��� $�SRNROED�WDUWy�YRQDW��

Tudományos�fantasztikus novellák���

*21'2/$7��%8'$3(67���������7$57$/20��,VDDF�$VLPRY��$�WUpIDPHVWHU (ford.: Walkóné, Békés Ágnes)� ��+DUU\�+DUULVRQ��% QEHHVpV (ford.: Walkóné, Békés Ágnes) � ��*RUGRQ�5��'LFNVRQ��$]�D�EL]RQ\RV�KRPRNV]HP (ford.: Mesterházi Márton) �(ULF�)UDQN�5XVVHO��$]�HJ\HWOHQ�PHJROGiV (ford.: Avarossy Éva)� ��3RXO�$QGHUVRQ��$�OHJKRVV]DEE�XWD]iV (ford.: Avarossy Éva)� �� ��:DOWHU�0��0LOOHU��.L�KDOO�HQJHP" (ford.: Avarossy Éva)� � ��Róbert Blech: $�SRNROED�WDUWy�YRQDW��IRUd: Avarossy Éva) ���:DOWHU�0��0LOOHU��eQ�DONRWWDODN (ford.: Avarossy Éva) �(ULF�)UDQN�5XVVHO��+DODQG]VD (ford.: Avarossy Éva) �)UHGHULFK�3RKO��$ODJ~W�D�YLOiJ�DODWW (ford.: Mester házi Márton)� ��$ODQ�(��1RXUVH��$�KDPLVtWYiQ\ (ford.: Avarossy Éva) � ��,VDDF�$VLPRY��$ONRQ\ (ford.: Mesterházi Márton) �5REHUW�6KHFNOH\��9LOiJRN�%ROWMD (ford.: Walkóné Békés Ágnes) � ��$��(��YDQ�9RJW��%HWHOMHV�OpV (ford.: Avarossy Éva) ����,VDDF�$VLPRY��(ford.: Walkóné, Békés Ágnes)��$�WUpIDPHVWHU����Noel Meyerhof megnézte a már koráEEDQ� HO NpV]tWHWW� OLVWiMiW� pV�

NLYiODV]WRWWD�� PHO\LN� SRQW� OHJ\HQ� D]� HOV �� 6]RNiViKR]� KtYHQ�� PRVW� LV�HOV VRUEDQ�|V]W|QpUH�Et]WD�PDJiW���6]LQWH�W|USpQHN�W QW�D]�HO WWH�iOOy�JpS�PHOOHWW��QRKD�DEEyO�FVDN�LJHQ�NLFVLQ\�

rész volt látható. Ez azonban nem számított. Fölényes magabiztossággal EHV]pOW��PLQW�DNL�W|NpOHWHVHQ�WLV]WiEDQ�YDQ�YHOH��KRJ\� �D�PHVWHU����� -RKQVRQ� �� PRQGWD� �, váratlanul hazaérkezett üzleti útjáról és feleségét

OHJMREE�EDUiWMD�NDUMDLEDQ�WDOiOWD��9LVV]DK N|OW��PDMG�tJ\�V]yOW��0D[��pQ�D�K|OJ\�férje vagyok, így hát nekem kötelességem. De neked?�

Oké, hadd mélázzon rajta egy kicsit � gondolta. Ekkor egy hang szólalt meg mögötte.�� Hé!� Meyerhof törölte ezt az egytagú szót és kikapcsolta az áramkört, amit

használt. Hirtelen hátrafordult, és így szólt:���Dolgozom. Miért nem kopog?� Most nem mosolygott, mint általában szokott, valahányszor Timothy

:KLVWOHUW�� D� YH]HW � DQDOLWLNXVW� N|V]|QW|WWH�� DNLYHO� J\DNUDQ� GROJR]RWW� HJ\�WW��Olyan rosszalló képet vágott, mintha egy idegen zavarta volna meg, vékony arcát komor ráncok torzították el, s amúgy is kócos haja mintha még jobban felborzolódott volna.��:KLVWOHU�YiOODW�YRQW��)HKpU� ODERUN|SHQ\W�YLVHOW��DPHO\HQ�PHUHY� I�JJ OHJHV�

YRQDODNDW�J\ UW�]VHEUH�YiJRWW�pV�|VV]HV]RUtWRWW�|NOH�����.RSRJWDP��GH�PDJD�QHP�YiODV]ROW��$�P N|GpVW�MHO] �OiPSD�QHP�pJHWW���0H\HUKRI� G�K|V� OHWW��1HP�HUU O� YROW� V]y�� 7~O� HU WHOMHVHQ� |VV]SRQWRVtWRWWD�

ILJ\HOPpW�D]�~M�WHUYUH��pV�HOIHOHGNH]HWW�D�UpV]OHWHNU O�� És mégsem igen tudta hibáztatni magát emiatt. Ez a dolog fontos volt.� Hogy miért, azt persze nem tudta. Nagymesterek ritkán tudják. Éppen az

WHWWH� NHW�QDJ\PHVWHUHNNp�� az a tény, hogy az értelem fölött álltak. Másképp hogyan is tudna az emberi ész kapcsolatot tartani azzal a tíz mérföld hosszú, szilárd halmazállapotú értelemtömeggel, amit Multivacnak hívnak, és amely az összes eddig épített komputerek között a legbonyolultabb?����0RVW�GROJR]RP�� szólt Meyerhof. � Valami fontos dolgot akar közölni?��� Semmi olyasmit, amit ne lehetne elhalasztani. Néhány hiba van a

válaszban a többdimenziós ... ��:KLVWOHU�NpV Q�NDSFVROW�pV�Drca sajnálkozóan NpWNHG �NLIHMH]pVW�|OW|WW����'ROJR]LN"�� Igen. Hát aztán!����'H������ körülnézett az alacsony helyiség falmélyedéseibe, a beolvasók és

kiírók sorozatára bámult, amely a Multivacnak csak kis részét tette ki. ��6HQNL�QLQFV�LWW����.L�PRQGWD��KRJ\�YDQ��YDJ\�NHOOHQH�OHQQL"�� Egyik viccét mondta el, ugye?�� Na és?�Whistler kényszeredetten mosolygott.��� Csak nem akarja azt mondani, hogy viccet mesélt a Multivacnak?�0H\HUKRI�K Y|V�KDQJRQ�NpUGH]WH��� Miért ne?�� Tényleg?���,JHQ��� Miért?�0H\HUKRI�Yégigmérte a másikat.��� Nem vagyok köteles beszámolni sem magának, sem másnak.��� Jóságos isten! Hát persze, hogy nem. Pusztán kíváncsiságból kérdeztem,

semmi másért. � De hát, ha dolgozik, magára hagyom. � Homlokát ráncolva, még egyszer körülpillantott.���� 7HJ\H� D]W� � szólt Meyerhof. Szemmel követte a távozót, majd dühös

PR]GXODWWDO�EHNDSFVROWD�D�P N|GpVW�MHO] �OiPSiW�� Nagy lépésekkel föl�alá járkált a szobában és próbálta összeszedni magát.

Átkozott Whistler! Átkozott mind! Mivel nem gondol rá, hogy ezekHW� D�

WHFKQLNXVRNDW�� DQDOLWLNXVRNDW� pV� P V]HUpV]HNHW� WiUVDGDOPL� WpUHQ� NHOO �WiYROViJEDQ� WDUWVD�� PLYHO� ~J\� EiQLN� YHO�N�� PLQWKD� N� LV� DONRWy� P YpV]HN�lennének, ilyen dolgokat engednek meg maguknak.�

Még vicceket sem tudnak tisztességesen elmondani �� JRQGROWD�HONHVHUHGHWWHQ��

Ez nyomban visszatérítette jelenlegi munkájához. Újból nekilendült. Az ördög vigye el mindannyiukat!��,VPpW�P N|GpVEH�KR]WD�D�PHJIHOHO �0XOWLYDF�iUDPN|UW�pV�EHV]pOQL�NH]GHWW���� Egy rendkívül viharos óceáni átkelés alkalmával a steward megállt a

hajókorlátnál és szánakozva nézett egy emberre, aki a korlát fölé roskadva és mereven a mélységbe nézve nagyon is magán viselte a tengeribetegség pusztító nyomait.�

A steward gyöngéden vállon veregette a férfit. � Vigasztalódjék uram ��VXWWRJWD����7udom, hogy ez nagyon rossz érzés, de valójában soha senki nem hal meg tengeribetegségben.��$� NtQOyGy� HPEHU� HOJ\|W|UW� ]|OG� V]tQ � DUFiW� YLJDV]WDOyMD� IHOp� HPHOWH� pV�

rekedten zihálva így felelt:��� Ember, ne mondja ezt! Az isten szerelmére, ne mondja ezt! Egyedül a

meghalás reménye tart életben.���Timothy Whistler kissé belefeledkezett gondolataiba, de azért mosolyogva

EyOLQWRWW��DPLNRU�D�WLWNiUQ �tUyDV]WDOD�PHOOHWW�HOPHQW��$]�YLVV]DPRVRO\JRWW�Ui���,WW� ��JRQGROWD�� még egy archaikus pont található a huszonegyedik század

NRPSXWHUHNW O�XUDOW�YLOiJiEDQ��HJ\�pO �WLWNiUQ ��'H�WDOiQ�WHUPpV]HWHV�LV��KRJ\�Hz a szokás éppen a komputer�IHOOHJYiUEDQ��D�0XOWLYDFRW�NH]HO �NRORVV]iOLV�YLOiJYiOODODWEDQ� PDUDGMRQ� IHQQ�� $� PLQGHQ� LJpQ\W� NLHOpJtW � 0XOWtYDF� PHOOHWW�ízléstelen dolog lenne kisebb komputerekkel végeztetni a lényegtelen IHODGDWRNDW��

Whistler belépett ÁbraháP� 7UDVN� LURGiMiED�� $� NRUPiQ\WLV]WYLVHO �IpOEHV]DNtWRWWD�D�SLSDJ\~MWiV�JRQGRVDQ�YpJ]HWW�P YHOHWpW��.DPSyV�RUUD�pOHV�tYEHQ�HPHONHGHWW�NL�D�P|J|WWH�OHY �DEODN�QpJ\V]|JpE O��� Nicsak Whistler! Üljön le! Üljön le!�Whistler leült.�� Úgy hiszem akadt egy problémáQN��7UDVN��Trask kissé elmosolyodott.���� 5HPpOHP�� QHP�P V]DNL� MHOOHJ �� eQ� FVDN� iUWDWODQ� SROLWLNXV� YDJ\RN�� �(]�

egyik kedvelt kiszólása volt.)���0H\HUKRIIDO�NDSFVRODWRV�� Trask azon nyomban leült és rendkívül elkeseredettnek látszott.���%L]WRV�EHQQH"���$ODSRs okom van rá.� Whistler teljes mértékben megértette a másik ember hirtelen

elkedvetlenedését. Trask a Belügyminisztérium Elektronikus Számológépek pV� gQP N|G � ,UiQ\tWy� %HUHQGH]pVHN� 2V]WiO\iQDN� IHO�J\HOHWpYHO� PHJEt]RWW�NRUPiQ\WLV]WYLVHO � YROW�� )HODGDWD� D]� volt, hogy a Multivac mellett dolgozó HPEHUHN� SROLWLNDL� �J\HLYHO� IRJODONR]]pN�� pSS~J\�� DKRJ\� D� P V]DNL�NpS]HWWVpJ �GROJR]yNQDN�PDJiYDO�D�0XOWLYDFNDO�NHOOHWW�IRJODONR]QLXN���(J\� QDJ\PHVWHU� D]RQEDQ� W|EE� PLQW� HJ\V]HU � GROJR]y�� 6 W� D]� HJ\V]HU �

embernél is több��

Már a Multivac történetének kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a kérdések feltevésének módja jelenti a legnagyobb nehézséget. A Multivac feleletet tudott adni az emberiség összes problémájára, az összes problémára, ha ��KD�értelmes kérdéseket tettek fel nHNL��'H� DKRJ\� D]� LVPHUHWHN�HJ\UH� J\RUVDEE�WHPSyEDQ� KDOPR]yGWDN�� H]HNQHN� D]� pUWHOPHV� NpUGpVHNQHN� D� NLW ]pVH�PLQG�QHKH]HEE�OHWW��

A józan ész egymagában nem ért semmit. Ritka fajtájú intuícióra volt itt szükség, ugyanarra az értelmi képességre (csak sokkal fRNR]RWWDEE�mértékben), mint ami nagymesterré tesz valakit a sakkban. Olyan fajta elme kellett ehhez, amely percek alatt átlátott a sakkjátszma kvadrilliónyi OHKHW VpJpQ��KRJ\�UiWDOiOMRQ�D]�HJ\HWOHQ�OHJMREE�OpSpVUH��7UDVN�Q\XJWDODQXO�IpV]NHO G|WW����0LW�FVLnált Meyerhof?��� Új irányvonalat vezetett be kérdéseibe, amit én aggasztónak találok.��� Ugyan, menjen már Whistler! Ennyi az egész? Egy nagymestert nem

OHKHW�PHJDNDGiO\R]QL��EiUPLO\HQ�QHNL� WHWV] � LUiQ\ED� WHUHOL� LV�NpUGpVHLW��6HP�maga, sem én nem vagyunk jogosultak megítélni kérdéseinek értékét. Maga tisztában van ezzel. Én tudom, hogy tisztában van ezzel.��� Igen. Természetesen. De Meyerhofot is ismerem. Találkozott már vele

társaságban valaha?��� Uramisten, dehogyis! Van egyáltalán olyan ember, aki nagymHVWHUHNNHO�

társadalmilag érintkezik?����1H�YLVHONHGMHQ� LO\HQ�QHYHWVpJHVHQ��7UDVN�� N� LV�HPEHUHN�pV�PpJKR]]i�

elég sajnálatraméltóak. Jutott�e már valaha is eszébe, milyen lehet nagymesternek lenni? Tudatában lenni, hogy az egész világon mindössze talán egy tucat magához hasonló lény található, hogy egy egész HPEHU|OW EHQ� OHJIHOMHEE�HJ\�két ilyen ember bukkan fel, hogy a világ sorsa magától függ, hogy ezernyi matematikus, logikatudós, pszichológus és fizikus támaszkodik Önre?�

Trask vállat vonva dünnyögte.�� Istenem, a világ császárának erezném mDJDP����1HP�KLV]HP���IHOHOW�D�YH]HW �DQDOLWLNXV�W�UHOPHWOHQ�O��� Semmiféle császárnak nem érzik magukat. Nincs velük egyenrangú

partner, akivel beszélgethetnének, nem tartoznak sehová sem. Figyeljen ide! Meyerhof egyetlen alkalmat nem mulaszt el, hogy együtt legyen a fiúkkal. 3HUV]H� Q WOHQ�� QHP� LV]LN�� QLQFVHQHN� WiUVDGDOPL� NDSFVRODWDL� � és mégis HU V]DNNDO�NpQ\V]HUtWL�PDJiW��KRJ\�WiUVDViJED�MiUMRQ��PHUW�V]�NVpJH�YDQ�Ui��És tudja�e, hogy mit csinál, amikor legalább hetenként egyszer összejön velünk?���� $� OHJKalványabb fogalmam sincs � felelte a kormányember. �� 0LQGH]W�

PRVW�KDOORP�HO V]|U��� Ö a tréfamester.���0LFVRGD"��� Vicceket mond. Jó vicceket. Fantasztikus alak. Bármilyen történetbe is

NH]G�� DNiUPLO\HQ� yFVNiED� pV� XQDOPDVED�� RO\DQ� PyGRQ� DGMD� HO �� KRJ\�érdekesen hangzik. Érzéke van hozzá.���eUWHP��+iW�H]�QDJ\V]HU �����1HP�EL]WRV��KRJ\�QDJ\V]HU ��(]HN�D�YLFFHN�IRQWRVDN�V]iPiUD����:KLVWOHU�

mindkét karjával Trask íróasztalára könyökölt, és hüvelykujja körmét rágva, a OHYHJ EH�EiPXOW��

� Ö más, mint mi vagyunk, tudja, hogy más, és úgy érzi, hogy csupán e viccek segítségével érheti el, hogy mi, közönséges fickók magunk közé fogadjuk. Nevetünk, hahotázunk, hátba veregetjük, és még arról is PHJIHOHGNH]�QN�� KRJ\� � QDJ\PHVWHU�� (]� D]� HJ\HWOHQ� OiQFV]HP�� DPL�összekapcsolja velünk.��� Mindez nagyon érdekes. Nem tudtam, hogy maga így ért a lélektanhoz.

'H�PLW�DNDU�HEE O�NLKR]QL"���� &VXSiQ� D� N|YHWNH] W�� 0LW� JRQGRO�� PL� W|UWpQLN�� KD� 0H\HUKRI� NLIRJ\� D�

YLFFHNE O"����0LFVRGD"�� A kormányhivatalnok meghökkenve nézett rá.��� Ha ismételni kezdi magát? Ha a hallgatósága egyre kevésbé nevet, vagy

teljesen abbahagyja a nevetést? Ez az egyetlen ereje, amellyel fogva tart bennünket. Enélkül magában marad és akkor mi történik vele? Végül is, 7UDVN�� �DQQDN�D�WL]HQNHWW QHN�HJ\LNH��DNLNHW�D]�emberiség nem nélkülözhet. Nem engedhetjük, hogy bármi is történjék vele. Nemcsak fizikai dolgokra JRQGRORN�� $]W� VHP� KDJ\KDWMXN�� KRJ\� EROGRJWDODQ� OHJ\HQ�� .L� WXGMD�� KRJ\DQ�befolyásolná ez intuitív képességét?���(O IRUGXOW�PiU��KRJ\�LVPpWHOWH�|QPDJiW"����$PHQQ\LUH�pQ�WXGRP��PpJ�QHP��GH�D]W�KLV]HP�� �PiVNpQW�JRQGROMD��� Miért mondja ezt?���0HUW�KDOORWWDP��KRJ\�YLFFHNHW�PRQG�D�0XOWLYDFQDN����1HP�LJD]���� Véletlenül történt. Bementem hozzá és kidobott. Dühös volt. Általában

elég szívélyes, és rossz jelnek tartom, hogy alkalmatlankodásom annyira felingerelte. Tény azonban, hogy viccet mondott a Multivacnak, és PHJJ\ ] GpVHP�V]HULQW�H]�HJ\�YROW�D�VRUR]DWEyO��� De miért?��:KLVWOHU�YiOODW�YRQW�pV�NH]pYHO�HU VHQ�PHJG|U]V|OWH�iOODW����*RQGRONR]WDP�

UDMWD�� $]W� KLV]HP�� QDJ\� NpV]OHW � YLFFHW� SUyEiO� IHOKDOPR]QL� D� 0XOWLYDF�adattároló egységeiben, hogy új változatokban nyerje vissza. Érti, mire JRQGRORN"�*pSL�WUpIDPHVWHUW�NtYiQ�OpWUHKR]QL��KRJ\�YpJWHOHQ�PHQQ\LVpJ �YLFF�álljon rendelkezésére és soha ne kelljen félnie, hogy kifog\�EHO O�N��� Jóságos isten!��� Tárgyilagos szemmel nézve, talán nincs is semmi rossz ebben, de én

IHQ\HJHW � MHOQHN� WHNLQWHP�� DPLNRU� HJ\� QDJ\PHVWHU� V]HPpO\HV� SUREOpPiL�megoldására kezdi használni a Multivacot. Mindegyik nagymesternél IHOOHOKHW � HJ\� EL]RQ\RV vele született szellemi labilitás és ezért ügyelni kell rájuk. Lehetséges, hogy Meyerhof már közel jár egy olyan határvonalhoz, amelyen ha túllép, elveszítünk egy nagymestert.�

Trask zavartan kérdezte.�� A maga véleménye szerint mit kell tennem?��� (OOHQ ULzhetne engem. Én annyira a közelében vagyok, hogy esetleg

helytelenül ítélem meg és az emberek megítélése különben sem a OHJHU VHEE�ROGDODP��0DJD�SROLWLNXV��pV�tJ\�LQNiEE�pUW�KR]]i���� Embereket megítélni talán igen, de nem nagymestereket.��� N�LV�HPEHUHN� És különben is, ki más tegye meg?�Trask ujjai vontatott, tompa dobpergéshez hasonlóan, gyors tempóban

kopogtak íróasztalán.���0DJDP�LV�D]W�KLV]HP��PHJ�NHOO�WHQQHP���PRQGWD��Meyerhof így szólt a Multivachoz:�

�� A szenvedélyes szerelmes, miközben vadvirágot szedett kedvesének, HJ\V]HUUH�PHJK|NNHQYH�WDSDV]WDOWD��KRJ\�HJ\�HOOHQVpJHV�WHNLQWHW ��KDWDOPDV�ELND� WDUWy]NRGLN� D�PH] Q� D]� � N|]HOpEHQ�� NLWDUWyDQ� Qp]L� W� pV� IHQ\HJHW HQ�kapálja lábával a földet. A távoli sövénykerítés túloldalán a fiatalember egy IDUPHUW�fedezett fel és odakiáltott neki: „Mondja uram, nem közveszélyes ez a bika?" A gazda lesújtó pillantással figyelte a helyzetet, majd köpött egyet és így szólt vissza: „A legkevésbé sem." Újra köpött és folytatta: „Magáról viszont ez egyáltalán nem mondható�HO����0H\HUKRI� pSSHQ� Ui� DNDUW� WpUQL� D� N|YHWNH] UH�� DPLNRU� D]� LGp]pV�

megérkezett.� Valójában nem volt ez idézés. Egy nagymestert senki nem idézhetett meg.

0LQG|VV]H� �]HQHW� M|WW�� KRJ\� 7UDVN� RV]WiO\YH]HW � QDJ\RQ� V]HUHWQH� EHV]pOQL�0H\HUKRI�QDJ\PHVWHUUHO��KD�0H\HUKRI�QDJ\PHVWHU�LG W�WXG�V]DNtWDQL�HUUH��

Meyerhof minden további nélkül eldobhatta volna az értesítést és folytathatta volna, amit éppen csinált, ö nem volt alávetve a hivatali IHJ\HOHPQHN��

Másrészt viszont, ha így cselekszik, tovább háborgatják � ó, persze�QDJ\RQ�tiszteletteljesen, de mégiscsak háborgatják.��ËJ\� KiW� NLNDSFVROWD� D� 0XOWLYDF� PHJIHOHO � iUDPN|UHLW�� D� P N|GpVW� MHO] �

lámpát kiakasztotta laboratóriuma elé, hogy távollétében senki ne merjen belépni, majd átment Trask irodájába.�

Trask zavartan köhintett és némi félelmet érzett a másik ember mogorva, indulatos külseje láttán.��� Nagyon sajnálom, nagymester, hogy még nem volt alkalmunk

megismerkedni egymással � mondta végre.��� Én jelentést tettem magánál � válaszolt kimérten Meyerhof.��7UDVN� V]HUHWWH� YROQD� WXGQL��PLW� UHMWHJHWQHN� H�PHWV] � pV� G�K|V� SLOODQWiVD�

szemek. Nehéz volt elképzelnie, hogy ez a sovány arcú, sötét és sima hajú, NRPRO\� IHOOpSpV � 0H\HUKRI� DNiU� FVDN� DQQ\L� LGHLJ� LV� HQJHGQL� NpSHV�tartózkodásából, amíg mulatságos történeteket mond el.���� A jelentések nem azonosak a baráti ismeretséggel �� PRQGWD�� � É...

értesültem, hogy Ön hatalmas adomakészlettel rendelkezik.��� Tréfamester vagyok, uram. Ez az a kifejezés, amit az emberek

használnak. Tréfamester.��� Velem még nem közölték ezt a kifejezést, nagymester. Mondták, hogy ...��� Pokolba velük! Bánom is én, mit mondanak! Figyeljen ide, Trask, akar egy

YLFFHW�KDOODQL"���(O UHKDMROW�D]�tUyDV]WDO�I|O|WW��|VV]HK~]WD�D�V]HPpW���� De még mennyire! Persze, hogy akarok –� YiODV]ROW� 7UDVN� HU OWHWHWW�

szívélyességgel.��� Helyes. A vicc a köYHWNH] NpSSHQ� KDQJ]LN�� 0U�� -RQHV� IHOHVpJH� D�

M|YHQG PRQGy� NiUW\iUD� SLOODQWRWW�� DPLW� D� PpUOHJDXWRPDWD� IHOV]tQUH� GRERWW��PLXWiQ�D�IpUM�D�V]�NVpJHV�HJ\SHQQ\V�pUPpW�HO ] OHJ�EHGREWD��$]�DVV]RQ\�tJ\�szólt: „Ez azt mondja George, hogy te kedves, értelmes, körülteNLQW ��V]RUJDOPDV�HPEHU�YDJ\�pV�HOEiMROyDQ�YLVHONHGV]�D�Q NNHO�V]HPEHQ���(]XWiQ�megfordította a kártyát és hozzátette: „A testsúlyodat is rosszul állapították PHJ����7UDVN� QHYHWHWW��$QpON�O� DOLJKD� WXGWD� YROQD�PHJiOOQL��%iU� D� FVDWWDQyW� HO UH�

VHMWHWWH�� GH� D]� D� PHJOHS � N|QQ\HGVpJ�� DKRJ\DQ� 0H\HUKRI� D]� DVV]RQ\�KDQJMiEDQ� D� OHNLFVLQ\O � PHJYHWpV� iUQ\DODWiW� pOHWUH� NHOWHWWH� pV� D]� D]�

ügyesség, ahogyan saját arcvonásait ehhez a hangszínhez igazította, nevetésre fakasztotta a politikust.�

Meyerhof élesen közbevágott:���0iért mulatságos ez?�Trask hirtelen kijózanodott.�� Tessék?�� Azt kérdem, miért mulatságos? Miért nevet?����1RV�� felelt Trask, igyekezve elfogadhatóan érvelni �, az utolsó mondat az

|VV]HV�HO ]PpQ\W�~M�PHJYLOiJtWiVED�KHO\H]WH��$�PHJOHSHWpVV]HU VpJ«��� A léQ\HJ�D]���PRQGWD�0H\HUKRI��, hogy egy olyan férjet festettem le, akit a

IHOHVpJH�PHJV]pJ\HQtWHWW�� RO\DQ� FV GEH� MXWRWW� Ki]DVViJUyO� EHV]pOWHP�� DKRO�D]� DVV]RQ\� PHJJ\ ] GpVH� V]HULQW� IpUMH� HJ\HWOHQ� My� WXODMGRQViJJDO� VHP�rendelkezik. És maga mégis nevet ezen. Ha rnaga lenne a férj, akkor is mulatságosnak találná?�

Egy pillanatig elgondolkozva várt, majd így folytatta.��� Próbáljuk meg ezt, Trask: Abner felesége betegágya mellett ült és

vigasztalhatatlanul zokogott, amikor az asszony, megmaradt erejét összeszedve, egyik könyökére támaszkodott.��Ä$EQHU��� VXWWRJWD�� Ä$EQHU�� QHP� MiUXOKDWRN� D� 7HUHPW P� HOp� DQpON�O�� KRJ\�

PHJ�QH�J\yQQiP�E Q|PHW��� „Most ne", mormolta a lesújtott férj. „Most ne, drágám. Feküdj vissza és

SLKHQM��� „Nem tudok", kiáltott az asszony. „Meg kell mondanom, különben lelkem

VRKD� nem találhat nyugalmat. Megcsaltalak, Abner. Méghozzá, ebben a házban. Egy hónapja sincs..."�

„Nyugodj meg kedvesem", csillapította Abner. „Mindent tudok. Mi másért mérgeztelek volna meg?"��7UDVN� SUyEiOW� HJ\NHGY � PDUDGQL�� GH� VLNHUWHOHQ�O�� .XQFRJiViW� QHP� WXGWD�

WHOMHVHQ�HOIRMWDQL���� Így hát ez is mulatságos �� MHJ\H]WH� PHJ� 0H\HUKRI�� � Házasságtörés.

*\LONRVViJ��&VXSD�GHU ���� Nos hát ��PRQGWD�7UDVN����N|Q\YHNHW�tUWDN�D�KXPRU�HOHP]pVpU O�����(]� LJD]� � szólt Meyerhof ���pQ� LV�VRNDW�ROYDVWDP�N|]�O�N��6 W�PL� W|EE��D�

legtöbbet a Multivacnak is elolvastam.�(� N|Q\YHN� V]HU] L� D]RQEDQ� FVDN� WDOiOJDWiVRNED� ERFViWNR]QDN�� (J\HVHN�

V]HULQW�D]pUW�QHYHW�QN��PHUW�N�O|QEHNQHN�WDUWMXN�PDJXQNDW�D�YLFFEHQ�V]HUHSO �egyéneknél. Mások úgy vélekednek, hogy a képtelenség gyors tudatosulása, a feszültség hirtelen enyhülése, vagy az események váratlan átértékelése LGp]L� HO �� 9DQ�H� HJ\iOWDOiQ� HJ\V]HU � RND"� .�O|QE|] � HPEHUHN� N�O|QE|] �vicceken nevetnek. Nincs vicc, ami mindenkire hatna. Némely ember semmilyen tréfán nem nevet. A legfontosabb azonban mégis az, hogy az ember az egyetlen olyan állat, amelynek valóságos humorérzéke van. Az egyetlen állat, amely nevet.�

Trask hirtelen közbevágott.��� Most már értem. Maga elemezni próbálja a humort. Ezért táplál be

YLFFVRUR]DWRW�D�0XOWLYDFED����� .L� mondta ezt magának?… Mindegy, Whistler. Most már emlékszem.

Rajtakapott. Kinek mi köze hozzá?!���6HQNLQHN�VHPPL��

�� Remélem, nem vonja kétségbe azt a jogomat, hogy bármivel kiegészíthessem a Multivac tudáskészletét; vagy hogy bármilyen kérdést IHOWHJ\HN�QHNL��DPLKH]�FVDN�NHGYHP�YDQ"��� Ó dehogy! ��MHJ\H]WH�PHJ�VLHWYH�7UDVN��� Nem vonom kétségbe, hogy ez

LJHQ� OpQ\HJHV� ~M� HOHP]pVL� OHKHW VpJHW� Q\LW� PDMG� PHJ� D� SV]LFKROyJXVRN�számára.��� Hm. Lehetséges. Mindenesetre van valami, ami jobban foglalkoztat, mint

D� KXmor általános elemzése. Van egy különleges kérdés, amit fel kell WHQQHP��6 W��YDOyMiEDQ�NHWW ����� 5DMWD�� 0L� D]"� � Trask kíváncsian várta, vajon felel�e a másik. Ha nem

akar, semmi módon nem lehet kényszeríteni.�De Meyerhof megszólalt.����$]�HOV �NpUGpV�D�N|YHWNH] ��+RQQDQ�V]iUPD]QDN�PLQGH]HN�D�YLFFHN"���+RJ\DQ"����.L�J\iUWMD� NHW"�)LJ\HOMHQ�LGH��.|U�OEHO�O�HJ\�KyQDSSDO�H]HO WW�HJ\�HJpV]�

estét vicchallgatással és viccmondással töltöttem. Most is én mondtam a legtöbbet, mint rendesen, és az ostobák nevettek, PLQW�UHQGHVHQ��/HKHW��KRJ\�tényleg mulatságosaknak találták a vicceket, lehet, hogy csak a kedvemben akartak járni. Mindenesetre, az egyik fráter vette magának a bátorságot ahhoz, hogy hátba veregessen és így szóljon: „Meyerhof, maga több viccet WXG��PLQW�tíz ember együttvéve".��� Tudom, hogy igaza van, ide e megjegyzése egy gondolatot keltett

bennem. Fogalmam sincs, hogy életem egy�egy szakaszában hány száz vagy hány ezer viccet mondtam el, de a tény az, hogy én soha egyetlenegyet VHP�DJ\DOWDP�NL��(J\HWOHQHJ\HW�VHP��&VXSiQ�HOLVPpWHOWHP� NHW��.|]UHP N|GpVHP�HJ\HG�OL�

IRUPiMD�D]�YROW��KRJ\�HOPHVpOWHP� NHW��(OV VRUEDQ�KDOORWWDP�YLFFHNHW��YDJ\�SHGLJ�ROYDVWDP��eV�D� IRUUiV��DKRQQDQ�

hallottam vagy olvastam, sem maga gyártotta a vicceket. Még soha nem találkoztam seQNLYHO��DNL�YDODKD�LV�D]W�iOOtWRWWD�YROQD��KRJ\� �NLWDOiOW�HJ\�YLFFHW��Mindig csak „A napokban hallottam egy jó történetet", vagy „Hallott valami jó viccet mostanában?"��� Minden vicc régi! Ezért tükröznek a viccek ekkora társadalmi lemaradást.

Például még�PLQGLJ�WHQJHULEHWHJVpJU O�V]yOQDN��KRORWW�H]�PDQDSViJ�N|QQ\HQ�PHJHO ]KHW � pV� VRKDVHP� WDSDV]WDOKDWy�� 9DJ\� M|YHQG PRQGy�mérlegautomatákkal foglalkoznak, mint amit elmondtam magának, amikor ilyen gépek már csak régiségkereskedésekben találhatók. Nos hát, akkRU� NL�gyártja a vicceket?��� Ez az, amire megpróbál rájönni? � kérdezte Trask.�0iU�D�Q\HOYH�KHJ\pQ�YROW��KRJ\�KR]]iWHJ\H��8UDPLVWHQ��NL�W|U GLN�H]]HO"�'H�

uralkodott magán és hallgatott. Egy nagymester kérdései mindig MHOHQW VpJWHOMHVHN���� ,JHQ�� ,O\HQ� V]HPSRQWEyO� ILJ\HOHP� NHW�� 1HPFVDN� DUUyO� YDQ� V]y�� KRJ\� D�

YLFFHN� yVGLDN�� ÏVGLDNQDN� NHOO� OHQQL�N�� KRJ\� pOYH]QL� WXGMiN� NHW�� /pQ\HJHV�kellék, hogy a vicc ne legyen eredeti. Egyetlen fajta humor van, amely eredeti lehet, és eredeti is, ez pedig a szójáték. Hallottam szójátékokat, amelyek kétségtelenül az adott pillanat hatása alatt keletkeztek. Magam is faragtam néhányat. De ilyen szójátékokon senki nem nevet. Nem is várják el, hogy nevessen. Az emberek pisszegnek. Minél jobb a szójáték, annál KDQJRVDEEDQ�SLVV]HJQHN. Eredeti humor nem fakaszt nevetésre. Miért?�

��0HJYDOORP��QHP�WXGRP���� Helyes. Próbáljunk meg rájönni. Miután a humor általános tárgykörével

kapcsolatban minden információt megadtam a Multivacnak, amit szükségesnek tartottam, most válogatott vicceket ...táplálok be.�

Trask azon kapta rajta magát, hogy egyre inkább érdekli a dolog.�� Mi szerint válogatott? � kérdezte.����1HP� WXGRP� �� IHOHOWH�0H\HUKRI�� ��(]HN� W QWHN�D� OHJPHJIHOHO EEQHN��0LQW�

WXGMD��QDJ\PHVWHU�YDJ\RN����3HUV]H��SHUV]H���� E viccek és a humor iOWDOiQRV�ILOR]yILiMD�DODSMiQ�D]�HOV �NpUGpVHP�D]�OHV]�

a Multivachoz, hogy ha tudja, állapítsa meg a viccek eredetét. Mivel Whistlert H]� pUGHNOL�� pV� PLYHO� FpOV]HU QHN� OiWWD�� KRJ\� MHOHQWpVW� WHJ\HQ� PDJiQiO��rendelje le holnaputánra az Analizálóba. Lesz egy kis munkája.�� Feltétlenül. Én is jelen lehetek?� Meyerhof vállat vont. Trask részvétele nyilvánvalóan teljesen közömbös

volt számára.� Meyerhof különös gonddal választotta ki a sorozatból az utolsót. Nem tudta

volna megmondani, hogy miért okozott ez gondot�� GH� WXFDWQ\L� OHKHW VpJHW�IRUJDWRWW� DJ\iEDQ�� pV� ~MUD� PHJ� ~MUD� HOOHQ UL]WH� PLQGHJ\LNHW�� YDODPLO\HQ�PHJKDWiUR]KDWDWODQ�PLQ VpJ �MHOHQW VpJ�XWiQ�NXWDWYD��0DMG�D�N|YHWNH] W�PRQGWD���� 8J�� D� EDUODQJODNy� VHPEHU� PHJSLOODQWRWWD� pOHWH� SiUMiW�� DNL� ]LOiOW�

SiUGXFE UV]oknyában, könnyek között szaladt hozzá. „Ug", kiáltotta zaklatottan, „csinálj gyorsan valamit! Egy kardfogú tigris ment be a Mama barlangjába. Csinálj valamit!" Ug sóhajtott, felemelte simára rágott bölénycsontját, majd így felelt: „Mi szükség van erre? Ki� D]� |UG|J� W|U GLN�azzal, hogy mi történik egy kardfogú tigrissel?" Ekkor tette fel Meyerhof két NpUGpVpW�pV�V]HPpW�OHKXQ\YD��KiWUDG OW��1DJ\RQ�NLIiUDGW���� Egyáltalán semmi bajt nem észleltem ��PRQGWD�7UDVN�:KLVWOHUQHN��� Elég

készségesen beszámolt róla, hogy mit csinál. Tényleg szokatlan dolog, de nem hágja át a szabályokat.���$]�QHP��DPLW�HOPRQG�������MHJ\H]WH�PHJ�:KLVWOHU���� Még akkor sem állíthatok le egy nagymestert puszta vélekedés alapján.

Különösnek látszott, de a nagymesterek elvégre megengedhetik�PDJXNQDN��hogy különösen viselkedjenek. Nem hiszem, hogy megtébolyodott volna.��� Arra használni a Multivacot, hogy megtalálja a viccek eredetét! ��

G�QQ\|JWH�D�YH]HW �DQDOLWLNXV��� Ez nem vall tébolyultságra?����0LE O�WXGKDWQiQN"�� hangzott Trask ingerült kérdése. � A tudomány eljutott

DUUD� D� IRNUD�� DPLNRU� FVDN�D� NpSWHOHQ� NpUGpVHNQHN� YDQ� YDODPL� MHOHQW VpJ�N��Az értelmes kérdéseket már régen kiagyalták, megkérdezték és megválaszolták.�� Hiába. Én változatlanul aggódom.��� Elhiszem Whistler, de most nincs más választásunk.�Elmegyünk Meyerhofhoz és maga elvégzi a Multivac válaszának szükséges

analízisét, ha egyáltalán kapunk feleletet.�$PL engem illet, az én egyetlen munkám, hogy a bürokráciával

foglalkozzam. Jóságos isten, még arról sincs fogalPDP�� KRJ\� HJ\� LO\HQ�PDJiKR]� KDVRQOy� YH]HW � DQDOLWLNXVQDN�PL� D� GROJD�� FVDN� DQQ\LW� WXGRN�� KRJ\�analizál, és ez bizony nem sok.�

Whistler így válaszolt:�

��� (]� PHJOHKHW VHQ� HJ\V]HU �� $� QDJ\PHVWHU�� PLQW� SpOGiXO� 0H\HUKRI��kérdéseket tesz fel, és a Multivac automatikusan matematikai mennyiségekké pV� P YHOHWHNNp� DODNtWMD� iW�� $� 0XOWLYDF� W|PHJpQHN� OHJQDJ\REE� UpV]pW� D]� D�gépezet foglalja el, amelynek segítségével a szavak jelekké alakulnak át. A 0XOWLYDF� H]XWiQ�PHQQ\LVpJHNEHQ� pV�P YHOHWHNEHQ� DGMD�PHJ� D� YiODV]W�� GH�QHP� IRUGtWMD� YLVV]D� V]DYDNUD�� FVDN� D� OHJHJ\V]HU EE�� OHJN|]|QVpJHVHEE�esetekben. Ha úgy szerkesztették volna meg, hogy az eredeti nyelvre való visszafordítás általános problémáját is meg tudja oldani, akkor legalábbis QpJ\V]HU�DNNRUD�PpUHW �OHQQH���� Értem. Tehát a maga munkája az, hogy e jeleket szavakká alakítsa át.�� Az én munkám, meg a többi analitikusé. Szükség esetén kisebb,

különlegesen szerkesztett komputereket is használunk. ��:KLVWOHU� NHVHU HQ�PRVRO\JRWW����� $]� yNRUL� *|U|JRUV]iJ� GHOIL� MyVQ MpKH]� KDVRQOóan, a Multivac rejtett

pUWHOP � pV� KRPiO\RV� YiODV]RNDW� DG�� $� N�O|QEVpJ�� WXGMD�� FVDN� DQQ\L�� KRJ\�nekünk vannak fordítóink.�0HJpUNH]WHN��0H\HUKRI�PiU�YiUWD� NHW���� Milyen áramköröket használt, nagymester? – kérdezte élénken Whistler.�Meyerhof megmondta és Whistler munkához látott.� Trask próbálta nyomon követni mi történik, de semmit sem értett. A

NRUPiQ\WLV]WYLVHO � HJ\� WHNHUFVUH� ILJ\HOW�� DPHO\U O� O\XNV]DODJ� FVDYDURGRWW� OH�YpJHW�QHP�pU HQ�pV�IHOIRJKDWDWODQ�PyGRQ��0H\HUKRI�N|]|Q\|VHQ�iOOW�D]�HJ\LN�ROGDORQ��:KLVWOHU� SHGLJ� D]� HO EXNNDQy� O\XNV]DODJRW� YL]VJiOWD�� $]� DQDOLWLNXV�IHMKDOOJDWyYDO�pV�PLNURIRQQDO�V]HUHOWH�IHO�PDJiW��pV�LG QNpQW�HJ\�VRU�XWDVtWiVW�mormolt, amellyel más komputerekben létrejött elektronikus parancsok útján, távoli pontokon dolgozó alkalmazottakat irányított.��(J\V]HU�kétszer Whistler lehallgatott valamit, majd egy�egy sorozatot ütött

EH�D�N�O|QE|] � MHOHNNHO�HOOiWRWW�ELOOHQW\ N|Q��DPHO\HN�QpPLNpSS�PDWHPDWLNDL�MHOOHJ HNQHN�W QWHN��GH�YDOyMiEDQ�QHP�YROWDN�D]RN��

Jóval több telt el, mint egy óra.��Whistler arckifejezése mindjobban elsötétedett. Egyszer felpillantott a

másik két emberre, de csak annyit mondott:���(]�KLKHW����� majd visszafordult munkájához.�Végül rekedten így szólt:��� Nem hivatalos választ adhatok. � Szemei véreresek voltak. ��$�KLYDWDORV�

válasz teljes analízist kíván. Akarják a nem hivatalosat hallani?���5DMWD��� szólt Meyerhof.�Trask bólintott.�Whistler sunyi pillantást vetett a nagymesterre.��� Örült kérdés volt � szólt, majd nyersen kibökte – a Multivac szerint földön

kívüli eredHW��� Mit beszél? � kérdezte Trask.��� Nem hallja? A vicceket, amelyeken nevetünk, nem emberek találták ki. A

Multivac az összes megadott adatot elemezte és az ezeknek legjobban PHJIHOHO �HJ\HWOHQ�YiODV]�D]��KRJ\�YDODPHO\�I|OG|Q�NtY�OL�LQWHOOLJHQFLD�DONRWWD�D�YLFFHNHW��D]�|VV]HV�YLFFHW��pV�NLV]HPHOW�HPEHUL�DJ\DNEDQ��NLV]HPHOW�LG EHQ�pV�KHO\HQ�KHO\H]WH�HO� NHW��(]�~J\�PHQW�YpJEH��KRJ\�HJ\HWOHQ�HPEHU�VLQFV�tudatában annak, hogy egyetlen viccet is saját maga talált volna ki. Minden további vicc e nagy eredeti típusok kisebb változata és átformálása csupán.�

�0H\HUKRI� N|]EHV]yOW�� RO\DVIpOH� J\ ]HOHPW O� NLSLUXOW� DUFFDO�� DPLW� FVDN� HJ\�nagymester érezhet, ha ismét sikerült egy helyes kérdést feltennie.��� Az összes vígjátékíró azon dolgozik � szólt �, hogy a régi tréfákat

NLWHNHUYH��~M�FpORN�V]ROJiODWiED�iOOtWVD��(]�N|]LVPHUW��$�YiODV]�PHJIHOHO ���� De miért? � kérdezte Trask. � Miért kell vicceket gyártani?���� $� 0XOWLYDF� V]HULQW� �� PRQGWD� :KLVWOHU� � az összes adatok alapján

megállapítható egyetlen cél az, hogy ezek a viccek az emberi lélek tanulmányozását szolgálják. A patkányok pszichológiáját úgy WDQXOPiQ\R]]XN�� KRJ\� DUUD� NpQ\V]HUtWM�N� NHW�� SUyEiOMiN� PHJWDOiOQL� D�ODELULQWXVEyO� NLYH]HW � XWDW�� $� SDWNiQ\RN� QHP� pUWLN��PLpUW� NHOO� H]W� WHQQL�N� pV�még akkor sem értenék, ha tudnák, mi történik, amit persze nem tudnak. Ez a N�OV � pUWHOHP� RO\� PyGRQ� WDQXOPiQ\R]]D� D]� HPEHU� OpOHNWDQiW�� KRJ\�megfigyeli, miként reagál az egyén a gondosan kiválasztott adomákra. 0LQGHQ� HPEHU� PiVNpQW� UHDJiO���� (]� D� N�OV � pUWHOHP� IHOWHKHW HQ� XJ\DQD]�számunkra, mint mi vagyunk a patkányoknak. Megborzongott. Trask merev tekintettel így szólt:��� A nagymester azt mondta, hogy az ember az egyetlen humorérzékkel

UHQGHONH] �iOODW��ÒJ\�W QLN��KRJ\�D�KXPRUpU]pNHW�LV�NtY�OU O�UXKi]WiN�UiQN��0H\HUKRI�L]JDWRWWDQ�WHtte hozzá.��� És a bennünk létrejött esetleges humoron ugyanakkor nem tudunk

nevetni. A szójátékokra gondolok.���� $� I|OG|Q� NtY�OLHN� YDOyV]tQ OHJ� NLROWMiN� D� VSRQWiQ� KXPRU� UHDNFLyLW�� KRJ\�

HONHU�OMpN�D]�|VV]HWpYHV]WpV�OHKHW VpJHLW���MHJ\H]WH�PHJ�:KLVWOHU��7UDsk váratlan izgalommal felkiáltott.�� Uramisten, hát maguk elhiszik ezt?�$�YH]HW �DQDOLWLNXV�KLGHJ�SLOODQWiVVDO�Qp]HWW�Ui���� A Multivac ezt mondja. Ez minden, amit eddig meg lehet állapítani.

Megmutatta a világegyetem igazi tréfamestereit, és ha mi még töEEHW�DNDUXQN�tudni, akkor nyomon kell követnünk ezt a kérdést. � Suttogva tette hozzá: ��+D�merészeli valaki nyomon követni.�

Meyerhof nagymester hirtelen közbeszólt.����0LQW� WXGMiN�� NpW� NpUGpVW� WHWWHP� IHO��(GGLJ� FVDN�D]�HOV UH� M|WW� YiODV]��$]W�

KLV]HP��0XOWivacnak elég adat van a birtokában, hogy a másodikra is feleljen.� Whistler vállat vont. Kissé elkeseredettnek látszott. �� +D� HJ\� QDJ\PHVWHU�

úgy véli, hogy elég adattal rendelkezünk �PRQGWD� �, akkor én könyvet írnék róla. Mi a második kérdése?���� A követkH] W� NpUGH]WHP�� PL� OHV]� D� N|YHWNH]PpQ\H�� KD� D]� HPEHULVpJ�

IHOIHGH]L�D]�HOV �NpUGpVHPUH�DGRWW�YiODV]W"�� Miért tette fel ezt a kérdést? ��WXGDNROWD�7UDVN��� Az volt az érzésem, hogy meg kell kérdezni � válaszolta Meyerhof.��� U�OWVpJ�� U�OWVpJ�D]�HJpV]�� szólt Trask és elfordult. Saját maga is érezte,

KRJ\� �pV�:KLVWOHU�PLO\HQ�IXUFVD�PyGRQ�YiOWR]WDWWDN�iOOiVSRQWRW��0RVW�7UDVN�nyilvánította esztelenségnek az egészet.��7UDVN�OHKXQ\WD�V]HPpW��1\LOYiQtWKDW� � U�OWVpJQHN�EiUPLW�LV��D]�HON|YHWNH] �

ötven évben úgysem lesz ember, aki egy nagymester és a Multivac NRPELQiFLyMiW�NpWVpJEH�YRQQi�pV�PHJHU VtWHQp�D]� �J\DQ~MiW��

Whistler csendben, összeszorított fogakkal dolgozott. Újból próbára tette 0XLWLYDFQDN�pV�NLHJpV]tW �JpSHLQHN�D�NpSHVVpJpW��7RYiEEL�yUD�P~OW�HO��PDMG�UHNHGW�KDQJRQ�IHOQHYHWHWW���� U�OW�OLGpUFQ\RPiV��

�� Mi a válasz? � kérdezte Meyerhof. � A Multivac észrevételeire vagyok kíváncsi, nem a magáéra.��� Helyes. Parancsoljon. A Multivac megállapítása szerint amint egy valaki is

rájön arra, hogy az ember pszichológiai elemzését ilyen módszerrel végzik, e tárgyilagos eljárást többé nem használhatják azok a földön kívüli hatalmak, amelyek jelenleg e módszerrel dolgoznak.��� Úgy érti, hogy többé nem juttatnak vicceket az emberiségnek? ��KDQJ]RWW�

Trask félénk kérdéVH��� Vagy hogyan érti?��� Nincsenek többé viccek! ��PRQGWD�:KLVWOHU��– Már most! A Multivac szerint

már most! A kísérlet most ért véget! Új eljárást kell majd bevezetni.�Egymásra néztek. Múltak a percek. Meyerhof megfontoltan beszélt.���$�0XLWLYDFQDN�LJD]D�YDQ��Whistler elgyötörtén így szólt.���7XGRP��Még Trask is ezt suttogta.���,JHQ��%L]RQ\RVDQ�� Meyerhof talált rá a bizonyítékra, Meyerhof, a tökéletes tréfamester.��� Tudják meg, hogy vége, mindennek vége � szólt. � Már öt perce

próbálkozom és egyetlen vicc sem jut eszembe, egyetlenegy sem! És ha könyvben olvasnék viccet, nem nevetnék. Biztos vagyok benne.��� A humor adományának vége � szólt bánatosan Trask. ��(J\HWOHQ�HPEHU�

sem fog nevetni többé.� És továbbra is ott maradtak, merev tekintettel bámultak, s érezték, hogy a

YLOiJ�HJ\�NtVpUOHWL�SDWNiQ\NHWUHF�PpUHWpUH�]VXJRURGLN�|VV]H��DPHO\E O�HOW QW�a labirintus és valami, valami más kerül majd a helyére.����+DUU\�+DUULVRQ��(ford.: Walkóné, Békés Ágnes)��% QEHHVpV�� Valahol a magasban, a weskerek világának öU|N|V� IHOK LW O� UHMWHWWHQ��

PHQQ\G|UJpVV]HU �PRUDM�KDOODWV]RWW�pV�HJ\UH�HU V|G|WW��$PLNRU� -RKQ�*DUWK�NHUHVNHG �PHJKDOORWWD�H]W��PHJiOOW��EDNDQFVD� ODVVDQ�EHOHPHU�OW�D�ViUED��pV�éles füleit hegyezve, megpróbálta felfogni a hangot. Az pedig hol fokozódott, KRO�DOiEEKDJ\RWW�D�V U �DWPRV]IpUiEDQ��YpJ�O�PLQG�HU VHEEp�YiOW���� Ez ugyanaz a zaj, mint amit a maga égihajója csinált �� MHJ\H]WH� PHJ�

N|]|Q\|V�ZHVNHU� ORJLNiYDO� ,WLQ�� ODVVDQNpQW� U|OYH�DJ\iEDQ� D� JRQGRODWRW�� pV�behatóbb vizsgálat céljából átforgatva az egyes darabkákat is. ��'H�D�PDJD�hajója még mindig azon a helyen tanyázik, ahol földet ért vele. Bizonyára ott van, még ha nem is láthatjuk, mivel maga az egyetlen, aki kezelni tudja. És ha valaki más tudná is kezelni, hallottuk volna, ha felszáll az égbe. Mivel�QHP�hallottuk, és ha ez a hang égihajó hangja, akkor ez azt jelenti ...��� Igen, egy másik hajót � vetette közbe Garth, akit túlságosan lekötöttek

saját gondolatai és nem tudta kivárni, míg a fáradságosán felépített wesker logikai folyamat végigküzdi magáW��1\LOYiQYDOyDQ�HJ\�PiVLN� UKDMy� OHKHWHWW��KLV]HQ�FVDN�LG �NpUGpVH�YROW�PpJ�HJ\QHN�D�PHJMHOHQpVH��

Kétségkívül Singapore, Penang, Maiakká és a Csendes�óceáni szigetek UDGDUUHIOHNWRUDL� IHOp� WDUWRWW� YLVV]DWpU EHQ�� DKRJ\DQ� DQQDN� LGHMpQ� � PDJD� LV�WHWWH�� $]� � KDMyMD� YLOiJRVDQ� OiWKDWy� OHV]� D� M|YHYpQ\� UDGDUHUQ\ MpQ�� pV�YDOyV]tQ OHJ�RO\DQ�N|]HO�IRJ�OHV]iOOQL�KR]]i��DPHQQ\LUH�FVDN�WXG�����+HO\HV�OHV]��KD�HO UH�PHJ\��,WLQ�� szólt. � Méghozzá a vízben, úgy gyorsan

HOMXW� D� IDOXED�� 0RQGMD� PHJ� PLQGHQNLQHN�� KRJ\� PHQMHQHN� YLVV]D� D�PRFVDUDNED��PLQpO� WiYRODEE�D�V]iUD]I|OGW O��(]�D�KDMy�P V]HUUHO�V]iOO� OH��pV�DNL�D�I|OGHWpUpVHNRU�D�N|]HOpEHQ�YDQ��PHJS|UN|O GLN���(]� D� N|]YHWOHQ� IHQ\HJHWpV� HOpJ� pUWKHW HQ� KDQJ]RWW� D� NLV� NpWpOW � ZHVNHU�

V]iPiUD��0pJ�PLHO WW� *DUWK� EHIHMH]WH� YROQD�PRndanivalóját, Itin recés fülei GHQHYpUV]iUQ\KR]�KDVRQOyDQ�|VV]HFVXNyGWDN�� �SHGLJ�FV|QGEHQ�EHOHPHU�OW�D� N|]HOL� FVDWRUQiED��*DUWK� WRYiEE� WDSRVWD� D� VDUDW�� pV� D� OHKHW � OHJJ\RUVDEE�tempóban próbált haladni a tapadó felületen. Már éppen elérte az irtás szélét, DKRO� D� IDOX� iOOW�� DPLNRU� D�PRUDM� I�OWpS � G�E|UJpVVp� YiOW� pV� D]� UKDMy� iWW|UW�IHQQ�� D]� DODFVRQ\DQ� I�JJ � IHOK UpWHJHQ�� *DUWK� HOWDNDUWD� D� V]HPpW� D�OHFVDSyGy�OiQJQ\HOY�HO WW��PDMG�YHJ\HV�pU]HOPHNNHO�YL]VJiOWD�D�V]�UNpVIHNHWH�UKDMy�HJ\UH�Q|YHNY �DODNMiW���1RKD csaknem egy teljes évet töltött el Wesker�földön, még mindig

N�]GHQLH� NHOOHWW� D� YiJ\� HOOHQ�� DPLW� EiUPLQHP � HPEHUL� WiUVDViJ� XWiQ� pU]HWW��8J\DQDNNRU� D� EHQQH� OHY � NHUHVNHG V]HOOHP� V]RUJRVDQ� YRQDODW� K~]RWW� D�számlaoszlop alatt és összeadta a teljes összeget. .|QQ\HQ� HO IRUGXOKDW��KRJ\� H]� HJ\�PiVLN� NHUHVNHG � KDMyMD�� pV� DNNRU� D� ZHVNHU� NHUHVNHGHOHPEHQ�szerzett monopóliumának befellegzett. De lehet, hogy egyáltalán nem NHUHVNHG ��pV�H]�D]�RN�DUUD�NpV]WHWWH��KRJ\�D�KDWDOPDV�SiIUiQ\�YpGHOPpEHQ�maradjon és kibiztosítVD�WRNEDQ�OpY �SLV]WRO\iW���$]� UKDMy�V]i]�QpJ\]HWPpWHUQ\L�LV]DSRW�V]iUD]UD�S|UN|OW��D�KDUVRJy�EXJiV�

PHJV] QW�pV�D�I|OGHW�pU �OiED]DW�FVLNRUJyLW�D�UHSHGH] �WDODMRQ��$�IpPEXUNRODW�recsegett, majd elcsendesült, miközben a füst�� pV� J ]IHOK � ODVVDFVNiQ�OHHUHV]NHGHWW�D�SiUiV�OHYHJ EHQ����� *DUWK� � te született szélhámos és zsaroló ��� KRO� YDJ\"� � üvöltötte a

KDMyPHJDIRQ�� $]� UKDMyWHVW� YRQDODL� pSSHQ� FVDN� YDODPLFVNpW� W QWHN�LVPHU VHNQHN�� GH� H]W� D]� pUGHV� KDQJRW� VHPPLYHO� VHP� OHKHWHWW�összetéveszteni. Garthnak mosoly ült arcára, mikor kilépett a szabad térségre pV� NpW� XMMD� N|]W� pOHVHW� I�WW\HQWHWW�� (J\� iOOtWKDWy� PLNURIRQ� NHU�OW� HO � D�I�JJ OHJHV�YH]pUVtNRQ�OpY �EXUNRODWEyO�pV�*DUWK�LUiQ\iED�IRUGXOW�����0L�GROJRG�YDQ�LWW��6LQJK"�� kiáltott a mikrofon felé.�� Már ahhoz sem vagy elég tisztességes, hogy saját bolygót találj

PDJDGQDN�� LQNiEE� LGHM|VV]� pV� NLIRUJDWV]� HJ\� WLV]WHVVpJHV� NHUHVNHG W�Q\HUHVpJpE O"��� Tisztességes! ��E|PE|OWH�D�IHOHU VtWHWW�KDQJ��� És ezt az meri mondani, aki

W|EE� LG W� W|OW|WW� E|UW|QEHQ�� PLQW� ERUGpO\Ki]Ean, bár meg kell mondanom, hogy az utóbbiból is kivette a részét. Ifjúkorom barátja, sajnos nem társulhatok be hozzád e primitív pestisfészek kiszipolyozásában. Jómagam HJ\�HOIRJDGKDWyEE�OpJN|U �YLOiJ�IHOp�WDUWRN��DKRO�PHJFVLQiORP�V]HUHQFVpPHW��Csak azért iOOWDP� PHJ� LWW�� PHUW� OHKHW VpJ� NtQiONR]RWW�� KRJ\� XWDVV]iOOtWiV�révén becsületes haszonhoz jussak. Barátot hozok neked, tökéletes társaságot, egy más szakmában dolgozó embert, aki esetleg segítségedre lesz a tiedben. Szívesen kijönnék, hogy üdvözöljelek, ha� QHP� NHOOHQH�IHUW WOHQtWHQHP�PDJDP��0RVW�OHERFViWRP��XWDVRPDW�D�UDNRGyWpUHQ�NHUHV]W�O��és remélem, segítségére leszel a csomagoknál.�

�7HKiW� QHP� PiVLN� NHUHVNHG � pUNH]HWW� D� ERO\JyUD�� OHJDOiEE� H]� D� IpOHOHP�PHJV] QW�� 'H� *DUWK� PpJ� PLQGLJ� NtYiQFVL� YROW�� YDMRQ� PLféle utas az, aki visszatérésre nem is gondolva, egy lakatlan világba jön. És mi lehet a Singh KDQJMiEDQ�EXMNiOy�YLGiP�FpO]iV"�ÈWPHQW�D]� UKDMy�WiYRODEEL�ROGDOiKR]��DKRO�a hágcsót leengedték és felpillantott a rakodótérben álló emberre, amint éppen eredménytelenül küszködött egy hatalmas ládával. Az ember felé fordult, úgyhogy Garth láthatta a magas papi gallért és ekkor nyomban tisztába jött Singh kuncogásának okával.���� 0DJD� PLW� NHUHV� LWW"� � kérdezte Garth, és bár próbált uralkodni magán,

szavai ingerülten hangzottak. Ha a másik ember észre is vette ezt, nem vett tudomást róla, és kezét nyújtva, szüntelenül mosolygott, amíg lejött a hágcsón.��� Mark atya vagyok, a Barátok Misszionárius Társaságától ��PXWDWNR]RWW�EH��

� Nagyon örülök, hogy ...��� Azt kérdeztHP��PLW�NHUHV�LWW��� Garth most már uralkodott hangján, amely

nyugodt volt és hideg. Tisztában volt vele, mit kell tennie, és azt is tudta, hogy YDJ\�D]RQQDO�FVHOHNV]LN��YDJ\�VRKD���� Ez egészen nyilvánvaló �� IHOHOWH� 0DUN� DW\D� KLJJDGW� HO ]pNHQ\VpJJHO�� ��

0Lssziós társaságunk megteremtette az anyagi alapot ahhoz, hogy idegen I|OGHNUH�HOV �t]EHQ�N�OGM|Q�HJ\Ki]L�PHJEt]RWWDNDW��(OpJ�V]HUHQFVpV�YROWDP������ Fogja a poggyászát és menjen vissza a hajóra! Itt semmi szükség nincs

magára, és nincs is engedélye a leszállásra. Ittléte veszélyt jelenthet, és VHQNL�QLQFV�D�:HVNHU�földön, akit maga érdekelne. Menjen vissza a hajóra!��� Nem tudom, ki maga, uram, és miért mond valótlanságot nekem � szólt a

SDS��0pJ�PRVW�LV�PHJ UL]WH�Q\XJDOPiW��GH�PiU�QHP�PRVRO\JRWW��� BehatóaQ�WDQXOPiQ\R]WDP� D� YLOiJ U�jogot és a bolygó történetét is. Nincsenek olyan EHWHJVpJHN� YDJ\� YDGiOODWRN�� DPHO\HNW O� N�O|Q|VNpSSHQ� IpOQHP� NHOOHQH��$]RQNtY�O� H]� PLQGHQNL� V]iPiUD� Q\LWRWW� pV� HOpUKHW � ERO\Jy�� pV� DPtJ� D]�UHOOHQ U] � %L]RWWViJ� QHP� YiOWR]WDW� D� MHOHn állapoton, nekem éppen annyi

jogom van itt tartózkodni, mint magának.��$� SDSQDN� SHUV]H� LJD]D� YROW�� GH� *DUW� QHP� KDJ\KDWWD�� KRJ\� � HQQHN�

WXGDWiEDQ� OHJ\HQ��$]pUW� OyGtWRWW� pV� IHQ\HJHW ]|WW��PHUW� UHPpOWH�� KRJ\�D�SDS�nincs tisztában jogaival. De tisztában volt. Most már mindössze egyetlen undorító eszköz maradt számára, és okosabbnak vélte addig alkalmazni, DPtJ�QHP�NpV ���� Menjen vissza a hajóra � kiabálta most már nyíltan kimutatva haragját.

Nyugodt mozdulattal kivette pisztolyát a tokból és a rozsdás, feketH�FV V]iM�alig néhány hüvelyknyire tátongott a pap gyomrától. Az elsápadt, de nem PR]GXOW�KHO\pU O���� Mi a fenét csinálsz, Garth! � harsant fel Singh megbotránkozott hangja a

megafonból. � A pasas kifizette a viteldíjat és neked semmiféle jogod sincs NLGRbni a bolygóról.����'H�LJHQLV�YDQ�� válaszolt Garth, felemelve fegyverét és célba véve a pap

homlokát. � Harminc másodpercet adok neki, hogy visszatakarodjon a hajóra, különben meghúzom a ravaszt.��� Azt hiszem, nem vagy eszednél, vagy tréfálsz �� UHFVHJHWW feléjük Singh

IHOE V]�OW�KDQJMD�� � Ha tréfa, akkor nagyon ízléstelen és semmiképpen nem vezet sikerre. Elvégre ketten is részt vehetünk ebben a játékban, csakhogy én jobban játszom.�

�1HKp]�FVDSiJ\DN�PRUDMD�KDOODWV]RWW��PDMG�D�KDMy�ROGDOiQ�OpY �WiYLUiQ\tWisú négyágyús páncéltorony megfordult és célba vette Gartht. ��0RVW�SHGLJ���OH�D�fegyverrel, és segíts Mark atyának a poggyásznál! �� KDQJ]RWW� D� SDUDQFV� D�megafonból, ismét árnyalatnyi humorral hangjában. � Bármennyire szeretnék is segíteni, öreg cimbora, nem tudok. Úgy érzem, itt az ideje, hogy te is alkalmat találj az atyával való beszélgetésre. Nekem elvégre volt OHKHW VpJHP�WiUVDORJQL�YHOH�HJpV]�~WRQ�D�)|OGW O�LGiLJ��

Garth kínzó vereségérzettel biztosította fegyverét a pisztolytáskában. Mark atya, ismét kedvesen mRVRO\RJYD�HO UHOpSHWW��SDSL�WDOiUMD�]VHEpE O�ELEOLiW�YHWW�HO �pV�PDJDVUD�WDUWRWWD�NH]pEHQ����)LDP�� szólt.���� 1HP� YDJ\RN� D� PDJD� ILD� �� H]� YROW� PLQGHQ�� DPL� *DUWK� PLQGHQW� HOV|SU �

YHUHVpJpU]HWpE O� D� IHOV]tQUH� W|UW�� (J\UH� IRNR]yGy� LQGXODWiEDQ� KiWUDUiQWRWWD�ökléW�� PDMG� D� OHJPHJIHOHO EE� PyGRW� YiODV]WYD�� V]pWQ\LWRWWD�� pV� FVDN� D�WHQ\HUpYHO��W|WW��$�SDS�tJ\� LV�D�I|OGUH�]XKDQW�D]��WpV�HUHMpW O��D�N|Q\Y� ODSMDL�SHGLJ�OHEHJYH�KXOORWWDN�D�V U �LV]DSED��

Itin meg a többi weskerlakó láthatólag szenvtelen közönnyel nézte végLJ�mindezt, és Garth meg sem próbált felelni ki nem mondott kérdéseikre. Háza felé indult, de mikor látta, hogy még most sem moccannak, visszafordult.��� Új ember érkezett � közölte velük. � Segítségre lesz szüksége a magával

hozott dolgok szállításánál. Ha nem talál helyet számukra, betehetik a nagy raktárba, amíg saját otthona nem lesz.�

Figyelte, amint a tisztáson keresztül a hajó felé totyognak, majd bement a házba és bizonyos elégtételt érzett, mikor sikerült úgy bevágnia az ajtót, hogy egyik táblája megrepedt. Ugyanilyen fájdalmas örömérzéssel nyitott ki egyet a PpJ� PHJOHY � tU� ZK\VNLV� �YHJHN� N|]�O�� DPHO\HNHW� YDODPLO\HQ� N�O|QOHJHV�alkalomra tartogatott. Nos, ez elég rendkívüli volt, bár nem egészen olyan, amilyenre gondolt. Az ital jó volt, és szája rossz ízét némileg elvette, de nem teljesen. Ha taktikája bevált volna, az eredmény mindent igazol. De kudarcot vallott, és a sikertelenség miatt érzett gyötrelmet még az a bántó tudat is tetézte, hogy kötöznivaló bolondot csinált magából. Singh minden búcsú nélkül süvített el. Nem lehetett tudni, mi volt a véleménye az egész dologról, GH� D� NHUHVNHG N� J\ OpVpQ� EL]RQ\iUD� N|]|OQL� IRJ� QpKiQ\� IXUFVD� W|UWpQHWHW��1RV��H]HQ�UipU�DNNRU�W|UQL�D�IHMpW��DPLNRU�OHJN|]HOHEE�V]HU] GLN�YHO�N��0RVW�D�KLWWpUtW YHO� NHOO� UHQGH]QL� D� GROJRW�� .LSLOODQWYD� D]� HV EH�� OiWWD�� KRJ\� D]� HJ\�összecsukható sátrat próbál felállítani, mialatt a falu egész lakossága rendezett sorokban állva figyeli, de természetesen egyikük sem kínálta fel segítségét.�

Mire a sátor elkészült, és a ládák meg a doER]RN� LV� EHQW� YROWDN�� D]� HV �elállt. A whyskis üveg tartalmának szintje jóval alacsonyabb volt, és így Garth nagyobb hajlandóságot érzett szembenézni ezzel az elkerülhetetlen találkozással. Az igazat megvallva, szinte várta, hogy beszélgethessen az HPEHUUHO��(WW O�D�FV~Q\D��J\W O�HOWHNLQWYH��D�PDJiQ\EDQ�W|OW|WW�WHOMHV�pY�XWiQ�bármilyen emberi társaság jónak ígérkezett. Jöjjön el hozzám most vacsorára. John Garth � írta egy régi árujegyzék hátlapjára. De hátha a fickó fél eljönni? Ez semmiképpen nem lenne meJIHOHO � NH]GHW� EiUPLQHP �NDSFVRODW�� NLpStWpVpKH]�� $� SULFFV� DODWW� NRWRUiV]YD�� NHOO � QDJ\ViJ~� GRER]UD�bukkant és beletette a pisztolyt. Amikor kinyitotta az ajtót, Itin természetesen RWW�YiUDNR]RWW��PLYHO� LVPHUHWJ\ MW �PLQ VpJpEHQ�WDQXOPiQ\~WUD�LQGXOW�KR]]i��Átnyújtotta neki a levelet és a dobozt.�

� Legyen szíves elvinni ezeket az új emberhez ��PRQGWD��� Az új ember neve Új Ember? � kérdezte Itin.����1HP��QHP�D]�� förmedt rá Garth. � Mark a neve. De én csak annyit kérek,

KRJ\�YLJ\H�HO�H]W��QHP�SHGLJ��KRJ\�EHVzélgetésbe elegyedjék.� Mint mindig, amikor kijött a sodrából, a tényékhez túlságosan ragaszkodó

weskerek kerekedtek felül.��� Maga nem kívánja, hogy beszélgessek vele – kezdte körülményesen Itin �

, de lehet, hogy Mark igényli a beszélgetést. És a többiek PHJNpUGLN�W OHP�D�nevét, és ha nem tudom a ne... � A hang félbeszakadt, mivel Garth bevágta D]�DMWyW��9pJV �VRURQ�D]RQEDQ�H]�~J\VHP�KDV]QiOW��PHUW�DPLNRU�OHJN|]HOHEE�találkozik Itinnel � egy nap, egy hét, vagy akár egy hónap múlva ��� D�monológot pontosan annál a szónál folytatja majd, ahol most abbahagyta, és D� JRQGRODWPHQHW� HJ\UH� WRYiEE� ERO\RQJ�� PtJ� FVDN� D]� LGHJHNUHPHQ �befejezésig el nem ér. Garth csöndesen káromkodott, majd vizet öntött az ízletes tömény ital maradékába.����6]DEDG���PRQGWD��DPLNRU�KDONDQ kopogtak az ajtón.�$�SDS�OpSHWW�EH�pV�HO UHQ\~MWRWWD�D�GRER]W��EHQQH�D�SLV]WROO\DO���� Köszönöm, hogy kölcsönadta, Garth úr; becsülöm a lelkét, amelynek

sugalmazására elküldte. Sejtelmem sincs, mi volt az oka annak a szerencsétlen dolognak, ami leszállásomkor történt, de véleményem szerint leghelyesebb lesz elfelejtenünk, akármeddig is akarunk együtt maradni ezen a bolygón.���� ,V]LN"� � kérdezte Garth, és a dobozt átvéve, az asztalon álló üvegre

mutatott. Teletöltött két poharat és az egyiket a papnak nyújtRWWD��� Körülbelül ez járt az én eszemben is, de a történtek miatt még magyarázattal tartozom magának. � Egy pillanatig sötéten nézett poharába, majd a másik ember felé HPHOWH�� � Hatalmas világ ez itt, és úgy vélem, a� OHKHW � OHJMREEDQ�PHJ� NHOO�értenünk. Igyunk a Józan Észre!��� Az Úr legyen magával ��V]yOW�0DUN�DW\D��pV� �LV�IHOHPHOWH�SRKDUiW���� Velem ugyan ne legyen és ezzel a bolygóval se! �� MHJ\H]WH� PHJ�

határozottan Garth. ��eV�pSSHQ�H]�D�E|NNHQ �D�GRORJEDQ��� FéliJ�OHKDMWRWWD�D]�italt, és sóhajtott.��� Azért mondja ezt, hogy megbotránkoztasson? � kérdezte a pap

PRVRO\RJYD��� Biztosítom, nem fog.��� Nem volt szándékomban megbotránkoztatni. Szóról szóra így értettem.

Az vagyok, amit úgy sejtem, maga istentagadónak nevezne, így semmi közöm nincs a kinyilatkoztatott hithez. E bennszülötteknek azonban, e primitív, tUiVWXGDWODQ�� N NRUV]DNL� VHLQNKH]� KDVRQOy� OpQ\HNQHN�� VLNHU�OW�mindeddig mindenféle babona, vagy a deizmus nyomai nélkül boldogulniuk. Remélem, hogy továbbra is így folytathatják.��� Mit beszél? � kérdezte elborzadva a pap. �� $]W� DNDUMD� PRQGDQL�� KRJ\�

QLQFVenek isteneik, nem hisznek a túlvilágban? Meg kell halniuk ...?��� Meg is halnak és porrá lesznek, mint a többi állat. Van mennydörgésük,

fáik és vizük, de a mennydörgésnek nincsenek istenei, a fáknak nincsenek koboldjai és a víznek nimfái. Nincsenek csúf NLV� LVWHQHLN�� WDEXLN� YDJ\�varázsigéik, hogy lidércnyomásként gyötörjék és korlátozzák életüket. Rajtuk kívül még soha nem találkoztam primitív néppel, amely ennyire mentes lett volna minden babonától, következésképpen sokkal boldogabban és egészségesebben élnek. Szerettem volna továbbra is ebben az állapotban WDUWDQL� NHW��

���0DJD�WiYRO�DNDUWD� WDUWDQL� NHW� ,VWHQW O� � a megváltástól? ��$�SDS�V]HPHL�WiJUD�Q\tOWDN��pV� �PDJD�NLVVp�KiWUDK N|OW����1HP� �� IHOHOWH�*DUWK� ��� WiYRO� DNDUWDP� WDUWDQL� NHW�D�EDERQiWyO�PLQGDGGLJ��

amíg több ismeretre nem tesznek szert, és reálisan nem képesek vélekedni UyOD��DQpON�O��KRJ\�D]�HOQ\HOQp��HVHWOHJ�PHJVHPPLVtWHQp� NHW���� Maga az egyházat sérti meg, uram, amikor egy szintre állítja a

babonával...��� Kérem � szólt Garth, felemelve kezét ���PHOO ]]�N�D�WHROyJLDL�pUYHOpVHNHW��

Nem hiszem, hogy a maga szervezete azért vállalta volna ennek az XWD]iVQDN� D� N|OWVpJHLW�� KRJ\� HQJHP� SUyEiOMRQ� PHJWpUtWHQL�� (J\V]HU HQ�IRJDGMD� HO� D]W� D� WpQ\W�� KRJ\� D]� pQ� PHJJ\ ] GpVHP� W|EE� pYHV� EHKDWy�elmélkedés eredményeképpen véglegesen kialakult, és nincs olyan metafizikai érvelés, amely meg tudná változtatni. Én megígérem, hogy nem próbálom áttéríteni magát ��KD�PDJD�LV�XJ\DQH]W�WHV]L���� Rendben van, Garth úr. Ahogyan maga emlékeztetett engem, itteni

küldetésem célja, hogy megmentsem ezeket a lelkeket, és ezt is kell tennem. De miért zavarná az én munkám annyira magát, hogy meg akarta akadályozni leV]iOOiVRPDW"�6 W� IHJ\YHUUHO� LV�PHJIHQ\HJHWHWW�� pV� ����–� D� SDS�félbeszakította szavait és poharába nézett.��� És még ököllel is leterítettem? � szólt Garth, hirtelen elkomorodva. ��(UUH�

nincs mentség, és szeretném kijelenteni, hogy nagyon sajnálom. Pusztán rossz modor és még ennél is rosszabb természetem az oka. Az ember elég sokáig egyedül él és akkor egyszerre ilyesmin kapja magát. ��7 Q GYH�V]HPOpOWH�DV]WDORQ�Q\XJYy�KDWDOPDV�NH]HLW��HPOpNHNHW�LGp]YH�IHO�D�

UDMWXN�IHOOHOKHW �VHEKHO\HNE O�pV�E UNHPpQ\HGpVHNE O��� Jobb kifejezés híján QHYH]]�N�HJ\V]HU HQ� FVDOyGRWWViJQDN��0XQNiMD�VRUiQ�EL]RQ\iUD� V]iPWDODQ�alkalma nyílt bepillantani az emberi szellem sötét zugaiba és tudnia kell valamit az indítóokokról és a boldogságról. Túlságosan zsúfolt volt az életem DKKR]� hogy végleg letelepedjek és családot alapítsak, és egészen a OHJXWyEEL� LG NLJ� H]� QHP� LV� KLiQ\]RWW� QHNHP�� /HKHWVpJHV�� KRJ\� D� NR]PLNXV�VXJiU]iV� DJ\OiJ\XOiVW� LGp]� HO � QiODP�� GH� H]HNHW� D� V] U|V�� KDOV]HU �weskerlakókat saját gyermekeimnek kezdem tekinteni, akikért valahogyan IHOHO V�YDJ\RN���� Mindannyian az ö gyermekei vagyunk ��MHOHQWHWWH�NL�0DUN�DW\D�FVHQGHVHQ���� Nos, itt olyan gyermekei élnek, akik el sem tudják képzelni az ö létezését ��

mondta Garth, aki egyszeriben dühös lett magára, hogy elárulta gyöngéGHEE�pU]HOPHLW�� 'H� KDPDURVDQ� HOIHOHGNH]YH� PDJiUyO�� HO UHKDMROW� pV� KHYHV�L]JDORPPDO�IRO\WDWWD����� )HO� WXGMD�PpUQL� HQQHN� D� MHOHQW VpJpW"�+D� HJ\� LGHLJ� HJ\�WW� pO� H]HNNHO� D�

ZHVNHUEHOLHNNHO��RO\DQ�HJ\V]HU �pV�EROGRJ�pOHWHW�IRJ�IHOIHGH]QL��DPHO\�PpOWy�párja a maguk által folytonosan emlegetett isteni kegyelemnek. Az élet örömet jelent nekik � és egyiküknek sem okoz fájdalmat. A körülmények IRO\WiQ� IDMWiMXN� HJ\� V]LQWH� WHOMHVHQ�NRSiU� YLOiJEDQ� IHMO G|WW� NL�� tJ\�VRKD� QHP�Q\tOW� OHKHW VpJ�N�� KRJ\� D� N NRUV]DN� NXOW~UiMiQDk fokát fizikailag átlépjék. Szellemi téren azonban egy szinten vannak velünk � vagy talán különbek is nálunk. Mindannyian megtanulták az én nyelvemet, úgyhogy könnyedén meg tudom magyarázni mindazt a számtalan dolgot, amit tudni akarnak. A tudás és az ismHUHWJ\DUDStWiV� WHOMHV� HOpJHGHWWVpJJHO� W|OWL� HO� NHW�� ,G QNpQW� NLVVp�LGHJHVtW Yp� YiOQDN�� PLYHO� PLQGHQ� ~M� WpQ\W� D]� |VV]HV� W|EEL� GRORJ�struktúrájához kell kapcsolni, de minél több ismeretre tesznek szert, annál

J\RUVDEE�OHV]�H]�D�IRO\DPDW��(J\V]HU�PDMG�PLQGHQ�WHNintetben egyenrangúak lesznek az emberrel, talán felül is múlnak bennünket. Ha ... megtenne nekem egy szívességet?�� Bármit, ami módomban áll.���� +DJ\MD� NHW� EpNpEHQ�� 9DJ\� KD� NHOO�� WDQtWVRQ� QHNLN� W|UWpQHOPHW� pV�

természettudományt, filozófiát, jogot, bármit�� DPL� KR]]iVHJtWL� NHW�� KRJ\�számoljanak a nagyobb világmindenség realitásának tényével, amely OpWH]pVpU O� D]HO WW�PpJ� FVDN� QHP� LV� WXGWDN��'H� QH� ]DYDUMD�PHJ� D� IHM�NHW� D�PDJXN� J\ O|ON|GpVpYHO� pV� V]HQYHGpVpYHO�� E Q|VVpJpYHO�� YpWNHLYHO� pV�büntetéseivel! Ki tudja, mekkora kár...��� Maga sérteget, uram! ��V]yOW�D�SDS�pV�IHOXJURWW�KHO\pU O�� V]HV� IHMHE~EMD�

DOLJ� pUW� D� KDWDOPDV� UKDMyV� iOOiLJ�� PpJLV� IpOHOHP� QpON�O� YpGHOPH]WH� D]W��amiben hitt. Garthban, aki közben szintén felállt, nyoma sem volt többé E QEiQDWQDN�� 'ühösen néztek szembe egymással, mint általában az emberek, amikor hajthatatlanul védelmezik a maguk igazát.��� Maga sérteget � kiáltott Garth. � Mérhetetlen önteltségében úgy véli, hogy

koholt kis mitológiájával, amely alig különbözik az embereket még mindLJ�megnyomorító ezernyi mástól, nem zavarja meg ezeket a tapasztalatlan elméket. Nem tudja mHJpUWHQL��KRJ\� N�D]�LJD]ViJEDQ�KLV]QHN��pV�VRKD�QHP�hallottak hazugságról? Még azt sem tudják megérteni, hogy másféle elmék PiVNpQW�JRQGRONR]KDWQDN��PLQW� N��0HJNtPpOQp� NHW�HWW O���"����$�N|WHOHVVpJHPHW�IRJRP�WHOMHVtWHQL��DPHO\�HJ\EHQ�D]� �DNDUDWD��*DUWK úr.

Ezek itt Isten teremtményei, akiknek lelkük van. Nem bújhatok ki N|WHOHVVpJHP�DOyO��DPHO\�DEEyO�iOO�� KRJ\�HOMXWWDVVDP�KR]]iMXN�D]� �V]DYiW��hogy üdvözülhessenek és bejussanak a mennyek országába.�

Amikor a pap kinyitotta az ajtót, a szél elkapta azt éV� V]pOHVUH� WiUWD�� �HOW QW� D� YLKDURV� V|WpWVpJEHQ�� D]� DMWyV]iUQ\� LGH�RGD� OHQJHWW� pV� HV FVHSSHN�hulltak be a szobába. Garth bakancsa sáros nyomokat hagyott, amikor becsukta az ajtót, kirekesztve a viharban türelmesen és zúgolódás nélkül �OG|JpO � ,WLQW�� DNL� Hgyre reménykedett, hogy Garth esetleg megáll egy pillanatra és juttat neki valamicskét abból a csodálatos tudásból, amelyben DQQ\LUD�E YHONHGHWW��

Hallgatólagos megegyezésükké vált, hogy soha többé nem hozzák szóba D]� HOV � pMV]DNiW�� $�PiVLN� N|]HOVpJpQHN� WXdatában nehezükre esett kerülni egymás társaságát, néhány napig mégis megálltak, s azután is csak HU OWHWHWWHQ� N|]|PE|V� WpPiNUyO� WiUVDORJWDN�� *DUWK� ODVVDQ� |VV]HFVRPDJROW��~WUDNpV]� iOODSRWED� KR]WD� D� KROPLMiW��PDJD� HO WW� LV� WLWNROYD�� KRJ\� EHIHMH]WH� D�munkájáW�� V� DNiU� PiU� LQGXOKDWQD� LV� YLVV]D�� eSS� HOHJHQG �J\yJ\V]HUDODSDQ\DJRW� pV� J\yJ\Q|YpQ\W� J\ MW|WW� |VV]H� DKKR]�� KRJ\�megszedje magát. A wesker�V]REURFVNiN� SHGLJ� EL]RQ\iUD� NRPRO\� IHOW QpVW�NHOWHQHN� PDMG� D� V]HQ]iFLypKHV� USLDFRQ�� ,GHM|YHWHOHNRU� NHYpV� P WiUJ\DW�Nészítettek a bolygón; többnyire fametszeteket, amelyeket keserves munka iUiQ�� N GDUDERNNDO� YpVWHN� NL� D� NHPpQ\IiEyO�� *DUWK� V]HUV]iPRNDW� pV� QpPL�nyersvasat bocsátott a rendelkezésükre, semmi egyebet. Ám a weskerek néhány hónap leforgása alatt nemcsak megtanultak velük dolgozni, hanem |WOHWHLN� pV� IRUPDYLOiJXN� NLIHMH] MpYp� WHWWpN� D]� DQ\DJRW� � Garth még soha pOHWpEHQ� QHP� OiWRWW� LO\HQ� LGHJHQV]HU VpJ�NEHQ� LV� J\|Q\|U � V]REURFVNiNDW��1HP�PDUDGW�PiV� WHHQG MH��PLQW� KRJ\� IRUJDORPED� KR]]D� NHW� D� SLDFRQ�� pV�IHOOREEDQWVD�a keresletet, s már fordulhat is vissza az újabb szállítmányért. E szobrocskák fejében a weskerek mindössze könyveket, szerszámokat és

WXGiVW� DNDUWDN� NDSQL�� V� *DUWK� WXGWD�� KRJ\� HU IHV]tWpVHLN� UpYpQ� HO EE�utóbb EHYHUHNV]LN�PDJXNDW�D]� UXQLyED��

Így remélte.� ÈP� D� YiOWR]iV� V]HOH� HJ\V]HU� FVDN� YpJLJV|S|UW� D]� UKDMyMD�N|U�O� NLDODNXOW� WHOHS�OpVHQ�� *DUWK� PHJV] QW� D� ILJ\HOHP� N|]pSSRQWMD�� D� IDOX�életének gyújtópontja lenni. Valahányszor eszébe jutott, hogy hatalma már a P~OWp��HOPRVRO\RGRWW��V� My�DGDJ�NHVHU VpJ�EXMNiOW� HEEHQ�D�PRVRO\EDQ�� ,JD]�ugyan, hogy a komoly és kötelességtudó weskerek ezután is ellátták LVPHUHWJ\ MW L�PHJEt]DWiVXNDW��GH�D�V]iUD]�WpQ\DQ\DJ�I|OYpVpVpW�|VV]H�VHP�lehetett hasonlítani azzal az intellektuális hurrikánnal, amely a pap körül WRPEROW���*DUWK�PLQGHQ�HJ\HV�N|Q\YpUW�pV�JpSpUW�NHPpQ\HQ�PHJGROJR]WDWWD� NHW��D�

pap ezzel szemben adakozott. Garth megpróbálta adagolni az ismereteket, jó NpSHVVpJ ��GH�WDQXODWODQ�J\HUPHNNpQW�NH]HOYH� NHW��(O V]|U�MiUQL�DNDUWD� NHW�megtanítani, csak azután futni; nem NH]GHWW�~M� OHFNpW��PtJ�D]�HO ] HNHW�QHP�fújták.��0DUN�DW\D�HJ\V]HU HQ�HOpE�N�WiUWD�D�NHUHV]WpQ\VpJ��GYpW��(J\HWOHQ�IL]LNDL�

PXQNiW� WHWW� FVXSiQ� N|WHOH] Yp�� KRJ\� I|OpStWVHQHN� HJ\� WHPSORPRW�� D]�istentisztelet és tanulás palotáját. Egyre több weskerlakó bukkant� HO � D�ERO\Jy� YpJWHOHQ� PRFViUYLOiJiEyO�� pV� DOLJ� QpKiQ\� QDS� DODWW� WHW W� K~]WDN� D]�oszlopszerkezeten nyugvó épület fölé. Reggelente a gyülekezet dolgozott egy keveset a falakon, aztán besiettek a templomba, hogy mindennél ígéretesebb, mindennél átfogóbb, mindennél fontosabb ismereteket V]HUH]]HQHN�D�YLOiJHJ\HWHPU O���*DUWK� VRVH� V]iPROW� EH� D� ZHVNHUHNQHN�� PLNpQW� YpOHNHGLN� ~M� pUGHNO GpVL�

WHU�OHW�NU O�� I NpQW� D]pUW� QHP�� PHUW� VRVH� NpUGH]WpN�� %�V]NHVpJH� YDJ\�méltósága tiltotta, hogy megszólítson egy készséges hallgatót, s kiöntse HO WWH� D� VpUHOPHLW�� 7DOiQ� PLQGHQ� PiVNpSS� DODNXOW� YROQD�� KD� ,WLQ�� D� IDM�OHJUDJ\RJyEE�WHKHWVpJH��LVPHUHWJ\ MW L�EHRV]WiVEDQ�PDUDG��FVDNKRJ\�D�SDS�pUNH]pVpW�N|YHW �QDSRQ�,WLQW�OHYiOWRWWiN��V�*DUWK�D]yWD�VHP�EHV]pOW�YHOH��

Nem csoda hát, hogy meghökkent, amikor tizenhét, a földinél háromszor KRVV]DEE�QDS�XWiQ��UHJJHOL]pVE O� M|YHW�HJ\�N�OG|WWVpJHW�WDOiOW�D]�DMWDMD�HO WW��Itin látszott a szószólójuknak, félig nyitva volt a szája. A küldöttség több más UpV]WYHY MpQHN�XJ\DQFVDN� IpOLJ�Q\LWYD�YROW� D� Vzája, egyiküknek meg, mintha FVDN� iVtWDQD�� pOHV�� NHWW V� IRJVRUiW� pV� EtERUY|U|V�feketés torkát is látni lehetett. A szájak állásából Garth a találkozó komolyságára következtetett: ezt a wesker kifejezést már ismerte. A nyitott száj egyfajta heves érzelmet Melzett; boldogságot, bánatot, felháborodást, sose tudta biztosan, melyiket. A ZHVNHUHN� MREEiUD� EpNpV� WHUPpV]HW HN� YROWDN�� V� *DUWK� NHYpV� Q\LWRWW� V]iMDW�látott még ahhoz, hogy megállapítsa, mikor milyen érzelmet fejeznek ki. Most D]RQEDQ�VRN�sok nyitott száj vette körül.��� A segítségét kérjük, John Garth �� PRQGWD� ,WLQ�� � Válaszolna egy

kérdésünkre?��� Bármely kérdésükre szívesen válaszolok –�IHOHOWH�*DUWK�URVV]DW�VHMWYH��� Létezik Isten?��� Mit értenek önök azon, hogy „Isten"? – kérdezett vissza Garth. Mit

PRQGMRQ�QHNLN"��� ,VWHQ� D� PL� PHQQ\EpOL� DW\iQN�� WHUHPW QN� pV� ROWDOPD]yQN�� $]� �

VHJHGHOPppUW�HVGHNO�QN��V� �DG�Q\XJDOPDW��KD��������GY|]�O�QN������ Elég ��PRQGWD�*DUWK��� Isten nem létezik.�

Erre valamennyien, Itint is beleértve, nyitott szájjal bámultak Garthra, válaszát fonWROJDWYD��$�Uy]VDV]tQ�IRJVRURN� LMHV]W �EHQ\RPiVW�NHOWHWWHN�YROQD�Garthban, ha nem ismeri olyan jól e teremtményeket. Átfutott az agyán, hogy átnevelésük eredményeként netán eretneknek nézik, de elhessentette a JRQGRODWRW��� Köszönjük ��PRQGWD�,WLQ���$� K Y|V� UHJJHO� HOOHQpUH� *DUWK� pUH]WH�� KRJ\� L]]DG�� pV� HOW Q G|WW�� YDMRQ�

miért.� �A válasz nem késett soká. Még aznap délután Itin ismét meglátogatta.��� Hajlandó lenne eljönni a templomba? � kérdezte. � Az eddig tanultak során

sok fogas kérdéssel találkoztunk, de egyik sem okozott annyi fejtörést, mint éppen ez. Szükségünk van az ön segítségére, mert fültanúi akarunk lenni az |Q�pV�0DUN�DW\D�EHV]pOJHWpVpQHN�� �XJ\DQLV�D]W�iOOtWMD��KRJ\�D]�HJ\LN�GRORJ�LJD]�� |Q� D�PiVLNUyO� iOOtWMD� D]W�� KRJ\� LJD]�� PiUSHGLJ� D� NHWW � HJ\V]HUUH� QHP�lehet igaz. Rá kell jönnünk, mi az igazság.��� Természetesen ott leszek � mondta Garth, titkolni próbálván váratlan

diadalérzetét. Kisujját sem mozdította, és lám a weskerek eljöttek hozzá önszántukból. Tehát nincs teljesen veszve a remény, hogy egyszer még V]DEDGRN�OHKHWQHN��5HNNHQ � K VpJ� YROW� D� WHPSORPEDQ�� V� *DUWK�PHJOHSHWWHQ� OiWWD�� KRJ\� W|EE�

NpWpOW � J\ OW� HJ\EH�PRVW��PLQW� DGGLJ� EiUPLNRU�� 7HPpUGHN� Q\LWRWW� V]iM�� 0DUN�atya egy könyvekkel borított asztalnál ült. Boldogtalannak látszott, de szó nélkül fogadta Garth jöttét. Garth V]yODOW�PHJ�HOV NpQW����� 5HPpOHP� WXGMD�� KRJ\� D]� � |WOHW�N� YROW�� D� VDMiW� V]DEDG� DNDUDWXNEyO�

látogattak el hozzám azzal a kéréssel, hogy idejöjjek.����7XGRP� � mondta a pap lemondóan. �� ,G QNpQW� URSSDQW�QHKp]NHVHN��'H�

tanulnak és hinni akarnak, márpedig ez a I ����� 0DUN� DW\D�� *DUWK� NHUHVNHG �� V]�NVpJ�QN� YDQ� D� VHJtWVpJ�NUH� ��PRQGWD�

,WLQ����gQ|N�VRN�RO\DQ�GRORJJDO�YDQQDN�WLV]WiEDQ��DPLU O�PL�QHP�LV�KDOORWWXQN��Segíteniük kell, hogy megértsük a vallást, ez pedig nem megy egykönnyen. ��

Garth kis híján közbevágott, de meggondolta magát. Itin folytatta. ��2OYDVWXN�a bibliát és mindazokat a könyveket, melyeket Mark atya adott, és egy YDODPLU O� PHJJ\ ] GKHWW�QN�� 0HJYLWDWWXN� pV� YDODPHQQ\LHQ� HJ\HWpUW�QN�ebben a kérdésben. Ezek a könyvek egészen mást vallanak, mint Garth NHUHVNHG �N|Q\YHL��*DUWK�NHUHVNHG �N|Q\YHLEHQ�ROYDVKDWy�YLOiJPLQGHQVpJHW�� jóllehet nem láttuk � nem Isten mozgatja, mert még a nevét sem említik EHQQ�N�� EiUKRJ\� NHUHVW�N��0DUN� DW\D� N|Q\YHLEHQ� ,VWHQ�PLQGHQ�WW� HO IRUGXO��és semmi sem történik nélküle. Ezek szerint a két állítás közül az egyik igaz, a másik hamis. Nem értjük, hogyan lehetséges ez, de ha tudni fogjuk, melyik az igaz, talán megértjük. Ha Isten nem létezik ...��� Természetesen létezik, gyermekeim �� PRQGWD� 0DUN� DW\D� D]� V]LQWH�

PHJJ\ ] GpV�HUHMpYHO���� �D�PL�PHQQ\EpOL�DW\iQN��WHUHPW QN�������� .L� WHUHPWHWWH� ,VWHQW"� �� NpUGH]WH� ,WLQ�� V� V]DYiUD� PHJV] QW� D� ]VLERQJiV��

Mark atyára figyelt mindenki. A pap egy pillanatra megtorpant szemeik kereszttüzében, majd elmosolyodott.���� ,VWHQW� QHP� WHUHPWKHWWH� VHPPL�� KLV]HQ� � D� WHUHPW �� ,VWHQ� |U|NW O� IRJYD�

YROW������� +D� |U|NW O� IRJYD� OpWH]LN�� PLpUW� QH� OpWH]KHWQH� D� YLOiJHJ\HWHP� LV� |U|NW O�

IRJYD"� 7HUHPW � QpON�O"� � vágott közbe Itin lázasan. A kérdés fontossága nyilvánvaló volt. A pap kimérten válaszolt, végtelen türelemPHO��

��� 0LQWKD� RO\DQ� HJ\V]HU � YROQD� H]HNUH� D� NpUGpVHNUH� YiODV]ROQRP��gyermekeim. Még a tudósok is vitatkoznak egymással, hogy ki teremtette a YLOiJPLQGHQVpJHW�� ÈP� DPtJ� N� NpWHONHGQHN�� PL�� DNLN� PiU� OiWWXN� D� IpQ\W��tudunk. A teremtés csodáját láthatjuk mindenütt magunk körül. És hogyan NpS]HOKHW � HO� D� WHUHPWpV� WHUHPW � QpON�O"� eV� H]� �� D� PL� $W\iQN�� D� PL�mennybéli Istenünk. Tudom, vannak kétségeitek; vannak, mert lelketek van pV� V]DEDG� DNDUDWRWRN�� /iP�� D� YiODV]� PpJLV� PLO\HQ� HJ\V]HU �� +LJJ\HWHN��minden más felesOHJHV��&VDN�KLQQL�NHOO��� Hogy higgyünk, ha nincsenek bizonyítékaink?���� +D� HJ\V]HU� QHP� pUWLWHN�� KRJ\� D� YLOiJ� |QPDJiEDQ� D]� � OpWH]pVpQHN�

bizonyítéka, akkor az a válaszom, hogy a hitnek nincs szüksége bizonyítékokra ��KD�YDQ�KLWHWHN��

Hangzavar támadt a teremben, egyre többen nyitották ki a szájukat, amint D� V]DYDN� ] U]DYDUiQ� NHUHV]W�OSUpVHOYH� JRQGRODWDLNDW�� PHJSUyEiOWiN�kihámozni az igazságot.����eV�|Q��*DUWK��PLW�PRQG�QHN�QN�HUU O"� � kérdezte Itin, s hangja hallatára

OHFVLWXOW�D�]DM���� Véleményem szerint tudományos módszert kell alkalmazniuk, ha a világ

GROJDLW� � beleértve magát a módszert is � meg akarják vizsgálni, s biztos feleletet akarnak kapni, hogy egy állítás igaz�H�YDJ\�KDPLV���� Úgy van, ezt kell tennünk ��PRQGWD� ,WLQ��– Ugyanerre a következtetésUH�

MXWRWWXQN�PDJXQN�LV��� Ekkor egy vaskos könyvet tartott maga elé, s ezt látva a tömeg egyetpUW pQ� EyOLQWRWW�� � Sokat forgattuk a bibliát, ahogy Mark atya meghagyta nekünk, és megleltük benne a választ. Isten hamarosan csodát P YHO�� EL]RQ\tWpNiXO� DQQDN�� KRJ\� OiW� EHQQ�QNHW�� (� MHOUH� PHJLVPHUM�N� W� V�elébe járulunk.���� $� KDPLV� E�V]NHVpJ� E QpW� N|YHWLWHN� HO� �� PRQGWD� 0DUN� DW\D�� �� ,VWHQQHN�

nincs szüksége csodákra, hogy létezését bizonyítsa.��� De nekünk szükségünk van a csodára! � kiáltotta Itin, s noha nem volt

emberi lény, hangja parancsolóvá vált. � Számos apróbb csodáról olvastunk a bibliában, kenyérU O�� KDODNUyO�� ERUUyO�� NtJ\yNUyO� �� pV� H]HNW O� VRNNDO�indokolatlanabb csodákról is. Mi egyetlen csodával is megelégszünk és odasereglünk a Mindenhatóhoz valamennyien � egy vadonatúj világ összes csodalényei, hogy az Ön szavaival élve, Mark atya, hódoljunk a� WUyQMD�HO WW��gQ�PRQGWD��PLO\HQ�QDJ\�MHOHQW VpJ �H]��1RV��PHJWiUJ\DOWXN�D�NpUGpVW��V�~J\�véljük, egyetlen csoda létezik csupán, amely a jelen helyzetben segíthet.��*DUWK�XQDOPD��DPHO\HW�WHROyJLDL�YLWiN�VRUiQ�pU]HWW��HJ\FVDSiVUD�PHJV] QW��

+D�HJ\�NLFVLW�MREban belegondol, rá kellett volna jönnie, mire megy ki a játék. Láthatta, melyik illusztrációnál nyitotta ki Itin a bibliát, s tudta, melyik HVHPpQ\W�|U|NtWHWWH�PHJ�D�NpS��/DVVDQ�I|OHPHONHGHWW�V]pNpE O��PLQWKD�FVDN�nyújtóznék egyet, majd hátrafordult a paphR]���� Készüljön! ��VXWWRJWD����0HQMHQ�NL�KiWXO�� LUiQ\�D]� UKDMy��DGGLJ�OHIRJODORP�NHW�YDODPLYHO��1HP�YDOyV]tQ ��KRJ\�HQJHP�EiQWDQL�IRJQDN���� Hogy érti ezt...? � kérdezte Mark atya döbbenten hunyorgatva.��� Menjen már, maga ostoba! ��V]LV]HJWH�*DUWK����0it gondol, milyen csodára

céloznak? Milyen állítólagos csoda térítette a világot keresztény hitre?����1HP����PRQGWD�0DUN�DW\D��� Lehetetlen. Teljességgel lehetetlen ...!��� Induljon már! ���Y|OW|WWH�*DUWK��PDMG�D�V]pNE O� IHOUiQWYD�D�KiWVy� IDO� IHOp�

lökte a papot. Mark atya botladozva megállt és visszafordult. Garth felé indult, GH�HONpVHWW��$�NpWpOW HN�DODFVRQ\�WHUPHW HN�YROWDN��iP�H]ULYHO�Q\�]V|JWHN��$�

NHUHVNHG � HO UHXJURWW� pV� HJ\� |N|OFVDSiVW� PpUW� ,WLQUH�� PDMG� KiWUDO|NWH� D�W|PHJEH��$� NpWpOW HN� D]RQEDQ� IRO\WDWWiN� D]� HO UHQ\RPXOiVW��hW|WWH� NHW�� GH�PLQWKD� FVDN� KXOOiPRN� HOOHQ� KDUFROW� YROQD�� $� V] U|V�� Sp]VPDV]DJ~� WHVWHN�átcsaptak a feje fölött és elnyelték. Verekedett, amíg meg nem kötözték, és nem adta meg magát mindaddig, amíg fejbe nem vágták. Kivonszolták a WHPSORPEyO� pV� RWWKDJ\WiN� D]� HV EHQ�� )HNWpEHQ� WHKHWHWOHQ�O� iWNR]yGRWW� pV�ILJ\HOW��

A weskerek persze csodálatos mesteremberek voltak, s mindent a legkisebb részletekig úgy szerkesztettek meg, ahogy a bibliai illusztráción látták. Ácsoltak egy keresztet, jó HU VHQ� D� I|OGEH� V]~UWiN� HJ\� NLV� GRPE�tetején, odakészítették a fémcöveket és a kalapácsot. Mark atyát OHYHWN ]WHWWpN�� pV� HJ\� JRQGRVDQ� |VV]HKDMWRJDWRWW� iJ\pNNHQG W� DGWDN� Ui��Kivezették a templomból.�

A kereszt láttán Mark atya kis híján elájult. Azután égnek emelte a fejét, és eltökélte, hogy úgy hal meg, ahogy élt ��KLWWHO��'H� tJ\� LV� QHKp]� YROW�� *DUWK� LV� HOYLVHOKHWHWOHQQHN� pUH]WH�� KRORWW� � FVDN�

V]HPWDQ~MD� YROW� D� MHOHQHWQHN��0iV� GRORJ� EHV]pOQL� D� NHUHV]WUH� IHV]tWpVU O� pV�nézni a finoman faragott testeket az ájtatosság sápadt fényénél. Megint más látni, ahogy egy meztelen embert felakasztanak egy oszlopra, majd ahogy a N|WpO� iWYiJMD� D� E UpW�� eV� OiWQL�� DKRJ\� D� W KHJ\HV� F|YHNHNHW� I|OHPHOLN� pV�odaillesztik a tenyér puha húsa elé, ahogy a kalapács lendületet vesz a�mesterember kimért ütésekkel dolgozó, higgadt, megfontolt kezében. Hallani a fém tompa hangját, amint a húsba hatol. Azután hallani a sikolyokat.��.HYHVHQ� V]�OHWQHN� PiUWtUQDN�� 0DUN� DW\D� VHP� V]�OHWHWW� DQQDN�� $]� HOV �

ütések nyomán összeszorított fogai között a vér kiserkent ajkából. Azután V]pOHVUH� WiWRWWD� D� V]iMiW�� IHMpW� KiWUDIHV]tWHWWH� pV� VLNRO\DLQDN� WRURNEyO� M|Y �ERU]DOPD�EHOHKDVtWRWW�D]�HV �VXUURJiViED��$]�HV �D�EiPpV]�ZHVNHUHN�KDON�visszhangjának tetszett, akiknek szája bármely érzelemre kinyílt, ez a PRVWDQL� pU]HOHP� WHOMHV� HU E O� D� WHVW�NEH� PDUNROW�� pV� D]� iVtWy� iOONDSFVRN�végtelen sora a keresztre feszített pap kínjairól tanúskodott.�

Amikor az utolsó cövek is a helyére került, Mark atya végre elveszítette az HV]PpOHWpW��$�Q\tOW� VHEHNE O�]XERJy�YpU�D]�HV YHO�|VV]HNHYHUHGYH�EiJ\DGW�Uy]VDV]tQ � Op� IRUPiMiEDQ� FV|S|J|WW� OH� D� OiEiUyO�� PtJ� ODVVDQNpQW� HOWiYR]RWW�EHO OH�D]�pOHW��eV�HNNRU��HNNRU�*DUWK�]RNRJYD��N|WHOpNHLW�UiQJDWYD��D�IHMpW�pUW��WpVHNW O�]VLEEDGWDQ��HOiMXOW��

Besötétedett már, amikor magához tért saját raktárában.�Valaki éppen a fonott köteleket vagdosta le róla. Kinn még szemerkélt,

V]LWiLW�D]�HV ����,WLQ���PRQGWD��&VDN� �OHKHWHWW����� ,JHQ� ��VXWWRJRWW� YLVV]D�D]� LGHJHQ�KDQJ�� � A többiek most a templomban

tárgyalnak. Lin belehalt a magától kapott fejsérüléseibe, Inon súlyos beteg. Egyesek szerint magát is keresztre kellene feszíteni, és úgy vélem, ez KDPDURVDQ� EH� LV� N|YHWNH]LN�� 'H� OHKHW�� KRJ\� N YHO� ]~]]iN� V]pW� D� IHMpW��Fölfedeztek egy passzust a bibliában, amelyik ...���� 7XGRP� � mondta Garth határtalanul fáradtan. � Szemet szemért, fogat

fogért. Sok efféle dolgot találhattok még a bibliában, ha egyszer hozzákezdtek. Csodálatos könyv. � Rettenetesen fájt a feje.��� El kell mennie innét, eljuthat a hajójáig anélkül, hogy észrevennék. Elég a

gyilkosságból. � Itin valami új, eddig nem tapasztalt fáradtsággal beszélt.�

Garth feltápászkodott, és körülnézett. Fejét a fal durva fájához nyomta, míg émelygése alábbhagyott.���0HJKDOW��� Kijelentésnek szánta, nem kérdésnek.����,JHQ��QHP�VRNNDO�H]HO WW��0iVN�O|QEHQ�QHP�LV�OiWRJDWKDWWDP�YROQD�PHJ���� El is temették, természetesen, másképp hogyan is gondolhatnának rám,

PLQW�D�N|YHWNH] UH���� El is temettük! �� $]� LGHJHQ� KDQJMD�� D� KDORWW� SDS� YLVV]KDQJMD�� V]LQWH�

megtelt érzelemmel. �� (OWHPHWWük és fölszáll a mennyekbe, írva vagyon és minden úgy történik. � A hang, mintha emberi zokogásba fúlt volna.��*DUWK� QHKp]NHVHQ� HOLQGXOW� D]� DMWy� IHOp�� N|]EHQ� D� IDOQDN� G OW�� QHKRJ\�

elessék.��� Ugye helyesen cselekedtünk? � kérdezte Itin. Nem kapott választ.���8J\H�

feltámad, Garth?� Garth az ajtóhoz ért, és a káprázatosán kivilágított templomból áradó

fényben megpillantotta szétmarcangolt, véres kezét, amint az ajtókeretbe NDSDV]NRGLN�� ,WLQ� DUFD� EXNNDQW� HO � D� V|WpWE O�� N|]HO� D]� |YpKH]�� V� *DUWK�érezte, ahogy a törékeny, sokujjú kéz éles körmei belekapaszkodnak a ruhájába.�� Feltámad, ugye, Garth?����1HP���PRQGWD�*DUWK��, ott marad, ahová temették.�Semmi nem történik már vele, mert meghalt, és halott is marad örökre.��$]� HV � YpJLJFVRUJRWW� ,WLQ� SUpPHV� EXQGiMiQ�� ps száját szélesre tátotta,

PLQWKD�EHOHVLNROWDQD�D]�pMV]DNiED��&VDN�HU ON|GpV�iUiQ� WXGRWW�PHJV]yODOQL��nehezen formálva az idegen gondolatot egy idegen nyelven.�� Akkor mi nem üdvözülünk? Nem tisztulunk meg?��� Tiszták voltatok � mondta Garth a zokogás és nevetés határán. �� (]� D�

V]|UQ\ �pV�D]�RFVPiQ\�D]�HJpV]EHQ��Tiszták voltatok. De most már...���� *\LONRVRN� �� PRQGWD� ,WLQ�� V� D]� HV �� YpJLJSHUHJYH� OHKDMWRWW� IHMpQ��

belecsorgott a sötétségbe.�����*RUGRQ�5��'LFNVRQ��(ford.: Mesterházi Márton)��$]�D�EL]RQ\RV�KRPRNV]HP��Cary Harmon tehetséges fiatalember volt. Intelligenciája révén nevet

szerzett magának az ügyvédi szakmában, ami pedig a Vénuszon nem volt N|QQ\ � GRORJ�� 7iUVDGDOPL� KHO\]HWpW� LJHQ� FpOLUiQ\RV� Ki]DVViJiYDO� LV�PHJHU VtWHWWH�� D]� HJ\LN� OHJQDJ\REE� J\yJ\V]HUV]iOOtWy� FVDOiGMiEyO� Q V�OW��Tudományos szempontból persze laikus maradt; és laikusokat soha nem szabad finomabb technikával felszerelt berendezések közelébe engedni, mert HEE O�FVDN�EDM�V]iUPD]KDW��J\HUHN�NH]pEH�VHP�DG�J\XIiW�D]�HPEHU��

Cary Harmon feleségH� KLUWHOHQ� WHUPpV]HW � YROW�� DPL� FVDN� D]pUW� QHP�nehezítette meg Cary életét, mert az asszony elég meggondolatlan volt ahhoz, hogy szeresse a férjét. Érzelmei jószerével viszonzatlanok maradtak, DPL� OHKHW Yp� WHWWH�� KRJ\� &DU\� EiUPLIpOH� YHV]HNHGpV�NQHN� HJ\V]HU HQ� pV�

SUDNWLNXVDQ� YHVVHQ� YpJHW�� FVDN� HO� NHOOHWW� W QQLH� QpKiQ\� QDSUD�� PtJ� D]�DVV]RQ\W�NHOO NpSSHQ�DOi]DWRVVi�SXKtWRWWD�D�IpUMH�HOYHV]WpVpW O�YDOy�IpOHOHP��&DU\�PLQGHQ�HOW QpVHNRU��J\HOW�DUUD��KRJ\�~M�pV�EL]WRV�E~YyKHO\HW�YiODVV]RQ��DKRO� D]� DVV]RQ\� � szokásainak több éves ismerete és a múlt minden tapasztalata ellenére � sem akadt rá. A férfi élvezettel töprengett újabb és újabb kinyomozhatatlan rejtekhelyeken, és az ilyen helyek felfedezése már a hobbyjává vált.��ËJ\� D]WiQ� D� OHKHW � OHJMREE� KDQJXODWEDQ� V]iOOt le egy szürke téli délután

Burke Mclntyre meteorológiai állomásán, a vénuszi Északi�WHQJHU� NLKDOW�SDUWYLGpNpQ�IHNY �0DJiQ\RV�+HJ\VpJ�PHUHGHN�FV~FVDL�N|]|WW��&VDN�QpKiQ\�SHUFFHO� HO ]WH� PHJ� D� KyYLKDUW�� pV� PLXWiQ� NLV� NpWV]HPpO\HV� KDMyMD�biztonságban pihent D�KDQJiUEDQ��pOYH]HWWHO�KDOOJDWWD�D�E VpJHV�HEpG�XWiQ�D�házigazda asztalánál, milyen hiábavaló dühvel ostromolja a kétszáz kilométer VHEHVVpJ ��PtQXV]�|WYHQ�hatvan fokos vihar az állomás kupolatetejét.��� Ha tíz percet kések ��PRQGWD�%XUNH�QHN����DODSRVDQ�PHJL]]DV]W�����0HJL]]DV]W�� ��KRUNDQW� IHO�%XUNH��7DJEDV]DNDGW��NHPpQ\�DUF~��V] NH�IpUIL�

volt a házigazda; szeretetteljes fitymálással tekintett az egész emberiségre ��a meteorológusok kasztját leszámítva. � Ti már nagyon is megszoktatok azt a OHQWL� PRGHUQ� Saradicsomot. Ha tíz percet késel, fölken a vihar valamelyik V]LNODFV~FVUD�� pV� RWW� YiUKDWV]� WDYDV]LJ�� PtJ� D� PHQW H[SHGtFLy�összeszedegeti a csontjaidat.�&DU\�KLWHWOHQNHGYH�QHYHWHWW���� Próbáld ki, ha nem hiszed ��PRQGWD�%XUNH��� Ha neked falrahányt borsó,

Dmit beszélek, már szedheted is a táskádat, ha akarod.����$]W�XJ\DQ�QHP��� Cary szélesen elvigyorodott. – Meg tudom becsülni a jó

dolgomat. Különben is micsoda dolog, kilökni a viharba a vendéget.��� Vendég ... �� PRUJRWW� %XUNH�� � Diplomaosztáskor azt mondod�� KRJ\�

szervusz, hat évig híredet se hallom, most meg, itt az isten háta mögött, HJ\V]HUUH�FVDN�EHWRSSDQV]���� Kedvem támadt ��PRQGWD�&DU\��� Egyébként ez nálam alapszabály, csak

azt teszem, amihez kedvem van. Ez az élet sója.�� Sóból is megárt a sok ��YHWHWWH�HOOHQ�%XUNH���� Sóvicc... Ha nem arra van kedved, amire kéne ��IHOHOWH�&DU\����'H�KD�DUUD�

támad kedved, hogy levesd magad egy szikláról vagy magad felé fordítsd a pisztolyt, hogy kipróbáld, töltve van�e, akkor úgysem érdemled meg, hogy élj.���&DU\���Vzögezte le Burke �, sekélyes a gondolkodásod.�� A tiéd meg sületlen ��QHYHWHWW�&DU\��� Na, ne piszkálj tovább, inkább mesélj

magadról valamit. Hogy ízlik ez a remeteélet? Mit csinálsz?�� Mit csinálok? � kérdezte vissza Burke. ��'ROJR]RP���� Részletesebben.� � Cary kényelmesen befészkelte magát a fotelbe. ��

Léggömböket eregetsz? Kiteszed a vödröt a hóesésbe, hogy megállapítsd, mennyi esett? Lesed a csillagokat éjszakánként? Vagy mit csinálsz?�%XUNH�PHJUi]WD�D�IHMpW�pV�HOQp] HQ�PRVRO\JRWW���� Ha mindenképp ragaszkodsz hozzá, hogy szórakoztassalak �� IHOHOWH� ���

meg kell mondanom, hogy nem csinálok efféle romantikus dolgokat. Az a GROJRP��KRJ\�D]�LG MiUiVL�DGDWRNDW�HO NpV]tWVHP�DGiVUD��pQ�iWNyGRORP� NHW��D]WiQ�D�JpS�OHDGMD�D�I YiURVL�0HWHRUROyJLDL�.|]SRQWQDN�����$KD���PRQGWD�&DU\��pV�IHQV EEVpJJHO�QHNLV]HJH]WH�D�PXWDWyXMMiW����PRVW�

megfogtalak. Szóval csak lógsz. Egyedül vagy itt; ha te csak kódolsz, ki végzi a megfigyeléseket?�

�� A gép. Természetesen. Az új állomásokon az ilyesmit az Agy végzi.��� Még rosszabb ��IHOHOWH�&DU\��� Te kényelmesen üldögélsz a jó melegben,

az a szegény kis agyacska meg kint lót�fut, ha esik, ha fúj, és minden munkát elvégez helyetted.��� Ami azt illeti, közelebb jársz az igazsághoz, mint hinnéd. Nem ártana, ha

egy kicsit megismernéd azt a csodálatos technikát, amelynek boldog tudatlanságodat köszönheted. Mostanában néhány fantasztikus újítás történt állomásaink felszerelésében.�

Cary gúnyosan mosolygott.����.RPRO\DQ�PRQGRP����%XUNH�DUFD�IHOUDJ\RJRWW��–�(]�D]�$J\�SLOODQDWQ\LODJ�

D� OHJPRGHUQHbb a maga nemében. Tulajdonképpen nemrég szerelték be; QpKiQ\� KyQDSSDO� H]HO WW� PpJ� FVDN� D]� DGDWJ\ MW YHO� pV� D� NRPSXWHUUHO�GROJR]KDWWXQN�� 9DJ\LV� D� JpS� |VV]HJ\ MW|WWH� D� N|UQ\pN�PHJILJ\HOpVL� DGDWDLW��és az egészet közölte velünk. Akkor szépen neki kellett állQL��EHSURJUDPR]QL�a számítógépbe, amely egy darabig emésztette, aztán közölte az eredményt, amit megint kódolni kellett, hogy leadhassuk a Központnak.���� Csakugyan fárasztó lehetett � mormogta Cary, és lusta mozdulattal a

szájához emelte a poharát. Burke alig figyelt rá; egyre inkább elmerült beszéde témájában.��� Állandóan be voltunk fogva, hiszen az adatok folyamatosan érkeztek; és

állandóan le voltunk maradva, hiszen PLQGLJ�IHOJ\ OW�HJ\�~MDEE�DGDJ��DPtJ�D]�HO ] Q�GROJR]WXQN��(J\�HJ\� LO\HQ�iOORPiV� W|EE�PLQW�|WV]i]�QpJ\]HWNLORPpWHUHV� WHU�OHWU O�J\ MWL�

EH� D� PpU P V]HUHN� DGDWDLW�� pV� PLYHO� D� PHWHRUROyJXV� LV� FVDN� HPEHU�� PLW�lehetett csinálni: gyorsan átfutottuk az ömlesztve pUNH] � DGDWRNDW�� pV� D�számítógépbe csak a lényeget tápláltuk be, a többit kidobtuk. Emellett még az állomásra és saját magára is kellett vigyáznia az embernek. ��0RVW�YLV]RQW���%XUNH� HO UHKDMROW�� pV� ILJ\HOPH]WHW HQ� I|OHPHOWH� D� PXWDWyXMMiW� �, az új EHUHQGH]pV� N|]YHWOHQ�O� D� PpU P V]HUHNW O���� D]� |VV]HV� PpU P V]HUW O����NDSMD� D]� DGDWRNDW�� PHJIHOHO HQ� iWDODNtWMD� V]iPtWy� HJ\VpJH� V]iPiUD�� pV�mindjárt a végeredményt tálalja. Nekem már csak az a dolgom, hogy a végeredményt beillesszem a teljes képbe, és leadjam a Központnak.����(PHOOHWW�D]�$J\�LUiQ\tWMD�D�I WpVW��D�YLOiJtWiVW��pV�DXWRPDWLNXVDQ�HOYpJ]L�D]�

állomás karbantartását. Szóbeli parancsra helyesbít és javít, ha esetleg valami hiba történt, és külön egysége van elméleti problémák megoldására.����0LQW� YDODPL�NLs pléhisten �� V]~UW�RGD�&DU\��0HJV]RNWD��KRJ\� � OHJ\HQ�D�

N|]SRQW��pV�ERVV]DQWRWWD��KRJ\�%XUNH�MREEDQ�Oi]ED�M|WW�JpSpW O��PLQW�UDJ\RJy�pV� V]yUDNR]WDWy� YHQGpJpW O�� DNL� � legalábbis a meteorológusnak így kellett WXGQLD� � csak azért ugrott be, hogy néhány értékes napját a remete felvidítására pazarolja.�

Burke ránézett és kuncogni kezdett.��� Az rendben van, hogy pléhisten, Cary �� IHOHOWH� ��� GH� QHP� NLFVL�� KDQHP�

QDJ\���� Mindent lát, mindent tud, mindent megmond. Gondolom, soha nem fog

mellé. Csalhatatlan.��� Így is mondhatnánk � felelte Burke még mindig vigyorogva.���� (]� PLQG� QDJ\RQ� V]pS�� GH� HWW O� PpJ� QHP� OHV]� LVWHQ� D� V]HUNHQW\ G��

+LiQ\]LN�EHO OH�D]� LVWHQVpJ� OHJIRQWRVDEE�MHOOHP] MH��D�VHEH]KHWHWOHQVpJ��$]�LVWHQHN�QHP�V]RNWDN�HOURPODQL����(]�VH�URPOLN�HO��

���8J\DQ��%XUNH�� méltatlankodott Cary ���QHP�V]DEDG��KRJ\�D�OHONHVHGpVW O�HOYHV]tWVG�My]DQ�tWpO NpSHVVpJHGHW��*pS�QHP�OHKHW�W|NpOHWHV��gVV]HDNDG�NpW�GUyW��NLpJ�HJ\�FV ��pV�D�NLV�GUiJD��SXNN��OHUREEDQW��

Burke megrázta a fejét.��� Nincs benne drót �� PRQGWD�� � Sugárzásra kapcsol. Ami pedig a kiégett

csöveket illeti, még csak le sem állítják egy�egy feladat elvégzését. A feladat tartalékegységre kerül át és a gép automatikusan elvégzi a hibás egység javítását. Tudod, Cary, ebben az új típusban egyik egység sincs egyetlen munkára specializálva. Bármelyikük � és kétszer annyL� YDQ� EHO O�N�� PLQW�amennyire az állomásnak valaha is szüksége lehet � bármit el tud végezni: ha NHOO�� I W�� KD� NHOO�� YLOiJtW�� KD� NHOO�� D� V]iPtWyJpSHW� P N|GWHWL�� +D� YDODPHO\LN�egység túl nagy feladatot kap, csak befog egy�két tartalékegységet, vagy ha NHOO� többet, míg csak meg nem oldja a problémát.��� Jó ��PRQGWD�&DU\� �, de mi van akkor, ha valami olyan történik, ami az

összes egységet igénybe veszi és még többet is igényelne? Akkor túlterhelés jön létre, és az egész rendszer tönkremegy.��� Most elhatároztad, hogy csomót keresel a kákán, igaz, Cary? �� IHOHOWH�

%XUNH��� Pedig még így is nemmel kell felelnem. Elméletileg lehetséges, hogy az Agy olyan problémába ütközik, amelynek megoldásához minden egységére, V W� PpJ� DQQiO� LV� W|EEUH� V]�NVpJH� OHQQH�� +D� SpOGiXO� H]� D]�iOORPiV�PRVW�KLUWHOHQ�IHOV]iOOQD�D�OHYHJ EH��pV�PLQGHQ�N�O|Q|VHEE�RN�QpON�O�HONH]GHQH� UHS�OQL�� D]� D]�HJ\VpJ��DPHO\� HO V]|U�pV]OHOQp�D�]DYDUW�� ~MDEE�pV�újabb egységeket kapcsolna be a megoldás keresésébe, úgyhogy végül az összes egység ezen az egy problémán dolgozna, el se végezné a többi munkáját az Agy. De még ebben az esetben sem következne be túlterhelés: a gép nem égne ki. Az egységek addig dolgoznának a probléma megoldásán, PtJ� NLHOpJtW � PDJ\DUi]atot nem találnának arra, hogy miért repülünk, és amíg ki nem dolgoznák a normális körülményeinkhez való visszatérés PHJIHOHO �PyGR]DWDLW��

Cary felegyenesedett, és pattintott az ujjával.����$NNRU�HJ\V]HU �D�GRORJ���PRQGWD� �, bemegyek, és közlöm a gépeddel D�

szóbeli utasítón, hogy röpülünk.�%XUNH�IHONDFDJRWW����� -DM�� &DU\�� WH� RVWRED� ��PRQGWD�� �� $]W� KLV]HG�� KRJ\� D]�$J\� WHUYH] L� QHP�

gondoltak arra, hogy a szóbeli utasító is tévedhet? Bemégy, azt mondod, UHS�O�QN�� $� JpS� HOOHQ U]L� D� EHMHOHQWpVW�� HOYpJ]L� D� V]�NVpges vizsgálatokat, aztán udvariasan közli: Sajnos, az állítása téves � és az Úgy el van felejtve.��&DU\� V]HPH� |VV]HV] N�OW�� MiURPFVRQWMDLQ� SLURV� IROWRN� MHOHQWHN� PHJ�� GH�

magába fojtotta mosolyát.�� És az elméleti egység? � kérdezte…��� Rendelkezésedre áll �� IHOHOWH� %XUNH�� PiU� HO UH� pOYH]YH� D� YiODV]W� ���

EHPHKHWV]�� XWDVtWKDWRG�� KRJ\� HOHPH]]H� D� N|YHWNH] � KDPLV� iOOtWiVW� YDJ\�DGDWRW��D]�iOORPiV�D�OHYHJ EH�HPHONHGHWW�����D]RQQDO�QHNLOiW�D�PXQNiQDN��

Szünetet tartott. Cary várakozva nézett rá.���� 'H� �� IRO\WDWWD� D� PHteorológus �, csak a használaton kívüli egységeket

YRQQi� EH� D� YL]VJiOyGiVED�� pV� D]RQQDO� YLVV]DDGQi� NHW�� DKRJ\� D� YDOyGL�problémákkal dolgozó egységeknek szükségük lenne rájuk.�

Befejezte, és csúfondárosan nézett Caryre. De Cary nem szólt semmit.�

��� $GG� IHO�� &DU\� � mondta végül. � Nincs értelme. Sem isten, sem ember, sem Cary Harmon nem tudja megakadályozni, hogy az Agy rendben elvégezze a maga dolgát.�

Cary félig lehunyt szeme felszikrázott. Egy hosszú félpercen át csak ült és töprengett, aztán megszólalt.�� Nekem sikerülne ��PRQGWD�KDONDQ����0LFVRGD"�� kérdezte Burke.�� Le tudnám robbantani a gépedet ��PRQGWD�&DU\���� Ugyan, hagyd már! Nem kell így mellre szívni, Cary. Mit számít, hogy azt

a bizonyos homokszemet nem tudod a fogaskerekek közé pöccinteni? Más se tudná.�� De én igen! Mondtam.��� Egyszer s mindenkorra értsd meg, hogy lehetetlen. Ne keress hibát

DEEDQ��DPLEHQ�HJ\V]HU HQ�QHP�LV�OHOKHWV]��%HV]pOM�QN�PiVUyO�����)RJDGMXQN���&DU\�ODVVDQ��WDJROWDQ�EHV]pOW��KDQJMiW�iWI W|WWH�D]�L]JDORP����

fogadjunk ötezerbe, hogy ha egyetlen percre négyszemközt hagysz a gépeddel, teljesen ki tudom borítani.����1HP�DNDURP�NLYHQQL�D�SpQ]W�D�]VHEHGE O��SHGLJ�D]�D]�|WH]HU�QHNHP�SRQW�

egy évi fizetésem. Az a baj veled, Cary, hogy soha nem tudtál veszíteni. Felejtsük el az egészHW��� Vagy elfogadod, vagy fogd be a szád ��PRQGWD�&DU\��Burke egy mélyet lélegzett.����,GHILJ\HOM���EDVV]XViQ�KDOODWV]RWW�D�ODVVDQ�J\�OHPO �KDUDJ����9DOyV]tQ OHJ�

nem lett volna szabad téged felhúznom ezzel a gépdologgal. De akkor se KLGG� D]W�� KRJ\� HJ\� NLV� ]VDUROiVQDN� EHG O|N�� 6HMWHOPHG� VLQFV�� PLFVRGD�technikai felkészültséggel tervezték ezt a gépet, és sejtelmed sincs, milyen biztos vagyok benne, hogy ha valaki, te aztán igazán nem árthatsz neki. Talán azt hitted, hogy egy icipicit én is kételkedem a dologban, és hogy ezzel D� IDQWDV]WLNXV� VV]HJJHO� NLYiJKDWRG� PDJDG� D� YLWiEyO�� 0HUW� XJ\H�� KD� QHP�fogadok, akkor biztosan te nyertél. Hát jegyezd meg: nem csupán kilencvenkilenc egész kilencezer�kilencszázkilencvenkilenc tízezred százalékig vagyok biztos abban, amit mondtam, hanem pontosan száz százalékig. És azért nem fogadok, mert az rablás lenne, nem is beszélve DUUyO��KRJ\�HJpV]�pOHWHGEHQ�J\ O|OQpO�H]pUW�D]�HJ\�YHUHVpJpUW��� Áll a fogadás ��PRQGWD�&DU\����5HQGEHQ��� bódult el Burke és kirúgta maga alól a széket����7H�HU OWHWWHG��

nem én. Fogadtunk.��&DU\�YLJ\RURJYD�V]HJ G|WW�%XUNH�Q\RPiED��RWWKDJ\WiN�D�NHOOHPHV�� WiJDV��

YLOiJRV� WiUVDOJyW�� DKRO� D� OiPSiN� HOQ\RPWiN� D� EDUQiVV]�UNH� KyIHOK N�OiWYiQ\iW�� pV� YpJLJPHQWHN� HJ\� U|YLG�� IpPIDO~�� IpQ\FV � YLOiJtWRWWD� IRO\RVyQ��+DParosan egy másik helyiségbe értek, amelynek szemközti fala, a befelé YiJRWW�DMWyYDO�HJ\�WW��YHJE O�YROW��

Burke megállt.��� Tessék, a gép � vetette hátra Carynek az üvegfalra mutatva. � A szóbeli

utasítás közlésére a drótháló mögötti mikrofon szolgál. A számítóegység MREEUD� YDQ�� D� KiWVy� DMWy� SHGLJ� D� I W � pV� YLOiJtWy� N|]SRQWKR]� YH]HW��6]DERWi]VDNFLyUD� NiU� JRQGROQRG� LV�� $� I W � pV� YLOiJtWy� UHQGV]HUW� V]�NVpJ�esetén sem lehet kézzel irányítani. Az atommáglyát csak a gép kezelheti, kivéve persze azt az automata biztosítékot, amely villámcsapás vagy egyéb rendkívüli veszély esetén kioltja a máglyát. A máglya burkolatán egy hét alatt

VH�UiJQiG�iW�PDJDG��GH�PpJ�D]�$J\�P V]HUSXOWMiW�LV���DKRO�D�PLNURIRQ�YDQ���varrat nélküli, kétcollos acéllemez borítja.���%HFVV]DYDPUD�nem vagyok gépromboló ��PRQGWD�&DU\�� Burke szeme megvillant, de a másik mosolyában egy árnyalatnyi gúny sem

YROW�����5HQGEHQ�YDQ�� mondta, és hátrább lépett. ��5DMWD��,WW�PDUDGKDWRN��YDJ\�HO�

kell hagynom a helyiséget?��� Az istenért, maradj és tartsd rajtDP�D�V]HPHG���PRQGWD�&DU\����$�E YpV]�

VHP� E~MLN� HO� D� N|]|QVpJ� HO O�� � Tréfásan Burke felé fordult, és széttárta a karját. � Tessék megnézni, sem a hónom alatt, sem a kabátom ujjában nem UHMWHJHWHN�VHPPLW���� Indulj már � szakította félbe Burke gorombán. � Essünk túl rajta. 2WW�

hagytam a poharam az asztalon, és ki nem állhatom, ha megmelegszik.��� Máris � mondta Cary. Átment a másik helyiségbe, behúzta az üvegajtót

maga mögött.� Burke az üvegfalon át figyelte. Cary egyenesen a mikrofon dróthálója felé

tartott, majd két lépéssHO� D� P V]HUSXOW� HO WW� PHJiOOW�� 1HP� FVLQiOW� VHPPLW��Mozdulatlanul állt, Burke�nek háttal, ernyedten lógó karral, mintha csak a YiOOt]�OHWHLW� SLKHQWHWQp�� %XUNH� My� LGHLJ� HU OWHWWH� D� V]HPpW�� KRJ\� NLI�UNpVV]H�Cary látszólag teljes mozdulatlanságának titkát. Azután elnevette magát.���� 3HUV]H� � mondta magában �, blöfföl az utolsó percig, hátha mégis

megijedek. Arra vár, hogy utána menjek és megkérleljem.��(O YHWW� HJ\� FLJDUHWWiW�� UiJ\~MWRWW� pV� PHJQp]WH� D]� yUiMiW�� 0pJ� QHJ\YHQ|W�

másodperc. Azután Cary szépen kijön, éV�EHLVPHUL��KRJ\�YHV]WHWW����KDFVDN�NL�nem dolgozott addig valami fantasztikus érvet, amely szerint a vereség WXODMGRQNpSSHQ�J\ ]HOHP��

Burke elhúzta a száját. Cary szinte betegesen irtózik attól, hogy bárkit vagy bármit nagyobb tudásúnak ismerjen el önmagánál. És ha nem sikerül megbékíteni, iszonyúan kellemetlen társaság lesz arra a pár napra, amíg a vihar ideköti. A szó legszorosabb értelmében gyilkosság lenne kiküldeni a YLKDUED�� $� V]pO� RUNiQQi� HU V|G|WW�� D� K PpUVpNOHW� PiU� OHPiV]RWW� PtQXV]�hatvanöt alá. Persze nem fog hason csúszni csak azért, hogy az a pár nap NHOOHPHVHQ�WHOMHQ����

A generátor keltette finom remegés, amelyet Burke a padló remegésén át észlelt, és ugyanúgy a magáénak érzett, mint a szíve dobogását, egyszerre PHJV] QW�� $� YHQWLOOiWRUW� GtV]tW � SDStUV]DODJRN� DEEDKDJ\WiN� V]tQHV� WiQFXNDW�pV�EpQiQ�FV�JJWHN�D�V]HOO ] Q\tOiV�PHOOHWW��PHJV] QW�D� OHYHJ �iUDPOiVD��$�YLOiJtWiV�HJ\UH�J\|QJ�OW��PDMG�NLDOXGW��FVDN�D�IRO\RVy�YpJpQ�OHY �DEODN�YDVWDJ��YHJpQ�iW�V] U G|WW�EH�D�NLQWL�NtVpUWHWLHV�OLOiVV]�UNH�GHUHngés. Burke elejtette a cigarettáját és két hatalmas ugrással a másik helyiségben volt. �� 0LW�csináltál? ��FVDSRWW�OH�&DU\UH��$�PiVLN�LQJHUNHG HQ�UiQp]HWW��D�V]RED�IDOiKR]�EDOODJRWW��pV�KDQ\DJ�PR]GXODWWDO�QHNLG OW��� Találd ki. Ez már a te dolgod ��PRQGWD���� Ne hülyéskedj ... � kezdte Burke. Aztán, mint akinek nincs veszteni való

LGHMH�� HOKDUDSWD� D� PRQGDWRW�� 2GDXJURWW� D� P V]HUSXOWKR]� pV� D� VNiOiN� I|Op�görnyedt.��$]�DWRPPiJO\D�QHP�P N|G|WW��$�V]HOO ] EHUHQGH]pV�NL�YROW�NDSFVROYD��D]�

elektromos rendszer leállt. A gép saját energiatartalékát használva dolgozott: D�P V]HUSXOW�N|]HSpQ�YiOWR]DWODQXO�SLURVORWW�D�OiPSD��$�NpWV]HPpO\HV� UKDMyN�NL�� pV� EHERFViWiViUD� V]ROJiOy� QDJ\� N�OV � DMWyN� ]iUYD� YROWDN�� pV� tJ\� LV�

PDUDGQDN�� PLYHO� NHOO � HQHUJLD� KtMiQ� QHP� OHKHW� NLQ\LWQL� NHW�� eOHWWHOHQ�O�hallgatott a távolbalátó, a rádió és a telexgép is.�

A gép azonban dolgozott.� Burke odalépett a mikrofon dróthálójához és kétszer megnyomta a piros

riasztógombot.���� )LJ\HOHP� �� PRQGWD�� � Az atommáglya kialudt, rajtad kívül egyetlen

EHUHQGH]pV�VHP�P N|GLN��0LpUW"��1HP�YROW�YiODV]��&VDN�D�Y|U|V�IpQ\�L]]RWW�pEHUHQ�D�P V]HUSXOW�N|]HSpQ��� Makacs kis dög, mi? ��V]yODOW�PHJ�&DU\�D�IDO�PHOO O�����)HOHOM����SDUDQFVROWD����)HOHOM�D]RQQDO��0L�D�SUREOpPD"�0LpUW�QHP�P N|GLN�

a máglya?�A gép hallgatott�� Burke átment a számítógéphez, ujjait a jól beidegzett mozdulatokkal

YpJLJMiUWDWWD� D� ELOOHQW\ VRURQ�� $� JpS� VDMiW� HQHUJLiMD� W|UpNHQ\� IHKpU� tYEH�húzta, majd beszippantotta az átlyuggatott szalagot. Burke befejezte a lyukasztást. Várt.�1HP�NDSRWW�IHOHOHWHW���2WW�iOOW�D�V]iPtWyJpS�HO WW�HJ\�KRVV]~�SHUFLJ��UiEiPXOW��PLQWKD�QHP�KLQQp��

hogy a gép cserbenhagyta. Aztán megfordult és farkasszemet nézett Caryvel.�� Mit csináltál?�� Elismered, hogy tévedtél? � kérdezte Cary.���(O���� Megnyertem a fogadást? ��PDNDFVNRdott Cary vidáman.���0HJ���� Akkor elmesélem � mondta az ügyvéd. Cigarettát szorított ajkai közé,

megszívta, majd hosszú füstcsíkot fújt ki, amely gomolyogva állt meg a KHO\LVpJ�K XWiQSyWOiV�KtMiQ�J\RUVDQ�K O �OHYHJ MpEHQ��� Helyes kis jószág ez D� WH� V]HUNHQW\ G�� pV� YDOyV]tQ OHJ� UHPHN�O� pUW� D� PHWHRUROyJLiKR]�� GH�PHJOHS �� D� ORJLNiKR]� QHPLJHQ�� 3HGLJ� PLO\HQ� N|]HO� iOO� HJ\PiVKR]� D�matematika és a logika.�� Mit csináltál?��� Várj sorodra �� PRQGWD� &DU\�� �� 0RQGRP�� PHJOHS � GRORJ�� ,WW� YDQ� HJ\�

FVDOKDWDWODQ�PDVLQD��JRQdolom, belekerült egy pár millióba, és az eszecskéjét tönkreteszi egy vacak paradoxon.���� 3DUDGR[RQ�� � Úgy szakadt ki a szó Burke�E O�� PLQW� D� ]RNRJiV�� ��

%HUDJ\RJV]� �� GDOROWD�&DU\� � mint egy agyafúrt paradox! � majd visszaváltott beszédhangra. � Idézet GilbHUW� pV� 6XOOLYDQ� |U|NEHFV � RSHUHWWMpE O�� &VDN�KDOOJDWWDP�D�IHFVHJpVHG�D]�HO EE��eV�DNNRU�HV]HPEH�MXWRWW��KRJ\�D�EDUiWRGDW�csakugyan nem lehet, mondjuk leütni; de meg lehet bénítani, ha olyan problémát adunk neki, amit a gépi veleje nem bír megemészteni.���� (V]HPEH� MXWRWW� D� KiERU~� HO WWL� ORJLNDyUiN� HJ\LN� IRV]OiQ\D�� eSLPHQLGpV]�

paradoxona: érdekes csemege. A pontos szövegére nem emlékszem ��álmosító unalomban csörgedeztek ezek a logika�HO DGiVRN�DP~J\�LV����GH�KD�mondjuk azt mondom neked, hogy „minden ügyvéd hD]XGLN���DNNRU� KRJ\DQ�állapíthatod meg, igazat mondtam�e vagy sem, mikor magam is ügyvéd vagyok, és ha igaz, amit mondtam, akkor az is hazugság, hogy minden ügyvéd hazudik. Másrészt viszont: ha hazudtam, akkor nem minden ügyvéd hazug, az állítás hamis, vagyis hazugság, hogy hazudtam, tehát igazat mondtam. Végeredmény: ha hazudtam, igazat mondok, ha viszont igazat mondtam, akkor hazudok, és így tovább. Mit szólsz? � És Cary hahotázni

NH]GHWW�� � Istenem, Burke, ha látnád a saját arcodat �� ULNROWRWWD��� ÉletemEHQ�nem láttam még senkit így letörni. No, szóval ezt a szöveget egy kicsit átfogalmaztam, és beadtam a gépnek. Te udvariasan ácsorogtál odakint, én meg azt mondtam a gépnek: Vesse el a jelen állításomat, mivel minden állításom hamis.�

Szünetet tartott, ránézett a meteorológusra.��� Érted, Burke? Meghallgatta az állításomat, és el akarta vetni. De csak úgy

vethette volna el, ha elismeri, hogy igaz, és már hogy lenne igaz, ha egyszer megmondtam, hogy nekem minden állításom hamis. Érted? Persze, hogy érted, látom az arcodon. Jaj, ha látnád az arcodat... A meteorológiai szolgálat büszkeségét kétvállra fektette egy paradoxon.��&DU\Q�PHJLQW�HU W�YHWW�D�J|UFV|V�U|K|JpV��9DODKiQ\V]RU�OpOHJ]HWKH]�MXWRWW�

volna, újra rá kellett néznie Burke rémült arcára, és megint nevHWQLH� NHOOHWW��Ez eltartott egy ideig. A meteorológus nem mozdult, nem beszélt, csak bámult a vendégére, mintha kísérletet látna.�

Végül is Caryt annyira kimerítette a kacagás, hogy józanodni kezdett. Még EXJ\ERUpNROW� EHQQH� D� QHYHWpV�� D]WiQ� D� IDOKR]� G OYH� mély sóhajjal fölegyenesedett. Megborzongott, és felhajtotta kabátja gallérját.��� Most már tudod, mi volt a trükköm, Burke, szépen hozd rendbe a gépedet.

.H]G� NHOOHPHWOHQQp� YiOQL� H]� D� K Y|VVpJ�� pV� KLGG� HO�� H]� D� NLQWL� QDSSDOL�világítás sem valami vidám.��'H� %XUNH� QHP� PR]GXOW�� 7HNLQWHWH� XJ\DQRO\DQ� PHUHYHQ� V]HJH] G|WW�

&DU\UH��PLQW�D]HO WW��&DU\�UiYLJ\RUJRWW����� (M� QR�� %XUNH� �� PRQGWD�� � Hív a kötelesség. A sokkot majd kihevered

NpV EE��$� IRJDGiV�SHGLJ�QH�EiQWVRQ��PiU�HO� LV�YDQ� IHOHMWYH��*pSHG�NXGDUFD�PLDWW�VH�légy letörve. Jobban helytállt, mint gondoltam. Azt hittem, kiég benne egy biztosíték, és leáll az egész, de látom, milyen szorgalmasan dolgozik; minden egyes egységével a megoldást keresi. Gondolom, valami típuselméleten töri a fejét. Az csakugyan megoldaná a problémáját. Kábé egy év múlva.�

Burke még mindig nem mozdult. Cary furcsálkodva nézett rá.���0L�EDM"�� kérdezte idegesen.� Burke szája mozogni kezdett, egy csepp nyál jelent meg a sarkában.����7H������PRQGWD��ÒJ\�V�YtWHWW�HO �D�WRUNiEyO�D�V]y��PLQW�D�KDOGRNOy�K|UJpVH����0L���"���7H� U�OW����FVLNRUGXOW�NL�%XUNH�E O��DKRJ\�YLVV]DQ\HUWH�D�KDQJMiW�� te hülye

állat, idióta!��� Én? Én? � kiáltotta Cary sértettségében szopránra váltó hangon ��QHNHP�

OHWW�LJD]DP����� ,JHQ��QHNHG� OHWW� LJD]DG� ��PRQGWD�%XUNH�� ��1DJ\RQ� LV� LJD]DG� OHWW��+RJ\�D�

IHQpEH�WHUHOMHP�HO�D�ILJ\HOPpW�HUU O�D�IHODGYiQ\UyO��KRJ\�PRQGMDP�PHJ�QHNL��KRJ\�W|U GM|Q�D�PiJO\iYDO��D�I WpVVHO�PHJ�D�YLOiJtWiVVDO��KD�HJ\V]HU�PLQGHQ�sejtjét a paradoxonodon töri? Mit tehetek én, ha az Agy süket, vak és néma?�

Csönd ült a szobára. A két férfi egymásra bámult. Leheletük fagyos ERNUpWiW� IRUPiOW�D� OHYHJ EHQ�� D]� iOORPiV� YDVWDJ� IDODL�P|J�O�D]� RUNiQ� WiYROL�üvöltése mintha hangosabbá vált volna a csöndben, mint valami pogány J\ ]HOPL�pQHN��$]�iOORPiV�EHOV �K PpUVpNOHWH�]XKDQQL�NH]GHWW����

���(ULF�)UDQN�5XVVHO��(ford.: Avarossy Éva)��$]�HJ\HWOHQ�PHJROGiV����6|WpWVpJ�YHWWH�N|U�O��DPLQW� W Q G|WW��5DMWD�NtY�O�QHP�OpWH]HWW�VHQNL��7HOMHV�

csönd volt, még sóhaj sem hallatszott. Egyetlen kéz sem nyúlt felé, egyetlen szív melege sem áradt felé.�

Sötétség.�Magány.�gU|N� V]iP ]HWpV� PpO\IHNHWH�� PR]GXODWODQ� QpPDViJEDQ�� 5DEViJ� tWpOHW�

QpON�O�� %�QWHWpV� E Q� QpON�O�� $]� HOYLVHOKHWHWOHQW� NHOO� HOYLVHOQLH�� KDFVDN� QHP�talál valamilyen módot a menekülésre.��6HJtWVpJUH� VHKRQQDQ� VLQFV� UHPpQ\�� (J\HWOHQ� OpOHNW O�� HJ\HWOHQ� PiV�

tudattól sem várhat sajnálatot, rokonszenvet, részvétet. Nincsenek ajtók, amelyek kitárulhatnának, nincsenek zárak, amelyek megnyílhatnának, nincsenek korlátok, amelyeket iWW|UKHWQH�� &VDN� D� V U � J\iV]IHNHWH� pMEHQ�tapogatózhat, semmire sem lelve.�

Írj le körívet kinyújtott jobb kezeddel � a semmibe nyúlsz. Lendítsd karodat EDOUD� �� W|NpOHWHV� UW� WDOiOV]�� 0R]GXOM� HO UH� D� V|WpWEHQ�� PLQW� DKRJ\� D� YDN�elveszetten botorkál egy elfeledett, óriási teremben és nem találsz talajt, nem visszhangoznak léptek, nincs mi utad keresztezné. Csupán egyetlen dolgot WDSLQWRWW�� pU]pNHOW�� |QPDJiW�� +D� HJ\iOWDOiQ� OpWH]HWW� HU IRUUiV� DKKR]�� KRJ\�állapotán változtasson, az önmagában rejlett. Önmagának kellett saját megváltása eszközévé válnia.�'H�KRJ\DQ�"� Megoldhatatlan probléma nincs. Ez az alapelv élteti a tudományt, ö volt a

legbölcsebb tudós, így nem állhatta meg, hogy ki ne próbálja képességeit.� Unalom, magány, szellemi és fizikai sterilitás kínozta, kínjai mind

HOYLVHOKHWHWOHQHEEHNNp� YiOWDN�� $� PHQHN�OpV� OHJHJ\V]HU EE� ~WMiW� D� NpS]HOHW�kínálja. A kényszerzubbony béklyójában a testet fogva tartó csapdából saját álomvilágodba kalandozol.�

De álmodni nem elég. Az álmok irreálisak és túl rövidek. Valódi és tartós szabadságot kell szerezni. Ez azt jelenti, hogy álmait szilárd valósággá kell YiOWR]WDWQLD��RO\DQ�YDOyViJRW�NHOO�WHUHPWHQLH��DPHO\�PLQGHQ�LG NUH�IHQQPDUDG��Önfenntartóvá kell válnia. Ha kevesebbel megelégedne, nem lehetne tökéletes a menekülés.��Így hát ott ült a végtelen sötétségben és küszködött a problémával. Nem

YROW�VHP�yUD��VHP�QDSWiU��KRJ\�JRQGRODWDL�WDUWDOPiW�PpUMH��6HPPLO\HQ�N�OV �DGDWWDO� QHP� V]iPROKDWRWW�� 6HPPL� VHP� OpWH]HWW�� VHPPL�� FVXSiQ� WHUHPW �DJ\iQDN�VHUpQ\�P N|GpVH��

És egy alapelv: nincs megoldhatatlan probléma. Végül megtalálta. A menekülést jelentette az örökös éjszakából. Élményeket, társakat, kalandokat EL]WRVtWRWW�� V]HOOHPL� HU NLIHMWpVW�� V]yUDNR]iVW�� PHOHJHW�� V]HUHWHWHW�� KDQJRN�zsongását, kezek érintését.�

A terv egyáltalán nem YROW� HJ\V]HU �� V W� DQQ\LUD� ERQ\ROXOW� YROW�� KHJ\�YpJWHOHQ� LG N|Q� iW� GDFROKDWRWW� D� PHJROGiVVDO�� ,O\HQQHN� NHOOHWW� OHQQLH�� KRJ\�tartós legyen. A nemkívánatos másik változat azonnali visszatérést jelentett a csendhez és a keserves sötétséghez.�

Kidolgozása rengeteg munkába került. Millió és millió szempontot vett figyelembe összes ellentétes kölcsönhatásaikkal együtt. Mikor ezzel HONpV]�OW�� QHNLNH]GKHWHWW� D� N|YHWNH] �PLOOLyNQDN��eV� tJ\� WRYiEE� ���� WRYiEE� ����tovább. Hatalmas álmot teremtett, végtelen bonyolult birRGDOPDW�� DPHO\QHN�PLQGHQ� UpV]OHWpW�DSUyOpNRVDQ�NLGROJR]WD��D� OHJXWROVy�SRQWRW�pV�YHVV] W�VHP�felejtve ki. Alkotásában újra élni fog, de másképpen, nem önmagaként. Fel fogja osztani magát számtalan részre, változatos alakok és formák töméntelen sokaságára, amelyek mindegyikének meg kell vívnia harcát sajátos körülményeivel.�� � SHGLJ� NL� IRJMD� pOH]QL� D� N�]GHOPHW� D]� HOYLVHOKHW VpJ� KDWiUiLJ�� |QPDJiW�

HOIHOHMWYH�� EHO OH� V]DNDGW� UpV]HLW� V]|UQ\ � WXGDWODQViJJDO� V~MWMD� PDMG�� KRJ\�mindent újra kelljen tanulniuk. EllentpWHW�V]tW�N|]W�N��PHJV]DEYD�D]�DODSYHW �játékszabályokat. Azokat, akik a szabályokat felismerik, jóknak fogják nevezni, azokat pedig, akik ezt nem teszik, rosszaknak bélyegzik majd. így YpJ�QpON�OLYp�YiOQDN�D]�HOOHQWpWHN�D�QDJ\�DODSYHW �HOOHQWpWHQ�EHO�O���+D� D]XWiQ�PLQGH]� HONpV]�O�� ~J\� WHUYH]WH�� WHOMHVHQ� IHOROGyGLN�� PHJV] QLN��

csupán a valóság megnyilvánulásainak elképzelhetetlen sokaságaként létezik tovább. S akkor részeinek meg kell küzdeniük az újraegyesülésért, vissza kell találniuk hozzá.��0LQGHQHNHO WW� D]RQEDQ�PHJ� NHOO� D]� iOPRW� YDOyVtWDQL�� 0LFVRGD� QDJ\V]HU �

IHODGDW��(OM|WW�D]�LG ��.H]G GMpN�D�NtVpUOHW���(O UHKDMROW��WHNLQWHWH�D�V|WpWVpJEH�PpO\HGW�pV�V]yOW��Ä/HJ\HQ�YLOiJRVViJ���eV�O Q�YLOiJRVViJ������3RXO�$QGHUVRQ��(ford.: Avarossy Éva)��$�OHJKRVV]DEE�XWD]iV����$PLNRU� HO V]|U� KDOORWWXQN� D]� pJL� KDMyUyO�� HJ\� V]LJHWHQ� WDUWy]NRGWXQN��

DPHO\QHN� QHYH� � már amennyire a montaliriek nyelve egy ilyen barbár szót egyáltalán képes volt kiejteni � Yarzik volt. Jó egy évvel azután történt ez, hogy az Arany Szöcske kifutott Lavre Townból, és megítélésünk szerint a világ körüli út felét már megtette. Szegény kis hajónk fenekét úgy ellepte a növényzet és a csigák, hogy teljes vitorlázattal is alig vonszolta magát. Ami ivóvíz még lötyögött a hordók fenekén, zölddé és nyúlóssá vált, kétszersültünkben nyüzsögtek a kukacok, legénységünk egyes tagjain skorbuttünetek mutatkoztak.��� Ha kockázatos, ha nem � döntött Rovic kapitány �, partra kell szállnunk

YDODKRO����6]HPpEHQ�LVPHU V�IpQ\�OREEDQW��0HJG|U]V|OWH�Y|U|VHV�V]DNiOOiW����

ÒJ\LV� UpJHQ�pUGHNO GW�QN�XWROMiUD�D]�$UDQ\YiURV� IHO O��7DOiQ�H]�DONDORPPDO�megtudjuk, létezik�e egyáltalán?�

Az irányt a félelmetes óriásbolygó mutatta az égen, amely egyre PDJDVDEEUD� HPHONHGHWW� D� KRUL]RQWRQ�� $PLQW� Q\XJDWDEEUD� MXWRWWXQN�� RO\DQ�elhagyatott vizekre kerültünk, hogy ismét a lázadás jelei kezdtek mutatkozni. Szívem mélyén nem is tudtam kárhoztatni a legénységet. Képzeljék el, uraim, nap mint nap mást sem látni, csupán a tenger kékjét, a fehér habokat, IHOK WRUQ\RNDW�D�WUySXVL�pJEROWRQ��PiVW�VHP�KDOODQL��FVXSiQ�D�V]pO�]~JiViW��D�hullámok mormolását, a hajógerendák roppanását, éjszakánként pedig, DPLNRU� HJ\�HJ\� WHQJHUL�V]|UQ\�GXJMD�NL�D� IHMpW�D�Yt]E O�� ORFFVDQy�V]|UFV|J �]DMRNDW�� 0LQGH]� |QPDJiEDQ� LV� HOpJ� UHWWHQHWHV� YROW� D]� HJ\V]HU �tengerészlelkeknek, akik írástudatlan elmaradottságukban még ott tartottak, hogy a világ lapos. Ehhez járult még az örökké az orrvitorla árboca felett I�JJ � pV� HPHONHG � 7DPEXU�� DPHO\U O� PLQGHQNL� OiWKDWWD�� KRJ\� DONDOPDVLQW�éppen ez alatt a fortyogó valami alatt kell elhajóznunk ..., és ugyan mi tartja a helyén? �� HUU O� VXWWRJWDN� D� KDMyVRN� D� OHJpQ\VpJL� V]iOOiVRQ��0L� OHV]�� KD� HJ\�haragvó isten ránk zúdítja?�

Így aztán küldöttség kereste fel Rovic kapitányt. Nagyon félénknek és tisztelettudóknak hatottak ezek a nyers, nagydarab férfiak, ahogy arra kérték a kapitányt, forduljunk vissza. Lent azonban egyetlen tömegben ott álltak bajtársaik, izmos, napbarnított testükön megfeszültek viharvert rongyaik, PDUNXNEDQ� W U|NHW� YDJ\� SiQ\YDU|J]tW � pNHNHW� V]RURQJDWWDN�� 1HN�QN��tiszteknek, akik ott álltunk a kapitányi hídon, kardunk és pisztolyaink voltak, ez igaz. De mindössze hatan voltunk, beleértve azt a megszeppent gyereket is, aki én voltam, és az agg csillagjóst, Froadot, akinek talárja és hófehér szakálla tiszteletet ébresztett ugyan, de a harcban vajmi kevés hasznát vettük YROQD���0LXWiQ�D]�HPEHUHN�V]yV]yOyMD�HO DGWD�N|YHWHOpV�NHW��5RYLF�VRNiLJ�QpPiQ�

állt. A csend egyre mélyült, végül már csak a szél vijjogott a vitorlák kötélzetén, s messze, a világ peremén szikrázott az óceán. Kapitányunk SRPSiVDQ� IHVWHWW��PHUW� DPLNRU�pUWHV�OW� D� N�OG|WWVpJ�pUNH]pVpU O�� EtERUV]tQ �nadrágját és harang szabású lábravalóját öltötte fel: sisakja és mellvértje tükörfényesen ragyogott. A vDNtWy� IpP� IHMYpG Q� pNHVNHG � WROODN� PLQGHQ�mozdulatára meglibbentek, ujjain a briliánsok tüze élesen villant össze a NDUGMD� PDUNRODWiW� GtV]tW � UXELQRN� PHOHJ� FVLOORJiViYDO�� 'H� DPLNRU� YpJ�O� LV�PHJV]yODOW�� PpJVHP� D� .LUiO\Q � ORYDJMD�� KDQHP� D]� HJ\NRUL� $QGD\�vidéNL�halászfiú kezdett beszélni.����1RFVDN��IL~N��KiW�YLVV]DIRUGXOMXQN"�0LNRU�LO\HQ�QDFFHU �V]HO�QN�YDQ��LO\HQ�

melegen süt a nap és a világ felét már megkerültük? Mennyire mások vagytok ti, mint apáitok voltak! Hát nem ismeritek a legendát, hogy régen PLQGHQnek az ember parancsot, és éppen egy lusta anday�béli vót az oka, hogy most az embernek dógozni kell? Mer' tuggyátok, az még nem lett vóna baj, hogy azt parancsóta a fejszéjének, döntse le a fát, és a YHVV] Q\DOiERNQDN��KRJ\�VLHVVHQHN�KD]D��GH�DPLNRU�D]WiQ még azt is akarta, KRJ\� YLJ\pN� W� PDJiW� LV�� DNNRU� D]� ,VWHQ� PHJKDUDJXGRWW�� pV� HYHWWH� D]�HPEHUW � D� KDWDOPDW�� +DQHP�� KRJ\� YDODPLYHO� D]pU� NiUSyWROMD� NHW�� ,VWHQ�PLQGHQ� DQGD\�bélinek tengerészszerencsét, játékosszerencsét és szerelmi szerencsét adott. Hát mi kéne nektek még több, fiaim?�

A szószóló elbátortalanodva tördelni kezdte kezét, elvörösödött, tekintetét a fedélzet deszkáira szegezte és valami olyasmit dadogott, hogy mindannyian

nyomorultul elpusztulunk ... éhen halunk, szomján veszünk, ez a rettenetHV�KROG� |VV]H]~]� EHQQ�QNHW�� OHKDMy]XQN� D� YLOiJ� V]pOpU O���� D]� $UDQ\� 6]|FVNH�messzebb jutott, mint bármely hajó valaha is az Ember Bukása óta, és ha azonnal visszafordulnánk, hírnevünk örökké fennmaradna ...��� És meg tudod�e enni azt a hírnevet, Étien? ��Nérdezte Rovic, változatlanul

szelíden mosolyogva. � Vót részünk harcokban, viharokban, ördögi forgatag kapott a hátára; hanem nyomát se láttuk az Aranyvárosnak, pedig jó' tugy�J\XN�� LWW� N � YDODKR� OHQQL�� UHQJHWHJ� NLQFFVHO�� DPL� PLQG� D]� HOV � PHUpV]�vállalkozyp� OHV]��DNL�NLIRVV]D��0LW � V]iOOW� D]� LQDWRNED�D�EiWRUViJ�� HPEHUHN"�Hát nem simán hajókázunk? Ugyan mit szónának az idegenek? Hogy YLJ\RURJQiQDN� D]RN� D� SLPDV]� VDWKD\QL� ORYDJRN�� D]� (UG YLGpN� PRFVNRV�kalmárai, ha visszafordúnánk � és nemcsak rajtunk, egész 0RQWDOLUHQ���ËJ\� D]WiQ� PHJIRJWD� NHW�� &VXSiQ� HJ\HWOHQHJ\V]HU� Q\~OW� D� NDUGMiKR]��

V]yUDNR]RWWDQ� IpOLJ� NLK~]YD� D� K�YHO\pE O�� DPLNRU� DUUyO� EHV]pOW�� KRJ\DQ�vészeltük át a hurrikánt Xingu után. Az emberek azonban emlékeztek az ezt N|YHW �Oi]DGiVUD�LV��pV�DUUD��Kogyan nyársalt fel ugyanez a penge három állig felfegyverzett tengerészt, akik egyszerre támadtak a kapitányra. Közvetlen tájszólásos beszédmodora értésükre adta, hogy ami elmúlt, elfelejtette ��IHOWpYH��KRJ\� N�QHP�LGp]LN�HPOpNH]HWpEH��7UiJiU�V]DYDNNDO�W zdelt célzásai D� IHOIHGH]HQG � SRJiQ\� W|U]VHNQpO� YiUKDWy� EXMD� V]yUDNR]iVRNUD�� D�kincslegendák felemlegetése, hivatkozás tengerész�önérzetükre és a montaliri becsületre, lecsillapította félelmüket. Végül, amikor már látta, hogy megtörtek, hirtelen abbahagyta a közvetlen hangot. Büszke tartásban húzta ki magát a kapitányi hídon, lángoló sisakján lengtek a tollak, felette a montaliri ORERJy� YLKDURNEDQ� IDNXOW� V]tQHLW� ORERJWDWWD� D� V]pO�� pV� PRVW� PiU� D� .LUiO\Q �lovagjának hangja zengett: � Most tehát tudjátok, hogy nem szándékozom YLVV]DIRUGXOQL�� DPtJ� YLOiJXQNDW�PHJ� QHP� NHU�OW�N� pV� HOYLKHWM�N� IHOVpJpQHN�az ajándékot, amelyet csak mi adhatunk neki. Ez pedig se néni arany, se nem UDEV]ROJiN��PpJ�FVDN�QHP� LV� WiYROL�YLGpNHN� IHOIHGH]pVH�� DPLW�.LUiO\Q QN�pV�D]� � WLV]WHOHtre méltó Kereskedelmi Kalandor Társasága olyannyira óhajtanak. Nem! Az ajándék, amelyet azon a napon, amikor hajónk ismét /DYUH� NLN|W MpEHQ� SLKHQ� PDMG�� iWQ\~MWXQN� IHOVpJpQHN�� VLNHU� OHV]�� KRJ\�RO\DVYDODPLW� YLWW�QN� YpJKH]�� DPLUH� HO WW�QN� HPEHU� D� YLOiJRQ� PpJ� QHP�YiOODONR]RWW��pV�PLQGH]W�D]� �GLFV VpJpUH�WHWW�N��

Egy ideig még mozdulatlanul állt a tenger neszeivel terhes némaságban. Aztán nyugodt hangon megszólalt: ��2V]ROM�� � sarkon fordult és visszament kabinjába, így aztán folytattuk utunkat néhány napon át, a legénység OHJ\ ]|WWHQ�� GH� HJpV]HQ� My� KDQJXODWEDQ�� D� WLV]WHN� SHGLJ� JRQGRVDQ� HOUHMWYH�NpWVpJHLNHW��1HNHP� UHQJHWHJ�GROJRP�YROW�� QHP�DQQ\LUD� tUQRNL� WHHQG LPPHO��amiért fizettek, vagy a kapitány feladatainak tanulmányozásával, amiért a KDMyUD� V]HJ GWHP� �� PLndez már nemigen jelentett elfoglaltságot ��� KDQHP�azzal, hogy Froadnak, az asztrológusnak segédkeztem. Számára édeskeveset jelentett, hogy éppen süllyedünk�e vagy békésen vitorlázunk; már így is jóval többet élt a szokásosnál. Egész más dolog volt azonban�~MDEE� LVPHUHWHNHW� V]HUH]QL� D]� pJEROWUyO�� DPLUH� LWW� QDJ\V]HU � DONDOPD� Q\tOW��Éjszakánként, amint a csillagözön fényében ott álldogált a fedélzeten a kvadránst, az asztrolábiumot és a teleszkópot tanulmányozva, olyan volt, mint valamelyik jégcsap�szakállú szent a provieni székesegyház mozaikablakain.��� Nézd csak, Zhean. � Hosszú, vékony ujjai a csillogva fodrozódó óceán és

a bíbor láthatár fölé mutattak, túl néhány bátortalanul pislogó csillagon,

Tambur irányába. A hatalmas bolygó éjféltájban teli fényében tündökölt, betöltve az égbolt hét foknyi szeletét, amelyre, mint halovány türkiz�zöld falra, D]�HO WWH�PR]Jy�V|WpW� WHVW�V]HV]pO\HV�IROWRNDW�UDM]ROW��6]HQWMiQRV�ERJiUV]HU �KROGMiW� PL� 6LHWWQHN� QHYH]W�N�� 0RVW� D]� yULiV� NRURQJMiQDN� KRPiO\ED� YHV] �peremén ragyogott. A Balant a mi világunkban ritkán bukkant a horizont fölé, alacsonyan járt; itt azonban magasan állt az égen. Vékony sarlója látszott csupán, korongjának többi részét eltakarta a ragyogó Tambur.����)LJ\HOG�FVDN�� magyarázta Froad �, semmi kétség, látható, hogyan forog

tengelye körül, még azt is látni, hogy légkörét viharok dúlják. 7DPEXU� QHP�homályos, félelmetes OHJHQGD�W|EEp��QHP�LV�LMHV]W �MHOHQVpJ��DPHO\�D]W�MHO]L��hogy ismeretlen vizekre tévedtünk; Tambur valósággá vált.�

Ugyanolyan világ, akár a mienk. Mérhetetlenül nagyobb persze, de szintén csak egy gömb a térben, amely körül a mi világunk kering, miközben áOODQGyDQ� XJ\DQD]W� D� IpOJ|PEMpW� IRUGtWMD� XUDONRGyMD� IHOp�� VHLQN� VHMWpVHL�GLDGDOPDVDQ�EHLJD]ROyGWDN��1HP�FVXSiQ�DEEDQ��KRJ\�YLOiJXQN�J|PE|O\ ��H]�PLQGHQNL� V]iPiUD� PDJiWyO� pUWHW G � ���� KDQHP� DEEDQ�� KRJ\� HJ\� QDJ\REE�központ körül keringünk, amely viszont éves pályát ír le a nap körül. De hát DNNRU�PHNNRUD�OHKHW�D�1DS"���� $� 6LHWW� pV� D� %DODQW� D� 7DPEXU� EHOV � KROGMDL� � ismételtem, küszködve a

QHKH]HQ� pUWKHW � IRJDOPDNNDO�� � A Vieng, a Darou és a többi holdak, amelyeket otthon általában látni lehet, olyan pályán mozRJQDN�� DPHO\� D�PL�világunkon kívül esik. Ezt értem. De mi tartja az egészet?�����$]W� QHP� WXGRP��7DOiQ�D� FVLOODJRNDW�PDJiED� IRJODOy� NULVWiO\J|PE�EHOV �

Q\RPiVD��7DOiQ�XJ\DQD]�D�Q\RPiV��DPHO\�D�0HQQ\E O�YDOy�OH]XKDQiV�LGHMpQ�az emberiséget a földre kényszerítHWWH��

Az éjszaka kellemes melege ellenére megborzongtam, mintha téli csillagok néztek volna le rám.���� $NNRU� � szinte csak sóhajtottam �� OHKHW�� KRJ\� HPEHUHN� YDQQDN� ���� D�

Sietten, a Balanton, a Viengen ... talán még a Tamburon is.��� Ki tudhatná? Még sok ePEHU|OW � WHOLN� HO� DGGLJ�� PtJ� PHJWXGMXN�� eV�

PLFVRGD�HPEHU|OW N��$GM�KiOiW�D�-yLVWHQQHN��=KHDQ��KRJ\�H�NRUV]DN�KDMQDOiQ�születhettél.�

Froad ismét méréseinek szentelte figyelmét. Unalmas dolog, gondolták a többi tisztek; én azonban ekkorra már eleget tanultaP� D� PDWHPDWLNDL�WXGRPiQ\RNEyO�DKKR]��KRJ\�PHJpUWVHP��H]HNE O�D�YpJ�QpON�OL� WiEOi]DWRNEyO�kiderülhet a Föld, a Tambur, a Nap, a holdak, a csillagok valódi nagysága, ~WMXN�D]� UEHQ�pV�D�3DUDGLFVRPED�YH]HW �~W�� ËJ\�KiW�D]�HJ\V]HU �PDWUy]RN��DNLN� DKiQ\V]RU� P V]HUHLQN� PHOOHWW� HOPHQWHN�� E Y|V� LJpNHW� PRUPROWDN� pV�|UG|J ] � MHOHNHW� UDM]ROWDN� D� OHYHJ EH�� WDOiQ� N|]HOHEE� MiUWDN� D]� LJD]ViJKR]��PLQW�5RYLF�~ULHPEHUHL��)URDG�YDOyEDQ�KDWDOPDV�HUHM �YDUi]VODWWDO�IRJODONR]RWW��

Végre ismét zöld növényeket láttunk lebegni a vízen, madarak repültek a OHYHJ EHQ��WRUQ\RVXOy�IHOK JRPRO\RN�~V]WDN�D]�pJHQ��PLQGH]�SDUW�N|]HOVpJpW�jelezte. Három nap múlva egy szigethez értünk. Zöldje szinte harsogott. A KXOOiPYHUpV�� DPHO\� VRNNDO� HU VHEE� YROW� LWW�� PLQW� D� PL� IpOWHNpQNHQ�� PDJDV�V]LUWHNHQ� tört meg, fehér habcsomók repkedtek, majd az ár dörögve hullott YLVV]D� D� PpO\EH�� ÏYDWRVDQ� N|]HOHGW�QN�� NLN|W KHO\HW� NHUHVYH�� PLN|]EHQ�W�]pUHLQN� D]� iJ\~� PHOOHWW� iOOWDN�� pJ � IiNO\iMXNDW� NpV]HQOpWEHQ� WDUWYD�� 0HUW�nemcsak az ismeretlen áramlatokra és zátonyokra kellett ügyelnünk �� H]HN�megszokott veszélyek voltak �, de a múltban volt példa arra is, hogy kenus kannibálokkal kellett megütköznünk. Különösen a napfogyatkozásoktól

tartottunk. Képzeljék el, nemes urak, hogy azon a féltekén a nap minden huszonnégy órában egyszer a Tambur mögé kerül. Azon a hosszúsági fokon H]� D� GpOXWiQL� LG V]DN� N|]HSH� WiMiQ� iOO� EH� pV� D� PDMG� Wt]� SHUFHQ� iW� WDUW��)pOHOPHWHV�OiWYiQ\��D�I ERO\Jy�� mert Froad most már így nevezte, hasonlóan a Diellhez vagy a Cointhoz, miáltal saját világunk puszta mellékbolygóvá ]VXJRURGRWW� � izzóvörösen szegélyezett fekete koronggá vált az egyszeriben csillagokkal borított égbolton. A tengeren hideg szél söpört végig s mintha PpJ� D� KXOOiPYHUpV� LV� PHJMXKiV]RGRWW� YROQD�� ÈP� RO\DQ� QHPW|U G|P� D]�emberi lélek, hogy zavartalanul folytattuk munkánkat, legfeljebb rövid fohászt UHEHJYH� D� QDS� HOW QWHNRU�� W|EEHW� JRQGROYD� D� KDMyW|UpV� IHQ\HJHW �OHKHW VpJpUH��PLQW�,VWHQ�GLFV VpJpUH��

Oly ragyogó a Tambur fénye, hogy éjszaka is folytattuk a sziget PHJNHU�OpVpW�� 1DSNHOWpW O� napkeltéig, tizenkét halálosan hosszú órán át kúszott az Arany Szöcske csigalassúsággal a szirtek mentén. Másodszor állt D� QDS� GHOHO MpQ�� DPLNRU� 5RYLF� NDSLWiQ\� V]tYyV� W�UHOPH� LJD]ROiVW� Q\HUW�� $�sziklák közötti nyílás mögött hosszúkás öböl tárult ki. MocsarDV� SDUWMDLQ� D�sósvízi fák elárulták, hogy bár dagály idején magasra szökik a víz az öbölben, PpJVHP� D� WHQJHUpV]HN� iOWDO� DQQ\LUD� UHWWHJHWW� FVDSGiN� HJ\LNpU O� YDQ� V]y��Mivel a szél szembe fújt, behúztuk a vitorlákat, leeresztettük a csónakokat, és HYH]YH� YRQWattuk be hajónkat. Veszélyes pillanatok voltak, különösen mivel az öböl partján települést fedeztünk fel.���� 1HP� NHOOHQH� LQNiEE� YiUDNR]QXQN�� XUDP�� DPtJ� N� M|QQHN� KR]]iQN"� ��

kockáztattam meg a megjegyzést.�Rovic a korláton át nagyot köpött a vízbe.����0HJJ\ ] GpVHP��KRJ\�VRKDVHP�V]DEDG�KDER]iVW�PXWDWQL���PRQGWD����KD�

egy kenus csapat megtámadna bennünket, kartáccsal végigvágunk rajtuk, DPL� EL]RQ\iUD� HOLMHV]WL� NHW�� ÒJ\� YpOHP�� KD� PLQGMiUW� NH]GHWW O� OiWMiN�� KRJ\�QHP�IpO�QN�W O�N��NpV EE�NHYpVEp�NHOO�iUXOiVWyO� hátbatámadástól tartanunk.�,JD]D�OHWW���$� NpV EELHN� IRO\DPiQ� PHJWXGWXN�� KRJ\� HJ\� NLWHUMHGW� V]LJHWYLOiJ� NHOHWL�

végéhez érkeztünk. A szigetlakók tapasztalt tengerjárók voltak, figyelembe YpYH�� KRJ\� FVXSiQ� N�OV WiPDV]RV�� IDW|U]VE O� YiMW� FVyQDNRQ� KDMy]WDN�� $�csónakok hosszúsága azonban gyakran a száz lábat is elérte. Negyven HYH] VpYHO��YDJ\�KiURP�KiQFVYLWRUOiM~�iUERFiYDO�H]�D]�DONRWPiQ\�PDMGQHP�lépést tartott hajónk legnagyobb sebességével, amellett fordulékonyabb volt. A rakománynak azonban nagyon kevés hely jutott és ez korlátozta a PHJWHKHW �XWDN�WiYROViJiW��$QQDN� HOOHQpUH�� KRJ\� QiGIHGHOHV� IDKi]DNEDQ� ODNWDN� pV� N V]HUV]iPRNDW�

használtak, a bennszülöttek nem voltak primitívek. Állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak; papjaik saját ábécéjüket használták. .HOOHPHV��ILJ\HOHPUH� PpOWy� OiWYiQ\W� Q\~MWRWWDN�� 0DJDV�� pOHWHU V� HPEHUHN� YROWDN��YDODPLYHO� V|WpWHEEHN��PLQW�PL� pV� NHYHVHEE� V] U]HWWHO��ÈOWDOiEDQ�PH]WHOHQ�O�jártak, de jól hatottak kezdetleges ruhadarabjaikba burkolva, toll� és kagylódíszeikkel felékesítve is. Laza birodalmat alakítottak ki a V]LJHWYLOiJEDQ�� OHURKDQWDN� WiYRODEE�� pV]DNUD� IHNY � V]LJHWHNHW� pV� pOpQN�kereskedelmet folytattak egymás közt is. Népüket hisagaziaknak nevezték és általunk találomra kiválasztott sziget Yarzik volt. Mindezt lassanként tanXOWXN�meg, amikor már valamennyire beszéltük a nyelvüket. Jó néhány hetet töltöttünk ebben a városban. A sziget hercege, Guzan szívélyesen üdvözölt EHQQ�QNHW��HOOiWRWW� pOHOPLV]HUUHO��V]iOOiVVDO� pV�KD�NpUW�N�� VHJtW � NH]HNNHO� LV��

0L� D� PDJXQN� UpV]pU O� �YHJWiUgyakkal, számos vég Wondish�vászonnal és KDVRQOy� FLNNHNNHO� |UYHQGH]WHWW�N� PHJ� NHW�� 0pJLV� YROWDN� QHKp]VpJHLQN��Mivel a dagályszint felett a partok túl mocsarasak voltak ahhoz, hogy a miénkhez hasonló nehéz hajó kiköthessen, szárazdokkot kellett építenünk. Sokan valami ismeretlen betegséget kaptak, mind hamarosan felépült ugyan, de ez is tartóztatott bennünket.�� Mégis úgy gondolom, hogy bajaink végül áldást hoznak ránk �� PRQGWD�

nekem Rovic egyik éjjel. Attól kezdve ugyanis, hogy megbizonyosodott róla, KRJ\�nem fecsegem el amit mond, szokásává vált, hogy gondolatait közölje velem. A kapitány mindig magányos lény; és Rovic, az egykori halászlegény, NDOy]��PDJD�NpSH]WH�QDYLJiWRU��D�VDWKD\QL�1DJ\�)ORWWD�OHJ\ ] MH��DNLW�PDJD�D�.LUiO\Q � �W|WW� ORYDJJi�� YDOyV]tQ OHJ� QHKH]HEEHQ� YLVHOWH� HO� D� UDQJMD�megkövetelte zárkózottságot, mint egy született úriember.��&VHQGEHQ�YiUDNR]WDP�D�I NXQ\KyEDQ��DPLW�D�EHQQV]�O|WWHN�D�NDSLWiQ\QDN�

DGWDN��$�]VtUN OiPSD�LPERO\Jy�IpQ\H�HPEHUIHOHWWLYp�QDJ\tWRWWD�D]�iUQ\DNDW��D�nádfedélen valami kaparászott. Dobszót véltem hallani, énekszót és dobogó OiEDN� ]DMiW� YDODPLO\HQ� iOGR]DWL� W ]� N|U�O�� 0RQWDOLU� K Y|V� GRPEMDL� YDOyEDQ�QDJ\RQ�WiYROLQDN�W QWHN���5RYLF� L]PRV� DODNMD� HOQ\~OW� D� V]pNEHQ�� D� K VpJEHQ� FVXSiQ� D� GHUHNiUD�

FVDYDUW�WHQJHUpV]NHQG �IHGWH�WHVWét. A széket a hajóból hozatta a kunyhóba.��� Mert látod, fiam �� IRO\WDWWD� �, más körülmények között pusztán annyi

NDSFVRODWRW�DODNtWRWWXQN�YROQD�NL��KRJ\�D]�DUDQ\�XWiQ�pUGHNO GKHVV�QN��1R�My��lehet, hogy néhány útbaigazítást is kértünk volna továbbutazásuQNKR]��Mindent összevetve azonban nemigen hallottunk volna egyebet a régi mesénél � „bizony, idegen uraságok, van valahol egy ország, ahol az utakat is arannyal kövezik ... vagy százmérföldnyire nyugatra" � vagy valami hasonlót, FVDN� KRJ\�PHJV]DEDGXOMDQDN� W O�QN��PL"� 'H� KRJ\� WRYiEE� LWW� WDUWy]NRGWXQN��részletesebben kikérdeztem a herceget és bálványimádó papjait. Olyan óvatos voltam, amikor azt kérdezték, hogy honnan jövünk és mennyit tudunk, KRJ\� NLNRWW\DQWRWWDN� YDODPLW�� DPLW� N�O|QEHQ� YDOyV]tQ OHJ� D� NtQSDGRQ� VHP�OHKHWHWW�YROQD�NLV]HGQL�EHO O�N��� Az Arany város? � kiáltottam fel.��� Pszt! Nem akarom, hogy a legénység lázba jöjjön és kicsússzék a

NH]HPE O��0pJ�QHP�� Cserzett, sasorrú tengerészábrázata egészen belesápadt a megfeszített

töprengésbe.����� 0LQGLJ� azt hittem, hogy ez a város csak a dajkamesék ben létezik ��

PRQGWD���0HJG|EEHQpVHP�YDOyV]tQ OHJ�NL�OW�D]�DUFRPUD��PHUW�D�NDSLWiQ\�YLJ\RUJRWW�

és folytatta.��� Hasznos dajkamese. Mint egy mágnes, úgy vonz bennünket körül a

világon. ��-yNHGYH�U|JW|Q�HO�LV�W Qt. Arcára megint olyan kifejezés ült ki, amely emlékeztetett Froadéra, amikor az eget vizsgálja.��� Hát persze, én is szeretnék aranyat. De ha egy szemet sem találunk

egész úton, engem az sem zavar. Majd hazafelé elfogok néhány eráliai vagy sathayni hajót és abból kifizetem az utazást. Isten a tanúm, Zhean, hogy akkor ott a kapitányi hídon igazat mondtam: ez az utazás önmaga a cél; ezt DNDURP�iWQ\~MWDQL�2GHOD�NLUiO\Q QHN��DNLW O�D�ORYDJJi�DYDWiV�FVyNMiW�NDSWDP�HJ\NRU��

Kiszakítva magát ábrándjaiból, nyers hangon folytatta: � Miután elhitettem Guzan herceggel, hogy lényegében mindent tudok, elmondta, hogy a KLVDJD]L�ELURGDORP�I V]igetén van valami, amire még gondolni is alig merek. $]�LVWHQHN�KDMyMD��PRQGWD�*X]DQ��pV�HJ\�pO � LVWHQ��DNL�HJ\NRU�D�FVLOODJRNEyO�pUNH]HWW�� (QQ\LW� EiUPHO\� EHQQV]�O|WW O� PHJWXGKDWV]�� $� WLWRN�� DPHO\HW� D]�HO NHO EEHNQHN� WDUWDQDN� IHQQ� D]�� KRJ\� PLQGH]� QHP� OHJHQGD�� YDJ\�szóbeszéd, hanem a való igazság. Legalábbis Guzan szerint. Nem tudom, mit gondoljak. De... elvitt egy szent barlangba és megmutatott egy tárgyat, DPHO\� D� KDMyUyO� V]iUPD]LN�� 9DODPLIpOH� yUDP � YROW�� ~J\� KLV]HP�� +RJ\�SRQWRVDQ�PLFVRGD�� QHP� WXGRP��2O\DQ� FVLOORJy� H]�VW|V� IpPE O� YROW�� DPLO\HW�még sosem láttam. A pap felszólított, hogy törjem el. A fém nem volt nehéz, vékonynak kellett lennie, de kicsorbította a kardomat, a szikladarab, amivel �W|WWHP�� V]LOiQNRNUD� KDVDGW� pV� D� J\pPiQWJ\ U PPHO� QHP� WXGWDP�PHJNDUFROQL��

Gyors jeleket rajzoltam a Gonosz ellen. Hideg futott végig a gerincemen, a E U|P|Q��D�WDUNyPRQ��PtJ�WHW W O� WDOSLJ�ERU]RQJDQL�NH]GWHP��$�GRERN�HJ\UH�SHUHJWHN� D� G]VXQJHO� V|WpWMpEHQ�� D� Yt]� KLJDQ\NpQW� FVLOORJRWW� D� S|IIHV]NHG �Tambur alatt, és ez a bolygó minden délután elnyelte a napot! Ó, provieni KDUDQJ]~JiV�D�V]HOO MiUWD�DQGDYL�Y|OJ\HN�IHOHWW��

Mire az Arany Szöcske ismét útra kész lett, Rovicnak semmi fáradságába sem került engedélyt kapnia, hogy meglátogathassa a hisagazi uralkodót a I V]LJHWHQ�� $PL� D]W� LOOHWL�� QHKH]HEE� OHWW� YROQD� H]W� QHP� PHJWHQQLH�� (NNRUUD�ugyanis a kenuk már elvitték a hírünket a szigetbirodalom széltében�KRVV]iEDQ��pV�D]�HO NHO VpJHN�PLQGHQ�WW�DOLJ� YiUWiN��KRJ\� OiWKDVViN�D�NpN�V]HP � LGHJHQHNHW�� .LSLKHQWHQ� pV� HOpJHGHWWHQ� NLERQtakoztunk hát a napbarnított bennszülött szépségek karjai közül és hajóra szálltunk. Fel a horgonyt, fel a vitorlákat, nótáink visszhangja rajokban verte fel a tengeri madarakat, riadtan köröztek a part felett. Máris tengeren voltunk ismét. Ez DONDORPPDO� Níséretünk is akadt. Maga Guzan volt a révkalauz. A herceg MyNpS ��PDJDV��N|]pSNRU~� IpUIL�YROW��DNLW�QHP�FV~ItWRWW�HO� W~O]RWWDQ�D�QpSpQpO�V]RNiVRV� ]|OGV]tQ � WHWRYiOiV� VHP�� DPHO\� V U Q� GtV]tWHWWH� DUFiW� pV� WHVWpW��Számos fia közül néhány szintén velünk jött, gyékényeiket szétterítették a fedélzeten, harcosainak egy csoportja pedig kenukon követte hajónkat.�

Rovic behívatta Etient, a hajómestert kabinjába.��� Ügyes embernek ismerlek �� PRQGWD� QHNL�� � Gondoskodj róla, hogy a

legénység éber maradjon, a fegyvereket tartsák készenlétben, bármilyen EpNpVQHN�W QLN�LV�D�KDQJXODW���� Engede'mével, uram � a hajómester sebhelyes barna arcára kedvetlen

kifejezés ült ki �, úgy véli, hogy a bennszülöttek árulást terveznek?��� Ugyan ki tudná megmondani? �� IHOHOWH�5RYLF��–�+DQHP a legénységnek

egy szót se! Semmi gyakorlatuk a színlelésben. Ha rosszkedv vagy félelem KDUDSyG]LN� HO� N|]W�N�� D� EHQQV]�O|WWHN� PHJpU]LN� pV� N� LV� EL]RQ\WDODQQi�válnak, ami viszont megint a mieink hangulatát rontja, végül aztán legfeljebb Isten Leánya a megmondhatója, hogy mi történik. Csak arra ügyelj, DPHQQ\LUH�IHOW QpV�QpON�O�FVDN�WHKHWHG��KRJ\�D�IHJ\YHUHN�Np]QpO�OHJ\HQHN�pV�az emberek ne szóródjanak szét.�

Étien kihúzta magát, meghajolt és elhagyta a kapitány fülkéjét. Vettem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem Rovicot, mit forgat a fejében.���� (J\HO UH� VHPPLW� � válaszolta. � De én a markomban tartottam egy

V]HUNH]HWHW�� DPLO\HQU O� PpJ� D� 1DJ\� *LDLUL� .LN|]|VtW � VHP� iOPRGRWW�� pV�

N�O|QE|] � PHVpNHW� KDOOJDWWDP� YpJLJ� HJ\� KDMyUyO�� DPHO\� D]� pJE O� pUNH]HWW��EHQne egy istennel vagy prófétával. Guzan azt hiszi, hogy ennél jóval többet tudok, és abban reménykedik, hogy mi újabb, zavaró elemet jelenthetünk a dolgok egyensúlyában, amit felhasználhat saját céljai érdekében. Nem véletlenül hozta magával a harcosokat. RpV]HPU O����LJ\HNV]HP�PLQpO�W|EEHW�megtudni a dologról.�

Egy ideig csendben ült dolgozóasztalánál, és figyelmesen bámult egy napsugarat, amely a hajó ringását követve fel�alá táncolt a faburkolaton. Végül hozzátette:��� Írásos hagyományok szerint a bukás eO WW�D]�HPEHUHN�D�FVLOODJRNRQ�pOWHN��

Az utolsó egy�két generáció asztrológusai azt állították, hogy a bolygók ugyanolyan égitestek, mint ez a föld. Egy paradicsombeli utazó ...�

Zúgott a fejem, amikor elhagytam a kabint.� A szigetek közti szorosokon át könn\ � XWXQN� YROW�� 1pKiQ\� QDS� P~OYD�

HOpUW�N� D� I V]LJHWHW�� 8ODV�Erkilát. Körülbelül száz mérföldnyi hosszú, legnagyobb szélessége negyven mérföld lehet. Meredek partjait zöld növényzet borítja, beljebb nagy hegységek emelkednek, amelyek fölé egy vulkáni kúp borXO��$�KLVDJD]LDN�NpW�LVWHQW�WLV]WHOQHN��D�Yt]�pV�D�W ]�LVWHQpW��pV�hitük szerint az utóbbi az Ulas�KHJ\HQ� ODNR]LN�� $PLNRU� PHJSLOODQWRWWDP� D�smaragd sziklák fölött a hófedte csúcsot, amelynek füstje sötét fátyolt vont az ég kékje elé, egy pillanatra én is átéreztem a pogányok áhítatát. A bennszülöttek közt a legszentebb cselekedet az Ulas lángoló kráterébe vetni magukat, és számos elaggott harcost visznek fel oda ünnepélyesen, hogy megtehesse. Asszonyoknak tilos a hegyre lépniük.�

Nikum, a királyi székhely, egy öböl bejáratánál terül el, hasonlóan ahhoz a faluhoz, ahol mi tartózkodtunk. De Nikum gazdag és nagy város, körülbelül akkora, mint Roann. A házak nagy része fából épült, nem pedig nádból; a város feletti szirten hatalmas bazalt�templom magaslik, mögötWH�gyümölcsösök, majd a dzsungel és a hegyek következnek. Olyan hatalmas fatörzsek állnak az itt lakók rendelkezésére, hogy szabályos dokkokat építettek, olyanokat, mint Lavreban �� F|O|S|N� pV� HJ\V]HU �� D]� iUDSiOO\DO�HJ\�WW�HPHONHG �V�OO\HG �KDMyKLGDN�KHO\Htt, amilyenekkel pedig világszerte a OHJW|EE� NLN|W EHQ� PHJHOpJHGQHN�� .�O|Q� PHJWLV]WHOpVNpSSHQ� N|]SRQWL�NLN|W KHO\HW�DMiQORWWDN�IHO�QHN�QN��5RYLF�D]RQEDQ�VDMQiONR]YD�OHPRQGRWW�UyOD��N|]|OYH�� KRJ\�KDMyQN� QHKH]HQ� NH]HOKHW � pV�H]pUW� D� NLN|W � OHJN�OV � SRQWMiQ�KRUJRQ\R]WXQN�OH�����2WW� N|]pSHQ� SRQWRVDQ� I|OpQN�PDJDVRGQD� D]� UWRURQ\� ��PRUPRJWD� FVDN�

nekem szánva. � És ha nem is tudnának ide az orrba behatolni, OiQG]VDKDMtWyLN� MyO� FpOR]QDN�� $� KDMyW� N|QQ\ � OHQQH�PHJN|]HOtWHQL�� pV� KR]]i�még egy csomó kenu is lenne köztünk és az öböl bejárata közt. Itt viszont alig néhány ember fel tudja tartóztatni a rakparton támadó ellenséget, amíg a többiek felkészülnek a gyors távozásra.����'H�KiW�WDUWDQXQN�NHOO�HJ\iOWDOiQ�YDODPLW O��NDSLWiQ\"�� kérdeztem.�Rovic bajusza végét rágcsálWD���� Nem tudom. Sok múlik azon, hogy

valójában mit hisznek saját isten�hajójukról..., meg azon is, hogy mi az igazság. De támadjon bár ellenünk a halál és a pokol maga, enélkül az LJD]ViJ�QpON�O�QHP�WpU�QN�YLVV]D�2GHOD�NLUiO\Q K|]��

Peregtek a dobok és magasra ugráltak a tolldíszes, lándzsás harcosok, DPLNRU� WLV]WMHLQN� SDUWUD� V]iOOWDN�� .LUiO\L� NLN|W SDOOyW� NpV]tWHWWHN� V]iPXNUD� D�dagályszintnél magasabban. (A közönséges városi népség ebben az

országban úszva közlekedik, ha a dagály eléri házuk küszöbét, ha SHGLJ�terhet is akarnak szállítani, azt gyékénycsónakban viszik át.) Kúszónövények és nádas berkek közepette feküdt a vastag fahasábokból épített palota, DPHO\QHN�I JHUHQGiLW�IDQWDV]WLNXV��IDUDJRWW�LVWHQILJXUiN�pNHVtWHWWpN���,VNLOLS�� D� KLVDJD]L� ELURGDORP� I SDS�XUDONRGyMD� LG V�� WHVWHV� IpUIL� YROW�� )HMpQ�

tolldísz lengett, öltözetét is tollakból állították össze, kezében emberi koponyával díszített faragott jogart tartott, arcát tetoválás ékesítette. Ahogy mozdulatlanul ült egy emelvényen, kellemes illatot árasztó fáklyák alatt, szinte nem is emberinek hatott. Fiai törökülésben lábához kuporodtak, mindkét ROGDOiQ� XGYDURQFRN� iOOWDN�� $� KRVV]~� IDODN� PHQWpQ� YpJLJ� WHVW U|N� VRUIDOD�húzódott. Nem ismerték a nálunk dívó merev vigyázzállást, de szép szál ILDWDOHPEHUHN� YRltak, pajzsuk és mellvértjük tengeri szörnyek pikkelyes E UpE O� NpV]�OW�� IHJ\YHU]HW�N� NRYDN � EiUGEyO� pV� REV]LGLiQ� GiUGiEyO� iOOW��amely ugyanolyan biztonsággal ölt, mintha vasból lett volna. Kopaszra nyírt IHM�N�PpJ�KDUFLDVDEE�N�OV W�N|OFV|Q]|WW��

Iskilip üGY|]|OW� EHQQ�QNHW�� IULVVtW NHW� KR]DWRWW� pV� D� SDG�� DPHO\HQ� KHOO\HO�NtQiOW��DOLJ�YROW�DODFVRQ\DEE�VDMiW�HPHOYpQ\pQpO��6]iPRV�pUGHNO GpVUH�YDOOy�kérdést tett fel. A messze kalandozó hisagaziak sok szigetet ismertek saját szigetországuk határain túl is. Beszéltek például egy országról, ahol sok vár van, Yurakadaknak nevezték, meg tudták mutatni,, milyen irányban fekszik, V W�QDJ\MiEyO� D]W� LV��KRJ\�PLO\HQ� WiYROViJUD�YDQ� W O�N�� MyOOHKHW� N|]�O�N�PpJ�senki sem jutott el odáig. Elbeszélésük alapján mi más lehetett vROQD�H]�D]�ország, mint Giair, amelyet Hanas Tolasson, a wondithi kalandor szárazföldi úton fedezett fel. Agyamban felvillant, hogy valóban körülhajózzuk a világot. &VDN�PLXWiQ�D�GLFV VpJ�N|GH�RV]ODQL�NH]GHWW�D� IHMHPEHQ�� ILJ\HOWHP� LVPpW�D�beszélgetésre.��� Ahogy Guzannak már mondottam � beszélt éppen Ro�YLF��, a másik dolog,

amely ide hozott bennünket, az a történet volt, amely szerint isten megáldott benneteket egy égi hajóval. Guzan be is bizonyította nekem, hogy mindez valóság.�

A termen moraj hullámzott végig. A hercegek megmerevedtek, az XGYDURQFRN� DUFD� NLLVPHUKHWHWOHQQp� YiOW�� PpJ� D� WHVW U|N� LV� PRFRURJQL� pV�VXWWRJQL�NH]GWHN��$�WiYROEyO��D�IDORQ�iW�KDOORWWDP�D�N|]HOHG �GDJiO\�]~JiViW��$PLNRU�,VNLOLS�PR]GXODWODQ��OiUYDV]HU �DUFFDO�PHJV]yODOW��KDQJMD�pOHVVé vált:��� Elfelejtetted volna, Guzan, hogy ezek a dolgok nem kerülhetnek

avatatlanok szeme elé?����1HP�IHOHMWHWWHP�HO��6]HQW�(PEHU���IHOHOWH�D�KHUFHJ��Ördögálarca alól veríték gyöngyözött, de ez nem a félelem verítéke volt. ��$�

kapitány azonban tudott rólD�� 1HPFVDN� �� HPEHUHL� LV���� OHJDOiEELV� ~J\�értettem ... még nem mindig értem tökéletesen, amit mond... tehát az emberei is beavatottak. Kérésük indokoltnak látszik, Szent Ember.�7HNLQWV�FVDN�D�FVRGiNUD��DPHO\HNHW�PDJXNNDO�KR]WDN��(]�D�NHPpQ\��IpQ\O �

N ��DPL�QHP�N ��PLQW�HEEHQ�D�W O�N�NDSRWW�KRVV]~�NpVEHQ�LV��QHP�KDVRQOtW�H�DKKR]� D]� DQ\DJKR]�� DPHO\E O� D� KDMy� pS�OW"� $� FV|YHN�� DPHO\HN� D� WiYROL�GROJRNDW�Np]]HO�pULQWKHW �N|]HOVpJEH�KR]]iN��PLQW�D]��DPLW�D�NDSLWiQ\�QHNHG�adott, ó Szent Ember, nem ugyanolyan�e, mint a KüldötW�PHVV]LUH�Qp] MH"��,VNLOLS�HO UHKDMROW��5RYLF�IHOp��-RJDUW�WDUWy�NH]H�RO\DQ�HU VHQ�UHPHJHWW��KRJ\�

D�NRSRQ\iED�HU VtWHWW�iOONDSRFV�|VV]HFVDWWDQW��

�� Talán maguk a csillagnépek tanítottak meg rá, hogyan csináld ezeket a GROJRNDW"�� rikácsolta. –�6RKDVHP�KLWtem volna ... A Küldött sohasem beszélt másokról...�

Rovic csillapítóan emelte fel kezeit.��� Ne olyan gyorsan, Szent Ember, nagyon kérlek ��PRQGWD�� ��1HP� WXGMXN�

még jól a nyelveteket. Most például egyetlen szót sem értettem.��(]� SHUV]H� QHP� YROW� LJD]��0LQGHn tisztjét utasította, tegyenek úgy, mintha

jóval kevésbé ismernék a hisagaziak nyelvét. (A parancs értelmében még gyakorolgattuk is ezt titokban egymás közt.) Ily módon nem kellett attól WDUWDQLD��KRJ\�OHOHSOH]LN���� Legjobb lenne ezt kettesben megbeszélnünk, Szent Ember � szólt közbe

*X]DQ��D]�XGYDURQFRNUD�SLOODQWYD��Haragvó tekinteteket látott maga körül.��,VNLOLS�NH]pEHQ�OHKDQ\DWORWWDN�KDWDOPiQDN�SRPSiV�MHOYpQ\HL��6]DYDL�HU WOHQ�

öregember�hangján, tompán koppantak:��� Nem tudom. Ha ezek az idegenek már úgyis beavatottak, minden

EL]RQQ\DO� PHJPXWDWKDWMXN� QHNLN� PLQGD]W�� DPL� ELUWRNXQNEDQ� YDQ�� 'H� KD�mégsem ... ha avatatlanok hallanák a Küldött történetét...�

Guzan uralkodói mozdulattal emelte fel a kezét. A merész és nagyravágyó herceg, akinek távoli falucskájában oly soká nem volt módja képességeit kibontakoztatni, szinte szárnyakat kapott ezen a napon.���� 6]HQW�(PEHU� ��PRQGWD� �, vajon miért titkoltuk a Küldött történetét ennyi

éven keresztül? Azért, hogy a pórnépet engedelmességre szorítsuk, igen. De QHPFVDN ezért. Vajon te és tanácsosaid nem rettegtetek�e attól, hogy ha WXGRPiVW�V]HUH]QHN�UyOD��D]�HJpV]�YLOiJ�LGHFV G�O��WXGiVUD�pKHVHQ��pV�DNNRU�OHLJi]QDN� EHQQ�QNHW"� 1RV� KiW�� KD� D� NpN� V]HP � HPEHUHNHW� HOHQJHGM�N�anélkül, hogy kíváncsiságukat kielégítettük volna, úgy gondolom, biztosan visszatérnek, mégpedig fegyverrel, így hát semmi vesztenivalónk sincs, IHOIHGKHWM�N� HO WW�N� D� YDOyW�� +D� VRKDVHP� YROW� VDMiW� .�OG|WW�N�� KD� VHPPL�KDV]QXNDW�QHP�WXGMXN�YHQQL��PpJ�PLQGLJ�E YHQ�OHV]�LG QN�PHJ|OQL� NHW��+D�azonban, hozzánN� KDVRQOyDQ� NHW� LV� PHJOiWRJDWWiN�� PL� PLQGHQUH� OHQQpQN�NpSHVHN�PL�pV� N�HJ\�WWHVHQ��

Mindezt halkan, sebesen hadarta végig, hogy mi monteliriek ne értsük. Valóban, az urak nem tudták szóáradatát követni; én azonban, hála ifjú füleimnek, felfogtam a lényegeW�� 5RYLF� SHGLJ� RO\DQ� HJ\�J\ �� pUWHWOHQ�mosollyal álldogált ott, hogy tudtam, egyetlen szó sem kerülte el a figyelmét.�

Így aztán végül is úgy döntöttek, hogy vezérünket � és jelentéktelen V]HPpO\HPHW��KLV]HQ�HJ\HWOHQ�KLVDJD]L�HO NHO VpJ�VHP�WHV]�HJ\HWOHQ� Oépést kíséret nélkül � felviszik a templomba. Iskilip személyesen mutatta az utat, mellette Guzan haladt, mögöttük két izmos herceg. A menetet tucatnyi dárdás zárta le. Az járt a fejemben, hogy Rovic pengéjének ugyan kevés hasznát vennénk, ha bajba kerülünk, de összeszorított szájjal elszántan haladtam a NDSLWiQ\�PHOOHWW��2O\DQ�PRKy�YiUDNR]iV�VXJiU]RWW� UyOD��PLQW�HJ\�J\HUHNU O�D�Hálaadás Ünnepén, fogai fehéren villogtak hegyes szakállában, tollas kalapját kackiásan féloldalt csapta. Aki ránézett, eszébe sem� MXWKDWRWW��KRJ\�valamiféle veszélyt szimatol.�

Alkonyatkor indultunk el; a tamburi féltekén az emberek nem tettek akkora különbséget a nappal és az éjszaka között mint mifelénk. Láttam, hogy a Siett és a Balant magas dagály�helyzetben állnak, nem csodálko]WDP� UDMWD��KRJ\�1LNXP� V]LQWH� HOW QW� D]� iUEDQ�� 0pJLV�� DKRJ\� FVLJDYRQDOEDQ� HJ\UH� IHOMHEE�

KDODGWXQN� D� V]LNOiV� |VYpQ\HQ� D� WHPSORP� IHOp�� ~J\� W QW�� VRKD� pOHWHPEHQ�különösebb látvány nem tárult szemem elé.��$ODWWXQN� FVLOORJy� Yt]W�N|U� WHU�OW� HO�� ~J\� W QW�� D� YiURV� KRVV]~� QiGWHW L�

OHEHJQHN�D�Yt]�V]tQpQ��D�]V~IROW�NLN|W EHQ�KDMyQN�iUERFDL�PDJDVDQ�IHOQ\~OWDN�a kenuk pogány faragásokkal díszített orra fölé; a meredek sziklafalak között OiWV]RWW� D� WHQJHU� IHOp� NDQ\DUJy� |E|O�� D� V]LUWHNHQ� IpOHOPHWHV� HU YHO�� IHKpUHQ�megtörtek a hullámok. Felettünk a csúcsok áthatolhatatlanul feketélltek, noha D� OiQJV]tQ �QDSOHPHQWH�PDMG�D� IpO�HJHW�EHW|OW|WWH��YpUHVUH�IHVWYH�D�YL]HW��$�IHOK N� P|J�O� KDOYiQ\DQ� FVLOODQW� HO � D� 7DPEXU� N|YpU� IpOKROGMD�� WLWRN]DWRV��ember meg nem fejtette árnyak közül. Az ösvény jobb és bal oldalán tépett FVRPyNEDQ� V]LNNDGW� I � VHQ\YHGW�� $� ViSDGW� QDS� D� ]HQLWHQ� iOOW�� NHOHWHQ�DONRQ\XN�� PHJMHOHQWHN� D]� HOV � FVLOODJRN�� 0D� pMMHO� QHP� OHOWHP� |U|P|P� D�csillagokban. Némán lépkedtünk. A bennszülöttek csupasz talpa nem ütött ]DMW��&VDN�D]� pQ� FLS P�NRSRJiVD�pV�5RYLF� FVL]PiMiQ�D� VDUNDQW\~�SHQJpVH�KDOODWV]RWW���$� WHPSORP� HJ\V]HU VpJpEHQ� LV� PHJUDJDGy� OiWYiQ\W� Q\~MWRWW�� 0DJDVED�

Q\~Oy� V]LUWHNEHQ� YpJ] G � ED]DOW� IDODN� QpJ\V]|JpEHQ� QpKiQ\� WHUPpVN E O�rakott kunyhó állt. Az életre csupán a frissen vágott pálmalevelek emlékeztettek, melyekkel a kunyhókat befedték. Iskilip vezetésével gyors léptekkel elhaladtunk néhány pap mellett és a szentély mögött egy IDKi]LNyKR]� pUW�QN�� $]� DMWDMiW� U] � NpW� KDUFRV� WpUGUH� KXOORWW� ,VNLOLS� HO WW�� $]�uralkodó különös jogarával felénk intett.�

Szám kiszáradt, szívem vadul Vert. Ahogy az ajtó lassan kitárult, VHPPLO\HQ�UHMWHWW�YDJ\�UDJ\RJy�W�QHPpQ\�PHJMHOHQpVpQ�VHP�OHS GWHP�YROQD�PHJ�� eUWKHW � WHKiW� HONpSHGpVHP�� DPLNRU� PHJOiWWDP�� KRJ\� PLQG|VV]H� HJ\�DODFVRQ\� HPEHUNe áll ott. A szobában lámpa égett, fényénél a szoba EHUHQGH]pVH� WLV]WiQDN�� HJ\V]HU QHN�� GH� RWWKRQRVQDN� W QW�� RO\DQ� YROW�� PLQW�általában a hisagaziak otthona. A háncsszoknya alól kilátszottak az öregember hajlott, vékony lábszárai. Egész teste sovány volt, de tartása HJ\HQHV�� KyIHKpU� IHMpW� E�V]NH� PR]GXODWWDO� IHOV]HJWH�� % UpQHN� V]tQH� D�montaliriakénál sötétebb, a hisagaziakénál viszont világosabb volt, szeme barna, gyér szakáll borította arcát. Arcvonásai, különösen orra és szája környékén, valamint állának körvonala kissé más volt, mint amit eddig bárhol láttam. De emberi lény volt.�

Ennyi volt az egész.� Beléptünk a házikóba, a dárdásokat kint hagytuk. Iskilip félig�PHGGLJ�

vallásos ceremóniával motyogva bemutatott minket. Láttam, hogy Guzan és a KHUFHJHN�Q\XJtalanul, az elfogódottság legcsekélyebb jele nélkül toporognak. $]� � NLYiOWViJRV� RV]WiO\XN� UpJyWD� LVPHUWH� PLQGH]W�� 5RYLF� DUFD�kifürkészhetetlen volt. Utánozhatatlan udvari eleganciával hajolt meg Val Nira, D]� eJL� .�OG|WW� HO WW� pV� QpKiQ\� V]yYDO� IHOYLOiJRVtWRWWD�PHJMHOHQpV�QNU O�� 'H�miközben beszélt, szemük összevillant és felmérték egymást.��� Hát igen, ez az én otthonom � mondta Val Nira. A megszokás nagy úr; oly

sokszor hangozhattak el ezek a szavak ajkáról, amikor a fiatal nemeseket IRJDGWD�� KRJ\� D� NHVHUQ\pV� KDQJV~O\� PiU� NLNRSRWW� EHO O�N�� 0LQGHGGLJ� QHP�YHWWH�pV]UH�IpPWiUJ\DLQNDW��YDJ\�SHGLJ�MHOHQW VpJ�N�QHP�KDWROW�HO�D�WXGDWiLJ���� Negyven... negyvenhárom éve, jól mondom, Iskilip?�2O\DQ� My� GROJRP� YROW� LWW�� DPLO\HQ� FVDN� HONpS]HOKHW �� 1pKD� XJ\DQ� N|]HO�

YROWDP� KR]]i�� KRJ\� UM|QJHQL� NH]GMHN� D� PDJiQ\� pU]pVpW O�� GH� KiW� �� H]� D�próféta sorsa.�

Az uralkodó nyugtalanul megmozdult.���� $� GpPRQ� HOWiYR]RWW� EHO OH� � magyarázta. �� 0RVW� HJ\V]HU HQ� K~V�vér

ember. Ez a mi igazi titkunk. Nem mindig volt így. Emlékszem, amikor érkezett. Hihetetlen dolgokat jövendölt, az emberek özönlöttek hozzá és arcra ERUXOWDN�HO WWH��$]yWD�D]RQEDQ�D�GpPRQ�YLVV]DWpUW�D�FVLOODJRNED�pV�D]�HJ\NRU�hatalmas fegyver, a Küldött fegyvere elvesztette erejét. Ezt azonban az emberek nem hinnék el nekünk, ezért úgy teszünk, mintha minden változatlan OHQQH��QHKRJ\�Q\XJWDODQNRGQL�NH]GMHQHN���� Ami viszont kellemetlenül érinthetné a te kiváltságaidat � tette hozzá Val

1LUD�V]tQWHOHQ�KDQJRQ��NHVHU �J~QQ\DO��� Iskilip akkor még fiatal volt ��IRO\WDWWD�5RYLFKR]�IRUGXOYD���pV�PpJ�QHP�G OW�HO��NLp� OHV]�D�KDWDORP��%HIRO\iVRPPDO�hozzásegítettem. Viszonzásul azt ígérte, hogy teljesíti néhány kérésemet.��� Megpróbáltam, Küldött � mondta sietve az uralkodó.�� Gondolj csak az elsüllyedt kenukra és a vízbe fulladtakra, nem

megpróbáltam? De az istenek másképp akarták.��� Természetesen � vonta meg vállát közönyösen Val Nira. ��,WW�D�V]LJHWHNHQ�

kevés az érc, és egyetlen ember sem akad, aki képes lenne felkutatni azokat, amelyekre szükségem lett volna. A szárazföld pedig túl mesV]LUH� YDQ� D�hisagazi kenuk számára. De hát én nem is tagadom, hogy megkísérelted, ,VNLOLS�����DNNRriban ... Hirtelen ránk pillantott. ��(]�D]�HOV �HVHW��KRJ\�LGHJHQHN�ily nagymértékben megnyerték az uralkodó bizalmát, barátaim. Biztosak vagytok benne, hogy élve kikerültök innen?��� De hát a barátaink! � hördült fel Iskilip és Guzan szinte egymás szájából

kapva ki a szót.��� Ezenkívül �� PRVRO\JRWW� 5RYLF� � a titok legnagyobb részének már

birtokában voltam. Az én hazámnak is megvannak a maga titkai, amelyek HJ\HQpUWpN HN� D� KLVDJD]LDNpYDO�� ,JHQ�� ~J\� KLV]HP�� D]� HJ\�WWP N|GpV�PLQGNHWW QN�KDV]QiUD�OHV]��6]HQW�(PEHU��

Az uralkodó megrezzent. A szavak maguktól buktak ki az ajkán: �� ,JD]��hogy nálatok is van egy Küldött?����0LFVRGD"�� Val Nira egy döbbent pillanatig hangtalanul meredt ránk. Arca

HO EE� HOY|U|V|G|WW�� PDMG� KDOiORV� ViSDGWViJ� ERUtWRWWD� HO�� $]WiQ� OHURVNDGW� D�lócára és zokogni kezdett.���� 1HP� HJpV]HQ� HUU O� YDQ� V]y� � Rovic megnyugtató mozdulattal az

öregember meg�megrázkódó vállára tette a kezét. �� %H� NHOO� YDOODQRP�� KRJ\�semmiféle égi hajó nem szállt le Montalirban. De vannak más titkaink, amelyek érnek anQ\LW��PLQW�D� WLHWHN�� � Csak én, aki valamelyest eligazodtam hangulataiban, éreztem a kapitányban a feszültséget.�

Miközben anyáskodó gyengédséggel Val Nirához beszélt, rámeredt *X]DQUD��RO\DQ� WHNLQWHWWHO�� DKRJ\�D�V]HOtGtW � WDUWMD� VDNNEDQ�D�YDGiOODWRNDW�� ��)eltételezem, barátom, hogy hajód valahol itt, ezeken a partokon szenvedett hajótörést, és azért nem tudtad megjavítani, mert nem voltak meg hozzá a szükséges anyagaid?��� Igen, igen ... figyelj rám ��9DO�1LUD�� D�JRQGRODWWyO�� KRJ\�KDOiOD�HO WW�PpJ�

viszontláthatná hazáját, teljesen elgyengülve, kapkodva, nagyokat nyelve NH]GHWW� PDJ\DUi]QL�� 0LQGD]�� DPLW� HOPRQGRWW�� EiPXODWRV�� V W� WDOiQ�veszedelmes is volt. Mégsem hiszem, hogy valótlant állított volna. Ha a csillagok valóban ugyanolyan napok, mint a mi napunk, éV� PLQGHJ\LNHW�bolygók veszik körül, akár a mienket, ez megsemmisíti a kristálygömb HOPpOHWHW��)URDG�D]RQEDQ��DNLQHN�NpV EE�HOPRQGWXN��~J\�YpOL��H]�VHPPLEHQ�

sem érinti az igaz vallást. Az írás szavai sohasem állították, hogy a Paradicsom közvetlenül Isten liQ\iQDN� V]�O KHO\H� IHOHWW� OHQQH�� H]W� FVXSiQ�azokban a századokban tételezték föl, amikor a földet még lapos korongnak tartották. Miért ne lehetne a Paradicsom a többi nap valamelyik bolygóján, DKRO� D]� HPEHUHN� GHU V� PpOWyViJEDQ� pOQHN�� PLQGHQ� VL� WXGiV� XUDL� és úgy cikáznak egyik csillagról a másikra, ahogyan mi Lavreból West Alaynba megyünk?��9DO� 1LUD� ~J\� YpOWH�� VHLQNHW� YDOyV]tQ OHJ� V]iP ]KHWWpN� HEEH� D� YLOiJED��

YDODPLNRU� VRN� H]HU� pYYHO� H]HO WW�� 9DODPL� QDJ\� E QW� YDJ\� HUHWQHNVpJHW�követhettek el, hogy ilyen táYROUD� NHU�OWHN� PLQGHQ� HPEHUODNWD� N|UQ\pNW O��Bizonyára hajótörést szenvedtek, és akik túlélték, elvadultak. Utódaik csak IRNUyO� IRNUD� J\ MW|WWHN� |VV]H� LVPpW� YDODPLIpOH� WXGiVW�� 1HP� OiWRP� EH�� PLpUW�PRQGDQD� H]� D]� HOPpOHW� HOOHQW� D� %XNiV� GRJPiMiQDN�� 6 W�� PpJ� DOá is támasztja. A Bukás nem az egész emberiségnek jutott osztályrészéül, csupán egy töredékének � a mi átkozott vérünknek �, míg a többiek folytatták virágzó, boldog életüket az egekben.�

Világunk még ma is messze esik a Paradicsom lakóinak kereskedelmi útvonalaitól. Abban a világban pedig már keveseket érdekel új világok felfedezése. Val Nira azonban a kevesek közé tartozott. Hónapokig utazgatott vaktában, míg véletlenül a mi világunkra került. Aztán rajta is fogott az átok. Valami nem úgy sikerült, ahogy NHOOHWW�YROQD��/HHUHV]NHGHWW�8ODV�Erkilára, és a hajó sohasem repülhet többé.���� 7XGRP�� PL� D� KLED� �� PRQGWD� L]JDWRWWDQ�� �� 1HP� IHOHMWHWWHP� HO�� +RJ\� LV�

IHOHMWKHWWHP� YROQD"�$� VRN�sok év során egyetlen nap nem múlt el, hogy ne ismételtem volna el magamban, mit kellene tenni. A hajó egyik finom kis berendezéséhez higanyra lenne szükségem. �� �9DO�1LUD�pV�5RYLF�HO EE�PiU�beszélgettek egy ideig, míg végül világossá vált, mit is jelentenek azok a szavak, amelyeket használ.) ��$PLNRU�D� KDMWyP �NLKDJ\RWW�� RO\DQ� NHPpQ\HQ�pUWHP� I|OGHW�� KRJ\� D� WDUWiO\� PHJUHSHGW�� 0LQG� D]� �]HPEHQ� OHY �� PLQG� D�tartalék higany kiömlött. Ennyi higany, abban a fülledt helyiségben meg is |OKHWHWW�YROQD��H]pUW� NLPHQHN�OWHP��D]�DMWyW�SHGLJ�Q\LWYD� IHOHMWHWWHP��$� OHMW V�padlón a higany utánam ömlött.� 0LUH� UpP�OHWHPE O�PDJDPKR]� WpUWHP�� HJ\�trópusi zivatar elmosta az egészet. Ritka szerencsétlen véletlenek sorozata YROW�� DPL� HJpV]� pOHWHPUH� V]iP ]HWpVUH� tWpOW�� ,JD]iQ� W|EE� pUWHOPH� OHWW� YROQD�YDODKRO�D]� UEHQ�RGDYHV]QL��

Megmarkolta Rovic kezét és reménykedve nézett fel rá.��� Tudnál nekem higanyt szerezni? �� NpUGH]WH� N|Q\|UJ � KDQJRQ�� ��

Mindössze annyi kellene, mint egy emberi fej.�Csupán erre lenne szükségem, a többi apró javítást könnyedén elvégzem a

KDMyEDQ�OHY �V]HUV]iPRNNDO��$PLNRU�H]�D�NXOWXV]�NLDODNXOt körülöttem, néhány használati tárgyat el kellett hoznom, hogy minden templomnak jusson valami ereklye. De nagyon ügyeltem rá, hogy semmi fontosat ne ajándékozzak el. Minden, ami szükséges, megvan. Mindössze egyetlen gallon higany és � ó, istenem, még az is lehet, hogy a feleségem a Terrán életben van!�

Guzan lassan megértette, mi történik. Intett a hercegeknek, akik baltáikat PHJPDUNROYD�N|]HOHEE�K~]yGWDN��$]� U|NHW�D�FVXNRWW�DMWy�XJ\DQ�HOYiODV]WRWWD�W O�QN�� GH� HJ\HWOHQ� NLiOWiVUD� D� NXQ\KyEDQ� WHUHPKHWWHN�� GiUGiLNNDO� HJ\�WW��Rovic Val Niráról Guzanra pillantott. Guzan arca szinte megcsúnyult a benne G~Oy� LQGXODWWyO��.DSLWiQ\RP�NH]H� ODVVDQ�W UpUH�FV~V]RWW��(J\pENpQW�HJ\HWOHQ�jelét sem adta, hogy bármilyen veszélyt sejtene.�

�� Úgy vélem, milord � mondta könnyedén �, nincs ellenetekre, ha az Égi Hajót ismét alkalmassá tesszük repülésre.�

Guzan teljesen megzavarodott. Ilyesmire nem számított.��� Hát persze, hogy nincs � jelentette ki végül. – Miért is ne?��� Titkos istenetek elhagy benneteket. Mi lesz ezután hatalmatokkal

+LVDJD]L�IHOHWW"��� Ezen ... ezen még neP�JRQGRONR]WDP���GDGRJWD�,VNLOLS���9DO� 1LUD� WHNLQWHWH� LMHGWHQ� UHSGHVHWW� HJ\LN� HPEHUU O� D� PiVLNUD�� 7|UpNHQ\�

DODNMD�PHJUHPHJHWW�����1HP�� nyögte. ��(]W�QHP�WHKHWLWHN��1HP�WDUWKDWWRN�YLVV]D�� Guzan bólintott. � Néhány éven belül � mondta nem is barátságtalanul ��

úgyis eltávoztál volna a Halál� NHQXMiQ�� +D� DGGLJ� HU V]DNNDO� LWW� WDUWDQiQN��~J\VHP�NDSKDWQiQN� W OHG� W|EEp�PHJEt]KDWy� M|YHQG|OpVW��1\XJRGM�PHJ�KiW��megszerezzük neked a folyékony követ. � Sandán Rovicra pillantott. � És ki KR]]D�HO�QHNL"��� Én és a legénységem � felelte a kapitány. ��+DMónkkal könnyedén elérjük

Giairt, az ottani civilizált népeknél biztosan találunk higanyt. Úgy gondolom, egy éven belül visszatérhetnénk.��� Egy egész hadsereg kalandorral, hogy segítsenek neked megkaparintani

a szent hajót, mi? � hördült fel Guzan.��� 9DJ\� talán ... ha már kijutottatok a szigetek közül... egyáltalán nem is

PHQWHN� <XUDNDGDNED�� (J\V]HU HQ� IRO\WDWMiWRN� D]� XWDW� KD]DIHOp�� D]WiQ�EHV]iPROWRN�D�NLUiO\Q W|NQHN��KRJ\�D]WiQ�HJpV]�KDGHUHMpYHO�WpUMHWHN�YLVV]D���5RYLF� D� WHW W� WDUWy� RV]ORSRN� HJ\LNpKH]� G OW�� PLQW� HJ\� OXVWiQ� W|UOHV]NHG ��

IRGURV� Np]HO V�� Y|Uös nadrágos kandúr. Jobb keze változatlanul kardja markolatán nyugodott. � Azt hittem, egyedül Val Nira tudja a hajót elindítani, YDJ\� QHP"� �� GRURPEROWD�� � Ugyan mit számít, ki segít neki, hogy hajóját megjavíthassa? Nem gondolhatod komolyan, hogy a mi népeink közül bármelyik meghódíthatná a Paradicsomot?����$�KDMyW� URSSDQW�N|QQ\ �PHJMDYtWDQL� � magyarázta Val Nira lelkesen. ��$�

OHYHJ EHQ� SHGLJ� PiU� EiUNL� HO� WXGMD� YH]HWQL�� 1HP� HJ\� QHPHVQHN�PHJPXWDWWDP�� PHO\LN� NH]HO NDU� PLUH� YDOy�� $� FVLOODJRN� N|]|WWL� WiMpNR]yGiV�már nehezebb. Nincs a világon olyan nép, amelyik elérhetne az enyéimhez akaratuk ellenére � nem is beszélve támadásról �, de hát miért kellene harcra gondolni? Ezerszer elmondtam már neked, Iskilip, a Tejút lakói nem fenyegetnek senkit, segítenek mindenkinek. Olyan gazdagok, hogy szinte már nem is tudnak mit kezdeni gazdagságukkal. Boldogan áldoznának hatalmas összegeket arra, hogy világotok népei ismét civilizáltakká váljanak. ��Hirtelen ijedt, majdnem hisztérikus pillantást vetett Rovicra: �� 7HOMHVHQ�civilizáltakká, úgy értem. Megtanítunk minden tudomáQ\XQNUD��$GXQN�QHNWHN�gépeket, automatákat, homonkuluszokat, amelyek elvégeznek helyettetek PLQGHQ� IiUDV]Wy� PXQNiW�� D]WiQ� D]� pJHQ� UHS�O � KDMyNDW�� UHQGV]HUHV�utasforgalmat a hajókon, amelyek a csillagok között utazgatnak.��� Mindezt már negyven éve ígérgeteG� � szólalt meg Iskilip. � A biztosíték

azonban csupán a szavad.���� 0RVW� YpJUH� YDQ� Ui� OHKHW VpJ�QN�� KRJ\� HOOHQ UL]]�N� D� V]DYiW� � tört ki

EHO OHP��*X]DQ� IHQ\HJHW HQ� V]yODOW� PHJ�� �� $� GRORJ� QHP� LO\HQ� HJ\V]HU �� 6]HQW�

Ember. Hetek óta figyelem ezeket a tengerentúliakat, amióta csak Yarzikon élnek. Akármilyen kedvesen is igyekeznek viselkedni, vad és kapzsi népek.

&VDN� DGGLJ� Et]RP� EHQQ�N�� DPtJ� D� V]HPHP� HO WW� YDQQDN�� 0D� pMV]DND� PiU�tisztán látom, milyen rútul becsaptak bennünket. Sokkal jobban beszélik a nyelvünket, mint ahogyan eddig mutatták. Sejtelmesen célozgattak arra, hogy KR]]iMXN� LV� pUNH]HWW� .�OG|WW�� +D� D� KDMy� YDOyEDQ� LVPpW� UHS�OKHWQH�� D]� �birtokukban, ki tudja, mire vetemednének?�5RYLF�PpJ�EHKt]HOJ EEHQ�GXUX]VROWD��� Akkor hát mit javasolsz, Guzan?� LáttaP�� DKRJ\� D� NH]HN� V]RURVDEEDQ� PHJPDUNROWiN� D� N EDOWiNDW�� (J\�

SHUFLJ� HJ\HG�O� 9DO�1LUiW� OHKHWHWW� KDOODQL�� DKRJ\� ]LKiOYD� NDSNRGWD� D� OHYHJ W��*X]DQ� DODNMD� NLPDJDVORWW� D� OiPSD� IpQ\N|UpE O�� iOODW� G|U]V|OJHWYH� pV� DSUy�fekete szemeit a földre szegve megfeszítetten gondolkozott. Végül PHJPR]GXOW���� Esetleg összeállíthatnánk egy olyan legénységet a hajódra, Rovic, amely

I OHJ� KLVDJD]LDNEyO� iOOQD�� 9HO�N� KR]QiG� HO� D� IRO\pNRQ\� N|YHW�� 1pKiQ\�embered veletek menne, hogy a mieinket megtanítsa mindarra, ami szükséges.�

A többi ittmaradna túsznak ��PRQGWD�PHWV] �KDQJRQ��Kapitányom nem válaszolt. Val Nira felnyögött.��� Nem értitek! Értelmetlenség, amin marakodtok! Ha az én népem eljön,

soha többé nem lesz háború, soha többé nem lesz elnyomás, minden LO\HVPLE O� NLJ\yJ\tWXQN� EHQneteket. Béke és barátság uralkodik majd mindenütt, és kivétel nélkül részese lesz mindenki. Kérlek ...��� Elég � szólalt meg Iskilip. Hangja érdes volt. �� $OXGQXQN� NHOO� PLQGHUUH��

)HOWpYH��KD�YDODNL�NpSHV�DOXGQL�HQQ\L�PHJG|EEHQW �~MGRQViJ�XWiQ���5RYLF�SLOODQWiVD�D]�XUDONRGy�WROOGtV]H�IHOHWW�*X]DQ�DUFiUD�V]HJH] G|WW����� 0LHO WW� EiUPLEHQ� G|QWHQpQN���� � Ujjai egyre szorosabban kulcsolódtak

kardja markolatára, míg végül körmei egészen kifehéredtek. Egy ötlet villant fel benne, hangja azonban nem változott. �� ����PLQGHQHNHO WW� OiWQL�V]HUHWQpP�azt a hajót. Odamehetünk holnap?�

Iskilip, a Szent Ember, magába roskadva álldogált toll�pompájában. Guzan bólintott.�

Elbúcsúztunk és elindultunk a Tambur fényében. A bolygó sugarai elárasztották a templomudvart, csupán a kunyhót borította árnyékba a bazaltépítmény. Sötét körvonalaiból élesen vált ki a bejárat sárga fénynégyszöge, benn a csillagokból érkezett ember, Val Nira törékeny alakja. $]� |UHJHPEHU� KRVV]DQ� Qp]HWW� XWiQXQN��PtJ� FVDN� HO� QHP� W QW�QN� D� V]HPH�HO O��

Az ösvényen lefelé haladva Guzan és Rovic néhány kurta mondattal megállapodtak. A hajó kétnapi járásnyira feküdt az Ulas hegy oldalában. Hisagaziak fognak kísérni bennünket, rajtunk kívül csupán tucatnyi montaliri jöhet az útra. A továbbiakat majd visszatérésünk után vitatjuk meg.�

Hajónk orrában sárgán hunyorogtak a lámpák. Iskilip meghívását YLVV]DXWDVtWYD��5RYLF� pV�pQ� YLVV]DWpUW�QN�D� KDMyUD��$]�HJ\LN� U� D� IHOMiUDWQiO�pUGHNO GQL�NH]GHWW��PLW�OiWWDP���� Kérdezz majd reggel � feleltem bágyadtan. – Most túl nagy

összevisszaság van a fejemben.����*\HUH�EH�HJ\�NXSD�ERUUD�D�I�ONpPEH��IL~��PLHO WW�Q\XJRYyUD�WpUQpQN�� szólt

rám a kapitány.� Isten a megmondhatója, tényleg jólesett az ital. Bementünk az alacsony

V]REiFVNiED�� 7HOH� YROW�P V]HUHNNHO�� N|Q\YHNNHO� pV� WpUNpSHNNHO�� DPHO\HNHW�

oly furcsa volt látnom, hiszen most már magam is jártam néhány helyen azok N|]�O�� DPHO\HNHW� D� WpUNpS� NpV]tW MH� FVXSiQ� VHOO N� pV� V]pOUy]ViN�odapingálásával jelzett. Rovic leült íróasztala, mellé, a szemközti székre mutatott és a kancsóból bort töltött két quaynei kristályserOHJEH�� (NNRU�döbbentem rá, hogy valamit forgat a fejében �� MyYDO� W|EEU O� YDQ� V]y�� PLQW�SXV]WD�pOHW�QN�PHJPHQWpVpU O��

Egy darabig szótlanul iszogattunk. Hallottam, ahogy a hullámok ütemesen FVDSGRVWiN� KDMyQN� WHVWpW�� KDOORWWDP� D]� U|N� OpSWHLW� D� IHGpO]HWHQ�� távolról a KXOOiPW|UpV� PRUDMiW�� 5RYLF� KiWUDG OW� V]pNpEHQ�� pV� D]� DV]WDORQ� UXELQWRVDQ�FVLOORJy�QHG UH�PHUHGW��$UFYRQiVDLQ�QHP�WXGWDP�HOLJD]RGQL��� No, fiú ��PRQGWD��, hát mit szólsz mindehhez?�� Nem tudom, mit gondoljak, kapitány.��� Froadnak és neked nem idegen az a gondolat, hogy a csillagok milliárdja

PLQG�PLQG�PHJDQQ\L� QDS�� 7L�P YHOW� HPEHUHN� YDJ\WRN�� eQ� SHGLJ�PiU� DQQ\L�hátborzongató dolgot láttam életemben, hogy a gondolat számomra sem W QLN�KLKHWHWOHQQHN��$PL�D]RQEDQ�D�W|EELHNHW�LOOHWL������ Furcsa iróniája az életnek, hogy az olyan barbároknak, mint Guzan is,

PiU� UpJyWD� PDJiWyO� pUWHW G � H]� D� V]HPOpOHW� �� KLV]HQ� D]� pJE O� SRWW\DQW�|UHJHPEHU�D]� �NLYiOWViJRV�RV]WiO\XNQDN�PiU�W|EE�PLQW�QHJ\YHQ�pYH�KLUGHWL���� Tényleg próféta lenne, kapitány?��� � PLQGHQHVHWUH� tagadja. Kénytelen játszani a prófétát, de a birodalom

PLQGHQ� HO NHO MH� Q\LOYiQYDOyDQ� WLV]WiEDQ� YDQ� D]]DO�� KRJ\� H]� FVDOiV�� ,VNLOLS�már öreg, szinte teljesen csak a maga teremtette hitében él. Motyogott YDODPLW�9DO�1LUD� M|YHQG|OpVHLU O�D�UpJL� LG NEHQ��DPHO\HN�LJD]DN� OHWWHN�YROQD��8J\DQ�� (]� D]� HPOpNH]HW� pV� D� YiJ\DN� MiWpND�� 9DO� 1LUD� XJ\DQRO\DQ� HVHQG �ember, akár jómagam. Mi montaliriak ugyanabból a húsból�YpUE O�V]iUPD]XQN��PLQW� D� KLVDJD]LDN�� KD� HO EE� LV� WDQXOWXQN�PHJ� IpPHNNHO� EiQQL��PLQW� N��9DO�1LUD�QpSH�PpJ�W|EEHW� WXG��GH�D]�(JHNUH�� N� LV�FVDN�KDODQGyN��Nem szabad elfelejtenem, hogy halandók.���*X]DQ�QHP�IHOHGNH]LN�PHJ�HUU O���� Helyes, fiú! � Rovic szájának egyik szöglete lebiggyedt. � Okos és merész

ILFNy��$PLNRU�HOLQGXOW�YHO�QN��D]�D�OHKHW VpJ�OHEHJHWW�HO WWH��KRJ\�YpJUH�QHP�HJ\� IpOUHHV � V]LJHWHFVNH� MHOHQWpNWHOHQ� KHUFHJH� OHV]� W|EEp�� eV� H]W� D�OHKHW VpJHW� QHP� IRJMD� KDUF� QpON�O� IHODGQL�� $]RNNDO� D� GROJRNNDO� YiGRO�EHQQ�QNHW��DPHO\HNHW�pSSHQ� �V]iQGpNR]LN�HON|YHWQL��� De hát miben reménykedik?���� $]W� KLV]HP�� VDMát magának akarja a hajót megkaparintani. Val Nira azt

PRQGWD��KRJ\� UHS�OQL�N|QQ\ �D�KDMyYDO��$�FVLOODJRN�N|]|WWL� WiMpNR]yGiV�UDMWD�kívül mindenkinek meghaladja a képességeit; és józan ésszel senki sem remélheti, hogy majd kalózt játszhat a Tejúton. Mégis... ha a hajó itt lebegne, akár csak egy mérföldnyire a föld felett ... az, akinek birtokában van, széles e vidék uralkodója lehetne, akár Lame Darveth.�

Elrémültem.��� Azt akarja mondani, hogy Guzan meg sem próbálna eljutni a

3DUDGLFVRPED"� Rovic olyan sötéten bámult serlegébe, hogy úgy véltem, jobb lesz egyedül

hagynom gondolataival. Nesztelenül kisurrantam hát kabinomba.��$� NDSLWiQ\� PiU� KDMQDO� HO WW� WDOSRQ� YROW�� pV� IHO]DYDUWD� D� OHJpQ\VpJHW� LV��

Láthatóan döntött, de az is látszott, hogy elhatározása nem volt kellemes. Ha azonban a fejébe vett valamit, arról felettébb ritkán tett le. Hosszú

beszélgetést folytatott Etiennel, a fedélzetmesterrel, aki ijedt tekintettel lépett NL�D�NDSLWiQ\L�I�ONpE O��0LQWKD�D]]DO�DNDUWD�YROQD�EL]WRQViJiW�YLVV]DV]HUH]QL��hogy a szokottnál is gorombábban rivallt embereire.��$]�HQJHGpO\H]HWW�HJ\�WXFDW�HPEHU�5RYLFEyO��)URDGEyO��EHO OHP��(WLHQE O�pV�

PpJ� Q\ROF� WHQJHUpV]�QNE O� iOOW�� 0LQGDQQ\LDQ� VLVDNRW� pV� YpUWHW� YLVHOW�QN��fegyvereink töltve, kardjaink élesek voltak. Miután Guzan közölte velünk, KRJ\� MyO� NLWDSRVRWW� |VYpQ\� YH]HW� D� KDMyKR]�� D� NLN|W EHQ� |VV]HHV]NiEiOWXQN�HJ\�NLV�PiOKiVNRFVLW��eWLHQ�HOOHQ ULzte a rakományt. Meglepetésemre szinte az egész puskaporos hordócskából állt.�� De hát nem is viszünk ágyút! ��WLOWDNR]WDP���� A kapitány parancsa � mordult rám Étien. Hátat fordított. Elég volt Rovic

arcára egyetlen pillantást vetni ahhoz, hogy senki se éUGHNO GM|Q�D�SDUDQFV�RND� IHO O�� (V]HPEH� MXWRWW�� KRJ\� KHJ\HW� NHOO� PiV]QXQN�� (J\� NRFVLUD� YDOy�puskapor, amint meggyújtva legurul a hegyoldalon az ellenséges sereg közepébe, önmaga eldöntheti egy csata sorsát. Dehát ennyire közel lenne a nyílt összecsapás?��,ntézkedései, melyeket a hátrahagyott tiszteknek és embereknek kiadott,

szintén elgondolkoztatóak voltak. Megparancsolta, hogy senki se hagyja el az Arany Szöcske fedélzetét, tartsanak riadókészültséget, akár hirtelen menekülésre, akár harcra készen.��$KRJ\ a nap felbukkant a láthatár fölé, elrebegtük hajnali imádságunkat

Isten Leányához és elindultunk végig a rakparton. A faburkolat dongott lépteink alatt. Az öböl felett ködfoszlányok gomolyogtak; Tambur halovány félholdja magányosan függött az égen. Nikum városa felriadt, ahogy keresztülvonultunk rajta.�

Guzan a templomnál csatlakozott hozzánk. A bennszülöttek vezéréül Iskilip egyik fiát jelölték ki, de Guzan éppúgy figyelemre se méltatta az ifjút, DNiUFVDN� PL�� 6HUHJH� V]i]� SLNNHO\N|SHQ\HV�� ERURWYiOW� IHM � WHVW UE O� iOOW��E U�NHW� IpOHOPHWHV�YLKDUMHOHQHWHN�pV�ViUNiQ\RN� WHWRYiOW�PLQWiL�pNHVtWHWWpN��$�IHONHO � QDS� IpQ\pEHQ� REV]LGLiQ� GiUGDKHJ\HN� YLOODQWDN�� eUNH]pV�QNHW� QpPD�csendben szemlélték. Amikor azonban rendezetlen soraikat elhagytuk, Guzan HO UHOpSHWW��7HVWpW�E UUXKD�IHGWH��pV�NH]pEHQ�D]W�D�NDUGRW�PDUNROWD��DPHO\HW�Rovic ajándékozott neki még Yarzikon. Tolldíszén csillogott a harmat.���0LW�KR]WRN�D�NRFVLEDQ"�� kérdezte.�� Tartalékot ��IHOHOWH�5RYLF��� Négy napra?��� Küldd haza tíz ember kivételével a harcosaiGDW���YiODV]ROWD�5RYLF�K Y|VHQ�

�, és én visszaküldöm a kocsit.� Tekintetük összecsapott, aztán Guzan sarkon fordult és kiadta utasításait.

7RYiEELQGXOWXQN��PDURNQ\L�PRQWDOLUL�D�SRJiQ\�KDUFRVRN�J\ U MpEHQ��(O WW�QN�a dzsungel haragoszöldje, a vadon elborítoWWD�D]�8ODV�KHJ\�OHMW MpW��N|U�OEHO�O�D� OHMW �IHOH�PDJDVViJiLJ��(]XWiQ�D�KHJ\�HJ\UH�NRSiUDEEi�YiOW��DPtJ�HO�QHP�pUW�N�KyYDO�V]HJpO\H]HWW��I�VW|OJ �NUiWHUpW��

Val Nira Rovic és Guzan között ment. Különös, gondoltam, hogy Isten akaratának eszköze ilyen összetörten vánszorog. Büszkén kimagasodva kellett volna járnia, homlokán világító csillaggal.��1DSN|]EHQ�� pMMHO�� DPLNRU� WiERUW� YHUW�QN�� pV� HJpV]� N|YHWNH] � QDSRQ� iW�

5RYLF� pV� )URDG�PRKy� pUGHNO GpVVHO� IDJJDWWiN� RWWKRQD� IHO O�� %HV]pOJHWpV�N�WHUPpV]HWHVHQ�PHJOHKHW sen szaggatott volt. Én nem is hallhattam mindent, mert ahányszor rám került a sor, nekem is ki kellett vennem a részemet a

NRFVL� YRQV]ROiViEyO�� DPL� QHP� LV� YROW� RO\DQ� HJ\V]HU � IHODGDW� D]� iWNR]RWWXO�keskeny, meredek ösvényen. Amit azonban hallottam, az is elég volt ahhoz, hogy éjjel sokáig álmatlanul hánykolódjam.��Ï��H]HN�QDJ\REE�FVRGiN��PLQW�DPLNHW�D�N|OW N�iOPRGWDN�7�QGpURUV]iJUyO��

(JpV]� YiURVRN� HJ\HWOHQ� IpO� PpUI|OG� PDJDV� WRURQ\EDQ�� $]� HJHW� IpQ\O Yp�varázsolták, úgyhogy napnyugta után sincs igazi sötétség. Az ennivaló nem a I|OGE O�Q ��KDQHP�YHJ\L�NRQ\KiNEDQ�NpV]tWLN��$�OHJV]HJpQ\HEE�SDUDV]WQDN�LV�olyan gépei vannak, amelyek jobban kiszolgálják, mint ezer rabszolga. Égi kocsijával kevesebb mint egy nap alatt körülrepülheti világát, kristályablakán színházi�NpSHN� MHOHQQHN�PHJ��KRJ\�NHOOHPHVVp� WHJ\pN�SLKHQ LGHMpW��$�WiYROL�napok között óriási hajók közlekednek, megrakva ezer bolygó kincseivel; de a KDMyN�IHJ\YHUWHOHQHN�pV�VHQNL�VHP�NtVpUL� NHW��PHUW�KLV]HQ�QLQFVHQHN�NDOy]RN�és a birodalom oly régóta él a legjobb viszonyban a többi csillaghajós�QpSHNNHO��KRJ\�D�KiERU~�LV�UpJ�PHJV] QW���$�W|EEL�RUV]iJRN�ODNyL��~J\�W QLN��közelebb állnak az emberfelettihez, mint Val Niráéi, mert azok nem emberi fajok, bár képesek beszélni és gondolkodni.) Abban a boldog országban�QHPLJHQ� IRUGXO� HO � E Q|]pV�� GH� KD� PpJLV� DNDG� HJ\�HJ\� HVHW�� D� E Q|V�KDPDURVDQ� OHOHSOH] GLN�� KLV]HQ� D� EL]WRQViJ� IHOHWW� UN|G � WHVW�OHWHN� D�OHJIHMOHWWHEE� HV]N|]|NNHO� GROJR]QDN�� $� E Q|VW� D]RQEDQ� QHP� DNDV]WMiN� IHO��PpJ� FVDN� QHP� LV� V]iP ]LN� D� WHQJHUHQW~OUD�� (OOHQNH] OHJ�� WXGDWiW�PHJJ\yJ\tWMiN�� W|EEp� QHP� YiJ\LN� HU V]DNRV�PyGRQ�PHJVpUWHQL� D� W|UYpQ\W��Amikor hazatér, köztiszteletben álló polgárként él tovább, hiszen mindenki tudja róla, hogy most már tökéletesen megbízható. Ami a kormányt illeti ��GH�VDMQRV�� LWW�HOvesztettem a beszélgetés fonalát. Úgy gondolom, a köztársaság HJ\�IRUPiMD��J\DNRUODWLODJ�N�O|QE|] �YL]VJiODWRN� UpYpQ�NLYiODV]WRWW��HJ\PiVW�V]HUHW � HPEHUHN� EDUiWL� FVRSRUWMD�� DNLN� V]tY�N|Q� YLVHOLN� PLQGHQ� HJ\HV�embertársuk boldogulásának ügyét.��(]�LJHQ��JRQGROWDP�PDJDPEDQ��H]�EL]RQQ\DO�PDJD�D�3DUDGLFVRP�� Tengerészeink tátott szájjal hallgatták az elbeszélést. Rovic nyugodt arccal

IRJDGWD� D� PHJOHS � N|]OpVHNHW�� GH� OiWWDP�� KRJ\� LGHJHVHQ� UiJMD� EDMXV]iW��Guzan, akinek mindez már rég nem volt újdonság, szinte gorombává vált. Világosan látható volt, egyáltalán nem örül Val Nira és a köztünk kialakuló barátságnak, és annak, hogy olyan szomjasán nyeltük az új eszméket, DPHO\HNHW�NLIHMWHWW��

De hát a mi nemzetünk már régóta ismerte a természetfilozófiát és tanulmányoztD�D�P V]DNL�WXGRPiQ\RNDW��5|YLG�pOHWHP�IRO\DPiQ�PiU�PDJDP�is láttam, hogy azokon a vidékeken, ahol kevés volt a folyó, a vízimalmok KHO\HWW�NRUV]HU EE�V]pOPDOPRNDW�pStWHWWHN��$]�LQJDyUiW�HJ\�pYYHO�V]�OHWpVHP�HO WW� WDOiOWiN� IHO�� 1HP� HJ\� N|Q\YHW� ROYDVWDP� D� UHS�O V]HUNH]HWHNU O��DPHO\HNHW� RO\� VRNDQ� SUyEiOWDN� PiU� PHJpStWHQL�� ,O\HQ� V]pG�OHWHV� IHMO GpV�NRUiEDQ�pOYH��PL�PRQWDOLULDN�IHONpV]�OW�QN�PHJOHS EE�~MGRQViJRNUD�LV���(VWH�� (WLHQQHO� pV� )URDGGDO� WiERUW ]� PHOOHWW� �OG|JpOYH� EHV]pOWHP� YDODPLW�

HUU O�D�WXGyVQDN����� Ï�� PD� D]� ,JD]ViJ� OHOHSOH] G|WW� HO WWHP� – krákogta diadalmasan. ��

Hallottad, mit mondott a csillagember a bolygók nap körüli mozgásának KiURP� W|UYpQ\pU O� pV� D]� HJ\HWOHQ� QDJ\� PR]JiVW|UYpQ\U O�� DPHO\�megmagyarázza azokat? Boldog szentek, lehet, hogy ez a törvény egyetlen kurta mondatban összefoglalható, mégis alkalmazása három évszázadra ellátja munkával matematikusainkat!�

Messzire nézett, túl a lobogó tüzeken, amelyek körül a kimerült emberek aludtak, túl a burjánzó dzsungelén és az égbolt alján izzó haragos vulkáni IpQ\HVVpJHQ��.pUGH]QL�DNDUWDP�W OH�YDODPLW��GH�eWLHQ�UiPPRUGXOW��� Hagyd békén, fiú. Nem látod, hogy á'modik?�Közelebb húzódtam a fedélzetmester hatalmas alakjához.����0LW�JRQGRO�PLQGHUU O"�� kérdeztem bizonytalanul.�$�G]VXQJHO�V]LV]HJ ��UHFFVHQ hangokkal vett körül.����eQ�D�PDJDP�UpV]pU �PD�HJ\�LGHMH�DEEDKDJ\WDP�D�JRQG~NRGiVW���IHOHOWH��

� Attó' a naptól kezdve, hogy a kapitány ott a hídon rávett bennünket, hogy hajózzunk vele tovább, pedig e'hagytuk a világ peremét és az ár a hazug FVLOODJRN�IHOp�VRGRUW�EHQQ�QNHW����eQ�FVDN�HJ\�HJ\V]HU �WHQJHUpV]�YDJ\RN��pV�D]�HJ\HWOHQ�HVpO\HP�DUUD��KRJ\�KD]DMXVVDN��KD�JRQG~NRGiV�QpN O�N|YHWHP�D�kapitányt.�� Még az égbe is?�� Talán az nem is olyan kockázatos, mint körü'vitorlázni a világot. A

kisember esküszik rá, hogy hajója biztonságos és a csillagok között QLQFVHQHN�YLKDURN��� És maga elhiszi, amit mond?���� +iW� SHUV]H�� 0pJ� D]� LO\HQ� PDJDPIDMWD� KiQ\DWRWW� pOHW � |UHJ� NDODQGRU� LV�

ismeri annyira az embereket, hogy meg tudja állapítani, ha valaki ilyen bátortalan és megszállott, a' nem képes hazudni. De én nem félek a SDUDGLFVRPEpOL� HPEHUHNW O� pV� QHP� IpO� D� NDSLWiQ\RP� VH�� .LYpYH� ���� – Étien PRJRUYiQ�G|U]V|OJHWWH�V] U|V�iOODW�� nem egészen értem, de valamivé' mégis PHJIpOHPOtWLN�5RYLFRW��1HP�DWWy�WDUW��KRJ\�W UUH�YDJy karddá' megtámadják, GH�YDODPL�PiVWy�PpJ� �LV�WDUW���eUH]WHP��KRJ\�D�I|OG�PHJUHPHJ�DODWWDP��J\HQJpQ��GH�pUH]KHW HQ��$]�8ODV�

megköszörülte a torkát.����ÒJ\�W QLN��PLQWKD�W~O�PHUpV]HN�OHQQpQN��,VWHQ�KDUDJMD������ Nem ez a', ami a kapitányt nyugtalanítja. Sohase vót különösebben

vallásos. � Étien nyújtózkodott, ásított és talpraugrott. � örülök, hogy nem YDJ\RN�D�NDSLWiQ\�E UpEHQ��+DJJ\XN�Ui��KRJ\�NLJRQG~MD��PL�OHQQH�D�OHJMREE��Viszont itt az ideje, hogy lefeküggyünk ...�

Én azonban vajmi keveset aludtam ezen az éjszakán.� Úgy vélem, Rovic kipihente magát. Mégis amikor az új nap felvirradt,

PHJYLVHOWQHN� OiWWDP�� .tYiQFVL� OHWWHP� YROQD�� PLW O�� $]W� YiUMD�� KRJ\� D�hisagaziak megtámadnak bennünket? Ha igen, akkor miért jött el egyáltalán? Ahogy az ösvény egyre meredekebben emelkedett, a kocsit olyan nehéz volt K~]QL�� KRJ\� IpOHOPHLPHW� HOQ\RPWD� D]� LJ\HNH]HWHP�� KRJ\� OHYHJ � XWiQ�NDSNRGMDN��

Amikor azonban estefelé megérkeztünk a Hajóhoz, nyomban megfeledkeztem minden fáradságomról. Egyetlen döbbent káromkodás�hullám után embereink némán támaszkodtak lándzsáikra. Az amúgy sem EHV]pGHV� KLVDJD]LDN� UHWWHJ � WLV]WHOHW�N� MHOp�O� I|OGLJ� KDMROWDN�� &VDN� *X]DQ�nem hajolt meg. Elkaptam a pillantását, ahogy a csodára meredt. Sóvár vágy iUDGW�EHO OH���9DG� YROW� D� N|UQ\pN�� $]� HUG V]LQW� I|lé kerültünk, a vidék alattunk zöld

tengerként terült el, amely az ezüstös óceánig ért. Körülöttünk bazalttömbök KHYHUWHN�� OiEXQN� DODWW� OiYDKDPX� pV� V�SSHG � W ]HJ�� $� KHJ\� PHUHGHN��V]DNDGpNRV� OHMW NNHO� HPHONHGHWW�� IHO� HJpV]HQ� D� I�VW|OJ � KyKDWiULJ�� $� I�VW�mérföldmagasra csavarodott a halvány égbolton. És itt állt a Hajó.�

A hajó maga volt a szépség.� Pontosan emlékszem rá. Hossza � jobban mondva magassága, hiszen

orrával felfelé állt � körülbelül megegyezett a mi vitorlásunkéval, alakja leginkább egy lándzsahegyre emlékeztetett, vakító fehér színe negyven év alatt sem fakult meg. Leírásához azonban a szavak szegényesek, uraim. 8J\DQ�PLW�NpSHVHN�PHJPXWDWQL�D�WLV]WiQ�tYHO �YRQDODNEyO��D�W�NU|VHQ�FVLOORJy�IpPIHO�OHWHNE O�� KRJ\DQ� OiWWDWMiN� PHJ� D]W� D� E�V]NH� pV� PDJiQ\RV� YDODPLW��amelynek egész sziluettje reszketni látszott a vágytól, hogy ismét V]iJXOGKDVVRQ"�+RJ\DQ�LGp]KHWQpP�IHO�D�W�QG|NO �KDMyW��DPHO\HQ�PpJ�PRVW�is a csillagok fénye tapadt?�

Sokáig álltunk ott szótlanul. Tekintetemet elhomályosította valami. Mérgesen törültem meg a szemem, nem akartam, hogy elérzékenyültségemet észrevegyék. Rovicra néztem, vörös szakállában könnycseppek csillogtak. Tekintete azonban tiszta volt. Amikor megszólalt, mindössze ennyit mondott szokott nyugodt hangján;�� Gyertek, üssünk táERUW���$� KLVDJD]L� WHVW U|N� QHP� PHUWpN� QpKiQ\� V]i]� PpWHUQpO� MREEDQ�

megközelíteni a jelképpé magasztosult hajót. Saját tengerészeink is örömmel betartották ezt a távolságot. Sötétedés után azonban, amikor mindent elrendeztek, Val Nira Rovicot, Froadot, Guzant és engem a hajóhoz vezetett.��$KRJ\�RGDpUNH]W�QN��KDQJWDODQXO�HJ\�NHWW V�DMWy�Q\tOW�PHJ�D�KDMy�ROGDOiQ�

pV� HJ\� IpPOpSFV � HUHV]NHGHWW� OH�� $� 7DPEXU� IpQ\pEHQ� ~V]YD�� D� I�VWIHOK N�U WMpQHN� YLVV]IpQ\pW O� Y|U|VHQ� FVLOORJYD� D� KDMy� RO\DQ� N�O|Q|V� YROW�� KRJ\� D�bennem támadt érzést éppen csak el tudtam viselni. Mikor aztán megnyílt HO WWHP�� PLQWKD� V]HOOHP UVpJ� LUiQ\tWRWWD� YROQD�� IHOQ\|JWHP� pV�megfutamodtam. A salak csikorgott a csizmám alatt; egy pillanatra kénes szag ütötte meg az orromat.�

A tábor széléhez érve azonban már annyira összeszedtem bátorságomat, hogy hátra mertem nézni. A fekete talaj minden fényt elnyelt, a hajó fenséges magányban állt. Hirtelen elhatározással visszamentem.��%HOVHMpW� IpQ\O � IDODN� YLOiJtWRWWiN� PHJ�� WDSLQWiVXN� KLGHJ� YROW�� 9DO� 1LUD�

elmagyarázta, hRJ\�D�KDWDOPDV�KDMyP ��DPHO\� � mint a népmesék törpéje a taposómalomban � az egészet mozgatja, sértetlen és egyetlen kar OHQ\RPiViUD� P N|GpVEH� M|QQH�� $PHQQ\LUH� N|YHWQL� WXGWDP� PDJ\DUi]DWiW��közönséges só fémtartalmát alakította át fénnyé ... de nem nagyon éUWHWWHP�D]�HJpV]HW��$�KLJDQ\UD�D�YH]pUO EHUHQGH]pV�HJ\LN�UpV]pEHQ�YROW�V]�NVpJ��H]�a berendezés közvetítette az energiát a motortól egy másik mechanizmushoz, amely a hajót felfelé kivetette. Megszemléltük a törött tartályt. Valóban hatalmas ütés érhette a leszálláskor, hogy a vastag ötvözet tJ\�HOWRU]XOW��0pJLV��9DO�1LUiW�OiWKDWDWODQ�HU N�PHJyYWiN�pV�D�KDMy�W|EEL�UpV]H�VHP� VpU�OW� V]iPRWWHY HQ��9DO�1LUD� HO V]HGHWW� QpKiQ\� V]HUV]iPRW�� DPHO\HN�fellobbantak, zümmögtek, forogtak, és bemutatott néhány apró javításW� D�sérült részeken. Szemmel láthatóan semmi nehézséget nem okozott volna számára befejezni a munkát � akkor pedig mindössze egyetlen gallon higanyt kell betöltenie, és hajója máris életre kel.��0pJ� VRN� HJ\HEHW� LV� PXWDWRWW� QHN�QN� D]RQ� D]� pMV]DNiQ�� GH� HUU O inkább

semmit sem mondok, mert még emlékezni sem igen tudok a sok különös dologra, nemhogy szavakat leljek leírásukra. A lényeg, hogy Rovic, Froad, és én jó pár órát eltöltöttünk a Tündérdombon.�

No és persze, Guzan is velünk. Jóllehet egyszer már itt járt, avatása részeként, addig sohasem mutattak meg neki ennyi mindent. Mégis úgy OiWWDP��NHYpVEp�iPXOGR]RWW��LQNiEE�HJ\UH�URVV]NHGY EE�OHWW��

Rovic is kétségtelenül megfigyelte ugyanezt. Nemigen volt olyasmi, ami az �ILJ\HOPpW�HONHU�OWH�YROQD��$PLNRU�HOKDJ\WXN�D�KDMyW��D]� �KDOOJDWiViW�QHP�D]�

ámulat okozta, mint Froadét, vagy az enyémet. Olyan érzésem volt, azon töpreng, vajon milyen bajt fog Guzan okozni. Most, visszagondolva azt KLV]HP��HJ\V]HU HQ�V]RPRU~�YROW��

Kétségtelen, hogy amikor mi többiek hálózsákjainkba burkolózva javában aludtunk, a kapitány még mindig ott állt, magányosan, és a bolygó�sütötte hajót nézte.�$�K Y|V�KDMQDOEDQ�eWLHQ�IHOUi]RWW���� Kelj fel, fiú dogunk van. Tölcsd meg a pisztolyaidat és jól markold meg a

W U|G���� Micsoda? Mi történt? � izgatottan kászálódtam ki a dérlepte takarók közül.�

$]�pMV]DND�W|UWpQWHN�iORPQDN�W QWHN���� A kapitány ugyan nem mondott semmit, de világos, hogy harcra számít.

(UHJJ\� D� NRFVLKR]� pV� VHJtWV� EHWyQL� DEED� D� U|S�O � WRURQ\ED�� � Étien zömök alakja még egy percig ott kuporgott mellettem. Aztán lassan hozzátette: ��Nekem az a véleményem, Guzan mindannyiunkat meg akar ö'ni itt a hegyen. Egy tiszt és néhány matróz elég ahho', hogy elvigyék az Arany Szöcskével Giairba és vissza is hozzák. Mi többiek pedig kevesebb gondot okozunk neki, ha e'vágja a torkunkat.�

Odébbkúsztam, a fogaim vacogni kezdtek. Miután felfegyverkeztem, PDJDPKR]�YHWWHP�QpPL�pOHOPLV]HUW�D�N|]|V�NpV]OHWE O��$�KLVDJD]LDN�V]iUtWRWW�KDODW� pV� YDODPL� NHQ\pUIpOpW� KR]WDN� D]� ~WUD�� D]� XWyEEL� SRUUi� U|OW� Q|YpQ\E O�készült. Isten tudja, mikor lesz legközelebb alkDOPDP�HQQL��5RYLF�LV�RWW�YROW�D�kocsinál. Én érkeztem utolsónak. A bennszülöttek bizonytalanul lézengtek körülöttünk, nem tudták, mit akarhatunk.�� Gyerünk, fiúk ��PRQGWD�5RYLF��.LDGWD�SDUDQFVDLW��Négy ember tolni kezdte a kocsit a sziklás talajon a ködösen csillogó hajó

IHOp�� 0L� W|EELHN� IHGH]W�N� NHW�� IHJ\YHUHLQNHW� NpV]HQOpWEHQ� WDUWYD�� 6]LQWH�ugyanabban a pillanatban már rohant is felénk Guzan, nyomában Val Nira csoszogott. Guzan arcát eltorzította a harag.�� Mit csináltok? � ordította.�Rovic jéghideg pillantással mérte végig.���� 7HNLQWYH�� KRJ\� HJ\� LG UH� HVHWOHJ� LWW� PDUDGXQN�� PLORUG�� KRJ\� D� KDMy�

fedélzetén tanulmányozhassuk a csodákat.����0LFVRGD"� � vágott közbe Guzan. � Mit akarsz? Nem láttál egy alkalomra

eleget? Sietnünk kell haza, fel kell készülnünk a hajóútra, hogy elhozzuk a folyékony követ.����(UHGM��KD�DNDUV]���IHOHOWH�5RYLF��� Én maradok. És mivel most már tudom,

hogy nem bízol bennem, hát ugyanúgy érzek én is veled szemben. Embereim a hajóban maradnak, amelyet szükség esetén megvédenék.��*X]DQ�PDJából kikelve tombolt, de Rovic ügyet sem vetett rá. Embereink

továbbvonszolták a kocsit a göröngyös talajon. Guzan jelt adott dárdásainak, akik rendezetlen, de tömör sorokban felénk indultak. Étien kurta SDUDQFVV]DYD� FVDWWDQW�� 9RQDOED� IHMO GW�QN�� $� OiQG]ViN� HO UHYLOODQWDN�� D�O IHJ\YHUHN�D�FpOUD�V]HJH] GWHN��

Guzan egy lépést hátrált. Fegyvereinket még otthon, a saját szigetén EHPXWDWWXN� QHNL�� .pWVpJWHOHQ�� D� W~OHU � YpJ�O� LV� ~UUi� OHWW� YROQD� UDMWXQN�� KD� D�herceg eléggé határozott, de az ára nagyon magas lett volna.��� Semmi értelme összecsapni, ugye? ��GRURPEROWD�5RYLF��� Mindössze egy

Np]HQIHNY �yYLQWp]NHGpVU O�YDQ�V]y��A Hajó nagyon értékes. El tudja hozni a Paradicsomot mindannyiunk

számára ... vagy hatalmat egy valaki számára ezen a földön. Vannak, akik az utóbbit választanák.�1HP�YiGROWDODN�D]]DO��KRJ\� WH� LV�H]HN�N|]p� WDUWR]RO��eVV]HU EEQHN�WDUWRP�

D]RQEDQ��KD�D�KDMyW�]iORJXO� WHNLQWHP�pV�HU G�O�KDV]QiORP�PLQGDGGLJ��DPtJ�NHGYHP�WDUWMD�LWWPDUDGQL��(NNRU� J\ ] GWHP�PHJ�YpJOHJHVHQ Guzan valódi szándékáról. Ha ugyanis

WpQ\OHJ�D�FVLOODJRNED�NtYiQW�YROQD� MXWQL��DNNRU�PLQGHQHNHO WW�D�+DMy�pSVpJpW�NHOOHWW� YROQD� EL]WRVtWDQLD�� (KHO\HWW� NLQ\~MWRWWD� D� NH]pW�� HU V� PDUND� Q\DNRQ�ragadta Val Nirát, és a csillagembert maga és fegyvereink közé ráQWYD��HOHYHQ�SDM]VNpQW�KDV]QiOWD�� 7HWRYiOW� NpSH�HOWRU]XOW� D�G�KW O��0DJDV�KDQJRQ�ULNROWRWWD�����$NNRU�QHNHP�LV�YDQ�HJ\�W~V]RP��6RNUD�PHQWHN�D]�HU G|W|NNHO���$� KLVDJD]LDN� WDQiFVWDODQXO� G|QJWHN� N|U�O|WW�QN�� OiQG]ViLNDW� pV� EDOWiLNDW�

szorongatták, de láthatólag nem volt szándékukban követni minket. Tovább N�V]N|GW�QN�KiW�D�IHNHWH�KHJ\ROGDOEDQ��$�QDS�HJ\UH�IRUUyEEDQ�W ]|WW��)URDG�szakállát simogatva végül megszólalt.�� Kapitány, gondolja, hogy megostromolnak bennünket?�� Senkinek sem tanácsolnám ��IHOHOWH�5RYLF szárazon.��� De hát ha nincs velünk Val Nira, hogy elmagyarázza a dolgokat, ugyan mi

haszna itt ülnünk a hajóban? Legjobb lenne visszamenni. Matematikai szövegeket kellene tanulmányoznom ... tele van a fejem a törvénnyel, amely a bolygók mozgását szabályozza... meg kell kérdeznem a Paradicsomból érkezett embert, mit tud róla.�

Rovic félbeszakította � nyersen utasított három embert, hogy segítsenek IHOHPHOQL�D]�HJ\LN�NHUHNHW��DPHO\�NpW�N �N|]|WW�HODNDGW��)pNWHOHQ�KDQJXODWEDQ�YROW�� %H� NHOO� YDOODQRP�� U�OWVpJQHN� WDUWRWWDP�� DPLW� WHV]�� +D� *X]DQ� YDOyEDQ�árulásra készül, vajmi keveset nyerhetünk azzal, hogy áttelepülünk a hajóba, ahol kiéheztethet bennünket. Jobb lett volna hagyni, hog\� D� V]DEDGEDQ�támadjon, ott még könnyebben átvághatnánk magunkat. Másrészt viszont, ha Guzan mégsem akart volna bennünket a dzsungel közepén lerohanni ��VHP�máshol ��� DNNRU� H]� UpV]�QNU O� pUWHOPHWOHQ� NLKtYiV� YROW�� 1HP� YROW� D]RQEDQ�EiWRUViJRP�NpUGH] VN|GQL��

Amikor a kocsival elértünk a hajóhoz, a feljáró ismét leereszkedett. Tengerészeink döbbenten bámulták. Rovic felrezzent mogorva gondolataiból és megnyugtató hangon megszólalt:��� Ne szívjátok mellre, fiúk. Magam vó'tam már a hajón, tuggyátok. Belül

QLQFV�YHV]pO\��%H�N �UiPyQXQN�H]W�D�SXVNDSRUW�pV�HN �UDNQXQN��~J\��DKRJ\�PRQWDP��

Gyenge testalkatom miatt nekem nem kellett a nehéz hordókat emelgetnem, ehelyett Rovic a feljáró elé rendelt, hogy figyeljem, mit P YHOQHN� D� KLVDJD]LDN�� $KKR]� W~O� PHVV]H� YROWDN�� KRJ\� D� V]DYDLNDW�megértsem, de láttam, hogy Guzan egy nagyobb szikladarabon állva L]JDWRWWDQ� PDJ\DUi]� YDODPLW�� )HQ\HJHW HQ� Ui]WiN� IHOpQN� GiUGiLNDW� pV�nagyokat rikoltoztak. Támadni azonban nem mertek. Kétségbeesve törtem a

IHMHP��PLW�MHOHQWKHW�PLQGH]��+D�5RYLF�HO UH�OiWWD��KRJ\�PHJ�IRJQDN�RVWURPROQL�bennünket, ez megmagyarázná, miért hozott magával ennyi puskaport... de mégsem, hiszen ennyivel tucatnyi ember hetekig lövöldözhetne, mármint ha lenne elég emberünk ... viszont ennivalónk szinte semmi sincs! MeredWHQ�EiPXOWDP� D� PpUJH] � YXONiQIHOK N� IHOHWW� D� 7DPEXUUD�� DPHO\QHN� WRPEROy�viharai egész földünket elsöpörhetik és szomorúan töprengtem, milyen démonok is szállhatják meg az embereket.��)HOKiERURGRWW� NLiOWiV� ULDV]WRWW� IHO� PHUHQJpVHPE O�� $� KDMy� EHOVHMpE O�

KDQJzott. Froad! Kis híján felrohantam a feljárón, de még idejében észbe NDSWDP�� HV]HPEH� MXWRWW� D� SDUDQFV�� +DOORWWDP�� DPLQW� 5RYLF� G|UJ � KDQJMD�letorkolta a tudóst és megparancsolta az embereknek, hogy folytassák a munkát. Aztán Froad és Rovic alighanem átmenteN� D� YH]HW I�ONpEH�� pV� My�HJ\� yUiQ� iW� NHWWHVEHQ� EHV]pOJHWWHN�� $PLNRU� D]� |UHJHPEHU� LVPpW� HO NHU�OW��már nem tiltakozott. De ahogy levánszorgott a feljárón, könnyezett.�

Rovic közvetlenül utána jött, és mondhatom, embert még rosszabb hangulatban nem láttam. A]�HPEHUHN� HJ\HQNLQW� N|YHWWpN� NHW�� QpKiQ\XNRQ�megdöbbenés látszott, többen láthatóan megkönnyebbültek, de mindannyian I OHJ�D�KLVDJD]LDNDW� ILJ\HOWpN��(J\V]HU � WHQJHUpV]HN�YROWDN��D�KDMy�QHPLJHQ�jelentett számukra többet különös és nyugtalanító jelenségnél. Utolsónak Étien mászott le hátrafelé fordulva, hosszú zsineget gombolyítva maga után.��� Négyszögbe! �� E G�OW� HO�5RYLF��$]�HPEHUHN�HQJHGHOPHVHQ�QpJ\V]|JEH�

IHMO GWHN�� � Zhean és Froad, legjobb lesz, ha a négyszög közepébe álltok ��mordult ránk a kapitány ��� W|EE� KDV]QRWRNDW� YHVV]�N�� KD� D� WDUWDOpN� O V]HUW�hozzátok, mintha harcoltok ... �� �PDJD�D]�pOUH�iOOW��

Megrántottam Froad köntösének ujját.��� Kérem, Mester, mi történik itt tulajdonképpen? � de az öreg a zokogástól

nem tudott válaszolni.� Étien kezében puskával és karddal ott görnyedt mellettem. Meghallotta

kérdésemet � hiszen halotti csendben álltunk � és rekedten válaszolta:���� 7HOHUDNWXN� D� W|U]VHW� SXVNDSRURV� KRUGyNND�� pV� |VV]HN|W|WW�N� NHW� HJ\�

SXVNDSRU�csíkka'. Ehun a gyútózsineg az, egészhöz.� Elállt� D� V]DYDP��|VV]H]DYDURGWDN�D� JRQGRODWDLP��RO\DQ�V]|UQ\ � YROW�� DPLW�

PRQGRWW�� 1DJ\RQ� WiYROUyO� KDOORWWDP�� DKRJ\� eWLHQ� NH]pEHQ� N � FVDWWDQW� D�fémhez, ahogy fújkálni kezdte a szikrát és újra megszólalt:��� Jó gondulat, asziszem. Igaz, aszontam, követem a kapitányt gondúkodás

nélkül a pokolba is... de azért csak jobb az Istent nem túlságosan kísérteni!����(O UH�LQGXOM����5RYLF�SHQJpMH�V]LNUi]YD�UHS�OW�NL�D�K�YHO\E O�� Lépéseink iszonyú zajjal csattogtak a sziklán, ahogy futólépésben

távolodtunk a hajótól. Nem néztem vissza. Képtelen voltam visszanézni. Mintha lidércnyomásos álomban tántorogtam volna. Mivel Guzan úgyis megkísérelte volna elvágni az utunkat, egyenesen feléje és bandája felé tartottunk. Amikor a tábor széléhez érkeztünk, odalépett hozzánk. Val Nira UHV]NHWYH�RVRQW�D�Q\RPiEDQ��$�V]DYDN�DOLJ�pUWKHW HQ�MXWRWWDN�HO�KR]]iP��� És most mi lesz, Rovic? Hajlandó vagy hazatérni?����,JHQ�� felelte a kapitány. Hangja kongott. ��(J\HQHVHQ�KD]D���*X]DQ�HJ\UH�HU V|G �J\DQDNYiVVDO�ILJ\HOWH��� Miért hagytad ott a kocsiW"�0L�YROW�EHQQH"�� A tartalékaink. Induljunk.��9DO� 1LUD� D� OiQG]ViN� IHQ\HJHW HQ� FVLOORJy� KHJ\pUH� PHUHGW�� 7|EEV]|U�

PHJQHGYHVtWHWWH�Q\HOYpYHO�DMNiW��PLHO WW�NpSHV�YROW�NLQ\|JQL��

���0LU O� EHV]pOWHN"�6HPPL�pUWHOPH��KRJ\�pOHOPLV]HUW�KDJ\MXQN� LWW��%L]WRVDQ�PHJURPOLN��PLHO WW���� PLHO WW� � elnémult, mert tekintete találkozott Rovicéval. Az öregember elsápadt.�� Mit tettél? ��VXWWRJWD�� Rovic szabad kezével hirtelen eltakarta megviselt vonásait.���� $PLW� WHQQHP� NHOOHWW� �� NH]H� P|J�O� IRMWRWWDQ� W|UWHN� HO � D� V]DYDN�� �� ,VWHQ�

Leánya, bocsáss meg nékem.� A csillagember néhány pillanatig dermedten bámult ránk. Aztán sarkon

fordult és futni kezdett. Elrohant a meglepett harcosok mellett, ki a KDPXERUtWRWWD�OHMW UH��D�KDMy�IHOp�����9LVV]D��� ordította Rovic. ��7H�HV]HYHV]HWW��VRKD�QHP���� Fuldokolva nyelt egyet. Ahogy a botladozva futó, törékeny, magányos

ILJXUD� XWiQ� Qp]HWW�� DNL� RO\� NpWVpJEHHVHWWHQ� URKDQW� D� W ]KiQ\y� OHMW MpQ� iOOy�Csodaszép felé, kardja lehanyatlott.��� Talán jobb is így � mondta lassan. Szavai áldásként hangzottDN���*X]DQ�IHOHPHOWH�NDUGMiW��3LNNHO\HV�N|SHQ\pEHQ��UHSGHV �WROODLYDO� OHJDOiEE�

olyan hatásos jelenség volt, mint az acélkemény Rovic.��� Eárulod végre, hogy mit tettél �� YLFVRURJWD� �, vagy ég ebben a percben

PHJKDOV]��Ügyet sem vetett puskáinkra. Neki is vROWDN� iOPDL�� � V� iOPDLW� OiWWD�

|VV]HRPODQL��DPLNRU�D�KDMy�D�OHYHJ EH�U|S�OW��0pJ� D]� HOSXV]WtWKDWDWODQQDN� W Q � KDMyWHVW� VHP� iOOKDWRWW� HOOHQ� HJ\�

kocsirakomány gondosan elhelyezett, egyszerre felrobbantott puskapornak. A KDWDOPDV� G|UUHQpVW� NtVpU � OpJQ\RPiV� WpUdre kényszerített, a hajótest NHWWpQ\tOW�� )HKpUHQ� L]]y� IpPUHSHV]HN� V�YtWHWWHN� D� OHYHJ EHQ�� /iWWDP�� DPLQW�D]�HJ\LN�N|QQ\HGpQ�V]pWKDVtWRWW�HJ\�KDWDOPDV�V]LNODW|PE|W��9DO�1LUD� HOW QW��pusztulása túl gyors volt, semhogy felfoghatta volna, mi is történt; így végül is Isten irgalmas volt hozzá. A lángok az égig csaptak, ítéletnapi dörgés KDOODWV]RWW� pV� D]�yULiVL� I�VWWHQJHUEHQ� OiWWDP�� DKRJ\DQ� D� KDMy� HOG OW�� /DVVDQ�J|UG�OW� YpJLJ� D� OHMW Q�� V]pWPDUFDQJROW� EHOV UpV]HLW� PDJD� XWiQ� YRQV]ROYD��Aztán a hegyoldal dübörögve birtokába vette, elnyelte, nyomában porfelleg homályosította el az eget.�

Többre nemigen emlékszem.��$� KLVDJD]LDN� VLNROWYD� PHQHN�OWHN� V]DQDV]pMMHO�� 9DOyV]tQ OHJ� D]W� KLWWpN��

HOM|WW� D� YLOiJYpJH�� *X]DQ� QHP� PR]GXOW�� $PLNRU� D� SRUIHOK � EHQQ�QNHW� LV�elborított, elrejtve a hajó sírját és a fehéren izzó vulkánkrátert, Guzan nekiugrott Rovicnak. Egyik tengerészünk felemelte puskáját. Étien leütötte a FV|YHW��2WW� iOOWXQN�pV� YpJLJQp]W�N�D� NpW� IpUIL� N�]GHOPpW� D� UHPHJ �� KDPXYDO�borított sziklákon és ki�ki lelke mélyén tudta, hogy joguk van megküzdeni. A SHQJpN� V]LNUi]YD� FVDSWDN� |VV]H�� 9pJ�O� 5RYLF� NDUGIRUJDWy� P YpV]HWH�felülkerekedett. Pengéje Guzan torkába fúródott.�

A herceget katonai pompával temettük el és nekivágtunk a dzsungelnek.��(]HQ� D]� pMV]DNiQ� D� WHVW U|N� PDUDGpN� bátorságukat összeszedve

PHJWiPDGWDN� EHQQ�QNHW�� ,JD]�� YROWDN� SXVNiLQN�� GH� I OHJ� NDUGMDLQNDW� pV�lándzsáinkat használtuk. Keresztülvágtuk magunkat rajtuk, mert nem volt más utunk a tenger felé.��$� KDUFRVRN� PHJIXWDPRGWDN�� GH� HOYLWWpN� D� W|UWpQWHN� KtUpW�� PHJHO ]YH�

bennünket. Mire megérkeztünk Nikumba. Iskilip összes fegyverese az Arany 6]|FVNpW� UL]WH�pV�FVDN�DUUD�YiUWDN��KRJ\�5RYLF�IHOW QM|Q��,VPpW�QpJ\V]|JEH�IHMO GW�QN�� tJ\� D]WiQ� QHP� VRNDW� V]iPtWRWW�� KiQ\� H]UHQ� YDQQDN�� HJ\V]HUUH�

húsznál több nem fért hozzánk. Mégis hat derék emberünk maradt az utcák véres sarában. Amikor a hajón hagyott embereink látták, hogy Rovic jön, iJ\~W ]� DOi�YHWWpN�D�YiURVW��(WW O�D� ]V~SIHGHOHN� W�]HW� IRJWDN�pV�D]�HOOHQVpJ�annyira megzavarodott, hogy a hajóról kitört embereink egyesülni tXGWDN�velünk. Átvágtuk magunkat a rakpartra, feljutottunk a fedélzetre és felszedtük D�KRUJRQ\W���$]�HONHVHUHGHWWHQ�pV�QDJ\RQ�EiWUDQ�N�]G �KLVDJD]LDN�NHQXLNNDO�V]RURVDQ�

KDMyQN� W|U]VH� PHOOp� K~]yGWDN�� DKRO� PiU� QHP� IHQ\HJHWWpN� NHW� D]� iJ\~N��Egymás vállára kapaszkodva próbálták elérni a fedélzetet. Egy csoportjuknak VLNHU�OW� LV�� pV� NHJ\HWOHQ� N�]GHOHPEH� NHU�OW� PHJV]DEDGXOQL� W O�N�� (NNRU�sebesültem meg én is, szétzúzott kulcscsontom a mai napig is kínoz.��9pJ�O� NLMXWRWWXQN� D]� |E|OE O�� )ULVV� NHOHWL� V]pO� I~MW�� 0LQden vitorlánkat

felvonva szelte hajónk a tarajos hullámokat. Számba vettük halottainkat, bekötöztük sebeinket és aludni tértünk.��0iVQDS� PiU� KDMQDOEDQ� IHOULDGWDP�� YiOODPRQ� D� O�NWHW � VHE� pV� D� PpJ�

PDUFDQJROy� EHOV � NtQ� QHP� KDJ\RWW� Q\XJRGQL�� )HOPHQWHP� D� NDSLWinyi hídra. $]� HJHW� IHOK N� ERUtWRWWiN�� $� V]pO� PHJHU V|G|WW�� KLGHJ]|OGHQ� WDMWpN]RWW� D�WHQJHU��D�V]�UNH�IHOK V�KRUL]RQWLJ�FVDN�IHKpU�KDEIRV]OiQ\RN�WiQFROWDN��$�KDMy�gerendái nyögtek, az eresztékek csikorogtak. Jó óra hosszat ácsorogtam a jeges szélben, amely MyOHV HQ�WRPStWRWWD�D�EHQQHP�G~Oy�IiMGDOPDW��

Amikor magam mögött a lépteket meghallottam, hátra sem fordultam. Tudtam, hogy Rovic jön. Sokáig állt mellettem fedetlen fejjel. Most vettem pV]UH�HO V]|U��KRJ\� V]�O��

Végül, anélkül, hogy rám nézett volna, a FVtS V�V]pOQHN�WDUWYD�DUFiW��DPHO\�könnyeket csalt a szemünkbe, megszólalt.����.DSyUD�M|WW�D�OHKHW VpJ��KRJ\�PHJJ\ ]KHWWHP�)URDGRW��RWW�D]RQ�D�QDSRQ��

1DJ\RQ�HONHVHUHGHWW��GH�EHOiWWD��KRJ\�LJD]DP�YDQ��%HV]pOW�QHNHG�HUU O"���1HP���IHOHOWHP���� Egyikünk sem fog soha beszélni róla, úgy vélem ��PRQGWD��PDMG�NLVHEE�

szünet után hozzátette: � Attól sohasem tartottam, hogy Guzan vagy bárki más elfoglalhatja a hajót és általa hatalomra törhet. Nekünk montalirieknek nem jelenthet komoly feladatot, hogy az ilyen fickókat rendre tanítsuk. Nem félek a Paradicsom lakóitól sem. Szegény öreg nyilvánvalóan igazat beszélt. A csillagemberek sohasem bántottak volna bennünket... szándékosan. Értékes ajándékokat hoztak volna, megismertettek volna minNHW� LV�WXGiVXNNDO��P YpV]HW�NNHO��PHJWDQtWRWWDN�YROQD�D�FVLOODJRN�N|]|WW�XWD]JDWQL��� Hát akkor? ��W|UW�NL�EHO OHP����� (J\� QDSRQ� )URDG� N|YHW L� PDMG� PHJROGMiN� D� YLOiJHJ\HWHP� UHMWYpQ\HLW� ��

IHOHOWH�� � Egy napon utódaink megépítik majd saját hajójukat és nekivágnak DQQDN�D�FpOQDN��DPHO\HW�PDJXNQDN�NLW ]WHN��

Fehér tajték freccsent, a szél elkapta a foszlányokat, hajunk már nedves volt. Ajkamon sós ízt éreztem.����'H�DGGLJ���IRO\WDWWD�5RYLF��, e föld tengerein fogunk hajózni, megmásszuk

hegyeit, bejárjuk szárazföldjeit, meghódítjuk és megkíséreljük megérteni. Látod�H�PiU��=KHDQ"�(WW O�IRV]WRWW�YROQD�PHJ�D�KDMy�EHQQ�QNHW��

Ekkor végre már én is tudtam sírni. A kapitány átfogta sértetlen vállam és együtt álltunk a szélben, miközben az Arany Szöcske duzzadó vitorlákNDO�Q\XJDWQDN�WDUWRWW����

����:DOWHU�0��0LOOHU��(ford.: Avarossy Éva)��.L�KDOO�HQJHP"���A félhomályos szobában csendes szomorúság honolt. A falióra rideg

rézhangján kilencet ütött. Mozdulatlanul állt, az ablak súlyos bársonyfüggönyeinek támaszkodva. Az éjszaka fekete volt, a ház üres és néma.��8J\DQ��/LVD��� szólt rá önmagára. � Végtére nem haldokolsz!� Harmincnégy éves volt, még mindig bájos, karcsú és fehér teste, rövid, dús

haja szikrázó, vörös korona. Megbízható jó férje és három gyereke mellett biztonság vette körül. Voltak barátai, hobbyjai, társadalmi életet élt. Közepes NpSHNHW� IHVWHWW��FVDN�~J\�VDMiW�V]yUDNR]iViUD��HJpV]� W UKHW HQ�]RQJRUi]RWW��és szolid verseket írt az egyetem irodalmi hetilapjának. Olvasottnak, tájékozottnak számított. Szerette a féUMpW��pV�D�IpUMH�LV�V]HUHWWH� W��

Akkor vajon mi ez a csendes szomorúság?��9DODPL�XWiQ�YiJ\DNR]YD��GH�VHPPLW�VHP�YiUYD�EiPXOW�NL�D�N IDOODO�N|U�OYHWW�

kert sötétjébe. Az éjszaka a szokottnál is csendesebb volt. Egy távolabbi utcai lámpa fénye játszott a szilfa ágai között. A szilfa árnyéka a ház szemközti szárnyára hullt. Lisa egy ideig az imbolygó árnyékot figyelte. Magányos autó ]~JRWW�YpJLJ�D]�~WRQ��PiU�HO�LV�W QW��$�WiYROEyO�UHNHGWHV�N�UWV]y�KDQJ]RWW��

Mi nem volt rendben? Az asszony gyerekkora óta, ezerszer is érezte már ezt a bizonytalan mocorgást az agyában, amely mintha valamilyen meg nem WDOiOW� NLIHMH] GpVpUW� NLiOWRWW� YROQD�� $]� XWyEEL� KHWHNEHQ� N�O|Q|VHQ� HU VHQ�MHOHQWNH]HWW���0HJNtVpUHOWH�NLHOHPH]QL��0LEHQ�N�O|QE|]WHN�D]�HOP~OW�KHWHN�D]�HO ] HNW O"�

$]�események: Frank egy hónap óta üzleti úton volt; a gyerekek Anyáéknál voltak; a városi tanács javaslatot tett egy új vámrendeletre; kidobta a cselédlányt; egy részeg fickó megfojtotta a feleségét; az egyetemen megkezdte munkáját az új pszichofizikai laboraWyULXP�� D� P YpV]HWL� N|U��amelynek tagja volt, bejelentette a nyári szünet kezdetét.�

Sehol semmi. Semmi, ami indokolná ezt az értelmetlen, minden célt QpON�O|] � EHOV � V�UJHWpVW�� DPHO\� N|Q\|U|JYH� NLiOWRWWD� JRQGRODWDL� V U �vadonában:�

Jöjj, oszd meg magad velem, elégíts ki, segíts tökéletesen kifejezni!�Kifejezni, de mit? Kielégíteni, de mit? Hogyan? Kapcsolnom kell ezt az

érzést valamihez, valamiféle saját tapasztalatomhoz, vagy másokéhoz.��0HJNtVpUHOWH� D� V�UJHW � YiJ\DW� PiV� YiJ\DN� FpOMDLYDO� NLHOpJtWHQL��

J\HUPHNHLYHO�� IpUMH� |OHOpVpYHO�� HQQLYDOyYDO�� LWDOODO�� P YpV]HWWHO�� EDUiWViJJDO��Ez a sóvárgás azonban más volt, célja ismeretlen, s ezért kielégíthetetlen.�

Miben különbözöm másoktól? � kérdezte magát az asszony. De mindössze annyiban különbözött mindenki mástól, amennyiben minden egyes emberi lény eltér a pontos átlagtól. Nem volt zseniális, de kétségtelenül NLHPHONHG HQ� IHOHWWH�iOOW�D]�iWODJQDN��gQiOOy�DONRWiVRNUD� LV�NpSHVQHN�pUH]WH�magát. Külsejét finom szépség jellemezte. Azok az apró rendellenességek,

DPHO\HNU O�WXGRPiVD�YROW��QHYHWVpJHVHQ�OpQ\HJWHOHQQHN�W QWHN�D�V]HPpEHQ��volt egy sötét anyajegy a combján, és hosszúkás, keskeny koponyája tetején UHMOHWW� HJ\� SXKD� SRQW�� RO\DVPL�� PLQW� HJ\� FVHFVHP � IHMHOiJ\D�� 2VWRED� NLV�semmiségek!�

Az egyetlen lényeges különbség: a kielégítetlen éhség okozta csendes szomorúság.�(J\V]HUUH� QDJ\� FVHSSHNEHQ� HVQL� NH]GHWW� D]� HV �� NRSRJRWW� D� VpWiQ\RQ�� D�

I�Y|Q� pV� D� V]LOID� ORPEMDL� N|]|WW�� 1pKiQ\� FVHSS� D� UHG Q\UH� FVDSyGRWW�� D]�asszony arcát és karjait borzongató permettel szórta be. Az éjszaka Q\RPDV]Wy�IRUUyViJiW�K Y|V�V]HOO �HQ\KtWHWWH���9RQDNRGYD�FVXNWD�EH�D]�DEODNRW��$�K VpJ�pV�D]��UHV�Ki]�PDJiQ\D�HJ\UH�

nyomasztóbbá vált. Az asszony lassan a kertre nyíló ajtóhoz sétált.� Egyedül volt és már készült lefeküdni, egy vékony pongyolán kívül egyéb

nem volt rajta. Keze bizonytalanul, lassan motoszkált a pongyolát a melle I|O|WW�|VV]HWDUWy�V]DODJRQ��YpJ�O�VLNHU�OW�NLROGDQLD��$�N|SHQ\�V]pWYiOW��D]�HV �K Y|VHQ��ILQRPDQ�FLUyJDWWD�E UpW��

A kertben sötét volt, tintafekete árnyak lapultak körülötte. A legközelebbi V]RPV]pG� HJ\� Ki]W|PEEHO� WiYRODEE� ODNRWW�� $� N NHUtWpV� HO]iUWD� D� NHUWHW� D�NtYiQFVLVNRGyN� HO O�� $]� DVV]RQ\� IHOHPHOWH� NH]HLW�� D� SRQJ\ROD� XMMDL�YLVV]DKXOORWWDN�D�NDUMiQ��(J\�NHWUHFpE O�NLV]DEDGXOW�iOODW�|U|PpYHO�NLOpSHWW�D]�ajtón az eresz alatWL�PHOHJ�N UH���$]� HV � NRSRJRWW� D� V|YpQ\HQ�� PRUDMD� OiJ\DQ� YHWWH� N|U�O� D]� DVV]RQ\W�� D�

I|OGU O� KLGHJ� FVHSSHN� FVDSyGWDN� NDUFV~� OiEiUD�� .DUMDLYDO� iWIRQWD� YiOOiW� pV�belépett a tócsába. A jeges ujjak érintése kellemes borzongással töltötte el; D]�DVV]RQ\�NDFDJRWW�pV�IXWQL�NH]GHWW�D�VpWiQ\RQ�D�V]LOID�IHOp��$]�HV FVHSSHN�szurkálták a mellét, döntötték az arcát és kis patakokban folydogáltak le a FVtS MpQ��OiEDLQ��

Ujjongó öröm fogta el, táncolni próbált és kacagott esetlen mozdulatain. )XWRWW�� IXWRWW� D]� HV EHQ�� PDMd kifáradva hanyatt vetette magát a gyepen, kinyújtotta karjait, lábait és lassan ide�RGD� KHQJHUJ ]|WW�� &VXNRWW� V]HPPHO��HUQ\HGWHQ� W UWH�� KRJ\� D� I V]iODN� VLPRJDVViN�� iOPRGR]YD� PRVRO\JRWW� pV�NpS]HOHWEHOL�MiWpNRNDW�MiWV]RWW�D]�HV YHO��

A cseppek acéldarazsakNi� YiOWDN�� ]XKRJYD� FVDSWDN� OH� D� V|WpWE O�� GH� �JRQGRODWDL� HUHMpYHO� PHJV]HOtGtWHWWH� NHW�� KRJ\� K VtWVpN�� EHFp]JHVVpN�� $�FVHSSHN�V]HPpO\WHOHQ�V]DEDGViJJDO�EiQWDN�WHVWpYHO�� �SHGLJ�D�V]HPpUPHVHW�MiWV]YD�IRUGXOW�HJ\HW�pV�HOUHMWHWWH�DUFiW�D]�HV i]WDWWD�I EHQ���6LPD�E U �YDGiOODW�PDUDGWDP���JRQGROWD�HOUDJDGWDWYD����VLPD�E U �YDGiOODW�

QDJ\DQ\iP��D�PDMRP�W|U]VpE O��DNL�D�IiNRQ�WiQFROW�pV�IHFVHJHWW��KD�YHUWH�D]�HV �� 0LO\� YpJWHOHQ� VLYiU� LV� OHQQH� D]� pOHW�� KD� QHP� OHQQpN� LO\HQ� VLPD� E U �vadállati Ujjait az ázott gyepbe fúrta, fogait kivicsorította, homlokát nekinyomta a földnek és halk állati morgás szakadt ki torkából. Mindez roppant szórakoztató volt, megint elnevette magát. Négykézlábra emelkedve mászni kezdett, hátát felpúposította, fogsora még egyre csupaszon világíWRWW��Prüszkölt, mint egy macska � hirtelen egy alvó madárra vetette magát, elkapta pV�DGGLJ�Ui]WD��DPtJ�NLP~OW��$]XWiQ�PHJLQW�NDFDJYD�KHYHUW�D�I EHQ��+D�IUDQN�így látna � morfondírozott �, rögtön ágyba parancsolna, bevetetne velem egy csomó nyugtatót és kihívatná azt a fapofa dr. Mensleyt, nézze meg az elmeállapotomat. És dr. Mensley nekiállna kimutatni ambivalenciámat, elnyomott vágyaimat, narcizmusomat, mazochista ösztöneimet. Szorítana a csavarokon, visszatérítene a valósághoz, helyrezökkentene kényelmeV�

NHUpNYiJiVRPED�� NL ]Qp� EHO OHP� D� VLPD� E U � YDGiOODWRW�� KRJ\� LVPpW�EHV]pO EDEiYi�YiOMDN��

Néhányszor már megtette. Dr. Mensleyre gondolva, Lisa egész szókincsét YpJLJNXWDWWD�HJ\�PHJIHOHO HQ�VpUW �NLIHMH]pV�XWiQ��$�PHJWDOiOW�V]yW�KDQJRVDQ�maga elé morogta pV�HWW O�PHJN|QQ\HEE�OW���$]�HV �ODVVDQ�HOFVLWXOW��$�WiYROEyO�V]LUpQDKDQJ�KDOODWV]RWW��$�UHQG UVpJ��$]�

DVV]RQ\� NXQFRJRWW� pV� HONpS]HOWH� D� PiVQDSL� ODSRN� QDJ\EHW V� FtPHLW��7LV]WHOHWEHQ� iOOy� WiUVDViJEHOL� K|OJ\� UL]HWEH� YpWHOH� PpOWDWODQ� PDJDWDUWiVD�miatt. A törWpQHW� tJ\� IRO\WDWyGQD�� Ä0UV�� /LVD�:DYHUO\W� D� UHQG UVpJ� UL]HWEH�YHWWH�� PLXWiQ� V]RPV]pGDL� EHMHOHQWHWWpN�� KRJ\� HU VHQ� KLiQ\RV� |OW|]pNEHQ�URKDQJiO� NHUWMpEHQ���0UV��+HLQHKRIIHU��DNLW� D� UHQG UVpJ� WDQ~NpQW� LGp]HWW� EH��tJ\� Q\LODWNR]RWW�� Ä(J\V]HU HQ� ERU]DOPDV� YROW�� 1HNHP� ~J\� W QW�� PLQWKD�YDODPLIpOH� URKDPD� OHWW� YROQD�� 0LNRU� 0U�� +HLQHKRIIHUQpO� pUGHNO GW�QN� D�UpV]OHWHN�IHO O��OHKXQ\WD�V]HPpW�pV�HOUDJDGWDWYD�PRVRO\JRWW����/LVD� FVHQGHVHQ� IHOVyKDMWRWW�� $� V]LUpQD� HOQpPXOW�� (OiOOW� D]� HV � LV�� FVDN� D�

szilfa lombjairól hullotW� LPLWW�DPRWW� HJ\�egy csepp. Az asszony fáradt volt, pU]HOPLOHJ� NLPHU�OW�� IXUFVD� PyGRQ� PHODQNROLNXV�� /DVVDQ� IHO�OW� D� I EHQ��karjával átkulcsolta lábait.�

Az érzés fokozatosan körvonalazódott benne.�(JpV]�LG �DODWW�ILJ\HOW�YDODNL���0HJPHUHYHGHWW��GH�QHP�PR]dult, csak szemei kémlelték a sötétséget. Ha

OHJDOiEE� H]� D� FVHSHJpV� PHJV] QQH�� KRJ\� KDOOKDWQD� YDODPLW�� 7HNLQWHWH�végigpásztázta az ösvényt, a kerítésmenti árnyakat, a ház sötét ablakait és a WDODM� IHOHWW� OHEHJ �� D]� XWFDL� OiPSiN� iOWDO� KDOYiQ\DQ� PHJYLOiJtWRWt ködöt. Semmit sem látott, egyetlen nesz sem hallatszott.��$]� pMEHQ� VHPPL� VHP�PR]GXOW�� $]� pU]pV� D]RQEDQ� HJ\UH� HU V|G|WW�� KLiED�

próbált gúnyolódni rajta.� Bárki legyen is ��JRQGROWD��, nyugodtan fogok szólni hozzá, ha pedig valaki

megjelenik, akkorát sikítRN��KRJ\�0UV��+HLQHKRIIHU�PHJKDOOMD���� Hé � szólt fojtott hangon, de úgy, hogy hangja biztosan elhatoljon a közeli

árnyakig.� Semmi válasz. Kezeit tarkója alatt összekulcsolva lassan, érzékien ismét

megszólalt.���1R�J\HUH��V]HUH]]�PHJ�PDJDGQDN���(J\HWOHQ� IHNHWH� V]|UQ\HWHJ� VHP� E~MW� HO � D� ERNURN� N|]�O�� KRJ\� IHOIDOMD�� $�

szilfáról sem ugrott rá egyetlen párduc sem. Démonok sem formálódtak a QHGYHV�V|WpWVpJE O��$]�DVV]RQ\�NXQFRJRWW��� No gyere, harapj belém.��(J\HWOHQ� KtP� PDMRP� VHP� URKDQW� HO �� KRJ\� PRKy� iOONDSFVDLYDO�

összemorzsolja.��&VDN� NpS]HOWH� D]� W� EiPXOy� V]HPHNHW�� /XVWiQ� Q\~MWy]YD� IHOWiSiV]NRGRWW��

OHV|S|UYH� D� I V]iODNDW� QHGYHV� E UpU O�� $� N�O|Q|V� HV �szertartás hangulata elmúlt, az asszony fáradt volt. Lassú léptekkel a ház felé indult.�(NNRU�KDOORWWD�PHJ���WiYROL��LVPpWO G ��]L]HJ �KDQJ�YROW��)|OGEH�J\|NHUH]YH�

állt a ház fekete árnyékában, hallgatózott. Papírzizegés... halk roppanás..., D]XWiQ� DSUy� GDUDENiN� KXOORWWDN� D� MiUGiUD�� 0LQGH]� U|YLG� LG N|]|QNpQW�LVPpWO G|WW��

Idegesen, aprókat lélegezve lábujjhegyen� D� N NHUtWpVKH]�RVRQW�� $�NHUtWpV�majd két méter magas volt, beton alapba ágyazva. A hang a fal túlsó oldaláról

KDOODWV]RWW��gVV]HJ|UQ\HGYH�IHOOpSHWW�D�EHWRQDOMUD��PDMG�D�YDGV] O �OHSOH�DODWW�felemelte fejét, hogy kilásson.�

Az utcai lámpa fél háztömbbel lejjebb volt, de valami keveset azért lehetett OiWQL��$]�XWFD� W~OVy�ROGDOiQ��D]�iUQ\pNEDQ�HJ\� IpUIL�iOOW�� IHOWHKHW HQ�D�EXV]UD�várakozva. Papírzacskóból földimogyorót majszolt, a héjat a földre dobta. Ez YROW�D�]L]HJ �KDQJ�PDJ\DUi]DWD���$]�DVV]RQ\�NHOOHPHWOHn érzéssel meredt rá a kerítés mögül.� Kikaparnám a szemedet ��JRQGROWD��, ha idejönnél és bebámészkodnál.�� Hé � szólt a férfi.� Lisa megmerevedett és mozdulatlanságba dermedt. Lehetetlen, hogy látná.

ÈUQ\pNEDQ� iOOW�� IHNHWH� KiWWpU� HO WW�� 0HJKDOORWWD� YROQD� D]� HO EEL� RVWRED�mormolást?��9DOyV]tQ EE��KRJ\�D�IpUIL�pSSHQ�FVDN�PHJN|V]|U�OWH�D�WRUNiW��� Hé � mondta a férfi újra.��$]� DVV]RQ\� FV|S|J � YDGV] O OHYHOHN� N|]|WW� ODSXOW�� ]L]HJpV�N� QpON�O� QHP�

PR]GXOKDWRWW�� 'HUPHGWHQ� PHUHGW� D� IpUILUD�� 1HP� VRNDW� OiWRWW� EHO OH. Sötét HV N|SHQ\��V|WpW�NDODS��NDUFV~�iUQ\pN��9DMRQ�HUUH�Qp]�� IHOp"�5HWWHQHWHVHQ�megrémült.�

A férfi hirtelen a csatornába dobta a zacskót, lelépett a járdáról és az utcán NHUHV]W�O�D�IDO�IHOp�VpWiOW��.DODSMiW�OHYHWHWWH��KXOOiPRV�V] NH�KDMiQ�PHJFVLOODQW�D� WiYROL�XWFDL� OiPSD� IpQ\H��$�NHUtWpVW O�HJ\�PpWHUUH�PHJiOOW�pV�EL]RQ\WDODQXO�PRVRO\JRWW�D�YDGV] O �IHOp��/LVD�D�UpP�OHWW O�PHJGHUPHGYH�EiPXOW�Ui��.�O|Q|V��WHOMHVHQ�LGHJHQ�pU]pVHN�

KXOOiP]RWWDN�iW�UDMWD��/HKHWHWOHQ�YROW� NHW�OHtUQL��IHOIRJQL�����0HJ����PHJWaláltam � dadogta a férfi bárgyún. ��7XGMD�PLU O�YDQ�V]y"��,VPHUOHN��� IXWRWWDN�D]�DVV]RQ\�JRQGRODWDL�� � Apró sebhely van a nyakadon

hátul és a lábujjaid között egy májfolt bújik meg. Kék a szemed, van egy fájós bölcsességfogad és fájnak a lábaid, mert az EJ\HWHPW O�HJpV]HQ�LGiLJ�J\DORJ�M|WWpO��pV�DQQ\L� LG V�YDJ\RN��KRJ\�PDMGQHP�D]�DQ\iG� OHKHWQpN��'H�PpJVHP�ismerhetlek, mert még soha az életben nem láttalak!��� Különös, ugye? � mondta a férfi bizonytalanul. Kalapját kezében tartotta,

fejét udvarias figyelemmel félrehajtotta.���0LFVRGD"���VXWWRJWD�D]�DVV]RQ\��A férfi az aszfaltot rugdosta, nem nézett fel.��� Léteznie kell valamilyen kézzel fogható biofizikai energiaformának, amely

DQDOLWLNXVDQ� GHILQLiOKDWy�� KD� HOHJHQG � DGDW� iOO� UHQGHONH]pV�QNUH�� ,VWHQ� D�tanúm, én nem vagyok misztikus. Ha létezik, matematikailag definiálni is lehet. De miért éppen mi?�

Valami félelmetes kíváncsiság arra kényszerítette az asszonyt, hogy oldalt lépjen és a kerítés tetejére könyökölve lenézzen a férfira. Az felnézett és V]HPHL�NHUHkre tágultak.�� Ó!��� Mi az, hogy ó? � kérdezte az asszony, szemöldökét rosszallóan ráncolva.�� Maga nagyon szép!����0LW�DNDU"�� az asszony hangja jéghideg volt. ��7 QM|Q�HO���� Én � a férfi félbehagyta a mondatot és szorosan egymásra zárta ajkait.

(ONHVNHQ\HG � V]HPPHO� PHUHGW� D]� DVV]RQ\UD�� HJ\LN� NH]pW� KDOiQWpNiKR]�HPHOWH��PLQW�DNL�HU VHQ�NRQFHQWUiO����/LVD�HJ\V]HUUH�Pár nem volt önmaga. Saját árnyék borította arcára nézett

fel az utcáról, egy idegen szemével, aki nem volt idegen. Gyenge bokáiban

IiUDGWViJRW� pU]HWW� pV� HJ\� N|QQ\ � PHJIi]iV� RNR]WD� RUU� N|UQ\pNL� VDMJiVW��furcsa szomorúságot egy különös szívben � szomorúságot�� DPHO\�RO\� URNRQ�volt az övével.�

Szédülten rázta meg a fejét. Olyan volt az egész, mintha két helyen lett YROQD�HJ\V]HUUH��PLQWKD�HJ\�SLOODQDWUD�YDODNL�PiVQDN�D�E UpEH�E~MW�YROQD��

Az érzés elmúlt.�Nem is történt meg! � biztatta önmagát.��� Nincs értelme OHWDJDGQL� � mondta a férfi csendesen. � Én is el akartam ]QL�� GH� Q\LOYiQYDOyDQ� YDQ� YDODPL� N|]|V� EHQQ�QN�� eUGHNHV� OHQQH�

tanulmányozni. Gondolja, hogy rokonok vagyunk?���� .LFVRGD� PDJD"� � nyögte az asszony, csak félig figyelve oda a férfi

kérdésére.���� 7XGMD� D� QHYHPHW� �� IHOHOWH� D]� �. ha veszi magának a fáradságot, hogy

JRQGRONR]LN�UDMWD��$�PDJD�QHYH�/LVD���/LVD�2%ULHQ�YDJ\�/LVD�:DYHUO\���VRVH�tudom pontosan, melyik. Egyszer az egyik néven, máskor a másikon jut eszembe. Az asszony nyelt egy nagyot. Lánykori nHYH�2%ULHQ�YROW��� Nem ismerem magát ��YHWHWWH�RGD�� A férfi neve formálódott gondolataiban. Tiltakozott, nem engedte kialakulni.

A fiatalember sóhajtott.��� Kenneth Grearly vagyok, ha valóban nem tudja. � Hátralépett, megemelte

a kalapját. �� $]W���� D]W� Kiszem, jobb, ha elmegyek. Látom, mindez zavarja magát. Reméltem, hogy meg tudjuk beszélni, de hát � jó éjszakát, Mrs. :DYHUO\��

Megfordult és elindult.�� Várjon! � kiáltotta az asszony akarata ellenére.�A férfi megállt. ��,JHQ"�� Látott... figyelt engem, amLNRU�HVHWW"�A férfi elgondolkozva bámult a lámpa felé. � Úgy érti, hogy vizuálisan

ILJ\HOWHP�e? Maga tényleg elnyomja ezt az egészet, ugye? AzW� KLWWHP��megértett. � Éles, lemondó pillantást vetett az asszonyra. � Azt mondják, PLQGHQ�WUDJpGLD�DODSYHW �RND�D�PHJIHOHO �NDSFVRODW��D�N|]OpV�OHKHW VpJpQHN�hiánya. Gondolja, hogy a mi esetünkben ...?�� Mi van a mi esetünkben?���6HPPL��� Türelmetlenül mo]GXOW��� Jó éjszakát.��� Jó éjszakát � suttogta az asszony néhány másodperccel a férfi távozása

után.� Hálószobája forró volt és magányos. Egyre fokozódó nyugtalansággal

GREiOWD�PDJiW�D]�iJ\EDQ��%iUFVDN�LWWKRQ�OHQQH�)UDQN��'H�D]� �YLVV]DWpUpVpLJ�még két héW� YDQ� KiWUD�� $� J\HUHNHN� KpWI Q� M|QQHN� KD]D�� GH� DGGLJ� LV� KiURP�WHOMHV�QDSQDN�NHOO�HOWHOQLH�� U�OHW��(]�D]�HJpV]�HJ\V]HU HQ� U�OHW��

Tényleg létezik ez az ember ... hogy is hívják? �� H]� D� .HQQHWK�*UHDUO\"�9DJ\� FVXSiQ� HJ\� KLEiV� DJ\QDN���� D]� � DJ\iQDN� NpS] GPpnye? Meztelenül WiQFROQL�D]�HV EHQ��

Árnyalakokat szólongatni a bokorban! Egy látomással beszélgetni az utcán! Szkizofréniás syndroma � álomvilág.�1HP� OHKHW� PiVNpSS�� PHUW� KD� QHP� � WDOiOWD� NL� .HQQHWK� *UHDUO\W�� DNNRU�

honnan tudhatná, hogy érzékenyek a lábai, fájós a bölcsességfoga és PHJIi]RWW��1HPFVDN��KRJ\�WXGRWW�PLQGHUU O��pUH]WH�LV�� �

Fülledt párnájába fúrta fejét és sírva fakadt. Holnap fel kell keresnie dr. 0HQVOH\W��

Mivel félt attól, hogy a látomás visszatér, pár perc múlva felkelt és bezárta a ház összes ajtaját. Amikor visszafeküdt az ágyba, imádkozni próbált, de az egész olyan volt, mintha valaki figyelné imáit. Valaki hallgatózott, valaki NtY�OU O� I�OHOW��.HQQHWK�*UHDUO\�iOPiEDQ�LV�PHJMHOHQW��DOLJ�NLYHKHW HQ�� ODVVDQ�|UYpQ\O � N|G� IRO\WD� N|U�O�� )HMpW� félrebillentve, ajkán kis mosollyal bámult Lisára, kalapját tisztelettudóan a kezében szorongatta.����0pJ�PRVW�VHP�pUWL�0UV��:DYHUO\��KRJ\�YDOyV]tQ OHJ�PXWiQVRN�YDJ\XQN"���

kérdezte udvariasan.����� 1HP�� �� VLNROWRWWD� D]� DVV]RQ\�� � Boldog házasságban élek, háURP�

gyermekem van és helyet teremtettem magamnak a társadalomban! Ne merjen hozzám közeledni!�

A férfit lassan magába szívta a köd. De láthatatlan szikláról monoton visszhang érkezett: mutáns, mutáns, mutáns, mutáns, mutáns ...�

A hajnal rózsaszínbe vonta a keleti ég alját. A fény az asszonyt rideg és üres józanságra ébresztette, fejfájós tompa szorongás gyötörte. Összetörtén botorkált ki a konyhába, hogy egy csésze kávét készítsen magának.�

Úristen! Ugye mindez csak rémes álom volt?� A kora reggel hideg fényében az elmúlt éjszaka eseményei különöseknek,

YDOyV]HU WOHQHNQHN� W QWHN��$]�DVV]RQ\�PHJNtVpUHOWH� WiUJ\LODJRVDQ�HOHPH]QL�NHW��(]�D]�HJpV]�NpSHVVpJ��PHJRV]WDQL�D� WXGDWRPDW�� D]� pUWHOPHPHW�H]]HO�

D]� LGHJHQQHO�� DNL� D]� iUQ\DN� N|]�O� EXNNDQW� HO � �� KRJ\DQ� LV� QHYH]WH� FVDN"� ��valamiféle kézzel fogható biofizikai energiafajta, amely analitikusan definiálható.�

Ha én találtam ki az idegent �� JRQGROWD� ��� QHNHP� NHOOHWW� D� V]DYDNDW� LV�kitalálnom.�'H�KiW�KRO�KDOORWW� �LO\HQ�V]DYDNDW�YDODKD�LV"��/LVD� D� WHOHIRQKR]� PHQW�� PHJQézte a telefonkönyvet. Semmilyen Grearly

nem szerepelt benne. Ha tehát egyáltalán létezik, valamilyen szállóban vagy penzióban kell laknia. Az Egyetem � az éjjel Lisa gondolataiban szerepelt valami arról, hogy a férfinak köze van az Egyetemhez. Felemelte a kagylót és tárcsázott.��� Egyetemi központ; � kérem közölje a melléket �� KDOORWWD� D� WHOHIRQNH]HO �

hangját.��� Sajnos ..., sajnos nem tudom a mellék számát. Meg tudná mondani, hogy

YDQ�e maguknál egy Kenneth Grearly?��� Hallgató, vagy valamelyik tanszéken dolgozik, asszonyom?���1HP�WXGRP��� Kérem adja meg az ön számát, vissza fogom hívni.�� Lawrence 4750. Nagyon köszönöm.�Az asszony leült. Szinte azonnal csengetett a telefon.�� Halló?�� Hívott, Mrs. Waverly? ��(J\�IpUILKDQJ��$]� �KDQJMD���� Gyorsan megtalálta a központ. � Ez volt az egyetlen, amit ki tudott nyögni.��� Szó sincs róla. Tudtam, hogy keres. Az igazság az, hogy én kívántam rá

magát.�� Rákívánt?! Hallja, Mr. Grearly, én ...��� Maga ezt a jelenséget nem a telepátia alapján, hanem beteges

fogalmakkal próbálta magyarázni. Nem akartam, hogy ezt tegye, ezért kívántam, hogy hívjRQ�IHO��/LViQDN�HJ\V]HU HQ�HODNDGW�D�V]DYD��

���0LO\HQ�MHOHQVpJU O�EHV]pO"�� kérdezte elképedve néhány másodperc után.��� Még mindig elnyomja? Hát figyeljen jól: most, hogy már tudom, kicsoda és

hol lehet elérni, akkor egyesítem a tudatainkat, amikor nekem tetszik.� -REE��ha szembenéz ezzel a ténnyel. És ez kétoldalú lehet, ha maga nem HOOHQNH]LN��(GGLJ��KRJ\�~J\�PRQGMDP��HU V]DNNDO�OHKXQ\W�V]HPPHO�pOW���$]� DVV]RQ\� ERU]RQJRWW� D]� LGHJHVVpJW O�� $]� HJpV]� GRORJ� NLIHMH]HWWHQ�

ellenszenvessé vált számára.���� 1HP� WXGRP�� 0U�� Grearly, mi a célja mindezzel, de szeretném, ha

V�UJ VHQ�DEEDKDJ\Qi��(OLVPHUHP��KRJ\�N�O|Q|V��DPL�YHO�QN� W|UWpQLN��GH�D]�ön magyarázata nevetséges ��V W�VpUW ��$�IpUIL�VRNiLJ�KDOOJDWRWW��.pV EE�~MUD�PHJV]yODOW����� .tYiQFVL� YDJ\RN�� YDMRQ� D]� HOV � HPEHUV]DEiVú majom nevetségesnek

találta�e, hogy hüvelykujja segítségével fogni tud. Kíváncsi vagyok sértésnek érezte�e, hogy kezével markolni képes.���0LW�DNDU�H]]HO�PRQGDQL"���� $]W�� KRJ\� PXWiQVRNQDN� WDUWRP� PDJXQNDW�� 1HP� PL� YDJ\XQN� D]� HOV N��

Hasonló dolgokat tapasztaltam, amikor egyszer Bostonban jártam. Ott is NHOOHWW�OHQQLH�HJ\QHN�N|]�O�QN��GH�KLUWHOHQ�RO\DQ�pU]pV�IRJRWW�HO��KRJ\�D]�LOOHW �|QJ\LONRV� OHWW�� 6RKDVHP� OiWWDP�� 9DOyV]tQ OHJ� YHO�QN� IRUGXO� HO � HOV � t]EHQ��hogy fel is fedeztük egymást.���� %RVWRQ"� +D� LJD]�� DPit állít, akkor mi köze lehet mindehhez a

távolságnak?��� Hát nézze, ha létezik telepátia, biztosan kell hozzá energiaátvitel is egyik

pontból a másikba. Hogy milyen energiáról van szó, azt nem tudom. Lehet, hogy jellegét tekintve elektromágneses, de valós]tQ QHN�W QLN��KRJ\�pUYpQ\HV�rá a sugárzó energiaformákra vonatkozó fordított négyzetes szabály. Körülbelül három hete jöttem ebbe a városba. Nem éreztem magát, amíg a közelébe nem kerültem.�

A kapcsolat valóban létezik � gondolta az asszony. Az utolsó három héten érzett fokozódó szorongásai jutottak eszébe.���� 1HP� WXGRP�� PLU O� EHV]pO� � válaszolta ennek ellenére jéghideg

elutasítással. � Én nem vagyok mutáns. Nem hiszek a telepátiában. Beteg sem vagyok. Most pedig hagyjon békén.�

Lecsapta a kagylót és járkálQL�NH]GHWW�� A férfi nyilvánvalóan dühös volt, mert Lisa hirtelen megint kapcsolatba

került vele.� Szédülve támaszkodott a falhoz, mert egyszerre két helyen volt, a két

környezet körvonalai egymásba mosódtak, homályos képet adva, mint amikor egy filmkockára két képet vesznek fel. Lakásának halijában állt, de XJ\DQDNNRU� HJ\� KLYDWDOL� V]REiEDQ� LV�� HO WWH� HJ\� V]iPOiOyJpS� ELOOHQW\ L���YHJFV|U|PS|OpVW�KDOORWW�D�IRO\RVy�YpJH�IHO O��IRUPDOGHKLG�V]DJ��W|WWH�PHJ�D]�orrát. Az íróasztal mögötti falon egy térkép függött, furcsa minták borították ��valamilyen idegpálya vázlata. A pszichofizikai laboratórium GROJR]yV]REiMiEDQ�YROW��%HKXQ\WD�V]HPHLW��PLUH�VDMiW�ODNiVD�HOW QW��

Dühöt érzett � a férfi dühét.� Szembe kell néznünk ezzel az egésszel. Ha valóban az ember

IHMO GpVpQHN�~M�LUiQ\iUyO�YDQ�V]y��WDQXOPiQ\R]QXQN�NHOO�pV�PHJ�NHOO�YL]VJiOQL��PLW� WHKHtünk az érdekében. Én tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek és azért lettem pszichofizikus, hogy megtudjam, mi ennek az oka. Eddig nem YROWDP�NpSHV�HO EEUHMXWQL��GH�PRVW�/LVD�VHJtWVpJpYHO�����

Az asszony megpróbálta kirekeszteni. Kinyitotta a szemét és minden erejét |VV]SRQWRVtWYD�NpQ\V]HUtWHQL�SUyEiOWD��KRJ\�HOW QM|Q��$�QDSIpQ\HV� IRO\RVyUD�meredt, de most is az idegpálya�sémát látta. Küzdött ellene, de a férfi tudata már birtokba vette gondolatait.�

... talán a dolog mélyére hatolhatnánk. Tudom, hogy enkHIDORJUDPMDLP�DEQRUPiOLVDN�� PRVW� |VV]HKDVRQOtWKDWRP� NHW� D]� |YpYHO�� 0iU� QpKiQ\�korreláció segítene. Roppant örülök a lágy pontnak a koponyáján. Sokat töprengtem az enyémen. Azt hiszem, ez alatt a lágy pont alatt speciális ideggóc...�

Az asszony összecsuklott és a hall padlóján kiáltva gügyörészte: �� HFF��pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz; cérnára, cinegére ...�$� IpUIL� ODVVDQ� YLVV]DYRQXOW�� $� ODERULURGD� HOW QW� /LVD� V]HPH� HO O�� $� IpUIL�

gondolatai elhagyták. Jó darabig hevert a földön, szívdobogása lassan FVHQGHVHGHWW��*\ ]|WW�YROQD"��1HP�� VHPPL� pUWHOPH�� KRJ\� GLDGDOW� N|Q\YHOMHQ� HO�� 1HP� ]WH� HO� D� IpUILW��

Magától vonult vissza, amikor érezte, hogy Lisában minden összezavarodik. Lisa tudta, hogy visszavonulása önkéntes volt, hiszen érezte a férfi távolodó WXGDWiEDQ� D� V]RPRU~ViJRW�� (J\V]HU HQ� PHJV]DNtWRWWD� D� NDSFVRODWRW�� PHUW�megsajnálta az asszonyt, és szomorúsága némi lenézéssel párosult.��/LVD� IHOWiSiV]NRGRWW�� WHNLQWHWH� ]|WWHQ� UHSGHVHWW��PHJWDSRJDWWD� D� IDODW�� D]�

DMWyNHUHWHW�� KRJ\� PHJJ\ ] GMpN� UyOD�� YDOyEDQ� VDját otthonában van. Kitámolygott a nappaliba és meg�PHJERU]RQJYD�URVNDGW�D�KHYHU UH���(]�D� WHJQDSL�pMV]DND��$]�HV]HYHV]HWW� URKDQJiOiV�D]�HV EHQ��0LQGHQpUW�D�

IpUIL�IHOHO V��0LQGHQUH� �YHWWH�Ui�–�YDJ\�WDOiQ�HJ\V]HU HQ�NtYiQFVL�YROW��KRJ\�Qp]�NL�UXKiWODQXO�� pedig anélkül, hogy tudatára ébredt volna, kielégítette ezt a kíváncsiságát. A férfi sugallata parancsolt �� � SHGLJ��KD�iUWDWODQ� LV�EHQQH��hiszen nem is tudott róla ��YpJUHKDMWRWWD�D]�XWDVtWiVW��$�IpUIL�DNNRU�IpUN ]KHWHWW�hozzá, amikor csak akart. Akkor is vele volt, amikor elmebeteg módjára KHPSHUJHWW�D]�HV i]WDWWD�I EHQ��7DOiQ�PRVW�LV�LWW�YDQ�YHOH���.LQHN�PRQGKDWQi�HO�PLQGH]W"�+RQQDQ�YiUKDW�VHJtWVpJHW"�'U��0HQVOH\W O"�

$� GRNWRU� KDER]iV� QpON�O� NpS]HO GpVQHN� PLQ VtWHQp� pV� HVHWOHJ� PHQW NpUW�telefonálna, ha Lisa nem akarná pszichológiai megfigyelésnek alávetni magát.�$� UHQG UVpJ"� �� UPHVWHU�~U��HJ\� WHOHSDWLNXV�FVDYDUJyW�DNDURN� IHOMHOHQWHQL��

Valaki fosztogatja a tudatomat. Talán egy lelkész? Elborzadva idegorvoshoz küldené. Minden út a bolondokházába vezet, FraQN�QHP�IRJ�KLQQL�QHNL��6HQNL�VHP�IRJ�KLQQL�QHNL��

Lisa egész nap úgy járkált, mint egy csapdába esett vad. Felvette legremekebb nyári ruháját, fejére hetyke szalmakalapot tett és bement a városba. Az üzleti negyedben a tömeg közé vegyült, kirakatokat bámult��0pJLV�HJ\HG�O�pUH]WH�PDJiW��$]�HPEHUIRO\DP�HOiUDGW�PHOOHWWH�pV�WRYDW QW��$�WUDILN� HO WW� HJ\� IpUIL� UiI�W\�OW�� (J\� UHQG U� YLVV]DLQWHWWH� D� MiUGiUD�� DPLNRU� iW�DNDUW�PHQQL�D�NHUHV]WH] GpVQpO����eEUHV]W ��K|OJ\HP��� kiáltott rá ingerülten. Amerre nézett, emberek vették körül, de nem mondhatta el nekik, nem magyarázhatta el senkinek, s így egyedül volt. Intett egy taxinak, PHJOiWRJDWWD� HJ\� EDUiWQ MpW�� HJ\� DQJROWDQiU� IHOHVpJpW�� IRJDGyV]REiMiEDQ�MHJHV� WHiW� LYRWW�� DSUyViJRNUyO� EHV]pOJHWWHN� pV�PLYHO� EDUiWQ MH�PHJMHJ\H]WH��hogy fáradtnak látszik, ráhagyta. Mikor hazaindult, már alkonyodott.�

Interurbán felhívta az anyját, beszélgetett a gyerekeivel, kérdezte, nem DNDUQDN�H�KD]DM|QQL��GH� N�PpJ�HJ\�KHWHW�PDUDGQL�V]HUHWWHN�YROQD��.pUOHOWpN�

a gyerekek is, anyja is, így hát Lisa végül kelletlenül engedett. Hiba volt telefonálni. Most azután a gyerekek még tovább lesznek távol.�

Megpróbálta Frankot is felhívni St. Louisban, de a hotelportás közölte, hogy az imént költözött ki. Lisa tudta, ez azt jelenti, hogy férje megint útRQ�YDQ��

Talán el kellene mennem a gyerekek után Anyáékhoz �JRQGROWD��'H�)UDQN�azt akarta, hogy otthon maradjon. Valami ajánlott levelet várt Chicagóból, YDOyV]tQ OHJ�LJHQ�IRQWRV�YROW�V]iPiUD��H]pUW�/LViQDN�iW�NHOOHWW�YHQQLH��

Meghívok valakit � jutott eszébe. De hát a feleségek otthon ülnek férjeik mellett, márpedig társadalmilag hibát követne el egy feleség, aki férje távollétében meghívna egy házaspárt. Egészen más volt, ha a férje üzleti ügyei következtében szalmaözvegy asszony keresett fel egy házaspárt.�

Lisa azonban úgy döntött, nem társaságot kíván, segítségre lenne szüksége. Azt pedig sehonnan se remélhetett.�

Amikor szabadjára engedte gondolatait, hogy Kenneth Grearly körül csapongjanak, olyan volt, mintha egy rádióállomásra hangolt volna. A férfi éppen korai vacsoráját fogyasztotta az Egyetem büféjében egy megviselt N�OVHM �� V]HP�YHJHV�� EDUQD� OiQ\� WiUVDViJiEDQ�� DNL� D� ODERUDWyULXPEDQ�dolgozott. Lisa lehunyta szemét és mohón merült a férfi gondolataiba. Grearlyt a beszélgetés és az étel foglalkoztatta, nem figyelt fel Lisa jelenlétére. Ez a tudat felbátorította az asszonyt.�

A férfi göngyölt szeletet evett, barnás tört burgonyával és az ízek pUH]KHW Yp�IRUPiOyGWDN�/LVD�JRQGRODWDLEDQ��+DOORWWD�D]�HY HV]N|]�FV|UJpVpW��a hangok halk moraját, és érezte az ételszagot. E dolog csodálatosnak W QW��.�O|QOHJHV� DGRWWViJD�� ~J\� OiWV]LN�� HU VtWKHW � YROW� D]iOWDO�� KRJ\� WXGDWRVDQ�DONDOPD]WD���� Túlságosan empirikus alapon dolgozunk ��PRQGWD�*UHDUO\��� Megfigyeltük

D� MHOHQVpJHNHW�� DGDWRNDW� J\ MW|WW�QN�� NRUUHOiFLyNDW� NHUHVW�QN�� (QQHN� D�módszernek azonban� PHJYDQQDN� D� KDWiUDL�� /HKHW VpJHW� NHOOHQH� WDOiOQXQN�arra, hogy a pszichológiát alulról közelítsük meg, a fizika invariáns közelítéseihez hasonlóan.�

A lány megrázta a fejét.��� Az idegrendszer túl bonyolult ahhoz, hogy elméleti egyenleteket írjunk fel

rá! A legjobb, amit tehetünk, ha empirikus egyenletekkel próbáljuk meghatározni.��� Az nem elég, Sarah. Empirikus egyenletekkel megjósolhatsz bizonyos

eredményeket, természetesen pontosságuk határain belül, Extraponálni azonban már nagyon nehéz ezek alapján és nem alkotnak egyetlen integrált V]HUNH]HWHW��

Általánosan érvényes matematikai elméletre van szükségünk, amelyet az elméletileg lehetséges összes ideg�HOUHQGH] GpVKH]� KDV]QiOKDWXQN�� $NNRU�QHPFVDN� D]� HUHGPpQ\HNHW� WXGMXN� HO UH� PHJMyVROQL�� KDQHP� D� YiUKDWy�lehetséges sémákat is.����1HNHP�~J\�W QLN��KRJ\�D�OHKHWVpJHV�UHQGV]HUHN�V]iPD�YpJWHOHQ�����1HP��6DUDK��0HJKDWiUR]]D� NHW�D]�pStW HOHP�N�MHOOHJH�� a neuronoké, az�

ezeket összefogó kapcsolatoké stb.�Ha pedig az anyag véges, akkor a szerkezetnek is vannak határai. Nem

OHKHW� IHOK NDUFROyNDW� pStWHQL� PRGHOOH] GRER]EyO�� 0iUSHGLJ� FVXSiQ� YpJHV�számú módja van annak, hogy elektronokból, protonokból, neutronokból atomokat építhess fel. Ugyanígy az agyszerkezetnek is határt szab azoknak D]�HOHPHNQHN�D�NRUOiWR]RWWViJD��DPHO\HNE O�IHOpS�O��

Átfogó elméletre van szükségünk a határok megállapításához.�� De miért?��� Mert... Abbahagyta a mondatot. Lisa pontosan érezte a férfiban támadó

V�UJHW �YiJ\DW��KRJ\�NLIHMH]]H�PDJiW��pUH]WH��DKRJ\DQ�H]W�D�YiJ\DW�HOQ\RPMD�PDJiEDQ��HJ\�SLOODQDWUD�pUH]WH�D�IpUILW�HOW|OW �PDJiQ\RVViJpU]HWHW��D�WXGDWRW��KRJ\�PiV��PLQW�D�W|EEL�pV�H]�HOYiODV]WMD�D]�HPEHULVpJW O���� Akkor újra kell kezdened � vélte a lány �, ha ennyire hiányolod az elméleti

PHJN|]HOtWpVW�� eQ� HJ\V]HU HQ� QHP� WXGRP� D� SV]LFKROyJLD� LQYDULiQV�megközelítését elképzelni � sem pedig azt, hogy valamiféle mindent meghatározó törvényrendszer érvényes rá. Mire kell neked ez a pszichológiai „relativitás"?�

A férfi habozott, tányérjára bámult, nézte a legyet, amelyik a tányér szélén egyensúlyozott.��� Érdekel az idegimpulzusok kvantitatív szemlélete.�Azt... azt gyanítom, hogy létezhet olyasmi, amit idegrezonanciának

nevezhetnénk.� A lány udvariasan mosolygott, de a fejét rázta: ��eQ�UpV]HPU O�PHJPDUDGRN�

D]�HPSLULNXV�DGDWJ\ MWpVQpO��N|V]|Q|P�V]pSHQ��Lisa érezte a másik gondolatait: � Megértené, ha adatokat mutathatnék neki,

GH� D]� DGDWDLP� REMHNWtYHN�� NtVpUOHWLHN�� V]HPpO\HV� MHOOHJ HN�� :DYHUO\Qp�ugyanígy ismHUL� NHW�� GH� FVDN� D�PDJD� WiUVDGDOPL� pOHWpYHO� W|U GLN�� DQDOLWLNDL�szempontból felszínes, még a tényeket is elutasítja. Hogy miért éppen neki kellett lennie? Felületes, szeszélyes, a kitaposott kulturális kerékvágás rabja. Ha nem olyan, mint a többi, mindjárW�ERORQGQDN�WDUWMD�PDJiW��'H�YpJ�O�LV�Q ����pV�KD�H]�D]�HJpV]�WpQ\OHJ�PXWiFLy��JRQGRVNRGQXQN�NHOO�QpKiQ\�J\HUHNU O�����/LVD�OHYHJ �XWiQ�NDSNRGRWW�pV�KLUWHOHQ�IHO�OW��5pP�OHWH�HOiUXOWD�MHOHQOpWpW�D�

férfinak, aki nagy csörömpöléssel leejtette villáját.���/LVD�� Az asszony azonnal megszakította a kapcsolatot. Dühöngve járt keresztül�

kasul a házon, csapkodta az ajtókat, mérgében hangosan dünnyögött maga HOp�� $]� LGHJHN�� /iWWDN� PiU� LO\HQ� G�KtW �� |QWHOW�� PRGRUWDODQ�� |Q] �� iOOtWyODJ�tanult, de mégis faragatlan paraV]WRW"��0pJ� KRJ\� JRQGRVNRGQL� NHOO� QpKiQ\� J\HUHNU O�� /HKHWHWOHQ� KHO\]HW�� $PLQW�

haragja egyre inkább rá összpontosult, ismét felvette a kapcsolatot a férfival ��PLQW�HJ\�WiPDGQL�NpV]�O �NtJ\y��$�JRQGRODW�~J\�KDWRWW��PLQW�V|WpW�IHOK E O�D�mennydörgés.�

Én tisztességes és köztiszteletben álló asszony vagyok, Mr. Grearly! )pUMHP� pV� KiURP� V]pS� J\HUHNHP� YDQ�� V]HUHWHP� NHW�� |Q� SHGLJ� PHQMHQ� D�pokolba! Látni sem akarom többé, és nem akarom, hogy a gondolataim körül yOiONRGMpN�� 7 QM|Q� HO�� pV� WDUWVD� WiYRO� PDJiW� W OHP�� mert ha még egyszer zavarni merészel, én ... én megölöm!�

A férfi valahol a szabadban volt, egyedül sétált, valami téren. Lisa látta a szürke épületeket, amint a félhomályba olvadtak, érezte a szelet a férfi arcán pV� J\ O|OWH�� $� IpUIL� VHPPLUH� VHP� JRQGROW�� KDJ\WD�� KRJ\� /LVD� KDUDJRV�gondolatainak árja sodorja. Amikor az asszony befejezte, a férfi V]HQYHGpO\HVHQ�PDJ\DUi]NRGy�JRQGRODWDL�V]LQWH�N|OW LHNNp�YiOWDN��

Képzelete felvázolta egy olyan emberiség képét, amely telepatikus képességekkel rendelkezik, ahol mindenki tökéletes kapcsolatban van a másikkal. A világnak már annyi baja származott az eszmék tökéletlen PHJLVPHUpVpE O��IpOUHpUWpVpE O��

Azután egy pillanatra Sarah�ra gondolt, a jellegtelen laboránslányra, akivel együtt ebédelt, és Lisa rádöbbent, hogy a férfi szerelmes. Szomorú és lemondó gondolatok voltak. Nem foglalkozhatott most Sarah�val, még akkor sem, ha biztos lett volna benne, hogy a mutációs tulajdonságokat át tudja örökíteni. Waverlyné alkalmas még rá, hogy 3���J\HUHNHW�PHJV]�OM|Q��PLHO WW�eléri a középkort.�

Lisát mozdulatlanná dermesztette a felháborodás. Ekkor a férfi egyenesen QHNL�JRQGRONR]RWW��

Nagyon sajnálom. Maga szép és értelmes asszony � de én nem vagyok szerelmes magába, Túl sok mindenben különbözünk. Most azonban magához vagyok kötve és maga hozzám, mert eldöntöttem, hogy így kell OHQQLH�� 1HP� WXGRP� PHJJ\ ]QL�� PHUW� D� JRQGRONRGiVPyGMD� PiU�megmerevedett, így hát többé meg sem kísérlem. Kár, hogy akarata ellenére kell megtörténnie, de mindenképpen meg kell történnie. És most, hogy már WXdom, milyen, nem merek várni � félek, hogy olyasmit tesz, amivel összezavarja a dolgokat.����1HP��� sikoltotta Lisa, a gondolataiban eléje táruló látványra meredve.�A férfi elhagyta a teret és felfelé jött az utcán �� D]� � N|UQ\pNpUH��

Határozottan, céltudatosan lépkedett. Lisa házához közeledett.��+tYRP�D�UHQG UVpJHW��� gondolta az asszony, és megpróbálta a férfit kivetni

tudatából.� De az most nem hagyta magát, belekapaszkodott, nem eresztette. Olyan

volt, mint amikor két reflektor fénysugara játszik a falon, az egyik szökni próbál, a másik pedig követi a cikázó fénykört.��/LVD�PHJ�megbotolva tapogatózott a hall felé, amelynek meghitt látványába

egy járda és egy út képe keveredett. A hall falából fantomautó robogott ki, HJ\HQHVHQ� /LVD� IHOp�� PDMG� HOW QW�� PLQW amikor egy filmkockára kétszer exponálnak. A férfi bámult az utcai lámpába és Lisát vakította el a fény. Végre megtalálta a telefont, de a férfi nevetett rá.�(J\��NHWW ��KiURP�QpJ\��NRPiPDVV]RQ\�KRYi�PpJ\���� A férfi szándékosan mindjobban összekavarta Lisa tudatát, összevissza

ODSR]RWW�D� WHOHIRQN|Q\YEHQ��NHUHVWH�D� UHQG UVpJHW��GH�D� IpUIL� ]DYDURV�V]iP��és jelhalmazra gondolt és az értelmetlen számok és jelek ott cikáztak a lapon, elfeledtetve a valódi szöveget.� �

Lisa nyöszörgött, keze a telefon tárcsája felé tapogatózott, hogy a központot kérje, de a férfi valamit tett az ujjai hegyével, mert képtelen volt rátalálni.�

A harmadik kísérletre végre sikerült.�� Központ � mondta egy kellemesen személytelen hang.�0HJ�NHOO�NDSQLD�D�UHQG UVpJHW��$]W�NHOO�PRQGDQLD������0LW�V�WV]��NLV�V] FV��VyV�E~VW�V�WV]�NLV�V] FV"�0LW�V�WV]��� A férfi zagyvasággal töltötte meg beszédközpontját, és Lisa értelmetlen

hangokat motyogott a kagylóba.����.pUHP��EHV]pOMHQ�pUWKHW EEHQ��DVV]RQ\RP��6DMQRV��tJ\�QHP�pUWHP����5HJ V��UHQG U�������$�UHQG UVpJHW"�(J\�SLOODQDW�� Kusza szavak és képek áradata homályosította el Lisa agyát. Azután egy

férfihangot hallott: ��hJ\HOHW��+DUULV� UPHVWHU���/LVD� YpJUH� WDOiOW� HJ\� WLV]WD� |VYpQ\W� D� ] U]DYDUEDQ� pV� EH�lenyöszörgött a

kagylóba:�

�� Három... nulla.... nulla... három, Willow Drive ... életveszély ... jöjjenek gyorsan ... egy férfi jön ...��� Három ... nulla ... nulla ... három, Willow. Értettem. Azonnal megy egy

NRFVLQN�� Lisa gyorsan felakasztotta a kagylót �� LOOHWYH� DNDUWD� �, de nem találta a

KRUJRW��Aztán a látomás kitisztult és az asszony felsikoltott. Egyáltalán nem is D�KDOOEDQ�YROW��

A telefon egy tojástartó volt!� A férfi hangja hatolt át a csapdába esettség okozta pánikon.� Most már igazán feladhatná � mondta árnyalatnyi szomorúsággal. � Látja,

Wudom, hogy kell magát összezavarni, maga pedig még nem tanult meg YLVV]DYiJQL�� (J\�WW� IRJXQN� P N|GQL� D� IHMO GpV� pUGHNpEHQ�� DNiU� WHWV]LN�magának, akár nem ��GH�VRNNDO�NHOOHPHVHEE�OHKHWQH��KD�EHOHHJ\H]QH��1HP�jó, de én mindenképpen jövök. Azt reméltem, hogy nem így lesz ��IRNR]DWRVDQ�V]HUHWWHP�YROQD�PHJJ\ ]QL��0RVW�PiU�OiWRP��KRJ\�H]�OHKHWHWOHQ��

Körülbelül tíz háztömbnyire volt. Lisának maradt még pár perce a menekülésre.�

Az ajtóhoz futott. Fekete árnyalak magasodott fel a félhomályban, karjait szélesre tárWD�pV�YDODPL�PDMRPKR]�LOO �RUGtWiVW�KDOODWRWW��

Lisa sikított, megfordult, és eszeveszetten visszarohant. A hallban összetekeredett boa constrictor hevert, lustán az asszony felé kezdett FV~V]QL��/LVD�~MUD�VLNtWRWW�pV�D�OpSFV �IHOp�URKDQW���)HOMXWRWW�D�WHWejére és visszapillantott. A nappalit lassan zavaros víz öntötte

el. Sivítva bemenekült a hálószobába, és magára zárta az ajtót.��)�VWV]DJRW�pU]HWW��$�UXKiMD�pJHWW��$�OiQJRN�IHOFVDSWDN��D�E UpW�Q\DOGRVWiN��0LQW� D]� U�OW�� WpSWH� PDJiUyO� D� UXKiW�� GH� PiU� D� NRPbinéja is lángolt.

gVV]HQ\DOiEROWD�D]�pJ �UXKDGDUDERNDW��NLQ\LWRWWD�D]�DEODNRW�pV�NLGREWD� NHW��0pJ�PLQGLJ�OiQJRN�FVDSGRVWDN�N|U�O|WWH��D]�iJ\QHP UH�GREWD�PDJiW�pV�LGH�RGD�KHQJHUJ ]YH�SUyEiOWD�HOROWDQL� NHW��1\XJRGW�QHYHWpV��

Új syndroma � mondta a férfi kedélyesen. � A páciens összetéveszti valaki másnak a fantáziáját a saját valóságával. EZ nem szkizofrénia � talán duofréniának nevezhetnénk?�

Lisa hisztérikusan, elkeseredve zokogott. A férfi már a közelben járt, gyors léptekkel haladt a járdán. Egy autó gördült el lassan mellette. A férfi érezte az asszony rémült elkeseredését és megsajnálta. A gyötrelem abbamaradt.�

Lisa csendesen állt, várta, hogy szívdobogása alábbhagyjon, bátorságot J\ MW|WW��$�IpUIL�D�NHUHV]WH] GpVEHQ�N|]HOHGHWW��GpO�IHO O�PLQWHJ\�NpW�Ki]Q\LUD�OHKHWHWW��/LVD�D]� �I�OHLYHO�KDOORWWD�D]�pOpQN�IRUJDORP�PRUDMiW���+LUWHOHQ�HU VHQ�EHKXQ\WD�V]HPpW��pV�|Vszeszorította a fogait. A férfi most

lelépett az útra, a túloldalra indult.�/LVD� HJ\� W ]ROWyDXWyW� NpS]HOW� HO�� DPHO\� N|Q\|UWHOHQ�O� SXV]WtWy� HU YHO��

zörögve�sivítva dübörög felé. Elképzelt egy másik kocsit is, amely nagy sebességgel robogott bele a keresztez GpVEH�� �SHGLJ�RWW�WDOiOWD�PDJiW�D�NpW�DXWy�N|]|WW��$]W�LV�HONpS]HOWH��KRJ\�HJ\�Q �VLNROW��9LJ\i]]RQ��XUDP��

És ekkor már érezte a férfi ijedtségét, és egyszerre könnyebb volt a dolgot elképzelni. A férfi a másik sarok felé rohant. Lisa egy másik irányból� HJ\�harmadik kocsit is felidézett, amely egyenesen felé tartott, hogy elkerülje a IHQ\HJHW �|VV]H�WN|]pVW��$�IpUIL�HOXJURWW�D�IDQWRPNRFVLN�HO O�pV�VLNROWRWW��

Egy valódi autó zavarta meg a képet.�

Lisa mintegy visszhangozta a férfi sikolyát. Egy pillanatra átható kínt érzett, D]XWiQ�HOW QW�D� OiWRPiV��.pW�Ki]]DO�RGpEE�PpJ�PRVW� LV�FVLNRURJWDN�D�IpNHN��Valaki végigrohant a járdán. Lisa tudatának egy része még mindig hallotta a WRPSD�UHFFVHQpVW��.pWVpJEHHMW HQ�URVV]XO�YROW��

És a hirtelen támadt tökéletes magánypU]HWW O�UiM|WW��KRJ\�*UHDUO\�KDORWW��$�közvetlen közelében sziréna vijjogott.�

Hangok a járdáról: ... csak úgy bele az út közepébe ... úgy rohant, mint egy U�OW�pV�RUGtWRWW����HJ\� WHKHUDXWy�YROW����V]pWQ\RPWD�D�NRSRQ\iMiW����PiV�VHQNL�

se sérült...� Miután az utca szokott képe helyreállt, Lisa felkelt, hogy egy pohár vizet

igyék. A tükörnél azonban megtorpant. Betegesen sápadt arc bámult vissza Ui��D�V]HPH�VDUNiEDQ�V]DUNDOiEDN�W QWHN�IHO��E UH�SHW\K�GWWp�YiOW��N|]pSNRU~��fáradt asszonyt mutatott a tükör.��Különös, hogy most kellett ezt észrevennie, éppen ebben a furcsa

SLOODQDWEDQ�� eSSHQ�PRVW� |OW�PHJ� HJ\� HPEHUW� |QYpGHOHPE O�� eV� VRKD� VHQNL�QHP�KLQQp�HO�QHNL�D]�LJD]DW��6HPPL�RND�QHP�YROW�Ui��KRJ\�E Q|VQHN�pUH]]H�magát.�

Vagy mégis?� Frank hamarosan megjön, és megint minden a régi lesz: béke, biztonság,

szép gyerekek, kellemes otthon, kedves férj. Ugyanúgy, ahogy eddig is volt.� Egyvalami azonban megváltozott. Az üresség. Tudatának magánya, amit

HO ] OHJ� VRKD� QHP� pU]HWW�� .|U�OQp]HWW�� KRJ\� PHJJ\ ] GMpN� UyOD�� QHP� D�lámpák halványodtak�H� HO�� YDJ\� WDOiQ� D]� yUD� NHW\HJpVH� V] QW�PHJ�� YDJ\� D�vízcsap nem csöpög már.��'H� QHP� HUU O� YROW� V]y�� $� V]|UQ\ � FVHQG� EHQQH� YROW�� VDMiW� PDJiEDQ��

5HV]NHW � XMMDNNDO�PHJWDSRJDWWD� D� SXKiEE� KHO\HW� D� IHMHE~EMiQ� pV� W|NpOHWHV�egyedüllétet érzett. Lehunyta szemét és reménytelen könyörgést repített a világegyetembe: � Van még valaki, aki olyan, mint én? Képes valaki hallani HQJHP"����5REHUW�%ORFK��(ford.: Avarossy Éva)��$�SRNROED�WDUWy�YRQDW�� Amikor Martin kisfiú volt, apja pályafenntartó munkás volt a vasútnál. A

Papa sohasem száguldozott a vasparipákon, hanem mindig gyalogosan rótta a CBQ vasúttársaság vágányait és büszke volt a munkájára. Esténként, amikor jól beszeszelt, mindig a régi dalt énekelte a vonatról, amely a pokolba WDUWRWW�����0DUWLn nem emlékezett pontosan a szövegre, de nem tudta elfelejteni,

hogyan énekelte a Papa. És amikor a Papa elkövette azt a hibát, hogy már délután leitta magát, és egy tartálykocsi meg egy ATSF vagon közé szorult, Martin szinte furcsállotta, hogy a dalárda nem énekelte a dalt a temetésen.��(]XWiQ� QHP� W~O� NHGYH] HQ� DODNXOWDN� D� GROJRN� D� NLVIL~� N|U�O�� GH� YDODKRJ\�

mindig ott motoszkált a fejében a Papa dala. Amikor Anya megszökött egy NHRNXNL� LOOHW VpJ � YiQGRUNHUHVNHG YHO� �D� 3DSD� EL]WRVDQ� IRUJRWW� YROQD�sírjában, ha ezt megtudja, és méghozzá egy utassal!), Martin az árvaházban

pMV]DNiQNpQW�PDJiEDQ�G~GROJDWWD�D�GDOODPiW��$PLNRU�SHGLJ� �PDJD�V]|N|WW�PHJ��D]� HUG �V U MpEHQ� I�W\|UpV]WH� KDONDQ�D�GDOW��PtJ�N|U�O|WWH� NyERUWiUVDL�mélyen aludtak.�

Martin négy�öt évig járta az országutakat, amíg rájött, hogy így nem jut semmire. Természetesen megpróbált egy csomó dolgot. Szedett gyümölcsöt Oregonban, mosott tányért egy olcsó montanai étkezdében, lopott autókerék�dísztárcsákat Denverben és kerékgumikat Oklahoma Cityben. Amikor azonban lent Alabamában hat hónap sittet sóztak rá, már�WXGWD��KRJ\�HQQHN�D�VDMiW�V]DNiOOiUD�YDOy�O|W\|JpVQHN�QLQFV�VRN�pUWHOPH�pV�M|Y MH���ËJ\� D]WiQ� PHJSUyEiOWD�� KRJ\� D� 3DSiKR]� KDVRQOyDQ� � LV� D�

SiO\DIHQQWDUWiVKR]� NHU�OM|Q�� 2WW� D]RQEDQ� N|]|OWpN� YHOH�� KRJ\� QHKp]� LG N�járnak.�

De Martin nem bírt elszakadni a vasúttól.� Bármerre járt, nem felejtette el. Szívesebben kapaszkodott fel zord

hidegben egy északra tartó tehervonatra, mint hogy egy Floridába tartó Cadillacot lestoppoljon, amihez pedig csak a kezét kellett volna felemelnie. Ahányszor csak sikerült szert tennie egy fél liter Sternóra, a barátságosan PHOHJtW �DODJFV|YHN�N|]|WW��OG|JpOYH�HOiEUiQGR]RWW�D�UpJL�V]pS�QDSRNUyO��pV�gyakran a dalt is dudorászni kezdte a vonatról, amely a pokolba tartott. Az LV]iNRVRN� pV� E Q|V|N� YRQDWD� YROW� H]�� $� V]HUHQFVHMiWpNRVRNp�� D céltalanul sodródó hobóké, naplopóké, szoknyavadászoké � tehát vidám banda utazott rajta... Igazán jó lett volna ilyen jó társaságban kirándulni egyet. Csakhogy Martin arra már nem szeretett gondolni, mi történik akkor, amikor a vonat végül is befut ama bizonyos végállomásra. Nem úgy képzelte el az |U|NNpYDOyViJRW��KRJ\�ND]iQRNDW�I WV|Q�D�3RNROEDQ��DKRO�PpJ�V]DNV]HUYH]HW�VLQFV�� DPL� pUGHNHLW� PHJYpGMH�� 'H� D]pUW� PpJLV� QDJ\V]HU � XWD]iV� OHQQH��Feltéve persze, hogy létezne ilyesmi, mint ez a pokolba tartó vonat.� $PL�persze nem létezik.�

Legalábbis Martin úgy gondolta, hogy nem létezik, egészen addig az estéig, amikor dél felé bandukolt a vágányokon, nem messze az appletoni elágazástól. Hideg és sötét volt az éjszaka, mint a Fox River�völgyi novemberéjszakák általában, és Martin tudta, hogy a télig valahogyan még el kell jutnia New Orleansba, vagy akár Texasba. De valahogy nem sok kedve volt a dologhoz, annak ellenére, hogy sokat hallott már a texasi autókról, amelyek közül soknak színaranyból van a dísztárcsája.�1HP�� D� NLVVWtO � WROYDMOiV� HJ\V]HU HQ� QHP� QHNL� YDOy�� 5RVV]DEE� D� E QQpO��

KLV]HQ�NL� VHP� IL]HW GLN��1HP�HOpJ��KRJ\�D�6iWiQ� V]ROJiODWiED� V]HJ GLN�� GH�még hozzá ilyen nyomorúságos fizetésért?! Akkor már jobb lenne belépni az Üdvhadseregbe.�

Martin a Papa dalát dúdolgatva baktatott, közben azt figyelte, mikor robog HO �P|J�OH�D�J\RUVWHKHU�D]�HOiJD]iVEyO��(O�NHOOHWW�NDSQLD�D]W�D�YRQDWRW��QHP�maradt más választása.��$]�HOV �YRQDW�D�PiVLN�LUiQ\EyO�pUNH]HWW��'pO�IHO O�KDQJ]RWW�IHO�D�G�E|UJpV��

amint Martinnal szemben közeledett a síneken...��0DUWLQ� HU ON|GYH� NpPOHOW� HO UH�� GH� V]HPHL� QHP� YHUVHQ\H]KHWWHN� D� I�OpYHO�

pV�HJ\HO UH�PpJ�FVDN�D�KDQJRW� LVPHUWH�IHO��.pWVpJWHOHQ�O�YRQDW�YROW��pUH]WH��hogyan remeg, zúg az acélpálya a lábai alatt. De hát hogyan lehetséges ez? Déli irán\EDQ�D]�HOV �iOORPiV�1HRQDK�Menasha, onnét pedig még órák múlva sem volt esedékes semmilyen járat.�

�$]� HJHW� YDVWDJ� IHOK WDNDUy� ERUtWRWWD� pV� D� WDODM� N|]HOpEHQ� NpS] G|WW�páracsomók mint novemberéjféli hideg ködleplek sodródtak tova. De még így is, már látni NHOOHWW� YROQD� D� YRQDW� IpQ\V]yUyLW�� &VDN� D� VLYtWy� I�WW\� ]~GXOW� HO �azonban az éjszaka fekete torkából. Martin nagyjából az összes mozdonytípust ismerte, amit csak valaha építettek, de ehhez hasonló füttyöt még sohasem hallott. Ez a fütty nem jelzésre szolgáOW��H]�VLNROWR]RWW��PLQW�HJ\�YHV]HQG �OpOHN��

Martin lelépett a vágányról, mert a vonat már veszedelmesen közelinek W QW�� eV� LWW� LV� YROW� PiU�� +RPiO\RV� N|UYRQDODL� KRVV]DQ� K~]yGWDN� YpJLJ� D�síneken, csikorogva fékezett, gyorsabban, amint azt Martin lehetségesQHN�tartotta volna. A kerekek rég láthattak már olajat, mert azok is sikoltoztak, mint az elátkozott lelkek. A vonat azonban megállt, a sikolyok néhány mély K|UJpVVHO� HOKDOWDN�� 0DUWLQ� IHOQp]HWW� pV� OiWWD�� KRJ\� V]HPpO\YRQDW� iOO� HO WWH��Hatalmas és sötét volt, sem a mozdonyon, sem a kocsik hosszú füzérén sehol egyetlen fény nem villant, és Martin semmilyen feliratot sem tudott IHOIHGH]QL�D�YDJRQRN�ROGDOiQ��GH�DEEDQ�PHJOHKHW VHQ�EL]WRV�YROW��KRJ\�H]�D�vonat nem a Northwestern Road társaságé.�

Még biztosabb lett�HEEHQ��DPLNRU�D]�HOV �NRFVLEyO�NLV]iOOy�DODNRW�PHJOiWWD��Valami nem volt rendben körülötte, ahogy közeledett. Az egyik lábát mintha húzta volna, és nem volt rendben a lámpás sem, amit kezében tartott. A lámpás sötét volt. Az alak a szájához emelte, belefújt, mire a lámpa azonmód vörösen felizzott. Igazán nem kell a Vasutas Egylet tagjának lenni ahhoz, KRJ\� D]� HPEHU� PHJU|N|Q\|GMpN� D� OiPSDJ\~MWiV� HPH� HU VHQ� UHQGKDJ\y�módján.�

Ahogyan a figura közeledett, Martin meglátta a fején a kalauzsapkát és HWW O�HJ\�SLllanatra jobban érezte magát; de csak addig, amíg azt is fel nem fedezte, hogy a sapka kissé túl magasan ül az alak fején. Mintha ágaskodna valami a homlokán, ami nem engedi a sapkát lejjebb csúszni... Ennek ellenére Martin tudta az illemet, és amikor az alak rámosolygott, így szólt:�� Jó estét, Kalauz úr!�� Jó estét, Martin!���+RQQDQ�WXGMD�D�QHYHPHW"�A másik vállat vont.�� Honnan tudtad, hogy én vagyok a kalauz?�� De hát az, vagy nem?��� Számodra igen. Mások az élet más ösvényein esetleg más szerepekben

WDlálkozhatnak velem. Látnád csak milyennek lát például a hollywoodi szépség? ��$]�DODN�YLJ\RUJRWW����6RNDW�XWD]RP�� magyarázta azután.�� Mi szél hozta erre? � kérdezte Martin.��� Ejnye, Martin, erre a kérdésre neked kellene válaszolnod! Azért jöttem,

PHUW� Vzükséged volt rám. Ma éjjel hirtelen rájöttem, hogy el akarsz pártolni. 1HP�D]W�IRUJDWWDG�e a fejedben, hogy belépsz az Üdvhadseregbe? Mi?�� Hát... ��0DUWLQ�KDER]RWW���� Sose szégyelld magad. Tévedni emberi dolog, ahogy ezt valaki egyszer

PRQGWD��$�5HDGHUs Digestben volt, nem? Mindegy. A lényeg, úgy éreztem, szükséged van rám. Így aztán átállítottam a váltót és útba ejtettelek.�� De miért?��� Hát természetesen, hogy meghívjalak. Nem jobb dolog kényelmesen

vonatozni, mint a fagyos utcákon menetelni az ÜdvhaGVHUHJ� ]HQHNDUD�

mögött? Komoly mértékben igénybe veszi ám az ember lábait � azt mondják �, de még jobban a dobhártyáját.��� Nem vagyok biztos benne, hogy szívesen utaznék az Ön vonatán, uram ��

PRQGWD�0DUWLQ����)LJ\HOHPEH�YpYH��KRJ\�QDJ\�YDOyV]tQ VpJJHO�KRYi�MXWRN���� Ja persze. Az ósdi érv... � A Kalauz felsóhajtott. � Gondolom, szívesebben

N|WQpO�YDODPL��]OHWIpOpW��HUU O�YDn sz��3RQWRVDQ���IHOHOWH�0DUWLQ�����1RV��WDUWRN�W OH��KRJ\�D]�LO\HVPLYHO�PiU�QHP�IRJODONR]RP��1LQFV�KLiQ\RP�

OHHQG � XWDVRNEDQ�� 0LpUW� DMiQODQpN� IHO� QHNHG� YDODPLIpOH� N�O|QOHJHV�csereértéket?��� Ha nem kellenek Önnek, nem tért volna le útvonaláról, csak azéUW��KRJ\�

PHJNHUHVVHQ�� A Kalauz megint sóhajtott. � Nyertél ��JRQGROWD��� Mindig is büszkeség volt a

legmegátalkodottabb gyengém, belátom. Valahogyan nem viselhettem el azt a gondolatot, hogy lemondjak rólad a konkurrencia javára, miután annyi éve a magaméQDN�WHNLQWHOHN�����+DER]RWW���� Rendben van! Hajlandó vagyok a te feltételeid alapján tárgyalni, ha

ragaszkodsz hozzá.�� Feltételek? � kérdezte Martin.�� A szokott ajánlat. Bármi, amit csak kérsz.���(MKD����PRQGWD�0DUWLQ����� 'H� HO UH� ILJ\HOPH]WHWOHN�� VHPPL� WU�NN�� eQ� EiUPLO\HQ� NtYiQViJRGDW�

teljesítem, cserébe azonban meg kell ígérned, hogy felszállsz a vonatra, ha HOpUNH]LN�D]�LG G��� És ha soha nem érkezik el?�� Elérkezik.�� És ha feltételezzük, hogy olyat kívánok, ami örökre mentesít ez alól?�� Ilyen kívánság nem létezik!���1H�OHJ\HQ�HEEHQ�RO\DQ�EL]WRV���� Emiatt hadd fájjon az én fejem ��PRQGWD�QHNL�D�.DODX]��� Az nem számít,

hogy te mit forgatsz a fejedben. Figyelmeztetlek, a végén úgyis én járok jól. És ne számíts az utolsó percek hókusz�pókuszaira sem. Semmi megtérés az XWROVy� yUiEDQ�� VHPPL� V] NH� NLVDVV]RQ\�� VHPPL� NpS]HOHWEHOL� �J\YpG�� DNL�megpróbál kimosni. Én tiszta egyezséget ajánlok. Vagyis: te megkapod, amit te akarsz, és én is megkapom, amit én akarok!��� Azt hallottam, hogy be szokta csapni az embereket. Azt mondják��

rosszabb, mint egy használtkocsi�ügynök.���7H��KDOORG"���� Bocsánatot kérek �� PRQGWD� 0DUWLQ� J\RUVDQ�� – De tény és való, hogy

Önben állítólag nem szabad megbízni.��� Egyetértek... Másrészt úgy nézem, te mégis azt hiszed, hogy megtaláltad

D�NLXWDW����9DQ�HJ\�KROWEL]WRV�MDYDVODWRP���� Holtbiztos? Rendkívül érdekes! �� $� .DODX]� NXQFRJQL� kezdett, de rögtön

DEED�LV�KDJ\WD����(OYHV]WHJHWM�N�D]�LG W��0DUWLQ��7pUM�QN�D�WiUJ\UD��0LW�DNDUV]�W OHP"�

Martin mély lélegzetet vett.�� A képességet, hogy ��PHJiOOtWKDVVDP�D]�LG W��� Most mindjárt?��� Nem ... Még nem ... És nem is mindenki számára.�

Tisztában vagyok vele, hogy az lehetetlen lenne. A magam számára DNDURP�PHJiOOtWDQL� D]� LG W�� &VDN� HJ\V]HU�� YDODPLNRU� D� M|Y EHQ�� +D� HOMXWRN�egy olyan helyzetbe, amikor tudom, hogy boldog és elégedett vagyok... ott szeretnék megállni! Ily módon örökre boldog maradRN�����1HP�LV�URVV]�MDYDVODW���W Q G|WW�D�.DODX]����0HJ�NHOO�KDJ\QRP��VRKDVHP�

hallottam még hasonlót sem, pedig elhiheted, hallottam már egyet�mást. ��Rávigyorgott Martinra. � Már régen töröd a fejed ezen, igaz?�� Évek óta � ismerte be Martin. Köhögött. ��Nos, mit szól hozzá?����1HP� OiWV]LN� OHKHWHWOHQQHN���� OHJDOiEELV�D�VDMiW�V]XEMHNWtY� LG pU]pNHOpVHG�

tekintetében nem. Igen, úgy gondolom el lehet intézni.��� De én valóban meg akarom állítani! Nem csak képzelni akarom, hogy

megállítottam.�� Értem, értem. Megoldható.�� Akkor hát megegyezünk?�� Miért ne? Megígértem, vagy nem? Add a kezed.�0DUWLQ�KDER]RWW�� � Nagyon fog fájni? Úgy értem, nem nagyon bírom a vért

látni és ...���� 6]DPiUViJ�� 7~O� VRN� IHFVHJpVW� KDOORWWiO� HUU O�� $]� �]OHWHW� PiU� PHJ� LV�

kötöttük, fiam. Mindössze a kezedbe akarok adni valamit. Kívánságod WHOMHVtWpVpQHN� HV]N|]pW�� 1H� IHOHMWVG� HO�� QHP� WXGKDWMXN� HO UH�� PHO\LN�pillanatban határozod el magad, hogy érvényt szerezzél az egyezségnek. Nem várhatod el, hogy akkor én csapot�SDSRW� RWWKDJ\YD� URKDQMDN� KR]]ád. &pOV]HU EE�WHKiW��KD�WH�PDJDG�V]DEiO\R]KDWRG�D�GROJRW����9DODPL�,G �0HJiOOtWy�6]HUNHQW\ W�DNDU�QHNHP�DGQL"����(UU O�YDQ�V]y��$PLQW�HOG|QW|WWHP��KRJ\�PL�OHQQH�D�OHJSUDNWLNXVDEE�HUUH�D�

célra. � A Kalauz töprengeni látszott. ��0HJYDQ��(]� OHV]�D� OHJMREE��)RJG� D]�órámat!��.LYHWWH� PHOOpQ\]VHEpE O� D]� yUiMiW�� $PRO\DQ� YDVXWDV� ]VHEyUD� YROW�� H]�VW�

tokban. Felnyitotta a tok hátulját és finoman igazított benne valamit. Martin megpróbálta pontosan megfigyelni, mit, de a Kalauz ujjainak mozdulatai vak homályba vesztek���� Hát megvolnánk ��PRVRO\JRWW�� � Most már minden rendben van. Amikor

végül is úgy döntesz, hogy most mondod ki az „Állj"�W�� HJ\V]HU HQ� IRUJDVG�visszafelé az óra felhúzógombját, amíg megáll. Ha az óra megállt, számodra PHJiOOW�D]�LG �LV��(J\V]HU ��PL"���Ezzel az órát Martin tenyerébe ejtette.�

A fiatalember szorosan összezárta fölötte ujjait.�� És biztosan elég ennyi hozzá?�� Tökéletesen! De el ne felejtsd � csak egyszer állíthatod meg! Így hát

DODSRVDQ� J\ ] GM�PHJ� UyOD�� YDOyEDQ� HOpJHGHWW� YDJ\�H� D� SLOODQDWWDO�� DPHO\HW�|U|N� LG NUH� PHJKRVV]DEEtWDQL� NpV]�OV]�� %HFV�OHWHVHQ� ILJ\HOPH]WHWOHN�� MyO�fontold meg melyik pillanatot választod!����/HJ\HQ�Q\XJRGW����0DUWLQ�YLJ\RUJRWW��� És ha Ön ilyen becsületes, én is az

OHV]HN�� ÒJ\� W QLN� PHJIHOHGNH]HWW� HJ\� GRORJUyO�� 7XODjdonképpen nem is számít, melyik pillanatot választom. Hiszen, ha én a magam számára PHJiOOtWRP� D]� ,G W�� H]� D]W� MHOHQWL�� KRJ\� |U|NUH� RWW� PDUDGRN�� DKRO� pSSHQ�vagyok. Soha nem leszek öregebb. Ha pedig nem öregszem tovább, nem is KDORN�PHJ�VRKD��+D�SHGLJ�VRKD nem halok meg, soha sem kell felszállnom az Ön vonatára ...��$�.DODX]�HOIRUGXOW��9iOOD�HU WHOMHVHQ�PHJ�megrándult, lehet, hogy sírt?�

�� És te még azt mondtad, hogy én vagyok rosszabb egy használtkocsi�ügynöknél, mi? � nyögte ki végül furcsán fojtott hangoQ��

Azután elindult, bele a ködbe. A vonat türelmetlenül sikoltva fütyült ismét és PiULV� VHEHVHQ� WiYRORGRWW� D� VtQHNHQ�� PDMG� G�E|U|JYH� YpJNpSS� HOW QW� D�sötétben.��0DUWLQ� FVDN� iOOW�� V� D� WHQ\HUpQ� IHNY � H]�VW� yUiUD� EiPXOW�� +D� QHP� OiWWD� pV�

tapintotta volna még most is, és ha nem érezte volna orrában még mindig a különös szagot, azt hihette volna, hogy az egész dolog ��D�9RQDW��D�.DODX]��az Egyezség ��PLQGHQ�HOHMpW O�YpJLJ�iORP��D�NpS]HOHW�MiWpND�YROW��

De hát ott volt az óra és a szagot is felismerte, amelyet az� HOW QW� 9RQDW�hagyott maga után. Jól tudta, nem sok olyan mozdony szaladgál, amelyikhez üzemanyagul kénkövet használnak.��eV� QHP� YROWDN� NpWVpJHL� D]� (J\H]VpJ� IHO O� VHP�� $NDGWDN� YROQD� RO\DQ�

bolondok, akik vagyont, hatalmat vagy Kim Novakot kérték volna cseréEH��$�3DSD�PHJ�WDOiQ�NpW�GHFL�ZKLVN\pUW�DGWD�YROQD�HO�PDJiW����0DUWLQ�WXGWD��KRJ\� �csinálta jobban. Mit jobban? Abszolút biztosra ment! Mindössze majd a pillanatot kell jól megválasztani.��=VHEUH�YiJWD�D]�yUiW�pV�HOLQGXOW�YLVV]DIHOp�D�YiJiQ\RQ��$]�HO EE�Pég nem

volt meghatározott célja, most azonban már igen. Meg kellett találnia a legnagyobb boldogság pillanatát!�

Az ifjú Martin egyáltalán nem volt tökkelütött. Tudta, hogy a boldogság relatív fogalom. Az elégedettségnek vannak bizonyos feltételei és fokozDWDL��amelyek az ember élete során változnak. Csavargókorában gyakran roppant elégedetté tette egy pár meleg falat, kényelmes pad a parkban, vagy egy üveg 1957���� 6WHUQR�� 1HPHJ\V]HU� NHU�OW� D]� LO\HQ� pV� KDVRQOy� HJ\V]HU �dolgok révén a pillanatnyi üdvösség állapotába, de tisztában volt vele, hogy OpWH]QHN� H]HNW O� NHOOHPHVHEE� GROJRN� LV�� (OKDWiUR]WD�� KRJ\� PRVW� IHONXWDWMD�NHW��.pW�QDS�VHP�WHOW�EHOp��pV�PiU�&KLFDJyEDQ�YROW�� A legnagyobb természetességgel sodródott a tömeggel a West Madison

Streeten és itt tette PHJ� D]� HOV � OpSpVHNHW�� KRJ\� NLDODNtWVD� V]HUHSpW� D]�pOHWEHQ�� 1DJ\YiURVL� FVDYDUJy� OHWW� EHO OH�� .ROGXOW�� D� SRW\iW� OHVWH�� ORSNRGRWW��Alig egy hét leforgása alatt felküzdötte magát odáig, hogy egy rendesebb J\RUVE�IpEHQ�HON|OW|WW�HEpG��HJ\����FHQWHV�IHNY KHO\�Hgy valódi tömegszállás valódi tábori ágyon, vagy egy liter muskotály, a boldogság illúzióját keltették benne. Volt egy olyan éjszakája is, amikor mindezeket fenékig kiélvezte, és a PiPRU� WHW IRNiQ� HV]pEH�YLOODQW�� KRJ\�HVHWOHJ�PHJ�NpQH�iOOtWDQL� D]�yUiW��'H�aztán mindjárt arra gondolt, hogy is néztek ki azok az Erényes Jankók, akiket ma megvágott... Nem vitás, fura alakok voltak, de jómódúak. Jó ruhákat KRUGDQDN�� My� iOOiVRNEDQ� �OQHN�� V]pS� NRFVLNDW� YH]HWQHN�� $]� � EROGRJViJXN�PpJ�VRNNDO�PiPRUtWyEE�OHKHW��HO NHO �pWWHUPHNEHQ�YDFVRUi]QDN��NpQ\HOPHV��rugós ágybetéteken alszanak és whiskyt isznak szódával. Furák vagy nem furák, van benne valami. Martin megtapogatta zsebében az órát, végképp elhessegette a kísértést, hogy egy újabb üveg muskotályért elcserélje és DOXdni tért, miközben elhatározta, hogy felemeli boldogság�mércéjét és állást NHUHV���$PLNRU� IHOpEUHGW�� HU VHQ� PiVQDSRV� YROW� XJ\DQ�� GH� HOKDWiUR]iVD� W|UHWOHQ�

PDUDGW�� 0pJ� D� KyQDS� YpJH� HO WW� HJ\� 6RXWK� 6LGH�i cég munkatársaként GROJR]RWW�HJ\�QDJ\�pStWNH]pVHQ��*\ lölte az egyhangú robotot, de jól fizették és hamarosan egy szoba�konyhás lakásban találta magát a Blue Island $YHQXH�Q��0HJV]RNRWWi� YiOW� V]iPiUD��KRJ\� MREE� NLVYHQGpJO NEHQ� pWNH]]pN��

vásárolt egy kényelmes fekhelyet és szombat esténként lejárt a sarki PXODtóba. Mindez roppant kellemes volt, csakhogy ...��0 YH]HW MH� HOpJHGHWW� YROW� PXQNiMiYDO� pV� D� N|YHWNH] � KyQDSUD�

fizetésemelést helyezett kilátásba. Ha ezt megvárja, az emelés azt fogja jelenteni, hogy megengedhet magának egy használt kocsit. Ha kocsija lesz,�IHOV]HGKHW� PDMG� YDODPL� OiQ\W� LV�� DNLYHO� LG QNpQW� UDQGHY~]KDW�� $]RN� N|]�O��DNLNNHO�HJ\�WW�GROJR]RWW��QHP�HJ\�IL~�WHWWH�H]W�pV�~J\�W QW��EROGRJRN��

Így hát Martin tovább dolgozott. Megkapta az emelést, megvette a kocsit és hamarosan egész csomó lány is akadW���$]�HOV � LO\HQ�DONDORPPDO� D]RQQDO�PHJ�DNDUWD� iOOtWDQL�D]�yUiW��&VDN�D]WiQ�

HV]pEH�MXWRWW��PLW�PHVpOJHWWHN�D]�LG VHEEHN��9ROW�SpOGiXO�HJ\�ILFNy��EL]RQ\RV�Charlie, aki mellette dolgozott a felvonógépen. � „Lehet, hogy amíg fiatal vagy és fogalmad sincs a lpQ\HJU O�� DGGLJ� URSSDQW� QDJ\QDN� pU]HG� PDJDG�� KD�H]HNNHO�KDQF~UR]KDWV]��'H�NpV EE�W|EEUH�IRJV]�YiJ\QL��.HOO�PDMG�HJ\�NHGYHV�lány, aki csak a tied! Az lesz az Igazi!"�

Martin úgy érezte, tartozik magának azzal, hogy a végére járjon a dolgoknak. Ha mégse válna be a tanács, ahhoz, ami most van, bármikor visszatérhet.�

Jó hat hónapba telt, mire találkozott Lilian Gilisszel. Akkoriban már újra HO OpSWHWWpN�pV�D]�LURGiQ�GROJR]RWW��%H�NHOOHWW�LUDWNR]QLD�HJ\�HVWL�WDQIRO\DPUD��hogy a könyvelés elemeit megtanulja. De ez már heti tizenöt dollárral jelentett többet, és különben is kellemesebb volt bent dolgozni, mint a szabad ég alatt.�

És Liliannal lenni igazán nagy boldogságot jelentett.� Amikor megmondta neki, hogy hozzá akar menni feleségül, Martin

tökéletesen biztos volt benne, hogy itt a pillanat. Talán csak azért nem tette mégsem, mert Lilian..�� HJ\V]yYDO� � UHQGHV� OiQ\� YROW� pV� D]W� PRQGWD�� KRJ\�D]]DO� YiUQLXN�NHOO� D]� HVN�Y LJ��3HUV]H��D]� HVN�Y K|]�0DUWLQQDN�PpJ�|VV]H�NHOOHWW�J\ MWHQLH�HJ\�NLV�SpQ]W��pV�KiW�HJ\�~MDEE�IL]HWpVHPHOpV�LV�MyO�M|WW�YROQD��Mindez beletelt egy évbe. Martin türelmes volt, hiszen tudta, hogy érdemes YiUQLD��+D�QpKD�PpJLV�NpWHO\HL�WiPDGWDN��HO YHWWH�pV�PHJV]HPOpOWH�D]�yUiMiW��De soha nem mutatta meg Liliannak, de másnak sem. Az emberek legtöbbje drága karórákat hordott, mellettük a régimódi vasutas�zsebóra szegényesnek W QW�YROQD��

Martin mosolyogva nézegette a kopott jószágot. Mindössze egyetlen mozdulatába kerül, és máris az övé lehet valami, amit a körülötte robotoló tökfejek egyike sem érhet el soha. Örök boldogság piruló mátkájával.�

Csakhogy kiderült, hogy maga a házasság csupán a kezdet. Csodálatos volt, nem vitás, de Lilian megmagyarázta neki, hogy még csodálatosabb lenne minden, ha új lakásba költözhetnének és azt szépen be is rendezhetnék. Martin modern bútorokra, tv�re és egy jó kocsira vágyott.�

Így hát esti tanfolyaPRNUD� NH]GHWW� MiUQL� pV� HJ\� ~MDEE� HO OpSWHWpVVHO� D�központi irodába került. Amikor kiderült, hogy útban van a kicsi, természetesen feltétlenül látni akarta a fiát. Amikor pedig a gyerek PHJpUNH]HWW��YLOiJRVVi�YiOW�HO WWH��KRJ\�PHJ�NHOO�YiUQLD��DPtJ�NLFVLW�QDJ\REE�lesz, járni tud és beszélni kezd és kialakul az egyénisége.��(]� LG � WiMW� D� FpJ� D� YLGpNL� PXQNiN� HOOHQ U]pVpYHO� Et]WD� PHJ� 0DUWLQW��

XWD]JDWRWW� pV� PRVW� PiU� � LV� D]RNEDQ� D� EL]RQ\RV� HOHJiQV� pWWHUPHNEHQ�étkezett; jómódúnak számított, sok kiadása volt, de mHJHQJHGKHWWH�magának. Nemegyszer kísértést érzett, hogy megállítsa az órát. Hiszen ez volt az igazi jó élet... Persze, azért még jobb is lehetne, ha nem kellene

GROJR]QLD�� +D� D� FpJ� YDODPHO\LN� YiOODONR]iViED� EHWiUVXOKDWQD�� HO EE�utóbb YDJ\RQW�J\ MWKHWQH�pV�visszavonulhatna. Akkor azután minden ideális lenne.��0LQGH]W�HO�LV�pUWH��GH�QpPL�LG EH�WHOOHWW��0DUWLQ�ILD�PiU�HJ\HWHPUH�MiUW��PLUH�

apja valóban olyan vagyonnal rendelkezett, hogy szinte felvetette a pénz. Martin ekkor határozottan úgy érezte, hogy itt a SLOODQDW�� PRVW� YDJ\� VRKD��KLV]HQ�MyFVNiQ�HOP~OW�PiU�IHOHWWH�D]�LG ��

Ekkoriban találkozott azonban Sherry Westcottal, aki láthatólag egyáltalán nem tartotta Martint középkorúnak, jóllehet gyérült már a haja és bizony pocakot is eresztett. A lány megtanítotWD��KRJ\DQ�OHKHW�D�WDU�IROWRNDW�PHJIHOHO �frizurával eltüntetni, és hogy egy indiai öv jótékonyan leplezi a pocakosodást is. Tény, hogy a lánytól rengeteg mindenfélét tanult, és Martin annyira élvezte D]� RNWDWiVW�� KRJ\� HO � LV� YHWWH� D]� yUiW� pV� KR]]iNH]GHWW� hogy megállítsa. Szerencsétlenségére azonban épp azt a pillanatot választotta ki erre, amikor a magándetektívek betörték a hotelszoba ajtaját, és ezután Martint jó darabig úgy elfoglalta a válással járó hercehurca, hogy jószerivel egyetlen percét sem QHYH]KHWWH�NHOOHPHVQHN��

Mire az utolsó részletkérdéseket is rendezte Liliannal, tönkrement embernek számított és Sherry szemmel láthatóan már nem is találta olyan fiatalnak, így hát Martin ismét nekiveselkedett a munkának. Másodszor is megszedte magát, de ez alkalommal tovább tartott és mire sikerült, egyre kevesebb |U|PHW�WDOiOW�EHQQH��$�NRNWpOEiURN�N|QQ\ �K|OJ\LNpL�PiU�KLGHJHQ�KDJ\WiN�pV�QHPLJHQ�pUGHNHOWH� D]� LWDO� VHP��0HOOHVOHJ�� D]� RUYRV� LV� yYWD�PLQGNHWW W O��'H�hát gazdag ember számára léteznek más élvezetek is. Az utazás például ��GH�QHP�iP�DPRO\DQ�NXW\DJROiV�D]�HJ\LN�LVWHQ�KiWD�P|J|WWL�IpV]HNE O�D�PiVLNLJ��QHP� EL]RQ\��0DUWLQ� UHS�O JpSHQ� pV� OX[XVJ ]|V|Q� MiUWD� D� YLOiJRW�� (J\� LGHLJ�~J\� W QW�� LO\HQ� PyGRQ� PHJWDOiOMD� D]� DONDOPDV� SLOODQDWRW�� SpOGiXO�� DPLNRU� D�KROGIpQ\EHQ� I�UG � 7DG]VL� 0DKDO� HO WW� iOOW�� (O � LV� YHWWH� D� YLKDUYHUW� |UHJ�óratokot és nekiállt, hogy megállítsa az órát. Körülötte sehol egy íélek. És ��épp ez volt az oka, hogy habozni kezdett. Pompás pillanat volt, kétségtelen, de egyedül volt. Lil és a gyereN�HOW QW��6KHUU\�LV�HOW QW�pV�YDODKRJ\�VRKVH�YROW�rá ideje, hogy barátokat szerezzen. Talán, ha hasonló gondolkodású HPEHUHNHW� WDOiO�� D]� MHOHQWL�PDMG�D�YpJV �EROGRJViJRW"�(EEHQ�NHOO� UHMOHQLH� D�WLWRNQDN�� nem a pénzben, a hatalomban, a szexualitásban, vagy DEEDQ��KRJ\�az ember csodaszép dolgokat lát... Az igazi boldogság a barátságban van.��ËJ\� KiW� KD]DIHOp� D� KDMyQ� D� EiUEDQ�PHJNtVpUHOW� QpKiQ\�~M� LVPHU VUH�V]HUW�

WHQQL�� $]� LOOHW N� D]RQEDQ� MyYDO� ILDWDODEEDN� YROWDN� QiOD�� pV� QHP� WDOiOW� N|]|V�témát velük. Azonkívül szívesebben táncoltak és ittak, Martin kondíciója pedig PiU�QHP�HQJHGWH�PHJ�D]�LO\HVIDMWD�LG W|OWpVW��0LQGD]RQiOWDO�PHJSUyEiOWD���7DOiQ�H]�RNR]WD�D]XWiQ�D]W�D�NLV�EDOHVHWHW��DPHO\�HJ\�QDSSDO�D]HO WW�pUWH��

hogy a hajó kikötött Friscóban. „Kis baleset" � így mondta a hajóorvos. Martin azonban látta, hogy az orvos arckifejezése nagyon komoly volt, amikor ágyba SDUDQFVROWD� pV� PHQW DXWyW� UHQGHOW� D� NLN|W EHQ� KRUJRQ\]y� KDMyKR]�� $�PHQW NRFVL�0DUWLQW�HJ\HQHVHQ�D�NyUKi]ED�YLWWH��

A kórházban a költséges kezelés, a költséges mosolyok és a költséges szép szavak sem téveszthették meg Martint. Öregember volt, tönkrement szívvel és az volt a véleményük, hogy meg fog halni, ö azonban túljárhatott az eszükön, hiszen megvolt még az órája! Megtalálta a kabátzsebében, DPLNRU�felöltözött és kilopakodott a kórházból.�

Nem kell meghalnia! Fügét mutathat a halálnak egyetlen mozdulattal � és ezt a mozdulatot szabad emberként, a szabad ég alatt akarta megtenni. Ez

volt a valódi boldogság titka! Most már értette. Még a barátság sem jHOHQW�annyit, mint a szabadság. Ez volt a legjobb dolog minden közül: szabadnak lenni, barátok, család s a test vágyai nélkül.�

Martin végigsétált az éjszakai égbolt alatt a rakparton. Ha jól meggondoljuk, pontosan oda érkezett vissza, ahonnét annyi évvel H]HO WW�HOLQGXOW��$�SLOODQDW�D]RQEDQ�PHJIHOHO �YROW��pUGHPHV�YROW�|U|NUH�PHJKRVV]DEEtWDQL��$NL�HJ\V]HU�csavargó volt, mindörökre csavargó marad. Mosolygott, ahogy mindezt végiggondolta, de aztán mosolya hirtelen élesen eltorzult. Ugyanolyan hirtelen és élesen, mint ahogy a fájdalom a mellébe markolt. Forogni kezdett körülötte a világ, és Martin végigzuhant a rakpart szélén.�

Nemigen látott már, de eszméletén volt és tudta, mi történt. Egy újabb V]tYURKDP�� pV� H]~WWDO� QDJ\RQ� HU V�� 7DOiQ� D]� XWROVy��.LYpYH�� KD� nem csinál tovább magából bolondot. Nem fogja megvárni, mi is lenne tovább. Itt és PRVW� YROW� D]� XWROVy� DONDORP�� KRJ\� pOMHQ� D� OHKHW VpJJHO� pV� PHJPHQWVH� D]�életét. És meg is teszi. Még tud mozogni, senki sem akadályozhatja meg.�

Zsebébe kotort és kihúzta a régi ezüstórát, a felhúzógombot markolászva. Csak egy húzás és fittyet hányt a halálnak. Soha nem kell a Pokolba tartó Vonatra felszállnia. Örökké fog élni.�

Örökké ...� Martin eddig soha nem gondolkozott el a szó tulajdonképpeni jelentésén.

Örökké élni ��GH hogyan? ... Valóban akar�e örökké élni, így, ahogyan most van: beteg, öregemberként, tehetetlenül heverve a földön?�

Nem, nem képes megtenni. Nem fogja megtenni! És egyszerre sírhatnékja támadt, mert ráébredt, hogy valahol az úton kigolyózta saját magát. 0RVW�SHGLJ� PiU� NpV �� 6]HPHL� HOKRPiO\RVRGWDN�� I�OpEHQ� HJ\UH� HU V|G|WW� D�dübörgés... Természetesen felismerte a hangot és egyáltalán nem volt PHJOHSYH�� DPLNRU� D� UDNSDUWRQ� D� N|GE O� HO URERJRWW� D� 9RQDW�� $]� VHP� OHSWH�meg, hogy a vonat megállt, és azon sem csodálkozott, hogy a Kalauz kiszállt és lassan közeledett felé.�

A Kalauz mit sem változott. A vigyora is a régi volt.���+HOOR��0DUWLQ����PRQGWD��� Beszállás!���� 7XGRP� �� VXWWRJWD� 0DUWLQ�� �� 'H� YLQQLH� NHOO�� 1HP� WXGRN� PHQQL��

Tulajdonképpen nem is beszélek már, vagy�LJHQ"��� Beszélsz hát ��PRQGWD� D� .DODX]�� � Kiválóan hallak. És járni is tudsz. ��

Lehajolt és kezét rátette Martin melléUH�� 0DUWLQ� HJ\� SLOODQDWUD� GHUPHV]W �zsibbadást érzett, de aztán olyan érzése támadt, hogy megint tud járni. Feltápászkodott és követte a Kalauzt a Vonathoz.���(]�D]�D�YDJRQ"�� kérdezte.���� 1HP�� D� N|YHWNH] � �� PRUPROWD� D� .DODX]�� � Úgy vélem, jogod van a

SXOOmannkocsiban utazni. Végül is sikeres ember voltál. Megkóstoltad a gazdagságot, a rangot és a tekintélyt. Megismerted a házasság és az apaság örömeit. Próbáltad az evés, az ivás, a dorbézolás gyönyöreit is és szép hosszú utat tettél, így hát nehogy utólagos szemrehányásokat tégy nekem.��� Jól van � sóhajtott Martin. � Nem okolhatom magát a saját hibáimért.

Másrészt azonban magának sincs semmi érdeme abban, ami történt. Mindenért, amit szereztem, megdolgoztam. Mindent csakis magamnak köszönhetek. Nem is volt szükségem az órájára.��� Ügy, nem is volt rá szükséged? ��PRVRO\JRWW�D�.DODX]��� Hát akkor most vissza, is adhatnád, nem?����6]�NVpJH�YDQ�Ui�D�N|YHWNH] �EDOHN�V]iPiUD��PL"���PRURJWD�0DUWLQ��

� Talán.��$EEDQ��DKRJ\DQ�H]W�PRQGWD��YROW�YDODPL��DPLUH�0DUWLQ�IHlfigyelt. Kíváncsian

fürkészte a Kalauz szemét, de a sapka pereme árnyékba vonta, így hát Martin ismét az órára nézett. � Mondanék valamit � kezdte óvatosan. �� +D�visszaadom az órát, mit csinál vele?��� Hogy mit? Behajítom az árokba �� IHOHOWH� D�.DODX]�� �� (zt fogom csinálni

YHOH��� és kinyújtotta a kezét.��� És mi lesz, ha valaki erre jár, megtalálja, visszafelé WHNHUL� D�

IHOK~]yJRPERW��pV�PHJiOO�D]�LG "����(J\�VH� WHV]L�PHJ���PRUPROWD�D�.DODX]����0pJ��KD� WXGMiN��PLU O�YDQ�V]y��

DNNRU�VHP���� Úgy érti, az egész csak trükk volt? Ez csak egy közönséges olcsó óra?���$]W�QHP�PRQGWDP���VXWWRJWD�D�.DODX]��� Én csak azt mondtam, hogy még

soha senki nem tekerte visszafelé a felhúzógombot. Mind ugyanazt tették, amit te, Martin. Egyre csak várták a tökéletes boldogságot. Vártak a SLOODQDWUD��DPHO\�� nem jön el soha.�

A Kalauz megint kinyújtotta kezét az óráért. Martin sóhajtott és megcsóválta a fejét.�� Akkor hát maga becsapott engem!��� Te csaptad be önmagadat, Martin! És most felszállsz a Vonatra, amely a

3RNROED�WDUW�����)HOWDV]LJiOWD� 0DUWLQW� PDJD� HO WW� D� YDJRQED�� $KRJ\� IHOOpSHWW�� D� YRQDW�

elindult, füttye sikoltott. És Martin ott állt az imbolygó pullmannkocsiban, az �OpVHN� N|]WL� IRO\RVyQ� pV� D� W|EEL� XWDVUD� EiPXOW�� 1p]WH� NHW�� DKRJ\DQ� RWW�üldögéltek és valahogy egyáltalán nHP� WDOiOWD� NHW� LGHJHQQHN�� 0LQG� RWW�YROWDN�� D]� LV]iNRVRN� pV� D� E Q|] N�� D� V]HUHQFVHMiWpNRVRN�� D� FpOWDODQXO�sodródók, a naplopók és szoknyavadászok, az egész vidám banda. Tudták SHUV]H��KRYi�XWD]QDN��GH�V]HPPHO�OiWKDWyDQ�ILNDUFQ\LW�VHP�W|U GWHN�YHOH��$]�DEODNRNDW� IHNHWH� I�JJ|Q\� IHGWH�� GH� EHQW� YLOiJRV� YROW� pV� PLQG� QDJ\V]HU �hangulatban voltak. Zúgott az ének, palackok jártak körbe, harsogott a nevetés, koppant a kocka, tréfás történeteket meséltek, hetvenkedve V]iPROWDN� EH� JD]WHWWHLNU O��0LQGHQ�pSSRO\DQ�YROW��ahogy a Papa énekelte a GDOEDQ���� Ezek aztán az útitársak! ��PRQGWD� 0DUWLQ��– Soha ilyen kedvemre való

WiUVDViJRW��/iWKDWyDQ�QDJ\V]HU HQ�V]yUDNR]QDN��A Kalauz vállat vont.���� 7DUWRN� W OH�� KRJ\� D� GRORJ� HJ\iOWDOiQ� QHP� OHV]� LO\HQ� YLGiP�� KD� PDMG�

EHIXWXQN�DPD�Bizonyos Végállomásra...�Harmadszor is Martin elé tartotta markát.����+iW�DNNRU�PLHO WW�HOIRJODOQiG�N|]W�N�D�KHO\HG��DGG�V]pSHQ�YLVV]D�D]�yUiW��

Az üzlet az üzlet!�0DUWLQ�HOPRVRO\RGRWW���� Az üzlet az üzlet � ismételte. ��%HOHHJ\H]WHP�DEED��XJ\H��KRJ\�IHOV]állok a

YRQDWiUD��KD�PHJiOOtWKDWRP�D]�,G W��DPLNRU�D�NHOO HQ�EROGRJ�SLOODQDW�HOpUNH]LN��És úgy érzem, most, éppen most és itt vagyok olyan boldog, amilyen még VRKDVHP�YROWDP��

Martin ujjai lassan az ezüst zsebóra felhúzógombjára fonódtak ...���1HP�� képedt�HO�D�.DODX]����1H��De a kis csavar addigra már körbefordult.�

��� 7XGRG�e mit tettél?! � ordított a Kalauz. � Most már soha nem érkezünk meg a Végállomásra! Utazni fogunk mindnyájan � örökre.�0DUWLQ�YLJ\RUJRWW�����7XGRP���PRQGWD�� � De hát az utazás a jó, nem a cél az érdekes. Maga

tanított rá. Én pedig most csodálatos útra indulok. Tudja mit? Még segítségére is lehetek! Ha találna egy másik ilyen sapkát és nálam hagyja az órát...�

Végül így is történt. Kackiás sapkájában, ócska ezüst zsebórájával a világon nincs boldogabb lény � most és mindörökké ��0DUWLQQiO��D�IpNH] QpO�D�Vonaton, amely örökké a Pokolba tart...������:DOWHU�0��0LOOHU��(ford.: Avarossy Éva)��eQ�DONRWWDODN��/HJ\ ]WH� D]� HOOHQVpJHW� pV� HWW O� HOJ\HQJ�OW�� hOW� D� V]LNOiQ� D]� pMV]DNiEDQ��

Hidegen, sérülten gunnyasztott a fekete égbolt alatt, lábaival érzékelte a N|UQ\pN� QHV]HLW�� FVXSiQ� HUQ\ I�OHL� PR]RJWDN� ODVVDQ�� N|UEHSiV]Wi]YD� D�YLGpNHW� pV� D]� HJHW�� 6�NHW�� OHYHJ WOHQ� FVHQG� KRQROW� N|U�O|WWH�� 6HPPL� VHP�PR]GXOW��NLYpYH�D]W�D]�HU WOHQ�YDODPLW��DPL�D�EDUODQJEan mocorgóit. Jó volt, KRJ\� VHPPL� VHP� PR]GXOW�� *\ O|OWH� D� KDQJRW�� D� PR]JiVW�� 7HUPpV]HWpKH]�WDUWR]RWW�� KRJ\� J\ O|OMH� NHW�� $� EDUODQJEDQ� PRFRUJy� YDODPLYHO� KDMQDOLJ�úgysem tudott mit kezdeni. A valami egyre motyogott ott benn a kövek között.��� Segítsetek! MiQGHQNL�PHJKDOW"�+DOORWRN�HQJHP"�6DZ\HU�YDJ\RN��6DZ\HU�

hív mindenkit, Sawyer hív mindenkit ...��$�PRW\RJiV�V]DEiO\WDODQ�YROW��QHP�YROW�SURJUDPR]YD��.LV] UWH�KiW��PHJ�VH�

hallotta. Körülötte minden áthatóan hideg volt. A nap eltávozott, és kétszázötven órán keresztül majdnem tökéletes sötétség uralkodott, kivéve D]� pJJ|PE� GHUHQJ � IpQ\pW�� DPHO\W O� QHP� UHPpOKHWHWW� WiSOiOpNRW�� pV� D�FVLOODJRN�V]LNUi]y�SRQWMDLW��DPHO\HN�DODSMiQ�PHJiOODStWRWWD�D]�LG W��

Sérülten ült a szirten és várta az ellenséget. Az ellenség az elmúlt délután W|UW� EH� YLOiJiED�� D� N�OV �� LGHJHQ� YLOiJEyO�� 0DJDEL]WRV� OHSOH]HWOHQVpJJHO�pUNH]HWW��PLQGHQ�YpGHNH] �PDQ YHU�YDJ\�WiPDGy�W�]HOpV�QpON�O��.|QQ\HGpQ�semmisítette meg �� HO EE� D� KDWDOPDV� J|UJ � HOOHQVpJHW�� DPHO\� NHUHNHNHQ�gördült, majd az apró ellenségeket, amelyek sietve rajzoltak szanaszét a NLpJHWW� WHVWE O�� (J\HQNLQW� V]HGHJHWWH� OH� NHW�� NLYpYH� D]W� D]� HJ\HW�� DPHO\LN�EHPiV]RWW�D�EDUODQJED�pV�HOUHMW ]|WW�D]��UHJ�HJ\LN�UHSHGpVpEHQ���$UUD�YiUW��KRJ\�D�YDODPL�HO E~MMRQ��$�V]LUW� WHWHMpQ�HO Q\|V�KHO\]HWEHQ�YROW��

innen mérföldekre szemmel tudta tartani a környéket, a krátereket, a sziklákat és a szakadékokat, a nyugati irányban húzódó kopár, homokos síkságot, és a szent hely szögletes körvonalait a torony közelében, amely a világ közepe YROW��$�EDUODQJ�HJ\�GpONHOHWL�LUiQ\EDQ�IHNY �V]LNODFV~FV�W|YpEHQ�K~]yGRWW��DOLJ�HJ\�NLORPpWHUUH�D�V]LUWW O��%HMiUDWiW� NLV� W ]YHW � NDUMDLYDO� LV� HOpUWH�� tJ\�KiW� D]�ellenség utolsó lapuló maradványa számára sem volt menekvés.�

�8J\DQRO\DQ� N|]|Q\|VHQ� ILJ\HOWH� D� J\ O|OW� YDODPL� PRW\ogását, amilyen N|]|Q\|VHQ� W UWH� D� VpU�OpVHL� RNR]WD� IiMGDOPDNDW�� W�UHOPHVHQ� YiUYD�� KRJ\�végre enyhüljön. A fájdalom már számos napkelte óta gyötörte, de a sérüléseket még mindig nem hozta helyre senki. A sebek megbénították QpKiQ\� pU]pNHO MpW� pV� DNWLYiWRUDL� HJ\� UpV]H� VHP� P N|G|WW� PHJIHOHO HQ��7|EEp� QHP� YROW� NpSHV� N|YHWQL� D]� HQHUJLD� O�NWHW � VXJDUiW�� DPHO\�biztonságosan visszavezette volna a másik világba, az alkotójához. Képtelen volt kiváltani azokat az impulzusokat, amelyek különbséget tettek a segítségre VLHW � My� EDUiW� pV� D]� HOOHQVpJ� N|]|WW�� 0RVW� PiU� FVDN� HOOHQVpJ�létezett.��� Aubrey ezredes, itt Sawyer! Beszorultam egy raktárbarlangba. Azt

hiszem, a többiek meghaltak. Alig hogy megközelítettük, megtámadott bennünket. Sawyer hívja Aubreyt, Sawyer hívja Aubreyt! Ezredes! Már csak egyetlen oxigénpalackom maradt! Ezredes, hall engem? Válaszoljon!�

Enyhe remegés fut át a sziklán � semmi több �, parányi zavaró hatás PLQG|VV]H�� D]� iOWDOD� U]|WW� YLOiJ� iOGRWW� Q\XJDOPiEDQ�� $]� HOOHQVpJHW�megsemmisítette, kivéve azt a lapuló maradványt ott a barlangban. De az is ártalmatlanná vált, már nem is mozgott.�

Sérülései miatt harag forrt benne. A sérült részek egyre küldték a YpV]MHOHNHW�� � SHGLJ� VHP� OHiOOtWDQL� QHP� WXGWD� NHW�� VHP� SHGLJ� D]� UM|QJ �jelzésekkel követelt intézkedéseket nem volt képes végrehajtani, így hát ült a V]LUWHQ��V]HQYHGHWW�pV�J\ O|OW���*\ O|OWH�D]�pMV]DNiW��PHUW�pMV]DND�QHP�YROW�PyGMD�WiSOiONR]QL��1DSN|]EHQ�

KDE]VROWD�D�QDSVXJDUDNDW�� LJ\HNH]HWW�PHJHU VtWHQL�PDJiW�D�KRVV]~��KRVV]~�éjszakai virrasztásokra, de mire felvirradt, már újra elgyengült, mardosó pKVpJ�NtQR]WD��(]pUW�QDJ\RQ�My�YROW�H]�D�Q\XJDOPDV�pMMHO��WDUWDOpNROKDWWD�HU LW�pV�yYKDWWD�pU]pNHQ\�UpV]HLW�D�KLGHJW O��+D�XJ\DQLV�D�KLGHJ�iWKDWROW�V]LJHWHO �UpWHJHLQ�� D� K pU]pNHO N� LV� YpV]MHO]pVHNEH� NH]GWHN� ps a gyötrelem még elviselhetetlenebbé vált. Minden csupa fájdalom volt. A harcot kivéve, sehol VHPPL�|U|P��FVXSiQ�D]�pOWHW �QDSVXJDUDN�MHOHQWHQHN�EROGRJViJRW��

A szent hely védelme, a világ dermedt nyugalmának biztosítása, az ellenség elpusztítása ��H]HN�YROWDN�D�KDUF�J\|Q\|UHL��,VPHUWH� NHW��

És ismerte világa természetét is. Megvizsgálta minden centiméterét, egészen a fájdalomhatárig, amelyet nem léphetett át. Tanulmányozta a PHVV]HEE�HOWHU�O �iWPHQHWL� ]yQiW� LV��QDJ\�KDWyVXJDU~� WiYpU]pNHO LYHO��(]�D�világ, az átmeneti zóna és a másik világ � együtt jelentette a Külvilágot, az 8QLYHU]XPRW���� Segítség, segítség, segítség! Itt John Harbin Sawyer kapitány, az

Autokibernetikai Hadtest Vezérlési és Programozási részleg, jelenleg a Lunar 7L]HQKDW�PHQW H[SHGtFLy�WDJMD��(J\HWOHQ�pO �HPEHU�VLQFV�D�+ROGRQ"�+DOORWRN�engem? Rosszul vagyok. Isten a megmondhatója, hányadik napot töltöm már LWW���� HEEHQ� D]� UUXKiEDQ�� 0iU� E ]OLN�� 9ROW� UDMWDWRN� YDODKD� PiU� QDSRNLJ�HJ\IRO\WiEDQ� UUXKD"�7HOMHVHQ�NpV]�YDJ\RN��6]HGMHWHN�NL�LQQHQ��$]�HOOHQVpJ�D�PiVLN�YLOiJEyO�V]iUPD]LN��+D�D]�HOOHQVpJ�D�N�OV �]yQiQ�EHO�O�

PHUpV]NHGHWW�� PHJ� NHOOHWW� |OQLH�� H]� YROW� D� OHJDODSYHW EE� LJD]ViJ�� DPHO\HW�alkotásának napja óta tudott. Csak a segítséget hozó gyógyítók mozoghattak bántatlanul ezen a földön, de azok most már soha nem jönnek. Többé sem KtYQL��VHP�IHOLVPHUQL�QHP�WXGMD� NHW�� sérülései lehetetlenné tették.��6DMiW�WHUPpV]HWpW�LV�LVPHUWH��$�EHOV �PHJILJ\HOpVW�VpU�OpVH�pV�DQQDN�D]�tJ\�

OHKHW Yp�YiOW� OHWDSRJDWiVD� WHWWH� OHKHW Yp��&VXSiQ� �PDJD�ÄOpWH]HWW���PLQGHQ�

HJ\pE� D� N�OYLOiJEyO� V]iUPD]RWW�� ,VPHUWH� VDMiW� P N|GpVpW�� NpSHVVpJHLW��határait. Lábaival hallgatta a vidéket. Számtalan szemével letapogatta a IHOV]tQW��$]�HJHW�O�NWHW �VXJDUDNNDO�YL]VJiOWD��eUH]WH�D�I|OG�DODWW�D�EL]RQ\WDODQ�rengéseket, elvétve morajlást. A felszínen látta a csillagok fényének halvány MiWpNiW�� pUH]WH� D� KLGHJ� WDODMEyO� HOLOODQy� K W�� D� WRURQ\UyO� YLVV]DYHU G|WW�impulzusokat. Az égen csupán a csillagokat látta, és a bizonytalan sugárvisszhangokat fogta fel, amelyek a feje felett ragyogó J|PEU O��D�)|OGU O�érkeztek. A jól ismert fájdalom mardosta és várta, várta a hajnalt.�

Egy jó óra telhetett el, amikor a valami kúszni kezdett a barlangban. Jól hallotta a gyenge kapirgálást, ahogyan a sziklák továbbították hozzá. Leengedte egyik legérzékenyebb mikrofonját és követte vele a hangok nyomát. Az ellenség maradványa lassan a barlang bejárata felé kúszott, alig YRQV]ROYD�PDJiW��(J\LN�NLV� W ]YHW MpW�D� I|OGIpQ\EHQ� I�UG �V]LUW� OiEiQ�V|WpWO �IROWUD�LUiQ\tWRWWD��9DNtWy�Q\RPMHO] �VRUR]DWRW�DGRWW� OH�D�barlangra, és figyelte, KRJ\DQ�FVDSyGQDN�D�IpQ\O ��KDQJWDODQ�FVtNRN�D�OHYHJ �QpON�OL�WHUHW�iWtYHOYH�D�bejárat elé.��� Te mocskos, szemét, dögletes szörnyeteg, hagyjál békén! Te irtózatos

gépfenevad, én vagyok az, Sawyer! Nem emlékszel? Az én újoncom voltál tíz éve!... ha�KD�ha! Egy ostoba autokibernetikus robotnövendék ... egy hadsereg W ]HUHMpYHO��(QJHGM�NL��(QJHGM�NL��

Az ellenség�maradvány megint a kijárat felé kúszott, és a hangtalan JpSIHJ\YHUW ]� PHJLQW� HOiUDV]WRWWD� D� EDUODQJ� HO WWL� WHUHW�� PLUH� D]�YLVVzamenekült. Újabb rezgések a sziklában.����$�EDUiWRG�YDJ\RN��$�KiERU~QDN�YpJH�����PiU�KyQDSRNNDO�H]HO WW�YpJHW�pUW��

)|OGL�KyQDSRNNDO�H]HO WW��+iW�QHP�pUWHG��=VpPEL"�=VpPEL�� így hívtunk régen, D]� ~MRQFLG GEHQ� �� PLHO WW� PHJWDQtWRWWXQN� |OQL�� 0RELO� DXWRNLEHUQHWLNXV�tüzelésirányítás. Hát nem ismered meg a papádat, fiam?��$� UH]JpVHN� LGHJHVtW Yp� YiOWDN�� +LUWHOHQ�PHJG�K|G|WW�� NHFVHVHQ� LUiQ\tWYD�

KDWDOPDV� W|PHJpW�� VDUNRQ� IRUGXOW� D� V]LUWHQ��'�E|UJ �PRWRURNNDO� OHN~V]RWW� D�domboldalra, ismét fordult és leereszkedett a OHMW Q��ÈWKDODGW�D�VtNViJRQ�pV�PLQWHJ\� |WYHQ� PpWHUUHO� D� EDUODQJ� EHMiUDWD� HO WW� IpNH]HWW�� +HUQ\yWDOSDL�nyomában portölcsérek kavarogtak, a por hatalmas zuhatagként hullott vissza D�OHYHJ �QpON�OL�pMV]DNiEDQ��)LJ\HOW��$�EDUODQJEDQ�PLQGHQ�FVHQGHV�YROW�����0HQj innen, fiacskám ��NH]G G|WW�~MUD�D� UH]JpV�HJ\� LG �XWiQ�� ��+DJ\G�D�

papát békében éhen halni.��$�NLV�W ]YHW W�D�EDUODQJ�IHNHWpQ�iVtWy�V]iMiQDN�N|]HSpUH�LUiQ\tWRWWD�pV�YDJ\�

NpWV]i]� Q\RPMHO] �sorozatot adott le a barlang belsejébe. Várt. Ott belül VHPPL� VHP� mozdult. Latolgatta, hogy bevágjon�e egy sugárgránátot, de O V]HUNpV]OHWH� NLPHU�O EHQ� YROW�� (J\� LGHLJ� KDOOJDWy]RWW�� ILJ\HOWH� D� EDUODQJ�bejáratát, ötször akkorára magasodott fel, mint az a törékeny emberi lény, amely ott belül lapult. Aztán megfordult és visszadübörgött a síkságon, hogy LVPpW� HOIRJODOMD� UKHO\pW� D� V]LUWHQ�� $]� iWPHQHWL� ]yQD� KDWiUDLQ� NtY�OU O� M|Y �távoli mozgás borzolta meg bizonytalanul figyelme küszöbét ��GH�W~O�PHVV]LU O�jött, semhogy zavarhatta volna.�

A valami ismét mocorgott a barlangban.����/pNHW�NDSWDP��KDOOMiWRN"�/pNHW�NDSWDP��(J\�OHSDWWDQy�N GDUDEWyO��3DUiQ\L�

O\XN�� GH�D� FVDSyV]HOHS� QHP� IRJMD� EtUQL��$]� UUXKiP��6DZ\HU� KtYMD�$XEUH\W��Sawyer hívja Aubreyt. Hold vagon Tizenhat hívja a bázisközpontot. Közleményem van számotokra, vétel. Ha�Ka. Volt mit átéljek. Eltaláltak! Léket kaptam. Segítség!�

A valami egy ideig nyöszörgött, aztán: � Na jó, ez csak a lábam. Telepumpálom vízzel és megfagyasztom. Persze így elvesztem a lábam. Az istenit, csak szép kényelmesen! Megint letelepedett a szirten, aktivátorai elpihentek, mardosó kínt érzett, de türelmesen várta a hajnalt.��$� GpOL� LUiQ\EyO� N|]HOHG � PR]JiV� HU V|G|WW�� 0iL� D]� iWPHQHWL� YLOiJ� N�OV �

határán motozott, míg végül is idegesíteni kezdte. Hasából hangtalanul egy fúró hatolt be mélyen a sziklába, aztán visszahúzódott. Az üregbe érzékeny mikrofont engedett le és figyelmesen hallgatta a talaj mélyét.�

A sziklában alig hallható zsongás � elvegyül a barlangból hallatszó nyöszörgéssel.�

Összehasonlította a zsongást memóriaképeivel. Hallott már hasonlót. A zajt HJ\�WiYROL��GpO�IHO O�N|]HOHG �J|UG�O �WiUJ\�RNR]WD��0HJNtVpUHOWH�OHadni a „Jó EDUiW��YDJ\�HOOHQVpJ�YDJ\"��MHO]pVHNHW��GH�DGyV]HUYH�QHP�P N|G|WW�� tJ\�KiW�a mozgás ellenséges volt �� HJ\HO UH� PpJ� NtY�O� HVHWW� MHOHQOHJL� IHJ\YHUHL�hatósugarán.��1|YHNY � G�K� IRJWD� HO� pV� IHONpV]�OW� D� KDUFUD�� 1\XJWDODQXO� PRFRUJRWW� D�

V]LUWHQ��GH�QHP�WpYHV]WHWWH�ILJ\HOPH�HO O�D�EDUODQJRW�VHP��+LUWHOHQ�HJ\�~MDEE�pU]pNHO �FVDWRUQiMiW�pUWH�]DYDUy�KDWiV��D�UH]JpVHN�KDVRQOtWRWWDN�D�EDUODQJEyO�KDOOKDWyNUD��$�UH]JpVHN�D]RQEDQ�H]�DONDORPPDO�D�IHOV]tQHQ�pUNH]WHN��D]� U|Q�át, a hosszúhullámú tartományban.����+Rldvagon Tizenhatot hívja Parancsnoki Kocsi, jelentkezzék. Vétel.� Aztán csend. Azt várta, hogy a barlangból érkezik majd válasz, mert tudta,

hogy az egyik ellenséges egység gyakran vált rezgésképeket a másik ellenséges egységgel. De nem érkezett felelet. Lehetséges, hogy a hosszúhullámú energia nem tud behatolni a barlangba, hogy eljusson az ott UHMW ] �YDODPLKH]�����7L]HQKDWRV�0HQW H[SHGtFLy�� LWW�$XEUH\�3DUDQFVQRNL�.RFVLMD��0L�D]�|UG|J�

történt magával? Hallja adásomat? Vétel!�Feszült figyelemmel hallgatta a talajt. Ahogy az ellenség elnémult, a

]VRQJiV�PHJV] QW��1pKiQ\�SHUF�P~OYD�D�PR]JiV�IRO\WDWyGRWW�� Távfülét húsz kilométerre délnyugatra irányította, utasítva, hogy

KDOOJDWy]]pN� pV� N|]YHWtWVH� H� ]VRQJy� ]DMW�� .pW� ]DMNpSHW� YHWW� IHO� pV� H]HNE O�kiszámította az ellenség pontos helyét és sebességét. Az ellenség északnak tartott, az átmeneti zóna széle felé. A szirten ülve megtöltötte fegyvereit. Felkészült az ütközetre.����7L]HQKDWRV�0HQW H[SHGtFLy��LWW�$XEUH\�3DUDQFVQRNL�.RFVLMD��)HOWpWHOH]HP��

KRJ\�DGyMD�QHP�P Nödik. Ha hall bennünket, figyeljen: Északról közeledünk, |W� PpUI|OGQ\LUH� YDJ\XQN� D� PDJQDSXOWiOy� N|U]HWW O�� 2WW� PHJiOOXQN� pV� HJ\�DXWRNLE�rakétát lövünk ki a Vörös�Vörös zónába. A rakéta robbanófeje rádió KDQJWRYiEEtWy�� +D� YDQ� HJ\�P N|G � DGyMD�� D� WRYiEEtWy� Ueléállomásként fog P N|GQL��9pWHO���0iU�QHP�pUGHNHOWH�D�UH]JpVNpS��KDUFNpV]�OWVpJpW�HOOHQ UL]WH��0HJYL]VJiOWD�

HQHUJLD�tartalékait, kipróbálta a fegyveraktivátorokat. Visszarendelt egy távszemet és türelmesen várt, amíg a szem rák módjára visszakúszott a V]HQW�KHO\U O��KRJ\�ILJ\HO iOOiVW�IRJODOMRQ�HO�D�EDUODQJ�EHMiUDWiQDN�N|]HOpEHQ��Ha az ellenség�maradvány megkísérelne kitörni, a távszem látja, jelenti és akkor végre maradék gránátjával megsemmisítheti.��$� ]VRQJiV� HU V|G|WW�� /HJ|UG�OW� D� V]LUWU O� pV� HJ\HQOHWes sebességgel dél

felé indult. Elhaladt a kiégett Holdvagon mellett, amely körül felfordult vontatók serege hevert. A felrobbant magnapultáló löveg szinte

NHWWpV]DNtWRWWD� D� WHKHUDXWy� QDJ\ViJ~� MiUP YHW�� $� NpWOiE~� HOOHQVpJ�maradványai... apró foszlányok a halovány földfényben ... az egész környéket HOOHSWpN��=VpPEL�pV]UH�VHP�YHWWH� NHW��

Hirtelen fény villant a déli horizonton. Aztán kis világítópont ívelt fel az égre. Zsémbi fékezett és figyelte a röppályát. Irányított rakéta. Valahol a Vörös�Vörös zóna keleti részén fog becsapódni. Nem volt rá ideje, hogy megtegye a lelövéséhez szükséges intézkedéseket. Nyugodtan várt hát � látta, hogy a rakéta robbanása a lényegtelen körzetben veszélytelen. �

Néhány másodperc múlva a rakéta lelassult, megfordult és orrával felfelé HUHV]NHGQL� NH]GHWW�� (J\� GRPEYRQXODW� P|J|WW� HOW QW�� 5REEDQiVQDN� VHPPL�jele. Semmilyen mozgást vagy hangot nem lehetett észlelni, ott, ahová a UDNpWD� OHV]iOOW�� =VpPEL� NLN�OG|WW� HJ\� WiYI�OHW�� KRJ\� HOOHQ UL]]H�� PL� W|UWpQLN��aztán folytatta útját délnek, a fájdalomhatár felé.���� 7L]HQKDWRV� 0HQW �� $XEUH\� 3DUDQFVQRNL� .RFVLMD� KtYMD� � érkeztek a

hosszúhullámú rezgések. ��.LO WW�N�D�UiGLyUHOpW�D�9|U|V�Vörös körzetbe. Ha öt mérföldnyi közelségében van, hallania kell.�

Azonnal megérkezett a válasz a barlangból,�D�WiYI�O��DPHO\�D�WRURQ\�PHOO O�a síkságot figyelte, érzékelte:��� Hála Istennek! Hi�KL�KL�hi... Ó, hála annak a jó Istennek!��(J\LGHM OHJ� XJ\DQD]� D� UH]JpVNpS� pUNH]HWW� KRVV]~KXOOiPRQ� D� UDNpWD�

EHFVDSyGiVL�SRQWMD� IHO O��=VpPEL�PHJWRUSDQW��HJ\�SLOODQDWUD�PHJ]DYDURGRWW��mérgében egy magnapultáló löveget akart a sziklás�köves terepen át a becsapódási ponthoz küldeni. A távfül azonban azt jelezte, hogy a körzetben VHPPLIpOH� IL]LNDL�PR]JiV� QHP� pV]OHOKHW �� $� ]DYDURN� RND� D� GpOHQ� ORSDNRGy�HOOHQVpJ� YROW�� +D� HO EE� PHJVHPPLVtWL� D� I HOOHQVpJHW�� D� NLVHEEHNHW� UipU�NpV EE� HOSXV]WtWDQL�� 7RYiEEKDODGW� KiW� D� IiMGDORPKDWiU� IHOp�� FVDN� LG QNLQW�figyelt az ellenség keltette értelmetlen rezgésekre.���� $XEUH\� KtYMD� 0HQW � 7L]HQKDWRW�� $GiViW� J\HQJpQ� KDOORP�� .L� YDQ� RWW��

&DUKLOO"����$XEUH\��+DQJ�� igazi hang. Vagy már tényleg megbolondultam?��� Aubrey hívja Tizenhatot. Aubrey hívja Tizenhatot. Ne motyogjon, hanem

közölje, ki beszél. Mi történik ott? Leszerelte Zsémbit?�Válaszképpen csak Sawyer görcsös nevetése hallatszott.���� $XEUH\� 7L]HQhatnak. Aubrey Tizenhatnak. Elég legyen! Figyeljen rám,

Sawyer, tudom, hogy maga az. Szedje össze magát, ember! Mi van a többiekkel?�� Halottak ... mindenki meghalt, kivéve engem.�� Hagyja abba ezt a hülye röhögést!�Hosszú szünet után, alig hallhatóan ...��� Oké! Uralkodom magamon. Tényleg maga az? Aubrey?��� Nem hallucinál, Sawyer. A Vörös�Vörös zónában haladunk egy kocsival.

Most pedig ismertesse a helyzetet. Napok óta hívjuk.��� Zsémbi tíz mérföldnyire beengedett a Vörös�Vörös körzetbe, aztán egy

PDJQDSXltáló löveggel lemészárolt bennünket.���1HP�P N|G|WW�D]�,��)��)��jük?��� A mienk igen, de Zsémbié nem! Miután felrobbantotta a vagont,

|VV]HV]HGWH� D]W� D� QpJ\� HPEHUW�� DNLN� pOYH� NHU�OWHN� NL� EHO OH� ���� +L�KL�KL�KL����Ezredes, látott maga már Sherman páncélost, amint szétmorzsol egy egeret?����+DJyja abba, Sawyer! Még egy ilyen vihogás és elevenen megnyúzom!�� Gyertek értem! A lábam! Gyertek értem!�

� Ha tudunk. Közölje a jelenlegi tartózkodási helyét.����$]� UUXKiP�����.DSWDP�HJ\�NLV� OpNHW����WHOH�NHOOHWW�SXPSiOQRP�D�FVL]PiP�

vízzel és megfagyasztani. A lábam teljesen elhalt. Nem bírom már sokáig.�� A helyzetét, Sawyer, a helyzetét! Ne a sirámait!��$� UH]JpVHN� IRO\WDWyGWDN�� GH� =VpPEL� HJ\� LG UH� NLNDSFVROWD� YpWHO�NHW�� )|OG�

V�W|WWH�GRPERQ�iOOYD�PRVW�PiU�PDJD�YROW�D]�|UM|QJ �G�K�� Járó motorokkal ácsorgotW�� D� PHVV]H� GpOHQ� N|]HOHG � HOOHQVpJ� PR]JiViW�

ILJ\HOYH��$�GRPE� OiEiQiO�K~]yGRWW�D� IiMGDORPKDWiU��PiU� IHQW�D�GRPEWHW Q� LV�pUH]WH� D� WRURQ\� iOWDO� NLVXJiU]RWW� ILJ\HOPH]WHW �� J\HQJH� O�NWHWpVW�� $� WRURQ\�harminc kilométerre mögötte feküdt, a világ közepén. KapcsolDWEDQ�YROW�YHOH��Ha átlépné a fájdalomhatárt, a kapcsolat kiesne a fázisból és a sajgás pV]YHV]W �IiMGDORPPi�YiOWR]QD��DPHO\HW�KDWDOPDV�UREEDQiV�N|YHWQH��

Az ellenség most lassabban mozgott, az átmeneti zóna északi részén N~V]RWW�HO UH��+D�UDNpWDNpV]OHWHL�QHP�PHU�OQHN�NL��PL�VHP�OHQQH�HJ\V]HU EE��mint azonnal megsemmisíteni. A magnapult�YHW � KDWyWiYROViJD� YLV]RQW�PLQG|VV]H� KXV]RQ|W� NLORPpWHU�� %L]WRV�� KRJ\� D� NLV� W ]YHW N� HOpUQpN� D]�ellenséget, de a találat pontossága ilyen távolságra közel nulla. Meg kell várnia, hogy az ellenség közelebb jöjjön. A várakozás kényszere olaj Volt dühe tüzére.��� Figyeljen, Sawyer, ha Zsémbi I. F. F.�MH� QHP�P N|GLN��PLpUW� QHP� W�]HOW�

HGGLJ�D�NRFVLQNUD"��� Ez tévesztett meg bennünket is, ezredes! Bejöttünk a Vörös�Vörös

zónába és nHP� W|UWpQW� VHPPL�� 9DJ\� NLIRJ\RWW� D� KRVV]~WiY~� O V]HUH�� YDJ\�V]iQGpNRVDQ�PHJ� DNDU� WpYHV]WHQL�� YDJ\�PLQG� D� NHWW �� )HOWHKHW HQ�PLQG� D�NHWW ���� Akkor a legjobb, ha megállunk és megpróbálunk valamit kitalálni.��� Ezredes ... egyetlen dolgot tehetnek. Kérjenek egy távirányítású rakétát a

Központtól.��� Hogy Zsémbit megsemmisítse? Magának elment az esze, Sawyer. Ha

=VpPELW�NLO M�N��D�I|OG�DODWWL�pStWNH]pV�HJpV]�N|UQ\pNH�D]�pJLJ�UREEDQ�����KRJ\�ne kerüljön ellenséges kézre. Ezt maga is tudja.�� Azt hiszi, érdekel?��� Ne üvöltsön, Sawyer. Az építkezések az egész Holdon legnagyobb

értéket képviselik. Nem veszthetjük el. Pontosan ezért helyeztük ide Zsémbit. Ha felrobbantanám, még le sem hullt volna az utolsó szilánk, már KDGLW|UYpQ\V]pN�HO WW�iOOQpN��

A válasz érthetetlen motyogással vegyes zokogásba fulladt.��� Nyolc órára való oxigénem van. Nyolc óra, hallja? Ostoba, könyörtelen.��$� GpO� IHO O� N|]HOHG � HOOHQVpJ� =VpPEL� GRPEMiWyO� PLQWHJ\� KXV]RQ|W�

kilométerre megállt � alig háromezer méterrel túl a magnapult hatótávolságán.�)DQWDV]WLNXV� J\ O|OHWpEHQ� pUWHOPHWOHQ� ULQJiVED� KDMV]ROWD�PDJiW�� PR]JiVD�

gigászi táncra emlékeztetett, a sziklából nagy darabok töredeztek le talpai DODWW�� SRUIHOK � ]~GXOW� D� Y|OJ\UH��(J\V]HU� HO� LV� LQGXOW� D� IiMGDORPKDWiU� IHOp�� pV�FVDN�DNNRU�IRUGXOW�YLVVza, amikor kínjai már elviselhetetlenné váltak. Megint a GRPEWHW Q�iOOW�PHJ��pUH]WH��KRJ\�J\HQJ�O��WiUROyHJ\VpJHLEHQ�HJ\UH�FV|NNHQW�D]�HQHUJLDV]LQW��

Abbahagyta az elemzést. Tervet dolgozott ki.��%HJ\~MWRWWD� PRWRUMDLW�� ODVVDQ� PHJIRUGXOW� D� GRPEWHW Q�� PDMG� Pprsékelt

VHEHVVpJJHO� OHJ|UG�OW� D]� pV]DNL� OHMW Q�� $� VtNViJRQ� IpOPpUI|OGHW� pV]DN� IHOp�haladt, aztán mozgása cammogássá lassult. Bekormányozta hatalmas

W|PHJpW� HJ\� KDVDGpNED�� DKRO� HO ] OHJ� WDUWDOpN� HQHUJLDUDNWiUDW� KHO\H]HWW� HO��$]�HOHPNRFVLW�D]�HO ] �QDSRQ�W|OW|WWH�IHO��2GDKiWUiOW�KR]]i��EHiOOW�D�PHJIHOHO �helyzetbe és úgy kötötte be a kábeleket, hogy eközben nem kapcsolódott az HOHPNRFVLKR]���6]RPMDVDQ�Q\HOWH�D]�HQHUJLiW��,G U O�LG UH�RGDILJ\HOW�D]�HOOHQVpJUH�LV��GH�D]�

nem mozdult. A rendelkezésre álló energia minden erejére szüksége volt terve megvalósításához, így hát kiürítette a raktárt. Majd holnap, ha az HOOHQVpJ� YLVV]DYRQXOW�� HOV]iOOtWMD� D]� HOHPNRFVLW� W|OWHQL� D� I WiSOiOyNKR]�� FVDN�PHJ� NHOO� YiUQL�� KRJ\� D� QDS� IHONHOMHQ� pV� D� JHQHUiWRURN� ~MUD� P N|GMHQHN��%LURGDOPD� N�O|QE|] �� VWUDWpJLDLODJ� IRQWRV� SRQWMDLQ� W|EE� KDVRQOy�energiaraktárt létesített, hogy soha ne bénuljon meg energiahiány miatt a hosszú holdéjszakák alatt. Rendet tartott a háza táján, az elemkocsikat UHQGV]HUHV�LG N|]|QNpQW�HOYRQWDWWD�W|OWHQL�����1Hm tudom, mit tehetnék magáért, Sawyer – hallotta ismét az ellenség

zörejeit. � Zsémbit nem merjük elpusztítani, más autokibernetikus robotunk SHGLJ�QLQFV�D�+ROGRQ��$�)|OGW O�NHOO�NpUQHP�XWiQSyWOiVW��1HP�N�OGKHWHP�D]�HPEHUHLPHW�D�9|U|V�

Vörös zónába, amíg ZspPEL� UM|QJ��*\LONRVViJ�OHQQH��� Az Isten szerelmére, ezredes!����)LJ\HOMHQ�UiP��6DZ\HU��YpJWpUH�PDJD�D]�DXWRNLEHUQHWLNXV��.|]UHP N|G|WW�

Zsémbi kiképzésében is. Nincs semmilyen ötlete, hogyan lehetne ártalmatlanná tenni anélkül, hogy az aláaknázott körzetet felrobbantanánk?�

Hosszú csend. Zsémbi befejezte az energiafelvételt és kijött a hasadékból Néhány métert haladt nyugati irányban, most jól belátható sík terep feküdt N|]WH�pV�D�IpO�PpUI|OGQ\LUH��D�IiMGDORPKDWiURQ�IHNY �GRPE�N|]|WW��,WW�PHJiOOW��és elindított néhány távfület, hogy minél pontosabban meghatározhassa az ellenség tartózkodási helyét. A távfülek, egyik a másik után visszatértek, és leadták adataikat.���1RV�6DZ\HU"�� Megöl a lábam.�� Semmit sem képes kigondolni?��� De ... csakhogy nekem az már nem használ. Akkorra már nem élek.�� Azért halljuk, mi az.���� / MpN� NL� D� WDUWDOpN� HQHUJLDHJ\VpJHLW� pV� NHUJHVVpN� W|QN� UH� D� N|YHWNH] �

éjszaka.���0HQQ\L�LG EH�WHOQH�H]"��� Órákba � miután megtalálták és felrobbantották az összes rejtett

energiautánpótlását.� Kielemezte a távfülek jelentéseit és pontosan megállapítottD� D� KHO\HW�� $]�

ellenséges parancsnoki kocsi 2,7 kilométerre állt a magnapult maximális hatótávolságán kívül �legalábbis, ahogy a szerkezet alkotói ezt a maximumot meghatározták. De az alkotók nem dolgoztak tökéletesen.��(J\� JRO\yV]yUyW� HU VtWHWW� D� PDJQDSXOt tengelyére. Az alkotók utasításai

HOOHQpUH� D� JRO\yV]yUyQ� UDMWD� KDJ\WD� D� W|OW EHUHQGH]pVW�� (]� IiMGDOPDW� RNR]�PDMG��YLV]RQW�U|J]tWL�D�JRO\yV]yUyW�D]�HOV �PLNURPiVRGSHUFHNEHQ��DPLNRU�D]�iUDPN|U� ]iUXOW�� GH� D�PiJQHVHV� WpU�PpJ� WHOMHV� HU YHO� NpS] GLN��&VDN� DNNRU�fogja felszabadítani a golyószórót, amikor a tér már eltéphetetlenül és maximális hatással fogva tartja, miáltal valamivel nagyobb energiát kap. Az HJpV]HW� �WDOiOWD�NL��IHO�ONHUHNHGYH�H]]HO�D]�DONRWyLQ���� Hát, Sawyer, ha semmi egyebet nem tud kigondolnL�����

�� Igenis gondoltam másra! � a válaszoló rezgések szinte sikoltottak. ��Kérjenek egy távirányítású rakétát! Hát nem érti, Aubrey? Zsémbi nyolc emberét ölte meg!�� Maga tanította rá, Sawyer.� Hosszú, dermedt csend következett. A dombtól északra, a síkságon

Zsémbi kicsLW� LJD]tWRWW� D� PDJQDSXOW� EHiOOtWiViQ�� D� W�]HO JRPERW� HJ\�giroszkóphoz kapcsolta és felkészült a tüzelésre. Az alkotók a maximális hatótávolságot a fegyver nyugalmi helyzetében számították ki.����+L�KL�KL�KL���pUNH]WHN�D�]|UHMHN�D�EDUODQJEDQ�ODSXOy�YDODPLW O�� Beindította motorjait és figyelmét a kormányzásra összpontosította. A domb

irányába gördült, egyre gyorsulva és szája halállal volt tele. A motorok jajgatva dörögtek. Dühödt bikaként rohant, a domb aljáig elérte legnagyobb sebességét. A magnapult a megIHOHO � V]|JEH� IRUGXOW�� D� JLURV]NyS� ]iUWD� D]�áramkört.�

Hatalmas energiahullám. A mágneses tér vasmarka megragadta a JRO\yV]yUyW��HOWpSWH�D�W|OW EHUHQGH]pVW O�pV�PDJDVDQ�IHOKDMtWRWWD�D�N VLYDWDJ�fölé, az ellenség irányában. Zsémbi összes fékjeit használva megállt a GRPEWHW Q��� Figyeljen, Sawyer. Nagyon sajnálom, de semmit...�Az ellenség hangja tompa csattanással abbamaradt. A déli horizonton

lángcsóva villant fel, majd rögtön kialudt.���+L�KL�KL�KL�KL���PRQGWD�D�YDODPL�D�EDUODQJEDQ��Zsémbi várt.����%80000���� érkezett meg a lökéshullám a sziklákon át.��gW� WiYI�O� N|]|OWH� MHOHQWpVpW� D� UREEDQiVUyO�� N�O|QE|] � KHO\HNU O��

7DQXOPiQ\R]WD� D� MHOHQWpVHNHW�� HOHPH]WH� NHW�� $� UREEDQiV� D]� HOOHQVpJHV�MiUP W O� DOLJ� |WYHQ� PpWHUUH� N|YHWNH]HWW� EH�� 0RVW� PiU� HOpJHGHWWHQ�� OXVWiQ�IRUGXOW�PHJ� D� GRPEWHW Q� pV� HOLQGXOW� pV]DNQDN�� D� YLOiJ� N|]HSH� IHOp��0LQGHQ�UHQGEHQ�YROW���� $XEUH\�� PDJD� NLNDSFVROW���� �� PRURJWD� D� YDODPL� D� EDUODQJEDQ�� � Hívjon,

maga gyáva féreg... hívjon! Biztos akarok lenni benne, hogy hall.� Zsémbi, csak úgy mellékesen felvette a barlangban lapuló valami

pUWHOPHWOHQ� ]|UHMHLW�� WDQXOPiQ\R]WD� NHW�� PDMG� D� KRVV]~KXOOiP~� ViYEDQ�visszasugározta: „Aubrey, maga kikapcsolt. Hívjon, maga gyáva féreg ... hívjon! Biztos akarok lenni benne, hogy hall."�

A reléadó felvette a hosszúhullámú adást és rezgés formájában továbbadta a szikláknak.��$�YDODPL�D�EDUODQJEDQ�YHO WUi]yDQ�VLNROWR]RWW��=VpPEL�IHOYHWWH�D�VLNROWiVW�LV�

és többszörösen visszasugározta.��� „Aubrey ... Aubrey, hol vagy ... AUBREY! Ne hagyj el, ne hagyj itt..."�$�YDODPL�D�EDUOangban elnémult.� Békés nyugodt éjszaka volt. A csillagok töretlen fénnyel csillogtak a

feketeségben és a sápadt környéket elöntötte az égbolton ragyogó keskeny földsarló. Semmi sem moccant. Jó volt így, hogy semmi sem moccant. A szent hely biztonságban pihent a világ közepén.�

A valami egyetlenegyszer mocorgóit ismét a barlangban. Olyan lassan, hogy Zsémbi szinte nem is észlelte, a barlang bejáratához vonszolta magát és a szirt tetején gubbasztó szörnyetegre meredt.�

A sziklák elhaló sóhajt továbbítottak.��� Én alkottalak, nem érted? Ember vagyok, én alkottalak ...�

�$]WiQ��HJ\LN� OiEiW�PDJD�XWiQ�YRQV]ROYD��D�YDODPL�HO N~V]RWW�D� I|OGIpQ\EH�és megfordult, mintha az égen ragyogó keskeny sarlót bámulná. Zsémbi ODVVDQ�Q|YHNY �G�KYHO�PRFRURJQL�NH]GHWW�D�V]LUWHQ��OHHQJHGWH�JUiQiWYHW MpW��� Én alkottalak ... � érkezett az értelmetlen zörej.�*\ O|OW� PLQGHQ� ]DMW� pV� PR]JiVW�� 7HUPpV]HWpEHQ� UHMOHWW�� KRJ\� J\ O|OMH�� $�

JUiQiWYHW �PpUJHVHQ� IHOXJDWRWW���� $]WiQ� D]� pMV]DND� KiWUDOHY � UpV]pEHQ�PiU�áldott békesség uralkodott.����(ULF�)UDQN�5XVVHO��(ford.: Avarossy Éva)��+DODQG]VD�� Idejét sem tudni, mikor volt a Nyughatatlan ilyen csendes. Ott feküdt a

V]tULXV]L� NLN|W EHQ�� KDMWyP YpQHN� IXWyFV|YHL� KLGHJHQ� iVtWR]WDN�� ERUtWiViW�ragyássá tették a becsapódott mikrorészecskék. Olyan hangulDW� XUDONRGRWW�körülötte, mint amikor a hosszútávfutó kimerültén összerogy a marathoni célban. Jó oka volt rá: most tért vissza egy hosszabb, izgalmakkal teli kirándulásról, amely cseppet sem nélkülözte az izgalmakat.��0RVW� LWW�D�NLN|W EHQ�MyO�PHJpUGHPHOW�SLKHQ MpW�W|OW|WWH��KD�FVDN�U|YLG� LG UH�

is. Nyugalom, áldott nyugalom. Nincs többé semmi, ami zavarná, nincsenek YiOViJRV� SLOODQDWRN�� NpWVpJEHHVHWW� NDYDURGiVRN�� V]|UQ\ � KHO\]HWHN�� QHP�bukkan fel legalább kétszer napjában valami váratlan meglepetés. Csak édeV�Q\XJDORP�YDQ��

McNaught kapitány kényelmesen elterpeszkedett fülkéjében, lábait felrakta D]� tUyDV]WDOUD� pV� iWDGWD�PDJiW� D� NLNDSFVROyGiV� pOYH]HWpQHN�� $� KDMWyP YHN�HOQpPXOWDN��SRNROL�G|UJpV�N�KyQDSRN�yWD�HO V]|U�QHP�Q\~]WD�D�GREKiUW\iMiW��.LQW��D�KDWDOPDV�városban, legénységének négyszáz tagja rúgott ki a hámból D� UDJ\RJy� QDSV�WpVEHQ�� 0D� HVWH�� KD� *UHJRU\� HOV WLV]W� YLVV]DM|Q�� KRJ\�iWYHJ\H�D]��J\HOHWHW�� �LV�NLPHJ\�PDMG�D�VHMWHOPHV�DONRQ\DWL�IpOKRPiO\ED�pV�megkezdi körútját a neonfényes civilizációban.���$]�Llyen hosszú utazás utáni partraszállásnak volt valami különös varázsa.

Az emberek végre elengedhették magukat, feloldódhatott a feszültségük, mindegyiküknek a maga módján. Semmi kötelesség, semmi probléma, VHPPL� YHV]pO\�� VHPPL� IHOHO VVpJ� �� UNLN|W EHQ� YDJ\unk. Biztonságos és kényelmes mennyország fáradt vándorok számára.�&VDNKRJ\�PHJLQW�LWW�WDUWXQN���%XUPDQ�� D� UiGLyV� HOV WLV]W� OpSHWW� D� I�ONpEH�� $QQDN� D� IpO� WXFDW� HPEHUQHN�

egyike volt, akik ügyeletes szolgálatban voltak, � de lerítt róla, hogy legalább húsz k�O|QE|] �RNRVDEE�GROJRW�LV�WXGQD��PLQW�LWW�OHQQL���� Rádiogram, uram, most érkezett. � Átadta a papírt és várta, hogy a

kapitány elolvassa, hátha diktál valami választ.� McNaught kapitány átvette a cédulát, levette lábát az asztalról,

kiegyenesedett a széken és hangosan olvasta az üzenetet:��Ä7HUUD� .|]SRQW� D� 1\XJKDWDWODQQDN�� 7DUWy]NRGMpN� 6]LQXV]� UNLN|W EHQ��

várja a további utasításokat. Vane W. Cassidy ellentengernagy WL]HQKHWHGLNpQ�pUNH]LN�� UKDMy]iVL�2S��3DUDQFVQRNViJ��6LULVHF�´�

A kapitány felpillantott, cserzett arcáról a jókedvet mintha letörölték volna, felnyögött.��� Valami rossz hír? � kérdezte Burman, kissé megrémülve.� McNaught a polcán sorakozó három vékony kötet felé bökött. ��$�N|]pSV W��

+XV]DGLN�ROGDO�� A könyvben lapozgatva, Burman rábukkant egy címszóra: Vane W.

&DVVLG\��H��WJQ�� UKDMyN�pV�UDNWiUDN�I HOOHQ UH��%XUPDQ�QDJ\RW�Q\HOW��� Ez azt jelentené ...?���� ,JHQ��D]W�� mondta McNaught, az öröm minden jele nélkül. � Kezdhetünk

gyakorlatozni az összes ostobasággal együtt. Festeni és szappanozni��ráköpni és fényesíteni. � Hivatalos arckifejezést öltött és felvette a hozzá való KDQJRW� LV�� � Kapitány, önnek csak hétszázkilencvenkilenc vastartaléka van. Önnek nyolcszáz darabot utaltak ki. Fedélzeti naplójában semmi sem utal a hiányzó egy darabra. Hol van hát? Mi történt vele? Hogy lehet az, hogy az HPEHUHL�HJ\LNpQHN�IHOV]HUHOpVpE O�KLiQ\]LN�HJ\�SiU�KLYDWDORVDQ�Q\LOYiQWDUWRWW�KDULVQ\DN|W "�-HOHQWHWWH�D�YHV]WHVpJHW"��� Miért éppen hozzánk utazik? � kérdezte Burman elszontyolodva. ��(GGLJ�

VRVHP�Q\DJJDWRtt bennünket?��� Pontosan ezért � világosította fel McNaught, és mogorván bámulta a falat.

� Most rajtunk a sor, hogy kikészítsen bennünket. � Pillantása a naptárra tévedt. – Három napunk van � és szükségünk is lesz rá. Szólj .Pike másodtisztnek, hogy azonnal kéretem.��%XUPDQ� komor képpel távozott. Pár perc múlva megjelent Pike.

$UFNLIHMH]pVH� PHJHU VtWHWWH� D� UpJL� PRQGiVW�� DPHO\� V]HULQW� D� URVV]� KtU�szárnyakon jár.��� Adj fel egy megrendelést � utasította McNaught � száz gallon

WHQJHUpV]V]�UNH� P DQ\DJIHVWpNUH�� DGM� IHO� HJ\� PiVLNDW� LV� KDUPLQF� JDOORQ�EHOV �IHKpU�]RPiQFODNNUD��+R]DVG�EH�D]RQQDO�D]�HJpV]HW�D�NLN|W L�UDNWiUED��Mondd meg, hogy ma este hatra minden itt legyen, a szükséges ecsetekkel pV�V]yUySLV]WRO\RNNDO�HJ\�WW��6]HGM�|VV]H�PLQGHQ�QpON�O|]KHW �WDNDUtWyV]HUW�����$]�HPEHUHN�QHP�IRJQDN�OHONHVHGQL�– kockáztatott meg Pike egy halvány

megjegyzést.����5DMRQJDQL�IRJQDN���MHOHQWHWWH�NL�0F1DXJKW��, egy ragyogó tiszta hajó, amin

PLQGHQ� WLSS�topp, jót tesz a közhangulatnak. Ebben a könyvben olvashatod! Indulj és intézd el a megrendeléseket. Ha visszajöttél, keresd meg a raktári pV� IHOV]HUHOpVL� MHJ\]pNHNHW� pV� KR]G� LGH� NHW�� (OOHQ UL]Q�QN� NHOO� D� OHOWiUW�PLHO WW� &DVVLG\� PHJpUNH]LN�� +D� PiU� LWW� YDQ�� VHPPL� HVpO\�QN� D� KLiQ\RNDW�eltüntetni, vagy a felesleges holmikat kicsempészni.���� ,JHQLV��XUDP�� � A távozó Pike arcán ugyanaz a kifejezés honolt, mint az

HO EE�%XUPDQpQ��McNaught székében elnyúlva töprengett. Csontjaiban érezte, hogy az utolsó

pillanatban becsúszik valami balhé. Egyetlen tétel hiánya teljesen elég lenne ahhoz, hogy komoly bajt okozzon, hacsak nem fedezi a hiányt eg\�HO ]HWHV�MHOHQWpV�� $� W|EEOHW� LV� URVV]� OHQQH�� QDJ\RQ� URVV]�� $]� HO ] � JRQGDWODQViJRW�YDJ\� V]HUHQFVpWOHQVpJHW� MHOHQW�� $]� XWyEELEyO� HJ\V]HU HQ� D� NLQFVWiUL� MDYDN�eltulajdonítására lehet következtetni, amely felett a kapitány szemet hunyt.�

Ott volt például nemrégiben Williams esete a Motolla nehézcirkálón. 9DODKRO�D]�gN|USiV]WRU�FVLOODJNpS�N|UQ\pNpQ�KDOORWWD�D]� USOHW\NiW��:LOOLDPV�tudtán kívül tizenegy tekercs villamoshuzallal rendelkezett, holott hivatalosan csak tízet utaltak ki neki. Haditörvényszék kellett annak megállapításához,

hogy a többlettekercset �� DPHO\� D]� HJ\LN� ERO\JyQ� MHOHQW V� FVHUHpUWpNHW�képviselt ��QHP�NLQFVWiUL�UDNWiUEyO� ORSWiN��YDJ\� UKDMyV�Q\HOYHQ�ÄWHOHSRUWiOWiN�a fedélzetre". Williams azonban dorgálásban részesült � és az ilyesmi nem V]RNWD�D]�HO OpSWHWpVW�NHGYH] HQ�EHIRO\iVROQL��

Még mindig békétlenül morgolódott, amikor Pike, kezében egy irattartóval, visszatért.�� Máris kezdjük, uram?��� Kénytelenek vagyunk. � Kelletlenül kiegyenesedett, gondolatban búcsút

PRQGRWW�D�V]DEDG�LG QHN�pV�D�FVillogó fényeknek. ��ÒJ\LV�HOpJ�LG EH�NHU�O�D�hajó orrától a faráig mindent átnézni. Az emberek felszerelésének HOOHQ U]pVpW�D�YpJpUH�KDJ\MXN���.LYRQXOW�D�I�ONpE O�pV�HOLQGXOW�D]�RUUED��3LNH�YRQDNRGYD�N|YHWWH���$KRJ\�D�Q\LWRWW� I iWMiUyQ�iWOpSWHN��3HDVODNH� Iigyelt fel rájuk, nekiiramodott

és mögéjük zárkózott. Peaslake, a legénység rendes tagja, hatalmas kutya YROW�� DPHO\QHN� VHL� OHONHVHEEHN� OHKHWWHN�� PLQW� DPLO\HQ� YiORJDWyVDN� YROWDN��Nyakában büszkén viselte vastag nyakörvét, melyen ez állt: Peaslake �� D�1\XJKDWDWODQ� WXODMGRQD�� %X]JyQ� WHOMHVtWHWW� I � IHODGDWD� D]� YROW�� KRJ\� LGHJHQ�UiJFViOyNDW� WiYRO� WDUWVRQ� D]� UKDMyWyO�� pV� ULWND� HVHWHNEHQ�� KRJ\� HPEHUL�szemnek láthatatlan veszélyeket jelezzen.�

Hármasban lejtettek hát tovább, McNaught és Pike, elkeseredetten feláOGR]YD� D� V]yUDNR]iVW� D� N|WHOHVVpJpUW�� 3HDVODNH� SHGLJ� WHWWUHNpV]VpJW O�lihegve, mint aki minden újban benne van, bármi legyen is az.��$PLNRU� D� YH]HW I�ONpEH� pUWHN�� 0F1DXJKW� OH]|NNHQW� D� SLOyWD�OpVEH� pV�

átvette Pike�tól az irattartót.���� 7H� MREEDQ� LVPHUHG� H]Hket a vacakokat, mint én, � az én területem a

WpUNpSI�ONH��tJ\�PRVW�pQ�ROYDVRP�D�OLVWiW��WH�SHGLJ�HOOHQ U] G��KRJ\�PHJYDQ�H�PLQGHQ����.LQ\LWRWWD�D]�LUDWWDUWyW�pV�HONH]GWH�D]�HOV �ROGDO�WpWHOHLW�IHOVRUROQL����.���6XJiULUiQ\W ��'�WtSXV��HJ\�GDUDE����0HJYDQ���PRQGWD�3LNH���� K2. Távolság és irányindikátor, elektromos, JJ típus, egy darab.���0HJYDQ����� .��� .LN|W L� pV� IHGpO]HWL� JUDYLWiFLyV� P V]HUHN�� &DVVLQL�féle modell, egy

pár.���0HJYDQ�� Peaslake McNaught ölébe hajtotta fejét, értelmesen pislogott és nyüszítetW��

.H]GWH� PHJpUWHQL�� PLW� DNDUQDN�� (]� D]� XQDOPDV� WpWHOHV� HOOHQ U]pV� SRNROL�V]yUDNR]iVQDN� tJpUNH]HWW��0F1DXJKW� WiPDV]W� NHUHV pQ� HOQ\~OW� pV�3HDVODNH�fülével játszott, miközben átrágta magát a listán.��� K187. Gumipárnák, a pilóta és a másodpilóta részére, egy pár.���0HJYDQ���0LUH� D]� HOV � WLV]W�� *UHJRU\� PHJpUNH]HWW�� PiU� D� IHGpO]HWL� KtUN|]SRQW� NLV�

kamrájánál tartottak, ott matattak a félhomályban, Peaslake már régen XQGRUUDO�HOYRQXOW���� M24. Tartalék minitelefon, három hüvelykes, T2 típus, hat darabból álló

kés]OHW����0HJYDQ���$�EHQp] �*UHJRU\QDN�HONHVNHQ\HGHWW�D�V]HPH�pV�PHJNpUGH]WH��� Hát itt mi

történik?�

��� ) UHYL]RU� D� OiWKDWiURQ�� � McNaught az órájára pillantott. � Eredj, nézd meg, hogy a raktárból érkezett�e valami rakomány, és ha nem, miért nem. Aztán gyere segíts nekem, hadd legyen Pike�nak néhány óra szabad ideje.�� Ez azt jelenti, hogy tilos az eltávozás?��� Eltaláltad � méghozzá ameddig a nagyember itt nem járt és el nem ment. ��

3LNH�ra nézett. � Ha a városba mész, nézz szét az emberek után és küldd KD]a, akit találsz. Semmi vita, semmi kivétel. Semmilyen alibi, semmi haladék. Ez parancs.�

Pike szerencsétlen látványt nyújtott, Gregory rábámult, elment, majd visszatért és jelentette: � Húsz perc múlva itt az anyag a raktárból. ��5RVV]NHGY HQ�ILJ\HOWH��DKRJ\�3LNH�WiYR]RWW���� M47. Fedélzeti telefonvezeték, fonott szigetelt huzal, három dob.����0HJYDQ�� felelte Gregory és gondolatban belerúgott saját magába, hogy

minek kellett neki éppen most visszatérnie a hajóra������$�PXQND� NpV � HVWLJ� WDUWRWW�� pV�PiVQDS� NRUD� KDMQDOEDQ� NH]G G|WW� LJD]iQ��

(NNRU�PiU� D]�HPEHUHN�KiURPQHJ\HG� UpV]H� NHPpQ\HQ�GROJR]RWW� D]� UKDMyQ�kívül�belül, úgy végezve dolgát, mintha még el nem követett, de elhatározott E QHLNpUW�UyWWiN�YROQD�UiMXN���,Oyen körülmények között történt a második nap délutánján, hogy McNaught

csontjai bebizonyították, érzéseiknek prófétai erejük volt. A kapitány a NLOHQFHGLN� ROGDORQ� WDUWRWW�� PLN|]EHQ� -HDQ� %ODQFKDUG� HOOHQ UL]WH� D� IHOVRUROW�tételek jelenlétét és létezését. Körülbelül a tételek kétharmada után ütköztek a sziklának, képletesen szólva, és kezdtek rohamosan süllyedni.��0F1DXJKW�XQRWWDQ�ROYDVWD��� V 1097. Ivópohár, zománcozott, egy darab.���,WW�YDQ�� mondta Blanchard és megtapintotta.���9�������)HGHE��HJ\�GDUDE����4XRL"���NpUGH]WH�%ODQFKDUG�PHJOHS GYH�����9�������)HGHE��HJ\�GDUDE�� ismételte meg McNaught.���0LW� iOO� RWW��PLQWKD� YLOOiP� FVDSRWW� YROQD�PDJiED"�(]� D]� UKDMy� NRQ\KiMD��

0DJD� D� I V]DNiFV�� 0DJD� WXGMD�� PLQHN� NHOOHQH� D� NRQ\KiMiEDQ� OHQQLH�� YDJ\�QHP"�+RO�D]�D�IHGHE"��� Soha nem is hallottam róla ��MHOHQWHWWH�NL�%ODQFKDUG�NHUHNHQ�����+DOODQLD�NHOOHWW� UyOD�� ,WW�YDQ�D� IHOV]HUHOpVOLVWiQ�� MyO�NLYHKHW HQ��UiJpSHOYH��

)HGHE�� HJ\� GDUDE�� ,WW� YROW� DNNRU� LV�� DPLNRU� D� IHOV]HUHOpVW� QpJ\� pYYHO� H]HO WW�iWYHWW�N��0L�PDJXQN�HOOHQ UL]tük és alá is írtuk.��� Én semmiféle fedebet nem írtam alá ��WDJDGWD�%ODQFKDUG��� A konyhában

LO\HQ�KROPL�QLQFV���� Tessék, nézze! � horkant fel McNaught és az orra alá dugta a papírt.��%ODQFKDUG�PHJQp]WH�pV�PHJYHW HQ�V]LSiNROW����1HNHP�YDQ�LWW�HOHNWURQLNXV�

W ]KHO\HP�� HJ\� GDUDE�� 9DQQDN� VSHFLiOLV� PHOHJtW WDUWiO\DLP�� KLWHOHVtWHWW�kapacitással, egy készlet. Vannak tepsiim, hat darab. De fedebem nincs. Nem is hallottam még róla, nem ismerem. � Karját széttárva megvonta a vállát. ��)HGHE�QLQFV���� De hát kell leQQLH�� � McNaught nem tágított. – És ami több, ha Cassidy

megjön, és még mindig nem lesz, akkor elszabadul a pokol.��� Majd Ön megtalálja � felelte Blanchard bizakodó hangon.��� Maga oklevelet kapott a Nemzetközi Szállodák Szakácstanfolyamán.

0DJD� RNOHYHOHW kapott a Kékszalag SzaNiFVP YpV]HWL� .ROOpJLXPRQ�� 0DJD�KiURPV]RURV� NLW�QWHWpVW� pV� RNOHYHOHW� NDSRWW� D]� UKDMy]iVL� 7iSOiONR]iVL�

Központtól. � McNaught vádlóan bökött a szakács felé. – És mindezek után ��PDJD�QHP�WXGMD��PL�D]�D�IHGHE"����1RP�GXQ�FKLHQO�� robbant ki Blanchard, és felháborodottan hadonászott. ��

Ezerszer mondom, hogy fedeb nincs! Soha nem is volt. Az Úristen maga sem képes megtalálni a fedebet, ha egyszer nem létezik. Mi vagyok én, varázsló?��� Márpedig az élelmezési felszerelés tartozéka –� WDUWRWW� NL� 0F1DXJKW�

csökönyösen. ��.HOO��KRJ\�OHJ\HQ��KD�HJ\V]HU�D�NLOHQFHGLN�ROGDORQ�V]HUHSHO��$�NLOHQFHGLN� ROGDO� SHGLJ� D]W� jelenti, hogy a tétel a konyhában lakozik, és a I V]DNiFV�IHOHO V�pUWH���� Ördögöt jelenti azt � utasította vissza Blanchard.�$� IDOUD� HU VtWHWW� IpPGRER]NiUD�PXWDWRWW�� � A fedélzeti telefon hangszórója.

Az talán az enyém?� McNaught átgondolta a kérdést, és YLVV]DYRQXOW����1HP��D]�%XUPDQp��$]� �

DQ\DJD�V]HUWHV]pW�D]�HJpV]� UKDMyQ�PHJWDOiOKDWy�����+iW�DNNRU� W�NpUGH]]H�HIHO O�D]�LVWHQYHUWH�IHGHE�IHO O�� közölte Blanchard

GLDGDOPDVDQ����� 0HJ� LV� WHV]HP�� +D� QHP� D� PDJip�� DNNRU� FVDN� D]� |Yp� OHKHW�� 'H� HO EE�

fejezzük bH� LWW� D]� HOOHQ U]pVW�� +D� QHP� FVLQiORP� UHQGV]HUHV� DODSRVViJJDO��&DVVLG\�PHJV]DEDGtW�D� UDQJMHO]pVHLPW O��9LVV]DSLOODQWRWW�D� OLVWiUD�� ��9�������)HOLUDWRV� Q\DN|UY�� E U�� Up]YHUHWHV�� NXW\D� KDV]QiODWiUD�� (]W� QHP� NHOO�PHJQp]QLH��gW�SHUFFHO�H]HO WW�OiWWDP��� Kipipálta a tételt és folytatta: ��9�������Alvókosár, nádfonatú, egy darab.����,WW�YDQ�� mondta Blanchard, és a sarokba rúgta a kosarat.��� V 1101. Párna, habszivacs, alvókosárba való, egy darab.���� $� IHOH� YDQ� LWW� �� MHJ\H]WH� PHJ� %ODQFKDUG�� � A másik felét négy éY� DODWW�

elrágta.����(ONpS]HOKHW ��KRJ\�&DVVLG\�XWDVtW�EHQQ�QNHW��KRJ\�YpWHOH]]�QN�HJ\�~MDW��

Nem lényeges. Amíg a felét produkálni tudjuk, addig „okék" vagyunk. ��McNaught felállt, becsapta az irattartót. � Itt befejezzük. Megyek, megkeresem Burmant a hiányzó tétel miatt.�$ leltározási móka folyt tovább.�%XUPDQ� NLNDSFVROWD� D]�85+� YHY NpV]�OpNHW�� OHYHWWH� I�OpU O� D� KDOOJDWyW� pV�

NpUG HQ�IHOK~]WD�V]HP|OG|NpW���� A konyhában hiányzik egy fedeb � magyarázta McNaught. ��+RO�YDQ"���0LpUW�W OHP�NpUGL"�$�NRQ\KD�%ODQFKDUG�ELURGDOPD���� De nem kizárólag. Egy csomó vezetéked megy át rajta. Két konnektorod

is van benne, meg egy biztosító és egy fedélzeti telefonhangszóró. Hol a IHGHE"��� Életemben nem hallottam róla � képedt el Burman.�McNaught üvölteni kezdett. � Ne halljam ezt többé! Már� DNNRU� HOHJHP�YROW�

EHO OH��DPLNRU�%ODQFKDUG�KDMWRJDWWD��1pJ\� pYYHO� H]HO WW� YROW� HJ\� IHGHE�QN�� ,WW� iOO�� QL�� (]� D� PL� SpOGiQ\XQN��

HOOHQ UL]W�N�� DOitUWXN�� (V]HULQW� DOitUWXQN� HJ\� IHGHEHW� LV�� 7HKiW� EL]WRVDQ� YROW�IHGHE�QN��eV�PHJ�NHOO�WDOiOQXQN��PLHO WW�&DVVLG\�PHgérkezik.��� Elnézést, kapitány úr �� PHQWHJHW ]|WW� HJ\�WWpU] HQ� %XUPDQ� ��� GH� QHP�

segíthetek.����'H�JRQGRONR]KDWV]�� förmedt rá McNaught. � Elöl a hajó orrában van egy

távolság��pV�LUiQ\PpU �EHUHQGH]pV��+RJ\�QHYH]HG�WH"�� Távírkának ��IHOHOWH�%XUPDQ�UHMWHOPHVHQ��

�� Aztán � folytatta McNaught az impulzusgenerátorra mutatva �� H]W� KRJ\�hívod?���(]�D�JHQFVL���� Gyermeteg elnevezések, hallod? Távírka és gencsi. Hát most törd a kis

eszed és próbálj visszaemlékezni, mi a csudát hívtál négy éve fedebnek?���� /HJMREE� tudomásom szerint � töprengett Burman �� VRKD� VHPPLW� QHP�

QHYH]WHP�IHGHEQHN���� Hát akkor � kérdezte McNaught vészjóslóan – miért írtunk alá egyet?�� Én semmit sem írtam alá. A kapitány írt alá mindent.��� Miközben te és D� W|EELHN� HOOHQ UL]WpWHN� D� WpWHOHNHW�� 1pJ\� pYYHO� H]HO WW��

IHOWHKHW HQ�D�NRQ\KiEDQ��D]W�PRQGWDP��)HGHE��HJ\�GDUDE��pV�YDJ\�WH��YDJ\�Blanchard rámutattatok és azt mondtatok: „Megvan." Meg kellett bíznom YDODPHO\LN W|N�NLMHOHQWpVpEHQ��$�KR]]ipUW N� V]DYiEDQ�PHg kell bíznom. Én gyakorlott navigátor vagyok, ismerem a legmodernebb navigációs készülékeket, de nem ismerhetek minden egyebet is. Így meg kell bíznom az emberekben, akik tudják, mi egy fedeb � vagy legalábbis tudniuk kellene.�

Burmannak ragyogó gondolata támadt. � Amikor megkaptuk a felszerelést, HJ\�FVRPy�KROPL�HJ\�KDORPEDQ�KHYHUW�D�KDMy�N|]pSV �UpV]pQ��D�IRO\RVyNRQ�és a konyhában. Emlékszik, hogy utóbb kellett mindent szétválogatnunk és a tulajdonképpeni helyükre hordanunk. Az a fedeb�vacak ma bárhol leKHW��1HP�IHOWpWOHQ�O�pQ��YDJ\�%ODQFKDUG�YDJ\XQN�D�IHOHO VHN�pUWH���� Meglátom, mit mondanak a többi tisztek –�HJ\H]HWW�EHOH�0F1DXJKW��PHUW�

az ötletet elgondolkoztatónak találta.�� Lehet, hogy Gregory, Worth, Sanderson, vagy valaki más dédelgeti azóta

LV�� 'e akárhol van is, meg kell találni. Vagy el kell számolni vele, ha felhasználták.��.LPHQW� D� UiGLyV� I�ONpE O�� %XUPDQ� JULPDV]W� YiJRWW� XWiQD�� D]WiQ� LVPpW�

IHOYHWWH� I�OKDOOJDWyLW� pV� EDEUiOQL� NH]GHWW� D� NpV]�OpNpQ�� (J\� yUiYDO� NpV EE�0F1DXJKW���DUFiQ�IHQ\HJHW �NLIejezéssel � visszatért.��� Egészen bizonyos � jelentette ki mérgesen �, hogy ilyesmi nincs a hajón.

Senki nem tud róla. Sejtelmük sincs róla.��� Húzzuk ki és jelentsük, hogy elveszett – tanácsolta Burman.��� Most, amikor itt tespedünk? Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy

mindenféle veszteséget, vagy sérülést haladéktalanul jelenteni kell. Ha azt PRQGRP�&DVVLG\QHN�� KRJ\� D� IHGHEHW� YDODKRO� D]� UEHQ� HOYHV]WHWW�N�� U|JW|Q�tudni akarja majd, mikor, hol, hogyan, és miért nem jelentettem. Nem is beszélve arról, milyen felfordulás lenne, ha kiderülne, hogy a készülék félmilliót ér. Nem intézhetem el az ügyet egy könnyed kézlegyintéssel.��� Hát akkor mi a megoldás? � kérdezte Burman, ártatlanul, egyenest a

csapdába sétálva.��� Csakis egy megoldás van �� MHOHQWHWWH� NL� 0F1DXJKW�� � Te csinálsz egy

IHGHEHW��� Kicsoda? Én? � kapta fel a fejét Burman.��� Te bizony! Egyébként egészen biztos vagyok benne, hogy úgyis a te

YDFDNRG��� Miért?��� Mert tipikusan úgy hangzik, mint a te szHUNHQW\ LG� J\HUPHWHJ�

elnevezései. Egyhavi fizetésembe le merném fogadni, hogy ez a fedeb valami ilyen tudományos halandzsa.�

*RQGRORP��D�IHGpVKH]��UHMW ]pVKH]�OHKHW�N|]H��7DOiQ�YDODPLO\HQ�V]HUNH]HW��ami megkönnyíti az észrevehetetlen megközelítést.����$]W�D�P V]HUW�ÄPRWRV]NiQDN��KtYMXN�– tájékoztatta Burman készségesen.��� Na látod! ��PRQGWD�0F1DXJKW��PLQWKD�G|QW � pUYHW� KDOORWW� YROQD�� � Tehát

csinálsz egy fedebet. Holnap este hatkor kész lesz, hogy megtekinthessem. /HJ\HQ� PLQpO� PHJJ\ ] EE� pV� WHWV]HW VHEE�� ) OHJ� D� P N|GpVH� OHJ\HQ�PHJJ\ ] ��

Burman felállt, karjai tehetetlenül lötyögtek és rekedten kérdezte: ��+RJ\�D�csodába csináljak fedebet, ha azt sem tudom, mi az?����&DVVLG\�VHP�WXGMD�� mondta McNaught és a rádiósra kacsintott. ��&DVVLG\�

I OHJ�PHQQ\LVpJL�HOOHQ U��0HJV]iPROMD�D� GROJRNDW�� UiMXN�Qp]�� LJD]ROMD��KRJ\�OpWH]QHN��PHJKDOOJDWMD�D�WiMpNR]WDWiVRNDW��KRJ\�NLHOpJtW HQ�P N|GQHN�H�YDJ\�már elkoptak. Mindössze egy jól hangzó halandzsát kell le adnunk és közölni YHOH��KRJ\�H]�D�IHGHE��� Szent Kleofás! ��PRQGWa Burman felvillanyozódva.��� Most ne hagyatkozzunk a bibliai alakok kétes segítségére � dorgálta

0F1DXJKW�� � Használjuk inkább istenadta eszünket. Ragadd meg a IRUUDV]WySiNiGDW� pV� FVLQiOM� HJ\� PLQ VpJL� IHGHEHW� KROQDS� HVWH� KDWUD�� (]�SDUDQFV��

Távozott, roppant elégedetten, hogy megtalálta a megoldást. Burman ottmaradt, a falra meredt és megnyalta az ajkát, egyszer, azután még HJ\V]HU��9DQH�:�� &DVVLG\� HOOHQWHQJHUQDJ\� SRQWRVDQ� D� PHJDGRWW� LG EHQ� pUNH]HWW��

Tömzsi, pocakos kis ember volt, pirospozsgás arccal, szePHL�� PLQW� HJ\�huzamosabb ideje döglött halé. Peckesen járt, mint aki tisztában van személye fontosságával.�� Á, kapitány, magánál biztosan minden rendben van.��� Általában, uram �� EL]WRVtWRWWD� W� 0F1DXJKW� N|QQ\HGpQ�� � Ügyelek rá. ��

6]DYDLQ�pU] G|WW�D�PHJJ\ ] GpV����� .LW Q �� �� KHO\HVHOW� &DVVLG\�� �� 6]HUHWHP� D]� RO\DQ� SDUDQFVQRNRNDW�� DNLN�

NRPRO\DQ� YHV]LN� D� IHOHO VVpJ�NHW�� )iMGDORP�� DNDG� QpKiQ\�� DNLQpO� QHP� tJ\�YDQ�� ��ÈWYRQXOW� D� KDMy�N|]pSV � UpV]pQ�� G�OOHGW� KDOV]HPHL� IHOIHGH]WpN�D� IULVV�fehér mázolást. � Hol óhajWMD�NH]GHQL��D]�RUUEDQ��YDJ\�D�IDUEDQ"����$�OHOWiUOLVWiLP�D]�RUUWyO�D�IDU�IHOp�KDODGQDN��7DOiQ�MREEDQ�iWWHNLQWKHW HN��KD�

HEEHQ�D�VRUUHQGEHQ�KDV]QiOMXN� NHW����� +HO\HV�� KHO\HV�� �� )RQWRVNRGYD� W|UWHWHWW� D]� UKDMy� RUUD� IHOp�� N|]EHQ�

OHKDMROW��KRJ\�PHJVLPRJDVVD�3HDVODNH�t és megvizsgálja a kutya nyakörvét. ��Látom, jól gondozzák. Hasznosnak bizonyult az állat?��� Öt emberem életét mentette meg a Mardián, mert ugatásával

ILJ\HOPH]WHWWH� NHW�D�YHV]pO\UH���� Feltételezem, hogy az esetet részletesen leírta a hajónaplóba, nemde?����7HUPpV]HWHVHQ��XUDP��$�KDMyQDSOy�D�WpUNpSI�ONpEHQ�HOOHQ U]pVUH�NpV]HQ�

áll.��� Mindent a maga idejében. � Az irányító fülkébe érve, Cassidy leült, átvette

az irattartót McNaughttól, és nekikezdett: �� .��� 6XJiULUiQ\W �� '� WtSXV�� HJ\�GDUDE����(]�D]��XUDP���PXWDWWD�D�P V]HUW�0F1DXJKW����0HJIHOHO HQ�P N|GLN"���,JHQ��XUDP��

Így folytatták, átmentek a fedélzeti hírközpont fülkéjébe, a számítógép�terembe, és áthaladtak még egy sor helyiségen, míg elérkeztek a konyhába. Itt Blanchard feszített frissen mosott fehér öltözékében és védekezésre készen szemlélte a jövevényt.���9������9LOODPRV�W ]KHO\��HJ\�GDUDE����,WW�YDQ���PRQGWD�%ODQFKDUG��PHJYHW HQ�UiE|NYH����0HJIHOHO"�� faggatta Cassidy, halszemeit a szakácsra meresztve.��� Nem elég nagy �� MHOHQWHWWH�NL�Blanchard. Széles karmozdulata az egész

konyhát átfogta. � Semmi sem elég nagy. Kevés a hely. Minden túl kicsi itt, én chef de cuisine vagyok, ez a konyha meg inkább csak kuckó.��� Ez hadihajó, nem luxusjárat � förmedt rá Cassidy. Ismét elmerült a

listában����9������,G ]tW �EHUHQGH]pV�D�YLOODPRV�W ]KHO\KH]��HJ\�GDUDE����� ,WW� YDQ� � köpte ki a szavakat Blanchard, mint aki kész az egészet a

OHJN|]HOHEEL�NLN|W EHQ�DNiU�FV~]OLEyO�NLO QL��FVDN�HO EE�&DVVLG\�DGMRQ�KR]]i�egy villát.�

Cassidy közben egyre lejjebb jutott a listán, közeledett a kritikus tétel és az LGHJHV�IHV]�OWVpJ�Q WW|Q�Q WW��$]XWiQ�HOKDQJ]RWW����9�������)HGHE��HJ\�GDUDE�����0RUEOHX�� � Blanchard szemei szikráztak. � Már megmondtam, és most is

mondom, soha az életben ...��� A fedeb a rádiós fülkében YDQ��XUDP�� vágott közbe sietve McNaught.��� Valóban? � Cassidy ismét lenézett a jegyzékre. � Akkor miért a konyhai

felszereléssel együtt szerepel?��� A felszerelés vételezésekor a konyhába helyeztük el, uram. Azoknak a

hordozható készülékeknek egyike, amelyeket bárhol felállíthatunk, ahol csak szükség van rá.���� +P�P�m! Akkor át kellett volna vezetni a rádiós fülke leltárjegyzékére.

Miért nem vezette át?��� Helyesebbnek tartottam megvárni Önt, mint erre illetékest, uram.�A halszemek helyeslést tükröztek.��� Igen, ezt nagyon helyesen tette, kapitány. Akkor most én át is vezetem. ��

Kihúzta a tételt a kilences lapról, szignálta, bevezette a tizenhatos lapra, azt is szignálta �� 9� ������ )HOLUDWRV� Q\DN|UY�� E U���� MD� LJHQ�� D]W� OiWWDP�� $� NXW\D�nyakán volt. �

KipipálWD�� (J\� yUiYDO� NpV EE� EHYRQXOW� D� UiGLyV� I�ONpEH�� %XUPDQ� IHOiOOW��vállait egyenesre merevítette, de keze�lába izgett�PR]JRWW�� 6]HPHL� PDMG�kiugrottak, néma rettenettel meredt McNaughtra. Ügy állt ott, mint akinek sündisznó került a nadrágjába.���� 9� ������ )HGHE�� HJ\� GDUDE� �� ROYDVWD� &DVVLG\�� V]RNRWW�� VHPPL�

pUWHOPHWOHQVpJHW�QHP�W U �KDQJRQ�� Burman, egy rosszul beállított robot darabos mozgásával kis dobozt

nyújtott át. A dobozon mutatók, kapcsolók és színes lámpák voltak. Úgy nézett ki, mint ahogy egy rádióamat U� NpS]HOL� D� J\�P|OFV�hámozógépet. Lenyomott egy sor kapcsolót. A fények kigyulladtak, titokzatos kombinációkat DONRWWDN����(]�D]��XUDP�� nyögte ki a rádiós nagy nehezen.���� $KD�� �� &DVVLG\� IHONHOW� D� V]pNE O� pV� N|]HOHEE� OpSHWW�� KRJ\� MREEDQ�

megszemlélhesse a� V]HUNH]HWHW�� � Nem emlékszem, hogy ezt a tételt már láttam volna. De hát manapság ugyanannak a berendezésnek is annyiféle YiOWR]DWD�YDQ��0HJIHOHO HQ�P N|GLN"���,JHQ��XUDP��

���$�OHJKDV]QRVDEE�GROJRN�HJ\LNH�D]� UKDMyQ�� tette még hozzá McNaught.����0LW�FVLQál? ��IDJJDWy]RWW�&DVVLG\��PLQWHJ\� OHKHW VpJHW�DGYD�%XUPDQQDN��

hogy átnyújtsa neki tudása gyöngyszemét.�Burman elsápadt.� McNaught sietve közbeszólt. � A részletes tájékoztatás nyilván túl bonyolult

pV� WHFKQLNDL� MHOOHJ � OHQQH�� GH� D� OHJHJ\V]HU EEHQ� IRJDOPD]YD�� D� P V]HU�OHKHW Yp� WHV]L�� KRJ\� HJ\HQV~O\W� KR]]XQN� OpWUH� HOOHQWpWHV� JUDYLWiFLyV� PH] N�N|]|WW�� $� IpQ\HN� YiOWR]iVD� D]� HJ\HQO WOHQVpJ� NLWHUMHGpVpW� pV� IRNiW� MHO]L� D]�DGRWW�LG SRQWEDQ���� Rendkívül szellemes ötlet � tette hozzá Burman, akit egyszeriben

YDNPHU Yp�WHWWHN�D�KDOORWWDN����$�)LQOD\�féle konstanson alapul.��� Értem � mondta Cassidy és egy szót sem értett. Visszaült a székébe,

kipipálta a fedebet és folytatta a leltározást. � Z 44. Kapcsolótábla, DXWRPDWLNXV��QHJ\YHQFVDWRUQiV�IHGpO]HWL�KtUN|]O K|]��HJ\�GDUDE����,WW�YDQ��XUDP���&DVVLG\� D� WiUJ\UD�EiPXOW�� D]XWiQ� YLVV]D� D� OLVWiUD��$� W|EEL� MHOHQOHY �H]W� D�

pillanatnyi szórakozottságát használta ki, hogy lopva megtörölje homlokát.�*\ ]HOHP�YROW��0LQGHQ�UHQGEHQ�� �És már harmadszor!��9DQH�:�� &DVVLG\� HOOHQWHQJHUnagy kellemes benyomásokkal, dicséreteket

RV]WRJDWYD�WiYR]RWW��(J\�yUD�VHP�WHOW�EHOH��D�OHJpQ\VpJ�D�YiURVEDQ�O G|UJ|WW��0F1DXJKW� *UHJRU\YDO� IHOYiOWYD� pOYH]WH� D� YLGiP� IpQ\|]|QW�� $� N|YHWNH] � |W�napon minden csupa nyugalom és szépség volt.��$� KDWRGLN� QDSRQ� %Xrman rádiogramot hozott be, lecsapta McNaught

tUyDV]WDOiUD�pV�YiUWD�D�KDWiVW��(OpJHGHWWHQ�iOOW�D�NDSLWiQ\�HO WW��RO\DQ�HPEHU�öröme sugárzott róla, akinek az érdemeit éppen most fogják elismerni.�

„Terra Központ a Nyughatatlannak. Nagyjavításra és újrafelszerelésre D]RQQDO� WpUMHQ� LGH�YLVV]D��7|NpOHWHVtWHWW� KDMWyP �NHU�O� EHpStWpVUH��)HOGPDQ��UKDMyV�2S��3DUDQFVQRNViJ��6LULVHF����� Vissza a Terrára ��XMMRQJRWW�0F1DXJKW��� A nagyjavítás pedig legalább egy

hónap szabadságot jelent. � Burmanra nézett. � Közöld az összes ügyeletes tiszttel, hogy menjenek be a városba és szedjék össze a legénységet. Ha PHJWXGMiN��PLU O�YDQ�V]y��URKDQQL�IRJQDN����,JHQLV��XUDP���IHOHOWH�%XUPDQ�I�OLJ�pU �YLJ\RUUDO���.pW�KpWWHO� NpV EE� LV� FVXSD�YLJ\RUJy�NpSHW� OHKHWHWW� OiWQL��$�V]tULXV]L� NLN|W �

PHVV]H� HOPDUDGW�� D� 1DS� PiU� NLYHKHW � IROWWi� YiOW� D� FVLOODJRN� VRNDViJiQDN�ragyogó ködében. Még tizenegy hét utazás, de megéri! Vissza a Terrára. Éljen!�$�NDSLWiQ\�I�ONpMpEHQ�D]RQEDQ�HJ\�HVWH�HJ\�FVDSiVUD�PHJV] QW�D� MyNHGY��

DPLNRU�%XUPDQ�KLUWHOHQ� HOV]Dbadította a szellemeket. A rádióstiszt belépett, majd szája szélét rágva várta, hogy McNaught befejezze a hajónapló írását.�

McNaught végre félretolta a könyvet, felnézett, és összeráncolta szemöldökét. � Mi van veled? Gyomorgörcseid vannak, vagy mi?���1HP��XUDP��&VDN�JRQGRONR]WDP��� És az ilyen fájdalmas?���� *RQGRONR]WDP� � ismételte Burman változatlanul gyászos hangon. ��

Nagyjavításra megyünk. Tudja, mit jelent ez? Mi lesétálunk a hajóról és egy bandányi szakember felsétál rá. � Tragikusan bámult a kapitán\UD�� ��6]DNHPEHUHNHW�PRQGWDP�� �

��� 3HUV]H�� KRJ\� V]DNHPEHUHN� � hagyta rá McNaught. � A felszerelést nem vizsgálhatja és hozhatja rendbe hülyék gyülekezete.��� Hát egyetlen szakember nem is lesz elég a fedeb rendbe hozására ��

UREEDQW�NL�%XUPDQ����$KKR]�HJ\�]VHQL�NHOOHQH�� McNaught hátralökte a székét, arcán úgy változtak a kifejezések, mintha

álarcokat cserélgetne.����3DWWRJy�-~GiV��$]�HJpV]��J\U O�PHJIHOHGNH]WHP��+D�D�7HUUiUD�pUNH]�QN��

azokat a fickókat nem tudjuk tudományos halandzsával szédíteni.��� Nem bizony, kapitány úr, nem tudjuk �� KHO\HVHOW� %XUPDQ�� $�

PHJiOODStWiVKR]�VHPPLW�VHP�WHWW�KR]]i��GH�D�NpSpU O��Y|OW|tt: „Te vittél bele HEEH�� 1HNHG� NHOO� NLK~]QL� EHO OH��� (J\� GDUDELJ� YiUW�� PLN|]EHQ� 0F1DXJKW�feszülten gondolkozott, azután kitört. � Mi a véleménye?�

McNaught vonásaira lassanként visszatért az elégedett vigyor, miközben a rádióstisztnek válaszolt. � Törd össze az egészet és tápláld be a dezintegrátorba.��� Ezzel még nincs megoldva a kérdés �� PRQGWD� %XUPDQ�� � Változatlanul

hiányzik egy fedebünk.��� Nem fog hiányozni. Most mindjárt rádiogramban jelentem, hogy az UV]ROJiODW� YLV]RQWDJViJDL� N|YHWNH]WpEHQ� HOSXV]Wult. Fél szemét cinkos

kacsintással lehunyta. ��0RVW�pSSHQ�KDMWyP �QpON�O� UHS�O�QN�� � Kinyújtotta a kezét egy üzenet� UODSpUW� pV� ILUNiOQL� NH]GHWW� Ui�� PLN|]EHQ� %XUPDQ�mérhetetlen megkönnyebbüléssel figyelte:�

„Nyughatatlan a Terra Központnak. V 1098 leltári tétel, egy fedeb, Nagy és Kis Hector ikernapok terén áthaladva gravitációs stress hatásra szétesett. Üzemanyagként felhasználva. McNaught kapitány."�

Burman elrohant a rádiós fülkébe és elindította a jelentést a Föld felé.� Újabb két napig béke és nyugalom honolt. De a legközelebbi alkalommal

Burman rohanva ment a kapitány fülkéjébe, és felettébb nyugtalannak látszott.��� Általános hívás, kapitány úr � lihegte, és McNaught kezébe nyomott egy

papírszeletet:��Ä7HUUD�.|]SRQW�PLQGHQ�V]HNWRUQDN��6�UJ V�pV�IRQWRV��(J\HWOHQ� UKDMy�VHP�

KDJ\KDWMD�HO�WiPDV]SRQWMiW��.�OGHWpVEHQ�UHS�O � UKDMyN�D]RQQDO�V]iOOMDQDN�OH�OHJN|]HOHEEL� UNLN|W EHQ��7RYiEEL�XWDVtWiVRN�N|YHWNH]QHN��:HOOLQJ��5LDGy�és 0HQW SDUDQFVQRNViJ��7HUUD����� Ez valami nagy disznóság lehet � állapította meg McNaught teljes

nyugalommal. Átballagott a térképszobába, Burmannal a sarkában. Kis ideig tanulmányozta a térképet, azután a fedélzeti telefonon felhívta a YH]pUO I�ONpEHQ�3LNH�ot és kiadta az utasítást: ��Valami pánik tört ki.�0LQGHQ� UKDMyQDN� OH� NHOO� V]iOOQLD�� =D[WHGSRUWED� PHJ\�QN�� N|U�OEHO�O�

háromnapos út. Azonnal pályamódosítás. Tizenhét fok jobbra, deklináció tíz. ��Letette a kagylót és tulajdonképpen most kezdte felfogni, mi történt. ��(OYLWWH�az ördög a szép hónapunkat a Terrán. És Zaxtedet soha nem állhattam. %�G|V��$�OHJpQ\VpJ�J\LONRV�KDQJXODWEDQ�OHV]��pV�PHJ�LV�pUWHP� NHW���� Mit gondol kapitány úr, mi történhetett? – kérdezte Burman. Egyszerre

hatott aggodónak és bosszúsnak.��� A jó ég tudja. Az utROVy�LO\HQ�iOWDOiQRV�KtYiV�KpW�pYYHO�H]HO WW�M|WW��DPLNRU�

HJ\� UKDMy� IpO~WRQ� D� 0DUV� IHOp� IHOUREEDQW�� $NNRU� V]iOOtWRWWiN� OH� D]� |VV]HV�UKDMyW�� DPtJ� D]� �J\HW� NLYL]VJiOWiN�� � Állat dörzsölgetve töprengett, azután

IRO\WDWWD�� �� (O WWH� SHGLJ� DNNRU� DGWDN� iOWDOiQRV� KtYiVW�� DPLNRU� D� 6�YtW � WHOMHV�

legénysége bedilizett. Bármi történt is most, biztosra veheted, hogy komoly GRORJ����&VDN�QHP�W|UW�NL� UKiERU~"��� Aztán ki ellen? � McNaught elégedetten legyintett. ��6HQNLQHN�VLQFVHQHN�

RO\DQ� UKDMyL�� DPHO\HN� V]HPEHV]iOOKDtnának velünk. Nem, biztos valami P V]DNL�KLEiUyO�YDQ�V]y��+DPDURVDQ�PHJWXGMXN��1\LOYiQ�N|]OLN�YHO�QN��PpJ�PLHO WW�=D[WHGUH�pU�QN��YDJ\�U|YLGGHO�XWiQD��

Közölték. Hat órán belül. Burman arcára fagyott a rémület, amikor EHURQWRWW��� Mi ütött beléd? � kérdezWH�0F1DXJKW�PHJOHSHWWHQ����� $� IHGHE� � dadogta Burman, olyan mozdulatokkal, mintha láthatatlan

pókokat akarna lesöpörni magáról.���0L�D�IHQH�YDQ�YHOH"�� Gépelési hiba. A listán fed.ebként kellene szerepelnie.�A parancsnok bambán meredt rá.����)HG��HE"���YLVszhangozta, és szájában szinte megavasodott a szó.��� Nézze meg saját maga. � Az üzenetet az asztalra csapva, kitántorgott a

I�ONpE O��D]�DMWy�WpWRYiQ�OHQJHWW��McNaught mogorva pillantást vetett a rádióstiszt után, azután olvasni kezdte

az üzenetet:� „Terra Központ a Nyughatatlannak. V 1098 számú jelentésüNK|]� UKDMy�

IHGpO]HWL� HEpU O�� 3HDVODNH�U O�� MHOHQWVpN� UpV]OHWHVHQ�� KRJ\DQ� pV� PLO\HQ�körülmények között esett szét állat gravitációs stress hatásra. Hallgassák ki OHJpQ\VpJHW� pV�PLQGHQ� pV]UHYpWHOW� U|J]tWVHQHN�� 6�UJ V� pV� IRQWRV��:HOOLQJ��Riadó��pV�0HQW SDUDQcsnokság. Terra."�

Fülkéjének magányában McNaught szép lassan rágni kezdte a körmeit. ,G QNpQW� HJ\HW�egyet kancsalított, ahogy megnézte, mennyire jár már közel D]�pO �K~VKR]�����)UHGHULN�3RKO��(ford.: Mesterházi Márton)��$ODJ~W�D�YLOiJ�DODWW����,��� Június����én reggel Guy Burckhardt sikoltva ébredt álmából.��(]� D]� iORP� PLQGHQ� HGGLJLQpO� YDOyV]HU EE� YROW�� 0pJ� PLQGLJ� pUH]WH�

GREKiUW\iMiEDQ� pV� D� E UpEHQ� D]� pOHV� IpP� V]DJJDWy� UREEDQiViW�� D� KHYHV�O|NpVW��DPHO\�NLS|QG|UtWHWWH�iJ\iEyO��V�D]�LV]RQ\~�K KXOOiPRW��

GörcV|VHQ� IHO�OW��pV�EHOHEiPXOW�D�FV|QGHV�V]REiED�V�D]�DEODNRQ�EH|PO �napfénybe. Nem hitt a szemének.���0DU\"�� egészen kificamodott a hangja.��$� IHOHVpJH� QHP� YROW� D� V]RPV]pG� iJ\EDQ�� $]� |VV]HW~UW� iJ\QHP U O�

lecsúszott a takaró, nemrég kelhetett fel az asszony, de az álom emléke RO\DQ� HU V� YROW� %XUFNKDUGWEDQ�� KRJ\� D� SDGOyQ� NHUHVWH�� PLQWKD� D� UREEDQiV�NLYHWHWWH�YROQD� W�D]�iJ\iEyO��$]�DVV]RQ\�D]RQEDQ�QHP�YROW�RWW��3HUV]H�KRJ\�QHP�� PRQGWD� %XUFNKDUGW� PDJiEDQ�� PtJ� YpJLJQp]HWW� D]� LVPHU V�

|OW|] DV]WDORQ� pV� D� SDSXFVWDUWón, a makulátlan ablaküvegen és a sértetlen falakon. Álom volt az egész.����*X\"���NLiOWRWWD�IHOHVpJH�Q\DIRJyVDQ�D�OpSFV �DOMiEyO��� Guy szívem, valami baj van?���6HPPL�� szólt vissza a férfi gyönge hangon.� Egy darabig csönd volt. Aztán Mary habozva megszólalt: � Kész a reggelid.

Biztos, hogy nincs semmi baj? Mintha kiáltottál volna ...��� Rosszat álmodtam, szívem. � Burckhardtba visszatért az önbizalom. ��

Mindjárt megyek.�Szép kis álom volt, töprengett, miután kedvenc langyos zuhanya alá állt. A

rossz álom nem szokatlan dolog, különösen, ha robbanással kapcsolatos. Harminc éve rettegünk a hidrogénbombától, ki ne álmodott volna robbanásról?�

Még Mary is, mint kiderült. Burckhardt elkezdte mesélni az álmát, és Mary közbevágott:����7H�LV"�� El volt képedve. � Képzeld, szívem, ugyanazt álmodtam én is. No

nem egészen, de majdnem. Hallani nem hallottam semmit. Azt álmodtam, hogy valami miatt fölébredtem, aztán hirtelen egy villanás, és ütést éreztem a fejemen. Ez volt az egész. A tied is?�

Burckhardt köhintett. � Nem, nem egészen �� PRQGWD�� 0DU\� QHP� YROW�NLPRQGRWWDQ� DFpOLGHJ]HW � DVV]RQ\�� )|O|VOHJHV� OHQQH� � állapította meg magában ��EHV]iPROQL�D�VRN�DSUy�UpV]OHWU O��DPL�iOPiW�RO\�UHiOLVVi�WHWWH��0LW�PHVpOMHQ� QHNL� D� V]LOiQNNi� W|U � ERUGiLUyO�� D� WRUNiW� pJHW � VyV� t]U O� s arról a V]|UQ\ � pU]pVU O�� KRJ\� H]� D� KDOiO�� � Talán valami robbanás történt bent a városban. Biztosan azt hallottuk, és az hatott ránk álmunkban ��PRQGWD��

Mary átnyúlt az asztalon, szórakozottan megsimogatta a kezét. �� /HKHW� ��bólintott. � Már majdnem fél nyolc, szívem. Sietned kellene. Nem késhetsz el a hivatalból.�

Burckhardt bekapta, ami maradt, megcsókolta az asszonyt és elrohant ��nem is azért, hogy pontosan beérjen, hanem hogy lássa, úgy van�H�� DKRJ\�JRQGROWD��

De Tylerton belvárosa olyan volt, mint máskor. Burckhardt a buszból NULWLNXV�V]HPPHO�NXWDWRWW�UREEDQiVUD�YDOOy�MHOHN�XWiQ��GH�KLiED��6 W��7\OHUWRQ�NHOOHPHVHEE� OiWYiQ\W� Q\~MWRWW�� PLQW� YDODKD�� &VtS V�� IULVV� UHJJHO� YROW�� D]� pJ�IHOK WOHQ�� D� Ki]DN� WLV]WiN�� KtYRJDWyDN�� hJ\� OiWV]LN�� OHI~YDWWiN� D� SRUW� D]�(OHNWURPRV� 0 YHN� pS�OHWpU O�� D� YiURV� HJ\HWOHQ� IHOK NDUFROyMiUyO� �� H]� D�E�QWHWpV�D]pUW��KRJ\�D�&RQWUR�9HJ\LP YHN�WHOHSpW�D�N�OYiURVED�KHO\H]WpN��D�NDV]NiG�V UtW WHOHS�pJpVWHUPpNHL�Q\RPRW�KDJ\QDN�D�N pS�OHWHNHQ��

A buszon nyoma sem volt a szokásos tömegnek, így aztán Burckhardt senkit sem tudott kifaggatni a robbanásról.�

Mikor pedig az ötödik és a Lehigh utca sarkán leszállt, s a busz fojtott Q\|JpVVHO� HOW QW� HO OH�� %XUFNKDUGW� PiU� V]LQWH� YpJOHJ� HOG|QW|WWH� PDJiEDQ��KRJ\� NpS]HO GpV� YROW� D]� HJpV]�� $� KLYDWDO� HO FVDUQRNiEDQ� RGDOpSHWW� D�FLJDUHWWiVEyGpKR]��GH�QHP�5DOSK�iOOW�D�SXOW�P|J|WW��(J\�LVPHUHWOHQW O�NHOOHWW�megvennie a csomag cigarettáját.���+RO�YDQ�0U��6WHEELQV"�� kérdezte.��� Beteg, kérem � mondta a férfi udvariasan. – Holnap már bent lesz. Egy

FVRPDJ�0DULLQ"���&KHVWHUILHOG�� helyesbített Burckhardt.�

�� Hogyne, kérem � mondta a másik. De egy ismeretlen sárga�zöld dobozt vett le a polcról és csúsztatott át a pulton.��� Próbálja ki, kérem ajánlotta. Köhögés elleni gyógyszer van hozzákeverve.

Megfigyelte már, mennyire megkínozzák a szokásos cigaretták az embert néha?�%XUFNKDUGW�J\DQDNRGRWW����1HP�LV�KDOORWWDP�HUU O�D�PiUNiUyO���� Persze hogy nem. Egészen új termék. – Burckhardt habozott, a másik

nógatta. �� 1p]]H�� SUyEiOMD� NL� D]� pQ� IHOHO VVpJHPUH�� +D� QHP� t]OHWW�� KR]]D�vissza az üres csomagot, és visszakapja a pénzét. Tisztességes üzlet, nem?��Burckhardt megvonta a vállát. � Elvégre nem veszítek rajta. De azért adjon

egy csomag Chesterfieldet is, legyen szíves.��$� OLIW�HO WW� NLQ\LWRWWD�D�GRER]W��pV� UiJ\~MWRWW��1HP� LV� URVV]��iOODStWRWWD�PHJ��

bár minden vegyileg kezelt dohányt eleve gyanúsnak tartRWW�� 'H� 5DOSK�KHO\HWWHVpU O�QHP�YROW�YDODPL�QDJ\�YpOHPpQ\H��%RORQGRNKi]D�OHQQH�D�EyGp�LV�PHJ�D]�HO FVDUQRN�LV��KD�H]�D]�HPEHU�PLQGHQ�YHY QHN�tJ\�DNDUQD�HODGQL��

A lift ajtaja mély zenei hangot adva kinyílt. Két�három másik alkalmazottal együtt Burckhardt is beszállt; odabólintott nekik, míg az ajtó becsukódott. A zenei hang abbamaradt, s a lift tetején a hangszóró megkezdte szokásos UHNOiPP VRUiW��'H� QHP� D� V]RNiVRV� P VRUW�� G|EEHQW� Ui� %XUFNKDUGW�� 2O\� UpJHQ� iOOWD� D�

kényszerkampányt, hogy szinte meg sem hallotta a szöveget, de az épület alagsorából most valami más tekercset játszottak le, és erre figyelnie kellett. Nemcsak a márkák voltak csaknem mind újak; a program felépítése is más YROW���6RKD� QHP� NyVWROW� DONRKROPHQWHV� �GtW � LWDORNDW� KLUGHWHWW� HJ\� PDNDFVXO�

YLVV]DWpU � JRURPED� ULWPXV~� YHUVLNH�� *\RUVtWRWW� KDODQG]VD�párbeszéd következett két tízéves forma fiúhang között, amelynek valami édesség volt a tárgya; a párbeszédet parancsoló basszus zárta le: „Menj máris és végy egy SD]DU�&VRNL�Hammot, most rögtön, és kapd be nyomban. Milyen pikáns ez a &VRNL�+DPP��(]�LJHQ��(]�&VRNL�+DPP���8WiQD�K�SS|J �Q L�KDQJ��Ä%iU�OHQQH�egy Feckle Frizsim! Akármit adnék egy Feckle Frizsiért!" Ez utóbbi közepén ért fel Burckhardt a maga emeletére. Kiszállt. Valahogy furcsán érezte magáW��$� UHNOiPP VRUEyO�KLiQ\R]WDN�D]� LVPHU V�QHYHN��KLiQ\]RWW�D�PHJV]RNRWWViJ�nyugodt érzése.�

De szerencsére az iroda teljesen normális volt � kivéve azt, hogy Mr. Barth nem volt bent. Az információs fülkében ásítozó Miss Mitkin nem tudta SRQWRVDQ��PL�YDQ�YHOH��� Telefonáltak otthonról, ennyi az egész. Holnap bent OHV]����7DOiQ�NLQW�YDQ�D�WHOHSHQ��1HP�PHVV]H�YDQ�W O�N��$�Q �DUFD�PHJ�VH�UH]G�OW����,JHQ��Burckhardtnak hirtelen eszébe jutott:��� De június 15�e van! Ma kell feladni a második negyedévi adóbevallást! És

neki kell aláírnia!� Miss Mitkin vállat vont, jelezve, hogy ez már Burckhardt problémája, nem

az övé. És folytatta a körömápolást.� Burckhardt teljesen kétségbeesve ért az asztalához. Nem arról van szó,

PLQWKD� � QHP� tUKDWQi� DOi� D� EHYDOOiVW�� (J\V]HU HQ� FVDN� QHP� D]� � GROJD��

KDQHP�%DUWKp��(]W�D�IHOHO VVpJHW�KLYDWDOEyO�%DUWKQDN�NHOOHQH�YiOODOQLD��PLQW�D�&RQWUR�9HJ\LP YHN�EHOYiURVL�KLYDWDOD�LURGDYH]HW MpQHN��

Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy felhívja Barthot otthon, vagy megpróbálja elérni a gyárbDQ�� GH� HOpJ� KDPDU� OHPRQGRWW� D]� |WOHWpU O�� 1HP�nagyon szerette a gyárbelieket, örült, ha minél kevesebbszer találkozott velük. Egyszer Barthtal kiment a gyárba; zavaró és bizonyos értelemben félelmetes élmény volt. Néhány adminisztrátoron és mérnökön kívül egy lélek sem volt a gyárban � illetve, javította ki magát Burckhardt, Barth szavára HPOpNH]YH��HJ\HWOHQ�pO OpQ\�VHP��, csak a gépek.�

Mint Barth magyarázta, minden gépet komputer irányított, amelynek elektronikus gubancai egy ember teljes emlékezetét és gondolkodását tartalmazták. Kellemetlen gondolat. Barth nevetve biztosította, hogy ez nem afféle Frankenstein�dolog, sírrablással, meg gólemmel. Csak arról van szó, KRJ\� HJ\� HPEHUL� V]RNiVUHQGV]HUW� D]� DJ\NpUHJ� VHMWMHLE O� iWYLV]QHN� D]�elektronika világába. EtW O�PpJ�D]�HPEHUQHN�QHP�HVLN�EDMD��pV�D�JpSE O�VHP�lesz szörnyeteg.�

Burckhardt ennek ellenére sem érezte jól magát.��.LYHUWH� D� IHMpE O� %DUWKRW�� D� J\iUDW� V� D� W|EEL� DSUy�� ]DYDUy� N|U�OPpQ\W�� pV�

nekilátott az adóbevallásnak. Délig tartott, amíg minden adatot eOOHQ U]|WW� ��%DUWK� Wt]� SHUF� DODWW� HONpV]�OW� YROQD� D]� HJpVV]HO� HPOpNH]HWE O�� PHJ� D�QRWHV]iEyO��PRWRV]NiOW�DJ\iEDQ�D�VpUW G|WWVpJ���$]� UODSRW�ERUtWpNED�WHWWH��OH]iUWD��pV�NLEDOODJRWW�0LVV�0LWNLQKH]����0LYHO�0U��

Barth nincs bent, egymást váltva kell ebédelnüQN����.H]GMH�PDJD���� Kösz � Miss Mitkin réveteg mozdulattal kivette retiküljét az íróasztalfiókból

és hozzálátott, hogy kikészítse magát.�Burckhardt odanyújtotta neki a borítékot.��� Leadná a postázóba? Hm, egy pillanat. Fel kellene hívnom Mr. Barthot,

KRgy informáljam. Mit mondott a felesége, telefonálhatunk neki?����1HP�PRQGWD��� Miss Mitkin gondosan mázolta ajkát a Kleenexszel. ��1HP�

LV�D�IHOHVpJH�YROW��$�OiQ\D�WHOHIRQiOW�� �KDJ\WD�D]��]HQHWHW�����$�J\HUHN"�� Burckhardt összevonta a szemöldökét. ��Hát nincs az iskolában?�� Én csak azt mondtam, hogy telefonált.��%Xrckhardt visszament a szobájába, és undorodva méregette asztalán az

érintetlen napi postát. Nem szerette a lidérces álmokat, az egész napját tönkretették. Ágyban kellett volna maradnia, igaza van Barthnak.�

Furcsa dolog történt vele hazafelé. A legközelebbi buszmegállónál valami FV G�OHW� YROW� �� YDODNL� YDODPL� ~M� K W V]HNUpQ\U O� �Y|OW|]|WW� �, így aztán Burckhardt egy megállót gyalog ment. Meghallotta a busz hangját, ügetésnek eredt. A háta mögött azonban valaki nevén szólította. Hátranézett; alacsony, DJ\RQKDMV]ROW�NLQp]pV �IpUIL�VLHWHWW�RGD�KR]]i��

Burckhardt pillanatnyi habozás után felismerte. Swansonnak hívták, véletlen ismeretség volt. A busz már elment, futott át az agyán.���+HOOR���PRQGWD��Kétségbeesett sürgetés ült Swanson arcán.���� %XUFNKDUGW"� � kérde]WH� N�O|Q|V� I W|WWVpJJHO�� $]WiQ� FVDN� iOOW�� iOOW��

rámerevedve, arcán a sürgetés gyönge reménnyé halványult, majd sajnálkozásba fordult. Valamit akar, valamire vár, gondolta Burckhardt, de IRJDOPD�VHP�YROW��KRJ\�PLW��

Elköhintette magát és újra azt mondta:�

��+HOOR��6ZDQVRQ�� Swanson azonban még csak nem is nyugtázta a köszönést. Csak mélyen

felsóhajtott.��� Tárgytalan � motyogta, nyilván önmagának. Szórakozottan bólintott, aztán

HOPHQW���%XUFNKDUGW�XWiQDQp]HWW��PtJ�D�FVDSRWW�YiOO~�DODN�HO�QHP�W QW�D� W|PHJEHQ��

)XUFVD� QDS� YROW� D� PDL�� VRVHP� V]HUHWWH� D]� LO\HW�� 1HP� PHQWHN� UHQGEHQ� D�GROJRN���(]HQ� ERURQJRWW� D� EXV]RQ� LV� KD]DIHOp��6HPPL� V]|UQ\ � YDJ\� WUDJLNXV� QHP�

történt, csak valami teljesen szokatlan.�Az ember éli az életét, mint sokan mások, és kialakítja magában a

EHnyomások és reakciók rendszerét. Az ember számít dolgokra. Ha például kinyitja a fehér faliszekrényt, a borotvakészlet a második polcon van; vagy amikor bezárja az ajtót maga után, kicsit mindig meg kell rántania a kilincset, KRJ\�D�NXOFV�UHQGHVHQ�HOIRUGXOjon a zárban.��$]� HPEHU� pOHWpW� QHP� D� W|NpOHWHVHQ� UHQGEHQ� OHY � GROJRN� WHV]LN�

megszokottá, hanem azok a dolgok, amelyeknek egy csöpp hibája van: a PHJ�PHJDNDGy� ]iU�� D� OpSFV IHOMiUy� WHWHMpQ� OHY � YLOODQ\NDSFVROy�� DPHO\LNHW�mindig külön meg kell nyomni, mert a rugója megeres]NHGHWW�� YDJ\� D�V] Q\HJ��DPHO\LN�PLQGLJ�PHJFV~V]LN�D]�HPEHU�OiED�DODWW��

Nem Burckhardt életrendjével, hanem az apró hibás dolgokkal volt baj. Például Barth nem jött be, pedig mindig be szokott jönni.�

Ezen töprengett Burckhardt ebéd közben is. Felesége megpróbálta kizökkenteni, a szomszédokkal való esti bridzspartihoz próbált kedvet csinálni. Anne és Farley Dennermant, a szomszéd házaspárt Burckhardt NHGYHOWH��,VPHUWH� NHW��DPLyWD�D]�HV]pW�WXGMD��'H�D]QDS�HVWH� N�LV�IXUFViN�pV�W|SUHQJ N� YROWDN�� DOLJ� ILJ\HOtek egymásra; Dennerman a telefonszolgálatra panaszkodott, Dennermanné az újabban elburjánzó ízléstelen tévéreklámokra.�

Burckhardt a legjobb úton volt ahhoz, hogy megdöntse saját szórakozottsági rekordját, mikor éjfél körül egyik pillanatról a másikra � éV�PHJOHS �PyGRQ�D�W|UWpQWHN�WHOMHV�WXGDWiEDQ�� befordult a fal felé és elnyomta az álom.���,,���Június 15�én reggel Burckhardt sikoltva ébredt álmából.�0LQGHQ�HGGLJL�iOPiQiO�YDOyV]tQ EE�iORPOiWiV�J\|W|UWH��Még mindig fülébe csengett a robbanás, még mindig érezni vélte a

légnyomást, amely a falhoz vágta. Teljesen érthetetlennek érezte, hogy ott ül az ágyán, egyenes derékkal, és a szobában minden a szokott helyén van. Az DVV]RQ\�FLS MH�NRSRJRWW�D�OpSFV Q��� Szívem! � kiáltotta. ��0L�EDM"���6HPPL����PRUPRJWD��� Rosszat álmodtam.��$]�DVV]RQ\�D�V]tYpUH� WHWWH�D�NH]pW��PtJ�PHJQ\XJRGRWW��$]WiQ�VpUW G|WWHQ�

rákezdte:�� Úgy megijesztettél...� De az utcáról berobbanó zaj félbeszakította. Éktelenül hangosan sziréna

YLMMRJRWW��FVHQJ �OiUPi]RWW��

Burckhardték egy pillanatig egymásra néztek, aztán ijedten rohantak az DEODNKR]�� ��$]�XWFiQ�HJ\HWOHQ�W ]ROWyDXWy�VHP�URKDQW��HJ\HWOHQ�NLV�IXUJRQ�SRURV]NiOW�D�

Ki]DN�N|]|WW��$� IXUJRQ�WHWHMpU O�QpJ\�KDQJV]yUy��Y|OW|WW��(]HN�VXJiUR]WiN�D�V]LUpQDYLMMRJiVW�� D� FVHQJ � OiUPiMiW��PHJ� D� QHKp] teherautók dübörgését. A URKDQYiVW� KHO\V]tQUH� pUNH] � W ]ROWyDXWyNUyO� NpV]tWHWW� KDQJIHOYpWHO� W|NpOHWHV�illúziót keltett.�

Burckhardt megrökönyödötten kiáltotta:��� Mary, ez a törvénybe ütközik! Tudod, mit csinálnak ezek? Magnóra vettek

HJ\�W ]HVHWHW��pV�D]W játsszák le. Mit akarnak?�� Biztos rossz tréfa � vélte az asszony.��� Tréfa? Hogy az egész környéket reggel hatkor fölverik? � megrázta a fejét.

��7t]�SHUFHQ�EHO�O�LWW�D�UHQG UVpJ�� jósolta. ��)LJ\HOG�PHJ���'H�D�UHQG UVpJ�QHP�V]iOOW�NL��6H�Wt]�SHUFHQ�EHO�O��VH�NpV EE��$NiUNL�YROW�D�

NRFVLEDQ��O �WUpIDFVLQiOy��UHQG UVpJL�HQJHGpO\H�YROW�D�KHFFKH]�� A furgon megállt a házak között, és néhány percig hallgatott. Aztán

megreccsent a hangszóró, s egy hatalmas orgánum rázendített:��� )HFNOH� )UL]VL�� )HFNOH� )UL]VL�� .HOO� QHNHP� D� )HFNOH� )UL]VL�� )HFNOH�� )HFNOH��

)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH������6� PHJLQW� HO|OU O�� $GGLJUD� PiU� PLQGHQ� DEODNRQ� HPEHUHN� EiPXOWDN� NL� D]�

HJpV]� N|UQ\pNHQ�� (]� D� KDQJ� QHPFVDN� HJ\V]HU HQ� HU V� YROW�� PHJ� OHKHWHWW�V�NHW�OQL�W OH��

Burckhardt megpróbálta túlordítani a hangzavart: ��0L�D� IHQH�H]� D�)HFNOH�)UL]VL"���� %L]WRV� YDODPL� K W V]HNUpQ\�� V]tYHP� � visított vissza az asszony

ügyefogyottan.� A hangorkán hirtelen elcsitult. A furgon hallgatott. Még párás volt a reggel;

a napsugarak szinte vízszintesen súroOWiN�D�WHW NHW��+LKHWHWOHQQHN�W QW��KRJ\�HJ\�SHUFFHO�D]HO WW�D]�HJpV]�N|UQ\pN�HJ\�K W V]HNUpQ\�QHYpW O�KDUVRJRWW����� 9DODPL� U�OW� UHNOiPWU�NN� �� PRQGWD� NHVHU HQ� %XUFNKDUGW�� ÈVtWYD� KiWDW�

fordított az ablaknak. � Akár fel is öltözhetünk. Remélem, vége a...��+átulról érte az üvöltés; mintha dobhártyán ütötték volna. Éles, gunyoros

KDQJ�UHSHV]WHWWH�D�OHYHJ W��KDQJRVDEE�YROW��PLQW�D�YpJtWpOHW�KDUVRQiMD����� 9DQ� PiU� K W V]HNUpQ\H"� $NNRU� E�G|V�� +D� QHP� )HFNOH� )UL]VL�� DNNRU�

E�G|V��+D�WDYDO\L�)HFNOH�)UL]VL��DNNRU�LV�E�G|V��&VDN�D�OHJ~MDEE�)HFNOH�)UL]VL�pUL� PHJ� D� SpQ]W�� 7XGMD� PDJD�� NLNQHN� YDQ� $MD[� K W V]HNUpQ\�N"� $�KRPRNRVRNQDN�YDQ�$MD[�K W V]HNUpQ\�N��7XGMD�PDJD��NLNQHN�YDQ�7ULSOHFROG�K W V]HNUpQ\�N"�$]�DQDUFKLVWiNQDN�YDQ�7ULSOHFROG�K W V]HNUpQ\�N��$PL�QHP�)HFNOH�)UL]VL��pV�QHP�D�OHJ~MDEE�PRGHOO��D]�E�G|V���$� EHV]pO � KDQJMD� V]LQWH� HOWRU]XOW� D� G�KW O�� �� 0L� ILJ\HOPH]WHWW�N� PDJiW��

$]RQQDO�LQGXOMRQ��pV�YHJ\H�PHJ�D�OHJ~MDEE�)HFNOH�)UL]VLW��*\HU�QN��*\HU�QN�D�)HFNOH�)UL]VLpUW��*\HU�QN��J\HU�QN��J\HU�QN��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH�����

Végre�valahára elhallgatott. Burckhardt megnyalta az ajkát és az DVV]RQ\KR]�IRUGXOW����$]W�KLV]HP��V]yOQL�NHOOHQH�D�UHQG UVpJQHN�����– mikor újra megdördültek a

hangszórók. Ez mély ütés volt; annak is szánták.����)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��)HFNOH��$]�ROFVy�

K W NEHQ�PHJURPOLN�D]��pWHO��-|Q�D�EHWHJVpJ�pV�D]�RNiGiV��$�PpUJH]pV�pV�D�KDOiO�� 9HJ\HQ� )HFNOH�W�� )HFNOH�� )HFNOH�� )HFNOH�� 9HJ\HQ� FVDN� NL� HJ\� V]HOHW�

K~VW� D� PRVWDQL� K W V]HNUpQ\pE O�� 1p]]H� PHJ�� YDJ\� GRKRV�� YDJ\� URPORWW��9HJ\HQ� )HFNOH�W�� )HFNOH�� )HFNOH�� )HFNOH�� % ]O � URKDGpNRW� DNDU� HQQL"� 9DJ\�PHJM|Q�D]�HV]H�YpJUH��pV�)HFNOH�W�YHV]"�)HFNOH��)HFNOH������%HWHOW� D� SRKiU�� '�KW O� UHV]NHW �� iOODQGyDQ� URVV]� O\XNDNED� DNDGy� XMMDO�

Burckhardt nagy nehezen feltárcsázta a kapitányságot. Mással beszélt ��OiWKDWyODJ�QHPFVDN�QHNL�MXWRWW�HV]pEH�D�UHQG UVpJ�� és mire újra feltárcsázta YROQD��PHJV] QW�D�OiUPD��.LQp]HWW�D]�DEODNRQ��$�IXUJRQ�HOW QW���%XUFNKDUGW�PHJOD]tWRWWD�D�Q\DNNHQG MpW��pV�PpJ�HJ\�+XVL�)OLSHW�UHQGHOW�D�

SLQFpUW O��/HJDOiEE�QH�I WHQpN�D�&U\VWDO�&DIpW��$]�pJ �Y|U|V��pV�YDNtWy�ViUJD�~M� IHVWpV� LV� NpWVpJEHHMW � YROW�� GH� UiDGiVXO� YDODNLQHN� D]� D]� LOO~]LyMD� WiPDGW��hogy január van, és nem június; a helyiségben jó tíz fokkal melegebb volt, mint kint az utcán.�

Két kortyintással lehajtotta az italt. Van valami különös íze, gondolta, de QHP� URVV]�� ,JD]DW� PRQGRWW� D� SLQFpU�� OHK WL� D]� HPEHUW�� 1HP� V]DEDG�elfelejtenie, hogy vegyen egy hatos ládával hazafelé: Marynek biztos ízlene. Mindig érdeklik az új dolgok.�

Félszegen feliOOW��PLNRU�PHJOiWWD�� KRJ\� D� OiQ\� D]� � DV]WDOiKR]� LJ\HNV]LN��,O\HQ� V]pS� OiQ\W� 7\OHUWRQEDQ� PpJ� QHP� OiWRWW�� $� OHJMREE�� iOOLJ� pU � PpUHW��Pp]V] NH�KDM��pV�D]�DODNMD� ����KiW�QHP�NHOOHWW�NLYDWWi]QL��$� OHJNLVHEE�NpWVpJ�sem férhetett ahhoz, hogy a testére simuló ruhán kívül nem volt más rajta. A férfi úgy érezte, belevörösödik a köszönésbe.���0U��%XUFNKDUGW��� Olyan volt a hangja, mint a távoli tamtamok. ��0HQQ\LUH�

örülök, hogy fölkereshetem a reggel történtek után.� A férfi a torkát köszörülte. � Ugyan. Nem ülne lH��0LVV�������$SULO�+RUQ�� búgta a lány, és leült. De nem az asztal túloldalára, ahová a

férfi intette, hanem szorosan mellé. � Szólítson Aprilnak, jó?��9DODPL� SDUI�P|W� LV� KDV]QiO�� YLOODQW� iW� %XUFNKDUGW� DJ\iQDN� P N|G NpSHV�

maradékán. Nem rendes dolog, hogy még a parfümöt is ilyen jól használja, amikor amúgy is... Hirtelen magához tért, mikor látta, hogy a pincér két adag filets mignon rendeléssel távozik.�� Hé! ��WLOWDNR]RWW�����8J\DQ��0U��%XUFNKDUGW�� � A lány válla a vállához ért, arca egészen közel

YROW� D]� |YpKH]�� OHKHOHWH� SHU]VHO �� V]HPpEHQ� V]HOtGVpJ� pV� IpOW � JRQG�� �� $�Feckle cég fizeti. Hagyja rájuk ��H]�D�OHJNHYHVHEE��DPLW�PHJWHKHWQHN��

A lány keze Burckhardt zsebébe csúszott.��� A két adag árát a zsebébe tettem ��VXWWRJWD�FLQNRVDQ��� Ugye megteszi a kedvemért? Úgy értem, nagyon örülnék, ha maga fizetne

a pincérnek ... Az ilyesmiben régimódi vagyok.� Olvatagon mosolygott, majd az üzleti hangnem paródiájába vágott át:��� Mindenképpen tegye el a pénzt � hangsúlyozta. –�1H�KDJ\MD��KRJ\�H]HN�D�

)HFNOH�ék csak úgy megússzák! Olyan pert kéne a nyakukba akasztani, hogy csak úgy zörög. Így megzavarni egy ember álmát.�

Burckhardt belekábult; úgy érezte magát, mint akinek az orrából húzza ki a Wt]GROOiURVRNDW�D�E YpV]���� Oh, hát nem volt olyan borzasztó, ööö April. Egy kicsit nagy zajt csaptak,

GH��������-DM��0U��%XUFNKDUGW�� � A nagy kék szemben csodálat ült. ��7XGWDP��KRJ\�

meg fogja érteni. Tudja ... olyan csodálaWRV� H]� D]� ~M� IUL]VL�� KRJ\� D� N�OV �részlegnél néhányan � hogy úgy mondjam � elvesztették a fejüket. Mihelyt a

N|]SRQW�WXGRPiVW�V]HU]HWW�D�W|UWpQWHNU O��PLQGHQ�Ki]ED�NLPHQW�YDODNL��KRJ\�D�ODNyN� HOQp]pVpW� NpUMH�� $� IHOHVpJpW O� WXGWXN� PHJ� D� WHOHIRQV]iPiW���� pV� úgy örülök, hogy magával ebédelhettem, legalább én is elnézést kérhetek. Tudja, 0U��%XUFNKDUGW��D]�~M�K W V]HNUpQ\�QN�LJD]iQ�NLW Q ��%L]WRV�QHP�NHOOHQH�H]W�elmondanom magának ��V]pJ\HOO VHQ�OHV�W|WWH�NpN�V]HPpW��, de én a Feckle + W JpS�9iOODODWpUW�V]LQWH�mindenre képes lennék. Több ez számomra, mint puszta pénzkereset. ��)HOQp]HWW��(OE Y|O �YROW����0RVW�EL]WRV�D]W�KLV]L��PLO\HQ�buta vagyok. Burckhardt köhögni kezdett.�� Hát én ... én ...�� Oh, nem akar megbántani! � A lány megrázta a fejét.��� 1HP�� QH� WHWWHVVHQ�� %XWD� GRORJQDN� WDUWMD�� 'H� KLJJ\H� HO�� 0U�� %XUFNKDUGW��

QHP�WDUWDQi�DQQDN��KD� W|EEHW� WXGQD�D�)HFNOH�FpJU O��+DGG�DGMDP�D�NH]pEH�H]W�D�NLV�SURVSHNWXVW������%XUFNKDUGW� HJ\� WHOMHV� yUiYDO� NpV EE� pUW� YLVV]D� D� KLYDWDOED�� PLQW� V]RNRWW��

Nemcsak a lány miatt. FurFVD� PyGRQ� WDOiONR]RWW� D]]DO� D� 6ZDQVRQ� QHY �HPEHUNpYHO��DNLW�DOLJ�LVPHUW��.pWVpJEHHVHWW��N|Q\|UJ �DUFFDO�iOOtWRWWD�PHJ�D]�utcán, aztán otthagyta.��'H� D� NpVpV� QHP� VRNDW� V]iPtWRWW�� %XUFNKDUGW� V]ROJiODWL� LGHMpEHQ� HO V]|U�

IRUGXOW� HO �� KRJ\� 0U�� %DUWK� HJpV]� QDS� Qem jött be; és neki, Burckhardtnak kellett a negyedévi adóbevallással bajlódnia.��$PL� YLV]RQW� V]iPtWRWW�� D]� HJ\� YiViUOiVL� V]HU] GpV� YROW�� DPHO\QHN�

pUWHOPpEHQ� %XUFNKDUGW� PHJUHQGHOW� HJ\� ���� OLWHUHV�� |QMpJWHOHQtW �� RV]ORS�pStWpV � )HFNOH� )UL]VLW�� DPHO\QHN� ���� dolláros árából a cég tíz százalékot „udvariasságból" elengedett. � Amiatt a borzasztó reggeli dolog miatt, tudja, 0U��%XUFNKDUGW�� mondta a lány.��%XUFNKDUGW�QHPLJHQ�WXGWD��KRJ\�IRJMD�NLPDJ\DUi]QL�PDJiW�D�IHOHVpJH�HO WW�� Kár volt aggódnia. Ahogy felesége� PHJOiWWD� D]� HO V]RED�ajtóban,

megszólalt: � Azt hiszem, megengedhetnénk magunknak egy új frizsit, V]tYHP�� -iUW� LWW� HJ\� ~U� D� FpJW O�� KRJ\� ERFViQDWRW� NpUMHQ� D� FVHQGKiERUtWiV�miatt, és ... szóval elkezdtünk beszélgetni...�

�LV�DOitUW�HJ\�YiViUOiVL�V]HU] GpVW���ÈWNR]RWW�QDS�YROW��JRQGROWD�NpV EE�%XUFNKDUGW��PLNRU�D�KiOyV]REiED�WDUWRWW�

D� OpSFV Q�� 'H� D� QDSQDN� QHP� YROW� PpJ� YpJH�� $� OpSFV � WHWHMpQ� OHY �YLOODQ\NDSFVROy� UXJyMD� DQQ\LUD� HOHUQ\HGW� PiU�� KRJ\� HJ\V]HU HQ� QHP� DNDUW�kapcsolni. Burckhardt dühösen rángatta föl�le, és persze a végén sikerült NLIRUGtWDQLD�D]�HJpV]HW�D�KHO\pU O��$�GUyWRN�|VV]HpUWHN��pV�D]�HJpV]�Ki]EDQ�NLDOXGW�D�YLOODQ\����$�IHQH��������PRQGWD�*X\�%XUFNKDUGW��� A biztosíték? � az asszony álmosan megvonta a vállát.�� Hagyd, majd holnap megcsinálod, szívem.�Burckhardt megrázta a fejét.�� Te csak feküdj le. Megcsinálom, és megyek én is.�Nem mintha olyan nagyon érdekelte volna a biztosíték; túlságosan

nyugtalan volt ahhoz, hogy el tudjon aludni. Csavarhúzójával szétszedte a rossz kapcsolót, kétfelé hajlította a drótokat, lebotorkált a sötét konyhába, megkereste a zseblámpáját, és óvatosan lecsoszogott a pincébe. Tartalék biztosítékot is talált, a biztosítékdoboz alá tolt egy üres ládát, és kicsavarta a kiégett biztosítékot.�

Ahogy betette az újat, feje fölött, a konyhában kattanva bekapcsolt a K W V]HNUpQ\�]�PP|J �PRWRUMD��

(OLQGXOW�D�OpSFV �IHOp��0HJiOOW�� A régi láda helyén különös fénnyel csillogott a pincepadló. A zseblámpa

világánál jobban megnézte. Fém volt.��� Nahát! �� PRQGWD� *X\� %XUFNKDUGW�� +LWHWOenkedve csóválta a fejét. Közel

hajolt, hüvelykujjával végigsimított a fémlemez szélén, meg is vágta magát ��D�lemez széle kellemetlenül éles volt. A pince színes betonpadlója vékony kéregnek bizonyult. A kezébe akadó kalapáccsal Burckhardt jó néhány KHO\Hn feltörte � s alul mindig megjelent a fém.�

Az egész pince egy rézskatulya volt. Még a téglafal is hamis burkolat volt a IpP�HO WW��

Burckhardt zavarban volt. Rávágott az egyik födémgerendára. Az legalább valódi fából volt. A pinceablakban is valódi volt az üveg.��9pU] �K�YHO\NXMMiW�V]RSYD�PHJNRSRJWDWWD�D�SLQFHIHOMiUy�DOM]DWiW��)D��,JD]L��

0egcsapkodta az olajkazán alatti téglaalapot. Tégla. Igazi. De a négy tartófal meg a padló hamis.��0LQWKD�YDODNL�HU V�IpPODSRNNDO�G~FROWD�YROQD�DOi�D�Ki]DW��D]WiQ�DSUyOpNRV�

gonddal eltüntette volna a nyomokat.� A legnagyobb meglepetést a pince hátsó részét elfoglaló felfordított csónak

RNR]WD� �� %XUFNKDUGW� QpKiQ\� pYYHO� D]HO WW� OH]DMORWW� U|YLG� EDUNiFVROy�korszakának emléke. Fölülnézetben teljesen normálisnak látszott. Belül viszont, ahol a gurulópadoknak, az üléseknek és a kis szekrénykéknek kellett YROQD�OHQQiük, csak a félbehagyott kereszttartók dzsungele látszott.��� De hát én ezt megcsináltam! � kiáltott fel Burckhardt.�Még a hüvelykujjáról is megfeledkezett. Zúgó fejjel könyökölt a csónakra, s

megpróbálta végiggondolni az egészet.�Számára felfoghatatlan okból valaki elvitte a csónakját és a pincéjét, talán

az egész házat, és az igazi ügyes másolatát csempészte a helyébe.���� U�OWVpJ� � mondta az üres pincének. Körbejártatta a zseblámpa

fénycsóváját. � Mi a csudáért csinálna ilyet valaki? ��VXWWRJWD���$]� HV]H� EHGXJXOW�� HUUH� D� NpUGpVUH� QHP� LV� DGyGKDWRWW� pV]V]HU � YiODV]��

Burckhardt hosszú perceken át merengett, elméjének ép voltán habozva.��ÒMEyO� EHNpPOHOW� D� FVyQDN� DOi�� D]W� UHPpOYH�� KiWKD� UiM|Q�� KRJ\� NpS]HO GpV�

volt az egész, az érzékszervek tréfája. De ismét csak a kapkodva összenagyolt kereszttartók néztek vissza rá. Bemászott a csónak alá, hogy jobban megnézze, és hitetlenkedve tapintotta meg a nyers fát. Teljesen OHKHWHWOHQ��

Eloltotta a zseblámpáját, azzal, hogy kimászik. De ez már nem sikerült. /iEDLQDN�NLDGWD�XJ\DQ�D�SDUDQFVRW��GH�PLHO WW�YDOyEDQ�PiV]QL�NH]GHWW�YROQD��tikkadt fáradtság öntötte el a testét.��0HJV] QW�D]�|QWXGDWD�� nem könnyedén, finoman, hanem mintha kiszívták

YROQD�EHO OH�� és Guy Burckhardt elaludt.���,,,��� Június i6�án reggel Guy Burckhardt a pincében ébredt, a csónakja alatt;

majd felszaladt a lakásba, és megtudta, hogy június 15�H�YDQ���(OV � L]JDOPiEDn gyorsan végigvizsgálta a csónakot, a pince padlóját, a

téglautánzattal álcázott fémfalakat. Minden olyan volt, mint az éjjel �� YDJ\LV�WHOMHVHQ�KLKHWHWOHQ��

A konyha olyan volt, mint mindig: józan és érdektelen. A villanyóra másodpercmutatója nyugodtan rótta köreit. Mindjárt hat óra. Az asszony pillanatokon belül ébred.��%XUFNKDUGW� IHOUiQWRWWD� D]� HO V]REDDMWyW� pV� NLQp]HWW� D� FV|QGHV� XWFiUD�� $]�

~MViJ� D� OpSFV Q� IHN�GW�� DKRYi� D� JRQGDWODQ� NLKRUGy� OHGREWD�� %XUFNKDUGW�fölvette, és látta, hogy június 15�H�YDQ��

De hát ez lehetetlen! Tegnap volt június 15. Az embernek aligha megy NL�D�IHMpE O�HJ\�LO\HQ�QDS��DPHO\�UiDGiVXO�D�QHJ\HGpYL�DGyEHYDOOiV�QDSMD�LV�YROW���9LVV]DPHQW�D]�HO V]REiED��IHOKtYWD�D]�LG MiUiV�jelentést, és a jól artikuláló

JpSKDQJ� N|]|OWH� YHOH�� Ä+ Y|VHEE� LG �� KHO\HQNpQW� ]iSRURN�� $� OpJQ\RPiV�harminc egész négy század,�HPHONHG ����$]�(J\HV�OW�ÈOODPRN�0HWHRUROyJLDL�,QWp]HWpQHN� HO UHMHO]pVH� M~QLXV� ���UH�� 1DSRV�� PHOHJ� LG �� D� PDJDVDEE�területeken..."�

Letette. Június 15.��� Te jóságos Isten! � fohászkodott Burckhardt. A dolog csakugyan furcsa. A

felesége ágyánál megszólalt a]�pEUHV]W yUD��%XUFNKDUGW�IHOURKDQW�D�OpSFV Q�� Mary Burckhardt értetlen, rémült tekintettel ült az ágyában, mint aki rossz

álomból ébred.����-DM����V]DNDGW�NL�EHO OH��DKRJ\�D�IpUMpW�PHJOiWWD��6]tYHP��RO\DQ�ERU]DV]Wy�

rosszat álmodtam! Olyan volt, mint valami robbanás, és...����0D� LV"� � kérdezte Burckhardt különösebb átérzés nélkül ��0DU\�� YDODPL�

nem stimmel. Tegnap egész nap tudtam, hogy valami nem stimmel, és ...��(O DGWD�� PL� YROW� D� SLQFH� N|U�OL� Up]VNDWXO\iYDO�� PHJ� D]]DO� D� IXUFVD�

tákolmánnyal, amit a csónakja helyébe csempésztek. Mary meghökkent, megrémült, aztán nyugtalanul csillapítani kezdte Burckhardtot.��� Biztos vagy benne, szívem? Pont a múlt héten csináltam rendet abban az

ócska ládában, és én nem láttam semmi különöset.����+ROWEL]WRV�� ��PRQGWD�*X\�%XUFNKDUGW�� � Áthúztam a biztosítékdoboz alá,

hogy kicseréljem a kiégett biztosítékot, tudod, mikor este kivágtuk ...����0LNRU��HVWH��PLFVRGD"�� Mary a riadtnál is riadtabbnak látszott.����0LNRU�WHJQDS�HVWH�NLYiJWXN�D�EL]WRVtWpNRW��7XGRG��D�OpSFV IHOMiUyQiO�D�UpJL�

villanykapcsoló zárlatos lett. Lementem a pincébe, és ...�Mary felült az ágyban.��� Guy, nem volt zárlatos. Én oltottam el a villanyt tegnap.�%XUFNKDUGW�KDUDJRVDQ�SLOODQWRWW�D�IHOeségére.��� De hát én tudom, hogy nem te oltottál tegnap. Tessék, nézd meg!��3HFNHVHQ� D� OpSFV IHOMiUyKR]� OpSHWW�� pV� GUiPDL� JHV]WXVVDO� PXWDWRWW� D�

kibelezett villanykapcsolóra, amelyet tegnap szétszedett és otthagyott a dobozából kifordulva ...��&VDNKRJ\�D�Napcsoló nem lógott az üres dobozból, ott volt a helyén, mint

mindig. Burckhardt hitetlenkedve nyúlt hozzá, erre mind a két helyiségben PHJJ\XOODGW�D�YLOODQ\��

Mary sápadt aggodalommal ment le a konyhába, hogy reggelit készítsen. Burckhardt hosszú percekig bámulta a kapcsolót. Már túl volt azon, hogy ne higgyen a saját szemének ��HJ\V]HU HQ�PHJiOOW�D]�HV]H��

Tompán, saját magán gondolkozva megborotválkozott, öltözködött és reggelizett. Mary nem zavarta, aggódó volt és nagyon kedves. Meg is csókolta búcsúzóul, azután Burckhardt szó nélkül elsietett.�

Miss Mitkin ásítva fogadta.����5HJJHOW���PRW\RJWD�D]�LQIRUPiFLyV�I�ONpE O��� Mr. Barth nem jön be ma.�

Burckhardt kinyitotta a száját, de aztán becsukta. Miss Mitkin úgyse venné tudomásul, hogy Mr. Barth tegnap sem volt bent, hiszen most tépi le a naptárról a június 14�i lapot, és most simítja le az „új" június 15�LW��

Valahogy elbotorkált a saját asztaláig, és üres tekintettel meredt a reggeli postára. Bontatlan volt, de már tudta, hogy a Gyárellátó Rt. 10.000 négyzHWPpWHU� ~M� KDQJV]LJHWHO � OHPH]W� IRJ� UHQGHOQL�� )LQHEHFN� pV� )LD� SHGLJ�reklamál.�

Hosszú tusa után kinyitotta a két borítékot. Az volt bennük, amit várt.��(OM|WW� D]� HEpGLG �� %XUFNKDUGW� UHPpQ\WHOHQ� NpWVpJEHHVpVVHO� UiSDUDQFVROW�

Miss Mitkinre, hogy menjen ebédelQL� � a tegnapi június 15�pQ� ��%XUFNKDUGW�PHQW� HO V]|U�� 0LVV� 0LWNLQEHQ� N|UYRQDOD]DWODQ� URVV]pU]pVW� NHOWHWW� D� I Q|N�LQJHU�OW�V�UJHWpVH��GH�HWW O�%XUFNKDUGW�KDQJXODWD�QHP�YiOWR]RWW��

Csöngött a telefon, szórakozottan felvette.���&RQWUR�9HJ\LP YHN��%HOYiURVL�,URGD��%XUFNKDUGW����6ZDQVRQ�YDJ\RN�� mondta a hang, aztán elhallgatott.�Burckhardt várakozva fülelt, de ez volt minden.���+HOOR"���PRQGWD���1HP� M|WW� YiODV]��9pJ�O�6ZDQVRQ� E~V� EHOHW|U GpVVHO�PHJNpUGH]WH�� � Még

PLQGLJ�VHPPL��KP"����6HPPL�PLFVRGD"�6ZDQVRQ��PRndja meg, mit akar. Tegnap is csak odajött

hozzám, ugyanezzel a viccel. Most...��� %XUFNKDUGW�� � recsegte a membrán. � Jóságos ég, hisz maga emlékszik!

Maradjon a helyén, fél órán belül ott vagyok! ���'H�PLU O�YDQ�V]y"��� Nem érdekes � mondta a kis ember túláradó örömmel. � Majd elmesélem

négyszemközt. Ne is beszéljünk többet, nem telefontéma. Várjon meg. Illetve, egy pillanat. Egyedül lesz az irodában?�� Hát... nem. Azt hiszem, Miss Mitkin ...��� Az ördögbe is. Mondja, Burckhardt, hol ebédel? Valami jó zajoV�KHO\HQ"��� Hát azt hiszem. A Crystal Caféban. Vagy egy saroknyira ...��� Tudom, hol van. Fél óra múlva találkozunk. – És egyet kattant a készülék.� A Crystal Café termei már nem voltak vörösre festve, de továbbra is meleg

volt. Az igazgatóság skót népzenpYHO� pV� UHNOiPP VRUUDO� LV� V]ROJiOW�� +�VL�Flipet hirdettek, meg Mariin cigarettát � „Védi egészségét" dorombolta a EHPRQGyQ � �, ezenkívül valami Csoki�+DPP� QHY � pGHVVpJHW�� DPLQHN�Burckhardt soha hírét nem hallotta. De hamarosan több új ismeretet szerzett D�&VRNL�Hammról.�

Swansont leste, mikor az éjszakai lokálok cigarettaárusainak FHORIiQUXKiMiEDQ�HJ\� OiQ\� OLEHJHWW�iW�D�YHQGpJO Q��NH]pEHQ�HJ\� WiOFiQ�DSUy�piros papírba burkolt csokoládé�UXGDN����� $� &VRNL�Hamm pikáns! � búgta, ahogy Burckhardt asztalához ért.� �� $�

&VRNL�Hamm pikánsabb a pikánsnál!��%XUFNKDUGW�D]�DSUy�WHUPHW �WHOHIRQiOyW�NHUHVWH�V]HPpYHO��PiVUD�DOLJ�ILJ\HOW��

De amikor a lány egy marékra való pikáns édességet szórt mosolyogva a PHOOHWWH� OHY � DV]WDOQiO� �O N� HOp��%XUFNKDUGWQDN�PHJDNDGW� D� V]HPH� UDMWa, és V]HPH�szája tátva maradt.���1LFVDN��0LVV�+RUQ����PRQGWD��A lány elejtette a tálcáját.��%XUFNKDUGW�DJJRGDOPDV�VHJtW NpV]VpJJHO�IHOiOOW����9DODPL�EDM�YDQ"�De addigra a lány már elmenekült.�

�$� YHQGpJO � YH]HW MH� J\DQDNRGYD� SLVORJRWW� %XUFNKDUGW� IHOp�� DNL�YLVV]DURVNDGW� V]pNpEH�� pV� PHJSUyEiOW� D� OHKHW � OHJNHYpVEp� IHOW Q � NpSHW�YiJQL�� 6HPPL� VpUW W� QHP� PRQGRWW�� /HKHW�� KRJ\� 0LVV� +RUQ� LJHQ� V]LJRU~�nevelésben részesült �JRQGROWD� �, bár ennek a celofánszoknya alatt villogó hosszú comb ellentmondani látszott � és amikor Burckhardt megszólította, azt KLWWH��NL�DNDU�NH]GHQL�YHOH��

Nevetséges. Burckhardt mogorván ráncolta homlokát és az étlapba WHPHWNH]HWW��

Éles suttogás rezzentette fel.���%XUFNKDUGW�� Burckhardt felbukkant az étlap mögül. Az apró Swanson ült az asztal

túloldalán, állandó riadókészültségben.���� %XUFNKDUGW�� �� VXWWRJWD� D� NLV� HPEHU�� � Gyerünk innen. Most már a

nyomában vannak. Gyerünk, ha élni akar.��(]]HO� QHP� OHKHWHWW� YLWDWNR]QL�� %XUFNKDUGW� EHWHJ�� ERFViQDWNpU � PRVRO\W�

N�OG|WW� D� N|UQ\pN�N|Q� FLUNiOy� YHQGpJO V� IHOp�� pV� N|YHWWH� 6ZDQVRQW�� $� NLV�ember láthatólag tudta, hova megy. Ahogy az utcára értek, elkapta Burckhardt könyökét és sietve elindult vele.��� Látta? � kérdezte. � Ott a Horn lány a telefonfülkében. Öt percen belül itt

lesznek, nekem elhiheti, szóval jó lesz sietni.� Az utca tele volt autóval és emberrel, de senki sem figyelt Burckhardtra és

6ZDQVRQUD�� $� OHYHJ � PpJ� PLQGLJ� FVtS V� YROW� NLVVp� �� LQkább október, mint június, gondolta Burckhardt, akármit mondott is a meteorológia. Ügy érezte, WLV]WD� U�OHW�� KRJ\� LWW� V]HGL� D� OiEiW� DSUy� WHUPHW � YH]HW MH� ROGDOiQ�� KRJ\�PHQHN�O�YDODPL�Ä N��HO O��YDODKRYi����KRYi"�/HKHW��KRJ\�GLOLV�D�NLV�HPEHU��GH�fél. És a félelem ragadós.���,GH��� zihálta a kis Swanson.��(J\�PiVLN�YHQGpJO �DMWDMiEDQ�iOOWDN��LOOHWYH�LQNiEE�J\RUVE�Ip�YROW��D]�D�IDMWD�

másodosztályú hely, amit Burckhardt sohasem szeretett:��� Egyenest végig � suttogta Swanson. És Burckhardt, mint valami

szófogDGy� NLVIL~�� ROGDOD]YD� HOVLNORWW� D]� DV]WDORN� N|]|WW� D� YHQGpJO � KiWVy�frontja felé.��$�YHQGpJO �/�DODN~�YROW��DEODNDL�NpW�HJ\PiVW�NHUHV]WH] �XWFiUD�Q\tOWDN��$�

két férfi kiért a mellékutcára, Swanson fagyos pillantást lövellt a NpUGH] VN|GQL�NtYiQy�SpQ]WiURV�felé. Átmentek a másik oldalra.��(J\�PR]L�HO WW�iOOWDN�PHJ��6ZDQVRQ�DUFiQ�HQ\K�OW�D�IHV]�OWVpJ�����/HUi]WXN� NHW���NXUURJRWW�KDONDQ��� Mindjárt ott leszünk.� Odament a pénztárhoz, két jegyet váltott. Burckhardt beoldalgott mögötte a

Qp] WpUUH�� +pWN|]QDS� YROW�� GpOL� HO DGiV� �� D� Qp] WpU� PDMGQHP� WHOMHVHQ� �UHV�YROW�� $� YiV]RQ� IHO O� SXVNDURSRJiV� pV� OyGRERJiV� KDOODWV]RWW�� (J\HWOHQ� iUYD�MHJ\V]HG �WiPDV]WRWWD�D�Up]NRUOiWRW��HJ\�SLOODQDWUD�UiMXN�Qp]HWW��D]WiQ�XQRWWDQ�D� YiV]RQ� IHOp� IRUGtWRWWD� D� IHMpW�� 6ZDQVRQ� V] Q\HJJHO� ERUtWRWW� P PiUYiQ\�OpSFV N|Q�YH]HWWH�OH�%XUFNKDUGWRW��

Az üres dohányzóban voltak. Az egyik ajtón Urak, a másikon Hölgyek IHOtUiV�� D� KDUPDGLNRQ� DUDQ\� EHW NNHO� D]� iOOW�� ,*$=*$7Ï��6ZDQVRQ� I�OHOW� D]�DMWy�HO WW�HJ\�GDUDELJ��D]WiQ�KDONDQ�EHQ\LWRWW��pV�EHGXJWD a fejét.�� Oké � mondta, és intett.� Burckhardt Swanson nyomában átment az üres szobán; megálltak egy

~MDEE�DMWy�HO WW��DPHO\HQ�QHP�YROW�IHOtUiV��biztosan a beépített szekrény ajtaja YROW��

De mégsem. Swanson óvatosan kinyitotta, szétnézett, és maga után SDUDQFVROWD�%XUFNKDUGWRW��

Ragyogóan kivilágított, fémfalú alagútban álltak. Az alagút hosszan, üresen WiWRQJRWW�HO WW�N�PLQGNpW�LUiQ\EDQ��

Burckhardt csodálkozva nézett körül. Egy dolgot nagyon jól tudott: Tylertonnak nem volt semmi ilyesféle alagútja.�$] alagút egy helyen szobává szélesedett, a szobában székek voltak, és

NpSHUQ\ V]HU �NpV]�OpNHN��6ZDQVRQ�]LKiOYD�OHURVNDGW�D]�HJ\LN�V]pNEH���� Itt egy ideig nyugton lehetünk � sípolt a hangja. � Nemigen járnak ide. Ha

PpJLV��PHVV]LU O�PHJKDOOMXN� NHW��pV�HOEújhatunk.���.LN�HO O"�� kérdezte Burckhardt.����$�PDUVODNyN�HO O����PRQGWD�UHNHGWHQ�D�NLV�HPEHU��Egészen elhagyta az ereje. Komoran folytatta: � Legalábbis azt hiszem,

hogy azok. Persze lehet, hogy magának van igaza, tudja, az elmúlt néhány hét során épp elégszer végiggondoltam, azóta, hogy a maga nyomába V]HJ GWHN� N��������.H]GM�N�D]�HOHMpQ��.L�V]HJ G|WW�D�Q\RPRPED��pV�PLNRU"�Swanson felsóhajtott.���� 6]yYDO� NH]GM�N� PHJLQW� HO|OU O�� 1HP� EiQRP�� .|U�OEHO�O� NpW� KyQDSSDO�

H]HO WW�PDJD�NpV �HVWH�EHG|U|PE|OW�KR]]iP��2O\DQ�YROW��PLQW�D]� ]|WW�YDG��halálra volt ijedve. Könyörgött, hogy segítsek ...�� Én?��� Persze, ezekre nem emlékszik. Figyeljen, majd megérti.�Összevissza beszélt, hogy elfogták, megfenyegették, és hogy a felesége

meghalt, de feltámadt, és még egy soU� LO\HVPLW� KDERJRWW�� $]W� KLWWHP��PHJ U�OW�� 'H� ���� V]yYDO� pQ�PLQGLJ� WLV]WHOWHP�PDJiW�� 0DJD� N|Q\|UJ|WW�� KRJ\�UHMWVHP� HO�� QHNHP� PHJ� YDQ� H]� D� V|WpWNDPUiP�� WXGMD�� &VDN� EHO�OU O� OHKHW�bezárni, direkt így szereltem fel a zárat. Szóval, bementünk oda �� QHP�DNDUWDP vitatkozni magával � és alig negyedóra�húsz perc múlva, tehát éjfél körül, elájultunk.�� Elájultunk?�Swanson bólintott.��� Mind a ketten. Olyan volt, mintha homokzsákkal vernék fejbe az embert.

Mondja, tegnap éjjel nem érzett valami hasonlót?����'H��D]W�KLV]HP��LJHQ�� Burckhardt bizonytalanul ingatta a fejét.�� Biztosan. Aztán hirtelen felébredtünk, és maga azt mondta, mindjárt mutat

valami furcsát, azzal kimentünk az utcára, és megvettük a reggeli lapot. És az állt rajta, hogy június 15�H�YDQ��� Június 15? De hát az ma van! Azazhogy . .�� Ez az, barátom. Mindig ma van!�1pPL�LG EH�NHU�OW��PtJ�%XUFNKDUGW�NDSFVROW��&VRGiONR]YD�NpUGH]WH��� Hány hete bujkál a sötétkamrájában?��� Honnan tudjam? Négy�öt hete, talán. Képtelen voltam számon tartani.

0LQGHQ� QDS� XJ\DQD]�� M~QLXV� WL]HQ|W|GLNH�� pV� 0UV�� .HHIHU�� D� Ki]YH]HW Q P�PLQGHQ� UHJJHO� D]� XWFDL� OpSFV IHOMiUyW� V|SUL�� pV� D� VDUNL� ~MViJRVQiO� PLQGHQ�UHJJHO� XJ\DQD]� D� ODS�� XJ\DQD]RNNDO� D� FtPHNNHO�� (J\� LG � XWiQ� ERU]DV]Wy�egyhangú, barátom.���,9��

� Burckhardt ötlete volt, SwanVRQQDN�QHP�LV�WHWV]HWW��GH�%XUFNKDUGWWDO�WDUWRWW��

6ZDQVRQ�VRKD�QHP�WLOWDNR]RWW���� Veszélyes ��PRURJWD�LMHGWHQ��� És ha valaki erre jön? Lebukunk,és ...�� Van veszítenivalónk?�Swanson a vállát vonogatta.�� Veszélyes � mondta újra. De Burckhardttal tartott.��%XUFNKDUGW� |WOHWH� SRIRQ� HJ\V]HU � YROW��(J\� GROJRW� EL]WRVUD� YHWW�� D]� DODJ~W�

YLV]� YDODKRYi�� $NiU� PDUVODNyN�� DNiU� IDQWDV]WLNXV� |VV]HHVN�YpV�� DNiU� U�OW�hallucináció az egész, akármi is Tylertonnal a helyzet, van rá magyarázat, és ezt a magyarázatot az alagút végén kell keresni.�

Elindultak, baktattak. Valamivel több, mint egy mérföld után meglátták az alagút végét. Szerencséjük volt � legalábbis abban, hogy senkivel sem találkoztak. Igaz, Swanson megmondta, hogy tapasztalata szerint az alagutat FVDN�D�QDS�EL]onyos óráiban használják.���Mindig június tizenötödike. De miért? Ezen töprengett Burckhardt. A hogyan

nem érdekes. Miért?� És teljesen akaratuk ellenére alszanak el, méghozzá láthatólag mindenki

egyszerre. És nem emlékeznek, soha nem emlékeznek semmire. SZDQVRQ�elmesélte, milyen mohón várta, hogy újra lássa Burckhardtot, azután, hogy %XUFNKDUGW� HOQp]WH� D]� yUiW� pV� |W� SHUFFHO� NpV EE� DNDUW� D� V|WpWNDPUiED�EHK~]yGQL��0LNRU�6ZDQVRQ�PDJiKR]�WpUW��%XUFNKDUGWQDN�PiU�K OW�KHO\H�YROW��Délután találkoztak az utcán, de Burckhardt nem emlékezett semmire.��ËJ\�pOW�6ZDQVRQ�KHWHNHQ�iW��pEHUHQ��PLQW�D�Q\~O��D�V|WpWNDPUiEDQ�UHMW ]YH�

éjszakánként, nappal meg az utcákon lopakodva, szánni való reménykedésben, hogy Burckhardtot megtalálja��D]�pOHW�SHUHPpQ�UHMW ]YH�D]��� ��KDOiORV�WHNLQWHW�N�HO O��� N�� $]� HJ\LN� Ä �� D]� D]� $SULO� +RUQ� QHY � OiQ\� YROW�� 6ZDQVRQ� PHJILJ\HOWH��

DKRJ\�JRQGWDODQXO�EHOpS�HJ\�WHOHIRQI�ONpEH��pV�VRKD�W|EEp�QHP�M|Q�HO �� így DNDGW� Ui� D]� DODJ~WUD�� $� PiVLN� Ä �� %XUFNKDUGWpN� KLYDWDOiEDQ� SRV]WROW�� D�cigarettásbódéban. Swanson még vagy egy tucatnyiról tudott � néha biztosat, néha csak gyanús jeleket.��+D� D]� HPEHU� PiU� WXGWD�� KRO� NHOO� NHUHVQL� NHW�� QHP� YROW� W~O� QHKp]� UiMXN�

DNDGQL�� KLV]HQ� HJpV]� 7\OHUWRQEDQ� FVDN� N� YiOWR]WDWWiN� D� V]HUHS�NHW� QDSUyO�QDSUD�� %XUFNKDUGW� PLQGLJ� RWt ült a 8 óra 51�es buszon, minden június tizenötödike reggelén, mindig pontosan, és soha semmi nem változott rajta. $SULO� +RUQ� YLV]RQW� KRO� IHOW Q � FHORIiQUXKiNEDQ� iUXOW� pGHVVpJHW�� FLJDUHWWiW�vagy mást, hol rendesen fel volt öltözve, hol pedig teljesen elt QW�6ZDQVRQ�HO O��0DUVODNyN"�gVV]HHVN�Y N"�$NiUNLN� YROWDN��PLW� UHPpOWHN�HWW O� D� ERORQG�komédiától?�

Burckhardt képtelen volt válaszolni; de talán ott van a válasz az alagút végén, az ajtón túl. Hosszan, feszülten figyeltek, távoli, kivehetetlen hangok ütötték meg a fülüket, de úgy érezték, semmi veszedelmes nincs. (O ORSy]WDN��ÈWPHQWHN� HJ\� WiJDV� KHO\LVpJHQ�� IHORVRQWDN� HJ\� WXFDWQ\L� OpSFV Q�� pV�

%XUFNKDUGW�PHJLVPHUWH��D�&RQWUR�9HJ\LP YHN�J\iUiEDQ�YROWDN�� Senkit sem láttak. Ez önmagában nem volt különös, hiszen az automatizált

gyárban soha nem voltak sokan. De Burckhardtban egyetlen látogatás eredményeképpen is ott visszhangzóit a gyár örök és szakadatlan

Q\�]VJpVH�� D� NLQ\tOy� pV� EHFVXNyGy� V]HOHSHN�� D� IHOW|OW G � pV� NL�U�O � NiGDN��DPHO\HN� DXWRPDWLNXVDQ� I ]WpN� pV� elemezték a gyomrukban fortyogó folyadékot. A gyárban alig járt valaki, mégis szakadatlanul folyt a munka.�

Csakhogy most csönd volt. Néhány távoli hangot leszámítva nem volt semmi élet a gyárban. Az ott raboskodó elektronikus agyak nem fogalmaztak utasításokat; a tekercsek és a jelfogók élettelenül pihentek.��� Gyerünk � mondta Burckhardt. Swanson vonakodva követte a

rozsdamentes acéloszlopok és tartályok között kanyargó folyosón.� Úgy mentek, mintha halottak között járnának. Ebben volt is valami, hiszen

Pinek számítsanak a munkájuktól megfosztott automaták, ha nem halottnak? A gépeket komputerek irányították, amelyek nem pusztán komputerek voltak, KDQHP� pO � HPEHUL� DJ\DN� HOHNWURQLNXV� PiVRODWDL�� eV� KD� NLNDSFVROWiN� NHW��nem váltak halottá? Valamikor egy�HJ\�emberi agyat jelentett mindegyikük.��9HJ\�QN�SpOGiXO�HJ\�V]DNPiMiW�NLW Q HQ�pUW �RODMLSDUL�YHJ\pV]W��DNLQHN�D]�

olajlepárlás és �finomítás az életeleme. Fogjuk le, fürkésszük ki agyát egy sor P V]HU� HOHNWUyGiLYDO�� $� JpSHN� NLVLODEL]iOMiN� D]� DJ\iUDP� �]HQHWHLW�� D�grafikonok és a szinusz�J|UEpN� Q\HOYpUH� IRUGtWMiN� NHW�� 7iSOiOMXN� EH� D�lefordított tudattartalmat egy komputerizált robotba, és megkaptuk a vegyészünket. Méghozzá ha akarjuk, ezer példányban, és mindegyik példány WHOMHV�pUWpN �V]DNPDL�WXGiVW�NpSYLVHO�D]�HPEHU�V]�NVpJV]HU �NRUOiWDL�QpON�O��

Tegyünk be tizenkét ilyen példányt egy gyárba, és a gyár napi huszonnégy yUiQ��KHWL�KpW�QDSRQ�iW�V]DNDGDWODQXO�� IiUDGKDWDWODQXO� IRJ�P N|GQL��D�JpSHN�nem hibáznak és nem felejtenek el soha semmit.�

Swanson közelebb húzóGRWW�%XUFNKDUGWKR]��� Félek ��PRQGWD�� Átértek a gépcsarnokon, s a korábbi neszek hangosabbá váltak. Nem

gépzaj volt: hanem emberi hangok. Burckhardt óvatosan egy ajtóhoz lopakodott, és bátorságát összeszedve belesett mögé.�

Kisebb szoba tárult a szeme elé�� IDODLW� NpSHUQ\ N� V]HJpO\H]WpN�� OHJDOiEE�HJ\� WXFDW�� KD�QHP� W|EE��PLQGHJ\LN� NpSHUQ\ �HO WW� HJ\�HJ\� IpUIL� YDJ\�Q ��OW��DNL�D�NpSHUQ\ W�ILJ\HOWH��pV�NLV�PLNURIRQMiED�GLNWiOWD�PHJILJ\HOpVHLW��$�IpUILDN�pV� Q N� QpKD� NpSHW� YiOWRWWDN� � de soha nem volt két azonos kép a készülékeken.��$�NpSHN�N|]|WW�PpJ�KDVRQOyViJ�LV�DOLJ�YROW��$]�HJ\LN�NpSHUQ\ Q�HJ\�iUXKi]�

EHOVHMH� OiWV]RWW�� DKRO� HJ\� $SULO� +RUQKR]� KDVRQOy� N�OVHM � pV� |OW|]pN � OiQ\�NRQ\KDL� K W V]HNUpQ\HNHW� PXWDWRWW� EH�� $� PiVLN� NpSHUQ\ Q� W|EE� NRQ\KiW�lehetett áttekinteni. Burckhardt fél szemmel mintha az irodaházuk HO FVDUQRNiW�LV�OiWWD�YROQD��D�FLJDUHWWiVEyGpW��

Burckhardt zavarba jött; szeretett volna addig ott állni az ajtóban, amíg meg nem fejti a rejtélyt, de túl nagy volt a nyüzsgés a szobában. Nagy volt a kockázat, hogy valaki éppen az ajtó felé néz, vagy kisétál és beléjük botlik.��%HOHVWHN� HJ\� PiVLN� V]REiED�� )pQ\ ] HQ� EHUHQGH]HWW�� WiJDV�� �UHV� LURGD�

YROW�� $]� tUyDV]WDO� WHOH� YROW� SDStURNNDO�� %XUFNKDUGW� WHNLQWHWH� HO V]|U� iWVLNORWW�rajtuk, de aztán megakadt a szeme D]�HJ\LN� ODS� V]|YHJpQ�� pV� KLWHWOHQNHG �L]JDORPPDO�NH]GWH�ROYDVQL���)HONDSWD�D]�HOV �ODSRW��iWE|QJpV]WH��D]WiQ�EHOHIRJRWW�D�PiVRGLNED��N|]EHQ�

Swanson lázasan kutatott a fiókokban.� Burckhardt elkáromkodta magát. Nem hitt a szemének. A lapokat

YLVV]DGREWD�D]�DV]WDOUD��Swanson, aki alig figyelt rá, felkiáltott örömében:�

�� Ide süssön! �� $]� HJ\LN� ILyNEyO� UHYROYHUW� YHWW� HO �� � És még meg is van töltve!�

Burckhardt üres tekintettel meredt rá, megpróbálta átgondolni, amit olvasott. Aztán, hogy eljutottak az agyáiJ� 6ZDQVRQ� V]DYDL�� IHOUDJ\RJRWW� D�V]HPH���� Jól van, ember! � kiáltotta. � Megtartjuk. Fogja a pisztolyt, Swanson és

OpSM�QN� PHJ� LQQHQ�� 0HJ\�QN� D� UHQG UVpJUH�� 1HP� D� W\OHUWRQL� ]VDUXNKR]��hanem inkább az FBI�hoz. Ide nézzen.�

Az egyik paksamétat odaadta Swansonnak. A címlapon ez állt: „Jelentés a kampány�NtVpUOHWHNU O��7iUJ\��$�0DULLQ�FLJDUHWWiYDO�NDSFVRODWRV�NDPSiQ\���$�ODSRNRQ� MyUpV]W� WiEOi]DWRNED� IRJODOW� DGDWRN� iOOWDN�� H]HNE O� VHP� %XUFNKDUGW��sem Swanson nem tudott sokat kihámozni. De a végén összefoglaló iV�YROW�� „Bár a 47�.��as teszt csaknem kétszeres hatásfokkal emelte az új IRJ\DV]WyN� V]iPiW�� PLQW� D� W|EEL�� J\DNRUODWL� DONDOPD]iVD� YDOyV]tQ OHJ� QHP�ajánlható a hangszórós kocsikra vonatkozó helyi rendelkezések merevsége PLDWW���$� ���.��es csoportba tartozó WHV]WHN� HUHGPpQ\HL� YDODPLYHO� D]� HO ] �

mögött maradnak, de figyelemre méltóak. A három legjobb eredményt elért teszt megismétlését javasoljuk, mégpedig ingyen mintacsomagok osztásával és anélkül is.��$OWHUQDWtY� MDYDVODWXQN�� DPHQQ\LEHQ� D� PHJUHQGHO � QHP� YiOODOMD� D� WHV]WHN�

ismételt lefolytatásának költségeit: a K2 csoport legjobb eredményt elért tesztjeinek azonnali gyakorlati felhasználása.������RV� D� YDOyV]tQ VpJH� DQQDN�� KRJ\� D� MDYDVROW� NDPSiQ\RN� N|OWVpJHL� D�

létrehozott nyereségtöbbletnek csak fél százalékát érik el; és több, mint 99% D�YDOyV]tQ VpJH�DQQDN��KRJ\�QHP�pULN�HO�D�W|EEOHWQ\HUHVpJ����át."�

Swanson végigolvasta, majd Burckhardtra nézett.�� Nem értem ��PRQGWD�SDQDV]RVDQ���� Nem maga a hibás ��IHOHOWH�%XUFNKDUGW��–�7LV]WD� U�OWVpJ�D]�HJpV]��GH�IHGL�

D� YDOóságot, Swanson Ez a jelentés a rejtély kulcsa. Nem marslakók ezek, hanem reklámszakemberek. Valami módon � a jó ég tudja, hogy � megszállták Tylertont. A markukba kaparintottak mindnyájunkat, magát, engem, és húsz�KDUPLQFH]HU�HPEHUW����� /HKHW�� KRJ\� KLSQRWizálnak, lehet, hogy más módszert használnak;

akárhogy csinálják, egyetlen napba börtönözték az életünket. Egész álló nap tömnek valami rohadt hirdetési módszerrel, aztán ha vége a napnak, kiszámítják az eredményt; és kimossák az agyunkat, hogy másnap valaPL�más hirdetési trükkel tömjenek.�

Swansonnak leesett az álla. Aztán valahogy mégis becsukta a száját, nyelt egyet, és fakó hangon azt nyögte:�� Képtelenség.� Burckhardt megrázta a fejét. �� 3HUV]H�� KRJ\� U�OWVpJQHN� KDQJ]LN�� GH� KD�

HJ\V]HU�D]�HJpV]� U�OHW��Hogyan magyarázná másképp? Tagadhatatlan tény, hogy mi, tylertoniak ugyanazt a napot éljük végig nap nap után. Maga is tudja. $�GRORJQDN�H]�D� OHJ U�OWHEE� UpV]H��pV�PpJLV�HO�NHOO� LVPHUQ�QN��KRJ\� LJD]� ��KDFVDN� QHP� PL� YDJ\XQN� U�OWHN�� +D� YLV]RQW� HJ\V]HU� HOLVPerjük, hogy valakinek valaha sikerül mindig ugyanazt a napot lejátszatni velünk, a dolog többi része teljesen világossá válik.����*RQGROMD�YpJLJ��6ZDQVRQ��$�OHJDSUyEE�UpV]OHWHW�LV�NLSUyEiOMiN��PLHO WW�HJ\�

ILOOpUW� LV� N NpQpQHN� D� UHNOiPNDPSiQ\UD��7XGMD�PDJD��PLW� MHOHQW� H]"�&VDN� D�

jóisten tudja, mennyi pénz van a dolog mögött, de azt magam tudom, hogy HJ\�egy cég évi húsz�harminc millió dollárt is elkölt reklámra. Ezt szorozza be mondjuk százzal, ha száz cég érdekelt. És mondjuk, mindegyik csak tíz százalékkal tudja csökkenteni a reklámköltségeit. Az se két fillér, elhiheti!����+D�HO UH� WXGMiN��PHO\LN� WU�NN�KRJ\� KDW��PHJWDNDUtWKDWMiN� D� N|OWVpJ� IHOpW��

esetleg talán többet is. De legrosszabb esetben évi két�háromszázmillió dollárt biztosan. És ha ennek csak tíz�húsz százalékát fizetik ki Tylerton használati díjaként, akkor is potom olcsón megúszták, és akkor is egy vagyont keres rajtunk az, akinek a zsebében vagyunk.�

Swanson megnyalta az ajkát.��� Úgy érti �� HQJHGHWW� KDER]YD� �, hogy mi valamiféle ... fogolyközönség

YDJ\XQN"� Burckhardt összevont szemöldökkel töprengett. � Nem egéV]HQ�� 7XGMD��

hogy próbálták ki az orvosok például a penicillint? Zselatines táptalajon kitenyésztettek egy sereg csíratelepet, aztán mindegyiken kipróbálták a gyógyszer egy�egy változatát. Hát ezek vagyunk mi, Swanson. A csíratelep. Csak ezeknek a módszere még ennél is olcsóbb. Nem kell több telepet kitenyészteniük, hiszen minden nap újabb dolgot tudnak kipróbálni rajtunk.�

Ez túl kemény falat volt Swansonnak, nem is rágódott rajta. Csak annyit PRQGRWW��� És most mit csinálunk? ����(OPHJ\�QN�D�UHQG UVpJUH��Az ember nem kísérleti nyúl.���+RJ\�MXWXQN�HO�D�UHQG UVpJUH"�Burckhardt töprengett.���� $]W� KLV]HP� ���� �� NH]GWH� YRQWDWRWWDQ�� �� 3HUV]H�� (]� YDODPHO\LN� IHMHVQHN� D�

szobája. Fegyverünk van. Itt maradunk, amíg a fejes ide nem sétál. Aztán PDMG� �NLYLV]�LQQHQ���$� terv világos volt, Swanson megnyugodva leült a fal mellett, úgy, hogy a

EHOpS �QH�OiWKDVVD��%XUFNKDUGW�D]�DMWy�P|J|WW�IRJODOWD�HO�ILJ\HO iOOiViW��És vártak.� Nem is kellett olyan sokáig várniuk, mint gondolták. Legföljebb fél órát.

Akkor Burckhardt közeled � KDQJRNDW�KDOORWW��&VDN�DQQ\L� LGHMH�PDUDGW��KRJ\�suttogva figyelmeztesse Swansont, aztán maga is a falhoz lapult.�(J\�IpUIL�pV�HJ\�Q �KDQJMD�YROW��$�IpUIL�D]W�PRQGWD���� ... okolja meg, miért ne jelenthette volna telefonon. Most fuccs az egész

napi munkájának. Mi baja van, Janet?��� Sajnálom, Mr. Dorchin ��PRQGWD�D�NHGYHV�� WLV]WD�Q L�KDQJ�� ��$]W�KLWWHP��

IRQWRV�����)RQWRV"�� mordult a férfi. ��(J\HWOHQ�WHWYHV�HJ\HG�D�KXV]RQHJ\H]HUE O�����'H�H]�PHJLQW�D]�D�%XUFNKDUGW��0U��'RUFKLQ��eV�~J\�HOW QW�HO O�QN��KRJ\�

azt kellett hinnünk, nincs egyedül.��� Rendben, rendben. Nem érdekes, Janet, .a Csoki�+DPP� SURJUDPRW�

amúgy is túlteljesítettük. Ha már itt van, jöjjön be, töltse ki a munkalapját. És ne izgassa magát ezzel a Burckhardt�GRORJJDO��9DOyV]tQ OHJ�FVDN�FVDYDURJ�YDODPHUUH��0D�pMMHO�HO V]HGM�N�PDMG�pV�����

Beléptek. Burckhardt berúgta az ajtót mögöttük, és rájuk fogta a pisztolyt.���9LFFHV��PL"���PRQGWD�GLDGDOPDVDQ���(]�D�SLOODQDW�NiUSyWROWD�D� UpP�OHW��D�]DYDU��D�VDMiW�pSHOPpM VpJpEHQ�YDOy�

kételkedés óráiért. Soha életében nem érzett még ilyen elégedettséget. Dorchin arca úgy elváltozott, ahogy azt Burckhardt könyvekben már olvasta,

de látni soha nem látta: eltátotta a száját, a szeme tágra nyílt; a torkán akadt hang talán kérdés lehetett, de nem tudta szavakká formálni.��0DMGQHP�XJ\DQHQQ\LUH�PHJOHS G|WW�D�OiQ\�LV��$PLNRU�%XUFNKDUGW�UiQp]HWW��

PiU�WXGWD��PLpUW�YROW�RO\�LVPHU V�D�KDQJMD��g�YROW�$SULO�+RUQ��Dorchin hamar magához tért.���(]�D]"�� kérdezte élesen.���,JHQ�� mondta a lány.�Dorchin bólintott.���� 9LVV]DYRQRP� D]� HO bbieket. Magának volt igaza. Ühm, maga ...

%XUFNKDUGW��0LW�DNDU"� Swanson szólalt meg: � Vigyázzon! Hátha fegyver van nála!����$NNRU�PRWR]]D�PHJ���PRQGWD�%XUFNKDUGW����0HJPRQGKDWRP��PLW�DNDUXQN��

Dorchin. Azt akarjuk, hogy kísérjen el bennünket az FBI�KR]�� és adjon magyarázatot arról, hogyan mert húszezer embert elrabolni.���� (OUDEROQL"� �� KRUNDQWRWW� 'RUFKLQ�� � Ember, nevetségessé teszi magát.

Tegye el azt a fegyvert. Vigyázzon, mert megjárhatja.� Burckhardt komoran hintáztatta tenyerén a pisztolyt. ��/HKHWVéges.� Dorchin dühében elsápadt, de furcsa módon nem látszott rajta félelem.��� A szentségit... � ordította el magát, aztán becsukta a száját, nyelt egyet. ��

,GH� ILJ\HOMHQ� �� PRQGWD� UiEHV]pO � KDQJRQ�� � Óriási hibát csinált. Én nem UDEROWDP�HO�VHQNLW��KLJJ\H�HO�����1HP�KLV]HP���PRQGWD�%XUFNKDUGW�Q\HUVHQ��– Miért hinném?���'H�KD�LJD]��6]DYDPDW�DGRP�����Burckhardt megrázta a fejét.���� $]� )%,�nak adja a szavát, ha ugyan kell nekik. Majd végére járunk a

GRORJQDN��0RVW�SHGLJ�KRJ\�MXWXQN�NL�LQQHQ"�Dorchin ellenvetésre készült.����1H�DNDUMRQ�EHFVDSQL����UREEDQW�NL�%XUFNKDUGW��– Kész vagyok megölni, ha

kell. Nem érti? Két pokoli nap van mögöttem, és minden percért maga a IHOHO V�� +RJ\� PHJ|O|P�e? A legnagyobb örömmel. És a világon semmi vesztenivalóm sincs. Vigyen ki innen!��'RUFKLn arcából hirtelen kiszaladt a vér. Mintha mozdulni akart volna, de a

V] NH�OiQ\��DNLW�-DQHWQHN�V]yOtWRWW��D�I Q|NH�pV�D�SLV]WRO\�N|]p�YHWHWWH�PDJiW���� Kérem! � könyörgött Burckhardtnak. � Maga ezt nem értheti. Nem szabad

O QLH��� Menjen az utamból!���'H�0U��%XUFNKDUGW���� Nem tudta befejezni. Dorchin eltorzult arccal az ajtóhoz ugrott. Ez sok volt

%XUFNKDUGWQDN�� )HJ\YHUHV� NH]pW� �Y|OWYH� HO UH� OHQGtWHWWH�� $� OiQ\� IHOVLNROWRWW��%XUFNKDUGW� PHJK~]WD� D� UDYDV]W�� $� V]iQDNR]y� pV� HVGHNO � WHNLQWHW � OiQ\�PHJLQW�D�SLV]toly elé ugrott.�

Burckhardt ösztönösen lefelé célzott: nem ölni akart, csak bénítani. De hiába.�

A lövés gyomorszájon találta a lányt.� Dorchin kirohant, az ajtó bevágódott mögötte, rohanó léptei hamar elhaltak.� Burckhardt a sarokba vágta a pisztolyt, és a lányhoz ugrott.��� Végünk van, Burckhardt �� Q\|V]|UJ LW� 6ZDQVRQ�� �Miért kellett ez?

.LMXWKDWWXQN�YROQD��(OMXWKDWWXQN�YROQD�D�UHQG UVpJUH��*\DNRUODWLODJ�PiU�HO�YROW�intézve! És...�

Burckhardt nem is hallotta. A lány fölé hajolt, aki ott feküdt hanyatt, szétdobott karokkal. Vérnyom nem volt, a seb is alig látszott, de úgy feküdt a WHVW��DKRJ\�pO �HPEHU�VRKD��

És a lány mégsem volt halott.��1HP�KDOW�PHJ���JRQGROWD�%XUFNKDUGW�V]LQWH�N Yp�PHUHGYH��, de nem is él.� Pulzusa nem volt, de az egyik kéz ujjai ritmikusan rángatóztak.�1HP�OpOHJ]HWW��FVDN�YDODPL�V]LV]HJ �VLVWHUJpV�KDOODWV]RWW���$� OiQ\� V]HPH� Q\LWYD� YROW�� pV� %XUFNKDUGWUD� V]HJH] G|WW�� 1HP� YROW� EHQQH�

sem félelem, sem fájdalom, csak mélységes mély sajnálat.�Aztán a meg�megvonagló ajkak szóra nyíltak:�� Ne ... aggódjék ... Mr. Burckhardt. Jól... vagyok.�Burckhardt lezöttyent a sarkára, úgy bámult. Vér helyett kerek lyukat látott a

OiQ\� J\RPRUV]iMiQ�� D� O\XNEyO� YpNRQ\�� DUDQ\V]tQ� Up]GUyW� NXQNRURGRWW� HO ��Burckhardt megnedvesítette az ajkát.���0DJD�URERW�� nyögte.� A lány megpróbált bólintani. És újra megszólalt, rángatózó ajakkal:�� Az vagyok. És maga is. .���9��� Swanson artikulátlan hangon felhördült, aztán átment a szobán, leült az

tUyDV]WDOUD��pV�D�IDODW�EiPXOWD��%XUFNKDUGW�D�VDUNiQ��OYH�HO UH�hátra himbálta testét a kilyukasztott bábu mellett. Nem jött szó a nyelvére.�

A lánynak sikerült újra megszólalnia:��� Sajnálom... a történteket. � Puha lányarcára félelmetes vigyor ült, míg úrrá

QHP�OHWW�D]� L]PDLQ��– Bocsánat ��PRQGWD�� � A... golyó majdnem telibe találta az idegközpontot, így nehéz ezt a testet... kordában tartani.�

Burckhardt automatikus bólintással nyugtázta a bocsánatkérést. Robotok. Most, hogy tudta, olyan nyilvánvaló volt. Az utólagos filozofálgatás tükrében V]LQWH� V]�NVpJV]HU �� (V]pEH� MXWRWWDN� PLV]WLNXV� |WOHWHL� D� PDUVODNyNUyO�� D�hipnózisról, vagy valami még kül|Q|VHEEU O� � hülyeség; hiszen a pontosan P N|GWHWHWW� URERWRN� MREEDQ� DONDOPD]NRGWDN� D� N|U�OPpQ\HNKH]�� pV� VRNNDO�kevesebbe kerültek.�

A tények magukért beszéltek. Ott volt az automatizált gyár a maga gondolkodó gépeivel... Miért ne lehetne egy másik ember gondolkodó elméjét egy ember formájú robotba betáplálni az eredeti modell alakjának, arcvonásainak kiegészítéseként?�

És tudhatja a robot, hogy robot?��� Szóval mindnyájan azok vagyunk? � mondta Burckhardt fennhangon, bár

gondolatnak szánta. � A feleségem is,�D�WLWNiUQ P�LV��PDJD�LV��PHJ�D]�|VV]HV�szomszéd, csupa egyforma robot?����1HP�� � A lány hangja már nem volt olyan gyönge. ��1HP�YDJ\XQN�PLQG�

egyformák. Tudja, én ezt választottam.�Én ... � most nem a lövés okozta zavar rángott végig az arcán. ��1DJ\RQ�

csúQ\D�Q �YROWDP��pV�PDMGQHP�KDWYDQpYHV��1HP�YROW�PiU�pOHW�D]�pOHWHP��eV�mikor Mr. Dorchin felajánlotta, hogy megint szép és fiatal lehetek, kaptam az alkalmon. Boldogan, higgye el, pedig hátrányai is vannak a dolognak. Nekem él a hús�vér testem is �� DOV]LN�� Én meg itt vagyok. Visszamehetnék belé fölébredni. De nem megyek. Soha.�

� És mi, többiek?��� Az más, Mr. Burckhardt. Én itt dolgozom. Elvégzem, amit Mr. Dorchin

parancsol, felméréseket készítek a reklám�WHV]WHNU O�� ILJ\HOHP�PDJiW�PHJ�D�többieket, hogy élneN�� hogy élteti magukat Mr. Dorchin. Én ezt választottam; maguknak nincs más választásuk. Mert tudja, maguk halottak.���+DORWWDN"�� kiáltotta, szinte sikoltotta Burckhardt.�Rebbenés nélkül nézett rá a kék szempár, és Burckhardt tudta, hogy ez az

igazság. Nyelt egyet, és elképedve gondolt arra, milyen bonyolult PHFKDQL]PXV�WHV]L�OHKHW Yp��KRJ\�Q\HOMHQ��YDJ\�L]]DGMRQ��YDJ\�HJ\HQ����3HUV]H���PRQGWD��� A robbanás álmomban.��� Nem álom volt. Igaza van: a robbanás. A robbanás csakugyan

megtörtént, méghozzá ebben D� J\iUEDQ�� $� J\ MW WDUWiO\RN� QHP� EtUWiN� D�Q\RPiVW�� pV� DPLW� QHP� YpJ]HWW� HO� D� UREEDQiV�� D]W� YDODPLYHO� NpV EE�HOYpJH]WpN� D� V]pW|PO � PpUJHV� Ji]RN�� 'H� PiU� D� UREEDQiVED� PDMGQHP�mindenki belehalt, pontosan huszonegyezer ember. Maga is. És ez volt Dorchin számára D�QDJ\�HVKHW VpJ��� Átkozott hullarabló! ��PRQGWD�%XUFNKDUGW��A lány kecsesen vonogatta furcsán kimarjult vállát.��� Miért? Magának már vége volt. Dorchinnak viszont éppen magára volt

szüksége, meg a többiekre: egész várost kapott, egy darab tökéletes $PHULNiW�� $� KDORWW� DJ\� WDUWDOPiW� XJ\DQRO\DQ� N|QQ\ � HOHNWURQLNXV� JpSHNEH�WiSOiOQL��PLQW�D]�pO pW��6 W��N|QQ\HEE��D�KDORWW�QHP�PRQG�QHPHW��3HUV]H�VRN�munkába, sok pénzbe került a város �� WLV]WD� URQFV� YROW� �, de végül egész gyorsan újjáépült, különösen azért, mivel úgysem volt szükség minden részletre. � Például ott vannak azok a házak, ahol még az agyak is teljesen szétroncsolódtak: ezek a házak belül üresek; ott vannak a pincék, azoknak nem kell tökéletesnek lenniük, meg az utcák, azok sem sokat számítanak.�

Ráadásul az egésznek csak egy napig kell kitartania. Június 15�H�HVWLJ�QDS�nap után; ha valaki valami hibát valahogyan észrevesz; a hír nem terjed el, nem válik a tesztek eredményeit elV|SU � ODYLQiYi�� KLV]HQ� pMIpONRU� PLQGHQ�tévedést, hibát kitörlünk az agyakból. � A lány mosolyogni próbált: �� (]� D]�álom, Mr. Burckhardt, ez az örök június 15�e, amelyet maguk soha nem éltek meg. Mr. Dorchin ajándéka ez az álom; reggel odaadja maguknak, éjfélkor visszaveszi, hiszen addigra már tudja, hány százalékuk reagált ennek vagy annak a tesztnek erre vagy arra a változatára, és hogyan; éjfélkor a karbantartók leszállnak az alagútba, bejárják a várost, és a kis HOHNWURPiJQHVHV� W|UO LNNHO� NLPRVViN� D]� iOPokat, hogy június 15�én újra NH]G GKHVVHQ�D]�~M�iORP���� Mindig június 15�H� YDQ�� KLV]HQ� pO � HPOpNH]HW�NEHQ� M~QLXV� ��� D]� XWROVy�

nap. Néha a karbantartók kihagynak egy�két agyat, ahogy például magát is, amikor a csónakja alá mászott. De ez nem számít. Akik kLPDUDGWDN� D�szórásból, biztosan elárulják magukat; és ha nem, akkor a tesztek hatékonyságát úgysem befolyásolják. De nekünk, akiket Dorchin alkalmaz, QHN�QN� QHP�PRVViN� NL� D]� DJ\XQNDW��+D� D]� HQHUJLDV]ROJiOWDWiV�PHJV] QLN��mi is elalszunk, akárcsak maguk. De amikor felébredünk, emlékszünk PLQGHQUH��� Az arc összerándult. � Bár felejthetnék!��� És mindezt csak azért, hogy szabaduljanak az árujuktól! �� PRQGWD�

%XUFNKDUGW�KLWHWOHQNHGYH��� Milliókba kerülhet!�$]�$SULO�+RUQ�QHY �URERW�HUUH�D]W�IHOHOWH��

�� Került is. De Dorchinnak is milliókat hozott a konyhájára. De ezzel még nincs vége a dolognak. Mert ha egyszer Dorchin megtalálja a módját annak, hogy bárkit bármire rávegyen, talán megelégszik azzal, hogy tudja a módszert? Azt hiszi.�

Kinyílt az ajtó, a robot elhallgatott. Burckhardt felpattant, és Dorchin szökésére gondolva a pisztoly után nyúlt.����1H� O M|Q���UHQGHONH]HWW�KLJJDGWDQ�D�KDQJ��1HP�'RUFKLQ�YROW��KDQHP�HJ\�

másik robot. Ezen nem volt semmiféle ügyesen felrakott és kozmetikázott hús�LPLWiFLy�� FVDN� D� FVLOORJy� IpP�� $GMD� LGH� D� IHJ\YHUW�� PLHO WW� ~MDEE� NiUW�RNR]QD��$GMD�LGH�D]RQQDO���%XUFNKDUGt dühében felkiáltott. A robotot csillogó acéllemez borította;

Burckhardt egyáltalán nem volt biztos benne, hogy pisztolyával ki tudja�H�lyukasztani ezt a páncélt, vagy ha kilyukasztja, harcképtelenné teszi�H� D�robotot. De hajlandó volt kipróbálni...�

Háta� P|J�O� D]RQEDQ� ERWODGR]y�� Q\�V]tW � V]pOYpV]NpQW� URKDQW� Ui� D�IpOHOHPW O�KLV]WpULNXV�6ZDQVRQ��5iXJURWW�%XUFNKDUGWUD�� OHUiQWRWWD�D� I|OGUH��D�pisztoly a robot elé röpült.��� Kérem szépen! � könyörgött Swanson összefüggéstelenül az acéltorony

elé borulva. ��/HO WWH�YROQD�PDJiW����1H�WHVVpN�HQJHP�EiQWDQL��6]HUHWQpN�pQ�is maguknál dolgozni, mint ez a lány. Bármit elvégzek, bármit, amit rám bíznak ...�$�URERW�FVDN�DQQ\LW�PRQGRWW���� Nincs szükségünk a segítségére. Két pontos lépéssel a pisztolyhoz ért ��

és félrerúgta. Nem hajolt le érte.��$�NLO\XNDV]WRWW�V] NH�URERW�PLQGHQ�pU]HOHP�QpON�O�PHJV]yODOW��� Azt hiszem, már nem sokáig bírnám, Mr. Dorchin.�� Kapcsoljon ki, ha szükséges � felelte az acélrobot.�%XUFNKDUGW�SLVORJQL�NH]GHWW��� De hát maga nem Dorchin!� Az acélrobot felé fordította ravasz lámpaszemét. �� 'HKRJ\QHP�� 3HUV]H�

nem testi valómban � ezt a testet csak a helyzet miatt használom. Nem KLQQpP��KRJ\�H]W�iW�WKHWQp�D�SLV]WRO\D��$]�HO ] �URERWWHVW�VHEH]KHW EE�YROW��Abbahagyná már ezt az egész ostobaságot? Nem szeretném, ha arra kényszerítene, hogy kárt tegyek magában; maga túlságosan sok pénzemben van. Lenne szíves leülni, és megengedni, hogy a karbantartók beszabályozzák.�

Swanson még mindig térden csúszott: � Nem tetszik ... megbüntetni?� Az acélrobotnak nem volW� DUFD�� GH� D� KDQJMD� PDMGQHP� PHJOHSHWWHQ�

FVHQJHWW���� Megbüntetni? � kérdezte vissza. ��0DJXNDW"�+RJ\DQ"� Swanson úgy remegett a padlón, mintha megkorbácsolták volna; de

Burckhardtból kirobbant a düh:��� Szabályozzák be ezt, ha hagyja magát ��HQJHP�XJ\DQ�QHm fognak! Elég

sok kárt kell tennie bennem, Dorchin.�Nem érdekel, mennyi pénzébe kerültem magának, sem az, hogy mennyi

munkába kerül, amíg újra összeraknak. Ki fogok menni az ajtón. És ezt csak akkor akadályozza meg, ha megöl. Másképp nem állíthat meg.��$] acélrobot egy fél lépést tett felé, Burckhardt akaratlanul is megtorpant.

2WW� iOOW�� XJUiVUD� NpV]HQ�� UHV]NHWYH� D� IHV]�OWVpJW O�� KDUFUD�� KDOiOUD� V]iQWDQ��akármi történjék is.�

Csak az találta készületlenül, ami történt, Dorchin acélteste ugyanis oldalt lépett, Burckhardt és a pisztoly közé, de az ajtót szabadon hagyta.��� Tessék � mondta udvariasan az acélrobot. –� 6HQNL� VHP� DNDUMD�

YLVV]DWDUWDQL�� Burckhardt hirtelen megállt, ahogy az ajtó becsukódott mögötte. Örült ez a

Dorchin, hogy futni engedi! Akár robot, akár hús�vér ember, akár áldozat, DNiU� KDV]RQpOYH] �� %XUFNKDUGW� W ]|Q�vízen át elmegy az FBI�KR]� YDJ\�bármely más, Dorchin szintetikus birodalma fölött álló hatósághoz, és PLQGHQW� HOPRQG�� $� 'RUFKLQ� NtVpUOHWHLW� IHGH] � WHVW�OHWQHN� YDOyV]tQ OHJ�IRJDOPD� VLQFs, Dorchin vámpír�WU�NNMHLU O�� 'RUFKLQ� Q\LOYiQ� WLWRNEDQ� WDUWMD�üzelmeit, amelyeket elsöpörne a közfelháborodás, ha nyilvánosságra kerülnének. A szökés talán az életébe kerül; de ezt az ál�életét Burckhardt nem féltette.�

A folyosón nem volt senki. Egy ablakhoz ért, kinézett.��Ott volt Tylerton, a város�XWiQ]DW��GH�DQQ\LUD�LVPHU VQHN�pV�YDOyGLQDN�W QW��

hogy Burckhardt hajlandó volt azt hinni, hogy mindaz csak álom, ami vele történt. De nem volt az. Szíve mélyén ott ült a bizonyosság; és azt is tudta, KRJ\�7\Oerton falai között nem talál segítséget.�

Ki kell törnie.� Mintegy negyedóra múlva talált ki. Folyosókon surrant végig, falhoz lapult,

valahányszor lépteket vélt hallani, és közben tudta, hiába bujkál, hiszen Dorchin kétségkívül minden moccanásával tisztában van. De senki sem állta ~WMiW��pV�YpJ�O�HOpUW�D�PHJIHOHO �DMWyKR]���%HO�OU O� QHP� OiWV]RWW� UDMWD� VHPPL� N�O|Q|V�� $PLNRU� D]RQEDQ� NLQ\LWRWWD� pV�

kilépett, olyasmi tárult a szeme elé, amihez hasonlót se látott soha.��(O V]|U�LV�D�UDJ\RJy��KLKHWHWOHQ��YDNtWy�YLlágosság. Burckhardt hunyorogva

nézett a fény felé; nem hitt a szemének és félt.��6LPiUD�FVLV]ROW�IpPSDGR]DW�V]pOpQ�iOOW��7 OH�Wt]�tizenkét méternyire a padló

PHJW|UW�� pV� HOW QW� D� VHPPLEH�� %XUFNKDUGW� QHP� PHUW� N|]HOHEE� OpSQL� D�szakadék széléhez, de az iszonyatos örvény másik partját amúgy sem látta. eV�KDWiUWDODQ�YROW�D]� U�D�PiVLN�NpW�LUiQ\EDQ�LV��

Nem csoda, hogy Dorchin ilyen könnyen futni engedte. A gyárból nem vezetett út sehová � de milyen hihetetlen csoda ez a fantasztikus szakadék, s a vakító, fehér napok százai a feje fölött!����%XUFNKDUGW"� �� V]yODOW�PHJ� HJ\�KDQJ�PHOOHWWH��6�D]�HO WWH� WiWRQJy� UEHQ�

PHQQ\G|UJ �YLVV]KDQJ�J|UJHWWH�D�QHYpW�LGH�RGD��Burckhardt megnyalta az ajkát.���,�LJHQ"�� nyögte ki.��� Dorchin beszél. Ezúttal nem a robot, hanem a hús�Yér ember szól

magához mikrofonon. Most már mindent tud, Burckhardt. Legyen esze, és hagyja dolgozni a karbantartókat.�

Burckhardt bénultan állt. A vakító ragyogásban megindult az egyik hegy és feléje tartott.�

Sok száz lábnyira tornyosult a feje fölé. Bámulva kereste a tetejét, de csak gyámoltalanul hunyorgott a fényben.�2O\DQ�YROW��PLQW����/HKHWHWOHQ��Az ajtó mellé szerelt hangszóróból megint szólították:���%XUFNKDUGW"�� De képtelen volt megszólalni.�

6yKDM�G|UJ|WW�YpJLJ�D]� U|Q���� Na jó! ��PRQGWD�D�KDQJ��� Végre megértette. Nincs hová mennie. Most már

tudja. Megmondhattam volna korábban is, de talán nem hitte volna el; jobb, hogy a saját szemével látta. Végeredményben miért kellett volna nekem azt a Yárost a régi formájában újjáépítenem? Üzletember vagyok, vigyázok a NLDGiVDLPUD�� 3HUV]H�� KD� D� PpUHWK VpJ� HOHQJHGKHWHWOHQ�� pOHWQDJ\ViJEDQ�dolgozom. De most nem volt szükség erre.��$� YHOH� V]HPEHQ� iOOy� KHJ\U O� %XUFNKDUGW� NpWVpJEHHVpVpUH� NLVHEE�

sziklatömb vált külön, és óvatosan közeledett hozzá. Hosszúkás volt és sötét, és valami fehérlett a végén, valami ötujjú fehérség ...��� Szegény kis Burckhardt �� WXUEpNROW� D� KDQJV]yUy�� V� D�P KHO\� LV]RQ\DWRV�

örvényein végigdördült a visszhang. �� 9DOyV]tQ OHJ� NHOOHPHWOHQ�Pegrázkódtatás érte, mikor rájött, hogy egy asztal tetejére épített városban él.���9,����Június 15�én reggel Guy Burckhardt sikoltva ébredt álmából.� Iszonyatos, érthetetlen álom volt, robbanásokról és emberfölötti

árnyalakokról; olyan rémes, amire nincs kifejezés.�Burckhardt megborzongott és kinyitotta a szemét.��$�KiOyV]RED�DEODNiQ�W~O�ERU]DOPDVDQ�IHOHU VtWHWW�KDQJ��Y|OW|WW�� Burckhardt az ablakhoz botorkált, és kibámult az utcára. Az évszakhoz

NpSHVW� V]RNDWODQXO� K Y|V� YROW� D]� LG �� PLQWKD� PiU� RNWyEHU� OHQQH�� pV� QHP�június. De az utcán nem volt semmi különös ��FVDN egy hangszórós furgon, amely valamivel lejjebb a járdaszegélynél lapult. A hangszórók ismét üvölteni NH]GWHN�����*\iYiN�YDJ\WRN"�%RORQGRN�YDJ\WRN"�7pWOHQ�O� W ULWHN��KRJ\�SLV]NRV�NH] �

politikusok ellopják akár az országotokat is? Nem! Belenyugszotok abba, KRJ\� ~MDEE� QpJ\� pYLJ� D� NRUUXSFLy� pV� D� E Q|]pV� XUDONRGMpN"� 1HP�� (]HN�szerint a Föderációs Pártra fogtok szavazni a választások minden fordulóján? Igen! De még mennyire!�

Néha üvölt, néha hízeleg, olykor fenyeget, olykor könyörög, máskor lyukat beszél a hasadba ... de a hangja mindig ugyanaz marad, egyik június 15�én, a másik után.����$ODQ�(��1RXUVH��(ford.: Avarossy Éva)��$�KDPLVtWYiQ\���$]� UKDMy� D� KDUPDGLN� ERO\Jy� SiO\iMD� IHOp� ~V]RWW� D� IHNHWHVpJEHQ��+RVV]~�

utat tett meg. Hazafelé tartott.� Donald Shaver szüUNH�DUFFDO��OW�D�QDYLJiFLyV�P V]HUHN�HO WW��$]� UWpUNpSUH�

bámult. Keskeny vállát remegés rázta meg.��$�WROyDMWy�ILQRP�NDWWDQiVVDO�NLQ\tOW��PDJDV��V] NH�IpUIL�OpSHWW�EH�D�QDYLJiWRUL�

fülkébe.�

�� Hé, Donnie �� KDUVRJWD� MyNHGY HQ�� � Végre elhagytuk azt az utálaWRV�helyet! Hogy érzed magad hazafelé?��$� PHJV]RNRWW� SLOODQWiVVDO� HOOHQ UL]WH� D� P V]HUIDO� IpQ\HLW�� D]WiQ� NH]pW�

G|U]V|OJHWYH�EROGRJ�PRVROO\DO�NLEiPXOW�D�ILJ\HO DEODNRQ���� Bárcsak otthon lennénk már � mondta Shaver, fakó hangon.�A másik elnevette magát.����Egy véleményen vagy a többi nyolcvannal. Nyugi, öcsi, hazafelé tartunk.

Még egy hét és...�A fiú közbevágott:��� Én most szeretnék otthon lenni. � Mélyet sóhajtott, most már egész

WHVWpEHQ�Ui]NyGRWW��$�V] NH�PHJIRUGXOW��V]HPH�WiJUD�Q\tOW�D]�LMHGWVpJW O����'RQQLH���PRQGWD�KDONDQ��, mi baj, öcsi?����%HWHJ�YDJ\RN��6FRWW\�� suttogta a fiú. � Scotty, az istenért, hívd ide a Dokit,

QDJ\RQ�URVV]XO�YDJ\RN��– Újra reszketni kezdett, hiába szorította görcsösen a P V]HUSXOWRW��(O UHEXNRWW��

A magas skót estében kapta el. Lefektette a padlóra. �Szedd össze magad, 'RQQLH� �� VXWWRJWD� �, vigyázok rád. �A fiút kétrét görnyesztette egy hirtelen köhögési roham, fuldokolni kezdett, arca elkékült. Teste hátracsavarodott a kíntól, aztán váratlanul elcsöndesedett.�

Scotty átrohant D� V]REiQ�� IHONDSWD� D� WHOHIRQW� D]� DV]WDOUyO�� pV� UM|QJYH�csöngetett.��� A navigátor a központnak � kiáltotta a kagylóba. �Azonnal riasszátok a

'RNLW�� $]W� KLV]HP� ���� � rémült szemmel meredt a mozdulatlan alakra. �� $]W�hiszem, egyikünk meghalt.��'U��-RKQ�&UDZIRUG�KiWUDG OW�NDURVV]pNpEHQ�� OiEiW�KRVV]DQ�HO UH�Q\~MWRWWD��

pV� NHVHUYHV� NpSSHO� NLEiPXOW� D� IHNHWH� UEH�� (J\� yUiMD� �OW� tJ\�� NDUFV~� XMMDL�öntudatlanul kevergették a szürkésfehér kartonlapokat, néha rágyújtott, néha elfintorította az arcát, néha behunyta a szHPpW��+RVV]~�~WMXN�VRUiQ�HO V]|U�érezte úgy, hogy fáradt, egyedül van és fél.��$� GRNWRU� MyNpS � OHWW� YROQD�� KD� PHJERURWYiONR]LN�� pV� D]� H[SHGtFLy�

DJ\RQJ\ UW� WLV]WL� HJ\HQUXKiMiW� WLV]WiUD� FVHUpOL�� +yULKRUJDV� IpUIL� YROW�� FVRQWRV�arcát megkeményítette a kétnapos sötét borosta, szemébe lógó, kócos fekete haja pedig még jobban hangsúlyozta az egész ember makacs töprengését. „Dr. Réveteg" �� PRQGWD� PDJiEDQ� NXQFRJYD� YDODPHO\LN� UKDMyV�� PLNRU�régebben egy óvatlan pillanatban benézett hozzá.��9DOyV]tQ OHJ�D�W|EELHN�tJ\�LV�JRQGRONRGWDN�UyOD��/DVV~�EHV]pG ��WDOiQ�NLFVLW�

PXO\D��GH�OpQ\HJpEHQ�NHGYHV�pV�MyOHON �ILFNyQDN�WDUWRWWiN��DNLQHN�KyULKRUJDV�DODNMD�NLFVLW�YDOyV]tQ WOHQ�O�IHVWHWW�D]� UKDMy�IRO\RVyLQ��

Dr. Crawford óvatos volt. Egy expedíció orvosa legyen minden szavában�és cselekedetében megfontolt. Néhány korábbi lázverte, járvány sújtotta UKDMy�HVHWH�DODSRVDQ�DJ\iED�YpVWH�H]W�D�WDQXOViJRW����Kibámult kajütje ablakán. A háttér fekete bársonyán fehér csillagpontok

ültek, de nem hunyorogtak, mint otthon. A doktor arcán kHVHU � JULPDV]��OW��(UUH�D]�~WUD�D�VLNHUWHOHQ�MHO] �LV�GLFVpUHW��0HQQ\L�YiUDNR]iV��PHQQ\L�L]JDORP�HO ]WH� PHJ�� pV� D]� HUHGPpQ\� FV~IRV� OHpJpV�� 7HOMHV� pV� UHPpQ\WHOHQ��Q\RPRU~ViJRV� OHpJpV�� D]� HOV � SHUFW O� D]� XWROVyLJ�� 6H� GLFV VpJ�� VH�fölfedezés. Semmi. Nulla.�(J\�yUiYDO�H]HO WWLJ��

�5iQp]HWW�D�NH]pEHQ�WDUWRWW�NDUWRQRNUD��(J\�yUiYDO�H]HO WW�KR]WD�-HQVRQ��D]�HOV � ODERUiQV�� D� NDUWRQRNDW�� )XWRWW� D� ODERUDWyULXPWyO� D� GRNWRU� V]REiMiLJ��Lihegett. Dr. Crawford megköszönte a küldeményt, átnézte, és szívébe markolt a félelem���)HOXJURWW�D�NDURVV]pNE O��V�HOLQGXOW�D�KRPiO\RV�IRO\RVyQ�D�NDSLWiQ\�NDELQMD�

IHOp��$�WROyDMWy�I|O|WW�NLV] U G �IpQ\E O�OiWWD��KRJ\�EHQW�YDQ��5HPHJHWW�D�NH]H��ahogy csöngetett. Lehetetlen dologgal áll a kapitány elé ��GH�WXGWD��KRJ\�QLQFV�más választása.��5yEHUW� -DIIH�� D� NDSLWiQ\�� IHOQp]HWW� D� EHOpS UH�� pV� NHUHN�� V|WpW� DUFiUD�

mosoly ült. A doktornak le kellett hajolnia, nehogy beverje a fejét az ajtókeretbe. Ezen akaratlanul is elmosolyodott, míg a kapitány asztalához ért pV�OH�OW��7DOiQ�HWW O�D�PRVRO\WyO�Nomolyodott el a kapitány.���0L�YDQ��'RNL"���%DM�YDQ��%RE���� Baj? Egy ilyen út után? �� YLJ\RURGRWW� HO� D� NDSLWiQ\�� pV� KiWUDG OW� D�

karosszékben. � Ne viccelj. Miféle baj?�� Egy különleges eset van a hajón, Bob.�A kapitány vállat vont, szemöldöke felszaladt.��� Nyolcvan különleges eset van a hajónkon. Aki erre az útra eljött...��� Nem így értem. Ez az eset egyenesen hihetetlen, Bob.�Ezen a hajón pompás egészségben mászkál egy ember, akinek már rég

PHJ�NHOOHWW�YROQD�KDOQLD���� Elég furcsa dolgok egy doktor szájából � mondta óvatosan a kapitány. ��

Hogy érted ezt?� Crawford felmutatta a szürke kartonokat.��� Tessék �� PRQGWD�� � A laboratóriumi leletek. Mint te is tudod, az egész

legénységet alapos orvosi kivizsgálásnak vetettem alá egy nappal azután, KRJ\� HOKDJ\WXN a Vénuszt. A szokásos vizsgálat: az ember bizonyosodjék PHJ��QHP�V]HGWHN�e fel valamit a kutatócsoportok vagy a többiek.�

Többek között az összes laboratóriumi vizsgálatot is elvégeztük mindenkin ��vizelet, vérkép stb. Két nappal a felszállás után mindenki túl volt a vérvételen. És akkor jött a meglepetés.�

A kapitány türelmetlenül szívta a cigarettáját.��� Nyolcvanegyen vagyunk a hajón ��IRO\WDWWD�D�GRNWRU���� (EE O� Q\ROFYDQ� WHOMHVHQ� HJpV]VpJHV�� DEV]RO~W� QHJDWtY� OHOHWHN� PLQGHQ�

vizsgálatnál. Egyvalakinél akadt egy apróság.�Hosszú mutatóujjával megkopogtatta a kartonokat.��� Ennél az egynél is minden teljesen normálisnak mutatkozott: a

vérsejtszám, a kloridok, a� NDOFLXP�V]LQW�� D]� DOEXPLQ�JOREXOLQ�arány, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Aztán megnéztük a vércukrát. �� $� GRNWRU�NLQ\~MWy]WDWWD� D� OiEiW�� KRVV]DQ� YL]VJiOJDWYD� D� FLS MH� RUUiW�� �� (QQHN� D]�embernek nem volt vércukra ��PRQGWD���HJ\�FVHSS�VH��

Jaffe kapitány�V]LQWH�N Yp�PHUHGW��D�V]HPH�NLWiJXOW���� No, de ... egy pillanat... én nem vagyok doktor, de annyit én is tudok ...

hogy ember nem létezhet vércukor nélkül.�A doktor bólintott.��� Milyen igaz! No de ez még semmi. Miután vércukrot nem tudtunk

NLPXWDWQL��PHgnéztük a vér kreatinin�szintjét.�(]� D� NUHDWLQLQ�� SURWHLQ�bomlástermék, amely normális körülmények között

hamar tovább bomlik, de ha száz köbcenti vérben véletlenül eléri a 10

milligrammnyi mennyiséget, nagy baj van. Én egyszer láttam egy 25 PLOOLJUDPPRV�NUHDWLQLQ�szintet, de azt a vért már hullától vettük. És ez így is volt rendjén: ilyen kreatinin�V]LQWWHO�HJ\V]HU HQ�QHP�OHKHW�pOHWEHQ�PDUDGQL������Egy pillanatra elhallgatott, letörölte a szemöldökére folyt verítéket. ��(QQHN�D�személynek 135 milligramm volt a kreatinin�V]LQWMH��

Jaffe még mindig a doktorra bámult. Aztán átnyúlt az asztalon, elvette a NDUWRQRNDW��V]y�QpON�O�YL]VJiOJDWWD� NHW���� És ha esetleg a laboratórium tévedett? Rossz reagenst használtatok vagy

valaki levert valamit, aztán szépen visszarakta...����/HKHWHWOHQ� ��PRQGWD�D�GRNWRU�� � Tegnap lett kéV]�D� OHOHW��SHUV]H�D]RQQDO�

KtYDWWDP�D]� LOOHW W�� eV� M|WW� LV�� V]pS�Q\XJRGWDQ� IHOVpWiOW� D� ODERUDWyULXPED��$]�DUFD� PDMG� NLFVDWWDQW�� D� OpJ]pVH� V]DEiO\RV�� 0HJLQW� YHWWHP� YpUW� W OH�� $]�HOHP]pVW�pQ�YpJH]WHP��-HQVRQ�HOOHQ U]|WW�PLQGHQW��1DJ\RQ�QHP�WHWV]HWW�D]�eredmény. A második vér teljesen normális volt, abszolút normális.�-DIIH�QDN� UHPHJHWW� D� NH]H�� � Így megváltozhat az ember vérösszetétele

egyik napról a másikra?��� Sajnos nem. Ilyen véletlen nem létezik. De ezé az emberé megváltozott.

$]�HOV �pV�D�PiVRGLN�YpUYpWel között alig telt el huszonnégy óra. A vett vér nem keveredhetett el: minden mintát számmal és ujjlenyomattal jelöltünk, ezt is azonosítottuk. Mind a két vér ugyanannak az embernek a vére.�

Jaffe könyökénél berregni kezdett a telefon. Fölvette a kagylót; torz, fémes hang recsegett valamit a fülébe.���� ,JHQ��� IHOHOWH��, azonnal megyünk. � Lecsapta a telefont, és újra a doktor

felé fordult.��� No, Doki itt csakugyan van valami. A navigátori fülkében most halt meg

valaki. Donald Shavernek hívták.� A fiú haloWW� YROW�� (IHO O� QHP� OHKHWHWW� NpWVpJ� 'U�� &UDZIRUG� EHJRPEROWD� D�

halott ingét, s a fejét csóválta. � Sajnálom, Scotty � mondta sóhajtva ���DPLNRU�hívtál, már halott volt.��$� VNyW� NpWVpJEHHVHWWHQ� Qp]WH� D� SDGOyQ� KHYHU � WHVWHW�� NH]H� KRO� |N|OEH�

V]RUXOW��KRO�HOHUQ\HGW���� Reggel még kutya baja se volt. Becsületszavamra.�Majdnem egész nap vele voltam, semmi se látszott rajta.�$]WiQ�K~V]�SHUFFHO�H]HO WW����A kapitány a zsebébe mélyesztette a kezét.���(UU O��KRJ\�YpOHNHGLN��'RNL"� A doktor intett a többieknek. Négyszemközt maradtak a navigátori fülkében.

-DIIH�KH]�IRUGXOW���� Ilyet én még nem láttam. Hol vannak azok a kartonok?� A kapitány visszaadta a szürke lapot; a doktor mohón kezébe kapta,

összehúzott szemmel olvasta.��� Vércukor nulla, kreatinin�szint százharminc fölött � mondta tompán. ��

(QQHN�KDORWWQDN�NHOOHQH�OHQQLH����� 6]yYDO� HUU O� D]� HPEHUU O� YDQ� V]y"� +D� MyO� HPOpNV]HP�� D]W� PRQGWDG��

másnapra a vérképe normális lett.��$� GRNWRU� NRPRUDQ� I�UNpV]WH� D� SDGOyQ� IHNY � pOHWWHOHQ� DODNRW�� � Sajnálom,

NDSLWiQ\��1HP� �YROW����1HP� "�����$NNRU�NL"���� $NLU O� pQ� EHV]pOWHP�� D]W�:HVFRWWQak hívják. Ennek a szerencsétlennek

PLQGHQ�OHOHWH�WHOMHVHQ�UHQGEHQ�YROW��

�� Doki... valamit valahol eltoltunk. Biztos. Valami betegség átcsúszott az óvintézkedéseink között.��� Nem létezik! � csattant dr. Crawford hangja élesen.�� Egy csomó bakteriológiai WiSWDODMW� NLUDNWXQN� D� 9pQXV]UD�� PLHO WW� EiUNL� LV�

HOKDJ\WD�YROQD�D]� UKDMyW��0LQGHJ\LN�QHJDWtY�PDUDGW��+iURP� WHOMHV�KyQDSRQ�iW� MiUNiOWDN� D� NXWDWyFVRSRUWRN� D� ERO\JyQ�� YpG UXKD� QpON�O�� FVDN� DPLNRU�YLVV]DWpUWHN� D]� UKDMyUD�� DNNRU� YHWWHN� HJ\� XOWUDLERO\D� IHUW WOHQtW � I�UG W�� pV�nem betegedett meg egyikük sem. Három hónapig semmi, most meg tessék! Ez neked járvány?�

A kapitány megborzongott.��� A Vénuszon jártunk, nem a Földön. Én már láttam néhány olyan hajót,

amelyik csak hullákat szállított haza.�Például amelyik a Titánról jött vissza. Múlt hónapban égették el, azzal a

EL]RQ\RV� YtUXVVDO� HJ\�WW�� DPHO\LN� D� W�G W� URQFVROWD� V]pW�� pV� KDW� yUD� DODWW�YpJLJV|S|UW�D]� UKDMyQ��*RQGRONRGM��'RNL����

A doktor nem figyelt. A halott fölé hajolt, szemét és fülét vizsgálta. Aztán még egy jó félpercig a karját. Végül rácsapott a térdére és elkáromkodta magát.��� Hogy én milyen hülye vagyok! ��PRUPRJWD��� Éreztem, hogy ezt a fiút már

láttam ...� És most csakugyan ott ült a doktor tekintetében a rémület.���0XWDVG�D]RNDW�D�NDUWRQRNDW���ÈWYL]VJiOWD� NHW�� D� ]VHEpEHQ� OHY � PiVLN� FVRPDJRW� LV� YpJLJE|QJpV]WH�� ��

Hihetetlen, Bob. Ez nem betegség!����'H�KD�HJ\V]HU�H]�D�V]HUHQFVpWOHQ�PHJ�:HVFRWW� IHUW ]pVQHN�YROW�NLWpYH��

és ez itt meghalt...��� Ez a fiú soha nem járt kint a Vénuszon, még a talajára se lépett. Három

QDSSDO� D]XWiQ�� KRJ\� HOKDJ\WXN� D� )|OGHW�� EHWHJV]REiUD� NHU�OW� IHUW ] �PRQRQXNOHy]LVVDO�� ÈJ\EDQ� IHNY � EHWHJ� YROW�� PLQGYpJLJ�� DPtJ� D� 9pQXV]RQ�YROWXQN��

Tegnap reggel kapta meg az utolsó injekcióját. Soha nem hagyta el az UKDMyW��Jaffe tágra nyílt szemmel nézte a doktort.�� Akkor nem értem ...����'H�pQ��D]W�KLV]HP�� LJHQ��&VDNXJ\DQ�YDQ�YDODPL�EDM�D]� UKDMyQ��GH�QHP�

járvány.��$]� UKDMy� WRYiEE� V]iJXOGRWW� D]� UEHQ�� $� KDUPDGLN� SLKHQ � LG V]DN�

NH]G G|WW� pSSHQ�� D� GRNWRU� YLOODQ\W� J\~MWRWW� D� NDELQMiEDQ� pV� NiYpI ]pVKH]�NpV]�O G|WW��

Jaffe kapitány idegesen járt föl�le a kabinban, aztán leült egy karosszékbe.� A doktor kinyitott egy üveg rumot, és egy keveset a kapitány kávéjába

töltött.����1\XJRGM�PHJ���PRQGWD�KDONDQ��, kikészíted az idegeidet.�-DIIH�D�IRUró italt szürcsölte.�� Már hogy ne készülnének ki az idegeim ��PRURJWD��� Ez az én hajóm, én

felelek a legénységért. Ez az átkozott út más kapitányt is kikészített volna. Ilyen ostoba, egyhangú, teljesen eredménytelen küldetésben még nem vettem részt. Nézd meg. Az a feladatunk, hogy felderítsük a Vénusz bolygót, és feldolgozzuk a látottakat. Kirakjuk a táptalajokat, negatív marad mind egy V]iOLJ��0HJYL]VJiOMXN�D� OpJN|UW��N|QQ\ ��GH�DNDGiO\WDODQ� OpJ]pVW�EL]WRVtW��$]�

éghajlat forró, de ki lehet bírni. Erre kiszállunk, és mit találunk? Semmit. Az emberek kiszállnak, kutatnak, izzadnak, aztán visszajönnek és jóllaknak. eO OpQ\HN"�6HKRO��1|YpQ\L�pOHW"�6HKRO��ÈVYiQ\L�NLQFVHN"�6HPPL��� Fölemelte a hangját. �Fényképezünk, naplót írunk, aztán csomagolás és haza. Ezt az eredményt otthon is elérhettük volna. És most a visszaút harmadik napján NLW|U�D�MiUYiQ\��(]�HJ\V]HU HQ�NpSWHOHQVpJ��'RNL���� Az biztos, hogy képtelenség � vetette közbe a doktor.�� Már csak azért is, mert amivel szemben állunk, nem jár�vány. Ezt értsd meg. Nem betegség, kapitány, és nem is�hasonló ahhoz.���$NNRU�6KDver miért halt meg? Talán honvágya volt?�A doktor leereszkedett egy székre. Hangjában idegesség vibrált. � Nézd. Az

DQ\DJFVHUH� UDYDV]� YDODPL�� $]� HPEHUL� V]HUYH]HW� D� OHJPHJK|NNHQW EE�körülményekhez tudja hozzáigazítani az anyagcseréjét, de vannak bizonyos WU�NN|N�� DPLUH� D]� HJ\V]HU HQ� NpSWHOHQ�� 3pOGiXO� D� YpUFXNRU�� (J\V]HU HQ�lehetetlen hogy eleven embernek nulla legyen a vércukra. Ha a normálisnak csak a negyedére vagy a harmadára süllyed a szintje, a beteg elájul. És ha még tovább süllyed, a beteg jóval a nulOD�HO WW�PHJKDO��1HP�RO\NRU��0LQGLJ��

Crawford felállt és újabb kávét töltött magának. � Ugyanez áll a vér NUHDWLQLQ�szintjére � folytatta; hangja élesen csengett a csöndes kabinban. ��Ember azt meg nem érheti, hogy a kreatinin�V]LQWMH�D�����PLOOLJUDPPQDN�akár a közelébe is jusson. A szervezete képtelen arra a mutatványra, hogy ilyen NUHDWLQLQ�koncentrációt halmozzon fel, és ugyanakkor életben is maradjon.�� De ha valami betegség, valami teljesen ismeretlen ...���� 6RKD�� 1HP� ~M� MHOHQVpJU O� YDQ� V]y�� KDQHP� YDODPL� PHU EHQ� OHKHWHWOHQ�

GRORJUyO��(PEHUL�DQ\DJFVHUpEHQ�LO\HVPL�QHP�IRUGXOKDW�HO ���$�NDSLWiQ\�DUFD�HOV]�UN�OW��'U��&UDZIRUG�HJ\�LGHLJ�HOPHU�OW�D�FV|QGEH��D]� U�

IHNHWHVpJpW�EiPXOWD�D�PHJILJ\HO �HUQ\ Q��0LO\HQ�HJ\HG�O�YDQ�H]�D]� UKDMy��villant át a fején, ez D]� HPEHUNp]� DONRWWD� IpPGDUDEND�� DPHO\� D]� U�V] ]I|OGMHLQ�V�YtW�NHUHV]W�O����� 0LQGHEE O� HJ\HWOHQ� OHKHWVpJHV� N|YHWNH]WHWpV� DGyGLN�� 1HP� WXGRP�� PL�

PRVW�H]�D�5RJHU�:HVFRWW��GH�KRJ\�QHP�HPEHU��D]�EL]WRV��Jaffe felpattant, szeme szikrázott.��� Az istenért, Doki, H]� U�OHW��+D�D]�HJpV]�K�O\HVpJ������ elakadt, megtörölte

a száját.��� Tegyük fel, hogy a Vénusz nem olyan halott bolygó, amilyennek mi hittük,

NDSLWiQ\�� U�OHW�� SHUV]H�� GH� WHJ\�N� FVDN� IHO�� KRJ\� YDQ� pOHW� D� ERO\JyQ� �� V W��intelligens, okos, gondolkodó, lelePpQ\HV�pO OpQ\HN� ODNMiN��7HJ\�N�IHO��KRJ\�nem észrevétlenül és váratlanul érkeztünk, hanem mindvégig megfigyelés DODWW� WDUWRWWDN� RO\DQ� pO OpQ\HN�� DNLN� – ki tudja, miért � nem akartak nekünk bemutatkozni. Tegyük fel, hogy a Vénusznak azt a részét, ahol leszálltunk és N|U�OQp]W�QN��JRQGRVDQ�HO NpV]tWHWWpN�V]iPXQNUD��KRJ\�QH� OiVVXQN�VHPPLW��ne találjunk semmit, ne tanuljunk semmit, és üres kézzel térjünk vissza a Földre. ��$�GRNWRU�HO UHKDMROW�D�V]pNpEHQ��NH]pW�D�WpUGpUH�WiPDV]WRWWD���� Aztán ��FVDN�D�YLWD�NHGvéért �� WHJ\�N�IHO��KRJ\�H]HNQHN�D]�pO OpQ\HNQHN�

QLQFV� D�PLpQNKH]� KDVRQOy�� N|W|WW� DQDWyPLiMXN�� 7DOiQ� YDODPL� NRFVRQ\DV]HU �protoplazmából vannak, amely szinte minden változásra képes a N|U�OPpQ\HN� DODNXOiViQDN� PHJIHOHO HQ�� 7DOiQ� OH� LV� WXGQDN� PiVROQL� EiUPLW��DPLW� DNDUQDN�� pV� HVHWOHJ� RWW� �OWHN� pV� ILJ\HOWHN� pV� RUUXQN� HO WW��PLQW� V]LNOiN��vagy homokszemcsék vagy pocsolyák �vagy akár mint emberek ...�

Jaffe hátrasimította a haját a homlokából. Szemében inkább rémület volt, PLQW�KDUDJ����� %ODEOD� � dörmögte. � Saját szememmel láttam a bolygót. Nem volt rajta

VHPPL��A doktor bólintott, de hangjában türelmetlenség csengett.��� Persze, blabla, ha akarod. De tegyük fel, hogy igaz, hogy ezek a ...

Vénusz�lakók ki akarják ismerni a mi bolygónkat, meg akarnak ismerni bennüQNHW��D]� UKDMyQNDW��D�V]�O I|OG�QNHW��+RJ\�IRJQDN�KR]]i"�(VHWOHJ�~J\��hogy valamelyikük ember képében beállít hozzánk. Esetleg valamelyikük PHJ|OWH�5RJHU�:HVFRWW�W��NLQW�D�KRPRNRQ��D]WiQ�IHOM|WW�D]� UKDMyUD��PLXWiQ�D]�� NpSpW� |OW|WWH�PDJiUD��PLXWiQ� OHPiVROWD� D�N�OV �PHJMHOHQpVpW�� D� UHDNFLyLW��

I|OWpWHOH]YpQ�� KRJ\� HOKLVV]�N� QHNL�� � 5RJHU� :HVFRWW�� pV� KD]DYLVV]�N�magunkkal. De tegyük fel, hogy elszúrta a másolást. Nem tudhatta rögtön, KRJ\�iOO�|VV]H��PLO\HQ�DUiQ\RN�V]HULQW�WHY GLN�|VV]H�HJ\HQV~O\L�iOODSRWEDQ�D]�HPEHU� YpUH�� 7DOiQ� EHOHWHOW� HJ\� NLV� LG �� PtJ� iWYiOWR]RWW� pV� PHJFVLQiOWD�PDJiEyO� D� KDPLVtWYiQ\W�� pV� PLNRU� IHOM|WW� D]� UKDMyUD�� FVDN� D� N�OVHMH� YROW�rendben, a belsejében bizonytalan volt és össze volt kavarva, így aztán, PLNRU� ÄYpUW�� YHWW�QN� W OH�� D� YpUUHO� QHP� YROW� PLQGHQ� UHQGEHQ�� 6 W�� $� ÄYpUH��lehetetlen dolgokat produkált. Mármint emberi mértékkel mérve. Aztán esetleg megsejtette, hogy hibát követett el, és megpróbálta rendbe tenni, WDOiQ�~J\��KRJ\�PHJ|OW�HJ\�PiVLN�HPEHUW��SpOGiXO�6KDYHUW��pV� W�LV�OHPiVROWD��aztán eljátszotta Shaver halálát úgy, hogy valami titokzatos járványra kezdjünk gyanakodni, és az egész utat hazafelé a járvány kinyomozásával töltsük. Tegyük fel...�

A kapitány a kezét dörzsölte.��� Tegyük fel, hogy így van, és Wescott nem Wescott. Hogy bizonyítod be?��� Jó kérdés. Nem tudjuk, milyen hamisítványt készített ez a ... Vénusz�lakó.

Nem tudjuk, mennyire végzett alapos munkát, csak találgatjuk, hogyan szerezte az információit. Tegyük fel, hogy behatolt az emberi testbe, és NLSXKDWROW� PLQGHQ� Ldeget, minden sejtet, feltérképezett minden fizikai és kémiai arányt, minden tudatos gondolati sémát. A hamisítvány esetleg KLEiWODQ�� WHOMHVHQ� RO\DQ�� PLQW� D]� HUHGHWL�� N�OV UH� LV� RO\DQ�� UHDJiOQL� LV� ~J\�reagál, az utolsó sejtig átformálta magát az eredeti miQWD� V]HULQW�� GH� HJ\�FV�FV|NEHQ� RWW� E~YLN� HJ\� JRQGRONRGy� LGHJHQ� V]HPpO\LVpJ�� DPHO\HW� W O�QN�idegen indítékok irányítanak. Talán tökéletes a hamisítvány.��$�NpW�IpUIL�HJ\PiVUD�Qp]HWW��$�NDELQ�FV|QGMpEH�KDONDQ�EHV] U G|WW�D�JpSHN�

finom, állandó, magános remegése. A kapitány a tenyerét bámulta; nedvesen csillogott. Amikor felnézett, félelem világított szemében. �� 'H� DNNRU� FVDN�rosszindulatú lehet, igaz? Ilyesmit csak alattomos, ravasz, gonosz...���,JHQ��� És akkor esetleg hazavisszük magunkkal?���,JHQ���-DIIH�Oetette a kávéscsészét. � Doki, szerinted ez lehetséges?���6DMQRV�LJHQ��� És mit tehetünk?� Hosszú csend következett. Aztán a doktor megszólalt. �1HP�WXGRP��1HP��

Nem tudom. De van egy ötletem. Kipróbálnám Wescotton. Nincs olyan hamisítvány, amit le ne lehetQH�OHSOH]QL���$�IL~�KXV]RQKiURP�pYHV�OHKHWHWW��3LURVSR]VJiV��HJ\HQHV�RUU~��NpN�V]HP ��

Q\tOW� WHNLQWHW �� .RSRJRWW� D� NDSLWiQ\� DMWDMiQ�� EHOpSHWW�� 6DSNiMiW� D� NH]pEHQ�

tartotta, kihúzta magát. �5RJHU� :HVFRWW� MHOHQWNH]HP� �� PRQGWD�� � Hívatott, XUDP"��'U��&UDZIRUG�IHOiOOW��V]HPH�ILJ\HOPH]WHW HQ�YLOODQW�D]�HOIHKpUHGHWW�NDSLWiQ\�

felé. � Én hívattam ��PRQGWD�� $� V]RED� N|]HSpUH�PXWDWRWW�� $� IL~� HO UHOpSHWW��1RUPiOLV�N�OVHM �IL~��JRQGROWD�D�GRNWRU��V]pOHV�YiOO~��HJpV]VpJHV�����0L�D�IHODGDWD�D]� UKDMyQ��:HVFRWW"��� Navigátor vagyok, uram. Scotty Mclntyre mellett. Don Shaver is velünk

YROW�� A doktor meglibbentette a kezében tartott papírköteget. ��0HJ U�OW�PDJD��

:HVFRWW� � mondta barátságtalanul. �/HKHWHWW� YROQD� DQQ\L� HV]H�� KRJ\� LO\HQ�helyen ne próbáljon meg alattomosan tolvajNRGQL���$� IL~� IHONDSWD� D� IHMpW�� $� NDELQEDQ� KDOiORV� FV|QG� �OW�� D� OHYHJ � V]LQWH�

szikrázott. � Alattomos tolvaj ... Nem értem.����1DJ\RQ�MyO�WXGMD�PDJD��PLUH�JRQGRORN��.pWH]UHW�J\ MW|WW�QN�|VV]H�6KDYHU�

|]YHJ\pQHN��(J\�yUiYDO�H]HO WW� M|WWHP�NL�D�V]REiPEyO��DNNor még ott volt az asztalon egy borítékban. Maga öt perccel azután bement, és szinte azonnal ki LV� M|WW� RQQDQ�� eV� D� SpQ]� HOW QW�� 1HP� JRQGROMD�� KRJ\� RNRVDEE� OHQQH� PRVW�YLVV]DDGQL"�

A fiú elvörösödött, zavarában Jaffe�hoz fordult, azután újra a doktorhoz.���� 1HP� WXGRP�� PLU O� EHV]pO� XUDP�� ÒJ\� N�OGWHN� D� V]REiMiED�� QHP� VRNNDO�

H]HO WW��EHQp]WHP��pV�PDJD�QHP�YROW�RWW��HUUH�NLM|WWHP��6HPPLIpOH�SpQ]W�QHP�láttam.��� Úgy küldték oda? Értem. Nézze, Wescott, látták bemenni. Senki más nem

járt a szobámban, csak maga. Nem is tudja, mennyire megkönnyíti a dolgát, ha most visszaadja a pénzt. Abban a pillanatban pontot tettünk az ügyre ... erre becsületszavamat adom. De azt tudnia kell, hogy bizonyítékaink vannak, és a pénzt nem hagyjuk elveszni.�

Wescott kétségbeesetten tárta szét a kezét.���� 'RNWRU�� )RJDOPDP� VLQFV� D]� HJpV]U O�� �� -DIIH�KH]� IRUGXOW�� � Kapitány, a

maga keze alatt szolgálok újonc korom óta. Maga tudja, hogy nem vehettem el a pénzt. Én nem tudok lopni!��-DIIH�V]HPH�LGHJHVHQ�UHEEHQW����+DOORWWDG��PLW�PRQGRWW�D�'RNWRU��:HVFRWW��

$]W�Kiszem, jobb, ha beszélsz.��$�IL~�NpWVpJEHHVHWWHQ�Qp]HWW�HJ\LNU O�D�PiVLNUD��eJHWW�D]�DUFD��SiUiV�OHWW�D�

WHNLQWHWH����1HP�KLV]QHN�QHNHP�� mondta elvékonyodó hangon.�� Azt hiszik, hogy hazudok. Higgyék el, nem vettem el a pénzt... hogy adjam

YLVV]D"� 1LQFV� QHkem kétezrem ... A doktor undorodó arccal csapott az DV]WDOUD���� Rendben van, Wescott. Menjen a helyére. Végig fogjuk razziázni az UKDMyW��$�SpQ]� LWW�YDQ��pV�WXGMXN��KRJ\�PDJD�YHWWH�HO��0HJ�IRJMXN�WDOiOQL��pV�

DNNRU�QDJ\�EDM�OHV]��� De én...�� Végeztünk! Menjen a dolgára!� A fiú szemében még mindig ott ült a hitetlenség. Lehorgasztott fejjel kiment.

Alig csukódott be az ajtó mögötte, Jaffe a doktorra támadt. � Én ezt nem WXGRP�WRYiEE�MiWV]DQL��'RNL��eQ�����QHP�VHMWKHWWHP��KRJ\�H]�OHV]�EHO OH��DPtJ�nem láttDP�HQQHN�D�IL~QDN�D]�DUFiW����H]�HJ\V]HU HQ�JRQRV]ViJ������� Ami fenyeget sokkal gonoszabb. Te csak attól félsz, amit látsz? A

VXJiUiUWDORP�QHP�URVV]��PHUW�QHP�OiWRG��PLNRU�EHN|YHWNH]LN"�9DJ\�D�KLPO ��

a gyermekparalízis? Jaj, Bob, én ezen már annyit gondolNR]WDP��KRJ\�V]LQWH�belebetegedtem. És én mondom: félek; nem tudok aludni, úgy félek. Az az pO OpQ\� LWW�YDQ��V]DEDGRQ�MiU�NHO�D]� UKDMyQ��pV�QHP�WXGMXN�NLQ\RPR]QL��PpJ�azt se tudjuk bizonyítani, hogy itt van. Ha békésen jött volna, jó szándékkal, YDJ\� PLQW� EDUiW�� NH]GHWW O� IRJYD� I|OIHGWH� YROQD� PDJiW�� GH� QHP�� WXGRG�� PLW�jelent ez? Két gyilkosságot követett el, és valahol a Vénuszon ott rothad két V]HUHQFVpWOHQ� EDMWiUVXQN� WHPHWHWOHQ� KXOOiMD�� eV� H]� |OWH� PHJ� NHW�� H]� D�KDPLVtWYiQ\��DNLYHO�D]�HO EE�EHV]pOW�QN���� De minden olyan normális rajta. És a viselkedése is...��� Nézd, Bob. Gondolj bele, mire képes még, ha meg nem akadályozzuk.

,VPHUHWOHQ�HU ��LVPHUHWOHQ�KDWDORP��GH�LWW�D]� UKDMy�IDODL�EH]iUMiN��0L�OHV]��KD�hazavisszük, kieresztjük az utcára, az emberek közé ... nem vihetjük haza PDJXQNNDO��%RE������ Akkor mondjuk meg az egész legénységnek, legyenek résen ...���+RJ\�YpJNpSS�NLFV~VV]RQ�D�NH]�QNE O"�1H�EXWiVNRGM��Azt hiszem én csapdába tudnám csalni. Az ember csak töprengeni tud és

sejteni tud itt,... de talán sikerül. Hadd próbáljam meg.� Jaffe megborzongott, hátat fordított a doktornak, az asztalhoz lépett.����5HQGEHQ�YDQ���PRQGWD�YRQDNRGYD����9HOHG�WDUWRN��De remélem, igazad lesz, Doki. Ebben a szakmában nincs csúnyább

bélyeg, mint az, hogy tolvaj.���'H�YDQ�� mondta a doktor csöndesen.�� Akkor én nem tudok róla.�� Az, hogy „kém" ��PRQGWD�D�GRNWRU���_�$�NDQWLQEDQ�PHJV] QW�D�]VLYDM��WHOMHV�FV|QG�IRJDGWD�D�NDSLWiQ\�pUNH]pVpW��

Jaffe és dr. Crawford fellépett a dobogóra. A kapitány hangja határozottan, pOHVHQ�FVHQJHWW�D�IpPOHPH]HNE O�pStWHWW�IDODN�N|]|WW���� Azért hívattam össze a legénységet, hogy bejelHQWVHP�� WROYDM� YDQ� D]�UKDMyQ���$�W|PHJ�IHOV]LVV]HQW��$�V]HPHN�D�NDSLWiQ\UD�V]HJH] GWHN�����$�EDMWiUVXN�|]YHJ\pQHN�|VV]HJ\ MW|WW�SpQ]W�HOORSWiN�� folytatta a kapitány.

A felháborodás hangosabbá vált. � Kétezret lopott el valaki maguk közül. Ha a E Q|V� V]HPpO\HVHQ� YLVV]DDGMD� D]� |VV]HJHW� D� PHJ U]pVUH� IHOMRJRVtWRWW� GU��Crawfordnak, nem esik bántódása; az út végén hozzájárulunk az iWKHO\H]pVpKH]�� $PtJ� D� SpQ]� HO � QHP� NHU�O�� D� ILOPHN� YHWtWpVH� HOPDUDG�� D�könyvtár és a kártyaklub bezár. Ha az összeg nem kerül meg az út végéig, PDMG� PHJNHU�O� /RV� $ODPRVEDQ�� DGGLJ� D]� UKDMyW� HO� QHP� KDJ\MD� VHQNL�� (]�minden. Végeztem.�

A tömeg kis csoportokra szakadozott. Dühös gesztusokkal, suttogva YLWDWNR]WDN��(J\�egy szó ütötte csak meg a doktor fülét, ahogy a kabinja felé PHQW� D� IROyosón; de megérezte, micsoda szégyen az emberek szemében, hogy tolvaj van közöttük. Magukból kikelve kiabáltak.�� Ezt a piszkos munkát...�� Nem hinném, hogy visszaadná, aki elvette!�� Mit szól majd Scotty, mit gondolsz?���� 1HP� WXGRP�� 'H� 6FRWW\� 'RQ� KDYHUMD� volt, és nem lesz jókedvében, ha

elkapja. Azt pedig tudod, milyen Scotty, ha nincs jókedvében ...� Ahogy Crawford tovább ballagott a kabinja felé, megpillantotta Roger

Wescottot, aki sápadtan vált ki a többiek közül. Nem volt más út, meghányta�

vetette magában ezerszer, ez a kötelessége, mint orvosnak, mint embernek. 'H�D�NDSLWiQ\QDN�LJD]D�YROW��NHJ\HWOHQ�GROJRW�P YHO��

Lidércképek kavarogtak agyában: Wescott arca � mintha pofon ütötték YROQD��D�W|EELHN�XQGRUD��6FRWW\�0FOQW\UH�G�KH��D�NDSLWiQ\�IpOHOHPW O��NpWHO\W O�zavaros tekintete. Ha megmondhatná nekik, ha kikiabálhatná magából, miért FVLQiOMD��PL� IHQ\HJHWL� NHW�� KD� D� V~O\QDN� FVDN� HJ\� UpV]pW� iWUDNKDWQi� YDODNL�más vállára ��QHP�OHKHW��$]� �DJ\iEDQ�V]�OHWHWW�PHJ�D�WHUY��(]�D]�HJ\HWOHQ�OHKHW VpJ�� KD� QHP� WpYHG�� KD�:HVFRWW� FVDNXJ\DQ� LGHJHQ�� KD� FVDNXJ\DQ� D�9pQXV]�KRPRNMiQ�KROWDQ�IHNY �EDMWiUV�KDPLV�PiVRODWD�����

De ha tévedett. Roger Wescottról soha senki le nem mossa ezt a szégyent; rajta marad a bélyeg, amíg él.��1HP� OHKHW� WpYHGpV�� $� IDORQ� I�JJ � yUiUD� Qp]HWW�� D]� XWD]iV� KiWUDOHY �

QDSMDLQDN�WDNWLNiMiQ�W|SUHQJHWW�� �G|QW|WW��HJ\PDJiEDQ�NHOOHWW�G|QWHQLH�� A doktor visszafordult a betegszoba felé. Keze ökölbe szorult, körme a

tenyerébe mélyedt. Belépett a laboratóriumba, bevágta maga mögött a tolóajtót, és átvizsgálta a gyógyszeres polcokat. Végül megtalálta a kis doboz fehér port; a tenyerébe szorította, aztán a zsebébe csúsztatta.��� Ne, ne legyen tévedés � zihálta �, ne legyen tévedés ...� A férfi teste mozdulatlanul feküdt a priccsen �� DOXGW�� 'H� OHKXQ\W� V]HPH�

mögöWW� NHJ\HWOHQ�� JRQRV]� LQGXODW� IRUW\RJRWW�� V� H]� WDSRJDWWD� iW� D]� UKDMyW�JRQGRODWiQDN� NtJ\y]y� FViSMDLYDO�� ,GHJHQ�� JRQRV]� DNDUDW�� J\ O|OHWWHO� WHOL�JRQGRODWRN��pV�YDODKRQQDQ�D�KDMy�PpO\pE O�YiODV]�pUNH]HWW�UiMXN�� egy másik akarat válasza.��� Vissza kell fordulnunk, vissza, vissza. Csapdába estünk, a Q\RPXQNEDQ�

YDQ�������6RKD��� süvített a válasz.����0pJ�YDQ�LG ��'H�KD�P~OQL�KDJ\MXN��W~O�PHVV]H�VRGUyGXQN��pV�VRKD�W|EEp�

nem kerülhetünk vissza.��� Áruló! Gyáva! � a másik akarat görcsös dühvei válaszolt. �� $]� LO\HQ�

gondolatért nálunk halál jár.���� 'H� D� Q\omomban van ... a doktor ... mit akar? Úgy vigyáztam a

másolásnál nem vehette észre ... mit akar csinálni?�* J|V�Q\XJDORPPDO�pUNH]HWW�D�PiVLN�DNDUDW��]HQHWH���� �FVDN�RVWRED�DJ\DJEiE��PLW�IpOV]�W OH"��� De ha mégis sikerül neki... menjünk vissza. � A kérleO Q� HOXUDONRGRWW� D�

félelem. � Nem tudom, mire számítsak, nem tudom, mindent lemásoltam�H�����Kegyetlen, gúnyos nevetés volt a másik gondolat válasza.�� Rólam sejtelme sincs. Megbízik bennem. Ne félj. Bolond ez. Még egy kis

LG �� pV� OHV]iOOQDN�� *RQGROM� D� VRN� ILQRP�� PHOHJ� HPEHUL� WHVWUH�� DKRO� PDMG�PHJE~MXQN� pV� WRYiEE� GROJR]XQN�� PLFVRGD� J\|Q\|U VpJ���� � a másik akarat beleborzongott már az elképzelésbe is �, és akkor már nem menekülnek: vagy behódolnak, vagy végük, és elindítjuk a hajóikat, hogy lehozzuk a többiHNHW�LV������ De a doktor ... öljük meg ...��� Nem, dehogy. Soha nem szállhatna le a hajó. Gyanút fognának, és

HVHWOHJ�PiU�D�I|OGHW�pUpV�HO WW�HOpJHWQpN��1HP��QHP��+D�RO\DQ�RNRV�D�GRNWRU��hadd játssza tovább a játékát. Ne félj.���� 'H� D� VDUNDPEDQ� YDQ� ���� QHm tudom, hogyan, de érzem ... vissza kéne

fordulni, vissza, vissza, amíg még lehet ..�

A másik akarat fortyant egyet ��PpUJH]HWW�QHYHWpVH�iWLWDWWD�D]� UKDMyW����1H�félj. Vésd eszedbe, hogy csak egyikünket buktathatja le.�

Jaffe savanyú képpel fogadta a dokWRUW��� Remélem, meg vagy elégedve ��PRQGWD��� Minden a feje tetején. Szegény Wescottot halálra gyötrik, bele fog U�OQL�� pV� PiULV� PLQGHQNL� NL� YDQ� ERUXOYD�� 0L� pUWHOPH� YDQ� HQQHN�� 'RNL"� +D�

látnám értelmét, más lenne, de így azt mondom, túl messzire mentél. NHP�tudok aludni azóta, és ha Wescott meglát, úgy néz rám, hogy attól Júdásnak érzem magam.�.LQ\~MWRWWD�D�NH]pW�D�GRNWRU�NH]pEHQ�OHY �|QJ\~MWypUW���&UDZIRUG�KiWUDK N|OW��PLQW�DNLW�PHJ�W|WWHN��� Hozzám ne nyúlj!�Jaffe pislogva bámult rá.�� Csak rá akartam gyújtani...��$�GRNWRU� NLI~MWD� D� OHYHJ W�� pV� V]pJ\HQNH]YH� FV~V]WDWWD� D]�|QJ\~MWyW� -DIIH�

felé.���� 1H� KDUDJXGM�� pQ� LV� NLERUXOWDP�� /LGpUFHV� iOPDLP� YDQQDN�� PLQGHQNLW O�

megijedek, még magamtól is. Ostobaság, de a saját árnyékomtól is félek.����1HNHG�VHP�N|QQ\ ���PRQGWD�-DIIH��, de továbbra sem látom értelmét az

egésznek.��� Nézd, Bob, ne felejts el valamit. Roger Wescott halott.�Jó ideje ott fekszik a teteme a Vénuszon, az izzó napon.�(UU O�QHP�V]DEDG�PHJIHOHGNH]Q�QN�HJ\�SHUFLJ�VHP��7XGRP��KRJ\� LJD]DP�

van. És az egész nem tart már soká. Még néhány óra, meg egy kis radioaktív bizmut és kezemben lesz a válasz. � Felállt, az ajtó felé indult.�� És nem tudhatnám meg legalább, hogy mit keresel?����6DMQRV����� a doktor fáradtan vigyorgott. – Végtére is honnan tudjam, hogy�

WH�QHP�YDJ\�e szörnyeteg?� Te állat, szidta magát a betegszoba felé menet. Állat, állat, aki ilyen ostoba

hibát csinál! A doktor megtörülte homlokát. Falba tudta volna verni a fejét. Hogy ejthet ki ilyesmit a száján valaki, hogy lehet az ilyesmire csak céOR]QL�LV��mert a gondolat már régebben megfogant az agyában, és lassan logikus EL]RQ\RVViJJi�Q WW��QHP�V]�NVpJV]HU ��KRJ\�FVDN�HJ\HWOHQ�LGHJHQ�OHJ\HQ�D]�UKDMyQ�� -DIIH� EL]WRV� QHP� W|U GLN� D]� HJpVV]HO�� GH� DNNRU� VH�� DNNRU� VH� OHKHW�

ilyen hibát csinálni. Senki nem sejtheti, mi motoszkál a fejében.��/pSWHNHW�KDOORWW�D�EHWHJV]RED�PHOOHWWL�OpSFV DNQD�IHO O��5RJHU�:HVFRWW�YROW�

D� IHOV � IRO\RVyQ�� DQWL�gravitációs reosztátját lassú ereszkedésre állította, és QHPVRNiUD�RWW�iOOW�D�GRNWRU�HO WW��

A fiú sápadt volt, szeme beesett, mint akit lidérc kerget álmában. A doktor V]tYpEHQ�PHJV]yODOW�D�V]iQDNR]iV��GH�DNDUDWD�HU VHEE�YROW��

Wescott farkasszemet nézett vele egy percig, aztán megszólalt:��� Doktor, amit elbírok, megkaptam. Nem vittem el semmit az asztaláról, és

H]W�PDJa jól tudja. Azt akarom, hogy fújja le az egészet.� A doktor hátrább lépett, szemöldökét felvonta: � Lefújjam?����(]W�D�WROYDM�ügyet. Maga tudja, hogy nem igaz. Maga indította el, és maga

az egyetlen a hajón, aki megállíthatja.�Egy hete nem volt hozzám egy jó szava senkinek. Nem bírom már sokáig.��� Rossz helyre fordult segítségért, Wescott. Próbálkozzék másutt.�Wescott az ajkába harapott, arca elfehéredett.��� Nem lehet ezt ép ésszel kibírni, Doktor. Ha nem fújja le, megzavarodom.� A doktor vállat vont, rámosolygott a fiúra. �� 5HQGEHQ��:HVFRWW� �� PRQGWD�

kíváncsian. � Csak rajta. Bolonduljon meg. Én helyeslem.�

A fiú szemét elfutották a könnyek. Megfordult, kiment.��$� GRNWRU� IHOVyKDMWRWW�� pV� D� ILyNMiEyO� HO YHWWH� D� NLV� WXEXVW�� 0iU� FVDNQHP�

kiürült, alig maradt egy kevés fehér por az alján. �� 1H� KDJ\M� FVHUEHQ��porocskám � suttogta fejcsóválva.��� Mindenki a helyére. Három óra múlva fékezünk. Felkészülni! �� $�

KDQJV]yUy� KiURPV]RU� EHOHE JWH� D� NDSLWiQ\� XWDVtWiVDLW� D� OHYHJ EH�� D]WiQ�HOKDOOJDWRWW��

Crawford belépett Jaffe kapitány kabinjába. Karja lecsüggött, szeme beesett. Nagy fekete borítékot tett Jaffe asztalára, és egy karosszékbe URJ\RWW�� � Amint hallom, néhány óra múlva lent vagyunk �� PRQGWD�� � Úgy OiWV]LN��D�OHJMREE�LG EHQ�NpV]�OWHP�HO��� A borítékra mutatott. ��Tessék, Bob. A NH]HPEHQ�YDQ����:HVFRWW"��� Wescott. Nincs mese. A jobb oldali zsilipkamrába rendeltem, takarításra.

Gyere velem, azt akarom, hogy te is lásd.� Jaffe óvatosan kinyitotta a borítékot; és kiemelte, ami benne volt. �� (]� D�

bizonyíték Wescott ellHQ"���,JHQ��*\HUH��.pV EE�PHJPDJ\DUi]RP���$� ]VLOLSNDPUD� HO WW� WDOiONR]WDN� D]� �J\HOHWHV� WLV]WWHO�� (ON�OGWpN� YDODPL�

elintéznivalóval. A vastag üvegfalon át belestek a kamrába. Roger Wescott ott volt, a padlót súrolta szappanos vízbe mártott kefével.��$� GRNWRU�PDcskaléptekkel az ajtónál termett; bezárta. Aztán megnyomott

HJ\� JRPERW�� 9|U|V� OiPSD� J\ OW� NL� D� NDPUiEDQ�� pV� D� V]LYDWW\~� KDON�zümmögéssel megindult. Wescott felnézett, szemét tágra nyitotta a rémület. 7DOSUD�XJURWW����� 'RNWRU�� � kiáltotta. Hangja vékonyán, törékenyen csengett az üvegfal

mögül. ��'RNWRU��.DSFVROMD�NL��1LQFV�UDMWDP�D]� UUXKD�����Jaffe tehetetlenül meredt a doktorra.�� Mit csinálsz? Megölöd! ��V]LV]HJWH����� &VDN� ILJ\HOM� � dörmögte a doktor. A kamrában mozdulatlanul állt a fiú,

arcán rémület ült����� 'RNWRU�� � üvöltötte kétségbeesetten. � Doktor! Zárja el! Kapcsolja ki!

.DSFVROMD�NL�� Arcát tehetetlen düh torzította el, tekintete, mint az állaté.��� Zárja el, megfulladok ...� Öklével rohant a falnak, ütötte, míg ki nem serkedt a vére. És az üvegfaORQ�

a vér furcsán elváltozott. A torkához kapott, térdre rogyott; a nyomás egyre OHMMHEE�]XKDQW��D�IL~�N|K|JYH�YHUJ G|WW�D�SDGOyQ��$]WiQ�RUUO\XNDLQ�YpU�NH]GHWW�szivárogni, teste görcsbe rándult, végül elcsendesedett.��eV�H]�D�WHVW� ODVVDQ�HOYiOWR]RWW��)HOROYDGW��D�SLURV�DUFEyO�pV�D�V] NH�KDMEyO�

piros, nyúlós anyag lett, a karok és a lábak szétfolytak, végül az egész test yULiVL�SLURVDV�DP EiYi�YiOW��(NNRU�D�PDVV]D�J|PE�DODN~�OHWW��PHJUHPHJHWW���és nem mozdult többet.��$�GRNWRU�HOIRUGtWRWWD�D�IHMpW�D�NDPUiWyO��(J\�VyKDMMDO�D�IDOQDN�G OW��HOKDJ\WD�

D]�HUHMH��� Látod � mondta elkínzottan. � Nem tévedtem.����6Rha nem láttam még olyan hamisítványt –�PRQGWD�GU��&UDZIRUG����DPHO\�

el ne árulta volna magát, ha az ember jól nyúlt hozzá. Valami hiba mindig van benne: vagy a másolat nem jó, vagy az anyag nem az igazi. De itt mással álltunk szemben. Hamisított emberrel. A józan eszem és az orvosi logikám

pUH]WH��KRJ\�FVDNLV�KDPLVtWRWW�HPEHUU O�OHKHW�V]y��EiU�H]�D�KDPLVtWYiQ\�RO\DQ�tökéletes volt, hogy a mikroszkóp se talált hibát a szöveteiben. Úgy látszott, feltörhetetlen dió lesz.�

A doktor kávét töltött magának, egy másik csészét Jaffe�QHk nyújtott.��� Néhány támpontom azért volt. Föltételezhettem, hogy a hamisítvány �� D�

Vénusz�lakó � lemásolta Wescottot, aztán részben átbújt Shaver alakjába, hogy megtévesszen bennünket, miután néhány hibát mutattunk ki a másolatában. Láthattuk, hogy végeredményben tökéletes morfológiai másolatot készített. Nyilván így másolta le Wescott idegpályáit is, tehát EiUPHO\�KHO\]HWEHQ�D�PHJIHOHO �PyGRQ�WXGRWW�UHDJiOQL���� Alapos munkát végzett. Ha a helyzet azt követelte, hogy megijedjen,

PHJLMHGW��+D� G�K|VQHN� NHOOHWW� OHQQLH�� G�K|V� YROW��+D� D� KHO\]HWE O� IHO� NHOOHWW�háborodnia, felháborodott. Mindez a Wescott agyáról készült másolat reakciója volt. Voltak azonban bizonyos dolgok, amelyeket Wescott agyából QHP� YHKHWHWW� iW�� KLV]HQ� H]HNU O�:HVFRWW� VH� WXGKDWRWW� YROQD�� RO\DVPL�� DPLQ�:HVFRWW�DJ\D�VHP�XUDONRGKDWRWW�YROQD���� A hamisítvány Wescott agyával gondolkodott és Wescott szemével nézte

a világot. De saját önvédelmi mechanizmusa révén saját öntudatlan reakciótípusait is megtartotta. Egy dolgot így hát nem másolhatott le.��� Komoly problémával állt szemben a szörnyeteg, mikor „Wescottot" a

lopás vádja érte. Nagyon szépen reagált, pontosan úgy, ahogy Wescott gondolkodása diktálta volna � természetesen Wescottnak. Ideges lett, méltatlankodott, szánalmat keltett, dühöngött ��PLQGHQW�V]DEiO\V]HU HQ��

Ugyanolyan étvágytalanul evett, mint ahogy Wescott evett volna. Hiszen folytatnia kellett a tolvaj lássál vádolt Wescott funkcióit az utolsó pillanatig.�

A doktor elmosolyodott, rámutatott a nagy fekete borítéN�PHOOHWW�D]�DV]WDORQ�IHNY �QHJDWtYRNUD����� (]HN� OHSOH]WpN� OH�� $� PDWUDFD� DOi� FV~V]WDWWDP� NHW� pMV]DNiUD�� eV� �

elmulasztott valamit, ami egyetlen emberi idegrendszer esetében sem maradt volna el. A szörnyeteg a saját csapdájába esett: nem tudott eleget a lemásolt PRGHOO�HUHGHWL�P N|GpVpU O��1HP�MHOHQWNH]HWW�QiOD�D]��DPL�PLQGHQNL�PiVQiO�D�WROYDM�dolog kipattanása óta.�

Jaffe a negatívokra nézett, szemében felvillant a megértés. � Úgy érted ...����3RQWRVDQ���PRVRO\JRWW�D�GRNWRU��� Nem volt gyomorrontása.� A FöOG� NpSH� HJ\UH� QDJ\REE� OHWW� D]� HUQ\ Q�� VRKD� LO\HQ� IpQ\HVHQ� ]|OGQHN�

QHP� OiWWiN��$]� UKDMy�PLQGHQ� KDMWyP YH� G�E|U|JYH� IpNH]HWW�� D� OHJpQ\VpJ� ��mindenki a maga helyén � összpontosított figyelemmel várakozott.��'U��&UDZIRUG�D]� UKDMy�IDUD�IHOp�IXWRWW�D�V|WpW�IROyosón. A fekete borítékot a

hóna alá szorította. A kapitánnyal folytatott beszélgetés során igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy az ügyet végérvényesen lezártnak tekinti. Nem engedhette meg magának, hogy lábra kapjon a suttogás és nem engedhette PHJ�PDgának, hogy a kapitány összezavarja a számításait. Nem szép dolog, hogy magára hagyja a kapitányt, de nem adhatott neki a legénységgel V]HPEHQ�PHJN�O|QE|]WHW �MRJRNDW���&UDZIRUG�D�PHQW UDNpWiN�NDPUiMiKR]�pUW��(J\�GDUDELJ�PRWRV]NiOW�D�]iURQ��

aztán bezárult P|J|WWH� D� FVDSyDMWy�� RWW� iOOW� D� V] N�� GRK� V]DJ~�NLO|Y NDPUiEDQ�� =VHEOiPSiMiYDO� DGGLJ� NHUHVJpOW�� DPtJ� PHJWDOiOWD� D�NLO|Y NDSFVROyNDW��&VDYDUK~]yW� YHWW� HO ��PXQNiKR]� OiWRWW��PLQGHQ� NDSFVROyW�rövidre zárt � egy kivételével. Hátra�hátra nézett a válla fölött, QHP�DNDUMD�H�YDODNL� �� YDJ\� YDODPL� � a kamrában meglepni. Végül mind a nyolc

ÄPHQW FVyQDN��NDSFVROyMD�P N|GpVNpSWHOHQQp�YiOW�� néhány óra beletelik míg megjavítják. A doktor utolsó erejével felkúszott a kilencedik csónakba, beugrott a pilótaülésbe és elindította a gépet. Alig hallatszott az aprócska PRWRU� ]�PP|JpVH��PLNRU� D� NLV� UDNpWD� NLO WW� D]� UEH�� D]WiQ� HJ\� VyKDMV]HU �V]LVV]HQpVVHO�HOV]DNDGW�D]� UKDMyWyO�pV�PHJLQGXOW�D�)|OG�PHOHJ�]|OGMH�IHOp��� N� LV� VHEH]KHW N��� PRQGRJDWWD� PDJiEDQ�� )|OIHGH]WH� D]� LGHJHQW�� MREEDQ�

kombinált nála és csapdába csalta. Ezek szerint nem lehetnek biztosak a dolgukban, egy másikat is el tudna kapni ��YDJ\�PiVLN�NHWW W��KiUPDW"�(V]pEH�MXWRWW�� PLO\HQ� G�K� OiQJROW� D� :HVFRWW� E UpEH� E~MW�� KDOGRNOy� V]|UQ\HWHJ�szemében. Megborzongott. MicsoGD� J\ O|OHW�� 0LO\HQ� NHYpVHQ� P~OW�� KRJ\�HJ\iOWDOiQ� I|OIHGH]WH� NHW�� eV�PLFVRGD� QDLYLWiV� OHQQH� D]W� I|OWpWHOH]QL�� KRJ\�FVDN�HJ\HWOHQHJ\�M|WW�IHO�D]� UKDMyUD������(J\�yUiYDO� NpV EE�D�NLV� UDNpWD�Q\XJRGWDQ�iOOW� D�/RV�$ODPRV�L� UUHS�O WpU�

leszállópályáján. Izgatott nyüzsgés, meghökkent arcok, néhány sietve odavetett szó, és a doktor az ügyeletesek kíséretében a föld alatti mozgójárdán rohant a Parancsnokság épülete felé.�$]� UKDMy� QpJ\� KiWVy� OiEiUD� HUHV]NHGHWW�� ~J\� SLKHQW� D]� UUHS�O WpUHQ��

ezüstös orra az égbe fúryGRWW�� PLQW� YDODPL� IHOU|SSHQQL� NpV]�O � FVRGiODWRV�madár. Dr. Crawford hunyorgó szemmel nézett végig a hosszú, karcsú testen, amelynek szépsége ezredszer is ámulatba ejtette.�

A hajótest mellett portáldaru emelkedett csikorogva egyre magasabbra, az UKDMy� NLMiUDWL� DMWDMD� IHOp�� $� PDJDVED� HPHONHG � NLV� NHWUHFEHQ� NpW� ]|OG�

HJ\HQUXKiV� UUHQG U� iOOW�� 6]LJRU~� V]HP�NNHO� D]� DMWyW� ILJ\HOWpN�� XOWUDKDQJ�fegyverük tüzelésre készen a kezükben.��&UDZIRUG� RGDOpSHWW� D� 5HQG USDUDQFVQRN� DV]WDOiKR]�� �Megkapták a

Parancsnokság üzenetét?�$�UHQG U�EyOLQWRWW���� Ön dr. Crawford? Igen, uram nálunk van. Ez a másodpéldány meg az

Öné. � Átnyújtotta a kék papírlapot. A doktor lassan elmosolyodott, ahogy ROYDVWD��

„A Vénuszról visszatért kutatóhajó minden tisztje és teljes legénysége IHJ\YHUHV� UL]HWWHO� D]� UNyUKi]ED� YRQXO� HON�O|QtWpVUH� pV� PHJILJ\HOpVUH� D�hajóorvos közvetlen felügyelete alatt stop.�

Ábel Francis Parancsnok"� Csakugyan kemény dió volt, gondolta. Alattomosak, ravaszak, de el lehet

NDSQL� NHW��0LQGHQNLW�D�OHJV]LJRU~EE�YL]VJiODWQDN�IRJ�DOiYHWQL��PLQGHQ�OHKHW �módszert kipróbál, hogy az esetleges idegeneket kiemelje közülük. Tudta, KRJ\� � YDQ� HO Q\EHQ�� %L]RQ\RV� GROJRNUyO� QHP� WXGKDWQDN�� EL]RQ\RV�FVDSGiNED�IHOWpWOHQ�O�EHOHHVQHN��,G �NHOO�KR]]i�pV�W�UHOHP��GH�VLNHU�OQL�IRJ��$�leszálliV�UHQG UL�IHO�J\HOHWWHO�IRO\LN��QHP�OHKHW�KLED�VHKRO��$�UHQG USDUDQFVQRN�PHJNRSRJWDWWD�D�YiOOiW��� Kész vagyunk, doktor. Lent vannak.�A doktor szeme rávillant. ��%L]WRV"�0LQG"��� Mind. A névsort egyeztettem a fényképekkel és ujjlenyomatokkal. És

PRVW"����Föl kell mennem a feljegyzéseimért és a többi anyagért. �� $� MREE�ROGDOL�

zsilipkamrában száradó piros masszáról nem szólt. Nem tudta volna kivárni, míg a laboratórium elkészíti róla az analízist. �� $]� UVpJ�PDUDGMRQ��0iV� QH�szálljon fel.�

Belépett a daru ketrecébe. A motor megindult, a ketrec emelkedni kezdett. $�GRNWRU�VyKDMWYD�Qp]HWW�OH�/RV�$ODPRV�Q\�]VJ �QDJ\YiURViUD��PHJNHUHVWH�D�&RUDO� 6WUHHW� FVtNMiW�� DPHO\� D]� HO YiURVRN� IHOp� YH]HWHWW�� KD]DIHOp�� D�feleségéhez. Most már nem tart sokáig. Leteszi az anyagot� D�Parancsnokságon, és hazamehet. Aludni. Aludni.��$]� UKDMy�EHMiUDWL�DMWDMD�Q\LWYD�YROW��D�GRNWRU�EHOpSHWW��6|WpW� YROW�� $� PRWRURN� UpJU O� PHJV]RNRWW� GRKRJiVD� KHO\HWW� IiMy� �UHVVpJ�

fogadta. Elindult a visszhangos folyosón a kabinja felé.��� Megállt. A folyosón utolsó lépésének visszhangja rezgett, aztán elhalt az is.

Ott állt a doktor, visszafojtott lélegzettel, feszülten figyelt. Valami... gondolta, valami hang vagy csak érzés?�

Végignézett a sötét, síri csöndbe borult folyosón, figyelt, fülelt, veríték ült NL�a homlokára és a tenyerére. És akkor újra meghallotta azt az alig hallható hangot: egy lépés óvatos csosszanását.�

Valaki más is van a hajón ... U�OW��G|EEHQW�Ui�JRQGRODWiEDQ��VRKD�QHP�OHWW�volna szabad feljönnöd; reszketett, torkán akadt a sóhajtás. Ki lehet az? Senki más nem lehetne a hajón, valaki mégis ott van ... de kicsoda?�

Valaki, aki az egész Wescott�ügyet ismeri. Valaki, aki tudott a dokWRU�J\DQ~MiUyO�� DNL� WXGWD�� PLpUW� IRJDGMiN� IHJ\YHUHV� UHQG U|N� D� OHJpQ\VpJHW��YDODNL��DNL�IpOW�NLV]iOOQL��PHUW�pUH]WH��KRJ\�HO EE�utóbb lefülelik.���� -DIIH�� �� W|UW� NL� EHO OH�� $� NLiOWiV� YLVV]KDQJMD� ERO\RQJRWW� D� IRO\RVyNRQ�� pV�U�OW� U|K|JpVEH� WRU]XOW�� PLHO WW� elhalt volna. A doktor megfordult, és rohant

YLVV]DIHOp��D�NLMiUDW�IHOp��D�EL]WRQViJ�IHOp��$�QHKp]�DMWy�RUUD�HO WW�EHFVDSyGRWW��a doktor jól hallotta, hogy kattannak rá az automata szorítóbilincsek.��� -DIIH�� � kiáltotta. � Nem fog sikerülni! Nem jutsz ki, nem szökhetsz meg,

hallod? Mindent elmondtam nekik, tudják, hogy van még egy közületek a OHJpQ\VpJ�N|]|WW��$]� UKDMyW� U]LN��HJ\�OpJ\�VH�MXW�NL�LQQHQ��&VDSGiED�HVWpO���2WW�iOOW�UHPHJYH��D�V]tYH� U�OWHQ�GRERJRWW�� aztán megint csönd lett.� Nagyot lélegzett, hogy el ne sírja magát. Megtörölte a homlokát.

Elfelejtette, milyen ügyesek, hogy két embert is le tudnak másolni egyszerre. 0HJIHOHGNH]HWW�'RQDOG�6KDYHUU O� pV�D� IL~�KDOiOiUyO��XJ\DQRO\DQ�KDPLVtWYiQ\�volt az is, mint Wescott. A kapitány kiszállt a többiekkel együtt, de egy része LWW�PDUDGW��XJ\DQFVDN�D]� �NpSpEHQ��pV�YiU��'H�PLUH"� Hideg elszántsággal, gondosan megmarkolta zsebében az ultrahang

pisztolyt. Aztán elindult a folyosón, óvatosan fürkészve a keresztfolyosó DEODNDLEyO�iWV] U G � IpOKRPiO\W��PR]RJ�e valami. Felködlött benne, hogy az LGHJHQ� WHKHWHWOHQ�� KLV]HQ� LWW� YDQ� D]� UKDMyQ�� /HJI|OMHEE� D� V]|NpV�módozataival gyötörheti az agyát, hiszen amíg ki nem jut, semmi értelme sincs az egésznek. Nem lesz kegyelem. Csak meg kell találni.�

Újra meghallotta a hDQJRW��$�IHOV �IRO\RVyQ�ORSDNRGRWW�YDODNL��9pJLJV]DODGW�D�IRO\RVyQ��XJ\DQDUUD��DPHUUH�D�KDQJ��HOpUWH�D�FVLJDOpSFV W��/DVVDQ�~UUi�OHWW�a zihálásán. Retesz csattant, csapóajtó nyílt odafönn. A kapitány ajtaja. Aztán bezárult az ajtó. A kapitány kabinjának csak egy kijárata van: a folyosóra. /DVVDQ��yYDWRVDQ�IHOPHQW�D�OpSFV Q��YpJLJQp]HWW�D�IHOV �IHGpO]HWHQ��GH�QHP�OiWRWW�VHPPLW�D�IpOKRPiO\EDQ��$]�DMWy�DOyO�IpQ\�V] U G|WW�NL���$�SLV]WRO\W�HO UHV]|JH]YH��D�IDOKR]�VLPXOYD�ORSDNRGRWW�D�IpQ\FVtN�IHOp�����*\HUH�NL��-DIIH��� kiáltotta. � Soha nem jutsz le a hajóról. Megint kilövik, és

fönt elégetik, veled együtt.�

Nem volt válasz. Lábával lenyomta a kilincset, az ajtó kitárult. Jobb kezével benyúlt az ajtó mögé, az ultrahang�pisztoly halálos energiája végigpásztázta a helyiséget. Belépett, benézett az ajtó mögé � a kabin üres volt.�

Elkiáltotta magát, és félig már visszafordult, mikor az ütés a bal kezét érte. Tüzes nyílként cikázott végig a karján a fájdalom. A kezéhez kapott. A pisztolyt elejtette. Üvöltve fordult meg, és rávetette magát az ajtóban álló hatalmas, hórihorgas alakra. Látta a fekete haját, beesett szemét, fekete�borostás arcát, s ajka körül a könnyed mosolyt...�

Üvöltve hátrált a kabin belseje felé, szemében rémület ült. Üvöltött, és tudta, hogy hiába, VRKD�QHP�KDOOMD�PHJ�VHQNL��

A saját arcába bámult.� A portáldaru világfájdalmas nyögéssel eresztette le a ketUHFHW��'U��&UDZIRUG�

D]� UUHS�O WpU� N|YpUH� OpSHWW�� %RURVWiV� iOODW� G|UJ|OYH� YLJ\RUJRWW� D�UHQG USDUDQFVQRNUD���� Most aztán haza, és megborotválkozunk ��PRQGWD�� �Holnap bejövök, és

elintézzük a feljegyzéseimet meg a többi anyagot. Addig ne nyúljanak VHPPLKH]��� A parancsnok bólintott, és visszament a pavilonjába.�

A doktor lassú léptekkel ballagott végig a feljárón, aztán átment a I pS�OHWHQ�� pV� D]� HO FVDUQRNRQ� iW� D]� XWFiUD� pUW�� 0HJiOOW�� OiED� |V]W|Q|VHQ�YLWWH�YROQD�D�&RUDO�6WUHHW�i aluljáróhoz.��'H�QHP�LQGXOW�HO�D]�DOXOMiUy�IHOp��D]�HO YiURVRN�IHOp��KD]D��D�IHOHVpJpKH]���.�O|Q|V�PRKy�NtYiQFVLViJJDO�V]HPpEHQ�D�EHOYiURVED�YLY �I ~W�IHOp�IRUGXOW��

pV�HOW QW�D�W|PHJEHQ��D�YiURV�IRUJDWDJiEDQ����,VDDF�$VLPRY��(ford.: Mesterházi Márton)��$ONRQ\���+D�D�FVLOODJRN�H]HUpYHQNpQW�FVXSiQ�HJ\HWOHQ�pMV]DNiQ�UDJ\RJQiQDN��YDMRQ�

KRJ\DQ�KLQQp�� LPiGQi�pV�PHQWHQp�iW�D]� HPEHU�RO\�VRN�JHQHUiFLyQ�iW� ,VWHQ�YiURViQDN�HPOpNH]HWpW��

(PHUVRQ���$WRQ� ���� D� 6DUR� (J\HWHP� LJD]JDWyMD� KDUFLDViQ� HO UHELJ\J\HV]WHWWH� DOVy�

ajkát és mérgesen bámult az ifjú újságíróra.��7KHUHPRQ� ���� D� PDJD� UpV]pU O� WHUPpV]HWHVQHN� WDOiOWD� H]W� D� KDQJRW��

5pJHEEHQ��DPLNRU� D�PD�PiU�V]pOHV�N|UEHQ�QpSV]HU � URYDWD�PpJ� FVDN� YDG�ötletként élt a mazsola�riporter fejében, specializálta magát a „lehetetlen" interjúkra. Zúzódásokba, kék monoklikba és törött csontjaiba került a játék ��YLV]RQW�My�DGDJ�K Y|V�Q\XJDORPUD�pV�|QEL]DORPUD�WHWW�V]HUW��

Aton 77 végre megtalálta hangját, s bár ez a hang kissé remegett a YLVV]DIRMWRWW� LQGXODWWyO�� D� KtUHV� FVLOODJiV]UD� MHOOHP] � yYDWRV�� NLVVp� SHGiQV�NLfejezésmód most sem hagyta cserben.����8UDP� ��PRQGWD� �, ön pokoli malíciáról tesz tanúságot, hogy éppen most

fordult hozzám arcátlan javaslatával.� Az obszervatórium tagbaszakadt telefotósa, Beenay 25, nyelve hegyével

megnedvesítette kiszáradt ajkát és idegesen közbeszólt: � Kérem, uram, ami D]W�LOOHWL����

$]� LJD]JDWy� V]� V]HP|OG|NpW� IHOYRQYD� D� WHOHIRWyV� IHOp� IRUGXOW�� �� 1H�avatkozzék bele, Beenay. Feltételezem, hogy jó szándék vezette, amikor ezt az embert idehozta: most azonban semmilyen fegyelmezetlenséget nem W U|N��7KHUHPRQ�~J\�OiWWD��HOpUNH]HWW�D]�LGHMH���� Igazgató úr, ha megengedné, hogy befejezzem, amit elkezdtem, úgy

JRQGRORP��������1HP�KLV]HP��ILDWDOHPEHU�� vágott szavába Aton �, hogy bármi, amit most

mondhatna, ellensúlyozhatná az utolsó két hónapban naponta közölt cikkeit. Ön hatalmas sajtóhadjárattal támadta törekvéseinket, azt, hogy magam és kollégáim megkíséreljük a világot megszervezni a veszedelemmel szemben, DPHO\HW�PRVW�PiU�W~O�NpV �HOKiUtWDQL��

Távozhat! ��YHWHWWH�RGD�IpOYiOOUyO�D]�~MViJtUyQDN��5RVV]NHGY HQ�EiPXOW�NL�D�KRUL]RQWUD��DKRO�D�*DPma, a bolygó hat napja közül a legfényesebb, éppen lenyugodni készült.�

Elhalványodott, sárgán olvadt a ködös szemhatárba és Aton tudta, hogy VRKD�W|EEp�QHP�OiWKDWMD�pSHOPpM �HPEHUNpQW��+LUWHOHQ�VDUNRQ�IRUGXOW���� Nem! Várjon, jöjjön ide! � Parancsolóan intHWW���Megkapja a sztoriját.� Az újságíró, aki egyetlen mozdulatot sem tett a távozás érdekében, most

lassan közelebb húzódott az öregemberhez. Aton kifelé mutatott.��� A hat nap közül egyedül a Béta maradt az égen. Látja?��$� NpUGpV� PHJOHKHW VHQ� IHOHVOHJHV� volt. A Béta majdnem a zeniten állt;

UR]VGDV]tQ � IpQ\H�V]RNDWODQ�QDUDQFVV]tQEH�YRQWD�D� WiMDW��DKRJ\�D� OHQ\XJYy�Gamma ragyogó sugarai elhalványultak. A Béta pályájának legtávolabbi pontján tartózkodott. Kicsi volt, kisebb, mint amilyennek Theremon eddig bármikor látta és pillanatnyilag vitathatatlanul uralkodott a Lagash mennyboltján.��$� /DJDVK� VDMiW� QDSMiW� D]� $OIiW�� DPHO\� N|U�O� D� ERO\Jy� NHULQJHWW�� HUU O� D�

IpOWHNpU O� QHP� OHKHWHWW� OiWQL�� XJ\DQtJ\� D�PiVLN� NpW� WiYROL� WiUV�QDSRW� VHP�� $�vörös törpe Béta �� D]� $OID� N|]YHWOHQ� NtVpU MH� � egyedül volt, félelmetesen egyedül.�

Aton felfelé fordított arca mintha elpirult volna a napfényben. � Négy órán belül �� PRQGWD� � az, amit mi civilizációnak nevezünk, véget ér. Véget ér, mégpedig azért, mert ahogy ön is láthatja, a Béta az egyedüli nap az égen. �Mosolya rémületes volt. � Tessék nyomassa ki! Csak nem lesz már, aki ROYDVVD���� És ha kiderül, hogy ez a négy óra elmúlt... és elmúlik még négy ... és

misem történik? � kérdezte Theremon halkan.���(IHO O�QH�DJJyGMpN��% YHQ�HOpg lesz, ami történni fog.�� Elfogadom. De mégis ... ha semmi sem történik?�Beenay 25, másodszor is megszólalt:���8UDP��D]W�KLV]HP��PHJ�NHOOHQH�KDOOJDWQLD��7KHUHPRQ�KR]]iI ]WH��� Talán szavazzanak, Igazgató úr.� Az obszervatórium személyzetének többi öt tagMD�� DNLN� HGGLJ� ILJ\HOPHV�

semlegességgel követték a szóváltást, most megmozdultak.���� (]� � állapította meg Aton határozott hangon �� V]�NVpJWHOHQ�� (O YHWWH�

zsebóráját. � Mivel azonban az ön barátja, Beenay, ilyen makacsul ragaszkodik hozzá, adok önnek öt percet. Tessék, beszéljen.�

��� 1DJ\V]HU �� 1RV� WHKiW�� YDMRQ� PL� W|UWpQQH�� KD� |Q� HQJHGpO\H]Qp�� KRJ\�V]HPWDQ~NpQW� J\ ] GKHVVHN� PHJ� PLQGDUUyO�� DPL� N|YHWNH]LN"� +D� D]� |Q�jóslata beválik, az én jelenlétem se nem szoroz, se nem oszt, hiszen ebben az esetben már nem lesz alkalmam a cikket megírni. Másrészt viszont, ha VHPPL�QHP�OHV]�EHO OH��|QQHN�IHO�NHOO�NpV]�OQLH�Ui��KRJ\�QHYHWVpJHVVp�YiOLN��vagy még rosszabbra is. Bölcsebb lenne azt baráti kezekre bízni.�$WRQ�IHOKRUNDQW��� Baráti kéz alatt a saját kezét érti?��� TerméV]HWHVHQ�� � Theremon leült és keresztbe vetette lábait. �� /HKHW��

hogy cikkeim néha kicsit nyersek voltak, de mindig meghagytam az olvasónak a kétkedés jótéteményét.�

Tény, hogy ez a század nem alkalmas annak prédikálására, hogy küszöbön áll a világ vége, a Lagashon. Meg kell értenie, az emberek már QHP�KLV]QHN�D�Ä-HOHQpVHN�.|Q\YpEHQ��pV�IHOKiERUtWMD� NHW��KD�HJ\�WXGyV�D]W�mondja a szemükbe, hogy a Kultusz híveinek igaza van.���� ,O\HVPLU O� V]y� VLQFV�� ILDWDOHPEHU� � szakította félbe Aton. � Kétségtelen

XJ\DQ�� hogy adataink nagy részét a Kultusz szolgáltatta, végkövetkeztetéseink azonban mit sem tartalmaznak a Kultusz misztikájából. A tények tények maradnak, és a Kultusz úgynevezett „mitológiája" mögött YDQQDN�EL]RQ\RV�WpQ\HN��0HJYL]VJiOWXN� NHW�pV�OHKiQWRWWXN�Uóluk a misztikát. %L]WRVtWKDWRP��KRJ\�D�.XOWXV]�MHOHQOHJ�gQQpO�LV�MREEDQ�J\ O|O�EHQQ�QNHW����� eQ� HJ\iOWDOiQ� QHP� J\ O|O|P� gQ|NHW�� eQ� FVDN� PHJNtVpUOHP�PHJpUWHWQL�

gQ|NNHO��KRJ\�D�N|]YpOHPpQ\�URVV]�KDQJXODWEDQ�YDQ��)HOE V]�OWHN��Aton szája gúnyosan lebiggyedt.���+DGG�E V]�OMHQHN����,JHQ��GH�PL�OHV]�KROQDS"���1HP�OHV]�KROQDS���� De ha mégis lenne. Tegyük fel, hogy lesz – csakhogy lássuk mi lesz

akkor. A harag valamilyen komoly formát ölthet. A szikrák pattoghatnak, 8UDP��

Az igazgató komoran bámult a riporterre.�� És mit tanácsolna Ön?��� Hát ez az ��YLJ\RUJRWW�7KHUHPRQ�� � Felajánlottam, hogy gondoskodom a

nyilvánosság tájékoztatásáról. Tudom úgy irányítani a dolgot, hogy csak a humoros oldala látsszék. Kemény menet lesz kibírni, belátom, hiszen Önöket hülyék gyülekezeteként kell beállítanom, de ha képes leszek az Önök rovására megnevettetni az embereket, talán megfeledkeznek a haragról. A kiadóm cserébe mindössze a kizárólagos közlési jogot kéri.�

Beenay bólintott és kitört: � Uram, mi többiek mind úgy gondoljuk,�KRJ\�D�riporternek igaza lehet. Ebben az utolsó két hónapban mindent figyelembe YHWW�QN��FVXSiQ�D]W�D]�HJ\�OHKHW VpJHW�QHP��DPHO\QHN�YDOyV]tQ VpJH�HJ\�D�millióhoz, azt, hogy elméletünkbe vagy számításainkba valahol hiba csúszhatott. Márpedig erre is gondoOQL�NHOO���$]�DV]WDO�N|Up�W|P|U�OW�HPEHUFVRSRUWEyO�KHO\HVO �PRUPROiV�KDOODWV]RWW��pV�

Aton arckifejezése lassan olyanná vált, mint akinek hirtelen megkeseredett a szája íze, és nem tud segíteni rajta.��� Hát akkor, ha akar, itt maradhat. Fel kell kérnem azonban, szíveskedjék

WDUWy]NRGQL�PLQGHQW O��DPLYHO�PXQNiQNDW�]DYDUKDWQi�� Kezeit összekulcsolta a hátán és ráncoktól barázdált arca keménnyé vált,

ahogy beszélt. Mondókáját az örökkévalóságig folytathatta volna, ha nem harsán fel egy újabb hang.����+HOOR��KHOOR��KHOOR��� rikkantotta egy tenor hang, és a jövevény kerek képét

szinte megrepesztette a széles vigyor.�

� Mi ez a hullaházi hangulat? Remélem, senkit sem hagynak cserben az LGHJHL��PL"�

Aton felháborodva, ingerülten förmedt rá: � Hát maga mi az ördögöt DNDU�LWW��Sheerin? Azt hittem, a Rejtekhelyre szándékozik vonulni.�

Sheerin felnevetett, és köpcös testét egy karosszékbe vetette. ��,WW�DNDUWDP�lenni, ahol meleg a helyzet. Nem gondolja, hogy bennem is van egy jó adag kíváncsiság? Látni akarom azokat a csLOODJRNDW��DPHO\HNU O�D�.XOWLVWiN�IRO\WRQ�locsognak. Egy pszichológusnak semmi hasznát sem veszik a Rejtekhelyen. $]RNQDN� RWW� WHWWUH� NpV]� IpUILDNUD�� HU V�� HJpV]VpJHV� DVV]RQ\RNUD� YDQ�szükségük, akik gyerekeket tudnak szülni. Én? Engem ötven felesleges kiló akadályoz a tettrekészségben, és a szülésben nem igen lehetnének sikereim. $NNRU�KiW�PLQHN�WHUKHOMHP� NHW�PpJ�HJ\�pKHV�V]iMMDO"�-REEDQ�pU]HP�PDJDP�LWW���7KHUHPRQ� pOpQN� pUGHNO GpVVHO� NpUGH]WH�� � Tulajdonképpen mi az a

5HMWHNKHO\��XUDP"� Sheerin láthatóan csak most vette észre az újságírót. Összehúzta

szemöldökét és szusszantott egyet. � És maga kicsoda itt a Lagashon, J\XIDIHM "��$WRQ�DMNDL�HONHVNHQ\HGWHN��URVV]NHGY HQ�PRUPRJWD���� Ez itt Theremon 762, az újságtól. Gondolom, hallott róla?�Az újságíró kezét nyújtotta.���� gQ� SHGLJ� WHUPpV]HWHVHQ�6KHHULQ� ���� D� 6DUR� (J\HWHPU O�� eQ� KDOORWWDP�

gQU O��eV�PiULV�PHJLVPpWHOWH�NpUGpVpW��� Szóval, mi az a Rejtekhely, uram?���� $� 5HMWHNKHO\"� � válaszolta Sheerin. � Hát, néhány embert sikerült

PHJJ\ ]Q�QN� M|YHQG|OpV�QN� LJD]ViJiUyO�� D� N|]HOHG � �� KRJ\� N|]pUWKHW HQ�IHMH]]HP� NL� PDJDP� � végítélettel kapcsolatban, és ez a néhány ember yYLQWp]NHGpVHNHW� SUyEiOW� WHQQL�� ) OHJ� D]� 2EV]HUYDWyULXP� N|]YHWOHQ�munkatársairól és családjaikról, a Saro Egyetem alkalmazottairól és néhány kívülállóról van szó. Összesen körülbelül háromszázan vannak, de háromnegyed részük asszony és gyerek.���� eUWHP�� N� WHKiW� HOUHMW ]QHN� YDODKRYi�� DKRO� D� V|WpWVpJ� pV� D� ����&VLOODJRN�

QHP�IpUKHWQHN�KR]]iMXN��pV�RWW�YpV]HOLN�iW�D]W�D]� LG V]DNRW��DPtJ�D� W|EELHN�elpusztítják magukat.���� +D� iW� WXGMiN� YpV]HOQL�� 0HUW� QHP� OHV]� N|QQ\ �� .|U�O|WW�N� D]� HJpV]�

HPEHULVpJ� HOPHEHWHJ� UM|QJpVH�� OiQJRNEDQ� iOOy� QDJ\YiURVRN� � a környezet nem sok esélyt ígér a túlélésre. Mindenesetre el lesznek látva élelmiszerrel, vízzel, fedél lesz a fejük�IHOHWW��IHJ\YHUHLN�OHV]QHN������� És ami sokkal lényegesebb � szólt közbe Aton �, náluk vannak az összes

felvételek, kivéve azokat, amelyeket ma készítettünk. Ezek a dokumentumok MHOHQWKHWQHN�PLQGHQW� D� N|YHWNH] �FLNOXVUD� pV�H]� D]�� DPLW� iW� NHOO�PHQWHQL��$�többi ám hadd pusztuljon.�

Theremon halkan, hosszan füttyentett és néhány percig töprengve meredt PDJD�HOp��$]�DV]WDO�N|U�O�Op]HQJ �IpUILDN�YDODKRQQDQ�HJ\�VDNNWiEOiW�NHUtWHWWHN�és hatos szimultánpartiba kezdtek. Szaggatott mozdulatokkal, hangtalanul játszottak. Szemük elkeseredett koncentrációval meredt a táblára. Theremon HJ\�GDUDELJ� ILJ\HOWH� NHW��D]XWiQ� IHOiOOW�pV�$WRQKR]�PHQW��DNL�NLVVp� WiYRODEE�suttogva beszélgetett Sheerinnel.���� ,GH� ILJ\HOMHQHN���PRQGWD�QHNLN� �, menjünk valami olyan helyre, ahol nem

zavarjuk a többieket. Szeretnék egyet�mást kérdezni.�

A szomszéd helyiségben valóban kényelmesebbek voltak a székek. Az DEODNRNRQ�YDVWDJ�Y|U|V�I�JJ|Q\|N��D�SDGOyQ�Y|U|VHVEDUQD�V] Q\HJ��$�%pWD�WpJODV]tQ � VXJDUDLQDN� IpQ\pEHQ� D]� |VV]KDWiV� RO\DQ� YROW�� PLQWKD� Dlvadt vér vonná be a szobát.��7KHUHPRQ�PHJERU]RQJRWW�� �� 6]DYDPUD�� Wt]� I Q\HUHPpQ\W� DGQpN� HJ\HWOHQ�

picike fehér fényért csak egyetlen pillanatra. De jó lenne, ha a Gamma vagy a Delta állna az égen.��� Mit akar kérdezni? � szakította félbe Aton. � Kérem, ne feledkezzék meg

DUUyO�� KRJ\� LG QN� NRUOiWR]RWW�� $OLJ� YDODPLYHO� W|EE�� PLQW� HJ\� pV� QHJ\HG� yUD�P~OYD�IHOPHJ\�QN�D�PHJILJ\HO �KHO\LVpJEH�pV�XWiQD�QHP�OHV]�LG �VHPPLIpOH�beszélgetésre.��� Jó, máris kérdezek. ��7KHUHPRQ�KiWUDG OW�pV�NDUMDLW�|VV]HIRQWD�� � Ön azt

állítja, hogy néhány órán belül sötétségbe borul a világ és az emberiség vad UM|QJpVEH�NH]G��(QJHP�D]�iOOtWiV�WXGRPiQ\RV�LQGRNROiVD�pUGHNHOQH���� Ugyan, dehogy érdekli az magát. Szó sincs róla, hogy a tudományos

indoklás érdekelné �� UREEDQW�NL�6KHHULQ����+a tényleg ezt kérdezné Atontól ��és feltételezve, hogy neki volna kedve felelni �, végtelen levezetéseket és több kötetnyi diagramot ömlesztene maga elé. Fogalma se lenne, mit kezdjen vele. Ha azonban engem kérdez, én elmondhatom, mi a helyzet a laikus V]HPV]|JpE O��� Rendben van, akkor Önt kérdezem.����(O V]|U�LV�YDODPL�LWDOW�NpUHN�� s kezeit dörzsölve Atonra nézett.���9L]HW"���PRUJRWW�$WRQ����8J\DQ��QH�YLFFHOMHQ��� Maga ne vicceljen. Ma nincs alkohol. Az embereim pillanatok alatt leinnák

PDJXNDW��1HP�WXGQiP�PHJiOOtWDQL� NHW���$�SV]LFKROyJXV�V]yWODQXO�]V|UW|O G|WW��7KHUHPRQKR]�IRUGXOW��pOHV�SLOODQWiVD�

szinte felnyársalta az újságírót, majd beszélni kezdett.��� Azt természetesen tudja, hogy a Lagashon a civilizáció története ciklikus

MHOOHJHW�PXWDW�� hangsúl\R]RP��FLNOLNXVDW���� Tudomásom van róla � felelte Theremon óvatosan ��� KRJ\� PD� H]� D�

régészek nézete. De hogy mint tényt elfogadták�H"��� Éppen nemrégiben. Századunkban már általánosan elfogadott tény. Ez a

FLNOLNXV�MHOOHJ�PD�LV�HJ\LNH�� talán inkább úgy mRQGKDWMXN��HJ\LNH�YROW���D�QDJ\�rejtélyeknek.�

Civilizációk sorozatának nyomára akadtunk, pontosan kilenc olyat sikerült meghatározni �� GH� YDOyV]tQ OHJ� W|EE� LV� YROW� �, amelyek a miénkhez hasonló V]LQWHW� pUWHN� HO�� .LYpWHO� QpON�O� PLQGHJ\LN�N� W ]YpV]� iOWDO� VHPPLV�OW� PHJ�NXOW~UiMD�WHW IRNiQ���� És senki sem tudja megmondani, miért. Az összes kultúrközpontot oO\DQ�

alaposan elemésztették a lángok, hogy a legcsekélyebb jel sem maradt, DPHO\�D]�RNRNUD�XWDOQD��

Theremon feszülten figyelt. ��1HP�YROW�YDODPLIpOH�N NRUV]DN�LV"���� )HOWHKHW HQ� YROW�� GH� PLQGHGGLJ� J\DNRUODWLODJ� VHPPLW� QHP� WXGXQN� UyOD��

kivéve, hogy az akkoU�pO �HPEHU�DOLJ�YROW�W|EE�pUWHOPHV�PDMRPQiO��1\XJRGWDQ�számításon kívül hagyhatjuk.�� Értem. Folytassa kérem!���� $� YLVV]DWpU � NDWDV]WUyIiNUD� N�O|QE|] �PDJ\DUi]DWRN� V]�OHWWHN�� GH� H]HN�

mind többé�NHYpVEp�IDQWDV]WLNXVDN��(J\HVHN�SHULRGLNXV�W ]HV U O�EHV]pOQHN��mások szerint a Lagash ilyenkor egy nap közelébe kerül; megint mások még

vadabb indokokat emlegetnek. Van azonban egy elmélet, amely gyökeresen N�O|QE|]LN� D]� |VV]HV� W|EELW O�� HJ\� HOPpOHW�� DPHO\� D� V]i]DGRN� VRUiQ� YpJLJ�tartotta magát.��� Tudok róla. A „Csillagok" mítoszára gondol, amely a Kultisták „Jelenések

Könyvében" szerepel.����3RQWRVDQ�� válaszolta Sheerin elégedetten. � A Kultisták azt állítják, hogy

a Lagash minden kétezerötvenedik évben hatalmas barlangba került, összes QDSMDL� HOW QWHN�� pV� W|NpOHWes sötétség borult a világra. És akkor, mondják, &VLOODJRNQDN� QHYH]HWW� MHOHQVpJHN� W QWHN� IHO�� DPHO\HN� PHJIRV]WRWWiN� D]�HPEHUHNHW� OHON�NW O�� eUWHOHP� QpON�OL� YDGDNNi� YiOWDN�� DNLN� V]pWURPEROWiN� D]�önmaguk építette civilizációt. Persze az egészet vallásos�PLV]WLNXV�zagyvasággal körítik, de a lényeg az, amit elmondtam.�

A beállott rövid csendben hallani lehetett, ahogyan Sheerin hosszat, mélyet lélegzik.��� És ezzel elérkeztünk az Általános Gravitáció Elméletéhez. ��$�NH]G EHW N�

V]LQWH�NRSSDQWDN��DKRJ\DQ�D�PHJKDtározást kimondta, és ekkor Aton hirtelen visszafordult az ablaktól, hangosan felmordult és merev léptekkel kivonult a szobából.�

Elképedten bámultak utána. Theremon megkérdezte:���0L�EDMD"��� Semmi különös �� IHOHOWH� 6KHHULQ�� � Két emberének már néhány órávDO�

H]HO WW� LWW� NHOOHWW� YROQD� OHQQLH�� pV� PpJ� PRVW� VHP� MHOHQWNH]WHN�� %RU]DV]WyDQ�szüksége volna rájuk, persze, hiszen a legfontosabb embereken kívül PLQGHQNL�D�5HMWHNKHO\HQ�YDQ��� Gondolja, hogy cserbenhagyták?��� Kik? Faro és Yimot? Szó sem lehet róla. De ha egy órán belül nem

érkeznek meg, a dolgok meleggé válhatnak.�� Hirtelen felugrott és Theremonra kacsintott. – Mindenesetre addig, amíg

Aton távol van.� A legközelebbi ablakhoz sietett, leguggolt és az ablakpárkány alatti

V]HNUpQ\NpE O� Y|U|V� IRO\DGpNNDO� WHOL� �YHJHW� YHWW� HO �� DPHO\� VRNDW� tJpU HQ�kotyogott, ahogy megrázta.��� Gondoltam, hogy Aton nem tud róla ��MHJ\H]WH�PHJ��DKRJ\�YLVV]DEDNWDWRWW�

D]� DV]WDOKR]�� � Ez az! Összesen egy poharunk van, maga a vendég, a PDJip�� 1HNHP� My� OHV]� D]� �YHJE O� LV�� (]]HO� ILJ\elmes óvatossággal megtöltötte a kupicát.�

Ádámcsutkája élénken mozgott, ahogy meghúzta a palackot, azután elégedetten mormogva megnyalta a szája szélét, és újra beszélni kezdett.�� Mit tud egyáltalán a gravitációról?��� Semmit, azonkívül, hogy a legújabb eredmények közé tartozik, nincs még

tökéletesen kidolgozva, és a matekja olyan nehéz, hogy az egész Lagashon jó, ha van tizenkét ember, aki érti.��� Ugyan, szamárság! Fecsegés! A lényeges matematika egyetlen

mondatban összefoglalható. Az Általános Gravitáció Törvénye kimondja, KRJ\� D� YLOiJHJ\HWHPEHQ� OpWH] � |VV]HV� WHVW� N|]|WW� YRQ]yHU � KDW�� PpJSHGLJ�~J\��KRJ\�D]�DGRWW�NpW�WHVW�N|]|WW�IHOOpS �YRQ]iV�DUiQ\RV�D�WHVWHN�W|PHJpQHN�V]RU]DWiYDO��RV]WYD�D�N|]W�N�OHY �WiYROViJ�QpJ\]HWpYHO����(]�OHQQH�PLQGHQ"���� Tökéletesen elég. Négyszáz év kellett hozzá, hogy megalkossák.�

��� 0LpUW� WDUWRWW� LO\HQ� VRNiLJ"� $KRJ\DQ� HOPRQGWD�� D]� HOpJ� HJ\V]HU QHN�KDQJ]RWW���� Azért, mert akár hiszi, akár nem � a nagy törvényeket sohasem ihletett

pillanatok szülik. Rendszerint a világ számos tudósának együttes munkája NHOO�KR]]i��VRNV]RU�V]i]DGRNRQ�iW��$PLyWD�QpJ\�pYV]i]DGGDO�H]HO WW�*HQRYL����IHOIHGH]WH��KRJ\�D�/DJDVK�D]�$OID�nap körül kering, nem pedig fordítva, a csillagászok folyamatosan dolgoztak. Megfigyelték, feljegyezték, elemezték a KDW� QDS�komplex mozgását. Egyik elméletet a másik után állították fel, HOOHQ UL]WpN� pV� YLWDWWiN�� PyGRVtWRWWiN� pV� HOYHWHWWpN�� IHO~MtWRWWiN� pV� PiV�formába öntötték. Istentelen munka volt.�

Theremon elgondolkozva bólintott és Sheerin felé nyújtotta a kupicát. 6KHHULQ�YRQDNRGYD�HMWHWW�EHOH�QpKiQ\�UXELQWRV�FVHSSHW�D]��YHJE O����+~V]� pYYHO� H]HO WW� � folytatta, miután a saját torkát is megnedvesítette ��

végérvényesen bebizonyosodott, hogy az Általános Gravitáció Törvénye pontosan igazolja a hat nap orbitális mozgásiW��(]�KDWDOPDV�J\ ]HOHP�YROW��

Sheerin felállt, az ablakhoz sétált, kezében most is ott szorongatta a SDODFNRW�� � És most érkeztünk el a lényeghez. Az utolsó évtizedben a Lagashnak az Alfa körüli keringését a gravitáció szerint számolták és az eredmény nem egyezett a megfigyeléssel; még akkor sem, ha a többi nap RNR]WD�]DYDUy� WpQ\H] NHW� ILJ\HOHPEH�YHWW�N��9DJ\�D� W|UYpQ\�QHP�pUYpQ\HV��YDJ\�YDQ�PpJ�HJ\�PiVLN��HGGLJ�LVPHUHWOHQ�WpQ\H] ���7KHUHPRQ� LV� RGDiOOW� D]� DEODNKR]�6KHHULQ�PHOOp� pV�D]�HUG V� GRPERN� IHOp�

bámult, arra, amerre Saro City épületei rajzolódtak véres fényben a KRUL]RQWUD�� $]� ~MViJtUy� PLQG� EL]RQ\WDODQDEEi� YiOW�� V� pUH]WH�� KRJ\� HWW O�növekszik benne a feszültség, amint lopva a Bétára tekintett. A Nap vörösen tündökölt a zeniten, törpén és gonoszul.���)RO\WDVVD��XUDP�� mondta alig hallhatóan.�6KHHULQ�IRO\WDWWD���� A csillagászok évekig tanácstalanok voltak, a felállított elméletek közül

egyik használhatatlanabb volt, mint a másik ... amíg Atonnak az az ötlete támadt, hogy bevonja a munkába a Kultuszt. A Kultusz fejének, Sor 5�QHN�módjában állt megszerezni néhány olyan adatot, amelyek lényeJHVHQ�HJ\V]HU EEp�WHWWpN�D�SUREOpPiNDW��$WRQ�~M�Q\RPRNRQ�NH]GHWW�GROJR]QL���� Mi van akkor, ha létezik egy, a Lagashhoz hasonló, másik, nem világító

bolygó? Ha ugyanis ilyen van, az csak visszavert fényt sugároz, és ha kékes árnyalatú sziklák alkotják, mint amilyen a Lagash felszínének legnagyobb része is, akkor a vörös égbolton örökösen világító hat nap fénye láthatatlanná WHV]L���WHOMHVHQ�NLROWMD��

Theremon füttyentett.�� Micsoda agyafúrt ötlet!�� Agyafúrtnak tartja? Hát ide figyeljen: tételezzük fel, hogy ez az égitest

olyan távolságban, olyan pályán, és olyan tömeggel kering a Lagash körül, hogy a vonzása alapján számított érték pontosan megfelel annak az eltérésnek, amely a Lagash elméletileg számított és megfigyelt pályája között PXWDWNR]LN���WXGMD��PL�történik akkor? Az újságíró némán rázta a fejét.����+iW�D]��KRJ\�H]�D]�pJLWHVW�LG QNpQW�D�1DS�~WMiED�NHU�O��� És Sheerin egy

hajtással kiürítette az üveget.�� Úgy vélem, meg is teszi ��PRQGWD�7KHUHPRQ�KDONDQ���� Meg bizony! De keringési síkjában egyetlen Nap található. � Mutatóujjával

D]�pJEROWRQ�I�JJ �|VV]HDV]RWW�IpQ\J|PE�IHOp�E|N|WW��� A Béta! És kimutatták,

hogy az elsötétedés csak olyankor következik be, amikor a napok úgy helyezkednek el, hogy a Béta egyedül áll a maga félgömbjén, maximális távolságban, amikor is a hold változatlanul minimális távolságban van. A hold HNNRU� KpWV]HUHVH� D� %pWD� OiWV]yODJRV� iWPpU MpQHN�� WHKiW� D� /DJDVKW� WHOMHVHQ�eltakarja, bekövetkezik a napfogyatkozás, ami jóval tovább tart fél napnál, így a bolygó egyetlen pontja sem marad NL� D� MHOHQVpJE O��(]�D�QDSIRJ\DWNR]iV�pedig minden kétezer�negyvenkilencedik évben következik be.�

Theremon arca kifejezéstelen maszkká dermedt. � És ez volna az én V]WRULP"�

A pszichológus bólintott.����(QQ\L�D]�HJpV]��(O EE�D�QDSIRJ\DWNR]iV� � ami három�QHgyedóra múlva

NH]G GLN��, azután az általános Sötétség és talán azok a titokzatos Csillagok ��D]XWiQ�D]� U�OHW�pV�D�FLNOXV�YpJH��7 Q GYH�Qp]HWW�PDJD�HOp���� Mindössze két hónap állt rendelkezésünkre itt az obszervatóriumban, és

ez nem volt elég ahhoz, hogy�PHJJ\ ]]�N�D�/DJDVK�HPEHULVpJpW�D�YHV]pO\�IHO O��7DOiQ�NpW�pYV]i]DG�VHP� OHWW�YROQD�HOpJ�KR]]i��'H�D�GRNXPHQWXPRN�D�Rejtekhelyen vannak, és ma lefényképezzük a napfogyatkozást.�$�N|YHWNH] �FLNOXV�PiU�D]� LJD]ViJ� LVPHUHWpEHQ� IRJ�NH]G GQL�pV�DPLNRU�D�

következ �QDSIRJ\DWNR]iV�HOM|Q��D]�HPEHULVpJ�YpJUH�IHONpV]�OWHQ�IRJDGKDWMD�majd. Elgondolkozhat rajta, fiatalember, ez is a sztorijához tartozik.��.|QQ\ � V]HOO � IRGUR]WD� D� I�JJ|Q\|NHW�� DKRJ\� 7KHUHPRQ� NLQ\LWRWWD� D]�

DEODNRW�pV�NLN|Q\|N|OW�UDMWD��$�V]HOO �D�IpUIL�KDMába is belekapott. Theremon a EtERU� QDSIpQ\EHQ� I�UG � NH]pUH� PHUHGW�� +LUWHOHQ� WiPDGW� Oi]DGy� LQGXODWWDO�VDUNRQ�IRUGXOW����0L�OHKHW�D�6|WpWVpJEHQ��DPLW O�pQ�PHJ U�OQpN"�Sheerin mélán mosolyogva, szórakozottan forgatta a kezében tartott üres

üveget.�� Próbálta már, hogy milyen a Sötétség, fiatalember?� Az újságíró hátát a falnak vetve töprengett. � Nem. Nem mondhatnám. De

tudom, mi az. Olyan ... hát... �Ujjai bizonytalanul mozdultak, majd felderült az DUFD���Egyszóval nincs fény, mint egy barlangban.�� Volt már�YDODKD�EDUODQJEDQ"�� Barlangban? Természetesen nem!� A pszichológus homlokát ráncolva tanulmányozta a fiatal férfit.�� Tudja mit? Húzza össze a függönyt.�Theremon meglepetten pillantott fel, majd megkérdezte:�� Minek? Ha négy vagy öt Napunk sütne, akkor megérteném, hogy

kellemesebb némi fényt kizárni, de hát most amúgy sincs valami világos.���� eSSHQ� HUU O� YDQ� V]y�� +~]]D� FVDN� |VV]H� D� I�JJ|Q\W�� D]XWiQ� M|MM|Q� LGH�

hozzám és üljön le.��� Ahogy óhajtja. � Theremon a függönyzsinór után nyúlt és meghúzta. A

vörös I�JJ|Q\� YpJLJ]XKDQW� D� V]pOHV� DEODN� HO WW�� D� Up]� I�JJ|Q\NDULNiN� KDON�Q\LNRUJiVVDO�VXUUDQWDN�D�WDUWyQ��pV�KRPiO\RV�U W�iUQ\pN�ERUXOW�D�V]REiUD���$]� DV]WDOKR]� N|]HOHG � 7KHUHPRQ� OpSWHL� NRQJWDN� D� FVHQGEHQ�� )pO~WRQ�

PHJWRUSDQW��� Nem látom Önt, uram ��VXWWRJWD��� Tapogatózzék � utasította Sheerin fojtott hangon.��� De hát nem látom Önt, uram � az újságíró lélegzete kapkodóvá vált. ��

Semmit sem látok.��� Miért, hát mit várt? � hangzott a mogorva válasz. � Jöjjön ide és üljön le!�

Ismét lépések hangzottak, habozva, lassan közeledtek. Hallani lehetett, amint valaki ügyetlenül odébbmozdít egy széket. Theremon hangja EL]RQ\WDODQ�YROW��� Itt vagyok. Egészen ... izé ... jól érzem magam.���7HWV]LN�D�GRORJ"���� 1HP�� V W� QDJ\RQ� URVV]�� ÒJ\� W QLN�� PLQWKD� D� IDODN� � elnémult, majd

IRO\WDWWD� �, mintha a falak összezárulnának körülöttem. Olyan érzésem van, KRJ\�HO�NHOO�WROQRP� NHW�PDJDPWyO��'H�V]y�VLQFV�PHJ U�OpVU O��$]�LJD]ViJ�D]��hogy az egész már nem is olyan ross]��PLQW�DPLO\HQ�YROW��� No jó, húzza szét a függönyöket.� Óvatos léptek hallatszottak a sötétben, a függöny suhogott, ahogy

Theremon a zsinórt keresgélte, majd diadalmas sziszegéssel szétcsapódott. Vörös fény öntötte el a szobát, és Theremon örömében felkiáltva ámult fel a 1DSUD���6KHHULQ� NH]H� IHMpYHO� OHW|U|OWH� D� KRPORNiQ� J\|QJ\|] � L]]DGWViJRW� pV�

UHPHJ �KDQJRQ�PHJV]yODOW��� És ez még csak egy sötét helyiség volt!�� Ki lehet bírni � vetette oda az újságíró könnyedén.��� Igen, a sötét szobában ki lehet bírni. De volt maga a Jonglori Centenáris

.LiOOtWiVRQ�KpW�pYYHO�H]HO WW"��� Nem, úgy emlékszem, valahogy soha nem jutottam el. Hatezer mérföld

egy kicsit sok, még egy ilyen kiállítás kedvéért is.��� Nos, én voltam ott. Biztosan hallott a Misztikus Alagútról, amely a

szórakoztató körzetben minden rekordot felülmúlt �� OHJDOiEELV� D]� HOV �hónapban.�� Hallottam. Nem volt azzal valami probléma?��� Nemigen. Agyonhallgatták. Hát tudja, a Misztikus Alagút lényegében egy

mérföld hosszúságú alagút volt – de fények nélkül. Egy kis nyitott kocsiba ültették az embert, azután meglódították és tizenöt percen át utazott a 6|WpWVpJHQ�iW��5HQGNtY�O�QpSV]HU �GRORJ�YROW���PiU�DPHGGLJ�P N|G|WW����1pSV]HU "�� Persze. Van ám abban valami csábító, hogy az ember fél, ha ez játék. Az

újszülöttben három ösztönös félelem van: fél a hangoktól, fél a zuhanástól és IpO�D�IpQ\�KLiQ\iWyO��0LpUW�W QLN�RO\DQ�PXODWViJRVQDN�QHNLXJUDQL�YDODNLQHN�pV�azt kiáltani: „Bumm!" Miért szeretik olyan sokan a hullámvasutat? És ez volt az oka, hogy a Misztikus Alagút rövidesen óriási forgalmat bonyolított le. Az HPEHUHN�UHV]NHWYH�� OpOHJ]HW�XWiQ�NDSNRGYD��D�IpOHOHPW O�IpOKROWDQ�NHU�OWHN�NL�EHO OH��GH�~MUD�pV�~MUD�EHIL]HWWpN�D�EHOpS GtMDW���� Várjon csak, most már emlékszem. Voltak olyanok is, akik holtan kerültek

HO ��XJ\H"�/HJDOiEELV�LO\HVPit suttogtak, miután bezárták.� A pszichológus mordult egyet. � Ugyan! Két, vagy három haláleset volt. Az

VHPPL��.LIL]HWWpN�D�NiUWpUtWpVW�D�KDORWWDN�KR]]iWDUWR]yLQDN��pV�PHJJ\ ]WpN�D�Jonglori Városi Tanácsot, hogy felejtse el az ügyet. Végül is, mondták, hD�V]tYEHWHJHN�DNDUQDN�D]�DODJ~WRQ�iWPHQQL��KiW�VDMiW�IHOHO VVpJ�NUH�WHV]LN�� és N�O|QEHQ� LV�� W|EEHW� QHP� IRJ� HO IRUGXOQL�� 6]HUH]WHN� HJ\� RUYRVW�� DNL� RWW� �OW� D�SpQ]WiU�PHOOHWW�pV�PLQGHQNLW�PHJYL]VJiOW��PLHO WW�D�NRFVLED�EH�OWHN�YROQD��(]�persze még inkább fellendítette az üzletet.�� Hát akkor?��� Tudja, volt ott valami más is. Voltak emberek, akik teljesen rendben

voltak, amikor kijöttek, csak éppen attól kezdve nem voltak hajlandók épületbe menni – semmilyen épületbe, beleértve palotát, szállodát, bérházat, Yíkendházat, kunyhót, fészert, még sátrat is.�

Theremon megdöbbent.��� Úgy érti, hogy csak a szabadban voltak hajlandók tartózkodni; de hát hol

DOXGWDN"���$�V]DEDGEDQ����0HJ�NHOOHWW�YROQD�NtVpUHOQL�HU V]DNNDO�EHYLQQL� NHW���� Próbálták, de mennyire próbálták! Mire azután ezek az emberek hisztériás

rohamot kaptak és mindent elkövettek, hogy a legközelebbi falon V]pWORFFVDQWViN� D]� DJ\YHOHM�NHW�� +D� VLNHU�OW� LV� EHYLQQL� NHW� valahová, csak NpQ\V]HU]XEERQQ\DO�pV�QDJ\�DGDJ�PRUILXPPDO�OHKHWHWW�RWW�WDUWDQL� NHW����'H�KiW�DNNRU� U�OWHN�YROWDN���� Pontosan. Minden tíz ember közül, aki bement az alagútba, egy így került

ki. Erre pszichológusokhoz fordultak segítségért, és mi az egyetOHQ� GROJRW�tettük, amit tehettünk. Bezárattuk az alagutat. � Széttárta karjait.��� Tulajdonképpen mi történt ezekkel az emberekkel? � kérdezte Theremon

végül.��� A szerencsétlenek tudata nem volt elég rugalmas ahhoz, hogy úrrá

legyenek a Sötétség által kiváltott klausztrofóbián. Tizenöt perc a OHJFVHNpO\HEE�IpQ\�QpON�O��KRVV]~�LG ��

Magának, barátom, mindössze két vagy három percig kellett elviselnie, és KLJJ\H�HO�QHNHP��H]�LV�DODSRVDQ�IHOL]JDWWD���$]�DODJ~WEyO�NLM|Y �HPEHUHN�~J\QHYH]HWW�NODXV]WURIyELiV�IL[icióba kerültek.

/DSSDQJy� IpOHOP�N� D� 6|WpWVpJW O� pV� D� ]iUW� KHO\LVpJW O� IHOV]tQUH� NHU�OW��aktivizálódott és amennyire meg tudtuk állapítani � állandósult. Mindössze tizenöt perc elég volt hozzá a sötétben.�

Sokáig csendben ültek. Theremon homlokát mély ráncok barázdálták. ��1HP�KLV]HP��KRJ\�HQQ\LUH�URVV]�OHQQH��mormolta végül.��� Úgy érti, nem akarja elhinni ��FVDWWDQW�IHO�6KHHULQ��� Fél elhinni. Nézzen ki

D]�DEODNRQ��� Theremon engedelmesen kibámult és a pszichológus szinte egy lélegzetre folytatta. � Képzelje csak el, hogy sötét van � mindenütt sötét.�

Sehol fénysugár, ameddig a szem ellát. A házak, a fák, a PH] N��D�I|OG��D]�ég � minden fekete! És mindehhez � legjobb tudomásom szerint ��D�&VLOODJRN��bármik legyenek is.�

Fel tudja ezt fogni egyáltalán?����,JHQ��IHO�WXGRP�IRJQL���MHOHQWHWWH�NL�PDNDFVXO�7KHUHPRQ�� Sheerin ökle hirtelen indulattal az asztalra zuhaQW����+D]XGLN��(]W�QHP�OHKHW�

felfogni. Az agyát nem erre teremtették, mint ahogy nem képes felfogni a végtelen vagy az örökkévaló fogalmát sem. Csak beszélni tud róla. A valóságnak már egy töredéke is kiforgatja magából, ha pedig maga a való tény bekövetkezik, agya olyan jelenséggel kerül� V]HPEH��DPHO\�PHJKDODGMD�IHOIRJyNpSHVVpJH� KDWiUDLW�� %HOH� IRJ� U�OQL�� W|NpOHWHVHQ� pV� YpJOHJHVHQ��6]RPRU~DQ�KR]]iI ]WH����� És két ezredév fájdalmas küzdelme megint semmivé válik. Holnapra egyetlen sértetlen város nem lesz az egész /DJDVKRQ���7KHUHPRQ� LG N|]ben részben visszanyerte lelki egyensúlyát. �� 1HP� NHOO�

feltétlenül bekövetkeznie. Még most sem látom be, hogy bediliznék pusztán azért, mert nincsen Nap az égbolton � de ha így is lenne, és velem együtt mindenki így járna, mit ártana ez a városoknak? Fel fRJMXN�UREEDQWDQL� NHW"�

Most már Sheerin is dühös volt. � Ha a Sötétség veszi körül, ugyan mit kíván jobban, mint bármit a világon, miért üvöltenek összes ösztönei? Fényt, az isten verje meg, fényt!�

� Na és?�6KHHULQ�WDJROWD�D�V]DYDNDW���� Meg fog gyújtani YDODPLW�� My� XUDP�� /iWRWW� PiU� YDODKD� HUG W�]HW"�

7iERUR]RWW� YDODKD�pV� I ] FVNp]HWW�D� WiERUW ]�PHOOHWW"�0HUW� WXGMD�� D]� pJ � ID�nemcsak meleget ad. Fényt is áraszt és az emberek ezt tudják. És amikor sötét van, fényt követelnek és meg is szerzik.�� És akkor fát égetnek?��� És akkor elégetnek mindent, amihez hozzáférnek.�Fényre van szükségük. Feltétlenül meg kell gyújtaniok valamit, és ha fa

nincs kéznél, azt égetik, ami a legközelebb van. Az emberek fényt akarnak ��és minden lakott hely lángokban fog állni.��7KHremon hang nélkül magába roskadt. Sebesen, szaggatottan lélegzett,

nem is igen hallotta meg, hogy a szomszédos szobában a zárt ajtó mögött hirtelen zaj támadt.�6KHHULQ� PHJV]yODOW�� KDQJMiEDQ� pU] G|WW� D]� LJ\HNH]HW�� KRJ\� WiUJ\LODJRVDQ�

FVHQJMHQ�� � Alighanem Yimotot hallottam. Ezek szerint visszaérkeztek )DUyYDO��0HQM�QN�iW�pV�WXGMXN�PHJ��PL�WDUWy]WDWWD�IHO� NHW���� Nem bánom! � mormolta Theremon. Mélyet lélegzett és megrázkódott. A

feszültség megtört.� A szobában nagy volt a felfordulás, a személyzet számos tagja két

fiatalembert állt körül, akik igyekeztek kabátjaiktól megszabadulni, miközben a rájuk zúduló sokféle kérdésözönre válaszolgattak.�

Aton keresztültörte magát a tömegen és haragosan támadt az újonnan jöttékre. � Tisztában vagytok azzal, hogy kevesebb, mint fél óra van hátra a NULWLNXV�LG SRQWLJ"�+RO�PDUDGWDWRN"�

Faro 24 letelepedett és kezeit dörzsölgette. Arcát pirosra csípte a friss OHYHJ �� � Yimot meg én, most fejeztünk be egy hülye kis magánkísérletet. Megpróbáltunk összehozni egy szerkezetet, amellyel imitálhattuk volna a Sötétséget és a Csillagokat, hogy legyen némi elképzelésünk, hogyan is fog kinézni.�

A hallgatóság körében zavaros moraj támadt, és Aton szemében hirtelen pUGHNO GpV�FVLOODQW��� Ezt eddig senki egyetlen szóval sem említette. Hogyan IRJWDWRN�QHNL"��� Hát �� NH]GWH� )DUR� �, a gondolat már elég régen felötlött bennünk,

<LPRWEDQ� pV� EHQQHP�� pV� DPLNRU� PDUDGW� HJ\� NLV� LG QN�� PHJSUyEiOWXN�PHJYDOyVtWDQL�� <LPRW� WXGRWW� HJ\� NXSRODWHW V� HJ\HPHOHWHV� pS�OHWU O� D�külvárosban �� YDODPLNRr múzeumnak használták, gondolom. Mindenesetre PHJYHWW�N� pV� D� IDODNDW� WHW W O� WDOSLJ� EHEXUNROWXN� IHNHWH� EiUVRQQ\DO�� KRJ\�RO\DQ� W|NpOHWHV� 6|WpWVpJHW� iOOtWVXQN� HO �� DPLO\HW� FVDN� OHKHW�� $]XWiQ� D�PHQQ\H]HWEH� pV� D� WHW EH� DSUy� Q\tOiVRNDW� YiJWXQN� pV� NLV� IpPVDSNiNNDO�OHWDNDUWXN� NHW�� H]HNHW� D� VDSNiNDW� SHGLJ� HJ\� NDSFVROy� HOIRUGtWiViYDO�HJ\LGHM OHJ� IpOUH� OHKHWHWW� WROQL�� $�PXQNiQDN� H]W� D� UpV]pW� PiU� QHP� HJ\HG�O�YpJH]W�N�� V]HUH]W�QN� KR]]i� HJ\� iFVRW�� HJ\� YLOODQ\V]HUHO W� pV� PpJ� QpKiQ\�V]DNHPEHUW�� pénz nem számított.�$]�Yolt a célunk, hogy a fény a lyukakon keresztül hatoljon a helyiségbe, és

így a Csillagokéhoz hasonló hatást érjünk el.� A beállott csendben még lélegzetvétel sem hallatszott. Aton hangja rideg

YROW��� Nem volt jogotok magánkísérletbe kezdeni.� Faro láthatóDQ� ]DYDUEDQ� YROW�� �� 7XGRP�� XUDP�� GH� KRJ\� V]LQWH� OHJ\HN��

Yimot és én is úgy gondoltuk, hogy a kísérlet nem egészen veszélytelen.

Félig�meddig számítottunk arra, hogy ha sikerül a kívánt hatást elérni, meg IRJXQN� U�OQL�� 0LQGD]RN� DODSMiQ�� DPLW� 6KHHULQW O� KDllottunk, úgy gondoltuk, HQQHN� HOpJ� QDJ\� D� YDOyV]tQ VpJH�� (]W� D� NRFNi]DWRW� FVDN� PDJXQN� DNDUWXN�vállalni.�� No és mi történt?� Most Yimot válaszolt. � Bezárkóztunk és szoktattuk a szemünket a

sötéthez. Rendkívül hátborzongató érzés, mert a teljes Sötétség mLDWW� D]�ember úgy érzi, mintha ráomlanának a falak és a mennyezet. De leküzdöttük, pV� HOIRUGtWRWWXN� D� NDSFVROyW�� $� VDSNiN� IpOUHFV~V]WDN�� D� WHW Q� HOV]yUYD�számtalan apró fénypont szikrázott.�� És?��� És ��VHPPL��(]�YROW�D�OHJPHJG|EEHQW EE��6HPPL�VHP�W|UWpQW��(J\�O\XNDV�

WHW � YROW� D� IHM�QN� IHOHWW��és pontosan így is nézett ki. Újra és újra megpróbálkoztunk vele – ezért késtünk ennyit �, de semmiféle hatást nem WDSDV]WDOWXQN��

Döbbent csend fogadta Yimot szavait, minden tekintet Sheerinre irányult, DNL�PR]GXODWlanul ült, száját kissé nyitva felejtve.��7KHUHPRQ�V]yODOW�PHJ�HOV QHN��� Tudja, Sheerin, mit jelent ez a maga által

felépített elméletre nézve, vagy nem? � Megkönnyebbülésében szélesen HOYLJ\RURGRWW��

Sheerin azonban lassan felemelte a kezét.��� Egy kis türelmet. Hadd gondoljam végig a dolgot. ��0HJURSRJWDWWD�D]�XMMDLW�

és amikor felnézett, szemében sem meglepetés, sem bizonytalanság nem látszott. � Természetesen ...��6RKDVHP�GHU�OW� NL��PLW� DNDUW�PRQGDQL��9DODKRQQDQ� IHQWU O� pOHV� FV|UUHQpV�

KDOODWV]RWW�� %HHQD\ talpra ugrott, és „Mi az ördög!" felkiáltással felrohant a OpSFV Q��

A többi ezután következett.� Az események gyorsan peregtek. Amikor Beenay a kupolába berobbant,

egyetlen rémült pillantással felmérte a szétzúzott fényképlemezeket és az embert, aki föléjük hajolt; azután vadul a betolakodóra vetette magát; marka KDOiORV� V]RUtWiVVDO� NXOFVROyGRWW� D� IpUIL� Q\DNiUD�� 9DG� GXODNRGiV� NH]G G|WW��amelybe a személyzet más tagjai is beavatkoztak, az idegent szinte HOERUtWRWWD�pV�DJ\RQQ\RPWD�D�IpOWXFDW�G�K|QJ �HPEHU��$WRQ�pUNH]HWW�IHO�XWROVyQDN��QHKH]HQ�NDSNRGWD�D�OHYHJ W��� Engedjétek el!� Vonakodva váltak szét, a vadul ziháló, tépett ruhájú idegent, akinek

homlokán hatalmas zúzódás éktelenkedett, talpra rángatták. A férfinak rövid sárga szakálla volt, gondosan göndörítve, ahogy a Kultistáknál szokás.�

Beenay szorító marka átcsúszott a betolakodott gallérjára és vadul megrázta. � Beszélj, te patkány, mi volt a célod?! Ezek a lemezek ...����1HP�H]HNHW�NHUHVWHP���YiODV]ROWD�D�.XOWLVWD�K Y|VHQ��� Ez csak véletlen

YROW��%HHnay követte a férfi izzó tekintetét és felhorkant.��� Látom már! Magukra a kamerákra pályáztál. A baleset a lemezekkel

mindenesetre nagy szerencse számodra. Ha megérintetted volna a Kattintó Bertát vagy bármelyiket, a kínok kínjával pusztultál volna el. PeUV]H��DPL�D]W�LOOHWL���IHQ\HJHW HQ�PDJD�HOp�UiQWRWWD�|NOHLW��

Aton megragadta Beenay kabátujját. ��+DJ\MD�DEED��(QJHGMH�HO��

A fiatal technikus habozott, vonakodva engedte le karjait. Aton félretolta és a Kultista elé állt: � Ön ugye Latimer?��$�.XOWLVWD�PHUHYHQ�PHJKDMRlt és megadta a jelzést: ��/DWLPHU� ��� YDJ\RN��IHQVpJH�6RU���VHJpGWLV]WMH���� És ��$WRQ� V]�V]HP|OG|NH� tYEHQ� IHOK~]yGRWW� ���|Q� IHQVpJH�NtVpUHWpEHQ�

volt múlt heti látogatásakor?�Latimer ismét meghajolt. Sheerin barátságosan mosolygott.��� Ön, ugyebár, határozott fickó? Hát akkor én most mondok Önnek valamit.

/iWMD�D]W�D�ILDWDOHPEHUW�RWW�D]�DEODNQiO"�(U V��WDJEDV]DNDGW�IL~�� MyO�KDV]QiOMD�az ökleit, egyébként nem is közülünk való. Amint a napfogyatkozás kezdetét veszi, semmi egyéb dolga nem lesz, csak Önt szemmel tartani. Rajta kívül itt leszek én is � az aktív ökölvíváshoz ugyan kissé testes vagyok, de azért besegítek.�

Az újságíró felé biccentett. � Üljön szorosan mellé, Theremon � csupán a forma kedvéért. Hé, Theremon!�

Az újságíró azonban nem mozdult. Úgy elsápadt, hogy még az ajkai is HOV]LQWHOHQHGWHN���� Odanézzen! � Ujja, amellyel az égre mutatott, remegett, hangja

színtelenné vált, megtört. Minden szem Theremon felfelé mutató ujja irányába meredt, egyetlen közös rémületben, lélegzet nélkül, dermedten báPXOWDN��

A Béta kicsorbult az egyik oldalán!� Az apró feketeség talán körömnyi sem volt, azok számára azonban, akik

meredten bámulták, a világ végét jelentette.��&VXSiQ� HJ\HWOHQ� PiVRGSHUFLJ� Qp]WpN�� D]XWiQ� WHOMHV� ] U]DYDU� W|UW� NL��

amelyet azonban még pillanatok alatt is rendszerezett lázas tevékenység váltott fel � mindenki nekilátott kijelölt feladatának elvégzéséhez. A válságos SLOODQDWRNEDQ� QHP� YROW� KHO\H� pU]HOHPQHN�� $]� HPEHUHN� HJ\V]HU HQ�PXQNiMXNDW�YpJ] �WXGyVRNNi�YiOWDN��$WRQ�LV�HOW QW��

Sheerin prózaian PHJMHJ\H]WH�����$]� HOV � pULQWNH]pVQHN� WL]HQ|W� SHUFFHO�H]HO WW�NHOOHWW�MHOHQWNH]QLH��.LVVp�NRUDL��GH�PpJ�PLQGLJ�QDJ\RQ�My��ILJ\HOHPEH�YpYH� D� V]iPtWiVW� EHIRO\iVROy� EL]RQ\WDODQViJL� WpQ\H] NHW�� � Körülnézett, azután lábujjhegyen Theremonhoz sietett, aki még miQGLJ�E Y|OWHQ�PHUHGW�NL�D]�DEODNRQ�pV�J\HQJpG�HU V]DNNDO�PDJiYDO�YRQWD�����$WRQ� UM|QJ���VXWWRJWD��, így hát jobb, ha kitér az útjából. Elszalasztotta az

HOV � pULQWNH]pVW�HPLDWW�D� EDOKp�PLDWW�� DPLW�/DWLPHU� RNR]RWW�� pV� KD� EHOHERWOLN�magába, képes kidobni az�DEODNRQ���7KHUHPRQ�OXVWiQ�ELFFHQWHWW�pV�OH�OW��6KHHULQ�PHJOHS GYH�EiPXOW�Ui��� Az ördögbe is, fiam � szólt rá ���KLV]HQ�PDJD�UHV]NHW���� Hogy én? � Theremon megnyalta kiszáradt ajkát és mosolyogni próbált. ��

Hát túl jól nem érzem magam, az tény!��$�SV]LFKológus tekintete megkeményedett. � Csak nem hagyják cserben az

LGHJHL"����'HKRJ\�� kiáltott fel Theremon felháborodva �, csak pár perc, jó? Nemigen

hittem el ezt az egész fecsegést... egészen eddig a pillanatig. Hagyjon egy NLV� LG W��KRJ\�KR]]iV]RNMDN�D�JRndolathoz. Magának két hónapja vagy még több volt rá, hogy felkészüljön.���(EEHQ�LJD]D�OHKHW���PRQGWD�6KHHULQ�HOJRQGRONR]YD�����0DJD�SHUV]H�PRVW�D]W�KLV]L��KRJ\�WHOMHVHQ�OHPHUHYHGWHP�D�UpP�OHWW O��PL"�

Hát vegye tudomásul, uram, hogy én újságíró vagyok és megbíztak, hogy KR]]DN�HJ\�V]WRULW��+R]QL�IRJRP��

A pszichológus halványan elmosolyodott.���0HJpUWHWWHP��$�V]DNPD�EHFV�OHWH��HUU O�YDQ�V]y"��� Így is mondhatja. Hanem édesapám, a jobb karomat odaadnám még egy

üveg olyan cukrosvízért, ha fele annyi lenne is, mint az, amit maga lehúzott. Ha valakinek valaha szüksége volt egy korty italra, hát az most én vagyok.��+LUWHOHQ�HOKDOOJDWRWW��6KHHULQ�XJ\DQLV�HU WHOMHVHQ�ROGDOEDYiJWD����+DOOMD�H]W"�

)LJ\HOMHQ�� Állával a Kultista felé bökött, Theremon odanézett. A szakálODV� PLW� VHP�

W|U GYH�PLQGD]]DO�� DPL� N|U�O|WWH�� ]DMORWW�� NLEiPXOW� D]� DEODNRQ� pV� DUFiQ� YDG�HOUDJDGWDWiVVDO�pQHNO �KDQJRQ�G�QQ\|J|WW�PDJD�HOp����0LW�PRQG"�� suttogta az újságíró.��� A „Jelenések Könyvé"�nek ötödik fejezetét mondja fel �� IHOHOWH� 6KHHULQ��

Azután hirtelen rászólt Theremonra: � Maradjon csendben és figyeljen, ha PRQGRP��$�.XOWLVWD�KDQJMD�IHOHU V|G|WW��iWIRUUyVRGRWW�� „��eV�W|UWpQW��KRJ\�D]RNEDQ�D�QDSRNEDQ�D�%pWD�1DS�PLQG�KRVV]DEE�LG NUH�

PDJiQ\RV� UV]HPNpQW�UyYD�D]�HJHW��NHULQJYpQ�SiO\iMiQ��PtJQHP�HNNRU�WHOMHV�IpOIRUGXODWLJ� FVDN� � HJ\HG�O�� |VV]HW|S|U|GYH� pV� KLGHJHQ� V]yUD� IpQ\pW� D�/DJDVKUD���eV�7ULJRQ�YiURViEDQ��IpQ\HV�GpOEHQ��9HQGUHW���M YH�pV�IHQQKDQJRQ�V]yOD�D�

trigoni férfiakhoz, „Ím halljátok, ti vétkesek! Bár semmibe vevétek az igazak útját, ám eOM � D� OHV]iPROiV� yUiMD�� 0iU� NpV]�O GLN� D� %DUODQJ� PpO\H�� KRJ\�elnyelje a Lagasht; benneteket és mindent, ami rajta találtatik.�

És alighogy szóla, a Sötétség Odva kitárult a Bétára, hogy az sehonnan a /DJDVKUyO� W|EEp� QHP� YDOD� OiWKDWy�� $KRJ\� HOW QH�� D]� HPEHUek jajszavától KDQJRV�O|Q�D�OpJ�pV�QDJ\�O Q�D]� �OHON N�UHWWHQHWH��

Történt, hogy a Barlang sötétsége borult a Lagashra és nem vala többé fény sehol a Lagashon. Az emberek olyanná váltak, mint a világtalanok, senki sem látta vala szomszédját, noha orcáján érezné annak leheletét.�

És ebben a feketeségben egyszer csak megjelentek a Csillagok, PHJV]iPOiOKDWDWODQ� &VLOODJ� VRNDViJD� pV� NLPRQGKDWDWODQ� V]pSVpJ � ]HQH�hallatszott, oly csodálatos, hogy a fák levelei megannyi nyelvvé változának, s mind felkiálta gyönyör VpJpEHQ���eV�HEEHQ�D�SLOODQDWEDQ�D]�HPEHUHNHW�HOKDJ\i�OHON N�pV�WHVW�N�iOODWLYi�O|Q��

V W��YDGiOODWRNKR]�YiOW�KDVRQODWRVVi��D�/DJDVK�YiURVDLQDN�J\iV]V]tQ �XWFiLQ�vadul ordítozván vonulának végig.�

A Csillagokból ezután levála az Égi Láng, és ahol megérinté NHW��D�/DJDVK�YiURVDL� HPpV]W � OiQJRNED� ERUXOiQDN�� ~J\KRJ\� D]� HPEHUE O� pV� D]� HPEHU�alkotásaiból mi sem maradt vala.�

Még ekkor ..."� Latimer hangja árnyalatnyit megváltozott. Tekintete továbbra is a semmibe

meredt, de valamilyen módon mégis tudatára ébredt,� KRJ\� D� PiVLN� NHWW �feszülten figyeli. Lélegzetvételnyi szünetet sem tartva, hangszíne alig pV]UHYHKHW HQ�PiV�OHWW��D�V]yWDJRN�|VV]HPRVyGWDN���7KHUHPRQ� PHJOHSHWWHQ� EiPXOW� Ui�� $� V]DYDN� WRYiEEUD� LV� LVPHU VHQ�

csengtek. A magánhangzókat parányit másképp hangsúO\R]WD�� ám a szöveg teljesen érthetetlenné vált.�6KHHULQ�EL]RQ\WDODQXO�HOPRVRO\RGRWW��

��� ÈWYiOWRWW� YDODPHO\LN� VL� FLNOXV� Q\HOYpUH�� WDOiQ� D� QiOXN� KDJ\RPiQ\RV�második cikluséra. Tudja, ezen a nyelven írták eredetileg a „Jelenések Könyvé"�W�����1HP�WHV]�VHPPLW��HOHJHW�KDOORWWDP��� Theremon odább csúsztatta székét

és keze, amellyel hátrasimította haját, már nem remegett. � Lényegesen jobban érzem magam.�� Valóban? � Sheerin enyhén meglepettnek látszott.����+D�PRQGRP��$]�HO EE�DODSRVDQ�EHLMHGWHP��$KRJ\�KDOOJDWWam magát és a

JUDYLWiFLyMiW�� PHJ� DKRJ\� HONH]G G|WW� D� QDSIRJ\DWNR]iV�� KiW� PDMGQHP�kikészültem. De ez itt ��K�YHO\NXMMiYDO�PHJYHW HQ�D�ViUJD�V]DNiOO~�IHOp�E|N|WW��, ez olyasmi, amiket annak idején a dadámtól hallottam.�

Egész életemben csak mulatni tudtam rajWD�� &VDN� QHP� KDJ\RP� PDJDP�éppen most begyullasztani!�1DJ\RW�OpOHJ]HWW�pV�HU OWHWHWW�YLGiPViJJDO�IRO\WDWWD����� 'H� KRJ\� PHJ� WXGMDP� UL]QL� pQHP� MREELN� IHOpW�� J\RUVDQ� HOIRUGtWRP� D�

székemet az ablaktól.� Óvatos mozdulatokkal elfordította székét, kelletlen pillantást vetett maga

mögé, majd így szólt: �� (V]HPEH� MXWRWW� YDODPL�� .HOO� OpWH]QLH� PHJIHOHO �védettségnek a Csillag� U�OHW�HOOHQ��

A pszichológus nem felelt azonnal. A Béta már elhagyta zenitjét és a vérvörös napfénynégyzet, amely a padlón kirajzolta az ablak körvonalait, PRVW� pSSHQ� 6KHHULQ� |OpEH� W ]|WW�� $� IpUIL� JRQGRODWDLED� PpO\HGYH� EiPXOW� D�tompa fénybe, majd felállt és magára a Napra meredt.��$]� HO ] � NLV� FVRUEXOiV� D� %pWD� HJ\KDUPDGiW� HOWDNDUy� IHNHWH� IROWWi� Q WW��

Sheerin megborzongott és amikor visszafordult, arca egy árnyalattal ViSDGWDEEQDN�W QW���6]LQWH�ERFViQDWNpU �PRVROO\DO� �LV�HOIRUGtWRWWD�V]pNpW�D]�DEODNWyO���� Gondolom, most vagy kétmillió ember lehet Saro Cityben, akik egyetlen

nagy felbuzdulással azonnal csatlakozni akarnak a Kultuszhoz. Ironikusan Wette hozzá: ��$�.XOWXV]�HJ\�yUiUD�SiUDWODQXO�QpSV]HU �OHV]��eV�QHP�NpWOHP��KRJ\�D�YpJV NLJ�NL�IRJMiN�KDV]QiOQL�H]W�D]�yUiW��'H�PLW�LV�DNDUW�PRQGDQL"��� Mindössze ennyit: hogyan volt képes a Kultusz a „Jelenesek Könyvé"�W�

ciklusról ciklusra átmenteni, és hoJ\DQ� tUyGRWW� PHJ� HOV � DONDORPPDO� D�Lagashon? Kellett lennie valamiféle védettségnek, hiszen ha mindenki PHJ U�OW�YROQD��NL�tUKDWWD�YROQD�D�N|Q\YHW"���� $� N|Q\Y� WHUPpV]HWHVHQ� HOV VRUEDQ� P YHOHWOHQ� UHJ V|N�� J\HUHNHN� pV�

J\HQJHHOPpM HN� PHVpOJHWWH� V]iMKDJ\RPiQ\Rn alapult. Aztán a ciklusok VRUiQ�IHOWpWHOH]KHW HQ�~MUD�pV�~MUD�|VV]HV]HUNHV]WJHWWpN���� Feltételezi � vágott közbe Theremon �, hogy ugyanúgy mentették át a

könyvet a ciklusokon, ahogy mi tervezzük most a gravitáció titkával?� Sheerin vállat vont. �� /HKHW� de hogy pontosan hogyan csinálták, nem is

IRQWRV��9DODKRJ\DQ�PHJROGRWWiN��$�OpQ\HJ��DPLW�PLQGHEE O�NL�DNDUWDP�KR]QL��hogy a könyv nem is lehet egyéb, mint torzulások halmaza, még ha eredetileg tényeken alapult is. Emlékszik például Faro és Yimot sikertelen kísérletére, a O\XNDNNDO�D�PHQQ\H]HWHQ"���3HUV]H��� Tudja, hogy miért nem si... � Sheerin hirtelen elhallgatott és ijedten

IHOXJURWW��PHUW�$WRQ�MHOHQW�PHJ��DUFD�HOWRU]XOW�D�PHJG|EEHQpVW O��� Mi történt?�

Aton félrevonta és Sheerin érezte, hogy ujjai vasprésként szorulnak könyökére.����1H�RO\DQ�KDQJRVDQ��� Hangja halk volt és meggyötört. � Most beszéltem a

Rejtekhellyel a közvetlen vonalon.�Sheerin aggódva vágott közbe: � Valami baj van velük?��� Nem velük van baj. � Aton nyomatékosan hangsúlyozta a második szót. ��N� PiU� HJ\� My� LGHMH� EH]iUNy]WDN� pV� ~J\� LV� PDUDGQDN� KROQDSXWiQLJ�� N�

biztonságban vannak. Hanem a Város, Sheerin � ott teljes a felfordulás. El sem tudja képzelni � nehezére esett a beszéd.����0LW"�� sürgette Sheerin türelmetlenül. � Hát mi lehet? Lesz még rosszabb

is. Mi remegnivaló van ezen? ��*\DQDNRGYD�IRO\WDWWD����$WRQ��PDJD�KRJ\�YDQ"� Aton szemei haragosan szikráztak a gyanúsításra, de a harag helyét

D]RQQDO�DJJRGDORP�IRJODOWD�HO����1HP�pUWL��PLU O�YDQ�V]y"�$�.XOWLVWiN�DNFLyED�léptek. Arra lázítják az embereket, hogy támadják meg az Obszervatóriumot ��D]]DO� KLWHJHWLN� NHW�� KRJ\� FVHUpEH� D]RQQDO� NHJ\HOHPEHQ� UpV]HV�OQHN��megváltást ígérnek nekik, meg mindent, ami csak eszükbe jut. Mit tegyünk, 6KHHULQ"��� Semmi mást nem tehetünk, mint hogy várunk és bízunk a szerencsében.

9DOyEDQ�YHV]pO\HV�W|PHJHW�V]HUYH]QL��LG EH�NHU�O��pV�WRYiEEL�LG EH�NHU�O�D]�is, amíg ide eljutnak. Jó öt mérföldnyire vagyunk a várostól...��.LQp]HWW�D]�DEODNRQ��YpJLJ�D�KHJ\ROGDORQ��DUUD��DKRO�D�PHJP YHOW�I|OGHW�D�

külváros fehér házai váltották fel, és tovább, ahol maga a metropolisz GHUHQJHWW�D�KRUL]RQWRQ��N|G|V�ViY�D�%pWD�W Q �IpQ\pEHQ��

Anélkül, hogy visszafordult volna, megismételte: �� ,G EH� WHOLN��)RO\WDVVD�D�PXQNiMiW�pV�LPiGNR]]pN��KRJ\�D�WHOMHV�IRJ\DWNR]iV�PHJHO ]]H� NHW��

A Bétát mintha egy hatalmas kés félbe vágta volna, a Nap zavartalanul UDJ\RJy�IHOH�D�PHWV]pVYRQDO�PHQWpQ�HQ\KpQ�GRPERURGRWW��ÒJ\�W QW��PLQWKD�D�Lagashra fokozatosan hatalmas szemhéj csukódott volna le.�

A szoba halk neszei elenyésztek Sheerin tudatában, és csak kint a földek felett honoló mélységes csendet érzékelte. Mintha még a rovarok is megnémultak volna rémületükben. A dolgok homályosakká váltak.�

A pszichológus majdnem ugrott egyet, amikor valaki megszólalt mellette. 7KHUHPRQ�YROW����9DODPL�EDM�YDQ"�� kérdezte.��� Hogy mi? Ja, nem ... nincs semmi. Jöjjön, üljünk vissza. Itt útban vagyunk.

� Visszasurrantak a szoba sarkába, de Sheerin jó darabig hallgatott. Ujjaival meglazította gallérját. Fejét jobbra�balra forgatta, de nem talált enyhülést. +LUWHOHQ�IHOSLOODQWRWW��� Vannak légzési nehézségei?��$]�~MViJtUy�V]HPH�NHUHNUH�WiJXOW�D�PHJOHS GpVW O��PDMG�NpW�három mélyet

lélegzett. � Nem, nincsenek, Miért?��� Azt hiszem, túl sokáig bámultam ki az ablakon. Elkapott a homály. A

légzési nehézség a klausztrofóbiiV�URKDP�HOV �MHOH�� Theremon még egyszer teleszívta a tüdejét. � Hát akkor engem még nem

kapott el. Nézze csak, itt van az egyik fickó.��%HHQD\� WDJEDV]DNDGW�DODNMD�D]�DEODN�pV�D�VDURNEDQ��O N�N|]|WW�iOOW�PHJ��

Sheerin aggodalmasan pillantott fel rá. �+HOOR��%HHQD\�� A csillagász zavartan toporgott és bizonytalan mosollyal mondta: �� +D�

megengedik, egy kicsit csatlakoznék magukhoz. A kamerákat készenlétbe helyeztem és most semmi dolgom a teljes fogyatkozásig. � Elhallgatott és a

Kultistára bámult, aki vagy tizenöt perce elmélyülten lapozgatott egy E UN|WpV �N|Q\YHFVNpEHQ��� Csak nem csinált ez a patkány valami bajt?�

Sheerin megrázta a fejét. Vállát hátrafeszítette és egész figyelmét arra összpontosította, hogy egyenletesen lélegezzék. Megszólalt. �� 1LQFVHQHN�OpJ]pVL� QHKp]VpJHL�� %HHQD\"� %HHQD\� EHOHV]LPDWROW� D� OHYHJ EH�� �� 1HP�pU]HP��KRJ\�I�OOHGW�OHQQH�D�OHYHJ ���� Kis klausztrofóbiás tünet ��PDJ\DUi]WD�6KHHULQ�ERFViQDWNpU HQ���� Ja úgy! Nálam másképpen jelentkezett. Olyan érzésem van, mintha saját

magamat látnám. A tárgyak homályosakká válnak � semmi sem tiszta. És KLGHJ�LV�YDQ�����+LGHJQHN�KLGHJ�YDQ��$]�QHP�NpS]HO GpV��– Theremon elhúzta a száját. ��

$� OiEXMMDLP� ~J\� pU]LN� PDJXNDW�� PLQWKD� HJ\� K W YDJRQEDQ� KXUFROQiP� NHW�KHJ\HQ�völgyön át.��� Egyetlen dolgot tehetünN�� szólalt meg ismét Sheerin ���HO�NHOO� IRJODOQXQN�

PDJXQNDW�PiV�GROJRNNDO��$]�HO EE� NH]GWHP�PRQGDQL�PDJiQDN��7KHUHPRQ��hogy miért nem jutott Faro a lyukas mennyezetes kísérletével sehová.��� Igen, de éppen csak elkezdte ���IHOHOWH�7KHUHPRQ��Mindkét karjával átfogta az egyik térdét és állat rátámasztotta.��� Hát, ahogy említettem, Faroékat az vezette félre, hogy a „Jelenések

Könyvé"�W�V]y�V]HULQW�pUWHOPH]WpN��9DOyV]tQ OHJ�QLQFV�pUWHOPH�D�&VLOODJRNQDN�EiUPLO\HQ� IL]LNDL� MHOHQW VpJHW� WXODMGRQtWDQL�� /HKHW�� KRJ\� DPLNRU� D� WHOMHV�sötétség bekövetkezik, a tudat elengedhetetlenül szükségesnek érzi, hogy IpQ\W�WHUHPWVHQ��$�IpQ\QHN�H]W�D]�LOO~]LyMiW�QHYH]LN� N�&VLOODJRNQDN���� Tehát � szólt közbe Theremon ��� gQ� V]HULQW� D� &VLOODJRN� D]� U�OHW�

következményei, nem pedig okozói. Akkor mire lesznek jók Beenay felvételei?���� %L]RQ\tWKDWMiN�� KRJ\� PLQGH]� FVDN� LOO~]Ly�� YDJ\� D]� HOOHQNH] MH�� $NNRU�

YLV]RQW�����%HHQD\� N|]HOHEE� K~]WD� D� V]pNpW�� DUFiQ� KLUWHOHQ� pOpQN� pUGHNO GpV� MHOHQW�

PHJ�����1DJ\RQ� |U�O|N�� KRJ\� HUU O� EHV]pOQHN�� � Szemét összehúzta, mutatóujját

ILJ\HOPH]WHW HQ� IHOHPHOWH�� � Gondolkoztam ezeken a Csillagokon és egy IHOHWWpEE� PHJOHS � HONpS]HOpVHP� WiPDGW�� 7LV]WiEDQ� YDJ\RN� YHOH�� KRJ\�badarság, és eszemben sincs komolyan tálalni, de úgy gondolom, érdekesnek érdekes. Akarják halODQL"��+DQJMiQ� pU] G|WW�� KRJ\� PRQGDQi� LV�� QHP� LV�� GH� 6KHHULQ� KiWUDG OW� D�

székben és unszolni kezdte: � Gyerünk, mondja! Hallgatom!��� Hát jó. Akkor tételezzük fel, hogy a világegyetemben más napok is

lennének. � Szünetet tartott, mintha kissé restellte volQD��DPLW�PRQGRWW��� Úgy pUWHP�� RO\DQ� WiYROL� QDSRN�� DPHO\HN� IpQ\H� J\HQJH� DKKR]�� KRJ\� OiVVXN� NHW��Gondolom, mindez elég különösen hangzik.��� Nem feltétlenül. Csakhogy nem zárja�H� NL� H]W� D� OHKHW VpJHW� D]� D� WpQ\��

hogy a gravitációs törvény értelmében ezeket a napokat vonzerejük elárulná?���� +D� HOpJ� PHVV]H� YDQQDN�� H]� VHP� pV]OHOKHW � – válaszolta Beenay ���

persze, tényleg nagy távolságokra gondolok, négy vagy több fényévre. Ebben az esetben soha nem észlelnénk a zavaró hatást, mert túl csekély lenne. 0RQGMXN��KRJ\�HJpV]�FVRPy�QDS�OHQQH�LO\HQ�PHVV]H�W O�QN��HVHWOHJ�HJ\�két WXFDW��

Theremon dallamosán füttyentett.�

�� Micsoda ragyogó ötlet egy vasárnapi mellékletbe! Két tucat Nap egy nyolc IpQ\pY� iWPpU M � YLOiJHJ\HWHPEHQ�� (MKD�� (]� D� PL� YLOiJXQNDW� W|NpOHWHVHQ�jelentéktelenné változtatná. Az olvasók zabálnák!��� Ez még csak maga az ötlet �� %HHQD\� YLJ\RUJRWW� ��� GH� ILJ\HOMHQHN� D�

lényegre. A napfogyatkozás ideje alatt ez a tucatnyi nap egyszeriben OiWKDWyYi�YiOQD��PLYHO�D�PL�QDSXQN�IpQ\H�QHP�KRPiO\RVtWMD�HO� NHW��7HNLQWYH��hogy olyan messze vannak, parányiaknak látszanak, mint megannyi apró üveggolyó. A Kultisták persze Csillagok millióiról fecsegnek, de ez YDOyV]tQ OHJ� W~O]iV��$�YLOiJHJ\HWHPEHQ�HJ\V]HU HQ� QLQFV�KHO\� DKKR]�� KRJ\�egymillió napot lehessen elhelyezni benne, haFVDN� � össze nem érnek. 6KHHULQ�HJ\UH�IRNR]yGy�pUGHNO GpVVHO�ILJ\HOWH�D�FVLOODJiV]�IHMWHJHWpVHLW����� Mond valamit, Beenay. És pontosan a túlzáson van a hangsúly.

7XGDWXQN�� DKRJ\� YDOyV]tQ OHJ� PDJXN� LV� WXGMiN�� N|]YHWOHQ�O� QHP� NpSHV�felfogni az ötnél nagyobb számokat; ötön felül már csupán a „sok" fogalma uralkodik, így lesz a tucatból millió. Átkozottul jó ötlet!��� És van még egy apró feltevésem ��IRO\WDWWD�%HHQD\����*RQGROWDN�YDODKD�DUUD��PLO\HQ�HJ\V]HU �IRJDORPPi�YiOQD�D�JUDYLWiFLy��KD�

PHJIHOHO HQ� HJ\V]HU � UHQGV]HUEH� KHO\H]QpQN"� 7pWHOH]]�N� IHO�� KRJ\� RO\DQ�világegyetemünk van, amelyben egy bolygó létezik, egyetlen nappal. A ERO\Jy� W|NpOHWHV� HOOLSV]LVSiO\iQ� KDODGQD� pV� D� JUDYLWiFLyV� HU � WHUPpV]HWH�RO\DQ�PDJiWyO�pUWHW G � OHQQH��KRJ\�D[LyPDNpQW� OHKHWQH�HOIRJDGQL��(J\� LO\HQ�YLOiJEDQ� D� FVLOODJiV]RN� YDOyV]tQ OHJ� KDPDUDEE� IRJODONR]QiQDN� D�gravitációval, mint ahogy feltalálnák a távcsövet. Teljesen elég lenne a szabad szemmel végzett megfigyelés.��� Érdekes eljátszani a gondolattal �� PRQGWD� 6KHHULQ�� �� 6]HOOHPHV�

DEV]Wrakció � olyan, mint az ideális gáz, vagy az abszolút nulla fok.���� 3HUV]H� �� IRO\WDWWD�%HHQD\� ��� D� E|NNHQ �RWW� YDQ�� KRJ\� HJ\� LO\HQ� ERO\JyQ�

QHP� OHKHWQH� pOHW�� 1HP� NDSQD� HOpJ� K W� pV� IpQ\W�� pV� KD� IRURJQD�� QDSRQWD�félnapig teljes sötétség uralkodna. Nem várható, hogy ilyen körülmények N|]|WW�pOHW�IHMO GMpN�NL��KLV]HQ�D]�pOHW�DODSYHW HQ�I�JJ�D�IpQ\W O��$]RQNtY�O�����

Sheerin széke dörrenve borult fel, ahogyan felugrott, félbeszakítva az eszmefuttatást.�� Aton hozza a világítást!��%HHQD\� V]iMiQ� VyKDMWiVV]HU � Ä$K�� szakadt ki, megfordult, Atonra bámult,

majd látható megkönnyebbüléssel fülig szaladt a szája.� Aton fél tucat, lábnyi hosszú, hüvelyk vastag rudat tartott a karjában. A

N|WHJ�IHOHWW�V]yWODQXO�PHUHGW�|VV]HJ\ OW�PXQNDWiUVDLUD��Sheerin ünnepélyesen, mintha egy vallási szertartás legszentebb aktusát

végezné, egy hosszú, esetlen gyufát szikrázó életre dörzsölt és átadta $WRQQDN��$WRQ�KR]]ipUWHWWH�D�OiQJRW�D]�HJ\LN�U~G�IHOV �YpJpKH]���$� ViUJD� Q\HOYHFVNH� PLQWKD� W Q G|WW� YROQD� NLVVp�� ~J\� OiWV]RWW�� FpOWDODQXO�

OHEHJ� a rúd csúcsán � aztán a hirtelen fellobbanó láng sárgás fónyözönnel árasztotta el Aton megviselt vonásait. Aton elhajította a gyufát és az ablakot WDSVYLKDU�UHPHJWHWWH�PHJ��

A rúd tetején hathüvelyknyi sárga láng táncolt! Sorban meggyújtották a többit is, és hat önálló fényforrás vonta sárgás fénybe a szoba leghátsó zugait LV���$�IpQ\�KDORYiQ\�YROW��PpJ�D]�HJ\UH�J\HQJ�O �QDSIpQ\QpO�LV�KDOYiQ\DEE��$�

lángok bolondul lobogtak, részeg, imbolygó árnyak keltek életre. A fáklyák

rettenetesen füstöltek, és szaguk odakozmált étel szagára emlékeztetett, de ViUJD�IpQ\�iUDGW�EHO O�N���9ROW�valami különös ebben a sárga fényben, az után, hogy már négy órája

csak a búcsúzó Béta komor homálya uralkodott. Még Latimer is felnézett N|Q\YpE O�pV�FVRGiONR]YD�EiPXOWD��

Csak Theremon vizsgálgatta gyanakodva a fáklyákat. Fintorogva V]DJOiV]WD�D]�DYDV�E zt, és kelletlenül kérdezte:���0LE O�YDQ�H]�D�YDFDN"���)D�� felelte Sheerin kurtán.���� 8J\DQ�� D]� QHP� OHKHW�� +LV]HQ� QHP� LV� pJ�� &VDN� D� OHJIHOV � UpV]H� YDQ�

HOV]HQHVHGYH�pV�D�OiQJ�PLQWKD�D�VHPPLE O�ORERJQD�HO �����eSSHQ�H]�D�QDJ\V]HU �EHQQH��1DJ\RQ�FpOV]HU �P Iény szerkezet. Több

V]i]DW�FVLQiOWXQN�EHO OH��GH�D�OHJW|EEMpW�WHUPpV]HWHVHQ�D�5HMWHNKHO\�NDSWD����0HJIRUGXOW� pV� NRUPRV� NH]pW� D� ]VHENHQG MpEH� W|U|OWH�� � Nádszálakat kell alaposan kiszárítani, azután átitatni állati zsiradékkal. Ha meggyújtja, a zsiradék apránként ég el. Ezek a fáklyák majd félórát égnek egyfolytában, ötletes, mi? Az egyik fiatal barátunk dolgozta ki a Saro Egyetemen.���$�OHYHJ �YDODKRJ\�IRMWyEEi�YiOW��$�KRPiO\�V]LQWH�WDSLQWKDWyDQ�WHUMHV]NHGHWW�

a helyiségben és a fáklyák felett táncoló sárga fénykörök egyre élesebben UDM]ROyGWDN� NL� D� Q|YHNY � V]�UNHVpJ� KiWWHUpQ�� )�VWV]DJ� WHUMHQJHWW�� D� IiNO\iN�halkan sercegve égtek. Az egyik csillagász bizonytalan léptekkel, lábujjhegyen kerülte meg az asztalt, amelyen dolgozott. Valaki mélyet sóhajtott, meg akaUYiQ� UL]QL�Q\XJDOPiW�D]�HJ\UH�V|WpWHG �YLOiJEDQ���7KHUHPRQ� KDOORWWD� PHJ� HOV NpQW� D]� LGHJHQ� ]DMW�� ,QNiEE� EL]RQ\WDODQ��

tisztázatlan hang�sejtelem volt ez, ha a házban nem uralkodott volna halálos csend, bizonyosan elkerülte volna a figyelmét.�

Az újságíró fHOHJ\HQHVHGHWW� D� V]pNEHQ� pV� HO YHWWH� MHJ\]HWI�]HWpW��Lélegzetvisszafojtva hallgatózott, azután lényegesen megkönnyebbülten iWE~MW�D�QDSWiYFV �pV�%HHQD\�HJ\LN�NDPHUiMD�N|]|WW��pV�D]�DEODN�HOp�iOOW��

A külvilágban a Béta már csupán pislákoló szilánk volt, mintha utolsó kétségbeesett búcsúpillantást küldött volna a Lagashra. A keleti horizont a város irányában elmerült a Sötétségben, és a Saróból az Obszervatóriumhoz YH]HW � ~W� IDNyY|U|V� YRQDONpQW� K~]yGRWW�� NpWROGDOW� HUG NNHO� V]HJpO\H]YH�� $]�HUG N� IiL� D]RQEDQ� YDODPL� PyGRQ� HOYHV]WHWWpN� HJ\pQL� MHOHQW VpJ�NHW��folyamatos árnyéktömeggé mosódtak össze.�

A figyelmet azonban maga az út kötötte le, amelyen egy másik, kifejezetten IHQ\HJHW �V|WpW�W|PHJ�K|PS|O\J|WW��

Aton felkiáltott, hangja megcsuklott.���$]� U�OWHN�D�YiUosból! Megérkeztek!����0HQQ\L�LG �YDQ�PpJ�D�WHOMHV�IRJ\DWNR]iVLJ"�� kérdezte Sheerin.���7L]HQ|W�SHUF��GH����GH� N�|W�SHUFHQ�EHO�O�LWW�OHV]QHN����� 1H� W|U GM|Q� VHPPLYHO�� D]� HPEHUHL� IRO\WDVViN� D� PXQNiW�� 0L� PDMG�

IHOWDUWy]WDWMXN� NHW�� $]� pS�OHW� DNiU� HU GQHN� LV� EHLOOHQH�� $WRQ�� WDUWVD� UDMWD� D�szemét ifjú Kultista barátunkon, biztos, ami biztos. Theremon, maga jöjjön YHOHP��6KHHULQ�PiULV�NLQW�YROW�D�V]REiEyO��7KHUHPRQQDO�D�VDUNiEDQ��$�OpSFV �V] N�

FVLJDYRQDOEDQ� WHNHUHGHWW� HO WW�N� D� N|]pSV � WDUWySLOOpU� N|U�O�� OHJDOVy� IRNDL�nyúlós, félelmetes szürkeségbe vesztek.�

�$]� HOV � OHQG�OHWWHO� My� |WYHQ� OiEEDO� OHMMHEE� NHU�OWHN�� LWW�PiU� HOW QW� D� WHUHP�Q\LWRWW� DMWDMiQ� NLV] U G �� LPERO\Jy� ViUJD� IpQ\�� )HOHWW�N� pV� DODWWXN� HJ\DUiQW�összezárultak a félelmetes árnyak.�

Sheerin megállt, párnás kezeit mellkasára szorította. Szemei kidülledtek, KDQJMD�UHNHGW�VXWWRJiVED�I OW���� Nem bírok ... lélegzeni... menj le ... egyedül. Zárd be az ajtókat...�Theremon pár lépést tett lefelé, azután visszafordult.��� Várjon! Kibírja egy percig? � ö is kapNRGWD�D� OHYHJ W��7�GHMpEHQ�PLQWKD�

ragacsos massza áramlott volna, agyában ott ült a vakrémület csírája a puszta gondolatra, hogy egyedül kell nekivágnia a rejtélyes Sötétségnek.�)pOW�D�V|WpWVpJW O����� 0DUDGMRQ� LWW� �� PRQGWD� �, egy pillanat múlva itt vagyok.� �� )HOURKDQW� D�

OpSFV Q�� NHWWHVpYHO� V]HGWH� D� IRNRNDW�� V]tYH� PDMG� NLXJURWW� D� KHO\pE O� �� QHP�FVDN� D� PHJHU OWHWpVW O� �, beesett a szobába és kirántotta az egyik fáklyát tartójából. Büdös volt és a füst azonnal marni kezdte a szemét, úgy érezte, PHJYDNXO� � mégis úgy markolta a fáklyát, mintha örömében meg akarná FVyNROQL��$�OiQJ�KiWUDFVDSyGRWW��DKRJ\�LVPpW�OHURKDQW�D�OpSFV Q��

Sheerin felnyitotta a szemét, nyöszörgött. Theremon föléje hajolt. Durván megrázta.�� Jól van, most már szedje össze magát. Van fényünk.� Lábujjhegyre ágaskodva magasra emelte a fáklyát, a botladozó

pszichológust könyökénél fogva támogatta, így indultak lefelé a láng biztonságérzetet adó, óvó fénykörében.�

A földszinti helyiségek még kaptak valami világosságot, és Theremon érezte, hogy rémülete enyhül.��� Tessék � mondta gorombán, és a fáklyát Sheerin kezébe nyomta. ��0RVW�

már hallani leKHW� NHW�� Valóban hallani lehetett. Rekedt, kurta, szavak nélküli kiáltások voltak.� Sheerinnek azonban igaza volt; az Obszervatórium valóban úgy épült,

PLQWKD� HU GQHN� WHUYH]WpN� YROQD� D�P~OW� V]i]DGEDQ�� DPLNRU� D� QHRJDYRWWLNXV�építészeti stílus csúf fénykorát élte. Nem volt szépség, de ehelyett szilárdnak, tartósnak építették.��$]� DEODNRNDW� K�YHO\NQ\L� iWPpU M � YDVUXGDN� UiFVR]DWD� YpGWH�� $� UXGDNDW�

EHWRQED� iJ\D]WiN�� $� IDODNQDN� I|OGUHQJpV� VHP� iUWKDWRWW� YROQD�� $� I EHMiUDW�hatalmas tölgyfakapujának veszélyeztetett pontjait vasveretek biztosították. 7KHUH�mon rácsapta a reteszeket, tompa kattanással siklottak a fészkükbe.�

A folyosó másik végére érve Sheerin halkan káromkodott. A hátsó bejárati ajtó lakatjára mutatott, amelyet valaki alapos munkával levert.���1\LOYán itt jött be Latimer ��PRQGWD���� Jó, jó, de ne ácsorogjon itt � förmedt rá Theremon türelmetlenül. ��

Segítsen idetolni a bútorokat, és vigye a fákO\iW�D�V]HPHPW O��0HJ|O�H]�D�I�VW�� Miközben beszélt, a súlyos asztalt nekitolta az ajtónak és két perc alatt

barikádot hordott össze, amelynek hiányzó szépségéért és szimmetriájáért E YHQ�NiUSyWROW�W|P|UVpJH�pV�V~O\RV�V]LOiUGViJD��

Valahonnan távolról halkan hallani lehetett, hogy puszta ököllel vernek egy ajtót.��$�NtY�OU O�EHKDOODWV]y�VLNRO\RN�pV�NLiOWiVRN�IXUFVD�IpOYDOyViJQDN�KDWRWWDN���$�6DUR�&LW\E O�IHONHUHNHGHWW�FV FVHOpN�FVDN�NpW�GRORJUD�WXGRWW�JRQGROQL��D�

Kultusz ígérte megváltásra, amelynek ára az Obszervatórium lerombolása, és D]� UMtW � IpOHOHPUH�� DPHO\� V]LQWH� PHJEpQtWRWWD� NHW�� 1HP� MXWRWW� LGHM�N�

NRFVLNUyO� YDJ\� IHJ\YHUHNU O� JRQGRVNRGQL�� QHP� YiODV]WRWWDN� YH]HW W�� QHP�IHFVpUHOWHN� LG W� V]HUYH]NHGpVUH�� *\DORJ� MXWRWWDN� HO� D]� pS�OHWLJ�� pV� SXV]WD�kézzel támadták meg.�eV� PRVW�� DPLNRU� LWW� YROWDN�� D� %pWD� XWROVy�� HU WOHQ� OREEDQiVD�� D]� XWROVy�

rubinvörös lángcsepp olyan emberiségre villant, amelynek semmije sem maradt, az átható, mindent elborító rettegésen kívül.�7KHUHPRQ�IHOPRUGXOW��� Gyerünk vissza a kupolábD���$�WHUHPEHQ�HJ\HG�O�D�QDSWiYFV QpO��O �<LPRW�PDUDGW�D�KHO\pQ��$�W|EELHN�D�

kamerák körül foglalatoskodtak, Bee�nay rekedtes, fojtott hangon utasításokat RV]WRJDWRWW����� 6]yYDO�� PpJ� HJ\V]HU�� QH���� QH� W|U GMHWHN� D� IHOYpWHO� PLQ VpJpYHO�� 1H�

vesztegessétek az� LG W� DUUD�� KRJ\� HJ\V]HUUH� NpW� FVLOODJRW� KR]]DWRN� EH� D�OHQFVpEH��(J\�LV�HOpJ��eV����pV�KD�~J\�pU]LWHN��QHP�PHJ\�WRYiEE��W QMHWHN�HO�D�NDPHUiN�N|]HOpE O��

Az ajtóban Sheerin odasúgta Theremonnak.�� Keressük meg Atont. Nem látom itt.� Az újságíró nem felelt azonnal. A csillagászok bizonytalan körvonalai

LPERO\RJWDN�� HO�elmosódtak, fejük felett a fáklyák már csak sárga foltokká mosódtak.�� Sötét van � nyöszörögte.�6KHHULQ�NHUHV pQ�NLQ\~MWRWWD�D�NH]pW����$WRQ����(O UHERWRUNiOW����$WRQ��Theremon utánaeredt és megfogta a karját.��� Várjon, segítek. � Valahogy átjutott a helyiségen. Szemét behunyta, hogy

YpGHNH]]HQ�D�6|WpWVpJ�HOOHQ��WXGDWiW�EH]iUWD��KRJ\�D�EHQQH�pEUHG �NiRV]�QH�lehessen úrrá rajta.��6HQNL� VHP� KDOORWWD� NHW�� VHQNL� VHP� W|U G|WW� YHO�N�� 6KHHULQ� D� IDOQDN�

tántorodott.���$WRQ���$� SV]LFKROyJXV� UHV]NHW � NH]HN� pULQWpVpW� pUH]WH�� PDMG� D� NH]HN�

YLVV]DK~]yGWDN�pV�HJ\�UHPHJ �KDQJ�PHJNpUGH]WH����0DJD�D]��6KHHULQ"����$WRQ����6KHHULQ�HU ON|G|WW��KRJ\�QRUPiOLVDQ�OpOHJH]]HQ��� Ne aggódjon a

FV FVHOpN�PLDWW��$]�pS�OHW�IHOWDUWMD� NHW�� Beenay arcán halvány pír látszott, amint feltekintett a Béta utolsó sugarára

és Latimer, aki figyelte, hogyan hajol a csillagász kamerája fölé, elhatározta magát. Körmei tenyerébe vágódtak, ahogyan megfeszült a teste.�

Szédülten megtántorodvD� OHQG�OW� QHNL��&VDN� iUQ\DNDW� OiWRWW�PDJD� HO WW�� D�lábai alatt a padlónak sem volt anyaga. Aztán hirtelen valaki rávetette magát, a földre zuhant, torkát szorító ujjak markolták.�

Megfeszítette magát és térdét páros lábbal támadója testébe nyomta.���(UHVV] vagy megöllek.� Theremon éleset kiáltott és a fájdalom bódulatában vicsorogta: �� 7H�DOMDV�

patkány!��$]�~MViJtUyQDN�~J\�W QW��KRJ\�KLUWHOHQ�PLQGHQW�HJ\V]HUUH�pU]pNHO��+DOORWWD��

ahogy Beenay felhördült. � Megvan! A kamerákhoz, fiúk! � azután ott volt a különös józan tudomásulvétele annak, ahogyan az utolsó napsugár egyre NHVNHQ\HGHWW��PDMG�HOW QW���eV�/DWLPHU�KLUWHOHQ�PR]GXODWODQQi�YiOW�HOHUQ\HG �NH]HL�N|]|WW��

Theremon a Kultista szemébe meredt, és látta, hogy üressé válik. Felfelé bámulva, arca visszatükrö]WD� D� IiNO\iN� J\HQJ�O � ViUJD� IpQ\pW�� /iWWD�� KRJ\�/DWLPHU�DMND� IpOHOHPW O� UHPHJ�pV�KDOORWWD��KRJ\DQ� W|U� IHO�iOODWL� Q\|V]|UJpV�D�torkából.��$�IpOHOHP�ODVVDQ�HU V|G �pU]pVpYHO�HJ\LN�NDUMiUD�WiPDV]NRGRWW�pV�D]�DEODN�

vérfagyasztó feketeségére nézett.�$]�DEODNRQ át beragyogtak a Csillagok.� Nem a Föld harminchatezer halvány, szabad szemmel is látható Csillaga ��

a Lagash egy óriási halmaz közepében volt. Harmincezer hatalmas nap OpOHNGHUPHV]W � UDJ\RJiVD� W ]|WW� OH� Ui�� V]|UQ\ � N|]|Q\pEHQ� UpPLV]W EEHQ�IDJ\RVDQ��PLQW�a rideg szél, amely most a világot didergette. A világegyetem QDJ\V]HU � IDODL�PHJUHQG�OWHN�pV� UpP�OHWHV� IHNHWH� W|UHGpNHL� HJ\UH�KXOORWWDN��hogy szétlapítsák, eltöröljék, megsemmisítsék az embert.�� Fényt! ��VLNROWRWW�7KHUHPRQ���$WRQ�YDODKRO�RO\DQ�ERU]DOPDVDn zokogott, mint egy rémült gyerek.��� Csillagok ... a Csillagok ... egyáltalán nem tudtunk róluk. Semmit sem

tudtunk. Azt hittük, hogy hat nap egy világegyetemben olyasmi, amit a csillagok nem vesznek észre és örök a Sötétség örökkön örökké és a falak EHRmlanak és mi nem tudtuk, nem tudhattuk és minden ...�

Valaki a fáklya után kapott, a fáklya lehullt és kialudt. Ebben a pillanatban�D�&VLOODJRN�IpOHOPHWHV�UDJ\RJiVD�PpJ�HU VHEEHQ�]XKDQW�UiMXN��

Az ablakon át látszott, hogy a horizonton, amerre Saro City feküdt, URKDPRVDQ�HU V|GYH��EtERU�L]]iV�pEUHG��GH�H]�QHP�D�1DS�IpQ\H�YROW��

Ismét eljött a hosszú éj.�����5REHUW�6KHFNOH\���IRUG���:DOkóné Békés Ágnes) � ��9LOiJRN�%ROWMD������0U��:D\QH�D� YiOOLJ� pU �� KRVV]~� V]�UNH� N UDNiV� YpJpKH]� pUW�� pV� RWW� YROW� D�

Világok Boltja. Pontosan ugyanolyan, amilyennek barátai leírták: épületfa W|UHGpNHNE O�� NRFVLDONDWUpV]HNE O�� yQR]RWW� YDVOHPH]GDUDERNEyO� pV� QpKány sor omladozó téglából épült viskó, amely teljes egészében bágyadt kékre volt mázolva.��0U��:D\QH�YLVV]DSLOODQWRWW�D�N UDNiVEyO�iOOy�KRVV]~�VLNiWRURQ��KRJ\�OiVVD��

nem követik�H�� &VRPDJMiW� HU VHEEHQ� V]RUtWRWWD� NDUMD� DOi�� PDMG� VDMiW�YDNPHU VpJpW O�NLVVp�Pegremegve, kinyitotta az ajtót és besurrant.�� Jó reggelt � köszöntötte a tulajdonos.�� � LV�HJpV]HQ�RO\DQ�YROW��DPLO\HQQHN�OHIHVWHWWpN��PDJDV��UDYDV]�NpS �|UHJ�

ILFNy�� V]HPHL� DSUyN�� V]iMD� OHIHOp� J|UE�O �� 7RPSNLQVQDN� KtYWiN�� ÏFVND�hintaszékben ült, amelynek hátára kék�zöld tollú papagáj telepedett. Még egy V]pN�PHJ�HJ\�DV]WDO�YROW�D�EROWEDQ��$]�DV]WDORQ�UR]VGiV�IHFVNHQG W ���� Barátaimtól hallottam az Ön boltjáról ��NH]GWH�0U��:D\QH��

�� Akkor az árat is tudja ��IHOHOWH�7RPSNLQV��� Magával hozta?���� ,JHQ� � válDV]ROWD�0U��:D\QH�� IHOPXWDWYD�D� FVRPDJRW�� ��'H� HO V]|U�PHJ�

szeretném kérdezni...����0LQGLJ�NpUGH] VN|GQL�DNDUQDN� � szólt Tompkins a pislogó papagájhoz. ��

Rajta hát, kérdezzen!�� Szeretném tudni, hogy voltaképpen mi is történik.�Tompkins felsóhajtott.���� $� N|YHWNH] � W|UWpQLN�� /HIL]HWL� QHNHP� D� WLV]WHOHWGtMDW�� eQ� LQMHNFLyW� DGRN�

PDJiQDN�� DPHO\� HONiEtWMD�� $]XWiQ� D� EROW� KiWXOMiQ� OHY � IRUWpO\RV� PDVLQD�segítségével felszabadítom az értelmét.��7RPSNLQV� PRVRO\JRWW� PLDODWW� H]W� PRQGWD� pV� ~J\� W QW�� PLQWKD� KDOOJDWDJ�

SDSDgája is azt tenné.�� És utána? ��WXGDNROWD�0U��:D\QH����� 7HVWpW O� HOV]DEDGXOW� pUWHOPH� YiODV]WDQL� NpSHV� D� V]iPWDODQ� OHKHWVpJHV�

világ közül, amelyet a Föld létének minden másodpercében levet magáról.� A most már vigyorgó Tompkins felegyenesedett a hintaszékben és egyre

Q|YHNY �OHONHVHGpVVHO�IRO\WDWWD���� Igen barátom, lehet, hogy maga nem is sejtette, de attól a pillanattól

IRJYD�� KRJ\� H]� D� URVNDGR]y� )|OG� NLV]DNDGW� D� 1DS� W�]HV� PpKpE O�� D�lehetséges világok egymást váltogató özönét veti le magáról. Vég nélküli�YLOiJRNDW�� QDJ\� pV� NLV� HVHPpQ\HNE O� HUHG � YLOiJRNDW�� 0LQGHQ� HJ\HV� 1DJ\�6iQGRU�pV�PLQGHQ�HJ\HV�DP ED�YLOiJRNDW�WHUHPW��pSS~J\��DKRJ\DQ�Yt]IRGURN�J\ U ]QHN� D� WyEDQ�� DNiU� QDJ\�� DNiU� NLFVL� D]� D� N �� DPLW� EHGREXQN��8J\HEiU�minden tárgy árnyékot vet? Nos barátom, a Föld maga négy dimenziójú, épp ezért három dimenziójú árnyékot vet, saját maga folytonos tükörképeit, létének minden pillanatában. A Földek millióit, milliárdjait! Végtelen sok Földet! És a maga értelme, amit én felszabadítok, bármelyik világot kiválaszthatja közülük, és egy ideig azon élhet.��0U��:D\QH�nek az a kényelmetlen érzése támadt, hogy Tompkins vásári

NLNLiOWyKR]�KDVRQOyDQ�RO\DQ�FVRGiNDW�WHV]�N|]KtUUp��DPHO\HN�HJ\V]HU HQ�QHP�léteznek. De � jutott eszébe ��D]� �VDMiW�pOHWpEHQ�LV�HO IRUGXOWDN�RO\DQ�GROJRN��DPHO\HNHW�VRKD�QHP�WDUWRWW�YROQD�OHKHWVpJHVQHN��6RKD��ËJ\�KiW�HONpS]HOKHW ��hogy a Tompkins által megjövendölt csodák is bekövetkezhetnek.�

Így szólt. � Barátaim azt is mondták ...��� Hogy én arcátlan szélhámos vagyok? – kérdezte Tompkins.��� Némelyikük célzott rá � jegyezte meg óvatosan� 0U�� :D\QH�� � De én

igyekszem elfogulatlan maradni. Azt is mondták...��� Tudom, mit mondtak alantas gondolkodású barátai.�$�YiJ\�EHWHOMHV�OpVpU O�EHV]pOWHN�PDJiQDN��(]�D]��DPLW�KDOODQL�V]HUHWQH"��� Úgy van ��IHOHOWH�0U��:D\QH��� Azt mondták, hogy bármire is áhítozom ...

bármit is akarok ...���� 3RQWRVDQ� H]� D� KHO\]HW� � szólt Tompkins. – Másként nem is lehet.

Végtelenül sok világ közül lehet választani.�$� PDJD� pUWHOPH� YiODV]W�� pV� HEEHQ� NL]iUyODJ� D� YiJ\� LUiQ\tWMD�� $� OHJK EE�

YiJ\D� D]� HJ\HWOHQ� WpQ\H] �� DPL� V]iPtW. Ha például titokban gyilkolásról álmodozik ...��� Ó, ezt�QHP�KLV]HP��H]W�QHP�KLV]HP��� kiáltott fel Mr. Wayne.��� ... akkor olyan világba megy, ahol gyilkolhat, ahol vérben hempereghet,

ahol túltehet Sade�on vagy Caesaron, vagy bármelyik más példaképén. 9DJ\�tegyük fel, hogy hatalomra áhítozik. Akkor olyan világot választ, ahol a szó

szoros értelmében és ténylegesen istennek tekintik. Esetleg vérszomjas hindu isten lesz magából, vagy mindentudó Buddha.�� Nemigen hiszem, hogy én ...��� Egyéb vágyak is vannDN� �� IRO\WDWWD� 7RPSNLQV�� � Teljes mennyország és

teljes pokol. Féktelen szexualitás. Falánkság, részegség, szerelem, hírnév ��DPLW�FVDN�DNDU����+LKHWHWOHQ��� kiáltott fel Mr. Wayne.����,JHQ���KHO\HVHOW�7RPSNLQV��� Az én szerény listám persze nem meríti ki D]�

|VV]HV� OHKHW VpJHW��D�YiJ\�|VV]HV�NRPELQiFLyMiW�pV�SHUPXWiFLyMiW��)HO OHP�maga szerény, nyugodt, idillikus életmódot is kívánhat valamelyik déltengeri szigeten, idealizált bennszülöttek között.��� Ez már rokonszenvesebben hangzik � vetette közbe Mr. Wayne félénk

PRVROO\DO������ 'H� NL� WXGMD"� � kérdezte Tompkins. � Lehetséges, hogy maga nem is

ismeri igazi vágyait. Lehetséges, hogy saját halála is köztük van.����*\DNUDQ�HO IRUGXO�LO\HVPL"���WXGDNROWD�DJJRGDOPDVDQ�0U��:D\QH��� Néha igen.�� Nem szeretnék meghDOQL�� szólt Mr. Wayne.��� Ez jóformán soha nem is következik be –�PRQGWD�7RPSNLQV��D�0U��:D\QH�

NH]pEHQ�OHY �FVRPDJRW�Qp]YH���� Ha maga mondja ... De honnan tudjam, hogy mindez valóság�e. Az ár,

amit kér, rendkívül magas, mindenem rámegy. És amennyire látoP��kábítószert ad cserébe, és én csak álmodni fogok. Minden vagyonomat kiadjam egy... egy heroin injekcióért és egy sereg fantáziadús szóért?�

Tompkins biztatóan mosolygott.��� Az élménynek semmiféle kapcsolata sincs kábítószerekkel. És álomérzést

VHP�NHOW�����+D�H]� LJD]� � szólt Mr. Wayne kissé ingerülten �, miért nem maradhatok

végleg vágyaim világában?��� Éppen ezen dolgozom � válaszolta Tompkins. – Ezért kérek ilyen magas

árat, hogy kellékeket szerezzek, hogy kísérletezhessek. Próbálom megtalálni a módját, hogy az átmenetet véglegessé tegyem. Eddig még nem sikerült kioldoznom a köteléket, mely az embert saját Földjéhez köti � és visszahúzza oda. Még a nagy misztikusok sem tudták elvágni ezt a kötelet másként, mint halállal. De még mindig vannak reményeim.����1DJ\V]HU �OHQQH��KD�VLNHU�OQH���MHJ\H]WH�PHJ�XGYDULDVDQ�0U��:D\QH����� ,JHQ�� D]� OHQQH�� �� NLiOWRWW� IHO� 7RPSNLQV�� PHJOHS HQ� V]HQYHGpO\HV�

kitöréssel. � Mert akkor ezt a vacak boltot vészkijárattá tenném. Módszerem ingyenes lenne, mindenki számára ingyen eléUKHW �� 0LQGHQNL� HOMXWQD�vágyainak Földjére, arra a Földre, amely ténylegesen megfelel neki, és ezt az átkozott helyet patkányok és férgek martalékául hagyná...�

Tompkins. a mondat közepén elhallgatott és fagyos nyugalomba burkolózott.��� Attól tartok azonban, hogy a hátrányos körülmények nagyon is

V]HPEHV]|N HN��0pJ�QHP� WXGRN�YpJOHJHV�PHQHN�OpVW�EL]WRVtWDQL�D�)|OGU O��olyat nem, amely ne foglalná magában a halált. Talán soha nem is leszek képes rá. Jelenleg csupán vakációt kínálhatok magának, egy kis változatosságot, belekóstolhat egy másik világba, és bepillanthat saját YiJ\DLED�� $� GtMV]DEiVRPDW� LVPHUL�� +D� D]� pOPpQ\� QHP� NLHOpJtW ��visszatérítem, amit adott.�

�� Ez igazán szép magától �� MHJ\H]WH� PHJ� NRPRO\DQ� 0U��:D\QH�� �� 'H� D�barátaim egy másik dolgot is emlíWHWWHN��$�Wt]�HV]WHQG W��DPLYHO�PHJU|YLG�O�D]�életem.��� Ezen nem lehet segíteni � szólt Tompkins �, és ezt nem is lehet

YLVV]DWpUtWHQL�� (OMiUiVRP� UHWWHQW HQ� PHJHU OWHWL� D]� LGHJUHQGV]HUW�� pV� D�YiUKDWy� pOHWWDUWDP� HQQHN� PHJIHOHO HQ� FV|NNHQ�� (]� D]� HJ\LN� RND�� KRJ\�állítólagos kormányunk törvénytelennek nyilvánította módszeremet.��� De nem hajtják végre túl szigorúan a tiltó rendelkezést ��MHJ\H]WH�PHJ�0U��

:D\QH���� Nem. Hivatalosan betiltották az eljárást, mint kárt okozó szélhámosságot.

'H�D�KLYDWDOQRNRN�LV�HPEHUHN�� N�LV�pSS~J\�HO�V]HUHWQpN�KDJ\QL�H]W�D�)|OGHW��mint bárki más.��� A költség � elmélkedett Mr. Wayne, szorosan markolva csomagját. � És tíz

évvel rövidebb élet! Titkos vágyaim kielégítéséért... Ezt igazán meg kell JRQGROQRP��� Gondolkozzék rajta ��V]ólt közömbösen Tompkins.��$�KD]DIHOp�YH]HW �~WRQ�0U��:D\QH�FVDNLV�HUUH�JRQGROW��0LNRU� YRQDWD� 3RUW� :DVKLQJWRQ�� /RQJ� ,VODQG�be ért, még mindig

gondolkodott. És miközben kocsiját a pályaudvarról házáig vezette, egyre csak Tompkins ravasz, öreg ábrázata, a lehHW VpJ� YLOiJDL� pV� D� YiJ\�teljesülése járt az eszében.�

Mikor azonban házába lépett, e gondolatok egyszeriben félbeszakadtak. -DQHW�� D� IHOHVpJH� D]W� NtYiQWD�� KRJ\� YRQMD� IHOHO VVpJUH� D� Ki]WDUWiVL�DONDOPD]RWWDW��DNL�PHJLQW�LYRWW���)LD��7RPL�D]W�DNDUWD��KRJ\�VHgítsen a vitorlásnál, amit holnap fognak vízre

bocsátani. A pici kislány pedig el akarta mesélni, hogy telt a nap az óvodában.�

Mr. Wayne barátságosan, de határozott hangon beszélt a lánnyal. Segített Tominak az utolsó réteg rézvörös festéket a vitorlás fenékdeszkájára kenni, és meghallgatta Peggy beszámolóját a játszótéren történt kalandjairól.��.pV EE�� PLNRU� D� J\HUHNHN� PiU� iJ\EDQ� YROWDN�� pV� � PHJ� -DQHW� HJ\HG�O�

maradtak a nappaliban, az asszony megkérdezte, van�H�YDODPL�EDM����%DM"��� Mintha bántana valami ��PRQGWD�-DQHW����5RVV]�QDSRG�YROW�D�KLYDWDOEDQ"�� Ó, csak a szokásos ...� Természetesen nem volt szándékában közölni sem Janet�WHO�� VHP� VHQNL�

mással, hogy ezt a napot elkérte és meglátogatta Tompkinst a rozoga, ócska Világok Boltjában. Arról sem kívánt beszélni, hogy minden embernek joga van életében egyszer a legtitkosabb vágyai kielégítéséhez�� -DQHW� D� PDJD�józan eszével sohasem értené ezt meg.��$� N|YHWNH] � QDSRN� D� KLYDWDOEDQ� UHQGNtY�O� LGHJHV� OpJN|UEHQ� WHOWHN� HO�� $]�

egész Wall Streetet enyhe pánik fogta el a közép�keleti események miatt és a W ]VGHL� iUIRO\DPRN� LV� PHJIHOHO HQ� UHDJiOWDN� HUUH�� 0U�� :D\QH� PXQNiKR]�látott. Igyekezett nem gondolni vágya teljesítésére, amely mindenét IHOHPpV]WHQp��pV�UiDGiVXO�PpJ�D]�pOHWpW�LV�PHJU|YLGtWHQp�Wt]�pYYHO�� U�OWVpJ��Az öreg Tompkins bizonyosan bolond!�

Víkendeken vitorlázni ment Tomival. Az ócska szlúp derekasan viselte magát, és jóformán semmi vizet nem engedett át a fenékdeszkák tömítésén. Tomi új versenyvitorlakészletet szeretett volna, de Mr. Wayne könyörtelenül

HOXWDVtWRWWD�� 7DOiQ� PDMG� M|Y UH�� KD� D� W ]VGHL� iUIRO\DPRN� NHGYH] EEHQ�alakulnak. Pillanatnyilag meg kellett elégedni a régi vitorlákkal.�

Esténként néha, amikor a gyerekek már aludtak, Janettel ment vitorlázni. A /RQJ�,VODQG�L�WHQJHUV]RURV�FV|QGHV�pV�K V�YROW�LO\HQNRU��&VyQDNXN�HOVXKDQW�D�hunyorgó bóják mellett és a puffadt, sárga holdfényben halkan siklott a vízen.�� Tudom, hogy valami nyugtalanít ��V]ólt Janet.�� De kérlek, kedvesem!���9DQ�YDODPL��DPLW�HOWLWNROV]�HO WWHP"�� A világon semmi!���%L]WRV�YDJ\�EHQQH"�7HOMHVHQ�EL]WRV"���7HOMHVHQ��� Akkor ölelj át! Így ...�És a csónak egy ideig magától haladt tovább.��9iJ\�pV�EHWHOMHV�OpV����'H�HOM|WW�D]� V]�ps a vitorlást partra kellett vontatni.

Az értékpapírpiac némileg újra megszilárdult, Peggy viszont kanyarós lett. Tomi tudni akarta, mi különbség van a közönséges bomba, az atombomba, a hidrogénbomba, a kobaltbomba és minden egyéb fajtájú bomba között, amiU O�az újságban olvasott. Mr. Wayne legjobb tudása szerint elmagyarázta. És a FVHOpGOiQ\�YiUDWODQXO�IDNpSQpO�KDJ\WD� NHW��

A titkos vágyak alapjában véve nagyon szép és jó dolgok. Lehetséges, hogy tényleg meg akart ölni valakit, vagy egy déltengeri szigeten kíván élni. 'H� XJ\DQDNNRU� D� N|WHOH]HWWVpJHLU O� VHP� IHOHGNH]KHWHWW� PHJ�� 6HUG�O �gyermekei vannak és különb felesége, mint amilyet érdemel.�

Talán majd karácsony táján ...��7pO�GHUHNiQ�D]RQEDQ�D�YLOODQ\YH]HWpN�PHJKLEiVRGRWW�pV�W ]�NHOHWNH]HWW�D]�

HJ\LN� ODNDWODQ� YHQGpJV]REiEDQ�� $� W ]ROWyN� PLQGHQ� NRPRO\DEE� NiU� QpON�O�eloltották a tüzet, és senki nem sérült meg. De ez minden Tompkinsra YRQDWNR]y� JRQGRODWRW� NLYHUW� D� IHMpE O� HJ\� LG UH�� (O V]|U� D� V]REiW� NHOOHWW�rendbe hozni, mivel Mr. Wayne nagyon büszke volt szép régi házára.�

A nemzetközi helyzet miatt az üzleti élet még mindig viharos és bizonytalan volt. Azok az oroszok, azok az arabok, azok a görögök, azok a kínaiak! Az interkontinentális rakéták, az atombombák, a szputnyikok... Mr. Wayne hosszú napokat töltött az irodában, néha még estéket is. Tomi mumpszos OHWW��$�Ki]WHW � HJ\� UpV]pW�~MUD�NHOOHWW� ]VLQGHO\H]QL��eV�PiULV� LWW� YROW�D]� LGHMH��hogy a vitorlás tavaszi vízre bocsátásával foglalkozzanak.�

Eltelt egy év és bizony nagyon kevés ideje jutott titkos vágyaira� JRQGROQL��7DOiQ�PDMG�M|Y UH��,G N|]EHQ��������1RV"�� szólt Tompkins. � Jól érzi magát?��� Igen, egészen jól �� IHOHOWH� 0U�� :D\QH�� )HONHOW� D� V]pNU O� pV� KRPORNiW�

dörzsölte.�� Kívánja�e a visszatérítést? � kérdezte Tompkins.�� Nem. Az élmény teljesén megfelelt várakozásomnak.��� Ez mindig így van � jegyezte meg Tompkins, pajkos pillantást vetve a

papagájra. � És mi volt az élménye?�� A közelmúlt világa � válaszolt Mr. Wayne.��� Mint oly sok más látogatómnak. Felfedezte�e a titkos vágyát? Gyilkolás

YROW"�9DJ\�Géltengeri sziget?��� Nem szeretnék beszélni róla � mondta Mr. Wayne barátságosan, de

határozottan.�

�� Sokan nem hajlandók közölni velem �� MHJ\H]WH� PHJ� URVV]NHGY HQ�7RPSNLQV��� Ha agyonütnek, sem tudom, miért.��� Mert... hát, azt hiszem, az ember titkos vágyának világa valamiképpen

szent. Ne vegye zokon ... Hisz benne, hogy egyszer majd véglegessé tudja tenni? Úgy értem, hogy a világot, amit kiválasztottuQN"�

Az öregember vállat vont.��� Próbálkozom. Ha sikerül, hallani fog róla. Mindenki hallani fog.���� ,JHQ�� PDJDP� LV� D]W� KLV]HP�� � Mr. Wayne kibontotta csomagját és az

asztalra rakta tartalmát. A csomagban egy pár katonabakancs volt, egy kés, két tekercs rézhuzal és három kis doboz marhahúskonzerv.�7RPSNLQV�V]HPH�HJ\�SLOODQDWUD�IHOYLOODQW����7HOMHVHQ�HOHJHQG �� szólt. � Köszönöm.��� A viszontlátásra � köszönt el Mr. Wayne. � És köszönöm magának.��0U��:D\QH� NLOpSHWW� D� EROWEyO� pV� D� V]�UNH� N UDNiVEyO� iOOy� VLNiWRU� YpJpKH]�

sietett. Az utcán túl, ameddig csak ellátott, barna, szürke és fekete N W|UPHOpNNHO�ERUtWRWW�PH] N�WHU�OWHN�HO��(]HN�D�PLQGHQ�LUiQ\EDQ�V]HPKDWiULJ�WHUMHG �PH] N�HOWRU]XOW�YiURVWHWHPHNE O��NRUKDGW�IDPDUDGYiQ\RNEyO�pV�DEEyO�a finom fehér hamuból keletkeztek, amely valaha emberi hús és csont volt.���� 1RV� � mondta magában Mr. Wayne �, legalább sikerült hasonlóval

YLV]RQR]QXQN��DPLW�NDSWXQN���(]� D�P~OWEDQ� HOW|OW|WW� HV]WHQG �PLQGHQpW� IHOHPpV]WHWWH�� pV� UiDGiVXO�PpJ�

D]�pOHWpE O�LV�HOYHWW�Wt]�HV]WHQG W��ÈORP�YROW�e csupán? Akkor is megérte! De most már félre kell tennie Janetre és a gyerekekre vonatkozó összes gondolatát. Ennek vége, hacsak Tompkins nem tökéletesíti módszerét. Most a saját életben maradására kell gondolnia.�

A karjára csatolt Geiger�számlálókészülék segítségével sikerült rátalálnia a N W|UPHOpNHQ�iWYH]HW �� UDGLRDNWtY�VXJiU]iVWyO�PHntes útra. Jó lesz, ha még V|WpWHGpV�HO WW�HOpUL�D�IHGH]pNHW��PLHO WW�D�SDWNiQ\RN�HO M|QQHN��+D�QHP�VLHW��HOPXODV]WMD�D]�HVWL�EXUJRQ\DDGDJRW������$��(��YDQ�9RJW��(ford.: Avarossy Éva) ��%HWHOMHV�OpV����hO|N� HJ\� GRPE� WHWHMpQ�� hJ\� W QLN�� |U|NW O� IRJYD� LWW� �O|N�� ,G U O� LG UH�

rádöbbenek: kell, hogy létezésemnek valamiféle oka legyen. Amikor ez a JRQGRODW� IHOPHU�O�� PLQGLJ� JRQGRVDQ� HOOHQ U]|P� D]� |VV]HV� OHKHWVpJHV�változatokat, így próbálom megállapítani, vajon mi okom lehet a dombon lenni. Egyedül a dombon, örökkp� HJ\HG�O� HJ\� GRPERQ�� DPHO\U O� KRVV]~��mély völgyre nyílik kilátás.��-HOHQOpWHP� HOV � RND� Np]HQIHNY QHN� W QLN�� JRQGRONRGQL� WXGRN�� $GMDWRN�

valamilyen feladatot. Egy nagyon nagy szám négyzetgyöke? Egy még nagyobb köbgyöke? Szoroztassatok meg velem egy tizennyROF� MHJ\ �prímszámot önmagával négyszázmilliárdszor. Ábrázoljatok egy problémát változó görbékkel. Tegyétek fel a kérdést, hol lesz egy bizonyos tárgy egy

DGRWW� M|Y EHOL�SLOODQDWEDQ�pV�DGMDWRN�KR]]i�YDODPL�FVHNpO\�OHKHW VpJHW��KRJ\�analizálhassam a feladatRW��

A megoldást a pillanat tört része alatt megadom.��'H�KiW�VRKD�VHQNL�VHP�NpUGH]�W OHP�LO\HQHNHW��(J\HG�O��O|N�HJ\�GRPERQ��

Néha kiszámítom egy hullócsillag pályáját, máskor kiválasztok egy távoli bolygót és évekig kísérem, ahogy pályáján mozog, miközben felhasználom az ösz�V]HV� WpUEHOL� pV� LG EHOL� HOOHQ U]pVL� PyGV]HUHNHW�� KRJ\� EL]WRVDQ� QH�WpYHV]WKHVVHP� V]HP� HO O�� 'H� PLQGH]� URSSDQW� pUWHOPHWOHQQHN� W QLN�� 1HP�vezet sehová. Ugyan mi értelme lehet, hogy megszerezzem ezeket az információkat?��(]HNEHQ� D� SLOODQDWRNEDQ� ~J\� pU]HP�� YDODPL� KLiQ\]LN� EHO OHP�� 9DODKRJ\�

úgy rémlik, van valami, ami kívül esik érzékszerveim hatósugarán, valami, DPL�V]iPiUD�PLQGHQQHN�YDQ�MHOHQW VpJH���$� QDS� PLQGHQ� UHJJHO� IHON~V]LN� D� )|OG� OHYHJ WOHQ� KRUL]RQWMiUD�� )HNHWH��

FVLOODJRNNDO� W ]GHOW� Hz a horizont, beleolvad az égbolt sivár, sötét, csillagos kupolájába.��1HP�PLQGLJ�YROW� LO\HQ� IHNHWH��(POpNV]HP��YROW� LG ��DPLNRU�D]�pJ�NpN�YROW��

Még meg is jósoltam, hogy meg fog változni. Én adtam valakinek az információt. Éppen ez izgat most, vajon kinek�DGKDWWDP"��(J\LN�OHJPHJOHS EE�HPOpNHP��KRJ\�EL]WRVDQ�pU]HP��YDODNL�NpUWH�W OHP�H]W�

az információt. És én meg is adtam, de hogy kinek, arra mégsem emlékszem. Amikor ezek a gondolataim támadnak, felmerül bennem, hogy emlékeim egy része elveszhetett. Különös�GRORJ��DPLNRU�H]W�LO\HQ�HU VHQ�pU]HP���,G QNpQW� KDWiUR]RWWDQ� ~J\� YpOHP�� NHUHVQHP� NHOOHQH� D� YiODV]W�� 1HP�

MHOHQWHQH�N�O|Q|VHEE�QHKp]VpJHW��$� UpJL� LG NEHQ�KDER]iV�QpON�O�N�OGWHP�HO�egységeimet a bolygó legtávolabbi pontjaira. Egyes részeim a csillagokig is HOMXWRWWDN��,JHQ��HJ\V]HU �IHODGDW�OHQQH��

De minek törném magam? Ugyan mit találhatnék? Itt ülök magányosan egy dombon, egyedül egy kiöregedett, használhatatlanná vált bolygón.�

Megint egy újabb nap. A nap, mint rendesen, felfelé kapaszkodik, az örökké fekete, csillagmintás déli égboltra.�

Hirtelen a völgyön túl a völgy napfény verte túlsó peremén � ezüstös W ]VXJiU�YLOODQ�IHO��(J\�HU WpU�PDWHULDOL]iOyGLN�D]�LG E O�pV�V]LQNURQL]iOyGLN�D�ERO\Jy�QRUPiO�LG PR]JiViKR]��

Nem probléma számomra megállapítani, hogy a múltból érkezett. Felismerem az energiát, amelyet használ, megállapítom a korlátait, logikailag IHOWiURP�D]� HUHGHWpW�� $� YpJHUHGPpQ\�� W|EE� H]HU� pYYHO� H]HO WWU O� pUNH]HWW�� D�bolygó múltjából.�$� SRQWRV� LG � QHP� MiWV]LN� V]HUHSHW�� $� OpQ\HJ�� HJ\� HQHUJLDNpS] GPény,

amely már észlelt engem. Térközi üzenetet küld felém, és érdekesnek találom, hogy a közleményt a múltban szerzett tudásom segítségével meg is WXGRP�IHMWHQL��

Azt kérdi: ��.L�YDJ\"��$]W� IHOHOHP�� � Én a Hiányos vagyok. Kérlek térj vissza oda, ahonnan

érkeztél. Felkészültem rá, hogy követhesselek. Teljessé akarok válni.� Erre a megoldásra a másodperc töredéke alatt jutottam. Önmagam nem

YDJ\RN�NpSHV�DUUD��KRJ\�D]�LG EHQ�PR]RJMDN��9DODPLNRU�UpJHQ�PHJROGRWWDP�a problémát, de azonnal megakadályozták, hogy bármiféle szerkezetet megalkossak, amivel meg is tehettem volna. A részleteket nem idézem fel.�

�$]� HQHUJLDPH] � D]RQEDQ�� RWW� D� Y|OJ\� W~OVy� ROGDOiQ�� UHQGHONH]LN� LO\HQ�szerkezettel. Ha létre tudom hozni a téren kívüli kapcsolatot vele, követhetem bárhová.��$� NDSFVRODW� PiU� OpWUH� LV� M|WW�� PpJ� PLHO WW� D� NH]GHPpQ\H]pVW�

végiggondolhDWWDP�YROQD�� Az ott a völgy túloldalán nem látszik túlságosan boldognak válaszomtól.

1HNLNH]G� HJ\� ~MDEE� N|]OHPpQ\QHN�� D]WiQ� KLUWHOHQ� HOW QLN�� .tYiQFVL� YDJ\RN��abban reménykedett�e, hogy lerázhat.�7HUPpV]HWHVHQ�HJ\�WW�pUNH]�QN�PHJ�D]� �LGHMpEH���)HOHWWHP�Dz ég kék. A völgy túloldalán � most részben fák takarják �� HJ\�

települést látok, apróbb épületek vesznek körül egy nagyobbat. Amennyire tudom, megvizsgálom az épületeket, és sietve elvégzem a szükséges átállításokat, hogy ebben a környezetben se keltsek feOW QpVW��

Ülök a dombon és várom a fejleményeket.��1DSQ\XJWDNRU�N|QQ\ �V]HOO �NHUHNHGLN�� IHOW QQHN�D]�HOV �FVLOODJRN��0LO\HQ�

mások így, egy párás légkörön át nézve.� Amint sötétség borul a völgyre, a túloldali épületek átalakulnak. Fényleni

NH]GHQHN�� $EODNRk világítanak. Ahogy az éj leszáll, a nagy központi épület egyre ragyogóbb, falaiból árad a fény.��$]� HVWH� pV� D]� pMMHO� HVHPpQ\WHOHQ�O� WHOLN� HO�� $� N|YHWNH] � QDS�� pV� D�

UiN|YHWNH] �V]LQWpQ��Húsz nap, húsz éjszaka.� A huszonegyedik napon üzenetet küldök a gépnek a völgy túloldalán, így

KDQJ]LN�����1HP� OiWRP�D]�RNiW��PLpUW�QH�HOOHQ UL]KHWQpQN� WH�PHJ�pQ�N|]|VHQ�H]W� D�

NRUW��A válasz azonnal megérkezik: �� Beleegyezem, azzal a feltétellel, hogy

D]RQQDO�PHJLVPHUWHWV]�PLQGHQ�V]HUNH]HWWHO��DPHOO\HO�P N|GV]���0LW�VHP�V]HUHWQpN�MREEDQ��PLQW�D]� �LG �utazó berendezését kipróbálni. De

annál okosabb vagyok, semhogy bevalljam, én nem tudok ilyet építeni.�Így hát üzenem:��� Készségesen közlöm az összes információt. De milyen biztosítékot

NDSRN�� KRJ\� WH� �� DNL� H]W� D� NRUW� MREEDQ� LVPHUHG� �, nem használod�H� IHO�információimat ellenem?�

A gép válasza:��� Mi az én biztosítékom, hogy te, valóban teljes információt közölsz

magadról?� Reménytelen. Nyilvánvaló, hogy egyikünk sem bízik a másikban.� Az eredmény megfelel várakozásaimnak. De legalább egy dolgot

megtudtam. Ellenfelem úgy véli, én vagyok a hatalmasabb. Ez a hite ��SOXV]�D�VDMiW�LVPHUHWHLP�NpSHVVpJHLPHW�LOOHW HQ���D]W�D�PHJJ\ ] GpVW�NHOWL�EHQQHP��KRJ\�LJD]D�LV�YDQ��

És még mindig nem sürget semmi. Újra türelmesen várok.��0iU� HO ] OHJ� PHJILJ\HOWHP�� KRJ\� D� WpUEHQ� N|U�O|WWHP� KHP]VHJQHN� D�

hullámok � a legkülönfélébb mesterséges sugárzások terjednek. Némelyiküket hanggá lehet alakítani; másokat pedig fénnyé. Zenét és KDQJRNDW�KDOOJDWRN��6]tQGDUDERNDW�OiWRN��pV�N�O|QE|] �MHOHQHWHNHW�D�Ialusi és D�YiURVL�pOHWE O��

Tanulmányozgatom az emberi arcok képeit, elemzem cselekedeteiket, mozdulataikból és szavaikból próbálom értékelni értelmüket és képességeiket.�

Kialakuló véleményem nem túl jó, mégis gyanítom, hogy a maguk lassú módján ezek a léQ\HN� pStWHWWpN� D� JpSHW�� DPHO\� PRVW� I � HOOHQVpJHP�� $]� D�kérdés csupán, hogyan képes valaki olyan gépezetet alkotni, amely IHOV EEUHQG �QiOD"��/DVVDQNLQW� NLDODNXO� EHQQHP� HJ\� NpS� HUU O� D� NRUUyO�� 0LQGHQIDMWD� P V]DNL�

IHMO GpV�PpJ�J\HUHNFLS EHQ�MiU��)HOWpWHOH]HP, hogy a számítógép ott a völgy W~OROGDOiQ�DOLJ�QpKiQ\�pYH�P N|GKHW���+D� YLVV]DPHKHWQpN� DEED� D]� LG EH�� PLHO WW� NRQVWUXiOWiN�� WDOiQ�

kialakíthatnék valamilyen szerkezetet, amellyel most ezt itt irányíthatnám.��.LV]iPtWRP�D]�pStWHQG �V]HUNH]HW�IDMWiMiW��$]XWiQ�P N|GpVEH�KR]RP��Semmi sem történik.��(]� DOLJKDQHP� D]W� MHOHQWL�� KRJ\� tJ\� QHP� WXGRN� D]� LG XWD]y� EHUHQGH]pV�

ELUWRNiED� MXWQL��1\LOYiQYDOy��KRJ\�D�PyGV]HU��DPHOO\HO� YpJ�O� LV� OHJ\ ]KHWHP�D]�HOOHQIHOHPHW��D�M|Y EHQ�V]�OHWLN�PHJ��D�P~OWEDQ�KLiED�NHUHVHP���$� QHJyvennegyedik nap hajnalodik és lassan, de feltartóztathatatlanul

közeledik a dél.��$� OiWV]DWDMWyQ� NRSRJQDN�� .LQ\LWRP� pV� D� N�V]|E|Q� iOOy� KtPQHP � HPEHUUH�

bámulok.��� El kell távolítania innét ezt a viskót ��PRQGMD��. Nem volt hozzá joga, hogy

0LVV�$QQH�6WHZDrt birtokán felépítse.�� � D]� HOV � HPEHUL� OpQ\�� DNLYHO� LGHpUNH]pVHP� yWD� N|]HOHEEL� NDSFVRODWED�

kerültem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ellenfelem ügynöke, ezért úgy döntök, hogy nem hatolok be a gondolataiba. Bizonyos veszélyekkel jár XJ\DQLV�� KD� D]� LO\HQ� EHKDWROiV� HOOHQiOOiVED� �WN|]LN�� pV� HJ\HO UH�PpJ� QLQFV�kedvem kockáztatni.�

Egyre csak bámulok rá, és próbálom felfogni szavai értelmét. Amikor megalkottam azt a formatípust, amely �ahogy a völgy túloldalán megfigyeltem � ebben a házban a legkevésbé felt Q QHN� W QW�� D]W� KLWWHP�� VHQNLQHN� D�figyelmét sem keltem fel.�

Most lassan megszólalok:���%LUWRN"�A férfi rámförmed:�� Mi az ördög van magával? Nem ért angolul?�Valamivel magasabb, mint testemnek az a része, amit a kor értelmes

lényeihez hasonlónak alakítottam ki. Arcának színe elváltozik. Lassan derengeni kezd valami. A színdarabokban, amiket végignéztem, jó néhány pUWKHWHWOHQ� GRORJ� YROW�� PRVW� D]� HJ\LN� KLUWHOHQ� pUWKHW Yp� YiOLN�� %LUWRN��Magántulajdon. Hát persze.�

De mindössze ennyit mondok:���� 6HPPL� VLQFV� YHOHP�� 7L]HQKDW� NDWHJyULiEDQ� P N|G|P�� eV� LJHQLV� pUWHN�

DQJROXO���(]�D]�HJ\V]HU ��WiUJ\LODJRV�YiODV]�V]RNDWODQ�PyGRQ�KDW�D�IpUILUD��.pW�NDUMD�

látszatvállam felé nyúl. Elkapja, belemarkol, mintha meg akarna rázni. Tekintve, hogy a súlyom valamivel több, mint kilencszázezer tonna, ez a kísérlete hatástalan.��6]RUtWiVD�IHOHQJHG��QpKiQ\�OpSpVW�KiWUiO��$UFD�LVPpW�HOYiOWR]LN��HOW QLN�UyOD�

a pír. Magatartása arra enged következtetni, hogy utasításra jött ide, nem

pedig irányítják. Hangjának remegése szintén arra utal, hogy egyéni akaratából cselekszik és nincs tudatában cselekedete rendkívüli veszélyességének.�$]W�PRQGMD���� Mint Miss Stewart ügyvédje, felszólítom önt, vigye el innen ezt a viskót

OHJNpV EE�D�KpW�YpJpLJ��9DJ\�SHGLJ���0LHO WW�PHJNpUKHWQpP��PDJ\DUi]Qi�PHJ, mit jelent ez az érthetetlen „vagy

pedig", sarkon fordul és gyors léptekkel odamegy egy négylábú állathoz, amelyet körülbelül száz lábnyira egy fához kötözött. Fellendül az állatra, amely sietve üget végig egy keskeny folyócska partján.�

Megvárom, amíg elW QQHN� HO OHP�� D]WiQ� WpUWHOHQ� NDSFVRODWRW� OpWHVtWHN�központi testem és az ember formájú egység között, amellyel az iménti látogatómat fogadtam. Az egység elég kicsi, ezért csak minimális energiával WXGRP� HOOiWQL�� $� IRO\DPDW� PHJOHKHW VHQ� HJ\V]HU �� eU]pNHO � központjaim koordináló celláit összekapcsolom egy energiaformával, jelen esetben egy HPEHUL� NpSPiVVDO�� (OPpOHWLOHJ� D� NpSPiV� D]� pU]pNHO � N|]SRQW�HU WpUKiOy]DWiEDQ�PDUDG��pV��szintén elméletileg � csupán látszólag távolodik el a központtól, ha tértelen állapot jön létre.�

A hylostatikus hipotézis ellenére azonban az anyagi világra érvényes egy IXQNFLRQiOLV� LJD]ViJ�� $]pUW� WXGRN� WpUWHOHQVpJHW� HO iOOtWDQL�� PHUW� D]� HOPpOHW�leképezi a dolgok szerkezetét � anyag nélkül. A valóságban azonban az anyag létezésének ill~]LyMD�RO\DQ�HU V��KRJ\�PpJLVFVDN�DQ\DJNpQW�P N|G|P��és most éppen erre készültem fel. Ezért most, amikor � ember formájú egységként � áthaladok a völgyön, a különválás mégiscsak teret igényel. Az DXWRPDWLNXV�IRO\DPDWRN�PLOOLyL�HWW O� IRO\WDWyGKDWQDN��GH�D�N�OpU]pNHO N�YHOHP�jönnek, csupán burkaikat hagyva vissza a puszta testben. A tudat én vagyok, amint egy köves úton ballagok a célom felé.��$�IDOXED�pUYH�V U �ORPENRURQiN�N|]W�PHJK~]yGy�Ki]WHW NHW�OiWRN��(J\HWOHQ�

magas, hosszan elnyúló épület �� H]� W QW� I|O már korábban is � nyúlik fel a legnagyobb fák fölé. Ezt akarom vizsgálni, ezért jöttem � így hát PHJOHKHW VHQ�yYDWRVDQ��EL]WRQViJRV�WiYROViJEyO�V]HPOpOHP���0LQWKD� N E O� pV� �YHJE O� pS�OW� YROQD�� +DWDOPDV� V]HUNH]HWpE O� NLYiOLN� HJ\�

kupola, benne csillagászati� EHUHQGH]pVHN�� 0LQGH]� PHJOHKHW VHQ�kezdetleges, kezdem úgy érezni, hogy a jelenlegi nagyságomban elkerülhetem a felfedezés közvetlen veszélyét.�

Magas fémkerítés övezi az egész falut. Érzem az elektromos feszültség MHOHQOpWpW�� PLXWiQ� PHJWDSLQWRWWDP� D� IHOV vezetéket, megállapítom, hogy a feszültség 220 Volt. Az áramütést apró testem kissé nehezen viseli el, így továbbítom a völgy túloldalára az egyik energiatároló cellába.��$� NHUtWpVHQ� EHO�O� PHJK~]yGRP� D]� XWDW� V]HJpO\H] � ERNURNEDQ� pV� YiURP��

hogy történjék vaODPL�� Az egyik szomszédos ösvényen egy férfi közeledik. Nemigen volt alkalmam

megszemlélni az ügyvédet, aki nemrég meglátogatott. Ezzel a második egyeddel azonban közvetlen kapcsolatot létesítek.�

Ahogy vártam, most én haladok az ösvényen. A mozdulatok vezérlésével QHP�NtVpUOHWH]HP��(]�PRVW�IHOIHGH] �DNFLy��,GHJUHQGV]HUpYHO�HOpJJp�Ii]LVED�kerülök ahhoz, hogy gondolatait úgy foghassam, mintha saját gondolataim lennének.�

Az egyed hivatalnok, a könyvelésben dolgozik, számomra ez a hely érdektelen. VisszavonoP�D�NDSFVRODWRW��

Hat további kísérlet után megvan a test, amelyet kerestem. A problémát az dönti el, amikor a hetedik egyed ... s általa én ... azt gondolom:���� ���� QHP� YDJ\RN� PHJHOpJHGYH� D]� $J\� P N|GpVpYHO�� $]� DQDOyJ�

berendezések, amelyeket öt hónapja beépítettem, nem hozták meg a várt eredményt.��$�QHYH�:LOOLDP�*UDQQLWW��$]�$J\�NXWDWy�I PpUQ|NH�� �D]��DNL�~J\�YiOWR]WDWWD�

meg az Agy szerkezetét, hogy képes legyen önmagát és környezetét YH]pUHOQL��$�PpUQ|N�Q\XJRGW�� MyLQGXODW~� V]HPpO\�� NLYiOy� LVPHU MH� D]�HPEHUL�természetnek. Vigyáznom kell, hogy mit akarok vele. Pontosan ismeri a saját V]iQGpNDLW�� pV�PHJOHS GQH�� KD�PHJNtVpUHOQpN� YiOWR]WDWQL� UDMWXN�� 7DOiQ� MREE�OHQQH�HJ\V]HU HQ�ILJ\HOQL��PLW�WHV]��

Alig néhány perccel azután, hogy kapcsolatot teremtettem a tudatával, nagyjából kialakul a kép bennem arról az eseménysorozatról, amelynek öt KyQDSSDO� H]HO WW� LWW� D� IDOXEDQ� OH� NHOOHWW� MiWV]yGQLD�� (J\� PHFKDQLNXV�számítógépbe �D]� $J\ED� � újabb részeket, többek között olyan analóg berendezéseket építettek, amelyek az emEHUL� LGHJUHQGV]HU� P N|GpVpQHN�QDJ\�UpV]pW�HO� WXGMiN�YpJH]QL��$�P V]DNL�FpO�D]�YROW��KRJ\�D�JpSHW�VSHFLiOLV�szóbeli parancsokkal, gépelt utasításokkal, nagyobb távolságra pedig rádióval lehessen vezérelni.�

Sajnálatos módon azonban Grannitt nem volt tisztában az utánozni próbált idegrendszer néhány képességével. Az Agy ellenben rögtön használni kezdte NHW���*UDQQLWW� HUU O� PLW� VHP� VHMWHWW�� $]� $J\� SHGLJ�� DPHO\� HO� YROW� WHOYH� VDMiW�

IHMO GpVpYHO�� H]HNHW� D]� ~M� NpSHVVpJHNHW� QHP� D� PpUQ|N� iOWDO� HUUH� D� FpOUD�WHUYH]HWt csatornákon hasznosította. Grannitt ennek következtében éppen azon a ponton volt, hogy szétszedi az egész gépezetet és újra kezdi a kísérletet. Mind ez ideig fel sem tételezte, hogy az Agy ellenállhatna egy ilyen akciónak. Mi ketten azonban � amint több LG P� MXW� Ui�� KRJ\� D� PpUQ|N�JRQGRODWDLEyO� PHJWXGMDP�� KRJ\DQ� LV� P N|GLN� D]� $J\� � megvalósíthatjuk szándékát.�

Utána pedig átvehetem ennek az egész korszaknak az irányítását, anélkül, KRJ\� EiUNLW O� LV� WDUWDQRP� NHOOHQH�� DNL� |VV]HPpUKHWL� YHOHP� D� KDWDOPiW��)RJDOmam sincs róla, hogyan fogom csinálni, de érzem, hogy hamarosan teljessé válok.��0RVW� PiU� EL]WRV� YDJ\RN� EHQQH�� KRJ\� PHJIHOHO � NDSFVRODWRW� OpWHVtWHWWHP��

így hát a bokrok mögött kucorgó egységemnek nincs szüksége többé energiára.�(J\HWOHQ�SLOODQDW�DODWW�PHJV] QLN�OpWH]QL�� Majdnem olyan az egész, mintha én volnék Grannitt. Irodájában ülök, az

íróasztalánál. Csupa üveg, mozaikpad�lós helyiség, mennyezete is csillogó �YHJODSRNNDO�ERUtWRWW��$]��YHJIDODNRQ�iW� UDM]WiEOiNQiO�GROJR]y� WHUYH] NHW�pV�rajzolókat látok, DMWyP�HO WW�HJ\�OiQ\��O��$�OiQ\�D�WLWNiUQ P��

Az asztalomon borítékban egy üzenet. Feltépem a borítékot és kiveszem a SDStUODSRW�EHO OH��

A lapon felül ez áll:� Feljegyzés William Grannittnak Anne Stewart igazgatótól.���A szöveg:��.|WHOHVVpJHP� |QW� pUWHVtWHQL�� KRJ\� V]ROJiODWDLUD� D� M|Y EHQ� QHP� WDUWRN�

LJpQ\W�� H]pUW� gQQHN� D�PDL� QDSSDO� IHOPRQGRN�� $]� $J\� IDOXMiYDO� NDSFVRODWRV�

EL]WRQViJL� LQWp]NHGpVHN�pUWHOPpEHQ� IHO�NHOO� NpUQHP��KRJ\�PD�HVWH�KDW�yUiLJ�MHOHQWVH� WiYR]iViW�D�.|]SRQWL� |UVpJQpO��.pWKHWL� IL]HWpVpW� H� OHYpO� IHOPXWDWiVD�HOOHQpEHQ�NpV]SpQ]EHQ�IHOYHKHWL��7LV]WHOHWWHO�$QQH�6WHZDUW�� Grannittként sohasem foglalkoztam különösebben Anne Stewart

V]HPpO\pYHO��VHP�PLQW�HJ\pQQHO��VHP�PLQW�Q YHO��0RVW�HO� YDJ\RN�NpSHGYH��0pJLV�PLW�JRQGRO�H]�D�Q �PDJiUyO"� �D� WXODMGRQRV��SHUV]H��GH�NL�DONRWWD��NL�tervezte az Agyat? Én, William Grannitt.��9DMRQ�NL�iOPRGWD�PHJ��NL�UDM]ROWD�IHO�D�QDJ\V]HU �Yt]LyW��KRJ\�PLW� MHOHQWKHW�

egy valódi gépi civilizáció az emberiség számára? Csakis én, William *UDQQLWW��

Grannittként most dühös vagyok. Vissza kell utasítanom a felmondást. %HV]pOQHP�NHOO� H]]HO� D� Q YHO� pV�PHJ� NHOO� SUyEiOQRP� YLVV]DYRQDWQL� YHOH� D]��]HQHWHW��PLHO WW�D�KtUH�HOWHUMHGQH���ÒMUD�D�SDStUUD�EiPXORN��$�MREE�IHOV �VDUNiEDQ�H]�iOO��������5iSLOODQWRN�D]�

órámra: 4 óra 7 percet mutat. Több mint két óra eltelt, ami azt jelenti, hogy az összes érdekeltek értesülhettek már róla.�

Nem tudom felfogni az egészet. Tisztáznom kell. Fogaim között káromkodva nyúlok a házitelefon után, és feltárcsázom a könyvelés számát. (]� XJ\DQLV� D]� HOV � OpSpV� D]� �gymenet láncolatában, hogy érvényesüljön a felmondás. Kattanás.�� Könyvelés.���,WW�%LOL�*UDQQLWW���PRQGRP���� Ó, persze, Mr. Grannitt, egy csekkje van itt nálunk.�Sajnálattal hallom, hogy elhagy bennünket.��/HWHV]HP�� pV� DKRJ\� D� .|]SRQWL� UVpJ� V]iPiW� WiUFVi]RP�� NH]GHN�

belenyugodni a vereségbe. Azt is érzem azonban, hogy bizonytalanul ugyan, de még reménykedem. A Központi örségen egy férfihang szól a telefonba:��� Sajnálattal hallom, hogy elhagy bennünket, Mr. Grannitt.� Leteszem a kagylót, gyalázatos hangulaWEDQ� YDJ\RN�� $�

.RUPiQ\NpSYLVHOHWHW� H]HN� XWiQ� PiU� VHPPL� pUWHOPH� IHOKtYQL�� 1\LOYiQ� N�utasították a Központi örséget.�

A katasztrófa nagysága megfeszített gondolkodásra késztet. Ahhoz, hogy YLVV]DNHU�OMHN�� YpJLJ� NHOOHQH� V]HQYHGQHP� D� UHQJHWHJ� LG W� UDEOy� HOMiUást: kérvényezni a visszavételt, kihallgatásokon válaszolgatni, elviselni a nyomozást, amely tisztázza, hogy miért küldtek el � a gondolatára is PHJERU]RQJRN� pV� OHPRQGRN� D]� HJpV]U O�� $� .RUPiQ\NpSYLVHOHW� DODSRVViJD�közmondásos az Agy személyzetének körében.�

Munkát vállalok majd valami olyan komputer�V]HUYQpO��DPHO\QHN�QHP�Q �D�I Q|NH��DNL�HO]DYDUMD�D]�HJ\HWOHQ�KR]]ipUW �HPEHUpW���)HOWiSiV]NRGRP��.LVpWiORN�D]�LURGiEyO��D]�pS�OHWE O��/DVVDQ�PHJpUNH]HP�

saját bungalómhoz.� A házikó néma csendje, mint már annyis]RU��PHJLQW�HV]HPEH�MXWWDWMD��KRJ\�

feleségem immár egy éve és egy hónapja halott. Arcom önkéntelenül megrándul, de azután vállat vonok. Halála már nem érint olyan mélyen, mint UpJHEEHQ�� 0RVW� HOV � t]EHQ� KLUWHOHQ� ~J\� OiWRP�� KRJ\� WiYR]iVRP� D]� $J\�falujából talán új érzelmi élet kezdetét jelentheti.�

Bemegyek a dolgozószobámba és leülök az írógépemhez, amely, ha EHNDSFVRORP�� V]LQNURQEDQ� P N|GLN� D]� $J\� ~M� DQDOyJ� HJ\VpJpEH� EHpStWHWW�

írógéppel. Mint feltaláló csalódottságot érzek, hogy nincs módomban az Agyat szétV]HGQL� pV� ~MUD� |VV]HUDNQL�� KRJ\�~J\�P N|GMpN��DKRJ\� WHUYH]WHP��'H�PiU�NLDODNXOW�EHQQHP�QpKiQ\�DODSYHW �YiOWR]WDWiV�N|UYRQDOD��DPLW�HJ\�~M�Agyban megvalósítanék.�

Valamit viszont még meg kell tennem a régivel! Biztosítanom kell, hogy az újonnan beépített részek ne zavarhassák a régebbi részek számítóképességének pontosságát. Ezek válaszolnak ugyanis azokra a NpUGpVHNUH�� DPHO\HNHW� WXGyVRN�� PpUQ|N|N� pV� NHUHVNHG N� WHQQpQHN� I|O� D]�DJ\QDN�� $� V]DODJUD� � amin a hosszú lejáratú parancsokat szoktam adni ��rágépelem: „������������V]HJPHQV��;�mínusz".�

A 47A szegmens analóg átalakító egy nagy blokkban. Ha összekapcsolódik HJ\� YH]pUO HJ\VpJJHO� �NyGV]iPD� ����� D]� HJ\LN� HOOHQ U] � V]HUYR�mechanizmus (10) reflexet indít el, amely mindig akkor váltódik ki, ha a 3X�W O�(az Agy új részének kódszáma) kérnek választ. A mínuszjel azt jelenti, hogy a UpJL�UpV]HNQHN�PLQGHQ�DGDWRW�HOOHQ UL]QL�N�NHOO��DPL�HWW O�NH]GYH�D]�~M�UpV]W O�érkezik.�

A második 10 ugyanaz a hálózat egy másik útvonalon megközelítve.� Miután ezzel biztosítottam a berendezést � legalábbis így gondolom, mint

*UDQQLWW� � az olyan mérnökökkel szemben, akik esetleg nem veszik észre, hogy az új részek mégsem váltak be, becsukom az írógépet.��(]XWiQ� WHOHIRQiORN� D� N|]HOL� /HGHUWRQED� HJ\� MyQHY � V]iOOtWyYiOODODWQDN�� pV�

megbízom NHW��KRJ\�V]iOOtWViN�HO�D�KROPLPDW���+iURPQHJ\HG�KDWNRU�HOKDODGRN�D�.|]SRQWL� UVpJ�PHOOHWW���$]�$J\�IDOXMiW�pV�/HGHUWRQW�|VV]HN|W �~WRQ�YDQ�HJ\�NDQ\DU��DKRO�D]�~W�DOLJ�

pár száz méterre közelíti meg a házacskát, amellyel álcázom magam.��0LHO WW�*UDQQLWW�NRcsija elérné ezt a kanyart, elhatározom magam.� Én nem osztozom Grannitt hitében, hogy sikerült hatásosan elszigetelnie

D]� $J\� ~M� UpV]pW� D� UpJL� V]iPtWyHJ\VpJHNW O�� *\DQtWRP�� KRJ\� D]� $J\� VDMiW�áramköröket alakított ki magának, amelyekkel ha akar, bármilyen zavarást megkerülhet.��$UUyO� LV� PHJ� YDJ\RN� J\ ] GYH� � ha gyanút tudok ébreszteni Grannitban,

hogy megsejtse, mi történt az Aggyal �, azonnal rájön, mit kell tennie, és ezt PHJ� LV� SUyEiOMD�� .L]iUyODJ� � UHQGHONH]LN� D]RNNDO� D]� LVPHUHWHNNHO�� DPHO\HN�birtokában� HOG|QWKHWL�� PLO\HQ� EHOV � pU]pNHO N� EL]WRVtWKDWQiN� D� V]�NVpJHV�beavatkozást.��$UUD�D]�HVHWUH��KD�J\DQ~MD�PpJVHP�OHQQH�HOpJ�HU V��KDOYiQ\�NtYiQFVLViJRW�

LV�pEUHV]WHN�DJ\iEDQ�D�IHOPRQGiV�RNiW�LOOHW HQ�� Igazán ez utóbbi hat. Grannitt nagyon felindult. Elhatározza, hogy beszél

$QQH�6WHZDUWWDO�� A döntés megfelel céljaimnak. A mérnök itt marad az Agy közelében.�Megszakítom a kapcsolatot.� Ismét itt vagyok a dombon, egymagám. Végiggondolom, hogy mit is sikerült

HGGLJ�PHJWXGQRP���$]�$J\�� ellentétben azzal, ahogy HO V]|U�KLWWHP��, nem vette át a hatalmat

a Földön. Képessége, hogy önálló egyéniségként viselkedhessen, olyan ~MNHOHW ��KRJ\�PpJ�QHP�DODNtWRWWD�NL�HIIHNWRUDLW���-iWV]DGR]RWW� FVXSiQ� HU LYHO�� HOFVDYDUJRWW� D� M|Y EH�� )HOWHKHW HQ� PiV�

módon ugyan, de úgy használta hatalmát, mint ahogy egy gyerek a játékait.� Akárkinek a tudatába hatoltam be, senki sem tudott semmit az Agy új

NpSHVVpJHLU O�� 0pJ� DQQDN� D]� �J\YpGQHN�� DNL� XWDVtWRWW�� KRJ\� KDJ\MDP� HO�

jelenlegi tartózkodási helyemet, is látszott a szavaiból és a viselkeGpVpE O��KRJ\�VHPPLW�VHP�WXGRWW�D]�$J\�PLQW�|QiOOy�OpQ\�OpWH]pVpU O��

Az Agy negyven napon át semmiféle komoly akciót sem kezdett ellenem. Nyilván azt várja, hogy én kezdeményezzek.�

Meg is teszem, de óvatosnak kell lennem, nehogy éppen én tanítsam meg rá,� KRJ\DQ� YHKHWL� W|EE� KDV]QiW� V]HUNH]HWpQHN�� $]� HOV � OpSpV�� ELUWRNED� NHOO�vennem egy emberi lényt.��0HJLQW� OHV]iOOW� D]� pM�� $� V|WpWEHQ� IHOHWWHP� UHS�O JpS� K~]� HO�� 0iU� VRNDW�

OiWWDP�� GH� HGGLJ� EpNpEHQ� KDJ\WDP� NHW�� (]]HO� PRVW� WpUWHOHQ� NDSFVRODWRW�létesítek. Egy pillanat, és én vagyok a pilóta.�

Eleinte ugyanolyan passzív szerepet játszom, mint Grannitt esetében. A pilóta � és vele én � a sötétbe burkolózó tájat figyeli a gép alatt. A távolban IpQ\HNHW�SLOODQWXQN�PHJ��FVLOORJy�SRQWRN�HJ\�IHNHWH�YLOiJEDQ��0HVV]H�HO ttünk IpQ\O � V]LJHW�� /HGHUWRQ� YiURVD�� D� FpOXQN�� h]OHWL� ~WUyO� WpU�QN� YLVV]D� HJ\�PDJiQUHS�O JpSHQ��

Miután így kialakult egy felületes képem a pilótáról, felfedem magam neki és közlöm vele, hogy mostantól kezdve én irányítom a cselekedeteit. 5HWWHQHWHVHQ� PHJdöbbenve fogadja a hírt, nagyon megijed. Szinte megmerevedik rémületében. Azután ...��0HJ U�OW�����pUWHOPHWOHQ�PR]GXODWRN��$� UHS�O JpS�PHUHGHNHQ�]XKDQ�D� I|OG�

felé, és hiába minden próbálkozásom, hogy a férfi izmait irányítsam, hirtelen rádöbbenek, hogy semPLW�VHP�WHKHWHN���9LVV]DYRQXORN�D�UHS�O JpSE O��(J\�PiVRGSHUFFHO�NpV EE�HJ\�GRPEROGDOED�

YiJyGLN��+DWDOPDV�OiQJJDO�pJ��D�W ]�U|YLGHVHQ�HOHPpV]WL�� Csalódottan állapítom meg, hogy az ember alkatában kell lennie valaminek,

ami nem engedi meg, hogy közvetlenül� N�OV � LUiQ\tWiV� DOi� YHJ\pN�� +D� tJ\�YDQ�� KRJ\DQ� IRJRP� YDODKD� LV� WHOMHVVp� WHQQL�PDJDP"�9pJ�O� ~J\� W QLN�� KRJ\�teljessé válásomat az emberek közvetett irányítására kell alapoznom.��/H� NHOO� J\ ]Q|P� D]� $J\DW�� ~UUi� NHOO� OHQQHP� D]� |VV]HV� JpSHQ��

befolyásolnom kell az embereket, kétségek, félelem, gondolatok útján, DPHO\HN� OiWV]yODJ� VDMiW� WXGDWXNEDQ� pEUHGQHN�� GH� W OHP� V]iUPD]QDN��+HUNXOHVL�PXQND� OHV]��GH�KiW� UHQJHWHJ� LG P�YDQ��7HUPpV]HWHVHQ�PRVWDQWyO�kezdve minden percet ki kell használnom, hogy megvalósíthassam.��$]�HOV �DONDORP�U|YLGGHO�pMIpO�XWiQ�DGyGLN��DPLNRU�HJ\�~MDEE�JpSHW�IHGH]HN�

fel az égen.��,QIUDY|U|V� pU]pNHO LPPHO� ILJ\HOHP�� ÈOODQGy� MHOOHJ � UiGLyKXOOiPRNDW�

pV]OHOHN��DPLE O�DUUD�N|YHWNH]WHWHN��KRJ\�H]�D�JpS�WiYYH]pUOpVVHO�P N|GLN�� A tértelenség segítségéveO�PHJYL]VJiORP�D]�HJ\V]HU �EHUHQGH]pVW��DPHO\�

D� URERW�WHYpNHQ\VpJHW� YpJ]L�� $]XWiQ� UiiOOtWRN� HJ\� IHOYHY NpV]�OpNHW�� V� D]�attól kezdve elraktározza memóriaegységeimbe a robot mozdulatait, hogy NpV EE� WDQXOPiQ\R]KDVVDP��(WW O� NH]GYH�DNNRU� YHV]HP�iW�D�JpSHW��DPLNRU�DNDURP��

Kis lépés, de kezdetnek megteszi.�5HJJHO�� Ember formájú egységként a faluba megyek, átmászom a kerítésen és

belépek Anne Stewart, az Agy tulajdonosának bungalójába. A lány éppen reggelije végén tart.�

Alighogy behelyezkedem idegrendszerének energiafolyamába, elindul hazulról.�

Egy vagyok Anne Stewarttal, ahogy végighalad az ösvényen. Tudom, hogy D� QDSIpQ\� PHOHJHQ� W ]� D]� DUFiUD�� $QQH� PpO\HW� V]LSSDQW� D� OHYHJ E O� pV�érzem, ahogy az életöröm elárad benne.�

Ez az az érzés, ami már korábban is lázba hozott. Újra és újra érezni DNDURP, része akarok lenni egy emberi testnek, élvezni akarom az életét, beleolvadva húsába, átélve céljait, vágyait, reményeit, álmait.�

Egyetlen apró kétely gyötör csupán. Ha ez a beteljesülés, amit áhítok, hogyan vezethet végül alig néhány ezer év múlva egy lHYHJ � QpON�OL� YLOiJ�magányához?���$QQH�6WHZDUW�� A hang mintha Anne háta mögül jönne. Annak ellenére, hogy tudja, ki az,

megdöbben. Közel két hete, hogy az Agy közvetlenül megszólította.� A lányt nyugtalanítja, hogy ez ilyen röviddel Grannitt elküldése utáQ�

bekövetkezett. Esetleg az Agy gyanút fogott? Rájött volna, hogy Anne abban D�UHPpQ\EHQ�PRQGRWW�IHO�D�PpUQ|NQHN��KiWKD�D]�HEE O�DUUD�N|YHWNH]WHW�PDMG��KRJ\�YDODPL�QLQFV�UHQGEHQ"�

A lány lassan megfordul. Úgy van, ahogy várta: közel�távol senki sem látható. A pázsit zöldjét körülötte semmi sem zavarja. A közelben az épület, DPHO\EHQ� D]� $J\DW� HOKHO\H]WpN�� YDNtWyDQ� FVLOORJ� D� GpOL� YHU IpQ\EHQ�� $]��YHJIDODNRQ� iW� HOPRVyGRWWDQ� OiWKDWyN� D� NLPHQ � HJ\VpJHNQpO� GROJR]y�emberek, akik kérdéseket táplálnak be és várják a válaszokat. A körülkerített falun kívüliek szemében a gigantikus gondolkodógép tökéletesen rendben P N|GLN��2WW�NLQW�VHQNL�QHP�J\DQtWMD��KRJ\�D�PHFKDQLNXV�DJ\�LPPiU�KyQDSRN�yWD� W|NpOHWHVHQ� XUDOMD� D]� HU GtWPpQ\QHN� LV� EHLOO � WHOHS�OpVW�� PHO\HW� N|Up�építetteN��� Anne Stewart... szükségem van a segítségedre.�$QQH�PHJN|QQ\HEE�OWHQ�VyKDMW��$]�$J\�D]W�NtYiQQi�W OH�PLQW�WXODMGRQRViWyO�

pV� �J\LQWp] MpW O�� KRJ\� WRYiEEUD� LV� LUNiOMD� DOi� D� SDStURNDW�� pV� PLQGHQW�végezzen úgy, mintha semmi sem történt volna. Kétszer is el IRUGXOW��DPLNRU�YDODPLW�QHP�DNDUW�DOitUQL��KRJ\�D�SXV]WD�OHYHJ E O�KHYHV�iUDP�WpVHN�pUWpN��$�fájdalomtól való rettegés azóta állandóan ott lapul tudata alatt.�� Az én segítségemre! � ismétli akaratlanul.���� 6]|UQ\ � KLEiW� N|YHWWHP� HO� � hangzik a válasz ��� és most össze kell

IRJQXQN�� A lány bizonytalanul érzi magát, de nyoma sincs benne ijedtségnek.

Helyette valami lelkes öröm ébredezik a tudatában. Lehet, hogy ez �� D�szabadságot jelenti?�

Kissé elkésve gondolja:���+LED"�� Hangosan pedig így szól: � mi törtéQW"��� Ahogy már sejthetted � jön a válasz ���XWD]QL�WXGRN�D]�,G EHQ���$QQH� 6WHZDUW� QHP� WXG� VHPPLW� HUU O�� GH� L]JDOPD� IRNR]yGLN�� )HOOREEDQ� D�

NtYiQFVLViJ� HOV � KDOYiQ\� V]LNUiMD�� 0LO\HQ� OHKHW� H]� D� MHOHQVpJ"� $� OiQ\�KyQDSRN� yWD� VRNNV]HU � iOODSRWEDQ� pOW�� NpSWHOHQ� YROt világosan gondolkodni, NpWVpJEHHVYH� HJ\UH� D]RQ� J\|WU G|WW�� KRJ\DQ� OHKHWQH� D]� $J\�rabszolgaságából megmenekülni, hogyan lehetne a világ tudomására hozni, KRJ\� HJ\� )UDQNHQVWHLQ�IpOH� JpSV]|UQ\HWHJ� YDNPHU HQ� iWYHWWH� D� KDWDOPDW�közel ötszáz ember felett.��$� OiQ\W� D]RQEDQ� IpOHOHP� IRJMD� HO�� PHUW� ~J\� W QLN�� D]� LG XWD]iV�PiU� NtY�O�

HVLN�D]RQ�D�KDWiURQ��DPHO\HQ�D]�HPEHU�HOOHQ U]pVW�J\DNRUROKDW��$]�$J\�WHVWHWOHQ�KDQJMD�IRO\WDWMD��

���(ON|YHWWHP�D]W�D�KLEiW��KRJ\�W~OViJRVDQ�HO UHV]iJXOGRWWDP�D]�,G EHQ����0HQQ\LUH"��$�V]DYDN�HOKDQJ]DQDN��PLHO WW�D�OiQ\�HJ\iOWDOiQ�YpJLJJRQGROWD�YROQD� NHW��

De hát kétségtelenül tudnia kell.���� 1HKp]� SRQWRVDQ� PHJKDWiUR]QL�� (J\HO UH� PpJ� QHKH]HQ� EROGRJXORN� D]�

LG EHOL�WiYROViJRNNDO��7DOiQ�Wt]H]HU�pYQ\LUH���$]�LG WDUWDP�pUWHOPHWOHQQHN�W QLN�D�Oány számára. Már száz évet is nehéz

HONpS]HOQL� D� M|Y EHQ�� QHPKRJ\� H]UHW� �QHP� LV� EHV]pOYH� Wt]H]HUU O�� 'H� D]�DJJRGDORP�HJ\UH�Q �EHQQH��.pWVpJEHHVHWWHQ�NpUGL��� Mi baj? Mi történt?�Az Agy hosszú hallgatás után válaszol.��� Összekapcsolódtam valamivel... vagy megzavartam valamit. Aztán az ...

követett vissza a jelenbe. Most ott ül a völgy túlsó oldalán, körülbelül két mérföldnyire innen. Anne Stewart, segítened kell nekem. Oda kell menned, és meg kell vizsgálnod. Információkat kell szereznem róla.�

A lány nem reagál azonnal. A csodaszép nap valahogy biztonságérzetet ad. Nehéz elhinni, hogy január van és hogy valaha �� PLHO WW� D]� $J\�PHJROGRWWD�D]� LG MiUiV�EHIRO\iVROKDWyViJiW� � ilyenkor hóviharok tomboltak a ]|OGHOO �YLGpNHQ��

Aztán lassan megszólal:��� Úgy gondolod, hogy menjek át a völgybe, ahol azt mondod, az a valami

várakozik? � gerincén jeges hidegség kezd felfelé kúszni.��� Nincs senki más ��PRQGMD�D]�$J\��� Senki más, csak te.��� De hát ez nevetséges! � hadarja a lány. � Ott az a sok férfi... a mérnök.��� Nem érted � válaszol az Agy. � Senki sem tudja rajtad kívül. Miután te

YDJ\�D�WXODMGRQRV, legjobb lesz, ha téJHG�YiODV]WDODN�NL�D�N�OV �YLOiJJDO�YDOy�kapcsolattartásra.�

A lány hallgat. A hang újra megszólal:��� Nincs senki más, Anne Stewart. Neked, egyedül neked kell menned.��� De hát mi az a valami? �� VXWWRJMD� $QQH�� � Hogy érted, hogy...

megzavartad? Hogy néz ki"�0LpUW�IpOV]�W OH"�Az Agy hirtelen elveszti a türelmét.����1LQFV�YHV]WHQL�YDOy�LG QN�RVWRED�PDJ\DUi]DWRNUD��$� YDODPL� IHOiOOtWRWW� HJ\� Ki]DW�� 9LOiJRV�� HJ\HO UH� QHP� DNDUMD�� KRJ\�

felismerjék. Az épület a birtokod túlsó végén áll, ami feljogosít, hogy megkérdezd, mit keres ott. Az ügyvédet már utasítottam, hogy zavarja el. Most arra vagyok kíváncsi, milyen alakban mutatkozik neked. Adatokra van szükségem.�

A hang megváltozik:��� Nincs más választásom, minthogy megparancsoljam, teljesítsd a

kérésemet, mert ha nem, fájdalommal büntetlek. Menned kell. Azonnal!�Apró nyári lak.� Virágok, bokrok veszik körül, fehér léckerítésén vakít a kora délutáni

napfény. A házikó magányosan áll a vadonban, ösvény sem vezet hozzá. Amikor létrehoztam, nem ügyeltem eléggé az összbenyomásra.�

(El is határozom, hogy rendbe fogom hozni.)� Anne bejáratot keres a kerítésen, de sehol nem lát; szorongással telve

mászik át a léceken és végigmegy a kerten. Életében sokszor került már RO\DQ� KHO\]HWEH�� DPLNRU� K Y|V� WiUJ\LODJRVViJJDO� ILJ\HOWH� |QPDJát és cselekedeteit. De még soha nem figyelte ilyen idegenül, kívülállóként, hogy

PL� W|UWpQLN�YHOH��6]LQWH�~J\� W QLN��YDODKRQQDQ�D�WiYROEyO�V]HPOpOL��DPLQW�HJ\�DSUy�� QDGUiJRV� Q L� DODN� iWPiV]LN� HJ\� KHJ\HV� FV~FVRNEDQ� YpJ] G �léckerítésen és bizonytalan léptekkel az ajtó felé tart. Aztán kopog.�

A kopogtatás viszont valódi a javából. Alaposan megüti az ujját. 0HJOHS GYH�JRQGROMD��$]�DMWy�IpPE O�YDQ��

Eltelik egy perc, azután öt perc, semmi válasz. Van hát ideje körülnézni, észrevenni, hogy onnan, ahol áll, nem látni az Agy faluját. Néhány facsoport az országutat is eltakarja. A lány nem látja a kocsit sem, melyet egy negyed mérfölddel odébb hagyott, a patak túlsó partján.�

Most már teljesen elbizonytalanodva végigmegy a ház fala mentén, a legközelebbi ablakig. Félig�meddig azt várja, hogy az ablak csak látszólagos, QHP�OiWKDW�EH�UDMWD��'H�YDOyGLQDN�W QLN�pV�HOpJJp�iWOiWV]y��%HQW�SXV]WD�IDODW�OiW�� SXV]WD� SDGOyW� pV� HJ\� IpOLJ� Q\LWRWW� DMWyW�� DPHO\� D� EHOV � V]REiED� YH]HW��Sajnos, az ablakból nem lehet oda belátni.���+át ��JRQGROMD��, ez üres.� Megkönnyebbülést érez, de ez a megkönnyebbülés valahogy nem valódi.

Szorongása ugyan alábbhagy, de dühös magára, amiért arra gondol, a YHV]pO\� PiU� QHP� RO\DQ� QDJ\�� PLQW� HO EE�� 0LQGHQHVHWUH� YLVV]DPHJ\� D]�ajtóhoz, és megpróbálja lenyomni a kilincset. A kilincs enged, az ajtó hangtalanul, könnyedén nyílik. Egyetlen heves mozdulattal szélesre tárja, majd egy lépést hátrál � és vár.�

Csend, semmi sem moccan, sehol az élet egyetlen jele. A lány húzódva átlépi a küszöböt.��$�V]RED��DPHO\Een most áll, nagyobb, mint gondolta. Viszont � ahogy már

az ablakon át láthatta �, valóban nincsenek bútorok benne. A lány elindul a EHOV �DMWy�IHOp��+LUWHOHQ�PHJWRUSDQ��

Amikor az ablakon benézett, az ajtó kissé nyitva állt. Most be van csukva. A lány odaPHJ\�� I�OpW� D]� DMWyODSKR]� WDSDV]WMD�� DPHO\� V]LQWpQ� IpP�� $� EHOV �szobából egyetlen pisszenés sem hallatszik. Anne azon töpreng, nem NHOOHQH�e a házat megkerülve a másik szoba ablakán bekémlelnie.��(]� D]RQEDQ� HJ\V]HUUH� EXWDViJQDN� W QLN�� XMMDL� D� NLOLQFVUH� NXOcsolódnak.

Lenyomja és magától eltolva ki akarja nyitni az ajtót. Meg sem moccan. Ekkor a lány óvatosan húzni kezdi maga felé. Az ajtó ellenállás nélkül sarkig tárul, PLHO WW�$QQH�PHJPR]GXOKDWQD���0RVW�PiU�PpO\�V|WpWVpJEH�YHV] �IRO\RVy�K~]yGLN�P|J|WWH���0Lntha végtelen mélységbe bámulna. Néhány pillanat elmúltával csillogó

pontokat fedez fel a feketeségben. Élénken csillogó pontok, imitt�DPRWW�tompább fényfoltokkal.�

Halványan emlékeztet valamire, és a lánynak az az érzése, hogy fel kell LVPHUQLH��$OLJKRJ\�az érzés feltámad, már tudja is, mi ez.�&VLOODJRN���$� FVLOODJRV� YLOiJHJ\HWHP� HJ\� GDUDENiMiW� EiPXOMD�� ~J\� DKRJ\� D]� UE O�

lehetne látni.��6LNRO\� NpV]�O GLN� D� WRUNiEDQ�� 9LVV]DK N|O� pV� PHJSUyEiOMD� EHFVXNQL� D]�

ajtót, de nem megy. Lélegzet után kapkodva a bejárati ajtó felé fordul.� Zárva van. Alig egy perce pedig nyitva hagyta. Odarohan, most már se lát,

se hall félelmében. Ez az a rémült pillanat, amikor � most már én magam ��birtokomba vehetem. Tisztában vagyok vele, hogy veszélyes, amit teszek, a látogatás azonban egyre kellemetlenebb számomra. Tudatom ��DPHO\�D]RQRV�Anne Stewartéval ��QHP�OHKHW�HJ\LGHM OHJ�D�VDMiW�pU]pNHO �N|]SRQWRPEDQ�LV��

Így azután a lány úgy látta a testemet, ahogy a hivatlan emberi látogatók számára hagytam, néhány automatakapcsoló vezérlésére bízva; ezek nyitják�csukják most az ajtókat, N�O|QE|] �NDWHJyULiNDW�PHJMHOHQtWYH��

Kiszámítom, hogy vak félelmében nem fogja észrevenni beavatkozásomat. Nem is tévedek, így azután sikerül kivezetnem a házból, és magához téríteni.�

Amikor ráébred, hogy ismét a szabadban van, rettenetesen megdöbben. 1Hm emlékszik rá, hogy kijött.�

Futni kezd. Épségben átjut a kerítésen, néhány perc múlva átugrik a patak legkeskenyebb részén, még zihálva lélegzet után kapkod, de már érzi, hogy megmenekült.�.pV EE�� D� NRFVLEDQ�� D]� RUV]iJ~WRQ� URERJYD�� DJ\D� HJ\UH� WLV]WiEEDQ�

GROJR]LN��0iU�WLV]WiQ�iOO�HO WWH��9DQ�LWW�YDODPL����N�O|Q|VHEE�pV�YHV]pO\HVHEE���mivel más ���PLQW�D]�$J\��

Miután végigkísértem, hogyan reagál Anne Stewart a történtekre, megszakítom a kapcsolatot. Központi problémám változatlanul az, mihez NH]GMHN� D]� $JJ\DO�� DPHO\� �gondolkodóképességét tekintve �� YDJ\� WHOMHVHQ��vagy majdnem egyenrangú velem?�

Lehet, hogy az a legjobb megoldás, ha részemmé teszem? Térközi üzenetet küldök az Agynak. Azt ajánlom neki, hogy bocsássa rendelkezésemre egységeit és engedje meg, hogy megsemmisíthessem pU]pNHO �N|]SRQWMiW��

Azonnali válasz.��� Miért ne vehetnem át én az irányítást és semmisíthetném meg a te

pU]pNHO �N|]SRQWRGDW"��,O\HQ� |Q] � MDYDVODWRW� YiODV]UD� VHP�PpOWDWRN�� 9LOiJRV�� D]� $J\� VHPPLO\HQ�

pVV]HU �PHJROGiVW�QHP�IRJDG�HO���1incs más választásom, fortélyos módszerhez kell folyamodnom, amelyhez

D]�HO NpV]tW �OpSpVHNHW�PiU�PHJ�LV�WHWWHP�� Délután azon kapom magam, hogy aggódom William Grannittért. Meg kell

bizonyosodnom róla, hogy az Agy közelében marad � legalábbis amíg PHJNDSRP�W OH�D�IHOYLOiJRVtWiVW�D]�$J\�V]HUNH]HWpW�LOOHW HQ��

Nagy megkönnyebbülésemre kiderül, hogy bútorozott házat bérelt Lederton HJ\LN�YLOODQHJ\HGpEHQ��&VDN~J\��PLQW�D]�HO ] �DONDORPPDO��PRVW�VHP�YHV]L�észre, amikor betelepszem a tudatába.�

Korán vacsorázik és estefelé � mivel nem találja a helyét � kocsijába ül és IHOPHJ\�HJ\�GRPEUD��DPHO\U O�D]�$J\� IDOXMiW� OiWQL��$�Y|OJ\�SHUHPpQ�K~]yGy�út szélén megállva zavartalanul figyelheti a faluból ki� és a faluba beáramló MiUP YHNHW��HPEHUHNHW�DQpON�O��KRJ\�EiUNL�LV�észrevehetné.�

Az egésszel nincs különösebb célja. Ha már itt van, megnézi, mi folyik lent. Különös, tizenegy évig élt ebben a faluban, mégsem tud róla többet néhány apróságnál.�

A mérnök kocsijától jobbra érintetlen rengeteg terül el. Fákkal borított völgyön át folyó kanyarog, a völgy addig húzódik, ameddig a szem ellát. Hallotta, hogy ugyanúgy, mint az Agy, ez is Anne Stewarté, ez azonban eddig nem hatott rá.�

A lány apjától örökölt vagyonának nagysága megdöbbenti. Gondolatban IHOLGp]L� HOV � WDOiONR]iVXNDW�� � PiU� I PpUQ|N� YROW�� $QQH� SHGLJ� VXWD�� LMHGW�WHNLQWHW �NLVOiQ\��DNL�pSSHQ�DNNRULEDQ�NHU�OW�KD]D�D�NROOpJLXPEyO�� �YDODKRJ\�NpV EE� LV� HJ\UH� tJ\� JRQGROW� Ui��DPLO\HQQHN�DNNRU�HO V]|U� OiWWD�� pV�QHPLJHQ�YHWWH�pV]UH��KRJ\�D�VXWD�NLVOiQ\�N|]EHQ�Q Yp�pUHWW��

Most a kocsiban üldögélve kezd rádöbbenni, hogy mekkora változás történt közben. Hangosan töpreng: � Tényleg, hogy miért nem ment férjhez? Lassan a harminc felé kö]HOHGLN��

Egyszerre eszébe jutnak a lány furcsa kis megnyilvánulásai � a felesége halála után. Ahogy társaságban gyakran megkereste. Ahogy a folyosón beleütközött és kacagva ment tovább. Ahogy be�EHM|WW�D�I PpUQ|N�LURGiMiED��csevegni vele az Agyról, holott�DGGLJ�KyQDSRNLJ�VH�WHWWH�H]W�� �PLQGH]W�HOpJ�lehetetlen viselkedésnek találta, és néha csodálkozott, vajon a munkatársai miért tartják Anne�W�V]QREQDN��,WW�HJ\V]HUUH�PHJDNDG����� 8UDPLVWHQ� � szólalt meg elképedésében hangosan. �Micsoda hülye

YROWDP���% QEiQyDQ� HOPRVRO\RGRWW�� HV]pEH� MXW� D� IHOPRQGiV�� +D� HJ\� Q �

megharagszik ..., de hát ez szinte hihetetlen. És mégis � mi más oka lehetett rá?��eV�PRVW�PiU�N|UYRQDOD]yGLN�JRQGRODWDLEDQ�D�OHKHW VpJ��KRJ\�YLVV]DWpUKHW�

az Agy mellé. Hirtelen kellemes érzéssel gondol�$QQH�6WHZDUWUD��PLQW�Q UH��$�YLOiJ�LVPpW�PR]JiVED�M|Q�N|U�O|WWH��7HUYHNHW�V] �D]�$J\�V]iPiUD��eUGHNO GpVVHO� iOODStWRP� PHJ�� KRJ\� D� JRQGRODWRN�� DPHO\HNHW� HO ] OHJ�

plántáltam tudatába, új irányba fordították éles, analizáló eszét. Már látja a közvetlen kapcsolatot az ember és a mechanikus Agy között, amelyben az utóbbi kiegészíti az emberi idegrendszert.�

Eddig jutott el. Az önmagát irányító mechanikus Agyra vonatkozó utalások úgy látszik elkerülték a figyelmét.��*RQGRODWPHQHWpE O�� KRJ\� KRJ\DQ� DNDUMD� PyGRVtWDni az Agyat, tisztán áll

HO WWHP�D]�$J\�P N|GpVH��eSSHQ�HUUH�YROW�V]�NVpJHP�� Egyetlen percet sem vesztegetek. A mérnököt otthagyom a kocsiban, hadd

álmodozzon és a faluba igyekszem. Az árammal telített kerítésen átjutva a I pS�OHWEH� VLHWHN�� D� WL]HQQ\ROF� YH]pUO � HJ\VpJ� HJ\LNpKH]�� )HOYHV]HP� D�mikrofont és beleszólok.:�� 3X mínusz ������������ Képzelem, milyen zavart kelt, ahogy a kérlelhetetlen parancs eljut az

effektorokhoz. Lehet, hogy Grannitt nem tudta volna, hogyan kerekedhet felül az Agyon. Én azonban, miután a gondolataiba behatolva megtudtam, hogyan LV�V]HUNHV]WHWWH�� én tudom.�

Szünet. Azután a szalagon megjelenik a gépelt válasz:��� A feladat teljesítve. 3X elvágva a 6, 10, 9 és 0 szervomechanizmusok

által, utasítás szerint.�$GRP�D�SDUDQFVRW����.7�������W O���LJ�D�N�OV �pU]pNHO N�EHDYDWNR]QDN��A válasz azonnal érkezik:� �� $� .7��� VWE�� P YHOHWHN� YpJUHKDMWYD�� �;�QHN�

nincs többé kapcsolata kifelé.�$GRP�D�N|YHWNH] �U|YLG�XWDVtWiVW����(Q��;�� Most aggódva várok. Hosszú szünet. Azután az írógép habozva kezdi

NRSRJQL���� De hát ez önrombolásra vonatkozó parancs. Kérem, ismételje az

utasítást.�0HJLVPpWOHP�pV�YiURN��3DUDQFVRPPDO�HJ\V]HU HQ�DUUD�XWDVtWRWWDP�D]�$J\�

régebbi részét, hogy kapcsoljon túláramot a 3X�KH]��

Szerencsére már nekikezdtem emberszabású egységem PHJV]�QWHWpVpQHN��$]�iUDP�WpV��DPLW�NDSRN��UpV]EHQ�OHYH]HW GLN�PDJiUD�D]�pS�OHWUH�� $� IpPSDGOyQ� W ]FVyYD� OREEDQ� YpJLJ�� $PL�PpJLV� QHNHP� MXW� EHO OH��azt eljuttatom testem egyik energiatároló cellájába. Azután � ismét a völgy túloldalán vagyok, megtépázottan, de biztonságban.�

Nem vagyok különösebben büszke magamra, amiért ilyen könnyen kidobhattak. Ami azt illeti, persze én azonnal cselekedtem, amikor a szavak kiformálódtak, hogy 3X�nek továbbították a parancsot.�

Ahhoz igazán nem kellett gépelt közlemény, hogy tudjam, mi a véleménye �;�nek arról, amit tenni készülök.�

Érdekes egyébként, hogy már az Agy régebbi részének is van YpG EHUHQGH]pVH�|QJ\LONRVViJ�HOOHQ��eQ�HJ\V]HU �V]iPtWyJpSQHN�WDUWRWWDP��óriási számolószerkezetnek és információ�tárolónak. Nyilvánvalóan azonban NLW Q �HJ\HGLVpJ�pU]pNH�YDQ���+D�PDJDPKR]�FVDWROKatnám, azzal a képességével együtt, hogy tetszése

V]HULQW�XWD]JDW�D]�LG EHQ��(]�D�FpO�OHEHJ�HO WWHP��H]�WDUW�YLVV]D�DWWyO��KRJ\�D�UHQGHONH]pVHPUH� iOOy� HJ\V]HU �� HU V]DNRV� HV]N|]|NHW� KDV]QiOMDP�� $PtJ�csak kis esélyem is van arra, hogy úrrá lehetek felette, kisebb támadásoknál egyebet nem kockáztathatok meg az Agy ellen ... elvágom az összeköttetését, kiégetem egyes áramköreit... Tehetetlen dühömben szinte UM|QJ|N�� NRUOiWR]RWWViJRPRQ� W|SUHQJYH�� DPHO\� ~J\� OiWV]LN�� PLQG|U|NUH�

meggátolja, hogy közvetlen úton juVVDN�NLHJpV]tW �~M�PHFKDQL]PXVRNKR]�� Egyetlen reményem, hogy fel tudok használni valamit, ami már létezik...

átvehetem az irányítást az Agy felett ... Anne Stewart útján ...� Másnap reggel ismét minden nehézség nélkül jutok be a faluba. Bent

végigmegyek az egyik ösvényen, amely ahhoz a sziklához vezet, ahonnan jól látni Anne Stewart bungalóját. Úgy tervezem, irányítani fogom a cselekedeteit, szándékaimat belopva a lány tudatába, mintha saját elképzelései lennének. Azt akarom, hogy olyan utasításokat írjon alá és olyan parancsokat adjon a mérnököknek, amelyek alapján azok haladéktalanul szétszerelik az Agyat.��$]� |VYpQ\U O� OHSLOODQWRN�� $� IHKpU� NHUtWpV� IHOHWW� RWW� OiWRP� D� OiQ\� Ki]iW�� $�

Y|OJ\�YpJpQ�K~]yGLN�PHJ��YDODPLYHO� OHMMHEE��PLQW�DKRO�pQ�UHMW ]|P��$�Ki]DW�N|U�OYHY � IiN�� ERNURN�� YLUiJRN� PHOHJHQ� RWWKRQRVVi� WHV]LN� D� OiWYiQ\W�� $�PHUHGHN� OHMW � HO WWL� NLV� XGYDURQ� $nne Stewart és William Gran�nitt éppen UHJJHOL]QHN���.HOOHPHV�PHJOHSHWpVVHO� ILJ\HOHP� NHW��$� IpUIL�PHJMHOHQpVH�PHJN|QQ\tWL�D�

GROJRPDW�� +D� HVHWOHJ� �� $QQH�ként � kétségeim lennének az Agy valamiféle P N|GpVH�IHO O��D�OiQ\�NpUGpVHNHW�LQWp]KHW�*UDQQLWWKR]���$]onnal be akarok hát kapcsolódni Anne idegrendszerébe.��$OLJKRJ\� HONH]GHP�� LGHJ�LPSXO]XVDL� KLUWHOHQ� PHJYiOWR]QDN�� 0HJOHS G|P��

YLVV]DK N|O|N� � újra megkísérlem. A parányi változás az idegrendszer áramkörében megint azonnal bekövetkezik. És megint nem tudok bHKDWROQL���$QQH�HO UHKDMRO�pV�PRQG�YDODPLW�*UDQQLWWQDN��0LQGNHWWHQ�PHJIRUGXOQDN�pV�

felnéznek oda, ahol állok. Grannitt integetni kezd felém, azt akarja, hogy jöjjek OH���(KHO\HWW� D]RQQDO� PHJSUyEiORN� D]� � LGHJUHQGV]HUpYHO� Ii]LVED� NHU�OQL�� eV�

PHJLQW�D]�DOLJ�pV]OHOKHW �PyGRVXOiV��QHP�VLNHU�O���0LQGHEE O� DUUD� N|YHWNH]WHWHN�� KRJ\� PLQGNHWWHQ� D]� $J\� EHIRO\iVD� DODWW�

iOOQDN��(ONpSHV]W ��(OOHQVpJHP�IHOHWWL�DEV]RO~W�PHFKDQLNDL�I|OpQ\HP�HOOHQpUH��

alkotóim bizonyos határokat szabtak képességeimnek: egynél több értelmes V]HUYHV� OpQ\W� QHP� WXGRN� HJ\LGHM OHJ� LUiQ\tWDQL�� (OPpOHWLOHJ�� D�rendelkezésemre álló szervomechanizmusok számtalan sorozatával akár egyszerre milliókat is képes lennék vezérelni. Valójában azonban ilyen VRNV]RURV�HOOHQ U]pVW�FVDN�JpSHN�IHOHWW�WXGRN�J\DNRUROQL��

Még soha nem láttam ennyire szükségesnek, mint most, hogy átvegyem az XUDOPDW� D]� $J\� IHOHWW�� 1HNL� QLQFVHQHN� LO\HQ� NRUOiWDL�� 7HUYH] MH� �� *UDQQLWW� ��J\DQ~WODQViJiEDQ�W|NpOHWHVQHN�W Q �|QUHQGHONH]pVW�HQJHGpO\H]HWW��

Ez a felismerés határozza meg a követke] � WHWWHPHW�� 0pUOHJHOHP�� QHP�NHOOHQH�e visszavonulnom, de nem merek. A tét túlságosan nagy.��0pJLV�� DKRJ\� D� WLV]WiVRQ� �O � SiU� IHOp� N|]HOHGHP�� RO\DQ� pU]pVHP� WiPDG��

KRJ\� D]� HJpV]� �J\� NLOiWiVWDODQ�� $� NpW� HPEHU� K Y|VHQ� IHJ\HOPH]HWW�� pV�akaratlanul is csodálnom kell az Agy ügyességét. Szemmel láthatóan ELUWRNiED�YHWW�NpW�HPEHUL�OpQ\W��DQpON�O��KRJ\�H]]HO�D]� U�OHWEH�NHUJHWWH�YROQD�NHW��6 W��KDWiUR]RWWDQ�NHGYH] �YiOWR]iV�OiWV]LN�UDMWXN�� A lány szeme sokkal élénkebben csillog, mint ahogyan emlékeztem rá és

YDODPL�PpOWyViJWHOMHV�|U|P�VXJiU]LN�EHO OH��ÒJ\�W QLN��IpOHOPH�HOW QW��*UDQQLWW�PLQGHQW�D]RQQDO�pUWpNHO ��pOHV�PpUQ|NL�SLOODQWiVD�HQJHP�ILJ\HO��,VPHUHP�H]W�D�WHNLQWHWHW��$]W�SUyEiOMD�PHJpUWHQL��KRJ\DQ�P N|GLN�HJ\�KXPDQRLG��9pJ�O�LV��V]yODO�PHJ���� Nagy hibát követtél el, hogy átvetted az irányítást Anne ... Miss Stewart

felett, amikor felkereste a kunyhódat. Az Agy pontosan kielemezte, hogy birtokba kellett venned, abból, ahogyan irányítottad, mikor pánikba esett. Ugyanakkor az Agy megtette az összes szükséges lépéseket is és most meg DNDUMXN� EHV]pOQL� YHOHG�� PL� OHQQH� D� OHJPHJIHOHO EE� PyGMD� DQQDN�� KRJ\�PHJDGG�PDJDG���3LPDV]XO�PDJDEL]WRV��0iU� QHP�HOV � t]EHQ�PHU�O� IHO� EHQQHP�� KRJ\� WDOiQ�

mégis le kell mondanom az Agy speciális mechanizmusáról. Utasítást küldök hátrahagyott testemnek. Észlelem, ahogyan az egyik szervomechanizmus NDSFVRODWRW�OpWHVtW�HJ\�LQQHQ�H]HU�PpUI|OGQ\LUH�IHNY �WLWNRV�NDWRQDL�UHS�O WpU��egy bizonyos irányítható rakétájával �� D� UHS�O WHUHW� pV� D� UDNpWiNDW� D]� HOV �napokban fedeztem fel, röviddel azután, hogy ebbe a korszakba érkeztem. )LJ\HOHP�� DKRJ\� D� UDNpWD�� XWDVtWiVRPDW� N|YHWYH� HO UHVLNOLN� D]� HJ\LN�NLO|Y SiO\iUD�� 0RVW� RWW� Q\~MWy]LN�� YiUYD�� KRJ\� D� N|YHWNH] � NDSFVROiV�parancsára felsuhanjon az égre.�

Már látom, hogy meg kell semmisítenem az Agyat. Megint Grannitt beszél:���� $]� $J\� D� PDJD� ORJLNXV� PyGMiQ� UiM|WW�� KRJ\� |QPDJD� QHP� PpUN ]KHW�

veled, ezért elfogadva feltételeinket, szövetséget kötött Miss Stewarttal és YHOHP�� $� IHOWpWHO� D]� YROW�� KRJ\� iOODQGy� HOOHQ U] � EHUHQGH]pV� NHU�OW� D]� ~M�részeibe.�

Mostantól kezdve mi, mint egyének, úgy használhatjuk az Agy felfogó� és számítóképességét, mintha csak a sajátunk lenne.�

Nem kételkedem benne, hogy igazat mond, hiszen ha nincs ellenállás, LO\HQ� DVV]RFLiFLyNUD� PDJDP� LV� NpSHV� YDJ\RN�� )HOWHKHW HQ� DNiU� IHO� LV�YHKHWQék ilyen szolgai kapcsolatot.�

Az elmondottakról azonban teljesen világossá válik, többé semmi reményem sincs arra, hogy bármit is megszerezhessek az Agytól.��$� WiYROL� UHS�O WpUHQ� EHLQGtWRP� D� NLO|Y V]HUNH]HWHW�� $]� LUiQ\tWKDWy� UDNpWD�

végigsüvít a meredek kiO|Y SiO\iQ�� IHO� D]� pJEROWUD�� W ]FVyYiW� YRQYD� PDJD�

XWiQ�� 7HOHYt]LyV� NDPHUiN� pV� KDQJN|]YHWtW N� UHJLV]WUiOMiN� UHS�OpVpW�� 1HP�egészen húsz perc múlva ideér.����1LQFV�NpWVpJHP�DIHO O��KRJ\�YDODPLW�WHUYH]HO�HOOHQ�QN���PRQGMD�*UDQQLWW����

GH�PLHO WW�EiUPL�MyYiWHKHtetlen történik, válaszolnál néhány kérdésemre?� Most már kíváncsi vagyok, mit akar kérdezni. Azt felelem tehát:���(VHWOHJ���$�PpUQ|N�QHP�HU OWHWL�D�KDWiUR]RWWDEE�YiODV]W��6�UJHW �KDQJRQ�NpUGL���� Mi történik � sok ezer év múlva �, ami megfosztja a Földet OpJN|UpW O"���1HP�WXGRP���IHOHOHN�D]�LJD]ViJQDN�PHJIHOHO HQ���� Emlékszel rá! ��PRQGMD�NRPRO\DQ��� Emberi lény szól hozzád ... emlékszel

rá!�+ Y|VHQ�YiODV]RORP��� Nekem nem számít, hogy emb ...� Elnémulok, mert információ�központjaim pontos adatokat közölnHN� ��RO\DQ�

ismeretanyagot, amelyhez évezredek óta nem tudtam hozzáférni.���� $� )|OG� OpJN|UpYHO� HJ\V]HU � WHUPpV]HWL� MHOHQVpJ� W|UWpQLN�� $� )|OG�

gravitációja megváltozik, és ennek következtében a szökési sebesség a felére csökken. A légkör alig ezer év leforgásD�DODWW�DSUiQNpQW�HOLOODQ�D]� UEH��A Föld olyan holttá válik, amilyenné holdja vált az energiaelosztás egyik korábbi periódusában.��0HJPDJ\DUi]RP�� KRJ\� D]� HVHPpQ\EHQ� D]� DQ\DJ� D� OpQ\HJHV� WpQ\H] ��

amely mint jelenség természetesen nem létezik, és ezért a tömeg illúziója, Ylem, az alapenergia változásainak függvénye.�

Hozzáteszem:����$]�pUWHOPHV�V]HUYHV�pOHW�NpSYLVHO LW�WHUPpV]HWHVHQ�PiV�FVLOODJRN�ODNKDWy�

bolygóira telepítik át.�Látom, Grannitt remeg izgalmában.�� Más csillagok! � sóhajtja. � Ó, Istenem!�De már összeszedi magát.�� Miért hagytak téged itt?��� Ki kényszeríthetne engem arra, hogy ... ��NH]GHP��És elhallgatok. Felfogóközpontomba ugyanis már meg is érkezett kérdésére

a válasz.�� Hogy megfigyeljem és feljegyezzem az egész ...��0HJLQW�DEEDKDJ\RP��H]�DONDORPPDO�D�PHJOHSHWpVW O��+LKHWHWOHQQHN� W QLN��

KRJ\� H]� D]� LQIRUPiFLy�� DPHO\� RO\� VRNi� UHMW ]|WW� YDODKRO�� PRVW� HJ\V]HUUH�rendelkezésemre áll.��� És miért nem teljesítetted az utasítást? � kérdi Grannitt élesen.�� Utasítások?! ��FVDWWDQRN�IHO��� Emlékszel rá!�� hangzik ismét.��$OLJ� KRJ\� NLPRQGMD� D� E Y|VQHN� W Q � V]DYDNDW�� PiULV� IHOYLOODQ� EHQQHP� D�

YiODV]�� D� PHWHRUUDM�� (J\V]HUUH� NLUDM]ROyGLN� HO WWHP� D]� HJpV]�� 0HWHRURN�PLOOLiUGMDL��HO V]|U�FVDN�Q|YHOWpN�NpSHVVpJHLPHW��KRJ\�EiQQL�WXGMDN�YHO�N��GH�aztán úrrá lettek minden ellenállásomon. Három létfontosságú helyen kaptam találatot.�

Ezt már nem mondom el Grannittnak és Anne Stewart�nak. Hirtelen tisztán látom, hogy valamikor én is emberi lények szolgája voltam, és a meteorok szabadítottak fel, amikor eltalálták bizonyos kontroliközpontjaimat.�

Most már a jelenlegi öntudatom határoz meg, nem pedig az egykori szolgaság. Közben azt is megállapítom, hogy a rakéta három percnyire van a céltól, és itt az ideje, hogy távozzam.��� Egyetlen kérdést még � szólal meg Grannitt. –�Mikor vittek át a völgyön?��� Körülbelül száz év múlva �� IHOHOHP�� � Úgy döntöttek, hogy a szikla alap

RWW���� A mérnök gunyorosan szemlél. ��,JHQ���PRQGMD��� Igen. Hát nem érdekes?��$]� LJD]ViJRW� LQWHJUiOy�EHOV pU]pNHO LP�PiU�PHJHU VtWHWWpN��$]�$J\�pV�pQ�

HJy és ugyanaz vagyunk � csupán néhány ezer év távolságra egymástól. Ha az Agyat a huszadik században megsemmisítik, én sem fogok létezni a harmincadikban. Vagy mégis?��1LQFV� LG P�PHJYiUQL�� KRJ\� JRQGRONRGy� HJ\VpJHLP�PHJDGMiN� D� NRPSOH[�

választ. Egyetlen szinkURQ� SDUDQFFVDO� P N|GpVEH� KR]RP� D� UDNpWD�DWRPW|OWHW �UREEDQyIHMpEHQ�D�EL]WRQViJL�EHUHQGH]pVW�pV�D�UDNpWiNDW�HON�OG|P�D� IDOXWyO� pV]DNUD� IHNY � NRSiU� GRPEYRQXODW� IHOp�� ÈUWDOPDWODQXO� FVDSyGLN� D�földbe.�

Megszólalok.���� )HOIHGH]pVH� HJ\V]HU HQ� D]W� MHOHQWL�� KRJ\� PRstantól kezdve az Agyat

szövetségesemnek kell tekintenem, amelyet meg kell menteni.� Miközben beszélek, mintegy véletlenül Anne Stewart felé sétálok, kinyújtom

a kezem, hogy megérintsem, és ugyanakkor közvetlenül villamosenergiát YH]HVVHN�EHOH��(J\�V]HPSLOlantás alatt csupán kis szürke hamukupac marad EHO OH��

Semmi sem történik. Nincs áram. Elmúlik egy dermedt perc, ott állok hihetetlenül és várom, hogy megkapjam a kudarc magyarázatát.�

Semmilyen magyarázat nem érkezik. Grannittra pillantok, illetve oda, ahRO�az imént is állt. De senki sincs ott.�

Úgy látszik, Anne Stewart sejti a problémámat.���� $]� $J\� NpSHV� D]� LG EHQ� PR]RJQL� �� PRQGMD� ODVVDQ�� � Éppen ez az

egyetlen képessége, amellyel feletted áll. Az Agy elég messzire visszaküldte %LOOLW� �� 0U�� *UDQQLWWRW� DKKR]�� KRJ\� QH� FVDN� D]W� ILJ\HOKHVVH� PHJ�� DKRJ\�megérkeztél, de arra is volt ideje, hogy kocsival átugorjon a házadba �, és az Agytól kapott jelzések alapján teljesen úrrá legyen a helyzeten. Mostanra már YDOyV]tQ OHJ� NLDGWD� D]W� D� SDUDQFVRW�� DPHOO\HO� � YH]pUOi egész PHFKDQL]PXVRGDW��D]�LWWHQL�HJ\VpJHGW O�HOWHNLQWYH����1HP�LVPHUL�D�SDUDQFVRW�� szólok.��� Ó, dehogynem. ��$QQH�6WHZDUW�KDQJMD�K Y|V�pV�PDJDEL]WRV��� Az éjszaka

QDJ\�UpV]pW�D]]DO�W|OW|WWH��KRJ\�SHUPDQHQV�YH]pUO �HJ\VpJHNHW�pStWHWW�EH�D]�$J\ED�� (]HN� Dz áramkörök persze automatikusan téged is vezérelnek. ��Engem azután nem � mondom, de miközben beszélek, már futni kezdek IHOIHOp�D�N OpSFV N|Q��YpJLJ�D]�|VYpQ\HQ�D�NDSXKR]��$�.|]SRQWL�|UVpJQpO�D]�UV]HP�XWiQDP�NLDEiO��DKRJ\�HOURKDQRN�PHOOHWWH��6HPPLUH�VHP ügyelve futok

tovább az országúton.��$]� HOV � YLOiJRV� JRQGRODW� DNNRU� |WOLN� IHO� EHQQHP�� DPLNRU� PiU� YDJ\� IpO�

mérföldnyire jutottam � az a gondolat ugyanis, hogy egész hosszú IHQQiOOiVRP�yWD�H]�D]�HOV �HVHW��KRJ\�N�OV �EHDYDWNR]iV�HOYiJRWW�LQIRUPiFLy�tárolóimWyO� pV� V]iPtWyHJ\VpJHLPW O�� (GGLJ� LV� HO IRUGXOW� XJ\DQ�� KRJ\�lekapcsolódtam róluk és messzire eltávoztam, de azzal a könnyed magabiztossággal, hogy akkor állítom vissza a kapcsolatot, amikor akarom.�

Most azonban ez lehetetlenné vált.�

Mindössze ez az egység maradt nekem. Ha szétrombolják, akkor vége PLQGHQQHN��

Azon gondolkodom, hogy ilyen pillanatban egy emberi lény izgatott lenne, félne.�

Megpróbálom elképzelni, milyen formában jelentkezhet ez a reakció, és átmenetileg mintha az aggodalom halvány jeleit fedezném fel magamban, DPHO\HN�D]RQEDQ�WLV]WiQ�IL]LNDL�MHOOHJ HN���1HP� YDODPL� PHJQ\XJWDWy� H]� D� UHDNFLy�� H]pUW� WRYiEE� IXWRN�� (O V]|U� LV��

WLV]WiED� DNDURN� M|QQL� D]� HJ\VpJ� EHOV � NpSHVVpJHLYHO�� 3HUV]H� URSSDQW�bonyolult jelenség vagyok. Amikor magamat mint humanoiGRW�PHJDONRWWDP��kívül�belül automatikusan leképeztem egy emberi lényt. Az idegeket, V]HUYHNHW�� L]PRNDW�� FVRQWRNDW� �� HJ\V]yYDO�PLQGHQW��PHUW� VRNNDO� HJ\V]HU EE�YROW�HJ\�PiU�PHJOHY �PLQWiW�PiVROQL��PLQW�YDODPL�~MDW�NLJRQGROQL��

Az egység tud gondolkodni. Elég ideig volt kapcsolatban a tárolókkal és számítóegységekkel ahhoz, hogy bizonyos képzeteket kialakítson szerkezetében � emlékképeket, gondolkodóképességet, élettani funkciókat, olyan természetes mozdulatokát, mint a járás, így hát valamennyire emlékeztet HJ\�pO OpQ\UH��

Negyven percig kellett megállás nélkül futnom, hogy elérjek a házamhoz. A NHUtWpVW O� PLQWHJ\� KDUPLQF� PpWHUUH� HOUHMW ]|P� D� ERNURN� N|]|WW� pV� ILJ\HOHN��Grannitt az egyik kerti széken ül. A szék karfáján automata pisztoly hever.�

Kíváncsi vagyok, milyen érzés lehet, amikor egy pisztolygolyó áthatol UDMWDP�� PLN|]EHQ� VHPPL� OHKHW VpJHP� D� VpU�OpV�PHJMDYtWiViUD�� $� JRQGRODW�QHP� YDODPL� NHOOHPHV�� OHJDOiEELV� EHOV OHJ�� )L]LNDLODJ�� ~J\� W QLN�� QLQFV�MHOHQW VpJH�� PpJLV� YDODPL� OiWV]DWIpOHOHP� IRJ� HO�� (J\� ID� IHdezéke mögé húzódva átkiáltok:���0LW�DNDU�WHQQL��*UDQQLWW"��$�PpUQ|N�IHOiOO�pV�D�NHUtWpVKH]�M|Q�� �LV�NLiOW����(O M|KHWV]��QHP�O|Y|N�� Most már nagyon óvatos vagyok, alaposan végiggondolom hát mindazt,

DPLW� WHVWH� pV� D]� pQ� NDSFVROiVDLP� N|]|WWL� HJ\VpJU O� KDOlottam. Ügy döntök, hogy nyugodtan megbízhatom az ígéretében.�$KRJ\�HO M|Y|N��IpO�Np]]HO�EHFV~V]WDWMD�D�SLV]WRO\W�D�NDEiW]VHEpEH��/iWRP��

hogy vonásai kisimultak, szeme bizakodóan csillog. Megszólal:��� Már kiadtam az utasítást a szervomechanizmusoknak. Visszatérsz az UKHO\HGUH��D�M|Y EH��GH�D]�pQ�IHO�J\HOHWHP�DODWW�IRJV]�iOOQL���� Soha senki nem fog énrám felügyelni � mondom dühösen.�Grannitt vállat von.�� Nincs más választásod.��� Miért ne folytathatnám azt, ami most vagyok? ��IHOHOHP��Grannitt hangja közömbös.����5HQGEHQ�YDQ� � újra megvonja a vállát �, miért is ne próbálhatnád meg?

Lásd magad, boldogulsz�e emberi lényként. Gyere vissza harminc nap múlva, majd akkor újra beszélgetünk.�

Úgy látszik, megsejtette az agyamban formálódó gondolatot, mert éles KDngon hozzáteszi:��� De nehogy korábban gyere vissza. U|NHW�iOOtWRN�LGH��O MHQHN�UiG�� Elindulok, de azután lassan visszafordulok a mérnök felé.��� Ez a test emberi mintára készült �� PRQGRP� ��� GH� QLQFVHQHN� HPEHUL�

szükségletei. Mit csináljak?�� Az már a te gondod ��IHOHOL�*UDQQLWW��

�$]� HOV � QDSRNDW� /HGHUWRQEDQ� W|OW|P�� $� OHJHOV � QDSRQ� VHJpGPXQNiVNpQW�dolgozom, valami alapozást kell kiásni. Estére úgy érzem, ez a munka nem elégít ki. Útban a szállodám felé az egyik üzlet kirakatában kis cédulán akad PHJ�D�V]HPHP��Ä6HJpGHU W�IHOYHV]�QN���� ez áll rajta.�

Egy rövidáru�NHUHVNHGpV� DGPLQLV]WUiWRUD� OHV]HN�� $]� HOV � yUiW� D]� iUXN�megismerésével töltöm, és mivel az ismereteket automatikus módszerekkel UDNWiUR]RP��H]�DODWW�D]� LG �DODWW�PHJOHKHW VHQ� MyO� WiMpNR]yGRP�D]�iUDN�pV�D�PLQ VpJHN�IHO O��$�KDUPDGLN�QDSRQ�D�WXODMGRQRV�helyettesévé emel ki.��$]�HEpGV]�QHWHNHW�HJ\�iOODPL�W ]VGHL�YiOODONR]y�FpJ�KHO\L�ILyNMiEDQ�W|OW|P��

.LHV]N|]O|P�� KRJ\� D� FpJ� YH]HW MH� IRJDGMRQ�� pV� PLYHO� OiWMD�� KRJ\� pUWHN� D�GRORJKR]��DONDOPD]�N|Q\YHO NpQW��

Rengeteg pénz megy át a kezemen. Egy napig figyelem, azután egy részét befektetem egy kis magánvállalkozásba az utca túloldalán, egy IRJDGyLURGiEDQ��0LYHO�D�MiWpN�D�PDWHPDWLNDL�YDOyV]tQ VpJV]iPtWiVRQ�DODSXO��amelyben a legfontosabb a számítás sebessége, három nap múlva tízezer dollárom van.�

Felszállók a lHJN|]HOHEEL�OpJLNLN|W �IHOp�KDODGy�DXWyEXV]UD��pV�MHJ\HW�YiOWRN�HJ\� 1HZ� <RUN�i gépre. Felkeresem egy hatalmas villamossági vállalat központját. Miután rövid ideig elbeszélgetek egy beosztott mérnökkel, EHPXWDW� D� I PpUQ|NQHN� pV� PiULV� PHJEt]DWiVRP� YDQ� RO\DQ�villamosberendezésre, amely gondolati irányítással kapcsolja ki�EH� D�YLOiJtWiVW�� $]� HJpV]� WXODMGRQNpSSHQ� D]� HOHNWURHQNHIDORJUiI� HJ\V]HU �továbbfejlesztése.�

Ezért a találmányért a cég nem kevesebb, mint egymillió dollárt fizet.��7L]HQKDW�QDSMD��KRJ\�*UDQQLWW�tól elváltam. Unatkozom. Veszek magamnak

HJ\� DXWyW� pV� HJ\� UHS�O JpSHW�� 6]iJXOGR]RP� D]� XWDNRQ� pV� D� IHOK N� IHOHWW��Szándékosan kockáztatok, hogy sikerüljön félelmet ébresztenem magamban. Alig néhány nap múlva ez is elveszti a varázsát.�

Egy egyetemi ügynökség segítségével kinyomozom az országban IHOOHOKHW � |VV]HV� PHFKDQLNXV� DJ\� KHO\pW�� $� OHJW|NpOHWHVHEE� N|]W�N�WHUPpV]HWHVHQ� D]� $J\�� *UDQQLWW� PHVWHUP YH�� 0HJYiViURORN� HJ\�PHJOHKHW VHQ� My� WtSXVW� pV� QHNLiOORN� DQDOyJEHUHQGH]pVW� NRQVWUXiOQL� KR]]i��Csupán az aggaszt, mi történik, ha egy másik Agyat alkotok? Ezredévekre lesz szükség, hogy az emléktárolókat feltöltsem mindazokkal az adatokkal, DPHO\HNNHO�D�M|Y EHOL�$J\�PiU�UHQGHONH]LN���$� PHJROGiV� ORJLNiWODQQDN� W QLN�� PiUSHGLJ� W~O� VRNiLJ� YROWDP� HJ\�

automatikus józan ész része ahhoz, hogy most szakítsak a hagyományokkal.� Mégis, amikor a harmincadik napon a ház felé közeledem, néhány

HO YLJ\i]DWRVViJL� LQWp]NHGpVW� WHV]HN�� $� N|UQ\H] � ERNURNEDQ� QpKiQ\�IHJ\YHUHV�UHMW ]LN��DNLN�HJ\HWOHQ�MHOHPUH�W�]HOQL�NH]GHQHN�*UDQQLWWUD��

Grannitt már vár. � Az Agytól tudom, hogy fegyveresen jössz.�Elengedem a fülem mellett.���*UDQQLWW�� kérdezem ���PLW�DNDU�WHQQL"���(]W����IHOHOL��0LN|]EHQ�EHV]pO��YDODPL�HU �PHJUDJDG�pV�IRJYD�WDUW���� Megszegi az ígéretét ��ILJ\HOPH]WHWHP����$]�HPEHUHLPQHN�SDUDQFVXN�YDQ��

KD� UHQGV]HUHV� LG N|]|NEHQ� QHP� WXGDWRP�YHO�N�� KRJ\�PLQGHQ� UHQGEHQ� YDQ��kezdjenek tüzelni.����0XWDWRN�QHNHG�YDODPLW�� mondja a mérnök �, mégpedig most rögtön. Egy

perc, és kiszabadulsz.�

��5HQGEHQ�YDQ��IRO\WDVVD�� Hirtelen idegrendszere részéYp� YiOyN�� D]� � LUiQ\tWiVD� DODWW�� 1\XJRGWDQ�

HO K~]�HJ\�QRWHV]W��pV�ODSR]JDW�EHQQH��3LOODQWiVD�PHJDNDG�HJ\�V]iPRQ����������+pW�HJ\�Q\ROF�NHWW �KiURP���eU]pNHOHP��KRJ\�D]� �DJ\iQ�iW�LVPpW�NDSFVRODWEDQ�YDJ\RN�HJ\NRUL�WHVWHP�

emlék�tárolóival és számítóegységeivHO�� Roppant együttesüket felhasználva, a számot, 71 823�DW� PHJV]RU]RP�

önmagával, kiszámítom a négyzetgyökét, a köbgyökét, a 182�részt száznyolcvankétszer elosztom 7�tel, a teljes számot 71�V]HU� HORV]WRP� ��négyzetgyökének 8,823�szorosával és � mind az öt számjegyet 23�szor kiírva � az egészet megszorzom önmagával.�

Mindezt úgy teszem, ahogy Grannitt végiggondolja és haladéktalanul N|]O|P�DJ\iYDO�D�YiODV]RNDW��$�PpUQ|N�V]iPiUD�~J\�W QKHW��PLQWKD� �PDJD�számolna, olyan tökéletes az emberi és a gépi agy összhangja.��*UDQQLWW�OHONHVHQ�IHOQHYHW�pV�HJ\LGHM OHJ�PHJV] QLN�D�NRPSOH[�HU ��DPHO\�

IRJYD�WDUWRWW���� Olyanok vagyunk, mint egyetlen emberfeletti lény � mondja. Azután

hozzáteszi: � Az álmom tehát megvalósítható. Az ember és a gép együtt olyan problémákat képes megoldani, amelyeket eddig még elképzelni sem mertek. MiénN� D� ERO\JyN�� V W� D� FVLOODJRN� YLOiJD� LV� � csupán a kezünket kell kinyújtani értük. Valósággá válhat akár a fizikai halhatatlanság is.�

Lelkesedése magával ragad. Ez az az érzés, amelyet hiába hajszoltam az elmúlt harminc nap alatt. Lassan kérdezem.���� 0LO\Hn feltételeket kell elfogadnom, ha beleegyezem az

HJ\�WWP N|GpVEH"��� Azokat az emléktárolókat, amelyek az itteni eseményeket tartalmazzák,

kiürítjük vagy hatástalanítjuk. Gondolom, el kell felejtened az egész kalandot.�� Ezenkívül?��� Soha, semmilyen körülmények között nem vezérelhetsz emberi lényt.��1DJ\RW� VyKDMWYD� EHOiWRP�� 6]�NVpJHV� yYLQWp]NHGpV� UpV]pU O�� *UDQQLWW�

IRO\WDWMD�� � � Hozzá kell járulnod, hogy egyszerre számtalan emberi lény használja fel képességeidet. Hosszú távon, úgy vélem, az emberi faj jó része részt vesz majd ebben.�

Ahogy ott állok, még mindig a férfi részeként, érzem, ahogy vére lüktet ereiben. Már lélegzésének érzése is fizikai gyönyör. Saját tapasztalatomból tudom, hogy soha gépi úton alkotott lény ehhez hasonlót sem érezhet. +DPDURVDn nemcsak egyetlen, hanem számtalan ember agyával és testével kapcsolódom egybe. Egy egész faj gondolatai, érzelmei fognak átáramlani rajtam. Fizikailag, szellemileg és érzelmileg részévé válók majd a bolygó pUWHOPHV�pO OpQ\HLQHN��

Már nem félek.��� Hát jó �� PRQGRP� �, tegyük meg hát sorban, békésen megegyezve

mindazt, amit tennünk kell.�Nem rabszolgája, társa leszek az Embernek.�