Tizenkétmillió forint gyűlt össze a SzentMárton-napi gyűjtésen a nigériai éhezők-nek. Ez csodálatos eredmény.

– Nagyon örülünk! Volt egy titkosálmom, hogy milyen jó lenne ezer csa-ládnak enni adni. Most tizenkétezer fo-

rintnak megfelelő összegbe kerül egy zsákrizs Nigériában. Ez azt jelenti, hogy az ösz-szegyűlt tizenkétmillió forintból éppen ezercsalád kap majd egy-egy zsák rizst. Ez egy-két hétre elegendő a túléléshez, attól függő-en, hányan vannak a családban, és hányszoresznek egy nap. A szegények csak egyszervagy legföljebb kétszer.

Hogyan bonyolítják le a vásárlást, az elosztást?

– Már át is utaltam a pénzt, körülbelül egyhét, mire megérkezik Nigériába, az érsekségszámlájára. Amíg tart a járvány, addig sajnosnincs esély arra, hogy az alapítványtól valakikimenjen és segítsen, hiszen kint reked -het. Ba sil atya, az érsek alkancellárja és magaaz érsek is ujjongott örömében.

(Folytatás a 12. oldalon.)

MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA

LXXVI. évf. 48. (3771.)2020. november 29.Ára 220 Ft

ujember.huujember@ujember.hu

Imádkozzunkegyütt a

járványidőszakbanRészletek

az 5., 7. és 8. oldalon

Figyelni a jelekre

Baán Izsák OSB bibliamagyarázata

4. oldal

Hová vezet a csend útja?

A keresztény elmélkedés néhány

szempontja11. oldal

Kultúrtörténeti séták a Margitszigeten

Takáts Gyula költőről, Gera Katalin szobra ürügyén

Film:New Orleans: A zene városa

Páduai Szent Antal a középkori Magyarországon

Fotó: Merényi Zita

9 770133 120548

2 0 0 4 8ISSN 0133-1205

75 éves az

Köszönjük! – A csoda lehetségesOlvasóink nem csak rizst,

reményt is adtak a nigériai éhezőknekA Magyar Kurír hírportál Szent Már-ton napjára, november 11-ére szolidari-tási napot hirdetett Nigériáért, az éhín-séggel küzdő emberekért. Adományai-kat az olvasók az Afréka NemzetköziHumanitárius Alapítványnak juttat-hatták el. Tizenkétmillió forint gyűltössze. Valerian Okeke onitshai érseklevélben köszönte meg az olvasóknagylelkűségét. Fodor Réka missziósorvos számolt be a gyűjtésről.

Az elismerést tízen kapjuk

Bemutatjuk a Szent Erzsébet Rózsája díj idei kitüntetettjét

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a szegényeketsegítő Árpád-házi hercegnő ünnepén, november 19-énhirdette ki a Szent Erzsébet Rózsája díj idei kitüntetett-jét. Szarka Miklósné Slezák Terézt, a sükösdi karitászvezetőjét otthonában kerestük fel.

„Csapatban dolgozunk. Mindent összefogással érünk el, na-gyon jól tudunk együttműködni” – kezdi a beszélgetést az ideidíjazott, Slezák Teréz. Sükösdön 1992 óta működik a karitász,és nagy utat tettek meg az azóta eltelt csaknem harminc évalatt. „Amikor Szeghalmi Ambrus plébános kezdeményezte aszolgálat létrehozását, nagyon nehéz volt a helyzetünk. Akko-riban itt nálunk senki nem tudta még, mivel foglalkozik a Ka-tolikus Karitász, ne-künk kellett meg-mutatnunk az em-bereknek” – meséliTeréz néni. Az éveksorán lassankéntmindenki megis-merte őket a nagy-községben, és mamár bátran fordul-nak hozzájuk segít-ségért. A kis közös-ség meghatározóvávált a plébánia éle-tének alakításábanis, mert tagjai a sze-retetszolgálat mel-lett minden egyházirendezvény szerve-zésébe besegítenek. Részt vesznek a fatimai miséken, a májusiés az októberi litániákon is.

Slezák Terézzel sükösdi otthonában találkoztunk. Gyönyö-rűen gondozott a kertje, és pedánsan rendben tartott a ház is,ahová belépünk. „Másfél évvel ezelőtt hunyt el a férjem, azótamindent magam csinálok. Nem könnyű. A férjem igazán elké-nyeztetett, mindent ő intézett. Nagyon sokat jelent nekem akaritász, az, hogy a tagokkal mindenben számíthatunk egy-másra. Nem éltem volna túl a férjem elveszítését, ha nincs ez aközösség” – mondja.

(Folytatás a 3. oldalon.)

Az Úr hívása a kegyelmi időszakban

Adventkezdő interjú Korzenszky Richárd tihanyi emeritus perjellel

Adventhez közeledve Korzenszky Ri-chárd tihanyi emeritus perjelt kérdeztüka készületről, a várakozásról, a lemon-dásról, a szokásokról és a lényegről. Abencés szerzetes arról is beszélt, hogy apandémiát nem csak korlátként élhetjükmeg. Kényszerű bezártságunk segíthetis, hogy könnyebben válaszolhassunkaz Úr hívására ebben a kegyelmi idő-szakban.

Hamarosan kezdetét veszi az adventi szent idő,amely az eljövetelt helyezi életünk középpontjába.Ez az időszak az egyházi év kezdete. Hogyan tud-juk megélni az új év kezdetét, az újrakezdés lehe-tőségét, miközben nyomasztóan rövidülnek a nap-palok?

– Az idő múlik. Egymást követik a napok,hetek, hónapok, ugyanakkor mindig visszatér atavasz, a nyár, az ősz és a tél. Érdekes ez a kör-forgás. Minden újrakezdés egy újabb év tapasz-talatát jelenti, ami nagyon elgondolkodtató.

(Folytatás az 5. oldalon.)

Együtt építünkközösségi Egyházat

Beszélgetés Felföldi László kinevezett pécsi püspökkel

Ferenc pápa Felföldi Lászlót, a Debrecen-NyíregyháziEgyházmegye általános helynökét, a nyíregyházi Ma-gyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosát no-vember 18-án kinevezte pécsi megyéspüspökké. Az új fő-pásztort arról kérdeztük, mit jelent számára a kineve-zés, hogyan látja leendő szolgálatát az ország másikvégében.

Hogyan fogadta a kinevezés hírét?

– Egy héttel a kihirdetés előtt kaptam a hívást. A nuncius úrtelefonált a hírrel, hogy a Szentatya kinevezett pécsi püspök-nek. Először nem kaptam levegőt… Az ezt követő első hét na-gyon nehéz volt, napokig úgy éreztem, álmodtam az egészet.Elsőre olyan volt, mint a gyász, amikor az ember elveszít egycsaládtagot, és nem akarja elhinni, hogy meghalt, hogy valami-nek vége. A papi létem egy gyönyörű szép időszaka most le-zárul. Amit felépítettem, rendbe raktam, és működik, amitmegálmodtam, számomra most véget ér. El kell kezdenem va-lamit, amiről egyelőre nincs fogalmam. Érzem, hogy ez mostnem olyan, mint amikor az egyik plébániáról megyek a másik-ra. Egy teljesen más típusú munkát, más életet kell elkezde-nem.

(Folytatás a 9. oldalon.)Fotó: Lambert Attila

2 EGYHÁZ 2020. november 29.

Kedves testvérek, jó napot kí-vánok!

Sajnos a mai kihallgatásravissza kellett térnünk a könyv-tárba, hogy megvédjük ma-gunkat a koronavírus-fertőzésellen. Ez arra is tanít bennün-ket, hogy nagyon oda kell fi-gyelnünk a hatóságok előírá-saira, mind a politikai, mindaz egészségügyi hatóságokelőírásaira, hogy megvédjükmagunkat ettől a járványtól.

Ajánljuk fel az Úrnak ezt aköztünk lévő távolságot, min-denki javára, és gondoljunk,gondoljunk sokat a betegekre,azokra, akik már mintegy „fe-leslegesként” kerülnek kór-házba, gondoljunk az orvo-sokra, az ápolókra, az önkén-tesekre és mindazokra, akik abetegekért dolgoznak ebben apillanatban!

Életüket kockáztatják, defelebaráti szeretetből, hivatá-sukból fakadóan teszik. Imád-kozzunk értük!

Nyilvános működése soránJézus állandóan az ima erejé-hez folyamodik. Az evangéli-umok beszámolnak arról,hogy elhagyatott helyekre vo-nul vissza imádkozni. Vissza-fogott és tapintatos megjegy-zésekről van szó, melyek csakelképzelni engedik ezeket azimádságos párbeszédeket.Egyértelműen tanúskodnak

azonban arról, hogy Jézus ak-kor sem hanyagolta el azAtyával folytatott meghittpárbeszédet, amikor legtöbbidejét a szegényekkel és bete-gekkel töltötte. Minél jobbanelmerült az emberek szükség-leteiben, annál inkább szüksé-gét érezte annak, hogy megpi-henjen a szentháromságos kö-zösségben, hogy visszatérjenaz Atyával és a Lélekkel valóegyüttlétbe.

Jézus életében tehát vanegy titok, rejtve az emberi sze-mek elől, mely mindennek azalapját jelenti. Jézus imája ti-tokzatos valóság, amelybőlcsak sejtünk valamit, de amelylehetővé teszi, hogy megfelelőperspektívában értelmezzükegész küldetését. Azokban amagányos órákban – hajnalelőtt vagy éjszaka – Jézus el-merül az Atyával való meghittegyüttlétben, vagyis abban aSzeretetben, amelyre mindenlélek szomjazik. Ez derül kinyilvános szolgálatának elsőnapjaitól kezdve.

Szombaton például Kafar -naum városa „tábori kórház-zá” változik: napnyugta utánminden beteget Jézushoz visz-nek, ő pedig meggyógyítjaőket. Hajnal előtt azonban Jé-zus eltűnik: elvonul egy ma-gányos helyre, és imádkozik.Simon és a többiek keresik,

amikor pedig megtalálják, aztmondják: „Mindenki tégedkeres!” Mit válaszol Jézus?„Más falvakba kell mennemprédikálni, hiszen ezért jöt-tem” (vö. Mk 1,35–38). Jézusmindig egy kicsit távolabbvan, távolabb az Atyával valóimádságban, távolabbi falvak-ba megy, távolabbi horizon-tokra figyel, hogy prédikálnimenjen távolabbi népekhez.

Az imádság a kormányla-pát, mely kijelöli Jézus útirá-nyát. Küldetésének szakaszaitnem a sikerek, nem az elfoga-dottság diktálja, de még nem isa „mindenki téged keres” csá-bító mondat. Jézus működéséta kevésbé kényelmes út szabjameg, ez viszont engedelmes-kedés az Atya sugalmazásá-nak, melyet Jézus meghall ésbefogad magányos imájában.

A katekizmus kijelenti: „Jé-zus már akkor tanít imádkoz-ni bennünket, amikor ő magaimádkozik” (A Katolikus Egy-

ház katekizmusa 2607.). EzértJézus példájából levezethetjüka keresztény ima néhány jel-lemzőjét.

Először is, az imának el-sőbbsége van: ez a nap elsővágya, olyasmi, amit hajnal-ban gyakorlunk, még mielőtta világ felébredne. Az imavisszaadja a lelkét annak, amikülönben lélegzet nélkül ma-radna. Félő, hogy egy ima nél-kül megélt nap kellemetlenvagy unalmas élménnyé vá-lik: minden, ami velünk törté-nik, rosszul viselt, vak sorssáválhat számunkra. EhelyettJézus a valóság iránti engedel-mességre, tehát a hallgatásratanít. Az ima mindenekelőtthallgatás, és találkozás Isten-nel. Ekkor a napi nehézségeknem akadállyá válnak, hanemmagától Istentől kapott felhí-vássá, hogy meghalljuk azt,aki előttünk áll, és hogy talál-kozzunk vele. Az élet meg-próbáltatásai így alkalmakká

válnak a hitben és szeretetbenvaló növekedésre. A minden-napok megélése, beleértve anehézségeket, a „hivatás”perspektíváját kapja. Az imá-nak megvan az ereje hozzá,hogy jóvá alakítsa azt, amiegyébként csapás lenne azéletben! Az imának megvan aképessége arra, hogy széleshorizontot nyisson elménkelőtt, és kitágítsa szívünket!

Másodszor, az ima olyanművészet, amelyet kitartóankell gyakorolni. Maga Jézusmondja nekünk: kopogjatok,kopogjatok, kopogjatok! Mind -annyian képesek vagyunk epi-zodikus imákra, amelyek apillanatnyi érzelmekből fa-kadnak; de Jézus egy más tí-pusú imádságra tanít bennün-ket: olyanra, amely ismeri afegyelmet, a gyakorlást, ésamelyet beillesztünk életünkrendszeres keretei közé. Azállhatatos ima fokozatos átala-kulást eredményez, megerősíta megpróbáltatások idején,megadja azt a kegyelmet,hogy annak támogatását él-vezzük, aki mindig szeret ésvédelmez bennünket.

Jézus imájának egy továbbijellemzője a magány. Akiimádkozik, nem menekül avilágtól, mégis az elhagyatotthelyeket kedveli. Ott, a csend-ben sok olyan hang felhang-zik, amelyet rejtegetünk ma-gunkban: a legelfojtottabb vá-gyak, a letagadni próbált igaz -ságok és így tovább. A csend-ben mindenekelőtt Isten szó-lal meg. Minden embernekszüksége van egy önmagánakfenntartott térre, ahol ápolhat-

ja saját belső életét, ahol csele-kedetei értelmet nyernek. Bel-ső élet nélkül felszínessé, zak-latottá, szorongóvá válunk –mennyit árt nekünk a szoron-gás! Ezért az imához folyamo-dunk. Belső élet nélkül mene-külünk a valóság elől és ön-magunk elől is, menekülőbenlévő férfiak és nők vagyunk!

Végül Jézus imája az ahely, ahol észleljük, hogyminden Istentől származik, éshozzá tér vissza. Előfordul,hogy mi, emberek mindenekurának hisszük magunkat,vagy épp ellenkezőleg, elve-szítjük minden önbecsülésün-ket, a ló egyik oldaláról a má-sikra esünk. Az ima segítmegtalálni a megfelelő dimen-ziót kapcsolatunkban Isten-nel, a mi Atyánkkal és az egészteremtett világgal. Végül Jézusimája ráhagyatkozás az Atyá-ra, ahogy Jézus tette az Olajfákhegyének kertjében, szorongógyötrődésben: „Atyám, ha le-hetséges… de a te akaratodteljesüljön!” Ráhagyatkozás azAtyára. Olyan jó, amikor zak-latottak, egy kissé aggodal-maskodók vagyunk, és aSzentlélek belülről átalakítbennünket, és arra indít, hogyteljesen az Atyára hagyatkoz-zunk: „Atyám, legyen meg ate akaratod!”

Kedves testvérek!Fedezzük fel újra az evan-

géliumban Jézus Krisztustmint az ima tanítómesterét, ésjárjunk az ő iskolájába!

Biztosítlak benneteket, hogyörömre és békére lelünk nála!

Fordította: Tőzsér Endre SPFotó: Vatican News

Az ima segít helyes perspektívában látniéletünk eseményeit

Ferenc pápa november 4-én a fokozódó járvány miatt új-ból az Apostoli Palotában, a hívők fizikai jelenléte nél-kül volt kénytelen megtartani a szerdai általános kihall-gatást. Az imádság témájáról szóló katekézissorozatatizenharmadik alkalmát Jézusnak mint az ima tanító-mesterének szentelte. A Szentatya teljes katekézisénekfordítását közreadjuk.

Szerte a világon ismét több tízez-ren dicsőítették együtt az Oltári-szentségben jelen lévő Jézust. Ez volta hetedik ilyen szentségimádási ésimaalkalom. Európa szinte mindenországa csatlakozott a kezdeménye-zéshez.

A részt vevő országok és helyszí-nek száma jóval meghaladta az eddi-gieket: 121 országból, 6717 helyszín-ről kapcsolódtak be a szentségimá-dásba, többek között Pakisztánból,Togóból, Panamából. A részt vevőországok között találjuk Kínát, Ka-zahsztánt, Benint, Izlandot, Chilét,Új-Zélandot és számos más távoliországot is.

„A csendnek volt a legnagyobbhangja és ereje. Csodálatos érzés ez,amit nem lehet szavakba önteni” –számolt be élményéről egy magyar-országi szentségimádó.

Egy belga résztvevő ezt írta: „Aszentségimádás csöndjében Jézusmaga alakítja a szívünket, formáljabensőnket. Sokáig, ha meghallottam,hogy szentségimádás, a végtelennektűnő unatkozás ideje jutott eszembea gyerekkoromból. Aztán találkoz-tam olyanokkal, akik alig várták,hogy betérhessenek a templombaakkor is, ha nincs mise. Boldogan

iratkoztak föl egy-egyórára imaláncra, szent-ségimádásra. Látszottrajtuk a derű, a békes-ség. Mindannyian, anem istenhívő emberekis keresik a »felülről«,»nagyobb erőktől«, akozmoszból, a termé-szetből, a külső energi-ákból való töltekezés le-hetőségét. Szomjukatsokféle módon próbál-ják csillapítani, de néhaelmennek a valódi for-rás mellett. A szentség-imádás számomra isdöbbenetes felfedezéstkínált. Hiszen a célja nem más, mintszemélyes, bensőséges kapcsolatbakerülni Jézussal, aki feltétel nélkül,visszavonhatatlanul, szenvedélyesszeretettel szeret külön-külön mind -egyikünket, és alig várja, hogy vi-szontszeressük.”

Sokan az otthonaikból csatlakoz-tak az imalánchoz. Bekapcsolódásu-kat segítendő, Magyarország mellettSpanyolország, Chile, Olaszország,Mexikó és sok más ország templo-maiból, kápolnáiból adtak élő közve-títést a szentségimádásról. Volt hely-

szín, amelynek élő közvetítését közelkétezren nézték, mások az imaszán-dékaikat osztották meg a videó alatta hozzászólásokban.

Erdő Péter bíboros így nyilatko-zott a szentségimádási lánccal kap-csolatban: „Amikor Jézus Krisztus afeltámadása után búcsúzott a tanít-ványaitól, elküldte őket az egész vi-lágra, hogy hirdessék az örömhírt.Megígérte, hogy velük lesz »min-dennap, a világ végezetéig«. Velünkvan tanításában, kegyelmében,szentségeiben, de különösen velünk

van az Eucharisztia ünneplésében ésaz Oltáriszentségben, melyet aszentmisén kívül is imádattal ve-szünk körül.”

Tűzföldi apácák a kápolnájukbólközvetítették a szentségimádást, merta plébániatemplomok zárva voltak.Bermuda püspöke személyesen kö-szönte meg a részvétel lehetőségét.Máshonnan azt a visszajelzést küld-ték, hogy a helyi kis templomban csaknéhány tucatnyian gyűltek össze, de jóvolt egy ekkora közösséggel átölelni avilágot, és Isten elé vinni minden mai

nehézséget és örömet.Franciaországból ezt írtaegy újságíró: „A térképenláttam, hogy 6700-nál istöbb helyszín van. Ez egyhatalmas eucharisztikusmozgalom, amelynek jó-tékony hatására nagyszükségünk van most,amikor a körülmények fi-zikailag éppen eltávolíta-nának minket az eucha-risztikus jelenléttől. Na-gyon jónak tartom, hogyIsten népének lehetőségetadtak az »eucharisztiku-sabbá« válásra most,amikor a körülményeképpen kevésbé eucharisz-tikussá igyekeznek tennibennünket. Köszönjükezt a nagyszerű kezde-ményezést a 2021-es bu-dapesti kongresszus felévezető úton!”

A szervezők kérik a résztvevőket,hogy aki teheti, küldjön a szentség-imádások helyszínéről rövid beszá-molót, visszajelzést, fényképet a corpus@iec2020.hu címre.

A szentségimádási lánc folytató-dik. A NEK Titkárság tagjai a 2021-es budapesti Nemzetközi Eucharisz-tikus Kongresszusra készülve legkö-zelebb a következő időpontban hív-ják imádkozni a hívőket: 2021. június5., szombat.

Forrás: NEK TitkárságFotó: Ambrus Marcsi

Jöjjetek, Atyám áldottai! 121 ország több mint 6700 helyszínén csatlakoztak a világméretű imához

Erdő Péter bíboros, prímás és a Nemzetközi Eucharisz-tikus Kongresszus (NEK) Titkársága meghívására no-vember 21-én sok tízezer hívő imádkozott együtt szerte avilágon templomokban, kápolnákban. Otthonukból issokan bekapcsolódtak a Krisztus Király ünnepének elő-estéjére szervezett szentségimádásba.

3KÜLDETÉS2020. november 29.

(Folytatás az 1. oldalról.)

Teréz néni begyújt a cse-répkályhába, süteménnyel kí-nál minket. Elárulja, hogy ki-csit izgul, mert nem szeret be-szélni magáról, inkább min-dig a háttérben marad és cse-lekszik. Felkészült a beszélge-tésre: kezében ott van a helyikaritász naplója, amelyben azindulástól a mai napig min-dent följegyeztek. Hosszan so-rolja az eseményeket, részlete-sen bemutatja szolgálatukat.

A Baja közelében fekvő Sü-kösd munkalehetőség hiányá-ban azok közé a településekközé tartozik, ahol egyre idő-södik a lakosság és egyre ke-vesebb a gyermek. A karitászmunkájában ezért fontos sze-rep jut az idősek támogatásá-nak. „Évekkel ezelőtt meg-könnyeztem, amikor szüleimkorabeli idősekkel találkoz-tam. Most pedig már mi va-gyunk ezek az idősek, és egy-re több közülünk a beteg, azegyedülálló. Sajnos évről évrekevesebben vagyunk, de ez azélet rendje. Feketevasárnapmegünnepeljük az időseknapját. Szentmisével kezdjük,a jelenlévők megkapják a be-tegek szentségét, mi pedigműsorral és vendéglátássalkedveskedünk nekik. Mindenévben megszervezzük az idő-sek zarándoklatát is. Eljutot-tunk már Vodicára, Petőfiszál-lásra, Máriagyűdre, Mária-pócsra, Szegedre, Mátravere-bély-Szentkútra és Kalocsáratöbbször is. Ilyenkor az egésznap során mi gondoskodunk

a résztvevőkről. Kezdetbenvirslit főztünk ebédre, amikorpedig javultak az anyagi kö-rülményeink, étterembe vit-tük őket. Útközben rózsafü-zért imádkozunk, és gyönyö-rű Mária-énekeket énekelünk.Testiekben és lelkiekben is fel-töltődünk.”

A karitászcsoport tagjai-nak találékonyságát bizonyítja,hogy maguk teremtik elő a működésükhöz szükségesanyagi forrást. Sükösdön nincsnagyvállalkozó, az adományo-zó kevés. Ezért fölvették a kap-csolatot a Bécshez közeliSchwechat városhoz tartozóMannswörth egyik plébániájá-val, ahol évente többször isgyűjtést rendeznek számukra.Nem pénzt küldenek, hanemtárgyi adományokat: ruhát,bútort, lakásfelszerelést. A sü-kösdiek gondoskodnak a szál-lításról, azután pedig jóté-konysági vásáron értékesítik,amit kaptak, illetve segítik azadományból a rászorulókat.Nem ritka, hogy évente há-romszor is segítséget kapnakAusztriából. Ennek köszönhe-tő, hogy minden évben támo-gatni tudják két gyerek ellátá-sát a cserkésztáborban. Cso-magküldéssel bekapcsolód-nak a börtön pasz to rációba, ésrészt vesznek az Egymillió csil-

lag a szegényekért mozgalom-ban is. A bécsi segítőknek há-la, egy különleges szolgálta-tást is tudnak nyújtani azok-nak, akik nehéz helyzetbe ke-rülnek. „Az ausztriai támoga-tóink vettek nekünk két, min-dennel fölszerelt betegágyat,járókereteket, kerekes széke -ket, szobavécét. Ezeket köl-csön tudjuk adni, ha valaholszükség van rájuk.”

Az önkormányzat és a plé-bánia együttműködése révénkaritászházuk is van. Egysze-rű, felújításra szoruló épületez, de a falu főutcáján, jólmegközelíthető helyen talál-

ható, fűthető, és van benne egynagy asztal is, amit körbe lehetülni. Az épület találkozóhely-ként és raktárként is szolgál, itttartják a jótékonysági vásárokatis. Minden csütörtökön nyitvavannak, a falubeliek tudják ezt,és szívesen jönnek. „Nemcsakakkor néznek be hozzánk, haszükségük van valamire, ha-nem csak úgy beszélgetni is. Atagjaink közül mindenki eljön,és a plébános is meglátogatminket. Persze most a járványmiatt nálunk is minden más-képpen van.”

A sükösdi karitász tíz tag-gal működik, így Teréz néni

úgy tekinti, a mostani elisme-rés is tízüké. Meséli, az alapítótagok közül ketten már el-hunytak, de sikerült bevonnia munkába két frissen nyug-díjba vonult segítőt. A mun-katársak között pedagógusokis vannak, akik az aktív éveik-ben végzett munkájuk révénjól ismerik az itt élőket, ígytudják, kinek mire van szük-sége. „Aki rászoruló, az ma-gától nem jelentkezne, az em-berek szégyellik a rászorultsá-gukat” – teszi hozzá.

Teréz néni a szüleiről ismesél. Mint mondja, a régicsaládi házuk csak néhány év-tizeddel ezelőtt került vissza atulajdonukba. „A dédapámmég szegény ember volt, deminden fillért félretett, ésamint összegyűlt egy kis pén-ze, földet vásárolt rajta, amitédesanyám megörökölt. Amúlt rendszerben elvették acsaládtól az ingatlant, és ezmég nem volt elég: éjjelentezörgettek, véresre vertékédesapámat. Amikor elment akomáromi híd építésére dol-gozni, akkor meg elvittékanyámat. Mindezt csak azért,mert a családunknak kicsiveltöbb földje volt, mint másnak.Többeknek kijutott a bajbólSükösdön, sokan váltak áldo-zataivá a túlkapásoknak, ami-

ket nem helybéliek követtekel, hanem a faluba érkező ide-genek.” Teréz néni édesapjakésőbb kőművesként dolgo-zott. „Nem volt semmink, deaz ajtónk mindig nyitva álltbárki előtt. A szüleim ebben a nehéz sorsban is fölemel-kedtek, mindig a Jóistenbe ka-paszkodtak.”

Teréz néni kései gyerekvolt. Az édesanyja tizenhatévesen ment férjhez, de márbetöltötte a harminchármat,amikor a lánya megszületett.Osztályidegenként Teréz néninehezen jutott be a gimnázi-umba. Ápolónőnek tanult, az-tán továbbképezte magát, ésműtősnői, majd aneszte zio ló -giai szakasszisztensi végzett-séget szerzett. Évtizedeken átaz egészségügyben dolgozott,férje állatorvos volt, lányuk or-vos lett. Az egészségügy irántielkötelezettség, a segítő szere-tet ott él az egész családban.

„Csapások érnek minden-kit, de ezt el kell fogadni. Kér-jük a Szentlelket, adjon ne-künk testi-lelki erőt a munká-hoz” – mondja Teréz néni, az-tán fölkerekedünk, hogy kala-uzolásával megnézzük a Pro -kop Péter oltárképével büsz -kélkedő sükösdi templomotés a karitászházat is. Méghosszan beszélgetünk a kályhamellett, és már jócskán bennevagyunk a délutánban, amikorelbúcsúzunk. A maga visszafo-gott és szerény módján Teréznéni befogadott minket az éle-tébe.

Trauttwein ÉvaFotó: Lambert Attila

Az elismerést tízen kapjuk Bemutatjuk a Szent Erzsébet Rózsája díj idei kitüntetettjét

A győri Brenner János Hittudo-mányi Főiskola és PapnevelőIntézet másodéves papnöven-dékei november 21-én főpász-tori szentmise keretében ünne-pélyesen magukra öltötték areverendát a győri Nagybol-dogasszony-székesegyházban.

A Boldogságos Szűz Mária temp-lomi bemutatásának emléknapjánVeres András megyéspüspök a szent-beszédében párhuzamba állítottaMária Istennek tett önfelajánlását aszeminaristák beöltözésével. Jakabapostol apokrif evangéliuma arróltudósít, hogy Máriát a szülei három-éves korában elvitték a jeruzsálemitemplomba, és ott a templom körülimunkákkal foglalkozó szüzek neve-lésére bízták. Mária itt, a szüzek kö-rében ajánlotta fel az életét Istennek.A zsidó hagyományban fontos jelen-tőséggel bírt a gyermek bemutatásaa templomban. Negyven nappal aszületése után Jézust is bemutatták.Ez a szokás a keresztény hagyo-mányban is megőrződött: édes-anyánk minket is bemutatott atemplomban a keresztelésünkkor,felajánlotta Istennek az életet, ame-lyet tőle kapott. Fontos, hogy mi, hí-vő emberek az életünk folyamán tu-datosan is megismételjük ezt a fel-ajánlást, miként a Szűzanya tette ahagyomány szerint.

Aki a papságra jelentkezik, az Is-tennek adja az életét: egész valójátIstennek és az ő népének szolgálatá-ra szenteli. Csak a célt látjuk ilyen-kor, az odavezető utat nem. A szere-tet nem is akar tudomást venni azesetlegesen előforduló nehézségek-ről, mert csak egyetlen vágy vezérli:szeretni akar. Minden veszély, min-den baj és nehézség legyőzésére ké-pesnek érzi magát azért, hogy sze-rethesse azt, akinek az életét odaad-

ja. Így van ez a szerelemben is a há-zasságkötéskor. A beöltözés a kispa-pi életben ünnepélyes pillanat, ön-magunk odaajándékozása, felajánlá-sa Istennek. A reverenda felöltése aztjelzi, hogy a növendék kész az isten-szeretet útját járni. Nem pusztán egyegyenruha felvételéről van itt szó:„nekünk magát Krisztust kell ma-gunkra öltenünk – miként Pál apos-tol tanítja. Amikor a reverendát fel-vesszük, őt magát akarjuk magunkraölteni, krisztusi emberré akarunk for-málódni. Ez olyan intenzív lelki éle-tet és fejlődést feltételez, amely nél-kül nem válhatunk alkalmassá erre aszolgálatra” – mondta Veres András.

Isten népe körében tisztelet övezia reverendát: a kiválasztottság, az el-

köteleződés jele. Ez a tisztelet annakszól, akit a reverenda viselője képvi-sel. Aki reverendát hord, annak min-dig szem előtt kell tartania, hogy azemberek Istent keresik benne és aszolgálatában is. Szent Ágoston Lu-kács evangéliumának 11. fejezetéhezkapcsolódóan (vö. Lk 11,27–28) arrafigyelmeztet, hogy nem a testi, ha-nem a lelki Krisztushoz tartozás teszbennünket igazán boldoggá. A Szűz-anyának is ez adta az örömöt. Ne-künk, hívő embereknek is az a fel-adatunk, hogy a Krisztushoz tartozásboldogító útján keressük a boldogsá-gunkat. A pap számára különösentragikus lenne, ha nem így tenne.

Veres András püspök Ferenc pá-pa szavait idézte prédikációja zárá-saként: „»A papoknak is van törté-netük. Nem csak váratlanul tűnnekfel a székesegyházban a szentelésüknapján, hanem a családban kezdődika történet, a hit átadásával és a csa-lád minden élményével.« A most re-verendát öltő testvéreink hivatása isa családban kezdődött. Köszönetmindenkinek, akinek szerepe voltebben.”

A szentmise keretébenBősze Gábor (Győri Egy-házmegye), Brunczvik Má-tyás (Kaposvári Egyház-megye), Grafl Ákos (GyőriEgyházmegye) és KovácsGábor (Győri Egyházme-gye) öltötte magára a re-verendát a krisztusi pap-ságra való törekvés jele-ként.

Az avatásokra és azadmisszióra a jelenlegi jár-ványügyi helyzetre valótekintettel a későbbiekbenkerül sor.

Forrás: Győri EgyházmegyeFotó: Németh Péter

A papi hivatás a családban kezdődik Beöltözést ünnepeltek a győri szeminaristák

János evangéliuma szerint Andrásegyike annak a két tanítványnak,akik először követték Jézust. Kezdet-ben Keresztelő János tanítványai közétartozott, de amikor meggyőződöttróla, hogy Jézusban megtalálták aMessiást, hozzá csatlakozott. Ezértvitte el Jézushoz a testvérét, SimonPétert is (Jn 1,35–42). A tizenkétapostol egyike.

A Márk-evangélium szerint Jézusmaga hívta meg Simonnal és Zebe -deus fiaival, Jakabbal és Jánossal együtta Galileai-tó partján (Mk 1,16–20; vö.Mt 4,18–22). András jelen van, ami-kor Péternek, Jakabnak és Jánosnakaz utolsó időkről beszél Jézus azOlajfák hegyén (Mk 13,3), és Fülöppelő viszi a pogányokat Jézushoz azutolsó napokban (Jn 13,22).

Az újszövetségi apokrif iratok,különösen az András cselekedetei sokrészletet közölnek az apostol életé-ről, de ezek történeti hitelessége na-gyon kérdéses. Az András cselekedeteielbeszéli, az apostol milyen viszon-tagságok közepette vitte Krisztusörömhírét Örményország napégettepusztaságain, Kurdisztán szakadé-kos hegyein át a Fekete-tenger part-jáig. Feltűnik a szkíták földjén is, éshirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok ésvadászok sátraiban. Végigjárja Thrákiát és Gö-rögországot, míg végül Achaiában Aegeas pro-

konzul elé állítják, aki halálra ítéli. Biztosnaklátszik a hagyománynak az az adata, hogy 60-ban az achaiai Petra városában keresztre feszí-

tették. Keresztjének száraitnem derékszögben, hanemátlósan ácsolták, ezért neve-zik andráskeresztnek ezt aformát.

Ereklyéit a IV. századtólKonstantinápolyban őrizték,majd 1208-ban erőszakkalAmalfiba szállították. II. Pi-usz pápasága idején, 1462-ben a fejereklyét Rómábavitték. 1964-ben, a keleti ésnyugati Egyház kiengeszte-lődésének jeleként a pápaátadta a konstantinápolyipátriárkának, és Petrába,András vértanúságának he-lyére került vissza.

L. K.

Hajdanán, amikor még kispap voltam, egy-szer csaknem üres fülkébe ültem be a vonaton.Egy nagyobbacska lány ült a sarokban, és vi-dáman cseverészett az édesanyjá-val. Én könyvet vettem elő, olvas-tam. Aztán észrevettem, hogy anagy fecsegés közepette valamit le-ejtett a lány. Jólnevelt fiatalember-ként ugrottam, fölvettem, odanyúj-tottam neki. Nem nyúlt érte. Akkorvettem észre, hogy vak. Az aposto-li szakasz (Ef 5,8–19) első mondatátéreztem megvalósulni: „Úgy élje-tek, mint a világosság gyermekei.”Ez a kislány igyekezett úgy élni,mintha világosságban élne, minthanem lenne vak. Legalábbis ott ésakkor ezt tapasztaltam. PerszeSzent Pál apostol nem a tényleges, hanem alelki vakságról ad tanítást. Ahogyan az evan-géliumban (Lk 12,16–21) Jézus sem azért ne-vezi esztelennek a gazdagot, mert gazdag,hanem mert gazdagságától elvakítva nem lát-ja meg a lényeget, nem Istenben akar gazda-godni.

Az apostol először tanítást ad „a világossággyümölcseiről”. A „jóság, igazság és egyenes-ség” (Ef 5,9) valóban a világos látásunk gyü-mölcse, eredménye. Ha Jézust, „a világ vilá-gosságát” (Jn 8,12) követjük, ha valóban ke-resztényként élünk a világban, akkor mindezmegérlelődik bennünk. A jóságban a jóságosIstenről tudunk példát venni, és az ő jóságátsugározhatjuk másokra is. Azigazság is ugyanilyen fontos.Aki igaz ember, az becsületes,annak nem kell sötétben buj-kálnia. Az egyenesség őszinte-séget jelent. Ma is azt az em-bert értékelik igazán, akinekegyenes a gerince, nem haj-long ide-oda az érdekei sze-rint. Érdemes megismernünk avilágosság gyümölcseit, hogyvalóban megérlelődjenek ben-nünk, az életünkben.

Azután arról tanít az apos-tol, hogy ne vegyünk részt asötétség haszontalan cseleke-deteiben (Ef 5,11). Hogy mikezek? Bár nem mondja megegyértelműen, mégis teljesenvilágos: a bűnös cselekedetek-

ről szól. A titkokban elkövetett dolgainkról,amikről még beszélni is szégyen. Ugye, igyek-szünk eltitkolni a bűneinket, s azt sem szeret-

jük, ha mások figyelmeztetnek rá-juk? Ám Isten előtt minden vilá-gossá válik, előle semmit nem lehetelrejteni. Nos, éppen ezért jó volnaésznél lenni, legyőzni a kísértést,nehogy bűn legyen belőle. Amint asivatagi atyák tanítják: a kígyót ak-kor kell elkapni, amikor még ép-pen csak kidugja a fejét a homok-ból.

Harmadszorra pedig ezt a fi-gyelmeztetést kapjuk az apostoltól:„vigyázzatok tehát, hogyan éltek”(Ef 5,15). S milyen érdekes, azevan géliumi kifejezés itt is megjele-

nik: ne „esztelenül”, hanem bölcsen! Újra fel-idézhetjük a szakasz első mondatát: „Úgy élje-tek, mint a világosság gyermekei” (Ef 5,8). Ér-demes tehát tartózkodni a horatiusi „carpe di-em” hedonista viselkedésmódjától éppúgy,mint a liberális „mindent szabad” szemlélettőlvagy a „minden mindegy, úgyis meghalunk”közömbösségétől. Világos és világosan látó ér-telmünkkel fel tudjuk ismerni, „mi az Úr aka-rata”.

Mindez az Istennel való kapcsolatunkban,az imádságban csúcsosodhat ki: „énekeljetek,és mondjatok dicséretet szívetekben az Úr-nak” (Ef 5,19).

Ivancsó István

4 TANÍTÁS ÉS LÉLEK 2020. november 29.

A BIBLIA ÜZENETE

Figyelni a jelekreMk 13,33–37

A HÉT SZENTJE

Szent AndrásNovember 30.

NOVEMBER 29., ADVENT 1. VA -SÁRNAPJA (Ilma, Taksony, Filo -ména – Iz 63,16b–17.19b; 64,1. 2b.3–8(Az alázatos lélek imája: Bárcsak meg-nyílna az ég, és mennyei Atyánk elkül de -né az üdvösséget.) – 1Kor 1,3–9 (Urunk,Jézus Krisztus megjelenését várjuk.) –Mk 13,33–37 (Legyetek éberek, mertnem tudjátok, mikor érkezik az Úr!) –Zso lozs ma: I. zsoltárhét – Énekrend:Ho 2 – ÉE 501, 413, Ho 2 – ÉE 4, Ho 126 –ÉE 503, Ho 11 – ÉE 6.

NOVEMBER 30., HÉTFŐ – SZENTANDRÁS APOSTOL ÜNNEPE (Andrea,Andor) – Róm 10,9–18 – Mt 4,18–22.

DECEMBER 1., KEDD – (Elza, Blan-ka, Natasa) – Iz 11,1–10 – Lk 10,21–24.

DECEMBER 2., SZERDA (Melinda, Au-rélia, Vivien) – Iz 25,6–10a – Mt 15,29–37.

DECEMBER 3., CSÜTÖRTÖK – Xa -véri Szent Ferenc áldozópap emléknap-ja (Olívia) – Iz 26,1–6 – Mt 7,21.24–27.

DECEMBER 4., PÉNTEK – Damasz -kuszi Szent János áldozópap és egyháztanító

vagy Szent Borbála szűz és vértanú em-léknapja (Barbara) – Iz 29,17–24 – Mt9,27–31.

DECEMBER 5., SZOMBAT (Vil-ma, Csaba, Sába, Sebő) – Iz 30,19–21.23–26 – Mt 9,35 – 10,1.6–8.

DECEMBER 6., ADVENT 2. VA -SÁRNAPJA (Szent Miklós püs pök,Leontina, Gyopárka) – Iz 40,1–5.9–10(Készítsük az Úr útját a magunk és em-

bertársaink szívében!) – 2Pét 3,8–14 (Mi újeget és új földet várunk.) – Mk 1,1–8(Keresztelő János hirdeti: Tegyétek egyenesséaz Úr ösvényeit!) – Zsolozsma: II. zsol -tárhét – Énekrend: Ho 8 – ÉE 507, ÉE413, Ho 8 – ÉE 8, Ho 133 – ÉE 503, Ho 6 –ÉE 10.

A hét liturgiájaB év

Érdemes tehát tar-tózkodni a horatiusi„carpe diem” hedo-

nista viselkedésmód-jától éppúgy, mint

a liberális „mindentszabad” szemlélettől

”

GÖRÖGKATOLIKUS LELKISÉG

Mint a világosság gyermekei…

„Ádvent: a várakozás megszentelése. Roko-na annak a gyönyörű gondolatnak, hogy»meg kell tanulnunk vágyakozni azután, amia miénk«. Gyermekkorunkban éltünk így. Vá-gyakoztunk arra – ami biztosan megjött.”

Pilinszky János sorai nagyszerű alapot szol-gáltatnak ahhoz, hogy Jézus virrasztásra fel-szólító szavainak utat találjunk az életünkben.Az evangélium úgy írja le jelen állapotunkat,mint a ház urának távollétében teljes felhatal-mazást kapott szolgákét: hatalmat kaptunk asaját létünk fölött, Isten teret enged szabadsá-gunknak, lehetőséget ad rá, hogy alakítsuk avilágukat, az életünket. Mindez már a miénk,mégis meg kell tanulnunk vágyakozni arra,hogy az ajándékozó visszatérjen, és veleegyütt vehessük végleg birtokunkba, amitmost ideiglenesen bíztak ránk.

A várakozásban a ház élete nem bénul meg,működése nem áll le. Nappal ki-ki végzi a fel -adatát. Az evangéliumi példabeszédben meg-mutatkozik, mi a hivatásunk, a küldetésünk:úgy alakítani a világot, hogy a biztosan haza-térő Úr minél inkább kedvét lelje benne. Éjsza-ka viszont virrasztani kell, nehogy elmulasz-szuk a találkozás örömét. Az éjjel érkező házi-gazda képe a spirituális, Istenre figyelő, imád-kozó énünket szólítja meg: Tudnunk kell meg-állni, abbahagyni a munkát, és belehallgatni ahomály csendjébe, figyelve a jelekre, melyek aközeledő találkozásra utalnak. Az olvasott igé-ben, lelkünk rezdüléseiben, a világot megrázóeseményekben, emberi találkozásokban keres-hetjük, hogyan közeledik hozzánk életünkUra.

Szerzetesként különösen kedves számomraa kapuőr alakja. Kívül áll a ház nyüzsgésén, ésnincs más dolga, mint hogy éjjel-nappal figyel-jen a jelekre. Ő az első, aki észreveszi, ha a ta-lálkozás pillanata elérkezett. Ami az Egyház-ban igaz a szerzetesekre, annak a világban ál-talában igaznak kellene lennie a keresztények-re. Éber kapuőrökként most, advent elején kü-lönösen arra hív minket Jézus, hogy higgyük,vegyük észre és hirdessük: amire várunk, aznem a távoli jövőben zajlik majd. A ház Uraközel van, és azért jön, hogy végleg nekünkadjon mindent, ami már most a miénk.

A gazdasági világválság idején egy postahi-vatal távírói állást hirdetett. Sokan jelentkezteka munkára, s miután a postamester mindenkitmeghallgatott az irodájában, a jelöltek feszül-ten várakoztak a postahivatal terében, aholkattogtak a távíró gépek. Egyszer csak azegyik fiatal, szemlátomást tapasztalatlan férfikilépett a többiek közül, és kopogtatás nélkülbenyitott a postamester irodájába, a többieknagy meglepetésére. Néhány perc múltán apostamesterrel az oldalán jött ki az irodából,aki közölte a jelenlévőkkel, hogy a fiatalemberkapta meg az állást. A többiek méltatlankod-tak, úgy érezték, becsapták őket, biztosan pro-tekcióval jutott hozzá az álláshoz a fiatalem-ber. Kérdéseikre a postamester ezt felelte:„Uraim, az elmúlt fél órában, amíg önök ittvárakoztak, az egyik távírón folyamatosan aztaz üzenetet adtuk le morzejelekkel, hogy akiszeretné az állást, az kopogtatás nélkül jöjjönbe az irodába.”

Baán Izsák OSB

„A mérhetetlen fönség Atyát” (…) megvall-ja az Egyház, mindazok, akik hódolnak előtte,akik éneklik neki: Szent vagy (…), dicsőségé-ről zenge nek. Az Atyát kezdetektől fogva amindenség uralkodójának (Az apostolok leve-le, 160–170 körül), mindenhatónak (Dêr Baly -zeh-i liturgikus papirusz, IV. század?), látha-tatlannak és szenvedésre képtelennek (Ty ran -nius Rufinus: Expositio in symbo lum, 404 kö-rül), mindenek teremtőjének, a korszakok kirá-lyának és halhatatlannak (Hippo Regius-i hit-vallás) hisszük. Valljuk a Quicum que hitvallásnyomán, amely 430 és 500 között Dél-Francia-országban, talán Arles-ban keletkezett: Mérhe-tetlen az Atya, mérhetetlen a Fiú, mérhetetlen aSzentlélek.

Poitiers-i Hilarius Hymnum dicat turba frat -rum (Mondjon himnuszt a testvérek sokasága)kezdetű himnuszában Krisztus királynak éne-kel. A zá ró versekben olvassuk:

Hajnal előtt, testvérek sokasága, énekeljünk gló-riát, / akinek jövendő, vég nélküli századáról tanu-lunk mi, / mi éneklők és kérlelők, akik hisszük a jö-vendőket, / és a mérhetetlen fenséget énekeljükegyüttesen!

A magasztalás szentírási háttere elsősorbana Zsoltárok könyvében található: „Magasztal-lak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedetörökkön-örökké. Áldalak téged mindennap,és dicsérem nevedet örökkön-örökké. Nagyaz Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfogha-tatlan.” (Zsolt 145,1b–3; vö. 2Krón 7,1–2; Jel15,8) Másodsorban Pál apostol hálaimáját

idézzük: „Urunk, Jézus Krisztus Istene, a di-csőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és akinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétekőt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogytudjátok, milyen reményre hívott meg titeket,milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentekszámára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő erejefölöttünk, akik hiszünk.” (Ef 1,17–19) A JézusKrisztus Lelkében megismert Atya mérhetet-len fönségétől nem kell félnünk. „Íme, az Úr,a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségétés nagyságát, hallottuk szavát a tűz közepé-ből, és megtudtuk, hogy ha szól is Isten azemberhez, életben maradhat az ember.”(MTörv 5,24) Hiszen „Sokszor és sokféle mó-don szólt hajdan Isten az atyákhoz a prófétákáltal, ezekben a végső napokban pedig Fia ál-tal szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévérendelt, aki által a világokat is teremtette, saki – mivel az ő dicsőségének fénye és lénye-gének képmása, és mindent fenntart hatalmá-nak igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulástszerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban”(Zsid 1,1–3). Ezért is oly szép Jeruzsálemi SzentCirill (Kürillosz) tanítása az Atyáról: „Trónja azég, de a rajta ülő felülmúlja, lába zsámolya aföld, de hatalma elér a föld alatti régiókba is”(VI. katekézis 8.). „Hiszünk tehát a kifürkész-hetetlen és elbeszélhetetlen egy Atyaistenben,akit senki ember nem látott, egyedül az Egy-szülött beszélt el” (VII. katekézis 11.).

Sztankó Attila

AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE

Az Eucharisztia ünneplése 100.

5EGYHÁZ2020. november 29.

A Nemzetközi EucharisztikusKongresszus Titkársága, a Páz-mány Péter Katolikus Egyetem,a Magyar Kurír és az Új Emberszerkesztősége, Böjte Csaba,Csókay András és Szikora Ró-bert, a világesemény hírnökei,valamint Fodor Réka missziósorvos közös imafelhívását ad-juk közre. A közvetített imaal-kalmak november 16-án kez-dődtek.

Kedves Barátaink!A pandémia első hullámának

enyhülésekor, a tavaszi veszély-helyzet végén, május 31-én közelhárom hónap közös imádság utánúgy váltunk el egymástól, hogyfolytatjuk az imádságot, de bíztunkabban, hogy hasonló célból nemkell újra összejönnünk.

Most azonban ismét járványügyiveszélyhelyzetben vagyunk, és is-mét arra hívunk mindenkit, hogyfejezzük ki együttérzésünket és kö-zelségünket a koronavírus-fertőzés-ben szenvedők felé, mindazok felé,akik betegek. Imádkozzunk az el-hunytainkért is, hazánkban és a ha-tárainkon túl. Mindenkit arra hí-vunk, hogy szólítsuk meg együtt Is-tent, aki életünk és hitünk forrása.Aki mindig többet ad nekünk, mintamit megérdemlünk és kívánha-tunk. Árassza ránk irgalmát, bo-csássa meg nekünk, amivel lelkiis-meretünk vádol, és amit szinte márkérni sem merünk, adja meg ne-künk atyai jóságából.

Arra hívunk mindenkit, hogy ajárványveszély elvonulásáig a déliimádság után fohászkodjunk együttmindennap Istenhez Erdő Péter bí-boros, prímás imádságával, és kér-jük a Szűzanya oltalmát Ferenc pá-pa felajánló imája segítségével.

A közös imát naponta 11.55-től aMagyar Kurír YouTube-csatornájánélőben közvetítjük a budapest-an-gyalföldi Szent Mihály-templom-ból. Az imádságot a kihelyezett Ol-táriszentség előtt Kuzmányi Istvándiakónus, főszerkesztő vezeti.

Csatlakozzanak imádságunkhoz!Budapest, 2020. november 12.

Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkársága, PázmányPéter Katolikus Egyetem, Magyar Kurír és Új Ember szerkesztősége,

Böjte Csaba, Csókay András és Szikora Róbert, a világesemény

hírnökei, Fodor Réka missziós orvos, az Afréka Alapítvány megálmodója

*Erdő Péter bíboros, prímásimádsága járvány idejénMindenható Urunk, atyáink Istene!Hálát adunk neked a világért,

amelyben lehetővé tetted az embe-riség életét. Hálát adunk a teremtésegész gazdagságáért és csodálatostörvényszerűségeiért. Hálát adunkazért, hogy minden pusztító erő el-lenére megmaradtunk, és képesekvagyunk arra, hogy világunkról ésönmagunkról új és új felismerések-re jussunk.

Köszönjük, hogy egyénileg ésközösségben is harcolhatunk meg-maradásunkért és azért, hogy éle-tünk egyre szebb és tartalmasabblegyen. De mindennél inkább kö-szönjük neked, hogy örök életrehívtál meg minket, és KrisztusUrunk megváltó halála és feltáma-dása által utat nyitottál nekünk azörök boldogságra.

Amikor olyan természeti csapá-sok érnek minket, amelyek ellen amagunk erejéből teljesen biztos vé-delmet még nem találunk, átéljük,hogy végül is mindig a te kezedbenvan az életünk.

Alázattal kérünk, segítsd a tudo-mány embereit, hogy mielőbb meg-találják a mostani járvány ellensze-rét! Adj a társadalmak vezetőinekéleslátást, hogy megfelelő intézke-désekkel gátat szabjanak a fertőzésterjedésének, segítsék a betegségmegelőzését, leküzdését és a haté-kony eszközök eljutását a rászoru-lókhoz. Adj irgalmat és örök nyugo-dalmat a betegségben elhunytak-nak, adj a betegeknek gyógyulást,az orvosoknak és az egészségügymunkatársainak erőt és áldást bátorhelytállásukhoz. Erősítsd bennünka hitet, a bizalmat és a segítő szere-tetet, hogy megadhassunk mindenlelki és testi segítséget beteg ember-társainknak és a gyászoló vagy ag-gódó hozzátartozóknak. Add, hogyfelelős viselkedésünkkel mi is hoz-zájáruljunk a betegség terjedésénekelkerüléséhez.

Bocsásd meg, Urunk, mindenbűnünket, amit gondolattal, szóval,cselekedettel és mulasztással elkö-vettünk!

Szentháromság, Egy Isten, irgal-mazz nekünk!

Boldogságos Szűz Mária, Bete-gek Gyógyítója, könyörögj értünk!Ámen.

*Ferenc pápa

felajánló imája ...melyben a járványügyi helyzetre te-kintettel Szűz Máriára, az üdvösség ésa remény jelére bízta Róma városát,Olaszországot és az egész világot:

Ó, Mária, te mindig az üdvösségés a remény jeleként ragyogsz utun-kon.

Rád bízzuk magunkat, betegekEgészsége, aki hitedben szilárdankitartva a kereszt alatt osztoztál Jé-zus fájdalmában.

Római nép Üdvössége, te tudod,mire van szükségünk, és biztosakvagyunk abban, hogy gondoskodnifogsz arról, hogy mint a galileai Ká-nában, visszatérhessen közénk azöröm és az ünneplés a mostanimegpróbáltatások után.

Isteni Szeretet anyja, segíts, hogyfelismerjük és elfogadjuk az Atyaakaratát, és megtegyük, amit Jézusmond majd nekünk, aki magáravette szenvedéseinket és fájdalmun-kat, hogy a kereszt által elvezessenbennünket a feltámadás örömére.Ámen.

Oltalmad alá futunk, IstennekSzent Szülője, könyörgésünket megne vesd szükségünk idején, hanemoltalmazz meg minket minden ve-szedelemtől, ó, dicsőséges és áldottSzűz!

Fotó: Vatican News

Imádkozzunk együtt ismétnapról napra

a járvány megszűnéséért!

(Folytatás az 1. oldalról.)

Mi változik? Mi az, ami maradandó? Tulajdonképpenminden újrakezdés folytatás, nem pedig valami egészenúj. A sötétségből a világosság felé haladunk, akkor is, haegészen advent végéig egyre rövidülnek a nappalok.Már megtapasztaltuk, hogy a fény erősebb. Az élet hatal-masabb.

A költészet, az irodalom nyelvén mit jelent a várakozás?

– Nem szeretnék irodalomórát tartani. Hosszan lehet-ne beszélgetni arról, milyen fontos alapélmény az itt ésmost, amelyből kell hogy kilátás nyíljon a jövőre. Tóth Ár-pádot idézem, az Új tavaszig vagy a halálig című verséneknéhány sorát. Ezt írja:

Most itt ülök, roppant hegyek közt,Betegen a többi beteg közt,Múltnak háttal, halállal szemközt.

Lesz-e máskép? várjam? ne várjam?Lassan szétszéled a homálybanBitang jószágom, kedvem, vágyam.

Majd a vége felé rádöbben, hogy nincs magára hagyva:

S mégis, a csönd-paplanú télben,Nagy nyugalom évadját élem -Érzem, az Isten gondol vélem.

Mennyiben más keresztényként várakozni?

– Mire vársz? – szoktuk kérdezni. A várakozás és a jö-vő összefügg. Az emberi élet jövőkép nélkül értelmetlen.A halál tulajdonképpen már akkor megkezdődik, amikorvalaki azt mondja: nincs tovább. A keresztény ember hi-tének alapja Jézus, akinek eljövetelére várt az egész világ.Aki értelmet ad az életemnek, akivel találkozom mindenemberi találkozásban. Akinek embersége megnyitja a hí-vő számára az utat a végtelenbe, Isten felé.

A bencés hagyomány hogyan tekint a megtestesülés ünnepére,illetve az oda vezető lelki útra?

– Talán sokak számára meglepő, hogy Szent BenedekRegulájában nincs szó a megtestesülés ünnepéről. Istenkereséséről van szó. A Krisztussal való találkozásról.Mindenkiben meg kell látni a minket meglátogató Krisz-tust: a betegekben, a szegényekben, a jövevényekben,öregekben, gyermekekben, minden rászoruló emberben,a vendégekben. A karácsony tulajdonképpen a találko-zás ünnepe. Minden emberi találkozás a Krisztussal valótalálkozás élményét jelentheti, ha érzékenyen és bátranvállalom a találkozásokban rejlő kihívásokat.

Természetesen felemelő, lelket felüdítő az ünnep szépliturgiája, a zsolozsma énekei, az Eucharisztia ünneplése.Az ilyenkor visszatérő szövegek, dallamok hosszú időreelkísérik és erősítik az embert.

Adventi koszorút még azok is készítenek, akik nem is valláso-sak. Hogyan tudjuk egyensúlyba hozni a szokást a készület lé-nyegével?

– Az adventikoszorú-készítés újkori, német eredetűszokás, amely a XIX. században alakult ki. A karácsonyfasem tartozik az ünnep lényegéhez – karácsonyfát a XVI.század óta állítanak Európában. Persze ez nem jelentiazt, hogy az adventi koszorú, ez az asztali dísz ne segít-hetne a várakozásban. Négy gyertya, négy hét – ahogyanközeledik az ünnep, úgy teljesedik ki a fény. Az ünneprenem lehet beesni, készülni kell rá, és nem szabad elfelej-tenünk a karácsony eredetét. „Nincs karácsony Corvinnélkül” – hallom magamban most is a legalább negyvenévvel ezelőtti reklám szövegét, ami azt üzente: Rajta, vá-sároljunk, ajándékozzunk! A karácsonyi ajándékozás for-rása az, hogy Isten megajándékozza az emberiséget Jé-zussal, aki konkrét időben, konkrét helyen született, ésaki örömhírt – evangéliumot – hozott az emberiségnek.Ennek lényege, hogy a szétesőben lévő világban igenismegvan a lehetőség arra, hogy újra közösséggé váljék azemberiség. Van lehetőség arra, hogy elfogadjuk egymást,bármennyire különbözőek vagyunk. Kibékülhet az ég afölddel, ha készek vagyunk rá, hogy visszatérjünk Isten-hez, és rádöbbenjünk, hogy nem mi vagyunk a világ, aföld, az élet urai.

Hogyan befolyásolja a pandémia az idei adventi készületünket?Megnehezíti? Vagy akár segítheti is az elcsöndesedést?

– A világméretű járvány miatt a karácsony profán ün-neplése az idén nehéz lesz. Azok, akik számára hiányzika karácsonyi ünnep transzcendens dimenziója, akik a ka-

rácsonyban egyszerűen az ajándékozás, a család vagy aszeretet ünnepét látják, nagyon nehezen tudnak majdünnepelni a kényszerű elszigeteltségben. Hiszen most el-maradnak majd a látogatások, a szélesebb körű családiösszejövetelek. Nehezebb lesz az ajándékok megvásárlá-sa és személyes átadása is. Most nincs lehetőség arra,hogy többen összejöjjenek, és felszabadultan ünnepelje-nek, együtt örüljenek. Akik számára az ünnep Krisztusszületését jelenti, és nem a karácsonyfát vagy az adventikoszorút, azok talán most másoknál könnyebben élikmeg, az ünnepet ebben a kényszerhelyzetben. A hívőember karácsonykor a közösséget éli meg, azokkal, akikkétezer év óta emlékeznek Jézus születésére, erre a vilá-got átalakító eseményre. Számukra nem jelent majdolyan nagy veszteséget, hogy idén kevesebb lesz a sze-mélyes találkozás, és talán szerényebb lesz az ajándéko-zás. Mindez nem tudja elhomályosítani az ünnep lénye-gét. Mert a karácsony üzenete az, hogy „Velünk az Is-ten!”

Az adventi időszak a visszafogottság, a csend ideje is. Mi a le-mondás értelme, lényege? Csupán az étkezés visszafogása ele-gendő?

– Az ünnepre készülni kell. Szép szokás, hogy az em-berek ilyenkor általában alaposan kitakarítják a lakást. Deönmagunkban is rendet kell tennünk, el kell rendeznünka dolgainkat. Nem elég, hogy elmegyünk a fodrászhoz ésmegnyiratkozunk. Persze ez sem árt, de a bűnbánatra isszükség van, és nem azért, mert az egyházi fegyelemmegkívánja, hanem mert valóban szükséges és fontos. Atalálkozásra kívül-belül készülni kell. Az is lényeges,hogy végiggondoljuk, ki az, akin segíteni tudnánk, ki az,aki a környezetünkben szükséget szenved. Szolidaritásnélkül nincs kereszténység. Hogyan tudnék békében ün-nepelni, ha körülöttem mások nyomorban élnek?

Adventben egyszerre várjuk Krisztus születését és második el-jövetelét. Az egyik inkább örömet, a másik sokakban félelmetkelt. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni?

– Legyetek készen! Virrasszatok! – figyelmeztet ben-nünket többször is a Szentírás. Ha megtapasztaljuk atiszta ünneplés örömét, erőt kapunk ahhoz, hogy felké-szülten várjuk a találkozást, amely mindannyiunk szá-mára homályban van. De hozzánk is szól a bátorító ige:Ne féljetek!

Hogyan tervezi az idei adventjét? Ha visszatekint az eddigmegélt évtizedekre, hogy látja, mit engedett el? És mit helyez aközéppontba az idei készületében?

– A mögöttem lévő évtizedek adventjei szinte mindigmunkás időszakok voltak. Hivatásomból fakadóan a fel -adatom az volt, hogy segítsek másoknak felkészülni azünnepre. Nagyon sok helyen tartottam adventi beszéde-ket, elmélkedéseket. Sok csoporttal, közösséggel talál-kozhattam ilyenkor személyesen. Az ünnepi szolgálatokután aztán tudtam lazítani, igazán csendben lenni, éshagyni, hogy bennem is visszhangozzék a pásztoroknakszóló üzenet: „Nagy örömöt hirdetek nektek!” Mostmind annyian be vagyunk zárva valamiképpen. Több időjut a csendre, az elmélyülésre. Ugyanakkor a technika kiis szélesítette a lehetőségeket: nem is tudom, hány helyrekértek tőlem adventi-karácsonyi írást, elmélkedést. Deami a legfontosabb: nagyon várom, hogy felhangozzék akarácsonyi ének, bármilyenek legyenek is a körülmé-nyek: „Fel nagy örömre, ma született / aki után a földepedett…”

Kuzmányi István

Az Úr hívása a kegyelmi időszakban

Adventkezdő interjú Korzenszky Richárd tihanyi emeritus perjellel

Fotó: Kovács Tibor István

6 EGYHÁZ 2020. november 29.

A felújított mátraszentimreiSzent Imre-templomot no-vember 13-án szűk körűszentmise keretében Ter nyákCsaba egri érsek áldotta meg.

A Kékes Online tudósítása sze-rint a főpásztor a beszédében ígyfogalmazott: „Itt, az ország tete-jén, ebből a Szent Imréről elneve-zett templomból messzire lehetlátni: a múltba és a jövőbe is. Itt,

ezen a magaslaton örömmel telikmeg a szívünk, és felül tudunkemelkedni a mindennapi gondo-kon. Ebben a templomban azokata szenteket is ünnepeljük, akiketnemzetünk adott a világnak, az őéletpéldájuk segít nekünk a bol-dogulásban. A múltban és a jelen-ben is az evangélium adja ehheza szükséges alapot, és mi lelkese-déssel követjük a szentek útját.”

Ternyák Csaba érsek hangsú-lyozta: Mátraszentimrén kitűnőegyetértésben élnek együtt a szlo-vákok és a magyarok. A szlovákközösség is hozzájárult a temp-lom felújításához.

Az ünnepségen a szlovák–ma-gyar együttélést méltatta SoltészMiklós, a Miniszterelnökség egy-házi és nemzetiségi kapcsolato-kért felelős államtitkára is. Rá-mutatott: a helyi szlovák nemze-tiség a magyarsággal közös érté-keket őriz. Mindkét közösség éle-tében fontos a hagyományokápolása, a nyelv és a kultúra, akereszténység és az Egyház erő-sítése.

A kormány a templom felújítá-sához szükséges húszmillió forin-ton felül az elmúlt években támo-gatást nyújtott a település iskolá-jának korszerűsítésére, és tízmil-lió forinttal hozzájárult a mátra-szentimrei közösségi ház megépí-téséhez is – hangsúlyozta a politi-kus.

A templom szentélyében Káko-nyi Asztrik ferences szerzetes sze-met és lelket gyönyörködtetőfreskója még restaurálásra vár.

Forrás: Kékes Online, MTI Fotó: Esztergom-Budapesti Fő-egyházmegye Facebook-oldala

Megújult Mátraszentimretemploma

Erdő Péter bíboros, prí-más, esztergom-budapestiérsek volt a főceleb rán sa agyászmisének, amit no-vember 17-én mutattak beaz október 25-én elhunytBol beritz Pál római ka-tolikus pap, Széche nyi-díjas egyetemi tanár lelkiüdvéért a budapest-fel ső -vízivárosi Szent Anna-templomban. Az elhunythamvait ezután a temp-lom urnatemetőjében he-lyezték el. A szertartástonline közvetítették a plé-bánia YouTube -csa tor ná -ján.

Bolberitz Pál Széchenyi-dí-jas egyetemi tanár, a PázmányPéter Katolikus Egyetem egy-kori filozófiaprofesszora, pá-pai prelátus, apostoli protono-tárius, címzetes apát, a Szuve-rén Máltai Lovagrend tiszte-letbeli konventuális káplánja,a Szent István TudományosAkadémia elnöke, a MagyarKolping Szövetség örökös tisz-teletbeli prézese életének 80.,áldozópapságának 55. évében,hosszan tartó betegség után,október 25-én hajnalban hunytel Budapesten, a XXIII. JánosSzeretetotthonban.

A budapest-felsővízivárosiSzent Anna-templomban azérte mondott gyászmisét a jár-ványhelyzetre való tekintettelzárt körben, az asszisztenciaés a család jelenlétében tartot-ták meg. A szertartáson töb-bek között Kozma Imre, a Ma-gyar Máltai Szeretetszolgálatelnöke és Kuminetz Géza, aPázmány Péter KatolikusEgyetem rektora koncelebrált.

A gyászmise elején ErdőPéter bíboros a következőket

mondta: „Szomorúan állunkkedves pap testvérünk urnájá-nál. Kérjük Urunkat, hogy bo-csássa meg minden botlását,amit elkövetett, és jutalmazzameg munkásságáért, mind-azért, amit papként, tudós-ként Egyházunk közösségéértelvégzett.”

Erdő Péter bíboros a homí-liáját a következő szavakkalkezdte: „Ha vele halunk meg,vele élni is fogunk, ha kitar-tunk mellette, vele uralko-dunk.”

A Timóteusnak írt másodiklevélben olvashatók ezek a so-rok, melyek bátorítást jelente-nek. Biztatást adnak a hívek-nek a nehéz körülmények kö-zött, olyan ellenséges légkör-ben is, amely a vértanúsághozvezethet. Kicsendül belőlük amegkeresztelt ember meg-bonthatatlan egysége Krisz-tussal, aki meghalt és feltá-madt. A Timóteushoz írt má-sodik levélnek ez a részlete akeresztény kitartás himnusza,amely Krisztus örök hűségénalapul. Ő ugyanis mindig hű-séges marad, mert magát megnem tagadhatja (2Tim 2,13).

Van tehát valami, amit Is-ten nem tehet meg? Igen, mertez a lehetetlenség nem a min-denhatóság korlátozása. Aho-gyan Szent Ágoston írja: Azegyetlen dolog, amit a Min-denható nem tehet meg, az,amit nem akar. Mert lehetet-len, hogy az igazságosságakarja a méltánytalanságot, a

bölcsesség az ostobaságot, azigazság a hazugságot. (Vö.Sermones 214,4.) Ugyanígy le-hetetlen az is, hogy Isten, akimaga a szeretet, hűtlenül cser-ben hagyja az embert. Csak azember élhet vissza annyira aszabadsággal, hogy elutasítjaIsten szeretetét.

Bolberitz Pál pap testvé-rünk, apostoli protonotárius,egyetemi tanár életét Isten hű-séges szeretete kísérte. Eleve-nen őrizzük határozott egyé-niségének emlékét. Rá való-ban igaz, hogy „az igazságratanított sokakat”. Az általa fel-ismert filozófiai igazságot ésaz Egyház egyértelmű tanítá-sát világosan, kijelentő mód-ban képviselte.

Kápláni évei után Rómábanis tanulhatott, tanár és elöljáróvolt az esztergomi szeminári-umban, majd a budapesti Hit-

tudományi Akadémián PaskaiLászló utódaként az 1. számúKeresztény Bölcseleti Tanszékvezetője lett. Papnövendékekés világi hallgatók nemzedé-keit nevelte. Elismert szónokvolt. Konferenciabeszédei, ka-tekézisei sokakat vonzottak.Papi egyéniségével, világos ta-nításával nagyban hozzájárultahhoz, hogy a HittudományiKar hallgatói és a katolikus ér-telmiségiek szélesebb köreihűségesek maradjanak a hi-tükhöz, és bátran, érvekkelalátámasztva meg is vallják ameggyőződésüket. Maga isezt tette. Példát mutatott tanít-ványainak a keresztény filozó-fia, az értelem és a hit közöttipárbeszéd, a Katolikus Egy-ház és a magyar nemzet szol-gálatából. Ugyanakkor jó hu-morú, barátságos kollégát istisztelhettünk benne.

Gimnáziumi osztályfőnökeAntall József volt, aki a rend-szerváltozás után Magyaror-szág első miniszterelnöke lett.A tanár-tanítvány kapcsolatkésőbb személyes barátsággáalakult. A haldokló miniszter-elnököt kérésére Bolberitzatya készítette föl a hosszú út-ra. Ő mondta el temetésén azemlékezetes gyászbeszédet is,melyben idézte Antall Józsefutolsó szavait: „KeresztényMagyarországot akartam.”Bolberitz professzor tagja volta Máltai lovagrendnek, de arendszerváltozás után tevéke-nyen részt vállalt a MagyarKolping Szövetség újjászerve-zésében és lelkiségének alakí-tásában is. Részt vett a SzentIstván Akadémia szervezésé-ben és a Communio című fo-lyóirat újraindításában.

Nyugalomba vonulása utánsúlyos betegségét türelemmel,hívő lélekkel viselte. Mindigfontos volt számára a papság,Krisztus és az Egyház szolgá-lata. Nem volt ez a szó szorosértelmében vett vértanúság, detanúság volt, a betegségetKrisztussal elvállaló, hívő em-ber tanúsága.

Bár hosszú időn át tartott abetegsége, emberileg szólvapróbára is tette a türelmét,mégis hirtelen érkezett el ahalál. Őszinte szívvel elmond-hatjuk Pál pap testvérünkről,hogy Krisztussal közösségbenhalt meg, vele együtt kitartó-an viselte az élet terhét, és hű-

séges maradt papi hivatásá-hoz.

Amikor ma kérjük számáraIsten megbocsátó irgalmát,azért imádkozunk, hogy telje-sedjék be rajta Dániel prófétaígérete: „Akik az igazságra ta-nítottak sokakat, ragyognifognak örökkön örökké, akára csillagok” (Dán 12,3). Adj,Uram, örök nyugodalmat ne-ki, és az örök világosság fé-nyeskedjék neki! – zárta be-szédét a bíboros.

*A szentmise után Bolberitz

Pál hamvait gyászszertartáskeretében elhelyezték a SzentAnna-templom kriptájában.

Bolberitz Pál 1941. szep-tember 15-én született Buda-pesten. Papi hivatása a buda-pest-felsővízivárosi Szent An-na Plébánia területéről indult,majd tanulmányait a ToldyFerenc Gimnáziumban és abudapesti Hittudományi Aka-démián végezte. 1966-banszentelték pappá. Szentendrénés Budapest-Szentim re vá ros -ban szolgált káplánként. 1973-tól az esztergomi szeminári-um tanára volt, majd 1974 és1976 között Rómában tanult,ahol filozófiából szerzett dok-torátust a Pápai Gergely Egye-temen. 1978-tól tanszékvezetőprofesszor lett a budapestiHittudományi Akadémián,amely később a Pázmány Pé-ter Katolikus Egyetem Hittu-dományi Karává alakult át.Egyetemi tanári habilitációját2003-ban szerezte meg. A Hit-tudományi Kart 1988 és 1990,1992 és 1994, majd 1994 és1996 között dékánként vezette.

Körössy LászlóFotó: Merényi Zita

Az igazságra tanított sokakat Eltemették Bolberitz Pál filozófiaprofesszort

Palánki Ferenc püspök kinevezé-sének és beiktatásának ötödikévfordulója alkalmából, novem-ber 13-án szentségimádással ésszentmisével egybekötött lelki -na pon adtak hálát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püs-pöki Hivatalának dolgozói a fő-pásztor szolgálatáért. A szent-misét a megyéspüspök mutattabe a debreceni Szent Anna-szé-kesegyházban.

Felföldi László, akit Ferenc pápa no-vember 18-án a Pécsi Egyházmegyepüspökévé nevezett ki, a hálaadólelkinapon még általános püspökihelynökként vett részt. A szentség-imádás előtt arra biztatta az eseményrésztvevőit, hogy elsősorban Isten ne-kik szóló üzenetére találjanak rá, mertha az ember személyes élete rendbenvan, akkor tudja jól szolgálni a közös-séget is.

Felföldi László az elmélkedésébenúgy fogalmazott: az ember életénekegyetlen lehetősége a szolgálat. A te-remtett világban minden egymástszolgálja, az emberi élet boldogságavagy boldogtalansága is ezen múlik. Atermészet és benne az ember feszült-ségre lett teremtve, amely eredendőenaz életet szolgálja, és nem a békétlensé-get vonja maga után.

Legyünk jelen a sorsunkban, talál-junk rá életünk biztonságára és örömé-re, és amit el kell viselnünk, azt visel-jük el békében. Ez tesz majd képessébennünket arra, hogy életünkben,munkánkban, hitünkben és szenvedé-seinkben is gyümölcsözők legyünk –mondta Felföldi László.

A szentmisében Palánki Ferenc há-lát adott megyéspüspöki szolgálatáért,megköszönte munkatársai segítségét,

helytállását, figyelmességét, szeretetétés áldozatát, s kérte Isten áldásátmindannyiuk életére és szolgálatára.

A főpásztor hangsúlyozta: Istenmeghívott, ezért hagynunk kell, hogyátformáljon minket, és rajtunk keresz-tül másokhoz is eljusson. „Az az énparancsom, hogy szeressétek egymást,amint én szerettelek benneteket” (Jn

15,12). A püspök Szent János apostolszavait idézve hangsúlyozta: ez a mon-dat nem tanács, hanem parancs. Ennekellenére sokszor megfeledkezünk azigazi hivatásunkról, küldetésünkről.Ahogyan a munkánkat végezzük, aho-gyan odafordulunk egymáshoz, abbanmindig meg kell nyilvánulnia a szere-tetnek – fogalmazott Palánki Ferenc. –Beszélhetünk arról is, hogy bizonyoshelyzetekben kinek van igaza, de iga-zából az a kérdés, hogy ki tud jobbanszeretni. Jézus a kereszten nem átkozó-dott, hanem egyszerűen csak szeretett.

Isten nem csak van, hanem minden-ben jelen van, bármit teszünk, bárhovámegyünk, bármilyen nehéz feladatotvégzünk. Ha így gondolkodunk, akkornem sodornak el a hétköznapok, és avégítélet napján bennünket is „fölvesz-

nek” majd, mint a két asszony közül azegyiket – utalt a püspök a napi evangé-liumban szereplő két asszonyra, akikmindketten őröltek, s amikor az Em-berfia megjelent, az egyiket fölvették, amásikat otthagyták (Lk 17,34). Mi volta különbség kettejük között, akikugyan azt a munkát végezték? – tette fela kérdést a püspök. A különbség a lel-

kületükben volt, abban, hogymennyire figyeltek Isten jelenlé-tére.

Palánki Ferenc végül felidéz-te a beiktatási beszédében el-hangzott ígéreteit, és úgy fogal-mazott: a személyes kapcsolatokápolása, a családok megerősíté-se, az ökumené segítése, a kari-tatív munka továbbra is fontosszerepet tölt be majd az életébenés megyéspüspöki szolgálatá-ban. „Mindennap úgy kell vé-geznünk a feladatunkat, hogytudjuk: Isten itt van. Belőle kellerőt merítenünk, ő a mi végcé-

lunk. Parancsára, példájára szeressükegymást, szem előtt tartva Szent Ágos-ton intelmét: Istent önmagáért, egymástpedig Istenért kell szeretni.”

A lelkinap befejezéseként a püspökihivatal munkatársai néhány perces ké-pes összeállítást vetítettek az elmúlt ötév eseményeiről, eredményeiről.

* * *Ferenc pápa 2015. szeptember 21-én

nevezte ki Palánki Ferenc egri segéd-püspököt a Debrecen-NyíregyháziEgyházmegye püspökévé. A beiktatásiszentmisét 2015. november 14-én ün-nepelték a debreceni Szent Anna-szé-kesegyházban.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

A szolgálat lehetőségePalánki Ferenc ötéves főpásztori munkájáért adtak hálát Debrecenben

7KITEKINTŐ2020. november 29.

Nyilvánvalóan nem a közösségi hálózatok vagy a kö-zösségi média nyitja meg a ma embere előtt a paradi-csom kapuit – hangsúlyozta II. Tavadrosz kopt ortodoxpátriárka november 16-án, az egyiptomi Alexandria-Pharos Rotary Club képviselői előtt elmondott beszédé-ben.

A közösségi hálózatok és az örök élet különös kapcsolatárais kitért a pátriárka, mégpedig Néri Szent Fülöp híres mondatanyomán: „A mennyországot választom!” Úgy fogalmazott, aközösségi média „kétélű fegyver”, olyan, akár egy kés, amithelyesen, de helytelenül is használhatunk. Utóbbi esetbenromboló erő lehet, képes ártani az embereknek, és szétszag-gathatja a társadalom szövetét. „Min-den ember megkapja Istentől az időajándékát, huszonnégy órát egy nap.”Ám ha életünk java részét a közösségihálón töltjük, amint számos fiatal teszi– mondta a pátriárka –, akkor ezt a kin-cset végül eltékozoljuk a semmire. Ko-runkban „nem mindenki kerülheti el amodern technikai eszközök használa-tát a mindennapi élet során. De bölcsenkell bánnunk ezekkel, anélkül hogytúlzásba esnénk” – fogalmazott a pátri-árka.

A Kopt Ortodox Egyház már régótafigyeli, milyen hatással van a közösségi háló és a közösségimédia terjeszkedése az egyházi közösségek életére.

Az elmúlt hónapokban felhívták a figyelmet arra, hogy aközösségi háló számos visszaélésre ad lehetőséget. Ezt bizo-nyítja az is, hogy az interneten több esetben férfi és nő szer-zetesek nevét felhasználó hamis profilok jelentek meg, melye-ket csalások szervezéséhez, engedély nélküli pénzgyűjtéshezhasználnak fel, máskor pedig arra, hogy lányokat toborozza-nak prostitúciós hálózatok számára.

A nyilvánosságra hozott hamis profilok között szerepel a si-vatagi Szent Demiana-kolostor, egy nem létező Aghaby nővér ésegy szintén kitalált Samayel nevű szerzetes profilja. Ez utóbbi akövetőivel és a Remete Szent Tamás-kolostor egyik szerzetesétőlellopott fénykép segítségével keltette a hitelesség látszatát.

Az internetes visszaélések a szélhámosok tevékenységét ésaz egyházi tartalmak manipulálását segítik, illetve hozzájá-rulnak ahhoz, hogy szabad teret kapjon az egyre növekvő

egyházi nárcizmus. Ezek a jelenségek, melyekkel a vallási kö-zösségeknek szerte a világon szembe kell nézniük, úgy tűnik,az utóbbi időben különös aggodalommal töltötték el a keletikeresztényeket. Egyiptomban a kolostora falai között két év-vel ezelőtt meggyilkolt Anba Epiphanius kopt ortodox püspöktragikus esete és a bűntény elkövetésével gyanúsított szerze-tes letartóztatása felgyorsította azt a folyamatot, amelyet aKopt Ortodox Egyház a szerzetesi élet rendjének meghatáro-zása érdekében indított. A Kopt Ortodox Egyház szent szinó-dusának kolostorokért felelős bizottsága már néhány nappalEpiphanius püspök meggyilkolása után, 2018 augusztusábantizenkét pontos szabályzatot adott ki II. Tavadrosz pátriárkaaláírásával. A dokumentumban, amely a Kopt Ortodox Egy-

házban szerzetesi életet élő valamennyiszemélyre nézve kötelező érvényű, töb-bek között azt kérték a szerzetesektől,hogy szüntessék meg személyes fiókja-ikat és a közösségi médiában vezetettblogjaikat, amelyek kritikus szemmelnézve legfőképpen „zavaros eszmék”terjesztését és az énköz pon túság táplá-lását szolgáló eszközöknek tekinthetők.

Több mint két évvel ezelőtt a káldpátriárka üzenetet tett közzé a hivataloscsatornáin, melyben igyekezett eloszlat-ni a hívek és az olvasók félelmeit azok-kal az Egyház és a keresztény közössé-

gek életéről szóló, félrevezető és manipulatív megnyilatkozá-sokkal kapcsolatban, amelyek a világhálón terjedtek. 2018 áp-rilisában a Maronita Egyház közzétette Az igazság, amely fel-szabadít és egyesít című dokumentumát, amelyet valódidoktrinális és lelkipásztori kézikönyvként mutattak be. Célja,hogy inspirációt és eligazítást nyújtson a katolikus hittel és azEgyház tanításával kapcsolatos megnyilvánulásokhoz. Amintaz a bevezetőben is szerepel, a dokumentum megfogalmazá-sa azért vált szükségessé, mert a doktrinális kérdésekről szó-ló, a közösségi médián keresztül is gerjesztett viták egyes ese-tekben éles hangnemet ütöttek meg, és stílusuk összeegyez-tethetetlen volt az egyházi közösség által javasolt kritériu-mokkal, így könnyen kétkedést és zavart kelthettek a hívekkörében.

Forrás és fotó: FidesFordította: Balláné Sárközi Jáhel

A megbeszélésre azután ke-rült sor, hogy november 14–15-én hívek csoportjai országszer-te tüntetéseket szerveztek: ösz-szegyűltek templomaik előtt,és kérték a hatóságoktól, hogytegyék lehetővé a nyilvánosszentmisék bemutatását. Akormány szerint azonban a kö-rülmények miatt ez nem lehet-séges.

„A jelenlegi egészségügyihelyzetben nem lehet újraindí-tani a nyilvános vallási szertar-tásokat” – fogalmazott JeanCastex miniszterelnök. Ugyan -akkor felkérte a belügyminisz-tert, hogy a vallások képviselő-ivel együttműködve „haladék-talanul dolgozza ki azokat azelőírásokat, amelyek hatályba-lépésével december 1-jétől le-hetővé válik a szertartásokellen őrzött újraindítása”. Hoz-zátette: „feltéve, ha az egés-

zségügyi körülmények eztmegengedik” – szerepel a saj-tóközleményben, amit a talál-kozó után adott ki a franciapüspöki konferencia.

A szertartások újraindításá-val kapcsolatban a francia püs-pöki kar már bemutatta azokata részletes egészségügyi proto-kollokat, melyek garantálják alehető legbiztonságosabb kö-rülményeket. Hamarosan is-mertetik a más lelkipásztori te-vékenységek, például a hívőkjelenlétében megtartott hittan-órák újraindítását lehetővé te-vő szabályok tervét is.

„A miniszterelnök hangsú-lyozta: a kormány arra törek-szik, hogy a karácsonyi idő-szakra megteremtse a lehetőlegjobb higiéniai és egészség-ügyi körülményeket” – olvas-ható a francia püspökök sajtó-közleményében.

A Katolikus Egyházat kép-viselő Éric de Moulins-Beau-fort és Hugues de Woillemont,valamint más vallások vezetőia találkozón a miniszterek elétárták a hívek várakozásait. Afrancia püspöki konferenciasajtóközleménye a következő-képpen zárul: a püspöki kar tu-datában van „sok hívő csaló-dottságának és türelmetlensé-gének, de meggyőződése, hogya katolikusok meg tudnak küz-deni ezzel a várakozással és hi-ánnyal. A kormány felelősség-gel tartozik az ország egészség-ügyi helyzetéért, és el kell fo-gadnunk, hogy ebben nekünkis szerepünk van. Az egészség-ügyi előírásokat tiszteletbentartva az Egyház részt vállal anemzetnek a járvány leküzdé-

séért tett erőfeszítésében” – fo-galmaz a sajtóközlemény.

*Tüntetések, imák, rózsafü-

zér és szlogenek. Húsz franciavárosban november 14–15-énkatolikusok százai gyűltek ösz-sze templomaik előtt az esősidőben, hogy a nyilvánosszentmisék újraindításának le-hetőségét kérjék a politikai és apolgári hatóságoktól. A hívekazután vonultak utcára, hogyaz Államtanács elutasította afrancia püspöki karnak a nyil-vános szentmisék felfüggeszté-se elleni fellebbezését. A de-monstrációt a Pour la Messe (Aszentmiséért) elnevezésű társa-ság (https://www. pourla messe.fr)hirdette meg, mely azért jöttlétre, hogy a nyilvános szent-misékért küzdjön. A szervezetpetíciót indított, amivel közvet-lenül Emmanuel Macron köztár-

sasági elnökhöz fordul a nyil-vános szentmisék engedélyezé-séért.

„Elnök úr, a nizzai támadásután imádkozni szeretnénk!Egy olyan pillanatban, amikora katolikusok kerülnek a cél-pontba ebben az országban,szeretnénk eltemetni a halotta-inkat, megkeresztelni a gyer-mekeinket, elkísérni a betege-inket, és összegyűlni a papja-ink körül. Nem csak kenyérrelél az ember, ezért szeretnénkösszegyűlni és imádkozni” –fogalmaznak a felhívásukban.

Az interneten közzétett petí-ciót már több mint százezrenírták alá. A francia belügymi-niszter a hétvégi tüntetésekreTwitter-üzenetben válaszolt:„Megértem a fájdalmukat.”Egyúttal bejelentette, találkozóthívnak össze a vallások képvi-selőivel, hogy „áttekintsék, mika vallásgyakorlásnak azok amódjai, melyek összhangbahozhatók a higiéniai és egész -ségügyi előírásokkal”.

*Franciaországban november

3-án függesztették fel a hívekrészvételével tartott szertartá-sokat, miután a kormány újabbmegszorító intézkedéseket ho-zott a Covid–19-járvány máso-dik hullámának visszaszorítá-sára. A döntést később az Ál-lamtanács is megerősítette, éselutasította a püspökök felleb-bezését. Egyelőre december 1-jéig nem lehet nyilvánosszentmisét bemutatni Francia-országban.

Forrás: Vatikáni RádióFotó: Vatican News

Mivel a járvány újbóli előretörése miatt számos ország-ban ismét korlátozták a nyilvános szentmiséket, a pápavatikánvárosi helynöke november 12-étől megint élőközvetítés keretében imádkozza a rózsafüzért mindendélben a Szent Péter-bazilikában. Angelo Comastri bí-boros az első alkalommal azt kérte Istentől az imádság-ban: könyörüljön az emberiségen a próbatétel idején.

A Vatican News élő videóadásban közvetíti a rózsafüzérimádságot, amelybe hétfőtől szombatig minden délben bárkibekapcsolódhat. A kezdeményezés március 11-én indult an-nak érdekében, hogy a járvány idején lehetőséget teremtsen ahíveknek a közös imára. A Szent Péter-bazilikából egészenmájus 29-éig közvetítették a Comastri bíboros által vezetettrózsafüzér imákat.

A pápa vatikánvárosi helynöke akkor úgy nyilatkozott,hogy a járvány idején együtt imádkozott szentolvasó sok em-ber szívét megváltoztatta. A tavaszi két hónap alatt legalábbmásfél millió ember követte az élő imádságokat, és levelekezrei érkeztek a bíboroshoz a hívektől, akik nap mint napegyütt mondták vele a rózsafüzért. „Ilyen döbbenetes számúhallgatóságot soha nem tudtam volna elképzelni” – vallottameg a bíboros. A kezdeményezés sok embert megérintett.„Az ima a legszebb dolog, amit tehetünk ebben az életben,mert összeköt minket az Úrral” – mondta a bíboros.

Tavasszal hatvanhat alkalommal közvetítették a Szent Pé-ter-bazilikából a rózsafüzér imát. A vatikánvárosi pápai hely-nök később úgy nyilatkozott, bármikor azonnal újrakezdené

a közös imákat, ha a körülmények alakulása ezt szükségessétenné. Most, hogy a járvány ismét súlyossá vált, Comastri bí-boros nagy örömmel és bizalommal tér vissza a közvetítettrózsafüzér imádsághoz, amelyet a Szent Péter-bazilika SzentJózsef-szárnyában végez, az Oltáriszentség előtt.

„Jézus Krisztus Urunk, aki jelen vagy a legszentebb Oltá-riszentségben, imádunk téged itt és a világ valamennyi temp-lomában. Áldunk téged, mert szent kereszted által megvál-tottad a világot” – kezdte az imádságot a bíboros november12-én. Majd a Szűzanyához fordult: „Szeplőtelen Mária, drá-ga Édesanyánk! Elborít minket a szenvedés a járvány terjedé-se miatt, és gondolatban bizalommal hozzád fordulunk. Esddki az Úrtól, hogy lépjen közbe, és mutassa meg nekünk vég-telen irgalmát. Mi nem vagyunk méltók, hogy hozzá fohász-kodjunk ezért, hiszen Isten sok energiát adott nekünk, mi pe-dig bombákká alakítottuk azt. Isten kezet adott nekünk, hogysegítsünk egymáson, de mi gyakran inkább ütünk vagy lo-punk vele. Isten nyelvet adott nekünk, hogy áldást mond-junk, mi pedig gyakran átkozódunk, bírálunk, rágalmazunkvele. Isten megadta nekünk a szeretet képességét, ám mi be-sároztuk a szeretetet, közönséges és önző szeszéllyé tettük. Is-ten értelmet adott nekünk, hogy csodálattal olvassuk a terem-tés könyvét, mi pedig gyakran arra használjuk az eszünket,hogy kizsákmányoljuk és próbára tegyük a teremtés erőit.Önnön kezünkkel büntetjük magunkat. Szeplőtelen Mária,drága Édesanyánk! Fordítsd felénk irgalmas tekinteted, ésvidd el az Úrhoz őszinte megbánásunk könnyeit!”

Mint minden csütörtökön, most a világosság titkait imád-kozta a bíboros. A titkok előtt rövid elmélkedést mondott,emlékeztetve arra, hogy a „bűn az emberiség valódi szeren-csétlensége, és csak Jézus üdvözíthet minket. Isten szeretet,Isten irgalmasság és végtelen jóság. Örömmel bocsát meg ne-künk, ha megnyitjuk előtte a szívünket.”

A rózsafüzér elimádkozása után a Loretói litánia követke-zett. Angelo Comastri bíboros az áldás előtt még arra buzdí-totta a híveket, hogy az imádságot jó cselekedetekkel tegyékgyümölcsözővé.

A Szent Péter-bazilikából imádkozott rózsafüzért hétfőtőlszombatig minden délben élőben követhetik a hívek a Vatiká-ni Rádió honlapján keresztül is.

Forrás: Vatikáni RádióFotó: Vatican News

Francia püspökök a szentmisék

nyilvánosságáértJean Castex francia miniszterelnök és Gérald Darmaninbelügyminiszter november 16-án találkozott a francia ka-tolikus püspöki konferencia elnökével, Éric de Moulins-Beaufort reimsi érsekkel és Hugues de Woille mont püs-pökkari titkárral, valamint más vallások magas rangúképviselőivel.

II. Tavadrosz kopt pátriárka üzenete

Nem a közösségi médiával jutunk be a paradicsomba

Sok ember szívét megváltoztattaIsmét élő rózsafüzér a Szent Péter-bazilikából

8 FOHÁSZ 2020. november 29.

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyés-püspök közös imádságra hív minden jószándékú embert: minden este 8 órakorimádkozzunk együtt a világjárvány ál-dozataiért, a betegekért és az őket ápo-lókért. A nyíregyházi főpásztor felhívá-sát olvashatják az alábbiakban.

Kedves Testvérek!Minden este 8 órakor gyújtsunk egy szál

gyertyát otthonainkban, és imádkozzunk a ko-ronavírus-fertőzésben szenvedő betegekért,családjukért, az őket ápoló egészségügyi dol-gozókért, a világjárvány áldozataiért.

Szeretettel: Ábel testvér*

Ábel püspök felhívásához az alábbi imaszöveg el-mondásával kapcsolódhatunk:

Imádság nehéz időkbenSzent atyáink imái által, Úr Jézus Krisztus

Istenünk, könyörülj rajtunk!Ámen.Ezek után:Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség neked!

Sztihira, 6. hangMennyei király, Vigasztaló, igazságnak Lel-

ke, ki mindenütt jelen vagy, és mindeneket be-töltesz, minden jónak kútfeje és az életnekmegadója, jöjj, és lakozzál mibennünk, és tisz-títs meg minket minden szennytől, és üdvö-zítsd, Jóságos, a mi lelkünket!

A Triszágion vagy Háromszorszent:Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan,

irgalmazz nekünk!(Háromszor)Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és Szentlé-

leknek,most és mindenkor és örökkön örökké.

Ámen.Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk,

tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásdmeg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyó-gyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram,irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlé-leknek, most és mindenkor és örökkön örökké.Ámen.

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szentel-tessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod!Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket addmeg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkein-ket, miképpen mi is megbocsátunk az elle-nünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértés-be, de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicső-ség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és minden-kor és örökkön örökké.

Ámen.Minden jó kérelmeTropár, 6. hangKönyörülj rajtunk, Uram, könyörülj raj-

tunk, mert mentségünkre nem lévén szavunk,ezen könyörgést mint Uralkodónak mi, bűnösszolgáid neked ajánljuk, könyörülj rajtunk!

Elővers 6. hang: Dicsőség az Atyának és Fiú-nak és Szentléleknek!

Uram, könyörülj rajtunk, mert benned bí-zunk: ne haragudjál reánk nagyon, se ne emlé-kezzél bűneinkről, de tekints reánk most ismint kegyelmes: ments meg minket ellensége-

inktől; mert te vagy a mi Istenünk, és mi a tenéped, mindnyájan kezed művei, s nevedethívjuk segítségül.

Elővers 6. hang: Most és mindenkor és örök-kön örökké. Ámen.

Az irgalom ajtaját nyisd meg nekünk, áldottIstenszülő (Szűz), kik benned remélünk, el netévedjünk, de szabaduljunk általad a bajoktól,mert te vagy a keresztény nép üdvössége.

Szent Efrém fohászaiLeborulássalÉletem Ura és Uralkodója, ne engedd hoz-

zám a jóra való restség, könnyelműség, pénz-vágyás, megszólás szellemét!

Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság,alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét!

Igen, Uram, Királyom! Add meg, hogymegismerjem bűneimet, és meg ne ítéljem fe-lebarátomat, mert áldott vagy örökkön örök-ké.

Ámen.Fűzzük hozzá ehhez egyéni esti imádságainkat

is!Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Az Úrhoz fordulunk

A szociális munka napján, november 12-én Szocska A. Ábelnyíregyházi megyéspüspök elismerő okleveleket adott volnaát az egyházmegye szociális munkájában kiemelkedő teljesít-ményt nyújtó munkatársaknak. A hagyomány szerint ezen anapon minden évben köszönetet mond a szociális szféra dol-gozóinak a püspök. Idén a szokásosnál szűkebb körben ün-nepelték volna ezt a napot, de a járványügyi rendelkezésekmiatt erről is le kellett mondaniuk a szervezőknek – mondtaMorvai Anikó, a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájá-nak veze tő helyettese.

„A járvány idején is helytállva, egész ségüket is veszélyez-tetve vállalják hivatásukat a munkatársaink. Ezt megkö-szönni gyűltünk volna össze ma Máriapócson. Az egyik kol-légánk, Erdei Sándor tartott volna előadást a szeretetről,amely naponta ad ösztönző erőt a segítői munkához. A ko-rábbi évek hagyományát követve most is elismerő oklevél-ben és jutalomban részesülnek a kimagaslóan tevékenykedőkollégák. Ezúttal sajnos nem közös ünnepség