XIX. évfolyam 1. szám BUDAPEST 2010. január-február

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITER„SZÍVETEKET SZAGGASSÁTOK MEG, NE A RUHÁTOKAT!” (Jóel 2,13)

Közgyûlésimeghívó(13. oldal)

Gulácsy Lajosköszöntése

(9. oldal)

Nem csak a válságoknak van konjunktúrájuk, hanem Isten Igéjének is. Sôt: minél in-kább nô a válság, annál inkább érezzük szükségét a váltságnak, s ennek valós esé-lye van, mert van Valaki, aki ezt megadja nekünk és a világnak...

2009-ben konjunktúrája, fellendülése volta válságoknak: pénzügyi válság, gazdaságiválság, értékválság, intézmények válsága,bankok válsága, politikai válság, természe-ti katasztrófák – mi minden gyötörte a vi-lágot és maradtmögöttünk 2009-ben!? Az újsá-gok, a médiumokteleszennyeztéka légkört a vál-ság legkülönbö-zôbb valós-, ésálhíreivel, és sze-mélyes tragédi-ák híreivel, gyil-kosságokkal, et-nikai feszültségekkel kis hazánkban,visszaélések, korrupciók, százmilliós vég-kielégítések felháborító híreivel...

És ennek a zûrzavaros, majdhogynemdiabolikus szétszórtságot mutató nagy vál-ságnak a közepette állandóan hangzott aszelíd, halk Szó, üzenet, Azé, Aki nemakart és nem akar sötétségben, vakok vezet-te világtalanok anti-világában hagyni min-ket. De ki hallgatott Ôreá, az Ô jó hírére?

Ô ismét szól most 2010 kezdetén is.Üzenete ez: „Ne nyugtalankodjék a szíve-tek. Higgyetek Istenben és higgyetek én-bennem!” (János 14,1). Az Úr Jézus Igéjé-nek fényében szabadító és reménykeltôfelismerés, hogy a válságban is van valami

jó: felébresztheti az égô vágyat a váltságután. Személyes életünk, egészségünk, kap-csolataink krízishelyzetében, nemzetünkkorábban alig tapasztalt bizalmi válságában,a „mindenki mindenki ellen” belmagyar,

hadüzenet nél-küli 2009-2010-es háborújánakmár nemzetpusz-tító mélységei-ben elérünk egy-szer csak egypontot, amikorígy kiáltunk fel:Nincs tovább!Így nem mehettovább! És keres-

sük a változás lehetôségét, a kiutat, a kör-körös válságmozgásból az elôre és felfelevezetô ösvényt magán-, és közéletben egy-aránt.

Ennek az útja pedig nem lehet más Istenkárpát-medencei népei számára sem, minta Krisztus-követés, a megtérés Ôhozzá, saztán a hit általi szabadítás, kimenet, exo-dus a megalázó élethelyzetek hinárából, azegyéni és nemzeti lefele transzcendálásból,az örvények felé húzó negatív önmeghala-dásból. A mélységben azonban mindig ottrejtôzik az újrakezdés lehetôsége, ami töb-bé nem katasztrófához, hanem megújulás-hoz, felvirágzáshoz vezet.

(Folytatás a 2. oldalon)

�

Isten

nem veszi el tôlünk

az élet terheit,

de erôt ad

elhordozásukhoz!

A fényA fény a mindenség igenje

a TEREMTÔ „Legyen!” szavára.

Üzenetet érlelô reggelÜzenetet érlelô reggel:

fény bennem és fény körülöttem.Boldog vagyok: VALAKI jár itt!

Érzi lelkem és kivirágzik.

Füle Lajos

* * *

A böjtrôl„A böjt a szentek imádságának és mindenerénynek a támasza. Nem tetszett Isten-nek (mint láthatjuk a próféták könyvei-ben) az olyan böjt, melyben az ételtôl,nem pedig a vétkektôl tartóztatták megmagukat a zsidók.

Van gyülekezeti és magános böjt. Ré-gente csapások idején és az egyház nyo-morúságos állapotában tartottak gyüle-kezeti böjtöt. Egész estig teljesen meg-tartóztatták magukat az ételtôl. Az egészidôt szent könyörgésekre, istentiszteletreés bûnbánattartásra fordították... Ilyenböjtöt ma is kell tartani az egyház nehézhelyzeteiben” (II. Helvét Hitvallás XXIV.fejezet).

PRESBITER 2010. január-február2

(Folytatás az 1. oldalról)Ez a kegyelem vészkijárata! A tékozló

fiúnak, a tékozló közéletnek, a tékozlónemzetnek, a tékozló családoknak vanvisszaút az atyai házhoz, a prosperáláshoz,az emelkedéshez! De ehhez isteni kegye-lem, külsô túlerô kell, az Övé, a Szenthá-romság mentôcsapata.

Ez az élhetô jövôbe vezetô elsô lépés, azÔ és a mi egyszerre lépésünk az igazi esélya diabolikus múlterôk és a titokban, megnyíltan megszôtt politikai és egyéni rabhá-lók szorításából az igazi szabadságra, amita zsoltáros Dávid így fogalmazott meg év-ezredekkel ezelôtt, 2010-re is érvényesen:„Még ha a halál árnyékának völgyében já-rok is, nem félek a gonosztól, mert te velemvagy, a te vesszôd és botod vígasztalnakmeg engem” (Zsolt 23,4). És közben ne fe-lejtsük el a nemzeti megvetés, megbecste-lenítés minden KZ-es mocskát jézusi türe-lemmel és alázattal elhordozott mártír-teo-lógus, Bonhoeffer intését sem: „Isten nema mi kívánságainkat, hanem az Ô ígéreteitfogja beteljesíteni”. Aki az Ô ígéreteit hí-vô, imádságos szívvel keresi, az nem csa-lódik folyton-folyvást sem Ôbenne, semmásokban, sem a sokat átkozott „körülmé-nyekben”! Mert nem ezek határozzák meg,determinálják vastörvénnyel többé ôt, ha-nem Isten szívünknél és vágyainknál éret-

tünk hatalmasabb és igaz ígéretei, amikbekapaszkodva nem félünk még a halál ár-nyékában és az ellenséges erôk közöttsem.

Az angol író szavaival: Ha viharokon iskell átkelned, folytasd utadat felemelt fô-vel, és ne félj a sötétségtôl. A vihar elülté-vel kiderül majd ragyogóan fölötted az ég-bolt. Menj hát tovább, meg ne torpanj a zú-gó szélben, a szembevágó szakadó esôben!Menj tovább, ha úgy tûnik, álmaid a sem-mibe vesznek, menj tovább, menj tovább,értsd meg, menj tovább, reménnyel a szí-vedben! Csak meg ne állj! S útközben rá-ébredsz majd, hogy nem egyedül járod uta-dat. Menj tovább a szívedben ki nem hunyóreménnyel, s rájössz, nem egyedül járodutadat, mert Valaki elôtted jár, s te mehetszUtána – ez a legnagyobb, megtartó Csodavelünk lesz 2010-ben is! Ô a kivezetô út, Ôa válságok fölött gyôzedelmes Úr, aki elôt-tünk jár, mellettünk áll, felemel, s meghoz-za a hétköznapi váltság áldott pillanatait azúj esztendôben is. Így eljuthatunk szemé-lyes és közösségi válságok közepette ismegváltó szabadítása igaz, megtapasztalha-tó konjunktúrájához, s egyszer talán a vál-ságok vidravasa is lehullhat a lelkünkrôl,és nemzetünkrôl... Csak menj, csak men-jünk tovább Ôvele!

Dr. Békefy Lajos

Akiben kiábrázolódottKrisztus

Nemrégiben egyházi környezetben hallot-tam egy megrendítô példatörténetet a ke-gyelemrôl. Arról szólt, hogy egy rabszolgamegbetegedett, munkaképtelenné vált, ésgazdája el akarja adni, vagy ha senki nemveszi meg, akkor megöli. Kinek kellene egyhasznavehetetlen, beteg ember, pláne irre-álisan magas áron?! Azonban csodálatosmódon valaki jön, alkudozás nélkül meg-veszi, majd közli vele, hogy szabad vagy!Elmehetsz!

Azóta dolgozik bennem ez a történet,mert bár rendkívül megható, mégis min-den részletében hamis. Ugye, nem kell kü-lönösebb bibliaismeret ahhoz, hogy behe-lyettesítsük a személyeket. A szegény, be-teg rabszolga az Isten nélkül, a bûn rabsá-gában élô ember; a sátán a kegyetlen rab-szolgatartó, és Jézus Krisztus a jószívûgazdag ember.

Hol itt a hiba? Hisz valóban mindannyi-an az Éden elvesztése óta a bûnben szüle-tünk. Kálvin úgy jellemezte ezt az állapo-tot, hogy „non posse non peccare”, nem tudnem-vétkezni. Még az is igaz, hogy a bûnmegnyomorít... de onnantól már hamis agondolat, hogy a sátán el akarna bárkit isadni. Ne legyenek illúzióink! A sátán mégbetegen, sôt haláluk után is igényt tart arabszolgáira. Ô soha sem fog felkínálni el-adásra senkit. Inkább azt is újra megkötöz-né, aki egyszer már megszabadult. Gon-doljunk csak a kitakarított ház példázatára!(Mt 12,43-45)

De Jézus Krisztus a saját vére árán való-ban megvásárolt minket. Avval mi a baj?Az, testvérek, hogy Jézus nem a sátántólvásárolt meg! Ôt legyôzte feltámadásával.„Lefegyverezte a fejedelemségeket és a ha-talmasságokat, nyilvánosan megszégyení-tette ôket” (Kol. 2,15). Vele nem tárgyal,hanem a rabságából kiragadja az övéit –hatalommal. Életével az igazságos AtyaIstennek fizetett. A bûnért büntetés jár. Anekünk járó büntetést helyettünk vállaltafel, mert Isten szentsége elôtt bûnös embernem állhat meg, és Ô annyira szereti a vá-lasztottakat, hogy így imádkozott értük:„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem ad-tál, azok is ott legyenek velem, ahol én va-

Köszönet és kérésSzövetségünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik 2008. évi személyi jöve-delemadójuk 1%-ával Szövetségünket támogatták. Ez 2009-ben több, mint 160 000 Ftbevételt jelentett, melyet a tagjainknak kiküldött levelek és a PRESBITER postaköltsé-geire használtunk fel. Kérjük kedves testvérünket, hogy – amennyiben van adófizetésikötelezettsége és Szövetségünket kívánja támogatni –, 2009. évi személyi jövedelem-adójából – az adóbevallással együtt kitöltendô rendelkezô nyilatkozaton – a társadalmiszervezetek számára felajánlható 1% sorába írja be:

„A kedvezményezett neve:MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG

A kedvezményezett adószáma: 19675039-1-43”

Egyúttal kérjük, hogy a másik, e célra rendelkezésre álló nyilatkozaton az egyházaknakfelajánlható összeggel a MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ-at szíves-kedjék támogatni. A kedvezményezett technikai száma: 0066

Papír alapú bevallás esetén a borítékot ne felejtse el leragasztani és a leragasztásnál alá-írni. Mind magunk, mind egyházunk nevében ezen adományát is nagyon szépen kö-szönjük.

PRESBITER 32010. január-február

gyok, hogy lássák az én dicsôségemet,amelyet nekem adtál” (Jn. 17,24).

S ez az „akarom” vezet át a szabadon bo-csátás kérdéséhez. Isten a szavával teremt.Legyen!... és lôn... Ha valamit akar, akkoregyidejûleg a feltételeit is megteremti.Nem a piacon ereszt el betegen, szegényen,hanem végtelen gazdagságába bevezetvemondja, hogy szabad maradnod! Itt lak-hatsz örökre, mindenem a tied. Ez az igaziszabadság, nem a piac céltalan szabadsága!

Nos, ezeken gondolkodva csodálatosankinyílt elôttem Pál apostolnak Filemonhozírt levele. Egy, ura ellen fellázadt, szököttrabszolga az adott társadalmi viszonyokközött méltó büntetést, akár még halált isérdemelt. Onézimosz megszökött Filemon-tól. Pál apostol befogadta, és ajánlólevéllelvisszaküldi jogos tulajdonosához. Nemazért, hogy példásan büntesse meg, hanemhogy fogadja vissza! „Visszaküldöm nekedôt, vagyis az én szívemet”...

Immár nem ugyanaz az Onézimosz térvissza Filemonhoz, aki megszökött, hanemegy újjászületett Onézimosz. Egy Istentôlmár Jézus Krisztusért kegyelmet nyert Oné-zimosz. Visszamegy, hogy rendezze elron-tott emberi kapcsolatait. Lázadva ment el,testvérként megy vissza.

De én most nem csak róla szeretnék szól-ni, hanem Pál apostolról is, akin itt kiábrá-zolódott Krisztus. Nem elítéli, hanem befo-gadja, bábáskodik újjászületésében, majdbeajánlja volt gazdájának, avval, hogy „Hatehát engem társadnak tartasz, fogadd ôtúgy, mint engem” – sôt – „ha pedig vala-mivel megbántott vagy tartozik, azt nekemszámítsd fel”.

Jézus Krisztus is így fogad el minket, új-jászül, kifizeti adósságunkat, és beajánl azAtyánál, többé nem mint rabszolgát, hanemmint fiút és örököst. Visszamenni azonbannekünk, Onézimuszoknak kell, Jézus Krisz-tus ajánlásával, de a saját bocsánatkéré-sünkkel. Nekünk már nem kétségekkel ésfélelmekkel teli ez az út, mint a tékozló fi-únak volt, hanem örömteli hazatérés.

Ha már találkoztál Jézussal, indulj el ha-za, az Atya vár!

Dr. Viczián Miklós

Mintha látta volna a láthatatlant!Hetvenöt évvel ezelôtt, 1935-ben a Magyar Presbiter áprilisi számában ezzel a címmeljelent meg Szabó Imre esperes prédikációja, melyet II. Rákóczi Ferenc vezérlô fejedelemhalálának 200 éves emlékünnepélyén – épp április 8-án – mondott el a Kálvin téri temp-lomban. Az alapigét és a címet Pál apostolnak a Zsidókhoz írt levelébôl vette: Mózes„Hit által hagyta oda Egyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erôs szívû volt,mintha látta volna a láthatatlant” (Zsid 11,27). (A teljes alapige: Zsid 11,24-27.)

2010-ben, Rákóczi halálának 275. évfordulóján érdemes ebbôl a prédikációból leg-alább néhány fôbb gondolatot kiemelni, arról a Rákócziról, kirôl a folyóirat akkori fô-szerkesztôje, Baltazár Dezsô püspök a VI. országos presbiteri értekezlet Sárospatakontartandó nagygyûlésére szóló meghívóján is kihangsúlyozta, „másvallású létére is hûsé-ges védôje az egyházak vallásszabadságának, s mint az ország leggazdagabb földesuraáldozta föl mindenét »pro patria et libertate«, a hazáért és szabadságért.”

Újra kell tanulnunk a magyar történelmet, mert kétszázad múltán Isten keze nyomaiegyre tisztábban olvashatók s belôle nemcsak Istennek rólunk való végzései tetszenek kia hívô szemek elôtt, hanem önmagunk igaz megismeréséhez is vezetnek.” [...]

Mi ez az én népem, ki ez az én magyar népem a Bocskai, Bethlen, Rákóczi szabadság-harc idején?!

A Mohácsnál elesett magyar itt újra kivirágzik. Ez a száz évben egyszer virágzó aloé.[...]

A reformációban nagykorúvá lett magyar lélek a reformáció által nemzeti küldetésreeszmélt és tanított nép önérzete megmozdul.

[...] Keletrôl jött népünk lelke, – akit itt még sohasem szerettek –, minden színpompá-jában kinyílik a Rákóczi-szabadságharcban, s ez a lélek megteremti ezeréves, rejtelmeslénye, nyugat-európai televénybe ültetett élete legszebb és legnemesebb példányát, II.Rákóczi Ferencet, akinek a bölcsejét Lorántffy Zsuzsanna dédanya, Báthori Zsófianagyanya, a vértanú Zrínyi Péter nagyapa és a gályarabok árnyai dajkálták. Megszüli amagyar a maga keresztyénbe oltott fajtája királyi egyéniségét, amilyent ezredévek egy-szer, vagy nemzetek csak egyet kapnak és benne a halandó milliók, s a faj halhatatlannálesz.

[A beszéd második részében, a választott alapigét sorra véve, Mózeshez hasonlítja Rá-kóczit.]

A Fáraó udvarában növekedett ifjú, amikor felnô, hit által tiltakozik, hogy ô egyipto-mi származású. Rákóczi Ferenccel is mindent elkövettek, hogy elneveljék. [...] Rákócziis látta az egyiptomi vályogvetésnél is szörnyûbb rabszolgasorsát a magyar jobbágynak.[...] „»S hit által hagyta oda Mózes Egyiptomot, nem félvén a király haragjától«, mertIsten csodái segítették a tíz csapás fegyvertelen népét a fegyveres Fáraóval szemben. Oh,milyen hasonlóság itt is. Rákóczi megkezdte a küzdelmet botokkal és kaszákkal felfegy-verzett seregével Európa legjobban felfegyverzett hatalmával szemben!” [...]

Szenvedése nagy volt e népnek, de színvonala nem volt. [...]Ebbôl a nem népbôl teremtett egy egészen új országot Rákóczi, az önálló nemzeti lét-

nek alapját, az önálló hadsereget és a külföldi magyar diplomáciát. A legádázabb vallásigyûlölködés századában határain belül a felekezeti békét fennkölt személyével biztosí-totta. [...]

Végül találó rá az a gyönyörû, mély értelmû bibliai megjelölés is – zárja Szabó Imre azösszehasonlítást –, mellyel a Szentírás egyedül csak Mózest tiszteli meg [...] Rodostóbanvirágzik ki az erôs szívû magyar, az imádkozó magyar és mindvégig kitart, „minthalátta volna a láthatatlant”.

Nem, ezt a népet nem engedheti Isten eltörölni, amelynek ilyen szülöttei vannak!Dr. Kis Domokos Dániel

Mirôl írt lapelôdünk 76 évvel ezelôtt?

PRESBITER 2010. január-február4

Képes Kálvin életrajz (VII.)1554John Knox, askótok refor-mátora a kato-likus támadá-sok elôl egyidôre átjön akontinensre, shónapokon át Genfben idôzik, ahol Kál-vin tanítványa lett. Késôbb, 1556–1559között a genfi angol nyelvû menekültgyü-lekezet pásztorává választják.

1555Genfben csaknem lázadás tör ki az egyrenagyobb létszámú francia protestánsok el-len. Egyesek megpróbálták a polgármes-tert kiszakítani a vezetésbôl, maguk melléállítani, ezért a Városi Tanács a lázadást alegfôbb árulásnak minôsítette. A lázadásnégy résztvevôjét elítélték és kivégezték.Kálvin ellenzôi végleg elveszítik többsé-güket a tanácsban. – Egy éven át (1555/1556) Mózes 5. könyvérôl prédikál, és aszövetség teológia keretein belül fogal-mazza meg gazdaságetikai gondolatait. Aszegénység leküzdésére kórházat, árvahá-zat, szegényházat alapít, mértékletes ka-matgazdálkodást javasol. De a szegények-tôl nem szedhetô uzsora!

1559Kálvin megala-pítja a GenfiAkadémiát, azInstitutio végsôváltozatát adjaki. 50. születés-napjára meg-kapja a genfi polgárjogot. Vezetô tanár-ként meghívta hû tanítványát és barátját,Béza Tódort. – A párizsi Rue Visconti 4.szám alatti vendéglôben megalakul a Fran-

cia Reformá-tus Egyház, itttartja elsô zsi-natát. – Ma-gyarra elsô-ként SzenciMolnár Albertfordította leaz Institutiota 17. századelsô felében.

(drbl)

„Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjonhangod, mint a kürt!” (Ézs 58,1)

A hitvallás kibontakozása során szükségsze-rûen beleavatkozik a mindenkori jelen azonkérdéseibe, amelyek az egyházat és a világotfoglalkoztatják. Nem a kérdések és a rájukadandó válaszok kedvéért teszi ezt, hanemazért, mert a jelenben szükséges bizonysá-got tenni Jézus Krisztusról. Tehát bizonyo-san úgy teszi ezt minden idôben, „mintha misem történt volna” – hiszen tegnap és ma, ittés ott csak Jézus Krisztusról kell bizonysá-got tennie. De ezt mindig úgy teszi, hogy te-kintettel van arra, ami történt. Nem hozzá-szól egy helyzethez, hanem megszólal egyhelyzetben – abban a bizonyos, általa válasz-tott és jellemzett helyzetben –, és beszél azügyrôl. Nem a korszellembôl kiindulva be-szél, de hozzá szól és vele beszélget. Valaki-nek a pártjára állni, vagyis a saját ügyünketegy másik ügy szolgálatába állítani, egy do-log. Állást foglalni – úgy értve: a magunkügyében, saját kezdeményezésünkbôl, merta Jézus Krisztussal való kapcsolatunk eztköveteli, kimondani az igent vagy a nemet –egy másik fontos dolog. Az olyan egyház,amely a besározódástól való puszta félelem-bôl, aggódva, nehogy úgy tûnjön, valakineka pártjára áll, soha nem mert állást foglal-ni, jól vigyázzon, nem kompromittálódik-emégis szükségszerûen: mégpedig a Sátántól,akinek nincs kedvesebb szövetségese egy sa-

ját jó híréért és tiszta nevéért aggódó, min-dig hallgató, szüntelenül meditáló és vitázó,örökké semleges egyháznál: egy olyan egy-háznál, amely Isten országának igazán nemfenyegethetô túlvilági léte miatt erôsen ag-gódva, gyáván meghunyászkodik. Ez az, ami-nek nem szabad megtörténnie.

Barth Károly

Itt a vízhatlan BibliaVannak még meglepetések a bibliakiadás-ban is. Ilyen meglepetéssel rukkolt elô a Né-met Bibliatársulat.

A Német Bibliatársulat olyan Bibliátadott ki, amilyen még korábban soha nemvolt. A vízhatlan Bibliát vihetjük szaunába,lapozhatjuk tusolás közben, akár víz alatt is,és még a fürdôkádban sem kell attól tarta-nunk, hogy a Biblia lapjai eláznak. A vízhat-lan Biblia mostani kiadása az Újszövetséget

tartalmazza, Luther for-dításában. Mindenfajtaszélsôséges körülmény-ben kinyitható, kivéve atüzet. A vízhatlan Bib-lia 14,80 euróba kerül.(ref.ch – jesus.de –2010-02-10 – dr. békefy– www.reformatus.hu)

Orbán Gyula már egy évtizede eltávozott e világból. Megjelent Teremtôje színe elôtt. Sokmindenrôl kellett ott számot adnia. Többek között arról, amit egyik templomi szolgálatáróla magyar kormányzatnak meg kellett tudnia. Nem mindennapos eset az, ha egy magyar kor-mánybizottságnak példa gyanánt tudomására adják a magyar falusi presbiter dolgát.

1981-ben történt, hogy egy holland egyetemistákból álló – református – énekkar érkezetta Vas megyei Ôrség és Zala megye kapcsolt részeinek gyülekezeteibe. A „Credence Singers”(Hitvalló énekesek) 50 tagú énekkaráról van szó. Fél tucat 2-300 lelkes falut látogattak meg.Hangversenyeik hol templomban, hol szabad ég alatt hangzottak el. Néha 4-500 fônyi gyüle-kezet elôtt. Mindenütt – kéretlenül – rendôrautó állomásozott. Akkoriban a „közegek” – s azakkori egyházi felsôbbségek is – pánikban voltak ilyen „nyugati” tömeg „behatolása” miatt.

A kerkafalvai 600 férôhelyes templomba (másfélszáz helyi lakost tekintve) cipôkanállalkellett bepréselni az embereket. „Pártunk és kormányunk” gondoskodott arról, hogy legyenprobléma. Nyolc órakor kezdôdött volna a hangverseny. Pontban nyolc órakor az egész fa-luból kikapcsolták az áramot...

Orbán Gyula ekkor már csibefarmot létesített. Áramkiesés esetére két aggregátort is tar-talékolt a 15.000 csibe életben tartásához. A templomból hazasietett. Az egyiket rákapcsol-ta a csibeházra, a másikat elvitte a templomhoz. 15 perc késedelemmel villanyfényes hang-verseny kezdôdhetett. Ráadásul megszólalhattak az elektromos hangszerek.

A Magyar Televízió két fômunkatársa is jelen volt. Az egyik azt mondta, „elirigyelné” eztaz énekegyüttest... – Másikójuk tanácsadóként jelen volt egy bizonyos mezôgazdasági kér-désekkel foglalkozó kormányzati ülésen, ahol felszólalásában azt mondta: „Ha a magyarkormány olyan bizalmat kap az Orbán Gyuláktól, mint a református pap, akkor a tárgyaltügyeket tekintve bizakodva nézhet a jövô elé...”

Hétköznapi hitvallók (32.)

Állásfoglalás

PRESBITER 52010. január-február

A Margit körúti fogházat már régen lebon-tották. (Társadalmi tiltakozás kísérte e mû-veletet.) Az uralkodó kádárista hatalom igye-kezett mind a maga, mind jogelôdje szégye-nét eltakarítani. Pedig a II. világháborút –pontosabban a nyilas uralmat – követôenMártírok útjának nevezték el a Margit-hídtóla Széna térig vezetô budaifôutat. Az akkori névadókaz itteni fogházban kivég-zett 1944-es németellenesmagyar nemzeti ellenállásimozgalom kivégzettjeireemlékeztettek a névváltoz-tatás által.

1951-ben az egyik har-madik emeleti cellában 12fogoly raboskodott. (A cel-la hatszemélyes volt.) Köz-tük Dr. Kesserü Sándoregykori hadbíró ôrnagy. Ô1955-ben – már Vácról –szabadult. Fél évszázaddalkésôbb – akkor már 87 éves– megtudván egykori cella-társa, Rásky András lelkipásztor leányánakcímét, öreges betûkkel megírta neki börtön-élményeit. Köztük a legmaradandóbbat:édesapjával való közös fogság napjait.

Ugyanis 1950. július közepétôl 1951. janu-ár 6-ig egy cellában sínylôdtek. Erre az idô-szakra vagy 20 vasárnap esett. Így emlékezikvissza erre az idôre: „András bácsi (ô maga38 éves, András bácsi 52) már hosszabbideje volt ott. Magatartása példaadó volt. Ôtartotta a lelket bennünk, a többiekben is. Itt12-en voltunk a szûk zárkában, kétemeleteságyakon elhelyezve. Mozogni csak az ágyakközött lehetett, sétára nagy ritkán vittek leaz udvarra. András bácsi minden vasárnapistentiszteletet tartott. Nagyon halk énekkel,és nagyon szép prédikációval. Fülembe csengmég ma is imáinak kezdô sora: „Mi, akik itta halál mesgyéjén járunk...” – Volt, amikor abörtönôr percenként nyitotta meg a kémle-lônyílást. „Ettôl kezdve András bácsi lavórttett maga elé, zsebkendôt mosott, és úgyprédikált. Szép prédikációi és imái segítet-tek nehéz idôket elviselni...”

Ki volt Rásky András? Megvalljuk, évek-kel ezelôtt egy rövid megjegyzést olvastunk:„Rásky András református lelkész. Aranyos-apáti. Meghalt Kistarcsán”. A mindentudólexikon ilyen nevû települést nem ismert. A

református templomok Kovács J. István általszerkesztett gyûjteményében sem szerepel.Rásky András nevét a megkérdezettek nemis hallották. Végül Kisvárdán derült ki egyet-len beszélgetés során, hogy a város közelé-ben található Aranyosapáti. Ámde ez egyújabban keletkezett összevont név. Eredeti-

leg Révapáti a neve. S ígyaz is kiderült, hogy RáskyAndrás immáron idôs leá-nya Mátészalkán él, egyéleten át Szathmáry Lajoslelkész hitvese volt. S kide-rült András bácsi és RáskyAndrás tiszteletes azonos-sága. Ettôl kezdve szemé-lye újra napvilágra lépett.

Kisújszálláson született1899. február 7-én. Édes-apja R. Mihály az ottaniipariskola igazgatója volt.Édesanyja Balogh Gizella11 gyermeknek adott életet.Közöttük András volt a leg-kisebb. Hét gyermek érte

meg a felnôttkort. Testvérei közül négy lettpedagógus, két leány pedig tanító felesége.Iskoláit Kisújszálláson járta, ott is érettségi-zett. Debrecenben kapta meg lelkészi okle-velét 1922-ben. Segédlelkészi éveit Tisza-kürtön és Kisvárdán töltötte. Így lett a közeliRévapáti – Aranyosapáti – lelkipásztora.

51 éves koráig volt a gyülekezet ôrállója.Feltehetô, hogy szívvel-lélekkel hirdette Is-ten üzenetét. (Hiszen ezt a börtön nyomorú-ságai között sem hagytaabba!) Osztozott híveiörömében, bánatában. Há-borús körülmények közöttizgalmaiban. S ha a bör-tönélet kínjai között is re-ménységet tudott tartanisorstársaiban, még inkábbtehette ezt eklézsiája né-pével a háború és a szov-jet invázió napjaiban.

1950. február 8-án – te-hát 51. születésnapja más-napján (!) – alattomosmódon és ártatlanul letar-tóztatják.

Személyében, szavai-ban, cselekedeteiben nemtaláltak okot. Az ÁVO

azonban mindig produkál okokat, ha valakitel akar tüntetni.

„Amikor érte jött egy civil ruhás ÁVO-s,azzal kopogtatott be, hogy az ÁVO-nak tu-domására jutott, hogy dollárt rejtegetünk.Amikor apukám mondta neki, hogy se roko-nunk, se ismerôsünk nincs Amerikában, megmit csinálna ô dollárral, úgy tett, mintha tény-leg kutatna. Végül is magához vette apukámlelkészi naplóját. S azt mondta: hála Istenneknem találtam semmit, de a tiszteletes úrnakvelem kell jönnie Gyürébe, a legközelebbirendôrôrsre az alibi jegyzôkönyvet felvenni.A dzsip a másik ÁVO-sal a falusiak elmon-dása szerint a tôlünk kb. 200-300 méterrelévô derékszögû kanyar után állt meg. Tény-leg elmentek Gyürébe, de nem a jegyzô-könyvet felvenni, hanem Földvári Gyulát,aki hentes mester volt. A Gyürében a busz-ra várakozó kollégája látta ôket, akkor megvoltak blilincselve. A papi gyûlésen Kisvár-dán, ahova apukámnak is mennie kellettvolna, Kiss Pali bácsi már mondta a többi-eknek: „Rásky Bandit elvitték”.

Ettôl fogva semmi konkrét hír. KözbenBudapesten kétévi börtönre ítélték „Feljelen-tés elmulasztása miatt”. Errôl azonban sem-miféle értesítést nem kaptak. Ugyanis letar-tóztatása elôtt történt, hogy egy falubeli is-merôs, aki bejáratos volt a családhoz, egyvendégének egy éjszakára szállást kért. Beis fogadták. Utóbb e vendég ellen indult el-járás. Így fogalmazódott meg a vád RáskyAndrás ellen.

Amikor az ô ítélete már lassan lejárt, mártervezték a börtön megszüntetését. A hosz-szabb-idôs rabokat Vácra szállították, ôt pe-dig a Fô utcába. Amikor pedig az ô ítélete le-járt, és szabadult volna, elvitték a kistarcsaiinternáló táborba. Itt még láthatta egyszer azakkor már 15 éves kisleánya. Ámde annyiralesoványodva, hogy nem ismerte fel. Amikorújabb látogatási szándékuk volt, a kistarcsaitanácstól kaptak egy értesítést (nem anya-könyvi kivonatot!): „Értesítem, hogy férje,

Rásky András 1953. már-cius 19-én meghalt.”

Jóval késôbb – NagyImre újratemetése után –tudták meg, hogy levéltá-ri adat szerint a kegyeletiparcella két utolsó sírjánakegyikében kell lennie.Azért nem tudni pontosan,hogy melyikben, mert ak-kor éjszaka annyi kivég-zés volt, hogy egy tömeg-sírba nem fértek bele...

Személye még ma ismegbecsült az aranyos-apátiak körében. A temp-lomkertben kopjafát emel-tek tiszteletére.

Dr. Papp Vilmos

XX. századi „gályarab”-prédikátorok

Rásky András(1899-1953)

PRESBITER 2010. január-február6

Aki ismeri e szó jelentését, az nem is hi-szi, hogy a XXI. század Európájában mégvalaki gondolkodhatna fatalista módon.Esetleg a mohamedánok jutnak az eszébe,akikrôl úgy hallotta (olvasta), hogy min-dent belenyugvással fogadnak, mondván:úgyis minden úgy lesz, ahogy Allah akar-ja, így nem befolyásolhatjuk lényegilegsorsunkat, vagy a világ sorsát. De ha kö-rülnézünk a világban, azt látjuk, hogy aziszlám mai követôire sem jellemzô már afenti fatalista hozzáállás.

Miért hozom elô mégis (ezt a szinte el-felejtett) fogalmat? Nem tudok olyan fele-kezetrôl, amelyik tantételszerûen a fataliz-must hirdetné – mégis azt érzékelem ma-gyar keresztyén emberek körében, hogysokan gondolkoznak fatalista módon, ad-nak fatalista választ kihívásokra, amelyek-kel az életben szembekerülnek! Példáulígy: nem kell vigyáznom az egészségem-

re, mert ha Isten úgy akarja, úgyis megbe-tegszem: ha meg nem akarja, nem ér utola betegség... Vagy másik példa: minekmennék szavazni, úgysem befolyásolha-tom a hatalmi viszonyokat, úgyis felsôbberôk érvényesülnek az ország sorsát ille-tôen...

Van egy igazán bölcs magyar közmon-dás: „Hiába az ember iparkodása, hanincs rajta Isten áldása”. Való igaz, hogyUrunk akarata ellenére semmit nem vihe-tünk végbe, a hitünk szerinti legjobbat,leghelyesebbet sem...! De tudjuk, hogy azáldást el lehet kérni az akarata szerint va-lóra! Viszont csak az iparkodásra lehet ál-dást kérni!

...S ha ebben kételkedne valaki, gondol-jon az egytalentumos szolgára, aki megsem próbál élni az adott lehetôséggel...!(Mt 25,14-30.)

Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELFatalizmus

(drbl)

ApropóSzép vagy, hiszen ôk is szépek. Jó vagy,mert ôk is jók. Létezel, mert ôk is vannak.Azonban nem úgy szépek és jók, nem isúgy léteznek, mint Te, az ô Alkotójuk. Haveled hasonlítjuk össze valamennyit: nemszépek, nem jók és nincsen létezésük.

Augustinus: Conf. XI/IV/6

Az emberbôl kiindulva az Istent meg lehetfogalmazni, de ha az Istenbôl indulunk ki,az ember megsemmisül. Ha az embertôlpozitív irányba, a szuperlatívuszba távo-lodunk, a tökéletes Istenhez érkezünk. Haviszont Istentôl távolodunk a „szuperlatí-vuszba” – és ez persze szükségszerûennegatív irányú –, akkor az ember nemtöbb, mint a gravitáció által földhöz tapadtkozmikus por. Isten viszont a mindenség,azaz önmaga szépségideája, hiszen min-dent a maga képére teremtett. A jóságotkönnyû elgondolni Istenrôl, az igazságotúgyszintén – annak ellenére, hogy ezekabsztrakt fogalmak –, de a szépséget márnehezen. Az Isten igazsága tehát – elvont-sága ellenére – gondolkodásunk síkjánmegfoghatóbb, mint szépsége, amelyrôlnincs információnk. A szeretô Istent kön-nyebb gondolkodásunkba beemelni, minta szép Istent. Pedig tökéletességéhez –éppen azért, mert minden szempontból az– hozzátartozik tökéletes szépsége is. HaIsten jelzôit számba vesszük, ilyenek jut-nak eszünkbe: jó, igazságos, szeretô, ke-gyelmes, mindenható, örökkévaló stb.Nyelvünkben is ezek élnek, hiszen ki nehallott volna a következô jelzôs szerke-zetrôl: szeretô Isten, kegyelmes Isten. Dehallott-e valaki olyat, hogy azt mondtákvolna: szép Isten. Egyfelôl talán azért vanígy, mert nem gondoljuk szépnek, a szép-sége föl sem merül, másfelôl, mert a szépszámunkra vizuális kötöttségekkel jelenikmeg, az eddigi képi formázottság alapve-tôen behatárolja a mi esztétikai képessé-geinket. Mivel a szépség elsôsorban képimegjelenés – még akkor is, ha azt mond-juk: szép zene –, a teremtett világhozkénytelen igazodni. Van fogalmunk a nö-vények, az állatok, az emberek szépségé-rôl, de ezek nem hasonlíthatók Isten szép-ségéhez. Ezért nem tudjuk, hogy milyenIsten szépsége. Itt megszûnik a látásunk, aszemünk és belsô látásunk hatásköre vé-get ér, teljes a sötétség. De ettôl még Istengyönyörû!

Apostagi Zoltán

ÖKUMENIKUSVILÁGIMANAP25 éve Magyarországon

2010. március 5.

Mottó: Minden mi él, Istent dicsérje!

PRESBITER 72010. január-február

Hogyan beszélnek Énekeskönyvünk madarai?

No, nem kell megijednünk, nem ornitológiai tanulmányútra invi-tálom a kedves testvéreket, csupán azt javaslom, pásztázzuk vé-gig Énekeskönyvünket (a régiek csak így emlegették: a Zsoltárt),vajon az hol és milyen körülmények között említi a madarakat.És az állatvilág többi része? – kérdezhetnénk. Nos, azt be kelllátnunk, hogy „Hírlevelünk” nem oly nagy terjedelmû, mint Noébárkája. De talán majd idôvel a többiek is sorra kerülhetnek.Egyelôre tehát csak a madarak, bár lesz egy-két eset, amikor azidézetbe bele kotnyeleskednek négylábú idegenek is. Énekes-könyvünk gazdag anyagából most csak egyes mondatokat eme-lünk ki, de ez rávilágít arra, hogy milyen gyönyörû, költôi mó-don is ki lehet fejezni Isten üzenetét – a madarak segítségével.

Balassi Bálint megrendítô énekében a bûnbánó költô lelkeolyan, mint a viharban vergôdô madár:

„Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben / Tétova bujdosik,mint madár a szélvészben; / Tôled elijedett, tudván, hogy vétke-zett, akar esni kétségbe” (RÉ: 220: 2).

Paul Gerhardt írja életének egyik válságos idôszakában, hogyIsten, aki képes gondoskodni a madarakról, hogyne tudná ezt ve-lünk is megtenni:

„Ki a mezei madaraknak Megadja eledelüket, / Ki juhoknaks egyéb barmoknak / Szépen tartja életüket, / Ô téged, egyet el-tartani, / Éhség ellen meg tud menteni; / Légy csendes szívvel!”(RÉ: 270: 6).

„Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta” –olvashatjuk a Bibliában (Zsolt 115,16); ugyanezt a gondolatotígy énekelhetjük:

„És a repesô égi madarakat, / Kik hangicsálnak szép melódiá-kat, / És sok halait a nagy tengernek / Adád birtokába az ember-nek” (RÉ: 8: 8).

„Mikoron Dávid nagy búsultában” arról panaszkodik, hogy ômost nem az ellenség szidalmától szenved (mert azt könnyebbenelviselné), hanem barátjától, testvérétôl, akivel együtt szokott atemplomban imádkozni, akkor így kesereg:

„Hogyha énnékem szárnyam lett volna, / Mint a galamb, elre-pültem volna” (RÉ: 263: 4).

Az 55. zsoltár fenti gondolatát másik énekszerzô így fogalmaz-za meg:

„Szárnyaim, ó, ha lehetnének, / Mint a galamb, ha repülhet-nék” (RÉ: 55: 4).

Más alkalommal a zsoltáríró azért könyörög Istenhez, hogyemlékezzék meg népérôl, megváltott gyülekezetérôl, templomá-ról, és mentse meg azt:

„A te gerlice galambocskádat / Ne hagyd a gonosz vadaknakmegenni!” (RÉ: 74: 18).

És amikor megtörténik Jeruzsálem és a Templom lerombolása,ilyen panaszének hagyja el a zsoltáríró ajkát:

„Szolgáidnak testek, / Akik megölettek, / Adattak a hollóknak;/ Húsok te szentidnek / Ételül vettetnek / A mezei vadaknak.”(RÉ: 79: 1).

Az ötödik bûnbánati zsoltár annak az embernek az imádsága,aki – amikor eleped – ekképpen önti ki nyomorult szívének pa-naszát az Úr elé:

„Bôröm csontjaimhoz ragadt / Keserves siralmam miatt / Eziszonyú ínségben. / Olyatén lettem szintén, / Mint pelikán a pusz-

tában: / Sír és kiáltozik árván. / Ollyá lettem, mint a bagoly, /Mely a kietlenben huhol. / Olyan vagyok árvaságban, / Mint averéb eszterhában.” (RÉ: 102: 3-4).

Van azonban egy madár, amelyikhez mindig a gyôzelem képe,a szárnyalás és erô, a tisztaság és a boldog beteljesedés társul. Eza sas. „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kel-nek, mint a saskeselyûk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak,és nem fáradnak el!” – olvashatjuk az Írásban (Ézs 40: 31). Ének-költôink pedig imádságaikban a sast így éneklik meg:

„Áldjad Ôt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! / Sasszár-nyon hordozott, vezérelt, bajodban védett” (RÉ: 264: 2).

Mert akik az Úrban bíznak, azok reménykedve várhatják az Ôígéreteinek beteljesedését, hiszen:

„Megesküvél, Uram, / És igédben bízom, / Hogy égbe viszedgyermeked sasszárnyakon” (RÉ: 425: 4).

Az Ôbenne bízó ember, aki Ôreá támaszkodik, csak az imád-hatja Urát ilyen szavakkal:

„Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged,” és engedd, hogyhozzád „Szívemmel mindig felszállhassak sasszárnyon: Csak telégy világom!” (RÉ: 165).

Milyen gazdag kincsestár is a mi Bibliánk, s rajta keresztülköltôink nyelve! És mennyire kifejezô a madarak beszéde!

Draskóczy László

Érted is, amit énekelsz?

Kapcsolat és kommunikációElôadássorozat 2010. tavaszán hétfô estéken 18 órakor

A Ráday Kollégium Dísztermében(Bp. IX. ker., Ráday u. 28.)Elôadó: Dr. Pálhegyi Ferenc

Március 8.: Tüzes nyilak – gyilkos szavak

Március 22.: A hazugság színskálája

Március 29.: Érdemes hallgatózni?

Április 12.: Áldás-üzenetek

Április 19.: Isten kommunikációs csatornái

PRESBITER 2010. január-február8

Amint meghalljuk, hogy kihez kötôdik a nyolcvanat is messzemeghaladó életidô, egyre inkább táguló körökben jelenik megmindaz, ami ennek az egyháztörténelmivé vált személyiségnek,fôtiszteletû Gulácsy Lajos püspök úrnak életútként, szolgálatkénteddig is adatott, s melyet emlékirataiból megismerhetünk (Mély-ségbôl a magasba).

Egy élet, melyet elôszörhetedik gyermekként ma-gába zárt a nyolcgyermekesvasutas család, a mûszakifémipari iskola, majd a Má-tyásföldi Repülôgyár. A há-borús összeomlás végén vi-szont a Krisztus elhívása, aszolgálatra való felkészülés,és a gyülekezetek vontákkörükbe.

Átéli közel nyolc évig akazahsztáni börtönlágerbetörténô bezáródást is. EgyIsten ellen harcoló biroda-lom sok tízezernyi testvéré-vel együtt tépi ki otthoná-ból, és szülôföldébôl, és úgy

tûnik, az ô számára is végsôkig beszûkül a horizont. A mennyeiüzenetbôl is csak annyi olvasható, amennyi fény a pokróc alattrejtegetett Bibliára ráhull, a pokrócba vájt lyukon át.

Az éhezés és fázás, a szenvedés és a halál naponkénti megta-pasztalása, de a reménység is, hogy élete és elhívása felett magaaz Úr Jézus ôrködik.

A Lélek útján megjelenô belsô vigasztalás és kijelentés erô-sebbnek bizonyul, mint a magát élet és halál urának vélô láger-parancsnok, aki tudva, hogy foglya lelkipásztor, ezt ordítozza is-mételten felé: „Lajos, Lajos, ha mindenki haza is menne innen,te akkor is itt fogsz megdögleni!” Ezt a gyilkosan durva monda-tot Gulácsy püspök úr idézte fel püspöki beiktatási beszédében,a beregszászi nagytemplomban, majd így folytatta: „hol van alágerparancsnokom, hol van a láger, hol vannak az ôrök, hol aSzovjetunió, és mivé lett az önimádó, istentelen és embertelenideológia?!”

Életem nagy ajándékának tekintem, hogy a Horkay családdalvaló rokoni szálakon keresztül, már a 70-es évek végén megláto-gathattam kárpátaljai testvéreinket, s ekkor ismerkedtem meg Gu-lácsy püspök úrral is. Ebben az idôben ô volt a „gályarab-nemze-dék” legfiatalabb tagja. Forgon püspök úrnak, Horkay Barna ésKovács Zoltán – szintén fogságból visszatért – lelkipásztor-taná-roknak elôször tanítványa, majd nagyon gyorsan tanártársa. „Ahit és hitelesség akadémiája” volt ez a 20. század végének egye-dülálló tanári karával.

Ebben a rövidke hálaadó fôhajtásban csak néhány pillanatotidézhetek fel, melyekben én is új ismeretekre és látásokra jutot-tam. Még minden egyházi „státusz” nélkül, de az egész kárpátal-jai reformátusságra gondolva kezdte el püspök úr azt az iparmû-vészeti szépségû mûhelymunkát, melyben a nyolc évig vôlegé-nyére váró, hûséges feleségével együtt restaurálták a még fellel-hetô, megrongálódott énekeskönyveket és Bibliákat, akár 20-30oldalnyi anyagot is gyönyörû kézírással pótolva bennük.

Fôjegyzôség, a Tanácskozó Zsinat levezetése Nagyberegen,ahol Sárospatak után, most már kibôvített létszámban gyûlt összea Kárpát-medence egyházi hivatalt viselô népe, a lelkipásztorok-kal, gyülekezetekkel is zsúfolásig megtelt templomban. Rövid-del késôbb már püspöki felelôsséget hordoz. Ekkor szinte heti,akár napi kapcsolatban voltunk, mert Tiszáninenni Kerületünkfelajánlotta, hogy minden elvonható erôvel kész segítséget nyúj-tani a kárpátaljai indulásban.

Püspök úr – kérdeztem –, mikor szabad nekem püspök urat te-lefonon, vagy személyesen zavarnom? Mely idôközben, hánytól,hány óráig? Hát ide figyelj: „ki kérdezett meg engem közel nyolcéven át, hogy éjjel vagy nappal, mikor hajtsanak ki a negyven fo-kos hidegbe, vagy égetô, sivatagi forróságba? Akkor most, ami-kor Isten megengedte, hogy az ô egyházát és országát építhetem,most akarjak komfortosan élni? Gyere, vagy hívjál 24 órában,aztán alszunk, vagy eszünk, amikor idôt találunk rá. A konyhá-ban a díványon, és az asztalnál neked is lesz mindig egy helyed!”Ez a 24 óra szorzódott be legalább kettôvel fôtiszteletû asszony,hasonló elkötelezettségû, tálentumokkal gazdagon megáldott se-gítô szolgálatával.

Helyreállított templomok sokasága, gomba módra született pa-rókiák, küzdelem a régi hatalom átörökített képviselôivel, „or-szágjárás” naponta. A világ legkülönbözôbb pontjairól érkezôhivatalos látogatók mind magánvendéggé lettek, s a családi ott-hon egyszerre volt püspöki hivatal, szálloda, étterem és imate-rem. Kiváló és hasonló elkötelezettségû munkatársak vették kö-rül, kik nélkül a legszentebb törekvések is megvalósulatlanulmaradtak volna, s kik késôbb a stafétabotot is átvették tôle. Leg-jelentôsebb európai útjait is munkatársaival együtt járta be, a hû-séges, megszentelt Oroszi Pállal, a minden terhet felvállaló ésteljesítô Horkay Lászlóval, az iskola-indító munkatárs SzabóAnnával, s az elsô angol anyanyelvi tanárnôvel, Debra Meyerreljárták be Hollandiát is. Az útjukat elôkészítô, és kapcsolataikatkimunkáló Tüski István és családja segítségével úgy szólítottákmeg a különbözô református közösségeket, hogy azok, elôszöréletükben egy közös bizottságot alkottak: Bizottság a Kárpátal-jai Református Iskolákért. Történelmi pillanat volt. És még hányországban hagyott püspök úrék látogatása maradandó nyomot!

Mit lehet, és kell még ebben a néhány soros írásban megemlí-teni? Talán egy alapvetô és meghatározó missziói látást, melynekkét erôs motorja a megbocsátás és az Úrra nézô reménység voltés maradt, s két sajátos területet, az iskolákat és intézményeket,a cigányok közötti szolgálattal egyetemben.

„Nekünk a ’málenkij robotra’ az evangélium hirdetésével kellválaszt adnunk, hiszen ez a nép nem ismerhette úgy Isten Igéjét,ahogyan mi a reformációban és az ébredésekben kaptuk. Nemrajtuk, és a szenvedéseinken, hanem az elhívásunkon és megbí-zatásunkon kell tájékozódnunk.” Mennyei magasságok!

„Amíg lesz egy levethetô ingünk és nadrágunk, addig az isko-láinkat nem adhatjuk fel. Isten és a nemzet is elvárja tôlünk, hogykifosszuk magunkat, és mindent megtegyünk a fiataljaink lelki-szellemi neveléséért”. És ha mindent odaadtunk, azután mi lesz– kérdeztem. „Miért, ti Istenre semmit nem akartok bízni?” Cso-dálatosan tud haragudni és dorgálni is. Igei mélységek!

„Kutyából nem lesz szalonna, mondjátok, és ez így igaz! De énitt Isten teremtményeivel állok szemben, akikért a Krisztus meg-halt,s nem szalonnát akarok, hanem megtért, újjászületett cigány

Gulácsy Lajos püspök úr 85 éves

PRESBITER 92010. január-február

A nagyböjt lényegeA nagyböjti idôszak lényege: a megfeszí-tett Úrra való koncentrálás, a Kereszt tit-kának szemlélete, a Krisztus követésébenvaló elmélyülés (Mk 8,34). Ravasz Lászlószerint „a quadragesima hetei alatt köny-nyelmûség egyébrôl beszélni, mint a Jézuspassióútjáról; úgy sem lehet arról elegetbeszélni” („Ez a mai Jézus”, XV. 1). Homi-létikájában is elmarasztalja azokat az ige-hirdetôket, akik „a virágvasárnap elôttivasárnapokon nem passiói anyaggal fog-lalkoznak, hanem idegen szalmát csépel-nek” (362. o.). Az is kívánatos, hogy anagyböjti vasárnapokon fôénekként az Úrszenvedéseirôl szóló énekeket vegyük sor-ra (332–346 = új 213–226 és 441–444),mert ha csak – az államilag hétköznapnakminôsített – nagypénteken vesszük elô ôket,feledésbe merülnek. Ugyanakkor énekel-tetésükkel eleve biztosítjuk az egyházi évezen szakaszának jellegét.

Szénási Sándor

embereket remélek”. Bibliai reménység,melyben örvendezés is jelen van, s melyreménység ellenében is reménykedik.

A folyóirat-szerkesztô idôs Arany Jánossorai jönnek elém: „...nincs vége itt foly-tatása következik, én uram légy én szer-kesztôm, új folyamban újra kezdôm!”

Adjon az Úr még sok „új cikket a lap-nak”, és az „újrakezdésben” boldog, üd-vösséges beteljesedést!

„Boldog, akit az ô Ura munkában talál!”

Dr. h.c. Szabó Dániel

A mostani alkalommal azt gondoljuk meg, hogyAKARUNK-E MEGGYÓGYULNI?

Bizonyára többen azt válaszolják erre a kérdésre, ki az, aki nem akar meggyógyulni?Pedig nem véletlen, hogy Jézus is feltette a kérdést a Bethesda tónál 38 éve fekvô be-tegnek, hogy „Szeretnél-e meggyógyulni?” (Jn 5,6 b). De többször felteszi ezt a kérdéstgyógyítások elôtt olyan formában is, hogy „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” Jé-zus bizonyára mindenkit meg tudott gyógyítani, de fontos volt számára, hogy a betegmeg akar-e gyógyulni. Mert sokan nem akarnak meggyógyulni, vagy nem akarják elis-merni, hogy betegek, vagy éppen leselkedik rájuk a betegség. Tapasztaljuk ezt most kü-lönösen az influenzajárvány idején, amikor többen különbözô okokra hivatkozva szük-ségtelennek tartják, hogy beoltassák magukat. Azonban vannak, akik nem ismerik el,hogy betegek. Ez különösen a középkorú férfiakra áll, mert ôsi hagyományból az nemférfias, ha egy férfi beteg. Ezért addig várnak az orvoshoz menetellel, amikor már ké-sô, vagy sokkal nagyobb áldozatok árán gyógyulhatnak. Nem tagadjuk, hogy a mai gaz-dasági viszonyok mellett félô is egy munkába járónak betegnek lenni, mert azt a kegyet-len munkáltató nem nagyon tûri.

A betegek másik csoportja az, aki beteg, de nem akar meggyógyulni, mert addig fog-lalkoznak vele, sajnálják, ápolják – és neki erre van szüksége. Fél, ha meggyógyul,mindez elmaradhat. Ez egyszerre rámutat a közösség felelôsségére is!

Ma már nyilvánvaló, hogy a fizikai állapotunk és lelki állapotunk között szoros össze-függés van. A rossz lelkiállapot elôbb-utóbb fizikai betegségben is megnyilvánul, de for-dítva is: a gyógyulás elmaradása lelki problémákhoz vezet. Nem egyszer a rossz lelki-állapotot tovább fokozzuk, amikor olyan „gyógymódokat” találunk, amelyek csak ront-ják a lelki és a fizikai állapotunkat egyaránt: az alkoholizmus, a kábítószer, vagy olyanál-gyógymódok, melyek lehet, hogy átmenetileg segíteni látszanak rajtunk, de végül ál-lapotunk rosszabb lesz. (Sokfelé és sokan kínálnak ilyen „gyógymódokat”.)

Amikor Jézus megkérdezi a betegtôl, hogy szeretne-e meggyógyulni, akkor tulajdon-képpen lelkiállapota iránt érdeklôdik. Aki nem akar meggyógyulni, ott elôször a lelkiváltozásra, a bûnök nyomasztó terhétôl való szabadulásra van szükség. Ha a gadaraimegszállott történetét olvassuk, akkor látjuk, hogy Jézus nem kérdezi, hogy akar-e meg-gyógyulni, de kiáltozásából megérti, hogy ördögi lélek van benne. Ebbôl kell megsza-badítania.

Ebbôl az is látható, hogy aki Jézushoz fordul, azt Jézus meg tudja gyógyítani.Most tehát arra hívja fel Jézus a figyelmünket, hogy gondoljuk végig: nem vagyunk-

e lelkileg vagy testileg betegek. Ha igen, merjük bevallani és a Jézushoz fordulni. Az Is-ten az orvostudományt azért engedte fejlôdni, mert Jézus idejében – és azóta is – igensok olyan „gyógyító” van, akik ördögi módon akarnak gyógyítani. Ha Isten megadta,hogy van olyan oltás, amely megóv valamilyen betegségétôl, akkor azt nyugodtanigénybe vehetjük. Igénybe vehetünk minden orvosi segítséget, amely az Istentôl adott tu-dományon alapszik.

Amint már írtuk: a lelki egészség ugyanolyan fontos, mint a testi, sôt: lelki problémákfizikai betegséggé válhatnak. A leglényegesebb tehát, hogy ha lelkileg rosszul érezzükmagunkat, forduljunk Jézushoz, mert bizonyos átmeneti gyógyulásra a tudomány is ad-hat megoldást, de igazán életre, méghozzá örök életre való gyógyulást csak Jézus. Ezazért fontos, mert minden betegség nem gyógyítható. Annak következmények nélküli lel-ki elhordozása csak úgy lehetséges, ha Jézus a lelkünket meggyógyította, akkor a nemváltoztatható, vagy romló fizikai egészségünk terheit is el tudjuk hordozni.

Ahogy ajánlják az orvosok, hogy rendszeres vizsgálatokkal idejében derítsük fel fizi-kai betegségünket, úgy csak az ajánlható, hogy a Jézushoz való rendszeres, naponkénti,ha kell, ennél sûrûbb odafordulással engedjük, hogy Jézus gyógyítson lélekben és test-ben. Jézus az egész embert látja. Így tehát, ha beteg vagy, akarj meggyógyulni, testben,lélekben! Fordulj az Áldott Orvoshoz!

Dr. Ritoók Pál

Akarunk-e meggyógyulni?

Nehéz kérdések (VI.)

PRESBITER 2010. január-február10

Innen-onnan

Dudar, Csetény, Bakonyszentkirály, Zirc, és Réde gyülekezetei-nek presbiterei találkoztak Dudaron október 17-én.

A körzeti presbiteri konferencia témája az együttmûködés szo-rosabbá tételének lehetôsége.

A nyitó áhítatot Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor tar-totta az 1Kor 12 alapján, majd Kálmán István helyi lelkipásztorköszöntése után Balogh István dudari gondnok tartotta meg elô-adását az együttmûködés szorosabbá tételének szükségességérôl,amire azért van szükség, hogy a tôlünk eltávolodók, a bizonyta-lankodók lássák reformátusságunk egységét. Lássák, hogy egyközös célért küzdünk, és csak akkor tudjuk Isten országát építe-ni, református egyházunk tekintélyét visszaállítani, ha komolyanvesszük egymást szeretetben.

Majd szólt az együttmûködés gyakorlati megoldásának lehetô-ségeirôl, kérve a presbitereket, hogy gondolkodjanak el az el-hangzottakon.

Szünet után Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor tartottameg elôadását a Dél-Balatoni Református Gyülekezetek Együtt-mûködésérôl.

Elôadásában ismertette a megalakulás körülményeit és szüksé-gességét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy kivé-telével a régió valamennyi gyülekezete (19) csatlakozott a szö-vetséghez. Felhívta a figyelmet az együttmûködés szorosabbá vá-lásának elônyeire, és ezt javasolta a jelenlevô öt gyülekezet pres-bitereinek is.

Az elôadásokat követô fórumbeszélgetésen Hajdú Z. Leventetiszteletes úr kérdésre válaszolva ismertette a Dél-Balatoni Re-gionális Együttmûködés szervezeti felépítését is.

A fórumon elhangzottak alapján világossá vált, hogy bár min-denki jónak tartja az együttmûködés szorosabbra fûzését, egye-lôre még nem tartják megvalósíthatónak, de a résztvevôk azt tá-mogatták, hogy folytatódjon ez ügyben a konferenciák sorozata.A következô körzeti konferencia megrendezését a csetényi gyü-lekezet vállalta.

Az alkalom szeretetvendégséggel zárult.

Balogh István

Dudar

Múlt év december 16-án 10 órai kezdettel a Parlament felsôházitermében került sor a keresztény civil szervezetek „Civilek tár-sadalmi felelôssége” címû fórumára, amelyet a Magyar Keresz-ténydemokrata Szövetség nevében Harrach Péter, a Parlamentalelnöke hívott össze.

Dr. Székely János budapest-esztergomi segédpüspök és dr. Sza-bó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke be-vezetôje után Pongrácz Tiborné demográfus, Tóth Zsolt, a For-sense Közvéleménykutató Intézet Igazgatója, Szabó Endre, aNagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke és Harrach Pé-ter tartott érdekes, statisztikai adatokkal alátámasztott elôadást apárkapcsolatokról, a család társadalmi megítélésérôl és a jövôcsaládpolitikájáról. Ezeket az elôadásokat felkért személyiségekhozzászólásai követték.

A fórumon Szövetségünket dr. Szilágyi Sándor fôtitkár képvi-selte.

Budapest

Ôrhelyemre állok2. Ôrhelyem elhagyni érzem, nagy veszély, Védelem csak ott van, más-

hol nincs remény. Refr.

3. Ôrhelyemrôl látom, mily sok fegyver áll, Rámszegezve éppen, sszunnyadásra vár. Refr.

4. Ôrhelyen vigyázni én csak úgy tudok, Hogyha Jézus ott vagy, s Rádtámaszkodok. Reft.

PRESBITER 112010. január-február

Innen-onnan

A Karcagi Református Egyházközség elnök-lelkésze és presbite-rei szervezésében és irányításával tovább folytatódott a már meg-kezdett Kálvin Emlékév ünnepségsorozat.

Az ünnepélyes megnyitó a debreceni Kodály Kórus színvona-las, felemelô hangversenyével kezdôdött október hónapban.

Novemberben Kálvin Jánosra, a nagy reformátorra emlékez-tünk a református templomban.

A Karcagi Nagykun Református Általános Iskola 7. osztályosdiákjainak és tanárainak közremûködésével megemlékezô mûsor-ral folytatódott a rendezvénysorozat, melyet az Ifjúsági énekkarszolgálata követett.

A történelmi tények felidézése után az ünnepség a reformátusiskola falán található Kálvin-emléktáblánál folytatódott, aholKoncz Tibor elnök-lelkész Kálvin egykor és ma címmel méltattaKálvin életmûvének, alkotásának jelentôségét. Az elhangzottak-hoz Horváth Lóránd: Kálvin, a reformátor c. versének sorai kí-náltak mottót. Az ünnepség koszorúzással folytatódott.

A református általános iskola felsô tagozatos diákjai Kálvin-

vetélkedô keretén belül mérhették össze tudásukat, amely kéz-mûves foglalkozással zárult.

A következô évben Kálvin-harang szentelésére és kiállításmegnyitására kerül sor.

A karcagi református gyülekezetben és az általa fenntartott is-kolákban megéljük a reformációt, melyet szeretnénk tovább adnia következô nemzedékeknek. Kálvin híres mondata vezérfonalszámunkra: „Szívemet mintegy megöldökölve, égô áldozatulajánlom az Úrnak.”

Karcagi Református EgyházközségSzentesi Lajos

fôgondnok

Karcagi Nagykun ReformátusÁltalános Iskola

Földváriné Simon Ilonaigazgató asszony

Karcag

Az Egyházmegyében újraindult a presbi-terképzés. Az elsô két alkalommal az egy-házmegye esperese tartott elôadást a lel-készválasztásról, ill. az egyházközségiköltségvetésrôl és a záró számadásról. Ezmutatta, hogy az egyházmegye az egyház-ismeret kérdését milyen fontosnak tartja.

A második alkalommal elôadás hangzottel dr. Balla Péter professzortól a Bibliakeletkezésérôl is. A legutóbbi alkalmon,január 30-án a megnyitó áhítatot SzlobodaJózsef angyalföldi lelkipásztor és egyház-

megyei lelkészi fôjegyzô tartotta Luk9,46-48 alapján. Felhívta a presbiterek fi-gyelmét, hogy – mint minden emberben –bennük is benne van az állandó vitatkozá-si hajlam, ami nem egyszer a másik meg-bántásához vezet. A kisgyermek, akit Jé-zus példaként állít a tanítványok elé aztjelenti, hogy a Jézus iránti gyermeki en-gedelmesség legyen a példánk, mely a vi-táinkat megoldja.

A Ószövetségrôl indult sorozat elôadá-sait Czanik Péter ny. esperes lelkipásztor

tartja. Ez alkalommal a 1Móz 1-11. ré-szekrôl szólt.

Az elôadás érdekességét és súlyát jel-lemzi, hogy a jelenlevôk az idô lejártávalinkább a szünet terhére elôadása folytatá-sát kérték. A képzési alkalom második elô-adása az egyházismeret keretében az egy-ház szervezetérôl szólt, amelyet RitoókPál elnökségi tag tartott. A nagy havazásellenére közel negyvenen vettek részt azösszejövetelen.

Ritoók Pál

Budapest – Észak

A Presbiteri Szövetség missziói munkatervét korábban mindenközgyûlési küldött megkapta, azonban sem a 2009. évi közgyû-lés napirendjében, sem a határozati javaslatok között nem esettróla szó. Ezt szeretném pótolni. Köszönöm a missziói bizottság-nak az igen alapos munkatervet. Bizonyos vagyok felôle, hogyaki figyelmesen átolvasta, talált benne a maga számára is felada-tokat. Én is találtam és most szeretném megosztani másokkal is.

...Egy rosszkedvû, bizonytalansággal tele, elszegényedô ország-ban élünk, amelyben sajnos az úgynevezett megélhetési bûnözésmár nem bírósági ügy, hanem csak szabálysértés. A presbitereknagy része is a szegények kategóriájába tartozik, mégsem juteszünkbe a más tulajdonát elvenni. A meglévô keveset Isten irán-ti hálaadással osztjuk be és munkával igyekszünk megkeresni,

ami hiányzik. „Az ember azt nézi, ami a szeme elôtt van, de azÚr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7b), és mi tudjuk, hogyIstennek tartozunk számadással. Mindenkit elér a mai, túlzottanés egyoldalúan csak az anyagiakra épülô világ kísértése, miazonban Jézustól azt tanultuk, hogy „nem csak kenyérrel él azember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik”(Mt 4,4).

Indítson bennünket cselekedetekben és szavakban megnyilvá-nuló csendes, de határozott bizonyságtételre az a tudat, hogyrosszkedvû nemzetünk jövôje rajtunk is múlik, mert „nem csakkenyérrel él az ember”.

Dr. Nagy Mihályelnökségi tag

Debrecen

PRESBITER 2010. január-február12

Miért lépjek be a Presbiteri Szövetségbe?Presbiteri alkalmainkon igyekszünk megnyerni a jelenlevôket,akik még nem tagjai a Szövetségnek, hogy lépjenek be abba. Van-nak, akik magukban, de vannak, akik hangosan azt kérdezik: Mi-ért lépjek be a Szövetségbe? Mindabban, amit a Presbiteri Szö-vetség nyújt, képzésben, konferenciákon, akkor is részt vehetek,ha nem vagyok a Szövetség tagja. Valóban így van. Akkor való-ban fel lehet tenni kérdést, miért érdemes belépni a Szövetségbe.

Nekünk, a Szövetség elnökségének, tagjainak az a benyomá-sunk, amit szóban is megerôsítenek a konferenciákon, képzése-ken jelenlevôk, hogy akik ezeken az összejöveteleken megjelen-nek, jól érzik magukat ott. A Presbiter lap szerkesztô bizottságais olyan leveleket, üzeneteket kap, amelyek arról tanúskodnak,hogy a lap olvasói szívesen olvassák azt. Errôl tesznek tanúságota bibliai kérdezz-felelek versenyre beérkezô válaszok is.

Ha ez valóban így van, akkor szükséges, hogy legyenek olyanpresbitertársaink, akik ezt a munkát elvégzik. Egy konferenciamegrendezése, egy képzési alkalomra való felkészülés, a Presbi-teri Füzetek vagy a Presbiter szerkesztése, kiadása nem kevésmunkát igényel, de vannak ennél kisebb, mégis fontos feladatok,például a Presbiter szétosztása a presbiterek között egy-egy gyü-lekezetben, az elôfizetések nyilvántartása és még sok-sok egyébmunka, amit el kell végezni ahhoz, hogy a konferenciákon, kép-zéseken megjelenô presbitertársaink jól érezzék magukat.

Most látszólag csak a munkákról, feladatokról szóltunk. Haezek mögött nincs imádságos háttér, felelôsségérzet presbitertár-saink, református egyházunk iránt, akkor ezek a munkák nembiztos, hogy olyan eredményesek lesznek, mint amilyeneknek maazokat érezzük. Akkor ezek a munkák csak emberi tevékenysé-

gek lesznek. Márpedig Isten ránk azt bízta, hogy gyülekezetünk,egyházmegyénk, kerületünk, egész egyházunk javára dolgoz-zunk és ezzel Isten dicsôségét szolgáljuk.

Ma Szövetségünk taglétszáma nem egészen éri el az 1500-at,de a Szövetség alkalmain – óvatos számítás szerint is – 4000-5000 presbitertársunk vesz részt. Ez a Magyarországi Reformá-tus Egyház presbiteri létszámának több mint a negyede. Aki be-lép a Presbiteri Szövetségbe, az ezt az négyezer testvérünket se-gíti ahhoz, hogy ne csak a gyülekezete közösségének legyen ré-sze, hanem egy nagyobb közösségnek: a szomszédos gyülekeze-tek presbitereivel való közösségnek, az egyházmegye, a az egy-házkerület, a Magyarországi Református Egyház, sôt tavaly má-jus 22. óta a Magyar Református Egyház közösségének.

Azokat várjuk a Presbiteri Szövetségbe, akik nem csak a kon-ferenciák, képzési alkalmak és egyéb összejövetelek és írásokörömét élvezik, hanem felelôsséget éreznek Isten és egyházunk,de ezen keresztül népünk és nemzetünk iránt is. Ismételni kell,hogy nem emberi igyekezetbôl kell felvállalni azt, hogy majd se-gítek sok-sok presbitertársunknak, hogy alkalmasabbak legyenek– velünk együtt – Isten és egyházunk szolgálatára, hanem ha Is-ten felébreszti bennünk a felelôsséget és szeretetet presbitertár-saink iránt, akkor nem szabad továbbra is csak élvezni a Szövet-ség szolgálatát, hanem be kell lépni, mert ha nem teljesítjük Is-ten akaratát, akkor azt igen hamar megszenvedjük.

Így és ezért várjuk azon kedves presbiter testvéreinket Szövet-ségünkbe, akik ezt az elhívást, Isten és ember iránti szeretetet ésfelelôsséget érzik.

Ritoók Pál

Kedves Testvérem! Kedves Váczi Gábor Titkár úr!Telefonbeszélgetésünk indított a cselekedetre. Gondolom, meg lesz lepôdve, hisz eddig tudatlanok voltak velünk kapcsolatban, mostpedig a wellandi magyar református gyülekezet 80 éves történetérôl tudatom.

Színes és tarka ez a beszámolóm, de ezek a tények megtörtént események. Említést tettem a wellandi Magyar Házról, melynek több,mint 20 évig elnöke voltam. Mellékelten küldöm a 75 éves évfordulóra készült jubileumi könyvet. A Magyar Ház – elnökségem alatt– szorosan kapcsolódott az egyházakhoz. Elnökségem nem 1986-ban, hanem 1984-ben kezdôdött. A Magyar Ház felújítása tartomá-nyi hozzájárulással, valamint az önképzôkör támogatásával kb. 300 000 dollárba került.

Nem szeretnék sokat írni, beszéljenek helyettem a cikkek, de egy-két megjegyzést tennem kell. A 70 év Krisztus szolgálatában cik-kel kapcsolatban megjegyzem, hogy – úgy gondolom – jól gazdálkodtunk, hisz a 40 000 dollár tartozást kifizettük és anyagilag szé-pen gyarapodtunk... A névcsere a tiszteletes asszony javaslata volt, a Magyar Református Egyház mostani változata Community (Tár-sadalmi) Presbyterian Church. Arról szeretnék még írni, hogy az egyháznak 31 évig presbitere, pénztárosa voltam. A feleségemrôlszeretnék még említést tenni, aki mint presbiter, jegyzô, kétszer képviselte a Niagara egyházmegyét az országos zsinaton. MindezPrince Edward szigetén történt, ahol a zsinat dr. h.c. Szabó Dánielt, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnökét a KanadaiMagyar Református Egyház díszdoktori kitüntetésében részesítette. Feleségem második Niagara egyházmegyei képviselete Hamil-tonban (Ontario) volt...

A PRESBITER c. folyóirat 2009. március-áprilisi számának 13. oldalán található „Kanadai beszámoló” c. cikkhez szeretnék hoz-zászólni. A beszámolóban említett személyekkel – kivéve dr. Cheol Soon Park moderátort – személyes kapcsolatban voltam. CsihaKálmán, Tôkés László és Horkay László fôtiszteletû püspök urak mind személyes vendégeim voltak. Feleségemmel a házasságköté-sünk alkalmával Pándy-Szekeres László esketett, 1958-ban, Delhiben...

Mindenért Istennek mondok köszönetet, hogy mindezeket részemre lehetôvé tette. Övé a dicsôség!Tisztelettel, felebaráti szeretettel:

Kovács András(Welland, Ontario, Canada)

Olvasói levél Kanadából� �

PRESBITER 132010. január-február

MeghívóA Magyar Református Presbiteri Szövetség évi rendes közgyûlését

2010. március 13-án (szombaton) 10 órakor a Dunamelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében tartja.Cím: 1092 Budapest, Ráday utca 28. II. emelet

9.00–10.00 Érkezés, a küldöttek regisztrálása10.00–10.40 Megnyitó áhítat (Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke)10.40–11.10 Köszöntés, elnöki beszámoló (Dr. h.c. Szabó Dániel)11.10–11.25 Köszöntések a vendégek részérôl11.25–11.50 2009. évi fôtitkári beszámoló és 2010. évi munkaterv (Dr. Szilágyi Sándor)11.50–12.05 Zenei köszöntô12.05–12.15 A felügyelô bizottság beszámolója (Bittó Zoltán, a felügyelô bizottság elnöke)12.15–12.30 A Szövetség 2010. évi költségvetése és a számviteli politika módosítása (Dr. Viczián Miklós, a gazdasági bizottság elnöke)12.30–12.40 Az alapszabály, valamint a szervezeti- és mûködési szabályzat módosításának elôterjesztése

(Dr. Voglné dr. Szathmári Ilona jogtanácsos)12.40–12.55 Beszámoló a PRESBITER szerkesztôbizottságának 2009. évi munkájáról és 2010. évi terveirôl

(Dr. Békefy Lajos felelôs szerkesztô)12.55–13.10 Beszámoló a kiskörökben folyó presbiterképzésrôl és a 2010. évi tervekrôl (Dr. Judák Endre, presbiterképzési titkár)13.10–13.50 Ebédszünet13.50–15.10 A határon túli egyháztestek képviselôinek beszámolója és hozzászólások15.10–15.20 Határozathozatal15.20–15.40 Elnöki zárszó, imádság, Himnusz

A közgyûlésre a szavazati joggal rendelkezô küldötteket a határozatképesség érdekében is, de Szövetségünk minden tagjátés minden kedves érdeklôdô testvérünket szeretettel várjuk.

A fôtitkári beszámolót és a határozati javaslatokat elolvashatják lapunk jelen számában, belsô mellékletként.Várjuk javaslataikat, észrevételeiket, bírálatukat.

Gépkocsival történô érkezés esetén a parkolás csak az utcán lehetséges, díjfizetési kötelezettség nélkül.

Budapest, 2010. február 19. Testvéri szeretettel:

Dr. Szilágyi Sándor Dr. h.c. Szabó Dánielfôtitkár elnök

A Dunamelléki Református Egyházkerület és a Magyar Református Presbiteri Szövetség2010. március 27-én 10 órai kezdettel

a Cegléd-Nagytemplomi Református Egyházközség gyülekezeti termében tartja30. DUNAMELLÉKI EGYHÁZKERÜLETI PRESBITERI KONFERENCIÁJÁT.

A konferencia központi témája:A PRESBITEREK SZOLGÁLATA A DIAKÓNIA TERÜLETÉN

A konferencia programja:9:00 – 10:00 A résztvevôk érkezése, regisztrálása

10:00 – 10:30 Megnyitó áhitat (Hánka Levente lelkipásztor, Cegléd-Nagytemplom)10:30 – 10:40 Köszöntés (dr. Szilágyi Sándor, a Szövetség fôtitkára)10:40 – 11:20 A MRE mai diakóniai szolgálata (Czibere Károly, a MRE Zsinat Szeretetszolgálati Iroda vezetôje)11:20 – 12:00 Diakónusképzés a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzô Fôiskolai Karán

(Birinyi Márk, a KRE-TFK Diakóniai Intézetének koordinátora)12:00 – 13:00 Bemutatkozik a Cegléd-Nagytemplomi Gyülekezet és iskolája. A Nagytemplom megtekintése13:00 – 14:00 Ebédszünet, ebéd a Gimnázium ebédlôjében14:00 – 15:00 A Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthon bemutatása és meglátogatása (dr. Szentesi Andrásné)15:00 – 15:50 Csoportos beszélgetések15:50 – Istentisztelet úrvacsorával a gyülekezeti teremben.

Igét hirdet: dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke

Jelentkezni lehet legkésôbb március 19-én, pénteken 12 óráiga Magyar Református Presbiteri Szövetségnél telefonon/faxon: 06(1) 476-32-11 vagy e-mail-ben (szovetseg@presbiter.hu).

A konferencia helyszíne: 2700 Cegléd, Iskola utca 1.

Megközelíthetô gépkocsival érkezôknek: Bp. felôl a 4-es és a 40-es úton, Szeged felôl az M5-ös úton, majd Kecskeméten át a 441-es úton

PRESBITER 2010. január-február14

Ki az úr az egyházban?

Tengerentúlról

Kálvin János születésének 500. évfordulóját egész Európa ünnep-li. Ezzel esik egybe a Kôbányai Református Egyházközség 125.évfordulójának éve (1885. május 24-én, pünkösd 1. napján voltaz elsô istentisztelet).

E jelentôs évfordulók jegyében presbiter-napot tartottunk. Azegyik elôadás a Kálvin János által újra felfedezett presbiteri rend-szer mibenlétérôl szólt.

Mi nem vagyunk arisztokratikus egyház, melynek életét pápák,pátriárkák, királyok, cárok irányítják. Nem is vagyunk „demok-ratikus” egyház, ahol egyénieskedés, netán önzés uralkodik. Tá-vol áll tôlünk, hogy plutokrata, azaz a legnagyobb adófizetôk ál-tal irányított szervezet legyünk. Independens „gyüli” sem va-gyunk, mely csak önmagával törôdik.

Kálvin János Genf városállamában teokratikus (= Isten uralmaalatt élô, bûnvalló és hitvalló) egyházat hozott létre, melynekutódai a világ presbiteriánus, avagy református egyházai. TagjaiIstentôl kapják talentumaikat, s Neki tartoznak felelôsséggel.Ugyanakkor általuk választott zsinatok segítségével szoros kö-zösséget ápolnak egymással, múltjukkal és jövendôjükkel. (Innena református biblikus politikai felelôsség.)

A kálvini presbiteri, s ebbôl kifejlôdött presbiter-zsinati rend-szert egy kocsikerékkel szemléltethetjük.

Jézus Krisztus a TENGELY. A küllôk és a keréktalp elemei apresbitérium. A küllôk a kerékagyba futnak össze – ez a lelki-pásztor. Az egész kereket az abroncs, a gyülekezet tartja egyben,azt óvja és segíti az úton való gördülésben.

A TENGELY KÖRÜL forog minden Isten egyházában. JézusKrisztus hordoz minden terhet, s ugyanakkor meghatározza azegész kocsi irányát és sorsát. A presbitérium és a lelkipásztor aTENGELYNEK adja át az abroncs minden terhét. Mindez együtt-véve az Egyházközség: a hívek, családjaik, rokonaik, elôdeik,utódaik.

Jaj a keréknek – és a kocsinak –, ha elválik a TENGELY-tôl,azaz elszakad Jézus Krisztustól, az egyetlen Üdvözítôtôl! Borulminden...

Az abroncs, a keréktalp elemei, a küllôk és a kerékagy sorssze-rûen összetartoznak. Egymásért élnek, s együtt munkálkodnak.Bármelyik elem tönkremegy, széthullik az egész kerék. Kész akatasztrófa! Az egyes elemek épsége és a köztük lévô összhangelôre segíti az egész kocsit.

Ilyen „egyszerû” a kálvini-biblikus egyházszervezet. Minden-ki megértheti és teljesítheti benne hivatását.

P. V.

Folytatjuk az elôzô számban megkezdettevangéliumi énekek születési körülményei-nek ismertetését.

Egy gyorsvonat, tele utassal, Chicagóbatartott. 1876-ot írtak. Minden utas a haza-érés feszült örömével készülôdött a meg-érkezés biztos reményében. Ezen a vona-ton utazott a 38 éves Philip BLISS, ismertnevû fiatal igehirdetô lelkipásztor is, akihazatérôben volt feleségével egy karácso-nyi látogatásból édesanyjához és gyerme-kéhez. A vasút Ohio államban egy hídonhaladt át, amely alatt egy hatalmas folyóhömpölygött. A híd a sebesen haladó vo-nat alatt leszakadt,és belezuhant a je-ges folyóba. Köz-ben a szerelvény kiis gyulladt, végez-ve azokkal, akiknem fulladtak mega jeges vízben. Amegcsavarodott, ésösszeroncsolódottvonat 160 utasábólcsupán 14-en éltéktúl a szörnyû ka-tasztrófát. Bliss lel-kész túlélte a zuha-nást, és kimenekülta roncs fogságából

az ablakon keresztül, majd visszatért azégô szerelvényhez, hogy kimentse felesé-gét, de mindketten a tûz áldozatai lettek.Philip BLISS tehetségével hosszan tartóhatással volt az amerikai keresztyén zeneiéletre. Tehetségével ontotta azokat az Is-tent dicsôítô énekeket, amelyeket ma isénekelnek világszerte a keresztyén gyüle-kezetek. (Pl.: Több szentséget árassz;Mondd, ott lellek a forrásnál; Föl barátim,drága Jézus; Szent ügy oldalán; Ha lelkemaz Úrban nyugodva pihen.)

Az összeroncsolódott vonat egyik kocsi-jában – amelyben Bliss lelkész utazott fe-

leségével – az összeégett holmik közötttaláltak egy ének kéziratot, melyen Blisslelkész utoljára dolgozott. Ez volt életeutolsó hitvallás-éneke, melyet ránk is ha-gyott örökül:

Ha lelkem az Úrban-nyugodva pihen.Bár távol a vész fenyeget.Én egyre örömtele énekelem:Kebelén, kebelén pihenek!Kebelén pihenek,Kebelén, kebelén pihenek!

Ha üldöz a Sátán, s ijesztni akar,Biztatva az Úr szava kél.Szent vére tudom befedez, betakar.Menedék, menedék ez a vér!Kebelén pihenek,Kebelén, kebelén pihenek!

Most Érte, meg Ôvele élve csupán,Igéje nyomába megyek.Szent béke a részem a bánat után.Kebelén, kebelén pihenek!Kebelén pihenek,Kebelén, kebelén pihenek!

(... Halleluja)

Mikó László

PRESBITER 152010. január-február

A presbiter könyvespolcára

Papp Vilmos:Negyvenegy prédikátor IV.

Rásky András Aranyos (Rév)apáti lelkésze aBudapest Margit körúti fogház III. emeleténlevô hatszemélyes zárkába bezsúfolt 12 fogoly-társával vasárnaponként így kezdette imádsá-gát: „Mi, akik itt a halál mesgyéjén járunk...”(Ô maga a rákoskeresztúri temetô híresen hír-hedt 298. parcellájában került tömegsírba1953-ban.)

Ezzel az imádságos mottóval kezdôdik aXX. századi magyar református „gályarab”-prédikátorokról szóló sorozat IV. kötete. Szá-muk ezzel elérte a 210-et. S még mindig van-nak feldolgozatlan sorsok!

Nem ígérünk könnyû olvasmányt! Erôs hités kellô erô kell a puszta elolvasásához. – Mintahogy kellett a hitvallók helytállásához.

Ámde a könyv távolról sem a megvalósultszocializmus rémségeirôl szól. Inkább arról,hogy a református keresztyén hit oly nagy értékés erô, amelyért nemcsak Jézus Krisztus szen-vedett amaz egykori Nagypénteken. „Mártírokvére magvetés” – mondták egykor. A hitvallóknemzetmegtartó erôt jelentenek.

Mutatóba néhány név a IV. kötetben szerep-lô 54 lelkipásztor közül: Ágai László Csepel(Veresegyház), Borbély Béla (Vencsellô), Dr.Böszörményi Ede (Kôbánya), id. Demjén Ist-ván (Budafok), Dr. Ecsedy Aladár (Tahitótfa-lu), Dr. Enyedy Andor (Miskolc), Dr. GyökössyEndre (Újpest), Dr. Kálmán Sándor (Hajdúbö-szörmény), vitéz Komáromy János (Lovasbe-rény), Dr. Molnár Dezsô (Kolozsvár), Dr.Márkus Jenô (Tata), Pázsit József (Munkács),id. Szabó Dániel (Ónod), Tóth Ernô (Csillag-hegy), Zámbó István (Sukoró).

Megrendelhetô: Papp Vilmos1105 Budapest, Ihász u. 15. • Tel.: 262-3211

Ötvös László:Az egyidejûség titkai

A Kunok Elsô Világtalálkozója emlékére

„...A magyar keresztyénségnek, az evangéliu-mi kálvinizmusnak Bocskay István fejedelemkatonái, leszármazottai és jó kun atyafiak kü-lön-külön és együttesen is derék oszlopai. Afigyelmes olvasó fel fogja fedezni Kiss Tamásigazságát és örökségét, miszerint hajdúk, kunokrokonok! A poéta úgy ajánlja verseit a kárpát-medencei és minden magyar olvasójának, va-lamint a Kunok Elsô Világtalálkozója résztve-vôinek, hogy az érettük munkálkodó atyafiakszeretetét igyekszik megszólaltatni.”

* * *

Az egyidejûség titkai

Nagyobb, Aki bennetek van,mint ki van a világban!

Közel jössz hozzám,egészen közel engedel magadhoz...Milyen jó vagy hozzám, Uram?!

Élek többé nem én,hanem él énbennema Krisztus – szeretetben,titkos egyidejûségben...

Nagyobb, Aki bennetek vanmint ki ravasz a világban...

Korányi-díjas presbiterNagykálló ma tízezer lakost számláló kisvárosaz egykori Szabolcs megye szívében. Az idénháromszáz éves templomunk, és a ReformátusGimnázium épülete között álló kis ház homlok-zatán emléktábla hirdeti: itt született a magyarorvosképzés megszervezôje, a tuberkulózis el-leni küzdelem nagy alakja, az európai hírû Dr.Korányi Frigyes. Az 1994-ben emlékére alapí-tott Korányi-díj a település arra érdemes gyó-gyítóinak – orvosok, gyógyszerészek, ápoló-és védônôk – elismerését szolgálja.

Idén az Emlékházban megrendezett bensôsé-ges ünnepségen a Korányi-díjat Dr. Vonza Ti-bor fôorvos, fôtanácsos vehette át Juhász Zol-tán polgármestertôl.

Dr. Vonza Tibor Nagykállóban született re-formátus családból. Anyai ôseinek neve az1700-as évek elejéig visszakövethetô az adózóknévjegyzékében, és a református anyakönyvek-ben. Testvére Dr. Vonza András, a Convent tagja.

Munkája elismeréseként fôtanácsosi kineve-zést kapott. A betegeinek nem csak testi baja-it, de lelki problémáit is segít megoldani. A mégkorszerûbb eljárások megismerése érdekébentanul: a Debreceni Orvostudományi Egyetemáltal indított pszichoterápiás képzésben szak-vizsgájára készül.

Munkája mellett aktív részese a város köz-életének: 1990-tôl több cikluson át, és jelenlegis önkormányzati képviselô.

Alapító tagja volt a Nagykállói Beteg Gyer-mekekért Alapítványnak, amely a krónikusvagy gyógyíthatatlan betegségben szenvedôgyermekek családjait segíti.

A Református Egyházban presbiterként,mellette a Református Egyház megyei tanács-nokaként tevékenykedik. Nôs, felesége ügy-véd, lánya egyetemista, fia a Korányi FrigyesGimnázium tanulója.

Köszöntjük ôt kitüntetése alkalmából, továb-bi munkálkodásához erôt és áldást kívánunkszámára.

PRESBITER 2010. január-február16

November

26-án adventi körlevelet küldtünk vala-mennyi tagunk számára.

December

5-én a Károli Gáspár Református EgyetemHittudományi Karának exhortációs ter-mében tartotta presbiterképzési alkal-mát a budapest-északi egyházmegyeiterületi szervezet. Az egyházközségiköltségvetés készítésérôl Simonfi Sán-dor, az egyházmegye esperese tartottelôadást, melyet bibliaismereti elôadáskövetett.

9-én a Szövetség irodájában értekezletettartott az elnökség és a gazdasági bi-zottság.

10-én a Barankovics István Alapítvány ésa Kereszténydemokrata Néppárt Pro-testáns Mûhelyének konferenciáját tar-tották a MEÖT székházában Kálvin ésLuther találkozásai címmel. Elôadásttartott többek között dr. Judák Endreegyetemi docens, Szövetségünk presbi-terképzési titkára (Kálvin hitoktatásá-nak mai üzenete) és dr. Békefy Lajos,lapunk felelôs szerkesztôje (Kálvinszellemében a korrupcióról) is.

13-án Vattán presbiteri konferenciát tartottegervölgyi egyházmegyei területi szer-vezetünk Jézus, a szabadító címmel.

16-án az Országházban Szövetségünkképviseletében dr. Szilágyi Sándor fô-titkár részt vett a Keresztény Civil Szer-vezetek Fórumán.

19-én a szegedi Csillag börtönben tartottasoron következô presbiterképzési alkal-mát csongrádi egyházmegyei területiszervezetünk Szûcs M. Klára és Korok-nai András lelkipásztorok szolgálatá-val. Elôadás hangzott el többek közötta Magyar Református Egyház börtön-missziójáról is.

Január

10-án Tápiószôlôsön tartotta soron követ-kezô presbiterképzési alkalmát a dél-pesti egyházmegyei területi szervezet.

15-én Pápán, a Dunántúli ReformátusEgyházkerület székházában dr. Szilá-gyi Sándor fôtitkár és dr. Judák Endre

presbiterképzési titkár tartott vetítettké-pes elôadást Szövetségünk történetérôl,életérôl, szolgálatáról.

16-án Nagydobronyban (Kárpátalja) pres-biteri konferenciát tartottak. Az alka-lomról lapunk más helyén beszámolótis közlünk.

27-én Szövetségünk fôtitkára és titkáralátogatást tett Debrecenben, a Reformá-tus Kollégiumban a június 17-20. kö-zött rendezendô 17. Kárpát-medenceiPresbiteri Konferencia elôkészítésecéljából. Itt találkoztak dr. Imre Sándortiszántúli fôgondnokkal, aki értékes ta-nácsokkal segítette a konferencia elô-készítését.

29-én Vámos Béla és felesége a fôtitkárraltartott megbeszélésen tárgyalt a Szlo-vákiában indítandó kisköri presbiter-képzés elôkészületeirôl.

30-án jótékonysági hangversenyt rendez-tek a csapi mûvelôdési házban, a Kár-pátaljai Református Líceum megmen-tésére. Az alkamon – melyrôl lapunkmás helyén beszámolót is közlünk, – aPresbiteri Szövetséget dr. h.c. SzabóDániel elnök képviselte.

Ugyanezen a napon a budapest-északiegyházmegyei területi szervezetünkpresbiterképzési alkalmát tartották aBp.-Kálvin téri gyülekezetben. Az al-kalomról lapunk más helyén is beszá-molunk.

Február

8-án a Szövetség budapesti irodájábanülést tartott lapunk szerkesztô bizottsá-ga.

10-én ülést tartott Szövetségünk Felügye-lô Bizottsága, melyen – többek között– a 2009. évi gazdálkodás és a 2010.évi célkitûzések kerültek napirendre.

13-án ülést tartott a Szövetség Elnöksége,melyen a március 13-ára tervezett köz-gyûlést készítette elô.

Következô lapzárta tervezett idôpont-ja: 2010. március 1. Kérjük, hogymegjelentetésre szánt írásaikat erreaz idôpontra figyelemmel szívesked-jenek részünkre megküldeni.

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alka-lommal. A szerkesztôbizottság tagjai: Hegyi-FüstösIstván, Dr. Kelemenné Farkas Márta, KövespatakiLászló, Mikó László, Dr. Papp Vilmos, Dr. RitoókZsigmond, Pintér Mihály, Váczi Gábor, dr. VicziánMiklós. Felelôs szerkesztô és képszerkesztô: Dr. Bé-kefy Lajos. Felelôs kiadó: D. h. c. Szabó Dániel. Tör-delés: Heckmann Tamás. Szerkesztôség: MagyarReformátus Presbiteri Szövetség Irodája, 1092 Bp.,Ráday u. 28. Tel./fax: 476-3211. E-mail címünk: szo-vetseg@presbiter.hu. A lap a fenti címen írásbanvagy telefonon is megrendelhetô. Az egyéni elôfize-tési díj belföldre évi 1800 Ft, külföldre (a velünk ha-táros országokba) 2500 Ft, Európába 20 EUR, atengerentúl más országaiba 30 $. Az elôfizetési díjcsekken fizethetô: „Magyar Református PresbiteriSzövetség 11705008-20416641”, Budapest; szemé-lyesen is befizethetô Szövetségünk Irodájában. La-punk fenntartását szolgáló adományaikat is köszö-nettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyüle-kezetei és presbitériumai nevében! Készítette az ÚjBerea Kft. Felelôs vezetô: a Kft. ügyvezetô igazga-tója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nem küldünkvissza!

ISSN 2061-4632 (nyomtatott)ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznekmeg a szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 300 Ft

Helyreigazítás2009/6. számunkban a Szövetségünk éle-tébôl rovatban tévesen jelent meg a 2009.október 11-i hévízgyörki alkalomról szó-ló híradás szövege. A helyes szöveg:

2009. október 11-én Hévizgyörkönegyházmegyei presbiteri csendesnap voltBartos Gergô helyi, Tariska Zoltán péceliés dr. Tatai István hatvani lelkipásztorokszolgálatával. Az alkalmon kérdések éshozzászólások is elhangzottak, majd a je-lenlévôk egy bizonyságtételt hallgattakmeg. A csendesnap imaközösséggel és ál-dásmondással zárult.

2009. november 28-án Fóton – immárhagyományos módon – ôszi presbitericsendesnapot tartottak az alábbi program-mal:� Bevezetô áhítat – Sebestyén Gyôzô lp.� Elôadás: A presbiter felelôssége, szere-

pe a katechézisben – Cs. Nagy János lp.� Korreferátum – Dr. Magai István� Csoportbeszélgetés, beszámoló – Csá-

kai Gyula� Felvidéki köszöntés – Kassai Gyula lp.

(Léva)� Záró áhítat – Szabó Gábor lp.A tévedésért az érintettek elnézését kéri:

Váczi Gáborszövetségi titkár,

szerkesztôbizottsági tag

PRESBITER 172010. január-február

Vattai üdvözletSzeretettel köszöntöm a Szövetség Vezetôségét, és minden Mun-katársát. Áldott Karácsonyt, és kegyelemben gazdag boldog Új-évet kívánok mindnyájatoknak.

Nagy örömmel vettünk részt a Szövetségünk egervölgyi rész-lege által rendezett csendesnapon, mely Vattán került megrende-zésre 2009. dec. 13. napján 15 órai kezdettel. Bevallom, kicsitaggódtam a szeles idô, valamint az egyházmegye peremén meg-rendezésre kerülô alkalom miatt. Az Úr azonban most is, mintmár oly sokszor, megszégyenített (hála érte!). Ugyanis az össze-gyûlt 70-75 fôt kitevô létszám nem lebecsülendô.

Az együttlét Prókai Árpád helybéli lp. áhítatával kezdôdött.Az Igét 1Jn. 1,2. v. alapján „Mert megjelent az élet...” hirdette.Az együttlét Magyar Balázs elnök köszöntésével folytatódott.Ezt követôen Molnár Sándor Cserépfalu lelkipásztorának elô-adása következett „Jézus a szabadító!” címmel. Közben ének-szóval színesítettük együttlétünket.

Elôadás után négy kiscsoportra oszlottunk és megbeszéltük azelhangzottakat. Témák: Krisztus elôtti és utáni idôk, Krisztus-vá-rás (advent), napjaink kérdései stb.

Éneklés után Anda Tibor noszvaji lelkipásztor zárszavában ér-tékelte a történteket. Pintér Elemér imádságával ért véget a ren-dezvény. A helyi gyülekezet lelkipásztora a presbitérium és a

gyülekezet nevébenszeretetvendégség-re invitálta a meg-jelenteket, aholszorgos asszonyikezek által készítettsok-sok finomságvárt bennünket, me-lyet hálás szívvelköszönünk.

Testvériköszöntéssel:

Szabó Kálmánpresbiter

Balla József, Cigánd; Buni Istvánné, Bóly; Borsodi István,Visegrád;Csatlós István, Bés (Szlovákia); Dócs Györgyné, Cigánd; Enyedi Bara-bás, Sátoraljaújhely; Fodor Albert, Sátoraljaújhely; Gecse Bertalan, Sá-toraljaújhely; Géresi Ferenc, Vajdácska; Hajas Gyuláné, Budapest; Ka-racsi Zoltán, Túristvándi; Kiss P. Andorné, Nagyvarsány; Liszkainé VasLídia, Bogyiszló; Lázár Istvánné, Vajdácska; Nerada Mátyás, Budapest;

Orbázi Imre, Tiszaújváros;Rehor Lászlóné, Vajdácska;Szucsányi Károly, Barabás;Szabó Gizella, Tatabánya;Székely Tamás, Mernye; Sí-pos Károlyné, Balatonkene-se; Sándor József, Pápa; Tol-vaj Sándor, Debrecen; Újvá-ri László, Nagyvarsány.

A következô, X. forduló kér-déseit húsvéti számunkbanközöljük.

Bibliai kvíz IX. forduló megfejtõi

Kálvin alapmûve románul (I.)2003 júniusában, Bukarestben,Románia fôvárosában a NemzetiSzínházban megrendezett ünne-pélyes keretek között nyert bemu-tatást Kálvin János fômûvének,A keresztyén vallás rendszerénekromán fordítása.

Az alkalom ünnepi elôadója, amegjelent mû szakavatott ismer-tetôje, Dr. Buzogány Dezsô, ko-lozsvári református teológiai pro-fesszor, a már nemzetközileg is-mert Kálvin-kutató volt. Elôadá-sában – a román fordítás értéke-lésén túl – rámutatott a kálvini

reformáció kialakulására az erdélyi magyarok között, illetve ké-sôbb az erdélyi románság között végzett, elkötelezett reformáci-ós missziói szolgálatukra és annak eredményeire.

Az alábbiakban az ô elôadásából közlünk rövid részleteket –hely szûke miatt –, hálásan megköszönve annak baráti rendelke-zésünkre bocsátását.

Már az elôadás címe is távlatokra utal: „Történelmi jelentôsé-gû lépés Európa felé”. Összefoglalásában pedig ez a súlyos mon-dat áll: „Ami e könyv lefordításával és kiadásával megtörténik,azt én történelmi eseménynek nevezném.”

A köteles protokoláris hangot messze meghaladóan ezzel aközvetlen, családias, erdélyi hangvétellel ajándékozta meg hall-gatóit professzor úr, s most minket is: „Nem tudom, mit tegyek,hogy elhitessem Önökkel: tényleg örömömre szolgál az, hogybemutathatom Kálvin János régen írt, de nemrég románra is le-fordított alapvetô teológiai munkáját, az Institúciót.

Öröm ez, mert magam is hívô ember és Kálvin kései tanítvá-nya vagyok, és megelégedéssel látom, hogy 16. századi meste-rem alapvetô teológiai írását román nyelven is megjelentették,megtisztelô, mert meggyôzôdésem, hogy ez a nap történelmi je-lentôségû Kálvin alapvetô teológiai írása szempontjából. Akönyv gyönyörûen kiállított külalakja, egyszerû, (kálvinista pu-ritánságot sugárzó) borítója elsô rápillantásra megnyeri az em-bert, tartalmát tekintve pedig egyenesen elkápráztatja. A románkiadáshoz fûzött bevezetô ugyancsak egyedi a maga nemében,hiszen tudomásom szerint román nyelven pozitív hozzáállást su-gárzó, bátor, szókimondó írás nem jelent még meg a 16. századireformáció terjedésérôl román nyelvterületen. A bevezetésért fo-gadja dr. Josif Ton úr szakmai gratulációmat! Ugyancsak nagyrabecsülöm a fordítók munkáját(Elena Jorj és Daniel Tomulet).Miután megtudtam, hogy a for-dítás angol nyelvbôl készült,vettem a fáradságot és két oldaltösszehasonlítottam az eredetilatin nyelven írt munkával, vé-leményem pedig a következô:a román szöveg alapos, tiszta,egyszerû és közérthetô, tartal-mi azonosságát tekintve pedigmegbízható.”

(Sz. D.)

PRESBITER 2010. január-február18

Kárpát-medenceiCsap / Kárpátalja

2010. január 30-án jótékonysági koncert került megszervezésre aCsapi Mûvelôdési Házban. Eme koncert fô szervezôje és házigazdá-ja az Ungi Egyházmegye volt, akik mintegy reflektálva az elmúltidôk felelôtlen döntéseire az ukrán állam részérôl, az este bevételé-vel a Nagydobronyi Református Líceum tevékenységét és mûködé-sét kívánták támogatni. Mint az sokak számára ismeretes, 2009 szep-temberétôl vált égetôen fontos kérdéssé a Líceum fennmaradása, hi-szen az ukrán állam ettôl a tanévtôl kezdve minden támogatást meg-vont a magyar tannyelvû intézménytôl.

Bár az idôjárás téliesre sikeredett, s nem igazán kedvezett az útnakindulóknak, mégsem sikerült kedvét szegni az elszánt közönségnek,a mûvelôdési ház színültig megtelt.

Az együttlétet Balogh Attila, az Ungi Egyházmegye esperese, va-lamint Bátori József, az Ungi Egyházmegye fôgondnoka nyitotta megköszöntô szavaival. Elmondták, milyen helyzetben is van jelenleg aLíceum, s azt is, hogy a mai este bevétele talán csak csepp a tenger-ben, de mégis meg kell mozdulnunk, és rá kell ébresztenünk refor-mátus közösségeinket, gyülekezeteinket arra, hogy az iskola ügye:mindnyájunk ügye. Az igei köszöntést Héder János ungvári lelki-pásztor, a KRE fôjegyzôje végezte a Jak 4,17 alapján. Ahogy az ige-hirdetô elmondta, óriási felelôsség rakódik a mai református nemze-dék vállára. Iskoláink jelentik egyházunk veteményes kertjét, aztápolnunk, gondoznunk kell. Lehetôségünk nyílt a jó cselekvésére,Isten ügyének tovább vitelére, nem szabad restnek lennünk, nemszabad meghátrálnunk.

A fellépôk sorát a Nagydobronyi Református Líceum diákságakezdte. Reményik Sándor Templom és iskola c. versét Heé Viktóriaszavalta el, majd a líceum énekkara lépett fel néhány ének elôadásá-val. Ezt követôen igazán színes program szórakoztatta a közönséget.Szóló énekkel szolgált a koncerten Varga Katalin, Csákány Marian-na, valamint Gerber Andzselika. Verset szavaltak az Ung megyeiversmondó verseny elsô helyezettjei: Ferkó Réka, Szabó Eszter,Varga Brigitta, Soós Zsolt. Bámulatos harmonikajátékot hallhattunkSzoroka Dánieltôl és Horkay László nyugalmazott püspöktôl, aki aLíceum egyik alapítója is. Nagy örömünkre fellépett a Credo együt-tes is, Ivaskovics József vezetésével, aki elhozta közénk a Gyöngy-kaláris együttes kicsiny tagjait is. Hálatelt szívvel tekintettünk a fel-növekvô nemzedékre, akiknek gyermeki ajkán már most megszólal-nak a bizonyságtételek: Isten szolgálatáról, s a hazaszeretetrôl mon-

danak ki nagy igazságokat, sokszor megszégyenítve a felnôtt világotis. Eljöttek a szalókai gyülekezet ifjú zenészei is, valamint a kisdo-bronyi gyülekezet Szivárvány nevû együttese. Végül, de nem utol-sósorban a helyi, csapi gyülekezet ifjúsági együttesének szolgálatátis hallhattuk.

Az alkalom végén Katona Béla, a Nagydobronyi Református Lí-ceum igazgatója mondott köszönetet mindenkinek, aki eljött, hogysegítsen. Megtisztelô volt számunkra, hogy Dr. Szabó Dániel, a Ma-gyarországi Presbiteri Szövetség elnöke és a líceum egyik alapítójais felszólalt. Gondolatai a Példabeszédek könyvének egyik mondataköré fonódtak: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul...” (Péld29,18 – Károli). Egy olyan világban élünk, ahol az emberek életébôlhiányzik ez a látás, és ez az este, az egyházmegye megmozdulása jel-zi, hogy mégis vannak néhányan, akik rendelkeznek ezzel a mennyeilátással. Maga Isten ruház fel bennünket ezzel a látással, hogy min-denkor tudjuk, nem az elnyomó hatalomé, nem az igazságon tapo-sóké az utolsó szó. Minden istentagadó, az Ô Igéjét, s népét támadó,abszolút hatalomra törô birodalomnak a sírkövére felkerül Ézsaiáspróféta szava: „Nem adom dicsôségemet másnak, sem dicséretemeta bálványoknak.” (Ézs 42,8) Isten áldását kívánva bátorított bennün-ket arra, hogy az iskoláinkért a végsôkig küzdjünk, s ha kell, hozzukmeg áldozatunkat is értük. Pándy Szekeres Dávid – aki a kárpátaljaireformátus líceumok egyik kiemelt pártfogója – is elmondta köszö-nô szavait. Végül majd Balogh Attila esperes és Bátori József fô-gondnok zárták szavaikkal az együttlétet, s közösen énekeltük elegyházunk himnuszát.

Nagydobrony2009. január 16-án Nagydobronyban megrendezésre került egy soronkívüli presbiteri konferencia a Presbiteri Szövetség szervezésében.Az Ung megye gyülekezeteibôl szép számmal jöttek el mindazok,

akik fontosnak érezték, hogy a presbiteri közösséggel együtt kezdjékmeg ezt az új esztendôt. Az alkalom a 417. dicséret eléneklésével in-dult, s egy áhítattal, melyet a Lk 7,36-40 alapján Balogh Attila espe-res úr tartott meg közöttünk. Az igehirdetô arról szólt, hogy az adotttörténetben mennyire eltér a látszat a valóságtól. Míg eleinte úgy tû-nik, hogy a Simon nevezetû farizeus nyitott Jézus személye felé, rö-videsen kiderül, hogy mégsem egészen az. S ezzel egy idôben egybûnös nô, akire megvetéssel tekintettek, szíve teljes alázatával, bûn-bánatával hajol le Jézus lábaihoz, hogy azokat megmossa. Végül Jé-zus azt mondja, fontos mondanivalója van Simon számára. S külö-

PRESBITER 192010. január-február

Délvidéki üzenetCsantavér

„...a helyi fiatal plébánossal nagyon jó a kapcsolat. Én szok-tam az írásait és némely beszédét lektorálni és „magyarosí-tani”, amelyért nagyon hálás. Változnak az idôk, és nem úgyélünk, mint a 16-17. században, amikor elképzelhetetlenvolt, hogy egy „kálvinista” lektoráljon egy „pápistát”. Keve-sen vagyunk, egyre csak fogyunk és ez a tény összefûz, egy-másra utal bennünket.

Rendszeresen megkapom az elküldött Presbitert, köszö-nöm.

Bizony, régen találkoztunk, s ennek nem mi voltunk azokai, hanem az aktuális politika. Inkább ne részletezzük...Helyette hadd kívánjak Kedves Mindnyájuknak jó egészsé-get és Istentôl a mi Atyánktól gazdagon megáldott, bôvölkö-dô és munkás életet!

Szeretettel: Rudi testvérSzedlár Rudolf

református híradónös, hogy nekünk is szól ez a mondat. Jézusnak fontos mondaniva-lója van számunkra is, ám nem mindegy, milyen lelkülettel fogadjukazt. Simon lelkületével, avagy a bûnös asszony lelkületével. Érdemesmegvizsgálnunk hát az igazi okát annak, hogy részt veszünk az egy-házi alkalmakon, ezen a konferencián, vagy az istentiszteleteken.Hiszen ezeken az alkalmakon Jézusnak mindig van valamilyen fon-tos mondanivalója.

Misák Viktor röviden beszámolt a Presbiteri Szövetség munkájá-ról Ung megyében a 2009-es évben. Elmondta, hogy részt vehettünkkét nagyobb, kerületi alkalmon, és három megyei szintû találkozá-son. Kálvin évének szellemében hallhattunk színvonalas elôadásokathelyi és meghívott, anyaországi elôadóktól is. Balogh Attila esperesbátorító szavaival megerôsítette a Szövetség pozitív munkáját, és to-vábbi áldást kért a munkálkodó testvérekre.

Bátori József Ung megyei fôgondnok ismertette az Ung megyé-ben betervezett eseményeket, valamint beszámolt arról, hogy a Pres-biteri Szövetség kerületi elnöke, Horkay Sámuel a közelmúltbantisztségérôl lemondott, így a helyébe ismét elnököt kell választaniaa Szövetségnek. A megbeszélés után a presbiterek egyetértettek ab-ban, hogy Ung megye részérôl Petrusinec Vladimirt támogatnánk.

A 421. dicséret eléneklése után Dr. Szabó Dániel köszöntötte amegjelenteket, és szívélyesen adta át a MRE Presbiteri Szövetségé-nek köszöntését. Az anyaországi Szövetség tevékenységérôl is szólt,valamint kiemelte, hogy az elmúlt idôkben milyen csodálatosanmunkálkodik az Úr a reformátusság egységén itt, a Kárpát-meden-cében. Mondanivalóját egy elgondolkodtató képpel zárta, amikor ar-ról beszélt, hogy a világban ma párhuzamosan két erô mozdul meg.Az egyik a démoni, gyilkos erô, amely a világháborúk lezárása ótatöbb embert pusztított el hadi eseményekben, mint amennyit a kétháború összesen. A másik azonban Isten gyógyító, megújító ereje,amely hihetetlen erôvel dolgozik az emberiség legelvadultabb terü-letein; s amelynek köszönhetôen ma több százmilliós keresztyén-ségrôl kell beszélnünk a kínai, afrikai vagy éppen dél-amerikai tér-ségekben. A két erô sokszor összecsap, ám végül Isten népének kelldiadalmaskodnia. Ezek után a nagydobronyiak vendégszeretetét él-vezhettük, ugyanis ebédszünet következett; szendviccsel, kávéval,süteménnyel vártak bennünket.

A 482. dicséretet elénekelve az alkalmunkon megjelent hollandtestvérek köszöntését hallgathattuk meg; ezt követôen pedig egy igentartalmas elôadást Balogh János csapi lelkipásztor részérôl, aki apresbiteri tisztségrôl beszélt. Az elôadásban a Szentírás alapján vi-lágította meg, milyennek is kellene lennie egy presbiternek. Azok atanácsok, melyekkel egykor Pál fordult Tituszhoz (Tit 1,5-9), ma isérvényesek a presbiterségre nézve. Kálvin látásmódjával a presbité-riumról is megismerkedhettünk az elôadás részeként, szót ejtve alelki ajándékokról, a belsô tulajdonságokról, s az elhívásról, ame-lyekkel egy presbiternek rendelkeznie kell.

Végül, de nem utolsósorban Horkay Lászlót hallgathattuk meg, akia záró áhítatot végezte közöttünk. Egy hosszabb igei történet kerülta látóterünkbe, amelyben Isten elhívását és Szavának változhatatlan-ságát ismerhettük meg. Az 1Kir 13 alapján a szolgálattevô kiemel-ten is szólt arról, hogy Isten számonkérése, ítélete mindig az ô né-pén, az ô szolgáin kezdôdik el. Jeroboám esete, valamint a névtele-nül megszólaló próféta esete el kell, hogy gondolkodtasson bennün-ket: a megtérés halogatása, elutasítása végzetes is lehet. Az alkalmatnéhány gondolattal végül Dr. Szabó Dániel és Bátori József zárta,megköszönve Istennek az alkalmat, s a megjelenteknek a részvételt.Az alkalmat református himnuszunk, a 461. dicséret eléneklésévelzártuk.

Kárpátaljai tisztújításGyurkó Miklóst választották február 6-án a Kárpátaljai ReformátusEgyház (KRE) Presbiteri Szövetségének új elnökévé a szervezet so-ron kívüli tisztújító közgyûlésén. A beregszászi református templom-ban megtartott eseményre az egy évvel ezelôtt választott elnök le-mondása miatt ke-rült sor.

A tisztújító köz-gyûlést Nagy Béla,a KRE fôgondnokavezette, aki Józsuékérését helyezte apresbiterek szívére:„Szeressétek azUrat, a ti Istenete-ket, és járjatok min-den ô útján, és tart-sátok meg az Ô parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgál-jatok Néki teljes szívetekbôl és teljes lelketekbôl!” (Józsué 22, 5)Köszöntötte a résztvevôket Szabó Dániel, a Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség elnöke, aki a tiszta szívbôl jövô imádság fon-tosságát hangsúlyozta.

Nagy Béla fôgondnok bemutatta az elnöki tisztségre jelölteket.Mint megtudtuk: Ugocsa és Ung megye presbiterszövetségei Petru-sinec Vladimir, Bereg megye presbiterszövetsége pedig GyurkóMiklós jelölését támogatta. Nagy Béla ismertette mindkét jelölt élet-rajzát, majd titkos szavazással megválasztották az új elnököt. A vok-solás eredményeként a következô idôszakban Gyurkó Miklós, a Be-regi Egyházmegye Presbiterszövetségének elnöke töltheti be a KREPresbiteri Szövetsége elnöki tisztét. Az újonnan megválasztott elnök„székfoglaló” beszédében hangsúlyozta: tanítványként szeretne szol-gálni elnöksége alatt, s az eredményes munka érdekében Isten áldá-sa mellé kérte presbitertársai segítségét, támogatását is.

Részletek Marton Erzsébet cikkébôl a www.reformatus.hu honlapon.

� �

PRESBITER 2010. január-február20

Mindnyájan korruptak vagyunk, nem kicsit, nagyon, sôt totálisan –így summázható Kálvin teológiai tétele. Az emberi létezés alapállapota,alaphelyzete a status corruptionis, a romlottság állapota. Tehát nem ar-ról van szó, hogy valaki megcsúszik, hagyja magát korrumpálni, lezüllikvalamilyen ideális emberi állapotból, hanem arról, hogy szinte csoda-számba megy, ha valaki ki tud emelkedni ebbôl az állapotból, felül tudemelkedni ezen az ôsadottságon, ellent tud állni a mindennapos kísértés-nek. Az emberlét egyetemes állapota a status corruptionis. Ez nem ant-ropológiai pesszimizmus, kálvinista sötétlátás, hanem bibliai realitás. Aholland reformátusok a Dordrechti Kánonban (1618–1619) az 5 kálvi-nista TULIP, jellegzetes tanítás között az elsôhelyre tették a total depravity-t, a teljes rom-lottságot. Mi hát a korrupció, mit lehet, lehet-e egyáltalán ellene tennünk?

I. A SZÓ JELENTÉSE, BIBLIAI ÖSSZEFÜGGÉSEKAz Ószövetségben a sahat = pusztítani, rombol-ni, megsemmisíteni ige, illetve az ebbôl kép-zett fônév, a hashátá = pusztulás, romlás, meg-semmisülés az alapszó, ami 357-szer fordul elôaz ószövetségi iratokban. Újszövetségi megfe-lelôje a ϕθειρω (kiejtve: ftheiró) igei forma, aminek fônévi képzett for-mája a ϕθορα (fthora) = pusztulás, megsemmisülés, elmúlás. Ezekneklatin megfelelôje a corrumpo ige = megsemmisít, szétzülleszt, tönkre-tesz, megtör jelentéssel, fônévi formája a corruptio = pusztulás, romlás,megvezetés, megvesztegetés.

Ez a szó terjedt el Európában századok alatt és használatos ma is. Né-mi módosítással, és modernizálással mondhatjuk: megvesztegetés, bak-sis, csúszópénz.

A héber eredeti szó ugyan nem a késôbbi keresztyén teológia szak-szava az eredendô vagy eredeti bûnre, a peccatum originale-ra, de jelziazt a szinte végzetes megromlást, azt a drámai léttörténeti pillanatot,amikor Ádám és Éva a tudás hatalmának vágyában és kísértésében nem

tudtak megállni és kiszakadtak eredeti rendeltetésükbôl, a totális és bol-dogító istenközösségbôl.

ÓSZÖVETSÉGI PÉLDÁKA megvesztegetés, a korrupció bibliai esetei, amik ellen az elsô jelent-kezéstôl fogva küzdöttek Isten emberei, a bírák, a próféták, százas nagy-ságrendben tûnnek fel az Ószövetségben. Kezdve az elsôszülöttségi jogeladásától egy tál lencséért, amikor a lencsét fôzô Jákób így szólt azéhes Ézsauhoz, kihasználva annak fáradságát, éhségét: „Add el hátnekem azonnal a te elsôszülöttségedet” (1Móz 25,29-31). Ez a korrup-

ció jó 3700 éves. A próféták nem gyôzték bí-rálni a visszaéléseket, amiket Izrael közösségi-leg és egyénileg is elkövetett. Ézsaiás példáuligen keményen, egy ellenzéki párt hevességé-vel támadta a korrupt fejedelmeket és poli-tikai vezetôket: „Fejedelmeid megátalkodot-tak és tolvajok társai. Mind szereti az ajándé-kot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártol-nak, az özvegyek ügye elébük sem kerül” (1,23).A prófétai kritika egyrészt megállapítja a fe-jedelmek, politikusok, elöljárók visszaéléseit,

s azoknak nagyságát és mélységét a lent lévôk, az árvák és az özvegyek,a szegények, a marginalizáltak sorsán át ábrázolja. Ahelyett, hogy velüktörôdnének, hajszolják a vesztegetést és szeretik az ajándékot. Milyenérzékletes ábrázolása a korrupció lényegének! Nem azzal foglalkoznakaz arra hivatottak, ami a dolguk, hanem egyéni elônyeik után futnak! Ésmi a terápia? „Kezemet ellened fordítom, mondja az Úr, adok olyan bí-rákat, mint régen, olyan tanácsadókat, mint kezdetben... Sion jogosság-gal váltatik meg, megtérôi igazság által” (1,25-27). Olyan mély tehátmár akkor, három és fél ezer évvel ezelôtt a romlottság, a korrupció,hogy ezen csak Isten túlerejével, kezével lehet valamit változtatni.

(Folytatás)Dr. Békefy Lajos

KÁLVINNAL A KORRUPCIÓ ELLEN

Skót ima HaitiértSzeretô, Teremtô Istenünk!

A pusztulásnak ezekben az óráibanszíned elé visszük imánkban Haiti népét.

Amikor a károk felmérhetetlenek,és a nyomorúság minden mértéket felülmúl,

emlékeztess arra minket, hogy minden ember szeretetre született,megbecsült és drága a Te szemedben.

Erre mi is gondolatban emlékeztetünk mindenkit, aki csak megsérült,vagy elveszítette otthonát, mindazt, aki vagy ami kedves számára.

Kérünk, munkálkodj bennünk,hogy felépülést vigyünk az összetörtekhez,

békességet azokhoz, akik fellázadtak minden és mindenki ellena megpróbáltatásban, világosságot a külsô-belsô sötétségbe,

és reményt a megrettent szíveknek.Mindezt Jézus nevében kérjük Tôled, Atyánk,

Akiben az élet és a kegyelem teljessége lakozik. Ámen. (drbl)

Téli olimpiai imalánc a nemzetekértAz Észak-Amerikai Református Egyház szervezete, a ReformátusVilágmisszió nagyszerû kezdeményezéssel állt elô. „Ima a nemze-tekért” címmel világ-imaláncot hirdetetett az olimpia idejére, a feb-ruár 12-28. közötti idôszakra, s ehhez imaprogramot is készített. Avilág-imaláncot úgy szerkesztették meg, hogy a kezdô és záró olim-piai ünnepségre, valamint 16 napon át 16 nemzetért szóljon a világ-méretû imádkozás, egy-egy bibliai igevers kíséretében. Európábólegyedül hazánk szerepel az imatémák között. Amerikai reformátustestvéreink kiváló érzékkel és ötletességgel kapcsolták össze a spor-tot és az imát, a nemes küzdelmet és a lelkiséget. Azt, hogy mennyi-re szükséges az ima és a spotlelkészek szolgálata ilyen alkalmakon,mutatja az a tragikus haláleset is, ami közvetlenül az olimpia meg-nyitása elôtt történt. De ennél még többrôl van szó: sport és lelkiség,ima és a nemzetek fontos ügyeiért érzett keresztyén felelôsség és szo-lidaritás megmutatásának szép lehetôségérôl. (drbl)