50
Az állam felett álló jog A társadalmi rend megfelelő működése nem csupán annak köszönhető, hogy átgondolt és megtervezett, hanem annak, hogy az egyes egyének meghatározott szabályok, eljárásmódok keretei között cselekednek. A betartott szabályok lehetővé teszik, hogy bizonyos magatartást mások tekintetében elvárjunk, és azzal számolhassunk. Az így működő társadalom egyes csoportok részére biztosítja a növekedést, másokat korlátoz ebben. Ezért ezek a szabályok nem valamiféle királyok vagy vezérek, kormányok és törvényhozók által hozott önkényes parancsok, hanem hosszú fejlődési folyamat eredményei. Ezeknek az általános szabályoknak a kutatásával foglalkozik a jogelmélet. A liberális szemlélet szerint ezek a szabályok már korábban is léteztek azt megelőzően, hogy megpróbálták őket írásban rögzíteni. Ezt a jogot lényegében felfedezték, nem pedig megalkották. Még az olyan klasszikus törvénykönyvek, mint az athéni Szólon-é, vagy a babiloni Hamurabbi-é sem létrehozták az új jogszabályokat, hanem csupán megpróbálták kifejezni, összefoglalni az általánosan elfogadott szabályokat. Vagyis azokat a szabályokat, amelyek a társadalom, az állam és a királyok felett is álltak. Amikor megszületett a szabad ember fogalma, akkor a szabadnak tekinthető emberek követték ezeket az általános szabályokat, és önmaguk vállalták magatartásuk megváltoztatását bizonyos fokig e szabályok, és e szabályok betartásából származó előnyök érdekében. Az így kialakuló jog egyaránt érvényes mindenkire, és elvileg nem tesz különbséget ember és ember között semmilyen alapon. Széleskörű konszenzuson nyugszik, amelynek alapja a jóról és a rosszról tartott általánosan kimondott vélemény, nem pedig valamiféle felettünk uralkodó közös akarat, amely arra kényszerít minket, hogy bizonyos magatartást tanúsítsunk. A kívánt társadalmi következményekhez azonban tekintélyre van szükség, amely gondoskodik arról, hogy a kívánt eredmény előálljon. A jog uralma tehát nem királyok, fejedelmek, hercegek vagy diktátorok - azaz az államhatalom alkotása -, hanem sokkal inkább a jogalkalmazó bírák felfedezése. Ezt megerősítette az általános jogi fejlődés, amely kikristályosította, és a gyakorlatban kidolgozta azokat a szabályokat, amelyek megkönnyítik, harmonikussá teszik az emberek társadalmi együttélését. A viták, nézeteltérések természetesen az élet velejárói, mert különböző

Drábik János - Az állam felett álló jog

Embed Size (px)

Citation preview

Page 1: Drábik János - Az állam felett álló jog

Az állam felett álló jogA társadalmi rend megfelelő működése nem csupán annak köszönhető, hogy átgondolt és megtervezett, hanem annak, hogy az egyes egyének meghatározott szabályok, eljárásmódok keretei között cselekednek. A betartott szabályok lehetővé teszik, hogy bizonyos magatartást mások tekintetében elvárjunk, és azzal számolhassunk. Az így működő társadalom egyes csoportok részére biztosítja a növekedést, másokat korlátoz ebben. Ezért ezek a szabályok nem valamiféle királyok vagy vezérek, kormányok és törvényhozók által hozott önkényes parancsok, hanem hosszú fejlődési folyamat eredményei. Ezeknek az általános szabályoknak a kutatásával foglalkozik a jogelmélet. A liberális szemlélet szerint ezek a szabályok már korábban is léteztek azt megelőzően, hogy megpróbálták őket írásban rögzíteni. Ezt a jogot lényegében felfedezték, nem pedig megalkották. Még az olyan klasszikus törvénykönyvek, mint az athéni Szólon-é, vagy a babiloni Hamurabbi-é sem létrehozták az új jogszabályokat, hanem csupán megpróbálták kifejezni, összefoglalni az általánosan elfogadott szabályokat. Vagyis azokat a szabályokat, amelyek a társadalom, az állam és a királyok felett is álltak.Amikor megszületett a szabad ember fogalma, akkor a szabadnak tekinthető emberek követték ezeket az általános szabályokat, és önmaguk vállalták magatartásuk megváltoztatását bizonyos fokig e szabályok, és e szabályok betartásából származó előnyök érdekében. Az így kialakuló jog egyaránt érvényes mindenkire, és elvileg nem tesz különbséget ember és ember között semmilyen alapon. Széleskörű konszenzuson nyugszik, amelynek alapja a jóról és a rosszról tartott általánosan kimondott vélemény, nem pedig valamiféle felettünk uralkodó közös akarat, amely arra kényszerít minket, hogy bizonyos magatartást tanúsítsunk. A kívánt társadalmi következményekhez azonban tekintélyre van szükség, amely gondoskodik arról, hogy a kívánt eredmény előálljon.A jog uralma tehát nem királyok, fejedelmek, hercegek vagy diktátorok - azaz az államhatalom alkotása -, hanem sokkal inkább a jogalkalmazó bírák felfedezése. Ezt megerősítette az általános jogi fejlődés, amely kikristályosította, és a gyakorlatban kidolgozta azokat a szabályokat, amelyek megkönnyítik, harmonikussá teszik az emberek társadalmi együttélését. A viták, nézeteltérések természetesen az élet velejárói, mert különböző emberek különféleképpen értelmezhetik az adott szabályok alkalmazását. Azonos szabály különböző esetekre alkalmazása konfliktusokkal járhat. De maguk a szabályok is összeütközésekbe kerülhetnek egymással. Ez olyan bírói gyakorlatot és ítélő-értékelő képességet igényel, amely biztosítani tudja, hogy hasonló esetekben hasonló elbírálásra kerüljön sor.A bírónak tehát az a célja, hogy megőrizze a rendet, nem pedig az, hogy a társadalom erőforrásait bizonyos különleges cél irányába terelje. Így az igazságosság, vagy igazságszolgáltatás szabályai tájékoztatják az egyént, hogyan cselekedjék, hogyan szolgálja tetteivel mások és a saját érdekeit, vagyis a közjót. A bírónak tehát az egyedüli feladata meghatározni, kifejezni és finomítani az igazságosság szabályait, amelyek elősegítik a társadalmi rend szilárd fennmaradását.Ezek tehát a nem állam által megalkotott, hanem a társadalmi együttélés által felfedezett és az állam felett álló alapvető szabályok. Az állam által alkotott jogszabályok csupán a hatalmi helyzetben lévő embercsoportok akaratát fejezik ki. Amikor létrejöttek a mai értelemben vett modern államok, parlamentek és kormányok, akkor az állam felett álló, és az állam által alkotott jogszabályok kezdtek összekeveredni. Azt, hogy egy kormány miként használja fel egy ország, egy nemzet erőforrásait, miként igazgatja és osztja el azokat, nem általános jogelvek szabályozzák. Az állam törvényhozó és kormányzati szervei által megalkotott jogszabályok zöme ebbe a körbe tartozik. Az ilyen állami akaratot képező jogszabályok azonban rendszerint

Page 2: Drábik János - Az állam felett álló jog

nemcsak az állami és kormányzati alkalmazottakra vonatkoznak, hanem minden állampolgárt érinthetnek. (Ilyen, pl. az adókivetés és beszedés.)A társadalmi igazságosságot kifejező általános szabályok és az állami akarat érvényesítését szolgáló jogszabályok összekeveredtek, és eltűnt az a lényegbevágó különbség, hogy a társadalmi fejlődés nyomán kikristályosodott általános szabályok az állam felett állnak, az államot kötelezik és az állam sem változtathatja meg őket az állam akaratát, a kormányzati döntéseket kifejező előírásokhoz hasonlóan. Ma ott tartunk, hogy a törvényhozó-testületek, a parlamentek egyformán hoznak olyan ún. törvényeket, amelyek az állam felett álló, és az állam által sem megváltoztatható jogokra vonatkoznak, és olyan jogszabályokat, amelyek csupán az állam és a kormány akaratát fejezik ki, és amelyekben az állam az állampolgárait kötelezi és nem önmagát. Pedig még a nyelv is élesen különbséget tesz a JOG és az állam akaratát képviselő jogszabály, a törvény és rendelet között.A nagybetűs JOG olaszul Diritto, franciául Droit, spanyolul Derecho, portugálul Diretto, angolul Right, németül Recht, oroszul Pravo. Az állam akaratát kifejező tövény olaszul legge, franciául loi, spanyolul ley, portugálul lei, angolul law, németül Gesetz, oroszul zakon. Sajnos a magyar nyelv nem tesz ilyen éles minőségbeli megkülönböztetést az államot kötelező - az állam felett álló - JOG és az állami kormányzati akaratot kifejező törvények és rendeletek között. Ez a zavar Magyarországon is hozzájárult ahhoz, hogy az állam hatalma túlságosan rátelepedett a társadalomra és a kormány és a közigazgatás gyakran önkényes akarata jogszabályi formát öltve ugyanolyan tiszteletben részesülő törvénnyé vált, mint az állam felett álló igazi jog, a nagybetűs JOG. Ez a körülmény a partikuláris érdekcsoportok gyakorta változó akaratának olyan jogi státust adott, amely kizárólag az általános emberi érdeket kifejező JOG-nak jár ki. Ugyanakkor azt a félrevezető látszatot kelti, hogy egy választott testület olyan legitim felhatalmazással bír, amely a felette álló általános emberi szükségleteket, érdekeket és értékeket kifejező JOG-ot is megváltoztathatja. Ez végül ahhoz a téves hiedelemhez vezetett, hogy a társadalom - és azok az alapvető szabályok, amelyek lehetővé teszik annak a működését - tetszés szerint manipulálhatók, elég megválasztani egy országgyűlést és az máris elfogadhat egy új Alkotmányt. Ez ahhoz hasonlítható, mintha elégséges lenne, hogy a Duna-menti országok parlamentjei jogszabályban kimondják: a Duna mától kezdve fordítva folyjék, a Fekete tengerből a Fekete erdőbe.A marxista utópiát ma felváltotta a kamatkapitalista utópia, amely szerint a világ csak a magán-pénzgazdaság globális rendszerében, egy központi kormányzat alatt élhet, amelyben nincs többé helye és szerepe a nemzetállamoknak. Ha egy ország törvényhozói idáig eljutnak - és anélkül, hogy bizonyítani tudnák - azt állítják, hogy Magyarország számára az előnyös, ha lemond saját alkotmányáról, ha feladja jogszabály-alkotási önállóságát és szuverenitását, akkor az önkényes döntések folyamata már alig megállítható. Először is tudnunk kell, hogy a most tervezett alkotmány-módosítás egy olyan Európai Unióba tereli be Magyarországot, amely Európai Unió felszámolja az önálló magyar államot, annak függetlenségét és szuverenitását. Ennek legfőbb bizonyítéka az, hogy az Európai Unió 180.000 ezer oldalnyi joganyagában egy sor sincs arról, hogy miként lehet egy belépő országnak e nemzetek feletti államalakulatból kilépni. Ha pedig nem lehet kilépni az azt jelenti, hogy Magyarország végleg lemond önálló állami létéről, saját alkotmányáról és jogszabály-alkotási jogairól.A magyar alkotmány szerepét betöltő alaptörvény kevert jogszabály. Benne megtalálhatók az állam felett álló JOG-ok, amelyeket semmilyen országgyűlés, semmilyen összetételben nem változtathat meg, ugyanakkor ennek az alaptörvénynek számos rendelkezése állami akaratot fogalmaz meg, amelyben az állam kötelezi állampolgárait és alattvalóit. Ezek elvileg megváltoztathatóak lennének. Magyarországnak volt igazi, a nemzet egésze felett álló történelmi

Page 3: Drábik János - Az állam felett álló jog

alkotmánya, amelyet a magyar nemzet évszázadok alatt fejlesztett ki, és amely magába foglalta nemcsak a magyar közjogi hagyományt, de a Szent Korona által szimbolizált alapvető jogokat is. Ennek a történelmi alkotmánynak a folytonossága Magyarország 1944. március 17-i német megszállásával megszakadt és 1945 utáni szovjet megszállásával folytatódott. 1989-ben és 1990-ben a jelenlegi ún. alaptörvény megfogalmazásával, annak Országgyűlés általi szentesítésével, a történelmi alkotmány folyamatossága nem lett helyreállítva. A jelenlegi alaptörvény nem igazi alkotmány. Ez elsősorban önjelölt csoportok képviselői által hevenyészve megfogalmazott szöveg, amelyet ugyan jóváhagyott az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés, de ettől ez megmaradt csupán állami akaratot kifejező jogszabálynak, és nem lett belőle a társadalom és az állam felett álló valódi Alkotmány.A történelmi alkotmányok mellett, különösen a 1789-es franciaországi változásokat követően számos országban írott alkotmányok, helyesebben alaptörvények léptek életbe. Az így létrejött alkotmányos kormányok elősegítették a hatalom önkényes gyakorlásának a korlátozását. Ez a fajta alkotmányos kormányzás nemcsak a kormányok tevékenységét korlátozza, de a törvényhozó szervek tevékenységét is a magasabb rendű alaptörvény korlátozása alá helyezi. Ezek az írott alkotmányok bevezették az államhatalmi ágak elválasztását, és a törvényhozó szervek megkülönböztetését a végrehajtó szervektől, valamint az igazságszolgáltatási vagy bírói hatóságoktól. A lényeg azonban nem az államhatalmi ágak szétválasztása, hanem az államhatalom korlátozása. Az állam felett álló és csak isteni eredetű - vagy természeti törvényszerűségekből levezethető - és csak évszázadok során az emberi együttélés szükségszerűségeiből levont alapvető jogok többet jelentenek, mint egy alaptörvény. Ez a JOG-nak az uralmát jelenti, ami magában foglalja azt a követelményt, hogy a kormányzati hatalmat csak ezzel az államok felett álló JOGOKNAK megfelelően, azokkal összhangban lehet gyakorolni. Ezek az állam felett álló, isteni eredetű, vagy természeti törvényekből fakadó jogok írják elő, hogy minden egyes embert egyenlőnek kell tekinteni, és egyenlő módon kell bánni vele. Ez követeli meg, hogy olyan bírók gyakorolják az igazságszolgáltatást, akik függetlenek a politikai hatalomtól. Ugyanezek a JOGOK írják elő azt is, hogy az államnak tiszteletben kell tartania az egyes egyén tulajdonát és személyi szabadságát, és az államhatalom csak e JOGOK betartását és védelmét szolgálhatja.A végrehajtó hatalom azért választandó el a törvényhozó hatalomtól, hogy ne ugyanaz az államhatalmi ág érvényesítse a törvényeket, amely államhatalmi ág a törvényeket meghozza. A jogtörténet tanulsága szerint az írott alkotmányok elősegítették ennek az államok felett álló JOG-nak az uralmát, amely az angolszász országokban a "rule of law" követelményrendszerében vált az állami és társadalmi élet meghatározójává.A neoliberális eszmerendszer egyik kiemelkedő képviselője, Friedrich Hayek, úgy véli, hogy a jog uralmának az eróziója ellen szükség van az államhatalom két teljesen különböző összetételű ágazatára, amely hatáskörileg is szét van választva, és különböző ügyekben hoz döntéseket. Az egyik testület feladata lenne a társadalmi igazságosság szabályainak a megállapítása, valamint olyan általános és alapvető szabályok vonatkozásában a döntés, amelyek célja a társadalmi rend egészének a megőrzése, nem pedig konkrét és specifikus célok megvalósítása. Friedrich Hayek véleménye szerint egy másik testület, a kormányzati és a közigazgatási feladatokat intézné. Ennek konkrét funkciói nem lennének taxatíve meghatározva, de az állami kényszerítő-eszközöket csak korlátozottan vehetné igénybe, még pedig a jog uralma által lefektetett szabályrendszer keretein belül.A törvényhozó testületnek Hayek olyan nagy függetlenséget kíván adni, amekkora csak lehetséges, és egyedül ez a testület lenne illetékes a társadalmi igazságosság és az igazságos

Page 4: Drábik János - Az állam felett álló jog

magatartás szabályainak a meghatározásában. Ebben a testületben a pártoknak a részvétele nem kívánatos, mivel nem partikuláris érdekek érvényesítéséről lenne szó, hanem az egész társadalom és az állam felett álló igazságosság alapvető követelményeinek az érvényesítéséről. Hayek úgy véli, hogy ennek a különleges testületnek a függetlenségét úgy lehetne biztosítani, hogy tagjait hosszú időre választanák meg és megbízatásuk lejártával nem lehetne őket újraválasztani. Ugyanakkor továbbra is fontos maradna a szerepük, mint laikus bíráknak, akik tekintélyes tiszteletbeli pozíciókat töltenek be. Hivatali idejük alatt ezért párt-semlegesnek kell maradniuk, egyik párt sem szólhatna bele magatartásukba és döntéseikbe. További feltétel még, hogy olyan anyagi javadalmazásban részesüljenek, amely anyagilag is független helyzetet biztosít számukra, és megóvja őket a hatalmas pénzvagyonnal rendelkező pénzügyi-korporációs elit financiális túlsúlyától.Friedrich Hayek azt is hangsúlyozza, hogy e testület választott tagjainak köztiszteletben álló személyeknek kell lenniük, akik adekvátan tükrözik a társadalom uralkodó nézeteit arról, hogy mi helyes és mi rossz, mi igazságos és mi igazságtalan. Érdekes Hayeknek az az ajánlása, hogy ezeket azonos korosztály tagjai által kellene kiválasztani és megbízni, mondjuk a 45 éves nemzedék választana sorai közül egy 45 éves személyt egyszer az életében és ez mondjuk 15 évig teljesítene közszolgálatot. Ennek következtében ez a férfiakból és nőkből álló testület 45-től 60 éves korig terjedő személyekből állna, akiknek az 1/15-öt részét minden évben újakkal váltanák fel. Így a testület már korösszetételénél fogva is a lakosság legtapasztaltabb és legérettebb részét képviselné, amelyek azonban még szellemi és testi erejük teljes birtokában vannak. Mint már utaltunk rá, mentesek lennének a politikai pártoktól és a társadalom egyes rétegeinek a partikuláris érdekeitől. Hayek úgy véli, hogy a kortársak által gyakorolt ilyen választási rendszer a legsikeresebb és legtehetségesebb embereket választaná ki, és a politikai elmélet által kidolgozott ideális helyzethez ez állna legközelebb. Hayek szerint ez tenné először lehetővé a történelemben a hatalmi ágazatok valódi szétválasztását, a jog uralmának a biztosítását az államhatalom és a kormányzat felett és olyan magas szintű jogrendszer létrehozását, amely elősegíti a társadalom optimális működését.A kormányzati hatalmi ágazat gyűlése a törvényhozó gyűlés által lefektetett társadalmi igazságossági szabályok keretei között működne. E korlátok között azonban a kormányzati gyűlés teljes ellenőrzést gyakorolna a kormányzati apparátus és a közigazgatás felett, és ez hozná meg a konkrét döntéseket az anyagi, a természeti, a pénzügyi és a humán erőforrások felhasználására. Friedrich Hayek külön kitér az adózás kérdéskörére. Az adóztatás kényszertevékenység és ezért az adózás általános szabályait nem a kormányzati, hanem a törvényhozó testületnek kell meghatároznia. De már a konkrétan kivetett adó mértéke a kormányzati testület hatáskörébe tartozna. A kormányzati és közigazgatási tevékenység költségeit ennek a kormányzati testületnek kell biztosítania. Meg kell akadályozni, hogy a társadalom egyes érdekcsoportjai olyan adókat tudjanak kikényszeríteni, amelyek terheit viszont a társadalom más csoportjai viselnék. Egy ilyenfajta megoldás biztosíthatná a társadalom többsége által közjónak ítélt feladatok finanszírozását. Ugyanakkor - véli Hayek - nem tenné lehetővé, hogy a piac által megtermelt jövedelem egy partikuláris érdekcsoport hasznát szolgálja. Vagyis minden egyénnek a saját teljesítményével hozzá kellene járulnia a társadalom szükségleteihez és a többi emberhez az általános szabályok szerint kellene viszonyulniuk.Friedrich Hayek fontosnak tartja az alkotmánybíróság működését is. Noha a két különböző hatalmi ágazathoz tartozó szabályalkotó testület megkülönböztetése és szétválasztása világos, ennek ellenére a gyakorlatban mindig előfordulhatnak átfedések, súrlódások, nehézségek, amelyek méltányos megoldásához és az ellentétek feloldásához speciális bíráságokra van

Page 5: Drábik János - Az állam felett álló jog

szükség. Az egyik legvalószínűbb ilyen konfliktus a két különböző szabályalkotó testület hatásköri összeütközéséből származhat. Ezeknek a feloldása magasan kvalifikált bírókat igényel, akik számára előnyös lenne, ha korábban a két említett szabályalkotó testület tagjaiként működtek.Hayek értelmezésében az alkotmány rendkívül fontos és érdekes eszköz. Az alkotmány feladata, hogy elossza és korlátozza a hatalmat, de azt már kerülnie kell, hogy konkrétan előírja, miként kell ezeket az elosztott hatalmi jogosultságokat felhasználni. Az alkotmány csak azokat az általános és kikényszeríthető magatartási szabályokat tartalmazza, amelyekre azért van szükség, hogy a törvényhozó testületek annak keretei között tevékenykedhessenek. Így például az alkotmány meghatározná annak az élettérnek a terjedelmét, amelyen belül az egyén saját maga szabályozhatja más hatalmi ágazatok beavatkozása nélkül a saját életét és tevékenységét.Az államok felett álló jog és a szabad társadalomNapjainak közgondolkodásában a jog mibenléte és egy jogi rendszer célja meglehetősen homályos. Friedrich Hayek, aki ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott, megállapította, hogy az igazságossági alapelvek, amelyek a modern jogban érvényesülnek, olyan szabályokból fejlődtek ki, amelyek hosszú időszakon át irányították a különböző társadalmakat és elősegítették érvényesülésükkel a társadalmi együttélést. Ha megértjük a természetét és e szabályrendszerek fejlődését, akkor jobban megérthetjük, hogy mi is valójában a jog és mi az, amit megvalósítani igyekszik.A homály és a zavar egyik forrása napjainkban, hogy úgy véljük, minden olyan szabály és rendelkezés, amelyet egy választott testület elfogad az egyformán jognak minősül. Ezért Hayek, ahogyan arra már írásunk elején is utaltunk, hangsúlyt fektet arra, hogy precízen különböztessük meg az ugyanazzal a szóval megjelölt két különböző minőségű szabály-együttest. A legközismertebb jognak nevezett szabály-együttes olyan törvényekből, rendeletekből és más jogszabályokból áll, amelyeket választott testületek, hatóságok fogadtak el, de amelyeknek a többsége közigazgatási és szervezési szabály. Az a feladatuk, hogy biztosítsák a kormányzati tevékenység és a közigazgatási gépezet működtetését, előírják a köztisztviselőknek, hogy milyen ügyekben milyen döntéseket hozzanak, továbbá kitűzik a közpénzek felhasználásának a céljait és elosztják ezeket a közpénzeket.Egy kollektivista közgazdaságban valamennyi jogszabály ebbe a jogi típusba sorolható. A kollektivista kormányzat arra törekszik, hogy meghatározott társadalmi és gazdasági eredményt érjen el, és ezek megvalósítására konkrét terveket dolgoz ki. Ezeknek a terveknek a végrehajtására jogszabályi formába öltöztetett parancsokat ad polgárainak és így tereli őket az általa megkívánt magatartás irányába. Egy ilyen társadalom nem az állam és a társadalom felett álló általános szabályok szerint működik, hanem a hatalmat gyakorló elitek, hatóságok diktátuma ölt jogszabályi formát, amely rendszerint önkényes és nem kezeli egyformán az adott társadalom tagjait és az adott állam polgárait. Egy szabad társadalomnak a joga nem a társadalom felett uralkodó hatóságok parancsait, hanem a társadalmat alkotó szabad polgárok által elfogadott általános magatartási szabályokat tartalmazza, továbbá azt, hogy az adott társadalom tagjainak a többsége mit tart igazságosnak vagy igazságtalannak. Az így előálló általános szabályok rendszere az, amiből a valódi jog, a nagybetűs jog kifejlődik, megtapasztalható és jogi terminusokban megfogalmazható. Vagyis nem az állam és a kormány parancsai alkotják a jogszabályokat, hanem a valódi jogot a társadalmi gyakorlat alkotja meg és az a társadalom tagjainak az általánosan elfogadott magatartásából vonható ki és fogalmazható meg. Friedrich Hayek a történelmi fejlődéssel illusztrálja fentebb összefoglalt nézeteit.

Page 6: Drábik János - Az állam felett álló jog

Megfigyelhetjük - írja -, hogy a jog miként fejlődött a történelem előtti időktől fogva. Kezdeti fejlődésének első ezer évében az ember valószínűleg kis törzsi csoportokban élt. E közösség feje két fontos funkciót látott el. Az egyik volt a parancsok kiadása arról, hogy a csoport milyen tevékenységet folytasson és, hogy ezeket milyen módon valósítsa meg. A másik feladata az volt, hogy igazságot tegyen a csoport tagjai között keletkezett vitákban. Ez a tevékenység az, amely végül is az igazságosság és a méltányosság elveinek a fokozatos megértéséhez elvezetett, s amikor már le is írták őket, akkor jogszabályok lettek belőlük.A közösség vezetőjének - például a törzsfőnöknek, vagy a királynak - gondoskodnia kellett az általános magatartási szabályok betartásáról. Bizonyos cselekedetek elvégzése tabunak számított. Voltak olyan előírások, amelyek szabályozták, hogy az emberek egyik csoportja hogyan bánhat az emberek másik csoportjával az adott közösségen belül. Ezek olyan alapvető szabályok voltak, amelyeket a törzsfőnök vagy a király nem változtathatott meg. Ellenkezőleg ezeket a szabályokat úgy tekintették, mint amelyek adottak a sorstól, az istenektől vagy a természettől és ezért a nekik való engedelmesség természetes és nyilvánvaló. A közösség vezetőinek valójában az volt a feladata, hogy ezeket az általános szabályokat a közösség tagjainak megtanítsa és velük ezeket a szabályokat betartassa.Ahogy a társadalom növekedett, egyre kevésbé a konkrét parancsok szerint, és egyre inkább az általános szabályok alapján működött. A közösség vezetőjének ez a jogi funkciója, úgy is mondhatnánk: joghatósága, egyre növekedett. Amikor vitás ügyek keletkeztek, akkor azokat ezen általános szabályok szerint oldották meg. Ahhoz, hogy ezeket a döntéseket alátámasszák, szükségessé vált ezeknek az alapvető szabályoknak az írásba foglalása. Ezeknek a szabályoknak a szavakban történő megfogalmazása és írásba foglalása nem azt a célt szolgálta, hogy új szabályokat találjanak ki, hanem feladatuk az volt, hogy a meglévő szabályokat miként alkalmazzák a gyakorlatban előforduló nehéz esetekben. Ez többek között azzal járt, hogy amikor újabb és újabb nehéz esetek merültek fel, ezeket a szabályokat pontosítva újra kellett fogalmazni. A mai napig ez az egyik módja annak, hogy kikristályosítsuk, és szavakban megfogalmazzuk azt, amit igazságérzetünk helyesnek vagy helytelennek ítél. Éppen ezért az egykori nemzetségvezetőknek és a mai bíráknak nem az a feladatuk, hogy új jogot kreáljanak, hanem az, hogy felfedezzék, pontosítsák és alkalmazzák azt, amit az igazságosságra vonatkozó szabályok, a gyakorlati együttélés során kialakítottak. Ebben az értelemben ezek a jogok függetlenek ezektől a nemzetségi vezetőktől, vagy a mai kormányzatoktól és a mai igazságszolgáltatási rendszerek bíráitól. Az úgynevezett precedensjog szerint működő jogrendszerekben a bíró ilyen jogi háttérrel dönt el ügyeket, és alkalmazza azokat a szabályokat, amelyeknek rendkívül fontos társadalmi funkciójuk van. A bíró nem javasolhat önkényesen jogi megoldásokat, mert a jogalkalmazás és jogalkotás együttes folyamatában neki figyelembe kell vennie a már létező szabályokat, már eldöntött ügyeket és azokkal összhangban kell meghoznia döntését.Ha tehát ezek szerint az elvek szerint elválasztjuk a valódi jogot az állami parancsoktól, amelyeket a kormányzó hatóságok önkényesen adhatnak ki, akkor azt is megérthetjük, hogy miért tartotta oly fontosnak Friedrich Hayek a minimumra szorítani a kényszer alkalmazását. Miután egyedül az állam és a kormány rendelkezik a kényszerítés és az erőszak alkalmazás monopóliumával, ezért rendkívül fontos, hogy ezt a hatalmat ne lehessen önkényesen igénybe venni, és vele visszaélni. Ezért az államot és a kormányt az általános jogelveken nyugvó szabályok által korlátozni kell, és ez az, amit a jog uralmának neveznek. Nehéz pontosan megkülönböztetni a "rule of law"-hoz tartozó JOG-okat, a csupán önkényes állami akaratot tartalmazó és jogszabályi formát öltő parancsoktól. Egy szabad és egy nem

Page 7: Drábik János - Az állam felett álló jog

szabad társadalmat az különbözteti meg egymástól, hogy az előbbiben minden egyes állampolgár elismert és széleskörű magánszférával rendelkezik, amelybe az állam és a kormányzat nem hatolhat be. Egy valóban szabad társadalomban a szabad egyént nem lehet állami és közigazgatási parancsokkal irányítani, csupán az várható el tőle, hogy az általánosan elfogadott szabályoknak engedelmeskedjék. Ezek rendszerint bizonyos magatartásokat tiltanak, és mindenkire egyformán vonatkoznak. Alapjukat az az általános meggyőződés képezi, hogy a közvélemény ezeket igazságosnak tartja, egyetért velük, és ennek megfelelően cselekszik. Elfogadhatatlan, hogy ezek az általános jogelvek és szabályok ne egyformán legyenek alkalmazva a társadalom valamennyi tagjával szemben. Valamennyi jog egyformán vonatkozik mindenkire és még azokra is, akik csak a jövőben fognak megszületni.További követelmény ezekkel a JOG-okkal szemben az, hogy azokat a társadalom minden tagjának ismerniük kell, és biztos tudással kell rendelkezniük róluk. Ez a szilárd tudás akkor is igény, ha soha teljesen nem lehet teljesíteni. A szavakban megfogalmazott és írásban is rögzített jogi formuláknak összhangban kell állniuk a jogtudat és az általános igazságérzet elfogadott normáival. Ez többek között azt is lehetővé teszi, hogy megközelítő pontossággal tudni lehessen: milyen magatartást várhatunk el a másik embertől, illetve egy konkrét eset eldöntése kapcsán a bíró ítéletétől..A jog uralma megköveteli, hogy az állam és a kormányzat által meghozott döntések az ismert JOG-hoz igazodva, annak a keretein belül történjenek, ne pedig az adott kormányzat akaratát fejezzék ki egy bizonyos cél elérése érdekében. A független bíró segít kiválasztani azokat az általános szabályokat, amelyek kielégítően szolgálták a társadalom alapvető érdekeit és ezáltal a jog uralma gazdagodhat és erősödhet. Ezért a független bírónak a fennálló általános szabályok szerint kell ítélkeznie, mert ha döntésében az általa kívánatosnak tartott kimenetelt tartja szem előtt, akkor ez az állam és kormányzat felett álló jog meggyengül, és már nem tölti be eredeti funkcióját.Friedrich Hayek, amikor saját nézeteit szembesítette a reálszocializmus országaival, megállapította, hogy ezeknek az országoknak a törvénykezési gyakorlata nem felel meg a jog uralma által előírt követelményeknek. A szocialista országok jogrendszere és jogalkalmazási gyakorlata a pártállam akaratának az érvényesítését szolgálja és célja egy meghatározott terv kivitelezése. Ennek következtében ez a fajta jog önkényesen átlépi az egyén magánéletének a szféráját. A szocialista társadalmakban is az egyének a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek tagjaiként alá voltak rendelve a kisebb-nagyobb pártállami közösségek uralmának, és ezek vezetőinek a parancsait kötelesek voltak teljesíteni. Ebben az egyenlőtlenségben az az általános szabály is tükröződik, hogy az egyenlő szabályok és követelmények alkalmazása az egyenlőtlen képességű és társadalmi helyzetű egyénekkel szemben, más szóval: az egyenlőtlenekre vonatkozó egyenlő szabály jogtalansághoz és igazságtalansághoz vezet.A jog uralma csak a legáltalánosabb szabályokat rögzíti. Nem döntheti el, hogy egy konkrét speciális esetben ki legyen a győztes vagy a vesztes, s még azt sem írhatja elő, hogy az a társadalom, amely a szabályokat követi, hogyan nézzen ki. Csupán azért kell a jog uralmának alávetni magunkat, hogy megrajzoljuk a társadalom általános rendjének a kontúrjait, koordinátarendszerét, de egy ilyen nagy és komplex rendszert, mint amilyen egy társadalom, minden részletében nem tervezhetünk meg, mert az sok millió egyén specifikus magatartásának az eredője lesz egy rendkívül összetett és pontosan előre meg nem határozható rendszer.Az az akarnok, voluntarista cél, amit az ún. reál-szocialista államok tűztek maguk elé, hogy egy mindent átfogó, szilárd rendet teremtsenek meg, oda vezetett, hogy ezen államok polgárait eszközként kezeljék, magatartásukat meghatározott korlátozásokkal előre kijelölt irányba

Page 8: Drábik János - Az állam felett álló jog

tereljék. Mindennek az volt a célja, hogy amit a reál-szocialista állam uralkodó elitje szükségszerűnek tekintett, azt kényszer alkalmazásával is elérjék. Egy ilyen államnak a hatalmát nem szabad korlátozni, mert az állam urai számára a legfontosabb a kitűzött utópikus cél elérése, és ennek a jog uralmát is alá kell rendelni. Ezért egy reál-szocialista diktatúra nem fér össze a jog uralmával.Friedrich Hayek és az iskolájához tartozó több kutató hangsúlyozza, hogy veszélyes dolog lemondani a hagyományos szabályokról és értékekről, valamint az azokat hordozó intézményekről, mert ezek a létező társadalmi intézmények olyan tudást és történelmileg kialakult társadalmi tapasztalatot, az idők próbáját kiállt bölcsességet hordoznak, amelyek ezen intézmények eltörlésével együtt maguk is megszűnnek létezni. Ugyanakkor az is fontos követelmény, hogy ne maradjanak fejlődésképtelenek ezek a szabályok és értékek, vagyis, hogy ne álljanak minden kritikán felül. Ezért rendkívül fontos átgondolni, hogy ezek az alapvető szabályok, amelyek a "rule of law" (a JOG uralma) rendszerét alkotják, miként fejleszthetők, változtathatók a természetes fejlődés követelményei szerint. A jog uralmára alapozott társadalmi rend fejlődése megköveteli maguknak a szabályoknak is a fokozatos tökéletesítését. A legfontosabb követelmény ebben a folyamatban a rendszer alkotóelemei közti összefüggés megőrzése és az ellentmondás-mentesség. A jogalkalmazó állandóan rákényszerül arra, hogy megvizsgálja mi az, ami megengedhető bizonyos általános szabályok keretei között. Figyelnie kell, hogy ezek a régi bevált jogelvek és JOG-ok, miként alkalmazhatók új helyzetekben és előre nem látható körülmények között. Arra is tekintettel kell lennünk, hogy maguk a szabályok is tartalmazhatnak belső ellentmondást. Ez származhat abból, hogy bizonyos erkölcsi értékeket fel kell áldoznunk, ha azok konfliktusba kerülnek más erkölcsi értékeket tartalmazó szabályokkal, különösen akkor, ha ez a másik szabály egy fontosabb emberi és közösségi szükségletet, érdeket vagy értéket fejez ki. Ezért az egyes egyének, de különösen a jogalkalmazók folyamatosan rákényszerülnek a "rule of law" körébe tartozó szabályok kiértékelésére. Az egyes szabályokat nemcsak egybe kell vetni egy alkalmazandó konkrét esettel, hanem a létező szabályok egész rendszerével és az abból származó követelményekkel. Ebben a folyamatban természetesen előállnak az összeütközések, a konfliktusok, de ezeket kell tulajdonképpen a bíró jogalkotó képességével feloldani. A logikai önellentmondások kiküszöbölése szinte kötelező feladat. Ha azonban az adott szabály a "rule of law" egész rendszerével kerül konfliktusba, akkor már a bírónak számításba kell vennie, hogy semmilyen tudományos vagy objektív módon nem helyezheti magát azon szabályok fölé, amelyek hosszú történelmi fejlődés folyamán az emberi együttélés gyakorlatában kristályosodtak ki. Az csupán naív illúzió, hogy bárki félretolhatja az emberi tapasztalat sok ezer éves eredményeit, és kitalálhat egy jobb civilizációt azáltal, hogy különböző formulákkal újratervezi azokat. Amit megtehetünk, az csupán annyi, hogy szembesítsük a civilizációs fejlődés bizonyos szabályait, ugyanezen civilizációs fejlődés más szabályaival, hogy eldönthessük: melyek kedvezőbbek az adott emberi közösség számára. Még a legokosabb jogalkalmazó érvelései sem különíthetők el attól a társadalomtól, amelynek ez a jogász a tagja, és nem különíthetők el azoktól az emberi szükségletektől, érdekektől és értékektől sem, amelyeknek ő maga is, mint egyén, alá van vetve. A legokosabb ember sem tervezhet meg egy új társadalmat. Egy új társadalom megalkotása csak az egész emberiség és azok egymás után következő nemzedékei tevékenységek eredményeként jöhet létre.A tudomány, és annak egy speciális része a társadalomtudomány, természetesen fontos szerepet játszik a meghatározó szabályok és értékek felismerésében, kiválasztásában,

Page 9: Drábik János - Az állam felett álló jog

megfogalmazásában. Minél nagyobb tudással rendelkezünk, annál könnyebben ítélhetjük meg, melyek azok a szabályok, amelyekhez ragaszkodnunk kell, és melyek azok, amelyeket meg kell változtatnunk, mert ellentmondásba kerültek a "rule of law" rendszerének egészével. Ebben a tevékenységben azonban mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalomra és annak struktúrájára, szervezetére és működésére vonatkozó ismereteink is korlátozottak és ezért ún. tudományos megállapításaink mindig csak időlegesek, átmeneti jellegűek lehetnek.Ezen túlmenően arra is figyelemmel kell lenni, hogy az emberrel és a társadalommal kapcsolatos problémák természetüknél fogva divergens problémák, ezért a tudományosságnak azt az igényét, amivel a természettudósok lépnek fel kutatási tárgyukat illetően, a társadalomtudomány művelői nem alkalmazhatják. Minden olyan probléma, amely az emberi élettel kapcsolatos, annyira összetett, hogy csakis komplementer, azaz egymást kiegészítő ellentétpárok kettős követelményével, kettős fogalomrendszerrel ragadható meg. Ennek az az oka, hogy minden életjelenség ellentétes oldalak közötti egyensúlyi állapot, amely minduntalan felborul és folyamatosan helyreállítandó. A természettudományok konvergens problémákkal foglalkoznak és ezek elvben véglegesen megoldhatóak, mivel belőlük kiküszöbölhető az ember. Ezért a fizika, kémia, csillagászat, geometria, logika problémái elvben véglegesen megoldhatóak.Az emberre, a társadalmi életre és a jogra vonatkozó problémák divergensek, azaz szétágazóak. Ennek oka, hogy a társadalomban két követelménynek kell egyszerre eleget tenni: egyrészt a szabadság, másrészt az egyenlőség, a rend és a biztonság követelményének. Ennek az az oka, hogy mihelyt az ember és közösségei, vagyis a társadalom, a politika és a gazdaság kérdéseivel foglalkozunk, és ezekre vonatkozó jogi szabályokat fogalmazunk meg, azonnal szembe kell néznünk az emberi élettel és az azt jellemző ellentétpárral, a születéssel és növekedéssel, a hanyatlással és pusztulással, vagyis az élettel és a halállal. Az élet és a halál egyszerre van jelen, hiszen a halál a születéssel kezdődik. Társadalmi vonatkozásban ez az alapvető ellentétpár a szabadság és a rend kettős követelménye. Ki nem küszöbölhető ellentétek miatt, amelyek mindegyike valóságos életfolyamatokat, reális szükségleteket és érdekeket képvisel, az emberi élet, a társadalom és a gazdaság egyensúlya sem teremthető meg absztrakt formulákkal egyszer s mindenkorra. Ha nem is oldhatók meg ezek a problémák időlegesen meg lehet haladni őket, és meg lehet rájuk találni az átmenetileg érvényes válaszokat. Ennek azonban alapvető és megkerülhetetlen előfeltétele az erkölcsi követelmények megtartása. Ha a Biblia szavait idézve tényleg úgy szeretjük felebarátainkat, mint önmagunkat, vagy másképpen fogalmazva: ha úgy bánunk embertársunkkal, ahogyan elvárjuk tőle, hogy velünk bánjon. A szabadság és korlátja: az egyenlőség, a rend és a biztonság igénye, csak a testvériség, a szolidaritás, azaz a közösségi érzés segítségével alkothat harmonikus, egymást kiegészítő és fenntartó egységet. Itt nem a logika törvényszerűségei érvényesülnek, hanem a történelmi tapasztalat, és az ember isteni, kozmikus eredetű, vagy - ha úgy tetszik - természeti törvényeken alapuló magasabb képességei. Isten teremtő akaratából - vagy a természeti fejlődés törvényszerűségei alapján -egyedül az ember rendelkezik alkotó értelemmel és olyan magasabb rendű képességekkel - transzcendens dimenzióval - amelyek lehetővé teszik, hogy ezeken az ellentétes követelményeken felülemelkedjen, és azokat összhangba hozza.Erkölcs nélkül nem létezhet modern társadalomA létező szocializmus és a létező kamatkapitalizmus erkölcstelensége egy és ugyanaz. Mindkét társadalmi formáció kizárólag az integrált hatalmi elit érdekeit és értékeit érvényesíti. A reálszocializmusban a hatalmi elit az állam segítségével rendelkezik a társadalom vagyonával és az állampolgárok életével. A kamatkapitalizmus létező demokráciájában pedig a pénzvagyon monopóliumával rendelkező hatalmi elit és korporációs vezérkara a pénzmonopólium és a

Page 10: Drábik János - Az állam felett álló jog

gazdasági hatalom segítségével dominálja az államot és uralkodik a tőle pénzügyileg, gazdaságilag és politikailag is függő állampolgárok felett. A létező szocializmus és a létező kamatkapitalizmus egyaránt kétpólusú társadalom, amelyben lényegében ugyanaz a pénzügyi, gazdasági, politikai elit, valamint szellemi kiszolgáló csapata gyakorolja a hatalmat. A minden egyes ember optimális fejlődését biztosító erkölcsi normák pedig háttérbe szorulnak, vagy kiiktatódnak. Egy modern társadalomban azonban szükség van olyan államok és elitek felett álló általános érvényű szabályokra, amelyek nemcsak az uralkodó réteg érdekeit és értékeit szolgálják, hanem a társadalom valamennyi tagja szükségleteit, érdekeit és értékeit. Ezeket a legalapvetőbb szabályokat még a legkiválóbb szakértők sem képesek megalkotni. Egyetlen nemzedék legkiválóbbjai sem alkalmasak arra, hogy ezen államok, társadalmak, korok felett álló általános szabályokat feltalálják. Ezek a szabályok a történelmi fejlődés során kristályosodnak ki és az egymást követő nemzedékek fokozatosan fedezik fel őket, fogalmazzák meg, gyakorolják és adott esetben le is írják. Azok a társadalmak, amelyek ezeket az állam felett álló legalapvetőbb társadalmi együttélési szabályokat ki tudták fejleszteni és ezek szerint tudták közösségi életüket megformálni, azok optimálisan fejlődtek és sikeres népekké, társadalmakká, államokká váltak.Azok a társadalmak, amelyek felül tudtak emelkedni törzsi, partikuláris létformáikon, képesek voltak nagyobb és összetettebb társadalmak kifejlesztésére és a kölcsönös függőség korszerűbb és személytelenebb formáinak és gyakorlatának a kialakítására. Ezek a népek és társadalmak nemcsak számbelileg növekedtek, de a létüket megalapozó legalapvetőbb normák és szabályok is ismertekké váltak és elterjedtek. Ezt felfoghatjuk a civilizáció egyfajta gyakorlati megvalósulásának is. De a törzsi rendszeren való felülemelkedés nem jelentheti egy másik extrém normának az átvételét. Meg kell őrizni a modern társadalom fejlettebb rendszerén belül is a családot, az egyéb személyi kapcsolatokra épülő közösségeket - például a vallási és lakóhelyi közösségeket - valamint a nagyobb családot, a nemzetet. A nemzet felszámolása a nagyobb család megszüntetését jelenti. Az egyén csak a közösségen belül képes gyakorolni a minden egyént megillető emberi jogokat, és a közösségi létet szabályozó politikai szabadságjogokat. Minden egyén csak a közösség tagjaként fejlődhet optimális individuummá.Ezért az új erkölcs, amely meghaladja a törzsi önzést, amely lehetővé tette, hogy az emberiség a primitív létformából kikerülve modern társadalmat alkothasson, nem létezhet az államok felett álló, a kormányok és parlamentek által meg nem változtatható JOG-ok nélkül. A modern társadalomnak természetesen a JOG-ai közé tartozik az emberi jogok és a politikai szabadságjogok történelmileg kifejlődött rendszere. Ezekből is kiemelendő a magántulajdonhoz való jog, a demokratikus együttélési szabályokban testet öltött becsületesség és tisztesség, valamint a szűkebb és a nagyobb családi közösség (a nagyobb család a nemzet) megőrzése. De itt kettős követelményekről van szó. A magántulajdon szentsége csak a köztulajdon szentségével együtt érvényes. Mert egyes feladatok ellátásra a magántulajdon az optimális, más feladatok elvégzésére a magántulajdon teljesen alkalmatlan és kizárólag a köztulajdon képes rá. Külön tanulmány tárgyát képezhetné az, hogy a magántulajdon, amit szeretnek piacnak nevezni, mennyire nem alkalmas fontos társadalmi problémák megoldására. A magántulajdon ugyanis egydimenziós feltételrendszer szerint működik, és mindent alárendel a kamat és a profit törvényszerűségeinek.Az emberi élet és a társadalom azonban számos olyan rendkívül fontos feladat elvégzését megköveteli, amelyeken sem kamatnyereséget, sem profitot előállítani nem lehet. Ilyen többek között a társadalom gyengébb tagjairól, a gyermekekről, az öregekről, a betegekről és a szegényekről való gondoskodás. De még az egészségügy is idetartozik, mivel azoknak az életéről

Page 11: Drábik János - Az állam felett álló jog

is gondoskodni kell, azokat is gyógyítani és ápolni kell, akiknek az élete már nem alkalmas arra, hogy a pénzvagyonos és korporációs elit számára hozamot termeljen kamat és profit formájában. Folytathatnánk a példák felsorolását, itt azonban csupán arra akartunk utalni, hogy erkölcstelen minden olyan magántulajdon, amely nem párosul köztulajdonnal, és ahol a kettő nem tartja egyensúlyban egymást.Ami pedig a becsületességet, a tisztességet és a közéleti morált illeti, amely nélkül valódi demokrácia nem működhet, szintén csak ellentételes követelmények együttes teljesítésével oldhatóak meg. Nem tekinthető tisztességesnek azt állítani, hogy egy társadalomban egyforma súlya van annak, akinek milliárdjai vannak, valamint annak, aki küszködik azzal, hogy kifizesse a lakbérét és villanyszámláját, és aki egyik napról a másikra él. Nem tekinthető tisztességesnek, ha az elit kisajátítja magának az érdemi döntés monopóliumát és a demokráciát négyévenkénti formális választásokra szűkíti, ahol a lakosság a valódi kérdések között nem is választhat, mert ezek a valódi kérdések nem is képezik a választási kampányok tárgyát. A pártok kisajátították a társadalom döntési jogát. Szabállyá tették, hogy választási ígéreteiket nem kötelesek betartani, azokat tulajdonképpen a választási színjáték szükséges kellékének tekintik csupán. Ezért csak az nevezhető tisztességes és becsületes társadalomnak, amelyben megmarad a választópolgárok önrendelkezése az érdemi kérdések eldöntésére, és ahol nemcsak ahhoz van joguk, hogy minden kérdésről érdemi tájékoztatást kapjanak, hanem ahhoz is joguk van, hogy arról a döntést kellő tájékozottság birtokában maguk hozzák meg. Ennek előfeltétele, hogy az államok felett álló tisztesség követelménye megjelenjen olyan állami akaratot kifejező törvényekben és jogszabályokban, amelyek előírják, hogy valamennyi politikai párt és minden egyes parlamenti és önkormányzati képviselő, a visszahívhatóság terhe mellett, köteles azt a programot betartani, amelyre megválasztották. Ugyanis csak addig tekinthető a választópolgárok legitim képviselőjének, ameddig a választópolgároktól kapott megbízatását hajtja végre. Ha erre meggyőződésből nem hajlandó, vagy korlátozott lehetőségei miatt erre nem képes, akkor az államok felett álló tisztesség azt követeli az ilyen közéleti tisztességet betöltő személytől, hogy mondjon le, és nem bitorolja továbbra is a választópolgárok döntési jogát a közéleti kérdésekben.A másik rendkívül fontos JOG a közösség védelme, mert minden egyes ember csak közösség tagjaként képes teljes értékű emberi életet élni, és képességeit maximálisan kibontakoztatni. A közösség alapvető egysége, mint már utaltunk rá, a család. De rendkívül fontosak a közvetlen személyi kapcsolatokon alapuló vallási, lakóhelyi, szakmai és közös célok elérésére létrejött közösségek. A családdal egyenlő fontosságú, nélkülözhetetlen közösség a nemzet, amely az azonos nyelvi, történelmi, kulturális és vérségi kötelékeken alapul, és amelyek nélkül az egyén többi közösségei sem létezhetnek.E felsorolt alapkövetelmények mind kettős-követelmények, és egy folyamatosan fenntartandó egyensúlyi állapotot tesznek szükségessé. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek, nem elengedhetetlen feltétel, hogy valamennyi ember ezzel pontosan tisztában legyen. Sokkal fontosabb, hogy érezze, és ennek megfelelően cselekedjék. A magántulajdon intézménye a társadalom egy kisebbik része számára rendkívül sok előnnyel jár, míg a társadalom egy jóval nagyobb része számára igen lényegesek a hátrányai. Az a körülmény, hogy lehetővé teszi a gazdasági folyamatok felgyorsulását, a tulajdon mozgását, az árucserét, végső soron az egész társadalom számára előnyös. Még akkor is, ha ezekből az előnyökből igen aránytalanul részesednek - például Magyarországon - rendszerváltás vesztesei és nyertesei. A magántulajdon, ha kellően kiegyensúlyozza a köztulajdont, akkor megteremtheti az optimális társadalmi munkamegosztást, amely jól szolgálhatja a társadalom minden egyes tagja

Page 12: Drábik János - Az állam felett álló jog

szükségleteinek a kielégítését. Ha tehát megvalósul a magántulajdon és a köztulajdon, a magánérdek és a közérdek megfelelő egyensúlya, akkor ez elősegítheti, hogy a társadalom a nagyobb szakosodással, a gyorsabb specializációval, nagyobb termelékenységgel elősegítse a társadalom valamennyi tagjának a növekedését.Az erkölcs és a vallás közti szoros kapcsolat ismert tény. A modern társadalom új erkölcse természetesen összeütközésbe kerülhet elsősorban olyan tabuvá vált hagyományokkal, amelyek merev alkalmazása ma már idejétmúlt. A vallás azonban az ember metafizikai szükségleteit elégíti ki, amennyiben összekapcsolja a transzcendens dimenzió révén nemcsak az emberiség egészével, a korábbi nemzedékekkel, tehát letűnt korok embereivel és kultúrájával, hanem a világegyetem egészével. A vallási tanításokban megőrződött erkölcsi normák az államok felett álló JOG metafizikai hátterét alkotják. S itt kell rátérnünk arra, hogy miért óriási vesztesége a magyar államnak, hogy 1989-ben és 1990-ben nem állították helyre a magyar történelmi alkotmány jogfolytonosságát. Azok, akik gúnyolódnak a Szent Korona említésén, és azt megvetően és cinikusan "micisapkának" nevezik, jó lenne, ha bizonyos tények felett mélyebben elgondolkodnának. A Szent Korona és a Szent Korona tana nagyon is hasonlít mindarra, amit Mózes öt könyve, a bibliai Ószövetség és a Talmud tartalmaz. A Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát a magyar nép számára a Szent Korona, és a Szent Korona tana jelenti. Ebben benne van a kiválasztás gondolata. Ahogyan a Frigyládában őrzött két kőtábla azt a szövetséget rögzíti, amelyet Jahve, a zsidó nép törzsi istene, kötött kiválasztott népével és annak fiaival, ugyanúgy a Szent Korona jelenti a magyar nép számára ezt a kiválasztottságot és ezt a transzcendens dimenziót. Az a bizonyos szövetség, amit Jahve kötött a kiválasztott néppel, valójában nem szerződés volt, hanem Isten ajándéka az ő népének. Amikor Jézus Krisztus formájában megjelent az új főpap, az bizonyos lényeges módosításokat tett ezen a szerződésen. Egyrészt hirdette, hogy a mennyek országa nem evilági és a vér szerinti leszármazáson alapuló testi Izrael helyett, az Isten parancsait követő lelki Izraelre helyezte a hangsúlyt, azaz bárki a kiválasztott néphez tartozhat, ha felvállalja Isten parancsainak a követését. Így lett az Ószövetségből, a törzsi jellegű elkötelezettségből egy új szövetség, amely már minden egyes ember döntésén alapul, még pedig azon a döntésén, hogy hajlandó-e elvállalni Isten parancsainak a követését. A földi Jeruzsálem helyét is a mennyei Jeruzsálem foglalta el. A szövetség könyve, vagyis Mózes öt könyve is kultikus tárgy. A szövetség ládája, a Frigyszekrény ugyancsak vallási kultusz megszentelt tárgya. Az arannyal befont akácfa-szekrény, a Tízparancsolat tábláinak őrzőhelye, a szövetség törvényhozásának központja, és Isten jelenlétének látható jele. A törvény határozott iránymutatás. Idetartozik a Tízparancsolat, a Szövetség Könyve, a Szentség törvénye. A pap helyébe pedig az írástudó lép, mint magyarázó, mint tanító.A Tóra a Pentateuchus-ban, vagyis a mózesi könyvekben feljegyzett könyvekből áll, később pedig mindabból, ami az Ószövetség könyveiben található. A Talmud (vagyis tan, tanulmány) összefoglalja azokat a tanokat, amelyek a mindennapi élet alapját képező terjedelmes törvény-gyűjteménnyé fejlődtek. A Misna, amely időszámításunk után, azaz Krisztus után zárul le, a Talmud alapját képező szövegmagyarázatokat tartalmazza és az Ószövetség kora utáni zsidó műveltségi hagyomány kompendiumának tekinthető. A Misnát is magyarázatokkal és kiegészítésekkel látják el az egymást követő nemzedékek: ez a Gemara. A Misna és a Gemara együtt alkotja a Talmudot. A babilóniai Talmud a Krisztus utáni 500. esztendőben fejeződik be. Magyarázatokat tartalmaz a mózesi könyvekhez, a Tórához, ezek kiegészülnek bölcs mondásokkal, tudományos kérdések elemzésével, elbeszélésekkel, néprajzi ismeretekkel,

Page 13: Drábik János - Az állam felett álló jog

folklórral, a népi szokások és hagyományok leírásával. Mivel ezekben a történelmi időkben a zsidó nép még nagyrészt nomád életmódot folytatott és vándorolni kényszerült, ezért a templom-szentély mozgó szentély volt, amely a szövetség ládájával és a felhővel Isten személyét szimbolizálta. A zsidó szertartások részét képezték az élő áldozatok, amelyek a bűnök bocsánatát célozták. Témánk felvezetéséhez még célszerű utalni arra, hogy a zsidó népben számos irányzat létezett. Ezek közül a farizeusok, a jómódú réteget alkották, pénzváltással is ők foglalkoztak, és gondosan elkülönültek mindentől, amit tisztátalannak tartottak. Krisztus előtt 76 és 67 között uralkodó befolyásra jutottak a zsidóságban, és évszázadokra meghatározták sorsának alakulását. A szadduceusok papi kasztjával ellentétben, a farizeusok hittek a halottak feltámasztásában és az angyalokban. A Biblia Újszövetségének evangéliumai a farizeusokat és az írástudókat lényegében összetartozó csoportnak tekinti. Az evangéliumok bírálják a farizeusok gondolkodásmódját és életét. Jézus ostorozza gőgjüket, kapzsiságukat, tisztelet-hajhászásukat és képmutatásukat.Mindez úgy függ össze a magyar Szent Koronával, hogy amiként a zsidó népet szent könyvei, hagyományai segítették fennmaradni a történelem viharaiban, mert ez a metafizikai háttér, ez a transzcendens dimenzió óriási erőt adott ennek a népnek, ugyanúgy a magyar Szent Korona is szakrális jellegű. Ez a magyar nép metafizikai háttere, transzcendens dimenziója, az a köldökzsinór, amely összeköti a kozmikus világgal.Kocsis István 2000.-ben a Püski Kiadónál megjelent "Magyarország szent koronája" című munkájában kísérletet tett arra, hogy a Szent Korona tanát és misztériumát feltárja, és közérthetően megfogalmazza. A történésznek és drámaírónak egyaránt kiváló Kocsis István felismerte: a szakértőktől egyre többen várják, hogy méltóképpen megmagyarázzák nem csak azt, hogy miért időszerű a Szent Korona közjogi tanának megismerése, de olyan kérdésekre is választ várnak, hogy a Szent Korona miként fogható fel élő személyiségnek, miképpen tekinthető a magyar államhatalom legmagasabb alanyának. Ehhez szükséges, hogy a szakemberek megmagyarázzák, mit jelent a Szent Korona tagjának lenni, mi a Szent Korona tana, mit jelentett és mit jelenthetne ma a Szent Korona misztériumában élni?A Szent Korona az államhatalom legmagasabb rangú alanyaA Szent Koronában egyesül a törvényhozó és végrehajtó hatalom: a mindenkori király és a politikai nemzet. A Szent Korona közjogi absztrakció, közjogi tanítás, tan, kialakult állami személyiség, az állami főhatalom jogalanya. A Szent Korona, mint ilyen, foglalata és szimbóluma egyszerre, azaz tárgyi objektivációja az állam felett álló JOG-oknak. Amíg ez a történelmi alkotmány volt Magyarország alkotmánya, addig a Magyarország területét alkotó föld tulajdonosa a Szent Korona volt. Mindenki más csak birtokos, aki használhatta a király által adományozott területen élő emberek munkaerejét, akiket e területen élő embereknek szolgálniuk kellett, de akik soha nem voltak tulajdonosaik ezeknek a birtokoknak. Örökös híján ezek az adományozott birtokok vissza is szálltak igazi tulajdonosára, a Szent Koronára. Idegen állampolgár csak honosítás után birtokolhatott földet Magyarországon, de csak birtokolhatott, a tulajdonláshoz nem volt joga.A Szent Korona-tan metafizikai lényegéhez tartozott a régi magyar küldetéstudat, az ÉLŐ, ÉGI IGAZSÁG-nak a méltó szolgálata. A Szent Korona, mint személyiség természetesen jóságosan cselekszik, de a szigorú büntetéstől sem riad vissza. Misztériumként a Szent Korona a magyar nemzet szent titka, úgy is fel lehet fogni, mint a magyar nemzet szent frigyládáját. Ahogy Jahve is kimondhatatlan, úgy a Szent Korona lényege is kimondhatatlan, mégis létező, jelenlévő titka és értelme, nemzetmegtartó hite és ereje van. Ennek a hitnek a megértéséhez szükség van a

Page 14: Drábik János - Az állam felett álló jog

magyar mitológia (mert, hogy ilyen is van), a régi magyar hitvilág tanulmányozására, mert e nélkül a Szent Korona titka nem fejthető meg.Igen sok a hasonlóság a Szent Korona, valamint a Tóra és a Talmud között. Izraelben, hogy visszautaljunk a Szent Korona tulajdonosi funkciójára, senki nem lehet a föld tulajdonosa. Kizárólag az állam a föld egyedüli tulajdonosa, Izrael népének ezt a földet Isten adta, és mindenki más csak használatra, átmenetileg veheti birtokba. Ugyanakkor Izraelnek nincs formális, írott alkotmánya. Sok vonatkozásban a szokásjogot tartalmazó Tóra és Talmud tölti be a megfelelő kommentárokkal az alkotmány és az alkotmányértelmezés szerepét. Bizonyos fokig azt is állíthatjuk, hogy Izraelben nincs szétválasztva az állam és az egyház, tehát nem nevezhető teljesen szekuláris államnak, mert nagy szerepe van a teokratikus hitvilág hagyományainak.A magyar Szent Korona a történelmi magyar közjogban a régi korok szakrális királyainak a jogutódja. A Szent Korona szakrális jogi személy, teljhatalommal bíró, mindig jelenlévő, hasonló a hallhatatlan Frigyládához és a benne lévő hallhatatlan kőtáblákhoz. Ez a magyar nép szakrális alkotmánya, a magyar nemzet szuverenitásának az igazi hordozója. A Szent Korona tana, hasonlóan a Bibliához és a Talmudhoz, átmenti a későbbi korszakokba a szakrális királyság, az Istentől kapott megbízást betöltő személyiség földi léten túlmutató nagy eszményeit. mert csak így lehet híd a földi és az égi világ között. Csak a szakrális király uralkodhat Isten kegyelméből, csak ő tarthat méltóképpen kapcsolatot az ÉGI VILÁGGAL. A magyar nép szimbolikusan felfogott "jeruzsálemi temploma" a történelem során erős hatalommá vált közjog. A közjogi tanná vált Szent Korona-eszmével, azaz a Szent Korona tannal megerősített közjog jelenti a magyar nép templomát, és az általa jelképezett erős hatalmat. A Szent Korona-tan és a történelmi alkotmány ugyanis összetartja és fenntartja a magyar nemzetet. Ezért van szükség a történelmi alkotmány jogfolytonosságának a visszaállítására. A rendszerváltoztatóknak 1989-ben a Nyugatról kölcsönzött alaptörvény helyett vissza kellett volna adniuk a magyar nemzetnek a jogfolytonosságot, amely 1944. márciusában a német bevonulással megszakadt, és a szovjet hadsereg megszállásával folytatódott. A történelmi alkotmányával együtt a magyar nép elveszítette lelkierőt adó transzcendens dimenzióját. A zsidó nép a legjobb példa arra, hogy milyen erőt jelent a transzcendens dimenzió megőrzése, élő tanításként érvényesülő közjogként való megtartása. Ez pótolhatatlan közösségformáló, államalkotó és nép- és nemzetmegtartó erő. Erről mondtak le a rendszerváltók egy szedett-vedett, toldozott-foldozott, eklektikus alaptörvény összeeszkábálásával. Ez az önjelölt személyek által rögtönzött szöveg többek között lehetővé tette a magyar állampolgárok közös vagyonának osztogató-fosztogató elkótyavetyélését a nemzetközi pénzoligarchia és hazai komprádor-kiszolgálói részére.A háttérhatalom központi magját képező nemzetközi pénzügyi közösségnek szüksége van többek között olyan zárt társaságokra, félig titkos és fegyelmezett közösségekre, mint például a szabadkőművesség. A pénzgazdaság kamatkapitalista rendje könnyebben bevezethető és fenntartható belső összetartó erő és a múltban megkapaszkodó gyökerek és hagyomány nélkül.A nemzetközi pénzkartell által kívánatosnak tartott kétpólusú társadalomnak atomizálódott embermasszára van szüksége, öntudatos közösség és erős történelmi tudattal rendelkező nép és független állam helyett. Itt nem az ország méretei a döntőek. Egy méreteiben kisebb országnak is lehet belső kohézióval rendelkező erős nép a lakója, és alkothat szilárd, tartós államot. Az állam és a közösség összetartó ereje nem a méretekről függ. Oroszország például ma is a világ egyik legnagyobb területű országa, lakói száma is meghaladja a százmilliót. Mégis ez az állam ma gyengének mondható, az orosz társadalom széteső és hanyatló az ország fizikai nagysága ellenére.

Page 15: Drábik János - Az állam felett álló jog

A Szent Korona jogi személyiségeA Szent Korona államok, népek feletti nemes, azaz JOG-okkal rendelkező absztrakt hatalmi képződmény, és bonyolult jogi személyisége van. A Szent Korona azért szent, amiért szent a Frigyláda a benne lévő kőtáblákkal, vagyis Istentől kapta meghatározott céllal, üzenettel a magyar nemzet, ugyanúgy, ahogyan a kőtáblákat is Istentől kapta Mózes útján Izrael népe. Ahogyan Mózes közvetítette Izrael népe felé Jahve Élő Igazságát, az egyetlent, a legyőzhetetlent, ehhez hasonlóan a Szent Korona közvetíti a magyar nép és nemzet felé az Isten szándékait érvényesítő legnagyobb Erőt, legszilárdabb Hatalmat. Az Égi Élő Igazság, vagyis az Isten szándékait érvényesítő legnagyobb erő, ez nem más, mint a magyarok istene. Ahogy a zsidó népnek is megvolt a maga törzsi istene, ugyanúgy a magyar népnek is megvolt a saját maga istene, a magyarok istene.A régi magyar küldetéstudatban, amely hasonlít Izrael népének a küldetéstudatához, a magyarság különleges hivatása ennek az Égi Élő Igazságnak a méltó szolgálata. A Szent Koronát az angyal hozta. A mózesi kőtáblák parancsait Isten adta át Mózesnek a sina-i hegyen. Mindkettő a néphit kérdése. De ez a hit nemzetfenntartó, közösségépítő erő, amely a benne hívőt képessé teszi arra, hogy önmagát felülmúló, nemes tetteket hajtson végre és különleges elhivatottságú életvitelre serkenti. Ezért nem lehet babonaként elvetni, és nevetségessé tenni a hitet, a Szent Korona mindenek-felettiségében, sérthetetlenségében, Istentől való származásában és eredetében. A Szent Korona tulajdona volt Magyarország. Ha nincs Szent Korona, akkor Magyarország bárkinek elidegeníthető, és bárki a tulajdonosa lehet. A Szent Korona a JOG objektivációjaként a király és a politikai nemzet felett álló absztrakt jogi személyben fejeződik ki. Benne objektivizálódik tartalomként a magyar nemzet egészét megillető, képviselő, kifejező, megtestesítő legfőbb hatalom: a magyar nép szuverenitása! Az Európai Unióba való belépéssel ez a szuverenitás kerül örökre veszendőbe. A Szent Korona tehát a magyar nemzet egészének a legmagasabb szintű megtestesülése. Isten, azaz az ember kozmikusá tágult dimenziója, és az evilági magyar nép egyesül benne, mint szakrális tárgyban. A Szent Korona tehát a magyar nemzet transzcendens dimenziója, az ég egy darabja. Ez köti össze a véges magyar létet az örökké való kozmikus léttel. Miért ne lehetne a magyar népnek is saját, nemzet-fenntartó misztériuma, saját mitológiája. Ha el is késtünk ennek a tudatosításával, mégis jobb későn, mint soha ezt a mitológiát feltárni, tanulmányozni és megőrizni. A Szent Korona ilyen értelmezésben a magyar nemzet fennmaradásának, létének szent titka. Isten gondolata a magyar létről, a magyar küldetésről ezen a világon. Ha tanulmányozzuk, akkor apránként felfedezhetjük, hogy miért hozta Isten létre a magyar nemzetet, és mi ennek a magyar nemzetnek a differentia specifica-ja, vagyis azok a csak rá jellemző különleges tulajdonságok, amelyek minden más néptől és nemzettől megkülönböztetik. A létében fenyegetett magyarság a Szent Koronával, mint közösségfenntartó és megőrző erővel, ebbe belekapaszkodva eredményesen tudna védekezni, mert az a nemzeti önvédelem szakrális, absztrakt letéteményese, szellemileg létező hatóerő. A magyar Szent Korona révén lesz a magyar isten népévé, válik ugyanúgy beavatott néppé, ahogyan Isten választott népe lett Izrael lakossága. Ez a magyar nép isteni titka. Aki ebbe a titokba bele tud pillantani, aki annak legalább egy részét megérti, az beavatást nyer, és részesül a magyarrá válás misztériumában.Regnum Marianum és az ősmagyar NagyboldogasszonyA Magyarok Nagyasszonya és a Napbaöltözött Asszony - Babba Mária -tulajdonképpen az ősi magyar vallási hagyományok és a kereszténység termékeny egymásra találását szimbolizálja. A Regnum Marianum, vagyis, hogy István király Máriának, a Magyarok Nagyboldogasszonyának ajánlotta fel királyságát, közjogi fogalommá vált. A XII. és a XIII. században a Szent Korona

Page 16: Drábik János - Az állam felett álló jog

még azonos volt az országgal. A Szent Korona-tan fokozatosan alakult ki és lényegében az állam és a társadalom felett álló jog, azaz az alkotmány, az igazi alkotmány szerepét kapta. Ezt az állam feletti - Istentől vagy a természeti törvényekből eredő - JOGOT nem ismerte el a jogpozitivista felfogás, amely mindent az államból vezetett le. Ez a pozitivista empirizmus azonban igen szegényes, földhözragadt empirizmus. Az állam felett álló JOGOT nem lehet az állam akaratából levezetni. Ez a JOG nem az állam akaratát fejezi ki, hanem az államot kötelező szabályokat tartalmazza, amelyeket az állam nem szeghet meg, ha igényt tart arra, hogy jogállamnak tekintsék.Mivel Magyarországnak ma nincs alkotmánya, azaz az állam felett álló és az állam által meg nem változtatható JOGA, hanem csupán az állami akaratot kifejező és az állam által alkotott alaptörvénye, amellyel az állam az állampolgárait kötelezi, és önként vállal magára - minősített parlamenti többséggel bármikor megváltoztatható - korlátozásokat, ezért indokolt a kérdés: joga volt-e egy önjelölt csoportnak és egy pártok által dominált parlamentnek paktum elfogadásával lemondania a jogfolytonosság helyreállításáról, a magyar állam feletti "Szent Jogról", vagyis az ezeréves magyar nemzet legfontosabb szükségleteit, érdekeit és értékeit tartalmazó Szent Korona-tanról. A Szent Korona, mint a legfontosabb közösségi jogokat, privilégiumokat hordozó absztrakt jogi személy, a magyar nemzet szuverenitásának a megtestesítője. Erről, egy torzított választással létrejött és korlátozott legitimációval rendelkező párt-parlament nem dönthet. Erről csak egy igazi legitimációval bíró, azaz teljes körű képviseleten nyugvó alkotmányozó nemzetgyűlés és népszavazás dönthet. A jogfolytonosság helyreállításának az elmaradása lényegében alkotmányos szünetelést jelent. A Nyugat írott alkotmányaiból kölcsönzött elit alkotmány a maga frázis-jellegű közhelyeivel nem képviseli a nemzetet. Ez nem JOG, hanem csak egy elit akaratát állami akarattá átalakító alaptörvény. Nem áll az állam és a társadalom felett, hanem csupán bitorolja az igazi történelmi alkotmány, a Szent Korona és a Szent Korona-tanban kifejezett szakrális jogi személyiségnek a felségjogait. A magyar állam és a magyar nemzet absztrakt jogi személyiségének a neve: Szent Korona. Ezek a Szent Koronát megillető felségjogok valójában a magyar nemzet szuverenitását fejezik ki.A szakrális fejedelem és a nemességA nemesség hűséget jelent a küldetéshez, az isteni elhivatás teljesítéséhez. A törzsi vezető szakrális fejedelem, közvetítő a közösség és Isten között. Hűséges az, aki az utasításokban, a törvényekben felismeri Isten akaratát. A királyt is megilleti a hűség, ha Isten akaratát közvetíti. Ha azonban a király nem szakrális uralkodó, akkor a hűség a Szent Koronának, a szakrális jogi személynek szól, nem pedig a nem szakrális természetes személynek. Nemesnek lenni annyit jelent, mint hűségesnek lenni, tehát a nemes a hűséges szinonimája. A hűbérúrnak való hűség azonban nem azonos az Istent megillető hűséggel.Aki a hűbérurához hűséges az részben megmarad szabadnak, de ezt a korlátozott szabadságát oklevél és szerződés biztosítja. A nemes ettől szinonimája a szabadnak, mivel a nemes ember szabadnak számított, de a nemes nem szinonimája a hűségesnek. A történelmi új kor farizeus királyai azt állítják, hogy isten kegyelméből uralkodnak, ezért követnek el mindent például a Priory of Sion, (franciául Prieuré de Sion), hogy származásukat egyenesen Jézustól vezessék le. Ez a Grál legendának is a lényege.A Szent Korona, mint szakrális jogi személy tökéletes lehet, méltó absztrakció Isten, és Isten akaratának a közvetítésére. Sterilen tartható, könnyebben őrizheti szentségét, segítheti a magasabb rendű - transzcendentális - hagyományok őrzését: Isten akaratának komolyan vételét, a magyarság isteni eredetű küldetését. Ez átmenti a szakrális királyság nagy eszményeit, amelyek segíthetik a magyarság egyediségének a megőrzését. A Szent Korona jogi személyisége és tárgyi

Page 17: Drábik János - Az állam felett álló jog

inkarnációja a magyar nép szimbolikus temploma és szentélye. Ady Endre panaszkodott, hogy a magyar népnek még temploma sincs. Ady Endre azonban ebben tévedett, mert a Szent Korona és tárgyi inkarnációja a magyar nép temploma létezik, csak alvó állapotban van. A templom ma el van zárva a magyar nép elől. A jelképe, a korona, megtekinthető, de amit jelképez a korona, a templom, az nem elérhető.Kocsis István "Magyarország Szent Koronája" című alapvető munkájában kitér a "hasonmás", a "földi lét", az Égi Lét", az "Élő Égi Igazság" (az Igazság mint személyiség), a valódi beavatott", a "szakrális személy", a "szakrális király", a "világkirály", a "démoni hatalmak", a "megfékező hatalmak" fogalmainak a megvilágítására. Ezeknek a fogalmaknak a rendkívül mélyen szántó és eredeti elemzésével Kocsis István hozzásegít minket a Szent Korona misztériumának a megértéséhez. A Szent Korona misztériuma és az Evangélium központi kérdése az igazság és szeretet erejében való hit. "Az Élő Égi Igazság" - az Isten akaratát érvényesítő legnagyobb erő, legszilárdabb hatalom. Kocsis István szükségesnek tartja a magyar nemzet-fenntartó mitológia és hagyomány rekonstrukcióját. Ez a kísérlete - lenyűgöző igazságával és elbűvölő szépségével - belőlem, az olvasóból katartikus hatást váltott ki. Magyarország keresztre feszítése (itt említsük csak Mohit, Mohácsot és Trianont), feltámadása - Jézus keresztre feszítése és feltámadása mintájára teszi a magyar népet az isteni küldetés népévé, amely elhozhatja az üdvöt az emberiség számára, azaz "Isten országának a megvalósulását". Jézus erről beszélt, hiszen tanításának lényege Isten országa eljövetelének hirdetése volt. A magyar történelemből ilyen szemmel nézve kiolvasható a magyar nemzet áldozati küldetése is.Trianon és a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságaKocsis István "Magyarország Szent Koronája" című alapvető művének a 358. oldalán, így foglalja össze azt, amit sejtünk, amit feltételezünk, illetve, amit tudunk Trianonról:"Az is megtörténik Versailles-ban, illetve Trianonban, ami senkinek sem érdeke... Nem az ész és nem az érzelem határozza meg hát azoknak a magatartását sem, akikről feltételezi a szakirodalom, hogy a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem, miképpen senkinek sem a világ épeszű emberei közül... Mégis tönkreteszik, és akik tönkreteszik, azok - akármennyire hihetetlen - pontosan úgy viselkednek, mintha nem valódi politikusok, nem valódi pénzemberek, hanem a Nagy Misztériumjáték elvarázsolt résztvevői lennének... Pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel előbb az Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak a keresztre feszítését előkészítők... Igen mintha semmi se lett volna fontosabb Trianonban, mint a legártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása."Kocsis István szerint nem lehet sem észérvekkel, sem érzelmekkel (például gyűlölettel) kellően megindokolni azt, ami Trianonban történt. A szerző úgy véli, hogy Trianon tudatos szembefordulás Istennel, és nincs is hiteles magyarázata, ha ezt nem vesszük tekintetbe. De ha tekintetbe vesszük, akkor fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy miképpen lehetnek emberek annyira eltévelyedettek, hogy tudatosan megtagadják Istent, azaz megcsonkítják magukat azzal, hogy lemondanak metafizikai dimenziójukról, az örökkévalóságról. Mivel itt már nem szó szerint idéztem a szerzőt, ezért ez utóbbi megfogalmazás már e sorok írójától származik. Felmerül a kérdés, hogy lehet-e ésszerű magyarázata annak, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet. A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkévalóságot.A történész Kocsis István úgy véli, hogy azok, akik Trianonban tudatosan megkötik minden idők legrosszabb üzletét, az örökkévalóságot odaadván a percért, azok valójában semmilyen üzletet

Page 18: Drábik János - Az állam felett álló jog

nem kötnek meg. Módjukban sem állna már semmilyen üzlet megkötése. Másképpen is fogalmazhatunk, ők már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, mégpedig akkor, amikor "hasonmásokká" váltak.E sorok íróját Kocsis Istvánnak ez a fogalma heteken át szinte éjjel-nappal foglalkoztatta. Nos, nézzük, hogy a fogalom megalkotója miként világítja meg ezt a rendkívül eredeti terminus technicust:"Hasonmás" az, aki az életet választotta az Élet helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Ő az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, amely a "romlásba" visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést Időtlen Énjével... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó titokzatos fény, a lélek... Azt mondottuk: "nem könnyű kioltani a lelket, de az ember megteheti... de mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg.... Azaz a felfoghatatlanul nagy bűnökkel."A szerző példákat is hoz fel, hogy szemléltesse és megmagyarázza ezt a nem könnyen érthető "Hasonmás" fogalmat. Aki például szándékosan és aljas indokból öl, vagy megölet valakit, az is tulajdonképpen Istenre emelt fegyverrel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja el hazáját, és idegen hatalom szolgálatába áll, szintén Istenre emel fegyvert, mert ezzel elszegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a legértékesebb. Ezért kell például annak levetni a papi ruhát, aki ateista lett, vagy távozni a bírói pulpitusról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan embert elítélni. Minthogy Isten egyedül az embert teremtette a saját képmására, és oltotta belé az alkotó értelem szikráját, ezért minden emberben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegyvert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami másként, más valakiként. Ha tehát az ember, így vagy úgy, de eldobja magától isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minőségileg alacsonyabb rendűvé, mint ami korábban volt.Kocsis István ezt a minőségileg alacsonyabb rendűvé, mássá vált embert nevezte el "hasonmásnak", a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember "kiürült hasonmásának". Kocsis értelmezésében a "hasonmás" az, akinek a lelke tetszhalott állapotban van. Mondhatnánk úgy is, akiben kialudt az isteni szikra. A jelenlegi uzsoracivilizációban lévő embernek a kamatkapitalizmus törvényei szerint mindent le kell fordítania a pénz egydimenziós nyelvére. A "hasonmás" létét, a létezésével összefüggő kérdéskört, ahogyan azt Kocsis István mélyenszántó, sőt szinte költői emelkedettségű elemzésében kifejti, a mi korunk embere nem érti, sőt valami álproblémának tekinti. Ez jól tettenérhető ott is, hogy a filozófiával és a teológiával hivatásként foglalkozók is mellőzik a tárgyalását, mert a "hasonmás" létezésének a beismerése nem egyeztethető össze azzal a hamis premisszával, hogy minden ember egyenlő. Az egyenlő jogokkal pontosan az a probléma, hogy egyenlőtlen képességű és teljesen különböző feltételek számára alkalmazva a legigazságtalanabb eredményhez is vezethet. Ezért a jogegyenlőség legfeljebb csak az elvben elismert esélyegyenlőséget és a jog előtti formális egyenlőséget jelentheti.Természetesen nem lehet minden egyes egyénre szabva megalkotni egy teljesen igazságos jogrendszert. Ez azonban nem változtat azon, hogy azt állítani: minden ember egyenlő, nem egyéb egy jó szándékú óhaj kimondásánál. Ezzel az óhajjal nehéz szembefordulni, hisz többek között erre épül az általános választójog, és az "alibi-demokrácia" vele űzött szemfényvesztő játéka. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az emberek jelentős része az uzsoracivilizáció kényszere következtében "hasonmás" emberré vált, aki már elveszítette emberi lényegét tartalmazó minőségét, akkor még az a kérdés is fölmerül, hogy az emberi lényegüket még megtartott, és az emberi lényegüket már elveszített emberek, vajon egyenlőknek minősíthetők-e.Kocsis István azt állítja, hogy valójában nem tett semmi rendkívülit "a hasonmás" fogalmának a

Page 19: Drábik János - Az állam felett álló jog

bevezetésével, mert a fogalom szerinte minden ember tudatában jelen van. Állítását például azzal támasztja alá, hogy hányszor elhangzik: "csak ne csalódnék benne!" - házastársban, üzlettársban, barátban. Másképpen fogalmazva csak az legyen, akinek látszik, és ne valaki vagy valami más. Azaz "hasonmás". Kocsis úgy érvel, hogy a "hasonmásoktól" retteg minden jövőjét féltő ember, mivel ezek a hasonmások hazudnak politikusként, szerelmi partnerként, könnyen kaphatók az árulásra és üzletemberként is gátlástalanok, de más szakmákban is nem azzal a felelősséggel és kötelességtudattal látják el feladatukat, mint az emberi lényegüket megőrző emberek. Közéjük tartoznak, akik például jó üzletnek tekintik a háborút, ha lehet rajta sok pénzt keresni, tekintet nélkül arra, hogy hány embertársuknak okoznak végtelen sok szenvedést.Mivel a jelenlegi uzsoracivilizáció kamatkapitalista rendjében pénzgazdaság működik, amelynek egyetlen célja, hogy a pénzből mégtöbb pénzt állíthassanak elő a pénzvagyon tulajdonosai, ezért minden egyéb emberi érték devalválódott, és az erkölcsnek már nincs többé ázsiója. Egyre több a profithajszában hasonmássá váló ember. Kocsis István szerint a legdöbbenetesebb az, amikor a hasonmás fel is fogja, hogy hasonmás lett. Ez abban a pillanatban következik be szerinte, amikor már képes elhitetni önmagával, hogy Istennel szembefordulva is lehet élni. Természetesen lehet így élni, de nem az emberi lényegét megtartó teljes embernek, hanem az emberi lényegétől megfosztott hasonmásnak. Ezért van az, hogy ebben a mindent pénzzel mérő egydimenziós világban rengeteg az olyan ember, aki úgy követ el bűnt, hogy nincs igazán bűntudata, és képtelen a valódi bűnbánatra. Persze vannak ennek enyhe esetei is, ha valaki csupán képmutatásból jár templomba és nem valódi lelki szükségletből.Kocsis István leleménye a "hasonmás" terminusa, igen jól eligazít korunk sok ellentmondásában. Ugyanis ha valaki felfogta, hogy "hasonmás" lett, és ezt a létét el tudja viselni, akkor számára semmi sem azonos már azzal, ami valójában. A bűn többé nem bűn, minden üzlet rossz, amelyen így vagy úgy nem nyerészkedik, akár a másik kárára, és a legrosszabb üzlet, ami Kocsis szerint "az örökkévalóságról való lemondás a percért" vagyis, amikor a percnyi földi létért lemond az Időtlen Én-ről, amikor az életet választjuk az Élet helyett. Az ilyen hasonmás embernek a földi léte percnyi hosszába kell belesűrítenie minden hatalmat, minden élvezetet, ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gázol át mindenen és mindenkin.Kocsis István a Biblia alapos ismerőjeként azt is hangsúlyozza, hogy a "hasonmás" kérdést, a maga bonyolultságában, az Evangélium mutatja be, de korunk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövetségnek e fontos részeit. A legdöbbenetesebb mindabból, amit az Evangélium sugalmaz az az, hogy a "hasonmás"-lét, vagyis az anyaggal való teljes azonosulás, a lélek és Isten megtagadása, az emberi lényegétől már megfosztott, redukálódott ember számára természetessé és elfogadhatóvá is válhat, és így az uzsoracivilizáció pénzhajszájában egész népeket, sőt az emberséget is veszélyezteti ebben a "hasonmásságban" való elmerülés. Mindezeket a fejtegetéseket azért kellett előre bocsátani, hogy érthetővé váljék a szerzőnek az az álláspontja, miszerint az I. Világháború és Trianon a kormányokban, az azokat irányító háttérerőkben, elsősorban a pénzvilágban hangadókká, vezetőkké vált "hasonmások" világtörténelem formáló, összehangolt akciója volt.Trianon képtelenségeiben, a Masaryk-Wilson viszony ismeretében, a szabadkőművesség és más titkos szervezetek szerepének elemzésében, továbbá annak a ténynek a tudatában, hogy Magyarországot, mint legártatlanabbat büntették meg, nem a magyarság bűneit tartva szem előtt, a "hasonmások" tevékeny közreműködését kell felismernünk. Ez igen misztikusan hangozhat különösen az ilyen fejtegetésekhez nem szokott olvasók számára, mégis Kocsis úgy véli, hogy ez Trianon legsötétebb titka. Idézzük az általa is legfontosabbnak tartott megállapítását: "Az Evangélium arra figyelmeztet, és minden más hiteles szent könyv, és minden hiteles

Page 20: Drábik János - Az állam felett álló jog

teológiai és filozófiai munka, és minden történelemkönyv ugyanarra hívja fel a figyelmet: jaj az emberi világnak, ha vezetésében többségbe jutnak a "megszállt hasonmások"... mint a XX. század elején... Következmény: I. Világháború, Versailles-Trianon, II. Világháború...A történelmi alkotmány helyreállítása és a Szent Korona-tanA magyarság, a magyar küldetéstudat és áldozatvállalás, valamint a keresztény világ nagy kérdései összefüggenek és ezt a szerves kapcsolatot három magyar király sorsában lehet jól szemléltetni. A magyar küldetéstudat központi gondolata, ahogyan azt Kocsis István már idézett alapvető munkájában kifejtette egy az egész emberiségnek szóló üzenet, amely az Igazsággal van összefüggésben. Az Égő Élő Igazságról, a legyőzhetetlenről van szó, arról, aki Isten önvédő Megnyilatkozása, a legnagyobb Erő, a legszilárdabb Hatalom. A magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élő Égi Igazságnak a méltó szolgálata. E küldetéstudat csak az egész emberiségre vonatkoztatva értelmezhető. Nem a hun uralkodó, Attila dönti el, hogy ő "Isten ostora" lesz, nem Szent István dönti el, hogy megteremti az egységes keresztény birodalmat (azaz szakrális világ-királya lesz a kereszténnyé váló, megigazodó emberiségnek), s nem Hunyadi Mátyás dönti el, hogy ő kényszeríti megtisztulásra a keresztény világot. Ők Isten akarata teljesítőiként indulnak el útjukon. Ez az út annak ellenére nem egyforma, hogy Szent István is, Hunyadi Mátyás is tudatosan vállalja az attila-i hagyomány folytatását. A három király közül most csupán egy kicsit Mátyás királyról kívánunk részletesebben szólni. Mátyás király azoknak a törvényeknek a megalkotását kényszeríti ki, amelyek segítségével a nemzet túlélheti az iszlám világ pusztító támadását. Mátyás király szinte felfoghatatlan céltudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért, és ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz jövendőre. Kocsis István szerint Mátyás utolsó szakrális királyként végrendelkezik a törvényalkotásával. Rá is kérdez, hogy szakrális királyként egy olyan uralkodó, aki nem győzhet? Akivel közli az Ég, hogy Országa keresztre feszíttetik? Miféle összefüggés lehet ily drámai helyzetben küldetéstudat és közjog között? A magyar küldetéstudat ugyanis Attilától Mátyás királyig tartó időszakban átalakult. Megváltói áldozatvállalássá, kiválasztottság tudattá alakult át a magyarországi közjogi változások eredményeként. Mátyás királlyal a magyar küldetéstudat változása felgyorsul, de sokkal nagyobb az a változás, amelyen Trianon után esik át.A "kalapos király", vagyis II. József német-római császár, aki magas rangú szabadkőműves volt, példátlan energiával látott hozzá a magyar nemzet felszámolásához, amely ellen a magyarság keményen és sikeresen ellenállt. Ugyanez történik 1849-ben is, amikor a magyarok öntudatosan szembeszállnak a Schwarzenberg-féle Nagy-Ausztria tervével, és szilárdan kitartanak a magyar államiság megőrzése mellett.Trianonban azonban valami rendkívüli történt. Olyan nagy csapás érte a magyar nemzetet, hogy a magyarság az ellenfelet már valami földöntúli erővel azonosítja. Ennek a hitének a következménye a magyar küldetéstudat újabb változása, minőségileg mássá válása. Trianonnal szembesülve, mindenkinek, aki meg akart magyarnak maradni, arról kellett meggyőződnie, hogy a magyar nemzet küldetése hasonló ahhoz az áldozati bárányhoz, amelyet Izrael népe is Yom Kippur idején, azaz az engesztelés napján, Izrael bűneit viselve feláldozott. Az Engesztelés Napját bűnbánó szertartások előzik meg, és a nép a nap nagy részét imádsággal tölti, és megbocsátásért könyörög.Aki tanulmányozza Trianon hátterét a hivatalos történelemkönyvekből hiányzó, de a történelemben mégis lezajlott háttéreseményeket, az meggyőződhetett arról, hogy a magyarságot Trianonban nem mint bűnöst, hanem mint legártatlanabbat büntették mindenki helyett, - ellenfél

Page 21: Drábik János - Az állam felett álló jog

és szövetséges helyett - egyaránt. S ez a magyar nép metafizikai dimenziójának bekapcsolása nélkül érthetetlen. Kocsis István meggyőz minket arról, hogy már Mátyás korában elkezdődik a régi magyar küldetéstudat megváltói kiválasztottság-tudattá válása. De a magyar nemzetnek az önnön erejében és megtörhetetlenségében való hite még a mohácsi vész utáni századokban sem rendült meg. Igaz, a magyar küldetéstudat Mohács után már bizonyos bűntudattal is társult, amely mögött az lappanghatott, hogy az újkorban legyengült magyarság alkalmatlanná vált a régi magyar küldetés teljesítésére. Az áldozattudat, a megváltói kiválasztottság-tudat megerősödésével következik be az új, lényeges változás. Nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar nemzet metafizikai hátterét képező transzcendens dimenziójában a negatív erő, amit nevezhetünk sátánnak, vagy más névvel is illethetjük, a magyar nemzetet valamiért ellenségének tekinti, s hogy tulajdonképpen ez a metafizikai gonosz, bibliai szóhasználattal Sátán, az Úr Jézusra emelt fegyverrel sújtott rá. Kocsis Istvánnak ezek a gondolatai azért tűnnek meggyőzőnek, mert Trianon nem magyarázható Isten haragjával, s semmi mással nem magyarázható, mint azzal, hogy Trianonban a világot irányító negatív erők leglátványosabb, legsúlyosabb ellentámadásának lett a magyar nemzet a szenvedő alanya. A háttérhatalom egyszerűen feláldozta Magyarországot.Egy nem metafizikai magyarázat is egybecseng Kocsis István felismeréseivel. Az a háttérhatalom, amely már évszázadok óta egyre nagyobb szervezettséggel törekedett egy olyan világrend kialakítására, amelyben az általa felfedezett és bevezetett pénzrendszer és pénzgazdaság működik, ahhoz szüksége volt a hagyományos uralkodó dinasztiák és a vér szerinti arisztokrata irányító elitek leváltására. Először az angol dinasztiát cserélték fel saját kiválasztottjaikkal, később az illuminátusok kontrollja alá került szabadkőművességgel végrehajtatták a Bourbon-dinasztia eltávolítását Franciaországban. Közben csendben és észrevétlenül berendezkedett az igazi hatalom, a pénzhatalom, amelynek maga Napóleon is csak eszköze, kiszolgálója volt. Ezt alátámasztja az a tény, hogy amikor Napóleon már maga is dinasztiát akart alapítani és függetleníteni akarta magát a berendezkedett pénzhatalomtól, akkor ezzel aláírta végzetét. A háttérhatalomnak azonban még el kellett távolítani az útból a Németországot egyesítő Hohenzollereket, az egykori Német-Római Birodalomból összekovácsolt soknemzetiségű Monarchia uralkodócsaládját, a Habsburg-dinasztiát, s végül meg kellett szabadulnia azoktól a Romanovoktól is, akik egy méreteiben is hatalmas, két kontinenst átfogó birodalom uraiként akadályozták a nemzetközi pénzügyi közösség globális uralmának megvalósítását. Különösen nagy problémát Németország jelentett, mivel geopolitikai elhelyezkedésénél, területi nagyságánál, népességének a számánál, szellemi, gazdasági és pénzügyi erejénél fogva olyan katonai potenciállal rendelkezett, amely alkalmassá tehette volna egy olyan európai vezető szerepre, amely egyrészt a termelő gazdaság elsőbbségén, másrészt a német hegemónián nyugszik.Ennek az egységes Németországnak a puha altestét képezte a meggyengült, de azért életképesnek bizonyult Osztrák-Magyar Monarchia. Amíg a háttérhatalom a magyarokra támaszkodva törekedett ennek a Monarchiának a szétszedésére, és a Habsburg-dinasztia eltávolítására - a kossuth-i politikai irányzattól lényegében ezt várták, - addig Magyarország támogatói voltak. Amikor azonban az 1867-es Kiegyezéssel a magyar uralkodó osztály szövetségre lépett a Habsburg-dinasztiával, mert rájött arra, hogy annak katonai ereje nélkül nem képes a magyar történelmi vezető osztály szerepét fenntartani a soknemzetiségű Magyarországon, akkor hazánk a háttérhatalom ellenségévé vált, egy olyan országgá, amelyet fel kellett számolnia.Visszatérve Kocsis István "Magyarország Szent Koronája" című művéhez, a Szent Korona tanával kapcsolatban utal rá, hogy azt a magyar nemzeti vallásként is fel lehet fogni. A Szent

Page 22: Drábik János - Az állam felett álló jog

Korona tan eszerint az a magyar vallás, amely 1000-ig a keleti, vagy szkíta kereszténység befolyása alatt állt. Később erre a Szent Korona misztériumra nagy befolyással voltak a katolikus kereszténység és a protestáns vallások is. Eszerint a magyar vallást sem kitalálni, sem megalapítani nem kellett. A magyar vallás egyenlő minden hiteles keresztény vallás és a Szent Korona misztériumának a szintézisével. Ha erről lemondunk, akkor lemondunk a magyarság metafizikai dimenziójáról, vallásos összetartó erejéről, amely viszont más népek történelmének a tanúsága szerint is igen erős nemzetfenntartó erő.Kocsis István a trianoni diktátummal kapcsolatban, amely nem vette figyelembe a magyar államot megillető nemzetközi jogokat, amely egyaránt figyelmen kívül hagyta a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elvet, megállapítja, hogy valóságos pszichózist váltott ki. A magyar trianoni pszichózisnak a mélységét mutatja, hogy már 1920-ban is nyilvánvaló volt: a történelmi Magyarország feldarabolása nemcsak, hogy nem volt szükségszerű és ésszerű, de teljesen váratlanul is érte az ország lakosságát. Magyarországon komolyan vették a nemzeti önrendelkezési jogot, és ha Wilson elnök meg tudta volna valósítani meghirdetett programját, és ennek nyomán népszavazást tartottak volna Magyarország sorsáról, akkor - legalábbis Kocsis István szerint - egy ilyen önrendelkezési jog alapján megtartott népszavazás kedvező eredménnyel végződhetett volna. Számos történész is állítja és Kocsis István is megerősíti, hogy a történelmi Magyarország akkor is megmaradt volna, ha megfelelően védekezik. John Lukacs, a magyar származású amerikai történész Münchenben egy Trianonnal kapcsolatban feltett kérdésre azt válaszolta, hogy Magyarországnak Törökország példáját követve célszerű lett volna ellenállnia, és akkor a Trianonban meghúzott határok másképpen alakultak volna. Vagyis a történelmi Magyarország megmaradt volna akkor is, ha méltóképpen védekezik, amikor a román és cseh csapatok megkezdték területének a megszállását. A csehek és a románok akciója nemzetközi jogilag is vitatható lépés volt, hiszen a világháborúnak már vége volt, és a fegyverszüneti egyezményeket már megkötötték. A magyar önvédelem azért maradt el, mert olyan politikai erők jutottak hatalomra, akik vagy képtelenek voltak levonni a megfelelő következtetéseket, vagy pedig maguk is együttműködtek a trianoni határokat meghúzó háttérhatalommal.Kocsis István így ír erről: "Semmi sem felfoghatatlanabb a magyar történelemben, mint a Károlyi-Jászi-féle magyar politikusok magatartása, akik a honvédelem megszervezése helyett a magyar önvédelmi ösztönt ébren tartó Szent Korona-tant, és az egész magyar közjogot, közjogi intézményrendszert taposták el nagy diadallal. Csak úgy mellékesen feloszlatták a hadsereget is...aztán a tragikus körülmények látván, sértődötten, hisztérikus hangulatban átadták a hatalmat az Oroszországból meghatározott feladattal hozzánk küldött ügynököknek.". E sorok írója is egyet ért azzal, hogy ha Károlyi Mihály vezetésével 1918-ban nem tagadják meg a hatalomra került szabadkőművesek az alkotmányt és közjogi intézményrendszert, akkor a világháború ellenére sem léphette volna át az újjáalakuló román, valamint az akkor létrejövő cseh hadsereg a magyar határt.A háttérhatalom stratégiáját ismerve történelmi távlatból nagyon is igaznak tűnik, hogy a világhegemónia megszerzésére törekvő nemzetközi pénzügyi közösségnek nagyon is szükségük lehetett a Károlyi Mihályokra, és nem kívánatosnak tartották a nemzeti közösségi érzéseket fenntartó patrióta Tisza Istvánokat. 1920-at követően a magyar politikusok egy része a jogfolytonosság elfogadtatásával próbálta enyhíteni a trianoni sokk hatását. E politikusok a Szent Korona tanára támaszkodva hozzákezdtek a jogfolytonosság helyreállításához. Felhívták a figyelmet a magyar történelem legfontosabb tanulságaira, és ennek keretében hangsúlyozták, hogy a magyar történelemben a Szent Korona-tan fontos megőrző erejévé vált a magyar

Page 23: Drábik János - Az állam felett álló jog

alkotmánynak, a magyar államiságnak, a közjog egészének.Timon Ákos, a neves közjogász kiváló elméletet írt a Szent Koronáról. "A Szent Korona elmélete" című munkájában, amely 1912-ben jelent meg először, Timon megállapította, hogy a magyar nép az államot, mint az összesség érdekében szervezett társadalmat, a Szent Koronában látta megtestesítve. Ezért a Szent Koronát úgy fogta fel, egyrészt, mint a magyar államiság jelképét, mint a magyar nemzet szuverenitását, nemzetközi önállóságát jelképező szimbólumot, másrészt megszemélyesítve is értelmezte, mint a nemzetben gyökerező, a királyt és a politikai értelemben vett népet, a nemzetet együtt megillető közhatalom birtokosát. A király felett egy magasabb eszmei egész áll: a Szent Korona, mely a királyt és a nemzetet együttesen magában foglalja, amely így azonos a haza fogalmával. Timon azt is hangsúlyozta, hogy a Szent Korona tana és közjogi felfogása nem Werbőczy Hármaskönyvéből származik. Már a 13. században kifejlődött a magyar Szent Korona közjogi fogalma, és a 14. században már, mint intézmény funkcionál a magyar közjogban. A 15. század okmányaiban már maguk a királyok beszélnek elsősorban a Szent Korona jogáról, a Szent Korona iránti hűségről. Mindez azt bizonyítja, hogy a Szent Korona közjogi fogalma nem Werbőczy-nek, vagy más jogtudósnak a találmánya, hanem több száz éven át tartó fejlődésének az eredménye. E tan szerint a magyar állam monarchia marad ugyan, amely szerint a király szuverén, de az állami főhatalomban foglalt jogok megoszlanak a király és a politikai értelemben vett nemzet, a Szent Korona tagjai között. A király, mint a Szent Korona viselője, a Szent Koronában összpontosuló közhatalmi jogosítványok birtokosa és hatalma kiterjed a nemzet valamennyi tagjára, azaz a Szent Korona tagjaira, akik vele alárendeltségi viszonyban állnak.A Szent Korona közjogi fogalmának tudható be, hogy a magyar közjog alaptételévé vált, hogy csak az olyan királyi elhatározás lehet törvény, amelyre nézve az Országgyűlés előterjesztést tett. A törvény nem lehet a fejedelem egyoldalú akaratnyilvánulása, hanem csak a király és az Országgyűlés megegyező akarata: a Szent Korona akarata, amelyet egyedül a király által hozott rendelkezés nem pótolhat. A Szent Korona közjogi fogalmának kifejlődése komoly hatást gyakorolt a nemzeti haderő működésére, valamint fontos változásokat idézett elő a királyi pénzügyi jogok, a pénzügyi hatalom gyakorlása tekintetében is. A királyi birtokok és jövedelmek a Szent Korona javai és jövedelmei lettek, amelyek fölött a király többé nem rendelkezett szabadon és korátlanul. Így alakul ki Magyarországon az elidegeníthetetlen korona-javak fogalma. A király az Országgyűlés hozzájárulása nélkül csak a kincstári jövedelmek beszedésére tarthatott igényt. Ezek közé tartozott a pénzkibocsátásból származó jövedelem, az ún. "lucrum camarae" (a királyi "kamara haszna", pénzkibocsátásból származó nyeresége) is, de már a XV. századtól kezdődően ezek a bevételek is a Szent Korona elidegeníthetetlen jövedelmeivé váltak.Az Európai Unióhoz csatlakozás és a hazai alkotmányosságAz Európai Unióhoz való csatlakozás alapvető alkotmányjogi kérdés, mert az Európai Unióból nem lehet kilépni. Ez azt jelenti, hogy a jogszabály-alkotás lényegében kikerül a magyar állam szuverenitása alól és átkerül az Unió törvényhozó és végrehajtó szerveihez. Most, amikor napirendre került az Alkotmánynak nevezett alaptörvény módosítása, a magunk részéről azzal a törekvéssel értünk egyet, amely az Országgyűlést megillető hatáskörök gyakorlását a kilépés jogának a kikötésével együtt ruházza csak át az Európai Unió központi szerveire. A jelenlegi magyar alaptörvény természetesen számos részében ütközik az Európai Unió jogával. Már említettük, hogy az államot kötelező, azaz az állam felett álló JOG-ok, vagyis az igazi alkotmány, olyan jogokat tartalmaz, amelyekről az Országgyűlés nem is mondhatna le. Ezek még csak nem is egy nemzedéket megillető jogok, hanem olyan alapvető emberi és politikai szabadságjogok, amelyek számos más nemzedék sorsát is érintik, ezért egyetlen nemzedék sok

Page 24: Drábik János - Az állam felett álló jog

más nemzedék jogáról ugyancsak nem dönthetne, még népszavazáson sem. Ezért is sokkal jobbak a történelmileg kifejlődött, valódi alkotmányok, mint az egy csapásra elfogadott alaptörvények, mert azok egymást követő nemzedékek tapasztalatait, alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit szervesen integrálják. Ezért az az álláspontunk, hogy, hogy sem az országgyűlésnek, sem a népszavazásnak sincs joga végleg lemondani a magyar történelmi alkotmányról, a magyar nép immáron több mint ezer éves történelmi művéről. Ha előre szabályozottan kikötik magyar részről a kilépés jogát, akkor elfogadható az EU-tagság kipróbálása a gyakorlatban.A EU-ba történő belépéshez azonban a jelenlegi alkotmánypótló alaptörvény módosítására is szükség van. Ezt is csak egy országos vitát követő népszavazás keretében lenne demokratikus megtenni. A jelenlegi alaptörvény, amely önjelölt elitek alkudozásában született, lényegében egy formájában többpárti, tartalmában egypárti uralmi rendszert hozott létre. Ez a több pártból álló egypártrendszer tette lehetővé a kormányzati túlhatalom kifejlődését és gyakorlását az 1990-es években. Az alkotmány módosításáról tartott népszavazást megelőzően azért van szükség országos jellegű vita lefolytatására, mert ennek keretében nemcsak a szakemberek és a politikusok, de az állampolgárok is véleményt nyilváníthatnának az Európai Uniónak átadható alkotmányos jogokról. És itt nemcsak az országgyűlési hatáskörök kérdéséről van szó, hanem olyan alapvető jogoknak az átengedéséről, amelyek az államot, az Országgyűlést is kötelezik és az állam, és az Országgyűlés nem is mondhatna le róluk. Az erőviszonyok azonban olyanok, hogy a társadalom többségének nincs lehetősége az alkotmányozásban való érdemi részvételre. Ezért nem megalkuvásból, hanem csupán a realitások kényszeréből mondjuk azt, hogy legalább készüljön egy pontos felsorolás arról, hogy milyen szuverén jogok kerülnek át végleg Budapestről Brüsszelbe. Ezt célszerű lenne kiegészíteni olyan elemző munkákkal, amelyek felsorolják e szuverén jogok átadásának a rövidtávú és a hosszútávú hátrányait is. Azért hangsúlyozom a hátrányok elemzését és megvitatását, mert ma Magyarországon az Európai Unióval kapcsolatosan csak az előnyök hangzanak el, néhány futólagos célzással arra, hogy hát bizony hátrányok is lesznek, hiszen "nincsen rózsa tövis nélkül".Különösen hangsúlyozottan jelentkezik ez az igény az Európai Unió Bíróságával kapcsolatosan, amely kvázi igazgatási feladatot lát el, és ezért túllép a bíráskodás hatáskörén. Az Európai Bíróságnak ezt a túlhatalmát hazánk vonatkozásában korlátozni kellene, mégpedig úgy, hogy a belépés előtt egyértelműen ki kellene kötni: az EU Bíróság hatásköre csak a magyar törvényekkel összhangban érvényesíthető. Mivel a jog igen szoros kapcsolatban áll azzal a fogalmi és kategória-rendszerrel, amelyben kifejeződik, így a nyelvhasználat kérdése is kiemelten fontos megoldásra váró feladat. A magyar jogi terminológia lényegesen eltér a nyugat-európai nyelvekben használt jogi terminológiáktól. Ezért az Európai Unió jogának nem magyar nyelvű értelmezése súlyos jogalkalmazási konfliktusokhoz vezethet. Erre már példát is hozhatunk, amikor a fordítói pontatlanság következtében törvényeinkben a könyvvizsgáló helyett a könyvelő elnevezés került alkalmazásra. Ha egy könyvvizsgáló cég nem jelenti az adott korporáció vagy pénzintézet átvilágításakor észlelt törvénytelenségeket, az valóban bűncselekményt jelent. De hogyan lehet a könyvelőt ugyanerre kötelezni, aki az adott intézménynek az alkalmazottja, és ha neki is jelentenie kell minden észlelt hibát vagy törvénytelenséget, akkor ez valójában egyenlő azzal, hogy kockára teszi az állását. Mindezt csak példának hoztuk fel arra, hogy itt nem egyszerűen fordítási kérdésekről van szó, hanem súlyos következményekkel járó jogi és társadalmi konfliktusokról.Különösen a közjogi kérdésekben történő megállapodásnál rendkívül fontos a viszonosság és az egyenlő elbírálás elvének a megtartása. Mindig fel kell tenni azt a kérdést, hogy amikor

Page 25: Drábik János - Az állam felett álló jog

valamiről végleg lemond a magyar állam és a magyar nemzet, akkor mi az, amit cserébe kap érte? Egy olyan integráció, amely csak elveszi a belépő tag szuverén jogait, de cserébe nem tud hasonló jogokat adni, igen előnytelen lehet. Itt téves az a szóhasználat, hogy Európához való csatlakozásunkról van szó. Európa ugyanis nem azonos azzal az államok feletti bürokratikus szerveződéssel, amely már nagysága miatt sem ellenőrizhető alulról demokratikus eszközökkel, azaz a maastricht-i és nizzai szerződéssel átalakított és bürokratikusan felfúvódott Európai Unióval. Európa létezett az Európai Unió politikai formációja előtt és létezni fog az Európai Unió kimúlása után is. Magyarországnak nem kell csatlakoznia ahhoz az Európához, amelynek már 1100 éve a része. Magyarországnak arról kell döntenie, hogy csatlakozzék-e egy alapvetően anti-demokratikussá vált, és bizonyíthatóan demokrácia deficites szerveződéshez, még akkor is, ha ez súlyos hátrányokat jelent a számára.A demokrácia deficit legfőbb oka az, hogy a közvetlenül választott szerveknek nincs érdemi döntési jogköre, hanem csupán ajánlásokat tehetnek. Az érdemi döntéseket kinevezett személyek és az őket kiszolgáló, hatalmassá duzzadt bürokratikus apparátus hozza. Alapvetően demokrácia-ellenes az is, ha kizárólag a pártok képviselői juthatnak mandátumhoz az Európai Unió parlamentjében. A pártok ugyanis az adott pártgépezet hegemóniája alatt működnek, és elsősorban partikuláris pártérdekeket képviselnek. A pártok ily módon eltorzítják a társadalom egészének a szükségleteit, érdekeit és értékeit kifejező törekvéseket. Ezért lenne szükség arra, hogy a pártoktól független társadalmi szervezetek is képviselői mandátumhoz juthassanak. Itt azonban fölmerül az a kérdés, hogy közösségi és igazságosan szétosztott pénzügyi támogatás híján a civil szervezetek nem tudnak hatékonyan tevékenykedni. Egy civil szervezet végső soron attól válik függővé, aki a fenntartását finanszírozza. Ha az állam finanszírozza, akkor az állam függvényévé válik, ha pedig a korporációk és a magánpénzintézetek, azaz a szervezett magánhatalom intézményei finanszírozzák, akkor - végső soron - azok tulajdonosainak az érdekeit fogják képviselni.Az önrendelkezési jog és a szuverenitás elveszítéseA háttérhatalom azért, hogy meg tudja szilárdítani a kamatkapitalista rendszert és a benne működő pénzgazdaságot, hosszútávú stratégiákat dolgozott ki országokon belül a középosztály meggyöngítésére, és a nemzetközi rendszeren belül a nemzetállamok felszámolására. Európa az elmúlt évezredben nemzetállamokból állott. A nemzetállamhoz hozzátartozik a területi integritás, valamint a politikai, gazdasági és kulturális önrendelkezés. Mivel a nemzetközi pénzügyi közösségnek sikerült az Európai Unió közgazdasági rendszerét pénzgazdasággá átalakítania és teljesen a saját ellenőrzése alá venni az Európai Unió pénzrendszerét a frankfurti Európai Uniós központi Bank létrehozásával, így alapvető érdeke, hogy a hatalmas kamatot és profitot biztosító pénzgazdaság hosszútávon fönnmaradjon. Ezt részben úgy érheti el, ha az Európai Unió jelenlegi tagjai elveszítik nemzeti szuverenitásuk egy részét, az újonnan beérkezett tagok pedig eleve lemondanak róla. Ezért az Európai Unió alakulásának fontos kérdése, hogy jelen és jövőbeni tagjai megmaradhatnak-e nemzetállamnak, vagy pedig fel kell adni szuverenitásukat.Ezt a kérdést a háttérhatalom szolgálatában álló szakemberek álproblémának minősítik, mert szerintük az Európai Unió nem állam, hanem valamiféle nemzetek feletti képződmény. De tanúi vagyunk annak, hogy a francia külügyminiszter, pl. azt követeli, hogy az Európai Unió öltsön az Egyesült Államokhoz hasonló szervezeti formát, legyen elnöke, kormánya és parlamentje. A tagállamoknak tulajdonképpen csak a regionális önigazgatás és a kulturális autonómia ápolása maradna a feladata azon kívül, hogy a tényleges hatalmat gyakorló brüsszeli kormányzat, és a még annál is nagyobb hatalmat gyakorló frankfurti központi bank utasításait maradéktalanul végrehajtják. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az Európai Unió komoly erőfeszítéseket

Page 26: Drábik János - Az állam felett álló jog

tesz saját védelmi politikája és külpolitikája kialakítására, akkor egyre világosabbá válik, hogy itt egy európai föderációs, esetleg konföderációs államalakulattal állunk szemben, amelynek most készül az alkotmánynak tekintett új alaptörvénye. A közös rendőrség is formálódik, hiszen az Interpol-hoz hasonlóan már létrejött az Europol, amelynek az egyik központja Budapesten működik.Az EU tagállamok önrendelkezését azzal is bizonyítani akarják e szakemberek, hogy azok szuverén tagként vesznek részt olyan szervezetekben, mint az ENSZ, NATO, Világkereskedelmi Szervezet, vagy a két Bretton Woods-i testület: a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap. Aki elolvasta a Bilderberg Csoportról és a Tavistock Intézet hálózatáról a Leleplező korábbi számaiban megjelent tanulmányokat, az már tudja, hogy az Európai Acél- és Szénközösség, az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Közösség, végül az Európai Unió kezdettől fogva a globálisan szerveződő háttérhatalom alapintézménye volt. Európa egyesítésének az eszméje már régóta szerves részét képezi a háttérhatalom hosszútávú stratégiájának. A magasrangú szabadkőműves Coudenhove-Calergi gróf egyenesen egy Európai Egyesült Államok létrehozását szorgalmazta könyveiben a két világháború közötti időben. Az OECD, a Gazdasági Együttműködési- és Fejlesztési Szervezet 1949-ben történt megalapításakor a washingtoni kormányzat tett konkrét intézkedést Európa egyesítésére. Zbigniew Brzezinskí, "A nagy sakktábla" című - 1997-ben írott és 1999-ben Budapesten is megjelent - könyvében, amely azóta már végrehajtásra került forgatókönyvnek bizonyult - megírja, hogy az Amerikát is ellenőrző háttérhatalom elképzelései szerint: "...Nyugat-Európa, de egyre növekvő mértékben Közép-Európa is, Amerika protektorátusa marad, amelynek szövetséges államai a valamikori vazallusokra és adófizetőkre emlékeztetnek."Az Európai Uniót tehát a tervezett Globális Unió egyik tömbjének kell tekinteni, amely egyben a háttérhatalom hídfőállása az eurázsiai földrészen. Az államelmélet már részletesen kidolgozta, hogy a demokráciát az önkényuralomtól az államhatalmi ágak szétválasztása és egyensúlyban tartása különbözteti meg. Az Európai Unióban azonban - mutat rá Tanka Endre -, a közösségi döntéshozó intézmények egyidejűleg törvényhozó és végrehajtó szervek. Az EU központi hatalmi szervei a Bizottságból, a Minisztertanácsból, a Parlamentből és az Európai Bíróságból állnak. Ez az immáron óriási bürokráciává növekedett intézményrendszer azonos szervtípusain belül egyesíti a jogalkotást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást. Mindhárom funkciót, amit a demokrácia érdekében szét kellene választani, egyetlen hatalmi központként gyakorolja és irányítja. A hatalomnak ez a koncentrációja erős alkotmányos biztosítékokat igényel azért, hogy a tagállamok demokratikusan ellenőrizhessék a döntéshozatali rendszert. A Római Szerződés, az Európai Unió alapszerződése azonban arra hozott létre intézményi biztosítékokat, hogy a tagállamok a közösségi döntéshozatalt ne ellenőrizhessék.Az EU Tanács, a Bizottság és a Bíróság tagjai kinevezéssel kerülnek tisztségükbe. Nem lehet őket visszahívni, nem ellenőrizhetők és csakis a kinevező Uniós testületnek tartoznak felelősséggel. A kormány szerepét betöltő Bizottság és a Minisztertanács egyszerre törvényhozó és végrehajtó szerv, és lényegében titokban hozza döntéseit. Folyamatban van a tagállami vétó eltörlése és az egyhangú döntés követelményét az egyszerű vagy minősített többségi elv alkalmazása váltja fel. Az EU joga kötelezi a tagállamokat az idegen jog átvételére és az Uniós jog nem a hazai mellett, hanem helyette és felette érvényesül. Az Európai Unió rendelettel, direktívával és határozattal kormányoz. Mindhárom kötelező érvényű, csak abban térnek el, hogy a rendelet és a határozat közvetlenül érvényesítendő, míg a direktívát először belső jogszabályi formába kell átírni.Az EU demokrácia-deficitjére a legdöntőbb bizonyíték az, hogy a legfontosabb kormányzati

Page 27: Drábik János - Az állam felett álló jog

eszközt, a pénzrendszer irányítását át kellett adnia a Frankfurtban működő EU Központi Banknak, amely nem tartozik felelősséggel sem az EU kormányzati szerveinek, sem az egyes tagállamoknak. Az EU Központi Bankjának a létrehozása és a közös pénz bevezetése felszámolta az Unió és tagállamai pénzügyi szuverenitását. Tovább csökkentette az egyes tagállamok önrendelkezését a földpiac és a környezetvédelmi jog újraszabályozása. Az Európai Unió alapszerződésének eredeti rendelkezései nem érintették a tagállamokban fennálló tulajdoni rendet. Ez tette lehetővé, hogy az egyes tagállamok önállóan szabályozzák a földtulajdon, a földbérlet és a földvédelem viszonyait. A most érvényesülő új felfogás szerint az Európai Unió a tagállam földjét tőkének tekinti, amelyre az Európai Unió alapszerződésének a "Tőke és fizetések" című fejezete az irányadó. Ez azzal az eredménnyel jár, hogy a földviszonyok szabályozásánál megszűnik a tagállamok szuverenitása. A tagállamok többé nem rendelkezhetnek saját államterületükkel, szuverenitásukról le kell mondaniuk a szabad tőkeáramlás elsőbbségének az érdekében. Ezt az EU alapszerződésének 56. cikkelye így fogalmazza meg: "...a tőke áramlásának bármely korlátozása tilos, mind a tagállamok között, mind a tagállamok és 3. országok viszonylatában." Ez lényegében teljesen elvonja a földviszonyok vonatkozásában az egyes tagállamok hatáskörét.Tanka Endre állapítja meg, hogy míg korábban a tagállam a nála letelepedő külföldi Uniós állampolgár és cég földtulajdonszerzését és földhasználatát csak a nemzeti elbánás mércéje szerint volt köteles biztosítani, ma már ez a kikényszeríthető zsinórmérték, a nemzetközi elbánás. Ha ezt a tagállam nem teljesíti, akkor a diszkrimináció tilalmába ütközik, ez viszont azt jelenti, hogy számolnia kell a nizza-i szerződésben elfogadott büntetési szankciókkal. Hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma mit jelent a földviszonyok valóságában, annak megértéséhez elég a magyar fél és Brüsszel csatlakozási szerződésére, az ún. Luxemburgi Megállapodásra utalni. Eszerint Magyarország Uniós tagként az "acquis" (ez az "Úniós Vívmányok" francia elnevezésének a rövid formája) fenti vívmánya miatt nem tehet különbséget a természetes és nem természetes (szervezeti és/vagy jogi) személyek földjogi státusa között. Ezért az átmeneti mentesség lejártával földtulajdonjogot kell biztosítanunk a bel- és külföldi jogi személyek javára. Mégpedig annak ellenére, hogy ez a nagyüzemek túlsúlya és elsajátítási erőfölénye, valamint bérmunkával párosuló nagybirtokrendszerével kizárja a magyar polgárosodást, és megpecsételi nemcsak a mezőgazdaság és a vidék, hanem az egész ország gyarmati sorsát. Azért foglaltuk össze Tanka Endrének, a földkérdés egyik legkiválóbb hazai jogi szaktekintélyének a véleményét, mert nagyon súlyos helyzetre hívja fel a figyelmünket. Egyrészt arra, hogy a magyar nép, a magyar föld nélkül többé nem magyar nép. Másrészt arra, hogy nagybirtokrendszerrel és tömeges bérmunkával nem lehet polgárosodni.A FIDESZ még a nevébe is felvette azt, hogy Magyar Polgári Párt, ugyanakkor aláírta az Európai Unióval a földre vonatkozóan azt a megállapodást, amely Magyarországra rákényszeríti a nagybirtokrendszert és azt, hogy termőföldjét köteles legyen rövid türelmi idő után bel- és külföldi jogi személyeknek átengedni. Ez a földkérdésben elfogadott FIDESZ engedmény jól jelzi, hogy tulajdonképpen a nemzeti-konzervatív-keresztény politika képviseletében fellépő FIDESZ is valójában teljes mértékben kiszolgálja a nemzetközi pénztőkét. Kétségtelen, hogy ezt nem teszi olyan szolgalelkű alázattal, mint a jelenlegi szociálliberális koalíció, de ez csak formai és stílusbeli különbséget jelent. A nemzeti érdek igazi megvédése az lett volna, ha a FIDESZ kiharcolja, hogy a Dániáéhoz hasonló feltételekkel lépjünk be az Európai Unióba. Dánia ugyanis több népszavazás ellenére is kitartott amellett, hogy megtartja önálló központi bankját, nemzeti valutáját és azt, hogy továbbra is csak dán polgárok lehetnek Dánia termőföldjének a tulajdonosai. Erre nem elfogadható magyarázat az, hogy Dánia kedvezőbb helyzetben van, mint

Page 28: Drábik János - Az állam felett álló jog

Magyarország, mert már előzőleg is tagja volt az Európai Gazdasági Közösségnek, illetve utódjának, az Európai Közösségnek. Fel kell vetni azt a kérdést, hogy kinek van nagyobb szüksége a másikra: az Európai Uniónak kell jobban Magyarország, vagy Magyarországnak kell jobban az Európai Unió? Ha felmérjük a tények és a számok tükrében, hogy milyen hasznot húzott már eddig is az Európai Unió Magyarországból, amely egyelőre csak társulási szerződéssel kötődik hozzá, akkor a válasz teljesen egyértelmű. Elsősorban az Európai Uniónak van szüksége Magyarországra, és nem Magyarországnak az Európai Unióra. Az amúgy is deficites demokráciával rendelkező behemóttá növekedett állam feletti struktúra egyre nyíltabban kimutatja, hogy nem tartja magára kötelezőnek sem az egyenlő elbánás elvét, sem a viszonosság elvét. A szabad tőke áramoltatás legfőbb szabállyá való tétele pedig a pénztőke uralmát vezeti be. A tagállami hatáskörnek ez a nizza-i megállapodásban rögzített drasztikus megsemmisítése bátorította fel az Európai Unió Bizottságát, hogy olyan elképzeléseket dolgozzon ki a csatlakozó kelet-európai államok, köztük Magyarország számára, amely ezeket az országokat arra szorítaná, hogy olcsó alapanyagot termeljenek iparszerű módszerekkel, tőkés nagybirtokrendszer keretében.A háttérhatalom kétszínűsége megmutatkozik abban, hogy egyrészt kifelé színleli a demokráciát, befelé pedig keménykezű diktatúrát alkalmaz. Ez a kirakat-politika mutatkozik meg a környezetvédelem vonatkozásában is. Egyrészt bőségesen hangoznak el szép szavak a "fenntartható fejlődés, az életminőség, a kiemelt védelem" vonatkozásában, másrészről a kötelező jogi szabályokban a fenntartható fejlődés a fenntartható kamatjövedelem és profit biztosítását jelenti. Ugyanis a környezetvédelemben ezek a jogszabályok kettős mércét alkalmaznak. A globális tőke jelentős haszonhoz jut azáltal, hogy mentesül a környezetkárosítás megelőzését célzó beruházásoktól. Az Európai Bíróság, amely jogalkotó tevékenységet is végez, bevezette az arányosság elvét, eszerint fontos, hogy a környezetszennyezés, vagy kár elhárítása, megszűntetése, ne okozzon aránytalan anyagi terhet a szennyezőnek. A környezetvédelem csak akkor érvényesülhet, ha az arányosításon túlmenően még eleget tesz a diszkrimináció tilalmának, valamint az áruk szabad mozgása követelményének. Az erőviszonyok következtében a nemzetközi óriáscég hátrányos megkülönböztetésének tilalma kap elsőbbséget a környezetvédelemmel szemben. Ez talán a legfőbb oka annak, hogy a környezetet rongáló transznacionális vállalatokat nem lehet felelősségre vonni, és rászorítani őket a hatékony környezetvédelemre.Fordulat a liberális totalitarizmus irányábaAz Európai Unió előtörténete belső viszonyai teljes kicserélődésének, azaz a tagállami szuverenitás közösségi felszámolásának a története. Az a tény, hogy az Unió bármikor önkényesen hatályon kívül helyezheti korábbi szabályait és a háttérhatalom ma már könnyedén biztosíthatja önző érdekeinek az érvényesítését, a legkomolyabban felveti a jogbiztonság kérdését. Már utaltunk rá, hogy az Európai Unióban nem hajtották végre a hatalmi ágazatok megosztásának a demokratikus követelményét, és ez a fontos elv nem érvényesül az Unió formális intézményrendszerében, szervezeti és működési rendjében. A szervezett közhatalom tehát nincs világosan felosztva törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalomra. Nem került sor a hatáskörök egyértelmű szétválasztására sem, és ezért nem biztosítható, hogy az államhatalmi ágak kölcsönösen ellenőrizzék, és egyensúlyban tartsák egymást. Ugyanakkor egyre erősebb a nemzetközileg megszerveződött magánhatalom, amely nemcsak a pénzrendszert és bankokat ellenőrzi, de a nagy multinacionális vállalatoknak is a tulajdonosa. Ez a hierarchikusan megszervezett magánhatalom rejtett hálózatával, informális és titkos kapcsolati rendszerével elér minden döntési központot, és ma már hegemóniája kiterjed az Európai Unió valamennyi

Page 29: Drábik János - Az állam felett álló jog

közintézményére. Ez jelenti ma a hatalom tényleges megosztását az Unión belül. A szétválasztó vonal az egyre gyengülő közhatalom és az egyre erősebb szervezett magánhatalom között húzódik. Ennek a szervezett magánhatalomnak a belső magját a nemzetközi pénzügyi közösség vezérkara alkotja.A propagandisztikus szóhasználat a nemzetközi pénzügyi közösség, vagyis a finánctőke önző érdekeinek az érvényesítését, cinikusan "közösségi vívmánynak" nevezi. Ebben kifejeződik, hogy saját önző érdekeinek a korlátlan érvényesítését tartja a legfőbb értéknek, és eme "legfőbb értékek" nevében számolja fel egyre gyorsabb ütemben a tagállamok szuverenitását. Egyes jogtudósok ezt a folyamatot nevezték el a liberális totalitarizmus irányába tett fordulatnak.A tények makacsul azt közlik velünk, hogy a kamatmechanizmussal működtetett pénzgazdaság csak a tőketulajdonosok szűk rétegét szolgálja és nem a közérdeket. A közjót ténylegesen a valódi közösségek, a nemzetállamok és az önrendelkezésüket megtartó tagállamok önkéntes társulása jelentené. Ezek a valódi közösségek azonban a beolvasztásig elmenő integráció hatására bomlásnak indultak, a nemzetállamok pedig - szuverenitásuk feladásával - valójában felszámolják önmagukat. Emiatt már nem képesek többé megvédeni polgáraik érdekeit. A szabadságra vágyó emberek, köztük a magyarok is, a jövőben már nem kaphatnak védelmet saját államuktól, pl. a kamatfüggőségből való kikerüléshez, mert országuk megszűnik létezni, mint szuverén nemzetállam. Szabadságjogaikat azonban az Európai Unió pénztőkének elkötelezett, és a szervezett magánhatalom hegemóniája alá került bürokráciája sem lesz képes eszközök hiányában megvédeni, még ha esetleg - polgárai nyomására - kísérletet is tenne erre.Az Európai Unióval tehát az a baj, hogy többé már nem az önrendelkezésüket megtartó szabad népek önkéntes társulása. A pénztőkét szervilisen kiszolgáló nemzetek feletti integrációs szervezetté fejlődött, amely ma már sokkal jobban hasonlít a nemrég felbomlott szovjet birodalomra, mint arra az Európai Gazdasági Közösségre, amelynek önrendelkezésüket megtartó, szociális piacgazdasággal rendelkező jóléti államok voltak a tagjai. A belépés ebbe az EU-ba kényszerházasság, és a válás intézményét ez a "demokratikus" szervezet nem ismeri.Ha Magyarországon megvalósítanák az állam felett álló JOG uralmát, és helyreállítanák a történelmi alkotmány jogfolytonosságát, akkor hazánk nem lehetne ennek az antidemokratikus Európai Uniónak a tagja. Ezt megtiltaná a Szent Korona tanában foglalt történelmi alkotmány, amelyet nem lehetne sem parlamenti úton, sem népszavazással megváltoztatni. Az az alaptörvény-módosítás, amit most terveznek - ismét a magyar nép kihagyásával - a pártok egyezkedésével végrehajtani, természetesen eleget tesz majd a nemzetközi pénzhatalom igényeinek, és meg fogja nyitni az utat az Európai Unióba. Így a magyar nép ismét egy Szovjetunióhoz hasonló birodalom része lesz, méghozzá úgy, hogy ezt önként fogja választani, mert vezetői szándékosan nem tájékoztatták e lépés súlyos hátrányairól: a nemzeti önrendelkezés végleges feladásáról, és az ország függetlenségének az elvesztéséről. Ezzel beteljesedik a magyar sors, mert véglegessé válik a termelő gazdaság helyett bevezetett emberellenes és környezet-pusztító pénzgazdaság, a soha véget nem érő eladósodás és kamatfizetés.

2003 Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció II.

10. fejezet

____________________________________________________________

Page 30: Drábik János - Az állam felett álló jog