43

3. FEJEZET

Helyzetfelmérés, a fejlesztési igények azonosítása

A tervezés elsı fázisaként ebben a fejezetben az Olvasó megismerkedhet azokkal az elméleti és

gyakorlati módszerekkel, amelyekkel az önkormányzatok felmérhetik településük helyzetét,

azonosíthatják a fejlesztési igényeket. Ezek az igények jelentkezhetnek természetesen magából az

önkormányzaton belülrıl is, de sokkal szélesebb kört megvizsgálva, az itt bemutatott eljárásokat

alkalmazva, a külsı környezet véleményét figyelembe véve az igények lényegesen szélesebb spektrumával

lehet találkozni. A felmérés eredménye pedig a tervezési folyamat során elkészülı helyzetleírás és -értékelés

– amely a következı fejezetben bemutatott helyzetelemzési szakasz alapja.

A fejezet elolvasása után a következı kérdésekre fog választ kapni:

� Milyen lépésekbıl áll a helyzetfelmérés?

� Mit értünk fejlıdés, fejlesztés és fejlesztési igény alatt?

� Melyek a fejlesztési igények fı motivációs szintjei?

� Milyen technikai kérdéseket kell tisztázni a stratégiai tervezés kapcsán?

� Módszertanilag hogyan azonosíthatjuk be a folyamatosan változó fejlesztési

igényeket?

� Milyen tényezıket vizsgáljunk a fejlesztési igények feltárásához?

� Hogyan érhetık el a statisztikai adatok?

� Mire használhatóak a korábbi tervek, tanulmányok, monográfiák?

� Mit tudhatunk meg közvetlen érzékeléssel és informális felmérésekkel?

� Hogyan mérhetjük fel az igényeket szóbeli és kérdıíves megkérdezéssel?

� Mik egy helyzetleírás/helyzetértékelés tipikus elemei?

44

Milyen lépésekbıl áll a helyzetfelmérés?

A helyzetfelmérés során a következı teendıink vannak:

1. A stratégiai tervezés alapelveinek tisztázása

2. A fejlesztési igények feltárása

A stratégiai tervezés alapelvei kapcsán azt kell meghatározni, hogy mit értünk fejlıdés,

fejlesztés és „fejlesztési igény” alatt, valamint tisztázni kell a tervezéssel kapcsolatos

technikai kérdéseket is.

Mit értünk fejlıdés, fejlesztés és fejlesztési igény alatt?

A fejlesztési igények értelmezése nem szakítható el a fejlıdésrıl és fejlesztésrıl

alkotott képünktıl. A fejlıdésnek, ezen belül a területi fejlıdésnek – különbözı filozófiai

alapokról kiindulva – több megközelítése lehet. A közösségi érdekeket elıtérbe helyezı

helyi fejlesztésben fı vezérelvként az emberi szükségletek kielégítésébıl, mint az emberi

tevékenységek legfıbb motivációs tényezıjébıl indulhatunk ki. Ebben a

nézetrendszerben a fejlıdés nem más, mint a szükségletek mind szélesebb körének

kielégítése a közösség mind szélesebb rétegei számára. A fejlıdés tehát mennyiségi

változás (pl. több út) de még inkább minıségi változás is (pl. szilárd burkolatú út). A

fejlesztést pedig a fejlıdési folyamatokba való tudatos, jó esetben valóban tervszerő, adott

érdekek és célok mentén történı beavatkozásként értelmezhetjük.

1. ALAPELVEK

2. IGÉNY-FELTÁRÁS

HELYZETFELMÉRÉS

45

Néhány, a közösségi fejlesztést meghatározó alapelv:

1. A fejlıdés nem egyenlı a gazdasági növekedéssel - A gazdasági fejlıdés egyik fı mérıszáma, a

bruttó hazai termék (hozzáadott érték), a jól ismert GDP csak azokat a tényezıket

veszi számba, amelyhez pénzmozgás is kapcsolódik, így nem vizsgálja az emberek

számára negatív hatásokat (pl.: a környezeti károkat). Ezen túl a GDP nem tesz

különbséget azok között a pénzmozgások között, amelyek javítják, vagy rontják az

életfeltételeket (pl.: pozitívan veszi számba a bőnözés csökkentésére, az okozott

környezeti károk utólagos felszámolására eszközölt ráfordításokat).

2. A fejlesztés csak komplex lehet - Az embert körülvevı, jólétét meghatározó környezet

alapvetıen négy elembıl épül fel.

• A természeti környezet magába foglalja a domborzatot, felszíni formákat, a klímát,

a felszíni és felszínalatti vizeket, az ásványkincseket, a talajt, a növény- és

állatvilágot és mint az élı természet részét, az embert.

• A társadalmi környezetet a népesség a maga demográfiai jellemzıivel, az emberek

által formált közösségek és az azokban kitermelıdött, az emberek együttélését

meghatározó viszonyok és intézmények építik fel.

• A gazdasági környezetet a társadalom számára szükséges javak elıállítását és a

fogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló termelési eszközök, azok technikai

színvonala, az elérhetı technológiák, a munkaerı, a tıke, a termelés, szállítás és

piac valamint ezek intézményei és a közöttük lévı viszonyrendszer, a keresleti,

kínálati és árviszonyok alkotják.

• A mővi környezet az ember természetátalakító tevékenysége során

materializálódott, a természeti környezetre rárakódó tárgyakat, épületeket,

építményeket, a vonalas infrastruktúra elemeit, használati eszközöket, mővészi

alkotásokat foglalja magába.

Az egyes környezeti szférákat egymással az ember kapcsolja össze. Az ember

tevékenysége minden esetben egy vagy több környezeti szférába való beavatkozást,

változást jelent. Az ember azonban nem csak alakítója a felsorolt környezeti

szféráknak, de egyben közösségeket formáló lény, hiszen része a társadalmi

környezetnek, mint munkaerı, fogyasztó és kreatív gondolkodó lény, és része a

gazdasági környezetnek is. (Végül – némi erıszakkal – mint saját kreativitása által

fizikai valójában is átalakított objektum, a mővi környezetbe is besorolható.)

46

3. Nem csak egyetlen út létezik, az útválasztás a helyi közösség lehetısége és felelıssége.

A fejlıdésben a külsı körülményektıl, piaci mechanizmusoktól való függıség mellett

a helyi igényeket és egyben lehetıségeket alakító kulturális és táji adottságok

meghatározó szerepet játszanak. Ezért a fejlıdés elvileg több, bár kétségkívül

bizonyos keretek közé szorított úton is lehetséges.

Az alulról vezérelt térségfejlesztés alapfeltétele, hogy a helyi közösségek autonóm

módon határozhassák meg céljaikat, megvalósításhoz vezetı utakat és a külvilág

változásaihoz való alkalmazkodásuk módját.

4. A fejlıdésnek nincs kitüntetett ágazata. Bármely ágazat lehet dinamizáló hatású, és a

diverzitás követelményébıl adódóan a térség gazdasága egyszerre több lábon is állhat.

Az ágazatok vertikális integrációi mellett a partneri kapcsolatok horizontális

integrációkat hoznak létre.

5. A fejlesztés alapkövetelménye a technikai haladás, a társadalmi, emberi értékek és a természeti

egyensúly megırzésének összehangolása, azaz a fenntartható fejlıdés biztosítása.

6. A polgárok minél szélesebb bevonása a részvételi demokrácia kiszélesedéseként a fejlesztés

egész folyamatában, így a tervezésben, a megvalósításban és a monitoring során is

biztosított.

7. A fejlıdés partneri együttmőködések láncolatában valósul meg. A fejlıdést nem a szereplık

közötti verseny, hanem a kölcsönös érdekeken alapuló partnerség mozgatja. (E

pontra részletesebben kitérünk a partnerséggel foglalkozó 9. fejezetben.)

8. A fejlesztés tere: a horizontális kapcsolatok talaján szervezıdött kistérség. A fejlesztés nem

egyetlen településre koncentrál. A település-szintő stratégiai tervezés esetében is az a

jó, ha kötıdik a kistérség más településeihez, és önmaga stratégiáját is a kistérségen

belül képzeli el. Ezáltal a partneri kapcsolatokban egyszerre jelennek meg a

települések bizonyos feladatok centrumaként és más feladatok közremőködıiként. (A

térségi együttmőködéssel részletesebben a 10. fejezet foglalkozik.)

A fenti alapelvek összessége az emberek szükségleteinek mind szélesebb körő

kielégítését biztosító feltételrendszer.

Melyek a fejlesztési igények fı motivációs szintjei?

Az emberi szükségletek azonban térben és idıben változnak. Nem létezik egy, az

egész emberiségre, vagy az egész nemzetre nézve egységes érték- és igényrendszer. A

47

különbözı közösségek számára más-más elem lehet fontos. Az önkormányzatok által

generált fejlesztésnek az adott közösség valós igényrendszerébıl kell kiindulnia és nem

valami külsı, a közösségtıl idegen, mesterségesen támasztott szükségletek kielégítését

célozza.

A fejlesztési igények eltárásakor érdemes figyelmet szentelnünk az emberi szükségletek

Maslow szerinti hierarchiájának. (ld. 3.1. ábra.) Ebben a rendszerben az anyagi

szükségletek csak egy részt képviselnek. A szükségletpiramis alapját a fiziológiai

szükségletek, így a levegı, az élelem, az egészséges ivóvíz, az alvás és a fajfenntartás iránti

igény képezik. Ezeket a részben még mindig anyagi jellegő, a fizikai és az érzelmi

biztonság követik. Maslow tétele szerint a magasabb szükségletek kielégítése addig nem

lehetséges, amíg az alacsonyabb szükségletek kielégítetlenek maradnak, de a társadalmi és

morális szükségletek az ember kiteljesedéséhez éppoly fontosak, mint az anyagi feltételek.

Ezek kielégítése nélkül jólétrıl, egyéni és társadalmi elégedettségrıl nem beszélhetünk.

3.1. á ábra

Az emberi szükségletek piramisa

Morális szükségletek: Szeretet

Hit

Igazság

Tisztesség

Szépség

Racionalitás

Társadalmi szükségletek: Önbecsülés, megbecsültség

Kötıdés (ráhatás, figyelembe vétel, valahová tartozás)

Anyagi szükségletek: biztonság (hajlékok, testi, érzelmi védettség)

levegı, víz, élelem, ruházat, alvás, fajfenntartás

A fenti szükségletek különbözı, bár egymással szorosan összefüggı, térben is

megjelenı társadalmi tevékenységeket (ld. 3.2. ábra) és az azokat szervezı intézményeket

indukálnak, melyek kiépültsége és mőködése a jólét alapja.

48

3.2. ábra

Az emberi szükségletekbıl következı néhány

társadalmi funkció és igény

Morális szükségletek: Család, barátok, családi ünnepek

Vallásgyakorlás, egyházak

Igazságszolgáltatás, nyilvánosság

Mővészetek, mindennapok díszei, forma, csomagolás

Szervezés, logisztika

Játék, játékosság, sport

Társadalmi szükségletek: Értelmes munka, munkamegosztás

Teljesítmények elismerése

Kisközösségek

Demokratikus intézmények

Társadalmi ünnepek

Anyagi szükségletek: Fogyasztási cikkek termelése és elosztása

Lakáspolitika

Közbiztonság

Közszolgáltatások. Szociális gondoskodás, biztosítás

Környezetvédelem

Milyen technikai kérdéseket kell tisztázni a stratégiai tervezés kapcsán?

A tervezés technikai részleteinek tisztázásakor két dolgot egyértelmően meg kell

határozni:

- A stratégiai terv földrajzi határai.

- A stratégiai tervezésbe, mint folyamatba bevont szereplık (akár mint készítık, akár

mint az igények feltárásának alanyai vagy a stratégia tárgyai).

A tervezés az önkormányzatok esetében is összetett tevékenység, alapos munkát

igényel – a fejezet következı részeiben és a 4. fejezetben ehhez a munkához adunk

segítséget. Mielıtt azonban rátérnénk a gyakorlati kérdésekre, szólni kell arról is, hogy a

tervezés is megvalósítható belsı és külsı erıforrás igénybe vételével. Az

önkormányzatnak alaposan meg kell fontolnia, hogy igénybe vesz-e külsı erıforrást

stratégiai tervének elkészítéséhez. Lehetséges szempont a belsı munkaerı leterheltsége,

ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy egy külsı cég/személy nem érzékel minden

problémát. Ideális és javasolt helyzet, amikor az önkormányzat alapvetıen saját maga

49

készíti el a stratégiai terveit, ugyanakkor a tervezés egyes fázisaiban koordináló szerepre

külsı személyt alkalmaz (pl. igényfelmérı workshopokon). Ezzel biztosítható, hogy a

stratégiai terv az adott önkormányzat jellegzetességeit figyelembe vegye (azaz ne legyen túl

általános), ugyanakkor bizonyos fokú objektivitás is érvényesüljön.

A tervezés alapelveinek rögzítése után a fejlesztési igények feltárását végezzük el; ezzel

foglalkoznak a következı kérdések.

Módszertanilag hogyan azonosíthatjuk be a folyamatosan változó fejlesztési

igényeket?

Egy adott közösség fejlesztési igényei, és az azokat meghatározó szükségletek

függenek a népesség összetételétıl, a társadalmi viszonyoktól, a kulturális

hagyományoktól, a gazdasági struktúrától, a természeti és mővi környezet állapotától és a

már kialakult ellátó rendszerektıl, infrastrukturális feltételektıl.

A szükségletek felmérése, a település jelenlegi helyzetének felmérése történhet e

tényezık részletes elemzésével, a problémák deduktív, a jelen állapotból kiinduló objektív

szakértıi feltárásával és a közösség tagjai szubjektív elvárásainak közvetlen

felmérésével és összesítésével. Ma Magyarországon inkább a szakértıi alapú

helyzetfeltárás a gyakoribb. A helyi lakosok szubjektív helyzetértékelésének, elvárásainak

megismerése azonban fontos, hiszen ık lesznek a végsı „fogyasztói” a fejlesztési

tervezésnek és a fejlesztések eredményeinek. Igazán sikeres tervezés tehát csak akkor

lehetséges, ha nem csak bevonjuk ıket, hanem véleményük – a megfelelı formában

feldolgozva – a tervezési folyamat alapját adja.

Éppen ezért, a fejlesztési igények meghatározásakor a lakosság számából és

összetételébıl, a meglévı gazdasági és szolgáltatási kapacitásokból, mint „kemény”

mutatókból számítható igények mellett igen nagy figyelemmel kell lennünk az ún. „puha”

technikákkal feltárt fejlesztési igények területeire és volumenére is. A lényeg nem a

választás a kétfajta információforrás között, hanem az egyensúly megtalálása. A csupán a

statisztikai adatokra építı tervezés könnyen elszakadhat a kulturális elemeket, szubjektív

tényezıket és számtalan más, a vizsgálatba be nem vont körülményt is ötvözı valós

igényektıl, míg a csupán a lakossági, ill. közösségi megkérdezések alapján megfogalmazott

igények túlzásokat, már meglévı, csak esetleg nem jól hasznosított kapacitások figyelmen

kívül hagyását, párhuzamos fejlesztéseket okozhat. A lakossági, ill. közösségi

50

igényfelmérés1 kijelölheti a fejlesztési igények területét, a megcélzott minıséget, míg a

statisztikai elemzés a kialakítandó kapacitások mennyiségének meghatározásához adhat

támpontot.

Mindezek figyelembe vételével a fejlesztési igények beazonosításához használhatunk:

1. statisztikai adatelemzéseket,

2. dokumentumelemzést,

3. közvetlen megfigyelést és informális felmérést,

4. szóbeli és kérdıíves megkérdezést.

Minden esetben a munkát részletes vizsgálati terv készítésével kezdjük, mely

tartalmazza a vizsgálat tárgyának megjelölését, az információgyőjtés, -feldolgozás és -

elemzés módszereit és az eredmények felhasználására, ill. publikálására vonatkozó

elképzeléseket.

A sikeres fejlesztés csak a helyzet pontos, alapos, komplex feltárásán és értékelésén

alapulhat. Nem szabad azonban ezt a követelményt úgy értelmeznünk, hogy a térségben

lévı minden jelenségrıl és dologról pontos leltárt kell készítenünk. A túl sok adat,

információ összegyőjtése nem csupán költséges, de a stratégiai tervezés sikerét is

veszélyezteti. Nem veszhetünk el a részletekben, a stratégiai irányok pontos

meghatározásához föltétlenül szükséges információkra szorítkozzunk, igyekezzünk a

kívánt tartalmat leginkább lefedı mutatószámokat kiválasztani, s azok bázisán valóban

értékelést készíteni. Ugyanakkor a kulcsterületeken (ezek lehetnek ágazatok vagy földrajzi

téregységek is) mélyebb, a programok kidolgozását is megalapozó ismeretekre, több

tényezıt figyelembe vevı értékelésre van szükségünk.

Milyen tényezıket vizsgáljunk a fejlesztési igények feltárásához?

A fejlesztési igények meghatározásakor több különbözı irányba kell elindulni, hogy

végeredményként a lehetı legteljesebb képet kapjuk. Az alábbi felsorolást nem kell

szigorúan követni, de mindenképpen érdemes ügyelni arra, hogy a fejlesztési igények

feltárása több lábon álljon.

1. A regionális, térségi fejlıdési tendenciák feltárása. A regionális fejlıdési tendenciák

sok szempontból meghatározzák az adott település lehetıségeit, problémáit. Nem

1 Ismét utalunk a kiemelt jelentıségő partnerség elvének megvalósítására, melyet a 9. fejezetben részletesen ismertetünk.

51

mindegy, hogy az önkormányzat az Ausztriához közeli nyugat-magyarországi

térségben fekszik, vagy a szerb-montenegrói határ közelében.

2. Az önkormányzat elhelyezése a hazai település-szerkezetben. Ennél a pontnál sem

kell különösebb ördöngösségre gondolni; ideális vizsgálati szint a kistérség. Egyes

kulcsmutatók alapján (népsőrőség, városi lakosság aránya, ipari ill. mezıgazdasági

termelés aránya) minden kistérség könnyen besorolható az alábbi kategóriák

valamelyikébe:

- városi

- agglomerációs

- vidéki-kisvárosi

- vidéki-falusi

- vidéki-tanyás.

A kistérség ily módon történı tipizálása nem meddı munka, ugyanis ennek alapján

a hazai kistérségek egyik jellegzetes csoportjába sorolható be (és, az elıbbi ponttal

ellentétben, nem földrajzi alapon). E besorolás eredményeképpen:

a) láthatóvá válik, hogy mely kistérségeknek kell hasonló problémákat megoldania,

fejlesztési igényeik feltehetıen hasonlóságot mutatnak

b) alkalmazható a „versenyelemzés” módszere: a hasonló helyzető, és földrajzilag

is közelebb fekvı kistérségek egyes „versenyképességi” mutatóinak

összehasonlításával (pl. munkanélküliség, elvándorlás, gazdasági növekedés,

infrastrukturális fejlesztések, innovációs képesség) megállapítható az, hogy a

vizsgált önkormányzat – saját, jellegzetes térség-típusán belül – inkább fejlıdı,

stagnáló vagy hanyatló kistérségben fekszik.

3. A belsı erıforrások feltárása. Ide sorolhatóak a demográfiai, infrastrukturális

adatok tematikus összegzése, a természeti környezet állapotának felmérése (pl.

természetvédelmi területek, kulturális környezet állapota és volumene.)

4. Az önkormányzati szereplık (lakosság, település-irányítók, gazdasági szereplık,

érdekvédelmi szervezetek, politikai vezetık stb.) várakozásainak felmérése.

Az elızı kérdés a módszertani megközelítéseket taglalta, és azt állapította meg, hogy

az objektív és szubjektív értékítélet is szerepet kell hogy kapjon az igények feltárásakor.

Ha a fenti felsorolást nézzük, akkor az elsı, második és harmadik pontban az objektív

tényezık dominálnak, míg a negyedikben a szubjektív tényezık.

52

Milyen adatok alapján dolgozhatunk?

A gyakorlat alapján a fejlesztési igények meghatározásához szükséges, a magyar

statisztikai adatszolgáltatásban elérhetı vagy kisebb volumenő saját adatgyőjtéssel

megszerezhetı alapinformációkat a 3.1. táblázat tartalmazza.

3.1. táblázat

Alapinformációk

1. helyzeti energiák, hálózatok

Budapesttıl való távolság (km és perc) országhatároktól való távolság (km és perc)

fıközlekedési úttól való távolság (km és perc) folyóvíztıl való távolság (km és perc)

természetes útvonalak nagyvárostól/megyeszékhelytıl való távolság (km és perc)

vertikális és horizontális településközi kapcsolatok (az elızıek szerint áttekintve)

2. természeti erıforrások

2.a. termıföld, erdık

a mővelhetı földterület nagysága (ha) talajok minısége (aranykorona értéke)

jellemzı birtokszerkezet (5ha alatti, 5-10ha-os, 10-20ha-os, 20-50ha-os, 50-100ha-os, 100ha feletti birtokok %-os részesedése az összes mővelt földterületbıl)

jelenlegi földhasználat (szántóföld, rét és legelı, szılı, gyümölcsös, nádas, parlag és erdık %-os aránya)

erdık mennyisége és jellemzı faösszetétele (fafajtánként, ha-ban)

2.b. kitermelhetı ásványkincs-vagyon (típusonként, a készlet nagyságrendjére utaló mennyiségi mutatóval)

2.c. éghajlat

tenyészidıszak hossza (napban és mikortól meddig néhány meghatározó növényre)

tenyészidıszak csapadékmennyisége (mm-ben néhány meghatározott növényre)

napsütéses órák száma (óra/év) havas napok száma (nap/év)

jellemzı szélirány

2.d. vízbázis

vízgyőjtı területek kiterjedése (térképen, ill. ha-ban meghatározva)

felszíni vízfolyások hasznosítható vízmennyisége és vízminısége

hasznosítható felszín alatti vízmennyiség és annak minısége

2.e. élıvilág

vadon élı állatok (felsorolás, magyarországi átlagsőrőséghez viszonyított besorolás)

vadon termı növények (felsorolás, magyarországi átlagsőrőséghez viszonyított besorolás)

jellemzı ökotársulások, ritka értékek

53

2.f. belsı meglévı vagy potenciális energiaforrások

nem megújuló források: lignit, földgáz (mennyisége t-ban )

megújuló források : folyóvíz, termálvíz, napenergia, szélenergia (lehetséges teljesítmény Kwh-ban)

2.g. környezetminıségi mutatók

talajerózió és -szennyezettség (eróziós területek aránya)

levegıszennyezettség (CO, por szennyezés kibocsátása kg-ban)

a víz szennyezettsége környezeti állapotot jelzı élıvilág jelenléte

3. kulturális örökség

történelmi sorsfordulók, fejlıdési tendenciák jeles napok, ünnepek

tárgyi és építészeti emlékek szellemi hagyományok, szokások

mővészetek jellemzı attitőd, mentalitás

hagyományos etnikai, vallási összetétel és ebbıl eredı kulturális sajátosságok

hagyományos társadalmi rétegzıdés, ezek településenkénti vagy településrészenkénti eltérései

nevezetes családok

4. gazdasági struktúra

4.a. vállalkozások

száma és nagyságrend, ágazat és szektor szerinti összetétele

számuk eddigi és várható változása

eredményességük és az általuk befizetett helyi adók a legjelentısebb gazdasági egységek kiemelve

4.b. foglalkoztatás

helyben foglalkoztatottak száma és ágazatonkénti megoszlása

elingázók száma, ágazatonkénti megoszlása

beingázók száma, ágazatonkénti megoszlása munkanélküliek száma, életkor, nem, iskolai végzettség és korábbi munkahely szerinti összetétele

munkanélküliek számának eddigi és várható alakulása

4.c. jövedelemtermelı képesség

befizetett SZJA alakulása megtermelt GDP ágazatonként

a településre jellemzı termékek listája éves termelési mennyisége és piaci elismertsége

4.d. belsı felvevı piac

éves kiskereskedelmi eladási forgalom lakossági fogyasztás szerkezete

vállalkozások alapanyagigénye

4.e. gazdasági kapcsolatok, kötıdések

alapanyag és késztermékpiacok, értékesítési csatornák

integrátorok

jellemzı településen belüli gazdasági együttmőködések

4.f. innovációk

vállalkozások eszközellátottsága bizonyos újszerő termékek és szolgáltatások használatának elterjedtsége és az irántuk megnyilvánuló igények

számítógép-ellátottság

54

4.g. pénzügyi erıforrások

önkormányzati gazdálkodás lakossági betétállomány

az elmúlt 5 évben megszerzett külsı támogatások

5. társadalmi struktúra

5.a. demográfiai adatok

a népesség számának változása természetes szaporodás üteme, tendenciái

nemek, kor, iskolai végzettség és szakma szerinti összetétel

társadalmi rétegek és ezek térbeni megjelenése (szegregáció)

etnikai és vallási összetétel

5.b. a népesség fizikai állapota

megbetegedések száma és aránya a fıbb betegségcsoportokban

korházi ápolásra szorulók

fogyatékosok száma, életkor, betegségfajta és ellátás szerinti összetétele

tendenciák

5.c. a népesség szociális helyzete

segélyre jogosultak Segélyezettek, ill. valamilyen ellátásban részesülık segélynemenként

várható tendenciák devianciák: bőnözés, öngyilkosság, alkoholizmus

5.d. társadalmi innovativitás

értelmiséghez tartozók száma és összetétele évente továbbtanulók száma (általános iskolából és középiskolából, illetve ezekbıl helyben)

az elmúlt 10 évben felsıfokú képesítést szerzettek száma, szakterületenkénti megoszlása

a felsıfokú végzettséget szerzık közül a térséget elhagyók aránya

tanfolyamokon, átképzésen résztvevık száma és kitanult szakmája

kompetenciák (ki mihez ért, miben vannak szabad kapacitásai és milyen tudást igényel másoktól)

5.e. közösségek

egyesületek, társaságok száma, taglétszáma, gazdálkodása

az állampolgárok részvételi szándéka és motivációja

egyházak és ingatlanjaik

5.f. irányítás

hatalmi viszonyok (a hatalom formális és informális birtoklói, valamint a döntéshozás, tervezés szervezete, intézményei)

információáramlás, nyilvánosság (helyi média, szokásos tájékoztatási és véleménynyilvánítási formák)

önkormányzatiság (az önkormányzat által felvállalt szerepkör, a testület munkájának lakossági megítélése)

6. infrastruktúra

6.a. közmővesítettség

villamosenergia-ellátás vízellátás

csatornázás vezetékes gázellátás

telefon

55

6.b. hasznosítható ingatlanok

meglévık száma és állapota szabad kapacitások

jelentkezı igények

6.c. üzleti szolgáltatások

nagykereskedelem pénzintézetek

irodahelyiség bérbeadása jogi képviselet

adóügyintézés vámügyintézés

tanácsadás adatbázisokhoz való hozzáférés

PR tevékenység

6.c. szállítás, kommunikáció

vasúti és közúti szállítás postai szolgáltatások

telefax, e-mail logisztikai szolgáltatások

helyi kereskedelmi média

7. lakossági életkörülmények

7.a. lakáshelyzet

lakásellátottság, igények lakások építési év szerint

komfortfokozat szerint közmővesítettség szerint

7.b. az alapellátás minısége

javító, karbantartó szolgáltatások (cipész, szabó, rádió, TV szerelı, háztartásigépek javítása, autószerelı, biciklijavító)

személyes szolgáltatások (fényképész, fodrász, kozmetikus)

pénzügyi szolgáltatások (bank, biztosító) egészségügy (alap és középfokú)

közintézmények oktatás (alap és középfokú)

igazgatás, hivatalok temetkezés

közösségi élet színterei szabadidı (sport, mővelıdés)

helyben nem létezı szolgáltatások elérési távolsága közlekedés, kommunikáció (posta)

középfokú szolgáltatások elérhetısége kiskereskedelmi ellátás

boltok száma és alapterülete szakbolthálózat kiépültsége

szabadpiac

8. településüzemeltetés

közmővek mőködtetése középületek mőködtetése, karbantartása

településtisztaság, közterületek közbiztonság, tőzbiztonság

közvilágítás intézmények közötti koordináció

az irányítás intézményei

9. imázs, identitás logok, szlogenek

településkép városon kívüli jelenlét (sajtó, bemutatkozások)

a lakosok kötıdése a településhez jellemzı „mi” tudat

arculatformáló tényezık

56

Hogyan érhetık el a statisztikai adatok?

A Központi Statisztikai Hivatal évkönyvei és T-STAR nevő adatbázisa a leggyakrabban

használt adatforrásaink közé tartoznak. A KSH évkönyvek esetében számolnunk kell

azzal, hogy az elızı év adatai folyó év ıszén állnak leghamarabb rendelkezésre, amikor az

önkormányzatoktól, közvetlen adatszolgáltatóktól már frissebb adatok is elérhetık. A

településsoros számítógépes adatbázis szintén megvásárolható, kezeléséhez azonban

komolyabb technikai eszközökre van szükség.

Rendszeresen vagy idıszakonként a különbözı gazdasági és társadalmi jelenségeket és

folyamatokat ismertetı szakmai, valamint területi évkönyvek és idıszaki kiadványok is

megjelennek.

A területfejlesztési tervezés információkkal való ellátása érdekében a KSH 1998-ban

már megjelentette „Magyarország régiói” címő kiadványsorozatát. Ennek hét kötete egy-egy

tervezési-statisztikai régió részletes elemzését adja, nyolcadik kötete pedig az egész

országot áttekintve foglalja össze a régiók legfontosabb adatait és jellemzıit.

A Területi Statisztika címő folyóirat a megyék és a régiók helyzetérıl, fejlesztésérıl ad

képet.

A statisztikai jelentések különböznek az adatszolgáltatók nagyságcsoportjai szerint:

• a legnagyobb gazdasági szervezetek adatait továbbra is teljes körően veszi számba

évenként a statisztika,

• bizonyos méretküszöbnél kisebb adatszolgáltatók (ezek a közép- és kisszervezetek)

adatait reprezentatív mintavételes eljárással,

• a legkisebb teljesítményő vállalkozóktól pedig nem kérnek be közvetlenül adatokat,

hanem ezeket más forrásokból, adatbázisokból veszik át.

A területi elemzések az általános statisztikából ismert módszereket alkalmazva adott

terület teljesítményét objektív mérıszámokkal minısítik. Az adott terület mindenkori

állapotának vizsgálatához, a gazdasági és egyéb folyamatok nyomon követéséhez, területek

közötti összehasonlításokhoz ad eszközöket. Módszerei: helyzetelemzések, térbeli

összehasonlítások, idıbeli összehasonlítások.

Mire használhatóak a korábbi tervek, tanulmányok, monográfiák?

57

A korábban elkészült elemzések az információk gazdag tárházának bizonyulhatnak.

Részint a folyamatok idıbeni alakulásának vizsgálatát könnyíthetik meg (vigyáznunk kell

azonban az adatok összehasonlíthatóságára), részint a szemléletváltozás irányai válnak

megvilágíthatóvá, részint résztémákban részletesebb elemzéssel járulnak hozzá a

helyzetkép kiteljesítéséhez és részint a korábbi kezdeményezések eredményeinek

bemutatásához alapvetı forrásul szolgálnak.

A helytörténeti monográfiák alapvetıen leíró jellegő munkák. Valamely térség,

település társadalmi, gazdasági helyzetének feltárását, tüzetes statisztikai vizsgálatát

tartalmazza. A vizsgálat az elınyök és hátrányok bemutatására törekszik a múltbeli

folyamatok elemzése kapcsán.

Míg a fentiek az objektív módszertan technikai kivitelezését mutatják be, alább a

szubjektív igényfelmérés eszközei kerülnek bemutatásra.

Mit tudhatunk meg közvetlen érzékeléssel és informális felmérésekkel?

A közvetlen megfigyelés a térségrıl szerzett ismereteink legalapvetıbb forrása.

Megfigyelésünket végezhetjük átfogó vagy valamely részkérdésre koncentráló jelleggel.

Mindkét esetben fontos azonban, hogy szempontjainkat elıre megtervezzük,

figyelmünket tudatosan irányítsuk valamely probléma felé. Az elıre meghatározott

szempontrendszer szerinti megfigyelés a térségben járatos, jó helyismerettel rendelkezı

munkatársak számára is hozhat új eredményeket. Megfigyelési szempont lehet például:

• a köz- és a magánterületek gondozottságának összehasonlítása,

• a feliratok, reklámok alapján kirajzolódó gazdasági szerkezet és környezeti

igényesség,

• a közösségi élet terei, azok fizikai kiépítettsége,

• a kül- és a belterületek gondozottsága,

• építészeti hagyományok megırzöttsége, kert- és parkkultúra,

• a lakásviszonyokból kiolvasható társadalmi különbségek,

• az információáramlás látható fizikai csatornái és eszközei.

Az informális, elıre nem pontosan megtervezett, közvetlen szóbeli megkérdezésen,

beszélgetésen alapuló felmérésekre a térségrıl alkotott benyomásaink elmélyítése, az

58

empátia elérése érdekében van szükség. Ennek legjobb módja a helyi rendezvényeken,

nyilvános helyeken való “beszédbe elegyedés”. Az informális felmérések megerısíthetik a

más csatornákon szerzett információkból kialakult képet vagy éppen felhívhatják a

figyelmet annak hamisságára. Az informális felmérések eredményei azonban nem

kezelhetık egzakt tényként, többségi véleményt tükrözı eredményként.

Hogyan mérhetjük fel az igényeket szóbeli és kérdıíves megkérdezéssel?

A szóbeli megkérdezés (interjú) mind tartalmában, mind formájában és

hatókörében tudatosan megtervezett, a megkérdezettek alapadatait és a kérdésre adott

válaszokat egyaránt rögzítı, a felmérés tényét a kérdezettel egyértelmően tudató formális

felmérés a térségrıl szerzendı információk fontos forrásai. Az igényelt technikai

eszközök, az értékelhetıség miatti nagyobb elemszám és ebbıl következı idıigény miatt

azonban költségigényesek. Ezért, illetve a megkérdezettekben kiváltott esetleges negatív

reakciók veszélye miatt is a megfelelı forma kiválasztására és a felmérés részletes

megtervezésére fokozott figyelmet kell fordítani.

A szóbeli megkérdezések módjai:

• Célcsoportos beszélgetések/workshopok: Akkor használjuk ezt a módszert, ha csak kevés

számú, határozottan megfogalmazható kérdésre keressük a választ. Ez esetben a

kérdések felvetése szempontjából adekvát összetételő (pl. fiatalok, vagy nyugdíjasok,

vagy mezıgazdasági vállalkozók …) 10-15 fıs, feltételezetten elég kreatív emberekbıl

álló csoportokat hívunk össze. Sorra feltesszük az elıre megfogalmazott, rövid,

érthetı kérdésünket, amely leginkább egyes területek (pl. oktatás, infrastruktúra stb.)

szerint kell keresse a jelenlegi helyzet összetevıit, problémákat és pozitívumokat. Ha

van rá mód, a válaszokat mindenki számára láthatóan jegyezzük fel, pl. egy táblára, így

lehetıség van azok együttes megvitatására („Mit értünk pontosan ez alatt?”, „Mások is

így látják?” stb.). Fontos azonban, hogy egymásról a résztvevık ne mondjanak ítéletet,

illetve hogy ne hagyjuk a véleményeket elkalandozni, célirányosan csak a témáról

legyen szó (pl. országos politikai kérdésekrıl, vagy helyi személyi ügyekrıl ne legyen

szó). A workshop végén természetesen sort keríthetünk további személyes

beszélgetésre is.

59

A tapasztalatok szerint egy 15 fıs, jól összeállított csoport célirányos megkérdezésével

ugyanaz az eredmény kapható, mint a lakosság jóval nagyobb rétegét célzó kérdıíves

megkérdezéssel.

• Szemtıl szembe interjúk: Amennyiben valamely területrıl mélyebb, de kevesebb embertıl

megszerezhetı információra van szükségünk, az interjúkészítés módszeréhez

folyamodunk. Fontos a megfelelı interjú alany kiválasztása és egy átgondolt

interjúvázlat készítése. 10-12 kérdésnél többet ne tervezzünk, ám ezekrıl a beszélgetés

közbeni további kérdésekkel igyekezzünk lehetıleg minél többet megtudni. Az

interjúzás a kérdezıtıl nagyfokú céltudatosságot, rugalmasságot, határozottságot

kíván. Ne hagyjuk, hogy az interjúalany vegye át a beszélgetés menetének irányítását és

olyan területekre kalandozzon el, ami témánk szempontjából érdektelen.

Telefoninterjúk Az interjúkészítés új formája. Elınye, hogy nem igényel személyes

találkozást, hátránya azonban, hogy nem jöhet létre ugyanaz a kontaktus a kérdezı és a

kérdezett között, mint a személyes találkozó esetén. A módszer akkor használható, ha

csak egy, legfeljebb két témát akarunk feltárni és azokra várhatóan rövid válasz adható.

Ugyancsak feltétel, hogy könnyen és érthetıen elmagyarázható legyen a kérdezés célja és

az információk feldolgozásának módja.

A kérdıíves megkérdezés alapja a kérdıív, ami a magválaszolásra váró kérdések

halmaza, de rendkívül rugalmas a fölteendı kérdések módja szempontjából. A lekérdezés

eredményét a mintaválasztás, a kérdések összetétele és fajtája, valamint a lekérdezés módja

alapvetıen befolyásolhatja.

A kérdıíves lekérdezés lépései

1. Célok meghatározása

2. Kívánt információk meghatározása

3. Célcsoport meghatározása

4. Mintakiválasztás módjának meghatározása

5. Feldolgozás menetének meghatározása

6. Terjedelem, kérdések számának meghatározása

7. Kérdések megfogalmazása (zárt vagy nyitott kérdések)

8. Ellenırzés: célok, célcsoport, feldolgozás, idı, költségek

9. Kérdezettre vonatkozó kérdések

10. Próbakérdezés

60

11. Javítás

12. Kérdezés

A lekérdezés módjai

• Postai kérdıívek. A postai úton kiküldött kérdıívekhez célszerő a reprezentatív

mintaválasztással élni. Ekkor bizonyos jellemzık alapján a népesség egészének

összetételét tükrözı, véletlenszerően kiválasztott minta kialakítására törekszünk. Minél

nagyobb az alapsokaság, annál biztosabb, hogy a mintaválasztáshoz valamilyen

nyilvántartásra lesz szükségünk. Ez jószerivel csak akkor kerülhetı ki, ha azt a

megoldást választjuk, hogy pl. minden x. ház postaládájába bedobjuk a kérdıívet, vagy

pl. az úthálózatot követve minden y. településben élıket kérdezzük.

Számítanunk kell arra, hogy a postai úton kiküldött kérdıíveknek csak kb. 30%-a jön

vissza. A visszaküldés gyakorisága a rövid terjedelemmel és a válaszboríték

mellékelésével növelhetı.

• Nyilvános helyeken kiosztott ill. felvehetı kérdıívek. Piackutatások, közvélemény-kutatások

során gyakorta használt módszer. Számolnunk kell az alacsony visszaküldési aránnyal

(kb. 10%), amit valamilyen motiváló tényezıvel (pl. nyereménysorsoláson való

részvétel, valamilyen elınyökhöz való jutás) javíthatunk.

• Kérdezı biztos által végzett kérdıíves felmérés. A kérdezés legbiztosabb, ám legdrágább

módja. Ez esetben a kérdezıbiztosok felkészítésére fordítsunk különösen nagy

gondot. Igyekezzünk rövid kérdıívet összeállítani, bár a kérdezı-biztosok segítségével

valamelyest hosszabb terjedelmőek is kitölthetık és kifejtendı válaszokat igénylı

kérdések is beépíthetık.

A kérdezık kiválasztásakor számos hibalehetıséget hordozó problémával kell

szembenézni. A következı négy probléma merülhet föl a megkérdezés során:

o A válaszoló számos esetben nem tartózkodik otthon, ezért újra föl kell

keresni.

o Néhányan nem hajlandók a kérdésre válaszolni.

o Torzított vagy valótlan válaszokat adnak.

o Maguk a kérdezıbiztosok torzítják el a válaszokat.

A kérdezık megfelelı díjazásával és betanításával a hibalehetıségek csökkenthetık.

61

Az információgyőjtés formáját mindig az adott témának és anyagi lehetıségeinknek

megfelelıen válasszuk meg. Igyekezzünk önmérsékletet tanúsítani és csak annyit kérdezni,

amit fel tudunk dolgozni és amire a stratégia kidolgozásához szükségünk van.

Mik a helyzetfelmérés/helyzetleírás tipikus elemei?

Az aprólékos munkával összegyőjtött, feldolgozott formában rendelkezésünkre álló

információk és a korábban megszerzett szakismeretek bázisán az alábbi elemzésekbıl

alkotható meg egy, a stratégiai tervezés során használható a helyzetleírás/helyzetértékelés

szerkezete – ami egyúttal egy ilyen tartalmú dokumentum tartalomjegyzéke is lehet:

A. A külsı környezet leírása

A tágabb környezetben ható, a térségben élık hatókörén kívüli tényezık közül

foglalkozni kell a nemzetgazdasági helyzettel, annak jellemzı tendenciáival, a térség

fejlesztésében várható állami szerepvállalással, a fejlesztéseket meghatározó

szabályozással, a nemzetközi kereskedelmi feltételek alakulásával, az országban jellemzı,

az adott térségre is kiható demográfiai folyamatokkal, ill. egyéb, a térség szempontjából

fontosnak ítélt tényezıvel.

B. A belsı adottságok leírása

A helyzetelemzés várhatóan leghosszabb részét képezi a helyi adottságok elemzése.

Ennek során ismételten ügyelnünk kell arra, hogy ne vesszünk el a részletekben, ill. a

problémák feltárása mellett a térség pozitív adottságaira és azok hasznosításával

összefüggı térségi sajátosságokra összpontosítsunk.

A fejlesztésorientált helyzetértékelés során az alábbi területek elemzésére kell

kitérnünk (felhasználva természetesen mind az objektív, mind a szubjektív információkat):

• természeti környezet (termıföld, éghajlati és vízrajzi sajátosságok,

energiaforrások, ásványkincsek, vadvilág, környezetminıség, egyediséget,

turisztikai vonzerıt erısítı természeti értékek

• kulturális örökség (egyediséget, turisztikai vonzerıt erısítı kulturális értékek, a

népesség mentalitását meghatározó kulturális elemek)

• a helyi vállalkozások jelen helyzete (kiépültség, eredményesség, megújuló

képesség)

62

• a helyi kínálati piac elemzése (jó minıségő nyersanyagok, versenyképes

termékek)

• a helyi keresleti piac (demográfiai jellemzık, jövedelmi viszonyok, fogyasztási

szokások)

• a szállítás feltételei (elérhetıség, útviszonyok, tömegközlekedés, logisztikai

szolgáltatások)

• a munkaerıpiac jellemzıi (a munkaerı mennyisége, minısége, lekötöttsége, ára)

• közmővesítettség (a termelı infrastruktúra kiépültsége, a szolgáltatások

színvonala és ára)

• a lakosság viszonya a helyi fejlesztéshez (tıkeerı, motiváltság, egyéni

életstratégiák, közösségi kezdeményezések és részvételi szándékok)

• az eddigi gazdaságfejlesztı törekvések eredményessége, sikerük vagy kudarcuk

okainak értékelése

Megállapításainkban ne csupán adatokat soroljunk fel, hanem törekedjünk a helyzetet

valóban megvilágító értékelésre és a jellemzı tendenciák, trendek feltárására is.

C. A versenypozíciók és a konkurencia elemzése

A helyzetfelmérés egyik leglényegesebb eleme a térség komparatív elınyeinek feltárása.

Rá kell mutatnunk, melyek azok a termékek, szolgáltatások, amelyek a területen kívül nem,

vagy nem ilyen minıségben ill. mennyiségben találhatók meg, vagy máshol kevésbé

gazdaságosan állíthatók elı. Melyek azok, amelyek körében a piaci részesedés jelentıs?

Kik a konkurenseink a térségünket érintı termék- ill. szolgáltatási piacon? Pénzügyi,

munkaerı piaci, infrastrukturális, ipari, kereskedelmi koncentrációs, megközelíthetıségi

helyzetük, imázsuk alapján miben bizonyulnak erısebbnek vagy gyengébbnek nálunk? Kik

a partnereink, ill. meglévı vagy potenciális gazdasági kapcsolataink alapján kik jöhetnek

szóba partnerként? Miben rejlik az ı erısségük vagy gyengeségük?

A helyzetfelmérés elvégzése tehát két elemet foglalt magában: a tervezési alapelvek tisztázását és a

fejlesztési igények feltárását. Ha a második fejezet végén közölt ábrát elıvesszük, akkor látható, hogy a

következı fejezetben logikusan haladunk tovább a helyzetelemzés és a stratégia irányába.

63

3.1. Jogszabályi hivatkozások 18/1998. (VI. 25.) KTM rendelet a területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek tartalmi követelményeirıl

64

3.2. Módszertani útmutatók, segédletek A helyi közösségfejlesztési folyamatról a közösségi felmérés kapcsán, Parola füzetek, 1995. 6. szám 1-25 p. G. Fekete Éva: A kistérségi tervezés néhány sajátossága. Konferencia a regionális tervezésrıl, Gyır 1997. április 3-4. TÉT G. Fekete Éva: Bevezetés az alulról vezérelt (bottom-up) vidékfejlesztés elméletébe és módszertanába. Kereskedelmi és Gazdasági Fıiskola, Szolnok 1999. Vercseg I.: Közösség – Eszme és valóság. Parola füzetek, Budapest 1993.

65

3.3. Kapcsolódó intézmények, Internetes honlapok Közösségfejlesztık Egyesülete – www.adata.hu Helyi fejlesztık Közép-európai Hálózata - www.celodin.org

66

Ez az oldal szándékosan üres!