghosszabb nyel lándzsákkal döfölték ket, hogy nekelljen a közelükbe menniük.

– A lábukra menjetek!Elégedetten néztem, ahogy az els amund elt nik a lesújtó pengék

között. Kihúztam magam – tudtam, hogy innent l már egyedül is elintézik.Visszaindultam Savrian felé. Gyanítottam, hogy egy pillanatig sem hitt agy zelmünkben, és készen álltam, hogy tévedését az oromnyi orra aládörgöljem.

Erre azonban nem került sor: már messzir l láttam, hogy a homokbanfekszik. Odarohantam hozzá. Laylath, ki tudja, honnan, mellettem termett; akezében gyolcs és illatos gyógyfüvek. Mindketten elkéstünk. FelemeltemSavrian fejét. Nem éreztem az erek lüktetését a nyakán, és nem is lélegzett.Testén nem volt nyoma sebnek, azóta sem tudom biztosan, mi ölte meg – ameger ltetés, vagy az amund utolsó varázslata?

A távolban elült a csatazaj. Diadalordítások hangzottak fel, és a csatatúlél i üdvrivalgás közepette felénk gy ltek. Hirtelen összetrombitáltdísz rség állt az élükön, dárdáik hegyén tizenegy amundfej.

– Tizenkett nek kéne lennie – ismerte be szégyenl sen Dsemshyd, akicsodával határos módon sérülés nélkül úszta meg az egészet –, de az egyikfolyton lecsúszott.

– A te tanácsod nélkül sosem gy ztük volna le azokat a démonokat –hajolt meg el ttem egy nagydarab városlakó, aki bele méretéb l ítélvekorábban a sejk bizalmasa lehetett. – Nagyuram, seregek legy je, népedreménye… mi a következ utasításod?

Erre nem számítottam. – Hogy mi? – Azt hittem, gúnyolódik, de amikora szemébe néztem, csak tiszteletet láttam benne. Ezek a birkák komolyangondolták, hogy eztán nekem engedelmeskednek.

129

– Temessétek el a halottainkat tisztességgel – mondtam fáradtan, majdSavrian holtteste felé intettem. – t pyarroni szokás szerint.

– Mely pyarroni isten szimbólumát véssük a sírkövére, nagyuram?Eltöprengtem. Sosem említette, mely istent tiszteli. –Orwella kivételével

mindegyikét. Majd megosztoznak rajta.Úgyis kisírja magának, hogy a legjobb helyet kapja odaát, gondoltam.– Te pedig – mutattam a kövérre, aki erre térdre borult el ttem – mondd

el nekem, mi történt a városban, amióta az amundok bevonultak!

Elérték volt El Tenadiya kapuit, mely akkor még sem szépségben, semhatalomban nem volt mérhet ahhoz a virágzó és gyönyör ségesszékvároshoz, melynek mainapság csodájára járnak a Sheral mindkétoldaláról, hogy elteljenek pompája látványával.

Hatalmas amund hadúr bitorolta, és míg a szem ellátott, kehetekezreinek léptei alatt döngött a föld. Habib al-Fulani serege elé rúgtatottnemes paripája nyergében, és a mindent elsöpr roham élére állt. Úgyvillogott a tengernyi handzsár, akár a hullámok tarajos teteje, mid nel rezúdultak, és az amundokat szerteszéjjel szórták, mint El Dzsiah asivatag homokját.

Az amundok nagyja ekkor kárhozatos szókat fordított a nagy Habibserege ellen, kik legott térdre borulva könyörögtek kegyelemért, de Habibelméjének er djén nem vehettek er t Amhe-Ramun praktikái. Akár dzsennsei, tüstént harcba vetette magát a hat-nebbel szemben, és félelem nélkül

párbajra szólította az óriás amundot. Három napon és három éjen átküzdöttek egymással, míg végül Habib, a Nagy, az Állhatatos, egyetlencsapással fejét nem vette a kék hold fattyának.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,II. könyv, IV. fejezet

Néhányan tiszteletteljesen felemelték Savrian holttestét, és elindultakvele. Az utcán megjelentek a gyermekek és az asszonyok is, hogymegsirassák a halottakat és gondjaikba vegyék a sebesülteket.

Az egykori tanácsnok – bizonyos Sikmek al-Halaveli – reszket hangonszámolt be a történtekr l. Olyannyira megrendült, hogy az ilyenkorszokásos szóvirágokat is elhagyta, amiért igen hálás voltam neki.

– Hajnalban érkeztek. Kardélre hányták papjainkat és a hadzsikat; asejket eleven porral zabáltatták fel. Ezután visszahúzódtunk a házainkba, ésa legtöbb, amit tehettünk, az az volt, hogy imádkozunk az istenekhez… akikmeghallgatták esdeklésünket, és téged küldtek segítségünkre, nagyuram!

– És ha azt mondom neked, al-Halaveli, hogy mostantól én vagyok ElTenadiya új sejkje, mit felelsz?

130

– Azonnal a palotádba vezetlek, nagy tisztelet sejk, és bemutatlakágyasaidnak.

Laylath az alkaromba mélyesztette körmeit.– Rabn k, mi? – sziszegte. – Erre rögtön ugrasz, nem igaz, sivatag

hurrikánja?Nyugalmat er ltettem az arcomra.– Mindig te maradsz számomra a legkedvesebb mind közül – mondtam,

és meglepetten vettem észre, hogy még csak nem is hazudtam.– Tehát els ágyasod leszek, fényes tekintet sejk? – kérdezte, és a

szeme felragyogott.– Els ágyas – mosolyogtam rá, és megindultunk al-Halaveli nyomában,

a távolban magasodó palota felé.Alig lógott ki a szegényes, egy-két emeletes házak közül, de teteje

kopott aranyozásán látszott, nemesnek és leny göz nek szánták építtet i.Nem voltam teljesen elégedett, de úgy döntöttem, sejkségem els napjánnem fogok kicsinységeken aggodalmaskodni.

A sejk rabn i elég átlagosak voltak – alig hoztak volna néhány tucatezüstöt a piacon –, de legalább nem próbálták sz znek tettetni magukat.Kiválasztottam közülük a két legfiatalabbat és legkevésbé csúnyát,tömérdek italt hozattam a készséges szolgákkal, majd Laylathtalnégyecskén elvonultunk a sejk hálószobájába. Az én hálószobámba.

Emlékszem, utoljára még felröhögtem az éjszakai égre és középsujjamat mutattam a kék holdnak, miel tt ájultan elhanyatlottam volna.

El Tenadiya lakói, látván a dics séges al-Fulani harcosainak vitézségét,és megbizonyosodván róla, hogy Habib, a Nagy nemcsak vitéz, de bölcs éskönyörületes is, egyként szólottak, és örvendezve ajánlották er s kezébesorsukat és sejkségük kulcsait. Al-Fulani pedig az egész éjszakán át akegyelmes istenekhez fohászkodott, hogy hálát adjon nékik kegyelmükért.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I I I . könyv, I . fejezet

Napközépre járhatott az id , amikor felébredtem arra, hogy palotámfoszladozó függönyein át t rökként döf be az a rohadt, könyörtelen,ezerszer elátkozott sivatagi nap. Odakintr l mintha ezernyi kétségbeesettkofa kínálta volna a portékáját, és siratta volna az összes férfirokonát.Tébolyító volt.

– Sikmek al-Halaveli! – üvöltöttem.

131

A pohos udvarmester mintha a kopott, zöld ajtó túloldalán n tt volna kia földb l, csak koppantott egyet, és hétrét görnyedve lépett be rajta.

– Óhajod parancs, nagytisztelet sejk. Miben állhatok szolgálatodra?– Szólj a semmirekell knek odakint, hogy örvendezzenek halkabban,

különben magam hányom kardélre ket! – Parancsomat ércesnek szántam,de megfájdult a fejem a saját hangomtól. Túl harsány volt ezen a korai órán.Átkozott pyarroni löttyök! – Különben is, kik ezek? Tegnap még sfés vel sem találtam volna embert az utcán… már ha nem az amundoksaruját kellett nyalnotok.

– k, nagyuram, a… a te sereged. Gy zhetetlen hadaid.– Gúnyolódsz velem? Elhallgass vagy meghalsz! – hörögtem.Al-Halaveli remegve térdre rogyott. Én elviharzottam mellette –

megfordult a fejemben, hogy menet közben belerúgok, de féltem, hogymost orra esnék benne –, és azzal a meggy déssel indultam az ajtó felé,hogy az els két szerencsétlent, akit meglátok, a handzsárom pengéjéveltanítom meg az illemre. A fegyverövemet el relátó módon az ágyamhoztámasztottam, így visszafordultam, és a derekamra csatoltam.

Laylath ébredezett, és macskamód nyújtózott az ágyunkon. A szemétdörzsölte.

– Hova ilyen korán, szerelmem?– Cs cselék zajong odakint, én pedig beléjük verem az ill viselkedést,

miel tt megzavarnák édes pihenésed, sejkségem rózsaszála!– Miel tt szabadjára engednéd zabolázatlan haragod, ó, én oroszlánom,

nem lenne ill felöltöznöd? Tudod, hogy csak nekem ígérted szépségestested látványát az éjjel.

Ha Laylath így mondta, minden bizonnyal igaz volt. A zsibvásári lármanem hagyott alább odakint, pedig al-Halaveli már kereket oldott, így igazána végére járhatott volna. Sosem hittem volna, hogy ezt a mosdatlan csürhétaz uralkodónak személyes jelenlétével kell elcsitítania. Felöltöztem, éselindultam.

A palota kertjének falai kívül zúgott a tömeg. Amikor kiértem palotámkapuján, tisztán hallottam, mit harsognak:

– Al-Fulani! Al-Fulani! Vezérünk!Megroggyant a térdem; kénytelen voltam nekitámaszkodni a kapu k l

faragott szegélyének. Sikmek al-Halaveli és Dsemshyd a kert zárt kapujánálvártak.

– Jó, hogy jössz, szalah – pillantott rám az utóbbi. – Csak azért nemvonultak az ágyad lábához, mert féltek, hogy megzavarják nyugalmadat.

– Szóval ügyeltek a nyugalmamra – mondtam szárazon. – Nagyszermunkát végeztek.

132

Keser nyálat köptem a fal tövébe, majd rántottam egyet a vállamon, ésfelkészültem, hogy szembenézzek a cs dülettel.

– Nem tudom, ki z velem ilyen tréfát, de Galradzsára mondom,végigrugdosom mindet! – fogadkoztam, de amikor kiléptem a kapun,bennem szakadt a lélegzet. Laylath támogatott meg, aki mostanáigháromlépésnyire követett, ahogy engedelmes ágyashoz illik.

Ameddig elláttam, fegyveresek álltak, és a nevemet skandálták.Többtucatnyi zászló hullámzott az enyhe szell ben. Többségükön a nevemdíszelgett, de akadt, amelyiken egy nagyon rút, nagyon dölyfös, nagyorrúdzsad látszott, aki kivont karddal fenyegetett valami láthatatlan ellenséget.

Egy hordómell , szakállas fickó lépett el re, aki ránézésre akárfaluf nökségig is vihette. Öles pengéj handzsár lógott az övén. Az arcánfriss forradás.

– A gy zedelmes al-Fulanival kívánunk tárgyalni, szolga – dörmögte. –Ha felébredt már a te urad, és látni kíván bennünket, mondd el neki, mikészen állunk!

Megcsikordult a fogam, kihúztam magam, így már majdnem amellkasával nézhettem farkasszemet.

– Magam vagyok Habib al-Fulani – reccsentem tá, amint elléptemmell le, hogy ne takarhasson el a tömeg el l, majd felkiáltottam: – Magamvagyok Habib al-Fulani!

A faluf nökre pillantottam, aki halálra váltan omlott a lábaim elé.– Nyolc sejkség megmaradt fegyverforgatóit hoztam színed elé,

Galradzsa küldötte – mondta a csizmámnak.– Kelj fel, ezrednagy – feleltem. – Sejkségem ellátja embereidet vízzel

és élelemmel. Amundok támadtak rátok?– Igen, nagyuram, de amikor hírét vettük, mi történt El Tenadiya falai

között, fegyvert ragadtunk, és megöltük ket. Sok jó hadzsit veszítettünk.Aki nem veszett oda, itt áll el tted. Készek ölni és meghalni a szavadra.

Szédülni kezdtem, de aztán er t vettem magamon, és a magasba löktemkarjaimat. A tömeg elhallgatott.

– Harcosok! Dzsad véreim! Hazátokat a sivatag pondrói dúlják. Gyávafattyak, kik csak istentelen praktikáikban bízhatnak. Bátrak vagyunk, sokanvagyunk, er nk végtelen, és mert isteneink rendeléséb l e föld a miénk,megvédjük, visszavesszük a korcsoktól! – Kezdtem belemelegedni adologba; sose hittem volna, hogy ez ilyen egyszer lehet. – Megbosszuljukfivéreinket és n véreinket, asszonyainkat és gyermekeinket! Kövessetek, ésmegízleltetjük az amund fattyakkal a saját orvosságukat: elvisszük nekik aháborút!

133

Kifogytam a szavakból, de már nem is kellett folytatnom – a hangomelveszett volna a több ezernyi férfitorokból feltör kiáltásban.

– AL-FULANI! AL-FULANI! AL-FULANI!Sikmek al-Halaveli igazat mondott: valóban k voltak a seregem, és egy

pillanatig magam is elhittem, hogy Galradzsa az végtelen tréfás kedvébenvalóban engem rendelt arra, hogy gy zelemre vezessem ket.

– Vegyetek magatokhoz vizet, és egyetek! – emeltem fel a hangom,mikor az üdvrivalgás alábbhagyott. – Sejkségeim tartalékait a hadjáratrendelkezésére bocsátom: megnyittatom víztározóimat és hombárjaimat.Azonban figyelmezzetek szavamra! Testvérek vagyunk mind, amíg ezászlók alatt vonulunk, és amíg e zászlók lobognak, dzsad kéz nem onthatjatestvére vérét, mert sakáloknál is alávalóbb az, ki önnön fivére vagy n véreártalmára merészel lenni ezen vészterhes órán!

Láttam, hogy bólogatnak, és tudtam, legalább két hetet nyertem az elskomolyabb viszálykodásig. Jó harcosaim békés egyetértésben elvonultak,de tudtam, elég egy szó, és bárkinek nekiesnek, akire azt mondom, hogyamund. Ha kell, Rahim el-Haszrának is.

Hátrafordultam, és a lassan távolodó harcosok zászlóira böktem.– Ugye, valójában nincs ekkora orrom?Laylath hirtelen támadt érdekl déssel szemlélte a lábujjait.– Nem, amundok végzete. Nagyon arányos orrod van.– Úgy is van a', szalah! Csak a fejed, az túl kicsi hozzá – biggyesztette a

száját Dsemshyd.Dühödten meredtem rá.– A te véleményedre szarok – közöltem. – De arcátlanságodért

megb nh dsz: szárnysegédet csinálok bel led.– Az meg mi? – kérdezte elsápadva. Még élénken emlékezett al-Vászii

sorsára.– Szörny sors – veregettem meg a vállát, és rávigyorogtam.Izzadni kezdett.– Nehéz dolgokat cipelsz utánam, és ha azt mondom, bolha, te ugrasz.– Tehát ugyanaz, mint eddig, szalah! – könnyebbült meg Dsemshyd.– Nagyjából. Viszont mostantól ez a hivatalos. És hozhatod a

térképemet.– De nincs is térképünk, szalah!– Majd én megmondom neked, hogy mi a térkép, szárnysegéd.Ahogy magyaráztam, úgy hervadt le az önelégült mosoly az arcáról.

Elégedetten hátat fordítottam neki, derékon kaptam az én Laylathomat, éselvonultam vele a hálóterem irányába.

134

– Még senki nem vette el ilyen élvezetesen a szüzességemet. Csináldújra! – duruzsolta a fülembe valamivel kés bb Laylath… de már nem amondandójára figyeltem.

És özönlött Taba el-Ibara népe a nagy Habib al-Fulani zászlaja alá.Messze földr l érkeztek a válogatott harcosok és a nagyhatalmúvarázstudók, kik meghajtották derekukat, és tekintetüket a sivataghomokjára szegezték, hogy el ne vakítsa szemüket a nagy Habib arcánakfénye. Mind készen álltak, hogy vezéri pálcájának egyetlen intésére vérüketáldozzák Amhe-Ramun nyája, a Vashold szörnynépe ellen.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I I . könyv, V I I I . fejezet

Másnap útnak indultunk. Nem Qusarma felé. Nem is számított ez már.Al-Halaveli meglepett: önként ajánlkozott arra, hogy velem tart. Láthatta

a kételyt a szememben, amikor végigmértem pohos alakját, mertelmosolyodott, és megtáncoltatott egy kisebb villámot bal kezének ujjaiközött.

Természetesen nem utasíthattam el egy olyan boszorkánymesterszolgálatait, aki olyan h séges volt, hogy még csak meg sem mérgezteegykori urát, és elég okos ahhoz, hogy elkerülje a haragját. Az énhelyzetemben igazán nem válogathattam a varázshasználók között.

Tudtam, nem messze délnek Al Manszur er djének van némi esélye,hogy kitartson az amundokkal szemben: az si er sség kereskedelmiútvonalak keresztez désénél épült, falai vastagok voltak, számos pap ésfegyverforgató óvta biztonságát. A hírek alapján az Ibara megmaradtvégvárainak egyike volt. Kaptunk híreket másról is: az amundok szolgáváalázták, vagy kiirtották azokat, akik az els szóra nem hódoltak be nekik.Tetteik hallatán a seregem égett a vágytól, hogy bosszút álljon, és nekemkellett visszafognom ket, hogy halálba ne hajszolják a tevéiket. Ez nemlepett meg. Ami viszont megdöbbentett, hogy magam is alig vártam, hogyamund vérrel mossam le a népemen, a rajtam esett gyalázatot.

Vizet, ellátmányt az els szóra kaptunk, s t százával álltak be közénk afegyverbíró férfiak. Al-Fulani esküje, ahogy elnevezték, kitartott: még csakpofozkodások sem történtek. Dzsad nem ontott dzsad vért, és ez kedvemrevaló volt.

Az Al Manszur felé vezet út ismét a mi utunk lett, ahogy ezredévekig amiénk volt. Utunkat felégetett oázisok, temetetlen holtak szegélyezték, deez csak tovább növelte elszántságunkat. Ha az amundokba vagy a csa-

135

hosaikba botlottunk, rövid úton végeztünk velük, a holdszem ek feje pediga dárdák hegyére került.

A második napon pirkadat el tt keltünk útnak, hogy megtegyük azaznapra rendelt távolság felét, hisz' csak a bolond utazik éjközépkor vagynapközépkor az Ibarában. Régi hagyomány ez: ha nem fagysz meg vagysülsz meg, valami si szerzetet még mindig felébreszthetsz. Bár utóbbitólmár nem kellett tartanunk, a h ség és a hideg azonban harcképességünkkárára vált volna.

Az élen haladók azt jelentették, hogy magányos ember gyalogol velünkszemben.

– Hozzátok elém, ki akarom hallgatni! – közöltem, és el rerúgtattam,hogy mihamarabb kifaggathassam a szerencsétlen menekültet. Hamarosanmagam is megpillantottam a sivatagban szédelg kesely csalit. Aszememhez emeltem látcsövemet.

– Al-Vászii, hogy a tevék trágyázzák a sírodat, hát te meg mit kereselitt? Ne l jetek! – intettem le a túlbuzgó íjászokat. Bár a háború el ttellenemre volt, miért ne adhatnék neki még egy esélyt? Az árut – Laylathkivételével – úgyis El Tenadiya falai között hagytam, ahhoz pedig, hogy ittbárkinek elvegye a szüzességét, isteni kegyre lett volna szüksége.

Al-Vászii közelebb tántorgott, embereim pedig hagyták. Pár lépésrejárhatott csak az el védt l, amikor t rt rántott. A szeme azúrkéken villogott,arcát gy lölet torzította el. Talán felismert. Doldzsah tudja, volt oka rá,hogy a véremet akarja.

– Üssétek le! – utasítottam a mellettem álló hadzsikat, embereim pedig,bár nem értették, miért vagyok ilyen kegyes, engedelmeskedtek. Bár al-Vászii átkozódva rontott nekik, hamar körbevették, és egy irdatlan ütésseljobb belátásra térítették. Utána – már csak mer szórakozásból –összerugdosták, majd felpeckelték a száját, és gúzsba kötötték.

A sivatag lassan elmaradt mögöttünk, itt is, ott is csenevész bokrok,magányos f csomók n ttek. A tevék egyre inkább sziklát tapodtak. Messzenyugatra látni véltük a Kie-Lyron felett szálló párát.:. ámbár lehetettérzékcsalódás is.

Az el véd alig néhány órányi járóföldre lehetett Al Manszur falaitól,amikor a felderít k jelt adtak a tükörrel, ahogy a sivatagi seregek évezredekóta teszik. Nem küldhettek jó híreket, mert a mellettem haladó, harcbanjáratos hamedi hadnagy komoran ráncolta a homlokát.

– Mi a terved, nagyuram?– Az attól függ, mit olvasol te ki ebb l, h tisztem.

136

Büszkén kihúzta magát. Azt gondolhatta a barma, hogy ennyiremegbízom benne, holott azért kérdeztem t, mert fogalmam sem volt arról,mit jelentenek a tükörjelek.

– Amundok és segédcsapatok… árulók. Ezerszámra.– Hívd vissza a felderít ket, és miután jelentést tettek, eldöntjük, mi a

teend . Addig mindenki kussol, és lapulunk.– Parancsodra, szalah!A seregem jól összeszokott az eltelt napok alatt: egyetlen, suttogva

továbbadott parancsszó, és a dárdákat leeresztették, a tevéket elcsitították,és mindenki a d nék takarásába húzódott. Hamarosan visszaértek afelderít im is. Leszálltam a nyeregb l, úgy fogadtam ket.Végigtekintettem a mocskos bandán, akik arcukra tevehúggyal keverthomokot tapasztottak, hogy jobban beleolvadjanak a sivatagi környezetbe,és megszokásból lehajtott fejjel jártak, hogy szemük csillanása éjszaka seváljon árulójukká. Máskor a kantárszárat sem bíztam volna rájuk, mostazonban ez a tucat tevetolvaj volt seregem szeme és füle.

Hagytam, hadd beszéljenek.– Annyian vannak, mint égen a csillag – kezdte egyikük, egy heges arcú

sobirai, de társa, aki már megtapasztalta mennydörg haragomat, rögvest abordái közé bökött a könyökével, és átvette a szót.

– Háromezret számoltunk, de legalább kétszer ennyien lehetnek még.Amund kevés van, hála Dzsahnak. A hadrendjük. ..

– Várj – intettem le. – Ne kelljen kétszer elmondanod. Szárnysegéd!Térképet!

Dsemshyd nyögve rakta le mellém a kavicsokkal teli zsákokat. Persze,neki kellett összegy jtenie mindet.

– Más seregekben a térképeket rajzolni szokták – jegyezte meg, ésmegtörölte verítékt l csatakos homlokát.

– Az egyetlen alkalmas b rdarab, pergamen híján, a te hátadon van, eztte is tudod – feleltem ábrándosan, mire megborzongott, és elkezdtekipakolni a köveket.

– No? – kérdeztem inkább a felderít t, és a lábammal a kavicsok feléböktem. El is kezdte rendezgetni ket.

– Ez az er d…Néhány perc múlva tisztán láttam, hogy Al Manszur véd i mellkasig

állnak a trágyában.– Tehát – tekintettem át a kezdetleges térképet – ezek a sárga

szögletesek itt a fal, a szürke alaktalanok az amundok, a kétrezes színesvackok a véd k, a rohadt sok pici fehér pedig az emberi segédcsapatok.Ami pedig ezt a kerek bíbort illeti… no!

137

Alaposan szemügyre vettem a gyöngyfény en irizáló kavicsot.Messzir l még akár igazinak is néztem volna.

– A, ezt még egy koldus is visszadobná! – morogtam, majd messzirepöcköltem. – És most térjünk vissza a fontos dolgokhoz…

Az, hogy még mindig életben voltunk, arra utalt, hogy az ostromlók nemszámítottak támadásra, és ez nekem épp megfelelt.

– Be kell jutnunk. Ahhoz nem vagyunk elegen, hogy ennyi amunddalelbánjunk, ha pedig idekint kapnak el, letolt gatyával…

Nem fejeztem be, nem kellett.– Tehát áttörünk, és reménykedünk, hogy a bentieknek lesz annyi agyuk,

hogy megnyissák el ttünk a kaput, már ha elég nagy területet sikerülmegtisztítani el tte.

– Nem lesz könny – fintorodott el a hamedi. – A f kapu el tt vannak alegtöbben.

– Akkor tennünk kell róla, hogy másfelé nézzenek. Önkéntesekre leszszükségem.

* * *

Parancsaim legtávolabbi embereimhez is eljutottak. Az önkéntjelentkez knek nem ígérhettem mást, csak azt, hogy dics ségtábláravésetem a nevüket, és hogy tisztességgel eltemettetem mindazt, amimegmarad bel lük. Mozgolódás kezd dött, és tízb l egy el relépett, hogycsatlakozzon a halálra szántak csapatához. Az a csekély számú pap, akielevenen eljutott eddig, megáldotta ket, és suttogva ecsetelte nekik atúlvilági lét várható gyönyöreit. Nem hittem el azért minden egyesszavukat: ha csakugyan ezt tartogatja a jöv a h sök számára, a papoknakaz els k között kellett volna jelentkezniük. Mire végigfutott volna afejemen a gondolat, már láttam, hogy csalódnom kellett, ezúttal kellemesen– az istenek szolgái az ima befejeztével egy tapodtat sem mozdultak abiztos halálba men harcosok mell l. Ketten Galradzsát, ketten Doldzsahotszolgálták, Dzsah hitér l pedig egy ember tett tanúságot. Odaléptem alegid sebbhez, aki Galradzsa jelét viselte öltözékén. Megtermett,körszakállas férfi volt, vonásai abadanai származásról árulkodtak.

– Úgy döntöttél hát, szent ember, hogy feláldozod magad?Amikor látta, hogy én szólítottam meg, mélyen meghajolt el ttem, kezét

szíve fölé emelte, miel tt válaszolt.– Igen, tiszteletre méltó al-Fulani.

138

– Ezzel még várnod kell egy kicsit. Nem engedhetem, hogy mind az ötpapom egyszerre jusson mártíromságra, és mivel te látszol alegtapasztaltabbnak, neked más feladatot szánok.

– Nem keresem a halált, nagyuram, csak nem térek ki el le.– Mi a neved?– Ilgilendirmez, nagyuram!– Hát, akkor Ilgilendirmez, te leszel az, aki lopni fogsz nekünk.– Bizonyára homok ment a fülembe, tiszteletre méltó al-Fulani. Azt

véltem hallani, hogy engem akarsz tolvajlásra rávenni, miközben Dzsahszolgája is köztünk van, aki…

Az imáiba feledkezett sihederre néztem, és megráztam a fejem.– Nekem nem csupán egy láda, egy erszény, vagy egy töml víz kell,

hanem annyi, amennyivel kihúzhatjuk odabent. Ehhez pedig sokat látottember kell, nem egy heves vér kölyök. Az istenek majd elrendezik amaguk dolgát.

Ilgilendirmez elgondolkodva simított végig a szakállán.– Amíg tehát az önkéntesek az igaz istenek dics ségére elterelik az

amundok figyelmét – folytattam –, mi kifosztjuk az amundoksegédcsapatait, hogy ne üres kézzel vegyük be magunkat az er dbe.

Al-Halaveli lépett hozzám. Id nként megrémített a fickó: csendes volt éstisztelettudó, és ehhez nem voltam hozzászokva. Láthatta rajtam, hogyzavarba hoz, ezért egyszer, két meghajlás között, azt dünnyögte:

– Felséges sejk, magasságos al-Fulani, én mindig jobban érzem magammásodik emberként, egy rendíthetetlen szikla árnyékában.

– Rendben. Mit tudsz ajánlani?– Hatezer ellen? – vont vállat, és megcsóválta a fejét. –Nincs elég

hatalmam. Egyet vagy kett t átkaimmal bizonyosan istenei elé segíthetnék,de nem terjedne elég gyorsan. És esélyem sincs az amund vezérkarközelébe jutni, ahol az az egy-kett számítana is valamit.

– És mondd, al-Halaveli – nézett rá Laylath –, az átkaidat csak emberekterjeszthetik-e?

– Terjesztheti azt bármi, ami véren él. Feltéve, ha sikerül rávennünk.– Kell-e gy zködni egy felh nyi böglyöt? – kérdezte széles mosollyal az

els ágyasom, én pedig elfehéredve markoltam a tevém kantárját.– Boszorkány is vagy? Hát hány meglepetésed van még számomra, kicsi

Laylath?– Ó, ezernyi – pislogott rám ártatlanul –, de a legtöbb gyönyörteli. Tán

nem bízol bennem? Hiszen téged sem b völtelek meg, nagyuram!

139

Igazat kellett, hogy adjak neki, hiszen teljes mértékben ura voltamakaratomnak. Al-Halaveli és Laylath a szakért k h vös nyugalmávalfordultak egymás felé.

– Kezdetnek tehát szükségünk lesz egy, azaz egy bögölyre, és…Csettintettem Dsemshydnek.– Eridj, szárnysegédem, és szerezz nekem egy böglyöt?– Habib, tet nem lesz jó? – kérdezte, és üstökébe túrt.– Nem, nem lesz jó. A megszólításom pedig al-Fulani sejk – a fegyver

jogán szereztem nevemet és rangomat. Elvárom, hogy tisztelj és eszerint isviselkedj, te közrend bugris! Vagy szerzel nekem egy böglyöt, mire százigszámolok, vagy neked kell berepülnöd az amundok táborába.

Sért dötten meredt rám, de láthatta az arcomon, hogy nem tréfálok, mertsarkon fordult, és elrohant.

– A bogarakkal már nem kell tör djetek – intettem nagyúri gesztussalLeiláék felé. – Mire van még szükségetek?

Egy emberre, akit megfert zhetek – felelte al-Halaveli. – Ritka rondahalála lesz: bár a kór nem végezne vele, meg kell ölnünk, mert igenragályos egy métely az.

Eltöprengtem. Szükség esetén bármikor feláldoztam volna seregem egyrészét – most is kénytelen voltam ilyen döntést hozni –, de elborzasztott agondolat, hogy ilyen hiábavalóságért küldjek a dicstelen halálba valakit, akiengem szolgál. Hacsak nem…

– Meghoztam a böglyödet, dics és kegyes al-Fulani sejk, kinek sei…– Szárnysegéd – vágtam a szavába –, halld parancsom: rögvest hozd

elém al-Vásziit!– Jó, de akkor addig fogd meg a turbánomat. Sejk.Felém nyújtotta a turbánt, amib l dühös zümmögés hallatszott.

Továbbadtam al-Halavelinek és vártam, hogy Dsemshyd visszatérjen.Hamarosan meg is érkezett: lándzsanyéllel böködte al-Vásziit, aki egy jólirányzott ütés hatására térdre bukott el ttem. Szemeiben gy löletet láttam,de mert szájában még mindig ott volt a bizonytalan eredet rongydarab,szólni nem tudott.

– Nesztek, tegyetek vele, amit akartok. Rondább már úgyse lehet. Hameg véletlenül visszan nének a golyói a varázslattól, sok hasznát márúgyse veszi, nem igaz?

Széles vigyort villantottam a tehetetlenül verg al-Vásziira, ahogy avarázstudók közelebb léptek hozzá.

– Amint végeztetek, rohamozunk.– Fényes délben? – kérdezte Dsemshyd.

140

Tisztában voltam a kockázattal: néhányan h gutát fognak kapni, azbiztos, és jó páran bele is halhatnak.

– Látod? Ez az az id pont, amikor senki nem vár rohamot. Az amundokpedig nem a napot imádják: éjszaka, különösen most, hogy telik a KékHold, én ugyan nekik nem mennék.

A nap elérte a zenitet. Talpunkat szinte égette a szikes talaj. A falak ésaz ostromlók táborának körvonalai remegtek a rekken h ségben. A kiscsapat, akik az elterel m veletre vállalkoztak, befejezték utolsó imájukat,és el másztak a tevék árnyékából. Az élen haladó zászlóviv k magasbaemelték képmásommal és nevemmel díszített lobogóikat, és nekiindultak azer d oldalbejárata felé, bár tudták, hogy soha nem érhetik el. Az imákmegacélozták elszánásukat, felkorbácsolták harci kedvüket és óvtáklelküket. A papok jelenléte miatt nagyobb volt az esélyük arra, hogymegölik ket, nem pedig átveszik felettük az irányítást. Emiatt engedtemmeg csupán, hogy az istenek kincset ér szolgái, akik a gyógyítóhatalmukkal és élelemteremt imáikkal minden sereg nélkülözhetetlentagjai, vérüket áldozzák a gy zelemért.

Ahogy büszke soraikat szemléltem, elhatároztam, hogy sejkségemlegderekabbjait a Al Manszur Gárda tagjaivá emelem. Elvégre az ilyesmimegdobogtatja a férfiember szívét, nekem pedig nem kerül semmibe.

Megvártam, amíg a távolban felhangzik a csatazaj, majd jelt adtamrablóbandámnak, akikre az amundok segédcsapatai által felhalmozottkészletek megszerzését bíztam. Kisvártatva megindítottam a f er imet is, ésmagam is velük tartottam.

Támadásunk készületlenül érte az árulókat és az amundokat egyaránt.Habár felneszeltek az el reküldött egységre, nem várták, hogy a kétszáz f tszámláló portyázók öngyilkos rohamával egyidej leg hátba kapja ket egyötször ekkora sereg is. Tucatjával, százával pusztultak el fegyvereinkcsapásai alatt, miel tt egyáltalán eszükbe jutott volna, hogy ellenálljanak.Amund csak mutatóba akadt közöttük: tán csak minden tizedik volt Amhe-Ramun fattya. A többiek vicsorgó, villogó szem fanatikusok voltak,akiknek elméjét minden eskünél szorosabb béklyóba verte Amhe-Ramunmágiája. Laylatht legderekabb harcosaim kísérték. Nem láttam, mit csinál,de az egyik el ttünk álló amundot hirtelen böglyök hada lepte el. Miazonnal éles ívben kitértünk jobbra, részint, hogy kikerülhessük a vérszívókfelh jét, részint pedig azért, csatlakozzon hozzánk Galradzsa h szolgája,Ilgilendirmez és csapata még a várkapu el tt. k a kavarodást kihasználvavagy ötven tevét zsákmányoltak, ráadásul alig voltak kevesebben, mintamikor elindultak. Mögöttük a távolban füstoszlopok jelezték, hogynemcsak fosztogattak, hanem gyújtogattak is.

141

Most jött az igazán kockázatos rész; az er d véd i ugyanis nem tudtakel re érkeztünkr l, így csak remélni mertem, hogy lesz annyi eszünk, hogykinyitják nekünk a kaput és biztosítják, hogy bejussunk. Ráadásul a korcsokmostanra kezdtek magukhoz térni els meglepetésükb l és lassanmegmutatkozott óriási túlerejük.

Az amundok nem fáradtak azzal, hogy a saját, ordas fegyvereikkellássák el a segédcsapataikat. Dzsambiák, handzsárok, szablyák villogtakmindenütt, ahogy az emberarcú fenevaddá korcsosult árulók ránk rontottak.Bár váratlanul érte ket a támadás, keményen küzdöttek: a rohamunkkezdeti lendületét alig-alig tudtuk tartani. Mindannyian tisztában voltunkazonban azzal, hogy ha ezt a néhány száz lépést nem gy zzük,körbevesznek és egyesével mészárolnak le minket. Mikor félútnál jártunk,néhány nagyon agyasnak eszébe jutott, hogy íjaikkal közénk l jenek. Bárterületlövésnek gyatra volt a próbálkozás, így is jó néhány harcosommalvégeztek, mialatt közeledtünk a kapu felé. Nem is törekedtek a biztostalálatra: minden harmadik vessz mellé ment, vagy egyenesen aközelharcra gyülekez szövetségeseiket érte. Amikor egy amund nyaklottössze egy mesterien mellél tt vessz hatására, ami fura tolldíszként meredtel a koponyájából, elvigyorodtam. Mikor pedig halványan meghallottam akétségbeesett, magas hangú sikoltozást, hangosan röhögtem. Csapásokatosztottam és hárítottam, emberét, amundét egyaránt; a tevém üvöltött,rúgott és harapott, néhány barmot pedig, akik elég er snek hitték magukatahhoz, hogy mellkassal állítsanak meg egy rohanó sobirai dromedárt,egyszer en legázolt. A fegyverforgató karomat alig éreztem, a lábaimatizzó fehér fájdalommal rántotta görcsbe a kimerültség. Ruhám és b römvérrel kevert homoktól volt mocskos, de mert mindenem mozgott, biztosvoltam benne, hogy nem találtak el. Még. Er sen ziháltam, a szemembefolyó verejték már szinte fel sem t nt, csak az elhomályosodó látásom miattzavart valamennyire. Olykor egy meneth sújtott felém, olykor egybuzogány. Kikerülni, válaszcsapás, tovább, tovább, ez volt az imám, eztismételgettem.

Ha az amund vagy a segít je ott marad, jó, ha csak lelassul, úgy is jó.A fegyvercsörgés, a halálüvöltések és a parancsszavak z rzavarában

teljesen elveszítettem az id érzékemet, az újabb és újabb összecsapásokjelentéktelen, bár életveszélyes epizódokká alakultak.

***

Amikor tehettem, hátra-hátrapillantottam, figyelve, megfogant-e már al-Halaveli varázslata és magamban fohászkodtam, nehogy kiderüljön, hogyaz amundokat egészen másféle trágyából gyúrták, mint emberszolgáikat.

142

Amikor azonban láttam, hogy az egyik holdszem a hasát markolvaösszegörnyed, már tudtam, hogy kivételesen nem volt balszerencsénk.

Megmaradt embereim elérték a kaput. A várkapu évszázados rozsdás-korhadt szárnyai nyöszörögve nyílni kezdtek. A boltozat nem volt széles,két szekér ha elfért volna egymás mellett. Habár így könnyebb lehetettmegvédeni, én most jobban örültem volna annak, ha egyszerre többen iskeresztüljuthatunk rajta. Az ostromlók újrarendezték soraikat; tudtam, hamost nekilódulnak, hamarosan szétmorzsolnak bennünket a falakon.

Szerencsére harci kedvüket e pillanatban kezdte ki az, hogy egyre másraltek ki közülük emberek, amundok egyaránt. Nem volt kérdéses, hogy

Amhe-Ramun fattyait ez csak percekre hátráltatja, de nekünk nem is voltszükségünk többre. Al Manszur varázstudói és az íjászai éltek a kínálkozólehet séggel, nyílzápor és varázst z és vágott széles rendet az ostromlókközött. Ahogy egyre kevesebben maradtunk odakint, úgy bátorodtak fel atámadók. Bár szervezett rohamra nem futotta erejükb l, a fanatikusoktucatjával estek nekünk. Láttam, hogy csapatom fele a véd k buzdításátólkísérve már átjutott a kapun.

Odabentr l parancsszavak harsantak; ha rosszul számítottam és azostromlóknak lesz érkezésük még egy rohamot indítani, nem várják meg,hogy mindannyian beérjünk, hanem itt mészárolnak le mindannyiunkat. Akaromat már mozdítani sem tudtam, szemem el tt amundszem kék karikáktáncoltak és már nem izzadtam. Nem volt mit.

Öreg sivatagjáró vagyok; tudtam, ha nem érek árnyékba és nem jutokvízhez nagyon hamar, már nem is lesz szükség amund menethekre, hogyelpatkoljak. Embereim sem festettek jobban. Egyikük kibukott tevéjenyergéb l, habár teljesen sértetlen volt. Mire felocsúdtunk volna, már körbeis vették, és elt nt a lecsapó fegyverek pengéi alatt.

Amikor Dsemshyd a szemem láttára zuhant alá, tevém véknyába vágtamsarkamat, és a végs kig kimerült állattal a köré gy hiénák közérúgtattam. Itt egy fejet szeltem le, amott egy bordát zúztam szét; az embericsapatokat mintha megbénította volna, hogy Amhe-Ramun fattyai maguk issebezhet ek. Hamar félkörbe fogtak bennünket és csak a látszat kedvéértdöfködtek felénk lándzsáikkal és kardjaikkal.

Nem vártam meg, amíg uraik ismét alkalmazni kezdik rajtunkelmegyilkos trükkjeiket. A csuklójánál fogva felragadtam Dsemshydet avért l csatakos földr l, és ahogy a tevém bírta, elkezdtem a nyitott kapu felészáguldani. H szárnysegédem nem tudott mögém kapaszkodni, ezért nemmaradt más választásom, mint hogy Al Manszur faláig szorosan markoljamkarját bal kezemmel. Kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogyfigyeljem, tudja-e tartani a lépést, így amikor végre átvágtattunk a kapun,

143

láttam, hogy útközben felbukott, és arcával szántotta végig Al Manszurudvarát.

– Remélem, jól mulattál. Mert én remekül – vetettem oda nekivigyorogva, miközben mögöttünk hatalmas döndüléssel ismét bezárultak aláncokkal és gondosan kimért ellensúlyokkal mozgatott kapuszárnyak.

Mid n Habib mérhetetlen serege elérte Al Manszur falait, látták vala,hogy az ostromló sereg száma oly nagy, mint homokszemeké a sivatagban,ám bátorságot merítettek az eltökélt Habib példájából, így nem lankadtkarjuk ereje, mialatt szétszórták az amundokat, akár a távoli Sheralbérceir l alázúduló hóförgeteg a gyengécske bokrokat.

Al Manszur véd i pedig lelkük mélyéig hatoló hálával fogadták a nagyHabib seregét, hiszen mind tudták, hogy velük nem veszíthetnek.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,I I I . könyv, I I I . fejezet

Leugrottam tevémr l és körbenéztem.Az er d katonái közül néhányan az amund segédcsapatoktól szabadított

tevékr l pakolták le a súlyos zsákokat és hordókat, mások az én megfáradt,szomjazó embereimnek hordták a vizet öblös vödrökben a várciszternájából. Alig volt id m körülnézni, az én kis Laylathom iramodottfelém, hogy sírva-nevetve öleljen át. Én is kitárt karokkal fogadtam, derögvest el is engedtem, amikor láttam, hogy életben maradt zászlótartóimüdvrivalgásban törnek ki érkeztemre. Minden tekintet felém fordult.Mindenki. Harcosaim torkuk szakadtából üvöltötték nevemet, de hamarosancsatlakoztak hozzájuk az er d véd i is.

– AL-FULANI! AL-FULANI! AL-FULANI! AL-FULANI!Kihúztam magam, el vettem handzsáromat és harciasan az ég felé

emeltem. Ezernyien követték példámat, ezért úgy véltem, semmit nemrontottam el. Megszólaltam volna, hogy mondjak nekik valami lelkesít t, deegy hang sem jött ki a torkomon. Fogaim között homok csikorgott,kirepedezett ajkaim hangos cuppanással váltak el egymástól. Laylath perszelátta, mi a baj. Illend en letérdelt elém és vízzel teli rézkupát nyomott akezembe, aztán újratöltötte, amikor kiittam.

– Eljöttem, hogy segítséget nyújtsak Al Manszur derék harcosainak azistenek óhaja szerint! Egyetek, igyatok: a következ két hétben mindenfogyasztásunkat az amundok és népünk árulói állják – mondtam, és ateherhordó tevék felé intettem.

144

Rablás volt ez a javából, mégis üdvrivalgás hallatszott. Hiába, változnakaz id k.

Most, hogy végre mással is tudtam foglalkozni, végigmértem az er dvéd it. A legtöbbjük jól tápláltnak és jól felszereltnek t nt, és még a miérkezésünk sem vonta el hosszabb ideig a figyelmüket: kifelé bámultak,hátha a rohadtak megpróbálkoznak valamivel, amíg mi magunkatünnepeljük. Odakint, mikor az amundok és csahosaik rájöttek, hogy ezt aküzdelmet elvesztették, árnyékba húzódtak, hogy legalább a t nap nekínozza ket. Biztos voltam benne, hogy a vajákosaik már fel is számoltákal-Halaveli kezdetleges ragályát, ezzel együtt nem akarták tovább rontani ahelyzetüket, és biztonságos távolba vonultak a sebeiket nyaldosni. Akkoraszerencsénk persze nem volt, hogy végleg továbbálljanak a falak alól. Énrájuk bocsátottam volna tán az összes mágiatudóm hatalmát, de úgy t nt, avárkapitány egy kés bbi id re tartalékolta ket.

***

Az ünneplés lassan alábbhagyott: egy dolog a lelkesedés, a h ség megegy másik. Eleget örültek nekünk. Ahhoz azonban, hogy valami hasznunkatis vegyék, a két hader t eggyé kellett kovácsolni, ezért számítottam rá, hogya várparancsnok hamarosan látni akar majd. Nem is tévedtem: köpcös,karikalábú tiszt lépett mellém, aki hamedi címeres, ezüsttel futtatottpikkelyvértjét büszkén viselte a t napsütés ellenére is.

– Ha pihenni kívánsz a minden bizonnyal kimerít csata után, vitéz al-Fulani sejk, a szolgák a szállásodra vezetnek. Ha viszont úgy érzed, hogykészen állsz a sereg ügyeivel továbbra is foglalkozni, elvezetlek avárkapitányhoz.

– Minek nézel engem, katona! Egy ilyen csetepaté kevés ahhoz, hogy azén er met elvegye – hörögtem, bár a térdem remegett, és széles terpeszbenvoltam kénytelen állni. – Amúgy is beszélni kívántam a te urad urával –vetettem oda neki, miután kilihegtem magam.

Két héttel ezel tt a felfuvalkodott hamedi még kardlappal torolta volnameg ezt a hangnemet, most azonban arcizma sem rándult, hogy egymocskos és kimerült sobirai bugris ilyen modorban szól hozzá. Nem láttamrajta, hogy visszafogná magát, természetesnek vette, hogy egy sejk éshadvezér, mi több, maga Habib al-Fulani így beszél vele, hisz' lehet, hogyfiainak vagy azok fiainak is elbüszkélkedik majd a találkozással. Már ha ,vagy akár csak egyetlen dzsad is túléli, ahogy lángba borul az egész Ibara.

A tiszt mélyen meghajolt el ttem, némán sarkon fordult, én pedigkövettem. Az er d kövei öregek voltak és homokszín ek, a falak pedig már

145

több évszázada álltak, az ostromlók mégsem tudták létra nélkül megmászni,mert az illesztések még mindig hibátlanok voltak. A falaktól távolemelkedett az öregtorony – ha maguk a küls védm vek el is esnek, akárnapokig visszatarthatta volna a támadókat a tömzsi, négyszögletes épület.Minden oldala ötvenlépésnyi volt. Dzsad építészekt l mer ben szokatlanmódon itt mindennek csak funkciója volt, puszta díszítés egyáltalán nemakadt rajta. Savrian még talán szépnek is találta volna ezt a célszer séget.

Az öregtorony felé tartottunk. Az rök itt is, ott is tisztelegtekfegyverükkel.

Tollal díszített turbánban sobirai, abadanai és hamedi tisztek siettekútjukra, többségük lefelé a lépcs n.

– Hé, hamedi! Kik a tollasok?– Szárnysegédek, nagytisztelet sejk.– A tollat azért viselik, hogy jobb célpontot nyújtsanak? – álltam meg

egy lépcs fordulóban, hogy kifújjam magam.– Nem, vezír. Harc közben sosem viselik.– Szereznél nekem egy ilyen tollat, és eljuttatnád az én

szárnysegédemnek? Nagy legyen, és rózsaszín, ha lehet. Egy flamingóé éppjó lenne.

– Megteszem, amit tudok, ó, sejk, bár épp hiány van flamingókból. Demajd befestünk egyet, ha máshogy nem boldogulunk.

Ezt a fickót nem ejtették a fejére, jegyeztem meg magamnak.Megmásztuk a számtalan csigalépcs t, és végül a torony legfels

szintjén találtuk magunkat.Az er sség parancsnokának szobája kényelmesnek t nt, de fény nek

aligha lehetett nevezni. Dísztelen, tevenyeregszer ül alkalmatosságoksorakoztak a falak mellett, a falon térképtartók, középen gránitlapú íróasztalállt, mögötte a megtermett várkapitány. Az asztalon hever iratok közöttegy alacsony, keskeny vállú, kövér férfi matatott, akit láthatóan hidegenhagyott az érkezésem. Sötétít függönyök takarták az ablakokat, amelyek ahuzatot átengedték, de a dögvészes meleget hozó napsugarakat nem. Aparancsnokhoz fordultam, kísér m pedig egy meghajlással magunkrahagyott minket.

– Örvend az én szívem, bátor és szerencsés sejk – mondta –, hogyharcosaiddal együtt csatlakoztál Al Manszur véd ihez.

– Büszkeségt l dagadó kebellel rendelem fegyvereimet a dzsad népvédelmére, szalah.

– Ránk fér. Mint bizonyára értesültél róla, Hamedet és Sobirátmeghódították az amundok, az a hír viszont még talán nem jutott el hozzád,hogy tegnap elesett Al Aba-dana városa is.

146

– Hogy mi? – hördültem fel, és lerogytam az egyik tevenyeregre. –Elesett Sobira? Szörny hír ez, olyannyira, hogy már annak sem tudokörülni, hogy Hamed zászlóit is a homokba taposták. Remélem, mi azérttovább húztuk, mint el-Haszra talpnyalói, azok a satnya korcsok!

Megköszörülte a torkát, majd gyorsan témát váltott.– Hány emberrel indultál el, és hány embered maradt az áttörés után,

sejk?– Ezerkétszázan kezdtük meg a rohamot, kemény férfiak majd' mind egy

szálig. Varázstudók is akadnak közöttük, de hatalmuk nem mérhet az igazinagyokéhoz. Nyolcszázan maradtunk.

– Mit gondolsz, hány amund van az ostromlók között?– Nem túl sok; tán minden tizedik az. Nem számolgathattam ket.– Túl sok – mormolta gondterhelten, és az egyik ablakhoz sétált.

Félrehajtotta a függönyt, és a távolba nézett. – Nem fogjuk tudni annyiramegtörni a harci szellemüket, hogy maguktól eltakarodjanak. Hosszúostromnak nézünk elébe.

– Készleteitek mennyi id re elegend ek? – kérdeztem vissza.– A vizünk a világ végezetéig kitart, az élelem pedig, amit hoztatok,

újabb heteket ad nekünk. Vannak továbbá papjaink, kik megsokszorozzák.Ezen nem fog múlni.

– Ha minden elesett körülöttünk, csak a végzetünket késleltetjük!– Érkeznek hírek szórványos ellenállás gócairól. Ráadásul a déli

birodalmak sem nézik tétlenül, hogy az amundok lemészárolnak minket,hiszen biztosak lehetnek benne, hogy ez esetben id vel k is sorrakerülnének. Segítséget ígért Pyarron, Shadon, és… azt mondják, Krán ismozgolódik.

Hátrad ltem, és megszemléltem a mennyezetet.Nagyszer . Tehát a krániak felszabadítanak bennünket. Ugyanolyan

banda, mint a shadoniak, és nehéz eldöntenem, hogy jobbak-e bármivel,mint az amundok. Remélem, el ször Hamedb l takarítják el aholdszem eket a F nagyobb dics ségére, az én hazám épp eleget látott aFekete Ország fattyaiból. Hadd bánjanak el az emírjükkel is úgy, ahogy amienkkel – na nem mintha nem szolgált volna rá. De remélem, azt avérbajos Haszrát körülmetélik el bb. Kalapáccsal.

– Kalapáccsal? – szólalt meg színtelen hangon az írnok.– Azzal. Le is jegyezheted!– Á, szükségtelen. Megjegyzem. Kapitány, most távozz! – intett, és

elvigyorodott. Nyugtalanító vigyor volt.A kapitány meghajolt felé, majd kihátrált.

147

– Nem! Na ne. Ez nem lehet! Fordulj oldalra! – mondtam, és asejkségemben megtöltött erszényembe túrtam. Félredobtam az ervezüstöket, a toroni dukátokat és a sobirai rezeket majd addig keresgéltem,amíg végül találtam egy hamedi aranyat. A leveg be emeltem ésösszemértem a rajta látható vésetet a korai ráncok szabdalta kép írnokéval,aki közben engedelmesen elfordította a fejét. Láthatóan kit enszórakozott.

– Nem hittem volna, hogy él ben is ekkora orrod van. De sebaj –mondtam, és lassan a handzsárom markolatára tettem a kezem. – Nagyhibát követtél el: egyetlen test röd sincs itt.

– Való igaz – felelte, és kényelmesen elhelyezkedett az íróasztal mögött.– Megölnél? Még akkor is, ha tudod, hogy én vagyok az egyetlen, aki miattez az er d még áll? A külhoniak miattam jönnek majd ide. Lehet, hogykalandozók is akadnak majd közöttük… de ölj csak meg, és talán az egészIbara sírját megásod!

A fogamat csikorgattam, mert tudtam, hogy igazat beszél az átkozott.– Legyen hát, emír. Békejobbot nyújtok neked: egyesítsük er inket az

amundok ellen!Érdekl dve és enyhe undorral nézett rám, mint ahogy én szoktam a

tevémen él sköd vérszívókra.– Nem. Nem egyesítjük er inket. Te szolgálsz engem, az embereid

úgyszintén. Cserébe naggyá teszlek, és gondoskodom róla, hogy hamegnyerjük a háborút, engedelmes is maradj.

– Úgy érted – suttogtam –, azt mondod, bolha, és én ugrok?– Magam sem fogalmazhattam volna pontosabban.– Hát tévedsz, emír! Sokkal nagyobb szükséged van rám, mint azt

mutatod: Ibara-szerte tisztelnek, a puszta szavamra százak áldozzák érteméletüket. Hírem bejárhatta azóta az egész Ibarát, seregeim azel tt vagytízféle emírt, sejket és sahot szolgáltak. Azt hiszed, te mindnél különbvagy?

Rahim el-Haszra felállt. Elhúzta a sötétít függönyt, és néhányszívdobbanásig kibámult a l rés méret nyíláson.

– Igen, látom a zászlókat – bólintott felém. – Fordulj csak oldalra! Á!Nem hittem volna, hogy bárki emberfiának ekkora orra lehet, de a lobogóidhíven tükrözik a valót.

– Elhallgass, vagy meghalsz – motyogtam lemondóan.– Ajánlatom van a számodra, Habib al-Fulani.– Hallottad, amit mondtam – szegtem fel az állam. – Nem vagyok

rászorulva arra, hogy egyezkedjek veled.

148

– Pompás hadúr vagy, igazi bálvány és h s. Viszont én lehet, hogy úgydöntök, hogy egy mártírral többre megyek, mint egy h ssel.Rendíthetetlenebb, fennköltebb, ráadásul könnyebb pórázon tartani.

– És mi az ajánlatod? – kérdeztem h vösen.– Láthatólag annyira rühelled Hamedet, hogy nehezemre esik ellenállni a

kísértésnek, hogy birtokot adjak neked ott. A sejkséged mellett tehát enaptól, Habib al-Fulani, Galradzsa kegyelméb l neked adományozomBerbat sejkségét…

Eközben tollat tattó keze szaporán vetette a sorokat a papírra.Al-Berbat? – rökönyödtem meg. – De hiszen annak a városnak csak a

datolyából évi tizenötezer arany a bevétele!– Látod? – pillantott fel. – Ne mondd, hogy nem vagyok nagylelk . Igaz,

van ez a kis probléma az amundokkal… Átnyújtotta a hevenyészveösszeütött adománylevelet.

– Vissza kell, hogy foglaljam, mi? – kérdeztem epésen.– Ó, ha megtennéd! – udvariaskodott. – Örökre leköteleznél vele, és hát

magadnak is nem kis szívességet teszel. Neked adományozok ezen felülminden olyan birtokot, amely utadba esik, és régi tulajdonosaikönszántukból szeg dtek amund szolgálatba. Nem kell számolgatnod: sokilyen van.

– Én ezt nem értem – vakartam meg a szakállamat. –Én ugyan nemengednék a hátam mögé, bizalmas pozícióba olyasvalakit, aki annyiragy löl, mint én téged. Bár… már nem is rühellek téged annyira.

– Ugyan, hagyd csak, ha elveszítjük a háborút, úgysem számít, ki gy löltkit. Ha megnyerjük, gondoskodni fogok a védelmemr l. Amíg pedig folyika harc, biztosan nem szúrsz hátba, mert az amundokat még nálam is sokkaljobban utálod.

– Igaz – bólintottam. – Emírem, az nem is érdekel, hogy miért akartam avéredet ontani?

– Kalapáccsal? – mosolygott rám savanyúan.– Kalapáccsal. Akár azzal is. Szóval nem akarod tudni? Vállat vont.– Ha neked könnyebb lesz ett l a lelked, akár el is mesélheted, de én egy

cseppet sem vagyok rá kíváncsi. Az egyetlen, ami számít, hogy együttvagyunk benne. Vagy mi, vagy az amundok. És te az én h söm vagy. Vagyaz én mártírom.

Elámult vala ekkor Rahim el-Haszra, az égi ravaszsága, és maga siet anagy Habib al-Fulani fogadására, homlokát nemes olajokkal kené meg, éslegott hadvezérévé tevé, és ím, az nagylelk ségében neki ajándékozdSobira, Hamed és a holt sejkek és emírek birtokából elorzott földeket.

149

Habib, a nagy, a mértékletes, húzódozva fogadta a felajánlást, mertsosem vágyakozott lelkében más vagyonra, mint a bölcsesség, és nemvágyta az szíve a hatalmat. Tudta azonban, hogy a szegény, magárahagyott dzsad népe vezet t kíván, hisz' minden földet még Rahim el-Haszra,az égi ravaszsága sem kormányozhat egymaga, miután amundokhódításának vége szakad vala.

Habib al-Fulani pedig holtáig nem emelt maga mellé más feleségethosszú, dics séges, gazdag és szerencsés élete során; számos gyermeketnemzett az égi ártatlanságú Laylathnak, akik szintén számos gyermeketnemzettek vala, kik közül Hasszán, a Szépszavú lépett örökébe, kit Habib, enéven második, a Megfontolt, t pedig, miután hosszú éltének fonalamegszakadt az isteni rendelésnek megfelel en, Harmadik Habib, aKönyörületes követte a trónon, ki ma is uralkodik ezen földeken.

Habib al-Fulani élete és cselekedetei,IV. könyv, IV. fejezet

HEIDEL DAN

VÉRLITÁNIAA geográfus története

A dzsad id számítás 7130. évének 8., Galredzsenn(P. sz. 3692; Arel kvartjának harmadik) havában,

az ordani karavánút mentén

1.

Láncok.Jófajta acélból kovácsolt, megannyi hibátlan ékszer: hátborzongatóan

csillogtak a felkel kék hold fényében. Az ember azt hinné, egy évezredesmúlttal bíró börtönben hagyomány, hogy rohad és rozsdállik minden, ám ajelek szerint az erioni nagymecset, a Ghulám urai ügyeltek a részletekre –

150

ezeket a kétujjnyi vastag láncokat olyan gondosan olajozták, hogy századokmúltán sem tehetett volna bennük kárt egy falkányi majomhiéna sem.

A híres dzsad vendégszeretet…Amikor odakint felcsendült a Ghulám imakikiáltójának hangja,

amennyire a nyakára szorított bilincsek engedték, Raszuf az égre nézett. Bára történtek után se Galradzsához, se a másik két dzsad istenhez nem tudottvolna tiszta szívvel szólni, a névtelen fohászok így is könnyítettek a terhein.Talán a dzsad vallástörténészeknek igazuk volt, és a dzsenn id k el tti,feledésben veszett s-hitben tényleg kiemelt jelent sége lehetett az égboltcsillagzatainak. Talán ez adhat reményt arra, hogy ehhez az igaz hithezegyszer bárki szabadon vissza tud majd térni.

– Ne tetézd a b neidet, hitetlen kutya! – rivallt rá a f rangú pap. – Valldmeg az igazat, és Galradzsa kegyelme talán megment az örök kárhozattól!

Igazság és megbocsátás, egy hith dzsad tudós számára a legmérgez bbpáros. Kétségkívül hozzáért elme volt, aki kitalálta, csak azzal nemszámolt, hogy immáron pontosan tudta, milyen befolyási szférák tartoznaka dzsenn gólemistenhez.

Raszuf a papot fürkészte, hogy megbecsülje, mennyi ideje van hátra azelkerülhetetlen kínzásig… de pillanatok alatt kitöröltek bel le minden effélegondolatot az indulatoktól eltorzult atc idézte emlékek.

Amikor elfogták, a Ghulám mentalistái csak a tudatához kapcsolódómentális fonalat észlelték, a forrását nem találták meg, ám könnyedénelérte az amund ereklye, az Useb-het szobrait. Bár legutóbb hat napja,Thara-Neeth templompiramisában látta ket, a lélek világában most is ottvoltak a látóhatára peremén, és ugyanazzal a rendíthetetlen mosollyalfigyelték, mint az elmúlt ötven napban. Arra már rég rájött, hogy a szobroksosem változnak, csak az ereklyék hordozói látják ket másnak, ahogy mindjobban kikezdi lelküket az amund mágia rontása. A sakál-fej , akitmagában Hallgatagnak nevezett el, most például megért nek t nt,döbbenetesen emberszer nek ható vonásain mintha szomorúság tükröz döttvolna. Társa, a patkánykép , akinek zsigerb l a Márid nevet adta, amegszokott káröröme helyett elgondolkodtató der vel nézett vissza rá.

– Biztos ezt akarod? – sugallta a Hallgatag.– Nem megmutattam el re, hogy ez következik? – üzente a Márid

mosolya.Kétely és vágy… a tudós elmék végzete.Átkozott er k átkozott szobrai.Raszuf szíve szerint a legforróbb ibarai pokolba kívánta ket, ám ha már

ismét megjelentek el tte, vétek lett volna nem használni az általuk kínáltlehet séget.

151

Nem kellett, csak három szívdobbanás. Ahogy a feltárni kívánt titkokraösszpontosított, az Useb-het felemelte tudatát a maga dimenziójába, ésszemét a Sosemvoltra nyitotta.

A mocskos, lesoványodott vénember ernyedten lógott a falba ágyazottláncokon. Egész testét sebek borították, és bár arca felismerhetetlen volt aráalvadt vért l, a körülötte felt , holdfényb l sz tt szimbólumokfájdalmasan ismer sek voltak. A börtöncella felett a lassan kitel kék holdpályájának zenitjére ért, és az elfeledett csillagzatok együttállásával létrejötta Démon bal szeme, a Rontás halált arató sarlója, miként az MalahKönyvében szerepelt.

Raszuf szívét a láncainál is er sebb béklyó szorította össze.Látta, ahogy a vénember akarata megtörik, és az idegen er nek

engedelmeskedve a holdra emeli tekintetét. Látta a szemében kigyúlósápadt fényeket is, és pontosan tudta, hogy a vénember ujjai által a fényberajzolt szimbólumok milyen céllal jöttek létre. A formát az égb l kapták, alétrejöttükhöz szükséges energiát a vénember félelme, a döbbenetét lmegroggyant elme szolgáltatta: a kett együtt mesteri tökéllyel adta ki azidéz formulát. Raszuf ismerte a lények nevét is, hisz az amundszertartásmágia lényeges komponenseként a felismerés nyomán fakadófélelem sokkal több életer t adhatott nekik az ismeretlent l való rettegésnél.A holdszem ek Hrísathnak és Ghyarrasnak, a Vágy és Kételyasztrálfejedelmeinek hívták ket – a dzsadok számára olyan, féltetttitkokkal és okkal titkolt rémálmokkal gyötr démonhercegeknek hatottak,amelyek el l nem volt menekvés.

Raszuf érezte, ahogy az ereklye le akarja zárni a jöv be látás kapuit, denem engedett neki. Sok mindent megtudott az efféle jöv be látásról azelmúlt hetekben, és alaposan kiismerte az Useb-het szokásait is. Az ereklyeegyáltalán nem úgy viselkedett vele, ahogy a tekercsekben olvasott róla, ésebb l logikusan adódott a következtetés, hogy az Useb-het akart t levalamit. Hogy mit, arról csak feltevése volt, ám a manifesztációeljövetelével elég kézenfekv nek t nt egy bizonyos magyarázat. Mert hátmi mást akarhatna egy jöv be látó amund ereklye egy dzsad tudóstól, minthogy az általa mutatott jöv képekkel a holdszem ek rémuralmánakhírnöke, segít je, szolgálója legyen?

Raszuf érzékelte az ereklyében lüktet tudásszomjat, amely legalábbolyan mérhetetlen volt, mint az övé. A hasonlóság okán könnyedénmegragadta, és a létrejött köteléken át alámerült az id folyamába. Azid vonalak felfoghatatlan szövedéke a millió választás lehet ségével alegtöbb halandót meg rjítette volna, ám Raszuf geográfus volt. Egész életéta térképek rajzolásának, a lehet legjobb utak megtalálásának szentelte, így

152

nem veszítette el az Useb-het által feltárt jöv vonalát. S t, amint végtelentürelemmel meg tudta különböztetni a többit l, az id tengelyt követvemélyebbre és messzebbre pillanthatott, mint ahogy az Useb-het valahamutatta neki.

Diadalmámortól üvölt , hiénakacajú amundokat látott, temetetlenholtakon taposó rabszolgák ezreit. Amhe-Ramun ocsmány lobogóit azIbarában, a Sheral lábainál, a Hat Város földjein, mindenütt. Annyi vért,amennyit már képtelen volt magába szívni az anyaföld, olyan mérhetetlenpusztítást, amelyr l soha nem szóltak még krónikák.

Látta a dzsadok kilátástalan küzdelmét, tehetetlen papok százféle halálát:megalázóan gyors halált, iszonyatos kínhalált, megrázó mártíromságot.Mindben ott ragyogott ugyanaz a jöv , ugyanaz a közös pont, hogy értelmeegyiknek sem volt. Az amundokat ezzel egy pillanatra nem állították meg, anemes önfeláldozás semmit sem segített a hátramaradottakon; hisz ahogy aVágy és Kétely asztrálfejedelmeinek rontása kiteljesedett, nem volt, akimeghallgassa, nem volt, aki lejegyezze ket. És ahogy a dzsad vallásösszeroppant, hit nélkül a túlél k összes reménye is elveszni látszott.

Azután látta a végs harcokat… ket is, a sivatag nemes és igenhatalmas urait, akik most retteg ficsúroknak t ntek. Akik végül nembujkálhattak, nem menekülhettek tovább, hisz nem volt hova, és nem voltmiért. Dzsenn, dzsenn… bárhová nézett, mindig csak az az átkozott dzsennhatás… de sehová sem vezetett ezen jöv k az útja – azaz mind csak egyfelé,a dzsadok ezreinek biztos pusztulásába. Tévelyg testvérek, büszkeharcosok, szívfájdítón gyönyör asszonyok, és nevetni soha többet nemtudó gyermekek… százak, ezrek, százezrek, és miért? Hogy a dzsennekmegvethessék a lábukat valahol a sivatag mélyén, és bátor szívszolgálóikat onnan küldhessék harcba. Hogy találhassanak egy új tökéletesmódszert, új mérget, amellyel visszaszerezhetik az irányításhoz szükségesuralom egész logikai láncolatát – új prófétát, új igaz hitet, a háromból lettEgy Nagy Isten új szentséges hatalmát. De a távoli jöv ben ez sem hozottfelszabadulást, csak végenincs háborúkat, amelyeknek kizárólag egygy ztese, egy értelme lehetett: az újabb biztos menedékre lelt dzsennektúlélése, felfoghatatlanul sok ártatlan dzsad halála árán.

– A Ghulám türelme véges, hitetlen kutya!Raszuf az arcába sújtó sáhruhfa botot várt, és egész testében

összerándult az alkarjába mélyed kést l.Ez csak test, ez csak próba, nem igazi szenvedés…Minden erejével a baldeki aszkéták fájdalomt mantrájára

összpontosított, és igyekezett kizárni tudatából a fizikai váz érzékelését.Most végre olyan közel járt, olyan jöv t látott, amit még soha. Nem

153

hagyhatta veszni a lehet séget. Neki már úgy sem számított, mi lesz aválaszok ára.

Egy igazság, egy tudás van, ami az életénél is fontosabb.A képek szerint hozta magával a démonokat az amund

templompiramisból. szabadítja el ket, hogy fert kórságként, arémálmok útján terjedve végül alapjaiban roppantsák meg a dzsad vallást.

Ahogy Raszuf az égre nézett, rájött, hogy miért épp most látta ezt asugallatot. A kitel hold ma érhet pályájának zenitjére, és ma jöhet létre aritka együttállás, amellyel maga Amhe-Ramun mosolyoghatott le a világra.

Létezhet-e diadal egy több ezer éves amund ereklye felett?A szobrok egyike megmutatta a jöv t – ám az értelmezés szempontjából

egyáltalán nem mindegy, melyikük volt az. Ha a Márid idézte fejébe aképeket, akkor az csakis a Vizek idejének jöv je lehetett. Az az id sík,amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, amely felé az általa ismert tényez ksodrása visz. Ellenben ha a Hallgatag szólt hozzá, akkor ez csak a Felh kidejének jóslata volt csak, vagy ahogy az ereklye hívta, a Halott Jövsugallata.

Sokkal képlékenyebb, egy a lehetséges változatok közül, amellyel szintemég bármi el fordulhatott.

Az Useb-hett l hiába várt volna választ, a szobrok az értelmezésselsosem segítettek, csak bepillantást engedtek a titkaikba – eleddig senki nemtudta, miért. Amhe-Ramun megjelenésével persze némiképp másmegvilágításba kerülhetett ez az önzetlen segítség, de Raszuf tisztában voltazzal, hogy ez is csak elmélet… ugyanúgy egy lehetséges jöv , mintamilyet a szobroktól kapott.

De mi van akkor, ha a szobrok nem a jöv t mutatják, hanem így veszikrá az áldozatukat arra, hogy az általuk kívánt utat válassza?

Csak egyvalamiben lehetett biztos. Nem engedhette, hogy a dzsadokvégzete bekövetkezzen.

– Felfogtad, mit tettél, eretnek?Ez más hang volt, mélyebb, fenyeget bb tónus. Cserepes ajkak,

napégette, barázdált arc, szikár vénség tartozott hozzá. Egy halom papíros,és tollak, különböz nagyságú, szemlátomást nagy gonddal olajozott görbekések készlete… évek óta használt, kopott hóhérköpeny.

Írástudó hóhér?Raszuf azonnal megérezte, hogy a vénség nem csak a Ghulám érdekei

végett jött. Valószín bbnek t nt, hogy egykori h barátja, a küldetésénekelvi kimódolásában tettestárs Herrun küldötte lehetett. A szúrós pillantás, ésa természetellenes g g mögött észrevette a csalhatatlan jeleket az auráján. A

154

hit és a szellem csiszoltsága megtéveszt én más volt ugyan, ám afanatizmus b ze ugyanaz.

– Van merszed megtagadni a válaszokat, miközben a Ghulámnagymecsetében hittestvéreid százai zokognak megrendülésükben? Ha nemjön meg az eszed, magam hívom közös imára ket, hogy együtt kérleljükisteneinket: rójanak ki rád méltó büntetést a tekercsek gyalázatáért!

Ó, igen, a tekercsek.Az átkozott szektavezér, a fertelmes istentagadó, Ranagol sötét

megvilágosodását választó Khayama Vérlitániája. A kreol b rbe kötött,Khayama önvérével írt parainézis, amely immáron hat napja ott ragyogott alegnagyobb ereklyetartóban, a Ghulám nagymecsetének f oltára felett.Raszuf el tudta képzelni, mit érezhették a hív k, amikor meglátták alegjobban gy lölt szekta szent iratát, amikor megérezték a Ghulám szakráliskisugárzását bemocskoló tisztátlanság érintését – de hát valahol éppen ezvolt a célja.

Arról igazán nem tehetett, hogy a h barát Herrun sem tartotta magát amegbeszéltekhez. A terv szerint fel kellett kutatnia a legközelebbi amundtemplompiramist, és egy kivételes varázsiszák térmágikus csatornájáthasználva minél többet visszajuttatni a Ghulámba az amundok által elraboltdzsad ereklyékb l. Ki tudja milyen isten sötét tréfájaként Herrun eközbenrájött, hogy ez élete nagy lehet sége a prófétává váláshoz, és dzsadok ezreitcs dítette a nagymecsetébe azzal, hogy megjósolja a rég elveszettnek hittszent tárgyak csodálatos visszatérését. Ha nincs ez a nagyravágyás, aKhayama tekercsek csak a Ghulám papjainak mutattak volna igazságot,nem több tízezer, hitében megrendült dzsadnak, és nem kellett volna tartaniattól, hogy a történtek indította lavinát már képtelenség megállítani.

Vágy és Kétely, a két, általa elszabadított asztrálfejedelem? Ha léteznekis efféle teremtmények, semmi újat nem mutathatnak, hisz ez a kétmisztérium évezredek óta ott gyökerezik minden dzsad lélekben…

Raszuf lassan bólintott, ahogy a mozaik utolsó szilánkja is a helyérekerül. Az Useb-het sugallta jöv , a kék hold ritka együttállása, azasztrálfejedelmek és Herrun megjelenése egyértelm képet mutatott.

Újra a szobrokra nézett, ám ezúttal nem csupán fürkészte ket. Agondolatmozaikra összpontosított, és a nyomában támadt érzésekre. Azigazság felismeréséb l fakadó mély meggy désre, a feltárt titok felettidiadalra, a gy zelem sugallta megvetésre. Az els kett meglehet sen távolállt t le, de úgy vélte, hogy egy asztrális alapokon m köd ereklyénél azefféle hatásoknak meg kell legyen a kell visszhangja.

Megdöbbent en hamar jött a változás. Mintha leplezetlen harag suhantvolna át a Márid vonásain… vagy tán nem is harag volt, inkább düh, egy

155

romlott intellektus tehetetlen haragja, amiért az akaratával-érdekeivelellentétes dolgok történtek.

Tehát jól tette, hogy nem hitt neki. Az a jóslat nem a Vizek biztos jöv jevolt, a Felh k sugallata. Nem az elkerülhetetlen sors, egy rossz ómencsupán.

Raszuf felnevetett. A hóhér ezen úgy megdöbbent, hogy leeresztette késttartó kezét, és gyanakodva nézett rá, majd a cellát sápadt derengésselbetölt kék holdra.

– Ne aggódj, halál testvér – mondta neki Raszuf -, nem rültem meg.Elmondom az igazat, de nem mint vallomást, hanem mint tanulságot, egyigaz lélek történetét, ahogy geográfusként mindig is tettem. És csak hogy nelegyen félreértés közöttünk, ha eretnekként akartok elítélni, ám legyen.Feloldozlak titeket a tudatlanság b néb l, eleget éltem már tisztességbenahhoz, hogy ne féljem a halált…

Raszuf mélyen beszívta a leveg t. Emlékeztette magát, hogy korai mégörülnie, hogy a történet csak számára ért véget, másoknak a neheze eztánkövetkezik. Hogy most nem engedhet az igazság mámorának, mert innent lnem az boldogulása a cél, hanem dzsad testvéreinek megmentése azeddigi hitnek álcázott dzsenn átok, a dzsad kulturális gyökereknek nevezettamund istencsapás álságos csapdájából. A legszörny bb igazságokfeltárásával az új, reményteli jöv elhozatala, a hazugságokkal mérgezetttévelyg k rabszolgasorból való felszabadítása.

– … de kezdjük az elején.A vén hóhér morogva eltette a kését, majd asztalt és lócát hozatott a

cellába. Raszuf az ajándékba kapott id t arra használta, hogy megtisztítsagondolatait. Hat nap kevés id volt ahhoz, hogy elmúljon az emlékekhatása, így külön összpontosított arra, hogy meglelje a kell távolságot.Minden érvét romba döntötte volna, ha szavai egy érz lelk dzsadszertartásos jajongásának t nnek. Megvárta, míg az érvek tökéletesrendszerbe rendez dnek a fejében, és csak utána folytatta.

– Nem érdekel, hogy a Ghulám mivel fenyeget, és az igazat megvallvanem ismerem el magam felett az ítél széketeket sem. Ha a Ghulám szerint atörténtek után káromlás is egy magamfajtának Galradzsát a számra vennem,én azt mondom, tudok róla annyit, hogy tetteimnek egyedül lehessen abírálója… bárki-bármi-bárhol is legyen ez a legszentebb ideáinkból gyúrtgólemisten.

– Igen, jól hallottad, gólemisten. Meglep dtél? Tudod, magam is ígyvoltam ezzel, amikor Thara-Neeth templompiramisának mélyénmegtaláltam az elrabolt szent kincseket, a meghódított mecsetekb lelhurcolt ereklyék százait. Csak a töredéküket ismertem fel, de azonnal

156

tudtam, hogy ennek nem a hiányos ismeret az oka – mert azok otttöbbségében nem az elmúlt hónapokban rabolt kincsek, hanem több százmeg ezer éves szakrális tárgyak voltak. És hogy végül miért csak azezerszer átkozott Khayama Vérlitániáját mentettem ki onnét?

– Hiszed vagy sem, nem volt választásom. Egy az igazságot tudni akaródzsad számára a Legnagyobb Úr volt ott az egyetlen igaz isten.

2.

– Minden az amundok mezrudi követ járásával kezd dött. Err l semtudtál, igaz? Pedig a holdszem ek számtalan követséget indítottak szerte avilágba, a háború második évét l kezdve. Nem, Erionba nem jöttek, itt túlsokféle egyház, túl er s bástyák várták volna ket. A kisebb, szakrálisánkevéssé védett helyek voltak a célpontjaik.

A mezrudi tanács épp úgy reagált a megjelenésükre, ahogy nekikmegfelelt. Így utólag azt mondom, nem kárhoztatom ket. Mindenki tudta,hogy az amundok az Ibarában lemészároltak mindenkit, az istenekhezfohászkodókra rágyújtották a mecseteket, a gyermekek vérét szívták, és azsírjukból f zött olajjal kenték be átkozott testüket. .. hogy soha még nemalázták meg ennyire, soha nem dúlták fel még oly rettenetesen a dzsadoklegszentebb földjeit. Erre el ttük is megjelentek a rettenet követei, és khirtelen támadt rettenetükben a földön csúsztak el ttük. Mi mást tehettekvolna?

Az amundok végig közönyösek voltak, talán csak ekkor tükröz döttrajtuk gúnymosoly. Azután újra felöltötték a szenvtelenség maszkját, ésel citálták, amiért jöttek. Hogy Amhe-Ramun áldásából eljött az új kor, és

k ennek a hírnökei, és bár els ként szent tisztító háborúval hallattakmagukról, aki akar, csatlakozhat az Azúr hold birodalmához. Szavaikatbizonyítandó, egy gúlaforma ereklyét is hoztak ajándékba, ami mint kés bbkiderült, Amhe-Ramun démoni rületét hordozta. Csoda, hogy a város nemszerzett tudomást a történtekr l, mert az amundok a fél palotát lerombolták,mire végeztünk velük. Nem azért, mert olyan sokan lettek volna. A bajt azereklye okozta, mert ahogy m ködni kezdett a varázslata, dzsadok tucatjaitállította át az oldalukra. Én mondom, rettenetes érzés olyanokat gyilkolni,akikkel egy órával korábban még együtt ittad a kedvenc teád, de Amhe-Ramun nem hagyott más választást.

A titokra a mestered jött rá, elmondása szerint abból, hogy a rontás csakarra hatott, akit hitében megrendített a háború. Herrun behatóantanulmányozta a furcsa fémkorongok alkotta gúlát, és felfedte, hogy azereklye magját nem amund kéz alkotta. Két varázsló és tíz pap iseszméletlenül rogyott össze, mire sikerült feltárniuk a varázstárgy belsejét –

157

és döbbenetünkben többen még követtük ket az ájulásba, mert a rontáslelke Áldott Messur próféta hamedi mecsetben rzött csontjainak amundrúnákkal ellátott torzója volt. Azért okozhatott akkora felfordulást, mert ahív dzsad lélekre gyakorolt hatása megmaradt, csak az amundok átkozottmágiájuk révén új irányt szabtak a vallási fanatizmusnak.

A mágikus mechanizmust Herrun értette meg, a következtetéseket énvontam le. Számtalan feljegyzés készült az elmúlt évben földig romboltmecsetekr l, hitünk megannyi szakrális kincsér l, ami elveszett. Dicsvezet ink, az imámok azt mondták, az amundok a dzsennekkel szembenérzett gy lölet miatt semmisítettek meg mindent. .. de Herrun és énrádöbbentünk, hogy a Kékarcú papjai ennél ezerszer rosszabb dolgokatterveztek velük.

A tervem kész rültség volt, ám tudományos szempontból teljességgelhelytálló. Követségbe indulni az amundokhoz… ez áthágott mindentörvényt, bemocskolt minden egyházi elvet. Felkutatni és visszaszereznihitünk legszentebb ereklyéit… Ha b nös vagyok, akkor ez az én egyetlen

nöm. Létezhet olyan magasztos cél, amely érdekében megengedhetbármilyen szentségtör eszköz?

A miértekre megtaláltam a választ, a hogyanhoz Herrun segítségekellett. Elmondása szerint neki már többször eszébe jutott a varázsiszákja.Az ismeretlen eredet , alig kéttenyérnyi selyemszövet, amely kivételesvarázserejével kisebb szobára való tárgyat el tudott nyelni. A dzsenneklogikájához mérhet precizitással m ködött, de egyértelm en nem kkészítették, és mert semmilyen általunk ismert fürkészés nem mutatta ki ajelenlétét, abban bíztunk, hogy az amundok el l is rejtve maradhat.

Alaposan felkészültünk. A meztudi követzászlót Herrun szerezte be,geográfusként az utazó tudóst nem kellett álcáznom, és bár magam is jártasvoltam az elme tudományában, hogy megkapjak minden létez védelmet, alelkem köré Herrun épített áthatolhatatlan pajzsokat.

Nem, a Ghulám természetesen nem tudhatott err l. Azt hiszed, azimámok ilyesmire az áldásukat adták volna? Hisz azzal elismerik, hogy ahatalmuk megrendült, hogy az isteneikt l már nem várhatnak megváltást!Nem, ez csak kett nk terve volt: a mesteredé és az enyém. Azt hiszed,véletlen, hogy épp te hallgatsz most ki? Dehogy… Herrun próféta majdszépen elkéri az általad leírtakat, és gondosan ellen rzi, mi juthat majdebb l a Ghulám elé. A mai estéig komolyan nehezteltem rá ezért – de mostmár tudom, hogy az általam feltárt igazságot így sem tudja semmissé tenni.

Hogy miért vagyok olyan biztos ebben?Ha Herrun barátja vagy, biztos hallottál már az amund szobrokról. Abu

Baldekben, ahol születtem, a vének Igazmondóként ismerték ket – a

158

könyvtudorok között Useb-het a neve. Nyilván azt is tudod, hogy kett vanbel lük, egyik sem nagyobb, mint az öklöm. Egy türkizb l faragottsakálfej bölcs, és egy ocsmány méregzöld opálból vett patkányforma. Azabadanai szent iratok Hasseth és Detheth néven jegyzik ket – én az elsnapok után a Hallgatag és a Márid nevet adtam nekik.

Nem tudom, mikor jelenhettek meg az utazózsákomban. Annyibizonyos, hogy amikor elindultam Mezrudból, még nem voltak ott, ámamikor harmadszor ébredtem a sivatag peremén, már az asztrolábiummell l mosolyogtak rám. Mert sosem kerestem ket, gyanítom, a magukakaratából vándoroltak hozzám. Amennyit tudtam róluk, az alapján joggalfeltételezhettem, hogy ez számomra kevés jóval kecsegtet. Arra viszonttisztán emlékeztem a tekercsekb l, hogy bár egy célért alkották ket,mindkét szobor külön tudat, külön jellem, elképeszt hatalmuk van, és nemtanácsos felingerelni ket.

Azt az els pillanattól kezdve tudtam, hogy a megjelenésük nem lehetvéletlen, és bizonyosan összefügg a tervünkkel, ezért nem akartamkockáztatni. Gondosan fürkésztem ket, hogy minél többet megtudjakróluk, de csak tükörb l néztem rájuk, és nem érintettem egyiket sem. Nemszóltam hozzájuk, óvakodtam attól is, hogy akár egy kósza gondolattalfelvegyem velük a kapcsolatot.

Aztán néhány nap után megértettem, hogy ez nem rajtam múlott – aszobrok már döntöttek a sorsomról akkor, amikor megjelentek nálam.Számtalan legenda szól arról, hogy a szobrok a hordozóik életerejéveltáplálkoznak, de kevesen írták meg, hogy ez pontosan mit jelent. Én kétszóban össze tudom foglalni a lényeget: azt, hogy ha élni akarsz, bizonyosid elteltével egyszer en nincs választásod.

Kilenc napig bírtam. A kötelék végül egy viharos, holdtalan éjszakán jöttlétre: aludtam, amikor a szobrok kinyúltak felém, és magukhoz láncolták atudatomat. Mert álmomban is pontosan tudtam, mi forog kockán, próbáltamküzdeni, de olyan er kkel szemben bárki halandó alulmaradt volna.

Cseppet sem túlzás az, hogy a szobrok mindvégig rád mosolyognak. AHallgatag szája sokat sejtet , mindentudó vékony vonal, a Máridécsúfondáros káröröm – ez utóbbi különösen akkor vált nyilvánvalóvá,amikor maga azt súgta a tudatomba, századok óta nem adtak ily találónevet neki.

Miután elmúlt a rettegésem, és megkérdeztem t lük, mi végre jelentekmeg nálam, szavak helyett képekkel szóltak hozzám.

Azonnal megismertem azt a helyet. A mészt l fehér homokot, ameredeken ível d néket, a szegényes és csökött oázist a mélysivataghatárán – El Sabadah talpalatnyi menedékét a Dzseizan árnyékában.

159

Az egész a szemem láttára lett semmivé. El bb homokvihar támadt,amely hátborzongató módon csak az oázis körül tombolt. Úgy t nt, nappalvan, mégis szürke homály uralta el az eget, mintha buraként borult volnafölém a por. Remegett, rengett a föld, majd az egyik d ne hátán egyszercsak feltornyosult a homok. Azután még egyen, még egyen… és mintha amélyben egy gigászi cet csapott volna egyet lustán, egy roppant hullámtovaterjedt a környez d nékre is.

A következ pillanatban az egyik d ne odébb csusszant – mögötte azoázist egyszer en elnyelte a föld. Ahogy a d ne eltávolodott a lenyugvó napirányába, és a rengés is lecsillapodott, irdatlan mélységben málló k halmok

ntek el az oázis helyén. Hátborzongató kék derengés áradt bel lük,sejtelmes kavargásukkal egyre csak át- meg átsz tték azt az átkozott helyet.Egy ideig mintha ez tartotta volna vissza a homokot attól, hogy feltöltse afeltárult hasadékot… azután, ahogy a derengés elhalványult, a homokengedelmesen tette a dolgát, és hamar elfedte a förtelmes titkokat. Csak egypillanat volt csupán, amíg tisztán a hasadék mélyére láthattam, de geográfusvagyok, a mértani vonalak megszállottja, így ebben a kérdésben sosemtévedek. Az erioni kiköt hajóépít dokkjaiban sem láttam olyan bonyolultrendszer vájatokat, alagutakat.

A hasadék elt nésével én is eltávolodtam a képekt l, mintha egyláthatatlan er a magasba repített volna, hogy kesely távlatból lássam amélysivatagot. A távolban két hasonló homokvihar tombolt, és groteszkmódon tisztán láttam az óriási férgekként kúszó d néket is. Azután lobogókképe villant a tudatomba, mindegyik hullámhoz tartozott egy. MindhármonAmhe-Ramun démonarca díszelgett, valamiképp mégis úgy éreztem, hogyha a színeknek van jelent sége, akkor az ámbraszín lobogóhoz Nethiree, anapsárgához Theemeth, a feketéhez Reefith neve kapcsolódhat.

A d nék útját bámulva felrémlett el ttem még valami. Kopottvonalakkal vezetett, régi térképek útjai, a karavánok által évezredek ótahasznált, ismeretlen logika szerint kanyargó jelz oszlopok rendszere,melyek mindenütt az egyetlen biztonságos átjárót jelölik ki a mélysivatagmágikus földjén. Malah Sáfrányútja, a Hideg Éjek csapása, a sodorami

zösvény… a vándorló d nék húzta vonalak tökéletesen fedtékmindegyiket.

Rettegtem belegondolni abba, hogy ez mit jelenthet.

3.

Amint a kitel kék hold teljes nagyságában felt nt az égen, Raszufmegérezte a változást az er k áramlatában. A mélysivatag ugyan messzevolt, ám Amhe-Ramun hatalma a manifesztációt követ en a holdfény útján

160

már bárhová el tudott érni. Hat napja volt a Ghulám foglya, és a Kékarcúminden éjjel próbát tett a tudatával. Eddig az elméjét véd mentális bástyáker sebbnek bizonyultak, de meglátása szerint csak id kérdése volt, hogyelfogyjon az ereje, és Amhe-Ramun démoni bosszúvágya ide is utat találjonhozzá.

Sokkal könnyebb lett volna, ha hagynak nála tintát és papirost: egyhevenyészett térkép megrajzolása, annyi már segíthetett volna. Néhányvonás az ujjak évtizedek óta berögzült mozdulataival, a mértanipontossággal felvitt arányok látványa, a tudat, hogy van, amit elismertgeográfus révén hatvanévesen is tökéletesen ural és irányíthat… De nem.Neki már csak egy lehet sége, egy útja volt hátra.

Egy végs , tökéletes vonal megrajzolása.– Látom, nem hiszel nekem – mondta Raszuf a vénséget fürkészve. – Az

arcodra van írva, mit gondolsz. Hogy ez csupán hazugság, vagy hogy haigaz is, amit mondok, egyre kevésbé érted, miért nem fordultam vissza.Igazad van, meg kell vallanom ezt a b nömet is.

Amikor azt mondtam, nem kárhoztattam a mezrudiakat, pontosantudtam, mir l beszélek. Mindenki követ el hibákat, én is követtem el…súlyosabbat, mint amilyet a magadfajták valaha is megérthetnek.

Amikor ez történt, tizenhét esztend s voltam, lázadó ifjú, titkos er ket,elfeledett hatalmat vágyó útkeres . El ször nem tudtam, hogy a könyvet,amelyet áhítattal forgatok, Khayama írta – amikor pedig rájöttem erre, mártúl sok mindent éreztem igaznak bel le ahhoz, hogy felhagyjak a tudáshajszolásával. A tanítóim végül észrevették rajtam a változást, miel ttkomoly baj lett volna bel le, és megértették velem a tudással valóvisszaélés felel sségét. Hogy ha nem vigyázok, nemcsak magamat, hanemdzsadok százait taszítottam volna a romlásba. Mert látták rajtam az szintemegbánást, és mert Galradzsa végs soron kegyes istenség, lehet ségetkaptam arra, hogy helyrehozhassam a tévedésem, és vezeklésképp csakötven év szám zetésre ítéltek. Így lett bel lem egyszer vándor, az utazógeográfus, ahogy ti hívtok – akit immáron nem foglalkoztattak akiemelkedés ny gjei, aki a saját érdekei helyett csakis a tudást, és azigazságot szolgálta.

A küldetésért cserébe Herrun a megváltást ígérte nekem – most márlátom, ez is csak egy eszköz volt a kezében. Jó eséllyel eleve úgy tervezte,hogy ha a dolgok kedvez tlenül alakulnak, akkor ezt ellenem fordíthatjamajd. Az eretnek, aki saját alantas vágyai miatt semmibe vette Galradzsatiltását, csakhogy el bb szabaduljon a b nei alól… mi lehetne ennélmeggy bb ok és okozat?

161

Hiszed vagy sem, nem magam miatt mentem. Látni, tapasztalni, tudástszerezni és az igazsággal szolgálni a népet – tán úgy véled, szentségtörésezt mondani a történtek után, de számomra Galradzsa nélkül is ez lett volnaa hitem alapja. Elismerem, az is eszembe jutott, hogy a szám zetésemb lhét esztend volt még hátra. Ki tudja, mi lesz addigra Ibarából… Hidd el,egy vénembernek nem könny tétlenül végigélni, hogy aki nem kért aharcból, azt elkerülhetetlenül elérte a háború, de aki kérne bel le, az régi

nei miatt semmit nem kaphat.Ebben mindennél biztosabb voltam. Inkább ott veszek, de nem hátrálok

meg.Meg aztán… sok elmélet született arról, hogy az amundok miért indultak

követségbe a világ több száz városába. Sok ostobaság a logika b völetében,én mégsem hallottam sehol a legegyszer bb, legkézenfekv bb lehet séget –hogy egyszer en csak tudásért mentek. Ki érthette volna ezt meg nálamjobban? Hatezer éve rejt ztek a sivatagban. Semmit nem tudnak arról, hogya világ közben mivé változott.

Baldeki fekete humor a javából, igaz? Nekünk az kellett, ami azamundoknál volt, nekik meg az, amit mi tudtunk. Én mondom, ha adzsenneknek lett volna lelkük, teremtettek volna nekünk egy sötéttréfaistent is.

Sokat töprengtem az útirányon, végül Mezrudból indultam. Úgyterveztem, az ordani lapály fel l vágok neki a mélysivatagnak, Malahsápadt hajnalösvényét követve.

Tíz napon át csak a t zforró nappal, és a dermeszt éjszakákkalharcoltam – azután a tel holdfázis kezdetével elért Amhe-Ramun kísértése.Sejtettem, hogy nehéz csaták várnak rám, de azt nem gondoltam volna,hogy az alvás nélküli éjeket gy zelemként tarthatom számon. Herrunpajzsai kitartottak, de sokszor kellett a rajzok és szavak biztonságába, anaplóm nyújtotta menedékbe kapaszkodni.

Az amundok nyomát kutattam, de az els jelr l csak a harmadik reggeltudatosult bennem, hogy mit vettem észre. Az ezüst csíkba húzódóhorizontról sokáig azt hittem, délibáb, ám amikor rádöbbentem, hogy nemaz, azt kívántam, bárcsak tévedtem volna.

Az Ordanba vezet lapály mérföldeken át húzódó hamutengerré vált,mintha Sogron haragja zúdult volna a kietlen földekre. A Kékarcú híveinyilván tettek egy próbát az északi terjeszkedéssel, ám a t zvarázslók ajelek szerint ezúttal tényleg kitettek magukért. Néhol a homok is megolvadt,opálosan csillogó, torz formákba öntve az ordaniak válaszát.

A csata lehetett egy napja, vagy akár hónapokkal ezel tt is, ám az biztos,hogy az iszonyú t zzel felperzselt vidék több helyütt még mindig izzott.

162

Amikor próbaképp ledöftem a botom egy kih ltnek t pernyekupacba, avándorbotom lábnyi hossz alatt így is megperzsel dött.

A következ nyom láttán már nagyot dobbant a szívem – az Useb-hetjóslatát felidézve azonnal ismer snek t ntek a d nék sajátos vet dései. Ahomokhasadék közelr l még fenyeget bbnek hatott: megbecsülni semmertem annak a valaminek a méretét, ami a homoktengerben úszva ezthagyta hátra. Nagy kísértést éreztem, hogy megtudakoljam a szobroktól ajöv t, de végül úgy döntöttem, inkább a magam megérzéseiben bízom.

Másnap estére kiderült, hogy igazam lett, akkorra értem el a lemészároltkaravánt. Sok gonosz dolgot láttam életemben, de attól a látványtólkönnyek szöktek a szemembe. Mindenütt sátrak maradványai, tevékszáradó tetemei, véres rongyok fedte testek a homokban. Harminc vagyötven, talán még több is, nem volt er m megszámolni. A b rpáncélokból ésa jatagánokból ítélve jól felszerelt csapat lehetett. A tépett szél , rettenetessebeket látva egyértelm nek t nt az amundok módszeres vérengzése.

A hosszú hetek magánya és a sivatagi nap elvehette az eszemet is, mertamikor találtam három eszméletlen túlél t, fel sem merült bennem, hogygyanakodjak. Bekötöztem a sebeiket, megitattam ket, így estére er re iskapott mindegyik. Halk szavú, mogorva dzsadok voltak, hullámos hajukbólsötét képükb l, és az egyiknél látott korbácsból ítélve dagrahi rabszolga-keresked k lehettek. Az aurájuk mérhetetlen szenvedésr l árulkodott, ígynem kárhoztattam ket semmiért. Nem akartam faggatózni sem, ezértjórészt csak csendben ettünk a hevenyészett t z körül. Azt megtudtam

lük, hogy az amundok néhány napja ütöttek rajtuk, és kevésre emlékezneka történtekb l.

Nyomasztó volt egyszerre együtt érezni velük, és örülni a retteneteshírnek

Nyugtalanított, ahogy méregettek, ezért távolabb húzódtam t lük, és úgytértem nyugovóra. Rossz érzések, rossz gondolatok mérgezték a lelkemet,és valami azt súgta, jobb, ha a vándorbotom végig a kezemben tartom.

Álmomban riadtam fel. Furcsamód tudtam, hogy álmodom, így kívülr lszemlélhettem a fejemben szület képeket. Magamat láttam, amint ottfekszem, arcomra kísérteties fényt vet a felkel kék hold sápadt fénye.Odébb a három dzsad mintha szemhunyásnyit sem pihent volna, ugyanúgy,ugyanabban a tartásban ültek a t z körül, ahogy otthagytam ket.

Hátborzongató volt, ahogy egyszerre néztek fel az égre, ahogy azarcukon átsejlettek a bestiális indulatok. Talán még sziszegtek és morogtakis, talán csak az érzékeim játszottak velem. Ami biztos, hogy egyszer csakfelpattantak, ruganyosan, ijeszt en sebes mozgással. Egyikük jobbra, amásik balra t nt el, majd kisvártatva egy-egy rettenetes, fogazott él

163

karddal tértek vissza. A középs hosszabb ideig kutatott a tetemek között,míg megtalált és a nyakába akaszthatott egy háromszög alakú rézamulettet,azután a hold felé emelte karjait, és kántálásba kezdett. Hang nem jött ki aszáján, de tökéletesen leolvashattam róla az embertelen szavakat, amelyeksemmilyen ismert nyelvre nem hasonlítottak.

Éreztem, ahogy a szívem gyorsabban ver, de képtelen voltam mozdulni.Ahogy a litániának vége lett, a három holdkóros lassan megindult felém.Lassú, darabos mozgásuk éles ellentétben állt a korábbi ruganyossággal –nyilván ez is a szertartás része lehetett.

Tízlábnyi közelségbe értek, amikor a félelem széttörte bennem abénultság béklyóit. A szemem láttára pattantam fel, és a vándorbotot kétkézre fogva szembefordultam velük.

A két széls idegen gonoszul felkacagott, a középs , korbáccsal akezében immáron hangosan folytatta a kántálást. Ritkán kényszerültem aharcra, de annak idején kitanultam a botforgatás alapjait. Két eszel s kardjaegy vénemberrel szemben… az esélyek nem nekem kedveztek, de aztreméltem, ésszel felülkerekedhetem rajtuk. Még belém villant, hogy csakelkábítani kellene ket, hisz mégiscsak dzsad testvérek, azután elérte atudatomat a kántálás visszhangja… és az mindent megváltoztatott. Éreztema benne rejl er t, az istentelen szavak korbácsolta vihart az asztrálvilágtengerén, de azt nem gondoltam volna, hogy a Herrun mentális bástyái azels érintésükt l összeroppannak. Kétségbeesetten próbáltam ellenállnineki, ám az idegen akarat máris bennem volt, és szétáradt az elmémben.

Mert az a kántálás a harcról, a szenvedésr l, a halálról szólt, és amikorezt megértettem, rájöttem arra is, hogy az ész kevés lesz a túléléshez. Azels csapásokat még védtem, azután a bal oldali dzsad átkozott kardjavégigcsúszott a botomon, a kézfejembe matt. Szétroncsolt mindent,izmokat, inakat, csontot. Egy kézzel már nem tudtam a botot megtartani,így a következ csapás az oldalamat tépte fel. Azt a mérhetetlen fájdalmatnem lehetett kibírni, a homokba rogytam t le…

Hevesen dobogó szívvel riadtam fel. Az arcom verítékben úszott, a balkezem remegett, a vesémbe fájdalom nyilallt az iszonyú sebek emlékét l.Félelemt l bénultan is azonnal megtaláltam a három dzsadot.

A karaván tetemei között kutakodtak.Azonnal megértettem, hogy a szobrok sugallta jöv t, a Vizek idejének

bizonyosan beteljesül képeit láttam, és hogy addig már nincs sok id mhátra. Ahogy meghallottam a homokban csusszanó léptek zaját, ahalálfélelemt l remegni kezdtek tagjaim. Éreztem, hogy túl hangosan,szaporán veszem a leveg t, ezért igyekeztem lassan és mélyeket lélegezni.

164

Hisz menekülni lehetetlenség lett volna, és a jöv képek egyértelm enláttatták, mi történik akkor, ha ébren találnak.

Csak a meglepetésben bízhattam. Hadd higgyék, hogy alszom.Rég használtam az elmém erejét, de sikerült felidéznem a megfelel

formulát. Er snek kellett lennem a kántálás hatalma ellen, gyorsnak aharcban, és el kellett fogadnom, hogy azok ott már nem dzsad testvérek,vérengz vadállatok ellen készülök.

Tíz lépésre járhattak t lem, amikor meghallottam a kántálást. Egyreer södött, ahogy a dzsadok közelebb értek. Óvatosan feléjük fordultam, ésmagam alá húztam a lábam a pokrócom alatt, hogy majd könnyebbenugorjak…

A tenyerem már izzadt, az ujjaim begörcsöltek, úgy szorítottam avándorbotot. A dzsadok közvetlen el ttem jártak… és be kellett hunynom aszemem, nehogy a holdfényben árulkodó legyen.

Csak az elmém erejében bízhattam.Összerándultam, amikor az els dzsad fölém hajolt, de valahogy

kivártam, amíg a másik is elég közel ér hozzám. Az els ütést a földönfekve vittem be – a bot végével a fölém hajoló holdkóros gégéjére csaptam.Ett l a férfi eldobta a kardját, és a torkát markolászta.

Ahogy felpattantam, a másik már a fejemre is ütött volna, de sikerültfélrelökni a kardját, és a gyomrába szúrni. Miután összegörnyedt, akkorátsújtottam a tarkójára, hogy a botom belereccsent.

A férfi azonnal összecsuklott.A harmadik abbahagyta a kántálást, és az ég felé emelte karjait. A

döbbenetem majdnem az életemben került, mert sok mindenre felkészültem,de a földöntúli örömöt sugárzó mosoly látványára nem. Csak álltam ott, ésnéztem, ahogy a dzsad egyik kezével a korbácsát lendíti meg, a másikkal anyakában lógó amuletthez nyúl. Ahogy megmarkolja, kék derengés villanrajta, amely pillanatok alatt átterjed a másik kezére, és a korbácsára is…

A homlokára csaptam, de csak megingott, ezért a halántéka következett.Ett l azonnal a homokba rogyott, és megsz nt a ragyogás.

Nem jó érzés dzsad testvéreknek ártani, bármilyen útra tévedtek is.Én is a homokba rogytam, és mélyeket lélegezve próbáltam

megnyugtatni magam.Miért segítettetek? – kérdeztem a szobrokat a remegés elmúltával, de

azok nem válaszoltak. Helyettük egy másik tudat tolakodott az elmémbe:idegen, kíméletlen erej , hátborzongató érintéssel. A nyomát követvekönnyedén megtaláltam a gazdáját is, aki nem rejt zött, hisz ez az otthonavolt, felszegett fejjel állt az egyik távoli d ne tetején. Hatalmas termet ,

165

olajtól csillogó test szinte fürdött a holdfényben, a tekintetében honoló kékizzás a vesémig hatolt.

Nem jött közelebb, csak nézett, azzal az írisz nélküli, pokoli szemével.Érzékeltem a g gjét, a ragadozók megvetése köpenyként ölelte körül.

Észrevette, hogy figyelem, és eztán a g gje mélyen gyökeredzgy löletté változott. A kék holdra emelte a tekintetét, és húsos ajkainugyanaz a litánia csendült fel, mint amit a dzsad támadóm hallatott.

Létezhet olyan szent cél, amely érdekében megengedhet bármilyeneszköz?

Én úgy éreztem, nem volt választásom akkor. Vannak pillanatok, amikoraz embernek nincs ideje gondolkodni – Galradzsa a tudója, miért sikerülilyenkor oly egyértelm en meglelni a megoldást.

Éreztem, ahogy rám szabadul az idegen akarat, akár a legpusztítóbbsivatagi vihar. Mintha satuba szorították volna a fejemet – tudatábanvoltam, milyen képtelenségnek t nne, ha nem találna rést a tudatomat védpajzsokon.

Talán meg is érintett Amhe-Ramun áldása, talán csak az ett l valófélelem adott er t.

Dzsad testvéreimet az egyik teve teteméhez húztam. Az amundkántálására összpontosítottam, és felemeltem a fogazott pengéj kardokat.

Amikor elhangzott a rítus lezáró kiáltása, az egyik ájult dzsad vállábadöftem a kardot. Minden er met beleadtam, de a fogazott penge megakadt acsontokban, ezért úgy kellett belerugdalnom a testébe, hogy a pengeátszakítsa a hátát, és a teve teteméhez szegezze. Ahogy a szerencsétlenmagához tért, és üvöltött kínjában, érzékeltem az isteni akaratelégedettségét.

Ett l az amund gy lölete kihunyni látszott, az érzékeim azt mutatták,hogy szinte kíváncsiság vette át a helyét. Émelyegtem és öklendeztem, dea másik dzsadot is odahúztam a tevéhez, és vele is megtettem ugyanezt. nem ébredt fel, a tüdejébe mart sebekt l orrán-száján át d lt bel le a vér.

A harmadik dzsadot a karaván egyik elhagyatott, sátortartó rúdjáhozhúztam. A korbácsával kötöztem oda, majd letéptem nyakából arézamulettet, mert már nem volt méltó a viselésére.

Inkább a saját nyakamba akasztottam.Az amund abbahagyta a kántálást és kacagott. Azután elt nt, visszatért

az otthonába, és otthagyott a lelkiismeretemmel és a három hullával.Annyi er t összegy jtöttem még, hogy felvonjam a mezrudi

követzászlót egy sátortartó rúdra, azután a homokba rogytam, ésGalradzsához fohászkodtam, feloldozásért könyörögve. .. míg el nemnyomott az álom.

166

Ahogy másnap kinéztem a sátramból, úgy éreztem, bár ne ébredtemvolna fel.

Megtaláltam, akik után a sivatagba indultam. Azaz k jöttek el hozzám.

4.

Több százan sorakoztak fel a környez d néken. Megannyi bronzbarna, félmeztelen óriás. Istenszobroknak t ntek a felkel nap fényében.

El ttük harminclépésnyire egy törpe alak várt rám, meghatározhatatlankorú, görbe hátú, varkocsba font hajú dzsad férfi, a legdrágább díszesselymekbe öltözve. Ha nem láttam volna arcán a nagy gonddal vágottkecskeszakállat, biztos gyereknek nézem.

Furcsamód nem a félelem, a döbbenet lett úrrá rajtam, mintha mostszembesültem volna azzal, mire vállalkoztam. Éreztem, hogy ha nemfekszem le kis id re, menthetetlenül összerogyok. Mivel úgy sejtettem, azamundok mindennél jobban megvetik a gyengeséget, visszabotorkáltam asátramba, bízva abban, hogy senki nem jön utánam.

Nem jöttek. A sátorbejárat résein át is jól láttam, hogy csak álltak ott ésvártak rám.

Az amund követzászló láttán kíméletlen részletességgel rémlettek felbennem az éjszaka emlékei. Hogy miel bb megnyugtassam magam, tollatragadtam, és készítettem néhány vázlatot a dzsadoktól elvett rézamulettr l,külön jegyzeteket a belé vésett rúnákról. Leírtam azt is, ami az éjjeltörtént… azután sorra vettem, miért jöttem ide, mit kell tennem, hogy mirekell vigyáznom. Áthúztam, aláhúztam, bekereteztem a lényeget, és vártam,hogy hasson a szavak és vonalak varázsa.

Sokáig tartott, de végül sikerült.Amikor elmúlt a remegésem, eltettem a naplómat a varázsiszákomba.A szobrok varázslatos könnyedséggel simultak a tenyerembe, mintha

maguktól mozdultak volna. A Márid vigyorát soha ilyen ocsmánynak nemláttam még, a Hallgatag mosolyában id tlen szomorúság bujkált. Éreztem,ahogy megremeg a tudatainkat összeköt lélekfonál: olybá t nt, mintha aszobrok nem bírtak volna várni, régóta áhítva ezt a pillanatot.

Mi következik? – kérdeztem t lük, és igyekeztem felkészülni alegrosszabbra.

Azonnal válaszoltak… és nem kerülte el a figyelmem, hogy ezúttal semszipolyoztak t lem egy szikrányi életer t sem.

Magamat láttam egy kápráztató földmélyi csarnokban, amely színei éselrendezése szerint a legízlésesebb dzsad igényeit kielégíthette volna, azéles és szögletes vonalú, furcsa tárgyak, és a legkülönfélébb csontoknak

167

díszek összhatása mégis mindennél fenyeget bbnek hatott. Amundhatalmasságok vettek körül, a krónikákból ismert festett arcú, g gös vonású

papok, akik most mégis meghunyászkodtak el ttem, és tiszteletteljestartással, rezzenetlen pillantással figyeltek rám. Tucatnyi szolgáló nyüzsgöttkörülöttünk, de úgy t nt, mintha mindegyik csakis az én óhajom teljesítené,az én parancsomra várna. Egyesek fürd t és lakomát készítettek el , másoklágy dallamokkal és pálmás legyez vel próbáltak a kedvemben járni.Többen repedezett szél tekercsek fölé görnyedve figyeltek rám, és róttákpapírra minden szavam.

Egy kérdést intéznek hozzám, és amint válaszoltam, a legnagyobbtermet , legtöbb díszt visel amund felnevetett. Intett egyet a baljával, éskisvártatva színarany ládát hoztak be a szolgák, két rúdra fektetve,bársonyos párnákon. Egy pillantás elég volt, hogy felismerjem, mi vanbenne, hisz pontosan úgy hevert ott, ahogy elt nt a Kuf’Raadnagymecsetéb l hónapokkal ezel tt. Látszólag csak néhány darab csont, áma hith dzsadok számára az egyik leg sibb ereklye, Abd ibn Mirzá, aHagyományos Út els igaz prófétájának koponyája.

Reménnyel töltött el az a pillanat. Tisztában voltam azzal, hogy ez ajóslat a Felh k Idejéb l is származhatott, de er t merítettem a tudatból,hogy akár ez is bekövetkezhet.

Mindent gondosan eltettem az utazózsákomba. Ellen riztem avarázsiszákot: a köpenyembe varrt, selymes anyaga megnyugtatóan simult ajobb oldalamhoz. Beletettem a naplóm, és némi töprengés után az Useb-hetszobrait is. Csak a rézamulettet vittem magammal.

A törpe dzsad, ha zavarta is, hogy várnia kellett rám, semmivel nem adtajelét. Jobbját a szívére helyezve, kifogástalan eleganciával hajolt megel ttem az si szokás szerint.

– Üdvözöllek, jó Raszuf! Aineb vagyok, a tolmácsod. Sejtettem, hogy azamundok asztrális módszerekkel próbálkoznak majd, de azt nem hittemvolna, hogy ennyire jól fogják csinálni. Elképzelni sem tudtam, ez az alakhonnan ismerhette a nevem, hogy lehetett ilyen nyugtalanítóan kellemesmodora, hogy sugározhatott ilyen tiszta és igazi szinteség bel le. Mindenlétez észérv ellenére tudós testvérnek hatott számomra, és nem értettem,mit kereshetett az amundok között.

– Látom kérdéseid vannak, és ez így van rendjén, de most kövess, tudósbarátom. Az én uram, nagyméltóságú és nemes Semneth, Thara-Neethtemplompiramisának f papja már türelmetlenül várja jöttödet.

Nem erre számítottam, és ezt valószín leg is tudta, mert csendes der tvéltem felfedezni a tekintetében. Hogy a zavaromat leplezzem,odanyújtottam neki a rabszolga keresked l elvett rézamulettet.

168

– Úgy érzem, ezt elvesztettétek.Ezen szemlátomást lep dött meg – az arcát látva mintha tükörbe

néztem volna.– Jó Raszuf… ez igazán figyelmes t led. A három egyike sem érdemelte

meg ezt a kegyet, csak szégyent hozott a fajtájára és a Kékarcú áldására is.Selyemkend t vett el a köpenye alól, óvatos mozdulatokkal

belecsavarta az amulettet, majd mutatta, indulhatunk. Kérdeznem semkellett, elmondta, hogy Nassar-seeth a rituálé neve. Szerinte a dzsad nyelvsajnálatosan szegényesen tudja csak visszaadni a lényegét, de ez nagyjábólannyit tesz: az éj éber szeme, az égi figyelem áldása. Egy esély atemplompiramist szolgálók közé emelkedésre, egy lehet ség, hogy bárkiAmhe-Ramunt választhassa. Elmondása szerint ura, nemes Semneth akaravánban több ígéretes dzsadot látott, akiket szívesen a szolgái közéfogadott volna, de a Kékarcú úgy kívánta, hadd döntsék el egymás között,ki lesz az az egy, aki érdemes a bizalomra.

Sajnálatos módon azonban az alkalmas jelöltek sorra elbuktak a vér ésaz akarat próbáján, az a három pedig a legpusztítóbb homokviharban semakart végleg eltávozni.

Ijeszt volt, amilyen mélységben megérintettek a szavai. Éreztem, hogyezzel valami nagyon nincs rendjén, ezért igyekeztem mihamarább megtörnia csendet, elterelni a gondolataimat.

– Szép sereg – intettem az amundok felé.Aineb csak akkor válaszolt, amikor elértük a legközelebbi d ne lábát.– Azok ott csak a templompiramis közvetlen test rségét képezik, testvér

– mondta csendesen, majd megvárta, amíg felérünk a d ne gerincére, éskörbemutatott. – Ez itt a sereg.

A lélegzetem elakadt a látványtól.Az el ttem elterül lapályon valami roppant szakadékot vájt a homokba,

egészen elképeszt átmér homoktölcsért hozva létre. Több évtizedes-tapasztalattal a hátam mögött legtöbbször jó megbízhatósággal éskönnyedén meg tudtam becsülni nagy távolságokat is, de ott nem tudtameldönteni, hogy az a homoktölcsér ezer vagy ezerötszáz lépés széleslehetett. A szakadék nem volt mély, harminc-negyven lábnyira szaladt atalajba, de olyan furcsa mélység hatását keltette, hogy eltartott egy ideig,míg felismertem az idegen logika szerinti szabályosságot. Csupa egyenesvonal, szögletes törések, egyetlen ív nélkül, de semmi sem volt vízszintes.

És az amundok. Bronzbarna óriások mindenütt, kisebb és nagyobbháromszög alakzatban állva, jóval a homoktölcséren túl is… avégeláthatatlanul kígyózó sorok a felkel nap ragyogásába vesztek. Ha eznem csupán illúzió volt, akkor azok sok ezren lehettek.

169

– A Dass-Taraneeth hadtest – Aineb elégedett lehetett a hallgatásommal,mert érezhet büszkeség csengett a hangjában. – A harmada az invázióshadosztálynak, melyet ti odaát, a világ barbár oldalán Reefith oszlopánakhívtok.

Míg leereszkedtünk a homoktölcsér aljába, sok minden megfordult afejemben a háború kapcsán… azután észbe kaptam, és lázas sietséggelrendszereztem a látottakat. A legtöbb amundnak ugyanolyan rettenetes,fogazott él kard volt az oldalára kötve, nyakukat és mellüket színesábrákkal festett b rvért fedte. Egyeseknél ez a vért mintha porból éshomokból lett volna, ahogy láttam, ók talán a tisztjeik lehettek.

Aineb szefernek hívta ket, ami szerinte egyszerre jelentett kíméletlent,dolgozót, és harcost. Amikor rákérdeztem a por és homok vértekre,sejtelmesen elmosolyodott, és annyit mondott csak, hogy legyektürelemmel, ennél sokkal különb dolgokat is láthatok.

Igaza volt. A homoktölcsér felénél járhattunk, amikor eljutottunk azóriások óriásaihoz. Az csapataik magasabbak, robosztusabbak is voltak atöbbinél, kimagaslóan er sek lehettek még amund mércével is. Feketéncsillogó k vértek fedték ket, melyek id nként csengve törtek szét, éshullottak a földre, hogy szemvillanás múlva újra összeálljanakhordozójukon a torokhangú mordulások után. Hapet volt a nevük, és arangjuk is egyben. Nehézgyalogosok voltak, különleges státuszú nemz k,és Amhe-Ramun kiválasztottjai, Aineb szerint az Azúr hold birodalmiseregének színe-java. Eszembe nem jutott volna kételkedni ebben, mert ottoly hatalmas lándzsákat és alabárdokat lendítettek egymásnak, amelyet énránézésre megtartani sem bírtam volna.

A távolból el nt a homoktölcsér másik oldala, amely felül egy kisszakaszon függ leges falba tört. Néhány oszlop jelentette Thara-Neethtemplompiramisát, két k szobor, mögöttük egy apró kapu. A többitelrejtette a végtelen homok. Rám egyáltalán nem jellemz módon nehezentudtam leplezni csalódottságomat, és amikor ezt látva Aineb felnevetett,újfent eltöprenghettem azon, miért történik így mindez.

A kapu el tt vékony alkatú, az óriásokhoz képest törékenynek tetszamundok csoportjai gyakorlatoztak, akiket Aineb sznofrunak nevezett.Legtöbbjüket theubszer selyemruha fedte, és az alóla el villanó testrészekláttán nem tudtam eldönteni, hogy n k lehettek vagy férfiak. Aineb látta azavaromat, és jelent ségteljes köhécseléssel vette elejét az újabbnevetésének.

Egyáltalán nem tetszett, ahogy n tt a magabiztossága.A kapuoszlopok elé érve azután megértettem, miért. Az isteni jelenlét új

formában ért el, mintha a mezrudi lágy meggy zést a rézamulett

170

vasakaratával egyesítette volna. Kétségbeesetten rejt ztem el az elmémetóvó pajzsok mögé, és összpontosítottam arra, hogy ne vegyek tudomást azegyre er söd fenyegetésr l.

Aineb tenyérnyi fémkorongot vett el a köpenye alól, és a k szobrokközé érve felmutatta, mire a kapu helyén feketén ásító járat t nt el .

– Miel tt bemennénk, feltétlen tudnod kell néhány dolgot. Thara-Neethtemplompiramisa kiemelt szakrális központ az Azúr hold birodalmában,szolgálói kivételes keggyel bírnak, így odabenn az amund szellemnekteljhatalma van. Ne rettenj meg, ha azt érzed, hogy az Asztrálvilágról többszázan figyelnek rád. Be kell látnod, hogy az amundoknak számtalanellenségük van, és bár a követség okán barátként fogadnak, nem hagyhatnakfigyelmen kívül bizonyos óvintézkedéseket, hagyományokat. Ha nemfenyegeted ket, és nem leszel készakarva nemes Semneth ellensége, ksem jelenthetnek veszélyt rád…

Hallottam, amit mondd, de alig figyeltem rá. Amhe-Ramun hatalmafojtogatón ölelt körbe. Kétségbeesetten kerestem valami fogódzót, amellyelellenállhattam a szakrális befolyásnak

Azután Herrun szavait felidézve egyszer csak belém villant a megoldás.Amhe-Ramun isteni hatalma csak a hitet tudta megrendíteni, az érvekb lfakadó magabiztosság tudatát, a mértani vonalak rendje nyújtottabizonyosságot nem.

Kényszerítettem magam arra, hogy a falakat tanulmányozzam. Ahatalmas, illesztések nélküli k tömböket – elképzelni nem tudtam, hogyfaraghatták ket ilyenre akár mágiával is. Megállapítottam, hogy a falak egyegészt alkottak, nyilvánvalóan azért, hogy akadálytalanul áramolhassanakbennük a démoni energiák. Egyszerre arra is volt válaszom, miért. Mivel azibarai manaháló eltorzult, sokkal megbízhatóbb rendszert lehetett kiépíteni,ha a templompiramis a Föld selemi síkjáról kapott energiát…

– Ne aggódj amiatt, ha valamit nem ismersz, ezekben én a segítségedreleszek. Nagytisztelet Semneth kivételes úr még a nemes amundok közöttis, aki senkit nem kárhoztat a nem tudásért, és mindig ad egy újabblehet séget. Viszont azt ne feledd, az ismert tények után elkövetett hibaamund mércével már sértésnek, rosszabb esetben ármánynak min sül, ésilyenkor már kevésbé elnéz ek.

Észre sem vettem, mikor enyhült a tudatomra nehezed nyomás. Mindenmentális pajzsnál er sebb védelmet nyújtott számomra a tudásvágybólered megszállottság.

– Megértetted? – kérdezte Aineb, és t dve fürkészte az arcomat.Láttam, hogy választ vár, így gondolkodás nélkül mondtam, ami eszembejutott.

171

– Belátom szavaid bölcsességét, és tiszta szívb l egyetértek velük,nemes Aineb. A szokásaitokat azonban nem ismerem, és ebb lnemkívánatos problémák fakadhatnak. Mit tegyek, hogy ill módonviselkedjek uraid el tt?

Aineb gyanakvása nem múlt el, de bólintott.– Magad mondtad ki a lényeget, szívvel, testvér. Csakis tiszta szívvel

beszélj, cselekedj, és ne higgy a beléd nevelt félelmeknek. Az amundokegyáltalán nem ördögök, ahogy hiszed, s t. Semmivel sem rosszabbakegykori dzsenn uraidnál.

172

5.

Raszuf lehunyta a szemét, és igyekezett észben tartani, hogy ne essentúlzásokba.

Csak a tények kellenek, nem a dzsad lélekre jellemz cizellált jajongás.– Pontosan emlékszem az összes elhangzott szóra. Tudom, hogy a

háborúban a legapróbb részlet is fontos lehet, ezért mondok el mindent,amit tudok. Meg aztán… ilyen mesterien felépített csapdával ritkántalálkozik az ember, egy életre belém vés dött minden pillanata.

Ahogy beléptem a templompiramis festett arany kapuján, és rám borult abenti félhomály, úgy éreztem, még soha nem voltam ennyire elhagyatva.Mivel ismertem magamat, hamar megtaláltam az érzés forrását – az enyémvolt, bennem született ugyan, mégis a természetemmel ellentétes módonvert gyökeret a lelkemben. Ahogy ezt megállapítottam, észrevettem atemplompiramisból felém nyúló leheletfinomságú szálakat. Pókhálókénttapadtam az elmém köré, hogy feler sítsenek és visszatükrözzenek bennemdolgokat, a maguk kénye-kedve szerint, apránként építve Amhe-Ramunbefolyását.

Aineb ugyanekkor a baráti gesztus álcájával folyamatosan beszélthozzám, jól hangzó, de tökéletesen érdektelen dolgokról, a templompiramisszakrális díszítésér l, az amund m vészet önkifejezésével kapcsolatban.

Egyértelm en csak a figyelmem akarta elterelni.Amikor a homályos folyosón át megérkeztünk egy kápráztató

oszlopcsarnokba, eszembe jutott az Useb-het jóslata. Úgy láttam, hogy afogadás hatása is az akaratom megtörését szolgálja, ezért amint bevezettek atemplompiramis hatalmasságai elé, igyekeztem kizárólag a mértaniformákra összpontosítani. Részletes térképet rajzoltam a fejemben acsarnokról, a borotvaéles szél , szögletes vázákról, edényekr l,fáklyatartókról. A megtermett embert is elnyelni képes amforákról, aszarkofágnak t asztalokról, és a legkülönfélébb faragásokról, amelyeklegtöbbje él -nedvedz csontnak hatott.

Arra emlékszem, hogy összerándult a gyomrom a szarkofágnak is beillasztal körül ül , arany ékszerekbe és palástba öltözött nemes amundokláttán. Tényleg minden tekintetben tökéletesebbnek t ntek még az óriáshapeteknél is – az akaratuk úgy kerülgetett engem, akár éhez hiéna azoroszlán zsákmányát.

Megkönnyebbülve ültem le az asztal végénél, állva nem sokáig bírtamvolna.

173

Aineb szertartásosan bejelentette, hogy a tolmácsom lesz, és a szájávalnemes Semneth szól hozzám. Bemutatott urának, mint Mezrud városkövetét. Semneth nagyúr, aki érezhet en a leghatalmasabb pap volt acsarnokban, ezért óvakodtam a szemébe nézni, keveset beszélt. Üdvözölt, abarátságáról biztosított, de leginkább csak figyelt, fürkészett minden létezmódon, és várta, mi következik.

Ez volt a legfurcsább követségi fogadás, amelyen valaha részt vettem.A bemutatkozást lakoma követte, egyszer en elkészített, f szeres sültek

végtelenül hosszú sora. Azután egy ritka keser , émelyít szagú párlattalmegittuk az áldomást – méregre számítottam, így meglepett, hogy nem voltaz –, majd harcosok jöttek, hogy egy véres párbajban bemutassák az amundkardforgatás tudományát. Kisvártatva azon kaptam magam, hogy tucatnyiszolgáló nyüzsög körülöttem, és mindegyik csakis az én óhajom várta.Egyesek mosdótálakat és újabb lakomát készítettek el , mások lágydallamokkal és pálmás legyez vel próbáltak a kedvemben járni. Többenrepedezett szél tekercsek fölé görnyedve figyeltek rám, és rótták papírraminden szavam.

Amikor óvatosan megkérdeztem Ainebet, hogy mikor kerül sor akövetségi tárgyalásra, biztosított, hogy legyek türelemmel, és tartsamtiszteletben az itteni hagyományt. Ekkor értettem meg, hogy csak fogástkeresnek rajtam, és minden látszólagos kényeztetés az amund befolyásvégs gy zelmét szolgálja.

Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. Megrogytakaz elmémet véd várfalak, olyan zavar és kétségbeesés lett úrrá rajtam,amellyel szemben kevésnek t nt az akaratom, de valamiképp mindigtúlléptem az efféle gyengeséghullámon, és elöntött a h vös megnyugvás.

Utoljára álomszép test , sudár asszonyok jöttek, akikr l az arcukattakaró kend k miatt nem tudtam eldönteni, hogy amundok-e vagyrabszolgák, de az biztos, hogy mellettük a legcsodásabb hurik is útszéliribancoknak t ntek volna. Aineb szerint egy felh táncot adtak el ,amelyb l én csak az érzékeket vadul korbácsoló nyögésekre és hajlásokraemlékeztem – és nagyon kevésen múlt, hogy ne engedjek a vágyaimnak.Amikor az amundok látták, hogy ez sem zökkentett ki nyugalmamból,végre úgy döntöttek, érdemes lenne más módszert választani.

Semneth egy kiáltással elhallgattatott mindenkit, majd megkérdeztelem, miféle szórakozás az, amelyben a legtöbb örömöm telik. Egyb l

eszembe jutott az Useb-het jóslata Mirzá szent koponyájáról… de úgyéreztem, arra most nem alkalmas ez a pillanat.

– Geográfus vagyok, nagyúr – válaszoltam –, számomra szent mindentudás, tudomány.

174

Aineb kötelességtudóan fordított. Láttam, ahogy Semneth arcamegrándul, de amint Aineb tovább magyarázott neki, kisimultak arcán aráncok. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a korábban fennhéjázó, g gösnemes amundok most szinte meghunyászkodnak el ttem, és tiszteletteljestartással, rezzenetlen pillantással figyelnek rám.

Semneth végül ismét csak egy parancsot kiáltott, és intett a szolgáinak,akik kisiettek a csarnokból.

– Nemes Semneht belátta szavaid igazát – fordult hozzám Aineb. – Úgydöntött, hogy… nos, a ti barbár szavaitokkal élve szeretne üzletet kötniveled.

Nem tetszett a körítés, nem tetszett, ahogy mondta, de úgy döntöttem,belemegyek a játékba.

– Mit akar t lem? – kérdeztem.– Azt hittem, el bb az érdekelne, mit adna … de legyen. Neked a jelen

tudása van birtokodban, és a múltéra áhítozol. Neki a múlté van meg, és ajelenére lenne szüksége. Mi lehetne ennél egyszer bb és tisztességesebbcsere?

Nagyot dobbant a szívem, és sóhajtanom kellett, bármennyire nemakartam magam elárulni. Aineb észrevehette a pillanatot, mert azonnaltovább magyarázott.

Egy válasz, egy ajándék, ez az törvénye. És kezdetnek egy csekélyebbfigyelmesség, hogy lásd, komolyan veszi, komolyan akarja mindezt.

Biztos voltam abban, hogy a szolgák nem véletlenül ekkor jöttek vissza.Négyen cipeltek két rúdon egy hatalmas selyemvánkost, rajta egy színaranyládával.

– Nemes Semneth úgy látja, elfáradtál, kimerített az út és a fogadás –Aineb magához intette a szolgákat, hogy közelebbr l is vethessek a ládáraegy pillantást. – Az igazat megvallva ilyentájt már is pihenni szokott,ezért azt javasolja, hogy az est folyamán folytassátok a tudáscseréteket. Azajándékát természetesen magaddal viheted a pihen termedbe.

Talán istenkáromlás ezt mondani, de amit ott láttam, az annál is jobbanmegdobogtatta a szívem, mintha Mirzá próféta koponyája el tttiszteleghettem volna.

Egy ódon könyv volt a ládában, kopott b rkötésben, szemlátomást aszerz enkezével írt példánya. Azt az írást ezer közül is megismertemvolna.

A geográfusok rég elveszettnek hitt szent könyve, a dzsad kultúra egyiklegszebb gyöngye volt. Roxund naplója, melyb l a Homoki históriamegszületett

175

6.

Szemhunyásnyit sem aludtam.Nyomasztó volt egy olyan irdatlan terem közepén feküdni, ahol a

szuszogásom is visszhangzott a falak között, és végig úgy éreztem, minthaezer szeme lett volna a falakra festett képeknek, hogy mind csak engemfigyeljen.

Két érzés töltötte ki a lelkem. Végtelen öröm, hogy Roxund naplóját akezemben tarthatom, és diadal, amiért az Useb-het jöv képeit felhasználvaváltoztatni tudtam a dolgok menetén.

Sokáig nem élvezhettem a pillanatot, mert ellenállhatatlanul a tudatombatolakodott az ereklyeszobrok újabb látomása.

Láttam magam, amint egy sötét és sz k folyosón megyek Aineb oldalán.A járat egy felül nyitott katakombába torkollott, legalábbis valahonnanAmhe-Ramun kék holdfénye ragyogott be mindent. Számtalan kis kapulátszódott minden irányban, de Aineb pontosan tudta, hová kell mennie, ésamint követtem egy jelentéktelennek t , bal oldali nyíláson át,megpillanthattam, amiért a mélysivatagba indultam.

Voltam már dzsad bankházban, de Thara-Neeth templompiramisánakmesébe ill gazdagságú kincstárához semmilyen emberi alkotás nem voltfogható. Millió aranypénz, drágakövek, fegyverek és szobrok hevertekmindenütt. Halmokba dobálva, gúlákba rakva; néhol alig lépésnyifolyosókon lehetett átjárni közöttük. A teremben látszólag tökéletes káoszuralkodott, ám Aineb a jelek szerint jól kiigazodott rajta, mert tétovázásnélkül mutatta az utat.

És ott voltak, az egyik félrees szegletben, két roppant, málló k oszlopalatt. Töredezett edényekben, k ládákban, a földre ejtve, amforákba rejtve:hitünk száz meg száz kis oszlopa, száz meg száz szentséges dzsad ereklye. ..

Hosszú percekig nem tértem magamhoz a látványtól. A lelkem mélyéntudtam, hogy ez nem lehet ilyen könny , a jöv kép mégis olyanmeggy en hatott. Minden észérv az ellen szólt, hogy el vegyem a titkosnaplómat, de mert éreztem, hogy ha nem teszek valamit, a lelkem érz felevégérvényesen átveszi felettem az irányítást, nem találtam jobb megoldást.

Nagy kísértést éreztem, hogy eltegyem Roxund naplóját a varázsiszákba,de hosszú id múltán legy rtem a vágyat. Er vel kellett kényszerítenemmagam arra, hogy ne akarjak belelapozni, elmélyedni benne, és csak afeladatra összpontosítsak. Vagy tucatszor belekezdtem a tervek ésirányelvek leírásába, mire ismét er sebb lett bennem a tiszta tudat, és képes

176

lettem józanul, geográfushoz méltó elfogulatlansággal szemlélni ahelyzetemet.

Végül úgy döntöttem, készítek egy részletes leírást az ordani hágótitkairól. A naplómból téptem hozzá papírt, és ahogy elmerültem amunkámban, a térképekkel, magyarázatokkal megt zdelve pillanatok alattteleírtam tíz lapot. Ez gyógyírként hatott az elmúlt napok viharos emlékeiellen. Mire végeztem, megnyugtató mértékben sikerült feltöltekeznem azürességgel, tisztasággal, a tökéletes munkából fakadó magabiztossággal.

Egyetlen gondolat nem hagyott nyugodni. Vajon az ereklye mi mindentmondhatott el az amundoknak abból, amit t lem megtudott?

Ezen merengtem, míg Aineb értem jött.Úgy becsültem, naplemente is elmúlhatott, mire újra a fogadócsarnokban

találtam magam. Talán a frissességem tette, hogy ezt észrevettem, talánkorábban láttam keveset, de most mintha másnak t ntek volna az amundhatalmasságok. Mintha lefoszlott volna róluk a h vösség látszata, érezhetfeszültség volt a leveg ben.

Aineb hangja is remegett, amikor a fogadás megnyitását követ enodafordult hozzám.

– Nemes Semneth azt szeretné tudni, mi a véleményed az ajánlatáról.– Igazán figyelemreméltó cserének t nik – bólintottam kétszer a f pap

felé, az Ainebt l látott tiszteletformulát alkalmazva. – Megtiszteltetésnekveszem a felajánlást, és ezért én is hoztam neki egy ajándékot. Hogy lássa,komolyan akarom a barátságát.

Felemeltem a hangom, hogy mindenki jól hallja, és jelent ségteljesenmeglengettem a köpenyem alól el vett papírlapokat. Ha a szavaimat nem isismerték, a gesztust érteniük kellett.

– Felteszem, észrevettétek, hogy a naplóm írása titkosírás. Bocsássatokmeg ezért, de egy magamfajta tudós csak így védheti meg az ismereteit azavatatlan szemek el l… De hogy lássátok, a tudásom szívesen nemesSemneht rendelkezésére bocsátom, íme egy részletes úti beszámoló azordani hágón való átkelés viszontagságairól.

Aineb leplezetlen kíváncsisággal vette át a jegyzeteket, és ahogyátlapozta ket, felragyogott az arca. Hosszasan magyarázott a f papnak, ésmire végzett, a nemes amundok soraiban végleg megtört a csend. Ainebekkor átadta Semnethnek a papírokat, hogy maga vizsgálhassa meg ket,majd mellém lépett, és azt súgta nekem:

– Helyesen cselekedtél, tudós barátom. Nagyméltóságú Semneth ezzelbizonyosan elégedett lesz.

És így is volt. Semneth egyszer csak felkiáltott, amit még én is értettem.– Sznofet Mezrud!

177

Mezrud barát.Többtucatnyi amund torokból harsant fel hasonló üvöltés. Nem lepett

meg, hogy áldomásivás következett – az már jobban, hogy az ital ezúttalsokkal er sebbnek t nt, egészen elszédültem t le.

Ahogy a tétek emelkedtek, kezdett veszedelmessé válni a játék.A f amund következ , Aineb tolmácsolta kérdése azután eljuttatott

minket arra a pontra, amiért ez az egész követség létrejött.– Nemes Semneth azt szeretné tudni, ismered-e az Ibara déli hágóit is,

ahol a sivatagi hegyek a nagy vízig érnek.– Ismerem – bólintottam.– És azokról is tudnál készíteni ilyen leírásokat?Próbát kellett tennem, hogy hol van a határ. Bár a szívem a torkomban

dobogott, az el re eltervezett módon végigsimítottam az államon, éstöpreng arcot vágva azt mondtam.

– Nos… meglehet.Sejtettem, hogy ez az amundoknak nem fog tetszeni, de azt nem

gondoltam volna, hogy pokoli pillanatok következnek. Ez az üvöltés márnem a diadalért szólt, és a nemes amundokhoz mintha démonok iscsatlakoztak volna a haragáradatban.

Semneth baljában fehéren dereng , négyágú korbács villant. A f pap akövetkez pillanatban felpattant, és egy mennydörg kiáltással lesújtott ahozzá legközelebb álló rabszolgákra. A mágikus dühkitörés felfoghatatlanulmegsokszorozta a korbács erejét. Két fiatal féri feje egyszer enszétloccsant, többek levágott tagokkal, megnyomorodva zuhantak a földre.

Az asztalra buktam az asztrális vihar nyomán támadó émelygést l.Amikor Semneth fel l újabb mennydörg parancs csattant, a földr l csak

nehezen feltápászkodó Aineb mészfehér arccal fordult hozzám.– Jó Raszuf… az én uram tiszteletteljesen megkér, ne idézz a fejükre

kárhozatot, mert az átkozott dzsenn örökség újabb megnyilvánulásavégzetes következményekkel járhat. Számunkra lassan múló fájdalmat ésgy löletet, számodra jóvátehetetlen büntetést… Szeretném felhívni afigyelmed testvér, hogy az amund szertartásrend nem ismeri el agondolkodás, töprengés létjogosultságát – mi több, ez bizonyos kérdésekkapcsán a szemükben egyenest sértésnek számít.

Szavai méregként hatottak rám, átszivárogtak az elmém pajzsain,elhintve bennem a félelem és vereség magvait, és nem tehettem ellenesemmit. Akkora már biztos voltam abban, hogy az az ital ezúttal célbatalált, hogy kevés ideig tudom tartani magam, míg Amhe-Ramun befolyásavégérvényesen elhatalmasodik rajtam.

178

– Ezzel most megsértetted – magyarázta tovább Aineb. – belátja, hogyidegen létedre nem voltál tisztában ezzel, de mert a sértésb l fakadópusztító energiákat valahogy le kellett vezetnie, az ösztönkorbácshasználatától nem tekinthetett el. Mivel a személyed sérthetetlen, arabszolgákat választotta célpontul. Nemes Semneth emellett bölcs vezet is,ezért szólt, hogy hozathat ide asszonyokat és gyermekeket is, ha ez esetlegsegíthet mihamarább elfogadnod és tiszteletben tartanod az szokásait.

Önkéntelenül is bólintottam. Bárhogy összpontosítottam, nem tudtamkiverni a fejemb l az ártatlanul lemészároltak látványát. Bárhogyer lködtem, leplezhetetlenül remegett a hangom, amikor válaszoltam.

– Barátok közt nem lehet vitás, hogy a kedvéért megteszem, amit kér…Szívesen megrajzolom neki a déli hágó térképeit is, de….

Nemes Semneth nyájas mosollyal fogadta szavaimat. Aineb megért enbiccentett, és azt mondta:

– Ne kertelj, testvér, mondd ki bátran, ami a szívedet nyomja.Összeszedtem minden bátorságomat, és kimondtam:– Szeretném tudni, hogy mit kérhetek cserébe. Miel tt folytatnánk

egymás megajándékozását, szeretném megnézni a kincseiteket.

7.

Raszuf megrázta a fejét.– Látom, azt sem hiszed, hogy csak úgy odavezettek. Miért ne tették

volna? Az birodalmukban voltam, egy-szál egyedül, a varázsiszákot nemvették észre…

A mélysivatagon innen elképzelni nem tudjuk, mennyire másképp látjáka világot. Én abban sem vagyok biztos, hogy gondolkoznak, legalábbis nemúgy, ahogy mi tesszük. Ha létezik a logika ösztönös ellentéte, amelyteljesen másképp épül fel, mégis ugyanúgy m ködik, az talán megfelelhetennek.

Erre akkor jöttem rá, amikor Aineb elvitt a kincseskamrájukba, ésláttam, hogy az a börtön mellett van. Leny göz en egyszer , nemde? Miértelme lenne két helyet rizniük? Hisz nem vezetett oda, csak egyetlensz k járat, amelyek falait át- meg átsz tték a rikító színekkel megfestettszörnyalakok. Néhány lépés után fojtogatott a bel lük áradó éhség ésrosszindulat, mintha egyszerre a vérem és a lelkem szívták volna… Szólniakartam Ainebnek, de addigra már levett a falról egy karmokban végzcsonkú, holdfény fáklyát, megvárta, míg a karmok az alkarjábamélyednek, és meggyújtotta. Erre a szörnyek lekushadtak.

179

A katakomba pontosan úgy várt ránk, ahogy az Useb-het mutatta nekem.Ugyanazon a kapun mentünk át, ugyanaz a felfoghatatlan gazdagságfogadott, Aineb ugyanott vezetett el a két málló k oszlop rizte félreesszegletig.

Megszólalni sem bírtam döbbenetemben, térdre rogytam a felfoghatatlankincsek el tt. A jobb kezemnél a látomásomból ismer s színarany ládahevert, amely a hith dzsadok számára az egyik leg sibb ereklyét, Abd ibnMirzá, a Hagyományos Út els igaz prófétájának koponyáját rejtette… abalnál az ifjúságom átka, a kreol emberb rbe kötött, rettenetes könyv,Khayama Vérlitániája.

– Elégedett vagy?Aineb szavai csak nehezen jutottak el a tudatomig. El ször nem értettem

a h vös hangszín, az arcán átsejl megvetést, azután észrevettem kezébenaz Useb-het szobrait.

– El kell ismernem, figyelemre méltóan kitartottál, de nem jutottál volnaidáig, ha nem segítek.

Soha ilyen döbbenetet még nem éreztem életemben. Bénultam néztem,ahogy Aineb az egyik k oszlophoz lép, végighúzza rajta a kezét, és afeltáruló nyílásba helyezi az Useb-het szobrait.

– Nyilván mindvégig gondoltál arra, miért van az, hogy annyi mindenttudok rólad – ahogy mindkét szobor a helyére került, egy halk kattanás utánaranyszín derengés hullámzott végig az oszlopon. Aineb megérintett egykopott ábrát, mire két láb széles k oltár emelkedett fel az oszlop mell l. –Ha most arra gondolsz, miért hinnél nekem, teljesen igazat adok neked, ésnem foglak gy zködni. Valahol a végs próba része, hogy a magunkfajtákráéreznek-e az igazságra.

Aineb megvárta, míg a k oltár a szíve magasságig ér, és egy másikkopottas vésetet megérintve megállította.

Ahogy az oltárra helyezte a tenyerét, roppant, nyitott könyv jelent megel tte. Száz meg száz szíj és csat lógott róla, két kézzel nem értem volna átszéltében, ujjnyi vastag fémlemezek voltak benne a lapok. A jobb oldalánnapsárga, a balján fekete, akár a legsötétebb éj. Csak a beléjük vésett rúnákragyogtak egységesen fehér színben.

– A kérdés csupán az – intett Aineb a dzsad ereklyékre –, azért jöttél,hogy ezeket elvidd, vagy hogy megmentsd a barbár testvéreidet?

Megfordult körülöttem a világ. Úgy éreztem, mintha fejbe csaptak volna.– Ne hibáztasd magad, Raszuf, hisz végs soron csak egy helyen

tévedtél. Sosem kérdezted, miért álltam az amundok szolgálatába.Aineb lassan végigsimított az szakállán, majd végigmért és fanyarul

elmosolyodott.

180

– Valaha magam is tudós voltam, mint te. Mindenek kulcsát kutattam, alegvégs titkokat akartam megérteni. Id vel azután már beláttam, hogy egymagunkfajta halandónak az igazságot a maga teljességében sem feltárni,sem elfedni nem lehet… ám amikor ez a könyv a kezembe akadt, pontosantudtam, felesleges tovább keresnem.

Szavai úgy hatottak tám, mintha mágiát használt volna, de ahogy mindenállításával az elevenembe talált, abban nem volt semmilyen varázslat. Nemakartam hinni neki, cáfolni akartam, legy zni és jobban tudni, ám ahogyvégiggondoltam a történteket, egy logikus érvem sem maradt.

Megsemmisít érzés volt ezzel szembesülni – és immáron rettegtemattól, hogy igazat mondhat.

– Az Useb-het az ereklye jöv látó fele – magyarázta Aineb. – Az Orab-hat könyve a múlt titkait rejti. Ha tényleg meg akarod menteni a néped, énazt mondom, látnod kellene az bölcsességét is, testvér.

Bólintottam, fejet hajtottam, és eztán már nem voltam ura amozdulataimnak. Oly er sen szomjaztam a tudást, ami háttérbe szorítottatudatos énemet. Mintha álomban láttam volna magam, érzékelés nemtartozott hozzá. Láttam, ahogy felállók, a k oltárhoz lépek, kinyúlok afekete lapon ragyogó rúnák felé – de ha akartam sem tudtam volna tenniellene.

Minden részletében úgy m ködött, ahogy az Useb-het jóslata. Ahogymegérintettem a hideg fémlapot, valami kinyúlt a tudatom felé, és amikorlétrejött a kötelék, egy szédít zuhanás után bepillanthattam az id múltbélifolyamába.

Csak összpontosítanom kellett, és máris a fejembe tódultak a képek.Láttam a kezdeteket, a végtelen sztyeppékét, a zöldell fenyveseket az

Ibara helyén. A két si nép, a dzsennek és az amundok megjelenését, aziszonyú háborúkat, melyek végül a természet rendjét is megbontották.Nomádként él seinket, akik a hatalmas kultúrák árnyékában élveszerencsétlen módon belekeveredtek a háborújukba. .. és akik bárhogyer lködtek, végzetes lépésük következményeit l már soha többé nem tudtakmegszabadulni.

A múlt képei a dzsennekkel kötött szövetségr l, árulásról,mártírhaláláról, a túlél k rületér l beszéltek. Új szövetségesr l, nyájasmosolyú amund hatalmasságokról, akik a dzsadok segítsége nyománrettenetes szörnyeket szabadíthattak a világra: a Hitványság, a Kétely, aHazugság, és a Vágy asztráldémonait, és az kárhozottjaik seregét.

Az amundok végül a démonok segítségével verték bilincsbe a dzsadnépet, és tartották ket örök rettegésben, hogy esztelen háborújukban millióhangyaszolgára leljenek.

181

A dzsennek nagyjai ugyan el zték ezeket a démonokat, ám amegfert zött dzsadokat már nem tudták meggyógyítani. Csak egyetlenenyhítést ismertek az átokra: maguk mellé vették hát a megkínzott népet, ésátadták nekik a tudásukat. Kultúrájuk az emberek kultúrája lett, mentáliserejük az iskoláikat gyarapította, asztráldémonoktól óvó formuláik adzsadok szent szövegeivé váltak. És hogy ez a védelem ne kizárólag csakrajtuk múljon, leghatalmasabb mágiájuk mesterm vét, az elveikb lteremtett sokarcú, ám valójában egylényeg gólemistent adták melléjük aharcba…

Természetesen voltak, akik már rájöttek erre, és harcoltak is ellene.Végül elbuktak ugyan, de a példájuk ötökké mementóként szolgálhatott azutókornak… Rumira próféta, aki fegyverrel kelt fel a dzsenn zsarnokságellen, és bár végül legy zték, és ruhátlanul, víz nélkül szám zték amélysivatagba, a Fayuma törzs tagjai a mai napig nem feledték, hogy mimindent köszönhettek neki egykoron.

Egy vézna, testben és lélekben összetört, végs kig kisemmizett ifjú,akib l végül a kínzói elleni gy lölet is kihunyt, átadva helyét a sötétmegvilágosodásnak… a kés bbi Khayama, a rettegett szektavezér, akiRanagol, a Legnagyobb Úr szolgálatába állva írta meg a végsmegszabadulás egy lehetséges útját…

Számtalan további elágazás fakadt a múlt sötéten kanyargóid vonalaiból, de nem folytathattam a kutatást.

Embertelen üvöltésre riadtam. Ahogy önkéntelenül is összeszorítottam aszámat, elharaptam az ajkaimat az ismer s hang hallatán.

Aineb gondterhelten simított végig a szakállán.– Nemes Semneth nyilván észrevette, hogy feltörték a varázsbélyegét.A vérem sós íze elbódított. Az egyetlen biztos kapaszkodót jelentette

abban az átkozott világban.– A katakombába vezet folyosón vannak – mondta Aineb a ki nem

mondott kérdésemre.– Vannak?Az újabb üvöltésbe a falak is beleremegtek. Szinte láttam magam el tt,

ahogy az rjöng f pappal együtt mozdulnak a falakra festett szörnyalakok.– Menekülj, testvér! – sürgetett Aineb. – Te megteheted. Én… nem te

vagy az els , akivel ezt teszem. Megvan a saját utam.Annyi kérdésem lett volna, de beláttam, hogy erre már nincs id .– Hogyan? – kérdeztem.Aineb a k oltár melletti másik oszlopra mutatott. El ször nem értettem,

mit akar, azután észrevettem a töredezett vonalakat a málló köveken. Alegtöbb helyen elkopott, elt nt az id múlásával, de ahogy eszembe jutottak

182

a vándorló d nék az Useb-het látomásából, egyszerre kirajzolódott el ttema két ember magas rajzolat.

Malah sáfrányútját jelz oszlop egy rúnavonása.Valahol a végs próba része, hogy a magunkfajták ráéreznek-e az

igazságra.Amint észrevette rajtam a felismerést, Aineb az oszlophoz ugrott, és

elhúzta el tte a kezét.Feketén ásító homálykapu nyílt a mozdulat nyomán. Aineb sürget en

intett, de a vér ízét érezve a számban eszembe villant valami. Hisz néhánylépés volt csupán…

Semneth épp akkor törte be az ajtót, amikor a kincsek fölött térdeltem.Láttam a szemében izzó gyilkos tüzet, gy lölett l eltorzult arcát, a mögötteacsargó démonokat.

A fehéren dereng korbácsot, ami megvillant a kezében.Egy pillanat töredéke volt, ahogy Khayama szent könyvére fonódtak

ujjaim, és a homálykapu felé ugrottam. Még hallottam a korbácscsattanását, az embertelen üvöltést… éreztem a tagjaimba maró, rettenetesfájdalmat, de ez sem állíthatott meg, magához ölelt az oszlop sötétsége.

8.

Raszuf sós ízt érzett a száján, de nem szégyellte a könnyeit.– Érted már, miért tettem épp a Vérlitániát a varázsiszákba, testvér? Ez

hát az én eretnekségem, ez a tudás. Amíg népünk a dzsenn gólemistentimádja, sosem lehetünk szabadok, sosem érhetjük el az igazi megváltást!Amíg egy amund hatalmasság is él, a jelenlegi hitünkkel sosem lehetünkbiztonságban. Hisz bármennyire is meggy nek t nnek a dzsenn kultúravívmányai, azok sosem voltak, és sosem lesznek er sebbek az amundokdémoni befolyásánál… mert ahogy régen sem tudták végleg elpusztítani

ket, úgy ma is csak védekeznek ellenük.Ez a végs igazság, ez az igazi vallomás. A háborút nem kerülhetjük el,

ám a dzsadoknak a saját oldalukon kellene küzdeniük, nem a dzsennekén.Ez nem a mi harcunk, és semmi jó nem származhat abból, ha mindkétátkozott si fajzat minket használ els védelmi vonalnak.

Khayama tekercse pedig nem az út, hanem az egyik lehetséges megoldás– nem az els , és nem is az utolsó a sorban. Én ismerem, így pontosantudom, mir l beszélek amikor azt mondom, magában hordozza amegszabadulást, hisz benne van ösztöneink, az el dök összes tudása, önnönvérünk legf bb tanítása!

183

9.

Amennyire a nyakára szorított bilincsek engedték, Raszuf az éjszakaiégboltot fürkészte. A kék hold pályájának zenitjéhez közeledett. Nemsokáralétrejöhet a ritka együttállás, a démon bal szeme, a rontás halált aratósarlója, és akkor Amhe-Ramun a világra mosolyoghat, hogy bármelyhalandó lélekhez utat találhasson a maga igazsága.

Tudta, hogy a sorsa elkerülhetetlenül utoléri, de nem félte a halált. Ahóhér kezét l, az más lett volna, keser és tisztátalan vég; ám így, hogyfelfedte az igazságot, amelyre az életét tette… Egy egyszer geográfushalála igazán nem nagy ár a dzsadok jöv jéért.

Az Useb-het szobraira gondolt, az általuk mutatott jöv képekre,Hrísathra és Ghyarrasra, a Vágy és Kétely asztrálfejedelmeire, akikkénytelenek lesznek más utat találni ebbe a világba – és mámorító érzés volta tudat, hogy egy több ezer éves amund ereklyét legy zve változtathatott adolgok menetén.

Egy utolsót sóhajtott még, kiélvezve a pillanatot, majd az Useb-het felényúlt akaratával, és ezúttal maga kérte a jöv látás adományát.

A sakálfej , akit magában Hallgatagnak nevezett el, végtelenülszomorúnak t nt – a Márid vonásain diadalittas vigyor játszadozott.

– Biztos ezt akarod? – sugallta a Hallgatag.– Nem megmutattam el re, hogy ez következik? – üzente a Márid

mosolya.Raszuf már döntött. Nem engedhette, hogy idegen hatalmak játékszere

legyen.Nem érte be egy egyszer jóslattal, a legvégs titkot akarta tudni,

tettének következményeit, a számára mindennél értékesebb tudást. AzUseb-het pontosan úgy válaszolt, ahogy a tekercsek megírták, és pontosanolyan árat kért cserébe, amire számított.

Raszuf könny szívvel engedett utat az Useb-het akaratának. Az életercsak lassan szivárgott el bel le, így sokáig együtt maradhatott utolsóemlékeivel.

Látta magát, amint ott áll Thara-Neeth kincseskamrájában, kezét a múlttitkait rz könyv, az Orab-hat fekete lapján nyugtatva.

Látta az arany és fekete fémlapok remegését, a beléjük vésett fehérrúnák villanásait, ahogy az elfeledett tudás magába szívta. Látta a könyvetaz id folyamán, és látta, amint aranyszín lapja a Fények idejébe, feketelapjai a Viharrégiókba nyúlnak. Ugyanúgy kett volt bel lük, ahogy azUseb-het jöv ib l – az él , máig formálódó titkok régmúltja, és a HalottMúlt, a semmibe sikoltott, megkövült tények soraival.

184

Azután látta felt nni Semneth tomboló alakját. Látta magát, amintfelkapja Khayama Vérlitániáját és elmenekül Malah útjelz oszlopán át.

Raszuf érezte, hogy az életereje fogytával az ereklye le akarja zárni ajöv be látás kapuit, de nem engedett neki. Érzékelte az ereklyében lüktettudásszomj erejét, amely legalább olyan mérhetetlen volt, mint az övéegykoron. A hasonlóság okán megragadta, belekapaszkodott, és a létrejöttköteléken át tovább merült az id folyamába.

Amint végtelen türelemmel meg tudta különböztetni a többit l a sajátid vonalát, az id tengelyt követve mélyebbre és messzebbre pillanthatott,mint ahogy az Useb-het valaha mutatta volna.

Ainebet látta a kincseskamrában, ahogy ura a fehéren izzó korbáccsalfölé hajol. Úgy t nt, Semneth egy pillanat alatt darabokra tépi szolgáját,azután Aineb a könyv felé intett, kétszer fejet hajtott az amund f pap el tt,és azt mondta.

– Minden az akaratunk szerint történt, nagyúr.Semneth diadalittasan felkiáltott – az ösztönkorbács kihunyt és láncként

engedelmesen a nyakára tekeredett. A f pap az Orab-hat elé lépett, és lágymozdulattal kiemelte mell le az Useb-het szobrait.

Azokról azonnal leolvadt az örök mosoly: sziszegtek és vicsorogtak, aMárid még a f pap tenyerébe is harapott, de mert ezen a földön már csakAmhe-Ramun ismerte a szobrok si nyelvét, és Semneth a Kékarcúakaratának eszköze volt, a f pap egyetlen szavára kénytelenek voltakengedelmeskedni neki.

Semneth az Orab-hat fölé helyezte a szobrokat – a Máridot a fekete, aHallgatagot az arany lapok egy-egy rúnasorára illesztve –, azutánellen rizte Raszuf id vonalát.

– Engedelmeddel, nagyúr… – súgta tiszteletteljesen Aineb – nem azszámít, hogy amit az eretnek elmondott, az igaz vagy sem, hanem, hogy adzsadok mit tartanak róla.

Semneth egyetérthetett, mert végül a felette ragyogó kék holdra nézett ésfelkacagott.

Raszuf üvölteni akart, tombolni haragjában, de már nem volt elég erejehozzá.

Mert hát mi mást akarhatna egy jöv be látó amund ereklye egy dzsadtudóstól, mint hogy az általa mutatott jöv képekkel a holdszem férgekrémuralmának segít je, hírnöke, szolgálója legyen?

Tehetetlenül nézte, ahogy Semneth lapozni kezd az Orab-hat könyvében,majd elt dik a jöv és a múlt egy-egy id vonalán.

– Már nincsenek sokan, nagyúr – mondta Aineb.Nem te vagy az els , akivel ezt teszem…

185

– …és az Azúr hold birodalmának gy zelme teljessé lesz!Nem, nem, nem!Azután Raszuf magát látta, ahogy a falakra láncolva lóg, orrából-

szájából vér szivárog, a testét görcsös remegés rázza. Látta, ahogy a Démonbal szeme, a rontás halált arató sarlója az arcára vetül… az akaratamegtörik, és egy idegen er nek engedelmeskedve a holdra emeli tekintetét.Látta a szemében kigyúló sápadt fényeket, és pontosan tudta, hogy az ujjaiáltal a fénybe rajzolt szimbólumok milyen céllal jöttek létre. A formát azégb l kapták, a létrejöttükhöz szükséges energiát saját félelme, adöbbenetét l megroggyant elme szolgáltatta: a kett együtt mesteritökéllyel adta ki az idéz formulát.

Ahogy a kék hold túlhaladt pályája zenitjén, az öregember egyrelassabban, egyre er tlenebbül remegett.

Arcát mintha a szél és a homok vés je árkolta volna a mindentudókkeser mosolyával.

186

MIRA SANDOVAL

RÓZSA ÉS TÖVISA kurtizán története

A dzsad id számítás 7130. évének 6., Dzsahrennen(P. sz. 3692; Sogron kvartjának els ) havától

az esztend végéig

1.

Éreztem, hogy ez lesz a legutálatosabb munkám mind közül.Nagy szavak egy húszéves szukától, fintorgott a megbízóm, mikor szóvá

tettem a dolgot, igaza volt: nem dúskáltam a tapasztalatokban. Társn imhezképest kés n kezdtem tanulmányaimat a kolostornak is beill , masszívgránitból emelt épületben, és alig egy éve fejeztem be. Tulajdonképpen csakhárom megbízásom volt eddig, és a legbonyolultabb sem tartott tovább kéthónapnál. Ismerd meg, csábítsd el, szerezd meg a szükséges információt és

nj el. A változatosság gyönyörködtet.Hát most visszasírtam azt a fajta változatosságot.– A sivatagba? Most tréfálsz, ugye?Rezzenéstelenül állta a pillantásomat, pedig ha valamiben jó voltam, hát

az az volt, hogy hogyan fejezzem ki a tekintetemmel, amit érzek.Hatásosan. Lehengerl én.

Elsöpr en. De ez a nyavalyás sápkóros nemhogy meghunyászkodottvolna, mint minden normális férfi – bosszúsan forgatta a szemeit inkább.

Aisha! – kezdte újra. – Csillapodj már! Engedd, hogy befejezzem!Megpróbálkoztam még egy kis szempillarezegtet s-fátyolos esdekléssel,

de semmi. Duzzogva leültem az ágy szélére, és összefont karral, sért döttenbámultam rá.

– Nem tudjuk, mi zajlik ott. És nincs több nélkülözhet és kell képptapasztalt emberünk, akit nyugodt szívvel elengedhetnénk.

– Úgyhogy elszalajtjátok a kis kezd t. Kedves, hogy legalább nyugodtaknem lesztek közben.

187

– Haszin végig veled lesz, és vigyáz majd rád. Ha fintorogsz, akkor is. visz a többi lánnyal Raszulhoz. A felhajtója egy vénember, bizonyosAbdülmecid. szerzi a szállítót, aki elvisz benneteket a vev höz. Tudszkövetni?

A férfiak és az csodásan bonyolult gondolatmeneteik, így lesz akétezüstös szajhából húszaranyas huri, mire nyolcvanhat átadás után abba anyomorult oázisba ér.

– Minket nem érdekel sem Raszul, sem Abdülmecid, sem a szállító –folytatta pillanatnyi kihagyás nélkül szívem faarcú csücske. – Minket avev érdekel. Raszul sosem állt eszes ember hírében, de az utóbbi id kben anyamvadt kétezüstös üzletei hirtelen saját tavernát, hosszas erionikiruccanásokat, és nem öt-, de ötvenaranyas szajhákat hoztak neki.Kíváncsiak lennénk, honnan jut ennyi pénzhez ilyen nehéz id kben. Akiennyi aranyat és ékkövet tud el szitálni a homokból, az valami nagydisznóságban lehet benne. Kell az információ. És nem, nem küldhetek mást.És nem, nem azért, mert te vagy az egyetlen dzsad származású a szóbajöhet jelöltek közül, de való igaz, hogy szóvirágok sehol sem nyílnak olybuján, mint lágy ajkaidon, és szépségedet csak a harmatos rózsákéhoz lehethasonlatos, mid n a lenyugvó nap fénye…

Nem tudta folytatni, mert hozzávágtam mindent, ami a kezem ügyébeakadt. Nem is tudom, láttam-e már valaha mosolyogni, vagy hallottam-emár tréfálni, kicsit meg is lep dtem. Letettem a sámlit, és szó nélkülelpakoltam, amit visszaadott: a hajkefét, a bársonyszüty t apipereeszközeimmel – súlyos egy darab volt, annyi szent –, és atekn cpáncél ékszeres ládikát. Jó, hogy ki nem nyílt, most mégszedegethetném a kincseimet is, a lelki nyugalmam szilánkjaival együtt.Próbáltam leplezni, ahogy csak bírtam, de azért féltem. Nem is kicsit.

– Csak a legszükségesebbeket csomagold el, minden mást megkapszhelyben. Kincstári holmik lesznek, de ha megtetszik valamelyik, majdmegpróbálom elintézni… – elhallgatott, odalépett hozzám. Valódinak t ntaz aggodalom a szemében, és volt ott még valami… b ntudat? Szégyen?Megcsókoltam, csak úgy kíváncsiságból, és még láttam fellobbanni azodaadást a tekintetében. Igazi volt, semmi kétség.

– Megpróbáltam Naveát javasolni helyetted – köszörülte meg a torkát,mikor elengedtem. – De ragaszkodtak hozzád. Ez akár dicséretnek isvehetned, mintegy érdemeid elismerésének.

– Vele beszéltél…? – Óriásit dobbant a szívem, a hangom isbeleremegett, és ez az figyelmét sem kerülte el.

188

Árnyék suhant át az arcán, utána már nyoma sem volt rajta semszégyennek, sem b ntudatnak. Apró fintor a szája sarkában, aztán már azsem, kifejezéstelen arccal igazgatta nyakravalóját. Ficsúr.

– Nem, nem vele – közölte h vösen. – Tudod, Kaelor eléggé elfoglalt.De a közvetlen beosztottjától kaptam az utasítást.

– Elfoglalt, hát hogyne – dühösen dobáltam tovább a holmimat azutazóládába. Magamra haragudtam persze, meg a pillanatnyigyengeségemre. F leg, hogy más is a tanúja volt. F leg hogy nem akárki.

Nagyot sóhajtott, mögém lépett, karon fogott, és maga felé fordított.Lehetetlenül kék szemében tisztán láttam a saját arcomat, haragtólkipirultan, konokul összeszorított szájjal.

– Ne duzzogj már! – békítgetett. – A megbízás az megbízás.– Mondod a szajhának.– Sosem tartottalak annak.– Az vagyok, fafej! – sziszegtem, de nem eresztett.– Tudom, hogy te is többre tartod magad, és tisztában vagyok vele, hogy

bizonyítani akarsz. Azt is tudom, hogy nem csak magadnak, neki is. Hiszelbenne, hogy egyszer felkeltheted Kaelor figyelmét, mert csak erre vágysz,amióta csak belebotlottal. És az is világos számomra, hogy az én legf bbvonzer m a szemedben az, hogy gyakorlatilag ugyanott dolgozom, mint .Így reméled, rajtam keresztül el bb-utóbb a közelébe kerülhetsz.

Döbbenten meredtem rá, elképzelésem sem volt, hogy honnan tudhatjamindezt.

– Azt ne mondd, hogy beszélek álmomban.– Nem te – nézett rám kissé csúfondárosan. – És nem álmában, az illet

nagyon is ébren volt, mikor ezeket mondta nekem. Ugye nem gondoltadkomolyan, hogy akár csak egy társintézmény vezetését is egy olyanszemélyre bízzuk, aki nem felel meg tökéletesen a feladatra, és nem ismeriki a tanítványait, nem nyeri el bizalmukat?

– Cassia… – motyogtam döbbenten. Tényleg kedveltem az intézményvezet jét, és gyakorlatilag volt az egyetlen bizalmasom, hiszen t lenem kellett tartanom sem azért, mert a nem létez pozíciómat félteném t le,sem neki nem kellett félnie az én törtetésemt l – túl kis hal voltam ahhoz.De hogy így kibeszél…? Dzsah szakassza rá az eget! Úgy látszik, mégsokat kell tanulnom.

– Szóval ezért származott az els két megbízásom is t led.– Igazság szerint a legutolsó is, csak nem akartuk, hogy túl felt

legyen a dolog.– Akartuk…? Ezek szerint végig azért… mert… hogy… – majdnem

megfulladtam, annyi szót akartam egyszerre kimondani.

189

– Valóban azt feltételeztük, hogy ha az iránta érzett vonzalmad elég er svolt ahhoz, hogy felvételedet kérd ide, akkor bármilyen feladatot elvállalszmajd, és a t led telhet legjobban végrehajtod, aminek a segítségévelremélheted, hogy közelebb visz a céljaidhoz. Azaz Kaelorhoz, akár rajtamkeresztül is.

– Sosem ígértem neked semmit, és te sem nekem. Semmit sem vethetsza szememre, úgy vélem. Nagyon úgy t nik, kölcsönösen kihasználtukegymást, ez így tisztességes – gy löltem, hogy védekezésre kényszerített.

– Nem is állítottam, hogy becsapva érezném magam – vont vállat . –Bár szó se róla, néha valóban jólesett azt képzelnem, hogy talán… nem istudom.

– Megháborodtál? Te azt akartad volna, hogy hazudjak neked?– Nem azt akarja minden férfi? Hogy k legyenek az asszonyok álmai?

És ha nem lehetnek azok, hát a jó asszony akkor is elhiteti velük, hogynincs náluk különb. És ez így van rendjén. Ti ezt még külön tanuljátok is,nem igaz?

– Mégpedig magas szinten. Azt mondják.Hallgattunk egy sort. engem nézett, én meg a ládám csatját, és olyan

magasröpt dolgokon járt az eszem, mint a sorsszer ség, az emberekcselekedetei, azok következményei, és hasonlók.

– Itt alhatok? – kérdezte végül.– Úgy érted, itt nálam, vagy itt a vendégszárnyban? – A

vendégszárnyban fogadtuk a fizet vendégeket. Abban nem volt semmikolostorszer ; a bordélyokhoz szokott férfinép ízlésének megfelel enalakították ki. – Akkor másfél arany lesz.

– Igazában az arborétumra gondoltam.Megrezzentem. A kedvenc helyem volt, és nem csak azért dolgoztam

ott, mert hetente tíz órát kötelez volt. A szerszámkamrában tartottam egyládát, puha takarókkal, és ha enyhe volt az id – mint most is –, gyakrantöltöttem ott az éjszakát a szabad ég alatt. Ez a kis nyavalyás mindent tud?

Ránéztem, de nem volt nyoma számításnak a tekintetében, kedvesség éskérlelés volt minden. Talán valóban azt szeretné, hogy én is jól érezzemmagam. Egye kutya, végül is nem volt rossz szeret . És ki tudja, talán a mikis kölcsönös kihasználásunk egyszer majd valami gyümölcsöz bbet ishozhat pár csillogó k nél, vagy néhány aranynál. Talán elegend feladatsikeres végrehajtása után bizonyíthatom rátermettségemet, hogy a valódititkosszolgálatba is bekerülhessek, ne csak egy társintézménybe, ami nemelég el kel , hogy csupa Lótusz Leányát képezzenek benne, de túl jelent sahhoz, hogy csupán bordélynak nevezzék.

Ehhez – és Kaelorhoz – pedig a legjobb út egy valódi ügynökön át vezet.

190

– Menjünk hát, jó uram. – Mosolyom csupa napfény volt, és még csaktettetnem sem kellett. – Velem olyan élményben lehet részed, amiben senkiolyannak, aki csak a munkájának él.

– Tudod, már régen nem… – kezdte, de belefojtottam a szót. Én nemhagytam bosszankodni, pedig engedte, hogy kiengeszteljem.

Nem rossz dolog ez a kölcsönösség. S t, olykor még kimondottanélvezetes is lehet.

2.

Gy lölöm a h séget.Joggal kérdezheted, miért, elvégre a sivatag leánya vagyok; hozzá

lehetek szokva. Szokva van ám a tevékkel üzeked , jó édes anyád,válaszolnám erre választékos modorban, hát minek nézel te engem? Nemvagyok sivataglakó, nem is voltam soha. Homokot legutoljára akkor láttam,mikor az els megbízatásom alkalmából az a pohos keresked levitt apredoci birtokára, aztán ki a tengerpartra. Halászni, érted ezt? Nem ámheverészni a bambuszra feszített hófehér vásznak alatt, pincehideg botokatkortyolgatva… nem, érezni akarja a gyökereit. Merthogy szegényhalászcsaládból származott, aki csak áhítozott a sz re… az csak kés bbjött, az els ezer tallér után… és nem akarja elfeledni, honnan jött…Elmorzsoltam pár könnycseppet a kedvéért, csakhogy lássameghatottságomat, aztán kárörvend en figyeltem, mikor az emberemmegérkezett húsz megbízható legényével, miután sólymot küldtem hozzá acsempészbárkák találkozási helyével. Látványosan ájuldoztam, mikorelvezették, aztán elfordultam, hogy ne lássa, hogy majd' a vízbe esem aröhögést l. Gyökerek, mi? Te vagy a gyökér, béklyóval a párnás kiskezeden.

Nem, én városi lány vagyok. Pyarronban születtem, ott is n ttem fel, éstalán egy ehhez hasonló, pohos keresked , vagy egy szikár hivatalnokelb völ kis dzsad feleségeként végzem, ha meg nem látom Kaelort. Az,hogy belebotlottam, költ i túlzás volt a részemr l, de valóban majdnemhasra estem, úgy belefeledkeztem a bámulásába.

persze nem látott engem, biztosan valamelyik nagyon fontos, ésmindenképpen nagyon titkos megbeszélésre igyekezett a városiel kel ségekkel. Csak úgy lobogott utána a fekete köpenye, meg asötétbarna haja. Három lépésre sem volt t lem, mikor elhaladtak mellettem,még a hangját is hallottam, mit hangját, égi muzsikát, végem volt azonnal.Hazarohantam, apám épp ebédelt. Kis híján félrenyelte a levest, mikorel adtam neki fellángolásomat, és követeltem, tudjon meg azonnal mindent

191

a titokzatos idegenr l. Aztán én ájultam el kis híján, mikor megmondta,hogy kicsoda is az illet – a leírásom alapján könnyedén ráismert –, ésmivel foglalkozik. Abban a pillanatban én is ügynök akartam lenni, mint ,apám meg hiába is igyekezett elmagyarázni nekem, hogy atitkosszolgálatnak nem véletlenül van a nevében, hogy titkos, nem lehetcsak úgy bekerülni, mint valami internátusba, és nem, még véletlenül semtizenöt éves kislányoknak való az a hely. Nem, még neki sincsenek olyankapcsolatai, aminek a révén akár csak a közelébe kerülhetnék. Sokmindenr l tud, az igaz, közvetve segíti is ket, de azt már nem árulta el,hogyan.

Követtem persze, attól kezdve minden áldott nap, az én drága apámat.Mikor azt hitte, a házitanítómmal ülök valami árnyas ligetben, és számtanttanulok, én elszöktem, és kilestem, merre jár. Hónapokba telt, de egyszernem volt eléggé éber, és egészen a célig sikerült utána osonnom.

Az utolsó pillanatban észrevett persze, hazacipelt, és istenesenelfenekelt. Ügyet sem vetett az óbégatásomra, csak akkor hagyta abba aleckéztetést, mikor anyám nevét kiejtettem a számon. Akkor a szemembenézett, és azt mondta, holtáig nem fog mást szeretni, csak anyámat. Nemis vesz soha más n t maga mellé, a nevelésemet is dadusokra, tanítókrabízta egy új feleség helyett. Mindig, minden ruháján viselni fogja a gyászégszínkék szalagját, és soha, soha nem felejti el az egyetlen szerelmét. De,magyarázta, attól a férfiaknak még lehetnek bizonyos. .. szükségleteik.

Arcon köptem, kitéptem magam a kezéb l, és elrohantam. Világgámentem, talán egy egész napra is, és mire éhesen és vörösre sírt szemekkelhazataláltam, már nem haragudtam rá egyáltalán. Bocsánatot kértem t le,majd a szobámba mentem, és összecsomagoltam a kedvenc ruháimat.Nekem is vannak szükségleteim, magyaráztam kérd tekintetére, és úgy

nik, megvan az a hely, ahol elsajátíthatom azok kielégítésének legjobbmódjait. Megbújtam a M intézmény bejáratának közelében, meséltemtovább apámnak, és az egyik távozót követtem a fogadójáig, aholmegszólítottam. Elmondta, mivel foglalkoznak ott, és mivel apám is odajár,bizonyára köze van ahhoz a sokat emlegetett segítségnyújtáshoz. Meg atemérdek információhoz. Hát én is segíteni akarok. Ha ilyen módon, akkorilyen módon. A piacon a kofák is azt hajtogatják, hogy az uraik nyelvemindig megered az ágyban, hát a kurtizánok vezet je bizonnyal atitkosszolgálat vezet jével hál, és mindent elmond neki, amit a lányokmegtudnak a vendégekt l. Nem lehet másképp.

Apám könyörgött, hogy ne menjek, de hajthatatlan voltam. Végül – atudtomon kívül – Cassiához f viszonyát felhasználva sikerült elérnie,hogy megválogassák vendégeimet a tanulóid alatt, a vezet pedigszemélyesen oktasson, valahányszor teheti.

192

Cassiának kapóra jött vonzalmam, amir l hamarosan, nagy sóhajokközepette, beszámoltam neki. Így lépett az életembe az én kis felhajtóm, asápadt ügynök-hercegem, a lehetetlenül kék szem Reilhard.

Aztán egyik dolog követte a másikat, és itt találtam magam Ibarában,ahol a h ségt l kirepedezne a b rünk, ha nem kennénk valami istentelenül

zl ken ccsel – tudni se akarom, mib l készül, de Cassia vagy egyfontnyit tétetett el velem, és Haszinnál is volt még egy ugyanekkoratégellyel.

Nem ment könnyen az idekerülés sem. Raszul felhajtóját, a vénAbdülmecidet a test reivel együtt agyonverte a szállító, de végül az üzletüzlet maradt, én szerencsésen megérkeztem Raszul sobirai tanyájára, aholtizenkilenced magammal finom kelmékbe öltöztettek, és er s kísérettel asivatag kapujához szállítottak.

A nap pedig csak perzselt, rendületlenül.

3.

A lányokkal könny volt szót értenem. k valóban a testükb l éltek, ésizgatottan várták, hogy a qusarmai emír ágyasai lehessenek. Vagy legalábba hadvezíré. Vagy a tanácsnoké. Végül is nem számít, csak el kel séglegyen az illet . A legifjabbjuk tizenhat tavaszt sem látott. Szépek voltak éskívánatosak, ahhoz kétség sem fért, és a durva férfiak után örültek amegért hölgytársaságnak. Szerencsére a karaván vezet jének sikerültolyan test röket szereznie, akik jobban félték a büntetést, mint amennyire atiltott gyümölcsöt vágyták. Sajnos az egyikük, valami al-Vászii nem voltilyen fegyelmezett, és felajánlását, mely szerint segít öltözetet váltani,elkezdte átültetni a gyakorlatba is. Miután a tevék elé rúgtuk, akaravánvezet példásan megbüntette, társn im legnagyobb megelégedésére.

Nem is miattuk aggódtam.Cassiától eltanultam pár dolgot azon kívül is, amivel a jóravaló

fehércseléd hatással lehet a férfiemberre: alapvet m veltséget és némimágikus tudományt. Persze apám is taníttatott olyan dolgokra, amir l úgyvélte, egy finom városi kisasszonykának tudnia kell, én meg hozzátettemazokat, amiket nem els sorban kisasszonyok okulására szántak. Így voltnémi fogalmam a csillagok utáni tájékozódástól, a készletek felmérésér l –els vizsgafeladatom, ha csempésznek csapnivaló volt is, keresked kéntremekelt –, így azonnal gyanítani kezdtem, hogy valami nincs rendjén.

Nem Qusarma felé megyünk.Feltettem pár kérdést Dsemshydnek, a mindenesnek, ó meg egyb l

leizzadt, bár elképzelésem sem volt, hogy volt képes tovább fokozni eddigi

193

séges verejtékezését. El reszaladt a vezet höz, akit az emberei Habib al-Fulaninak neveztek, és épp egy savószín szem pyarronival tárgyalt.Utóbbi, Savrian, elindult felém. Elnyomtam magamban egy vaskoskáromkodást – jobb szerettem volna a hazámfia helyett az atyámfiávaltárgyalni, ezek a sápatagok mind olyan el ítéletesek velünk, dzsadokkalszemben. A legtöbbjük azt gondolja, hogy nálunk minden második n tLaylathnak hívnak. Dsemshyd meg nem tud mást, csak buzgón bólogatni.

Savriannak nem tartott sokáig, hogy felfedezze az elmémet védpajzsokat, valódi mentalista volt, ha nem is a legkiválóbbak közül való.Annyi baj legyen, és se voltam az a tövis nélküli rózsa.

– Bizonyára jó okod van rá, hogy itt légy, és feltételezem, nem egy elságyasi posztra ácsingózol – kezdte.

– Csak tudni szeretném, mi történik errefelé. Van itt valaki, aki nem csakegy egyszer lánykeresked . Megtudom, ki az, és mik a céljai, aztánhazamegyek.

– Haza?– Pyarronba.Még egy-két hosszú pillanatig rám meredt – éreztem, ahogy tudatával

végigsimít az elmémen, de meg sem kísérelt áttörni az amúgy meglehet sengyengécske védelmén. S t…

Engedelmeddel – suttogta, én meg er tlenül bólintottam, és máriséreztem, hogy egy újabb, er sebb védmez feszül a meglév fölé.

És nem a helyére.A mentalista visszament a vezet höz, és magyarázni kezdett valamit.

Habib keserveset káromkodott, földhöz vágta a fejfed jét, majd megvakartaa fejét. A fejfed t aztán leporolta és visszatette, majd elindult is felém.Nagy leveg t vettem: rég beszéltem utoljára virágnyelven, csak reméltem,hogy menni fog.

Habib a tevém mellé ért. Lecsusszantam a nyeregb l, hogy ne kelljenhátraszegett fejjel bámulnia. Az orra amúgy sem volt valami szép látványfelülr l, bár ezt leszámítva nem volt rosszarcú alak. Összeráncolta aszemöldökét, és nagy leveg t vett.

– Laylath – szólított meg. – Ez a neved, igaz?Na, err l beszélek, drága istenek. Nem számít, legyen így. Mosoly.– Ha akarod, szalah, úgy hívnak.– Úgy hallom, beszélni akartál a karaván vezet jével. Én vagyok az.– Nem tudtam nem észrevenni – csevegtem –, hogy nem Qusarma felé

tartunk.

194

– De igen – jelentette ki , és ádázul nézett rám. Vagyis szerfölöttigyekezett, hogy félelmetesnek t njön. Csak hát az orra. – Persze, hakételkedsz a szavaimban, akár meg is korbácsoltathatlak.

– Csökkentenéd az értékemet? – kacarásztam. – Ugyan, édes! Ennyier vel akár a szüzességemet is elvehetned.

Kapott egy kis szempilla-rebegtetést. Lássuk, mire mégy te, ha én nézlektéged?

– És honnan veszed, Laylath, te engedetlen ribanc, hogy rossz iránybamegyünk? – makacskodott.

– A csillagok állásából, kis szívem – magyaráztam. – Atyám hajós volt,kora gyermekkoromban megtanított arra, hogy a Miramar állásábóltájékozódjak. Ráadásul a készletek sem elegend ek Qusarmáig, legalábbisnem ennyi embernek.

Láttam rajta, hogy er sen tanakodik magában, megfenyítsen-e, vagyengedjen. Ha enged, elkanászodhatok, ha fenyít, a többi lány is felneszelhet,hogy valami nincs rendben. Elhatároztam, hogy megkönnyítem a helyzetét.

– Akkor talán egyezzünk meg, büszke oroszlánom – suttogtam a fülébe.A ruháim még egészen jól tartották az ámbra illatát, reméltem, hogy ez semmarad hatástalan.

– Mit javasolsz? – kérdezte, és tényleg rekedtebb volt kissé a kelleténél.– Mit szólnál, ha engem valóban Qusarmáig vinnél? Ott sem adnának

értem kevesebbet, mint bárhol másutt.– És ha nem?– Akkor sikoltozni kezdek, és búcsút mondhatsz a lányoknak. Tudod, a

legtöbbjükkel jól összebarátkoztam mostanra.Faarccal nézett vissza.– Akár szíven is szúrhatlak – próbálkozott er tlenül.– Tudom, mennyit érek, Ibara rendíthetetlen sziklája. Ugyan miért

pazarolnál el ennyi pénzt, amikor meg is lehet egyezni velem?– Még megfontolom – morogta, és hátat fordított.Gy ztem.Úgy t nik azonban, valami az számára sem úgy alakult, ahogyan

eltervezte, mert hamarosan éktelen szentségelést hozott a szél ahomokbuckák mögül. Aztán újra felbukkant Habib, és indulást üvöltött.

Az egyik kísér tiltakozni merészelt, mire olyan szitokáradatot kapott,hogy majd lerepült a burnusz a fejér l.

Végül elindultunk, és amennyire meg tudtam állapítani, ezúttal valóbana megfelel irányba, legalábbis nagyjából.

Oázist kellett keresnünk, mégpedig gyorsan.

195

4.

Az oázis meglett, abban nem volt semmi hiba. Hanem a lakosai…Fayumákra számítottunk, ami már önmagában is elég nagy gond volna.

A halott fayumák pedig csak akkor jelentenek könnyebbséget, ha például ami kezünk által esnek el. A felderít k borús képe nem sok jót ígért. Habibpár fegyverest mellettünk hagyott – szerencsére Haszint is –, a többieketpedig ordítva vezette rohamra a buckákon túlra.

Nem telhetett el fertályóránál több, de napoknak t nt. A lányokreszketve bújtak össze. Kocsmai verekedésnél vagy otthoni csetepaténáldurvábbat nem tapasztaltak még ennyire közelr l; a háborúságokról szólómendemondák félelmetesek voltak ugyan, de mind ez idáig megnyugtatómesszeségben zajlottak. Végül értünk jöttek a megmaradt kardforgatók.Tucatnál is több embert vesztettünk, mondták, elkel a segítség a temetésnél.

k a vízt l messzebb húzták saját halottainkat, és mindnek ástak egykülön sírt. Segítettünk elföldelni a testeket, és röpke imát mondtunk értük.A fayumákat és gyilkosaikat csak arrébb hordták, egy kupacba. Voltazokban a félmeztelen testekben valami furcsán ismer s… megpróbáltamközelebbr l szemügyre venni ket, és amit láttam, attól a lélegzetem iselállt. Amundok.

Galradzsának hála, még sosem láttam él ben egyet sem, de holtukbansem örültem nekik jobban. Tele volt a padlás a róluk szólórémtörténetekkel, és nyilván a sivatagi népek sem ok nélkül átkozták ket.Hiába születtem én távol a gyökereimt l, a kegyetlen faj iránti gy löletet azanyatejjel együtt szívtam magamba.

Napszállta el tt végeztünk a táborveréssel, egy paraván mögött még le istudtunk mosakodni. A lányok megbámulták a szörnyek levágott,lándzsahegyre t zött fejét, én azon gondolkodtam, vajon mi célja velük azén bátor karavánvezet mnek. Öltözéket váltottam, és addig ólálkodtam a

z körül, míg felt nés nélkül félre tudtam vonni Habibot. Egy teve mögéhúztam, nem kell, hogy mindenki hallja, amit kérdezni akarok t le. együres frázissal próbált lerázni türelmetlenül, de fel lem aztánmorcoskodhatott. Ha én meg akarok tudni valamit, hát vannak bevettmódszereim rá. Ágyékon ragadtam, erre rögvest elhallgatott, és kiguvadtszemekkel kémlelt körbe. A kis szégyenl s. Én nem foglalkoztam azesetleges bámészkodókkal, letérdeltem elé a homokba, és megoldottam aruháját.

Mikor végeztünk, felmosolyogtam rá. Ez arra indította, hogymegkérd jelezte érintetlenségemet.

– Ha az amundok ezt megneszelik…

196

Te ótvaros kis rohadék, szóval végig tudtad! Ádázul elmosolyodtam.– A, tehát az amundok?– Csend! Vagy meghalsz! – sziszegte rémülten.Végül is meg tudtunk egyezni, hogy nem áruljuk el egymást a többiek

el tt. Megnyugodva indult vissza a t zhöz, én elgondolkodva néztem utána.Végül is, tisztességgel küzdött a holdszem fattyak ellen, annyira hitványember csak nem lehet.

Talán kezdhetünk egymással valamit.

5.

Pár nap múlva elértük El Tenadiyát. Gyanúsan csendes volt, és valóban,legrosszabb félelmünk látszott beigazolódni. Az utcákon sehol egy ember,de egy néhány f s amund különítmény sétált felénk ráér sen. Vezet jüktekintete egyenesen Habibéba fúródott, és a mosolya, hát az egyáltalán nemtetszett.

Bevallom, nem volt merszem tovább figyelemmel követnem azeseményeket, a többi lánnyal együtt fedezéket kerestem. Haszin egyszer enoldotta meg a kérdést: berúgta az els bedeszkázott kaput, és betereltmindnyájunkat. Öt visító gyerek, két aszott öregember, és három sovány,rémülten mekeg kecske között próbáltunk egy talpalatnyi helyet találni.

Sokáig hallgattuk a csatazajt, aztán már nem bírtam a helyemen maradni.Bármennyire féltem is, kikotortam néhány gyógyfüves tégelyt, meg párdarab gyolcsot az iszákomból, és kisurrantam a házból.

Három-négy helyszínen folytak az összecsapások, a mieink és a helyiekegyesített hadereje er teljes túler ben volt. Hader ? Irgalmas Dzsah,szedett-vedett csürhének el bb mondaná még egy frissen besorozott katonais… de több volt a semminél. A vezet jüket, egy papféleséget szerencséremár legy zték, a megmaradt holdszem eket nagyobb csoportokbankörülvették a felb szült helyiek. Habib fel-alá masírozott a csapatok között,és handzsárját lengetve hasznosnak t utasításokat üvöltözött. Jobbjavállig vérben úszott, de olyan vígan ordítozott, hogy valószín nek tartottam,másvalaki vére volt az, ami tönkretette amúgy sem makulátlan öltözetét.

Kicsit távolabb, az egyik harcoló csapattól nem messze magányos alakralettem figyelmes. Közelebb érve láttam, hogy Savrian az, aki a küzdelmetfigyeli. Az itteni amund mintha kicsit er sebb lett volna a másik hatnál, ésember sem jutott rá olyan b séges számban, mint a többi utcában –mindösszesen hárman próbálták feltartani, de er sen vesztésre álltak.Savrian viaszfehér arccal állt vagy tízlépésnyire a csoporttól, kifordultszemekkel, magában motyogva. Futásnak eredtem, de abban a pillanatban

197

térdre esett, az amund pedig, mintha megfagyott volna a mozdulata közben,szoborrá merevedett, és a sebesült emberek végre lekaszabolhatták.

Mikor odaértem, Savrian már a földön feküdt, orrából keskeny vércsíkszivárgott. Letörölgettem a haszontalan gyógyf keverékbe áztatottgyolccsal, de segíteni nem lehetett rajta. Hallottam már olyat, hogy valakitúler tette magát, és az elméjén átfolyó mágikus energia az életerejétcsapolta meg.

Árnyék vetült rám. Felnéztem, Habib érkezett meg. Letérdelt mellém,felemelte a mentalista fejét, majd gyengéden visszafektette a homokba.

Mire újra felnéztem, már körénk cs dültek a csata túlél i, Dsemshyddelaz élen, tizenkét dárdahegyen tizenegy amundfejjel. Habib felállt, ésutasítást adott a holtak eltemetésére. Parancsot adott, hogy Savriantpyarroni szertartás szerint búcsúztassák el. Aztán bizonyos Sikmek al-Halavelivel váltott szót; eszmecseréjükb l csak az utolsó mondatothallottam, és hatására a szomorú események dacára is majdnemelmosolyodtam.

Habib, mint El Tenadiya új sejkje?De valóban: a fickó, aki a korábbi sejk tanácsnoka volt, azonnal kétrét

görnyedt, és felajánlotta, hogy máris a palotába kíséri az újdonsülturalkodót, rabn i közé.

– Rabn k, mi? – mélyesztettem Habib karjába a körmeimet, magamat ismeglepve hirtelen támadt féltékenységi rohamommal, de megnyugtatott,hogy én leszek az örökös els ágyasa. Majd motyogott még valamit,mintha „és talán az egyetlen is” lett volna, de biztos nem lehettem benne,már lendületesen a palotája felé indult, én meg mit tehettem volna,követtem t. Tulajdonképpen egészen kellemes éjszakát töltöttünk elnégyesben két hervatag sokadik ágyassal, és én elégedetten állapíthattammeg, hogy ilyen riválisok mellett bizony valóban minden esélyem megvanaz egyetlen ágyas, mit ágyas, feleség posztjának betöltésére.

Kissé meg is rémültem, mikor azt vettem észre, hogy a lehet ség talánmég kedvemre való is lenne.

6.

Másnap reggel a h s vezér szemlét tartott seregei fölött – Galradzsánakhála, miután rászóltam, azért felöltözött, és nem egy szál mosolyban állt kia kapu elé. Megroggyant kissé az t éltet hadsereg látványától, de voltazért akkora rutinja, hogy pillanatok alatt összeszedje magát, és tisztességeskis beszédet csapott össze a katonáknak, akiket nyolc megmaradt sejkségb ltoboroztak össze, mikor hírét vették El Tenadiya h sies visszafoglalásának.

198

A buzdítás után Habib derékon kapott, és ki sem jöttünk a hálóteremb lhajnalig, aztán másnap elindultunk Al Manszur felé. Azért oda, magyaráztaaz én oroszlánom, mert annak talán még van némi esélye, hogy kitartson azamundok ellen.

Két nap alatt oda is értünk, az utunkba es oázisokat visszafoglaltuk, ésa második napon még azt a szennyedék al-Vásziit is megtaláltuk,legnagyobb meglepetésemre élve. Miel tt leütötték volna az embereink,még hallottam, hogy a korábbinál jóval magasabb hangon sipákol a kisrohadék. Ezek szerint voltak a vizes b rszíjak között olyanok, amiktisztességgel elvégezték a dolgukat, állapítottam meg elégedetten.

A felderít k azonban azt jelentették Habibnak, hogy Al Manszurttöbbezres ármádia ostromolja. A tanácskozás alatt igyekeztem a közelbenlenni, id közben még Sikmek al-Halavelivel is egészen érdekeseszmecseréket sikerült folytatnom, miután kiderült, hogy maga ismágiahasználó, a kevésbé kifinomult, ám kevéssé gátlásos fajtából.

A hadviseléshez nem értek, de a hallottakból annyit felfogtam, hogycsak úgy juthatunk be az ostromlott er dbe, ha a f kapunál táborozókfigyelmét elvonjuk valamivel arrébb, és a meggyengült védelmenmegpróbálunk úgy áttörni, hogy közben csak reméljük, a bentiek felfogják,mit akarunk, és id ben kinyitják nekünk a kaput.

Sikmek al-Halaveli valamiféle átkokat emlegetett, amelyekmegzavarhatják még az amundokat is, viszont azok terjesztésére nem voltépkézláb ötlete. Micsoda szerencse, hogy itt vagyok, gondoltam, ennyi er sférfiember között a védtelen kicsi lány. Le kell ugyan lepleznem magam al-Fulani el tt, de úgysem számít már: ha nem jutunk be, nem mentemsemmire a titkolózásommal.

Miután megtudtam, hogy Sikmek átkait nem csak ember terjesztheti,hanem bármi, ami véren él, eszembe ötlött egy dolog. Hallatára az én h ssejkem, miután zseniálisan kikövetkeztette legalábbis alapszintjártasságomat a mágiahasználat terén, elkezdett sápadozni, és nem isnagyon hagyta abba, hiába állítottam váltig, hogy t nem b völtem el. Aztnem tettem hozzá, hogy nem is lett volna rá szükség – nem akartamtúlfeszíteni a húrt.

Ismét al-Halaveli felé fordultam, hogy megbeszélhessük a részleteket.Arra jutottunk, hogy egy tetsz legesen kiválasztott foglyot megfert z egymágikus kórral – túl halálosakat ugyan nem ismert, de egy heveny ürítésirohamot kiváltó bélrothasztás is megteszi ebben a helyzetben. Atetsz legesen kiválasztott fogoly lehetne mondjuk al-Vászii is, kivált, hogynem volt több rabunk egyáltalán. A fert zött embert aztán megcsípi pár százbögöly – ezek egybe-terelése és irányítása lesz az én feladatom –, majd a

199

rovarfalkát rászabadítom az ostromlókra. A ragály rendkívül gyorsan éskönnyen terjed, de viszonylag gyors lefolyású is lesz, kivált, hogy nemtermészetes, de a gyomor- és bélgörcsök, és az uralni képtelen, folyamatosürítés éppen elegend zavart okoznak majd, és elég haladékot fognakszolgáltatni seregünknek, hogy míg az önkéntesek egy csapata oldaltzavarog, mi elöl áttörhessünk a kapuig.

Napközépkor indult a támadás, Habib szerint ugyanis ekkor biztosannem számítana senki rohamra, pont mert annyira kimerít , és önmagában isveszélyes m velet a h ség miatt. Az önkéntesek az elméjüket óvó éslelkesít papokkal megindultak az oldalsó kapuk felé, mi pedig kisvártatvará a f kapu felé. Haszin és még néhány kiváló harcos gy jében isrettegtem, de megpróbáltam a közvetlen környezetemre koncentrálni, ésSikmek al-Halavelivel együtt elvégezni a ránk rótt feladatot.

Doldzsah a megmondhatója, végül hogyan, de sikerült. Tetemesveszteségek árán ugyan, de eljutottunk az er dig, egy segédcsapatnak mégtevéket és némi készletet is sikerült zsákmányolnia. A kaput is kinyitottákaz ostromlottak, úgy t nik, valakinek megvolt odabent a magához valóesze, és az eseményeket is kell figyelemmel kísérték. Ezek szerint nemhiába pazaroltam el mágikus energiáim egy jó részét arra, hogy találjak egynyamvadt kesely t, amit sebtében egy darab zsákvászonra firkált„Eresszetek be, segítünk!” üzenettel az er d falain belülre bírtam küldeni.

Reszketve vártam egy fal árnyékában, hogy mindenki bejut-e… a kapumár zárult, mire az utolsónak bebotladozó tevék egyikén megpillantottamHabibot, aki a magatehetetlen Dsemshydet vonszolta maga után acsuklójánál fogva. Mire leugrott a nyeregb l, már ott is voltam, menetközben még kiragadtam egy vízzel teli kupát egy arra járó kezéb l. A felevíz rám ömlött ugyan, ahogy al-Fulani magához szorított, de a maradékotnagy kortyokban kiitta.

Az amundoktól szerzett tevéket és ellátmányt nagyvonalú karlendítésselaz er d szállásmesterére bízta – üdvrivalgás fogadta a zsákmányt –, majdmiután látta, hogy a körülményekhez képest mindenki jól van, egy hamedicímert visel tiszttel együtt a központi épület felé indult.

Aki ott várta – mint kés bb kiderült –, nem kisebb ember volt, mintRahim elHaszra, Hamed néhai vezírjének tanácsnoka, utóbb a város vezíre.

Fertályóra sem telt el, gondterhelt arccal jött le a az én h söm aparancsnok tornyából. Lehajított valamit a porba, ami talán egypergamentekercs lehetett, ugrált rajta kissé, aztán felvette a megviseltholmit, leporolta, kisimítgatta, és az iszákjába dugta.

Kérd tekintetemre csak annyit mondott, hogy mostantól hatalmas ésgazdag földbirtokok ura… csak épp a földek nagy része férges.

200

– Férges, oroszlánom?– Az – morogta, és bosszúsat köpött a porba. – Kék szem ekt l nyüzsög.Megért en bólintottam, és igyekeztem nem útban lenni, míg fel-alá

járkált az egyik bels fal mentén. Most tényleg úgy festett, mint valamiketrecbe zárt, kétlábú vad.

– Legyen – állt meg hirtelen. – Az én földem, az nekem jár. Nem fognakholmi… holmi… szörnyetegek megfosztani a jogos bevételemt l.

– Bátorságod határtalan, népes sereged bizonyára hurrikánként fogjaelsöpörni ket, sivatag haragja – próbáltam buzdítani, miközben lázasantörtem a fejemet, hogy mit tegyek én az elkövetkezend kben. Laposanpillantott rám, én meg megkönnyebbülten hagytam el a szóvirágokat.

– Laylath…– Várj, Habib! Nem igazán tudom, hogyan mondjam meg, de…– Ne hergelj, asszony! – meredt rám. – Ha azt akarod mondani, hogy

mégis csak túl nagy az orrom, vagy túl kicsi a…– Dehogyis, Habib! A félreértés velem kapcsolatos.– Ó! – derült fel a képe. – Hidd el, én nem neheztelek rád, amiért azt

füllentetted, hogy érintetlen vagy.– A nevem, Habib.– A neved érintetlen? – zavarodott össze. – Azt hittem, a Laylath

sivatagi éjszakát vagy mit jelent… dzsennül, ha nem csalódom.– A nevem nem Laylath, hanem Aisha!– De hisz azt mondtad… á, mindegy. Ha neked ez a név tetszik, én így

hívlak majd, asszony. Illetve, Aisha.– Láthatóan elégedett volt önnön nagylelk ségével. Inkább ráhagytam.– Nos, Aisha. Megyek, és gy zhetetlen hadaimmal visszafoglalom jogos

tulajdonomat azoktól a porzabálóktól. Kockázatos lesz, de legalább nemveszélytelen. Velem tartasz-e? Nem javasolnám ugyan, de kedvemre valólenne, nem tagadom.

– Veled tartanék én szívesen, és lennék része dics séges hadjáratodnak,ha nem szólítana máshová a kötelességem, csak egy rövid ideig még… Hírtkell vinnem az otthoniaknak, ugye megérted? De amint lehet, felkereslekismét.

Hosszan nézett rám, míg végül újra megszólalt.– Rendben. Menj, ha menned kell. Adok melléd néhányat a harcosaim

közül. Azzal a Haszinnal láttam, elég jól megértitek egymást, lehet azegyik. És még egy tucat. Elkísérnek, ameddig akarod.

Megöleltem.

201

– Akkor gy zhetetlen seregeddel együtt én is elhagyom ezt az er döt,aztán majd alkalomadtán irányt váltok a tenger felé.

– Aztán visszajössz.– Aztán visszajövök – mosolyogtam rá.Örömmel láttam, hogy viszonozza.– Tudod, az az els ágyas dolog… még mindig áll – tette meg a

visszautasíthatatlan ajánlatot.– Reméltem is, oroszlánom – válaszoltam, majd karon fogva elindultunk

éjjeli szállás után nézni.

7.

Másnap kimódoltuk, hogy hagyhatnánk el az er döt. Habib úgygondolta, hadereje jó részét itt hagyja el-Haszrának, és maga csak annyiembert visz magával, amennyi érzése szerint feltétlenül szükséges egy AlBerbat méret város visszafoglalására.

– A sivatagba is alig ötvenen indultunk, aztán mégis milyen jól alakultaka dolgok – mondogatta, nagyvonalúan megfeledkezvén a tetemesemberveszteségr l. – Úgyis lesz megint egy nagy rakás ember, aki inkábbcsatlakozik majd, semmint hogy azok el tt a lélektelen szobrok el ttkushadjon.

– Bizonyára így lesz.– Amúgy is minél sz kebbre kell venni a létszámot, mert ugye…– Tudom, négyesével kissé nehézkes lesz a dolog.– És biztos, hogy az oázisba jutunk?– Mivel nem ismerek más, épületekkel is rendelkez helyet kétszáz

mérföldön belül – veszítettem el a türelmemet –, ezért igen, biztos, hogyoda fogunk jutni.

– És meddig tart?– Jó pár órán át biztosan, mert az elhasznált energiáimat fordulónként

pótolnom kell, és ez meglehet sen megterhel lesz a számomra.– És befelé miért nem így jöttünk?– Habib, könyörgöm. Hogy jöhettünk volna így ide be? Sosem jártam

még itt, nem tudhattam, hogy milyen a falak mágikus védelme, csapdábaesni nem akartam. Nem láttam az épületeket, nem lehettem benne biztos,hogy van egy ajtónyi szabad felület valahol, és ha lett is volna, migarantálta volna, hogy nem mészárolnak le rögtön, ahogy felbukkanunk? Ésne feledkezz meg arról sem, én drága h söm és számoknak tudója, ha pártucat embert majd egy napba telik majd kivinnem, szerinted menynyi id ésenergia lett volna behozni több száz harcost? Nem vagyok én csodamágus,

202

Galradzsa áldjon! Lehet, hogy vannak varázstudók, akik csak úgyujjpattintásra nyitogatják az ideiglenes Kapukat, amelyeken bármekkorasereg játszva keresztülmasírozhat, de én sajnos nem tartozom közéjük.

– Nem? – meresztett rám levesestányér méret szemeket.Én csak egy fáradt pillantást küldtem az ég felé, és inkább a holmim után

néztem.Az átkelés nehezebb volt, mint vártam. Felületes szemlél ugyan azt

gondolhatta volna, hogy semmi az egész, de valójában nagyon ismegterhel volt. Mágikus energiáim csak egyetlen árnyajtó megnyitásáravoltak elegend ek, ráadásul minden fordulót kétszer kellett végrehajtanom:egyszer kivinnem az adott csapatot, egyszer visszajönnöm a következ ért.És minden alkalom után újra vissza kellett nyernem az er met. Ha ezt ahagyományos módszerrel próbálom, annak a förmedvényes, b zl löttyneka segítségével, hát az rövid úton végez velem, mivel az életer met csapoltavolna meg az az átkozott lé. Több napunk meg nem volt várni. Ígyfeltöltekezésre egy sokkal kevésbé meger ltet , és nem elhanyagolhatómódon jóval élvezetesebb módszert választottam – ahogy mindig is ehhez amódszerhez folyamodtam, ha tehettem.

Habib magára vállalta a sereghajtó szerepét, ezért az indulási oldalon thasználtam fel a nemes célra, az érkezésin pedig Haszint. A harcosok köztszép számmal akadtak önként jelentkez k – ez hízelg volt, de nem akartamszéthúzást kelteni azzal, hogy bárkit kihagyok. Haszin öklének erejét márismerték; egyedülállóan alkalmas volt rá, hogy rendet tegyen azelégedetlenked k között.

A h ség csak nehezítette a dolgukat. De hála Galradzsának, ezúttal nemegy hagyományos szolgáltatásról volt szó, nem kellett tör dnöm a vendéglelkével, sem különleges igényeket kielégítenem. Így sem ment könnyen.

Kimerít volt, nem csak testileg, lelkileg és mentálisan is. Nem voltamhozzászokva, hogy ennyi mágiát pergessek ki az elmémb l, ilyen rövid idalatt. Míg a sötét, anyagtalan folyosón botladoztam a két helyszín között,végig Savrian arca lebegett a szemem el tt, int jelként – én isbelehalhattam volna, ahogyan .

Végül kerek tucatszor kellett fordulnom, és minden forduló egyrehosszabb id t vett igénybe: az els alig fertályórát, az utolsó több mintkétszer annyit. Legutoljára szinte úgy zuhantam ki az oázis csenevész fáiközé, ha Habib el nem kap, csúnyán beverem a fejem. Így csak egyszer enelájultam, és magamhoz sem tértem több mint egy napon át. Két teve közékötött pokrócban himbálózva eszméltem a következ alkonyatkor,homlokomat Haszin törölgette éppen egy megnedvesített gyolcsdarabbal.

203

Pár falat gyümölcsöt ettem, majd újra álomba merültem, és másnap már asaját lábamon voltam képes folytatni az utat. Illetve a tevém hátán.

Napokig képtelen voltam mágiát használni, émelygés tört rám már csaka gondolatától is, és állandósult a fülzúgásom. Pár nap után kezdtem jobbanlenni; a tizedikre teljesen rendbe jöttem. Nem sokkal kés bb pedigelérkezett a búcsú ideje is.

Furcsán kett s érzésem volt már jó ideje. Egyfel l izgatott voltam,vártam a hazatérést, hogy beszélhessek a kék szem vel – és talán hírekethallhassak Kaelorról –, másfel l valami különös oknál fogva szívesenmaradtam volna Habibbal is. Hogy ez kíváncsiság volt-e részemr l, vagyvalami más, akkor még nem tudtam. De menni jobban akartam akkor, mintmaradni.

Al-Fulani gy zedelmes seregével északnak fordult, leend hamedibirtokai irányába, én Haszinnal és pár másik fegyveressel továbbmentemnyugatra, Muron városa felé. Utunk, a közbe es folyók példátlanulalacsony vízállása miatt, csak tíz napig tartott. Számos menekül veltalálkoztuk, de útonállókkal nem gy lt meg a bajunk; szerencsésenmegérkeztünk, miel tt kifogytunk volna a készletekb l.

Muron jóval jelent sebb hely volt, mint mérete mutatta volna, hiszen aKie-Lyronon lehajózva az utazók és kalmárok egyenesen Equasselkiköt jébe, s azon túl a Gályák tengerére jutottak. Ennek megfelel ennyüzsg bazárral és számos szerájjal bírt, és a sivataglakókon kívülmegfordult itt a Hat Városból, a Keresked Hercegségekb l, azÁllamszövetségb l, de még Gorvikból is mindenféle népség.

Halálosan kimerített az elmúlt pár hét, ezért kivételesen Haszinra bíztama szállás kiválasztását, inkább legyen biztonságosabb, mint kényelmes. Úgyterveztem, alszom egy egész napig, aztán körbenézek kicsit, mi az itteniekvélekedése az amundok elleni harcról, és ha lehet, felveszem a kapcsolatotaz otthoniakkal.

Haszin úgy látszik, azt a szót, hogy biztonságos, megfeleltette annak,hogy félrees , így a fogadónak csak nagy jóindulattal nevezhet épületegyaránt távol esett a bazársortól, a teaházaktól, a kiköt l, mindent l. Ahátsó ablakon kinézve már csak pár kókadt datolyapálmát, és azokon túl avárosfalat ostromló homoktengert láthatta az ember.

A csendesség viszont nem tartozott a hely erényei közé, vagy miérkeztünk szerencsétlen id szakban, de az étkez ben hajnalig folyt valamizsibvásár, helyiek és külhoni zsoldosok ordítozásával körítve, nem isértettem, mit keres itt ennyi fegyveres. Annyira felbosszantott a hangzavar,hogy mikor abbamaradt, sem tudtam visszaaludni, így dühöngvefelöltöztem, és kelletlen kísér m társaságában könny éjszakai sétára

204

indultam. Ha már közel volt a városfal, a legközelebbi kapun át is mentemrajta, a borzas kapu rt l kapott passzust hanyagul az övembe gy rtem. Nemszándékoztam túl messze menni, de a sivatag még a dermeszt h vösségeellenére is igen megkapó volt a kék hold fényében, látványa feledtettemindazt a szörny séget, amit az elmúlt id kben kiokádott magából.

Két buckával arrébb megálltam, és azt játszottam, mint régen,kislánykoromban, mikor apám anyjánál vendégeskedtem Sobirában,nevezetesen, hogy királyn vagyok, és a homokbuckák valójábangyémántporból szórt halmok, és én vagyok a világon a leggazdagabb,legnagylelk bb, leghatalmasabb uralkodó. Akkor a szurtos kölyköketneveztem ki vezírré, koszlott bundájú korcsokból varázsoltam szárnyasparipát kis id re – Haszint most megkíméltem ett l, de mosolyomat nemtudtam elnyomni. Kísér m kérd pillantására csak vállat vontam, majd afogadóban sebtében magamra terített pokrócot ledobtam, és lendületb lráhasaltam, hogy a bucka tetejér l leszánkázzak, mint egy visongó purdé.Mint annak idején.

A leszánkázással nem is volt gond, hatalmasat bucskáztam a végén,aztán a felgyülemlett feszültség megállíthatatlan nevetésként tört elbel lem, fékezhetetlenül viháncoltam a homokban fetrengve, míg Haszinaggodalmas arccal igyekezett felém, és hasztalan próbált csitítani.

Mikor odaért hozzám, és nagy nehezen felsegített, már csakcsukladoztam, és a könnyeimet törölgettem – aztán tovább dörzsöltem aszememet, mert azt hittem, rosszul látok. Ahol lecsúsztam a d ne oldalában,tovább pergett a homok, s t egyre er sebben kezdett el folyni, de ezt nemidézhettem el én. Aztán feltámadt a szél, és hirtelen bizseregni kezdett afejb röm, akárha ezernyi rovarláb karistolná, és a kaparászás minthaelkezdett volna befurakodni a b röm alá.

Jókedvem egy csapásra elszállt, felkaptam a pokrócot, és h test römetmagam után vonszolva széles ívben igyekeztem elkerülni azt a buckát,amib l egyre vadabb áramban folyt a homok, mintha egy hatalmas erpréselné felülr l. Aztán az orrom megtelt a villámsújtott fák nehéz illatával,és az immár teljesen elt nt homokdomb helyén reszketni kezdett a leveg .

Egyetlenegyszer láttam csak, ahogy egy varázstudó térkaput nyit, alátvány ugyanez volt – de az nem járt ilyen mérték rosszulléttel, mint amitez a vibrálás okozott bennem.

A túloldalon felh k takarhatták a holdat, mert a jövevényekkoromsötétb l léptek át a szikrázó homokra ideát. Nem voltak, csak talántucatnyian, föld- és porszín ruháik árnyékfoltok csupán. Mire kett tpislogtunk, körbevettek bennünket, jó Haszinom cifra káromkodással húzottkardot.

205

Fegyelmezett banda volt, nem kapkodtak fegyverek után, csak egyiküklépett el bbre, és valami vakkantásszer hangot hallatott. rz mtanácstalanul nézett rám, de én sem értettem, vállat vontam. A másik akkormég el bbre lépett, és hátravetette a fejét borító csuklyát. Marcona,negyven körüli férfi volt, furcsa metszés szemekkel. Nomádokon láttamhasonlót, de minden kétséget kizáróan más volt. Lehajolt hozzám –istenekre, legalább másfél fejjel magasodott fölém –, és csikorgó hangonelismételte mondandóját, kerékbe tört, alig felismerhet dzsad nyelven.

– Te vagy a követ?Megráztam a fejemet, de ebben a pillanatban kiáltás harsant. A városhoz

közelebb es , épen maradt homokdomb tetején egy alak állt felemelt jobbal.Néhány láncinges kísérte, de a közeled férfi fegyvertelen volt. Ha a furaidegenekhez akart érni, mellettem kellett elhaladnia, amit meg is tett, és egypillanatra le is lassított.

– Azonnal térj vissza a szállásodra! – sziszegte felém, és láttam rajta,hogy iszonyú dühös. Emlékeztem rá az el napról, bár csak egy percreláttam a f téren, de megragadt a fejemben, hogy dzsadhoz képest milyenfinomak voltak a vonásai, és mennyire kevés gy volt a kezén. Kísér imajd elsodortak, és sötéten méregették a haragtól reszket Haszint, akiszinte úgy vonszolt el onnan.

Bénult voltam a döbbenett l, hagytam magam vezetni, nem is láttam,hová lépek, csak a gondolataim száguldoztak a fejemben. Kik ezek azidegenek, és mit keresnek itt? Szemmel láthatóan várták ket, de ki ez akülönös hivatalnokféle?

Visszamentünk a hátsó fal kapuján, egy intéssel elhessentettem a jajongókapu rt, és beléptem a fogadóba. Legnagyobb meglepetésemre nagyobbnyüzsgést találtam az étkez ben, mint amit otthagytam, bár meglehet sencsendesen viselkedett mindenki. Kis csoportokban ültek az asztaloknál ésfojtott hangon tárgyaltak, az álmos szolga feketelevest és mentateátszervírozott. A beszélgetés elhalkult, mikor beléptem, és nem is er södöttfel újra, míg fel nem mentem a lépcs n.

A szobámban lezöttyentem az ágyamra, és utasítottam Haszint, hogyvigyázza az ajtót. Úgy ítéltem, hogy a helyzet b ven kimeríti a „csakvégszükség esetén” meghatározást, így iszákomból el szedtem féltett kisdobozomat, abból pedig azt a gyertyát, melybe a kék szem l kapottbúzasz ke hajszálakat ágyaztam. A kapcsolatfelvételhez elvileg erre semlett volna szükség, de sürg snek ítéltem az esetet, a gyertya pedig ezt afolyamatot hivatott meggyorsítani.

Úgy készültem, hogy még így is percekig kell majd várnom a szúrósfüstöt szagolva, míg Reilhard arca megképzik el ttem, és beszélhetünk.

206

Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor pár pillanat múltán márjelentkezett is az ismer s szédülés, és létrejött a mentális kapcsolat.

– Remélem, fontos – kezdte, meglehet sen türelmetlenül. – Mir l vanszó?

– Én is örülök, hogy épségben látlak, kedves, köszönöm kérdésedet –epéskedtem, de olyan bosszúság hullámzott át kett nk közt, hogy inkábblenyeltem sért döttségemet.

– Muronban vagyok, és valami nagyon nincs rendben itt.– Muron? Mit keresel te ott? Úgy volt, hogy Qusarmába mégy!– Máshogy alakult – sóhajtottam egy nagyot, és röviden beszámoltam a

sivatagi kalandokról. Még mindig nem tudtam hová tenni lovagom hirtelentámadt indulatát.

– A jó ég áldjon meg, Aisha…- motyogta. – Sok száz mérfölddelészakabbra kéne lenned.

Hallgatott egy sort, majd vontatottan beszélni kezdett. Mondandójahallatán én voltam az, aki kis híján felugrottam ültömb l, vagy a hajamattéptem.

– Hogy érted, hogy elfoglalták Hamedet? – kiáltottam. – Senki nemfoglalja el Hamedet, az nem az a hely! Pár száz vacak holdszem , akikb lmég Habib csürhéje is lever… ó, Galradzsa az égben, Habib! Pont arravonultak!

Tenyerembe temettem arcomat, majd pár pillanat után folytattam:– Szóval míg mi a homokot nyeltük, az amundok ezerszám bújtak el a

föld alól, és felprédálták az egész Ibarát?– Tízezerszám. Azért küldtek ide, Equasselbe, hogy zsoldosokat

toborozzak.– Equasselben vagy? – Már értettem, mért jött olyan könnyen létre a

kapcsolat. Kevesebb, mint ötszáz mérföldre volt t lem, nem ezrekre, mintgondoltam.

– Akkor ezek a rohadékok gyakorlatilag a nyomunkban vannak! Ezekszerint nem véletlenül láttam annyi hamedi címert a köpenyeken és apáncélokon. Emiatt van itt ekkora felfordulás? És ezért jöttek ide azok aferde szem ek?

– Ferde szem ek? – kérdezett rá Reilhard.– Ha mondom. Kicsit nomádosak a vonásaik, de valahogy vadabbak a

megszokottnál. Ismer snek t ntek, de nem tudtam hová tenni hirtelen. Ésidétlen, kaffogó nyelven beszéltek.

Ha nem tudtam volna, hogy lehetetlen, azt hittem volna, hogy a kékszem elsápadt.

207

– Mutasd! – utasított rekedten, és én engedelmesen a felszínre hoztamtalálkozásom emlékeit az idegen harcosokkal. Reilhard felhördült.

– Azonnal vigyél oda!– Nem megy, szívem. Túl messze vagy. Legalább félútig el kellene

jönnöd, vagy még tovább.– Rendben – felelte végül. – Azonnal indulok. Az egyik kapitány

tartozik nekem egy szívességgel, elindul velem még az éjjel fölfelé afolyón. Talán neked is el kéne indulnod délnek, felém, hogy id t nyerjünk.Ha igaz, amire gondolok…

– De mire, könyörgöm? Kik ezek? – már én is reszkettem atürelmetlenségt l, de jó pár hosszú pillanatot kellett várnom, mire a kékszem gondterhelten válaszra méltatott.

– Krániak – mondta, és elt nt a fejemb l.Két fegyverest a fogadóban hagytam, hogy rizzék a szobámat, aztán

Haszinnal és két emberével a kiköt be siettem. Majd egy órámba beletelt,mire találtam egy olyan hajót, aminek a kapitánya – némi rábeszéléshatására – hajlandónak mutatkozott egy rendkívüli fuvarra, illetve aminek alegénysége nem volt magatehetetlenül részeg, és még meg bírtakkapaszkodni a kötelekben. A Kie-Lyron szerencsére sosem tartozott alegzabolátlanabb folyók közé, így reméltem, felborulás nélkül elérjük azt apontot, ahol találkozhatunk a kék szem hajójával.

A kapitány, Doldzsahnak hála, tanult mesterségét leszámítva rendkívülveletlen egy fickó volt, így gond nélkül elhitte, hogy a szárított

mentalevél, amit elrágcsáltatok vele, tulajdonképpen szerelmi ajzószer.Ezért nem kellett lélegzet- visszafojtva szeretkeznem vele – a kéjessikolyok így akadálytalanul át tudták járni a fedélzetet, bizonyítván amatrózok el tt kapitányuk valóban legendás férfiasságát. Ezt követ en azelégedett kandúr maga állt a kormánykerék mögé, és látványos szigorralordibálta embereinek az utasításokat.

Egy örökkévalóság volt az út a folyón lefelé, vagy csak én éreztem úgy.kön ülve számoltam a perceket, amelyek vonakodva álltak össze órákká.

A sötétség vékonyodni kezdett, mire kiáltás harsant az árbocon, és harsányválasz érkezett rá pár tucat lépésr l. Jó kapitányom a másik hajó mellékormányozta sajátját, fürge kezek nyúltak ki mindkét oldalról, és néhányminuta múlva összekapcsolva fingott a két vitorlás a folyón.

Kifizettem az emberek járandóságát, és Haszinék kíséretébenátlépdeltem a pallón a másik hajóra.

Reilhard a kabinjában várt, de még egy ölelést sem kaptam t le, a falfelé intett. Felsóhajtottam, és megnyitottam az árnyajtót.

208

– A többiek? – kérdeztem, mikor kibukkantunk a muroni fogadóbéliszobámban. Reilhard a szemével jelzett Haszinnak, hogy maradjonmellettem, majd tétovázás nélkül kifelé indult.

– Majd a te hajóddal visszajönnek – szólt hátra a válla fölött, és kiment aszobából. Csattant a zár.

– Pazar – fújtattam, és mérgesen az ágyra vetettem magam. Meg sempróbálkozhattam a szokott módszeremmel kijutni, mivel pontosan tudtam,hogy a kék szem mindig alaposan ellátja emberei szellemi és érzelmivédelmét, mégpedig olyanok segítségével, akik nálam jóval régebb ótajárják a mágia és az egyéb tudományok útját. Ezáltal esélytelenné váltam,hogy bármelyiküket is rávegyem, engedjen ki. Hja, az alacsonyabb rendmágia hátrányai – bár kétségtelenül számos el nnyel is bírt, és aki eztlebecsülte, csúnyán ráfázhatott.

Igaz, hogy az is, aki túlbecsülte ket.Mozgalmas volt az éjszaka, így bosszús kedvem sem akadályozott meg

abban, hogy rövid id n belül elnyomjon az álom, és fényes nappal volt már,mire felébredtem. Az asztalon rozmaringos báránysült illatozott, amiértkülön hálás voltam, mivel nagyon untam már a kecskehúst. Kék szemhercegem épp egy kis barackos rizst szedett a tányérokra egy öblös tálból,és intett, hogy üljek le én is mellé. Nehezen igazodtam ki az arckifejezésén,mintha egyszerre t nt volna nyugodtabbnak, de egyben gondterheltebbnekis, mint mikor elhagyta a szobát.

Szótlanul falatoztunk, én nehezen bár, de türt ztettem magam, éskivártam, míg szólal meg.

– Valóban krániak – dörmögte a desszert után a poharába. – Éssejtelmem sincs, mit akarhatnak errefelé. Téged nem küldhetlek közéjük,nem olyannak t nnek, akik fecsegnének egy asszonyszemélynek.Riadóláncot indítottam Equasselbe, hogy alaposan nézzen körül mindenki,felbukkantak-e máshol is a térségben… és üzentem haza is. – Számítótekintetet villantott felém, de példás önmérsékletet tanúsítottam, nemcsillant fel a szemem, izgatottan fészkel dni sem kezdtem el. Reilhard ahomlokát ráncolva folytatta.

– Egyenl re az az utasítás, hogy maradjak, míg megérkezik azutánpótlás Pyarronból. Ha pedig azok a… – hallhatóan nyelt egyet –kosimádók mozgolódni kezdenének, hát figyelemmel kell követnem ket,amennyire lehet. Te hajóra szállsz, és Equasselbe hajózol. Onnan egyemberem elkísér a legközelebbi, még m köd Kapuig, és meg sem állszhazáig.

Karba fontam a kezem.– Nem – jelentettem ki. Felhúzta egyik szemöldökét.

209

– Ugye szükségtelen emlékeztetnem téged, Aisha, hogyengedelmességgel tartozol nekem, mint a megbízódnak?

– Cassiának tartozom engedelmességgel, pedig nincs itt. Ami azt illeti,te sem vagy itt, én ugyan nem láttalak. Megérkeztem ide, hallottam ahíreket a holdszem ek seregeir l, és azonnal elindultam, vissza Sobira felé,hogy figyelmeztessem a családom ottani felét. Amire sajnos nem volt semid , sem alkalom, miel tt erre a dzsahverte sivatagi kalandra indultam volnaHabibékkal. Nem mintha tudtam volna akkor, hogy bármire isfigyelmeztetnem kéne ket.

Csak leheletnyit fehéredett el a szája, ahogy dühösen összeszorítottaajkait.

– Bezárathatlak a szobádba, összekötözhetlek, és feldobhatlak egyhajóra, ami meg sem áll…

– Ne is folytasd – léptem elé szorosan –, maradjunk azösszekötözésnél…

Jól számítottam, elnémult, legalábbis egy id re. Aerinn, az elsszobatársam szokta mondogatni, hogy ha nem jutunk d re egy férfival, acéltalan szeretkezés mindig célravezet vé válik. És l n.

Aztán sietnem kellett, mert a bódító hatású szer, ami az egyik hajt mészre sem vehet szúrása után könny álomba ringatta a kék szem t, nemvolt hosszan tartó hatású. Eloldottam a kend ket – mégsem akartam, hogyaz emberei így találjanak rá –, mert az eltépésükhöz egy barbár ereje kellettvolna. A pohos keresked ajándékait tiszta pókselyemb l sz tték;többszörösen meg is sodortam ket az alkalomra.

Egyetlen váltás ruhát pakoltam el csupán, a kis eszköztáramlegszükségesebb elemeit, töml t a víznek, egy takarót, hozzá a hárombambuszpálcát, és annyi aranyat, amennyit tudtam. Ezüstöt és rezet ispersze, nem mindenki éri meg a sárga csikót. Aztán, akárcsak múlt éjjel,most is kimásztam az ablakon, csak ezúttal egyedül.

Homokszín útiruhámnak és a burnusznak hála, nem valószín , hogybárki is felismerte volna bennem a n t, pláne, hogy ruhám alá azösszehajtogatott kend kb l kebleimnél jobban domborodó pocakotformáltam, és szürke hímporral sebtében könny árnyékokat mázoltamorrom alá és az államra – a felületes szemlél akár hanyagul borotváltsihederpelyheknek is vélhette ket.

Az id nekem kedvezett, a nap lassan nyugovóra tért a d nék mögött,enyhül ben volt a h ség; még egy darabig elég világos volt ahhoz, hogyeltávolodhassak a várostól, de a hamarosan leszálló sötétségmegnehezíthette követésemet.

210

Én pedig pontosan tudtam, merre tartok.Nem hazudtam Reilhardnak, valóban szándékomban állt megkeresni a

családom Sobirában maradt részét. Ugyan csak esztend nként kétszer láttukegymást – tavasszal, mikor k jöttek el hozzánk, és sszel, mikor énlátogattam meg ket –, a kötelék kötelék maradt, a család pedig család.Aggódtam értük, és elhatároztam, ha bármi mód van rá, kihozom ketonnan. Aztán megyek Habibért.

Csak el ne késsek.

9.

A terv az volt, hogy egy egyszer b báj segítségével megállapítom,merre kell mennem, aztán nekivágok az Ibarának, és reménykedem benne,hogy a szokatlan, nyílegyenes haladási irány, mely kerül minden szokásosútvonalat, nem keresztezi sem amundok, sem vérszomjas fayumák, semegyéb veszélyes sivatagi szörnyetegek útját. Lehet, hogy nem szúrtsenkinek szemet egy magányos utazó.

Le sem szálltam a drága pénzen vásárolt tevémr l, csak el vettem egygy t a többi kincsem közül. Ezt a darabot legutóbbi látogatásomkorkaptam apám anyjától, sok esztend n át viselte, és hozományom részekéntadta át nekem – újfent arra célozva, hogy bizony ideje lenne már férjhezmennem egy tisztességben meg szült kalmárhoz, vagy egyéb tekintélyesurasághoz. Tenyerembe szorítottam az ékszert, és felidéztem nagyszülémarcát. Gyermekkori emlékek zúdultak rám, hirtelen áradatuk majd' elsodort,de aztán lelassultak, és megálltak egy képnél, melyen a sobirai piaconláttam t, ahogy épp egy rózsat re alkuszik egy pirospozsgás férfival. Amegegyezést követ en gy sz nyi kupicával koccintottak, még én isbeledughattam a kisujjamat a maróan er s, mégis émelyít en édes szeszbe,hogy kivegyem a részem az áldomásból, mint a nagyok. Ezt a képettartottam az elmémben, és hagytam, hogy lassan egy láthatatlan szálfeszüljön ki közénk, mely biztosan mutatja az irányt szerettem felé.

Szinte nyílegyenesen napkelet felé kell haladnom, és úgy éreztem,valamivel több, mint négyszáz mérföldet leszek kénytelen megtenni Ez nemlesz egy leányálom, gondoltam, jó esetben is eltarthat vagy húsz napig azút. A teve er s volt és fiatal, s a hajcsár a szemem láttára itatta meg; aszárított hús – istenek, soha többé nem eszem kecskét, ha ezt túlélem –, hasz kösen is, de elég kellett, hogy legyen ennyi id re. A legnagyobb súlya avizes töml knek volt, és tudtam, ezt a kincset lesz a legkeservesebbbeosztanom, de a frissességét legalább szavatolta a vándor pap, aki a kapunkifelé mentemben megállított egy percre, és az istenek áldását kérte rám.

211

így segít a harcban, mondta, én meg nem árultam el neki, hogy nem csatábamegyek.

Úgy véltem, magányos és keserves utam lesz, távol mindent l, ami él, ésfelkészültem rá, hogy legalább az elmémet lefoglalom, amennyire csaklehet. Talán így megóvhatom magam attól, hogy megháborodjak, miel ttelérhetném célomat. Szerencsére maradt még pár korty abból a f zetb l,amit még odahaza készítettem, s amely segített az embernek, hogy biztonmegkülönböztethesse a valóságot a délibábtól.

Terveim szerint többnyire éjszaka akartam haladni, tevémet a mozgás,magamat az el relátóan elpakolt takaró segítségével melegen tartva, majd anappalokra a homokd nék árnyékában szerettem volna átvészelni a h séget,és aludni pár órát. Az irányt könnyedén tarthattam a holdak utántájékozódva – ez az el nye legalább megvolt annak, ha az ember nem azutakat követve, hanem nyílegyenesen akart haladni. Nem volt mit elvéteni,a gyorsan perg homokban pedig az én nyomaimat is hamar eltüntette asivatagi szél.

Sosem volt gyengém a szerencsejáték egyik formája sem, így az esélyeklatolgatása sem volt az er sségem, máskülönben talán el sem kezdemilyesmiben törni a fejem, így azonban a tudatlanok magabiztosságávalvághattam neki az útnak, és a bolondok szerencséje valóban elkísért egy jódarabon.

Egészen a kilencedik éjszakáig.A bejáratott utakat ugyanis nem véletlenségb l javasolják a tapasztalt

sivatagjárók, és nem is azért, mert nincs jobb dolguk. Hanem mertbiztonságosabbak a senki által nem ismert részeknél, jóval kevesebbveszélyforrást tartalmaznak azoknál.

Bizonyosan maga Galradzsa óvott meg akkor, és zavarta meg agondolataimat annyira, hogy ne tudjak elmélyedni a szokásos imáimban,amiket – részben – elmegyakorlat gyanánt ismételgettem naphosszat. Így azutolsó el tti pillanatban felrezzentem tevém szokottnál is imbolygóbbmozgására, és rémülten konstatáltam, hogy már szügyig homokban áll.

És süllyed.Kirántottam a lábam a homok alól, fogtam az iszákomat, és olyan

messze hajítottam, amennyire csak bírtam. Aztán ugyanezt tettem a legfelstöml vízzel is, majd eloldottam a kantár egyik felét a nyeregt l, felálltam aszerencsétlen állat hátán, és elrugaszkodtam. A nyomorult pára ett lhirtelen még jobban megsüllyedt, és panaszos ordítás kíséretében próbáltkijjebb evickélni. Szerencsémre én már szilárd részre estem, és akantárszárral a kezemben még megkíséreltem a reménytelent, hogy talánkihúzhatom h hátasomat.

212

Hamar beláttam, hogy ha nem akarom, hogy magával rántson az örvény,a sorsára kell hagynom az állatot, így sírva néztem, ahogy elnyeli t azIbara. Aztán még keservesebb zokogás tört ki bel lem, mikor ráébredtem,hogy egyetlen töml vízzel, élelem nélkül vagyok távol mindent l.

A nap felkel ben volt, így könnyekt l homályos látással kihalásztam akönny bambuszpálcákat a zsákomból, nagy nehezen összecsúsztattamvégeiket a b rtokok segítségével, és az így keletkezett háromoldalú vázcsúcsára borítva takarómat a kezdetleges sátor alá másztam, majd mivelsemmi egyéb nem jutott az eszembe, lassan álomba sírtam magam.

Az érzelmi megrázkódtatások mindig is kimerítettek, így nem voltcsoda, hogy átaludtam az egész napot, s t éjközép is elmúlt már, miredideregve magamhoz tértem.

Kábán néztem magam elé egy darabig, túl zsibbadt voltam ahhoz, hogynekiálljak gondolkodni, hogyan tovább, úgyhogy csak szétszedtem a vázat,eltettem a rudakat, és magam köré csavartam a takarót. Feküdtem egydarabig, az ismer s csillagképeket néztem, és az jutott az eszembe, hogylehordana a kék szem , ha most így látna. De nem akartam neki megtenniezt a szívességet, amúgy sem mentem volna semmire, ha szólítom, hiszenmire utolérne, csak a csontjaimat zörgetné a szél. Vagy még annyit sem.

Úgy egy órányi heverészés után halk hangok ütötték meg a fülemet.Pazar, gondoltam, még csak napszúrást sem kaptam, mégis – máris! –delirizálok. Sóhajtva felültem, hogy el kotorjam az ép elmémet véd

zetemet, aztán félúton abbamaradt a mozdulatom. Ha már úgyismeghalok, gondoltam, miért legyek az eszemnél? Hátha így még könnyebbis lesz, kevésbé fájdalmas.

Így elhatározásra jutván felálltam, hátamra vettem az iszákomat, tetejéreborítottam a pokrócot, és elindultam a hangok felé, hátha barátságosképzeletbeli népekkel találkozom. Egy buckával arrébb a hangokhoz fényekis társultak, meleg narancssárga derengés a rideg kék holdfényben, s énóvatosan lelassítottam.

Hasra vágtam magam, az utolsó métereket kúszva tettem meg a d netetejéig, majd lekukucskáltam a peremen. Ámuló tekintetem el tt szabályostábor t nt fel, egy tucat hever alakkal a t z körül.

Egek! Életh egy kép. Csak megszokásból vettem el dobozomból afiolát, törtem fel rajta a pecsétet, és hajtottam fel az epezöld folyadékot.Mindezt már a domb oldalán lefelé haladva.

Arra számítottam, hogy ha az életszer séget továbbra is fontosnaktartják zavarodott érzékeim, hamarosan felbukkan egy rszem.

213

Nem egészen így történt, mert mire félig lesétáltam, félig lecsúsztam adomboldalon, már mind talpon voltak, és mozdulatlanul várták, hogy afénykörbe érjek.

A vér is megfagyott bennem, mikor megláttam az arcukat – hajszálra,mint mikor Muron mellett megpillantottam ket a villámszagú éjszakában.Biztos, hogy ez… képzelgés? Mit keresnének a krániak itt a sivatagközepén?

Ugyanaz az alak lépett elém, mint akkor, ugyanúgy nézett le rám.Ugyanazon a csikorgó, idegen hangon szólalt is meg.

– Megint te. Követtél – nem kérdés, kijelentés volt.Nemet intettem.– El ttetek jártam. Azt hittem, egyedül vagyok. Azt hittem… –

elnémultam, és tétován kinyújtottam a kezemet. Társai nem végeztek velemazonnal, a fegyelem a vérükben lehetett. Megérintettem az el ttemtornyosuló férfi ruháját, majd a karját.

– Valódi vagy – leheltem, és mivel kezdett kifutni a lábaimból az er ,inkább lezöttyentem a homokra. Fásultan meredtem magam elé. – Megölsz?– motyogtam, de leguggolt elém, és nemet intett.

– Nincs rá parancsom. És úgyis meghalsz magadtól, egyedül asivatagban.

– Szóval megölsz – sóhajtottam –, és még meg is kínzol.– A készlet nem sok. Nekünk elég, több embernek nem. Nem jöhetsz.

Hátráltatsz.– Egy nappal el ttetek jártam, csak a tevémet elnyelte a homok –

vitatkoztam a tisztesség kedvéért.– Tíz napja még a városban voltál. Mi hét napja indultunk – közölte, és

ezzel nem vitatkozhattam.k nyertek.

– Igazad van – néztem rá beletör en. – Mégiscsak jobb, ha megölsz,és bár nem tartozol nekem semmivel, igazán megtehetnéd, hogymegkímélsz a lassú haláltól.

– Várjunk még a halállal, én azt mondom!Egyszerre fordultunk a hang irányába. Ha azt hittem, ma már nem

lep dhetek meg ennél jobban, hát alaposan csalatkoznom kellett. Reilhardközeledett két kráni társaságában, lecsatolt fegyverövével a kezében. Azidegenek pár mondatot váltottak a vezet jükkel, aki visszafordult felém.

– Ismered? – kérdezte.A kék szem re sem kellett néznem, érkezett a mentális üzenet: Hallgass!

Lehajtottam a fejem. Hogy jutott eszedbe ilyesmi?

214

– A hölgy a társam – vette át a szót sz ke megment m. – Sobirábaküldtem, mint hírnököt, de úgy látszik, a szerájban valaki varangyotcsempészhetett a teájába, mert megzavarodott f vel nekiindult toronyiránt.Mire utána indultam, láttam, hogy a ti nyomaitok is egyenesen errevezetnek. Reméltem, hogy még életben lesz, mire utolérem.

– Észrevettünk. Nem rejt ztél.– Nem láttam értelmét. Megel zni nem tudtalak volna titeket, a

gyorsaság viszont túl fontos volt ahhoz, hogy ennél jobban lemaradjak.Feltételeztem, hogy nem fogjátok fenyegetve érezni magatokat egyetlenember által.

– Vannak nálunk emberek, akikt l fenyegetve éreznénk magunkat –szólt a csikorgó hangú. – Titeket nem ismerünk. Lehetsz jó harcos, jómágiaforgató. Nincs parancsom vadászni rátok útközben, így amíg nemtámadsz, nem támadunk. Csak figyelünk.

– Teljességgel elfogadható. Akkor, ha nem bánjátok… – kézen fogott, éselindult velem.

– Maradhattok – állított meg a kráni hangja. – Ellátmány nincsfelesleges, de a t znél a hely elég.

Ilyen szívélyes invitálást nem mertünk visszautasítani, ígyköszönetképpen fejet hajtottunk, és leheveredtünk a mutatott helyre, deel bb Reilhard még elment a saját zsákjáért, a saját tevéjéhez. Azt bezzegnem nyelte el a futóhomok. Leterített még egy pokrócot, két másikkal megbetakaróztunk. A krániak, ha figyeltek is, nem adták jelét, lovagom mégismintha kissé szégyenkezve pislogott volna körül.

– A h ségnél csak a megfagyni gy lölök jobban – vont vállat végül.– Ideális vagy erre a terepre, kedvesem – feleltem, de már azt is csak

félálomban, aztán Reilhard zsörtöl válaszát már fel sem fogva álombazuhantam.

10.

Másnap azért megkaptam a magamét. A kék szem fojtott hangon, abiztonság kedvéért ervül korholt. Rámutatott, hogy hálával tartozom azégieknek, amiért nem csak nekem van meg a módszerem egy bizonyosszemély megkeresésére. Szerencsére enni azért adott el tte. Mikorkitombolta magát, konok hallgatásba mélyedt – nagy élmény volt vele egytevén utazni.

A krániakat mintha nem is húsból és vérb l formálták volna: egyáltalánnem zavarta ket a forróságtól reszket leveg . Megfigyeltem, ahogyszabályos id közönként isznak egy kicsit töml ikb l – szigorúan csak egy-

215

egy kortyot. Volt köztük két n is, amit a sötétben eddig nem vettem észre,de sem ruházatuk, sem fegyverzetük nem különbözött a férfiakétól. Néhaelkaptam egy-egy felém vágó, lopott pillantásukat.

Ti is kíváncsiak vagytok ránk, igaz-e? Helyes. A végén mégösszebarátkozunk… ba nem figyelek eléggé.

Reilhard alig szólt hozzám a következ napokban. Többnyire magábamélyedt, még azt is el bírtam képzelni, hogy az otthoniakkal társalogszellemnyelven, jelentéseket küldözget, meg parancsokat fogad. Mennyibosszantó, hivatalos okvetetlenkedés, mennyi el írás és szabály! Biztos,hogy akarom én ezt? Nem mintha az esélyeim a bekerülésre nem zuhantakvolna hirtelen a padlóra…

Megpróbáltam segíteni neki. A táborveréskor a vezet és a n k körülsündörögtem – a fiatalabbik akadozva ugyan, de szintén beszélt pár szótdzsad nyelven, a másik egészen jól boldogult a pyarral –, és próbáltam úgytenni, ahogy a M intézményben annyiszor belénk sulykolták.

Beszélj, bogy beszéltess.No persze, mondani könny , és a habzóbortól kába északi uraságok

esetében be is válik. Hanem ezekkel a szófukar krániakkal átkozottul nehézdolgom volt. Még úgy is, hogy Reilhard folyamatosan figyelt, és aprómentális pendítésekkel figyelmeztetett olykor, nehogy annyiraelkalandozzak a nagy mesélésben, hogy én fecsegjek ki olyasmit, amit nemkellene. Elvégre információt szerezni jöttünk, nem kiadni azt.

Persze k is beszéltek egymással azon a fura anyanyelvükön, nyilván jótmulattak magukban az ostoba kis küldöncön, aki azt képzelte, hogy majdneki sikerül, ami ez idáig senkinek sem, és egymaga átkel az Ibarán.

– Te… nem ezt csinálod, ugye? – tette fel tétován a kérdés végül afiatalabb.

– Hogy érted? – kérdeztem vissza.– Nem vagy hírnök… vagy nem régóta, igaz?Kissé sért dötten húztam ki magamat.– Mib l gondolod? – a lány bocsánatkér mosollyal nézett rám.– Ez a furcsa idea neked… hogy egyedül menj át, egy teve csak…Megadóan sóhajtottam fel.– Valóban pocsék hírnök vagyok, nem ez a hivatásom. Kurtizán vagyok.

Városban élek, messze északon, ágyban és párnák közt alszom, és csakakkor érint homokot a lábam, ha egy hódolóm tengerparti piknikre visz.

– Kurtizán… – ízlelgette a szót. – Az milyen stílus? Két karddal vívsz,vagy más fegyvered van?

Megütközve néztem rá, de nem úgy t nt, mint aki tréfál.

216

– Én… – kezdtem kíméletesen – férfiakkal hálok. Pénzért. – Azértmagamban jót mulattam elkereked szemein.

– Furcsa – válaszolta lassan. – Szép vagy és fiatal. Mért fizetsz azért,ami ingyen is a tiéd lehet?

Nem bírtam ki: felkacagtam, el ször azóta, hogy eljöttem Muronból.Nem is tudom, ki nézett rám jobban meglep dve, a krániak, vagy Reilhard.

– Félreértesz. A pénzt k adják nekem – próbáltam elmagyarázni alánynak, s elégedett mosollyal nyugtáztam, ahogy a megértés fénye lassanfelderengett az arcán. Pár csetteg -kaffogó szót váltott társn jével, akifelém fordult.

– Bocsásd meg húgom tudatlanságát, de kora gyermekkora óta a… –keresgélte a szót – a kiképz faluban volt, ahol harcra oktatták t és társait.Harcra és nem másra, a külvilág dolgairól mit sem tudott idáig. Még aztsem igen, hogy létezik olyan, hogy külvilág.

– Ne tréfálj – feleltem –, nincs okod a bocsánatkérésre. Én még annyitsem tudok a ti országotokról, mint ti az enyémr l. Vagyis err l itt.

Vagy a csel volt túl átlátszó, vagy mégsem voltak olyan tájékozatlanok,mint mutatták, de nem tudtam bel lük több mindent kiszedni, csak pármegkapó tájleírást zord hegycsúcsokról, örökzöld fenyvesekkel borítotthavasokról, meg hasonlókról.

Este kimerülten bújtam a kék szem höz, ez a kémkedés fárasztóbb volt,mint gondoltam.

– Nálam semmi – suttogtam. – Nálad?– Nálam sem sok. Valószín leg k is Sobirába tartanak. De hogy minek?

És miért toronyiránt?Töprengéssel telt az éjszaka nagy része, ahogy a következ , és az azután

következ is, de el bbre nem jutottunk, csak hihetetlenebbnél hihetetlenebbelméleteket gyártottunk nyakra-f re.

Az er ltetett menet miatt végül el bb értünk el utunk vége felé, mintszámítottam. Az utolsó napon tovább mentünk, mint szoktunk, kevés híjánéjközép volt, mire megálltunk. A krániak vezet je hozzánk lépett.

– Mi nem állunk meg, de nektek várnotok kell. Eddig jöttünk együtt.– Miért? – kotnyeleskedtem közbe, de nem fárasztotta magát a

válasszal. Biccentett, visszasétált az övéihez, majd nyeregbe szállt. Úgy ültemeg azt a doldzsahverte tevét, mintha telivéren lovagolna, pedig nem sokilyen állatot láthatott ott az istenek háta mögött, ahonnét el bújt.Önkéntelenül is elismeréssel adóztam összeszokott csapatuknak, pedigGalradzsa a tanúm, az amundok mellett a krániak is megannyi rémmese

szerepl i voltak, ám nekem nem t ntek sem szörnyetegnek, sem Ranagolemberev angyalainak.

217

Elmerengve néztem, ahogy elindulnak az oázisváros felé, majdlehajoltam az éledez t zhöz, mikor hirtelen megrezzent az egyik kicsinyúti edénykében lév víz. Nem úgy, mint amikor szél fut végig a tó színén,hanem mintha valami belülr l keltené a hullámokat.

Aztán még egyszer.A második után felegyenesedtem, és Reilhard felé néztem. A harmadikra

is felrezzent, mert már a talpunk alatt is éreztük a dübbenést.Olyan volt, mint valami hatalmas, földmélyi állat szívverése, és egyre

er södött.Még láttam, amit el rébb a krániak vezet je felemelt kézzel megálljt int

csapatának… aztán a világ kifordult a sarkaiból.

11.

Rázkódni kezdett a föld. Olyan er sen, hogy a krániak tevéi nyihogvazuhantak az oldalukra, az emberek alig tudtak leugrani róluk.Visszafutottak, felénk, és együtt néztük, ahogy akár egy irgalmatlan ivadék,valami lassan kitüremkedik a föld alól.

El ször tornyok – bástyák? – döfték át a sivatag b rét, de nem kecses,légies darabok – masszívak voltak és tömörek. Aztán falak, végtelenáradatban, oszlopok és pillérek, függ legesek és vízszintesek, egyenesek ésferdék, valami elborult elméj építész remekm ve – lehetetlen és bizarr,mégis valahogy rémít en célszer nek t . Hogy milyen k l épült –vagy mib l növesztették –, lehetetlen volt megállapítani, de pórusaibólbántóan, er szakosan furakodott ki valami éles, azúrkék fény.

A föld úgy rengett, hogy nem bírtunk talpon maradni. Az els k köztestem térdre, de hamarosan követtek a krániak és a kék szem is. Reilhardodakúszott hozzám, és megpróbált felrángatni, de nem volt könnydolgunk. A sivatag, mintha életre kelt volna, vajúdó asszony módjárahánykolódott és verg dött.

Feltámadt a szél, és port vágott a szemünkbe. Félig vakon tapogatóztunkel re, a homokban kúszva próbáltunk el rejutni, minél messzebb attól arettenett l. Aztán elárasztották a sivatagok a hangok. Az orkán üvöltésecsak az egyik volt, de azt fokozatosan elnyomta valami irtóztatóan csikorgósüvöltés. Aztán mind hangosabb és hangosabb lett.

Összeroskadtam, mert már kúszni sem volt er m. Úgy éreztem, mentenszétpattan a fejem. Fülemre szorítottam a kezemet, de nem segített, és ami alegrémít bb volt, láttam a többieken is, hogy már nem húzzák soká.Orrukból-fülükb l vér szivárgott, akár az enyémb l, és torkuk szakadtábólordítottak.

218

Ezután olyat láttam, ami még a sikoltást is belém fagyasztotta. Láttam,amint ez egyik fiatalabb kráni férfi abbahagyja az üvöltést, majd a tombolóhomokvihar közepette feláll, és még csak nem is dülöngél közben.

A szeme pedig azúr fénnyel izzik fel.Rémültem kapaszkodtam Reilhardba, és a szoborként álló kráni felé

mutattam. És a másodikra, és a harmadikra. Társaik tehetetlenül néztékket, majd kínlódva talpra álltak, és küszködve feléjük indultak.

Még láttam, ahogyan az els t egyetlen csapással fejezi le a holdkékenizzó tekintet , aztán Reilhard megragadott, és továbbrángatott. De egyrenehezebben botorkáltunk el bbre, lábunk megcsúszott a folyóssá válóhomokon, és delejes er kezdett a sziklaszörnyeteg felé húzni.

Kétségbeesetten szorítottam lovagom kezét, de a helyzet mindreménytelenebbnek t nt. Ha ez így megy tovább, rövid id n belül magábaszippant az orkán, és a mélyén lapító átokverése. Reilhard ekkor elengedteaz egyik kezemet, és a ruhájához nyúlt. Azt a vékony abbitláncot húzta el ,amit még együttléteinkkor sem vett le soha. Kitárt szárnyú madarat formázómedál lógott rajta, ezt szorította most jobb markába, majd a madár cs révelfelhasította bal alkarját.

– Mit m velsz? – sikoltottam, de nem hagyta abba; a madár feje szintefürdött a vérében.

– El kell t nnünk innen, Aisha! – ordította. – Jól figyelj! Nem lesz sokid nk; azt sem tudom, m ködni fog-e ekkora mágikus háborgás közepette.Ha vörös fényt látsz, nem habozhatsz – ugranod kell!

Folytatta, de egy szavát se értettem. Ledobta a vérét l csöpög medált,majd három szót kiáltott. Spirálisan fölfelé csavarodó, r t fény csapott ki amadárból, örvényén túl homályos alakok mozogtak.

– Menj! – kiáltotta a kék szem .Visszanéztem rá az örvény mell l. Fél térdre roskadt, és az egyik kezén

támaszkodott. Ahogy lassan felemelte a fejét, szemét azúrkék ragyogáskezdte elönteni.

– Menj! – suttogta.Iszonyodva hátráltam.– Menj! – ordította, és elrúgta magát a földt l. Kemény ütést éreztem a

mellemen, és a t zszín kavargás felé tántorodtam. Miel tt átestem volnarajta, még láttam, ahogy lovagom, az én mindig gyengéd védelmez m,állatként vicsorogva feltépi saját torkát azzal az átkozott madárral.

A sikoly a leveg vel együtt szorult belém; még éreztem, hogy er s karokragadnak meg és emelnek fel… aztán nem volt semmi, csak feketeség.

12.

219

Hamar magamhoz térhettem, mert ugyanazon a kemény padlónfeküdtem, amire ráestem, csak épp párna volt a fejem alatt. Ruhámugyanolyan mocskos volt; a kezem alvadt vért l ragacsos, és körbenmindent belepett a homok.

Zilált külsej öregember hajolt fölém, vén volt, mint a halál, és valamiborzalmas szagú löttybe mártogatott kend vel törölgette az arcomat.Kámfor is lehetett benne, mert jóles h vösséget hagyott maga után azérintése.

Megpróbáltam felülni, de egyb l visszahanyatlottam, úgy belehasított afájdalom a fejembe. Segítettek, valaki még több párnát halmozott mögém,hogy felülhessek. Csupa ismeretlen arc vett körül, egyvalami azonbanközös volt bennük: aggodalom és türelmetlenség.

A vénség vízzel telt poharat nyújtott felém, hálásan kortyoltam bel le.Aztán nagy leveg t vettem, de az egyik férfi megel zött.

– Pyarronban vagy, leányom. Biztonságban. – Beszédének különös,idegenszer dallama volt. – El tudod mondani, mi történt?

Kissé rekedten a sok sikoltozástól, és akadozva az átéltek súlya miatt, desikerült többé-kevésbé érthet beszámolót kerekítenem, kezdve alánykeresked l Habibon át Al Manszurig, majd a Muronban és asivatagban történtekre is sort kerítettem, bár indulásom részleteire hagytam,hogy jótékony homály boruljon. Többször elakadtam, és vissza kellettkanyarodnom az id ben, vagy kitérnem más dolgokra, végül kimerültenhanyatlottam hátra.

Középkorú, fáradt szem asszony ült le mellém, f szeres borral teltkupát nyomott a kezembe. Velem maradt, míg a többiek kupaktanácsotültek a sarokban, majd annak végeztével szótlanul felállt, és nekilátottfelsöpörni a széthordott homokot. A furcsán lágy hangú férfi lépett hozzám,ám miel tt megszólalhatott volna, én kérdeztem.

– Miféle hely ez?– Azt hiszem, tudod. Mindig is ide vágytál, nem igaz? Fülig vörösödtem,

de máris folytatta:– Reilhard az utóbbi napokban sok mindent közölt velünk. A

szokásosnál részletesebb beszámolókat küldött, mert rossz érzése volt azügy kimenetelével kapcsolatban. Sajnos igaza lett. De a lényeg, hogypontosan leírta a történteket, elmondta, hogy te szereztél tudomást el ször akráni csapatról, és hogy példás bátorsággal követted ket az Ibarán át.

Kinyitottam a számat, de a férfi belém fojtotta a szót.– Az ilyen fokú elkötelezettség jutalmat érdemel. Reilhard Bernan

három nappal ezel tt indítványozta felvételedet közösségünkbe. Ellátott

220

téged egy apró eszközzel, ami megkülönböztet minden más halandótól, éslehet vé teszi számodra a vészkapuk használatát.

Zavartan nyúltam a sárgarézb l csavart egyszer ruhakapocshoz, amivela kék szem hanyag tör déssel fogta össze szakadt ruhám elejét a minap.Az énekl beszéd a kezemért nyúlt, és a tenyerembe tett még valamit. Akitárt szárnyú abbitmadár volt az.

– Csalogány. A legszebb hang az éjszakában. És még valami.A nyakamra mutatott. Odakaptam, és csodálkozva húztam el egy

hasonló, vékony abbitláncot, sokszeglet , cirkalmasan vésett kicsinyfügg vel. Reilhard akkor akaszthatta a nyakamba, mikor összekapaszkodvaküzdöttünk a homokviharral.

– Az elmét védi – magyarázta a férfi. – A krániak változását látvanyilván úgy döntött, neked nagyobb szükséged van rá. Talán abban bízott,átjuttok, miel tt Amhe-Ramun szolgái az fejébe is beférk znek.

Zsibongott a fejem, sokáig nem is tudtam megszólalni. Valóbanmegtörténik mindez, vagy még mindig a sivatagban fekszem, és lassanmúmiává aszalódom a t napon? A két láncot sodorgattam, jelentéktelenszürkeségükbe menekültem a kavargó gondolatok el l, de sokáig nemhalogathattam a döntést.

A csoportosulásban, a szoba távolabbi sarkában ekkor megpillantottamegy sápadt arcot, lebben sötétbarna haj keretezte komoly szempárt, de avárt, eddig el nem maradó kísér , a hirtelen szívdobogás ezúttal elmaradt.Helyette valamiféle bánat töltötte el lelkemet; egyszerre volt kongó ürességés lélegzetelállító izgalom. Mint amikor ártatlanságomat adtam egyférfinak, és nem tudtam, hogy amit utána érezek, kín vagy öröm-e.

Még az is felötlött bennem, hogy fájlalnom kéne veszteségemet, aztánészbe kaptam: miféle veszteséget? Elveszítettem Reilhardot, amiirgalmatlanul fájt. De Kaelor sosem volt az enyém – még a reménye, azárnyéka sem… így el sem veszíthettem t.

Felötlött bennem egy borzas, fekete üstök, egy merész ívelés orr,elmosolyodtam, a férfi kezébe tettem a madarat és a másik medált, ésráhajtogattam az ujjait. Értetlen képét látva nevethetnékem támadt, deelnyomtam a késztetést.

– Köszönöm a bizalmat, uram, t led és a tieidt l. Ezentúl ismegpróbálok majd a segítségetekre lenni, a magam módján. De most… –felálltam, és t rhet en magabiztos léptekkel kifelé indultam.

– Mihez kezdesz? – kiáltott utánam a másik. Megfordultam, ésnapsugaras mosolyt villantottam rá.

– Férjhez megyek, szalah.Azzal sarkon fordultam, és elindultam a jövend belimért.

221

KEITH ALANSON-NORMAN FELLINGS

TÜKÖRKÉPA tanácsadó története

A dzsad id számítás 7131. évének 1., Harnillen(P. sz. 3693; Kyel els párjának második) havától,

a kalmárfejedelmek földjén

1.

A két férfi a pyarroni mintára épült kastély toronyszobájában állt. Azid sebbik háta mögött fogta össze vékony karjait, és idegesen járkált fel-alá.Olykor aggodalmas pillantást vetett a köves síkságra az északra nézablakon át. A másik – öles termet , sz ke fegyverforgató – rég felhagyottazzal, hogy tekintetével kövesse. Félrebillentett fejjel, egykedv en meredtmaga elé.

Az id sebb férfi hirtelen megtorpant.– Azt mondod, ezernagy, hogy a katonáim alkalmatlanok a feladatra?– Röpke fél esztend alatt nem voltam képes csodát tenni, magasságos.

Jól tudod, hogy Syburrban négy teljes esztend n át képeznek egystrázsamestert. Azok, akiket a kezem alá adtál, sosem állítják meg azamundokat. Akadnak köztük, akik nem piszkolnak maguk alá, hameglátnának egyet. k a legostobábbak.

– Fogadjunk tehát kalandozókat? – Diacomo Negreira, Raehurkalmárhercege gondolatban már az aranyakat számolgatta, amiket avilágcsavargókra kell áldoznia.

– Megteheted, felség – mormogta Pyotir Salcomon. –Attól még elvész abirtokod. Ez nem egy csetepaté és nem rajtaütés. Ez háború.

– Ebben az esetben… – a herceg szava elakadt, aztán láthatóan er t vettmagán – .. .tedd, amit jónak látsz.

– Nem lesz olcsó – vont vállat a syburri. – És nem garantálom a sikert.Negreira nagyot nyelt.– Északon felt ntek az els amund segédcsapatok. Jelentést kaptam,

hogy négynapnyi lovaglásra innen holdszem fattyakat láttak. Több gorviki

222

tartomány vezet je jelezte, hogy kész siedonokkal a segítségemre sietni, hatovább súlyosbodik a helyzet… de tudom, mi lenne az ára.

– Kezdhetnéd tanulni a gorvikit, magasságos.– Az egyik küldöttségük, egyenest Warvikból, két órán belül érkezik.

Lehet, hogy megfontolom az ajánlatukat. .. még akkor is, ha tudom, hogyKrán szájával szólnak majd.

– Miért nem nyugaton nézel szövetségesek után? A helyikalmárfejedelmek közt nyilván akadnak olyanok, akik sem az amund, sem agorviki igából nem kérnek.

– Egy ilyen szövetség kiépítése id be telik, ezernagy. Hónapok kellenekahhoz, hogy meggy zzem szomszédaimat: nem uralkodni kívánok rajtuk…legalábbis nem most. – A herceg szembefordult a zsoldossal. – Nyerj nekemid t, Syburr szülötte, és én gazdag emberré teszlek!

– Ez esetben – az öles termet nyugodtan beszélt, gondosanmegválogatva minden szót – szükségem lesz háromszáz pyarroni aranyrasepiában, ezerre kis drágakövekben. .. és egy meghatalmazásra.

– Rögvest hívatom az írnokomat. –Hagyd, uram! Minél kevesebbentudnak róla, annál jobb.

A herceg nagyot nyelt, és az íróasztalához lépett. A díszes toll éstintatartó csak fontos kontraktusok aláírásaikor került el a fiókból.Diacomo Negreira m vészi kézírással papírra vetette Salcomon szavait ésnagyon remélte, hogy a külhoni most is olyan becsületesnek bizonyul majd,amilyennek eddig megismerte, és nem él vissza a szükségesnél jobban arátestált hatalommal. A zsoldos – a helyi nómenklatúrában tanácsadó – aligészrevehet en biccentett, mikor átnyújtotta neki az iratot.

„Mi, Diacomo Negreira herceg, Raehur fejedelme, az istenekt l reánkruházott hatalomnál fogva megparancsoljuk uradalmunk minden lakójának,származzanak akár nemesi, akár közrend sorból, hogyengedelmeskedjenek a Pyarroni Államszövetség megbízottjának, ki ezenirattal igazolja kilétét. Ezen irat hordozója jogosult rendelkezni Raehurhercegségének lakóival, vagyonukkal és életükkel mindaddig, mígbirtokunkat Amhe-Ramun vad népe fenyegeti. A kegyes istenek irgalmátkérjük közös honunkra, s oltalmukért fohászkodunk mindaddig, míg fel nemvirrad a békesség napja.”

Salcomon átolvasta, elégedetten biccentett, majd visszaadta a papírost,hogy rákerülhessen az uralkodói pecsét.

– Tizenöt napnyi haladékért az életemmel szavatolok. Ha szerencsénkvan, lehet bel le húsz-huszonöt is.

223

– Tedd, amit szükségesnek látsz – sóhajtott a herceg, s amint Salcomontávozott, visszatért íróasztalához némi szíver sít ért.

Úgy sejtette, nagy szüksége lesz rá az elkövetkez hetekben.A raehuri vezérkar tagjait – Salcomon tanácsát követe - a kastély falain

belül szállásolták el. Rangid sük, Pontecezo tábornagy a syburri véleményeszerint túl vén és túl tehetségtelen volt a vezetéshez; kinevezését csupán azuralkodó és a helyi nemesség kényszer együttm ködésének köszönhette. Aherceg keveset tör dött seregével: az Anakada északi lejt it l a Gályáktengeréig húzódó terület kalmárfejedelmeinek másfél évezreden át csak acsaládi ármánykodástól és a cs dt l volt félnivalójuk – egyéb gondjaikatjobbára arannyal és méreggel oldották meg.

Salcomon szolgálatai az Ibarát ért támadás és az amund csapatok gyorsel renyomulása nyomán váltak létfontosságúvá. Pontecezo talán mégmindig azt hitte, egyetlen dics rohammal visszafordíthatja az áradatot,mely mostanra majdnem a teljes dzsad világot elnyelte. Személyessértésnek tekintette a syburri tanácsadó jelenlétét, így amikor csak tehette,akadályozta, és több alkalommal nyíltan szembeszállt vele. Salcomon tudta,hogy a Pontecezo által vezetett hadak két dologra lennének alkalmasak:fényesre pucolt fegyverzettel csatába masírozni egy der s reggelen. .. éshiábavalóan elhullani szül földjükért.

A tábornagy szállásán három tisztiszolga fogadta a semmir l sem szóló,szükségtelen jelentéseket, de utasításokat csak nagy ritkán küldtek.Salcomon elfintorodott a képzetlen, kölyökkép tisztecskék láttán, majd,miután egyikük sem vett tudomást érkezésér l, egyikük vállára tette súlyoskezét.

– Uram…?– Ne fáradj! Kerítsd el inkább Valcorlad hadnagyot! A tisztiszolga

sápadtan rohant ki. Salcomon nem nézett utána, és a többiekr l sem vetttudomást. Pontecezo ajtajához lépett, kett t koppantott rajta, és válaszrasem várva lenyomta a kilincset.

A szobában félhomály honolt, a leveg áporodott volt. A padlót faltólfalig borította a Gályák tengerét l a Sheralig húzódó területet míves térképeA hercegség kiköt it pecsenyeszósz mosta bele a türkizkék tengerbe, aRavanói-öbölt l Hidemáig vörösbor folyam hömpölygött. A földabroszmellett Pontecezo tábornok térdepelt. Lovassági nehézvértet mímeldíszpáncélja keservesen megnyikordult minden moccanásra. Kezére a h ségellenére is vastag, párnázott páncélkeszty t húzott, b rbe és vasba bújtatottujjai között zafírszem , bronzból öntött amundfigurát tartott. Tudomást semvett Salcomon érkezésér l. Gondosan lehelyezte az amundot a párja mellé,Raehur északi határától valamivel több, mint százmérföldnyire, néhány

224

tucatnyi raehuri portyázó közé. A csapatmozgásokat jelz nyilakat t révelkarcolta a vagyont ér térképbe. Salcomon egy kurta pillantással felmérte,hogy a raehuriak nagyjából ötöd akkora hader vel rendelkeznek, mintamennyit Pontecezo bevetni szándékozott, a szövetséges dzsad seregekhónapokkal ezel tt felmorzsolódtak már, a hercegséget északról óvógigászi, három-karéjú er drendszer, amely hét védvonalat alkotvaoltalmazta volna Raehur földjét, csak Pontecezo hagymázas álmaibanlétezett. A küzdelem azonban még akkor is kétesélyes lett volna, ha atábornok valóban ekkora er knek parancsol, a jelentések ráadásul legalábbötvenszer annyi amundról és emberi csatlósról szóltak, mint amennyit atérképen elhelyezett figurák mutatták. Pontecezo újabb bábuért nyúlt, defélbehagyta a mozdulatot, mert észrevette, hogy Salcomon is jelen van.

– Szép napunk van, nem igaz, fiam? Óriási gy zelem el tt állunk! Afejemben már mindent kidolgoztam, lépésr l lépésre! Ha nemügyetlenkeded el, seregeink a Sheralig zik majd azt a keveset, ami azamundok hadaiból marad! Raehur lobogói alatt egyesülnek majd aKeresked Hercegségek hadai és megmutatjuk majd Ranagol warvikifattyainak is, kik az igazi kiemelkedettek!

– Igen. Megmutatjuk – mormogta a syburri, majd katonásan tisztelgett atábornoknak, aki ismét térképével kezdett foglalatoskodni. Salcomonsarkon fordult és némán kilépett a szobából. A tisztiszolgák csak mosttértek magukhoz megdöbbenésükb l.

– Ezernagy úr, a tábornagyot most nem lehet…– Kés . Már zavartam. Ti pedig új parancsokat kaptok. A távollétemben

– kezdte, majd megmutatta nekik az uralkodói passzust – Valcorladhadnagy a parancsnok. A tábornagy urat továbbra is tájékoztassátok, de aparancsait – ha lennének – ne vegyétek figyelembe!

Valcorlad futólépésben érkezett a küldönc nyomában. Er s, jó kiállásúfiatalember volt, széles vállakkal. Pontecezo bizonyára a külseje miattválasztotta ki, de Salcomon a korábbi beszélgetéseik alapján tudta, hogyalkalmas arra a feladatra, amit szánt neki.

– Ezernagy…– Hadnagy. Ett l a pillanattól te felelsz Raehur hadainak és flottájának

irányításáért.– De, uram, te engem nem nevezhetsz ki!– De. Itt a herceg személyes utasítása.– Ez esetben mit tanácsolsz, uram? – kérdezte a nagyon, fiatal, nagyon

zavarodott tiszt.– Azt, amit magától is megtettél volna, de nem f lött volna hozzá a

fogad. Vonuljatok a Manta am Gorvik-hegységig, és tegyék járhatatlanná a

225

hágókat. Az ezen kívül es területeket a seregek ürítsék ki, amit nem tudnakelvinni, azt semmisítsék meg. Égessék fel a földeket, mérgezzék meg akutakat, öljék le az állatokat. Ha kételkedsz abban, hogy mindezt neked kellmegtenned, menj csak be a tábornagyhoz és nézd meg, rá lehet-e bízni azországot

– Uram, ez a hercegség fele! Mi lesz így?– Így talán – szólt komoran Salcomon – megmarad a másik. Ezenfelül

vedd lajstromba a hercegség területén ismert varázstudókat. Amegbízhatóakat fizesd le és szervezd az egységek mellé, amegbízhatatlanokkal pedig végezz mihamarabb. Ha pedig mindezzelelkészült, javaslom, bízd meg minden nagyobb hajó kapitányát, hogy álljonindulásra készen, de a legénységet f vesztés terhe mellett eskesd meg, hogyerr l tartsák a szájukat. A hercegi fejvadászok mostantól az te irányításodalá tartoznak. Küldd ket az amundok elé, hogy megtudjanak róluk annyit,amennyit csak lehet. Kíméld, ket, ha teheted, de áldozd fel akár, mindet,ha szükséges.

– A hajók… ha bekövetkezne….– … a legrosszabb – bólintott a pyarroni. – Mindig van újrakezdés, fiam.

Mindig.– Én nem vagyok egy Praedarmon! – nyögött fel Valcorlad.– Pradermon sem tudta, hogy egy Praedarmon lesz. A hazád érdekében

imádkozz azért, hogy a te nevedet ne jegyezze meg a történelem. Csak nefeledd, néha a legjobb döntés is rossz. Ez nem a te hibád lesz, hanem akörülményeké.

Salcomon magát is meglepve kinyújtotta a kezét és megveregette azújdonsült seregvezér vállát. Látta, hogy Valcorlad kihúzza magát.

– Meg fogom védeni a hazámat, vagy meghalok, uram!– Melletted leszek, fiam.Salcomon tisztelgett, sarkon fordult és lesietett a lépcs kön. Egy

emelettel érhetett csak lejjebb, amikor meghallotta, hogy Valcorlad kiadjaels parancsait. Bár a szavakat már nem tudta kivenni, elégedetten bólintotta hanghordozás hallatán.

Salcomon a lakosztályába ment. Ablaka a palota udvarán lévszök kútra nézett – minden diplomáciai vendéget ezen az útvonalonvezettek a herceg színe elé.

Miel tt ideérkezett volna, alaposan tájékozódott, és kiismerte a környékösszes országának, városállamának és porfészkének jelent sebbszemélyiségeit, hatalmi viszonyait.

Er s, helyi barna sört hozatott szolgájával és a naptól véd fehérvászonfüggönyt félrehúzva az ablakpárkányra támaszkodott. A

226

díszegyenruhás hercegi test rök felsorakoztak az érkez küldöttségfogadására. Megtermett, szabályos arcú férfi volt mindahány, izmosak,napbarnítottak, fogazatuk ép, csak Salcomon tudta, mennyire haszontalanoklennének, ha komolyabb baj történne. Komolyabb baj esetére ott voltakazok a számszeríjászok, akiket az javaslatára képeztek ki és helyeztek elminden stratégiai ponton.

Felharsantak a fanfárok és kitárult a hercegi palota díszes, kovácsoltvaskapuja. A dísz rség tisztelgésre emelte fegyverét. A gorviki küldöttség élénkét fényes páncélú nehézlovas léptetett. Mintha nem is békés diplomatákatkísértek volna: jobbjukban kivont kard, baljukban sok harcot megjártacélpajzs. Súlyos lépt hátasaik önmagukban is felértek egy jól képzettharcossal. Azt, hogy nem csatára készültek, csak felhajtott sisakrostélyukárulta el. Iszonyúan szenvedhettek a h ségben, de k merev, frissenborotvált arcuk kifejezéstelen maradt. Mögöttük érkezett a gorviki követ,magas, határozott vonású férfi, aki sz haját rövidre vágatta, b ,világosszürke brokátmellényén díszes kardövet hordott, amelyen könnyszablyát viselt. Salcomon meglepve vonta fel szemöldökét, amikor afegyverben egyszer , küls -kráni szablyára ismert. Csak az istenek tudták,hogyan került hozzá. A menetet két lövész zárta. Szemük jobbra-balravillant, és látszott rajtuk: tudják, honnan kapják a vessz ket, ha a raehuriakvezényl tisztje erre parancsot ad. A követ mögött a bal oldalon ferdeszem nomád származék markolta a számszeríjat, jobbra pedig…

Talán soha nem vette volna észre, ha a másik számszeríjász nem kezdi elösszehúzott szemmel a felmérni várfal l rései mögött lapuló lövészekesélyeit. Nem a fejét fordította oldalra – derékból mozdult. Salcomonérdekl dve fürkészni kezdte a követ test rének bal kulcscsontját. Bólintott.A sebhely ott volt; maga l tte volna tarkón jó húsz esztend vel ezel tt, hakegyesek hozzá az istenek, így csak egy nyaki inát metszette el egyacélhegy vesz-sz . Liskeord. Anyja legalábbis ezt a nevet adta neki, mikorvilágra hozta Syburrban. Hogy kráni cimborái minek nevezték, azt nemtudta. Gondosan ügyelt rá, hogy arcvonásain ne látsszon meg a felismerés,és óvatosan húzódott hátra, mert Freder Liskeord már annak idején is élesszem fickó volt, és Salcomon nem kockáztatott. Tudta, legalább egy óraideje mindenképpen lesz, mert a tárgyalás addig bizonyosan eltart.Komótosan felhajtotta hát sörét, közben pedig tollat és papirost ragadott, éshárom rövid üzenetet körmölt le, jól olvasható, szálkás bet ivel.Mindannyiszor ugyanazt. Passzusa feljogosította rá, hogy igénybe vegye aRaehur és Pyarron közötti diplomáciai posta összes csatornáját, beleértve amágikusakat is, és nem habozott fel is használni ezeket.

***

227

vös szél fújt a mázsás kövekb l rakott falak között, felkavarta azévszázados port. Húsz év szemete kapott szárnyra, amint az embertörzsnyiszélörvények magasba ragadták. A kezd vihar azonban hiába ostromoltaaz öt lépés vastag bazaltfalakat, csak a sz k, l résnyi ablakok eresztették áthelyenként. A pyarroni szerzetesrend roppant er dtömbje, habár uralta akörnyéket, az Államszövetség egykorvolt – azóta porig rombolt –

városának romjainak csak kicsiny töredékét foglalta el. Nemcsak azegykori Pyarron túlél i dolgoztak az er d felépítésén, de az Államszövetségminden részér l érkeztek olyanok, akik úgy gondolták, hogy legalábblátniuk kell az emberiség elpusztíthatatlanságának szimbólumát. Többségükitt is maradt, vállalva a nélkülözést, a szigorú fegyelmet és azt a terhet, amita folyamatos testgyakorlás és az istenek szolgálata rótt rájuk.

A halott város lassan új életre kelt, és bár színei megfakultak, világipompája odalett, de éppúgy foggal-körömmel kapaszkodott az életbe, minta Dúlás el tt. S t, talán még jobban is.

– Még húsz fekv támasz! – vetette oda Laudeac a n knek és férfiaknak,akik az udvaron gyakorlatoztak a t napon. Fojtott nyögések érkeztekválaszul. – Aki nyögött, tehát Seimord, Fronil, és te, új fiú, ott a szélén,nektek két tucat!

– Laudeac atyám, én már nem bírom!– Ha még meg tudsz szólalni, fiam, akkor bírod! Ha végeztetek, futunk,

utána fertályóra pihen , és megkapjátok a második vízadagotokat.– Atyám, igen, atyám!A megtermett, napszítta hajú Laudeac felsóhajtott. –Tudom, most

nagyon gy löltök. Higgyétek el, ez semmi ahhoz képest, amikor néhány hétmúlva megkezd dik a fegyveres kiképzésetek. Akkor Orwella poklábafogtok kívánni.

Fel-alá sétált a gyakorlatozó akolitusok között, hiszen, bár szemmeltudta volna tartani ket eredeti helyér l, tudta, hogy közelségéremegkett zik er feszítésüket. Ki félelemb l, ki büszkeségb l. Laudeacnekfeltett szándéka volt, hogy kiirtja bel lük mindkett t. Ha elég elszántak,kés bb még megengedhetik maguknak az érzelmek fény zését.

Siet s lépteket hallott maga mellett. Oldalra fordult. Fiatal, csuhábaöltözött fiú érkezett, aki alighanem a régi iratok rendezgetésével voltelfoglalva mélyen a katakombákban, mert rögtön izzadni kezdett aver fényben.

– Leveled érkezett, atya!– Ide? Ugyan kit l?– Futár hozta, atya, egyenest Pyarron… úgy értem, Új-Pyarron

városából.

228

– Rendben. Add, fiam és menj a dolgodra.Átvette a levelet, és átfutotta a kurta üzenetet. Jelent ségteljesen

bólintott, majd felnézett a drága merített papír széle felett.– Tizenkilenc, húsz. Aki akar, mehet.Mind maradt.– No, akkor futás. Három kör, vagy amíg vissza nem jövök.Tudta, senki nem fogja kihasználni a távollétét, és futni fognak, amíg

össze nem esnek, ha kell. Laudeac visszament a cellájába, és kivonszolta asarokba a nehéz katonaládát. Megpróbálta kulccsal kinyitni, de azárszerkezetet már rég használhatatlanná tette a rozsda, ezért shadlekibuzogánya egyik pengéjével feszítette fel. Fa reccsent, acél zörrent.Tízfontnyi, olajos rongyokba csavart batyut emelt ki a ládából.Önkéntelenül elmosolyodott, amikor meglátta régi sodronyingét, ami annakidején annyiszor mentette meg az életét. Gondosan letisztogatta aláncszemekr l a felesleges olajat, majd átnézte: a vértezet makulátlan volt,ugyanúgy, mint amikor tizennyolc évvel ezel tt a ládába került.

Felöltötte régi páncélját. Tehette, hisz egyetlen latnyit sem hízott azelmúlt években; a kor csak arcát rótta tele ráncokkal, izmait szíjasabbá tettea folytonos testgyakorlás. Megmarkolta a buzogányt, és kilépett acellájából. Úgysem volt egyéb holmija, amit magával kellett volna vinnie.

A komtúr lakrésze felé indult. Kett t kopogott a tömör tölgyfa ajtón,majd belépett.

– Üdvözöllek, Laudeac! – pillantott fel Perdanis, a Ó-Pyarronlegmagasabb rangban álló szerzetese. Cellája semmivel nem volt díszesebb,kényelmesebb vagy tágasabb, mint bárkié a kolostorrendszerben.

– Gondolom, szólni kívánsz velem. Mondd, miért jöttél?– Távoznom kell, atyám.A komtúr magas homloka ezernyi ráncba szaladt. Id s volt, jóval hatvan

felett, de er s és kitartó, éppúgy, ahogy alárendeltjeit l elvárta.– Tudod, mivel jár ez, igaz? – kérdezte, és felvonta dús, sz

szemöldökét.– Tudom, atyám, de szándékomban áll visszajönni. Ha kell, akolitusként.– Nem kivételezhetek veled sem, fiam.– Nem is kérném.– Ennyire sürg s elmenned, épp a kiképzés közepén? – tárta szét karját a

rendf nök.– Igen, komtúr.

229

– Sejtem, milyen okod lehet rá, Laudeac fiam. Ha Uwel kezéb l nyeredel a békét, hát úgy is jó. Keresd meg Greador testvért, majd segít elérni azúti célodat.

Laudeac hálásan bólintott, majd távozott.

***

A Fények sugárútja Új-Pyarron egyik leghíresebb negyedét szeltekeresztül, és rá is szolgált a hírnevére. Ver fényes id volt, az utcákonegymással versengve parádéztak a cicomás ruhákba bújt nemesek éspolgárok. A férfiak oldalán díszes kardok, a n k arcán tökéletesre csiszoltmosolyok. Szök kutak ontották a kristálytiszta vizet, és mindenüttgalambok lestek az elhullajtott morzsákra. Lanvoliont tíz teljesszívdobbanásig kötötte le a látvány, majd hátat fordított az erkélynek, éskomótos léptekkel a vaskos lábú karszékhez lépett, amelyet hiábavalóanrángatott a hozzá kötözött, pohos férfi.

– Nos tehát, hol is hagytuk abba? – kérdezte elt dve. – Á, megvan. Azid járás csodás, a család – még – jól van, és most beszéljünk az üzletr l.Ami, ahogy hallom, rosszabbul megy, mint szeretnéd. Az az üzlet, csakhogy tévedés ne essék, amit az én pénzemen indítottál el.

– Egy-két hónap haladékot kérek, Lanvolion uram, csak egy-két hónapotés…

– Már fél éve megkaptad.Lanvolion az egyik szövetborítású, finoman kidolgozott székhez lépett,

megtámasztotta rajta a csizmáját, majd kötélizmait megfeszítvenekihuzakodott, és letörte az ül alkalmatosság lábát. A másik összerezzenta száraz reccsenés hallatán.

– Azt hiszem, más alapokra kell helyeznünk a megállapodásunkat. Azistenek kegye kiszámíthatatlan, de ha valaki a fizetés napja el tt alig néhányórával ezer arannyal az erszényében Erionba utazik, majd az egész summátutolsó rézig eljátssza az Enrawell Csillagában, annak semmi köze azistenekhez. Annak pedig, hogy a jussomért érkez embereimnek nyomavész, semmi köze a bizalomhoz.

A székláb hangosan csattant Lanvolion széles, kérges tenyerén.– Tényleg azt hitted, te Orwella pondrója, te, ostoba majom, hogy azok a

filléres izomfiúk, akik az ajtód el tt pózoltak, képesek megvédeni lem!Remélem, nem fizettél nekik sokat.

Lanvolion fogást váltott a széklábon, majd egyetlen kiszámítottmozdulattal lesújtott az adós bal kezének széttárt ujjaira. A kereskedfájdalmasan felordított, de hangja hamarosan nyüszítésbe fordult.

230

– Nem tudom, miért üvöltesz, úgysem hallja meg senki. Különben is,egy kéz is elég ahhoz, hogy mindent aláírj, amit eléd teszek.

Ismét ütésre emelte rögtönzött kínzóeszközét, de miel tt lesújtott volna,valaki belépett a tágas nappali ajtaján. Alacsony, menyétkép emberkeóvakodott be, övén összecsörrentek az álkulcsok. A tagbaszakadt gazfickómegfordult.

– Miért zavarsz, hát nem látod, hogy fontos megbeszélésem van?– F nök úr! Egy csuhás van odakint, nagyon megverte Ragyást és

Szekrényt, most pedig odalent ácsorog, és azt mondja, hogy beszélnie kellveled!

– És, nevet mondott az a csuhás?– Azt nem. Csak annyit morgott, hogy Salcomon miatt van itt.– Értem. Nos, akkor beszélek vele. Küldd fel a nomádot. Tudja, mi a

dolga. Nem kell kíméletesnek lennie.A meglepett zártör kezébe nyomta a véres széklábat, majd elindult

lefelé.

***

A szoba nyomasztóan sz k volt és átható pézsmaszag terjengett odabent.Az ifjú kráni er nek erejével próbált úrrá lenni térdének remegésén.Tisztában volt vele, hogy elég egy tiszteletlen szó vagy egy félreérthetmozdulat és sosem látja többé a nagyvilágot. Odabent hárman ültek. Akiemelkedett – egy szabályos vonású, sz hajú férfi – egy csuklyába burkoltfélig ember, félig aquir, aki talán a tanácsadója lehetett, és egy hatalmastermet kardforgató állt, talpig fekete vértezetben. alighanem a nagyúrkatonai parancsnoka. Az ifjú emlékezetébe idézte mindazt, amit az elmúltévekben tudott Typhonais etikettjér l. Meghajolt, ujjnyira annyit hajtottameg derekát, ahogy ilyen helyzetben illend volt.

– Beszélj, követ! – recsegte a consular.– A Viperavér klán küldött, nagyuram, Fra Khrasmoroqq szól a

számmal. Tudomásunkra jutott, hogy Typhonais jelenleg hiányt szenvedképzett messorokban, sequatorokban, mortelekben valamint oculisokban.

Klánunk comturja arra a következtetésre jutott, hogy érdekeink ezalkalommal egybeesnek.

– A comtur tehát tárgyalni kíván – bólintott az aquir származék. –Tudomásom szerint összes megbízótok elégedett volt teljesítményetekkel,miért akartok hát patrónust váltani?

231

– Klánunk a halálig h , mindaddig, amíg a kontraktusunk érvénybenvan. Nem akarunk azonban egy bukott tartományúr döntései miattmártíromságra jutni.

– Életképes hozzáállás – bólintott a tanácsadó és az ifjú sequator mártudta, hogy az els akadályt sikerrel vette. – Mit tud ajánlani a Viperavérklán?

– Négy teljes sequadiont, háromszor ennyi kiképzés alatt állót, akikb l,ha Ranagol is úgy akarja, akár három újabb is kikerülhet hét esztend nbelül, valamint mindazon tudást és információt, amelyet nagyjainkösszegy jtöttek a századok során és jónak látnak megosztani veletek. Ezekazonban kés bb tárgyalások alapját képezik.

– Mit kérnétek mindezért cserébe pontosan?– Patrónusi védelmeteket mindaddig, amíg méltónak bizonyulunk rá,

valamint Typhonais területén belül minden tizenkét esztend nél fiatalabbgyermeket a haláladóba választottak közül.

– A Viperavér klán kezében minden arannyá vagy inkább fekete acélláválik, igaz? – mosolyodott el a tanácsnok.

– Mondják – bólintott komoly arccal a követ.– Nyilván tudatában vagy annak, hogy a Typhonaissal szomszédos

tartományok területére nem terjed ki a nemes consular hatalma.– Még nem, de ez nem lesz mindig így. Tudomásunkra jutott, hogy más,

szomszédos tartományokkal szövetségben a nagyúr is támadást készülindítani, hiszen otthonunk túl gyorsan n tt meg túl nagyra és ezzel kivívtukszomszédaink haragját.

– Typhonais mindeddig nagy súlyt helyezett arra, hogy fennmaradásaszomszédai el nyére váljon. Mi végre gondolod hát, hogy pusztulásukkalel nyre tennénk szert? –kérdezte a consular.

– A politikai döntések nem rám tartoznak, nagyúr.– Rendben. Öljétek meg! – adta ki a parancsot az sz hajú férfi, mire a

fekete páncélos óriás egyetlen sima mozdulattal kardot rántott és lesújtott.A követ tágra nyílt szemmel követte a penge útját, amely hajszálnyival

nyaki üt ere mellett ért véget, de eközben ösztönös mozdulattal a félaquirtorka felé lendült. Ereje és gyorsasága b ven elegend lett volna arra, hogyhalálos sebet ejtsen rajta. is az utolsó pillanatban torpant meg, mikoreszébe jutott, hol is van valójában.

– Tudod, hol buktál el, tanonc? – kérdezte a „consular” pyarroniraváltva.

– Nem, uram – suttogta a megszégyenülten a jelölt.– Mit tudhatott a klánod Typhonais ügyeir l? –Uram, a parancsaim és a

rendelkezésemre álló információk szerint…

232

– Ismét felteszem a kérdést… Mit tudhatott a klánod a vizsgafeladatbanfoglalt információk közül?

A jelölt kétségbeesetten próbálta kitalálni, mire is gondolhatott avizsgáztató, amikor pedig megértette, késpengényire szorult össze a szájaharagjában.

– Uram, félreérthettem a feladatot.– Te halott vagy, fiam, ahogy a consular tanácsadója is. Jó eredmény

ugyan, de nem elégséges. Egyszer orgyilkosok kiképzésére Pyarrontitkosszolgálata nem fordítana ennyi id t és pénzt. Azért buktál el, mert túlsokat mondtál el abból, amit megtudtál. Elfelejtetted, hol vagy és azt ismennyi id d van még. Ha úgy sétálsz ki az ajtón, hogy az üzlet még nem isjön létre, akkor is lehetett volna még második esélyed! A te feladatod, fiam,az volt, hogy ne hagyd ott a fogadat rögtön az els tárgyaláson.

A bukott jelölt összeszorított fogakkal bólintott, majd a „consular”intésére távozott a szobából.

– Nem t nt rossznak a kölyök – jegyezte meg kísérteties kánonban afélaquir. – Kapjon még egy esélyt, Bennolac?

– Épp elég harag van benne ahhoz, hogy alkalmas legyen, de ne váljonlélekben is kránivá odaát – bólintott a fekete vértes kardforgató is.

– Igen… – töprengett el az sz kiképz . – Jöv re ismét megpróbálhatja.Ha elbukik, Gorvikban kap majd feladatot, ahhoz ugyanis jobb is, mintkellene. Most pedig menjünk, megéheztem.

Az sz férfi úgy vetette le consulari álarcát, mint a kígyó a b rétvedléskor. Szivarra gyújtott és kisétált a nyomasztóan ámbraszagúszobából, majd maga mögött hagyta a jellegtelen, vedl festés , tömbszerépületet is. Azonnal tágas piactérre érkezett, amelyet – jól tudta –fejvadászok tucatjai oltalmaztak a nap minden szakában, még akkor is, hanem gy lik össze itt egy id ben a pyarroni titkosszolgálat háromlegtapasztaltabb kiképz je. Gustavo Bennolac néhány rézért sült kolbászt ésfoszlós fehér kenyeret vásárolt, de nem tudta megkezdeni megkésettebédjét, mert a pult mell l két férfi lépett oda hozzá.

Mindketten a syburri vértes gyalogosok nehéz sodronyingét viselték, azegyikük oldalán shadleki buzogány, a másikén kurta kard.

– Tartanak ezek itt valami rendes italt is, vagy vedeljem tán a savanyúmustárjukat? – kérdezte Lanvolion.

– Én is üdvözöllek – biccentett kimérten Bennolac. – Rég nem láttalaktiteket.

– Salcomon Liskeord nyomára akadt. Jössz?– Hová?– Van olyan hely, ahová nem követnéd?

233

Bennolac elmélázott, majd nemet intett a fejével.– Ezt azért még megeszem. Kértek?

***

Salcomon jobb elfoglaltság híján az amundok elleni védekezésel készületeibe temetkezett, Valcorlad hadnagy és a jelentésektársaságában. Kényszerítette magát arra, hogy a feladatra koncentráljon,noha minduntalan Liskeord arcát látta lelki szemei el tt a térképek helyett.

Biztos volt abban, hogy a gorvikiak jó néhány órát eltöltenek majd aherceggel folytatott tárgyalással, és még akkor is legalább egy napja van, hasemmiben nem sikerül megállapodniuk. szintén remélte, hogy ennyi idelég lesz a társainak arra, hogy megérkezzenek. Nem kellett csalatkoznia.Hamarosan hírt kapott fel lük. Laudeac, Lanvolion és Bennolac ismegérkezett. Nemcsak hogy mindannyian túlélték az elmúlt húsz évet,épek, egészségesek és talpraesettek is maradtak. Társai nem kockáztattakismeretlen terepen; a várostól nem messze, a sziklák között ütöttek tábort,

hajításra a f kereskedelmi úttól. Ráadásul gondoskodtak arról is, hogyüzenetük bejusson a palotába. A gorvikiakkal folytatott tárgyalásokvillámgyorsan futhattak zátonyra. Az udvaron készül dés támadt, a távozóküldöttséget pedig nem dísz rséget álló, hanem árgus szemekkel figyel ,harckész katonák búcsúztatták. Senki el tt nem volt titok, hogy a követmenetét a raehuriak diszkréten, de észrevehet en a határig fogják kísérni.Salcomon felsóhajtott. szintén reménykedett benne, hogy az ország,amelynek szolgálatába szeg dött, északi és nyugati szomszédaivalsikeresebben tárgyal, mint a kevély ranagolitákkal. Még egyszer, utoljáralepillantott. Semmi kétség: az egyik számszeríjász Liskeord volt. Megvárta,amíg kiügetnek az udvarról, utána parancsot adott, hogy vigyék kedvenclovát a keleti rposzthoz, magának pedig elfüggönyözött batárt hívatott.

– Változott a helyzet, Valcorlad. Néhány napra távoznom kell.– Mennyi id , uram?– Egy hét, tíz nap… amennyit a szükség diktál.– És ha megjönnek addig az amundok?– Akkor majd jobban igyekszem. Feltett szándékom, hogy megfeleljek a

herceg által belém vetett bizalomnak, de fel kell készülnöd arra is, hogynélkülem boldogulj. A javaslataim alapján ez nem okozhat gondot. Azistenek óvjanak!

– És segítsenek téged az utadon, uram! – felelte udvariasan Valcorlad.Több szót nem is vesztegetett a tanácsadóra, hisz' tudta, sürg sebb dolgavan.

234

Salcomon az udvaron várakozó batárba ült, és a keleti rposzthozhajtatott; a Gorvikba vezet széles, kövezett kereskedelmi úton alig kellettfertályórát megtennie a város falaitól. Az rökt l átvette lova kantárját, ésszó nélkül továbbindult. Amikor kiért a látótávolságukból, letért az útról, ésszáron vezette hátasát az út menti cserjés felé. Tudta, hogy társai éberségétnem tudná kijátszani, ezért meg sem próbált rejt zködni. Hamarosan a húszévvel ezel tti füttyjel hangzott fel kérd n, pedig ugyanúgy válaszolt, mintannak idején, Syburr ostromakor.

– Az istenek hozták, hadnagy úr! – hangzott fel mögötte egy borízhang. Lanvolion egy fa mell l lépett el , amint eltüntette barnászöldköpenye alatt acélív számszeríját. Valamennyi fém felszerelését vastagonborította a rákent, zsíros korom. Sötétre festett arcából csak a szeme fehérjevillant el . Salcomon kimérten biccentett felé. Lanvolion arca kikerekedett,termete is tekintélyesebb lett, de lépte éppoly halk volt, tagjai éppolyizmosak, mint akkor, amikor…

– Öljük meg ket! Öljük meg mindet! – üvölti Lanvolion. Dárdája egyhússzín páncélt visel lovag torkába vágódik, a sebb l fekete vér fröccsenel . A fegyver nyele reccsenve törik ketté, ahogy a kráni alázuhan anyeregb l, de Lanvoliont, a syburri Elveszett Reménység legjobb harcosátez nem állítja meg. El húzza a rövid, kétél kardját, és fejét pajzsa mögészegve újabb rohamra indul. Oldalát Laudeac fedezi, az alakzat harmadikembere azonban már rég holtan fekszik a sárban, így maga Salcomonhadnagy áll a helyére. Lassan, de halálos bizonyossággal haladnak el rébbaz orkok szétzilált sorai között, akiket láthatón összezavar vezérük halála. Ahárom syburri hamarosan nem várt segítséget kap: az ötvenlépésnyire lévfák mögül roppant számszeríj vesszeje szisszen; még a csatazaj sem tudjaelnyomni a hangját. A kráni csapat utolsó lovasa átl tt halántékkalbucskázik alá a nyeregb l, testét az orkok nehéz bakancsai tiporják a sárba,akik vezéreik halála után veszítenek elszántságukból. Remény vesztvepróbálják feltartani az egyre el retör syburri éket. Lanvalion csapásainem lankadnak, az orkok pedig látják, mind itt pusztulnak el.

– Fussatok, férgek! – röhög fel Lanvolion.

– Jól mulatsz, strázsamester?– Miért ne, hadnagy? Ha elevenen sikerül elkapnunk Liskeordot, az

istenekre mondom, még táncolni is fogok!Salcomon már látta a három csenevész fa közé kifeszített, ágakkal és

levelekkel borított ponyvával takart, hevenyészett táborhelyet. A ponyvaalól Laudeac nézett fel. Régi, de kiváló állapotban lév páncélzata felett

235

egyszer , durván kovácsolt szimbólumot viselt. Ó-Pyarron szerzeteseihordanak hasonlót, állapította meg Salcomon.

– Laudeac gyalogos!– Uram! Szolgálatra jelentkezem! – vágta magát vigyázzba a szerzetes,

aki egykor az Elveszett Reménység legkiválóbb bajnoka volt.

.. .Laudeac csak egy pillantást veszteget a fejbe l tt kráni lovagra,rögtön tölt és új célpontot keres. Még öt nyílvessz je van.

Az még tíz ork, ha az istenek a kegyeikbe fogadják, de a hét akkor ismeglesz, ha nem. Újra l , majd áttekinti a csatamez t. A kráni tábor szinteelhagyottan terpeszkedik: véd i holtan vagy halódva hevernek a földön. Asyburriak rohama elsöpri ket – elszánt fenevadak, egyik sem menekül. Otthalnak meg, ahol gazdáik. Laudeac leugrik a fáról, és elfoglalja helyét azalakzatban. Az Elveszett Reménység katonái elérik a sáncokkal éskihegyezett karókkal védett tábort, és elkezdik módszeresen átkutatni.Tudják, a krániak kegyelmében nem bízhatnak, de lelkük mélyénreménykedtek abban, hogy még életben találnak néhányat a környékr lelhurcolt n k, gyermekek és férfiak közül. El ször úgy t nt, csalatkozniukkell. Akármerre néznek, halált látnak. Karóba húzott, lefejezett, elevenenelégetett emberek holttestei. A szerencsésebbeket kutyafuttában vághatták leaz orkok, amikor észrevették a syburri nehézgyalogosokat. Salcomonhadnagy fakó hangon védelmi pozícióba parancsolja embereit.

Több szó nem esett, de Laudeac tudta, ezeket az embereket az isteneknektetsz módon eltemetik majd, és halálukat hetedízig-len megbosszulják akrániakon. Ahogy a többiekét.

A fák közül kilépett Bennolac is. A középtermet , sz férfi buzgónvakarta s n serken borostáját, de amikor meglátta egykori hadnagyát,komótosan vigyázzba vágta magát.

Örülök, hogy ismét találkoztunk… ezernagy? – kérdezte Salcomon.– Így van, barátom. Te pedig…– Én is. Így tehát akkor sem parancsolhatnék neked, ha akarnék.

Márpedig – nézett körül – egyik töknek sem akarok parancsokat osztogatnitöbbé.

– Szükségtelen is lenne – vont vállat Lanvolion. – Sajátelhatározásunkból jöttünk. Nos, mi a terv?

– Keletre tartanak, gondolom, Warvik szép tartománya felé. Liskeord éshárom másik. Megvárjuk, amíg elt nik a herceg közeléb l, utána egyalkalmas pillanatban. …

236

– Megöljük. Húsz hosszú esztend t késtünk vele, de jobb kés n, mintsoha.

Eltelik egy óra, majd kett . Lassan alkonyodik. A syburriak fáklyákatgyújtanak a sáncokon, hogy megzavarják az orkok érzékeny szemét, de semaz orkok, sem a krániak nem térnek vissza. Az Elveszett Reménység katonáimély gödröt ástak a halottaknak. Pap híján maguk mondják el a Dartonhozszóló könyörgéseket. Bennolac némán számlálja a holttesteket.

– ...két tucat, három tucat…– Hadnagy úr, hadnagy úr! – kiált fel valaki. – Az egyik még életben

van!– Nézd meg, fiam, kit talált – int Bennolac felé Salcomon, aki rögvest

neki is indul.– Ide, káplár uram, ide! – jelez egy fiatal pikás egy két ember mélység

gödör mell l. Bennolac nem lep dik meg: több ilyen vermet is felfedeztek.Az Elveszett Reménység Syburr falainál fogságba esett katonáit dobtákilyenekbe az orkok, egészen addig, amíg egy kurta héttel ezel tt véget nemért az ostrom, és a hadiszerencse a felment sereg érkezésével a korábbivéd k oldalára nem állt.

Odalent két test hever. Egy acélvértes orké, aki még fajtársai között ishatalmas baromnak számíthatott, amíg élt, és egy emberé, akit tet l talpigelborít a s sár és az alvadt vér, de tisztán kivehet , hogy mellkasaütemesen süllyed és emelkedik. Bennolac kötélért kiáltott, és két bajtársasegítségével leereszkedik a verembe. Együttes er vel emelik a kihegyezettkarók mellett a gödör szélére.

– Ez Liskeord! Hamar, hozzatok vizet, kötszert és pálinkát!– Ez az akasztófavirág ezt is túlélte? – csóválja meg a fejét Lanvolion,

aki egy flaskányi kanos borpárlattal érkezik.Liskeord lassan kinyitja a szemét. Megszólalna, de kiszáradt torkából

csak hörgés tör el . Hátrahanyatlik, de tekintete tiszta.– Jól vagyok! Jól vagyok – köhög fel, amikor lecsorog nyel csövén az

er s szesz. – Lanvolion kerítésszaggatója a holtakat is felébresztené,nemhogy engem! A többiek?

– Halottak mind – válaszolja Laudeac. – Darton irgalmazzon nekik! Éste? Hogy maradtál életben?

– Én? Nekem az orkok adtak fegyvert a kezembe, amikor megérkeztetek.Igaz, a hordozója a rossz felét nyújtotta felém.

– Hagyjátok aludni – mondja Salcomon. – Reggelre jobban lesz: sebetnem kapott, de halálosan kimerült.

237

Liskeord hajnalra valóban magához tér. A többiek azonnal körbeveszik.Ki étellel, ki itallal traktálja, mások pedig elújságolják neki az elmúlt hétdics harcait, amit Liskeord komor elégtétellel vesz tudomásul. Két óramúlva ismét az Elveszett Reménység soraiban menetel.

Lanvolion füttyjelét hallották meg.– Itt vannak – bólintott Salcomon.– Biztos vagy benne, hogy nem fognak letérni az útról?– Én nem tenném a helyükben – ingatta a fejét Bennolac. – Ha úgy

alakultak a tárgyalások, ahogy gondolom, akkor ellenséges terepen járnak.Megtámadni nem fogják ket a raehuriak, de megvédeni sem. És hagyorsan el akarják érni a határt, az úton maradnak.

– Mi pedig kerül úton közelítjük meg azt a pontot, ahol a kereskedelmiút eléri Gorvikot – folytatta Salcomon. – Ott eléjük vágunk, utána kivárjuka megfelel alkalmat. Induljunk!

A négy syburri keserves tizennégy órát lovagolt a nyaktör kaptátokon,a meredek lejt kön át, a kihalt ösvényt majd fél évszázada nem használtasenki, amióta a völgyben megépült a jól járható, ám kanyargóskereskedelmi út. A magaslati pontokról id nként vetettek egy-egy pillantásta gorviki küldöttségre, de látták, hogy azoknak valóban nem állszándékukban megnehezíteni a saját dolgukat.

– Amott, a szakadékon túl – mutatott el re Salcomon – az már aranagoliták földje. A hídon nem tudunk észrevétlenül átkelni el ttük.

– Kerül út nincs – vélte Laudeac –, de k sem tudnak úgy bevárniminket és csapdába csalni, hogy ne lássuk meg ket.

– Kénytelenek vagyunk némi el nyt adni nekik – bólogatott Bennolac –,de k sem tudnak elt nni a szemünk el l.

A menet felt nt odalent, a gorvikiak nyílegyenesen a széles, farönkökb lácsolt híd felé tartottak. Átléptettek az út két oldalán emelt rtornyokközött, amelyekr l egykedv en néztek le az állig felfegyverzetthatárvadászok. Liskeord ismerhette a hírüket, mert mindvégig a föld feléfordította számszeríját, és a többiek sem tettek hirtelen mozdulatot. A határtúloldalán lovasok közeledtek, hosszú porfelh t kavarva maguk után.

– Átkozott taknyok, hogy rohadnának el, de lassan és sok lével!Warvikiak, legalább kéttucatnyian.

– Ha ilyen díszkíséretet kapnak a határtól, én mondom. .. – nyögött felLaudeac.

– Várj! – intette türelemre társait Salcomon.

238

A frissen érkezett lovasok véd gy be fogták a magas rangú követet,majd elporzottak vele délkelet felé, Liskeord és három társa azonban ottmaradt.

– Fárasztó útjuk volt, letáboroznak. Kövessük a példájukat – mormogtaLaudeac. – A lovaink sem bírnák. Ha pedig moccannak…

– ...moccanunk mi is. Pénzfeldobás az els rségért? – vetette felLanvolion.

– Miért ne? A régi id k kedvéért.Így esett, hogy Laudeac és Bennolac maradt ébren rködni, mint annak

idején általában.Hajnaltájt került sorra Salcomon és Lanvolion. Az egykori hadnagy

távcsövén át id l id re megszemlélte a négy gorviki táborát. Ok is rségetállítottak, noha elvileg hazai földön jártak. Ebb l a távolságból tisztán láttaugyan Liskeord alakját, de arcvonásait már nem tudta kivenni.

– Itt letáborozunk – szólal meg Salcomon hadnagy.Már vagy tíznapi járásra vannak Syburr er djét l, nem sokkal mögöttük

vonulnak a távoli Shadon birodalmának légiósai és a Pyarron mindenrészér l idegy lt, bosszúszomjas harcosok, akiknek feltett szándékuk, hogyminden kránit kardélre hánynak, aki nem takarodik vissza idejében a FeketeHatár mögé. Az Elveszett Reménység halálosan fáradt katonái közülnéhányan ott rogynak a földre, ahol megállnak, de a többségnek van mégereje hozzá, hogy el írásszer tábort verjen.

– A kút használható? – teszi fel az utóbbi napok legfontosabb kérdésétSalcomon. A visszavonuló krániak minden folyóvízbe állatokat öltek, ésszinte az összes kutat beomlasztották, hogy lelassítsák az üldöz ket.

– Igen, uram – tiszteleg Liskeord. Ittam bel le, és megitattam a lovamatis. Ezt a kulacsot is abból töltöttem meg – mutatja fel a flaskát, és hosszankortyol bel le.

A krániak minden települést feldúltak visszavonulásukkor, a nevenincsfalu sem kivétel. A legépebben megmaradt épület Dreina k temploma volt,de az sem volt magasabb deréknyinél. A vályogból és fából épültparasztházakból csak üszkös romok és elfeketedett gerendacsonkokmaradtak.

– Még csak dögöt sem dobtak bele? – kérdezi furcsállkodva Bennolac.– Én nem vettem észre, de megnézheted te magad is.Bennolac a kút kávájához sétál, és fáklyát gyújtva levilágít. Ellen rzi a

vödörrel felhúzott vizet is, majd széttárt karral Salcomon felé fordul.– Nem lehet túl nagy el nyük. Általában alaposabbak ennél.– Lehet, hogy csak idefelé jártak erre – véli Liskeord. – Ezek régi romok.

239

A syburriak esznek, isznak, majd az rök kivételével mind ájulásszerálomba merülnek. Hosszú, kemény napok állnak mögöttük, talán hafeleannyian lehetnek, mint egy hónappal azel tt, de minden egyes elesettbajtársukért két, három betolakodó fizetett az életével. Azt mondják, hogyamikor Pyarron városa három esztend vel ezel tt elbukott, hatvanhétbirodalmi légiós pusztult ott a falaknál. Meglehet. Az azonban bizonyos,hogy bár megszámolni senki nem próbálta ket, Syburr ostroma utánhetekig hordták a kráni holttesteket a dögkútba.

Háborítatlanul telik az éjszaka. Az rök vaskos takaróikba burkolózvavészelik át a tél hidegét és csak id nként moccannak meg, hogykinyújtóztassák elgémberedett tagjaikat. Salcomon szörnyekkel viaskodikálmában és csak napkeltekor riad fel a haldoklók nyögéseire ésfájdalomkiáltásaira. Talpra ugrik és kirohan sátrából, de támadóknaknyomát sem látja. Személyes rei a halál végs görcsében hevernek ahóban, szájuk szélén véres hab. Kezét kardja markolatán tartva végigsiet atáboron. Túlél k után kutat. Lanvolion Bennolac mellett guggol, aki éppordítva okádja ki gyomra tartalmát az egyik cölöpfalnál. Lanvolionfolyamatosan átkozódik és igyekszik tejet önteni a torkába.

– … ha meg mersz dögleni, gyalogos, én… – Hány túlél van,strázsamester?

Liskeord jól van, éppen Laudeacot próbálja menteni. Mindenki máshalott, vagy hamarosan az lesz. Tíz szívdobbanás alatt történt, mindenkinekvége lett!

– Méreg? –Az.Salcomon elvicsorodik.És Liskeord épp nem döglött bele! Érdekes. Liskeoooord!A tábor túloldalán felemelkedik egy térdel alak. Széttárja karját és egy

tétova lépést tesz társai felé.– Uram! Laudeac valószín leg…A hadnagy nem várja meg, hogy befejezze: felemeli az egyik halott

katona számszeríját, és l .– Orwella poklában magyarázkodj, áruló!A nehéz acélvessz Liskeord koponyája helyett csupán nyaka oldalát éri.

A felderít felkiált fájdalmában, de kín nem gy ri le, azonnal futásnak eredés beveti magát a csenevész, lombjaikat vesztett fák közé. Salcomonfogcsikorgatva bámul utána, majd mély leveg t vesz és Laudeachoz siet.

– Lássuk, áruló, bevégezted-e a munkát? – mormolja, amint a gyalogosmellé kuporodik.

240

Vigasztalanul kopogtak a földön és a lovasok páncélján a szapora, apróes cseppek.

Pokoli szerencsém volt akkor – vont vállat Lanvolion. – Ha tehetem,azóta sem iszom vizet. Azt hittem, reggel megkorbácsoltatsz majd, amiértcsak pálinkát vedeltem egész éjjel, de…

– Kisebb gondom is nagyobb volt annál. Csoda, hogy engem megóvottaz az amulett. – Elgondolkodva nézegette a nyakában lógó családi emléket.– Csak azért volt rajtam, mert anyám ragaszkodott hozzá, hogy állandóanviseljem.

Lanvolion féloldalasan elvigyorodott. – No igen, az anyai gondoskodás.Laudeac és Bennolac meg egyszer en csak er s volt, mint a barom, atöbbiek viszont…

– Várj! – emelte fel a kezét Salcomon – Mozgás van.A volt strázsamester szó nélkül szó nélkül az alvókhoz lépett, akik

rögvest felébredtek közeledtére.– Indulunk.Az es lassan köddé szelídült. A híd túloldalán a gorvikiak kioltották a

tüzet és lóra kaptak. Salcomon távcsövén keresztül figyelte ket, kelltávolságra értek, maga is nyeregbe parancsolta embereit. A határvadászoknémán tisztelegtek felé, amikor átment az rtornyok között. Liskeord éskísér i jól ismerhették a környéket, mert rögvest egy sz k, kanyargós hegyiösvényen indultak útnak.

– Örülhetünk, ha a lovaink nem törik ki a lábukat ezen a szar talajon!A syburriak rongyokat kötöttek a lovak patáira és száron vezették tovább

ket. A puha talpú lovaglócsizmán át fájdalmasan vágott lábukba a talajminden egyes apró, éles szél kavicsa és köve. Laudeac haladt elöl, hisz volt a legjobb lövész mindannyiuk között, a többiek némileg lemaradvakövették, hogy ne eshessenek egyszerre csapdába. Az ösvényr l az utazókrendszeresen félrehordták a nagyobb köveket. A csempészek gyakranjárhattak erre, az út azonban közel sem volt biztonságos, id l id re mélyszakadékok mellett kellett elhaladniuk az utazóknak. Itt is, ott is istenekszimbólumait rajzolták a sziklákra – minden bizonnyal azoknak hagyták ittemlékül, akik az ösvényen lelték halálukat. Laudeac alaposan megnézte,hová lép. Tapasztalt, okos katona volt, tudta, hogy semmit sem jelent, hogya warvikiak biztonságban haladnak el ttük, hisz k ismerhették az utat ésrajta minden csapdát és veszedelmet. Egy egyszer hegyi rabló vagycsempész kelepcéjét lépésekr l észrevette volna, de Darton komisz tréfáiraegyetlen él ember sem készülhet fel. Amikor az ösvény egy meredeksziklafal mellett tátongó szakadék mellett haladt el, lépteire megindultvalahol odafenn néhány k görgeteg. Csak arra volt ideje, hogy

241

felpillantson, aztán elsöpörték az alázúduló sziklák, amelyek az ezer-lábnyiásító mélységbe sodorták. A k lavina hangjára társai meggyorsítottáklépteiket, Bennolac látta meg el ször, mi is történt. Rögvest hasra vágtamagát, az ösvényre került embertörzsnyi sziklák halma mögött. Biztosravette, hogy a siedonok meghallották a robajt, és nem késlekednekkideríteni, mi történt. Nem tévedett. Százötven lábbal el tte ideges nyihogáskélt, gorviki nyelv parancsszavak harsantak. Bár Bennolac feszültenfigyelt, tudta, a lépteket nem fogja idejében meghallani, így látására kellhagyatkoznia. Összehúzott szemmel figyelte az ösvény közepét, miközbenigyekezett a szikla oldalát is szem el tt tartani, hogy jobban lássa amozgást. Az emberállat, legyen pyarroni, gorviki, vagy akár kráni, fél amélységt l. Eleven lélek valószín leg nem a szakadék fel li oldalon próbálközeledni. Nem is ott közeledett. A siedon a sziklaszirtnek vetette hátát, úgyaraszolt el re, és amikor meglátta az útra zuhant köveket, bólintott, majdvisszaindult volna társaihoz. Bennolac megvárta, míg hátat fordít neki, majdkomótos mozdulattal tarkón l tte. Nem érdekelte már, hogy számszeríjapendülését meghallják ellenségei. Hallotta, hogy társai is megérkeznek.

– Egy t lünk, egy t lük – suttogta.– Laudeac? – érkezett a halk kérdés.Az Elveszett Reménység veteránja némán a szakadékra mutatott.Jó darabig senki nem moccant. Tisztában voltak azzal, hogy aki a sz k

ösvényen el reront, meghal, az ösvényre zuhant kövek pedig jó fedezéketjelentettek. Salcomon tudta azonban azt is, hogy ha nem cselekszenek,Liskeord ismét megszökik, kísér inek pedig parancsba adja, hogy fedezzékmenekülését a tejfel s ködben.

A hóban vércseppek jelzik a menekül Liskeord útját. Tisztán látszik aletört ágakból, hogy pánikba esett.

– Nem bírhatja már sokáig ezt a tempót – mondja a holtsápadt Laudeac,aki Lanvolion vállára támaszkodva szemléli a nyomokat.

– Így mi sem – jegyzi meg Bennolac. Csak hátráltatunk benneteket.– Igaz – bólint Salcomon. – Egyedül eredek a nyomába. Lanvolion,

kísérd ket vissza Syburrba és tegyetek jelentést!– Az ott, pár óra járásnyira, már a Gy hegység – mutat el re

elgondolkodva a strázsamester. – Azon túl nem követheted!– Dehogynem – mereng el a hadnagy. – Láttam már kránit nagy

tömegben holtan és elevenen is. Sok újat nem tudnak nekem mutatni atulajdon fészkükben sem.

– Úgy lesz, uram, maradok! – bólint Lanvolion, de közben elszántanbámul a menekül után.

– Elvárom, hogy tartsd is a szavad.

242

– Nos, uram, engem akár azonnal fel is köttethet – mondja fakó hangonBennolac. – Én ugyanis szintén utána eredek, ahogy jártányi er m lesz ésnem állok meg a Fekete Határnál sem.

Salcomon elgondolkodva nézi alárendeltjét és tudja, komolyan beszél.– Most menjetek – szólalt meg végül, majd elindult az áruló után.

Kránba.

Lanvolion a hegycsúcs felé intett. Társai bólintottak, mire fogást próbálta meredek sziklafalon, és a kockázattal mit sem tör dve mászni kezdett.

– Ha ránk nem szakad a sziklafallal együtt – mormogta Bennolac, mégmindig lel hetik, ha észreveszik.

– Ötven szívdobbanás, és a hátukba kerül a hegycsúcson át – vélteSalcomon. – Adjuk meg neki ezt az id t.

A kanyarulat túloldalán tisztán hallatszott a gorviki lovak patáinakdobogása.

– Ha támadni akarnának, nem hoznák a hátasaikat – suttogta Salcomon.– Ketten elmenekülnek, egy itt marad. Csapda. Beleessünk?Salcomon szélesen elvigyorodott.– Negyvennyolc, negyvenkilenc… – Éji hantmadár hangja hallatszott

odafentr l. – Ötven. Hát nyilván belesétálunk.A falhoz lapulva araszoltak el re, hosszú évek kiképzése során beléjük

vert gyakorlottsággal. Lépés, szünet, visszafojtott lélegzet. Puhalovaglócsizmájuk talpa alatt nem zörrentek meg a kövek, de tudták, hogyodaát a gorvikiak még talán lélegzetük hangjára is felneszelnek. Csak abbanreménykedhettek, hogy Lanvolion idejében támadást indít a magaslatipontról. A sziklafal és szakadék között kanyargó ösvény élesen balra fordultel ttük. Egymásra néztek és biccentettek. Az ellenség helyében k ittállítottak volna kelepcét.

***

Bennolac megtámasztja a lábát a ködpárától nedves talajon, lendületetvesz és elrugaszkodik. Jobbjában rövid, nehéz, egyél kard. Salcomonközvetlenül a nyomában, felajzott, nehéz nyílpuskát tart. A fegyver íve alóléles pengék merednek el . A kanyaron túl meglepett hörrenés hangzik, akék hold fényében döfésre emelt ramiera villan, de már kés n. Bennolacnehéz pengéje a siedon leng bordája alatt hatol a húsba, és csikorogvaelakad a csigolyák között. Az sz syburri fájdalmas puffanással ér földet,csúnyán lehorzsolja vállát, kardja markolatát a gorviki haláltusájában

243

kicsavarja a kezéb l. Az Elveszett Reménység egykori harcosa kigurulja azesést, hosszú kegyelemt rt ránt, és ismét talpon terem.

Salcomon látja, amint bajtársa az ellenségre veti magát és célpontotválaszt. A sötétben fekete selymekbe öltözött, kézi számszeríjat markológorviki áll. Gyors és képzett, célzásra emeli fegyverét, és mellkason löviSalcombét. A syburri azonban fel sem szisszen: vastag, jóféle acélbólkészült sodronyingén kettétörik az üreges vessz . Tizenöt láb. Gyerekjáték.Hangosat pendül a húr, a széles nyílhegy recsegve töri ki a gorviki fogait,majd darabokra szaggatja a koponya hátsó részét, és a siedon aláhullik aszakadékba Laudeac után.

Az ösvényr l patadobogás hallatszott. Egy lovas távolodott, gyorsan,nagyon gyorsan.

– Ez Liskeord – jegyezte meg Bennolac, miközben kifeszegette kardját agorviki gerincéb l.

– Az – helyeselt Salcomon. – Sebaj, Lanvolion majd gondját viseli. Deha mégsem, hármunk el l úgysem futhat el.

– Holnap Gorvikba ér – csóválta meg a fejét Bennolac. – Ott ismétnyomát veszíthetjük.

– Gorvik nem Krán, és ezt épp olyan jól tudod, mint én – vonta meg avállát Salcomon.

– Mi pedig már nem vagyunk huszonöt évesek. Azt mondom, egynapunk van. Ez meg miért nem l már?

– Ha eddig nem l tt, már nem is fog – szólt komoran az egykorihadnagy. – Nézzük meg.

Az Elveszett Reménység katonái felmásztak hát a sziklafalra. Salcomonérezte ugyan a fájdalmat mellkasában, de tudta, hogy a gorviki lövéséreholnapra csak egy kiterjedt véraláfutás emlékezteti majd. Ha lesz holnap.

Az ötven szívdobbanás csak odalent t nt kevésnek. Miközben a kövekbekapaszkodtak, még a vastag b rkeszty kön át is érezték a sziklákborotvaéles felszínét, ziháló tüdejükbe csak nehezen talált utat a leveg .Miel tt felért volna, Salcomon jelzett bajtársának, hisz látszott, érkezikmajd fel hamarabb. Amikor látta, hogy a hason fekv Lanvolion meg semrezdül érkeztére, magában imát mormolt Dartonhoz a volt strázsamesterlelki üdvéért. A nyomában járó Bennolac szenvtelenül társukhoz sétált ésmegvizsgálta a holttestet.

– Az öreglyukon át szúrták le valami vékony pengével. Gondolom,ramierával.

– Liskeord. Régen jó katona volt, mostanra kiváló orgyilkos lett.

244

– Kráni út – bólintott Bennolac. – Hatékony.– Az. A kráni út a túlél ké, a syburri a gy zteseké.Bennolac még szakított rá id t, hogy visszamenjen és eloldja lovaik

kantárszárát. Boldoguljanak csak, ahogy tudnak, utána visszament acsúcsra, ahol Salcomon kémlelte a ködfedte messzeséget távcsövével.

– Fut. Ismét, kár, hogy már akkor l távolon kívül volt, amikor ideértünk– jegyezte meg.

– Ha nem tudná, hová megy, nem futna – szólalt meg színtelen hangonBennolac. – Kétnapi járóföldre nincs, aki segíthetne neki és ezt is tudja.

– Úgy t nik, mégis van – nézett hátra Salcomon.Szeme alatt megrándult egy izom, ajka vonalnyira keskenyedett.

Bennolac kérd n felvonta szemöldökét, és átvette a távcsövet, amit társafelé nyújtott. Szótlanul nézte egy darabig a közeled lovasokat, majdkomótos mozdulatokkal leoldotta sisakját és a vigasztalan, szürke égremeredt.

– Jól szórakoztok, ugye? – kérdezte fáradtan. A felh k lassan semmivéfoszlottak az égen, a köd pedig, mintha varázsütésre tette volna, szétoszlott.

Krániak. Kilencen. Talpig vasban, sequorokkal, marasequorokkal, lóravaló pallosokkal, lándzsákkal. Minden bizonnyal akadt köztükmágiahasználó is. Mindannyiuknak volt egy váltás lova, egyikükénhatalmas termet , bronzszín b alak ült, összekötözött kézzel ésfelpeckelt szájjal. A menetet egy öles termet , kopasz óriás vezette, aki állátsimára borotválta, de dús pofaszakállt és bajuszt viselt. Liskeordközeledtére azonnal megálljt parancsolt embereinek. Syburr egykorikatonája ügetésben közeledett feléjük és amikor húszlábnyira ért, leugrott anyeregb l és kantárszáron vezette tovább lovát. Miel tt a vezér akárcsakegy pillantást is pazarolt volna rá, mélyen meghajolt.

– Dörgöl ddz csak! – vicsorgott Bennolac. – Akkor sem úszod meg.– Dehogynem – szólt komoran a másik syburri. – Hacsak nem maguk a

krániak végeznek vele a kedvünkért.– Vagy az amundok.– Miféle amundok? – meredt észak felé Salcomon.– Azok ott – nyújtotta át távcsövét az egykori káplár. Vagy egy tucatnyi,

roppant izomzatú amund érkezett észak fel l, kitartó farkas ügetéssel.Csupán ágyékköt t viseltek, kezükben ott villogott a fegyverük, az immárIbara-szerte rettegett meneth. Amhe-Ramun fiai mögött másfél embermagas, sakálfej szörny loholt, amely fegyvertelen volt ugyan, de szájábanujjnyi agyarak, kezein arasznyi karmok meredeztek. Kék szemével minthamaga a halál tekintett volna a világra.

245

– Szép! Csak egy dolgot sajnálok – sóhajtott fel keservesen Bennolac, deközben szélesen mosolygott. – Sajnos az egyik rohadt banda mindenképpengy zni fog. Akkor hát…

A krániakkal lehet tárgyalni. Az amundokkal viszont esélytelen – vontvállat az egykori hadnagy.

***

A krániak közben észrevették a támadást, és rögvest alakzatba fejl dtek.Leeresztették lándzsáikat és vágtatni kezdtek támadóik felé. Liskeord is lórakapott, és széles ív fordulóval igyekezett maga elé engedni a kránivérteseket, akik közül ketten kivont karddal rizték a foglyukat. Amhe-Ramun démona egyetlen csapással tépte ketté az els t a rohamozók közül,torkából diadalmas üvöltés tört el . A megmaradt lovasok teljes lendülettelátvágtak az amundok zilált alakzatán, az alkarnyi acélhegyek döféseinyomán három bronzszín b harcos hullott a fennsík porába. A krániak,hogy meg rizzék támadásuk lendületét, szélesen elkanyarodtak, majdújrarendezték soraikat és ismét az amundokra vetették magukat. A dúspofaszakállú vezér elordította magát és pajzsos kezét az égnek emelte.Alkarnyi vastag villámcsóva vágott mozdulata nyomán a démon testébe, deaz meg sem rezdült a mágikus csapás alatt, a syburriak szintemeglepetésére, pedig elég er s lett volna hozzá, hogy egy feln tt férficsontjaira süsse a húst. A sakálfej már felkészülten várta a krániak újabbtámadását; torokhangú hördülésére hullámokat vetett a homok és

kemény, térdig él fallá szilárdult az éppen a rohamozó lovak el tt. Csakegynek sikerül idejében irányt váltani vagy ugratni, a többiek csontrepeszter vel vágódtak a sziklás talajra. A sakálfej újabb parancsszaváraszétoszlott a porfal és ismét kígyózó kacsokként kereste a krániak orrát ésszáját. Ekkor ért az amundok mögé Liskeord, akire a démon mind ez idáignem figyelt fel. Egyetlen biztos kardcsapással fejét vette az egyikamundnak, majd átszáguldott a démon mögött és végzett egy másikkal is.

– Még mindig gyors, pontos és jó taktikus, de aljas, ráadásul gondosanvigyáz is, hogy más haljon meg helyette – szólt Salcomon.

– Igen. Kránibb lett a krániaknál.– Ha viszont így megy tovább, akkor az amundok gy znek.– Akkor hát tegyünk róla, hogy ne menjen így tovább – bólintott

Bennolac és vállával nekifeszült egy hatalmas sziklának, amely a színfalszélén állt. – Te pedig… csald ide valahogy! – nyögte.

Salcomon felajzotta számszeríját és gondosan célzott. Odalent a fuldoklókrániak haláltusájukat vívták; a porkígyók befurakodtak tüdejükbe és lassan

246

megfojtották ket. Vezérük visszavonult az amundot rz társaihoz éskardot markolva igyekezett óvni szállítmányát. Az amundok hamarfelmérték a megváltozott er viszonyokat és rögvest utána indultak volna,hogy bevégezzék a munkát, amelyet a démon kezdett el, de mindannyianmegtorpantak, amikor Salcomon hátba l tte az els t, majd a másodikat.Harmadik lövése nyomán pedig a démon b rén vetett szikrát a nyílvessz .A sakálfej szörnyeteg sarkon fordult, egy pillanatig vicsorogva bámulttámadói irányába, utána megindult. Bennolac tíz szívdobbanást várt ki,majd egy utolsó er feszítéssel kibillentette egyensúlyából a k tömböt,amely csikorogva zúdult alá a meredek lejt n. A kétségbeesett terv sikerreljárt, a zuhanó tömb nyomában ezernyi másik szikla indult meg, amelyekegyre gyorsulva bucskáztak alá, hogy sokezer mázsányi súlyukkal végülmaguk alá temessék Amhe-Ramun démonát. Vérgejzír tört el a földb l,amint testét összeroppantották a sziklák. Csak a sakálfej és az egyik karmoskar meredt el a kövek közül, a szörny szétzúzott testének többi részétteljesen elfedték a kövek. A holdkék szemekb l tébolyult düh sugárzott,mozdulni már nem tudott. Felvonyított hát, és bár a kék hold Satralistúloldalán járhatott már, a korcs amund isten mégis meghallgatta szavát.

Salcomon talpa alatt örvényleni kezdett a sziklák szürke pora és mireegyet léphetett volna, térdig burkolta be a milliónyi apró pengeként metszgyilkos felh , mire pedig Bennolac odanézett, már a derekánál járt. Aszürke szemcsék rövid ideig bíborban játszottak; a felszakadt erekb lkiáramló vércseppek festették meg ket. A Smaragd Testvériség kiképz jefelemelte Salcomon elejtett számszeríját és Amhe-Ramun teremtményérecélzott vele. A nehéz vessz keresztülvágódott a démon holdkék szemén éstolláig mélyedt a vaskos csontú koponyába.

Csend lett. Mintha elnémult volna a világ.Bennolac új vessz t tett a felajzott idegre és oldalra nézett. Látta, hogy

társa menthetetlen. Salcomon izmai, erei, inai és zsigere deréktól lefeléelt ntek, csak fehérl , simára csiszolt csontjai látszódtak. Megszólalni márnem tudott, de emberfeletti er feszítéssel még az iszákjába nyúlt ésrángatódzó kézzel egy b rtokba csomagolt pergamentekercset nyújtottutolsónak maradt bajtársának. Bennolac lehajolt, lágy mozdulattal kiemelteSalcomon hagyatékát elernyed kezéb l. Látta, hogy a megkínzott testtovábbra is rzi a tovaszállni készül életszikrát; k merev arccal szívenszúrta az Elveszett Reménység utolsó tisztjét.

A tokban egy pergament talált. Gyorsan átfutotta a tartalmát.

„Mi, Diacomo Negreira herceg, Raehur fejedelme, az istenekt l reánkruházott hatalomnál fogva megparancsoljuk uradalmunk minden lakójának,

247

származzanak akár nemesi, akár közrendit sorból, hogyengedelmeskedjenek a Pyarroni Államszövetség megbízottjának, ki ezenirattal igazolja…”

Iszákjába tette a tokot, és lenézett. Odalent azok a krániak, akik túléltéka démon varázslatát, lassan felülkerekedtek az amundokon. Hírmondót semhagytak bel lük, de közülük is csak a vezér maradt talpon, és neki is csontigszaggatta a karját az egyik meneth. Mintha ügyet sem vetett volna rá. Rajtakívül csak Liskeord maradt. Bennolac számot vetett esélyeivel. Egynyílvessz je maradt. Talán eltalálja. Vagy talán… sikerül megegyeznie aSötét Ország katonájával. Lassú, megfontolt léptekkel leereszkedett ahegyoldalon. Tudta, minden mozdulatát két éber szempár követi. Lassan asziklák közé temetett amund démonhoz ért. Az irdatlan fej hegyes orrafelett mintha megrezdült volna az egyik szemhéj… Mintha kitágult volna azegyik orrlyuk… Közeledtére kivillantak a jégfehér fogak és mély mordulástört fel a fekete vért i mocskos kutyaajkak közül. A syburri szenvtelenmozdulattal feléje fordult, egy pillanatig támasztékot keresett az ingataggörgetegköveken, majd teljes testével lendületet vett, és egy rúgással véglegszétroncsolta a démon fejét.

Oda sem nézve folytatta útját a kráni felé. Az felnézett rá. Még akkorsem emelte fel lövésre kész fegyverét, amikor húsz lépésre megközelítette.Liskeord keze azonban kardja markolatára csúszott.

– Nem! – reccsent a parancs. – Kiérdemelte, hogy meghallgassam, mitakar.

A syburri közben a közelükbe ért. Biccentett a kráni tiszt felé – aznémán viszonozta köszöntését –, majd birodalmi khors nyelven megszólalt:

– Nekem csak kell.Kinyújtott mutatóujját Liskeordra szegezte.– Nem adhatom neked – rázta meg a fejét a túlél . –Neki kell majd

elvezetnie a tengerig, hogy a rendeltetési helyére szállíthassam a foglyot.– Ehhez ugyan nincs rá szükséged – villantott felé penge vékony

mosolyt Bennolac, és felmutatta felé a hercegi meghatalmazást. –Elkísérhetlek egy kiköt ig, tán még hajót is szerzek neked, feltéve, haszavatolsz a legénység tagjainak életéért és szabadságáért.

– Miért higgyek neked?– Neki miért hinnél? Egyszer mát az övéi ellen fordult. Én legalább nem

is próbálom titkolni, hogy gy löllek, de amíg az amundok ellen küzdesz, aszövetségesem vagy.

A syburri villámgyors mozdulattal az árulóra emelte a számszeríjat, deközben egy pillanatra sem vette le a szemét a tárgyalópartnerér l.

248

– Én nem szólok bele. Ez mostantól a kett tök ügye. Majdmegállapodom azzal, aki életben marad.

Bennolac bólintott.– Miel tt megküzdenénk, lenne egy kérdésem. Miért? Mit kínáltak?– Ha épp tudni akarod – szólalt meg Liskeord –, nem én mérgeztem meg

a kutat.Akkor miért menekültél?– Mert üldöztetek, te istenek barma! Talán hagytatok id t a

magyarázkodásra?– És miért nem hatott rád a méreg?– Azért, mert már az orkok táborában beadták nekem az ellenmérget. Az

ételembe keverhették. A Gy hegység hágóján túl távozott a testemb l.Majdnem beledöglöttem. Talán jobb lett volna, ha így történik. Sebaj.Látom, Salcomon nem hagyta, hogy számotokra véget érjen a háború, tipedig, mint jó kutyák, rögtön jöttetek, amikor füttyentett. Büszkék lehettekmagatokra: végül csak sikerült kránit faragnotok bel lem. Nem isakármilyet.

Keser en felnevetett.– És most mi lesz? Szíven l sz, vagy afféle becsületes párbajt terveztél?– Tervezett a halál – mormogta Bennolac, és nyilat röpített a torkába.

Szenvtelen arccal nézte végig a rövid haláltusát. – Ahogy ígértem – fordultaz Elveszett Reménység utolsó túlél je a légiós felé, majd Liskeord lovánaknyergébe szállt. – Elvezetlek a f városig. Ott pedig hajót kapsz; nem leszrosszabb, mint egy gorviki, ráadásul az itteniek aligha zavarnak majd azzal,hogy lépten-nyomon a lábaid elé akarnak borulni. Inkább elfutnak, amintmeglátnak.

– Helyes – röhögött fel a kráni. – Hamar le kell szállítanom ezt a dögöt,miel tt elpatkol. Akkor pedig minden hiába volt.

– Mit l eszméletlen?– Pálinkától. Azt használtuk, amink volt. Nem szívesen hagytuk volna

tudatánál, amíg a kék hold volt az égen.– És mit akartok t le?– Azt nem kötötték az orrunkra. Nekünk csak annyi volt a parancsunk,

hogy élve hozzunk el egy hat-nebet. Gondolom, tanulmányozni akarják,miel tt hadba indulunk ellenük.

– Ó, hát ti is?– Azt mondják. Már szerte az Ibarában beszélik, hogy az amundok

megölték a birodalmi légiók tersiusát. Felteszem, ezt nem hagyhatjukmegtorlatlanul. És te? Hazamész, és beszámolsz róla, hogy beteljesítettedbosszúdat?

249

– Ugyan! – vont vállat Bennolac. – Már nincs kinek. Elég, ha én tudom.Van egy háború, amit meg kell nyernem.

250

CSABA TAMÁS

PÓKMAJORA céhmester története

A dzsad id számítás 7131. évének 5., Yavvarn(P. sz. 3693; Alborne tercének második) havában,

Gorvik és Abadana határán

1.

Gastone csendben, mondhatni úriember módjára haldoklik mellettem:nem hiába csörgedezik benne egy kevés az ab Albezzo család nemesivéréb l. Úgy emlékszem, a déd-nagyanyját rendelte be még hamvas lánykorában a hálótermébe egyik dics söm.

– Elment? – rándulnak meg cserepes ajkai. Egyébként olyanmozdulatlanul fekszik, mint egy döglött ló, csak a jobbját szorítja merevenaz oldalához.

Óvatosan kilesek a szikla mögül, és egyb l észreveszem a hullákgy jében azt.

– Nem, hogy rohadna meg! – dünnyögöm. – Csak áll ott egy helyben.– Minket néz? – kérdi a kölyök.– A hátát mutatja – felelem, miközben önkéntelenül a döfésre

legalkalmasabb pontot kétesem az olajtól csillogó izomkötegek közt. –Mintha a romokat bámulná.

Codravar várának megmaradt falai valóban impozáns látványtnyújtanak, ahogy meredeken törnek az ég felé itt, Abadana és Warvikhatárán. Remek helyre épült, annyi bizonyos: közel s távol az egyetlenvalamirevaló földhalom tetejére, ahonnan kiválóan be lehet látni a kétország közt hömpölyg Shibarát. A folyónak különösen az a része azérdekes, ahol – egy si földhíd maradványainak hála – alacsony vízállásidején néhány jó ló akár úszva is átkelhet.

Ott, egy homokpadon leltünk rá arra.– Girolamo – suttogja halódó társam.– Halkabban! – sziszegem vissza. – Még meghallja.

251

– Girolamo – ismétli Gastone olyan halkan, hogy alig értem. – Segíts!Ne hagyj meghalni!

– Ne aggódj! – próbálom nyugtatni, és olyan óvatosan kuporodom újra aszikla mögé, mint egy hájas, vén kandúr. Ami ugyan nem olyan szép ésveszedelmes, mint egy nagymacska, de némaság dolgában nincs érdemikülönbség köztük.

Mivel kell képp tisztában vagyok magammal és képességeimmel, talánnem meglep , hogy nincs kedvem kézitusába bocsátkozni azzal a lénnyel,akit halottnak hittünk, miel tt a partra vonszoltuk.

Utóbb aztán csontig hatóan elevennek bizonyult az átkozott.– Vigyél el innen! – suttogja a haldokló.– Nem lehet – rázom a fejem. – Észrevenné.– Majd a többiek…– Rajtunk kívül már mindenkit megölt – felelem, és behúzott pocakkal

próbálok feljebb csusszanni a sziklán, hogy újra lássam azt, ahogy afenyegetés másfél mázsás szobraként tornyosul a csatatérré változott fövenyfölé. És bár rettegek t le, még egyszer meg akarom pillantani azokat arészvéteden szemeket is: talán megigézett az a szembogár nélküli, azúrkéktekintet.

– Mi van? – unszol Gastone.– Elindult Codravar felé – nyugtázom a szomorú tényt, miközben

figyelem, ahogy az el - el bukkan a bozót s jéb l. – Ha meglepi azembereimet, lehet, hogy egymaga beveszi és porig rombolja.

Megtették ezt mát el tte számosan: fél évezred alatt tucatnyi alkalommalpusztították el ostrommal és építették fel újra meg újra. Üdítváltozatosságot csak az jelentett, amikor az Albezzo család egy dics sarja,miután kártyán elnyerte a füstölg romokat, anélkül alakított ott ki egyfonalgombolyító-m helyt, hogy a küls falakhoz akárcsak egy téglányithozzátett volna. Mivel pedig a folyam két oldalán egymásra fenekeder dítésekb l akadt nélküle is épp elég, a roskatag bástyákat sem a dzsadoknem akarták elfoglalni, sem Warvik bíborosa nem próbálta megraknikatonasággal.

Mostanáig.– Segítesz? – reménykedik Gastone.Végignézek rajta. A fegyver, amivel oldalba vágták, középtájt hasította

fel a törzsét. Ha azok a fekete f részfogak elérték a máját, legfeljebb perceilehetnek hátra. Ha nem, akkor talán órái.

– Ha mindenképp ezt akarod…Óvatosan a háta alá csúsztatom a kezem. Eltorzul az arca a kíntól, de

nem szól: rendes fiú, hiába. Kár érte.

252

– Na most! – próbálom felhívni a figyelmét a várható fájdalomra, aztánmegemelem. Azon nyomban elveszti az eszméletét.

Finoman lerakom, miel tt az odább cipeléssel én magam ölném meg,aztán el óvakodom a szikla mögül, hogy megnézzem, akad-e még túlél afegyveresek közül, akik az üzemb l jöttek velem a reggeli rjáratba.

Persze senkit nem találok életben. Azzal a sötét fogakkal bordázotttaglóval, amit az forgatott, minden emberemnek elég volt egyetlen ütés.Görcsbe rándul a gyomrom, amint arra gondolok, hogy fogok elszámolnivelük id sebbik bátyám, Lozzerto ab Albezzo felé.

– Végigjártuk a partot, ahogy reggelente mindig – mondom majd neki. –Akadt ott pár partra sodródott hulla, de csak nyomorult dzsadoké, amitszázszámra hord a folyam mostanában.

– De kik ölték meg az embereimet, Girolamo? – Biztos ezt fogjakérdezni azon a halk, szenvtelen hangján, amit l még a jégcsapokat iskirázza a hideg. – A hullák netán?

– Igen – felelem, ha boldogulok valahogy a gombóccal a torkomban. –Partra cipeltük egy ágyékköt s óriás tetemét, hogy jobbanmegvizsgálhassuk. Amely se szó, se beszéd felegyenesedett, kiragadtapengékkel kivert buzogányát Gastone kezéb l, és…

– Értem, Girolamo. – Lozzerto színtelen hangja kioltja majd bennem areményt. Nem, t nem lehet félrevezetni; a legkisebb testvérkéntmegtapasztalhattam épp elégszer.

– De hogy maradtál életben pont te? Puha kezek, szerény pocak,divatjamúlt ruhák. Úgy festesz, mint egy önelégült tésztakeresked . Katonasem voltál soha. Azt hiszem, elfutottál – szögezi le aztán fejcsóválva,miközben b nbánó arccal meredek a padló márványlapjaira. Így lesz majd,tudom. – S t, biztosan elmenekültél, hisz a mértékletességen kívül alighatudnál bármit legy zni, Girolamo – felsóhajt, és hagyja, hogy körülöttünkteli szájjal röhögjön a rokonság. – Mihez kezdjek veled ezek után?

Jó kérdés. Ennek a nyomorult fonalgombolyítónak a felügyelete itt, azállandó portyáktól vérszagú határvidék egyik lerombolt várában márönmagában is felér egy szám zetéssel. De biztos vagyok benne, hogy az énLozzerto testvérem ki tud találni nekem sokkal rosszabbat is.

Segítség egy távoli országban senyved családtag kiszabadításához?Ajánlólevél egy óceánon túlra induló kalmárhajóra? Zarándokút a KosfejesÚr országba? Vagy csupán tíz-húsz év elmélkedés egy világtól elzártkolostorban arról, mi a különbség visszavonulás és a gyáva megfutamodásközött?

Hamar elhatározásra jutok: egy perc sem kell hozzá, és már eltökéltenloholok annak a nyomában, kezemben egy holtaktól orzott lándzsával.

253

Megküzdök vele, ha addig élek is! Kétségkívül egy szörnyeteg, arokonaim azonban sokkal borzalmasabbak nála. Rájuk gondolvaösszeszorított foggal törtetek a vár felé, ügyet sem vetve a tüskebokrokruhámat tépázó ágaira. Mire célhoz érek, úgy fújtatok, hogy talán akkor semhallanám a küzdelem zaját, ha javában folyna, itteni embereimnek azonbantöbb esze van annál, hogy kézitusába bocsátkozzanak az azúr szemrettenettel: a fal tetejér l meg a bozót rejtekéb l szórják rá nyilaikat.

Hát így esik meg velem az a csúfság, hogy mikor a Codravar védm veiel tti tisztáson el bukkanok a s l, kettesben találom magamnyílvessz kkel már jócskán telet zdelt, ám elkeserít en elevennek tellenfelemmel.

Legalább a falmászás nem er ssége: porfelh ben csúszik vissza aszétmálló sziklákról.

Ráébredek, hogy így kifulladva ha akarnék, sem tudnék elfutni el le.Feltápászkodik. Ránézésre egy fejjel magasabb bárkinél, akit valaha

ismertem.Nagyot nyelek.Felém fordul. Bár a homlokán éktelenked vágás vérrel mázolja be az

arcát, így is leny göz a tökéletesen metszett arcél, a hibátlan, bronzszínr, a telt ajkak és kecses orr. Meg persze az a szembogár nélküli, azúrkék

tekintet, amely bárkit megigézne dermeszt idegenségével.Úgy érzem, gyökeret ver a lábam, és bárhogy próbálom, nem tudok

félrepillantani.Rohamléptekkel indul felém, a háború eleven szobraként, én meg csak

állok izzadtan és bénán, mereven szorítva a lándzsa nyelét.Emberek üvöltését, paták dobogását hallom: a katonáim a jelek szerint

megpróbálnak beavatkozni, talán hogy magukkal csalják vagy eltérítsék azt,miel tt péppé tiporna. Nem tudják, hogy nem lehet megállítani.

Egyre közelebb ér, és mintha mosoly játszana az arcán, amint futásközben nekihuzakodik, hogy lesújthasson szörny fegyverével.

Még tíz lépés.Még öt.Már csak három – mindjárt elér.Ekkor rántom feljebb a lándzsát, úgy, hogy a vége a porba mélyed, a

hegye pedig egyenesen a monstrum torkának szegez dik.Ha észre is veszi a szemébe csorgó vér függönyén át, már nem tud

megállni. Teste fegyverzet nélkül is megvan másfél mázsa, a talpa alattingatag k törmelék és viszi a lendület; persze hogy nincs esélye. Alándzsahegy az álla alatt hatol be, és a tarkóján robban ki. Ahogy kitérek,

254

elzúdul mellettem, hogy bukfencezés közben ösvényt hasítson a bozótosba,miel tt megállapodik.

Óvatosan mellé lépek, és még látom, ahogy kék szemének fényemegtörik és elhalványul.

Elpusztult. Meghalt.Az els amund, aki a Szentföld porát tapodta.

2.

– Na, mit gondoltok? – kérdem, kényelmesen elhelyezkedve egy töröttkváderkövön, úgy, hogy azért a tetemet is szemmel tudjam tartani.

– Disznó szerencséd volt Girolamo, ennyi az egész – szögezi leSalvestro. – De végs soron nincs jelent sége: h s lettél a tieid szemében. –Ahogy biccent felém, megcsillan a napfény a homlokára tetovált kosfejen.

– Úgy értem mit gondoltok arról – intek fejemmel az amund hullájafelé. Kezeimet továbbra is összekulcsolva nyugtatom az ölemben. Nemszívesen mutogatnék velük, amíg el nem múlik a remegés.

– Amíg fel nem boncoltam, ne várj részleteket – érkezik a rekedteshangú felelet Contessinától. – Az biztos, hogy legalább egy tucat olyanlövés érte, amit l rögtön fel kellett volna fordulnia. És a körmei alapjánnem kizárt, hogy mikor a folyóból kihúztátok, tényleg halott volt; legalábbszáz éve. Szóval egészen érdekes dolgokra is fény derülhet a hentesmunkavégén.

– Valamit azért csak tudsz mondani – unszolom.– A megérzéseimre vagy kíváncsi? Hát, a b rén lév festéknyomok meg

a nyelve alatt hordott drágak arról árulkodik, hogy korábban egyszer máreltemették, és szerintem mostanra mosta ki a sírját a folyó. Aztán valahogyfeltámadt. De mindez csak feltételezés, és nem is tudom, ki avathatna be azamund halotti szertartások rejtelmeibe. Talán ha elutazhatnék Aquillába…

– Nemigen lesz rá id nk – rázom a fejemet. – Ha a várbelieknek nemakad tennivalója, nekiállnak rémmeséket sz ni az amundokról, és sorraelszökdösnek. Addig pedig már nincs sok hátra. A szomorú helyzet az,hogy hamarosan elfogy az összes tartalékunk, és akkor a m hely leáll.

– Ilyen rosszul állunk? – kérdez vissza a kosfejes homlokú Ranagol-pap.Korábban bálaszám hozták a pókfonalat a dzsadok, de egy ideje a

színüket se látni. Lehet, hogy nem is jönnek többé. Amennyi halottat aShibara sodor mostanság…

– Azt hallottam – bizalmaskodik Salvestro –, hogy a menekültek inkábbvállalják a rabszolgaságot ideát, mint hogy bevárják az amundokat. Önkéntjönnek hozzánk rabszolgának! A dzsadok! Fel tudjátok ezt fogni?

255

– Tényleg kétségbe lehetnek esve – ismeri el Tessina.– Ha Warvikot támadnák meg, mi is gondban lennénk – mutatok rá. –

Az üzem összes fegyveresét be kellett vetnünk egyetlen amund ellen.– Hányat ölt meg? – kérdi a pap.– Hármat – felelek. A háta mögött szegény Gastonét ketten vonszolják a

porban. Ilyet nem tennének a cimborájukkal, ha élne. – Négyet – javítom kimagam.

– Nem úgy t nik, mintha az amundok a Szentföldre fennék a fogukat –veti fel Tessina.

– Nem tudjuk, mit akarnak – szögezi le Salvestro. –Annyi bizonyos,hogy utálják a vizet. És a Legnagyobb Úrnak hála, elválasztja ket t lünk afolyam.

– Amelynek a medrében a feljegyzések szerint Codravar alapítása ótanem folyt ilyen kevés víz – teszem hozzá. – Pedig annak már több mintfélezer éve. Bízzunk abban, hogy a Shibara megvéd minket? Meddig? Míga dzsad foglyok el nem készítik az els pontonhidat. Talán.

Töprengve nézek össze tanácsadóimmal: a pappal, aki másodunokatestvéremként nyert beavatást Ranagol misztériumaiba, és avarázstudó, aki jobb híján lett családunk vén vajákosának utolsó tanítványa– egy ösztövér, kócos hajú és gubancos szakállú egyházfi, aki olyanmagasan hordja az orrát, mintha felh kre vadászna vele, és egy borízhangú, lompos n személy, akinek a teste évek alatt évtizedeket öregedettmestere gyanús matériáktól és sötét mágiától b zl m helyében. Remeksegít társak, mondhatom.

Igaz, mi egyébre számíthatnék itt a végeken, ahová büntetésb l küldik azembert?

– A Szentföldet nem tudják elfoglalni – jelenti ki Salvestro. – Azt aLegnagyobb Úr védelmezi.

Ezzel az érveléssel senkinek nincs kedve vitába szállni.– De attól mi még nem fogunk tudni pókfonalat szállítani – mutatok rá. –

Márpedig ezért lennénk itt. És ha nincs fonal, nem lesz abraselyem sem.Nem lesz semmi, csak az én drága Lozzerto testvérem haragja.

Ez láthatóan gondolkodóba ejti ket.– Mi lenne, ha átkelnénk a Shibarán és szereznénk fonalat? – veti fel

Tessina. – A folyam partja a dzsad oldalon is lakatlan. Az rjárataiknakmeg nyilván akad fontosabb dolguk mostanság.

– Igen – er síti meg a pap. Úgy t nik, lassan tudatosul bennük, mekkorabajban vagyunk. – Simán el tudnánk jutni addig a majorig. Mi is a neve?

– El Okran – világosítom fel. – Keljünk át a határon? Tudjátok, mitjelent ez?

256

– Kiújulhat a háború Abadana és Gorvik között? – kockáztatja megTessina. – Abból már volt annyi, mint égen a csillag. Egyébként szerintemsose jönnének rá, hogy ezt most épp mi robbantottuk ki, de ha mégis… nos,még mindig inkább ez, mint egy dühöng Lozzerto.

– Ebb l ugyan nem lenne hadüzenet – toldja meg Salvestro. – Épp elégbajuk van a dzsadoknak, nem fognak pár kóbor gorviki miatt Warvik ellenvonulni. Egyébként meg álcázhatjuk magunkat mondjuk… eltévedtkeresked knek.

– Akik történetesen gorvikiak, és fegyveres kísérettel utaznak, mi? –gúnyolódom, de miel tt a ranagolita visszavághatna, legyintek. – Nem erregondoltam, hanem magukra a pókokra, amiknek a fonalából az abraselyemkészül. Láttatok ti már olyan jószágokat?

Tagadóan rázzák a fejüket.– Anakbutnak hívják ket, ha jól tudom – mondja bizonytalanul Tessina.

– Valami gyenge bénító mérget lehet bel lük fejni.– Azim anakbutnak – javítom ki. – Ami annyit tesz, óriás homoki

zugpók. Azok a dögök tevékre lesnek a sivatagban. És lehet, hogyhegynyi adagokban a mérgük gyenge, de ha megmarnak, a szíved is

megbénul, azt biztosra veheted.– Értjük, Girolamo – próbál megnyugtatni a pap. – Rusnya fajzatok

lehetnek. Viszont a dzsadok sem teljesen ostobák, úgyhogy nyilván rácsmögött tartják ket… szóval nem okozhatnak bajt.

– Kedves kuzin – próbálok udvarias maradni –, elárulom, hogy háborúidején füstösék szélnek eresztik ket, hadd ritkítsák a gyep re tévedellenséget. Az anakbutok e téren nemigen okoztak eddig csalódást.

– Akkor hát ott lesznek szétszóródva a pókmajor környékén – összegziaz elhangzottakat Tessina. – Nem gond. Majd óvatosan mozgunk, rségetállítunk éjszakára, meg ilyesmi.

– Nem leszünk ott olyan sokáig, hogy rséget kelljen állítanunk –pontosítja Salvestro. – Csak odamegyünk, szerzünk néhány bálát és…

Nem! – vágok közbe. – Nekünk nem pusztán pókfonal kell. Azzal csakpár hetet vagy hónapot nyernénk.

Rám merednek, én pedig ellentmondást nem t en folytatom.– Az azim anakbutokra van szükségünk. Át kell hoznunk bel lük

egypárat ide, Codravarba. Senki nem mer ellentmondani.Lehet, hogy nem becsülnek sokra, de hogy most sikerült meglepnem

ket, abban biztos vagyok.

3.

257

– Láttok valamit? – kérdem. Hiába, a szemem már nem olyan éles, mintifjúkoromban volt.

– Csak homokot – feleli Tessina. – A sashoz én legfeljebb rikoltásbanvagyok mérhet – menteget zik, pedig nem is haragszom rá. Amennyi id thomályos laboratóriumban, pislákoló mécsfénynél töltött, csoda, hogy látmég valamit egyáltalán.

– Szerintem az ott El Okran – mutat a távolba Salvestro. – És minthanémi mozgást látnék a környékén – teszi hozzá a nyakát nyújtogatva.

– Biztos dzsadok – sóhajtok lemondóan. Igazság szerint nem vagyokmeglepve: volt id m hozzászokni, hogy az ötleteim nem váltják be ahozzájuk f zött reményeket. Egyáltalán mi sikerült nekem az életben, egy-két gyerekkori csínyt leszámítva? Attól tartok, nem kedvel engem aKosfejes Úr.

Kiköpök, és a gázló felé nézek, ahol nemrég úsztattuk át a lovainkat.– Az oszlopot is látod? – kérdem a papot. A folyómederbe állított

márványpilléren figyeltük az apadást az elmúlt hetekben. Nem minthaérdekelne, de minél tovább beszélgetünk, annál kés bb kell parancsotadnom a visszavonulásra.

– Nem – rázza a fejét, majd rám néz. – Mit forgatsz a fejedben?Meghökkenek. Salvestro tervet akar. Ráadásul t lem. Lidérces. Hát nem

veszi észre, hogy teljesen értelmetlenül zarándokoltunk idáig, és épp idejevéget vetnünk a komédiának?

A többiek felé fordulok, hogy a közönyükb l és a csalódottságukbólmerítsek er t a válaszhoz, de csupa figyelmes tekintettel találkozom. Mi leltitt mindenkit?

– Küldjünk ki felderít ket, Girolamo? – kérdi egyikük tiszteletteljesen,és én rájövök, hogy azért ilyenek, mert az amund legy jét látják bennem.Egy h st! Hogy bélelné ki ket a homok.

– Nem kell – hárítom el az ötletét, majd legnagyobb döbbenetemre ígyfolytatom: – Inkább magam megyek.

Majdnem utána kapok a szavaimnak, de tudom, hogy már kés .Úgyhogy gyorsan a földre csusszanok a nyeregb l, remélve, hogybalesetnek álcázhatom, ha közben leharapom azt a lelkes, szaporanyelvemet. Persze nem teszem – ehhez is éppoly gyáva vagyok, mint bármimáshoz.

– Elkísérlek, ha nem bánod – dobban mellettem a porba Tessina.Válasz gyanánt csak egy bólintásra telik t lem – egyel re túlságosan

leköt saját magam átkozása. Szó nélkül fordítok hátat a díszes társaságnak,és mogorván indulok Okran felé.

– Láttál már óriáspókot? – firtatja a boszorkánymester.

258

– Élve nem – felelek hátra se fordulva –, de tavaly partra sodort egyet afolyam. Már nem volt meg az összes lába, és a potrohát is kikezdték ahalak, úgyhogy inkább visszarugdaltuk a vízbe, nehogy a b ze odacsábítsonvalami még nagyobb ocsmányságot.

– Mire gondolsz?– Akármire. Ne is beszéljünk róla! – Ennyi is épp elég, hogy gyomrom

gombóccá sz küljön.Szótlanul bandukolunk tovább; pár perc múltán már én is ki tudom venni

a távolban mozgó alakokat.– Tevék – rögzítem a kétségbevonhatatlan tényt.– Emberekkel? – kérdi a n .– Úgy t nik, azokból is akad pár. – Hunyorgok. – Mindenesetre

húzódjunk a s be – intek magányos fákkal tarkított ritkás bozót felé. –Hátha úgy nem vesznek észre.

Óvatosan haladunk, végig rajta tartva szemünket a szárazon zörglevelek közül el -el bukkanó majorság skarlátvörös falain. Jókora,hosszúkás vályogépület, csipkézett mellvédekkel, és a magasban pár

réssel: lakói könnyen ellen tudnak állni egy kisebb portyázó seregnek is,ha úgy hozza a szükség.

– És a pókok? – faggat tovább Tessina.– Szerintem még az épület körüli vermekben vannak – felelem,

szusszanásnyi id re megpihenve egy pálma árnyékában. – Különben nemjárkálna ott olyan békésen az a sok dzsad.

Ezt nem kellett volna mondanom.Neszt hallok jobbról, egy szikkadt kaktuszliget fel l. Ahogy

odapillantok, a felszök porgejzírb l birkányi test , soklábú lény – egykifejlett azim anakbut – lódul felém. A Legnagyobb Úr egy percet semveszteget, hogy a tévedésemre figyelmeztessen.

Már kezemben a ramiera, mire rájövök, hogy a rövid pengéjével nemsokra megyek az anakbut ellen. Azért becsülettel magam elé tartom, és egybizonytalan lépést teszek hátrafelé: ha az amund ellen m ködött a módszer,talán ezúttal is beválik.

– Vigyá… – próbálom figyelmeztetni a boszorkánymestert, de torkomraforr a szó: a dög egyszer en nekem jön és a porba taszít, nem tör dvefegyveremmel, melynek hegye – fájdalom – ártalmatlanul siklik le arról,amit a fejének vélek.

Marad annyi lélekjelenlétem, hogy felrántsam a térdeimet – a lény ígynem tudja belém mélyeszteni rágóját, melynek nyálkával borított hegyearcomtól alig arasznyira kaszálja a leveg t.

259

Agyamnak az a része, amely a közöny falával rekeszti el magát apániktól, megállapítja, hogy a anakbut alig nehezebb egy középtermetembernél, úgyhogy a jelen állapot talán egészen sokáig fenntartható.

Aztán érzem, hogy lábak mélyednek a puha földbe körülöttem, ésrádöbbenek, hogy hamarosan alkalmam lesz megtapasztalni, milyen er senszorít egy óriás zugpók. A hirtelen kétségbeesés szülte er vel megpróbálomhasba döfni – hiába.

Amikor a lábak összeérnek a hátam alatt, rájövök, hogy az elmémteljesen üres – talán a gondolatok már elmenekültek valahová. Jobb híjánhátrafeszítem a fejem, és a homlokomhoz szorítom a ramieramarkolatgombját: hadd nyársalja fel magát a dög, amikor majd az arcombamar.

Felnyögök, ahogy megpróbál közelebb vonni; érzem, hogy ezzel azer vel nem tudok dacolni, és hogy térdeim lassan a mellkasombaprésel dnek. Már nem tudok lélegezni; szemem el tt karikák ugrálnak. Arágók furcsa recsegés közepette nyomulnak egyre közelebb, aztán…

Irgalmatlan erej ütés ér, amit l zsibbadtan ernyednek el az izmaim, azazim anakbut pedig komótosan legördül rólam.

– Tessina…? – kérdem nehezen forgó nyelvvel.– Neked is jutott bel le? – A boszorkánymester mellém lép, és fürkész n

néz le rám. Füstölg bal kezének ujjai közt még szikrák pattognak. –Sajnálom. Hirtelenjében nem jutott más az eszembe.

– Mi tartott eddig?– Meddig? – Elkerekedik a szeme. – Alig pár pillanatot birkóztatok.– Érdekes. Nekem óráknak t nt.Fura dolog az id : néha úgy t nik el, mint az els kupica törkölypálinka

az újév ünnepén, máskor meg olyan lassan fogy, mint az ecetes bor.Merengésem közben csendben nézem, ahogy társam halálra döfködi a

villámától béna pókot.– Ha inkább összekötözted volna, kevesebbet kellene elhozzunk a

majorból – jegyzem meg rosszallón.– Nincs kötelünk. Se id nk.– Mindegy; segíts fel! – nyújtom a n nek a kezem, de rögtön vissza is

húzom. – Várj csak… – Mi az?– Láttál te már ilyen randa datolyát életedben? – mutatok fektemben a

pálma koronájára, ahol, mit ad a Kosfejes, riadt tekintet dzsad fickó próbáleggyé válni a levelekkel.

Nagy nehezen feltápászkodom.– Lejössz magadtól, vagy kell egy kis biztatás? – kiáltok oda neki.

260

– Én megy, nagyúr… megy, megy! – A füstös csúnyán töri a gorvikit, dea fürgén engedelmeskedik. Majmok ezek, akárki láthatja.

Mire a földre dobban, nagyjából le is porolom magam. Örömmelállapítom meg, hogy nincs nála fegyver.

– Halljuk – kezdem mosolyogva –, mit kerestél odafönn? Méhkaptárt?Madárfészket? Mert annál még neked is több eszed van – összehúzom aszemem –, hogy utánunk kémkedj, igaz-e?

– Nem kém, nem! Én lát azim anakbut láb, én mász fa, hamar, hamar! –hadarja a dzsad szaporán hajlongva, kezeit a mellén összekulcsolva.

– Hogyhogy csak a lábát láttad? – kérdezi Tessina. – Csábosan kidugta abokrok mögül?

– Azim anakbut ás föld, megy alája. – A füstös a kráterre mutat, amithomok alól el robbant támadóm hagyott maga után. – De nagy két láb kint.– Óvatosan megböki sarujával a dög els végtagjait, én pedig kénytelenvagyok igazat adni neki: a homokból az ég felé meredve valóban úgynézhetnek ki, mint két vén, barna kaktusz.

– Na de ha elássa magát, nem lát semmit – akadékoskodik a n . – Akkorhonnan tudja, mikor kell támadnia?

– tud, tud! – szajkózza a dzsad.Ha van valami, amit szeretek bennük, az az, hogy bármilyen helyzetben

tudnak vidáman bazsalyogni.– Te lép, hall, jön és öl! De azim anakbut okos: ha egy lép, jön, ha

kett , három lép, jön, de ha lép sok, marad, vár. Okos!– Engem is leny gözött az intelligenciája – vágok közbe fanyarul. – Te

fickó… Hogy is hívnak?– Kara Tanimza. Jó ember, jó apa. Nyolc gyerek, jahajj! – égnek emeli

karját, éreztetve, micsoda teher ennyi éhes szájat etetni.– Tehát Kara Tanimza: szerinted miért vagyunk itt? – firtatom.Töpreng egy kicsit. Egy gorviki nemes és kísér je, egy villámokat uraló

varázstudó.– Te és te: kett keresked ? – kockáztatja meg.– Eltaláltad. – Szélesen elmosolyodom: egész értelmes füstösre

akadtunk. – Hát azt tudod-e, miért tartunk El Okranba?– Pókfonál – feleli. – Pókfonál akar minden koszos gorv… okos

keresked . Én ad, olcsó. Ott drága, én olcsó!– Van pókfonalad? – nézek rá hitetlenkedve. Ránézésre minden vagyona

egy pár nyersb r saru, egy b szárú nadrág és egy verejtékfoltos, egykortalán fehér ing.

– Lesz! – szögezi le magabiztosan. – Ad pénz és lesz!

261

– Kétlem – rázom meg a fejem. – De ha segítesz nekünk, gazdagabblehetsz pár rúpiával. – Azt nem teszem hozzá, hogy ellenkez esetben párkésszúrással: ha tényleg olyan értelmes, amilyennek t nik, rájön magától is.

– Én segít! – ragyog az örömt l a dzsad. – Én segít olcsó, nem drága!– Kezdetnek áruld el, hol találunk pókfonalat! – kapcsolódik be a

beszélgetésbe Tessina. – Mert ha jól sejtem, hálót sz ni nem szokásuk.– Talán a seggükb l eregetik – t döm fennhangon.– Nem, nem! – állítja határozottan a dzsad. A póktetemhez guggol, és

egy ki tudja, honnan el varázsolt késsel felhasítja a potrohát. – Te jön, néz:itt nincs pókfonal, csak belek. Fejb rbe se víz, de azért homlok izzad. –Cáfolhatatlan az okfejtése. – Azim anakbut csinál háló hús köré, tesz tojás,ás föld. Aztán tojás lesz kis pók, aztán kis pók lesz nagy pók.

– És meg tudod találni a fészkeket?– Itt nem – mutat körbe a tájon még mindig guggolva. – Gödör, El

Okran – int a major felé a pókvermekre célozva, majd várakozásteljesen nézrám, és a földbe szurkálja a pengét, hogy a mocskot letakarítsa róla.

– Akkor sajnos oda kell mennünk – állapítom meg. – Úgyhogy próbáljelvezetni addig, de úgy, hogy közben ne kelljen több szörnyeteggelösszefutnunk!

– És dzsadokkal se – toldja meg Tessina. – Jut eszembe: akiket láttunk,azok állandóan ott tanyáznak?

– k menekül – feleli komoran Kara Tanimza. – Jön amund sereg,mindenki menekül. Én is. El Okran üres, de ott udvar és kút.

Iszik sok ember, sok teve. Aztán jön vörös hold, és k menekül. Aztánjön kék hold; itt se teve, se ember.

Összenézünk a boszorkánymesterrel.– Mi lenne, ha éjjel tennénk egy óvatos körutat arrafelé?– Salvestróval és a többiekkel? – néz a szemembe ért n.– Úgy biz' ám.Az ilyen ötletek eredményeképp születnek a h sök. Valamint a holtak

ezrei.

4.

– Ti kérdez, én mond! Minden! – pislog ránk a dzsad olyan szemekkel,mint egy kóbor ebek közé keveredett macskakölyök.

Némán bámulunk vissza rá; próbáljuk összerakni magunkban az addighallottakat.

– Szerintem pihenj le inkább! – mondom neki végül. – Még csak mostmegy le a nap; alhatsz vagy két órát. Hosszú és nehéz éjszaka vár ránk.

262

– Én is megy? – kerekedik el a szeme.Bólintok. Láthatóan elszontyolodik.– Nézd a jó oldalát – vigasztalja Salvestro. – Akár egy ló után kötve is

húzhatnánk odáig.Kara Tanimza erre felvillant egy vigyort, jelezve, hogy érti a tréfát; nem

tudja az oktalan állatja, hogy ha a pap vezetné a csapatot, pontosan eztörténne vele.

– Amott lefekhetsz – mutatom neki a helyet a lovak mellett, majdmagamhoz intem két társamat. – Értettétek, amit makogott?

– Nagyjából – bólint Tessina. – A pókmajor mögött vannak valamifélevermek, amiket téglával raktak ki, és homokkal béleltek. Eddig abbantanyáztak a dögök. Mikor leszedték az aknák tetejér l a rácsot,szétszéledtek a környéken.

– Viszont odalent maradtak a fészkek, bennük a kis pókokkal – f zihozzá Salvestto. – Nem lenne elég azokból vinni párat?

– N stényekre van szükségünk – magyarázza türelmesen aboszorkánymester. – Te meg tudnád ket különböztetni a hímekt l?

– Hát, gondolom a fiúknak itt is van…– Nincs nekik – szögezi le a n .– És nincs sörényük, tarajuk vagy agancsuk sem – teszem hozzá. –

Ráadásul azt hiszem, nem lesz id nk kivárni, amíg feln nek… ésfogalmunk sincs, hogy egy fészekalja fiókánál hogy alakul a nemekmegoszlása. Szóval mindenképp szükségünk van pár kifejlett példányra is.

– Ne aggódj! – veregeti meg a pap vállát Tessina. – Ha sikerül rájukdobni egy ponyvát, már könnyen összecsomagolhatok.

– Ha sikerül – ismétlem borúsan. – Láttátok ti ezeket mozogni?Fürgébbek egy versenylónál.

– Homokon? – kérdi a n , és tüntet en rátelepszik egy sziklára, jelezve,hogy a végtelen sivatag csak jó pár mérfölddel arrébb kezd dik.

– Akárhol – nézek a szemébe.– A dzsad azt mondta, félnek a t zt l – ragadja magához a szót

Salvestro. – Pár fáklyással talán hazaterelhetnénk ket.– Már ha nem kéne a visszaúton úszniuk egy kicsit, amire feltehet en

nem képesek – világosítom fel a lustán hömpölyg folyamot méregetve.– Egyébként míg odavoltál, sikerült megtalálnom az oszlopot, amit a

múltkor emlegettél – jegyzi meg a pap. – Ott van ni!A távolba mutat, de az alkonyatban úgyis hiába er ltetném a szemem;

arrafelé nézek és bólogatok hát, majd visszafordulok az embereimhez.– Valami hír? – kérdem.

263

– A legfels emeleten fényeket látni – jelenti a soros r. – Talánbevackolta magát ott pár füstös éjszakára.

– Pontosan hány fényt látsz? – érdekl dik Salvestro.– Egy, két… ötöt. Azt hiszem.– Akkor elég sokan lehetnek. Ennyit az elhagyott udvarházról –

nyugtázom lemondóan. – Tulajdonképpen már csak az amundokhiányoznak.

– Azért megpróbáljuk, nem? – néz rám Tessina.Jogos a kérdés. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy hagyom az

egészet a fenébe, és inkább összefogdosok pár tucat menekültet, aztángyorsan eladom ket rabszolgának, amíg a háború miatt le nem esik azáruk, majd irány Erion – ott ugyan sosem találnak meg! De mire mindeztvégiggondolom, arra is rájövök, hogy ha netán sikerül szereznem pár azimanakbutát, többé nem kell ezen az átokverte határvidéken rejtegetni a drágafonalüzemet, és végre itt hagyhatom ezt a helyet. Egy ilyen jövedelmeztitkot kitudó h snek nyilván elnézik, ha egy kellemes tengerpartivároskában állítja fel a szöv székeit… mondjuk Mederában vagyRacallóban.

Megnyalom a szám szélét.Ne aggódj! Belevágunk.

264

5.

És valóban: két óra múltán már összeszorított tenyerembe vágottkörmökkel gubbasztok az El Okrant övez ölnyi mély árokban, ésigyekszem legy rni az ismeretlent l való rettegést. Testközelb l az épületsokkal magasabbnak és fenyeget bbnek hat; falai mintha vérben áznának avörös hold fényénél. Nagyot nyelek.

– Indulhatunk? – kérdi a mellettem kuporgó alak. Mintha látnék mögöttemég valakit a velem tartó fél tucat emberb l, de hogy a pap vagy aboszorkánymester-e az, meg nem tudom mondani.

– A nagykapu? – kérdem.– Zárva. – A hangjáról végre felismerem: Damian az.– Kapu zár, ha éjjel, kapu mindig zár – teszi hozzá kérdés nélkül a

jobbomon lapuló dzsad. – Itt mindig sok éhes sakál, rossz ember, koszostolvaj. Ha sötét, minden ajtó bezár.

– Innent l – mondom neki lassan, igyekezve minden egyes szavamnakkülön nyomatékot adni – csak akkor szólsz, ha kérdeznek. Megértetted?

Bólint. Okos fickó, tudtam én. Megérte lecsalogatni a fáról.– Bemászunk – fordulok vissza Damianhoz. – Tudom, hogy a fényeket a

túloldalon láttuk, de azért próbáljátok csendben feldobni a köteleket.A katona bólint, int a többieknek, aztán hang nélkül teszik a dolgukat

valamennyien. Miután a horgonyok beakadnak a mellvéd másik oldalán,szabad az út felfelé.

– Csak utánad – lendíti felém a kötélvéget a feketeségb l el bukkanóSalvestro, miután a fegyveresek felérnek.

Elfintorodom, aztán nekivágok… és minden macskamozgású gorvikiszégyenére csigalassúsággal haladok felfelé, a gyakori pihen k alatt holtteherként himbálózva ég és föld között. A pap a szomszédos kötélenkönnyedén megel z; Tessina szintén elém vág, úgy, hogy el tte még adzsad is felér. Mire a fal tetejére küzdöm magam, már nem vagyok sem él ,sem holt – a térdemre támaszkodva kapkodom a leveg t, és hálát mormolokazért, hogy nem a többieknek kellett felrángatniuk.

De megfordult a fejükben, az egyszer biztos.– Lépcs ? – kérdem.Damian némán el remutat.– Ketten el re, a dzsad velem, többiek utánunk! – sziszegem egy

szuszra, majd hozzáteszem: – Pókfonalat meg ponyvákat keressetek!Legalul kezdünk.

265

Néma árnyakként, görnyedten osonunk el re a vörös hold fényénél,igyekezve fedezékül használni a gyilokjáró udvar fel li fakorlátját. Messzenem tökéletes, tudom jól, de legalább mi is átleshetünk a réseken – bár látniéppenséggel nem látunk egyebet, csak az oszlopokkal szegélyezettkörfolyosókat és az udvar feketén komorló négyszögét odalent. Aszagokból ítélve mindenféle jószágot tartottak ott, de mivel a hangjukatnem hallani, úgy vélem, már elmenekítették ket a háború el l.

– Halkan! – sziszegem Kara Tanimzának, miközben óvatosan magamelé irányítom. Nem hiszem, hogy bármivel próbálkozni merne, de nemfelejtettem el, hogy a póktetemnél rögtönzött anatómiai bemutatója el ttmilyen hamar kapta el azt a kést.

– Jöhettek – hallom lentr l a suttogást.A csigalépcs fokai kopottak, a hely sz kös, de szerencsére hamar

leérünk. Behúzódunk a kapu boltíves átjárójába, amíg az el védünkátvizsgálja az alsóbb szinteket.

– Három teve az egyik istállóban – jelenti Damian, miután mindannyianvisszatérnek –, egyébként semmi. Nézzük át az emeletet is?

– Ott legalább három ember van, én pedig egyel re nem akarok harcot.Pontosan mi az a semmi? – tapogatózom óvatosan.

– Üres karámok, üres raktárak, üres pincék – sorolja. – Mindentelhordtak, csak pár törött cserép meg egyéb szemét maradt. A

hombárokban annyi lisztet sem hagytak, hogy elfedje a fenekükbe karcoltbogár véseteket. Talán csak a kútból nem vitték el a vizet – bök az udvarközepe felé. – Bár az itatóvályút nem töltötték újra maguk után.

– Tessina! – intem magamhoz a boszorkánymestert.– Mondd! – dörmögi.– Ha jól értem, a dzsadok rúnákkal tartják távol a kártev ket. Úgyhogy

biztosan használnak mágiát a pókfonál védelmére is. Tudd meg, honnansugárzik a leger sebben – nézek a szemébe. – Hátha nem kell udvariatlanulrátörnünk azokra, akik itt húzták meg magukat éjszakára.

– Sokkal többen vagyunk – mutat rá a n .– Csak nem tudjuk, kikkel szemben. Láss neki!Nagyot fúj, aztán mormogni kezd, és hamarosan hideg ujjak tapintását

érzem a b römön. Megborzongok.– Szemben az emeleten, pont középen – szólal meg Tessina, miután

kitisztul a tekintete. – Ott olyan er s a mágia, hogy minden mást elnyom.– Induljunk – intek a többieknek, és elégedetten nyugtázom, hogy nem a

kivilágított termeket kell elfoglalnunk.

266

Felmászunk a csigalépcs n, majd odasompolygunk a középskétszárnyú ajtóhoz. A boszorkánymesterre nézek, aki határozottan bólint,majd az öklömnyi lakatra mutat, amellyel lezárták.

– Ez is meg van b völve? – kérdem.– Tudja a fene – vonja meg a vállát. – Annyi minden érz dik itt

egyszerre, hogy nemigen tudom megállapítani. De ha akarod, Girolamo,egy pillanat alatt lerobbantom.

– Ne! Túl hangos lenne. Damian, te ugye értesz a zárakhoz?– Ó, igen! – a fickó vigyora megcsillan a holdfénynél. –Akkor nyisd ezt

fel! Ti pedig – fordulok a többiekhez – figyeljétek a környéket!Én inkább a zártör munkáját próbálom meglesni, de csak annyit látok,

hogy nagy üggyel-bajjal meggyújt egy tolvajlámpást, aztán odainti egyiktársát, hogy tartsa neki; onnantól meg már semmit nem tudok kivenni,annyira körbeállják a bejáratot. Csak egy kevés sárgás fény szökik kiközöttük, kihasználva a b kalandozó köpönyegek hiányát. Jobban felkellett volna készülnünk erre az útra, azt hiszem.

Aztán halk recsegés és még halkabb káromkodás után egy tompakattanás hallatszik, furcsamód nemcsak a lakat irányából, de valahogy atarkóm mögül is – és talán nem csupán én érzek így, mert hirtelen meglepetttekintetek kereszttüzében találom magam.

– Vigyázat! – Igazából nem tudom, mit l tartok, de a figyelmeztetésbefejezetlen marad: az épület bal oldalán lassan kinyílik egy ajtó, és mint avégzet angyala, el bukkan mögüle egy meztelen kardot markoló, gatyáravetk zött dzsad.

Szorult helyzetben az ember annyi mindent észlel egyszerre, hogy azszinte már szédít . Látom, hogy az illet úgy két fejjel magasabb nálam, ésolyan izomzattal bír, mint egy vásári er vész. A testét sebhelyek éstetoválások különös rendszere borítja, és összességében fenyeget bbbenyomást kelt, mint egy nehézlovasroham.

A harcos felénk néz, de még nem lát minket: szemének szüksége van párpillanatra, hogy megszokja a sötétséget.

Damian ezt a haladékot használja ki arra, hogy a szegycsontjába hajítsonegy t rt.

A dzsad el regörnyed, átbukik a korláton, és hatalmas csobbanássalzuhan az itatóvályúba odalent.

Ennyit arról, hogy elfelejtették újratölteni.Emberem vigyorogva fordul felém. Nyilván dicséretet vár a jól irányzott

dobásért, holott épp arra készülök, hogy a pokolba küldjem: modortalanbehatolásunk mostantól aljas támadásnak min sül, bárhogy is nézzük. Ám

267

átkozódásra sem jut id m, mert a lakatja vesztett ajtószárnyak kivágódnak,hogy a mögöttük honoló sötétség néma alakokat okádhasson a folyosóra.

– Szép estét! – szól Damian, miközben megcsavarja t rét a legelsmellkasában, áldozata azonban tovább tör el re, a földre taszítja, ésrázuhanva…

...beleharap?Próbálom elhitetni magammal, hogy csak az árnyékok játékát látom,

pedig emberem úgy üvölt, mintha nyúznák.– Vissza! – kiáltom, ahogy a dermedtségem elillan, társaim pedig

hátrálnak, és pár t rt hajítanak a tömegbe, minden látható eredmény nélkül.Az ellenség lassan nyomul tovább, megkerülve-átlépve Damiant, akinekmár csak a verg dése hallatszik. Társa még áll, és egy rövid pengévelcsapkodja a felé nyúló kezeket.

– Él holtak – köpi a szót a boszorkánymester. – Egész sereg.– Fényt! – üvöltöm, ahogy a torkomon kifér. – Tüzet, az istenért!– Adj tüzet, urunk! – harsogja a pap különös hangon; mire rájövök, mit

akar, már túl kés . – Te, aki a Legnagyobb Úr vagy mind közül, szítsd felharagod lángját!

A következ pillanatban mintha távoli mennydörgés visszhangjáthallanám; aztán fájdalmas robaj kíséretében a kért lángoszlop lesújt, éslobogó katlanná változtatja el ttem a körfolyosót, ahol feketekísértetalakokként égnek porrá él k és holtak, alig pár szívdobbanás alatt.

– Salvestro! – zihálom, miközben megtorlóm h ségt l verejtékezhomlokomat. – Te megsütötted két emberünket!

– Nem gondoltam, hogy ily b kez en méri áldását az én uram…– Az Ibarában vagyunk – emlékeztetem. – Aki ebben a sivatagban t zzel

játszik, könnyen lángtengert kaphat a nyakába.Nem válaszol. Meredten néz valamit a hátam mögött, s közben mintha

mormolna az orra alatt.A bennem lakozó életösztön utasítja lábaimat, hogy vigyenek odébb, én

pedig az események egyszer szemlél jeként fordítom oldalra a fejemet,hogy lássam a lángtengert túlél rémek egyikét, ahogy el renyújtottkezekkel törtet felém az üszkös halmokon át, nem tör dve azzal, hogylassan maga is tüzet fog.

– Legnagyobb Úr – kántálja a pap –, adj er t!Majd meglendíti a kezében fehéres fénnyel felizzó árnykorbácsot, és

egyetlen csapással kettéhasítja az él holtat.– Köszönöm, uram! – ujjong fel… aztán reccsenést hallok, és mikor felé

rebben a tekintetem, már csak azt látom, ahogy csodálkozó tekintettel

268

oldalra d l: a koponyáját átjáró nyílvessz unikornisszarvként meredezik ahomlokára tetovált kosfej szemei között.

– Íjász! – kiáltom, már vet dés közben.Rosszul fogok padlót; a könyökömbe nyilalló kín egy pillanatra

elhomályosítja a szemem, kiszolgáltatott helyzetemet azonban nemhasználják ki a járkáló tetemek, és nyílzápor sem söpör végig a folyosón.

Csend van.– Láttátok, ki l tt? – fordulok a többiek felé.– Hadzsi! – vágja rá Kara Tanimza, aki egy oszlop takarásában lapít. –s dzsad; megy sivatag, harcol, megy, harcol, meg nem áll!– Dobót r? – érdekl döm halkan.– Messze van – szögezi le a hátvédek egyike.– Tessina! – szólítom a boszorkánymestert. – Le tudod szedni valahogy?– Nemigen. Túl sok mágia szabadult el az imént. Fene tudja, mi sülne ki

abból, ha én is varázsolni próbálnék.– Gyáva! – vágom a képébe, majd a többiekhez fordulok. – Akkor ti

kerüljétek meg, és…Ennek sem jutok a végére: torkomra forr a szó, ahogy megpillantom az

elhamvadt testek üszkén át felénk gázoló sz szakállú, múmiának is beilldzsadot. Ezüst rúnákkal hímzett éjfekete kaftánja láttán rádöbbenek: hamegfeszítenének, se tudnék másképp elképzelni egy valódi hullamágust.

– Mindenki maradjon nyugton! – figyelmeztet, enyhe abradóiakcentussal ejtve a szavakat. Hanyagul megdörzsöli mellkasát, nyilván csakazért, hogy a parázsfény megcsillanhasson a testét övez véd aurán.

Megmaradt embereimnek szerencsére több eszük van annál, hogykésdobálással próbálkozzanak, de a helyzet megoldásához ez sem viszközelebb. Jobb híján feltápászkodom, és egy üdvözlésfélét rögtönz k, amielakad valahol a bizonytalan biccentés és az enyhe meghajlás között

– Megtisztel e találkozás – mormolom.Kara Tanimza fogai jól hallhatóan vacognak.– Számomra pedig a legtisztább, szinte öröm – feleli a nekromanta –,

hogy e kései összejövetelt egy bizalmas beszélgetéssel koronázhatjuk meg,és avathatjuk mindörökké emlékezetessé. Szeretettel látlak vendégülszerény hajlékomban! – teszi hozzá, és int, hogy kövessem.

Sarkon fordul, én pedig, Tessina kíséretében, a nyomába szeg dök.Remélhet leg hátul nincs szeme, és így nem láthatja félelemt l rogyadozólábaimat.

– Ború felh zi a homlokomat, Girolamo mester – fonja össze ujjait aszakálla el tt, miután helyet foglalok a szobáját díszít bársonypárnák

269

egyikén. – Alig egy órával ezel tt még az arénák legdics bb bajnoka és egytucat síron túl is h harcos vigyázta éber tekintettel hurik kacajával édesálmomat. Aztán jöttetek ti.

– Bármilyen hihetetlennek t njék – nagy leveg t veszek, és egy óvatospillantást vetek a mennyezet felé –, mi valójában békés keresked kvagyunk.

– Az igazság hangja szól a szádról – bólogat a dzsad, és rezzenéstelenarccal teszi hozzá: – F leg az a fellegek hónából lecsapó rubinvöröslángoszlop volt olyan, mint mifelénk egy agyafúrt megoldás a kett skönyvelésben.

– Ha itt lenne az oázis ura – jegyzem meg, el készítve a terepet egyóvatos oldalvágásnak –, akinek a házát birtokba vetted, tanúsíthatná, hogyévtizedek óta állunk vele kölcsönösen jövedelmez üzleti kapcsolatban.

– Az oázis ura – feleli egy antilopra les krokodil mosolyával – énvagyok; mindig is én voltam. – Megingásomat látva hozzáf zi: – De hálaGalradzsának és az emír kegyének, nem ebben a teveszaros koszfészekbenteng dtem idáig, és a szorgos gazdálkodás teend i közül egyedül a gorvikiaranyak megfontolt befektetését vállaltam magamra.

– Bölcs hozzáállás – lehelem.– Eddig talán annak volt nevezhet – vonja meg a vállát –, de Galradzsa

a tudója, hogy azok a boldog id k örökre elmúltak.– Sajnos igen – bólintok. – De, ha lehet, azért én vennék némi

pókfonalat. Meg persze pókokat is. Ha az amundok ideérnek – f zöm hozzáaz érthet ség kedvéért –, úgyis befellegzik az üzletnek.

– Ez bizony igen valószín . – T dve simogatja a szakállát, aztánmegjegyzi: – Éppenséggel tudok adni neked pár egészséges fiókát is,méltányos áron.

– Nekem nagyok is kellenek – próbálom emelni a tétet.– Azokat magadnak kell összefogdosnod.– Elbírunk velük – próbálok magabiztosnak t nni.– Nem kétlem – szabadkozik –, hisz kiváló harcosok és rettegett

varázstudók állnak szolgálatodban. Ám nyomaszt a gondolat, hogy éjjelesetleg nem fogjátok megtalálni ket, bármennyire perzsel islelkesedésetek heve. A reggelt pedig még meg is kell érnetek. Jócskánbenne járunk a vörös hold óráiban… és amint felkel kék testvére, mozgásbalendül a Shibara felé nyomuló amund hadoszlop el rse, hogy halált éspusztulást hozzanak e vidékre. Az iménti t zijáték biztosan idevonzza ket.

Elsápadok, ahogy eszembe jut az az els és egyetlen amund, akit elnap sikerült elpusztítanunk. Hány hozzá hasonló lehet az el rsben? És miminden egyéb? Másfel l a pókokra mindenképp szükségünk van… és most

270

kell megszereznünk ket, nem hetek vagy hónapok múlva, amikorra adzsadok fajtájából már csak emlék marad. Sokkal több katonát, ha akarnék,sem tudnék el teremteni – ráadásul ha üzletet remél t lem, talánvendéglátóm is hajlandó lesz maradni és segíteni.

– Nem gond – mondom hanyagul. – Tessina, küldj jelet Mateónak, hogyjöjjenek ide, és hozzák a lovakat is! –Visszafordulok az öreghez. – Amígideérnek, lesz id nk tisztességgel megalkudni.

Elvigyorodik.– Ha jól értem tiszteletteljes szavaidat, ajánlatot kérsz a pókfonalbálákra

meg a pókfiókákra. Emellett – folytatja némi gondolkodás után – szívedmélyén azt várod, áruljam el, mekkora vérváltságot tartanék méltányosnakés elfogadhatónak dics gladiátorom és az elpusztított tetemek után.

– Hát az én embereim? – kérdem megütközve.– Ti magatok sütöttétek ket ropogósra.Kétségbevonhatatlan tény.– A rémeid miatt – vágok vissza. – Mivel már marcangolták ket. És ha

már itt tartunk: a papomat is agyonl ttétek. Már-már pótolhatatlanveszteség.

– Szép szál pap volt – ismeri el. – De egyel re, ha meg nem sértelek,maradjuk talán annál a különleges pókfonalnál, melyb l, mint tudod, csaknálunk találsz hibátlanul fehér, garantált min ség , kézzel tisztított ésszakért k által bevizsgált, többszörösen díjnyertes bálákat.

– Melyekért én a ti hibátlanul sárga, évezredes múltú, színtiszta aranybóla legjobb pénzver k által vert, hibátlanul kerek rúpiáitokkal fizetek –felelem illend en. – Szóval hány bála van eladó?

– Harmincegy.– Akkor megvennénk a tevéket is – teszem hozzá. – Valamivel el is kell

szállítanunk az árut.– Sajnálom – tárja szét karját a dzsad –, a tevéim nem eladók. Egyébként

is az egekbe szökött minden hátas ára. A karavánutakon az a hír járja, hogyvalaki az emirátusát ígérte oda egy tevéért.

– Mesebeszéd.– Lehet – hagyja rám. – A helyedben mégis inkább a megürült nyergekre

polcolnám fel a bálákat.– Mármint amennyit megveszek bel lük – jelzem finoman.– Életed legjobb üzletét fogod velem megköti – ígéri mosolyogva.Ami a legmeglep bb, hogy így is történik, bár beletelik vagy két órába.

A végére azonban megszerzek mindent, amit akartam, összesen egysmaragdköves gy , egy topázzal ékített fülönfügg meg a pénzeserszényem teljes tartalma ellenében. Persze a megállapodás részét képezi

271

még mindenféle egyéb sallang, így például egy Gascalo városábanleszámítolható kötelezvény tíz arany conquára, amit úgysem tud majdbeváltani, meg az egymás lelki üdvéért és családja egészségéért elmondottimák – az esetében tizenkett , az én oldalamon harmincöt –, egy díszesturbán az els vég pókfonálból sz tt selyemb l az én oldalamon, illetve egyél holtakat jelz talizmán az övén. Ráadásként neki ígérem a dzsadfoglyomat, ha túléli a következ csatát. Mindent összevéve boldogancsapok a tenyerébe.

Egyedül azt találom gyanúsnak, hogy az tekintetében is elégedettségtükröz dik. Lehet, hogy megfeledkeztem valamir l?

Nincs id m töprengeni. Kintr l füttyszó jelzi a riadót, és én összeszorulószívvel kászálódom talpra, hogy az rszemek felé vegyem az irányt.

6.

Az ajtón kilépve nem a szikrázó napfény, hanem a por vakít el, amit asivító szél vág a képembe. Könnyeimen át látom, hogy az embereimid közben felsorakoztak vendéglátóm ajtaja el tt. Nem biztos, hogysegélykiáltásom hallatán betörték volna, de bátorságuk így is dicséretes.

– Mindjárt itt a vihar – nyugtázza mögülem a vén dzsad. – Homokotkavar az anyagi valóságban, és rületet azt asztrálsíkon. A közepében pedigott jön az amund sereg, hogy sújtaná ket a poklok fenekére az összesistenek átka!

– Tudsz segíteni? – nézek rá, kicsit felbátorodva a többiek társaságában.– Kölcsönadom az íjászomat – ajánlja fel nagylelk en –, és ha Galradzsa

megsegít, talán egyébbel is tudok majd kedveskedni.– Köszönöm – hajolok meg, bár ha eddig igazat mondott, akkor

magának is segít, hiszen a saját házát védi. – Van itt bármi, amit fel tudunkhasználni, ha megkezd dik az ostrom? – Kétségbeesetten kutatok ifjúkoriolvasmányélményeim között. – íjak és nyílvessz k, szurok és olaj…?

– Sajnálom – rázza a fejét. – A menekültek elvittek minden mozdíthatót.– A karámokban van egy csomó ócska agyagedény – veti fel Mateo, aki

ezek szerint már a lovainkat is elkvártélyozta odalent.– Az is valami – felelem, aztán a fogolyra nézek. – Töltsd meg ket

vízzel, és hordd ket a falakra! –Tüzeket oltani? – kérdi aboszorkánymester.

– Igen – vágom rá, majd, miután elgondolkodom azon, hogy igazábannincs itt semmi éghet , hozzáteszem: – Meg inni bel le, hamegszomjazunk.

272

Aztán a falakra sietek, hogy én is lássam, amit az rszemek. A kék holdfénye bántóan er s ma este – remélem, nem az amundok mesterkedéseimiatt.

– Hol vannak? – érdekl döm, de rögtön megpillantom magam is, miközeleg a d nék fölött: egy gigászi szekérer d, melynek ponyvái fémesencsillogó, óriás rovarszárnyakként verdesnek a szélben.

Fura nyomást érzek a szívem körül.– Legalább ötvenen húzzák – méregeti Mateo.Ahogy a d ne árnyékából el bukkannak, immár én is ki tudom venni

járm vet vontató alakokat. Különös módon egyetlen azúrkék szempár semvillan felénk: koszos kaftánba burkolózó dzsad söpredék vonul ellenünk.

Csak ne lennének sokszoros túler ben. Érzem, hogy egyre nehezebbenveszem a leveg t.

– Ezer pokol, ott Habán el-Tedzs, fiak, hadzsik, egy egész karaván! Ésnagy ellenség is ott, el-Deat Maber bej, híres rabló! – bök Kara Tanimzaegy tet l talpig vörösbe öltözött óriásra, majd gyorsan hozzáteszi: – Énmegy víz – és elinal.

Érdekl dve nézem a szakállas arcokat… aztán a rettegés hullámaminden el jel nélkül átcsap fölöttem. Ha nem rántja tagjaimat görcsbe afélelem, zokogva roskadnék magamba.

Nem tudom, mennyi id múlva múlik el a roham, és azt sem, hogyvészelik át a földijeim; az biztos, hogy én tápászkodom fel a földr llegkés bb, próbálva feledni a látványt, ahogy az egyik katonám hátat fordíta mellvédnek, és üvöltve veti le magát a magasból, hogy agyonzúzza magátaz udvar kövein.

A többiek kifelé merednek, és egy pillanat múlva én is látom, hogy anehézkesen mozgó amund járm közben elérte az épületet körbevev árkot.

– L j! – kiáltom a nekromanta íjászának. Nem vagyok biztos benne,hogy érti a parancsot, de lelkesen eregeti a nyílvessz ket fajtársai közé, akikvad üvöltéssel dobják félre a vontatókötelet, hogy aztán rendezetlentömegben törjenek tovább a fal felé. A szél túl gyenge ahhoz, hogy avessz ket eltérítse: a dzsadok úgy hullanak, mint a legyek.

Elégedetten vigyorgok, egészen addig, amíg egy azúrkék tekintet foglyulnem ejti a pillantásomat. Csak lassan tudatosul bennem, hogy az alak,akihez tartozik, egyedüliként maradt ki a rohamból és áll most is a helyén, aszekérer d legtetején. Egy amund.

– Azt – szólok az íjászunknak, és mutatom is, hogy értse. Bólint és l …de a nyílvessz porrá omlik a viharban, miel tt célját elérné.

Az amund mintha elmosolyodna, majd felegyenesedik ültéb l. N ,ráadásul a fájdalmasan gyönyör fajtából.

273

– Tessina, azt az álomszép tüneményt le tudod szedni valahogy? –kérdem a boszorkánymesterünket. Bízom benne, hogy a n i irigység majdnagy tettekre sarkallja.

– Nem lehet – felel tompa hangon. – Háborog az asztrálsík.Ennyit err l. Csalódottan nézem az ellenség vezérét, meg a szekérer d

falait, melyre a sivataglakók fürtökben aggatták fel málháikat, pokrócaikat,ládáikat és egyéb holmijaikat. A korsók meg a kecskeb r töml k viszontmég kívül sem kaptak helyet: azokat a dzsadok cipelhették, és aztánszerteszét dobálták ket, amikor rohamra indultak.

Különös.– Vágjátok el ket! – üvölti Mateo, és én rémülten veszem észre, hogy

kampós vég kötelek röppennek át a mellvéden, majd feszülnek meg egypillanat alatt, ahogy az ellenség elkezd rajtuk felfelé kapaszkodni. Kardotrántok, csépelni kezdem a legközelebbit, de jóval nehezebben boldogulokvele, mint képzelem.

– L j! – kiáltom az íjásznak, aki a párkányra ugrik, hogy maradék párnyílvesszejét a falak tövébe röpíthesse. Er teljes koppanás hallatszik, majdegy tántorgó lépés után kizuhan a semmibe.

– Mágia! – harsogja Mateo, ahogy a kövek zápora végigveri agyilokjárót. Bízom benne, hogy igaza van: inkább egy kis varázslat, mintegy ezred parittyás.

Nyakamat behúzva vágom el a kötél utolsó szálát, hogy a következ hözrohanhassak.

A vihar mintha er södne: dühödten akaszkodik a ruhámba, homokkaltömi tele fülemet és számat, igyekezve utat találni ég szemembe is.Üvöltést hoz a szél: a falon kívül egész emberfürt zuhan alá.

Néhány vágás, és újabb kötél pattan el. Körbepillantva tájövök, hogynem voltunk elég gyorsak: az ostromlók itt-ott elérték a mellvédet.Vezet jük, a vörös ruhás óriás már összeakaszkodva birkózik Mateóval.

– Tessina! – rikoltom, tehetetlenül nézve, ahogy a dzsad kerekedik felül,és t rét vicsorogva vágja emberem mellkasába. – Tessina, csinálj márvalamit!

– Nem merem! – sz köl a n .A haramia felegyenesedik, ránk néz, és lassú, megállíthatatlannak t

léptekkel megindul felénk. Mögötte néma árnyakként sorjáznak a társai.– Nem érdekel! – üvöltöm a boszorkánymesternek, miközben hátrálni

kezdek. – Csináld!Ha nem is azonnali, de annál látványosabb az eredmény: miel tt

ellenfelem kardtávolságba érne, kékesfehér villám indul útjára, amelykövethetetlenül cikázik a dzsadok közt, agyonsújtva mindenkit, akit elér.

274

Mikor elt nik, csak furcsa pózba merevedett tetemek sora és égetthússzag marad utána.

Kara Tanimza zött tekintettel oson át közöttük, letesz egy kosárnyi,vízzel telt csuprot meg korsót, aztán elinal.

Vigyorogva fordulok a boszorkánymesterhez, de addigra már is aföldön hever: üres szemgödréb l füst szivárog.

– Túl sok volt ez neki – szól embereim egyike. Társa a mellvédhez lép,és füttyent elképedésében, úgyhogy gyorsan csatlakozunk hozzá mi is. Err la látványosságtól valóban kár lenne lemaradnunk.

– Csontvázak – mondja, pedig láthatja mindenki, akinek szeme van: azújabb rohamot az él holtak támadása akasztotta meg. Az épület mögülsorjáztak el , hogy puszta kézzel marcangolják szét az ostromlókat.

– – Nyakam rá, hogy ez a vénember m ve – magyarázok magabiztosan.– Szép munka.

– Kár, hogy a tetves dzsadokat nem hatja meg. Ordítva kéneszétszaladniuk – jegyzi meg a mellettem álló.

– Biztos az amund b völte meg ket – találgatok. – Ha a csontvázak tis kizsigerelnék…

– Nem fogják – állapítja meg a katona, és nem is vádolhatom túlzottborúlátással: magam is látom, ahogy a járm re kapaszkodó csontvázakporrá omlanak.

– Legalább megpróbálták – bukik ki bel lem. – Derék csontfickók. Hamást nem is, a turbános majmokat megritkítják kicsit.

– És aztán mi lesz, Girolamo? – veti fel Treconto, maradék embereimegyike. – Összesen alig páran maradtunk. .. . Mit teszünk, ha újramegindulnak?

– Ne aggódjatok! – nyugtatom ket, pedig sejtelmem sincs, mihezkezdjünk. Némán és csalódottan nézem, ahogy a csontvázak lelkes hadátdarabokra zúzza a dzsadok maradéka.

Aztán az ostromlók visszatérnek az er dszekér köré, hogy azt mégközelebb nyomják a falakhoz, én meg csak állok ott, mint egy szobor, éselkeseredetten nézem az amundot, aki kényelmesen a szekérer d széléresétál.

– Rohadj meg! – üvöltöm, és jobb híján egy vizes palackot hajítok azazúrkék szem szépség felé, amely persze éppoly gyorsan foszlik porrá,mint minden egyéb.

De a víz nem. Az továbbzubog, egyenesen a n arcába.Fájdalmas kiáltás hallatszik, és megtorpannak az ostromlók, egyensúlyát

vesztett vezérük pedig kétségbeesett sikollyal zuhan alá a pókmajorudvarába.

275

Ostoba, rút halál.A dzsad támadók felhagynak az ostrommal, és csendes tanácstalansággal

szélednek szét az éjszakában.– Gy ztünk? – kérdi embereim egyike bátortalanul.– Id t nyertetek – felel helyettem a vén dzsad, akit szerintem a vér szaga

csalt ki rejtett odújából. – Nézzétek! – mutat a távoli horizont felé, aholmintha a hajnal els sugarai látszanának. – Arrafelé tombol igazán ahomokvihar. Onnan érkezik majd a f sereg. Készüljetek!

7.

– Te maradsz? – faggatom a nekromantát, miután ín-szakasztó irambanfelszerszámoztuk és felmálháztuk a lovainkat.

– Igen. Ezt a pókmajort még boldogult nagybátyámtól örököltem, ésnem szívesen hagynám itt üresen. Az amundok el l meg majd elrejt zöm.Nem fognak megtalálni.

– De mi megy, öreg csontmester; mi megy! – kurjant Kara Tanimzavidáman.

– Hát, igazság szerint te itt maradsz – lohasztom le a lelkesedését. Szintentudatom támad, látva, hogyan sápad el. – Sajnálom, de a ház urának

ígértelek. Odaát Gorvikban egyébként sem élnél sokáig – vigasztalom.– Indulhatunk, Girolamo? – sürget Treconto. – Mintha közeledne a

vihar.– Persze – bólintok. – Irány a gázló. Ha egy óriási pókot, vagy

közvetlenül egymás mellett két magas kaktuszt láttok, szóljatok!– Az épület mögött találtok párat – közli a vén dzsad. A legjobb

stényeket nem engedtük elkóborolni.Nem hazudott: a reggeli nap fényében valóban ott meredeznek a

tüskékkel borított pókkarok, és közelebb érve az is látszik, hogy az elesti homokvihar töltötte fel úgy az üregeiket, hogy végtagjaikat átdughattáka rácsokon.

– Hogy szedjük ki ket? – fékezi meg lovát az egyik katona. – Megfognak támadni, amint tehetik.

– El a köteleket! – parancsolom némi töprengés után. Összekötjük akarjaikat, és hozzuk ket a ráccsal együtt. Remélem, nem ólombólvannak…

Végül három pókot tudunk a hátasokra rakni, alaposan összekötözve éslópokrócokba csomagolva; a kilenc nyereg maradékán a fonalbálákkalosztozunk.

276

– Kössük egymás után a lovakat és gyerünk! – adok jelt az indulásra. –Nyakunkon a vihar!

Igazság szerint a szél ekkor már vadul ostromolja karavánunkat, büszkénhajigálva a leveg be azt a homokot, amit tegnap éjjel hordott ide.

– Alig látunk – jegyzi meg Treconto. – Meg se találjuk a gázlót.– Dehogynem – próbálok magabiztosnak látszani. – Dél felé van a folyó,

nyugatra a gázló; ha nagyjából délnyugatnak megyünk, pont a legjobbhelyen fogunk kilyukadni.

Cáfolhatatlan logikám azonban újfent elvásik a valóság meglepetésekb lkovácsolt páncélján: mikor ugyanis hirtelen elül a szél, és mi sóhajtvafogjuk vissza remeg lábú lovainkat, egyáltalán nem látjuk a Shibarát.

Észreveszünk ellenben egy sereget, mely onnan közelít, ahol a gázlónakkéne lennie. Rendezetlenül özönl dzsadok ezerszámra, jóval mögöttük egykülönös pengékkel felszerelt, délceg egység.

Amundok. Legalább százan.– Amondó vagyok – mondom a gyorsan közelg el rsökre bámulva –,

hogy induljunk az ellenkez irányba. Sietve.Hamarosan újra a vihar közepében találjuk magunkat, ahol az üvölt

szél és mindenhova beférk , b rünket izzó t kként döfköd homokmellett a rettegéssel is meg kell küzdenünk, kétségbeesve er ltetveérzékeinket, hátha sikerül id ben észrevennünk a porfellegek közt el retörellenséget.

– Girolamo! Itt kéne lennie a folyónak! – kiáltja társaim egyike.Alig hallom a hangját a szélviharban.– Eltévedtünk!– Erre! Utánam! – Jobbra húzom a gyepl t, reménykedve, hogy már

eléggé eltávolodtunk az amund f seregt l. – Átvágunk!Más esetekben ilyenkor következne a végs , dics roham. .. t lünk

azonban már csak szánalmas vánszorgásra futja kimerültségt l botladozólovaink nyergében.

– Itt vannak! – rikoltja az egyik katonám, és némi pislogás után mármagam is ki tudom venni a dzsadokat, ahogy megd lt fels testteligyekeznek el rejutni a viharban. Megnyugodva látom: k sincsenek túl jó

rben.– Rajta! – harsogom kardot rántva, és valami csoda folytán sikerül

ügetésre fognom hátasomat. Nem sok, de ahhoz elég, hogy utolérjem akétségbeesve menekül gyalogosokat.

– Ide! – fordulok vissza a nyeregben, miután levágtam az utolsó kett t.Csak remélni tudom, hogy a többiek nem maradnak le túlságosan.

277

Aztán valahogy megs södik el ttem a kaftánosok hada, és a katonáimkétségbeesett mutogatásából rájövök, hogy mögöttünk sem jobb a helyzet.

Bekerítettek.Nem biztos, hogy szándékosan tették, de a tény attól még tény marad: itt

vagyunk a s jében. Szemem kétségbeesve keresi a menekülés útját, de agomolygó homokfelh mindent elborít. Feltehet en minket is; ezért nemhánytak kardélre a dzsadok.

Egyel re.– Az a fehér ott mi? – bökök rá egy sziklára. –Az? – mereszti szemét a

társam. – Egy oszlopf .– A márványpillér, amin a folyó apadását figyelted, Girolamo – leheli a

másik, szinte áhítattal. – A mederben állunk!Meglep döm, de nincs id m foglalkozni azzal, hogy a Shibara vízszintje

történelmi mélypontra süllyedt – akad más, fontosabb tennivalóm.– Tovább, el re! – kiáltom. – Mindjárt Warvikban vagyunk!Összeszorított foggal indulunk tovább, neki az emberek s jének; majd

amikor a kavargó por rejtekéb l lovasok bukkannak el , belátom, hogynincs menekvés, és fáradt rikoltással vágom hátasom véknyába asarkantyút, hogy er m utolsó cseppjeivel minél több dzsad kutyátküldhessek magam elé a túlvilágra.

A szél süvítése magába olvasztja a nyerítéseket meg üvöltéseket, éshomályba borul a világ, amib l szellemekként t nnek el a fezes alakok.Lesújtok és hárítok, kétségbeesve kutatva a többiek után, míg végülvégképp megzavarodva valami ligetfélében lyukadok ki, ahol egy alattomoság úgy emel ki a nyeregb l, mint egy kétbalkezes tésztakeresked t.

Nagyot zuhanok, és egy pillanattá elsötétedik el ttem a világ.– Girolamo! – szólít valaki. – Girolamo! – ismétli. – Látom, hogy ébren

vagy!Felismerem a hangot, hogy ne ismerném fel: Romola ab Albezzo, a

hadak ura, két bátyám ifjabbika. Rádöbbenek, hogy egy pillanatnál talánvalamivel hosszabb ideig hevertem a földön.

Felnyögök, annak biztos tudatában, hogy nem kerültem a pokolra. Kizártugyanis, hogy ott még egy ilyen szörnyeteggel fussak össze.

– Lozzerto? – kérdem halkan, felkészülve a legrosszabbra.– Csak én jöttem, egy század pikás társaságában – feleli. – Szétzavartuk

a dzsad csürhét. És épségben kimentettük közülük a maradék kétemberedet, meg a lovakat is.

– Örülök – szólalok meg immár kicsit bátrabban, s t a szememet iskinyitom. – Jól vannak?

278

– Kiválóan – felel a sebhelyes arcú hadvezér. – Viszont a többiek, minthallom, mind meghaltak.

– Sajnos – ismerem el rosszat sejtve. – Harcba keveredtünk azamundokkal. És elhoztam egy csomó pókfonalat, meg néhány eleven pókotis.

– Véreink holttestét pedig hátrahagytad – emlékeztet Romola fedd n. –Ráadásul temetetlenül.

– Én… – kezdek bele, de rögtön rájövök, hogy ez volt az, amir lmegfeledkeztem. – Szóval nem volt több hátasunk. És nem jutott id arra,hogy temessünk.

– Akkor sem szép dolog ez, Girolamo – ingatja a fejét. – Lozzerto nemfog örülni neki.

Megsemmisülten hallgatok, miközben egyre azon járnak a gondolataim,hogy otthagytam a társaim tetemét a pókmajorban, egy szolgák nélkülmaradt nekromanta társaságában. Ha ezt a családf nk megtudja… Érzem,hogy kiver a víz.

– A folyóval mi történt? – próbálom másfelé terelni a szót. – Betemette ahomok?

– Csak egy id re – rántja meg vállát a testvérem. – Id közben áttört anéken, és folyik tovább, mint eddig. Az embereid elmondták, hogy

gondosan figyelted a vízállást, és el re tudtad, mikor lesz száraz a meder.Büszkék vagyunk rád, Girolamo. – Eltátom a számat meglepetésemben. –Remekül id zítetted a támadást.

– Igyekeztem – mondom óvatosan, gondosan kerülve a családdics ségén való munkálkodás szólamait. Jó oka van annak, hogy sohasemmilyen dicséretet nem kaptam t lük.

– Hát az amundok? – érdekl döm.– A túlparton maradtak – feleli Romola, majd magabiztosan hozzáteszi:

– Sosem fognak átkelni a Shibarán.– Lehet – jegyzem meg. – De jobb, ha tudod: képesek rá. És ha nem

teszünk semmit, ezt el bb-utóbb be is bizonyítják.

9.

Egy hónapba telik, hogy karavánommal Mederába érjek, és még egybe,amíg a fonaltermel - és gombolyító-üzem beindul. Csendes és hasznosmunkával teli, boldog napok és hetek, amiket csak a távolban zajlóháborúról, meg az amundok rémtetteir l szóló hírek zavarnak meg.

279

Meg persze az álmaim, melyekben gyakori vendég a dzsad nekromanta– és a nevét éppúgy nem árulja el, mint ahogy annak idején, a pókmajorbansem.

Aztán egy reggel üzenet érkezik Gascalo városából, hogy a LegnagyobbÚr egyik szolgája, Salvestro ab Albezzo határid re beváltotta a tíz aranyconquára szóló kötelezvényemet, majd dzsad szolgájával útnak indult Aqui-lona felé.

Néhány óvatos, tapogatózó levél után már azt is tudom, hogy drágakuzinom, aki hozzám hasonlóan Warvikban töltötte egész életét, kellemesabradói akcentussal beszélt, és látható nehézséggel ismerte fel régi barátait.

Állítólag egy fejlövésre hivatkozott, melynek nyomát bárki láthatta ahomlokán.

Némi töprengés után úgy döntök, itt az ideje elmondani az ígért imákat avén dzsad lelki üdvéért és családja egészségéért – nehogy aztán számonkérje rajtam, ha netán erre jár.

280

FÜGGELÉK

A MANIFESZTÁCIÓS HÁBORÚ LEFOLYÁSA (I. RÉSZ)

A konfliktus eredete

A Világgerinc – s vele az elfek él helye – mindig is a fajháborúkfrontvonalába esett. A harcok kisebb-nagyobb megszakításokkal harmincévezreden át folytak a Sheral déli lejt it l a Gályák tengeréig húzódóterületen, és a felismerhetetlenségig megváltoztatták e táj arculatát. Ahol aNagyok távoztakor végeláthatatlan erd ség terült el, ma a Taba el-Ibaralassan porló tanúhegyek és sziklagerincek szabdalta homoktengerehullámzik. A vibráló h ség, a porördögök és könyörtelen szárazviharokhona ez, melyet a Világgerinc felett szület fellegek csak három-öt éventehintenek meg Dzsah könnycseppjeivel.

Hogy a hetedkori manifesztációs háborúról teljes képet alkothassunk,nem csak a színhelyét, az el zményeit is ismernünk kell.

Az elfek, dzsennek és amundok viszályának gyökerei a Nagyoktávozását követ fajháborúkig nyúlnak vissza, melyben a feltételezésekszerint mindhárom civilizáció fels bb lényei részt vettek. A síkkapukbezárultakor csak az Urnának nevezett istenség hagyott számottevpopulációt teremtményeib l Yneven, de soha többé nem talált – meglehet,nem is keresett – kapcsolatot velük; a fajháborúkban való fennmaradás nemáldás, hanem átok volt az elfek számára, és mindmáig meghatározzakultúrájuk jellegét.

A konfliktus az amund istenek újbóli megnyilvánulásakor, az ötödkorutolsó harmadában lángolt fel ismét, és az els manifesztációs háborúbanérte el drámai csúcspontját. Az elf hagyomány szerint az amundok és adzsennek felbukkanásuk pillanatától hadban álltak egymással – hogy aküzdelmet, melyet egy távoli földelemi sík birtoklásáért vívtak, véletlenülvagy szándékosan terjesztették ki Ynevre, máig vita tárgyát képezi. Azelfek és a dzsennek szövetségét nyilvánvalóan a kényszer hívta létre –utóbbiakat éppúgy felel sség terheli az elfek él helyének pusztulásáért,mint az amundokat. Hogy el idéz je vagy következménye volt Amhe-Ramun istencsaládon belüli hatalomátvételének, ugyancsak vitatott.

281

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy az elfek a manifesztáció1 létrejötteután is folytattak tárgyalásokat az amundokkal – ha így van, az si néptöbbet vesztett Amhe-Ramun hajlíthatatlansága, mint panteonjának korábbimegosztottsága miatt.

A három civilizáció összecsapásának kétségtelen csúcspontja a Kékarcúynevi megtestesülése volt, de ez a tény sem indokolja, hogy a konfliktusegészét manifesztációs háborúnak tekintsük. Ez fajháború volt, része annaka másodkor óta folyó küzdelemnek, melyet a kontinensen megtelepedett sicivilizációk a Nagyok örökségéért, a szférákon belüli élettér felosztásáértvívtak.

A fajháborúk többségéhez hasonlóan az elfek, dzsennek és amundokviszályának sem volt valódi gy ztese. Az amundok és isteneik vereségetszenvedtek ugyan, a szent erd ség pusztulása azonban fizikai és szellemiértelemben is elszigetelte egymástól az ynevi elf kultúra északi és déli ágát,a dzsenn népesség pedig úgy megritkult, hogy hírmondói számára a Shibaramentén nomadizáló embernép, a dzsadok felkarolása jelentette az egyetlenmegoldást.

A hetedkori elfek a Por és a k idejeként, olykor Kék hadjáratkéntemlegetik az els manifesztáció elleni háborút, utóbbinak azonban nincsköze a második holdhoz vagy Amhe-Ramunhoz: a legendás tyssoni hadúr,Talleren ég-szín lobogóinak emlékét rzi. A jelenkori dzsad hagyománymanifesztációs háború alatt a Pyarron szerinti 3690-ben kirobbantkonfliktust érti, és nem beszél második manifesztációs háborúról a hetedkorembere sem: azzal, hogy Amhe-Ramun megtestesülésére korábban is sorkerült, csak a kontinens legkiválóbb elméi vannak tisztában.

A konfliktus kiterjedése

A háború az ynevi délvidék legritkábban lakott részén, az ibaraimélysivatagban lángolt fel; csúcspontján a manifesztáció amund ésszövetséges, zömmel dzsad csapatai nyugaton a Kie-Lyron folyó partjáig,keleten a Manta am Gotvik pereméig nyomultak el re. Komolyabbösszecsapásokra a Sheral déli lejt it l a Ravanói-öbölig kanyargó Shibarafolyó mentén, a dzsad emírségek területén és a gorviki Warviktartományban került sor. A háború kezdeti szakaszában általános amund

1 A magát Leirrennek nevez elf él szent Riegarban rzött beszámolója alászállásról, azamundológia (vélhet leg a Riva apokrif nyomán) egyetlen isteni porhüvelyr l beszél; ezekalapján bizonyosnak látszik, hogy az els megtestesülés körülményei jelent sen eltérnek ahetedkoritól.

282

követjárás nyomán a kontinens számos – az Ibarától olykor igen távol es –zugában is folytak a manifesztáció politikai céljaival összefüggcsatározások.

A küzdelem tényével és jelent ségével természetesen a Sheraltól északraél népek is tisztában voltak. Erejükhöz mérten pénzzel,segélyszállítmányokkal és tanácsadókkal támogatták az ifjabb civilizációkügyét, konkrét elkötelezettséget azonban – a kontinens egészére kiterjedpapi és vitézl rendek kiállását leszámítva – csak Doran vállalt:államszövetségi irányítás alá rendelt ügynökei a háború harmadikszakaszában elpusztították a Casada folyó gátját, és Warvik tartománymélyebben fekv területeinek elárasztásával lényegében megóvták Gorviklakosságát az amund invázió borzalmaitól2.

Általánosságban elmondható, hogy Északfölde népeit a manifesztációsháborúban hivatásos fegyver- és mágiaforgatók, zsoldosok és kalandozókképviselték.

A konfliktus nyitánya és els szakasza

Az alábbi felosztás, nyilvánvaló és szükségszer önkényessége dacára,áttekinthet bbé teszi a konfliktusban érintett felek politikai és katonaitevékenységének alakulását a manifesztációs háború kezdetét l annak P. sz.3693-ban kezd második szakaszáig. ( A küzdelem ezt követ szakaszai aManifesztációs háború antológiasorozat következ köteteiben kerülnekbemutatásra – a szerk.)

Nem célja, hogy teljes képet adjon a történtekr l – erre terjedelmi okokmiatt amúgy sem lenne képes –, de felvillantja a f bb mozzanatokat ésösszefüggéseket, melyek ismeretében az Ynev jöv jét meghatározóeseménysor emberi elmével átfogható része viszonylagos biztonsággalrekonstruálható.

2 Az akcióban részt vett a dorani szolgálatban álló Graum Hegdrok és Tier Gorduin is.

283

El jelek és eljövetel (P. sz. 3690-ig)Egyes jóslatok már a Pyarron szerinti XXXVII. században

figyelmeztették a világot Amhe-Ramun visszatérésének veszélyére. Abosszúszomjas istenség valószín céljaként az amundok sellenségeinekszámító dzsennek elpusztítását, az emberfaj rabszolgasorba alázását ésbujkáló népe dics ségének visszaállítását nevezték meg. A pyarroni FehérPáholy és Krad vitézl rendje többször tett kísérletet a mélysivatagban folyóamund praktikák felderítésére és az eljövetel megakadályozására,mindannyiszor sikertelenül – csak a manifesztációs háború kirobbanásaután vált világossá, miként játszotta ki Amhe-Ramun az ynevi halhatatlanok

si Egyezményét.A Démon Szeme csillagkép minden évezredben néhány hétig ragyog az

égbolton, azután visszahúzódik a Fekete Fátyol mögé, s csak szemesarkából tekint le a világra. Az Elátkozott Utas századonként t nik fel; kétéjszaka alatt bejárja az ynevi eget, hatására meger södik a küls síkokbefolyása. A két égi jelenség tízezer évenként egyszer figyelhet megegyidej leg. Az ynevi kalendáriumok ezt az id pontot – mely a hetedkorkérdéses szakaszában a Pyarron szerinti 3690. esztend re esett – a SötétEgyüttállás éveként emlegetik. Maga az együttállás két éjszakárakorlátozódik, de közeledte és múlta egyaránt befolyást gyakorol amanahálóra. E két éjszakán feltárulnak a síkokat elválasztó Kapuk; amágikus er vonalak háborgása megkönnyíti az elvetemült lényekmegidézését.

Amhe-Ramun az efféle együttállásokat kihasználva, szilánkonkéntcsempészte vissza lényegét Ynevre. Isteni akarata által megtermékenyítetthívei a titkos templomokban hatezer esztend alatt huszonhárom Amhe-dé-mont hoztak a világra – az utolsót, a leghatalmasabbat, a Pyarron szerinti3690-es Sötét Együttállás idején. A kék hold feljövetelekor az Amhe-démonok és Amhe-papok lelke fels bbrend isteni tudatban kapcsolódottössze: megszületett Amhe-Ramun, a huszonhárom testben lakozómanifesztáció.

Amund terjeszkedés (P. sz. 3690-3692)A Pyarron szerinti 3690-ben létrejött manifesztáció két évig nem

hallatott magáról: homok alatt megbúvó titkos városaiban népe szaporításánés seregei felfegyverzésén munkálkodott. A 3692. esztend derekán azutánamund csapatok törtek el a mélysivatagból al Abadana északkeleti határamentén: Amhe-Ramun általános támadást indított a hetedkori Ibara emberitelepülései ellen.

284

A manifesztáció seregei három, becslések szerint egyenként tíz-tizenkétezres létszámú oszlopban vonultak fel.

Az els , napsárga lobogói okán Theemeth oszlopként emlegetettseregtest lerohanta Abadanát, a Shibarán azonban csak napokkal kés bb,egy, az egész vidéket letaroló por-és k vihar nyomán sikerült átkelnie – azels csapást átvészelt dzsadok így megvihették a közelg veszedelem hírétMadoba, Mugaffe és Avdal lakóinak, akik jóvoltából hamarosan utat talált akülvilágba is.

A földszín lobogóiról Reefith oszlopnak nevezett sereg eközbenHidemára rontott, és az uralkodói székhely bevétele után er ltetettmenetben folytatta útját a Bashiri-hátságon át Hamed felé. Az ámbraszínlobogóiról Nethiree oszlopnak nevezett ármádia délr l kerülte Sadam al-Jeze tanúhegyét, Al Asiímnél sikeresen – a szóbeszéd szerint száraz lábbal– kelt át a „porrá vált” Shibarán, elsöpörte Kashar al-Ajut oázisvárosát, ésAbu Baldek falai alatt csatlakozott a Reefith oszlophoz.

Együttes erejüknek az ibarai civilizáció e bástyája csak pár órán át tudottellenállni; a kevés számú túlél a karavánút mentén, Hamed érintésévelmenekült tovább a Kie-Lyron felé, és a Hat Városba is megvitte a világraszabadult iszonyat hírét. Mire az Abu Baldeket feldúló két amundhadoszlop gy be fogta Hamedet, megpecsétel dött Avdal és Mugaffesorsa is. El bbit lakóinak h si helytállása miatt rombolták porig, utóbbitmaguk a dzsadok borították lángba, miel tt az Északi-Anakada dombjaiközé menekültek. E dombok barlangrendszerében alakult ki utóbb aturbános ellenállás egyik f fészke.

Az eseményeket növekv aggodalommal figyel pyarroni stratégák azamund el renyomulás tempójának szükségszer lassulását jósolták, de –nem el ször, és nem is utoljára – csalatkozniuk kellett várakozásaikban:ahogy a manifesztáció utánpótlási vonalai mind hosszabbra nyúltak, ahomoktengerb l sorra bukkantak el évezredekkel korábban alámerültamund városer dök. A dzsadok emberemlékezet óta suttogtak amélysivatag tengermély porában cetekként vándorló sziklaszigetekr l, aszakért knek azonban mindaddig nem akaródzott történeteiket komolyanvenni… és a városer dök sem merészkedtek soha a mélysivatag határántúlra. Amhe-Ramun akaratának engedelmeskedve ekkor felbukkantakmindenütt, amerre az amund seregek útja vezetett; papjaik igéi viharral ésföldrengéssel egyengették a holdkék szem fegyveresek útját, akik porigrombolták az idegen templomokat, és kardélre hányták vagy rabláncra

zték az otthonukat, reményeiket és hitüket vesztett embereket.A manifesztáció folyvást gyarapodó hadereje az esztend végére

ellen rzése alá vonta egész Ibarát: az Azúr hold birodalmának nyugati

285

határát a Kie-Lyron parti El Mezira, a keletit a Ravano Ékkövekéntemlegetett dzsad kiköt város, El Zashra lángjai jelezték. Az amundokóvatos becslés szerint hat-hétszázezer embert mészároltak le, háromszorennyit ejtettek foglyul, és további milliókat tettek földönfutóvá. A hetedkorcivilizációi addigra képet alkothattak a veszedelem valódi mértékér l,földrajzi távolságuk és évezredes érdekellentéteik azonban kizárták, hogybelátható id n belül hathatós intézkedéseket foganatosítsanak annakelhárítására. A délvidék legnépesebb, emberlakta birodalmát, Shadontalapjaiban rázta meg a manifesztáció ármánya: a Bel Corma (királyi) és BelEstesso (f hercegi) dinasztiának egyidej leg magva szakadt; a 3693-esztend vészterhes vigíliáján úgy t nhetett, Amhe-Ramunnak egyetlenkardcsapás nélkül sikerült megszabadulnia legközelebbi, függetlenszakért k által legveszedelmesebbnek ítélt ellenfelét l.

A Pyarroni Államszövetség – mely sem szellemileg, sem katonailag nemheverte ki a Dúlás okozta megrázkódtatást – a fenti okok miattlépéskényszerbe került, és az adott helyzetben a t le elvárható legjobbdöntést hozta: nagy mennyiség pénzt és tapasztalt tiszteket küldött aGályák tengerének északi partjára, és minden befolyását latba vetette annakérdekében, hogy a Hat Városhoz tartozó Equassel mellett formálódózsoldossereg miel bb harcba szálljon a Kie-Lyron túlpartján délneknyomuló, a Tara-Byr hágóit fenyeget amundokkal.

A pyarroni hírszerzés a felkészülés utolsó fázisában kapott hírt a Muronvárosa közelében felbukkant, a közvélekedés szerint ideiglenes Kapukon átérkezett kráni expedíciós hader l. Részletes értesülések hiányában,személyes tapasztalataikra hagyatkozva az Államszövetség Equasselbenid tisztjei arra a következtetésre jutottak, hogy a Tizenhármak példátlanlépését rövid távú érdek, a F útjának minden áron való biztosításamotiválja. Nem feltételezték, hogy a kráni csapatok támadó hadm veletetkezdeményeznek az amundok ellen, így saját terveik kimunkálásakor semszámoltak ezzel az eshet séggel – ha megteszik, a 3692. esztend kurta ésvéres téli hadjárata talán egészen más véget ér.

Mint utóbb kiderült, mindkét sereg stratégiai célja a Sobira délnyugatihatárán felbukkant amund városer d, Bar Horab elfoglalása volt. Miután akráni és a pyarroni hadvezetés közt semmiféle egyeztetésre nem került sor,a csapatok mozgását a kölcsönös értetlenség és bizalmatlanság határoztameg – hogy milyen mértékben volt felel s ezért a manifesztáció szakrálisbefolyása, azóta sem sikerült kideríteni. Tény, hogy sem a kráni, sem apyarroni fél nem használta ki teljes mágikus potenciálját, s tény az is, hogya támadók jelent s számbeli fölénye dacára az amundok mindkét rohamotsikeresen visszaverték. Noha a Bar Horabnál vívott, a beszámolók szerintpárját ritkítóan heves küzdelemnek egy (bizonyos források szerint két)

286

Amhe-démon is áldozatul esett, a manifesztáció lendületét nem sikerültmegtörni. Krán és az Államszövetség összesített vesztesége a húszezer f tis meghaladta, a két sereg maradéka a Kie-Lyron nyugati partjára húzódottvissza… az isteni hatalommal megtámogatott ellenség pedig folytattael renyomulását a keresked hercegségek, a keleti városállamok és Gorvikfelé.

Az amundok nem kiemelked harci képességeiknek vagy tömegüknek(az embernépek mindvégig jelent s létszámfölényben voltak velükszemben), hanem szakrális támogatottságuknak köszönhették sikereiket:Amhe-Ramun a közös tudat révén megsokszorozta harci kedvüket ésösszhangjukat, ellenségeik közt pedig a széthúzás és h tlenség magvaithintette el. Az isteni tudat hatalma a szakrális védelmet nélkülöz emberielmékre is megtette hatását: a manifesztáció lobogói alatt csakhamarmegjelentek a dzsadok és más népek soraiból verbuvált segédcsapatok.

Az amund követségek már 3691 derekán felbukkantak a nagyvilágban,nagyobb számban azonban csak a rákövetkez évben indultak útnak.Els dleges célpontjaik a kontinens civilizációs központjaitól távolabb es ,er s szakrális védelemmel nem rendelkez települések voltak; azt afeladatot kapták, hogy értékes ajándékoknak látszó ereklyék segítségévelminél szélesebb körben elterjesszék a testet öltött sivatagi isten befolyását.Miután módszerüket kiismerték, rendre feltartóztatták és lemészárolták

ket, ezért 3693-tól többnyire a Kapuhálón át próbáltak céljukhoz férk zni– így jutottak el Toron f városába, Shulurba is, ahol az érkezésüket követpercekben az utolsó szálig elhullottak. Számottev eredményeket sehol nemértek el, a követségekr l és a nyomukban járó rületr l szóló mendemondákegész Ynevet bejárták, és tovább fokozták a puszta létükben fenyegetettembernépek bizonytalanságát.3

A Pyarron szerinti 3692. esztend végén Krán és Pyarron kényszerszövetségre lépett a Délvidékre tört iszonyat ellen. Legfels bb vezet ik testivalójukban sosem találkoztak egymással; a haditanácsokra, szigorútitoktartás mellett, a kalmárfejedelemségek székvárosaiban, utóbb egy, aGályák tengerén vándorló mesterséges szigeten került sor. A felek aveszedelem nagyságára való tekintettel félretették évezredes ellentéteiket:összehangolták középtávú stratégiájukat és csapatmozdulataikat, közösrajtaütéseket szerveztek, és egyesítették mágikus hatalmukat amanifesztáció szakrális befolyásának semlegesítésére. A szövetség katonaiszempontból nem hozott azonnali eredményt, létrejöttének híre azonban(noha sokakban keltett ellentmondásos érzelmeket) megacélozta az

3 Wayne Chapman Karnevál cím regénye felidézi egy, a déli városállamok területén célba értamund követség történetét

287

embernépek elszánását, és áttételesen bár, de javította esélyeiket az el ttükálló küzdelemben.

288

A KÖTETBEN EL FORDULÓ YNEVINEVEK ÉS KIFEJEZÉSEK

(amu) – amund(dzs) – dzsenn/dzsad(fay) – fayuma dialektus(elf) – elf(god) – godoni(gor) – gorviki(pya) – pyarroni/közös(sha) – shadoni(x/y) – x nyelvb l y nyelvre fordított vagy átszármazott kifejezés

Abadana (dzs): az els ként létrejött, máig legtehet sebb éslegbefolyásosabb dzsad emirátus; leg sibb épületeit a Pyarron el tti III.évezred hajnalán emelték a dzsennek. Területe és néps sége nagyobb,mint a többi dzsad államé együttvéve, vezet szerepét ellenlábasai semkérd jelezik meg. F városát állandó térkapu köti össze Erion-nal; itt él azIbarában maradt tisztavér dzsenn családok túlnyomó része is.

Abdul al-Sahred (dzs): hajnalkori dzsad mágiahasználó; egy kétesszavahihet ség legenda szerint a dorani alapítók sorába tartozó Quirin DenJeir – a legendás Néma – tanítványa volt. Minden id k legnagyobbnekromantájaként tartják számon, t le származtatják a teljes Necrográfiát.Életútját számos titok és találgatás övezi, és haláláról sincsenek pontosadatok: egyes híresztelések szerint még a hetedkor derekán is fel-felbukkantErion környékén.

Abu el-Kitah (dzs): minden id k legnagyobb dzsenn logikusa, aki nemcsupán összegezte, hanem új megvilágításba helyezte a logikai gondolkodásalaptételeit, az általa bevezetett formulák és kimutatott összefüggések révénpedig egyszersmind új irányt adott a dzsenn gondolatiság fejl désének.Alapvet m vét, a Kit'had al-Hranit a szakért k tökéletesnek tartják.Követ i közül kimagaslik a logikus-filológus Hamej el-Hassad, és a kés bberetnekségért megégetett Miszad al-Benni, a legjelent sebb dzsadgrammatikai iskola, a logikát a grammatikailag helyes megfogalmazásoktudományának tartó El Khissili képvisel je.

289

agaga (fay): rendkívül szívós ibarai kúszónövény. Gyökeréb lfaragásokat, amuletteket és gyógyitalokat egyaránt készítenek. Füstjemegvéd a rossz szellemekt l.

al bahra-kahrem (dzs): serkent hatású harci kábítószer, melyet azIbarában F ként, az els számú vásárlójának számító Kránban Haláltánkéntemlegetnek. Ynev tudós f i szerint ezzel is magyarázható, hogy Kránkezdett l aktív szerepet vállalt az amundok elleni küzdelemben: abirodalom kémei és fegyverforgatói a legnehezebb id kben sem adták fel aszámukra kijelölt rhelyeket, és súlyos áldozatok árán bár, de sikerültnyitva tartaniuk az értékes matéria áramlásának útját. A Haláltánchasználata emberek számára fokozottan egészségkárosító és életveszélyes –innét a hiedelem, hogy kizárólag a kráni szolgálatban álló orkokharcértékének fokozására szolgál.

Alex con Arvioni (pya): hetedkori kalandozó; a maremitaszentháromság tagja, akit az írott források többsége Vaskez ként emleget.Amund származása dacára (a Pyarron szerinti IV. évezred derekán jött avilágra az Ibara egy Reefith hit kolóniájában) vad gy lölet f ti Amhe-Ramun hívei iránt, akik egész nemzetségét kiirtották.

amund (pya): az snépek sorába tartozó, emberszer , de nem emberifaj; vélhet leg egy földelemi síkról érkezett Ynevre az írott történelem el ttiid kben. Egyedei testi hasonulással hódolnak az isteni tökéletességnek.Társadalmukban jelent s szerepet tölt be a küllem: minden amund siszertartások szerint formálja testét az istenszobrokhoz hasonlatossá.Arcvonásaik lágyak, halántékig húzódó, keskeny szemgödrükbenátláthatatlan kékség honol.

A fajháborúkban elszenvedett vereség nyomán isteneik látszólaglemondtak hódító terveikr l, titkos városok mélyén megbúvó híveik útjánazonban tovább ármánykodtak az elfek, a dzsennek és egymás ellen – ezvezetett a végs szakításhoz, melynek során Amhe-Ramun papjaifelszámolták Reefith, Theemeth és Nethiree kultuszát, s ezzel magukat ahalhatatlanokat is árnylétre kárhoztatták. A holdisten kizárólagos befolyásaaz évezredek során szellemi és fizikai értelemben is eltorzította a harcokbanmegtizedelt, föld alá kényszerült társadalmat. A hetedkor amundjai nemnélkül születnek, és elöljáróik parancsára testileg is idomulnak a közösségszámára kívánatos célokhoz.

290

A dzsadok által si népként emlegetett faj egyedei kifinomult, azemberit l idegen intellektussal rendelkeznek. Elvontan gondolkodnak; agyakorlatiasság a manifesztációs háború kitörése el tt teljességgel hiányzottbel lük. Mindenkiben ellenséget látnak, aki különbözik t lük, azt megvetik.Izzó gy löletet táplálnak a dzsennek iránt, akiket balsorsuk okozóinaktartanak; az embereket zsákmányállatoknak, jobb esetben igavonóbarmoknak tekintik.

A manifesztáció haderejének magvát alkotó amund sereg négy,egyenként tíz-tizenkétezer f t számláló seregtestb l áll. E seregtesteket akülvilágiak – lobogóik alapszíne és f motívumai alapján – az amundpanteon négy f alakjával hozzák összefüggésbe, és hadijelentéseikbenennek megfelel névvel illetik. A háború P. sz. 3695-ig tartó szakaszábanAmhe-Ramun három seregtestet mozgat; a saját színeit visel negyediketcsak Gorvik lerohanásakor veti harcba.

Az amund seregtesteket szinte kizárólag gyalogság alkotja; hátasállatokat, lovakat és tevéket csak a manifesztációnak behódolt dzsadsegédcsapatok használnak. Míg a harcok az amundok számára ismer skörnyezetben, az Ibarában és környékén folynak, a lovasság hiánya nemjelent kézzel fogható logisztikai vagy stratégiai hátrányt – súlyosfogyatékossággá akkor válik, mikor Shibarán át délkeletnek nyomulócsapataik összeszokott, jól felszerelt gorviki és shadoni lovas alakulatokkalkerülnek szembe.

Az amund gyalogságnak három típusa ismeretes:A sorgyalogságot távolsági és vágófegyverekkel felszerelt, az er és a

mozgékonyság ideális vegyülékét megtestesít dolgozók (szefer) alkotják.Nyakukat és mellüket bór- vagy porvért, elméjüket Amhe-Ramun istenihatalma óvja. Kíméletlen és fáradhatatlan harcosok, de nem rendelkeznekaz emberéhez fogható értelemmel; tisztjeik {hebet) nélkül a legegyszer bbdöntéseket sem képesek meghozni, papjaik {hat-neb) támogatása híjánpedig tudatára ébrednek önnön halandóságuknak, és sarokba szorítottállatok módján keresik a kegyelem körébe visszavezet utat.

A nehéz- vagy ostromgyalogságot szál- és zúzófegyverekkel felszerelt,kimagasló fizikai er vel bíró nemz k {hapet) alkotják. Egész testüket por-vagy k vért fedi, els soraikat porpajzs óvja az ellenség lövedékeit l éspengéit l. Amhe-Ramun isteni hatalma nem csupán körülöleli, át is hatjaket, ezért alakzataik akkor sem vesztik el harcképességüket, ha összes

tisztjük és papjuk elesik. Szörny sebeket osztogatnak, és a látszólagvégzetes sérülések sem terítik le ket azonnal. Képesek a porfegyverekhasználatára; a szóbeszéd szerint ereikben vér helyett homok kering.

291

A lopakodó gyalogságot porfegyverekkel és egyéb szakrális eszközökkelfelszerelt, rendkívül mozgékony köztesek (sznofru) alkotják.

Felépítésük sajátságai miatt a más fajú megfigyel k gyakorta n nek{nefer) vélik ket, és megesik, hogy fogságba esve csakugyan azzá válnak –többnyire azért, hogy elaltassák a gy k éberségét, és egy óvatlanpillanatban a vérüket vegyék. Az amund hadszervezetben a felderít k, akémek, az orgyilkosok és a tábori szajhák szerepét töltik be; a nagy hatalmúpapok személyes kíséretében százával találni bel lük.

Amhe-démon (amu/pya): amundtest , szörnyetegfej démon; Amhe-Ramun manifesztációjának egyik porhüvelye. Anyagi testénekfenntartásához olykor élelemre, szellemének táplálásához véráldozatra vanszüksége.

Amheraamen (amu): a közös nyelvben Amhe-Ramun; az amundhitvilág legfiatalabb, leger szakosabb istensége, a harc és az egységmegtestesít je. Gyakorta nevezik Kékarcúnak és a Vashold urának is; miótapapjai átvették az uralmat a vallás régebbi f istene, Theemeth ynevihelytartóitól (Re. III. évezred), uralkodóistenként és igaz istenként isemlegetik.

Nevét a szakrális amund képírásban farkas és medve keverékének látszódémonfejként jelenítik meg. Az amund-dzsenn háború idején Amhe-Ramunmár megjelent egyszer Yneven, az akkoriban jelent sen hatalmasabbdzsennek azonban az arah'hatali (elf forrásokban ardalai) ütközetbenelpusztították manifesztációját. Maradványait Sonion titkos városában rejtia Halál tizenkét terme.

ammu (elf): az amundok neve a homoki elfek egyes dialektusaiban.

Ammuni Ramu Menat-Kem Hefer (amu): Amhe-Ramunleggyakrabban használt szakrális neve; tartalom-h fordításban „KékacélAkaratú Egységteremt ”.

ankhe-thueeth (amu): amund falidémon; olyan teremtmény, melyetszakrális síkábrák hatalma idéz meg és köt a létezésnek ehhez a szférájához.Az ómágia ezen válfaját az Yneven él népek közül kizárólag az amundokgyakorolják.

Arah'hatal (elf-dzs): az Ibara helyén egykor hullámzó rengetegmaradványa; lombjukat vesztett, lábon elhalt és megkövült fák erdeje

292

Dzseizan tanúhegyének keleti peremén. A közös nyelv (elf forrásoknyomán) Ardalának, Roxund, a neves történész Arda k vé vált erdejéneknevezi.

Az ibarai hagyomány szerint itt zajlott/az ötödkori manifesztációsháború sorsdönt ütközete, melyben az elfek és a dzsennek elpusztítottákAmhe-Ramun porhüvelyét.

azim anakbut (dzs): óriás ibarai zugpók; leheletfinom, de er s fonala anevezetes gorviki abraselyem alapanyaga.

Bar Hichem (amu): a Sonion bels védelmi vonalát alkotó városer dökegyike; Airun Al Marem és társai P. sz. 3684-ben innen szabadították kiamund fogságba esett társukat, Alex con Arvionit.

A manifesztációs háború els esztendejében a városer d az Al Hidemáttámadó Reefith oszlopot támogatta, az uralkodói székhely elestét követ enazonban súlyosan megrongálta egy t zkitörés, melyet – a néhai emírErionba menekült hitvese, Hidema majdani uralkodójának anyja szerint –egy ordani mágus idézett el , akinek mindketten az életüket köszönhetik.

Bar Horab (amu): az embernépek által els ként megtámadott amundvároser d. A manifesztáció városer djei cetek módjára úsznak a sivataglaza homokjában, és annak befolyási övezetén belül bárholfelbukkanhatnak, hogy csapatai számára támogatást vagy menedéketnyújtsanak. Amhe-Ramun a közvélekedés szerint koncként vetette az ifjabbcivilizációk elé Bar Horabot, hogy felmérje seregeik harckészültségét.

dej (dzs): „férfiak vezére”; nomád eredet , eredetileg tiszteletteljesutótag, melyet a hetedkor alkonyán már ritkán – s akkor is pejoratív éllel –használnak az Ibarában.

Doldzsah (dzs): a csep rágók, törvényen kívüliek és földönfutók istenea dzsad panteonban; papjai nincsenek, szentélyei és prédikátorai azonbanIbara-szerte majd' mindenütt megtalálhatók.

Duah (dzs): a dzsad ábécé kilencedik bet je, jelentése:kiegyensúlyozottság és örökkévalóság.

Dzsah (dzs): a földm vel k, pásztorok és kézm vesek istene a dzsadpanteonban; papjai csak olyan emberek – kizárólag férfiak – lehetnek, akikvalaha maguk is e tevékenységek valamelyikét gyakorolták.

293

dzsadok (dzs): a Shibara folyó völgyében megtelepedett, mára az Ibaraegész területén fellelhet negyed-ötödkori eredet népcsoportokgy jt neve. A dzsad történelmi arisztokráciát dzsennek (lásd ott)leszármazottai alkotják, akik gondosan óvják vérvonaluk tisztaságát. Mivelcsak egymás közt házasodnak, az Ibara államalakulatait emberemlékezetóta rokoni kapcsolatok bonyolult hálója szövi át; az olajbarna b , sötétengöndöröd hajú, sötét szem emberek közt a családi kötelék minden másszentségnél el bbre való.

A dzsad törzsek a negyedkor végéig nomád életmódot folytattak, s nohasátraikat mostanra házakra és palotákra cserélték, a vándorösztön továbbrais igen er s bennük. Ha nincs tennivalójuk, nehezen maradnak meg egyhelyben, ezért igyekeznek minél jobb elfoglaltságot találni maguknak –olyat, mely megengedi, hogy világot lássanak, vagy épp olyat, mely életükvégéig megóvja ket a kóborlással járó fáradalmaktól és veszedelmekt l.Született utazók és keresked k; az Ibarán kívül tekintélyes számban élnek aNament-sivatag peremén, a Keresked Hercegségekben és Erionban is, ahola hetedkor hajnalán saját városrészt hoztak létre. '

Az ifjabb embernépek homályos származásuk, virágos beszédük éshaszonelv ségük okán gyanakvással, néhol nyílt megvetéssel tekintenekrájuk, pedig a dzsad dolgos és törekv fajta: jeleskedik azállattenyésztésben, örömét leli a remekbe szabott ruhákban, gonddal ápoltkertekben és pompás épületekben, tiszteli elöljáróit, isteneit… és a fegyvertis jól forgatja, ha a szükség úgy kívánja. A dzsadok az évezredek során sokjeles gondolkodót és m vészt adtak Ynevnek, a hetedkor népeit azonbaninkább sz nyegeik, illatszereik és afrodiziákumaik foglalkoztatják –utóbbiak közül els sorban a F ként emlegetett al bahra-kahrem (lásd ott),mely a rossz nyelvek szerint még Krán rettegett urait is függésben tartja azIbara lakóitól.

A manifesztációs háborúban mindkét oldalon harcolnak dzsadfegyverforgatók; jellemz en karddal és íjjal felszerelt könny gyalogosok éskönny lovasok. Amhe-Ramun befolyása alá került fajtársaikat a turbánosellenállás tagjai gyors halálnak adják – attól, hogy az ellenség kiragadta

ket az igaz istenek szeretetéb l, nézetük szerint nem sz ntek megdzsadoknak lenni. Azok, akik nem hittel, hanem érdekb l szolgálják amanifesztációt, ennyi irgalomra sem számíthatnak: pyarroni forrásokszámos olyan esetr l számolnak be, mikor az úgynevezett amundvezet ket aszó szoros értelmében ízekre tépték.

294

dzsambia (dzs): a dzsadok jellegzetes, görbe t re; szó szerintifordításban „dzsenn tövis.” Az elnevezés magában foglalja a tokot és azövet is, mellyel a fegyvert a derekukra kötik.

dzsenn (pya): emberszabású sfaj; tisztázatlan körülmények közt (egyesfeltételezések szerint az amundok nyomát követve) bukkant fel Yneven. Azötödkorban kegyetlen háborút vívott az amundokkal azon területekbirtoklásáért, ahol manapság az Ibara homoktengere hullámzik. Adzsennekt l származtatják magukat a dzsadok, akik körében nyílt titoknakszámít, hogy az si fajzatok némelyike máig sivatagi városaikban él, mitöbb, magas pozíciókból irányítja a helyi gazdaságot és politikát.

Galradzsa, Doldzsah és Dzsah eredetileg a dzsennek istenei voltak –mint kultúrájuk számtalan vonását, ezt is örökül hagyták védenceikre. Adzsennek meghitt, már-már személyes kapcsolatban állnakhalhatatlanjaikkal. Imáikhoz nem igénylik papok segítségét, és soha, desoha nem teszik a lábukat dzsad templomokba – a közvélekedés szerintazért, mert ismer s-idegen pompájuk emlékezetükbe idézi mindazt, amitörökre elveszítettek.

A dzsennek fénykorukban félelmetes harcosok és páratlanfegyverkovácsok voltak. Hírmondóik közül néhányan máig zik seikmesterségét; a kezük alól kikerül pengék és páncélok a hetedkorlegkeresettebb ritkaságai közé tartoznak, a hozzáért k egész vagyonokatfizetnek értük.

A rejt zköd dzsenneket szinte lehetetlen megkülönböztetni a vérükb lszármazó dzsad nemesekt l, ezért gyakorta megesik, hogy utóbbiak dzsennpózban tetszelegnek, vagy nyíltan dzsennek hazudják magukat. Az Ibaravalódi urai szigorúan megtorolják a visszaéléseket, alkalmanként agyilkosságtól sem riadnak vissza – k még utódaiknál is többre tartják acsalád becsületét.

A manifesztációs háború idején a dzsennek már nem elég számosakahhoz, hogy sereget állítsanak az amundok ellen, remekbe készült páncélbaöltözött, porszín tevéken rúgtató, pengét és smágiát forgató kisebbalakulataikról azonban, melyek a legváratlanabb pillanatokban csapnak le,majd szellemekként olvadnak át a szél kavarta porba, Ibara-szertelegendákat mesélnek.

Dzsiah, El (dzs): „Szárazvihar”; az egyik legrettegettebb vihar azIbarában, f ként a Sheral-menti területeken és a mélysivatagban tombol. Amélykék égb l s , óceáni eredet es zuhog, de a föld felett nyíllövésnyimagasságban elt nik, és Ynev valamely más pontján hullik alá. A jelenség

295

a feltételezések szerint a területet sivataggá változtató amund átkokeredménye. A vihart a földön tomboló, örvényeket vet szél kíséri, melyelsodor és elpusztít mindent, ami az útjába akad.

elf (pya): emberszabású sfaj, melyet valamiféle kataklizma (sajáthagyományuk szerint a teremt jük, Urria támasztotta Förgeteg) sodortYnevre az id k hajnalán. Valaha a kontinens jelent s területeit népesítettékbe, a másodkortól az ötödkorig változó er vel tomboló fajháborúkbanazonban végképp elszakadt egymástól az elf népesség északi és déli ága. Azészakföldi Sirenar a hetedkor alkonyán is lokális nagyhatalomnak számít, adélvidéki Elfendel azonban árnyéka csupán egykori önmagának, ésegyáltalán nem avatkozik az embernépek és az snépek viszályába.

Az elfek tizenöt-hússzor olyan hosszú életet élnek, mint az emberek,emiatt nehezen tagozódnak be az emberi társadalmakba; kisebb-nagyobbdiaszpóráik kontinens szerte – még Kránban is – egységes tömböketalkotnak, és a t lük telhet legnagyobb gondossággal rzik azt, amitszellemi vezet ik, a megtartók, az sök hagyományaként értelmeznek.

eleff (fay): a homoki elfek fayuma elnevezése.

emáme (dzs): jellegzetes dzsad ruhadarab; a fej köré – olykor az arc elé– tekert hosszú kend . Színe a dzsadok közt a törzsi hovatartozásrólárulkodik, ezért a külországiak rendszerint szürkét („ibarafehér”) hordanakbel le.

Enrawel (kyr/pya): a hajdanvolt Kyria f városa, mely a forrásoktanúsága szerint nagyobb és pompásabb volt bármely hetedkoritelepülésnél. Romjain a hetedkorban Erigow városa áll, ásatások soránfellelt értékeit a hercegi kincstár mellett rangos magángy jtemények sorarzi szerte a kontinensen.

equester (god/pya): a godoni varázslóállam fénykorában csak a nemesiranggal bíró lovagokat emlegették így, manapság hasonlóképp címezikmindazon nehézfegyverzet harcosokat, akik kengyelb l (ti. lóháton)szolgálják hazájukat.

Erion (kyr/pya): a Kyria utódállamai közé tartozó Godora f városa;száz öl magas falak övezte település a Sheral-hegység árnyékában aNyugati-óceán partján. A hetedkor alkonyán a világ legnagyobb és

296

legnépesebb emberlakta városa, a kontinens kalandozóinak hagyományostalálkahelye.

fayuma (dzs): a dzsadok si, nomád életmódjához konokul ragaszkodósivatagi törzs, melyet a hetedkor alkonyán általános, gy löletbe hajlóidegenkedés övez Ibara-szerte. A feszültség legf bb oka a fayumáktekintély és magántulajdon iránti érzéketlensége, az irántuk megnyilvánulóindulatok hevességébe azonban – ez majd' minden külországi forrásmegjegyzi – rokonaik vándorvérének berzenkedése is belejátszik.

A fayumák sosem hódoltak be a manifesztációnak, ezért az amundokszámos közösségüket elpusztították. A túlél k közül sokan váltak aturbános ellenállás névtelen h seivé.

Fhaium il Karabe (dzs): az amund kultúra és civilizáció legnevesebbdzsad kutatója. Alig egy évvel a háború kitörése el tt személyesenfigyelmeztette az emírt a Madab el-Sobirára leselked veszélyre, de azsemmibe vette a szavait. Fhaium il Karabét egyes feltételezések szerint akrániak ölték meg El Hiada kolostorában, mások feltételezik, hogy életbenvan, csak egy, az amundnál is különösebb nép szokásait tanulmányozza

Galradzsa (dzs): az utazók és keresked k istene a dzsad panteonban;papjai csak olyan emberek – kizárólag férfiak – lehetnek, akik valahamaguk is e tevékenységek valamelyikét gyakorolták.

ghábí (fay): a mélysivatagban használt fejkend (emáme) fayumaelnevezése. Hosszú vászoncsík, amit furmányos módokon lehet a fej körétekerni.

Ghulám, Al (dzs): Erion dzsad nagymecsete. A dzsad egyház négyszakrális központja közül az egyetlen, amelyet nem étintett a manifesztációsháború, és amely így a dzsad hitélet utolsó menedékévé vált. A másikhármat, az abadanai Kuf'Raad, az abu baldeki Vörös Félhold és az hamediSaibáni nagymecsetet a háború els évében földig rombolták az amundseregek.

hadzsi (dzs): ibarai vándorpap, vándortanító; a köznapinyelvhasználatban vándor is.

Hamed (dzs): a legnyugatibb fekvés dzsad emírség; területén haladkeresztül a legtöbb Ordanba igyekv karaván. A Taba el-Ibarában itt él alegtöbb külvilági, ami civilizált viszonyainak, és nagyvezíre, Rahim el-Haszra politikájának köszönhet . F városa, El Hamed a manifesztáció

297

eljövetelét megel két évtizedben a világ szemében az Ibara kapujáválépett el .

A hetedkor végi Ynev hatalmai – különösen az északiak – nemAbadanán, hanem Hameden keresztül tartották a kapcsolatot a dzsadnéppel, és a hamedi dzsad bankházakat tartották a legmegbízhatóbbaknak.

Hidema (dzs): az Ibarát átszel délnyugat-északkeleti karavánútkulcsfontosságú állomása; oázisok és kisebb települések övezte emírség amélysivatag északi peremén. A fayumával rokon, nomád életmódját végülfeladó kharami törzs alapította a P. sz. 3400-as évek közepén. Uraihagyományosan a bin Latif nemzetségb l kerülnek ki, jó kapcsolatotápolnak legközelebbi rokonaikkal, és a rossz nyelvek szerint vagyonukoroszlánrészét is a velük kötött kétes üzleteknek köszönhetik.

Noha Hidema háborús zónában, három nomád törzs területeinekmetszéspontjában fekszik, közismert semlegessége és masszív falai egészena manifesztáció eljöveteléig szavatolták biztonságát.

hapet (amu): az si nép nemz képes (hím) egyedeinek összefoglalóelnevezése.

hat-neb (amu): szó szerinti fordításban „homályban látó”; az si néppapi kasztja, melynek tagjait maguk az égiek jelölik ki: csak az lehet hat-neb, aki lát a templomok sötétjében.

haqui (fay): a fayumák között él szerafisták elnevezése.Sámánnemzetségeik egy-egy sámán vezetése alatt állnak, s jobbáramagányosan vándorolnak a sivatagban.

hebet (amu): a manifesztáció haderejének önálló akarattal rendelkeztisztjei; átvitt értelemben az si nép parancsnoki kara.

homoki elf (pya): az elfek (lásd ott) fajháborúkban elkorcsosult válfaja;kisebb-nagyobb csoportjai a Sheral déli oldalának erd ségei helyénkialakult sivatagban élnek, és a fészküket óvó vadak dühével rontanakbárkire, aki a területükre merészkedik.

Homoki história (pya): a legendás hajnalkori történész, Roxundleghíresebb m ve; az ibarai régióban egykor élt népek – amundok,dzsennek és elfek – háborúinak és hanyatlásának történetét beszéli el.

298

Minden szempontból egyedülálló ritkaság: harminckét térképb l állófüggelékével egész vagyont ér.

Huszejn Rumira (dzsad): a Pyarron el tti II. évezred végének legendásprófétája, aki Dzsah nevében robbantott ki dzsenn ellenes felkelést, amitkés bb hamar vérbe fojtottak. Rumira állítása szerint maga Dzsahnyilatkozta ki neki az igazságot, miszerint a dzsennek a valóságot elferdítveadták át az igaz hitet a dzsadoknak. Szerinte nincs három isten, csupánDzsah, s minden praktika kizárólag a dzsadok megosztását és a dzsennekérdekeit szolgálja. A lázadás leverését követ en a dzsennek ruhátlanulzavarták a sivatagba, ám a fayumák történetei szerint Dzsahmegkegyelmezett neki, s t t tekintik minden fayuma sének is.

jannathi (amu): a dzsennek (lásd ott) amund elnevezése; szó szerintifordításban a „Szelek népe.”

Khayama (dzs): ismeretlen származású dzsad filozófus, aki Ranagolszavának engedelmeskedve a Gorvikkal határos területeken a leghíresebbdzsad szektát hozta létre. A dzsadok vallási területén uralkodó káoszban, aszámtalan irányzat, próféta és szekta között kivételes állandóságot jelent aSötétség Útjának filozófiája, amelyet a három dzsad isten összefogásávalsem sikerült soha kiirtani. Egyes, feltételezhet en dzsennekhez köthetvélemények szerint azért, mert Khayama f m ve, a Vérlitánia nem csupánegy filozófiai m , hanem Ranagol szent könyveinek részét képezi, és efelettnem lehet hatalma egyetlen más istenségnek sem.

kheb-thueeth (amu): amund szobordémon. Irányításukról az esetektöbbségében az úgynevezett bálványmester gondoskodik, ezt a szerepet azamundoknál bármelyik pap vagy Amhe-démon képes ellátni. A kheb-thueeth démonok általában ember méret ek, és amundokat vagy Amhe-démont formáznak. A közrend amundok az istenek követeinek,megtestesülésének tartják ket, gyakorta imádsággal fordulnak hozzájuk,melyre a démon – a papok akarata szerint – válaszol is. A nagyobb hatalmúkheb-thueetheket kifestik, felékszerezik, olykor nevezetes amundokvonásaival ruházzák fel.

Kit'had al-Hrani (dzs): Abu el-Kitah alapvet , egyesek szerintlegfontosabb m ve. Címe a legáltalánosabb fordítás szerint A szellemi testgyönyöre. Egyes filozófiai és filológiai iskolák szerint azonban azésszer ségr l szóló tökéletes alkotás nem utalhat érzelmi kapcsolódásra,

299

ezért úgy tartják, a cím, akárcsak az egész m , egy logikai rejtvény, amelyegyel re megoldásra vár.

Krán (pya): a Délvidék leg sibb állama, melyet a néphit egyetlenhatalmas birodalomnak vél. Valójában több tucat apró hercegség, száznál istöbb városállam és számtalan lovagi birtok alkotja – e vad, akár egymáselpusztítására is kész nyájat zabolázza meg és fogja össze a KrániTizenhármak néven ismert mágusfejedelmek és a velük szövetségessaquirok akarata.

Malah (dzs): Abu Baldekben született, feltételezhet en dzsennszármazású filozófus, geográfus, vándor. Életm ve, mely MalahKönyveként vált ismertté, kivételes összegz m a mélysivatagokonegyetlen biztonságos ösvényekként átvezet karavánutakkal, és az azokjelz oszlopainak hálózatával kapcsolatban.

manase (amu/dzs): az amundok szent szörnyetegeinek egyike;háromfej sivatagi oroszlán, mely középs fejének delejes pillantásával

vé dermeszti az óvatlanokat. Rendszeres emberáldozatot – sz z leányokat– kíván. Az els manasét a legenda szerint Theemeth teremtette a Bakht-vádi vörös agyagából, valószín bb azonban, hogy egy távoli anyagi síkrólhurcolták be Ynevre az amund-dzsenn-elf fajháborúk során.

Manszur, Al (dzs): karavánszerájból kin tt er dítmény, mely kétezeresztendeje vigyázza a Madoba és Mugaffe határán összefutó kereskedelmiútvonalakat. A manifesztációs háború kitörése után menekültek tömegeineknyújtott szállást és ellátást khariani gránitból emelt falai körül. Az amundokP. sz. 3693-ban ostrom alá vették; a Rahim el-Haszra (lásd ott) vezettevéd sereg számos támadást vert vissza, mire a nyomás enyhülni kezdett. Azamund porbombázás változó hevességgel esztend kön át folytatódott, azer sség azonban sosem került a manifesztáció kezére.

meneth (amu): az amundok jellegzetes fogazott kardja; más ynevikultúrák nem ismerik. Nem els sorban ölésre, hanem roncsolásra,csonkításra, kínokozásra alkalmas. Pengéje ujjnyi vastag, élezetlen acél,melyet körben hegyes gúlák fogaznak. Vágáskor a fogak tépik, szaggatjákaz áldozat testét, csúf és fájdalmas, nehezen gyógyuló, ám nem túl mélysebet ejtve.

300

Kialakulása kulturális okokkal magyarázható; a test szépségét éstökéletességét mindennél többre tartó amundok szemében minden máseszköznél félelmetesebb.

mélysivatag (pya): a dzsadok mélysivatagnak nevezik a Taba el-Ibaralakatlannak vélt, feltérképezetlen területeit. A mélysivatagban nemvezetnek karavánutak, ha akadnak is oázisok, azokat nem lakják –legalábbis emberek nem. A homoki elfek, az amundok és a szörnyetegekföldje ez; végtelenjébe a nomád fayumákat leszámítva csak kalandozókmerészkednek.

Miramar (kyr): szférán kívüli bolygó, melyet egy széthullott világtörmeléke övez. Utóbbi szabad szemmel is megfigyelhet darabjait akontinens asztronómiában járatlan lakói szokatlanul gyors járásúcsillagcsoportnak vélik.

mullah (dzs): Doldzsah vándor papjainak megnevezése a dzsadkultúrkörben.

Muron (dzs): Kie-Lyron menti település a Hat Város északi gyep in; aKránba tartó f karavánok hagyományos pihen helye. Közelében bukkantakfel a manifesztációs háború els komolyabb ütközetében – Bar Horabvároser dje ellen – bevetett kráni csapatok.

Nassar-seeth (amu): Amund beavatási rituálé, a közösségbe tartozáskett s próbája. A vér próbája a kell számú és megfelel áldozatbemutatására, az akarat próbája az új hit melletti kitartás elbírálásáraszolgál. Aki sikerrel jár, azt Amhe-Ramun az együvé tartozás jutalmábanrészesíti, és így az amund közösség részévé, a dolgozó rabszolgákverítékkel (és nem vérrel) áldozó kasztjának teljes jogú tagjává válhat.

nefer (amu): az si nép társadalmának n nem egyedei.

Nethiree (amu): az els hold istenn jének amund átírás szerinti neve.

Orab-hat (amu): tisztázatlan eredet amund ereklyekönyv, amelyr l avilág egy dzsad renegát révén szerzett tudomást. A rendelkezésre állóinformációk szerint lapjai olyan döbbenetes részletességgel tükrözik visszaa múlt titkait, amelyre semmilyen más ismert varázstárgy nem képes.

301

quaham (dzs): szárítottnád-pálca, melynek végére alkalmanként tarpan-vagy tevesz r ecsetfejet illesztenek; az ibarai kalligráfusok hagyományoseszköze.

Qusarma (dzs): a legészakibb fekvés dzsad állam a szent folyamkénttisztelt Shibara forrásvidékén. A térségr l még a máshonnan származódzsadok sem tudnak sokat. Ami biztos: a Sheral serd borította lankáintermelik ki a Shibarán leúsztatott faanyagot, amelyet óriási haszonnal adnakel a déli emírségekben. A Qusarmából való dzsadok magasabb, er teljesebbtermetükkel, sötétebb b rükkel t nnek ki rokonaik közül. Egyes tudós f kszerint nem csupán vad embertörzsek, de még elfek és más si fajok islakják a titokzatos, zárkózott, s minden bizonnyal csak a tájékozatlanidegenek számára egységesnek t birodalmat.

Rahim el-Haszra (dzs): Hamed legnevesebb vezíre; az emír P. sz.3692-ben bekövetkezett halálát követ en tényleges uralkodója.

Godorai kiadású önéletírása szerint P. sz. 366l-ben született Haszravárosában. Egy kétes szavahihet ség legenda szerint tevehajcsár apjáthasonsz társai fojtották meg egy elszámolási vita során Erionban. Anyjapéldás szigorral egymaga nevelte fel; Rahim sokak szerint életétköszönhette a t le elsajátított ravaszságnak. Üzleti érzéke ésalkalmazkodóképessége révén sikerült beverekednie magát El Hamedkeresked céhének döntéshozó testületébe, s nem sokkal ezután aVéreskez ként emlegetett Malik al-Avdal tanácsnoka lett. Ura halála utánegy ügyes húzással elhárította a várost fenyeget vészt, és kiérdemelte azemír kegyét, akit – különös fintora a sorsnak – csakhamar háttérbe szorítottbölcsességével.

Történelmi nagyságát legfényesebben az Amhe-Ramun ellen vívottháborúban bizonyította, melynek során az ún. turbános ellenállásvezéralakjává, Al Manszur er djének legendás számvev kapitányává vált.A krónikákban leggyakrabban el forduló jelz i: Urna Abnat, vagyis „ÉgiRavaszságú”, és Kalit ab Bhin, azaz „Északbarát”.

Reefith (amu): az si nép földistenn jének amund átírás szerinti neve.

sárkányhúgy (pya): az Ibara ritka természeti kincse; folyadék, melykizárólag a mélysivatag egyes részein található, s minden valószín ségszerint egy régi mágikus katasztrófa mellékterméke. Lelassítja, elnyomja aközönséges tüzeket, melyek így sokkal tovább égnek, és sokkal kevesebbfát emésztenek fel. A tüzel ben szegény vidékeken aranyárban mérik.

302

Shadlek (sha): Shadon legnyugatibb, szabadossága és kicsapongásaimiatt elhíresült tartománya. Itt szökkent szárba az a Domvik-tagadó kultusz,melynek feje, Raquo Amanovik, utóbb Gorvik alapítója lett.

Sheral (pya): a kontinens északi és déli felét elválasztó, a Nagyokháborúja idején felgy dött lánchegység; az embernépek többnyireVilággerincként emlegetik. Legmagasabb csúcsa húszezer lábbalmagasodik a tengerszint fölé, ám átlagos magassága is meghaladja atizenhatezer lábat, így tiszta id ben a Quiron-tenger déli, és a Gályáktengerének északi partjáról is látható.

Shibara (dzs): a dzsadok Ibarát átszel szent folyama, melyet a Sheral-hegység gleccsereinek örök hava táplál.

A sivatag tekn jét átszelve délkeletnek fordul, és földrajzi értelemben ishatárvonalat képez Ibara és Gorvik között.

shindar (elf): a hetedkori elf nemzetségek világi vezet je. Közösrerendszerint hercegnek fordítják, az elöljáró azonban jobb közelítés, mivel aposzt csak kötelességekkel jár, el jogokkal nem.

Sobira (dzs): dzsad emirátus; ezeresztend s történetének els napjától aromlottság és a b n fészkeként tartják számon Ibarában. F városát, Madabel-Sobirát (lásd ott) a korai krónikák rablóhordák és orgazda-keresked ktanyájaként emlegetik, a Pyarron iránt elkötelezett történetírók pedig ahetedkor végéig Krán bástyájának titulálják. Az ellenséges érzület forrásaaz emírség legf bb kiviteli cikke, a bódító hatású f szerkeverék, az albahra-kahrem, melyet a P. sz. 3300-as évek óta készítenek a sobirai

helyekben – els dleges megrendel jük, Krán számára.

Sobira, Madab el- (dzs): Sobira emirátus f városa; három egybeépült,vízben gazdag oázis. A város karaván-utak találkozópontján fekszik, és –miként az Ibarában megszokott – magas falak övezik. A dzsad városoklegnagyobbjai közé tartozik, kiterjedés és lakosság dolgában csak AlAbadana múlja felül. Hírhedett fészke a b nnek; rabszolgavadászok,kalandorok találkozóhelye, alvilági klánok és a leghírhedtebb yneviorgazdák tanyája. A háború el tt itt emelkedett a Taba el-Ibaralegfény bb épülete, az emír palotája, mely pompájával felülmúlta azabadanai emír Ezertornyú Palotáját és a híres aranyból és drágakövekb lépített El Hígad Galradzsa-templomot is.

303

szalah (dzsa): „hatalmas úr”; Ibara-szerte használatos tiszteletteljesmegszólítás.

Szarvtorony (pya): Doran mágustornyainak egyike; a nekromanciaészaki fellegvára.

szefer (amu): közamundok; az si nép társadalmának olyan hímegyedei, akiket Amhe-Ramun id legesen vagy véglegesen megfosztottönálló akaratuktól és nemz képességükt l.

sznofru (amu): az si nép társadalmának köztes egyedei; nemüketAmhe-Ramun a közösség szükségleteit l függ en határozza meg.

tahdzsi (dzs): négy arasz hosszúságú, er sen ívelt pengéj dzsadszablya.

tarpan (dzs): a Sheralan füves lejt in nagy számban tenyész , másféllábat meg nem haladó marmagasságú, melegvér vadlovak háziasítottváltozata. Igénytelensége és teherbírása okán széles körben alkalmazzákmálhásként szetté a kontinensen.

Theemeth (amu): az si nép egykori f istene, az amund mitológianapszimbóluma. Szent városa az a Sonion volt, melynek falai közt azötödkori manifesztáció testét elrejtették.

theub (dzsad): jellegzetes dzsad fels ruházat, gyakorta térdig, vagy azalá ér. B , buggyos anyagát derékban széles övvel fogják át. Feletteáltalában csak kaftánt viselnek.

Ther (dzs): a dzsad ábécé tizenkilencedik bet je, szimbolikus jelentéseaz állhatatosság vagy az örökkévalóság.

Tordias sil Karfe (dzs): „Lélekragadó”; az orzók családjába tartozómágikus viharfajta, mely az ibarai mélysivatagban tombol, és tölcsérévelelragadja áldozatai lelkét.

urrin-elíphim (amu): az elfek (lásd ott) amund elnevezése; szó szerintifordításban a „Gyökerek népe”.

304

Useb-het (amu): a legismertebb amund ereklye; sakál- és patkányfej ,jöv be látó szobrok párosa. Tudományos körökben ez idáig csak az általukkínált lehet ségek el nyeir l volt szó, ám a manifesztáció eljövetelévelegyre több tudós elmét nyugtalanított az a tény, hogy a szobrok mindgyakrabban t ntek fel az Ibarában. Sem rendeltetésükr l, sem céljaikrólnem tudni bizonyosat.

Warvik (gor): A nemesi anarchiában leledz Gorvik legnyugatibb,Abadanával és Avdallal határos tartománya.

305

AZ IBARAI DZSAD NAPTÁR

A dzsenn id számítás kezdete: P. e. 5216 (az öt nemzetség érkezése).A dzsad id számítás kezdete: P. e. 3436.A két id számítás közti eltérés tehát 1780 év.A dzsad év els napja a nyári napfordulóra, az évközép pedig a télinapfordulóra esik.

Hónapok neveihónap sorszáma dzsad név dzsenn név pyarroni elnevezés

1. Harnillen Hirenna Érkez k hava2. Dzsendernenn Kledzsin Hármak hava3. Nirrendzs Gridjann Tértek hava4. Doldzsernenn Nimildzsa Doldzsah hava5. Yavvarn Yawarn Évfordító6. Dzsahrennen Dzsirdenn Dzsah hava7. Klivdzsar Jodarnn Próféták hava8. Galredzsenn Quirnonn Galradzsa hava9. Qwetedzs Mardszann Elszámolás hava

A hét napjainap sorszáma nap neve1. Quadron2. Dzsemlatt3. Júlat4. Dwimblan5. Karand6. Vilmód7. Hirando8. Adzsaq9. Ordzsa10. Yerdzs

306

Qwetetdzs 40. — Harnillem 1.: Évváltó ünnepDzsendernenn 15. Hármak ünnepeDoldzsernenn 29: Kockák (Doldzsah) ünnepeDzsahrenenn 7. Tekercsek (Dzsah) ünnepeKlivdzsarenn 31: Holtak ünnepeGalredzsenn 36: Érmék ünnepe (Galradzsa ünnepe)

307

308

309

Kiadja a Delta Vision Kft.Felel s kiadó: Terenyei Róbert

Nyomdai el készít : Ádám KrisztinaNyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 291122

Felel s vezet : Pogány Zoltán igazgatóMegjelent 2009-ben, Budapesten,

28,5 ív terjedelemben.